A Teljes Arvisura

Ezekről jut eszembe, hogy a Gyula törzs valószínűleg nem volt benne a Pecsenyég és Pesenyőj törzsszövetségben. Mert mikor Pét vagy Pé senyü kitört a Hunbirodalomból, s időszámításunk 46-ik esztendejében megalapította a Déli-Hunbirodalmat: neki már nyolc törzse volt. Ha akkor nyolc volt, s csatlakozott hozzájuk az arab háborúk idején a Gyula magyari törzs is, akkor kilencnek kellene lenni. Arra kérlek írd meg, hogy erre vonatkozólag mi a véleményed. Itt nálunk, Szolnok alatt besenyő telep volt. Erre utalnak a helyi nevek. PusztaPélő, Tenyő-szállás, PusztaPó. De az az érdekes, hogy fennmaradt a Gorove név is. A te írásodban Gerove. És ott élt egy fóldbirtokos, akinek a neve Jurenák volt. Ez az Irnák (Irnik) névnek olyan változata, mint az Ihász - Juhász - Ihar - Juhar. Úgy látszik hát, hogy az Irnik név is besenyő név volt. Még érdekesebb, hogy a Jerikó - Jirkó név is azonos. Tehát Jerikó besenyő város volt. Jirkó - Jerikó - Jergen - így kapcsolódnak. Még egy kérdés. Időszámításunk szerint 962-ben Szvjatoszláv orosz fejedelem megdöntötte a Kazárbirodalmat. De Szvjatoszlávot egy besenyő fejedelem levágta. Ki volt ez a besenyő fejedelem? Csupán megjegyzem ehhez, hogy ugyanakkor nyugaton Ottó német-római császárrá koronáztatta magát, s félő volt - az augsburgi vereség után -, hogy az új Magyarországot kettős támadás érheti: egyik keletről, másik nyugatról. Ezért hívta be Zsolt és Taksony a besenyőket. Feltehető, hogy 40 ezer besenyő lovas jött 955 után. De ezt Te honnan vetted? Oszlányka rovásáról egy másik alkalommal írok. Most befejezem. Kívánok Nektek jó hegyi pihenést, s lehetőséget arra, hogy sokat járkálhassatok. Egy jó tanács: Keveset egyetek! Kézcsókom küldve kedves Feleségednek, szeretettel ölellek Pataky László Az ivókúra, mely most talpra állított, ugyancsak Mazdaznán javaslat. LAKATOS ZOLTÁN A TÓREM-HITŰ NÉPEK MITOLÓGIÁJA AZ ARVISURÁKBAN Mivel Tura manysi ember volt, mi sem természetesebb, hogy ez alapvetően a manysi nép hiedelemvilága. Azonban, ha valaki csak egy kis fáradságot vesz arra, hogy akár a nagyközönség számára hozzáférhető művekből megpróbálja tanulmányozni az uralaltáji népek mese- és mondakincsét, akkor arra a megdöbbentő következtetésre juthat, hogy Finnországtól, ill. a Kárpát-medencétől kezdve a Csendes-óceán partvidékéig, az Uralon és a Kaukázuson, Mongólián és Kelet-Szibérián keresztül egészen a Japánhoz tartozó Hokkaidó szigetéig nyomon követhető ez a hiedelemvilág az itt élő népeknél, pontosabban a manysi hiedelemvilág töredékei felismerhetők mindezen területeken. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a manysi nép az ősnép, és a többiek ettől származnak, hanem azt, hogy - jóllehet a manysi nép ősi nép -, az Arvisurából a hiedelemvilágukat megismerve egy sor nép mitológiájában rokonságot fedezhetünk fel. Azt is mondhatnánk, hogy a hiedelemvilág alapján mintegy fúzérre fűzhetők ezen népek. Ugyanakkor teljesen egybeesnek azokkal a népekkel, melyeket az Arvisura rokonként, vagy olyan népként említ, akikkel valamilyen kapcsolatunk volt. Érdekes módon a népdalkincsünk, a pentaton dallam rokoni vonulata ugyanerre a területre tehető, ahogyan ezt Kodály Zoltán annakidején megállapította. 19 Tehát egy ősi rokonságról, s közös ősi mitológiáról van szó, melyet a manysik, ill. az obi ugorok őriztek meg legtovább és legteljesebben eredeti formájában. A többi népnél a jelenlegi villágvallásokra való áttérés kapcsán (kereszténység, mohamedán vallás, buddhizmus) az eredeti hitvilág szinte teljesen megsemmisült, ma már csak töredékei fedezhetők fel, s csak olyanok számára, akik tudatosan keresik azokat. A manysik hiedelemvilága vetekszik az ismert mitológiákkal. Szép, gazdag és egységes rendszer, nehéz rövid ismertetést adni róla. A továbbiakban megpróbálom az Arvisura alapján összefoglalni a Tórem-hitű népek mitológiáját, a teremtés-történettől - Álmos fejedelemmé választásáig. A mitológia természetesen a honfoglalást megelőző, az azalatt zajló és az azt követő eseményekkel folytatódik, azonban mindez a ma ismert történelemmel már jól összekapcsolható. Ez a hitvilág két fő témakörből áll. Az egyik a politeista szemléletű Tórem-hitet foglalja magában, a másik az ehhez kapcsolódó medvekultusz. A Tórem hit szerint a földfeletti világ hét rétegből, azaz hét égboltból (mennyországból) áll. A hét eget vertikálisan a Világfa, vagy más néven az Élet fája köti össze egymással. Érdekes, hogy a teremtés felülről lefelé indul. A legfelső égben lakozik Ata-Isis (Atyaisten, vagy Osisten), aki a tértől és időtől függetlenül öröktől fogva van. Ata-Isis az Elet-fájáról leszakított egy gyümölcsöt és ledobta a hatodik égbe. Ott ab ból hasonló fa nőtt, mely olyan nagy lett, hogy felnőft a hetedik égbe. A fának a törzsén ereszkedtek le Ata-Isis utódai a hatodik égbe és benépesítették azt. Ez lett SisTóremnek, Ata-Isis fiának a birodalma. Hasonlóan népesítette be az ötödik eget Numi-Tórem, Sis-Tórem fia. Numi-Tórem kultusza különösen erős a manysiknál, őt nevezik Oreg Istennek, vagy Isten-öregnek. Numi-Tórem felesége és lánytestvére szintén

nagyon fontos mitológiai alak. Joli-Tórem, a feleség lesz majd a Földanya a Föld megteremtését követően, és Káltes-Asszony (Numi-Tórem testvére) az EletAnya, aki a földi életet felügyeli. Végül Numi-Tórem fia, a hetedik fiú, aki bár a legkisebb, mégis ő lesz a legügyesebb és legokosabb, aki három próbatételben megelőzi testvéreit (de ebben Ata-Isis is segíti, mert az égi méneséből ajándékoz neki egy fehér szárnyas paripát, mely a nehézségeken átsegíti), szóval ő lesz a Világfelügyelő Aranyfejedelem, más néven HadúrTórem, aki a negyedik eget népesíti be. Vele zárul a felső világ, a Tóremek Birodalma, melyet az arany égbolt választ el a középső világtól. A Világfelügyelő Aranyfejedelem hasonló módszerrel lérehozza a harmadik és a második eget, s benépesíti azokat a jó szellemekkel (a harmadik égben), majd a rossz szellemekkel (a második égben), e két ég egyben jelenti a középső világot is, amely a szellemek birodalma. A jó szellemek harmadik egét az ezüst ég választja el a második égtől, míg ezt a vas ég az első égtől. A legalsó ég vagy első ég a Teremtett lelkek birodalma. Ide térnek meg pihenőre az emberek vándor-lelkei, s várják, hogy új életbe költözhessenek. Innen figyelik az ősök lelkei az utódokat, hogyan boldogulnak az élet küzdelmeiben. Ha az utódok tiszteletben tartják az ősöket, s az ő erkölcseiknek megfelelően élnek, akkor az ősök lelkei közbenjárnak a jó szellemeknél, hogy segítsék az utódokat, ellenkező esetben viszont engedik, hogy a rossz szellemek szabaduljanak rájuk. A legalsó mennyei égben végződik a Világfa, amely a Tóremek számára a közlekedési lehetőséget is biztosítja az egyes égboltok között. Az első eget a földi égtől a Numi-Tórem által kifeszített nagy kék sátorlepedő választja el. Ez az égi nagy Terembura, mely alatt a fóldi élet zajlik. A földet övező ősvízből, vagy nagyvízből (világóceánból) a Szivárványhíd vezet a mennyei egekbe, s a Tóremek ezen keresztül, vagy a Ruda-Tórem által kovácsolt égi ezeröles láncon keresztül közlekednek a földre. 20 Az emberi értelemben vett világmindenséget (a kozmoszt) Ata-Isis fia, Sis-Tórem hozta létre, ebben népes családja is segített. Az égiek kovácsának, Ruda-Tóremnek segítségével először elkészítették a Napot és a Holdat, s platina pályára bocsátották őket. Majd Sis-Tórem kivett egy marék tüzet Ruda-Tórem üstjéből, s azt a mindenségbe dobta. Nagyon megtetszett neki a száguldó tűzgolyó, így a többiekkel együtt késő estig dobálta a végtelenbe a különbözőre formált tüzes golyókat, egészen addig, míg a mindenség benépesült. Másnap a Tóremek közül mindenki választott magának tüzes golyót, Sis-Tórem pedig megparancsolta nekik, hogy ki-ki a saját golyóbisát gondozza és fényesítse azokat. Ruda-Tóremnek pedig azt az utasítást adta, hogy minden égi lakó számára kovácsoljon egy-egy ezeröles láncot, hogy azokon mindenki leereszkedhessen a saját golyóbisát szemügyre venni. Joli-Tórem - aki egyébként Numi-Tórem felesége - volt az égiek gazdasszonya. Neki jutott a Föld nevű tüzes bolygó. A gazdasszonykodás azonban annyira elvette minden idejét, hogy nem jutott ideje egyszer sem leereszkedni az égi ezeröles láncon, hogy szemügyre vegye, mi van a tüzes golyóbisával. Jó sok idő múlva a közvetlen rokonságából többen is jelezték neki, hogy valami baj történhetett, mert a golyóját elborította a felhők vize és vízben forog. Kérlelte hát a férjét, Numi-Tóremet, hogy végre adjon számára egy kis időt, hogy leereszkedhessen és Földanya hivatását teljesíthesse. Segítségére sietett Káltes-Asszony is, NumiTórem testvérhúga, az Élet-Aszszony Nagyon elszomorodtak a látványtól, hiszen a Föld felszíne csupa vízből állt. Ekkor Numi-Tórem a két asszonyt megszánva megparancsolta a búvár kacsának, hogy éjjel-nappal dolgozva hordjon fel iszapot, követ és homokot az ősvíz mélyéről, és azt rakja a vöröshasú cethal hátára. A búvár kacsa szinte végkimerülésig dolgozott, mire összeállt az ősfóldrész a vöröshasú cethal hátán. Ezt az ősfóldet később Ataisznak nevezték el. Ekkor Numi-Tórem égi ácsokkal fából elkészíttette saját mennyei aranypalotájának a mását, és az ősvízre bocsátotta. Sokáig hánykolódott a tengeren, míg messze északon partot ért, ezért ezt később az emberek Tundrahalmi várnak nevezték el. A hivatása pedig az volt, hogy ebben a házban kell tudóssá nevelni az arra hivatottakat, elsősorban a sámánokat és a látó embereket. Ezért Bölcsesség várának is nevezték. Amikor a búvár kacsa befejezte munkáját, akkor Numi-Tórem, Joli-Tórem és Káltes-Asszony leereszkedtek az égi ezeröles láncon, és sárból meg iszapból megformázták az első emberpárt. El is nevezték őket Atomnak és Piroskának. Eközben Ruda-Tórem felesége, az égiek szolgálólánya, az ezüsthajú szépséges Kemi-Asszony bajba keveredett. Míg férje, az égiek kovácsa, Numi-Tórem aranypalotájában tartózkodott, megkörnyékezte őt Kuly-Áter, az alvilág fejedelme. Ordögeivel együtt éjjeli zenét adtak Kemi-Asszony ablaka alatt, majd bebocsátást kértek. Kemi-Asszony először elkergette őket, de a többi égi cseléd addig kérlelte, míg végül is beengedték őket, s ha már ott voltak, reggelig ott is maradtak. Ruda-Tórem pedig mindezt látta NumiTórem mindentlátó szobájából. Reggel panaszt is tett NumiTóremnél. Numi-Tórem azt válaszolta, hogy nem történt nagy baj, csak Ata-Isis elküldte hozzá a Féltékenység-Tóremjét, de ha úgy gondolja, hogy megcsalta a felesége, akkor büntesse meg. Ruda-Tórem hajthatatlan volt, és a kígyó-ostorral kegyetlenül megverte feleségét és az égi cselédeket. Kemi-Asszony ezt követő fájdalmában világra hozta az első medvebocsot.

A medve tehát égi eredetű, még akkor is, ha származása nem épp a legelőkelőbb. A medvekultusznak sajátos rítusa alakult ki azoknál a népeknél, amelyek hittek a medve égi eredetében. Ez a rítus a medvetor szertartásában csúcsosodik ki. A med vét ugyanis ezen népek vadászai is elejtik. Ennek több oka lehet: ha a medve bizonyíthatóan valamilyen „bűntettet" követett el, de lehet pusztán élelemszerzés miatt is. A lényeg az, hogy ez utóbbi esetben is felróják neki „eredendő bűnét", nevezetesen, hogy visszaélt Numi-Tórem jóságával, elcsavargott, és különböző károkat okozott az embereknek. Ám a medve mégiscsak égi eredetű, ezért, ha bármit követett is el, a halála után ki kell engesztelni, hogy az égiek meg ne haragudjanak. Ennek a célnak van alárendelve a medvetor szertartása. A medvetor több napig tart (általában három vagy öt napig), s a résztvevők részben versben, részben színjátékok formájában előadják a medve égi eredetének történetét, majd elősorolják a medvék bűneit. Ezekben közös az, hogy a medvék nem érezték jól magukat az égiek birodalmában (pedig az számukra igazi paradicsom volt), s addig kérlelték Numi-Tóremet, amíg engedett a kívánságnak (és a kíváncsiságnak) és lebocsátotta az első medvebocsot a földre ezeröles láncon, ezüst bölcsőben. A medve azonban visszaélt Numi-Tórem jóságával. Hiába intette, hogy csak mézzel és erdei bogyókkal táplálkozzon, a medve kifosztotta az emberek éléskamráit, sőt, kiforgatta sírhantjaikat is. A bűnökért viszont lakolnia kell. A medvetor énekesei és szereplői azonban állandóan megkövetik, és egyúttal azt bizonygatják, hogy nem is akarták megölni, tulajdonképpen ő a felelős mindenért. Közben különböző neveken becézve szólítgatják (pl.: Nagyhomlokú Oreg, Drága Nagyapuska stb...) és mindenféle díszítő jelzővel látják el. Végül - talán a legfontosabb - a medvetor kapcsán, hogy a sámánok rajta keresztül érintkezésbe tudnak lépni az égiekkel, hiszen a medvetor végeztével a medve ismét az égbe száll. Paál Zoltán azon a bizonyos sztrecsnói medvetoron átélt élményei alapján tökéletes leírását adja a manysi medvetornak, ezen keresztül pedig a medvekultuszhoz kapcsolódó teljes ismeretanyagok is elénk tárja. Ez az ismeretanyag teljesen egybevág a hivatásos kutatók által eddig feltárt és publikált anyagokkal, melyeket ők a helyszínen gyűjtöttek, azzal a különbséggel, hogy ezek a hivatásos kutatók egyetlen esetben sem találtak magyarázatot a medve égi eredetére vonatkozóan, hanem azt mintegy axiómaként elfogadva, kündulópontként kezelik, jóllehet vannak bőven adatok a mitológiai rendszer egyéb összetevőire vonatkozóan is. Ám valószínűleg az eddig feltáratlan, hiányzó láncszemek miatt nem sikerült összekapcsolniuk az egymáshoz illő részeket. Így aztán sajátosan és elgondolkodtató módon próbálják meg kitölteni a hézagokat. Ha Paál Zoltán írásai alapján közelítenék meg ezt a hiedelemvilágot, valószínűleg több dolog érthetővé válna. De térjünk vissza Ataiszhoz. Ataisz tehát az ősi fóldrész, ahol paradicsomi állapotok uralkodtak. Itt sohasem volt tél, és az örök nyárban sok jó gyümölcsöt termett a föld az itt élőknek. Mivel nem ismerték az évszakok változását, az időt holdévekben, holdtöltétől-holdtöltéig számították. A Napot tekintették a legfőbb istenségnek, s a bálványhegyen felépítették Ráten templomát. Itt helyezték el az ősisten, Ata-Isis szentélyét, és itt rótták le kegyeletüket a többi Tórem előtt. A tűz megszerzése és „megszelídítése" az Arvisura szerint a következőképpen történik: Kemi-Asszony, az égiek szolgálólánya, Ruda-Tórem felesége, éppen a földön, Ataiszban tartózkodott, hogy felügyeljen elsőszülöttjére, a medvebocsra. A pajkos mackó azonban egy gyorsfolyású, hideg hegyi folyóba pottyant. Amikor kimentették, Kemi nagy tüzet rakott, hogy megszárítsa a didergő bundást. Amikor ez megtörtént, Kemi-asszony a szájával felszívta a parazsat, a maradékra pedig záporesőt bocsátott. Ez után a nagy ijedelemtől is fáradtan mély álomba merült. Később egy Miskolc nevű fiatalember két társával megfigyelte, hogy Kemi akárhányszor ételt akar melegíteni, j 22 a szájából kivesz egy kis parazsat, és máris ég a tűz. Amikor Kemi legközelebb elaludt, Miskolc kilopta a szájából a tüzet, majd a náluk lévő tejescsuprokba szétosztva hatalmas vágtába kezdtek, és versenyt futva vitték a Bálvány-hegyre Ráten templomába. Ettől kezdve az Isisek szentélyében, hatalmas olajüstben állandóan égett a tűz, s az ottlévő szentéletű csillagrovó lányoknak volt a feladata a tűz vigyázása, hogy az soha ki ne aludjon. Egyidejűleg elrendelték, hogy minden évben rendezzenek ünnepet a tűzfutás emlékére, és ettől kezdve számították években is az időt, de a holdév számítás még sokáig megmaradt. Ataisz két ősi népnek adott otthont: a hunoknak és az agabáknak. Ezen népeknek számos törzse és nemzetsége alakult ki már az ataiszi időkben. Mindkét nép értett a kézművességhez és a hajókészítéshez, többször nekivágtak ügyes hajós emberek a Nagyvíznek különböző égtájak felé, hogy felfedezzenek más szárazföldeket. Hajóikat egymástól látótávolságban, hajóláncolatban irányították. Egyre több szárazulatot fedeztek így fel. Később ezeket benépesítették, állatokat és növényeket is vittek magukkal Ataiszból, s az otthoni kultúrát és hitvilágot. Így alapították meg Parszi-óm, Hikszosz-óm, Indijó-óm és Kuszkó-óm gyarmatait, később Góg és Magóg, valamint Élám birodalmát. Ataiszi mintára városokat is alapítottak. A legősibb városaik Úr és Uruk, Paripa és Dabósa, valamint Dorozsma és Kosztróma nevű városok voltak. Későbbi vándorlásaik során Ildu nevű városban valamennyi törzs számára készítettek befogadó szálláshelyet, és megalapították Magyarka és Hunnor városát. Eközben a Napisten (Ráten-Tórem) lángolásai folyton nőttek, s a kimelegedésektől kiszáradtak a legelők, nem termett élelem, éhínség és betegség lépett fel, így az új telepeseknek egyre tovább kellett

vándorolniuk. Az ataiszi hajósok egyre inkább elveszítették kapcsolatukat a szárazföldeken egyre messzebb vándorló népekkel, törzsekkel, ám azért rendületlenül továbbrótták a vizeket. Egy ilyen útjukról visszatérőben jelentették, hogy az örök hó és jég birodalma egyre távolabbra húzódik szokásos hajózó útvonaluktól, és korábban nem ismert, hatalmas szárazulatok keletkeznek, melyek csakhamar kizöldülnek. A kimelegedés egyébként is érezhetővé vált, s ezzel egyidejűleg soha nem tapasztalt, hatalmas esőzések léptek fel. Többször megmozdultak a hegyek, tüzet okádtak, melyeknek fénye vörösre festette az éjszakai égboltot. Mindenki félt. A sámánok elmondták, hogy kapcso latba léptek a Jó és Rossz Szellemekkel, akik közvetítették Ata-Isis és az égiek parancsát. Ez pedig úgy szól, hogy Ataisznak el kell pusztulnia. Erre különböző indokaik voltak. A legfontosabb az volt, hogy sokan elfordultak az égiektől, csak magukkal törődtek és csak a testi örömöket hajszolták, az asszonyok kényelemből nem akartak gyerekeket. A másik nagy bűn az volt, hogy egyes törzsek emberáldozatot mutattak be, hogy önmagukat igazolják. A harmadik pedig az, hogy az új fóldekre érkező telepesek ellopták és magukkal vitték a Bálványhegy szentélyének titkait, csodatevő, gyógyító növényeket, az élet vizét és sok más egyebet. Mivel azonban nem mindenki gonosz, sokan túl fogják élni Ataisz pusztulását, a rosszaknak, az elfajzottaknak azonban el kell pusztulniuk. Az Oregek Tanácsa sokáig tanakodott, végül úgy döntött, hogy még az eddigieknél is nagyobb hajókat építenek, s valamennyien tengerre szállnak. Ám nem mindenki hitte el a Jó Szellemek üzenetét, pedig azok végigjárták a házakat és sátrakat, hét nap és hét éjjel igyekeztek meggyőzni az emberekeI, hogy üljenek hajóra, mert Ata-Isis elpusztítja a megromlott lelkek birodalmát. A jó és hívő emberek hajóra szálltak, do bot készítettek, hogy azok hangja mellett kérjék az égiek segítségét. Az utolsó hajók elindulása után jött a szörnyű fóldrengés, tűzokádat, özönvíz és mennyek szakadása. 23 A vöröshajú cethal tüzet fújt, mely felhatolt a nagy Teremburáig, majd megrázta a hátát és elúszott a Nagyvízben. Ataiszt elnyelte a tenger, a rosszak elpusztultak, a jók pedig a Tóremek segítségével messze hajóztak, partra szállva a kijelölt helyeken, hogy birtokukba vegyék a nekik szánt új fóldeket. A hajósok közül is sokan elpusztultak. Az ős-agabák két vitorlás hajója is csak nagynehezen tudott megmenekülni az özönvízből. Ekkor megesküdtek: örökké fogják keresni az ataiszi népek megmaradt ivadékait. A Samasna törzsbéliek maradékai sok hányattatás után Indijó-ómban, az Indus torkolatvidékén értek partot. Innen a folyó mentén fólfelé vándoroltak indijó lovasok, hikszosz tutajosok és Hunan törzsbéli hunok kíséretében. Valamennyien már korábban ott élő indijó lányokat vettek feleségül. Végül elérkeztek az Indus forrásvidékéhez. Itt, a kellemes éghajlatú Pamír aljában megtelepedtek, és főleg tutajos kereskedelemmel foglalkoztak. Rakományaikat egészen a Nagyvízig szállították. A hunok viszont a hegyek között keletebbre vándoroltak és megalapították Léh városát. A Pamír hegység környékén élő parszi szkítákkal keveredve, megismerve azok titkos hágóit és ösvényeit a Tárem-tó (Tarim-medence) partjára vándoroltak. A fokozatosan visszahúzódó tómeder iszapos talaja kiváló termőfóldet biztosított a mezőgazdaság és állattenyésztés számára. , Az agabák hajói a vizek megcsendesülése után ugyancsak partot értek, de egészen másfelé, a Hangun (Hoangho) torkolatának közelében. Itt később megalapították Agaba-óm városát. A folyó mellett elterülő termékeny síkságon bőségben éltek, és rendkívül ügyes kereskedőik voltak. Magukkal hozták ataiszi tudományukat, hitvilágukat és képírásos jeleiket. Esküjükhöz híven igyekeztek felkutatni ataiszi túlélő rokonaikat, így közülük a bátrabbak óriási utakat tettek meg részben hajón, részben szárazfóldön. Észak felé haladva elérték az örök fagy birodalmát és a befagyott Nagyvízen is átvágva új fóldrészre bukkantak. Ilyen utak alkalmával sokan elpusztultak közülük, de a visszatérők nemcsak elmesélték, hanem ataiszi szentélyükben kőbe is vésték ismereteiket. Nyugalmukat azonban egyre inkább megzavarta a dél felől terjeszkedő igen szapora és harcias kinajok népe. Az agabák igyekeztek kitérni előlük, és beljebb húzódtak a szárazfóldön, ám így is sokszor kerültek összetűzésbe. Sokan közülük behódoltak a kinajoknak és beolvadtak a népükbe. Eközben Góg és Magóg hunjai, akik Ataisz elsüllyedése előtt jóval korábban megtelepedtek a Tigris folyó környékén, vándorlásaik során, Magyarka és Hunnor városok megalapítása után, a magas hegyeken átkelve hatalmas kiterjedésű, dús legelőre érkeztek. Létszámban és állatállományban jelentősen megszaporodva egyre inkább kelet felé terjeszkedtek, míg elérték a Hangun folyó nagy kanyarulatát. Itt várost alapítottak, melyet Ordosznak neveztek el. Ekkor már 24 törzse volt az Urukból elindult hunoknak. Ordosz városát, és a fólötte lévő Bálvány hegyen levő ataiszi szentélyüket elsősorban úz mesteremberek, kőfaragók és ácsok építették. Ezért az úzok központi szerepe a hun törzsszövetségen belül sokáig megmaradt. A hunok legnagyobb ünnepe a köles-aratás utáni, vásárral egybekötött Bálvány-hegyi hálaadás volt. Mintegy ezer esztendő telt már el Ataisz elsüllyedése óta. Az agabák vezére, Agaba fősámán - részben azért, hogy a kinajok elől menekülve új lehetőségek után nézzen, részben korábbi fogadalmuknak megfelelően belső parancstól vezérelve - embereivel eljutott a Hangun nagy kanyarulatához, ahol éppen a Bálvány-hegyi vásárt tartották a hunok. Határtalan volt hát a bölcs Agaba öröme, amikor ha nehezen is, de megértette beszédüket, és felismerte bennük az ataiszi hun törzsek ivadékait. Rögtön meg is hívta magához a hunok küldöttségét, aminek az lett az eredménye, hogy az úzok 24

vezére, Uzon feleségül vette a bölcs Agaba lányát. A két ataiszi rokon nép így a legmagasabb szinten kötött szövetséget. Lázas munka kezdődött a nyelv és írásbeliség, valamint a hiedelemvilág egyeztetésére. Vezető szerepe volt ebben a bölcs Agabának, aki megszüntette a korábbi bonyolult képírásos rendszert és a hunok rovását továbbfejlesztve egységes rovásírást alkotott. Egyidejűleg megállapodtak abban, hogy rovósámánjaik által minden cselekedetüket megörökítik az utókor számára, de nem azonnal, hogy az érzelmeik ne befolyásolják őket, hanem tíz, húsz és harminc év múlva, amikor már letisztulnak a gondolatok. Mivel a történetírás így már hitelesnek tekint " hető, ezért a feljegyzések összességének az Arvisura, azaz igazszólás nevet adták. Nehezebb volt a hitvilág egyeztetése. A hunok olyan komolyan vették a medve égi eredetét, hogy még éhínség idején sem merték elejteni, amikor az a túlélés egyetlen forrása lehetett volna. Agaba cselhez folyamodott. Elmagyarázta a medve bűnbeesésének történetét, hogy hogyan élt vissza Numi-Tórem jóságával, emiatt tehát meg kell ölni a medvét, sőt szabad a húsával táplálkozni, de ezt csak medvetor keretében lehet megtenni, mintegy ki is engesztelve a Tóremeket annak égi eredete miatt. Az első közös télen szerét is ejtették ennek a medvetornak, amelyet aztán minden télen hasonló medveünnep követett. Innentől kezdve az időt medvetoros években számították. Az első medvetor pedig a Krisztus születése előtti 4040. évben, tehát mintegy hatezer esztendeje történt. Az ataiszi tűzfutás pedig, amióta nemcsak holdhónapok ban mérték az időt, már több mint tizenötezer esztendeje történt.XXXXXX A tűzfutás emlékére már az első évtől kezdve vetélkedőt rendeztek az ifjúság számára. A győztes pedig a dicsőségen kívül jogot nyert arra, hogy az Oregek Tanácsának hozzájárulásával kalandozásokat vezessen messzi vidékekre. A kalandozásoknakalapvető célját az Ataiszból menekülő agabák esküje határozta meg, vagyis, hogy minden időkig keresni fogják egymást, ill. ivadékaikat a túlélők. Ezenkívül azonban hajtotta őket az ifjúságra mindig jellemző kalandvágy, az ismeretlen meghódításának vágya is. Erejüket, ügyességüket, harciasságukat nemcsak vetélkedőkön, hanem valós helyzetekben is ki akarták próbálni. Ezért gyakran keveredtek harcba más népekkel, ha azok nem fogadták barátságosan őket. De sok esetben lett tartós szövetség, sőt összeházasodások révén rokonság is a felkeresett népekkel, és nem egy esetben találtak valódi rokonokat, ataiszi népek maradványait, ill. töredékeit. Néhány esetben előfordult, elsősorban éhínség idején, hogy területszerző, vagy kifejezetten rablóhadjáratra indultak, ám mindig csak a túlélés biztosítása érdekében. Az évezredek során az egyes népek, törzsek nagyfokú keveredésen mentek keresztül. A hun-agaba féle népekre azonban jellemző volt, hogy az uruki ősökkel a kapcsolatot mindvégig megtartották. A hun törzsszövetség központja is változott az idők során, egyre nyugatabbra tolódott. A kultikus központ pedig mindig vándorolt. Ugyanis még Ataiszból hoztak magukkal a menekülők egy bogláros fejdíszt. Ennek beszélő _ boglár volt a neve, mert minden almavirágzáskor megszólalt. A hangját azonban csak a sámánok és bevatottak hallhatták, meg a szerelmesek a párválasztáskor, de ezzel üzentek a meghaltak szellemei, ha segíteni kellett a jövőt illető döntésekben. A beszélő boglárt egy szent rejtekhelyen tartották, de minden negyedik évben új szentélyt kellett titokban építeni számára, hogy megtarthassa beszélő erejét. A kiválasztott szerelmesek ezen szent helyen esküdtek örök hűséget egymásnak. Gyilkosságok, vagy tisztázatlan halálesetek kapcsán itt történt a tetemrehívás. A gyanúsítottak elvonultak a beszélő boglár közelében elhelyezett halott előtt, miközben fejet hajtottak a fejdísznél. Amikor a tettes odaért, a beszélő boglár megszólalt és a halott szívéből megindult 25 a vér. Így segítségével elejét tudták venni további bosszúállásoknak és vérengzéseknek. Az Arvisura szerint a beszélő boglár azóta is négyévenként folyton vándorol.xxxxx Az ifjúság hamar elkezdte a kalandozásokat. Az Arvisura részletesen szól a nevezetes kalandozásokról. Ilyen volt már a kezdetekben a hunok látogatása a melegforrások vidékére, melyek létezéséről már Ataiszban tudtak. Ez volt az első látogatásuk a mai Kárpát-medencében, mellyel aztán a kapcsolatot rendszeresen tartották. Ilyen kalandozás közben esett meg velük a csodaszarvasként ismert történet is, de az Arvisurában ennek érdekes folytatása van. Eszerint itt még nem a végleges hazába vezeti őket a szarvas - hiszen a sikeres kalandozás után Ordoszba térnek majd vissza -, az a mód, ahogyan az alán Dúl-Béga fejedelem lányaival, illetve „udvarhölgyeivel" házasságra lépnek. A vezérek még csak-csak választhatnak rangban hozzájuk illő leányt, ám a vitézek sokan vannak, s mindössze harmincan a gyönyörűszép leányzók. Ezért a következőképpen oldják meg a párválasztást. Kihúztak egy jó hosszú kötelet, amelyre egyenlő távolságokra harminc csomót kötöttek. Minden csomó mellé állítottak egy-egy leányt a kötél egyik oldalára, majd a lányok egyenként szólíthattak egyegy daliát a kötél másik oldalára, vagyis ők választhattak párt maguknak. Amelyik legény nem akart a nyilvános párválasztáson „kötélnek állni", az menyasszony nélkül maradt. Amikor minden leány talált kedvére valót, akkor az öreg Dúl-Béga fejedelem megáldotta őket, s a kalandozó csapat gazdag hozománnyal megrakodva tért vissza hazájába kalandosan szerzett asszonyaival. Ilyen kalandozás volt a kazahun Bihar vezér látogatása is a jéghegyeken túlra. Viszontagságos út megtétele után találkoztak a parszi szkítákkal, akikkel közösen felismerték egymásban az ataiszi utódokat. Egyesített seregeiknek behódoltak a sötétebb bőrű lakosok. Ezek fejedelme, Hadraba éppen harcban állt Lahore fejedelemmel. Ekkor Hadraba fejedelem követeket küldött Biharhoz, és sürgős segítségüket kérte a Lahore

vezetése alatt összegyűlt hatalmas sereggel szemben. Bihar igen jó hadvezérnek bizonyult. Újszerű harcmodorával meglepte a támadókat, és fényes győzelmet aratott. Ezt követően bevette Lahore csillogó városát, s annyi zsákmányt szerzett, hogy azt csak helybéli bivalyokkal és elefántokkal tudta később Ordoszba szállíttatni. A Bihar vezette kalandozásban részt vett Dernő, az úz nép fia, mint ifjúsági fősámán. Orök emléket állítottak a győzelem tiszteletére. Ataiszban már ismerték azokat az érceket, amelyekből olyan vasat lehet előállítani, amelyet „nem esz a fene". Az agabák írásai alapján Dernő is tisztában volt az elkészítés módjával. Még tartott a nagy győzelem utáni osztozkodás, amikor Dernő kabar kovácsok segítségével már ki is öntötte a fényes oszlopokat. Elefántok erejével állították őket rendeltetési helyükre. Az ott élő népek a mai napig nem felejtették el Bihar nevét. Többször vezettek kalandozásokat az uruki népekhez. Ekkorra már az ataiszi eredetű népek sok-sok törzsre osztódtak, s kirajzottak a Kaukázuson keresztül a Káspiés Aral-tó, valamint a Fekete-tenger vidékére. Ezek a népek többnyire egyisten-hívők voltak, az ataiszi hitvilágból csak a Napisten vagy Ata-Isis kultuszát tartották meg. Ordoszból vezetett kalandozások során bejárták szinte a teljes Eurázsiát, hajóikkal többször átkeltek a Nagyvízen és Kuszkó ivadékaival is kapcsolatot tartottak. A kinajok fóldjére is először csak a kalandozások útján jutottak el. Később azonban a kinajok terjeszkedése miatt olyan közelségbe kerültek, amelyből sokszor háborúság keletkezett. Egy Bóta nevű árva fiú, miután győztese lett a nagy vetélkedőnek, jogot nyert volna arra, hogy újabb kalandozásokat vezessen a kinajok földjére. Mivel azonban sokat szenvedett árva gyermekként nőtt fel, ellene volt az erőszaknak s nem akart kétes kimenetelű, súlyos veszteségekkel járó kalandozásokba bocsátkozni, bé26 kességre törekedett a szomszédokkal. Bóta jól ismerte a kinajokat, beszélte a nyelvüket, így elhatározta, hogy véget vet a háborúskodásnak, és meghirdette a béke és rokonság elvét. Tárgyalásainak eredményét Ordoszban az Oregek Tanácsa szentesítette, és mindjárt rovásba is tette a szerződést. Sokáig tartott ez a nyugalmas időszak, amikor a két nép erősen keveredett, fővezéreket és sámánokat adott egymásnak, mígnem újra háborúskodások következtek, s emiatt a kínai császárok, hogy végleg elkülönüljenek, nagy fallal választották el birodalmukat az ordoszi hun törzsszövetségtől. Eközben a huszonnégy hun törzs időnként egymással is viszálykodott. Leginkább a legelő- és termőfóldek mindenkori állapota, az időjárás megváltozása miatt fellépő éhínség, vagy olykor egy-egy balul sikerült kalandozás adott okot a belviszályra. Annál inkább, mivel a kalandozások időtartama is egyre nőtt, hosszú évekre távol maradt az ifjúság színe-java, sokan oda is vesztek a viszontagságos úton. Emiatt az otthonmaradottak zúgolódtak, hiányzott a munkáskéz. Ezen úgy próbáltak segíteni, hogy egyre többször rabszolgákat, vagy hadifoglyokat hurcoltak magukkal, hogy otthon a munkaerő-utánpótlást biztosítsák. Így viszont csak a gyűlöletet és a bosszúvágyat szították a meglátogatott népek körében. Ezek miatt is, meg az olykor fellépő túlszaporodás miatt, az idők folyamán egy-egy törzs felkerekedett, és a kalandozások során szerzett tapasztalatok alapján messzire vándorolt. A kapcsolatot az ordoszi központtal azonban továbbra is fenntartották. Az új hazák keresése a nagy legelők mentén, a „sztyeppeországúton" nyugat-északnyugat irányába történt. A 4220. medvetoros évben (i. sz. 180) a kabar Rakaca nyert jogot arra, hogy kalandozásokat vezessen. A kabarok - tagjai a 24 hun törzs szövetségének - ekkor az Altáj északnyugati lejtőin, és az azt követő síkságokon éltek. Rakaca nagyon áhítozott egy győztes kalandozásra, ezért az altáji kabarok egy évig csak fegyvert készítettek. A következő év tavaszán hatalmas ifjú sereggel elindultak a sumérok földjére. Távollétükben a tatárok egy korábbi sérelmük miatt rajtaütöttek az otthonmaradt kabarokon. Szállásaikat és földjeiket feldúlták, az öregeket, asszonyokat és a gyermekeket elpusztították. Töredékük menekült csak meg a „kabarvészből", akik a Turgaikapuban és az Ural környékén élő manysiknál találtak menedéket, hiszen a manysik is tagjai voltak a 24 hun törzs szövetségének. A manysiknak két elkülönült nemzetsége volt ekkoriban: a marami-por, és a merija-mos féle népek, de közös jellemzőjük volt az anyaközpontú, barátságos asszonyuralmi közösség. Rakaca a kalandozások eredményeként rengeteg rabszolganőt hozott magával sumérföldről. Megdöbbenéssel vették tudomásul, hogy birtokaik megsemmisültek. Rakaca úgy vélte, hogy életbenmaradásuk egyedüli útja a manysikkal való egyesülés. Ezt azonban nem mindenki osztotta, ezért közös akarattal megszüntették Rakaca fővezérségét és öccsét - Berény néven - fejedelemmé választották. Ám ezután a kabarok háromfelé szakadtak. A Rakacával tartó kabarok beolvadtak a manysik asszonyuralmi népébe. A szabad kabarok, akik tartották ősi férfiuralmi szokásukat, visszahúzódtak az Altáj vidékére. Végül Berény ifjú fejedelem úgy döntött, hogy népe - akik sem beolvadni, sem visszatérni nem akartak - egyfajta szövetségre lép a déli manysikkal. Ennek megpecsételésére Berény feleségül vette a manysik fővezérének, Kámának a lányát. A szövetség lényege az volt, hogy amikor a manysik adnak fősámánt, akkor a kabarok fővezért és fordítva. A népek viszont nem keveredhetnek, mert akkor az egyikük kezébe kerülhetne mindkét hatalom, így elsorvadna a törzsszövetség. Berény még két fontos intézkedést hozott. Az egyik, hogy megszüntette mind az asszonyuralmi, mind a férfiuralmi berendezkedést, a férfiakat és nőket egyenrangúként kezelve, bevezették a feleség fogalmát. A másik, hogy a kalandozásokból magukkal hozott su 27

mérfóldi rabszolganőket felszabadította, így lehetőséget adott arra, hogy a kabarvész után nőhiányban szenvedők feleséget válasszanak maguknak. Berény fia, Magyar folytatta apja munkáját. Mohón vetette bele magát népének eggyé kovácsolásába. Igyekezett egy erős, új szövetséget is kialakítani a hun népekből, de ezt az egyre jobban szétszóródó törzsekből már csak részben sikerült megteremtenie. Új központot hozott létre a mai Alma-Ata közelében Altáj-Buda néven, de még Ordosszal is tartották a kapcsolatot. Később Magyar hatalma egyre nőtt, ezért elfoglalta nagyapja, Káma fejedelem székvárosát, és javasolta a manysiknak az asszonyuralom megszüntetését. Sokan azonban ragaszkodtak hagyományaikhoz, ezért ők az Ural felé húzódtak, azok a manysik pedig, akik Magyar hívei lettek, a Béla folyó környékére vándoroltak. Magyar halála után kezdték az így kialakult új népet őróla magyariaknak, ill. magyaroknak nevezni. Ezek a törzsek félkaréjban vették körül a Déli Uralt s képezték alapját a magyar törzsszövetségnek. A kalandozások során a hun törzsek egészen az Atlanti-óceánig jutottak. Ismerték Bizáncot és Rómát, Pannóniát több hullámban is felkeresték. Egyre gyakrabban vetődött fel az ordoszi központban az a gondolat, hogy a hunok birodalmát a Nagyvíztől a Nagyvízig (a Csendes-óceántól az Atlanti-óceánig) kell kiterjeszteni, hogy felügyeletükkel békét és nyugalmat biztosítsanak az egyre nyugatabbra húzódott törzsek számára, úgy, hogy közben Rómával is jó kapcsolatot építsenek ki. A 4440. medvetoros évben (i. sz. 400) Hunyor vezér legidősebb fiát, Bagamér ifjúsági fősámánt jelölte ki utódjául. Bagamér meghirdette a Nagyvízig való harcot, és elhatározta, hogy a birodalmat három székhelyűvé fejleszti: Ordosz, Káspivár és Pannónia központtal. Évekig tartott az előkészület, a nagy vállalkozás megszervezése. Követeket és kémeket küldtek mindenfelé, hogy kipuhatolják a várható következményeket. Az ordoszi 24 Hun Törzsszövetségből csaknem mindegyik törzs adott harco= sokat, így végül közel S00 ezer lovas gyűlt össze. Voltak, akik csak menet közben csatlakoztak, így a Magyar Törzsszövetségből főleg déli manysik és kabarok 1 tyumen, azaz 1 tömény (10 ezer) harcossal. Tervük szerint öt év alatt kellett megérkezniük Pannóniába. Rómában 430-at írtak, amikor megindult a hun törzsszövetség. Három év múlva Bagamér kisebbik fia, Atilla széki-hun (székely) csapatai élén már be is vonult Pannóniába. Itt ős-kabar és ős-úz népek töredékeit találták, akik ugyan közben mindenféle itt megfordult néppel keveredtek, de őrizték a közös eredet tudatát. Még Ordoszból való elindulásuk előtt megrendezték a nagy ifjúsági vetélkedőt, amelyet Jákó úz vezér lánya, Deédes nyert meg. Ritkán fordult elő, hogy ne férfi nyerje a versenyt. Am, mint a verseny győztese, Deédes nyerte el a jogot, hogy úz harcosait a hunok nagy felvonulásán Pannóniába vezesse. Különböző okok miatt csak 435-ben, tehát két évvel Atilla után érkeztek meg az ekkor már kialakult birodalomba. Az Oregek Tanácsa úgy döntött, hogy a későn érkezőket három különböző helyre telepíti le. Ez pedig a következőképpen történt. Maros vitéz tyumenje az Úz völgyétől Marosszékig, Eszék vitéz tyumenje DunnaÓzdintól Eszékvárig, Nekese fegyverkovács tyumenje pedig Sajó-Ordosztól Tiszavárkonyig foglalta el szállásait. Deédes Aranyasszonynak pedig, mint egyedüli nő-vezérnek a vezéri tanácsban a háziasszonyi teendőket is el kellett látnia. A három úz törzset megkülönböztető jelzővel látták el. A Maros vezér által vezetetteket marúzoknak, az alföldi részen letelepedőket daragúzoknak (mivel azonnal hozzákezdtek a köles és egyéb szemesmagvúak termesztéséhez és az ebből készült őrleménnyel kereskedtek), végül a felvidékre telepítetteket az Ung vára és Kassa környéki kabarok palúzoknak, azaz felső úzoknak (palócoknak) kezd 28 ték nevezni. Atilla halála után az úzok nagy része nem tért vissza keletre, hanem elfoglalták az üresen hagyott szálláshelyeket. Így a palúzok Zebegénytől Kassáig elfoglalták a törzsi szállásokat és azóta is ők lakják a Palócföldet. Atilla, miután elfoglalta a rómaiak pannóniai székvárosát, úgy döntött, hogy a közeli Kőhegyen felépíti Budaszék központját. Az úz mesteremberek nagymértékben kivették részüket a palota építésében, melyet a fiatal komi sámán, Sziktivár irányított. Budavára öt év alatt épült fel. 24 öl széles és ugyanolyan hosszú négyszögletes vár volt, elől 24 oszlopon nyugvó, 5 öl széles és 5 öl hosszú védett bejárattal. Alatta 2 öl mélyen pincék, fölötte pedig a 7 terembura, ezekben szálláshelyek voltak. A legfelső terembura fölött volt a kereszt alakban kiképzett tárgyalóterem. Ez nagy részre volt osztva, mindegyik 6-6 karéjos. Középen egy törökös emelvény állott, alatta a mindenkori sámánok széke. (Ebben az időben Buda volt a fősámán.) Buda vára mellett mind a 24 hun törzs részére vezéri szállást építettek, ezek közül pedig kegyhelyeket alakítottak ki. Buda várában sokszor tanácskoztak a vezérek, de itt fogadták a különböző követeket is. Buda itt rendezte lakomáját, amelyen kiderült, hogy nem helyesli Atilla nagyratörő terveit. Várt volna még a hadjárat megindításával, hiszen még nem érkeztek meg valamennyi törzs harcosai. A fiatal vezérek azonban Atilla mellé álltak, és követelték a háború azonnali megindítását, az éjszaka leple alatt pedig meggyilkolták Budát. Buda halála után a fősámáni székbe Deédes férjét, az úz Nekesét választották. Buda halála után Atillát mindig gyötörte a lelküsmeret. Éjjelenként felriadt álmából, ilyenkor Nekesét szólította és folyton azt tudakolta a fősámántól, hogy mit mondanak a hírhozók, és milyen tanácsot adnak az égiek. De nem volt visszaút. A nagy elhatározásnak végére kellett járni. A hatalmas sereget feleskették, hogy se tűz, se víz meg nem állíthatja őket, amíg a Nagyvízig el nem érnek.

Amikor a népek csatája elkezdődött, az eső elkezdett zuhogni. Látni is alig lehetett. A víztócsákat vörösre festette a vér. A nagy csata lassanként könyörtelen birkózássá vált. Bakos vezér tyumenje utat tört magának, és mire besötétedett, elérték egymást Baszkor-föld lovasaival, hogy együtt folytassák harcukat a Nagyvízig. A római birodalom légiósait meglepte a szokatlan harcmodor. Hadrendjük megingott, sokan futásnak eredtek. Amikor az ellenséges gyűrűt megbontották, Nekese jelentette Atillának, hogy a sámánok az utolsó jóslat alkalmával nyulat láttak, újabb jóslatot pedig már nem lehet várni az égiektől, mert a nagy mozgásban, tusakodásban elveszett a fősámáni üst. Ezt rossz jelnek tartották, de más baj is történt. A harcosokon a csoma-betegség jelei mutatkoztak. Ezért a sámánok tanácsa jobbnak látta, ha a hunok rövid pihenés után visszavonulnak. Budavárba érkezve tanácsot tartottak. Atilla Nekesét tette felelőssé azért, amiért nem jutottak el a Nagyvízig, elsősorban amiatt, hogy nem vigyáztak kellően az áldozati üstre. Az Oregek Tanácsa azonban higgadtabban mérlegelt. Arra a megállapodásra jutottak, hogy Buda fősámánnak lett igaza, mert hiányzott öt lovas tyumen és két tárkány tyumen ahhoz, hogy egyértelműen megnyerjék a csatát. Bakos tyumenvezér azonban elérte a Nagyvizet és esküjéhez híven Baszkor népével együtt Vízkaja sámán tengeröblében várja örök idők óta a hun törzsszövetséget. Atilla még egy hadjáratot indított Róma ellen. Az elindulásukat követő 27. napon, Róma közelébe érve az őrség jelentette, hogy római főpapok érkeztek követségbe és tárgyalni szeretnének. Atilla végignézett a szoknyás papi seregen és - részben a korábban elfogyasztott bor hatásától is - hangos hahotára fakadt. Majd Deédest szólította, hogy asszony létére ő tárgyaljon velük, Atilla szoknyás haddal nem tárgyal. 29 Deédest a főpapok a pápához vitték. Vele ment a felsőőri római hitű pap is. Nagy segítségére volt Deédesnek a tárgyalásokon. Végül a pápa sok-sok férfifogoly szabadonbocsátásával és nagy hadisarccal megvásárolta a békét. Cserében a felsőőri pap megígérte, hogy terjeszteni fogja a római hitet a hunok körében. Nagy volt az öröm a hunok táborában, egyedül Atilla fájlalta, hogy nem ütközhetett meg a rómaiakkal, s hogy Éciusz, akit ifjúkora óta ismert, megint kitért előle, mint a nagy csatában. Római időszámítás szerint 453-ban a germán törzsek fellázadtak Atilla uralma ellen, ám ő ezt erélyes kézzel torolta meg. Ekkor engesztelésre egy szép germán hercegnőt küldtek udvarába. A hercegnő kísérete azonban összeesküvést szervezett és egy lakomán Atillát megmérgezték. Így aztán, világra szóló hódítások után, még ugyanabban az évben megtért őseihez. Holttestét nem messze a Tiszától, a Maros egyik mellékágában helyezték örök nyugovóra. Utódai háromkoporsós temetésben egyeztek meg. Nekese parancsára a temetés munkáját végző rabszolgákat mind lenyilazták. Azokat a hunokat pedig, akik tudtak Atilla sírhelyéről, az Etil mögé küldték, hogy onnan soha vissza ne térjenek. Atilla halála után, a 24 gyásznap elteltével megkezdődött a hatalom birtoklásáért folytatott egyezkedés Buda fia, Aladár, valamint Atilla fiai: Ellák, Dengezik és Csaba között, mely végül testvérháborúhoz vezetett. A háborúban az addig egységben lévő hatalmas hun sereg szétforgácsolódott. Végül az Öregek Tanácsa rendet és békét teremtett, egyben Aladár híveit távozásra szólította fel. Am nemcsak ők, hanem a törzsszövetség túlnyomó része is visszavonult a hunok korábbi szálláshelyeire, a káspivári szkíta birodalomba. Tehát a Pannóniában lévő 22 törzsből mindössze 4 tyumen (40 ezer ember) maradt, zömében úzok, s a kabarok eg~ része. Nekese és Deédes az úzok egyik szálláshelyén, Ozdon ütötték fel sátraikat. Kegyhelyük a Bálványhegyen volt. A házasulandó ifjak mindig Deédestől kértek engedélyt a házasságkötésre, a szertartást Nekese fősámán vezette. Így volt ez 466 nyarán, az Aranyasszony 51. születésnapján is. Nagy volt az öröme, mert ekkor született meg 24. unokája. A Bálványon örömtüzek gyúltak. Nekese hálát mondott Joli-Tóremnek, a fóldanyának a bőséges aratásért és áldását kérte a házasulandó leányokra. Éjfélkor Deédes rosszul lett. Maga köré hívatta gyermekeit és unokáit, majd nyugodt hangon közölte velük, hogy elfáradt és meg fog halni. De ő boldog, hogy ilyen népes a családja, így nem vész kárba élete munkája. Legyenek ők is boldogok, és ne sírjon senki se. Ne szakítsák félbe az esküvőt, nyugodtan vigadjanak tovább. Mire pedig felkél a Nap-asszony, rakjanak óriási tüzet a Bálványon, arra helyezzék tetemét. A fiatalok pedig járják el a hajnaltáncot a tűz körül. Nekese eleget tett Deédes végakaratának. Az ifjú párok el is járták az első hajnaltűz-táncot. Amikor felkelt a nap, vihar kerekedett és a szél széthordta az Aranyasszony hamvait. A palócföldön pedig mind a mai napig járják az esküvői hajnaltűz-táncot. Aladár tehát hűséges kaza-hunjaival visszament az Etilen túli területekre. Az avarok azonban - akik szintén a hun törzsszövetséghez tartoztak - megelőzték őket a visszavonulásban, és a Turgai-kapuban útjukat állták, nem engedvén őket tovább az altáji területekre. Aladár ezért kénytelen volt a magyar törzseknél letelepedni. Veze tésével megalapították Ural-Budát a manysi törzsek ősi gyülekezőhelyén, a mai . Tyumeny elődjeként.

A magyarok törzsszövetsége házasság révén belépett a kazár birodalomba. A kazá- . 30 rok ellen meginduló arab támadások kivédésére a magyar szövetséghez tartozó törzsek egy részét a birodalom déli területeire vezényelték, Magyarka város környékére (a Kaukázus vonaláig). Mint minden birodalomban - egy idő után -, a kazároknál is érezhetővé váltak a belső feszültségek jelei, így nem csoda, hogy 825-ben az arabok hatalmas győzelmet arattak a kazár (és magyar) seregek felett. Ekkor Edemen fősámán elhatározása alapján a Magyar Törzsszövetség kivált a kazár szövetségből és az ekkorra szintén felbomlott avar birodalom elhagyott szálláshelyeire költöztek. Edemen fiának, Ugyeknek a vezetésével újjászervezték a magyar törzsszövetséget, amely megerősödve végleg a kazárok ellen fordult és a szúvári csatában 860-ban legyőzte a kazár sereget. A magyar törzsszövetség ezt követően nyugat felé terjeszkedett tovább és egészen a jász síkságig (a mai Moldva-Moldávia) elfoglalták az avarok területeit. Ugyek még az arab támadás előtt feleségül vette Onedbeila kazár kagán leányát Emesét, akitől az első két gyermeke halva született. 820-ban megszületett végre a már nagyon várt Álmos, viszont ebbe a szülésbe Emese belehalt. A kazár birodalom északi szélén Ugyek kiépítette Asszorügyek városát és 825-től itt nevelték Álmost Asszuporog fősámán felügyeletével. Úgyek 862-ben meghalt, és Álmost választották fejedelemmé, de már a 860-as szúvári csatában is ő volt a hadvezér. A vesztes kazárok lovasfejedelme, Lebed - mintegy hadizsákmányként - leányát Kücsikét még Ügyeknek ajánlotta ugyan, de annak halála miatt végül is Kücsike Álmos felesége lett, és egy Áldor nevű kisfiút szült neki. Miskolc, 1996. MOLNAR GABOR

A PALÓCOK REGEVILÁGÁNAK VÁZLATOS ISMERTETÉSE Paál Zoltán Szalaváré Turától kapott Regevilágának tartalmát hűen, minden változtatás nélkül ismertette. Történelmi tény a 24 Hun Törzsszövetség léte. A „Palócok Regevilága" a 24 Hun Törzsszövetségbe tömörült törzsek életét írja le nemzedékről nemzedékre, Kr. e. 4040-től Kr. u. Mátyás királyig, illetve Mária Teréziával bezárólag. A „Palócok Regevilága" elnevezést a palócok a 24 Hun Törzsszövetségben betöltött szerep révén kapták. A palócok elnevezést a kabarok adták: Felső úz, Fel-úz: Pal-úz, Palóc. Ezenkívül a Duna-Tisza közén és részben a Tiszán túl is voltak úzok, akiket alsó úzoknak hívtak, de az idők folyamán ez az elnevezés feledésbe ment. Agaba úz bölcs, főpap és vezér volt az, aki a 24 hun törzset újból összefogta. Hun törzsek: türk, kaza-hun, széki-hun, bolgár, jász, lett, manysi, mari, komi, csuvasz, vepsze, tatár, kun, manzsu, kabar, mordvin, úz, suoma, vót, baskír, észt, ujgur, mongol, avar. Agaba építette fel a 24 Hun Törzsszövetség rendszerét, mely mindvégig érvényben is maradt. Ezen rendszer alapos, az élet minden területére kiterjedő volt. Miután ősi alapokból táplálkozott, idő-állóságát is bebizonyította. Agaba főpap és fővezér nemcsak az úzoknak, de minden hunoknak is bölcs vezetője volt, őrzője az „Élet Templomá"-ban 48 ezer évtől kezdve tárolt kincseknek. Írott agyagtábák, téglák, papiruszok képjeleinek tudó-, megfejtő olvasója, a 48 ezer éves írások történelmének, a fel 31 jegyzéseknek az ismerője. Az Agaba alkotta rovás ABC je 32 betűs, a mai napig helyt álló betűsor, a későbbi, ún. latin betűk kialakulásában is szerepet játszott. Sok fogalom található ezen ősi leírásokban. Ezen szavaknak és fogalmaknak is mertetéséhez külön-külön bőséges helyre és időre lenne szükség. Az „Elet Temploma" A Távol-Keleten, főleg a kolostorokban ismert név és „Szellemi Központ". Sajátos és egyedi fogalom. Művelődési értékeket és leleteket tároló központi gyűjtőhely. Mint szellemi központ, ide tartozott Karnak, Nippur (Mezopotámia), Hetevarett (Egyiptom). Megszűnésükkor minden értéket átszállítottak Ordoszba, az új szellemi központba. Paszametik fáraó volt az, aki Hetevarett megszűnésekor a Szövetség Ládáját a többi kincsekkel együtt a szkíta hadsereggel elszállíttatta Ordoszba. Az Élet Templomának jelentőségét a mindenkori keleti bölcsek abban látták, hogy az esztelen háborúk rombolásaitól a jövő számára megőrizzék a minden idők állandó értékeit jelentő, a szellemi haladás vívmányait szolgáló bizonyítékokat, iratokat, a tudást. Várkonyi Nándor ókori régész és klasszika-filológus, a több kiadást megért „Szíriát oszlopai" című, őskultúrákat ismertető könyvében így emlékezik meg az Élet Templomáról: „Meg van-e még a kínai Turkesztánban, a Góbi közepén Ázsia legnagyobb titka, melyet kutató szeme nem látott: a bazaltból épített,

nem ismert stílusú „Elet Temploma", ahová évezredek óta elzarándokolnak Ázsia minden népének igazulást kereső aszkétái, beavatottjai és hithirdetői." Az Élet Temploma hivatást tölt be az emberiség fejlődésének történelme során éppúgy, mint ahogyan a szent kegyhelyek, kolostorok, melyek a különböző korok, emberi alkotások emlékeit őrzik az utókor számára. Ezen helyeken sokáig megfelelő képzettségű emberek maradnak őrzőül vissza. A 24 Hun Törzsszövetség fejlett és rendezett közösségi, társadalmi életforma volt. Bizonyítja ezt fennmaradt írásbeliségük. Az ősi társadalmak közül ez az egyedüli közösség, mely a 24 törzs életét alkotmányos pontokba foglalt, összefogó és irányító életforma jellemez. Időszámításunk előtt 6000-ben, az életképesen működő „KÁLL Alkotmányos Intézmény"-ének létrejöttekor három pontban határozták meg alkotmányukat: 1. A KÁLL köteles mindenki panaszát meghallgatni és uralkodni. 2. Földmunkát végzőket cselekedetükben békén kell hagyni. 3. Várakban dolgozó tárkányok, böszörmények békében éljenek. Ezt a három pontot még ATAISZ-ban alkották. Ezen földrész elsüllyedése előtt a 24 Hun Törzsszövetség fővárosában, Dorozsmában a 24 hun törzs „Vezéri Tanácsá"nak, az „Oregek Tanácsá"-nak, valamint a „Fejedelmek és Királyok Tanácsá"-nak ajánlatára, tanácsára, javaslatára hozták. A közösen választott KÁLL, a NAGY KÁLL a három pont alapján uralkodott. Helyettese a KIS KÁLL volt, aki mindenek fölött álló személy volt. Döntése megváltoztathatatlan. Ez a három pontból álló alkotmány Debrecenben Kr. e. 3870-ben öt pontra bővült. Agaba főpap még az életében leolvasta az agyagtáblákról: a Melegvizek Birodalma volt a 24 Hun Törzsszövetség ősi otthona az utolsó jégkorszak előtt. Ez elől menekült és szóródott szét a 24 Hun Törzs a fóld különböző részeire. Nagyobb részük ATAISZban talált otthonra. A Jégkorszak kimelegedése után Agaba ismeretszerző kalandozókat küldött Kerka ifjúsági fővezér vezetésével a Melegvizek birodalmába Kr. e. 4020-ban. Még találtak visszamaradt hunokat, akiket „tarkós"oknak, „biked"-eknek neveztek és akikkel még megértették egymást. Ezek az emberek a hegyek melegvízű barlangjaiban vészel 32 , ték át a jégkorszakot. A Kárpátok övezte síkságon, völgyekben, mely területeket a hegyek láncolata védte az eljegesedéstől, időszakos termelés biztosította a megélhetést. Az ősi leírások az utolsó jégkorszak előtt 120 hőforrásról számolnak be. Kerkáék azonban csak 12 hőforrást találtak, mert a többit a lezúduló jégáradat és hordalék betemette. Kerkáékkal kezdődött az újbóli visszatelepítés. Agaba még életében rendelkezett az ifjúság képzésére is alkalmas ismeretszerző kalandozásokról, továbbá, hogy minden 20, ill. 100 évenként kisebb-nagyobb csoportokat indítsanak a Melegvizek Birodalmába. Úgyszintén előírta a fóldrészek különböző részeire került hun törzsek kalandozások útján történő megkereső útjait. Amikor Balog lovasfejedelem - Agaba előírásai alapján - mintegy 140 fővel Kr. e. 3880-ban megérkezett a Melegvizek Birodalmába, ott már 7 törzset talált. Békés erdélyi fazekas fejedelemnek Kr. e. 3870-ben bekövetkezett halálakor Pusztaszeren, az újonnan érkezett 8-ik törzzsel együtt megtartott tanácskozáson, Balog lovas fejedelmet választották a Melegvizek Birodalmának NAGYKÁLL-jává. Ekkor bővítették ki az alkotmány 3 pontját 5 pontra. Ezen határozatok mindig az Oregek Tanácsának javaslatából indultak ki, melyet a 8 törzs választások során szentesített. Így történt, hogy a Melegvizek birodalma első NAGY KÁLLjának választása Balog lovasfejedelemre esett, aki az abban az időben létrehozott Debrecen, már „vásárjoggal felruházott" városból irányította a Melegvizek Birodalmát. Agaba alkotó szellemi nagysága 270 év alatt újból benépesítette a hunok ősi otthonát, a Melegvizek Birodalmát. Ekkor a 8 törzs: Úzon, Tisa, Ozora, Semte, Pilis, Tardos, Békés-Bő és Balog voltak. A pusztaszeri 8-as törzsszövetség 5 pontos vérszerződését Ordosz és Magyarka is jóváhagyta és szentesítette. A NAGY KÁLL helyetteséül KIS KÁLL-á a kiskorú Tímár csikóst választották. Védnökségül, nagykorúságáig Szabolcs és Pilis fejedelmeket rendelték, illetve ők gyakorolták a KIS KALL-ra háruló végrehajtó hatalmat. A Melegvizek Birodalma Kr. e. 3770-ben kaza-hun vezetéssel virágzó birodalommá vált. A jégkorszak elmúlása után a hőforrások meleg hegy- és domboldalain lépcsőzetes mezőgazdasági termelő kultúrát folytattak. A Melegvizek Birodalmát csak északról tudták megközelíteni az Etil vizek mentén keletkezett Ergáni fóldháton keresztül. Téli időszakban a fagyok miatt a kordélyokat szánokkal váltották fel. Muromákkal, mescserekkel találkozva a Tin forrás vidékén, majd Győr vezetésével a Desz folyón át ... a Radomák fóldjén érkeztek a Tennisur folyókhoz. A Keve vezette magyarkai kőfaragók útközben az egyik Tennisur melletti dombra 3 bejáratú kővárat építettek. Keve építkezés közben szörnyethalt, mert ráesett egy kő. Ezért ezt a várat elkészülte után Keve várának nevezték. Felesége, Boris gyermekének megszületéséig két tized lovas utóvéddel visszamaradt. Megszületett lányát Tennek nevezték. Ezt a vízegyesüléses helyet, melynél egy folyócskába ömlő kis patak volt, elnevezték Boris-Tén helynek. A kalandozó-pap a kalandozó lapra Boristén néven jegyezte be. A Melegvizek Birodalmába almavirágzáskor értek Tisa jaku-pap folyójához és Namény regőspap gázlóhelyén átlovagoltak a folyón, majd egy halakban gazdag hosszúkás tó partján letelepedtek. Ezen a helyen alapították Debrecen városát.

Az ősi település szerkezete a tízes egységen alapult. Tíz családból álló település egy tizedes vezetésével: tíz tizedes család települése egy százados vezetésével százados községet alkotott. Tíz százados községből ezredes város létesült. A kimutatás ezen településrendszernek a képét mutatja. A Pusztaszeren alkotott, illetve kibővített alkotmány 5 pontját az alábbiakban határozták meg: 33 l. A mindenkori KÁLL köteles a nép panaszát meghallgatni. 2. A KÁLL várában mindenki köteles hun-törzsi nyelven beszélni. 3. Paraszti munkát végző embereket munkában békén kell hagyni. 4. Tárkányok, böszörmények munkáját védelmezni kell. 5. Veszély esetén a bők minden férfit 44 éves korig seregbe való szolgálatra szólíthatnak fel a KÁLL rendelkezése szerint. A Melegvizek Birodalmában kialakult törvényt Ordosz és Úr is elfogadta. Később a Turfáni (ujgurok fővárosa) Vérszerződés során 12 pontra bővült a törvény. Etelköz a magyarkai törvények alapján - a csatlakozott 8 megyeri - magyari törzsek kendéinek javaslatára - 20-ra emelte a törvénypontok számát. A pusztaszeri vérszerződéskor a Magyar Birodalmat alapító 12 törzs egyenként 2-2 javaslatot terjesztett elő. Ezzel az alaptörvény 24 cikkelyessé vált. Ez volt az alapja az Aranybullának. Az Aranybulla 31 pontját Budavára, Avarbástya, Kurszán vára és az új kancellária vezető emberei az 1222. év húsvétjára összeállították. A 31 pont, az egykori Kövezsd (a hun törzsszövetségből származó kínai császár) 30 törzsének és a kasszuk, etruszkok és hikszosziak összes törvényei figyelembevételével jött létre. Kézai Simon, Kun László udvari káplánja - aki a Jézus által alapított, érdeknélküli uruki-mani első keresztény egyház káplánja volt - a kaza-hunoknak, kabaroknak, avaroknak, palócoknak és a székelyeknek a Vérszerződésben egyszer már kiharcolt jogaiért hiába emelt szót. Az idegen származású, királynői jogon vendég-nemesek minden paraszti, kézműves és böszörmény jogot eltöröltek... Turcsi Aranyasszony hiába követett el mindent és játszott jelentős szerepet egészen 1235-ig, III. Honoriusz pápa megsemmisítő határozatával szemben nem tudta érvényesíteni a munkás tömegek ősiségi jogait. Amikor Balog lovas fejedelem Ordoszból elindulva megállapodott Magyarkán, a fejedelem és lovasai segédkeztek a magyarkai ősmagyar egyház épületének felépítésénél. A magyarkai fejedelmi személyek, Szilakszó és Szagamóni gyermekáldásnak örülhettek. Szagamóninak 25-ös jelzéssel magas fokú beavatott fiúgyermeke született. Egy kis fényes csillag futott le az égről, jelezve a beavatottak által már előre jelzett újszülött születését. Eténának nevezték. A görögök regevilága is megemlékezik ezen személyről, azzal, hogy repülni is tudott. A születési időpont Kr. e. 3780-ra esik. A pusztaszeri alkotmányból született Aranybulla 31 pontja változatlanul fennmaradt. Ebből az időből az 1222-es népszámlálás adatai alapján Magyarország külső vármegyéivel együtt 72 vármegyét számlált és egészen az ujgur területekig (Magyarka fővárossal együtt) valamint az Aranybulla pontjaiban szereplő üzbég tartományokig terjedt. ATAISZ-ról, a mediterrán éghajlatú földrészről A hunok ezt a gazdagon termő földrészt ezen a néven nevezték. Magas kultúrát teremtettek. Lépcsőzetesen kialakított, csatornázott öntözéses területein minden megtermett. Itt három szinten kialakított mesterséges kultúrszinteket teremtettek. A sík területen, valamint a dombok és hegyek lejtős területein lépcsőzetes talajművelést folytattak. Földalatti alagútjaikban, melyek az egész fóldrész területét, különösen a hegyeket összekötve behálózták, fóldalatti raktárakat létesítettek. Ez háború esetén azt a célt is szolgálta, hogy hadsereget tudtak észrevétlenül az ország egyik végéből a másikba átcsoportosítani. Hegyeiken voltak a szent Kegyhelyek és a különböző törzsek vezéri székhelyei. A földrészek különböző területein kolóniákat létesítettek. 24 34 lapátos vitorlás hajóikkal az egész világot, illetve a világtengereket bejárták. Ezen utakról az egyes Arvisurák számolnak be. Ugyancsak Arvisurák, az ún. OSCUS táblák írják le a római birodalom létrejöttét is, jelentős részletezésben. Már Kr. e. 1700 körül, a Fekete-tenger északi részéről Rasna avar fejedelem vezetésével 12 törzs érkezik Erdélyen keresztül az Eszter félszigetre (Ister). Innen vonul tovább az Apó síkra és az Apó folyóhoz. Majd foglalkozik a Mezopotámiából odatelepült hajós etruszk nép letelepedésével és a Római Birodalomnak egészen Krisztus születéséig betöltött vezető szerepével. Az avarok odaérkezésekor csupán a dingóknak nevezett őslakosokkal találkoznak. A lassan pusztulásnak indult Atlantisz földrészről Afrikába özönlő tengeri népek között említi a latinokat, akik ezen földrész Kr. e. 1500ban történt végleges pusztulása után jelennek meg a későbbi Római Birodalom területén.

Ebben az időben már az etruszkok, valamint a Termékeny Félhold Országaiból is megjelennek betelepülők, magasfokú öntözéses kultúrát, „paradicsomot" teremtve. Az öntözéses kultúrát a sumérok és az etruszkok hozzák magukkal, akik különböző időközökben csoportosan jelennek meg. Ebben az időben a Földközi tengert az etruszkok tengerének, az Égei tengert pedig az égeiek tengerének nevezték. Nagy általánosságban kell szólnunk azokról az Arvisurákról, melyek a Krisztusi időszámítás idejéből valók. Augustus római császár a Nyugati Hun Birodalom fejével, Kövezsd császárral szerződést köt, hogy a Római Birodalom élelmezésének problémáját Pannóniából oldja meg. Kötelezettséget vállalt 100 évre, hogy a pannón őslakosokat békében hagyja. Ez a szerződés minden évszázadban megismétlődik. Az utolsó szerződést Kr. u.360-ban a Hun Birodalom felbontja, mert a római császárok a szerződést megszegve, pannón területen romanizálni, latinosítani kezdtek. Ezenkívül Erdélyt az aranykincsek kizsákmányolása céljából elfoglalják. Ez az oka annak, hogy a Hun Birodalom megindul. A százhalombattai nagy csata után a Római Birodalom hadereje megrendül és megkezdik a kivonulást. Majd a 400-as évek elején a Hun Birodalom előőrsei lépésről lépésre visszaszerzik az ősi területeket. 430-ban a 24 hun törzs Buda főpap és Atilla fővezér vezetésével a pannón területeket teljes egészében visszafoglalja. A 24 Hun Törzsszövetség Buda főpap irányításával az ordoszi szellemi központot, az Élet Templomát az előzetesen felépített, földalatti alagutakkal ellátott Buda várába helyezi át. Órzéséről ezen időponttól kezdve egészen Szent Istvánig tízezer harcos gondoskodik. A hunok, nagy részének keletre távoztával pontos adatok maradtak fenn, hogy egészen az avarok beérkezéséig kik irányították az Erdélyben visszama radt székelységet, a Felvidéken visszamaradt úzokat, kabarokat, a Duna-Tisza közén visszamaradt jászkunokat, a tiszántúli kaza-hunokat és a még Kr. e. 800-ban, Pannon vezérletével letelepedett pannón népet. Az 800-as évek derekán megérkezett avarok, akik nyelvükben azonosak voltak az itt lakó rokon törzsekkel, és egészen Árpád magyarjainak megérkezéséig uralkodtak nem csak a Melegvizek Birodalmán, de a pápa kérésére a néptelen nyugati részeken is egészen Sóvárig (Salzburg). Az avarok példás államszervezete tartja rendezett viszonyok között az itteni népet. A Magyar Törzsszövetség vezéri törzsei már Krisztus után 180-ban tagjai és hívei az uruki-mani hitnek, az érdek nélküli egyistenhívő keresztény egyháznak. Ujgurban az uruki-mani hit államvallássá lesz. Az uruki-mani hit az uruki-mani biblia alapján áll, melynek létrehozója Mani uruki esperes volt. Az Oscus táblák is tanúskodnak arról, hogy az egyistenhit milyen széles körben elterjedt. A régi Arvisurák még Arvisura Anyahita fóldre érkezésekor emlékeznek meg arról, hogy az egyistenhitet a 10 000 évvel magasabb műveltségű Kaltes asszony bolygójáról hozták. Arvisura 35 Anyahita és kilenc társa, miután gépük az ataiszi Kékleny hegységnek ütközött, nem tudtak visszautazni földjükre. Eleinte egymás között házasodtak, de később a földiekkel is. Több mint egy fejjel magasabbak, agyuk a 10 000 éves, fejlettebb kultúrfoknak megfelelően nagyobb volt, így a földiekkel való házasságuk, a földiek születési adottságainál kedvezően jelentkeztek. Miután a földre küldött személyeket, mint magas képzettségűeket választották ki, így ez a különbség a földieknél is jelentkezett. A beavatottság jelzése és tartalma azoknál a földieknél mutatkozott meg, akik az ilyen házasságok révén érintve voltak. Az Arvisura szerint a földi emberek kétvérűek voltak és csak ezután kezdődik a négyvérűség és ezeknek változatai. Arvisura Anyahita, hogy a Kaltes bolygón szerzett tudományokat megörökítse, mindent feljegyzett, illetve lerótt. Ezek az Arvisuráknak nevezett feljegyzések, titkosságuknál fogva csak kevesek részére voltak hozzáférhetőek. A magas beavatottsággal születettek, illetve képességeik révén kiválóak részére ezek a tanítások hozzáférhetővé váltak. Ezért vált lehetővé az, hogy~`ézus a 12 éves kora utáni karnaki és az 5-5 éves hetevaretti szellemi képzése után az ordoszi Élet Templomában is ezekből a titkos Arvisurákból kapta képzését és nyerte el a beavatott (Nazír, Isten idéző) főpapi címet. Arvisura Anyahitának sok gyermeke született. A három fia Úr, Él és Van magas születési adottságuk miatt még anyjuk életében elsajátították ezeket a tanításokat. A későbbi történet során mint Isten-fiak, az egyistenhívő vallások megalapítói voltak. Úr fia Úr városában alapította meg az Egyistenhívő Vallást és Egyházat (az úr-szolga viszonyon alapulva). Él Istenfi Magyarkán az Él Egyistenhívők Egyházát, Van Istenfi, pedig a Van Isten Hívők Egyházát alapította meg. Ezen egyistenhívő egyházak és hitek Jézus működéséig fennmaradtak. Az Arvisurák megemlékeznek a Szavárd magyarokról is, akiknek az időszámítása Kr. e. 13 ezer évtől való feljegyzések alapján kezdődik. Miskolc, Tisolc és Szakolc három testvér közül Miskolc volt az, aki a sokezer lépcsős szent kegyhely tetejére vitte fel az égő tüzet, ahol egy nagy üstben lévő folyadékot meggyújtva, tűzőrző leányok vigyáztak, hogy az el ne aludjon. Ezen év végi szertartást ugyanazon napokon tartották, kis agyagszobrokat készítve, mely alkalommal folytak a leánykérések is. Befejezésül megemlítjük még, hogy az uruki Egy Isten Hívőket mande hívőknek, a Van Egy Isten Hívőket mada hívőknek és az Él Egy Isten Hívőket magya hívőknek nevezték. Innen van az, hogy az avarok manda, magya vallásnak, illetve hívőknek nevezték vallásukat, de az urukimani hívőket is. A Magyar Törzsszövetségnél éppúgy, mint a hunoknál és az avarok nagyobb részénél is az Egyistenhitű Keresztény Egyház tiszteletének hódoltak. Dunántúlon már a Kr. utáni 560-as évek után olyan

templomokat építettek, melyek padló alatti fűtéssel, valamint saját aranydíszítésű kegytárgyakkal voltak ellátva. Az avarok veszélybe kerültek, amikor Frank Károly Szent Háborút indított, mellyel ki akarta irtani az avarságot. Nagy Károly avarok elleni rablóhadjárata során a frank hadsereg Pannónia egyes részeiből, templomaiból 14 szekér arany kegytárgyat rabolva pusztította végig az országot. Európa népei ezen szent háborút rabló háborúnak nevezték. Amikor ez a pápa tudomására jutott, elrendelte, hogy a rablott ékszerekből és kincsekből nyugaton templomokat építsenek. Bős Tudun avar érseket, akit a pápa is kinevezett, Kalágé (Klagenfurt) főterén Frank Károly meggyilkoltatta és erőszakos térítéssel kényszerítették az avarokat, hogy római hitre térjenek át. Aki erre nem volt hajlandó, azt meggyilkolták, vagy rabszolgának adták el. 36 Amikor Szent István az uruki-mani hitet nem tartotta meg, előbb Bizánc felé fordult, de végül a római egyháznak hódolt be. Ennek ellenére Béccsel együtt Sóvárig leadta a területeket, a Duna-Tisza mentén húzódó Csörsz árok katonai kiképző helyeit megszüntette és a pápa dekrétumaira minden ősi magyar emléket és rovásírást megsemmisített. Az idegen főpapokra bízta az országot. Amikor értesült arról, hogy a kincsre éhes nyugatiak az Elet Temploma kincseinek megszerzését tűzték ki célul, kiadta a parancsot Endre, Béla és Levente hercegeknek, hogy az Élet Templomának kincseit menekítsék ki Ural-Budára, a manvsikhoz. Budapest, 1972. PAÁL ZOLTÁN BEVEZETŐJE A második világháború végefelé, mikor a hátráló német hadsereg a Kárpátok hegyeihez érkezett, a Sajó és a Vág vidékére ejtőernyős finnugor partizánok szálltak le, hogy egy különleges harci feladatot hajtsanak végre. Az ötven főnyi csapat parancsnoka Yrjő Szalminen karjalai születésű kapitány, finnugor szakos tanár volt, aki jól beszélt magyarul is. Mordvin bajtársai Igor Szalminak nevezték. A partizánok egyik csoportját Szőnyi Márton vezette. Tudjuk, hogy ez a csoport csaknem teljesen megsemmisült, amikor Ózd tájékán leszálltak, s ott nyomban súlyos harcokba keveredtek. Egyrészüket elfogták, a többi Szőnyivel együtt hősi halált halt. Szalaváré Tura fiatal manysi harcos azonban néhány társával együtt megmenekült. Tura véletlenül Fülek tájékán ugrott ki a repülőgépből, s egy juhász lánya, Biricsák Mari elrejtette. Majd segített abban is, hogy társait megtalálja. Egy hónap múlva azonban, mikor mindketten bemerészkedtek Miskolcra, hogy ott a fogva tartott partizánokkal beszéljenek, a várost bombatámadás érte, s Mari életét vesztette. Tura árván maradt. De fogságban lévő társaival még tudott beszélni, és sok viszontagság után megtalálta a többieket is, kapitányukat is. Ettől kezdve velük harcolt. Közvetlenül a háború befejezése előtt azonban Szombathelyen súlyosan megsebesült és hazánk területén hősi halált halt. A 348. Arvisurában Tura életének és halálának történetét írtam meg. Nem csak a bajtársi szeretet késztetett arra, hogy emléket állítsak egy fiatal manysi halászlegénynek. Egyéb okai is voltak vállalkozásomnak. Ugy érzem, a magyar nép nagy hálával tartozik Turának, s ezt a hálát igyekszem részben leróni, mert ő nemcsak egyszerű partizán volt. Többet tett ennél. Röviden most elmondom, hogy mit. Küldetésben érkezett hozzánk. Nagyapjának egy különös kérését teljesítette. Az öreg Szalaváré apó az első világháború idején, de még azután is, a manysi (vogul) nép fősámánja volt. Már régen, még a harmincas évek elején meghalt, de haláláig ő nevelte Turát, kinek apját széttépte egy medve. Sámánnak nevelte. Úgy gondolta, Tura lesz majd az utóda. Elmondotta azért neki, hogy a manysi fősámánok rejtegetnek egy régi kincset, a hunfajta népek rovással írt őstörténelmét. Ezeket a feljegyzéseket ARVISURÁKNAK, IGAZSZÓLÁSOKNAK nevezték a régiek. Megvan ezekben a manysi nép története is. Ezeket az Arvisurákat - mondotta Szalaváré apó - ezer évvel ezelőtt Magyarországon őrizték. De amikor István király kiadta szigorú rendeletét, hogy a pogányságra emlékeztető rovásokat mind meg kell semmisíteni, veszélybe kerültek ezek a régi emlékek, s a megvakított Vászoly fiai, Endre, Béla és Levente azokat kimenekítették a baskírokhoz. Mikor ott is megnehezültek az idők, a baskírok átadták azokat a 37 manysi fősámánnak. Azóta ez a sok drága emlék fősámánról fősámánra száll Folytasd ezek másolását mondotta Szalaváré apó - s a másolatokat el kell vinni Magyarországra, és át kell adni egy arra érdemes magyar embernek. Ennek a kérésnek a teljesítése nem volt könyű feladat. Még a lemásolás folytatása sem. Évekig dolgozott a másoláson a fiatal sámán. De hogyan jut el Magyarországra? És ott kinek adja át? Hiszen a manysik földjén az utóbbi száz esztendőben számos tudós megfordult, s a sámánok egyet sem találtak méltónak arra, hogy titkukat előtte feltárják. Hogy talál hát most valakit Tura?

De ő mégis talált. Választása Szőnyi Mártonra esett. Szőnyi azonban hősi halált halt. Rászakadt megint a nagy gond Turára. El lehet képzelni, milyen súllyal nyomta. Végül, hosszas keresés, sok-sok ember megfigyelése után úgy döntött, hogy a nagy titkot, a nagy kincset egy ózdi kohásznak adja át. Ez az ózdi kohász én voltam. Egy munkásszázadban talált rám. Csak messziről figyelt meg, nem beszélt velem. De attól kezdve, hogy kiválasztott, partizán társai szemmel tartottak, s egy alkalmas pillanatban a tábori csendőrök között menetelő munkásszázadból kiemeltek. Bevettek maguk közé és Baraca fedőnévvel partizánná avattak. Ettől kezdve jóban-rosszban együtt voltunk. Vele kerültem német fogságba, s vele szöktem meg Drezda bombázása közben. Még ma is tartom a kapcsolatot Tura köz- j vetlen barátaival, akik vele indultak el Kievből, s akik mindig mindenben segítették, hogy küldetését teljesíteni tudja. Két ízben tartottunk találkozót. Találkozásunkra eljött kapitányunk, Igor Szalmi is, aki Tura törekvését ugyancsak pártolta, s együtt érzett velünk. Tanácskozásaink közben fontos határozatok születtek. Szólok ezekről is, de előbb egyebet kell még elmondanom. Tura - beszélgetéseink során - részletesen tájékoztatott engem arról, hogy a hun törzsek szövetségének papi-fejedelmei, a birodalmi fősámánok egytől-egyig mind megírták elődeik életét. Mindegyik azét a fősámánét, kitől a tisztséget átvette. Ezek a rovások a manysi fóldön ma is megvannak, mert ő, mikor hozzánk készült, az eredeti Arvisurákat gondosan elrejtette. De a másolatpéldányokat elhozta. Sokat mesélt ezekből. S meséiben nagy felkészültségű történelem-tudósnak mutatkozott. Kapitányunk, Igor Szalmi is szívesen tanulmányozta a régi rovásokat. Hogyne! Hiszen ő nyelvész, s a régi nyelvek különösen érdekelték. Megtudtam Turától, hogy az Arvisura-rovásnak szigorú előfeltételei, előírásai, törvényei vannak. Ezeket a régi fősámánok évezredeken át megtartották. Nem sértették meg. Tartsuk meg hát mi is - mondotta Tura. Az volt az egyik szabály, hogy a rovás jogát medvetoron kell átadni. A sors játéka Turát ebben megsegítette. Alig fogadtak be ugyanis engem maguk közé, fenn a szlovák hegyek között, Szkladán anyó kis háza közelében megjelent egy nagy barna medve, s én lelőttem. Erre - manysi szokás szerint - ötnapos medvetort tartottunk. Felelevenítettük ezeken az estéken a medvetiszteletet, a medvekérlelést, a manysik ősi hitvilágát, s még egyebeket is. Tura jól ismerte népét. A műsort ő állította össze nagy gonddal. Szabadidőnket általában az ilyen mulatozás jellemezte, bár szórakozásunkat ágyúszó kísérte mindig. Olykor nagy robajok rázták meg a rengeteg erdőket, s az éjszakákban folyton vil- j lódzott az ég. De ez minket nem zavart. Akinek szolgálatba kellett lépnie, szó nélkül indult a kapitány parancsa szerint. Igor Szalmi is szívesen részt vett játékainkban. ' Nemcsak parancsnokunk volt, jóbarátunk is. Az itt következő lapokon mindez eleven képként pereg le. De elmondom azokat a meséket is, melyeket Turától hallottunk - ha szemelvényekben is. Fájdalmasan szólt 38 a manysi nép kipusztításának történetéről. Számuk - a kegyetlen üldözés miatt - állandóan fogyott, bár a déli vidékekről a hómezők világába menekültek. A cári uralom végén már csak ötezren voltak. Azóta lélekszámuk és helyzetük javult. Mi Turával nagyon megértettük és megszerettük egymást. Feltárta előttem az Arvisurák minden titkát. Utoljára azt is elárulta, hogy hol rejtette el az eredeti Arvisurákat, mielőtt elhagyta otthonát, hazáját. Előadásaiból kiviláglott, hogy a mai magyar nép nagy része tagja volt a hun-törzsek szövetségének. De az a kép, mely bennünk a sámánokról él, nem illik a régi világ hun sámánjaira. Ha ma egy magyar ember előtt kiejtik a sámán nevet: maskarának öltözött, bűvölő-bájoló varázslóra gondol. A mi sámánjaink nem ilyenek voltak. Otéves sámán-iskolát végeztek, s ezekbe minden törzs a legkiválóbb fiait küldte. A legjobb mesterek széles látókörű, művelt emberekké nevelték ott őket. Érteniök kellett az orvostudományokhoz és az állatgyógyászathoz is, hiszen százezer számra voltak állatjaik. Az ötéves iskola után vetélkedőt tartottak, s aki ezen első lett: elnyerte a fősámáni-fejedelmi méltóságot. A fősámán melletti másik fejedelem volt a fővezér. Hogy Szalaváré Tura emberi nagyságát és érdemeit igazán értékelhessük, egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ő, küldetésének teljesítése közben merész vállalkozását életével, vérével pecsételte meg. Meghozta hát értünk a legnagyobb áldozatot. Ezzel kiérdemelte, hogy nevét minden magyar ember ismerje, s emléke előtt tisztelettel hajoljon meg. A halála utáni első találkozónkon Tura barátai úgy döntöttek, hogy írjam meg - az Arvisurákban olvasható feljegyzések szerint - a manysi nép történetét. A második találkozónkon az a döntés született, hogy írjam meg az úz nép történetét is. Mert meg kell tudnia a világnak, hogy az úz nép valamikor, még Atilla idejében is, művelt nagy nép volt, s ha neve látszólag el is tűnt a népek sorából, fiai ma is élnek közöttünk. A felgyűlt sokrétű feladatnak úgy tettem eleget, hogy Tura életének leírásába beleszőttem a partizánharcok eseményeit, és sok-sok meséjének legérdekesebb fejezeteit. A manysik sorsa, és az úzok történelmi szerepe ezekből a mesékből kiviláglik. De belelátunk a magyar nép múltjába is, mert az úzok történelme

szorosan belejátszik mindazoknak a népeknek történelmébe, amelyekből a magyar nép kialakult. Az úz fősámánok legrégibb Arvisurái is érthetők magyarul. Tura elbeszéléseit meséknek nevezem. A mesék valóságát igazoló eredeti iratok ugyanis - mint előbb kifejtettem - ma még nincsenek a kezemben. De ha vállalt kötelezettségemet harminc éven át híven teljesítem, megkapom - s akkor a mesék valósággá válnak. Addig az a nagy erő tartja fogva az Arvisurákat, amely évezredeken át megvédte, megőrizte, megtartotta őket. Ezt az erőt kell tisztelnünk, mert a világ egyik legnagyobb csodáját teremtette meg. Ozd, 1955. május hó 4-én. IGOR SZALMI partizán kapitánynak Paál Zoltán Leningrádtól - Szurgutig Kedves Barátom! Amikor elbúcsúztunk, helyeselted, hogy a mi legkedvesebb bajtársunknak, Turának, a hősi halált halt manysi ifjúnak kérését teljesítem és tíz év múltán az ő szavaival regélhessem az utókornak e kicsiny finnugor nép gyermekének felénk sugárzó szeretetét, amellyel bennünket, otthonukból elhajtott munkásokat mesemondásával elhalmozott. 39 ARVISURÁK PALÓCOK ATAISZ REGÉJE (Rövid összefoglaló) Sok ezer évvel ezelőtt egy hatalmas sziget létezett valahol a Csendes-óceánon, mesélik az ősi regék. Ataisznek, Ata-Isisnek nevezték boldog lakói. Mediterrán jellegű éghajlata alatt bőven termett a föld, s az ott élő - magas kultúrájú - népek az írás tudományát is művelték. Bejárták hajóikon a tengereket és a fóld különböző helyen kolóniákat hoztak létre. A Mezopotámiában megtelepedettek, akik magukat Úr népének, a velük rokon népek némelyike pedig, sumírnak nevezett, Anina istenasszony tiszteletére létrehozták Anina-óm városát. Az Egyiptom földjén kolóniát létesítők Hikszosz-óm nevű központjukkal - továbbfejlesztették az őshaza kultúráját. Isteni származású uralkodó ikat kúpalakú hegyek alá temették. Harmadik telepüket Dél-Ázsiában alapították, Parszi-óm fővárossal. Egy kalandozó csoportjuk - Indijó-óm centrummal - Peru környékén állapodott meg, egy kis csoportjuk Indiában maradt. Az agaba-népek a mai Kína partjaira hajóztak Ataiszból és felépítették Agabaómot. A széttelepülők Ataisszal és egymással is fenntartották kapcsolataikat. Történt egyszer, hogy a mezopotámiai Ur-népe elhatározta, hogy Anina-óm mellett felépíti áldozati templomát. Az őshazából huszonnégy hajón segítségük érkezett, nemes építőanyagot, kézműveseket és hun lovasokat szállítva, akik a fuvarozásban segítettek és a felavatási szertartás lovasversenyét bonyolították volna le. A hasonló nyelvet beszélő rokon hun törzsek (avarok, kabarok, széki és kazahunok, úz kézművesek, tatár lovasok) jó versenyzők és kézművesek voltak. Ez időben - közel hétezer évvel ezelőtt - következett be a nagy kataklizma. Megrendült a föld, háborgott a tenger, a vulkánok tüze pirosra festette az esti égboltot. Később érkezett hajósok hozták a hírt Úr-népének: Ataisz legnagyobb része elsülylyedt, lakosainak csak elenyésző töredéke tudta a puszta életét megmenteni. Úr népe - az őshazával együtt elpusztult Uruk város emlékére - a főváros, Aninaóm nevét Urukra változtatta. Az ottrekedt lovas hunok - mivel hazájukba nem mehettek vissza és élelmük kevés volt - a síkságra húzódtak, majd legelőik fogytával északra indultak. A széki-hun (későbbi székely) törzsből származó Magya fejedelem fiaival és 576 lovaslegényével 60 holdévig (60 holdhónap) addig vándorolt, amíg olyan vidékre nem érkeztek, amelyik az elsüllyedt ataiszi lakóhelyükre emlékeztette őket. Itt Magya fejedelem egy bőséges legelőn megalapította Paripa és Dabósa városokat, amely között felállították az egyistenhívő Úrnépe kegyhelyét, ahol a fejedelmi ifjakkal együtt 480 fiatal kötött házasságot Uruk városának leányaival. Az időnként fellépő szárazságok és betegségek elől a hunok többsége a legközeleb bi hegységen (Kaukázus) át egy termékeny síkságra telepedett. Ott várost alapítottak és azt Magya fejedelem legkisebb fiáról Magyarkának nevezték el. Másik fia, Kurd, Dabósa és Paripa városában maradt, majd mivel egy hegyi törzsből nősült és feleségének családjával együtt veszélyben volt, a hegyek közé költözött. Magya legnagyobb fia, Hunor és a lovasok többsége kelet felé ment tovább, s egy nagy lovas-pusztán felépítették Hunnor városát az Ataisz pusztulását követő 250. holdhónapban. (kb. 19 év múlva). Hunnor város a mai Mongólia déli részén, a Hunnor, azaz Hun-tó térségében feküdt. Később ezen terület sivataggá változott. 120

Évszázadok teltek el. Ezalatt a hunok folytatták vándorlásaikat. A gazdagabbak letelepedtek DabósaMagyarka-Hunnor vonalának térségében, szegényebbjeik a rokon agaba-népek felé, keletre vonultak, ahol gyérebben lakott területek ígérkeztek. A Hangun (Sárga) folyó mellett élő, őshonos két népcsoport: a jürcsik és az ajnók háborúba kerültek egymással. A hunok a jürcsikek mellé álltak és az őshaza pusztulása után a 12 000. holdévben (kb. 930 naptári év) legyőzték az ajnókat. Hálából Jümmön jürcsik vezér a hunok ifjúságának adományozta Ordosz térségét. A hunok emberségesen bántak a fogságba jutott ajnókkal. Nem vetették béklyós rabságba, hanem 3 hónap múlva - hun nőkkel való házasságkötésük után - valamennyit felszabadították. Az ajnó törzsek, látva a jóindulatú bánásmódot, szövetségre léptek a hunokkal. Később az ajnók a jürcsikektől is követelték a béklyós-rabságba hurcoltak szabadon bocsátását. Amikor Jümmön vezér ezt megtagadta, a rokonságba került hunok segítségével elűzték a jürcsikeket Hangun térségéből. A szövetségből tartós barátság lett és 130 holdév (kb. 10 esztendő) elteltével 24 000 ifjú hun harcos, a Hunnor birodalmi központ jóváhagyásával az ajnókkal összeházasodott. A hun törzsek egy része a Hanguntól északra telepedett meg. Az úzok a folyó-kanyartól nem messze állították fel székhelyüket, Ordoszt (farkas-verem), a vásárok színhelyét. A tengeröböl síkságon élő, Ataiszból származó rokonokkal felvették a kapcsolatot, s velük cserekereskedelmet folytattak. Az agabák az itt töltött ezer esztendő alatt megsokasodtak. Az észak felé terjeszkedő kínajokkal gyakorivá váltak háborúskodásaik, s végül a kínajok elfoglalták az agabák által lakott tengerpartot. Az agabák egy része behódolt, többségük azonban a hunokhoz menekült. Vezetőjük egy Agaba nevű bölcs sámán volt, akinek leányát az úz törzs vezére, Uzon vette feleségül. 121 A többségükben hajón menekülő rokonok magukkal hozták legértékesebb áruikat. Élelmük hamar elfogyott és tél közepére helyzetük aggasztóvá vált, éhínség fenyegetett. Az egyetlen számbavehető élelem a medve volt, de ennek vadászatát a hunok hite tiltotta. Az őshazából hozott hitük szerint a halász-vadász hunok hittek a medve égi eredetében. A medvék így igen elszaporodtak, s ínséges időkben az emberekre is veszélyessé váltak. Az agabák és a kézműves úzok nem voltak medvetisztelők és egy alkalommal egy túl harcias mackót leterítettek és egy ünnepélyen megettek. A hunok csodálkozva látták, hogy ezért nem sújtotta égi büntetés a medvehús-fogyasztókat. Ez az eset, ismerve az őshaza regéit, új ötletet adott Agabának. Ordoszba téli vásárra jöttek össze a hun törzsek sámánjai. Agaba felvilágosította őket: istenük azzal büntette meg a kegyetlenkedő medvéket, hogy medvetoron kell befejezniük életüket. Megindult a vadászat, amikhez Agaba népe a medvék elejtéséhez újfajta fegyvereket szolgáltatott. Az első medvetor holdtöltétől-holdtöltéig tartott. Ezen idő alatt - Agaba javaslatára megalakult az ÖregekTanácsa, a huszonötödik napon pedig létrehozták a hunok törzs-szövetségét, 24 törzs részvételével. Példának őshazabeli szokásukat vették. Egyeztették mitológiájukat és megszervezték a törzsszövetségek rendjét. Agaba javaslatára újrakezdték az időszámítást, mivel a teleholdak holdév számlálása - a gyakori ködök miatt - nehézkes és eltéveszthető volt. Ezért mindenki egyetértett azzal, hogy egységes időszámítást kell bevezetni. Ekkor már az Ataisz pusztulása utáni 12968. holdévet írták (Kr. e. 4040-ben). Az új időszámítás szerint egy esztendő az egyik medvetortól a másik medvetorig tartott, tehát az egyik téltől a másik télig. Az első törzsszövetségi fősámán Agaba lett, aki írásukat is megreformálta és az általa alkotott rovásírást általánosan bevezette a sámánok körében. Az ő javaslatára kezdték el írni történelmüket is. A fősámánok mindenkori kötelessége lett, hogy a hun törzs-szövetség eseményeit a valóságnak megfelelően megörökítsék. Ezért történetírásuknak „Arvisura" azaz „Igazszólás" nevet adták és ezeket Agaba törzsének Ataiszból hozott aranylemezeire rótták, hogy az idő foga el ne pusztítsa őket. A fősámán mellett mindig rovósámánok működtek, mivel a fősámánok látása idővel meggyengült. Legelőször közösen lerótták Ataisz hitvilágát. Uzon nem szívesen vette, hogy az isteneik, azaz az Égiek kérdésével sokat törődtek. Uruk népét például a 24 törzs közül egyedül a baszkor törzs, azaz a baskírok legkisebb fátriája (nagycsalád) nevezte szumírnak. Az isteneik himnuszait mégis lerótták. Ez a rovósámánok között visszatetszést váltott ki. Hunnor városának gazdagjai rokoni kapcsolatok révén Uruk népé nek vallását követték. Gyermekáldásuk kicsi volt. Az újonnan alakult 24 Hun Törzsszövetség ellenben szakított minden gátló akadállyal. Bár Ataisz regevilágát megörökítették, de ezen, időszámítás előtti 4040-ik évtől eredetiben írták le az ősi rovások minden egyes regéjét. Mivel az Ordosz körüli település lakói úzok voltak, a rovósámánok mindig az ő nyelvjárásukkal rótták le az újabb Arvisuráikat. Nyelvük az úz nyelv, amely az évezredek alatt keveset változott, amit ma magyar nyelvnek nevezünk. 122

Hej rege rejtem!

1(A). Arvisura

Hogyan lett Úzdból Ózd Agaba, Batour és Uzapani fősámánok rovása

Kr. e. 4040-4020. (1-20 m.t.é.)

A bölcső, amelyben az úz nép kifejlődött, a Hangun folyó, azaz mai nevén a Hoang-Hó bal partján, Ordosz környékén volt. A tengeröböl síkságán egy igen magas műveltségű nép élt, akikkel a környező népek cserekereskedelmi kapcsolatban állottak. A mellettük lévő síkságon és folyóvölgyekben a hunok két törzse élt. Amikor a gyorsan szaporodó kinajok a Hoang-Hó felé nyomultak, a tengerparti síkságról a magasabb műveltségű nép a hunokhoz menekült. Akik ellenálltak, azokat a mai néven nevezett kínaiak lemészárolták vagy meghódították. Agaba fősámán népe a Hangun felső vidékére költözött. A hun törzsek igen szívesen fogadták a régi cserekereskedelmi partnereiket, akik legértékesebb áruikat elhozták magukkal menekülésük alkalmával. Annyi sok nincsen, amely el ne fogyjon, s így a tél közepén éhínség fenyegetett. Ezért a sámánok összedugták fejüket és sokáig tanakodtak, hogyan oldják meg az élelmezést. A bölcs Agaba népe nem hitt a medve égi eredetében, hanem a hét égbe nyúló világfán székelő Ata-Isis teremtő erejében hitt. Ellenben a hun törzsek, mint halászó és vadászó nép a medvéket Égi eredetűeknek tartották. Szerintük az Égi-Atya megtiltotta azoknak a vadászatát. Ezért a medvék nagyon elszaporodtak, sőt néha a sokaságukkal félelmetessé váltak. A szegényebb vendégek ekkor egy harcias medvét elejtettek és élelem hiányában megették. Vendéglátóik legnagyobb csodálkozására semmi bajuk nem esett. Ezt az eseményt tudomására hozták a bölcs Agabának. Az ordoszi téli vásáron összejöttek a 24 folyóvölgy sámánjai és vendégeik felvilágosítása alapján kisütötték, hogy Numi-Tórem, az Oreg-isten, azzal büntette meg a kegyetlenkedő medvéket, hogy medvetoron fejezzék be az életüket. Megindult a nagy vadászat Agaba népének új fegyvereivel. Ordoszban a sámán-féle emberekből és a törzsek vezéreiből megalakult az Öregek Tanácsa. A bőséges zsákmány miatt a medvetori ünnepek igen kedvelt szokássá váltak. Holdtöltétől-holdtöltéig megtartották az első medvetort. Ez huszonnégy napig tartott. A huszonötödik napon az Oregek Tanácsa megalakította a 24 Hun Törzsszövetséget. Ebben a törzs-szövetségben egyeztették a Tóremekben hívő mondavilágukat, majd megszervezték a törzsi rendet. Az első medvetoron elhatározták, hogy mondavilágukat egyeztetik. Ezért mindennap más törzs mondta el, hogy miben hisz, majd a 25. napon Agaba mondta el az Égiekben való hitét. Ekkor elhatározták, hogy aratásig mindenki megírja törzsének történetét. Az egység kedvéért Agaba megalkotta a régi képírás jeleiből az új írás jeleit, amelyet mindenki ordoszi kőbe rótt, hogy megérthessék. (Az Ordosz térségében talált agyaglapokat rovással látták el és kiégették, amit ordosz-keve-nek, vagy palócosan ordoszi kőnek neveztek.) - Ezen a medvetori ünnepségen így végül kialakult az egységes Tórem-hit, amely ötezer évig mozgató erejévé vált a 24 Hun Törzsszövetségnek. Az első feljegyzés Krisztus születése előtt 4040 évvel történt. Azelőtt a bölcs Agaba népe, mivel melegebb vidékről jött, az egyik holdtöltétől a másik holdtöltéig számították az időt. Agaba azonban azt javasolta, hogy sokkal könnyebb lenne, ha a 24 Hun Törzsszövetség az egyik medvetortól a másik medvetorig számítaná az időt. Ezt elnevezték medve evésnek, tehát medve-évnek, később röviden évnek. A magasabb műveltségű, elűzött nép bölcs emberét Agabának, azaz Oreg-medvé nek nevezték, mivel a legtöbb kincset hozta magával a tengerparti síkságról és egyik leányát már régen az ordoszi úz vezérhez adta feleségül. Agabát ekkor 24 Hun Törzsszövetség fősámánjává választották. A többi sámán azt tisztelte benne, hogy nyomasztó élelmezési helyzetüket igen ügyesen megoldotta. Tervbe vette a földek megművelését a hozott magvakkal és új földművelő eszközökkel. A medvék irtását azért is helyes, bátor cselekedetnek tartot 124 ták, mert a nagyszámú erdei vad már veszélyeztette a fóldek megművelését. Így a manysik, a hunok és az úzok szent állata, a medve; vagy a kunok, a jászok és az avarok szent állata, a szarvas; vagy a kabarok, a tatárok és a baskírok szent állata, a vaddisznó is megszűnt szent és sérthetetlen állatnak lenni, az első medvetor után, kártékonyságuk miatt vadászhatóvá váltak. Egyedül az ajnó törzs nem tudta elviselni a medvetisztelet megszűnését, ezért a Nagyvíz partjai mentén észak felé elhagyták őshazájukat. Távozásukat azzal is magyarázták, hogy a tizedik medvetoros évében nem esett le a hó. Így nem tudták a medvék lelkét frissen esett hóval tisztára mosni, s így nem nyerhettek a medveöléssel bűnbocsánatot. Agaba fősámán első dolga az volt, hogy ennek az első ordoszi medvetornak a történetét a régi írásjegyeikkel lerótta. Ennek a képjelekkel ellátott rovásnak az alapján a hun törzsek beszéde szerint megszerkesztette a 24 Hun Törzsszövetség rovását.

Veje kérésére ez a hunokhoz képest igen magas műveltségű, bölcs ember elhatározta, hogy Ordoszban telepszik meg. Ismerte a hunok nyelvjárásait és a 24 napos medvetoron óriási szervező munkát végzett. Az Oregek Tanácsával elfogadtatta, hogy ötévenként 1-1 ifjút köteles sámán nevelés végett mindegyik törzs Ordoszba küldeni, ahol Agaba népének a hun törzsek részére módosított rovás jeleit, orvostudományát, kereskedelmi és ipari tudását, valamint a kialakult Tórem-hitet elsajátítják. Agaba elképzelése szerint ezen ifjak a 24 Hun Törzsszövetség vezetőivé fognak válni, mert Agaba népének műveltségét mind átveszik és összekötő kapcsai lesznek az addig igen laza rokoni törzsszövetségnek. Az avarok sámánját Böllérnek hívták, aki máskülönben is az állatok vágásával foglalkozott. Így ő Agaba utasítása szerint a Bálvány hegyen elejtett medvét feldarabolta. A kaza-hunok sámánja Batour volt, aki mint szűcs-féle foglalkozású ember a med ve bundáját összevarrta és kitömte széna és falevelek tömegével, majd a kegyhely főhelyére ültette. A medve húsából különböző ételeket készítettek, majd elkezdődött az ordoszi medvetor. Az első napon Agaba fősámán elmondotta a „Mennyei Szent Birodalom" keletkezését, amely szerint Ata-Isis hét eget teremtett. A legfelsőbb égben épített magának egy aranypalotát. Ennek a kertjében volt egy igen magas hegy, a hegyen egy igen magas fa. Ennek a magas fának, az Élet-fájának hegyéről indították el a napot, a holdat és a csillagok millióit Ata-Isis gyermekei. Ezen a fán minden madár fészket rakott és a fa alatt mindenféle állat élt. A fa mögött egy kis fennsík terült el, melynek tavában kígyók, békák, halak és sokféle vízi állatok úszkáltak. A szent tó Élet-vizéből táplálkozott az Élet-fája. A fa mellett egy barlangban éltek a szent medvék, amelyek kis bocsaival játszadoztak Ata-Isis gyermekei és unokái. Ennek a fának éltető gyümölcseiből Ata-Isis ledobott egyet a hatodik égbe és ráengedte az Élet-tavából kicsapódott vizet. Amikor a szent fa gyümölcséből olyan nagy fa fejlődött ki, hogy felért a hetedik égbe, elküldte a legidősebb fiát, Sis-Tóremet, hogy népesítse be családjával a hatodik eget. Később Sis-Tórem családja is nagyon elszaporodott és ő is ledobott az Élet-fájának gyümölcséből egyet az ötödik égbe. Mikor a kis fácska annyira megnőtt, hogy elérte a hatodik eget, akkor elküldötte a legkedvesebb fiát, Numi-Tóremet, hogy népesítse be az ötödik eget. Numi-Tórem szüleihez hasonlóan szintén benépesítette az ötödik eget. Amikor aranypalotája már kicsinek bizonyult a családja részére, az Élet-fájának gyümölcséből ledobott egy kis magot a negyedik égbe, hogy fiai versenyre kelve a felnőtt fán lemenve mutassák meg, hogy melyikük a legéletrevalóbb. 125 Ugyanis a hetedik égben lakó Ata-Isis kiadta a parancsot, hogy a „Felső Mennyei Szent Birodalom" mintájára építsék fel utódai a maguk mennyei birodalmát. A negyedik égből felnőtt Élet-fáján Numi-Tórem gyermekei lementek és megkezdődött a nemes versengés, amelyikből Numi-Tórem hetedik fia, a legkisebb gyermek került ki győztesen. Ata-Isis őt jelölte ki a Világfelügyelő Aranyfejedelemnek, őt bízták meg, hogy a Tóremek alkotásait gondozza és rendezze az EgiJószellemek és az Égi-Rossz Szellemek birodalmát, valamint a teremtett Égi-Lelkek sorsát. Ezért a ne gyedik égben mindegyik testvére részére aranyos palotát épített és a negyedik eget hét arany-birodalomra osztotta fel. Ezzel megalkotta a Felső-Tóremnek aranyos egét. A Világfelügyelő Aranyfejedelem aztán elültette a harmadik égben Ata-Isis világfáját és a felnőtt fán lemenve jó helyet csinált a Jó-Szellemek birodalmának csupa ezüstből az ezüstös-égben. A második égben a Világfelügyelő Aranyfejedelem újabb világ-fát ültetett a RosszSzellemek részére, amelynek gyökerei lelógtak az első égbe, ahol az Ata-Isistől származó lelkek fognak élni, de a kettőt elválasztotta a Vas-éggel. Az első égben egy nagy tó közepén volt egy kis sziget, amelyből kihajtott a Tóremek világfája, amelyen át a Jó és Rossz szellemek feljuthattak a középső és a felső egekbe, a Tóremek parancsára. Ekkor a Világfelügyelő Aranyfejedelem megalkotta a nagy Teremburát, amely a középső világot elválasztotta az alsó világtól. Ezt a Teremburát, a kék színű sátorlepedőt nagyon erősnek alkotta meg a Világfelügyelő Aranyfejedelem, hogy az Égi-Lelkek az alsó világot és annak megerősített csillag-ablakait el bírják tartani. Ezeken a csillag-ablakokon figyelik az ősök az utódaikat, hogy mennyire érvényesülnek erkölcseik a földi szinteken. Amelyik gyermek tiszteli a szüleit és őseit, akkor az ősök szelleme megkéri a Jó-Szellemeket: segítsék utódaikat az Élet harcaiban. Az úz törzs a 24 Hun Törzsszövetségnek az ötödik törzse volt, akik a Hangun folyó baloldalán lévő ötödik folyó völgyében laktak és a városukat Ordosznak hívták. Az üz nép soha nem volt hódító törzse a 24 Hun Törzsszövetségnek, mert főként fazekasokból, szűcsökből, kovácsokból, kádár és üstkészítő emberekből állott. Agaba halála után az ordoszi fősámán hatáskörébe tartoztak. Rokoni és szakmai kapcsolataik révén a későbbi hódító kinajok átvették az úzoktól a helység- és folyó neveiket is. Így maradt meg a mai napig is Ordosz város, valamint a Hangun folyó neve, a Hoang-Hó.

Az úzok vadászat és fóldművelés mellett cseretárgyak készítésével és kereskedelmével is foglalkoztak. Erre nagyon alkalmasak voltak a közeli Ordosz vásárjai. A mesét, amit az ordoszi első medvetor ötödik napján Uza sámán mondott el a feldíszített medve előtt, egész reggelig folyó vita követett: - Én a Joli-Tórem sámánja vagyok! - kezdte el meséjét Uza sámán, Agaba bölcs ember nász-ura. - JoliTórem nem mindig az egekben él, hanem gyakran itt van köztünk, mert ő a Föld-Anya, Numi-Tórem felesége. Elmondom, hogyan került hozzánk: A végtelen kékségben sétált az Istenek-Orege, Sis-Tórem. Egyik felhőről a másikra lépegetett, majd amikor elfáradt, egyszercsak megbotlott egy bárányfelhőben. Dühös lett, s így szólt: - Hogy a tűz égessen meg! Erre ijedten megindult a kis bárányfelhő és sisteregve csapódott társaihoz. Mindenki lökött rajta egyet. Mire a századik felhőhöz ért, tűz csapott ki a felhőcske szívéből és tűzcsóvás nagy üstökösként magához vonzotta mindegyik felhőt. Az ezredik felhőnél egy tüzes üstté változott, majd a tízezredik felhőnél a négyszögletes üstből láng csapott ki és csillagok szálltak szét. 126 Ezek a csillagok a nagy Teremburán helyezkedtek el és kiégették a kék ég sátorlepedőjét, amelyen át a JóOreg-Lelkek figyelik az utódaik harcát az Élettel. Sis-Tórem a fiának kiáltott: - Kedves fiam, Numi-Tórem! Fogd meg a tüzes üstöt, mert elégeti az összes bárányfelhőimet és akkor min fogok én sétálni. Erre Numi-Tórem elfogta a tüzes üstöt és jóságos apja elé tette. Közösen elkészítették a napot és platina pályán útjára indították. Utána Sis-Tórem belenyúlt a lángoló üstbe, egy marék tüzet vett ki belőle, s beledobta a kéklő mindenségbe. Aztán dobálta a tűzgolyókat, míg egyszer csak azt érezte, hogy elfáradt és már csak lassan gurítgatta azokat. Ezek a fáradtabb golyók egyik felhőről a másikra ugráltak és belegabalyodtak a felhők vizébe. Mire öreg este lett, ezer és ezer golyó csillogott szerteszét a végtelen kékségben. Nagyon elfáradt Sis-Tórem a golyózásban. Mielőtt lefeküdt volna, magához hívatta az összes mennyei lakókat és megparancsolta nekik, mindenki válasszon az eldobált mennyei golyókból, gondozza, fényesítse azokat, vigyázzon rájuk. Minden égi lakó választott egy-egy tyumen fénylő golyót, csak a Ruda, a vasforraló égi kovács vonakodott választani. Ezért Sis-Tórem őrá bízta a tüzes üst gondozását és a nap feltevését minden reggel a platina-pályára. Rudának éjszakánként ébren kellett őrködnie, míg Numi-Tórem háza népe esténként aludni tért a mennyei Aranypalotákban. Ezenkívül ő lett a nagy Terembura éjszakai felügyelője. Reggel Sis-Tórem a tüzes üsthöz sietett, ahol Ruda-Tórem fáradtan aludt a szépséges Kemivel, Numi-Tórem szolgáló leányával. Dühösen a tüzes üsthöz lépett, a széléről lekapott egy marék tűzhabot és a ködbe dobta. Megparancsolta Keminek, hogy a hideg Holdat gondozza és ő rakja fel mindig a platina-pályára. Ruda-Tóremet pedig megbízta azzal, hogy minden égi, lakó részére ezeröles láncot készítsen, amelyeken leereszkedhetnek a saját golyóik ellenőrzésére. Keminek nagy ellensége volt Sis-Tórem, mert először az Arany-égből, majd később az Ezüst-égből száműzte a Vas égre, ahol Numi-Tórem felesége, a jószívű Joli-Tórem vette pártfogás alá és az Aranypalotába fogadta szobalánynak. A vasból készült Teremburán játszi könnyedséggel sétált Pécs asszony, a szerelmesek Tóremje, aki csupán azért küldette le Sis-Tóremmel Kemit, mert féltékeny volt rá. Amikor észrevette, hogy a nőtlen Ruda-Tórem mellett alszik, gyorsan elment a testvéréhez, Sis-Tóremhez és így árulkodott: - Kedves Bátyám, nézzél csak le az égi-kovácsok műhelyébe, mert az a céda természetű Kemi elcsavarja szegény Ruda-Tóremnek a fejét! Ezüstös fejével minden férfit meg akar hódítani! Ekkor Sis-Tórem elment a legkedvesebb fiával a Vas égbe, ahol Kemi a nagy fáradtságtól valóban nagyon mélyen aludt. Numi-Tóremnek megparancsolta, hogy azonnal költse fel és minden reggel söpörtesse ki vele az Égi-kovácsok műhelyét. Amint Kemi az Ezüst-Ég és Vas-ég műhelyeit kisöpörte, a fémporokból nagy köd lett. Pécs asszony gyönyörködött az ezüst-ködben, amely a Sis-Tórem fényes golyói között gomolygott. Sis-Tóremnek egy furcsa ötlete támadt. Megkérdezte Pécs-Tóremet, a szerelmesek Tóremjét: - Kedves Húgocskám, mit szólsz hozzá: erre a Kemire már az Arany-égben is féltékeny voltál, mert minden férfira olyan hamisan nézett, majd az Ezüst-égben is a férfiak után vetette magát. Férjedet, Enlit-Tóremet is majdnem hatalmába kerítette a kedveskedéseivel. Ezért azt javasolnám, hogy akik egymáshoz vonzódnak, azokat jegyessé kell tenni, mondjuk egy fényes drágakővel vagy fényes abronccsal, amelyet a 127 fejükön vagy a kezükön viselnének. Ezeket a lányokat menyasszonyá kellene tenni, jelezve hogy már foglaltak. Neked az lesz a feladatod, hogy minél több leány Égi-jegyes menyasszony és ifjú Égi-jegyes vőlegénnyé váljon.

- Kedves Bátyám, helyeslem a javaslatodat. Kemi ezennel az én gyűrűmmel legyen az első foglalt menyasszony és a Te gyűrűddel Ruda az első vőlegény! Joli-Tórem, az égi lakók gazdasszonya volt Numi-Tórem felesége. Mivel az apósa, Sis-Tórem nagyon sok munkával látta el a menyét, mindig fáradt volt. Sis-Tórem neki is adott a mennyei golyókból és fényes tüzes labdáját a legsűrűbb felhők közé gurította. Joli-Tórem a hat fiára bízta, hogy hozzanak hírt az ő tüzes golyójáról. Gyermekei közül Ajak-Tórem, a sárkányos szárnyas-Tórem találta meg a golyót és hírül hozta, hogy megtalálta azt, de elborította a felhők vize és abban foro~. Joli-Tórem, az úzok védője megkérte a sógornőjét, Kaltes-asszonyt, az Elet-Anyát, hogy vigye el a búvár kacsát és iszapot, majd követ, s végül földet hozzon fel a víz alól, hogy az ezeröles láncon megtekinthesse a saját golyóját. Aztán az Elet-Anya parancsolja meg a vöröshasú cethalnak, hogy tartsa a hátán ezt a hordalékot, hogy az Élet-Anya azon életet teremtsen. A búvár kacsa éjjel-nappal hordta az iszapot, követ és földet a víz alól, a jóságos Élet-Anya pedig összegyúrta ezeket a hordalékokat, s embereket, állatokat és madarakat készített ebből a masszából, majd életet lehelt beléjük. Este hírül adta JoliTóremnek, hogy az égi lakókéhoz hasonló életet teremtett a földön, ezért az égiek elnevezték a gazdasszonyukat Föld-Anyának. Az égiek kovácsa, a mindig morcos Ruda-Tórem szüntelenül kovácsolta a sok-sok ezeröles láncot. Jártak is az égiek azon le-fel a golyóikra. Így a Föld-Anyának szaporodott meg leginkább a dolga, mert apósa parancsára mindig főtt ételnek kellett lenni az üstökben, hogy igen dolgos családja jól lakhasson. Kaltesasszony férjének, KabulTóremnek is azért kellett megszöknie a legfelső égből, mert Sis-Tórem mindig sok munkával látta el az egyetlen sógorát és az a munkában megszakadt. Joli-Tórem is nagyon elfáradt a sok munkában és amikor ebédet vitt Ruda-Tóremnek az égi kovácsműhelyébe, amíg a szótlan Ruda-Tórem evett, a Föld-Anya egy kissé elaludt. Sis-Tórem, aki mindenkire felügyelt, ezt látva a fiát biztatta, hogy ellenőrizze feleségét. Numi-Tórem ott találta alva feleségét Ruda-Tórem műhelyében, amiért nagyon megharagudott. Ezeröles láncon a Földre engedte le a feleségét és ott korbáccsal megverte. Az Élet-Anya nagyon megharagudott Numi-Tóremre, hogy Kabul-Tóremhez hasonlóan Sis-Tórem parancsára miért akarja tönkre tenni gyermekeinek az anyját. Ezért kivette Numi-Tórem kezéből a korbácsot, megcsapkodta az iszapot és a véres korbács hatására a termékeny föld minden egyes csapásnál ezer öllel terjeszkedett. Joli-Tórem megszégyenült, bánatában ekkor hozta a világra a hetedik fiát, a titokban nevelt Világfelügyelő Aranyfejedelmet. Kaltes-asszony, akinek soha nem volt gyermeke, a kisfiút arra nevelte, hogy a gyorsan szaporodó embereket az élet harcaiban megsegítse. Később mégis ő lett Sis-Tórem legkedvesebb unokája, és szárnyaló fehér lovat adott neki ajándékba az égi ménesből, hogy ügyesen ellenőrizze az általa alkotott világot. Ruda-Tóremet, az Égi-kovácsot újból megbüntette Numi-Tórem azzal, hogy az ezüstös hajú szolgálóját, Kemit kellett feleségül vennie. A szófogadó Kemi-asszony igen sok gyermeket adott az erős és szorgalmas Ruda-Tóremnek, akik munkájukkal mindhárom égnek a lakhelyeit kiépítették és lakályossá tették. Numi-Tórem elküldte jó szellemeit: Jóságot, Szépséget és a Bölcsességet, hogy boldogítsák az embereket, de ugyanakkor útba indította a rossz szellemeit is: Ármányt, 128 Ordögöt és a Halált, nehogy nagyon elszaporodjanak az emberek. Bíróul pedig Kemiasszony első fiát küldte le a Földre: a Sis-Tórem által megátkozott medvét, hogy a szellemek harca egyenlő ne legyen és ő tegyen igazságot a hozzáforduló emberek között. Ezzel a megbízatással a medve azonban visszaélt. Amikor a simaarcú kinajok Ármány vezetésével elűzték Agaba bölcs népét a Termékeny síkságról, széttépte a panaszttevő embereket. Ezért a Világfelügyelő Aranyfejedelem megbüntette a medvéket azzal, hogy az éhes emberek agyonüthetik őket, az igazságtalan bírókat, de amikor eljön az Armány bogarait megölő, megfagyasztó tél, az emberek kötelesek a medvéket ünnepelni. Amí$ Jóságot, Szépséget és Bölcsességet az áldott jószívű Sis-Tórem irányította, addig Armányt, Ordögöt és Halált minden esetben Hárpia-Tórem küldötte az emberek szomorú eseményeihez. Hárpia-Tóremet nem akarta feleségül venni Sis-Tórem, de az egy éjjel bagoly alakjában a mellére ült és majdnem megfojtotta. Sis-Tórem segítségért kiáltott és akkor Hárpia-Tórem átváltozott fehér galambbá és a trónus sarkából megszólalt: - Segítek rajtad! Elmondom a varázsigét! Rögtön megszabadulsz a fulladástól, ha feleségül veszel! Ha magadhoz térsz, menj Ata-Isis szentélyébe, s ott megtalálod mennybéli mátkádat! Ekkor bagoly alakjában felpattant Sis-Tórem mellére és addig fojtogatta, gyömöszölte, amíg fuldokolni kezdett, majd kirepülve a szentély felé szállt. Lassan magához tért Sis-Tórem. Felkelt. Kivánszorgott a jóságos Égi-Atya szentélyébe, ahol habfehér, fényes ruhácskában~ kibontott hajával ott üldögélt SisTóremnek a szobra előtt Hárpia-Tórem, akit az Egfiak közül eddig senki nem akart feleségül venni a boszorkányságra hajlamos természete miatt.

Sis-Tórem először elszomorodott. Azt gondolta: „Jobb lett volna megfulladni, mint ennek a szépséges, galambsimaságú démonnak a férjévé lenni." Azonban Hárpia-Tórem olyan csábító tekintettel nézett rá, hogy még a lábai is meggémberedtek, s jólesően tűrte a szerelemre vágyó leányka hozzásimulását, aki nyomban leányszobájába vezette. Utána kart-karba öltve Ata-Isihez járultak, aki engedélyezte, hogy férjfeleség legyenek. Első fiuk Numi-Tórem szófogadó gyermek volt, édesapjának, Sis-Tóremnek minden parancsát teljesítette, de az édesanyjától Hárpia-Tóremtól nagyon félt. Amíg Sis-Tórem nagyon örült, hogy Numi-Tórem feleségül vette a jóságos Joli-Tóremet, addig Hárpia-Tórem azon volt, hogy menyét mindig szomorítsa. Még Sis-Tóremet is a menyük ellen uszította. Ezért a jó após panaszra ment Ata-Isis trónusához, aki gonoszsága miatt Hárpia-Tóremet megátkozta: - Soha nyugta egy percre sem lehessen. Csak aludni jöjjön az Égiekhez! Ármány, Ordög és Halál csak rajta keresztül mondhatja el kívánságait Ata-Isinek, aki a nagy világmindenséget olyan bölcsen kormányozza. Rossz-Asszony mivoltát az Égiekkel szemben örökre korlátoznia kell. Boszorkányságát az Égiekre át nem ruházhatja! A Világ-Hónapok rendjét és azok fejlődését ellenőrizheti! A beavatottak homlokán az Égiek óm jelzését szabályozhatja, de Ata-Isisnek az Égi-Békességre való igyekezetét meg nem akadályozhatja! Az első medvetor ötödik napját közös elhatározással Joli-Tóremnek, a Föld-Anyának a a napjává tették. Mind a 24 sámán elmondta, amit a jó és rossz-szellemektől hallottak a Föld-Anyáról. Utolsónak Agaba fősámán kötötte fel a szertartási övet és így szólt: Amikor Joli-Tórem megteremtette a Földet, a legfelsőbb Égi-Atyának, AtaIsisnek kérésére elültette a vöröshasú cethal hátán a tengerből felhozott termékeny földre az égigérő szent fa magvát. Kaltes-asszony pedig a saját kezével formált embe 129 rekbe belelehelte a Jó-Szellemnek lelkét. Itt soha nem volt bogarat megfagyasztó tél, bőven termett a föld, sok jó gyümölcsöt. Ármány, a Rossz-Szellemek vezére azonban belopódzott az emberek szívébe és rábírta a dölyfós gazdagokat, ne hallgassanak a JóSzellemek sámánjaira, hanem építsenek égigérő palotát, amelyen át beléphet mindenki a Terembura kapuján az első égbe, ahol a megholtak lelkei tanyáznak, hogy bejuthassanak a második vagy harmadik égbe, a megnyugodott lelkek birodalmába, ahol a tóremek nagy bőséget teremtettek. Ugyanis a nyugtalan lelkek az elintézetlen dolgaik végzésére kötelesek visszajönni a fóldre, hogy az elrontott régi életüket rendezzék. Azért az égi tudással rendelkező sámánok a megholtak lelkeivel beszélhetnek, mivel égi szemeikkel láthatják és hallhatják őket. Ata-Isis amikor látta, hogy a dölyfös gazdagok az Égi-Lelkek ellen cselekszenek, megparancsolta a vöröshasú cethalnak, hogy rázza meg a hátán Ataist, a boldogság földjét, hadd pusztuljanak el a hitetlenek, de a jók megmaradjanak. Hét nap és hét éjszakán jártak a Jó-Szellemek jurtáról-jurtára és a jó embereknek megparancsolták, üljenek hajókra, mert Ata-Isis elpusztítja a megromlott lelkek birodalmát. Ekkor a jó és hívő emberek hajókra szálltak, dobot készítettek, hogy azok hangja mellett a Jó-szellemek segítségével az Égiek segítségét kérjék. Ekkor a vöröshasú cethal tüzet fújt a nagy Teremburáig, majd megrázta a hátát és elúszott a nagy vízben. Ataist pedig rosszasága miatt elnyelte a tenger, a rossz emberek mind megfulladtak, de a jók messze hajóztak, a Tóremek segítségével a kijelölt helyeken partra szálltak és birtokukba vették a nekik adott új fóldet. Igy kerültünk mi is e termékeny síkságra, ahol virágzó bőség országát teremtettünk. Ármány azonban belebújt asszonyainkba, nem akartak gyermekáldást, csak könnyelműen élni. Ezért a Tóremek ránk szabadították a megsokasodott kinajokat, akik a rossz embereket megölték, de a mindenkihez jókat befogadták, hogy egyesült erővel kiterjeszthessék birodalmukat az egyik tengertől a másik tengerig. Forradalmi újítás volt Agaba részéről, hogy a magukkal hozott mitológiát összeegyeztette a hun népek hiedelmeivel és az egyik medvetortól a másik medvetorig kezdte számolni az időt. Eleinte minden évről, majd később egyik Fősámántól a másikig, vagyis az Arvisura írás átadásáig... Áttértek a holdév rovástól az Agaba medveév rovására... az Arvisura évek rovására... Agaba bölcs népét örömmel fogadták a vadászgató hun törzsek, mert a síkság-lakók megtanították őket a köles-földek gondozására. A Világfelügyelő Aranyfejedelem megajándékozta ezeket a törzseket nyíllal és kutyákkal. Agaba népe az égi lakók parancsára 3 pár szelídített lovat és három üst kölest hozott, hogy megkönnyítse az életüket. Kaza sámán fia Ruda-Tórem parancsára megtanította ekével hasogatni a lege lőt a zab és a kölesmag vetéséhez. Agaba fősámán javaslatára a Világfelügyelő Aranyfejedelem a 24 folyóvölgy törzseit összehívatta az aratási ünnepre. Agaba tudomására hozta a harcosoknak, hogy az Aranyfejedelem hármat lépett jobbra, kettőt meg balra és a termőfóldet az egyik Nagyvíztől a másik Nagyvízig kiterjesztette. A kiterjesztett földet vegyék uralmuk alá, az ajándék lovakat pedig tovább szaporítsák, és ha megerősödnek, foglalják vissza a Termékeny síkságot, bölcs Agaba örökségét. A földi életet figyelő 24 legfelsőbb Égi-lakó felajánlotta segítségét az eddig csak nyíllal és kutyákkal vadászóknak, hogy az élet harcaiban megsegítik őket. Segítője lett még a vadászoknak az Oregek-Tanácsa, akik a medve-evés emlékére minden télen összejöttek a fősámánnál Ordoszban és a megszervezett 24 Hun Törzs

130 szövetség dolgait és céljait megtárgyalták. Itt választották meg a legügyesebb vezérek közül a fővezért, aki a 24 Hun Törzsszövetség harcait vezette. Agaba fősámán tanácsára az első medvetoron az Öregek-Tanácsa hozzájárult, hogy az égi lakók közül a hunok Sis-Tóremet, a jászok Kaltes-asszonyt, az avarok NumiTóremet, a kunok Ajak-Tóremet, a manysik a Világfelügyelő Férfit, a kabarok RudaTóremet, a vasforralót, a tatárok Ármány-Tóremet, az ügyességre nevelőt, a finn-livsuomák Jókedv-Tóremet, a lapp-vadászok Kemi-asszonyt kérjék segítségül, míg a többi törzs szabadon választott a fennmaradó Égi-lakók közül, hogy a kiterjesztett földet birtokukba vehessék. Agaba szerint, ahogyan szaporodni fog a hun törzsek lovainak száma, úgy lesznek egyre bátrabb harcosok, hogy elmenjenek a Nagyvizek széléig és a földet birtokukba vegyék, aztán majd felkeressék Agaba népének a hajókon szétszórodott Jó-Szellemű népét, amelyik Ata-Isis legfelsőbb Égi-fejedelem tudomá nyát folytatja. Mire eljött a köles aratása, Ruda-Tórem a kabarokat megtanította üstöt készíteni, míg az ordoszi úzokat Joli-Tórem, az Égi-lakók főszakácsa tűzhelyet készíteni. Ezért Ordoszban, a fősámán székhelyén mindig az úzok szakácsai főztek az Aranyasszony tűzhelyén, ha az Óregek Tanácsa összejött. Az aratási-hála ünnepen megcsodálták az öregek az újfajta tűzhelyet és otthon is hasonlót készíttettek az Ordosz vidéki úz tűz helykészítőkkel. Joli-Tórem ezenkívül megtanította úz pártfogoltjait az edények készítésére. Polem-Tórem, az égi lakók fafaragója megtanította a mordvinokat a sátorfa-ácsolásra. Jó bőrökért, szép prémekért az úz, a kabar és a mordvin ügyes emberek szívesen adtak díszes edényt, üstöt és díszes sátorfát a vendégségbe érkezőknek. Asszonyaik pedig megmutatták az ízes köleslepényt és a bodzasör készítését. Ezeken a téli és nyári tanácskozásokon döntötték el, hogy a következő tavaszon, az égiek segítségével hová mennek az ifjú harcosok kalandozni. Az Oregek Tanácsa meghatározta, hogy a fekete hunok kelet felé, míg a fehér hunok napnyugta felé terjeszkedjenek, de ötévenként minden törzs vezére köteles a legokosabb ifjak közül egy ifjút a Bölcsesség városába, Ordoszba küldeni, ahol megtanítják őket Ata-Isis legfelsőbb ÉgiAtyának parancsára a Tóremek bölcsességére, vagyis az egységes, Tóremekbe vetett hitre. Ezek az ifjak elkísérték a tavaszonként kalandozásra induló ifjúságot. Jó tanácsokkal látták el őket, a betegeket egész úton gyógyították a legjobb gyógyszerekkel, megtanították az ifjakat sátrak készítésére, ételek tartósítására. Minden meghódított területen kijelölték a kutakat és a családi tűzhelyeket, valamint a védelmi őrhelyeket. A sámánnövendékek az Ordosz közelében lévő, kicsi Bálvány-hegyen földbevájt, kővel bélelt kunyhókban laktak, amelyek meleg prémekkel voltak bélelve, míg felül, a szarvasagancs tető alatt az oldalakat nemezlapokkal borították. Hátul egy élelmiszer kamrával és kegyhellyel volt ellátva. Minden ifjú első dolga az volt, hogy jurtáját törzsének jelvényével és a törzsét támogató Tóremnek a jelképes szobrával díszítse. A sámán-jurták központjában állott a Fősámán kőből épült palotája a tudós szentélyével, ahol az utódaikat megtanították Agaba bölcsességére és a rovás tudományára. Itt volt elhelyezve az Arvisura, az igazat mondók bölcsessége, Agaba népének Hold-év rovásai és Ata-Isis törvényei. Arvisura rovás nem történhetett medvetor lerovás nélkül. Minden egyes Arvisura, azaz igazat mondott szó medvetorral volt kapcsolatban, hiszen a 24 Hun Törzsszövetség megalakulása óta minden rovás a Tóremek parancsára medve-évvel kezdődött. Agaba életének végén kialakultak az Arvisura rovások törvényei, melyek szerint 131 Agaba is lerótta az összes sámán által elmondott hiedelmet. A legfőbb istenséget AtaIsis személyében testesítette meg, aki a mai értelemben dédapának felelne meg az istenségek között. Sis-Tórem az egyik fia volt, a hunok védelmezője. Az ő fia volt Numi-Tórem, az istenfiak apja. Neki 7 fia volt, azok közül a legrátermettebb a legkisebb fiú, a Világfelügyelő Aranyfejedelem, aki a manysi népeknek volt az irányítója. Az Agaba-féle Arvisurában le volt róva az összes Hold év rovás kiemelkedő mozzanata. Az elfogadott törvények alapján minden fősámán elkészítette minden medveév rovását és később annak alapján rótta le minden fősámán az elődje Arvisuráját. Átlagban 17 évenként cserélődtek a fősámánok, akik az összes Arvisura rovást őrizték és rejtegették. A fősámán legtöbbször már beteg volt, mikor rákerült a sor, hogy megírja az Arvisurát. Mindenkinek csak tíz év múlva lehetett megírni az életét, amikor már lecsillapodtak a szenvedélyek és a rossz indulatok. Ha nagyon meggyöngült az illetékes fősámán látása, akkor más rovásszakértőt kért meg, hogy az összes adat figyelembevételével írja meg az elődje Arvisuráját. Amikor az egyik törzs átadta a másiknak az Arvisura rovások jogát, akkor mind az átadó, mind az átvevő törzs szokásait figyelembe vették az Agaba-féle első Arvisura rovás értelmében. Ebből alakult ki az egyes törzsek Arvisurája. Például az ötödik napi medvetoron Uza sámán tora, amelynek az alapgondolata az Arivusákban mindig ismétlődött, amikor úzok vették át az Arvisura rovás jogát. Most pedig hálát kell mondanunk Joli-Tóremnek, a Föld-Anyának a bőséges köles aratásért. Hálát kell adnunk a Tóremfiaknak, hogy új székvárosunkat, az Ordosz utáni Úzd vezéri székhelyünket és Vasvár fóldvárát, az ifjúságunk büszkeségét felépíthettük.

Ekkorra elkészült - Agaba mesterembereinek és a hun törzsszövetség kőfaragóinak és ácsainak közreműködésével - az Aranyasszony kegyhely, amelyet most adtak át rendeltetésének. Körülötte minden hun törzs felépítette a maga Tóremjének kegyhelyét, így 25 kegyhely dicsőítette az Égi-Birodalom Tóremjeit. Aranyasszony kegyhelye egy 24 öl hosszú és 12 öl széles, 24 karélyos szentély volt, amelyet Agaba régi rovásai alapján készítettek el az Ataisz és Uruk városi szentélyek mintájára. Ebben az épületben tartották azt az összejövetelt, amelyen Agaba felolvasta elődeinek rovását, hozzátéve a magáét. Utána minden törzs vezetője - rovásaik alapján - felolvasta hitük és törzsük történetét, s akkor megfogadták, hogy csak az igazat fogják róni. Hogy erre mindenki emlékezzen: Arvisura, azaz Igazszólás nevet adták a feljegyzéseknek. A sorokat felülről lefelé rótták, és a rovást baloldalon kezdték. Agaba feleségét, a gyógyítással foglalkozó rimalányok vezetőjét, Rima-asszonyt teljes hatalommal rendelkező Rima-Széccsé tették meg és rábízták az Aranyasszony kegyhely gondozását. Körülötte a 24 törzs kegyhelyét ifjú harcosok védelmezték. A sámángyűlés résztvevői elrendelték, hogy ötévenként ifjaikból 2-2 harcost vezényeljenek Agaba fősámánhoz és Rima-asszonyhoz, akiktől megtanulják a rovások mesterségét, emberek és állatok gyógyítását és az ataiszi tudományokat, megtanulnak lovagolni és vitézül harcolni. Aztán minden 5. év végén eldöntik: ki méltó arra, hogy versengéseikben győzedelmeskedve az ifjúság, majd választás után a 24 törzs vezére, vagy fősámánja legyen. Mesterségek tanulására Uzon megszervezte a tárkányok neve lését, amely 4 medvetoros évig tartott. Minden negyedik évben eggyel megtoldották a napok számát és az Aba nap előtti napot a tárkányok napjává tették. Százévenként pedig 8.évig tartott a tárkánynevelés és annak végén tartották a tárkány-napot. Nagyszala-nappá tették azt a napot, amikor a törzsszövetség döntő határozatait hozták. A medvetoros év első napját Aba nappá tették. A született gyermekeket a születé sük napjáról nevezték el, például az Aba napon született gyermek neve: Tónus-Aba 132 volt (vagy kereszténységünk kezdetén: Aba-Sámuel). A törzsek minden napnak 2 nevet adtak: egy férfi és egy női nevet. A négyévenkénti pótnapra Nimród-tárkány féle nevet adtak. Összejövetelük végén megvonták a törzsek legeltetési határát. Az Ordoszi Törzsszövetség területén a mindenkori fősámán uralkodott. Ordosz lett a birodalmi központ, s mivel úz székhely volt, az úzok nyelve lett a birodalmi közösnyelv, annál inkább, mert a sámánok ifjúságának többsége beházasodott hozzájuk. A főként kézműves úzok a kalandozásokon nem vettek részt, mert azok hasznából a sámán-tizedek révén amúgy is részesültek. Uzd - melyet a szomszéd törzsnek Ózdnak neveztek -, az úzok vezéri szállásává lett.

Hej rege rejtem

1(B). Arvisura

Éjszakák és az Ősi Szélasszony viadala Viroláj és Uzon jelentése Agaba fősámán és Rima aranyasszony

Kr. e. 4040-4000. (I-40. m.t.é.)

tanfejedelmi oktatás anyaga és rovása

Ata-Isis az ősi éjszakában 7 eget teremtett. A legfelsőbb Égbe palotákat épített: az aranypalotát magának, az ezüstpalotát pedig Éda asszonynak, a feleségének. A legnagyobb gondja az volt, hogy az örök Égi lángon az Élet-Eledelét elkészítse. Éda pedig az ezüstkorsójával, sötét szárnyaival a tátongó sötétségbe repült és az Elet-Edényébe égi nedűt gyűjtött az étkezéseikhez. Amíg Ata-Isis az örök-lángot élesztgette, addig Éda mindkét palotát kiseperte. Minden alkalommal igen sok arany- és ezüstpor repült a tátongó mindenségbe. Éda szárnycsapkodása nyomán ősi szél támadt, amelynek forgatagában Éda megtermékenyült, és az aranypalotába aranytojást, az ezüstpalotába ezüsttojást tojt. Ekkor az örök lángon Ata-Isis melegíteni kezdte az aranytojást, amelynek héja felpattant és sok tüzeshab tört ki belőle, amit az ősi Szél a nagy mindenségbe sodort. Utána az ezüsttojással Éda is ugyanezt csinálta, s ebből jégfehér hab keletkezett, amit az ősi Szél a tüzes nap után sodort, így lett Világosság. A nagy Mindenség aranyporát Szél-asszony gyors forgásba hozta, az mindenféle port magával ragadott, hatalmas tűzgolyóvá nőve megvilágította a nagy sötétséget. Eda ezüstös holdja minden pára- és esőcseppet magához rántott és jéggé fagyasztva vánszorgott a tüzes nap után. Szélasszony munkája nyomán esőfelhők keletkeztek, a nap és hold hatására esővel, hóval és jéggel verték meg Ata-Isis arany- és Éda asszony ezüstpalotáját. Az Élet-Eledelét sokszor nem ették meg, hanem a két palota közé öntötték, ebből a csapadékok hatására Élet-Mag keletkezett és kinőtt belőle egy óriási fa. Ennek a magas fának a tetejé ről Ata-Isis a Nap forgását szabályozta. Eda gyakran elrepült a nagy Mindenségbe és csak minden negyedik hét

napján indította el a Holdat, és szabályozta a hold forgását. Ezért a bárány-felhők, suba-felhők, sötét-felhők és havas-felhők egymást kergették. Így az Élet-vize körforgássá alakult és megtermékenyítette Ata-Isis birodalmát. Amíg Ata-Isis a hetedik Ég birodalmát szabályozta, addig Éda sötét szárnyaival mindig elrepült és csak minden negyedik Hét napján jött haza. Mindig tojt egy-egy arany- és ezüsttojást, amelyből az Orök-lángon a nagy természet Istenei keletkeztek, akiket Éda nyomban útba indított. A sok röpködés utáni megtermékenyülést Ata-Isis 133 megsokallta. Amikor Éda aludni tért, mély álmot lehelt felesége minden tagjára és a szárnyait letördelte, hogy ezt követően a palota takarításával foglalkozzon és ne avatkozzon bele az Élet Rendjébe. Még a kezdet kezdetén az ősi Szelek Asszonyának egy leánya született. Ez volt Éda, akinek Ata-Isis letördelte a szárnyait. Napokig vérzett Edának a két szárnya helye és a hátsó kormányfarok tolla, de AtaIsis gyógyító írt cseppentett a sebekre és egy pár napfordulat után a sebek behegedtek. Ellenben minden negyedik Hétnek a napján, a hold útbaindításakor Éda sebhelye vérzett, amelyet még Ata-Isis sem tudott meggyógyítani. Ilyenkor nagyon sajnálta dolgos feleségét, akit olykor megsimogatott, és ebből a simogatásból hét leánya és hét fia született, akiket gondosan felneveltek. Tórem leányok voltak: Teje, Era, Tenő, Móni, Póji, Téli és ?in. Tórem fiak voltak: Aká, Oki, Ari, Ipe, Apé, Aki és Sis-Tórem. A Déli-Szélasszony is eljött vendégségbe az Ezüst-palotába, és egy kisleánya született, Éva, majd a vendég hirtelen elröpült. Ezen kisleány a legkisebb fiúhoz, SisTóremhez ment feleségül, mert csak neki volt bátorsága letörni Éva szárnyait. Éva eleinte nagyon sírt, hogy az anyja magára hagyta Sis-Tóremmel, ezért az még hatszor eljött éjszakánként és az őspor által megtermékenyülve még 6 leányt szült, akik a Tóremfiakhoz mentek feleségül. Így Ata-Isis palotái benépesültek. Sis-Tórem azonban nem egyezett Ata-Isisszel, mert Evának, a feleségének igen nagy szája volt és ezzel megbontotta a hetedik Ég rendjét. Ekkor Ata-Isis a magas fa gyümölcséből egy magot dobott le a hatodik égbe. A hetedik ég lecsurgó ÉletVizében az megtermékenyült és Égigérő fává nőtt. Ata-Isis ekkor a legkedvesebb fiát, Sis-Tóremet leküldte az élet fáján a hatodik égbe, Évát is utána küldte. Hat testvére azonban megkönyörült Sis-Tóremen, látva szomorúságát és felépítették neki az Égigérő fa közelében az Arany-Palotát, ahol a nagyszájú Éva 12 kis leánykát és 12 fiút szült Sis-Tóremnek. Mindegyikből erős és bátor gyermek lett. Numi-Tórem, a legkisebb fiú megharagudott édesapjára, hogy miért nemzett olyan sok utódot, hisz alig fértek már el a palotájukban. Megkérte nagyanyját, hogy szüntesse meg Sis-Tórem férfiasságát, mert neki sok esetben már nem is jut az Elet-Eledeléből. Ekkor a Déli-Szelek Asszonya oly nedűt hozott az Égbolt legtávolabbi zugából, hogy Sis-Tórem, amikor azt megitta, elvesztette a férfiasságát. Sis-Tórem, hogy a legkisebb, bűnös fiától megszabaduljon, egy magot dobott le az Égigérő fáról az ötödik Égbe, ahonnan az ötödik Ég alácsurgó nedűjéből új Életfa nőtt, és azon át leküldte Numi-Tóremet az ötödik Ég benépesítése végett. Az ősi Szelek-Asszonya szárnyra kerekedett és az ősvízből az unokájának egy leánykát hozott, akit Joli-Tóremnek nevezett el. Minden évben megünnepelték Sis-Tórem napját, s ilyenkor Sis-Tórem elgondolkodott, miként szerezhetne az utódainak termékeny, örök birodalmakat. i Sis-Tórem az ünnepélyen mind a 24 gyermekét megáldotta. Az Égigérő fáról leszakított egy gyümölcsöt, és annak Élet-Magját, amikor már a többiek elszunnyadtak, leküldte Numi-Tóremmel a negyedik Égbe, ahol az elültette. Abból Égigérő fa nőtt, amelyen a gyermekeinek nagy része lement az erdős-bokros, termékeny síkságra és azt játékos kedvükben benépesítették. Eleinte a 23 gyermek vonakodott az Égigérő fán lemenni a negyedik Égbe, de a legkisebb, akit a Világfelügyelő Aranyfejedelemnek neveztek, a délceg Hadúr-Tórem lement a negyedik Égben lévő kis birodalmába és a harmadik Égbe is ledobott egy gyümölcsöt. A harmadik Égben is kinőtt egy Égigérő fa, amelyben a jó szellemek és jó lelkek foglaltak helyet. 134 A Világfelügyelő Aranyfejedelemnek, vagy ahogyan testvérei nevezték, Hadúr-Tóremnek Ata-Isis a dédapja, Sis-Tórem a nagyapja és Numi-Tórem, az édesapja megparancsolta, hogy Világteremtő munkájukat folytassa, és a második Égben helyezze el a rossz-szellemeket és lelkeket. Hadúr-Tórem újabb Égigérő fának ültetésével előkészítette az első Eget, a NagyTeremburát a láthatatlan Vaséggel, ahol a tisztító tűzben majd minden lélek megtisztulhat és cselekedeteiket a Végítélet előtt a Világfelügyelő az érdemeik szerint elbírálhatja. Mivel Ata-Isis már nagyon öreg volt, megbízta fiát, SisTóremet, hogy az Egiek erejével teremtse meg a tökéletessé fejlesztett nagy Vilá~mindenséget. Ata-Isis a nagy sötétséget megszüntette és a legfelsőbb Elet fájáról a napot mindig útba indította. A porszemecskék néha a vízpárákkal együtt megcsillantak a NagyMindenségben. A Nap hatására eltűnt az örök sötétség, s a párák levegőjében kékké változott minden. Csupán a sűrű vízpárákban változott meg a bárányfelhők, az esőfelhők és a villámokat rejtegető fekete felhők színe. Igaza lehet az úzok sámánjának, Úzonnak, amikor elmondotta: a végtelen kékségben sétált Sis-Tórem. Egyik felhőről a másikra lépkedett, amikor megbicsaklott a lába, mert megbotlott egy bárányfelhőben, majd

dühösen felkiáltott: Hogy a tűz égessen meg! Ekkor ijedten nagyot ugrott a kis bárányfelhő és sisteregve csapódott hozzá apró társaihoz. Tűz pattant ki a felhőcske szívéből, majd tüzes üstté változott. Az üst magába szippantott minden felhőt. A tízezrediknél, a tömény-felhőnél, egy láng csapódott ki belőle és csillagok alakjában az égboltra szóródott. Így lett tele a Nagy-Mindenség csillagokkal, amelyek még a Nagy-Terembura Vasegén is lyukakat ütöttek. Onnan, a csillagok okozta réseken minden elköltözött lélek napokig, hetekig, vagy évekig figyelhette és segíthette a tőle származott lelkek életét. Agyuk rezgésének segítségével a lelkek érintkezésbe léphetnek szeretteikkel. Ez az Égi eredetű lelkek titka marad. Sis-Tórem ekkor elküldte legnagyobb fiát, Numi-Tóremet, hogy fogja el azt a csillagszórós tüzes üstöt, mert megijedt: elégeti az összes bárányfelhőt. Numi-Tórem el is fogta az üstöt és az apja elé vitte. Ketten kezdték elkészíteni a tűzgolyókat és szétdobálták a kéklő Mindenségbe, amíg csak bele nem fáradtak. Aztán átadták a tűzdobáló nagy kanalat a többi Égi lakónak. A tűzgolyók belesodródtak a felhők vizébe, s az Égiporfelhőket is magukkal ragadták. Sis-Tórem a tűzgolyók gondozását az Égiekre bízta. Mindenki vállalta, csupán Ruda-Tórem vonakodott tűzgolyót gondozni. Ekkor Sis-Tórem azt mondta: Takarítsd ki a tűzforraló üstöt. Ruda-Tórem durcásan kitakarította a tüzes üst porát és azt Kemi asszonnyal a nagy Mindenségbe seperték. Ebből lett az ezüstös Tejút, amelyiken olyan sok apró csillag ragyog éjjel. Numi-Tórem felesége, Joli-Tórem kapta a legsűrűbb felhők közé gurított Földet, Kaltes-asszony a saját bolygóját megtalálta, de Joli-Tórem nem akadt rá a sajátjára a sok bolygó között. Hét fia kereste ezeröles láncon. Végül a szárnyas Ajak-Tórem találta meg, de úgy, hogy teljesen víz borította. Ekkor Kaltes-asszony, aki a saját bolygóján már életet teremtett, az ősvízből búvárkacsával először követ és iszapot, majd végül termőtalajt hozatott fel. A saját vöröshasú Cethalával ezen hordalékot a hátán megtartatta és az Elet-Anya ezen a vegyes hordalékon virágzó életet teremtett. Így fejlődött fokozatosan a Föld. Kaltes-asszony álmot varázsolt a vöröshasú Cethal szemére és azóta az mélyen alszik. Ha felébred, tüzet fúj az orrából. Ha nem bírja a hasa a Föld belső tüzének a melegét, kissé elmozdul, s földrésznyi területek csúsznak le a hátáról az ősvízbe, a kőhegyek megremegnek és a rájuk épült, humuszon fejlődött vidékek is megrendül 135 nek. Csupán az iszapon és a köves hapukán épült hajlékok maradnak sértetlenül. Így pusztult el annak idején termékeny hazánk, Ataisz is. Mind Joli-Tóremnek, mind Kaltes-asszonynak 7 fia és 7 leánya született. Ata-Isis legszívesebben hozzájuk, dédunokáihoz jött le játszani az ötödik Égbe, mert itt nem zsivajogtak olyan sokan, mint a negyedik Égben. Legkedvesebbje a legkisebb, a Világfelügyelőnek kijelölt Hadúr-Tórem volt, akire az Élet- és Halál harcának az irányítását bízta. A 24 gyermekes Sis-Tóremnek is a 12. fia nyerte meg a tetszését, Ibos-Tórem, aki a Világmindenségnek és a vizeknek a mozgását szabályozta. Ennek a kis kedvencnek az lett a legfontosabb feladata, hogy az Ibos csillagot állandóan tisztogassa, ezért az Égiek ezen legpompásabban ragyogó és legpontosabban mozgó csillagot Hothisz-csillagának nevezték. Eva-Tórem nevű édesanyja az Égi-lányok közül kiválasztotta neki a legszebb feleséget, akit az ősi Tejúton hozatott el az Osi Szelek-asszonyá val. A lányt Érának hívták. A Világfelügyelő Aranyfejedelem hamar rájött, hogy Kaltes-asszony Földjén az emberek sokkal okosabbak és fejlettebbek, mint Joli-Tórem birodalmában. Annak is megtalálták a gyógymódját, hogy ne pusztuljanak el annyian a járványos betegségekben. Ezért Hadur-Tórem olyan repülőket szerkesztett, amelyiken Kaltesasszony birodalmából Joli-Tórem Földjének tájait meglátogathatják. Ugyanis az ősvízből ott is olyan élőlények fejlődtek, mint Kaltes-asszony Földjén, csak az értelmük volt elmaradottabb. Ezért a Világfelügyelő Aranyfejedelem által szerkesztett szekérrel látogatást tettek Joli-Tórem fóldjére. Volt rá eset, hogy az Égi-járművek hajtóműve elromlott és azt a Világfelügyelő Aranyfejédelem sem tudta megjavítani, ezért Joli-Tórem Földjén visszamaradtak az utasai. Először a Kaltes-asszony birodalombeli férfiak és nők egymás között szaporodtak. Ha valamelyik özveggyé vált, a Földiekkel párosodott, s így is egészséges utódok születtek. Ezért a további nemzedékekben szokássá váltak a kevert házasságok. Megfigyelték, hogy az így született gyermekek egészségesebbek lettek. Mivel a Vöröshasú-Cethal elég gyakran megmozdult, a hátán lévő hordalék többfelé vált és a hordalékföldek között a tenger lett úrrá. Kaltes-asszony birodalmából a fiatalság különböző magvakat hozott meghonosításra és az egyes fóldrészeken termett növényeket ezzel keresztezve Földünk termelvényei megváltoztak. Az ősi Szelek-asszonya gyakran összeveszett az Ata-Isis birodalombeliekkel, ezért mérgében elküldte az üstökös sárkánykígyót az égi gyermekek bolygóinak megzavarására. Joli-Tórem Földjének szép fejlődését is megirigyelte, ezért Kemi-asszony Holdját az üstökös sárkánykígyó farkával a Földünkhöz vágatta. Kaltesasszony és Joli-Tórem azonban ezt hamarább észrevette és a Földet kitérítette az útjából. Az üstökös sárkánykígyó farka azonban mégis el tudta érni a Földet és Joli-Tórem legkedvesebb földrészét, Atlantiszt a tengerbe süllyeszette. A farokcsapás következtében nagyon lehűlt a levegő. Mivel az Égiekkel keveredettek okosabbak voltak, ezért a melegebb vidékek felé iparkodtak az állataikkal és járműveikkel. Ataisz felé

mentek, amely egy kissé kiemelkedett az ősvízből. Ezen katasztrófát Kaltes-asszony Földjéről is megfigyelték és újabb repülő szekeret küldtek Joli-Tórem Földjére. Tőlünk visszarepülve jelentették, hogy hozzájuk hasonlóan a Hold Joli-Tórem Földjén is állandó mozgásba hozta a vizeket. Úgy gondolták, hogy ezen örök-mozgás a vizekben Joli-Tórem Földjén is gyorsabb fejlődést hoz. Amikor a hóviharok a Földön lecsendesedtek, a Kaltes-Asszony birodalmában lévő tudósok továbbfejlesztették Kaltesasszony szekerét, és azon már biztonságosabb volt Joli-Tórem Földjét felkeresni. Így is minden tizediket tönkretette az 136 ősi Szél-asszony. Mivel legtöbbször csak férfiak jöttek Földünkre, ezért az Égi férfiak a Földünk asszonyaival párosodtak. Eleinte minden ötödik gyermekük vagy kígyótestű és ember-fejű, vagy medve-végtagú és ember-ábrázatú volt. Az ilyen torzszülötteket lakatlan szigeteken gyűjtötték össze. A kevésbé torzszülötteket településeik szélein őrségként alkalmazták, hogy az Égiektől származókat védelmezzék. A csupán Égiektől származók lettek a beavatottak, akik a magasabb tudománnyal rendelkező Kaltes-asszony birodalmának tudásával is rendelkeztek. A nagy katasztrófák és a Holddal való összeütközés következtében fellépő hideg korszakokban e beavatottak értesítették az Égiekkel kevert nagy tudású hozzátartozóikat, hogy induljanak el a melegebb tájak felé. A haltestű, medvelábú, nyúlszájú és farkastorkú torzszülötteket azonban hátrahagyták, mert a jégmezőkön csak az erős, szívós, fejlett gondolkozású beavatottak és a kevert emberek tudtak fele-fele arányban átvergődni. A Dunna-asszony folyamisten vidékéről való Artupi beavatott asszonynak Kecső kabar nyílhegy-készítő kovácstól 4 fia és 6 leánya született. A kabar hegyvidéken, Ataisz déli részén medvére vadásztak. Rohoncot, a fiukat, egy áldozati medvével a Bálványhegyre küldték sámánságot tanulni, hogy az Égiek tudományát elsajátítsa. Nyáron azonban mindig Artupi-asszony kamlikjában nyaraltak. Itt egy medvebocsot a tó vizéből sérült állapotban kimentettek. Kemi-asszony villámjával felgyújtotta az erdőt, a nyílkészítő fiúk elfutottak, de Miskolc, a legkisebb fiú odament a kis boccsal az égő tűzhöz és megszárította a medvét. Amikor Ragyolc, Rohonc és Tiszolc azt látta, hogy a kisöccsüknek semmi baja nem esett, odamerészkedtek a tűzhöz. Utána a medvebocsot szárazon vitték a kamlikba és Kemi-asszony záporesővel eloltotta az erdő tüzét. Kemiasszony naponként meglátogatta a kis bocsot és a szájából fújt tűzzel ételt melegített neki. Az ötödik napon azonban Kemi-asszony a pásztorkunyhóba ment aludni, mert az ősi Szélasszony dühöngeni kezdett. A pajkos Miskolc tüzet lopott Kemi-asszony szájából és egy száraz csuporba rejtette. Ekkor ért haza Rohonc, aki úgy gondolta, hogy a lopott tűz a kabar istenség, Ruda-Tórem ajándéka. Kemi-asszony nemsokára eltávozott és megköszönte a medvebocs megmentését. Ekkor a 4 kabar testvér a csupor parazsával tüzet élesztett és hősi versengésben, 4 csupor tűzzel elindultak a Bálványhegyre. Az 5. csupor tüzét Artupi-asszony 6 leánya éjjel-nappal őrizte. Ibos-Tórem felesége, Éa lett a tüzek istennője. Miskolcnak sikerült a tüzet egy garaúz hegyivadásszal a Bálványhegyre eljuttatni. Midőn az 5600 lépcsőn Ata-Isis szentélyébe feljutottak, az ifjúság örömmel fogadta őket. Az Isisek leányai a legszebb ruhájukat vették magukra és ujjongva terjesztették a hírt: Miskolc vitéz tüzet hozott ajándékba az Égiek haragos villámaiból! Tüzet, ami melegít! Tüzet, ami világít a sötétségben és a Kékleny-hegy szikláit is megolvasztja! Araba, a bölcsek legvénebbje állt a szentély legmagasabb fokán. A két legszebb csillagrovó leány aranytálcán eléje tette a Miskolc pásztorlegény által hozott élet-tüzét tartalmazó csuprot. Az ősz Araba olajos üstbe öntötte az Orök-Tüzet, s az égigérő lánggal árasztotta a meleget és világított a sötét éjszakában. Araba ekkor elrendelte, hogy a csillagrovó leányok fő feladata az legyen, hogy az Égiek tüze soha ki ne aludjon. Meghagyta még, hogy az Égiek tüzét mindegyik tűzszerzési évnek Aranyasszony napján megünnepeljék. Szavárd kézműves törzse az Ordoszból való Bató úrnak a látogatása alkalmával ünnepelte az Ataisz pusztulása utáni 1018. disznótor evést. A kézművesek és kabarok törzsei az Égiek tüzét már 9488 disznótoros éven keresztül ünnepelték. Az Agaba-féle 137 időszámítás még csak a 20. medvetoros évnél tartott, amikor a Szavárdok már 9488. éve használták megmunkálásra a sötétséget eloszlató Orök-Tüzet. Nippur pateszi a nagy Ozönvíz előtt 35 000 évvel rakta le az első Uruk-törzsbeli város alapjait a Szavárd hegyvidéken. Amikor Lagas pateszi az újabb eljegesedés után 12 várost alapított a síkságon, az összes pateszi őt választotta meg az első nagyemberré, azaz lugallá. Aki nem az ő elgondolása szerint dolgozott a templomgazdaságban, azt az éjszakák és az Ősi Szélasszony hívének minősítette, és kivégeztette. Amikor az Ataiszi őshazában a tenger szintje emelkedni kezdett, Uruk városában felavatták a beavatottak központját. Az újabb özönvíz miatt Lagas, Úr és Eridu városa víz alá került. A tenger vize ekkor Uruk városának hegyalját mosta. Gilgames a síkság népét a hegyre menekítette. Ettől kezdve az Özönvízből való megmenekülésért minden nyár közepén Hegyi ünnepélyt tartottak. A Komi és Udmurd népek ma is tartják a Hegyi ünnepélyt, mely az Ataiszi Bálványhegyi ünnepélyéből eredt.

A Kaltes-asszony szekerén érkező beavatott emberek ősi, 10 000 tűzszerzési évvel magasabb műveltségének egyik bizonyítéka az volt, hogy megszüntették az emberevést. Joli-Tórem Földjén az volt az ősi időben szokásban, hogy a törzsek a fiatal lányokat és a gyermekeket elrabolták egymástól és megették. Ez a szokás akkor szűnt meg, amikor Anyahita és 7 társa Égi-szekere elromlott és kénytelenek voltak Ataiszban maradni. Itt az 5 férfi és 3 nő először egymás között házasodott, majd később a régebbi időkben Kaltes-asszony Földjéről jött keverék leszármazottakkal is. (A tűzszerzési ünnepek feljegyzései szerint 15 488. éve használjuk Kemi-asszony tüzét a fémek megmunkálására. 1980-ban az Udmurtok az 15 488. tűzszerzési évet fogják ünnepelni.) Anyahita, aki gyermekszülésben megbénult, megtanította a Kaltes-aszszony birodalmából jött, égi-fóldi keveredésű ifjúságot az Égi birodalomból hozott újabb rovásírásra, mellyel gondolataikat maradandóan megörökíthették. Egi eredetű tanítás volt, hogy „emberek, szeressétek egymást!"; amit Anyahita a róla elnevezett „Arvisura" feljegyzésekben megörökített. Ezeket a rovásokat a tanuló ifjúság lemásolta. Anyahita tehát a Kaltes-asszony birodalmából hozott, Égi eredetű Isten-hitet az ősi képrovásokban megörökíttette. Egy testgondozó bölcs is érkezett Anyahita csoportjával és megállapította, hogy a közös ősöktől származó utódok, akik szívósabbakká váltak, 2 Égi és 2 Földi vércsoporthoz tartoznak sok változatban. Az igen ajánlatos, hogy az egy vércsoportba tartozó, közös eredetű emberek soha egymással házasságra ne lépjenek, még a sok ezernyi változat ellenére sem. Anyahita egyik legfontosabb műve az volt, hogy Ataisz fejedelmével és a pateszi bölcsekkel törvénybe iktatta: „Emberevést pedig meg kell szüntetni!" Tanításaiban folyton hangoztatta: „Háborúskodás, Kaltes-asszony birodalmának szokása szerint megszüntetendő, hisz Joli-Tórem Földjének értékei és a tenger vizének titkai még csak kezdeti feltárásban vannak! Azonban az itteni csillagjósok bölcs tudománya szerint, ha a Vízöntő Világhónapjá ba fogunk érni, Joli-Tórem Földje is eléri azt a magasabb tudást, amellyel Kaltesasszony birodalma most rendelkezik, és fokozatosan át fognak térni a békés viszonyok megteremtésére." Kaltes-asszony birodalmából, Kaltes-asszony szekereiről vagy Kaltes-asszony lámpácskáiról még sokáig fogják figyelni társfóldünk bölcsei a mi Földünket és örülnek a fejlődésünknek. Az Égi eredetű beavatottak mindig tudnak egymással érintkezni még nagy távolságokból is a gondolat-rezgések továbbításával. Ez a rezgés gyorsabban terjed a hangnál és a fénynél is. Földi hatalmasságok soha nem tudnak eléje akadá lyokat gördíteni, mert 1 tömény, azaz tízezer tűzszerzési évnek a szellemi fölényét 138 nem lehet olyan gyorsan behozni, hogy Kaltes-asszony birodalmában közben a tudo- , mánnyal előbbre ne haladjanak. Anyahita nemcsak a békességes életmódra, hanem a nemes versengésre is bíztatta az utána jövő korszakok utódait. Ez a fejlődés a béke és versengés lesz a Békességes élet törvénye! Ennek a szellemi versengésnek a központja Ataiszban az Anyahita hegyen épült Arvisura szentély lett. Ugyanis Anyahita a róla elnevezett Anyahita hegyen lévő templomgazdaság Arvisura szentélyében élt, s Kaltes-asszony birodalmának képjeleivel lerótta a beavatott menekültek által összegyűjtött összes elbeszéléseket. Ezen megmenekült beavatottak vázlatos térképeket is készítettek az eljegesedett lakhelye ikről, hogy az esetleges felmelegedés után hazájukba visszatérhessenek. Anyahita legfontosabb teendője ezen gyűjtési munkák mellett az volt, hogy az Artupi leányai által gondozott tüzet a fiatalsággal őriztette. Éjszakánként megfigyelték a csillagok járását, és a társföldünkről hozott műszerekkel még Szélasszony járását is követték. Mindezekből okos számítgatásaikkal meg tudták állapítani a várható időjárást. További munkájukat úgy osztották be, ahogy a csillag- és a Szélasszony-megfigyelők azt megjósolták. Anyahita a tudós dolgokban versengett a Bálvány-hegyének bölcseivel. Anyahita hegye határos volt az Uruk, Agabák, Indiók, Maják és a Hun törzsek birodalmával. Armogur fejedelemségének központjával is szomszédok voltak. Az Agaba-népek örmény kereskedő törzse tartotta fenn a fejedelemséggel a kapcsolatot. A fejedelemség felnövekvő ifjúságát az Anyahita hegyen épült „Tudományok várába" küldték taníttatni. Itt a tudományos és gyakorlati élet beavatottjait ké~ezték ki, míg a Nagy-víz partján épült Kostromában és az Isisek Bálvány hegyén az Egiek hitével a Föld embereinek vallási oktatása folyt. Itt jegyezték fel a tengerekről érkezett híreket. A Bálvány hegyen összegyűjtött híranyagot átadták az Anyahita hegyén lévő tudományos központnak, a hitbeli anyagokat pedig a Bálvány hegyen tárolták. A Bálványon is foglalkoztak az égbolt megfigyelésével, és fogadták a Kaltes-asszony birodalmából érkezőket. A jövevények megállapítása szerint Földünk egyre inkább eltávolodik Kaltes-asszony birodalmától. A Hold, a Víz és a Levegő mozgása következtében, főként a surlódások miatt, évi viszonylatban 360 napról fokozatosan 365 napra nőtt az év időtartama és ezen különbözetet semmiféle beavatkozással nem tudták megakadályozni. Kaltes-asszony birodalmára más erők is kezdtek hatni, ezért a távolság a két társbirodalom között állandóan nőtt. Így a látogatások egyre ritkábbak lettek. Anyahita kegyhelyén minden értékes dolgot feljegyeztek. Innen irányították a felmelegedés alatt a gyarmatok megszerzését. Igy került sor a Szavárdok templomhegyi letele pítésére, aztán Urukóm, Indijó-óm, Maya-óm, Agaba-óm, Hikszosz-óm telephelyek benépesítésére. Minden településre olyan szakembereket is küldtek a hajósokkal, akik az ősi Szélasszony és az Éjszakák viaskodását megfigyelték és nappal a tájékoztatást végezték. A hét szellemi központ jelentései alapján következtetni lehetett a Földünkön várható eseményekre. Kosztroma főútvonala Uruk törzsének területén vezetett Armogur fejedelemségének központjáig, ezért itt

helyezkedtek el a Joli-Tórem hegyéig bezárólag a legműveltebb beavatottak és a legmagasabb tudás is az Uruk törzsében fejlődött ki. Joli-Tórem hegye és az Anyahita kegyhelye domboldalain csendes, nyugodt emberek éltek, akik Arvisura Anyahita asszony tanítása szerint éltek. Innen került ki az éjszakák és Ősi Szélasszony birodalmának megfigyelő ifjúsága. Anyahita asszony mondta a Jó és a Rossz, valamint az örök Világosság és a Sötétség viadaláról: - Volt Kaltes-asszony birodalmában, a messzi Úz országban egy Jób nevű becsüle tes, igazságos és istenfélő férfi. Gazdag és szerencsés ember volt. 7 fiút és 3 lányt, 7000 139 juhot és 3000 tevét, sok ökröt, szamarat és szolgát, sok egyéb vagyont és sok barátot mondhatott a magáénak. Isten egyszer vitába szállt miatta a Sátánnal. A Sátán azt állította, hogy Jóbot elhagyja az Istenfélelme, ha elveszti gyermekeit, vagyonát és barátait. De Isten bízott Jóbban és megengedte a Sátánnak, hogy azt tegye vele, amit akar, csak az életét nem veheti el. A Sátán az isteni engedély birtokában munkához látott, s előbb megfosztotta Jóbot vagyonától, majd gyermekeitől, egészségétől és mindenétől. De Jób minden csapás után magasztalta az Istent, s akkor sem szűnt meg őt magasztalni, amikor a felesége is elszakadt tőle, majd barátai is eltaszították maguktól. „Isten adta, Isten elvette, áldott legyen az Ő neve!" - hirdette. Végül is a Sátán meghátrált és Isten mindent visszaadott Jóbnak, amit tőle a Sátán az Istenfélelmének kipróbálása során elvett. Ősi vagyonát megkétszerezte és bánatát örömre változtatta. Az élet-fájához visszatért a felesége és hűségét az Isten 7 fiúval és 7 leánnyal jutalmazta. Ezzel a jóságos ÉgiAtya bebizonyította, hogy az emberiség hite a legerősebb a nagy Mindenségben, mert a Jó és a Rossz, a Világosság és Sötétség örök harcában a Jóság és Világosság az Isten akaratát hirdeti. Ennek a hitnek hirdetője Magya fejedelem is, akinek utódai lettek a Magyarok, az egyistenhívőknek nevezett jó emberek, akikhez más törzsek gyermekei is csatlakoztak. Így az Anyahita kegyhely és JoliTórem dombjai között megtelepedett egyistenhívőket magyaroknak nevezték. Ezen egyistenhívők követői nem képeztek külön törzset, hanem a jó embereknek a vallási közösségbe tartoztak. Ezen közösségnek tagjai soha nem háborúskodtak, hanem az Anyahita által lerótt egy igaz Isten hitében nevelték fel gyermekeiket. Anyahita kegyhelyen tartották meg összejöveteleiket a Hit, Remény és Szeretet nevében. Anyahitával együtt még 5 férfi és 2 nő ereszkedett le Kaltes-asszony birodalmából, Ataiszba. Amikor visszafelé indultak, a ködben nekiütődtek a Kékleny hegység szikláinak, és még szerencséjük volt, hogy kisebb sérülésekkel megúszták. A szerencsétlenség után elhatározták, hogy Ataiszban maradnak és JoliTórem népével összeházasodnak. Egy darabig az 5 férfi anyasági csoportban élt a 3 nővel, de amikor Anyahitának a délceg Armogurtól a harmadik fia, Aton megszületett, a szülés közben a lábára megbénult, és ettől kezdve csak az Égi tudományokkal foglalkozott. Mindannyian alkalmazkodtak a földi szokásokhoz, a vérkeveredést megtiltották. Ezért az anyasági házasságot megszüntették és az ataiszi népek szokása szerint áttértek az apasági házasságokra, s így három tiszta Kaltes-birodalombeli és két ataiszi nővel való házasság keletkezett. Arra főként Anyahita vigyázott nagyon, hogy a későbbiekben vérfertőzés ne történjen. Ugyanis ezen Kaltes-asszony birodalmából jött 8 személy mind más törzsből való volt és a vizsgálatok szerint mind a 8-an kiváló egészségnek örvendtek, amikor kiválasztották az egész induló személyzetet, így képesek voltak elviselni a kiképzés minden megpróbáltatását. Közülük csak Armogur és Anyahita volt beavatott, Óm-jelű, látnoki erővel rendelkező, akik minden Kaltesbirodalombeli tudománnyal rendelkeztek. Mind a három fiuk beavatottá lett. Ezen beavatottsági fokok azonban a vérkeveredés folytán megváltoztak, mivel 100 leszármazottjuk közül már csak 10 gyermek lett beavatottá. Ezen arány a földi-ataiszi keveredések folytán mindinkább csökkent. Később már a kaltesi műszereket és gyógyszereket sem tudták alkalmazni. Az Élet-gyökerét, amelyet Kaltes-asszony birodalmából hoztak, a Bálvány és Kékleny hegységek árnyékos oldalán még termelték. Ez a beavatott eledelek készítéséhez kellett. Igy Kaltes-asszony birodalmának lakóival a gondolatrezgésekkel fenn tudták tartani a kapcsolatukat. Ezen Óm-jelű leszármazottak az Anyahita hegység és a Joli-Tórem hegye között levő, kissé 140 dombos síkságon éltek. Mindig az Anyahita kegyhelyén tartották meg az összejövetelüket, és Kaltesasszony birodalmával közösen vették fel a szellemi kapcsolatukat. Nemcsak az ataiszi népek, hanem a Kaltes-asszony birodalmából jöttek is több-Isten hiten éltek. Többen tisztelték a Bölcs Rátent, a Napistent, a Holdistennőt, a Földanyát, az Életanyát, és a Viharistent. Ezen hitek leírását Anyahita mind lerótta Armogur képjeleivel. Anyahita csupán egyedül volt egyistenhívő a legkisebb fiával, Atonnal. Az ő hitét vették át a magyar egyistenhívő, sok nemzetiségű hívők. Ez a csoport, amennyire lehetett, mellőzte a háborúskodást, gyilkolást és Anyahita köré csoportosultak. Egi-eredetű hiten éltek. A beavatott, szentéletű asszony egyre rótta Kaltes-asszony birodalmának egy igaz Isten hitét, a Világ teremtését és az ott lakók magasabb termelési szokásait megörökítő tábláit. Aton fia felállította az Igazmondó Emlékoszlopot, amelyikre lerótta az Édesanyjától hallott Igazszólásokat. Ezen Aranyoszlopot

később a szavárdok magukkal együtt a Zagrosz hegységbe menekítették és Kaltes-asszony birodalmának ezen legrégebbi tudása innen terjedt szét. Az agabák kereskedő törzse ezen igazságokat aranylapokra másolta le és magukkal hozták Agaba-Ómba, majd innen a kinajok nyomására Ordoszba menekítették. Az örmény kereskedők csoportja a Zargosz hegység nyugati oldalára vitte e feljegyzéseket és ott hirdették Anyahita hitvilágát. Az Ajnók és a 24 Hun Törzsszövetség népeinek hitvilága pedig Ordoszban találkozott és ötvöződött eggyé, amelyikben mindegyik néptörzs megtartotta önállóságát. Egy csapadékmentes tél után az Ajnók elvándoroltak a tengerpart felé, ahol mindig volt hóesés. Erre azért volt szükségük, mert a medvetori szertartásban hóval mosták tisztára a medve bűnös lelkét. Mivel az agabákhoz legközelebb világfelfogásuk szerint az úzok álltak, az Oreg-Osten szellemében egyisten hívőkké lettek és Joli-Tórem Földanya és húgának, Kaltes-asszonynak a vallási felfogása szerint rendezték be további életüket. Beavatottjaik, akik születésüktől fogva képesek voltak gondolatuk átvitelét végrehajtani, mozgató erejévé lettek az újjáalakult 24 Hun Törzsszövetségnek. Beavatottképességű utódaik folytatták Anyahita Igazszólásainak a megörökítését. Ezeknek a rovását csak a beavatottak végezhették, akik összeköttetésben állottak a Földünkön megszületett összes beavatottakkal. Hatásukra hatalmas építkezések kezdődött, amelynek alapgondolatát a Kaltes-asszony birodalmának építő művészetéből vették és az Esthon-Bothon, Indió-óm, Maja-óm, Kuszkó-óm és főként Uruk földjén magas színvonalat értek el. A Kaltes-asszony Földjéről jöttek minden kísérleti leszállásnál hoztak magukkal magvakat és Joli-Tórem fóldjén meghonosították azokat. Nyájaikat a Kaltes-asszony birodalombeli Pulikkal őriztették, és az onnan hozott, de már itt kifejlődött Delfinekkel játszadoztak a fürdőmedencékben. Arvisura-Anyahita feljegyzéseit tovább folytatták és az Agaba-Szavárd népek között az egy igaz Isten hitét Ataisz elsüllyedése után mind Ordoszban, mind Zagrosz-ómban meghonosították a beavatottak. Ennek egyik legfontosabb mozzanata az volt, hogy mind Zagrosz-ómban, mind Ordoszban, Nippurban és Karnakban róni kezdték a Kaltes-asszony birodalmából hozott Isten-világ létezéséről való tudást. Többé-kevésbé minden nép ezen kulturáltabb népektől vette át ezt és fejlesztette tovább. Csupán a beavatottak maradtak meg az egy igaz Isten hitén. De a többi nép hitvilágát sem sértették meg, Urukban pl. már több mint háromezer Isten volt. Ataisz legutolsó, 12. Égi fejedelme Armogur, a Kosztroma városa feletti hegyen kegyhelyet épített a Napistennek, a bölcs Rátennek. Ugyanis Ráten, az egyedüli Egi 141 Istenség nagyon megharagudott, hogy Ataisz mindentudást kereső népe megfeledke zett az Égiek tiszteletéről. Még a Holdanya kérésére sem szüntette meg gyakori lángolását. Ataiszban is mindenki csak az árnyékot kereste. Hajós fejedelemnek jelentették, hogy 70 telehold után a jégmezők alól kizöldült szárazfóldek kezdenek előtűnni. Föld-Anya életadó golyóján újabb fóldrészeket varázsolt elő a Vöröshasú Cethal. A Napisten kegyhelyéről ekkor parancsot adott a Kosztroma kikötőjében horgonyzó Hajós fejedelemnek, hogy legkiválóbb hajósait és Anyahita legjobb örmény kereskedőit vegye fel a legerősebb hajójára és induljon el Uruk-ómba felderíteni, miként teremtett a bölcs Ráten életet a jégmezők alól kibukkant, televényes fóldeken. Amennyiben ott már bőséges élet uralkodik, Anyahita örmény kereskedőit hagyja a szárazföldön, s mire újabb csoporttal útbaindulnak, a hátrahagyott Eridu építsen fel egy kereskedő várost és Úr-óm körzetéből gyűjtsék össze a televényes fóld termékeit. Amint Hajós fejedelem visszaérkezett Kosztromába, jelentette 12. Armogurnak, hogy Uruk-óm körzetében a bölcs Ráten igen nagy bőséget teremtett és mind napnyugat felé, mind észak felé; a Napisten által megtermékenyített fóldeken bőség uralkodik. Így az igazságot kereső fejedelem elrendelte, hogy 10 fia közül a 7 idősebb maradjon vele Kosztromában és annak Uruk, Agaba, Indió és Maja, valamint Saka, Kanak és Hun-birodalmi melléktartományában uralkodjanak. Suva, Buda, valamint Kuszkó pedig Amu földrész alaposabb megismerése után folytassák a fólmelegedő földterületek felkutatását. Buda a hajósok mellett újabb örmény kereskedőket, Suva kanak és kun csiszárokat, Kuszkó agaba szatócsokat vigyen magával, akik életrevalóságukkal híreket tudnak hozni a megtelepedésre alkalmas területekről. A bölcs Ráten Bálvány-hegyi szentélyében szerzett útmutatás alapján Buda fejedelem a 30. telehold után elérte a jégmezőkön inneni termékeny síkságot, és egy teleholdnyi idő alatt az elmenekült népek szálláshelyén megalapította Ur városát. Gyorsjáratú hajókon mindenféle, Othegyről való állatokat hozott. Ezek a dús legelőkön hamarosan elszaporodtak és meghonosodtak. Árménának, az örmény Napkirálynak fiai ekkor megjelentek, és már a nyelveket tanulták. Szevan örmény fejedelemfi jelentette, hogy a táplálékos tavak partján bőség uralkodik. A nagy hegyeken túl is győzött Ráten hatalma és a fűben gazdag síkságokon kisszámú népség él. Ezen a tájon is legyőzte a Napisten a hideg éjszakákat, melyekkel az ősi Szélasszony már messze északon viaskodik. Buda fejedelemfi ekkor a visszaküldött hajó parancsnokával, Eridővel azt üzente Armogur öreg fejedelemnek, hogy a Kosztroma feletti Bálvány-hegyről küldjön kifaragott építő köveket, hogy ha nem is Rátennek, de legalább Anyahita istenasszonynak Ráten köveiből emelhessen kegyhelyet. Azon a vidéken nincs kő, csak termékeny fóldek bújtak ki a jégmezők alól. Szevan fejedelemfival pedig azt üzente, hogy a

visszatérő hajókat lásák el gyors csónakokkal, hogy a széles folyókon felfelé is közlekedhessenek, és éghető agyagot, tetőfedő nádat, valamint a hegyekből építőfát szállítsanak az építkezésekhez. Bálvány hegyének másik oldalán az agabák kőfaragó és állatbőr kikészítő mesterei ehhez segítséget nyújthatnak, de a kereskedőiket inkább Kuszkó vegye igénybe. Az agaba törzsbeli kereskedők már Ataiszban sem szívlelték Szeván Napkirály örmény kereskedőit. A legjobb lesz, ha az új földek felkutatásánál mellőzik az együttes munkát! A Tigris folyam másik oldalán Góg és Magóg fejedelem népe telepedett meg. A Tigris csatorna környékén és a fővárosukban, Dorozsmában a kun kereskedők vannak hatalmon. Ők inkább Suvan emberei legyenek, mert sem az agaba, sem az ör142 mény kereskedőkkel nem egyeznek meg. Még lovaikat sem adják kölcsön az agaba és az örmény kereskedőknek. Góg fejedelem családjának tagjai Anina istenasszony hívői voltak. Kegyhelyük fáklyavégén a négy szirom lángjai messzire világítnak. Ezzel azt hirdetik, hogy az asszonyuralom áldásos házasságában élnek. Nővére férjének, 12. Armogurnak megígérte, hogy mindenben támogatja a Napisten által termékennyé tett termőföldek felkeresésében. Ezért legidősebb fiának, Magyának meghagyta, hogy Anyahita-Anina kegyhelyét közösen építsék fel és a kegyhely felavatására hozza el Magóg hun törzsbeli lovas seregét az ünnepség fényének emelése végett. Az Ildu városrészben három napig folytak a lovasversenyek, amelyet Magóg leányának, Lidinek a versenylovai nyertek meg, ezért Magya fejedelemfi az ő lovaival indult a kegyhely felavatására. A 24 Hun Törzsszövetség lovas versenyét a Nagy-Süánnak nevezték. Ez minden törzsnél szokásban volt. A gyerekek 3 napos versenyt tartottak. A Női-istenségek hívői 4 naposat, míg a Férfi-istenségek hívői 5 napos lovassági versenyt. A gyermek versengések lóápolásból, lovasversenyből és a szekérversenyből állottak. A Női-istenségek hívői lóápolás-betörésben, lovas akadály versenyben, hosszútávú lovasversenyben, szellemi vetélkedésben; a Férfi-istenségek hívői lópolásban-betörésben, lovasok akadály versenyében, hosszútávú lovasversenyben, szellemi vetélkedőkben és a szekér-versenyben mérhették össze tudásukat. Magóg-törzsének harcosai Anina-istenasszony hívői voltak. A lóápolási-betörési versenyeket az Ilduvárosrészben (4 nap) tartották, az akadályversenyt a cserfás Hódos-pataktól az Ildu városrészig, a hosszútávú lovasversenyt az Anina-hegység biringvárától a Hódos patakon, Hun csatornán, Tigris folyón, majd a Hangun folyón át az Ildu városrész diadalmi emelvényéig, ahol buzogány-dobást, dárda-vetést és nyilazási versenyt kellett vívniuk lóhátról. Utána pedig az Ildu városrészben megrendezett szekérverseny következett. Az összetett versenyben a gyermekeknek 3, a Női-istenséges törzsnek 4, a Férfi-istenséges törzsnek pedig 5 napon át kellett versengeniük. Azonban ha a sámán és tárkány képzősök is versengtek, akkor a nőknek is mind az 5 napon helyt kellett állniuk. Sok esetben a nők lettek a győztesek, mivel lóápolásban és szellemi vetélkedésben kiválóak voltak. Az akadályversenyeken minden akadálynál megfigyelők álltak és jegyezték az eséseket. A hosszútávú versenyeken a kabarok a Kékleny hegységbeli Ruda-Tórem kegyhelyétől indultak és az Ildu városrészbe futottak be. A szellemi vetélkedést az istenségek és a tudományok ismeretéből rendezték. A versengőknek még csillagvizsgálattal is kellett foglalkozniuk. A rege- és mondavilággal is tisztában kellett lenniük. Szekérversenyt azonban csak a Férfi-istenségek hívői rendeztek, de a sámánoktárkányok versengésében a Női-istenségek hívői is egyenrangúak voltak. Az Ildu városrészben, Pusztaszer sík mezején kellett a lovasoknak a célba befutniuk. Az akadályok megfigyelői csónakokon és egyenes úton jelezték a lovasok szabályos lovaglását. Eredm'eny kihirdetésre csak minden ünnepség ötödik napján került sor. Ilyen alkalommal 1 éves Lugal és Lugalnő tisztséget avattak. Ez abban az időben Nagyembert és Nagyasszonyt és Lugalifjút jelentett. Az udmurt hun törzs ezen tisztséget Pünkösdi királynak nevezte a nyelvükön. Udmurt beavatott regéiből annak idején Arvisura-Anyahita olyan feljegyzéseket is készített, hogy messze északon, valamikor a Napistenség kimelegedése folytán még fügefák is ontották gyümölcseiket. Amikor azonban a félelmetesen üvöltő sárkány tűzkígyós farkával a Holdasszonyt a Földünkhöz vágta, arasznyi jégpor és hideg hamu hullott a Földre és éjszaka borult mindenre. A nagytestű állatok dél felé menekül 143 tek, és egymást taposták bele a mocsárba. Az Osi-Szélasszony pedig megfagyasztott mindent, így a céltalanul bolyongó emberiség is megfagyott. Csupán a beavatottak tudták, hogy prémekbe burkoltan és nyájaikat terelgetve lehet elmenekülni. =''v' Örök éjszakák, és hol hideg, hol meleg Ősi-Szélasszonyok harca mellett kellett dél felé vándorolni annak, aki életben akart maradni. Nyájaik száma a felére csökkent, mire a Pamir kiemelkedő hegyei aljára értek, de az éjszakák és az Ősi-Szélasszony viadala itt sem szűnt meg. Hóviharok, forró-esők, sivatagi homok-záporok és felhőszakadások váltakoztak, mire elérték a régen várt Nagyvizet. Itt már hosszabbak lettek a nappalok és rövidebbek az éjszakák. A Nagyvíz-melléki beavatottak elmondták, hogy Atlantisz napnyugati részét érte a üvöltő Vízisárkány farka és az lassan süllyedni kezdett. Viszont a kis Ataiszi-szigetvilág ennek az ütésnek a hatására kiemelkedett a Nagyvízből és a vízijártas emberek a beavatottjaik révén jelentették, hogy megindult a vándorlás a beavatottak új birodalma, Ataisz felé.

Az egyszerű halász emberek pedig fol~ton csak mesélik: „Hosszú idő eltelt, rövid idő eltelt és a dermesztő éjszakák és az Osi-szelek viadala után már kezd Joli-Tórem Földje felmelegedni, és Ataisz boldog, mindenttermő Istenek-Földjévé változott. Most pedig a 12. Armogur öreg fejedelem uralkodik Ataiszban és a régen várt felmelegedés folytán megsokasodott alattvalói azt várják, hogy tudásuk legjavát a felmelegedett egykori birodalmukba elvihessék. Buda, Suva és Kuszkó örmény, agaba és mórikum kereskedői megérkeztek az új fóldekre. Amit fóldig érő füleikkel meghallottak, rovásaikban közölték Armogur öreg fejedelemmel, aki mindhárom irányban elrendelte gyarmatok alapítását és az Ataiszban kifejlődött építkezések megkezdését. Buda fejedelem 30 holdtöltéig építette Anyahita istenasszony kegyhelyét az ataiszi Bálvány-hegy faragott köveiből. Felesége, Suhan édesapja, Sute névnapi ünnepén meghalt. Két lányuknak - Arannak és Enéhnek a nevelését Eridő hajósvezér leánya, Mari vállalta el, aki beavatott volt és teljesítette kötelességét. , Buda már 16 tűzszerzési éve dolgozott az Anyahita-Anina kegyhely építésén, ami kor Magya ifjúsági fejedelem, Magóg leányának, Ildunak 576 lovasával, Góg furmányosaival befejezték a kőfaragó fejedelem művét. A felavatási ünnepségen Buda hálaadással fordult az égiek felé. Fején kosárban vitte a kegyhely zárókövét az Anyahita szobrocskával, amikor egyszerre csak megrendült a fóld, háborgott a tenger, a messzi vulkánok tüze pirosra festette az esti égboltot. Ráten Napistenből óriási tűznyelvek csaptak ki s megeredt az eső. Buda 3 napig kérte az Égiek segítségét. Az Ozönvíz hullámai már az Anyahita-Anina kegyhely alapjait verdesték, amikor elállt az eső. Eridő visszatérő hajójával eljutott Ur városáig és hozzájárult, hogy Mari leányát az özvegy Buda kőfaragó fejedelem feleségül vegye. A Nagyvíz lassan visszahúzódott és Anina-Óm városa előtünt. Az ataiszi elsüllyedt Uruk városa után ennek a nevével újjáépítették a vályog romhalmazt. Az Istenasszonyok kegyhelye alatti város pedig felvette az Úr városa nevét. Hosszú, fáradságos munkával helyreállították az Ozönvíz okozta rombolásokat. Góg furmányosaiból három eltűnt. Később kitudódott, hogy Suhan fejedelemasszony temetésén az Anyahita szertartás szerint kivégezték őket, mint székhordókat. , Ekkor Magya fejedelem elrendelte, hogy Góg furmányosai hagyják el Ur városát. i Ezek Szavárd lovasparancsnok vezetésével a Nagyhegyen túli Mezőségre mentek, ; ahol legkisebb fia nevén felépítették Magyarka városát. Úr-városának megalapítása " után, a 120. holdévben újabb csoportok érkeztek hajókon mordvinokból, csuvaszok ból, lettekből, úzokból és kabarokból, akik itt családot alapítottak, de élő emberáldo 144 zataik miatt el kellett hagyniuk Úr városát. 620-an vonultak be Dabósába. Itt a gazdagabbak Kurd fejedelmi ifjúval maradtak. A szegényebbek még a lovaikat is elcserélték juhnyájakra és a Nagyhegyen át Magyarkára érkeztek, ahol részt vettek a kőből történő építkezésekben. A nagy szárazság évei alatt Buda húga, Mari északra vonult és népével megalapította Mari városát. Újabb szárazság következett és Mari elhagyta városát és népének felével Magyarkára vándorolt, ahol férjhez ment az öregedő Magya fejedelemhez. Még sok gyermeke született. Magya halála után gyermekeivel és lovasnépével északabbra ment. Ataisz pusztulása után az Etil folyó partján várost alapított. Népe széttelepült az erdős vidéken, mariknak nevezték őket. Mari a 45. tűzőrző névnapján új várost alapított, Mari városát. A hozzá csatlakozott népek országait később Marinának nevezték. Nyomban felállította a beavatottak sámánközpontját, amelynek ifjúsága Magyarkával Hunyor városának, Hunornak és Ordosznak a beavatottjaival felvette a kapcsolatot. A gyakori Ozönvizek és nagy szárazságok, valamint járványos megbetegedések alatt Uruk népe gyakran lelt menedéket a szavárdok városaiban és a hidegebb Magyarkán. Később a rokonnépek kisebb csoportjai, a maramik, meriják és muromák a magyarkai zsúfoltság miatt elvándoroltak egészen a Marináig. A felmelegedés csökkenésével, amikor a helyzet Úr város környékén javult, Szumir fejedelem ökrös fogatokon visszavezette őket Szavárdiból, Árméniából, Kurdiából és Zagroszból Uruk népé nek birodalmába, ahol a hegyvidéken szerzett tapasztalatok szerint városállamokat alapítottak. A magyarkai, hunori és marinai sámánképzéseken ezeket a visszaköltözőket szumíroknak nevezték. Így a visszaköltöző bátor vezér nevet adott Uruk népének, bár ezek valójában csak az egyes törzsekre vonatkoztak. Az időjárás viszontagságai, a későbbi járványok és háborúskodások miatt ezen nép vándorlásai gyakoriak voltak Nippur, Magyarka és Marina között. Az agabák kereskedő népe Ordoszban összeolvadt a 24 Hun Törzsszövetség szegé nyeivel. Az ordoszi első közös medvetoron Agaba fősámán az ataiszi írások ismeretében elmondta, hogy Buda, Szuva és Kuszkó megesküdött, hogy szeretett hazájuknak, Ataisznak az elsüllyedése után elmenekült népeivel mindig keresni fogják az újabb találkozást. Ezért minden 20. évben, a sámánok 5 éves és a tárkányok 4 éves képzése befejezésekor kalandozókat fognak útba indítani, hogy az ataiszi maradványokat felkeressék. Így jutott el Agaba fősámán utóda, Batour ifjúsági fősámán Magyarkára és Kerka ifjúsági fősámán a Melegvizek

Birodalmába. Viroláj pedig a nagy Marinába, ahol elérték a napnyugati Nagyvizet. Viroláj lovasai ott a marinabeli leányokkal öszszeházasodva, Csud vezér irányítása mellett megalapították Nyugat-Marinát és Viroláj birodalmát a Nagyvíz mellett. Batour Ordoszba érve jelentést tett Indió-óm, Uruk-óm és Léh birodalombeli tapasztalatairól, Kerka pedig a magyarkai és Melegvizek Birodalmának területén történt újabb gyarmat alapításairól. Nagy érdeklődést váltott ki a Marina létezése, ahol menedéket találhat a 24 Hun Törzsszövetség kalandozó és menekülő ifjúsága. Ugyanis a gyakori földmozgások és éghajlat változások, valamint az egyéb természeti csapások miatt letelepedett emberiségnek igen gyakran kellett lakhelyet változtatni. Uj települések leggyorsabban gerendaházak építésével készültek. Ennek egyik legfontosabb mozzanata az volt, hogy készítettek a tartalék élelmiszerek tárolására vermeket. Egy források közelében levő magasabb dombocskán egy öl széles vermet ástak és azt minden oldalról kitapasztották. Amíg a vizes agyaghabarccsal kitapasztott élelmezési gödrök száradtak, famintákat készítettek. Amíg a vályogtéglák száradtak, gerendákat fektettek az élelmezési tarta 145 lék gödrökre és igen kemény fából megcsinálták a lakóházak alapját. Erre nagy gerendákat és vályogokat rajtak, majd kiképezték a bejárati ajtókat és a szellőző nyílásokat. A központi részen felépítették a búboskemencét a füstölő kéményekkel, ahol a tartalék húsokat megfiistölve tartósították. Létrával ellátott padlást is készítettek széna és szalma tárolás céljára. A tetőzetet náddal-sással vagy fakéreg-faragványokkal fedték. Az egyik legfontosabb teendő a vályogkémények felhúzása volt. A férfi-uralmat nyíltláng és 4 oldalt szellőző szerkezetű kémény; a fedett kéményszerkezet, oldalain 4 nyílással pedig a fáklyalángos asszonyuralom létezését jelezte. Tűzgondozás végett még a legmelegebb nyárderekán is szokásban volt, hogy az őrtornyokban fáklyalángot gyújtottak. Asszony-uralom esetén a férfi vadászok vagy a faluvégeken egy őrház tetején, vagy őrtoronyban álltak őrséget. Ha idegen kalandozók jöttek, azt másként bírálták el a nagy állattartó férfiuralmú és másként az emberséges, asszony-uralmú törzsek esetén. Az utóbbi esetben az átvonuló kalandozókat szívesen fogadták. A legtöbb esetben egy-két férfi lemaradt a kalandozók közül és a nagyasszony szolgálatába állott, mivel ilyen helyeken a bőséges élelem ellátás biztosítva volt. Éjszakánként minden asszony-uralmi településnek a jelképe a fáklya végén fénylő négy szirom békejele volt, amely vonzotta a férfinépeket. Az asszonyok a gyerekekkel a házakban lévő búbos kemencék mellett pihentek, míg a férfi népek az állatok közelében, a melléképületekben aludtak. Ezen épületeket minden 20-25. évben újjáépítették, sőt sok helyen, féregirtás miatt minden évben új lakógödrökre emelt lakhelyeket építettek. Ezért a települések helyeit gyakran változtatták. A lakóhelyiségek mérete a családok létszáma szerint változott. A gyermektelen vitézek lakóhelyiségében csak 1 lakógödör vagy élelmi rakhely volt. Sokgyerekes nagycsaládok esetén 2-3 lakógödör vagy tartalék élelmiszer rakhely is volt. Olykor a lakóhelység 2-3 ölnyi szélesre és 3-6 ölnyi hosszúságúra készült, több élelmiszer tároló gödörrel. Fagyasztott élelmiszerek, vagy füstölt, tartósított húsáruk részére a padláson volt hely, mivel innen nehezebben tudták ellopni azokat. A padlásra való feljárás legtöbbször a lakóhelyiségekből volt. Nagyobb falvak esetében a központban már bevezették a külső padlásfeljárókat és leparancsolták a padról a füstölőket, mivel így a tűzveszélyt könnyen elkerülhették. A rágcsálók miatt azonban a szemes magvak tárolása még később is a fagerendás boltozatú lakógödrökben történt, égetett vagy égetetlen agyagedényekben. A fában és a férfierőben gazdag településeken eleinte minden évben új lakóhelyiségeket építettek egymástól látótávolságra. A régi fagerendás kunyhót felgyújtották, hogy a férgek elpusztuljanak. Később a tudományokban gazdagabb vidékekről érkező kalandozók bevezették a szitás fürdőhelyiségek építését és a kőizzasztókat, s ezáltal a férgek számát a ruházat tisztításának bevezetésével csökkenteni tudták. Általában azonban 20-25 évenként a falvakat újjáépítették, mivel az átlagos életkor 30-4050 évnél nem volt magasabb, amit eleinte 350-500-610 holdevési idővel mértek. Egy 35-40 éves apa a gyermekeinek új lakóhelyet épített egy magaslati dombocskán, míg maga az élete végéig a régi helyiségben lakott, a gyermekei pedig gondozták. Legújabb nemzedékük, az unokák pedig szétbontották a nagyszülők faluját és újjáépítették azt. A három nemzedék néha találkozott és a szülőket, esetleg a nagyszülőket is a gyermekeik vagy az unokáik gondozták. Sámán vagy pateszi megfigyelések alapján, akik növényi eredetű ételekkel táplálkoztak, tovább éltek, mint akik erősen húsos étrenden voltak, füstölt húsokkal éltek, vagy vadászattal keresték meg az élelmüket. Egy 25 vagy 30 éves ember általában már meglett korú férfinak számított. Egy átgondoltan táplálkozó pateszi 40-50 éves kort is megélt, sőt tudtak a rovások olyan szemé146 lyekről is, akik 60-70 évig élt. Mari város környékén és a Nagyvizek partján, ahol sok volt a hal, volt olyan fejedelmi személy, aki a felje~yzések szerint 80-90 medvetor evést is megélt. Erről aztán azt mondták, hogy az Egiek ereje éltette, pedig semmi különös dolog nem történt, csak mértékletesen élt. Volt rá eset, hogy a tűzőrző leányzók elaludtak, és a tűz kialudt. Ekkor futni kellett a szülőkhöz egy csuporral a tűz-parázsért. Mire az egyfutásnyira levő faluból megérkezett a szülőktől a leány, már lobogott is a csuporban a faszénláng. Ellenben ha a szülőknél is kialudt a tűz, akkor nagyanyóékhoz kellett rohanniuk, ott biztosan égett az örök tűz, mert a legöregebbek már amúgysem tudtak aludni. Ezen gyakran

előforduló eseményt Mari-birodalmi városban verseléssel úgy énekelte meg Viroláj ifjúsági fősámán, hogy „Jók az öregek a háznál!" Ha valaki megcsaládosodott, nászajándékba forralókövet kapott, a főkötő tartozékaként. A nagyapók ráértek, lyukas kanalakat készítettek a fiataloknak. Ezen lyukas kanál, vagy kétágú villa arra szolgált, hogy a kemencéből kikapart forralóköveket rágörgették és a segítségükkel a csuporban lévő kásafélét megmelegítették. Viroláj erről is írt versikét, mondván, hogy az Élet-kanala meg az Élet-villája olyan szerszám, amelyből, ha sokat készít az öregapó, még befűtésre is jut. A továbbiakban az ifjúsági fősámán azt is elmondta, hogy ezen faragványok könnyen törtek és elkorhadtak, s elhasznált öreg korukban a tűzre dobattak. Ilyen ajándék esetén az ifjú menyecskéknél bevett szokás volt, hogy hálacsókot és hálaölelést adtak az öregjeiknek. Viroláj szerint ezen gondoskodás az ifjú részére az Égi-szeretetet jelképezte, amellyel mindenki tartozik az utódainak, ha az Élet-Anya azokat már megteremtette. Könnyebb dolog volt kint a szabad sütőhelyen, az ágasok közt forgatott nyársakon való birkasütés, a combok megpirítása, vagy a télre eltett szalonnák csurdítása, mert ehhez csak nyílt láng kellett, mint a kemencék tüzének megrakása és piszkálása és a tejek és levesek megmelegítéséhez föltétlenül szükséges, örök időkre kapott forraló kövekkel való főzés. A forraló kövek a gyermekek étkeztetésénél mindennap használt tárgyak voltak. Az öregektől örökölt kövek mindig osztozkodás tárgyát képezték. A tároló kamrákban mind a cserépedények, mind a forraló-kövek igen fontos értéknek számítottak. Nem szívesen adták kölcsön a szomszédoknak, mert elbirtoklásuk könnyen letagadható volt. Gyakran még verekedés is lett ebből. Ezért az Égiek törvényei tiltották ezen egyszerű dolgoknak a kölcsönadását vagy eltulajdonítását. Ha egy családban sok forralókő volt, a kisebbeket parittyaköveknek használták. Külön mesterségnek számított a nyilak, nyílvesszők, tegezek, buzogányok, valamint a dárdák készítése. A parittyák mellett ezek voltak a legfontosabb fegyverek a napnyugatról jövő tengeri népek ellen, akik a nagy Marinát a nyugati Nagyvizek felől megközelítették. Mari fejedelem-asszony az éjszaka biztosítása végett a faluk szélső házainál és a birodalom szélein felállított tornyokba őrségeket rendelt a legkiválóbb vadászokból, akik értettek a csapdák s a kifeszített íjak felállításához. Az éjszakák biztonsága sokat jelentett a nagy Marina életében. Az egymástól látótávolságra lévő őrségek parancsnokai a csapások mentén mélyre ásott csapdák sorát állították fel. Ezek sokirányú célt szolgáltak. A nappal kiásott csapdákat gondosan legallyazták és vékonyan földelték, és tőle nem messze kifeszített íjakkal látták el. Ha vadállatok haladtak az ember csapáson, éjjel belezuhantak a verembe és a nyomukat követő csordát a nyilak lelőtték vagy megsebesítették. Így a csapda-szerű vermekben sok vad fogságba esett. Ha viszont tengeri népek tévedtek a Marinába, arról az őrség rögtön értesült a nagy zaj és kiabálás miatt. Napkeltekor aztán az őrjárat összeszedte 147 a vermek fogságába került vadat, esetleg az idegen harcosokat. Így ezen ataiszi vadászmód Marina népét könnyű zsákmányhoz juttatta. Mari fejedelem-asszony elrendelte a figyelő őrtornyok építését. Ez látótávolságra történt azokon a helyeken, ahol a nyárközépi hegyi ünnepélyeket szokták megtartani. A jelzőtornyokból egymásnak fáklyatűz jelzéseket, hangjelzéseket, nagy ködben ~edig kereplő-jelzéseket tudtak adni. Ezenkívül igénybe vették a jelentő futókat is. Igy Mari város rögtön értesült a veszélyről és ellene intézkedéseket tehetett. Olyan erdei menedékhelyeket és barlangokat is kiképeztek, ahol az életük biztonságban volt. Sok esetben gerendavárakat is építettek, amelynek lakói a mesteremberek mellett olyan sámánok voltak, akik az ŐsiSzélasszony viadalát is megfigyelték és arról minden nap jelentést küldtek. Ugyanis, ha délről és nyugatról jött a szél, melegebb idő volt várható, de ha észak felől vagy keletről áramlott, az mindig hideget hozott. A sámánok egyik legfontosabb dolga az volt, hogy az éjszakák történéseit és a levegő áramlását megfigyeljék és azt a harcosokkal, valamint a fejedelemmel közöljék. Mari fejedelem-asszony a gyermekeivel a legjobb harci egységeiből tíz-nyíl szövetséget szervezett, amelyek között jelentő futók tartották a kapcsolatot. Mari városában megindította a beavatott sámánképzést, valamint létrehozta a gyógyító arbag-sámánok csoportját. Ha valamelyik tizedben betegség ütötte fel a fejét, vagy a jelentő futókkal balesetekről értesült, a Magyarkáról hozott lovasfogatokkal, vagy arbag-szánkókkal nyomban a veszélyeztetett helyen teremtek a gyógyítók, hogy segítséget nyújtsanak. Ha beteget szállítottak be akár szekéren, akár szánkón, a fősámánnak vagy az arbag-sámánnak addig kellett kezelni a beteget, amíg fel nem gyógyult. Így minden arbag-sámánnak az volt az érdeke, hogy a betegét minél előbb meggyógyítsa, mert a betegét neki kellett élelmeznie. Gyomorbántalmaknál pl. ez nem okozott gondot, mert minden gyomorfájós beteg nek az volt az első gyógyítási módja, hogy ki kellett éheztetni és gyógyteákkal itatni. A legyengült betegeket az őrségek által elejtett vadak sámántizedeiben adott húsételekkel erősítették fel. Külön csoportjuk volt az Oreg-Isten jóspapjainak, akik a napi jelentésekből és az éjszakák Szél-asszonyainak megfigyelése után kagylókkal és egyéb eszközökkel meg tudták jósolni a jövőt. A jós csak beavatott személy lehetett, akinek a szava szent volt mindenki előtt. A sámánok egy csoportja a beteg állatoknak a gyógyításával foglalkozott. A beavatott gyógyító leányok a bábáknak voltak a parancsnokai és gondosan ügyeltek a népszaporulatra. Falvaikat a tíz-nyíl szövetségben úgy szervezték meg, hogy a falu bírája, a sámán és a bábaasszony a falu közepén lévő piros házban laktak. A bíró ajtaja mindig dél felé, a bábaasszony ajtaja mindig kelet felé, míg

a sámáné nyugat felé nézett. Az őrparancsnoknak és a vadászok hadnagyának az ajtaja azonban mindig észak felé nézett, mert nekik nem volt szükségük a napfényre, ugyanis a jelentőfutók itt aludtak, míg az őrség többi része a gerendavárakban gyakorlatozott. Az őrtoronyban tűzőrséget azonban a napnak minden szakában adtak. Az őrök egyben tűzoltók is voltak tűzcsapókkal, cséphadarókkal és vödrök sokaságával felszerelve. Mari fejedelem-asszony a gerendavárban lakott. Vitézeinek és vadászainak gyakorlatán mindig részt vett, a Magyarkáról hozott lóállomány idomítására nagy gondot fordított. A lovak betanítá sa során az őrséget is kiképezte lovaglásra, bajvívásra és a csiszárokat lószerszám készítésre. Így a lóállomány és kiképzett harcosainak a létszáma mindig emelkedett. Ataisz pusztulása a Marja és az Amu szigetcsoport megszűnésével közel egyidőben történt. Azonban igen sokan menekültek, akik Indió-ómban, Agaba-ómban és Urukómban leltek otthonra. Az új otthonok keresése közel 900 tűzszerzési évig tartott. 148 Amikor megalakult Ordoszban a 24 Hun Törzsszövetség, a 10. medvetoros évtől sokáig nem esett hó, mert a nap különcss lángolása folytán nagy felmelegedés történt. A betegségek is elkerülték Ordoszt, s így 300 végzett sámán és beavatott a kétszer ötéves sámánképzést befejezte. Agaba fősámán ekkor elrendelte - az ataiszi fogadalom végrehajtása végett - a nippuri, marinai és melegvizek birodalmába való kalandozást. A legkönnyebb dolga Virolájnak volt, mert az Etil folyón kétszer is le tudott jönni Magyarkára, hogy Mari városából a jelentéseket elhozza. Így a jelentéseit még Agaba fősámán tudta felvenni az első Arvisurába, a 30. medvetoros évig bezárólag. Mari fejedelmi városban még az ősi ataiszi jelképekkel lerótták, hogy Magya fejedelem feleségének, Marinak az irányítása mellett a marami törzsek telepedtek le. Utánuk 50 tűzszerzési év táján jött egy második hullám a Marja-fóldi menekültekkel, Murony hadvezér irányításával. Ezért ezen törzset muromáknak nevezték. Mari megalapítása után 75 tűzszerzési évvel jöttek az Amu szigetcsoport menekültjei a Zab folyó partjáról, Meri fősámán vezetésével és Mariban jelentkeztek, ahol őket a beavatottak a leggyérebben lakott településekre vezényelték vérfrissítőként. Legerősebb beavatottjuk a muroma Ananyinó volt, aki várost alapított. Így a muroma, mescser, nyék és barszil törzsek a marami és meria törzsekkel kötöttek házasságokat a férfi és női uralomban vegyesen. A beavatottak minden nyáron az Anina-keremetben tartot tak összejövetelt, ahol a rokonlátogatások eseményeit egymással közölték. Magyarkán igen érdekesnek találták mind Kerka, mind Viroláj azon egyöntetű jelentését, hogy a tengeri népek az ellenséggel vívott csaták végén a fiatalabb harcosokat megették, az agy- és gerincvelőt mindegyik elesettből kiszívták. Főként a Melegvizek Birodalmában és a Marinának a tengerparti vidékein ezen jelenségek Atlantic menekültjeinél általánosan előfordultak. Ez annyit jelentett, hogy az atlantici népek nem voltak olyan fejlettek az emberevés megszüntetésében, mint az ataiszi népcsalád. A legfejlettebb az uruki nép volt, ahol az étkezések száma a jó élelmiszer-termelés miatt megnövekedett. Eleinte csak holdevéseket számoltak, majd a napi étkezések számát, amely egy fogásból állott. Később már az evéseiknek és ételfogásaiknak a számát számolták. Amíg az örök fagy és jég birodalma Magyarka fólött 1-2 holdévnyi gyaloglásra kezdődött, addig a régi vázlatok szerint Mari népe a mostani Marinában telepedett le. Amikor a nap lángolási melegétől ez a felső határ az északi Nagyvizekig visszahúzódott, megjelentek a tengeri népek is, és megkezdődött az újabb embervadászat. Ezért örömmel vették az újjáalakult 24 Hun Törzsszövetségi népek lovasainak megjelenését. Viroláj ifjúsági fősámánnak 100 kiképzett sámán, 48 tárkány, valamint 25 kísérő lovasa közül 96 javakorabeli, jól kiképzett ifjú visszamaradt, akik az alábbi képzettséggel rendelkeztek. Pateszinek:

Csád

Murom Kazán Amida sámán

Harsánynak:

Tambó Lelec

Dina

Regősnek:

Misa

Radom Szucsa sámán

Bacsának

Kaluga Turkud Birid

Polad

Bőségpapnak: Mezeny Halpu

Rodec sámán

Galac

tárkány

Szanka Szucsa tárkány

Boksának:

Szuhon Radics Halics

Szandó tárkány

Arbagnak:

Szeló

Galics

Visera Banga sámán

Kácsnak:

Vasa

Ohot

Szanó Kukim sámán

Dalacsnak:

Penza

Szélen Gana

Ulcsáknak:

Narva

Tula

Tonim Tengelic

Darunak:

Dogó

Dataj

Tagor

Jakunak:

Kola

Artur

Arszek Szarogán

Magócnak:

Lupin

Habir

Orliba

Ojun

Dazar

sámán sámán

sámán

149

Masa

tárkány

sámán

Barusnak:

Bolga

Beresz Derzsi Kolama tárkány

Nazirnak:

Bogul

Mozir

Bánnak:

Kazimir Vilnó

Kendének:

Orel

Csuzda Turu

Lambó sámán

Tárkánynak:

Vóti

Izsma Ajaga

Kanas tárkány

Vajdának:

Kosztoma

Gyulának:

Livec

Horkának:

Szuszi Tager

Banga Lazan

sámán

Szécsnek:

Sikola Hadik

Tanuki Isen

sámán

Igricnek:

Turgáj Kupán Baluk

Abakánnak:

Katon

Mundó Szelen sámán Dakota Arsa

sámán

Ubarga Tamud Sisten tárkány

Szuvár Tagora Kokala tárkány

Agid

Jugán

sámán

Gudar Lehtó

sámán

Az abakánok és a lóápoló rimalányok még Magyarkán örök hűséget esküdtek egymásnak és megcsaládosodva visszamaradtak: Meszil rimalány Csádhoz, Gilda rimalány Agidhoz, Ajiti rimalány Kazánhoz ment. Biron rimalány Szelenga kísérő lovashoz ment nőül. Biron lova lesántult és Szelengának volt a legerősebb lova, így egy lovon mentek. Mire Marinába értek, megszerették egymást és az Aninakeremetben örök hűséget esküdtek. Így Magyarkán 3, míg a Mari birodalom fővárosában 1 Arvisura esküvő történt. Az ordoszi megbeszélések értelmében Csád pateszi, ifjúsági fejedelem Meszillel a Nagyvíz és a legnagyobb táplálékos tó között ütötte fel a sátorfáját. 22 kiképzett ordoszi lovasával itt építettek maguknak 5 élelmezési gödör fólé gerendavárat. Az időközben hozzájuk csatlakozott 10 gazdag hun törzs-szövetségi kalandozó lovas pedig csapásszéli élelmezőgödörre szerkesztett lakó-őrházat. Ennek a csoportnak a megfigyelései alapján az volt a véleménye, hogy a tengeri népek egy-két csoportja már járt e vidéken, mert egy ismeretlen kaparót találtak a tüzek faszene mellett. Ezt az alkalmatosságot pedig Hun Törzsszövetségi harcos nem szokta elhagyni. Egy helyen pedig a lovaik megérezték az idegen ember szagát egy nemrég elhagyott füstölgő tűzrakásnál. Egy vadászat alkalmával Turgáj igric sámán megsérült, ezért két hűséges lovasával elindult Anyinó-keremet felé, ahol a Marina falvak láncolatán át a gyógyító helyhez juthatott. Így a 32 vitéz és Meszil rimalány Csádvárhelyen maradt. A kalandozó vitézek a Marina birodalombeli őslakók leányai közül választott feleséget. Csádvárhely jelentette Virolájnak, hogy a legnyugatibb őrhelyként 64 fővel várja a visszatérőket, majd az ő nevével új szálláshelyet fognak kiépíteni, hogy Viroláj-Birodalmának emléke maradhasson a nagy Marinában. A következő medvetor evés tavaszán Viroláj, Turgáj és három csatlakozó hun lovas a letelepedőket hátrahagyva elindult Murom telephelyére, az Anyinó-keremet felé a marinák embercsapásán. Mire Murom szálláshelyére visszaértek, Gilfa rimalánynak már egy kisfia született Agidtól. Mivel az abakán Agid Viroláj csoportjának leghíresebb gyógyító sámánja volt, a beteg Turgájt hamarosan meggyógyították és még a következő medvetorig Kazán szálláshelyéig lovagoltak. Itt már várta őket Amida ifjúsági fejedelem csoportja, akik észak felé kalandozták be a hosszú éjszakák birodalmát. Három kemi lovassal együtt szálláshelyet létesítettek, felépítették Sziktivárt. Lehtó abakán és két lovasa, valamint hat Marina városbeli leány Sziktivár felmelegedett környékén új telephelyet létesített. Szelenga kísérő lovas, aki Brion rimalányt elvette feleségül, Kazán birodalmában abakán gyógyító-sámán kiképzést is kapott, így Amida csoportjában ellátta a 150 gyógyító feladatot. Mari városában megállapodtak abban, hogy „a minden út Magyarka felé tart" elven változtatnak és Amida ifjúsági fejedelem csoportja Turgáj felgyógyulása után kelet felé indulva, a füves síkság határán igyekszik megközelíteni Ordoszt. Csádvárhelyen 33-an, Muromavárhelyen 35-en, Kazánvásárhelyen 32-en maradtak hun szövetségi területről. Tehát a kísérő lovasokkal együtt, beleértve Sziktivár őrségét, az útba induló 350 személyből 106 fő maradt vissza. Igy Magyarkára 110 lovas indult el az Etilen lefelé úszó dereglyéken, hogy elvigye a Marina birodalombeli jelentést. Amida ifjúsági fejedelem és Turgaj csoportjával 112 személy indult el, hogy a 38. medvetoros évben a Bolhás tó partján lévő széki-hun településen találkozzanak és a 40. medvetoros évben a 20 éves kalandozásról hazatérjenek. Sajnos 4 fő kísérő lovas közben elpusztult. Amid-Turgaj csoportját azért erősítették fel 200 fővel a Mari és Kazánvásárhelyi csoportból, mert addig még semmit sem tudtak az Ural és a Bolhás közötti területről. Kazánvásárhelyről tehát 112 hun törzsszövetségi lovas és 200 főnyi Marina birodalombeli vitéz indult útnak. Turgajt itt is szerencsétlenség érte, mert eltörött a lova lába. Viroláj még indulás előtt elmondta Amidnak, hogy Ordosz nyilvántartása szerint most olyan területre fognak menni, amelyről a felmelegedés óta semmi

tudomásuk sincs, ezért a legalkalmasabb helyeken hozzanak létre településeket. Így pl. Szelenga és Biron házastársak is alapítsanak Csádvárhoz hasonló települést. Amikor Turgaj lova lába eltörött, egy gerendavár erősséget építettek. Ebben a gerendavárban 25 lovas és Marina birodalombeli leányok visszamaradtak. Szelenga azonban pihenés helyett Biron leánycsoportjával együtt észak felé ment településre alkalmas helyet keresni. Lovascsoportjában volt Isim, a szécs, azaz aranyasszony-sámán, akinek egy Marina birodalombeli leány lett a felesége, akit Irtisnek hívtak. Irtisnek nagyon megtetszett egy táplálékos folyó, amelyikben nagyon sok halat lehetett fogni. Elnevezték Irtisnek, s,a partján építettek egy magaslati gerendavárat, amelyben ötvenen megtelepedtek. Igy az útbainduló 134 lovasból már 75-en alapítottak új települést, amelyet Isim birodalmának nevezték, mivel Amida ifjúsági fejedelem 3 társával együtt meghalt egy hosszú vadászat alkalmával. Isim birodalmának a két települése, Isimvára és Turgajvára állandó összeköttetésben állott egymással. Köztük a Szelenga-féle lovacsoport tartotta fenn a kapcsolatot. Ebben a birodalomban nyugodtan élhettek, mivel ide még a tengeri népek kalandozói nem jutottak el. Sajnos a 134 indulóból 4 lovas elpusztult és a 3 fős Amida csoporttal együtt 7 fő veszteség volt, amit a Bolhás-tóhoz visszalovagolt 57 fős csoport jelentett Kerkának. A 200 fős kazánvásárhelyi csoportból 75 lovas Turgaj- és Isimvárának térségében megtelepedett, közülük 7 fő lovas meghalt. A Bolhás-tó melletti sz'eki-hun vásárhelyen 57 lovas jelent meg Kerka szálláshelyén. Mivel 112 ordoszi lovas jelent meg az indulásnál, ezért 22 lovast beházasodottnak és meghaltnak nyilvánítottak. Mivel Kazánvásárhely lovas ifjúsága is kalandra vágyott, ezért 88 kazáni lovassal 200-ra egészítették ki a létszámot. A feleségekkel együtt így a 200 fős ifjú sereg létszáma 400 fő lett. A 39. medvetoros év medvetorán már csak 57 lovas jelent meg a létszám olvasásnál. A 88 kazáni lovasból 81-en visszatértek jelentéseikkel Kazánvásárhelyre. Így Viroláj csoportjának létszáma a 110 fős Magyarkára induló csoporttal és az Isim-birodalombeli 57 lovassal 167 főre emelkedett. Viroláj, Uzapani és Kerka ekkor úgy állapodott meg, hogy az Ordoszba induló 160-160-160-as létszámot meghagyják, azaz a 480 lovast, az Isim csoport 7 lovasát Uzapani lovasfölöslegével együtt útbaindítják a Bujkál-tó környéki ajnó településeket felderíteni. Ditró székihun ifjú fejedelemfit 12 lovasával a Bujkál-tó vidéki rokonlátogató cso151 porthoz csatolták. A felderítés ezt célt is szolgálta, vajon hány 24 Hun Törzsszövetségbeli lovas vonult el az ajnókkal. Ugyanis a 15. medvetoros évtől a 25. medvetoros évig a Napisten lángolása folytán olyan nagy felmelegedés történt, hogy Ordoszban nem esett a hó. Márpedig az ajnók és az uzok medvetisztelők voltak és minden medvetornak az egyik legfontosabb szertartása az volt, hogy az áldozati medvét meghavazták, meghógolyozták a lelkük tisztára mosása érdekében. Arról tudomása volt az ordoszi beavatott központnak, hogy az ajnók a Nagyvizek felé és északra vándoroltak. De azt nem tudták, hogy az úzok és a tungúzok csoportjából mennyi vándorolt észak felé, a Bujkál-tó irányában lévő nyári szálláshelyeikre. A magas halandóság miatt az eltávozók létszámát sem tudták megállapítani, mivel csak minden 20. medvetoros évben tartottak törzsenként a sámánok által végzett népszámlálást. A Bolhás-tónál a délceg Ditró fejedelemfi kamlikjában ült össze a tapasztalatok megbeszélésére a legjobb 16 lovas-vadász és 8, kalandozáson már részt vett kiváló tárkány. Itt az öregebb kalandozók tájékoztatták az igen élénk természetű Ditrót a három eddigi útkeresőcsoport tapasztalatairól. Kuldzsa beavatott képviselte Ordosz sámánkézpontját. Az összefoglaló jelentést ő rótta le Anyahita és ordoszi rovással a titkos Arvisura részére. Ditró fejedelemfi szűkebb baráti körével, Retteg, Urt, Csikó, Bereck, Tura és Orlik tárkányokkal már előzőleg megbeszélte a Bolhás-tói széki-hun gazdag település terveit. Ider sámán részt vett Uzapani kalandozásán Dabósa és Uruk térségében. Sand, ifjú jelentő lovas, aki gyermekként vett részt Úzon csoportjában a Melegvizek Birodalmának felderítésében és Kerka rovósámánnak egyik legbizalmasabb rokona volt, mindenről tájékoztatta Kerka csoportját, ezért mindentudónak nevezték. Az ő hosszúlére eresztett tájékoztatásukat Ditró figyelemmel hallgatta. Tamics jelentő lovast, aki Csádvárig végigjárta Viroláj csoportjának az útjait és a Marinának a legtapasztaltabb ismerőjévé vált, az öregebbek javasolták a megbeszélésen való részvételre. Bulgán vitézt is ajánlották, mivel gyakran részt vett az Ordosz-bolhástói embercsapáson való közlekedésben. A tapasztaltabbak előadták, hogy a melegebb vidéken a száraz utak mentén kevés gaz és fű nő és az embercsapásokon ataiszi négykerekű, vagy kétkerekű kis szekereket is használnak, így az utak még jobban kitaposódnak. Ezért Uzapani négykerekű szekereket használt Dabósa és Uruk között, de Magyarka és Dabósa kö.zött az úttaposásra 3 kétkerekű szekeret is felhasznált. Ezek felderítő úttaposást végeztek. Magyarka és a Melegvizek Birodalma között már csak 6 egykerekű és 18 kétkerekű szekeret használhattak a tárkányok, mivel itt az embercsapások az esősebb éghajlat miatt jobban be voltak nőve bozóttal. A kétkerekű szekeresek előtt az egykerekű szekeresek tárkányai az utat helyrehozták. Viroláj részlegénél is ugyanilyen arányban vettek részt a szekeres tárkányok, de Csádvára felé jobb lett volna több egykerekű szekér, mivel itt embercsapások még nem voltak és a vadcsapások igen keskenynek bizonyultak. Ezért a Szelenga csoportnak a hasonló véleménye szerint is azt javasolták a Ditró féle csoportnak, hogy fele arányban alkalmazzanak 6 egykerekes és 6 kétkerekes szekeret.

Almafa virágzáskor indult el Ditró fejedelmi ifjú, hogy Ordosz beavatott központnak és a Bolhás-tói székihun közösség megbízásának eleget tegyen. Alig hagyták el a Bolhás tó térségét, Bereck, a felderítő lovasegység parancsnoka előre lovagolt Bolhás-Pusztaszertornyáig. A 12 fős felderítő lovas csoportja 25 főre emelkedett, mert a nyugtalan székihun ifjúság önként csatlakozott a kalandozókhoz. Így Ditró fejede lemfi seregének létszáma 50 főre emelkedett, mivel a felderítő egylovas kalandozók vállalták a vitéz testvérlovasok kíséretét. Ugyanis az elővédek emberenként mindig 152 csak egy lóval voltak felszerelve, míg a derékhadat mindig tartaléklovakkal indították útba. Ha egy ló megsántult, vagy eltört a lába, akkor egy-két nap alatt megették, s addig nem kellett vadászniuk. A kétkerekű szekereket mindig 2 ló húzta, az egykerekűt 1 ló, de ezeknek is volt tartalékuk, s így a hiányt alkalmasint pótolni tudták. Alig mentek észak felé 5 napi járásra Kudzsa irányába, amikor Szelenga lovasaival találkoztak, akik szintén felderítésre indultak. A kísérő lovasok egy kis csoportja felismerte az Isim birodalmában megtelepedett társukat és felszólították, hogy tartson velük. Szelenga a régi lovas pajtásainak elpanaszolta, hogy felesége vérmérgezésben meghalt és szeretné elfelejteni az eseményeket. Az egyik Bolhás-tói kísérő és felderítő harcostársuknak a lova kátyúba lépett egy ingoványos helyen és a lába eltörött. Ezért meg kellett várni a derékhadat. Szelenga azonban az Isim-birodalombeliek egyik tartaléklovával megajándékozta Tekesz vitézt, hogy a Bolhás tóhoz visszamehessen. Bereck parancsnok szívesen fogadta az özvegy Szelenga felajánlását és örömmel a felderítő csoport tagjává fogadta. Bereck hadnagy felderítő csoportjának az volt a legfontosabb feladata, hogy a nagy jégáradat előtti települések lakóhelyeit helyrehozza és legalább egynapi pihenésre alkalmassá tegye. Fel kellett deríteniük, nincsenek-e már új telepesek a vidéken, és azok nem a 24 Hun Törzsszövetséghez tartoznak-e? Minden ötödik napon pihenőt tartottak, hogy a jelentő futók tájékoztathassák a hátrahagyott fejedelemfit a megfigyelésekről. Késő ősszel érkeztek olyan településre, ahol az avar összetűzésből elmenekült Baján fejedelemfi létesített új gyarmat-birodalmat. Baján-Ibos öreg fejedelem szívesen engedélyezte, hogy közösen építsék fel Bereck és Ditró lovasainak részére a téli szállást, ahol tartalék élelemről is gondoskodtak. Ditró fejedelemfi innen küldött részletes jelentést, hogy Bajánék avar bánsága Ordosz-Linhó embercsapása fölött telepedett meg. Az avar felderítők már kalandozásokat végeztek észak és kelet felé. Egy nagy és mély tó partján ajnók bujkáltak a lovasok elől, ezért a mély vizet Bujkál-tónak nevezték el. Tungúz vezér fiai azonban nem bújtak ezen lovas csoport elől az erdőségbe, mert még megértették egymást. Elbeszélték, hogy az úzok közül sokan eljöttek Ordoszból Tungúz vezér parancsnoksága alatt, mivel nem bírták a felmelegedés miatti járványokat, s inkább északabbra vonultak. Szerintük a területen nemcsak avar, ajnó és tungúz, hanem török és mandzsu telepek is vannak, sőt a gazdag hunok településeiről is érkeztek honfoglalók. Eljegesedés előtti emberekkel nem találkoztak, csupán jégbefagyott állapotban. Jelentették Ordosznak, hogy a Bujkál-tó vidékét is felkeresik és onnan is részletes jelentést hoznak. Ditró fejedelemfi derékhadában a tárkányok csoportja és asszony népeik utaztak 6 egykerekes-tengelyű kordélyon és 6 kétkerekes tengelyű szekéren. Ezen vitték magukkal a sátraikat és tárkány felszereléseiket. Szekeres gazdák voltak: Silka, Otpor, Lepsz, Nojon, Aktogáj, Buren, Hangaj, Kizil, Nanna, Hajlár, Szolun, Szucs és Bajsin fogatosok, akik egyébként hátaslóval és tartalék lovakkal is rendelkeztek. Ennek a derékhadnak Aktogáj volt a hadnagya, aki lovas hírvívő kapcsolatot tartott fenn Bereck felderítő hadnaggyal és Bajsu utóvéd hadnaggyal. A lóállomán~uk 100 járóképes ló volt, ezek felváltva tartottak összekötő és felderítő szolgálatot. Igy a 18 fogatos ló mellett 82 ló volt lovaglásra beosztva. Ezen lóállomány régebbi tapasztalat szerint elegendő volt a veszteségek mellett arra is, hogy a 25 kalandozó és az önként vállalkozó jelentő lovasokat használható hátasló mennyiséggel ellássa. Mindjárt az első nap azonban egy nem várt esemény történt. Még régebben Uzapani Dabósa és Paripa városából ajándékként magával hozott a 153 kalandozó lovasaival több kuvasz és komondor kutyát, Nura fejedelmi leány pedig egy pár pulit. Ezek útközben elszaporodtak és a lovasok után futottak. Gondolták, hogy majd megunják a futást, de a kutyák nem tágítottak, sőt hűségesebbnek és szívósabbnak bizonyultak még a lovaknál is. Az igen barátságos kis pulikat azonban Tekesz vitéz visszavitte a bolhástói településre. A 6 komondort és a 3 kuvaszt azonban magukkal vitték, mert ezen hűséges, nagytestű kutyák, amikor Paripa városából a Nagyhegyen átjöttek Magyarkára, a lovasok védelmében még a farkascsordákat is megtámadták. Ditró fejedelemfi jelentésében azt is feltüntette, hogy mind a gazdag, mind a szegényebb 24 Hun Törzsszövetségi településekről azon családok költöznek északabbra, akik nem tudták elviselni a hatalmaskodó nagycsaládok és nagygazdák parancsoló természetét. A kalandozók kisebbik része azért vándorolt a hegyekbe, mert családi viszályok miatt nem bírták az öregekkel való együtt lakást, inkább kitértek a hatalmaskodó családfők zsarnoksága elől. Ezen önként eltávozókat sem a családfők, sem a

hadnagyok, sem a törzs-vezetők nem jelentették, mert Ordosz felé szépíteni akarták a törzs helyzetét. Ataisz elpusztulása óta a hun szövetség 10-120.000 holdéve alatt igen sok település keletkezett a lovascsoportok járta füves puszták útvonala mentén. Aktogáj-Bereck-Ditró-Bajsin legjobb tudomása szerint a legnagyobb létszámú, észak felé történt vándorlás akkor következett be, amikor a 24 Hun Törzsszövetség szegényebb tagjai hol a jürcsikekkel, hol az ajnókkal 130 holdév, azaz 10 tűzszerzési évidőre szövetségre léptek. Ekkor aki nem bírta az öldöklést, kitért a nézeteltérések elől, és a Linhó-Ordosz fólötti embercsapáson elhagyta a Hangun folyam vidékét. Ezen eseményekről a 4 rovástudó kiképzett hadnagy mindegyike megtette a jelentését az Oregek Tanácsának. Még arról is számszerű jelentést adtak, hogy a medvetor evések 38 éve alatt 52 jürcsik, 86 ajnó és 162 24 Hun Törzsszövetségi település keletkezett, összesen tehát 7-8000 ember élt az új településeken a Bujkáltóig. Az ajnók nagy többsége a Nagyvíz felé húzódott, ahol télen gyakrabban esett a hó és a száraz ságok sem gyötörték annyira az új településeket. Baján-Ibos térségének fejedelmi székhelyéről jőve Aktogáj-Ditró 50 fős csoportja rátért az embercsapásos ismert ordoszi útra. 24 fő, miután hamvasztással eltemette Csirkó jelentő lovast, Bereck-Bajsin vezetése mellett, a megmutatott irányban a Bujkál tó felé vette az irányt. Mivel a kóbor farkasok elriasztása során a komondoroknak nagy hasznát vették a hegyvidékeken, Ditró a komondorokat a gazdájukkal együtt Bereck parancsnoksága alá vezényelte és 2 komondorral és 2 kuvasszal elindult Ordosz felé. 1 lekölykezett kuvaszt a gazdájával együtt Baján-Ibosban hagyták, egy mindenki által gyűlölt avar vitézt pedig elhoztak. A hamvasztással eltemetett Csirkó igen kíváncsi természetű volt. Baján-Szernye településen sok ajnótörzsbéli lakott, akik méhészettel is foglalkoztak. Fa oduk mellett sok kőkast készítettek, vagy a több részből álló kőkasokat faodu alakúra rakták össze. Föléjük az eső ellen nádtetőket helyeztek. Csirkó mézet akart lopni, de az izgága Szerny vitéz feldöntötte a kőkasokat és a vadméhek Csirkó vitézt halálra marták. Ezen körülmény is hozzájárult ahhoz, hogy az Aktogáj-Ditró csoport Baján-Ibos térségéből Ordosz felé vette az útját. Ez az út sem volt veszélytelen. A vadcsapáson először a lovasok mentek, majd utána a megmaradt egytengelyes kordélyok, majd az újabb tárkány úttisztítókat követték a kéttengelyes dabósai szekerek. Útközben nagy zajjal mentek, hogy az ólálkodó farkasokat elriasszák, éjjel pedig tábortüzes őrség mellett tértek nyugovóra. Linhó-Baján-Ibos kiszélesített embercsapásának a végén Linhó-vásárhelyen várták 154 meg Kerka-Uzapani-Viroláj lovasait, akik a Nagyúton, a Jürcsik-nemzetség útján érkeztek meg Linhóba. Itt újrarendezték az egyenként 150 fős lovas csoportokat, és Aranyasszony holdévének elején Ordoszba indultak. A bevonuló létszám 480 lovas lehetett, mert a hozzájuk csapódott kísérő lovasokat a tárkányszekeres részleghez osztották be. Ordoszi parancs szerint ezek az élelmező részlegeket adták, amelyeknek a létszáma nem volt megkötve. Linhó-vásárhelyen az Ordoszba induló csoport nagy feltűnést keltett. Az ősök-kegyhelyéről elindultak létszáma 720 volt. A 480 lovas mellett a tárkányok és az asszonynépek létszáma 240 volt, de mire az Ordoszi Aranyasszony kegyhely élére helyezett Napisten jelképéhez értek, a sámánképzősök 986 lovat és 54 kordélyos szamárfogatot számláltak meg. A 20. medvetoros évtől megtartott kalandozás alatt 125 lovas és tárkány halt meg. A létszámot, különösen Uzapani csoportja esetében a Kurd vezérség, valamint Magyarka városa; Kerka és Viroláj veszteségeit a 24 Hun Törzsszövetség és Marina birodalma pótolta. Viroláj és Úzon jelentéseit Rima aranyasszony rótta le az első Arvisura aranylapjaira. Kerka jelentését Batour fősámán vette fel a második Arvisurába. Uzapani fősámán délvidéki Dabósa-Paripa Arvisura részletét Ibolya aranyasszony véste aranylapokra a harmadik Arvisurába. Szolyva beavatott aranyasszony pedig mindhármuk feljegyzéseinek a bővített másolatát elhelyezte a titkos Arvisurába.

Hej rege rejtem

2(A). Arvisura

Batour Uzapani fősámán rovása

Kr. e. 4040-4018. (1-22. m.t.é.)

Batour halotti torán Uzapani az előző fősámán minden jócselekedetét és a 22 medvetoros év alatt végzett munkáját elmondotta, mindent, amit Batour Úr városában tett látogatásai alatt megtudott, majd Kanszu kínai tartományban, az Agaba-féle bölcsektől szerzett nagy tudása alapján mindezt lerótta, a vakulástóllátásig tartó Arvisura-éj számára: Ataisz égi fejedelme, Armogur a Kosztroma városa feletti hegyen felépítette Napistennek, a bölcs Rátennek a kegyhelyét. Ugyanis Ráten, az egyedüli Égi istenség nagyon megharagudott, hogy Ataisz mindentudást kereső népe megfeledkezett az égiek tiszteletéről. Még a Holdanya kérésére sem szüntette meg gyakori lángolását. Hajós fejedelmek jelentették, hogy hetven telehold letelte után a jégmezők határa már messze

esik az eddigi útjaiktól. A jégmezők alól kizöldült szárazfóldek tűntek elő és Kosztroma bölcseinek Földanya golyóján újabb fóldrészeket varázsolt elő a Vöröshasú Cethal. Ekkor Armogur elrendelte, hogy tíz fejedelem-fia közül a 7 idősebb maradjon vele Kosztromában, de Suva, Kuszkó és Buda folytassa Amu fóldrész felfedezése után az újabb földterületek keresését. Bölcs Ráten Bálvány hegyén épített szentélye példája nyomán, a 30. telehold után Buda fejedelem a jégmezők szegélyén elérte a legtermékenyebb síkságot és egy telehold idő alatt megalapította az első lakott települést, Úr városát az elmenekült nép szálláshelyén. Hajóikon mindenféle öthegyről való állatokat hoztak, amelyek a dús legelőkön igen elszaporodtak. ' Buda fejedelem ekkor a visszaküldött hajók parancsnokával, Eridővel azt üzente Armogur öreg fejedelemnek, hogy a Kosztroma feletti Bálvány hegyről küldjön építő köveket kifaragva, hogy Anahyta istenasszonynak Ráten köveiből kegyhelyet emel 155 hessen. A bölcs Ráten parancsára ezen a vidéken csak termékeny fóldek bújnak ki a jégmezők alól. A Bálvány hegyének másik oldalán az Agabák kőfaragó és állatbőr kikészítő törzse, a Tigris folyam másik oldalán pedig Góg hun fejedelem népe élt. A Kosztromával szemközti síkság dombos oldalán épült fel Dorozsma városa, aminek lakói értesültek Buda értékes felfedezéséről. A Góg fejedelmi család tagjai Anina istenasszony hívői voltak. Armogur legidősebb fiának, Magyának azt a parancsot adta, ' hogy mesteremberei vezetésével készüljön fel arra, hogy az Anahyta-Anina közös istenségi kegyhely felavatására hozzák el Magóg leányának, Ildunak hun törzsbeli lovas-seregét. Buda fejedelem 30 holdtöltéig építette Anahyta istenasszony kegyhelyét, amely az Ataiszi Bálványhegy kifaragott köveinek fényével csillo~ott. Suhan, a felesége azonban édesapjának, Suténak névnapi ünnepén meghalt. Igy Eridő hajósvezér leánya, Mari vállaita két leányának, Arannak és Enéhnek a nevelését. 156 A kétszáznyolcadik holdévben érkezett meg Magya ifjúsági fejedelmi személyiség Magóg leányának, Ildunak 57 lovaslegényével és Góg furmányosaival, hogy két holdtölte alatt Anahyta-Anina istenasszony kegyhelyének építkezésén az utolsó simításokat elvégezzék. A felavatási ünnepséget akkorra tűzték ki, amikor a jéghegyek aljáról megérkeztek a Nagyvizek. Buda hálaadással fordult az égiek felé. Fején egy kosárban vitte a kegyhely-építés befejező zárókövét Anahyta szobrocskájával. Ekkor megrendült a föld, háborgott a tenger, messzi vulkánok tüze pirosra festette az esti égboltot. Ráten Napistenből óriási tűznyelvek csaptak ki. Élam kőfaragói elfutottak, sokan közülük nem tudtak megszólalni félelmükben. Közben megeredt az eső, és a nagy víz elborította a termőfóldeket és a szennyes hullámok tajtékozva verték Anahyta-Anina istenasszonyok közös kegyhelyének lépcsőzetét. Buda ekkor fennhangon kérte az Égiek segítségét. 3 napi fohászkodás útán fokozatosan elállt az eső. Eridő a visszaérkező hajójával Úr városáig jutott, ahol engedélyezte, hogy az özvegy Buda nagyfejedelem Mari nevű leányát feleségül vegye. A nagy víz lassan lehúzódott az istenasszonyok kegyhelyétől. Anina-óm kereskedőváros nevét az elsüllyedt Uruk város nevére változtatták, míg az istenasszonyok kegyhelye alatti város felvette Úr városának nevét. Mivel a családjával Úr városában lakó Magya fejedelem a lovai részére nem talált a közelben bőséges legelőt, 576 lovaslegényével és 3 fiával az ataiszi őshaza Tigris folyójához hasonló folyó partján vándorolva megalapította Dabósa és Paripa városát. Az Élam törzsbeli őslakókkal hatvan holdtölte után találkoztak a letelepedés-ünnepségen, amikor Kurd ifjúsági kisfejedelem Aratu hegyi vezér leányát feleségül vette. Ezen az ünnepen Kurddal és a fejedelemfiakkal együtt 480 hun törzsbéli lovas kötött házasságot Uruk városának leányaival. Mivel Ráten Napisten lángolásai folyton nőttek, a szárazság és betegségek elől a hun lovasok többsége a Nagyhegyen túli síkságra vándorolt. Ott újabb várost alapítottak és azt Magya fejedelem legkisebb fiáról Magyarkának nevezték el. Hunor kelet felé, egy nagy lovas-legelő végén megalapította Hunnor városát, míg Kurd családjával visszaköltözött Dabósa és Paripa városának vidékére. Ha újabb szárazság következett be, Kurd a népével a hegyi törzsek szállásaira költözött. Hunnor lovasainak vándorlása Ataisz elsüllyedésétől kezdve 250 holdtöltéig tartott. Eközben a gazdag hun lovasok sorban megalapították a hun szövetségi gyarmatokat. Hunnor városába már csak igen kevés lóval érkeztek, s a gyalog érkező hun ifjúság igazi városlakó lett. Közben a felnőtt, nyugtalan ifjúság kalandozásokra indult déli irányban. A gazdagabb, lótartó hun törzsek letelepedtek, míg a szegényebb gyalog-ifjak a rokon Agabák törzseivel, a jürcsikekkel és ajnókkal megismerkedtek. Az agaba-féle bölcsektől szereztek tudomást arról, hogy Ataisz mellett még Amu gyarmatbirodalom is elsüllyedt. Suva, hajósaival együtt ellenben egy igen gazdag déli szigetvilág fennmaradásáról beszélt. Parszi-óm, Hikszosz-óm és Kuszkó Indijó-óm gyarmatról is érkeztek vissza hajósok. Ataisz azonban minden gazdagságával és műveltségével együtt elpusztult.

Az agabák az őshazabeli Hangun folyóról elnevezett folyó, (a mai Huanghó) torkolatának közelében megalapították Agaba-óm városát, ahol a hasonlóan beszélő hun ifjúsággal megértették egymást és kereskedelmi kapcsolatba léptek. Bátrabb agaba-féle hajósok ellátogattak már egy alkalommal kutyás szánok segítsé gével, a befagyott észak Nagyvizén keresztül Indijó-óm gyarmatára, de a hajós és kutya-szános kalandozásban igen sokan elpusztultak. Agaba-óm fejedelmei az ősi tudományok birtokában a Napisten templomának kő157 falára faragták Ataisz körvonalait, elhelyezkedését és Amu gyarmat-birodalom egykori elsüllyedés előtti állapotát. Már megelőzőleg igen érdekesek voltak a Földanya felmelegedése miatti, ataiszi belső vándorlások. Dorozsma és a Tigris folyó felmelegedett lovasmező síkságáról a hun törzsek felkapaszkodtak a soha nem használt jégmezők fennsíkjára, ahová csak a fénylő Gara zúgón át lehetett a szűk völgyeken keresztül eljutni. A Kékleny sziklái 500 öl magasak voltak és soha nem ette őket a fene. Ezen a fennsíkon legelésző lovakból hozta el a székihun Magya származású fejedelmi személy a Góg és Magóg fejedelmektől kapott lovakat és azok ifjú lovászait. A fennsíkon, 500 ölnyi szintkülönbséggel edzett lovaikkal megjelentek Urukóm vidékén, s ezen edzett lovakkal meghódították a Hunnor városáig terjedő füves pusztaságok vidékét. Magóg furmányosai Élamból hordták a Nagyvíz emelkedése miatt megrongálódott Uruk-óm és Úr város építéséhez szükséges köveket. A földrengések alatt fele-fele arányban Élámban és Ur városában tartózkodtak. A hatvanadik holdév kezdetén azonban befejeződött Magya fejedelmi személy küldetése. Magya az 58. holdév végén népszámlálást tartott, amelyből kiderült, hogy a Suhan-Góg leszármazott fejedelemasszony temetésén Góg furmányosaiból is kivégeztek Anahyta szertartás közben három díszkocsi, azaz akkori nyelven Szék-hordót. Mivel ezekre nem lehetett ráfogni, hogy elsodorta őket a Tigris árhulláma, mert palotabeli testőrök voltak, Magya furmányosai elhagyták Úr városát. Ekkor Magya fejedelem parancsára a 240 fő furmányos lovas közül 237-en a Nagyhegyen túli Magyarkára vándoroltak és Szavárd lovasparancsnok vezetésével kőből várost építettek Magya fejedelemnek, amelyben a legkisebb fejedelmi ifjú Góg és Magóg tanítása alapján beindította a sámánképzést. Ezen sámánképzésen mélyen elítélték az Armogur-féle véres temetési áldozatot, amelynek alapján 3 Magóg székhordó szolgalegényt is kivégeztek Suhan fejedelmi-asszony temetésén, s sirató-énekekkel emlékeztek meg róluk. Megszüntették Armogur képjeleit s a továbbiakban a 24 hun törzs képjeleit alkalmazták egyszerűsített formában. A sámánképzéskor az ataiszi elsüllyedt óhazát részletesen ismertették: Ataisz a boldogság földje volt, ahol soha nem volt tél. A Nagyvíz partján, a Hangun folyó jobb partján élt Úr népe és az agabák kézműves törzse, míg a folyó bal partján, a Hun síkságon élt Góg és Magóg népe. Amikor Ráten felmelegedése elkezdődött, a törzsek a nagy meleg elől a Gara-zúgó fennsíkjára terelték jószágállományukat és csak a szüksé~es állatállományt hozták vissza a Hun-síkságra és Dorozsmába felhasználás végett. Ur népének Uruk nevű fővárosából széles lépcsősor vezetett fel a 800 öles Rátenhegyen épült Napisten kegyhelyre. A hegy és a Hangun folyó között épült Kosztroma, Ur népe és az Agabák kikötő városa. Vele szemben állt a fehér és fekete, azaz Góg és Magóg hun törzsek közös fővárosa, Dorozsma. Amíg Góg és Magóg két részre osztotta a termékeny Hun-síkságot az Anina istenasszony 200 öl magasságú kegyhelyével, addig az enyhébb éghajlatú Hun-fennsíkot 12-12, azaz összesen 24 részre osztották föl és minden rész között még gyepűket is hagytak, nehogy az állatállomány gondozói összeverekedjenek. Kosztroma minden szükségletét a Hangun jobboldalán lévő Othegy vidékéről fedezték, Dorozsma kikötőt és hun székvárost a Hun síkság termékei és a Hun-fennsík, vagyis felvidék állatállománya látta el. Az ötévenként megrendezett ifjúsági vetélkedőket minden alkalommal az Ildu városrészben tartották, ahol az ifjú hős, akár legény, akár leány megválasztotta élettársát és ifjúsági fejedelem címén a korabeli ifjúság vezére lett. 158 Amikor Góg nyerte el az ifjúsági-fejedelem rangot, Magóg leányát, Ildut vette el feleségül. A házasságukból született Magya vitéz 260 holdév után nyerte el az ifjúsági-fejedelmi rangot és Kosztroma új fejedelmének, Budának a kérésére 576 lovassal és 240 igáslovakat is gondozó kéművessel indultak el Buda fejedelem városkegyhelyének méltó felavatási ünnepére. Tehát 580 lovas és 240 kézműves ember növelte Úr városának létszámát. Az ezer körüli lóállomány részére legelő terület kellett. A 3 fejedelmi udvarban élő hun törzsbeli kézműves ifjúnak az eltűnése alkalmat szolgáltatott arra, hogy az egyre erősödő ellentéteket elvándorlással rendezzék. Úr népének és az agabáknak Ataiszban a létszáma azért is volt mindig kisebb, mert a fejedelmi személyek temetésén azoknak a szolgahadát minden esetben lemészárolták, hogy a fejedelmi személyt az Égi-Birodalomban is szolgálni tudják. Ez szöges ellentétben állott Góg és Magóg törzsének vallási szertartásaival, akik csak állatáldozatokat mutattak be véráldozat címén. A gyászolók nem mehettek el, amíg a feláldozott állatokat meg nem ették és maradványaikat el nem égették.

Ezért a hun törzsek létszáma mindig nőtt és már a 600 öl magasságban kezdődő Hun-felvidéket is benépesítették. A Gara-zúgó leömlő vizén át épületfát szállítottak a Hun síkságra, amelyet a Hun-tó partjaira irányítottak, ahol azokat feldolgozták. Itt készültek előbb a 12 lapátos, 1 vitorlás, majd később a 24 lapátos, 2 vitorlás hajók, amelyekkel az akkor ismert Nagyvizet bejárták. A jégkéreg alól előbukkant Amuóm, Indijó-óm, Parszi-óm, Hikszos-óm, Suva-óm és Uruk-óm. Igaz, hogy Amu-óm később eltűnt, de a többiek megmaradtak és Buda fejedelem maga is példamutatóan nekikezdett Uruk városának a régi fényében és műveltségében való felépítéséhez. Igy született meg a tündöklő Uruk város, amelyet azonban a 24 törzs a kegyetlen véráldozat miatt elhagyott, de Buda fejedelemmel vérszerződést kötöttek, hogy egymást a továbbiakban is megsegítik. Buda fejedelem ugyanúgy, mint Ataiszban, kegyhelyeket akart építeni abból az Othegyen bányászott kőből, amelyből az Anahyta kegyhelyet a nagy katasztrófa idején elkészítették. Magya a lovasokkal északra, Dabósa és Paripa nevű városok felé vonult. Buda a vérszerződésük értelmében, 60 holdév után, mivel már elegendő igás állat volt, 237 kézműves hunt is köteles volt Dabósába útnak indítani. Mire eljött a 120. holdév, a főként mordvinokból álló kézművescsoport már megcsaládosodott és 620as lélekszámban vonultak be Dabósába. Közülük főként a gazdagabbak maradtak Dabósában, míg a szegények többsége Magyarka felépítése végett átgyalogolt a Nagyhegyen állataikkal és nyájőrző, házőrző, gyermekőrző kutyáikkal együtt. Lovaikért cserébe főként bárányokat kaptak, amit a hegyi utakon könnyen áthajtottak nyájőrzőik. Ekkor még csak háromféle kutyát ismertek: a komondor, puli és kuvasz fajtákat, amikhez a gyermekek nagyon ragaszkodtak. Házastársi kapcsolataik révén ezen kézműves csoporttal muromák, esklók és maramik is érkeztek, akik elmerészkedtek a jéghegyekig is, hogy aztán a hóesés elől nyájaikkal visszatérjenek Magyarka környékére. Magyarkán a 130. holdévben megegyezés történt arról, hogy Uruk város és Paripa között Kurd utódai és vitézei tartják kezükben a legelőket, Hunor igen népes törzse Magyarka és Hunnor város között, Magyarka és Magya fejedelem visszamaradó lovasai és kézművesei pedig egészen a jéghegyig keresik az új legelőterületeket, figyelve az igen változékony időjárás szerinti terjeszkedési lehetőségeket. Minden településnek Ataiszból hozott nevet adtak. Magya fejedelem magával hozott minden ékes rovású feljegyzést, mert tanításuk szerint: „az élet harcaihoz nemcsak a testet kell táplálni, hanem a lelket is folyton erősíteni kell." Amíg Úr népe kézügyes 159 ségben, a rovások megörökítésében, zenélésben és az isten dicsőítésében fejlődött, addig a velük rokon hunok a gyerekek és lovaik nevelését tartották az istenek előtt kedves cselekedetnek. A fekete és a fehér Hun-síkság lassan már kicsinek bizonyult, ezért az időjárás felmelegedésével elfoglalták az Ataiszi felvidéket, amelyet 24 részre osztottak 10-10 napi lovaglási területtel. Közöttük 10 tyumen lóhosszú szabad területet hagytak ki a veszekedések elkerülése végett. Mielőtt elindultak Ataiszból, már 2 tyumen szálláshelyet tartottak a sámánok nyilván a rovásaikban. A régi neveket a szálláshely névadásoknál az Égiek kívánságára örömmel felhasználták. A Tigris folyó jobb oldalán épült Kosztromában Úr népe és az agabák kereskedői és iparosai éltek. A Tigris folyó másik oldalán, Dorozsmában Góg és Magóg kézművesei és kereskedői építették ki székvárosukat. Az ifjúsági versenyek a Hun tó partján és a Hun síksági Pusztaszeren zajlottak le. Az Ildu városrészben minden törzsnek voltak szálláshelyei. A hétszáz öl magasságú Kékleny hegygerinc a Gara-zúgóval ketté osztotta a Hun birodalmat a nagy Hunsíkságra és a Hun-felvidékre. Itt kiváló legelőterületek voltak, amelyek szelíden emelkedtek a havas csúcsokig, ahol a felmelegedés növekedésével az erdős terület mind nagyobb lett. A kivágott farönköket a Hangony folyóba úsztatták lef, majd a Gaza-zugó alján és a Hun-csatornán keresztül juttatták el a Huntóba, ahol a kézművesek ezt szükség szerint felhasználták. Az elkészült 12 és 24 lapátos hajókat csúsztatón engedték a Hangun, illetve a Tigris folyóba. A Hun-Felvidéken Góg 12 törzse a Hangony jobboldalán levő 120 napi lovaglással és tízszer tíz tyumen lóhosszal mérhető nagyságú, hűvösebb éghajlatú vidéket lóedző területnek használta. Magóg közel akkora területű mezősége állandó éghajlatú volt és ott már köles termeléssel is foglalkoztak. Erdőirtásokkal Góg fehérhun törzsei egyre nagyobb területeket nyertek, amelyen a birkanyájak nagyon elszaporodtak. A birkákat úsztatással Dorozsmába vitték, ahol a kézművesek a bőrökből ruházatot készítettek. Mindennek eredményeként Buda fejedelem a 237 hun kézművesnek engedélyezte, hogy fölösleges lovaik helyett juhnyáj ajándékban részesüljenek. Létszámuk a nősülés és családosodás folytán 620-ra emelkedett. Szavárd kézműves fejedelmi ifjú a Magyarka fölötti hegységben és az alatta levő síkságon a nyájak váltó legeltetésével a juhállomány számát igen megemelte. Az ataiszi Bálvány-hegyen Ilgara aranyasszony Órök-tűz szentélyében holdévben számolták az időt. A Hunfelvidék kabar nyílhegykészítői a tűz megszerzésének időpontjától, a diadalmas aranyasszony ünnepétől számolták az időt. Ezt Armogur felesége, Ilgara-asszony nem fogadta el, pedig ez nagyon megkönnyítette volna az idő mérését, a Tyumen-számokban mért holdévek számlálása helyett. Szavárd törzsének fejedelme a Magyarkára érkező Batour fősámánnak a tilalom ellenére ekként mesélte el a kézművesek időszámítását:

A Gara-zúgón túli Kuszkó Birodalmában Artupi asszonynak Kecső kabar nyílkovácstól négy fia származott: Ragyolc, Miskolc, Rohonc és Tiszolc. A kabar törzs az okos Rohoncot a Bálványhegyre küldte sámánságot tanulni. Köles-sarlózásra azonban mindenkit hazaküldtek. Ragyolc, Miskolc és Tiszolc a Hangony-forrás-tavában fürdött, amikor egy játékos kis mackó a folyóra hajló fáról a sebesfolyású vízbe esett. Nyomban a fuldokló medvebocs után úsztak és a didergő mackót kimentették a habokból. Ekkor Kemiasszony, a medvék anyja az erdőt villámmal sújtotta és rögtön bundaszárító hőség keletkezett. Ragyolc és Tiszolc elszaladtak, de Miskolc a kis bocsával a tűz felé ment. Mindketten gyorsan megszáradtak. Amikor Miskelc testvérei látták, hogy öccsük sér 160 tetlen, maguk is odamerészkedtek. Egy lángoló tuskóra száraz gallyakat raktak, s annak tüzénél tovább melegedtek. Megszáradásuk után Kemi-asszony az erdők tüzét felszippantotta és záporral elverte. Ekkor a három testvér a bocsot egy pásztorkunyhóba vitte, ahol hajnalban Kemiasszony a szájából tüzet fújt és a bocsnak ételt melegített. Ezt öt napon át megismételte. Azonban az ötödik napon a kunyhóban elaludt, ekkor a pajkos Miskolc tüzet lopott a medvék anyjának nyitva hagyott szájából és azt egy csuporba rejtette. Ekkor ért haza Rohonc, aki az ellopott tüzet Ruda-Tórem, a kabarok égi védelmezője ajándéká nak tekintette. Amikor Kemi-asszony kisurrant a kunyhóból, a nyílkovácsok éjjelig tanakodtak. Kecső azt javasolta, hogy az Égiek ajándékával mindhárom tűzszerző ifjúnak a Bálványhegyre kell futnia, hogy a csillagokat és időket rovó sámánok ezen nevezetes eseményt megörökítsék. A tüzet napokig száraz fával szaporították és öt csuporba szétosztották. Három csuporral Ragyolc, Miskolc és Tiszolc futva indultak a Bálvány-hegyi Szentély felé, míg a negyedik csupor tüzet Rohonc egy ládikában, a Hangony folyón evezve vitte. Az ötödik csupor tüzet Artupi asszony éjjel-nappal gondoztatta a leányaival. Rohonc hatalmas evezőcsapásokkal siklott a Hangony vizén, de még a Gara-zúgó előtti kiszálláskor a folyóba zuhant és a tüzes csupor elveszett. Ragyolc a tizedik, Tiszolc a huszadik napon ejtette vízbe a csuprot, de a 24. napon Miskolcnak sikerült a Gara-zúgó alatti Hun síkságra érkezni. Ekkor Artupi öccse, Garaúz hegyivadász a vállaira ültette holtfáradt kisöccsét és diadallal vitte fel az Isisek lépcsőin a 800 öles hegy tetején épült szentélybe. Ekkor Garaúz a tüzes csuprot tartó Miskolc ifjút óvatosan Atais nagygömbje elé tette. Ezen a gömbön jelölték meg a bölcsek, hogy a Sis-Tórem által felhők közé gurított Föld-folyón hol vannak Atais elvándorolt lakosainak telephelyei. Ata-Isis leányai örömmel jelöltek meg minden helyet, ahol szárazföld bukkant ki a jéghegyek alól. Amikor Garaúz az ötezerhatszáz lépcső aljára ért, az ifjúság felhőtrázó éljenzésben tört ki. Az Isisek leányai a legszebb ruháikat vették magukra és ujjongva fogadták a jó hírt: Miskolc vitéz tűz ajándékot hozott az Égiek haragos villámaiból! Tüzet, amelyik melegít. Tüzet, amely megolvasztja még a Kékleny-hegy szikláit is. Araba, a bölcsek legvénebbje állt a szentély lépcsőjének a,legmagasabb fokán. A két legszebb csillagrovó lány aranytálcán eléje tette Miskolc Elettüzét tartalmazó pásztorlegény-csuporját. Ekkor Araba egy olajüstbe öntötte a csupor tüzét, amely égigérő lángja mellett meleget is adott. Elrendelte, hogy a csillagrovó lányoknak legfontosabb feladata az legyen, hogy az égiek tüze soha ki ne aludjon. Meghagyta: minden Aranyasszony ünnep után az Égiek tüzet adó jóságát ünnepeljék meg. Kecső és Artupi gyermekei abban a kegyben részesültek, hogy Garaúz vezetésével megtekinthették az idők múlásának rovásait. Már 11 tyumen (110.000) és 110 alkalommal telt meg a Holdanya egészen kerekre, amikor Magya ifjúsági fejedelem elindult, hogy a Bálványhegyi Atais-rovások szerint Buda fejedelem város és kegyhely alapító ünnepélyét lovasversenyekkel megünnepeljék. Szavárd akkor szállt hajóra, amikor már 8470 alkalommal ünnepelték meg kézműves kabar és úz nyílhegykovácsok a Tűz megszerzésének ünnepét. Ekkor következett be Atais elsüllyedése. Azóta 12968 alkalommal lett teleholdja a Holdanyának és 998 esetben tartották meg a kézművesek a Tűz ünnepét, amikor megalakult a 24 Hun Törzsszövetség. Sok vita folyt arról, hogy melyik csoport tévedett, melyik időszámítás az igaz. A legbölcsebb, Agaba meggyőzte a sámánokat, hogy a tévedések elkerülése végett az első medvetor emléké 161 re kezdjék újból az időszámítást, mivel így minden törzs ellenőrizni tudja a medvetorok vagy a makkolás utáni disznótorok számát. Ezt a Magyarka fölötti Szavárd törzs is helyeselte. Az időszámítás valóban megbízhatóbbá vált, mert a téli medvetorokhoz már jobban lehetett igazodni. Az Arany-asszony ünnepe után minden negyedik évben, a kézművesek viaskodásán mindig nevezetes események történtek, mind a lovaglásban, mind a nyilazásban és a szőrlabdákkal való játékokban. Azonban a minden évben megrendezett tűzfutás jelentette a kézműves ifjúság legnagyobb viaskodását. Minden ötödik évben a sámánok viaskodtak. 20 évenként együttesen rendezték az ügyességi versenyeket és ennek győztese lett az ifjúsági fejedelem.

Az ataiszi versengés a Tűzfutás emlékére történt. Ekkor minden győztest a Bálványhegy lépcsőinek alján illatos bogyók nedvével kentek be. Ilyen különleges illatú bogyók csak a Bálvány-hegyen teremtek. Ha valakinek ezzel kenték be testének látható részeit, akkor azok a Napisten mérges, tűző tekintetére nem hólyagosodtak fel. Amikor valaki belépett a díszes kegyhelyre, akkor Agaba illatos üstjébe mártotta ujjait, a Ráten-Tórem tiszteletére érkezett vendég homlokát bekente és az saruját levéve a kegyhelyre beléphetett. Ezen edényt jós üstnek is használták. Az ősi Bálvány-hegyet a mindenkori Nagyfejedelem testőrsége őrizte. Éberen vigyázták, hogy a különleges cserjéből senki ne vihessen, mert az Isis-lakók azt az Égiek javaslatára megtiltották. Amikor Armogur fia feleségül vette Suhan kegyhelyőrző leányt, akkor Suhan édesapja, Suté volt a bölcsek legvénebbje. Suhan édesapjától azt kérte, hogy a nászajándékul kapott üstjében szent bogyót termő cserjéket helyezhes sen el és azt az új templomhelyükön fákká nevelhesse. Suté 25 cserjét helyezett nyalábba kötve a nedves fólddel bélelt üst aljába, s leányára bízta azok titkos gondozását. Buda fejedelem csak akkor értesült a szent bogyókat termő fák elhozataláról, amikor az új telephelyen azokat Suhan már elültette. Ahogyan a Kosztroma feletti Bálványhegyen minden győztes egy díszcserje ágat kapott, ugyanúgy az Uruk városában meghonosított cserjékből is emlékgallyakat adtak a lovasversenyek győzteseinek. Suhan nagyobbik leánya még Ataiszban Magya ifjúsági győztes fejedelem felesége lett. Másik lánya, Aran a hikszosz telephelyi Ten vitéznek lett a neje. Mivel babonaságból azt gondolták, hogy azért süllyedt el Ataisz, mert Suhan kilopta az Ataisz Bálvány-hegyi illatos cserjéket, Hunor és Magyor nem fogadták el azt ajándéknak. Kurd ifjú felesége, Enéh, Aratu leánya azonban továbbra is termesztette azokat. Aran utódai már nem voltak olyan babonásak és Ten birodalmában ezen különleges nedvet adó bogyós gyümölcsöt nagy területen szaporítva elterjesztették. Hunor és Magyor azonban még ezen fák látásától is irtózott és a lovasversenyek győztes vitézeinek ezért inkább egy díszes kovácsolású kardot ajándékoztak. Szavárd kézműves népe, akik Kurd-földje és Magyarka között telepedtek le, a bogyók nedvét meleg nyáridőben az üstökben főtt ételek kozmásodásának megakadályozására használta, mivel annak idején ezen szokást Ataisz Bálvány-hegyén az ételek készítése közben Suhan asszonytól ellesték. Szavárdot nagyon aggasztotta, hogy Suté-bölcs nemcsak Suhannak, hanem másik két lányának is adott útravalónak ezen cserjékből, akik később Kuszkónak és Suvának lettek a feleségei. Amikor megalakult a 24 Hun Törzsszövetség, Agaba fősámán minden összejövetelen elmondta ezen ataiszi bűnbeesést. Az ifjúsági versenyek győzteseinek ezért javasolta ő is díszes kardok adását, továbbá ez sokkal férfiasabb is volt és jobban szolgál162 ta a 24 Hun Törzsszövetség érdekeit. Amikor Kuszkó elindult kelet felé, Buda nyugat felé, Suva pedig Dél felé, megesküdtek, hogy egymást keresni fogják. Legelőször Suva vezetésével indult el a déliek kézműves hajó láncolata. Utána Buda hajói indultak látóvonalban Szavárd kézműveseivel, amit hajóláncolatnak neveztek. Végül nádcsónakok kíséretében Kuszkó indult napkeletnek. Amikor a következő holdtöltében az összes Agaba is elindult Kuszkó után a kézművesekkel, minden idők legnagyobb földrengése történt. A tűzokádatban és a mennyek szakadásában Kuszkó kísérő nádhajói mind eltűntek. Agaba 2 vitorlás kézműves hajója is csak nehezen tudott megmenekülni az Ózönvízből. Ekkor Agaba népe megesküdött: örökké keresni fogja Buda, Suva és Kuszkó népének maradványait. Ez a tudat minden utódban tovább élt és később az ifjabb bölcs Agaba öröme határtalan volt, amikor az Ordosz feletti Bálvány-hegyi vásáron felismerte az elpusztult hun törzsekből megmenekült ataiszi népek maradványait. Főként arra törekedett, hogy az emberáldozatot a szövetségbe tömörült új népnek még az emlékezetéből is kitörölje. Törvénybe iktatták, hogy minden emberöltőben legalább egy alkalommal kalandozni menjenek békés avagy háborús céllal, mert csak az újonnan látott és tapasztalt élmények alapján lehet tovább fejlődni. Miskolc is kíváncsisága révén jutott a tűz birtokába és azt sok ezer év alatt a bölcsek az emberek fejlődésére hasznosították. A tűz használata előtt a nyershússal való táplálkozás miatt egy ember csak 400 alkalommal pillanthatta meg a teleholdat. Ruda-Tórem üstjeiben minden rosszat kifőzve a húsból 500-600 holdévig is gyönyörködhettek a telehold szépségében. Az ataiszi Othegyen szedett bogyók és gyógyító füvek vízben való felforralása után mindenki ihatott az Életvizéből és az Égiektől kapott életét meghosszabbíthatta. Az öreg bölcsek rájöttek, hogy ha az állatok zsírja helyett a Bálvány-hegy bogyóiból kisajtolt folyadékkal készítik ételeiket, nem olyan könnyen betegednek meg. Ezért nem engedték ezen cserjék más helyeken való szaporítását. Élam népe ezért azzal vádolta Ataisz bölcseit, hogy ezen önző cselekedeteik miatt kellett Ataisznak elpusztulnia. Az Agabák elődei úg~ látták, hogy az Égi hatalmasságok a Kékleny hegységet a Gara-zúgóval együtt az Egbe repítették, úgy vélték, az igazakat nem engedték az Égiek elveszni. Batour ezért Szavárd törzsének azt mondotta, hogy a huszadik medvetoros évben az általa most vezetett és az utána következő kalandozások célja az Ataiszből megmaradt igazaknak a keresése. Kézműves tárkányok szerint az Égiek a rosszakat megbüntetik negyedíziglen, míg a jókat megjutalmazzák ezredíziglen. Az igazaknak kitisztul az agya és az égiek gondolkozása az egész fóldön elterjed.

Mind az ataiszi Othegyen, mint az onnan elhozott gyógyfüveken rajta van az Égiek tekintete. Tűz segítségével, főzéssel kiölik a rosszat állatjaik húsából, és a növényekből is. Ezért kalandozásaink alatt csak a magunkkal hozott gyógyfüvek vizét ihatjuk és tűz segítségével elporlasztott húsok erejét vehetjük magunkhoz táplálékul, vagy pedig annak porával és ízesítőivel megáldva étkezhetünk. Látom, Szavárd törzse is újra felállította az Othegyet, hogy az égbe röpített Garaúz törzs népének megmaradt kézműveseit örökké éltessék az Égiek. Ugy látom, az Ataiszból elhozott gyógynövények magvai itt nagyon elterjedtek, ezért hosszú életű lesz Szavárd törzsének minden leszármazottja. Amíg az ataiszi Bálvány-hegyén termett szőlőt csak bogyó alakjában fogyasztották, egészségére volt mindenkinek, de amikor bozasörként, mézzel édesített, részegítő italként kezdték a szőlő levét fogyasztani, megrövidült még a bölcsek élete is. A szőlővesszőt a megtévedt bölcsek ellopták a Bálványról és sokan kezdték azt szaporítani. Bozasör készítése után a bűnösök lerészegültek, ezért 163 az Égiek elpusztították Ataiszt. Egy bölcs rájött az ataiszi szőlő részegítő levének a sűrítésére, amiért az Égiek a tiltott célra történt tűzhasználatért halállal sújtották. Batour ezt követően Szavárd törzsének lovasaival, akik állandó kapcsolatot tartottak fenn Gandi patiszukkal, Sirgula városába lovagolt. Gandi patiszuk örömmel fogadta Batourt. Úr szentélyében elmélyedtek Ataisz bölcsességeiben. Azonos véleménnyel voltak az ataiszi hold időszámítás helytelenségéről. Batour, vendéglátója iránti figyelmességből elfogadta a Samasna törzs forradalmának a gyümölcsét, Agaba javaslatát, amely szerint a sok zavart okozó Holdevések számításairól áttértek a kabarok tűzszerzési jellegű időszámítására. Emiatt a bálványhegyi sámán fejedelmek a Samasna törzset Égi áldozatként ki akarták végezni, de azok a kivégzés előtti éjjel a legnagyobb épülő bárkába menekültek és kieveztek a Nagyvízre. Ezen kos jegyében született ifjak, a bátrak ifjúsága, hosszú evezés után egy ingovánnyal határolt domb alján kötöttek ki. Káldi vitéz kilépett a szárazföldre és a dombocskát elnevezték Káldi-földnek. A mocsarakat lecsapolva megalapították Uruk városát, hogy az ataiszi gondolkozást meghonosítsák. Ez pedig a tűz megszerzése 7758. évének 11 holdtöltéjén történt. Ehhez azonban az is hozzásegítette őket, hogy hajóikon a Szélasszony mozgató erejét kihasználva, Úr napi lepeljüket összevarrogatva vitorlaként az Égfájára kifeszítették. A véráldozattól való megmenekülésüket az új időszámításuk kezdetének vették. Batour látogatásakor Urukóm népének patiszukjai már az 1730. tűzszerzésre emlékeztető ünnepi evést számolták. Közös akarattal megállapították, hogy a mindent elpusztító ataiszi Nagyvíz a 732. évben következett be. Magya ifjúsági fejedelem elvonulása után, a 10. évben, vagyis 742-ben érkezett meg Indijó-ómból a városalapító Samasna törzs Pistije és feleségül vette Buda özveggyé vált leányát, Arant, aki férjének feketék által történt megöletése után otthagyta Hikszosz-ómot és feleségül ment a sokat szenvedett Samasna-Pistihez. Samasna-Pisti sírva menekült Ataiszból egy félig kész bárkán. A Samasna törzs ifjú _ sámánjai közül sokan elpusztultak, mire az új Indus folyó torkolatában, Indijó-óm ban kikötötték bárkájukat. Az agaba, indijó és a hun törzsbeli hunok magára hagyták Samasna-Pistit és a Hikszosz-beli tutajosokkal és indijó lovasokkal a Pamír szállás felé vették útjukat, hogy újabb farönk tutajokat szállítsanak. Ezen tutajosok aztán hírül hozták, hogy az indijó törzsbéli ifjú sámánok az új Indus forrásvidékén telepedtek meg, míg a Hunor törzsbéli hunok kimentek a kellemesebb éghajlatú Pamír aljáig. Valamennyien indijó leányokat vettek feleségül. Az agaba törzsbeli ifjú sámánok megérkeztek tutajos rakományukkal Indijó-ómba. Ekkor futott be Buda fejedelem egyik hajója is. Orömmel üdvözölték a városukat megalapító Samasna törzs Pistijét, aki a valóságnak megfelelően mesélte el Ataisz pusztulását, s csodálatosnak mondható megmenekülésüket. Larsa hajósvezér felszólította Samasna-Pistit, hogy tartson velük, mert Buda fejedelem élőszóban szeretne újabbat tudni Ataisz végnapjairól. Ekkor a megmaradt agaba ifjakkal bárkájukon Uruk-óm városába hajóztak. Mivel Larsa hajója 24 lapátos, gyorsjáratú volt, hamarabb érkezett meg Uruk-Ómba. Buda fejedelmi személy Samasna-Pistit, mint barátját örömmel várta a kikötőben. Többé el sem engedte a sírva-nevető ifjút. Leányát, az özvegy Arant örömmel adta feleségül SamasnaPistihez, akit az összes samasna patiszuk jelenlétében az Ataiszból hozott olajfák illatos levelével királlyá kentek. 164 Így lett Samasna-Pisti Uruk-óm birodalmának első királya. A 24 Hun Törzsszövetség sámánjainak patiszuk elnevezése ebből a korból származik. Az agabák patiszukjait már Ataiszban is sámánoknak hívták. Gandi patiszukot gondolkodóba ejtette, hogy a hunok öl mértékegysége talán jobb, mint az ő rőf mértékük, mert 3 rőf adott ki egy ölt, amely megfelelt egy átdobott ruha anyagának. Az új mértéknél szintén jobb volt a hunoknál használt arasz, mivel 3 arasz megfelelt 60 új mértéknek és egy rőfnek. Viszont 9 arasz adott

egy ölt. 10 arasznyi vászonból akármilyen nagy embernek tudtak egy átdobott ruhát készíteni. Területhossznak is jobban megfelelt a hunok lépés-számítása, mint rőfben mérni az út hosszát. Batour mindent aranylemezre rótt, amely igen felkeltette Gandi érdeklődését, mert a hun rovásokkal jobban ki lehetett a gondolatokat fejezni. A hunok 1 aranya súlyban megfelelt az 1 ezüst talentumnak, az 1 ár folyadék mennyisége pedig a köblábnak. Gandi patiszuk 1 holdtöltéig látta vendégül Batourt, majd megbeszélésük értelmé ben 25 főnyi kísérettel útbaindította Indijó-ómba, hogy közösen szerezzenek tudomást a Samasna-Pistihez hűtlenné lett sámánifjakról. Indijó-ómban örömmel fogadták Batourt és a legközelebbi tutaj karavánnal útba indították a hunok alapította Léh városába. Hosszú idő alatt a hunok leszármazottai összeütközésbe kerültek az indijó sámánok utódaival, ezért Léh városától az Indus forrásvidékéig való szállásaikat átengedték az indijóknak, míg ők a parszi-szkitákkal keveredve a Tárem-tó mellé vándoroltak. Ez Pamír hegyének a pamír és parsziszkiták által lakott területétől napkelet felé volt. Batour feljegyzései szerint ezek az emberek szigorú törvények szerint éltek. Beszé düket valamennyire megértette és 3 holdtöltényi idő alatt azt tökéletesen elsajátította. Elmondották, hogy Léhtől kündulva titkos útjaik vannak. Itt, a Tárem-tó partján jól érzik magukat, de a tó vize mindig csökken és megművelt területeiket a termékeny iszapos tó mellé kell mindig lejjebb vinniök, míg a régi ültetvényeiket részben legelő-területnek tudják csak felhasználni. Apáik, a Hun törzs vénei, úgy szervezték meg a vadászó törzsek szaporodását, hogy az első 100 fő a harmadik családdal házasodhat, míg a második a negyedik 100-a1. Ezt emberöltők, azaz 20 évenként változtatni fogják. Panaszkodtak az időjárás kilengéseire. A tó melletti ültetvényeik gyakran elpusztultak és ilyenkor vadászattal és a kismértékű állattenyésztéssel menekültek meg az éhenhalástól. A legnagyobb bajuk az volt, hogy mind az indijók, mind a pamír és parszi szkíták ellenségesen viselkednek velük. Isteneikben csalódtak, mert nem segítik őket. Rájöttek arra, hogy az Istenek az emberek gondolkodásában rejlenek, tehát az összes felső lények az emberek eszében születnek meg. Mindenkiben isteni szellem lakozik. Rajtuk most csak a Tárem-tó, vagyis az Istenek tava segít, mert ellátja őket hallal. Csak azon család erősödik, gazdagodik, ahol a család feje okosan tud gondolkozni. Ezért minden családfőnek kegyhelyet emeltek. Így a Tárem-tavat 400 szentély vette körül. Léh vezér azzal búcsúzott el Batourtól, hogy kegyhelyeiken, az ősök szellemében mindig meg fognak emlékezni ezen találkozásról és örök időkre segítségül lesznek a Batour által vezetett törzsszövetségnek. 165

Hej rege rejtem

2(B). Arvisura

Melegforrások nyomában Kerka jelentése, Batour fősámán rovása

Kr. e. 4020-4002. (20-38 m.t.é.)

A Kr. e. 4040-ben megalakult 24 Hun Törzsszövetség már a 20. medvetoros évtől a 38. medvetoros évig kötelező kalandozást vezetett Kerka rovó és ifjúsági fősámán vezetésével, amelyről minden évben beszámoltak Ordosznak. Ezért a sámánokat sok törzs számánoknak nevezte. Vagyis számszerű rovás jelentéseiket a számán-központ részére az ordoszi 24 karélyos szentélybe küldték el. Ordosz sámánképzését Úr városa is segítette, mivel Batournak, az Agaba fősámán utáni fősámánnak segítségül adták Gula pateszit, a Nippur városi kispapot, aki 12 évig, 5 példányban lemásolta, milyen melegvíz-források vidékéről kerültek a csónakon menekülők Ataiszba, ahol a Szavárd törzs a 20. medvetoros évben már a 15 480. évet írta. Ekkor kezdték a kézműves szavárdok a tüzet fémeknek az alakítására is felhasználni. Vagyis a mai időszámításunk szerint, a Vízöntő Világhónapjának kezdetén, 1962ben a szavárdok, mint ataiszi származású népek már a 21 462. évnél tartanak. Agaba és Batour fősámánok, Rima aranyasszonyszécs és Gula pateszi kiképzése nyomán 192 sámán, 240 tárkány és 120 rimalány nyert magasfokú tudományt és a fólöslegük kalandozásra indult az ataiszi feljegyzések ellenőrzése végett. Ugyanis még Ataiszban eldöntötték, hogy meg kell szüntetni az eljegesedés miatti éhínség által szükségessé vált emberevést. Az írásjelek kialakulása kapcsán törvénybe iktatták az eljegesedett vidékek életlehetőségeinek lerovását, mivel remélték, hogy a jégáradat elmúltával ezen területekre majd visszatérhetnek. Az 552 főből csak 240 személyt volt hajlandó a 24 Hun Törzsszövetség eltartani, Hunor, Kurd és Marina birodalmai viszont mindegyik fölöslegessé vált kiképzett ifjút hajlandók voltak befogadni. Így az 5-5 éves

sámán és a 4-4 éves tárkányképzés találkozásnál, a 20. medvetoros évben 312 kiképzett sámán kalandozásra indult. Ezért a 20. medvetoros évben (Kr. e. a 4020.) megtartották a birodalmi összejövetelt, az első Nagyszalát. Az ordoszi nagyszalában a résztvevők vállalták, hogy Uzapani a kurd-szumérfóldre, Viroláj az északi Marinába, míg Kerka lovasaival Hunnia melegvíz-források birodalmába kalandozik. Mindegyik csoport 100100 főnyi kiképzett ifjút kap, míg a gyengélkedőket és öregeket Ordoszban helyezik el. Minden csoportban volt ifjúsági fősámán: Ordosz, Hunor, Magyarka és Dabósa központtal, aztán 4-4 harsány, azaz kispap, regős, azaz tanító-pap, bacsa, azaz ellátópap, bőd, azaz bőségpap, boksa, azaz tudós-pap, arbag, azaz gyógyító-pap, kács, azaz vándorló-pap, dalacs, azaz katona-pap, ulcsák, azaz nemzetség-pap, duru, azaz szövetségi-pap, magóc, azaz varázsló-pap, barus, azaz jövendőmondó-pap, jaku, azaz össze-kötő-pap, nazír, azaz istenidéző-pap, bán, azaz őrségpap, kende, azaz napisten-pap, tárkány, azaz kovács-pap, vajda, azaz kalandozó-pap, gyula, azaz szerződési-pap, horka, azaz bíróságipap, szécs, azaz aranyasszony-pap, igric, azaz éneklő-pap, abakán, azaz öregtanács-pap, pateszi, azaz öregistenidő-pap, s rimolán, azaz gondozó-papnők. A daliás Kerka 100 kiképzett sámán-pappal és tárkánykézművessel érkezett a Hun tó melletti Hunnorba. A csatlakozó kísérő lovasokkal együtt már 400 főre emelkedett a lélekszámuk, hogy az Ataiszban felvázolt melegvíz-forrásokat felkeressék, kiderítsék, vajon milyen élet van a jégár megszűnése után, hogy tudják öntözéses földmegmunkálással és állatok szelídítésével biztosítani a megélhetést. 166 Úzon ifjúsági fősámán 25 úz lovassal a 38. medvetoros évben megjelent a Heő forrásoknál, ahol Tapolc vitéz benősült a „Tarkós-népek" nagy családjába. Ezen jégárból visszamaradt új rokonok jelezték, hogy a Sajó folyó felső részén is van egy Heő forrás, melyet Harkács látogatott meg Úzon irányítása mellett. A Sajó folyó nagy kanyarjánál, egy hegyen füstöt láttak gomolyogni, amelyet megközelítettek. Szurdok vitéz elfogott egy leányt fagyűjtögetés közben. Nehezen értették meg egymást, de a leány egyre barátságosabbá vált. Szurdok egy ordoszi aranyékszert adott neki és ezzel a tettével megnyerte foglyának tetszését. A leány jelekkel tudtára adta, hogy várjon. A táborból egy varkocsos öregemberrel tért vissza, aki barátságosan a táborhelyükhöz hívta. Szurdokot társai fegyveresen, távolról kísérték. Rövid idő múlva visszatért és elmondta, hogy a hegyi település lakói 15 emberből: 3 férfiből és 12 nőből állnak, akik vendégségbe hívták a lovasokat. Mivel ezek hajlott-nyakú, vastag izomzatú, erős emberek voltak, a kalandozók őket a tapolcai törzshöz hasonlóan Tarkósoknak nevezték. Három holdtölte után Szurdok és vitézei megértették, hogy a férfinépség az ún. medvesekkel vívott harcokban esett el. Ezért az úz harcosokat szívesen fogadták. Jelekkel elmondották, hogy a völgység belső településein is igen nagy a férfihiány. A Kőtetőn egy nyári ünnepélyen vettek részt, ahol minden kalandozó elkelt, s így mindnyájan házasságra léptek. Az ellenséges törzset medveseknek nevezték, míg a hadifogoly medvesek őket bolhádoknak csúfolták. Éppen egy nagy vadászatot tartottak a síksági erdőségekben karácsony madarakkal, amikor a zsákmány összeszedése közben harcba keveredtek a mevesekkel. Sőreg vitéz a harcban elesett. Ezen hely a Kerecsen vezérmadár jelenlétében szent hellyé vált és a kegyhely felvette Sőreg nevét. A csata Sőreg halála után nem folytatódott. Három medves ifjú halála után az ellenfél belátta, hogy a jobb fegyverekkel érkező úzok náluk erősebbek. A bolhádokkal ezért kénytelenek voltak egyezséget kötni, amely szerint soha nem fogják észak felől a Rima folyó vonalát átlépni. Tehát soha nem fognak az Agaba feleségéről elnevezett Rima-asszony síkságra vonulni, s így a bolhádok is sokkal inkább biztonságban érez hetik magukat. A legszebb leányt, a kékszemű Levártot a csoport arbagja, Harkács vette feleségül és egy év múlva kisfiuk született. A kis Csíz a bolhád nagyapa melegvizes tanyáját örökölte, amelyet róla neveztek el. Békesség kedvéért a medvetorokat mindig Aba kegyhelyen, míg az Égi-röptű madarak napját Csíz melegvizes fürdőn tartották. Amikor Sőreg vitézt eltemették, a medvesek vezére Úzon részére egy Nadabul nevű nőt ajánlott fel hadizsákmányként, belső cselédnek. Ilona aranyasszony, Úzon felesége ehhez nem járult hozzá, ezért a lányt Cede szécs vette el feleségül, aki az aranyasszonynak volt az író-papja, az ordoszi jelentések rovója. Cede szécs az aranyasszonyünnepét mindig a birtokába került melegvíz forrásnál rendezte meg, hogy Ordosznak a pontos jelentést elküldhessék. Az ünnepen született egy kislányuk, Ajnácska éjfél után. Mivel Úzonnak kedve támadt egy időre itt megtelepedni, a Kőtetőn egy talpas házat készíttetett, amelyet nyáron napos helyre görgettek, míg télen egy sziklafal barlangjába lehetett görgőn begurítani, ahol a havazás nem temette be. Ilona aranyasszonynak nyári lakásként a Sajó melletti szent forrásnál építettek egy boldoganyás házat, amelyiknek padlásán őrség tartózkodott. Ezt a házikó típust is átvették mind a medvesek és a bolhádok, s

még a tarkós hegységiek is kimerészkedtek a barlangok és lakógödrök világából. Sőt a faragható kövek barlangjai alápincézésszerűen boldoganyás házak alá kerültek. 167 Testalkatuknál fogva eleinte úgy a barátságos bolhádok, mint a megszelídült medvesek az úz kalandozók szemében egyformának tűntek. Tapolc szerint az egész hegyvidéket ilyen tarkós-féle népek és nemzetségek lakják, akik a vadászterületek miatt hadban állnak egymással. A tartós szárazságok ideje alatt a hegyi tarkósok csata után az ellenségeiket is megeszik. Márpedig a jégáradat elmúlott, a síkságok minden élelmet megteremhetnek, s az erdők vadjait is megszelídíthetik. A kabarok vaddisznók háziasításával, az úzok vadjuhok szelídítésével, a kazahunok pedig nyulak ketrecezésével értek el szép eredményeket. Kerka csatlakozói megpróbálták a lovakat szaporítani a széki hunoknak gondos vezetésével, hogy azokat a felmelegedett vidékek megművelésére használják. Kerka egyetértésével szamárcsikókat is hagytak itt, amelyeket Gula pateszi igyekezett uruki módon földek megmunkálására betanítani. Mire a bükkfákkal benőtt Tarkós hegyvidék alján is meglátogatták a melegvizes forrásokat, létszámuk 50 főre emelkedett. Úzon úgy osztotta be a kalandozókat, hogy a Szurdok vitézzel együtt megházasodott 10 harcost Szurdok hegyén, míg a megmaradt 22 társát a Kőtető vidékén helyezte el. Szurdok köteles volt a 10 főből 2-2 vitézzel őrséget adni Szurdok és Ordosz hegyén, míg a fennmaradt 12 harcos az Ilona forrás kegyhelyén tartózkodott. Biring bacsa-sámán a talpas és boldoganyás házak építésére oktatta a tarkósokat. Minden gerendát az erdőségekből úsztattak le a nagy esőzések alkalmával és a gázlóknál azokat kifogták. A folyócskának is a Hangony, azaz Sárga folyó nevet adták, mivel az ott bővelkedő vörösagyagból való habarcs sárga színű volt. A függőhidas gázló melletti torkolatvidéken összerakott talpasházak csoportjának az Ordosz nevet adták. Kőtető, Ordosz és Szurdok őrségei állandó fiist- és fényjelekkel adták tudtára egymásnak, ha a folyómenti részekre ellenség érkezett. Ataiszi elgondolás szerint az emberevést csak úgy lehet megszüntetni, ha a fóldet megmunkálják, a termés fölöslegéből háziállatokat etetnek, hogy sikertelen vadászat esetén is legyen húsuk. A harmadik medvetoros év végeztével már csak akkor kellett vadászatra menniük, ha a megszelídített háziállatok nem látták el friss hússal a kis közösségeket, amelyek egyre szervezettebbek lettek. Vajács vajda állandó összeköttetésben állott a többi 350 kalandozó lovassal, mert S évet engedélyeztek arra, hogy 240 hátrahagyott ifjúval építsék ki a 24 Hun Törzsszövetség melegvíz források környéki új szállásait, hogy a szellemi áramlatok elől való kitérés során később legyen hová áttelepülni. A vajda-sámán a medvetorán bejelentette, hogy a következő medveevést a nyugati melegvizes csoportnál kell megrendez ni. Itt Nyíres magóc-sámán az áldozati helyen már felállította a beszélő kövét és előkészítette a következő medvetort, továbbá tárkány legényeivel az ordoszihoz hasonló írott-követ készíttetett. Pokaly Bód-sámán Sajóordosz síkságán annyi bőségmagot ültetett, hogy a további kalandozókat bőven ellátta élelemmel. Zenta bacsa-sámán is elmondotta a vendégségben, hogy a déli hővizek környékén olyan termékeny síkságot talált, amely tíz évre való élelmet biztosított a déliek csoportjának. Sőt az aranyröges vidékre is sok élelmet szállítottak, így a hegyek között az engedélyezett ötödik kalandozó évben sem kell élelemről gondoskodniuk. Parajd ulcsák-sámán, aki a székihunok fővárosából indult el, egész otthonosan érezte magát a részére kijelölt hegyvidéken és sok boldoganyás házat építtetett díszes kapukkal mind a száz vitéze részére, hogy innen járhassanak a melegvizes forrásokat felderíteni. Zengő harsány, a kis-pap künduló településüket Ordosz birodalmához hasonlóan gazdájának, a nemzetségi sámánnak a nevéről Parajdnak nevezte el az egyik 168 esti énekléskor, amelyet ordoszi szokás szerint minden napnyugtakor megtartottak. Mivel egy medvevadászat során két halottjuk lett, Parajd kegyhellyé vált. Három székihun vitéz kérte, hogy engedélyezzék letelepedésüket. Mivel három ápoló címén kiképzett, székihun kifejezéssel rimolán vállalta a házasságot, az újonnan alapított Parajdon visszamaradhattak. Mire az ötödik évben Parajdon megtartották a medvetort, mind a hárman 3-3 gyermekkel örvendeztették meg Kerkát, aki Magyarkáról ezen alkalommal Parajdra érkezett. Mintha csak az Égiek megérezték volna, hogy Kerkának el kellett jönnie az ünnepségre, mert Úzon ifjúsági vezér a tiszteletére megrendezett vadászaton meghalt. Felesége, a Hunnor városi ősistenanya nevét viselő Ilona aranyasszony kisleányával, Uzonykával visszamaradt. Ezen hegyes vidéket elnevezték „Ilona országának", ahol sokáig uralkodott. Járványos betegségek és egy rövid lehűlési hullám a bőség során elért népszaporulatot igen lecsökkentette. A szívós tarkósok megtanulták a fejlettebb életlehetőségeket és nyelvük is változatossá vált. A száz évenként érkező kalandozók beszédjüket megértették és a sámánok jelentéseiket Ordoszban feljegyezték. Gula, az Oregisten idő Nippur központjából küldött pateszi, Ilona asszony kívánságára visszamaradt az aranyröges vidéken, hogy az elhalt Uzon helyett átvegye a szellemi együvé tartozás vezetését, Tisa jakusámán összeköttetésével. Zenta bacsa sámán az ötödik medvetoros év elején elhunyt és Biring bacsa

lépett a helyére. Pamar regős-sámán vette kezébe a jövendő ifjú harcosok tanítását. Pokaly bődsámán nagy segítségére volt Gambuc boksa, a tudós sámán, aki igazságosan szétosztotta a kenyérmagvak termését. Kondó kács, a vándorló sámán a termés elszállítását vállalta. Mecske duru, a szövetségi sámán éberen vigyázott, hogy a szétosztásból ellentét ne származzon. Baksa, a barus-sámán Tisa összekötősámán szállása mellett állította fel sátorfáját, hogy jövendőmondó-pap tevékenységét a tudtával hajthassa végre. Ugyanott tevékenykedett Bodon nazír, aki mindig a leghíresebb ifjú istenidéző pap volt. Ugyancsak Tisa jakusámán mellett állott Gilván kende táborhelye is, aki a napisten papja volt és a csillagjóslás kiváló sámánja hírében állott. Csató, a tárkány, aki a férfivé fejlődött ifjak övének készítéséhez értett, minden téren Biring bács-sámán segítségére támaszkodott. Gyula horkasámán Ilona aranyasszony Parajdon épített központi sátorpalotájának szomszédságában, Sala, Susán és Tana rimolán férjei között állította fel a bírópapi boldoganyás házát, hogy az Ilona országában adódó vitás kérdéseket megoldja. Lándor abakán mindig úton volt, hogy területi papként a Magyarkán székelő Kerka rovósámánt évenként értesítse Cede szécs-sámán rovásai értelmében aranyasszonypapi tevékenységéről. Minden jelentést Gula pateszi, az Oregisten idő papja és Ilona aranyasszony látott el rovásával, mivel mindketten beavatottak voltak. Sajnos a harcosok közül sok meghalt, különösen a folyómelléki hordalék földeken. A hegyvidéki településeken a harcosok tovább bírták az idők viszontagságait. Ezért a hegytetőkre települtek. Halottjaikat Gula pateszi-sámán tanácsára elégették és poraikat a Körös ifjú pateszi által készített, emberfejes díszítésű cserép-edényekben temették el. Gula pateszi az összes sámánnal lemásoltatta a csillagjósok szerint meghatározott névnapokat, hogy az összes születendőket ősi szokás szerint láthassák el az Arvisurákban meghatározott nevekkel. Ezen gyűjteményben kettő tyumen, azaz húszezer név szerepelt, melynek alapján a településeiknek is Arvisura neveket adtak. Ezen névadást mind Hunniában, mind Kurdiában és Marinában végre kellett hajtani. Magyarkára az így történt névadás számát még Ilona melegvizes országából is jelenteni kellett. Ezen kalandozási törvényt a beavatottak ellenőrizték. 169 Gula pateszi minden évben meglátogatta Biked arbagsámánt, aki Tarkós 5 fia közül a legidősebb volt és gyógyítással foglalkozott. Felesége: Tátika rimalány egy melegvizes tó mellett ütötte fel a sátorfáját, míg Biked vadászai társaságában vadászni járt, hogy nagylétszámú családját eltarthassa. Ugyancsak minden évben felkereste Tarkós második fiát, Pilist is, aki szintén arbagsámán volt, és a róla elnevezett pilise zéssel gyógyított. Tarkós harmadik fia megbetegedett, mert Harkács gyógyító forrása a Sajó környékén elvesztette gyógyító erejét. Sala rimalány özveggyé lett Ilona aranyröges országában, ezért megfázásból eredő betegségét Biked arbagsámánhoz jött el gyógyítani, a nyárközépi Ilona napján öt fiával érkezett. Bezerád, Barla, Boka, Batyk és Gétye öccsei is elkísérték. Sala annyira megszerette Biked melegvízű tavát, hogy Somló, Rezi, Zala, Berény és Sümeg nevű fiaival később is a makkoltató disznós vidéken maradtak. Mivel olyan vastagnyakú ifjak lettek, mint a melegvíz környéki lakosok, a nagyapjukról elnevezett tarkós népek gyűjtő nevéhez hasonlóan az utódaikat is tarkósoknak nevezték. Amikor Úzon ifjúsági fősámánnal a Sajómenti Tapolc vitéz az őslakókhoz benősült, az ottlakó hegyi népet, akik erős, tarkós fejű vadászok voltak, továbbá minden hozzájuk hasonló melegvizek környéki őslakost tarkós népeknek neveztek. Tapolc vitéz a tizenötödik évben özveggyé vált. Mint Tarkós negyedik fia, eljött Biked bátyját meglátogatni. Mivel anyósával rossz viszonyban állott, minden értékét visszahagyva három nagyobbik fiával Biked birodalmába költözött, de öt kisebb gyermekét anyósánál, a mindig veszekedő Pereces anyónál hagyta. Biked birodalmában Pilis, Harkács, Salsa és Tapolc gyermekei annyira elszaporodtak, hogy az őslakó tarkósok az ordoszi kalandozók beszédét elsajátították, mivel azok nagyobb szókinccsel rendelkeztek. Így későbbi kalandozó lovasaink a nyelvüket mindig megértették. Minden századik év táján Ordoszból újabb csoportok indultak nyugat felé, hogy az őslakó tarkósok és a beolvadt kalandozók betegségek és vadászatok miatt megcsökkent létszámát, vagyis a Tarkós törzsek hiányait vállalkozó szellemű ifjakkal feltöltsék. Kerka beavatott ifjúsági fősámán utolsó látogatása során minden településre alkalmas helyet felkeresett, majd a róla elnevezett folyó partján egy búcsúzó medvetort tartott. A szigorú telet Biked melegvizes tavánál töltötte. A sámánok tanácsában a következő parancsot hagyta: „Észak, kelet, dél és nyugat felé való kalandozásnál a Tarkós leszármazottakat mindig keressék fel és Ordoszban ezen látogatásokat a beavatottak a titkos-rovások gyűjteményében megörökítsék! Mivel az időt megállítani nem lehet, az utánuk következő beavatottak látni fogják, hogy ha a magasabb tudású ataiszi népet üldöznék, a melegvizes forrásoknál az Égiek 24 Törzsszövetségének népei örök menedéket találnak!" Biked arbagsámán ezt azzal toldotta meg: „Az Égi hatalmasságok az emberek agyából pattantak ki, s ahány emberi agy, annyi isten születhet a beavatottak Égi gondolkozásában! Így Gula pateszi beavatott elődeinek folyóközi hazájában már eddig is három ezredre való Égi istenség uralkodik! Mindig azon isten fog győzedelmeskedni, akinek több kisgyermeki száj mond örök dicséretet! Minden száz medvetoros évben hallani fogjuk, hogy az újabb ifjúsági rajok hogyan emelkednek ki a dicsőség örök honából, s hogyan fognak elpusztulni. Nekünk soha

többé nem szabad másokat meghódítani, mert akkor eljönnek és bennünket is meghódítanak! Mi a melegforrásoktól mentünk el Ataiszba és ide kellett visszajönnünk, mert ez a mi hazánk!" Kerka rovósámán ezen szavakat a bevatottak titkos rovásai között megörökítette, s a kalandozóknak tudomására adták. 170 Amikor Kerka visszament Ordoszba, felkereste Szakolca negyedik ifjúsági fősámán csoportját is. Ezen útjára a Biked csoport ifjúsági fősámánja is elkísérte. Ezen csoport nevében Léva kács, a vándorló sámán fogadta Bicse harsány kíséretében. A medvetori szertartást Bars regős vezette le, amelyen részt vetettek: Korpona bacsa, Selye bőd sámán, Körmöc boksa, Pöstyén arbag-sámán, Garam ulcsák, Kosztolány dalacs, Zsolna duru, Semte jaku-sámán, Modor magóc, Csejte barus, Kubin nazir és a székihun Pozsony bán, Galgóc a kende, Komját tárkány, Zsigárd vajda, Borostyán, a gyula, Zobor a bíró, aki horka tevékenységét mindig Szakolca udvarában végezte, Holisa, az aranyasszony-pap, aki Galánta aranyasszony várában örökítette meg az Ordosznak küldött jelentéseket. Tapolcsány igric vezette le a medvetor öt énekes számát, amelyen a kovádok és ózok is részt vettek. Selmec abakán felelősséget vállalt a visszamaradók Égieknek tetsző szellemi gondozásáért. Szakolca és Karakó ifjúsági fősámánok vállalták, hogy Pozsony őrség-bán irányítása mellett a pozsonynembéli széki-hunok fogják a melegvíz-források birodalmát védelmezni a nyugatról hódítani akaró népek ellen. Ezért a Kerka és a Szakolca folyóktól nyugat felé öt napi járóföldön ellenőrző lovaglásokat végeznek, hogy a kazahun, székihun, úz és kabar településeket időben értesíthessék a veszélyekről. Szakolca jelentette, hogy a területükön lakó tarkósok igen jó viszonyt létesítettek a visszamaradó 60 családdal, amelyek közül 2S a tarkósokkal, a többiek az ózokkal, majd a kovádokkal házasodott össze. Az úzokkal szövetségre lépő ősnépeket megkülönböztetésül ózoknak, míg a kabarokkal barátságba kerülő tarkósokat kovádoknak nevezték. Ugyanis az ózok és kovádok harcban állottak egymással. Amikor Szakolca megérkezett a legmelegebb tó alatti síkságra, éppen dárdát és kődobáló csatát vívott ezen harcias két népcsoport egymással. Halottjaikat és sebesültjeiket azonban a győztes kovádok nem tudták megenni, mert Szakolca lovasai valamennyiüket foglyul ejtették, mivel a jobb és eddig ismeretlen fegyverekkel szemben még a győztesek sem tudták felvenni a harcot. A melegvízforrások legnagyobb tavánál Pöstyén arbag-gyógyító sámán vezetésével a foglyul ejtett két néptörzs betegeit meggyógyították és a székihun lovas vadászok élelmezték az örök háborúságban élőket. Később megtanították őket ataiszi módon a hasznos magvak ültetésére és háziállatok tartására. Kerka innen 160 lovassal visszalovagolt Ordoszba. Kerka ifjúsági fővezér, rovósámán száz fős kalandozó csoportja: Pateszi (öregisten idő) ifjúsági fősámán

Uzon

Gúla

Karakó Szakolca

harsány, kispap

Gönc

Zengő Ják

Bicse

regős-sámán, tanítópap

Namény

Pamar Cikádor Bars

bacsa-sámán, ellátópap

Biring

Gara

Korpona

bőd-sámán, bőségpap Pokaly Zabozka

Batyk

Selye

boksa, vagy baksa sámán, tudóspap

Gambuc

Zenta

Pata

Kolon

arbag-sámán, gyógyítópap

Tapolc Harkány

Biked

Pöstyén

kács-sámán, vándorlópap

Kondó Perjámos

Pilis

Léva

dalacs-sámán, katonapap

Lőcse

ulcsák-sámán, nemzetiségi pap

Tordas Kabold Kosztolány Szurdok

Parajd Boka

duru-sámán, szövetségi pap

Szerednye

Mecske Rába

jaku-sámán, összekötőpap

Rozgony

Tisa

barus-sámán, jövendőmondó pap

Körmöc

Kartal

Garam

Zsolna

Lendva Semte

Baksa Bezeréd

Csejte

171 magóc-sámán, varázslópap nazír-sámán, istenidézőpap bán-sámán, őrségpap kende-sámán, napisten pap tárkány-sámán, kovácspap vajda-sámán, kalandozópap gyula-sámán, szerződési pap horka, vagy harka-sámán, bírópap szécs-sámán, aranyasszonypap igric-sámán, éneklőpap abakán-sámán, őrségpap, öregtanácspap rimolán gondozó papnő Visk

Nyires Ozora

Modor

Jászó

Bodon Rajka

Sőreg

Milkó

Kubin

Köpcsény

Pozsony

Borsava

Gilván Barla

Galgóc

Harkács

Csató

Csákány

Komját

Vajács Torockód

Gétye

Pásztó Barót

Valkó

Borostyán

Hont

Gyula

Sümeg Zobor

Gede

Torda

Sala

Cigánd Sepsi

Holics

Ruszti Tapolcsány

Dömös Lándor Kaproncs Ilona

Zsigárd

Selmec

Susán Tátika Galánta

A fenti személyek ötéves kiképzésen vettek részt és mind a százan a melegforrások vidékén maradtak. Rimolán kiképzésben Ilona, Sala, Susán, Tátika és Galánta vett részt. Velük jött negyven rimalány, s így 195 férfi és 45 nő, azaz 240 személy maradt vissza. 160 lovas Kerkával visszalovagolt Ordoszba. Dömös, Lándor, Kaproncs és Selmec folytatott sámánképzést. A legokosabb bánokból lettek az abakánok, akik az ataiszi hitre képezték ki az ifjúság kiválasztottjait.

Hej rege rejtem

3(A). Arvisura

Beszélő boglár Batour és Uzapani fősámánok rovása

Kr. e. 4028. (12. m.t.é.)

Agaba fősámán megszervezte a 24 Hun Törzsszövetséget és annak hadrendjét, majd az Öregek Tanácsával elfogadtatta az Arvisura törvényeket, amelyet első veje, Batour kazahun fősámán rótt le a 2. Arvisurában. Összeegyeztette a 24 hun törzs regéken alapuló hitvilágát és azt kibővítette a Nagyvízen át hajóval érkező tudós népének bölcsességével, amelyet a sámánságot tanuló ifjúsággal elsajátíttatott és élete végén az első Arvisurában ékesszólóan lerótt. Gyógyító tudásával még 25 medvetoros évig élt, de a 12. medvetoros évben Batournak, első vejének adta át a fősámáni széket. Bölcsen tudta érvényesíteni akaratát a törzsek szövetségében, így jó előre elkészítve, Batour örökölte a fősámáni széket. Még Agaba fősámán életében Batour végigjárta mind a 24 hun folyó népének szálláshelyeit. Sokszor magával vitte kis öccseit és a sámánifjakat is. Mivel Batourban nagy becsvágy volt, a törzsszövetség vezérei később megharagudtak rá. Ezért az Oregek-Tanácsa úgy döntött, hogy a 28. medvetoros évben újból kell indítani sámánképzést. Ezt azzal is indokolták, hogy a járványos megbetegedések miatt nem volt elegendő jól kiképzett sámán. Minden törzs két ifjút volt köteles küldeni Ordoszba, hogy a 30. medvetoros év kezdetén minden törzsben egy sámán maradjon meg a képzettek közül, míg a másik összekötő sámán lett Ordosz és a törzsi szálláshelyek között. A megbetegedések miatt egy főnek fóltétlenül részt kellett vennie a sámánképzésben, aki a rovást elsajátította és a gyógyításokban is tökéletességre tett szert. A délebbi vidékekről előre nyomuló kinajok Agaba bölcs népét lemészárolták, vagy szolgákká tették, majd maguk közé beolvasztották. Mivel a nyár ünnepén Batour vi172 tézeivel és népes családjával az apósánál vendégeskedett, azt javasolta Agaba népének, hogy költözzenek hozzá a kettős Huni folyóhoz, vagy pedig felesége kis húgának vőlegényéhez, Ordoszba. Az ősz Uza sámán örömmel fogadta városába Agabát, aki három hajóval érkezett, majd kikötött Ordoszban és kézműves embereivel téli szállásra alkalmas kegyhelyeket épített, amelyet telehordott kincseivel. Uza sámán boldogan fogadta kis menyét, a szépséges kis Ibolyát is és holdtöltekor megtartották a menyegzőt. Uzapani nagyon boldog vőlegény volt, mert még álmában sem álmodott szebb és jobb menyasszonyt. Agabának két leánya volt, a kisebbik örökölte a Nagyvízen túlról hozott menyasszonyi bogláros fejdíszt, amelyik minden almafa virágzáskor beszélni kezd és elmondja, hogy holdtöltéig mit hoz a jövő. Ezt csak a menyasszony és a vőlegény hallhatja meg. Uzapani és Ibolya utódainak egy szent rejtekhelyen kell őrizni a mindentudó fejdíszt. A bogláros fejdísz népe örökké élni fog, mert Joli-Tórem nem hagyja elpusztulni az ő népét. Ibolya, a kis menyasszony a titkok szentélyében Joli-Tóremhez fordult, hogy mitévők legyenek a kinajok nyomása miatt. Ekkor a bogláros menyasszonyi fejdísz megszólalt: „Rakjatok meg három hajót mindenfélével és menjetek el Ordoszba, ahol békesség és boldogság vár rátok!"

A beszélő bogláros fejdísz a 24 Hun Törzsszövetség negyedik törzséhez, az úzokhoz került. Minden negyedik évben egy kegyhelyet kellett építeniük, mert ha nem kerülhet minden negyedik évben új helyre a szépséges boglár, akkor elveszti beszélő képességét s így megszűnik az összeköttetés Joli-Tórem és az emberek között. Ezt nagy titokban kell tartani, még fegyveresen is őrizni kell, hogy örökké éljen Joli-Tórem népe. Agaba fősámán is mindig a bogláros fejdíszhez fordult, ha valamiben döntenie kellett. Például a 12. medvetoros évben Agaba azt kérdezte, hogy ki legyen az utódja. JoliTórem úgy döntött: Mindig a legerősebb törzs, jelenleg a kaza és széki hunok törzse legyen a 24 Hun Törzsszövetség vezető ereje. Különben is, a sámánok előzködésén Batour lett az első, míg Uzapani, az úzok ifjú sámánja csak második lett. Uzapani azonban kedvesebb volt Joli-Tórem előtt, mert ő lett a vándorló bogláros fejdísz örököse, aki a bölcs és okos Földanya akaratát mindig megtudhatja Joli-Tórem kegyhelyén és így népe örökké élni fog. A 24 Hun Törzsszövetség legnagyobb ünnepévé az idők folyamán a nyári bőség és az aratási hála ünnepe vált, amikor a fősámán hálát adott Joli-Tóremnek, majd bement a kegyhelyre, ahol holdtöltekor megszólalt az ősanya hangja, amely útmutatást adott a Tóremek akarata szerint. Amikor az ötnapos előzködés végeredményéről a Pusztaszerről beérkező aranyifjúság meghozta az örömhírt, holdtöltekor kihirdették az eredményeket és a győztesek megkapták a Vezérek ajándékait. Az Oregek-Tanácsának beleegyezése után a fősámán bejelentette az Égi-Atya akaratát az Arvisura törvények alapján, amelynek örökéletű emlékét Joli-Tórem kegyhelyén őrzi a mindenkori fősámán. Ekkor Földanya boglárját rejtekhelyéről előhozza az úzok sámánja, utána azt egy újonnan épített kegyhelyre viszik és négy éven át őrzik, mert a hármaskő törvé nyei így kívánják. Ugyanis a nagy fóldindulás, tengerháborgás, égszakadás alkalmával csak azok a hajók menekültek meg, amelyeken Joli-Tórem boglárjai voltak elrejtve. Ekkor hirdették ki a sámánképzés végeredményét és a viaskodó aranyifjúság győzteseinek nevét, akik egy medvetoros évre meghatározták az ifjúság életét. Az Arvisura törvények alapján a téli holdtöltekor kezdődő medvetoron aztán az Oregek-Tanácsa vagy jóváhagyta, vagy nem a győztes ifjú tervét. Ha trtindenki beleegyezését meg 173 nyerte a javaslat, akkor a harcias ifjúság elindult a kalandozásra. Ellenben, ha a Vezé rek, vagy az OregekTanácsa nem helyeselte az ifjú Vezér tervét, csak azok indulhattak kalandozni, akik vállalták az Égiekkel való szembenállás kockázatát. Batour, mint az ifjak fősámánja a 12. medvetoros évtől kezdve 16 éven keresztül folyton járta a törzsszövetség szálláshelyeit és csak óvatosan engedélyezte a kalandozásokat. Pontosan tájékozódott a kalandozások eredményeiről és a Joli-Tóremnek beadandó tizedeket ezek szerint szabta meg. Ebből a beadásból fedezték az összejövetelek költségeit és a kegyhely-fenntartás kiadásait. Az úzok többnyire nem vállalkoztak kalandozásra, mert Ordoszban ők voltak a mindenkori fősámán testőrei, Joli-Tórem kegyhelyének őrei és a tizedek révén amúgyis részesültek a sok jóból. Ezeket az őrségeket Ordosztól egynapi járófóldre állították fel. Hallótávolságra cölöpvárakat építettek, amelyek földalatti összeköttetésben állottak egymással. Közben Batour öccsei egyre csak nőttek és szaporodtak. Már tizennégy módos törzsbe beházasodtak, amikor a tatárok vezére, Burján a tizenötödik kisöccstől megtagadta egyszem leánya kezét. Sőt az összes törzs vezérei előtt azzal vádolta meg Batourt, hogy a hunok törzse az Arvisura törvényeket a többi törzs ellen játssza ki, amikor a házasságok révén le akarja igázni a szabad hun törzseket. Télen pedig folyton a szent Arvisurákat tanulja, hogy túljárjon a többi törzs vezéreinek az eszén, mert az Égiek minden szavát a maga javára fordíthatja. Példaként megjegyezte, hogy Ordosz fősámáni székhelyen soha nincsenek járványok, míg a többi törzs székhelyén még a sámánok nagy része is meghal. Ezért kettőzött létszámmal induljon meg az előképzés nélkül beindított négyéves, illetve az előképzéses hat éves sámánképzés. Nagyon fontos, hogy a bölcs Agaba gyógyítási módját minden törzs sámán ifjai elsajátítsák és így csökkentsék az elhalálozásokat, valamint az állatállomány elhullását. Agaba, félve attól, hogy a nehezen megszervezett 24 Hun Törzsszövetség felbomlik, a panaszkodó vezéreknek adott igazat és a 28. medvetoros évben megindította a harmadik sámánképzést. Itt legfiatalabb veje, az úz származású Uzapani volt a rangidős. Már a képzés elején ismerte Agaba bölcs népének rovását, mert felesége, aki a Rima-lányok vezére lett, sokat segített Joli-Tórem szent hajlékában az Arvisura törvényeket tartalmazó rováslapoknak az elkészítésében. Bölcs Agaba a legkisebb leányát, Ibolyát bízta meg Joli-Tórem kegyhelyének rendben tartásával. Ehhez segítség kellett. Ezért minden törzs köteles volt két ügyes leányt Ordoszba vezényelni, akik egyben a vezéri szállást és törzsi kegyhelyet is rendben tartották. Ezek a rimalányok nevüket bölcs Agaba feleségétől kapták, aki már a tengerparti városukban is gyógyítással és az ételek tartósításával foglalkozott. Tudományát és mesterségét Ordoszban is folytatta, ezért a 24 Hun Törzsszövetség asszony társadalmában jó hírnévnek örvendett. Maguk az asszonyok kérték, hogy a szép Rima aszszony udvartartásában a leányaik egy-két évig ott lehessenek. Ez azért is volt közkedvelt, mert ritka leány volt, aki nem mint asszony vagy menyasszony ment haza a törzsi szállására.Ezért nagyon sok leánynak az volt az álma, hogy Ordoszba menjen tanulni.

Természetesen ezt a kérést Agaba mind erkölcsileg, mind anyagilag kihasználta, mert a szülők fedezték leányaik költségeit. Amelyik leányzó nem ment férjhez, azok végezték Joli-Tórem kegyhelyének őrzését és az orvostudományok elsajátítását. Ennek a kalandozásoknál igen nagy hasznát vették, mert a sámánok és a Rima-lányok minden kalandot orvosi és asszonyi szemmel is néztek. Ritka kalandozás volt az, amikor valami újdonságot ne hoztak volna a 24 Hun Törzsszövetség fővárosába. 174 A másik úz-törzsi sámán-jelölt Uzapani unokaöccse, a vígkedélyű Kecső volt. Ha néha betegeskedett, Ibolya mindig helyettesítette. Néha még Uzapani helyett is elment bölcs Agaba tanítására, így az úzok mindig teljes oktatásban részesültek. A 30. medvetoros évtől Kecső és Ibolya az Arvisura lapokat rótták. Közben az ifjak fősámánja Batour hajdani szokása szerint a törzsi szálláshelyeket járta és megszervezte a harcosok kiképzését. A fővezért mindig Pusztaszeren választották meg abból a törzsből, amelyből való ifjú első lett a harcosok előzködésén. Így 30 medvetoros év leforgása alatt mind a 24 törzsre sor került. Ez azt a változást hozta, hogy a győztes törzs Vezér lett a törzsszövetségben, mindig Pusztaszeren székelt és dön tött a kalandozó vagy védelmi háborúságban. A 32. medvetoros évben Szolyva manysi vezér lett a Pusztaszeri Fővezér, akit négy évre választottak meg a Fővezéri székbe. Erre azért volt szükség, mert a sima arcú kinajok minden kalandozás után egyre jobban megközelítették a törzsszövetség szálláshelyeit. Ilyenkor Batour mindig körülhordoztatta a véres kardot és az ifjú vezérek diadalra vitték a 24 Hun Törzsszövetség csapatait. A 31. medvetoros évben azonban a széki-hunok vezéri szálláshelyét a kinajok feldúlták. Még a kazahunok sem mentek segítségül, pedig csak egy napi járóföldre dúlt a csata. Eddig a kalandozások mindig nagy zsákmánnyal végződtek, így a törzsszövetség vagyoni helyzete egyre javult. Ekkor, a 32. medvetor ünnepén Ordoszban az Oregek-Tanácsa megtárgyalta, hogy ezután a Fővezért mindig 4 évre választják meg, aki átveszi a 24 Hun Törzsszövetség haderőinek irányítását. A 32. pusztaszeri vetélkedést egy sámánképzésben résztvevő ifjú, a daliás termetű Szolyva nyerte meg, azaz mint a Nagy Süán győztese, ő lett 4 évre a Fővezér. Ezt a szívós Szolyva már csak azért is megérdemelte, mert a 30. medvetoros év nyarán igen hősiesen vezette a manysi sereget és a legnagyobb győzelmet ő aratta a kinajok felett. Az úz Uzapanin kívül még az avarok, kunok, suomák és a manysik küldték másodszor ugyanazon sámánt Agaba bölcsességének elsajátítására. A második sámán tanuló az lett, aki a törzsi versengésben első volt, s így az ész és a kard is képviselve volt a nagy előzködésben. A 30. medvetoros év nyarán a hun kalmárok jelentették, hogy támadásra készülnek a kinajok sárkányos seregei. Agaba meghordoztatta a véres kardot, amelynek értelmében öt nap alatt Ordoszban gyűlt össze a hunok hadserege. Fővezérnek ekkor a suomák vezérét, Temerét választották meg, mert a fekete hunok vezérét, Tordát elragadta a fekete halál. Mivel a fehér és fekete hunok 2 sereggel vettek részt a felvonulásban, a 24 hun törzsi hadsereg létszáma kettő és fél tyumenre emelkedett. A 25. hadsereg az úzok csákányos hídverőiből állt, akik sárkányos hajóikon vonultak a Hangun folyón lefelé, majd amikor a Hun síkságon fölsorakozott a hun fősereg, a síkság folyóit hidakkal látták el, a lovas hírvivőket pedig úsztató tömlőkkel szerelték fel. A sámánifjak a rimalányokkal gyógyították a hadban állókat. Nyáreleji holdtöltekor értek a hun fóldművesek által lakott síkság szélére, amikor a hírvivők jelentették: félnapi járásra van a kinajok serege. Ekkor a haditanácson Temere kiadta a parancsot, hogy a hun hadsereg fehér-hun tyumenje a szálas erdőkben rejtőzzön el és félnapi pihenővel várja be a kinajokat. Előőrsnek a tatárok seregét jelölték ki, akiknek az volt a fő feladatuk: csalogassák a kinajokat maguk után, hogy aztán rájuk csaphasson a hun hadsereg zöme, s így elvegyék a kedvüket az újabb hódításoktól. Mindenképpen meg kellett állítaniuk a kínajok előretörését. Temere haditerve jónak bizonyult, döntő csapást mértek a kinajokra a termékeny hun síkságon. Utána ötnapi járóföldről a kinajokat béklyós fogságba hurcolták min175 den terményükkel és felszerelésükkel együtt. A kinaj harcosok zömét az erdőkből rohamozó fehér hunok lemészárolták, a hadifoglyokat pedig a 24 hun hadsereg veszteségeinek pótlására szétosztották. A legnagyobb veszteség a mongoloknál és a tatároknál volt, ezért a legtöbb bebéklyózott hadifoglyot ők kapták, hogy a hősi halált haltak munkaerejét pótolják. A hadisarcot a győztes harcosok között osztották szét. Mivel a hadrakelt hun sereg fősámánja Batour volt, a nagy veszteségeket szenvedett tatárok elégedetlenek voltak vele és a viszonyuk újból megromlott. Az öldöklő harcban Temere is megsebesült, mert az egyik lábát levágták a kinajok. Batour sámán ifjaival csak nehezen tudta megmenteni az életnek, majd Ordoszban Aga fősámán hozta teljesen rendbe Rima asszonnyal. Ezután Temere már mindig Ordoszban tartózkodott és Agabával együtt innen irányították a törzsszövetség életét. A fővezéri tisztséget azonban a nyárholdtöltei Nagy Süán ünnepén átadták a győztes Szolyva vitéznek, aki mindenben Temere terveit követte. Négy évig csak nyugat felé folytattak kalandozásokat. Agaba a kinajokkal békét kötött, mert kinaj részről elismerték, hogy ők voltak a bűnösök,

mert minden ok nélkül el akarták foglalni Ordoszt és a hun síkságot. Ez a békekötés négy évig jogot adott arra, hogy a kinaj foglyokat dolgoztassák. Amikor a 34. medvetoros évben elérkezett a sámánok Nagy-Süánja, Uzapani bizonyult elsőnek s Joli-Tórem kegyhelyén fősámánná választották. Agaba még a 32. medvetoros év közepén megtért őseihez és az ordoszi Bálvány-hegyen elégették. Amikor Batour már túl sok borsot tört a nyolc, nem rokon fekete hun vezér orra alá, Joli-Tórem negyedik, éjszakai ünnepe után a tatárok meggyilkolták. Batour rokonsága hadjáratot akart indítani a gyilkosok ellen. Temere fővezér és Uzapani fősámán az Arvisura törvények alapján elrendelte az ilyenkor szokásos tetemrehívást. A 3. nap éjjelén Uzapani elhozta Joli-Tórem kegyhelyről Föld Anyánk bogláros fejdíszét. Amikor a gyanúsított résztvevők Batour holtteste előtt elvonultak, előbb hallgatott, de amikor a tatárok következtek, a „Beszélő-boglár" megszólalt, s amidőn Karakun tatár-vezér meghajolt a fejdísz előtt, Batour szívéből megindult a vér és a kés Karakun lába elé esett. Ezen Égi-jelre a tatár küldöttség Karakun vezért darabokra vagdosta. Uzapani a törzsek közötti gyilkosságok esetén mindig igénybe vette a „Beszélőboglár" segítségét s megszüntette a vérengzést. Uzapani és Batour még Agaba életében lerótták az összes Arvisura-törvényeket. Rendszerezték a gyógyítási módokat. A törzsek regéit, mondáit - Agaba fősámánnal együtt - megörökítették az Arvisura rovásokban. A „Beszélő-boglár" azóta is négy évenként vándorol.

Hej rege rejtem

3(B). Arvisura

Medvés hegyek, oroszlános sivatag birodalmában Uzapani fősámán és Ibolya aranyasszony rovása

Kr. e. 4020-4000. (20-40. m.t.é.)

Az ordoszi sámánképzést Úr városa azzal is segítette, hogy Gula pateszi mellé még Het, Urás és Hatus patesziket is elküldte tanítani, akiket Batour hozott magával. Mivel Batour fősámán betegen érkezett meg Uruk, Léh és Töbet birodalmából, Uzapani nem indulhatott el a dél felé induló csoport vezetőjeként, hanem a Sötét éjszakák Marina birodalmába irányított Amida pateszi vezetésével mentek Magyarkáig. 176 Közben Het és Urás ifjúsági pateszi Csagili településénél várta meg Uzapani később induló csoportját, hogy majd Kurd fóldön találkozzanak Hatus pateszi kisebb csoportjával és a medvés hegyek, oroszlános sivatagok birodalmát feltárhassák. A nagy felmelegedés miatt itt is sivatagodás lépett fel, csakúgy mint Csagili fólött, a száraz pusztaságban. Batour fősámán a 22. medvetoros évben meghalt és Mutfili ifjúsági fősámán vette át a hatalmat az Oregek Tanácsának irányítása mellett. Így Uzapani csak a 22. medvetoros év közepén indulhatott el Csagili érintésével Magyarkára, ahonnan a terveik szerint a Nagyvizekig kell elmenniük a települések összefogása végett. A gazdag hun törzsek örömmel fogadták Het és Urás pateszi, ifjúsági fősámánokat. Amíg Het Marad pateszivel a Zagrosz hegység szent vidékeit kutatta át, addig Urás Turkud pateszivel Csagili környékén maradt. A következő évben a másik csoport indult el Arméne örmény szállása felé. Az év végére visszaérkeztek Csagiliba, ahol már várta a hírszerző csoportot Uzapani fősámán és a medvetort együtt ünnepelték. A százfőnyi kiképzett sámán-csoport hiánytalanul életben volt, csupán Kuri rimalány halt meg gyermekszülésben. Kisfiát Anna, a csagili tárkány leánya nevelte, aki az özveggyé lett Urás ifjúsági pateszihez ment nőül. Egyébként Csagiliben Het, Marad és Turkud is megnősült és elvették: Anita, Zida és Séti rimalányokat, de a sok várakozás alatt az Anna korabeli barátnők is férjhez mentek az alábbi kiképzett sámánokhoz: Nimród felesége Tuli, Tesub felesége Sasi, Ada felesége Hazi, Halpa felesége Hati, Tesur felesége Hajas, Ninur felesége Hepe és Hattusas felesége Hitte lett. A kétéves várakozás alatt nekik is lettek gyermekeik, és valamennyien életben maradtak. Így a felnőtt létszám 100-ról 107-re emelkedett. Kuri asszonyt még az első évben Csagiliben temették el hamvasztással. Ezen 107 felnőtt és 11 gyermekes csoportot még 82 gazdag hun szövetségi ifjú is követte, hogy a medvés hegyvidék átkutatása után az oroszlános sivatag birodalmába kövesse az Ordoszban kiképzetteket. Het és Urás csoportjának vezetői Csagiliban megvárták Uzapani fősámánt, aki kiadta a parancsot, hogy továbbra is kutassák át az Ardi, Kura és Arasz folyóvölgyek térségét és két év múlva a Van-tó mellett találkozzanak. Mivel Suppi és Arza ifjúsági fejedelmeket Magyarkára küldték, most Hatus pateszi csoportjával ment Uzapani a nagy Meleg-tó alján Magyarka felé, hogy a tanulni vágyó Arza-Suppi csoporttal és kiképzett sámánjaival együtt a Nagyhegyen át a Van-tó környékére menjen és ott találkozzon a Het-Urás csoporttal.

Suppi még Csagiliban feleségül vette Mara rimalányt. Arza az Arasz folyó torkolatánál esküdött hűséget Barina rimalánynak. Hatus Magyarkán kelt egybe Haki rimalánnyal. Ugyanitt Sidon sámán Arinát, Halis sámán Sencit, Maras sámán Irizt, Abu sámán Hurit, Maros sámán Karizát, míg Udu sámán Uzi rimalányt vette el feleségül. Mire Uzapani vezetésével Csagiliből kündultak, a 150 fős sámán lovascsoport létszáma 300-ra nőtt a kísérőlovasokkal és a gondozónőkkel együtt. Ugyanis a javakorabeli lovasok valamennyien megcsaládosodtak és a feleségek elkísérték férjeiket Csagiliből a gyors-járatú szekereiken. Az elsivatagosodás miatt lófólösleg volt, így közel ötszáz tartalék lóval indultak el, amit útközben legeltettek. A csapadékosabb Magyarkán lovaik egyrészét eladták, hogy a hiányzó felszerelést pótolhassák. Mivel a Van-tó és a Magyarka közti vidék a kurdok, örmények és a 24 Hun Törzsszövetségi népek ellenőrzése alatt állott, biztonságos volt a közlekedés. Azonban a Szavárdok és a Zagroszok között olyan harcias törzsek éltek, akik a nagy hegyek között veszélyesek voltak. Ezt a vidéket nevezték a „Medvés Hegyek Országának". Ezen 177 vidéknek az átkutatását vette tervbe Ordosz, Hunnor és Magyarka Öregek-Tanácsának szövetsége. A terv szerint Suppi és Arza pateszik csoportjának találkozója először az Urmia tónál lesz és innen indulnak a Vantói megbeszélésre, ahol Uzapani eldönti, vajon ki megy Dabósa és Paripa városába, hogy a két Zab folyó vidékét átkutassa. Egy csoportnak pedig a Mari alapította városba és a Meleg Nagyvizek partvidékére kell menni. Amíg a lovasok vadásztak, addig az asszonyok kétsoros árpát szedtek, amely vadon termett és abból a dörzsköveiken lepénynek valót sütögettek a felforrósított lapos köveiken. A kiscsikós anyalovakat minden nap megfejték, hogy a gyermekszájú férfiak és a kisgyermekek tejet ihassanak. Minden 24 Hun Törzsszövetségi településen vendégül látták őket. Ezért ők vadász zsákmánnyal fizettek a régi telepeseknek. Ekkor Magyarka közelében már ataiszi rendszer szerinti földmegmunkálás folyt. A folyók közelében csatornázott, míg a szárazabb domboldalakon a lépcsőzetes gazdasá gok termelték a növényeket. Uzapani fősámán a medvés hegyék csoportjait és Hatus ifjúsági fősámán csoportját az alábbiak szerint osztotta be: Déli medvés hegyek: Hét

Marad Turkud Urás

Suppi

Atza

Hatus

pateszik

Hama

Kizil

Boga

Jazil

harsány sámán

Tuz

Közi

Büjük

Sidon

regős sámán

Adilán Támos Tesub Nimród Assur

Ridi

Ninib

bacsa sámán

Ninur

Panka Násil

Anitas Pala

Subar

Basa

bőség sámán

Vilus

Kusár

Arzal

Siba

Arnu

Sibar

boksa sámán

Tabar

Halpa

Huzi

Murcsi Zidán

Huzi

Hakmes

Telpi

Vadna Kaska Namra KargamUnas

Hamdi Cserk

Hamu

Hamál Tarsum Kurd

Pitán

kács sámán

Landa Tesur

Abdi

Arad

Kiles

Paja

Kaska Pala

Samur Zula

Kisi

Arava

Sencil Balat

Maros Kádes Sivas

Alak

Halis

jaku sámán

Tarsó

Mersi

Ardal

Kidos

Karáb

Etur

Milét

barus sámán

Sipló

Pereg

Bursa

Sakar

Ankar

Jasi

Maras magóc sámán

Karis

Midas

Ada

Nari

Saru

KargamZidan

nazír sámán

Pemu

Abu

bán sámán

Arnu

Anitas Tudhal Pasu

Árpád

Neri

arbag sámán

Inar

Bukus dalacs sámán

Mezul

Kaska ulcsák sámán

Mezus Kassud Kikul

Tabari Muta

duru sámán

Huzija Teli

Hantis Arnó

Huli

Hiksó

Maruz kende sámán

Hamat Feke

Kadir

Kisis

Ekem

Zalpa

tárkány sámán

Nesas Arzil

Kinaki Kuril

Udu

vajda sámán

Alaca

Magaró Umar

Hapa

Hattusas

Somovi Pania

Poko

Hatur

Kusár

Rada

Mikó

Kelend Dama

Bor

Pártud Kus

Imar

Ritu

Guba

Géta

igric sámán

Muli

Külcse Csemen Gadu

Tuza

Mereti Mős

Daha

Bargal Gada

gyula sámán

horka sámán szécs sámán

Suba

Umuk

Kusdi

As

Kosa

Isim

Anita

Zida

Séti

Kuri

Mara

Barina Uzi

rimalányok

Hepe

Hajas

Hazi

Anna

Arina

Senci

rimalányok

Hitte

Hati

Sasi

Tuli

Huri

Kariza Haki

Amikor Csagiliből elindultak, egye

Mani

Iriz

abakán sámán

rimalányok

dül csak Kuri rima

lány halt meg, a többi kisebb

betegséget Uzapani arbag-sámánjai kigyógyították. Mivel a bacsák, bőségpapok, boksák, magócok, barusok, vajdák, gyulák és szekeres 178 tárkányok csupán 4 éves kiképzésben vettek részt, Uzapani elrendelte mindannyiuk kiképzését sámánokká is, mert nem tudták, hogy az új településeken nem maradnak-e majd vissza. Arza, Hatus, Het, Urás, Suppi, Marad és Turkud pateszik végezték a kiképzést és a Van-tó mellett kellett bizonyságot tenniük felkészültségükről. A lovas vetélkedőt a Dabósa és Paripa városok közötti Pusztaszeren tervezték megtartani. Az első két évben Het és Marad pateszi helyettes vezetésével, 50 kiképzett és 50 kísérő lovassal átkutatták a Zagroszok által lakott megművelt földek vidékét. A továbbiakban szintén árvízmentes vidéket kellett keresniük. Az Ardi folyón felfelé haladva megtekintették a Daha felföldet, ahol a daha népcsoportok éltek. Ezek a törzsek is a lakó-élelmezési gödrök fölé gerendaházakat építettek, míg az állataikat karámokban tartották. Het a daháknál töltött egy évet az Urmia-tó keleti oldalán lévő hegyvidéken. Marad csoportja a kurdoknál talált otthonra az Urmia-tó nyugati oldalán lévő hegyvidéken, ahol igen szép juhászatot és lótenyésztést honosítottak meg. Innen a két csoport együtt ment az Urmia-Van felföldön át a Van-tó jobb oldalára, ahol az ötödik év elején megvárták az örmény földet és a garaúz völgységeket megjárt Turkud és Urás csoportját. Turkud 25 fős sámán és 25 kísérő lovas csoportja az Arasz-völgy jól kitaposott útjain kutatta át a letelepedésre alkalmas helyeket és az örmények lakta felföldre ért. Itt az örmények kőből épített, fagerendás házakban laktak, de mindegyik településen lakógödrök és barlanglakások is voltak. Sok helyen a barlang vagy pince gödrök elé is fagerendás házakat építettek, míg az állataik fedett ólakban vagy nyáron karámokban éltek. Ezen csoport a Van-tó északi részén telepedett meg az ötödik kalandozási év elején. Urás pateszi csoportja a negyedik év végén a Kura forrásvidékén bevárta a 25 fős sámán csoporttal és a kísérő lovasokkal közel 50 főre szaporodott Uzapani fősámán csoportját. Urás igen jól beszélte a garaúzok nyelvjárását, ezért nagyon sok garaúz lovas csatlakozott a csoportjukhoz, hiszen a 20-25 éves lovasok minden nagy kalandra kaphatók. Uzapani örömmel fogadta az önként vállalkozó garaúzokat, hiszen még nagy feladatok vártak a harcosokra az oroszlános sivatagok felkutatásában. Suppi és Arza pateszik lovascsoportja örömmel fogadta a Kuma folyó mellől érkező Uzapani csoportját, aki Hatus bevatott pateszivel és a 25 fős sámáncsoport mellett igen sok hun törzsszövetségi lovassal érkezett meg Magyarkára, ahol a fejedelem ünnepélyesen fogadta a 24 Hun Törzsszövetség fősámánját. Itt már inkább kőből épített házakban laktak a városlakók, a melléképületek is fagerendás, igen szép építménynek voltak. A lakógödröket, a pincéket és a barlangokat az egész vidéken szívesen alkalmazták. Suppi és Arza pateszik csoportjának létszáma 25 fő kiképzett és 25 kísérő lovasról 75 kiképzett lovasra emelkedett a magyarkai szavárd magyar lovasokkal. Ezután az állományukat a magyarkai fejedelem 200 fő lovasra emelte fel. Így Uzapani kalandozó csoportjának magyarkai létszáma 500 főre, azaz 5 század lovasra emelkedett. A garaúzok gyakori látogatásai Magyarkán azt eredményezték, hogy Potia garaúz fejedelem harmadik fia, Etur fejedelemfi is a kalandozókhoz csatlakozott 100 lovasával. Ezzel a 600 lovassal érkezett Uzapani a Van-tó találkozóra. A Van-tói vízi ünnepély után értesültek Het-Marad és Turkud-Krás csoportjai Uzapani megérkezéséről. Ekkor volt Van városában kérőben a tengerparti szabírok ifjú fejedelme, Halpu. A rokoni 24 Hun Törzsszövetség ifjúságát meghívta oroszlán-vadász kalandra. Amikor azonban meghallotta, hogy a Tigris folyó jobb oldalán lévő Paripa és Dabósa városok közötti Pusztaszeren lovassági viadalt rendeznek, a pusztaszeri Nagy Süánt, inkább oda mentek. 179 Mivel a kurdok 100 lovassal jelentkeztek erre a hatalmasnak ígérkező lovasversenyre, a szabírok is 75 lovassal igyekeztek az eddigi legnagyobb Nagy-Süánra. Uzapani 825 lovasával együtt a versengő lovasok létszáma 1000 főre emelkedett. Azonban Uruk és Úr városának térségéből is jelentkeztek lovasok a szekeresek hadából, ezért a nők és az öregebb lovasok elálltak a versengéstől és helyet adtak a 25 urukbirodalombeli vendégnek. A Tigris melletti Pusztaszer síkságán 12 napig folyt a viadal. A döntő lovaglásban a 24 csoport győztese vett részt. Végül a győztes a garaúz Etur fejedelemfi lett, aki többek között jogot nyert arra, hogy kiválassza, merre akar kalandozni. Etur a melegebb tengerek legnyugatibb partjáig akart elmenni. Második lett Hatus pateszi, aki Eturral együtt azt kérte, hogy a neki legtetszőbb vidéken telepedhessen le lovasaival. Harmadik Halpa szabír ifjú fejedelemfi lett, aki azt kérte, hogy a gyakori ellenségeskedések miatt a Tigris és Ráten folyók forrásainál nyári birodalmat létesíthessen a szabír népnek. Mindhármuknak teljesítették a kívánságát.

Nippur városának vezetése a három győztest vendégségbe hívta az író-papok városába, ahol mindannyian egyegy kétkerekű szekérre való agyaglapos könyvet kaptak ajándékba, amiket szamárfogaton az ifjúság a nyertesek szállására volt köteles kísérni. Így kerültek a Nippur agyaglapos könyvei Eturiába, Hatus birodalmába és Szidonba. Mindhárman örökös Uruk-birodalombeli lovas pateszikké váltak és az ifjúság által évekig fenntartották Urukkal az összeköttetést. Ezen a pusztaszeri lovasversenyen jelentek meg először a Saka törzsbeliek, akik Malatyán város környékén éltek a Ráten folyó jobb partján és ariól az ataiszi szokásról voltak ismeretesek, hogy őseik elhamvasztott porait emberfejes díszes agyagedényben tartották az isteneik által őrzött kaptárfülkés szentélyeikben. Ebben az időben az ázok laktak a tengerparton az uzikkal, míg alattuk, a Ráten folyó jobb oldalán a sakák, akiket a Ráten folyó bal oldalán lakó ahájok csak szkítáknak neveztek és állandóan ellenséges viszonyban állottak egymással. Mivel a saka lovasok a negyedik, ötödik és nyolcadik helyen végeztek, az ahájoknak pedig valamennyi ifjú lovasa kiesett az előfutamok mindegyikéből, a sakák gúnyolódásainak voltak kitéve. Az aháj ifjak úgy döntöttek, hogy Etur ifjúsági vezérrel mennek a meleg tengerek partjára, mert a saka törzsekkel emberáldozatokat követelő összetűzéseik voltak. Hatodik lett Pusztaszer lovasversenyén Urás, hetedik Turkud pateszi, kilencedik Hattusas gyula-sámán, aki a gyengélkedő Tarsum helyett állott be a lovasversenybe. A tizedik Arza pateszi lett. Irigykedtek, hogy a saka-szkíta Szakadir volt a negyedik, Pályi az ötödik és Szala kísérő lovasai megelőzték a Maklár saka fejedelem lovas-karámjából valókat. Tehát öt 24 Hun Törzsszövetségi lovas mellett 3 saka-szkíta, Etur garaúz fejedelemfi, a rangelső és egy szabír lovas nyerte meg a lovassági versenyt a tíznyíl szövetség törvénye szerint. A Tigrisparti Pusztaszeren az ataiszi 1000 lovas mellett 10.000, azaz 1 tömény néző vett részt. BargalBarina uruki pateszi áldását adta a versenyzőkre. A fejedelmi lugalok a győzteseknek 1-1 bárányt adtak emlékül és 1-1 díszes kétkerekű szekeret a hadseregük felszereléséből, amit a csatáikban használtak. A díszes felvonulást Etur garaúz fejedelemfi kezdte meg, míg menyasszonya, a saka fejedelmi lány, Szente követte a legdíszesebb harci szekéren. Ók 50-50 lovassal indultak el és a meleg tenger partján megalapították Eturiát. Másodiknak Hatus következett, aki Haki rimalány feleségével a második harci szekéren vonult fel 50-50 ordoszi és magyarkai lovasával. Harmadiknak Halpa szabír fejedelemfi vonult fel karcsú oroszlánvadász lovával, míg a díszes harci szekér saka-szkíta leányokkal telt meg, 180 akik közül Halpa a saka-szkíta Kerecsen rimalányt választotta feleségül, akit Sidon várába vitt fejedelmi lakába. Őket is 50 szabír és 50 saka-szkíta lovas követte. Utánuk a többi 7 győztes következett harci szekéren, mindegyik 50-50 ifjú lovasával. Mire a felvonulás befejeződött, 1 tömény kurd is belovagolt Pusztaszerre. Etur garaúz fejedelemfi és Szente fejedelmi lány a Nagy-Süán győzedelmes ünnepségei után elindultak 50 garaúz és 50 saka-szkíta lovassal nagynyugat felé új hazát keresni. Oroszlán-vadászat közben érkeztek Mari városába, ahol Mari aranyasszony utódainak vendégségét örömmel vették igénybe. Itt Szente egy foggal született kislánynak, Sikila fejedelmi lánynak adott életet, aki Anyahita egyisten hite szerint beavatott ómjelzéssel született, ezért Kaltes-asszonynak ajánlották fel. Innen egy évig vándoroltak, s közben oroszlánokra és más nagyvadakra vadásztak, majd egy tengeröbölben másodszor is megpihentek, mivel Szentének egy kisfia született, aki sakaszkíta névadással az Adana nevet kapta, mivel az anyjára hasonlítva kék-szemű fiúcska lett. Innen északnyugat felé vették az útjukat. Három hónap múlva, egy nagy tó partjára értek, ahol szintén meg kellett pihenniük, mert Szentének megszületett a második fia, akit, barna szeme lévén, garaúz névadással Tuzának neveztek. Utána a hegységben medvére vadászva két évig vándoroltak. Amikor elérték egy hármas hegy alján a nagy meleg tengert, Szentének iker-gyermeke született, aki apja után az Etur nevet kapta, míg a leánykát Idának nevezték el. Itt az 50-50 főnyi lovas megcsaládo sodott és letelepedett, mivel a szekértáborukkal érkező Mari birodalombeli, járványok elől menekülő és főként leányokból álló csoporttal az Ida hegyén megtartott hegyi ünnepélyen leányvásárt tartottak. A harmadik nap hajnalán, fejedelmi nászon Etur összeadta a szerelmes fiatalokat, ezért ezen százfőnyi csoportot Eturnépének nevezték. Kísegítőként ifjú aháj családok is indultak Eturral a meleg tengerek felé. Ők Ida hegyétől észak felé vették útjukat, és Etur népét a nyelvjárásuk szerint etruszkoknak nevezték. Azonban ezen elnevezés az ahájoknak az őslakosokkal való összeházasodása után is fennmaradt és elterjedt. Etur száz családból álló népét az Ida hegységtől elindulva dél felé, a meleg tengerparton telepítette le. Amikor egy nagyobb hegységhez értek, megszületett az ötödik gyermeke, akit saka-szkíta névadással Sipinek neveztek és egy évig megpihentek a termékeny tengerparton. Egy év múlva újból elindultak dél felé és egy folyó alatti síkságon megszületett Sikila, Adane, Tuza, Ida, Etur és Sipi után Milét és Szirma nevű kisfia, de felesége, Szente fejedelmi lány ezután gyermekszülési betegségben meghalt. Ekkor Etur gyermeknevelés végett két, kisgyermeket szoptató aháj nőt hozatott a kamlikjába, hogy a kis Milét és Szirmát felneveljék. Így a Ráten folyótól menekülő ahájnők vették a gyermekeit pártfogásuk alá, akik közül aztán Samos leányzót feleségül vette. Másodiknak Hatus indult el Haki rimalány kíséretében, míg Jazil harsány elöl haladva jelezte a veszély közeledtét. Sidon helyett az ifjabb Tarsum regős hagyta el idősebb Tarsum pateszi csoportját. Hatus pateszi

csoportjából Sidon regős ment Etur fejedelemfi csoportja után. Ők a Tuza-tó mellett utolérték a garaúz és saka-szkíta csoportot, de Etur javaslatára visszamaradtak a szépséges hegyek környékén és elnevezték Hatus birodalmának. Basa és Ninib sámánok egy magyarkai testvér leánypárt vettek el feleségül. Sibar boksa Hakmes arbagsámánnal lakott egy sátorban, mivel ők is testvér Ieányokat vettek el feleségül. Neri kács, Bukucs dalacs, Kaska ulcsák, Kikul ulcsák sámánok viszont egy magyarkai faluból nősültek. Halis jaku, Milét barus, Maras magóc viszont az ordoszi élelmező leányok közül nősült és mindig együtt tartottak. Zidan nazír egy nippuri papnőt vett el feleségül. Abu bán és Maruz kende agglegény maradt és oldalt biztosították a Hatus csoportot. Zalpa tárkány és Udu vajda a magyarkai hegyvidékről nősült. Hattusas gyula is csatlakozott hozzájuk, mivel Udu sámán unokatestvérét vette el az Othegyről. Gada gyula cserébe Etur csoportjához csatlakozott, mivel saka-szkíta leányt vett el feleségül. Dama horka, Ritu szécs, Géta igric magyarkai rimalányt vettek el feleségül, ezért mindig egy szálláson maradtak. Mani abakán egy uruki papnőt tett a hitvesévé, aki Urukkal és Nippurral tartotta a kapcsolatot Zidan nazír feleségével együtt, aki egy folyami hajós leánya volt. Testvérei mind a Tigris, mind a Ráten folyón voltak szolgálatban. Nemcsak az ordoszi sámánok vettek el feleségül uruki és nippuri leányokat, hanem a még mindig legény Bargal-Bagina uruki pateszi is az ordoszi rimalányok közül választott magának feleségét, mivel a 12.-nek befutó Iriz rimalánynak kérte meg a kezét. Dabósában tartották meg a díszes esküvőt. Halpa szabír fejedelemfi Mari városáig együtt ment a Hatus-Haki csoporttal és a nagy síkságon együtt vadásztak oroszlánra. Mariból díszes harci szekér vezetésével a szabírok tengerpartja felé mentek a szabír harcosok a saka-szkíta feleségeikkel. Itt Halpa fejedelemfi Kerecsen rimalánnyal és annak kíséretével Sidon városába ment, ahol Kerecsen rimalány 50 saka-szkíta lovasával nem mutatott szegényebb felvonulást, mint Halpa fejedelemfi 50 lovasa, amikor Sidon várának kapuján átlovagoltak. Bargal-Bagina az elvonulás előtt megegyezett a pateszikkel, hogy az uruki-nippuri, folyami hajós társadalommal összeköttetést fog teremteni a jövőben. Uzapani déli csoportjának azonban nemcsak örömei, hanem bánatai is voltak. Még Csagiliban meghalt Kuri gyermekszülésben. Magyarka és Dabósa között meghalt Halpa felesége, Hati, oroszlán vadászat közben Maras magóc sámán és a felesége, Iriz rimalány a Tigris parti Pusztaszeren feleségül ment Bargal-Bagina pateszihez, s ezzel megvetette az alapját annak, hogy a 150 fős sámáncsoportnak állandó összeköttetése legyen. Uzapani minden csoportot megbízott azzal, hogy az oroszlánok vadászata mellett az egyes folyóvölgyeket átkutassák. Bargal-Baginával történt megbeszélése szerint folyami kishajó építőket vezényeltek át az Etur és Halpa csoportjához, hogy UrukNipur-i hajóépítési szabályok szerint nagyméretű ataiszi hajókat építsenek a nyugati melegvízű nagyvizek átkutatásához. Alig ért a Halpa csoport a tenger partjaira, meg halt Arina rimalány, Sidon felesége, akinek gyermekét Halpa felesége, Kerecsen rimalány nevelte fel. Sidon ezután két évig küldetésben járt Nippur városa és Etur, Hatus és Halpa csoportja között. Majd Uruk-Nippur nyugatra vezényelt hajókészítőit a nyugati meleg tengerekhez kísérte, ahol cédrusfákból nagyméretű hajókat készítettek. Az őslakos zagroszok, dahák, szavárdok, szabírok, kurdok, sakák, ázok, uzik és ahájok is szívesen csatlakoztak a kalandozók csoportjaihoz. Különösen az ahájok segédkeztek sokat Eturiában a tengerjáró hajók építésénél, hogy ellessék a hajóépítés módját. Halpa csoportjánál a szabírok segédkeztek a hajóépítésnél és a hikszoszokkal is felvették a tengeri kapcsolatot. Uzapani Bargal-Bagina meghívására Batour nyomdokain Uruk városába érkezett és résztvett Nippurban a rovó-papok kiképzésén és az írnokok fejlődését is ellenőrizte. Ellátogatott Úr városba is, ahová Ménes birodalmából is sokan jöttek tanulni pappá való kiképzés végett. Igen tetszett neki a kegyhely-gazdaságok szervezése, amelyet Ordoszban is meg lehet majd valósítani. Igen sok rovást készített. Amikor 5 év múl tán útnak indult Paripa városa felé, a Bargal-Bagina ajándékaként kapott harci-szeké- j ren minden agyaglapos írását elszállította. A szamár vontatású szekeret aztán lecserél- j te lóvontatású harci-szekérre és Paripa városától Magyarkára már lóvontatású szekéren szállíttatta a déli kegyhely-gazdaságokból hozott rováslapokat. Mivel Dabósa és 182 Paripa városában főként kurdok éltek, akik szintén az ataiszi népcsaládok közé tartoztak, sokan kérték, hogy ifjaikat Ordoszba küldhessék kiképzésre. Ezért Uzapani az udvartartásába 24-24 kurd és zagrosz törzsbeli ifjút felfogadott, akik testőrként Ordoszba kísérték. ...Pusztaszer ünnepségei tíz napig tartottak. Anyahita két fia, Aton és Mitra voltak Paripa és Dabósa városának védnökei, akik Anyahita aranyasszony hónapjában tartották a két városban a városalapítású ünnepségeket, vásárokkal egybekötve. Ennek köszönhető, hogy ötezer főnyi tömeg verődött össze a pusztaszeri lovasversenyen. A legnagyobb tömeget a szabírok adták, akik a nyári birodalmukban tartózkodtak. Bölcseik keresték Uzapanival az összeköttetést. A szabíroknak olyan feljegyzéseikkel is voltak, hogy a tűzszerzési, azaz tűzfutási év után 1856 évvel JoliTórem Földjét a hozzá vágott Hold megsúrolta. Ekkor borzasztó mennyiségű Égi-por hullott minden teremtményre és jeget fagyasztott az emberi lakhelyekre. A 24 Hun Törzsszövetség megalakulásakor a

szabírok már a 15 460. nyárünnepet tartották. Náluk a Földhöz való Hold-súrlódás a 3808. nyárünnep elején történt. Panaszkódtak, hogy ettől az időtől kezdve Atlantic fokozatosan süllyed és a szírsémi népek a napnyugati birodalmat már ellepték és folyamatosan Ménes birodalma felé tartanak, mint a sáskák. Ez annyit jelentett, hogy az északról menekültek. 1952 évvel hamarább teremtették meg a szellemi központjukat, mint Anyahita és társai Ataiszban. A beavatottaknak Úr városa mellett történt földrejutása magasabb szellemi tudást hozott magával. Így a legerősebb szellemi központ Uruk birodalmában volt. Paripa és Dabósa vásárvárosok versenyeit, mint látnivalót ellepte a lovas és folyami hajós tömeg, akiknek szellemi vezető emberei felkeresték Uzapani díszes sátorát és ott megbeszélést tartottak. Mivel a kísérő lovasok között sok kereskedő volt, akik a térség minden népének nyelvén tudtak beszélni, a tolmácsolást vállalták. Az élámiak, mintánok, ozmánok, médek, szodinok, kusok, osetek, huriták, subarok, gelonok és pelazgok a kalandozókat hívták, hogy látogassák meg őket. Így az Etur vezette garaúzok és saka-szkíták 100 főnyi csoportja elindult aháj és pelazg kereskedő ifjak vezetésével. Utána Hatus indult el Haki rimalány kíséretében Tarsum regőssel és ozmán kereskedő ifjak kíséretével, míg Tarsum unokabátyja, aki a gelonok földjén kereskedő volt, csatlakozott Marad pateszi csoportjához. Ezt az idősebb Tarsumot Nippurban kiképezték pateszinek és citerapengetőként vállalta a regős-sámán szerepét. Halpa szabír fejedelemfi, aki Marad pateszi csoportjában volt arbag-sámán, feleségével, Kerecsen rimalánnyal és a Mari városából való 50 saka-szkíta lovasukkal együtt Sidon vára felé lovagoltak. Pusztaszeren a tulajdonképpeni győztes Suppi pateszi csoportjának dalacs, azaz vitézi nevelések sámánja Árpád lett, aki az utolsó előtti, tizedik nádas-gödrös buktatónál elesett a lovával és a ló lába eltörött. Hű tárkánya, Kisis azonban, mivel a legtöbb esés itt volt, tartalék lovukkal itt tartózkodott. Árpád nyomban hozzá sietett, felpattant a tartalék lovára és tizenegyediknek futott be a célba. A lovas versenyeket jól ismerő ordosziak kiszámították, hogy esés nélkül Árpádnak kellett volna befutnia győztesként. Még így is a tizenegyedik lett, ami azt jelentette, hogy feleséget választhatott magának az előkelőségek leányai közül. Árpád a Mari birodalombeli Mari fejedelmi lányt választotta. Marinak az apja a Zab folyó torkolatától a Ráten folyó jobboldaláig terjedő vidéken kereskedő-házakkal rendelkezett. Nyomban felkérte jövendőbeli vejét, hogy tevés karavánjait segítsen fegyveresen védelmezni. Mari igen mozgékony, értelmes leányka volt és örült, hogy Bargal-Bagina uruki pateszi Asszóurban, 183 a fejedelmi városban a pusztaszeri Nagy-Süán után összeadta Árpáddal. Agadi, a boldog apa örült, hogy kereskedő-házát ilyen vitéz lovasokkal erősítheti. Asszóurban, azaz Lóvárosban az esküvői szertartások három napig tartottak. Agadi kereskedő lányának mennyegzőjén Arad vitéz, Urás pateszi csoportjának dalacs-sámánja volt a vőfély, akibe Mari menyasszony húga, a kis Eszter beleszeretett. A boldog apa hozzájárult a kisebbik leányának az esküvőjéhez is. Így Bargal-Bagina pateszi még a mennyegző harmadik napján is esketett. A pusztaszeri Nagy-Süán valóságos népünnepéllyé vált, mivel sok eladó leány került főkötő alá. Mivel Agadi igen eszes és gazdag kereskedő volt, érdekterületét a Kurd-földtől egészen a nagy-MelegTengerig kiterjesztette. A Zab folyó torkolatánál lévő kereskedőházát kibővítette. A Suppi pateszi vezette csoport vállalta a kereskedők kíséretét. Agadi az első vejével együtt két Árpád várat épített. Az egyiket a Zab folyó torkolatánál, míg a másikat, új Arpád várát a Ráten folyónál, a jobboldali magas partrészen építették fel. A két folyó között volt Suppi pateszi érdekterülete, amit az uruk-susai kereskedők házaikkal behálóztak. Arad vitéznek a Nagy-Meleg-Tenger partján építették fel Arad városát, ami RátenÁrpád és Aradvárosok között Arad vitéznek, s egyben Urás pateszi csoportjának az érdekterülete lett. Ünnepek alatt a lovasaik oroszlánvadászaton vettek részt, amit minden sámán megörökített. Bargal-Bagina és Iriz rimalány révén, még Uzapani ordoszi útjai miatt az Etur daragúz fejedelemfi által megalapított Eturia központtal, a magyarkai, aháj és daragúz lovasokkal és a saka-szkíta rimalányokkal egy erős tengeri birodalom volt kialakulóban. Uruki folyami és tengeri hajósok telepedtek itt meg, akik a tengeri kereskedelmet fellendítették. Halpának is segített Bargal-Bagina, mivel a Hatus-Haki századtól Urukba vezényelt Sidon regőst igen megkedvelte és Halpa-Kerecsen századához vezényelte összekötőnek. Eturiához hasonlóan folyami és tengerjáró hajó készítőket vezényelt a Sidon által alapított városba, ahol a szabírok partvidékén lévő igen kiváló cédrusokból karcsú tengeri hajókat építettek és a régebbi hikszosz településekkel felvették a kapcso latot. Hajóikkal bejárták a Nagy-Meleg-Tenger egész vidékét. A hajósgazdák jelentették, hogy napnyugaton a tengeri-népek fokozatosan terjeszkednek kelet felé. Suppi-Árpád százada Sidontól és Agaditól átvette a kereskedelmi lovas-csoportok irányítását egészen a Zab folyó torkolatánál épült Arpád váráig, vagy ahogyan az ahájok nevezték, Arpachig. Azonban lovasfejedelmük, Nimród már a Van-tó környékén, Maros sámán temetésén összeveszett Arad vitézzel. Kereskedelmi ügyekben is gyakori volt az összetűzésük, ezért Urás-Arad külön századdá vált és nehogy az összetűzések folytatódjanak, a Ráten folyó jobb oldalán egy új Árpád várat építettek, és a tengeri kereskedelmi rakományokat itt cserélték ki. Ezért ezen vár környékét Árpád birodalmának nevezték. BargalBagina részére itt rakodtak át folyami hajókra, majd Adilán, aki Het-Anita századánál szolgált, megcserélte helyét Nimróddal, aki a leghíresebb vadász lett az Oroszlánok birodalmában. Egy darabig még vállalta a két

Árpád vára közötti lovas és tevés karavánok védelmét, de aztán Het-Anita birodalmában a dahák irányítója lett. Így Nimród a dahák és a saka-szkíták birodalmában Het-Anita szerint oroszlánvadászattal és medvevadászattal foglalkozott.Sokan csatlakoztak hozzájuk és prémes állatokból készült bundákkal ellátták az örmény, daha, zagrosz és saka népek által lakott Het-Anita birodalmat. Az uruki népek azonban Nimród gyors futású lovait nem szerették, fóldjeiket csu 184 pán szamár-fogatokkal művelték, mert a szamarak nem ettek annyit, mint a lovak. Nimród birodalmához tartozott az új Nimród városa melletti Asszó-úr, a Lóváros, ahol minden vásárnapon, hetenként lóvásárokat tartottak. Turkud - Séti és Tesub-Sasi birodalma a Fekete-Nagyvíz partjáig terjedt, ahol az uzik és ázok laktak. Ünnepélyesen fogadták Turkud pateszit, aki a pusztaszeri NagySüán egyik győztese volt. Birodalmuk az örmények lakta hegyekig terjedt és székhelyük a Van-tónál volt. Nimród Oszét nemzetségéből származott. Apja, Kám a Tigris mellől menekült el a nagy árvizektől és Magyarkának a Nagy-Meleg-Tó felé eső hegyvidékén telepedett le. Apja az úz nemzetségbeli Kusz vitéz volt, aki könnyen beilleszkedett az oszét nemzetség asszonyuralmi társadalmába. Nagy vadász volt, aki még a barlangi medvékkel is megbirkózott. Nimród a bátorságát apjától örökölte és Magyarka nagy vetélkedőjén elnyerte, hogy Ordoszba küldték sámánképzésre, ahol Urás pateszi csoportjában bacsa-sámán lett. Főként neki kellett frissen lőtt vadász-zsákmánnyal ellátni a garaúzokból álló kalandozó csoportot, akikhez nagyon sok szabír is csatlakozott. Felesége, Tuli rimalány, szabír anyától született, aki a Mari város feletti erdős hegyvidéken nevelkedett fel és gyermekkorában igen sokszor vándorolt a Nagy-MelegTengerparti szabír kikötők és a magas hegyvidéki nyári szállásaik között. Ezek a vándorlások Tulit igen megedzették. Ordoszban a lóápolásban nagy tudásra tett szert. Urás-Anna és a Suppi-Mara csoportjában Arad-Agadi-Árpádvára között volt legtöbb ször szolgálatában. A férje Arad dalacs-sámánnal és Árpád dalacs-sámánnal igen jó kapcsolatot alakított ki. Itt a garaúzok, szavárdok és szabirok között élénk kereskedelem alakult ki, amely Mari egykori birodalmában jólétet teremtett. Nimród a Tigris-parti Árpád és a tengerparti Arad város között kísérte Agadi szabír fejedelem kereskedelmi karavánjait kiváló lovasaival, de közben folyton vadászott és szenvedélyesen gyűjtötte a kis szarvasgidákat és azokat az általa alapított Nimród város vadaskertjeiben tenyésztette. Mivel a legtöbb hóolvadás után nagy árvizek keletkeztek, városának lakossága folyton nőtt a menekülők táborával. Tuli is igen szerette az állatokat, karámjaikban igen sok juhot, szarvasmarhát és kecskét tenyésztettek. Így az ide menekülőket mindig el tudták látni friss élelemmel. A biztonságossá vált kereskedelem és Nimród vadászatai igen közkedveltté tették a híres bacsa-sámánt, ezért a szarvastor elején született gyermekek közül sokat Nimród, szabír-névadó naptár szerinti névvel illettek. Ugyanígy divatos lett a Mari, Tuli, Árpád és Arad név is. Turkud csoportja azonban, akik az uzik és ázok fóldjén végeztek új kutató munkát, az uzik nyelvén Nimródot csupán Nimrudnak nevezték, ami az ő nyelvjárásuk szerint egy rút, megvetett embert jelentett. Viszont Nimród mindinkább híres emberré vált, mert 5 év alatt 35 oroszlánt ejtett el. Kis oroszlánokból, őzekből és más kis vadállatokból Nimród városnak egy kőfallal bekerített vadaskertjében a gyermekeknek örömére egy „Kölyök-állat" vadaskertet alakított ki. Az egy-két holdéves nagy áradások miatt igen sok gazdag család menekült Úrból, Bábelből, Urukból és Kisből a Mari borvidék dombos országába, ahol a népszerű Nimród vadászatának eredményeivel és sok karámjának szelíd állataival kedveskedett a gazdag családok menekült tagjainak, akik arannyal, ezüsttel és drágakövekkel fizettek gondos ellátásáért. Így Nimród bacsa-sámán igen meggazdagodott. Amikor egy ötödik éves látogatásánál Uzapanit megvendégelte, az megemlítette neki, hogy lovasaival szívesen maradna Mari birodalmában, mert itt jólét uralkodik. Ekkor Nimród városának már hatszáz lakosa volt. Lovasai főként a szabírok leányai közül nősültek és Nimróddal együtt Él istennek a hívei lettek. Ez annyit jelentett, hogy csupán egy 185 Isten van, Él, aki az emberiséget minden harcában megsegíti. A szabírok istene birodalmában azért Mari győzedelmeskedett, mivel az áradások miatti jólétben dicsőíthették Él istent, a mindenható Urat. Él nem volt olyan kegyetlen, mint Uruk birodalmának sokezer Istene, akik felemésztették a nép javait, és az árvizek miatt is a nép csak nyomorgott. Nimród, aki a nagyállat vadászatokon 35 oroszlánt ejtett el, hős lett a nép szemében, aki még az állatok lugalját is puszta kézzel legyőzi. Most már nemcsak Mari birodalmában, hanem Uruk birodalmában is egyre több gyermek kapta a Nimród nevet. Agadi kereskedőháza nagyon megerősödött, mivel 5 év alatt a szabírok, eturok és ahájok tengeri kereskedelme kifejlődött, s így az ínségbe jutott városi népeket élelem mel és ruházattal ők látták el. Ezzel együtt a tengeri népek is megkezdték a behatolásukat Mari és Uruk birodalma területére. A szír kereskedők aranykincseik birtokában egy kis szír települést alapítottak Ninive

névvel és fallal vették körül, azonban Nimród harcosai előtt a kapuikat mindig kinyitották, mivel Agadi kereskedőháza támogatását is élvezték. A kalandozók az Uruk és Mari birodalombeli népek nyelvét könnyen megértették, ezért kereskedelmi csoportjaik az uruki nyelvet használták. A kereskedők Agadi csoportja tárkányjeleit vették át a 22 rovásjellel. Így a kereskedelem ezen szabír tárkányrovással jegyezte fel minden adatát. Maga Nimród bacsa is ezen szabír rovással küldött üzenetet a feleségének és városa előkelőinek, így továbbította rendelkezéseit. Ezért a szabír tárkány-rovás Arad-Agadi-Mari-Árpád-Nimród és Árpádvára közt közkedveltté vált. Igen nagy hiba volt, hogy az agyagtáblás üzeneteiket mindig megsemmisítették. Az ifjúságnak viszont felállítottak Agadiban egy kereskedő-írnok képző rajcsurt. Az ötödik évben már minden kereskedő karavánnal kiképzett írnokot is küldtek, hogy gondolataikat a kereskedő partnereikkel közölhessék. Nyári vadászatok alkalmával Nimród, a kiváló vadász gyakran meglátogatta Turkud pateszi csoportját, akik a Fekete-Nagyvíz partján először a Ráten folyó forrásvidékéről kündulva az ázok szállásait kutatták át. Az ázok igen szívesen fogadták és Násik, Huzi, Kaska, Abdi, Kisi, Bursa, Hantis, Kadir, Somovi, Mereti és Kusdi sámánok az ázok vezetőrétegének leányai közül nősült meg. Gyakran rendeztek nyár végén nagy vadászatokat és azon Nimród vezetésével sok szarvast, őzet, vaddisznót és medvét lőttek. Se szeri, se száma nem volt az elejtett apró vadaknak. A következő években Turkud pateszi az aháj szorosokig vándorolt, ahonnan át lehetett látni a FeketeNagyvíz másik partjára. Itt abban az időben az uzik éltek a tengerparti hegyvidéken. Nimródtól eltanulták a lovas és csapdás vadászatot és igen sok vadat elejtettek. A vadászlakomákon összeismerkedtek az uzikkal és a szíves fogadtatás örömében Tesub bacsa-sámán a hegyvidéki fejedelem leányát elvette feleségül. A derék Tesub még a Ráten folyó partján özveggyé vált, mivel Sasi rimalány fürdőzés közben vízbe fúlt. A Hegyi-ünnepélyen esküdtek örök hűséget, legényember társai, Hamu, Arzal, Paja, Ardal, Pasu, Kaniki, Muli és Bor sámánok ezen a hegyi esküvőn az uzi leányokból választották maguknak feleséget. Turkud pateszi nyomban megeskette őket,~ s így letelepedhettek. Ettől az időtől kezve Nimród vadász csoportja minden vadászatokon meglátogatta az ázok és az uzik lakóhelyét és a nagy vadászatokon irtották a dúvadakat, amelyek a dolgos ázok és uzik vetéseit tönkretették. Az ilyen nagy vadak ellen hiába emeltek sövényeket, mert azok könnyen átugrották. Nyár végén Nimród elvonult a Ráten és Tigris folyó vidékére, mivel errefelé a levegő akkor már kissé enyhült és itt folytatta a síksági és bozótos oroszlán vadászatokat, amellyel olyan híressé vált. Érdekesnek ta- II 186 I lálta, hogy a hegyvidéki áz és uzi településeken főként vastag fákból építkeztek, mert ezt nem kellett elbontani elhasználódás miatt 20-30 évenként, hanem sokáig megmaradtak prémekkel jó melegen bélelve. Csupán akkor vált esedékessé a felgyújtásuk, amikor a nagyszülők kihaltak belőlük. Olyan fejedelmi városokban, ahol kövekből építkeztek, a köznép minden 20-25 évben újjáépítette a hajlékát. Ilyenkor a törmelékeket kissé elegyengették és az újabb kövekkel együtt mutatósabb épületet emeltek a régi helyén. Ankár fejedelem az apja halála után hegyi palotáját alápincéztette és 15 réteget talált az új vára alatt. Ez annyit jelentett, hogy már 300-500 éve éltek ezen a vidéken. Turkud, török származású pateszi engedélyezte, hogy Kurd regős-sámán átvegye Ada nazírtól, azaz istenidéző sámántól a beosztását, mivel neki még Ordoszban elhalt a kedvese és még most sem akart megnősülni, hanem örök nőtlenséget fogadott. Turkud mellett az Ordoszból jött török lovasok hűen kitartottak és az örményföldi kurdok is csatlakoztak hozzájuk. Így a Turkud csoportot az Altájból csatlakozott, török származású kísérő lovasok miatt török századnak nevezték. Asszóúrban, azaz Lóvárosban Uzapani az előzetes megbeszélés szerint tanácskozást tartott Árpád-SuppiUrás-Halpa és Nimrud területfelelősökkel. Megállapították, hogy a 22. medvetoros évben teljesen átfésülték a medvés hegyek birodalmát, majd a 24. medvetoros évben Magyarka térségét, a dahák, a garaúzok és örmények birodalmát. A 24. év végén mind a 7 századukkal felvonultak és a 25. medvetoros évben megtartották Pusztaszer síkságán, Asszóúr-Lóváros közelében a Nagy-Süánt, amelyen a garaúz Etur fejedelemfi első lett és századával megalapította Eturia tengerparti birodalmát és a garaúz-szkítákkal új tartományt létesített. Második lett Hattus, akihez még 100 aháj és 100 saka vitéz is csatlakozott, akik a tengerszorosokig mentek és ott új birodalmat alapítottak. Maga Hattus a Tuza-tó mellett alapította meg a székhelyét a századával, amely főként ordoszi és magyarkai lovasokból állott. Ez volt a legnépe sebb csoport. Harmadik volt Halpa-Marad főként saabírokból álló csoportja, ők megalapították a Sidon partvidéki hajóépítők városát. A kurdokkal együtt a hegyvidéki szabírok nyári szálláshelyei között az összeköttetést minden esetben fenntartották. Legjobb összekötőnek azonban az Urás-Arad és a Suppi-Árpád csoport bizonyult, akik benősültek az Agadi kereskedőházba és a tengerparti Arad városától a Ráten folyó partján épült Árpád váráig, tovább innen a Tigris-parti Árpád városáig kereskedtek a karavánjaikkal. Ezen csoportokon kívül Het-Nimród csoportja volt a leghíresebb, lovasokból álló csoport, akik a Zagrosz hegységtől a nyugati nagyvizekig az egész pusztaságon nagy oroszlán-vadászatokat tartottak és a többi csoportokkal állandó kapcsolatban állottak. Ezen HetNimród lovas csoport tagjai sokan a hikszosz családokból nősültek, mivel Aran-Hikszosz leszármazottainak vallották magukat és a 24 Hun Törzsszövetségnek örök hűséget esküdtek. A 100 főnyi daha lovas csoport a 25-30. medvetor évei között nagy területeket belovagolt. Még a Kerka csoport Melegvizes Birodalmáig is ellovagoltak a saka-szkíta vidékeken át, sőt Viroláj csoportjáig is eljutottak a nagy Marinába. Itt Uzapani

kívánságára megbeszélték a 36. medvetoros évben tartandó magyarkai nagy találkozást. Ez a Het-Nimród csoportnak nagy diadala volt. Het és Anita Úr városa mellett telepedett meg. Az uralkodó Úr-Nina és Úr-Ganna lugal utódok vendégszeretetét oly sokáig élvezték, hogy a vendéglátók a pateszik javaslatára teljesen át akarták venni a 24 Hun Törzsszövetség minden szellemi értékét. Nagyon csodálkoztak pl. azon, hogy alakult át Ordoszban a Hold-ünnepi evéseknek számítása medvetoros évekké. Ugyanis náluk holdtöltétől-holdtöltéig az ünnepi evé sek 1 évnek számítottak. Volt olyan lugal, aki egy napot 3, míg a másik 5 evésnek szá 187 mított. Még elrettentőbb volt azon étkes lugal, aki minden fogást, minden étket beleszámított az evéseinek feljegyzésébe. Az evés, mint lehetőség Úr városában nagy eseménynek számított, a környéken éheztek a pusztai lakosok. Amikor Het-Anita vendégházába megérkezett a Nimród-Tuli házaspár, a kisfiuk, Bábel is velük tartott utazókosár alkalmatosságban, 3 kis oroszlán fiókával együtt, akik a lugal fiai között nagy tetszést arattak. Mivel Ganna lugal fiai is hasonló korúak voltak, napokig együtt játszadoztak Bábellel Het-Anita vendégházi kertjében. Amikor Nimród további vadászatra indult, a Ganna lugalifjak azt kérték apjuktól, hogy ők is oroszlán-vadászatra mehessenek Bábellel, mert nem akartak tovább tanulni. Ganna lugal ifjú viszont az uralkodóval már előzőleg megbeszélte, hogy Het-Anita és az újabban érkező Tuli aranyasszony is vegyen részt a pateszik egyisten hívő oktatásában. Mivel Nimród azt hitte, hogy veszélyben van a további vadászata, szívesen beleegyezett a feleségének és Bábel kisfiának a szellemi továbbképzésébe. Így a kis Bábel Ganna kisfiainak társaságában 1 évig Úrban, majd 2 évig Pintorban, a szent városban tanult. Étkezésük biztosítása végett Tuli szabír szolgái részt vettek Úr város templomgazdaságának munkájában. Nimród 30 szabír lovasa közül 24 lovas ment oroszlán-vadászatra, míg 6 fő szabír lovas szamár-fogatos lett Ganna lugal fóldművelő gazdaságában, hogy a tanulni vágyó vendégek étkezését megkeressék. Tehát 6 felnőtt dolgozott azért, hogy Tuli és 2 gyermeke tanulhasson. Kuri rimalány gyermekszülésben történt halála után, még a 21. medvetoros évben eldöntötték, hogy a vajúdó asszonynépeket pihenni hagyják a gyermekhalandóság csökkentése végett. Tuli az Ardi folyó torkolatánál került olyan állapotba, hogy férjével tovább már nem mehetett vadászni. Ardi városának szentélyében a 22. medvetoros évben iker-gyermekei születtek: Bábel és Tabira, akik merőben különbözőek voltak. Bábel rajongásig szerette a lovakat, míg a kis Tabira a kis libákat és kis csirkéket kedvelte. Bábel már 5 éves korában lovagolt, míg Tabira leányjátékokkal játszott. Mivel itt Holdevési ünnepek voltak, Tuli aranyasszony ezeket számlálta; míg Ganna lugal a tűzhelyről feladott asztali fogások számát. Agyagtáblás feljegyzéseik szerint Ganna családfő asztalán Nimród és Het indulásakor a negyedik tömény fogást fogyasztották, holott Ganna lugal életkora az ordoszi számítások alapján alig haladta meg a harmincadik medvetoros évet, mivel Het pateszi Gannával egykorú volt. Het beavatott pateszi a szabírok meghívására a Nagytenger és a Sós-tavak vidékére ment vadászni Nimród kíséretében. A nagy füves pusztaságban sok oroszlánt ejtettek el ordoszi dárdáikkal és sivító nyilaikkal. Amikor a Nagy-sós tavakon áthaladtak, elejtették a századik oroszlánt, aminek emlékére a hikszoszok ottani, Aran nevű tanyája mellett egy 24 Hun Törzsszövetségbeli települést létesítettek, amit Hetnek neveztek. Ezen település házait ordoszi módon, ledöntött fáknak a gerendáiból ácsolták össze. A legnagyobbat Het-gerendavárnak hívták. Het vára mellé a harcosok még 23 kis gerendavárat építettek 7 csoportban, ezért Hétvár lett a neve. Két év alatt a Ménes birodalombeli, ataiszi rokonsággal összeházasodtak. A visszamaradókat Hétvári lakosokként örökítették meg. Amikor Nimród és Tuli búcsú oroszlánvadászatra indult, Het vontatottan követte társait. Nimród azt javasolta, hogy Het forduljon vissza Hétvárra, de Het pateszi vonakodott a kérésnek eleget tenni. Egy jó lovaglásnyi időre kóborló oroszlán csoporttal találkoztak. Nimródnak könnyű dolga volt, mert érzékelte az oroszlánok gondolatát és a csoportja 3 oroszlánt is elejtett. Het pateszi nem tudott megküzdeni a legvadabb vén oroszlánnal, amely végül Hetet halálra marta. Tuli segítségére sietett, de minden hiába volt. Het pateszit Hétváron temették el hamvasztásos temetkezéssel, Nimród utána nyomban megparancsolta Tulinak és Anitának, hogy azonnal induljanak el Úr városába és gyermekeiket gondosan neveljék. Szabír harcosaik velük mentek, míg a száz főnyi deha Nimróddal együtt 24 napig gyászolta Het pateszit, Hétvár első urát. Az első Het névnapon megszületett gyermeket Het-nek nevezték el és Het gerendavár Kőfülkéskegyhelyén Het pateszi emlékére felajánlották az Égieknek. Innen a 24 napos gyász után Nimród Sidon és Agadi érintésével Árpád-várába lovagolt, majd egy Aradkikötőből indult kereskedő csoporttal Asszóúrba, azaz a Lóvárosba ment. Nyomban felkereste a Tigris parti Arpachot, ahol már várták az ordoszi vadászok. Innen Nimród városába lovagoltak, ahol harcosai megcsaládosodtak. Magyarkáról indult kísérői azonban kitartottak a legényélet mellett és Úr, majd Pintor városába kísérték Nimródot, ahol Tuli előtt megnősültek. Uzapani hétszer-huszonöt fős pateszi-sámán csoportjának az volt a szokása, hogy az egyes ágazatok évenként megbeszélést tartottak az új központjukban. A jakuknak, azaz összekötő papjaiknak összejövetele Nimród városában volt, ahol az újonnan érkező lovas vadászokat kiképezték. Hamál jaku Het századából bevárta a többi regős sámánt, akik elhozták csoportjuk lerótt feljegyzéseit, és az ismeretlen helyekre újabb csoportot indítottak.

Nimród, mint általában, újból vadászatra készült. Tuli a gyermekeit gondozta, és újabb gyermeket várt. Pintor, a szent-város örömmel fogadta a Nimród városából érkezett újabb, főként Saka-szkítákból álló vadász csoportot. Az ulcsák papok megáldották fegyvereiket. Nyomban útba indultak Hétváros felé. Ganna és társlugaljai nem szerették a lovas vendégeket, mivel a nagyétkű lovak minden takarmányt felettek és így kevesebb maradt igavonó szamaraiknak. Ezért elindultak Aran birodalmába. Larsa hajósvezér, amikor felkérte Samasna-Pistit, hogy várja meg Uruk-ómban Buda fejedelmet, még nem gondolt a Samasna törzs beolvadására. Buda örömmel várta Samasna-Pisti bárkáját a kikötőben. Többé el sem engedte a sírva-nevető ifjút, és hogy az Uruk-ómi szellemi feszültséget feloldja, leányát, az özvegy Arant örömmel adta feleségül Samasna-Pistihez. Samasna-Pistit Buda halála után az összes samasna patiszuk jelenlétében az Ataiszból hozott olajfák illatos levével királlyá és nagylugallá kenték. Így lett Samasna-Pisti Uruk-óm birodalmának első királya. Ekkor állapították meg, hogy a 24 hun törzs sámánjainak elnevezése még az ataiszi időkből származik. Az agabák patiszukjait ugyanis már Ataiszban is sámánoknak hívták. SamasnaPisti hajóhadának legénysége aztán elfoglalta Aran volt birodalmát és ott az ataiszi tudományokat elterjesztette. Gandi patiszuk Batour után most Uzapani tanfejedelem-fősámán részére is átadta a Buda fejedelem óta lerótt feljegyzéseket. Ezek alapján Nimród megszervezte a nyugati Nagyvízig történő lovas kalandozást. Samasna-Pisti figyelembe vette az urukiaknak azon szokását, hogy nem tartanak lovakat. Ezért az általa és a hunokkal hozott lovaikat a napnyugati oldal biztosítása végett Aran birodalmának átengedte. Aran első házasságából született Ménes vitéznek átadta a teljes lóállományukat, s ezzel Ménes megalapította lovasfejedelmi birodalmát. Samasna-Pisti népe a hikszoszok népét észak felé szorította. Az ő tanyáikból alakult ki az új Hétvár, az első 24 hun törzsi település. Nimród a háromszáz saka-szkíta és daha lovasával innen indította el a nyugat felé való kalandozást. Ganna lugal nyomban útba indított Ménes birodalmába egy 24 lapátos hajót, hogy a hírszerzésük felkészülhessen Nimród fogadására, mivel Pintor szent-városnak is szüksége van a változások feljegyzéseire. Mire Hétvárra értek, a fény és hangjelzések 189 rövid idő alatt végigfutottak az őrsökön. Tudták, hogy Nimród vadász küldetése i Ganna lugal és Gandi patiszuk tudtával történik. Mivel Nimród városából indult el a közel 400 főnyi lovas kalandozó csoport, az ott összegyűlt jakuszövetségi sámánok is részt vettek benne. Ezek írták aztán Nimród és Ganna lugal részére a feljegyzéseket. Egy újabb év alatt értek el a Nagy nyugati vizekig, ahol az Etruszk-tenger partjain a süllyedő Atlanticról való beri-beri menekültek I, azaz fehér bőrűek letelepedtek. Ennek déli partjairól a beri-berieket a nagy tömegben érkező ari-bari népek észak felé szorították. Az etruszk hajósok úgy tájékoztatták Nimródot, hogy Atlantic fokozatosan tovább süllyed és tengeri népek újabb menekü- i lő áradata tovább fogja veszélyeztetni Ménes birodalmát. Mind Buda, mind Ménes birodalmának jellegzetessége volt, hogy az időjárás kilengései nagy árvizeket okoztak. Ekkor a népek a hegyes-dombos vidékek felé törekedtek apró, karcsú hajóikon, amelyekre még a kedvesebb állataikat is felrakták. Amikor felmelegedés következett be és az árvizek leapadtak, akkor visszamentek földjeikre és azt szorgalmasan megművelték. A pateszik és a lugalok dombokon épített templom gazdaságaik némileg mentesek voltak az árvizektől és tartalék élelmiszereik sokáig eltartottak. Itt vált közmondássá a hét bő és hét szűk esztendő. Ezek a hőmérsékletingadozások napnyugat felé haladva igen veszedelmesek voltak, mert az esős időszakokban bő termés és bő legelőterületek voltak, de ha bejött a nagy szárazság, akkor a rétek kiszáradtak és a kecskék megették a facsemetéket. A gyermekek és az öregek tejellátását biztosítani akarták a beri-beri és azt ari-bari népek. Ezért , kénytelenek voltak az erdők vadjait is kürtani, mert a hasznot hajtó házi állataiktól ; nem akartak megválni, mert azok a nép élelmezését biztosították. A kürtott erdők helyén megindult a futóhomok. A beri-beri népcsoportok az éle- ' lemhiány miatt az újonnan épült etruszk telepeket is megtámadták. Az ari-bari népek elhagyták a futóhomokos településeiket és Ménes birodalma felé igyekeztek. Amikor bekövetkezett az esős hét év, régi településeiket újból felkeresték és megkezdődött a homokos talaj erdősítése a természet törvényei szerint. Marad pateszit Uzapani megbízta azzal, hogy Asszóúr-Lóváros és Nimródvára között tartózkodjon és az érkezőktől kérdezve állapítsa meg az Ordoszba indulók létszámát. A délnyugati tengerpartról érkezők értékes leírásokat hoztak arról, miként adták szájról-szájra az ari-bari népek törzsfőnökei Holdasszonynak az Atlantic nyugati Nagyföldjéhez csapódását, melynek súrolása folytán Atlantic süllyedni kezdett. So- , kan az Égiek büntetését annak vélték, hogy a hajósok asszonyai a sok várakozás miatt erdei törpékkel szeretkeztek és az erdők mélyén gyakran mulatoztak. Ezért Atlantic fokozatosan süllyedni kezdett. A hajósok bosszúból otthagyták asszonyaikat, akik rémületükben a hajók után úsztak, és sokan a vízben fulladtak meg. Szívós aszszonyok, akik kiúsztak a partra, a törpe ari-barikkal a partok mentén dél felé eveztek kicsiny bödön hajóikon.

Ezen mondákat az etruszkok is lejegyezték rovásaikban. Egy-két törpe csoport észak felé is elevezett a beri-beri népekkel, de szégyenükben csupán az erdei tisztáson telepedtek le. Itt gyűjtögetéssel és vermes vadászattal foglalkoztak. Az asszony népek tűzmelletti táncaik után ezen a szállásaikon is szeretkeztek a törpékkel. Eleinte csupán a tengerparton volt a telephelyük, de az újabban érkező beri-beri népekkel együtt már távolabbi részekre is elvándoroltak. Tehát a Marad pateszihez beérkező jelentések szerint a tengerpartokon a beri-beri népek mind sűrűbben telepedtek le észak felé. A nagy népsűrűség miatt a kevésbé esős részek felé is igyekeztek terjeszkedni és főként a tengerek partján és nagyobb folyók mellett telepedtek le. Az ari-barik mind 190 inkább dél felé kezdtek terjeszkedni. A legnagyobb népsűrűség itt is a tengerpartok és folyók mentén alakult ki. A vállalkozóbb és bátrabb törzscsoportok kelet felé kezdtek húzódni a termőföldek eltartó képessége szerint. Eredeti tervük szerint csoportonként itt is 60 személynek kellett volna visszamaradni. A rokon népek lovasainak nagy száma miatt ezen hátrahagyott lovasoknak létszáma felemelkedett, így kiépíthették a településeket. A 37. medvetoros évben mégis összegyűlt Lóvárosban 280 visszainduló lovas, Uzapani indulási parancsát várták, aki Ordosz térségében egyszer már járt és onnan hozta az Óregek Tanácsánál is erősebb parancsot, az Úr városában összegyűlt lugalok tanácsának az elképzeléseivel. Ganna lugal Pintorból úgy intézkedett, hogy minél többen maradjanak vissza, hisz ezen helyek szellemi gyarmatok lesznek. Ganna lugal és Gandi pateszik kívánságára a 35. medvetoros évben megtartott tanácskozáson Uzapani úgy döntött, hogy Tarsum, a regős-sámánból kiképzett pateszik vegye át az ahájokból álló északi etruszk csoport irányítását, míg Marad pateszik összekötője lesz Ganna pateszik, Nimród, Etur, Hatus, Szidon, Hétvár és Árpádvára között. Így a 8-szor 60-as gyarmatosító csoport 8 erős csoportot fog kialakítani 480 lovas vitézzel. Csoportonként 80-85 lovas fogja fenntartani a kapcsolatot Pintorral, a szent várossal. A továbbiakra vonatkozó titkos megegyezéseket Gandi pateszik, Ganna lugal, Uzapani fősámán és Nimród, a gyarmatbirodalmi vezér írta alá az újfajta, agadi rovással. A megegyezés egyik feltétele a Batourral megkötött szerződés szerint az volt, hogy minden 100 évben fognak Pintorba ellátogatni és a gyarmatok létszám jelentését kiegészíteni. Ez történt a 35. medvetoros évben. A megbeszélés szerint a 37. med vetoros évig kellett Magyarkára átlovagolni, s közben Nimród városában a központot kiépíteni. Asszóúrban, azaz Lóváros központjában a lónemesítés kérdéseit kellett megoldani. Ugyanis Paripa, Dahósa és Kurdvára nem irtózott a lótartástól és mindenütt nagyon örültek az ordoszi szívós lovakkal való párosításnak, mert a kalandozásos rokonlátogatások alatt igen gyors és teherbíró lóállomány fejlődött ki. Ennek Lóvárosban örültek a leginkább. Ekkor mondták el a 24 Hun Törzsszövetség rokonlátogatói, hogy a gyarmatosítók zászlós jelképekkel látogatták meg egymást. Nimródnak és városának a jelképe az oroszlán lett, mivel Nimród 35 oroszlánt lőtt le. Ennek a példájára minden vitéz olyan állatot karcolt és festett a zászlójára, amilyen vadat a legtöbbször elejtett. Volt aki szarvast, volt aki medvét, aki bölényt, aki sast, a folyami halászok halat, Lóváros uralkodója pedig egy lovat rajzoltatott a zászlajára. Újabb szokás lett a 24 Hun Törzsszövetségben, hogy vadász szerencséjüket, vagy hősiességüket látható módon is jelképezzék. A 36. medvetoros évben Uzapani Nimródot megbízta és hátrahagyta, mint gyarmatosítót azzal, hogy Ordosz érdekeit képviselje. A rokon népek ifjaiból 1 tömény lovas alkotta Nimród birodalmának alapját, továbbá 8 gyarmatának kereskedő és gyarmati lakossága, amely a jelentések szerint 8 tömény népnek felelt meg. Lóvárosban Uzapani díszszemlét tartott és a 280 lovas élén búcsút vett Nimródtól, akinek búcsúzóul átadta a Ganna lugal és Gandi pateszik által lerótt titkos szerződés egyik másolatát. A 36. medvetoros év nyarán már Van-tó birodalmában tartotta meg Uzapani az Uruk birodalmában szokásos vízi ünnepélyt. A bödönhajós felvonulást Uzapani 280 vitéze vezette, elöl Van-tó fejedelmével egy karcsú csónakon. Az Ur városi Vizek-Istenét jelképező színes agyagszobrocskát a vízbe dobta. A rokonlátogató 8 csoportot a 280 vitéz jelképezte a 8 vendég törzsi vezérekkel. Feltűnő volt Uzapaninak, hogy a csoportok közül 5 sámán oroszlános zászlóval, 1 sámán medve, 1 sámán turu-sas, 1 191 sámán szarvas, míg a vendég pateszi halas jelképpel látta el a díszes csónak elejét. A 8 zászlócska Van-tó fejedelmének szavai szerint Uzapani nemessé előléptetett csoportjának a nemesi címerét jelképezte. Ordosz törvényei szerint csupán 280 lovas mehetett be a hegyvidéki Magyarkára. De azt nem tilthatta meg Uzapani, hogy tárkánykísérete az asszonyok és a tárkány-szekeresek közel 300 főnyi személyével megszaporodjon. Az örmények és garaúzok földjét érintve további ünneplésben volt részük. Etur fejedelemfi családjának tagjait értesítették arról, hogy Etur az őslakókkal együtt, garaúz maggal megalapította az etruszkok birodalmát. Garaúz földön az almaszüret ünnepélyén vettek részt, majd díszkísérettel mentek át a hegyi ösvényeken a hegyek alján csillogó Magyarkára. Ugyanis úgy Aran, mint Hunor birodalmából sok aranyat kaptak ajándékul a vendégségbe jövőktől. Így a kaptárfiilkés szentélyek tetejét szépen kivert aranylemezekkel borították.

Mivel Kerka csoportja valamivel hamarább érkezett a híres magyarkai medvetorra, a 160 fős lovas csoport az Othegyre, az Uzapani által vezetett csoport elé ment. Mivel Magyarkáról csupán 160 fő lovas vonulhatott be Ordoszba, el kellett dönteni, hogy kik maradjanak le Garaúz-földön, Magyarkán és a gazdag Hun birodalomban. Az ifjúságot minden új érdekli, ezért az asszonyos tárkány-fogatokat nagyon megnéz ték, 3 sas, 1 vadkan, 1 bölény, 1 kecske, 1 hal és 1 oroszlán díszítette a fellobogózott tárkány-szekereket. Magyarkára már 16 állat-jelképes zászlócskával vitték a délvidék ajándékait. Ezzel azt is jelképezték, hogy a 16 csoportnak két beavatott vezetője volt, akik Pintor szent város irányítása alatt állottak. Útközben a fejükben Úr városának egy lepényszakajtóra való Istensége, az oroszlános sivatagok Élisten, Úristen, Vanisten, Öregösten és a sámánizmus házi istenségeinek elgondolásai kavarogtak, amikor az Egy igaz Isten hitében hívő Magyarkára beértek. Magyarka törvényei úgy szóltak, hogy minden vendég csak egy napig alhat a városban. A medvetori ünnepségekre eljött Oszét fejedelmének uralkodója is, aki a szeretet hajlékában hálát adott az Úrnak első fiáért, Nimródért, akiből a leghíresebb vadász lett. Vadásztársait meghívta vendégségbe a Magyarkától félnapi lovaglásra levő várába, amely egy vadászkert közepén állott. A medvetor ünnepségeit Magyarka fejedelme nem ellenezte. Az ünnepségek 5 napja szinte egy nappá olvadt egybe, mert a sokféle törzs medveénekei csak nem akartak megszakadni. A 24 Hun Törzsszövetség egyes családjai csupán egy-két pergő távolságra voltak egymástól, ezért a kedveskedő férfinépek meghívták az egyívású nyelvrokonaikat az öntözéses vagy lépcsőzetes gazdaságaikba, egy kis pihenésre. Így a magyarkai fejedelem szigorú törvényeinek is eleget tettek. Magyarka őslakossága nagyon kevert volt. A 24 Hun Törzsszövetség tagjai kis szállásokat alkottak, ahol nemcsak lóállások, hanem takarmánnyal bőségesen ellátott csűrök is állottak. A nagy vermekben és pincékben pedig bőven akadt enni-inni való, így a vendéglátás nem ütközött nehézségekbe. A környező kis szövetségi tanyahelyek pedig jelentő lovasok révén mindig vendégeket kerestek. A legnagyobb egyistenhívő templom udvarában irányító központ működött, amely az ismeretlenek számára a vendéglátást irányította. Ennek a Nagytemplomnak volt egy érdekessége. A hátsó Szentély fölött, egy csiszolt nemeskő falon hatalmas Életfa volt ábrázolva, Élisten, Úristen és Vanisten eszméjének öreg fája, amelyet még Hunor, Magyar és Kurd fejedelmi ifjak apjuknak, Magya fejedelemnek a kívánságára kezdtek el építeni. Ennek az Életfának a gyökerei Uruk-Omba nyúltak le, Uruk, Úr, Pintor, Larsa és Susa városokig. Ezek a gyökerek egy dombon álló fa törzséig értek. A fatörzs alján volt feltüntetve Magyarka, míg az oldalágai Kerka melegvíz-birodalmáig és Kurdföld 192 jéig értek. A fa csúcsa az erős törzs végén az Ural hegység tetején végződött. Magas ágai Viroláj birodalmáig terjedtek, míg keleten, Ordoszon át az ajnók birodalmáig nyúltak. Minden törzsnek külön diólevélre rá volt írva a neve. Minden újabb településnek is külön diólevelet faragtak ki és a település nevét azonnal feltüntették. Így a magyarkai medvetor valóságos népünepéllyé változott, mert a nagy Eletfa alatt Magyarka fejedelme ilyenkor a Zagrosz vidékén szokásos évkönyvbe, az Arvisurákba egy-egy új népet bejegyzett. Így rótta be a tengerparton letelepedett Etur fejedelemfi népét is, az etruszkokat. Ezen az ünnepségen sok, még legénynek maradt lovas választott magának feleséget, főként a magyarkai és saka-szkíta leányok közül. Ezen saka-szkíták Kerka-birodalmáig, a melegvizes forrásokig elterülő síkságokon éltek. A pamír-szkíták nyugati nyelvrokonaikat csupán parsziknak csúfolták. A leányos apák Uzapani révén meghívták az Ordoszba hazatérő lovakat Pamír birodalmukba. Mindkét Ataiszból származó saka-szkíta nép megértette egymást, de hitükben kettéváltak, mert a pamír-szkíták az Életfa elméletét hirdették, míg a parszi-szkíták áttértek a magyarkai szereteten alapuló Egyisten hitre. Uzapani 280 fős lovascsapatából 40 fő beházasodott ifjú lemaradt a garaúzok fóldjén. A magyarkai díszes medvetoron 40 újabb lovast kapkodtak el a magyarkai leányos apák, hogy a fejedelem kívánsága szerint vérfrissítőként hassanak Magyarka lakosságára. A díszelgő elvonulás során Kerka 160 lovasa mellett Uzapani is 200 lovasával tisztelgett Magyarka fejedelme előtt, majd a Melegvizes Nagy-Tó alatt Csagilibe lovagoltak. A Pamír alatti dombháton már vártak rájuk a pamír-szkíták, mert az előre lovagolt ifjúság a nyárközépi hegyi ünnepélyen fogadni akarta az oroszlán-vadász és oroszlán-zászlós vitézeket, hogy a Csagilitől-Hunorig lakó gazdag hunokkal együtt vendégül láthassák a napnyugati és délvidéki vitéz kalandozókat. A gyakori földrengések miatt Szirtes városát állatbőrös kamlikokkal és kurgánokkal építették föl. A bőséges termésű nyár után a város egész lakossága a hegységekben levő barlangrendszerbe vonult és a legtöbben lakógödrös kunyhóikban tanyáztak, szénásházaik meleg, alsó részében. Ezen lakóházaikat gyakran változtatták. Kerka és Uzapani érkezésekor a város apraja-nagyja a hegyi-ünnepélyekre, Szirtes város fólé vándorolt és megkezdődtek a 24 napig tartó nagy ünnepségek, amelyen Uzapani legutolsó 40 lovas-legénye is megházasodott. Ezen az újabb csoporton a gazdag hunok és a pamír-szkíták nagycsaládjai osztozkodtak. Így Uzapani most már csak 160 lovassal indult tovább és Kerka csoportjával együtt a 37. medvetoros év végén érkezett Bugátba. Itt, a Nagyút mentén a gazdag hunok jó téli szállásokkal rendelkeztek és megtartották a híres bugáti medvetort, amelyik tavaszig eltartott. Amikor a szénakészleteik fogytán voltak, megindultak, hogy a 38. medvetoros évben Linhó térségében az Ordoszba való bevonulásra felkészüljenek.

Linhóban már várta Uzapani és Kerka csoportját Viroláj déli részlege, de a tungúz vidék átkutatására küldöttekre még várni kellett. Így legalább rendezhették soraikat az induláshoz. A 39. medvetoros év a bevonulásra való felkészülés jegyében telt el. Az AktogájBereck-Ditró-Bajsin csoport minden egyes részlegét bevárták és soraikat az Uzapani csoport szokásai szerint rendezték. Uzapani kalandozásából 6 kuvaszt és 3 komondor kutyát hoztak magukkal, amelyek útközben nagyon elszaporodtak. A Viroláj és Kerka csoport is hozott magával házőrző kutyákat, amelyek a kuvaszokkal és komondor kutyákkal párosodtak. Így a 240 tárkány szekér és az 54 szamár-fogat kordélyai is rendelkeztek kutyákkal, amelyek között sok volt a vadászkutya és északi taliga, vagy szá 193 nos kutya is. Nura fejedelmi lány hozott egy pár puli kutyát is, ezek utódai annyira elszaporodtak, hogy elegen voltak a vadászok által elejtett vadak maradványai eltüntetésére. A másik csoportnak is feltűnt a délvidéki zászlós felvonulás. Kidolgozott állatbőrökből, növényi és kőzet festékanyagokkal ők is olyan kis zászlókat készítettek, amelyik az illető csoport szekereseire jellemző volt. Igy a Viroláj csoport is felfestette tabu jelvényét a kis zászlóira. Erre a hosszú várakozás és tartalék élelmiszer készítés alatt volt idő. Vadászaik 3 sast, 1 medvét, 1 szarvast, 1 vadkant, 1 kecskét és 1 pusztai tigrist, azaz baracát választottak nemességi jelként, amit tímárcsoportjuk az előkészített zászlókra festett. A hazatért lovasokat - délvidéki szokás szerint - már Linhóban nemes-embereknek nevezték és vadászati eredményeik emlékeként 7 turusas, 5 oroszlán, 2 hal, 2 medve, 2 szavas, 2 vadkan, 1 bölény, 2 kecske és 1 tigris ábrázolású hősi-nemesi jelvényes zászlóval látták el, és ennek a megjelölésnek a folytatását törvénybe iktatták. Abban azonban megegyeztek, hogy tutsas, azaz turusasként nemcsak a mesebeli sas származást kell érteni. Ugyanis a vadász-zsákmány jelentős részét fürjek, foglyok és túzokok képezték, amit enni is lehetett. Maga a barlangi medve legtöbbször csak téli szertartáseledel volt, de felkutatójának és a medveölő hősnek kitüntetés járt. A halak feltüntetése nem csupán a halászat eredményét mutatta, hanem azt is, hogy az illető a tengerből kijött Égiektől származott, akik annak idején uruk népét a gazdaságos földművelésre, állattenyésztésre oktatták és megszüntették a földön az emberevést. Ezek a kivételes képességekkel született ataiszi utódok Óm-jelzéssel bírtak. Legtöbb jük aztán pateszi, azaz pap kiképzésében részesült. Az oroszlán-vadászatok adták a hősök másik nagy csoportját. Nimródot, a legbátrabb vadászt nagy tisztelet övezte az általa elejtett 35 oroszlánért, amelynek eredményeként neki volt a legtöbb oroszlánbőr a sátrában és oroszlánprém volt a fekhelye. Az oroszlán-bőrökkel meg Ganna és Gandi uruk-birodalmi vezető embereket is megajándékozta. Utána a legtöbb oroszlánt a Het-birodalmából visszajött Karis, a Maradbirodalomból visszajött Midas, az Urás-birodalmából visszajött Nari, és Arza-birodalmából visszajött Kargamis nazír-sámánok ejtették el. Mivel a nazír sámánok nőtlenséget fogadtak, valamennyien visszajöttek és zászlójukra büszkén festették fel az oroszlánt. Ezáltal az Ordosz birodalmában maradt nagycsaládjukat is az oroszlános zászló illette meg. Így valamennyien oroszlános nemesek lettek. Az ötödik oroszlános zászlót a Kerka csoportbeli Kubin nazír, azaz istenidéző pap nyerte el, mivel Kerkával együtt Magyarkára lovagolt és a saka-szkíta lovasokkal Nimród birodalmában részt vett egy sivatagbeli oroszlánvadászaton és 3 oroszlánt elejtett. Ordosz örömmel fogadta az oroszlánt elejtő hőst és a várépítő Kubin családja is oroszlán-zászlós nemes lett. A legtöbb szarvast a Hatus-birodalombeli Maruz kende-sámán ejtette el, ezért Uzapani csoportjából Szarvas-zászlós nemes lett és ezt a címet igen büszkén viselte. A másik szarvas-zászlós vitéz a Viroláj csoportbeli Hadik szécs-sámán lett. Így a Hadik család férfitagjai is mind szarvas-zászlós nemesek lettek. A vadkan jelképű zászlót a Kerka csoportbeli Jászó nazír kapta, aki istenidéző pap lévén, Magyarkáig elkísérte Kerkát és népes családja részére egy vadkanos-nemesi zászlót küldött Ordoszba. Így családjának tagjai a kabarok vadkanos nemesi rangját örökölték. A második vadkanos nemesi zászlót Szanka bőségpapnak az ivadékai kapták, mivel Szakaváros rengetegében Szanka bőségpap ejtette el a legtöbb vadkant. A legnagyobb visszatért fia, egy vadkanos-zászlót kapott, s így kabar utódjaik is nemességet nyertek. 194 Az egyetlen bölényes zászlót a saka-szkíta Bihar vitéz kapta, mivel Kerka kíséretében a legtöbb bölényt ejtette el. Ezért mindegyik Bihar nevű saka-szkíta harcos nemességet nyert. Kecske jelképű zászlót az avar kísérő vitézek közül a Viroláj csoportban Altáj vitéz, míg Kerka csoportjában Alpár vitéz kapott, mivel mindkét csoportban a legtöbb kőszáli kecskét ejtették el. Az egyetlen pusztai tigrist a Baraca nevű úz vitéz nyilazta le, ezért vált általánossá a bozóti tigrisnek a baraca elnevezése. Amikor a 20. medvetoros évben Ordoszból elindult a háromszor 100 kiképzett sámán és tárkány az 50-50 kísérő lovassal, akkor a bőség, az ellátó, a kács-sámánoknak és a tárkányoknak volt egy-egy tartalék lova. A kísérő lovasoknál minden tizedik vitéznél volt egy ló, az esetleges lábtörések miatt. Tehát minden 10 vitéz után 1 tartalék ló, így 150 lovasnál 160 ló volt. Amikor a gazdagabb hun vidékekre értek a nagy pusztaság és a hegyek érintkezésénél, egyre több kísérő lovas csatlakozott a kalandozókhoz. Midőn Uzapani csoportja

harmadiknak elindult, négy kalandozó egység helyett a régi sámánokból és lovasokból már hét csoporttá gyarapodott. Uzapani, mint fősámán-helyettes a déliek csoportját a saját hatáskörében megnagyobbíthatta, amivel a gazdag hunok táborában a dél felé való kalandozás nagy tetszésnek örvendett. A kalandozásoknak az volt a legfontosabb célja, hogy ha egyszer az esetleges nagyobb földrengések miatt valamelyik vidékről el kell vándorolniuk, már jó előre biztos, földrengés-mentes helyet keressenek és a távoli vidékeken látott ~ejlődést magukkal hozzák. Ezzel Ordosz fejlettségét is fokozni tudják. A 450 lovas és 480 ló indulási létszáma helyett a 40. medvetoros évben az ordoszi fősámáni kegyhely elé 720 lovas, köztük 240 tárkány érkezett meg 240 tartalék lóval. Újdonságként 10 négykerekű és 3 kétkerekű homokfutó szekér, valamint 54 kordélyos uruki szamárfogat is jött. Tehát 720 lovas és 280 családtag, 986 lóval és 60 szamárral. Az emberek lélekszáma 1000 fő volt, míg a lovas és tehervontató állatok száma 1106 darab, amelyek közül 60 volt a harmadéves betöretlen lovak és szamarak száma. A Nimród-birodalmából ajándékba hozott tevéket a gazdag hunok útközben aranytömbökért megvásárolták. Amíg az Ordosz vidék szokásai szerint a tárkányok 4-4 málhás lóval vitték magukkal a tárkány felszereléseket, addig most a 10 négykerekű uruki szekérrel és 3 vezéri homokfutóval tértek haza. A családokat 54 kétkerekű kordélyban szállították, a betegek a szekereken kaptak biztonságos elhelyezést. Viroláj és Kerka csoportja örömmel fizetett arannyal a 2-2 új szekérért Uzapani csoportjának. A Nimród birodalmából érkezettek még így is 6 szekérrel, 50 szamaras kordéllyal rendelkeztek. További 3-3 szamaras kordélyt a Marina és Hunia tartományiak még Linhóban ajándékba kaptak Uzapanitól a Nagyút közepén, ahol a soraikat rendezték. A 3 kétkerekű, Pintorban kapott homokfutón Uzapani, Viroláj és Kerka ült és a csoportjuk élén vezették az Oregek Tanácsa előtti felvonulást. Nimród birodalmából egy bugáti származású széki-hun lovas sok oroszlánt ejtett el. Vadászat közben az oroszlános sivatag egyik mélyedésében egy karcsú kis csikót talált és azt gondosan felnevelte. Ez 5 év alatt nagyon szép és gyors futású lóvá fejlődött, kenyeres pajtásaként Nemere vitéznek. Az utóvéd Bereck, Ditró és Nemere volt, akikre Uzapani a tartalék lovak és növendék állatok gondozását bízta. Nemere vitéz Bugátból jövet oroszlánbőrre egy pirosra színezett vágtató lovat rótt. Bereck és Ditró engedélyével ezen zászlóval a tartaléksereg élén vágtatott Nemere. Az ordoszi nagy felvonulásra a 25. zászlós lovas nemesként érkezett meg, mivel a gyen 195 gélkedő Batour és Uzapani, az új fősámán Nemere vitézt széki-hun nemessé léptette elő. Ennek a Nemere vitéznek adatott meg az is, hogy a 43. medvetoros évben, Batour halála után Uzapani lovasfejedelemmé nevezte ki. Ettől az időtől kezdve mindig választottak lovasfejedelmet, aki a lótenyésztéssel és lovasok kiképzésével foglalkozott. Ezek a lovasfejedelmek aztán a hadsereg egyik legfontosabb támadó egységének a vezetői lettek. A Nimród birodalmából hozott tárkányok a szekerek készítésére és használatára oktatták Ordosz tárkányait. Köztük sok volt a Lóvárosban tanult nyerges, szíjgyártó, tímár és szűcs mesterember, akik a lovasfejedelem hadának felszerelését készítették. Ebben az időszakban kezdtek el a harcosok részére bőrökből föveget készíteni. Az előkelő nemesség részére az ordoszi felvonuláson 7 turusas, 5 oroszlán, 2 medve, 2 szarvas, 2 vadkan, 2 kecske, 2 hal, 1 tigris, 1 bölény és paripa díszítésű föveget készítettek a 24 Hun Törzsszövetség elmélete alapján (24 törzsfő és 25.ként a fővezér). Az állatképes zászlók használatát Uzupani törvénybe iktatta. A bőrföveget pedig népszo kássá tették. A hadsereget újraszervezték. Minden tömény 10-10 zászlóval ellátott ezredből állott. A hadsereghez 4 tárkány ezred is csatlakozott. A 25. ezred mindig a fővezér közvetlen irányítása alatt állott. Az Oregek Tanácsa volt az a szervezet, amelyik a béke vagy háború kérdésében döntött. A fővezér megválasztása a Nagy-Süánon történt, ügyesség és rátermettség szerint, de erre a nagy versengésre szellemi rátermettség nélkül nem mehetett senki. A nemessé előléptetett Nemere Nimród birodalmából, Mari városából nősült meg. Zimril jövendőmondó leányát vette el feleségül, aki egy vendégfogadó házban énekelt. Zimril is részt vett Agadi alatt egy oroszlánvadászaton. Súlyos baleset érte, amibe belehalt. Zimril házában nevelte fel Nemere vitéz a sivatagban talált kiscsikót. Egy évig szomorúság költözött Zimril házába és még utána is sokáig búslakodtak. Guz regős-pateszi volt a legjobb barátja, aki igyekezett az öthúros citerájával Nemerét, Zimrili fiatalasszonyt és Zombori húgát is felvidítani. Ebből a nagy igyekezetből aztán házasság lett. Zimril jövendőmondónak minden aranyát, ékszerét magukkal hozták egy erős uruki szekérfogaton minden ingóságukkal. Ordoszba történt bevonulásukkor Nemere volt a növendék állatok gondozója, és a fiatalság hadnagya. Guzzal együtt folyton zenéltek, míg Zimrili és Zombori Mari birodalombeli fiatalasszonyok citerájukat pengetve énekeltek. Ordoszban az Oregek-Tanácsa engedélyezte Guz regős-páteszinek, hogy vendégfogadót nyisson és ott a vendégeiket a Mari városbeli szokások szerint szórakoztassák. Maga Nemere eleinte a vendégek lovaskíséretét vállalta, majd lovasfejedelem korában a Nagyút lovaskísérettel való ellátását intézte.

Nemere és Guz vendégfogadója a jókedvet és vígságot is képviselte és kedvenc találkozóhelye lett az ifjúságnak. Mivel az ifjúság nehezen tudta kimondani Zimrili nevét, az énekeikben a két éneklő fiatalasszonyt Zimberi-Zombori Élisten leányainak nevezték. Agaba fősámán a 20. medvetoros évben átadta a fősámánságot vejének, Batournak, de még a 32. medvetoros évig élt. Utána Batour kibővítette Agaba fősámáni palotáját. Az építkezés közben megsérült. Ezért Uzapani ifjúsági fősámán Ordoszba történt bevonulása után átadta Uzapaninak a fősámáni tisztséget, aki az uruki szokások szerint mind a fősámáni palotát, mind az Aranyasszonyok templomát teljesen átépíttette. A fősámáni Nagytemplomot belsőleg építtette újjá Uruki szentéllyel és a templomban Zimberi és Zombori éneklő leánycsoportjával megszervezte a templomi énekkart. A fősámán énekelve mondotta el az Egiek tiszteletét, énekét az énekkar kísérte. Szünetek közben a férfi énekkar is dicséreteket és fohászokat énekelt az Égiek dicsőítésére. 196 A 43. medvetoros ében Batourt a tatárok megölték. Ekkor Uzapani egy medvetoros évnyi gyászt rendelt el. Még a vendégházban is gyászkórusok énekeltek, ugyanúgy, mint a Nagytemplomban. A gyász letelte után a vendégfogadóházban Zimberi és Zombori, Mari birodalombeli ének-karával szórakoztatta a vendégeket, Guz regős pateszi kíséretével. Annak ellenére, hogy Agaba fősámán az 1. medvetoros évtől a 20. évig volt Ordosz fősámáni palotájában, mint a 24 Hun Törzsszövetség vezetője, csak 1-12 között foglalkozott rovásokkal. Amikor 12-ben a látása meggyengült, a veje, Batour ifjúsági fősámán vette át a rovások alkotását Agaba irányításával. Amikor Batour Uruk-birodalmából hazatért, onnan igen sok Anyahita-féle rovást hozott és Ataisz rovásait is megtanulta. Uzapani már a 20. medvetoros évben ifjúsági fősámán lett. A Batour-féle csoport akkor már Ordoszban uralkodott. Ezért Uzapani elindult az első nagy kalandozós-rokonlátogatásra. Közben mind ő, mind Kerka és Viroláj haza-haza látogattak gyorsmozgású lovasaik kíséretében Ordoszba. Még Nemere fővezér 30. medvetoros évbeni nagy csatájában is részt vettek. Uzapani 28-34 között részt vett a kibővített 6 éves sámánképzésben, amelyet fősámánként fejezett be, de hamarosan visszatért Uruk birodalmába. Nimród a rokonlátogatókból 8 csoportot szervezve megalkotta a Nimród-birodalmat. Így Uzapani nyugodtan dolgozhatott még Pintor szentvárosban, majd Uruk birodalmából a 36. medvetoros évben hazatért. A Batour fősámán által kitapostatott Nagyúton a közlekedés újjászervezésével a gyorsabb utazást elősegítette. Gyors járású paripákkal sokkal könnyebb volt hazajutni, mint családtagokkal utazni. Uzapani, nagy jártasságot szerezvén a rovások ismeretében, Batour fősámán hiányosságait pótolta. Mire a 40. medvetoros évben a lassú mozgású szekerekkel hazaértek, Batournak már nagyon meggyengült a látása. Az Oregek Tanácsa Uzapanit bízta meg a rovások folytatásával. A rovás-átadás alkalmával a nagy tapasztalatú Batour, Uzapani okulására azt mondta: - Ataisznak, az Agabáknak és Uruknak rovásmaradványaiból azt állapítottam meg, hogy az emberi agy, az életfája, semmi újat nem tud már mondani, ami az emberi agyaknak kifejlődése alatt meg nem történt volna. Tehát a Kaltes-asszony birodalmából jött emberek agyának Életfája visszatükrözi a végtelen időkből való kifejlődés minden pillanatát! Uzapani az elhasználódás miatt új Kegyhelyet épített. Mire az a 42. medvetoros évben elkészült, az addig összegyűlt rovásmaradványokat az Élet-Templomában helyezte el. Batour és Agaba lerótt Arvisurái után elkezdte írni a 3. Arvisurát. Guz regős pateszi Agaba és Batour rovásait aranylapokra másolta le. Ő volt az első Urukban kiképzett aranyműves, aki a 24 Hun Törzsszövetségben a legmaradandóbbat alkotta.

Hej rege rejtem

4(A). Arvisura

Aháj és Etur vitája Baratony, Erelc és Sikila aranyasszony rovása

Kr. e. 4000-3981. (40-59. m.t.é.)

Etur és Samas házasságából született Baratony és Erek, akiket a legidősebb féltestvérük, Sikila beavatott óm-jelzésű nővérük nevelt, mivel Samasnak, mint Etur birodalma aranyasszonyának, Ibolya és Urgani Ordoszban élő aranyasszonyoknak évenként be kellett számolnia Nimród 8 birodalmának az eseményeiről. 197 A kis Baratony és Erek megtanulták az aháj és etur nép csodálatos regevilágát. Sikila fejedelmi lányt Uruk városában képezték ki aranyasszonynak. Innen Pintorba ment, a Szentvárosba, hogy az Élet-Kegyhelyén beavatottá képezzék ki. Midőn Ereket és Baratonyt a 40-ik medvetoros évben Urukba vezényelték, Sikila már kiképzett beavatott volt, aki a kis öccseit pártfogásába vette.

Potis garaúz nagyapó 4 gyümölcstermelő harcossal, míg Etur édesapja 6 fóldműve lővel segítette Sikila aranyasszonyt, Baratony pateszit és Erek arbag kiképzésre küldött ifjakat, hogy az ataiszi tudományokban minél jobban elmélyüljenek. Etur fejedelemfi innen vezényelte aztán a 3 gyermekét a Temere lovasfejedelem által küldött kísérő csoporttal Ordoszba, ahol Ordosz harmadszor átépített Templomában sámánkiképzésen is részt vettek, mivel az uruki tudományoknak is emelnie kellett az ordoszi képzés szellemi színvonalát. 10 fős kíséretüket Etur még 2 fővel emelte, mert a kiképzést csak úgy tudták biztosítani, ha 12 személy vesz részt a 3 fejede lemfi kiképzésében. Samas aranyasszonynak addig könyörgött a harmadik fia, Aháj fejedelemfi, akinek a szenvedélye a folyami és tengeri halászat volt, hogy nem tudott ellenállni kérésének. Így 12-ik küldöttségi tagnak Ahájt küldték, aki nagyon jól megtanulta az aháj-törzs mese- és regevilágát. Az Ida-hegy alatti Eturban a fejedelmi ifjak az Urukból kapott szekérnyi agyaglapos kőtáblákról elsajátították az ataiszi tudományokat és azokat már gyermekkorukban összehasonlították a garaúz és aháj nép rege- és mondavilágával. Így Aháj fejedelmi ifjú, mint ordoszvidéki, Hangun-folyói halász esténként Sikila, Baratony és Erek tanulását a hazai tudással is segítette. Ezek a kőtáblák a Napnál is világosabban hirdették, hogy a rokon Szabírok 3808. nyárünnepi és a garaúzok tudása szerinti 1856. tűzszerzési évben Hárpia-Tórem az Istenek viaskodásában a Holdat a Földünk felé irányította, de Kaltes-asszony és a Földanya azt kitérítette. Így a Hold Atlantic napnyugati sarkánál Földünket csak súrolta. Azóta Atlantic fokozatosan süllyed. Borzalmas mennyiségű por került a levegőbe, eljegesedtek a Föld sarkai, a jég elborította még a tengereket is és Atlantic mágneses sarkán meghaltak az emberek. Uzapani fősámán rögtön a 40. medvetoron megindította a sámánképzést, míg a gyengélkedő Batour a Kaltes-asszony földjéről származó, beavatott óm-jelzésű fiatalokkal foglalkozott. Beavatottsági fokozatukat úgy mérték meg, hogy elvitték őket a bogláros fejdísz szentélyébe és ott versengtek, kinek mondja a legtöbbet a beszélő kő. A legerősebb beavatott fokozatú fejedelmi személy a 43-ik medvetoros évben Sikila ifjúsági aranyasszony volt. Amikor Batourt a tatárok meggyilkolták, Temere fővezér és lovasfejedelem az Arvisura törvények alapján elhozta a Föld-anya bogláros fejdíszét és a gyanúsítottakat Batour holtteste előtt elvonultatta. Mivel Sikila volt a legerősebb ataiszi-életfás beavatott, felkérték, mondja el a „Fekete-lepel" alatt, hogy Kaltes asszony birodalmának gondolatrezgései alapján vajon ki lehet a gyilkos. Sikila azt válaszolta: „- Kaltesi tudományok szerint, amikor a gyanúsítottak elmennek Batour holtteste előtt, a Beszélő Boglár megszólal, amint a gyilkos tiszteletét fejezi ki a holttest előtt, és az Őserő az alvadt vérrel együtt Batourból a kést a bűnös elé kiveti." A 24 bíró és a Horkák felsorakoztak Batour holtteste mellett. Az Égiek tudománya szerint meg akartak győződni arról, ki a gyilkos. Amikor sorrendben elvonultak a törzsek vezetői, a 12. törzsből Karakun tatár vezér is megjelent az 5 vezéres csoportjával. Elsőnek Karakun vezér hajolt meg Batour holtteste és a Bogláros fejdísz előtt. - Karakun, te kaltesi származású embert öltél meg! - harsogta a Bogláros fejdísz. 198 Batour szívéből megindult az alvadt vér és a kés Karakun lába elé esett. Erre az égi jelre a többi 4 tatár küldöttségi harcos Karakun vezért a kardjukkal darabokra vágták. Uzapani a törzsek közötti gyilkosságok esetén mindig igénybe vette a „BeszélőBoglár" segítségét és sikerült is a vérengzésnek véget vetni. Sikila beavatott fejedelmi leány a 24 Hun Törzsszövetségben nagy tiszteletnek örvendett. A „Beszélő-Boglár" szent helyeire 4 évenként továbbvándorolt. Sikilát az özvegy Temere lovas-fejedelem vette el feleségül és a lovas-kiképzések során minden negyedik év végére új kegyhelyre költöztek. Sikila ifjúsági aranyasszony a gondolatrezgésekkel foglalkozott, melynek eredményeit Temere lovasainak igénybevételével mindig közölte Pintor Szentvárossal. Így az ordoszi beavatott kegyhely a 8 fejedelmes Nimród birodalmával és uruk népével az összeköttetést mindig fenntartotta. A tárkányképzésnél a kaltesi-tudományok oktatásában Sikila is részt vett és ataiszi szokások szerint Nemerével együtt megszerkesztették a 3-24 tárkány törzs titkos rovását, amelyet csak a tárkányok sajátítottak el. Temere lemondott a fővezéri tisztségéről és azt az ifjú Nemerének adta át, aki Lovas-fejedelemként érkezett meg Uzapanival. Temere a Tanfejedelmi tisztséget vette át, hogy az új beavatottak három ágazatú kiképzését feleségével, Sikilával vezesse. A beavatottak képzése 3 évig tartott, amelyen az ötéves képzésen már átesett pateszik, papok és sámánok vettek részt. Mivel a sámánképzés a 40. medvetoros évtől a 45. medvetoros évig tartott, 43 után már az új, kiképzett beavatott ifjúság is részt vett a sámánképzésen és a 4 éves tárkány-képzésen. Sikila Óm-jelzésű beavatott a 3 éves képzésen, az ordoszi új, titkos adásokon tudatta, hogy az úzok teremtés felfogásában igaz azon elmélet, hogy a társbolygónk, amelyet Kaltes-asszony Földjének neveznek,

10.000, azaz 1 tömény évvel magasabb szellemi műveltséggel rendelkezik. Lakói Kaltes-asszony szekerével több hullámban érkeztek a mi Földünkre, amelyet az úzok Joli-Tórem Földjének neveznek. Ezen magasabb műveltségű emberek egy része más-más okból ittmaradt a Földünkön és az őslakókkal összeházasodva szaporodott. Ha a naptevékenység miatt a természet jéggel borította az északi és déli részeket, a kaltesi beavatottaktól származó emberek a melegebb részek felé igyekeztek és különböző helyeken állították fel a tudás központját. A Holddal való érintkezés miatti legutolsó jégkorszak alatt Ataiszban jött létre a kaltesi beavatottak központja, amely aztán Arvisura Anyahita 8 tagú csoportját befogadta. Először csak gondolatrezgésekkel tudtak velük a beavatottak értekezni, de aztán megtanultak egy nyelven beszélni. Sajnos, a Kéklenyhegység mágnesessége miatt, Kaltes-asszony szekerük megsérült és így visszamaradtak Ataiszban. Először csak egymás között szaporodott az 5 férfi és a 3 nő, de aztán a régebbi beavatottak utódaival szaporodtak tovább. Ezek a beavatottak a gondolatrezgések útján több-kevesebb sikerrel fogadni tudták a Kaltesasszony Földjének adásait, de Kaltes-asszony Földjének távolodása miatt később már csak a magasabb fokozatú beavatottak tudták az adásokat fogadni. Uzapani rokonlátogatásakor nagyon megörültek az akkor még kislány Sikilának, mert a legmagasabb fokú beavatottsággal bírt. Ordoszba is csak azért engedték el biztosított kísérettel, hogy az Égi, azaz Kaltesi adásokat a Pintor szentvárosi beavatottakkal közölni tudja. Ordosz beavatott képzésének sokkal inkább szüksége volt rá, hogy a 24 Hun Törzsszövetség központját megerősítse. Igy az Agaba által elkezdett rovásokon alapuló képzés nagyon megerősödött. Ennek a fő célja az volt, hogy Atlantic menekültjeinek sáska népei elől a beavatottakat a központjukkal együtt Ordoszba tudják menekíteni. 199 Az ARDVISURA ANYAHITA leszármazottak beavatottjai megtiltották az emberevést, és a növénytermeléssel, majd a nagyállattartással az őslakók között meg- ' szüntették az éhséget s azok lassan civilizált emberekké váltak. Kaltes-asszony Földjének étkezési szokásai Joli-Tórem Földjének táplálkozását ez- : által megváltoztatták. A főként növényevő pateszi és beavatott réteg életkora 25-30 évről 50-60 évre emelkedett. Ezért a termékenyebb vidékekről az őslakókat kiszorították. Így a szabírok is kiűzték a pelazgokat Él-Isten birodalmából, akik a tengerpartra menekültek. Pintor-Nippur és Ordosz tudás-központjainak gyakorlata alapján az őslakók hitbeli szokásait nem változtatták meg, hanem az istenfélelmet támogatták. Így alakult ki az Él, Úr és Van városok Élisten, Úristen és Vanisten világa mellett a sok ezernyi istenből álló hiedelemvilág. De az emberevés rossz szokását az Isten-félelem megváltoztatta. Baratony, Erek, Sikila és Aháj az Etur győzelmének emlékére kapott szekérnyi írott kőtábla figyelembevételével a pelazg, aháj és etruszk nép hiedelmeit az ordoszi ( ' képzés idején az úzokkal és többi törzsekkel közölték és egyeztették. Etur-Samas birodalmában a pelazgokra rátelepültek Etur garaúzai és aháj lovasai. Tíz év alatt új hiedelemvilág alakult ki, amelyet Etur gyermekei is átvettek. Az úzokhoz hasonlóan ők is azt mondták, hogy a Földünket körülvette az ősvíz, amelyből ősnemzés alapján megszületett és kifejlődött az Ősvíz-istennője, akit Gonosz isten szerelemre csábított. Az Ősvíz-istennő hiába hozott létre utódokat, azt GonoszIsten felfalta. A pelazgok ezen hitvilágát Etur megcáfolta: az úzok hitvilága szerint Kaltes-asszony a Földre jőve Joli-Tórem agyag-gyermek bábjaiba lelket lehelt, éspedig a fiúkba kevesebbet, mint a leánykákba. Ezért az életre keltett leánykák minden holdtöltekor véreztek. Így fejlődött ki az emberiség. A tanítás szüneteiben aztán eldöntötték, hogy a gyermekek megevése és az emberevés mégis csak igaz lehetett, hiszen Anyahita is azt rótta le a legrégebbi rovásaiban, hogy amikor Ataiszba leszállottak, az első feladatuk volt az állatokat megszelídíteni és fóldművelésre oktatni az emberevő őslakókat. Így az éhség helyett bőség lett a Földön. A hamvasztásos temetkezés helyett a zsugorított elhantolást megfigyelve, a csatatereken azt tapasztalták, hogy a győztesek a halottak agyvelejét mindig kiszívták, mert azt még rágni sem kellett és nagyon tápláló volt. Etur abban igazat adott Aháj fiának, hogy a jégkorszakok elmúlásáig valóban volt emberevés, de ezt a beavatottak megszüntették a bőséges termeléssel. A pelazgok regéi is ezt vallják. Tétisz, a tenger istennője, hogy a Gonosz fel ne falja, egy tojásban, éjjel hozta világra legújabb gyermekét, Erőst, akit aztán nagy titokban felnevelt. Amikor ez sikerült, mindig éjjel szülte meg fiait és leányait és a többi Ősanyát is erre bíztatta. Tétisz hol az erdőségben, hol a tengerparton szülte meg a gyermekeit. A már nagyon öreg Gonosz nem érezte meg a kisfiainak szagát, s így a burokban születettek életben maradtak. Sokáig rejtegették a kicsinyeket, végül az Ej leple alatt hajóra szálltak. Így menekültek meg Gonosz apjuktól és a gyermekek mindig erősebbek lettek. Amikor visszatértek Ida aranyasszony hegye alá, Gonosz rájuk támadt, de Erős, testvérei védelmében dárdájával megölte a gyermekevőt. Ezen regét Ida-hegy mindhárom oldalán másképp mesélték, de a tengerparton megtelepedett pelazgok így tudták. Tétisz szerintük a tenger ősvíz-istennője volt, míg Okemános a folyam-isten, aki az ősnemzés által született Tétisz ura lett. Ha eleinte meg is ette a gyermekeit, mégis, eldugva, burokban-tojásban Erős fia után még sok fiú és leány született. A fiúk mind egy-egy folyó mellett telepedtek le, míg a leányok 200

a szigetekre vándoroltak és várták a hajós legények érkezését, hogy Tétisz anyjuknak, a tengerek úrnőjének parancsát teljesítsék, miszerint az ő feladatuk volt a világnak benépesítése. Az ahájok viszont azt regélték, hogy legelőször az Éj keletkezett Nis éjjeli madár istennő képében, aki tojásait a Szél fiú által történt megtermékenyítés után a legsötétebb barlangba tojta. Ebből bújt ki Erős, a szerelem istene. Ennek az aranyos szárnyú istennek minden törzsben más neve volt, de neki ez a név volt a legkedvesebb. Az első fiút a pelazgok Gonosznak hívták, mivel a későbbi tojásokból kibúvó öccseit állandóan verte. Ezért az Oséj és az Ősanya az erdőből elűzte a tengerpartra, hogy az erdőben béke legyen. Itt sírt keservesen. Tétisz, a ősvíz-istennő a partra úszott és a didergő Gonoszt a tenger mélyén lévő palotájába ragadta. Ekkor kezdődött el a szerelmük, de Gonosz nem tudta elviselni, hogy gyermekei az anyjuktól tejet szopjanak, ezért megette őket. Erre már Sikila beavatott leányka is közbeszólt, hogy Etur apjának hitét támogassa és elmondta: - Amikor Buda kőfaragó fejedelem Úr városának templomát felépítette, három holdtöltéig megpihent és akkor csoda történt: Kaltes-asszony szekerén Égiek érkeztek és a tengerre lesz.álltak. Sokáig ott állt Kaltesasszony szekere a vízen, ahol egy szigetet hoztak létre. Amikor az Égiek élelme elfogyott, olyan leányok úsztak a partra, hogy felül emberek voltak, míg alul halfarokban végződtek. Az ataiszi menekültek megijedtek, csupán Aran beavatott fejedelmi lány merészkedett a tengerpartra és ott gondolatrezgésekkel megértette: az Ég fiai és leányai érkeztek, akik Uruk népét meg akarják tanítani Kaltes-asszony Földjének legmagasabb tudományára, s ezért Úrban akarnak élni. Ataisz elmenekült beavatottjai a Napisten Birodalmába készülő Aran és a Mari birodalmába induló Mari aranyasszony 1-1 Kaltes-asszony Földjéről jött beavatottal Élisten városán keresztül Szakarába és Vanisten városán át Magyarkába tették át székhelyüket, de a gondolatrezgések útján az Úr, Pintor és Nippur városában lévő beavatottakkal is állandó összekötettésben állottak. Az volt a céljuk, hogy az emberevésből kiemelkedő népek tudását minél magasabb fokra emeljék. Aran és beavatott társadalma Ménes birodalmába, míg Mari a régi Mari városból a férje halála után gyermekeivel a nagy Marinába vándorolt. Magyarkán keresztül a hun törzsek szövetsége segítségével Kurd, Hunor és Magyar fejedelemfiak utódaival az összeköttetést minden időben fenntartották. Ezt Vanisten birodalmának hatáskörébe adták és Magyarka városa lett az összekötő kapocs, amelyen keresztül a 24 Hun Törzsszövetség Agaba-ómtól az Encs folyóig, míg az egyisten hívő magyarok Ur városától szintén Magyarkán keresztül a nagy Marináig vándoroltak. Az állandóan úton lévő beavatottak és rokonlátogatók mind a szellemi, mind a gyakorlati összeköttetést fenntartották. A gondolatrezgések tudományában járatos beavatott központok egységesítették a magasabb tudományok elterjedését mind az építkezéseknél, mind a rovások sokaságának kialakulása során. Így az államok irányításának a nyelve is egységes lett. A központ Ur-Nippur-Pintor volt, ahol a szellemi élet a legkorábban kifejlődött. A szellemi élet a Tűzszerzési év ünneplésével kezdődött meg. Ennek nagy lendü letet adott az 1856-ik évben a Holdnak a Földünkhöz való csapódása, amely ezután hűséges kísérője maradt a Földnek, állandó mozgásban tartva az Ősvizeket. Megkezdődött Joli-Tórem birodalmának gyorsabb fejlődése, amelyet a beavatottak társadalma irányított. Leghamarabb indult a tudás útjára Arvisura-Anyahita nyomán Ataisz műveltsége, amelyet a 7750. tűzszerzési évben Káldi-Földre menekítettek. A 8470. tűzszerzési évben Ataisz, a jégkor elmúltával a nagy vízáradatában földrengések és tűzhányók működése közben elsüllyedt. Úr városának közelében, a 8500 tűzszerzési évben újabb, Kaltes-asszony Földjéről érkezett szekér leszállása történt. A 10.000 tűzszerzési évvel magasabb műveltségi fokkal bíró tudomány megérkezett beavatottjai a hegyen épült gazdaságokból irányították a tudás elterjesztését. Azért lett a hegyen épült Templom a Templom-gazdaságok irányító központja, mert bár a csatornás öntöző rendszerek az árvizeket tudták csökkenteni, viszont veszély esetén az Égi-irányítású hegyre a lakosság mindig elmenekülhetett. Kaltes-asszony Földjéhez hasonlóan intézkedés történt arra is, hogy végveszély esetén elegendő csónak-bárka-hajó álljon rendelkezésére a magasabb tudással rendelkező lakosságnak. Az ataiszi népek.közül Aran-Ménes birodalma tért rá a Nílus áradását figyelembe vevő évszámításra a 9324. tűzszerzési évben, de tekintetbe vették a jégkorszakok elől megmenekült régi beava tottak feljegyzéseit is. Utána, a 9468. tűzszerzési évben megalakult Ordosz központtal a 24 Hun Törzsszövetség. Úr-Nippur-Pintor viszont ragaszkodott a tűzszerzési évek számolásához a hegyen épült Templom-gazdaságaik feljegyzései értelmében. Az alacsonyabb tudással rendelkező lakosság a számadás megkönnyítése végett a Holdevések zárszámadásának Holdhónapjainál maradt. Amelyik földművelő, állatgondozó vagy böszörmény a vízáradások bizonytalanságát már nem bírta elviselni, a szavárdokhoz menekült. A szavárdok kézműves népei azonban ragaszkodtak a tűzszerzési évek számításához és a tűzszerzési hegyi-ünnepélyek megtartásához. Uzapani, Kerka és Viroláj a 9428. tűzszerzési évben befejeződött nagyszabású rokonlátogatása után a beavatottak kisebb csoportjai révén megalakult a „Melegvíz-források" és „Viroláj-birodalma", valamint a folytontermő részeken a nagyvadász „Nimród-birodalma". A beavatottaknak volt egy általánosan elfogadott törvénye, hogy az őslakosságnak az istenhitéhez nem nyúlnak, mert ezen törvény Kaltes-asszony birodalmában is fennállott. Az Egy igaz Isten hitét a beavatottaknak engedélyezték, mivel ezen hit Kaltes-

asszony birodalmából származott. Joli-Tórem földje lakosaiban a kaltesi behatásról az a vélemény alakult ki, hogy az Istenek az emberek agyából pattannak ki. Tehát ahány ember, annyi Isten lehetséges, vagyis az emberek hitét nem szabad elnyomni. A beavatottak a háborúskodások ellen voltak, hiszen tudták, hogy az örökké mozgó Ősvíz és Földünk még annyi titkot és leginkább annyi lehetőséget biztosít, hogy az emberiségnek Kaltes-asszony Földjéhez hasonlóan nincsen szüksége az öldöklésre. Mindenki részére akad munka, amely a kaltesi birodalom jólétét is megteremtette. Ezen a felfogáson alapult Etur és Aháj vitája is az istenek létezéséről. A rokonlátogatások, kalandozások és lovasfejedelmi hírvivés az istenhitet nagymértékben terjesztették. Az aranyasszonyok vezette településeken viszont a gyermeknevelés érdekében tartották szükségesnek az isten-tanok terjesztését, mivel ez volt a feltétele az emberevő társadalom megszűnésének és a gondolkozó népek születésének. Viszont a beava tott központok tudták, hogy Kaltes-asszony birodalmának tudását csupán a Vízöntő Világhónapjában érhetjük el. Nagyon sok időnek kell még eltelnie ahhoz, hogy a kisebb vérengzések megszűnjenek, hogy felismerjék, miszerint minden embernek ` munkálkodnia kell, nemcsak mások keserves munkájának gyümölcséből élősködni. A munkának nagyhangú hirdetése és a munka végzése között óriási különbség van. Eleinte a munka hirdetését gondtalan bőséges életnek, míg a munka végzését büntetés- ' nek fogják elképzelni. ; Ezen gondolatokkal érkezett meg Nemere lovasainak látogatása után az Oregedő Etur a garaúz föld érintésével Ordoszba, hogy gyermekei fejlődésében gyönyörködjön. Aháj, a legkisebb fia leginkább a halászoknál tartózkodott a szabad idejében. A fo 202 lyami halászok regevilágát átvette. A tanítások után Erekkel az apjával, akit a legjobban szeretett, igyekezett a régi, gyermekkori meséket feleleveníteni. A folyami halászok itt azt állítják, hogy először csupán a „Tátongó" nagy sötétség uralkodott. Erek szerint az ahájok azt mesélgetik, hogy Nis, a sötétszárnyú madár az örök Éjtől megtermékenyült és egy ezüstös tojást tojt, melynek a sárgájából lett a Föld és fehérjéből az Ég, míg a kettőjük érintkezésénél, az akkor még szelíd Gonosz pattantotta fel a tojás héját és vált a szerelem istenévé. Etur viszont Garaúz-fóldi gyermekkorára hivatkozva azt mondta: Lehet, hogy igazuk van az ahájoknak, de a garaúzok azt vallják, hogy az istenek legelőször a Mindenséget teremtették, amelybe az Életfa alatt történtek alapján Sis-Tórem megalkotta a Napot és Ruda-Tórem tüzes üstjéből az Istenek Földjeit szétdobálta a nagy Mindenségbe. Földanya aztán az Életfa törvényei szerint az általa alkotott népnek elrendelte, hogy településeiken a tűzszerzési szokások szerint először egy dombon készítsék el az élelmezési lakógödröt, azaz az életünk biztosítására szükséges „Alsóvilágot" megalkossák. Utána készítsenek a gondosan befedett lakógödör és élelmi tározó fólé gerendákra döngölt agyagpadlót és annak végébe „Tűzkemencét", hogy a gyermeknevelést gondosan elvégezhessék és legyen hol megforralni tűzköveikkel az égetett agyagedényeikben az összegyűjtött életeleségeket. Aháj azt állította, hogy Nis madár ezüst tojásában nem egy embercsíra, hanem kettő volt, mert nemcsak Gonosz, hanem Tétisz leányka is kibújt az ezüst tojásból és ebből származtak az istenek. Etur viszont azt állította~ hogy a nagy Mindenségből, a nagy Gaján született meg az Őstojásból a dúskeblű Ósanya, akit aztán Erős megtermékenyített. A nagy Mindenségből származott: Erek, Nis és a többi istenek, akik a biztonságos hegyeken laktak. Nekik világított először a Napisten, a Tóremfiak Földjei és Tóremleányoknak az Élet-birodalmai, amelyen igyekezett mindegyik új életet teremteni. Az istenek és istennők pedig igen elszaporodtak és a maguk által alkotott emberekbe életet leheltek. Minden ember agyában 1-1 Életfa keletkezett, amelyekben megszületnek az isteni gondolatok. Így mindegyik megszületett ember hasznára lehet a közösségnek, mert minden ember tud értékeset alkotni a békességes élet érdekében, csupán a gonoszt kell legyőznünk a gondolkodásában. Az Ida-hegy északi oldalán, mesélte Aháj, üres tojáshéjat találtak, amelyből kibújt a sötétség, ezért a tojáshéjban csupán a Tátongás maradt. Utána Nis madár második tojásában a fényes Nap keletkezett. Így aztán nemcsak az Ida-hegy tetején, hanem minden hegyen keresztül a Sötétség és a fényes Nap kergették egymást s mikor nem sütött ki a Nap, akkor a Tátongás uralkodott. Az Ida-hegy keleti oldalán Etur szerint azt vallották, hogy a Sötétségből keletkezett Erobos, a fénytelen sötétség és Nis madár, az éjszaka, aki megszülte Atiért, az Ég fényességét és Hemérát, aki a nappalt szerelembe hozta Erobossal, majd Gaja világra hozta a csillagos eget, hogy az Ida-hegye körül forogjanak. Aháj azonban nem hagyta magát, mert az Ida-hegy déli oldalán, a tenger környékén azt hallotta mesélni, hogy Gaja szülte Uránost és az összes Titánokat: Gonoszt, Tétiszt, majd később Birontést, Seteropést és Argést, akiknek egy szemük van a homlokuk közepén és onnan villámokat szórnak. Azonkívül ötvenfejűszázkarú óriásokat: Taszítót, Erőst és Csupatago~, ami azt bizonyítja, hogy az Ida-hegy három oldalán elmondott mesék nem igazak, hanem a tenger oldalán mondják az igazságot, mert minden Isten Erős és Tétis házasságából született. Mivel csak Gaja és Urános maradt életben, a többi mese csak elbeszélésekből keletkezett. 203 Etur aztán hivatkozott arra is, hogy ezen történetek még előbb keletkeztek, mint a jeges korszakok és az kihülések. Napistenség idejében hozták magukkal messze északról a legelső beavatottak kísérő vadászai.

Már 48 tömény évvel ezelőtt törvénytelen isteneknek nevezték a többit a Napisten hívei és tanaikat rovásokban lefektették. Az Őstitánok az Égi-Vadistenek előkelő megnevezései voltak. Azok soha nem tartoztak a Templomos hegyi-istenségek közé, és ezek között Gonosz volt az, aki nemcsak melegített, hanem perzselt is, s ezért néha előle észak felé menekültek. Ha viszont Nisnek jeges volt a lehelete, a Napistent áldották. Ezért keletkezett Ménes birodalmában a Napisten tisztelete. Az eddig emlegetett titánok az emberek agyában keletkeztek, mert a beavatottak társadalmában csupán az Úristen létezett, akinek létét a Kaltes-asszony birodalmából hozták az Égiek magukkal. Ezek bebizonyították, hogy az Úristen Élőisten és csupán egy isten van, akit a népek tisztelnek. Ezen Vanisten, azaz létező Isten, az embert a saját képére teremtette a Földanyák révén és a jókat mindig fenntartotta. Ezek a mindig győztesek voltak, akiknek a természete ezredíziglen viszszatért az utódokban. Minden eljegesedés után győzedelmeskedett a Joli-Tórem által életre hívott földi ember, akik a Napistent tisztelték, míg a magasabb tudású beava tottak meghagyták őket a hitükben és a Napistennek Templomokat emeltek, amelyekben ők lettek az istenek papjai. Etur látogatása az 50. medvetoros évben azt érzékeltette, hogy milyen nagy különbségek vannak Uruk földjének, majd Eturiának, továbbá Garaúzföldnek és Ordosznak a mindennapi szokásai között. Amíg Urukban már kőből emeltek az Úristennek templomot és Uruk népe agyagtéglás házakat épített, addig Eturiában még csak kijöttek a barlangokból és agyagvermes, tűzhellyel ellátott lakhelyeket építettek a táplálékos folyók, majd Nagyvizek partján. Ordosz települése előtt télen, vagy esős időben barlangokban húzták meg magukat, csak a nyári idők beálltával mertek a sárkunyhókban lakni. Nimród birodalmában már mindenütt sütögették az állatok húsát, itt még gyakran ették a nyers húsokat. Urukban már Templomgazdaságok irányítása mellett művelték a földeket és öntöző csatornákat építettek, viszont Ordosz térségében a visszamaradt ajnók csak vadzabot és gyümölcsöket gyűjtögettek. Farudakkal vadásztak, a vermekbe űzött nagyvadakat pedig kövekkel dobálták agyon. Az egy oldalon megmunkált kőszerszámokból még csak most tértek át a kétoldalon megpattintott bontókra, a vadak bőrének lefejtésére és feldarabolására használva azokat. A 24 Hun Törzsszövetség vadászai már csapdákat állítottak, amelybe a nagyvadak beleestek és éles fanyársak akadályozták meg, hogy elmeneküljenek. Kisvadakra nyilat és íjat használtak. Minden vadász a tarsolyában hordozta a saját maga készítette bőrnyúzó és húsdaraboló éles szerszámait. Mindenütt a folyók melletti dombok tetejére költöztek és a folyókban halásztak és horgásztak. A kőtűzhely használata, valamint a tüzek őrzése általánossá vált. A mozsártörők és a gabonatárolók használatát mindenütt bevezették. A magukkal hozott kétsoros árpát és kölest termelték a lepénykészítéshez. Minden 10 házas településen kegyhelyeket építettek, ahol az Égieket tisztelték, valamint a megbeszéléseiket tartották. Most uruki hatásra a Kegyhelyet különválasztották a bírók által tartott megbeszélésektől és áttértek a 24-es lakhelyek építésére, amelyek lakógödrökkel és élelmiszer kamrák csoportjával voltak ellátva. A vesszőfonatos patics lakások mellett mindenütt állatkarámokat és kisállat-ólakat építettek, amelybe télen még a lovak és egyéb állatok is befértek. Igen fontos építményeik voltak a lakások melletti fedett szénatárolók és a távolabbi, nyíltabb szénáskertek. Az emberi és állati hulladékok felhasználására bevezették az uruki lakhely-ker 204 tek gondozását. A sámánok előszeretettel támogatták a lakkegyhelyek oszlopainak felállítását. A hiedelmi szentélyek és vallási elgondolások elterjedése sem az ajnók, sem az egyéb őslakosok fejlődését nem akadályozták meg. Az ataiszi gyógyítási módok elterjedését pártolták, mivel ezzel az elhalálozásokat csökkentették. A vadkecskéknek, vadjuhoknak, vadmalacoknak és vadszamaraknak a megszelídítését vállalták. Etur, midőn Ordoszba ért garaúz és aháj lovasaival, rögtön az Aranyasszonyok kegyhelyére ment. Uzapani, Kerka és Viroláj az Oregek Tanácsának szolgálatos tagjaival mindjárt arról érdeklődött: „Az utóbbi években milyen változás történt Nimród birodalmában?" A beavatott fejedelemfi így válaszolt: „- Tudom, hogy beavatott csoportját nem csupán az érdekli, hogy a pelazgokkal, ahájokkal és garaúzokkal keveredett őslakók milyen hitvilágot alakítottak ki, hanem az is, hogy a Kaltes-asszony Földjéről érkező beavatottak milyen újdonságot hoztak! Legelső az, hogy mind Ménes-birodalmában, mind Ur városa mellett Földünkre szállt beavatott csoport a kétsoros árpa és búza helyett többsoros kenyérmagvakat, valamint egy újfajta gabonát hoztak, amelynek a szárai a leginkább alkalmasak a melléképítmények fedésére. Ezen Uruk és Ménes-birodalombeli magvakból küldtek beporzásos szaporítással újfajta magvakat, amelyek termelése Földünkön meghonosodott. Ezek csupán a Templomgazdaságok kertjeiben termettek, de Urukban kíváncsiak, miként sikerül Ordoszban meghonosítani." Uzapani, amikor átvette az értékes küldeményt, így tájékoztatta a rokonlátogatás ra érkezőket: „- Nagyon meglepődtem, amikor Ordoszba hazaérve a sámánképzősök újdonságát, az elejtett nagyvadak árván maradt kölykeinek háziasított rajcsúrját megláttam. Ugyanis ezen kisállatok a vadászokra nagyon megharagudtak, de nem úgy a kisgyermekekre, akik együtt játszadoztak az árván maradt vadmalac, vadszamár és vadkecske kölykökkel. Egy másik vadász csoport viszont kisbárányokat és kisnyulakat hozott játszani a gyermekeknek. A jártányi erővel már nem nagyon dicsekedő öregek életük talán utolsó erejével kis karámokat és kis ólakat készítettek a vadállatkölyköknek és magas karám-kerítéssel vették körül a kis

ólakat, majd napsütésben itatóvályúval ellátott mozgótérbe engedték ki az árván maradt, játékos kölyköket. A gyermekek előbb csak figyelték új játszópajtásaikat, majd ennivalókat dobáltak be a karámba. Igen érdekes volt, hogy a kis vadállatkölykök a felnőttekre morogtak, de a kisgyermekek közelítését szívesen fogadták. Megmaradt ételféleségeket hoztak otthonról, fúveket szedtek játszópajtásaik részére és kedves szóval kínálták a kis árvákat. Rövid idő múltán baráti kapcsolatok alakultak ki az ember és állatkölykök között és az állat, valamint az ember-csemeték összebarátkoztak. Egyébként a 24 Hun "förzsszövetség lóállománya is igen megszaporodott, amelynek öregebb lovait már kezdték a fóldek feltörésében is igénybe venni. Így a szegény hunok által megalapított törzsszövetség ben az éhezést már felváltotta a jólét és a bőség. A szent állatok vadászatának engedélyezése a húsellátást igen megjavította." A kis halász gyermek, Aháj könyörgött apjának, a rokonlátogató Eturnak: - Mesélj Édesapám ugyanúgy, mint régen Eturiában, vajon mit regélnek az Idahegy északi oldalán az öreg ahájok? - Ha nem tudsz aludni, kicsi horgászom - mondta Etur apa - hát elmondom altatóként az ahájok, pelazgok, garaúzok és Ida-hegyi őslakók gyermekeinek regéléseit. - Gonosz és Tétis nagy szerelméről, vagyis a folyamisten és tengeristen apály-dagály harcáról, amit Hárpia-Tórem okozott azzal, hogy a Holdat Atlantisznál a Föl 205 dünkhöz vágta. Apály-dagály hullámok megtermékenyítették a tengerek vizét és nyüzsögtek a halak az összes vízben. Napisten azonban nemcsak a vizeket, hanem a szárazföldeket is megtermékenyítette. Urán, a Napisten csak éjjel találkozott Gaja Földistennővel és azt reggelre megtermékenyítette. Minden tűzszerzési évben egy-egy gyermeke született. Azt gondosan elrejtette, mivel Urán nem szerette hallgatni a gyermeksírást, ezért az istennő azokat a barlang mélyére vitte. Reggelenként a 6 fiút és 6 leányt a barlang előtti tisztásra vitte fel, hogy azok játszadozzanak I. - Mondd meg apám, hogyan hívták őket Pótia nagyapó szerint? - Ezen gyermekeket garaúz földön minden völgyben másként hívják. A fiúkat Opos, Kolama, Keve, Harapi, Tesim és Kojon-nak nevezték, míg a lányokat: Teaira, Réka, Tömörke, Megyerja, Piroska és Tengelize-nek becézték. Amikor Opos már 14 tűzszerzési ünnepélyen részt vett, így szólt édesanyjának, Gajának: - Édesanyám, mi tudjuk, hogy Napisten-Urán minden hajnalon elver Tégedet, azért olyan harmatosa Földünk minden reggel, mert Te sírsz. Ezért én már elég erős vagyok és nem akarok többet éhezni a testvéreimmel és levágom Urános-Napisten férfiasságát. Ahogy mondta, úgy cselekedett és az apjuk nem jött többé Gaját megverni, hanem elkerülte Gaja-Földisten anyát és hagyta, hogy Földanya egyedül kínlódjon gyermekeivel. Gaja azonban mégis megőrizte Urán emlékét. Annak elcsöpögő vérét magába gyűjtötte és titkon megszülte a tarkós-népeket, akikből dolgos és erős népek lettek. ', Urán végtagja a tengerbe esett és ebből született Aracsilla, a szerelem istennője, akinek minden igyekezete az volt, hogy Joli-Tórem szent Földjét benépesítse. Aracsilla először a 6 leányt biztatta, hogy férjet válasszanak maguknak, mert ők már hamarabb kifejlődtek és megteremthetik az asszonyuralmat. Így választotta Teaira férjéül Karatalt, Réka a magas Herát, Tömörke az erős Devecsert, Megyerje a szép Poszádát, Piroska a kis Belezárt és Tengeliz a karcsú Zandorhánt. Karatalt nevezték ki fővadásznak, de a birodalmukban Gaja, a Földanya uralkodott. A beszélgetésbe vitázónak beállott Sikilia is, hogy elmondja a beavatott központban kialakult feljegyzéseket, amelyek így szóltak: - Az összes tarkós és más népek regevilága arról szól, hogy a könyörtelen istenek felfalták magzatjaikat, míg az asszonyok el nem rejtették azokat. Titokban egy-egy gyermeket felneveltek, akik amikor egy emberöltő kort elértek, megölték a hatalmaskodó és már legyengült apjukat. Ezek mind a jéggel borított időkre vonatkoztak, amikor a tarkós népeknek valamiből fenn kellett tartaniuk magukat. Viszont az Égi eredetű beavatottak az éghajlat gyakori változásai miatt mindinkább a melegebb vidékekre költöztek. Így két beavatott központ fejlődött ki a Pamír jéghegyei alatt elterülő Nagyvíz legnagyobb szigetén, Ataiszban és az úszó jeges hegyek alján lévő Atlantiszban. Mivel azonban a kísérővé szegődött Hold Atlantisz nyugati sarkát elsüllyesztette, azóta ezen gazdag sziget fokozatosan a Nagyvízbe süllyed. A Hold viszont mozgásba hozta a Nagyvizet és az örökös ár-apályok Életet adó körforgása miatt új élet kezdődött JoliTórem Földjén. A Ruda-Tórem által eldobott tűzgolyó azonban hiába került a köd és párák tengerébe és kihűlve a búvárkacsa szárazföldet és követ hiába hozott ki a lecsapódott Nagyvízből, az ősi tűz mégis hol itt, hol ott tüzet okád a mindenségbe és ebből új földek, új sziklák lesznek. Valami igaz azonban mégis csak van az úzok regéiben, amelyek azt állítják, hogy a Nagyvíz alján cethal van, amelyik alvásából felébredve megrázkódik és akkor reng a Föld. Így új földrészek és nagy szigetek keletkeznek s az emberek 206

nagy sokasága pusztul el. Ha mélyen alszik is a cethal, gyakran felébred, ilyenkor úszkál a Nagyvízben és hol itt, hol ott megmozdul Joli-Tórem Földje. Kaltes-asszony birodalmából azonban mindig figyelik Joli-Tórem Földjét és ahogy a Hold hozzácsapódásakor is, ha másként nem, Hárpia-Tórem által beleavatkoznak az életükbe. Kaltes-asszony elég gyakran elküldi a szekerét hozzánk az Égiek beavatott embereivel, akik segítenek a fejlődésben. Pintor feljegyzése szerint 50 tömény tűzszerzési évvel ezelőtt egy nagyobb csoport érkezett, akiknek utódai a nagy hidegek beálltával Atlantiszba vándoroltak, majd a kékszemű tarkós népek üldözése elől Napisten birodalmába menekültek. Ezek már írást is alkottak, amit a Napisten papjai őriznek. Pamír, Ural és a Melegvíz-források birodalmából a sok beavatott tanítványaival Ataiszba vándorolt, ahol soha nem volt tél. Ide jött Anyahita a Kaltes-asszony birodalombeli szekerén látogatóba, de a Kékleny hegységbe ütköztek, s így nem térhettek vissza. Ekkor először csak egymás között párosodott a három férfi és öt nő, majd később a régebben jött beavatottak leszármazottaival is. Így egy beavatott társadalom fejlődött ki, akik aztán a földi őslakókkal is házasságra léptek. Az utódok azonban mindinkább vesztettek beavatottságukból, és mindig kisebb lett a teljes tudású emberek száma. Tudásuk azonban elegendő volt arra, hogy megszüntessék az emberevést, ami a pelazgok regevilágában szembetűnően megtörtént valóságnak van feltüntetve. Ezt azonban csak úgy lehetett elérni, hogy a vadon élő állatok megszelídítésével, a Kaltesasszony-földi szokások szerint húsbőséget teremtettek. Ataiszban a dombokon lépcsős, míg a síkságokon csatornázott-öntözéses földművelést hoztak létre. Így egészsé gesebb életmódot teremtettek. Az emberevőket fogságba vetették és megtanították a helyes táplálkozásra. Akik újból vétettek az emberevés tiltása ellen, azokat láncos-rabságban megtanították dolgozni. Utána megtanították a beavatottak nyelvén beszélni. Amikor házaspárokká váltak és gyermekeik lettek, felvették a templomgazdaságokba előbb pásztoroknak, majd földműveseknek őket. Mivel Arvisura-Anyahita gyermekszülés következtében később a lábára megbénult és az Ataiszból hozott gyógyszereik elfogytak, így kénytelen volt teljes gyógyulás helyett ülő munkákat végezni. A többiek kívánságára, Kaltes-asszony Földjének szokásai szerint elkezdte leróni a Kaltes-asszony birodalmának hitvilágát és tudományát. Ezt az utódai aztán tovább művelték és ezen leírásokat a papok őrizgették, majd később az ifjúságnak tanították. A legképzettebb beavatottat az Égiek szokása szerint fejedelemmé választották és a tarkósok nagy tömegét dolgozó emberekké alakították. Így Ataiszon bőség és jólét uralkodott. Mindannyian tudták, hogy a Földünk forog és a vizek, valamint a belső tüzek miatt változásoknak vagyunk kitéve, ezért a Földünk titkait keresték. Azt mindannyian figyelték, hogy az utódaik közül mindig kevesebb és kevesebb tökéletes beavatott születik, ezért a gyermekeiket mindig képezték a Kaltes-asszony Földjéről hozott tudományokban és a tanítások folytán sok gyermekből kitűnt a beavatottságra való hajlam. Először csak minden 100, majd minden 1000 és később 10.000 közül született egy-egy tehetséges beavatott. Papképzés alkalmával amelyik beavatott a legokosabb volt, az lett a fejedelem. - Mivel Nimród birodalmában volt a legtöbb beavatott, a papság ott népszámlálást tartott, főként abból a célból, hogy gondolatrezgések átvitele szempontjából mennyire csökkent a beavatottak aránya. Az adatok a 40. medvetoros évben futottak be a 207 Nimród új birodalmi fővárosába, az oroszlánkapus Ninivébe. Az ezer tűzszerzési évben, amit Uruk népének szétrajzott papsága Ataisz elsüllyedése után az új lakhelyein töltött, minden 10 tömény, azaz 100 ezredesnek a fejedelemségében akadt egy-egy beavatott. Így Ordosz térségében is csak 2 beavatott akadt, míg a gazdag hunok között és Magyarka térségben 3, Marinában és a Melegvizek birodalmában csupán 1-1 gyermek, Léh és Töbet birodalmában 2-2, majd Ménes birodalmában 4, Nimród, Uruk, Zagrosz és Szavárd birodalmának a Szabír részekkel együtt 6 beavatottja volt. Tehát ezer tűzszerzési évben az Ataiszból származott emberiségnek a létszáma 210 tömény körül mozgott. Ebben az időben Lóváros volt a sereg központja, míg a birodalmi főváros Ninive lett. A beavatottak központja Pintor maradt, Nippur pedig az írópapok városa. A városállamok között Úr, Surupak, Uruk, Umma és Kiss volt a legműveltebb. Gazdagságuk kisugárzott Nimród egész birodalmára, mivel az árvizes esztendőkben a népek a hegyek közé vándoroltak. Lehet, hogy a hegyen épült templomgazdaságok megvédték a lakosság egy részét és a királyokat a szegénységtől, de az összes lakosságnak nem adtak elég eleséget, ezért a magasabban fekvő ültetvényeken kerestek megélhetést. Etur még azt is felemlítette panaszként, hogy a 40. medvetoros évtől gyakran megmozdult a tengerpart és a szigetvilág, amelynek láncolatában sok sziget elsüllyedt. Az uruki hosszú-keskeny csónakok helyett elkezdtek szélesebb hajókat készíteni a szabír tengerparti öblökben, hogy a Keréta nagysziget folytatásában elsüllyedt szigetek utá ni szárazföldeketfelkereshessék. A pelazgok és ahájok Etur garaúzainak vezetésével más-más irányban fejlődtek és mindig több őslakost vontak be a munkájukba. Uruk birodalmi szokások szerint minden hajóútjuk alkalmával több városállamot alapítottak. Biztonságos hajózásuk érdekében Nimródnak a parancsára 10 hajónál kevesebb hajó nem indulhatott, mivel a földmozgás miatt gyakran kellett hajó-pusztulással is számolni. Amikor új államot alapítottak, egy-két hajó a szárazföldek közelében cirkálva visszatért Eturiába, hogy a települések nagysága

szerint az új települők útba indulhassanak. A hajóépítő öblökbe újabb őslakosok jelentkeztek munkára, így azoknak a hitvilágával gazdagodott Eturia népe. A beavatottak vezette Egyisten hit mellett engedélyezték az új telepeseknek a hitét is. Ezért az Ida-hegy déli és északi oldalán más-más irányba fordult a nemzetségek hitvilága. A kis Aháj és Etur fejedelem vitáját Erek beavatott élénken figyelte, de nem akart beleavatkozni a kis nyelves halászlegény mellett, avagy ellene, mivel Baratony, a tanfejedelem őt szemelte ki, mint leánya vőlegényét utódjául, ezért hallgatott. Aháj elmesélte, hogy Kerétából jött hajósok azt beszélték régen, hogy Koronos, I Reja férje lenyelte gyermekeit születésük után, mert nem akarta, hogy beteljesedjen a jósok jövendőmondása, miszerint egyik gyermeke fogja a trónról letaszítani. Reja az anyjához és Napistenhez fordult. Azt a tanácsot kapta édesanyjától, Gajától: követ csavarjon pólyába és ha Koronos jön, azt nyelesse le vele és gyermekét a Földanya nevelje fel egy másik szigeten. Így, amikor harmadik fia, Zehus megszületett, Gaja magához vette és titokban felnevelte, majd amikor erős vitézzé lett, legyőzte falánk atyját és gyomrából kiszabadította bátyjait. Ezért kiszabadult testvérei megajándékozták Zehust a mennydörgés és villámok eszközeivel. Így ő lett a leghatalmasabb Istenség. j Igen ám, mondta Etur, de ezt csupán az ahájok mondják. A Bari várost megalapító eturok azt hallották, hogy nem Zehus, hanem minden idők leghatalmasabb Istene, Jupiter lett a leghatalmasabb istenség. Egyébként az istenek folyton torzsalkodtak egymással és amikor Zehus elaludt, testvérei megkötözték és megbilincselve vitték ', 208 Gonoszhoz, aki azt mondta, megkegyelmez neki, ha megvív a százkarúval, a tengerek istenével. Az ahájok azt mondták: Zehus győzött. Viszont a Bariban élő etur hajósok azt vallották, hogy Jupiter volt a győztes. Etur egy érdekes jelenségre hívta fel a sámánképzősök figyelmét: Pintorban azt vallják, csupán egy isten van. Ők soha nem mennek az árvizek elől a hegyekbe, mert uruk népe nagyon megtöltötte a hegyi templomuk alatt lévő élelmezési raktárukat. Akik az árvizek miatt elmennek a Zagrosz Hegységbe, a vendéglátójuk kíséretében mindig több-több istenséggel térnek vissza, mivel a kísérő őslakók magukkal hozzák az isteneiket. Így, hitviláguk szerint uruk népénél már háromezer istent tartanak nyilván, akiknek szentélyeket emelnek. Ezen új istenségek az Úristen, Élisten és Vanisten birodalmából kerültek uruk népéhez. Ninivét ezért nevezték el ezzel a hármas szócskával, mivel mindhárom istenség birodalmából kerültek az új fővárosba. Az építők magukkal hozták a háromezer őslakos istenségét. Nimród csak nevetett rajtuk, mert ő abban az ataiszi hitben élt, hogy az istenek csupán az embereknek az agyában születnek meg. A tudományokban előttük járó Kaltes-asszony birodalmbeliek azt vallották, csupán Egy Isten van, aki nem haragos, hanem szerető Isten, aki az emberiséget szereti. Baratony tanfejedelem azt mondta: „Legokosabb azon ember, aki okulva hallgatja az okosabbak vitatkozását!" Aháj ekkor megjegyezte, hogy visszatérve az Ida-hegy alá, már bizonyára nem fog ráismerni a pelazgokkal kevert garaúzok régi regéire, mert a Hatsas birodalmából jött újabb érkezők azóta kibővítették a gyermekmeséket. Etur aztán elmondta, hogy az új fővárosnak, Ninivének építése közben mind Agadiból, mind Úrból és Van városából érkeztek kőfaragók, akik lefekvés előtt az Égiektől származó kézműves mondókáikat regélték el egymás között. Maga Nimród is kíváncsi rá, hogy az emberiség további jövőjében melyik isten-elképzelés fog diadalmaskodni. Úr város birodalmában elismerik az úr és szolga viszonyát. Agadi térségében, az élő Isten gyülekezeteiben az Égiek folyton való munkálkodásában hittek. A Van-tó melletti Van városában pedig minden pap azt hirdette, hogy a Seregek ura nyilvántartja még az embereknek a hajszálait is, és a szeretet tanításában és a valóság érdek nélküli szeretetében kívánja az ember közösségét nevelni. Minden új emberi hajlékban, a legdíszesebb helyen emléket állítottak az Istennek, és ételeiket-italaikat először fohászkova Neki ajánlották. Vajon az istenhitben melyik Isten fog diadalmaskodni? Sikila, aki a beavatottak központjában sokat elmélkedett az idősebbek tanításán, elmondotta az édesapja szavaira, hogy Úristen birodalmában valóban minden városban a legmagasabb ponton épült templom alagút-rendszerében sok élelmet tartalékoltak, mert a Kaltes-asszony birodalmából jött beavatottak az Égi viszonyokhoz alkalmazkodva, felelősséget éreztek a szolgák ellátásában. Ugyanis ha árvíz vagy nagy szárazság következett be, mind az úrnak, mind szolgáinak a mindennapi étkét biztosítani kellett. Náluk a hegyen épített templomokban a pateszik mind a szellemi, mind a testi táplálékról gondoskodtak. A szárazság miatti éhínségben a sivataggá változott országokból éhezők lepték el a városállamok piacait és ha másként nem, akkor rablással szerezték meg az élelmüket. A pateszi társadalom ekkor Kaltes-asszony birodalombeli szokások szerint a legmagasabb és legvitézebb ünnepi játékokban a győztest lugali ranggal ruházta fel, aki fegyveres őrséget szervezett. Ez a lugal vezér aztán győzelmei után sok fegyvert és ékszereket zsákmányolt a legyőzöttektől és hatalma megnövekedett. A zagroszi szolgák ezen lugalokat királynak kezdték nevezni és ez

209 később a szolgák között általánossá vált. Később a pateszik Surupakban úgy döntöttek, hogy lugal csak az lehet, aki megtanulta a rovó-deákok mesterségét, hogy veszély esetén a szomszéd városállamoktól rovásos üzenettel segítséget kérhessen. Így aztán minden lugal igyekezett gyermekeit a rovások mesterségére megtanítani a rovások rajcsúrjában. A Szabírfóldön lévő Agadi fejedelmi személy igen élénk kereskedelmi hálózatot épített ki a tengerparti Szidon-Agadi-Mari-Ninive között, hiszen Nimród épülő városának minden kövét arannyal és ezüsttel fizette ki. Agadi a 22 betűből álló rovás megtanulása miatt rovásrajcsúrt állított fel Agadiban, amelyiknek a legkiválóbb tanulója Mari nevű leánya volt. Mivel Etur a legnagyobb fiát, Adana vitézt elküldötte Agadiba rovás mesterséget tanulni, beleszeretett Mariba és feleségül kérte. Ebben az időben a leányok nagy kincset jelentettek. Eturnak az Agadi leányvásáron sokat kellett fizetni a menyéért, de megérte, mert Mari szófogadó leányka volt. Addig könyörgött a szüleinek, hogy Adanával és apósával elmehessen Ordosz térségébe, amíg a szülők ehhez hozzájárultak és leányuknak kíséretet adtak. Az Agadibeli szabír lovasok kereskedelmüket akarták bővíteni. Mari, akit a rovások mellett az ifjúkori regék is érdekeltek, sokat mesélt útközben a szabírok meséiből, s ezért Etur megkedvelte. Mivel a hőmérséklet ingadozásai és járványos megbetegedések miatt a szabíroknak mind nyári, mind téli szállásai is voltak, a hegyek közötti nyári szálláson egy újabb lovas csoport csatlakozott Eturhoz, s így az útközbeni beszélgetések során a szabírok regevilága mellett az Élisten hívők elképzeléseit is magukévá tették. Sikila tájékoztatását Mari élénk érdeklődés közepette így folytatta: - Elisten az emberek életét jóakaratúlag figyeltette angyalai segítségével, és Gábor, József és Péter arkangyalokkal irányította őket. Tanácsukra a szabírok nyári és téli lakhelyeket építettek. Ezen telepütések közé estek Mari birodalmának városai, amelyeket most Agadi egy kereskedő város, a kincses Agadi felépítésének segítségével összekötött. Mivel annak idején Mari, a fejedelmi lány Ardvisura-Anyahita rovásaiból megszerkesztette a maga rovásjeleit, a szabír kereskedők ezeket alkalmazták. Nimród tanácsára aztán felállították az Agadi rovás-rajcsűrt az Uruk birodalombeli író-papok kiképzésének mintájára, hogy kereskedelmüket elősegítsék. Élisten papjainak az egyik elképzelése az volt, hogy ne csak az emberevés megszüntetésével hirdessék az élő Isten kegyelmét, hanem emberséggel is könnyítsék az éhező emberiség szenvedéseit. Kereskedelmük felvirágoztatásával igyekeztek megszüntetni a rablásokat és a gyilkosságokat, ezért élelmezési és használati áruraktárakat állítottak fel. A lopások helyett az őslakókat földművelésre és háziiparra szoktatták, hogy földművelő és állattenyésztő gazdaságaik termelvényeit náluk értékesítsék. Kereskedelmükkel biztosították az éhező lakosság ellátását. Bebizonyították Étisten emberszerető gondoskodását. Ezáltal az ataiszi jólétet megteremtették Agadi Birodalmában is. Ardvisura-Anyahita legkisebb fia Van fejedelemfa volt, aki a Hun-síkságról a Garazúgón át a Hun-fennsíkra vándorolt. Dorozsma hun fejedelem leányát vette el feleségül és igen sok gyermekük született. O volt az, aki megszerkesztette az édesanyja leírásai szerint a hunok Névadó-Naptárát, amely igen gazdag volt. Felesége Katika volt, aki ikertestvér volt Katival. Ilyenkor az egyik gyermek a törzsbeli rendes nevét kapta, ebben az esetben a nővére a Kati nevet, míg a kisebbnek vagy törzsbeli nevet, vagy pedig, mint ebben az esetben, a Katika nevet adták. Ezen szokásukat átvették a többi törzsek is. Ezért például ha egyik leány Kücsi volt, akkor az iker leánytestvérének a Kücsike nevet adták. Mivel sok ikergyermek született, ezen névadás meghonosodott. 210 Uruk népe már Ataiszban is a legrégebbi beavatottak szerint vallotta az Úristen rendelését, amely szerint Uruk népe és az Isten úr-szolga viszonyban volt egymással. Az indijók egyes törzsei, a szavárdok és a szabírok Mari fejedelem-asszony szerint az Étisten, vagyis az élő Isten akarata szerint éltek. Anyahita, aki az agaba, saka és hun törzsek határvonalánál szállt le Kaltes-asszony Földjéről, azt hirdette, hogy csupán egy isten van, s ezért ezen három törzsi szövetség a Vanistent tisztelte. Anyahita halála után a sokgyermekes Van fejedelemfa fogta össze a Vanisten hívőket és az úr-szolga, valamint a kanakoknál szokássá lett rabszolga viszonyt megszüntette. Amikor Ataiszt el kellett hagyniuk, e három egyisten hívők hite három irányban fejlődött. Mivel a legutolsó földreszállás Úr városa mellett történt, az újonnan jött beavatottak az uruk népnek adták át legfejlettebb tudományukat és a legtökéletesebb gazdaságok itt fejlődtek ki. Ezek az egyisten hívő beavatottak Urukbirodalmában gyakran látogatták egymást és az írásbeliségüket összeegyeztették. Ha törzsenként a tárkány rovásaik eltérőek is voltak, de a beavatottaknak közös rovása egységes volt. Mivel a hunok törzsei már Ataiszban is a legnagyobb állattartók voltak, az új lakhelyükről a tágas füves pusztaságok felé terjeszkedtek. A gazdag, nagy állatállománnyal rendelkező hunok Magyarkálót a Hun-tóig érő nagy füves pusztaságon telepedtek le. A szegényebb hunok Ordoszban vertek szállást, megalapították a 24 Hun Törzsszövetséget és hamar elszaporodtak. Így a Vanisten hívők birodalma Uzapani-VirolájKerka kalandozásai után a keleti Nagyvíztől a Kerka-Encs folyóig terjedt. Ezen törzseknek a beavatottjai azt vallották, hogy Vanisten őrködik a törzsek egysége fölött és azokat az élet harcaiban megsegíti. Az ő istenük nem ismeri el az úr-szolga viszonyt és a rabszolgák társadalmát és érdek nélküli szeretet-vallásuk Vanisten gondoskodása alapján örökké él.

Az Élet-isten mellett azonban, Vanisten helyett az ajnók még Szulde hadistent is felvették az ősi isteneik közé. A harcban elejtett foglyok náluk házi cselédként dolgoztak. Ezen szokást a 24 Hun Törzsszövetség is átvette. Tehát ha nem is volt úr-szolga viszony és rabszolgaság, de a Szulde hadisten jóvoltából szerzett hadizsákmány harcos mint házi-cseléd szerepelt. Mivel a hegyi őslakók néha rabolni mentek Etur népe ajnó, aháj, garaúz és pelazg állattartóihoz, azokat fogságba ejtették és templomgazdaságaikban házicselédként dolgoztatták. A hadisten kultuszt Etur mindegyik telepes törzse átvette és Szulde hadisten nevét mindegyik a saját elképzelése szerint változtatta. Volt olyan közösség, amelyik Mars istennek hívta. Amikor Etur fejedelem látogatóba indult a gyermekeihez Ordoszba, ahány falu csak volt, mindegyik kis falu másként nevezte el Szulde-hadisten házicselédet adó hatalmát. Amikor a tórakapott ifjúságot a hadászatra oktatták, mindegyik kiképző tábor kegyhelyet emelt Szuldehadistennek. Ezen szokás aztán odafajult, hogy lassan a tengernek, folyóvíznek, a mennydörgésnek és az éjszakának és az élet minden mozzanatának istenei lettek. Ezt különösen az uzik és ázok népcsoportja kezdte alkalmazni, akik a Zagrosz népektől vették át ezt a szokást. Amint zsákmány folytán házi-cselédek lettek, Etur népének a nem beavatott része is hitt az elképzelt istenekben, mert a tiszteletük lelki megnyugvással járt. Ezek legtöbbje haragos isten volt, akitől félni kellett és jóindulatát valamivel meg kellett nyerniük. Ezért a beavatottak által kiképzett papok, pateszik és sámánok, vállalták az elképzelt istenek szenthelyeinek védnökségét, ahol aztán a betegeket gyógyították. A gazdasági irányítás mellett a házi-cselédek lelki gondozását is vállalták. Pedig minden kiképzett pateszi, pap és sámán tudta: csak egy Isten van, aki Égi úton, 211 az Ataisz térségébe érkezett beavatottak révén került az ataiszi népek tudatába. Az egyistentől származó tan szüntette meg az emberevést. Ha csupa egyisten hívő ember lenne a földön, soha nem lenne háborúskodás, mint ahogyan azt Kaltes-asszony földjén is megszüntették. Ott senki nem akarja elvenni más ember szerzeményét, mert munkával mindenki megszerezheti az emberek életét megkönnyítő új vívmányokat, hiszen az emberi életnek és a nagy természetnek még nagyok sok titka van. A beava tottak társadalma mindezeket tudja, hiszen Kaltes-asszony birodalmával összeköttetésben állanak és tőlük lelki, valamint tudományos segítséget kapva, földünk életét jobbá tehetik. Amikor az 50. medvetoros évben Etur belovagolt szabír-saka és gazdag hun lovasaival Ordoszba, a kis Aháj a Hangun folyó halász társadalmából, a gyors siklású halászcsónakokon a halpiacra jövő új barátaitól hamar meghallotta édesapjuk közeledésének hírét, ezért testvéreit azonnal értesítette és eléjük mentek. Sikila a legszorgalmasabb rovója volt az Arvisura-Körnek, a lovasokat fogadva a 4. Arvisurában megörökítette az ataiszi Van fejedelmi ifjú Névadó Naptárának adatai szerinti neveiket. A lovasküldöttséget Temere lovasfejedelem fogadta Sikilával együtt, akik után Baratony pateszi és Erek arbag-sámán következett. Töröngöly rovósámán a 12 Nimród birodalombeli kísérő lovast vezette. Ezeknek a neveit Sikila már előre lerótta: Asdód, Bunaj, Gat, Ig, Kadme, Japán, Sakasi, Péter, Uzi, Pintek, Radán és Zalanta. Az újjáépített 24 karéjos Aranyasszony-Kegyhely keremetjében terítettek fogadási ebédre. A jó hangulatot a parszi-saka citerások biztosították. Sikila ifjúsági aranyasszony és férje, Temere lovasfejedelem mindenki részére gondoskodott ülőhelyről. Az Aranyasszony Kegyhely bográcsaiban kitűnő birkapörköltet, gulyáslevest és a rimalányok pampuskát készítettek. A méhesgazdákat is mozgósították, mivel a boza-sört ők készítették az ilyen messzi útról jött vendégeknek. Temere a Kegyhely Szent-Kútjánál való tisztálkodás után a régen várt rokonlátogatókat egyegy kulacs kumaszal kínálta meg. Töröngölynek jutott azon feladat, hogy az ordoszi fűszerezett gulyásleves és birkapörkölt kanalazgatása mellett az érkező vendégsereg neveit a négyszögletes új névadóban megörökítse. A Sikila által az érkezőknek adott neveket a 4 tárkánytörzs rovásainak figyelembevételével rótta le. Az eturok hadnagya, Tuza vitéz volt Etur fejedelemfi második fia, aki a mai napon, Gödölyetor 20-ik napján lett 23 éves, és a Sakatörzsbéli Józsa nevű rimalányt vette feleségül. Garaúz lovasai voltak: Atar, Abata, Buru, Csató, Csimbó, Dudas, Garó, Jakar, Kulpi, Molon, Kuti, Kabzug, Jak, Pós, Pilka, Gar, Mol, Pukki és Zelk lovasok. Szabírok voltak: Purkaj, Ger, Téndig, Sangi, Katsuki, Hános, Arad, Akkó, Péter, Barota, Máté, Jutócs, Fülöp, Pella, Lukács, Gábor, Kos, József, Bari, Sidon, Tiros, Géza, Hipos, Abilon, Endre, Kánaj, Barota, Régon, Masada, Kabul, Hala és Kébur. Parszi-Baka lovasok voltak: Kajas, Bihak, Dudaspana, Kaddlén, Ricsa, Palu, Paltánsaka, Pintek, Saka, Saki, Sakasi, Sakari, Salakó, Tadaj és Tataj. Utána a gazdag hunok lovasai következtek, akik Magyarkától a Hun-tóig csatlakoztak Etur kíséretéhez, Béla fejedelemfa vezetésével. Így Etur 53 fős népe mellé Magyarkőig 16 fő saka-szkíta lovas is csatlakozott. A 70 fős lovas csoportot a gazdag hunok településein örömmel fogadták. Mind több és több lovas csatlakozott hozzájuk. Ez alkalmat szolgáltatott arra, hogy Ordoszig rokonlátogatásokat végezzenek. Végül Töröngöly a fogadási ebéden a hun lovasok neveit is lerótta: Aba, Alma, Babakó, Bíró, Bussa, Balló, Duda, Gancsik, Iza, Juka, Jak, Kál, Kapi, Kata, Kaló, Laka, Mura, Mor, Nar, Roka, Ud, Tol, Tusa, Tar, Tarcsi, Sal,

212 Sala, Piri, Paka, Pest, Pilla, Vas, Vaskó, Vasa, Vata, Sípos, Sisid, Pavaj, Tene, Van, Pilhun, Sérag, Tilahun, Kopo, Kapaghun, Kara, Bura, Bujahun, Itaj és Zalán. Tehát Béla hadnagy irányítása mellett 50 hun lovas vonult be Ordoszba, ahol az ifjú fejedelemfi a gazdag hun vidék termékeit részben ajándékként a sámánközpontnak átadta, részben az Ordoszi vásáron elcserélte. Így Töröngöly rovásaiban 121 vendég neve szerepelt. Ekkor a 24 Hun Törzsszövetség Névadó-Naptárának az állományában, tekintettel az ataiszi népek beolvadására, 61276 férfi-női név volt. Ezért a sámánvezetőség a tizedes falvakig bezárólag, még az ikergyermek áldás „ka" jelzése, és a felmenő ősök figyelembevétele mellett is 7-9 tömény név között válogathatott. Például ha Etur birodalmában, a kevert népeknél, az etruszkoknál két leányka született Ida napján, úgy a kisebbiket Idukának nevezték. Ezeket a kicsinyítős elnevezéseket aztán annyira megszerették, hogy az egyes születéseknél is alkalmazták. Ha tekintetbe vesszük az Arvisura-Anyahita idejében készített első Névadó-Naptár előírásait, úgy minden egyes embernek a neve említésekor már rögtön megtudhatjuk az ataiszi névadási szokások szerint, melyik néphez tartozik és az évnek melyik napján látta meg a nappali világosságot, mivel a névadási gyakorlatban egy nap napkeltétől a másik napkeltéig tartott. Mivel a kis Aháj születése után, Eturnak és Samasnak a medvetor negyedik napján még egy kislányuk született, a sámánképzősök rögtön kikeresték az Aranyasszonyok Élet-Kegyhelyén, hogy Sikila szerint Késa névvel kellett megilletni. Ugyanis mind a garaúz, mind a szabír névadási előírások alapján az ilyen kislányt csakis Késának hívhatták. Aháj - ekkor már 19 éves lévén - az ordoszi szekérkészítőknél lukácssegéd volt, vagyis kerekeket készített mindenfajta szekerekhez és mint tárkány, nagy ügyességre tett szert. Már a díszebéden is vitába szállt apjával, hogy miért nem lehet a birodalmában élő garaúzok, szabírok, ahájok és Bakák neveiből egy külön névadó naptárt készíteni, hogy az uzik és úzok által elnevezett etruszkoknak is legyen új Névadó Naptáruk. - Te most itt vagy Ordoszban - mondta Etur - és módodban lesz, hogy a pelazgokat is figyelembe véve, ötös Naptárt szerkesszél! Etur a hosszú elválás során sokat beszélgetett beavatott menyecske lányával, Sikilával, és Baratonnyal, aki engedélyt kért, hogy Uzapani leányát, Urganit feleségül vehesse. Baratonyt igen megkedvelték Ordoszban, mert mint kiképzett pateszi, igen sokat tudott az ataiszi tudományokból, ezért a korán elhunyt Karun tanfejedelem balesetben bekövetkezett halála után tanfejedelemmé választották. Ezekbe a beszélge tésekbe Erek, Etur arbag-sámán fia is belekapcsolódott. A parszi-Baka törzs, akiket az ahájok szkíta néven hívtak, egy nagy járványos megbetegedés elől menekülve mind Ordoszt, mind a Pamírt és a gazdag hun telepeket ellepték. Menekülésük még most is tart és már a Magyarkától napnyugatra lévő síkságokon keresnek új menedékhelyeket. Nimród új fővárosánál, Ninivénél Bihar saka fejedelemfi csatlakozott Etur lovasaihoz 14ed magával, hogy Ordoszig lovagolva, a Bihar tartományban maradt, kalandozásra készülő ifjúságuknak új települési lehetőséget keressen. Mivel a legkisebb fia, Aháj nagyon szeretett halászni, estére mindig elaludt, s így az Etur kamlikjában folyó vitákat nem hallotta. Reggel aztán, mivel igen koránkelő volt, Eturt kérdéseivel ostromolta. Amikor ráunt a válasz nélkül hagyott kérdéseire, kiosont egy újabb halászatra és amikor a családja felébredt, már gazdag halzsákmánynyal tért haza. Ekkor aztán se vége, se hossza nem volt a kérdéseinek: 213 - Mondd édesapám, a tárkányképzés alatt megszerkesztendő Névadó-Naptárunknak milyen elnevezést adjak? - Tudod fiacskám, egy népnek soha nem a tagjai adják meg a nevüket, hanem a környező többi népség magyarázta Etur. A mi hegyvidékünkön a tarkósok, uzik és ózok vannak többségben. Rajtuk keresztül érkeznek az ázok és a dahák. Mivel a legközelebbi népség, a pelazgok elszólása folytán bennünket rólam eturoknak, majd etruszk népségnek neveznek, az őslakosok minden átvonuló népnek az etruszk elnevezést adták át. Tengerparti piacainkon - beleegyezésünk mellőzésével - a hajós-társadalom bennünket így hív. - Mondd Édesapám, akkor a hajóstelepeinken is így neveznek bennünket? Mióta eljöttünk otthonról, mi történt ezen a téren? - Azóta már sokszor megfordultak a hajók Aténe, Keréta és Bari birodalmában. Sajnos a hajók legénysége a hajóvezér, kormányos és hajósgazda mellett 12-24 evezősből áll, akik javarésze őstelepes legény, köztük 2-3 garaúz hajóssal. Így a kikötőbe bevonult 25-30 főből 5 fő úgy tudja, hogy mi Etur népe vagyunk, de a 20-25 fős legénység mindenütt azt terjeszti rólunk, hogy mi etruszkok vagyunk. Mi ez ellen nem tehetünk semmit, így belenyugszunk. Mivel a hajósainkat mi választjuk és tanítjuk be az őslakók közül, azok átveszik nyelvünk minden csínját-bínját, közben az egymásrahatásból egy új nyelv keletkezett. Aháj korán reggel ébredt fel, de nagy mennydörgés és villámlás mellett esni kezdett az eső, s így álmatlanul hempergett. Mivel apja sem tudott már aludni, az élénk természetű vakarcs beszélgetni kezdett: - Édesapám, itt ilyen fura helyzet adódott elő, hogy az Ataiszból elmenekült Agaba kereskedő törzsek a kinajok nyomása elől mindinkább Ordosz felé egyekeznek. Itt előbb csak a 24 hun törzsi településeket

látták el csere-kereskedelmi áruikkal, de most már a tízcsaládos őrség központjait is felkeresik. Nekem igen sok barátom akadt Ordosz úz telepesei között. Azok nyugtalanok amiatt, hogy miközben ők a sok tömé nyes Ordoszban 10-12 és 20-24 személyes őrségeket adnak, a beérkező gazdag hunok és Baka-szkíták csoport híreit a kaza és széki hun-törzsi őrparancsnokok reggel mindig egy rováslapon beadják a fővezérnek avagy a fősámánnak, és az úz tárkány jelentéseket figyelembe sem veszik. - Tudod fiacskám - felelte Etur - az egyes tárkány jelentések helybeli adatokat tartalmaznak. Más tárkányok jelentéseiből az őrparancsnok, vagy helyettese a távoli birodalmakból beérkezett híreket ellenőrzi és jelentését a Ti adataitok mellékelésével az Öregek Tanácsa elé terjeszti. Így aztán felkészülhetnek a híreket követő eseményekre és nyomban intézkednek. - Édesapám, a legénységet az is izgatja, hogy a Ti érkezésetekről szóló jelentésben is azt hangoztatták, hogy Etur fejedelemfa Nimród Birodalmából megérkezett. Jóllehet, mi nemcsak a Te régen-várt személyiségedet fektettük rovásba, hanem az összes érkezőt név szerint említettük. De Kassák, a legnagyobb méhes tulajdonos fia, mint dalacs vezető sámán a jelentésében csak Téged említett, a nappalos és az éjjeles őrparancsnok jelentését pedig az agyagos raktárban bedobta egy ládába és jelentését csak az ő rovásaik alapján szerkesztette meg. - Tudod fiacskám - magyarázta türelmesen fiának Etur - a Te igen szorgalmas feljegyzésed csupán nekünk fontos. Szokás szerint az ilyen csoportok beérkezését a lovasparancsnok nevével jelentik, s így megtudhatják, hogy a vendég melyik birodalomból érkezik. Ezért van az szokásban, hogy gyermekeinknek mindig az elődök neveit tartalmazó Névadó-Naptárak szerint adják meg a neveket az eget figyelő sámá 214 nok, míg a lovasokká lett harcosok a legénnyé válás alkalmával, a 12-24 nevet tartalmazó vitézi névtárból amennyiben nincsenek megelégedve a születéskori névadással - új nevet választanak. - Most már értem, miért keresték a Kassák vitézt kereső gyermeklátogatók Pindor parancsnokot. Az őrparancsnok nevét az Élet-Kegyhelyének rovó deákjai csupán a Kassák néven rótták le - mondta élénken Aháj. Tehát, ha én is részt veszek a pusztaszeri lovasverseny valamelyik futamában és győzök, más nevet vehetek fel! - Igen - felelte Etur - amennyiben győztes lovas leszel Ordoszban, Magyarkán vagy Ninivében, vagy sok más birodalomban, mindenütt lehet más-más vitézi nevet választani, de az Ida-hegy környékén mindig csak Aháj maradsz! - Mindenesetre - válaszolta Aháj - erősen elhatároztam, hogy már most előkészülök, hogy a garaúz, aháj, etruszk, pelazg, szabír és saka névadókból egy új NévadóNaptárt szerkesztek és nem vezérek és fősámánok neveivel tömöm tele az egyik hegyi ünnepélytől a másik hegyi ünnepélyig az Ur népe agyaglapjait, hanem életünk valóságos neveivel. - Mióta eljöttetek - magyarázta Etur - szebbnél szebb és nagyobbnál-nagyobb hajókat építünk. Lassan már egy tömény istenséget szedtük össze, és hajósaink vitatkoznak, vajon melyik az igazabb Isten, melyik az, amelyik az új népünket megsegíti! - Itt a visszamaradt ajnók beolvadtak a hunok és agabók közé - mondotta Aháj és az agabók által elhozott rovások az agabókon kívül a Bakák, hunok, indijók, uruk és kanak népeknek a neveit is tartalmazzák és az emberek nem tudnak olyan nevet, amelyik a rovásaikban ne szerepelne. Azonban a változatos hideg korszakokban visszamaradt tarkósok nyelve is hatással van a magasabb műveltségű ataiszi népek új nyelvének kialakulására, bár most még mindannyian megértik egymást. - Úgy látom - mondta Etur -, hogy Sikila már nem jön vissza Eturiába és Uzapani özvegy leányát elvevő Baratony bátyád sem látja meg többé hazáját, hacsak rokonlátogatóként el nem kalandozik. Erek is Urgani első házasságából született leánya körül teszi a szépet és az Oregek Tanácsa már felkérte, hogy maradjon Ordosz Kegyhelyén, mivel az új szellemi áramlatokat szeretnék meghonosítani és Baratony új tanfejedelemnek az oldalán, neki a tárkányokat kell majd képezni. - Én úgy látom, hogy a tárkányképzés után - mondotta Aháj - nekem nazirságot kell vállalnom. Újabb 5 éves sámánképzés után visszamegyek Eturiába és az újabb ifjúságot kell majd tanítanom, hogy a melegebbé vált tengerpartokat elfoglalhassuk. Ezen szellemi felkészülés nem engedi meg nekem azon könnyelműséget, hogy megnősülve a kitűzött célom előtt a házasság vagy házasságok jármába hajtsam a mindig vitára kész fejemet. Sajnos, Tuza bátyámat is magával ragadta a sakák töméntelen aranya és Józsát, az aranyos fejedelmi saka-lányt az asszonyává tette. Nekem az ifjúságunk vezérévé kell kiképeznem magamat és ez rovásbeli tevékenység nélkül szinte elképzelhetetlen. A kis Aháj belépett a 4 éves tárkányképzés fiataljai közé, ahol minden törzs tökéletesítette a tárkány rovásait. Neki az új törzsnek, az etruszkoknak a tárkány jelzéseit kellett felújítani. Maga Etur is részt vett az 50-ik medvetoros év szürete után azon a vitán, amelyiken eldöntötte az Öregek Tanácsa, hogy a fősámán rovásait érintetlenül kell hagyni, de minden osztódott törzs az általuk ismert betűkihagyásokkal róhatja le a rovás emlékeit és a kereskedők közléseit.

Itt tudták meg az Agaba-féle rovásokból, hogy a tarkósok és egyéb őslakók a sok éhezés és a sok nyershús fogyasztás miatt csupán 25-30-35 évig élnek, míg a Kaltesasszony birodalmából jött beavatottak, főként akik sok növényi terméket fogyasztot 215 tak egy kevés hússal az Égi-Birodalmak szokása szerint, sokáig éltek. Névadó-Naptárukban ezért, akinek 4 öregszülője is élt, 4 tagú nevet adtak: például Anyahita, Uzapani. Amennyiben születésükkor 3 öregszülője élt, a neve 3 szótagból állott: Agaba, Viroláj. Ha két öregszülője élt, akkor: Kerka vagy Úzon lett a neve. Ha nem volt a megszületett gyermeknek öregszüleje, akkor pl. An, On, Gat vagy Az nevet kapott a NévadóNaptár szerint. Ezért a felmenő szülők törzseiből választottak 4-3-2-1 tagú, minden napra előírt nevet. Ebben például szokásban volt megjelölni, ha valamelyik gyermeknek, mielőtt megtanult volna beszélni, meghalt nagyszülője, úgy pl. Boton helyett Botond névvel illették. - Édesapám, miként alakultak ezen nevek Nimród Birodalmában, mióta mi eljöttünk? - kérdezte Aháj. Miként tudom az új szokást felhasználni az etruszkok névadó naptáránál? - Tudod fiacskám - folytatta Etur -, Élisten és Mari birodalma körül, Becse-An városában elég sok kun telepedett meg. A disznótor előtti Holdhónapban ünnepelték a kunok Orzse napját, míg az úzok az Erzsi nevet tartották 2 nap múlva, majd a beavatott Nyékiek az Erzsike napot tartották másnap, viszont a következő napon a vándorló szabírok Erzsébet fejedelem-asszony neve napját Kegyhely avatással megtetőzték. Az ahájok sem akartak lemaradni és 2 nap múltán Elza napot tartottak a névadási ünnepségen. Mivel mi Vanisten birodalmához tartozunk, így fordult elő, hogy Kaltes-asszony Földjéről gondolat-rezgések alapján értesült Anyahita arról, hogy édes nagyapja meghalt, ezért a legkisebb fia, Van fejedelemfa névadójára azt rótták le: „Arvisura-Anyahitától származott". Mivel még nem tudott beszélni, az Arvisura helyett Ardvisurával illették meg a névadás kiigazításaként. Így Van fejedelemfal a Kaltesasszony birodalombeli Van névvel illeték meg, mivel Joli-Tórem földjén nincsenek öregszülői. A végleges rovásokat Agaba és Anyahala szokása szerint a tárkányifjakkal Uzapani másolta le aranylapokra. A négy öregszülős sámán azt állította, hogy az ilyen névvel illetett embereknek 4 lelkük van. - Édesapám, azt még meg tudom érteni, ha valakinek az egyik kezén 4 ujja van, mert az egyiket le kellett vágni a csatában való sérülés miatt, de a másik kezén 5 ujja ékeskedik. Azt azonban már nem értem, miként lehet valakinek 4 lelke? - kérdezte a vitatkozó Aháj. - Akkor miért mondják a sámánképzés után, hogy „3 lelkű sámán lett belőle", a pusztaszeri viaskodás után? - Ezen már én is sokat gondolkoztam, - válaszolta Etur - de Sikila, a beavatott nővéred megsúgta: „Ezen a felfogáson még a Pintor városbeli bölcsek is sokat vitatkoztak. Végül abban állapodtak meg, hogy a jó embereket megjutalmazza az Úristen harmad- és negyedíziglen, sőt a beavatottság jelével ellátott Om jelzéssel akár ezredíziglen is az Életfából kipattant Isten-szikrával." Az úton sokat gondoltam erre. Vajon az uralkodó Élisten, aki az élő emberiséget jótéteményeik szerint jutalmazza, vagy a Van-tótól való hosszú embercsapáson a valóságos Vanisten miként gondolkozik az egy, kettő, három és négy lelkű emberek létezéséről. Az ezen a vidéken élő Agabák és Kinajok viszont azt állítják, hogy az Isten létezésének a gondolata az emberek agyából pattan ki. Mi hát az igazság? - Az egyszerű halászok - válaszolta Aháj - azon tanakodtak hajnalban a sikeres halászat után, hogy az istenidézést és a füstöléses, dicséretes énekléseket vajon nem azért csinálják-e, hogy mi halásszunk, az ügyesebbek vadásszanak, míg az Ordosz népének apraja-nagyja előteremtse a földből az ennivalók sokaságát, az asszonyok pedig szedjék le a fák gyümölcseit és a sámánok csupán imádkozzanak: „Ne legyenek többé földrengések, égiháborúk és bőven teremjen a Föld!" Ebben mi az igazság? 216 Kaltes-asszony Földjén tízezer tűzszerzési ünneppel többet tudnak az ember előde ink. Ha ők mindezt már hamarabb hitték, bizonyára van benne valami igaz. Hogyan gondolja, Édesapám? - Tudod, Úr városában azt mondják: „Az Úristen haragos, mert bűneik miatt őket gyakran özönvízzel bünteti meg. Az Élisten birodalom hajósai viszont azt állítják, hogy a tengerek bőven ontják a halat és hajóútjaik során a partvidékek minden kincsét összeszedik, de bűneik miatt gyakran megmozdul a Föld és tüzet okádnak a hegyek. Vanisten birodalmában pedig a háziállatok nagy sokasága miatt csak néha éheznek az emberek, de a haragos cethal itt is megmozdul néhanapján és ilyenkor a kőházakban meghalnak az emberek - felelte Etur. Etur előrehaladott kora miatt már nem mert elindulni Nimród birodalma felé. Disznótor havában Uzapani vendégei voltak. Urgani szálláshelyén, tekintetbe véve az elemi csapásokat, mindig bőven volt lakható, kőből, fából és kamlik prémekből készített vendégház, amelynek a legjobbjait elfoglalták. Szerencséjükre, mert a Székihun f folyó jobb partján a Bolgár-föld határán még a disznótor elején megmozdult a föld és a romos lakhelyeiket lakói is elhagyták. Ordoszt ellepték a menekülők és a vendég városban a szomszédjaik lettek. Aháj gyakran tartózkodott Etur lovasainak szállásán és itt a székihunok szokásai és névadásuk után érdeklődött. Mivel Uzapani fősámáni lakhelyén gyakran jelentkeztek indulásra, Kerka ifjúsági fősámán megszervezte a Melegvizek Birodalmába való áttelepülésüket. Sámán- és tárkányképzősök 24-24 főnyi csoportját a feljegyzései alapján megbízta a tavaszi útbaindulással.

Amíg az öregebb székihunok az ordoszi, faépítményű vendéglakhelyeken maradtak a későbbi végleges elhelyezkedés reményében, addig 24-24 ifjú lovas és kiképzett rimalány jó lovakkal és húspor készítménnyel felkészült a nagy utazásra. Uzapani a víg kedélyű Aháj tárkányt bízta meg az indulók névsorának beadásával, mivel ezen nevezetes második csoportot az Élet-Kegyhelyén meg akarta örökíteni. Az ifjú lovasok testmagasság szerint: Russa, Csató, Ungai, Paka, Atar, Sípos, Tarkán, Zsiraj, Integ, Karaj, Béla, Gál, Mocsa, Rakar, Vaskó, Pala, Maromoros, Kinashun, Dudas, Arapa, Csillag, Galapa, Izamba és a kis Salán. Rimalányok: (a lovasverseny győztese) Turcsi volt, Abalén, Sala, Uzhug, Rápig, Rabu, Csilla, Csibi, Dagna, Ilusi, Kata, Kacsi, Kincse, Maras, Mindó, Pirunkaj, Narankaj, Pelgusi, Rumi, Sakari, Tardél, Varkilla, Zsilla és a víg Akacil. Elhatározták, hogy Etur védelme alatt Magyarkáig mennek. Ricsa Baka lovas vállalta, hogy Magyarkától elvezeti őket a parszi-saka településen át a székihunok új Parajd településéig, hogy innen a Solymos parszi-saka településig menjen, a régebbi kalandozási végcéljukig. Etur szerint meglepően nagy bőség volt Ordoszban a disznótor havában és az összes tárkány-napok nagy vígságok közepette teltek el. A sámánközpont élénken figyelte a kiderült holdvilágos estéket és a tűzszerzési időszámítás figyelembevételével elrendelték a medvék vadászatát, amelynek medvezsákmányos reggelén megtartották a medvetor havának ünnepét. Ez korán reggel az Élet-Kegyhelyén történt, az úz Tó reznek hálaadási évkezdő ünnepén. Uzapani a törzsvezérek és ifjúsági fősámánok, valamint tárkányvezérek között ment a Szentélybe, ahol Agaba fősámán egykori aranylapos rovásaival tért vissza. Fennhangon hírül adta az Istenek szövetségét az őt félő emberek számára, majd a szerető Vanisten kegyelmét hirdette. Nap-fia, az uruki vendég pateszi Sikila beavatott fejedelmi rimalány-képzős Ég-le- I ányával fohászkodást énekelve engesztelte az Úristent, hogy ne haragudjon a következő medvetoros évben ezen bűnös emberiségre és mentse meg a világot minden bajtól. 217 Rihaj, a parszi-sakák főpapja Nimród-birodalombeli szokás szerint az egyedüli Élistenhez fohászkodott, hogy a következő Tűzszerzési évben adjon az emberiségnek bőséges és nyugodt életet. Etur törzsei nevében kérte a jóindulatú Szulde-hadistent, hogy biztosítsa a Nagyúton haladó lovasoknak az ellenségmentes utazást, hogy az emberevést és gyilkosságokat szüntesse meg a föld minden pontján. A vadászoknak pedig jó vadász szerencsét adjon. Utána mindegyik törzs és vendégtörzs fohászkodott a sámánjuk vezetésével az Égiekhez a bőséges év reményében, majd a manysik, úzok és a többi törzsvezérek meghívták az Égieket dicsőítő férfiak sokaságát a medvetori ünnepségekre, míg az asszonyok a csigakészítő kamlikba távoztak, hogy asszonyi szokásokkal ünnepeljenek. Holdtöltétől-holdtöltéig tartott a vendégeskedés és mind Baratonynak, mind Ereknek, de leginkább az ifjú Ahájnak volt mit leróni a közkedvelt ordoszi medvetori ünnepségekről. A Turku folyó vidékéről azonban a medvetori ünnepségek közepén rossz hírek érkeztek. Ugyanis a suomák nyári szállásán a szomszédos baskír, napnyugati avar és mongol törzsek nagy vadászatot rendeztek. A baskír Lancs és Baszk törzsek azonban az időjárás melegre fordultával a Hangun folyón hazafelé eveztükben Lancs fővárosnál a vadászzsákmányon összeverekedtek. Sokan a megáradt folyóba vesztek, dé a Lancs-törzsbéliek a folyó jobbpartján lévő fővárosba eveztek. A verekedés után a Baszk törzs ifjúsága a Hangun baloldalán lévő kis Vergara helységbe távozott. Mivel az időjárás hamarosan megváltozott és a Hangun folyó erősen befagyott, a jégen folytatták a vérbosszú csatározásokat. Az avarok csillapítani igyekeztek az esztelen vérontást, de minden hiába. Végül a Lancs törzsbéli harcosok győztek és az idő javulásával a Baszkok verekedő ifjúsága a hegyi szállásokra menekült. Az életben maradt, legyőzött, még élő verekedők elhatározták, hogy Ordoszba mennek a 24 Hun Törzsszövetség fővezérének szolgálatába. Temere fogadta a sok verekedésben megmaradt baskír lovasokat, de nyugtalan természetük miatt gondolkozott rajta, hogyan adjon túl rajtuk. A hidegek elmúltával Baszk-földön erős földrengés rázta meg Joli-Tórem Földjét és a menekülők áradata Ordoszban kötött ki. Népének képviseletében a Barszil Vergara város fejedelme jelentkezett Uzapaninál és igen szomorúan elmondta, hogy amíg két nagyfiával vadászaton volt, kőből épült lakhelye összeomlott és öt gyermeke az anyjukkal elpusztult a romok alatt. Hamvasztásos temetkezés után, megmaradt állatállományával útra kelt és most a fősámánság irányítsa bárhová, hogy földrengésmentes vidéken megtelepedhessen. Mivel Etur és kísérete a székihun menekültekkel indulásra készen állott, Barszil fejedelem népét az ugyancsak baskír osztódásos, baszk tárkány törzsével összevonták és a Nagyúton elindították. Aháj sokáig kísérte apját, de közben agyaglapos feljegyzéseket készített. Ordosz napnyugati kapuján Etur vezetésével: 50 etruszk, 15 sakaszkíta, 40 gazdag hun, 50 székihun lovas vonult ki. Barszil fejedelem 90 barszil és 60 baszkor honfoglalóval követte. Tehát a nyugatra induló lovasok, asszonyok és gyermekek összesen 305 főt tettek ki. Lóállományuk a tartalék lovakkal 368 és köztük hátasló 320, míg szekerező igásló 48 volt. Élelmiszereket 12 szekér és 3 kordély húzott, és a gyermekek és a betegek szállítását is megoldották. Mire Bugátba érkeztek, 5 megsántult és lábatörött lovat már megettek. Még Ordoszban Ricsa saka-szkíta harcos feleségül vette Turcsi ifjúsági aranyasszonyt, a székihunok parancsnokát, míg a szabír Intécs vitéz Csilla

székihun rimalányt, s így a székihunok létszáma 40-ről 50re emelkedett. Etur induló létszáma 2-vel csökkent. Magyarkőig a baskír csoportnál 3 gyermek és 2 öreg elhalálozott, s így Magyarká 218 ra csupán 300 fő érkezett meg. Ebből egy barszil leányka férjhez ment az egyik gazdag hun lovashoz. Így a nagy Marinába csupán 89 fő barszil-baszk keveredésű törzs indult, míg Atis baszk lovasparancsnok, aki Etur népe után lovagolt, 40 baszk lovassal érkezett meg az agadei vásárra. Itt ősi szokások szerint a pelazg hajósvezér leányát, Idát elrabolták és kincsükkel megérkeztek Eturiába. Amikor a leányszöktetés kide rült, Ida-hegy minden településén nevettek rajta, hogy a leányszöktetők amúgy is megkapták volna az eladósorban levő kikapós leányt, mivel izgága természete miatt otthon senkinek sem kellett. Etur fejedelem legmaradandóbb emléke az lett, hogy az etruszk népek mellett, rokonlátogatása kapcsán megjelentek a barszilok és a legösszetartóbb, szívós népség, a baszkok, akik a nagy távolság ellenére a kapcsolatot fenntartották.

Hej rege rejtem

4(B). Arvisura

Anyahita szellemében Baratony tanfejedelem tanításai Erek rovása

Kr. e. 4000-3981. (40-59. m.t.é.)

Batour fősámán, amikor Úr városában találkozott Gula ifjú pateszivel, Uruk és Nippur kegyhelyeit is meglátogatták. Batourt különösen meglepte Nippurnak, az írópapok városának író-deák képzése, ahol az egyes városokból küldött kisdeákok oktatása elbűvölte a képzeletét. Gula pateszinek egyik kisöccse, Baratony is itt tanult. Baratony mindig az ordoszi sámánképzés szolgálatában állott, mint főzőüst-kiszolgáló gyermek, majd a fürdőmedencék gondozója. A sámánképzés 56. medvetoros évében kitört pestisjárványkor az ifjak első évi elhalálozásánál létszámpótlásként a sámánképzés hallgatója lett. Végül a 60. medvetoros évben a sámánképzésen végzett ifjúság legvállalkozóbb csoportjával Nippurba lovagolt, ahol beavatott képzésre javasolták és Uruk városában beavatást nyert. Amikor visszajött Ordoszba, Uzapani után örökölte a tanfejedelmi tisztséget. Majd a 80. medvetoros évtől a 96. medvetoros évig Ordoszban végezte tanfejedelemként a sámánképzősök oktatását. Engem, az eléggé gyenge izomzatú íródeákot magával hozott Nippurból és szeme gyengülése folytán, az uruki jegyzeteiből segédkeztem neki az ifjúság oktatásánál. Így lettem én, az uruki szamárfogatos ifjú Erek rovósámán, aki az ismeretlen idők rovását elvégeztem. Az új időszámítás előtt már 9468 tűzszerzési évvel, minden nyár derekán megünnepelték a kabar nyílhegy kovácsok a tűzszerzési ünnepet. Az első év tavaszán az égből alászállott 3 férfi és 5 nő, akinek az égből jött szekerük, Kaltes-asszony szekere elromlott és kénytelenek voltak Ataiszban maradni. Ataisz lakói nagy tisztelettel voltak irántuk. Agaba, az addig Égből jöttek legbölcsebbik leszármazottja örömmel fogadta az égiek ifjúságát és a Bálványhegyi templomgazdaságukban nagy hasznát vette a tudományuknak. Ekkor történt, hogy Artupi gyermekei ellopták a medve anyjának, Kemi-asszonynak a szájából az Égiek tüzét, amelynek őrzését az Égi-leányok nagyon szívesen elvállalták. Ennek a hiedelemnek mondáját az Égiek mindjárt gyümölcsöztették is, mert elkezdték az Égi tűznek a megszerzését minden évben megün nepelni. Egy kőoszlopot és egy agyagoszlopot készítettek, amelyre rákarcolták az idők múlását, s így Kaltes-asszony bolygójának szokása szerint elkezdték éveik számlálását. Maradi papságuk azonban ragaszkodott a holdünnep éveinek számlálásához. 219 A Bálványhegyi beavatottak szerint a Kaltes-asszony birodalmából jött Égiek közül Anyahita gyermekszülés közben megbénult. Az Égből jött tűzoszlop módjára készített oszlopokon elkezdte róni az elmúlt időket és az Ataiszban összegyűlt menekültek regevilágát. Az Égi-Birodalom mozgása szerint minden 21 600 tűzszerzési évben megrázkódik a vöröshasú cethal, s ez bonyodalmakat okoz. Anyahita 2 leánytársa eleinte csak 5 férfitársukkal szaporodott, de utána az alacsonyabb képességű földiekkel is kénytelenek voltak párosodni. Anyahita fénylő óm-jele csak egyik fiánál volt látható. A párosodási arányt ennek figyelembevételével irányították. Kaltes-asszony birodalmához hasonlóan beindították a felnövő, 20-24 tűzszerzési éves ifjúság vetélkedését és a győztesek közül választották ki az óm-jelzésűek életpórját. Az 1856. tűzszerzési évben egy óriási „üvöltő Vízisárkány" csapta meg a Nagyvizet, amely hegymagasságú hullámokat okozott és a Földünk kérgét megrepesztette. A megháborgatott Földanya teste morajlott és tüzet kezdett okádni. Töménytelen tűzhányó kezdte okádni a hamufelhő és a tüzesfelhő hullámait, s a felforrt Nagyvíz óriási ködöket, majd sötét felhőket alkotott, amelyet csak ujjainkon számolható ritka

napokon tudott a fényességes Nap sugaraival áttörni. A folyók síkságain dolgozó földi emberek javarésze a vizek özönében elpusztult és csak a magas hegyvidéken életben maradtakkal lehetett elkezdeni újból a termőföldek megművelését. Milyen jó, hogy a hegyek tetejére épített templomgazdaságokban minden termény magvai tárolva voltak. Beavatottjaink a mindentudó oszlopokra feljegyezték, hogy csak 23 456 tűzszerzési év múlva lehet várni a vöröshasú cethal újabb nagyarányú megrázkódását. Az üvöltő Vízisárkány valamelyik ismeretlen leszármazottja valamilyen formában igyekszik majd a NagyMindenséget ősállapotába taszítani. A Vöröshasú Cethal megrázkódása az üvöltő vízisárkány által újabb Földet hoz a Földanya kívánságára a felszínre és a bűnös földrészeket újból a víz alá buktatja. Utórezgései azonban még sokáig működésben vannak. A Nap, amely az életet adja, mindig diadalmaskodik az Üvöltő Vízisárkány fölött és Földanyánk birodalmát mindig úgy fordítja meg, hogy a jók életben maradjanak és a rosszak pedig ínségesebb vidékre kerüljenek. Ez a vízisárkány lassan növő fiókáinak örökös harca az életet adó Nappal. Egyik fiókája, a Kun-kun sárkány, aki az Özönvizeket csinálja. Az Égiek Rendjére azonban vigyáz a Nap és a földet egyszer már súroló Hold, akit azzal büntettek meg az égiek, hogy örök kísérőnk maradjon, és a Nagyvizet örök mozgásban tartsa. Napunk hűséges szolgája a Turu-sas, aki folytonos küzdelemben áll az üvöltő Vízisárkánnyal, akit Földünk közeléből sokszor magával ragad. Magasan a Nap fölé viszi az Üvöltő Vízisárkányt és a nap tüzére ráejti. A minden jót adó Nap a bennünket elpusztítani akaró kígyót elnyeli. A Nap éltető ereje diadalmaskodik az üvöltő Vízisárkány felett. A diadalmaskodó Nap bölcsességének köszönhetjük, hogy a beavatottak előre figyelmeztettek, hogy a Hunsíkságról, majd később Ataiszból is a Hun-törzsek szövetségének távozniuk kell. A Bálvány-hegyi Ráten papok agyag- és kőoszlopán sokasodtak a rovás jelek és megállapították, hogy az Égiek és a földiek keveredése folytán csak minden tömény utódban akadt egy-egy óm-jelű beavatott. Később a földiek lassan kezdtek kipusztulni, és az Égiektől származottak pedig nagyon megsokasodtak. Ezer tűzfutási évenként előbb 10 tömény évenkénti szaporulatnál, majd a harmadik ezer tűzfutási évenként csak minden 100 tömény szaporulatnál, 1-1 gyermeknél jelentkezett az Om-jel. Amikor a 8470. tűzszerzési évben Ataisz a kimelegedés és Vörös Cet rázkódása folytán elsüllyedt, ezen 100 töményenkénti, 1 beavatott az óm-jelzésű születési arány állandósult, a korábbi Kaltes-asszony birodalmából érkezett és a Földön maradt beavatottak 220 utódaival való házasságok folytán, minden 1.000 tömény megszületett gyermekből akadt egy óm-jelzésű újszülött. Az Égiek Rendje, a csillagok állása szerint minden 2160. évben ad egy alacsonyabb rendű beavatottat, aki majd beszélhet a Rendről. A Vízöntő jegyében álló Világhónap beszélője majd hirdetheti, utolértük Kaltesasszony birodalmának tudását. Nem lesznek többé öldöklő háborúk. Anyahita küldetése szerint meglátogathatjuk a Holdat és a többi Égi-Birodalmakat, hogy az emberi versengést a tudásban fejleszthessük, nem pedig az egymás lemészárlásában. A Vöröshasú Cethal által felhozott földben és nagyvízi birodalmában olyan természeti erők rejlenek, amelynek kihasználása Kaltes-aszszony birodalmához hasonló jómódot teremthet. Kaltes-asszony birodalmából a Földünkön kényszerültek maradni egyes csoportok. Közöttük legutoljára Anyahita csoportja is a Földünkön maradt. Az ő utódaiból származtak azon beavatottak, akik JoliTórem birodalmában a gondtalan jólétet megteremthetik. A Holdat eleinte csak a beavatott bölcsek figyelhették, mert oly messze vólt tőlünk. Amikor azonban az Üvöltő Vízisárkány farkával a Földet megcsapkodta, mérgében a Holdat is érintette. Az hatalmas porral árasztotta el az eget és olyan közel került hozzánk, hogy majdnem olyan nagyságúvá nőtt a Földről nézve, mint a napsugár életadó ereje, csakhogy hideget árasztott felénk. Ekkor a földi emberek legbölcsebbjei már nyugodtan elmondhatták: a teleholddal ünnepeljük a Hold ünnep evéseit. Így aztán sokan a Hold-evéseket tartották a végtelen idők számítása alapjának. Így legalább ezer évig éltek. Az újonnan jöttek azonban sokkal inkább a Nap tűzszerzési évét tartották a végtelen idők számolása alapjának, mert jobbnak tartották. Ezért a késhegyig menő viták helyett Káldi és Szavárdi vezérek buzdítására inkább elhagyták Ataiszt és Káldi, majd Szavárdi földjén telepedtek le. Az öt Nagyfolyó alján keletkezett 5 várost gyakran felkeresték: Eridut, Szippart, Bab-Tibirát, Larakot és Surupakot. Mindkét csoport szálláscsinálója volt az ataiszi népeknek. Az Anyahita kívánságára épített agyag- és kőoszlopot folyton írták a beavatottak, akik, ellentétben Ataisz többi lakójával, egyistenhívő emberek voltak. Mindenkinek tisztelték az elképzelt, vagy a távoli földrészekről hozott hitvilágát, de Kaltes-asszony birodalmából hozott tudásukat csak utódaiknak adták át. Hirdették vallásuk alaptételét, amely szerint a Nagy Mindenséget az Isten teremtette és irányítja. Kaltes-asszony birodalmából hozott vallásuk egyik legszebb példázata az volt, hogy milyen boldog és megelégedett azon ember, akinek van Istenben való hite. Anyahita a hitvilág minden mozzanatát leírta az Arvisura nevű hitvilági leírásokba. Ennek egyik szép példája Jób hite, amelyet a hun törzsek szövetségének és Uruk népének beavatottjai előtt Anyahita így mondott el: - Élt Uz országban egy Jób nevű ember, aki igen szorgalmas és dolgos volt, s minden nap imádkozva dicsérte az Urat. Ez a Jób becsületes, igazságos és istenfélő, sikerekben gazdag, szerencsés ember volt. Jób felesége 7 fiút és 3 lányt szült neki. Nagy gazdaságában 7 000 juhot és 3 000 tevét, sok ökröt, szamarat és szolgát, sok egyéb vagyont és sok jó barátot mondhatott a magáénak. Isten azonban egyszer vitába szállt miatta a Sátánnal. A Sátán azt állította, hogy Jóbot elhagyja az istenfélelme, ha elveszti gyerme keit,

vagyonát és barátait. De Isten bízott Jóbban és megengedte a Sátánnak, hogy azt tegyen vele, amit akar, csak az életét nem veheti el. A Sátán az isteni engedély birtokában munkához látott. Előbb megfosztotta Jóbot vagyonától, majd gyermekeitől, egészségétől és feleségétől. De Jób minden csapás után magasztalta az Istent és akkor sem szűnt meg őt magasztalni, amikor a barátai is eltaszították maguktól: „Isten adta, Isten elvette, áldott legyen a Szent neve!" - mondotta. Végül is a Sátán meghátrált és Isten 221 mindent visszaadott Jóbnak, amit a Sátán istenfélelmének kipróbálása során elrabolt. Az ősi vagyonát megkétszerezte és bánatát örömre változtatta. Isten az embert azért teremtette, hogy Neki szolgáljon! Hitünket nem szabad soha elveszteni! Ez a történet Ataiszban játszódott le és a beavatottak agyagtábláikra rótták. Csak egy hiba történt: - Az úz származású beavatott, nyelvjárásuk folytán Arvisurának rótta le az ataiszi Ardvisura agyag- és kőoszlop nevét, mivel a hun nyelvben minden ilyen szót átváltoztattak. Mivel a tanulásra küldött Tiba sámán volt a hun törzsek szövetségéből az egyedüli beavatott, sok száz éven keresztül az Igazszólások oszlopát Arvisurának nevezték és a hun törzsek ezen elnevezést mindenüvé magukkal vitték. Így az ordoszi sámánképzésen is így szerepelt, Agaba is jóváhagyta. Buda özveggyé vált leányát Samasna Pistije vette el feleségül. A vele érkezett hun lovasok azonban Aran első férjének, Ten vezérnek legnagyobb fiához, Méneshez csatlakoztak és az északi, fagyos földekről lehúzódott beavatott Nap-papok vidékére lovagoltak és megalapították Ménes birodalmát. On, Ten vezér második fia azonban ott székelt Hírös pateszi kapujában és Ten vezér sírja fölé Istent dicsőítő szent templo mot építtetett. Ménes és Ön birodalma összeköttetésbe lépett Ten vezér harmadik fiának, Arpachnak a birodalmával, amely a Zab folyó partján a lovasaival felépítette városát. Kurd vezér első leánya, Zimril igen megszerette a daliás ifjút és együtt építették Arpach vezér városát. Amikor Samasna Pistije lett Buda után Úr városának fejedelme, egy összejövetelt tartottak Arpach városában és ott eldöntötték, hogy az Ataisz-i fejedelmi családokat összekapcsolják, és az uruk törzs nyelvét teszik meg a papi-fejedelmek közös nyelvévé és közösen uralkodnak Égi tudású birodalmaikon. Hozzájuk csatlakozott Buda özvegye, Eridu leánya, Mari is, akinek első leánya Kurd vezér fiához ment nőül. Mari a gyermekeivel felépítette Mari városát és hajósai a nád-hajóikon járták a Tigris és a Rát folyók vizeit. Amikor Mari a vejeivel összekülönbözött, elhagyta városát és férjhez ment az özvegy Magya fejedelemhez és virágzása utolsó 8 esztendejében még gyermekeket szült: Murom, Izsma, Marami, Penza, Orsa, Káma, Bugal és Oka vitézeket. Így kapcsolódott Mari és Magyarka az Ataisz-i fejedelmi családok csoportjába. Magya fejedelem azonban életének 52-ik tűzszerzési évében meghalt. A hun lovasok gyakori látogatásaik során összeütközésbe kerültek Magya fiaival. Ezért az Ataiszból menekülő csoportok sokaságával a felmelegedett északvidéki nagyfolyók mellé költöztek. Mire a szolid étkezési rend szerint élő Mari fejedelemasszony meghalt, 8 gyermeke már nagy családokat alapítva elárasztotta Marina birodalmát. Az összeköttetést azonban Ménes, On, Mari, Arpach és Hírös birodalmával állandóan fenntartották. Ataisz nyelvén beszélve a fejedelmi uralkodóház összeköttetését mindig fenntartották és a pateszi-pap látogatások során írásban érintkeztek. Az Égiek Rendjét fenntartották és egymásnak is a segítségére voltak. A Susa városából elüldözött 400 családdal, a gazdag hun lovas birodalommal, az indijókkal és parszikkal, valamint a szegény-hunok és Agaba népének újabb szövetségével is kapcsolatot teremtettek. A pateszik ezen látogatásokat Nippurban nyilvántartották a beavatottak titkos feljegyzéseiben. A 3 981-ik medvetoros évben Úr városában pateszivé avattak. Susa, Indijó és Léh városok érintésével Ordoszba mentem egy pateszi csoport társaságában, hogy az Ordosz-i sámánképzésen Baratony fősámánnak segítségére lehessünk. Minden Istenben hívő dicséri az Urat! 222

Hej rege rejtem

4(C). Arvisura

Havaruti Nagyszala Titkos rovások Sikila és Töröngöj rovása

Kr. e. 3981-3965. (59-75. m.t.é.)

A 40. medvetoros évben Nimród 8 fejedelmes Birodalmában felépült az új főváros, amelyet egy Ninive nevű beavatott építő tudós tervezett Buda kőfaragó fejedelem nemzetségéből. A várost az oroszlánvadász Nimród jelképével, oroszlános-kapukkal látta el. Mire rovó-deákjainak és pateszijainak temploma kész lett, a birodalmi Nagypalota is felépült. Mielőtt a város névadása megtörtént volna, azt az építő tudósról már mindenki csak Ninivének nevezte.

Az őslakók a folyót Idaglatnak, míg az ataiszi népek Tigrisnek nevezték. Az őslakók Buranum folyóját a menekülők először csupán Rátnak, majd később, a Mari birodalombeliek után Rátermek, azaz Istenek folyójának hívták. Nimród lovasokat küldött Ordoszba, hogy a templom- és városszentelési ünnepélyre beavatottaikat küldjék el. Mivel Temere lovasbaleset következtében meghalt, nejét, Sikilát az új lovasfejedelem, Nemere vette el feleségül. Ez annál is inkább esedékes volt, mert Havarut, a legmagasabb képzettségű beavatott fejedelem összehívta az ataiszi népek Nagyszaláját Ménes birodalmába. Ezen százévenként összehívandó Holdhónapi összejövetelnek az idejét a 70. medvetoros év nyarára jelezték. Minden beavatottnak a Nílus áradásának időpontjára meg kellett érkeznie Ön városába. Az ezen alkalomra épített Havarut városában volt a legnagyobb ünnepély, amelyen a várost felszentelték. Ezen rendkívüli eseményt kötötte össze Nimród a város- és templomszenteléssel, ahol birodalmának a beavatottjai várták a Nagyszalára érkezőket és 12 beavatott jelenlétében az egyigaz Isten templomát felszentelték. Mire az oroszlános kapuk leleplezését akarták elvégezni, a beavatottak létszáma 21-re nőtt. Még a Melegvizek Birodalmából is megérkezett Tardos és Pilis ifjúsági beavatott az ahájok földjén keresztül, székihun lovasok kíséretében. Sikila vezetésével Nemere lovasfejedelem indult el 100 lovassal, köztük Aháj tárkányfejedelemmel és egy Kissi nevű ifjúsági aranyasszony arbag-rimalánnyal, akit Aháj indulásuk előtt, a 70. medvetoron vett el feleségül. Húsvét napjának hajnalán érkeztek Ninivébe, amikorra a városszentelési ünnepélyt kitűzték. Ekkor Sikila és Kissi is azt jelentették a férjeiknek, hogy a Nagyszala ünnepségein kisgyermek születését várják. Az ünnepségek elmúltával, 300 lovas kíséretében megindultak a Híres-Kapu irányában, a másik újváros, Hetevaret térségében Havarut felé, ahol a Sós-tavaknál Karun beavatott fejedelem várta őket, hogy az ünnepségekre előkészülhessenek. Ataiszi szokások szerint a településeket itt is 20-25 évenként újjáépítették. Legelőször Ten vitéz, Aran fejedelmi lány férje épített a Turra hegyeiből hozott kövekből egy várost, amit Ten-nek neveztek. Mellette a fia, Ménes építette fel Ősten kegyhelyét, és azt papi várossá tette. Ménes fia, Nap-Kira az apja hódításai nyomán új várost hozott létre, Ön napisten városát, amit a beavatottak vezetésével Amun papjai 45 000 áradási év feljegyzéseivel gazdagítottak. Ménes fia gondosan áttanulmányozta a titkos feljegyzéseket, és azt tudta meg, hogy az Üvöltő Vízisárkány gyakran idézett elő nagy éghajlat változásokat, majd HárpiaTórem a Holdat Joli-Tórem Földjének irányította. Azonban Kaltes-asszony ezen gonosztettet úgy hárította el, hogy a Holdat haladási irányából kitérítette. Azonban Atlantic ezen súrlódás miatt elkezdett süllyedni és borzalmas kő és hópor zúdult a Földünkre. A nagy hideg elől sokan menekültek a 223 melegebb vidékek felé. Ezen éghajlat ingadozások elől menekítették a beavatott, Kaltes-asszony Földjéről jött leszármazottak feljegyzéseiket a papok kegyhelyeire. Ebben Ten vitéz mágus utódai is segítségükre voltak. Amikor Nap-Kira 15 éves lett, megkérte Amu főpap leányának kezét. Így született meg Amun-Om, a Napisten városa. Samasna Pistije nagy papi segédlettel és kiképzett templom-gazdasági vezetőkkel érkezett meg a felszentelésre, és átvették Ménes birodalmának irányítását Úr városának magasabb műveltsége szerint. Ménes második fia, Narmen új települést létesített Úr városbeli segítséggel és a kis Tébát szellemi központtá varázsolták. Városának felszentelésekor meghalt Ménes. Téba szentélyébe temették el. Az ataiszi ősi vallás hívei alávetették magukat Úr város törvényeinek és szokásainak, mivel a legújabb Kaltes-asszony szekerén érkezettek magasabb fokú szellemi műveltséget hoztak magukkal, és az éhséget az uralmuk alatt lévő területeken megszüntették. Orsur, a Mari birodalombeli aranyasszony legnagyobb fia megöregedett és a sok felesége ellenére sem volt gyermeke. Így Ménes harmadik fiát örökbe fogadta. HórAba papnak tanult és nazírságot fogadott. Őrsur halála után örökölte Órsur birodalmát. A főpapságot Szakara mágusra ruházta át. Feleségül vette Őrsur legfiatalabb feleségét és Szalajkától sok gyermeke született. Új várost építtetett, s mivel a felesége után a mágusnak a veje is lett, a fejedelmi várost Szakharának nevezték. Amíg az átköltözés tartott, Őrsur városát újjáépíttették, ahol később a gyermekei székeltek. Hor-Aba legnagyobb fia, Athotis pedig felépítette Anu városát. Később felépíttette Hetevaret uralkodói várost és Bothon-Esthon birodalmai felett uralkodott. Kadhafi mágus pedig egy tengeri birodalmat létesített és Etur fejedelem népével felvette a kapcsolatot. Hetevaret ura Kadhafi volt, akinek felmenő rokonai mindig Ibos napján, a Nílus vízáradásának napján választottak maguknak feleséget. Fiúgyermekei a legtöbb esetben kilenc holdhónap utáni két héten belül születtek, s így a Ménes birodalom alapítója negyedik fiának a nevét örökölték a Nagy Féran névadó naptár szerint. Ez a mostani, tengeri hajós beavatott személy már a 24. Kadhafi volt, aki a Kerétáról induló Nagyvizek hajózási útvonalait jól ismerte. Aháj ifjúsági tárkányfejedelem lovasai közül az ahájok, Baka-szkíták és etruszkok a honvágyuk miatt megszöktek a 70. medvetoros évnek Húsvéd lakomája utáni Húsvéd hajnalán. Így Ninive felszentelési

ünnepe után nem maradtak meg csak Ragyolc, Rohonc, Ferenc, Miskolc, Tiszolc és Tapolc nevű kabar tárkányok, akik, bár a többi lovasokkal együtt unták az ittlétet, de oly távol voltak Ordosztól, hogy nem tudtak megszökni. Így a Sós-tavak melletti Kapuvár helységben végleg Aháj tárkányfejedelem szolgálatába álltak. Ők is érdeklődve nézték, hogy Kapuvár mellett már épül az új település, amelyet a vándorlovasok után Hikszosz-várnak neveztek. Itt ugyanúgy, mint sok más településen, asszonyuralmi szokások értelmében a férfinépség elhajózott, vagy földet művelt a táplálékos folyók dombhátain. A leányok maradtak az anyjuk körül és ha ismeretlen lovasok kerültek a Híres-Kapuba, amelyiket a Nagyasszony dolgosnak talált, az egyik férjhezadásra alkalmas leányát hozzá adta feleségül. Amikor a szaporodás miatt nem fértek el a többiek között, a szokások szerint 10 fiatal házaspár összeállott és a munkahelyek valamelyik kiemelkedő pontján új települést létesített. Amennyiben az őszülők már kihaltak a legrégebbi településről, úgy annak a romjaira építették fel lakhelyüket. Amikor valakinek azon ötlete támadt, hogy állataik részére kutat ássanak, néha 5-10 települési réteget is találtak. Aháj feljegyzése szerint az új településnek a legvállalkozóbb természetű építőnek a nevét ad 224 ták. Így született meg Ninive neve is, mielőtt Nimród a városának nevet adott volna. Húsvét hajnalán hozzájuk csapódott egy barszil leányka. A kabar ifjak maguk elé ültették a nyeregbe, s végül kézről-kézre adva Ferenc tárkánynál kötött ki. Aháj azonban megesküdtette tárkányát, hogy nem engedi magát a Nagyszala ünnepség előtt elcsábítani. Ugyanis az árva leányka legközelebbi hozzátartozói Becseán kun településen laktak. Viszont a lánykának hasznát is vették, mert segített mosni és mosogatni. Három nappal a Nílus áradása előtt érkeztek Hetevaretbe, ahol Kadhafi beavatott vendégül látta az Ordosz, Nimród és Magyarka térségből érkezőket, a Nagyvízről szállított ételekkel kedveskedve nekik. Furcsa népek laktak a Nílus forrásvidékén, ahol még ahájok is éltek. Ugyanis Ménes fejedelemnek a 4 fián kívül még nagyon sok leánya volt. Nagy igényeik miatt azonban nem voltak kapósak, ezért apjuk halála után Hor-Aba birodalmába költöztek, ahol jobb híján íjászokhoz mentek feleségül. Így aztán utódaik a Híres-Kapu környékén szaporodtak el. Itt még a 24 Hun Törzsszövetség kalandozó lovasaiból is akadtak, akik az asszonyuralom alá hajtották fejüket és a Híres-Kapuban védték Ménes birodalmát. Ninivében sok érdekes ember telepedett le. Amikor Nimród vadászatokra ment, sok apró állatkölyköt hozott haza a gyermekeinek érdekességként. Ezek között sok oroszlánkölyök is akadt, akik a gyermekeivel játszadoztak. Egyik fia szúrós szemű beavatottként született, akit 3 élő nagyszülője miatt 3 szótagos névvel Dánielnek neveztek. Ez a kisfiú akkor kezdett el járni, amikor édesapja állatkölyök rajcsúrjába nyolc kis oroszlánt hoztak. Ezekkel a játékos állatkákkal a kis Dan összebarátkozott. Ha később a felnőttekre ezek a gyorsan növő állatok haragudtak is, a velük együtt játszadozó gyermekekkel fenntartották a barátságot, mivel mindennapos együttlétük megszokott volt. Különben is, a nagykorúvá lett Dan magas fokú beavatottá fejlődött, akinek a szúrós tekintete a ketrecbe zárt állatokra is nagy hatással volt. Egy alkalommal kisgyermek esett be az oroszlánok vermébe. Az állatokat látogató felnőttek megrémültek, de Dan a vele együtt felnőtt és dühös oroszlánokat név szerint szólította és bement az oroszlánok közé. A megrémült gyermeket karjaiba véve, lassan hátrálva, szúrós szemeit az oroszlánokra szegezve sértetlenül kijött az oroszlánok verméből. Ennek az eseménynek hamar híre ment. Mire az elbeszélés a hetedik határban is be szélgetés tárgyává lett, már mint csodáról beszéltek. Aháj ezen beszédek hatása alatt rótta le emlékül Nimród egyik fiának különleges esetét, mivel Nimród már nem tudott eljönni a havaruti Nagyszalára, hanem az egyetlen beavatott képességgel bíró fiát küldte el. Sikila nagyon összebarátkozott Dan beavatottal, mivel sok, eddig ismeretlen eseményt tudtak elmondani egymásnak és jót nevettek azon, hogy Kadhafi hajósgazda vendégségében már úgy adták elő a vele történt régebbi eseményt, mintha büntetésül zárták volna be az oroszlánok vermébe, de az éhes oroszlánok, mint hízelgő kismacskák, lábához leborultak. Ezért a mesebeli és kegyetlen király megkegyelmezett azon erős hitű fiúnak, akit még az állatok királyai sem bántottak. Bene ifjúsági fősámánt meglepte, hogy Ten vitéz és Ménes leányai mind a HíresKapu környékén telepedtek le, hogy a hegyek közül támadó kalandozók soha ne érjék el Ménes birodalmának szívét, hanem az idegenekkel összeházasodó leányági rokonaik védjék meg a birodalmat. Töröngöly beavatott is olyan sokat rovó lovas volt, mint Aháj, aki Kadhafi elbeszélését rótta le Ten vitéz rovása után. Ugyanis Arvisura-Anyahita, amikor Van fejedelemfit világra hozta, lábaira megbénult, ezért kisfia körülötte tanult meg járni. Utá 225 na, ha valamitől megijedt, mindig az édesanyja mellé bújt. Ilyenkor az anyja az ijedtségét mindig mesékkel oldotta fel. Nősülni is úgy vállalkozott, hogy a síksági hun fejedelem eljött gyermekeivel az Aranyasszonyok ünnepére. Vendéglátás közepette Van fejedelemfinek nagyon tetszett a hun fejedelem középső kislánya, a szófogadó Dorozsma és a kislányt hajnaltánc után megcsókolta. Dorozsma sírni kezdett és addig nem hallgatott el, amíg a fejedelemfa meg nem ígérte, hogy elveszi majd feleségül. Van fejedelemfa, hogy a lánykát megvigasztalja, kérte, jöjjön be az édesanyjához. Anyahitának bevallották a megtörtént fiatalkori eseményt. A menynek való Dorozsma nagyon megnyerte Anyahita tetszését. Ősi szokás szerint a nagyobb gyermekek otthagyják a szülői házat, de a legkisebb mindig otthon maradt. Így az Aranyasszony körébe küldte a fiát a síksági hunokhoz és Dorozsma Arvisura-Anyahita kegyhelyére jött fiatal asszonyként. Haláláig

ő ápolta az aranyasszonyt, de a kilencedik gyermekének születésekor Dorozsma meghalt. Van nagy bánatában a tűzőrző lányok segítségét kérte, akik gyermekeit az egyik tűzszerzési ünneptől a másik tűzszerzési évig gondozták. Arvisura-Anyahita a fiával közösen azt állapította meg, hogy a tűzőrző lányok közül az Agaba származású Kati ikertestvére, Katika a leggondosabb gyermekápoló, akit aztán Van fejedelemfa a Hegyi-Ünnepélyen feleségül vett. Ezek után az ifjú pár és Arvisura-Anyahita a Kaltes-asszony szekerén érkezők részére megszerkesztette az első Féran névadó-rovást, amely az Égitestek járása alapján készült el. Ezt a bizonyos Férant aztán népcsoportonként továbbfejlesztették és az ataiszi népek Ataisz pusztulásakor magukkal vitték. Anyahala Gafidél, míg Dorozsma Gyak napján meghalt. Ennek a névadó naptárnak az alapján kapta meg a nevét az oroszlánok megszelídítője, Dániel is, aki Nimród birodalmi vezető beavatottjaként most Kadhafi vendége volt. Bármilyen kedves vendégek is voltak, lovaskísérettel Havarutba lovagoltak, ahol a Nílus áradásának napján, a 9324. tűzszerzési évben a Nagyszalát ünnepélyesen megnyitották. Maga a Kegyhely csupán 25 személyes volt, amelyet a 12 személyes családi tűzőrző-helyből építettek újjá. Bothon, Esthon és Sába ura és a 21 beavatott a Mindentudó rovó-deákkal vett részt a megnyitáson. A lovaskíséretek, papok és papnők csupán a fedett oszlopcsarnokban tartózkodtak. Innen a harmadik napon Anu kegyhelyre lovagoltak, ahol szintén három napig vettek részt a Nagyszala megbeszélésein. A Havarut-Nagyszala megnyitása a 25 személyes kegyhelyen történt, a 24 Hun Törzsszövetség beavatottjainak elhelyezése pedig Hétváron volt. Itt nyert elhelyezést a 300 lovas Sikila, Töröngöly, Tardos és Pilis beavatottakkal együtt. Hét beavatott volt a vendéglátójuk. Bábel, Dániel, Ganna és Lagas beavatottakat az ünnepélyes megnyitás után Kadhafi Kadlarsa végvárban helyezte el szálláson. A többi Ménes-birodalombeli beavatott és kísérete előrement és Anu kegyhelyén készítette elő a Nagyszala továbbfolytatását. A Lóvárosból jött Arpach az ünnepélyes megnyitás után Karun kérésére, mint a legmagasabb képzettségű arbag-pateszi a hosszú élet titkáról és a rákos elhalálozásról tartott beszédet, ebben az Égiektől tanult gyógyítási módok legfőbb tanításaként a mértékletes és változatos életmódot és étkezést javasolta a résztvevőknek. Amíg az emberiség csupán vadászzsákmányból és gyűjtögetésből élt, gyakori volt az éhezés. Az ataiszi tudományok a megszelídített állatoknak tenyésztésével életbőséget teremtet tek, és lehetővé vált a tartalékok gyűjtése. Lépcsős, majd öntözéses gazdálkodással az Égiektől kapott nemesebb magvakkal bőségesen ellátták a templomgazdaságokat és a kása ételek mellett elkezdték a lepény- és kenyérsütés bevezetését. Az állatok zsír készlete mellett a papi gazdaságban megjelent az étolaj előállítása. Megkezdődött az emberek és az állatállomány részére a tartalékolás és ezzel kezdetét vette az emberevés 226 megszüntetése. A vadászat és nagyállat-tartás mellett az emberek átlagos életkora 2535 tűzszerzési év volt. A pateszik és a beavatottak templomgazdaságaiban a növényi eredetű ételek fogyasztása mellett az életkor már 35-50 tűzszerzési év volt. Az ehető gyökérfélék és a mesterségesen ültetett gyümölcsök fogyasztása mellett az életkor 4055 tűzszerzési évre nőtt. Elkezdődött a gyógynövények gyűjtése az Égiektől megtanult arbag-gyógyítási módok szerint. Szitás és kádas fürdők és a mértékletes életmód alkalmazása az életkort 45-60 tűzszerzési évre emelte fel. Minden templomgazdaság ban bevezették az arbag gyógymódokat. Az Égből jöttek tanítása nyomán az emberevés mellett a túlzott húsfogyasztást is megtiltották. ArvisuraAnyahita magával hozta az Élet-gyökeret, amelynek alkalmazása új gyógymódot teremtett. A nyershús fogyasztóknál elterjedt „Egyen meg a Rák" nevű betegség az Élet-györekének ésszerű fogyasztásával gyógyítható. Égő-csipkebokrok bogyóinak levével, növényi anyagok és gyümölcsök gyakori fogyasztásával, csupán galamb, nyúl és fürj hetenként egy-egy napi fogyasztásával és minden más hús fogyasz tásának megszüntetésével minden ember szervezetében ellenanyag fejlődhet ki. Amikor ide ért a beszédében, óriási hangzavar keletkezett. Havarut a kegyhelyről kiszaladva látta, hogy egy hatalmas Égi-Madár fülelsértő számunhangok mellett a fúves legelőre leszáll. Havarut a beavatottakkal együtt az érkezők felé ment. A földre lapult lovasok is bátorságot kapva Karun beavatott fejedelmi személy jelzésére követték a vendégfogadásra indult menetet az Égi-Madár felé, ahol Havarut fennhangon, pusztára szóló hangon, üdvözölte az Égieket: - Kaltes-asszony szekerén érkező, Égi-tudású férfiak, örömmel üdvözlünk benneteket a Nagyszalu tanácskozásain és a segítséget hozó nagyobb tudásotokat örömmel véve, előre is köszönjük az Égiek segítségét! A két fejjel magasabb kaltesi küldött átölelte Havarut és Karun beavatott fejedelmeket és a többi beavatott felé meghajolva mosolygott. A lovasság és az élelmező csoport tagjai kezüket felemelve üdvözölték a tőlük magasabb növésű, 12 főnyi küldöttséget. Ekkor a 12 érkező Égi-beavatott, és Havarut vezetésével még 12 Joli-Tórem Földjén élő legmagasabb fokozatú beavatott Havarut új Kegyhelyére távozott. A többi beavatott az Égiek által hozott étkezési meglepetésekkel a szakácsok helyiségébe ment, ahol előkészítették az ünnepi lakomát. Karun arbag ~ateszi folytatta az „Egyen meg a rák" betegség elleni védekezésről szóló előadást: - A tisztátalan ételek fogyasztásától, valamint az emberek egymástól és az élet nehézségeitől való félelme miatt keletkező és gyógyíthatatlannak hitt betegségből úgy gyógyíthatjuk meg az emberiséget, hogy elejét

vesszük a gyors halált okozó kóros jelenségnek. Mivel a 8508. tűzszerzési évben hozott gyógyszereink már elfogytak, arbag tudományunknak gondoskodni kell arról, hogy az Égiek által hozott gyógyító csep pek helyett hasonlót készítsünk. Mivel a „Fűben-Fában-Kövek-Vizek sokaságában van az orvosság", nekünk is meg kell tanulnunk az „Egyen meg a rák" rossz kívánsággal megnevezett betegség gyógyítását. Kürtök és dobok hangjai mellett étkezésre szólították a Nagyszalu tagjait. Az őrlovasok és a kísérő személyzet részére étkező sátrakban terítettek, míg a beavatottak és a vendégek részére a szent-sátorban lévő szövetség ládájára hordták az enni-innivalókat. Étkezés közben a tízezer tűzszerzési évvel magasabb műveltségű és tudású vendégek, a gondolatrezgések átvitelére való finom dobozkáikat elhelyezve, az asztalfőn a Nagyszalu beavatottjaival kicserélték a gondolataikat és véleményüket: - Egi járművünkön még el tudtunk jönni Joli-Tórem társbolygónk beavatottjaihoz, 227

és az igen fejlett híradó dobozaink segítségével, a mai megbeszélést is hallgatva, előkészítettük a magunkkal hozott gyógyszereinket. - Az Úr város körzetében való legutóbbi leszállásunk alkalmával elhoztuk a Templom-gazdaságokban történő irányított, tervszerű, bőséget adó gazdálkodás tudományát. Most Kaltes-asszonyunk Földjének tudósai azt kívánják, hogy hozzánk hasonló építkezési módokat vezessetek be a birodalmaitokban, mert a 20-25 év alatt megsemmisülő épületek a meghosszabbodott életkor miatt nem szolgálnak ki egy emberéletet. Ezért a tudósok-bölcsek sokasága sajátítsa el a mi építkezési módunkat! - A 9324. tűzszerzési évben törvénybe iktatott Ibos-napi, azaz nálatok a Nílus áradásához kötött időszámítást helyesnek tartjuk. A 9538. tűzszerzési évben, tehát a Nílus áradás számítás Ibos-napi bevezetése utáni 266. évben helyeseltük a havaruti Nagyszala megrendezését. Gondolatrezgések alapján értesült róla Kaltes-asszony Földjének központja, hogy az „Egyen meg a rák" nevű betegség gyógycseppjei, amit az Úr város melletti leszállás alkalmával küldtünk, már elfogytak és a beavatottak sem tudják ezt a betegséget a társbolygónkon gyógyítani, ezért útba indítottak bennünket. Ezen jó gyógyszereket, amelyek nálunk kiválóan beváltak, Amu főpap utódai fogják őrizni, hogy a beavatott társadalom igénybe vehesse. - Ezenkívül elhoztuk a Kaltes-Birodalombeli építési tudomány alkotásainak vázlatait, hogy az emberi fejlődésetek következő lépcsőfokaként olyan maradandó építési remekműveket alkossatok, amelyet az emberevő társadalom nem fog megérteni. A Ti időszámításotok szerint 10 000 tűzszerzési évvel ezelőtt a Joli-Tórem bolygóján még szokásos háborúskodást már megszüntettük, továbbá a halálos ítéleteket eltöröltük, mert ezen embertelen ítéletek mindig csak az uralkodó rétegek érdekeit szolgálták, hogy a kisebb tudású emberiséget a hatalmon lévők szolgaságba és örökös félelembe taszítsák. Az ember-ember elleni érdekek ráerőszakolása miatt keletkezett az „Egyen meg a rák" és a többi hozzá hasonló betegség. Ennek a lappangó betegségnek a gyógyító cseppjeit most elküldték bölcseink. Az Égitestek járása és a Ti bölcseitek számítása szerint háborúskodások még a halak 2160. évi Világhónapban is lesznek, sőt annak vége felé fokozódni fognak. A Vízöntő Világhónap kezdetén a beavatottak hatására ráeszmél földetek emberisége, hogy háborúval nem lehet megoldani semmit. Fokozatosan abba kell hagyni a fölösleges öldökléseket, és a mi Égi rendeltetésű szokásainkat fogjátok követni. A beavatottak minden Nagyszalán folytassák az emberséges életért való küzdelmet! - Nagyon örülnek a bölcseink annak, hogy az Úr város környéki Templom-gazdaságok termelési módjait a Nílus áradásának Ibos-napi számolgatásával Ti is átvettétek és a Nílus mentén 1 napi járóföldön elért bő terméssel csökkentettétek az éhség miatti emberevést. Sajnos, mióta Hárpia-Tórem társutasként a HoldAnyát hozzátok szegődtette, Atlantic-Földjének a súrlódás következtében beállott elsüllyedését mi sem akadályozhatjuk meg. A süllyedés fokozatos bekövetkezése miatt még sok ember fog Bothon-Esthon és Káldia felé menekülni, ami a Ti jólétetekben zavarokat fog okozni. Hold-Anya hatására a Ti földeteken az árapály miatt fölgyorsult az élet, viszont Joli-Tórem Földjének a forgása lelassult. Sőt, Ataisz bölcseinek a régebben számított Tűzszerzési időszámítása 380 napról fokozatosan 370 alá csökkent és jelenleg 365-366 napos időszaknak felel meg. A csillagok járása szerinti névadásokat azonban ne hagyjátok abba, mert a Hold-Anya egy Üstökös vagy más Égi-test hatására eltávozhat a társutas szolgálatból és Kaltes-Anyánk földjéhez újból közelebb kerülhettek. Most a közöttünk lévő távolság folyton nő és a Halak Világhónapjában már csak Kaltesasszony lámpácskáira szerelt műszereinkkel tudjuk társbolygónk életét figyelni. 228 - Magatokra azonban soha nem fogunk hagyni benneteket, mert a 10.000 évvel magasabb műveltségünk és tudásunk nekünk is rohamléptekkel nő és apró lámpácskáink átjátszó állomásként fognak működni. A különböző fokú beavatottak, mint örökké élő hírvivőink és híradóink az Életfátok szerint újjá fognak születni és a mi gondolatainkat magukévá fogják tenni. Így az Égi származású beavatottak a haladás útjára fogják serkenteni Joli-Tórem földjének emberiségét. Az emberevés után még lesz gyűlölködés, de egy magasabb fokú beavatott a gyűlölködés helyett életre fogja hívni Kaltes-asszony Földjének szeretethitét. A Vízöntő Világhónapjában a szeretet minden nép életében diadalmaskodni fog.

- A most gyakorivá vált „Egyen meg a rák!" rossz kívánságú betegségre a szűkebb beavatott társadalomnak elhoztuk a gyógyító cseppjeit. A Ti gyógyító tudományotok is fejlődni fog a háborúskodásaitok befejezéseképpen, de a gyűlölködés és az irigység, mint rossz emberi tulajdonságok, gátolni fogják a fejlődést. Valaki majd megtalálja a módját annak, hogy ezen rettenetes betegséget Joli-Tórem Földjén megszüntessétek! Erről annak idején minden beavatott értesülni fog! Kaltes-asszony lámpácskáit is utá nozni fogják, de azok nem lesznek gondolat-rezgések átjátszó-állomásaként felműsze rezve. A beavatottak egyszerű eljárással meg tudják mondani, hogy melyik fénylő lámpácska kaltesi és melyik Joli-Tórem földi eredetű. - Most pedig, mint minden Nagyszalában, elmondom, hogy a Turra hegység térségében megtörtént az aranycsöpp éjszakája és ősidők óta bekövetkezik az áradás, amely megtermékenyíti földjeiteket a bőség reményében. Négy nap múlva megszületik a termékeny áradat és bőséges lerakódás kezdődik, majd 30 nap múltán befejeződik az áradat, a szent munka Eletet-adó feltétele. Ibos napjától Iboska napjáig áldjátok az Urat, amely megszüntette az emberevést és idővel elküldi hozzátok a Szeretet gondolatát az Órök-Béke ígéretével, hogy befejezhessétek a pusztító háborúk kegyetlenségeit. Menjetek a kísérő lovasaitokhoz és a Felséges néphez, és Égből származó békevágyunkat hirdessétek! Utána a beavatottak az egyszerű emberekkel beszéltek és az általuk közismert mondásokat feljegyezték: - Ha az ember otthonából és kicsiny kertjéből kimozdul tíz déli napsütésnyi időre, nem ismer rá a kertecskéjére és egy napig csak a port törülgeti hajlékában. - Napsütést az esős idő váltogatja és ha a gazda vagy a felesége nem javítgatja hajlékát, hamar elkorhad. Ha egy harcost bús fogságba hurcolnak, akkor tíz aranycsöpp éjszakája elmúltával nem ismer rá a falujára. - Ami az öregeknek megszokott és jó, azt a fészkelődő fiatalok már nem tartják kielégítőnek, mert jobbat, szebbet, kényelmesebbet akarnak. Ha árvíz vagy Istencsapás éri a falut, elköltöznek látótávolságra és az ófalu maradék romjaiból újat építenek. Ha valaki zöldféle kerti termelvényeket fogyaszt, sokáig él. Ha szeretteit látni akarja, élete végéig 3-4 lakhelyre vándorolhat. - Ha An, Ön vagy Ten Egi-hatalmasságok valamelyike nem segíti az ifjúságot elképzeléseikben, akkor más istenséget választanak, de ezt minden öreg és bölcs vagy pap ráhagyja az ifjúságra. A hitében nem szabad meggátolni senkit, mert az emberi gondolkozás és Istenekben való hitvilág az Égiektől ered. Így a Nílus mentén nyolcas Istenség van az emberek gondolkodásában uralmon, ezért mind a 8 Istenségnek templomokat építenek, hogy az Égieket dicsőíthessék. Ez sokkal jobb, mintha arra törekednének, hogy egymást megöljék és kirabolják. - Ezért a már harmadik helyen felépült Havarut kegyhelyén nyitjuk meg a havaruti Nagyszalát, hogy a beavatottak révén az emberiség tudásban megközelítse 229 társföldünk eredményeit, mivel onnan mindig a legújabb és legfejlettebb tudásokkal ', örvendeztetnek meg bennünket. Most harmadnapra ért hozzánk az „Aranycsöpp éj- j szakája" áradata. Mire a 8 x 3-as Istenségek Kegyhelyein dicsérjük az Istent, a beava- I tolt társadalomnak sok új tudással kell gyarapodnia. - Mivel a Bika Világhónapban vagyunk, a Napistent a szent Bika két szarva között jelképezik a főként földi eredetű emberek. Nekünk, a beavatottaknak, hogy az emberevésről eltereljük gondolataikat, rájuk kell hagynunk a Bika-istenségbe vetett hitüket. Az íjászok 500 fős csoportja a Nimród-Ordosz birodalombeli 300 fő lovassal előkészítette az új Anu kegyhelyet az újabb, háromnapos ünnepélyre. Útközben a Nagyszala törvények szerint egy alapkő letételt kell megejtenünk az újabb templom és papszentelés miatt. Így értünk Anu 25 személyes kegyhelyére, ahol Karun átadta az Uruk városi írnok-képzősök által küldött ajándékokat. Ezen az Anu kegyhelyi tanácskozáson főként arról volt szó, hogy miként vélekedjenek a süllyedő Atlanticról elmenekülő barna bőrű emberek elhelyezéséről. Ugyanis az idő hidegebbre való fordulásával, mivel ezen menekültek fázósak voltak, sok fával tüzeltek. Meggondolatlan erdőirtások miatt a homokos altalaj sok helyen futóhomokká változott. Az uruki Templom-gazdaságok jó tanácsokkal látták el az Atlanticról jövő menekülteket, hogy a dúsvizű folyók között öntözéses csatorna-gazdaságokat létesítsenek. Azonban ez sok esetben nem járt sikerrel, mert a csatornás öntözéses gazdálkodást csak sok munkával és türelemmel lehetett megvalósítani. Amikor száraz esztendő következett, a dolgot tovább nehezítette azon körülmény, hogy egymás terményeit ellopták és a tettest elfogása esetén megölték. Ilyenek Ménes birodalmában nem fordultak elő, mert az Égiek törvénye ezt megtiltotta. Másként történt, ha egy csoport a Ménes Birodalmi területekre jött lopni. Miután ez gyakorivá vált, a Hírös-Kapuból íjászokat vezényeltek nemcsak a Ten és Osten Kegyhelyek határszéli területeihez, hanem a napnyugati nyolcas istenség bokros határvonalaira is. Így az íjászok száma megszaporodott, amelynek a költségeit a magtárak készleteiből fedezték. A szegényebb vidékekkel folytatott kereskedelmet ezért mérsékelték. Ekkor, a Zagrosz vidéki szokások szerint a róluk elnevezett Bazárt is ellenőrző íjászokkal látták el. A beszivárgások megelőzésére a határok őrségét mindenütt megerősítették.

Ha csellengőket fogtak el, akik raboltak, szolgaságra ítélték őket és lopás helyett megtanították a Templomgazdaságban dolgozni. Amennyiben nem vállalták a dolgot, arra az ősi törvényt mondták ki: „Aki nem dolgozik, ne is egyék!" Amint az okozott kárt ledolgozták, az aratás után terménnyel ellátva visszaengedték őket hazájukba. Nagyobb szárazságok idején sokan jöttek el munkát keresni. Az írnokok feljegyzései alapján amennyi munkát elvégeztek, annyi terményt vihettek el az éhező családjukhoz. Mivel a Ménes birodalomnak a magtárai mindig tele voltak, az éhezőket, ha másra nem, az építkezéseknél alkalmazták. Sikila tudatta Töröngöllyel és Nemerével, a férjével, hogy a Kaltes-asszony Földjéről jött beavatottak segítségével a legmagasabb kaltesi tudománnyal, gondolatok átvitelével foglalkozik. Útközben közölte Karunnal, hogy ezen Földünket illető eseményt Anu kegyhelyén meg kell beszélni. Anu 25 személyes kegyhelyén minden beavatott elmondta véleményét arról, hogy a három birodalomba lopási szándékkal vagy élelem kéréssel bejötteket hogyan bírálják el. Havarut útközben megbeszélést tartott a Nimród-Uruk-beli beavatottakkal. Az a vélemény alakult ki közöttük, hogy munkájuk szerint élelmezési anyagokkal kell kár `pótolni a bejötteket, hogy családjukat megmentsék az éhségtől. Tardos és Aháj lovascsoportja viszont azon a véleményen volt, hogy az elfogottakat 230 Tot szolgálatába kell venni és munkavégzésük szerint kell őket élelmezni. Túl nagy mozgási lehetőséggel nem kell a lopósokat jutalmazni; mert akkor a belső gazdaságok biztosította jólétben számuk mindinkább szaporodni fog, a vadászok és harcosok élete pedig csak jobban veszélyeztetve lesz. Az úr-szolga viszonyban minden fegyveres élete veszélyeztetve van, s létszámuk is csökken. Anu újonnan épített kegyhelyén az előre beütemezett ügyek megbeszélése mellett a jólét és éhség kérdését a beavatottak között szavazásra tették fel: a 21 beavatott és kaltesi küldött 11-11 arányban pártolta az úr-szolga és munkaadó-dolgozó elképzelést. Végül a kaltesi beavatott azt hangoztatta, hogy lényegében mindkét véleményt pártolni tudja, mert minden elképzelés a gyakorlatban azon fog múlni, hogy a földi emberek milyen műveltséggel járulnak hozzá az emberi nem tovább éléséhez. Ezért azt javasolta, hogy Bothon, Esthon és Sába fejedelme is szavazzon, hogy ezen legége tőbb kérdést eldöntsék. Mivel 25-en vannak, a két vélemény közül az egyiket el kell fogadniuk, de lehet, hogy egy harmadik lenne a legjobb. A döntés végül úgy szólt, hogy 13-12 arányban az úr-szolga viszonyt tartották elfogadhatónak. Tehát Anuban elfogadták, hogy az éhezőket mind a gazdasági, mind építkezési munkákban szolgálatba kell állítani és gondolatrezgésekkel Joli-Tórem földjének összes beavatottját ezen döntésről értesíteni kell. Nagyarányú építkezésekkel munkát kell adni a rászorultaknak, hogy az elvégzett munka arányában élelemmel és ruházattal lássák el az éhező lakosságot. Az emberevés után az éhséget is csökkenteni kell az időjárás és háborúskodás okozta veszélyekkel együtt. Mivel mind a két csoport is kifejtette véleményét a maga igaza mellett, Nagy-Tot (így nevezték a kaltesi beavatottak vezetőjét) az évezredek tapasztalatait figyelembe véve azt mondta: - A nagy Mindenség minden mozzanata hatással van az emberiségre és az Égitestek megnyilvánulásaira. A Bika, Kos és Halak Világhónapjának öldöklő évezredei után Joli-Tórem Földje elérkezik a Vízöntő Világhónapjába, amikor az emberevés megszüntetése, a Szeretet tanának megértése után az emberiség rájön arra, hogy az öldöklések helyett mindenkinek dolgoznia kell. A lopások, hazug vagyonszerzések nem teremtenek örökéletűeknek gondolt jólétet; ezt csak a békességes munka és a természet titkainak kifürkészése adja meg. Havarut elismerte, hogy eddig a legnagyobb bűnösöket arra ítélték, hogy a Kadhafiak birodalmában evezőshelyre kötözve hajtsák a bárkákat és hajókat. Szerinte is sok tömény ember fog még lekötözve meghalni bűnösen vagy ártatlanul, mivel a még sokkal bűnösebbek fognak ítélkezni a hasznos munkát végző emberek fölött. Érdekes, hogy a másodszor háromnapos tanácskozás alatt senki sem rótta le az eseményeket, csupán Töröngöly beavatott rovósámán. Arról szigorú törvény rendelkezett, hogy a beavatottak közül soha senki egy emlékbotra való sort sem ír le, csupán a kijelölt évszázados rovó, aki a Nagyszalát megörökíti. Az Anu kegyhelyén tartott megbeszélések alatt már minden talpalatnyi termőföldet elárasztott a megtermékenyítő áradat. A kegyhelynek szépen kiépített oszlopos csarnoka volt a Szentéllyel és nagy oszlopos állásai szérűkkel, úgy hogy a 800 ló és a 30 dísz-szekér nyugodtan elfért a kegyhely térségében. Mutatványos emelvényeken jövendőmondók, csillagjósok, bűvészek és ifjú táncosok szórakoztatták a vendégek és a kíváncsiskodók sokaságát. Az étkeztetések a vendégházakban történtek, míg szállásokról a Templom-gazda gondoskodott. Amíg a házigazdák és urukiak az Indusvölgyiekkel Anu-ban maradtak, addig a 24 Hun Törzsszövetségiek Őrsur egypergős távolságra lévő várába lovagoltak szállásra. Havarut beavatott fejedelmi személy gondoskodott arról, hogy Sikilát és Kissit hordszéken vagy fejedelemasszonyi utazókas 231 ban szállítsák. Mindenki kíváncsi volt, ki lesz a következő Nagyszaláig a legerősebb fokozatú újszülött beavatott. A legszebb asszonykorban lévő Sikila volt a legerősebb olyan beavatott, akinek gondolatrezgései bejárták a Földet. Így a gondolat felvevő beavatottak pontosan értesültek a Nagyszala minden egyes mozzanatáról.

Így történhetett, hogy akik nem jelenhettek meg, pontosan értesültek az Égiektől kapott észrevételekről, tanácsokról. A társföldünkön élő különleges képességű beavatottak gondolatrezgésekkel örökös kapcsolatban állottak Joli-Tórem földjének beavatottjaival. Hajnal hasadtával, mire Őrsur várának kakasai megszólaltak, új csoport érkezett Kadhafi hajósparancsnok vezetésével, akik tengeri népek kalózainak fogságából szabadultak ki. Mivel a havaruti-Nagyszala beavatottjai közül Sikila volt Joli-Tórem Földjének legerősebb beavatottja, reggeli fürdés után nála jelentkeztek. Anu kegyhelyről harci szekeret küldött értük Havarut, hogy az Atlanticon túlról és az Aranypartról érkező beavatottak méltó fogadtatásban részesüljenek. Útközben az újabb vendégeket Sikila tájékoztatta az építkezési módok fejlesztésé ről. A Havarut kegyhelyén történt döntéseket a két Atlanticon túli és Aranyparti beavatott magára kötelezőnek ismerte el. Anu kegyhelyén ünnepélyesen fogadták a három előre jelzett távoli beavatottat, örülve annak, hogy Kadhafi hajósai az érkezőket a kalózok fogságából kiszabadították. Mindhárman értésére adták társaiknak, hogy a megbeszéléseket maguk is érzékelni tudták, de Sikila már hajnalban tájékoztatta őket, s az eddigi döntésekkel egyetértenek. Ekkor a Bothon, Esthon és Sába fejedelme átadta helyét az új beavatottaknak, míg maguk lovas csoportjaik élén biztosították az Ibos-Iboska napok közötti megbeszélések zavartalanságát. Tenisur, a Kaltes-asszony birodalombeli megbízott, Égből jött vendég előadta, hogy 10 000 évvel előbb az ő Földjükön is akadtak még a hatalmaskodók között nézeteltérések, de a beavatottak irányítása mellett minden vitás kérdést tárgyalásokkal rendeztek. Egyik rendbiztosítási intézkedésük az volt, hogy minden érdekcsoport harcosaiból közös hadsereget alkottak. Az érdekellentéti vidékekre ezen csapatokat küldték, amelynek eltartásáról a vitázóknak kellett gondoskodniuk. Így mindkét félnek érdeke volt, hogy sérelmüket nyomban elintézzék, mivel a közös hadseregnek mind az élelmezését, mind a kulturális igényét ki kellett elégíteni. Már pedig az ifjú harcosok jó étvággyal bírtak és vetélkedő, majd szórakozó kedvük is sok kiadással járt. Mindannyian tudjuk, hogy most a beavatottak szellemi központja Karun beavatott vezetésével Nippur kegyhelyén van, de előreláthatólag a ma még kicsiny Karnakba fog ezen központ menekülni. A tengeri népek emberevő hada a beavatottak központját áthelyezésre készteti majd Ordoszba, mivel a nagy lovas birodalmak jobban tudják biztosítani a nyugodt működésüket. Az ataiszi népek az Égiektől kapott szellemi életet támogassák, mert az megszüntette az emberevést, Templom-gazdaságaik pedig megtanították a Föld lakóit az emberibb életre. A Hetevaret és Anu kegyhelyek után újabb 3 napon át Őrsúr birodalmának 25 személyes beavatott kegyhelyén folytatták Tenisur vezetésével a Nagyszalát. Előtte Sikilának megerőltető szellemi munkát kellett végeznie, hogy gondolatrezgések segítségével Karunnal megértessék Kaltes-asszony földjének legújabb találmányait. Töröngölynek Nippur és Ordosz rovásrendszerével agyaglapra kellett karcolni a napirendi pontokat, hogy azt a Nippurból küldött írnok-sereg Bothon-Esthon és Sába beavatottjai részére a Nílus-menti képrovásokra átültesse. Így a Nagyszala ügy 232 rendje zavartalan volt, mert a Töröngöly vezetése alá tartozó írnok-sereg minden órangos-pergő eseményeit az étkezési szünetek alatt agyaglapokra véste. A kis Ahájnak és Kissi aranyasszonynak minden hajnalban aranylapokra kellett leróni a Nagyszala döntéseit. Őrsurban a Nagyszala hatodik napján a legutolsó kaltesi látogatáskori kertgazda sági tudást egészítették ki. A 8 470. tűzszerzési évtől a 9 538. tűzszerzési évig összehasonlították, hogy társföldünk mennyit fejlődött a termelvényekben a mi Földünkhöz képest. Az ajándékba hozott búzakalászok sokkal nagyobb súlyúak voltak, mint a Nippur birodalmában termő kalászok, ugyanúgy az árpakalászok súlya is nagyobb volt, így ezeknek a termelésére kellett a Nílus mentén is átállni. A termények magvait az ataiszi beavatottak között szétosztották, hogy a magvakat szaporítsák. A Nagyszala hetedik napján a társbolygónkon történő állattenyésztés fejlettségét mutatták be, de most nem küldtek a pulihoz hasonló nyájőrző állatkákat, vagy az agabók által delfinnek nevezett értelmes halféleségeket, csupán a házfiasítási feltételek fejlődését ismertette Tenisur Sikila által. Erről a Töröngöly vezette írnoksereg uruki, bothoni és ordoszi írásjelekkel agyagtáblákat készített. A Nagyszala nyolcadik napján az ásványokból történő fémtárgyak előállításáról volt szó. Megbeszélték az építkezéseknél előforduló erőátvivő gépeket, a kövek tartósabb összeillesztését. Azt is megbeszélték, hogy Joli-Tórem földjének még nem keveredett lakóit hogyan vonják be az építkezés és fémmegmunkálás titkaiba. Ezen tárgyalások 5 pergőig tartottak. Utána a Sikila és Töröngöly által vett gondolatrezgések lerovása történt a három folyóvölgynek a nyelvére a sajátos rovásaik alapján. Azt is elhatározták, hogy a központi irányítási nyelv továbbra is az uruki beavatottak nyelve marad. Ezért Nippurban, Pintorban, Urban és Urukban írnok-képzést tartanak fenn. Ezenkívül Agadi, Ninive, Ordosz és Eturia rovás-mesterségét is továbbfejlesztik. Nyolcadik nap naplementekor Sikila beteg lett, de a Tenisur által hozott csodagyógyszerektől hamar meggyógyult.

Mivel Ninivétől Szidonig közel száz főnyi 24 Hun Törzsszövetségi kísérő lovas jelentkezett, Aradnál közös megbeszélés alapján Aháj tárkányfejedelem az utazási kíséretben elfáradt garaúzokat és ahájokat az erős honvágyuk miatt hazaengedte Eturiába. Az elaggott Etur, mikor meghallotta Sikila fontos szerepét a Nagyszalában, még egyszer látni akarta kedvenc leányát és Kadhafi hajósainak révén Őrsurba érkezett. Az áradásos folyópartról Sikila szállására lovagoltak. Eturt díszes hordszéken vitték a sábaiak a felszentelt Gizeh kegyhelyre, mivel egy magas fokozatú beavatott csakis újonnan épített kegytemplomban szállhatott meg. Ugyanis a minden 24 év körül átépítendő kegyhelyeket egymástól látótávolságra építették. Így Őrsurtól elindulva az embercsapáson Alsóőrs, Ur, Felsőőrs, Előőrs, Giz, Gizel, Gizeh, Gizella és Gazella kegyhelyek szomszédságában a legújabb Gizeh-kegyhelyre mentek, ahol Sikila Töröngöly és Aháj rovódeákok társaságában összeállította a Szakharai-Nagyszila napnak a szokásos 5 pergős napirendi folyamatát. Etur, aki Karun beavatott fejedelem társaságában hordszéken érkezett, nagyon boldog volt, hogy hamar felgyógyult leányát fontos döntések közepette találta és örömmel adta át Sikilának szülőföldje ajándékait. A lovaskísérettel indult csoport estére érkezett meg Szakar és Zakar kegyhelyen át Szakkara új kegyhelyére, ahol a beavatottak tábora díszes vendégsereggel várta Sikila aranyasszonyt. Ezen a vidéken az volt szokásban, hogy a meghalt nemzetségfőt halála alkalmával ataiszi szokás szerint elhamvasztották, majd mindegyik szertartáson résztvevő egy-egy elbírható követ tett az összeomlasztott lakhelye romjaira, amit az utódai minden tűzszerzési évben felkerestek. Ezen porladásnak kitett őshalmot két 233 szer 24-25 év múltán, mindig a legnagyobb unokájának volt joga elbontani, hogy a kétszeres kőmennyiségből egy igényüknek megfelelő kegyhelyet építsen. Így keletkeztek száz év alatt Orsur és Szakar beavatottak utódainak a kegyhelyei. A kétszeres kőmennyiségből csupán az el nem porladt, megfelelő nagyságú köveket hordták el. A porrá lett törmelékből kis dombot emeltek, és állat jelképpel tudatták, hogy a meghalt milyen zászlócskával indul el a vadászatokra. A szentként tisztelt ősállat kiválóságait az utódok a hiedelmek szerint örökölték. Mire teljes ragyogásában felkelt a Nap, Sikiláék lovaskísérete Szakarába ért az újonnan épített Kegyhelyre, ahol Tenisur megtartotta a következő évezredekről szóló előadását, amelyet Aháj az alábbiak szerint tömörítve lerótt: - Miként a kaltesi népeknél az Úr tiszteletére emelt hajlék az elmúlt nemzedék Élet-dombja fólé emeltetik, ugyanúgy a termőföldre hordott emberöltős romhalmokra új népek özönlenek. Az embertelen hatalmaskodókat túléli a népek ítélete. Ahogy Kaltes-asszony Földjén is győzött a népek békevágya és az irgalmasság, az erős hitű népek békevágya győzni fog és a rozsdának indult fegyverekből kiváló földművelő szerszámokat készítenek. Dolgos nép más népekre fegyvert nem emel és hadakozási játékokkal nem tölti az idejét, inkább hatalmas új hajlékokat emelnek a felnövekvő ifjúságnak. Minden nép az Égi eredetű Haladásnak állít emléket és saját jólétéért munkálkodik mindörökké! - Hazug ígéreteket soha el ne higgyetek, mert aki sokat ígér, az mindig keveset ád. Gyönyörű jövő ígéretével közelítik meg elméteket, de folyton csak a maguk jólétével törődnek. Ezért távolról jött embereknek soha ne higgyetek, mert könnyű annak ígérgetni, akik a Ti munkával szerzett gyümölcsötöket akarja szétosztani. Az agyatok Életfájával megtanult gondolkozásotok Égiektől származó józansága a Ti javatokat akarja! Az Életfátok minden ágát és gyümölcsét az emberiség javára fordítsátok! - A nagyszájú hatalmasok elgondolásaik érdekében a népeket egymás ellen uszították. Amikor valaki részegítő italát a földre öntötte és részegen ordítva az ellenfélnek mondott másik ország szegényeire rontott, akiket ugyanúgy leitattak - kissé elgondolkozott és visszafordult -, de ott is akadtak józanok, akik megálljt kiáltottak és megfordulva a hajcsárokra rontottak. Sokan meghaltak, de az eddig félrevezetett többség győzött. Mivel az Égitestek állása hatott az emberek idegrendszerére, többé nem háborúskodtak és mindenki igyekezett munkával megteremteni a jólétet. - Sajnos, Joli-Tórem Földjének az Égitestekhez való viszonya a Bika, a Kos és a Halak csillagzatának hatására még olyan, hogy az öldöklés mind nagyobb méreteket fog ölteni. Az Égiek hatására eljön majd egy olyan korszak a Vízöntő Világhónapjában, hogy az emberek mihozzánk hasonlóan békességben fognak élni. - Ataisznak a jégkorszakok miatt el kellett pusztulnia, de Aran és társai elhozták onnan az olajvesszőket és a szőlőhajtásokat. Most ezen vesszők és más termelvények további nemesítésére hoztak Kaltesi eredetű nemes ágakat, hogy azzal az élelem-bőséget fokozni tudjátok! Töröngöly ezen beszéd tartalmát a várakozó Ahájnak kegyhelyük nyílásán kiadta és az írnok-sereg azt minden nép nyelvére rovásba vette, hogy a Templom-gazdaságok pateszijeit és a lugalok csoportját erről és a többi tárgyalásokról értesítse. A lovasok, mint minden kegyhelynél, reggelenként százas csoportokban elindultak, és az utat biztosították. Ménesnek az egyik unokája bevezette a Vanisten napi lovassági versenyt, melyet mindig a Ménes városa melletti Pusztaszeren tartottak meg. Itt Abod fejedelmi ifjú lovassági gyakorlóteret építtetett és mellette ezen alkalomra előkészíttette az árnyas ligetek kegyhelyei közötti versenypályát, amelyet füvesítéssel 234

láttak el. A pusztaszeri viaskodás miatt Abod városát három év alatt építették fel. Szakara 25 személyes kegyhelyén új vendégek jelentkeztek, mivel megérkezett Kadhafi kíséretében a 24. beavatott fejedelmi személy Atlantic menekültjei közül. Ezen hajós csoport beavatottja élénk kereskedelmet folytatott a süllyedő Atlantic térségében. Tenisur, a kaltesi beavatott arról beszélt, hogy a régebbi csoportokban, amelyeket Kaltes-asszony Földjéről a beavatottak társadalma küldött, kivételes képességű emberek voltak, akik minden követelménynek megfeleltek. Ugyanis a kaltesi birodalomban csak az olyan egyének vállalhattak hosszabb Égi-járműves utazásokat, akik minden tekintetben kiállották a megterhelő repüléseket. Kaltes-asszony birodalmában sem volt mindenki teljesen egészséges ember, mivel 100 közül 1-2-nek nem született gyermeke, tehát ilyeneket nem küldhettek oly hosszú útra, hogy a Joli-Tórem Földjére bizonyosan megérkezzenek. Az orvosok minden jelentkezőt megvizsgáltak és a küldötteket vércsoportonként fele-fele arányban állították össze. Az Egijárműveken visszaérkezők jelentései alapján megvizsgálták Joli-Tórem földjének sok lakóját. A látogatások után megállapították, hogy Joli-Tórem és Kaltes-asszony Földjének ember társadalma 2-2 vércsoportból áll. Így a Kaltes-asszony Földjéről érkezők vérfrissítők lesznek, s ezért az elszaporodó emberiség fejlődése várható. Azért vizsgálták meg oly gondosan a tökéletesen egészséges küldötteket, hogy az értelmesebb emberiség Joli-Tórem Földjén is kifejlődjön. Eleinte kisebb, játékos állatkákat is hozott az ifjúság magával: Pulikat, delfineket és más kedvenceket, és azok a templom-gazdaságok környékén elszaporodtak. A későbbiekben magvakat és gyümölcsfák szaporító vesszőit hozták, mint ahogy jelenleg is nemesített magvakat osztottak szét a beavatottak között, hogy azokat Joli-Tórem Földjén elterjesszék. Megjegyezte, hogy eddig a kaltesi embereket azért küldték, hogy az emberi nem fejlődését a legszívósabb fiatalsággal gyorsítsák meg. Az Étkezési szünet előtt elmondta a beavatottaknak, hogy ugyanúgy, mint eddig, a 25 személyes beavatott tábort Égi járművökön fogják a Ménes város melletti Abodba szállítani. A mindenkori harmadik napi Nagyszala rovót is magukkal viszik. Mivel Bothon, Esthon és Sába fejedelmei a várt beavatottak megérkezése után nem vettek részt a kegyhelyi tanácskozásokon, ezért lovasaik élén Ménes városa elé lovagoltak, ahol Abod városában előkészítették a pusztaszeri lovasversenyt, amely minden idők legszervezettebb ünnepélyének ígérkezett. A 24 beavatott Szakharc kegyhelyének oszlopcsarnokában várta a harsonás jelzést. Közben a rovók által lejegyzetteket végigtárgyalták. Elcsodálkoztak Kaltes-asszony Földjének magasabb fejlettségén és ennek kapcsán a további fejlődés lehetőségéről tanácskoztak. Sikila vezetésével bőséges étkezéssel kedveskedtek a Ménes birodalombeli papnők és az arbag rokonsági kegyhegy Tűzőrző leányai, míg a hűsítő italokat az apród-papnők szolgálták fel. A főpapi vendégszállásról jelezték Tenisur megérkezését az Égi küldöttek társasá gában. Mivel ezen csoport 4 férfiből és 3 papnőből állott, mindegyik magával hozta deszantját és pergőjét, amellyel az egyes szakcsoportok megbeszélési idejét szabályozták. Mivel Sikilát minden nap kioktatta Tenisur a másik napi megbeszélés tervezetéről, a Ménes Birodalombeli papnőkkel és rimalányokkal a tanácskozás rendje lehetőségeit latolgatták. Tenisur mindjárt elsőként küldetésének a legkényesebb feladatát adta elő. Társföldünk, előttünk 10 000 tűzszerzési évvel sajnos ott tart, hogy a korcs és nyomorék születések nagy száma és közlekedési balesetek következményei miatt az új nemzedék születését szabályozniuk kellett. A három Égi-Birodalombeli papnő gondosan kezelt szaporító anyaggal a már meglévő állatállományt akarja Egi módszerekkel nemesíte 235 ni. Sikila egy pergő idő alatt előadta, hogy a Nílus, Ráten és Tigris folyóvölgyi beavatottak hozzájárulnak, hogy az állatállományukat és terményeiket, a Kaltes-asszony Birodalmában bevált módszerekkel a Földünkön nemesítsék. Utoljára Tenisur elmondta, hogy a három kaltesi papnő olyan gondosan kezelt és hűtött emberi szaporító anyagot is hozott magával, amellyel egy-két folyóközi, Nazarka szerepet vállaló papnőt megtermékenyít, s így a születési rendellenességeket megszüntethetik. Nyomban a pergős szünetben tanácskozás kezdődött erről, de csupán 3 karnaki, 1 ráfeni, 3 maja és 1 indusi papnő jelentkezett. Sikila az étkezés után összehívta a női társaságot és izgatott légkörben folytak a megbeszélések. A 24 Hun Törzsszövetségi asszonyok többségükben kijelentették, hogy a természet rendje szerint a nőnemű világ örömmel várja a termékenyítést. Milyen boldogság még az állatvilágban is, amikor egy-egy csikó vagy borjú futkos az anyja körül. Ezt a természetes módszert nem szabad senkitől megtagadni. Ménes utódai közül azonban három karnaki Nazarka a megalázottságukban, hogy bátyjaik és atyjuk a vagyonfelhalmozás miatt őket papnői szolgálatra kényszerítenék, titoktartás reményében vállalták az Égi tudósok által javasolt mesterséges megtermékenyítést. Ugyanilyen gondolatok miatt Del, Éld és Ré papnők mellett az Úr-városi An, a maja Vuh, Azt és Tis és az indusi Har is csatlakoztak és vállalták a 15. nap műveletét. Ugyanis a Kaltes-asszony birodalombeli tudósok szerint a havi vérzést követő, törvénybe iktatott három napos pihenők után minden nő 14 napig Égiáldás leánygyermeket, míg a 15. nap után Égiáldás fiúgyermeket adott. A Ménes-birodalombeli fejedelemi papnőknél nem volt semmi baj, mert Karnak főpapja csak olyan papnőket engedett el, akik a háromnapos pihenőt már letöltötték. Mivel ezen fejedelmi lányok '

a huszadik vízáradásos Ibos-napi születésnapjukat már megünnepelték, saját elhatá rozásukból ajánlották fel magukat az Égi-tudományok kísérletéhez. Némi bosszúvágy is serkentette húszéves-hiúságukat, mert sokan azt gondolták, hogy tőlük már életrevaló fiú-gyermekek nem születhetnek. Szokatlan érzelmek dúltak a különböző fajtájú és tudású emberekben. Ez a kaltesi látogatás felkavarta az emberek érzelmeit, volt miről beszélgetni útközben. Így érkeztek Ménes birodalmi fővárosba, ahol az előző napi lovasok a későbbi vendégek szállásait biztosították. Mivel itt semmi tudományos papi intézmény nem működött, mindenki a pusztaszeri lovasverseny bűvöletében állott. A Kaltes-birodalombeli papnők a karnaki Ré papnő hajlékában vendégeskedő többi vendég papnővel együtt nyomban megkezdték a megbeszéléseket. Sikilának nagyon sok dolga akadt, mivel köztük ő volt a legtökéletesebb gondolatrezgés továbbító. Amíg a férfiak lovastáborát a lovassági előkészületek izgalma töltötte el, addig a Ré hajlékában megtörtént a 10 000 évvel magasabb tudású szaporodási eset. A három Kaltes-birodalombeli papnő a lovasversenyek elmúltával Sikila tudtára adta, hogy vizsgálatuk alapján a 10 000 évvel magasabb tudás magvát a legkitűnőbb képességű Égiektől elültették. Az egyébként víg kedélyű Sikila rimalányainak csupán annyit mondott: - Kaltes-asszony birodalmában az ifjúságtól már ezt a kis emberi örömöt is meg- I sajnálták! I Amint az 5 pergős megbeszélésnek vége szakadt, kisebb csoportokban megbeszé léseket tartottak. A kegyhelyek ajtajában mindenhol Tenisur csoportja fogadta Joli-Tórem Földjének beavatottjait és az Életkenyerével kínálták meg az érkezőket. Annak elfogyasztása után az Élet-italával kedveskedtek. A második pergő homokjának lefutása után bármilyen nyelven is szólalt meg valaki, a kezdeti nehézségek után már mindenki meg 236 értette egymást, mivel a bűvös fövegek alatt a gondolatokat már csak egy nyelven továbbították. Ugyanis a Kegyhely-csarnokban a Kaltes-asszony birodalombeli vendégek az ajándék fövegekkel a 10 000 tűzszerzési évvel magasabb tudást át tudták vinni Joli-Tórem Földje beavatottainak tudatába. Mire befejezték a Kegyhelyen a megbeszélést, a kaltesi vendégek előálltak az Égi járművel és a résztvevőkkel együtt az új Abod városba repültek, ahol a lovasok ünnepélyesen fogadták őket. Másnap reggel megkezdődött a havaruti Nagyszala emlékére a Nagy Süán, amelyen 500 lovas vett részt. Minden 100 lovasból az első 5 lovas került a döntő küzdelembe. Az ifjú kaltesiek is kedvet kaptak a versengésre. A legdélcegebb vendég kaltesi egy Har nevű papnőnek a tartalék lovát választotta, mert az volt a legvadabb paripa, s nem tudta senki megfékezni. Az egész napos versengés után már úgy látszott, az utolsó lovaglásban Aháj lesz az első, de a cél előtt Har papnő lova beleharapott Aháj lovába, s így a kaltesi lovas lett az első, akit ezután a mi nyelvünkön Harapinak neveztek. A papnők és rimalányok versengésében estére Indus bájnő lett az első, aki egyébként jövendőmondással is foglalkozott. A győzelem jutalmául Harapi esti étkezésül halászételeket rendelt a csoportjuknak. A győztes papnő viszont Harapit választotta férjéül, amit még Tenisurnak sem lehetett megváltoztatni. Harapi Kaltes-asszony Földjén építési tudós volt, akinek a visszamaradásához a kaltesi irányító-központ is hozzájárult. Harmadiknak Abod futott a célba, míg negyediknek a nyugtalan Kadhafi. Ötödiknek Kapac beavatott, az Atlantic felől jött vitéz, míg hatodik Nimród második fia, az ifjú Dobok lett. Tenisur mindegyik győztesnek átadott egy-egy kis csomagot, amelyben kaltesi magvak voltak, de mindegyikben más-más fajta. Felkérte a megajándékozottakat, hogy a dobozokat csak közvetlenül az ültetés előtt bontsák fel. Azonban felhívta a figyelmüket, hogy ezen Égi-magvakat, majd ha a termelvények megteremnek, egymásnak adják át. Reméli, hogy a most hozott ajándékok a Vízöntő Világhónapjára elterjednek. - Lehet, hogy tévedek, mert Joli-Tórem Földjén a Hold-Anya hatására fölgyorsult az Élet és a bátor hajósok hamarabb végrehajtják az elterjesztés feladatát. A lovasversenyek után a nyugtalan tengerparti szkíták kérték, hogy kocsiversenyt is rendezhessenek, először kordélyokkal, majd a végén harci szekerekkel. Az avarok lassú mozgású, kezdetleges kocsiszerkezeteit nem indították. A Kaltes-asszony birodalombeli bölcsek csak fitymálva nézegették a készülődést, de Tenisur, aki fiatalabb korában maga is híres futó volt, örömmel járult hozzá. Annál is inkább, mert az eddig háttérbe szorult Égijármű kezelők 5 főnyi személyzete is vállalkozott a versenyzésre. Mivel Bothon, Esthon és Sába fiataljai még nem ismerték ezen előzködési módot, mindenki élénk figyelemmel kísérte az előkészületeket. A nézőket felkérték, hogy az Abod városától látásnyi távolságra lévő Pusztaszer-kegyhelyéig a köveket szállító út mentén a helyeiket kényelmesen foglalják el. Ugyanis korábban szép fasort ültettek Abod és Pusztaszer között és a fasor két oldalán jövő-menő két utat jelölték ki az építési anyagot szállítók részére. Gyönyörű téli napsütésben kezdődött meg a kordélyosok versenye. Ebben a pamír-szkíták közül Kas tárkány győzött, aki nemrég érte el a beavatottság szintjét és Töbet küldte el a havaruti-Nagyszalára. A másik győztes Kuca beavatott lett Bugátból, akinek az édesapja a parszi szkítáktól jött vőnek Bugátba és az édesanyja, mint az

ifjúsági lovasverseny győztese, férjéül választotta. Tehát a gyorsasági egylovas kordély versenyen kettős szkíta győzelem született. A szekér-versenyek már népesebbek voltak, mert a 20 kordéllyal szemben most 60 harci-szekér versengett. Egyszerre csak 5 szekeret indítottak, hogy minél kevesebb sérülés történjen. Csoport-győztesek a kétlovas harci-szekereken: Berenice, Hani, 237 Ham, Tardos, Jászó, Böngyér, Har, Dániel, Arpah, Kadhafi, Roj és Molnár voltak. Ezen bizonyos kaltesi versenyző Szakarában kapta a nevét, mert a papnők igen érdeklődtek a szép növésű, Égi-járművet gondozó kézműves iránt. Sikila közvetítésével azt a választ kapták, hogy fiatal korában lepénysütő volt, később azonban a rendfenntartókhoz lett beosztva és itt tanulta meg az Égi-járművek kezelését. Tenisur biztatására hozzá hasonló versenyzővé vált. Mivel az édesapjával együtt sok kenyérmagot őrölt, ezért az Uruk birodalombeli Ganna beavatott azt mondta: bizonyára kiváló molnár volt az Égieknél. Így aztán ráragadt a Molnár név, amely a legrégebbi Umma városbeli templom-gazdasági mesterségeknél liszt- és darakészítőt jelentett. Így a papnők és leányok kedvence az ifjú Molnár lett. A versenyzők minden forduló után a beérkezés sorrendjében már három lóval ellátott harci-szekereket kaptak. A másodszori fordulón Berenice, Dániel, Roj, Arpah és Molnár versenyzők érkeztek elsőnek. Amíg a versengés folyt, a beavatott nézők és vendéglátók tanácskoztak. Tenisur azt mondta, hogy nekik még vannak olyan ajándéktárgyaik, amelyekkel a versengőket megjutalmazhatják. Bothon, Esthon és Sába fejedelmi személyei is kijelentették: Erre a célra ők is tartalékoltak díszes tárgyakat, s így minden résztvevőt megjutalmazhatnak. Így a kétlovasok között Arpah lett az első, a második Dániel. A háromlovas futamban Molnár lett a győztes és Berenice második. A győztesek ünneplése után ünnepélyes ebéd volt, azalatt templomi karok énekeltek és a templom csarnokban a szokásos táncokat mutatták be, majd megkezdődött az ünnepi lakoma. Az ünnepségek befejezése előtt Ré karnaki papnő bejelentette Sikilának, hogy Molnárnak, a szekérversenyek győztesének a felesége akar lenni. Ennek hamarosan híre ment és rögtön jelentkezett Sába papnő is, hogy a pamír-szkíta Berenice felesége akar lenni és az édesanyjának birtokán, a Vöröstenger partján akarnak pamír-tárkányok segítségével egy kikötőt építeni. Mindkét esetben megbeszélésekre volt szükség, mivel mind az újonnan elnevezett Molnárnak, mind Berenicének a pótlásáról gondoskodni kellett. Reggelre megoldódott a csere, mert Molnár helyett Ré papnő öccse, aki beleszeretett az egyik kisebb termetű kaltesi papnőbe, a Sikilával történt megbeszélés értelmében jelentkezett az Égi-járművön való eltávozásra. Berenice helyett Bábel és Uszuri beavatottak is jelentkeztek cserébe. Végül a beavatottak tanácsa Uszuri mellett döntött. Amíg Berenice azt a parancsot kapta, hogy fejlessze ki Úr városa és a róla elnevezett Berenice között a tengeri hajós kereskedelmet, addig Uszurinak a legfőbb feladata az lett, hogy a pamír és parszi szkítákkal a kereskedelmi kapcsolatokat kifejlessze. Ehhez az elgondoláshoz Harapi és felesége, Har beavatott is csatlakozott. Az Indus mindkét oldalán kereskedelmi szállásokat építettek ki az Uszuri szárazföldi kereske delmi karavánok részére, s így az ataiszi népek hírszerzői lettek. Bothon, Esthon és Sába ifjúsága ünnepelt és vidám hangulatban lovagoltak Pusztaszerről a Narmen fejedelemfa által épített Tébába. 5 kis halom mellett is ellovagoltak. A halmocskákra igen nagy tisztelettel néztek, mert alattuk 5 x 5 emberöltős ősök nyugodtak. Ugyanitt keletkezett azon közmondás: „Édesanyja a leányától legalább olyan messzire menjen lakni, hogyha az ura elveri, elfáradjon, mire anyjához érkezik a panaszaival. Mire fáradtan futva hazaérkezik, meggondolja magát, otthagyja-e a kezdeti szép napok emlékeivel az urát!" A vendégek szorgalmasan rótták: „Kadhafi, Atotis és Hóraba birodalma után megtartottuk Pusztaszer nagy ünnepét, a Nagy-Süánt és vásárosok, énekesek, erőművész mutatványosok, csillagjósok vetélkedője után még Napkara Aran-Östen birodalmát is felkeressük, hogy ünnepelhessük a Nagyszalát!" 238 Az ünneplésbe azonban egy kis hiba csúszott, mert a külső magtárakat a homokbuckás vidékek éhezői megtámadták. Tenisur a kaltesi járművön a beavatottakkal a kis Tébába repült. Az utóvéd 100 lovas éppen felnyergelt, amikor az életben maradt termény-raktár őre lóhalálában jelentette, hogy a szemes terményeket az éhezők elrabolták. Káli hátvéd parancsnok 100 lovasával nyomban a rablók után lovagolt. Kézrekerítették mind a 40 rablót és megkötözve Abodba szállították. Abod fejedelme, Káli és Kuca vezette a rabok kihallgatását. Poliszár, aki már dolgozott Szakara mágus ültetvényein, meglehetősen tudott a volt gazdái nyelvén beszélni és elpanaszolta, hogy messze a Nílustól nagy szárazság uralkodott és kiégtek a terményeik. Igen sok ember és gyermek éhen pusztult. Abod fejedelme azt válaszolta, hogy miért lopnak és gyilkolnak, hiszen ha Abod vidékére jöttek volna dolgozni, a munkájuk fejében kaptak volna sok élelmet, s ez megmenthette volna az embereket az éhhaláltól. Akikre rábizonyult, hogy a raktárost megölték, börtönbe zárták, míg a többit dologra fogyták. A legjáróképesebb

ártatlanokat tíz napi élelemmel útba indították lakhelyükre. Így 4 fő börtönbe került, 30 főt őrizetes munkára fogtak, míg 6 személy élelmet vitt Szakszinba. Mivel a magtár őre reggelre a papnők gondozása ellenére is meghalt, a 2 főbűnöst 24 fő bíró ítélete alapján vízbeölték. Mikor 3 nap múlva Káli a 100 lovasával Tébába érkezett, jelentette Karun és Havarut fejedelmeknek a megtörtént esetet. Azt válaszolták rá, hogy ezen események a régi időkben Kaltes-asszony birodalmában is előfordultak, de a lustább természetű embereket munkára kényszerítenék. Ugyanis az élet ott sem csak táncolásból, sípolásból és dobolásból áll, hanem a földi terményekért meg kell dolgozni. Úgy látja, a könnyelmű emberiség a bő esztendőkben nem tartalékol elég élelmet a szűk esztendőkre és ekkor éheznek. A lefogyott és a csontjukra száradt bőrű kisgyermekek nem tehetnek arról, hogy könnyelmű szüleik nem biztosítják a fenntartásukat. Azt Tenisur is helyesnek találta, hogy a 30 személyt munkára fogták, így az elvitt élelem és a további élelmi segélyek értékét ledolgozhatják. Ellenben Kaltes-asszony birodalmában nincsenek halálos ítéletek, hanem az elkövetett károk és gondatlanságból okozott emberhalál miatt a bűnösöknek az elkövetett bűnük terhét viselniük kell. Nem ritka büntetés az életfogytáig tartó szabadságvesztés. Amíg minden résztvevő beérkezett Tébába, a nyugtalan fiatalság vadászatot tartott és közben egy Nippurból jött rovó-deák sérüléseibe belehalt. Áldott állapotban lévő felesége koraszülés állapotába került. Az Agadi városából küldött rovódeák beavatottsága révén került Karun csoportjába, útközben feleségét is magához véve, az elkísérte férjét a havaruti Nagyszálára. Ekkor, hogy a gyermeket megmentsék, a karnaki és a kaltesi papnők a koraszülött gyermeket gondozásukba vették. A megszületett kislányka Óm-jellel bírt. Az egynapos gyermeket a karnaki kistemplomba vitték, ahol Tenisur vállalta a kislány feletti védnökséget és az újszülöttnek az Agadi-Féran szerint a Mari-birodalombeli Mária nevet adták. Papnők éneklése mellett a Kaltes-birodalombeli szokás szerint tartott a beavatott-keresztelő. Ugyanis a beavatottak titkos jele egy lilás köd-képen fénylő keresztalak volt. A kis leányka olyan gyenge szervezettel rendelkezett, hogy az édesanyával együtt Karnak arbag-szállásán maradt és a papnők mindent elkövettek a megmentéséért. Tenisurnak a rendelkezései szerint ápolták mindkettőjüket. Másnap reggel még életben találták az újszülöttet, s az életbenmaradásához megvolt a remény. Igen érdekesnek találták a beavatottak, hogy a kis Mária igen hasonlított az anyai ősanyjára, Ardvisura-Anyahitára. A régi ataiszi Nagy-Féran 239 24 személyes nyilvántartásában a Mária név a születési napon szerepelt. Most a nyilvántartások szerint Agadi körzetben a Mari-birodalombeli Féranban volt található. Ebből megállapíthatta Karun, hogy az Élisten-birodalmában egy igen értékes beavatott született. Tenisur szerint ettől a megmentett kisdedtől egy nagyon híres nép fog származni. Karun kiadta azon rendelkezését, hogy az édesanya és Mária Tenisur pártfogoltja, Iboska napjáig Tébában pihenjen és szavárd lovasok kíséretében, egy utazókosárban térjen vissza Mari városába. A templomi áldás után Téba lakossága az újszülöttet és édesanyját ajándékokkal halmozta el. Ezen újszülöttnek az emlékére a tébai papnők egy kegyhelynek az alapjait rakták le, amelyet Tenisur áldott meg. A havaruti Nagyszala emlékére az újabb átépítésig Mária-kegyhelynek nevezték. Tébában is új templomot építettek a Nagyszilában résztvevők számára. Még Narmen idejében sok toronnyal ellátott kegyhelyet és keremet ligeteket alkottak az Égiek tiszteletében elmélyülők részére. Itt gyűlt,össze a többszöri eljegesedés elől menekülő beavatottak tábora, akiknek utódai az Ósök megmenekített rovásait őrizték. Az új aháj kőfaragók által épített Tébában olyan templomban folytatódott a Nagyszila, ahol 25 beavatott helyett már a kiképzett karéjban 120 beavatott fért el, míg a szentélyben S vezető fejedelmi személy helyezkedhetett el. Az északról és délről menekültek kegyhelyeit, valamint a különböző tájakról küldött beavatottakat az új 24 kegyhely körzetében szállásolták el. Hajnali megbeszélések után kiválasztott szónokokkal indultak el a Nagyszilára. A Pusztaszer 5 fajta versenyében győztes lovasok és pap-sámán mágus-pateszitárkány képzősök ifjúsága pihenőt kapott. A győzelmi est örömében Tenisur addig nem indult el Égi-járművével Tébába, amíg az ifjúság ünnepi étkezését meg nem nyitotta. Minden fogást megízlelt, de inni csupán az Égiektől hozott üdítő-italt ízlelte meg és engedélyével megkezdődött a kakasrikkantóig tartó vígalom. Ezen a mulatsá gon mind a 24 kegyhelyhez tartozó helység egy-egy jellegzetes énekes-táncos mutatvánnyal versengett. Az utolsó 100 lovas még csak ébresztőt tartott, amikor újabb lovasok jelentek meg Abod felől. Abod fejedelme üdvözölte a vendégeket. Ninivei díszes szekéren érkezett az előcsapat, míg kényelmes vadász homokfutón az elaggott Nimród kürtösei jelezték a vadászok Nagyfejedelmének érkezését. Kényelmes, aranyozott hordszéken ült az agg Nimród. Az egykori fiatal vadász társa, Abod fejedelem tisztelettel üdvözölte. Abodi dombos kenyérrel, Turra hegyi sóval, pusztaszeri fonottkaláccsal és Amun-papjainak üdítő italával terítettek Nimród kíséretének és a 24 kegyhely díszedényeit rakták a vendégek elé kézmosásra. Lábaikat fadézsákban mosogatták meg pusztaszeri szokások szerint. A nagy kürtölésre felébredt a győztes ifjúság és díszes felvonulással üdvözölte Nimródot, a nagy vadászt, aki Ninivéből hozott ételféleségekkel megvendégelte az ifjúságot. Nimród elmondta Abod fejedelemnek, hogy öregkori betegségen esett át, de egy Zagrosz-hegységből jött, kurd származású arbag-mágus csodaszereivel meggyógyította. A mágusok tanácsa a nagyszámú családja

kérésére úgy ítélte meg Nimród állapotát, hogy arbag kísérettel még megjelenhet a Havarut-Nagyszila utolsó napjaiban ott, ahol a nagy vadász győzelmeit aratta. Boldogság sugárzott Nimród arcán, amikor a győzelmi arany-kelyheket a pusztaszeri Nagy-Süán győzteseinek, igaz, megkésve, de emlékül átadta. Olyan jó kedve támadt, hogy a kurdok hegyi-ünnepélyének lassú topogóját is eljárta a ninivei síposok és kürtösök harsonái mellett. Nimród diadalmenetben indult a lovas sereg közepén Aran egykori birodalma felé, hogy az Ibos-Iboska napok közötti Nagyszilán még részt vehessen. Nagyon örült annak, hogy kisebb fia, Dobok vadász is részt vett a Nagy-Süánon és a győztesek között 240 ünnepelték. Dobok 24 lovasával apja közelében haladt és az arbagok napi jelentését a rovó-deákokkal mindig ellenőriztette. Orült, hogy édesapja az Égi-járművön érkezett, Kaltes-Birodalombeli tudós és Egyisten hívő papokkal még találkozhat. A kíséretükbe szegődött Abod fejedelem a havaruti Nagyszalu eddigi eseményeiről tájékoztatta Nimródot. Amikor Abod kíséretében Nimród ninivei küldöttsége megérkezett a tébai Nagyszalára, a lovasokat, szekereket és kordélyokat a karnaki lóállásban szállásolták el. Ez az újonnan épített oszlopcsarnokos fogadó szállás a 100 főnyi utóvédnek lett a telephelye. A legkényelmesebb lakhelyeket Nimród és Abod kíséretének biztosították. A harmadik napi Nagyszalu előadásokra Nimródot és Abodot is felkérték. Tenisur, Havarut és Karun mellett foglaltak helyet a 25 karéjos díszhelyen és éppen a nemzedék-váltásról vitáztak. Tenisur a Kaltes-asszony bolygóján, a kaltesi birodalomban már kiforrott, 10 000 tűzszerzési évvel magasabb fejlettségről beszélt. Mivel földi és vízi járműveik igen sok balesetet okoztak, nem beszélve a levegőben röpködő járművekről, ezen baleseteket úgy csökkentették, hogy a jövő-menő közlekedési alkalmatosságokat más-más útvonalon mozgatták. Így sem előzés közben, sem géphibából eredően súlyos balesetek nem történtek. Minden lélegzetvételnyi megállóban kupolás várótermek és városok épültek. Ezen kisebb-nagyobb települések helyét úgy határozták meg, hogy erdőségek, melegvizek és tavak, tengerek mellett építették ki a fedett városaikat és szállásaikat, hogy a természetbarátok, turisták és a sportolóvetélkedő ifjúság kényelmesen és jó helyeken élhessen. Lopások és gyilkosságok, valamint háborúskodások már 10 000 év óta nem fordultak elő, de a 8-10 pergőnyi munkát mindenkitől megkövetelték. Aki valami kihágást követett el, azon az Arvisura-Anyahita által földjükre hozott 24 bíró ítélkezett. A legtöbb bűnt azonban a nemzedékváltások okozták. Ahogyan itt a Ménes-birodalmában a kiscsikók sem élhetnek folyton szabadon, Kaltes-asszony Birodalmában is minden élő személynek, életének során dolgoznia, alkotnia kell. Ahogyan minden kiscsikót is befognak munkába, az új nemzedéknek is magának kell új életet teremtenie. Természetesen, egy már 25 tűzszerzési évet megélt ifjú többet tud alkotni, mint egy 3 nemzedéket megélt idősebb ember. Ezért az újabb nemzedék mindig okosabbnak tartja magát, mint az idősebbek, s így igen gyakran nézeteltérések keletkeznek. Itt, Joli-Tórem földjének minden zugában is a felnőtt nemzedék javítások helyett új lakhelyeket teremt. Így mindig az a legújabb, a legszebb, amit az ifjúság a saját verejtékével hoz létre. Pedig Kaltes-asszony birodalmában is megszületett olyan, sokak által bebizonyított igazság, hogy az újonnan megszületett emberiség nem tud olyan újat mondani, ami egyszer már meg nem történt volna. Új igazság nincsen, csak újonnan felnövekedett ifjú nemzedék. Utolsó nemzedék az, aki az öregebb nemzedékek sírhalmát feldúlja és az útra veti! Az ilyenek nem gondolnak arra, hogy minden embernek inkább több a haragosa, mint jó barátja, és ő is így járhat! Tenisur után Karun beavatott fejedelmi személy emelkedett szólásra és a Surupakban lévő titkos feljegyzésekről beszélt: A mesélt, regélt és nemzedékről-nemzedékre örökségül hagyott idők számításában, a rovópapok mindig az igazságot keresték. Eddig a legmegbízhatóbb feljegyzések a tűzszerzési hegyi-ünnepélyek rovásai voltak. Ugyanis a tűzőrző lányok egyik hegyi ünnepélytől a másik hegyi ünnepélyig őrizték az örök tüzet. Ezen agyaglapos feljegyzések megállapították, hogy az 1856. tűzszerzési évben a Hárpia-Tórem - Kaltesasszony viadalában vágták az isteni torzsalkodók Joli-Tórem Földjéhez a Hold-Anyát; 241 Kr. e. 11 652-ben, de Kaltes-asszony és Joli-Tórem azt kis ütődéssel eltérítette. A másik kísérletnél, a 2066. tűzszerzési évben összeütközés nem történt, hanem a második Özönvíz öntötte el az alacsonyabban fekvő szárazföldeket. Legmegbízhatóbb az idők számításában az első Özönvíz ideje, tehát a tűzszerzési hegyiünnepély alkalmával történő 1856. évi hegyi-leányvásár.) A beavatottak feljegyzései alapján 432 000 evéses nemzedékváltás előtt, azaz 21 500 hegyi ünnepi évvel az első Özönvíz előtt 10 család uralkodott Joli-Tórem Földjén. A magasabb kultúrájú, Kaltes-asszony Földjéről jött 10 családos csoportok 19 644 hegyi ünnepi évvel hamarabb jelentek meg Égi-járműveiken Joli-Tórem Földjén, 2000 tűzszerzési évenként újból jöttek családos csoportok és a régebbi családoktól maga sabb tudásukkal átvették a hatalmat, de mindig úgy, hogy a korábbi családok hatalmon lévőivel újabb uralkodó családokat hoztak létre. Ezen családok uralma független volt az időjárások katasztrófát okozó kilengéseitől. Ardvisura-Anyahita, az Osanya csoportja hozta magával az Égiek egyistenhitét. Gyermekei közül első fia a

fejedelmi hatalmat szilárdította meg, a második a biztonságos-földművelést, míg a harmadik az állatok megszelídítését hajtotta végre és így megszüntették Joli-Tórem Földjén az addig szokásban lévő emberevést. Többi fiai: Úr, Él és Van az édesanyjuk irányítása mellett az Égiek hitét rótták le ArdvisuraAnyahita tanításai alapján, az 5 Égi férfiú ellenőrzése mellett. Megszerkesztették Úr, Él és Van rovásai alapján a 3 x 8 személyes Nagy-Férant, vagyis az Egi szokások szerinti Névadást. Ezek közül az Úr által lejegyzett 8-as Féran most is látható Surupak titkos feljegyzéseiben. Az Él által lejegyzett Féran Agadi városának templomában látható. A Van fejedelemfi által lerótt harmadik 8-as Féran most Hun-Ómban látható a beavatottak Kegyhelyén, amelyet aztán törzsekre bontottak fel. Az Ardvisura-Anyahitától származó utódokat ezen Féranban lerótt nevekre keresztelték a beavatottak Óm-jele alapján. Mindhárom Féranban szereplő beavatottak Anyahitától származtak és ezek közül az évszámmal megjelöltek 24 karéjos beavatott utódok voltak. Sikila élénk közvetítése alapján sem értette meg mindenki a Nippur birodalombeli Karun érdekes előadását, ezért Havarut beavatott fejedelem, a vendéglátók jogán emelkedett szólásra: - Az a bizonyos 432 000 nap nagyon csalóka szám, még a Kaltes-asszony birodalombeli, vendégségbe jövőknek is. Ugyanis a legrégebbi korszakokban a Joli-Tórem birodalmában élő emberiség nagy vadászatok mellett napjában csak egyszer étkezett. A bőséges vadász-zsákmányon addig rágódtak, amíg csak tartott. A hús-zsír étkezés mellett a növényi termékek csupán mellékes ételeknek számítottak. Bőséges étkezés után csak napkeltével ébredtek fel. A kaltesi emberek szerint Joli-Tórem földjének forgása gyorsabb volt, mint jelenleg. Ezért a 380 napos földforgás mellett a mi feljegyzéseink szerint az utolsó eljegesedés, azaz a Hold társutas összeütközése az első kaltesi nagy tudású ember megjelenése előtt 1136 évvel és 320 nappal történt. Ezen idő alatt uralkodott a 10 család, átlag 110 évi eltéréssel. Az újonnan jöttek vették át az össze házasodások révén az irányítást. Utána a jelenlegi Ibos napjáig 8282 Nílus áradás következett be. Ezen idő alatt Joli-Tórem Földjének forgása lelassult az ár-apályok miatt, a 380 nap helyett 365 vagy 366 napból áll az áradások közötti napok száma. Viszont mikor a csillagok járása szerint elérjük a Halak után a Vízöntő Világhónapját, 40 544 Ibos napnak kell bekövetkeznie, hogy az Élet-Templomának barlangi feljegyzései szerint elérjük a 48 000 éves feljegyzési időt. Nimród, aki élénken hallgatta mindkét előadást, megjegyezte: - Most aztán végképp nem érti az egészet senki! 242 Tenisur, a maga 10.000 évvel magasabb műveltségével Sikila által az estig tartó vitát a továbbiakkal egészítette ki: - Valóban, az Égi-járműveken az első, vérfrissítésként küldött kaltesi csoport érkezése a Hold-ütődés előtt 1 136 évvel történt. Tehát a barlang jelzések hűen tükrözik az érkezés utáni 432 000 gyorsforgású napot. Ez alatt a 10 uralkodó embercsoport a fóldiekkel társas emberi viszonyba lépett és 2 x 2, azaz 4 vércsoportban megindította az emberiség fejlődését. A Hold-ütődés után bekövetkezett eljegesedés alatt ezen kiművelt emberek gondolkodása révén Ataiszban és Atlanticban egy műveltebb embertömeg alakult ki, akik a melegebb vidékeket elárasztották. Ettől kezdve a kaltesi tudományok átadását meggyorsították. Most pedig, a növekvő távolság miatt mind ritkábban fogunk eljönni. Előrelátásunk szerint a Vízöntő Világhónapjában itt is beköszönt a Béke. Karnak és Téba szabír és aháj település volt Ménes birodalmi vezetéssel, de a látótávolságra épült 10 faluban mindenütt más-más törzsbeliek laktak és mindegyik helységnek külön kegyhelye volt. Téba, AmuÓm, Ön és Ten kegyhelyein 3-3 napos, főként hitvilági egyeztetések voltak, amelynek a végén aztán Nimród kérésére nagyobb vadászatot tartottak. Erre az időszakra a 300, majd 500, végül a 800 lovas kíséret az Ősten-Birodalmában ütötte fel a sátorfáját. Megkezdődtek a nagy vadászatok, amelyek 12 napig tartottak. Tenisur kedvenc érdeklődését kielégítette. Megkérte Sikilát, hogy a rovódeák csoporttal végeztessen el az Úristen, Élisten és Vanisten hitvilágú lovasok között névgyakorisági összeírást a közkedvelt nevekre vonatkozólag. Az áradási iszap felszáradása után készültek el vele és mindhárom csoport Féranja szerint a két nagyszülős Nimród nevű lovasok neve volt a leggyakoribb. Mivel elég sok ráérő idejük volt, még a 700 főnyi hajtó lovasok neveit is összeszámlálták. Amikor Ősten kegyhely Szentélyében a neveket összeszámlálták, 1500 lovas közül 12 személyt róttak le Nimród névvel, beleszámítva a Birodalmat alapító Nimródot, az egykori bacsasámánt is, aki fejedelmi méltósága mellett, ha eddig díszes hordszéken szállíttatta is magát, a vadászat megkezdésekor nyeregbe szállt. A vadászat központját a Magyarabok vidékére tették, mivel ezen szelíd hitvilágú törzsnek nem volt szabad állatokat ölni, így a dúvadak nagyon elszaporodtak. Amíg a nagy vadászat lezajlott, Sikila gondolat-rezgések közvetítésével a kaltesipapnők sütés-főzési szokásait Ön és Ten papnőinek átadta. Egy-két napon belül a nőtársadalom szépen megértette egymást. A gyermekáldásból kirekesztett papnők hosszú tanácskozás után az emberiség fejlődéséért az Égimódszerekkel való mesterséges megtermékenyítést választották. Mivel mindannyian 20-30 tűzszerzési év közötti korúak voltak, már a szülői beleegyezést is mellőzték. Fiútestvéreik javára vagyonukról a papok előtt tett nyilatkozatukkal már 20 éves koruk körül lemondtak, s így nyugodtan várhatták a nagyobb Életfával bíró gyermekeiknek a születését. Mire Ten kegyhelyén a második holdtöltén megrendezték a vadászatok eredményeinek nagy ünnepélyét, 50 papnő részesült Egi-megtermékenyítésben. Erről a papnők és Sikila

csoportja is mélyen hallgatott, csupán Sikilának volt joga, hogy a rovások szokása szerint tíz év után a 4. Arvisurában erről megemlékezzen. A vadászati nagy ünnepély egyik szokása az volt, hogy a 24 legtöbb vadat elejtő hősnek méltányos kívánságát teljesíteni kellett. Győzelmi mámorukban a legeredményesebb Nagyvadászok mindannyian a gondozott és szép Ten-Birodalmi papnők közül kértek feleséget. Mivel a lovas, kordély és harci-szekér győztesek kiválóan edzett férfiak voltak, senki sem csodálkozott, hogy a kiképzett szép fejedelmi papnők az Égi-megtermékenyítés általi gyermekei kiváló képességekkel születtek. Kóros és az eddigi gyakorlat sze 243 rint kétnemű még véletlenül sem akadt közöttük, amit Sikila tízéves Szakar-Gizella településen történt tartózkodása alatt a Tenisur által elrendelt jelentések beérkezése alapján megfigyelt. A havaruti Nagyszala elrendelte, hogy ezen Arvisurát titkos Arvisuraként kezeljék és csak a Vízöntő Világhónapjában hozzák nyilvánosságra, mivel akkor már érthetők lesznek a bennelevők. A nagy vadászatok után Sikila és Töröngöly a Nimród-féle csoporttal Szakarába távozott fejedelmi hordszékeken és Almaszüret havának 21. napján megszületett a legmagasabb fokozatú beavatott utolsó kislányuk: Gizella. Töröngöly halála után Sikila idősebb gyermekei etruszk, aháj és szabír lovasok kíséretében megjelentek Szakarában és a hőslelkű édesanyát Agadiba szállították. Innen gyermekei egy része Sikilát Szatambul aháj településen át legnagyobb fia Melegvizű-Birodalmába, Tardos nevű településre szállította, ahol Tisza nevű unokájának a településén halt meg, életének 65. tűzszerzési évében. Hosszú életét annak köszönhette, hogy az Égiek rendelkezése szerint gyökerekkel (Orhoda), gyümölcsökkel táplálkozott és minden szitás-pénteken egy galambot vagy egy nyulat, ritkább esetben 1 fürjet fogyasztott el. Havarut, Amu, Őrsúr, Szakara 3-3 napját, pusztaszeri Nagy-Süán napját, majd utána Téba-Karnak, AmunÓm, Óm és Ten 3 x 3 napos szaláját és az Ősten birodalmának vadászatait 10 év alatt lerótta, amelyből kitűnt a Kaltes-asszony birodalombeliek 10.000 évvel magasabb tudása, a megszületett gyermekek képességeinek kibontakozása, amely tudás Joli-Tórem Földjén a hatalmas építkezésekkel maradandót alkotott. A 70-ik medvetoros évben Ibos napjától Iboska napjáig tartó havaruti Nagyszala eseményeit Sikila minden tudásával lerótta, hogy annak részleteit a Vízöntő Világhónapjában annak titkosságát feloldva közölni lehessen. Mind Temere, mind Nemere halotti porát emberfejes rátóban gyermekeik Tiszamágus birodalmába hozták, ahol ünnepélyesen a Kun dombok alá elhelyezték. Ezzel jogot nyertek arra, hogy utódaik a Tisza partjai mellett élhessenek. Mellékfolyói, mint az emberi Életfák, jelezték, hogy a környékén utódaik örökké élhetnek. Tenisur beszédeit a rovódeákok segítségével minden beavatott lerótta és annak számszerű adatait JoliTórem minden vidékére elvitték. Az Égiek 10.000 tűzszerzési évvel magasabb tudományával született kaltesi gyerekek közül egy sem akadt kétnemű, ezért Sikila megörökítette: - Joli-Tórem birodalmában a védettséget biztosító barlangok és cölöpvárak mellett az újonnan születettek közül minden 20 ember közül 1 kétnemű akadt. A Kaltesi látogatások után ezen szám a kétezer tűzszerzési éves látogatások után fokozatosan 30, 40, 50, 60, 65, 70, 80, 90, 95 és 100 emberpalánta közül már csak 1 kisgyermek volt kétnemű, s így a Csíra csúfolódási szokások is megszűntek. Pateszik, papok és sámá nok az ilyen újszülötteket arbagoknak, naziroknak és a nazarkáknak járó tisztelettel különleges kiképző helyekre utalták. Pilis beavatott tudott Sikila letelepedéséről Tardos beavatott birodalmában. Amikor Dömös fia nagykorú lett, népes lovassereg élén megjelent Tardoson és fia számára megkérte Sikila kezét. Ekkor Pilis a feljegyzéseit a Tardosban elhelyezett rovásokkal összehasonlította, mert bevallotta, hogy nemcsak az elaggott Nimród, hanem ő sem értett meg mindent. Sikila elmagyarázta, hogy a kaltesiek első leszállásakor a Föld még 380-at fordult addig, amíg elkövetkezett a tűzőrző leányok hegyi ünnepélye. Ezen eseményt a Turrahegység barlanglakói figyelték meg a Nílus áradásával kapcsolatban. Így a barlanglakók 21 500, azaz két tömény és 1500 Nílus áradás után merészkedtek ki a védett bar 244 langból. 19 644 Nílus áradás után már a hegytetőkön építettek gerendavárakat és megfigyelték az egyenletes, 380 napból álló évet. Mindezeket a bölcsek a Hold koccanásáig számolták. A Holdnak az Atlantichoz való csapódásakor Kaltes-asszony Földjéről 1136 Nílus-áradási hegyi ünnepélyes évvel érkeztek emberek Kaltes-asszony szekérén. Ettől az időtől kezdve kezdtek cölöpvárakat építeni és a Nílus áradás utáni porhanyós felszáradás után kezdték el a kaltesiek tanácsa után a szemes-magvakat termelni. Az 12 évre való termést a cölöpvárakba szállították, kiegészítésként halásztak, vadásztak.

A következő Kaltes-családok 1136, 1027, 925, 823, 721, 629, 417, 215, 113 és 11 Nílus-áradási évvel érkeztek a Hold ütődése előtt. A 11 évvel hamarabb érkezők már jelentést hoztak arról, hogy a csillagjósaik egy Joli-Tórem Földjét érő csapást jeleztek. Ezért azt javasolták, hogy a Kaltesi keveredésű Égi-eredetű emberek a Nílus forrásvidékének irányába vándoroljanak. A kaltesi családok utódai elvégezték ezen megfigyelésüket, hogy a 2-2 vércsoport és annak ezernyi Élet ága-boga alapján a kétneműek és a nemtelenek csoportja 200 emberről 100 emberre csökkent. Az Életfa-tudás megemelkedett az agyvelő megnagyobbodásával. Az ataiszi beavatottak már könnyebben megfigyelték, hogy a Föld forgása 380-ról 365-re, vagy 366-ra csökken évenként. Ekkor megindult az emberi agyak gyors fejlődése, mert a Hold árapály mozgása megindította a fejlődést. A Vízöntő Világhónapja végén újabb változás következhet be. Ha Hold kísérőnkkel történik valamilyen esemény, úgy a 380 földfordulatos év újból bekövetkezhet. - Hol leszünk mi már akkor? - mondta Pilis nagy okosan, nimródi megnyilatkozásában - Nagyon régi megfigyelések szerint Pilis-kegyhelytől északabbra emberemlékezet óta mindig földrengésmentes volt a dombos-hegyes vidék és a hegytetőkön soha nem volt áradás. Így könnyebben elkerülhetjük a gyakori özönvizeket. - Tenisur igen okosan megvilágította helyzetünket - mondta oktatólag Sikila utódainak mindig előre kell haladni a korszakváltozásokkal! Társföldünk beavatottjai a nagy távolságok ellenére meg tudták állapítani a Holdnak a Földünkhöz való csapódását. Abban is igaza volt, hogy az Életfa fejlődés, valamint az öröklődés folytán semmi új dolog nem történhet, ami Kaltes-asszony Birodalmában, vagy pedig Ataiszban már egyszer meg ne történt volna. - Aranyos nászasszonyunk, magyarázd meg most utólag a minden beavatott által lerótt 432 000-es számot, mert a megbeszélések után azt mindenki másféleképpen gondolta. Másnap már olyan dolgokat magyaráztak ébredés után az alacsonyabb fokozatú beavatottak, hogy szerintem már senki sem emlékszik a lényegre. Mondd el nekünk, hogy mit róttál le a nippuri-deákok segítségével! - Tudjátok, a legrégebbi időkben az emberek sokat éheztek és boldogok voltak, amikor egy-egy tarajosagyaras nagyvadat elejtettek. Ilyenkor a vadászcsoport napokig ette a nagyvadat. Magasan járt a nap, amikor az asszony-népek némileg megpuhították forró-köveik segítségével a vízben főtt húsdarabokat, vagy pedig megsütötték azokat. Egész nap aztán holtra ették magukat és jóllakottan aludtak el. Ezen szokásuk aztán az Égből jött emberek magasabb tudásával megváltozott, de ők minden evést továbbra is egy évnek számítottak. Uruk birodalmának bősége már többszöri étkezést biztosított. Sokan az ötszöri étkezés során a különböző, változatos fogásokat nevezték el evési-évnek, s így a deák rovásokban magas élet-éveket róttak le. Ezért volt szükség arra, hogy Esthon-Bothon birodalmában egy évnek elkezdték számolni a Nílus áradásait: Ibos napjától az Iboska napjáig, Ordosz térségében pedig egyik Medvetor havától a másik Medvetor haváig. Amíg Ordosz és Hunor vidéke ragaszkodott a csillagok járása szerinti névadáshoz és törzsenként új Féran névadókat rótt le, 245 addig Uruk birodalma ettől eltéréseket engedélyezett és férfi vagy nő, esetleg feleség uralom szerint minden család maga adta meg az újszülöttek neveit. Legérdekesebbek Tenisur búcsúszavai voltak: - Nálunk is gyorsan fejlődik a tudás, s mi mindent el fogunk követni, hogy JoliTórem Földjét újabb nagy csapás ne érje, de a nagy Mindenségben váratlan események előfordulhatnak! Mivel mind Sikila, mind Pilis látása gyengült, Sikila fia, Tardos vállalta, hogy a Vanisten 8-as Féranját és Uruk híres 18-as Féranját megörökíti. Ugyanis Magyarka Egyisten hívői az uruki Féran Magyarkára való kiterjesztését elfogadták. Amikor a Hold-csapódás megtörtént, 215, majd 113 és 11 évvel hamarabb Kaltesiek érkeztek Ménes későbbi birodalmába, ahová a korábban érkezett beavatottak ezen három alkalommal is összejöttek és JoliTórem földjének beavatottjait értesítették egy új jégkorszak kezdetéről. Ekkor eldöntötték, hogy minden száz, csillagok járása szerinti évben, a Nílus áradása alatti időben a legalkalmasabb helyen összejön nek és megtárgyalják a várható eseményeket. Ezen megbeszéléseket minden 100 évben megismételték. Agyaglapos jegyzeteiket a Szövetség Ládájában helyezték el és ebből a késői utódok tanultak. Ezen eseményeket mindig a Nagyszala papjai végezték és a 100 évenként az Ibos szentély papjai hívták össze a mindenkori Nagyszalát. A 24 Hun Törzsszövetség Vanisten Féranját Ordoszól hozta el Sikila. A változtatható uruki Féran felét Tardos fejedelmi ifjú jegyezte le a tardosi Féranban, amely nem a csillagok járása szerint lett leróva és az Úristen hívőknek csupán a Melegvizek Birodalmára vonatkozó neveit tartalmazta. Dömös és menyasszonya, Gizella ezen tardosi Féranról és a Vanisten Féranról agyaglapos másolatokat készítettek. Így mind Tardoson, mind Pilisen a beavatottak Kegyhelyén volt egy 8-as és egy 4-es változtatható Féran, amelyet gyakran kiegészítettek. A 70. medvetoros évben (Kr. e. 3970-ben) Tenisur javaslatára eldöntötték, hogy a 100 évenkénti Nagyszala az ataiszi törzsek bármelyik birodalmában összehívható. A havaruti Nagyszaláról lejegyzett Szala-rovásokat mind Tardoson, mind Pilisben elhelyezték a beavatottak Szentélyében.

Ezen Szentélyek megépítése feljogosította a Melegvizek Birodalma lakóit, hogy későbbi időpontban összehívhassák a sorsdöntő, 24 Hun Törzsszövetségi Nagyszalát. Azonban a 24 Hun Törzsszövetség azért volt a törzsek szövetsége, hogy akár 24 véleményű is lehetett. Pilis fia, Dömös, Gizella menyasszonyával úgy döntött: legjobb lenne a 365, avagy 4 évenként a 366 napos évet további tárkány napokkal, az ordoszi Féran titkos jegyzetei alapján kiegészíteni. Így alkották meg a Pilis-Férant emlékeztetőül.

Hej rege rejtem

5. Arvisura

Ataisz tudásának elterjedése a Nagyföldön Erek Tanfejedelem tanítása Tatranig rovása

Kr. e. 3965-3947. (75-93. m.t.é.)

A 75. medvetoros évben megtartott sámán előzködésen Káles sámán lett az első, aki Baratony elhalálozásával elnyerte az ifjúsági fősámáni beosztás után a beavatott fősámáni tisztet. Mivel Erek és Töröngöj igen tetterős rovósámánok voltak, elrendelték, hogy az Óregek tanácsának tájékoztatására induljanak ifjú sámán kalandozók dél felé. 246 Útbaindításunk előtt Erek igen sokat beszélgetett velem olyan dolgokról, amiket egyéb oktatási időben senkivel sem beszélt meg. Az otthon maradt, Uruk városbeli hozzátartozóinak is üzent és nagyon kíváncsi volt, miként fejlődött a termékeny Idaglat környékén a földműves nép tudása, mi hírek érkeztek az ataiszi menekült társadalomról. Az indulók között a legjobb lovas Bene sámán volt, s így ő lett a kalandozó csoport vezetője. Velünk tartott: Agócs, Gáti, Tekes, Jó, Begő, Ménes, Kojon, Koncsi, Gát, Zemlén, Acs, Szaka, Csoma, Mása, Keve, Kece, Bénye, Buja, Lubi, Holán, Kocs és Béla sámánok. Útiránynak a Hunor és a Bolhás tó melletti gazdag hunok települését jelölték meg és a Nagy tó alatti, látásnyi távolságú síkságot, Magyarka érintésével, ahol egy alvás idő elteltéig lehetett tartózkodnunk, azért, hogy Ordosz 75 medvetoros évének a változásait közöljük Magyarkávai. A hidegebb időjárás miatt a kemény sziklába vágott embermagasságú gödrös lakóhelyünket faépítménnyel körülkerítettük, majd erős padozatot készítettünk, amelyet aztán többszörösen náddal fedtünk, hogy az esők és hóolvadások lefussanak róla. A nádtető olyan messze elhúzódott a dombocska alja felé, hogy a tartalék élelmiszer és tüzelőfa gödrökben annyi enni és tüzelni valót tároltunk, amely tavaszig elég volt. Minden lakógödör közepén agyagból épített búbos kemence volt, körülvéve melegedő ülőhellyel. Az agyagdöngöléssel készített kémény a kakasülős búvóhelyeket, és a kis heverőket is ellátta melegével. A tüzelőfa megszerzése a nagyfiúknak, míg a tűz ápolása a tűzőrző leányoknak a feladata volt. Az ételek agyagedényekben való melegítését is az eladó-lányok végezték. Mindenki elé egy-egy evésre való ételt tettek. A gazda nem engedélyezett sok evést, gondolva a szűkebb napokra. Könnyebb volt az ellátás, amikor disznótor, medvetor és szarvastor volt, de a szétosztást ekkor mindig a fővadász végezte. Amikor a szűkebb étkű télnek vége lett, megkezdődött a bölénytor, majd állatszaporaság után a gödölyetor a tavaszvárás kezdetén. A rovásokat megtanult sámánok mindannyian névadó rovásokkal indultak törzseikhez. Az előírásoktól csak ikerszülés esetén volt szabad eltérni az Égiek parancsára. Magyarka után hazámba értünk. A 3981. medvetoros évben lovász-gyermekként követtem Erek pateszit Ordosz városába, aki Baratony halála után a sámánképzés tanfejedelme lett. Nekem az volt egyik kötelességem, hogy az Uruk városi születésű Ereket a szeme gyengülése miatt támogassam. Erek Arvisura Anyahita rovásából megfejtette, hogy a nagy Mindenség 25 920 tűzszerzési év alatt fordul egyet az Életadó Nap Birodalmában. A Nap-vallás híveinek papjai 373 napfogyatkozást és 832 holdfogyatkozást jegyeztek fel. Szipparban viszont már annyi ideje figyelték a bölcsek a Nap mozgását a csillagok között, hogy mérték a csillagboltozat teljes megfordulásának időtartamát. Nippar templomkönyvtárából elhoztam azon agyagtáblát, amelyik a 12 960-as számot mutatja, vagyis az égbolt járásának kettéosztott időtartamát. Kaltes-asszony Birodalmában 60 pergős időt mértek és az idő mérésében ezt Nipparban is alapul vették. Az Égi Birodalomban a 25 920-as fordulószámot mérve, majd a 60 pergős időhöz viszonyítva a 432 számot, a 9 ismeretlen hatalom számát kapták, amely az emberi faj kipusztítását akaró Égi-Hatalom szövetségében résztvevők számát adja. Arvisura Anyahita ezen 9 ismeretlen hatalom ellen harcolt. Az Ég kapuján 540-szer érkeztek látogatók 800 bölcs munkája segítségével Égboltunk színpadára. Az ezen számok sorozatán alapulva a 432 000. évben indult meg az özönvíz, s a Nipparban uralkodó királyok hatalma megszűnt. Az indijók, akik Susából származ 247

tarják tudásukat: 4 320 000 évben állapították meg a végtelen Élet idejét. Az özönvíz bekövetkezési idejére vonatkozó tűzszerzési évek számának ismeretében a Szavárdokat az Ég Bölcsei által kiadott későbbi utasítások alapján idejében útba indították. Amikor az Uvöltő Égi Sárkány a farkával Holdunkat hozzánk vágta, ránk szakadt a csillagos Égbolt sötétsége és a menekülő beavatottak kíséretükkel Nap és Ataisz Birodalmába menekültek. Félelmükben az emberek egymást ették, különösen a fiatalokat. A beavatottak ekkor a templom-gazdaságokban elkezdtek Égi magvakat termelni és megszelídítették az állatokat és ezáltal megszüntették az emberevést. Minden evést 1 évnek számoltak, sőt később minden fogást 1 évnek róttak. Így számolva 10 ős király 432 000 evésig uralkodott. Falánkságuk miatt azonban az Égiek újabb özönvizet bocsátottak rájuk, amelyből az Égi eredetű Urgani és társai megmenekültek. Szavárd Birodalmában egy bárkával kikötöttek, de az evési évek számlálásával nem hagytak fel. Három holdtölte után visszajöttek és lám, a tenger egynapi gyaloglási távolságra hagyta el Úr városát. Ekkor sokan Susa városán keresztül az Indus völgyébe vándoroltak és ott magas házakat építettek. Uruk szorgalmas népe azonban visszatért Úr városába, Buda palotáját újjáépítették, még a palota pincéjét is kitakarították az iszaptól. Majd hálát adtak az Urnak és Buda első királyuk Ön birodalombeli leszármazottját, Úr-Kevét választották meg a templomgazdaságuk felügyelőjévé. Minden agyagtáblájukat Pintor Szentvárosba vitték megőrzés végett. Káldi vezér, amikor kikötött a róla elnevezett Káldi-földön, megalapította Káldi gyarmatot. Innen Zagrosz vezérrel elindult Úr-Káma és megalapította Káldi-föld első gyarmatát, Úr városát, majd Zagrosz és Élám hátrahagyott 10 hajóst és a hegyvidék felé vándorolt. Ataiszhoz hasonlóan, a Zagroszról elnevezett hegyvidékre vándoroltak, mivel féltek a nagy Özönvizektől. Úr-Kómának azonban meghagyták, hogy szóban hagyja meg utódaiknak: árvizek esetén ők is költözzenek a hegyvidékre. Ez pedig a 7 758. tűzszerzési évben történt. Úr-Kómának a fia, Úr-Nina tengerpar ton lakó hajósvezér volt, de a templomgazdaság olyan jól jövedelmezett, hogy fia, ÚrGana már király lett a Káldi föld partvidékén. Kaltes-asszony szekerén újabb Egiek érkeztek és Úr városának közelében leszálltak a tengerre. Nemsokára Oánész kiúszott a partra. Felsőteste emberre hasonlított, míg alul hal teste volt. Az emberek először féltek tőle, de ő fénylő ékszerekkel kedveskedett nekik. Erre Úr népének ifjai kenyeret és húst vittek cserébe, amelyet szívesen elfogadott. Később társai is követték és még csillogóbb ékszereket hoztak a nádhajók kikötőibe. A felbátorodott nép minden jóval elhalmozta őket. Az Úr városi felnőttek eleinte csak nevettek a gyermekeik és az Égi lakók barátkozásának, akik az ötödik holdtöltén fekete ládájukkal a csatornába is bemerészkedtek, ahol folytatódtak a barátkozások. Majd reggelre eltűntek az uszonyaik és alsó testük is emberré változott. Tűzokádó és szikraszóró gépeikkel csodálatba ejtették Úr város ifjait. Ezen csodaszerkezetek kezelésére megtanították a földieket. Utána a templomba mentek és szerkezeteikkel nézegették az eget. Ennek vizsgálatára megtanították a pateszik gyermekeit, akik őket élelemmel látták el. Mire eljött a 12. holdtölte, megtanultak a földiek nyelvén beszélni és a Rát folyó felé keresték a csatornázás lehetőségét. Utána megtanították az embereket földet művelni és állatokat nemesíteni. A magukkal hozott pulikkal pedig juhokat őriztek emberi segítség nélkül, amellyel mindenkit megleptek. Eleinte Égi Szőrpamacsoknak nevezték a pulikat, amelyek okosságuknál fogva szinte már nem is voltak állatok. A magukkal hozott két okos hallal pedig úgy játszottak, mintha barátjaik lettek volna. 248 A Kaltes-asszony bolygóján lévő 9 ismeretlen hatalmat úgy magyarázta Oánész, hogy ez Kaltes-asszony 9 csodája, ami a 9 Égi Mester létezését bizonyítja. A 9 Égi Mester volt Kaltes-asszony bolygójának a mozgatója. Égi eredetű tudásuk lehetővé tette, hogy már 540-szer fölkeressék Joli-Tórem bolygóját. Minden ilyen látogatás előtt 800 Égi lakó dolgozott Kaltes-asszony egy-egy szekerén. De olykor mégis előfordult valami hiba. Egy alkalommal 9 Égi lakó itt maradt Földünkön és a nagyobb koponyájú földlakók közül választottak maguknak párt. Ettől kezdve a földiek is elkezdtek okosabbak lenni és nem ették meg legyőzött ellenségeiket. A földi növényzetet az égiek égi magvakkal nemesítették. A föld lakói valamikor a fákon épített fészkekben kerestek menedéket a nagytestű állatok elől. De később megtanultak rájuk dorongokkal, csapdákkal és kövekkel vadászni. Egy-egy nagy állat elejtése dús lakomát biztosított. A nagy földrengések, eljegesedések után olykor alig maradt ember a földön, de az égből jöttek egyre nagyobb sikerrel tanították meg a földieket a védekezésre. Az égből mindig kilencen jöttek. Volt rá eset, hogy közülük itt valaki meghalt. Ilyenkor a visszatérők Kaltes-asszony szekerén valakit magukkal ragadtak. Az ilyenekre azután azt mondták: jók voltak, tehát a mennybe mentek és az Isten fiainak nevezték őket. Ezek a földi látogatások addig tartottak, amíg el nem érkezett a Nippurban is följegyzett, titokzatos 4320 000-es életforgási szám. Azóta csak a Kaltes-asszony-féle gyöngyszemcséikkel figyelik a Földön maradt, elszaporodott utódaik életét. Amit így meglátnak, azt bizonyára beírják az Élet Könyvébe. Erről az óriási időről, de még annak töredékeiről is csak olyan ember beszélhet, aki a 4320 és az azt felező 2160-as szám lényegét, a Világ-holdévet meg tudja érteni. Az ilyen ember elmondhat annyit, amennyit a földi ember értelme fel tud fogni.

Földünkön az emberiség elszaporodása mindig táplálkozási nehézségeket okozott. A megoldást a számok hozták. Amikor például az étkezések száma a Rát-Tigris völgyében elérte a 4320-at, a 43 200-at, illetve a 432 000-et, hol kisebb, hol nagyobb özönvíz keletkezett. Ha nem özönvíz jött, akkor üvöltő vízisárkányok jelentek meg az égbolton és megcsapkodták a Földet. Amikor Buda leánya, Aran férjhez ment Ten vitézhez, az áradó Nagyfolyó ifjú királyához, minden áradásnál 1-1 gyermeke született. Ezért Ten vitéz férfi népét felbujtották a bátyjai, hogy Ten vitézt öljék meg. Aran ekkor templom-gazdaságával hazatért Úr városába és várta a bölcsek jóslata szerint az Égiektől beígért Férfiút. Nemsokára megérkezett Samasna Pisti, aki tengernyi szenvedése után boldogan vette el feleségül Arant és tőle sok fia és leánya született. Buda halála után Samasna Pistit az Úr hegyén épült templomban királlyá kenték a ~ateszik. Samasna Pisti igen bölcs és okos uralkodó volt, aki az Egiek segítségével a birodalmat apró gazdaságokra osztotta. A földműveseket utasította, hogy a földművelés legjobb módját minden második napon, Úr városának földjein a papoktól és a FöldekUrától tanulják meg és másnap saját földjeiken gyakorolják. Terményeikből, gyümölcsből és az állatokból valamicskét hozzanak bemutatásra az Úr templomába. Állataik bőven elszaporodtak, és feltört földjeik, hála az Úr csatornázásainak, meghozták az Élet gyümölcsét, így nagyon meggazdagodtak. Sok gyermekük született az Ur örömére, akik közül sok ifjú látni és az Úr nevében meghódítani akarta a világot. Ezen ifjak elsajátították Úr templomának rovás-titkait és készen álltak a Föld meghódítására. Az elaggott Samasna Pisti örült és sírt örömében, amikor Ten és Aran házasságá ból való nevelt fiai felkerekedtek, hogy Ten vitéz birtokát visszaköveteljék. Mivel Ataiszból még mindig érkeztek menekülők, amikor létrehozták a 4320. önálló gazdaságot, Samasna Pisti elrendelte a Nagy-víz vidékének meghódítását. 249 Minden lovat elvittek Ur városából és csak a szamarakat hagyták meg, mivel azok a földművelésre igénytelenségüknél fogva alkalmasabbak voltak, viszont hódítani csak lóval lehetett. Ten első fia, Ménes, aki igen okos és tanult ifjú pateszi volt, a kis gazdaságok 4326. elsőszülött fiával elindult. Mikor a Nagyvíz felső vidékén megjelentek, a bölcsek elébük mentek, mivel Égi jelek adták tudtukra érkezésüket. A legutolsó nagy áradásnál igen sok ifjú férj elpusztult és a bölcsek várták a csodát, hogy az Égi hatalmak tanult munkáskezeket küldjenek hozzájuk. Ménes és négy öccse nyomban munkához látott és lovasait gondosan letelepítette. Mint első Pateszi, a bölcsekkel együtt hálát adott az Úrnak, aki az Édesapja birodalmát Égi segítséggel és gondoskodással visszaadta! Az első év termése igen bőséges volt Ménes irányítása mellett, ezért a bölcsek népeikkel együtt Ménest királyukká választották. Kis városában nem volt özönvíz. An, Enlil, Enki, Nin-Hurság és Eres-ki-Gal, a Nagyalföld Istennője Ataiszi névadása szerint a két Nagyfolyót nem Tigris és Rát néven hívták, hanem ősi nevén, Idaglat és Buranum néven. Ezért Élámban és Káldi földön is csökönyösen így nevezték e folyókat. Ezen elnevezést a 24 Hun Törzsszövetség megalakulásakor átvették Eridu, Bad-Tiberia, Larak, Sippar és Surupak. Az Uruki király Úr királya alatt Úr, Árpadu, Áradu, Kis és Hit gyarmatokon uralkodtak. Amikor az ötvenedik medvetoros évben, Kr. e. 3900-ban Erek és én megjelentünk az Uruki királyságban, Úr király az újonnan felállított Nippar kegyhelyen fogadott bennünket, ahol a pateszik képzése folyt. Ott hallottunk OsTen szülöttjének, Ménes királynak az új felfogás szerinti államalapításáról. Ménes az Úr városa szerinti képjelekkel levelezett Samasna Pistivel, aki sok jó tanácsot adott neki, hogy birodalmát ésszerűen kormányozza. Ugyanis az Ön vallás több mint 4 évtizede szolgáló papjai igen sok feljegyzést készítettek az Uvöltő Vízisárkány és Holdunk társulásának körülményeiről, ami után az állandó árapály hullámzás nagyon megnövelte az esők és a viharok számát. Amikor első fia, Nap-Kira 15 éves lett, eljegyezte Amu főpapjának a leányát. Minden erővel új fővárost kezdtek építeni Amu-óm elnevezéssel, amely aztán Nap-Kira fővárosa lett. Az ősi vallás hívei alávetették magukat Úr város törvényeinek és szokásainak. Az összeköttetést pateszik küldésével állandóan fenntartották. Bothonban Őrsúr ivadékai uralkodtak. Nap-Kira az apósa halála után átvette a hatalmat Amu-ómban. Ménes második fia, Narmen felépítette Téba új városát, ahol az elaggott Ménes királyt eltemették. Amikor Őrsúr már öreg volt, fiú gyermeke nem lévén, Ménes harmadik fiát tette meg uralkodónak. Hor-Aba sokáig legényember volt, Őrsúr halála után a tizedik, azaz a legfiatalabb feleségét tette meg királynénak, akitől sok gyermeke született. Így Ménes király gyermekei uralkodtak mind Bothon, mind Esthon birodalmában. Nippar pedig ontotta a pateszi tanulókat, akik Bothonban és Esthonban Ön papjaihoz hasonló kiképzést is kaptak. Ezen kettős képzettségű pateszi-papoknak az ősi elvük így hangzott: Osiris (Őrsúr) úgy székeljen, mint RÁ és RÁ úgy székeljen, mint Osiris. Hor-Aba után a fiát kenték királlyá még gyermekkorában olajjal, Athotist, aki Anuban lakott és mindkét nép felett ítélkezett.

Az Északi, vagy Alsó Birodalom jelvénye a papirusz bokra volt, a Déli, vagy Felső Birodalom jelvénye a lótusz virága. Észak Szet Isten, Dél Hóras Isten Birodalma volt. Királyi jelvényük a vörös korona, és a fehér sisak. Valamennyien RÁ Isten védelme alatt állottak. 250 Az első királyok Ménestől kezdve, Úr városbeli mintára égetett téglából építkeztek. Ellenben sok templomot ősi birodalmuk hagyományai szerint mokottani~ turrai és simeai kövekből építettek. Ezek egytől-egyig óriási közmunkák voltak, RA Isten kívánsága szerint. Szet Isten és Hóras Isten híveinek óriási tégla könyvtárakat építtetett a két birodalmat egyesítő Ménes király és az összes feljegyzéseket itt gyűjtötték össze négy és fél tömény évnyi korból. Ebben leírták a kegyetlen jégkorszakok változásait, mikor a beavatottak elhagyták az egymást evő emberek birodalmait, de minden Kaltes-asszony Birodalmában keletkezett képírást magukkal hoztak. Itt aztán tovább figyelték a Nap és később a Holdanyánk járását. A Nagyfolyó deltájában On, a Napisten városa, míg északon Ámon főisten városa volt. Mindkét város csak a káldi kereskedőket engedte be a Birodalmába. Ezeket minden esetben Samasna Pisti és utódainak pateszijei kísérték, akikkel a csillagok járását egyeztették, ezáltal sokat fejlődött a jövőbe látás képessége. Havarut várost Aran és Ten leányai építették fel, akik férjeiket a legjobb íjászokból választották. Tehát ha az Istenek leányait valaki el akarta venni, az íjász és lovagló versenyen annak elsőnek kellett lennie. Az első ilyen győztes Salát vezér volt, aki mind a lovaglásban, mind az íjász lövésben első volt, és egy új versenyszámot mutatott be, a vágtató lóról való nyilazást. Amikor Ménes király Ön és Ámon birodalmába érkezett, Aran leányági leszármazottai örömmel üdvözölték. Havarut Ménes Birodalmának az óbirodalmi beszéde szerint felajánlotta, hogy a betanított szítiuk, azaz íjászok védik délről a birodalmat. Minden évben vagy Ménes, vagy Nap-Kira és annak fiai látogatták meg Havarutot és ilyenkor elhozták Ön és Ámon Istenek ajándékait Ten leszármazottainak. Engedélyezték, hogy a fogságba esett ellenség közül a munkabírókat szolgáikká tegyék. Az Egből származó Ten Isten leszármazottai összeköttetést tartottak fenn az ataiszi menekültekből óriásivá fejlődött Úr birodalmának 65 királyával. Arvisura Anyahita még Ataiszban megalkotta azt az érthető közlési módot, amelyet a Templomok gazdaságai és Élám nyelvén a Zikkuratok, azaz a Szent könyvek őrzői is mind átvettek. A Nippuri írnok-iskolában a beavatottak százait képezték ki Ménes Birodalma részére, s így Ön és Ámon birodalma egyesült. Arvisura Anyahita életétől kezdődően a beavatottság jele a kereszt volt. Bothon, Esthon, Tenföld, Káldea és Indus földje mind átvette a beavatottság jelét és egymással is fenntartották a kapcsolatot. Káldeában történt, hogy az Égből jöttek altestükre felszerelt hal uszonyokkal kiúsztak a partra, amelytől a Káldi gyarmat lakói megrémültek. Ezen Égből jöttek aztán megtanították az ott lakókat a földet művelni és állatokat szelídíteni. Ataisz tengerbe merülése és a nagy földrengések óta ezen Égből jöttek Káldiföldön, majd Uruk földjén és Úr városában is királyokká lettek, tehát a királyság intézménye is az Égből jött. Ezen települések 65 királysággá fejlődtek, ahol az Égi királyok a pateszik mellett a templomgazdaságok földjein uralkodtak. Eleinte úgy volt, hogy 3 nap a király földjeit, majd újabb 3 nap a tanultak alapján a saját kis földjeiket művelték, de a hetedik napot az Isteneknek szentelték. Az Isten királlyal együtt dicsőítették az Urat. Ezen szokást később Kis városa, Mari városa, Indus Birodalma és a Léh városán túli Mennyei Birodalom is átvette. Itt a királynak fel kellett hágnia a Földet jelképező Jáó dombra és elfoglalnia őrhelyét, ahonnan az Istent dicsőítette. Ezen példát a 24 Hun Törzsszövetség is követte. Amikor fejedelmet vagy fősámánt választottak, annak fel kellett mennie az Istenek hegyére és onnan visszajőve el kellett mondania, mit kívánnak tőle és Népétől az Istenek. Amíg Bothon és Esthon földjén az őslakók az erdőket irtották, a kettős-baltás istenek, Min Isten és utódai uralkodtak, de amikor a jégár elől menekülő beavatott Napisten fiai megérkeztek a Kos és Bika csillagképének ideje alatt, Ámun-Ré lett nagyon népszerű. Az Isten jelképe akkor a Bika szarva közt lévő Nap lett. Az őslakók felhagytak az iker-gyermekek egyike feláldozásával, mert ezt Bikaisten már nem kívánta. Amikor a 24 Hun Törzsszövetség népei elhagyták Úr és Uruk városát, ez főként azért történt, mert a királyi személyek halálakor, élő áldozatként embereket is megöltek, köztük 3 hun mesterembert. Édes borba mérget öntöttek, és a méregpohárral kivégzett emberek továbbra is szolgái lettek a túlvilágon a királyoknak. Ezt az Ataiszból menekülő saka népek is átvették. Az ezen medvetoros években történt látogatások alkalmával Batour, Uzapani és Baratony is emlékeztette Uruk városának bölcseit, hogy ha az Ikrek csillagképében történtek is emberáldozatok, most már a Bika csillagképében ez nem kötelező még Uruk és Úr városának királyainál sem. Ezt Nippurban is helyeselték. Harapi király is ezen emberáldozatos temetkezési mód miatt hagyta el Úr városát. Ugyanis Ummából mentek el Úr városába Káldor király temetésére és a temetésen többek között a szamárfogatos hajtógyereket lemészárolták az Égiek engeszteléseként. Harapi hiába kereste a hajtógyereket, seholsem találta őt. Érdeklődésére az Úr városbeli gyermekek elmondták, hogy a szamárfogatos gyermeket is elvitték több Úr városbeli gyermekkel együtt, hogy feláldozzák Káldor király temetésén. A gyermekekkel együtt a pateszihez ment Harapi király és kérte, hogy amennyiben még él a szamárfogatos gyermek, úgy adják neki vissza, mert az Isteneknek való hálatisztelet után haza akar hajtatni Ummába. A

pateszi azt mondta, hogy az Égieknek tetsző cselekedet miatt őt is feláldozták a király üdvéért. Harapi király nemtetszését fejezte ki, mondván, hogy már elhagytuk az Ikrek Világhónapját és őrültség még most is véráldozatot bemutatni. Umma királya ekkor övéihez ment és őszintén elmondotta, hogy ő is beavatott lévén, nem akar többé Uruk városának közelében élni, hiszen nemcsak Úrban, hanem Urukban is gyakoriak a temetések közbeni kivégzések. Harapi királynak igen dolgos népe lakott Ummában, akik közül sokan lakóházakat és templomokat is építettek és emellett még földjeiket is megművelték. Csupán az bántotta, hogy csak maradi módon építettek mindent, holott ettől sokkal kényelmesebb lakásokat is építhettek volna. Ezért népének felével elhagyta a Nagy-folyamok közti síkságot és az Indus folyó vidékére költözött, ahol a rokon indijó menekültek laktak. Amikor hazafelé mentünk, Léh városán keresztül egy kis kitérővel felkerestük Harapi király birodalmát, ahol igen magas építményekben és kényelmes lakásokban éltek az emberek. Minden lakásba vizet vezettek be és minden embernek külön helyisége volt, ahol az éjt eltölthette. A varázslat művészetét még jobban kifejlesztették, mint Urukban. Beavatottjaik más írásmódot szerkeszetettek használatukra. A folyóközben eleinte csak a pateszik uralkodtak minden faluban, de amint az Úr népe szaporodott, a nagyobb városok egy-egy katonailag kiképzett magas embert bíztak meg a meghódításukkal. Ezeket Lugalnak, azaz Nagyembernek hívták. A városok ugyanis versengtek a falvak meghódításáért és amelyik hamarább érkezett, az lett a Lugal, vagy Nagyember, az Égi eredetű Király, akinek a pateszi behódolt. Tehát a pateszi vazallusa lett a hődító Lugalnak. A folyóközben égetett és égetetlen téglából is építkeztek. Ahol már király is volt, vendéglátó helyiséget is építettek, nehogy öldöklés történjen. Ezért a vendég ellenértéket fizetett, amelyet a pateszi rovódeákja agyagtáblájára feljegyzett. A pateszi és a 252 Lugal viszont a vendégeit a vendéglő helyiségeiben látta vendégül, amely az ősi szokás szerint három napnál nem tartott tovább. Három napon túl már úgysem tudtak egymásnak újat mondani. A földművelő istenek népe sokszor tapasztott agyag vagy téglából épített helyisé gekben lakott, de vendégeket nem volt szabad senkinek sem fogadnia. Éjjelre mindenkinek el kellett hagyni a várost és az őrségek senkit nem engedek be. A pateszi és a Lugal vendégét éjjel-nappal szemmel tartották. Léh városában is a folyóközi szokások tartották magukat. Harapi király birodalmában viszont minden városban épületráépítéssel ellátott vendégfogadók voltak, ahová csak egy ajtón lehetett bejutni és az esti járás-kelést csak a királynak volt joga engedélyezni. Már városkapukat is építettek, amelyeket esténként lezártak és csak kivilágosodás után nyitottak ki. A tornyos kapukon őrség állt, amelyek a királynak engedelmeskedtek. Amikor hazaértem, azonnal felkerestem Ereket és mindenről jelentést tettem. Utána Erekkel Káleshez mentünk az összeállított kalandozási jelentésünkkel. Minden sámán jelentését 24 napig nézegették, majd a 25. napon Káles fősámán központi kegyhelyén összeült az Oregek Tanácsa, hogy minket mindenről kikérdezzen. A jelentések alapján olyan elhatározás született, hogy a vezéri és fősámáni lakhelyeket a 24 Hun Törzsszövetség területén agyag- és kőfallal kell körülvenni, míg a fővezéri szállásokon állandóan fegyverben lévő lovasság tartózkodjon. Amennyiben a szállások falain kívül valaki kunyhót, élelmi gödröt vagy kegyhelyet épít, úgy köteles a szokásos tizedet beadni, de biztonságáról senki sem gondoskodik. A legkisebb falut is, a hatodokat, tizedeket, rajokat, huszadokat vagy törzsszövetségi 24-es falut köteles az Oregek Tanácsa Boldog-Anyás kunyhóval ellátni, amelyről kürt- és fényjelekkel az egész törzsszövetséget értesíteni kell veszély esetén. A legkisebbtől a legnagyobb településig minden falu közepén lakik a bíró és a sámán vörös agyagból készült lakhellyel, amelyben a tisztátalan asszonyok és a szülőanyák tartózkodtak. A falu Nagy-Embere, a mindenkori bíró vagy sámán köteles az összes családtagot egészség- és munkabírás szerint ellenőrizni, mert a folyóközi haladástól mi sem zárkózhatunk el! Hej rege rejtem 16(A). Arvisura Amikor a földek remegnek Szilakszó és Harkály rovása Kr. e. 3800-3750. (240-290. m.t.é.) Szagamóni aranyasszonyt Mustavil fősámán még kislányként elküldte a KarnakTen térségében megtartott 6 éves beavatott-képzésre, mivel az ordoszi rimalány-képzésen a 240. medvetoros évben kiváló eredménnyel végzett és a pusztaszeri lovasversenyt a férfiak előtt megnyerte. Karnakban teljesen áttért a beavatottaknál szokásban lévő növény evésre. A 246. medvetoros évben rangelsőként végzett a beavatottak kiképzésén a Ménes Birodalombeli bölcsek között. Midőn Ordoszba visszaérkezett, Szilakszó ifjúsági fejedelem felesége lett. A 240. medvetoros évtől megszervezett rokonlátogatás során, Bolug, Harkály, Begő, Manaj, Bajon és Szilakszó rovósámánokkal együtt, a 259. medvetoros évben útnak indultak. A 260. medvetoros évben Magyarkára értek.

Induló csapatuk az 5 évenkénti sámánképzés és a 4 évenként esedékes tárkányképzés ifjúságából állott. Szagamóni, Kaám fősámán engedélyével, az önként jelentkezők253 ből 4-4 ifjúsági fősámánnal, harsánnyal, regőssel, bacsóval, bőddel, boksával, arbaggal, káccsal, dalaccsal, ulcsákkal, duruval, jakuval, magóccal, barussal, nazírral, bánnal, kendével, tárkánnyal, horkával, széccsel, igriccel, abakánnal, pateszivel és ifjúsági aranyasszonnyal indult útnak. Mustavil Kr. e. 3730-ben meghalt. A fősámáni széket vejének, a szellemi vetélkedésen győztes Kaámnak adta át, aki az ordoszi és a Fekete hun folyó melléki földrengésből jött lovasoknak engedélyezte, hogy szokatlanul magas létszámmal induljanak a kötelező rokonlátogatásra. Ekkor az igen erős földrengésnek sok halottja-sérültje volt, ezért a Harapiban szokássá vált, kőből való építést abbahagyták és áttértek a lakógödrös, patics építkezési módra. A pásztorok minden időben jurtákban éltek. A kazahunoknál sok ifjú kissé elkeseredett, és követelték a rokonlátogatáson való részvételt. Ehhez csatlakozott a beavatottak tábora is, mivel Harapi és Ordosz kivételével Karnak, Pintor és Ninive is veszélyeztetve volt a fekete-fejűek által, ezért kísérletként áthelyezték a beavatottképzést Harapiba. Onnan azt a tanácsot adták Ordosznak, hogy ők földrengés-mentes övezetben laknak ugyan, de a kettős Hun folyónál is igyekezzenek a gerendák közé épített kövek helyett patics és agyag falakat emelni, mert a kövek okozták a legtöbb halálesetet. Már elkészültek az új lakógödrös építésekkel, de Szagamóni csak akkor indult el, amikor a kora tavaszi földrengések rombolásait (Kr. e. 3784-től Kr. e. 3781-ig) helyreállították. Az elszórt településeket úgy rendezték, hogy 10-10 lakóházhoz 1 bírólakást és 1 asszonyházat építettek. 10 tizedes falu közepén egy századosi udvarhelyet tárkányrészleggel, míg 10 udvarhely közepére 1 ezredesi gerendavárat bazárral, amelynek nemcsak kirakó és kézműves, hanem állattartó vásárjoga is volt. Mindezt az építési törvénybe vették. Szilakszónak azért sikerült elnyernie Szagamóni aranyasszony kezét, mert az Kr. e. 3780. évben megnyerte a pusztaszeri lovas versenyt és egyetlen kívánságát Kaám fősámánnak teljesítenie kellett. Ez az volt, hogy Szagamóni aranyasszonyt adják hozzá feleségül. Szagamóni, mire Magyarkára értek, megszülte a 6. gyermekét, s itt, az asszonyok uralma alatt jogot nyert arra, hogy innen irányítsa a rokonlátogatás meg szervezését. Az elmúlt 20 medvetoros év minden viszontagságát figyelembe véve Sazag pateszi ajánlatára Balog lovasfejedelmet tették meg a rokonlátogató csoport parancsnokának, mivel az induláskor tartott lovas versenyen első lett és ezért Bolugról a nevét Balogra változtatta. Harkály tárkányfejedelem lett a második. Mindketten a Melegvizek Birodalmába akartak menni, mert a kazahun vitézek mindenáron erre a jó legelőjű vidékre akartak lovagolni. Hanoj beavatott ifjúsági fejedelem Harapi Birodalmába és az Indus síkság vidékére tervezte rokonlátogató útját, hogy a szitás-fürdők egyes változatait tanulmányozhassa. Gizerák ifjúsági arbagfejedelmet Ménes birodalmába irányították Ordoszból, hogy a melegebb korszakokban elterjedt megbetegedéseket az ordoszi gyógymódok alapján gyógyíthassák. Szilakszó a 6. kisfiú keresztelője után az Istenfiak hónapjában észak felé indult el Marinába, mert az Ergani földháton ekkor már tehéncsorda szélességben is át lehetett menni, mivel az áteresztékek is befagytak. Egyébként a Kazahun folyó menti földrengéseknek még itt is megmutatkozott a hatása, mert annyira kiemelkedett az Ergani földhát, hogy dombtetős házakat is lehetett már rá építeni. Téli fagyban lovagolva Nagykarácsony napján érkeztek meg Káma fejedelemségé be, ahol az Egyistenhitűekkel együtt ünnepeltek. Utána a Földanya és Életanya Birodalmain át a Szarvastor havában értek a Marina fővárosába, Mari városba, ahol 254 Nyireq~háza ~~Polg~.r t Hrárás ~r~ gtRl NÁNÁS ~ DORoG ~ehé~~ ~~áhy _ ~ ,, v $ÖKö3UY ,,~ ~ ~~ gAl-KÁNy~ margida ~ rBölCÖn~ Tisz,acsegeí ~ ~y ~ • C.sA~o CSEL. ', ~MARG~TT,A höször - ~~ haol~ix m~n`y ~ . ACSA~D MATH ~ ~l ~/ '' `` SámSOry'' $öS2öRl'1ÉNy,, ~p~SA ~ SZABn3's'RC:S HORTCIBÁGY ~ hortobá9BÁ C1AZ~ i ,'~ .~V_~im _ _ _ OSpe.Y'c.S' ~- \' ',' ~wTmáR. __ ~,-.. . , G~.R~NcsER ,Szososz~.ó ; 'DEBR~cEr~ ``, ___ ~ yBAGAC~ER ~~H~jdúszob~s~dFancsüca 1. 1 ~1LMOSD N2dod~ar ~~ ~BÁ~'~' Gazdagpáiyi. ~ .S2rámd ~`4• Kdkad j-iossuipályi.' Le~verles S~ováL Te~.ét,len 1 ~ Derecske ,' . - ~ .' i
• Be~~ii,~óu~ faisi 12. ábra Debrecen tárkányfejedelem (Kr. e. 3770. Balog lovasfejedelem: Nagykán) Ezredesek Aranyasszony tömény Tárkány tömény Acsád

Marguta

Kovácsszeg

Bagamér

Gerencsér

Szabóperes

Balkany

Hortobágy

Gazdagpályi

Baluraz Böszörmény

Biri

Bököny Tépe

Csapó (Csapószeg)

Dorog

Timár

Csege

Ugra

Kaba

Máta

Nánás

Józsa

Szoboszló

Leta

255 nagy vigalmak közepette sok legény elkelt a Földi és Égi álarcban lévők közül. Ez annyit jelentett, hogy az elkelt legényeknek egy barlangban végződő lakhelyet adtak, amelyet a dolgos leánykezek az évek során építettek. Ezt a mézes ser hatása alá került, Ordosz-Birodalombeli lovasok nem utasíthatták vissza, mert az Aranyasszonyok Birodalmában ez volt a legnagyobb bűn, s a hirtelen szerelmessé lett legény, ha vétett a szabályok ellen, az életét veszthette. Szilakszó így 21 lovasát vesztette el. Ola aranyasszony azt válaszolta: „Hallod-e rokon, örülhet neki minden legény, ha egy hajnalhasadású leányunk reáfekszik a tűzköves derékövére, mert itt 200 év óta nem volt földrengés, tehát nektek panaszotok nem lehet." Mire a Tengeri-Asszony halszagú vizéhez értek, 79 lovasa mellé még 11 vendég ifjú került a tartalék lovakra. Még az Aranyasszonyok Birodalmában is akadt olyan ifjú lovas, aki menekülni akart a lakógödrös, barlang végződésű gerendás lakásokból, mert ráuntak a pergőnyelvű, hosszúhajú veszedelmekre és búcsú nélkül eltávoztak. Ezt az örök hűséges Ordosz-birodalmiak furcsának találták. Egy-két szitás-fürdős ünnep után már teljesen megértették egymást a szökevényekkel, s megkérdezték: - Nem féltek az Oreg-Istentől? - Félénken válaszolták az ifjak, hogy nem, inkább az Isten nyila sújtsa őket, de másutt nősülnek meg. A Csudok Birodalmába érve Bölénytor holdtöltén Szilakszó hálát adott Termek és a 9 tized lovasának nagy beszédet tartott: - Megtiltom, hogy bekötetlen hajú asszonynéppel szerelemre lépjetek! Ha egy mézes sertől berúgott vadász felesége elcsábít benneteket, az semmi komoly következménnyel nem jár, mert a sokistenes népeknél még az Istenek is bűnbe esnek. De a leánypártás hajadonok szigorú törvény alatt állanak! Nem akarok száznál kevesebb lovassal visszamenni! Báránytor havának holdtölte ünnepét Tengeri-Asszony birodalma nagy vigalmak között ülte meg. Hajnalhasadtával indultak Magyarka felé. 25 keménykötésű legény jelentkezett, hogy ők is velük mennek. A Virolájok fejedelme nem akart a 25 halászlegénytől megválni. Hosszú tanácskozás és aranyrögök ajándékozása után végül megengedte, hogy Szilakszó a létszámát 100 főre kiegészítheti. Csak Borjútor havában, Oka fejedelem földjén jöttek rá arra, hogy három ifjú és két leány megszökött Viroláj Birodalmából. Az élelmező részleg kordélyaiban húzták meg magukat. Ez akkor tudódott ki, amikor az egyik gazdag fejedelmi hun ifjú ökölharcot vívott Evetke halászlányért és sérüléseibe belehalt. A győztes Baruksának feleségül kellett vennie Evetkét, mivel a közös névnapjukon, kumisztól lerészegedve verekedést szítottak. Baruksának minden kincsét a magyarkai Egyigaz-Isten céljaira kellett felajánlania. A győztesnek azonban megérte, mert Evetke szép leány volt. Visszafelé azonban az utazás nagyon elhúzódott, mert odafelé a fagyon sokkal könnyebb volt haladni, mint az árvizes eresztékekkel tarkított Ergani Földháton át. Az aratási nagy ünnepre, Aranyasszony napjára értek Magyarkára, ahol Vidonka rimalány éppen a névnapján adta át a Marina Birodalomban történt rokonlátogatás történeteit. Jókor érkeztek, mivel Balog lovasfejedelem vitézei éppen akkor fejezték be az Egyigaz-Isten Kegyhelyének az építését és a garaúz kőfaragók a munkájuk ellenértékét követelték. Így a három építő mester kérését Baruksának az aranyröges kincseiből teljesítették. A kegyhely-szentelés ünnepén engedélyezték Balog és Harkály útbaindítását.

Erek tanfejedelem tanításai szerint az Égi eredetű Urgani Szavárd-földről visszavándorolt az Özönvíz után, a 28. medvetoros évben Úr városába. Igen elcsodálkozott 256 azon, hogy a lecsendesült tenger már egynapi járóföldre elhagyta a díszes kikötőt, viszont a halak még mindig vígan ficánkoltak a megmaradt tócsákban. Akik a templom-gazdaság tornyában, az éjjeliőrök kikiáltó helyén szorongva ott maradtak, nem győzték emlegetni, hogy morajlott a tenger és a földek hogy mozdultak meg. Utána minden gödröt betömött az iszap és homokszigetek keletkeztek. Mivel ezen esemény leírása az Úr városbeli feljegyzésekben gyakran előfordult, Urgani ikertestvére, Ergani inkább a Magyarka környéki Óthegyen maradt. Amikor a 29. medvetoros évben (Kr. e. 4001) az Etil-vizek tájékán megrendült a Földanya, jelezte, hogy változások történnek. Nyomban lóhátra ültek és észak felé holdtöltétőlholdtöltéig úgy kanyarogtak, hogy a vízáteresztők ne lepjék el a lovak nyakát. Erről a nevezetes lovaglásról az embercsapást Ergani-földhátnak nevezték el. A 25 lovas minden falucskában másként mondta el az észrevételeit. Így terjedt el más-más alakban az északi szárazföldi út híre, mert addig csak a befagyott vizeken tudtak észak felé menni. Szagamóni az engedélyt megadta az indulásra a Melegvizek Birodalmába, a 25 kiképzett ordoszi pateszi 75 lovas kíséretével felsorakozott. Szilakszó beszédében hangoztatta: „Ugy hírlik, hogy az elmúlt nyáron nyugat felé járványos betegség sepert végig, de a lakosságnak csak a fele pusztult el." Alig mondta el rövid beszédét, lovashírnök érkezett, aki elfulladva jelentette, hogy Kerecs táján megnyílt a Föld és ott egykönnyen átmenni nem lehet. Ugyanakkor egy dél felől való muroma csoport kanyarodott a Nagytemplom elé és több nyelven beszélő vezetőjük azt mondta, hogy ők észak felé akarnak menni, mert falujuk lakossága nagyrészt meghalt egy járványos betegségben és ezért hidegebb tájak felé akarnak vándorolni. Amíg a lovasok vizsgálata folyt, Szagamóni Kerecs hídfői beavatott jelentését tanulmányozta. Balog lovasfejedelemnek a jövőre vonatkozólag utasítást adott: - Valószínű, hogy a Melegvizek Birodalmában a lakosság igen megfogyott, ezért 24 lovas kíséretet adok a csoportjuk mellé, garaúzokból és szavárdokból, magyarkai beavatottal, aki a jelentését hozzám majd visszahozza. Amennyiben valaki visszakívánkozik, Potia népe 100 főre kiegészíti a visszamaradók lélekszámát, hogy a rokonlátogatók összesített jelentését 10 év múltán Ordoszba vihessem! Mivel Magyarkán a vendégházak tömve voltak, a 100 fős Melegvizek Birodalmába tartó csoport mellé 12 garaúz és 12 szavárd lovas csatlakozott, míg a muroma létszám 8 fő menekült volt 4 nyéki beavatott kíséretében. Így a Nagytemplom teréről 136 lovas indult el 4 magyarkar vezetővel, akik az elvonulóknak azt javasolták, hogy az Ergani-dombhát felé menjenek, s így úsztatás nélkül, egy kis kerülővel, de veszély nélkül mehetnek az embercsapáson. A Mari-Birodalombeli jelentések alapján a PilisTardos térségéig ismerik az utat. Egynapi lovaglásra Szilakszó is elkísérte Balog lovasfejedelem csoportját és azt kérte tőlük, hogy még egy holdtöltéig táborozzanak az Ergani hídfőnél, mivel meg szeretné látogatni Szagamónit, aki ismét gyermeket vár. Szilakszó nem szégyellte bevallani még rovásaiban sem, hogy ilyenkor a gyermekáldás kezdetén Szagamóni egy kissé mindig ingerlékeny. Férje pedig bizonygatni szokta, hogy Te is ott voltál, amikor az Égiekhez fordultunk az Áldásuk reményében." Legalább egy újabb gyermekük is lehet Magyarkáról, a beavatottak keresztútján. BALOG lovasfejedelem (VIII. 22.) ifjúsági fővezér, kiképzett rovó és kísérői kalandozó csoportja névnapi dátummal: Pateszi Álmosd Kaba Urú Karágy IX. 20. XIL 29. IX. 4. VIIL 14. 257 Harsány

Hencida

Rakamaz

Rozsály Ebes

VII. 10.XL 11. VL 15. XIL 2. Regős Garbolc Cégény Bojt I. 2. Bacsa

IV 10. II. 9.

Zánka Györösk IX. 7.

Bőd-bőség

II. 4.

Boksa-Baksa

V 11. Ibrony-Vaja

II. 18. X. 12.

Gulács Berek

VIL 27. L 24.

Dob

Gyüde Vid

XL 12. VIIL 11.

Egyek Tarpa

III. 25. VII. 16.V 16.

Hódos Kék IX. 26.

Gyüre

Arbag-gyógyító Baluraz Demecser XII. 6. VI. 30. V 29. Kács-vándorló Kerecseny XII. 25.V 20.

Geberjén

Uszka

II. 17. Napkor Haláp

Porcs

XII. 6. VII. 25.

Dalacs-katona Báránd Kótaj

Piricse Biri

III. 21. II. 23. XI. 26. III. 1. Ulcsák Gelénes V 29.

V 24.

Dombrád X. 27. III. 4.

Daru-összekötőBagamér III. 7.

II. 9.

Gacsaj Gelse

Kocsord

Gemzse

III. 26. XI. 12.

Jaku-összekötő Darvas Butyka Pátyrod Pátyros IV 25. XII. 5. VIII. 17. Barus-jósló IL 16.

Buj

Fejércse

Ajak

XI. 17.

Encsencs

Pányok Mánd

XL 16. VL 27. L 23.

Magóc-varázsló Paszab Kérze X. 21. IV 9. Nazír-Istenidéző

IV 6.

Sáp

Ér

I. 15.

Gégény Mányok Gáva

Doba

VIIL 1. VIL 22. XIL 29. VIL 12. Bán-őrség

Boszkai Szatmár

Bedő

Csege

XL 20. XIL 31. VIL 14. X. 5. Kende Szabolcs

Kallós

Léta

Told

IV 25. VI. 16. X. 29. X. 4. Tárkány

Bakonszeg

VIII. 31. Vajda-kalandozó

Horka

Apord

VL 1.

Kókad Bereg

Vértes Guta

II. 27. V 22.

II. 25. VII. 19. Aradvány

IIL 23. VIIL 21.

XI. 6.

Bakta

Méhes

XL 9.

Szalka Belse

VIIL 30.

XIL 22. IIL 2.

Nádasszeg

Henárszeg

IV 12. II. 6.

Rimalány papnő

Mátyus Jánd

Balkány

VIIL 26.

Igric-éneklőpapKomlód Csökmő

Abakán őrségpap

L 1.

Szakoly Jármi VI. XIL 3. VL 2.

VIIL 23-26.

Timár

Anarcs Ártány Apagy

VIL 26. VL 8.

Szécs-asszonypap

Leveszeg

X. 22. IV 20. II. 29.

VIL 19. VIIL 29. Gyula-szerződés

Márokszeg

KomoróMérk

X. 17.

Debcen Debrecenke

Szamosszeg

Lónya

IX.22. XII.14. VIII.3. X.1. Ordoszból, az Öregek Tanácsa javaslatára főként olyan kiképzettek indultak el, akik kettős születésű gyermekek voltak, vagy pedig árvák, akiket már nem siratott senki. Pányoknak például Pátyuros volt az ikertestvére és amikor Pányok meghalt, ő vette át a beosztását. 258 Olyan hiba mégis előfordult, hogy Pátyuros nem lovagolt jól, de Pányok már kitűnően lovagolt. De az összekötő kiképzett pap, vagy sámán, mégis minden esetben el tudta látni feladatát.

Harkály tárkányfejedelem Kaba pateszi rovódeáknak a Szilakszó rokonlátogatási gyakorlatának megfelelően megparancsolta, hogy mindig tartson létszámellenőrzést. Menetközbeni kiképzést kell végezni, hogy a szellemi fejlődés meg ne álljon. Az első napi megfigyelések után már nem egyezett a létszám, ezért elhatározták, hogy az Ergani földhát bejáratánál újabb létszámellenőrzést tartanak, mert Szilakszót be kell várniuk: Józsa VI. 9.

Olcsva XIII. 4. Vitkaj

VIII. 15.

Nábrád V 19.

Cserk IV 26.

Zajta

VIII. 20.

Záhony IX. 1.

Tetétlen VI. 10.

L 3.

Pályi

IIL 13. Bezdéd L 30.

Gégény VIIL 1. Csécse IL 13.

Vajta

IX. 31. Szalka XL 9.

Hódos V 16.

III. 22. Zsáka XII. 2. Benk IV 25.

Penyige IX. 29. Petre

Ugornya

Ugornya IIL 22.

Doba

VIL 12. Gáva

XIL 29. Mányok VIL 22.

Darnó III. 19. Terem V 27.

Keremet

II. 17. Potpalád XII. 11.

Kékcse IX. 10. Tépe

IL 19.

Tyukod XL 23.

Vekerd VIL 13. Vállaj

IX. 10. Tunyog IL 17.

Gyüde XI. 12. Kislét

IV 21. Ujléta

VIII. 27.

Szerep IX. 17. Csenger

VL 16. Macs

L 6.

Derecske

IX. 13. Tedes

X. .

Furta

XIL 13. Jéka

VL 10. Nagy

Tártok XII. 13.Tarpa Bas

L 2.

Milota

XIL 12.

V 27.

Fülpös VI. 14.

IIL 16. KömörőVL 23. Csaroda

Császló VL 24. Téglás IX. 13. Lód

XL 10.

IX. 16.

Mikepércs

XL 6.

Ibrány VIIL 2. Konyár L 12.

Csegöld

V 17.

Cserk

Apagy L 1.

Jánki

VL 23. Szakok L 28.

Hete

IV 17. Hódász V 16.

IV 24. Bököny2 VII. 29.

Fülesd V 22.

Beszterec

III. 3.

Pocsaj II. 3.

Eperjeske

VL 10. Folyás XIL 27. Besnyőd

Szerszeg

VIIL 31.

Berencs

X. 2.

Som

Laskód V 1. IIL 29.

VIL 2. Pátroha VL 27.

Sonkád VIL 24.

Amíg Szilakszó megérkezett, kiderült, hogy a garaúzok, muromák és nyékiek közül 78 lovas indult el Magyarkárói szerencsét keresni. Két Marina birodalombeli is meggondolta magát és a távoli ragályos betegségek hallatára visszafordultak és a meghalt Pányok helyére jelentkeztek. Az egyiket elnevezték Ombölynek, míg a másikat Okörpösnek a nyéki névadó szerint, s így a nyékiek létszáma 6 főre emelkedett. Mire mindannyian felkészültek, egy Kerecsenyke nevű bújtatott leány került elő még a gazdag hunok településéről, aki Bugátban született az Istenfiak napján, Nagy-Karácsonykor, a beavatottak ünnepén, ikerráadásként. Amikor elindultak a kiemelkedő Ergani földháton, már megszűntek az éteresztékek. Penza marami fagyott földjén a kordélyokat marami szánokkal váltották föl. Pihenőként az elbűvölő nagyságú gerendás, több bejáratú, földdel takart kurgánokban melegedtek meg. Itt minden muroma lemaradt. A nagyasszonyok ellátták őket asszonynéppel. Két fiatalabb muroma vitéznek álarcos esküvőt tartottak. Akit a lá 259 nyok közül bekötött szemmel megfogtak, Szolemanya ajándékaként elfogadták. A lányok versengtek, hogy a fiúk karjai közé kerüljenek, mert mód felett örültek, hogy a veszekedő nagyasszonyoktól végre megszabadulhattak. A Ten folyó forrásvidékén Tula vadász-fejedelem meseser lovasai vendégelték meg a kazahunokat. Azzal a kéréssel fordultak Balog lovas-fejedelemhez, hogy sok asszonynépük van, akik a vadász-zsákmány legjobb falatjait mindig megeszik. Ezért válasszanak a javából, így a hosszúhajú veszedelmek létszámát csökkenthetik. A,nyékiek álltak kötélnek, de egy magyarkai is talált magának szemrevaló lánykát. Így a nagy vadászat után a farkasvéres Életfánál hűséget esküdtek. Győr vezetésével a Desz folyónál telepedtek meg. Az ötkuckós vadászkurgánban kényelmesen elfértek. Innen a radomák földjén át a Tenisur folyóhoz értek. Itt vették észre, hogy a meseserek egy szánkót adtak

kölcsön, amit fahordásra használtak. Az ajándék prémek közé 3 asszonyt is elrejtettek a legveszekedősebbek közül. Mivel a megmaradt 3 magyarkar a szánt saját ajándékának és tulajdonának tekintette, mindig a szánkó mellett lovagoltak. Mire az idő kezdett kitavaszodni, akkor vette észre Balog fejedelem az asszonyokat. Szörnyen mérges lett, hogy az utazásukat hátráltatják, mert már mind a hárman gyermeket vártak. Ilyen állapotban Balog nem volt hajlandó tovább bajlódni velük. Mire a hó elolvadt, a nagyfolyó elhordott köveiből a Keve vezette magyarkar kőfaragók a Tenisur jobbparte dombtetőjén egy hárombejáratú Kővárat építettek, lakógödrökkel. Sajnos Kevére egy nagy kő rázuhant az építkezés végén és szörnyethalt. A legveszekedősebb asszonya neki volt, Boris, akit Pátyros vett el feleségül. Mivel a nyelves-Boris szemrevaló asszonynép volt, míg Pátyros olyan balta-képű lovas, legalább nem kellett féltékenykednie a nyelves asszonynak senkire, s így egy darabig béke honolt. Kevevára felavatását Harkály tárkány-fejedelem végezte. A vadász lakoma végén Boris rá is szemet vetett. Aztán történt, ami történt, de amikor a kahazuhok Balog vezetése alatt már elvonultak Kevevárától, Pátyros a feleségével utánuk nyargalt. Egy darabig magukkal vitték őket. Egy folyóparton találtak egy elhagyott lakógödrös, nádtetős vadász-menedékhelyet. Harkály rájuk parancsolt, hogy most már itt maradjatok. Mindkét csoportot azonban a gyermekek megszületéséig, 2 tized lovassal és egy rimalánnyal megerősített utóvéddel látta el, hogy az Élet-anya szerinti munkákra az asszonyokat megtanítsák. Amikor a gyermekáldás megtörtént, a két tized utóvéd csoport Pátyrosnál találkozott a megjelölt embercsapáson. Tén napján (VIII. 12.) megszületett a 2 kislány. Így a Méhes nevű rimaszécs-pap engedélyezte, hogy a folyócskába ömlő kis patakot a Boris választott név mellett Tén névvel illessék és az új kisleánykákkal együtt az egyesült vizet Borestén vízszenteléses névvel látták el. Apagy kalandozópap a kalandozó-agyaglapon ezzel a közös névvel bejelölte a kis folyót. Az újabb találkozót a régi feljegyzések alapján a Szankár forrás vidékén beszélték meg, hogy a következő tavaszon a Melegvizek Birodalmába még a fagyott embercsapáson bevonulhassanak. Így Szarvastor havának első napján elindultak az új hazájuk felé. Almavirágzáskor érkeztek Tisa jakusámán folyójához. Nemény egykori regős-sámán gázlóhelyén átlovagoltak a folyón. A kabaroktól azt hallották, hogy Nyíres varázsló-papjainak szállásán túl az eddigi települések mind elpusztultak a 258. medvetoros évi járványos megbetegedésekben, és eddig nem mertek a tisafás lakógödrös házaikba visszaköltözni. Egy csoport azonban már visszatért a kiküldött lovasok közül sok élelemmel, amit a rágcsálók meghagytak. Rügyfakadáskor a rimalányok közül Debrecenke férjhez ment Timár tárkányhoz Naményben. 260 Alig vettük szemügyre a halakban gazdag folyókat és a tavas síkságok vidékeit, Biked arbag-sámán Birodalmából menekülők érkeztek. Elmondták, hogy környékükön megmozdultak a kúpos hegyek, az Alvilág urai megrázták Joli-Tórem Földjét és a köves házak között sok ember halálát lelte. Timár egy hosszúkás, halakban gazdag tó partján 10 tizedes falut épített fól, ahol egy kis dombocskán fisaés égerfából megépítették a század gerendavárát. Alig költöztek be, ikergyermekei születtek éppen Debrecenke születésnapján. A házszentelőre Balog lovasfejedelem is megérkezett. Mivel az első gyermek kisleány volt, akár akarták, akár nem, a beavatott jelzéssel született leánykát Debrecenkének nevezték el. A második gyermek születése előtt hír érkezett, hogy Timár tárkánynak az édesapja Ordoszban meghalt. Így a másodiknak megszületett gyermeket a szokások szerint Debrecen névvel illették. Ettől a kis jövevénytől kapta a százados falu a Debrecen nevet. A fák kivágására azért is szükség volt, hogy az irtásban meginduljon a köles és gyökerek termesztése. Országjáró körútja során az özvegy Balog is megházasodott Semte jövendőmondó egykori sámán falujából, és mire eljött a tavasz, kisfia született, Semjén (IV 9.). Borjútor havában történt a beavatott keresztelő, mivel az ilyen jelzéssel született gyermek névadását csak a következő holdtöltén ünnepelték. Így a báránytoros születésű gyermekeket csak Borjútor havában mutatták be a Békési nagyfejedelemnek. Debrecenke tava mellett egynapi járóföldre 200, vegyes építésű vermes-házat építettek, hogy Szarvastor ünnepére, vagyis a kazahunok nemzetségi összejövetele vigasságos napjaira mindannyian összejöhessenek. Mindaddig serény építkezés folyt, amíg a 210 nyári szállást is fel nem építették. A 265. medvetoros évben meghirdették a kazahunok honfoglalását a Melegforrások Birodalmában. Tavasz ünnepén pedig Szabolcs kendének, a Napisten papjának örömére tartották meg Szabolcsvár felavatását Tisa egykori jaku-sámán folyójának egy kiemelkedő pontján, a magyarkai születésű honfoglalókkal. Ugyanis Szagamóni és Szilakszó nem tudtak nyugodni, mi történt a kazahun honfoglalókkal. Ezért Csató tárkány irtásán Tisa jaku-sámán városáig jöttek, ahol hallották, hogy a kerülőúton érkezett kazahunok gyors építkezéssel már megtelepedtek. Mivel a Biked Birodalomból érkezők a kazahunokkal összeházasodva segítettek a fészekrakásnál, a Timár napi (II. 29.) tárkány ünnepen már részt vettek a magyarkai 25 lovassal együtt, amelyen beszédet mondtak: - Szagamóni aranyasszonyék elárulták a nagy titkot, hogy kazahun ifjúságunk földrengés miatti kalandozására olyan lovasokat választottak ki, hogy a Havaruti Nagyszalában elfogadott névadók szerint

lehetőleg egyforma nevű harcos ne kerüljön a rokonlátogatók közé. Ezért most Szilakszó elküldte a Melegvizek Birodalma településeinek eddigi Névadó-Féranját, ha örökké itt akartok élni! - Nimród vadászai között, amíg élelmezési célból vadakat gyűjtöttek a magyarabok erdőségein, Sikila rovódeákjai névösszeírást végeztek. Ekkor kisült, hogy 1500 lovas közül 12 férfi volt Nimród nevű. Tehát a nagyvadásznak minden Nimród napján, a Szarvastor havában (II. 14.) született 2 nagyszülős fiúgyermekét 12 alkalommal Nimród névvel illették. Mivel az Égi eredetű újszülöttek mellett sok fejletlen ember is születik, akár fán épít lakást, akár a Föld alatt, vagy a síkságon, a közkedvelt neveket a fejletlen emberek mindig szaporítani fogják! - Azt soha nem fogják a Melegvizek Birodalmában megengedni, hogy a most rokonlátogatásra érkezett, szívós, kitartó lovasokról elnevezett új települések nevét megváltoztassák! 261 - Eljöhet még olyan idő, hogy a százados településeken a tárkány nevek ismétlődni fognak, hisz a tárkánycsaládokban, ha lehet, az újszülötteket így fogják nevezni. Ezen négy felszólalás után ötödiknek Timár tárkány, az építtető, szerényen, többek között azt mondta: - Nekem az a gyanúm, hogy a kazahun településeken mindig nagy szabadságvágy fog uralkodni. A legnagyobb tudományoknak mindig helyet fognak adni a városunkban kiművelt emberkoponyák! Hej rege rejtem 16(B). Arvisura Nincs mindig terülj vendégház Baktra és Bajon rovása Kr. e. 3775-3760. (265-280. m.t.é.) Mustavil és Keám fősámánsága alatt a kedvező időjárás során a lakógödrök, pincék és barlangok étkészletét megnövelték. Az állatállomány is igen megnövekedett. A gazdag hunok Magyarka-Csagili-Hunor vidékén a tarkós és üzbég őslakókat a maguk jólétének emelése végett a bíró-őrségek teljes felügyelete alá kezdték helyezni. Gondtalan jómódjukban az őslakók teljes kihasználására törekedtek. A nagyállatte nyésztést a maguk részére tartották fenn, a csűrök és aklok mögött letelepült őslakóknak csak a kecsketartást engedélyezték. Ebben az igyekezetükben eleinte nem is volt semmi baj, de amikor a 260. medvetoros évben nagy szárazság uralkodott a Nagyvíz és a Hunor-tó között, minden termés kiégett és a patakok is kiszáradtak. A kecske métek az erdőirtások alatti kis bokrokat lelegelték és még a bokrok csonkjait is gyökerestül kirágták s sokhelyen megindult a szegénységet hozó homok, amelyet a 260. évben még a Hold elsötétedés is Égi porral fokozott, amely mindent kiölt. Még ekkor sem volt semmi baj, hiszen az állatállomány felhasználása egy medvetoros évig pótolta a kieső termést. De a 262. évben az üzbég pásztorok azt mondták: „Összekeveredett a tél a nyárral." Termények alig voltak. A munkába hajszolt tarkós és üzbég pásztorok a kecskenyájaikkal kivonultak a hegyekbe és nem volt, aki a terményeket betakarítsa. A csagili bíró kilovagolt az utolsó üzbég kecskés gazda után és azt kérdezte: „Ki fog betakarítani a határban?" - Magad Uram, ha szolgád nincs! Mi elindulunk Zagroszba. Ott is akad kecsketej és gedó, amely megment bennünket az éhezéstől. Ilyen viszonyok között indította el Gizerák ifjúsági fősámán a pusztaszeri győztes Baktrát és Bajon rovósámánt, hogy Baktra, az elkövetkezendő ifjúsági fősámán 25-öd magával menjen el Magyarka térségébe, és hozza el Szagamóni és Szilakszó jelentését. Huja aranyasszony az Ordosz vidéki bő termésből az útnak induló ifjúságot bőven ellátta szárított ételekkel, húsporokkal és kiváló ordoszi fegyverekkel, mert az éhezők támadásaitól tartani lehetett. A győztes Baktra feleségül vette Nésát, Gizerák és Huja leányát. Az ifjúság türelmetlenségében máris indulni akart. A délvidékek felmelegedése miatt a Nagyút megszokott csapásait választották. Ordoszból almavirágzás ünnepén indultak és a Pusztaszer-Linhó-Baján-Ibos útvonalon, jürcsik kísérőikkel Kudzsába és Illi istenasszony folyója mellett a Bolhástóhoz értek. Innen jürcsik vadászai visszatértek. Az Almák Birodalmában már érezni lehetett, hogy Turgaj felé végképp nem mehetnek tovább, csak a dombok-hegyek érintkezésénél, a gazdag hunok útvonalán mehetnek Csagili érintésével a Nagyvíz alatti Magyarkára, élelmiszer készleteiket minden alkalommal pótolva. 262 Linhóban sok rátó mézet kaptak és aranyért új szekeret vettek. Bajónban egy altáji vitéz csatlakozott hozzájuk egy kordély élelemmel, egy lóval és kiscsikóval, míg hátaslovát a kordélyhoz kötötte. Ibosban 2 halászlegény vállalkozott kíséretnek, szamaras kisszekér vontatással, mondván, ezek bogáncson is megélnek. Így, mire a Bolhás-tóhoz értek, 15 sámán és 10 tárkány mellett 1 avar vadász és 2 széki-hun halász verte fel a sátorfáját. Amikor a sült halukat megették, két gazdag hun fejedelmi fiú jött hozzájuk érdeklődve. Mivel éppen olyan ifjúsági csalódáson estek át, amely betegségen a világ kezdete óta a fiatalok mindig átestek, gazdag örökségüket három lovasfogatos szekérre rakták és két kerék tartalékkal beálltak

Baktra-Bajon rokonlátogató csoportjába. 11 szekerük, 3 kordélyuk és 1 szamaras kisszekerük volt 32 lóval és 4 szamárral. 25 nyilas vitéz, 2 halász és 3 rimalány vigyázott testi-lelki betegségeiknek meggyógyítására. Így érkeztek aratás végén Csagiliba, ahol borzalmas éhséget találtak. A tarkósok és üzbégek kivonultak a termékeny hegyi völgyekbe, ahol az éhenhalást elkerülhetik, míg Csagili határában ismét arathatnak.. Szazeg pateszi, mivel az éhező menekültek jelentették a jóllakott vadász rokonlátogatók érkezését, 10 lovassal Baktra és Bajon elé lovagolt. Szagamóni beavatott aranyaszszony szárított húst és árpalepényeket küldött, hogy az éhezők kissé jóllakhassanak. Csagiliben 15 gazdag hun lovas csatlakozott Baktra-Bajon csoportjához és így a téli szállásra Magyarkára 50 lovassal érkeztek, ahol Szazeg pateszi a rokonlátogatókat elszállásolta. Mivel Szilakszó gyorsan kilovagolt a hegyvidéki garaúzok közé, hogy az Úrba és Ninivébe vezető Nagyutat kijavítsa, sok esetben összeütköztek az araráti örményekkel. Szagamóni az élelmezési viszonyok miatt azt a parancsot kapta Karnakból és Nippurból, hogy az Ordosztól keletre történt nagy földrengések miatt Magyarkán rendezze be a beavatottak képzését. Ezért kellett az Egyigaz-Isten kegyhelyét Balog kézműveseinek a garaúzokkal felépíteni. A kegyhely felavatásán beavatott jelzéssel látták el Szagamóni 6. kisfiát, Kumát aki a díszünnepségen keservesen sírt. Magyarka Egyigaz-Isten kegyhelye 24 karélyos szenthellyé épült ki. Ez annyit jelentett, hogy 24 kör alakú, 5 öles építményt húztak fel a szavárd-magyar kőfaragók, egyharmados nyílással Buda ataiszi hajója 60 öl hoszszúságának és 3 öl szélességének megfelelően. Így 1 ezred lakosság fért el benne és minden lakos 1 pergőnyi időt volt köteles hallgatni a pateszik szent beszédéből, hogy közben az Oregek Tanácsának megbeszéléseit is hallgathassa. Ilyenkor minden elárusító hely bezárt, csupán a vendégházak tarthatták nyitva kapuikat, ahol napnyugtáig étel- és italféleségek voltak kaphatók. Az Egysisten papjainak és vendég patesziknek mindaddig kellett tartaniuk beszédeket, amíg csak a szentbeszédekre áhítatban vágyó sokaság a Kegyhelyet felkereste. Leghamarább, kakasrikoltás után a rimalányok vonultak be, hogy az étkezéseket lebonyolítsák és az aranyasszony beszédét meghallgathassák. Utána a kisdedek jöttek a nagyanyókkal, majd a süldőlányok a vegyes korú legénységgel, végül a felnőttek különböző hullámokban érkeztek. A déli étkezési harangzúgáskor érkezett meg a Baktra-Bajon csoport Magyarkára. Szagamóni aranyasszony fogadta őket az öreg Káll jelenlétében. Ugyanis a 270. medvetoron Szilakszót az araráti örmény vadász kalandozók megölték. Szagamóni terhesen ápolta férje emlékét és a nagy Kegyhelyen állandóan imádkozott. Amikor Szarvastor havának elején megszületett az imádságos kisfia, Etana (II. 6.) egy fényes kis csillag futott át az égen, amely azt jelentette, hogy 25 karélyos beavatottsági fokú kisgyermek született. Szavárd magyarok, garaúzok és örmények tömegei jöttek megnézni a kisdedet és Magyarka népe Othegyi búcsújárással ujjongott. 263 Szilakszó az összegyűjtött ordoszi jelentést elkészítette, Balog-Harkály, Hanaj és Gizerák jelentései is befutottak sok jelentő lovassal. Szilakszó halála miatt Gizeráknak kellett száz tagú küldöttséggel a rokonlátogatási jelentést elvinnie. Közös jelentésükben hírül adták Ordosz fősámáni központjának, hogy a 25 karélyos kis Etana megszületett. Karnak, Nippur és Harapi ezért beleegyezett abba, hogy a 280. medvetoros évtől kezdve Magyarkán legyen megtartva 6x6, azaz 36 évig a beavatottak képzése. Ebből a 36 éves képzésből 30 évet, azaz a 310. medvetoros évig, Magyarkán kellett megtartani, a hatodik képzési időt azonban menetközbeni kiképzéssel kellett eltölteniük. Mind az ordoszi, mind az uruk-nippuri jelentésbe belekerült, hogy nemcsak a Fekete-hun folyónál volt földrengés, hanem a Balaton-parti Biked-Birodalmában is, amelyben 30 személy és sok állat elpusztult. Ezért a Balaton nyugati partjától közel 100 család elvándorolt, akik Békés fejedelem birodalmában leltek otthonra. Balog-Harkály-Tímár csoportja igen felduzzadt, s egy 3 százados falu keletkezett. Így megalkották a kazahon őrszázadok települését, ahol a lakosság a sok fiatal házas révén hamar elszaporodott. Mire Harkály elindult a 270. évi jelentéssel, a rimalányok jelentései alapján a kazahunok már ezrednyi létszámmal dicsekedhettek. Ezért tervbe vették, hogy a 300. medvetoros évben Debrecent majd ezredesi rangú gerendaváras helységgé növelik. A kazahunok szabadságszerető népe vásárjoggal fog rendelkez ni. Harkály a Melegvizek Birodalmának jelentésével a 269. medvetoros év aratása után indult el Magyarkára. A szavárd-magyarok két tized lovassága jött érte, akik jól ismerték a Kerecs földszoroson az átkelő helyet, mert a mecser-muroma útvonalon az utazás tíz holdtöltéig is eltartott volna. Gizerák még hamarább belovagolt a csoportjával, mivel az időjárás miatt Ménes Birodalmában sem várta mindig terülj vendégház, s bevallása szerint nagyon sokat éheztek. Az Ibos folyó minden Eper havában kiáradt és Iboska napjáig, a Tehéntor haváig bőven megöntözte kiáradt vizével a síkságot, finom erdei földdel elárasztva azt. Mikor az áradás után kiszáradt, az Égiek szokása szerint a magvetők elültették érett magvaikat és Ménes birodalmában gazdag aratás következett. Sokáig őrizetlenül hagyták a termést, de a 258. medvetoros év után már lovasok őrizték a határt, mert a szokatlan felmelegedés után a homokos pusztaságokban az emberek éhezni kezdtek és lopták az aratás előtti termő kalászokat. Hétváron és Ten városban törvényt hoztak, hogy minden zsiványt el kell fogni és a Szenthelyek építésén dolgoztatni. Család jukhoz minden holdtöltén zárt oszlopban hazamehettek. Ilyenkor tevekaravánok szállították utánuk a

termést. Így családjaikat is megmentették az éhenhalástól. Gizerák, az élénk eszű beavatott, könnyen elsajátította a nyelvüket és ágyékkötőjében a peremes kis emlékművek szolgái közé feküdt. Megértően hallgatta az éhezők panaszait. Amikor hajnalban felébredtek, halkan énekeltek. Gizerák agyaglapokra vagy finom gyékényre lerótta a peremes építők sóhajjal meg-megszakított dalocskáit, amelyből egy gyékényre valót Ordosz részére elhozott. A Hírös-kapuban egy lovasparancsnok Gizeráknál aranyat és alabástromot keresett. Mérgében, mivel nem talált, az agyaglapokat összetörte, hogy a tevéit a fölösleges tehertől megkímélje, de a gyékény a rovásokkal megmaradt. Gizeráknak feltűnt, hogy a Hetevaretti Nagyszalában lefektetett építkezési módot itt különlegesen megváltoztatták. Ugyanis az ifjak 20-25 éves koruk táján elhagyták a szülői házat, de csak hallási távolságra, azért, hogy ha az ifjú menyecske elfelejtett valamit a főzés tudományából, gyékény kürttel átkiabált az édesanyjának, mit-hogyan kell elkészítenie, nehogy délben az ura megharagudjon. Feljegyzett egy különös dolgot, amely a nevével volt kapcsolatos. A Giz nevű tízes264 lakot elbontották, mert az öregek kihaltak belőle és a szülők Giza faluban laktak. Gyermekeik azonban Gizellát építették fel lakhelyül. Az unokák nagyobbjai a Giz nevű, kőből épített tizedes falu köveit kordélyokon egy futásnyira elhordták és a három nagyszülővel bíró Gizerák vezetésével új tizedes falut építettek Gizeh falu helyén, mert itt már elpusztult a paticsvermes település. Ten városából hívták a legöregebb bölcset felszentelni az ifjúság új települését, aki a Bőség havának negyedik napján Gizerák névvel illette az új tizedes falut és Gizerák lett a falu első bírája, amely települést aztán Ten kegyhelyén bejegyezték. Alig olvasták el Harkályék Gizerák gyékénytekercsrovását, megérkezett IndusHarapi birodalmából Hanaj rovósámán, aki még érdekesebb feljegyzéseket hozott. 'Havarut-Nagyszalájában az egyik Égből érkezett építkezési szakember egy Indus melléki papnőt vett el feleségül és lakosságcsere folytán az Indus mellé költözött. Ezen kiváló építő ember nem törekedett a peremes építkezések fejlesztésére, hanem megmutatta az Indus-völgyieknek, hogy társbolygónkon már milyen épületeket emelnek. Ezen építményeket Harapi-féle lakhelyeknek nevezték. Természetesen ez nem ment az egyik napról a másikra, hiszen az Indus völgyében nemcsak a szárazságok miatti aszállyal kellett számolni, hanem a szokatlan esőzések miatt a szörnyű áradásokkal is, ezért mindig magaslatokra építkeztek. Azonban előfordult olyan eset, hogy diófa magasságú dombra építettek egy kőházat, és oly nagy áradás volt sok iszappal, hogy a ház alapjáig ért a folyó vize. Annak ellenére, hogy a folyóparti ház még csak 12 medvetoros éves korú volt, lebontották és egy 2 diófa magasságú dombra kellett felépíteniük, mert az Égi-eredetű Harapi építkezési törvénye ezt rótta le és az utódai is ehhez ragaszkodtak. Időszámításuk szerint kétszáz medvetoros évet számítottak a HavarutiNagyszala óta, amikor egy új törzs jelent meg az Indus alsó folyása vidékéről, az Indó-saka törzs, amely nagyon ráunt a gyakori járványokra és a hegyek közé akart menni. Eddigi rokonlátoga tásuk során már találkoztak a parszi-Bakákkal és a pamír-sakákkal. Az ahájok és az etruszkok ezen magas kucsmás és hosszú-csizmás törzseket indó, pamír és parszi-szkítáknak hívták, de ők Hétvárat Havarutnak, míg a Ménes birodalmiak Hetevaretnek nevezték. A 24 Hun Törzsszövetség mindhárom elnevezést megértette. A Harapiféle építkezési módot igen ésszerűnek tartották. A Ménes birodalmi bölcsek azt mondták „ők olyanféle építkezésre törekszenek, amelyet nem lep el az iszap, és nem hord be homokvihar, s így emlékük örökké élni fog!" Harapi népe örömmel üdvözölte a beavatott társadalom rokonlátogatását, de addig étellel-itallal nem kínálták meg a rokonokat, amíg - tetszésükre bízva - szitás-fürdő, fekvő-fürdő, vagy úszó-fürdő használatát igénybe nem vették. Utána hegyes, lyukas vagy felkunkorodott végű papucsban válogatva vendégváró lepelbe burkolták a felüdült vándorokat. Már ott várt a nagy vendégszobában a megterített rokoni étkező állvány, amely a jó ételektől roskadozott. Ivó hordócskákból nemcsak erdei bogyósok üdítő itala, hanem mézes-ser, datolyabor is csörgedezett az ezüst csapokból, amelyet örömmel iszogattak. Hanajt az IndóBakák Hanojnak, de a Harapiak csupán Hani néven szólították. Kérdésünkre ennek az okát abban jelölték meg, hogy beavatotti feljegyzésük szerint az ő felszentelt hajlékaikban csak ilyen néven szólíthatják. Ezen a vendéglátók soha nem vesztek össze. Az állványos, faragott tetejű padokon azért volt hústalan és húsos étel, mert a beavatottak húst soha nem ettek, részegítő italt nem ittak. Mindezeket Hanaj-Hanoj nagyon jól tudta, de azért Harapi-Har utódjaitól még meg is kérdezte: - Jelenleg hogyan vélekednek az Égi beavatottak ezen kérdésről? 265 . . -~y „... ~ , ~,x.,.. ~ ;~~ : -.: A legöregebb bölcs vontatottan azt válaszolta: - A tízezer évvel magasabb műveltségűek is azt tartják: Talán jobb fiatalon és vígan porrá válni, mintsem nyöszörögve és tele panasszal megunni a hosszú életet. Talán mégis a józanabb beavatottaknak van igazuk, akik azt mondják: Az emberi fejlődés mindenütt azt mutatja, jobb minden utódunkat figyelemmel tartani és mindig adni egy kicsit a tudásunkból az ifjúságnak, mintsem kegyelem-kenyeret kapni tőlük.

Mindig jobb adni, mint kapni, mert az élet haladása ezt kívánja! Mindenkiből kipattanhat egy Égi-szikra, hiszen minden gondolat az emberek agyából pattan ki! Sajnos, a Joli-tórem birodalmából származó, tízezer évvel kisebb tudású fejletlen emberek csupán a gyilkolásra, rablásra törekszenek, hogy ezáltal vagyont és hatalmat szerezzenek, mert jobb nekik könnyen élni, mint a munka örömével dolgozni! Talán a pillanatnyi meggazdagodásban nekik van igazuk, mert az emberiség elleni bűntette ket sokan pártolják! A Joli-Tóremi többségű rokonlátogatók és vendéglátók a bőségben vigadoztak. A józanok megértették, hogy bizony jobb megfürdetve, biztonságban fedél alatt ünnepelni, mint a kecskerágta, elpusztult sivatagokban és gyümölcstelen cserjékben, homokfedte leplek alól kibújni és víz után ordítozni. Mikor akar mindenki dolog után nézni? Könnyebb leszedni a fák gyümölcsét, mint évekig locsolgatni és nyesegetni azt, hogy az emberek ne éhezzenek. Bár jönne el a Vízöntő Világhónapja, hogy az emberek mind egyike világosan tudjon gondolkozni. Addig a Bika, a Kos és Halak Világhónapjában még igen sok ember fog elvérezni a csatamezőkön és az úr-szolga forradalmakban. Amíg a részegek versengtek a vidám éneklésben, addig a gondolkodók mosolyogva töprengtek. Vajon kiknek volt igazuk? - Erre csak Szagamóni tudna felelni - mondta Hanoj-Hanaj. Szagamóni örömmel vette Hanaj-Hanoj jelentését. A szagos Szentbeszéd után a fejedelmi vendégházba összehívta az Oregek Tanácsa megbeszélését. Az igen ésszerűen berendezett Harapi-vendégház szokása szerint először az étkezésen voltak túl, majd a jóllakottság örömében Szagamóni felállt Kuma fejedelem mellől és így szólt. - Négy oldali jelentés alapján a mi kicsiny beavatott táborunkban igen érdekes kép alakult ki. Első férjemnek, Szilakszónak a jelentése alapján látjuk, hogy az ataiszi népek sokat gyötrődnek azzal, hogy az életük javarészét a lakógödrök és fagerendás házaik fűtésével töltik el. A férfiak kutyás vadászattal sokszor pótolni tudják a hiányzó élelmet, és így segítik a nagyasszonyok éhezés elleni küzdelmét. Megfázás ellen a gyermekeket prémes kuckókkal védik. Az asszony-népek egész nyáron csak gyűjtögetnek és gyümölcsöt tartósítanak a téli hónapokra, hogy füstölt húst, vagy egy kis aszalt gyümölcsöt adjanak az éhezőknek. Kincsnek számít, ha kétsoros árpát, vadzabot, kölest vagy kenyérmagvat hoznak az Ergani földháton át a Bakák prémekért cserébe. Viszont ritkán mozdul meg a Föld és nem tizedeli meg a Marinát a sok különböző járványos betegség. Az ügyesebbek még mézet is gyűjthetnek. A beavatottak tábora Ménes Birodalmában az Ibos áradása felhasználásával gondtalan jólétet teremtett. De bennünket velük együtt szárazságok miatti éhségek fenyegetnek, mert a 258-265 közötti szárazság a bölcsek szerint 7 szűk esztendőt hoz, és a gabonaraktárak bőségét erősen lecsökkenti. A kecske-legeltetős, táncos népek éhségükben ostromolják a jóllakottak gazdaságait. Még jó, hogy Ten bölcsei kitalálták, hogy a tolvaj-zsivány népeknek csak úgy adnak az éhhalál ellen élelmiszereket, ha az építkezéseiken dolgoznak. Aki a homoksivatag területén élni akar, annak dolgoznia kell. A lusta népek csontváz soványságúra lefogyva, járványos betegségükben elpusztulva fekszenek a mindent betemető homoktenger alatt, húsukat a sakálok rágták le. 266 Harapi birodalmában a pamír, parszi és indo-Bakák jólétet és bőséget teremtettek és boldogan élnek, de meddig? - Harapiban Léh fejedelem kísérőket rendelt mellénk, mert az előrejelzések szerint Zagrosztól kelet felé, a kecskelegeltetős törzseknél a szárazság miatt beállott az éhség és a kis karavánokat megtámadták. A Pamírtől észak felé a Baka-szkíták arany-rögökre bukkantak és azzal elárasztották a rokon-népeket, s belőle kiváló ékszereket készítettek - mondta Hanaj-Hanoj. - Léh fejedelem építkezési vázlatokkal is ellátott, hogy fagymentes helyen alkalmazhassuk építési módszereiket. Harkály maga mondta el a Balog és Sempte által alkotott jelentést: - A Melegvizek Birodalmában 270 év alatt nagymértékben csökkent minden fektusban, azaz részfejedelemségben a melegvíz források száma, amit a nagy áradásoknak és esőzéseknek tulajdonítanak. Ehhez talán még kismértékben az is hozzájárult, hogy az irtásokban zöldségféle növényeket ültetnek és az erdei humuszt magával ragadja a víz, ezért ma már inkább lépcsőzetesen művelik a földet. - A különböző irányból érkezett Hun Törzsszövetségi népek, Úzon, Tisa, Ozora és Semte fejedelemsége mellé, Pilis és Tardos vezetésével megalkották a maguk fejedelemségeit. Majd Békés-Bő jött nagyobb tömeggel és felállította a békési agyagedények birodalmát, s így vásározva összevonta a kis fejedelemségeket. A 258. medvetoros évben pusztító járvány után érkeztünk mi. A Kazahun folyó melletti földrengés utáni és a járványok okozta emberhiányt részben pótoltuk. A betegségek elől menekülők a Debrecen és Szabolcsvár kazahun-vezette új Birodalomba menekültek és ott a járványokból életben maradt szívós rokonnépekkel egy Ordoszi-fejlődésű új Birodalmat alkottunk. Tehát kazahun vezetéssel Pilis, OzoraGara, Semte, Tardos, Tisa és Úzon népe szövetségében megalakult a nyugati 24 Hun Törzsszövetség 8 törzses új Birodalma, amelyben Balog lovasfejedelem lett a Káll és a kis Debrecen a Kiskáll, Szabolcs és Pilis védnöksége alatt. Tehát Debrecen-Kiskáll bármelyik birodalomrészbe házasodik is be, annak idején, Balog lovasfejedelem egyetértése mellett ő lesz az újabb Káll. Ezen vérszerződést a 8-as törzsszövetség törvényerőre emelte!

Mivel kisebb támadások érték a Hanaj-Hanoj csoportot, az indó-saka lovasok Csagilibe kísérték a rokonlátogatókat. Innen viszont az erdőségből előbukkant, nagyszámú pamír-Baka lovas kísérte el Magyarkára, Hanaj-Hanoj-Hani csoportját, mert látták az Égi-jelet, hogy Magyarka irányában 25 karélyos beavatott született. Elkészítettek 25 aranylapot ennek az eseménynek megörökítésére. Így az indó-Baka lovasok megbizonyosodtak afelől, hogy nem rablócsoporttal van dolguk, hanem Derzs beava tott ifjúsági fejedelem - aki részt vett az ordoszi sámán-képzésen - vezetésével egy biztosított kíséret megy Magyarkára, hogy üdvözölje a Világhónap 25 karélyos beavatottját. Almafa virágzáskor értek be Magyarkára, ahol áhítatos tisztelettel néztek a kis Etanára, aki Nimród családjától örökölte beavatottságát, amelyhez még a Tenisur által hozott Égi-Megtermékenyítés is csatlakozott negyedíziglen, a beavatottak titkos feljegyzései és közlései alapján. A kis Etenát Úr városából is több csoport meglátogatta. Egy kisebb Özönvíz elől menekülők hozták az örömhírt, hogy a kis Etanát az Ur birodalombeli városok Lugallá, a Zagrosziak pedig Kálli méltóságra jelölték. A pamír-sakák felajánlották, hogy a vendégházi 6 napos ünnep után a jelentés-vivőket elkísérik Ordoszba. A dús élelmezési ellátásuk miatt az újabb csoportot visszakísérik, mert olyan fejedelmi és lovasversenyekben győztes ifjak vannak közöttük, akik részt fognak venni a különféle ordoszi képzéseken. Az ifjak valamennyien kiváló vadászok voltak, akik az erdőségekben kísérték az ordoszi, megöregedett csoportot, 267 akikhez 25 kiképzésre váró ifjú is csatlakozott. Így a Magyarkáról indult csoport lét száma 125 lovas volt. Sorozatos ünnepségek után a 270. év disznótorán értek Pilis I gerendavárába, ahol szitás-fürdőt készítettek Harapi-módra, és tisztán, Pamír-arany- t nyal feldíszítve érkeztek Ordoszba. Itt az Oregek Tanácsának átadták a Szagamóni által lerótt 25, új, aranylapra rögzített kalandozási jelentést a rokonlátogatásról. Gizerák átvette az aggastyán Keámtól a 24 Hun Törzsszövetség vezetését, és kétszer 4 éves tárkányképzés mellett 5 éves sámán, és 6 éves beavatott-képzést indított el Ordoszban. 280 medvetorán megtartotta mindhárom képzési csoport szellemi vetélkedőjét. Miután az egyes csoportok elvégezték a 4-5-6 éves képzést, még 2 évet adott arra, hogy ételporokkal, teaféleségekkel és gyógyszerekkel felszereljék magukat, hogy a „Nincsen mindig terülj vendégház" szárazság utáni nélkülözésben a vendég látó törzsek ételtartalékára ne szoruljanak rá, hanem egész útjukon önellátók legyenek. Minden versengésben, még a pusztaszeri lovas előzködésben is Baktra olyannyira első lett, hogy nyugodtan megkérhette Gizerák és Huja leányának kezét, aki nagyon kitűnt a rimalányok versenyében. A 6-5 és kétszer 4 éves képzés után közel 2 éve volt I a rokonlátogató, végzett ifjúságnak arra, hogy felkészüljön a Nagyútra. Ebből 100 lovas az éhínséges vidékekről küldött tanulni vágyó ifjú volt, míg újabb 100, lóval rendelkező ifjú a győztesek csoportjából és 300 lovas főként a 2x4 éves tárkánykiképzésen részt vett ifjú közül ajánlkozott a kísérők szerepére. Mindnyájan egyben kitűnő vadászok is voltak. Diadalmenetben vonult végig az újabb rokonlátogatók csoportja az ordoszi főtéren. Az éhség-sújtotta területek a régebbi jelentések szerint kezdték kiheverni a 7 ', éves szárazságot és ha nem is volt mindenütt „Terülj vendégház" az útjukon, de Pa mír-arannyal tudták viszonozni az erejükön felüli vendéglátást a rokoni törzseknek. Az előcsoportok gyors lovaikon már aratásra bevonultak Magyarkára. Ismét újabb lovas kísérőik akadtak, akik még a sérült lovak cseréjére is vállalkoztak, csakhogy a Baktra-Bajon csoportjához csatlakozhassanak. Disznótor első napján, gazdagon aranyozott téli mentében és piros csizmácskában i várta az újabb rokonlátogatókat Etana, a kis-Káll, hogy szeretettel üdvözölje a már betegeskedő édesanyja helyett az ordoszi küldöttséget. A mosolygós kis vitézt Magyarka népe örömmel éljenezte meg. Hej rege rejtem 29. Arvisura Magyarka ősvallása Buharata fősámán, Ködör, Kr. e. 3554-3542. (486-499. m.t.é.) Karagasz és Cinegés rovása A 486. medvetoros évben Buharata, a gazdag Hunor-leszármazott lett a fősámán, akit azért küldtek HunorBirodalmából sámánképzésre, mert kiváló lovas és híres verekedő volt. Buhara városban mindenki örült, hogy 5-10 évig megmenekülnek a nyugalomra vágyó emberek a rettegéstől, ha a kitűnő fejedelemfa vad lovaglásaival és kötekedésével nem tartja rettegésben Amu-Darja folyóvölgyének népét. Ugyanis ha valaki kitűnő eredménnyel végezte el a sámánképzést, akkor a beküldő fejedelemségnek az Öregek Tanácsa még javasolhatta az illető sámán beavatottsága esetén, hogy a beavatottak képzésén is részt vegyen. Már pedig Urgencs fejedelem akarta, hogy fiát tovább képezzék az Égiek magas tudományában.

268 Mivel a 480. medvetoros évben Karagusz lett az ifjúsági fősámán a pusztaszeri Napy-Süánon, Buharatát nagyon bosszantotta, hogy az ifjúság viadalán valaki legyőzte. Így tömérdek lovából otthon kiválasztotta a legjobb futású 24 lovat és azzal állított be Ordoszba a másodszori sámánképzésre a beavatottak csoportjában, hogy a Nagy-Süán lovassági versenyét végre elnyerhesse. A 485. medvetoros évben a Nagy Süánon a tanulmányai eredményeként minden lehetőt elnyert, de a lova a verseny közben elbukott, s így a lovassági versenyt első alkalommal a Nagy-Süánok történetében Sórja rimalány nyerte el, aki a Tom folyó parti Kondomából jött Ordoszba a török törzsek Bór nevű tárkány-törzséből és a sámánképzősök előtt a pusztaszeri Nagy-Süánt megnyerte. A nyertes szabad férjválasztási jogán Buharatát választotta. Buharata a Bór származású, törökből osztódás által lett tárkány törzs leányát nagyon megszerette és a következő medvetoros évi fősámán választáson az igen eszes és ügyes rimalányt feleségül vette. Ködör és Cinegés volt a vőfély. Darró, a megrokkant fősámán áldását adta rájuk és Buharatának, az ifjúsági fősámánnak átadta a hatalmat. Buharata kiváló lótenyésztő volt és végrehajtotta a gazdag hunok birodalmának a kiépítését. Édesanyja Báta fősámánnak, Magyarka fejedelmének a leánya volt, s mivel az édesanyja sokáig élt, elhatározta, hogy Buhara városának minden gazdagságával és munkaerejével segítségére siet Magyarkának és kiépíti az Ősmagyar vallás fellegvárát. Nyomban Magyarkára lovagolt és megtervezte a városka templomát és kegyhelyeit. Ataiszi szokás szerint az egész Kuma folyó völgyében csatornás gazdálkodást vezetett be. Magyarka felett pedig teraszos kertészetet létesített. Ugyanis annak idején Magya fejedelem a Szavárd nevű lovasparancsnokkal együtt felépítette Mapyarka városát. Itt Enéh, Magya felesége meghalt, aki a legkisebb fiát, Magyarkőt az Osmagyar, azaz Isteneknek tetsző hiten nevelte. Szavárd 237 furmányosa hordta a köveket szekéren az Anyahita tisztelők birodalmából, míg három furmányosa Buharata hun lovasparancsnokkal tartotta fenn a kapcsolatot. Amikor 20 év alatt a város teljesen felépült, Magyarka elkezdhette a Góg és Magóg által alapított ataiszi Ősmagyar vallás táltosainak a kiképzését. Mivel kézműveseink gazdagabbik 620 főből álló csoportja Dabósában maradt, a szegényebbek 240-en átjöttek nyájaikkal a Nagyhegyen és kézműveseik segítettek Magyarkőt felépíteni. Ezen vándorútjuk az Urukból való elvándorlásuk 120. holdevés ünnepétől a 130. holdevésig történt. Akkor megállapodtak, hogy Dabósától Magyarkőig a Kurd nemzetsége fog lakozni fiának, Káldornak a birodalmában, míg az istenfélő Magyar népe a Nagyhegynek a tetejétől a jégkucsmák aljáig fog letelepedni. Amikor Magyar utódai meghallották a szegények 24 Hun Törzsszövetsége medve toros időszámításának a bevezetését, ők inkább Szavárd törzsének a tűzszerzési időszámításához csatlakoztak. Magyar és Szavárd törzsének az összeházasodása folytán ennek az időszámításnak a hívei maradtak. Időszámításuk alapjának a tűzszerzése ünnepét vették és Ataisz elsüllyedését a 8470. tűzszerzési évben állapították meg. Amíg a hunok 12 968 alkalommal ünnepelték meg a holdevés ünnepét, addig 998 esetben tartottak a Szavárdmagyarok tűzszerzési ünnepet. Agaba fősámán, hogy a holdevési és a tűzszerzési evések ünnepeinek a vitáját elkerülje, bevezette a medvetor evéseket, mivel ezt csak a tél közepén kezdték el, amikor a makkon hízott disznók tora elfogyott. Az ordoszi sámánképzés ezen időszámítást fogadta el. Szavárd-magyarságának kézműves népsége már az 1018. disznótor evését számolta, amikor ők Magyarkán az Égiek tüzével a 9488. tűzszerzési ünnepet tartották. Ekkor Batour fősámánnal az időt egyeztették. Mikor a 24 Hun Törzsszövetség Uruk vá 269 rosába ment kalandozásra, Magyarka és Szavárd népe is képviseltette magát. Ekkor, a 20. medvetoros évben, a 9954. tűzszerzési ünnepet tartották. A szavárd-magyarok a többi kis törzsekhez hasonlóan még mindig az Ósmagyar vallásnak a hitét vallották, vagyis az egyisten hitét. Amikor Magya fejedelem Magyarkán elhunyt, a Föld-Anya erős felmelegedése miatt a Mari fejedelmi asszony és gyermekei észak felé húzódtak az Etil folyó mindkét oldalán és a Mari birodalmából való törzsekkel az Etil felső folyásánál telepedtek le. Amikor aztán egy emberöltő után a felmelegedés csökkent, már annyira megszokták , a vadászatokat és a téli élelmek összegyűjtését, hogy az időjárás hidegebbre fordulása után is megmaradtak az új hazájukban, amit mindannyian megszerettek. Magyarka és utódai vállalták az ataiszi népek összefogását és a 24 Hun Törzsszövetség és Uruk népének a gyújtópontján megmaradtak. Magyarka számos utóda és az úzokkal összeházasodott Szavárdok maradtak az ifjú Magyarka egyisten hitén. Ez azonban az ataiszi törzsek szerint nem népet és törzset jelentett, hanem egy bizonyos, hitbeli meggyőződést. Ezen kis csoport ellentétben a többi ataiszi népekkel, minden időben megmaradt az Égi-eredetű egyisten hitén, nem úgy, mint a Nagyhegy vidékéről az Özönvizek múltával visszavándorolt Szumír fejedelem népe, akik azóta már a rokonlátogató kalandozók szerint a háromezredik istenségnél tartottak. Ez a nagy természeti bőségnek volt köszönhető. Minden egyes jelenségre vagy emberi tulajdonságra egy-egy külön istent képzeltek el. Megfeledkeztek a Susa szumír város környékéről kivándorolt családok felfogásától: „Az Istenek az emberek agyából pattantak ki!"

Buharata a háromszáz lovasát északra, Mari birodalmába, délre, Szumír fejedelem uruki törzseihez és Úzonnak a Melegvizes Birodalma felé irányította. Az ősmagyar vallás tanulmányozására hosszabb ideig Magyarkán maradt, mivel itt az öntözéses és a lépcsőzetes termelési módok miatt nagy bőség uralkodott. Az is megnyerte a tetszését, hogy a földrengésektől való félelem nélkül csak kőből való házakat építettek és az Égi-eredetű Istennek épített hajlékban sok bölcs dolgot hallott, összehasonlítva a gazdag hunok törzseinek birodalmával, a 24 hun törzsnek küzdelmes életével és a sámánok többisten hitével. Magyarka egyisten hite csak a szavárdok néhány családjánál terjedt el, akik Magya fejedelem harmadik fia családjával később összeházasodtak. Ez már csupán azért sem tetszett Buharatának, mert a fejedelem és családja ugyanúgy termelő munkát is végzett, mint a legterméketlenebb vidéken élő fejedelmi ivadékok leszármazottja és mindenki mindenkivel egyenlő rangú volt. Ezt a Hun-tó birodalmában nem volt tanácsos bevezetni, mert akkor a gazdag lóállományú hun fejedelmi ifjaknak is dolgozni kellett volna. Buharata azt tartotta ésszerűbbnek, ha minden törzsnek engedélyezik a külön isteneiket, mert akkor a hun előkelőségek bőségesen el tudnak tartani sámánokat. Hagyjuk meg az embereket a maguk elképzeléseiben. Buharata ekkor Nippurba, a Szentvárosba, a vallási központba ment, ahová elvitte Báta, Barasz és Darró Arvisuráit és az időszámítást egyeztették. A 24 Hun Törzsszövetsége ezelőtt 486 évvel alakult meg. Nippur vallási központját a 24 Hun Törzsszövetség megalakulása előtt 1710 tűzszerzési évvel alapították és azóta ArvisuraAnyahita Egből hozott jeleivel rótták az idők múlását. Tehát Nippur papi város csak 1710 éve rója a végtelenné levő időt. Ezért az ordoszi Arvisurákat a 2196. évi érkezéssel helyezték el az Égi-Eredetű népek rovásos gyűjteményébe. Régebben Uruk birodalmában minden város templom-gazdaságában csak pateszik uralkodtak. A templom az árvizek miatt legtöbbször a város legmagasabb pontján volt, hogy veszély esetén az Égi-eredetű nép a templom-gazdaság főépületében talál270 jo zí k~ é; g t• s f 1 í1 jon menedéket. Azonban a későbbi években Nippur megalapításától az 1250. tűzszerzési évet számolva ÚrGanna, a leghatalmasabb pateszi, gazdaságaik védelme miatt kettéválasztotta a pateszik és a Lugalok hatalmát. Lugalnak mindig a leghatalmasabb és a legjobb harcost választották, aki fegyvereseivel őrizte a templom-gazdaságok nyugodt munkáját. Ezek tizedekbe szerveződtek és őrségeket álltak a rablók és gyújtogatók ellen. Ezért a Lugal testőrsége nemcsak fegyverekkel, hanem tűzoltó felszerelé sekkel is el volt látva. A később megalakult Pintor Szentváros megszervezte a nyugat felé való látogatásokat, ahol találkoztak Esthon és Bothon beavatottjaival, akik csak 1509 évvel Nippur megalapítása után vezették be a „Napévet" és csak 1550 év múlva fektették fel Pintor Szentvárosnak az időrendi nyilvántartását. Ez annyit jelentett, hogy Buharatának ide is el kellett látogatnia. Megfigyelte a rokonlátogató sámán csoport azt is, hogy Szumír-földön és Esthonban sokkal több ember foglalkozik mélyebb gondolkodással és irányítással, mint Magyarkán és Szavárd földön. Így a népek minden téren fejlettebbek, mint Magyarkán. Esthonban és Bothonban a beavatottak a fejedelmi gyermekeiket röviddel a születésük után lekötözték. Ezáltal az újszülött koponyája tovább nyitva maradt, az agyuk nagyobbra fejlődött. A végtag lekötöttség arra serkentette az újszülötteket, hogy az agyuk és a gondolkozásuk sokkal jobban fejlődjék. Ezt a hunok semmiképpen nem helyeselték, mert a testi ügyesség és lóratermettség ezáltal csökkent. Ugyanis a 24 Hun Törzsszövetségben és a gazdag hunok nagy birodalmában döntő fontosságú volt a ló. Ezzel nagy területeket tudtak bejárni és a települések ifjai egymáshoz hamar el tudtak lovagolni. Magyarkán is a legfontosabb földmegmunkáló alkalmatosság a ló volt. Ezzel tartották fenn a kapcsolatot észak és nyugat felé is. Mivel Magyarka építkezéséhez ebben az időben sok ló kellett, Pácska, magyarkai sámánból lett fejedelem megkérte Buharata fősámánt, hogy amíg visszatér a délre tervezett útjáról, engedélyezze a két másik csoportnak a Szavárd-magyar földön való munkáját. Itt aztán megtanulták, miként kell a terméshozamokat biztosítani. Az alföldi síkságok gyakran ki voltak téve árvíz veszélynek, míg a dombos vidékeken a szárazságban elpusztult a növényzet. Ezen úgy segítettek, hogy ataiszi módon öntözéses gazdaságokat építettek ki, mind a síkságon, mind az enyhe domboldalakon. A dombos és hegyes vidékeken lépcsőzetesen, ataiszi módra művelték meg a lankás hegyoldalakat, hogy az életet adó csapadék ne rohanjon le róla. Az ellenség esetleges támadása ellen pedig úgy védekeztek, hogy rejtett hegyi ösvényeket építettek ki és azok mellett gyümölcsösöket telepítettek, hogy a csapások során megmentsék a magyarkai népet az éhenhalástól. Ugyanis nagy szárazság vagy súlyos árvizek esetén a tarkós törzsek oda mentek élelmet szerezni, ahol volt. Ezért ők úgy rendezkedtek be, hogy mindig bőségben éljenek és az esetlegesen éhező népeket az éhségtől megmentsék, vagy végső esetben fegyverrel mentsék meg azt, amijük volt. Ezt a termelékenységet Ataisztól és Uruk népétől átvették és Magyarkán most megtanulták, hogyan kell ésszerűen gazdálkod ni. Ukus pateszi elgondolását így az ataiszi népélet területén érvényesítették.

Amikor két év múlva Buharata visszatért Esthonból és Nippur térségéből, útbaindította észak és nyugat felé a kalandozó lovasait, hogy a két év alatt tanultak alapján Mari birodalmában és a Melegvizek Birodalmában érvényesítsék ataiszi tudásukat. Észak felé ekkor erősen hidegre fordult az éghajlat. Ezért a fokozatosan terjeszke dő 24 Hun Törzsszövetség népei a bőven termő, de nem elég életet adó vidékekről kezdtek az északi és nyugati nagy tengerek felé terjeszkedni, mert a folyók gazdag halállománya megmentette az Egiek csapásaitól szenvedő szegény rétegeket az éhen 271 halástól. A síkvidéki és dombvidéki csatornákat, valamint a biztonságos hegyi utakat is kiépítették. Minden nyár közepén itt is megtartották a hegyi ünnepélyt, amelyen hálát adtak az Égieknek, hogy az éhenhalás ellen kenyeret adtak a népnek. Amikor Buharata fősámán visszatért a Nippur és Esthon térségi küldetéséből Magyarkára, első dolga volt, hogy Magyar utódai előtt az Ősmagyar templomban beszámolt az Uruk birodalmában bekövetkezett változásokról. Mosolyogva mondta el azt az örök törvényt: - Ki az ellenséged? A szomszédod. - Ki a barátod? A szomszédod szomszédja. Kaginka lemondott az Aranyasszonyi tisztségéről, és azt örömmel átadta Sórja ifjúsági aranyasszonynak. Uruk város nagytemplomának oltása előtt örök hűséget esküdött Tordas lugalifjúval, aki a Lugal fiainak kötelező mesterségeként a cserepesek mesterségét tanulta ki. A szomszéd templom-gazdasággal háborús állapotban voltak, a Lugal engedélyével inkább a kivándorlást javasolták. Mivel egy ilyen csatározásnál Tordas felesége is elesett, a déli tartományból érkező Kaginkát kérte feleségül. Uruk városának messzire ható kereskedelme volt, egy áruval megpakolt karaván azt javasolta nekik, hogy menjenek velük a tengerparti karaván-úton nyugat felé. Magyar leszármazottai közül egy templomgazdasági író-deák leány itt férjhez ment egy Nippur városában kiképzésen lévő Mari-birodalombeli, Kudzsir nevű ifjúhoz. Ők is kérték, hogy Buharata fősámán csoportjával jöhessenek. Nippurban mindezekhez hozzájárultak. Az előrejelzések szerint a Tigris folyón áradás volt, Kis városán keresztül Mari városáig együtt mentek. Itt Tordas és Kaginka karavánja Agadi uruki eredetű kereskedő-város felé ment tovább. Kudzsir a Mari Birodalomban elbúcsúzott szüleitől és egy Dahai nevű, magyarkai leszármazott leánnyal Mari város templomában hűséget esküdött és Buharata lovas csoportjával Magyarkára lovagoltak. Két év leforgása alatt Cinegés és Pácska sámánok csoportja elsajátította a csatorná zott földművelést és a cölöpös lakóházak készítését. Utána egy teraszos, vízfogó településen dolgoztak, ahol a dombteteji talpasházak készítését sajátították el. Cinegésnek nagyon tetszettek a hegyen épített figyelő tornyok, amelyek mellett a hegyiünnepélyeket és a tűzszerzési ünnepeket is tartották, amelyeket az Osmagyar vallásúak az Égi-atya hálaadó ünnepének nevezték. Ezen ünnepély szokását még az udmurt és komi törzsek is elvitték a nagy Marinába, Mari fejedelemasszony Birodalmába. Dahai fejedelmi lány Kudzsir lugalfival meglátogatta szüleit, akik olyan vidéken éltek, ahol a néptörzsek a földből kibuggyanó feketesárral tüzeltek. Itt Bahai szülei áldásukat adták az ifjú párra és leányukat megkérték, hogy soha ne hagyja el az Ősmagyar vallást. Buharata fősámán nyugodtan eljöhetett kötelező rokonlátogatás címén Nippurba, mert a megrokkant Darró fősámán még életben volt és beavatottjai élén biztonságosan uralkodott a 24 Hun Törzsszövetség birodalmában. Rokkantsága ellenére is kíváncsi volt, hogy miként fejlődtek az események nyugaton, mivel Ordosztól keletre gyakran megrázkódott a föld és sokan a halálukat lelték. Nagy örömére szolgált a megrokkant Darrónak, hogy a 480. medvetoros évtől nem pusztított semmiféle járványos betegség a Hun Birodalom területén, s így nyugodtan útnak indíthatta a beavatott Buharata új fősámánt, aki szívesen vállalta küldetését, mivel Ordosz térségéhez nem nagyon ragaszkodott, mert ifjú korában a gazdagon termő, nagy Hun-síkságon nőtt fel és vágyott hozzátartozói meglátogatására. Természete is olyan volt, hogy mindig virtuskodott és szeretett kalandozni. Ezért már a 486. medvetoros évben elindult. Buharában és Magyarkán töltötték az első évet, a 487. és 488. évet Nippur Birodalmában. Magyarkán a rokon agaba és saka törzzsel megegyez272 tek, hogy Kerkához hasonlóan átengedik a rokonlátogató csoportokat a Marina és a Melegforrás Birodalmába, hogy a régi telepes helyeket meglátogassák. Észak felé Ködör sámán indult el, aki egy magyarkai lányt vett el feleségül. A dahai birodalmi szokások szerint ezek minden ünnepet a Vásárnapokon tartották, míg Magyarkától nyugatra csupán a szombati napot tartották ünnepnek. Magyarka azonban okosan oldotta meg a vitákat, mert mind a szombati, mind a vásárnapi ünnepet megtartották. A szombati napot a kereskedők, a vásárnapokat a csatornás és a teraszos földművelők tartották inkább meg. Szombaton a kőépületekben tartózkodtak, míg vásárnapján csak a kirakodók elégítették ki a mindenféleképpen vásárolni akarókat. Erről gyermekdal is keletkezett: Hétfő hetibe, Kedd kedvibe, Szerda szűribe, Csütörtök csűribe, Péntek pitvarába, Szombat szobájába, Vasárnap az Isten-házába.

Vasárnap az Ősmagyar vallásúak akár félnapi járásról is , míg a szombatot ünneplők minden szombaton felkeresték fából épített kegyhelyeiket vagy az ősfák alatt lévő szent helyeiket. Voltak azonban olyanok is, akik mindkét ünnepet megtartották. Ez előbbi versikét a Saka törzs által az agadiak révén elnevezett pamír-Szkítáktól örököltük, akik a parszi szkítákkal együtt a legjobb kereskedők voltak és mind Uruk népével, mind a Hun Birodalommal a legjobb kapcsolatot tartották fenn. Voltak olyan bátrak, hogy még a fokozatosan elsüllyedő Ataisz menekülő népeit is felkeresték. Már pedig ezek nagyon elvadultak, mert hazájukból menekülve hontalanokká váltak. Ezért a menekülő ataiszi népeket Sáska népeknek nevezték. 489 szarvastorán Cinegés és a Kudzsir-Dahai házaspár elindult a nyugati kalandozók 100 főnyi csoportjával. A Sárvár nevű pamír-szkíta ősházas gyarmaton várták a kalandozókat a pénteki szkítás-fürdő kőből épült szenthelyen. Itt a gyermekek ezt dalolták: - Szita-szita péntek, Szerelem csütörtök, Dob szerda... ami azt jelentette, hogy Sárvár Ősmagyar vallású, mert ezen vallás nem kapcsolódott egy törzshöz sem, egy valláshoz sem. Ezen meggyőződés abban az időben csupán annyit jelentett: jóemberek társas-csoportja, akik Kurd és Hunor után a szülők harmadik, legkedvesebb gyermekének, Magyarkának a vallásos követőitől származnak. Minden tíz szállásnak a kőből épített templomába járt az egész ősvallású csoport, itt történt a fiatalok esküvője, a gyermekek vallásos oktatása és az újszülöttek megkeresztelése. Minden embert a sírig elkíséri a jó és a gonosz harca és sok emberben győz a gonosz. Ezt keservesen megbánja, ha végül is a jó győzedelmeskedik a rossz énje felett. A tíz szállásos település közepén mindig egy dombon épített templom állott. Ott adták hírül a gyülekezetnek, hogy a névadó feljegyzések szerint az Egiek milyen nevet adnak a gyermeknek. Az Ősmagyar vallásúak kicsiny csoportja egész héten látástólvakulásig dolgozott, de a szombatot és a vasárnapot megszentelte. Igaz, hogy sütés főzés, favágás, állatgondozás ekkor is történt. Általában ilyenkor beszélték meg a következő napok munkáját. Ezen intézményt a pamír-szkíták is felkarolták és az elnevezéseket a többi nyugati, azaz sáska népek is átvették. Ugyancsak felkarolták az Uruk és Marina közötti kereskedelmet, amelyben a lóállományt Magyarka biztosította. Így az éghajlati változá 273 sok, járványos megbetegedések vagy földrengések miatt a 24 Hun Törzsszövetségi népek Ordosz és a Kerka folyó, míg a magyarok Uruk és Marina között vándoroltak. Most Cinegés sámán csoportja indult el a Kerka folyóig. A Pamír és Parszi szkíták, azaz a Saka-népek Sárvár központjában Cinegés ifjúsági fősámán, Buharata megbízottja és rovósámánja lerótta a nyugat felé irányított letelepedő és visszalovagló létszámot. A járványok és a földrengések miatt az ordoszi Oregek Tanácsa nyugat felé mindössze 25 sámánnak engedélyézte - vérfrissítésként - a Melegvizek Birodalmában a letelepedést. A Rimaszécs sámánnak megparancsolták, hogy a veszteségekre számítva 70 vagy 75 lovas köteles visszatérni Ordoszba. Így minden huszadik év táján 25100 személyes csoport letelepedését tartották ésszerűnek, hogy az ÉgiBirodalom törvényei szerint a vérfrissítés megtörténjen. A járványos megbetegedések leginkább a Jász törzseket kerülték el, mert a jászok közel éltek Agaba-ómhoz és a járványok hírére csatlakoztak az agabók kereskedelmi hajóhadához vagy pedig az agabók Hangonyöbölbeli szigeteire mentek halászni. Csak akkor tértek vissza hazájukba, amikor a járványok már elmúltak. Így a következő években a jászok közül többet jelöltek ki a kalandozók visszamaradó csoportjába: Cinegés if úsági fősámán is egy Virágos nevű jász lányt vett el feleségül. A visszamaradók gerincét így a jászok alkották. Amikor átúsztattak a parszi-szkíták Tenisur nevű folyóján, Virágos megbetegedett, ezért egy holdtöltéig a Saka-síkságon maradtak. Itt annyira összebarátkoztak a parszi-szkítákkal, hogy egy harminc fős, azaz háromtized harcos csoport csatlakozott hozzájuk, hogy a kíséretüket biztosítsa. Második jász volt Borsa harsány, aki Magyarkán meggyőződésből az Ősmagyar vallás kispapja lett, de fogadalmat kellett tennie, hogy az új telephelyen nem végez vallástérítést. Harmadik jász volt Gyékényes ulcsák sámán, a nemzetiségi pap, aki a Tenisur folyó mellől hozott magának feleséget, egy Hajmal nevű fejedelmi lányt, akit három lovas kisöccse kísért, akik a menyasszonyi szekeret őrizték. Negyedik Perjés kende sámán volt a jászok közül, aki a Napisten kispapja volt. Gazdag lévén, öt csikóval indult el otthonról. A parszí-szkíták három lovát aranyért megvásárolták, s így gazdag kérőként mehetett a Melegvízforrások Birodalmába. Otödik a jász származású Zagyva sámán volt, a csoport magóc sámánja, aki varázslópapnak számított és kiváló halász ember volt. Hatodik a jászságon felnevelkedett Gyócs sámán volt, akinek az apja hamar meghalt a kunságon, az apja birodalmában, de az édesanyja visszaköltözött a jászságra, mivel a jászok vezérének a húga volt. Így őt, a kun eredetű legénykét vezényelték az ordoszi sámánképzésre, s itt Gyula lett, a szerződési kispap.

Hetedik volt a Nippurból küldött Kudzsir pateszi, az Oreg-Isten idő papja, aki a dahák közül a Dahai nevű papnőt vette el feleségül és vallotta az ataiszi népek együvé tartozásának elméletét. Nippur papi-város engedélyezte a Melegvizek Birodalmába való küldetését. Nyolcadik volt Csenger-sámán, aki a Csud-népek szövetségből származott. Még a legbölcsebb sámánok sem tudták eldönteni, hogy viroláj-e, vepsze-e, avagy a zsór nép közé tartozik-e. A virolájok közül pusztultak el a legtöbben a 478-as medvetoros évben a járványos betegségben, ezért a viroláj törzs vezényelte sámánképzésre, s így a kalandozók tanító-papja lett (regős-sámán). Kilencedik Devicse bacsa sámán, úz származású volt, az ellátó pap, aki az egész csoport ellátásáról gondoskodott. 274 Tizedik Zsibó bőd volt, aki sámán beosztásként a bőség papok munkáját végezte és szekerein még sókészlet is volt. Tizenegyedik Terebes volt, a boksa sámán, a tudóspap, akinek a tarsolyában ott lapult a névadó-tár, hogy szaporulat esetén minden újszülöttnek nevet tudjon adni. Kabar származású lévén, egy tartalék lóval rendelkezett. Tizenkettedik sámán Bars volt, az arbag vagy gyógyító pap, aki egy nyári szekérrel szállította gyógyító füveit és a szitás-fürdőt. Bars kazahun volt, de a kabarok között nevelkedett. Tizenharmadik sámán Hont volt, a kács-sámán, a vándorló pap, aki hanti származású lévén, az úzoktól kapott egy lovat ajándékba, hogy a rokonlátogatásra eljöhessen. Tizennegyedik Hód volt, a dalacs-sámán, vagy katona-lovas pap, aki a kalandozók út jának biztosítását megszervezte a kunok besenyő tárkány-törzséből. Tizenötödik Barót sámán volt, aki széki-hun lévén, duru-sámán volt, a szövetségi pap, aki mindenben ügyelt, hogy a 24 Hun Törzsszövetség Öregek Tanácsának rendelkezéseit a csoport betartsa. Tizenhatodik Pozsega volt, a barus-sámán, aki kazahun származású volt, a jövendőmondó pap, minden út előtt megjósolta a jövőt. Tizenhetedik a török Kökénd volt, a nazír, az istenidéző pap, akinek fogadalmánál és beavatottságánál fogva nem volt szabad megnősülni. Állítólag az édesanyja csuvasz volt, vagy talán az édesapja is, ezért mindenki csuvasznak tartotta. Tizennyolcadik Lindva sámán volt, aki hanti édesanyától született, de a letteknél nevelkedett fel az édesapja után. Ő volt a bán, vagyis az őrségek papja, aki a csoportot oldalról biztosította. Tizenkilencedik Déva tárkány, tatár kovácspap, aki a szekerek és lószerszámok gondozója volt. Huszadik Regöly vajda-sámán, vepsze törzsbéli kalandozó pap volt, akinek a rokonlátogatás végén Buharata fősámánnál kellett volna jelentkezni a kalandozás befejeztével, hogy a Melegforrások Birodalmából a jelentést átadja. Huszonegyedik Gara hurka volt, a bírópap, aki a felmerült sok vitát elsimította és kimondta a döntő szót. Kazahun anyától született ujgur legényke volt. Huszonkettedik Lébény, avar Igric-sámán, az éneklő pap volt, aki a vallásos szertartásokat vezette. Titokban az Ősmagyar vallásnak is híve volt és nem mert a leányokra ránézni. Ő csupán énekelt. Huszonharmadik a kun származású Simánd volt, az abakán, vagyis az őrség-pap, aki éjjelenként mindig virrasztott. Huszonnegyedik Locsmánd, a,~aku törzsbeli sámán lett, aki összekötő pap volt, aki a sámánokat összekötötte és a négy égtáj felé menő kalandozóknak a rovásait öszszegyűjtötte. Pácska aranyasszony-sámán a mari törzsből származott és Virágos ifjúsági aranyasszonynak az utasítását követte minden esetben, hogy az aranyasszonyoknak és a Föld-Anyának az ünnepeit megtartsák. Huszonötödik volt az útbaindítottak között. Csak 24 sámán maradhatott a Melegforrások Birodalmában, egyiküknek föltétlenül vissza kellett menni a jelentéssel Ordoszba, aki esetleg később visszatérhetett. Az esetleges elhalálozások miatt Tordas és Kagina csoportjából valakinek a létszámhiányt pótolni kellett. Uruk birodalmának ezen fiai azért indítottak Nippur, Uruk, Umma és Susa városbeli toborzásból egy 24 főből álló csoportot, hogy kipróbálják, hogy szamár vontatású szekereiket meddig tudják használni a tömör kerekei 275 ken. Hat szekeret Szumír fejedelem csónakjával felszereltek, amely pihenő alkalmával fedélnek, míg folyókon való átkelésnél szállító eszköznek számított.

Mivel Kaginka, volt aranyasszony Tordas pateszivel házasságot kötött, helyette Nippurból Kudzsirt vezényelték Cinegés ifjúsági fősámán csoportjához azzal a feladattal, hogy valamelyik a jelentést majd Nippurba eljuttatja. Buharata és a Nippur írnok-képző cserepes csoportja is élénk figyelemmel kísérte, hogyan végződik a két irányból érkező különítmény találkozása. Kudzsir és Dahai kíséretéhez a Van-tónál is csatlakozott egy Ősmagyar vallású csoport, akik éppen a magyarkai templom-szentelési ünnepre, Magyarkára zarándokoltak. A 24 Hun Törzsszövetség fennállásának első századában, a 20. medvetoros évtől a 38. medvetoros évig 400 lovas járt a Melegforrások Birodalmában, jött el a leghoszszabb jégkorszak előtti lakhelyüket elfoglalni. Ezekből az első telepesekből 240 lovas visszamaradt. Most, az ötödik alkalommal az őslakókat 100-100 főnyi csoporttal meglátogatják. 20 évenként egy-egy 20-25 főnyi, nyugtalan ifjúból álló csoport ellovagolt és hírt vitt a továbbélés lehetőségéről az ordoszi sámánközpontnak. Most, a 486. medvetoros évben nyílt alkalmas, ragályos betegségektől mentes időszak Ordosznak, hogy Buharata fősámán irányításával 25-25 lovast indítson útba a szélrózsa minden irányába. Nyugat felé is 25 kiművelt emberfő indult el. Buharata úgy tervezte, hogy a 25 lovas mellé a gazdag hun települések is hozzájárulnak legalább 75 lovassal. Mivel ő is a gazdag hunok birodalmához tartozott, tisztelik annyira, hogy a 100-as csoportban a gazdag Hun Birodalom-beli lovasok lesznek túlsúlyban. Sajnos, a gazdag hunok nem pártolták Ordosz célkitűzéseit, ezért Buharatának a hiányzó lovasokat máshonnan kellett előteremtenie. Amíg Buharata délen járt, Nippur szellemi központjának érdekeltségi területén Ködör és Cinegés ifjúsági fősámánok nagyon összebarátkoztak az ataiszi Sakák utódaival és a parszi-pamír szkíták felajánlották, hogy a hiányzó létszámot ők pótolják. Így Ködör ifjúsági fősámán kurd és pamír-szkítákkal egészítette ki a 25 fős sámán csoportját. Cinegés ifjúsági fősámán az uruki Tordas pateszivel és Kaginka aranyasszonnyal szervezett 25 fős csoporttal indult az urukiak útmutatása alapján, Agadin és az Aháj Birodalmon keresztül. Kudzsir pateszi Dahai aranyasszonnyal egy újabb 25 fős lovascsoportot szervezett a nippuri, szavárd és daha lovassággal. Magyarkán csatlakoztak a Cinegés által vezetett 30 fős parszi-szkíta lovassal és Virágos ifjú aranyasszonnyal együtt az 56 fő lovasból álló csoporthoz. Így a Cinegés csoporthoz 106 fő tartozott, akik a Melegforrások Birodalmában Tisa sámánközpontnál találkoztak a 490. év medvetorán. Amíg Magyarkától a Hun-kapu szorosaihoz értek, a 25 ordoszi-hun, 30 szkíta, 10 nippuri, 10 szavárd és 5 daha lovas egynyelvűvé vált, hiszen már kezdetben is megértették egymást. 479 őszén már átjutottak a szorosokon és Disznótor havának elején Úzon-Gönc és Biring leszármazottaival Sajó-Ordoszba lovagoltak, ahol a rokonlátogatás örömében megünnepelték a 490. disznótort, s egyben felkérték rokon törzseiket, hogy az ifjú lovasokat a medvetorra, Tisa sámánközpontjába kísérjék. Ordosz legújabb találmányát és termény-magvait átadták Sajó-Ordosz lakóinak és elmagyarázták az építkezési újdonságaikat is. 490 disznótorának közepén Kajla lovasparancsnokkal a Kőtetőről elindultak a Biringvár-Zabari úton át, hogy Tisa sámánközpontjába kísérjék az 56 fős rokonlátogató csoportot, hogy ott Tordas pateszi csoportjával találkozzanak. Útközben elmondották, hogy mindkét birodalmat járványok sújtották. A járványok alatt a legtöbb kisgyermeket a Tarkósok volt barlangjaiba menekítették, ahol a nyári-szállások talpas és boldoganyás házaiban vészelték át a veszélyes időket, bár ekkor a nyáj állományuk 276 megcsappant. Ugyanis mindig birkahúst főztek, erdei gyümölcsökkel táplálkoztak és tartalék kölesmagvaikat is felélték. Lent, a kertes szállásaik körül azonban nagyon sok embert elvittek a járványos megbetegedések. 490 medvetorának elején megérkeztek Tisa sámánközpontjába, ahol Basa fősámán fogadta Kajla lovasparancsnoknak a jelentését. Értésére adta Basának, hogy Tordas pateszivel ide beszélték meg a találkozójukat, a küldöttség Ordoszból tiszteletét szeretné tenni. Basa fősámán örömmel üdvözölte Ordosz megbízottjait és tudtukra adta, hogy Tordas pateszi három nappal ezelőtt megérkezett. Az egyik halásztanyán szállásolták el őket és alig várják a találkozást, mert a tordas dalacs-sámán birodalmából hozott szelíd mackót alig bírják etetni, olyan falánk. Alig várjuk, hogy megkezdhessük a 490. medvetori ünnepségeket! A Melegvízforrások Birodalmában ez volt a legnagyobb ünnep. Ilyenkor az Encs folyótól kezdve Parajd-Barót vidékéig tanácskozásra ültek össze és az aranyasszonyok helyzetjelentése alapján megtárgyalták a tennivalókat. A hétköznapokon az egyes településeken az asszonyoknak és vezetőjüknek, a nagyasszonyoknak a kezében volt minden hatalom, de a medvetori ünnepeken asszonynép nem jelenhetett meg, mert itt a nagyállattartó harcosoké volt a szó. Ebbe a tanácskozásba most Cinegést, Kudzsirt és Tardost is bevonták, így a szokásos 25 fő helyett 28-an ültek az Élet-asztalánál. Basa fősámán az aranyasszonyok jelentése alapján előadta, hogy a 24 Hun Törzsszövetség és a velük rokon népek létszáma már megközelítette az 1 töményt, míg a hegyi lakó tarkósok és a cölöplakó pákászok 10 különböző hordája létszáma közel 4 tömény. Így a most érkezett vérfrissítési csoporttal 5 töményre emelkedett a Melegforrások Birodalmának a létszáma, amelyből már 3 tömény beszéli a 24 Hun Törzs-

szövetségnek az itt kialakult nyelvét a csere-gazdálkodásban résztvevők közül. Ebből 4 tömény még lakógödrökben és cölöpökön él, de a 24 Hun Törzsszövetség tagjai már vermekre épített házakban. Ezeknek több mint a fele talpas-ház, míg a többiek boldoganyás-házak. A kőépítményeknek a száma mindössze 400 és ezek a sámánközpontokban állnak. Az ötnapos medvetor után eldöntötték, hogy a 20 évenként esedékes javítások mellett az újonnan érkezettek részére közös akarattal új házakat kell építeni. Így az 500. medvetoros évben már 500 olyan, alsóvilággal kiépített házuk lesz, amelyeket Ordosz és Uruk építészeti rendszere szerint építenek meg. Az alsóvilág száraz részei azért fontosak, mert kenyérmagvak részére nedvesség-mentesek és a védelmi eszközöket is ott tárolhatják. A lakóházak így szárazak, lakályosak és a középen elhelyezett búbos kemencékkel fűthetők lesznek. Minden kémény mellett a felsőrész figyelő őrszobával legyen ellátva. A nádfedél az esőtől és a hótól védetté teszi ugyan a boldoganyás házat, de az első és a hátsó nyitott figyelő részek és az oldalnyílások is használatban legyenek. A nagyasszony és a gyermekek részére a házban van a hely. A nagyállat tartó férfiak helye a fedett karámban vagy a csűrben, míg a figyelők helye a padozati kürtőben van. Veszély esetén a férfinépeket riasztják. Az egyes települések fény, hang és füstjelzésekkel értesítették egymást a veszélyről, sok esetben hírvivő lovasokat küldtek. Most 400 településnek a jelentése érkezett be, ahol a létszám egyenként 25 személy volt és amelyekhez 100 rimalányt vagy bábát képeztek ki. Most ezen létszámot az újonnan érkezőkkel 500 településre emelhetjük. Így ezután már 125 helyről kaphatunk minden medvetori ünnepen jelentést, amit rokonlátogatókkal Ordoszba továbbíthatunk. Nagy megelégedésünkre szolgál, hogy Kudzsir és Tordas személyében olyan kiváló cserepeseket kaptunk, akik felújíthatják 277 a kezdetleges edényállományunkat. Így a tartalékok tárolása is kevesebb gondot fog majd okozni. Az épületeket azonban továbbra is 20 medvetoros évenként meg kell újítani, mert a tapasztalatok szerint lakóházaink könnyen tönkre mennek. Ezért ráépítések, vagy feltöltések, esetleg szétbontások is sok esetben szükségessé válnak. A nyári lakások a föld megmunkálása végett továbbra is paticsból sárdöngöléssel készüljenek. A téli menedékhelyek föltétlenül kőházban legyenek a dombos vidékeken, ahol a téli tüzelő anyag összegyűjtése nem jelent akadályt. Így a nagycsaládok mindig védhetőkké válnak a tarkósok téli éhínségében, amikor gyakran támadni szoktak. Ezek a gondok azonban a tárgyalásokkal rendeződnek, mivel a 24 Hun Törzsszövetség népeinél levő tartalékokkal megoldhatók. Cinegés ifjúsági fejedelem feleségével Sajó-Ordoszban telepedett le. Biringtető várával szemben felépítették részére a Cinegés-tanya épületét és juhtenyészetét. Innen azonban minden nyáron a HangonyZabari úton meglátogatták az előbbi, Jász-síksági telepeket, ahol a jászok megcsaládosodva letelepedtek: Borsa harsány Sajó-Ordosz disznótorán feleségül vette Biringvár urának leányát, Hajtát, akivel az édesapja, Berény is elment minden gazdaságával együtt. Biringvárát öccsének, a nagy családdal rendelkező Bellérnek adta. Berényhez csatlakozott Pásztó település mellől egy sokgyermekes özvegyasszony, aki örült, hogy megmenekülhet Pásztó nagyasszonyának gyűlölködő természete elől. Mivel Cserta asszony is sok jószággal rendelkezett, egész éven át tartott Berény és Cserta asszony leköltözése. Berény kőfaragóival felépítette Berény várát. Borsa harsánynak kiadta Hajta leánya részét, akik új telephelyet építettek. Gyékényes ulcsák sámán Hajmal fejedelmi lánnyal épített új házat. A kísérő parsziszkíta lovasok később, megcsaládosodva Mátra vitéz vezetésével, a hegyek felé építettek maguknak paticsházat. Az összes parsziszkíták engedélyt kaptak arra, hogy ezen a vidéken megtelepedjenek. Ezt Basa fősámán lerótta azon célból, hogy ha újabb parszi-szkíták érkeznek, akkor a többieket is erre a vidékre küldjék. Perjés kende-sámán még útközben, Göncön megnősült. Mivel lovaiért sok aranyat kapott, feleségével egy Perjés nevű települést épített. Sajó-Ordoszban birkanyájat, Pásztón lovat és tehenet vásárolt. Így a gazdaságukhoz még pásztorgyereket is kaptak. Zagyva magóc-sámán kiváló halász volt. Berény szállása mellé telepedett le a két folyócska összefolyásánál, s ezért a nagyobbik folyót róla nevezték el a jászok. Pásztóról hozott magának feleséget. Gyócs, a szerződési kispap, azaz Gyula, anyja után szintén jásznak számított. Megalapította Gyócs települést egy gerendavárral. Úzon ifjúsági fejedelem törzséből nősült Sajó-Ordoszban, mivel Cinegés elmondotta, hogy az édesanyja után a jászok fejedelmi családjából származik. Hozományul egy tehéncsordát és egy birkanyájat kapott, amit Úzon pásztorai hajtottak Pásztón keresztül Gyócs váráig. A pásztorok elmondták, hogy azért nem hajtották a közelebbi úton a nyájat, mert a szarvaskői völgyet és hegységet a földrengés nagyon megmozgatta és azóta ezen szűk folyóvölgyet senki nem használja. Itt sok tarkós csoport elpusztult, és a völgyet benőtte a fű. A 24 sámán közül 6 jász volt, akik ragaszkodtak ahhoz, hogy egymáshoz közel telepítsék le őket. Ezért Berény vezérnek a leánya, Hajta és Cinegének a felesége, a szintén jász származású Virágos is kapott ezen a sík vidéken birtokot. Így Berényvár központtal megalakult a Jász-síkság, ahol a jászok nyájai nagyon elszaporodtak, mivel a dombvidékről eddig nem szívesen jöttek ide legeltetni az árvízveszély miatt. Így alakult ki a Jász-síkság. 278

A 490. medvetoron ezen települést Jász-síkság néven jegyezte be Basa fősámán. Tudomásul vették, hogy a védettebb hegyvidékekről már a síkságra is le lehet jönni telephelyet létesíteni. Kudzsírnak a letelepedését Tordas, a legrégebbi dalacs-sámán lakhelyének a szomszédságában engedélyezték. Nagyállattartó gazdálkodása mellett cserepes foglalkozást is űzött. Tordas birodalmában ezen szép mesterséget magas fokra emelték. Csenger sámánt Biked volt arbag-sámán birodalmába vezényelték, ahol a telepesek tanító-papja lett. Itt született feleséget választott Karakó nemzetségéből. Devicse bacsa-sámán az úzok földjén telepedett le és Sajó-Ordoszból nősült meg. Feleségével nagy birkanyájat kapott. Zsibó bőség sámán Gula pateszi birodalmában telepedett meg. Só-szállítással foglalkozott. Ő lett a Melegforrások Birodalmának só-ellátója. Terebes boksa-sámán volt a tudós pap, aki még Göncön megnősült. A kabarok birodalmában a Gönc feletti hegységben telepedett le. Bars arbag-sámán, a gyógyító pap az északi síkságon telepedett le. A Tisától Dunna-asszony folyamáig, az északi erdőségekben gyűjtötte a gyógyító füveket. Sőreg utódai közül nősült és igen sok gyermeke született Bars várában. Hont kács-sámán volt a vándorló pap, aki hanti lévén, az úzoktól kapott lovon érkezett. Sajó-Ordoszban telepedett le, de nősülése után Ipoly nevű feleségével a róla elnevezett folyó partján telepedtek meg. Hód dalacs sámánra, mint katona lovas-papra Basa fősámán tartott igényt. A Tisa sámánközpont közelében telepítette le, hogy vele kis katona-lovas csoportot szervezzen, mert a létszám már 1 tömény fölé emelkedett és a néha támadó tarkósok ellen védőőrséget kellett szervezni. Lóménesei a róla elnevezett Hódságon legeltek, ezeket ifjú lovasok őrizték. Barót sámán volt a széki-hun szövetségi pap, akit Gula pateszi birodalmába küldtek, mivel ezen vidék volt a legvédettebb és innen tudták a törzsszövetséget legjobban összefogni. Pozsega jövendőmondó sámánt Kerka birodalmába irányították, mivel kazahun lévén, a jövendőről a legkönnyebben tudott mindenkit értesíteni. Biked birodalmában voltak a legszaporábbak a telepesek. Kökénd nazír, azaz istenidéző, nőtlen pap Tisa sámánközpont közelében kapott telephelyet, ahol három szavárddal telepedett le. Lindva bán is őrség pap maradt, aki őrtevékenységi helyét állandóan változtatta. Lindván épített telephelyet és alapított családot. Déva tárkányt, a kovácspapot, a szekerek és lószerszámok gondozóját, a tüzek csiholóját, és a kovácsot Parajd birodalmába helyezték, hogy az ellátó részleget megszervezze a legújabb ordoszi szokás szerint. Szerszámaira nagyon vigyázott. Regöly vajda-sámán Tisa sámánközpontban megnősült ugyan, és le is telepedett, de valami mindig azt súgta neki, őt küldik el Magyarkára, hogy Buharata fősámánnak a Melegforrások Birodalmából való jelentését átadja. Gara horka volt a bíró-pap, akinek a ténykedése megszűnőben volt, mivel Tisa sámánközpontnak már volt horka-intézménye. Dunna-asszony folyamának közelében telepedett le. Tisa sámánközpontban nősült. Ott a fősámánnak átadott egy ujgur-ítélő jegyzetet, hátha itt is fel tudják használni. Lébény,2 szavárd lovassal Rajka birodalmának a közelében telepedett le és ott nősült meg. O volt az Igricsámán, aki a 2 szavárd lovassal együtt Osmagyar vallásra tért át. Tisa sámánközpont medvetorán az énekeket ő vezette. 279 Simánd abakán kun származású volt. A síkságon jelöltek ki neki szálláshelyet. Tisa sámánközpontból vitt magának feleséget. Orség-papi minőségben azonban minden medvetorra meghívták, amit elfogadott. Locsmánd volt a jaku-sámán, a kalandozók összekötője, aki Tisa sámánközpont minden feljegyzését összegyűjtötte, hogy majd Regöly sámánnal együtt Ordoszba elvigye. Pácska aranyasszony-sámán a birodalmi asszonyuralom képviselője volt, akik az éle tet adták a törzsszövetségnek. A legnagyobb teher az utóbbi Nagyszalák óta a nagyasszonyokon nyugodott, mert ők feleltek a szaporaságért a Földanya előtt. Pácska jelölte ki 25. sámánként Locsmándot, akinek Ordoszba kell mennie a Melegforrások Birodalmának jelentésével. Regölynek Magyarkán kell jelentkezni Buharata fősámán előtt, hogy a jelentéseket átadja, de onnan majd visszajön a szkíták kíséretében. Tordas pateszit Parajd birodalmába irányították, hogy ott, a régi Tordas környékén Kudzsirral együtt olyan edény-bőséget teremtsen, mint amilyen Uruk birodalmában van. Útközben a Nagyvízen átjőve mindenféle edényt megtekintett és azok mintáit átvette. Mivel Lébény is cserepes legény volt ifjabb korában, ő Encstől

Garáig más edényformát is meghonosított. Ez azt eredményezte, hogy minden gyűjtött és termesztett magot külön tudtak tárolni és ez később nagy fölhalmozást eredményezett. Lébény, aki ismerte az ordoszi 24 Hun Törzsszövetségnél szokásos edényfélesége ket, rokonai tiszteletére avaros, harangalakos edényeket kezdett készíteni, körben vonalakkal. Kereskedő rokonsága ezt a vásárnapi összejövetelekre elhordta egész Pásztó birodalmáig. Nagy jövedelméből búbos kemencés kegyhelyet épített és a törzsön kívüli ősmagyar hitet ebben a helyiségben oktatta a rokonságnak. Ezek az összejövetelek olyan közkedveltek lettek, hogy rokonságának aggastyánjai búbos kemencéjének tüzét soha nem hagyták kialudni. Lébényt az avar közösség nagyon megszerette. Ő rendelte el a fejjel kelet felé néző temetkezést. Perjés öccsei összevesztek a Hangun melletti avar közösségben, mert a hatodik lovát a leggyengébb öccsére, Csornára hagyta, akit a testvérei ezért mindig gyűlölködve bosszantottak. Három év alatt azonban a sok lovaglástól Csorna szépen kifejlődött. Elhatározta, hogy a gyűlölködés miatt elhagyja a szülői házat. Egyívású pajtásaival Perjés után ők is elindultak a nagyszülői háztól a Melegforrások Birodalmába. Édes apja úgyis vissza akart vándorolni az avar közösségből a Jászságra. Így neki más választása nem lehetett, minthogy a jász ifjakkal együtt otthagyták az avarok által uralt vidéket. Az eredeti avarok még most is a kabarok mellett élnek, csak az izgága szakadárok költöztek el tőlük. Mivel avar édesanyja meghalt, a jász pásztorokkal elindultak a Turku és Tura folyók mellett, Jümmönön és a gazdag hunok birodalmán keresztül Magyarkára. Mire Magyarka vásárnapjára megérkeztek, már tizenkilenc jász és egy avar lovas volt, aki bekötötte a lovát a nagykarámba. Jelentkeztek az Oregek Tanácsánál, ahol azt az értesülést szerezték, hogy egy parszi szkíta, Ősmagyar vallású hívő nem régen jött meg a Melegvízforrások Birodalmából, hogy jó barátaival együtt újból elmenjen az ottani szkíta településre. Perjés öccse, Meggyes inkább az egyik tartalék lovát adta a szkítáknak ajándékba, csak őt és társait a Melegforrások Birodalmába kísérjék. Az almavirágzás ünnepe után nyomban útra keltek. Csorna parancsnoksága alatt tizenkilenc jász, egy avar és négy parszi-szkíta kelt útra, hogy az állítólag jómódú jászok szállásai felé menjenek. Mire eljött az almaszüret, már Göncön voltak, ahonnan Sajó-Ordoszon keresztül Pásztóra irányították őket. Itt az egyetlen avar íjász egy medvét elejtett a hegytetőn, s így ezt a hegyet Mátra vitézről Mátrának nevezték. Ezzel a meglőtt medvével állítottak be aztán hóhulláskor Berénybe, ahol Perjés bátyja már várta őket és megtartották a jászok medvetorát. 280 vej szl ke tál m m tő ta n. v• r~ Innen Perjés kende-sámán az öccsével, Meggyessel a Tisa sámánközpontbeli medvetorra lovagolt és az Oregek Tanácsának jelentette, hogy 19 jász, 1 avar és 4 parszi szkíta jött be a Melegforrások Birodalmába és kérik a letelepedési engedélyt az illetékes körzetbe. Így az új jász telepesek létszáma 25 családfőre emelkedett. A jászok adták az új telepesek legnagyobb létszámát, s így jogosan nevezték Berény települése melletti síkságot Jász-síkságnak. Cinegés ifjúsági fősámán Tisa fősámánnal együtt Pusztaszer térségében 5 éves sámánképzést vezetett 48 hallgatóval, akik majd a Melegforrások Birodalmában a vezetők lesznek. Ezen a kiképzésen a 100 évenkénti nagy látogatócsoportok leszármazottai is részt vettek, valamint Kudzsir és Tordas, továbbá a szkíták most bejött lovasainak képviselői. A kiképzés a 490. medvetoros évtől 495-ig tartott. Utána következett a pusztaszeri vetélkedő, amelyen Tordas lett az első, így ő lett a legifjabb ifjúsági fősámán, aki a cserepes termékei előállításával foglalkozott. A most már több mint 1 tömény lakosságú 24 Hun Törzsszövetségi Melegvízforrások Birodalmának a szemrevételezése 498-ig tartott. A 130 újonnan érkezőből a legtöbben 24 Hun Törzsszövetségbeliek voltak, de mellettük 34 parszi-szkíta, 25 uruki és 25 nippuri cserepes volt, akik beolvadtak a 24 Hun Törzsszövetség népei közé. A várható létszám a rimalányok jelentése alapján közel 21 500 lélek lesz. Locsmánd mindezeket lerótta és Tisa, valamint Cinegés fősámán külön jelentésével, 499 medve torán összeállította azon csoportot, ami az almavirágzás után vele és Regöly sámánnal együtt a közös jelentést Ordosz számára Magyarkára elviszi Buharata fősámánnak. A 130 főre emelkedett rokonlátogató csoportból Kökénd nazír-sámán és három szkíta lovas pusztult el ezen idő alatt, akiket a „Vándortörvény" alapján elhamvasztottak. Így a legújabb kalandozó csoportból 125 lovas maradt a Melegvizek Birodalmában. Buharata fősámán Ködör, Cinegés és Karagasz Arvisuráját a saját fősámáni Arvisurájával együtt Ordoszban, az Aranyasszonyok belső szentélyében elhelyezte, ahol ezen okmányok a jövendő sámánoknak az oktatási anyagát képezték. Így minden kiképzett sámán tudta, hogy merre terjedtek a 24 Hun Törzsszövetség szellemi áramlatai. Itt tehát nyilvántartották, hogy a Melegforrások Birodalmát mennyi törzsszövetségi lakos és mennyi tarkósféle nép lakja. Hej rege rejtem

55. Arvisura Aranyasszonyok hősi küzdelme Bátika aranyasszony rovása Kr. e. 3180-3165. (860-875. m.t.é.) A 860. medvetoros évben befejeződött sámánképzésen a pusztaszeri viaskodáson Mísztag lett az első. Így ő lett az ifjúsági fősámán, aki Kumandi fősámán, a kunok, agg, gyengén látó főembere mellett a szükséges rovásokat végezte. Ezért a szokásos kalandozásra Tónusz besenyő sámán vezetésével Bátika aranyasszony indult el, akit a besenyő sámán feleségül is vett. Bátika és Tónusz az avar fővezérnek, Bellérnek a városában tartották meg az esküvőjüket. A lakodalomban Kumandi hirtelen rosszul lett, és meghalt. Így az Ordoszhegyen épített Kegyhelyre Mísztag költözött be. A volt fősámán legnagyobb leányát feleségül vette, s egyben magára vállalta a volt fősámán családjának ellátását is. Mivel a megelőző években járványos betegségek pusztítottak, az öt évig tartó kalando 281 zás most csupán Magyarka térségéig és innen Uruk városáig terjedt, mivel az Oregek Tanácsa csak 48 lovas kalandozását engedélyezte, de ezeket is csak a hegységek és a síkságok érintkezéséig, nehogy nagyobb veszteséget szenvedjenek. Az útirány Ordosz és Hunnor városán keresztül vezetett, s innen a gazdag hunok telephelyein át Magyarkőig. Mivel a rovások mesterségében Bátika volt a járatosabb, vállalta a kalandozás lerovását. Mivel erről a vidékről való volt Bami hun vitéz, aki a gazdag hunok egyik fejedelmi városában, Csagiliben született, a kalandozó csoportot a saját birodalmán át ő vezette. Mivel a felmelegedés az elmúlt 20 évben szokatlanul nagy volt, a lakosság a hegy vidékekre költözött. Ugyanis annak idején Zagrosz és Élám fejedelem népe leköltözött a síkságra, ahol a felégetett bozót helyén Szumér fejedelem országához hasonlóan megkezdődött a kenyérmagvak termelése, amelyek feldolgozását az asszonyok végezték. A hegyekből lezúduló folyók lehetővé tették az öntöző gazdaságok kialakítását. Az erdőtüzek megtanították őket a hegyvidéki mészégetésre. Lakóházaik padlózatát mészhabarccsal vonták be, amely könnyen megszilárdult. Az oldalfal szalmatö rek és pelyvástörek hozzáadásával, agyagtéglákból készült. Előbb fából 3 x 1 araszos formát készítettek és a falu aranyasszonyának irányításával tenyérnyi magasságú, jól összekevert agyagmasszából téglát készítettek. Kiszáradás után a vadászattól ittmaradt férfinép a ház oldalfalait felépítette. Majd a falak mindkét oldalát agyagsárral bemázolták és színes vonalakkal díszítették. Az oldalfalak felhúzása után az ácsok összeillesztették a tetőt és a felhúzott falra ráhelyezték. Amikor Hunnoron és Almák-Atyján keresztül, Bugát érintésével Bami hun vitéz szülővárosába, Csagiliba érkeztek, az ácsok akkor fejezték be a fiatalok házának nádazását és melléképületeik zsúpolását. Bami elmondotta, hogy a házak átlag 3 vagy 4 öl szélességűek, kocka alakúak, amelyekre az ácsok 5 öles gerendákat raknak fel. Erre 6 öles, vékonyabb tartógerendákat raknak fel kúposan és erre háncsolják fel a nádkötegeket vagy szalmakötegeket, amely munkát a zsúpkészítők szokták elvégezni. Ezeket állati inakkal kötik össze és gondosan egymás mellé illesztik. Amíg a hunok erre a vidékre nem érkeztek, a házak szabálytalanul, össze-vissza épültek. Most azonban az Oregek Tanácsán megbeszélték, hogy 5 év alatt utcasorokat építenek Csagiliben. Ha az öregebbek házai szabálytalanok voltak is, most az ifjúság házait egyvonalban építették. A 24 óház mellett 24 ifjúsági házat építettek. A domb alján az öregek házai állottak szabálytalanul, míg a dombtetőn a fiatalok házai egyvonalban, a házak előtt az út, a csapások sokaságával. Így minden portán felül az ifjúság házai, míg a védett, domb alatti házakban az öregek; köztük a melléképületek a porták elválasztójaként épültek. Ezért az ifjak és az öregek civódásai megszűntek. Ha árvízveszélyről jött a hír, az öregek is a fiatalokhoz menekültek. Az egy sorban lévő melléképületek viszont a szomszédokkal való veszekedéseket küszöbölték ki. Itt már a Zagrosz és Élám törzsek azon szokását is megszüntették, hogy az elbolhásodás miatt minden évben új faházat építettek a lakógödrök fölé, mert az,építkezéshez szükséges fákat hosszabb úton kellett az építkezés helyére vonszolni. Uj házakat csak új nemzedékek felnövése után építettek, 20-30 medvetoros év után. Csagili közepén állott a hun törzsszövetségbeli öregek háza, ahol az Ordoszban kiképzett kalandozókat megvendégelték. Így minden házhoz kettő, illetve minden portára 1 lovas jutott. Ezért az öregek és a fiatalok is kaptak vendéget. A vendégséget az asszonyok rendezték meg a házukban, amely arra szolgált, hogy benne főzzenek és a gyermekeket ott neveljék. Minden házban volt egy padlózatba mélyített tűzgödör, 282 al és le d. a ahol az étel-forraló köveket megmelegítették. Mögéjük építették a búbos-kemencéket és kürtőt a házpadláson levő füstölővel. Azért volt ez az asszonyok háza, mert az ételeket itt készítették a család

részére vagy itt melegítették meg fogyasztás előtt. Minden házhoz jégverem is tartozott, ahol az asszonyok a romlandó ételeket őrizgették. A ház mindig az asszonynépek birodalma volt, amely felett a hun korszak óta az aranyasszonyok uralkodtak. Csagili közepén, a Főtéren állt a 4 házból összeépített, Oregek Tanácsának az épülete, 4 különbejáratú helyiséggel. Mindegyik helyiség 5-5 öles volt. Az elsőben székelt a bíró, másodikban a sámán, a harmadikban az Aranyasszony a szolgálatos rimalánnyal, míg a negyedikben a gyermekeket váró asszonyok voltak a rimalány felügyeletével. A tűzgödör az Aranyasszony helyiségében volt a búboskemencébe torkolló kürtővel, de a nyílások úgy voltak megszerkesztve, hogy búboskemence-szerűen minden helyiséget melegítettek. Kívülről a ház messziről hozott pirosas agyaggal volt színezve. A bíró perlekedő és őrség ügyekben intézkedett. A sámán a törzs névadó feljegyzéseit őrizgette, a betegek között tevékenykedett, és a hitbeli szertartásokat intézte. Az aranyasszony végezte a vetést, az aratást és az őrlő helyek tisztántartását és minden asszonynak a holdtöltétől-holdtöltéig való egyszeri, háromnapos megkímélé sét minden munkától, s szaporodásnál a gyermek világrahozatalának megkönnyítését a rimalányok segítségével. Az ifjúsági Aranyasszony a negyedik helyiségben irányította a pihenésen lévő asszonynépek lakásának tisztántartását és családjaik étellel-itallal való ellátását. Legfontosabb feladata azonban a „Jajpadról" lekerült asszonynépek és az újszülöttek gondozása volt 5 napig. Utána az Aranyasszony házában megtörtént a névadási ünnepség. Ezen közösségi házban naponta pontosan meg tudták monda ni, mennyi a Csagili település lélekszáma. Most, 860. Aranyasszony ünnepén (augusztus 15.) Csagili lakossága 489 volt, mivel a 490. lakost, Kantár öreg-sámánt, elavult házának padlózatába, kelet felé fordítva, ülő helyzetben eltemették. Ebben a házban már nem lakott senki, mert az özvegyen élő öreg sámánnak a harcos-vadász gyermekei korábban már mind építkeztek. Kantár sámán nyilvántartásuk szerint 45 évet élt kíméletes életmóddal. Aranyasszony napja előtt született és 45 Aranyasszony-napi ünnepet élt. A Központi-ház a település legmagasabb pontján volt. A bíró innen irányította a közös vadászatokat és az ellenséges kóborlók ellen Csagili védelmét, valamint a szamarasok földmunkáját. A helység éjjeli őrségét ő állította össze és a 24 tagú őrséget jól megszervezte. A 4 bejövő út mellett 4 boldoganyás ház állott, ahol minden kürtő mellől egy köpenyes figyelt az éjszakába. Ezen köpenyt viselő sérült harcosok egyike mindig figyelt, míg a másik a nyilakat gondozta. Amint ellenséges ember vagy vad megközelítette Csagilit, lenyilazták. Reggel pedig jelentették a bírónak az eseményeket. Ugyanakkor az árvizeket is jelenteniük kellett, hogy a veszélyeztetett öregek időben a dombtetőre költözzenek. Ugyanide vitték az alacsonyabban lévő állatállományt is az árvízveszély elől. Tűz esetén azonnal intézkedtek a Tűztoronyból. Amikor a 24 Hun Törzsszövetség gazdagabb rétege a Magyarkától Hunnor városáig húzódó területet meghódította, az útközben látott építkezési módokkal a Központi-épületek Oregek Tanácsának helyiségeit újjáépítette. Mészhabarcs helyett alabástrom padlózattal látták el, míg a búboskemenceszerű fűtést úgy építették meg, hogy az Aranyasszony házában volt a tűzgödör besüllyesztve és a kemence melege innen áramlott a rimalányok helyiségébe, ahol az ifjúsági aranyasszony az új nemzedék világrajötténél intézkedett. Innen a körfűtés a sámán házába vezetett, ahol a betegek tartózkodtak. A sámánnak mindaddig élelmezni kellett betegeit, amíg azok fel nem 283 gyógyultak. Tehát a sámánnak érdeke volt a betegek mielőbbi meggyógyítása, mert annál gazdagabb lett. Végül a fűtés a bíróhoz vezetett, ahonnan az őrségeket irányította. Legvégül a padon lévő kürtőben és füstölőben végződött ez a nagyon ésszerű melegítő-rendszer. A tűzőrnek nem volt szabad elaludnia. A fentiek értelmében minden portán 3 nemzetség élt. Minden házban a Nagyaszszony lakott a dombon, míg a fiatalasszony a komorában élt. A gazda a lovakkal és a lábasjószágokkal aludt együtt és azokra vigyázott. A fiatalság a melegebb hombárban lakott, s végül az öregek a régi házban, amelyiket, ha az idősebbek kihaltak, újjáépítették. Tehát 20 éves korig egy csoport külön lakott a nagyasszonnyal. A 200 év közötti dolgozó csoport a hombár-komora helyiségekben, míg a 40 éven felüli öregek a kímélő öreg házakban éltek. Ezt a kort azonban nem mindenki élte meg, mivel a vadászat és az állattenyésztés, valamint a betegségek gyakran megtizedelték a lakosságot. Igen kíméletes étkezés és gondmentes élet mellett érte el ritkán valaki az 50. vagy 60. évet! Amikor a hunok ezt a térséget a hatalmukba kerítették, Zagrosz és Élám törzsei csak kecskét és juhot tenyésztettek és csak ritkán fogtak be vadmalacokat, hogy a házaknál neveljék föl őket. A szamarat a közlekedésben és a tűzifa hordásnál használták. A hunok tanácsára kezdték el az ásóbotok összeszerelésével a szamárfogatos földekék használatát. Ugyanis a hunok a szumírföldön való rokonlátogatásaik során elsajátították a hatékonyabb földmegmunkálást és azt a Zagrosz-Élám törzseknél bevezették. Azonban arra még egyik hun vitéz sem gondolt, hogy a nagy tiszteletnek örvendő lovat a föld megmunkálására használják. Ezt csak most kísérletezték ki az ordoszi síkságon és a kiöregedett lovakkal most mutatták be Csagili népének ezt a módszert. Legelső teendőjük az volt, hogy a közösségi épületet vörös-fekete állatábrázolásokkal befestették. Bemutatták az öregebb lovakkal való mélyszántást és a lányokat betanították a fogazott sarlók használatára.

Mivel Zagrosz és Élám népe is ataiszi eredetű volt, a beszédjüket megértették és az Aranyasszonyok uralma alatt élő őslakók a hunok vezető uralmát elismerték. Hunortól Magyarkőig a lovasok útját valamennyi törzs karbantartotta. Nagy élmény volt nekik, hogy láthatták a 48, kalandozni induló, Ordoszban tanult ifjúnak a felvonulását. Minden nagyobb településen, így Csagiliben is a központban épült Nagyházban tanyáztak a hunok a sámáni, rimalányi és őrség-adó szerveikkel, továbbá szaporaságuk folytán egy-két lótenyésztő család, akik az Elám és Zagrosz törzsbelieket a ló szeretetére nevelték. Ugyanis a ló volt az összekötő közlekedési alkalmatosság az egyes gazdag hun települések között, amely a 24 Hun Törzsszövetséget összetartotta. Az Ordoszban meghozott Hun Törzsszövetségi törvényeket az egész Hun Birodalom elfogadta. Így a hegyek és síkságok találkozásánál a régi ataiszi földművelési szokásokat meghonosították. Mivel itt a hegyekből lezúduló folyók bővizűek voltak, a síkságon öntözéses földművelésre tértek át, míg a dombos vidékeken a lépcsőzetes földmegmunkálást vezették be. Sok helyen lépcsőzetes öntözőművet is szerkesztettek. Az ásóbotok és a földpiszkáló dorongok helyett az uruki módon való szamaras földművelést és a lóval való szántást tanították be. Így a szamár inkább csak teherhordó állat lett, bár a szegényebbek továbbra is használták a kisekés, szamaras földporhanyításra, de a gazdag hunok szívesen átálltak a nagyekés, lovas földművelésre. A házak építésénél áttértek a kisebb, 2 x 1 araszos és tenyérnyi vastag pelyvás vályog-téglák készítésére, amivel az asszonyok is könnyen dolgozhattak. Az ereszeket az ordoszi kísérletezés után fagerendákkal meghosszabbították és így a 15-20 éves házak használhatóságát 60-80 évre tolták ki. Tehát ha egy fiatal házaspárnak új házat épí284 tet m lé le I€ vk tettek, az akkori szójárás szerint ezen ház a lakóit túlságosan is kiszolgálta! Ha vala,! melyik házból kihaltak az öregek, úgy azokat szétszedték, és a magasabb rétegekben lévő vályog-téglákat még fel tudták használni. Az alacsonyabb rétegeket melléképületeknek szánták, míg a legelső 5 sort talajvíz ellen, magasítás céljából szétterítették. Így a rájuk épített újabb házaknak a talajszintje mindig nőtt, és egyre szárazabb lett. Sok esetben az újjáépített Öregházakat csak hombároknak, azaz élelemtárolásra használták. Mindenütt, ahol a hunok megjelentek Hunnor és Magyarka között, bevezették a törzsenkénti tárkány-rovást, míg a képzettebb sámánok a törzsi székhelyeken fősámáni rovást műveltek. A sámánok a földmegmunkálási részesedést tárkányrovással végezték, de a fősámánnak küldött jelentéseket csak fősámáni rovással róhat , ták. Az újonnan alakult törzsek előszeretettel alkalmazták a törzset jelképező szobrocskákat, amelyeket a házak szentélyeiben helyeztek el. Így a sámánok lassan az élelmiszer termelésének irányítói lettek és az igazságos szétosztást is ők végezték. A bírónak a hun telepek védelme volt a legnagyobb feladata. A települések belső életének minden szála a település aranyasszonyának kezében futott össze, tehát a hun-telepek belső irányítása hármuk kezében összpontosult. Annál inkább, mivel megjelent a ló, mint távolsági öszekötő kapocs. A lovasok könnyebben meg tudták védeni a törzsek településeit. Eleinte a ménesekből kikerült lovak csupán hátaslovak voltak, majd szekér-járatok igavonói lettek, a szamár-fogatok helyett termény szállításra és igás fogatoknak is felhasználták a kiöregedett lovakat, legvégül szántásra fogták azokat. Mivel a férfiak a legmegterhelőbb feladata a vadászat volt, az aranyasszony az aranyasszony-sámánnal a vadászat eredményét is nyilvántartotta, ugyanakkor az aszszony-csapatok munkáját is ellenőriztette. Az őrség külön juttatásokkal járt. A távolsági hun kereskedelem irányítására és védelmére kísérő lovasokat szerveztek. Tíz hun település lett a „Tíz nyíl szövetség" címén a települési egység. Ehhez járult 1 fakitermelő telephely és a folyó mellett 1 halásztelepülés. Így a szövetség 12 településből állott. Mindegyiknek a sámánja más-más kiképzést kapott. Minden két „Tíz nyíl szövetség" csoport alkotott 1-1 24 Hun Törzsszövetségi egységet. A 25. település volt a vezéri főváros, ahol a vezető hun-nemesek kiképzése folyt. Minden vezéri szállásterület 1 tömény lakost számlált az elagottakon kívül. Amennyiben a létszám emelkedett, újabb vezéri „Tíz nyíl szövetséget" alapítottak. Ezeket a kiképzésen lévő, rovást ismerő fiatalokból állították össze, akik az új települések őslakóit irányítani tudták. Így a 24 Hun Törzsszövetség területe folyton növekedett. Az összekötő kapocs a nagy lóállomány lett, mint a leggyorsabb közlekedési eszköz. Ezeken a vezéri szállásokon a lóval rendelkező és kiképzésre beküldött hun ifjak elsősorban lovagolni, számolni és róni tanultak meg és a hadviselés művészetét sajátították el. Az egyik intézkedésük az volt, hogy a vályogtéglák készítéséhez csupán a törek és pelyva használatát engedélyezték, mivel a nagy lóállománynak a búza és árpaszalmára szüksége volt. Egyrészt aljazónak és a lóállások befedésére, mivel a szalma vastagon való elterítése meleget adott. Tartaléknak is kellett a szalma, mivel az ellenséges törzsek azt gyakran felgyújtották. Minden telephelyen alkalmaztak kiképzett kovácsokat, akik a tűz csiholásához és a sarlók készítéséhez értettek. Így vezették be a honfoglaló hunok például a fogazott sarlók gyártását, mert ezzel a búza, az árpa és a zab sarlózását meggyorsították és megkönnyítették. Némelyik kovácsnál százszámra állottak a hombárban a kovács sarlók, amivel a

kopottakat pótolták. Ezen kovácsok például megszervezték a tűzőrző szentélyeket, amelyiket rimalányok őriztek. Ezen a vidéken érdekes dolgokat figyeltek meg a kalandozók, ami az egész Csagili285 Bami vidékre érvényes volt. Módosabb öreg házaspárok a tűzőrző hely közelében magukhoz édesgették a fiatal leányokat, hogy a homokpergős pihenőjüket ott töltsék. Igen ám, de a gazduramnak is voltak kedvenc unokái és azok barátai, akik már kezdtek a tűzőrző rimalányok körül legyeskedni. Életük alkonyán a búslakodó öregek szinte megfiatalodtak a fiatalok nevetésétől. Elmesélték és megtanították nekik a régi idők játékait. Így sokszor a reggeli kakasszó riasztotta szét a fiatalokat, amikor a szigorú bíró munkára vezényelte őket. Amíg a Zagrosz és Élám törzsek maradékai a házuk agyagpadlójába temetkeztek, a hunok a halottaikat elégették. Az összegyűlt porukat egy díszes edényben szentélyeikben sokáig őrizgették. A kalandozáskor elhunytak elégetett pormaradványait egyszerű harcosoknál a vízbe szórták. A sámánok és írás-rovás mesterségben járatos személyekét hegyen szórták szét, hogy a porukat szerteszét vigye a szél, s így az állatok vagy emberek szervezetében tovább éljenek. Az asszonyok hamvait az öntözési csatornákba szórták bele, hogy ők a termelvényeikben tovább éljenek. Az ataiszi törzsek 6 soros árpát és Uruk városából hozott érces búzát termeltek. A hegyi őslakók csak az ott honos 2 soros árpát ismerték. Az ataiszi és a hun törzsek megjelenése után sem hagyták abba ennek a termesztését, mivel a 2 soros árpából készített árpalepények, vagy az árpakása sokkal jobb ízű volt, mint a hatsoros uruki árpa. Az uruki búzát szívesen ették, mivel az laktatóbb volt. Kurd vezér hegyi népe ebben az időben eladásra is készített hajlított, sima és fogazott sarlókat. A hegyi törzsek által készített árpabogácsákért szívesen adtak az uruki búzából magvakat cserébe, hogy azokat a hegyi tisztáson vessék el. A ház mögötti kertekben azonban még mindig használtak ásóbotot, fakapákat és fába süllyesztett aratókéseket. Az állattartók kis falapátokat is alkalmaztak. A Nagyházak kétrészesek voltak. Egyikben volt a tűzgödör és a búboskemence, míg a másik részben volt az agyaggödörrel ellátott női lakhely, amelyet kisebb család esetén hombárnak is neveztek, ahová az asszonynépek hamvassal hordták be a learatott terményt. A nagyobb, új családoknál az agyagvermes női lakhelyeket a hombároktól külön választották. Fészer alatt cséphadarókkal az Élet-magvakat kicsépelték és kiszáradva agyagedényekben az agyagvermekben tárolták. A Nagyházban volt az őrzött fűtés, amelynek kürtőkéménye a másik, azaz a kishombárt is melegítette. A búboskemence a gyermekek helye volt. A másik helyiség, a kishombár volt, a pörkölt-magvas kisveremmel. Az ebből nyíló nagyhombár a család éléstára volt a nagy agyag-vermekkel, ahol cserépedényekben az egész évre való szemes terményt tárolták. A fészer volt az asszonyok munkahelye, ahol kőmozsár, dörzsölő és őrlőkövek voltak, amellyel a lepénynek valót elkészítették. Voltak olyan házak, ahol még télen sem a nagyházban pörkölték a búza-árpa szemeket, hanem a fészer alatt lévő pörkölő kemencében. Nyáron a kinti pörkölő kemencét bogácsa-sütő kemencének is felhasználták. Ezen lepény és bogácsa-sütő kemencék építését már a 24 Hun Törzsszövetség uralma alatt sajátították el. A kisgyermekeket, de a serdülőket is főként tejben főtt, sült búzakásával etették. Csak pendelben futó gyermekkorukban etették meg őket lepénnyel. Ugyanakkor kezdték a búzavermek falát is kiégetni, hogy az szárazabb legyen. A sütés és főzés főként a hidegebb időszakokban mindig a Nagyházban történt. Így a hatalmas sütőkemencék meleget is adtak és a gyermekek a kuckóban soha nem fáztak meg. Ennek a közelében végezték a forraló kövekkel való húspuhítást és később a húsok főzését is. A gyermekek a kuckó-padka szélén ettek kis bögrécskéikből, és annak tálkájából ették a puha húsokat. Amikor már erős fogazatuk volt, a családfő 286 az cs< tej tál sa m b~ je rr b t( t~ k az evőpadhoz ültette őket. Már keményebb húsokat is adtak a kezükbe, amelyet elrágcsáltak. Amelyik étel nem fogyott el, azt kivetették a kutyaólba. Amíg az asszonyok munkája az Aranyasszony irányítása alatt az Élet-magvak megtermelése volt, addig Zagrosz és Élám törzseinél a férfiak vadászattal foglalkoztak. Fő táplálékuk a vadkecske, vadjuh, a gazella és a vaddisznó volt. Leghamarabb a farkasok árván maradt kis kölykeit fogták be házaik őrzésére, mivel a gyermekek ezeket minden telephelyen megszelídítették. Utána kiskecskéket neveltek fel házaik közelé ben, zárt ólakban, ezeket később nyájakban legeltették. Ezek adták a családnak a tejet. A vadjuhot és vaddisznókat nehezebb volt megszelídíteni, de végül ezek is a ház mögötti ólakban kaptak otthont. Könnyebb lett az Élámiak helyzete, amikor nyájakban őrizték a tejet és húst adó házi állataikat. Ekkor még a rókát és farkast is megették, sőt éhínség esetén még a kutyákat is. Amikor az ataiszi népek telepesei megjelentek, már a szamarakat is háziállatként tartották. Csak a gazdag hunok hoztak magukkal lovakat és szarvasmarhákat, utóbbikat szent állatként tiszteltek az őslakók. Ezeknek még a csontjait is porrá égették és elhintették a földjeiken. Amikor a hunok megjelentek, elkezdődött az ordoszi köles termelése, amelyet mind egy szemig elfogyasztottak, csak az árpa-búza szemeket hagyták jobban kiszáradni és fedett csűrökben vagy kazlakban

tárolták. Nagy őrlőköveken megkezdődött a magvak dörzsölésével való lisztkészítés és végül a lisztből való kenyérsütés, amely csökkentette a gyomorbántalmakat. Ordoszi hatásra az ólakbani állattartást nyáron kinti legeltetéssel váltották, és tavaszi sarjú füveket szárítottak télire, mert az állattartást már nem bízták a véletlenre. Téli szállásként az Oregek üresen maradt házait és a határ-mezsgyén levő, kisebb nagyállattartó ólakat használták, hogy a család tej ellátását minden reggel biztosítani tudják. Tehát a ridegtartásos karámok mellett házi szükségletre tehenet és fejőkecskéket is tartottak. Amíg a háziállatok tejét a család fogyasztotta el, addig a karámok tejhozamát túró, tejföl és sajt készítésére használták. Hetenként csak kétszer jöttek be a csordákkal a településekre. Érdekesség volt a legeltetés azon formája, hogy reggelenként a ház közelében lévő karámból kihajtották a juhokat, kecskéket és szarvasmarhákat, míg délben visszahajtották őket. Délután, a hőség szűntével újból kihajtották a hegyi legelőkre az állatokat és este visszahajtották őket. Ebben nagy segítségre voltak a komondor, kuvasz és pulikutyák, akik nemcsak a nyájakat, hanem éjjel a házakat is őrizték. Sőt a nagyobb kutyafajták, mint a kuvasz, még a medvével és a farkassal is szembeszálltak a nyájak őrizetében a külső akloknál. A bárányoknak és kecskegidáknak külön kis karámot építettek, így az esős és hideg időben is védelmezni tudták a felnövekvő állományt, mint ahogy a kuckókban a gyermekeiket védelmezték. Minden lakás és ól közelében széna és szalmakazlak állottak. Mikor a hunok a kulturájukat rájuk is kiterjesztették, a széna és szalmakazlakat egy futásnyira tartották a házaktól a gyakori tűzveszély miatt. Így alakultak ki a szénáskertek és a szalmáskertek, gyakran őrségekkel biztosítva. A házközeli karámokat kettőzve készítették, mivel Ordoszban rájöttek arra, hogy ahol a jószágaik a karámban kitelelnek, ott tavasszal már zöldségeskertet lehet készíteni. Így minden családnak volt 2 karámja és 2 zöldséges-kertje, amely a családot teljesen ellátta zöldségfélékkel. Ezek nem ehető részével viszony nyulat tenyésztettek fedett ólacskákban és nyári karámokban. Szarmasmarha minden 3 nemzedékes családnál csak 1-1 darab volt. Minden falu szélén volt pajta a bikával, amit az egyes települések állandóan cserélgettek. Mellette volt a csődörös háza. A szarvasmarhák szaporításával az Aranyasszony, a csődörrel a bíró foglalkozott. A legeltetést a bíró, a fejést az Aranyasszony irányította. A legeltetést botokkal és 287 r dárdákkal segítették. Az őrségeket és a vadászokat nyíllal, gerellyel, dárdával és parittyával látták el. A központi házak közelében kaparókés- és sarlókészítő szakembert alkalmaztak, aki a fegyvereket is készítette. Zsákmány esetén a tizedekből ő is részesült. Ez az ember végezte a fegyverek csiszolását és élezését, valamint a bőrfeldolgozást. Csont-tűket, csont árakat is készített. A gazella, vadjuh és vaddisznó zsákmányból is kapott. Legkönnyebben fiatal állatokat tudtak elejteni. A prémes állatoknak csapdákat állítottak és hurkokkal fogdosták össze őket. Lesből való vadászatoknál nyilakat, dárdákat és íjakat használtak. Parittyákat csupán kisvadaknál alkalmaztak. Az élelem termelése mellett a vadászat miatt különböző háziiparokat is űztek. Ezért alkalmazták a kovácsokat, akik mellékesen fa- és csontszerszámokat is készítettek. A kovaköveket a legügyesebb emberek pattintották. Ezek a pattantyúsok pengéket, fényes kaparókéseket és nyílhegyeket készítettek. A magköveket leginkább a minden háznál lévő szerszám-hombárokban pattintották, hogy annak minden maradékát fel tudják használni, akár még festék-törésre is. A szerszámokat a falakra felakasztották. A berakásos fogazott sarlót a mesterember házánál élőállatra cserélték, mert az már művészi munkának számított. Gyaluvakarókat külön készítettek, ahol külön, e célra szolgáló csiszoló kövek állottak a rendelkezésére. A kaparókésekkel az elejtett vad bőrét levakargatták és csontsimítókkal letisztázták. A bőröket és a prémeket csak ruhák készítéséhez használták. Árral lyukakat fúrtak a kikészített anyagba, csont-tűvel inakat húztak a lyukakba és fűzték a csont-árral és csont-tűvel tovább. Ezen munkálatokat nem a Nagyházban végezték, hanem a fedél alatti színben. A darabosabb bőrmunkákat kint csinálták, de télen a prémes ruhaféléket a Nagyházban is megvarrogatták. Nyáron, amennyiben ráértek, kint a fészer alatt dolgozták ki a bőr és prémes munkát. A lapocka-csontos kaparók lassan eltűntek és az ordoszi fémszerszá mokat kezdték inkább használni. A gyaluvakarós megmunkálás mind az udvarokban folyt, ahol az ácsok már használni kezdték a vonókéseket és a csontfúrókat is. A kőfejszéket is előszeretettel alkalmazták. Az élelem termelésének velejárója volt a fazekasipar, az agyag-szalag tapasztások módszerével. Edényeiket sörte-ecsettel festegették. Amikor a hunok átvették a hatalmat, megkezdődött edényeik égetése kemencékben és ezzel a máglya-égetést megszüntették. Az égetést akár az újfajta, zárt tűzhelyeken is elvégezhették. Azonban a cserép-edény égetők és a lepénysütők külön kemencében végezték a munkájukat a falu közepén. Csagiliban elköszöntek a hun vezetőségtől és az Élám-Zagrosz vidéki őslakóktól és a hozzájuk csatlakozó kísérőkkel elindultak Magyarkára, az Ősmagyar vallás központjába, akikkel állandó összeköttetést tartottak fenn. Ugyanis akárcsak Ordosz-Hunyor és Csagili között, itt is tíz-nyíl vagy 24 nyilas falucskák sorakoztak a hegyvidék lábainál, míg a nagyobb folyók mellett kettős települések szerveződtek. A tíz-nyíl falvak 10 lakóházból álltak, egy központi házzal és 2-3 őrházzal, tehát 14 lakóház volt. A hun települések 24 házból, egy központi vezetőségi házból és 4 őrség boldoganyás-házból álltak. Tehát a hun településeket úgy lehetett felismerni, hogy 30 épületnél kevesebbet nem építettek, mivel ezek jobban védhetők voltak. Minél közelebb értünk Magyarkához, annál inkább érezhető lett az aranyasszonyok uralma. Itt a 30 házas, és a 63 házas, kettős települések belső életét az aranyasszonyok intézték. A ruhák készítése teljesen az ő

kezükben volt. A nők igen tetszetős, prémes ruhákban, ékszerekkel jártak. Bami hun vitéz édesanyja volt a Nagymeleg-víz melletti leghatalmasabb aranyasszony, Enzeli aranyasszonynak hívták. Korán özvegységre jutott. 5 fia közül Bami volt a legnagyobb, ő Atrek fejedelemnek a húgát vette el feleségül, akit Enzeli aranyasszony Ordoszba vezényelt rimalány képzésre. 288 A~ ur m le r~ tí la a Amíg Hunor városától délkeletre és tőle Csagilig férfi-uralom, addig Csagilitől kettős uralom volt az Atrek torkolatáig, de innen Magyarkőig, Enzeli aranyasszony birodalmában mindenütt az aranyasszonyok voltak hatalmon. Itt a 30-as vagy 63-as ház-települések központjában a mindenkori aranyasszony lakott. A legközelebbi, futásnyira épült településen lakott a bíró az őrséggel és a templomokban levő gazdasági vezetőséggel, a védelmi és vadászati férfi lakosokkal. Az egy futásnyira levő településekre jártak aludni és étkezni. Az őrparancsnok az írópapokkal együtt mindennap részt vett a közösségi házban való tanácskozáson, ahol az aranyasszony döntötte el munkák végzését, mindenkinek a meghallgatása mellett. Mindenkivel kiegyeztek, ezért hadat Magya fejedelem megjelenésétől kezdve nem viseltek. Emeli aranyasszony hatalma az Atrek torkolatától Magyarkőig terjedt, a többi aranyasszony szoros összefogásával. Mivel a Nagyvíz és a Hegyek között csak jó 2 futásnyi távolság volt, a vályog házfalakat a hegyi kövek alapzatára helyezték, vagy pedig, Magyarka közelében teljesen kőből való házakat építettek, de azokat is 20-30 évenként átépítették. A férfinépek azonban jobbára csak vadászattal és nagyállatok tenyésztésével foglalkoztak. A kiképzett sámánok között mindig volt 1-1 aranyasszony-pap, aki az aranyasszony intézkedéseit végrehajtotta. Ezt rimaszécspapnak is nevezték. Emeli Rimaszécs volt például az első aranyasszony, aki már hatalmának kezdetén elrendelte, hogy a vályog falak csakis törekkel készülhetnek, mivel a szalmát csakis a hegyek felé eső szérűskertekben tárolhatnak és azokat csak a nagyállattartók használhatják fel almozásra vagy kemencék begyújtására. Az agyaghabarcs hordására bőrvödröket alkalmazott, a kövek hordására pedig a Buda kőműves fejedelem által is használt kosarakat. A leghasznosabb intézkedése az volt, hogy a síkságon épített lakásokat 20-30 évenként terítsék el és utána kőlapokra rakott házakat építsenek pelyvás vályogból, mivel ezek melegebbeknek bizonyultak. Az őrségek lakótornyait kövekből építsék fel tornyos figyelőkkel és ugyanúgy építsék a fejedelmi székvásárhelyeket is kőfalakkal körülvéve, őrtornyos kapukkal. Még a nagyobb településeken hivatalosan is elrendelte, hogy minden házkijárás elé kerteket létesítsenek, az élelmezés megkönnyítése végett. Az állatok részére vert agyagból készítsenek ólakat. Hombárokat pedig minden esetben vályog-téglákból készítsenek. A közösségi házak azonban csakis kőházak lehetnek központi alsó fűtéssel és melegített szülőházakkal. Minden faluban 3 szabad tűzhely is legyen, nehogy az asszonyok a lepény vagy bogácsa sütésen összevesszenek. Az asszony népeken ne vegyen erőt a lustaság, hanem az ebédfőzés első kötelességük legyen. Reggeli és esti étkezéskor könnyű ételekről gondoskodjanak. Az őrségnek, valamint a pásztoroknak igen tápláló ételeket készítsenek. Utazáskor száraz húskészítmények porával lássák el a férjeiket és az őrségeket. Minden házban legyen tűzgödör és búbos-kemence kuckóval a gyermekek nevelése végett. A kása, lepény, bogácsa és újfajta kenyér készítése mellett minden eladó leányka a főzés mesterségét is tanulja meg. Minden leány 3 melegítő-követ kapjon 2 levesfőző fazékkal, ugyanannyit a legény is, hogy a külön életet gond nélkül megkezdhessék. Minden férfinép holdtöltétől-holdtöltéig 24 kisrátó pörkölt szemet kapjon, de a nők csak 20-at, mivel a főzésnél a férfiak részéből is kóstolgatnak. Ugyancsak havonta a közösből 5 kisrátó húst kapnak a férfinépek és 4 kisrátóval a nők és a gyermekek. Minden udvar köteles havonként 1 nyulat átadni áldozás végett. Ebből fedezi a sámán a kis vendéglátásokat. Enzeli aranyasszony, legfőbb Rimaszécs szerint korábban a Zagrosz barlangjaiban laktak a törzsek, csak vadászattal és kétsoros búza és árpa gyűjtögetésével foglalkoz 289 tak. Most lent a dombvidéken és a síkság szélén már megmunkálják a földet és öntözéssel bővebb termést érnek el. A vadászszerencse sok húst hozott a kemencébe. A férfi-uralom alatt élő törzsek nyájaikat legeltetve vándoroltak és így falvaikat időnként újjáépítették. Az asszony-uralmi területen az aranyasszonyok kötötték magukat az állandó lakhelyekhez és házaik 20-30 évenkénti újjáépítéséhez. A nagy állattartóknak az állataik biztos megélhetést, az élelmiszerek termelése pedig változatos élelmezést biztosított. Tónusz-Bátika kalandozói is meggyőződhettek arról, hogy Csagili birodalmában, ha jobb legelőre akadtak, a lakhelyüket 1-2 futásnyira máshová telepítették. Bami vitéz a 25 medvetoros évében már harmadik Csagili helységről tudott. Ellenben Enzili birodalmában a lakóhelyek egyhelyben maradtak és inkább öntözéses földművelést végeztek és az állataikat más-más helyen legeltették. Így kialakult a nyári és a téli aklok tartásának a szokása, és a szemes magvak termelése mellett elkezdték a télire való szénát és alomszalmát is a szérűskertekben gyűjteni. Igen érdekes volt az aranyasszony-sámánok, vagy ahogy Magyarkán hívták, az aranyasszony-papok rendszere aa aranyasszonyok hatáskörében. Legtöbbször Urukban képeztek ki egy pateszit, aki aztán a

magyarkai templom-gazdaságban tanítgatta az aranyasszony-papokat. Az írnok-képzésen minden uruki tudományt elsajátítottak. Enzil aranyassszony az enzili templom-gazdaságban eltervezte, hogy annyi hatsoros búzát kell termelniük kenyérnek és lepénynek és annyi kétsoros búzát kalácsnak, amennyi a jelenlegi 720 léleknek elég lesz az új termésig. Minden személyre havonként 1 vékás faedénnyel mértek ki szemes terményt a közös hombárból. Mivel azonban gyümölcs gyűjtés miatt ebből még maradt is, gyakran mértek ki a hatsoros búza és a kétsoros búza mellett hatsoros árpát és kétsoros árpát is, hogy a házaknál a cserépkorsókban mindig maradjon megtakarított élelem, hogy az éhínségre gondolva takarékoskodjanak. Amíg két holdtölte között apróbb állatok húsát is ették, minden holdevési ünnepen a pásztorok nagyállatot vágtak a szarvasmarha, ló, juh és kecskeállományból, és minden pásztorember ilyenkor helyet cserélt. Az aranyasszonyok azt is sok helyen elrendelték, hogy gyümölcsöket aszaljanak télire, az élelmezés változatossá tételére. Az aranyasszony-papok az agyagtáblácskáikon minden családnak nagysága szerint ellátási jegyzéket készítettek, amit aztán minden hónapban összetörtek újrahasználás végett. Ezek a feljegyzések még a nagyállattartási hónapokat jelezték. Ilyenek voltak a következők: 1. Medvetor hava:

8 adag hús,

8 adag búza

2 adag zsír

2 adag gyümölcs

2. Szarvastor hava:

8 adag hús,

8 adag búza

2 adag zsír

1 adag gyümölcs

3. Bölénytor hava:

6 adag hús,

8 adag árpa

2 adag zsír

1 adag gyümölcs

4. Báránytor hava:

8 adag hús

8 adag árpa

2 adag zsír

2 adag gyümölcs

5. Borjútor hava:

6 adag hús

8 adag búza

1 adag zsír

2 adag gyümölcs

6. Gödölyetor hava:

6 adag hús

6 adag árpa

1 adag zsír

1 adag gyümölcs

7. Tehén hava: 4 adag hús

4 adag búza

8. Aranyasszony hava: 8 adag hús 9. Tigris hava: 6 adag hús

1 adag zsír

8 adag búza

4 adag köles

-

1 adag zsír

1 adag zsír

-

1 adat gyümölcs

10. Oroszlán hava

8 adag hús

8 adag búza

2 adag zsír

2 adag gyümölcs

11. Halak hava:

8 adag hús

8 adag árpa

2 adag zsír

2 adag gyümölcs

12. Disznótor hava:

8 adag hús

8 adag búza

2 adag zsír

2 adag gyümölcs

Tárkány hava: 8 adag hús

8 adag búza

2 adag zsír

2 adag gyümölcs

290 A tárkány hónapot Lugal-oroszlán és kézműves hónapnak is hívták, mert ekkor még a kézművesek is vadászni mentek, olyan nagy húsbőség volt. A nyári hónapokban azért osztottak kevesebb húsmennyiséget, mivel a háziasított kisállatok is pótolták az élelmezést. Szemes magvakat is kevesebbet adtak, mert a sarlózóknak jogában állott az elhullott kalászokat öszegyűjteni, maguk és a kisebb állataik részére. Azonban csak annyit gyűjthettek, amennyi férőhely volt a házaik mellékhelyiségeiben. Település szerint változott azonban a zsír és a szárított vagy friss gyümölcsök kiosztása a mindenkori termés szerint. Volt olyan Magyarka környéki település, ahol csuprokban még mézet is adtak a téli ünnepekre. Az aranyasszony sámánok szerint csak abból lehet osztani, ami van. Ezért a papok kiképzésénél a fenti elosztás csak tájékoz tató jellegű volt és településként gyakran változott. Azonban az igaz volt a kezdettől fogva, hogy az asszonyuralmi településeken mindenkiről jobban gondoskodott az Óregek Tanácsa, amelyik a központi közösségi házakban tanácskozott, mint a férfiuralmi helyeken. Igen fontos tényező volt a gyermekek felnevelése és a Nagyasszonyi udvartartás intézménye, amelyik minden vándort befogadott, mert mindenkinek a munkájára szükség volt a fennmaradás és a bőség érdekében. Az évenkénti holdtölte számítást Ordoszban és Magyarkán, a Nagy-Süán ünnepélyeken határozták meg, a mindenkori havazás beindulását figyelembe véve. Ezt pedig a csillagok járása döntötte el. Egy medvetoros év 12 holdtöltési azaz holdhónapból állott és a kézművesek havából, amelyben minden 4 évben 1 tárkány-napot tartottak és minden 100 évben, a legalkalmasabb időben az A Nagyszala napot. Így a csillagászati babiloni év a holdegyenlítő szerepénél fogva helyrebillent. A Névadó feljegyzések 365 napot tartottak nyilván, míg minden negyedik évben volt a tárkányok vizsganapja és ezt minden alkalommal megünnepelték. Minden 100 évben a beavatottak tartottak egy Nagyszala napot, és ekkor a medvetoros év nem 365 illetve 366 nap volt, hanem 367 nap. Amíg eleinte, a Hold hozzánk csapódásáig 360 nap jelentett 1-1 tűzszerzési évet, ez a beavatottak szerint fokozatosan emelkedett később 365 napra, sőt 4 évenként a tárkány képzősök napjával 366 napra egyenlítődött ki. Minden 100 évben, a Nagyszala napjávaval 367-re emelkedett a napok száma, s ilyenkor helyreállt az állatkép szerinti Világhónap rendje, amely minden 2160 évben változott. Joli-Tórem, azaz Földanyánk forgása a nagy Mindenségen egyenletessé vált. Erről a pateszik állandóan tájékoztatták a Beavatottak Körét. Az aranyasszonyok hősi küzdelméhez az is hozzátartozott, hogy az aranyasszonypapok minden településen nyilvántartották, mennyi juh vagy kecske tartandó, menynyi legyen később a szarvasmarha és a ló. Hányan dolgozzanak a föld megmunkálásában, hányan a lakások felújításában, hányan a szerszámok készítésében.

Ehhez hozzájárult a falubíró által meghatározott vadásznapok száma, a külső nagyállattartás pásztoróráinak száma, a csorda, a mét, a nyáj és a ménes legeltetése. A tárkány döntötte el, hányan dolgozzanak famegmunkáláson, állatbőrök feldolgozásán és kova-eszközök készítésén. Ezen utóbbiak voltak a kovások. A vályogvetést az asszony-népekkel végezték a pelyvások, de az aranyasszonyok rendelték el, hány új házat kell építeni nyaranként és hányat kell felújítani. Almavirágzásra minden házat ki kellett meszelni és fertőtleníteni. Az Aranyasszony és a bíró központi házához mindig a 16-24 fős nagycsaládok kerültek, míg ez fokozatosan S-7 fős családokra csökkent a faluvégeken. A falvak legszélén voltak a Boldoganyás őrházak, amelyekben az őrségek tartózkodtak. Emeli legfőbb aranyasszonynak, a Rimaszécsnek a városa 48 tömény lélekből (480.000) állott, 1-1 tömény lakterülete között 1 tömény azaz tízezer lépés volt. Eb 291 ből a 48 tömény lélekből 1 tömény adta az őrszolgálatot a városban és a határok őrizetében. Emeli Aranyasszonynak 12 ilyen érdekterülete volt, tehát Magyarkőig 576 tömény (5.760.000) lélek felett uralkodott. Hadrakelt serege veszély esetén 12 tömény volt 120 ezredessel. Zagrosz fejedelmé nek támadásakor maga állt a töményei élére és győzött. Emeli aranyasszony szigorú rendet teremtett. Minden 3-6 házra esett 1-1 Földanya szentély. Minden szentélynek ki kellett állítani 1 lovast teljes fegyverzettel. Ez annyit jelentett, hogy minden 3x24 azaz 72 személyes, nagycsaládos szentély adott 1 lovast, míg a 6 x 8 azaz 48 személyes külső családok is adtak 1 lovast, mert ott kevesebb volt a kisgyermek. Ha tehát 1 településen volt 12 szentély, akkor az őrség 12 lovasból állott. Ezek az őrségek ebéd után váltották egymást tülökszó jel mellett. Ezen őrségnek más feladatai is voltak. Ilyenek a tűzőrségek, hídőrségek és kapuőrségek. Tehát az aranyasszonyok szervezetében 1200-1250 lakosú falunak 12 fő őrsége volt, amely naponként változott, főként a lovasok cserélődtek. Volt Enzeli aranyasszonynak egy gyakorlatban bevált törvénye: „Ha egy leányod születik, annak a családnak eggyel több fia is lesz, ha azonban fia születik valakinek, úgy az a család számára elveszett." Ez annyit jelentett, ha felnőtt a leánya valakinek, az vőlegényt hozott a családba, de ha fiú született, akkor a rokonházasság megakadályozása végett el kellett mennie a falujából. Ezért Enzeli birodalmától Magyarkőig a harcosokká nevelődött ifjakat, vagy kézműveseket a hunok térfoglalása után 1-1 lóval és fegyverzettel kiházasították. A megcsaládosodott, férjhez ment leányoknak új házat építettek az apától függetlenül az aranyasszony portáján. Magyarkától nyugat felé, Sárhelyig, azaz mocsaras vidékig (Meótisz) férfi-uralom volt a Hun-Baka (szkíta) féle településeken. Itt viszont szokásban volt a leány-szöktetés, azaz a leányrablás, amelyért aztán háborúskodások kezdődtek. Ilyen az asszonyuralmi vidékeken nem fordult elő, mivel a családok a pelyhes állú fiú gyermekeiket munkabírásuk szerint útbaindították más vidékekre, akik sok esetben soha többé nem látták a szüleiket. Az idegen férfiakat minden aszszony-uralmi településen szívesen fogadták. Ezért az aranyasszonyok birodalmában a népesség nagyon megszaporodott. Itt soha nem volt éhínség, mivel a közös gabonatárak bőségesen voltak feltöltve és a vadász-szerencsétől fúggetlenül a háziasított nagyállatok mindig biztosították a húsbőséget. A férfi-uralom területén azonban folytonos háborúskodás folyt a legelő-területekért és az elrabolt leányok miatt. Itt a nő csak belső munkaerőt jelentett, míg az asszony-uralmi területen a férfiak a nők szorgos munkáját kiegészítették. Itt élelmiszer felhalmozás volt, tehát megszűnt az éhség, míg a férfi-uralmi részeken a háborúskodás éhséget teremtett. Az aranyasszonyok magtár őrségeket szerveztek a falu bírájával, nehogy a férfi-uralom alatt élők a közös gabonatárolókat meglophassák. Az asszonyok a helyhez kötöttséghez ragaszkodtak, míg a férfiuralmi területek a legelők szerint vándoroltak. Az asszonyok az aranyasszony-papjaikkal megszervezték a munkaeszközönkénti csoportokat, a férfiak ragaszkodtak a legelő-vándoroltatáshoz. A helyhez kötődöttség megengedte, hogy favágó, mész-, valamint szénégető csoportok keletkezzenek a 250-500 fős faluk társadalmában. Lehetővé tette azt is, hogy egy kis csoport az állatok bőrének kikészítésével foglalkozzon, mások pedig szerszámokat készíttetsenek, majd házakat építtetsenek a fiatalok részére, mivel az öregek csak ragaszkodtak a régi megszokottakhoz. A leánygyermekes szülői otthonokban a leányok a nézeteltéréseket az ágyban megszelídítették és reggelre a harag elmúlott. Kevesebb volt az egy családban 292 való perlekedés. Ha a vő makacskodott, könnyen kiadták a szűrét, mert az asszonyuralmi családban csak a nők voltak az állandó családtagok, bár az elvándorlás sokkal kisebb volt, mint a férfi-uralmi területeken. Magyarkán azonban az indulatok megszelídültek. Magyar utódai a beavatottjaik vezetésével bevezették az ősmagyar vallást, amely nem egy népet jelent, hanem az egy igaz Istenben való hiten alapult. Ezt az Istenhitet nem kényszerítenék rá senkire, mert az ő Istenük nem haragos és büntető Istten volt, hanem szerető Égi-Atya, akinek elgondolásait a lábaira megrokkant Anyahita rótta le a szumírok által érthető rovásokkal az Arvisura lapokon. Ennek az Égi-eredetű hitnek sok követője volt, amelyeknek vezetői a bevatottak voltak. Ez a kis vallási csoport a nőket egyenrangú embereknek tartotta és Enzeli Rimaszécs asszonyuralom és a Saka birodalombeli férfi-uralom kilengéseit megszelídítette. Itt nem fordulhatott elő,

hogy a férfivá lett ifjakat a szülői háztól elhajtották. A leányokat sem rabolták el, mint a Bakáknál. Az asszony-népeket nem nevezték a sakák szerint asszonyi-állatoknak, hanem mindkét nembeli csoport egyaránt kedvessé vált a családfők számára, amelyben az atyák jóságos családapákká váltak, akik az asszonyok munkáját nagyon megbecsülték. Mivel a hunok és a magyari népek keresztútján épült ez a város, sok vendégfogadójuk volt, amely felett Magyarka fejedelme rendelkezett. Ő volt a város katonai parancsnoka, akit pajzsra emelve választottak meg Magya fejedelem egykori utódai közül. Vendégeket csakis a saját lovagkíséretükkel fogadták, ezért Magyarkán soha nem háborúskodtak. Annak ellenére, hogy Magyarka fejedelemségében már öntözéses földművelést végeztek és karámos, valamint ridegtartásos állattenyésztésük is volt, gyümölcsök gyűjtögetésével és gyógynövények összeszedésével is foglalkoztak. Ez volt az egyik legfontosabb munkája az aranyasszonyoknak. Magyarka messzeföldön híres gyógyítóhely volt. A vadászok feleségei az erdőkben a begyűjtési helyeket keresték fel férjeik útmutatása és ellenőrzése alapján, míg a földművelő férfiak külön termeltek gyógynövényeket, ha kellett, még öntözéses gazdaságaikban is, amit aztán az asszony-népek szedegették össze és szárítgattak. A Zagrosz hegységig lakó szavárd magyar vallású hegyi-lakók sok kecske és juhnyájjal rendelkeztek. A városok lakói részére sok csigát tenyésztettek. A szerszám-készítők részére ők gyűjtögették össze a kovaköveket és behordták Magyarkára. Sokan, hegyi otthonaikban a talált kovaköveket megmunkálták. Híres barlangi vadász volt Zanidar fejedelem, aki a magyarkar vendéglátó házak részére mindig frissen lőtt vadakat szállított, a lenyilazott apró és nagyvadak húsát a magyarkar piacon értékesítették. Vadászkunyhóik nyújtott köralakban készültek, ahol megbeszéléseiket és Isten áldozataikat tartották. Szerintük az Istenek haragudtak a szögletes kunyhókra, mert senkit sem akartak a sarokba ültetni, mivel a vadászszerencse mindig másnak kedvezett és senki nem érezte magát alsóbbrendűnek. Ezen vadászkunyhóknak a közepén mindig ott voltak a mélyített magvermek és a kásával megtelt tálak. Ugyanis a frissen lőtt húsokat kásával, darával és lepényekkel ették. A vadon termett, kétsoros árpát és búzát gondosan összegyűjtögették a vadászok aranyasszonyai, mert ezek korábban megértek és sokkal jobb ízűek voltak, mint az öntözéses hatsoros árpa vagy búzakalász magvai, amelyet az asszonynépek szintén külön is gyűjtögettek. A kisebb falvak agyagból való építkezései 20-30 évenként mindig fejlődtek. A vadász települések mellett lévő állatállomány karámos tartása nyomán erdei földművelés alakult ki. Itt kezdtek agyagedényeket és Isten szobrocskákat is készíteni. Minden vadász szobornál elmaradhatatlan volt a dárdás-nyilas vadászok megörökítése. A síkságon való földművelésnél is gyakran alkalmazták a karámos állattartást, amelynek 293 helyváltoztatása után zöldséges-kerteket alakítottak ki. A magvermekben ilyen helyeken csupán agyagedényeket használtak. Az Aranyasszonyoknak hősies küzdelmet kellett vívni, hogy a vándorló vadászok és a nyomásokban legeltető állattenyésztők és a síkságon lévő öntözéses gazdálkodók között az összhangot megteremtsék. Ezt másként nem tehették, csak az ataiszi egyisten hit vallása alapján. Zanidar fejedelem örömmel üdvözölte Tónusz és Bátika rokonlátogató csoportját és a Tura-hegyen lévő vendégfogadóban helyezte el kedves vendégeit. Nemsokára következett az aratás vége és ilyen alkalommal szokták mindig megtartani a Tura-hegy tetején a hegyiünnepélyt. Gyeretyán, a hegyi vadászok hadvezére már jelezte, hogy az Aranyasszonyok napjára bőséges vadászzsákmánnyal lejön a szavárdok lakta hegyekből s a legényei újból Galga lovasfejedelem leányai közül akarnak nősülni. Ugyanis Joskar aranyasszony véleménye már évek óta az volt, hogy a Tura-hegyén megtartott leányvásár párválasztásai a legsikerültebbek. Galga lovasfejedelem is örült, mert egy kosárra való leánya volt, s azok is lassanként asszonysorba kerültek. Jóskar aranyasszony különösen örült az Ordoszból jött tárkány-sámán ifjaknak, mert így a leányainak volt kiből válogatnia. Mivel az egyistenhiten alapuló vallás csak a fejedelmi családok vallása volt, így azt gondolta, hogy a beavatottságot megütő mértékű istenhit is minden erőszak nélkül terjedhet. A vendégfogadós figyelmeztette, hogy az ünnepély egyik előkészülete abból áll, hogy minden leány és legény elmegy megfürödni az Óthegyen épített melegvíz forrásokhz, megtisztulás végett. Ezt testi és lelki megtisztulásnak is vették. Othegy alján két kőből épített fürdő volt, ahol az előcsarnok búbos-kemencéjében emberfej nagyságú köveket melegítettek. Mikor ezek a kövek megforrósodtak, egy csúszdán vízzel telt edényekbe gurították azokat a kupolás kőfallal ellátott fürdőbe. Itt aztán a vízből kilátszó forró köveket még vízzel locsolgatták. Mindenki jól megizzadt a kupolák alatt, majd a kifolyó langyos víz medencéjében megfúrödtek. Amikor eljött az este, a lovasok visszatértek Magyarkára és onnan díszes felvonulással mentek külön-külön a legények és a leányok a Tura-hegyi ünnepélyre, hátha megtalálják a szerencséjüket. Tura-hegyére a Galga folyó népe ökrös szekereken ment. Kalácsokkal és gyümölcsökkel bőven meg voltak rakva a saroglyák. Gyeretyán népe lovas szumír-szekerekkel jött a hegyi ünnepélyre. Mivel azonban a hunok lóállománya nagyon megszaporodott, az nem is volt igazi legény, akinek a szülők lovat ne adtak volna ajándékba, így minden házasulandó ifjú lóháton érkezett.

Az Ordoszból jött vendégek, Gyeretyán népe, valamint a Galga völgyéből érkezett ifjúság örömmel ünnepelte a bőséges aratást és a vadászok hegyi-ünnepélyét. Ezek a népi szokások minden évben öt napig tartottak. A hatodik napon tartották meg a hivatalos esküvőket. Erre az ünnepi eseményre most Kubán szkíta és Enzeli zagroszi fiatalsága is odasereglett. A díszes ünnepségre Kund szkíta-Baka vezér is eljött az iker fiaival, Kara-Kupánnal és Kaza-Kupánnal, akik Zanider fejedelem két leányát, Sabu és Saba fejedelmi leányokat feleségül vették. Ez volt évek óta az első alkalom, hogy valamennyi eladó leány elkelt a Tura-hegyi leányvásáron, s még az ötödik nap éjszakáján örök hűséget esküdtek. Az esküvői szertartások még három nap és három éjszakán folytak, mivel nagyon sokan akartak Tónusz ifjúsági fősámán kegyhelyén örök hűséget esküdni. Annál is inkább kapós volt Tónusz eskettetése, mivel ennek a látogatásnak emlékére egy új kegyhelyet építettek. 294 Utána holdtöltétől holdtöltéig nagy vadászatot rendeztek a Kabar nemzetség Badil fejedelmének hegységében. Szarvasbőgés idején azonban a havas erdőben Badil íjászai Zanidar fejedelmet orvul agyonlőtték. Ugyanis Zanidar Sabu nevű leányát Badil fia, Balkár akarta feleségül venni, de a leányvásáron Sabu inkább Kara-Kupánt választotta. Igaz, hogy sokan ijesztgették, ne válassza a szkíta-saka legényt, mert akkor neki is iker fiai fognak születni. Sabu azonban annyira szerelmes lett a göndörhajú választottjába, hogy titokban elsőnek esküdött örök hűséget, úgyhogy a szülei már nem tudták megakadályozni a választását. Az örömünnep és a vadászatok után gyász borult Magyarka fejedelemségre. A legnagyobb baj az volt, hogy Joskar aranyasszony öt év alatt sem tudta elfelejteni forrón szeretett férjét. Ezért a legközelebbi uruki csoporttal Marina birodalmába vándorolt fiatalabb, még pártában maradt leányaival. Fejedelemségét átadta fiának, Szukum ifjú fejedelemnek, aki a megbékélés szellemében Badil leányát, Cserkesz fejedelmi leányt vette el feleségül. Joskar nem akart a férjét meggyilkolt néppel egy városban ünnepelni. Így a jegyesség után népes uruki csoporttal és leghűbb harcosaival a Marina felé vették útjukat, ahol az aranyasszonyok uralma, vagyis nőuralom volt szokásban. Három fia: Ingus, Ágikán és Besse elkísérték az Etil folyóig, amelynek partján volt a híres Szőrme-Ata vásárhely, ott a legnagyobb, késő őszi vásáron még részt vettek, majd fiai, a biztonságos vendéglátóhelyen hagyva anyjukat és kísérő lovasait, visszalovagoltak Magyarkára. A 865. év végét még megvárták Magyarkán a nőtlen maradt sámán csoport tagjai, mivel az uruki vándorlók csoportja szintén megnősült és egy kis részük Ordoszba indult, hogy részt vegyen a beavatottak legújabb sámánképzésén. Az aranyasszonyok újabban érkezett csoportjának pedig egy újabb hősi küzdelme kezdődött, hogy az urukimagyarkar szokásokat meghonosítsák. Hej rege rejtem 65. Arvisura Udumu buzogánya Báta rovása Kr. e. 3750-3406. (290-634. m.t.é.) Az 1020. medvetoros évben a Nagysüán előzködésén Báta lett az első, ezért azon megbízatást kapta, hogy szervezze meg déli irányban a kalandozást. Tízévi kiképzés után 24 ifjú lovassal indult el. Úr városában Sirgula pateszi fogadta, aki megszervezte a Szumír Birodalmat. Fintorban az időszámításuk 750. évének hatodik holdfogyatkozását követő 2. napon Dungi ifjúsági királyt a főpateszi királlyá kente. Sirgulát öreg-királynak, míg Dungit összekötő királynak nevezték el, akinek kötelessége volt Esthon és Bothon testvéri népet meglátogatni. Útjára meghívta Báta sámánt a 24 lovasával együtt (Kr. e. 3750. VI. 2.). Az ifjú Dungi elmondta, hogy ő Ukus pateszi tanítványa, aki őt Fintorban ifjú királlyá kente és a múltról igen sokat tanított neki, amelyből szívesen bármit elmond. Például amikor Buda király lett Ur városában, s utána Samasna Pistije lett az új király, a termelési vezetőt, vagy városvédelmi parancsnokot is Lugaloknak hívták. Azonban mindenütt a pateszik uralkodtak mind szellemiekben, mind gyakorlatilag. Igen furcsa volt az időszámításuk, mivel ebben a korban a legfontosabb az volt, hogy legyen az embernek mit ennie. A szegények naponta csak egyszer, délben étkeztek. Később földjeik termékenysége miatt már többször. A Lugalok és a pateszik az evé 295 seik számát, majd az étkezési fogásokat, s végül már a felszolgált sokféleségeket kezd ték számolni. Így például Alulim, a nagy Lugal 28 000 féleséget evett. Dungi számi- tása szerint azonban csak 57 évet és 6 holdevést élt.

Időszámításunk 210. évében azonban a Holdanya megváltoztatta méretét és nagy _ égiháborúkat, tengerháborgásokat okozott, s rettenetes Özönvíz pusztított (Kr. e. 3540-ben). A megmaradt lakosság észak felé, a szavárdokhoz és a kurdokhoz mene kült. Sokan Mari városában leltek menedéket. Gilgames, az uruki király hősiesen küzdött a nagy áradás ellen. A tengertől és folyóktól messzebb eső városok lakói pótolták a meghaltakat és elmenekülteket. Később a Hold, amit egy üstökös a farkával megcsapdosott, közelebb került a földünkhöz és újabb özönvizeket okozott a 344. és az 542. évben, amely újabb menekülési hullámot indított meg, bár ez kisebb mértékű volt. (Kr. e. 3406 és a Kr. e. 3208. évben.) Gyakoriak voltak a kisebb özönvizek is, de ezeket nem a sárkánykígyók közeledése okozta a Hold-Anyánkhoz. Csillagvizsgáló pateszjeink nagy zavarban voltak, mert egyik alkalommal sem tudták előre kiszámolni a dühös sárkánykígyók érkezését. A legrégebbi őslakók, akik Buda elől menekültek a Van-tó környékére, szumíroknak nevezték magukat, akik örömmel fogadták az Özönvizek elől menekülőket, majd összeházasodtak velük. Az egyik közös házasságból származott Szumír vezér, akit a Van-tóiak Szumérnak neveztek. Szumért pateszinek képezték ki. Az idők jobbra fordultával Szavárd, Kurd, valamint Mari Birodalmából is megszervezte a visszavándorlást. Ettől az időtől kezdve a neveink is kezdtek a vendéglátóink hatására megváltozni. Szumér ökrös fogatokon és szamaras szekéren vonult vissza a népével, akit mindig többen és többen követtek. A tanultak alapján, ataiszi műveltséggel megszerveztük a csatornázásos földművelést és az állattartást. Lovakat és tevéket azonban eleinte csak Kurd, Mari és Ugarit birodalmában láttak szívesen, ahonnan épületfákat és építőanyagokat szállítottak a most már egyesített Szumér királyságokba. Először csak 30 000 és 40 000 lakosú királyságokat szerveztünk, de a főváros, Úr lakossága jelenleg 350 000 lélek körül van, amelyből sok a kereskedő és az iparűző kézműves. Nem beszélve az árukísérőkről, akik az egész Szumérföldet ellátják mindennel. A mai napig 56 városunk és 224 tanyánk van, 1 891 600 lakossal, amelynek azonban csak a fele szumér, míg a többiek időnként felfogadott szolgák, akiket gyakran cserélünk, hogy Esthon, Bothon Mari és Ugarit népeinek is megtanítsuk a földek megművelését, s ezzel mindenütt megszüntessük az emberevést. Ezt Pintorban döntötték el Ukus pateszi javaslatára. Ekkor rendelték el a gazdálkodás megkönnyítésére az írnokok képzését, amelyet Meni király Esthonban igen szívesen fogadott, bár ő a népének az eredeti írását meghagyta, de célszerűnek tartotta a királyok és vezetők közötti gondolatközlésre az egységes írásbeliséget tudó írnokok kiképzését. :. A pateszik vezette lépcsőzetes templom-gazdaságok kegyhelyek hatáskörébe tartoztak. A mindenkori Lugal az esti ájtatosság utáni megbeszélés során irányította a csatornák közötti munkálatokat és hálát adtak az Isteneknek. Az őslakók visszavándorlása folytán és a benősültekkel együtt az Égi-lakók tisztelőinek száma több ezerre ro nőtt, akik a kegyhelyeken áldozatokat mutattak be. Jóllehet, a beavatottak tudtak arról, hogy Isten csak egy van, de az Égi-lakók száma töméntelen. Ezért mindenkinek meghagyták az Égiekben való hitét, s így az önkéntes adományok beadása miatt nem kellett a termények behajtásáról gondoskodni. Eleinte, amíg nem mutatkozott terményfölösleg, a királyok a városuk jobblétéért háborúkat vívtak egymással. Amint bekövetkezett az első 7 szűk esztendőből az első szűk esztendő, a templomgazdaságok mindegyike agyagvékásokban annyi istenáldá296 sú magot gyűjtött, hogy a szűk esztendőkben el tudták látni Szumérföldet a terményfólöslegükből, sőt kereskedtek is vele. A feketefejűek néha megtámadták az éj leple alatt a magtárakat, ezért Pintorban úgy döntöttek, hogy a velük kereskedelmi viszonyban álló településeken állítják fel a tartalék raktáraikat, amelyből a helységek királyai a bőség jeléül ellenértékért élelmiszert osztanak ki. A legtöbb esetben kenyér alakjában feldolgozva lehetett ezen készítményeket megvásárolni. Külön iparággá fejlődött a különböző lepények sütése. Így a Szumérföldön lévő terménybőség mindenütt éreztette hatását és lassan mindenütt elkezdték a Szumérföldön nemesített terményeket ültetni. A kereskedelem összekötőkapocs lett, és fontossá vált az írnokiskolának a kibővítése. Eleinte 2000 . írásjelet használtak, de a Pintori tanács az írásjelek számát egyharmadára szűkítette le. Az így elfogadott 665 írásjelet még a szűkebb agyúak is elsajátították. Amikor figyelmeztettem a 24 Hun Törzsszövetség írásjeleire, Sirgula pateszi azt válaszolta: „Az emberek agya sokkal jobban csiszolódik, ha egy kissé gondolkozniuk is kell. A messze földön kiépített írnokhálózatot nem szüntethetjük meg, mert akkor az Istenek hírszolgálatát is meg kellene szüntetnünk. Így majd Dungi fiam elkísér benneteket a kalandozó utatokon, s a szumérek fölényét saját szemetekkel látni fogjátok." Nyomban kiadta a parancsot, hogy Mari és Ugarit érintésével a Hírös-kapun át menjünk el Ménes birodalmába. Útközben Dungi elmondotta, hogy Utu napisten unokája milyen ajándékot adott a világnak, amikor elhozta az írások művészetét. Kereskedelmük során az írnokok elsajátították a számolás művészetét. Összeadni, kivonni, szorozni és osztani is tudtak. Ezért Urukban és Nippurban elkezdték a tízes számrendszer szerinti számok jelzését az ezres, százas, tízes és egyes számok esetében. Például le tudták írni az 1021. med vetoros évet. Hosszúságmérésük a könyök volt, amelyik 24 hüvelykből állott. Nagy távolsági mértékük előbb a Dana, később a Biru volt, amely a mi mértékünk szerint tízezer, azaz 1 tömény nagylépésnek felelt

meg. Területmértékük volt a Sór, amely területe egy zöldséges kert méretének felelt meg. Az űrmértékük volt a Szila és a Su, néhol Suk. Súlymértékük a Mana, amely egy evésnyi köleskásának felelt meg, ez 60 girnek, vagy újabban sekelnek. A templom-gazdaságokban szelíd állatokkal dolgoztattak. Ismerték az ásót és kapát, amit marnak neveztek. Szamaras vontatással alkalmazták az ekét a termőföldek forgatására. Ezt Apinnak nevezték és Dungi rajzot készített róla, hogy majd otthon mi is bevezessük. Ekkor megakadt az állattartás fejlődése. Ugyanis a városokbani állattartás kezdett terhessé válni a bűz és piszok miatt, nem beszélve arról, hogy az állatok tartása miatt kezdődött pereskedések a pateszik körének is nagy tehertételt jelentett. Ezért az állattartást a tanyákon oldották meg, ahol a legeltetés nem okozott gondot. A belterjes gazdálkodás során felfedezték a fogazott sarlók alkalmazását. Iv,Tádhajlékok és cölöpházak helyett áttértek a téglákból való építésre, amely elég sok agyagot igényelt. A szolgák téglalopásai miatt bélyegzőket is használtak. A hegyekben termeltették ki az épületfákat. Szumérok vezetésével gyártottak bronzot, ezüstöt és más fémeket. Ezüstpénzeket vezettek be a kereskedelemben. Hajóik elöl és hátul kiemelkedőek voltak és alkalmazni kezdték a vitorlákat az evezők mellett. Még Ataiszból hozták magukkal a kerék ismeretét, amelyet minden elmenekült nép alkalmazott, s a többi nép is átvette. Eleinte ezer Istenük volt, de Szumér vezér bevonulása után már háromezer fölé emelkedett a számuk és mindenki kiválaszthatta magának a legkedvesebb istent. 297 Esetleg mindegyiknek a tiszteletét vállalták. Ez mindig a pateszik pénz és adomány éhségétől függött. Az Égnek az istene AN volt, a levegőé ENLIL, a Holdisten NANAR. Dungi ifjúsági összekötő kiskirálynak UTU, a napisten volt az istene. Ezért igen mély barátság fűzte Udumuhoz, a Napbirodalom kiskirályához, akit most fogunk meglátogatni. Ataisz emlékeként a bölcsek Holdhónapot számláltak, vagyis az egyik holdtöltétől a másikig. Teleholddal kezdve 7 napos hetekre osztották fel a hónapot, míg egy napot 12 danára osztottak, amit pergőkkel mértek. A csillagászok szerint a pateszik templomgazdaságaikban a Napév számolását is bevezették. A napév és a holdhónap közötti különbségeket átmeneti napokkal hidalták át. Minden városukról térképet készítettek és az összekötő útvonalat is belerajzolták. Mi is kötegnyi térképpel indultunk el, hogy Mari és Ugarit érintésével a Napisten birodalmába mehessünk. A pateszik gyógyító orvoslói növényi gyógyszereket alkalmaztak, de a Mély-tói salétromot és a hegyi sók készítményeit is ismerték. Tej, kígyóbőr és teknőspáncél orvosságuk is volt. Növények, állati termékek és sók higított és por alakban szolgáltak gyógyszerül. Úr városából kiindulva a Ráten folyó jobb oldalán haladtunk. A téglából épített városállamok már mindenütt messziről látszottak. Falakkal voltak körülvéve és minden város 3-5-7-9 kapuval rendelkezett, amelyeket éjszakára lezártak. Nappal őrségek ellenőrizték az érkezőket és elmenőket, nehogy meglepetés érje a várost. Minden őrségben volt egy írnok is, aki feljegyzéseket készített és a Lugalnak beszámolt a különösebb eseményekről. Amikor érkeztek, az Adiglat, azaz a Tigris folyó jobb oldalán jöttek. A Paripa, Dabósa és Asszóúr városokban elő Kurd-hun lakosokat felkérték, hogy a megváltozott szumér nyelvben járatos ifjak kísérjék őket Nippurba, nehogy bántalom érje őket. Ugyanis Asszóúr szentvárosban a Kurdok ifjúsága több nyelven is beszélt, mivel részt vett a szumérok kereskedelmében. Kis városában nagy örömmel fogadták az írnokiskolát végzetteket, és mire Nippurhoz értek, többen voltak a kísérők, mint a vendégek. Nippur szentvárosában átadták a főpateszinek Ordosz ajándékait, ahol külön kísérőt kaptak, mivel a csatornázások és zsiliprendszerek oly sűrűek voltak, hogy Adab, Surupak~ Umma, Lugos, Uruk, Larsa és Úr városába csak a főpateszi írásával léphettek be. Ur városa akkor már a Ráten folyó csatornájával volt körülvéve és csak a kikötőn át juthattak be a városba. A Fellegvár, a templomok és a paloták ámulatba ejtették a 24 hun lovast és Bátát, aki ekkor már Dungi ifjúsági királlyal haladt a látogatók élén. Azután, hogy ne kelljen olyan sok ellenőrzésen átesniök, a fekete és vörösföld határán kitaposott úton haladtak Mari városa felé. Itt jobbára Gula istennő pateszijei voltak a városkákban, akik a feketefejű népeket gyógyították. Fehér ruhákba öltözött orvosnők végezték Gula istennőnek tetsző és jól jövedelmező munkájukat. Naszír város ifjú királya oroszlánvadászatra csábította Dungi kiskirály vendégeit, ahol Dungi, Báta és Gyoma sámán sörényes oroszlánt ejtett el. Urbaba városnál a Nippuri írnokiskolások egy csoportja csatlakozott hozzájuk, hogy Dungit Meni kiskirályhoz kísérjék. Kis városában csak a 344. évi (Kr. e. 3406) özönvízi károk voltak feljegyezve. Tehát Dungi szerint csak a Tigrisen, vagy ahogy újabban nevezték, az Adiglaton vonult le az özönvíz, amely Uruk és Úr városát leginkább sújtotta. Mari városában leginkább meglepte Bátát a hatalmas templom vagy Zikkurat, ahol a tizedik sumér város alapító-okmányai kőbe vésetten állottak. Itt a Ráten folyó egyló futásnyira volt a várostól. Rát vizének hívták és áradásai csak kis méretűek voltak. Mariból is csatlakozott hozzájuk egy csoport lovas, akik Ugaritba, Tan-be és Szabirfóldre kísérték a rokonlátogatókat.

298 Tenfóld és Szabírföld telepesei nyelvét még tűrhetően megértették. Szabírföldön Jákó sámán csatlakozott a fiaival Báta és Dungi kíséretéhez a Hírös-kápuban. A Sóstónál várta Meni kiskirály Tudó írnoka, aki a nemrég Meni által építtetett sumér városhoz hasonló fővárosba kísérte a rokonlátogatókat. Itt legelőször Bas isten templomában jelentek meg, ahol Báta átadta az ordosziak arany-ajándékait. Meni kiskirály ekkor adta ajándékba Udumu királyságának ötödik évében készített buzogányát, amellyel a filiszteus támadáskor Udumu szétzúzta a hatalmas erdőségekkel rendelkező Bél király fejét. Báta köszönettel vette és megígérte, hogy azt Ordoszban a 24 karélyos Oreg-isten templomában fogják emlékül elhelyezni. Utána Abidosba mentek a poklok hasadékához és ott áldoztak a Napistennek. Meni édesapja parancsára felépítette az új fővárost: MENI Napvárost. Így teljesült a Bothoniak kívánsága, hogy az egyesült királyság fővárosa az ő területükön legyen. Ménes király első birodalomalapítása után, szumér módra, apró kiskirályságokra bontották Bothont és Esthont. Mindenütt pateszik alapítottak templomgazdaságokat, azonban a régi napvallás papjainak írásmaradványait is hűen őrizgették, hiszen azok sok ezer évről való feljegyzések voltak. Ezen feljegyzések külön írtak a Feketeföld és Vörösföld örökös harcairól, amelyek a Feketeföldnek, Bothon és Esthon birodalmának győzelmével végződtek. Mivel Szumérban is megszüntették az egyes országok közötti háborúskodásokat és Ukus pateszi megszervezte az Ij és Nyíl országát, a Nippurban tanuló diákok is hangoztatták otthon az egyesülésnek az előnyeit, Al-Méne, Esthon-Ura is sorban jobb belátásra bírta az egymással háborúskodó kiskirályokat, mivel mindannyiukat veszedelem fenyegette a Vörös-föld felől. Ekkor lépett fel a Nippurban tanult Tudó, aki mezítláb, durva köntösben sorbejárta a királyságokat és a hitetlenkedőket meggyőzte a veszedelem előtti egyesülés szükségességéről. A Ménes uralkodó családjából származó Al-Méne magáévá tette a Tudó által látott szumér megújulást és ha kellett, fegyverrel is elősegítette Tudó elképzelését. Most, hogy Tudó felépítette az új Meni fővárost, valóra válhatott, hogy Bothon királyának legkisebb húgát Meni kiskirály feleségül vehesse. Tenisz királykisasszonyt Dungi kiskirály vezette a Napisten szentélyébe és a 48 rokon lovas, köztük a 25 Ordosz képviselő ifjú volt a vőfély, akik a szentély térségében ünnepelték a világraszóló királyi esküvőt. Maga Al-Méne volt a legboldogabb, hiszen a Feketeföld népe ezzel egyesült. Ugyanis a Vörös-föld feketefejű gyilkos népe Tenisz rokonságát teljesen kiirtotta. A datolya és szőlőbor hatására kinyíltak a szájak és az agyak. A bor hatása alatt a Dungi kíséretében lévő beavatottak sokmindent elárultak. Keltes-asszony szekerén érkező Égi-lakók jelezték, hogy Nippur beavatott központot, és az Élet-Templomát közeli veszély fenyegeti. Ajánlatos lenne a sokezer éves feljegyzéseket az újjáépülő Kernekbe szállítani. Karnak először csak egy kis szentélyből állott, de Ménes király után mindegyik király épített hozzá egy-egy szentélyt, majd lassan, az idő mindent emésztő fogai hatására az egészet fokozatosan lebontották. Száz évenként új szentélyt építettek és a szellemi-anyagi kincsek után a régi szentélyeket mind lebontották. Most Al-Méne az új szentélyt felépítette. Ebben az új fényes épületben helyezték el a Nippurban lemásolt szellemi kincseiket. Ugyanekkor az Ordoszból hozott Agaba-kori és a 24 Hun Törzsszövetségi rovásmaradványok másolatát is elhelyezték. Karnak főpapjától Napisten hálaadó Égi dicséret harmadik napján a régi szentélynek minden ládáját a vendégek segédletével az AlMéne által épített új szentélybe szállították. Karnak főpapja, a mindeneket Tudó, a Menitől kapott buzogányt ekkor áldotta meg. Főpapi beszédében jelezte, amennyiben Nippur után Karnakot is veszély fenyegeti, úgy Ordosz már most felkészülhet az Élet-Templomának a fogadására. A karnaki feljegyzések alapján, a Nippurban tanult Tudó egyre azt hangoztatta: „Az emberi élet akkor kezdődött meg Joli-Tóremnek a Földjén, amikor 432 000 évvel ezelőtt Kaltes-asszony Földjéről az Egi lakók megjelentek. Akkor még a búvárkacsa által felhozott szárazföld egy és oszthatatlan volt. Az Uvöltő sárkánykígyóknak az Égi harca folytán azonban megmozdult az ősvíz alatti lávafolyam, és Joli-Tórem szárazföldjét szétválasztotta. A mindent éltető Napisten munkája nyomán esőfelhők zúdultak Joli-Tórem földjére és dús élet fakadt. Azonban újabb Uvöltő Sárkánykígyó jött és magával rántotta a Holdat, amely a földünkhöz csapódott. Nyomban megrázkódott Joli-Tórem Földje és milliónyi porszem borította el a Napisten fényes tekintetét. Majdnem minden eljegesedett, de a Nap Ura nem akart mindent elpusztítani, s ezért Kaltes-asszony bolygójáról elküldte az Égi-lakókat, akik Joli-Tórem Földjén lakókkal párosodtak. Ekkor kinyílt az emberek agya és uralkodtak a földön és a vízben lakók felett. Lassan minden embercsoport fajta 4 vérűvé, és ezrednyi részben Kaltesasszonyi felépítésűvé vált. Akiből az Egi lakók vére kiütközött: 3, 5, 7, 9, 11, 13, 15, 17, 19, 21, 23 és ritkán 24 karátos beavatottakká váltak. A 24 karátos vagy karélyos beavatotottakról az Égieknek tudomásuk volt és haláluk után ezeket az Égbe ragadták. Dungi ezen elmosolyodott, de Tudó nyomban rácsapott beszédében: „Igaz, hogy Ukus pateszi a Nippuri feljegyzésekben azt állítja, hogy a Nagy Özönvíz után Gilgames ifjú királyt halála után, Kaltes-Asszony szekerén az Égbe ragadták, pedig ő csak 16 karélyos beavatott volt. Ugyanis kétharmadrészben volt Isteni, Égi eredetű és csak egyharmadrészben volt Joli-Tórem bolygóbeli beavatott, de hősiessége és helytállása 24 karélyos beavatottá változtatta. Ataisz elsüllyedése után oly nagymértékű lett a felmelegedés, hogy még a jéghegyek alatti szárazföldek is kettéváltak. Feljegyzéseink vannak arról, hogy az elmenekült beavatottak rajzokat hoztak az eljegesedés előtti időkről, az embertömegek és a hatalmas állatvilág pusztulásáról. Azóta

gyakran jelentek meg az Égi-lakók Kaltes-asszony szekerén, sőt Úr városa mellett Oanész haltestű csoportja a tengerbe esett. Ebből Szumérnak lett nagy szerencséje, mert az Égi-Birodalom templomgazdaságait Nippur beavatott központ körül kifejlesztették és így megszűnt az éhség okozta emberevés. Karnakot lerombolhatjuk ezerszer, de az idő mindent megemésztő fogai ellenére újjáépítjük. Azonban az elsüllyedő Atlantic miatt az elözönlés veszélye fenyeget bennünket a kiéhezett Vörös-Föld felől, ezért véleményük szerint az Élet-Templomának befogadására Ordosznak fel kell készülnie!" Másnap tevekaravánok kíséretével elindultunk a Hírös-kapu felé. Nagyon meglepett bennünket, hogy a holdtöltényi idő alatt Menhófer építőmester milyen sok palotát épített Meni kiskirály városában, amely csillogott a napfényben. Meni tekintete röpdösött örömében. Itt Tudó és Ukus pateszi elárulta, hogy ők is egy kis földalatti világot építenek. Mindannyian törekedjünk egy nagyobb alsóvilág kiépítésére, hogy a sok ezer éves feljegyzéseket abban elrejthessük. Szabírfóldön és Ten birodalmán át Ugaritba, majd Mariba érkeztünk, ahonnan már kurd lovasok kísértek Paripa városán át Magyarkára, majd a gazdag hun birodalom érintésével jutottunk Hunnor városába, ahol a beavatottak főpapjának beszámoltunk a beavatott társadalom karnaki döntéseiről. Itt várt bennünket Szaduri fősámán, aki 24 karélyos beavatott volt és közölte velünk, hogy amikor Karnakban a döntő megbeszélések folytak, Kaltes-asszony lámpácskái elröppentek Hold-anyánk irányába és láthatatlan szemecskéikkel felvették Karnak minden döntését és az Kaltes-asszony birodalmában tudott dolgokká vált. 300 Ezért kíséretemmel együtt és a gazdag-hunok vezéreivel most Ordoszba megyünk, hogy a továbbiakra ható döntéseket rovásokba foglaljuk. Kaltes-asszony lámpácskáival az Égiek támogatták döntéseteket! Udumi győztes buzogányát a beavatottak szövetsége jelképévé avatták. Hej rege rejtem

85. Arvisura Dernő oszlopai

Dernő fősámán és Bihar rovása m.t.é.)

Kr. e. 2806-2790. (1234-1250.

A 34. medvetoros évben Batour fősámán temetésén a 24 Hun Törzsszövetség részéről Uzapani úz, Temere suoma és Szolyva manysi sámán illetve vezér megegyezett a kinajokkal abban, hogy nem háborgatják egymás szálláshelyeit, hiszen az agabók magasabb tudású népe mindkét népcsoportba beolvadt és egymással szemben nincsenek követeléseik. Tehát lehetséges a békés együttélés. Uzapani úz származású fősámán, aki lerótta Batour életéről a 3. Arvisurát és ebben a 24 Hun Törzsszövetség első nagy csatáját, a Hun-síksági csatát, kijelentette, hogy a csatározásokban csak az élők a győztesek. Ezt az elgondolást az Oregek Tanácsa magáévá tette. Batour esetéből tanulva az úzok sokáig nem vállaltak vezető szerepet, de benne maradtak a törzsszövetség forgatagában, mivel Ordosz körül háromnapi járóföldre voltak a szálláshelyeik. A kalandozásokból származó tizedben pedig amúgyis részesültek, mert Ordosz Fősámáni székhely minden igényét az úz szállásokról elégítette ki. Az 1234. medvetoros évben azonban Dernő úz sámánra került a sor, hogy a 85. Arvisurát lerója: Amikor Imola fősámán halálát érezte közeledni az 1205. medvetoros évben, törzse a vasforraló ifjúságának hírvivőit elküldte a kabarok szállásáról a 24 Hun Törzsszövetség szálláshelyeire, hogy küldjenek egy-egy ifjút Ordoszba, aki majd a sámánok tudományát elsajátítja. Öt medvetoros év után eljött a sámánok előzködése, amelyen az igen harcos Bihar hun sámán lett az első, Imola, kabar származású fősámán örököse. Innen az egy napi lovaglásra lévő Pusztaszerre mentek, hogy részt vegyenek a Nagy Süán lovasverseny döntőjében. Ugyanis az 1210. medvetoros évben az ifjú harcosoknak maguknak kellett eldönteniük, ki legyen a megöregedett Urga-Balzsán után a fővezér. Ezen a küzdelmen a sámán ifjaknak is kötelező volt a megjelenés. Négy harcos számban Bihar lett az első, de lovaglásban Urga-Balzsán leánya legyőzte a törzsszövetség ifjait. Ez a győzelem feljogosította Urga-Balzsán leányát arra, hogy az Arvisura törvények szerint a férjét maga válassza ki. A szépséges Dala-Kerulen férjének Bihart választotta. Biharnak Ordoszban már volt egy titkos menyasszonya. Az Öregek Tanácsában a bölcs Agaba fősámán első Arvisurájára hivatkozott, hogy eljön majd az az idő, amikor Ata-Bis testvérnépüket fel kell keresniük és ő a győzelme éjszakáján egy álmot látott, amelyben Agaba megparancsolta: „Induljatok el a déli Nagyvízig, mert AtaIsis népe vár benneteket!" A pompás és fényes esküvő után az Öregek Tanácsa hozzájárult ahhoz, hogy a Tóreznek parancsára a kalandozó ifjúság elinduljon a hajóikon elmenekült Ata-Isis nép felkeresésére. Mivel Urga-Balzsán halálát még nem lehetett várni, a kalandozásra vágyó ifjúság boldogan követte az ifjú hun vezérnek a felhívását és egy tyumen harcos jelentkezett a nagy kalandra. 301

Egy évig tartott a felkészülés, amelyen az ifjú vezéren és a sámán ifjakon kívül először vettek részt nagyobb kalandozáson a rimalányok. Ugyanis az egyik szépséges rimaleányka, Bihar sámán titkos menyasszonya megszervezte az élelmező és betegápoló leányok seregét. Minden törzsből kiválasztott 2-2 leányt, hogy a nagy kalandra induló aranyifjúságot elkísérje. Ehhez az Öregek Tanácsa is hozzájárult és engedélyezte, hogy a gyógyításban híres leány Agaba feleségének a nevét, a Rima elnevezést felvehesse. A Rima vezette leányoknak viszont el kellett sajátítaniuk minden kalandozáshoz szükséges tudományt. Így a lovaglást, a hadi-élelmezést, a betegápolást, élelmezést a betegek részére, a harcot a betegek védelmében és a ló-kuruzslást. Urga leányának is teljesült a vágya, mivel még indulás előtt két szép fiúcskával lepte meg édesapját és férjét. Dala-Kerulen elhagyta Ordoszt és édesapja legszebb völgyébe költözött, így a nagy mongol vezérnek is teljesült a kívánsága, mivel öt leány unokája mellett most már két fiú unokája is volt. Ez olyan nagy örömet okozott az agg fővezérnek, hogy régi ereje visszatért és már nem bánkódott Biharnak a kalandozásra való indulása miatt. Dala-Kerulen is nevet adhatott fiainak, mivel a Nagy Süán győztese volt. Így a két fiút Zsitva-Balzsán és Szuha-Balzsánnak nevezték. Ezért nem szakadt magja a vitéz mongol fővezérnek, Urga-Balzsánnak. Almavirágzás ünnepén indultak el Ordoszból, ahol Imola fősámán áldását adta a kalandozásra induló ifjú seregre. A Hangun folyó bal oldalán haladtak a hun törzsek szálláshelyeit érintve. Mire a jürcsik törzset is elhagyták, egészen belejöttek a tömlős úsztatásba és a lovak béklyózásába. Csak olyan lovakat vittek magukkal, amik jól bírták a hegyeken való átkelést. Amelyik ló nem volt szívós, azt még Ordoszban kicserélték és csupa betört, 3 éves lovakkal indultak, hogy bármilyen hosszú is legyen majd a kalandozásuk, a megáldott lovak haza is tudják hozni az őket. Bihar igen jó vezérnek bizonyult, mert minél melegebb lett, annál inkább megközelítették az óriási, csillogó hegyeket és ha a nap delelőjén meleg is volt, akkorra rendelte el a déli pihenőt, s így az örök almavirágzásban lovagolhattak. Így nevezték az agaba bölcsek nyelvén az almavirágzás melegét. Éjjel mindig felállították a nemezsátrakat, s így igen kevés meghűléses betegük volt, mert a sámánképzés alatt erre igen nagy gondot fordítottak. Mire a csillogó jéghegyekhez értek, kabar kovácsaik élesre vasalták a lovakat. A sziporkázó jéghegyek után a szilaj folyók és szoros völgyek birodalma következett és Agaba bölcs tanítása szerint valóban sötétebb bőrű népek birodalmába értek. Eleinte megbámulták a hunok lovas seregét, sőt fehér kásával kínálgatták a lovasokat, akik jobb ízűnek találták azt, mint a köleskását, de amikor a nagy síkságra értek, fa lándzsákkal és kövekkel támadták meg az ifjúság tyumenjét. A kiváló kabar fegyverek jobbnak minősültek és legyőzték az ellenséges sereget. Foglyaiknak megkegyelmeztek, de az állatállományukat birtokukba vették a tyumenjük élelmezése végett. Ettől kezdve és a nagy meleg miatt is egyre lassabban haladtak, hogy hírül vigyék a legyőzött népek futárjai és hírmondói, hogy nem hódító, ellenséges nép érkezik, hanem a legyőzötteknek megkegyelmező ifjúság csapata. Azonban minden jó hírük ellenére is a leggazdagabb, termékeny síkságon nagy sereg gyűlt össze és az előőrsök jelezték: az összecsapás elkerülhetetlen. Bihar ekkor összehívta a 24 hun törzs századosait és az eddig látottak alapján azt javasolta, hogy csalogató harccal vonják magukra az ellenség támadását és a két oldalra szétrebbenve győzzék le szokásuk szerint a fejletlen és rosszul képzett sereget. 302 A legalkalmasabb helyen felállította az íjászokat és kővetőket két oldalon, majd csalogató lovasokat küldött az ellenség felé, akik rögtön visszafordultak s így a nyomukba nyomuló üldözőket a felállított hun sereg közé vezették. Ekkor kettéváltak a gyors lovú csalogatók és az elrejtett fősereg kegyetlen nyílzáport zúdított a támadókra és nagytestű harci állatjaikra. A gyors lovasok ezután teljesen körülfogták az ellenséget, az íjászok teljes támadása előtt működésbe hozták a kővetőket, a mérgezett nyíl, csákányos és lándzsás századokat. Ez a harcmodor annyira zavarba hozta és meglepte az eddig ilyen harchoz nem szokott harcosokat, hogy nagy veszteség közepette kegyelemért könyörögtek. Ekkor Bihar a kürtösökkel lefújatta a támadást. A sebesültek között egy ifjú ismerte a nyelvüket és elég érthetően elmondotta, hogy a nagy víz mellett élő Ata-Isis hívő emberekhez tartozik, akik száma egyre fogy, mert egy járványos betegség majdnem kipusztította népüket. Ekkor Bihar elővette az Agaba fősámán tanításából elsajátított rovásait és annak segítségével felszólította a sebesült harcost, hogy keresse fel harcostársait, mert ő azért jött a tyumenjével olyan nagyon messzi vidékről, hogy őket megsegítse. Ezután az agaba nép harcosai felkeres ték a győztes Bihart, aki elbeszélte látogatásuk okát és azt, hogy mennyire örülnek a viszontlátásuknak annyi ezer év után. Mivel az aggba nép rokonai élénkebb észjárásúak voltak, mint a sötétebb bőrű szomszédaik, meggyőzték a vesztesek fejedelmeit, hogy a gyors lovasoktól ne féljenek, mert azok nem gyilkolni jöttek a bőség síkságára, hanem őket, a régen elvált és hajókon eltávozott rokonaikat keresik. Ekkor az erdőségekbe menekültek is előmerészkedtek és a győzteseknek ajándéko kat hoztak. Bihar tolmácsokkal azt kérte a nagy síkság fejedelmeitől, hogy engedjék átvonulni a síkságon a Nagyvíz melletti

rokonaikhoz s ők, amennyiben békén hagyják őket, érces fegyvereikkel nem támadnak meg senkit. Ekkor a legyőzött és elesett barnabőrű harcosok teheneit és bivalycsordáit a Hun Törzsszövetség harcosainak ajándékozták és felszólították őket, hogy az országuk és a távoli Nagyvíz mellett lakók között telepedjenek meg és tanítsák meg a fényes fegyverük forgatására népüket. Ugyanis az állandó harcok és az igen veszélyes vadászatok miatt sok harcos elpusztult, leányaik pedig férj nélkül maradtak. Tehát a legyőzött fejedelmek a tyumen harcosaival a férfihiányukat akarták pótolni és a fejedelemségek egymás közötti viszályait a hunok segítségével gondolták megoldani. A szép fehér teheneket és bivalyokat örömmel fogadták. Az őslakók legnagyobb csodálkozására a lábatörött és megsántult teheneket a Hun Törzsszövetség tagjai megették, mivel azok húsát jóízűnek, ehetőnek ismerték el a sámánok és így élelmezési gondjaik megoldódtak. Bihar, az ifjú tudós-sámán magyarázata alapján ezek a sötétebb bőrű emberek még mindig abban a hitben élnek, mint a Hun Törzsszövetség megalakulása előtt a hunok, akik régen a medvék húsát nem ették meg, mert azokat szent állatoknak tartották; később azonban a medvetor evésekkel az aggba nép vezetői megmentették az egyesült törzseket az éhenhalástól. A példa hatott, az agabókkal rokon nép a rokonlátogató hun törzs tagjaival elkezdte enni a tehenek húsát s az éhség megszűnt, mert a kiöregedett teheneket nem hagyták elvermelni és elégetni, hanem elfogyasztották. Bihar vezér az ifjúság tyumenjével elment egészen a Nagy-Vízig, s ezzel az Oregek Tanácsának tett fogadalmukat teljesítették. Ata-Isis népével lassan teljesen megértették egymást és a 24 Hun Törzsszövetség ifjai a kijelölt síkságon letelepedtek. Óröm mellett azonban bánat is érte a kalandozókat. A szépséges Rima egy mérges kígyó marása következtében meghalt. Bihar megsiratta titkos menyasszonyát és a gyász eltelte után elhatározta, hogy harcostársait a rokonnép leányaival való házasságra bírja. 303 Bairla, az egyik szép mongol rimalány, aki Dala-Kerulennek volt játszótársa, férjhez ment a legszebb és legokosabb paraszt legényhez, Számpóhoz, aki egyszer kimentette a hajótörést szenvedett Anahyta bölcset a tengerből. Számpó panasszal jött Biharhoz, hogy kis felesége minden éjjel beszél álmában és szeretné, ha Dernő fősámán kiűzné az Ördögöt belőle. Ezért ma, a holdtölte éjjelén hallgassák meg, mert ő keveset ért belőle. A mongol ifjúsági sámán készenlétben állott, hogy Bihar parancsa szerint a beszédet meghallgassa, s a következőket tudták meg: Dala-Kerulen nagyon hatása alatt áll Hárpia-Tóremnek, aki a Nagy Süán lovasversenyét úgy nyerette meg Urga-Balzsán szép leányával, hogy Hárpia-Tórem vércse alakjában rászállt a versenyző lovára és azt vad hajszára serkentette. Mielőtt célba ért, sólyommá, majd verébbé változott. A ló azonban kimerültségében három nap alatt elpusztult, mivel Hárpia-Tórem csőrének marcangolásával gyógyíthatatlanul megsértette a versenyló tarját, s így az Égiek beavatkozására kimúlott. Dala-Kerulen igen féltékeny volt Biharra, ezért megkérte Hárpia-Tóremet, figyelje Bihar vezér minden lépését Bairla jelentése alapján, soha ne engedje meg férjének a hűtlenséget. Ugyanakkor minden Égben lakó Tórem összefogott Bihar megsegítésére, hogy vállalkozása sikerrel járjon. Azonban Bihar minderről semmit sem tudott. Egyik látogatása alkalmával Hárpia-Tórem pók alakjában becsúszott Bihar titkos menyasszonyának sátrába, ahol búcsúzásként a szépséges rimalányt megcsókolta. Ekkor Hárpia egy mérges kígyót küldött, hogy a leányt halálra marja. Dernő már nem tudott segíteni és a titkos menyasszony meghalt. A parszi-szkíták a titkos menyasszony holttestét elhamvasztották és egy aranykorsóban, légmentesen lezárva EnlittTórem kegyhelyére vitték. Amikor Bairla felébredt, elmondta férjének, hogy őt Hárpia-Tórem minden éjjel kínozza és szabadítsák meg a boszorkányságtól. Ekkor Számpó Ata-Isis kegyhelyre ment és holdtöltétől holdtöltéig könyörgött. Ata-Isis azzal büntette meg a bűnös Hárpia, Enlitt és Pécs-Tóremeket, hogy nemtelen Tóremekké varázsolta őket! Ugyanis mindhárman részt vettek tudásukkal a gyilkosságban. A bőség és a termékenység látványa annyira hatott Bihar vezérre, hogy fogadalmuk ellenére eldöntötték: a meleg rokoni fogadtatás miatt letelepednek és itt maradnak, amíg lehet. Nagyon örültek az agaba rokonok a tömérdek lónak, mert földjeiket könynyebben tudták velük megművelni. Mivel az új település fiatalokból állott, igen nagy lett a szaporodás, volt dolguk a rimalányoknak, noha azoknak is javarészük férjhez ment. Bihar és Tanácsa az őket felkérő törzsfőknek mindig katonai segítséget nyújtott, így igen nagy lett a tekintélyük, sőt a zsákmányolások miatt nagyon meggazdagodtak. Az egyik nagy törzs fejedelmi családja egy súlyos harc után Bihar vezér zsákmánya lett. Ekkor, a gyászév letelte után Bihar a legyőzött fejedelem legszebb leányát feleségül vette, mivel galambok azt a hírt hozták, hogy Dala-Kerulen egy szeszélyes lovaglás alkalmával szakadékba zuhant és sérüléseibe belehalt. Azonban Bihar futárok által erről még külön is meggyőződött, majd a második házasságából megszületett az első fia. Nagy erővel fogott hozzá az új birodalom megszervezéséhez. Az agaba törzs Bihar tevékenységét támogatta és uralkodását is elfogadta.

Lélekszámuk már elérte a két tyument. Azokban az években igen bő termés mutatkozott, mégis sokan hazavágytak, ezért Bihar engedélyezte a további kalandozásokat. Ezek mind gyarapították vagyonukat. A tengerparti agaba-féle törzseknek érdekes hadrendi szervezete volt, amelyet Bihar is átvett, mert az igen hasznos volt ezen az igen termékeny vidéken. A megháza304 sodort ifjakat tizedekbe és századokba osztotta és telepítette le. Így minden törzs 10 helységben lakott a tizedesek vezetésével. Az agaba törzs bölcs emberének tanácsára a fennmaradó 16 harcost az újonnan szervezett 10 százados által lakott ezredszékhelyre vezényelte. Így az új katonai rend szerint Biharnak 10 ezrede éspedig 5 fehér-hun és 5 fekete-hun ezrede volt. Ezen szervezési mód mellett Bihar vezér birodalma 960 Helység székből állott és ezekben a székekben 960 tizedes parancsolt. Minden tíz Helység-széknek egy százados adhatott ki intézkedést, aki száz harcos fölött állt, a század székhelyén lakott és harcosainak magvát a törzsekből fennmaradó 3 harcos alkotta. Ezekhez a század-székhelyekhez csatlakozott még az agaba-törzs és Bihar birodalmának legyőzött lakossága. Az ezred székhelyre minden törzs 4 harcost küldött, így az ezredtörzs 10 harcosból és 4 rima-lányból állott, valamint az agaba törzs földművelőiből, kereskedőiből és a legyőzött nép állattenyésztőiből. Így az 1 tyumen harcos, azaz 10 ezred lovas harcát még 696 tárkány-részleg támogatta. A század 104 főből, az ezred 1054 főből állt. A tyumen-vezér a 10.000 lovas mellett még 156 kézműves harcossal is rendelkezett, amelyből 56 volt rima-lány, 100 fő pedig csákányos, nyílhegykovács, lópatkolókovács és kővetős-harcos. Bihar fővezéri szállása 24 sámánból, 8 rimalányból és holdtöltétől-holdtöltéig az egyes törzsekből bevezényelt 48 harcosból állott. Ehhez csatlakozott az agaba-féle nép vezetősége és a leigázott, volt uralkodó házarájának apraja-nagyja. A tíz ezrednek harcos veszteségeit mindig az agaba törzs férfi népéből pótolták. Ennek fejében az agabók minden védelmi készültsége megszűnt. Mivel a védelmüket fokozni kellett, az ötödik medvetoros évben megtartott Vezéri Tanácskozás elrendelte az újabb harcosok nevelését, melynek értelmében a század és ezred székhelyeken újabb tyument képeztek ki az agaba-féle nép ifjúságából. Igen nagy gondot fordítottak a lovak idomítására, hogy a szövetséges uralkodóknak a kérésére 2 ütőképes tyument ki tudjanak állítani. Harci fölényüket érvényesíteni tudták és egy-egy hadjárat után mindig gazdag zsákmánnyal tértek haza. A sámánok Nagy-tanácsában a beérkezett hírekből megállapították, hogy a 24 Hun Törzsszövetség megalakulásakor leróttak alapján a hatalmas óperenciás tenger közepén egy boldog nép létezett valamikor és a napnyugat felé menekülők önálló birodalmat alkottak. Az agabók legbölcsebb embere elmesélte, hogy annak idején ők két hajóval menekültek a tűzokádó hegyek birodalmából, amelyben bőségben és boldogságban éltek. Városaikban kereskedők és kézműiparosok voltak többségben. Hajóikkal eljutottak olyan lakott helyekre is, ahol a boldogság földjéről elmenekültek élnek és tőlük már sokkal képzettebb és műveltebb emberekké váltak. Minden holdtöltekor összejöttek Ata-Isis szentélyében, ahol az agaba-féle törzsek, a parszik és a hajótörött bölcs elmondták, hogy Hadraba fejedelem gyakran kéri segítségüket mindenféle dologban és jószívvel viseltetik irántuk. Járványok idején hozzájuk szoktak menekülni, de van egy nagy bánata. Jószívű felesége és gyermekei gyilkos kincskeresők áldozataivá lettek, ezért felkérte Bihar vezért, hogy kiváló kabar sámánjaik és kovácsaik segítségével állítsanak emlékoszlopot szerettei tiszteletére. Ekkor összedugták a fejüket az agaba-féle bölcsek és a hajótörött, nagy tudású ember, három holdévig járták Hadraba fejedelem hegyeit és csodák-csodája, megtalálták Ata-Isis birodalmának szent kövét, amelyet soha „nem eszi a fene". A legkiválóbb kabar vasforraló kovácsok összegyűltek, és Hadraba tömérdek népé vel, 24 bivalyfogattal hordták a szent köveket egy hegy horhosába. Bölcsek irányítása 305 mellett a legvastagabb Tórem fa köré Joli-Tórem agyagját döngölgették, majd Aranyasszony hajnala napján óriási tüzet fújtatva a megolvadt szentkövek szent erét a kihúzott Tóremfák helyére folytatták. Hadraba fejedelem 24 bivalyos fogattal a fővárosba húzatta Ruda-Tórem szent oszlopát és szeretteinek emlékére palotája elé állította. 24 holdtölte után, amikor az minden viharnak, esőnek és villámlásoknak is ellenállt, a gazdag Hadraba fejedelem színarannyal fizette ki a kabar-kovácsokat az oszlopok méreteinek arányában. Ezután minden évben Joli-Tórem szent ünnepén Hadraba fejedelem vendégei voltak. Harmadik alkalommal Szampó is elment a szent oszlopokhoz és azokra fel akarta róni számjegyeit. Azonban Hárpia-Tórem mérges-kígyó alakjában halálra marta, derekát összeroppantotta és szemeit kiszúrta, majd testének vérével a szent Isis oszlopokat vörösre festette. Hajnal-hasadtával vihar vonult el Hadraba fejedelem székvárosa fölött és a jótékony eső Szampó piros vérét feloldva lemosta az oszlopokról, de annak Égi ereje örökéletűvé varázsolta Ruda-Tórem vérrel szentelt oszlopait.

Az özvegy Hadraba fejedelem 9 holdév múlva feleségül vette Bairlát, aki 7 fiú gyermekkel ajándékozta meg az agaba bölcsek szent Égi jóslata alapján. A kilencedik medvetoros évben, letelepedésük után az ősz Hadraba fejedelem sürgős segítséget kért, mert a napnyugatiak meg akarták semmisíteni birodalmát és már félúton voltak Bihar fejedelemsége felé. Szokás szerint véreskard-futárral elküldötték a hírt: veszélyben az újabb törzsszövetség birodalom! Három nap alatt 3 tyumen harcos gyűlt össze és Hadraba segítségére siettek. Bihar csapatai az ötödik napon találkoztak az ellenséggel, amelyet igen meglepett az újfajta sereg, amely nyílzáporral és gyorsan mozgó lovasrohammal támadott. Hamarosan meginogtak, majd az ellenség menekülni kezdett visszafelé. 24 napig üldözték a legyőzött sereg maradékát, majd ekkor - Hadraba szerint - az ellenség székhelyéhez értek. A csillogó szép várak és építmények sokaságából azonban egy újabb sereg özönlött kifelé. Ekkor igen jó had vezérnek bizonyult Bihar, mert felállíttatta a kővetőket és szervezetten várta a támadást. Először Hadraba fejedelem csapatai ütköztek meg az újabb ellenséggel, majd később, amikor a harcosok összegabalyodtak, a túloldali tartalékokat kezdte lövetni a kővetőkkel. Amikor az ellenség az első meglepetéséből még magához sem tért, borzasztó lovasroham és nyílzápor fergetegben vetették rájuk magukat. Utána az agabaféle 3. tyumen mérgezett nyilakkal szórta meg a szépen csillogó város harcosait. A harcosok gyors halála nagy rémületet keltett és az ellenség elrendelte a városukba való visszavonulást. Ekkor a kővetőket a város leggyengébbnek mutatkozó falához vezényelte Bihar és hajnalig állandóan rombolták a falakat, a paloták egész sorát, majd hajnal hasadta előtt a pihentetett hun hadsereg a lerombolt nyílásokon át beözönlött a városba. Hadraba kétnapos szabad rablást engedélyezett. Ezalatt a két nap alatt a kis veszteséget szenvedett hun hadsereg annyi kincset hordott össze a törzsi sátortáborokba, hogy szállításuk csak bivaly és elefánt karavánnal volt lehetséges. Hadraba azonban egy nagy hibát elkövetett. A halottakat nem temettette el, hanem holdtöltétől holdtöltéig fosztogatta a várost és a birodalmat, majd az elesetteket magára hagyta. Ezért a legyőzött birodalomban járványos rossz-seb betegség ütötte fel a fejét és kelet felé is terjedni kezdett. Mikor a rossz betegség Hadraba birodalmához ért, Bihar székhelyén összeült a Vezérek-Tanácsa, amelyen a sámánok azt javasolták: Mivel a 24 Hun Törzsszövetség újabb birodalma az agaba-féle bölcsek szerint borzalmas betegségnek és járványoknak néz elébe, a legjobb lesz, ha ebből a nagy kalandozásból hazamennek a Hangun folyó melletti őshazába. Ebből a zsákmányból hosszú évekig élhetnek még az unokáik is. A mezőkön lévő terményekkel, szarvasmar 306 ha csordákkal és a felhalmozott kincsekkel gazdagítani fogják a hun birodalmat. Hiszen otthon eddig csak kölest vetettek és főként lovakat neveltek a kalandozásokhoz. Az agaba-bölcsek számításai szerint, figyelembe véve a Hold-számítás feljegyzése it, ha azonnal indulnak, hóolvadáskor az égígérő jéghegyekhez érnek, s mire eljön a bögölyös nyár, a napsütötte hegyek között, 2 medvetoros év alatt haza érhetnek a 24 Hun Törzsszövetség székhelyére, Ordoszba és a Pusztaszeren lévő sátortáborukba. Megkezdődött az éjjel-nappali tanácskozás, hogy ki megy és ki marad. A kalandozásra indult hunok és az aggba-féle népek ifjúságából 2 tyumen alakult 20 ezreddel, 1 tyumen szekeres haddal és élelmező századokkal, egy század rimalánnyal s a legyőzöttek kis citeráshadával, akik a patkoló kovácsok táborában tartózkodtak. Az Arvisura almavirágzás ünnepén indult a hazatérő sereg. Biharváron a sámánok 20 164 harcost, 3 tyumen lovast, 2 tyumennyi szarvasmarhát, 10 fekete bivalyt, 1 tyumen szekeret és két szelíd elefántot számláltak meg. A kalandozásból hazaindult tábor 68 215 lélekből állott, amelyből az aratási ünnepre 65 652 maradt, mivel a keverék népekből majdnem kétezer visszafordult, vagy a hegyekbe menekülőkhöz csatlakoztak. Így a kabarokból is visszamaradt egy csoport az ifjú Szuha sámán vezetésével, akik az egész kalandozási idő alatt vaskészítéssel foglalkoztak, s mivel az őslakó feleségeik és nagyszámú gyermekeik vonakodtak elindulni, mert nem bírták a régifajta hun ruhákat viselni. Különben is, nekik mindegy volt, hogy hol élnek, mert vasra és fegyverekre - szerintük - minden népnek szüksége van. Alig vonultak el a kabarok a vaskő hegyek felé, újabb csoporttal találkoztak akik a járványok elől a hegyekbe menekültek. Egy ifjú elkiáltotta magát: - Né, met! Nézzétek a hegyoldalon! - Mindenki oda nézett. Valóban, egész kecske mét legelt ott. A fiatal lovasok kíváncsiak voltak az eddig ritkán látott, tejelő állatokra. Az őrzőik azonban kőzáport zúdítottak rájuk. Pihenőt rendeltek el egy sebes folyó partján. Az aggba-féle ifjak ismerték ezt a menekülő népet és a kitérő völgyben felkeresték a vándorlókat, majd visszatérve elmondták, hogy a fehéres bőrű és kéksze mű törzs egy része már messze bent jár a völgyben és lovaik, szarvasmarháik csordáit hajtják maguk előtt, mert nem akarnak elpusztulni a járványoktól. A hegyoldalon lévő kecskéket azért hozták magukkal, mert a hegyek legmagasabb részein is el tudják hajtani őket és tejet tudnak biztosítani általuk a gyermekeiknek. Egyébként nagyon tiszta nép, mindennap fürödtek, tisztálkodtak. Három ifjú a kecskepásztorok közül nem akar velük továbbmenni, mert összevesztek egy gödölyén, megkértek, engedjük be magunk közé őket.

Evésszünet alatt a vezetőjükkel megtárgyalták, hogy a két cammogó elefántot elcserélik húsz tejelő kecskével. A három ifjú eljöhet velünk, de csak a táborunk közepén, nehogy megszökjenek a méttel. Amíg ezen tárgyalások tartottak, a pihenő résztvevői a rögtönzött kiszólásból a három ifjút német-nek nevezték el, s mire Bihar vezérhez érkeztek, már mindenki németnek nevezte őket. A kecskenyájat a hunok mét-nek, az avarok met-nek nevezték. Mivel avarok voltak az utódévek, német lett a csatlakozott ifjak új neve. Mire leesett a kemény hó, a Hangun felső forrásvidékére érkeztek, ahol az avarok szálláshelye kezdődött. Ezek a külső avar szállások a törzsbeli viszályok miatt kerültek ilyen messzire, mert ezek a harcosok inkább vállalták a magas hegyvidéken való életmódot, mint a törzsbeli gyilkosságokat. Szükség esetén 1 tyumen harcossal azért részt vettek a 24 Hun Törzsszövetség harcaiban. Gyakran összeházasodtak a jürcsik és gur törzsekbeli fiatalokkal. Az előhad, illetve a szálláscsinálók itt elég alkalmas barlangot találtak a téli elszál 307 lásolásra. Sok szénát előre gyűjtöttek és kőből, fából való istállókat építettek, hogy a melegebb vidékekről jövő szarvasmarha állománynak jó meleget biztosítsanak. Így is, a rendszeres vadászatok mellett is 1 tyumenre apadt le a szarvasmarha állomány. Bihar elrendelte, hogy csak a rosszabb tejelő és legyengült állatokat vágják le. A borjakat pedig a szemes élelmezés fogytával szekereken szállították. A tűzjelek és hírmondók küldésével mozgósították az egész hun társadalmat, hogy az érkezőket fagymentes teleltetés biztosításával segítsék. Azok jurták ezreit, kitűnő abrakokat és bőséges élelmezést szállítottak a külső avar szállásokra, hogy a nagy kaland gyümölcseit megmenthessék a 24 Hun Törzsszövetség részére. Ez sikerült is. Mire eljött a hazavonulás során a második almavirágzás ünnepe, újból elindultak a Hangun folyó bal oldalán a tisztán 24 Hun Törzsszövetség által lakott területen. Ekkor a családos harcosok lehagyták a szekerüket és lovon kísérték biztosított menetben Bihar hadseregét. Előre számítással úgy állították be a napi lovaglás mértékét, hogy a kölesaratási ünnepre érjenek Ordoszba. Diadalmenetben vonult be Bihar vezetésével a kalandozó ifjúság. Az Oregek Tanácsa nagyon megörvendett az új, hasznos állatállománynak, a sok fehér tehénnek és az öt pár bivalynak. Imola fősámán még élt és boldogan várta utódját az ordoszi Aranyasszony kegyhelye előtt. A kétéves út alatt az induláshoz képest a harcosok lélekszáma 20 112-re csökkent, míg a tábor lélekszáma 65 541 főre apadt. Az életben maradt szarvasmarha állomány 4 950, kiváló minőségű, szívós tehénnel gyarapította a hunok állatállományát, amelyet Ordoszban az előzetes tervek szerint igazságosan osztottak szét, s minden törzs 200 szarvasmarhát kapott. Ezer darabot útbaindítottak Pusztaszerre, Urga-Balzsán fővezér szállására, míg az 50 legkiválóbb tenyészállatot a beinduló sámánképzés céljaira adták. Minden sámán kapott egy tenyészbikát. Az agaba törzsbeli jövevények a hun síkságon, míg a 3 német ifjú az avaroknál kapott helyet. A citerásokat törzsek szerint osztották szét. Mire öt év múlva a sámánképzésből az ifjak hazamentek szálláshelyeikre, mindegyik ifjú 2 tehenet és egy fajbikát kapott, hogy a hunok szarvasmarha tenyésztését fellendítsék. Az öt pár bivaly Ordoszban maradt. Az úzok ezeken a fogatokon hordták az edényeiket, fegyvereiket és egyéb áruikat az ordoszi és Hangun parti kereskedő szállásokba. Imola fősámán lombhulláskor, mire minden kalandozó ifjú hazaért a szállására, meghalt. Az Öregek Tanácsa a nagy tudásra szert tett Bihart választotta meg a helyére, aki az Aranyasszony hajlékát újraépítette. Az agabók nagy segítségére voltak Biharnak, hogy hogyan kell a Hun Törzsszövetséget a kalandozásból megjött ifjak szervezete mintájára átszervezni, hogy ütőképesebbek legyenek. A Bihar földjéről jött citerások minden törzsi megmozdulásnál vagy családi eseménynél igyekeztek zenéjükkel jó hangulatot kelteni. A törzsi dalokat rögtön elsajátították. Urga-Balzsán minden erejét a két kis unokája nevelésére fordította és boldog volt, amikor az első unokája, a kis Zsitva-Balzsán megnyerte a nagy süánt. Megüzente volt vejének, hogy már szívesen átengedné a fővezéri tisztséget Bihar első fiának, aki a pusztaszeri versengés után az ifjúság vezére lett és nyugodtan hal meg, mert leányának, Dala-Kerulennek diadalát látja az új fővezérben. Így az őrségváltás vér nélkül lefolyt. Bihar fő érdeme az volt, hogy az 1210-től számított 40 medvetoros év alatt bevezette a szarvasmarha tenyésztést. Az állatállomány megnövelésével gazdaggá tette a 24 Hun Törzsszövetséget. 250 ifjút képezett ki sámánná. Az új agaba-féle törzs tudósaival az ember és állat-gyógyítást magasfokra emelte, míg az 1250. medvetoros évben 308 meg nem halt. Fővezér a vitéz Zsitva-Balzsán, a gyógyító-sámán Szuha-Balzsán lett, 5 kisebb fia és 3 leánya siratta, amikor az első veje, Dernő az általa épített Aranyasszony hajlékában eltemette.

Az Öregek-Tanácsa 24 napos gyászt rendelt el. Ekkor énekelte el Dernő a citerások kíséretével az Arvisurában lerótt jajgató-éneket. Ugyanis a veje, Dernő másodszor is részt vett a sámánképzésben és rangelső lett. Hosszú időre meghatározta és kiegészítette az Arvisura törvényeket az új aggba-bölcsek segítségével, majd l0 év múlva lerótta ezen Arvisurát. Ugyanis Dernő az 1225. évben rangelső lett sámánképzésben és külön megbízatást kapott, hogy az Arvisura törvények kiegészítését is végezze el Bihar felügyelete alatt, s ő ezen ténykedése közben megírta a 85. Arvisurát, amelyet aztán 1260-ig kiegészített és nyilvánosságra hozatala után az Aranyasszony szentélyében a többi Arvisurák mellé elhelyezett. Amíg a parszi-szkíták ifjainak kiképzését Bihar vállalta, addig az 1210. medvetoros évben Dernő, ifjúsági fősámán parszi bölcsekkel együtt megindította a négyéves tárkányképzést. Az Aggba-féle írások közül megfejtették a vas előállítási módját, köztük - az Ataiszban már ismert - olyan vasét, amelyiket: „Nem eszi a fene". Kabar tárkányok megtalálták hozzá az ércet! Ebből nagyszerű fegyvereket tudtak készíteni. Mire Hadraba segítségére siettek, kiváló fegyverekkel szerelték fel a kiképzett tyumeneket. Győztes háborúskodásuk emlékére Hadraba fejedelem kívánsága szerint emlékoszlopokat öntetett Dernő közös győzelmük emlékére. Amíg a nagy győzelem utáni osztozkodás tartott, Dernő elkészítette - az arany értékkel megfizetett - „Győzelmi Oszlopokat" és azokat elefántok közös erejével rendeltetési helyükre állították. A kiképzett tárkányok többségükben csatlakoztak az Ordosz térségbe visszavonuló csoporthoz, hogy kincseikkel és újabban szerzett szaktudásukkal tovább gazdagítsák a Hun Birodalmat. Bögölyös nyár lett, mire a napsütötte jéghegyek közé értek és két évig tartott, hogy az elindult 1 tyumen helyett 20 ezer lovas, 1 tyumen szekeres haddal, egy század rimalánnyal és a legyőzöttek nyílhegykovácsciterás hadával bevonultak az Ordosz melletti Pusztaszerre, Bihar fővezér és Dernő fősámán vezetésével. Pusztaszeren felállították a kicsinyített „Dernő oszlopát", amelyiket soha sem eszi a fene. Emellett Dernő magával hozta a parszi bölcsek minden oktatási anyagát, amellyel a tárkányokat képezték ki az új fegyverek előállításához. Urga-Balzsán halála után Bihar lett a fővezér. Urga-Balzsánt 1250-ben (Kr. e. 2790) „Dernő Oszlopa" alá temették, gyászpompával. Dernő fősámán a 24 Hun Törzsszövetség vas-készítését nagyon fellendítette. Kabarfóldön, Kassa tyumenszékhellyel a vaskészítmények előállításához tárkányképzést rendeltek el. Mindenütt keresték a parszi-szkíták lakóhelyéhez hasonló érceket, de csak az Altájban találtak. A további feldolgozást Vasváron végezték. Sajnos a mongolok Urga-Balzsán halála óta mind gyakrabban kimutatták ellenszenvüket, s megnyerték a jürcsik törzseket Bihar fővezér kurgánjának feldúlására. Bihar kurgánját Bihar kincseivel és holttestével együtt kirabolták, de egy jürcsik rablót Dernő oszlopa agyonütött. A ledőlt oszlop eltörte a jürcsik lovas gerincét. Az 1260. évben (Kr. e. 2780) Bihar holttestének csontjait a jürcsik rablók átadták a vezérüknek, aki azt az ordoszi Aranyasszony kegyhelyére szállíttatta. Dernő ekkor 24 napos gyászt rendelt el. Nemsokára meghalt Dernő fősámán is. Vasvár hegyén a róla elnevezett „Dernő Oszlopa" alatt helyezték örök nyugalomra. Az általa lerótt 85. Arvisurában megörökítette - ataiszi rovások szerint - az olyan vas készítését, amelyet „soha nem ette a fene". 309 Hej rege rejtem

95. Arvisura Kötélnek állt legények

Győri fősámán és Berény rovása m.t.é.)

Kr. e. 2610-2590. (1430-1450.

Az 1430. medvetoros évben Ludas, a kunok fősámánja Ordosz székhelyen megindította az ötéves sámánképzést. A 95. fősámán egy Győri nevű avar vitéz lett, aki Pusztaszeren is kivívta a nemes előzködésben a vitézi elsőbbséget. Ugyanis ő volt az egyetlen sámánjelölt, aki nem kényszerből jött el Ordoszba sámánképzésre, hanem önként vállalta a sámáni hivatást. Második az úz származású Berény lett, aki bal lábára nyomorék volt. Születésénél fogva is kicsiny, gyermekkora óta otthonülő, faragcsáló és mesekedvelő legényke. Viszont éles az esze, mint az ordoszi kés, ezért a harcias Győri mellett vállalta a rovásokat. Az 1435. medvetor evésen az Oregek Tanácsa engedélyezte, hogy Győri, az ifjúság vezére kalandozásra vigye a 24 Hun Törzsszövetség aranyifjúságát. Erre főként az szolgáltatott okot, hogy a vadászat még csak mendegélt valahogy, de a szemes magvak és gyümölcsök gyűjtögetése nagyon vontatottan haladt. Sokszor még medveorrcsípés előtt meg kellett kezdeni a medve vadászatot. A törzsszövetség szálláshelyein a tél végére már olyan nagy volt az aprónép pusztulása, hogy félő volt, hogy éhhalál következik be. Ezért eldöntötték, hogy szolga-népeket szereznek a jurta körüli munkák végzésére.

A nyugtalan ifjúság Győri fővezér hívó szavára minden élelmet hátrahagyva elindult a sziklás hegység déli része felé, hogy zsákmányolással élelmezzék és új ismeretekkel gazdagítsák a törzsszövetséget. Kétszáz év alatt a három német ifjú kecskéi anynyira elszaporodtak, hogy az avarok már a kipusztított erdők aljai termékeny földeket is újra ültetgették. Egy tartalék lóért már egy egész métet adtak cserébe. A németség a járványos betegségek elől nagy csoportokban menekült nyugat felé. Amikor kiértek a Hangun forrásvidék Éhség-sziklás síkság nevű részére, egy jávorszarvas bukkant eléjük, amit azonnal űzőbe vettek. Minden este a szemük elől a bükkösbe menekült, de ők reggel tovább űzték. 24 napig üldözték a szép vadat, amikor a nemes állat egy termékeny völgybe, egy szépséges tó partjára ért ahol habfehér testű leányok fürödtek. Midőn a ruha nélküli leányokat a lovas vadászok meglátták, abba hagyták a szarvas üldözését és a foglyaikat nyeregbe kapva lovagoltak a sűrű erdőség be, ahol egy juhhodálynál telepedtek meg. Amelyik harcosnak nem jutott rab leányzó, azok a tanya minden élelem készletével indultak a többiek után. Felverték a könnyű nyári jurtájukat és a juhászoktól mindennap bárányhúst követeltek. Ez így ment öt nap és öt éjszakán. A rab leányoknak tetszett a vadászokkal való kaland, de az ötödik napon megkérték a juhászt, hogy kumisszal részegítse le a vadászokat és sebes lovassal értesítse Dul-Bega fejedelmet, hogy leányaik és udvarhölgyeik egy ismeretlen, szép fajta hegyi vadász csoportnak a fogságában vannak és mentsék ki őket a rabságból. A leányok csele sikerült, mivel a juhász fia keresztül tudott hatolni az őrség gyűrűjén és korán reggel az alánok fővárosába ért. Három nap múlva az őrség jelezte, hogy fegyveresek közelednek fehér zászlókkal a juhhodályuk felé. Győri ekkor megkérdezte a foglyoktól, hogy ki érti az itteni nép nyelvét. Egy jürcsik fogoly, akit ajándékba kapott Győri, jelentkezett: „Engem innen raboltak el a jürcsikek még gyermekkoromban és ha a Vezér megszabadít a béklyóktól, majd szabaddá tesz, hajlandó vagyok a békés együttműködésre!" A lányok is nagyon örültek az ismerős beszédnek és tanácskozásba kezdtek a rab fiúval. 310 Dul-Bega fejedelem leányai nagyon megörültek a már igen veszélyessé vált kalandjuk békés rendezésének és a szép Győri vezérnek a következő javaslatot tették: - Mivel fejedelmi Atyánknak igen erős hadserege van és a erdő körül van véve erős fegyveresekkel, ajánlatos lenne, ha a rablók vállalnák, hogy leányválasztás szerint férjeik legyenek, hiszen ötven leánynak könnyebb választani a kétszáznegyven férfi közül, mintsem hogy mindannyian vállalják egy összecsapás kétes kimenetelét. Erre az ajánlatra újabb tanácskozásra gyűltek össze Győri jurtájában a 24 vezér és a 24 sámán. A legszebb fehér fürdőlepedőt fehér zászlókká széjjel tépték és az őrséggel kitűzették a legmagasabb fákra. A jürcsik fogollyal a lányok üzentek, hogy türelmet kérnek, mert megkezdődtek érdemleges tanácskozásaik. 12 személy azt javasolta, hogy itt hagyva mindent, törjenek ki a gyűrűből és menjenek hazafelé. Viszont 36an Győri elgondolását pártolták, miszerint bízni kell a rabbá tett lányokban, azok ésszerű javaslatában és vállalniuk kell a házasélet gyötrelmeit, hiszen az alól könnyen megszabadulhatnak, mintsem hogy emberélet veszteséggel térjenek haza. Lényegében a lányok is jól járnak a békés megegyezéssel, mert ha kitörnek, örök folt marad az életükben, hogy öt napon keresztül nem csupán mesék hallgatásával foglalkoztak, hiszen még nem is értették a nyelvüket. Felszólították a nőtlen harcosokat, hogy a nősek vegyék át az őrséget és törzsenként álljanak egy csoportba valamelyik jurta elé. Ekkor Győri hozzájuk lovagolt és azt mondta, aki már gyűrűs vőlegény, vagy igen szerelmes, szintén menjen őrségbe, mert ahogy látja, ez a kalandos nősülés kifizetődőbbnek ígérkezik egy vesztes háborúnál. Nyugodtan várhatják a lányok választását. Aki a törzs legényei közül már választott, a jurtájukba visszavonulhat. Minden törzsi jurta elé egy háromcsombékos kötelet húztak ki és minden törzsből 3 vállalkozó legényember állott a kötélnek és megkezdődött a leányok felvonulása a férjek kiválasztására. A tisztás közepén szintén egy nagy kötelet húztak ki 30 csombékkal és az erre kötözött ismertetővel. Farkasszemet nézett 72 harcos és 30 szerelemre vágyó leány-asszony a békés rendezés érdekében. Elöl ment a 103. érdekelt személynek Vidor, a tolmács, és a 105.-nek én, Berény, a nagy eset tanúja, aki a rovást vezettem és leróttam a 104. személynek, Dalmának, a szép fejedelmi lányok dadájának a megjegyzéseit. Elsőnek a legidősebb fejedelmi lány, Aranyos a kazahun Bénye vitézt választotta, akit Vidor az első nagy csombékhoz vezetett, hogy azt megfogja, míg a másik 2 hun vitéz a jurtájába távozhatott. - Másodiknak Kölpény fejedelmi lány Arács vitézt, - harmadiknak Csinos fejedelmi lány Taksony vitézt, - negyediknek Büszke fejedelmi lány Ugocsa vitézt, míg - ötödiknek Madárka, a legkisebb fejedelmi lány Győri ifjú fővezért választotta, az avarok szemefényét. A többi törzsbeli ifjú a jurtájába vonulhatott vissza. A lányok zavarban voltak a további választás miatt, hiszen szülői tanács és beleegyezés nélkül állottak a kötél másik oldalára.

Ezután a kötél két oldalán újabb tanácskozás kezdődött, hogy a következő hat lány is férjet választhasson. Aranyos javaslatára végül egyhangúlag beleegyeztek abba, hogy minden törzsből 2 vitézt, tehát 48 legényt fürdőzés közben megnézhessenek, hogy a 48 harcos közül mind magasságra, mind alakra a nekik legjobban tetsző férjet kiválaszthassák. Első fürdés után a 30 leány, hosszas vita után Pakocs, Káldor, Bodor, Dobsa, Kökénd és Rába vitézt találta leginkább alkalmasnak arra, hogy a férjek harmincadjára jusson. 311 Másodszori fürdőző-legény választás után Csobán, Imola, Mágócs, Dengiz, Kajdon, Káma, Alanyán, Báta, Altagur, Etecsény, Katapán, Dabas, Keselőd, Csapod, Karád, Vezekény, Jutas, Szörény és Acsád vitéz állott a kötélnek, amit én, az úz rovósámán szent Tóremjeink előírása szerint jóváhagytam. Az egyezmények értelmében, fehér lóra ültem teljes ifjú-sámán öltözékemben és az ifjú párok élén megindultam a fejedelmi, tornyos székváros felé. Amíg ez a nagy történelmi legényvásár lezajlott, addig 168 harcos állt őrséget az Íc erdő szélén. Amikor az ifjú, asszonynélküliek „gyászmenete" megindult, a párok nászmenetét oldalról biztosították. A menetben utánam Dalma asszony lovagolt, aki férjének az özvegy Selye kürtöst választotta, hogy ő se maradjon ki a legényvásárból. Szegénynek egész úton kürtölnie kellett, mert a vén banya így kívánta. Utánuk az öt fejedelmi lány lovagolt választott férjeikkel. Őket követte az első hat férj, míg utánuk ` a nagy gonddal kiválasztott tizenkilenc férj ment lóháton, mindegyik a szépséges ifjú feleségével. A menetet a feleség nélkül maradt 42 lovas zárta be a felvonulást kísérő fejedelmi harcosok díszes kíséretében. Érdekes, színpompás menet volt, mert a fehérlovas ifjú férjek felvonulását a feketelovas, asszony nélküli gyászlegények menete kísérte, akik szívesen álltak volna kötélnek. Hátul tevés-harcosok díszőrsége kísérte az asszonyfogságba került kalandozó harcosokat. Látótávolságban pedig a fejedelem lovassága biztosította a felvonulást, nehogy valaki megszökjön. Alig ért be a menet a fejedelmi székvárosba, hírnök jött, hogy a határok mentén a vad hegyi törzsek harcosai özönlenek Dul-Bega fejedelem országának síksága felé. Mivel a fejedelemnek nem voltak fiai, azért tolmács révén felkérték Győri fővezért, szervezze meg a birodalom védelmét. Az ifjú menyecskék kérésére húszan a hadsereg felszerelésén dolgoztak, azaz beálltak a szűcs, kovács és lábbeli-készítők közé. A negy ven vezér-egyéniség közül csak harmincan állottak be a védőseregbe. Így az ifjú Győri hadsereg-törzse kettőszáztíz harcosból állott. Harmincan olvadtak be a székváros közösségébe. Aranyos és Madárka követték férjeiket a védelmi harcokba. Győri fővezér holdtöltétől holdtöltéig legyőzte a harcias, de rossz fegyverzettel bíró hegyi törzseket és harcosaival a törzsi szálláshelyeket elfoglalta. Hihetetlen zsákmányra tett szert. Ami a legfontosabb volt, megtanulták a hegyi törzsek tímárjaitól és a szűcseiktől a szarvasbőr ruhák készítését. Mire eljött Joli-Tórem aratási hála ünnepe, a hadifoglyokkal, a férjnélkül maradt asszonyok és feleség nélkül maradt férjek ezreivel megindultak Ordosz felé, ahová sok élelmet és állatállományt vittek magukkal. Így az Oregek Tanácsa terve sikerült. Dul-Bega fejedelem engedélyezte, hogy a legkisebb leánya elkísérje férjét, a diadalmas Győri fővezért és szűkebb törzskarát Ordoszba. A többi négy vejét és 26 harcos társát asszonyaik kérésére visszatartotta a fejedelmi székhelyen, hogy azokkal kiépíthessék a hunok kereskedelmét a két szövetséges tábor között. A sikeres hadjárat befejezése után hálából Dul-Bega fejedelem száz tevét adott `í ajándékba Győrinek, vetőmaggal, új árukkal megrakodva, így új magvakkal látták el a Hun Törzsszövetséget. Ebből Madárka szétosztása szerint minden törzsnek 3 fel- j' málházott teve jutott. 28 teve-rakomány a legkisebb leányának, Madárkának a hozo mányát jelentette és az ordoszi sámán-székhely gazdagságát biztosította. A hadifogoly szolgák új gabonatermelési módszert alkalmaztak, az ún. béklyós ültetést, amelyet azután évszázadokig használtak a 24 Hun Törzsszövetség földjein, mivel ez bő termést, s ennek eredményeként jólétet biztosított. 312 Győri fővezér a foglyok segítségével az ordoszi fősámáni, központi városrészt kiépítette és amikor eljött az 1436. medvetoros év, új törvényt hozott, mely szerint: A jávorszarvas vezette kalandozás emlékére az avarok, jászok és kunok a medve helyett a szarvast tették meg szent állatuknak és törzsi törvényükbe vették, hogy fiaik addig nem nősülnek meg, amíg egy teljes öltözetű, díszített szarvasbőr-ruhát nem szereztek. A szarvas agancsa a jurtát és szálláshelyüket díszítse, majd amikor elhunytak, sírjaikat jelölték meg az örök Tóremek agancsos-díszeivel. Minden törzsi ünnepen a jávorszarvasnak mutattak be áldozatot, mivel a jávorszarvas mutatta meg az utat, amely a 24 Hun Törzsszövetség jólétét meghozta.

Dul-Bega fejedelem halála után Kölpény leánya örökölte a trónját, mivel az első leánya, Aranyos gyermekszülés közben meghalt. Így Kölpény férje, Arács vitéz lett a fegyveres erőket vezető fejedelem, mert leány nem vezethette a hadsereget. Emiatt Dul-Bega harmadik leánya, Büszke megharagudott, és minden vagyonával, marhájával elhagyta szülőföldjét és férjével, a deli Ugocsa vitézzel az almák birodalmába költözött, de Ordosz sámánközponttal a kapcsolatot mindig fenntartották. Ordosznak az előbb felsoroltak szerint az egyik legfontosabb feladata az volt, hogy az ifjúság nagy kalandjaiból eredő összeköttetéseket a hun kalmárok révén a hun törzsszövetség jómódja biztosítására fordítsa. Azonban Győri csak 12 medvetoros évig élvezte hasznos munkájának gyümölcsét, mert egy marhavész alkalmával, sámánkötelesség teljesítése közben meghalt. Utolsó kívánsága az volt, hogy sírja fölé barackfa erdőt ültessenek és Berény gondoskodjon róla, hogy az általa meghonosított barack termelést terjesszék el a 24 Hun Törzsszövetség területének minden szállásán. Berényi Győri sámán és fővezér kívánságát teljesítette és húsz év alatt az Aranyasszony díszkertjéből ellátta az egész Hun Törzsszövetség álláshelyeit barackfákkal. A fővezéri nagyasszony Győri kívánságára másodszor is férjhez ment az agglegény Berényhez, akit még hét gyermekkel ajándékozott meg, s így tíz élő gyermekkel szaporította a hun birodalmat. Berény többé nem mozdult ki Ordoszból. Az ötévenként kiképzett sámánok segítségével Dul-Bega fejedelem székvárosával és az Almák-Atyja birodalombeli Ugocsával élete végéig fenntartotta jó kapcsolatát. A törzsi vetélkedések során az Öregek Tanácsát mindig maga mellé tudta állítani. A szolganépek fiai segítségével az állatállományukat igen megnövelték, s emiatt napirenden voltak az összetűzések. Az asszonyszolgák kenyérmag dézsmálása miatt is jelentkezett a törzsek közötti ellentét. . Ezért az 1440. medvetor evésen eldöntötték, hogy az avar, kazahun, jász és kun törzs elköltözött elő-őrsei után az említett négy törzs még kora tavasszal foglalja el helyét a Huni folyó környékén. Mind a négy törzs a szarvast választotta jelkép-állatnak. A sámánok ezután szarvasos síremléket állítottak, mert a jászok Tóremje, Kaltesasszon~ ennek a négy törzsnek új életet, új elképzeléseket adott. Az Elet-Anya részére új kegyhelyet kerestek, melyet egy üldözött szarvas mutatott meg. Egy hegy alatt Bourbon vitéz előtt megállt a nemes állat, és összeesett. Ezen a helyen építették föl Kaltes-asszony városát, amelynek első vezetője a kun származású Takson lett, aki Dul-Bega birodalmából családi vetélkedések miatt minden jószágával visszatért a hun birodalomba. Felesége négy fiúval és hat leánnyal áldotta meg és családtagjai már elérték a 300-as létszámot. Nagy vagyonukkal, marháikkal, tevéikkel nagyon fellendítették az elvándorolt négy törzs gazdagságát. Takson felesége a még mindig nagyon szép Csinos lett, aki a nagykun város úrnője volt. A Bourbon-hegy tetején Kaltes-asszonynak Csinos kézműves szolgái kegyhelyet 313 építettek. Minden télen itt mutatták be a szarvasáldozatot, amelyen Hana, a sámánok nagy énekese dicsőítette az Életanya megjelenését Jávorszarvas képében. Kaltes-asszony birodalma folyton nőtt, mert a kinajok a Hun-síkság népét Ordosz felé szorították. Az Oregek Tanácsa az avar, kun, kazahun és jász keveredésű rajokat és tizedeket a sámánifjakkal az épülő Bourbonba irányította. Így a Törzsszövetség új települései virágzásnak indultak. Berény minden családnak adott barackfa csemetét, hogy jurtáik elé ültessék. Dul-Bega leányainak barack kultusza az egész hun birodalom területén elterjedt. Amikor Bourbon vitéz meghalt, egy szarvast ábrázoló emlékkövet állítottak neki, amellyel aztán minden leszármazottjának is megjelölték a sírját. Amennyiben feleségeik Dul-Bega birodalmából valók voltak, úgy a Nagyasszonnyal, holdasszonnyal vagy a csillagokkal jelölték még hozzátartozóik nyughelyét. Száz medvetoros év alatt Bourbon vitéz az egész jász törzzsel vérrokonságba került, Erről énekelte Hana sámán, hogy a jávorszarvas Kaltes-asszony hírmondója, vagyis a jász nép előfutárfa a csodaszarvas lett a 24 Hun Törzsszövetségben, mivel a családi kapcsolataik révén mindig összeköttetésben állottak Dul-Bega régi birodalmának szétrajzott lakóival. A kötélnek állt legények egy év múlva a pamír-szkíta foglyokat felszabadították a béklyós rabságból és mind Dul-Bega fejedelem, mind a pamír-szkíták földjével és Almák-Atyja népeivel felvették a jó kapcsolatokat, s ezzel megvetették a hunok terjeszkedésének alapjait. Berény fősámánt halála után az úzfóldi Vasváron temették el Dernő fősámán mellé, akivel együtt új utat mutatott az úz nép életében. Hej rege rejtem

101. Arvisura Béke és rokonság

Bóta fősámán rovása

Kr. e. 2480-2465. (1560-1575. m.t.é.)

Az 1560. medvetoros évben egy igen élénk, úz cserépégető fazekas legény lett az első az ifjú sámánok előzködésén. A sorozatos, betegség okozta veszteségek miatt két árva, látástól vakulásig dolgozó cserepes legény fiút, Sátát és Bótát vezényelték az úz törzsből sámán-képzésre. Egyikük sem akart menni, mert a kabar Poszáda fősámán fiai marhabél szárítás közben meghaltak és ezért mindenki vonakodott sámánságot tanulni. Hiába sírt az édesanyjuk, hogy az ő egészséges fiait miért viszik a beteges, gyengén látó, tudós ifjak közé, hiszen Sáta és Bóta még a fazekak készítését sem ismerik teljesen. Amikor Úzdról, az úz vezérek szálláshelyéről útbaindította őket az Öregek Tanácsa, engedélyt kaptak, hogy a karámból egy-egy lovat válasszanak. Sáta a legszebb fekete csikót, míg Bóta a legerősebb sárga lovat választotta, mert arra gondolt, ez legalább jó lesz cserepeket hordani a vásárra. A legelsőnek érkeztek Ordoszba, Poszáda fősámán Sátának adta az Aranyasszony mindent-tudó szent követ. Bóta azért is engedte elsőnek az idősebb Sátát, mert ő valójában nem akart tanulni. Azonban később Sáta átadta ezen szent követ az öccsének, mert nagyon nehezen ment neki a rovás és nem akart az állatok gyógyításában részt venni. A pusztaszeri előzködésen azonban mindketten részt vettek, mert az Arvisura törvények ezt így írták elő. Sáta fekete csikója nagyon harapós, vad ló volt és a versenyen 314 az ellenfelek lovait összeharapdosta. Csak Bóta ismerős lovát engedte a célba futni, s így Bóta lett a Nagy Süán győztese. Így lett igen hosszú idő után Bóta a 24 Hun Törzsszövetség vezére, míg Sáta az ifjú fősámán. A hagyományokhoz híven feleségül vette Poszáda leányát, de a rovást semmiféleképpen nem vállalta, ezért Bóta rótta le a medvetorok történetét. Mivel igen sokat szenvedett árva gyermekként nőttek fel, nem helyeselték a kalandozásokat, hanem a békességet keresték a kinajokkal. Ugyanis a kalandozások alatt sok harcos elpusztult és nem akarták, hogy más gyereknek is árvagyermek sorsa legyen, ezért a maguk sorsának a példáján békességre törekedtek. A nagy csoportokban érkező kinajok nem gyilkolták le Agabának, az első fősámánnak minden népét, hanem a kétkezi, dolgos szűcsöket, tímárokat, a kovács és fazekas népet kitüntető és gondos elbánásban részesítették. Még a földet művelő embereknek is megengedték, hogy boldoguljanak. Ezért aztán a hun síkság déli részeiből gyakran jöttek Ordoszba és egy alkalommal Bóta is kedvet kapott, hogy vendégségbe menjen a Hun síkságra. Amint a kinajok hírül vitték a fővárosukba, hogy a 24 Hun Törzsszövetség vezető embere hozzájuk érkezett, meghívták a fővárosba békés tárgyalásra. A kinajok megértették vele, hogy ők nagyon sokat rettegtek a hun ifjúság kalandozásai miatt, ezért ajánlatosnak tartanák, ha az elmúlt évhez hasonlóan csökkentenék a rabló kalandozásokat és jószomszédi viszony alakulna ki közöttük, mert céltalannak, s mindkét részről csak veszteségnek tekintik a „Torlás és megtorlás" elvét, a céltalan öldökléseket. Most felkérik Bótát, mint az ifjúság vezérét, hogy a „Béke és Rokonság" elve alapján tartsák meg a jószomszédi viszonyt, hogy kevesebb árva és özvegy legyen a Hangun völgyében. Sokkal boldogabb és gazdagabb lesz a termékeny síkság népe, ha békességben élnek. Bótát nem csupán a hasonló véleménye, hanem a józan és bölcs megfontolás is arra késztette, hogy rovásba fektesse a kinajok kérését s így a tárgyalásainak eredményeit Ordoszba vihesse. Rögtön összeült az Öregek Tanácsa és az ordoszi sámánifjak a 24 Hun Törzsszövetség vezéreinek megbízásából rovásba fektették le a „Béke és Rokonság" vérszerződését, amelynek a főbb pontjait Bóta ifjú vezér a legnagyobb megelégedésre így alkotta meg az 1565. medvetoros évben: 1. A Hangun völgyében a kinajok, agabók és hunok békességben kell, hogy éljenek és a Hun síkságon mindhárom népnek a szabad költözködést biztosítani kell. 2. Amennyiben gyilkosságok, rablások vagy harci események történnek, úgy Ordoszban mindhárom népből összeül egy Tanács és a béke jegyében a vitás kérdéseket rendezi. 3. A kinajok felkérik a hun törzseket egymás viszonyainak jobb megismerése végett, hogy ifjaikat kölcsönösen, csereképpen egymás tartományaiba küldjék kézművességet tanulni. A mindig békességben élő és szaporodó kinajok földművelését a hun törzsek ifjai a Hun síkságon sajátítsák el a békesség szerződése alapján. 4. Ugyanakkor a kinajok megtanulják a kabarok üst- és fegyverkészítő tudományát és a vadászatot, valamint a prémes állatok tervszerű befogását és a prémek kikészítését. 5. A szerződés egyik legfontosabb pontja az volt, hogy az új házasok szabadon vá laszthatnak lakóhelyet. A gazdasszonyok parancsolnak a jurták körül. A vadászok, földtúró emberek és kézművesek csak a foglalkozásuk körében érvényesíthetik hatalmukat. Így a három nép, amely a Hangun völgyét lakta, húsz medvetoros év alatt rokon

ságba került. Ezt a „Rokonság" törvényt öt emberöltőre, azaz ötször húsz medvetoros évre kötötték. 315 Eljött az első tavasz, amikor a kinajok nem ellenségként fogadták a kalandozó lovasokat, hanem a „Béke és Rokonság" szavaival ünnepelték a lovas ifjakat. Minden új dolgot megmutattak a 3 medvetoros évre érkezőknek és mindenütt, mint rokonokat kezelték őket. Maga az ifjú vezér, Bóta is elindult erős sárga lovával és a cserepesekkel. Kancsós tartományba ment fazekas mesterséget tanulni. Nagyon érdekelte, hogyan készítik a kinajok a szép, színes cserépedényeket. Mivel a gazdag tartomány fejedelmének igen sok szép leánya volt, szívesen látták vendégül bármikor Bótát, aki igen szép küllemű volt, és igyekezett megtanulni a kinajok nyelvét. Már az első év végén eljegyezte mátkájának a fejedelem legkisebb leányát, a karcsú Deb-Cen leányzót. Mivel Bóta édesanyja a sok munkában hamar meghalt, és így ő teljes árvaságra ju- . tolt, az Oregek Tanácsa hozzájárult az egybekelésükhöz. Háromévi mátkaság után Ordoszban esküdtek örök hűséget egymásnak az Aranyasszony kegyhelyén. Az úzok vándorló, bogláros fejdísze ékesítette a szép menyasszony fejét. Az esküvő után az úzok szálláshelyére, Úzdra költöztek, amely egynapi járóföldre volt Ordosz felett. Az igen gazdag menyasszony hozományának felhasználásával az úz törzsnek bőséget teremtettek. Rézöntőik már nemcsak rezet, hanem bronzot is tudtak önteni, mert a kinajok a rokon úzokat szívesen megtanították 3 év alatt a rézöntés új műveleteire. Nagyon sok fiatal maradt ott vőnek, de a legtöbben visszatértek feleségeikkel a 24 Hun Törzsszövetség szálláshelyeire. Amikor hosszas betegségben elhunyt Doboka fővezér, akkor Bótát, az ifjúság vezérét választották meg fővezérnek, aki Doboka székvárosába költözött a Hangun folyó belső völgyébe. Minden telet Ordoszban és Úzdon töltöttek, mert a bátyja, az öregedő Sáta a rovást teljesen elfelejtette és Bótának kellett az Arvisura törvényeit végrehajtania, mivel közben Sáta a féloldalán teljesen megbénult. Ekkorra Bóta végrehajtotta az Oregek Tanácsának intézkedését és a hun-kereskedelem állomásait egészen az Almák-Atyjának rokoni birodalmáig megszervezte. Minden egynapi járóföldre hun szállást létesített, ahol a kereskedőket éjjeli szállással és meleg étellel látták el. Ez az egynapi járóföld a síkságon látástól-vakulásig tartott almavirágzási időre számítva, míg a hegyes és nehezen járható úton ez a távolság megrövidült. A nagy, eredményes szervező munka után Bóta a családjával együtt Ordoszba költözött és tapasztalatait átadta az Oregek Tanácsának. Ekkor a törzsszövetség érdekében Bóta úgy intézkedett, hogy térjenek át fazekasaink a színes edények készítésére és a kabarok ezután a kinajok példája nyomán kezdjenek el bronzból új fegyvereket készíteni. Ezek a fényes fegyverek minden hetedik napon megjelentek az ordoszi vásáron és elárasztották velük a 24 Hun Törzsszövetség szálláshelyeit. Ekkor élte Ordosz a fénykorát. Bóta elrendelte, hogy az elődei kalandozásaiból még élő hadifoglyok váljanak sza- i badokká és Úzdon, a nagy iparos központban telepedjenek meg, mint felszabadított emberek. Ugyanis az úz asszonyok panaszkodtak, hogy mivel sok legény hozott a kinajoktól fiatalasszonyt, az úzok leányaiból sokan férj nélkül maradtak. Bóta igyeke zett eleget tenni a nők kívánságainak. Ekkor a letelepedett volt foglyok az úz asszonyokkal és leányokkal házasságot kötöttek. Az egynapi járóföldre lévő Úzdnak a fazekasai, rézöntői és tímárjai minden héten megjelentek Ordosz vásárhelyén, ahonnan a Hun Törzsszövetség kalmárjai széthordták az úzok újfajta áruit és fegyvereit a kiépített kereskedelmi szállásokon át a Hun Törzsszövetség terjeszkedési központjaiba. 316 Közben a rokoni kapcsolatok mindig jobban és jobban összeszövődtek a Hangun két oldalán megtelepedett népek között, s Ordosz lett a „Béke és Rokonság" vérszerződésének leggazdagabb központja. Amikor a bátyja, Sáta meghalt, Bóta végérvényesen Ordoszba költözött, mivel a fősámáni széket is megörökölte. A fővezérnek járó tisztséget átengedte Ongának, a pusztaszeri Nagy Süán győztesének. Onga, mint általában minden fiatal, a kalandozás híve volt, de annyiban szót fogadott Bótának, hogy a kalandozókat észak felé irányította, nehogy a „Béke és Rokonság" vérszerződését csak véletlenül is megsértsék. Bóta, aki igen békés természetű volt, összehívatta az Öregek Tanácsát és hosszú vita után eldöntötték, hogy minden medvetoros évben csak egy kalandozást engedélyeznek. A 24 Hun Törzsszövetség szálláshelyeit nem veszélyeztetik azzal, hogy nyugat, kelet és dél felé a kinajok településeit megsértsék, hanem csak észak felé lovagolhatnak, ahol nagy erdőségek vannak. Így az észak felé való kalandozás leginkább csak vadász-kalandozássá alakult át és csak igen kevés foglyot tudtak ejteni. Viszont az az előnye megvolt, hogy Úzd és Pusztaszer után minden napi járóföldre kiépítettek egy új kereskedelmi szállást, amelyet gyűrűvel vettek körül.

Minden évben több és több prém jelent meg az ordoszi nagy piacon, amelyet a kinajok nagy örömmel vásároltak meg és azokat továbbították dél felé. Sőt a kinajok előszeretettel vásárolták meg az agancsokat, amelyből aztán igen szép faragványokat készítettek. Tehát olyan áru nem tudott megjelenni az ordoszi piacon, hogy gazdát ne cserélt volna. Minden évben három új szállás keletkezett észak felé, amelyek hama rosan vásárhelyekké és begyűjtő központokká alakultak át. Neveiket az Arvisura törvények alapján Bóta fősámán Ongával, az ifjúság vezérével határozta meg. A kalandozókból lassan kifejlődött vadászok a vásárhelyek kiépítése után az északi nagy erdőségekben újabbnál újabb szálláshelyeket építettek ki a vásárhelyektől oldalra, amelyet aztán a nyári nagy hőségben szívesen kerestek fel az ordoszi kereskedők és a vezéri előkelőségek. Amelyik fiatal párnak például a szülei nem egyeztek bele a házasságba, akkor elköltöztek ezekre a szálláshelyekre, ahol igen nagy jólétben élhettek, mert az erdők mindenki részére megélhetést biztosítottak. Amíg az ifjú vezéreket lekötötte az északi szállás- és vásárhelyek kiépítése, addig a sámánifjak AlmákAtyjától nyugat felé évenként kiépítettek egy új kereskedelmi szálláshelyet. Az újonnan kiépített szálláshelyek mindegyike egy Turga nevű, lett sámán érdeme volt, aki híres kő- és fafaragó legényke létére minden egyes szálláshelyre egyegy sámánt telepített s így a kereskedelmi szálláshely egyben sámánlakhely is lett. Így az 1570. medvetoros év sámánifjai már a 24. szálláshelyet készítették el. Ennek az utolsó szálláshelynek Turga volt a sámánja, s egyben kereskedelmi szállásparancsnoka is. Ebben a munkában mind a 24 sámánifjú kivette a részét. Az 1755. medvetoros év nyarán a kinajok hírül hozták, hogy a meleg déli részeken felütötte fejét a fekete halál és a folyók hemzsegnek a halottaktól. Ekkor Bóta a sámánképzésben végzett sámánifjakkal közhírré tétette a fenyegető veszélyt és elrendelte, hogy halat senki ne fogyasszon a Hangun partján és aki csak teheti, állatjaival, kincseivel vonuljon az északi erdőségek közé, a törzsszövetségből kirajzottak települése ire, vagy a sámánifjak által épített kereskedelmi szállások felé. Mire a feketehalál veszedelme elvonult a Hangun folyó völgyéből, beköszöntött a tél. Onga az aranyifjúsággal elindult a legutolsó északi szálláshelyről az erdőségeken át nyugat felé és a kalandravágyó ifjúsággal annyi egynapi járóföldre való új szállást építettek ki, hogy csak 5 medvetoros év után hoztak róluk hírt az újabban végzett sámánifjak. Turga sámán egy díszes kapuval várta Onga fővezért a legnagyobb vásár 317 1. és sámán-szállás kereskedelmi központjában. Azt a szállást elnevezték az 1780. medvetoros évben Turgaikapunak, amely Pusztaszer után a legnagyobb lovas táborává vált a 24 Hun Törzsszövetségnek. Bóta fősámán azzal az intézkedésével, hogy az ifjúság vonuljon a feketehalál elől az erdőségekbe, lényegében az Arvisura azon törvényét hajtotta végre, amit Bihar alkotott az 1250. medvetor előtti évben, hogy a hun ifjúságot a járványos betegségek elől legjobb a tiszta-levegőjű északi tájak felé kell menekíteni. Bóta irányítása alapján a feketehalál elől való menekülés ürügyén Onga a Hun Törzsszövetség két kereskedelmi útját építette ki, amely a Turgai kapuban találkozott és ezzel meghatározta a 24 Hun Törzsszövetség vándorlási útvonalát. Ezzel az észak felé való húzódással Bóta még azt is elérte, hogy a 24 Hun Törzsszövetség szálláshelyei csak egytized veszteséget szenvedtek, míg a kinaj lakosok létszáma a veszteségek miatt a felére csökkent. Másik nagy érdeme volt, hogy a sámán és a vezéri ifjak a szálláshelyekről pontos képet adtak, s így az ifjúság kalandozási szenvedélyét mindig az új szállások és vadászterületek megismerésének izgalmaival vezette le. A kinajok nagy veszteségei miatt a „Béke és Rokonság" vérszerződése kedvezően éreztette hatását, mert a hun szövetségből sokan áttelepedtek, különösen a kevert lakosság a Hun-síkság igen termékeny vidékére. A kinajokat segítették élelmiszerekkel, hogy a lakosságot megmentsék az éhenhalástól. Amikor az öregedő Bóta meghalt, öt fia és három lánya, valamint az egész hun törzsszövetség siratta. A kinajok egy szép emlékművet emeltek ordoszi sírja fölé, amelyen a rimalányok gondozásával mindig nyíltak a virágok. A sámánifjak egy éven át vésték az örök emlékű rovást: „Béke és Rokonság!" Hej rege rejtem

103. Arvisura Altáji vasforraló

Arnót és Visnyó aranyasszony rovása m.t.é.)

Kr. e. 3470-2440. (1570-1600.

Az 1570. medvetoros évben meghirdetett sámán-képzésre a hun Onga jelentkezett elsőnek és ezen elsőségét mindvégig megtartotta. Amikor Bótának hályog ment a szemére, vállalta az Arvisurák rovását. A pusztaszeri előzködésen a hun származású Onga első lett és bejelentette a vezéri ünnepségen, a Nagy

Süán lakomán, hogy az önként vállalkozó ifjak élén kalandozásra akar indulni, mivel apósának a székvárosát örökölte és maga Doboka is a kalandozás híve volt. Ezért öt éven keresztül észak felé kalandoztak. Az a hír járta, hogy tíznapi lovaglásra gyönyörű tavak és érces hegyek terülnek el, az erdők pedig vaddal vannak tele. Amikor az 1575. év medvetorán az öt évig távollevő Onga megjelent az Oregek Tanácsán, jelentette, hogy az előző Arvisurában ismertetett északi vidékek igen gazdagok, a folyók hal-állománya felbecsülhetetlen, az erdők vad-állománya érintetlen, ezért a 24 Hun Törzsszövetség részére javasolja, hogy azt a vidéket vegyék uralmuk alá. Három évig vándoroltak a nagy tavakon, gazdag legelőkön keresztül, amikor egy érces hegyen keresztülmenve találkoztak egy olyan barlanglakó néppel, amely csak kutyákkal vadászik. Igen elálmélkodtak, amikor őket lóháton lovagolni látták. Egy alkalommal a kutyás vadászok vendégségbe hívták őket, és ekkor a legnagyobb csodál 318 kozásukra észrevették, hogy mindenkinek egy igen kövér és nagy növésű asszony parancsolt. Erre a szokásra mindannyian a legnagyobb tisztelettel néztek. Két széki hun harcos, akiknek a lova egy borókásban lesántult, kénytelen volt öt hétig vendégségben maradni náluk és jól érezték magukat. Onga ekkor már másodszor vett részt az 5 éves sámánelőzködésben s egyben a fővezéri tisztséget is betöltötte az 1570. medvetoros évben (Kr. e. 2470) az Arvisura medve-evések szerint. A vendégség végén a nagy-asszony két legszebbik leányát megszöktették Onga szálláshelyére, az Uralba. Ennek a népnek a nyelvén a hegységnek ugyanis Ural volt a neve, amelyet a hunok is átvettek, mivel ez a szó a régi Arvisurákban is szerepelt, Agaba fősámán első Arvisurájában. Az 1575. évi sámán-előzködésen a kabarok ifjú sámánja, Arnót lett az első, aki öt éven keresztül bejárta a Bóta fősámán által már ismerős vidékeket és megfigyelte a kinajok bronz és vastárgy készítését. A medvetor éjszakáján álmot látott: Ruda-Tórem, a kabarokat védő Égiek legügyesebbje az ezeröles láncon a földre ereszkedett és azt parancsolta Arnótnak, hogy szedje a sátorfáját és menjen észak felé, mert ott ércben gazdag hegyek vannak és ő majd megtanítja a vasforralásra. Azt akarja, hogy a kabarok, az ő választott népe tanulják meg az ő égikovács mesterségét. Arnót álmában megígérte ezt. A kabar kovácsok azonban nem akartak menni, sőt menyasszonya, Illmér, Bóta legnagyobb leánya is igyekezett erről a tervéről lebeszélni. Ekkor Ruda-Tórem nagyon megharagudott és a szép Ilimért váratlanul villámaival agyonsújtotta. Az anyósjelöltnél vendégeskedő kinajokat, akik igyekeztek az ifjú sámánt a maguk országába meghívni, súlyos betegséggel visszatartotta. Amint a kinaj vendégek Deb-Cen szülő városába hazamentek, Ruda-Tórem a legkegyetlenebb betegséggel, a feketehalállal törölte el őket a föld színéről. Ez a betegség a nyár folyamán rohamosan kezdett elterjedni. A folyók hemzsegtek a halottaktól és mindenki az erdőségekbe menekült. Ekkor Onga újból felhívta az ifjú harcosok figyelmét, hogy újabb 5 évre elindul a manysi törzs útmutatása alapján, akik a saját Arvisurájukban lerótták, hogy egy kis suoma és manysi csoport benősült a marami és merija törzsbe és elhúzódtak a nagy vizek felé, ahol igen boldog életet éltek. Aki akar, jöjjön el velük és ne várják meg a feketehalál aratását az emberek között. A manysi, hanti és a suoma törzsek azormal hadrendbe álltak és a széki hun Onga vezetésével elindultak a Nagy tavak felé. A többi fehér hun törzs Arnóttal indult el nagyobb biztonságban észak felé. Mindenütt Onga csapásán vándoroltak, minden vasgyártó felszerelésükkel és teljes állatállományukkal együtt. Mire a mély és szép tavak vidékére értek, Onga gyors csapataiból már csak a megbetegedett és lovukvesztett hunokat találták meg, akik a kalandra indultak elhagyott jurtáit őrizték. A fekete hun Faszeg jurtájában azonban nem oltották el a tüzet és úgy vándoroltak tovább. Távozásuk után vihar keletkezett és az egész meredek hegyes vidék lángokban állott. Hegyeik leomlottak és betemették az égő fatörzseket, majd egy háromnapos eső eloltott mindent és eloltotta a könnyelműségből keletkezett erdőtüzet. Amikor Arnót megérkezett, arra lett figyelmes, hogy a feketehalál elől menekülők gyermekei a hegyomladékból eloltott fadarabokat húznak ki és a végeiken pislákoló parázsból lángokat csaltak elő, amint lovagló ugrásokkal szaladoztak jurtáik körül. 319 Hirtelen a Ruda-Tóremnek tett ígérete jutott az eszébe és a leégett vidéket átkilincselve* a hegyomladékok között megolvadt érceket talált, mellettük finom, hamisítatlan hamut, valamint távolabb el nem égett feketéllő fadarabokat, amelyek igen könynyűekké váltak. Ekkor a gyermekekkel - Faszeg jurtája selypített nevén - a faszén darabokat összeszedte és egy esőmosta ércvágat alján halomba rakta. Később a kiválasztott vasköveket összerakta, és agyagos földdel az egészet letakarta, és a vágat nyílását egy öreg odvas fával meghosszabbította.

Arnót ekkor összehívta a kabar törzs összes kovácsát minden felszerelésükkel együtt és elmondta nekik, hogy Ruda-Tórem útmutatása alapján hogyan készítsék el a tömlős fújtatókat, mert Ruda-Tórem, a Tóremek vasforraló kovácsa meg akarja a kabar népet tanítani a vasforralásra. Arnót alig várta, hogy a Göncölszekér felfusson az égre. Amint ezt a kabar kovácsok meglátták, örömujjongásba vegyült a hálájuk. Ekkor a sámánok bevonultak a Ruda-Tórem szentélyébe és segítségül hívták Ruda-Tóremet, hogy az égiek oltsák a szívükbe Szampó-malma szerint a vasforralás titkát. Ugyanis, amióta Szampó megalkotta a számolás lerövidített szent jeleit a rovások között, Hadraba fejedelmi oszlopai készítésének titka már feledésbe merült, és nehezebb lett a kabar kovácsok vaskovácsolása, mivel Ruda-Tórem haragja ellenük fordult a rosszaságuk miatt. A mindentudó Szampó porait csak ritkán hozta feléjük a szél, pedig sokszor szükségük lett volna az éhezés idején Szampó tanácsaira. Arnótot már sokszor megsegítette Szampó szelleme, úgy most azért könyörögtek Ruda-Tóremen keresztül, hogy indítsa meg szent malmát és nemcsak kenyeret, húst és mézet adjon a garatba, hanem könnyen folyatható Hadraba-féle vasat is. Szampó malmában még az ellenségek is megdarálódnak, ha azt az Égiek megindítják, sőt, láthatatlan hősöket is ont magából, ha Ata-Isis megparancsolja azt. Arnót vezetésével azért könyörögtek, hogy Ata-Isis altassa el Hárpiát az alattvalóival, Ármánnyal, Ördöggel és Halállal együtt, hogy a Hadraba-féle ércolvasztást eredményesen végrehajthassák. Amikor hetedszer fordult a pergő, Arnót fősámán Ruda-Tórem szentélyébe távozott és hajnal-hasadtával onnan kijőve azt mondta az ébredő sámánoknak, hogy ő mindenben Ruda-Tórem utasításai szerint fog cselekedni. Mindenkinek követnie kell Ruda-Tórem utasításait, mert Halállal sújt le minden vasforraló kovácsra, aki kihúzza magát a szent munka alól és nem akarja végrehajtani Ruda-Tórem parancsait. Az Égiek átadják titkukat Atais birodalmának példája szerint, mivel nagy célokat csak Ruda-Tórem vasforraló erejével lehet végrehajtani. Ruda-Tórem szent elhatározása, hogy a vasforralás Ata-Isis titkával megsegíti a kabarokat, a 24 Hun Törzsszövetség békére törekvő szent céljai érdekében! Legelőször minden vasforraló felkészült a fúvatásra. 25, jó állapotban lévő fújtatóval elkezdték ötös csoportokban az Arnót által meggyújtott faszenet fúvatni a vágat alján lévő mélyedésben. A gyermekek az egész vidéken összeszedték az el nem égett faszeneket és a fújtatók elé dobálták. Sűrű füstgomolyag jelezte, hogy az érces vaskövek közé rakott faszenek is élénk tüzet fogtak és az ötszörös, állandó, erős fuvatással élénkített tűz eddig soha nem ész * A kabar jurták mindenütt kilinccsel voltak ellátva és ez a szó még azt is jelentette, hogy jurtáróljurtára mindent átnézett, tehát úgy nézett mindent, hogy semmi sem kerülje el a figyelmét. 320 lelt melegséggel olvasztotta meg az ércek vasát. Mire eljött az este, a vágat mélyén izzó, fehér vas gyűlt össze, amelyről a habzó salak elfolydogált. Mivel a kabar regék szerint Ruda-Tórem éjszaka gyártotta az égiek szerint a legjobb vasát, az öt fújtató csoport egész éjjel élesztette a faszén tüzet, mindaddig, amíg az összehordott faszén tartott és az ércvágat alján öt ölnyire az izzó vas meg nem töltötte a mélyedést. Mire meghasadt a hajnal, Arnót fehér csikó áldozattal köszönetet mondott RudaTóremnek, hogy megtanította a kabar kovácsokat vasat forralni, megtanította népét az új vaskészítési módra. Utána összehívatta az összes kovácsot. Gondosan szétszedték Ruda-Tórem tűzhelyét, és a látottak alapján a legközelebbi olvasztást megbeszélték. Megfigyelték, hogy az előbb megolvadt salak a vágat mélyedéseit töltötte meg, majd a vas csak aztán folyt bele a kinajoknál is alkalmazott vaságyba. Most Ruda-Tórem segítségével eddig soha nem tapasztalt vasmennyiséget készítettek el. Ot medvetoros éven át Arnót szűkebb sámán körben az egész hegyes vidéket átkutatta és minden vasérclelő helyen megszervezte az újrendszerű vasforralást. Kialakult egy gyártási módszer, hogy a helységek altájain rendezték be a vaskőhegy lelőhelyek vasforralását, míg a hegységek felső tájain megszervezték a vasforraláshoz szükséges „faszén" égetést. Mindeközben új szavak is keletkeztek, mert a faszén égetést „csiholással" hozták lángolásba, majd pedig elfojtották. Viszont a vasércet faszén koholással hozták forrásba. Tehát ez a fáradtságos koholás teljesen új fogalom volt a 24 Hun Törzsszövetség életében. Az altájakon mindenütt nagy mennyiségű vasat forraltak, majd ebből fegyvereket és földművelő szerszámokat készítettek. A faszén-égetők mindaddig a felső hegyekben maradtak, amíg le nem esett az első hó. A rengeteg faszenet szánkón szállították altájra, ahol a vaskoholást végezték, de élénkítés végett mindig alkalmaztak száraz fákat is. Mire eljött az ötéves találkozó Onga sámán csoportjával, akik az 1580. medvetoros évre az előre megbeszélt találkozóra érkeztek, ámulva látták Ruda-tórem munkáját. A kabarok is álmélkodtak, amikor Koloma lapp sámán Ongával együtt bevonult az első kabar szálláshelyre és a szarvas szánkók elé olyan különös állatokat láttak befogva.

Onga nevetve mesélte el, hogy ők is annyira megrémültek Kolama fogataitól, hogy a gyermekek elnevezték az újfajta háziállatot rémszarvasnak. Kolama csoportja nevetve mesélte el, hogy az első év nyarán, vadászkalandjaik során olyan vidékre érkeztek, ahol ezek az egyébként szelíd állatok nagy csoportokban élnek. Négy év alatt sokat még jobban megszelídítettek, sőt a nyári szállásaikon karámba szénát gyűjtöttek az állások alá, amelyet a szabadon élő rémséges szarvasok a hosszú télen örömmel kerestek fel. Négy év alatt így egész csordákat szelídítettek meg. Különösen a kis borjak, akik a gyermekeikkel játszottak, szelídültek meg a legjobban, hiszen együtt nőttek fel. Kolama sámán csoportja a negyedik telet már a merija törzs vendégségében töltötte. Az Onga-féle vegyes csoporttal közösen azt tárgyalták meg, mivel állnak elő a jövő medvetor evésen a Tóremeknek való kedveskedésben. A marami és merija törzsek örömmel vették, ha a 24 Hun Törzsszövetség ifjai benősültek az asszonyuralom szent gyönyörűségeibe, ezért minden törzs számon tartotta hogy milyen nemzetségű hun törzs csapódott az anyasági törzshöz és az érkező újabb csoportokat vagy a marami vagy a merija törzshöz osztották be. Így a sámánok felvilágosítása nyomán a 12 fehér hun törzs csak a merijákkal, míg a 12 fekete hun törzs csak a marami törzzsel párosodhatott. Ez volt az agaba-féle népeknek is a törvénye. Ennek a keveredésnek alapján a fehér hunokkal való vérkeveredést mos-nősülés 321 nek, míg a fekete hun törzsekkel való párosodást por-nősülésnek nevezték. Ezt az elnevezést a várható érkezőket figyelembe véve egy törzsön belül az ötödik emberöltőben is kétfelé osztották. Az ötödik év nyarán az Onga-féle sámánok csoportja megtárgyalta a merija és marami törzs nagyasszonyaival, hogy az 1580. medvetor evési nagy megbeszélésen ezt az elképzelést a 24 Hun Törzsszövetség elé terjesztik, hogy az egyik Nagyvíztől a másik Nagyvízig való terjeszkedésben ezt figyelembe vehessék. Ilyen viszonyok között érkezett meg Onga fővezér és széki hun sámán az Arnót vezette kabarok vasforraló csoportjához. Ekkor nevezte el a látottak alapján Arnót kabar vasforralóit „Altáj" vasforraló kovácsainak. Ugyanis a kabar nép teljes egészében áttelepült az eddig csak igen gyéren lakott hegyek, tavak és termékeny síkságok környékére. Így a feketehalál elől a kabar törzs teljesen megmenekült. Mivel az erdősé gek vadállománya igen bőséges volt és a kenyérmagvakat az új szerszámokkal megmunkált földben nagy bőségben termelték, a kabarok az ötödik évre annyira meggazdagodtak, hogy a nagy havazás megkezdésekor erős vasalású szánokon indultak a rénszarvasfogatú Onga és Kolama csoportjával a 24 Hun Törzsszövetség nagy medvetorára. Arnót minden télen megjelent Ordoszban a medvetor evésen, hogy a megvakult Bóta helyett az Arvisura rovásokat elvégezze, de most, az ötödik évben teljes létszámmal részt kellett venniük a nagy medvetoron. Amikor az 1579. évi medvetorra lovagolt Arnót, mind a három kabar sámánt magával vitte, hogy meglátogassák a kabar székvárosban hátrahagyott, elaggott kabarokat. Ugyanis minden törzsnek volt egy sámán városa és egy székvárosa. A székvárosban mindig a vezérek uralkodtak, a sámán városban pedig a sámánok és ezek voltak az egyes törzsek szellemi központjai. Ezeket az elnevezéseket a törzsek vándorlásaik során mindig magukkal vitték. A sámán székhelyen mindig várakat építettek, míg a törzsi székhelyeken vezéri felügyelet mellett vásárokat tartottak. Ordosztól háromnapi lovaglásig még az úz szállások terültek el. A negyedik napi lovaglásra már Munkács vára állott két völgy találkozásánál, a kabarok sámán-központja. Hatnapi lovaglásra, egy síkság szélén terült el Kassa, a kabarok vezéri szálláshelye. Mióta a feketehalál veszedelme fenyegette a Hun Törzsszövetséget, az ifjúság a szépséges mély tó partján felépítette az új Munkács várát, míg a nagy síkság szélén a kabar törzs vásárhelyét, az új Kassát. Az öreg kabarok azonban vonakodtak az ifjúság után menni azon elvek alapján, hogy nekik már úgyis mindegy, ha meg is halnak és a fel nem szedhető, kőből épített helyeket elfoglalták. Az árva gyermekekkel együtt a megművelhető területeket beültették, hogy az Ordoszba menőket ellenszolgáltatás fejében mindig friss élelemmel lássák el. Amikor a negyedik évben Arnót visszatért Kassára, az öregek vezére kérte, hogy az öreg kabarok táborát segítse abban, hogy a fiatalok után vándorolhassanak, ha már felépült az új Kassa vásárhely és amennyiben megengedi, most is elkíséri Munkács várába a sámánokkal való megbeszélés végett. Munkácson a sámánok örege, az agg Visk örömmel fogadta a Kassaiak döntését és kérték Arnótot, hogy búcsúzásul közösen képviseljék a kabar népet az ordoszi nagy medvetoron. Ezen a döntő fontosságú és a kabarok részére olyan nagy fontosságú medvetoron, Bóta fősámán jelenlétében megegyeztek az úzokkal, hogy nekik adják át a szálláshelyeiket megfelelő jószág-állomány fejében. Egy évig 24 ifjú köteles náluk szolgálni, amely idő alatt az ifjú úzok megismerik a legeltető helyeket és Joli-Tórem ünnepe után segítenek elhajtani a saját és az alku tárgyát képező állatállományt a kabarok új szálláshelyeire. Munkács vára alatt és Kassa vásárhelyen egy-egy kőépítményt kötelesek az úzok biztosítani az Ordoszba igyekvő kabarok és a többi hun törzs lovasai 322 nak szállásaképpen. Ezt az Arvisura törvényekbe felveszik a következő medvetor evésen. Az agg Bóta ehhez hozzájárult.

Mire eljött a medveorrot csípő tél, a gazdag állatállomány megérkezett Kassa új vásárhelyre, míg Munkács várába főként a kétkezi munkával foglalkozó kabarok telepedtek le a megsántult állatállománnyal. Ilyen előzmények után a gazdag emberek jóleső érzésével várta Arnót a nagy legeltető síkság felől érkező Onga sámán vezette fiatalságot, hogy közösen részt vegyenek az ősi Arvisura törvényekben lefektetett újabb terjeszkedést megvitató főtanácson. Nagyon meglepő volt számára, hogy az öt éve még tökéletesen beszélő Onga és Kolama sámánok milyen sok új szót kevernek beszédjükbe, mintha nem is egy nyelven tanultak volna az ordoszi sámán-képzésen. Sőt a Tura vári, Vasbálványhegyi sámánok és a Tura vásárhelyi, manysi törzsbéli harcosok sem mindig értették meg egymást. A régebben elkalandozott, Nagyvíznél lakó suomákkal való beszéd közben gyakran Ongától kellett segítséget kérni, hogy tökéletesen megértsék egymást. Most látta csak Arnót, hogy a merija és marami törzsek milyen nyelvi eltérést okoztak a 24 Hun Törzsszövetség törzsei között. Munkács várában újabb meglepetés érte Arnótot, mivel az öreg kabar cserepesek a munkácsi vasforraló helyeken újabb kemencéket építettek. Így a kabar vasforralókat vasforraló kemencékké alakították át, s így még nagyobb mennyiségű vasat állítottak elő a nagy ordoszi vásárra. Igen kemény hideg volt, amikor a lappok és manysik szép rénszarvas szánjai a lovasberényi síkságra érkeztek. A suomák fehér-lovas, a kabarok sárga-lovas, míg Onga széki-hun csapata fekete-lovas szánokon száguldott végig a lovasberényi síkságon. Munkács vára után Úzdon pihentek meg. Üvöltő kurjantásokkal fogadták Ordoszban a diadalmas és hős kalandozókat, akik tömérdek újdonsággal lepték meg a 24 Hun Törzsszövetség vásárhelyét és sámán központját. Másnap megkezdődött minden idők legnagyobb medvetora és legeredményesebb tanácskozása, amikor még minden hun törzs közel egyenlő erővel és létszámmal képviseltette magát. Az 1580. évi medvetor evésen Arnót hálát adott az ezeröles láncon földre ereszkedett Ruda-Tóremnek, hogy megtanította a kabar vasforralókat kemencéket építeni és a forralt vasból fényes szerszámokat készíteni, amelynek minden darabjából hoztak az ordoszi vásárra, hogy az Oregek Tanácsát megörvendeztessék. Hálát adott RudaTóremnek azért is, hogy Illmár vasverdeső kovácsát segítségül küldte, hogy fényesérces szerszámok készítésével megörvendeztesse a hunok törzsszövetségét. Az Égiek segítségét kérte, hogy járuljanak hozzá a kabar törzs áttelepedésének további sikeréhez és engedélyezzék az Altáj körüli manysi telephelyeknek az átvételét, hogy azok az Altáj-Tura telephelyről az Ural-Tura vidékére átköltözhessenek. Bóta fősámán ekkor az Aranyasszony szenthelyére távozott, majd onnan előjőve közölte az Öregek Tanácsával, hogy az Egiek meghallgatták Arnót sámán kérését, s egyben közölte, megválik a fősámáni tisztségtől. Atadja helyét az ifjúság kétszeresen első sámán ifjának, Arnótnak, akinek a ténykedése igen kedves a Tóremek előtt és ehhez kéri az Oregek Tanácsának és a sámánoknak az egyöntetű hozzájárulását. Az Égiek kérik a törzseket, hogy a „Béke és Rokonság" törvényét ne csak a kinajokkal szemben, hanem az egyes törzsek a maguk területén is alkalmazzák. Ekkor az Arvisura törvények közé felvették a szálláshelységek átadásának törvényét, amelyet a kinajokhoz hasonlóan a „Béke és Rokonság" elve alapján kell végrehajtani. Az új vaskészítmények sokasága nagyon megnyerte az Oregek Tanácsának tetszé 323 sét. A kabar vasforralók sok kinccsel megrakodva tértek haza szálláshelyeiken keresztül az új településeikre, ahol megvásárolták az Altáj-Tura vidék manysijainak szálláshelyeit a „Béke és Rokonság" újabb Arvisura-törvények alapján. Az agg Bóta, aki hosszú, eredményes életében meggazdagodott, örömében a legszebb, göndör hajú leányát, Visnyót feleségül adta Arnóthoz, hogy az új fősámán munkáját megkönnyítse és biztosítsa Ordosz fősámáni székhely gazdagságát, tekintélyét és az Arvisura írás tökéletesítését. Ebben nagy segítséget nyújtott a bölcs Visnyó, aki rimalány létére a kinaj Év-rovásokat is ismerte. A fekete hun sámánok nyomására elrendelték, hogy ezután ne az asszonyok, hanem a férfiak legyenek a családi fészkek fejedelmei illetve a családok fejei, s így parancsolói lesznek a hun törzsközösségnek. Végül is háromnapi tanácskozás után úgy döntöttek, hogy a férfi Tóremek törzsei férfi-uralom, míg a női Tóremek törzsei aszszony-uralom alatt fognak ezután élni. A legkönnyebb helyzete a kabaroknak és úzoknak volt, mivel az úzok asszony-uralom, míg a kabarok férfiuralom alatt éltek és az új házasoknak egyszeri vándorlással könnyen lehetett választani a férfi- és az asszonyuralom között. Ezzel megpecsételődött az úz és kabar törzs barátsága, amely azáltal is fokozódott, hogy Munkács várában egy vasbegyűjtő helyet létesítettek és ezt elnevezték az úzok Vasvárnak. Ebből a vaskészletből mind a kabar, mind az úz kovácsok szabadon dolgozhattak megfelelő ellenértékkel. Egymással versengtek, hogy melyik törzs tud minél szebb vastárgyakkal és szerszámokkal kedveskedni az új fősámán Arany-városának, Ordosznak.

Arnót télen főként Ordoszban tartózkodott, míg nyáron sorban meglátogatta a kabar szálláshelyeket és igen örvendezett, amikor a vasforraló kovácsok tökéletesítették Ruda-Tórem eljárását és szép vastárgyakkal jelentek meg az ordoszi vásáron. Ebben újból nagy segítséget nyújtott Visnyó, aki az édesanyja utáni rokonságot a kinaj fejedelmi udvarokkal mindvégig fenntartotta s így Ordoszban a kinaj kereskedők minden eladó árut átvettek. A férfi-uralom törvényét a kabar szállásokon maradéktalanul végrehajtották, míg Úzd és az új Munkács közötti tíz napi járóföldön a fiatalság kedve szerint választhatott, hogy milyen uralom alatt akar élni, mivel ez nemcsak ranggal, hanem súlyos felelősséggel is járt, sőt több dologgal, aminek nem mindenki örült egyformán. Végül ezen a tíznapi járóföld területén egy újabb szokás fejlődött ki, hogy az asszony szen télye a tűzhely, míg a férfiak felelősségteljes területe a kétkezi munka, a vadászat, az állatok és a növények gondozása. A házi szentélyekben Joli-Tórem uralkodott, míg a várakban és az érces-hegyekben RudaTórem volt az úr. Az 1582. medvetoros évben elhunyt az agg Bóta. Az Aranyasszony szenthelye mellett temették el a „Béke és Rokonság" emlékműve alatt. Arnót minden gazdagságát örökölte, mivel Visnyó leánytestvérei Kaltesasszonyhoz hasonlóan vállalták a szentélyek szolgálatát. A Tóremek igen bő gyermekáldással támogatták Arnótot, mivel öt fiuk és öt leányuk született. Életében nem fenyegette a hun törzseket a feketehalál, amely Bóta fősámánsága alatt a hun törzsek létszámát megtizedelte, míg a kinajok száma a felére csökkent. Minél távolabb került valamelyik törzs a Hangun folyótól és Ordosztól, annál kevesebb halálozás fordult elő. A mély tavakon túl egyáltalában nem volt létszám apadás. Bóta az Oregek Tanácsa előtt kiérdemelte a nagyrabecsülésüket, mivel megelőzte a feketehalál aratását. Annak a törzsnek volt a legkisebb a vesztesége, akik túljutottak az Uralon. Így a törzsek között gyepűk keletkeztek, amelyek jelzéssel ellátott, de nem 324 használt legelő területek voltak, ezek megakadályozták a betegségek terjedését és megszüntették a legeltetésből, jószágok elkötéséből eredő vitákat. Mire eljött az 1590. medvetoros év, Arnót fősámán a gyakorlat alapján új Arvisura-törvényt dolgozott ki, amelyet Deb-Cen rovóasszony, a rimalányok fejedelme gyepűelvének nevezett. Ugyanis Arnót anyósa igen sokáig élt és a vejének segítségére volt abban, hogy a kinajok évrovásai szerint lerótta a medveevések közeiben történteket. Az 1590. medvetoros nagytanácskozáson az Oregek Tanácsa elfogadta az Arnót-törvényt, amely a hun birodalom határait a Gyepűk-elvével megszabta. Az Altáj síkságtól napnyugatra terültek el a fehér-hunok szállásai, míg ettől keletre a fekete-hunoké. Ekkor tisztázódtak az Ordosztól 10 napi járóföldre élő, kevert törzsek férfi-, avagy női-uralom elgondolásai. Az asszony-uralom hívei az Ural vidékére vándoroltak, ahol részükre nyugalmasabb életviszonyok voltak kialakulóban. Az Aranyasszony hajlékában Deb-Cen nagyasszony a 24 hun törzs rimalányaival elkészítette a törzsi szálláshelyek rovását, amelyet Arnót törvényéhez, mint velejárót csatoltak. Végrehajtásukkal Visnyó két rimalány húgát, Arankát és Fenyőkét bízták meg, akik az Altáj és Urali kegyhelyek vidékére vándoroltak. Az 1585. medvetor előzködésén egy Turga nevű székihun vitéz lett az első, akinek anyja kazahun, míg az édesapja a székihunokhoz tartozott. Ez a Turga az Altáj és Ural hegység közötti síkság közepén ütötte fel a szálláshelyét és a határán egy igen díszes, óriási galambdúcos kaput csináltatott. Ettől keletre az édesanyja méneseit idomították. Őmaga a róla elnevezett Turga kapuban ütötte fel a fővezéri sátorfáját. Ez a fővezéri szállás a harcosok központja lett és minden medvetoros évben más és más törzs adott őrséget itt. Fehér hunnak számított mindazon törzs, akik a merijákkal és maramikkal keveredtek, fekete hunok azon törzsek, akik a soha nem harcoló úzok törzsének leányaival, vagy ifjaival kötöttek házasságokat. Amíg a fekete hunok nem ellenezték az agabókkal és a kinaj törzsekkel való házasságokat, addig a fehér hunok csak az agabókkal és a velük távoli rokon merija és marami törzsekkel házasodtak. Ennek alapján szabta meg Arnót a gyepűk elvét és a lovasberényi fővezér szállásokat a Turgai kapuba irányította. Ez lett a fővezéri szállás központja, az új előzködések színhelye, az új Pusztaszer, míg a sámán-képzés továbbra is Ordoszban maradt, mint az erőviszonyok semleges helyén. Így a „Béke és Rokonság" szerződése is öt ember öltőre biztosítva volt. Az új Pusztaszerről könnyen és gyorsan belovagolható területek az ifjúság minden terjeszkedési és kalandozási vágyát kielégítették. Az agabókkal leginkább kevert Zsuán hun törzs vezére, a karcsú Zsalu megjelent Ordoszban és áldozatokat mutatott be Ata-Isis részére. Ezen az áldozaton feleséget kért az Égiektől. Hosszú tanácskozás után, mivel Visnyó húga, Fenyőke látott Égi-álmot, amelyben Joli-Tórem a nevét Bogárkára változtatta, feleségül ment a szép Zsalu vitézhez, míg a húga, Aranka a fehérhun Csebokszár vezérhez kötötte a szekere rúdját. Így az úz származású Bóta fősámán három élő leánya közül Visnyó a kabar származású Arnóthoz, Bogárka a zsuan származású Zsaluhoz, míg Aranka a fehér-hun származású csuvasz vezérhez, Csebokszárhoz ment feleségül, aki az 1590. medvetoros évben a Turga-kapuban adott őrséget. Az agabók csak Ata-Isisben hittek, de a többi Égi-lakó létezését is elismerték. Minden férfi és nő csak nevének megváltoztatásával léphetett a törzsi területekre. Csebokszárt az édesapja küldte el az Öregek Tanácsába, de ő részt vett az ifjúság előzködésében és megnyerte a Nagy-Süánt. Ezért a hősi halált halt Turga helyett fővezére lett a 24 Hun Törzsszövetségnek. A nagy veszteségeket szenvedett kinajok igen jó barátságban éltek a hun törzsek

325 kel, mivel a nagy járvány miatt nem volt egyik félnek sem a másik kárára terjeszkedési szándéka, ugyanis a járványok főként a fiatalokat ragadták el. Az élénk kereskedelem és az ifjúság kézműveseinek cseréje szakadatlanul folyt, amely leggyakrabban házasságokkal végződött. Arnót minden eshetőséggel számolva az 1595. medvetoros évre meghirdette a sámánképzést Ordoszba. Ezen az előzködésen egy lapp ifjú, a balkezére nyomorék, de igen eszes Kolami lett az első, aki Kolama sámánnak volt a legkisebb fia. Ezen ifjú tudott a legszebben játszani a szajáni citerán és mint legényember, minden érzelmét a runákba és rímekbe, régi nyelven rovásba szedte.* A legszebben tudott énekelni az Égiekről: - Kemi-asszony ezüstfátyla szaggatja a fenyvest, A rénszarvas csengenyűin Égi dalt csilingelt, Vezérszaruas fény agancsán ezer csillag ragyogj! Égi Anyánk gyújtó dala bús szívünkig hatolj! Ez a dalos kedvű ifjú kezdte el a 24 Hun Törzsszövetség ifjainak a szerelmi és istenes dolgokról való énekmondását runákban és rovásokban. Szép hangjával és hangszerével elbájolta az Isisek szívét, az Égiek lelkét és dalaival a hetedik égig, az öregekörege aranyegéig, az Isisek birodalmáig énekelte fel magát. A sámánok előzködésén első lett. Arnót legnagyobb lányát vette feleségül, majd az 1600. medvetoros évben az Oregek-Tanácsa a gyengélkedő Arnót helyébe fősámánná választotta. A dalos kedvű Kolami a medvetor minden mozzanatát szép zenével fejezte ki, a 24 Hun Törzsszövetség minden hibáját igen kedvesen kigúnyolta, de a szépet és jót nagyon megdicsérve énekelte, ezért különösen az ifjúság előtt nagy népszerűségnek örvendett. Az 1600. medvetoros év nyarán a Nagyvíz melletti kinajoknál a csikar betegség ütötte fel a fejét. Ez okot szolgáltatott Arnót meneküléséhez, de csak a lovasberényi Vasvárra jutott el. Kiváló sámánszerei ellenére is át kellett esnie a csikar betegség lábon való hordásában, de életben maradt. Csupán a hallását vesztette el. Télre visszament Ordoszba, ahol a kedvenc szójárását a medvetoron Kolami elénekelte: - Minden betegségben csak a férgesek pusztulnak el! ... Az ifjú sámánok, akik mindig az egyívású fősámán mellé álltak, szívesen hallgatták és hangoztatták, hogy az öreg vasforralónak ezért kellett megsüketülnie, mert nem szívesen hallgatta az ifjú sámánok vidám énekeit. Arnót népes családjából Nemere nevű fia pusztult el, aki hajós volt és 2 árva fia maradt, akik mindig a nagyapjuk nyakán csüngtek és legszívesebben vele együtt a kovácsoknál játszadozva ügyeskedtek. Mivel menye a széki-hun származású Tömörke volt, ezért szívesen hozzájárult ahhoz, hogy a kabarföld nyugati szélén lévő új Kassára költözzenek, ahol a széki hunokkal határos gyepű szélén felépítették Abaújvárat a kedvenc unokák emlékére. Arnót, amíg csak bírta a járást, sorban meglátogatta kabar kovácsainak kemencéit. Itt érezte magát a legjobban, mert hallás nélkül is az idegeibe rögződött a folyamatok minden mozzanata. Főként abban gyönyörködött, mennyire kifejlesztették utódai a vasgyártás művészetét. Amikor már nem bírta a lovaglást, otthon maradt az Abaúj * Kemi-asszony teremtette meg az Arvisurák szerint az énekmondás művészetét, mivel Joli-Tórem fiait és a kis medvebocsát dalmondással altatgatta és ez az Istenfiak lelkébe vésődött. Ezt a Tóremfiaktól örökölt énekmondást Kolami tökéletesítetette. 326 vári kovács unokáinál. Egy igen szép kaput kovácsoltak közösen, amelyet felállítottak az abaújvári sámánszállás elé. Ezt a csodaszép kovácsolt kaput a vándorló fekete és fehérhun harcosok mindig megcsodálták. Ilyenkor mindig nagy vendégség volt Abaújváron és az elaggott, süket fősámán gyönyörködött a hadijátékra kivonuló kedvenc unokáiban, amint a Turgai síkság felé lovagoltak. Arnót addig nézett az unokái vezette ifjú harcosok után, amíg azok alakjait el nem nyelte a pusztaság. Aztán be ment saját kovács üllőjéhez és örömében cifrázott kovács-dalt csalt ki a kovácsok hangszeréből. Senki nem tudta úgy kicifrázni a kabar vasforralók dalát, mint Arnót. Amikor kedvenc unokái pelyhes állú legények lettek és a többi legénnyel kalandozásra indultak, megáldotta és még volt annyi ereje, hogy a díszes kapuig kikísérje őket. Erősen megkapaszkodott a kopjavasba és addig nézte unokáit, amíg ereje bírta. Aztán összeesett. Egész nyáron a medvebőrön hempergett. Amikor unokái visszajöttek, a gazdag zsákmányra már rá sem nézett, csak a kalandozókat hallgatta. Azok elmondották, hogy Bihar régi tartományában nagy járvány pusztít és az agaba nép maradványai Szkíta vezérükkel az élen az Etil folyónál vannak. Velük együtt szőke német vándorok is özönlenek napnyugat felé. Az avar szállásokon elszaporodott németek közül is sokan csatlakoztak hozzájuk a Hangun forrásvidéki német szállásokról. A melegebb vidékekről mindenki menekül a hegyek felé, de ott már olyan sokan vannak, hogy a bátrabbak már átkeltek az Etil folyón. A német ácsok sok csajkát csináltak, és jószág vagy fegyverek ellenében szállítják át a vándorokat. Mivel a vándorlás nem akar megszűnni, e csajkások

meggazdagodtak és jószágaiknak se szeri, se száma. Egy agaba bölcset ők is hoztak magukkal, akik Bihar vezér kalandozóiból annak idején ott maradtak és még megértették a nyelvüket. Joli-Tórem ünnepén Arnót összeesett. Utolsó kívánsága szerint az abaújvári kovács-szállás kegyhelyén égették el és porait Ruda-Tórem rovásköve alá helyezték. A diadalmas kalandozók egy hatalmas kopjafát állítottak az emlékére és arany-rovással, domborított lemezverettel látták el. - „Arnót atyus, a kovácsok fősámánja! Altáji vasforralók Ruda-Tórem kovácsa! Éljen örökké az altáji vasforraló kovács!" - énekelte az 1610. medvetoros év medvetorán Kolami fősámán az öt napig tartó gyásznapon Arnót fősámán halotti dalát. Arnót atyus, a kabarok vasforraló Tanfejedelme pedig mindig azt tanította: A „Béke és Barátság" sokkal fontosabb lenne, mint a „Béke és Rokonság", mert tartósabbá tenné az örök békét! Hej rege rejtem

125. Arvisura Tüzek énekelnek. Csiripla és Umma népének szétszóródása

Csiripula fősámán, Ugoljás, Kicsiny,

Kr. e. 3972-1680. (68-2360. m.t.é.)

Kuripal, Kulik és Zeliza rovása A béketűrő Jób népének szegény rétege a gazdagok elmenekülése után az egy várossá lett Csiripla-Umma helyett a romokból felépítette Csirula birodalmát. A kiéhezett sivatagi sáska népek amikor elözönlötték Sumér egész területét, Ibbiszin király védelmében Lugas (Lagas) mellett Napur (Nippur) Fősámánja, Csiripula fősámán is hősi halált halt. Mindegyik beszédében azt hirdette: „Ha népünk élni 327 akar, legalább 5 gyermeket kell felnevelnie minden úz-földi családnak!" Ordoszból a 125. Arvisurát Csiripula hozta magával, aki Umma városában feleségül vette az Ordoszban tanult királynőt (Lugalnőt) és tőle 3 fia és 2 leánya született. Azupiran aranyasszony legkisebb leánya, Kicsiny túlélte az úzföldi emberirtást és vőlegényével, Ugoljás sámánnal elmenekült észak felé. Ugoljás felismerte Kasszu vezért és megkérte, hogy menyasszonyának népét ne mészárolják le, hanem menekítsék ki a vérengző sáskák karmaiból. Ekkor vándoroltak úz ország szegényei és kézművesei a kurdfai Zab folyó vidékére és megalapították AsszóÚr városát, Kasszu vezér pedig újjáépítette Dabósa és Paripa városokat. Ugoljásnak ordoszi parancs szerint napnyugat felé kellett a megjelölt úton vonulnia. Ezért Kicsinyt Aranyasszonnyá kiáltották ki. Susa bátyja vezérsége alatt elindulva, a Nagyág mellett két kislánya született: Mari és Lencsi. Azupiran anyó nem bírt továbbmenni, hanem 200 főnyi alattvalójával várost alapított és azt kisunokájáról elnevezte Mari városának. Egy évet itt töltöttek a kalandozók és Azupiran kérésére a kis Marit hátrahagyva a kis Lencsivel továbbvonultak (Kr. e. 2015). Tárosz hegyei között Arnót vasforralóval találkoztak, aki megértette a kasszuk nyelvjárását és 10 főnyi kézműves csoportjuk csatlakozott a kalandozókhoz. Javaslatukra a Nagyvíz partján, elindultak Magyarka irányába, majd a Nagyvíz nyugatra fordulása után Uzon rovósámán jelzései alapján elindultak Sajóordoszba. Kilenc év múlva értek az Ordoszban kijelölt helyre, ahol találkoztak a Sajó-Ordosz környékén megtelepedett úzokkal, akik a súlyos kimenetelű járványoktól megtizedelve és a medvesekkel vívott harcok végett mintegy 200 főnyien voltak az eredeti településeken Sajó-Ordoszban: Asszö, Szurdok, Hangony, Szilvás, Vajács, 4040 személlyel. A Szurdok hegyén megtartott ünnepélyen Kicsiny bátyja, Susa vitéz feleségül vette Dézsmácska rimalányt és községet alapított (Kr. e. 2006) négy harcosával, akik a harcokban elesett úzok özvegy asszonyait feleségül vették. A kalandozók 3 évig éltek Sajó-Ordosz térségében, amely idő alatt a kasszuk 10 kabar-úz származású vasforralója a Tárosz-hegyi településekhez hasonlóan helyezkedett el és a 200 főnyi Sajó-Ordosz vidéki nőtársadalomból vett magához feleséget, hogy a szövetségnek fegyvert és vasszerszámokat készítsen. A második évben a kis Keán, Kicsiny második fia meghalt. Testőrzői a sírja közelében települést létesítettek és elnevezték Királdnak, vagyis a királyi családból származott kiskirály nyugvóhelyének. A három harcos a tarkós nép leányaiból vett magának feleséget. Így 18 személy maradt vissza Ugoljás rovósámán kalandozói közül, akik közül 10 kézműves kabar-úz és 8 harcos Szumér úzországi származású volt. Ugoljás feljegyzései szerint Sajó-Ordosznak ekkor már 5 tiszta úz, 2 sumérúz és 2 kabar-úz vasforraló települése volt: Csákányos és Jöcsös. Tehát Kr. e. 2003-ban SajóOrdosz úzföldje közel 250 lelket számlált. Amikor Asszó-Úrba visszaérkeztek, Ugoljás meghalt és Kicsiny folytatta a 125. Arvisura rovását. Csiripula népe itt is folytatta öntözéses földművelését, míg a kézművesek nagyobb zöme Mari városában telepedett le, hogy Azupiran királynő kis unokájának, Marinak a birodalmát védje. Sumérból igen sokan költöztek Mariba és a Tárosz hegyeiből lejött kőfaragók és vasművelők segítségével hatalmas királyi palotát építettek.

Ezen Tárosz hegyi kasszuk és szumérok még a II. özönvíznél menekültek el Szumérból és csak 500 év múlva, Szinpadda király vezetésével jöttek vissza úr városába, ahol Mészannipadd, az ifjú király felépítette az Kr. e. 3972-ben eliszaposodott templomot, de művét csak a fia, Hunipadda királyi ifjú fejezte be Kr. e. 3452-ben, Alef fő328 sámánsága alatt. Ekkor Tárosz, Élám és Kurdig hegyeiből a sumérok lassanként visszavándoroltak és a csatornákat rendbehozták. Megfigyelésük szerint azonban a kiásott régi városok 10-12 pereg távolságra voltak a Nagy Víztől, holott az özönvíz előtt hajókikötővel bírtak - a csatornák javarésze innen indult ki. Most új csatornákat kellett ásniuk, hogy azok egyesítésével hajózhatóvá tegyék azokat. Egy pereg távolságra egy pergő lefutása alatt tudtak elmenni (7-9 km. 500 év alatt tehát a folyók 70-100 km iszapot hordtak a sumérföld tengerpartjára.) A Kurdföld feletti Magura hegyvidékről még a cserepesek is a Sumér síkságára tértek vissza és részt vettek a templomok építésében. Kr. e. 2000 körül visszamenekültek a pateszik tanácsára Asszó-Ur és Mari városokba, hogy a feketefejűek kegyetlenségeit elkerüljék. Mari királyné birodalma a legnépesebb Sumér állam lett. Csiripla-Umma elmenekült népei ezért Asszó-Úr és Mari többségét adták, míg kisebb csoportokban a Van-tó környékén erdőirtáson vettek részt, hogy Mari város részére fát termeljenek. Azonban sokszor összeütközésbe kerültek a Hurri törzsekkel, ezért 7 ács család az Eger folyó forrásvidékére költözött és innen úsztatták le a farönköket az Égerfarmos nagyfolyóba, hogy 2 ács irányításával Mari városba kerüljenek az építkezésekhez, visszafelé pedig élelmiszereket szállítsanak. Az ácsok a harcias hurrita törzsből házasodtak és most már közösen sok létrát készítettek Mari város részére és gerendákat faragtak. Mari királyné legkisebb leányunokája a leghíresebb ácsgazda felesége lett és legkisebb fia, akit Pithiánesznek hívtak, nagy gazdagságra tett szert és a létra legfőbb urának nevezték. Pithiánesz felesége, Zeliza, szintén Mari királyné leszármazottja volt és Kuripal, valamint Kulik sámánok után átvette a 125. Arvisura rovását, amelyben a hatok ácstörzsének hányatott történetét értékes adatokkal rótta le. Utána a lóvija törzs elől Orog városában rejtette el és csak Anitás fősámán talált rá Hepa isten kegyhelyén, Dalunas viharisten áldozati oltárán. A csodálatosan csillogó szövetségi ládával indult el a csatáiba, s a hét-ács leszármazottjaiból dicsőséges hadsereget szervezett. Ot év alatt legyőzte a hatti, lóvija és a hurrita törzset, megalapította Négysas királyi városát és azt erősen kiépítette. Leánya, Ninurás Ordoszba vitte a 125. Arvisurát, ahol Kr. e. 1790-ben Aranyasszonnyá választották. Anitás unokája, a beavatott Tudó-Halics lett Anitás utóda, aki az Ordoszból jött Gandás-féle kasszu harcosokat hadseregébe fogadta, akik a négy törzs leányai közül választottak maguknak feleséget, és így a Hettitáknak első szövetségesei lettek. Utána a rokon kurdokat és a Mari népével rokon asszúr törzseket hódították meg. Tudó-Halics végrehajtotta nagyapjának, Anitásnak elképzelését, mert a rokon hét törzsből erős birodalmat alkotott. Tudó-Halics Kr. e. 1740-1720 között felépítette Hattusas várost. Az oroszlános királyi család a harsas törzsön uralkodott. Hattusas királyi város mind Ordosszal, mind Káspivárral, valamint a Sumér tengermelléki hajósállammal fenntartotta a szoros kapcsolatot. Teljesen függetlennek az ősrégi Mari maradt meg a legelső Sumér gyarmatok közül, amit Mari királynő igen erős királyi várossá építtetett ki. A fazekas kézművesek a Tigris folyó melléki Árpád városból Kr. e. 3975-ből egyharmad részben az Úr város melletti Magyari település re, második harmadrészben a Mari birodalombeli Árpádvárba vándoroltak, mint új településre, az idősebb korosztály azonban a Zab-vidéki Árpádban maradt. Amikor Gandás Kr. e. 1749-ben megjelent Kurdföldön, Kasszu vezér már aggastyán volt, aki a Csiripla Birodalom legyőzésében segítette Hammurabit, Babilon királyát. Az előkelőség lemészárlása után a szegényekből az ifjú Csirula birodalmát meghagyta és itt hadvezérként 30 évig uralkodott. Az 1760. évben azón kéréssel for 329 dint Hammurabihoz, hogy a túl nagy meleg miatt engedélyezze, hogy Csiripla és Umma népe Úz országából hidegebb éghajlatra, Árpád városába távozhasson. Hammurábi ezt engedélyezte és emlékül egy törvénytárat ajándékozott Kasszu vezérnek, hogy az úz nép fölött ennek alapján uralkodjon. Hammurábi babilóni királyt asszír és hettita támadás érte és ekkor újból Kasszu vezér népének a segítségét kérte. Kasszu vezér Gandást nevezte ki összbirodalmi fővezérnek, aki hadai élén i.e. 1746-ban megjelent Babilóniában. Vezetése alatt legyőzték az asszírok birodalmát. Kasszu harcosaival benősült a babilóniai családokba és Gandás társuralkodó lett királyi felesége oldalán. Zimrillin, Hammurábi egyik ellenfele akkor hagyta el Mari birodalmát és családjának úz országbeli híveivel a Tárosz hegy térségébe vándorolt, míg Orog, Zimrillin fia átkelt a Nagy-Vízen. Népének másik fele megkerülte azt és a Kerecs szoroson át Nagypályi vezetésével az új Ataisz szigetén gyarmatot alapított (Krím félsziget). Uralkodói villongások miatt az úzföldi szumérok átkeltek a Nagy-hegyen és Magyarkától a Káspivári tóig telepedtek le. Itt a Szavárdiak népével keveredtek és megalapították Szavárd-úz országot.

Gandás tyumenjei azonban mindenkor az erősebb hadsereg mellé álltak és lényegében 300 évre kezükbe vették a hatalmat a Nagyfolyók birodalmaiban. Káspivár birodalmában a vezéri előzködésen Hikszosz szavárd-úz ifjú lett az első, és erős hadsereget szervezett. Gandás tyumenjének utódaival átvette a hatalmat és 1. Sumér, 2. Babilon, 3. Kurdfia, 4. Asszír, 5. Hettita, 6. Kasszu, 7. Szavárd birodalmi és a 24 hun törzsszövetségi harcosokkal, azok lovasságával megjelent a Híres-kapuban és a Fára ók országát meghódította. Ekkor találták meg Mariban a 125. Arvisurát. Hikszosz a sámán ifjakkal azt lemásoltatta, majd az eredetit Ordoszba küldte. Ezt a hadsereget közös megegyezéssel Hikszosz fővezérről hikszoszoknak nevezték, holott ezen új nép 7 ország harcos kasszu lovas legénységéből alakult. Ezeknek összekötő kapcsai a szavárd úzok voltak. Tehát a világtörténelemben a legkevesebbet szereplő Csiripla és Umma népe a hikszoszok belső magvát képezték. Ok rendelték el Hétvárosban a birodalmi központ első Nagyszaláját Kr. e. 1700-ban, amely az úz nép beavatottjainak győzelmével végződött. Az Kr. e. 1700-től Kr. e. 1680-ig tartó Nagyszala az eddigiek közül legtovább tartott, mivel mindenünnen be kellett várni az érkezőket. Ugyanis Hikszosz, a Kaza nercbéli kazahun ifjú csakis kazahun földön, Bothon térségében tarthatta meg a Nagyszalát. Hikszosz Csiripla-Umma, Asszó-Úr és Mari városáig ökrös szekerek segítségével jött, de újabb vándorlása során már lóvontatású szekerekkel folytatta útját. A sumérfóldi úz-ország népe a továbbiakban összeházasodott a kasszu-lovastársadalom úz származású tagjaival. Esténként a fejedelmi családokban Gilgames szent tüzét gondozgatták a harcosok a tűzőrző leányok segítségével. A lobogó szent tűz mellett az ősök szent mondáit-regéit énekelték. Énekeltek az Égiek segítségéről, amellyel hőseiket segítették. A tábori védőőrségek tüzeinél pedig folyt a mese-rege-mondás reggelig, hogy el ne aludjék senki, közben a járőrök az őrtüzek között portyáztak. Hajnalhasadtával a kipihent harcosok felváltották az őrséget, hogy másnap regge lig az új honfoglaló népet minden veszélytől megóvják és ha kell, fegyveresen is védelmezzék. Szitás-fürdés után újból elindultak a tábor középpontjába egy díszes szekéren a dédelgetett szent tűzzel, hogy aztán minden estén a hősökről énekeljenek. Az 330 ordoszi úz lovasok védő-állata a medve volt, míg Gilgames leszármazottaié a szelíd királyoroszlán, s tűzőrző leányait a kísérő úz lovas vitézek feleségül vették. Amennyiben valaki megtért őseihez, tetemét elhamvasztották és a szent tűz szekerén magukkal vitték, hogy letelepedésük után az úz nemzetségi temetőbe tegyék, ahol minden család a Nagycsaládfő körül csoportosult, a harcosok a fegyvereikkel lettek eltemetve, hogy a túlvilágon is védjék a nagycsaládot. Nyár derekán, az aratás után megtartották a hálaadó hegyi ünnep szertartását, amely néha egy hétig is eltartott. Ezután következett az ifjúság összeházasodása, amelyben minden esküvőt kiénekeltek. Ugyanis az Égiek előtt az ifjú párok örök hűséget kellett, hogy esküdjenek a sámánok irányításával a fejedelmi személyek előtt, hogy aztán évek múltán is legyen miről énekelniök. Kiegészítés a 125. Arvisurához Gilgames még a második nagy özönvíz előtt született, kétharmad részben égi eredetű volt és egyharmad részben ember. Feljegyzések szerint 126 évig - napi kétszeri evés mellett - valójában 63 évig élt. Ugyanis egy ételmelegítést hívtak egy evésnek, azaz évnek, tehát ha ötször étkezett volna, az Égi-tűz melegítése mellett 315 évig élt volna. Többször járt udvarolni Ummában, istenként tisztelték és 25 gyermeket mondtak az utódjának. Kedvenc himnusza volt: „Tenger fia vagyok, városok bikája! Nemzeti hős volt. Szerelmei folytán sok utödja született oroszlánként. Mazarehi beavatott aranyasszony tanítványai között szerepelt egy beavatott ifjú, Matariós, akit Jézus néven vettek fel az egyiptomi beavatottak közé. Apját egy római Gandás-féle kasszu harcos személyében jelölték meg Hétvárosban. Hétváros, azaz egyiptomi nyelven Hetevaret a hikszoszok szerint Bothonban volt a Nílus deltája és a mai Kairó között. Érdekes az 1700. évi Nagyszala előkészítése és a Sumér ökörfogatok alkalmazása. Pl. Ummából jövet minden juhot, ökröt megettek. 30 puli az erdélyi Torockó új településen még szerepelt az Ordas hegyi népünne pélyen, ember neveken említve. E kis pulik Sumér Uz-országban nyilvántartott élőlények voltak. Az Égi származású Arpach a rajcsúrban a Jób nevet vette fel, majd hősi mivoltában elnyerte a Gilgames nevet. Rá ezért a szavárdiak évi tűzszerzési időszámítása volt érvényes, tehát 3 névnapi evést tartott. Ezért 3x42 névnap mellett csak 126 évet, azaz evést élt. Nagyszámú oldalházassága révén sok gyermeke volt. Megalapította az Árpádházat is, akik az első évezredben, Gilgames halála után a Tigris melletti Arpacban laktak. Az Umma és Szavárd vidéki úzok Árpádnak nevezték. Hej rege rejtem 139. Arvisura

Anjang vára. Sangi lovasfejedelem Kuserbál fősámán és Karakó rovása Kr. e. 1770-1745. (2270-2295. m.t.é.) Amikor a 24 Hun Törzsszövetség a kettős Hun folyó síkságán és Ordosz térségében megalapította a szegény hunok birodalmát, az egyik legtermékenyebb vidék a mari törzsnek jutott. Alig éltek azonban 16 medvetoros évig az anjangi vidéken, amikor borzalmas földrengés rázta meg Joli-Tórem földjét és a kőházaik elpusztultak. 331 Azonban minden döngölt földkunyhójuk és a fából épített, szalmatetős építményük is kiállotta Hárpia-Tórem haragját és ezekben egy emberük sem pusztult el. Fővárosukban, Anjangban 125 lélek pusztult el a kőhalmazok alatt. Ezért már a 20. medvetoros évi kalandozásnál megindult az elvándorlásuk, amelyben Viroláj vezetésével a magyarkar elosztó területről észak felé vándoroltak a Marinába. Helyükre a manysik települtek, mert Hantan körül többször volt összetűzésük a hantikkal, ezért a két törzs különvált. A visszamaradt öregebb és legfiatalabb marik beolvadtak a manysi népbe. Bóta fősámán alatt, amikor a „Béke és Rokonság" örökerejű törvényt megalkották, egy igen tekintélyes kinaj főember nősült be az Anjangi manysi fejedelem családjába, Huang-Hia menekült szekeres gazda, akivel az üldözött Hia család cselédsége is megérkezett. Ebbe a manysi és kinaj keveredésű családba nősült be Kuserbál öccse, Sangi, aki igen szerette a lovakat és új lakhelyén olyan 34 küllős szekeret csináltatott, amellyel kockázat nélkül lehetett szekeres versenyeket rendezni. Mivel Huang-Hia a Hangun jobb partján megtelepedett 100 kinaj család nemesei közé tartozott, ezzel kiváltotta a déli részeken élő 300 kinaj nemesi család rosszallását. Az úz származású Sangi beszüntette a lóáldozatokat és a lóállományt nagyon megnövelte. Mivel a ló volt a földek művelésében, a kereskedelemben és a harcászatban a leggyorsabban mozgó erő, ezért a lovászok és lovasok kiképzését Sangi igen magas fokra emelte. Ezt annál inkább megtehette, mivel az úz származású fősámán bátyja, Kuserbál erősen támogatta az elképzeléseiben. Amikor Tola lett a fősámán, mongol harcosaival kereste a kinajokkal való összeütközéseket. Mivel Tola a kinaj hadifoglyokkal földművelés és hajóépítés címén kiirtotta az erdőségeket, sivatagosodás lépett fel a nagy szárazság miatt. Így a kiképzett lovasok és a lovak nagy száma miatt kalandozást rendelt el. Sangi mindezért nagyon mérges lett. Tola békítésként lovasfejedelemmé nevezte ki. A kézműves úzokat gúnyosan magúzoknak, a földművelőket ogúzoknak, míg az állattenyésztő úzokat tungúzoknak kezdték csúfolni. Mivel Sangi is a lótenyésztő úzokhoz tartozott, ezért a kinaj társadalomban is tungúz lovasként tartották számon. Sangi jól kiképzett lovasai és harci szekeresei a kinajokkal szemben fölényben voltak. A 2274. medvetoros évben Anhuj kinaj tartományból egy hadifogoly különítmény érkezett Anjangba. Ugyanis Bóta úz fősámán idejében a 100 kinaj nemesi család a 300 kinaj családdal házasodott össze, míg a 200 nemesi család a 400 család számozásig terjedőkkel. Így került Anhujból a Huang-Hia család a Hangun (Hoang-Hó) folyó jobb partján lévő kinaj főváros környékére, ahonnan az anjungi manysikhoz házasodott be az egyik elüldözött csoportjuk. Ezért örömmel fogadták Sangi tungúz beavatott fejedelmi ifjút, aki megszervezte és kiképezte a 24 Hun Törzsszövetség lovas ifjúságát. Még nagyobb volt az öröm, amikor Tola fősámán javaslatára az Oregek Tanácsa lovasfejedelemmé nevezte ki. Sangi a kiképzésért kapott kinaj hadifoglyokkal Anjang városában nagy építkezésbe kezdett. Anjang városát döngölt falú bástyákkal építette körül, néhol 8 ölnyi vastag falakkal 1500 x 750 lépés hosszúságban, díszes, megerősített kapukkal. Cserépégető kemencéket szerkesztett, amelyekben sok szalagdíszes, fehér, zöld és fekete edényt készíttetett, ezeket a kalandozások alatt messze földre elvitték a szekeresei. Minden újabb kalandozó csoport részére háromlábú bronz áldozati üstöt készített. Első ténykedése az volt, hogy a Huang-Hia család emberáldozatos temetkezési szokását megszüntette. Egy lovas társadalmi összejövetelen kihirdette, hogy a hunok azért hagyták el az uruk népének Úr városát, mert egy úz származású székhordót, 332 Suhán asszony fejedelmi temetkezése alkalmával megmérgeztek. Ezért a kinaj hadifoglyok és manysi-hanti maradék törzsbeliek között nagy népszerűségnek örvendett. Megszüntette az emberi lábszárcsontokból való jósolást. Csupán a teknősbékából és kagylókból való jósolást engedélyezte. Viszont a sárkánycsontokkal való gyógyítási módot elősegítette. Az életben maradt rabszolgákat felszabadította és a hadifoglyokkal együtt az építkezéseinél mindannyiukat felhasználta. Segítette a márványból való szoborkészítést. Bronz edényeket és fegyvereket öntöttek. A bűnösök gondnokságának idejét a felére csökkentette, míg a visszaeső bűnösöket örök időre bronzöntő műhelyekbe vezényelte. Fellendítette a selyemhernyó tenyésztést és a selyem anyagok készítését. A 3295. medvetoros évben Anjangnak (Kr. e. 745-ben) 10 tömény lakosa volt, akik bőségben éltek. Az úzok medve és a kinajok fecske jelvényét a városkapu kon bronzba öntötték, mivel a kinajok mondája szerint a Huang-Hia család a fecskéktől származott. Vadászatot a szarvas-lapocka csontból való jóslással indítottak. Joli-Tóremnek, a Föld-istennőnek mutattak be áldozatokat, de a zászlóikra a Bagoly, vagy a Tigris-totem képét kezdték festeni. Így a Sang dinasztia a tungúz erdei tigris képével került a történelembe.

A titkos Arvisurák szerint az Égiek megbízásából Jádé volt minden terület megművelésének az Istene. Feladata volt a legbensőségesebb harmóniát megteremteni az égi hatalmasságok és az emberek között. Amelyik földi halandó ezt felismeri, az bölcs ember. A bölcsek tudják a föld, víz, tűz, fa és a fémek egymásra hatásának a titkát. Az Égiek teremtette világmindenség örök mozgásban van. Ezért az Ég és Föld a tízezernyi lény apja és anyja. Az elemekkel való harcnak azért tízezer, azaz 1 tyumen az alapja, mert tízezer lélek ha akar, mindent el tud érni. A fekete-hunok szerint 1 tömény harcos a világ bármely pontjára elmehet, ott életben maradhat. Azonban az Ég uralkodik az emberek felett. Aki jót cselekszik, arra százszoros szerencsét áraszt, aki rosszat követ el, azt haragja aszállyal, rossz terméssel és zűrzavarral sújtja, de irgalmas is lehet. Az Égiek a beavatottaknak bepillantást engednek a lét titokzatos összefüggéseibe. Tarturf beavatott aranyasszony a 100 és 400 kinaj család nemesei előtt a Fuhi bölccsel kötött házasságakor bebizonyította, hogy a Föld és az Ég változásaik során átmennek egymásba és elősegítik a létet. A világmindenség a mozgó Égből, a változó Földből és a szellemvilágból áll. A szellemvilág előtt nincsenek határok, és az 5 részre oszlik: Felsőégre, a bölcsek által látott Égboltra, a változó Földre, a belső, földi kincsekre és a belső őskezdetre. A középső világban soha nem szabad megakadályozni, hogy az emberek agyából született istenek, jó és rossz szellemek népesítsék be a földet és nekik áldozzanak. A csillagok figyelő Atyja minden esetben tájékoztatja a nemeseket, hogy a Föld titkainak fürkészésében elöl járjanak és az Ég-Föld, az 5 elemi létezés, valamint az égiek és az emberek harmóniáját hirdessék. A beavatottak nemesei kötelesek megmenteni az elégetés elől a nagy bölcsek alkotásait, mert különben az Ég és Föld bölcseinek igazságait nagy fáradtsággal újból fel kell fedezniük. Az Ataiszról elszármazott nemeseknek soha nem szabad egyéni érdekek miatt egymás ellen fordulniuk, mert akkor az Égiek vívmányai megsemmisülnek. Az Ég, a Föld és a szellemvilág nemzette a tízezer lényt, amelyből a 24 Törzsszövetség fennmaradása táplálkozik. Ezért az 1 tömény harcos élniakarását, alkotnivágyását és szellemvilágát ne akadályozza senki. Kuserbál fősámán nyugodtan halt meg a 2295. medvetoros évben, mert Sangi lovasfejedelem, tungúz származása ellenére összhangba tudta hozni a 24 Hun Törzs 333 szövetség és a kinaj 100 és 400 család nemeseinek további elképzeléseit és jövőbe irányuló terveit. Hej rege rejtem 140. Arvisura Káspivár birodalma Derbent fősámán és Kr. e. 1755-1720. (2285-2320. m.t.é.) Káspiros aranyasszony rovása A 2285. medvetoros évben a sámán előzködésen a kunok 2 ifjú lovasa, Köncsög és Gandás lett az első. A rangelsőséget azonban másnap a pusztaszeri lovaglás döntötte el, amelyben Gandás győzött. A rovás tudományában azonban nagyon gyengének bizonyult. Ellenben volt egy igen ügyes kezű rimalány, Káspi, aki mindenkit felülmúlt a szép rovásaival. Ezért az ifjú sámánok versenyeztek az igen szép Káspi ügyes kezeiért. Édesapjának, Evenki apónak az első leánya volt, aki az úzoknál a rénszarvas pásztorkodást meghonosította. . Azonban Káspi olyan fiatal volt, hogy Evenki apó ellenezte a férjhez menését. Ezért Gandás minden erejével belevetette magát a Tola fősámán irányította kalandozásokba, amely három éven keresztül sarcolgatta a kinajok birodalmát. Óriási menynyiségű zsákmányt hordtak össze Ordoszban. A tömérdek állatállománynak alig volt már legelője, ezért áttértek az erősebb hústáplálkozásra, de hamarosan megundorod tak tőle, ezért távolabbi kalandozásra mentek. A 2290. medvetoros évben az újabb ötéves sámánképzés előzködésen ismét egy újabb kun ifjú, Köncsög és Gandás öccse, a deli Tevel ifjú lett az első. Ekkor érkezett vissza Köncsög és Gandás, és hihetetlen gazdagságról és bőségről meséltek a hegyeken túli gyalog-tartományokban. Mivel a fősámán Tola és Jósva főtárkány is fiatal vezetők voltak, örömmel fogadták a kun ifjúságnak azon döntését, hogy kiváló lovasaikkal és harci-szekeres csapataikkal és az önként vállalkozó lovasokkal az újabban felfedezett tartományba induljanak el kalandozni. Káspi már kifejlődött nagylány lett. Evenki apó ekkor már nem tudott kibújni Káspi férjhezmenetele elől, mivel leánya megnyerte a Pusztaszeri Nagy-Süánt. Az igen ügyes, eleven leány Tevel sámánt választotta férjéül, akivel egyidős volt és az ötéves sámánképzés alatt nagyon megszerették egymást. Káspi ezen idő alatt a rovástudományát igen magas fokúra emelte. A nagy győzelem után örök hűséget esküdtek JoliTórem kegyhelyén, az Aranyasszony palotájában. A következő hajnalon elindultak Köncsög és Gandás vezetésével a kun ifjúság legnagyobb kalandjára. Ordoszból csak egy tyumen lovas indult el, de mire az avarok szállását elhagyták, két tyumenre szaporodtak. Tola fősámán az Öregek Tanácsával együtt hozzájárult ahhoz, hogy a Nagy-Süán győztese felvegye a Káspiros nevet és az elvonuló ifjúság tárkánya legyen. Káspirosnak első dolga volt, hogy Gandás és Köncsög első kalandozásából megál

lapítsa, vajon az Arvisura mit tud a gyalog-birodalom létezéséről. Megállapította, hogy a Kasszu nevű ogúz törzs jó kétszáz medvetoros évvel ezelőtt a rokon kurdoknál telepedett meg, akik a jómódú Csirula birodalom egyik alvezérének a segítségével az elaggott fejedelem birodalmát megsemmisítették. Hamurápi az uralkodó réteget lemészároltatta és kincseit Bábelbe szállíttatta, a szegényebb népet pedig szolgává tette. Ekkor rájött Kasszu vezér, hogy Úr és Csirula város szegényeinek beszédét megértik, akik elmondották: 334 - Népünknek azért kellett elpusztulnia, mert a dölyfös, művelt gazdagok irtóztak a gyermekáldástól és hogy a nyugalmukat biztosítsák, az utódaikat vízbefojtották. Így megmenekültek a gyermeknevelés gondjától és kényelmesen, jómódban élhettek a kedvteléseiknek, a művészeteknek, a tudományok szépségeinek. Hamurápi azonban a harcias ogúzok segítségével a kényelmes élethez szokott agaba-féle népeket meg semmisítette. Azóta a megmenekültek egybeolvadtak a kasszu rokonokkal és nemze dékről-nemzedékre készültek az elveszett birodalmuk visszaszerzésére, amihez Gandás segítségét kérték. Ordosz Aranyasszony-kegyhelyén a 24 rimalány közül 20 leány megesküdött, hogy Joli-Tóremnek, FöldAnyánknak akaratával megmentik Úr városának népét a pusztulástól példamutatásukkal. Mivel az elvonuló ifjúságnak több mint a fele kun törzsbeli volt, zászlójukra AjakTórem jelzését varrták fel és a rimalányok, akik többségben a jász-törzshöz tartoztak, Kaltes-Asszonyt, az Élet-Anyát választották példaképül. Káspiros Tola parancsára vállalta a 140. Arvisura rovását, amelyben a 20 rimalány eskürovását kézjegyével is ellátta az elvonulók tárkánycsoportja. Káspiros vezetésével Aralíz, Bajánis, Ardóka, Besnyőke, Abossa, Csobánka, Dengizék, Daboska, Csohányka, Kurtaniz, Keszőke, Mágocsa, Kajdosa, Gordácska, Madocsa, Tömörke, Zabiga és Kálizka a húgával, Tyimeskével. Az Oregek Tanácsa a kalandozók vezérévé Gandás kun sámánt tette, míg vezető sámánná Zaránd kazahun sámánt választotta, aki három fiával indult el a nagy kalandra. A rimalányok vezetésével és a tárkány teendők ellátásával Káspiroson kívül, mint helyettes, Araliz lett megbízva. Só-ellátásról mindig a helyettesnek kellett gondoskodni. A nyílhegykovácsok vezetője Kálíz, a kerék, a kocsi- és a patkoló kovácsok vezetője pedig Szemlő sámán lett. Amikor Ordoszból elindult a kasszu törzs támogatására összeállított sereg, akkor 10.000 lovas, 100 harckocsi, 150 tárkányszekér, 10 követő és tíz homokfutó tisztelgett Tola fősámán és a Vezérek Tanácsa előtt. Összlétszám: 10 520 harcos és 12 000 ló, a csere- és ajándéklovakkal együtt. Amikor a Bolhás-tó partján Gandás szemügyre vette seregét, már 20 245 harcos és 29 812 ló tartozott a parancsnoksága alá. A Bolhás-tóig a 24 Hun Törzsszövetség őrhelyei minden támogatást megadtak a kalandozóknak és a sókészletüket teljesen feltöltötték. Innen kezdve azonban a ritkábban telepített őrhelyeket meg kellett erősíteni. Ekkorra a rimalányok mindannyian férjhez mentek és Zaránd fősámán áldását adta rájuk a Tóremek nevében. A nagy tó partján új őrhelyet kellett alapítani a sóellátás végett. Ezzel Araliz tárkányt bízták meg 9 őrséggel. Kálizka a nagy meleg tó mellett ütötte fel a sátorfáját a tárkány teendők és az összeköttetések ellátására, 23 őrséggel. Tehát amikor elérték a nagy hegyeket, a létszám: 20 618 harcosra és 28 216 lóra csökkent. Innen már a kasszu harcosok biztosították a segítségükre küldött hun hadséreg útját, azonban Gandás ekkor is hagyott Káspiros utasítása alapján egy-két helyen őrséget, hogy az Ordosszal való összeköttetés biztosítva legyen. A kasszu és rokon kurd törzs határtalan örömmel fogadta a Hun Törzsszövetség lovasait. Asszó-Úr nevű fővárosukban Gandás vezért a rokontörzsek fővezérükké választották. Gandás két kiképző tábort létesített Dabósa és Paripa név alatt, ahol a harci-kocsisok és követők, valamint a lovas-hadsereg kiképzése folyt. A két kiképzési hely között felállították a hun csapatok gyülekezési sátortáborát, a harmadik Pusztaszert.* * Asszó-Úr, Dabósa és Paripa szumér alapítású városok voltak. 335 A 2292. medvetoros év nyarán Káspiros főtárkány jelentette Tola fősámánnak, hogy az egyesített hadak már 6 tyumen lovasból és 4 tyumen harckocsis és gyalog tyumenből állnak Gandás vezérsége alatt. A tárkány teendőket és a gyógyító személyzetet a rimalányok szervezték meg és a hun hadsereg minden tagja, Zaránd és Gandás kivételével, házasságra lépett, hogy a rokon törzsekkel a legszorosabb kapcsolatot felvehessék. Eddig már minden rimalánynak megszületett a gyermeke, de a tíz tárkány helyre mindig tudtak szabad rimalányt beosztani. Zaránd megalapította az Oregek Tanácsát, egyelőre csak 7 főből, amelyiknek 2 kurd és 2 kasszu vezér, Gandás és Zaránd, Káspiros főtárkánnyal volt a tagja. Hamurápi uralkodó fejedelmi családját asszír támadás érte és Babilon a kasszuk segítségét kérte. Ekkor Gandás teljes haderejével felvonult és az asszír támadást viszszaverték, majd harci-szekér hadával teljesen megsemmisítették a támadókat. A győzelmi ünnepélyen megjelenő délceg Gandás beházasodott a fejedelmi házba. Ekkor családi viszályok miatt a 2294. medvetoros év nyarán hadserege élén megjelent Babilonban

és a gyengébb versengő felet legyőzve átvette Babilónia felett az uralkodó hatalmat. Az Oregek-Tanácsát 10 főre növelte: Egy szumír, két akkád, két kasszu, két kurd, két kun és egy úz tagja lett, mivel Zaránd fősámán meghalt. A Zab folyó mellett temették el Zaránd-kegyhelyen. A hatti és asszír betörések gyakran ismétlődtek, ezért Gandás Ordosz segítségét kérte. Az ordoszi Oregek Tanácsa tíz tyumen lovast küldött, akik Gandás vezetése alatt a hatti és asszír városokat elfoglalták és gazdag zsákmánnyal tértek vissza Ordoszba. Gandás lóállománya nagyon megnőtt és ez megerősítette Gandás hatalmát és tekintélyét. Hogy az Araliz és Káliz tárkány-szállások összeköttetését biztosítani tud ják, teve csoportokat küldtek Ordosz felé. Ennek a zsákmánnyal hazatérő csoportos karavánnak Tevel vezér volt a vezetője, ezért a hun törzsben ezt a szívós sivatagi állatot Tevelről gúnyosan tevének nevezték. Gandás a birodalmát 20 tyumen lovas-körzetre osztotta, amelynek alapját a vele elindult harcosok képezték. Lázongások elkerülése végett vezérei a Hamurápi uralkodóházba benősültek, s így nem voltak trónviszályok és jólétben uralkodtak Ordosz segítségével. Egy asszír betörés alkalmával Barzán nevű kurd rovósámán elvesztette a 140., Derbent-féle Arvisura rovás feljegyzéseit, midőn Paripa városának közelébe érkezett a Gandás babilóniai uralkodónak küldött lovastyumenek beosztása tervezetével. Alig 1 éve volt Gandás Babilonia uralkodója a 2295. medvetoros évben, amikor Tola által kiirtott erdők helyén homoksivatagok keletkeztek a nagy szárazságok miatt, ezért mind az állat-, mind emberállomány nyugat felé menekült. Akik pedig maradtak, járványos megbetegedéseknek voltak kitéve. A lépfene a hunok állatállományát a felére apasztotta. Viszont a menekülő harcos ifjúság nagyon megnövelte Gandás hadseregét, s így babilóniai lovas hadereje félelmetesen'megnövekedett. Az ordoszi sámánképzésen már két-két kasszu és kurd ifjú is megjelent, akik aztán a 2300. medvetoros évben mint sámánok tértek haza. A szellemi erőn kívül Gandásnak már ekkor volt annyi hadereje, hogy 1 tyumen harcossal részt vett a kinajok elleni nagy csatában. Viszonzásképpen a kiégett legelőkről menekülő hun harcosok egy része befogadást nyert Babilóniában, s így Gandás oly nagy lovas-katona sereget léte sített, hogy a környező népek rettegtek tőle. A lovas tyumenek pedig egyre csak érkeztek. Az úz nép három részre válása után a marúzok Ordoszban maradtak. A tungúzok észak felé és keletnek húzódtak, míg az ogúz törzsek nyugatnak vették az útjukat, és 336 a Káspiros által megjelölt településeket vették a birtokukba. Megalapították Araliz városát. Mindannyian tudták, hogy egy hatalmas lovas társadalomnak, a 24 Hun Törzsszövetségnek a tagjai és szellemi, azaz sámánközpontjuk Ordoszban van. Köncsög lett a fősámán Asszó-Úrban a karszó-kurd városban, míg Gandás a babiloni uralkodó. Tevel halála után az ogúzok Káspiros asszonyt választották meg vezérüknek Káspi-fejedelemasszony néven, aki egykori tárkány szervező képességét arra használta fel, hogy megszervezte az igen termékeny ogúz-birodalmat és a 2305. medvetoros évtől évszázadokra megteremtette Káspi-birodalmát, amelyben a 2350. medvetoros évig uralkodott Ordosz vezetésével. Rimalány fogadalmát valóra váltotta, mert hét fia és hét leánya született. Gyermekei is folytatták fogadalmát, és hosszadalmas uralkodása alatt benépesítették a Káspi-tó térségét. Nagy örömére szolgált Káspi-fejedelemasszonynak, hogy első fia, a daliás Derbent a 2305. évi sámánképzésben első lett. Az Oregek Tanácsa engedélyezte, hogy a hirtelen meghalt Köncsög helyett viselhesse a Káspi-Kasszu fősámáni tisztséget és tagja legyen mind a babiloni, mind az ordoszi OregekTanácsának, hogy erős összekötő kapcsává váljon a 24 Hun Törzsszövetségben Ata-Isis akaratának. Ugyanis Ata-Isisnek két fia volt. Az egyik Sis-Tórem, míg a másik Murduk-Tórem. Ez a Murduk a kasszu és a szumír-kurd törzsnek volt a védelmezője, Enlitt-asszonnyal együtt. Az ogúz harcosok belecsöppentek a babiloni jólétbe. MurdukTórem és Enlitt-asszony egyetlen fiát kérték fól védelmezőjüknek Derbent fősámán által, s így az ifjú harco sok Tóremje, Horka lett az ogúzok védelmezője, szent állatuk pedig a bölény. Derbent fősámán nevéhez fűződik, hogy a még 4 medvetoros évig életben lévő Gandással teljesen átszervezték a babiloni és Káspi haderőt szkíta-parszi elnevezésekről kasszu-szumír elnevezésű hadsereggé. A Kasszu haderő 20 törzsből állott, a 20 állandó tárkányról és rimalányról nevezték el őket. Ebből három törzs: Araliz az Araltó partján, Káliz a nagy meleg tó keleti oldalán, míg az úz Káspiros törzs a Káspi-tó napnyugati oldalán helyezkedett el. Ezek után a kunok a nagy meleg tavat Káliz-tónak, míg az úz, majd később az ogúz törzsek Káspi-tónak nevezték el. A 24 Hun Törzsszövetség déli részén Gandás babilóniai király halálakor 3 kaganátus alakult. A Tola-féle elvándorlás miatt a hun törzsszövetségi népekkel nagyon telítődött lakosság lovastársadalma megalakította a Kasszu-kurd, a Parszi-szkíta és az Ogúz-kun kaganátust. A 2320. évi, ordoszi medvetor nagytanácsán Derbent fősámán a 140. Arvisurában lerótta a Gandás dicső koráról írt „Nagy idők hősi énekét". Derbent ünnepélyesen várta Uvacsán fősámán látogatását az édesanyjának tiszte letére épített Káspivárban, amelynek alapépítményét az avarok földvárrendszerével képezték ki, míg a felső részét az úz kőfaragók építették babilóniai cserepekből. Uvacsán Fősámán az Öregek Tanácsával a legnagyobb

csodálkozását fejezte ki a gyönyörű Káspi-vár megalkotásáért. Káspi fejedelemasszony sokáig uralkodott az ogúzok új birodalmában, népe jólétében gyönyörködve. Káspi-vár lett a Hun Törzsszövetség büszkesége. Az Oregek Tanácsa elrendelte, hogy a 2319. medvetoros évben meghalt Kasszu fejedelem helyére ne a nyomorékká vált fia, Burony kerüljön, hanem az ogúz lovasok birodalmának legjobb és a legeszesebb lovasa. Ekkor a Káspi-vár alatti síkságon, az Oregek Tanácsa, Tola, Uvacsán és Derbent előtt 6 tyumen lovas versengett az elsőségért. Mire leáldozott a nap, az elsőséget Barnabur ogúz lovas nyerte el. Ebbe az ifjúság nem nyugodott bele, hanem második holdtöltekor, Araliz homokvára előtt egy újabb lovasversenyt rendeztek, amelynek győztese a kunok legjobb lovasa, Dorozsma lett. 337

Utána az ifjúság bevonult Dabósa és Paripa lovastáborába és a következő holdtölte kor Káspi fejedelemasszony és Uvacsán fősámán előtt, 10 tyumen ifjú részvételével megkezdődött minden idők legizgalmasabb lovasversenye, Barnabur, Dorozsma és Urami vitézek részvételével. Végül Barnabur lett az első, Urami a második és Dorozsma a harmadik. A kedélyek megnyugtatása végett a kitűnő rovó-sámánt, a nyomorék Buronyt Asszúr fősámánjává választották. Barnaburt fejedelemmé tették második Barnaburony néven. A három győztes vezetésével az új hikszosz tyumennel kiegészítve 7-7 tyumen újjászervezésével megalapították Asszúr lovas-birodalmát. Itt az összekötő kapocs a Nagytó partján székelő Káspi fejedelemassszony lett, mivel a három győztes a leányai közül választott feleséget. Mivel a nagy szárazság miatt mindig több és több lovas vándorolt el a Hangun folyó térségéből, a 2340. medvetoros év nyarán megtartott lovas számláláskor Káspi-fejedelemasszony már 28 tyumen állandó lovasharcost jelentett Ordoszba a fősámáni szék új tulajdonosának, Riga fősámánnak. Derbent, a Káspi-vár fősámánja ekkor már több harcossal rendelkezett, mint Ordosz, így lovas kísérettel segítették az ordoszi kereskedőket. Így a kinaj térség nem mert újabb háborút kezdeni Ordosszal, mert félt Káspi fejedelemasszony lovastársadalmától. Káspivár környékén minden nyáron Jóli-Tórem örömünnepén vásárt rendeztek, amelyen találkozott a hatalmasra nőtt hun birodalom minden rétege. Ennek a hármas törzsszövetségnek a legfőbb ereje második Barnaburony 28 tyumen lovasa volt, akiknek válogatott lovasvezérei minden nyáron Káspivárban találkoztak. Ennek a Káspivári ünnepnek a fénypontja a bölénytor volt. Már az ogúzok is áttértek a bölénytiszteletre. Káspi a kisebb-nagyobb, határmenti csetepatékban foglyul ejtett hadifoglyokkal felépíttette Derbent várát. Derbent fősámán ezután szükség esetén innen, a saját nevét viselő várból siethetett a Hun Törzsszövetség segítségére. Hej rege rejtem 141. Arvisura Sárkányos hajóhad Szőreg fősámán és Csaba rovása Kr. e. 1705-1680. (2335-2360. m.t.é.) A 2335. medvetoros évi sámánképzésen Tevel legkisebb öccse, Szőreg lett az első. Majának a legkisebb árva leánykáját vette feleségül. Ordosz Aranyasszony teremburája alatt esküdtek örök hűséget. A tungúzok sárkányos hajókkal kereskedtek. Hamarosan nagy gazdagságra tettek szert, és a Hokjenfóld közelében egy várost építettek. Szőreg felesége nevéről Tengeliznek nevezték el, és sok kun ifjút telepítettek a tenger melléki városba. Murduk-Tórem és Enlitt-asszony házasságából született Horka-Tórem és Siraz-Tórem, akit Sis-Tórem felesége, Hárpia-asszony elcsábított, ezért Ata-Isis haragját kiérdemelte és boszorkánysággal büntette meg, de gyermekházasságukat engedélyezte. Egy egész éven át készülődtek Gandás szerencséjén felbuzdulva egy tengeri kalandra. Szőreg megkapta az Aranyasszony fejdísz csillogó köveit. Négy éven keresztül Tengeliz birtokolta, de négy év múltán kötelessége volt újból az ogúz fővárosba, Káspivárba visszajuttatni a köveket. Sámánjuk mind a kunoknak, mind az úzoknak volt, harmadiknak a manzsuk is jelentkeztek, s így nagy versengés támadt, ki legyen a fővezér. 338 Utána az ifjúság bevonult Dabósa és Paripa lovastáborába és a következő holdtölte kor Káspi fejedelemasszony és Uvacsán fősámán előtt, 10 tyumen ifjú részvételével megkezdődött minden idők legizgalmasabb lovasversenye, Barnabur, Dorozsma és Urami vitézek részvételével. Végül Barnabur lett az

első, Urami a második és Dorozsma a harmadik. A kedélyek megnyugtatása végett a kitűnő rovó-sámánt, a nyomorék Buronyt Asszúr fősámánjává választották. Barnaburt fejedelemmé tették második Barnaburony néven. A három győztes vezetésével az új hikszosz tyumennel kiegészítve 7-7 tyumen újjászervezésével megalapították Asszúr lovas-birodalmát. Itt az összekötő kapocs a Nagytó partján székelő Káspi fejedelemassszony lett, mivel a három győztes a leányai közül választott feleséget. Mivel a nagy szárazság miatt mindig több és több lovas vándorolt el a Hangun folyó térségéből, a 2340. medvetoros év nyarán megtartott lovas számláláskor Káspi-fejedelemasszony már 28 tyumen állandó lovasharcost jelentett Ordoszba a fősámáni szék új tulajdonosának, Riga fősámánnak. Derbent, a Káspi-vár fősámánja ekkor már több harcossal rendelkezett, mint Ordosz, így lovas kísérettel segítették az ordoszi kereskedőket. Így a kinaj térség nem mert újabb háborút kezdeni Ordosszal, mert félt Káspi fejedelemasszony lovastársadalmától. Káspivár környékén minden nyáron Jóli-Tórem örömünnepén vásárt rendeztek, amelyen találkozott a hatalmasra nőtt hun birodalom minden rétege. Ennek a hármas törzsszövetségnek a legfőbb ereje második Barnaburony 28 tyumen lovasa volt, akiknek válogatott lovasvezérei minden nyáron Káspivárban találkoztak. Ennek a Káspivári ünnepnek a fénypontja a bölénytor volt. Már az ogúzok is áttértek a bölénytiszteletre. Káspi a kisebb-nagyobb, határmenti csetepatékban foglyul ejtett hadifoglyokkal felépíttette Derbent várát. Derbent fősámán ezután szükség esetén innen, a saját nevét viselő várból siethetett a Hun Törzsszövetség segítségére. Hej rege rejtem 141. Arvisura Sárkányos hajóhad Szőreg fősámán és Csaba rovása Kr. e. 1705-1680. (2335-2360. m.t.é.) A 2335. medvetoros évi sámánképzésen Tevel legkisebb öccse, Szőreg lett az első. Majának a legkisebb árva leánykáját vette feleségül. Ordosz Aranyasszony teremburája alatt esküdtek örök hűséget. A tungúzok sárkányos hajókkal kereskedtek. Hamarosan nagy gazdagságra tettek szert, és a Hokjenföld közelében egy várost építettek. Szőreg felesége nevéről Tengeliznek nevezték el, és sok kun ifjút telepítettek a tenger melléki városba. Murduk-Tórem és Enlitt-asszony házasságából született Horka-Tórem és Siraz-Tórem, akit Sis-Tórem felesége, Hárpia-asszony elcsábított, ezért Ata-Isis haragját kiérdemelte és boszorkánysággal büntette meg, de gyermekházasságukat engedélyezte. Egy egész éven át készülődtek Gandás szerencséjén felbuzdulva egy tengeri kalandra. Szőreg megkapta az Aranyasszony fejdísz csillogó köveit. Négy éven keresztül Tengeliz birtokolta, de négy év múltán kötelessége volt újból az ogúz fővárosba, Káspivárba visszajuttatni a köveket. Sámánjuk mind a kunoknak, mind az úzoknak volt, harmadiknak a manzsuk is jelentkeztek, s így nagy versengés támadt, ki legyen a fővezér. 338 Mivel a hajókaravánnak minden törzsből volt képviselő harcosa, igen élénk előzködés kezdődött, amelyben a győztes Mogyorós széki-hun vezér közeli rokona, a délceg Csaba lett. Ez az ifjú hős egy izmos, nyúlánk, barnás bőrű, kék szemű harcos volt, aki a vízi küzdelemben ugyanúgy megállta a helyét, mint a lovas harcokban. Mivel ezen vetélkedésen háromszáz ifjú vett részt és a három hajón csak 72 kalandozó indulhatott, a hajóra csak a győzők rangsorolása szerint juthattak fel. Így a hajóra minden törzsből került néhány ifjú, de a hajósok zömét a kunok tették ki, akik a legszívósabbnak bizonyultak. Indulásuk előtt megesküdtek, hogy Csaba parancsát hűen követik és négy év múltán az úzok vándorló ékes fejdíszét visszajuttatják Ordoszba. Másodvezér a manzsu származású Tennó lett, aki kiváló hajós hírében állott és már sok tengeri ütközetben vett részt. Jóli-Tórem szent ünnepén indultak útnak, hogy a 2335. medvetoros évben Ordoszban jelentkezzenek jelentéstételre az Uvacsán fősámán vezette Oregek Tanácsa előtt. Erős zászlólengetés és üdvrivalgás közepette indult a 24 Hun Törzsszövetség sárkányos hajóhadának kíséretében a három kalandozó hajó Csaba fővezér és Szőreg fősámán vezetése alatt az Oregek Tanácsa által engedélyezett nagy hajós kalandra. Útközben tengeri viharba kerültek. Csónakos halászokat kellett felvenniük a hajóra, akik napkeleti manzsuák voltak. Tennó alvezér értette a beszédüket. Elmondták, hogy a törzsük menekültjei egy nagy szigetcsoporton élnek, de a Tóremek haragja miatt a hegyeik tüzet okádnak és ezért gyakran el kell menekülniük az egyébként gazdag vidékről. Most is oda iparkodtak, de csónakjuk megsemmisült. Háromnapi hajózás után érkeztek a sátorhegyek alá és Tennó alvezér partra szállt, hogy a hajósok elbeszéléséről bizonyságot szerezzen. Sok élelemmel és halászó szerszámmal tért vissza. Alig egynapi hajózás után megmozdult a tenger. A legnagyobb sátorhegy füstölni kezdett, majd hatalmas kövek repültek a Terembura felé. Fehér és fekete ködök szálltak ki a sátorhegyből. Fénylő tűzfolyó

gomolygott le a sátorhegy tetejéről és felgyújtva az erdőket, a tengerbe ömlött. Zubogott, párolgott a nagy víz és a hajós manzsuák mindenféle alkalmatosságon menekültek a hajójuk felé. Csaba és Tennó javaslatára Szőreg kürtjelekkel tanácsra hívta a többi hajó vezéreit. Leálltak az evezők. Sötét este lett, mire a menekülők megérkeztek. Po-Jan, a szigeti manzsuák vezére, amint felkúszott Csaba hajójára, a rémület hangján beszélte el: - Valahányszor háborogni kezd a Nagy-hegy, mindig menekülni kell a tengerre. Akik messzebb laknak a parttól, azok pedig a sziget belseje felé menekülnek. A kis Tikajó, a halászok vezérének leánya, aki a vendégségben virágot tűzött Tennó alvezér hajába, most félt és reszketett. Azon sírdogált, hogyan fogja rendbeszedni virágzó kis kertjét, amt a tűzfolyó felperzselt. Po-Jan újból azt a tanácsot adta, ne induljanak most el a láncos szigeteken keresztül, mert elfagynak a hajóik lapátjai és nagy veszedelmekbe kerülnek, hanem majd cseresznyevirágzás idején. Addig jöjjenek vissza, segítsenek nekik egy új, termékeny helyen lakóhelyet építeni. Majd amikor megszokják Enlittasszonynak, a tenger Tórem-asszonyának birodalmát, aki a bátorságot, szeretetet és tudást önti a kiválasztottak fejébe, akkor elmehetnek a nagy kalandra, hogy elveszett és elsüllyedt kincses birodalmuk megmaradt részét felkeressék. Addig azonban erőt és szívósságot kell elsajátítaniuk, mert a Tenger-Ordöge nagy úr, akit a hajósoknak le kell győzniük. A kalandozók tanácskozni kezdtek. Végül nagy többségben elfogadták Po-Jan javaslatát és visszatértek a megbékélt Nagy-hegy környékére, ahol a síkság növényei, házikói épségben maradtak, de a tengerparti lakóhelyek elpusztultak. A mordvin ácsok azonnal vették szekercéiket és hajóépítő szerszámaikat és lakhelyet építettek a 339 kalandozók részére. A manzsuk egy része azonban visszatért Manzsu-földre. Megígérték, hogy a kölcsönzött egy hajó helyett hárommal térnek vissza. Tengeliz ifjúsága lelkesedéssel fogadta a hazatérőket. Az Óregek Tanácsa utasítást adott, hogy az igen termékeny szigetet vegyék birtokukba és az ott élő halászokkal éljenek békességben. Újabb öt hajót küldenek és akik akarnak, telepedjenek meg a Szigeten. Mire eljött a cseresznye-virágzás, megérkezett a régivel együtt a hat hajó. A hosszú tél a fiatalságot nagyon összeszoktatta és Szőreg a virágzás ünnepén 21 fiatalnak a házasságát engedélyezte. Tennó feleségül vette Tikajót és lemondott a kalandozás alvezéri tisztjéről. Mire eljött az indulás ideje, három hajónak az ifjúsága a megnősültekkel együtt eldöntötte, hogy maradnak, s így Termót vezérüknek választva új gyarmatot alapítottak. Így Csaba öt hajóval, 120 nőtlen ifjúval és öt önként ajánlkozó tengeri halászlegénnyel elindult az elsüllyedt, gazdag föld maradványainak megkeresésére. A tengeri halászoknak nagy hasznukat vették a szigetek közötti hajózásban. Ahol csak lehetett, mindig friss vizet vettek fól és evésre alkalmas állatokra vadásztak, hogy a halféleségeket húsokkal is pótolják. Mire eljött a nagy tél, melegebb vidékekre értek. Itt az erdők tele voltak vadakkal és csak kevés emberfélével találkoztak. A kisebb halászcsónakok inkább mindig elmenekültek az öt hajó láttára, kerülték az összecsapást. Végül a 2338. medvetoros év végén elérték a füstölgő hegy birodalmát és partra szálltak. Az emberek először menekültek a száz főnyi harcos elől, de Csaba vitézei énekelni kezdték az almavirágzás dalát. Ekkor egy ifjú elindult énekelve, akiben Szőreg felismerte régi játszótársát, Bogácsot, a hirtelen elhalt Maja fiát, aki már 8 éve elkerült Ordoszból. Első szava az volt: „Elhoztátok az Aranyasszony tűzkövét!" Aztán csak sírt és sírt örömében, amikor Csaba fővezér elővette tarsolyából a két egyforma, tűzpiros követ. Diadalúttal vitték azokat az Aranyasszony kegyhelyére. Bogács tájékoztatta Csaba vezért, hogy az itteni agabók örömmel fogadták megje lenésüket. Valamennyien benősültek e gazdag vidék családjaiba. A nyolc év alatt közel száz gyermek született, akik vegyesen beszélik mind az agaba, mind az indijó nyelvet, amelyik leginkább a Gandás által uralt kasszu-féle nyelvjáráshoz hasonlít. Ezt az igen eszes Szőreg könnyen megállapította, mivel gyermekként bejárta Gandás és Káspi-fejedelemasszony gazdag birodalmát. A 2330. medvetoros évben kezdődött sámánképzésre Káspi-fejedelemasszony küldte el Szőreget, mint férjének legkisebb öccsét, hogy hozzon dicsőséget a Káspitenger birodalmára. Az Öregek Tanácsa is fontos feladatokkal bízta meg. Ezért csak úgy engedte el a kalandozásra, ha előbb gyermekházasságot köt. Ugyanis a 24 Hun Törzsszövetségben, amelyik vezető ember gyermekházasságot köt, és a családi élet megkezdése előtt kalandozásra induló parancsot kap, akkor annak a visszatérését biztosra lehet venni. Az első kalandozás résztvevői valamennyien jobb körülmények között éltek családi életet, mint az otthoniak, mivel a kemény telekre való felkészülést itt nem ismerték. Amikor a vezérek hosszas vendégeskedés után úgy döntöttek, hogy Szőreg vezeté

sével hazafelé veszik az útjukat, csak 70 harcos szólt, hogy vissza akarnak térni Ordoszba, továbbá négy első kalandozó a feleségével és gyermekeikkel. Ezek között volt Lia fejedelmi lány, aki szerette volna meglátni férje régi birodalmának szokásait. Ezért a fejedelem úgy döntött, hogy leánya visszatérése reményében újból visszaküldi az Aranyasszony díszes, fénylő kövét, s így a két rokontörzs között örökké megmarad az összetartozás tudata. 340 Ezen nemes cselekedetet annál inkább megtehette, mert Csaba vezér, Köntös kun vezér harmadik fia feleségül kérte kisebb leánya kezét. Az esküvőjüket még az indulás előtt megtartották. Csaba vezér 50 főnyi kiváló harcosa nagy biztonságot jelentett a sokat veszélyeztetett fejedelmi személynek. A főként kun harcosok szintén feleségeket választottak Csaba vezér lakodalmának éjszakáján. Csaba a három hajóval megszervezte a kunok új települése kereskedelmét és ígére tet tett Szőregnek, hogy új hajók építésével biztosítja a régi hazájával való összeköttetést. Mindezen eseményt „Szőreg és Csaba 141. Arvisurája" elnevezés alatt rovásba fektették, két példányban. Az egyiket a fejedelem elhelyezte az indijók Aranyasszony kegyhelyén, míg a másik, fényes rovást Szőreg magával hozta Ordoszba, annak a megállapítására, vajon egy tőből származnak-e az elődeink. Az út visszafelé nem simán zajlott le. A három hajó közül az egyiken tűz ütött ki és a belső berendezése nagyon megrongálódott. Ezért nem tudtak tovább tíz-tíz evezővel haladni, hanem a tűzvész miatt csak hathat evezővel. Két épen maradt és tíz rokkant evezőt pedig vihar alkalmára tettek el, amire igen nagy szükség is volt, mert már az első napokban evezőtörésük volt. A tél beálltakor egy védett öbölben húzód tak meg, azonban tollas fejdíszű gyalog-harcosok nyílzáporral elűzték őket. Így kénytelenek voltak továbbevezni és egy lakatlan szigeten sátort verni, hogy a betegeik meggyógyulhassanak. Szerencséjükre a kis szigeten volt egy nagy barlang, amelyet a mordvin ácsok ajtóval láttak el, míg az úz cserepesek tűzhelyet készítettek. Mire eljött a tavasz, minden ehető állatot elpusztítottak a kis szigeten. Külön baj volt még az is, hogy Szőreg a holdtöltekor jóslásra használt, Égi-eredetű áldozati üstöt a szigeten felejtette és ezt csak a következő holdtöltekor vette észre. Ezért, amíg a két hajó a legközeYebbi szigeten vesztegelt, Szőregnek vissza kellett térnie az elveszett üstjéért. Minden szigetet megjelöltek Égi-jel rovásokkal, hogy visszataláljanak. Szerencséjük volt a visszamaradóknak, hogy egy jókora nagy szigeten vertek sátrat és így bőségben várták Szőreg visszatérést. Addig a tárkány vezetésével éte leket tartósítottak és a mordvin ácsok kijavították a megrongálódott hajó berendezé seit. Még az is szerencséjük volt, hogy a madarak ezen a szigeten nagy tömegben költötték kicsinyeiket, s így nagyon sok tojás került a tűzhelyre. A sziget legmagasabb pontján lévő őrségnek hat hónapig kellett a jelzőtüzet táplálnia, amíg Szőreg hajója megérkezett. Mivel a szigeten bőven volt növényi és állati eredetű ennivaló, már nem indultak tovább, hanem megvárták a másik tavasz közeledtét. Ezt annál is inkább meg kellett tenniük, mert Szőreg hajóján két hajós beteg lett, sőt az egyik meghalt. Amíg egy kis szigeten el nem temették, addig vesztegelni ük kellett. Tovább már azért sem mehettek, mert az Arvisura törvények szerint 24 napig kellett a hajón füstölniük, hogy az Égiek haragját Enlitt-asszony csökkenteni tudja. Ez külön egy holdtöltét vett igénybe. A kis szigeten újabb meglepetés érte Szőreget. Egy kismadár az áldozati üstbe fészkelt és addig nem háborgatták, amíg a fiókák ki nem repültek a fészekből. Végül, amikor elindulhattak, vihar tört ki a tengeren és sokáig hánykolódtak a hullámokon, míg végre meglátták a megbeszélt tűzjelzést. Amikor megérkeztek, nem indulhattak mindjárt, mert előbb meg kellett várniuk 2 kisgyermek születését, mivel a kismamák nem bírták a hajók ringását. Majd amikor az első holdtöltekor nevet adtak a kicsinyeknek, gondolhattak az indulásra. Ilyen bajok mellett csak a 2341. medvetoros év végén értek Tennó birodalmába. Éppen jókor, mert Tennó telepeseit az igen apró növésű őslakók ki akarták a csinos 341 ékes városukból űzni. Szőreg harcosai kiváló fegyverzetükkel hozzásegítették Tennó vitézeit, hogy kevés veszteséggel győzzenek. Ekkor Tennó azzal a kéréssel fordult Szőreghez, hogy addig maradjanak vendégségben nála, amíg az újabb manzsu telepesek megérkeznek, s így hatalmukat és létüket biztosítani tudják. Egy újabb évet kellett várakozni, amíg egy tyumen manzsu érkezett, s így a szigeten Tennó harcosai többségbe kerültek. Addig két hajóját segítségül adta, hogy mind harcosokat, mind lovakat tudjanak szállítani. Ugyanis az apró emberkék csak gyalog harcosok voltak, míg Tennó lovasai gyorsaságuk miatt minden esetben győzni tudtak. A vezéri hajót viszont vissza kellett tartania maga és esetleg Tennó megmentésére. Az Arvisurák törvénye szerint a 2343. évben Szőreg hajója befutott Tengeliz kikötőjébe, ahol a 15 éves felesége várta. Innen az Aranyasszony ünnepére áthajóztak Ordoszba, ahol Szőreg átadta az indijó fejedelem ajándékát. Az Aranyasszony díszes kövét elhelyezték a kegyhelyen, amely alatt másodszor esküdött mint felnőtt rimalány örök hűséget Tengeliz a derék Szőreggel, akit az Öregek Tanácsa a harmadik fősámánnak nevezett ki Tengeliz székváros erődítményébe. Szőreg bemutatta a fémlapokra rótt 141.

Arvisurát, amelynek minőségét a 24 sámán ellenőrizte és az egyezett az elsüllyedt földrész és az agabók rovásaira használt fémlapok anyagával. Így elhatározták a veszélyes kereskedelmi kapcsolatok fenntartását. Szőreg és Tengeliz az Aranyasszony palotájában várta meg a 2345. medvetort, mivel megszületett az első kisfia. Derbent fősámánt is be kellett várnia Káspivárból, hogy Riga fősámán vezetése mellett meghányjákvessék a 24 Hun Törzsszövetség helyzetét. Riga tanácsára Szőreg három holdtöltéig járta a manzsu, nana] és hokjen törzsek szálláshelyeit és a halászkereskedő központ házait, valamint a törzsi védelmi erőket. Egy évig csak hadviselésre alkalmas hajókat gyártottak. Eddig 10 lapátos alkalmatosságot készítettek, de a megjavult gazdasági viszonyok miatt a mordvin ácsok áttértek a 24 lapátos, magas hajók gyártására. Jóli-Tórem ünnepére a három legkiválóbb rimalány, Csobánka, Barcika és Galambka, Uvacsán úz sámán unokái, bejárva a Hun Törzsszövetség szállásait, lerótták a gazdaság helyzetét. Mire megkezdődtek Ordoszban a medvetori ünnepségek, a három rimalány az Aranyasszony kegyhelyére vitte a jelentését: Ordosz fősámánsága 24 tyumen lovassal, 30 tyumen lóval, 38 tyumen szarvasmarhával rendelkezett. Káspivár fősámánsága 32 tyumen lovassal, 35 tyumen lóval, 5 tyumen tevével és 1 tyumen hajóval rendelkezett. Ebből 8 tyumen lovas és 1 tyumen, tevével bíró harcos vegyes származású volt és a Kasszutörzsbeli rendfenntartókhoz tartoztak. Tengeliz fősámánsága 6 tyumen lovassal, 10 tyumen lóval, 14 tyumen szarvasmarhával és 2 tyumen hajóval rendelkezett, melyből 1 tyumen lovas, 2 tyumen ló, 5 tyumen szarvasmarha és 2 tyumen halászbárkával, valamint egy tyumen hajóval Tennó telepesei rendelkeztek, akik az őslakók hatására az ősök túlzásba menő tiszteletét átvették. Végeredményben a megjelent agg Uvacsán örömmel, nyugtával dicsérte a békés munkáját, hogy még életében a 24 Hun Törzsszövetség 62 tyumen lovassal és 5 tyumen tevés harcossal valamint 3 tyumen hajóval tartotta uralma alatt a JoliTórem által kibővített földeket. Amennyiben a legkisebb sérelem érte a 24 Hun Törzsszövetség területét, akkor a mindenkori legfőbb vezér a 3 kaganátus területéről a harcosokat a veszélyeztetett területre vezényelhette. Kasszu mintára megszervezték a hadsereget és Káta őrségeket állítottak fel Szidontól - Káspiváron és Ordoszon keresztül Tengelizvárig. Ezen a medvetoron Barnaburony és Tennó is megjelent. Riga fősámán örömmel állapította meg, hogy ezen az Oregek Tanácsán fordult elő 342 első alkalommal, hogy nemcsak a 24 sámán jelenik meg, hanem a 24 sámán széke mögött többen is ülnek. Legnagyobb és legokosabb feladat legyen a törzsek előtt, hogy háborúságokba soha ne avatkozzanak be, de ha mégis, akkor az erősebbet támogassák a népek egymás közötti harcaiban. Ugyanez vonatkozzék a hajósainkra is. Meglepő, hogy a hunok első tengeri kalandozói mennyi sok aranyat, drágakövet szereztek és küldtek el nekünk. Most Csaba vezér igen nagy tettre vállalkozott. Megnövelte az elsüllyedt világrészből megmaradt kincses földön a hun gyarmatos ifjúság létszámát. Az értékes küldeményével bizonyítva érezhetjük az agabók régi földjének gazdagságát, ezért a megkezdett úton Szőreg fősámán növelje tovább a hajói, főként a 24 lapát-hajtású nagy hajói számát, hogy a rendszeres összeköttetés mindig meg legyen az első és második telepesekkel. Bár a hosszú út veszéllyel jár, de mindent el kell követnünk, hogy Tennó példája nyomán újabb szigeteket hódítsunk meg az ismeretlenből. Egyébként a manzsukról példát vehetünk, akik házasságaikkal meghódították a nagyszigetek halászattal foglalkozó törzseit. Tovább kell növelni a lakatlan szigetek elfoglalását, hiszen Csaba hajósai hónapokig meg tudtak élni egyes szigeteken, sőt a szigetek terményeiből még haza is hoztak, amit bemutattak nekünk. Ezért öt év alatt olyan 24 lapátos sárkányos hajót kell építtetnünk, amely a nagyobb viharoknak is ellenáll. Ebben igen ügyesek a mordvin ácsok, hiszen fák kiválogatásánál, ácsolásánál és azok megmunkálásánál a legjobbak nak bizonyultak. A 24 lapátot figyelembe véve 6 tized hajóst kell minden hajóra beosztani, mert egy-két hajósnak, nagy hullámzásnál néha 20 hajósnak is vödörrel kell kiönteni a tengerbe vagy a folyókba a vizet. Ezért az útba eső szigeteken mindenütt manzsu telepeket kell a halászok csoportjából létesíteni, hogy nagyobb biztonsággal lehessen fenntartani az agabókkal az összeköttetést. A három úz rimalányt azzal bízták meg, hogy Riga fősámán részére róják le a három fő részből álló hun birodalom sok fontos eseményét. Az Öregek Tanácsa a Csobánkát 5 évi időtartamra Káspi fejedelemasszony birodalmába, míg Galambkőt a szekerce csapásoktól hangos Tengelizbe küldte, hogy a nagy készülődést és a hajós kaland minden részletét megörökítse. Riga a legfontosabb feladattal Barcikát bízta meg, mivel mindhárom jelentésből össze kellett állítani a 143. Arvisurát. A törzsek minden szomszédjukkal a legnagyobb egyetértésben újabbnál-újabb dolgokkal lepték meg a 24 Hun Törzsszövetség társadalmát. Ezért a kitűnően lovagoló Barcika sorra járta a vas- és rézkészítőket valamint a nyíl- és szögkovácsok szálláshelyeit, mert mind Csaba, mind Barnaburony hatalmának megerősítéséhez sok vasra, fegyverre és rézre volt szükség, Így Ordosz fénykorát minden kézzel fogható módon fel kellett lendíteni. Végre, a 2350. medvetoros év almavirágzás ünnepén útnak indult Csaba vezér Ordoszból, Riga, Derbent és Szőreg fősámánok jelenlétében a legnagyobb hajós vállalkozásra, hogy 24 hajóval, amely különböző árukkal

színültig meg volt rakva, meglátogassa az indijók birodalmát. Szebb ünnep még nem volt Ordoszban, amelyről a 3 rimalány regöléssel emlékezett meg. Tengelizben szintén nagy ünnepség várta Csabát, amelyen az ott vendégeskedő Káspi asszony és Tennó is megjelent. Csabát az ünneplők manzsu fejedelemmé kiáltották ki. Tennó hat 24 lapátos hajóval kísérte el Csabát. Káspi asszony korára való tekintettel nem vállalkozott a tengeri útra, hanem Riga fősámánnal visszatért Ordoszba. Azonban mégis büszkeséggel nézte végig a 24 hajóval, 1200 válogatott hajóssal elvonuló hun hajóhadat és megkérte Riga fősámánt, hogy adjon kölcsön mordvin ácsokat, hogy a Káspibirodalom vizein is megkezdhessék a hajók építését. Derbent, aki 343 a Kasszu-lovas Káta-őrségek látogatása közben már járt Szidonban, azt a javaslatot tette, hogy az ottani hajóépítők szokásait is átvehetnék, s így a Tengeliz hajóépítését még jobban meggyorsíthatnák. Tennó a nagy szigetcsoport legutolsó szigetéig kísérte el Csabát, aki hozzásegítette ahhoz, hogy hatalmát megerősítse. Ekkor a 24 hajó hiányait Tennó 6 hajójáról pótolták és a megbetegedett hajósokat friss erőkkel váltották fel. Most már 24 hajóval 1 345 hajós indult el a kalandra. A tengelizi ünnepség után három hajó vitte az Öregek Tanácsát Ordoszba. A hajón a további parancsok végett Galambka is Riga fősámán és Káspi asszony csoportjához csatlakozott. Csaba három fiát is magával hozta, mivel a kis Tenkes nagyon örült a hajón való utazásnak. Tengeliz és Galambka kezességet vállalt Csaba fiainak egészségéért, amíg a szülők visszatérnek kalandjukból. Ugyanis az Öregek Tanácsa csak úgy engedélyezte az indijókhoz Csaba második útját, ha öt gyermeke közül hármat visszahagy Galambka gondozásában, míg Lia és Lima fejedelmi lányok férjeikkel és kisebb gyermekeikkel hazatérnek Joli-Tórem drágakövével.. Azonban nagy baj történt, mert amíg Szőreg fősámán Ordoszban vendégeskedett, a kinajok megrohanták Tengelizt és teljesen lerombolták az erődítményt. Amikor hírt kaptak erről Ordoszban, azonnal felvonult a hunok hajóhada, de a kinajok gyors bárkáikon elmenekültek. Szőregnek csak a legnagyobb fia maradt életben, aki Tenkes társaságában volt Ordoszban. Ekkor az Oregek Tanácsa úgy döntött, hogy Tengelizt nagyon meg kell erősíteni, mivel kinaj támadások mindig várhatóak. Egy év múlva az özvegy Szőreg feleségül vette Galambkőt, aki Csaba fővezér fiait is nevelte. Lakodalmukat az új várban tartották, amelyet Tenkesről, Csaba fővezér legnagyobb fiáról nevezték el, mivel az Oregek Tanácsa a hajósok javaslatát elfogadta, és a mindig fürge kis Tenkesről nevezték el a közös erővel épített várat. Csaba fővezér távollétében Szőreg vette át Csaba birodalmának irányítását és védelmét. Tennó alvezér is minden eshetőségre felkészült. Csabának az úton sok nehézsége támadt. Melegebb vidékre érve járvány ütötte fel a fejét. Nyolc holdtöltéig kellett várniuk egy kis öbölben, amíg a harcosok és a hajósok egészsége helyreállt. Létszámuk 15 hajóssal és 5 gyermekkel csökkent. A nagy gyász mellett azonban az ötödik évben mind a 24 hajóval befutottak az indijók földjére. Liát és Limát öröm-újongás fogadta, amikor 3-3 gyermekükkel partra szálltak és szép ajándékaikat átadták szüleiknek. Csabát igen meglepte, hogy a rokon indijók az aranytárgyakat nem sokra értékelik, még az építkezésekhez is felhasználják, főként a terembura és a tetőszerkezeteknél, mivel azok így nem korhadnak el. Lia és Lima is összedugták a fejüket, majd a férjeikkel való tanácskozás után eldöntötték, hogy ha hazatérnek Ordoszba, akkor minél több aranytárgyat kell vinniük, mert az ott a legnagyobb érték. A Kasszu-lovasok Kásáiban mindent megadnak érte, olyan becsük van. Összehívták a kalandozókat és szigorú titoktartás mellett megtárgyalták, hogy arra kell törekedniük, minél több aranyrög és aranytárgy, aranylemez legyen a hajójukon, amikor majd visszatérnek, de erről az indijókat nem kell tájékoztatni. Az Ordoszból hozott áruk nagyon megnyerték az indijó törzsek tetszését. Csere tárgyként Csaba kunjai főként aranytárgyakhoz ragaszkodtak. Kétévi kincskeresés és az újdonságok gyűjtése után a kalandozók Tanácsa úgy döntött, hogy minden hajóról 2 önként vállalkozó harcos visszamaradhat. Így 1 298 harcossal indulnak majd visszafelé, a gyermekeket nem számítva. Ígérete szerint Tennó azóta már kiépítette a kereskedelmi hajóút első részét Tengeliztől egészen Hajós-Kátáig. Az első úthoz hasonlóan a kevésbé meleg területen újból partra szálltak vadászni. 344 Egy-két napig sok vadat ejtettek. Azonban a harmadik napon tollas fejdíszű harcosok jelentek meg és most már nyilakkal támadtak rájuk, ezért vissza kellett vonulniuk a hajóikra. A támadó harcosok sokáig kísérték őket csónakjaikon a távolból. Az ismerős és megjelzett szigeteken őrséget telepítettek, hogy a következő utak zavartalanságát biztosítsák. Csabát igen kellemes meglepetés érte, mivel Tennó az ismert sziget-láncolaton halász telepeket létesített manzsu vezetéssel, akik friss élelemmel látták el a kalandozókat. A Szidonból származó kasszu-hajósok igen sok fürge bárkát készítettek. Ezeknek az előrejelzése miatt Csaba három gyermeke már Tennó székvárosában várta a boldog szülőket. Tenkes vitéz már 16 éves volt és gyermekházasságként eljegyezte feleségül Termónak a legnagyobb leányát, Kittit, a legelső rimalányt. Ezen az eljegyzésen érte sültek Szőreg családjának pusztulásáról és Tenkesvár újjáépítéséről.

Ordoszban örömmel fogadták Csaba aranyszállítmányát és a kereskedelmi hajóút terveit. Az Öregek Tanácsa jóváhagyta Tenkes uralkodását Tenkesvárban és Csabát újból útnak indították. Csaba az újabb útra már 48 új, 24 lapátos hajóval indult. Az Oregek Tanácsa azzal a paranccsal látta el: „Minél több aranylemez kerül a birtokába, annál tökéletesebben megörökítheti minden hun törzsnek Ataiszból való menekülését." Tennó halászai felfedezték, hogy a jeges északon szárazföldön is át lehet menni az őshaza maradék Birodalmába, de nagy kerülővel sokáig tart az utazás. Tenkes vitéz és Kitti Tennó hajóival messze elkísérte a hunok hajóhadát. Azonban hamarosan visszatértek, mert a halászok szerint az ajnó törzs harcosai Tennó népe ellen támadást készítettek elő. Tenkes azonnal visszatért Szőreg megmaradt hajóhadával és Esmerja síkságán legyőzték az áruló ajnó sereget, akik ígéretük ellenére hátba támadták Tennó alvezért. A menekülő esküszegőket már várta Micsubisi manzsu tyumenvezér serege és Tena hajósvezérrel együtt az ajnókat a tengerbe szorították. Ekkor Tenkes elrendelte, hogy Tena építsen várat az összekötő földnyelven Tennó apósának a védelmére. Innen visszatért Tenkes várába, ahol 5 év alatt három fia született: Bentó, Micsui és Vada. Csabát a rokon indijók cseretárgyaikért mindennel ellátták és a harmadik évben tömérdek aranylemezzel és kincsekkel tért haza. A lerészegedett hajósok azonban az utolsó pillanatokban elárulták Csabát, hogy az aranylemezek Ordoszban sokkal többet érnek, mint Ataisz megmenekült népeinek földrészén. A felszálláskor Majakó, az Enlitthívők főpapja megátkozta Csabát furfangosságáért. A legrosszabb az volt, hogy hajósai hittek az ősi átokban és a legkisebb vihar is nagy zavart keltett babonaságuk miatt. Két évig hánykolódtak a háborgó tengeren, míg végre a Tennó birodalmában kötöttek ki. Tennó harca a bosszúálló ajnókkal igen gyakorivá vált, akik a síkságról folyton támadták a hegyi erődeit. Csaba hajóhadának megjelenésekor Tana vára felé húzódtak. Cseresznyevirágzás ünnepén újból támadásba indultak. Ekkor megmozdult a föld, tüzet okádtak a hegyek és a forró vizekben úsztak a jéghegyek. Az ajnók síkságát teljesen elborították a hullámok. A jószívű Tena hajójával meg akarta menteni a hullámokban vergődő ajnó harcosokat A túlterhelés miatt hajója elsüllyedt, s Tena csak úszva érte el Tena-várát, ahol hálát mondott ősei Tóremjének. Később Csaba hajósai azt a hírt terjesztették, hogy Majakó átka miatt elszakadt a szárazföld és szigeteit elnyelte az áradat. Többé nem térhetnek vissza az Ataiszból menekült népek földjére. Hiába mondták meg a bölcsek és beavatottak előre, hogy a föld melegedése olvadásokat, földrengéseket és a vizek megemelkedését fogja okozni, az egyszerű hajósok ezt Majakó átkának hitték. A 2360. medvetoros évben összehívták a Hun Törzsek Szövetsége Nagyszaláját. 345 Ezen még az agg Uvacsán is megjelent. Jukagir sámán Tennó birodalmából bejelentette, hogy újabb tűztenger rázta meg Tengeliztől észak felé a szigeteket és az ajnók síksága teljesen víz alá merült és az északi szárazföld kettészakadt. Hideg szelek és a jéghegyek áradata tönkretette az ajnók hajózását. Lehet, hogy Csaba eddig szállított aranyai és kincsei erősíteni fogják a hun törzsek szövetségének jólétét, de ez csábítani fogja a kinajokat és az asszírok szövetségeseit, hogy megkaparinthassák kincseinket. Vigyázzunk, mert ezen évnek a katasztrófái a vesztünket okozhatják. E hírek hallatára Euzkádi baskír hajós fiai Szidonvárban összevesztek a mordvin ácsokkal, és hajóikkal ismeretlen helyre távoztak. A Birodalmi Nagyszala eldöntötte, hogy szüneteltetni kell a hajóutakat, mivel azóta is hol itt, hol ott háborog a tenger. Az Euzkádi és Vízkaja-féle hajósok eltávozását is tapintatosan kell kezelni, mivel a sámánképzésen Vízkaja volt a leglelkesebb híve annak a gondolatnak, hogy egyik Nagyvíztől a másik Nagyvízig terjedjen a Hun Törzsek Birodalma. Csaba fővezér hajóhada ezért csak a partok közelében végezte a kereskedést. Sárkányos hajóival végigkutatták az akkor ismert földrészeket. Riga fősámán lett hajósai megtalálták Vízkaja sámán baszkor hajósait egy meleg tengeröbölben, és ezen baszkorokkal fenntartották a hajózási kapcsolataikat. (Amikor még Alaszka nem szakadt el Ázsiától, a hunok Amerikában keresték az őshazát. Peruban, később Mexikónak Ázsia felőli partjainál találtak csak rokonnépeket. Maya hun fejedelmi-asszony fiai voltak az első tengeri kalandozók Csabát megelőzően.) Hej rege rejtem 142. Arvisura Góbi sivatag keletkezése Uvacsán rovása Kr. e. 1760-1700. (2280-2340. m.t.é.) A 2280. medvetoros évben a sámánok előzködésén a mongol törzsek legifjabb sámánja, Tola lett az első, akinek a fő elve az volt, hogy nemcsak észak felé, hanem dél felé, a kinajok rovására is ki kell terjeszteni a 24 Hun Törzsszövetség szállásterületének határait.

Ezért évenként kalandozásokat vezetett a Hun-síkságon át a kinajok délebbi szállásaira. Minden évben kincsekkel és a szolgák sokaságával tértek haza. Ezekkel a fogoly szolgákkal kiirtatták az erdőket, hogy a legelőik, vetésterületük növekedjen, mert a kalandozásból hozott jószágállománynak az eltartásáról kellett gondoskodniuk. A kinajok a „Béke és rokonság" szerződése alapján nem voltak felkészülve ezekre a támadásokra. Ezért a titokban felfegyverkezett hun törzsek nagy győzelmeket arattak. Sok szegény kinaj parasztot hurcoltak el főként a mongolok az akkor divatos béklyós szolgaságba. Ezért a mongol törzsek állatállománya folyton nőtt, és ezeknek újabb legelőterületre volt szükség. Tola fősámán parancsára még a Hun Törzsszövet ség pásztorai is segítettek az erdők irtásában, hogy a nagy gazdagságot jelképező állatállomány minél inkább szaporodjon. Ez a rablógazdálkodás azonban megbosszulta magát, mert a 2295. medvetoros évben igen nagy szárazság következett be és a marhaállományban pusztított a lépfene, A 142. Arvisurát a 2330. medvetoros évben Uvacsán úz sámán rótta le a 24 Hun Törzsszövetség törzseinek okulására. 346 amely a jószágállományt a felére apasztotta. Ezt még a pásztorok is elkapták és a szörnyű betegségben sokan meg is haltak. Ekkor az Öregek Tanácsa megunva Tola önkényeskedését, újabb sámánképzést rendelt el az Ordosz Aranyasszony-kegyhelyén. A 2300. medvetoros évben az úzok legügyesebb fiatal pásztorlegénye, Evenki apó unokája, Uvacsán lett az első az ifjú sámánok előzködésén. Ugyanis minden törzs két ifjút jelölt ki a sámánképzésre. Az úz nép a kardkovács Vadnát és a legügyesebb rénszavarvas pásztort, Uvacsánt jelölte ki. Már az érkezésnél is Uvacsán lett az első, mivel igen hamar leesett a hó és rénszarvas szánkón ő futott be elsőnek, így megkapta Joli-Tórem mindent látó kövét. Amikor a negyedik évben a kinajok mozgolódni kezdtek, Tola fősámán védekező háborút rendelt el, amelyet az Öregek Tanácsa helyeselt, de a Vezér Tanács csak fele arányban járult hozzá ehhez Pusztaszeren. Így Tola szava döntötte el a véres karddal meghirdetett védekező hadjáratot. Ebben a háborúságban Vadna is elesett, s így egyedül Uvacsán maradt meg a sámánképzésben az úzok közül. Mivel a sámán előzködésen Uvacsán lett az első, az Oregek Tanácsa előtt, a bete geskedő Tola jelenlétében kellett rögtön nyilatkoznia, hogyan képzeli el az Égiek segítségével a 24 Hun Törzsszövetség jövőjét. Uvacsán az ordoszi úz kőműves legények értesítése alapján jelentette az Oregek Tanácsának, hogy a kinajok erősen készülnek, hogy a 24 Hun Törzsszövetség által megkötött szerződések megszegését megbosszulják és Tola fejét követelik. Az ifjú sámánok élén Uvacsán azt javasolta, hogy kerülni kell a kinajokkal való összecsapást és térjenek vissza Bóta úz fősámán elvéhez, amely az 1560. medvetoros évben megalkotta a „Béke és Rokonság" örök törvényét, amely szerint nem folytatnak egymás szálláshelyei felé kalandozásokat. Az Oregek Tanácsa nagy többségben elfogadta Uvacsán javaslatát. Ezen tanácskozást követő tavaszon a kinajok észak felé özönlöttek. Az őrséget adó mongol törzsek a Hun-síkság déli részén vereséget szenvedtek és Ordosz felé húzódtak vissza. Azonban a széki és kazahunok második védelmi vonalánál a kinajok csatát vesztettek. Az Oregek Tanácsa kényszerítene Tola fősámánt, hogy az ordoszi tanácskozáson hozza helyre tévedését és kezdjen tárgyalásokat a kinaj foglyok vezetőivel, mert az elemi csapások miatt a törzsszövetség nincsen abban a helyzetben, hogy hosszú háborúskodást vívjon. A tanácskozást Joli-Tórem kegyhelyén tartották, ahol a kinajok követelték, hogy a szolgaságba hurcolt kinajokat engedjék szabadon, hogy az ő veszteségeik is pótolva legyenek. Uvacsánnak a javaslatára úgy döntöttek, mivel a mongol törzseknek is nagy veszteségeik voltak, hogy azok a kinajok, akik a mongol legelő területeken akarnak maradni, azok maradjanak. A kinajok fele hazatért régi lakhelyére. " Az öt évig tartó száraz idő 2300. medvetoros évben is nagy pusztítást végzett. A pusztaszeri előzködésen a vezérek úgy döntöttek, hogy a mongol törzs köteles a jószágállományának az egyharmadát átadni a letarolt erdők miatt veszteségeket szenvedett törzseknek, hogy az újabb marhavész elől a 24 Hun Törzsszövetség állatállományát megmenthessék. Mivel a kinajokkal legelőször a mongol harcosok ütköztek meg, egy tyumen harcosuk pusztult el, s így húszezer szarvasmarha gazdátlanná vált. Ezért a második láncolatnál helytálló széki és kazahun tyumen tízezer szarvasmarhát kapott, akik az első évben Góbé vezér rendelkezésére a mongolok által letarolt erdők " Mivel a kinajok a mongolokhoz beházasodtak mint szolgák, a mongol nevek egy része megválto zott az Arvisurák szerint. 347 helyén lévő fúves pusztán legeltették az állataikat, de a nagy szárazság arra kényszerítette a hun törzseket, hogy azokat a hegyi legelőre tereljék, ahol a folyók mellett dús legelők voltak. Három-háromezer szarvasmarhát pedig az Öregek Tanácsa a kabar, az úz és a baskír törzsek részére adott, mert az esztelen

erdőirtás következtében szálláshelyeik homok-pusztasággá váltak. Ezer szarvasmarhát pedig az ordoszi sámánközpontnak kellett beszolgáltatni a mongoloknak, hogy a kinajokkal való tárgyalásokkal kapcsolatos költségeket és az úzok veszteségeit fedezni tudják. A 2302. medvetoros évben Góbé vezér kérte, hogy a hetedik éve tartó szárazság miatt a Bolhás-tó felé vándorolhasson a széki hunokkal. Ugyanakkor a feketehunok Kaza nevű vezére engedélyt kapott, hogy az altáji kabar síkság hegyvidékére vándoroljon. Mivel az ordoszi úz kőműves törzs az ezer szarvasmarhával megkapta a legelőterülete elvesztése miatt okozott veszteséget, a földművelő második tyumen, az ogúzok a kazahunok Hangun vidéki szálláshelyeit foglalták el, míg a tatár törzsek a székihunok szálláshelyeit kapták. Pusztaszeren csupán a mongol törzseknek kellett az állatállományát legeltetnie. Tola szállásától egy napi járóföldre az úzok harmadik tyumenje az úz állattenyésztők legelő területén legeltette a harmadik ezer kapott szarvasmarhát. A szomszédos tatárok ekkor nevezték el gúnyból az úzok állattenyésztő törzsét tungúzoknak. Evenki apó még élt, amikor a 2303. medvetoros évben a Szajánon túlra vándoroltak a nagy szárazság elől. Ugyanakkor a manzsu törzs teljesen elhagyta a szálláshelyét és napkelet felé vándorolt. Utána a Nanaj vezér vezette tungúz pásztor-törzs elszakadt az Evenki apó csoportjától. Az ifjú vezér a manzsukat követte, míg a Goldop vezette úz pásztorok az altáji kabarokhoz vándoroltak. A tatárok pedig megragadtak minden vásári alkalmat és gúnnyal illették az általuk tungúzoknak csúfolt úz törzseket, pedig ezen úz állattenyésztők főként azért váltak külön, mert a rossz szomszédi viszonyt még a gyepű-elve szigorú betartása mellett is meg akarták szüntetni. Az ordoszi sámánvárosban élt egy igen ügyes és gazdag kardkovács, akit már gyermekkorában Magúznak neveztek a játszótársai. Ez a Magúz évekig a kinajoknál tökéletesítette a mesterségét, majd amikor a Tola fősámán okozta feszültség keletkezett, a kinajok felkérték, hogy mint az úzok legjellemesebb kézműves embere, gondolkozzon, hogyan lehetne az ellenségeskedést megszüntetni. Ekkor gyötrelmes gondok lepték el Magúzt, és családja aggódni kezdett a kardkovács életéért. Egyetlen leánya, Gyöngyi vállalta, hogy felkeresi az ordoszi sámánképzés ifjait, mert csak azoknak a segítségével volt lehetőség arra, hogy megelőzzék a vérontást. A kinajok húsz medvetoros évi megrendeléssel biztosították a Magúz vezette úz kardkovácsok jólétét. Kisleánya, Gyöngyi ekkor bevonult Joli-Tórem kegyhelyének rimalányai közé. Így naponta kapcsolatban állott a sámán-ifjakkal, és minden alkalmat megragadott, hogy „Béke és Rokonság" eszméjét hirdesse. Amikor a széki- és kazahun tyumenek győztek a kinajok ellen, mint rimalány, kapcsolatot teremtett a kinaj foglyokkal és rábírta a csatatérre induló Uvacsánt, hogy itt az ideje az úz elvek megvalósításának. Megvárták a győztes csapatok bevonulását és a káprázatos gyorsasággal érkező kinaj követek érkezését, s Joli-Tórem kegyhelyén a sámán-ifjak és a rimalányok összefogásával Tola fősámán ellenében megszületett a várva-várt béke. „Békés palotaforradalom" után Uvacsánt fősámánná jelölte az ifjúság és az „Öregek Tanácsa" örömmel engedett az ifjúság jogos követelésének. Az ünnepélyes eskütétel után Uvacsán feleségül vette Gyöngyit. Boldog házasságukból három fiú született: Mura, Szura és Tura, akik mindannyian részt vettek a 2320. medvetoros évi sámán348 képzésén, mivel a mordvinok és a manysik nem küldtek sámántanulót Ordoszba. Így a vezérek felkérték Uvacsánt, hogy részükre is vezényeljen sámánifjút a sámánképzésre. Így a manysi népet Tura, míg a mordvinokat Szura képviselte, akik feleséget a manysik és a mordvinok leányai közül választottak. Mura pedig a barátság fenntartása végett a kinaj nép fejedelmi leányai közül hozott feleségnek valót és élete végéig a kinajokkal bonyolította le a kard- és edénykereskedelmet. A 2325. medvetoros évben Tura, első fiát Uvacsán fősámánnak, a boldog nagyapának a gondjaira bízva, az Ural hegyek aljára költözött és várost épített, majd felállította az Aranyasszony kegyhelyét. Ugyanakkor elindult a második fia, Szura is és a meríja-mordvinoknál telepedett le. Az első fiát Uvacsán udvarában nevelte fel és a Gabona-Anyának új kegyhegyet építtetett. Később a fiatal Szura házasságát bő gyermekáldás kísérte, mert minden medvetoros évben 2-2 fiúgyermekkel áldotta meg Kaltes-asszony, akik mindannyian az ordoszi Aranyasszony kegyhelyen nőttek fel, Uvacsánnak, a boldog nagyapának az irányítása alatt. Mind a húsz ordoszi unokája megtanulta a rovást. Tudták a kegyhelyen megtalált Agaba fősámán rovását, amely arról szólt, hogy aki Kaltes-asszony nevére esküszik és megszerzi a Tóremek hitét, de aztán megszegi az Ata-Isis nevére tett esküt, azt mindig sártengerrel, tűztengerrel vagy homoktengerrel büntetik meg az Égi-Atyák. Ugyanis Agaba fősámán népét annak idején tűztengerrel büntették az Égiek, míg a kinajokat a tengerparti hódításuk miatt hét év alatt sártengerrel pusztították el Kaltes-asszony égi szent csatornái. Most pedig a „Béke és Rokonság" esküvel szentesített törvényét megsértő Tolát, hét száraz éven keresztül homoktengerrel büntette meg az Élet-Anya, a jó Kaltes-asszony, mivel az Élet szent törvényeit megsértette: „Minden törzsi szállást az Élet-fáinak sokasága határolja, minden nemzetséget erdők szegélyezzék, minden hun törzset erdők közötti folyók válasszák el egymástól, amelyben még a halfogás is tilos, nehogy a haragból keletkezett vérontás szennyezze be az Égiek bölcs törvényeit. Amelyik sámán-ifjú az Égi-Atyák törvényein nevelkedik fel, jutalomképpen a tűztenger, a víz- és a sártenger, valamint a homoktenger előtti Tóreznek birodalmát a felavató szertartása után megtalálhatja."

Murát annyira szerették az Égiek, hogy javaslatára a Tola hitszegése miatt keletkezett homoktenger viszályt bölcsen elrendezte a nagy tekintélyű nagyapja, Uvacsán fősámán. Amikor nősülés előtt állott, a kinajok egyik fővezérének kérésére a sártengernek a helyén keletkezett Agaba síkságára ment és igen gazdag feleséget kapott, akinek a hozzátartozói bőven ellátták Ordoszt élelemmel. Amikor a szép Majának a huszadik fia megszületett, egy álmot látott: Gyermekei hajóra szálltak és megtalálták Joli-Tóremnek a tűztengerből kiemelkedő szentélyét, amelyben érintetlenül állt Joli-Tórem aranyszobra ékes kövekkel kirakott ruhában, „Pirosköves" csizmácskában, csupán a fejdísz hiányzik, amelyet Agaba ősapja elhozott magával. Fiai megbabonázták a tengert és az Aranyasszony szép ruháját elhozták magukkal. Magukévá tették a Föld-Anya minden birtokát és szikrázó köves kegyhelyét. Mura gyermekei mind hajósok között nevelkedtek, és a kinaj és az ordoszi úz nagyapjuk szálláshelyei között hajóztak. Amikor felnőttek, egy hatalmas hajót építettek és a tíz nagyobbik unoka titokban, szüleik engedélye nélkül elindult a partok mentén, hogy felkeressék a tűztenger által elpusztított Agabákbirodalmát. A 24 Hun Törzsszövetség minden törzséből magukhoz vettek egy-egy ügyes harcost, s így 34 ifjú elindult a régi rovások figyelembevétele mellett a nagy kalandra. Három évig hajóztak egyik szigetről a másik szigetre és a partok mentén, érintve a meleg és hideg 349 Nagyvizeket, amíg egy hegy alatt a távoli füstölgő hegység közelében kikötöttek. Minden törzsből 1-1 ifjú és Maja 5 nagyobbik fia elindult a tűztenger-hegye felé. Az ősi Agaba törvény szerint a többiek 24 napig várták, hogy visszajöjjenek. Állandóan a hajón figyelve halászgattak, hogy tartalék élelemről gondoskodjanak, a parton egy csónakot hagytak a visszatérőknek. A huszonnegyedik nap reggelén egy ifjú és egy leány szállott a csónakba és megindult a hajó felé. Az ifjúban felismerték bátyjukat, Mura ötödik fiát Mogyoróst és vele jött egy barna arcú lányka, aki alig tudott beszélni velük. Kezében ott ragyogott egy fényesen csillogó kő az Aranyasszony szép ruhájáról. Mogyorós elmondta, hogy megtalálták az Aranyasszony hajlékát. Mindannyiunkat fogságba ejtették, majd amikor beszédüket egy kissé megértették, mindenki részére egy tűzcsóvás ünnepélyen este egy feleséget adtak és megértették velük, hogy mindig az Aranyasszony vallásos házában szent házasságban kell nekik élniük, amíg Mogyorós vissza nem hozza nekik az Aranyasszony fejdíszét. Addig mindig füstölni fog a szent tűz a kegyhelyen és néha tűzesővel borítja el őket, amíg vissza nem hozzák nekik az Aranyasszony menyasszonyi fejdíszét. Azon az éjszakán tüzek gyúltak a hegyeken és Mogyorós vitéz elindult Tikatával, a feleségével és 12 hun hajóssal, hogy elhozza a tűztengeri Agaba-törzsek kérésére a fejdíszt. Mogyorós két medvetoros év alatt érkezett haza a már ismert sokszigetes tengeri úton. Amikor édesanyja, a törékeny kis Maja a hírt meghallotta, kezébe vette az ajándékba bizonyságul küldött szép követ és bánatában szörnyethalt. Mura elkeseredésében az Altáj és a Bolhás-tó közti vidékre költözött, miután Maja holttestét a végzetes szent kővel a szentély legszebb helyére temették el. Uvacsán pedig kezébe vette a visszamaradt tíz unokája nevelését. Mogyorós édesapjával, Murával elköltözött és letelepedtek egy kis folyó mellé, amelyet Uvacsán javaslatára Murának nevezték el, Góbé székihun vezér özvegy leányát vette feleségül, míg Mogyorós a tűztengerről hozott feleségével nagyon sokáig boldogan élt, aki nem kívánkozott vissza a régi szülőföldjére. Murának és a fiatal özvegy Oltnak három fiuk született, akik közül a legidősebbet a székihunok Uvacsánhoz jelöltek sámántanulónak A 2330. medvetoros évtől Uvacsán jogot nyert arra, hogy az Arvisura rovás törvényei szerint a törzsekkel közölhesse Joli-Tórem szent kövének regéjét. Utána összegyűltek Ordoszban a 24 hun törzs vezérei és sámánjai. Felmutatta a Mogyorós unokája által hozott ugyanolyan szent követ, mint amilyen az Aranyasszony kegyhelyén volt Agaba kincseiből elhelyezve. Felkérte az Óregek Tanácsát, döntsenek abban, hogy Maja négy fiát kiszabadítsák-e Tűztenger népének fogságából azáltal, hogy Agaba fősámán kincseit visszaviszik a füstölgő hegyek alá. Az Oregek Tanácsa úgy döntött, hogy Uvacsánnak maradt fia és unokája még elég, de a 24 Hun Törzsszövetség ifjúsága nem áldozhatja fel életét egy tengerháborúságból, tűztengerből hozzánk került drágakő-gyűjtemény miatt. Bízni lehet abban, eljöhet még olyan korszak, amikor 30 éven túl is a birtokában lehet valaki az Agabák titkának, a rejtegetett szent követ megvallathatja még az úzok utódai közül valaki. Tehát kár lenne egy újabb veszteséget elszenvedni. A hunok nem áldozhatják fel fiaikat az Agabókért, hiszen így is a 12 törzsszövetségi ifjú közül Mura 4 fián kívül egy székihun és egy lett vitéz is meghalt. Különben is Mura 4 fia igen gazdag vidékre került, ahol soha nincsen tél és nincsen nélkülözés. Uvacsán az öt évenként induló sámánképzésen az eredeti rovás alapján oktatta a 24 Hun Törzsszövetség 24 törzsének 2330 medvetor éves történetét. Még a sártenger vidékéről jött Maja-féle agaba rokonok is szívesen hallgatták Uvacsán bölcsességét. 350 Nagy tette volt Uvacsánnak, hogy a 24 hun törzsnek a kereskedelmét átszervezte, amelyben igen előkelő helyet foglaltak el az úz hajókkal szállított áruk. Prémekkel és selymekkel az akkor ismert világot elárasztotta. A 24 Hun Törzsszövetségnek minden szálláshelyén voltak lóállásaik, amelynek figyelő magas tornyaikban aludtak a kalmárok és a figyelő őrségek.

Az Óregek Tanácsa által a 2340. medvetoros évben meghirdetett sámán előzködésen egy Riga nevű, lett származású ifjú volt az első. A fősámán legkisebb lányát, a víg kedélyű Tardonát vette feleségül. Amint Riga első fia megszületett, Uvacsán kívánságára egy rénszarvas csorda jött az agg fősámánért. A tartós hó leesése után erős, igen díszes szánokon Udege apó szálláshelyére, Turára költözött és százéves korában halt meg, amikor az utolsó nagy medvetorán elaludt. Hosszú életének titkát az utódai és főként a sámánok keresték. Halálának 30. évében felbontották a rovásrejtekét, amelyben tudomásukra hozta, hogy az Arvisuráknak vannak olyan jó gyógyító füvei és életkedvet adó szerei, amelyek minden szót becsülő embernek biztosítják a hosszú életkort. Ezeket a gyógyító szereket Agaba megfigyeléseitől kezdve mind felsorolta és tett el belőle. Másik igen fontos törvénye volt az ősök tisztelete azáltal, hogy minden új települést a fősámán lát el névvel, a 141. Arvisurának a személynevei alapján. Minden sámán, amikor elvégezte a sámánképzést, a nevét saját elgondolása szerint megváltoztathatta, de csak az ARVISURA nevek közül választhatott. Bár Uvacsánt nagy csapások és gondok érték, mégis józan életmódjával okosan tudott gazdálkodni az életerejével, mivel Kaltes-asszony parancsait mindig betartotta és így a Élet-Anya igen hosszú élettel ajándékozta meg. Elete utolsó percéig tiltakozott az ellen, hogy az úz nép kisebb törzsekre szétforgácsolódjon. Így tiltakozott a magúz, ogúz és tungúz csúfnevek ellen is, de maga is elismerte, hogy valóban így ismerik a törzsét, amely a homoktenger-büntetés folytán tovább forgácsolódott: madzsu, nanajúz, evenki és goldúz törzsecskékre. Más törzsekkel is erősen keveredtek Uvacsán fősámánt Turán temették el, egy közeli forrás mellett, hogy a teste JoliTórem vérével találkozhasson! Hej rege rejtem 143(A). Arvisura Szumírok Csobánka, Galambka és Barcika jelentései Riga fősámán rovása Kr. e. 3520-1680. (520-2360. m.t.é.) Végakaratában Agaba meghagyta, hogy utódai ne nyugodjanak addig, amíg az elsüllyedt földrészről elmenekült, műveltebb népek maradványait fel nem keresik. Így az örök nyugtalanság nyomta rá a bélyegét utódaira. Már a tengerparton eltöltött években megtudták, hogy napnyugat felé öt letelepülés történt. A szumír, igen művelt törzsek mentették meg leginkább a régi kultúrájukat. A kinajok terjeszkedése azonban a hajókkal való összeköttetést megakadályozta. Ekkor Agaba végrendeleté ben meghagyta, hogy utódai fokozatosan fejlesszék ki a hun törzsek lovas társadalmát. Amint az úz sámánok és rovók Arvisuráiból láthatjuk, Bihar a parszi-szkítákkal, Gandás a szumírokkal és a babilónokkal teremtette meg a kapcsolatot. Az éhség elől menekülő népek helyét elfoglalták a kasszu, azaz a kun és úz törzsek harcos őrsei, 351 mivel lovas társadalmuk könnyen tudott élelmet szállítani az úz szálláshelyekre. Az élelmiszerek szállítása közben felderítették,, hogy a hikszosz vezetőréteg és a magas hegyek uralkodóinak vezetői szintén az elsüllyedt birodalomból valók. Az összes elmenekült nép közül a szumírok voltak a legműveltebbek. Ezt a 143. Arvisurában írta meg Riga, a lettek fősámánja, Csobánka, Barcika és Galambka jelentései alapján. Ezen három rimalány a 2345. évtől a 2350. medvetoros évig gyűjtötte a szumír és indijó, valamint az agabók rovásaiból az adatok tömegeit, amelyeknek a főbb érdekességei a következők: Az elsüllyedt földrészen úgy védekeztek az időjárás viszontagságaival szemben, hogy sok esetben a magas hegyek közé vándoroltak. Ez vonatkozott az éhség, szárazság és özönvizek okozta nagy veszélyekre is, valamint a járványos megbetegedések esetére. A nagy világcsapást egyesek úgy látták, mintha a tűzhányók működését a magas hegyek égberepülése követte volna, de ezek lehettek csak nagy kődarabok is. Mindhárom jelentés megegyezett abban, hogy a kulturált földrész elsüllyedt. Az indijók viszont azt vallották, hogy a földrészük kisebbik fele kiemelkedett a Nagyvízből. Félelmükben még ma sem mernek hajóra szállni, mivel Csabán kívül eddig még nem tért vissza népükből senki. Csobánka jelentése szerint Káspivár fősámánsága alatt 32 tömény lovasság védte Barnaburony hatalmát. Szidonvár és Becsevár volt a 24 Hun Törzsszövetség legnyugatibb erődítménye. Egy várhoz tíz Kátavár tartozott, amely ezer lovasból állott. Csak a 20-25 éves vitézek voltak szolgálatban, míg a többiek csak véreskard száguldáskor álltak csatarendbe. Barcika jelentése alapján a lettek törzséből a lapp pásztorok ekkor indultak el Sambe vezetésével észak felé rénszarvas nyájaikkal, mivel a kalandozók jelentették, hogy ott lakatlan térségek vannak és a felmelegedés folytán háborítatlanul élhetnek. Egy részük azonban a Szaján hegyvidéken maradt, míg az ifjúság három törzséből a lettek, lappok és a lívek szolgáltatták Riga fősámán őrségét. A kalandozók közül azonban a líveket nagy veszteség érte, s ezért a különböző törzsek ifjai közül sokan a sámán-nevén Petsámónak hívott hun ifjú elégedetlen társaival észak felé vándoroltak. Ezen az erődítményen keresztül folyt a törzsszövetség

kalandozóinak a Kátavárakból történő vándoroltatása. Ezen törzsi várat és a Kátavárakat az Arvisurákból nevezték el. A hunok közé beolvadt aggba törzs ifjai eleinte csak nyugtalanságuk miatt indultak el kalandozni, egyik holdtöltétől a másik holdtöltéig, hogy az elsüllyedt földrész menekültjeit keressék. Az Óregek Tanácsa azonban megsokallta ezt és akkor engedélyezte a kalandozást, ha maguk helyett hadifoglyokat állítottak a munkára gyűjtő és kezdetleges földművelésükhöz. Az 520. medvetoros évtől hadifogoly-szerzés ürügyén áttértek az éves kalandozásra. A 812. medvetoros évben már 2 éves kalandozáson voltak és mindig több ismerettel tértek haza. Riga fősámán a 2358. medvetoros évben a sámánképzés egyik oktatásanyagaként felvette a Csaba által hozott indijó-földi hiedelemvilágot, így az Aggba-féle tanításokat Ataiszról kiegészítette: Ata-Íszisz mozgatja az egész világot, mivel mozgás nélkül nincsen élet. Égi-Birodalmunkban Ata-Isis, a jóságos fehérszakállú öreg bölcs igen bölcsen intézi birodalmának ügyeit. Azonban ujjaink sem egyformák, így leszármazottai sincsenek egy akaraton. Föld-Anyánk, akit az agabók Joli-Tóremnek neveztek, az indijók pedig Mama 352 Alpának hívnak, meg akarta teremteni az emberiséget. Égbeli-Hárpia vezetésével a rossz szellemek ezt ellenezték. Ezért Mama-Alpa titokban, a föld alatt alkotta meg sárból az embereket és lelket lehelt beléjük. A Barlang-fejedelmet bízta meg az emberek feletti uralkodással. Nagyon kíváncsi volt, mi történik a föld felett, ezért az egytized őrségével kimerészkedett a barlangból és leült annak a torkába. Tizedét küldte a földre, hogy hozzanak neki jelentést, mit láttak, mivel a barlang előtti lombsátoros fa alól ő semmit sem látott. Hárpia ezt észrevette, és hangyaként felfalta az őrséget adó embereket. Csupán a legkisebb őr, Tupa maradt életben, aki bemenekült a lombos fa alá, de Hárpia leharapta a bal kezét. Búsan lopakodtak a barlang mélyére, és alattvalói megértették, hogy nem mehetnek ki a föld felszínére, Ata-Isis utódainak háborúskodásai miatt. A villámlások és az Égi-háborúk után mindig féltek. Nemsokára hárman indultak ki a barlangból és ugyanúgy jártak. Hangya eledelévé lettek Hárpiának, aki sas alakjában szálldosott. Egy csoport úgy gondolkozott, hogy a barlang előtti Élet-fának gyökérszálain kell felmászniuk és akkor életben maradhatnak. Elsőnek egy igen kövér lány próbálkozott, de a gyökér leszakadt és agyonverte a többieket. Mivel heten indultak el, a többiek elhatározták, később majd tizenketten próbálkoznak a földre kijutni. A Hatalmas Égi-Háború után, amikor Barlang-fejedelem elaludt, tizenkét ember tizenkét állattal indult el. Medvével, bölénnyel, dámszarvassal, vaddisznóval, lóval, kutyával, egérrel, macskával, sassal, rákkal, hallal és kígyóval. Tizenkét nap múlva visszaküldtek egy embert, aki elmondta, hogy az Égi-Birodalomban győztek a jószellemek. Utána hiába intette őket Barlang-fejedelem, mert a tizenkét állat tisztelői csoportokban elhagyták a nagy barlangot, amint állataik eljöttek értük. Ők lettek az emberiség ősatyái. Utána boldogan élhettek volna, ha Ata-Isis utódai nem szabadítják ki a földalatti szellemek legkegyetlenebbjeit, Ármányt, Ördögöt és Halált, akik az embereket már a nagy Barlang mélyén is egymás ellen ingerelték. Ilyenkor védtelenségükben az emberek mindig a kígyót szidták, akinek csábító visszajövetele hallatára elhagyták földalatti birodalmukat. Utána arra ingerelték az embereket, hogy Ata-Isis birodalmához mérten építsenek egy nagy kőépítményt és azon alkossák meg az Egi-Birodalom paradicsomkertjét. Másokat arra csábították, hogy tőalakú építményt készítsenek, amelynek hegyéről felszállhatnak Hárpia segítségével Ata-Isishez, és üdvösségében élhetnek az Égi-Atya paradicsomkertjében. Amikor a nagy építmény már majdnem elkészült, az emberek a Földalatti szellemek segítségét kérték az Égi-paradicsomba való feljutáshoz. Ekkor újból kitört a háborúskodás az Égi-Birodalom urai között. Ármány a Villámok Isiséhez fordult, hogy bocsásson özönvizet a földre. Ekkor a nagy mindenség felhői mind összegyűltek, úgyhogy az ég fekete lett, és wigwam-sátornyi nagyságú esőcseppek hullottak mindaddig, amíg fel nem ért a víz a legmagasabb hegységek csúcsáig, ahová a Világosság-Tóremje menekült. Amikor innen is menekülni kellett, hatalmas kanoékat készítettek, amelyben nekik maguknak és kedvenc állataiknak szorítottak helyet. Amelyik kanoéban nem volt törzsjelképű állat, azokat a Tóremek felfordították. Utána melegedni kezdett a víz, majd a hegyek csúcsai tüzet okádtak. Vörös színűvé lett az Égi-Birodalom nagy Teremburája és Szélasszony észak felé hajtotta a kanoékat. Napokig hányódtak a vízen, amikor Mama-Alpa megkönyörült a menekülőkön. Egy nagy halat vett elő a jobb melle alól és megparancsolta neki: hozzon fel földet a mély vízből, de az óriási 353 hal csak köveket hozott fel, amelyek nőni kezdtek. Utána egy kacsát húzott ki MamaAlpa a bal melle alól és megparancsolta neki: hozzon fel iszapot a mélyből! Búvárkacsa örömmel teljesítette Égi-Anyánk parancsát és sok iszapot hordott fel a Nagyvíz mélyéből, amely rohamosan nőni kezdett. Ezen kezdtek terjeszkedni Föld-Anyánknak, a jóságos Mama-Alpának a védencei. Az emberek fagyoskodtak wigwam-sátoruk előtt.

Mama-Alpa a szájából tüzet fújt, és az égig érő, lángoló farakásnál melegedtek. Az embereknek a tüzet nem hagyta széthordani, nehogy felgyújtsák erdeiket. Egy fürge kisfiú azonban játék közben lopott belőle. Ettől az időtől kezdve elterjedt a tűz az emberek között, amelyet valakinek mindig gondozni kellett, mert a tűz az Égi-Birodalom szent ajándéka, amit Föld-Anyánknak, a jóságos Mama-Alpának tiszteletére kőhegyen épített szenthelyen kellett tartani. Hárpia parancsára azonban kibújtak a földből a Rossz-szellemek. Ezek legroszszabbja, az Ördög el akarta csábítani a tűzőrző szűzleányt. Mama-Alpa azonban elküldte a Jóság szellemét, hogy őrködjön a leánykával az Egi-Birodalom ajándéka fölött. Ekkor Hárpia mit tett? Leszállt az alvilágba és felbérelte Ármányt, Ördögöt és Halált, hogy semmisítsék meg a szentélyben lévő tüzet. Hárman támadtak a Jóság szellemére. Armány megkötözte. Ördög a szemét kiszúrta. Halál pedig a szívét átdöfte, majd a szűzleányt megölte. Ata-Isis, mikor észrevette az Égi-Bűnt, leszállott a Föld-Anyánk Birodalmába és a Jóság-Szellemének szívét feldobta az égre, amely még lángolva is dobogott, a szűzleány szíve azonban már hideg volt. Az égő szívből keletkezett Nap azóta is sokszor lángolva keresi menyasszonyát, a kihűlt szívű ezüstös Holdat. Néha találkoznak és erejükhöz mérten összeölelkeznek. Ezt a vörösre festett indijó Égő-Nap fiai is megfigyelhetik, hiszen ők az éltető Nap-Isis fiaivá lettek. Ilyenkor földre száll a Hold-leánya, Enlitt, aki még a tengereket is meg tudja mozgatni. Férje, Enlil a szelek s villámok ura, aki a sötétség ellensége és az embereknek jóságos segítője, ilyenkor elkíséri ezüstös hajú feleségét és közösen terjesztik a tudást. Megtanítják az embereket építeni, rovásokat vésni és kiszámítani a végtelen időket a NapIsis tiszteletére emelt kegyhelyeken. Ezért minden időben számolták a Nap-Isis fogyását, majd teljes tűzkoronggá való kiteljesedését. Ugyancsak áldozatot mutattak be minden alkalommal Hold-Anyának, amikor a maga teljességében tündökölt a nagy Teremburán. Ezen szent időket számolni kezdték. Hatalmas kegyhelyeket építettek Nap-Isis tiszteletére köralakban és félkör alakban Holdanyánk dicsőítésére, amelyen sok esetben lerótták a végtelen idők folyását. Bölcs emberek ilyen kör és félkör alakú szentélyekbe temetkeztek, míg a többi indijó az ő hitviláguk szerint állatalakban felhányt föld-dombok alatt, attól függően, hogy melyik 12 állat jelképe alatt érkeztek az indijóknak ajándékozott birodalmukba. Ezekre a törzsi vezetők nagy gondot fordítottak már eddig is, hogy az élet rendje szerint nyugalomban pihenhessenek Ata-Isis parancsára. A Hun Törzsek Szövetségének 2345. medvetoros évi nagytanácsán Káspi fejedelem-asszony javasolta, hogy Csaba- és Szőreg elgondolása szerint ne csak kelet felé, hanem nyugat felé is keressék Ataisz megmaradt földrészét. Az úzok legrégebbi regéje szerint Sis-Tórem tűzgolyót görgetett be a ködök tengerébe, hátha a másik oldalon is megtalálhatják Ataisz aranykincseit. Barnaburony és Derbent vállalták egy új hajóhad felszerelését. Uvacsán, aki az ordoszi fősámáni tisztséget átadta Rigának, áldását és hozzájárulását adta elképzeléseikhez. Szőreg előadta, hogy Tolónak a kalandozásra való 2280-as felhívása három új birodalom keletkezését eredményezte: 2290-ben Káspi szittya-birodalmát, 2292-ben Gandás kasszu-birodalmát, aki 2294-ben Babilon uralkodója lett, majd 2335-ben Csaba 354 manzsu tengeri birodalmát. Kelet felé Mogyorós és Bogács megtalálta Ataisz elsüllyedt birodalmának maradványait. Csaba első útján (Mogyorós-kalandjának 5 éve után) kereken 8 év alatt fordult meg a tűztenger népének látogatásából. Közben Tennó alvezérének tanácsára megalapította a keleti manzsuák új birodalmát, amely összekötő kapcsa lett a keleti kalandozásoknak. Minden új településnek és gyermeke iknek is csak Arvisura neveket adtak, hogy bizonyítsák együvé tartozásunkat. Most pedig egy újabb kalandozásra kell felkészülniük. Jukagir sámán erősítgette, hogy ők felfedezték a tengeri út után a szárazföldi utat is. Most már a nyugatiakon a sor, hogy a nyugati népekkel együtt nyugat felé megtalálják Ataisz maradékát. Uvacsán előadta, hogy Birodalmaik most a legnagyobbak. Csak egyetértéssel lehet fenntartani a Hun Törzsek Szövetségét, amelynek a Nagytanácsát a 2360. medvetoros évre összehívta. A Hun Törzsek Nagytanácsán még megjelent Uvacsán, de csak megértően mosolygott, mivel már semmit sem hallott. Helyette Tenkes így adta elő a történteket: A 2360. évben újabb tűztenger rázta meg Sis-Tórem sárgolyóját, amelyben elsüllyedt az ajnók síksága a Nagyvízben. Jukagir jelentése alapján el kell hinnünk, hogy északi földjeink kettéváltak és a jéghegyek, hideg szelek tönkre tették a hajózó útjainkat. Még az ajnó halászok sem mernek kihajózni a Nagyvízre. Jóllehet a Csaba által hozott aranykincsek erősíteni fogják Birodalmaink jólétét és gazdagságát, de ez csábítani fogja a kinajokat és az asszírokat, hogy megkaparinthassák kincseinket. Vigyázzunk, mert a 2360. évi nagy tengerháborgás a cseresznyevirágzáskor, a vesztünket is okozhatja! Barcika a nyugat felé való terjeszkedést eképpen ismertette: Riga fősámán engedett Káspi-Aranyasszony kérésének és Tenkesvárból 24 mordvin ácsot vezényelt Szidonvárba, hogy a Káspi Birodalom külső vizein is megkezdhessék a 24 lapátos hajók építését. Derbent, Káspivár Birodalmának fősámánja a mordvin ácsokkal Szidonvárba lovagolt. Itt a hajósok vezére Ganás sámán volt, Gandás, babilon királyává tett kasszu vezér közeli rokona. Ganás gyors hajóival

bekalandozta a fekete népek által lakott földek kikötőit. A hunok nem szívesen fogadták a mordvin ácsokat. Ezért Ganás, hogy az összetűzéseket kikerülje, a buszkorok által lakott Isismerja kikötőbe vitte a mord vin ácsokat, akik egy év alatt felépítették az igen erős, 24 lapátos nagy hajójukat. Tíz medvetoros év után közös erővel már 50 nagyhajójuk volt. Azonban még a mordvin ácsok sem tudtak egymás között megegyezni istenségeik tekintetében. Ugyanis 12 család Polem-Tóremet ismerte el védőszent Tóremjük gyanánt, míg a másik 12 család Gabona-Asszonynak áldozott. A hunok mindkét csoporton csak nevettek, mivel ahány öböl, annyiféle istentisztelet uralkodott az eddig megismert földrészek kikötőiben. Mivel Isismerjában csak kevés hun élt, inkább a buszkor telepesek voltak többen, így Ganás rájuk hagyta az elképzeléseiket. A szerzett értékek elosztásánál gyakran voltak viták. Gandás törvénye értelmében a hajósoknak tizedeket kellett átadni különböző célokra. Ganás ezt minden alkalommal szigorúan behajtotta. Több alkalommal a buszkorok elrejtették a hasznuk egy részét. Polem-Tórem hívői ezt jelentették Ganásnak, a fekete-földek felfedezője csoportjának. Euzkádi baszk hajósvezért kivégeztette. Euzkádi fiai panaszt emeltek Vízkaja sámán által Ganás ellen a birodalmi székvárosban, ezért Ganás a mordvinokat is felbérelte a buszkorok üldözésére. Ekkor Euzkádi fiai, akik jól ismerték az összes kikötőket, belső lázadással elfoglalták az elkészült hajók többségét és a mordvin ácsokat megkötözték. Régi és új hajó 355 ikra minden ingóságaikat felrakták, és minden mozdítható, Gandás birodalombeli árut magukkal víve elhajóztak. Egy mordvin ácsot magukkal vittek. A látóhatár végén csónakba ültették, hogy megkötözött családtagjait és ács mesterségű társait megmentse azáltal, hogy béklyóiktól megszabadítsa őket. Vízkaja sámán tanácsára nem a gazdag, Ganás által ismert fekete kikötők felé, hanem északra, a legvédettebb, soha be nem fagyó öbölbe hajóztak. Ezen biztonságos tengerrészt Vízkaja öbölnek nevezték. Euzkádi három fia a menekülő baszkor törzset három vidékre telepítette, de földjeik közé szabad területeket jelölt ki a nézeteltérések elhárítása végett, mivel feleségeik nem egy törzsből valók voltak. Hajóik azonban mindig közösek maradtak. Az ott élő lakosok eleinte féltek tőlük és a földrész belsejébe vándoroltak. Később azonban felbátorodtak és kölcsönösen házasságokat kötöttek egymással. Euzkádi három fia: Alava, Bilbó és Gupóz élénk kereskedelmet folytatott az észak felé élő népekkel, de a déli vizekre nem merészkedtek. Ganás hajósai sokáig keresték a szökevényeket. Végül is az öreg korában hazatért Riga fősámán lett hajósai leltek rájuk és megértették Isismerjából való elköltözésüket. Ordosban Riga fősámán jelentéséből értesültek a 24 Hun Törzsszövetség népeinek újabb településéről, amelyet Barcika, rimalányból lett Rima-szécs nagyasszony örökített meg. A lett hajósok sokáig fenntartották a baszkorokkal hajózási kapcsolataikat. Hej rege rejtem 143(B). Arvisura Kaltes asszony szekerén Barcika titkos arvisurája Dabsa rovása Kr. e. 1675. (2365. m.t.é.) Batour Arvisurája szerint az Élet-templomának öröktűz szentélyében az Égi bölcsek lerótták, hogy az Égiek nem hagyták magára Földünket, hanem Kaltes-asszony szekerén gyakran meglátogatták. Így történhetett meg, hogy Kemi-asszony, a medvék anyja Ragyolc, Miskolc, Rohonc és Tiszolc történetében a vízbeesett kis mackó megszáradása végett az erdőt villámával sújtotta. Így sikerült Miskolcnak az alvó Kemi-asszony szájából tüzet lopnia, hogy a Földön megmaradhasson az Örök-tűz. Ezt a tüzet aztán gondosan őrizgették és edényeket, téglákat égettek vele, sőt a Kékleny-hegy ércéből még vasat is olvasztottak. Ezen tűzszerzést minden évben megünnepelték a csillagok járása szerint és a réz vagy vasüst készítők, valamint a nyílhegy és szögkovácsok a szenthelyeiken a tűzszerzési ünnepi evéseket lerótták. Barcika-asszony, Uvacsán unokája ezen feljegyzésekre a Szavárd törzs szentélyében talált rá, amikor Káspivár Birodalmának összes értékeit magához vette. Boldogan vitte haza Uvacsán fősámánnak, aki ezt gyűjtötte. Amikor Sis-Tórem Ruda-Tórem üstjéből a tüzes golyókat szertegurította, minden Égi-lakót megbízott azzal, hogy golyóját figyelemmel kísérje. Joli-Tórem a Földet kapta, Kaltes-asszony a Szíriuszt. Nyomban megfogadták, hogy mindenben segíteni fogják egymást. Mivel Kaltes-asszony volt az Élet-anya, birodalmában élénk életet teremtett. Ami 356

kor Kaltes-asszony szekerén a Földet meglátogatta, azt embermagasságú víz borította. Búvár kacsát buktattak az ősvízbe, ami iszapot hozott fel, amely rohamosan nőni kezdett és rajta életet teremtettek. Később megteremtették a Kaltes-asszony bolygóján élő embert. Kaltes-asszony lelket lehelt beléjük. Később felmentek az Egi Birodalomba, majd Kaltes-asszony szekerén teremtményeiket meglátogatták. Bizony, sok hiba csúszott a dologba, mert az Élet-anya több lelket lehelt saját embereibe. Ezért nála az emberek gyorsabban fejlődtek és szaporodtak. Kaltes-asszony örült, hogy Kemi-asszony alvásában a mackó megmentőit Öröktűzzel megajándékozta. Az Égilakók azonban mégsem voltak megelégedve. Ezért Kaltesasszony bolygójáról embereket hoztak a Földre, hogy azokat bölcsességre és tudományra tanítgassák. Az 1856. Tűzszerzési évben Hárpia-Tórem észrevette az Égiek munkáját és a Holdat mérgében a Földhöz vágta. Kaltes-asszony szekere is megsérült és 5 férfi 3 nővel a Földön maradt. Anyahita aranyasszony a lábára megbénult, amikor Kaltes-asszony szekere megsérült, és így a bolygójukon használatos jelekkel írni kezdte a Földünkön való további életük történetét. Először csak egymás között szaporodtak, de unokáik már Földünk lakóival is házasságra léptek. Ezért minden utódukat Égből jötteknek nevezték. Ezek a földieket magasabb tudományokra megtanították. Amikor a Földünk felmelegedése folytán Ataisz-Birodalmának elsüllyedése volt várható a 7750. Tűzszerzési évben, az Élet-Templomát Sumérba mentették és 5 várost alapítottak, amelyek közül Suruppak az írópapok városa lett. Itt helyezték el Anyahita Arvisuráinak titkos rovásait. Azonban Eridu, Szippar, Bab-Tibira és Larak minden évben 1-1 ifjút küldött az írnokok képzésére, akik az Égiek tudományát és azok látogatásait lemásolták és szent titokként szentélyeikben helyezték el. Innen tudta meg Batour, hogy a 24 Hun Törzsszövetséget a 9468. Tűzszerzési évben alapították meg és Ataisz a 8470. Tűzszerzési évben süllyedt el. Káldi-föld első Sumér telepesei a 7750. Tűzszerzési évben így rótták le a Nagy-Özönvizet a surupakki papok révén. „Hárpia-Tórem nem jó szemmel nézte Kaltes-asszony tevékenységét, hogy Joli-Tórem Földjén megjelent a Kaltes-asszony szekerével, s a Föld lakóit bölcsességre és tudományra oktatták Kaltes birodalmának lakói. Ezért felkereste Ármányt, Ördögöt és Halált, tanácsot kérve tőlük, miként pusztítsák el a Földet. Ármány azt tanácsolta, hogy vágjon a Földhöz egy Holdat, amely kemény-hideg testével széttöri a Földet és az meg fog semmisülni. Az Ördög örült, hogy a hegyek az ütődéstől majd tüzet fognak okádni. A Halál meg azon örvendezett, hogy a Hold jeges pora megfagyasztja az amúgyis elszaporodott emberiséget és a nagytestű állatvilágot. Ezen tanácskozást azonban kihallgatta a Kemi-asszony, minden medve anyja. Titokban értesítette Kaltes-asszonyt, aki olyan nagy szelet fújt a Föld felé, hogy a Holdat is térítse el az útjából, s ez így csak egy kissé érintette a Földet, de így is annyi port szórt a Földre, hogy azon megjelentek a jégsapkák és minden fagyni kezdett a jégkúpok alatt. Az ütődéstől a hegyek csúcsai tüzet okádtak és hamu borított el mindent. Az állatok menekülni kezdtek a melegebb területek felé. Az emberek azon csoportjai, akik az Égiektől eredő tudásuk folytán gondolkozni tudtak, azon dolgoztak, hogy legyen ennivalójuk és bundáikból ruházatot csináljanak, majd futottak utánuk. A Nagyvizek elborították hullámaikkal a szárazföldeket, még a dombokat is embermagasságú víz borította el. Milyen bölcs volt Kaltes-asszony, aki a Birodalmából hozott embereket előrelátóan melegebb vidékekre telepítette, hogy a Föld lakóit oktassák. A tudományok ter357 L fesztői mind Ataisz felé menekültek. Kaltes-asszony fia, Szíriusz panaszra ment Sis Tóremhez Hárpia gonosz cselekedete miatt, aki megtiltotta, hogy az általa létrehozott golyókat egymáshoz dobálja és ezáltal a Halál uralkodjon teremtményein. HárpiaTórem megfogadta: Többé nem fog előfordulni az Égből jött halál. Hárpia-Tórem azonban rosszindulatú volt, mert a 2066. Tűzszerzési évben felbérelte az Egi Sárkány-Kígyót, hogy a Holdat a Föld felé térítse el, aki farkával megcsa~ta a Holdat, s az a Földet megremegtette. Ujabb hideg porvihar zúdult végig a Földön, amely recsegett és a hegytetők tüzet röptettek szét. A Nagyvizek hulláma vízbe fulladó emberekkel volt tele. Szíriusz azonnal Sis-Tóremhez sietett, és panaszt emelt Hárpia ellen. Ekkor az Égiek tanácskozása elrendelte, hogy Holdunk szabályos forgását senki ne háborgassa. Így a Föld virulni kezdett. Sumérban is vita keletkezett, mert Eridu, Szippar és Suruppak bölcs lakói azt mondogatták: Kaltes-asszony birodalmából beavatottak jöttek a Földünkre, akik a földlakókat mindenre megtanították. Bab-Tibiria és Larak beavatottjai azt állították, Kaltes-asszony a Birodalmát fiára, Szíriuszra hagyta, míg ő Sis-Tórem Szentházába ment lakni és ezután onnan fogja igazgatni a Világmindenséget. Ebből egy kisebb háborúság keletkezett, amelynek kapcsán a Szíriusz elmélet tagjai elhagyták BabTibira és Larak környékét és Ménes beavatott birodalmába távoztak, ahol a beavatot- ` tak már elkezdték írni a Holdfogyatkozásokat, s minden napfogyatkozást is megörökítettek. Ménesnél Szíriusz létét ismerték el Kaltes-asszony birodalma helyett. Itt a sumér beavatottak a sokezer éves krónikajegyzeteket írásba foglalták. Az Égiek elrendelték, hogy Kaltes-asszony hatalmas erősségű hangján közlekedő Szekere többé nem mehet el a Földre, mivel Szíriusz golyója egyre távolodik Joli-Tórem Földjétől, hanem az Égi-Gömbökkel és az Égbolt-gyémántjaival ellenőrizzék a Föld beavatottjainak a munkáját. A Szíriuszon az emberek a gépezeteik

alkalmazása miatt már régen beszüntették a háborúkat, az öldökléseket, mert amúgy is sok ember esett a gépek áldozatává. Inkább az Élet-Titkainak megismerésére törekedtek. A legutolsó Szíriusz-gömböt a 8470. Tűzszerzési évben küldték az Eridu melletti tengerhez, de meghibásodás miatt nem tudtak visszamenni Kaltes-asszony birodalmába. A beavatottaknak azt a parancsot hozták, hogy a Földön a három, mindent pusztító tüzet emberek ellen soha ne használják és csak jelzésként robbantsák fel. Ezt meg is tették Suva parancsára, amikor Ataisz teljesen elsüllyedt és az agg beavatottak az embertelenségük miatt felrobbantották. Kuszkó vitte a másodikat magával, míg Buda a harmadikat Sumérba hozta és Nippurban, a beavatottak szenthelyének közelében azt biztonságba helyezték. Buda elrendelte, hogy ezen robbanó szerkezetet mindig az Élet-Temploma irányítsa. Csak akkor használhatják, ha az emberek Isten nevét bűnö sen használják. A beavatottak bölcsessége szerint a csillagjós papság Szíriuszról hozott tudományá val megállapította, hogy a 25 920 év alatt fordul meg a Világmindenség a kiinduló pontjára, és minden 2160. évben más és más Csillagképben áll SZET, a Napisten. Ha a Föld lakói a Vízöntő Világhónapjába fognak kerülni, akkor a gondolkozásuk világosodni kezd és a Szíriuszhoz hasonlóan megszüntetik az esztelen háborúskodásokat. Erről az Egiek az Egbolt gyémántjai révén fognak meggyőződni. Amikor Riga fősámán a Hét-vári-Nagyszalára a 24 Hun Törzsszövetség hajóhadát útbaindította, Barcika unokáját is elküldte, hogy a szavárd hagyományokhoz hasonlóan az embereknél megmaradt mondákat gyűjtse össze. 358 A Fanszur tartományban hajóra szállt Péh beavatott elmondta Barcikának, hogy a Kaltes-asszony birodalmából jött beavatottak szerint csak egy Isten van és a többi Istenek csak a földi emberek agyából pattantak ki. Rájuk kell hagyni mindent, hogy az Égiek hite fölöttük álljon. Minden katasztrófáról, amelyik a Földünket fogja érni, előre tudnak az Égiek és egy feketébe öltözött férfi és nő figyelmezteti a népet a veszedelemre. A Lár tartományban hajóra szállt Léh beavatott elmondta, hogy az Égiek előre értesítik a beavatottakat a veszedelmekről, így az Égieknek a torzsalkodását évekkel hamarább tudatták a beavatottakról. Azok mind Ataisz felé húzódtak, ahol a Kaltesasszony birodalmához hasonló jólétet teremtettek. Amikor a Napisten lángolása mellett megolvadtak a hósapkák, előre tudták, hogy víz fogja elborítani a jégárból a jólétben élő Ataiszt. Az Istenek előtt kedves embereket értesítették Ataisz elhagyására, mert fortyogó vizek özöne nyeli el gazdag birodalmukat. Barcika Nippurba érve felkereste Péh és Léh beavatottakkal a tudós papok szentélyét, ahol tudomásukra hozták, hogy a Hárpia-Tórem által a földhöz vágott Hold nyugaton érte Atlantisz-földjét, ahol még a tengerben is mély árok keletkezett. A földrész nyugati része nyomban elsüllyedt. Az üvöltő Égi Sárkány farkával a Földet súrolta Kuszkó birodalmában és a búvárkacsa által felszínre hozott Földet összetördelte, ezért a tengerparti lakóhelyek a hegységek tetejére kerültek. Kurdfia hegységeiben is a búzaszemű eső hegyeket döntött le. A Föld fortyogott, s a piros hegyekből láva ömlött le, és a síkságon hegyek keletkeztek. Sötétség borított mindent, még a dombokat is embermagasságú hullá mok borították. Az Elet-gömbjein Kaltes-asszony Égi-lakókat küldött és Sumért földművelésre tanították. Amikor a Nagyfolyó torkolatvidékére értek, Gabon beavatott súlyos betegségéből felépülve elmondta Barcikának, hogy az Égiek gyakran szálltak a földre. Kaltesasszony szekerén és a Földieket Égitudományokra tanították. Az Égiek azonban, Kaltes-asszony birodalmához hasonlóan csak a melegebb vidékeken szálltak le a Földünkre, mert itt gondtalanabb volt az élet és a hideg hózáporok nem pusztították el a terményeiket. Nabatiból teve-karavánon a Hírös-kapuba mentek, majd az Élet-Templomát kereste fel Bab-Tabira és Larak papjai társaságában. Megtekintette a Fehér-Sárga-VörösFekete feljegyzéseket, amelyben az Élet-titkai voltak egytől-egyig megörökítve. Ezekben volt leírva, hogy néha Kaltes-asszony szekere helyett az Egboltgömbjeivel és az Égbolt gyémántjaival az Égiek meglátogatják a Földet a Világhónapok évfordulóinak 24. évében. Ilyenkor még az emberek gondolatait is fel tudják fogni csodás rezgésérzékelőikkel. Boldogok, hogy társbolygójukon is bekövetkezhet a Nagymindenség régen óhajtott békéje! Érdekesnek találta Barcika azon feljegyzéseket is, hogy a Hold ütődése miatt sokáig lángolt, majd füstölt a Nagyvíz és Atlantisz lassan süllyedni kezdett. A Larakiak szerint 432 000 medvetoros évvel a Nagy Özönvíz előtt jelentek meg a Kaltes-asszony szekerén érkezők először a Földünkön. Sumérban úgy tudták Suruppak bölcsei, hogy a legutolsó Kaltes-gömbben 2 pulit is hoztak magukkal az Égi-utasok. Visszamenni már nem tudtak a tenger lángolása miatt. Az azóta elszaporodott pulik a pateszik és a királyok birkáit őrizték. A nagy Özönvíz előtt 10 királyi család 432 000 medvetoros évig uralkodott. Ezt a bölcsek titkos feljegyzései úgy magyarázták, hogy a sivatagokban éhínség uralkodott, de a csatornás földművelés miatt Sumér bőségben élt. Ezért az egyes királyok az evéseiket számolták éveknek, sőt volt olyan király, aki az egyes fogásokat nevezte egy evésnek. A szolidabbak a napi háromszori étkezés számolásá 359 val is beérték. Így, aki, mint például Gilgames, 126 évesnek mondta magát, lényegében csak 42 évet élt a 24 Hun Törzsszövetség medvetoros évének számítása szerint.

A suruppaki bölcsek szerint a királyok az Égből kapták hatalmukat. Ez annyit jelentett szerintük, hogy király csakis az Égből jötteknek keveredés szerinti leszármazottja lehetett. Így Gilgames is kétharmad részben volt Égi eredetű és egyharmad részben földi, bár Eriduban éppen fordítva tudták. Bab-Tabira és Larak kivándorlóival királyi eredetűek is mentek Lótanu bölccsel és Karnakban papi kiképzést kaptak. A beavatottak települései Agaba-óm, Indijó-óm, Parszi-óm, Anina-óm és Uruk-óm voltak. Ezek magukkal vitték az Égiek tudományát. Amikor Barcika a szippari bölcsek városába ért, úgy intézkedtek, hogy az Égiek titkos, robbanó gömbjét a Hétvárosi-Nagyszala értelmében Karnakba kell szállítani a beosztott személyzettel együtt. Ezt a megmaradt Tengermelléki-sumér birodalom vállalta és Barcika megvárta annak az útbaindítását. Utána Suruppakban Barcika még részt vett egy olyan vitán, hogy a 24 Hun Törzsszövetség medvetoros évei szerint a csillagjósok régi feljegyzései olyan évekről is tudnak, hogy a Napasszony lángolásától függően egy év csak 360 napból állott, míg néha 380-ből. Azonban már régóta olyan nyugalom uralkodik, hogy 365 napot lehet számolni a hévenként esedékes Tárkánynap hosszabbítással minden 100 évben a Nagyszala napjával meghosszabbított medvetor evéssel. A Holdevésekben való számítást a 24 Hun Törzsszövetségben és a szavárd bölcsek már figyelembe sem veszik, mert a Tűzevésnek ünnepe biztosabb. Hazafelé vándorolva a Szavárd földön a pásztorok között feljegyzett átkozódást: „Szakadjon Rád az Ég!" szójárásuk Barcikát mélyen elgondolkoztatta. Vajon nem a nagy katasztrófára való emlékezést rejti ez magában? Bizony a betegségek gyakran megtizedelték az őslakókat. Az Égből jöttek a járványok elleni beoltásokkal ellenállóbbak voltak, ezért a keresztezettek is jobban szaporodtak. A kutyák között is nagy volt a veszteség, de az Égből jött pulik ellenállóbbak voltak. A gazdáik megsértődtek, ha a nyájőrző pulikat kutyáknak nevezték. Az Égből jötteknek nemcsak a puli volt a kedvencük. A legnagyobb Kaltes-asszony szekerén kis úszómedencében delfineket is hoztak magukkal, hogy azokkal szórakozzanak. Ezeket a delfineket aztán egy tóba telepítették, ahol azok jó nagyra megnőttek. Amikor Kaltes-asszony bolygójára visszamentek volna, a delfinek észrevették a készülődésüket és a tóból levezető folyócskán a tengerbe szöktek, ahonnan játékosan magasra szökdelve eljöttek ugyan búcsúzni, de visszamaradtak az ataiszi tengerben. Azóta már nagyon elszaporodtak. Némelyik közülük még az emberekkel is szót tudott váltani. Némelyik Égből jött csoport Kaltes-asszony szekerén beszélő madárkákat is hozott a társbolygónkról, amelyek a nyelvüket felvágva beszélni tudtak egyes szavakat, de némelyek enélkül is tudtak az emberek által használt szavakból utánozni. Az Égből hozott három robbanó szerkezetből egyet a Suva által Ataiszben felejtett elaggott pateszik a Kékleny hegységben felrobbantották a becsapás miatt. Ekkor sok ravaszul menekülő meghalt vagy elpusztult az Égiek tüzében. Kaltes-asszony bolygóján ezt a mindent pusztító hatást közömbösítették azáltal, hogy kiépítették a védelmi alagút-rendszert. Ezek az időjárás változásakor is jó célt szolgáltak, mert száz ölnyi mélységben a hideg időszakban sem kellett fűteni. Sőt arra is jó volt ez, hogy a régebbi háborúskodásuk idején az ellenség lent nem tudta a levegőt szennyezni, s így a fulladás veszély elkerülhető volt. Ezért az Égből hozott gondolatok szerint minden száz medvetoros évenként az Égi csillagok járása szerinti Nagyszala-napot csak olyan vidéken szabad megtartani, ahol a megelőző száz év alatt egy biztonságos alagút-rendszert ki tudtak építeni. 360 Ezért az Óm-jelzésű építési szakemberek minden építkezésüknél az alsó világot építették ki először, ahonnan az egész építményük hőmérsékletét és levegő-tisztaságát szabályozni tudták. Ezen előre kiépített, több rétegű alagútrendszer védett az esetleges robbanó-szerkezetektől, hőmérséklet szabályozó volt és a levegő tisztaságát is tudta az emberi életre alkalmassá tenni. Baluki tanfejedelem oktatásaiban bebizonyította, hogy Buda kőfaragó fejedelem robbanó szerkezetét Tunguszkában a tungúzok felrobbantották a lelketlen hittérítők fosztogatásai miatt. Hej rege rejtem 144. Arvisura Atlantic titka Tuliás fősámán, Habos beavatott, Kr. e. 2780-1685. (1260-2335. m.t.é.) Dongolka aranyasszony, Vízkaja rovósámán, Dabsa, Abisu és Tanjo rovása A 2355. Medvetoros évben (Kr. e. 1685) a sámánképzésen Tuliás lett az első, Riga és Tardona legnagyobb fia, a kiváló hajós, aki a fővezéri képzést és a hun törzsek ezzel kapcsolatos nagy vetélkedőjét is megnyerte.

Ordoszban a Csaba-féle hajós kalandozás ellenzői azt bizonygatták, hogy Csaba igen aranyszerető, aki kezd a saját hasznára dolgozni, ezért az 5 éves kalandozásáról nem fog visszatérni. A beavatottak előrejelzése szerint Csaba nem fog befutni hajóhadával Tengelizbe az Aranyasszony ünnepén, hanem csak az aranylemezeket harácsolja. Hiába készült el a 48 új hajó, várva Csabáékat az Aranyasszony ünnepére, Tennó Birodalmából is jelentették, hogy Csaba nem érkezett meg. Ekkor az Öregek Tanácsa úgy döntött, hogy Uruk-népe érintésével keressék meg Szidonvárával a hajózási kapcsolatot, mert a víz-elhelyezkedési törvények és a beavatottak előrejelzése szerint hozzájuk is el lehet jutni. Tuliás ifjúsági fővezér és fősámán kapta meg a parancsot, hogy a beavatottak titkos jegyzetei alapján, az emberevők nagy szigeteit kikerülve, az Indijó telephelyek érintésével keresse meg Uruk népét. Majd Nippurban megkapja a 12 bölcs parancsát, keresse fel Őrsur héttörzsbeli ifjúsági vezért a Híres kapuban, Gandás kisebb fiát, aki harckocsis csapataival Bothont meghódította. Tárkány napjára a hokjenek feltétlenül fussanak be Kilaji gyarmatára (mai Taivan síksága), ahol élelmet kötelesek felvenni. A második Tárkány napjára Fanszűr tartományba kell érniük, ahol kötelesek Uruk népének gyarmatán a termény-betakarításban segédkezni, itt Péh beavatottat a hajóra felvenni és Nippurba szállítani. Harmadik Tárkány napjára kell az Indus folyó menti Lar-tartományba érniük és ott Léh beavatottat a hajójukra felvenni. Egy évet töltöttek Nippur (Napúr) városában, ahol a 48 hajó 2400 főnyi hajóslegénye részt vett az öntözéses gazdaságok munkáiban, hogy a jövőt illetően Uruk népének tudását megtanulva, azt terjesszék. A 2400 személynek mindig meg kellett lennie, még akkor is, ha betegség miatt sokan kiestek, vagy Uruk népe gyarmatairól felvett elszállítandóit, vagy beavatottait kellett a hajókra felvenni. Nippurban is lemaradtak ketten, mivel a vörösvíz kapujának szűk zátonyain át kellett valakinek vezetnie Tuliás seregét. Lovasok mentek Őrsúr Hétvárosába, hogy 361 szidonvárból, Árpádvárból és Hatsasból minden beavatott jelenjen meg az Kr. e. 1680 őszén megtartott tanácskozáson. Egész úton morajlott a Nagyvíz, a hajóik himbálóztak, csak egy vitorlát tudtak használni, amely elég kezdetleges volt. Kísérőik csodálkoztak, hogy a vörösvíz zátonyait elborította a tenger, amely a hegyvidék közepéig is felemelkedett. Mire Hétvárosba érkeztek, az ordoszi futárszolgálat már jelentette a Hidegvizek betörését, Tennó Birodalmának elszakadását az Ajnók-földjétől és Majakó átkának bekövetkeztét Csaba elhúzódott idejű kalandozásának büntetéseként. A Hétvárosban összesereglett beavatottak között heves vita alakult ki ezzel kapcsolatban. Tuliás hangoztatta, hogy mindezek csak az erős felmelegedéssel vannak kapcsolatban. Ha a felmelegedés tovább tart, akkor a Híres-kapun át lehet majd hajózni. Ezt sokan hihetetlennek tartották, de Uruk népének voltak olyan feljegyzései Nippurban, hogy amikor a legnagyobb volt a Nagyvíz, akkor valaha ezen tájon bárkákkal közlekedtek. Ekkor Őrsúr azt javasolta, hogy a bothon rabszolga lázadásából megmaradt szabadokkal és az elnyomókból kikerült rabszolgákkal meg kell ásatni egy urkundi öntözőcsatornát, hogy a 48 hajó rajtuk áthaladjon. Az urkundi csatorna uruk-népének 24 ölnyi széles, fő öntözőcsatornája volt. Amikor szavazásra került a sor a tervről, 12 beavatott mellette, 12 beavatott pedig ellene volt. Riga fősámánnak az volt a titkos parancsa, hogy a lett hajósok kötelesek 12 évi hajózással a lettek legújabb települését a Marina Birodalmi száraz út helyett vízen megközelíteni, hogy megláthassák, vajon Atlantic birodalma létezik-e még a Nagyvíz másik oldalán? Habos, az ordoszi beavatott, magának azt követelte, hogy Riga helyett 25.-nek szavazhasson, de azt a többiek nem engedték meg. Ezért önérzetében megsértve, amikor a 24 hajó elindult, 6 hajóval a vörösvíz kapujában, a megemelkedett Nagyvízben lemaradt Tuliás hajóhadától és Haboshon néven gyarmati települést létesített. 13. ábra Tubás útja 362 Surupaknak, a bölcsek városának a feljegyzései szerint már volt a múltban olyan hajóút, amikor a „Nagyfog" szikláitól eltávolodott az örök jégmező és vízi úton Atlanticba lehetett hajózni. Ezért a bölcsek városának legfiatalabb tudója: Lótanu vállalkozott arra, hogy amíg Riga fősámán hajóhadának a fele Uruk népének gyarmatvárosai között bonyolítja le a kereskedelmet, addig a megmaradt 24 hajóval végrehajtják Riga fősámán parancsát és Vízkaja gyarmatának érintésével felkeresik a lettek Nagyvíz melletti új lakhelyét és ott telepednek meg a hajósok. Mivel Habos 6 hajóval lemaradt, csak 18 hajó folytatta útját. A hatodik Tárkány napját Magadi szigetén töltötték, ahol vetettek, arattak, majd szárított húsokkal és magvakkal felszerelve folytatták útjukat.

Közben Lótanu lerótta, hogy Habos beavatottal Asmari, Ariki, Engira, Nadhari, Samari és Viharzó rovástudók maradtak hajóikkal az új gyarmaton, Haboshonban és ott Uruk népének tudását terjesztették. A kellemes éghajlatú Magadiban is maradtak le hajósok, akik a hegyilakók családjába benősültek. Viszont ezen családok vállalkozó ifjaiból a hajósok létszáma kiegészült. A következő Tárkány napig a „Nagyfog" hegyéhez értek, amelynek síkságán magvaikat elvetették. Lesarlózni már nem tudták a terményt, hogy megszáradjon, hanem féléretten hordták hajóikra és a hóviharok beálltakor elhajóztak. Csak a mele gebb vidékre érve szárították meg az ehető magvakat, hogy éhségüket csillapítsák. Lótanu a legfontosabbnak azt tartotta, hogy a tanúja lehetett a bölcsek rovása igazságának: a felmelegedés folytán Atlanticba érhetnek ezen az úton. A Nyolcadik Tárkány napját a Nagy-folyó öblének síkságán töltötték, ahol bő termést takarítottak be. Lótanu a Surupakból hozott vázlat alapján tudta, hogy a kilencedik Tárkány napjára egy Uruk-földjéhez hasonló éghajlatú vidékre érnek, ahonnan egy kis hajóskaland után megláthatja a bűvös Atlantic déli partjait. Amíg 15 hajónak a legénysége élelmet termelt, Lótanu 3 hajóval kihajózott a viharzó Nagyvízre, s valóban meglátta Atlantic déli partjainak szigeteit. Ezen vállalkozás 2 hajóba került, mert visszafelé a nagy viharban elsüllyedtek. Így a termés betakarítása után már csak 16 hajóval indult el Tuliás, hogy a tengerparton elérje Ordosz lovasbirodalmának első Futárállomását, amelyet Gandás és Barnaburony olyan gondosan kiépített. A tizedik Tárkány napján hajóztak be 16 hajóval Rabatiba, ahol Órsúr gondoskodása folytán sok élelemmel várták a kalandozókat és a beavatott pateszit diadalmenetben kísérték szállására, ahol át kellett adnia a Hétváros bölcsei részére készített feljegyzéseket. Rabatiban Őrsúr parancsára a legépebb 5 hajót új legénységgel látták el és Vízkaja rovósámán vezetésével, amíg a 11 hajót javították, körülhajózták a zsugorodó Atlantic Birodalmat. A legutóbbi eljegesedés előtt, Surupak bölcseinek feljegyzése alapján zöldellő szigetbirodalomból állott Atlantit, ahol az emberek jómódban éltek. Amint a felmelegedés következtében az időjárás mindinkább melegebbé vált, fogyott a szárazfóld és a földrengések következtében Atlantit boldog lakói kénytelenek voltak a jéghegyek alól előbukkanó szárazföld síkságaira és hegy-gyűrődéseire vándorolni. A 11. Tárkány napot Tuliás a tizenkét ordoszi hajóval Vízkaja rovósámán rejteköblében töltötte, ahol bőven ellátták őket élelemmel, sőt a kiöregedett hajósok itt éppen úgy, mint Rabatiban, megtelepedtek és helyüket újabb, fiatal hajósok foglalták el. A lettek, lívek, csudok és virolájok azonban konokul kitartottak és a 4 lemaradt hajó elmellőzésével, a 12 kijavított, 24 lapátos és a Rabatiban 3 vitorlával felszerelt hajójukkal befutottak Riga fősámán gyarmatára. Így a 12. Tárkánynapot Tuliás hajósai már az elaggott Riga fősámán Nagyvíz melletti városában ünnepelték. Az agg fősámán a főpateszi hordozószéken vitette ki ma363 gát a megérkezett büszke hajósai közé. Tuliás örömmel csókolta meg atyját és Dongolka aranyasszony boldogan mutatta be Rigának az útközben született 5 unokáját. Nyomban tanácskozást hívtak össze. A letteknél is megalakult Oregek Tanácsa előtt Tuliás a következőket adta elő: Barnaburony és Derbent megszervezte a „Saka-Birodalmat", szövetségben Uruk, Babilon és Bothon népeivel. A kasszuk utódjaként Gandás fia, a beavatott Őrsúr megalapította Hétvárost és Nippur-Surupak bölcseivel a Szellemvilágban is uralkodik. i A felmelegedés folytán Atlantic földrész területe már eddig is a harmadára csökkent. A déli sáska népek a Rabati alatt lévő síkságra özönlenek, míg az északi, szőke Atlantic lakók már a rokon káldorokat is kiűzték otthonaikból. Ezek közül a leghangosabbak a digó-népek, akik körömszakadtáig ragaszkodnak Atlantichoz. Egy kis részük már Vízkaja rovósámán lakhelye közelébe is elhajózott, ahol a szívós Tarkós népeket is leigázták. Habos beavatott utólagosan engedélyt kapott arra, hogy Uruk és Bothon népének szomszédságában letelepedhessen. A titkos tudás egy része a 24 Hun Törzsszövetség részére elveszett, mivel a rovástitkokat engedélyünk nélkül a Haboshonban felállított tudósképzésen a köztudatba átvitte. Rabatiban találkoztam egy öreg elmenekült hajósunkkal, aki ezt elmondta. Tasmata fősámán a Kr. e. 2780. év legutolsó sámánképzésén azt a parancsot adta a beavatott sámánoknak, hogy az eddig tanultak alapján állapítsák meg a csillagok és a hold járása szerint az idők szabályos múlását és keressék fel Kuszkó birodalmát. Ekkor a süllyedésben lévő Atlantic egy földnyelvén még bárkák használatával el tudtak menni Kuszkó Birodalmába. Onnan visszatérve, Kufud beavatott vezetésével egy földmozgások ellen épített peremes alkotással elkészítették a Világépület kicsinyített mását. Utána megállapították a beavatottak új időszámításának kezdetét, amely a mai tudományunk szerint Kr. e. 2769. július 17-e1 kezdődött. (A 1271. medvetoros év Tehén havának 17. Napján). Ezek után az időszámítás tökéletesítésével Hana, Kafrád, Arkádi és Altagur foglalkoztak. Elsőnek Uruk-népe szokásai szerint Őrsúr emeltette fel Kuszkó birodalmának szokása szerint az ún. Szakharc peremes építményét. Ezt Altagur 12 évig (Kr. e. 26882676-ig) építette. Ezen régi rovásokban

található, hogy Tura beavatott kutatásai során a róla elnevezett Turra hegységben talált olyan kőzetre, hogy abból 100 000 rabszolgával Hemium herceg 20 évig épített. 2 300 000 követ kellett Tura beavatottnak gondosan megmunkáltatni, hogy abból felépülhessen a nagy „Világépület" és hirdesse a beavatottak élenjáró munkáját. A beavatottak utána minden 100. évben megállapították, hogy az Atlantic földrész a vizek emelkedése és a földrengések folytán egyre fogy. Lakóiról megállapították, ` hogy a síkságon törpe népek, a hegyláncolat északi részén szőke fajúak, a déli részén barnább bőrűek élnek, akik hadban állnak egymással. A legyőzőnek agyvelőit kiszív ják, de a húsát nem eszik meg. A törpék békés természetűek és nagyasszonyaik vezetésével közösségben élnek. Az óriások viszont a sok háborúskodás miatt férfi munkaerő hiányában szenvednek. Ezért az asszonyaik törpe férfiakat fogadnak fel cselédségre. Atlantic középső síkságán a harcias nők háborúságra léptek a csekély létszámú férfiakkal, mivel azok a törpék cseléd sorsát meg akarták szüntetni. Az asszonyhadsereg győzött és a férfiak a horog alakú havas hegyekbe vándoroltak. Közben váltig hangoztatták, hogy az asszonyok bűnei miatt el fog süllyedni Atlantic. A beavatottak a vértelen idők ismeretéből tudják, hogy az asszony hadseregnek semmi köze sincsen Atlantic szárazföldjének csökkenéséhez. A nem cselédsorban élő törpék a melegebb 364 földek felé vándorolnak. Ott Uruk népe még nem szüntette meg mindegyik tartományban a Nagy-keleti szigeteken szokásban lévő emberevést. Tuliásnak nagy érdeme, hogy a beavatott kalandozókkal Atlantic szárazföldjének vázlatát mind Hétvárosba, mind Ordoszba eljuttatta. Érdekes jelenség Hétváros térségében, hogy Gandás kasszu-kun harcosai a Kátavárak környékén keveredtek Altagur leányaival és sok helyen barna hajú és kék szemű gyermekek születtek. Ezen utódok részt kaptak a Tengeliz-Ordosz-Káspivár-Hétváros-Rabati jelentőfutó és kereskedelmi szolgálatában. Ordosz beavatottjai, azaz bölcsei azt a parancsot adták ki, hogy egyeztetni kell a 24 Hun Törzsszövetség időszámítását Nippur és Hétváros bölcseinek számításával. Kiegyenlítésként minden évben Tárkány-napot tartottak, mely csak minden ne gyedik évben lett volna esedékes. Ugyanis a Szakkara peremes építkezésénél véleménykülönbség volt 1-2 napot illetően. Ezért 1000 év eltérését pontosan meg kellett állapítaniuk a Hétvárosi tanácskozásán, a 2360. Medvetoros évben, azaz Kr. e. 1680ban. Ordoszban minden 100. Évben megtartották a BirodalmiNagyszala napját, és megfigyelték, hogy ez mennyire egyezik meg a csillagok járásával. Érdekessége a hónapok meghatározásának, hogy a beavatottak és ezzel a legtöbb törzsünk is átvette a holdtöltétől-holdtöltéig való 12 holdhónap számítását: Medvetor, Szarvastor, Bölénytor, Báránytor, Borjútor, Gödölyetor, Tehénhava, amit Aranyasszony-havának is neveztek. Ezeknek a tartamát minden esetben az Oregek Tanácsa határozta meg az éghajlat, az időjárás és a természet változásai szerint. Innen ered a naponkénti névadások szokása, amely eltért a holdváltozásoktól. Eltérés csak a Tárkány-napokon és a Nagyszala-napján volt lehetséges. Ebből aztán parázs viták keletkeztek, csakúgy, mint most, amikor 24 embernek 24 féle véleménye lehetett. A Legfelsőbb Bíróság 24 bölcs emberből állott, ahogy még most is fellelhető dalainkban éneklik: „24 bírónak nézek a szemibe!" „24 bírónak állok elejibe!" Habos énekelte először ezen dallamot, amikor Hétvárosban ítélkezett felette a beavatottak baksáinak fekete-lepel alatt titkosan ítélkező 24-es Nagytanácsa. A baksák a legelső időkben fontos ügyekben ítélkeztek. A törzs ilyenkor az egymás közti viaskodáson legkiválóbb látóemberét és gyógyítóját delegálta a 24-es tanácsba, amelynek a 25. embere csak beavatott lehetett, aki egyenlő szavazat arány esetében döntött. Ekkor a döntő személy a szövetség ládájának szentélyében tartózkodott. Így a Szala-ítélethozatalában mindig 24 személy vett részt. Amíg a saját törzsbéli baksa bement a szentélybe, addig a beavatottat felváltotta, hogy az ítéletet a 24 baksa nevé ben hírül adja. Tehát igaz az a népies ének, hogy „Huszonnégy bírónak állok elejibe!", de most már nem tudják, miért éneklik. Csupán az úzok törzsei nevezték szkítának az ezer évig virágzó sakák birodalmát, mivel Szurozs görög gyarmatvárosban a Fekete-tenger mellett legelőször érintkeztek, mint a Gandás-féle kasszuk a görögökkel. Azt megelőzően viszont Kr. e. 2600 körül nevezte el Berény fősámán a 95. Arvisurában a pamír és parszi szkítákat, közös néven szkítáknak, amiből később az egész Fekete-tenger térségi saka birodalmat Szkítiának hívták. Nagy vonalakban sakáknak nevezték mindazon népeket, akik így beszéltek „Az Inn mellett'; viszont sáskanépeknek hívták azokat, akik „Neben dem Inn"-nek mondták a lakhelyüket. Így a szumérok is saka népek, amíg az arabok és a zsidók pedig sáskanépek voltak. A 12 évi hajós kalandról a legrégibb beavatottai feljegyzései szólnak. Első évben a mai Taivan síkságán gyűjtöttek a Fokjen telepesekkel együtt élelmet. Második évben 365 Fanszurban, a mai Szumátra síkságán. Harmadik évben az Indusi Lár tartományban. Negyedik évben a mai Perzsa öbölben, amikor még külön öble volt az Eufrátesznek és a Tigrisnek is. Eridu, Magyar-Úr, Uruk, Larsa

és Suruppak tengerparti laguna városok voltak, míg a másik oldalon Lagas, Umma, Nippur (Napur) és Susa város is tengerparti laguna város volt. Tehát a 48 ordoszi hajó ezen 10 városban ki tudott kötni az Urkundi csatornák révén. Itt az úzok és a medve-szentállatosok ökörszekéren indultak Hétvárosba. Az oroszlános, Gilgames leszármazottak kerültek fel a hajókra, mert a 2400 hajósnak meg kellett lenni. A mai Kongó folyó és Luanda (Lugulanda) szumér gyarmatokról régi telepesek szálltak fel a beteg oroszlános hajósok helyett, majd az atlantici kalandból megmaradtak a mai Lagos körül telepedtek le. Haboshonban 300 hajós maradt le 6 hajóval, majd Dél-Atlanticon 2 hajó hajótörést szenvedett. A 100 hajósból megmenekült 48 hajós a megmaradt 1 hajóval befutott Tuliásékhoz. A hajóstörvények értelmében a mai Lagos (Lugas) és Dakar (Bakar) között a fölös hajóslétszámmal megerősítették a Szumér gyarmatokat, mivel egy hajón 50 hajósnál több nem maradhatott. Ugyanakkor Rabatiban is lemaradt 4 hajó 200 fő hajóssal és csak 12 hajó futott be a 12. évben a mai Rigába az, elaggott Riga fősámán parancsnoksága alá. Tehát 24 hajó 1200 hajóssal Ildu-Ilumail birodalmába, 6 hajó Haboshonban 300 hajóssal, míg Lagosba 2 hajótörött hajó legénységéből 48 hajós és Rabatiban 4 hajó 200 főnyi legénységével visszamaradt. Így Ordosz 1448 hajóssal vett részt a szumérok, azaz Úr népének gyarmatosító útján, amelynek fő célja és eredménye az volt, hogy az Égiek parancsára meg kellett szüntetni az emberevést. Mivel Gilgames népének az oroszlán volt a szent állata, ezért az időszámításnál a Hétvárosi időmeghatározásban úgy egyeztek meg a beavatottak, hogy a 6 hideg holdtöltét 29 nappal, míg a 6 hidegnélküli nyári hónapot 30 nappal számolták. A fennmaradó napokat királyos-ajándékozási hónapnak nevezték. Ezért e napokat a mai Afrika és Mezopotámia térségében Oroszlán-királyos, míg Ordosz-Marina térségében Medve-Szarvas-Turusas királyos ajándékozási időnek nevezték. Utána jött a Disznótor hava és a 4 évenkénti Tárkánynap. Bothon és Sumér azt követelte, hogy Tehén havának 17. napján minden 100 évben egyszer tartsák meg az Áradás-Ibos napját. Ibos napja a beavatottak szent napja volt. Miként került bele az Oroszlános címer a magyar királyok pajzsába? Elődeink Gilgames leszármazottainak vallották magukat még akkor is, ha a Suméros Bothon, Haboshon, Kenya, Magadi, Nagyfog (Fokföld) Lugulanda, Lagos, Rabati közbeiktatásával kerültek a Van-tó, vagy a Kaukázusi Magyarka környékén át Káma, vagy Béla körzetébe, a Marinába. Nemcsak Kr. e. 1680-ban, Ibos napján, hanem már előtte és utána is volt a beavatottaknak olyan terve, hogy kiépítik a Hírös csatornát, de a szűklátókörű uralkodók ezt mindig megakadályozták. Érdekes volt ez a Nagy Szala, mert az úzok a szumér Úz király leszármazottaival indultak ökrös szekereken Hétvárosba. Innen Magyarkára mentek, s ezzel elhagyták Szumér-Uz országot. 366 Hej rege rejtem 145. Arvisura Indijók Birodalma Béla fősámán, Kuszkó és Csaba rovása Kr. e. 1680-1660. (2360-2380. m.t.é.) Csaba diadalmas tengeri útjai után 20 évig, a 2360. Medvetoros év (Kr. e. 1680) után a hunok kereskedelme a napnyugati szárazföld felé terelődött. Maya hokjen földön megtelepedett 10 fiának gyermekei sehogyan sem tudtak belenyugodni abba, hogy kettészakadt az északi Föld, hanem Tennó népéhez csatlakozva keresték az utat a nanajuz törzzsel, hogy nyugat kereskedelméhez hasonlóan kelet felé is szárazföldön közelítsék meg az indijó törzsek birodalmát. Annyi bizonyos, hogy partmenti hajózással a hideg áramlások miatt nem tudták céljukat elérni. Ezért ló és kutyásfogatokat szerveztek, hogy a téli fagyon átjussanak az indijók földjére. Maya unokái közül Béla jelentkezett a hokjenoktól sámánképzésre és rangelső lévén Riga fősámántól kérte, engedélyezze a szánkós kalandozást. A 2370. Medvetoros évben (Kr. e. 1670) aztán a napnyugat felé vonzódó Riga ha nem szívesen is, de engedélyezte Béla ifjúsági fősámán kutyaszános, rénszarvasos kalandozását, bár Tennó népének jelentései alapján azt teljesen céltalannak tartotta. A Maya leszármazottak 24-en, míg Béla ifjúsági fősámán feleségének nanaju rokonságából 36-an jelentkeztek szárazföldi kalandozásra. Mivel Tennó földjén a Tana és Szaha földnyelvek megszűntek, erdőkön, mezőkön és kősziklák között kellett maguknak utat törniük, amíg öt medvetoros év alatt az ajnók földjén át a hidegvíz sodrásához érkeztek. Még annak is nagy hasznát vették, hogy a nanajuzok valamennyire értették az ajnók nyelvét és a medvetor-szertartások során megnyerték a segítségüket a nagy vállalkozáshoz. Béla fősámán 145. Arvisurája szerint a 2375. Medvetoros év (Kr. e. 1665) elején értek a már befagyott hideg tenger partjára. Az itt élő ajnók öt medvetoron át megvendégelték őket, majd az időjárás még hidegebbre válásakor, a télközepi holdtöltekor átkísérték a Béla fősámán vezette rokon ifjúságot a befagyott

Nagyvízen. Újabb öt medvetoros esztendő kellett, amíg a Maya leszármazottak elértek a tűztenger birodalmába. Ekkor 20 Maya leszármazott Bogács utódainál maradt, míg Béla vezetésével a többiek három évig mentek az indijók Arany-Birodalmába. Végül, mikor az Arany-városba értek 32-en, a Béla vezette nanajuzok úgy határoztak, soha többé nem mennek vissza, hanem Béla vezetésével a rokon indijókhoz benősülve megtelepednek. Így csak nyolcan indultak vissza Ordoszba, és a 2390. Medvetoros évben (Kr. e. 1650) hárman érkeztek meg és jelentették: Béla új törzset alapítva kintmaradt az indijók Arany-Birodalmában, de a 145. Arvisurát visszaküldte. Béla fősámán ebben az Arvisurában elmondja mindazon nehézségeket, amelyek útbaindulásuk előtt érték. Aztán az ajnók, a jukagir és csukot törzsek segítségével elérték az itók törzsét, akik már a befagyott Nagyvíz szélén éltek. Az ajnók értették a nyelvüket és közösen kutya-rénszarvas szánokon átvitték Béláékat a szétszakadt Jegecföld másik oldalára. Hosszú-hosszú út megtétele után elérték a hajózható Nagyvíz azon részét, ahol a Csaba-féle kalandozásból csónakok maradtak vissza minden eshetőségre számítva. Ot év múltán megérkeztek a tűztenger népéhez, ahol Bogács és társai megteleped tek. Az utódaik még érthetően beszélték a 24 Hun Törzsszövetség közös nyelvét és velük együtt felkeresték elöljáróikat. Ezek főpapjai elmondották, hogy az ő őseik is 367 Ataiszból menekültek meg. Az agabók egyik törzseként vízijárműveikkel idáig sodorta őket a morajló tűztenger. Itt partra érve a Nagyvíz elől a hegyekre mentek és ott Napistennek templomokat emeltek. Szerintük az égszakadás és tüzes eső akkor következett el, amikor a tavaszi almavirágzás holdtöltéje befejeződött. Azóta holdévekben számolták az évek sokaságát. Jól ismerték a csillagok járását és a holdtölték szerinti pontos idő számítását. Bogács utódai és Maya fejedelmi nagyasszony utódai egyesültek és az ordoszi sámántudományokat egyeztették a Napisten híveinek tudományával. Boldog egyetértésben éltek még a kaszu-birodalomból elszármazott ifjak is. Háromévnyi tengerparti vándorlás után Béla ifjúsági fősámán a Csaba által megha tározott időben az Aranyvárosba ért. Rögtön tudomásukra hozták a Csaba-leszármazottaknak,,hogy a fokozatos felmelegedés folytán egy földrengésszerű kataklizma rázta meg az Eszaki-Szél asszony birodalmát. A jéghegyeken át hideg tengervíz áramlott az ajnók és Tennó birodalmára. Ekkor mindannyian felmentek az esővíz kimosta barlangok fölé és békítőnek kegyhelyeket emeltek a hegyek tetején. Kuszkó fejedelmi ifjú, aki Ataiszból csupán az Égiek jóvoltából menekült meg, bevezette a sámánképzést és az ő legmagasabb tudománya szerint nevelte az ifjúságot. Sikerült Ataiszból egy olyan Föld-golyót elhoznia, amelyhez hasonlót Sis-Tórem gyúrt össze a Földek keletkezésekor. A kicsiny, de annál ügyesebb hajósaik ezen Földre az eljegesedés határait is bejegyezték, hogy azon felül ne menjenek. Kuszkó emlékezetből bejegyezte a Nagyvízbe az általa ismert Ataiszt, amit elnyelt a Nagyvíz, de az igazak megmenekültek az Égiek segítségével. Béla törzse a Kuszkó és Csaba leszármazottak fejedelmi törzsévé változott. Az AranyosHegyeket soha nem hagyták el. A tűztenger birodalmában ugyanolyan lépcsőzetes felmenő kegyhely építmények voltak, mint aminőket ifjúkorában Béla a Szavárd birodalmának romjain felépült Káspivár Birodalmában látott. A garaúzok öthegyi kegyhelye is ilyen volt, amelyet Szavárd unokájának, a legszebb garaúz lánynak, Subad fehérbőrű fejedelmi lánynak emelt, akit Buda legbölcsebb fia, a legelső Lugos vette el feleségül. Az Óthegyen maradt kegyhelyet, mint Ataisz maradványát 20 évenként újjáépítették a Szavárd utódok kézművesei. Ezen kézműveseket éltető medvéknek, azaz abadil-eknek nevezték és Subad, amikor férjhezment az Úr városnak Lugos nevű fejedelméhez, a kézművesek ifjúságának javarésze a fejedelemasszony alattvalójává lett. Az Élamiták törzsével szállíttatott kövekből ataiszi emlékként felépítették a Napisten, a Holdanya és a Négy Égtáj csillagainak kegyhelyét. Ugyanilyen elgondolás szerint építették fel aggba kézművesei, akik elmenekültek Ataiszból a Kuszkó vezette hajóikon, a Maja-Bogács utódai által letelepedett tűztenger-népének a Napisten- és a többi a Égilakók kegyhelyeit és Bálványhegyi mintára megalkották az idők múlását jelző berendezéseket. Napisten leányai pontosan számolták a kegyhelyépítő kézművesek idejét a Tűz-anya ajándékának idejétől. A Tűzanya és Ruda-Tórem segítségével még a kőfaragó, kovavágó baltáikat is elkészíthették és az aranyat alakíthatták. A Nagyvíz örökké élt az As és Maja népek tudatában, az Ataiszból megmenekült emberek képzeletében. Ekkor kezdték el építeni azon földalatti összekötő barlangrendszert, amelyik az öt főistenség kegyhelyeit összekötötte. Bármelyik lépcsőszerű kegyhelyet közelítette meg ellenséges szándékú csoport, úgy az értékeket mentve értesítették a törzsszövetségi harcosokat, akik mindig a barlangrendszer veszélyben lévő pontjára vezényelték a legnagyobb védő erőt. Így a Nagyvíz emlékére kiépített rendszer biztosította a sokezer éves értékek megmentését. Az Ataisz és Amu elsüllyedt gyarmatról megmenekülteket As gyűjtőnéven, míg a 368 Marja és Amu szigetvilágból megmenekülteket Maja közös néven hívták. Ilyenek voltak a Parszi- és Pamírszkíták, akik a Gandás féle kunokkal és a hokjen-fokjen törzsekkel házasodtak össze. Ehhez a törzshöz tartozott Maja is, aki 20 gyermeket nevelt fel. Utódaiból sok kiváló hajós származott, akik meglátogatták

azokat, akik az ataiszi ősföld Indus folyója környékéről Kuszkó vezetésével és az indijó hajósokkal száraz fóldet értek a nagy kataklizma után és ataiszi mintára kiépítették a szárazföldjüket. A Bölcs Agaba népének leszármazottai igen megörültek, hogy Ataisz elsüllyedése után 3300 évvel még megértették egymást. Az elsüllyedt Ataisznak mind az öt hegye olyan vájható anyagból állott, hogy a termőföld alatt 1 ölnyire már barlangrendszert építhettek ki. Ezen barlangrendszereket aztán összekötötték. A nyolcszáz-öles ataiszi Bálványhegyen képezték ki a bölcseket, míg Joli-Tórem 300 öl magasságú hegyén a kézműves bölcseket képezték ki. Ezen bölcsességet tanulók a Hun és Indus tóban hajókat építettek. Minden emberöltő idő alatt a bálványhegyiek négy, míg a Joli-Tórem hegyén lakók öt hajót építettek, az öt és négy tűzmegszerzési, makkolási idő alatt. Ezen hajókkal indult gyarmatokat szerezni a bölcsességet tanuló ifjúság. Amíg a bálványhegyiek hittek a babonákban, a vasművelő kézművesek nem hittek a csodákban. Amikor az ítélet-idő bekövetkezett, a babonások csak az Égiekhez fohászkodtak, ki-ki a maga elképzelt Isiséhez. A kézművességet kedvelő bölcsek családjaikkal bementek az éppen akkor elkészülő öt hajójukba és a tűzokádó hegyeket kikerülve a jósorsra bízták magukat. A kézműves ifjú bölcsek magukkal vitték a tűz megszerzésének számításait abban a reményben, hogy a veszélyek elmúltával újból visszahozzák azokat Joli-Tórem hegyére. Az Orök-Tüzet egy díszes csuporban minden hajóra elvitték. A tűz gondozására elkészített fadarabkák hamuját mindig a tengerbe szórták. Batour koráig három olyan kézműves bölcs hajójáról tudtak, amely megmenekült a nagy pusztulásból. Az egyik hajó As menekülőkkel Parszi-ómban kötött ki a 8470. Tűz-évében, és ezeknek egy kis csoportja Szavárd és Magyor népével egyesült a nagy pusztulás utáni 1018. Makkolási évben, Joli-Tórem ünnepén. Amidőn Batour fősámán az Agaba-féle időszámftás szerinti 20. Medvetoros év végén Szavárd törzséhez ért, akkor Szavárd kézműveseivel még megértették egymást. A másik As népű hajó és a Maja népű hajó, napkelet felé talált szárazföldre és az Ataiszhez hasonló kőhegyekben kiépítette a maga barlangrendszerét, mivel az elsüllyedt földrész bölcsei ezen a barlangrendszeren menekültek a hajóikra, hogy az életüket megmenthessék. A lassan süllyedő Ot-hegy tetejére kihúzódó bölcseket még hajójukra tudták venni a volt tanítványok. Tudásukat a megmenekülésük helyén újra rovásokba fektették, mindegyik csoport saját Isisük legjobb tudása szerint. Ennek tudatában oktatta Agaba, majd Batour fősámán a bölcsességeket elsajátító ifjakat, hogy az elmenekült Ataiszi népet folyton keressék. Viszont a bölcsességük és az Orök-Tűz megmentése érdekében mindenütt építsék ki megmentőként barlangrendszerüket. A Béla által elküldött 145. Arvisurában Ataiszt a megmenekült Kuszkó a következőképpen vázolta: Armogur fejedelemsége 5 törzsből állott. Törzsi székhelye a Bálvány-hegy alatti Kosztroma volt, ahol a Bálvány-hegy körül 3 napi lovaglási területtel Uruk törzse helyezkedett el. Uruk törzsét a kettős hun törzstől a Tigris folyó torkolata és a Hangun folyó választotta el. Kosztromával szemben, a Tigris öböl másik oldalán Dorozsma épült, a hun törzsek fővárosa. A fehér hunok Góg törzsét és a fekete hunok 369 Magóg törzsét a Hun-síkságon az Anina hegység és 1 tyumen lépés szabad terület választotta el egymástól. Mindkét nagy törzs 3-3 napi lovaglási legelő-területtel rendelkezett. Fejedelemválasztó területük a vizek által határolt Il-Du városrész lovagló területe volt, ahol mind a sámánok, mind a kézművesek vetélkedőit megtartották. Agabák törzsét az Anyahita-hegy környékére telepítették, a Tigris és Indus folyók közé, szintén 3-3 napi lovaglási területtel rendelkeztek. Az Indijók törzse az Indus jobb oldalán helyezkedett el, a tengerpartig 3-3 napi lovagló területtel, míg a maják törzsei az Indus forrásától a Ruda-hegység másik oldalán szintén 3-3 napi lovaglási területtel, mint törzsi területtel. A Pamír hegységig a 8-as szaporaságú kis törzsek 24 napi lovaglású területtel bírtak, amely egyben védelmező területnek is számított a Szkíta-földi törzsek ellen, akik a Pamír és Szkíta-hegység környékén, a Hangun jobb oldalán laktak és háromszor 8 napi lovaglású sík területen éltek, egészen a Nagyvizek partjáig. A Hangun forrásvidékén magas hegységek vonultak jégkucsmákkal a csúcsaikon. A mindenkori felmelegedéstől függően szkíta törzsbéliek legeltették rajta nyájaikat. A mindenkori sámánképzés a 800 öl magas Bálvány-hegyen, az Isisek kegyhelyein, a Ráten-Tórem szenthelyén székelt. A kézművesek kiképzése a Hangun két oldalán, a Kékleny hegység 700 öles, JoliTórem 300 öles és Ruda-Tórem 500 öles magasságú kegyhelyein folyt. Vízi járműveiket az Indus és Hun tavak gerenda-állásain készítették. Az Indus-tóból a Hangun és Indus folyókba, míg a Hun-tóból a Hangun és Tigris folyóba engedték be csúsztatásokkal a hajókat. A Gara zúgó 500 öles esését fújtatók hajtására, aranyműves, nyílhegy és a kardokat gyártó kézművesség segítségére használták fel. A Gara-zugó alján a Hun-Felvidékről lecsúsztatott fáikat dolgozták fel. A Hun-Felvidék hossza 133 napi lovaglás volt a Hangony két partja mentén. A Hangun forrásvidék 80 napi lovaglásra volt, bő folyókkal. Amikor az örök esőzés miatt a Nagyvíz elöntötte Kosztromát, mindenki a hegyekre és főként a HunFelvidékre menekült. Mivel mind az öt kegyhely hegység a csúcsra vezető barlang-rendszerrel volt ellátva, a

sámán és tárkány tanulók a belső lépcsőkön a kegyhelyekre iparkodtak. A Hun-tóban és az Indus tóban készült fedett bárkákat nem tudták fatörzseken a folyókba csúsztatni, hanem a tárkány bárka-készítő kézművesek a hegységekbe menekülők segítségének hiányában a bárkák nyílásait legjobb tudásuk szerint eltömítve várták a jobbsorsukat, de gyártmányaikat nem hagyták el. A lángoló nap mellett a jéghegyek olvadoztak. Az esőzuhatagban a víz a Hun-tóban lévő bárkákat már a város fölé emelte. A hegyekből leömlő áradat ellenére evezőikkel az öt kegyhely felé eveztek, és a szolgálatos sámán és tárkány tanulókat, valamint tűzőrző szentlányokat bárkáikba beengedték. Kedvenc állataikból csak 1-1 párat hagytak meg, míg a többieket elfogyasztották. Utolsónak Araba fősámán szállott be az Isisek Ráten-kegyhelyéről, és Armogur birodalmára visszatekintett. Ekkor a Gara-zúgó táján egy óriási légyölő gombaforma emelkedett a magasba és vakító fény keletkezett. Bőgtek a Kékleny hegység csúcsai és tüzet okádtak. Mindenki a bárka aljára hasalt. Araba fennhangon hirdette: - Megvakítottak az Égiek, mert belenéztem fénylő tekintetükbe! Ekkor félelmükben becsukták a bárka ajtaját és Kuszkó irányítása mellett 300 napig eveztek, amíg a Nagyvízből lassan kiemelkedő Új-föld vidékére nem értek. Közben eleveztek a Kékleny-hegység vízben fürdő vastag jégkucsmái mellett, de arra nem tudtak kimenni, mivel azon semmi szárazföldet nem láttak. Élelmük fogytával a csónakokban ájultan lévő, de még élő menekülteket bevonszolták, akik némelyike Arabához hasonlóan megvakult. Ugyanilyen látomásuk volt a Suva által ingajáratba 370 küldött gyarmatkeresőknek is, akik a mai Peruban telepedtek meg. A legelső dolguk az volt, hogy barlangrendszereket építettek ki. Ezen munkák vallási és védelmi célokat is szolgáltak. Araba fősámán és a többi megvakultak pedig a menekültek telephelyeit járták, hirdették a világ keletkezését és megbüntetését a hiedelmeik mesélgetéseivel. Egy előnyük azonban volt. Az Égiek tekintetétől megvakultak mindig az asztalfőn ültek és az ételek legjavát fogyasztották. Mondókáik a 24 Hun Törzsszövetség regevilágával nincsenek ellentétben, amit a visszamaradt Béla fősámán gyermekeivel lerótt: Manitu, a Nagyszellem boldogan élt nagy családjával a 17. Égben, ahol példás rend uralkodott. Orök világosság, örök békesség és igen nagy szeretet uralkodott az Égi Birodalomban. Amikor pihenni akartak, elvonultak az árnyas Keremet szentséges barlangjaiba. Szívörvendeztető Himnuszok és Szeretet-dicsőítő dalok közben az Élet vizének taván ringó aranybárkákban elaludt Tengere az örökvidám Hárpia daloló-leányka karjaiban. Ezt meglátta Baji Nelgön, az aranyos tárgyak kovácsa és örökös haragra lobbant a csábító ellen. Alig kötött ki a szerelmesek bárkája, Baji Nelgön kardot rántott és meg akarta ölni Tengerét. Manitu azonban az Égiek asztalánál a közvetlenül mellette székelő első fia mellé állott, aki parancsára felszippantotta az Élet vizének felét és azt Baji Nelgönre fuvatta, akit az áradat a 16. Egbe söpört le. Itt azonban nem állott meg az Elet vize, hanem ősvíz gyanánt folyton nőve mindent elárasztott. Manitu ekkor összehívta az Égiek Nagy-Szaláját a megmaradt Élet-Vizének partjára, Manitu-Keremet aranyos szent lakába. Itt úgy döntöttek, hogy Tengere a 17. Égben maradhat, de Baji Nelgön, a kézművesek aranyos kovács-fejedelme végleg leköltözik a 16. Égbe, míg Erlik, aki felkeltette a Féltékenység szellemét Baji Nelgönben, az ősvíz alatti Alvilágban rendezze be Birodalmát, és azt soha el nem hagyhatja. Kukulkán, a Nagyszellemek rovódeákja felolvasta a Nagy-Szalán elhangzott felszólalásokat, amelynek végén Manitu, a legnagyobb Szellem-Fejedelem így döntött: - Megbomlott az Orök-Világosság, az Orök-békesség és a Szeretet! Ezért az ÉgiBirodalom lakói építsék ki a maguk Birodalmát. Azonban nem szabad elfeledkezni az Élet-vizéről sem, és az ősvízből, lent a nagy LJrességben életet kell teremteni! Ekkor óriási harc indult meg a legfelsőbb Égi-birodalom és az Alvilágba kényszerített Erlik hívei között. Az Égiek fényességében élő Nagy-Szellemek legjobbika, a forrón szeretett Na-Anya a hetedik Égben megszülte a Ráten-Tóremet, az Alvilágba is bevilágító Szeretet-Fényességét. Erlik nagyon haragudott, de a legbölcsebb, Manitu magához rendelte és meggyőzte, hogy Nap-Anya gyermekére, Ráten-Tóremre nekik is szükségük van, mert a Nap még az ősvizet is átvilágítva abban új Eletet teremt és nem hagyja, hogy az Orök-szeretet a Világ-Mindenség teremtményeiből kipusztuljon. Manitu azonban azt mondta Eriknek: „Amennyiben közötte és a többi gyermeke közötti viszály el fog fajulni, úgy a Villám-Tóremmel fog rendet csináltatni. Ráten-Tóremnek, a szentséges Napnak Manitu Nagyszellemtől olyan ősi erő ada tott meg, hogy az ősvízben Ukkó segítségével új Életet teremthet. A Nap lett az éltető erő, a férfias-Tűz megtestesítője, Nap-Isis, az Élet-Istene!

Mellette nem maradhat el a Hold-Anya sem, amely az Égiek nagy Szeretetét van hivatva tolmácsolni. Amíg a Nap életet ád az ősvízben, addig a Hold az Életvizében való összefonódásban új Eletet teremt a Szeretet nagy Teremtő-Erejében. Tengere nagyon sajnálta, hogy legkedvesebb játszótársa, Erlik oly nagyon megbontotta az Égiek közötti nagy Szeretet. Titokban felkereste az ősvízben, és így szólt Eriikhez: 371 - Egy testvérem sem olyan megértő, hogy velük mindent meg tudjak beszélni, hát eljöttem Hozzád a jó viszonyunk rendbehozatala végett! Amikor ezeket a szavakat kimondta, Erlik gúnyosan mosolygott rá, de Tengere semmit sem felelt, csak az ősvízbe köpött. Amint egymás mellett úszkálgattak, hát látja, a köpéséből nagy kőszikla keletkezett. Erlik felmászott a kőszikla tetejére. Tengere rácsapott a hegyre és az darabokra tört. Ekkor Erlik azt ajánlotta, hogy teremtsenek Manitu Égi-Birodalmához hasonló Földet az ősvízben. Megkérte Erliket, hogy bukjon le az ősvízbe és hozzon fel onnan neki az Élet-vizével együtt az ÉgiFöldből. Erlik jó mélyen lebukott az ősvíz alá. Föld-Anya mindezeket az Égi-Birodalomból figyelte. Tengere mellé röppent, figyelmeztetve Erlik várható ravaszságáról, majd Hárpia szárnyai közé visszakerülve, visszaröppent az Égi-Birodalomba. Erlik háromszor bukott le az ősvízbe, de nem Tengere nevében kért az Orök-Szeretettől földet és fövenyt, hanem saját nevében a rossz tanácsadói kérésére. Amikor harmadszorra is kiengedte fogai közül a földet és a fövenyt, Égi-Tűz csapódott ki az ősvízből Villám-Tórem közbelépése miatt. Végül egy pofányi fövennyel bukott ki a víz alól, de nem köpte ki mindet Tengere Égi-Lapátjára, hanem egy kicsit a fogai között visszatartott. Amíg Tengere rendezgette a fövenyt az ősvízben, a visszatartott föveny Erlik szájában is nőni kezdett és a feje olyanra nőtt, mint egy Bálványhegy. Tengerének kellett Erlik szájából kitördelnie a rengeteg fövenyt, hogy el ne pusztuljon. Ezek a darabok mind kőhegyekké váltak. Ezért Joli-Tórem, a FöldAnya lejött az Égiektől és földből először kígyókat készített. A fövénybe rejtette, majd földalatti Kígyóvárban nevelgette őket. Koronás Kígyó-Fejedelem azonban kidugta fejét egy kémlelő nyíláson, és ekkor Hárpia a koronáját leharapta. Ekkor a vérző koronatő helyén szarvak nőttek, s Nagyfejedelemmé vált! Kígyó gyermekeinek folyton azt mondogatta: „Ne menjetek a Föld felszínére, mert felfal benneteket Hárpia. Ezt azonban meghallotta a bölcs Manitu és megtiltotta Hárpiának, hogy a Tengere és Erlik által létrehozott Földet látogassa. Joli-Tórem pedig Egi-Palotájából gyönyörködött, hogy a Föld felszínén a kígyók milyen sok átalakuláson és fejlődésen mentek keresztül, s igen nagyokká váltak. Volt olyan kígyó, amelyik már tudott Hárpiához hasonlóan repülni. Ezt azonban Hárpia megsokallta és a hatalmas kígyókból sokat magával ragadott. Ekkor a jóság asszonya, Kaltes-asszony megsúgta Joli-Tóremnek, hogy Hárpia az ő Földjét titokban látogatta. Hárpia Manitu előtt azzal védekezett, hogy a kígyók rosszak és nem az istenek formájára nőttek. Joli-Tórem magával vitte a Föld legnagyobb barlangrendszerébe az Égiek szakácsnőjét, Mama-Alpát és férjének, Numi-Tóremnek kígyóverő ostorával magát megcsapkodta és megszülte Polmer-Tóremet, akit magával ragadott az ÉgiBirodalomba de kígyóverő ostorát neki hagyta. Ekkor Mama-Alpa 24 éven keresztül magát megcsapkodta az Égi-Almavirágzás ünnepe alkalmával és 24 gyermeket szült, akiket a Kígyó-Fejedelem várában nevelt fel a Föld alatt. Joli-Tórem és Kaltes-asszony titokban minden Holdtöltekor meglátogatta Mama-Alpát, s tömény mennyiségű ételt-italt hozott az Égi-Birodalom éléskamrájából, hogy az emberkék éhen ne haljanak. JoliTórem a bő gyermekáldás miatt MamaAlpát földi helytartójának nevezte ki. Mama-Alpa éltető mellei mennyei kenyér nagyságúra nőttek. 25 évig szoptatta minden gyermekét, hogy azok le tudják majd győzni a gonosz Hárpia-Tóremet, aki nem tudta elviselni, hogy a Joli-Tórem FöldBirodalma szaporodjon. Tíz évet kellett várnia, amíg Mama-Alpa fiai Égi-Fegyverekkel a Föld-alatti barlangjukból kimerészkedtek. 372 Édesanyjuk, Mama-Alpa tiltotta őket, de a legidősebb fia Vira-Kohár Joli-Tórem uszályán a barlang szájába vitette magát és itt várta meg testvérkéit, akik utána sompolyogtak. Megvárták a hajnalt és amikor HárpiaTórem megjelent, 25 szárnya közül a huszonhárom testvér egy-egy szárnyat levágott. A legkisebb fiú, Kecső-Kapac azonban a síró Hárpia-Tóremnek megkegyelmezett, de meg kellett ígérnie, hogy többé soha nem bántja Mama-Alpa gyermekeit. Mama-Alpa fiai ekkor egy aranyos ivóserleget tettek Hárpia-Tórem elé, aki a szívéből vért adott, s ők is a serlegekbe jobbkarjuk véréből vért csurgattak és az ivókürt tartalmát kiitták. Kecső-Kapac a vér maradékát Hárpia-Tóremnek adta meginni. Ekkor Hárpia-Tórem megfogadta, hogy többé az embereket nem bántja és Kecsővel szövetségre lépett. Kecső-Kapac a Nagyfa alatti barlangnyílásban maradt, figyelve, hogy Hárpia-Tórem betartja-e az ígéretét. Az Égiek parancsára az állotta szavát és elrendelte: KecsőKapac ivadékaiból származó kecsői törzs uralkodjon a Nap-Isten Birodalmában. Tőlük származik a kecsuák népe, akik ennek emlékére a RátenTórem barlangrendszerében uralkodnak. Mama-Alpa is megindult a fiai élén, de tiltó szava nyomán nem a barlang rejtett nyílásán, hanem a legvastagabb fagyökérben akart kikúszni a Földre, a Kígyó-Nyíláson. A fagyökér azonban elszakadt és fiait

mind elsöpörte. Végül három napi pihenés után merészkedtek a rendes nyíláson át Kecső-Kapac őrhelyére, ahol Joli-Tórem várta a helyettes Föld-Anyát, aki emberi életet vitt a Földre, hogy az Égiekhez hasonló viszonyokat teremthessenek. Ezen barlang nyílásánál telephelyet építettek és azt legnagyobb fiáról MamaAlpa ünnepélyesen Vira-Kohárnak nevezte. Amíg Kecső-Kapac,a Kígyó-Nyílásban aludt, nagyon fázott és kérte Hárpia-Tóremet, hozzon neki az Egiek villámaiból egy kis tüzet, hogy annak tüzénél egy kissé megmelegedjen. Hárpia három szárnycsapással az Égi-Birodalomba emelkedett és onnan titkon hozott Ruda-Tórem tüzes pestjéből három parazsat és tüzet rakott a Kígyó-Barlang szájában. Amikor Kecső-Kapac látta Hárpia-Tórem szunyókálását, naponként egyegy parazsat elrejtett a Kígyó-Barlang szájánál lévő Koronás-Kígyó szenthelyén, majd az Agancsos-Kígyó szent helyén, s végül a Villámtaréjos-Kígyó szent helyén. Az első kettőt Hárpia-Tórem elpusztította, de a 3. parazsat már nem tudta elpusztítani, mert megjelent Mama-Alpa a 23 fiával és a Villámtaréjos-Kígyó szenthelyet védelem alá vette. Így az egyetlen megmaradt tűzparazsat Órök-Tűz gyanánt őrizgették és táplálgatták szárazfával, hogy az a kecsuák birodalmában soha ki ne aludjék. Tőlük kapták ajándékba a többi törzsek, de Kecső-Kapac emléke nyomán uralkodó törzsként ismerték el őket. Mama-Alpa ezek után megtanította a barlangban született fiait az Égi-Birodalom szerinti szent-lépcsős földművelésre, az ősvíz Életadó öntözésére, állatok szelídítésére, aranyak, ezüstök és vas tárgyak készítésére, téglák és mészkövek égetésére. Görgős járművek szállították kemény, köves úton a megszelídített állatok segítségével az Égieknek tetsző alkotásokban megfáradt embereket. Hárpia-Tóremet viszont 22 szárnyának elvesztése miatt Manitu, a Szellem-Fejedelem arra ítélte, hogy a kecsua törzset minden nap fel kell keresnie, mert a Kecső-Kapac részére adott esküje erre kötelezte. Hárpia-Tóremről minden törzs csak rosszat mesélt. Ellenben a Kecső-Kapactól származó Kecsua törzs védelmezőjükről nemcsak rosszat, hanem jókat is hallott, különösen azóta, hogy a 25 szárnya megszűnt és csak kettő maradt belőle. Amikor Erlik titokban, alvás közben az Égi-Birodalomban járt, Ráten-Tóremnek, 373 a Napistennek kegyhelyén felkereste a Napban lakó Jóság-Tóremet, hogy kevesebb meleget bocsásson a Földre, mert az Alvilágban borzalmas hőség uralkodik és az Ordög-fiókák sehol nem találnak alkalmas helyet hóhiány miatt a szánkózásra. Ekkor Ari-Tórem a Bolygótüzet és a Lidércfényt vendégségbe hívta meg az Alvilágba és a Jóság is hajlandó volt Erlik kívánságát teljesíteni. Kevesebb meleget bocsátott a Földre. Ebben a Napon jelentkező Bolygótűz is segítségére volt, mert bolygólángolással kevesebb meleget továbbított a Nagy-Mindenségbe. Ataiszban, a „Boldogság-Szigetén" Napisten kegyhelyén észrevették ezen változást és nap-nap után könyörögtek életet adó melegért. Bizony sok idő eltelt és még több idő eltelt, mire a törzsek Tórem fiai ezt tudomásul vették és tovább adták a Tóremek Fiainak kérését. Ekkor a Napisten megbízta a Jóság-Tóremet a panaszok kivizsgálására. Ekkor Jóságisten elküldte legkisebb fiát, a játékos Inmárt Ataisz bölcsei panaszá nak kivizsgálására. Azonban Inmár mindenütt csak beszélgetett, játszadozott és amikor a 20 törzsenként 100-150 törzsi Tóremek kegyhelyén a panaszokat lerótta Minden-Tudó könyvébe, sok-sok idő eltelt. Mivel a Tóremek öröktől fogva vannak, nekik az idő nem számít, de a Földön élő töméntelen sok élőlény jégbe fagyott. Koronás Kígyó-Fejedelem kiadta a parancsát, hogy minden kígyó a melegebb részek felé igyekezzen. Azonban az óriáskígyók az ördögi Ari-Tórem kívánságára agyontaposták egymást. Inmár nem győzte a panaszokat Egi-Arany lemezeire leróni. Amikor aztán tengernyi idő múltával a 24. Égbe érkezett, a Tóremek vigadoztak. Mindenütt azt mondták: „Majd holnap!" Erről a holnapi napról azonban sokáig megfeledkeztek, míg végül a Villám-Tórem nem bírta nézni Erlik garázdálkodását és mérgében belecsapott a Dorozsma Bálvány-hegyén kimagasló Istenfájába. Az Istenek legöregebbike pedig fennhangon kimondta az Itéletet, hogy az Égiek nem engedik lefagyasztani Joli-Tóremnek, a jóságos Földanyának Mama-Alpa birodalmát. A Jóság Istene a Bolygó tűzzel, hetedmagával lángolva kezdte sütni a Joli-Tórem gondozására bízott földet. Az emberevő-szigetekről a kinajok kezdtek elmenekülni Mala-Bán szorosain át a jéghegyek alól kibukkanó zöld mezőkre. Kukulkán, az Égi-Birodalom rovódeákja, aki Manitu Nagyszellem parancsára Ataiszban meghonosította az Égiek tudását és bölcsességét, tudtára adta Araba ifjúsági fősámánnak, hogy az Égiek szellemében át kell adniuk minden tudásukat FöldAnya birodalmában. Gyarmat-Tórem vezetésével meg kell ismerniük MamaAlpa minden előbukkanó szárazföldjét és azokon Ataiszhoz hasonló életet kell teremteniük. Ezért építsenek Ruda-Tórem irányítása mellett vitorlás-lapátos hajókat és nagyméretű, lapátos-bárkákat, hogy a VillámTóremek hatására emelkedő ősvízben a gazdagságot jelentő őskígyók által iszapokkal beborított, zsíros földeken Gyarmat-Tórem útmutatása alapján terjesszék Ataisz népeinek Égieknek kedves tudását. Mire Dorozsma alatt a fövényt elöntötte Villám-Isten munkája nyomán a Nagyvíz, az először elkészített 24 bárka az ősvízben felemelkedett. Ruda-Tórem hajóépítői a 24 öl mély Hun-Tóban folytatták hajóépítő

munkájukat, míg a 72 öl mély Indus-tóban bárkákat készítettek. A hozzávaló fákat a mordvin ácsok a HunFelvidéken vagdosták, és Gara-zúgón azokat leengedték. A Hun-csatornán válogatva juttatták el a Huntóba a fát, ahol görgőkön építették fel, majd az Ildu csatornáin át a Tigris és Hangun folyókba engedték a hajókat. Az Indus-tóban főként bárkákat építettek Ruda-Tórem és Joli-Tórem hegyeinek fáiból. A folyókban használt bárkákat az Uruk törzs részére az Indus és Tigris folyókon át a Nagyvízbe irányították, míg a Hajókat a Hangun folyóba csúsztatták le, hogy a Nagyvízben Gyarmat-Tórem irányítására bízzák további 374 rendeltetését. A Hun-tóban még nagyobb hajókat és bárkákat építettek, amikor az első visszatérő hajók jelentették a jéghegyek alól kibukkanó szárazföldek gazdagságát. Amikor a Nagyvíz emelkedése Dorozsma halásztelepet már elborította, felépült a Bálvány-hegyén a 24 kegyhely és Ráten-Tórem körül épült 5 kegyhely, a Hold, a Csillagok, a Szivárvány, a Villámlás, és Nagyszala-Tanács kegyhely-pavilonja. A Nagyvízben úszkáló Bu-Murt megszűntté nyilvánította a Nagyvíz emelkedését. Kosztroma kikötőjében egy új kegyhelyet építettek Bu-Murt részére, aki az évszakokat helyre hozta. Ezután három holdtöltével megünnepelték a Nap-fiai medveünnepét, Almavirágzás, Széna-eke és Bőség-aratás ünnepét. Amikor az Il-Du városrész melletti Pusztaszer gyepszőnyegén Armogur lett az ifjúsági fejedelem és Góg nővére, Ugaré a női viasaka győztese, a Bálvány-hegyén megtartott Égiek nászéjszakáján a győztesek örök hűséget esküdtek egymásnak. Az Égiek 10 fiú gyermekkel áldották meg a házasságukat. Ennek emlékére alkotta meg a 24 kegyhely mellé Armogur a Ráten-Tórem körüli 5 kegyhelyet. Ezt azonban rosszul tette, mert az Égiek közül Villám-Tórem, Lidércfény, Bolygótűz és a minden lében kanál Hárpia-Tórem nagyon rosszallotta ezt. Ruda-Tóremmel együtt elhatározták, hogy a Gara-zúgó alján egy mindentudó Égi-kézműves szállást rendeznek be a mennyei tudás elsajátítására. Itt aztán Kékleny-vasakat, sárkányos-hajókat és Tüzes villámokat kezdtek készíteni. Hárpia-Tórem, aki tízszer akkorára is tudott nőni, mint a Kékleny bérce, viszont olyan kicsivé is tudott összezsugorodni, mint egy szárnyas muska, átbújt a mordvin ácsok által készített tű fokán, elhatározta, hogy ellopja Manitu öregpapjainak világteremtő titkait és arra a földieket megtanítja. Ezért az Egiek 24 Birodalmában minden kulcslyukon bebújt és az Égiek titkait ellopta. Uruk törzsének sámánjait megtanította ezen titkokra, akik mellett kabar inasok végeztek kisegítő munkát. Mellettük Imola még azt is megtanulta, hogyan kell olyan vasat készítenie a Kékleny-ércből amelyiket soha nem eszik meg a „Fene" és néha még a villám-készítők közé is belopakodott. Ezen kézműves sámánok olyan erősek voltak, hogy még a Kékleny-ércből is vizet csavartak. Ezt azonban megtudta Ari-Tórem, az Alvilág leggonoszabb szelleme. Az elkészített villámokat ellopta és Erlik Alvilági Fejedelem tanácsára még Manitu Nagyszellemmel is kikezdett, megpiszkálva orrát a Kéklenyhegység alján készített villámokkal. Amikor Buda, Suva és Kuszkó megalapította Gyarmat-Tórem telephelyeit, újból meglángoltatta Bolygótűzzel a Jóság-Tórem melegadó tűzfészkeit, így a jégmezők bőven ontották az ősvizet. A Villámok-Tóremje átpártolt Manitu öregatyáihoz. Villámostorával végigverte a jéghegyeket és azok egészen elolvadtak. Majd almavirágzás ünnepén megszólaltak a tüzet okádó hegyek és még a Gara-zúgó kézműves szállásai is víz alá kerültek. Ekkor Hárpia-Tórem óriásivá nőtt és egyik karmába Arany-gyártó, másikba az Ezüst-gyártó, míg a hátán lévő szárnyának csonkjával a Villám-gyártó kegyhelyeket felkapta. Csőrében az egész Kéklenyhegységet felemelte, de VillámTórem, Manitu-Nagyszellem Öregapjának parancsára a Villámgyártót a Kéklennyel együtt vízbe dobta. Annak ellenére, hogy Villám-Tórem a villámlással Hárpia-Tóremet végigperzselte lángjaival, az arany és ezüst gyártó kézműves kegyhelyeket fénylően maga előtt lobogtatva az ataiszi Kékleny-hegység bárkáján menekülőket Kuszkó gyarmatára vezette. A csónakokon menekülők úgy látták, hogy a Nap-Istenben uralkodó Jóság-Tórem elhagyta a Napot, és a Kékleny hegységet nem engedte az ősvízbe pottyanni, hanem azt magával ragadta és a lángoló Napot ezzel annyira lehűtötte, hogy elhallgattak a tűzokádó hegyek. A Nagyvíz forrása is megszűnt Ataisz tájain, míg a nagy hegyek el 375 kezdtek újból jegesedni (Kuszkó gyarmatán), magukhoz csalogatva a sátor nagyságú esőfelhőket. Mama-Alpa leszármazottai boldogan várták Kuszkót, aki a megemelkedett ősvízben a Bálvány-hegy alján kötött ki. A Nagyvíz szintje folyton csökkent, de a kiemelkedő partok tájain sokáig forrott a víz. HárpiaTórem elpotyogtatott Kékleny hegység maradványaiból szigetek keletkeztek és halak óriási tömege úszkált, majd hasával az Égiek felé fordulva várta, hogy a csónakokon, farönkökön menekülők éhségüket csillapítsák. Azonban, ha valaki nagyon jóllakott belőlük, az szörnyű kínok között meghalt. Kuszkó elrendelte, hogy csak a bárka tartalékából ehetnek és ennek fogytán folyamodtak csak a tengeri halakhoz, de csak az élő állapotban kifogottakat ehették meg. Három holdtölte után azon bárka, amelyiken kikötöttek, már vagy 300 ölnyire emelkedett ki a Nagyvízből és gyakori szivárványok hirdették, hogy nem lesz többé Özönlő Nagy-víz. Kuszkó népe a magas hegyvidékről lefolyó patakok mentén terjeszkedett a

napkeleti síkságok felé. Kecső törzse a Kuszkó alapítású szent várost és a hosszú hegyvidéket soha nem hagyta el. Kiépítették az egész hegyvidékre kiterjedő barlangjaikat ugyanúgy, mint Ataiszban. RátenTóremnek, a Napistennek fényes kegyhelyet építettek, színarany borítású falakból. 5 pavilont emeltek a Holdanya, Csillagtejút, Villám-Tórem és a szövetségi Nagyszala-Tanács tiszteletére. A legszebb azonban a Szivárvány-híd tiszteletére épült, mert minden földi Lélek ezen találhatja meg a hozzátartozóit. Csakis a Szivárvány-hídon mehetnek fel a Lelkek az Égiekhez. Mama-Alpa elrendelte, hogy Tupi-Mama, a Szivárvány-híd Ajtó-őre csak olyan Lelket engedhet be a Szivárvány-hídra, akit a Napisten kegyhelyén életének a 12. napjától a 24. napjáig ősvízzel a Bölcs Férfiak megkereszteltek Mama-Alpának, a jóságos Föld-Anyának kereszt alakú, szent jelével. Béla fősámán a 2380. Medvetoros évtől (Kr. e. 1660) a 2385. Medvetoros évig részt vett a kuszkói Nagyszalában, amelyben Viradó patiszu a piaik sámánok vagy táltosok összehívását elrendelte, hogy összefoglalják, hogy a Nagy-Vízözön óta eddig eltelt 3378 évben milyen sok esemény zajlott, mi történt Ataisz megmenekült néptörzseivel. Kuszkó, mivel Manitu-ómot a Nagyvíz mélyen a tengerek alá buktatta, a vizek szélén a hegyekben kötött ki bárkájával. Alkalmas helyen hosszú vándorlás után egy folyó forrásvidékén megalapította Kuszkó városát és közkívánatra Napisten számára aranyos kegyhelyet emeltek. Az isteni fényességben megvakultak sorba járták a menekültek szállásait. Kuszkó patiszu kívánságára 2 Manitu-évig mentek előre és szent útjukon egyik szálláshelyről a másikra kísérték a vak piaik férfiakat, majd ezen útjukról 2 évi gyaloglás után visszatérve beszámoltak Kuszkónak, hogy milyen törzsekből verődtek össze Ataisz menekültjei. Legnagyobb létszámban Kecső törzse menekült meg, amelyet a hun-keveredésű Herunok legtöbbször kecsuánnak gúnyoltak. Ezen név rajtuk száradt, ők alkották a menekültek magvát. A herunok akkor főként halászattal foglalkoztak, míg asszonyaik lépcsős fóldműveléssel. Minden halászat előtt a legfőbb pisik beszédet intézett a halakhoz. Napisten helyett a köronás kígyó volt a védőjük. A Jaguár törzs már Kuszkó körül alakult meg. Nem ölték meg szent állatukat, a jaguárt, hanem magukat azok jóindulatára bízták. Az Asték törzs As fejedelem-asszonynak volt a tisztelője, de a Nagyszalában hajlamosnak mutatkoztak más Égiek tiszteletére is. Az Irokéz törzs Joskehé műveltség istenét tisztelte. Törzseik szervezetét 4-4 házas 376 sági törzsben állapították meg, mely javaslatukat a többi törzs piaikja is átvette, csupán a Tupi törzs piaikjai tiltakoztak ellene, mert Tupi-Mama az ifjúság követelésére a szabad szerelemnek és költözködésnek utat engedett. A Nahua törzs piaikjai Tonan földanyát tisztelték. A Leguán törzs tagjai helyeselték, hogy minden törzstagbeli saját maga vívja meg végső harcát Halál piaikkal, Manitu segítségével. A Hirig-manaj törzs tagjai a gerincüket törték a Halál viaskodás előtt a nagy vadászmezőkre távozni akaróknak. Az Elete törzsbeliek, a komik közül valók, a dámszarvast tisztelték. Az Algokun törzs szent állata a kígyó volt. Amikor Csaba egy kun származású tagja belépett törzsállományukba, felvették a szarvas-kígyót a jelképes szent állatuknak. A Manitu törzs a patiszu belső törzse volt, amelyik Kecső-Kapac-féle nagycsalád jába Béla fősámán benősült. Leghűségesebb sámánifjai lettek a testőrei a Napisten templomának. Nagyszellem-egyistenhívők voltak és Manitunak tetsző életet éltek. A Karib törzsnek az volt a felfogása, hogy az emberek a Mama-Alpa által eldobált kövekből, míg az asszonyok a pálmafamagjaiból lesznek. A Vótiták a vótok beházasodásából keletkeztek a vili törzsből. Ezek piaikjaiknak az volt a tanítása, hogy az emberek barlangból jöttek elő és minden bajban legjobb, ha oda menekülnek. A Mundán törzsbéliek is ugyanezt mondották, hogy a barlangok felső nyílásain és fagyökereken becsurgó víz keltette őket életre. A Makah és a feketelábú törzsek az ősvízből, a hegycsúcsokról és fennsíkokról származtatják magukat. Az Uzitó törzsbéliekhez az úz és kabar sámánok csatlakoztak és a tűz megszerzé sének éltető erőt tulajdonítottak. Maja ivadékai közül sokan a Maja törzshöz pártoltak. Napisten hívők lettek és Kukulkán öröktűz tudását átvették. Ezen törzsek mindegyike a hegyek gerincén jött létre, majd kétfelé válva elindultak szaporaságuk szerint Napkeletnek. Később négy törzs lettek, s végül már mind a 18 törzs 8 felé osztódott. Kuszkónak az indijó-

óm településéből 146 házasodási törzs keletkezett Manitu, az örökkévaló Nagyszellem tiszteletében. Manituóm, az Indijóóm belső magja pedig a patiszu uralkodásának központja lett. Béla fősámán a Kuszkó-i Nagyszalában elmondotta, hogy Uruk-óm legrégebbi telephelyéből Ataiszműveltségű, erős állam keletkezett. Innen rajzottak ki a HunokSzövetsége, a hikszosz és a,susai központ menekültjei a pamír-parszi szkíták birodalmába. Léh vezér hunjai a 240. Arvisura évben még csak 50 családdal bírtak, majd a 840. Medvetoros évben 100 családra szaporodtak az újabb susai menekültekkel, s végül, a 960. Medvetoros Arvisura évi nagy vérengzésnél, a legnagyobb susai emberirtásnál, amelyet a sumirok belső vérengzése idézett elő, a menekültek hunokkal kevert sumirjai már 400 családdal bírtak. Észak felé a Tárem-tóhoz, azaz az istenek tavához terjeszkedtek, ahonnan a hidegebb idő beálltával a nagysíkság felé vonult 100 család, majd a Tárem-tó utat törése után mind a 300 család utána vonult a többieknek és a kinajokat uralmuk alá kényszerítenék őket. 377 Hej rege rejtem 152. Arvisura Arnó és Velatri. Tűz-víz hegyek Hatsas fősámán és Luvij rovása Kr. e. 3970-800. (70-3240. m.t.é.) j A havaruti Nagyszalára 12 égi-küldött érkezett. A Kr. e. 3970-es évek táján nagyon sok volt a kétnemű újszülött. Az Égi-bölcsek vezetője ezt helytelenítette, és javaslatot tett ennek megváltoztatására. Kr. e. 8508-ban Arvisura-Anyahitától azt kérték a beavatott társadalom fejedelmei, hogy az Égi-Arbagok találjanak ki olyan eljárást, hogy Joli-Tórem földjén ezen rendellenességet megszüntethessék. Tenisur az Égi-beavatottak vezetője elmondta, hogy Arvisura-Anyahita leszállása óta nemcsak a 4 vérnem szerinti besorolási eljárást dolgozták ki, hanem annak ezernyi ága-bogát is. Höztak magukkal olyan, jó minőségű szaporító anyagot, aminek a használatával megszüntethető a rendellenesség. A 24 karéjos Sikila ezen javaslatot megemlítette az Úr és Uruk városából való Karun-arbag pateszinek, a Lóvárosból jött Arpahnak és Hétvár urának, Kadhafinak, a Tengerek-Urának, akik hozzájárulásukat adták az Égből jött Tenisur javaslatához. Rövid tanácskozás után úgy döntöttek, hogy Sikila, legmagasabb karéjjal rendelkező beavatott engedélyezze a jogaikból kirekesztett, Ten-leszármazott, Ménes birodalom beli fejedelmi leányoknak ezen arbag beavatkozási műveletet, amely a fejedelmi házak igen gyakori kétneműségi kóros elváltozását megakadályozhatja. Az egyeduralmi törekvések megakadályozására minden havaruti, karnaki és Ten városbeli papnő helyeselte a nők egyenjogúsági törekvéseinek elindítását, az Égi 10 000, azaz 1 tömény évnek magasabb tudása javaslata szerint. Tenisur és Sikila azonban zavarba jött, amikor az Ibos és Iboska közti időszakban összesereglett papnők között ez olyan közkedveltségre jellemző igényt támasztott, hogy a társbolygóról hozott szaporító anyag már elfogyott. A titkon jelentkezők száma egyre csak nőtt. Mivel ezen látogatásra 12 személy érkezett, az elfogyott szaporodást célzó anyagot maguk között előállították. 9 hónap múltán a hibamentes szaporodás megtörtént és örömmel állapították meg, hogy egyetlen kétnemű utód sem született. Így a „Tizenkét-Nép" szaporodási egység minden törzsszövetségben, az Égiek segítségével megmaradt. Ez a bizonyos „12-Nép", az Égiek szokása szerinti törzsi egység a szaporodási törvényeket is megváltoztatta. Uruk birodalmának 12 városa: Úr, Eridu, Larak, Tibira, Sipar, Nippur, Uruk, Surupak, Aratta, Pintor, Kis és Mari pateszi vezetői az akkor még tengerparti Uruk városában gyűltek össze. A pateszik tanácsa itt döntötte el, hogy a lovasok legelőinek keresése miatt elvonult 24 Hun Törzsszövetség vezetőinek képzését a Batour fősámán által elvitt Het, Urás és Hatus ifjú pateszik elküldésével segítik. Az aggba kereskedő néppel karaván-utakat szervező 24 Hun Törzsszövetség az eljegesedés előtti vázlatok alapján ősi birodalmuk valamennyi területét felkereste. Csodálkoztak, hogy ősi területük a Földanya gyakori mozgása miatt mennyire megváltozott. A Melegvizek Birodalmában, ahol régen a dombtetőkön is voltak melegvíz források, most még a régi dombokat is ellepte a jéghegyek sok hordaléka. A 120 melegforrás helyett már csak 12 melegforrást és forró-iszap mocsarat találtak. A 120 meleg dombháton kezdték el az ataiszi szokások szerinti növénytermelést és a közben elterülő, feltöltött síkságokon a megszelídített állatok tenyésztését. Het, Urás és Hatus pateszik 12 évi templom-gazdasági képzés után azért jöttek 378 Marad, Turkud, Suppi és Arza ifjúsági fősámánok kiképzési helyére, Ordoszba, mert templomgazdaságaik takarékos földművelésre voltak berendezkedve. A nagyétkű lovakat mellőzve, csupán kis állatok segítségével művelték földjeiket, mert azok még az útszéli bogáncsokon is eltengődtek. Földjeik olyan termékenyek voltak, hogy azoknak külön trágyázására nem volt szükség, mert minden áradásnál a folyók köze ter j mékennyé vált. A távolsági utakra a lovak alkalmasabbak voltak. Hozzájuk csatlakoztak a garaúzok, kurdok, szabírok, sakák és ahájok, így a 7 ordoszi és az 5 csatlakozó i törzs együtt kiadták az ataiszi 12 törzses egységet.

A 40. Medvetoros évtől a 12-Nép törzseihez azonban nemcsak a régi törzsek ifjai csatlakoztak, hanem Uruk birodalmának erős szellemi vezetése mellett Etur népe, az etruszkoknak nevezett új népcsoport is. Utódaikból főként hajósok lettek. Keréta a tengerből való nagyobb kiemelkedése folytán rendelkezni kezdett termőfölddel és az etruszk hajósok egy része itt telepedett meg. Az őslakó, szarvas-agancsos nemesi nép szívesen házasodott össze a hajósokkal, akik Nimród 8 tartományos birodalmából sok szarvasmarhát hoztak Keréta termőföldjeire és az uruki gazdálkodási módokat meghonosították. Nimród utódai, Uruk birodalmának lakói ezen hajózható tengert „Etruszk-Tengernek" nevezték. A 12-Nép fiai azonban, amikor az ari-bari népek ötvözeteként a szumírral kevert akkádok átvették a hatalmat, az Ida-hegyi Életfán a következő népek beolvadását jegyezték föl: garaúzok, szavárdok, kurdok, szabírok, sakák, uzik, zagroszok, ázok, törökök, örmények, hikszoszok, ahájok, dahák, élámok, ozmánok, médek, szodinok, kusok, osetek, huriták, subarok, gelonok, pelazgok és szumírok. Ezen néptöredékek azonban még mindig tartották a Nimród egykori birodalmának háromszor 8 törzses beosztását. Délen még a berí-berí és az ari-bari tengeri népek rohamainak ellenálltak. A 24 Hun Törzsszövetség kisebb csatározások után, az 1560. Medvetoros évben a kinajokkal megkötötte a „Béke és rokonság" szerződését, ami kifejlesztette a „Béke és Barátság" elméletét. Tola a 2280. Medvetoros évben került hatalomra, dél felé is kalandozni kezdett, ahol a békéhez szokott, katonaságot nem tartó kinajok sokszor szenvedtek vereséget a hódító Tolótól, aki sok rabszolgával és a nagy állatállománynyal a Hun Törzsszövetségi síkság javarészét túllegeltette, így a száraz évszakok után sivatagok keletkeztek. Ezért Kasszu vezér kalandozása nyomán az állatállomány nagy részét Köncsög és Gandás vezetésével kénytelenek voltak a 2285. Medvetoros évben (Kr. e. 1775-ben) nyugatra átterelni. Mivel 220 évvel hamarább Kasszu fővezér, Nimród egykori birodalma nyugati részén megalapította a Kasszuk-bíródalmát, Gandás és Köncsög kalandozása sikerrel járt. Állatállományukat Káspiros aranyasszony a róla elnevezett Káspi-tó mellett, a jó legelő-területen megmentette és megalapította „Káspivár birodalmát". Gandáséknak örökös menedékhelyet biztosított. Mivel Nimród fiainak, Bábelnek és Tabirának az utódai harcban állottak a szumír és az akkád hatalom maradványaival, a viszályok közepette Gandás és Köncsög rábeszélte a kasszukat arra, hogy ilyen esetben, az Arvisura tanítások alapján az erősebbek mellé kell állni és akkor biztos a győzelmük. Először Hamurápit segítette az asszír tengeri-népek társadalma ellen. Majd amikor Asszó-úrban megszervezte a kasszuk és kurdok seregét, könnyen győzhetett Hamu rápi oldalán. A győzelem után benősült az uralkodói házba vezéreivel együtt, de nem sokáig volt nyugalom, mert Babilonban családi viszályok keletkeztek. Kr. e. 1746-ban Gandás újból megjelent Babilonban az ordoszi-káspivári lovasok élén, az erősebbek oldalán. Győzelme után átvette Babilonban a hatalmat és a Káspivári Birodalomhoz fordult segítségért. Mivel az ari-bari többségű Asszíriában a háborús párt kerekedett 379 felül, Gandás Ordoszhoz fordult segítségért. Barnaburony megjelent 28 tömény lovassal és a saka-szkíta többségű sereg győzött. Mivel a kinajok támadást intéztek Peicsingből Ordosz ellen, Káspivár Birodalma is segítségül ment. Kr. e. 1700-ban Bölénytoronnyal ünnepelték meg a győzelmüket. Ennek az emlékére felépítették Derbent-várát. Kasszu-birodalmának nyugati részén az ácsok Mari város fejedelemasszonyának dolgoztak. Itt vette el feleségül Anitas fősámán-ácsgazda Mari aranyasszony leányát, Fejemist és ezzel a „Létrák legfőbb Ura" lett. A szövetség ládájával indult harcba a halli, lóvija, hurita és kasszu törzzsel. Győzelme után felépítette a „Négysas-királyi várost". Unokája, Tudó-Halics egy támadás során a kasszukhoz fordult segítségért, akik a 4 törzs leányait feleségükül választották a hettita szövetségben és felépítették „Hattusas" városát. Uralmuk alatt a Szantorisz vulkán kitört, amely Eturia és Hattusas népét is megrémítette. Elterjedt a hír, hogy Keréta népét elpusztították a tüzet okádó hegyek és a hegyeknél is magasabb vízhullámos tengerár. Ugyanakkor nemcsak Eturia hegyei és az etruszk-tengeri szigetek, hanem még Ida hegyének környéke is földrengés okozta pusztulást szenvedett. Leghamarább a pelazgok népe hajózott át a Márvány-tengeren. A pelazg gyarmatokat elfoglalták és magukkal vitték az agadi-féle átalakított rovásaikat és az Ida hegytől északra elterjedt regéik alkotta istenvilágukat. Ugyanakkor megmozdult a fóld Káspivár birodalmában is. A Daha vezér által elfoglalt részén és Magyarkán át 100 medvetoros év alatt a szamojádok után mentek az Ergani földháton át észak felé, míg a nagyobb tömegben Eszter asszony vezetésével a pelazg földek feletti erdőségekben telepedtek le. Többszöri földrengés után, a 2560. Medvetoros évben, Kr. e. 1480-ban az avarok Káspi-tó alatti csoportjai is megindultak és nagyobb részük az uzik-ázok földjén át a Márvány tengeren csatlakozott a pelazgokhoz és azon átkelve a pelazg telepeknél csatlakozott a dahákhoz. Kisebb részük inkább vállalta az északi utat és Kerecsen át a szkíta-Baka hajósok segítségével érkeztek a földrengésmentes vidékeken át Eszter asszony településének helyére, ahol a középkorú, özvegy nagyasszonyt az Avar-Obar törzsek harcos felsőfejedelme, Arnó feleségül kérte. Ez a daliáknál nagy elégedetlenséget keltett. Súlyos csatározások után Arnó avarjaival az Eszter félszigeten telepedett meg minden vagyonával együtt. Itt sem lehettek sokáig, mert a daliák-iller törzse ellenségesen viselkedett velük szemben. Ezért a déli tengerek felé vándoroltak. Egy nagyobb folyónál az őslakosok cölöpviskóit elragadta az ár. Arnóék néhány asszony-népet kimentettek a habokból. A hegyi-lakók kérték az avarokat, segítsenek megrongált településeiket helyreállítani. Velatri, az etruszkokkal kevert őslakó Apluhívők pateszija felkérte Arnót, hogy segítsenek földet művelni.

Az alig egynapos felhőszakadás pusztításait két évig tartott helyreállítani, miközben az avarok vadászgattak. A bőséges élelmezés már az Ataiszi jólétükben is megszokott volt: ezért Arnó a következő új beosztást adta katonás parancsba: „Vadászni egy tized induljon, öt tized a cölöpviskóknál segítkezzen, öt tized hordalék földön ültessen, öt tized erdőt irtson kapások részére, öt tized lakógödrös kőházat építsen, két tized halásszon,'két tized az őrségben még tűzifát is kell, hogy gyűjtsön, öt tized építse fel a tizedes falukat, öt tized egy százados vásárhely kialakításán munkálkodjék, öt tized gyümölcsösöket gyomtalanítson, öt tized gombaféleségeket keressen és erdei termékeket, öt tized védővárat alakítson ki a biztonságunk érdekében." Az avarok voltak a 24 Hun Törzsszövetség legkeményebb kalandozói és a nyugati 380 jürcsikekkel határos törzse. Az Kr. e. 4040-ben való megalakulás után, bár a sámánjaik ordoszi rovásokkal juttatták el gondolataikat egymásnak, 4015-ben sértődöttsé , Bükben már kalandra indultak. 4018-ban találkoztak a zagroszokkal, a kurdokkal és az egyistenhívő szavárd-magyarokkal. Így pateszi társadalmuk a régi képjeleket az új, elfogadott fősámáni rovásokkal egyeztette. A külső veszélyek miatt a rokoni kapcsolataik hamar kialakultak, kiépítették a hármas települések hálózatát. Legfontosabb volt a síksági termőterület megművelése, nád-sás építmények létrehozása a munkák idejére, utána a dombvidéki tizedes falvak lakógödrös vagy barlang-lakásos szálláshelyeinek az építése, majd a hegyi-ünnepélyek megtartására alkalmas pateszi-égi figyelőhely várainak megalkotása, amelyik a legnehezebben haladt. Órömmel fogadták az Özönvizek elől (Kr. e. 3000tól) elmenekült avaros kézművesek érkezését, mivel ezek mindenféle mesterségekhez értettek. Legtöbben (Kr. e. 2500) a Nagy-Özönvíz után jöttek. Néha a 100 évenkénti fősámáni rokonlátogatókhoz csatlakoztak, s így az évek számlálását végző patesziket mindig értesítették az örökké mozgó Föld változásairól. A ~ateszik a szavárd-ataiszi-ordoszi évszámlálással mérték az időt. Így nem csoda, ha az Kr. e. 1500-as, földrengéses év után elindultak. Az Ordosz-Magyarka út keresztező helyén mindig voltak megbízottjaik és így az ataiszi népek hírszerzéseiről sokat megtudtak. A veszedelmes, név nélküli folyócskát rögtön elnevezték a vezérükről Arnó vizének, amikor a rovásukban a 2565. Medvetoros évet írták. Mivel Dingo, a volt kétnemű vezér az árvízmunkákban hősi halált halt, ezen őslakókat dingóknak nevezték. A második év végén zagroszi szokás szerint aratás után megtartották az ötnapos hegyi ünnepélyt, amelynek végén Arnó népszámlálást és egyben földosztást tartott. Az avar-zagrosz-szavárd honfoglalók száma 5126 lelket tett ki. Ennek egyötöde, 1055 volt a munkabíró, 971 öreg a tűzhelyőrző, és 2026 lélek, akitől munkát vártak. Két évi közös munka a dingókkal azt eredményezte, hogy a gyermekek száma 3100 körül volt, ebből közel 500 vándorlásban edzett, munkaképes. Az ünnepségen résztvevő dingó leányokat és özvegyeket nem számolták, mert az itteni szokások szerint még embercsoportokban éltek. Az avarok ekkor már egyfeleséges családokban éltek, tizedekben, századokban és ezredekben szerveződtek, s öt nemzetséget alkottak. Susaavar, hegyi-avar, dombos-zagrosz, jürcsi-avar, szavárd-magyar csoportok, 1016, 2084, 1285, 915, 112; összesen 5412 lélek. A dingókkal létesített házasságokból 2 év alatt 286 gyermek született. A zagroszi szokások szerint Arnó előtt 286 házasságot kötöttek. Ezek közül már csak 1 új családban volt egy kétnemű gyermek, az ikerszülöttek egyike. Ennek a dingók nagyon örültek, mert a kétneműség eddig náluk igen gyakori volt. A Főistenük is kétnemű volt, Voltumna névre hallgatott. Meglepő, hogy egyisten, azaz Vanisten hívők csak a szavárd magyarok voltak 112-en, istenhívő a susai Léhiek között csupán 1 család volt a 12 személyes nemzetségben. Arnó legnagyobb fia, Hidra, feleségül vette Dingó legnagyobb leányát, Lukumót, akivel együtt Arnó szemgyengülése miatt elkezdték vezetni „Arnó Évkönyvét", amelyikben a kellemes éghajlatú új hazának a történetét írták meg, hogy az utókor a tengerből lassan kiemelkedő Dingóföld viszonyaiba kissé beletekinthessen. A latinok a dingókat csak digóknak hívták és ezt az elnevezést a törzsek is átvették. Arnó-Hidra és Lukumó Évkönyve szerint az első letelepülés a 24 Hun Törzsszövetség 2655. Medvetoros évében történt. 5 év múlva a bőség megengedte, hogy 25 lovas Arnó öblétől, az Etruszk-tenger partjától kiindulva Cápua etruszk telepénáthaladjon, és a Volturnó városrészben megpihenjen. Itt azt hallották, hogy a Szantorisz vulkán kitörése után az őslakó Etur-népét régi hazájukban nem fogadták 381 a legnagyobb örömmel. Ezért az Égiek tengerpartján továbbhajózva búcsút mondtak a pelazg földnek és az aháj hajósokkal a 2568. Medvetoros évben a kikötőhely mellett felépítették Volturnó hajósgazda városát. A digók az etruszkok erős fegyverzete miatt meg sem kísérelték az ellenségeskedést. Így létszámuk már közel 3000 személy volt. Aztán megkerülték a termékenynek látszó kikötővárosok síkságait és Rim etruszk településén megpihentek, ahol mintegy 2500 etruszk telepes élt, akik javarésze az ősi Etur-népével szoros kapcsolatot tartott. Ide a 2568. Medvetoros év végén 12 hajóval érkeztek meg a telepesek. Igen szívesen vették, hogy Hidra 24 fő lovasa segített az építkezések tél beállta előtti meggyorsításában. A tél a tenger közelsége miatt elég enyhe volt. Kora tavasszal tovább indultak az Adrin tenger partjai közelében. Már messziről látták, hogy etruszk vitorlások láncolata érkezik a digók Pisina településéhez, akik a városuk védelmére harcba kezdtek.

Ekkor Hidra bevonult a kikötőbe és digó nyelven tájékoztatta Pisina kikötő lakóit, hogy ezen vitorlás hajók az ő vendégeik és Velatri-Arnó településükre jöttek látogatóba. A fehér keresztes csónakkal az egyik etruszk eléjük evezett annak hírével, hogy Arnóban vendégül látják őket. A Lüdökhöz menekült etruszkok voltak a hajókon és jelezték, szívesen letelepednek Arnóban, mivel náluk a tenger még mindig háborog. Arany kincsekért Hidra házat és kikötőhelyet vásárolt a hajósok számára, hogy ezzel a városban letelepedhessenek. A digók nyelvén tudó küldöttség élén ajándékokat vittek az őslakók vezetőségének, akik részükre ünnepséget rendeztek, amelyen két lovas katona Pisinába beházasodott. Ekkor a tűz-víz hegyek elől menekülők Hidra 2 lovasát vezérnek választották. Ezután mint hajósgazdák erősítették Pisina város kereskedelmét, míg a nem hajósok Hidra 22 lovas csoportjával Velatri-Arnóba vándoroltak. Mivel az érkező 8 hajón szumír Él és Úristen hívők is voltak, a szavárdok a Vanisten hívőkkel fokozatosan Veji felé vonultak. Itt az Istenek-Ligetében megalapították a vallási központjukat, de az etruszkok mégis többségbe kerültek és Voltumna főisten diadalmaskodott. Amikor az ardmeusok egy csoportja bevonult az Úr és Élisten birodalmaiba, Etur népének egy-egy csoportja áthajózott etruszk földre a dologtalan népek éhség-terjeszkedése elől, és ott az etruszkokhoz menekülve letelepedett. A legnagyobb tömegben akkor érkeztek a már kialakult etruszk telepekre az Etruszk-tenger hajósai, amikor az arameus asszírok kegyetlenül terjeszkedni kezdtek. A 3280. medvetoros évben (Kr. e. 780 táján) került Piroska beszélő köve a Veji-i vallási központba, Arnó-Velatri szentélyébe. Ennek a 8-as erősségű kőnek a sugárzása alapján hirdették ki, hogy a 120 évvel korábban Mari városába került NimródGilgames kő 800 évre biztosítja az etruszkok létezését. Tehát a vallási szertartások szerint a 3950. medvetoros év táján a Piroska kő erejét veszti és valamely erős népbe be kell majd olvadniuk. Arnó lakói csak Kr. e. 780-ban adták át Veji lakóinak a követ. Ezután Etur és Nimrud népe a 12 nép törzsével Türén vezérrel az élen áttelepült az Etruszk-tenger nyugati felébe. Ekkor kezdték az egyik részt Tirén-tengernek nevezni. Ekkor az Egyistenhívők kisebbségbe kerültek, mivel: Voltumna, Solva, Aplu, Herklo, Tin, Uni, Neth, Menreva, Satras, Ani, Mari, Cath stb. istenek mellett alárendeltségbe kerültek. A „8 század" számítást azonban mindannyian figyelembe vették, miszerint a 3950. Medvetoros év táján a Piroska kőnek vándorolnia kell, hogy az ereje újjászülessék. Minden etruszk településen a síkságokon kalászosokat termeltek és nyári lakásokat építettek. A félelmetes, hegymagasságú tengerárak és földmozgásos partsüllyedé382 sek miatt városaikat és váraikat minden esetben dombokra és hegyekre építették. A 24 Hun Törzsszövetségi népek urnákban, míg a többiek kőbarlang vagy földkurgán alá temetkeztek. Mire Pisinából 222 lovas kíséretében a 850 etruszk, 30 Úristen és 50 Élisten hívő Arnó-Velatriba érkezett, Hidra alig ismert rá az Arnó torkolatának síkságára, mert a 12 főből álló susai Léh nemzetségbeliek a szumír síkság szerinti tündérkertet varázsoltak az őslakós digók legnagyobb örömére, ahol aratási hálaünnepet tartottak. A legnagyobb örömmel fogadták a 30 uruki kertészt és az 50 agadi gyümölcsterme lőt, akikkel a domboldalakon hozzákezdtek szumír és agadi földműveléssel egy újabb tündérkert varázslásához. Alig kezdtek hozzá az őszi talajelőkészítéshez, Pisinából jelezték, hogy 350 aháj és 762 szabír érkezett, akik a gyilkos arameusok elől ArnóVelatriba menekültek. Mivel a síkságon sok gabonaféle termett, a következő évekre is elegendő étkezési lepénnyel voltak ellátva, így közös irányítással hozzákezdtek a nagyarányú építkezésekhez, hogy gazdaságaikat minden körülmények között védelmezhessék. A tengerparti Pisinában 12 Úristen és 18 Élisten hívő a kikötői családokba benősült, hogy a hajós családok létszámát szaporítsa, s így a Szantorisz vulkán kitörésénél elpusztult hajósok hiányát pótolták. Az 54 szumír és 830 agadi Arnó és Hidra irányításával átalakította az etruszkok földművelését és gyümölcstermelését és bőséget teremtettek. A 13 984 új telepes az őslakos digókkal egyetértésben a tengerparti síkságokat egészen a Tiberisig benépesítette. Volsonijben megalakult a Rasna Államszövetség, azaz a 12-Nép szövetsége. Összejöveteleiket mindig Voltumna szent ligetében tartották. Arnó-Velatri Évkönyvének a rovása titkos volt. Ennek alapján alkották meg a papkirályok a Hármas Törvénykönyvet, amely a Rasna Államszövetség alapja lett. Mivel egy nép a nevét soha nem maga határozza meg, hanem a szomszédai, a 12Nép szövetségét is a Tiberis déli partján élő latinok és Umbria lakói a hegyekben etruscosoknak nevezték. Ezért a Rasna Szövetséget mindenki Etruszk Államszövetségnek, röviden Eturiának hívta, az egykori Ida-hegy alatti Etur népéről elnevezve. Hidra jelentést tett Arnónak, hogy a Rasna-Szövetség tengerből kissé kiemelkedett új hazájában már 13 984, az újszülöttekkel együtt közel másfél tömény rasna eredetű ember él. Több helyen talált olyan rovásos síremlékeket és kőeszközöket, amelyeket még igen könnyen el tudott olvasni. Jelentette még azt is, hogy Pisina kikötőben 30 fő hajós Etirával, Arad várossal és a hikszosz kikötőkkel fenntartják a kapcsolatot. Mire az etruszkok Rasna-szövetsége a 2850. medvetoros évben népszámlálást tartott, már közel 10 tömény, azaz 98 342 lélek élt a területen. A pisinai Rasna-hajóhad gyakran érkezett 24 Hun Törzsszövetségi menekültekkel a fedélzetén.

Ez a létszám a 2850. Medvetoros évtől rohamosan emelkedett, mert észak felől, Atlanticból geri-berí népcsoport éhség-vándorai özönlöttek az illír-földön keresztül a pelazg hajósokat is kimozdítván a kikötőikből. Ezen éhező csoportok minden élelmet és értékeket kirabolva már az aháj földet is elérték. A berí-berí népcsoport Atlanticról elindulva hajóikon, a Nagyfog szoroson át elözönlötte az Etruszk-tenger mellékét és a 2850. Medvetoros év végén (Kr. e. 1190) az Istenfiak hónapjában a II. Suppi uralkodása alatt lévő Hattusas várost is kifosztották és lerombolták. Tehát a szárazföld és a tenger felől is támadtak az éhség menekültjei és a Hati-kasszu birodalom összeomlott. Utána Nimród egykori birodalmára törtek rá, majd a hikszosz földön át Ménes birodalma felé vették útjukat. III. Ramszesz fáraó serege ekkor már vasfegyverekkel volt felszerelve és az éhségsereget elűzték. Arnó avar vezér megjelenése óta a 2565. Medvetoros évtől (Kr. e. 1475) kezdve közel 300 év alatt a Vas-sziget (Elba) szomszéd 383 ságában a kasszuk és a hatok szaktudásával olyan vasgyártás fejlődött ki, hogy amikor a 2850. Medvetoros évben (Kr. e. 1190-ben) a geri-berí szárazföldi és berí-beri tengeri éhségtömeg a Rasnákra támadt, az éhező tömeget legyőzték, a megmaradottakat elűzték a 12 nép szövetségének birodalmából. Mióta Arnó megvetette lábát a Rasna birodalomban, ezen kalandozó csoportnak a létét bejegyezték Ordoszban. Hidra, feleségének, Lukumónak halála után özveggyé vált. Biked-Tardos birodalmán keresztül a 2250. évi rokonlátogatók csoportjával még sikerült egészségesen belovagolnia Ordoszba, ahol az Arnó csoport Ransa Szövetségének megalapítását örömmel vették. Ezt mind a magyarkai, mind az ordoszi életfán feljegyezték. Ennek alapján indult el a 3240. Medvetoros évben a káspivári birodalomból Pannon vezér, hogy Esküló népét (Eskló) megvédje minden geri-berí népség szorongattatásától. A 20-25 éves legény lovasok Esküló birodalmában megpihentek, a geri-berí népek a tenger felé menekültek. Pannon vezér és öccse, Mecsek, beleszeretett Esküló leányaiba, Gyömörébe és Indijába, míg Szerém Zengő sámán leányába, Zernyébe. A tél fagyán átkeltek Dunna-asszony folyamán. A geri-berí népek elhízott tömegei ész nélkül menekültek dél felé a többi rokonaikhoz, míg a kőfaragók meghódoltak Pannon vezér előtt. A következő télen hátrahagyott mind a 6000 lovas megcsaládosodott. Az ezt következő télen immár asszonyaikkal együtt közel 12 000 ezer, 24 Hun Törzsszövetségi lakos került át Biked-birodalmába az eskló és a tardosi asszony-néppel. Egy évvel előbb Pannon vezér felépítette Pannon várát. Biked népe az 1 tömény, azaz 10 000 lovast a vezérükről pannonoknak nevezte. Az Eskló és Biked birodalmából elmenekült görög, azaz geri-berí népség vándorlása megmozgatta a pelazg és aháj lakosság csoportjait, akik a hosszas vándorlás után, a mindent kifosztó geri-berik dulásai miatt a Rasna-szövetséghez menekültek. Ezzel a latinok által etruszkoknak nevezett Rasna-szövetség túlsúlyba került és az újonnan jött pelazg, ajnó és etur csoportokkal az újabb veszélyek ellen fegyverkezni kezdtek. A kasszuk által Hétsasnak nevezett fővárosuk lerombolása után annyi hattusasi vasműves menekült a Rasnaszövetségbe, hogy a vasművelést itt továbbfejlesztették. Populónia vasország fővárosában a Rasnaszövetség kifejlesztette a réz-, bronz- és vasgyártást is. Hej rege rejtem 177. Arvisura Kalandozások. Hun-szkíta szövetség Tárkény és Emőd fősámán rovása Kr. e. 1112-1085. (2928-2955. m.t.é.) Amíg a délceg Emőd úz ifjúsági vezér vezetése mellett a Hun Törzsszövetség ifjúsága napnyugat felé kalandozott, a kinajok erős csapatokkal betörtek Ordoszba és sok foglyot zsákmányoltak a vezérek sátortáborából. Még Kassa fősámán is Úzdra menekült, onnan pedig egy éjszakai alvás után kabarföldre. Bár a kőből épült fősámáni székhelyet nem dúlták fel a „Béke és Rokonság" törvénye alapján, de az őrségek elhagyott táborait kifosztották. Ezért a nyílhegy készítő és lópatkoló úz kovácsokat lóra ültették és útbaindították a szélrózsa minden irányába, hogy jöjjenek segítségül, mert a kinajok a székvárost veszélyeztetik. A hun vezérek véres kardot vittek minden szállásukra és a 2928. Medvetoros év ta 384 vaszán a müjáki síkságon a 24 Hun Törzsszövetség tyumenjei döntő győzelmet arattak a kinajok felett. Erről a győzelmes csatáról a kinajok történelme is megemlékszik, hogy római évszámítás szerint az időszámítás előtti 1112-ben a hunok legyőzték a kínai sereget. Ez a nagy győzelem a Hun Törzsszövetség lovas tyumenjeinek nagy ünnepe volt. Utána a kinajoknak át kellett engedni a Hun-síkság vegyesen lakott részét, nehogy újabb támadás következhessen be olyan észrevétlenül, mint eddig. Joli-Tórem ünnepén összeült az Oregek Tanácsa és azt a határozatot hozta, hogy Emőd vegye át a fővezérséget, tehát az úzok teljes létszámmal maradjanak Ordosz védelmében, míg Kusán, jász ifjúsági vezér induljon el az ifjúság élén napnyugat felé. Közben vegye magához Duló fejedelem és a parszi-szkíták tyumenjeit, aztán keressék fel a rokon agaba-féle népeket, hogy védelmi láncolatban erősíteni tudják a rokon-népek védelmét az erőszak ellen.

Mire a Nagyvízhez értek, már három tyumenre nőtt a kalandozó ifjúság serege, mivel a Duló-fejedelmi ház és Bajalán fejedelem két-két ezred ifjút adott Kusán vezetése alá. Amikor pedig a marami fejedelemasszony Nagyhegy alatti birodalmába értek, az igen gazdag asszony is hadrakelt és a Nagy-hegyen átlovagolva meglátogatta édesanyját a nagyfolyók forrásvidékén. Közösen kétezer válogatott harcost bocsátottak a rokon Öregek Tanácsa rendelkezésére. Fejedelmi udvaraikból mindenféle ajkú ember kikerült kísérőnek. - Emőd ifjúsági úz vezér kalandozása után Kusán induljon napnyugat felé! - adták ki a parancsot. Aztán elindultak a Nagyvíz partján és a harmadik év végén olyan vidékre értek, ahol a rokon hikszosz nép leigázta a fekete bőrű egyiptomiakat. Ebben az országban soha nincsen hó és a Napasszony mindig a lovasok felett, a mennybolt tetején, a Teremburán haladt, ahol a sötét bőrű emberek élnek, akik kölest egyáltalán nem esznek, hanem olyan nagy szemű kenyérmagvat aratnak. Minden egyes harcos egy kis kenyérzsákkal tett a magból a nyeregbe és a tarsolyába, mert jobb ízű volt az Ordoszban szokásos kölesnél. Az itt lakó fejedelmek nagy és hegyes végű kőházakat építettek a halottaiknak. Az egyik mellék-kalandozásnál a nagy pusztaságban gyalogjáró harcosok sokasága üldözni kezdte a jász lovasokat. Kusán vezér lova megbotlott egy nagy kőben és estében eltörött a lába. A segítségére siető Berény kabar lovas odaajándékozta tartaléklovát Kusánnak, aki csak így tudott az elfogatás elől megmenekülni. Nagy bánata volt azonban, mert lovának szíjazatón ott maradt szabirföldi menyasszonyának ajándéka, amely egy barlangdíszítő elődjének kicsiny szobrocskája volt, az arany és ezüst tárgyak messzi birodalmából. A hikszosz fejedelem egy különös álmot látott, amit az egyiptomi tudósok nem tudtak megmagyarázni. Ellenben jött egy szabír hitűekhez hasonló, Ata-Isis-hívő, szúrós-szemű látó-ember, aki a hikszoszok fejedelmét az álom felől felvilágosította, majd dörgő villámcsapás után megjelent Ata-Isis, aki a látó-ember szavaival elmondotta a jövendőt. Ezután a nagyfejedelem vendégül látta a rokon.tyumeneket és gazdagon megajándékozta őket, majd üzenetet küldött az Öregek Tanácsának azzal az elgondolással, hogy egyetért a hun-szabír-hikszosz népek szövetségével, amennyiben a lázongó népek fékentartása így lehetséges. Egy gyilkossággal vádolt molnárt adott ajándékba Kusán vezérnek, aki nagyon örült annak, hogy életben hagyták és boldogan megígérte, hogy minden nőszemélyt megtanít arra, hogyan lehet a kenyérmag vaikból ételeket készíteni. A látó-ember népéből is adott segítséget a molnárnak hármat, akik szintén csavargás és lopás miatt voltak halálra ítélve és két gyerekgyilkos 385 ság miatt elítélt, velük rokon nőt, mivel a nagy Ata-Isis ünnepéig már nem lehetett kivégezni őket. Mindnyájan megfogadták, hogy ezredíziglen meghálálják Kusánnak a jóságát. Visszafelé valóságos diadalmenet volt Kusán csapatának útja. Egy régebbi kalandozásból visszamaradt kunok birodalmán keresztül vezetett most az útjuk az egyik rab felvilágosítása folytán. Bajalán fejedelem székvárosában örömtüzek gyúltak. A két tyumen rokon lovast gazdag ajándékokkal halmozták el és megfogadták, hogy az Öregek Tanácsának elgondolását magukévá teszik. Fegyveres kísérettel egészen a Nagyforrás fejedelem-asszonyának városáig kísérték őket, ahol Kusán vezér feleségül vette a szépséges Enéhet. Három nap és három éjszakán át tartott a szép fejedelmi esküvő. Ez után azzal a kérésel indították útba a két ifjúsági tyument, hogy az Óregek Tanácsának elgondolásaképpen Mazara város csatlakozik a szövetséghez és kereskedelmi kapcsolatot kíván felvenni az északra elvándorolt rokonsággal. Ezután Kusán és a szépséges Enéh diadalmenetben vonult át a Nagy-hegyen a szabírfóldre, ahol újból megtartották az esküvői szertartást Joli-Tórem kegyhelyén. Itt egy újabb tyumen csatlakozott Kusán kalandozóihoz. Ez a marami tyumen Bajalán városáig kísérte az új fejedelem-asszonyt. Ekkor már öt tyumen lovas jelenlétében hirdették ki a Szkíta-nagyfejedelemséget Bajalán székhellyel, amely erős tagja akart lenni a Hun Törzsszövetségnek. Innen valóságos diadalút volt a napnyugati kalandozók útja Ordoszig. Még a kinajok is megrettentek ettől a hatalmas lovastyumen erőtől. Hamarosan hírül vették, hogy hunok szövetséget kötöttek a gazdag szkítákkal. Emőd fővezér nagyon megörült a Kusán által létrehozott Szkíta szövetségnek és az Enéhhel történt házasságnak és ezen diadalt Joli-Tórem kegyhelyén megünnepelték. Azonban Emőd a legjobban az új magvakból készült kenyérnek örült, amelyet a foglyul hozott molnár készített el igen ízletesen. A legfinomabb lisztből molnár-kalácsot is készített, amely a téli medvetoron a legízletesebb étel volt. Kusán Emőd engedélyével termelni kezdte az új kenyérmag fajtákat. Amikor az ötéves sámánképzésnek vége volt, mindegyik sámán tanuló egy kis zsákocskával vitt haza a kenyérmagból a törzséhez és a köles és zab mellett ezt is elkezdték termelni a Hun Törzsszövetség birodalmában. A nyugalmas és bőséges évek után a lovak és a harcosok szaporodásával nagyobb legelők, új szállások váltak szükségessé. Annak ellenére, hogy a szkíták és a maramik szövetségben éltek és az elházasodások, elvándorlások napirenden voltak, a gyepűk-elve sok esetben mégis kevésnek bizonyult. Már nemcsak az egyes törzsek, hanem az egyes nemzetségek is háborúskodtak egymással. Így az Úz völgyéből is a szabad úz harcosok, az Öregek Tanácsának beleegyezésével kézműveseiket hátrahagyva elindultak és az Újbát folyónál ütötték fel a sátraikat. Ezt a települést elnevezték Uzum-Abádnak.

A Suoma-törzsek kalandozásaik révén hírül adták, hogy elérték a soktavú erdők végén a Nagyvizet. Egy nagy vihar alkalmával látták Jókedvű-Tóremet, ahogy dalolva habosra pacskolta a Nagyvizet. Aztán annyi halat dobott a partra, hogy megszárítva egy Holdasszony idejéig eltartott, s így volt mit enniük. Még a Bujkál-tónál sem ettek olyan sok jóízű halat, mint a Tyumen-tavaknál. Ezért minden tavasszal elindultak a maramik északi földjétől és Jókedv-Tórem sok ifjút marasztalt vissza a Nagyvíz partján, az Ezer-Tyumen ifjak tavainál. A kunok örültek ennek a legjobban, mert nekik hagyták a legelőiket. Még a rénszarvasfejekkel díszített sírjaikat is elfoglalták. A rézkovács műhelyeiket azonban a kabarokra hagyták, akik továbbfejlesztették tudományukat. Kereskedőik szívesen látott vendégei lettek a kinajoknak. Késeket, edényeket vittek cserélni selymekért és gyön386 gyökért. Medve helyett a kunok most már véglegesen a rénszarvast tették meg a szaporaság jelképévé és agyagedényeiket is a rénszarvas emlőjéhez hasonlóan képezték ki. Kemi asszony népe, a lappok is örökre eltávoztak a marami rokonoktól. A Nap-urának parancsára rénszarvas nyájaikkal a Hosszú-nap birodalmába vándoroltak. Ráten, Sis-Tórem legkedvesebb fia, ÖrökNap-Isis bőséget és jólétet bocsátott legkedvesebb népére. Kemi-asszony pedig minden éjjel vigyázott népére az égi-kovácsok műhelyéből. Kusán még több alkalommal részt vett diadalmas tyumenjei élén a Szkíta-birodalomban történt látogatásokban. A szép Enéh társaságában felkereste az őseik Uzarabi által épített Úr városát. Ott áldozatot mutattak be Ata-Isisnek, a Nap-urának a kegyhelyén. A Merija-Sambe törzsek Kemi-asszony tisztelői voltak, míg a marami-Sambe törzsek Raten-Tórem tisztelőkké lettek. Ezért a merija keveredésűek szőkések, míg a marami-Sambék barna hajúak és barna szeműek lettek az együttélés folyamán. Tóremjeiket változtatták. Az Agaba törzstől származó hun családok megvalósították a vezérek kőlappal ellátott temetkezési módját. A sámánok viszont mindig a legmagasabb hegyen temetkeztek, hogy közelebb legyenek a Tóremekhez és poraikat szerte vigye a szél. Kusánnak óriási munkát kellett végeznie Ordoszban. 25. törzsnek csak a manzsu kat sikerült megnyernie. A szkíták és marami-szabírok csatlakoztak a Hun Törzsszövetséghez. A kereskedelmi kapcsolatok révén a parszikkal egy új törzs jelent meg. A Maros-féle kalandozásból, a Bihar tartományból elkalandozott manysi, mari, mordvin és udmurt töredékekből egy új nép sodródott össze, a mundák népe, amely szívósságban még a szkítákat is felülmúlta. Egy hikszosz áradat Já hívőket sodort a derbenti kapuhoz, akik rohamosan szaporodni kezdtek a régebbi Já tanok híveivel. Az Etil két oldalán helyezkedtek el. A szkíták kazároknak hívták őket. A 2940. Medvetoros év Nagy tanácskozásán, mint a 30. törzs, kazár kapott néven kérte felvételét a hun törzsszövetségbe az új nép. Az Öregek Tanácsa ekkor Kusán javaslatára a Hun Törzsszövetséget három Tíz törzses alvezérségre osztotta fel a nagy távolság miatt. A sámánközpont továbbra is Ordoszban maradt, de három Pusztaszer működött. Az első Ordosz fölött 2 napi lovaglásra volt, a régi helyén. A második, a turgai kapuban lévő Pusztaszer volt a marami-merija féle törzsek részére. A harmadik Pusztaszer a szkíta-szabír törzsek gyülekező helyén, a Kuma folyó partján terült el. Mivel Kusánnak három alvezére volt, a Maros-féle szervezési módot mindegyik csoport betartotta. Az elnevezésekben ekkor már eltérések mutatkoztak az újonnan jött törzsek kívánságára. Kusán a 2945. Medvetoros évben halt meg. Kívánságára a Derben-ti kapu felett lévő hegyen temették el, hogy még holtában is a Szkíta-Nagyvízben gyönyörködhessen. Enéh visszaköltözött a Szabír-magami síkságra. Az öthegyi melegvíz források közelében temették el gyermekei és unokái, akik közül sokan a kunokkal a Nagyhegyen túlra költöztek, a magami törzsek ősi földjére. Utódja az ifjú Tárkány volt, aki verseléssel írta meg a Kusánról szóló 177. Arvisurát a 2955. Medvetoros évben. A díszes rovást Ordoszba vitték az Aranyasszony kegyhelyére. A gyászéneket 24 napig énekelték a sámánifjak. Emlékére az Öthegy egyikén felépítették Kusánvárát. Tárkány, úz fősámán a 2955. évben (Kr. e. 1085) halt meg és Ózdon temették el. Három fia a temetésén megfogadta, hogy az ordoszi úz-földet soha nem hagyja el. 387 Hej rege rejtem 188. Arvisura Rasna Szövetség fénykora Vara és Tilanna aranyasszony rovása Kr. e. 854-40. (3186-4000. m.t.é.) A 256. Medvetoros évben Arnó Eszter-földjén át bevonult a Digók-Birodalmába. A később róla elnevezett és csatornázott folyó vidékén két napig segített az árvízben. Megtanította a lovak használatát, és jólétet teremtett. Mire eljött az első bő aratás, az avarok hegyi ünnepén, amely egybeesett a Digók legfőbb urának, Voltumna istennek a napjával, elővették Hatsas és Luvij Arvisura jegyzetét és folytatták a kalandozásra indulók évkönyvét, amelybe érdekes feljegyzéseket tett. Az Arnó vize mellett 5412 lélek

telepedett le, amelyből 4015 volt avar, 1285 zagrosz-kurd, 112 szavárd-magyar. Az utóbbiak közül csupán 12 személy volt Él-Úristen hívő, akik Úr és Susa városából kerültek a menekülők közé. Magasabb tudásukkal az árvizek elleni védekezés végett megszervezték a veszélyes folyó csatornázását. Ebben nagy segítő társakra akadtak a szavárd-magyar Vanisten hívők között, mivel azok nyelvét értették meg a legkönnyebben. Hidra körútja igen sok értékes információt hozott Arnó részére. Bebizonyosodott, hogy a megrendült tűzokádó hegyek és a tengerár Etur népéből 6300 embert és 80 ÉlÚr-Vanisten hívőt mozdított ki a veszélyes területekről, akik zöldség és gyümölcstermelők voltak. Hidra és Lukumó kinevette Arnót, hogy a meggyengült látásával is mennyit kínlódik a rovások vésésével. Lukumó igen tanulékony volt a vésetek iránt, mert újdonságuk felkeltette az érdeklődését. Hidra beszámolója után lerótta, hogy az ő csoportjukkal együtt már 1 tömény és 1842 személy (11 842) jött el keletről, akiket a Szantorisz vulkán működése utáni félelem és az utána keletkezett tenger kimozdított. Ezen a hegyi ünnepélyen és aratási hálaadáson a népek öregjei eldöntötték, hogy a keletiek hite szerint az Egi emberek vallására a kiválasztottakat ki kell képezni. Kortona várában a 12 Nép fiaiból állították össze a kijelölt ifjak 24 fős csoportját. 5 Hegyi-ünnepély alatt történt a tanításuk. A negyedik Hegyi-ünnepélyen Hidra meghalt. Lukumó folytatta a vezetőképzést és az ötödik év végén a hallgatók a 12 Nép vezetőivé váltak. 1. Kezdetben az avarok Kortona várában helyezkedtek el a susai menekültekkel együtt, az ezredes településük Arezzó volt. 2. Hegyi avarok Bolsenában telepedtek le, a dahákkal együtt. 3. Zagrosz kurdok Marsabottóban laktak, jürcsi-avar vezetéssel. 4. A szavárdok az Oszét-zagroszokkal Populónában vasat gyártottak. 5. A pelazgok Perugia városában nyertek szállást. 6. Az ahájok a tengerparti Vulciban telepedtek le. 7. A kurdok zöme uruki hajósokkal Tarhumban nyert befogadást. 8. A lüdök hajóikkal Ceri és Cerveteri térségében szállásoltak el. 9. A föníciaiak a hikszosz hajósokkal Volterába mentek. 10. A szabírok beházasodtak Vejibe és a digókkal Aplunak áldoztak. 11. A űrén hajósok Keréta térségéből Pompeibe hajóztak és beházasodtak. 12. Az etruszkok, vagy ahogyan magukat nevezték, Etur-népe a Kampány és Kaláb síkságától kezdve mindenütt találhatók voltak, hiszen ők voltak a legelső keleti hajós-népek, akik az etruszk vizeken a leghamarább és legtartósabban megjelentek. Azt azonban elismerték, hogy az Uruk, Úr és Susa városából érkezők a csatornázott földműveléshez tőlük sokkal jobban értenek. 388 Amikor Kortona városában az első 24 Lukumó-tanítvány esküt tett Arnó előtt a Rasna szövetség védelmére, 100-100 lovassal megalakították a 12 Nép seregét és a kijelölt fővárosokba lovagoltak. A Rasna-szövetség feje Arnó lett és azt Kortona várából irányította. A kikötőjük északon, az Apó síkságán Pisina volt. A termékeny síkságon kanyargó folyón csak azon hajó indulhatott el felfelé, amit az egyesült EturTirén-Szabír hajósok engedélyeztek. Az északi síkságon 6 törzs alakított ki szumíros gazdaságokat. A Kortona alatti síkságokat szintén 6 templom-gazdaságra osztották fel. Így a 12 Nép Rasna-szövetsége minden éghajlati viszonyok mellett biztosított tartalék élelemmel rendelkezett. Mindkét síkvidéki területen elrendelték a lépcsőzetes gazdálkodást is, hogy hajósaik a tartalék élelmekkel kereskedni tudjanak. A Vassziget tel szemben a Hattusas vidék vasművelői elkezdték a vas- és fegyvergyártást. Addig, amíg Kr. e. 1480 és 1465 között Arnó csoportja észak felől megtelepedett a róla elnevezett folyócska partján, a Szantorisz vulkán kitörése miatt rémületben menekülő Etur-féle népek keleti csoportja összetalálkozott a délről jött tengeri népekkel. A 3 fajú nép 4-4 törzse hamarosan összekovácsolódott. Kr. e. 465 és 1265 között a „Rasna-Szövetségnek" Kortonavár volt a védelmi és szellemi központja. Az Atlanticból özönlő „Tengeri-népek" éhség kalózai a Pompeji, Kampány és Kaláb déli részeket sorban elfoglalták. Etur és Aháj népe Kortona felé özönlött. Itt megállt a menekülők áradata és a hely hadsereg központja lett. Viszont a háborús időkhöz élelmezés is kellett, ezért a Lukumók szellemi központja észak felé tolódott el. Mantova székhellyel később létrejött a Mantovai Szövetség. Kr. e. 1150 után a „TengeriNépek" áradatának megszűntével, a „Rasna-Szövetség" Kortonában jelentette, hogy Campány és Kaláb területén letelepedett Kr. e. 468-as első hullámbeli tengeri-népek az éhség elözönléshez csatlakoztak és Kortona felé nyomultak előre, de a Vas-sziget felől érkező fegyveresek Vejinél megállították őket, Kr. e. 1265-ben Kortona várából érkező sereg estére legyőzte a támadókat. A halottak között Pompeji, Campány és Kaláb térségéből való etruszk kalózok is voltak. Ezen győzelem után a Mantovai-Szövetségben kiképzett Lukumók vezetésével tizedes etruszk falvak és kézműves városok keletkeztek. Ekkor ötvöződött eggyé a Rasna-Szövetség és nyelvük is egyöntetűvé vált. Az Ordoszból 100 évenként küldött kalandozók kis csoportja azonban mindig ellátogatott Kortonába, ahol az avarok Kr. e. 800-ban, az Arnó folyó völgyében még zárt egységben éltek, de az időközben kifejlődött Rasna-etruszk nyelvet is

beszélték. Tilanna aranyasszony az elbeszélések és a rovásmaradványaik alapján állította össze a Rasna Szövetség titkos rovásával a megtörtént események láncolatát. Káspivár birodalmában ezen rovásokat az ötéves kiképzési időszakban a tanfejedelmek oktatásként felhasználták. Ennek alapján irányították a pannónok honfoglalását Biked-birodalma meghódításáért. A tengeri népekhez tartozó görögök, vagy ahogy ők magukat nevezték, hellének megjelenése pelazg és aháj földön népvándorlást okozott. Mit tehettek a letelepedett, sok ingósággal, vagyonnal rendelkező lakosok: maradtak azon az elven, hogy majd csak lesz valahogy. Azok az őslakó pelazgok és ahájok, akik eddig is a gazdagabbak földjén vagy a kézműves és kereskedő házakban dolgoztak, azt hangoztatták: „Sok vagyonunk nincsen, ha mindenki megfogja a maga kis holmiját, s egy kis aranyért elmenekülünk Pisinába, vagy az Apó folyó torkolatához, a Rasna-Szövetség amúgyis nagy építkezésbe kezdett, így nem kell szolgálni két úrnak: pelazgnak vagy ahájnak és éhséghellénnek, hanem a hírek szerint a RasnaSzövetségben mindenki, de mindenki megtalálja a számítását." 389 Kortona városában Arnó felügyelete mellett a kis menye, Lukumó 5-5 évenként irányította a papifejedelmek képzését. A mindenkori Kortona-vári Oregek Tanácsa az új kiképzetteket a 12 Nép szövetség gyakran változó központjába irányította. A Léh család 3-3 évenként a csatornázott és teraszos földművelésre oktatta a bajusza serkent ifjakat és a leányokat, míg 4-4 évenként az egykori Hetbirodalmából érkező öreg kézművesek oktatták az ügyesebbeket szekér-készítésre, szövet-szőnyeg-gyolcs készítésére az igencsak elszaporodott kortonavári kézműves-helységekben. Hikszosz és föníciai hajósok pedig az Arnó folyón végig épített sok csónak és hajóépítő szálláson tanítgatták a menekült pelazg és aháj ifjakat, ahol ennek a fortélyait az idősebbektől eltanulták. Magasabb fokú képzése volt az akkori társadalomnak az eggyé forrott Rasnák-Szövetségben, hogy az Ilva szigetéről hozott vaskövekből Léh földműveseinek vas-szerszám-féleségeket készítsenek, vagy a legkevésbé rozsdásodó vaskőfélesé gekből jó fegyvereket alkossanak. Ugyanis a Tengeri-Népek támadásai közben rájöttek arra, hogy az ilvai kövekből készült fegyverekkel és pajzsokkal a Rasna-Szövetség győzött. Magyarkán a Rasna-Szövetség mint avarok által alapított nyolcszáz esztendeig életképes, Vanistenbirodalmi rész szerepelt. Évkönyvüket Arnó vezér Kortona várában kezdte aranylapokra róni a 2875 avar eredeti letelepedésétől. Az Arezzóba költözött gyermekei lemásolták a Kortonában készített nagy Életfát. Minden Hegyi ünnepen j elmentek Arnó hamvasztásos sírjához és a Rasna-szövetségben beállott változásokat a Kortona-Életfára lerótták. Az édesapjukról elnevezett Arnó folyó minden évtizedben kiöntött, ezért erősíte ni kellett a csatornák töltéseit. Arezzó oly szerencsésen feküdt az Arnó folyó nagy kanyarjában, hogy az avarok VanistenKegyhelyéig soha nem ért fel az áradat. Arezzó kegyhelyén a meghalni készülő Arnó gyermekei és unokái megesküdtek, hogy az avar leszármazottak törekvéseit minden viszonyok közepette támogatni fogják. A 2584. Medvetoros évben, Arnó halálakor már 3986 fő avar leszármazottat róttak be az avarok titkos évkönyvébe, amelybe az avarok letelepedését is bejegyezték. Innen másolták át aztán az eredményeket a Derbent várából elhozott 152. korábban megkezdett Arvisurába, amelyet Kortona várában őriztek. Arnó leginkább az egyik szabin nőtől származó unokáját szerette, mivel az hasonlított hozzá a legjobban, aki egy igen játékos kisfiú volt. Csökönyös anyja, mivel 3 nagyszülője élt a fiának, avar szokás szerint a három szótagú Firenze nevet adta neki. Ez a kisfiú ügyes kezű, élénk ifjúvá sarjadt és egész életében szobrokat készített agyagból az avar kegyhelyek részére s élete végén egy ilyen kézműves rajcsurt alapított. Az avar ifjak közül sokan megszöktek a szülői háztól és a Firenze kegyhelye körüli, maguk építette házakba költöztek. Hidra várában állandóan folytak a Rasna-Szövetség képzései a 12 Nép kívánsága szerinti létszámmal, de nem Hidra-Arnó elnevezéssel, hanem az Arnó menti digók nagycsaládjának a Lukumó-nak elnevezésével. A végzett ifjak papkirályok, lukumók lettek. A Rasna-Szövetség másik csoportja a tűzszerzési éveket ünneplő dahák voltak. Mivel Arnó fővezérként szerepelt, ámbár a Káspivári-Birodalomban fősámánnak képezték ki, a szellemi vezetést Volsinnek kellett átengednie, aki a magyarkar Egyistenhívő pap-képzésen a rangelső volt, mert mind a sámán, mind a pateszi- és pap-képzés legkiválóbbja volt. Erényéül szolgált, hogy Arvisura-Anyahita tanait a legjobban ismerte, mivel a végtelen idők számlálásában több oldalról is tájékoztatva volt. Tudott arról a legrégebbi időszámításról is, hogy amikor Ordoszban a 24 Hun Törzsszövet 390 ' Béget megalapították, az ataiszi rend szerint ők már a 9468.'Tűzszerzési évnél tartottak. Bár a dahák csupán 624 lovassal érkeztek Kortonavárba egy évi árvizes munka

után, sokan a digókkal összeházasodva dél felé indultak, hogy asszonyaik biztatására a következő évben Voltumna kétnemű istenség birodalmába az „Istenek-Ligetébe" Volsin a központját áthelyezhesse. A legelső dolga az volt Arvisura-Anyahita tűzszerzési éveket számláló papjának, hogy a kettős védelmű falu központját kiépítse. Hat tizedes falut építettek, hogy innen kialakítva a százados településeket a tíz-tíz tizedes faluval, megalapozzák a dahák részét a Rasna-Szövetségben, hogy a 800. tűzszerzési évig az új, haladó szellemű népet az emberiség fejlődésében előre vigyék. Alig épült fel az „Istenek Ligete" szomszédságában a dahák új, kettős védőfallal körülvett „Tűzisten-Kegyhelye", mindjárt a legújabb fegyvereket csiszolgatták, edzették. Ennek a daha központnak csupán 24 papi személy tárkány lakója volt. A legelső Voltumna kétnemű istenség ünnepét felhasználták arra, hogy bebizonyítsák az ünneplőknek, hogy az egynemű lovasok alkalmasak a családalapításra. Így aztán a holdtöltétől-holdtöltéig megrendezett ismerkedési sorozat után megtörtént a 60 daha település kialakulása. Így Volsinvárában megszervezték a dahák letelepedését. Zagrosz és kurd lovasok voltak a harmadik, északról belovagolt csoport, akik jürcsi avar vezetéssel, Eszter félszigetén és az Apó síkságon át bevonultak. Feladatuknak azt szánta Arnó, hogy az ari-bari féle népeknek gall betörései ellen védjék meg észak felől a melegebb éghajlatú, de most még mocsaras, szemes magvak termesztésére igen alkalmas területeket. Marsa volt a Zagrosz-jürcsi harcosok vezére, aki egy ezrednek volt a parancsnoka és 1112 harcossal a tengerparti hegyvidéket szállta meg. Ebből a hegyekben 1012 zagroszi volt, míg a síkság fölötti dombokon Marsa 100 kézművessel, Bottó kurd vezér pedig 73 kurd kőfaragóval félig már felépítette Marsabottó közös fővárosukat, majd Marsa a 100 kézművesével elvégezte az utolsó végső simításokat. Védekezésül 200 kurd lovas Pisina városáig portyázott, nehogy az új települőket meglepetés érje. A zagroszi-kurd származásúak között igen sok volt az arbagok kiképzésén átesett gyógynövény gyűjtögető. Egész útjukon az éghajlat különbségek miatti bántalmakban szenvedőket gyógyítgatták. Itt is egyik fő foglalkozásuk volt a védelmi lovaglások mellett a máj és egyéb betegségek elleni gyógyfüvek gyűjtögetése. A kétszáz kurd lovas parancsnoka Felsin volt, aki belehabarodott egy előkelő digó leányába. A lovaglás közbeni pihenések alatt felépítette Felsin erődöt. A szavárd harcosoknak azt adta ki parancsba Arnó, hogy az eltört, elkopott vagy elhagyott fegyverek helyett újakat készítsenek, mert Káspivár Birodalmában is az volt a szokás, hogy tízévenként az új harcosok részére új fegyvert kellett gyártaniuk. Puplun vasművelő kézműves vezérnek legelőször kiváló ércet kellett keresnie. Ezt a Vasszigeten megtalálta az Etur hajósok segítségével. Rögtön az erdővágatáshoz és a faszén gyártáshoz irányította a kasszu vándorokat. Mire az etur hajósok egy jókora hajócska kiváló vaskövet összegyűjtöttek, már a faszén is rendelkezésre állott. Az egyetlen szavárdokhoz benősült kabar pedig agyagot keresett és egy völgyhajlatban megkezdődött a Rasna-Szövetség vas- és fegyver-gyártása 112 kézművessel. Annak ellenére, hogy Puplun kiválóan képzett Egyistenhívő pap volt, akire még Magyarkán is nagy tisztelettel néztek, a rovásait magával hozta. Ebben a rovásgyűjteményében mind az ataiszi, altáji, zagroszi, mind a Hattusas birodalombeli vasgyártás le volt írva. Így nem csoda, hogy 2 év alatt az itteni szokásokat figyelembe véve új vas- és fegyvergyártási módot dolgozott ki. Hogy az északi védelem mellett nyugodtan készülhessenek, kelet felől is biztosíta 391 ni kellett a Rasna-Szövetséget. Arnó pelazg barátainak 825 fős csoportját és Perus pelazg vezér központját Kortona várától dél felé helyezte el a hegyek peremén. A pelazg lovasok innen indultak el a tengerpart irányába, hogy a „Tengeri-Népek" eset leges partraszállását megakadályozzák, és az eseményekről jelentést tehessenek. Mi- ' vel a legtöbb avar igen sok lóval érkezett, útközben és a kétéves itt-tartózkodás alatt a lóállomány igen megszaporodott. Így mindig több és több hátaslovat adtak át a szegénységből szökött pelazgoknak, akik az ellenőrző lovaglásokat igen megszokták. Perusnak a digók segítségével egy új várost építettek, hogy a megfigyeléseikről Kortonváron minden Holdtöltei ünnepen jelentést tehessenek. A pelazgok mind a tengerparton, mind a hegyvidéken megfigyelő tizedes falvakat létesítettek, ahol növényeket termeltek és állatokat háziasítottak. Perus 80 települést tartott nyilván. Magában Petrusban az induló létszám 25-ről lassan 300 fölé emelkedett. Arnó az elég nagyszámú ajtónálló parancsnokának, Abbadnak azt a feladatot szánta, hogy a pelazgok kelet felől, az ahájok pedig nyugat felől biztoítsák a Rasna-Szövetség megerősödését. A két nagyfolyó között biztosítsák a tengerpartot, hiszen itt köthetnek ki a legkönnyebben a „Tengeri-Népek" kalózai. Nekik a legbékésebb viszonyok közt is az ellenséggel szemben kell állniuk. Egyelőre csak 679 hajós áll a rendelkezésére, de Hidra ellenőrzése után még 350 lovas ahájt küld segítségül a védelmük biztosítására. Mivel az ötödik év végén újabb kurd csoport érkezett aháj hajókkal Pisinába, az ott megtelepedett hajósok a jövevények közül Marsabottóban elhelyeztek 200 főt. Majd az ott letelepült kurdok közül 100 főt az 500 főnyi jövevény kurddal és 25 uruki menekült templomgazdasági dolgozóval együtt Kortonába kísérték.

Ezen csoportot azzal a céllal küldte Arnó a 12 urukival Arnó mocsarai irányába, Tarhun kurd vezérrel dél felé, hogy az ottani egészségtelen mocsarakat csapolják le és változtassák a csatornázások folytán termőfölddé azt, a letelepedőknek szükségük van a termőföldre. Legelőször a tengerpart közelében felépítették Tarhun városát. Az Istenek-Ligetében megbeszélést tartottak a digók jelenlétében, hogy miként fogják az egészségtelen vidéknek a felületét, termőképességét megváltoztatni. Az urukiak legelőször vázlatot készítettek 60 kisméretű templomgazdaság felállítására és a 37 lakosú Tarhunban Kegyhely építésére. A digók segítségével 5 év alatt a 60 település elkészült. Íg az 1400 digó az ötödik év végén 300 nád-sár kőlapos építmény tulajdonosa volt. A Tarhun vidék környéke termékennyé vált. Tarhun kurd vezér neve is a kurdok közé való bevándorlására utal, mivel kun szokás szerint a kiváló kurdlovas vezér a fejét borotválta az 1-2 kunnal együtt a délvidék melege miatt. Tarhun igencsak megfontolt, komoly, kiképzett ember volt, aki még a mezőgazdaságban nagyobb tudással rendelkező urukiak tiszteletét is kiérdemelte. Mikor a legelőkelőbb Úr városbeli öreg-gazda meghalt, Úr városbeli szokás szerint tufába és kőbe vésett, pihenőnapokon készített sírkamra-féleségbe temették el az igen dolgos apát, akinek sírkamráját a fiai délvidéki oroszlán, hal és delfin alakokkal fes tették ki. Még vezérük, Tarhun is csodájára járt a különös szokásnak. Ekkor a követ- ~r kezőt rendelte el: „Mindazon uruki és kurd leszármazottak, akik Nimród és Gilga mes leszármazottaknak tartják magukat, sírkamráikat oroszlán és Úr-városbeli delfin festéssel tisztelhetik meg!" Alig fejezték be Tarhun vezér irányítása mellett a mocsaras vidék megtermékenyítését, egy aháj hajó kötött ki tőlük délre. Az ahájok az érdeklődésre elmondották, hogy Eturis hajóit kalózok támadták meg és nem tudják, mennyinek sikerül elmenekülnie. Még 4 hajó bontakozott ki a messzeségből. A Ceri lüd vezér irányításával el392 foglalt hajó kivételével 3 hajóval kikötöttek a menekülők Pisinában, az Arnó rovásával engedélyezett területre. A városban és a kikötőben rendelkező hajósgazda szintén Arnó engedélyével, Marsabottó hozzájárulásával a Garda tó mellett engedélyezte a 3 hajóval jött 180 főnyi lüd menekült letelepedését. Azonban akkor azt is kikötötték, hogy az újabb menekülők letelepedését majd Perus pelazg vezér határozza meg, mert dél felől kalóztevékenységről jöttek hírek. Mivel ezen kalóztevékenység az említett hajó elrablásával be is igazolódott, Tarhun J- sezér települése alatt engedélyezték az ellenőrzött letelepedést. Ceri, a lüdök hajósvezére 300 lüd vitézt rakatott ki a hajókból. Arnó rendelkezése szerint az uruki temp ' lom-gazdaságokban a mezőgazdasági vezető emberek irányítása mellett a lüdök is elkezdték városuk felépítését, és megtervezett gazdaságaik kiépítését. Nem sokkal a lüdök letelepedése után föníciai jelzésű hajók húztak el keresztes beavatott jelzéssel. Szárazföldi értesítéssel tudott róla Tarhun vezér, hogy a TengeriNépek üldözése elől menekült hajók hikszosz menekültekkel és szabír-partvidékiekkel, és egy csoport kasszu vasgyártóval mennek a szavárd fegyvergyártás megerősítésére. Vezetőjük egy Valetti nevű föníciai 240 vasgyártóval, aki egyébként szabírföldi beavatott. A szavárdok örömmel fogadták Valettit, akinek első dolga az volt, hogy a tengertől messze, egy hegyen Kegyhelyet épített a róla elnevezett Valetti vidékén. A Kegyhely és a tenger között szavárd-kasszu irányítással elkezdték a vasgyártást és a szavárdok készítményeit is felhasználva, komoly fegyvergyártáshoz kezdtek a hikszosz népnél megtanultak alapján. A Valetti értesítése alapján később érkezett szabírok zöme, 762 fő, tengerparti hajós volt. Ezen előrejelzett szabír csoport Veji beavatottal érkezett, aki arbag volt. Leghamarább egy gyógyító forrást keresett, hogy emberbaráti működését megkezdhesse. Szabír csoportjának nagy része a Keréta pusztulásakor elmenekült vándor szabírokhoz tartozott, akik egyébként jó földművelők és gyümölcstermelők voltak. A kézműveseket és a fegyvergyártókat Arnó vezér nagytanácsán később a szabír vasművelőkhöz irányították. Ezen 762 fős csoport építkezési tudással rendelkezett, korábban részt vettek a déli vidékek nagy építkezésein. Ők voltak a dél felől érkezők második csoportja. Veji, aki maga is az érkezőkkel együtt jött, nőtlen fiatalember volt. Legelsőnek újbabilóniai szokás szerint a megadott területet felmérette és négyszögesen szabályos részekre osztotta fel a beépítendő területet és elvégeztette a csatornázást. Ekkorra már annyi családos építő érkezett Arnó parancsára, hogy Veji építői a munkaerők és őslakók közül elsőnek feleségeket választottak maguknak. Az elhaláloj zott építőknek festett és tufába ásott sírkamrákat készíttetett, hogy az uruki szokásoV kat meghonosítsa. Erre Tarhuntól is bátorítást kapott. Tíz évig folytak az építkezések, mikor az új betelepülők és az őslakók is elfogadható lakásokhoz jutottak. Veji azonban azt mondta: „Ez még csak a kezdet, mert az építkezést csak elkezdeni lehet, de befejezni soha!" Aztán mind a 12-Nép részére szálló-épületeket és vezéri lakásokat építettek, és kúráló-gyógyítóhelyeket, valamint az Egyisten-hívőknek

és a többistenhívőknek külön-külön kegyhelyeket. A legdíszesebb volt a Lukumó-Tanácsai-Zikkurat, de ezt csak a délről érkezettek hívták így. A szabírok fővárosa mégis Veji lett, a nagy építőről elnevezve. A nagy tanácskozáson eldöntötték, hogy még hajóhaddal is kell erősíteni a Rasna Szövetséget. Ezért a Lüd királyságbeli Idahegy körüli birodalomban történt nagy éhínség miatt vándorló Tirén királyt hajóhadát felkérik, hogy vándoroljanak a termékeny birodalmuk kikötőibe. Így kerültek a űrének Pompeitől kezdve a Rasna kikötőkbe. 393 A Szantorisz vulkán kitörése nagymennyiségű tüzes és hideg hamut szórt Keréta és Eturia, valamint a vele határos királyságok területére és a keleti Etruszk tenger környéki termőföldek termését megsemmisítette. Hajóhadak menekültek az Etruszk tenger nyugati felébe, ahol településeket létesítettek. Így Kampány vidékén 3000, Kampány másik oldalán, a Kaláb részen 2500 etur hajós telepedett le, és az Etruszk tenger vidékeit ők uralták. Mivel az etruszk hajók jól felfegyverzettek voltak, az Atlantic süllyedő szigetvilágából már korábban ide menekült barik, digók, latinok, ligurok, szabinok, szamnitok és umberek a hegyek közé húzódtak föl az erőszakos kalózok elől. Az északról jött, Arnó vezette 5142 lovas kalandozót eleinte az Atlanticról elmenekült őslakók szívesen fogadták, mivel a mocsarak lecsapolásával és lépcsős termelési móddal a földeket termékennyé tették. Így az éhségüket csökkentették és jólétet teremtettek. Amikor azonban a 7572 etruszk-féle, délről jött települő megérkezett az uruki 1636 fő magasabb tudású templom-gazdasági földművelővel együtt, és a 15.620 lovassal rendelkező betelepülő az Istenek-Ligetében megalapította a Rasna-szövetséget, már elnyomóknak tekintették az érkezőket. Mivel egy nép soha nem maga nevezi el magát, hanem a szomszédai, az etruszkokat sem Rasna névvel illették, hanem etruskusoknak hívták őket. Az umberek és a latinok így hívták már a kezdettől fogva a tengert, Etruszk-tengernek, így ezen név rajtuk maradt. Arnó unokája részt vett a szellemi képzésben. Lukumó papkirályoknak nevezték a 12 Nép szövetségét és a titkos törvénygyűjteményét Disciplina Etrusca néven emlegették. Ez három könyvből állott. Az első a Haruscipa: a máj és egyéb részek jóslatából állott. A második a Fulgatória: a viharisten jóslataiból és a jövendőmondásokból állt. A harmadik a rituálék könyve volt, amely az államalapítás, a városalapítás és az építés-élet szabályait tartalmazta. Ezenkívül a 12 szövetségi állam történetének titkos írásából állott, amelyet a fővárosokban váltakozóan helyeztek el. Ezt nevezték el a 12 nép titkos szentkönyvének, amelynek példányai Ordoszban is vannak. Hej rege rejtem 190. Arvisura Pannon (Veszprémi) Arvisura Pejt aranyasszony, Gyömöre, Kr. e. 2810-Kr. u. 568. (1230-4608. m.t.é.) Indija és Ilu rovása A Pannon-vidéken nagyon sok fontos esemény történt. A római időszámítás szerint Krisztus születése előtt 800-ban Pannon ifjúsági vezér megjelent ezen a tájon négyezer lovasával, akik a káspivári Saka-szkíta birodalomból jöttek kalandozásra. Sajnos abban az évben hamar beállott a tavaszi olvadás és a folyók melléke tengerré változott. Ekkor egy dombocskán ütötte fel vezéri szállását, amit harcostársai Pannonhalmának neveztek el. Bár ő maga az Arvisura szabályai szerint a telephelynek a Káspivár nevet adta, mivel 1 tőménnyi vitéz lovasát ott képezték ki, de a Gandás Birodalom menekültjei meggyőzték a Káspivárból jött Óregek Tanácsát, akik engedélyezték Pannon vitéz töményének kalandozását. Pannon szálláshelyét Pannonhalma név alatt rótták le az egyik leghosszabb Arvisurában.* * Káspivárból, az ordoszi beavatottak megbízásából engedélyt kaptak a 190. Arvisura megírására, amelyhez aztán több Arvisura és azoknak rovói is csatlakoztak. 394 Aranyos-széken már előzőleg is voltak hun települések, mivel Bihar ifjúsági vezér i. sz. előtt 2810-ben történt kalandozásakor Szampó parszi-szkíta Isis-lakó sámán az Anyahita tisztelők egy kis csoportjával megjelent a védelmet nyújtó hegyek között, és Aranyos-széken Isis-lakó kegyhelyet létesített. Mivel ezen a vidéken sok volt a külszínen talált arany, telephelyüket Aranyosszéknek nevezték. Aranyból készült éksze reikkel bejárták az akkor ismert Hun-birodalomhoz tartozó területeket. Az Anyahita hívők egy istent tiszteltek. A második csoport egy döghalál járvány idején, Kr. e. 1610-ben érkezett Aranyosszékre a parszi-szkíták és széki-hunok törzséből, akik Dabósa és Paripa városok környékén Anina-hívőkké váltak. Főként Barca síkságán és Aranyosszéken telepedtek le. Pannon vitézei közül sokan a Barcaságban és Aranyosszéken maradtak, mivel megnősültek. Hatezren bevárták Pannon felderítését, hogy megtudják, vajon igaz-e a hír, hogy a görög telepesek egy része a déli tenger partjára vándorolt? A bátrabbak ifjú feleségeikkel még a befagyott folyókon átlovagoltak a termékeny dombos vidékre. Ezen megcsaládosodott harcosok az új Pannonhalmán telepedtek meg. Ifjúsági vezérüknek biztosítania kellett nyugalmukat, mivel Aranyosszékre a fagy beálltáig nem mehettek már vissza.

Ekkor Pannon nőtlen harcosokból megszervezte a gyéren lakott település határvédelmét. Lajta ezredével megkapta az Alsó-őrség vezetését, Hisba a Felső-őrség parancsnokságát. Délen viszont, a görögök által még sűrűbben lakott részen felállították Szerém-őrséget. Ennek az ezrednek a fő erőssége, Szerém, az Isislakó Baka-szkíta vitéz volt, akit Eskünő aranyosszéki fejedelem küldött megfigyelőként mindkét vejének, Pannonnak és öccsének, Mecseknek a kezdeményezéséhez. Szerém, amikor el akarta foglalni a védelmi helyét, megborzadt az úsztatástól, így várniuk kellett. Ekkor Mecsek elejtett egy medvét, amelyet Zengő sámán vezetésével medvetoron elfogyasztottak. Ezzel kegyhellyé változott a folyók közötti hegyes terület, ahol a Hun Törzsszövetség lovasai igyekeztek hazát szerezni. Szörény eskló és Szerém vitéz azonban ragaszkodott ezer főnyi lovasához, ezért elsősorban Isis-lakó harcos vitézekkel egészítették ki töményüket. Az árvíz csökkenésével átúsztattak a folyón. Szerém-őrség felállítása után 3 avar, 5 úz, 7 kabar és 9 parsziszkíta harcos visszaszökött Mecsek vitézhez, aki újabb Isis-lakó csajkásokkal pótolta a Szerém-őrségen beállott veszteséget. Legeltetés során a tarkósok és a görögök összevesztek az esklókkal, mivel nem akarták fizetni az Isislakóknál szokásos sámán-tizedet. Ezért Szörény eskló engedélyezte az említett 24 fő cseréjét. Maga is átköltözött a folyó túlsó oldalára és felállították a Szörény-révet. Mecsek ekkor visszatért Pannonhalmára a bátyjához, de Zengőőrség címén kilenc tizednyi lovast visszahagyott Zengő sámán törzsével, hogy a jelentő-lovasok bevonásával a déli, sűrűbben lakott vidékekről is pontos értesüléseik legyenek. Amikor befagytak a folyó menti nagy vizek és mocsarak, Pannon ifjúsági vezér 2 tizednyi lovasával visszatért apósához Aranyosszékre, ahol az anyósa, Zalatna nagyasszony sírva fogadta, mert leányai, Gyömöre és Indija, Pannon és Mecsek feleségei nem jöttek haza. Megnyugtatták a nagyasszonyt, hogy nemsokára jönnek ők is, mert a fia, Szerém vitéz, Zernyét, a székihunok rimalányát feleségül kérte Zengő sámántól és szarvastoron megtartják az esküvőt. Esküllő nagyon örült, miután az elveszettnek hitt gyermekei megjöttek. Az Isis-lakók szarvas-torán Vepszerém fősámán, Szerém bátyja végezte el az esküvői szertartást. A hatezer főnyi visszamaradt, részben megcsaládosodott harcosnak minden felsze 395 relést megadtak, ami az új település szempontjából fontos volt. Az Isis-lakók is többen tudomására adták Esküllő fejedelemnek, hogy leányaik után átköltöznek Pannonfóldjére, a görögök által lakatlanul hagyott területekre. Alsóőr és Felsőőr területén Anyahita és Anina hívők telepedtek le, míg Szerémőr területén mind a 24 főistenség híveiből toborozták a lovasságot. Ezek Szerémváron összevesztek, csak a parszi-szkíták maradtak ott Szerém parancsnoksága alatt. A többiek inkább a visszamaradt görög őslakókkal házasodtak össze és így zavartalanul folytatták a saját Tóremjeikben vetett hitüket. Így két szellemi központ fejlődött ki Pannon fővezér és öccse, Mecsek vitéz körül. A két testvér közül Pannon volt a vitézebb, míg Mecsek a tudásban volt erősebb. Mecsek vitéz helyeselte, hogy a hozzá költözött avarok kőből 3 karéjos Sis-Tórem, az úzok 5 karéjos JoliTórem, a kabarok 7 karéjos, téglás Ruda-Tórem, míg a parsziszkíták 9 karéjos Isis-Tórem kegyhelyeket építsenek és magukhoz vonzzák a többi avar, úz, kabar és parszi kalandozókat. A legszebb kegyhelye a görögökkel összeházasodott pamír-szkítáknak a Pécs-Tórem 9 karéjos, hagyma-tetejű kegyhelye volt. Ugyanis az első telepes pamír-szkíták a nagy Saka törzsek között a parszi-szkítákkal szemben Pécs-Tórem hívei voltak. Mivel az asszonyok szülei görög kőfaragók voltak, igen szép, dús hajú istenalakokkal népesítették be a leányaik kegyhelyeit. Ezen Szerémőrségből beköltözött réteg a Tarkósokat is magához vonzotta, mivel ezek szolgáltatták az építkezéseikhez az épületfa anyagot. A kereskedő és földművelő görögök dél felé vándoroltak Pannon lovasaitól való félelmükben, de kőfaragók és ácsok maradtak, mivel minden vándorló és megtelepedni vágyó törzsnek szüksége van kézművesekre. Viszont a Káspiros térségéből idelovagolt Baka-szkítáknak - szépséges lovaik mellett - sok aranyuk és ezüstjük volt, dúslakodtak a selymekben és ékszerekben. A legfőbb értékük azonban a dolgos két karuk volt, amellyel lakhelyeiket széppé varázsolták. Melléképületeikben szívesen alkalmaztak magukra hagyott idegeneket, akiket családtagoknak néztek. Mivel a Pécs-Tórem-hívő saka-szkíták voltak többségben, az újabb településeket Kr. e. 799-ben PécsTórem városának nevezték. E település mesés gazdagsága és a termő gyümölcsösök vonzó hatást gyakoroltak az Isis-lakók híveire, így a tíz év alatt sokan elvándoroltak Pécs-Tórem városába minden kincsükkel együtt. Az Isis-lakó hívek is felépítették 24 karéjos kegyhelyüket, amit Ata-Isis szenthelynek neveztek el. Ennek aranylemez volt a kupolája, amely egészen Szerémvárig elcsillogott. Mecsek fia, Devecser ifjúsági vezér fősámánsága alatt itt tartották meg a pannonok Nagyszaláját, azaz Pannonföld törzseinek a megbeszélését, hogy miképpen kapcsolódjanak be a 24 Hun Törzsközösség szellemi áramlatába. Ezért az ifjúság az összes törzsi hagyományokat összegyűjtötte és az összegyűlt pannonföldieket a görög őslakók által épített színjátszóhelyeken szórakoztatta. Mivel az Isis-lakóknak a jómód megőrzése miatt csak kevés gyermekük volt, az avarok viszont igen szaporák voltak, így az egész hegyvidéket elárasztották 3 karéjos kegyhelyeikkel. Az volt a határozott véleményük, hogy az ötévenként induló, a káspivári szkíták által vezetett birodalmi sámánképzésre minden

esetben küldeni kell ifjú-sámánokat, akik közül a legkiválóbbaknak meg kell jelenni Ordoszban, a hun birodalmi beavatott-sámánképzésen is. Pannon után legvitézebb fia, Csanak lett Pannonföld fejedelme, Mecsek fősámánsága mellett. Amikor Kr. e. 773-ban a Nagyszalát Pécsett megtartották, Mecsek Eplény fiának adta át a fősámánságot. Minden újabb ötéves sámánképzés után kisebb csoportok érkeztek Káspivárból, a 396 tizedik évben Ordoszból, a 24 Hun Törzsszövetség minden törzséből. A kiképzett rimalányok mind a fejedelmi és fősámáni udvarokba mentek férjhez és aranylemezes Arvisurákban örökítették meg Pannonföld Ordoszhoz való szellemi kapcsolódását. Amíg Csanak Pannonhalmán székelt, Radóc és Vejke nevű öccsei a határőrizetben teljesítettek szolgálatot, mivel a vándorló népek ifjai gyakran veszélyeztették a nyugodt életüket és földjeik termését. Amikor Csanak után Mecsek fia, Devecser lett Pannonföld fejedelme, akkor a kettős fejedelmi házból négy ifjút vezényeltek Káspivár sámánképzésére és egy ifjút az Isis-lakók közül. Így Kr. e. 742-ben Csanak két fia, Horpács és Veszprém, valamint Devecser két fia, Sarlód és Bogdása, míg Szerém fia, Ruma lovagolt be Káspivárra a 740-ben megindult sámánképzésre. Ezen sámánképzésen 48 ifjú közül Csanak fia, Veszprém lett a legelső és jogot nyert arra, hogy a 24 fős ordoszi beavatott sámánképzésen képviselje Káspivár-Birodalmát egy Türje nevű ogúz sámánifjúval együtt. Sarlód nem bírta a sámánképzés viszontagságait és Kr. e. 736-ban, Tenkesvárban meghalt. Horpács vette át Alsóőr, Bogdása Felsőőr, míg Ruma Szerémvár parancsnokságát. Csanak fia, Pomógy Kr. e. 740-ben Fertő mocsarainál hősi halált halt, Palkonya és Halimba azonban megbosszulta halálát, mert az idegen betolakodókat addig üldözték, amíg a nagy hegységek alján agyon nem verték a gyilkosokat. Veszprém az ordoszi sámánképzésen is első lett, és Kaluga vepsze törzsbeli fősámán leányát, Pejt rimalányt vette feleségül. Mivel Kalugának csak egy leánya volt, mesés kincseivel és száz fős vepsze törzsbéli lovaskísérettel két évig jött Ordoszból. Amikor megérkeztek Pécsre, örömmel fogadták a nagy aranykincsekkel érkező, ifjúsági versenyen győztes fejedelmi házaspárt. Devecser pannonföldi fejedelem megbízta Veszprémet, hogy szervezze meg Pannonföld biztonságát. Veszprémnek első dolga volt, hogy visszaemlékezése alapján, még azon évben, Kr. e. 728-ban, a legbiztonságosabb helyen, Pannonföld közepe táján felállítsa az új sámánközpontot. Az Ordosz birodalmi Veszprém városának mintájára felépítették 100 vepsze harcos segítségével és az ifjú fősámán törzsének ácsaival Vepszerém városát, Pannonföld-Birodalmának új sámánközpontját. Aranyasszony ünnepére elkészült a 24 karéjos fősámáni szentély, amelyben megtartották a második Pannonföldi Nagyszalát az Kr. e. 728. évben. Ekkor derült ki, hogy Pannonföldön a 24 Hun Törzsszövetségnek minden törzse képviselve van. Ordosz Aranyasszonyának tiszteletére a Szentélyük legszebb helyén felállították a „HősökAranyoszlopát", amelyen minden Pannonföld védelmében hősi halált halt személy nevét rovásban örökítették meg. Ezek között szerepelt Horpács és felesége, Ankir, a török törzsbéli rimalány. Egyszerre estek el Lajta-őrségben, Kr. e. 730-ban. Két fiúk átvette a szüleik harcosai feletti parancsnokságot. Kanizsa vitéz a török törzsbéli vitézeivel várost alapított Felső-Őrség központja közelében, míg Suprun a Lajta-kapuban alapította meg szkíta törzsbéli harcosaival a városát, de Veszprém sámánközpontban mindketten 9 karéjos szkíta és 11 karéjos török kegyhelyet, így Kanizsa és Suprun hívei képviseltetve voltak a sámánok városában is. Szerém fia, Ruma sámán engedélyt kapott, hogy Szerémőrség legszebb helyén alapítsa meg az új sámánvárost Ordosz mintájára, az ottani Ruma várhely hagyományai alapján. Occsei is, Nárom és Bihács vitézek még azon évben kiépítették végvári őrségüket. Pannon törzsei között az avarok voltak a legszaporábbak és Pécs-Tórem városában, a Mecsek fejedelemről elnevezett hegy környékén nagyon megsűrűsödtek háromka 397 réjos kegyhelyeik. Még Zengő sámán kegyhelyét is elfoglalták háromkaréjos szentélyeikkel és harcosaik száma 1 töményre emelkedett. Pécs városában azonban mind az öt kegyhely alakot fenntartották a város alapításának emlékére. A veszprémi Nagyszilában minden törzs vezetője helyeselte, hogy a fősámáni városnak központi fekvésűnek kell lennie, mert mind a nyugati, mind a déli betörések gyakran előfordultak. A gyér számú megmaradt tarkós őslakó nem tanúsított ellenséges magatartást Pannonföld új telepeseivel szemben. A vepsze törzs minden családi fészkében épült szitás-fürdő is, míg a nyári tisztálkodást ruhaégetéssel egybekötve a székihunok elnevezése szerinti Bolhás-tó mellett végezték vallási szertartás keretében. A szeld-hun halászok elnevezése azonban nem tetszett nekik, ezért az ordoszvidéki, vepszeföldi elnevezésével a kellemes, meleg tavat Balatonnak hívták. Gyermekeiket is itt mártották meg az Aranyasszony ünnepén a Balaton-tóban. A névadási ünnepségeket Almágy rimalány végezte. Legelőször Veszprém gyermekeit, Pétet, Lébényt, Bajánszernyét, Bucsut és Árácsot keresztelte meg az ataiszi névadás szerint. Ilyenkor a nyári legnagyobb melegben, az Aranyasszonyok havában megtartott ünnepélyeik alatt mindig elregélték:

- Amikor esküvőjük napján Gyömöre, Pannon ifjúsági vezér rimalány képzettsé gű felesége elkezdte róni a 190. Arvisurát, még nem gondolta, hányszor kerül majd veszélybe az élethalál küzdelmet vívó pannon ifjúság. Pannon a 24 Hun Törzsszövetség legújabb települése védelmével volt elfoglalta. A rokonlátogatók maradványait a tarkósokkal együtt uruki-hegygazdaságokba szervezte. Ifjú felesége, az aranyosszéki Gyömöre végezte helyette a 24 Isis-képjellel való, Agaba-féle rovásokat Pannonhalmán. Egy nyugati betörés alkalmával Kr. e. 790-ben veszély fenyegette a rovások folyamatosságát, ezért Mecsek felesége, Indija vette át a 190. Arvisura rovását, majd utána a Pécs-Tórem városában megtartott rimalány-képzés után a legügyesebb rimalány, Pelsőc leánya, Ilu, az úzok aranyműves ezermestere, Kr. e. 780-746-ig. Amikor az aranyosszéki Vepszerémet választották fősámánnak, Ilu leányát vette el feleségül, Runyát, aki az úz aranyművesek között tanult. Az ügyes aranyműves leányka az Isis képekkel díszített rovásokat mesebeli széppé tette. Vepszerém halála után Runya az Kr. e. 728-ban megtartott Nagyszilán Veszprémnek adta át az Arvisura rovás jogát, mivel a látása meggyengült. Amíg a vepsze törzsbéli ácsok és kőfaragók építették az új sámánvárost, az ifjú Pejt aranyasszony az összes eddigi Pannonföldön készített rovásokat lemásolta, amit a fősámáni jelentéssel együtt a Nagyszilában felolvastak. Ezért a veszprémi Nagyszilában résztvevő Oregek Tanácsa ezen rovásokat „Veszprémi-Arvisura" címen helyezte el Joli-Tórem szentélyében, amit Pejt-asszony őrzött. Ebben az Arvisurában megalkották Pannonföld törvényeit Agaba fősámán elvei alapján. Elhatározták, hogy Ordosz parancsa szerint a kisebb kalandozásokat visszaverik, de a nagy hódítók ellen mindig alkalmazzák az őslakók régi törvényeit, a meghódolást. Kiépítik a 24 hun törzsszervezetet tizedekre lemenőleg. Soha nem hagyják el Pannonföldet, hogy Ordosz nagy törzseinek menedékhelyét kiépíthessék. Veszp rém lesz az új Égi-Birodalom fővárosa, mivel már Pécsett is érték támadások, az új központ helyzeténél fogva könnyebben védhető. A fentiekre nézve megkötötték a vérszerződést. Veszprém, Bihács, Kanizsa, Ruma és Suprun engedte vérét Pejt aranyasszony díszes edényébe. Eldöntötték, hogy két újabb határvédő őrséget alapítanak. Újabb nagy-süán viadalon a Pozsony nembéli széki-hun Detrekő vitéz lett az első és a Rozsnyó nembéli marúz Ditró a második. Ekkor 200-200 lovast kaptak, hogy még makk398 hullás előtt építsék fel Pozsony és Detrekő várakat északra, valamint Rozsnyó és Ditró gerendavárakat Barcaság és Csíkszék határában Kr. e. 728. év végéig. Aranyasszony ünnepén megállapították, hogy a legszebb őrtornyot a supruni, kabar származású végvári vitézek építették. Ezért az erdős Sasvárban makkhullásig felépítették Detrekő tornyát, Pozsonyban a várból látható Dévény tornyát. Utána Suprun tornyát, majd dél felé vették útjukat. Suprun vezér hajnaltájban elaludt harci-szekerén. A rázós úton azonban a szög kiesett a tengelyből. Az egyik kabar harcos egy hegyes követ dugott a nyílásba, azonban egy kis hiba történt, mivel a mutató ujját is ottfelejtette és ennek utolsó perce szétroncsolódott. Jajszó nélkül tűrte, nehogy szeretett vezére felébredjen. Amikor Suprun felébredt, látva vitéze hűségét, azon kabar ifjút első vitézzé ütötte, és Kőszegi névvel legdélibb várának parancsnokává tette. Még makkhullás előtt felépítették Kőszeg tornyát, ahonnan el lehetett látni a felsőőri első Hisba-toronyig, Kanizsa vezér első váráig. Pejt aranyasszony, hogy az ősi törvényeket végrehajtsa, minden rimalány-képzős hajadonnal Veszprém öthegyén csipkebogyót szedetett, mivel az Arvisura-törvények így írták elő: „Végvári vitézek soha forralatlan vizet ne igyanak, hanem csak öthegyen szedett csipketeát, amely minden veszélytől megvédi a törzsszövetség harcosait!" Ezért Suprun a saját tarsolyát ajándékozta Kőszeg vitéznek, telistele Pejt aranyaszszony csipkebogyóival. A Kőszeg tornyának környékén lakó tarkós őslakók, látva Suprun vitézeinek fényes fegyverzetét, tegezükben ékeskedő nyílvesszőiket, nem fogadták ellenségesen a végvári vitézeket, hanem apró jószágaikkal kedveskedtek nekik. Kőszegi végvári vitéz a legszebb tarkós leányt elvette feleségül. Ezzel megpecsételődött a pannon és a tarkós népeknek a hegyvidéki barátsága. Suprun ezután Veszprém sámánvárosba, majd a legszebb asszonnyal, Ikvával a székvárosba lovagolt, ahol ekkorra már kabar vitézei lakályossá tették Suprun-tornyát. Amíg az Kr. e. 800-ban idelovagolt Pannon vezér töménye főként parszi-szkíták ból és avarokból állott, addig a 20 évenkénti rokonlátogatók és az Kr. e. 728. év elején visszajött Veszprém fősámán töményében a 24 Hun Törzsszövetség minden törzséből voltak. Suprun ekkor egy kabar tizeddel, Encs vitéz őrségparancsnokkal napnyugat felé lovagolt és egy árvizes folyónál a magaslati dombon őrtornyot építtetett és elnevezte Encs-tornyának és magát a folyót Encs folyónak. Utána még 9 tized kabar őrséget vezényelt Encs vitéz parancsnoksága alá. A kabar ácsokkal felépítette Encs várát és a teljes ellátásukat megszervezte. Maga Pejt aranyasszony, Veszprém fősámán felesége vepsze származású volt, míg a legszebb rimalánya, Ikva, a pamír-szkíták bölcs fejedelmének volt első leánya. Esküvőjük tavasszal a Veszprém-torony szentélyében zajlott le. Ikva hozományából felállították Suprun tornyának szentélye legékesebb helyén a „Hősök oszlopát", amely szerint Lajta Kr. e. 777-ben, Radóc Kr. e. 755-ben, Vejka Kr. e. 742-ben, Pomógy 740-ben, míg Suprun

apja, Horpács az édesanyjával, Ankirral együtt Kr. e. 730-ban halt hősi halált a Lajta-kapuban. Ekkor a 18 éves Suprun vette át Lajta kapu őrzését parszi szkíta harcosaival, akik felesküdtek Anyahita ősanyának aranyos szentélyében, hogy életük árán is megvédik Pannonföld Égi-Birodalmának legfontosabb őrségét. Pécs-Tórem városában az avar és kabar harcosok vallási kérdések miatt összevere kedtek, ezért Devecser fejedelem a kabarokat Lajta-őrségbe vezényelte. Így Kr. e. 730 aranyasszony ünnepén 124 pelyhes állú, nőtlen kabar harcos állított be a Lajta-kapu 399 ba. Suprun örömmel fogadta a harcosokat, akik javarészt kőfaragók és ácsok voltak, emellett kiváló lovasok. Devecser fiának, Halimbának veje, Farkasd rajcsur-parancsnok vezette Suprun táborába a kabar tizedeseket, akik szokás szerint a hősi halált haltak özvegyeit vették el feleségül. A kabaroknak csupán az volt a kérésük, hogy legfőbb istenségüknek, Ruda-Tóremnek kegyhelyet emelhessenek. A bűnösök közül aztán a fiatal özvegyasszonyoknak módjukban volt kiválasztani a legmegfelelőbb férjnek valót, mivel szálláshelyről az özvegyeknek kellett gondoskodniuk. Mire elkészült a szolgálat közben felépített Ruda-Tórem kegyhely, Bögölyös, Cenkes, Ágas, Hepés, Hupás, Ilmic, Kopjás, Rákos, Rámelő, Szutor, Somos és Taca vitézek béklyóiktól szabadulva házasságot kötöttek először Anyahita aranyasszony, majd Ruda-Tórem kegyhelyén és életük végéig Lajta-őrség külső tornyai között védték Pannonföld nyugalmát. Innen pótolták később az Encs-vonalának tizedeseit. Amikor Kr. e. 728-ban Suprun kabar település központjában Ata-Isis szögeit jelképező építési mintára felépítették az új kegyhelyet, Suprun-tornyát, az ifjú pár védve volt minden támadás ellen, mivel a díszes, tornyos építmény kabar szállásokkal volt körülvéve. Mégis örök ellentétnek vetették meg az alapját, mert az Anyahita hívő parszi-szkíták, majd az Ikva aranyasszonnyal jött pamír-szkíták a Lajta őrség parancsnokát Suprunnak, míg a kabarok Sopron vezérnek hívták, amelyből újabb veszekedés keletkezett. A kabarok, mivel többen voltak, folyton azt hangoztatták, hogy ebben a szópárbajban csakis ők lehetnek a győztesek. A legverekedősebb úz nyílhegykovácsokat és kabar aranyműveseket, vasforralókat Suprun útbaigazította Kőszeg tornyához, hogy inkább gyarapítsák a tarkósok rézformáló készítményeit. Ugyanis a sarlók és apróbb fegyverek készítésénél a legnagyobb egyetértés uralkodott az egyforma foglalkozású, de idegen ajkú emberek között. A kabarok kóborlásaik közepette a nagy hegyek között ércet találtak, amelyből az Arnó feljegyzései szerinti eljárással vasat lehet készíteni. Legelőször bőrtömlőket készítettek fújtatóknak, majd kabarföldi mintára pesteket és hordozhatókoholókat is építettek. Mire elegendő faszenet égettek, elkészültek az első kabar pestek. Bölénytor havában Kőszeg jelentette Suprunnak, hogy a Veszprémmel jött kabarok éjjel-nappali fújtatással, tömény faszén használatával ordoszi mintára elkészítették a kovácsolható kabar vasat, amelyből mintát is küldött, hogy az Oregek Tanácsa döntse el, folytassáke a kabar vasak készítését. Suprun még almavirágzás előtt átlovagolt Kőszegre és elrendelte az úz csákányok és kabar buzogányok készítését. Ugyanakkor a réz szerszámok készítését is szorgalmazta, hogy fellendítse töményének gazdaságait és ütőképesebbé tegye harcosait. Ezt annál is inkább megtehette, mivel medvetor havában megszületett az első fia, akit az Anyahita hívő szkíták az Órdögűző nap emlékére Esztyerhásnak neveztek, viszont Ruda-Tórem híveinél ez Esztorás napjának felelt meg. A kabarok erős ostorpattogtatásokkal végezték az ördögűzést, amit a szkíták ellenséges cselekedetnek minősítettek. Ők Ata-Isis sokszögletű szentélyében csendes elmélyüléssel adóztak Anyahita istenasszonyuknak, akitől azt kérték, hogy szabadítsa meg őket az Ördögfejedelem hatalmától. Szentélyükből kijőve a kabarok az ördögűző székeiket a tűzre vetették, ami miatt reggelig tartó öldöklés következett. Ekkor Suprun a bűnösöket pellengérre állíttatta, majd a fő verekedőket börtönbe vetette. Az Anyahita hívőket családjukkal együtt a széki-hunok Sas-várába vezette, míg a kabar és az úz kézműveseket Kőszegre kísérte, hogy az ifjúság töményével jött kézműves legénységet saját szakmájukban foglalkoztassa. A délről jött hikszosz lovasok is bűnösnek minősültek, ezért őket Ibos 400 vezetésével az Encs folyó előtti nagyobb folyóhoz vezényelte, második vonalbeli őrségbe. Ezen őrséget a folyóval együtt a vezérükről Ibosnak nevezték (Ibss), ahogy a régi hikszosz földön az áradás napját hívták. Suprun vezér ekkor rendelte el a töményeihez tartozó őrtornyokban a pergős figyelők felállítását. Ezt a sámánok végezték, akik minden hetedik napon rovással jelentették a rendkívüli eseményeket. Ezen őrtornyok alatt kegyhelygazdaságok működtek, így minden őrség az élelmezésben önellátó volt. A sámánjelentéseket Ilmic és Rámold sámánok rótták a kabar nyelven „Soproni Arvisuráknak" nevezett, Ikva aranyasszony által megkezdett aranylemezekre. Tíz év múlva Kőszeg tornyánál megjelentek a káldorok, akik fogságba esve megtanították a nyelvükre a kis Esztorást. Érdekes, hogy a kis Esztorás a tarkósok beszédét is elsajátította, mivel a tarkós kőfejtők is igen kedves fiúcskának tartották őt. Suprun parancsára már 12 éves korától kezdve kabar, úz és két szkíta-Baka csoport végvári vitézei között teljesített szolgálatot. Mikor 16 éves korában Detrekő vezér szikul vitézei közé osztották be, már erős bajvívó vitézzé nevelkedett, de a telet mindig Suprun tornyánál töltötte. A 3328. Medvetoros év tavaszán menekülők érkeztek Detrekő vezér Sasvárába, akiket a szikul vitézek tótoknak neveztek. Kalandozásaik során már találkoztak ezzel a néppel, de csak ellovagoltak mezei

munkásaik mellett, mivel a marótok cselédségéhez tartoztak és soha nem támadták meg őket. Suprun a hetedik pergős jelentés alkalmával Ilmic fősámánt küldte el Sasvárába, miután féltette Esztorást, elrendelte, hogy ne kalandozzon, hanem a folyók őrzése közben tanuljon meg a nyelvükön beszélni. Amikor tavasszal megszűnt az árvíz, véget értek Esztorás tanulmányai, aki két holdevés, azaz a nyolcadik vasárnap, az 56. pergős nap után már kezdte érteni a tótok beszédét. A 9. vasárnapi jelentésében rovásokban közölte édesapjával, hogy a tótok a káldorok félelmetes megjelenése miatt menekültek a marótok gazdaságaiból, alig öt napi járófóldről. Szomszédaik között kétféle nép van, csehek és marótok, akik mezei cselédeiket tótoknak hívják, míg egyes asszonyok a gyermekeikkel együtt szluvákoknak csúfolják őket, akik ezért igen haragudtak a többiekre. A kabarok a széki-hunok nyelve szerint tótoknak nevezték a menekülőket, míg a Ditróból jött szikul vitézek csupán szőröknek, mert sokkal szőrösebbek voltak, mint a 24 Hun Törzsszövetség népei. A pannonföldi Oregek Tanácsa igen komolyan vette Suprun jelentését és az almavirágzási ünnepen (Kr. e. 712) történt döntés alapján elrendelték, hogy a menekülőket Sasvártól északra telepítsék le, egy évi béklyós, várkörüli munkálkodásra. Suprun jelentése alapján Veszprém, Káspivár és Ordosz sámánközpont is rovásba fektette az új nép érkezését. Mire eljött a nyári gázlós úsztatás ideje, Esztorást édesapja kabar vitézei élén Soprontornyába vezényelte, mivel az újabb menekülő szluvák-tótok igen érdekes híreket hoztak a káldorok hadmozdulatairól. Egy betegnek látszó káldor is volt a menekülők között, aki elárulta Esztorásnak, hogy a termés betakarítása után a káldor vitézek megindulnak az úzok Joli-Tórem Aranyasszonyának folyója, a Dunna mindkét oldalán, mert úgy hallották, hogy ott bőven termő síkságok vannak. Ekkor az úzok áldozatot mutattak be Joli-Tórem kegyhelyén, ahol az Egi Dunna asszony tudomásukra hozta: „Keressétek a békét a káldorokkal!" Kőszeg tornyánál ekkor felszabadították rabságukból a vasművelő káldorokat. Suprun vezér Esztorás ifjúsági töményébe osztotta be a káldor ifjakat, akik révén szövetségre léptek a káldorokkal, viszont minden aranytárgyukat Veszprém fősámáni várába szállították. 401 Esztorás töményéből ekkor Encs és Ibos vonalára káldorokat vezényeltek, akik megteremtették az összeköttetést a káldor sereggel. Egy holdtölte után Suprun tömény vezér és Bándor káldor vezér szerződést kötöttek, amely szerint Dunna istenasszony folyója mindkét oldalának termékeny partját birtokba veszik és minden vitás kérdést vérontás nélkül tárgyalnak meg, a fegyvereket pedig közösen készítik a káldor-pannon szövetséges törzseknek. Ekkor a vasgyártó kabar koholókat és peste ket káldor kézműves szokás szerint újjáépítették. Újabb érclelőhelyeket kerestek és fellendítették a vaskészítést. Sok helyen történt hiba. Így a Lajta kapuban a kőkasokba telepített méhest a káldorok összetörték. Az egyik Ordoszból hozott méhcsalád egy vezért halálra mart. Ezt ellenséges cselekedetnek minősítették, míg Esztorás el nem magyarázta, hogy a legvadabb méheket azért teszik nádkasok helyett kőkasokba, mert azokat sok esetben füstöléssel elpusztítják. A szelídebb méhrajokat télen gyékénykasokba teszik, nádsá torral takargatják egészen tavaszig, hogy a szelíd méheseik megmaradjanak. Amíg a káldorok mézes sör mellett mulatoztak, addig Esztorás ifjú töménye Veszprémbe lovagolt minden kincsükkel és az elesett hősök aranyoszlopával együtt, amit az Anyahita kegyhelyen helyeztek biztonságba. Suprun kabar vasgyártói nagyon összebarátkoztak a káldorokkal és a Saka-szkítáktól átvették Suprun tornyának őrzését. Esztorás eljegyezte Bándor legkisebb lányát, de fiatal korára való tekintettel - a megkötött egyezmény szerint - az Oregek Tanácsa az ifjú Esztorás vitézt tíz társával együtt sámánképzésre küldte. Közben folytatódott a káldorok folyamatos bevándorlása és benépesítették a ritkán lakott termőföldeket. Káspiváron kiváló nyelvtudása és a Nagy-Süánon való győzelme miatt Esztorás rangelsőként végzett és beavatott továbbképzésre újabb öt évre Ordoszba vezényelték. Zenei képzettsége miatt pedig olyannyira megnyerte Bándor káldor vezér lányának tetszését, hogy Bángorka nagylányként örömmel ment feleségül a daliás töményvezérhez. Az új káldor-pannon örök szövetségnek Esztorás az Ordoszból történő hazajövetele után Kr. e. 703-ban lett a fejedelme és Kr. e. 700-ban a Dunna-asszony folyója melletti Káldor fővezérséget is átvette. A kabarok igen elszaporodtak Sopronban és vasművelésük miatt a káldor kereskedők sokszor kimmereknek nevezték őket. Sopron vezérüket a kabarok Soprontornyánál temették el. Sok esetben összeházasodtak a káldorokkal. A parszi és pamír Baka-szkíták azonban elhagyták Sopront és a Mátra hegység környékén telepedtek le, ahol minden célnak megfelelő, kiváló szekereket készítettek. Ezeket a káldorok is átvették. A 24 Hun Törzsszövetség urna temetkezései mellett elkezdődtek a harci szekeres temetkezések. Fellendült a lándzsa és a kardkészítés. Az uralkodók mindig a pannon-kelta vezetőrétegből kerültek ki. Esztorás sokáig uralkodott és Sopron város híressé vált a visszaszivárgott kabarok harci játékairól. Példamutatásával fellendítette a pannon regősök és igricek zenei életét is. Amikor Esztorás átvette a káldor-pannon fővezérséget, a parszi-szkíta Putnok, majd a kabar Bános, az úz Szeletón, az avar Pellér, a vepsze Ségol, a hikszosz Samal, a kazahun Bihal, az úz Kerepec, a pamír-szkíta Kasal, a kabar Tárkonyos, a jász Abod, a széki-hun Csanád, a szarmata Budli, az úz Melléte, a mordvin Mike, a kaza-hun Turi, a csuvasz Balatcsuva, a szarmata Pestur, a manysi Szalaváré, utánuk a szkíta-saka Zajon, Kövi, Landa, Képa, Tarzon, Zsula, Bodon, Bölön, Zsór, a széki-hun Zekul, Médi, a török Kadisa, Sikáldia, a pannon Kerát, Kámen, Győző, Benda, Orod, Bucsi, Kuji, a szkíta Szeka, az illír Boszkán, a széki-

hun Csoma, a pannon Villő, Vára, Kocs, Saka, Merere, aki az Egervári Nagyszalát megszervezte, Partikány, Izsboldó, Szaba, 402 Vavat, a vepsze Séd, a szkíta Csenge, Bátor, Pannon, Tirák, a szkíta Hangárdi, Csitári, Berény csatlakoztak. Később Kr. u. 185-ben, amikor a római Pannónia megerősödött, az ide-oda vándorló pannon fősámánság a Mátra vidékére költözött. Fényes fegyverzetükkel megjelentek Vadna kabar sámán kalandozói és gazdagságukkal ámulatba ejtették Sopron kézműves kabarjait. Legelőször a kőfaragó kabarokkal találkoztak, akik megértették kissé eltérő beszédüket. Elmondták, hogy velük van egy volgai Kimmer nevű hajós a csapatával, akiket az Etil alsó folyásánál a német-gót közösség halálra ítélt, és azért menekülnek, mert félnek azok bosszújától. Kimmert csapatával együtt Kőszegre kísérték, ahol négy évig húzták meg magukat. Mivel a gótok állandóan kalandoztak, a vasgyártással foglalkozó Kimmert Kőszegen felfedezték, ezért egykét család kivételével Sóvárra menekültek. Ezek a Kimmer leszármazottak a hegyek felé telepedtek meg. Később vissakövetelték a kabaroktól a háromnapi járásra fekvő ércfejtőket, mondván, hogy ezek a magashelyi érclelőhelyek mindig Kimmer területek voltak. Mivel a Kövezsd és Augustus római császár között kötött szerződést a rómaiak nem sokáig tartották be, a Duna vonalán egy percig sem volt békeszerződés szerinti állapot. Amikor a kinajok által megbontott és kiűzött 24 Hun Törzsszövetség hatalma újra megerősödött, 395-ben Udin hun vezér megjelent Aranyosszék városában, ahol római vezetéssel eskló, gyepidők és széki-hun aranyművelőkkel fejlett kiaknázás folyt. Tudomására jutott, hogy a pannonok nyelve még érthető és hogy a római légiókban sok pannon katonáskodik. Panaszt tettek amiatt, hogy miért viszik őket Galliába harcolni. Sokan szöktek át a hunokhoz, ahol Udin örömmel fogadta őket. Ordoszból, a megtört beavatott központtól azt a parancsot kapták, hogy az esklók birodalmának visszahódítása után a római szövetség kapcsán hódítsák vissza Pannonföldet. Udin fiaival, Uptorral és Rugóval a pannon és kabar csatlakozókból 3 töményt alakított és szövetséget kötött Rómával. Ezért engedélyt kaptak a Pécs és Kanizsa térségében történő letelepedéshez. Ekkor tudták meg a rejtegetett veszprémi Arvisurákból, hogy Kr. e. 35-től kezdve Octavianus kiüldözte a káldorokat, a kabarokat és az úz felkelőket, de a pannonokkal tartós szövetséget kötött. Tiberius császár már pannon ifjakat vett fel a Légióba, akik Galliából, Ibériából, de még a Kasszu birodalomból is hírt hoztak a 24 Hun Törzsszövetségről. Ezek az ifjak a 25 év szolgálat után mindig Pannóniában kérték letelepedésüket. Ezek örömmel fogadták Uptor és Ruga lovasait, és így helyet biztosítottak a Kr. u. 433-ban érkező hun seregeknek. A római légiók Atilla seregeinek nyomására vér nélkül vonultak ki Pannóniából. Buda fősámán megérkezése után 72 törzsszövetségi szállásra és 2 fővezéri-fősámáni székhelyre, azaz 74 tömény szállásra osztotta fel a hun törzsek legújabb Égi-Birodalmát. A székihunok szállásai Pozsonyban, Pusztaszeren és Parajdon voltak, a kaza-hunok szállásai pedig a Pécs, Győr és Décs gyűrűben. A nagy csata és a római hadjárat befejezésekor, Atilla halála után az utódlás miatt véres összecsapás keletkezett. Atillát követően Buda fiát, Aladárt jelölték a fővezéri tisztségre, a székihunok viszont Atilla fiait akarták. Ósszecsapásuk során a széki hunok csaknem mind elpusztultak. Végül abban egyeztek meg, hogy Aladár lesz birodalmuk fővezére, de az Etil mellé kell áttennie a székhelyét. A Kárpátok övezte Jász-síkságon Csaba vette át a hatalmat, a székelyek, kabarok, úzok, jászok és pannonavar-kazahun töredékek fölött. Később a kazár-türk ellenségeskedések elől az avarok vezette 9 törzs szövetsége 568-ban Baján vezetésével vissza 403 tért és az itt maradt törzsekkel megalapították az új Égi-Birodalmat. A 190., azaz Pannon Arvisurát PalócVasvárról és Veszprémből az Avarbástya alagút rendszerébe szállították, majd kiépítették az Avarbástya középső és felső világát. Utána megjelentek az újgúrok és ogúzok töményei és végül a hun birodalmi nagy vetélkedőn, 275-ben az Alpár vezette magyari tömény. A pusztaszeri viaskodáson Alpár győzött és elnyerte az új aranyasszonyuknak, Telenának kezét. Baján halála után a fejedelmi széket Győrben, az Égi-Birodalom fővárosában építette ki. Az első avar tömény székhelyévé felépítették a Baján második fiáról elnevezett Bécs városát. Hej rege rejtem 214. Arvisura A selyemút Maros fősámán és Kuzum rovása Kr. e. 496-490. (3544-3550. m.t.é.) A 3544. Medvetoros évben a 24 sámánifjú vetélkedésén Kuzum lett az első. A sámán betegségét nem heverte ki, hanem mindkét lábára megbénult, ezért az ügyességi vetélkedőn a széki-hun Maros diadalmaskodott, aki nagyon fiatal volt és a hun-törzseknél szép külsejű legény hírében állott.

Ilmen, az elaggott fősámán Kuzumot a palotájába fogadta és öregedő leányát, Kollárt adta feleségül hozzá, hogy a gyógyításban híres rimalánya a sámánképzés alatt megrokkant Nuzurnak legyen a gondozója. Kuzum és Kollár az Arvisura rovást magas fokra emelte. A minden teher és felelősség alól mentesített Maros sámán, a lovasberényi előzködésen győztes ifjúsággal elindult napnyugat felé és az alán települések alján egy borús hajnalon elérték a napnyugati Nagyvizet. Hatalmas vihar tombolt. Tajtékzott a borulás miatt fekete tenger. A sötét, fekete tenger - mormolták magukban. Egy védett barlangban tüzet raktak és a szárított húsféle ételekből ebédet készítettek, de a nagy fáradtságtól elaludtak. Amidőn felébredtek, már alkonyodott. A borús felhők között bujkált a Napasszony és ők élénken figyelték az alattuk elterülő Nagyvizet. Elnevezték Fekete-víznek. Másnap reggel kiderült az ég. Lemerészkedtek a Fekete-víz mellé, amelynek sós volt a vize. Egy folyócska torkolatában egy kőből épült tábort találtak. Az erdőből figyelték, hogy tevéken árukat hoztak a magas kőépületekbe, majd az árukat egy hajóra kezdték hordani. Amikor ezzel elkészültek, a hajó útnak indult. Nemsokára egy kisebb hajó érkezett, amelyből fegyvereket, pajzsokat és ládákat cipeltek ki. Ezeket a ládákat teve-csorda hátára rakták, aztán egy-két fegyveres őrnek a kíséretével elindították. A karaván feléjük tartott az erdei úton. Újból esni kezdett az eső és a nagy víz tajtékzott, majd besötétedett a Feketevíz. Nem messze tőlük tábort vertek és egy szomszédos barlang lóállásban kerestek szükség menedéket, míg a kőépületbe egy igen jómódúnak látszó kereskedőt és leányát szállásolták be. Majd később egy újabb lovasokból és tevékből álló karaván lopakodva érkezett a védett szállásra és őrséget hagyva az őrtornyokban elaludtak. Az őrségváltáskor érthető beszédet hallottak. Amikor az őrlegénység hozzájuk ért, * Amikor valaki sámánképzésen megjelent, akkor a sámánszerek fogyasztása után mindenki átesett a sámán-betegségen. Volt, aki könnyen elviselte, de igen ritka esetben bénulással járt. Kuzum mindkét lábára megbénult, ezért Ilmen gondoskodott róla életében. 404 elfogták őket. Bihar kalandozásából visszamaradt parszi-szkíták voltak, akik elmondották, hogy ők a görög kereskedők szolgálatában állanak és most a kinajokkal kereskednek. Mivel az esőzések miatt két nap alatt nagyon kipihenték magukat, így Maros vitézei nem tudtak aludni és a parszikkal tanácskozni kezdtek, hogy mitévők legyenek? Végül úgy döntöttek, hogy a fáradt kereskedők karavánját foglyul ejtik és az egész csoportot Ordoszba, a fősámánok városába szállítják. A parszi rokonok éjfélkor kerültek újból őrségbe és megbeszélték Marosékkal, hogy mielőtt felkél a Napasszonyuk, úgyis még a legéberebb őrt is elaltatja és ilyenkor még a legerősebb ellenfeleiket is elnyomja az álom. Tehát nekik ébereknek kell lenni és akkor az egész tábort elfoglalhatják. Ezért a parszi rokonok jelezték a legalkalmasabb pillanatot, majd hasonkúszva az alvó őrséget lefegyverezték, majd mire felvirradt, az egész tábor férfinépét megbéklyózták. Hatalmas zsákmányra tettek szert: 120 ló, 40 teve jól megrakva különféle árukkal. Foglyaik között 5 kereskedő, 10 asszonynép és 25 fegyveres őr volt a legújabb görög fegyverekkel felszerelve, míg ők, a kalandozó harcosok 5 tized harci rajból, 3 sámánból és 2 ifjú vezérből állottak. Tehát létszám szerint 105 fegyveres harcos ejtett foglyul 40 főnyi kalmár népséget. Biztosított menetben elindultak Ordosz fekete-város, azaz a 24 Hun Törzsszövetség kereskedő vásárhelye felé. A városokat nagy gonddal kicserélték, azaz mai nyelven kikerülték, nehogy a zsákmány veszélyeztetve legyen. Felváltva 5 tized az egyik vezérrel őrséget adott, míg a másik 5 tized az alvezérrel vadászat címén élelemszerzéssel foglalkozott. Az egyik sámán mindig a vadászok között vigyázott a harcosok egészségére, a másik a foglyokat és a harcos kísérő kalandozókat részesítette megfigyelésben. Maros a két ifjú vezér és két sámántársa jelentései alapján gondoskodott arról, hogy a nyugati kereskedők gazdag csoportját a legjobb egészségben Ordoszba szállítsa, mert elképzelése szerint másként nem tudnak bekapcsolódni az idegen népek vérkeringésébe, a kereskedelembe. Eleinte kézzel-lábbal tiltakoztak a fogság ellen, de a lakott területeket elkerülve nem tudtak érintkezésbe lépni kereskedőik csoportjaival és lassan belenyugodtak a sorsukba. Maros megpróbált beszélni velük, de ez igen nehezen ment. Még a parszi-szkíták nyelvjárásával is rosszul értették meg a dolgokat. Végül az egyik kereskedő a kinajok nyelvén is megszólalt, hibás kiejtéssel. Ennek a kereskedőnek aztán Maros tudomásul adta, hogy nem kell aggódniuk, mert ők a kinajok tartományai felett élnek és kalandozásuknak az a célja, hogy a nyugati kereskedőkkel felvegyék a kapcsolatot. A Hangun folyó felső folyásánál erős hóviharba kerültek, de aztán újból kiderült az ég és még a tél beállta előtt bevonultak Ordoszba. A 24 Hun Törzsszövetség harcosai élénken figyelték a szokatlan és különleges karavánt. A jelentő-futók már előre jelezték a különös zsákmánnyal érkező kalandozókat. Mire Ordoszba értek, a három parszi-szkíta harcos már teljesen megértette a beszédjüket. Ilmen fősámán az ordoszi vár előtt várta legkedvesebb tanítványát, a délceg Marost, aki jelentette, hogy az Öregek Tanácsa parancsát végrehajtotta és a nyugati kereskedők karavánjával megérkezett, hogy ennek révén beléphessenek az idegen népek élénk kereskedelmébe. Ugyanakkor Kuzum sámán irányítása mellett

a kinajok fóldjéről megérkezett Varasd sámán csoportja sok selyemmel és díszes égetett cserép edénnyel, hogy a kinajokkal való régebbi kereskedelmi kapcsolataikat felújítsák. Amíg a kalandozók Maros és Varasd irányításával távol jártak, Ilmen fősámán az Öregek Tanácsával elfogadtatta, hogy Kuzum rovó-sámán irányításával eddigi rablóhadjárataikat hagyják abba, és inkább a kereskedelemre fordítsák minden erejüket, 405 hogy prémjeik, vaskészítményeik ne menjenek veszendőbe, hanem vonuljon be a 24 Hun Törzsszövetség a népek vérkeringésébe. Ezért az ifjúság kalandozása után építsék ki minden néppel a békés kereskedelmet. Ezért volt nagy jelentőségű Maros bölcs kalandja, aki későbbi kereskedő társait, mint foglyokat hozta Ordoszba, hogy a hosszú tél alatt nyelvüket és szokásaikat tökéletesen el tudja sajátítani. Már gyerekkorában megtanulta a jürcsik és kinajok kétféle tájbeszédét, most pedig egy parszi-szkíta harcos segítségével görögül tanult. Egész úton parszi-szkítákkal vette magát körül s így a nyelvüket teljesen, míg a görögöt részben elsajátította. A két tengerparti városban lakó kereskedő zárkózottabb természet volt, de régi lakóhelyükről ismerős, szkíta-földdel határos területen élő és a szkíta nyelvet is beszélő régi-görög igen nagy barátsággal azon fáradozott, hogy leányaival együtt Marost görögül megtanítsa.* A 3545. Medvetoron összegyűlt Oregek Tanácsának Maros a következőket jelentette: Aranyasszonyunk holdévének elején kalandozó ifjúságunk elérte a napnyugati Nagyvizet, amelynek az igen borús idő miatt a Fekete-víz elnevezést adtuk. Parsziszkíta rokonaink gúnyos elnevezése szerint 5 görög kereskedőt fogtunk el, akiknek az volt a tervük, hogy fegyveres kíséretükkel értékes árukkal a marami-merija népekhez mennek, hogy szokásuk szerint gazdag prém és aranyveretes áruikat szállítsák csere képpen a tengerparti régi és újabb görög városokba. Ezért tiltakoztak az ordoszi fogság ellen. Az Arvisura törvények szerint felszólítottam őket, hogy amennyiben nem viselkednek nyugodtan, megnehezítem béklyóikat, de ha nyugodtan viselkednek, napfelkeltétől napnyugtáig láthatják családtagjaikat. Ezt a kíséretükben lévő fehérnépeknek is tudomásukra adtam - akik kérlelték a kereskedőket, viselkedjenek megértéssel és akkor a hadifogságuk nemsokára megszűnik. Az asszonyaik, leányaik és szolgálóik sokkal megértőbbek voltak. Igyekeztek kiérdemeltetni szolidságukkal a kereskedők mielőbbi szabadulását. A szkíták tolmácsolásával elviselhető állapotok jöttek létre a foglyok és kísérőik között. Amikor a Hangunfői Biringvárnál feloldottam a kereskedők béklyóit, tudomásukra adtam, ne kíséreljék meg a szökést, mert a jürcsik bandák könnyen lemészárolhatják őket, hanem engedelmeskedjenek a kívánságunknak és jöjjenek hozzánk vendégségbe Ordoszba, ahol már várnak ránk, hogy áruikkal megismerkedjünk. Vegyék tudomásul, hogy a jó bánásmódot a feleségeiknek és három leányuknak köszönhetik, akik igen megnyerték a tetszésünket és Ordoszban megtartjuk az esküvőnket. A két asszonyt édesanyánknak tekintjük és férjeik rendelkezésére bocsátjuk, amennyiben eleinte megijedtek tőlünk, ne haragudjanak harcostársainkra, szeretnénk hibáinkat jóvátenni. A rámenős kalandozókat figyelmeztettük a megváltozott helyzetre és mindenkit felszólítottunk a legnagyobb tiszteletadásra. Vezérük, a daliás Adonisz tudomásunkra adta, hogy a megváltozott helyzetben is köszönik a szabadságukat és érdeklődve várják a fejleményeket, mivel mindannyiukat rabszolgaságba is hurcolhatták volna. Maros és két ifjú vezére házasságába is belenyugodtak, mivel a véjeik megnyerték leányaik és édesanyjuknak a tetszését. Kijelentették, alig várják az idegen kereskedő társaik ismeretségét. * A parszi-szkíták az indiai Bihar tartomány mellől vándoroltak a Fekete-tenger mellékére. Hozzájuk csatlakoztak még a Pamír hegység lejtőin élő régi szkíták, akik szaporaságuk miatt új életlehe tőségeket kerestek és a görögöket délre szorították. 406 Nagyon meg voltak lepve, amikor Ordoszba értek és az egész nyáron épített új szálláshelyeikre költözhettek. A 24 Hun Törzsszövetség egy új kereskedelmi központot épített ki, hogy mire a kinaj kereskedők és a nyugatról hozott ismeretlen nép kereskedői megérkeznek, védett helyen megismerkedhessenek áruikkal.* Mivel Maros sámán apósa igen gazdag kereskedő volt és Ordoszban bíztak a jó kapcsolatok kiépítésében, ezért az egyik újjáépített kereskedő szállást az Öregek Tanácsa Marosnak adta nászajándéknak, aki ifjú feleségét és gazdag szüleit saját házába vihette mindjárt a megérkezésük után. Egész télen folytak a tárgyalások. Maros Arvisurája szerint megjelölték azon utat, amelyen Maros vitézei majd szállíthatják a kinajok selymét, díszes edény-áruikat, a kabarok üst készítményeit, az úzok díszes fegyvereit és a 24 Hun Törzsszövetség igen gazdag prém vagyonát és a Kuzum által kidolgozott kereskedelmi úton eljuttathatják a Fekete-víz környéki görög-szkíta kereskedelmi központokba. Az Oregek Tanácsa jóváhagyta, hogy Ordosztól a Fekete-víz felé tervezett „Selyemút" mellett egy új kereskedővárost építsenek, amelyet Kuzum-Abának neveznek el, a fősámánról. Nyomban elrendelték, hogy háromszoros sámánképzés induljon be, amelyiknek legfőbb célja új kereskedő ifjúságot képezni az Arvisura törvények alapján.

Maros és apósa tervezgetései közben megjelölték az eddig ismert összes kereskedelmi útvonalakat, amelyen majd a hunok képzett kereskedői is szállíthatják áruikat. Amikor 3550-ben Uzum-Aba kereskedelmi központ új szállása mellett tartották meg a medvetort, a fősámán nagyon megfázott és egy holdév múlva meghalt. Kuzum fősámánt, aki a sámánok tanácskozásán megválasztásakor az Uzum nevet vette fel, az Aranyasszony új kegyhelyén temették el. Ilmen ekkor hűséges suomáival az Északivizek mellé tette át öreg-fősámán székhelyét. Kollár, a leánya férje emlékeit őrizve az ogúzok új székhelyén, Uzum-Abában maradt, Maros pedig átvette Ordosz fősámáni székhelyen a 24 Hun Törzsszövetség irányítását. Uzum tehát csak 5 évig volt fősámán, de még Ilmen fősámán vezetése alatt megalkotta a Kuzum „Selyemút" Arvisura törvényt és Uzum-elve alatt törvénybe iktatta a kereskedő-sámán képzést, amelyben elrendelte, hogy a rovást necsak a sámánok, hanem a kereskedők is használhassák. Ezt azonban csak Maros hajthatta végre, mert az Arvisurák szerint ez csak 30 évi Arvisura rovás után vált jogossá. Harminc év múltán Maros így jogot nyert arra, hogy a rovás ismeretét - a kereskedők mellett - a kőfaragókra és ácsokra is kiterjessze. Kollár az Öregek Tanácsában akkor azt javasolta, hogy férje kívánságára és az úz nép megnyugtatására hagyják el a főistenségek képjeleit, s így a hun törzsek szövetségének rovásai érthetőbbek lesznek. Ekkor Kollár Ózdon - új rovás felirattal - az ifjúság részére egy fonóházat építetett és azt férjének, Kuzumnak az emlékére ajánlotta fel. Később ezen ifjúsági-házat az Uzum-Abáti kereskedelmi központ jövedelméből Kollár kibővíttette, s a rovásokat elsajátító úzok kultikus központjává tette. * Az Arvisurákban ezen új módot Kuzum elvének nevezték, amely azért alakult ki, mert a megbé nult sámán-ifjúnak a törvénye így írta elő. Kuzum elve még a görög birodalom városait is meghódította a „Selyem-út" megszervezésével. 407 Hej rege rejtem Vörösszemöldökű 225. Arvisura Kövezsd rovása Kr. e. 2790-Kr. u. 25. (1250-4065. m.t.é.) Pannon ifjúsági vezér Kr. e. 800-ban a Káspivári Szkíta birodalom küldetésében megjelent Eskülő vezér földjén, hogy a veszélyeztetett esklók kérésére megsegítse őket a görögök támadásaival szemben. Az esklók egyistenhívő hun törzsszövetségi népek voltak. Kr. e. 2820-2810 között egy járványos megbetegedés elől elmenekültek régi hazájukból és a mai Erdélyben, Aranyosszéken telepedtek le. Dernő fősámán ez után tartott újabb sámánképzésén Szuha-Balzsán lett az első. Szuha-Balzsán Kr. e. 2790-ben azt a parancsot kapta, hogy látogassa meg Eskülő vezért. Hat év alatt ért Ordoszból Aranyosszékre, majd onnan visszatértekor beszámolójában még azt is hírül vitte haza, hogy Eskülő népe új hazájában színarannyal díszítette Isis-Tórem kegyhelyét. Utána Kr. e. 1610-ben Barca széki-hun vezér látogatott el az Eskló-földre. A mai Barcaságban megszervezte a Barca-őrséget, hogy az védelmezze az ellenség gyakori betöréseitől az aranyrögös hegyeket és az aranylemezekkel borított kegyhelyeket. Az ordoszi Oregek Tanácsa az esklók újabb kérésére végül is úgy döntött, hogy Pannon parszi-szkíta ifjúsági vezér a hun törzsek több szálláshelyéről összeállított 1 tömény, vagyis 10 000 lovassal szervezze meg az Eskló-föld végleges, biztonságos védelmét. Roppant vágta következett Ordosztól Káspiváron át Aranyosszékig. Itt Pannon vezér és öccse, Mecsek tárkány feleségül vette Eskülő eskló fejedelem két lányát. A kettős házasságkötés után aranylemezekre kezdték róni kalandozásuk eseményeit. Négyezer aranykopjás vitéz elegendő volt ahhoz, hogy a hősködő, elhízott görögök elmeneküljenek az esklók nyugati határairól. Az Aranyosszéken maradó 6 000 kalandozó összeházasodott az eskló leányokkal. A téli fagy beálltával átlovagoltak a befagyott folyókon, s nyugat és dél felől megszervezték az Eskló- és az új Pannonföld védelmét. Az ott lakó görögök zöme, a kézművesek kivételével, dél felé vándorolt. Pannon birtokba vette a róla elnevezett Pannóniát. Azt minden támadással szemben megvédték, s így Eskló-föld is biztonságba került. A kelták (vagy a pannonok nyelvén: a káldorok) megjelenése azonban újabb veszélyt jelentett. Ezek Kr. e. 703-ban támadásra készültek. Pannonnal mind a 24 törzsből érkeztek lovasok, közöttük szkíták is. Pannonföld védelmében a kabarok és úzok Lóbérctől (Lenben) a Fertő mocsaráig vívták harcaikat. A több nyelvet beszélő Estorás ifjú fejedelem káldor foglyoktól ~rnegtudta, hogy Bángor káldor király hódításra készül. Veszprémbe lovagolt. Ott az Öregek Tanácsa így rendelkezett: „A káldorokkal keressétek a megegyezést!" Estorás egyezségre is jutott Bángorral: feleségül vette Bángor lányát, Bángorkát.

A kabar és az úz határvédők egy csoportja ezt nem jó szemmel nézte, tiltakozásul átkelt Dunna-asszony szent folyóján és a parszi-szkíták földjén telepédtek le: az úzok a Mátra, a kabarok a Bükk táján. De többségük továbbra is ott maradt Estorással, és a káldorokkal együtt kiváló vaskészítményeket állítottak elő az új szövetség részére. A 24 törzs szövetségét Kr. e. 50-ben, megalakulásuk 3990. Medvetoros évében nagy veszély fenyegette. A kínaiak fondorlatos politikájukkal kettészakították a törzsszövetséget. Ordoszban Hóhanza lett a fejedelem. 408 A káspivári Szkíta birodalomban ekkor Csécsi széki-hun vezér uralkodott. Birodalmát (amibe beletartozott a szkíta-jász síkság is) nemcsak a kínaiak, hanem emerről az oldalról a római légiók is veszélyeztették. A rómaiak ugyanis a káldor-pannon szövetség miatt Pannónia ellen, közvetve tehát az egész Szkíta birodalom ellen is készülődtek. A pannonok Csécsihez fordultak segítségért. Csécsi kabar, úz és kimmer törzsekből álló segítséget küldött. Ezek 40 évig, Kr. e. 34-től Kr. u. 6-ig állták a harcot a római légiók ellen. De Rómának végül sikerült áttörnie a déli pannon gyűrűt, és a Dara (Dráva) folyótól kezdve elözönlötte Pannóniát. Pannonnal mind a 24 törzsből érkeztek lovasok, közöttük szkíták is. Csécsit kínai orgyilkosok ölték meg. Négy fia: Bakát, Eged, Koncsur és Kövezsd az apjuk vérével vörösre festette a szemöldökét, úgy esküdtek bosszút. Kövezsd első lett mind a szkíta, mind az ordoszi sámánképzésen. Rögtön az elnyomott kínai és hun földművesek élére állott. Szemöldöküket azok is vörösre festették, s elindították az elnyomottak forradalmát. Az áruló Hóhanza félelmében vízbe ölte magát. Kövezsd Kr. e. 25-ben meghódította Kínát. Nyugaton az öldöklő lóbérci csatában a szkíták derekasan megállták helyüket. A sebesült, vagy 24 évet leszolgált harcosokat a hátországba küldték. Egy vezéri párviadalon a Rohonc-őrség vezére, Gyöngyös vezér legyőzte ellenfelét. De amikor leesett a lóról, a római légiós levágta három ujját. Felgyógyulása után, Kr. e. 27-ben, Koncsur fejedelem Mátra-hegyi medvetorán érkezett meg menyasszonyához, Solymoskához. Végre feleségül vehette a fejedelem leányát. Ordoszban a sámánképzés 5 évig, a tárkányképzés 4 évig tartott. Így minden huszadik évben egy időre esett az ifjúság előzködése. Ennek befejeztekor indulhatott az ifjúság új kalandozásra. De a vezetést mindig beavatott látóemberre bízták. Ilyen volt Eskló, Pannon és Kövezsd is. Az ordoszi sámánközpont Kr. e. 720-ban egy Mátra nevű fősámánt azzal a céllal küldött a szkíta-jász síkságra, hogy ott nagyobb veszély esetére menedékhelyet készítsen elő. Csécsi Kr. e. 40-ben szintén egy Mátra nevű fősámánt, bölénytor első napján (március 1.) született látóembert küldött a Mátra hegységbe. Gyöngyös vitézei, akik vezérüket a pannonföldi Kőszeg vidékének Gyöngyös patakjától a Mátráig követték, a menyegzőn úgy döntöttek, hogy a fejedelmi nász emlékére Gyöngyös vezérnek kegyhelyet építenek. A lakodalom hajnalán elejtettek egy medvét, és mire az ötnapos medvetor lezajlott, már készen állott Gyöngyös vezér gerendavára. Felesküdtek, hogy mire eljön az ötödik medvetor, szakítva a pamír-szkíták szokásával, lejönnek hegyi szállásaikról és parszi-szkíta szokás szerint a Mátra alatti síkságon, Gyöngyös vezér kegyhelye mellett építik fel szállásaikat. A közbeeső 10 évben medvetorig nem esett hó, csak szarvastor havában, de a gerendákat le tudták rajta csúsztatni. Erre az időjárásra való tekintettel a parszi sámán Abáról, medvetor hava első napjának nevéről Abasárnak nevezték el a medvetor-szertartás helyét. Ez ellen az úzoknak se volt kifogásuk, hiszen a medvetor hava évről évre csakugyan sárral kezdődött. Kövezsd a hun birodalmat újból egyesítette Ordosz székhellyel. Majd követeket küldött Rómába. Azok megegyeztek a császárral, hogy a káldorok (kelták) kiűzése után Pannonföld a Római Birodalomhoz fog tartozni, a parszi-szkíták földje pedig a nyugati Szkíta birodalomhoz. Dunna asszony folyója lett a két birodalom határa. Ennek a szerződésnek a szövegét Ordoszban az „Élet-kegyhelyén" Eged sámán örökítette meg. Kövezsd vörösszemöldökű császár megbízásából Eged a Szkíta biro 409 dalom legnyugatibb részébe költözött, hogy a szerződés teljesítéséről évről évre jelentést tegyen az Oregek Tanácsának. Koncsur a keleti Szkíta birodalom fejedelme lett. Minden ingóságát Gyöngyös vezérre hagyta. Eged jelentéseiből kitűnik, hogy Gyöngyös vezérnek 8 fia és 4 leánya született Solymoskától. Szól arról is, hogy a Pannonföldről elmenekült úzok szorgos munkájukkal folyton gazdagították Gyöngyös városát. A Pannóniából áttelepedett rokonok római telepítésű szőlőt is ültettek az abasári kegyhely dombjain és az abasári medvetorokon azzal köszöntötték az évszámolást jelző medvetort. Eged fejedelem vitézei 12 medvetoros év alatt Kr. e. 8-tól Kr. u. 4-ig, vagyis az ordoszi számítás szerint Eger évétől a másik Eger évéig mongol törzsbeli kőfaragókkal felépítették Eger városát, Eged fejedelem

székvárosát. Utána Szuha községben telepedtek meg. Innen vezényelték aztán őket a nyugati Szkíta birodalom különféle építkezéseihez, de a családjuk mindig Szuhán maradt. Kr. e. 20-ban, vagyis a 4020. medvetoros évben Kövezsd megtartotta a 100 évenként esedékes Nagyszalát. A csillagok járása folytán minden 100 évben volt egy üres nap, ekkor tartották a Nagyszalát. Mind a 24 törzsnél az volt a szokás, hogy az a fiúgyermek, aki ezen a napon született, Szala lett; a lányok pedig a Szalajka nevet kapták. A kevert törzsek ettől eltérhettek. Eged fejedelemnek ezen a napon ikerfiai születtek. A fekete hajú, fekete szemű fiának Arnyék-Szala, a szőke hajú, kék szemű fiának Verő-Szala nevet adtak. A hosszú vándorlás után és a többféle éghajlat alatt szívós ifjakká serdültek. Amikor elkövetkezett életük 20. Medvetora, Gyöngyös várába mentek vendégségbe. Ott nagyon megtetszett nekik Gyöngyös vezér két leánya. Árnyék-Szalának a szőke Kökörcsiny, Verő-Szalának a barna Árvácska lett a menyasszonya. Díszesebb esküvőt még nem láttak a Mátra alján. A sok násznép ajándékokkal halmozta el a fiatalokat. Az agg Gyöngyös szőlőművesekkel ajándékozta meg Eged fejedelmet. A nyugati szkíták fejedelme viszont Szuha kőfaragóinak a munkájával kedveskedett Gyöngyös vezérnek, hogy a gyöngyösi gerendavárat kővárrá alakítsák át. Ezt a gerendavárat az úz ácsok, Kr. e. 27-ben 5 medvetoros nap alatt építették fel. A 24 építményből álló kegyhelyet 1 medvetoros év alatt ácsolták össze. Ez 240 léleknek biztosított szállást. Az egyistenhívő parszi-szkíták gerendából, a pamír-szkíta kézművesek kőből építettek maguknak 3 év alatt szálláshelyet. Mire elérkezett az úzok 10. abasári medvetora, már 566 lélek részére gyújtották meg az „Örök tűz ünnepén" az Égi lelkek „örök mécsesét". Amikor pedig elérkezett Gyöngyös vezér leányainak fejedelmi násza, a 4040. Medvetoros évben már 900 lélek gyönyörködött az „Elet kegyhelyén" megtar tott mennyegzőben. Gyöngyös vezér öt fia volt a vőfély Bene sámán leányaival. Innen Eger városának felszentelésére lovagoltak. Itt egy kis meglepetés érte a násznépet, mert a két ifjú párnak Isis-hóstya kegyhelyén is örök hűséget kellett esküdnie. Eged fejedelem ugyanis nem vallotta sem Anyahyta, sem Anina egyistenhitét, sem a hun törzsszövetség sok Tóremjét, hanem Uruk város hunjainak Oreg Istenében, s a fényes tekintetű, meleget adó Isis-Tóremjében hitt. Ennyi esküvés után Eger városának minden harcosa bizakodott, hogy városuk, melynek felépítését 12 évre tervezték, a Nagyszala napján született fejedelmi ifjak munkája nyomán örökké élni fog. A gyakori tűzesetek miatt Gyöngyös vezér elrendelte, hogy minden gerenda-épít410 ményt bontsanak le; az új Gyöngyöst kőből kell felépíteni. Ez a nagyméretű építkezés Kr. u. 8. évben el is kezdődött. Ezen a kézműves-ünnepélyen Bene sámán rosszul lett. Hiába rakták rá a piócát, Koncsur napján meghalt (8. év júl. 1.). Harcostársa volt Gyöngyösnek, holtig tartó barátság fűzte hozzá. Amikor Gyöngyösnek levágták az ujjait, Bene vitéz sírt bánatában. Odarohant nyílhegykovács üllőjéhez és villámgyorsan ő is levágta a saját ujjait. Gyöngyös esküvőjén ismerte meg Mátra fősámán leányát, Hajnalkát, és mindjárt feleségül is vette. Amikor Gyöngyös látta vitéz testvére halálát, mély bánatban sietett Benevárra. Átvette az őrbódés figyelő őrséget és a gerenda-figyelőt magára gyújtotta. De előbb hurkot kötött a lábára, hogy szándékát meg ne változtathassa. Mire az őrség odaért, már hamuvá égett. Mindkettőjüket urnás temetkezéssel a gyöngyösi Élet kegyhelyén helyezték örök nyugalomra. Eged fejedelem a nevüket a városban rárótta a szkíta harcosok „Barátság-oszlopára", hogy barátságuk örök dicsőségét hirdesse. Két év múlva, Kr. u. a 10. évben futár érkezett, jelentve hogy Kövezsd, az ordoszi fővezér érkezik Gyöngyösre nagy kísérettel. Kövezsd az Elet kegyhelyén tisztelettel adózott Bene és Gyöngyös urnája előtt. A mátraaljai Oregek Tanácsát pedig így tájékoztatta: „Augustus római császár megtartotta szerződéses ígéretét és csapatai nem lépték át Dunna asszony szent folyamát. Sasvár, Pozsony, Selye, Ordas és Zombor szkíta őrséget állított fel, Mátra-Bükk népének a nyugalma tehát biztosítva van. Legkisebb fiamat a Kövezsd napján született vitézt 24 vörösszemöldökű harcosával összekötőnek itt hagyom; Eged vezért pedig Nagypályi új fővárosba vezénylem." Benevárban megtartották a pamír-szkíták nyárközépi hegyi ünnepét. Mire megszólalt a kakas, a kis fejedelem feleségül kérte Csobánkát, Gyöngyös vezér legkisebb leányát. Kövezsd a róla elnevezett sátortáborban telepedett le. Vörösszemöldökű vitézei uruk példáját követve valamennyien megnősültek. Az idősebb Kövezsd, a vörösszemöldökűek császára Ordoszba érve azt javasolta az Oregek Tanácsának, hogy Léh fejedelem utódainak 400 családjával lépjenek szövetségre, hogy uralkodóházak alapításával biztosítani lehessen a bazaltból épített peremestől, az „Élet templomától" várható áldást. A peremes titkát a beavatottak a fáraók országából menekítették Ordoszba.

Az egyiptomi tébai sámánképzésen a látó papok azt javasolták az ottani Oregek Tanácsának, hogy a beavatottak őrizetében levő Élet Templomát Uruk, Ninive és Téba után most már át kellene helyezni egy olyan helyre, melyet nem veszélyeztetnek a pusztaságból a városokba özönlő sáska-népek. Paszametik fáraó a tébai Élet templomának kincseit és titkait át is adta az ordoszi sámánközpontnak, ahol a mindenkori Oregek Tanácsát terhelte az a kötelesség, hogy megőrizzék az elsüllyedt földről való Ataiszi Titkok szent ládáját. A szkíta hadseregnek sok csatában kellett magát Egyiptom határáig végigküzdenie, míg a tébai papoktól átvehették az Élet Templomának titkait. A 100, illetve 400 családból álló kinaj, illetve kitaj vezetőréteg biztosította a beavatottak szövetségét, hogy a központinak tekintett ordoszi térséget soha sem engedi veszélyeztetni, a kitaj és kinaj vezető réteget pedig beavatottaival mindig képviselteti Ordosz Élet Templomában. Amikor Kövezsd visszatért Ordoszba, megbízta Koncsurt, hogy Ordosz érdekeit igyekezzék a szumér földről elszármazott, és a kinaj és kitaj vezetőségbe beolvadt hun származású beavatottak körében képviselni. Koncsur javaslata alapján a 100, illetve 411 400 család fontosabb ügyeiben rendelkező Öregek Tanácsa hozzájárult ahhoz, hogy Koncsur 3 fia a 100 család bármelyikébe benősülhessen. Honkon, Hanoj és Hujé így jutott császári házból való feleséghez. Hatalmas kinaj hadsereggel eljutottak Nap-Tórem legdélibb tengeréig, és ott beavatott irányítás alá kerülő szálláshelyeket létesítettek. Kövezsd, miután gyermekei révén rokoni kapcsolatba került a 100 illetve 400 családból származó vezetőréteggel, Matyó korábbi elgondolása szerint uralkodó házakat alapított, hogy az ordoszi Oregek Tanácsa akaratát minden esetben érvényesíteni tudja. Ezzel biztosították az ordoszi Élet Templomának irányító szerepét.* Az Öregek Tanácsa az elsüllyedt Ataiszból hozott intézmény volt. Minden szumér és hun szövetségi népnél megalakult. Legtovább az udmurtoknál maradt fenn. Ez a magyarázata annak is, hogy a kínai Nagy Fal építésekor Ordoszt kikerülték. Ordoszt a kínaiak még ma is megkülönböztetett elbánásban részesítik. Hej rege rejtem 230. Arvisura Matyó birodalma Varga Győző rovása Kr. e. 216-200. (3824-3840. m.t.é.) Az úz származású Cabaj, aki a sámánképzés befejezése után a kinajoknál ötvösmes terséget tanult, egy olyan páncélos öltönyt készített, amelyet az öregek tanácsa is elfogadott a hun hadsereg felszereléséhez. Amikor Cabaj fia, Hunbál került a fővezéri székbe, elrendelte, hogy a 24 tyumen könnyű harcos még nehéz páncélos kiképzésben is részesüljön. Ugyanis a kalandozások miatt a kinajok egy hatalmas kőfalat építettek, hogy a hun törzsszövetség betöréseit megszüntessék. Hunbál a Nagyfalon túli kalandozásoknál arra törekedett, hogy kézműveseket hozzanak hadifoglyoknak, akik a páncélöltönyök készítésénél segédkeztek. Az eddigi lovas harcmodor szerint négy égtáj felől rohanták meg az ellenséget. Az új rendszerben előbb nyílzápor után csatakiáltással karddal és kopjával ritkították azt, ami után a nehézpáncélosok végezték el a csaták befejező részét, dárdával, buzogánnyal és kővetőkkel. Ezt az új harcmodort Hunbál Dernő sámán Arvisurája nyo-, mán határozta el, mivel Bihar fővezér a síkságon való harcokban már alkalmazta ezt régen és fényes győzelmet aratott az ellenség felett. A hunok új hadserege így két könnyű lovas és egy páncélos hadseregből állott. Hunbál fővezérségének huszadik évében Bodó fősámán fia, Matyó .indult el a kalandozó ifjúsággal a jürcsik népek birodalmába. Apja nagy diadalt jósolt a fiának, de így szólt: „Ata-Isis azt ígérte, hogy ha a Tóremeknek tetsző életet élsz, ha nem iszol sok kumiszt és bozasört, akkor győzelmes hadvezér leszel, és így nem törhet ki rajtad a féktelen vadság!" Azonban a sok kalandozás során meggazdagodott Matyó nem tartotta be szerető apja intelmeit, s annak ellenére, hogy jó fegyverkovács volt, rabja lett az italozásnak. * Kövezsd Kr. e. 25-tőt-18-ig a Kinaj Birodalmat hódította meg, majd Kr. e. 18-tól 25-ig az Úz KitajBirodalmat. Meghódította Huanghó alatti területétől kiindulva és élete végéig uralma alatt egyesítette kínai elnevezéssel az egész Kínai-Birodalmat. Kr. u. 29-ben az utódai ellenben megegyeztek a rokonságukba kerülő uralkodó házakkal, akik az „Élet Temploma" érdekeit mindig tiszteletben tartották, de az 54 év alatt kinevelt vezetőréteg a vörösszemöldökűek vívmányait határok közé szorította. 412 Részegen vezette az állandó győzelmekhez szokott ifjúságot a hegylakó jürcsik ellen. Amikor sok zsákmánnyal és láncrafűzött foglyokkal lovagoltak hazafelé, egy szép rableány leitatta borzasörrel és testvérei segítségével kilopatta Matyót a kalandozó ifjúság táborából.

Ezután a rosszul sikerült kaland után három évig volt fogságban a jürcsiknél, és csak egy tyumen hadifogoly jürcsikért adták ki az apjának. Mivel a fővezér, az agg Hunbál vonakodott kiadni az egy tyumen hadifoglyot, a fekete hunok vezérei és a gazdagabb kereskedők adták át a jürcsikeknek biztosítékul a tízezer foglyot. Az ünnepélyes csere után az addig túszként fogvatartott Matyót az ifjúság diadallal vitte Ordoszba, ahol a tanácskozásra érkezett agg Hunbál fővezért Matyó meggyilkolta. A kalandozásra vágyó ifjúság Matyót követelte fővezérnek, mivel Hunbál a „Béke és Rokonság" szerződés miatt nem engedélyezte a kinajok megtámadását. A fiatalság kívánságát az Oregek Tanácsa is elfogadta és Matyót megerősítette fővezéri minőségében, aki rögtön hozzákezdett az új haderő kiképzéséhez Pusztaszeren. Matyó néhány év alatt fennhatósága alá kényszerítene az összes rokon törzseket, akik pedig vonakodtak belépni a hun törzsi szövetségbe, a mongolokat, jürcsikeket, hokjenokat, mandzsuónokat és szonájokat leigázta, majd a jól kiképzett 30 tyumen harcossal a kinaj Nagy-Fal ellen indult. Ebből az új hadseregből már 24 tyumen volt a nehéz páncélos, míg 6 tyumen a könnyű páncélos. Ezt a 6 nomád tyument arra képezték ki, hogy egy nap alatt átszállítsa a nehézpáncélos hadsereget a Nagy-Falon. A kinajok szinte megdermedtek, hogy a hunok serege a sebezhetetlennek hitt és állandóan erősítgetett kőfalon egy nap alatt át tudott törni és az őrségek leküzdésével diadalmasan haladt a kinaj-birodalom belseje felé. Mielőtt Matyó elindult, az ordoszi fősámáni székhelyről az apja, Bodó fősámán felhívta a fia figyelmét, hogy a Tóremek parancsára innia kell a sámánok italából, nehogy megint lerészegedjen és akkor győzni fog az Égiek segítségével. Matyó szót fogadott a Tóremek parancsának és felhajtotta a „Sámán-italt". Ettől kezdve Matyó még a kumisz illatától is undorodott. Józan állapotban tervezte meg a kinajok ellen megindított hadjáratot. A legalkalmasabb helyen törte át a kőfalat és az előre eltervezett helyen vívta meg az összecsapást, majd egész nap tartó öldöklő csatában megsemmisítette a kinajok seregét a 3834. medvetoros évben. (Erről a csatáról a kínai történészek is megemlékeztek, megírva, hogy Kr. e. 206-ban Motó legyőzte a kinajokat.) Matyó hihetetlen nagy zsákmány mellett a kinajok nagy fejedelmeit is adófizetésre kényszerítene, amit Ordoszon keresztül voltak kötelesek szállítani minden évben a fővezéri sátortáborba. Nyár derekán rendezték meg újból az ifjúság Nagy Süán versenyét és ilyenkor fogadták mindig a kinajok küldöttségét, mivel a törzsek vezérei és sámánjai ilyenkor gyűltek össze Pusztaszeren. Sok esetben hadisarc a győztes fiatalokat illette meg, mivel ők harcolták ki a kinajok adófizetését. Ezért az ifjúság Matyót a rajongásig szerette.* A 30 törzs vezérei azonban mindig kevesellték a kinajok adófizetését. Ezért a hunok sarcolásai nem akartak véget érni, mindig betörtek a kőfalon. Matyó sem volt megelégedve a hadisarccal, s a vezérek külön portyázással rettenetes pusztítást vittek véghez. Az északi kiszakadt kis törzsek is a hunokhoz csatlakoztak, s így óriási területek kerültek Matyó fővezér hatalma alá a Bujkál-tó vidékén túlról egészen Bihar * A lerészegedett kinajok a Nagy-Süánt úgy tekintették, mintha az a hunok fővezérének a neve lenne, holott ez csak az ifjúság vetélkedő ünnepét jelentette a fővezérség előtt. 413 jéghegyéig, a síksági törökök birodalmától Ordoszon keresztül a mandzsu Nagyvízig. Ennek a területnek nem voltak határai, mivel az apró törzsek hol behódoltak, hol pedig elszakadtak. Azonban ennek hátrányai is voltak, mivel a fekete hun törzsek állandóan szaporodtak és a 12 fehér hun vezért a 18 fekete hun vezér mindig leszavazta. Ezért a 12 fehér hun vezér folyton zúgolódott, nem bíztak a török-mandzsuk hűségében. Matyó volt az első fővezér, aki egyben fősámán is lett az édesapja halála után. Mivel Hunbál fővezérnek nem volt fia, annak minden feleségét és leányát is feleségévé tette, mint törzsön belüli hadisarcot. Így az Arvisura törvények szerint egy kézbe került a hatalom. Ez eddig azért nem fordulhatott elő, mert a fővezérnek Agaba fősámán Arvisura törvénye alapján mindig volt fiúgyermeke, aki a fővezéri székre pályázhatott. Ha másként nem, akkor a 24 sámán fiai közül egyet örökbe fogadott. Erre Hunbálnak nem volt ideje, s így a fővezéri és fősámáni hatalom egy kézben egyesülhetett. Fényes küldöttség érkezett Ordoszba. Li-Pang, a kinajok Mennyei birodalmának első fejedelme kérte Matyót, hogy fogadja a kinajok vezetőségét, üljenek össze és a „Béke és Barátság" jegyében kössenek szerződést. Ne háborgassák a békés kinajok földművelőit, a hadisarcot folyamatosan fogják fizetni. Matyó biztosította a küldöttséget, hogy a „Béke és Barátság" jegyében fogadja Li-Pangnak látogatását. Ezután a küldöttség meghívta a 24 sámán ifjút a kinaj birodalomba, hogy a székvárosukban az öt tudományágban náluk is folytassanak tanulmányokat. Matyó a küldöttséggel útbandította a sámán-utánpótlás ifjait, de előbb mindegyiket kioktatta, mit kell megfigyelniük a kinajok birodalmában. Matyó jól tudta Li-Pang ravaszságát, hogy addig fogja ott tartani a sámánifjakat, amíg a küldöttség vissza nem érkezik fontos tárgyalásairól. Az aratási Joli-Tórem ünnep előtt összehívatta a vezérek tanácskozását Ordoszba, hogy a Li-Panggal kötendő szerződés tartalmát megtárgyalja. Mire a kinajok küldöttsége megérkezett, Matyó már kész tervezetet tett a tárgyalóasztalra. Li-Pang, amikor hírül vette, hogy az ordoszi Bálvány-hegyen az aratási örömtüzeket meggyújtották, elindult a kinajok vezetőségével való nagy tárgyalásra. Igen meglepte Matyó felkészültsége a tárgyaláson, amelyet a kinajok nyelvén folytattak, mivel Cabaj Fősámán óta a vezető sámánok mind elsajátították a szomszédos

kinajok nyelvét. Így a hunok hírszerzése tökéletesen működött. Matyó és a törzsek.vezérei már előre pontról pontra megtárgyalták követeléseiket. Ezért nagyon elhúzták a tárgyalást, hogy a cserébe küldött sámánifjak a megbízott feladatukat végrehajthassák. Matyó megkövetelte tanítványaitól, hogy minden napról maradandó rovást kell készíteniük. Ez az előzködésük egyik legfontosabb bizonyítéka lesz, mennyire haladtak a sámántudományok elsajátításában. Li-Pang türelme fogytán volt, siettetni próbálta a tárgyalások menetét, ezért fontos engedményeket tett. A kinajok nagy fejedelme gyakorlatilag a hunok adófizetőjévé vált és súlyos kötelezettségeket vállalt. Később a megkötött szerződés nem teljesítése miatt Matyó a hadisarc növelését sürgette. Li-Pang mindig igyekezett kibúvókat keresni és vonakodott a szigorított hadisarc megfizetésétől. Ezért a Nagy-Kőfalat nagyszámú katonasággal erősítette meg. Matyó igen jól kiképzett hadserege újból áttörte a Nagy-Falat, majd a Hun-síkságot teljesen elfoglalta. Ezért Matyó az újabb szerződésben már azt követelte, hogy hun földművelők telepedhessenek le újból a Hun-síkságon, a Hangun folyó jobb oldalán és Li-Pang adja hozzá feleségül a leányát. Matyónak ezzel az volt a célja, hogy 414 a Hun Törzsszövetség későbbi hódítását törvényessé és maradandóvá tegye. Ezzel teljesülhet Agaba fősámán tanítása, hogy a hunok birodalma az egyik Nagyvíztől a másik Nagyvízig terjedhessen. Mindezeket a hódításokat a sámánifjak jelentései alapján hajtották végre. Az összehívott Öregek Tanácsa helyeselte Matyó érdekházasságát. Cserébe Hunbál felnövekvő leányai közül Li-Pang fejedelmi férfi lépett házasságra a sok nyelvet beszélő szépséges Szalajkával, aki az előző évben a nagy-süán egyik győztese volt és rimalány fogadalmat tett. Matyó ezzel a fogásával a kinajok vezetőségéről és terveikről állandó tájékoztatást kapott. Így a szép Cen fejedelmi leányka Matyó 25. felesége lett. Li-Pang a szerződésben kikötött hadisarc mennyiségét nem tudta teljesíteni, mivel nekik is fogytán volt az élelmük, viszont kézművesekkel rendelkeztek, ezért Li-Pang egy szép, drágaköves palotát építtetett Ordoszban hozományként. Ezt elnevezték „Matyóvár"-nak, amely a kinajokkal rokonszenvező fekete-hunok állandó tanácskozó helyévé lett. Matyóvár kertjében állott az Aranyasszony szent helye, ahol a szép Cen fejedelmi asszony örök hűséget esküdött. Ennek a kegyhelynek legszebb zugában helyezték el a drágaköves menyasszonyi fejdíszt, amelyet a leégett régi kegyhelyről mentettek ki a sámánifjak. Az esküvő egyik kiemelkedő mozzanata volt, hogy a 24 Hun Törzsszövetség vezérei felújították a kinaj vendégekkel a régi „Béke és Rokopság" örök időre kötött szerződést. Tehát ezzel a házassággal Li-Pang megoldott egy fontos kérdést, az eddigi „Béke és Barátság" szerződését egy fontosabb szerződéssel váltotta fel, hogy a Hangun folyó völgyében élő népek barátságban éljenek egymással. Cen fejedelmi asszony halála előtt bevallotta, hogy Li-Pangnak az volt az elgondolása, hogy a kinajoknál az ősök tisztelete miatt a nép gyorsabban fog szaporodni és a 24 Hun Törzsszövetség, ha most fölényben is van katonai erejénél fogva, de később alulmarad. A „Béke és Rokonság" hangzatos jelszó a kinajok vezetőségének igen fondorlatos eszközévé vált, mert a 30 törzsre nőtt szövetségben elhintették a gyanakvás és meg nem értés magvát. Folyton igyekeztek a fehér és fekete hun törzsek között nézeteltéréseket szítani. Li-Pang szét akarta robbantani a 24 Hun Törzsszövetséget a csatlakozott 6 törzs segítségével, hogy aztán egyenként könnyebben elbánjanak a harcias törzsekkel. Cen fejedelemasszony fényes, vendégeskedő udvartartást vezetett, amelyben a kinajok küldöttségei egymást érték. Gazdagságukat nem rejtették véka alá. Matyó azonban az Arvisurák tanításaira támaszkodott. A kinajok székhelyére küldött Szalajka minden fondorlatról azonnal értesítette az Oregek Tanácsát. A kinajok szerződésbeni kötelezettségei a Hun Törzsszövetségben jómódot teremtettek. Matyó nyugtalan természete is szelídült. A sámánifjak közül a leghűségesebbek mindig beszámoltak a helyzet várható alakulásáról, s így a kinajok fondorlatos törekvései meghiúsultak. A kereskedelem igen fellendült, mivel kiépítették az őrségekkel ellátott „Selyem utat", a kalandra menő ifjúság régi vándorútját. Kelet felé a mandzsuk egyik törzse, a mandzsánok a Nagyvízen új hajókat építettek és az agabók példáján kereskedni kezdtek. Ezek a sárkányos hajók egészen Ordoszig feljöttek a Hangun folyón. A törzsek közötti szétosztást itt végezték el. Ennél a kirakodásnál a fősámán megbízásából a helyettese, a mindenkori nagy tárkány vett részt. A téli raktározásra szánt árukat félretette, ebből levonta a sámán-tizedet, így a törzsszövetség téli ellátása mindig biztosítva volt. Ennek a sámántizednek egy része azt a célt szolgálta, hogy a betegeket sok esetben ingyen gyógyíthassák. 415 Minden héten vásárnapot tartottak. Az aratás utáni vásárnapja egészen a holdtöltéig eltartott. Ekkor volt Joli-Tórem ünnepe, amely a bőséget és a jólétet jelképezte. Itt cserélt a legtöbb áru gazdát, mindenki beszerezte a nyílhegy, az íj, a kocsifelszerelések, a tűzhelyek, kabát-nadrág és lábbeli szükségletét. Felvonultak a szűcs, tímár, szabó és ötvösmesterek. A 3840. Medvetoros év nyarán még a kun Csaba kereskedői is megjelentek, csupa arany és drágaköves ékszerekkel. Már csak Győző úz fősámán emlékezett

rájuk az Arvisura rovások alapján, de igen nagy volt az öröm, hogy az elkalandozott ifjúság ivadékai jómódban és bőségben élnek. A Hun Törzsszövetség gazdaságilag igen megerősödött. A legelő területek kezdtek szűknek bizonyulni, s mindinkább terjeszkedni kezdtek az Arvisura törvényei szerint az egyik Nagyvíztől a másik Nagyvízig. A kalandozó ifjúság Matyó tanítványainak a vezetésével újabb terjeszkedési lehetőséget tárt fel. A kinajok azonban nem nyughattak, mert romlott húst csempésztek be Ordoszba, még mielőtt azt a tárkány megvizsgálta volna. Matyó azonnal kidoboltatta a tárkány vizsgálatok eredményét, de akkorra már sokan betegek lettek, sőt az öregebbek közül egypáran meghaltak. Matyó elfogatta a bűnösöket túszokként és a tárkány kérésére Cen asszony udvarába vitette, ahol a vendégeskedő kinaj előkelőségek beismerték, hogy vezetőik nagy hibát követtek el. Hosszas tárgyalás után egyezség jött létre, amely szerint Cen első iker fia, Varasd és Doboka fogja a szállításokat ellenőrizni, míg a második iker fia, Hokjen és Fokjen a tengerparti agabóktól megtermelt árukat fogja átvenni a hun kereskedők jelenlétében. A kinajok kötelesek az agabók földjét a kinajoktól megtisztítani és Hokjen és Fokjen fejedelmi ifjakat az agabók uralkodójának elismerni. Matyó Ordosz-medvetorán összehívta az Oregek Tanácsát, amelyen Kalas és Kali vezérek is megjelentek, akik Csaba kincseit hozták a tűztenger földjéről; a suomák, akik összeolvadtak a tömény tavak halászgató népével és a szkíták, akik a parszi hunokkal egyesültek és a napnyugati tengerekig terjesztették ki hatalmukat. Ekkor Matyó elmondotta, hogy a sámánifjak segítségével a ravaszkodó kinajok minden támadását meghiúsították, sőt az ételek megmérgezése miatt a hatalmukat a tengerparti agabókig kiterjesztették, ahol a fiatal Hokjen és Fokjen fiai mellett Győző fősámán-jelölt, az ifjú-sámánok vezetője megszervezi a hunok kereskedelmét. Győző igen okosan oldotta meg a kinajok fölött diadalmaskodó hadsereg élelem és fegyver ellátását. A kinajokat is nagyon meglepte, ahogy az ő elgondolása szerint a Nagyfalon a felduzzasztott Hangun segítségével könnyen átkeltek. Csapatai, mielőtt megérkeztek volna a Nagy-Csata színhelyére, minden hidat megerősítettek, rejtekhelyeket készítettek, kőágyúkat álcáztak. A győzelem minden percét előre meghatározta. A hadifoglyokat is bőségesen tudta élelmezni. Ezért a sámánok között a tárkány tekintélyét igen megnövelte. Az elgondolás szerinti megoldásokat a hunok által vezetett terüle teken mindenütt be kell vezetni. Megvitatták azt is, hogyan lehetne Kalas és Kali vezérek elszaporodott kunjaival a kereskedelmet fenntartani? Ekkor az érthetőbben beszélő Kali elmondotta, milyen nehézségek árán tudtak csak 2 medvetoros év alatt elvergődni a régi származási helyükre, és hányan nem tértek vissza az ő általuk kiválasztott útról. Ok a kötelező rokonlátogatást most elvégezték, amelyen bejelenthették, hogy még élnek. Almafavirágzási ünnepük után elindulnak hazafelé, hogy még a fagyok beállta előtt átjuthassanak a hideg tengereken. Győző javaslatára minden hun törzs elfogadta az úzoknál bevált és a Nagy-Csatában dicsőséget arató tárkány szervezetnek a bevezetését. Ennek egyik feladata az élelmezés megszerzésén kívül az volt, hogy minden tizedben egy sámán értse a böllérséget 417 és a sebek kötözését, minden századnál egy gyógyító sámán működhessen és minden ezrednél egy tárkány vezette nyílhegykészítő, lóápoló és rimalány csoport működhessen, így a hunok harckészsége megnövekszik. A parszi sámánok figyelmét felhívták, hogy mindig a hun közösségi nyelven beszéljenek, és a szkíták nehezen érthető nyelvét az érthetőség felé formálják. A Pamírbölcső ugyanúgy, mint az Ordosz-bölcső, ontja magából a gyermekeket és az érthető közös nyelv igen fontos. Amíg mi, a hunok sok lovunkkal minden földet könnyen bejárhatunk, addig a szkíták sok kincse és gazdagsága mindenkire nagy hatást gyakorol. Ezért almafavirágzás után kalandozóinkat elküldjük a napnyugati Nagyvízig, hogy a szkítalányokkal gazdagítsák a hun birodalmat. Ezért szaporítani kell a hun törzsszövetségi őrségek számát, a kereskedelmünk biztosítása végett. Így Tevel állatainak számát is szaporítani kell, hogy a teve karavánokkal dél felé is kereskedhessünk. A fegyvereseink számát is szaporítani kell, ezért növelni kell a nyílverő és kocsijavító helyek számát is. Kalas és Kali még részt vettek az almavirágzás ünnepén, amikor az ordoszi ifjúság az esküvői ünnepségeit tartotta és Hokjen törzsének érintésével elindultak a kunok tűztenger országa felé. A kinajok a kereskedelmi szállításaik ellenőrzését a Hun Törzsszövetségre bízták, akik megfelelő emberanyagukkal, kiváló lovas harcosaikkal az áruk kíséretét biztosították. Így a békés évek meghozták a gyümölcsüket, mivel megszűnt az éhség és jólét uralkodott a gondosan megszervezett hun birodalom területén. A válogatott harcosok benősültek a szkítákhoz, ha másként nem ment, akkor leányszöktetés formájában, s így évről évre mind többen beszélték a szkíták közül a hunok birodalmi nyelvét. Azonban ehhez a legnagyobb segítséget a parszik adták, akik mindig csak hun nyelven beszéltek. Harcosaik egészen a pannon földig eljutottak, ahol a görögöket dél felé szorították és a termékeny földjükön békés életmódot folytattak, hogy a sokféle hódítóval ne legyen nézeteltérésük és békességben szaporodhassanak őrségeik.

Matyó a hun birodalmat kiterjesztette a Nagyvizekig. Fiai a szkíta vezetők leányai közül nősültek, még Hokjen is egy szkíta fejedelem leányát vette feleségül, aki minden gazdagságával az agabók földjére költözött. Leányáról elnevezve megalapította Bezdán városát a Nagyvíz partján, amely a kereskedelem végső állomása, az agabók tengerparti városa lett. A hun törzsek szövetsége igen megerősödött és legelőterületei kezdtek szűknek bizonyulni. A kalandozó Matyó, - tanítványai vezetésével - újabb terjeszkedési lehetőségeket tárt fel. A fehérhunok suoma-törzsei teljesen birtokukba vették a napnyugati tengerpartot. A kinajok azonban nem nyughattak, mert újra romlott húsokat csempésztek be Ordoszba, amelyről Szalajka már előzőleg jelentést küldött, és Matyó azokat a vendégségbe érkező kinajokkal etette meg. Emiatt sok vendég meghalt. Erről a kinaj tömegek tudomást szereztek és a bűnösöket lemészárolták. Li-Pang halála után Matyó kínai elnevezéssel kinaj császár lett. A „Béke és Barátság" elvén álló birodalmának széleit a „Nagyvíz" mosta. Matyó végrehajtotta Agaba törvényeit. 418 Hej rege rejtem 236(A). Arvisura I. Oscus tábla. A Római Birodalom megalakulása Rokonlátogatók rovásai Boszkan és Tarkacs rovása Kr. e. 802-201. (3238-3839. m.t.é.) Ordosz soha nem feledkezett meg Arnó és Valetri letelepedéséről a róla elnevezett Arnó folyó völgyében. Az utódait Korton várában minden 100 évben felkeresték. Arnó fia, Hidra ordoszi avar szokás szerint elkezdte vezetni Korton várában a kortonvári évkönyvet, amely az avar származású törzsre vonatkozott. Ebbe minden 100 évben a rokonlátogatók bevezették észrevételeiket. Hidra felesége, Lukoména a rimalányok képzését végezte. Hidra halála után Kr. e. 1451ben maga fejezte be a harmadik 5 éves képzést, amelyen a legjobb eredményt Hidra fia, Lukomó érte el. Ekkor a feljegyzések szerint már 72 Lukomó volt kiképezve a Rasna-szövetség 12 népe részére, akik közül mindig a legfiatalabb vezette külön-külön a 12 nép évkönyvét, mivel az ő szeme volt a legjobb. Minden törzsnél a vezető Lukomó uralkodott. Külön volt állattenyésztő, földművelő, kertész, kőfaragó, arbag-gyógyító és összekötő Lukomó, aki az évkönyvet vezette. A 12 táblás törvényeket összegyűjtve, azokat a vezető Lukomó uralkodói széke mellett mindig módosították. A katonai kiképzést mindig a vezető Lukomó intézte, aki a Rasna-szövetség összejöveteleire kísérettel ment el. Ha a szövetséget csak legkisebb támadás is érte, véres kardot hordoztattak meg a 12 város között és a Rasna-had közösen védte meg a birodalmat. Leghamarább a Síkulok csatlakoztak, az Alba hegységbe és a Vejibe nyertek beosztást. Kr. e. 1000-ben kabarok érkeztek rokonlátogatásra és a vaskészítés műve lését fellendítették. A vastermelő hegyek között Lóbérc, Göröc és Halas helységben kabar telepeket létesítettek, amelyekkel az avarok vezette Rasna-szövetség állandó összeköttetésben állott. Innen sok esetben Ilva szigetére is elmentek, hogy a vasgyártásban segítséget adjanak. A baszkok földjére is ellátogattak. Így a 24 Hun Törzsszövetség települési helyeket létesített, hogy ezen összekötő kapocs minden időkre fennmaradjon. A kabarok a Rasna-Szövetséget megerősítették. A 20-25 éves rokonlátogatók minden 100. évben felkeresték a Rasna-szövetséget. Akadtak olyan szívós harcosok is, akik ott maradtak a tenger által védett melegebb éghajlaton és megnősültek. A kortonvári 5 éves kiképzési idő alatt Arnó és Valetri leányági leszármazottai a veszélyes; 20-25 éves szerelmes korban lévő ifjakhoz mindig feleségül mentek. A leányoknak mindig adtak hozományul egy-két lovat vagy tehenet, amit nem illett levágni, hanem szaporították azokat. Arnó leszármazottai vagy így, vagy úgy állattenyésztő társadalomnak lettek a tagjai, akiket az őslakók patríciusoknak neveztek. Az Úr, Él és Vanisten hívők azonban szorgalmasan lecsapolták az egészségtelen mocsarakat és az őslakosokat megtanították az ésszerű földművelésre, miközben mindenkinek az Istenhitét megbecsülték. Még Aplu istenségnek is áldoz tak a családi békék érdekében. Az Kr. e. 798-ban útbaindított rokonlátogatók között sok volt a székihun lovas, mivel a 3235. Medvetoros évben szárazság uralkodott Bugát környékén. Ezért elhatározták, hogy a Melegvizek Birodalma környékén maradnak, a jeges korszakok előtti őshazájukban. Útközben azonban két táborra oszlottak és 25 lovas Göröcön át Arnó-Valetri birodalmába lovagolt. Itt az Alba-hegység sikuljai között hazára leltek. 419 Az ikres fajtájú Farkas-hadból két lovas telepedett le. Az egyiket Barna-Farkasnak, a másikat KékFarkasnak nevezték. Vejuli Lukomónak volt két csúnya leánya, akik a patrícius hegyi-szent ünnepélyen a két Farkas testvérhez feleségül mentek. Az örömapa módfelett megharagudott, hogy leányaik csupán rokonlátogatáson lévő harcosokhoz mentek feleségül a Szent-ligetben, ezért a családapa kitagadta leányait a családi tűzhelytől, kiüldözte őket a hegyekbe. Egy síkul gazda vette szolgálatba a fiatalokat, akik közül Barna-Farkasnak iker fia született Aranyasszonyhavának 28. napján. Ősi szokás szerint: Rimus-Rómus névre keresztelték őket, mivel beavatottak voltak.

Felesége meghalt és a két árvát egy törött lábú farkas szoptatta, mivel a sikulok azt egy vadászaton elejtették. Ezeknek az anyafarkas nevelte gyermekeknek híre ment a Rasna-szövetségben. Kortonvár-Istenfiak ünnepén, az egyébként Arnó nemzetségbeli Vejuli-Lukomó az Aranyasszony tanácsára elment a Síkul hegyekbe és a leányainak megbocsátva tévedésüket, az akkori Rasna fővárosba, Veji várába vitette az unokáit. Mivel a vejeire még akkor is haragudott, az etruszk seregbe besoroztatta őket. Amikor BarnaFarkas után Kék-Farkasnak is ikerfiai született, mindkét Farkas-testvért a város-őrségbe osztották be. Mivel a 24 Hun Törzsszövetség hadrendje ekkor a tizedek meghagyása mellett 1-1 arbag és ellátó harcossal is bővült, a Rasnák is a tíznemzetséges hadseregre tértek át Barna és Kék-Farkas tanácsára. Bár a felvonuló sereg továbbra is tized beosztású volt, de az ellátó és szekér-versenyes sereg miatt már 12 főt számolt. Ezt Kortonvárában, az Arnó-szövetségben is jóváhagyták. A latinok a sikulokkal igen jó viszonyban voltak, így a Rimus és Rómus ifjak a Tiberis bal oldalára mentek játszani. A gyermek csatározásokban Rómus mindig az élén járt a hadakozóknak, ezért Romulus néven bandavezérré választották. Itt sok uruki kertész is művelte az 1-1 vékás kertecskéjét és ezeknek a gyermekei az ifjúsági játékokban a győzteseket királyoknak nevezték. A hét halom gyermekvárai játékból mindig küzdöttek egymás ellen. Ezekben a gyermekharcokban Rómus lett az első, akit a latinok Romulusnak hívtak. Ez a név ráragadt és besorozott katona korában is ez lett a neve. Testvérét a latin gyermekek csak Rémusnak nevezték és hiába tiltakozott ellene, hogy ő bizony csak Rimus, nem tudott változtatni rajta, mert a zsoldosok jegyzékébe is így vették fel. Ez eleinte gyermekjáték volt, de ezen játékot az Arnó-féle nagyapák As istenasszony rézlemezével jutalmazták. Gyermekhadak kutatták át az Alba hegységtől kezdve az egész Rasna-Birodalmat. Mire házasodni való ifjak lettek, egy görögök ellen győztes sereg Romulust az uruki hagyományok szerint királlyá koronázta. Így lett Romulus Róma első királya, Rémus pedig a helyettese. Ez az uruki módon létrehozott gyermek királyság sok gondot okozott a táblarovók társadalmában, mert az anya mindig biztos, viszont az apa bárki lehetett. A Bugátból a 3238. Medvetoros évi (Kr. e. 802), nagy szárazság után elindított Farkas ifjak érthető módon elcsábították az Arnó leszármazott Vejuli-Lukomó leányait. Amikor a két ifjú a Veji várban jelentkezett a hegyi-esküvő után, az elkeseredett apa az uruki kertészek szerint az ifjú házasokat két pár tehén hozománnyal az Alba hegységbe kergette. Amikor Vejuli Róma gyermekágyi lázban elhunyt, éhes gyermekei még egy kölykeit vesztett farkast is megszoptak éhségükben, mert az élni akarásuk azt követelte. Kortonvár medvetorán az Arnó nemzetség feje azt javasolta, ha már megtörtént a dolog, a nagy hidegben is megmaradt gyermekeket be kell engedni Veji várába, hiszen mégiscsak Arnó vére folyik az ereikben és a gyermekek életképesek. Veji várának évkönyvébe 20 év múlva Barna-Farkas latin-síkul nyelvjárás szerint 420 bejegyezte, hogy „a 3265. Medvetoros év Aranyasszony hava 28. Napján Vejuli Rómától megszületett: Romulus barna és Rémus szőke fiúcska. Romulust a Campányi győztes csata után a felesége emlékére épített Róma városában a görögök fölött győztes sereg a Capitóliumon Róma királyává választotta a 3287. Medvetor éve Aratás havának 1. napján. Ezzel megvetette a Római Birodalom alapjait!" Az olajágas ünnepségek 1 évig tartottak. Ezen idő alatt minden kőfaragó az új birodalomban tíz, latinul kvadrát követ volt köteles Rómába szállítani. Ebből felépítették a Romulus palotáját, melynek szentélyében az ifjú királyt uruki szokás szerint megkoronázták. Kortonából elhozták azon rovást, mely szerint Romulus és Rémus Nimród családjának Gilgames-ágából származik. Az Arnó nemzetség ezen eseményt a 12 nép minden fővárosában megünnepelte. Az Alba-Sikul nemzetség hozta le a hegyekből a Gilgames koronát, amellyel majd minden királyt megkoronáznak. A Kapitóliumnak a nevét az Alba hegységből levándorolt latin-síkul patríciusok adták, akik az Arnó-Valetri leányágával összeházasodtak. Letelepedésük itt akkor történt, amikor a kabar vargyártók mellett tíz kabar érkezett a 3040. Medvetoros évben az állattenyésztők közül a sikulokhoz, de azokkal összeveszve, a síkul és latin nőkkel együtt a Kapitóliumra költöztek. Az urukiakkal lecsapolták a közeli mocsarakat, és jólétet teremtettek. Jólétüket az újabb kabar-latin síkul csoport megirigyelte és a Palatinus dombon telepedtek le. Mindkét kis csoport igen elszaporodott, hamvasztással temetkeztek. Ellenségeskedésekből keletkezett erdőtüzek miatt 5 emberöltővel később népes latin csoportok lepték el az Eskvilinus, Kvirinális és Viminális dombokat, majd erdőirtás után benépesítették azokat. A halottaik nagy részét ezen latinok a földbe temették. Az Avantinus dombra száz év múlva Vejiből jöttek szabir-szabin földművelők, míg újabb 2 emberöltővel lüd-kurd telepesek Celius etruszk-Lukomó vezetésével, akik a róla elnevezett Celius dombot vették a birtokukba. Romulus, mint első választott király, megszervezte a 10 nemzetséges Curiákat, 10 Curia alkotta a Tribust. Minden Curiának csak egy szavazata volt a király-választáson, amely 100 tagú Szenátust alkotott. Húsz év múltán ezt Oregek Tanácsának nevezték. A 20 éves fiatalok megválasztották a Fiatalok Tanácsát (100 tagú vezető-testület), így Romulus király már 300 szenátor tanácsára döntött. A Campány hadjáratból sok rabot hoztak magukkal, akiket a győztes családfő a család szolgálatára osztott be. Minden családfő 2 köblös földet kapott, ezt latinul jugerumnak nevezték (800 öl), és ehhez 5 köblös

legelő járt a hegyvidéken. Minden Curia külön legeltetett 50 köblös területen. Mire a győztes háborúkat befejezték, a rabszolgák száma a családfők vitézi tettei szerint családonként 2-10 között volt, akik egymás között házasodtak. A kettős birtokkal rendelkezőket patríciusoknak, a csupán 2 köblös földdel rendelkezőket latinul plebejusoknak nevezték. Akiknek nem voltak rabszolgáik, sokszor éheztek. Ennek ellensúlyozásra Romulus Unnepi játékokat rendezett uturiai szokás szerint. Egy ilyen alkalommal a szabinok leányait elrabolták. Mivel öccse, Rémusz meghalt, Titusz Tatius szabin szenátort úgy békítette ki, hogy helyettesévé tette meg, a szabin lányokat viszont az elrablóik feleségül vették. Romulus ezek után az ellenséges törzsek ellen új háborút indított, hogy Róma területét megnövelje és újabb rabszolga tömegeket állítson a patríciusok szolgálatába. Mivel Romulus beavatott volt, élete végén, Etana uruki királyhoz hasonlóan az Égiek magukkal ragadták. A rabszolgák viszont azt suttogták, hogy ellenséges patríciusok megölték és a tengerbe dobták. Kr. e. 716-tól 690-ig uralkodott. Utóda az első veje lett, a Nubiai Numa Pompilius, 421 aki a Lokomó parszi szervezetet és Kézműves Kollégiumokat újjáalakította. Hatalmas munkát végzett és csak 26 évig uralkodott Kr. e. 716-690-ig. A harmadik király Tullus Hostilius volt, aki az egész Alba-Longát Rómához csatolta, hogy az ellenséges harcosokat a nagy vérveszteség után kibékítse. Párviadalt rendelt el, amelyben Ancus Martius győzött. Tullus Hostilius Kr. e. 690-től 650-ig uralkodott és vejét tette meg utódjául, aki Veji várában lakott. Ancus Martius hidat építtetett a Tiberisen és a piacukat féltő latinok ellen háborút indított, sőt a piaci árak letörése végett Ostia kikötőjét felépítette és a rabszolgává süllyedt latinokkal a Tiberis mindkét oldalán a mocsarakat termővé tette. A legkisebb vő Ostia várába zárkózott és növényi ételekkel táplálkozva 48 évig, eddig a leghosszabb ideig uralkodott. Sikul testőrsége kísérte mindenhová. Utána a Tarhumból betelepült, Tarkvinus Priscust választották meg királynak, aki Arnó nemzetségéből nősült, Kortonvárból. A jólét közepette, hogy a rabszolgalázadásnak elejét vegye, cirkuszt épített. Mégis Kr. e. 602-től haláláig, Kr. e. 571-ig háborút kellett viselnie a veji etruszkokkal és latinokkal is. A legyőzöttekkel felépítette a Capitóliumot. Mivel kurd eredetű zagroszi volt, egy rabnő fiát, Servius Tulliust neveltette fel a Lucumó képzésen államférfivá, aki a polgárjogot teljesen megreformálta. Ellenfelei felkeltek ellene, de Veji városa fölött teljes győzelmet aratott. Győzelme emlékére felépítette Diana szentélyét. Édesanyja, Mastar asszony vigyázott mindig a házi szentélyére. Ugyanúgy mint nevelőapja, Tarkvinius Priscus, aki időszámítás előtt 602-től 31 évig uralkodott, míg Servius Tullius is Kr. e. 571-től Kr. e. 539-ig, tehát 31 évig volt a királyi trónon. Tovább is élt volna, de a veje, aki Tullia leányát vette el feleségül, a szenátorok tudta és beleegye zése mellett meggyilkoltatta. Ekkor a vő került hatalomra. Tarkvinius Superbus zsarnoki természetű volt és fiait is a maga szellemében neveltette. Márpedig az etruszk családi tűzhely tisztelete szigorú törvény alatt állott. Egyik fia egy közeli rokonának feleségét, Lukréciát a családi tűzhelynél megbecstelenítette. A ház szolgái egész Rómáig üldözték és felverték a város hajnali nyugalmát, mire azonban hazaértek, Lukrécia öngyilkosságot követett el. A Tarhumban elkövetett tűzhelysértés Rómában az eddig is nyugtalan polgárság között felkelés-félét robbantott ki és Tarkvinius Superbust elűzték a trónjáról. A patrícius Arnó-Valetri összes leszármazottai, valamint törzsfőnökeinek utódai nagyállattenyésztő patríciusok voltak. Együtt haladva a korral, minden törzsi székhelyen, majd később Rómában is voltak udvarházaik és a hatalom az etruszk és római királyi korban is a kezükben volt. Még a plebejus 10 törzzsel sem tiltották meg a házasságokat, amelyek a családi-tűzhely alapján állottak, sőt a rabszolganőktől származott gyermekeik is patríciusokká váltak, ha a háborúkban részt vettek. Ekkor még az ilyen leszármazottjuk is maga harcolta ki magának a patríciusi mivoltát. Maga Servius Tullius is rabszolganőtől született Arnó leszármazott volt. A veje gyűlölte az alacsonyabb származású apósát és hogy király lehessen, megölte. Így Tarkvinius Superbus csak 20 évig, Kr. e. 539-től 510-ig uralkodott. A Servius Tullius által megszervezett, főként plebejus katonákból álló hadsereg a túlsúlyban álló polgársággal átvette a köztársasági hatalmat. Tehát Rómában győzött a köztársaság eszméje, ezért Tarkvinius Persenához menekült. Klusium etruszk város királya Róma ellen vonult. Lerombolta Róma falait, erődítményeit és Rómára kedvezőtlen feltételek mellett békét kötöttek. Persena csupán azért nem helyezhette vissza királyságába Tarkviniust, mert 8 latin város megalakította az aricai szövetséget. Ekkor Róma a szintén latin Tusculum ellen vonult hadba. 422 Kr. e. 496-ban a külső latinokkal együtt Rómának 6 törzzsel kellett háborút viselnie. A legnagyobb ellenfelük Veji etruszk város volt, amellyel Kr. e. 406-tól 396-ig fegyverszünetet kötöttek, de végül Marcus Camillus legyőzte Vejit. Örömük azonban nem tartott soká, mert a gallok Senones kelta törzse betört az etruszk földre, s az etruszkok segítséget kértek Rómától. A kelták a Tiberis mellett vereséget mértek Rómára és a Kapitólium kivételével mindent leromboltak. A veji táblázat szerint, Servius Tullius idejében, Kr. e. 550-ben az Arnó-féle patríciusok, sikulok és kabarok az etruszk királyok alatt csak 20 katonai egységet, azaz centuria lovast adtak és 20 harmadik osztály harci szekér, ellátó, arbag és hídverő egységet szolgáltattak. Ekkor a polgári latinok, etruszkok és 18 egyéb nép

160 katonai egység, azaz centuria felett rendelkeztek. Katonai vezetésben azonban a patríciusok és a harcban edzett polgárság sorai közül kiemelkedő hadvezérek voltak az irányadók. A katonai nyelv összekovácsolódott etruszk nyelv volt, de a görög gyarmatosítók és elvándoroltak mindig több és több jogot követeltek. Amíg a 40 centuria etruszk, addig a 160 centuria latin-görög jellegűvé vált. A lovasok és gyalogosok számát azonban már nem annyira a származás, hanem a vagyoni jólét határozta meg. Amíg az etruszkoknak a Bika és a Farkas, addig a latinoknak a harkály, libák stb. lettek a szent állataik, különösen azután, amikor a kelták támadása alatt a Kapitólium libái ébresztették fel a lakosságot a kelták gyújtogatásának zajára. A legfontosabbak azonban a nemzetségi kultuszok voltak, a családi tűzhelyek istenei. Az elhunyt ősök tisztelete virágzott, hiszen az istenek irányítják még a gyermekek lépéseit is. Az etruszk eredetű patríciusok és ataiszi kézművesek a királyság megszüntetése után állandó harcban állottak az atlantici, ún. tengeri népekkel, akiket latinul plebejusoknak neveztek. Marcus Furius Camillus római diktátor Kr. e. 396-ban legyőzte az etruszkok Veji nevű fővárosát. Kr. e. 387-ben a kelták Rómát lerombolták a Kapitólium kivételével. Ekkor a kelták bosszúhadjárata után görög és etruszk kereskedők özönlötték el Rómát és magas kamattal kölcsönöket adtak a károsultaknak. A nyomorúságban élők lázongani kezdtek. A földbirtok és vagyonfelhalmozás ellen új törvényeket hoztak: A tartozások kamatait beszámították az adósság összegébe. Kr. e. 367-től a fennmaradó adósság részét 3 év alatt egyenlő részletben lehetett törleszteni. Minden polgárnak 500 köblös (iugerum) birtoka lehetett a közösen szerzett állami birtokból. Katonai tribunosok helyett újból életbe léptették a consulok hatalmát, akik közül az egyiket a módosabb plebejusok közül választották, akik feladata volt, hogy a patríciusoknak az eladósodás miatt ne kerüljenek túlzott legelőterületek a birtokukba, s így a patrícius befolyást megfékezték. A görög kereskedők annyira fellendítették Rómát, hogy a Kr. e. 312. év cenzora, Appius Claudius felépítette a Rómából Kápuába vezető utat. Rabszolga seregével, ennek az útnak a segítségével legyőzték a semnisokat, akiket felszabadított, és ezek kezdeményezésére felépítették az első vízvezetéket Rómában. Az etruszk és síkul rovásokból megszerkesztette a latin ABC betűit. Kr. e. 304-ben eltulajdonították a papságtól a megszerkesztett Naptár titkát. Ez Rómában sikerült, de a 12 Nép papsága ettől elzárkózott és a plebejus seregek elől ezen ősrégi titkokat elrejtették vagy megsemmisítették. A hatalmi harc Kr. e. 27-ben újból kiéleződött. A fellázadt plebejusok erőszakkal kitelepedtek a Tiberis jobb partjára, így a patríciusokat megfosztották kiváltságaiktól. Ezzel megkezdődött a kolóniák létesítése. 423 A Servius Tullius által meghonosított Centuria intézmény a köztársaság intézmé nyeiben tovább élt. Az etruszkok 12 táblás törvényei is megmaradtak. Kr. e. 449-ben életbelépett a Közjog, Magánjog, Végrendelkezési jog, Ági törvények, Adóssági jog, Családapai törvények. Engedélyezték a patrícius-plebejus házasságokat és Katonai Tribunusokat választottak. Újból kelták törtek Rómára, de Kr. e. 332-ben, a latin szövetségesekkel, majd a samnisokkal győztek a rómaiak. Róma hajóhadat építve a karthagóiakkal lépett kereskedelmi kapcsolatba. Aztán az „Oszd meg és uralkodj" elv alapján megkezdték Itália meghódítását. Egy másik kelta támadás ellen Eturiába is behatolt Róma, és szövetséget kötött velük. Kr. e. 296-ban legyőzték a keltákat, majd a samnisokat. Rómát görög telepesek támadták meg Kr. e. 279-ben Taremumból, 22 000 gyalogos, 3000 lovas és 20 harci elefántos sereggel. A szokatlan seregtől vereséget szenvedtek. Ekkor a karthágóiakhoz folyamodtak és íjász sereget képeztek ki, akikkel aztán legyőzték Tarentumot. Vosinij etruszk várost Kr. e. 26S-ben legyőzték, megszervezve a rabszolgákból kiképzett se regüket, akiket a győzelem után felszabadítottak, mivel a legyőzött államból új rabszolgákat kaptak. Így rabszolga államot alakítottak ki, mert az etruszkok csupán zsoldosokkal harcoltak. A rabszolgáknak azonban érdekük volt, hogy felszabaduljanak, mert a győzteseket mind a kolóniákban helyezték birtokaikba. Minden győzelem után diadalmenetben vonult be a győztes sereg Rómába. Az újabb háborúkat a piros zászlós Mars-mezőn döntötték el. Később is a Centuria gyűléseken döntöttek a háború vagy béke kérdésében, amit a Szenátusnak jóvá kellett hagynia. A Comitia tributa 3S Tribus jelenlétében szavazott. Utána a Magistratus vezetője, akit 1 évre választottak, döntött a kérdésben. Így közös római-etruszk sereg alakult Kr. e. 22S-ben. Hannibál Kr. e. 217-ben megütközött a római sereggel és 1S 000 római katona elesett. Ekkor Kápua szövetkezett Hannibállal, de Kr. e. 216-ban Kannamál Róma győzött Hannibál ellen és Kápuát lerombolták. Veji után Volsinij etruszk várost is bevették. Közben az Arnó-nemzetség elrendelte, hogy a patríciusok családi tűzhelyei váljanak ketté és egyenlően legyenek benne Rasna-szövetségi és Róma köztársasági pártiak a vagyon mentése végett, amit a 12 etruszk nép fővárosaiban hasznosítottak. Kr. e. 22S-ben közösrómai-rasna hadsereg alakult a kelta-káldorok ellen és Talamonnál győztek. A kortonvári egyezmény már akkor érvénybe lépett, amikor Kr. e. 261-ben az Ilvaacélból a római-etruszk haderőt kiépítették és Kr. e. 260-ban Cornélius Scipió aratta győzelmeit.

A Rasna-szövetség korszakában As istenasszony rézpénzét használták, amely a római korszakban Bika és Sas ábrázolással készült. Később görög mintára ezüst pénzeket verettek. Utána az egységes pénz a római-etruszk bronz dénár lett. Így az attikai drahma egyenértékűvé vált 10 bronz-assal. Utána ezüst aprópénzt vertek és a dénárok a görög drachmát az itáliai piacokról kiszorították. A római polgár jogát eleinte csak Róma patrícius és kiemelt plebejus rétege bírta, amelyet később Latium vagyonos rétegére is kiterjesztettek. Az etruszkok patrícius rétege is polgárjogot nyert, míg az ellenük hamarább harcoló etruszkok szövetséges katonákká váltak és részt vettek a kolóniák alapításában, amely 40-50 jungerumnyi föld birtoklásával járt. Ezzel elkerülhették a rabszolga sorsot, amelyet Róma megszigorított. Az etruszk Servius Tullius szerint minden 17 és 46 év közötti fegyverfogható polgár köteles volt a conzulok toborzásán részt venni és a Légióban hadat viselni. 424 A győztes hadvezér babérkoszorús tógában, harckocsiban, diadalmenetben vonult be Rómába. Kisebb győzelem esetén a hadvezér lován, vagy gyalog, ovációval, a fején mirtuszkoszorúval vonult be a Kapitóliumra. Szirakuza, Kampány és Taremum elfoglalása után Karthagó állta útját Róma terjeszkedésének, de Kr. e. 280-ban tengeri ütközetben győztek ellenük. Líbiai Matyó egy rabszolgalázadást robbantott ki Karthagóban. A meggyengült punoktól Róma elfoglalta Szardíniát és Korzikát. Utá na elfoglalták Illíriát. Hannibál Kr. e. 211. tavaszán Kápua alól Róma ellen indult. Körülvette a várost. Élelmezésük megkönnyítése végett feldúlta a környező falvakat, hogy serege jóllakhasson. Az etruszk villákban dorbézoltak hikszosz és líbiai katonái, ahol találkoztak az oscusoknak nevezett úzokkal, akik a hegységekbe vendégségbe hívták őket. Itt elcsodálkoztak az úzok agyagtábláin, amelyre évenként az eseményeket lerótták. A hikszosz katonák élelmet kértek csapataik számára. A részeg juhász gazda ezt meg ígérte, de az asszonynépek irtózatos veszekedést rendeztek. A gazda mit tehetett, a megvénhedt szamarát és 4 öreg juhot adott nekik 1 egyiptomi aranyért, amit otthon levágtak és a Servi villában elfogyasztották. Utána jól berúgtak és még Hannibált is megvendégelték. A punok éhező serege ekkor lázadozni kezdett. Rómában is minden levágható állatot, sőt még a macskákat is levagdosták. A győzelmi felvonulásokhoz szokott római polgárok éheztek. Az oscusoknak csúfolt úzokat az egyiptomi aranyak felvillanyozták. Asszonyaik követelték a juhászoktól, hogy itt az ideje, hogy most van alkalmuk megszabadulni a kivénhedt állataiktól és a Veji sírok barlangjain át húst és élelmet szállítottak az éhező büszke polgárok számára, akik éhségükben arannyal fizettek. Hannibál látta, hogy Róma kiéheztetéssel nem adja meg magát, ezért a gazdag Kampányba vonult a seregével és ott egy Sikul jövendőmondó tanácsára Karthagóba hajózott. Kápuát a rómaiak elfoglalták és vérfürdőt rendeztek a városban. A jó erőben lévő polgárokat rabszolgáknak adták el, a nemességet pedig száműzték. Az iparosoknak, kereskedőknek csak úgy kegyelmeztek meg, ha beállnak a megfogyatkozott Légióba, s hajlandók lesznek Hannibál ellen harcolni. A hiányok pótlására az oscusok ifjúságát besorozták. A karthágói vezetőség hazarendelte Hannibált, de Scipió felfrissített seregével utána ment és Zana közelében Masinissa numíbiai király lovas csapatainak segítségével Kr. e. 202-ben legyőzték Hannibált. Kr. e. 201-ben megkötötték a békét, amelyben lemondtak európai birtokaikról és 50 év alatt, évenként 10 000 talentumot fizetnek hadisarcként, az úz táblákon feltüntetett rovásokban, amit minden úz veterán otthon agyagba vésett. Hej rege rejtem 236(B). Arvisura II. Oscus tábla. Minden út Rómába vezet Rokonlátogatók rovásai Boszkan és Tarkacs rovása Kr. e. 1451-133. (2589-3907. m.t.é.) Arnó-Valetri megtelepedése Korton várában egy hosszú rokonlátogatásnak vetette meg az alapját, ahová a 24 Hun Törzsszövetségi lovasok is 1400 után 100 évenként ellátogattak. Mivel Arnó-Valetri csoportjának igen nagy volt a lóállománya a hun törzsek mozgásának törvényei szerint, viszont Eszter-földjének leányai igen nagy mar 425 ha és juhállománnyal rendelkeztek, az Apó folyó síkságain együtt jó legelőre tettek szert. A Pados felföld összekötötte a hegyekben végződő tájat, amely igen kedvező volt az állattenyésztésre, amelyet az ArnóValetrival érkezők a gyűjtögető digókkal ellentétben 75 medvetoros év alatt a magukévá tettek. Amikor Kr. e. 1451-ben Hidra vadászat közben meghalt, sokan a digó vadászokat gyanúsították, akik védekezésül egy zagrosz és szavárd magyar vitézre fogták az esetet. Mivel a májból jósoló legidősebb Lukomó az egyik zagroszira, aki özvegy ember volt, ráfogta az esetet, a zagrosz-szavárd magyar barátság alapján gyermekeiket hátrahagyva, egy tavaszi reggelen öten elindultak Káspivár Birodalmába az esetleges vérbosszú elől. Utólag a digók bevallották, hogy a zagrosziak akkor nem is vadásztak, hanem halászattal voltak elfoglalva. Ezzel a továbbiakban a vérbosszú szokását mellőzték.

Egy Nyilas nevű, szavárd-magyar varsa-készítő a középső, még akkor legény fiát a saját kérésére magával vitte, aki szintén szenvedélyes halász volt. Ez a Halas nevű ifjú lovas Káspivár Birodalmában sámán képzésen vett részt, majd Magyarkán áttért az ősmagyar vallásra. Mint Egyistenhívő, a gyermekeit arra nevelte, hogy Korton várának birodalmában sokkal melegebb az időjárás és a tengerpartokkal ellentétben a Pados dombháton soha nem volt földrengés, s itt igen érdemes megtelepedni. Amikor Ordoszból elindították az egyik, 20 évenként esedékes rokonlátogatást, Halasnak 3 fia is csatlakozott a főként úzokból álló csoporthoz és Kr. e. 1400 tavaszán Korton várába érkeztek. A 24 ordoszi rokonlátogatóhoz Magyarkán Halasnak Káló, Várkony és Hetény nevű fia és egy Oszkusz nevű juhász bacsa a 22 legényével csatlakozott, mert az ellenséges kurd törzsek az aklukat felgyújtották. Kusár nagygazda elbocsátotta Oszkusz bacsa juhász legényeit, akik bánatukban lovaikkal a rokonlátogató csoporthoz beszegődtek. Korton várának hegyi ünnepélyén a vendégségbe érkező régi síkul leányokkal a Kaláb és Kampány síkságra vándoroltak. Mivel a sikulok legények hiányában voltak, nem sok csábítás kellett, hogy meggyőzzék a fiatal juhászokat arról, hogy az ő vidékükön soha nem esik a hó és lóállományuk miatt nagy hasznukat vehetik a sikulok gazdaságai. Később azonban Oszkusz juhász-legényei összekülönböztek a régebbi telepes sikulokkal és családjaikkal a hegyvidékekre költöztek. Korton várában a Lukumó kiképzésen megjelent Oszkus. 5 év múlva, amikor a bárány szaporulat folyton emelkedett, a többi törzset már Oszkusz nevű Lukomójuk vezetésével oszkuszoknak nevezték. Az ellentétek azonban sűrűsbödtek és Oszkusz a megsokasodott népével az Alba hegység vidékei felé húzódott. Ezt a Kerétáról elmenekült telepesek is elősegítették, akik a termékenyebb vidékeket keresték. Közelebbi szomszédaik a latinok és umberek a sikulok hatására már egyenesen oscusoknak hívták őket, ki ilyen, ki olyan hanglejtéssel. Korton várát minden nyári hegyi ünnepélyen felkeresték és a Lukomó képzésre minden 5-5 évben küldtek valakit, akik közül a legfiatalabb rótta a titkos agyagtáblákat zagroszi szokás szerint, amelyből 1-1 másolatot Veji-Tarhunnak az Istenek ligetében és Korton várában átadtak, hogy a mindenkori rokonlátogatók azt Ordoszba továbbítsák. Oszkusz csak tejféleségekkel, mézzel, kétsoros árpacipóval, gyümölcsökkel és zöldségfélékkel táplálkozott. A hegyi-ünnepélyek tiszteletére 51 anyasági agyag-szobrocskát készített és azokat az Oszkusz Táblák alá helyezte. Így eltéveszteni sem lehetett a népét, mert igen nagy gazdagságra szert téve, Vejiben kőből készített kegyhelyet építtetett az úzok leszármazottainak, akiket róla később oskusoknak neveztek. 426 Amint Atlantic menekültjeinek nyomására haladt a teljes latinosítás Szicília szigetéről felfelé, a művelt Oszkusz utódok tábláit mindinkább Kortonvár felé szállították. Amikor Subad királynőt eltemették, sok illír lánynak mérgezett bort adtak a gyászlakomán a sírkamra mellett inni. Így minden gyászoló, hivatásos sirató is meghalt. A nagy gonddal felnevelt illír leányoknak és temetési zenészeknek a hozzátartozói egy csónakosok által hozott újabb özönvíz hírére kétkerekű kordélyok és nagykerekű szekerek igénybevételével, az összes állatállományukkal elindultak észak felé, mivel az Úr királyi családnak a Subad temetésén történt emberáldozatos szertartását embertelennek tartották. Az Idaglat jobb oldalán lévő telephelyüknek a szállásait az Özönvíz miatt veszélyesnek tartották. Ezért Susa irányába menekültek. Így a tízévenként egyszer-kétszer előforduló áradatot kikerülték és Zagrosszal egyvonalban, az Araltu-Uraltu hegységnek az Idaglat (Tigrisek szentélye) forrásvidéke felé igyekeztek. Itt azonban az Özönvíz levonulása miatti élelmiszer hiány miatt nem nagy örömmel fogadták Illír népének átvonulását, mert a vadállományban nagy pusztítást vittek véghez. Mivel a hóolvadás okozta Özönvíz a hegyek alján már megszűnőben volt, a Ruma (Fekete) tenger partjára vergődtek el nagynehezen, hogy az akkori homokos fövenyen az állataik patái tönkre ne menjenek. Megfogyott élelmüket itt a hal és vadállomány nagyrészben pótolta. Válni kívánó zagroszi férfiak is csatlakoztak a csoportjukhoz, akik kiváló vadászok lévén, segítségükre voltak az illír nép élelmezésében. Ugyanis a családi tűzhely istenségek előtt tett a bölcsőtől a sírig való hűségeskü csak a Zagrosz hegységben volt érvényes. Ha valaki el akart válni a házisárkány, nagyszájú asszony-népségektől, hozzácsapódott az elvonulásban lévő vándortörzsek valamelyikéhez és akkor megszűnt az esküben fogadott örök hűség, amelyik a családi-tűzhely istenségeihez kötötte. Szatambul felé haladtukban kusita lovasok is csatlakoztak hozzájuk. Mivel ezen kus-nemzetségből való kusiták a Ruma tenger partján bödön-hajócskákkal és nád-csónakokkal is rendelkeztek, Szatambul térségében segítették az illír vándorokat átkelni az általuk Ruma-tengernek nevezett Nagyvíz kiömlésénél. Így holdtöltétől-holdtöltéig, az ellenséges vadászok nyilaitól háborgatva átkeltek. A férfinép közt a vad hajtások és a csatározások közepette sokkal könnyebben megesett az elhalálozás. Az otthonukból kivert, megunt férfiak az özvegyeknél könnyebben nyertek meleg fekhelyre, mert az örök törvény azt mondta: „Élők az élőknél, holtak a holtaknál pihenést nyernek!" A vándorlásuk azonban továbbra sem volt zavarmentes. Mire Száva asszony, a tűzszerzési évek számlálója meghalt, egy nagyobb folyóhoz értek, amelynek partján a jóságos, 49 ősanya szobrocskával rendelkező jósasszonyt elhamvasztották és hamvait Névadó Ünnepként a róla elnevezett folyóba szórták. Már csak az 5 kusita vadász volt asszony nélkül, akiknek bőtermő vidékén egy Idaglat környékén megszokott, nád-vályog házat építettek. Egy férfi nélkül maradt vénasszony vállalta a gondozásukat, aki

még az asszonyok nyelvén értve, az első havazásra árván maradt asszonyokat is talált a Ruma-tenger vidékéről származó kusiták részére, akik a kibővített telephelyüket Rumának nevezték. A közel 300 illír vándor a szentté vált Száva folyó mellett való letelepedésével új hazát készített elő a későbbi rokonlátogatók részére. Hiába családosodtak meg útközben a többi kusok és kusiták, folyton a tenger után vágytak. Tíz éven belül megtalálták az utat a Nagyvizek felé és Eszter fejedelemasszony engedélyével a birodalmában letelepedtek. Itt találkoztak össze Arnó ifjúsági fejedelemmel, aki rokonlátogatás során Eszter-földjén átvonult. 427 Oszkusz bacsa-sámán csoportja találkozott Adrin városában ezen kusita hajósokkal, akik úgy tájékoztatták a kus nagycsaládi rokonokat, hogy 50 tűzszerzési év alatt az Adrin tenger hegyes oldalán halásztelepeket létesítettek és az illírek ott új birodalmat alapítottak. Az illírek birodalma átjáróháza lett a 24 Hun Törzsszövetség, az Idaglat síksága és Magyarka menekültjeinek. Szoros kapcsolat alakult ki Tardos, Pilis és Körös birodalmának ataiszi eredetű településeivel. Ha valakit a Kárpátok övezte síkságon vagy hegyvidéken sérelem ért, az illírek birodalmába menekült. Így az illírek birodalma a különféle népek törzsszövetsége volt. Attól a perctől kezdve, amikor Rómában elhatározták a latinosítás könyörtelen terjesztését az „Oszd meg és uralkodj" elve alapján, a műveltebb Rasna Szövetség patríciusai és kézművesei családi tűzhely szerint kettéváltak. Vagy alávetették magukat a kétnyelvűségnek és latinosodtak, vagy pedig Róma erőszakoskodásai ellen harcoltak. Ha az ellenállók a családi, hegyvidéki birtokaikon sem tudtak megmaradni, ekkor a 396-os veji emberirtás folyományaként az illírek birodalmának menekültjei lettek. Ez fellendítette az Illír-Birodalom hajózását. A rómaiak már Kr. e. 524-Ben Cumae térségében megverték az etruszkokat. Ugyanis Tarkvinius Superbus maga, Tarhumban született kurd patrícius lévén engedte, hogy a rómaiakkal szimpatizáló görög telepesekkel megverjék az etruszkokat. Ezért, amikor a rómaiak Kr. e. 510ben a családi tűzhely megsértése miatt királyságából elzavarták, az etruszkok nem álltak egysége sen az etruszk király mellé, menedéket adtak neki. Porsena Rasna-szövetségbeli királyhoz menekülve trónkövetelőként lépett fel. Porsena király csapataival Róma alá vonult és megalakítva az aricsi szövetséget a latin törzsek között, Porsena elállt Róma lerombolásától. 10-13 évre Veji fegyverszünetet kötött. Ettől a pillanattól kezdve a Rasna Szövetség megingott. Midőn hosszas háborúskodás után, Kr. e. 396-ban a temetkezési alagutak átfúrásával egy éjjel a latinok a szenthelyeken átjutva megsemmisítették Veji vallási központot, a szabadságért harcoló etruszkok fele-fele arányban Róma mellé állottak, vagy pedig az északi etruszkokhoz menekültek. A szamnitok és az oscusok Kr. e. 445-ben megtámadták Cápuát, és Kr. e. 483-ban teljesen elfoglalták Vejit. A Rasna szabadság harcosok az illírekhez, Lóbércre, Halas-városba, Kortonvárba, vagy Sóvárra menekültek a gályarabság elől. Amelyik etruszk patrícius vagy kézműves település nem vetette alá magát a latinosításnak, hadjáratot indítottak ellenük. Perusia, Tarhun, Kortonvár és Arezzó térségében a Rasna városokat felégették. Ezen hadjáratok Kr. e. 295-ben értek véget. Kr. e. 261-ben már közös etruszk haderőt állítottak fel. Eleinte az etruszkok még szövetkeztek a káldor és semnis szövetségekkel is. Róma azért kényszerült az etruszkok szövetségére, mert a Kr. e. 283-as békeszerződéskor a görög gyarmatok kezdtek Róma ellen mozgolódni. Kr. e. 280-279 táján Taremumba érkezett 22 000 görög gyalogos, 3 000 lovas és 20 hadi elefánt. A szokatlan, keleti hadviseléssel, Hérakleis mellett megverték Róma seregét. Ekkor Karthágóhoz fordultak segítségért. Karthágó javaslatára a rómaiak íjász sereget szerveztek és legyőzték a görögök hadi elefántos hadát. Közben a megmaradt Rasna Lukomók zsoldos sereget szerveztek. Kr. e. 265-ben Róma bevette Volsinij etruszk várost. A vallási központjukban megszüntették a családi-tűzhely melletti rabszolga rendszert és az újabb szövetségbe már a felszabadított rasna-rabszolgákat is bevették. Erre az új seregre azért volt szüksége Rómának, hogy a pun-háborút befejezhesse. Az Kr. e. 264-től tartó első háborút Kr. e. 241-ben befejezték s így Róma is tengeri nagyhatalom lett. Ezért Karthágó az ibériai-gyarmatbi428 rodalmán át igyekezett Rómát legyőzni. Az Kr. e. 241-es békét azért kötötték meg, hogy a karthágói rabszolgalázadást a punok leverhessék. A hikszoszok és a líbiaiak az illírekkel is felvették a kapcsolatot, akik veszélyeztették a hajózást az Adrin tengeren, miközben szövetségben a keltákkal támadták Rómát. A római-etruszk Légió ekkor még csak szárazföldi hadműveletekre volt berendezkedve. Kr. e. 224-ben legyőzték a kelta-káldorokat és Kremona római kolónia lett. A tartésosi birodalmat fokozatosan megsemmisítették. Az illír kalózok miatt Kr. e. 219-ben háború tört ki. Az illírek fejedelme, Bató még Kr. e. 230-ban Eszter földjének védelmében több római hajót elsüllyesztett, mivel azok olyan Rasna menekülteket üldöztek, akik harcoltak a rabszolgaság és latinosítás ellen. Utána üldözőbe vette a menekülő hajókat, de vesztére, mert Pisinánál nagy római hajóegységek vették körül, akik csapóhíddal voltak felszerelve, és Bató a tengeri csatában hősi halált halt. Bató után a felesége vette át a vezetést, mivel fiai még csak 10 évesek voltak. Tejuta fejedelemasszony derekasan megállta a helyét. A rómaiak követeket küldtek az illír fejedelemasszonyhoz, de Tejuta visszautasította a követelésüket. Hajnalban a szemtelenül viselkedő követség egyik durván szónokló tagját megölték. Róma büntető hadjáratot indított az Illír Birodalom ellen és Kr. e. 228-ban hosszas tengeri ütközetek után békét kötöttek. Ebben a békében Tejuta elvesztette tengerparti területeinek egy részét,

amelynek a lakói Pannonföldön telepedtek le. A teljesen szabad hajózást lecsökkentették és a hajóveszteségek miatt adót kellett fizetniök. Róma nem avatkozott bele a görög belügyekbe. Athénban és Korinthoszban követséget állított fel. Az ünnepi játékaikon részt vettek, mert a görögök a rómaiakat is helléneknek ismerték el. Ugyanis élt bennük azon tudat, hogy mind a hellének, mind a latinok az Atlanticról elmenekült őslakók leszármazottjai. Rómában a 35 Tribusnak 2-2 centuriát kellett kiállítani, s így 193-ról 373-ra emelkedett a számuk. Illíria védelmében V Philips hadat indított Róma ellen, mivel Kr. e. 219-ben megkezdődött a II. illír háború és a Róma terjeszkedése nem egyezett Makedónfa érdekeivel. Ekkor Róma Kr. e. 215-ben a görögökhöz folyamodott és Attalos pergamoni királlyal együtt megtámadták Macedóniát. Hosszú háborúskodás. után az első makedón háború Kr. e. 205-ben befejeződött. Róma a békekötésben kénytelen volt illír területeket átengedni Philipsnek, de Róma örült, mert a háború görög területeken folyt és a makedónok nem segíthették Hannibált. Scipió Kr. e. 209-ig elfoglalta Hispániát és ezáltal ebben a küzdelemben a baszkok Róma mellett harcoltak. Scipió a Spisinában kipróbált csapóhidas hadihajókkal megtámadta Karthagó tengeri haderejét és győzött. Utána Zamánál 30 000 fős seregével, köztük 7 000 veteránnal legyőzték Hannibált, aki egy palotaforradalom után kénytelen volt menekülni Karthagóból. (A második pun háború Kr. e. 218-201) A Nagy Sándor kora után keletkezett hellénisztikus országok később megszüntették a Hellén birodalom egységét. A Ptolemaisok egyiptomi királysága, a Selekulidák szíriai birodalma, Makedónfai Antigonos Gondás utódai a Ruma-tenger térségében kormányoztak. I. Ptolemaios Sótér Kr. e. 305-283. Egyiptomban lemondott a világuralmi törekvéseiről, de a Földközi tenger keleti részei feletti uralmát még megtartotta. Ptolemaios Philopatór győzött III. Antiochos szíriai király ellen Kr. e. 230-ban. A legyengült államok sok esetben Rómához folyamodtak segítségért. Róma szenátusa akkor megszervezte a római papok követség járását. Ugyanis a papság az egész Keleten területenkívüliséget élvezett. Róma a zámai győzelem után, Kr. e. 200-ban lépett fel Makedónfa ellen. 205-ben 429 befejeződött első makedón háború. Az újabb háborút a népgyűlés ellenezte. Philiposnak ultimátumot küldtek, hogy adja vissza az egyiptomi királynak a tőle elfoglalt területeket. Ezt azonban Philipos visszautasította. Még Antiochos szíriai királlyal is szövetségre léptek, hogy ne támogassa Philipost a Balkánon, s az európai területeken. Illíriában Kr. e. 200-ban 2 légió partra szállt 1000 numidiai lovassal és Makedónfába vonult. Róma tengeri flottája, amely a Karthágó ostrománál felszabadult, a makedón kikötők ellen fordult. Kr. e. 197-ben, a thessáliai, Kinoskephala-i ütközetben döntő vereséget mértek V Philiposra. Róma szövetségesei azt követelték, hogy a háborút Makedónfa teljes legyőzéséig folytassák. Titus Flaminius azonban békét kötött Philipossal, aki beleegyezett a feltételekbe. Serege létszámát a szárazföldön 5000 főre csökkentette és lemondott mindenféle hódításról, 1000 talentumot fizetett a hadikiadások megtérítéséül. Kiszolgáltatta hadihajóit, 6 parti hajónak kivételével. Flaminius Kr. e. 196-ban elismerte az isthomosi játékokon a görög városok szabad ságát. Görögország egyes vidékeinek megszállása az elnéptelenedéshez vezetett. Róma mindenütt az arisztokratikus pártokat támogatta. Nabis Spártában tirannossága alatt száműzte a polgárokat, felszabadította a rabszolgákat és birtokán menedékhelyet nyitott a kiűzöttek számára. Nabis valamennyi görög nevében hadat üzent az arisztokratikus Flaminius ellen, aki feltételeket szabott, amit Nabis elfogadott. Róma Kr. e. 194-ben kiürítette Görögország területét és szabadoknak nyilvánította a görögöket. Így vetélytársukat meggyengítették, s győztek az arisztokrata tömegek. Görögország nagybirtokosai, hajósgazdái és előkelőségei Róma mellé álltak. A hódításokat a lovagrend is támogatta. Amíg a II. makedón háború tartott, Antiochos sorban meghódította a Ptolemaiosok szíriai és kisázsiai birtokait. Utána átkelt a Helléspontoson és az európai parton kezdte ostromolni a városokat, amiket régen Philipos foglalt el. Róma követei 196 októberében követelték, hogy Antiochos adja vissza Egyiptomnak az elfoglalt városokat és a görög ügyekbe ne avatkozzon bele. Antiochos befogadta Hannibált, aki egy Rómaellenes koalíciót szervezett, hogy Kr. e. 195-ben betörjenek Itáliába a latinosított tömegek felszabadítása érdekében. Antiochos betört Görögországba az aháj és pelazg maradványok felszabadításáért, de kevesen csatlakoztak hozzá, ezért Róma kiszorította az achiai szövetséggel együtt. Lucius Cornélius Scipió flottája Kr. e. 190ben győzött és 188-ban békét kötöttek, mivel a hadszíntér már keletre tevődött át. A Magnésia melletti győzelem arra kényszerítette, hogy vonuljon vissza a Tauruson túlra és évenként 12 000-15 000 talentumot fizessen. Csak 10 hadihajót tarthatott a kalózok elleni védelem céljára. Az időközben megalakult Párthia I. Mithridatesz alatt (Kr. e. 160-138) a leghatalmasabb keleti állam lett. Kr. e. 250 után több satrapia csatlakozott hozzá. A makkabeusok seleukidák ellen fellángolt harcát támogatta és az önálló judeai királyság így megalakulhatott Kr. e. 166-ban, amit Róma is elismert. Perseust, a makedon Philipos második fiát emelték Makedónfa trónjára. Róma pap-követségei igyekeztek tárgyalásokkal késleltetni a háborút, de Perseus békeajánlatát visszautasították, s így kitört a harmadik

makedón-háború. A Pidna melletti csatában Perseus serege vereséget szenvedett. Ekkor Perseus békeszerződést kötött, amelyben Makedónfa függő állam lett 4 kerülettel. Pénzt verethetett, de köteles volt adót fizetni Rómának. A Perseussal szövetséges városokat lerombolták és a 150 000 főnyi népességet rabszolgának adták el. A pun háborúk alatt a kelták Róma ellen harcoltak. A makedón harcok alatt újból fellángoltak a kelták harcai, amelyekhez a ligurok is csatlakoztak. A harcok tíz évig tartottak és a kelták elnyomásával végződtek. 430 Ekkor a kelták a romanizálás elől észak felé húzódtak. Ezért Padostól délre kolóniákat telepítettek Parma és Mutina térségébe. Kr. e. 160 körül már csak az eldugott kis falvakban laktak kelták. Ezen káldorok később Róma szolgálatába állottak, és keltakáldor vezetéssel védőbástyát alkottak az Alpokon túli kelták és kabarok támadásai ellen. Erős romanizálás indult észak felé is és Kr. e. 150 felé már csak néhány falu tartotta meg a kelta-káldor jellegét. Tiberius Crassus az újabb szardíniai lázadásnál 80 000 embert fűzetett rabszíjra, a menekülőket leölette, a többieket rabszolgapiacra vitette. A nagy tömeg megjelenése annyira leverte a rabszolgák árát, hogy évekig emlegették: „Olyan olcsó, mint a szardíniai rabszolga!" Hispániában Kr. e. 197-ben a tengerpartok már római uralom alatt állottak, amelyből 2 provinciát szerveztek és előbb 2, majd 6 praetort választottak. A régi őslakos törzsek ellenálló tevékenységet fejtettek ki és a nagy üldözések elől a baszkokhoz menekültek, akik mindvégig ellenálltak a romanizációs törekvéseknek és fennmaradtak. A tengerparti városokban felkelés tört ki, amelyik átterjedt az egész Hispániára. Cátó Kr. e. 195-ben seregével sorban leszámolt a lázadókkal. Adót vetettek ki az ezüst és vasbányákra. Kr. e. 194-189 között tartott a lusitániai háború, majd Kr. e. 181-ben a keltibérek háborúja tört ki, amit csak Kr. e. 150-ben fojtottak el. Hamis ígérgetésekre a felkelők letették a fegyvert és békét kötöttek, de utána leölették a legyőzötteket vagy a fogságba hurcolták őket. Ekkor a hegyekben a lusitánok újból fellázadtak. Viriátus, pásztorból lett hadvezér 9 éven keresztül harcolt Róma ellen, majd elismer ték királynak és Kr. e. 141-ben szerződést kötöttek, amelyet jóváhagytak Rómában. Később újból katonai erőket küldtek Lusitániába és felbérelt gyilkosok a sátrában ölték meg a királyt. Viriátus legyőzése után Numantia városában tört ki felkelés. A várost ostromló Mancinus consul seregét bekerítették és Crassusnak kellett tárgyalnia a római hadaknak szabadon engedése végett, de a hadfelszerelés Numantia kezé ben maradt. A szerződést Róma nem hagyta jóvá és a vesztes vezért kiszolgáltatta a városnak, de Numantia nem fogadta el Manciust. Ekkor Cornélius Scipiót küldték Hispániába, aki Kr. e. 133-ban hazudozással meghódolásra bírta N~umantiát. Közben Karthágó, lemondva hódításairól és gyarmatairól fellendítette a szőlő és olajbogyó termelését. Három párt uralkodott a városban: 1. Róma barát, konzervatív párt, 2. Demokrata párt, ami Karthágó vízi hatalmát akarta visszaállítani a kézművesekkel és kereskedőkkel; 3. A Numida párt, ami Masinissa numidiai királlyal megegyezésre törekedett, mert ő Karthágó legyőzésével csak nyert. Masinissa uralkodása alatt felvirágzottak a régi városok. Karthágó és Numídia között gyakran voltak kis összetűzések, Róma mindig Numídia mellett foglalt állást. Karthágó mindent megtett a szülővárosuk védelmére. Hosszú védelmi harcokra rendezkedtek be és kitöréseikkel visszavonulásra kényszerítenék a rómaiakat, akik segítséget kértek, mert Hispániához hasonlóan a parasztokból besorozott katonák otthagyták a Légiókat. Így Kr. e. 147-ben Cornélius Scipiót Afrikába küldték, aki a fegyelmet helyreállította és minden utat lezárt, hogy a várost kiéheztesse. Hasdurbál a városon kívül szétverte Róma hadait, de Scipió Kr. e. 146 tavaszán új sereggel kezdte meg Karthágó ostromát. 6 napon át tartott a harc a város utcáin, és a 7. napon sikerült elfoglalniuk Birsát, a fellegvárt. Hasdurbál a templomból kirohanva kegyelemért könyörgött. Ekkor felesége gyermekeit a tűzbe dobta és magát sem kímélve gyermekei után ugrott és azt kiáltotta: „Te lehetsz gyáva rabszolga, de én és fiaim soha!" Utána a karthágóiak egy ideig még állták az ostromot, de a túlerővel nem bírhattak. Scipió meg akarta kímélni a várost, de Rómában, a Mars mezején sokak követel 431 ték Karthágó elpusztítását és területét átokkal sújtották. A várost a földdel egyenlővé tették és a lakóit rabszolgának adták el. Az oscusoknak nevezett úzok és kusok a legtöbbször mindkét fél táborában részt vettek, hogy agyagtábláikon a világ folyását leróják. Karatán, illír és pannonföldön keresztül Tardosra vitték a táblákat, ahonnan száz évenként Ordoszba szállították azokat. Makedónfában a 4 kerület részeit az „Oszd meg és uralkodj!" elve alapján a rómaiak egymásnak ugrasztották. Egy Andrikos nevű makedon katona anyja elbeszélése után azt mondta, hogy ő Philipos fia és az elégedetlen lakosság melléje állt. Makedónig után Thessáliát is elfoglalta. Minden szövetséges ellenük fordult egy év után, mert szerintük az északi barbárok ellen kellett volna védővonalat kiépíteniük. Makedóniát Kr. e. 148-ban provinciának mondták ki. Hadi utakat építettek ki és a görög városokat egymás ellen fordították. Az achaiak szövetsége hadat üzent Rómának, de az Isthomoson vereséget szenvedtek. Korinthost földig lerombolták. Róma a makedón helytartó alá rendelte a görög városokat, csupán Spárta és Athén tarthatta meg a szövetséges városnak járó jogait. Görögország után a pergamoni királyságot III. Attalos alatt (Kr. e. 138-133) a király végrendeletében Rómára hagyta. Pergamonban Aristonikus vezetésével rabszolga-lázadás tört ki. Aristonikos bejelentette az

igényét a trónra. A rómaiak csak elkeseredett harc után szilárdították meg hatalmukat és Pergamon királyságát „Ásia provincia" címén Rómához csatolták. A provinciákból bevonuló győztes hadvezér annyi aranyat, tálemum és egyéb pénzféleségeket vitt a díszfelvonuláskor Rómába, hogy Kr. e. 168-tól a római polgárok nem fizettek többé egyenes adót, amelyet eddig a katonai kiadások fedezésére szedtek. A provinciák helytartói révén özönlöttek a kincsek és értékek Rómába. Erre mondták: „Minden út Rómába vezet." Hej rege rejtem 236(C). Arvisura III. Oscus tábla. Bronztokos csákány regéje Rokonlátogatók rovásai Boszkan és Tarkacs rovása Kr. e. 2171-70. (1869-3970. m.t.é.) Uszura fősámán Kr. e. 2171-ben almaszüret napján történt temetésén Szendrő rovás-tanfejedelem megtartotta az úz szokások szerinti halotti beszédét. Hamdira pateszi, rovósámán, Uruk város szokásai szerint agyaglapra rótta le az emlékbeszédet, amelyet az úz cserepesek gondosan kiégettek. Ez a sámánvilágban nagy visszatetszést szült. Az a vélemény alakult ki, hogy ez a lélekvándorlást fölöslegesen zavarja. A halotti toron résztvevők két táborra szakadtak. Az úzok cserepesei az 1880. évi medve toron elhatározták, hogy a legközelebbi rokonlátogató kalandozáson Uszura fősámán cserepesei elvándorolnak. Az 1980. Medvetoros évben beindult sámánképzésre külön úz cserepes ifjakat vezényeltek, akik elégedetlenségük kifejezéseként el akartak Ordoszból vándorolni. Így jött létre Kr. e. 2150-ben az a 120 tagú lovascsoport, amely 5 évi készülődés után elindult Magyarka felé, ahol cserépégetőként a 20 megsértett úz cserepes megtelepedett. Mivel a magyarkar kézműves leányok örömmel fogadták az idegen törzsbeli csere 432 pes legényeket, Aranyasszony napjára valamennyien megházasodtak. A 2120. Medvetoros évben már mindegyiküknek cserepes műhelyeik voltak. A visszavonuló kalandozók azzal a hírrel jöttek, hogy a garaúz Etur fejedelemfa Nimród bacsa-sámán csoportjából a garaúz ifjúsággal megtelepedett a melegtengerek partján és hajóikkal a távoli vidékeken gyarmatokat alapított. Hajóikon még a Ruma tenger partjai mentén is megjelentek. Amikor az 1965. Medvetoros évben (Kr. e. 2085) Barót székihun rovósámán csoportja Magyarkára lovagolt, az egykori Uszura fősámán cserepesei már eléggé elszaporodtak és a kézművesek között tiszteletet harcoltak ki maguknak. De a fiatalság, mióta világ a világ, mindig nyugtalan volt. Ur-Namu korában is gyakran volt Özönvíz a hóolvadások alkalmával. Limacs pateszi nem akart Úr városába visszamenni és mint a bronzkészítés tudósa, Het-Földjére ment. Hatsas településen uruki módon bronzgyártással kezdtek foglalkozni és a női társadalom részére még,gondosan kifényezett tükröcskéket is készítettek. Lényegében ez volt az oka, hogy Ur-Namu birodalmát is otthagyták, mert a királynak volt egy elkényeztetett leánya, aki mindig csak szépítkezett. Egy Kiss nevű bronztükör készítő legényke vitte el mesterművét Szera királylánynak, aki azt addig simogatta, amíg csak ki nem szállt belőle a lélek. Díszes temetésen a dajkáját és Kiss mesterlegényt megmérgezték, hogy a túlvilágon is Szerát szolgálják. Ezen embertelen cselekedet annyira felháborította a bronzkészítő, ataiszi eredetű kézműveseket, hogy vásári szekérre rakták minden ingóságukat és amikor a tavaszi nagy áradás bekövetkezett, mintha csak vásár-bazárba mennének, elhagyták Ur-Namu birodalmát. Limacs pateszi Hatsas városában fegyverkészítő és bronzöntő részleget nyitott, mivel a 6 kézműves szekérrel annyi anyagot tudott magával elhozni, hogy munkájukat zökkenőmentesen folytathatták. Ezzel a bronz és fegyverkészítő, megtelepedett csoporttal Barót székihun rovás értő kézművesei felvették a kapcsolatot és a tűzszerző hegyi ünnepélyükön valamennyien megházasodtak. Fegyveres kísérettel jártak a vásárokra és nagy árukínálatukkal még Tardos birodalmába is elkerültek. Áruikat Parajd és Tardos birodalmában mind eladták az itt dúsan előbukkanó aranyrögekért. Egy kikapós leányka elszökött velük. Ez a Susánka nevű asszonyka azonban sehogy se tudta megszokni Hatsas Birodalmának melegebb éghajlatát, a nagy port és szélsőséges éghajlatot. Mint 6 fiúgyermekes aszszony, addig nyüzsgött, hogy meggyőzte családját a Tardos Birodalmába való visszatérésre. A legközelebbi tavaszi nagyvásárra (Kr. e. 2045-ben) tíz szekeres kézműves kíséretében Szörény Birodalmának lankáihoz értek. Mivel ezen hely megtelepedésre alkalmas volt, mert a környékbeliek szerint a lakosok már ezelőtt egy, árvíz alkalmával meghaltak, egy kis emelkedőn a régi romok köveiből felépítették Tömös házát. Limacs pateszi amíg Tardos, Parajd és Békés birodalmát járta, megfigyelte a hegyek kincseit, hogy alkalmas-e réz és bronz készítésre az előforduló ércek mennyisége és minősége, és erről jelentést tett. Ennek a jelentésnek az alapján tért vissza, ahol találkozott a Limacs pateszi csoportjából visszamaradt, bornemissza kézművesek csoportjával, akik már Kr. e. 2002-tól elkezdték a bronz fegyverek készítését.

Külön érdekessége volt ezen csoportnak, hogy az ún. tokos bronzöntvények gyártásával kezdtek foglalkozni. Ennek olyan nagy keletje lett, hogy érdemesnek tartották a gyártást megnövelni. A 20 évenként kalandozó 24 Hun Törzsszövetségbeliek aztán a Baszk-földig való kalandozások során ezen tokos bronzcsákányokat és harci bárdokat élelemszerzés címén sokszor elcserélték. Amennyiben harcra került a sor, vagy több lovas összecsapásából haláleset következett be, a tokos bronzbaltát már senki nem tudta visszahozni. 433 Az Kr. e. 2020-as csoportból többen elmentek a Dingók földjére, ahol 15-en beházasodtak és juhtenyésztéssel kezdtek el foglalkozni. A lovaikat azonban szaporították, amellyel aztán meg tudták védelmezni az állattenyésztésüket, mert a hosszúnyelű bronz tokos-csákányaik jó fegyvernek bizonyultak. A 20 medvetoros évenkénti rokonlátogatás oda fajult, hogy ha 24 lovas indult el Ordoszból, mire Magyarkára értek, sokszor 100 lovasra emelkedett a létszámuk. Magyarkán viszont úgy volt, hogy egy éjszakánál senki nem tölthetett többet a szállásokon, s így az elvonulók létszáma sokszor több százra rúgott. Ordoszban az Oregek Tanácsának az volt a parancsa, hogy a 20 ifjú helyett, ha másként nem lehetett, egy újabb 20 lovasból álló kíséretnek kellett befutni, hogy a rokonlátogatások leírását az ÉletKegyhelyére helyezhessék. Ezen jelentések alapján a baszkföld, dingóföld stb. megismert új települések nevét és helyét bejegyezték és összehasonlították az eljegesedés előtti feljegyzésekkel, amelynek alapján látták, mennyit változott JoliTórem földjének arculata. Sokszor azt is jelentették a rokonlátogatók, hol mozdult meg az öreg Föld. Úzon birodalmában még soha. Adasi rovósámán csoportja Kr. e. 2020-ban indult el Ordoszból. Egy év múlva érkeztek Magyarkára, ahol a létszámuk 20-ról 110-re nőtt, mert Hunor és Csagili környékéről sok ifjú vállalkozott a rokonlátogatásra, amikor az almafavirágzás ünnepére beérkeztek. Másnap vásárnapja volt és az örömünnep után a lóállásban tanakodtak, hogy melyik utat válasszák. Adasi Nyék útját választotta, mert ezen az elkerülő úton az Ergani földháton az Etil és Ten folyó között minden veszély nélkül elérhettek a muromák földjére. Innen a Tenis és Tenisur forrásvidékének közelében a Nyékiek Győr székhelyén át még a tél beállta előtt elérték a Kárpátok peremét. Disznótor elején már fagyott földet találtak és a hágókon veszély nélkül leereszkedhettek a Melegforrások birodalmába. A 120 lovasból csak 102-en érkeztek meg. Szidim rovósámán csoportja csupán 90 főből állott. Magyarka almafa virágzásának ünnepén, a téli folyóbefagyásokra számítva, a Kumaföldön még részt vettek a termés betakarításnál és a medvetor ünnepére Albélára érkeztek. Szerencséjük volt, mert a folyók hamar beálltak és szalmabéklyós lovaikon és a rokonnépek hosszú szánjaik segítségével tavasz elejére már a déli Kárpátoknál voltak. Azupirán férje az egykori Kitucsi rovósámán volt, aki Nimród birodalmából lett Ordoszba vezényelve, de megházasodott. Gyermekeit arra nevelte, milyen jó meleg van a legnyugatibb településen, Het egykori birodalmában. Kísérjék el a vállalkozóbb gyermekei oda, mert ott szeretne meghalni. Ezért 120 lovas és 3 szekér kisegítő részleg indult a Ruma tenger déli partján az uzik és ázok földjén át Hatsas városába. Innen a garaúzok fegyverzetüket kiegészítve Etur birodalmába lovagoltak. Így a 120-as induló létszám 110-re olvadt le. Az Ida hegység alatti kikötőből egy hajó indult a nyugati nagy vizek felé. Tízen ajánlkoztak tengeri szolgálatra, míg a másik 10 lovas, mivel dolgozni akarókban mindig hiány volt, vállalkoztak a termények és gyümölcsök betakarításában. Szüretre meg is házasodtak. Kitucsi rovósámán hozzátartozói még emlékeztek az Ordoszba küldött rokonukra. A 110-es lovascsoport serényen dolgozott a termények betakarításánál, Limacs pateszi egykori bronzöntő kézművességében, ahol aztán a fiatalok arról beszélgettek, hogy tavasszal elindulnak Tardos birodalmába, mert ott jobb életlehetőségek vannak. Kitucsi tavaszra meghalt, Azupiran Hatsasvárában hamvasztotta el. Emberfejes rátóban helyezte el a hamvait, hogy utódai Hatsas várának kegyhelyén a tiszteletére tüzet gyújthassanak. Ereg kikötőjében egy komphajóra rakodtak és 60 evezővel a Dunna asszony folya 434 mán haladtak felfelé, mert olyan nyár már régen volt, hogy aratásban árvizek lettek volna. Szörénynél rakodtak ki, hogy a Tömös települést megközelíthessék. Limacs legényei már várták Szörény kikötő oszlopainál, hogy a Harsasból elhozott bronz cipókat-medvéket szekereken elszállítsák és a hajót megtölthessék a Melegforrások birodalmának termékeivel és Aranyosszék kincseinek piacot biztosítsanak. Késő ősz lett, mire Tardos és Parajd birodalmában a 110 lovasnak sikerült kedvére való helyen tábort ütni. Tízen szerettek volna Biked birodalmában megtelepedni, de onnan inkább menekültek az emberek, mert a tűzokádó hegyek mellett olyan különlegesség lépett fel, hogy az eddig hegyteteji üregből lefolyó fonóvíz a földrengések miatt helyét megváltoztatta és a melegvíz egy fenyőerdőben bukkant ki, sőt minden ültetvényüket is elpusztította. Ezért a forró, iszapos környéket messze elkerülték és a lakosok is a dombosabb vidékek valamelyikére költöztek. Biked birodalombeli sarlósokkal Békés birodalmában találkoztak, ahol azon szokás uralkodott, hogy minden megszületett gyermek részére egy ősanya szobrocskát készítettek, nehogy öreg korában valakitől kérdjék, milyen idős vagy? Ezért a házi ősanya kegyhelyen mindig annyi szoborféleség volt, mint amennyi tűzszerzési ünnepen részt vett az Égieknek

tiszteletére. Legtöbben azonban a Limacs által beindított bronz-öntő szolgálatába állottak, hiszen itt faszén égetés mellett sok dolguk volt. A rokonlátogatók 20 évenként megjöttek aranykincsekkel és tartaléklovakkal felszerelve s Tömősön megpihentek. Sokuknak megtetszett a bronzöntéses rovással ellátott tokoscsákány. A gazdagabbak arannyal, míg a szegényebbek tartaléklóval fizettek. Ha nagyobb csoport érkezett 100-100 évenként, a vitézi barátságnak törvénye szerint a fényes harci-csákányra alkudozók sokszor közösen megegyeztek, hogy a szegényebbeknek is legyen, amit haláluk esetén a hamvasztásos helyeken a földbe szúrva vagy vitézi takarónak a síron megjelöljenek. Limacs sokszor nevetve mondta az áldomásnál: „Sok Kegyhely, Zikkurat, Keremet és Peremes névvel való feltüntetése csődöt mondott, mert az utódok haragjukban sokszor lekaparták. Mi a szívünket öntjük rá a harcos fokosokra: Ékesítis, Útis, Róis. Ha valahol vitézi-barátságok sírjai domborulnak, az utódok megtudhatják, hogy a túlélőknek a vérrel áztatott földön joguk van élni!" Harsas fősámán elrendelte, hogy a földrengést szenvedett avarság vonuljon nyugatra. A fősámán a kasszu településeken át, Luvij rovósámán a Kerecsen át való felvonulást javasolta. Arnó Kr. e. 480-ban indult az uzik és ázok földjén át a pelazgok hajóival a Márvány tenger szorosain keresztül. A kisebbik csoport viszont saka-szkíta hajósok segítségével érkezett meg Tardoson át Tömősre, ahol fegyverzetüket kiegészítették. Hírből hallották, hogy Eszter-földjén az avarok Obar törzse összecsapott az Illír-Daha szövetséggel, ezért Arnó fejedelem segítségére siettek. Arnó győzött, de a veszteségek miatti elkeseredésében az egyik Barót leszármazott síkul vitéz tanácsára az Adrin tenger jobb oldalán Pisina felé vették az útjukat. Ugyanis ezen síkul leszármazott már volt itt rokonlátogatáson és egy kiskorú síkul-leánykát nem tudott elfelejteni, ezért most oda tartott megházasodni. Tömősön egy hároméves csikóért vett egy bronztokos harcicsákányt fegyverként acélból, hogy a sikulok juhászatában megtelepedik és lesz mivel a nyájat megvédenie. Az első ilyen szép fegyverét jegyben hagyta ott a jövendőbeli apósánál, aki 5 juhot nevelt ezért az ifjú házasok részére s így ő Arnóval elindulhatott. Az egy tömény harcossal elindult Arnó fejedelemfa az útközbeni beházasodások és az ellenséges törzsekkel folytatott kemény csaták után csupán 5412 lovassal érkezett meg az Ordoszban kijelölt Pisina térségébe, ahol Lucca, a kis menyasszony az édes 435 apjával, Paloszkusz bacsagazdával várta Lugos vitézt, akivel egy szentfa alatt örök hűséget esküdött. Arnó gyönyörködve nézte a Keremet-szerelemből kifejlődött házasulókat. Alig érték el a Renó-hágót, borzalmas felhőszakadás keletkezett, jó háromnapos esővel. Az árvíz okozta károkat Arnó és emberei igyekeztek helyre hozni. Közben a dingókkal, oszkuszokkal és digókkal barátságra lépve megtelepedtek. Lugos és Lucca esküvőjén Arnó és Eszter asszony gazdag ajándékkal jelent meg. Paloszkusz bacsónak a hegyi juhászatában semmiféle vesztesége nem lett, ezért leányáék kiöregedett lovait örömmel ajánlották fel a szavárd-magyarok kerti gazdaságainak, akik annak értékét 5 év alatt terményekben megtérítették. A harmadik fiuk születésekor egy kiscsikót Lugosnak ajándékoztak. Az eljegyzési és esküvői bronztokos-csákány apáról-fiúra szállt. Mindkét csákány rejtekhelyén agyagtáblákra írták a Lugos utódairól lerótt hőstetteket. Az Oszkusz törvények szerint mindig akadt olyan harcrakész légiós a családban, aki a szabadság védelmében, vagy a latinosítás oldalán harcolt. Ha magas állami megbízott vendégek érkeztek, mindig azon csákány hősiességét bizonygatták a Házi-istenség oltárán, amilyen irányzatú látogató érkezett. A Szicília, Szardínia, Hispánia, Lusitánia, Karthágó, Ásia, Karthágó-Zama, Korinthos, Makedónfa, Pergamon és Szíria elleni csatákban győztesek fegyverhodozói mindig hazahozták Limacs és Tömös pateszik harci csákányait. A győztes légiók annyi kincset harcoltak össze, hogy Lugos utódai a győzelmi felvonulások után Rómában is családi-tűzhelyeket alapítottak, amelyért soha nem kellett adót fizetni, mivel a győztes légiók Róma gazdasági életét fellendítették. Sok utód került győztesként a provinciák élére óriási jövedelemmel, amelynek értékét földbirtokba fektethették, de emberségből is jól vizsgáztak. Az Arnóval megtelepedett 12 nép feljegyzéseit, amelyet 60-féle tárkány rovással írtak, 20 évenként elküldték Ordoszba, amelyből az tűnt ki, hogy a latinosítás ürügyén a hatalomra jutott előkelőségek, szenátorok és győztes hadvezérek Róma kialakulását és történelmét meghamisították. A magistraturán jelentkezőknek 10 éven keresztül katonáskodnia kellett, így annak nem lehetett 40, konzul esetében pedig 43 évesnél fiatalabb római polgár a tagja. Ezért a legmagasabb rendbe való bejutás a nem nemes plebejusoknak, a lovagságnak a megerősödéséhez vezetett, mivel sok bérlet és albérlet, valamint az uzsoraügyletek a lovagi rend kezében voltak. A nagybirtokos szenátori rend és a lovagság az új rabszolgatartó társadalom legmagasabb rétegéhez tartozott. Mindkét csoport kizsákmányolta a provinciákat, de a lovagok, ha vásároltak is földbirtokokat, elsősorban a birodalom pénzügyeit intézték. Ezért néha a két csoport között ellentétek voltak. Amíg a Rasna-Szövetség és etruszk királyok uralma alatt nem volt rabszolga uralom, hanem a 24 Hun Törzsszövetség törvényei szerint a legyőzöttek családtagoknak számítottak a családi tűzhely keretein belül, addig a latinosítás a leigázott törzseket a rabszolga társadalom keretébe szorította bele. Az etruszk királyok azt vallották: „Minden család annyi földdel rendelkezzen, amit a családjával megművel." Míg a rabszolga az

etruszk királyok alatt a családokban dolgozott, nem volt semmi baj, de amikor a köztársasági államalakulat lépett hatalomra, akkor egy-egy szenátornak már 60 hektárnyi olajültetvényre és 25 hektárnyi szőlőre volt joga. Ahogy a provinciák száma szaporodott, a nagybirtokok területei mindinkább nagyobbodtak. Ekkor már a rabszolgák nem csupán a családokban dolgoztak, hanem a provinciák gazdagjainak térbeadott birtokain, vagy az uzsoraügyletekkel foglalkozó lovagok birtokain. Az első rabszolgalázadás a jobb viszonyokhoz szokott Etruriában, az új birtokosok birtokain, 436 Kr. e. 199-ben tört ki. A rabszolgák közül 500-at kivégeztek. Kr. e. 196-ban már keresztre is feszítették őket. Rómában és Etruriában a rabszolgafelkelést szétverték és a vezetőket keresztre feszítették. Szicíliában, ahol nagy állattenyésztő gazdaságok voltak, Kr. e. 100-tól gyakran voltak felkelések és összeesküvések. Az Kr. e. 80-as évek táján Apukában a pásztor rabszolgák keltek fel. Közülük 7856-ot ítéltek halálra, de 4 szíriainak még sikerült elmenekülnie, 7852 pásztort azonban keresztre feszítettek. A III. Oszkusz tábla szerint az első szicíliai rabszolgafelkeléseket az állami birtokokat bérlő lovagok robbantották ki, akik minél nagyobb hasznot igyekeztek a földből és nyájaikból kegyetlenül kisajtolni. Damophilos sok munkával terhelte meg rabszolgáit, táplálékukról nem gondoskodott és ruházatukat megtagadta. A verések állandóak voltak. Eunus, az Élisten mágus és jövendőmondó Atagatis istennő felhívására megszökött urától. Az istennő védelmében sokan megszöktek a lovag kegyetlenkedése elől, s Eunust királlyá kiáltották ki. Enna város a hatalmukba került. Ugyanakkor a kilikai Kleón is rabszolgalázadást szított, aki a lovagok szerint hazájában pásztor és rabló volt. A nagybirtokosok össze akarták a két vezetőt haragítani, de nem sikerült. Eunust kikiáltották Antiochos néven királynak, Kleón lett a helyettese. A felkelés rohamosan kezdett terjedni. A kis bérlőket engedték dolgozni és nem pusztították el majorságaikat, ezért azok folytatták a földművelést. A csőcselék azonban irigységből rárontott a nagy majorságokra, a rabszolgák nevében vagyontárgyakat lopott, és a majorságokat felgyújtotta. Antiochos, az önálló rabszolga-állam királya rendet teremtett és tanácsot választatott, aminek vezetője Achaios görög írástudó lett. Hellénisztikus város-monarchiát szerveztek és Tauromenion erődjében a hadseregüket megszervezték. Róma hadait megverték. A rabszolgaságot etruszk családtagként meghagyták ugyan, de seregüket csak a mozgalomhoz csatlakozó, új szír királyságukat elismerő rabszolgákból alakították ki. Sok csapást mértek a lovagi seregekre 6 éves királyságuk alatt. Consuli sereget kellett Szicíliába ellenük küldeni. Hosszas. ostrom után, Kr. e. 132-ben a felkelők hősies védekezését az éhség megtörte. Az önálló rabszolga állam Kr. e. 136-ban való kikiáltása a nagybirtokosság kegyetlensége miatt elégedetlenséget keltett a szabad lakosság széles rétegeiben. Tiberiusz Gracchus beszédei alapján felmerülőben volt a földreform gondolata: „- Még az Itáliában élő vadállatoknak is vannak barlangjaik és tanyáik, amilzor azoknak az embereknek, akik Itáliáért küzdenek és meghalnak, nincsen semmijük a levegőn és napfényen kívül. A hadvezér becsapja a katonáit, amikor arra buzdítja őket, hogy az ősök sírjaiért és a szentélyekért harcoljanak az ellenséggel, pedig a rómaiak nagy tömegeinek sem oltáraik, sem ősi temetőik nincsenek!" Visszatértek az etruszkok törvényeihez. Egy család fejének nem lehetett több mint 500 iugerum földje. 250250 iugerum lehetett a felnőtt fiai után. A család nem birtokolhatott többet összesen 1000 iugerumnál. A fölösleget 30 iugerumnyi parcellákra osztva a parasztoknak adták. Tiberius Gracchust Kr. e. 133-ban 1 évre néptribunussá választották. Mivel Szicíliában a kisparasztok is az önálló rabszolga-állam mellé álltak, a győztesek birtokaikban nem háborgatták őket, és a római polgároknak is adni kellett valamennyi földet. Ekkor a parasztság özönlött a légiókba. Publius szenátornak ütőképes serege lett. Kleóm az éhség-lázadás alkalmával megölték. Tauromeniont elfoglalták, aztán pedig Ernát is bevették. Antiochos királyt elfogták, aki Atargatis isten védelme alatt állva kegyelmet kapott, de börtönben kellett befejeznie az életét. 437 Tiberius Gracchus agrártörvénye a római hadsereg harci értékét felemelte. A szabad parasztok létszámának emelése a rabszolgák száma csökkenését vonta maga után. Ekkor halt meg III. Attalos pergamoni király, aki királyságát Rómára hagyta. Tiberius javaslata szerint a király kincstárával nem a szenátusnak, hanem a népgyűlésnek kellett rendelkeznie. Így a Rómára hagyott pénzt az újonnan földet kapott parasztok megsegítésére fordították. Ezért a nagybirtokosak Tiberiuszt és 300 hívét megölték. Sulla kihirdette a Servius Tullius törvényeihez való visszatérést és a comita centuriák kerültek előtérbe. A veteránok érdekében új colóniákat alapítottak. Az egyik legnagyobb érdeme Sullának, aki egyébként etruszk leszármazottnak vallotta magát, az volt, hogy Kr. e. 88-ban minden eturiainak római állampolgárságot adott. A mariánusok felett Sulla teljes győzelmet aratott. A Mars mezőn többezer samnis foglyot mészároltatott le. Az Eturiába küldött büntető expedíciónak az lett az eredménye, hogy mindkét tábor melléje állott. Sulla 60 volt szenátort és 2500 lovagot öletett meg. A fejüket a Fórumon közszemlére tették ki. Sulla az optimisták

közé tartozott és célja az volt, hogy a Gracchusok korát visszahozza. A szenátorok számát 300ról 600-ra emeltette fel a hadvezéreivel. Sulla támasza a hadsereg volt. Veteránusainak közel 100 000 birtokot osztott osztott ki. Ezen közép és kis birtokosok bármikor fegyverbe állíthatók voltak. Sulla 79-ben váratlanul lemondott és mindentől elvonultan, Kr. e. 78-ban meghalt. Holttestét a Mars mezőn égették el és a római etruszk királyok síremlékei mellett, 2 000 aranykoszorúval temették el. Ezt megelőzően Vénus temp lomának jósnője azt merte tanácsolni neki, hogy Ma istennő máj-jóslata szerint legalább egy évet nyugalomban kell eltöltenie, mert szíve még az 1 évet sem bírja ki. Varró itáliai író és nagybirtokos a piacra termelő gazdaságoknak a híve volt, de a nagygazdaságokat is támogatta, akik önellátók lettek. Rabszolgaszükségletüket továbbra is Délos szigetéről szerezték be. De ha például, mint a Mithridatés sziget elfoglalása esetén túl sok rabszolga került a piacra, 20 000 itáliait megöltek Délosban. Az uzsora akkor lendült föl, amikor a provinciák elpusztítása után Rómát új gyarma tok megszerzésére ösztönözte a hódsereg s a lovagok Sulla után újból a nagy vagyonszerzés útjára léptek. A háborúk újra termelték a rabszolgákat, akikből kiváló gladiátorok lettek. Lentulus campagnai Capua városbeli gladiátor iskolájában Kr. e. 74-ben rabszolga összeesküvés jött létre és 200 gladiátor közül 70 rabszolgának sikerült a Vezuvra menekülnie. A felkelők élén a thrák Spartakus vívó-oktató állott, hatalmas erejével. Spartakus seregébe özönlöttek a rabszolgák és a megvert római katonák fegyvereit elszedve félelmetes hadsereggé váltak. Helyettese hálában akart maradni, de Spartakus thrák és germán harcosai át akartak kelni az Alpokon, hogy hazamenjenek. Azonban helyettesét a szabad-paraszt Kirxos seregét Apuliában Kr. e. 72-ben megverték. Spartakus Mutinánál győzött Cisalpina serege ellen, hogy az Alpok felé mehessen. Kirxos veresége miatt azonban 82 620 harcosával visszafordult. Germánjai azonban átkeltek az Alpokon, s így közel 15.000 harcosa engedélyt kért és kapott a távozásra. Mindenki rémületére Spartakus Róma ellen indult. Rómában Sulla hadvezérét, Crassus praetort állították a sereg élére, aki tizedeléssel kezdte a fegyelem helyreállítását. Sikertelen hadműveletei után kérte Pompeius hazarendelését Hispániából és Thrácia vidékéről I,ucullust is hazahívatta. Ezen hírekre Spartakus lemondott Róma ostromáról és Szicíliába készült a rabszolgák felszabadítása végett, hogy serege létszámát felemelje. Megegyezett a kalózokkal, hogy a messínai tengerszoroson átszállítják a hadseregét, de a kalózok becsapták. Ekkor már vissza kellett fordulnia, hogy 438 Brundisiumban behajózzon Görögországba. Két parancsnoka: Gannicius és Castus nem akart behajózni és elszakadt Spartakustól. Crassus ezeket legyőzte és 12 500 rabszolga holtteste borította be a csatateret. Apuliában Kr. e. 71-ben Crassus megtámadta Spartakus seregét, mivel a jelentések alapján már megérkezett Pompeiusz serege is Hispániából. Spartakus a csatatéren esett el. Utána Crassus és Pompeius hajtóvadászatot indított a rabszolgák ellen, majd Róma és Cápua közt közel 5.800 embert keresztre feszítettek. Rabszolga hiány miatt a nagybirtokosok és a lovagok bérbeadták a földbirtokaikat a colonusoknak. Spartakus legyőzetése után a 70. év consuljai Crassus és Pompeius lettek. Pompeius a győztes katonáinak részére földosztást követelt. Crassus viszont egy 10 000 asztalon felszolgált lakomát tartott és 3 hónapra ingyen gabonát osztott szét a népnek. Spartakus rabszolga serege felhúzódott a hegyekbe, vagy a kalózok közé állott. A kalózok elleni küzdelmet Pompeiuszra bízták. Hej rege rejtem IV Oscus tábla. Caesar és Cinakó 236(D). Arvisura Rokonlátogatók rovásai Boszkan és Tarkacs rovása Kr. e. 1456-44. (2584-3996. m.t.é.) Csigla fősámán idejében Bugal rovás-tudó pateszit küldték el Bugátból rokonlátogató kalandozásra. Badutó legkisebb leányát vette el feleségül, a disznótor és a medvetor határán született Csegevér nevű leánykát, aki vállalkozott arra, hogy a ló és emberápolást elvégzi a hosszú úton. Ordoszból csak 24-en indultak el. Mire Bugátba érkeztek, Bugal kívánságára újabb esküvőt tartottak. Badutó megkövetelte, hogy aszszonykíséret mellett, csak az öregszülők beleegyezésével köthetnek házasságot. Így Csegevér a legidősebb nővérének, Zsillának Csigla fősámán ötös asszony-fogatával ment Bugátba. Bugal szülei igen jómódú székihunok voltak és igazi aranyiszákos esküvőt tartottak. Itt a bölénytori esküvő után sok ifjú és leány csatlakozott a rokonlátogatókhoz. A leányos szülők aggódtak a leányaikért, de Csegevér jótállt értük, hogy valamennyi féltett leánynak anyja lesz az anyjuk helyett. A gazdag hunok birodalmában hol 50, hol 100 körül volt a fiatal kalandozók létszáma. Nem volt olyan település, hogy Bugalnak össze ne kellett volna adni fiatal házasulókat. Itt a szülői érdek már nem számított semmit, csupán a szívből jött igazszerelem. Bugai mindig az Égiek nevében adta össze a fiatalokat, mivel az érzéseik az Égből eredtek. Csagiliben, Csigla fősámán hazájában külön ünnepséggel várták a rokonlátogatókat és az ünnepélyes fogadtatás 3 napig tartott. Mire elindult Magyarka felé, a létszám 1501 fölé emelkedett. Nem kellett más, mint vállalkozó szellem és 12 ló, amely az ifjúságot kísérte.

Ekkor még igen bőven rendelkeztek külszíni arannyal, így ha a lovaikat sérülés érte, aranyért mindenütt vásárolhattak lovat. Ló nélkül hosszabb útra senki el nem indult. Az aratási ünnepélyre érkeztek Magyarkára, ahol a lovasok száma már 200 fölé emelkedett. A megtelt város előtt 2 napot pihentek, várva a bebocsátást. Csegevér még örült is, hogy csak 2 napos pihenő után indulhattak be Magyarkára, így a Kuma folyóban a rokonlátogatókat éjjel-nappali váltással jól megfürdette. Ezután harangzúgás közepette vonultak be a városba. 439 Csigla fősámán első dolga az volt, hogy lóállást és kőházkamlik pihenőt biztosított a rokonlátogatók részére, hogy a délutáni díszes esküvő és sátoros lakodalom után, az ifjú házasok még egy éjszakát a szent városban pihenhessenek és hajnalhasadtával útbaindíthassa népét az új élet felé. Az esküvő ősmagyar vallási szertartású volt. A délben lezajlott fejedelmi fogadáson összetalálkoztak a Van-tó, a Zagrosz, a Marina és a Melegvizek Birodalmainak megbízott vezetőivel és meghányták-vetették az elkövetkezendő 3940. medvetoros évtől (Kr. e. 100) 4040 medvetoros évig (Kr. e. 1) várható eseményeket, mivel a csillagok járása szerint Etanához hasonlóan egy 24-25 karéjos beavatottnak a születése következik. Az ősmagyar vallás szentélyében Csigla ennek jegyében beszélt, mint az ordoszi beavatottak képviselője. Pontusnak, Bythinia és Boszporusz királyának a birodalma forrongó állapota miatt a szkíták felajánlották ugyan segítségiiket, de inkább javasolták, hogy az Ergani földhát, Mescserfóld és Muromafóld irányába közelítsék meg a Melegvizek Birodalmát. Innen rabszolgatámadás veszélye nélkül könnyebben elérhetik Erturiát. Szívós lovaikon a tél fagyán értek Pannonföldre. A telet azonban Sajó-Ordoszban kellett tölteniük, mert a disznótor elején Ózd kegyhelyen megszületett Csegevér kisfia: Cinakó, akinek a jövendőmondók szép jövőt jósoltak. Ugyanebben az időben érkezett a hír Pannonföldjén át Sajó-Ordoszba a beavatottak hírszolgálatában, hogy Arnó családjában, Etur népéből, a patrícius Gaius praetor Aurelius édesanyjától megszületett Caesár és a Mariánus néppárti Rasna-had várja az országmentő ordoszi beavatottak segítségét. A következő év nyarán Kőoszkusz bacsasámán kegyhelyén a kis Cinakó már ott nevelkedett Róma közelében, a bronz anyafarkassal feldíszített házi-tűzhely oltára mellett. Máriusz az oszkuszokat védte. Bugal pateszi Kőuszkó, azaz latinosan Kőoszkusz szolgálatában állott. Gyermekeik a mariánuszok szent ligetében és a Capitólium gyermek-seregében nevelkedtek. Caesárt és Cinakót 13 éves koruk ellenére Jupiter papjának választották meg. Bugal pateszi szentélyében örök katona barátságot esküdtek a Mariánusz Néppárt szolgálatára. Cézár (Caesár) Cornéliával, Cinna leányával lépett házasságra és Sulla követelésére sem volt hajlandó tőle elválni. Cinakó akkor vette el feleségül Kőoszkusz leányát, Cikol rimalányt, akinek a kívánságára Cinakót Cikolusznak keresztelték beavatott szertartás szerint a Vénusz kegyhelyen. Cézár vállalta a keresztapaságot. Sulla Cézár elválását kérte. Nem tűrte, hogy neki ellentmondjanak, ezért Cézárt és Cinakót Ázsia provinciáiban katonai szolgálatra küldték. Sulla halála után, Kr. e. ~78-ban jöttek vissza Rómába, a Mariánus Néppárt nyomására. A Sertórius elleni háborúban és a napi politikában nem vettek részt. Erturiában felkelés tört ki Sulla veteránjainak földfoglalása ellen. Lepidus conzul a Mariánus veteránok mellé állt. Cézár az ázsiai provinciából és birtokaiból eredő pénzével nagy népszerűségre törekedett, erre hatalmas összegeket áldozva. Cornélia meghalt. A temetését arra használta fel, hogy a feleségét és annak szüleit, Máriust és Cinnát dicsőítse beszédében. A Juliusok ősének, Aeneásnak fia és Vénus istennőjének unokája és leszármazottja lévén, még Márius és Cinna képmásait is vitték a temetési menetben. Kőoszkuszok Cikol vezetésével páncélruházatban vonultak fel a rendbontás megakadályozására. Cézár és Cikolusz 66-ban a Gabinus és Manilius törvény védelmében lépett fel. Ezen években Cézár Kr. e. 68-tól Pompeius és a néppárt híveként tevékenykedett quaestor volt, de Pompeius keleti hadjáratakor Crassushoz közeledett. A Catalina összeesküvésben Kr. e. 63-ban részt vett. Cézár és Cikolusz agitációjának az lett az eredménye, hogy Kr. e. 62-ben megválasztották Cézárt Praetornak és pontefix maxi440 musnak. Catalinát csapatai élén megölték és Cicerót a halála miatt 5 évre Rómából száműzték. Catalina összeesküvésébe Cézár és Crassus is belekeveredett, de mivel szenátorok is voltak a résztvevők között, így az utókövetkezmények elmaradtak. Mivel Catalinát Pistora város mellett megölték, Cézár és Cikolusz belátták, hogy az egyeduralomnak még kevés híve van. Az optimista Néppártiak a köztársasági kormányzás mellett állottak. Cézárt Hispániába irányították, amikor Kr. e. 62 decemberében Pompeius megérkezett. Cézár Hispániában a lusitánok felett győzelmet aratott. Kormányzóságának ideje alatt rendezte Hispánia gazdaságát, s így saját pénzügyei is rendbe jöttek. Cézárt az Kr. e. 59. évben konzullá választották. Kibékítette Crassust Pompeiussal, majd hárman szövetségre léptek, hogy mindenben segítik egymást. Ezen triumvirátusban Pompeius feleségül vette Cézár leányát, Juliát, Cézár Calpurniával lépett házasságra.

Felesége apjának Kr. e. 58-ra konzulságot ígértek. Pompeius, Cézár és Crassus megegyezését a szenátorok ellenségesen fogadták és „Háromfejű szörnyeteg"-nek nevezték a triumvireket. Cézár Kr. e. 50-ben konzul lett és 2 agrártörvényt léptetett életbe, mely szerint 20 000 Pompeius-féle veteránnak földet kellett osztaniuk. Cikolusz ruha alá rejtett fegyverekkel Cátó és Bibulus híveit erőszakkal eltávolította a Fórumról és így az alaptörvényt elfogadták, 20 tagból álló bizottságot alakítottak a szenátorokból. Cató és Ciceró is letette az esküt, és törvénnyel erősítették meg Pompeiusnak a Keleten tett intézkedéseit. Ázsiában az adók összegét leszállították, amellyel Crassus lovagjait elégítették ki. Cézár Gallia Cisalinát és Illyriát kapta tartományul, Pompeius Keleten kapott fővezérséget. Az Kr. e. 58. évben Publius Clodius lett a konzul, aki patrícius lévén, ennek érdekében átlépett a plebejusok közé. Elvetette a cenzorok tevékenységéről szóló törvényt, hogy saját kényük szerint kizárhassák a szenátusból azokat, akik valamiért gyanúsakká váltak. Clodius alsóbb rétegű rabszolgákkal vétette magát körül. A comitiák sok javaslatát elfogadták és Cicerót Cátó Minorral száműzték. A gyászruhába öltözött lovagok és Cicero hiába könyörögtek Pompeiusnak. Cézár és Ciklusz csak ezek után távoztak el Gallia Cisalpinába és Transalpinába, és itt új provinciákat alapítottak az Kr. e. 58-as és 56-os galliai háborúban. Gallia lakossága kelta törzsekből állott. Délben a ligurokkal és ibérekkel keveredtek, északon a germánokkal szövetkeztek. A tengerparti belgákkal keveredve a rómaiak üstökös galloknak, azaz Gallia Comata néven emlegették őket. Már Cézár galliai hadjárata előtt ismerték Gallia folyómenti kereskedelmét és iparát. Halasváros addigi vaskészítményeit a kelta vasművelőkkel továbbfejlesztették. Kereskedelmi útjaik során még Britannia déli részébe is eljutottak. A kelták különböző szellemi műveltségű csoportokban éltek. Papi kasztjuk jövendőmondással is foglalkozott és beavatottjaikat a göröghöz hasonló írásra megtanították. Lovagrendekben éltek a vezérek irányításával. A papi kaszt fel volt mentve a katonáskodás alól, orvoslással foglalkoztak és a vezérek ifjúságát nevelték. A törzsek egymás között háborúskodtak, melyet a jó termőföldekért folytattak. A csatározások miatt a helvétiusok elhagyták a Rajna felső folyását és Bóden tava mellett telepedtek le. Ez a kelták népvándorlását idézte elő. Gall törzsek a germán Ariovistus segítségével legyőzték az aedusokat, akik a római szenátusnál kerestek támogatást. Cézár, Cikolusz elve alapján a háborúskodók közül mindig az erősebbeket pártolta és így Kr. e. 58-tól mindig győzött Galliában. A helvétiusokat is kötelezte, hogy nem léphetnek Itália területére. Ariovistus ellen, az aedusok mellett, Strassburg városánál döntő győzelmet arató Cézár Kr. e. 57 elején már 441 Gallia Cisalpinában rendezte be főhadiszállását. Később az összes belga törzset meghódoltatta. A hűtlen támadásuk miatt 53 000 embert eladtak rabszolgának. Cézár innen Illyriába utazott Cikolusszal. Publius Crassus a triumvirét fia folytatta Gallia meghódítását. Cézár Kr. e. 56-ban újból Galliában termett. A britannusok segítségével hajóhadat szereltek fel. A seregével megjelent Cézár a Loire torkolata körül döntő győzelmet aratott és befejezte Gallia teljes meghódítását. Töméntelen lábasjószágot, nemesfémet és 100 000-nyi rabszolgát szerzett Róma részére. Cézár győzelmének emlékére 15 napig tartó ünnepséget rendezett a szenátus Rómában. A meghasonlott Pompeius Grassusszal közeledett a szenátushoz és élelmezés ellátási megbízatást kapott Róma részére. Kr. e. 1456-ban történt, a 2584. medvetoros évben, hogy Lugos vitéznek önálló bacsagazdává sikerült magát felküzdenie, s Lucca napján, a felesége emlékére várost alapított. Paloszkusz bacsagazdának leszármazottai akkor ünnepelték a városuk megalapításának 1400. évfordulóját. Erre az ünnepélyes alkalomra, a Rasna-Szövetség almavirágos tavaszünnepére, megrendezte a triumvirátus találkozóját Luca városába. A megbeszélések eredményeként, Róma legtekintélyesebb emberei jelenlétében a politikai szövetség megerősödött. Cézár galliai helytartóságának idejét újabb 5 évre meghosszabbították. Pompeius 5 év időre Hispániát kapta meg kormányzásra. Crassus pedig 5 évre megkapta Syriát, hogy katonai hírnevet szerezhessen a parthurok elleni háborúban. Pompeiust és Crassust az Kr. e. 55. évben konzullá választották. Crassus már az 55. év végén Syriába utazott. Pompeius Itáliában maradt és Hispániát megbízottjaival kormányozta. A párthus királyok Nimródtól és Gilgamestől származtatták magukat, és birodalmukat satrapiákba szervezték meg. Az északiak ősközösségben éltek, de a Szumír síkságon, az Idaglat és Mezőten síkságán rabszolgatársadalom uralkodott. A párthus nagyfejedelemségek fúggő és fúggetlen kisgazdaságokból állottak. Ipar csak a görögök alapította városokban és az ősközösségi központokban volt. Az átmenő kereskedelmük a postaállomások megszervezésével Párthián és Baktrión keresztül Kínáig vezetett. Összeköttetésben állottak a Ruma és Etruszk tengerrel, így áruik Syriába, Egyiptomba és Rómába is elkerültek. A hun síkságon a sakák uralkodtak és 2 párthus király is elesett az ellenük vívott harcban. A hadseregüket átszervezték a páncélozott nehéz és íjász könnyűlovasságra. Crassus a lucai egyezmény értelmében, Kr. e. 54-ben betört Párthiába, de téli pihenőre visszavonult Syriába. A másik évben újból betört Mezőten síkságára és a párthurok visszavonultak, de Garré közelében bekerítették Crassus fiának, Publiusnak~ seregét és megsemmisítették azt. Utána a római derékhadra vetették magukat. A nehéz páncélosok az íjászokkal csak éjfélre hagyták abba Crassus seregének pusztítását. Róma 4 000 fő légionárius veszteség mellett visszavonult és tárgyalásokba kezdett. II. Oródés párthus király viszont nem sokat tárgyalgatott, hanem a hódítóként küldött Crassust megölette. Fejét az erméniai király udvarába vitték, és a II. Oródés tiszteletére rendezett „Bacháns-nők" tragédiának

előadása végén a színész a mitikus Pentheus feje helyett Crassus fejét mutatta be a győztes hadsereg vezérkara előtt. Garré-isten serege Syriáig üldözte Crassus megvert seregét. A római sereg makacs ellenállása ellenére megvetették alábukat Syria területén és Róma barátait fenyegették. Parthia nagytanácsán olyan döntés született, hogy a kereskedelmi utak biztosítása végett békére kell törekedniük és így Kr. e. 50ben a párthus lovasság visszavonult Mezőten mögé. Cézár Kr. e. 56/55 telén átkelt a Rajnán és a germánokkal hadakozott. A tárgyalá442 sok alatt rátört a germán gyalogságra és lovasságuk megfutamodott. Cézár a Rajnán túlra üldözte őket. 20 napig uralták a Rajna jobboldalát. Ezzel megmutatták Róma katonai erejét. Britanniát kelták lakták, akik kereskedelmi kapcsolatokat építettek ki a belgákkal, akiket segítettek a Róma elleni harcukban. Cézár 2 légióval szállt partra és Britanniában győzött. A sűrű köd beálltával azonban békét kötött. A következő évben gall lovassággal megerősítve, Kr. e. 54-ben újra megjelent Britannia területén. Cikolusz vezetésével a Rasna-lovasság átkelt a Themzén és a fantasztikusnak mondott országról olyan jelentést küldött, hogy a britanniai kelták, bár kissé szőrösebbek, de éppolyan emberek, mint az északi belga gallok. Mivel Cézár hol egyik, hol másik gall törzset támogatott, Róma-ellenes mozgalom fejlődött ki, mert Róma és Gallia katonaságát is nekik kellett élelmezniük. A lázadás a belga törzsek között kezdődött Ciceró testvére ellen, aki legátus volt. A gallok bekerítették. Maga Cézár jelent meg a segítségére és győzött. Cézár a galliai Gisalpinából a római eseményeket figyelte. Közben Vercingetorix gall vezér a Róma-ellenes mozgalom élére sodorta az arvernusok törzsét és még a Róma barát törzsek is melléje állottak. Cézár ekkor germán zsoldosokat toborzott és Avarikum városát elfoglalva, borzalmas kegyetlenséggel kiirtotta azt. Közel 40 000 embert gyilkoltatott le. Alesiában érte utol Vercingetorix vezért, aki az éhség miatt megadta magát. Cézár Rómába vitette, ahol földalatti börtönben tartották. A Róma oldalára átállott törzseknek megbocsátottak, ők szedték be az adót és így nem tették tönkre a római adószedők Gallia Komatót. Cézárnak a szövetséges gallokkal együtt 13 légióból álló hadserege lett. Így az óriási zsákmány mellett a külső és belső ellenségeit legyőzve, új kolóniák telepítéseivel új gazdaságokat hoztak létre. Kereskedelmük a városok romanizációjával is foglalkozott. A mezőgazdasági-ipari készítmények terme lésével a gall városok római jellegű városokká alakultak át. Ezalatt Rómában az optimata Miló csapatai meggyilkolták Klódiust, és úgy döntöttek, hogy a temetési máglyát Hostiliában, a szenátusi ülések helyén kell meggyújtani. A tűzvészben leégett a curia. A néptömegek bosszút követeltek Klódius haláláért. Halálra keresték Milót és a gyanúba keveredetteket agyonverték. A szenátus teljhatalommal ruházta fel Pompeiust. A rendkívüli állapotban Pompeius arra törekedett, hogy diktátorságát collega nélküli szenátorsággal erősítse meg. Milót még Ciceró sem tudta megmenteni. Így, mint a baj előidézőjét száműzték. Pompeius a provinciák felosztási rendszerét önkényesen megváltoztatta, és így megnehezítette, hogy Cézárt a 48. évre megválaszthassák konzullá. Az optimaták Klódius legyilkolása miatt népszerűtlenekké váltak a hozzájuk csatlakozó Pompeiussal együtt. A néptribunusok vétót emeltek az ellen, hogy Cézár letegye az impériumát. Hívei tanácsára Cézár egy légióval, ezen szavakkal: „a kocka el van vetve" átkelt a Rubikon folyón, és megkezdte a polgárháborút azon indokkal, hogy bosszút áll a néptribunusok jogainak megsértéséért. Cézár átkelése a Rubiconon váratlanul érte ellenségeit, mivel Pompeius légiói Hispániában voltak. Cézár csapatai előtt Cikolusz lovagolt és Marsabottótól kezdve Rómáig mozgósította a Rasna-Szövetség veteránja it, így óriási had indult Róma ellen. Még Pompeius Itáliában maradt csapatai is Cézár mellé álltak. Pompeius Görögországba menekülve mozgósította Hispánia légióit. Cézár csapatai élén Rómába lovagolt. A konzulok elmenekülése miatt a hatóságok nem működtek. Néhány magistratus visszatért hivatalába. A néptribunusok összegyűjtötték Róma szenátorait. Cézár enyhén bánt az ellenfeleivel. Cikuluszt előre küldve a Rómában hagyott kincstárt Cézár birtokába vette és Massiliba lovagolt, majd a galliai légiókat Hispániába irányította. A sikertelen kezdet után megérkeztek 443 a galliai légiók és bevonultak Hispániába, ahol Kr. e. 49-ben, Ilerdánál megverték Pompeius fellázított seregét. Visszatérve Hispaniából diktátornak kiáltották ki Cézárt. Ó a rangját csak 11 napig viselte és mindenkit visszahelyezett jogaiba. Kr. e. 49 végén Görögországba ment és Epirusban találkozott Pompeius csapataival. Cézár seregét azonban Pompeius flottája nem engedte könnyen átszállítani a tengeren. Eleinte vereséget szenvedett, de csapatai beérkezése után Pharsalusnál, Kr. e. 48. június bán Cézár lángelméje győzött, Pompeius csapatai menekülni kezdtek és megadták magukat. Pompeius először Lesbos szigetére menekült, majd Lesboson keresztül Egyiptomba, a fiatal Ptolemaios királyhoz igyekezett, de az áruló módon megölette. Alexandriába 3 nappal később érkezett Cézár, mint ahogy Pompeiust megölték. Egyiptomban testvérháború dúlt és az öreg király idősebb leányát, Kleopátrát kikergették Alexandriából. Cézár Egyiptomba érkezve behajtatta az öreg király adósságait, amellyel tartozott és a trónöröklésben döntőbíróságot gyakorolt. Kleopatra ezen hírre titkon visszatért a városba, Cézár beleszeretett a fiatal királynőbe, aki visszasze rezte hatalmát. A nép viszont sokallta a régi király adósságait és felkelés tört ki, amely Cézár életét is fenyegette. A flotta csatlakozását azzal akadályozta meg, hogy felgyújtatta a várost, amelyikben a könyvtár egy része is leégett. Cézárt csak a Syriából érkezett légiók mentették meg. A Nílusparti csatában győzött, és így

Kleopatrát visszahelyezte hatalmába. Cézár ellenségei azonban összegyűjtötték erőiket, és Pharnakés, VI. Mithridatés, Eupatér fia elfoglalta Bithyniát és a Rómától függő királyságokat. Cézár gyorsan az ellenség ellen vonult. A lázadó a vesztett csata után elmenekült, de az új trónkövetelő megölte. A Pharnakés fölötti győzelemről a „Jöttem, láttam, győztem" tudósítást adta. Róma már ezen rövid értesítés után is szívesen vette Cézár győzelmét. A rómaiak gazdasági helyzete a polgárháborúban csak rosszabbodott, a pénz érté ke csökkent, megdrágult az élet és Cézár már Kr. e. 49-ben az adósságok eltörlését követelte. A kamatokat átírták az adósságok törlesztésére, a vagyontárgyakat abban az értékben kellett átvenni, amivel a polgárháború előtt bírtak. Rendeletet hoztak, hogy 60 000 sestertiusnál készpénzben több pénzt otthon senki nem tarthat. Marcus Rufus javasolta, hogy 6 évi haladékot adjanak az adósságok megfizetésére. Amikor ez nem tetszésre talált a népgyűlés előtt, az összes adósságok eltörlését és az eltöltött időért járó lakbér fizetése alól való felmentést követelt. Ekkor a szenátus Rufust megfosztotta tisztségétől, és Campániába száműzte. Itt Milóval találkozott és felkelést szerveztek. Róma légiója kivonult a felkelők ellen. A mészárlásban Milót és Rufust a hispániai lovasok megölték. Dolabella~néptribunus is felkelést szervezett a rabszolgák csoportjaiból, akiket Marcus Antónius, Cézár helyettese levert. Rómába érve Cézár minden vonalon igyekezett rendet teremteni. Megsemmisített ellenfelei vagyonát árverésre bocsátotta. A fellázadt légióinak jutalmazását ebből elégítette ki. Rómában consulokat választottak és a szenátust Cézár híveivel egészítették ki. Mialatt Cézár Rómában rendet teremtett, a pompeiusok Afrikában újból összegyűjtötték erőiket, ezért Kr. e. 47-ben Afrikába hajózott, és bár serege hátrányban volt, Kr. e. 46-ban, a Thapsus melletti véres ütközetben győzelmet aratott. Minden város megadta magát. Cátó, a köztársaság meggyőződéses harcosa Utica védelmét vállalta, de Cézárral szemben a harcot reménytelennek tartotta, ezért öngyilkosságot követett el. A háború során elpusztult Juba, a numibiai király is, így Cézár az országát az „Africa Nova" provinciává tette. Amikor Cézár visszatért Rómába, 4 triumphust tartott a Galliában, Egyiptomban, Ázsiában és Afrikában vívott győzelmeinek megünneplésére. Pompeius fiai: Gnacus 444

és Sextus megvetették lábukat Hispaniában. Cézár a Munda melletti csatában megverte őket, ekkor Gnacus elesett és Sextus észak felé elmenekült. Így Cézár egyeduralkodó lett Rómában. Spartakus rabszolgái és a szegénység harca a diktatúrában tovább él t. Maga Cézár, a Demokrata Néppárt vezetője azért lépett át a Rubikonon, hogy boszszút álljon a néptribunusok megsértéséért. Gallia germánjainak évenkénti földfelosztása elejét vette a vagyoni egyenlőtlenségnek és a pénzéhséget csillapította. Az erkölcsök megjavításáért küzdött, amit még Cicero is helyeselt. Az etruszkok régi egyszerűségét helyeselte és légióit ezekből verbuválta. Cézár maga köré vonta az üzletembereket, akik élénk kapcsolatot tartottak fenn a provinciák gazdag embereivel, akiknek római polgárjogot adott. Római gyarmatosok jelentek meg az összes provinciákban és nyugat felé romanizáltak. Ezek növelték Cézár híveinek számát. Még az ellenségei közül is küldött a provinciákba vezető embereket. A gabonaosztásban részesülő plebejusok létszámát 350 000-ről 120 000-re szállíttatta le és a szegény 80 000 proletárt kolóniákba telepítette. Autonómiát adott a városoknak és földet osztott a veteránusoknak, mellékállással. Az adósokat védte a lovagrend ellen. Felelevenítette az etruszkok mocsár lecsapo lási és föld-javítási műveleteit. Útépítkezést javasolt és elrendelte, hogy a pásztorok közel a felének szabadszületésűnek kell lennie. Kr. e. 59-ben Cikoluszt megbízta, hogy lépjen fel a zsarolások ellen. Az adózási rendszert szabályozták és az adókat a községek az államnak közvetlenül fizették be. Az áruforgalmat Ostiából irányították és elrendelték az aranypénz verését. Amíg nyugaton a római denárius, addig keleten a pénzrendszerek sokfélesége uralkodott. Naptár-reformot vezetett be Kr. e. 45 január elsejével. Államát demokratikus monarchiává akarta megszervezni, amelyben Róma csak mint főváros szerepelt volna. Rendelkezést bocsátott ki a fényűzés, a léha élet és a kicsapongás ellen. Híveit a patrícius rendbe igyekezett emelni. Hadseregére támaszkodott, amivel szemben bőkezű volt, de a zendülések szervezését könyörtelenül elfojtotta. A pharsalusi csatától kezdve újból vállalta a diktátorságot, s végül, Kr. e. 44-től a szenátus az élethosszáiglani diktátor címet adta neki. Valamennyi javaslatát elfogadták. A szenátorok számát 660-ról 900-ra emelte. Az állami alkalmazásban a ranglistán való előrehaladást megkönnyítette. Hadseregének tisztjeit még a szabadonbocsátott rabszolgáiból is szervezte. Cikoluszt, örök fegyvertárs-barát hívét kvaestorként Illyrumba küldte, hogy az etruszk-pannon-síkul kapcsolatokat az Ister mentén kiterjessze. Cézár a római vallás élén állott. A triumvirek s az egykori etruszk királyok bíborruháiban jelent meg. Kidolgozta a Pártfia elleni háborút, mert a Sibylla Könyvekben olyan jövendölést találtak, mely szerint fölöttük csak királyi hatalommal bíró ember győzhet. Marcus Antónius Cézár fejére fel akarta tenni a színházban a királyi diadémot, azonban Cézár azt a nagy tapsviharban elutasította. Cikolusz Illyriából olyan értesítést küldött, hogy az Arnók vezetésével Pártfia csatlakozik Cézár terveihez a világuralomért. Sok szenátor ellenezte Cézár tervét. Sérelmeik megtorlására összeesküvést szőttek. Az összeesküvőkhöz csatlakozott Decimus Junius Brutus is, aki résztvevője volt a galliai háborúknak.

Javaslatára Pompeius egykori kúriájában egy szenátori gyűlést hívtak össze. Amikor Cézár Kr. e. 44 március 15-én a kúria kapujába érkezett, hívei egy levelet nyújtottak át az összeesküvésről, de ő azt nem bontotta föl. Az ülésteremben egy szenátor azzal a kéréssel fordult Cézárhoz, hogy adjon amnesztiát a testvérének. Amikor elutasításban volt része, elkezdte rángatni a tógáját. Ekkor az összeesküvők kardokkal és tőrökkel halálosan megsebe 445 sítették. Utolsó szava az volt: „Te is fiam, Brutus?" és Pompeius szobra előtt meghalt. A Brutusok a királyság óta azzal dicsekedtek, „Ők is azok között voltak, akik a Tarkviniusokat kiűzték Róma királyságából!" A felfegyverzett gladiátorok és rabszolgák a szomszéd házban várták, merre fordul az összeesküvés, mert Cézárnak el kellett pusztulnia. Cikoluszt ezekben a napokban, bár Rómába kérte az áthelyezését, Cézár egyenes parancsára Gaius Octávius kíséretére Appolóniába rendelték ki, ahol a Pártfia elleni hadjáratra szánt csapatoknál végzett összeszámlálást. Ekkor értesültek Cézár meggyilkolásáról és Octávius örökbefogadásáról. Antonius és a szenátori párt Octáviust megakadályozta abban, hogy konzullá válasszák. Az Antóniust legyőző cezáriánus csapatok Mutinánál győztek. Octáviánus döntő cselekvésre szánta el magát: Cézár örököseként a gyilkosok megbüntetésére Rómába vonult. Hej rege rejtem 236(E). Arvisura V Oscus tábla. Gilgames utódja Rokonlátogatók rovásai Boszkan és Tarkacs rovása Kr. e. 63-Kr. u. 33. (3977-4073. m.t.é.) Gaius Octáviánus apja Julius Cézár unokahúgával kötött házasságot, akik az Arnó család révén büszkén vallották magukat Gilgames vérszerinti örökösének. Cikolusz javaslatára Apollóniából a legmegbízhatóbb légiókat, amelyeket Illyriában a párthurok elleni háborúra szerveztek, Brundisiumba vezényelték. Ezek élén Octáviánus a cézári veteránok vezetésével bevonult Rómába, magához ragadta a hatalmat, amelyet még Ciceró is támogatott. Octáviánus megígérte a katonáinak, hogy megbosszulja Cézár meggyilkolását és mindenkit megjutalmaz, aki melléje áll. Kr. e. 43-ban a szenátus rendkívüli állapotot hirdetett ki. Antónius Mutina város mellett vereséget szenvedett. Ciceró javaslatára Antóniust a haza ellenségének hirdették ki. Mivel Antónius és Lepidus hada is cézári volt, Gaius Octávianus, mint Cézár örököse felvette a Cézár nevet. A szenátus azonban nem teljesítette a katonáinak megígért jutalmat, és nem támogatták Octávianus szenátorrá választását, mivel 19 évesen erre még fiatalnak tartották. Konzullá választását meg egyenesen elutasították. Ezen viszonyok felbőszítették Antóniust, Lepidust és Octáviánust, továbbá a caesariánus párt veteránurait és katonáit, akik türelmetlenül várták, hogy Cézár gyilkosait megbüntessék és a földbirtokot, amit Cézár ígért, végre megkaphassák. Ezért Antónius, Lepidus és Octávianus Kr. e. 43 novemberének elején Bononia város közelében létrehozták a második triumvirátust. Itt a nyugati provinciákat felosztották egymás közt és eldöntötték, hogy a népgyűlésen keresztül viszik a hatalmuk elismertetését. November végén híveikkel Rómába mentek és teljhatalmat szereztek. Julius Cézárt isteninek nyilvánították. Innen Octávianus a Veji szent-ligetbe ment, ahol Cikolusz az etruszkok leszármazottaival felesküdött arra, hogy a Gilgames utódot segítik a triumvirek közötti esetleges harcban, mert a csillagok járása szerint Oktávianus Cézár életében rendkívüli események fognak történni. Cézárnak ellenségeit egy kivégzési listára vették fel, ezért sokan közülük még idejekorán elhagyták Itáliát. 310 szenátor és 2165 lovag pusztult el így. Antónius még Cicerót is felvette a listára, akit menekülés közben ölt meg egy centurió, és a fejét Rómába vitte a triumvireknek, hogy a meghirdetett jutalmát felvegye. 446 Amíg a triumvirek leszámoltak Cézár gyilkosaival, a köztársaságiak, Brutus és Gaius, Syria, Ázsia, Macedónia és a Görögök városaiban, Szicíliában pedig Sextus Pompeius megvetették a lábukat és kegyetlen módon leszámoltak Cézár híveivel. A városokra kivetett hatalmas adókkal nagy hadsereget hoztak létre. Octáviánus uralmáért Pártfia szavatolt. Brutus és Gaius Kr. e. 42-ben Philipi közelében, Macedóniában összes haderejüket összevonták és erődöket építettek. Antónius és Octáviánus is ide vezette seregét, míg Cikolusz Illyriából és Pannóniából hozott erősítéseket. Antónius erre a hírre tartózkodott az ütközettől és a triumvirek csapatait a nagytávolságú élelmiszer ellátás nehézségeire számítva hátravonta. Azonban a Pannóniában vásárolt bőséges élelem a nyár végén Octáviánus megsegítésére már a helyszínen volt. Kr. e. 42 őszén két hadvezéres ütközetben Philippi mellett legyőzték a köztársaságiak seregét, akiknek vezérei öngyilkosságba menekültek. Ezután a triumvir szövetség újból felosztotta a provinciákat. Antónius a,legnehezebb viszonyok között a keleti provinciákba távozott. Döntésük alapján az Eszak és Közép-itáliai 16 városba veteránul colóniákat telepítenek. Arra figyelemmel voltak, hogy Erturia veteránurai a hazájukban kapjanak földbirtokot, a többiek pedig Észak-Itália városaiban telepedjenek le. Ezen földosztás a latinosítás híveinek nem tetszett. Antónius testvére, Lucius Kr. e. 41-ben konzul lett és feleségével együtt Octáviánus ellen lázították a latinizált lakosságot. Cikolusz azonban résen volt, a Rasna sereget összevonta és Antónius hívei Perusia etruszk városnál vereséget szenvedtek. Kr. e. 40 tavaszán Antónius seregének már nem volt élelme, de Cikolusz illyr hajóin pannón élelem érkezett és a perusiai háborgók letették a fegyvert, s így a latinizált sze-

nátorokat és lovagokat megbüntették. Fulvia Görögországba menekült, de a férje, Lucius kegyelmet kapott és Octáviánus szolgálatába lépett. Octáviánus földosztása a perusiai háború ellenére folytatódott. Gondosan művelték földjeiket, és akik már gyengének bizonyultak a földmunkára, összeházasodtak a rasnákkal. Octáviánus földosztása nyomán az itáliai városokban hűséges rétegek alakultak ki, mivel engedélyezték a veteránus telkek eladását. Így minden réteg megtalálta a maga számítását és még az uzsorások is beilleszkedtek a nyugodt közállapotokba. Cikolusz megegyezett Gilgames híveivel. Antónius megbüntette azokat a városokat, amelyek támogatták Brutus és Gaius háborúját. Keleten, a Rómától függő királyságokban a helytartók rendszerében változásokat hajtott végre. Hatalmas összegekben hajtotta be az adókat és a párthusok támadásainak megfékezésére megbízást adott. Kleopátra egyiptomi királynő Tarsusba ment Antónius serege elé, hogy tisztázza magát, mintha Gaiust nem is támogatta volna. Antonius Cleopátra vendégeként Kr. e. 41/40 telén lakomákon és mulatozásokon töltötte az idejét Alexandriában. Kr. e. 40 tavaszán észlelte a párthusok támadásainak kezdetét, ezért gyorsan Itáliába utazott. Egyezségre lépett Sextus Pompeiusszal. DélItáliában összeütközésbe kerültek Octáviánus csapataival. A katonák nem akarták a testvérháborút. Antónius felesége, Fulvia asszony is meghalt. Egyezmény született közöttük. Cikolusz tanácsára Brundisiumban találkoztak a triumvirek és a provinciákat újból felosztották. Octáviánus kapta a nyugati provinciákat Illyriával, Antónius Keletet, míg Lepidusnak Afrika maradt. Mivel Sextus Pompeius flottája akadályozta az élelmiszerek szállítását, Itália ellátása veszélyeztetve volt. Így a brundisiumi egyezménytől mindenki a békét várta. Sextus Pompeius ügynökei megölték Cikoluszt. Testét a Mars mezőn égették el, de síremlékére latinos nevet írtak. A felesége, Oktávia férje végrendeletének értelmében Antónius felesége lett. Esküvőjükön Vergilius egy 447 gyermeknek, az istenek sarjának a születéséről beszélt, akinek a hatása alatt meg fog szűnni a háború és boldog idők köszöntenek be. Az előkelőségek azonban Szicíliába, a Sextus Pompeius seregébe szöktek a szökött rabszolgákkal és a flottájukkal fenyegették Róma élelmiszer ellátását. Amíg Cikolusz élt, Illyrián és Lóbércen keresztül szárazföldi úton özönlött az élelmiszerek sokasága Itáliába, de Lóbércen a kabarok egy gyilkosság miatt megtagadták a szállítást, mivel a nyugati beavatottak voltak a tettesek. Cikolusz rovásaiban leírta Octáviánus származását, eszerint Kr. e. 63. IX. 24-ben született Rómában. Apja Julius Cézár unokahúgával, Atiával kötött házasságot. Apja Macedóniában Kr. e. 59-ben meghalt. Atia egy Marcius nevű konzulhoz ment nőül és 14 éves korában már szónokolt nagynénje temetésén. Nagybátyját meggyilkolták. Cézár Octáviánust tette örököséül, amit elfogadott és ettől az időtől Gaius Octáviánust Cézárnak hívták. Az Arnó család által megalapított Veji szent-ligetében a Gilgames utódra felesküdve a Rasna-szövetség Octáviánus mellé állott. A földosztásban gondoskodtak arról, hogy minden talpalatnyi föld meg legyen művelve. Brundisiumban a triumvirek újból felosztották a provinciákat és Octáviánus a nyugati provinciákat kapta Illíriával, ahol rendet teremtett. Kr. e. 35-ben Pannonföldön elfoglalta Sziszeket (Siscia), ahol Cikolusz a pannonokkal megegyezve hidat építtetett, hogy a Gilgames utód részére Rómába minél több élelmet szállítsanak. A Rasna-szövetségben felvetődött az a gondolat, hogy Pannonföld támogatni fogja Octáviánus elképzeléseit az egyesülésre s az oszkusz Bató összekötő lesz abban a törekvésben, hogy egy Gilgames eredetű Arnó leszármazott legyen a Római Birodalom uralkodója. Ezen szerződést a dalmát Bató is aláírta. Bellona pannon istenség kegyhelyén Agrippina hadvezér is láttamozta a szerződést, Cikolusz pedig a végrehajtás végett Illyriában maradt. Marcusz Agrippa Pannonföldön a pannon-szkíta törzsek mindegyikével megegyezett és Kr. e. 27-től 15 sg befejezte Pannónia provinciává való szervezését. A 100 rokonlátogatóból 64 volt Hun Törzsszövetségi, 36 szkíta, ezekből 8 szavárd magyar, 6 a Van-tói magyarok törzséből, bár mindannyian Káspivár Birodalmából érkeztek. Veszprémben, a sámánközpontban 202 rokonlátogatást jegyeztek fel. Mindegyik rokonlátogatásból maradtak vissza, és valamennyien a 64 Hun Törzsszövetségbeli településhez csatlakoztak. Veszprém a vepsze törzs ifjaiból települt, amikor Csanak fia, Veszprém első lett az ordoszi sámánképzésen. Pejt, Veszprém fősámán leánya feleségül ment Veszprém ifjúsági fősámánhoz és a vepszék letelepedtek. Cikolusz halálát a lóbérci kabarok megbosszulták, mert az élelmezési kereskede lemről tárgyaló küldöttséget lemészárolták és elrendelték a kabarok és karatánok mozgósítását. A 24 Hun Törzsszövetségnél az volt szokásban, hogy háborúság esetén a férfiak 44 éves korukig voltak hadkötelesek. Utána a római elnevezéssel veterániusok lettek, azaz olyan katonák, akik a házi istenségek tűzhelyeit védték. Cikolusz elvált felesége, Cikol az értékeivel Lóbércre menekült Korompa fiával és három leányával, mert Perussa fiát Cikolusszal együtt megölték. Kabar szekeresek vitték a családot Lóbércre, ahol Korompa 12 juhászával katonai szolgálatra jelentkezett. Cikolusz minden arany-ezüst ékszerét és cézári pénzét Lóbérc térségében állatállományba és házak vásárlásába fektették. Az V Oscus Táblát lemásolva elhozták magukkal, az eredetit Kőoszkusz birtokán hagyták a tovább vezetésre. Octáviánus Cézár becsületességében még megbíztak volna valahogy, de a légiós vitézeit nem engedték be a kabar vasgyártó vidékükre, mert Halasváros példáján okulva nem lehetett a légiósokban

megbízni, ugyanis Halason is nagy mészárlást vittek véghez. Kr. e. 27-ben a Pannónok feladták Sziszeket és átme 448 nő kereskedelmi városnak minősítették a városukat római közigazgatás mellett. Ezt a rendeletet még Octáviánus Cézár írta alá. Ellenben Marcus Agrippa, a hátrahagyott hadvezér Norciumból fokozatosan kezdte felszámolni Pannonföld önállóságát. Kr. e. 13-ban, 11-ben és 10-ben sikerült lecsendesíteni a lázadókat, de Kr. u. 6-9 között megtörtént a nagy pannón lázadás. 200 000 gyalogos és 6 000 pannón lovas lázadt fel és sok római lovagot és kereskedőt megöltek. Mivel ezen időszakban a szkíták vezette 24 Hun Törzsszövetség birodalma a kinajok terjeszkedésével és a vörösszemöldökűek forradalmával volt elfoglalva, Kövezsd fővezér, a keleti Gilgames ház uralkodója megegyezett az isteni Augustus császárral, hogy a kelták uralmától megszabadítják Pannonföldet, és ezzel Róma gyakori kenyérhiányát segítenek megoldani. A pannón vezetőréteget nem bántják. Amikor Kr. e. 34-től római légiók akartak behatolni Lóbércen keresztül, egy percig sem szűntek meg a csatározások. Octáviánus Kr. e. 27-ben úgy oldotta meg a rá váró feladatot, hogy a 2 Batót bízta meg Róma tartalék élelmiszerrel való ellátásával. Mindenért arannyal fizettek. Mint Illyria provincia tulajdonosa, Kr. e. 35-től ostromolta a dalmát Batót, hogy Orenkusz Batóval vegye fel a kereskedelmi kapcsolatot. Kr. e. 27-ben létre is jött a Sziszek feladását követő egyezmény, amelyben Siscia néven új várost építettek Sziszek szomszédságában. Kr. e. 34-től egy percig nem volt nyugalom a Lóbérctől kezdődő határőrség vonalán, mert Orenkusz Bató szerint egy végnélküli harc kezdődött el. Octáviánus Gallia felől is megindult, de csak Carnuntum város megalapításáig jutott a XV Légióval. Ekkor Marcus Agrippára bízta a fővezérséget. Amikor az akció megkezdése után 40 évvel, azaz Kr. u. 6-ban a nagy pannón lázadás elkezdődött, a Lóbérc-i kabarok elhagyták az őrhelyüket. Korompa családja is megérettnek találta az időt arra, hogy családjával és minden jószágával a nagy harcok megindultával Kabarföldre vándoroljanak. Ezen pannón felkelés 4 évig tartott és Orenkusz Bató élfogásával végződött, akit a Dalmát Bató kíséretével Ravennába száműztek, ahol a pannón élelmiszer szállítások szervezésével foglalkozott. A pannón Bató serege fokozatosan Dunna asszony folyama felé húzódott. Sziszektől kezdve ezen harc észak felé Pilis birodalmán át a szabad Kabarföldig tartott. Cikol népe Abasárra távozott. A szkítabirodalomba távozó felkelők Ordas és Sellye között lépték át a Dunna-asszony folyamát és Gyöngyös-Eger szkíta települések érintésével értek Kabarföldre, Eged birodalmába. Amikor az ifjú Kövezsdet Ordoszból elküldték Eged fejedelem felváltására, igen sokan csatlakoztak hozzá a Nagypályi birodalmi-székhely elfoglalására. Kövezsd a Pártus birodalombeli tárgyalásokon megegyezett, hogy a Káldor-kelta csapatok helyét az itáliai légiósok foglalják el és a rómaiak pannón légiósokat vesznek fel a seregükbe a Rasna-Szövetség mintájára. Marcus Agrippa kegyetlensége miatt azonban felkelés tört ki. Maga Agrippa hadvezér Octáviánus családjához tartozott, és a beavatottakat maga köré tömörítette. Így Octáviánus már házasságai során is azt tartotta szem előtt, hogy zavarmentesen, hosszú ideig uralkodhasson. Első felesége Klódia Antónius mostohaleánya volt, aki Fulvia leánya volt. Tőle azonban Antónius ellenségeskedése miatt elvált és Sextus Pompeius rokonát, Sicribonát vette el. Tőle született egyetlen leánya, Júlia, aki Octáviánushoz hasonlóan a beavatottak táborába tartozott. Leányát azonban ő neveltette, válólevelet küldött feleségének és újabb házasságra lépett Livia Drussilával. Neki előbb el kellett válnia Tiberius Claudius Nérótól, a triumvirek esküdt ellenségétől, akinek kegyelmet adott, mivel Livia fiai Octáviánustól származtak: Tiberius és Drussus, akiket adoptált. 449 Amikor Octáviánus serege győzött Actium térségében az Antóniusszal Kr. e. 32ben történt szakítás után Kr. e. 31. szeptember 2-án, nyomban Szíria és Egyiptom ellen indult. Antónius és Kleopátra halála után Octáviánus Kr. e. 29-ben Egyiptom kincseiből kielégíthette katonáit, 200 000 római polgárt ingyen gabonaosztásban részesített, a maradék kincsből pedig tervet dolgozott ki a Fórum átépítésére. Ugyanis Szíriában egy beavatott csoporttal találkozott, akik értésére adták: „Uralkodása alatt, Etenához hasonlóan egy 25 karéjos beavatott fog születni a birodalmában, akit neki támogatni kellene!" Ezért az etruszk hármas istenség szerint: az Atya, a Fiú és Ősanya tiszteletére fel akarta a Fórumon építtetni Vénus ősanya márvány templomát. Helyreállította az ősi szentélyeket. Octáviánus Kr. e. 31-ben Konzul, 29-ben Cenzor volt. Az Ordosz-Pártfia-i bölcsek tanácsára Kr. e. 27. év január 13-án lemondott az összes rangjáról. 16-án felvette az „Augustus" jelzőt és elrendelte a római polgárok létszámának növelését. Ekkor Kr. e. 27-ben Bató meghívására Illyriába utazott és Sziszek városát megszállva Pannon vezér utódaival felvette a kapcsolatot, hogy azok Rómához csatlakozva polgárjogot kaphassanak. Octáviánus nővérének fiát, Marcellust magához vette, Júlia leányával összeházasította és utódjául választotta. Marcellus Kr. e. 23-ban meghalt. Ekkor Júlia Augustus barátjához, Marcus Agrippához, a hadvezéréhez ment férjhez, aki úgy szerepelt, mint uralkodótársa, de Kr. e. 12-ben ő is meghalt. Életében azonban Augustusnak a nagy Szkíta-Birodalommal kötött szerződését végrehajtotta. Egy nagy hibát azonban elkövetett. A Kr. e. 13-ban történt pannon lázadást anélkül verte le, hogy a lázadás okát kivizsgálta volna, pedig a „Sziszeki Egyezmény" ezt szigorúan előírta. Ez közrejátszott a halálában is. Ekkor Júliát Augustus idősebb mostohafia, Tibériusz vette el feleségül. Tibériuszt egyelőre nem jelölték a császári trón

várományosának. Augustus Agrippa és Júlia fiait, Caius és Lucius Caesárt jelölte ki végrendeletében örököséül. Ott nevelkedtek a császári udvarban, és a legmagasabb méltóságokat érték el. Lucius, majd Caius korai halála után, Kr. e. 4-ben Augustus végül adoptálta Tiberiust, majd végrendeletében Liviát is, Augusta néven. Ezzel az öröklési renddel Augustus igyekezett megalapozni monarchikus hatalmi rendszerét. Így Agrippa is végrehajtotta elgondolásait. A veje, Marcus Agrippa jó hadvezér volt, és óriási vagyonra tett szert. Róma vízvezetékeit máig is használhatóan megépíttette és megalkotta a Pantheon-szentélyét. A lovagoknál elrendelte, hogy 35 éves korukig kötelesek katonaként szövetségi-rendben odaadóan támogatni a császárságot, utána pedig a hivatalnoki rendben szolgálni. Ezt sokan hatalmaskodásnak vették és fellázadtak. A Hispániában Kr. e. 29ben fellázadt tömegeket csak Kr. e. 19-re tudta leverni Agrippa. Hispániát Kr. e. 14-ig Thácia-Moesia tartománnyá szervezték. Kr. e. 22-ben nagy éhínség pusztított. Agrippa a Pannonföldi tartományból szerezte be a hiányzó kalászosokat Itália részére. Az éhség elfelejtetésére Kr. e. 17-ig 10.000 gladiátor 3 500 vadállat elejtésével, cirkuszi és egyéb mutatványokkal kábították a népet. Agrippa a katonaságnál egy zsoldos-sereget hozott létre 25 Légióval, azaz 250 000 harcossal és elrendelte, hogy pannónokat is vegyenek fel a zsoldos seregbe. Augustus Kr. e. 27. január 13-tól Gallia, Hispánia, Illyria, Pannónia és Egyiptom császára volt. A Szenátus csupán az Africa, Beátia, Macedónia és Ásia prokonzuljai által irányított tartományok felett rendelkezett. Például Egyiptom prefektora intézkedés szempontjából Cornélius Gallius keze alá tartozott. Neki adta parancsba, hogy a megszületett 25 karéjos beavatott útját ellenőrizze. A prokonzulok hatalmaskodásai ellen sokan fellázadtak. Hispániában Kr. e. 24-től 10-ig a tartomány lakói lázongtak. Pannonföldön is mintegy 200 000 ember fogott fegyvert, akik aztán legalább 800 000 embert vontak be a felkelésbe. Az egyezmények szerint 450 viszont 200 000 lovas felkelő elvonulási engedélyt kapott. Mindez Kr. u. 6-tól 9-ig, a helytartók önkényeskedése miatt történt. Agrippa Kr. e. 12-ben az egyezmény be nem tartása következtében hirtelen meghalt. Augustus engedélyezte, hogy a helytartók szemet hunyjanak a kivándorlások miatt. A császár rendeletére Norcium Kr. e. 27-től nemesfémeket, míg Pannónia élelmiszereket szállított Itália tartományaiba. A Kr. e. 12-es és 11-es helytartó-ellenes felkelés után, a Kabarföldre és úzok földjére való vándorlás engedélyezésével a megmaradt 24 Hun Törzsszövetségi népek törzseinek szá ma 30-ra fogyott. 14 törzs a szabad szkíta-saka területre vándorolt. Kr. e. 9-ben megalakult Germánfa. Pannonföldön zsoldosokat toboroztak és az őslakók közül is sokan értek el egyenrangú római polgárságot. Augustus császár birodalmában Gaius Maecenás volt a legerősebb beavatott. Octáviánus minden szerződését előkészítette, de hivatalokat nem vállalt. Már a második triumvirátus idején is ő látta el a legfontosabb megbízatásokat. Maecenás volt a tömeghangulat fő irányítója is. A költők, szobrászok és művészek nagyvonalú segítségével rávette őket az új rendszer támogatására. Műveikben ezt a rendszert énekelték meg a megelégedett római polgárok nagy örömére. Augustus császárt az előrelátásban Maecenás és a beavatottak támogatták. Ezek azt hirdették, hogy a keleti bölcsek meglátása szerint Augusztus császár idejében eljön a szeretet tanításának 25 karéj erősségű beavatottja, aki emberségesebb időket fog létrehozni. Ezt a beavatottak nemcsak hirdették, hanem minden erejükkel támogatták is. A megszületendő gyermeket Gilgames-féle, Égi eredetű, Istenfiának tartották. Cornélius Gallius és vezető hivatalnokai Augusztus utódjaivá lettek. Maecenás beavatottai akaratából a latinosítás legvadabb híveit Galliába helyezték vissza. Minden megmaradt Octáviánus követőt az alábbiak szerint tájékoztattak: „- Csécsi szkíta-saka fejedelmet kinaj orvgyilkosok megölték. Fiai azonban a gyilkosság után apjuk kiomlott vérével vörösre festették a szemöldöküket és a káspivári sámán, majd az ordoszi beavatott fejedelmi kiképzés után megesküdtek, hogy megbosszulják Csécsi halálát." Kövezsd az elégedetlen kinaj és hun földművesek mozgalmának az élére állott, és Kr. e. 25-ben, győztes hadvezérként, vörösszemöldökű harcosainak élén, Kínát meghódítva Ordoszba bevonult. Égi forradalmár lett. Töma, Kövezsd megbízottja-etruszk földön megnősült és Sasvár, Pozsony, Selye, Ordas és Zombor térségében kiépítette a szkíta-saka őrséget. Nyitra, Eger, valamint az ősi kabar Kassa térségében kiképző táborokat létesített. Az Kr. e. 27-ben Cikolusz által megfogalmazott és megkötött Kövezsd-Octáviánus szerződést 10 évenként ellenőrizték. Kr. u. 10-ben Egerből az ifjú Kövezsd Sziszekre lovagolt 24 íjásszal és Töma vezetésével megállapították a szerződésszegéseket és a hiányosságok pótlását. Az ordoszi bölcsek jelentették az új beavatott érkezését, aki fóldrejövetele célja a világbéke megteremtése. „Csak ne járjunk úgy vele, mint a Cikolusz által megfogalmazott szerződéssel! - mondták." Gáspár, Menyhért és Boldizsár kíséretében volt Mazarehi aranyasszony, aki az ordoszi beavatott központ tanácsára az újszülöttet Betlehemből a szabír-hikszosz fővárosba, Hetevaretbe menekítette az írástudó szabír tektonokkal, azaz templomi ácsok csoportjával együtt. József tekton a többisten hívők között az egyisten hitet vallotta sok zsidó szektával ellentétben. Az írástudó Jézus már 12 éves korában legyőzte az aranyimádatban tobzódó farizeusokat Jeruzsálem templomának vitájában és megvédte az égi eredetű „Egyisten-hitet." Kr. u. 15-ben Ordoszból Partfikán vitézt küldték Mazarehi aranyasszony kérésére a HétvárKegyhelyi tárkányképzésére. 4 év múlva Jézussal Karnakba eveztek a tébai eredetű bölcsekhez, akik az Égi eredetűséget 451

hirdető Egyistenhit elsajátítására törekedtek. Utána Kr. u. 24-ben Ordoszba mentek a beavatottak képzésére, ahol Jézus az Istenfiak között rangelső lett. Partfikán barátságot kötött Neapolis város szülöttjével, Izsboldóval és a Parajd birodalmából küldött Hungár beavatottal. A szabír Jézus a SzentLáda titkos szabályai szerint elnyerte a Messiás, azaz Istenfia elnevezést. Az Égi-eredetű beavatottak szerint az Egyistenhit társbolygónkon keletkezett, ahol már évezredekkel előbb megszüntették a gyilkos háborúskodásokat és azóta az emberek szeretetben élnek. Ennek az Égi eredetű Szeretet-vallásnak a megvalósítására esküdtek fel. Utána Töbetben megtekintették az Élet-könyveit a Piros, és Sárga Deszantok rendszerében. Majd Harapi-Indus völgyének Egyistenhitű alkotásai megtekintése után beavatott fejedelemként Nippurban Krisztussá, Urukban, Gilgames szent koronájával királlyá koronázták Jézust. Partfikán, Hungár és Izsboldó a hun törzsek nevében biztosította Jézust a támogatásukról. 29-ben megalapították az uruki Egyisten közösséget az „Élet-Temploma" fenntartásának folyamatossága végett. Partfikán a Krím félszigeti és a Róma alatti Neapolisba ment, ahol átvette Toma szerepét. Az aranylapokra írt szerződéseket agyaglapokra is lerótták. Kr. e. 27. január 16-án Octáviánus Maecenás tanácsára felvette az „Augustus", megtisztelő isteni jelzőt. A beavatott társadalom érezte, hogy az elfogott rabszolgák gyilkolás és keresztre feszítése helyett még Augustus császár életében győznie kell a beavatott társadalom titkos reményének, az isteni Szeretet és örök béke gondolatának. Sajnos a római légiókban csak a lovagokat és a haszonleső gyilkosokat termelték ki az egyéni érdekek érvényesítése végett, akik a latinosítás világuralmára esküdtek fel. Az Egi eredetű Impérium birtokában Augustust illette meg a katonai és a polgári hatalom. 12-ben Itáliából Rómába özönlött a nép, ahol Augustust Pontifex-Maximusszá emelték és megválasztották a római vallás fejévé és Istenné, azaz Gilgames rendelkezése szerint Istenfiává nyilvánították. Augustus még két évig uralkodott Istenfiaként. Hozzátartozóinak akarta biztosítani a császári trónt. Leánya, Júlia először Octávia fiához, Marcellushoz ment nőül, de az Kr. e. 23-ban meghalt. Utána Marcus Agrippához ment feleségül, majd annak Kr. e. 12-ben bekövetkezett halála után Júliát Augustus mostohafiához, Tiberiushoz adták férjhez. Augustus Agrippa fiait, Caiust és Lucius Cézárt adoptálta, majd Tiberiust és Liviát is adoptálta, Augusta elnevezéssel. Augustus 76 éves korában halt meg. Mivel Maecenás összeköttetésben állott Cikolusszal és Tornával, Cikolusz hatására már Kr. e. 40-ben, a brundisiumi béke után írt az ordoszi csillagjósok jövendöléséről, hogy születik egy isteni gyermek, aki békét teremt a földön és boldogságot hoz az embereknek. Sokan a „Sibylla jóslatok" hatása alatt állottak és nem hittek a keleti jövendöléseknek, de sok jel bizonyította azt, hogy valami történni fog. Kövezsd, amikor a vörösszemöldökűek révén hatalomra került, fiait és leányait összeházasította a kínai 400 és a Hun törzsszövetségi 100 vezető családdal, Matyónak azon elgondolása szerint, hogy ezen családok az „Elet Templomának" a működését biztosítani fogják. Ordosz forradalomtól tartott, ezért azokat, akik rokonszenveztek a vörösszemöldökűekkel, útbaindították. Így került Jézus, akiről Augustus császár már születésétől tudta, hogy Égi eredetű Istenfia, az elégedetlen Judeába. Heródes, a latinosítás nagy híve családtagjaival együtt az életére tört. Hungár Úr városából nősült, az elüldözött Ung pateszi leányát vette el nőül. Ungika édesanyja ummai-úz származású volt. Egy kitudódott mészárlás elől Úzvárba menekült. 33-ban Judeán keresztül Úr városába mentek. Hungár ott találkozott a Nazír-Jézussal, aki átadta neki a 22 betűs rovással írt feljegyzéseit. Ezekben a karnaki bölcseletről és Ordosz beavatottjainak 452 hitvallásáról szólt. Még három levelet írt Uruk gyülekezetének, kérve, hogy azokat Ordoszba juttassák el, mert a látók szerint a farizeusok és a főpapok a régen várt Messiást meg fogják ölni. Hungár Urukban összehasonlította a levelek tartalmát, majd Nagypályiban átadta a Nazir levelezéseit. Jézust Jeruzsálemben, mint Istenfiát keresztre feszítették. Tibériusnak Pilátus jelentette: „Gilgames utódját kivégezték." Hej rege rejtem 236(F). Arvisura VI. Oscus tábla. Világmegváltó gondolat Rokonlátogatók rovásai Boszkan, Tarkacs és Csajág rovása Kr. e. 703-Kr. u. 135. (3337-4175. m.t.é.) Augustus császár, aki hozzájárult, hogy a keleti bölcsek előrejelzése alapján a Hétvári tektonok a 25 karéjos beavatott gyermeket Egyiptomba menekítsék, hosszú, eredményes uralkodás után 76 éves korában, a görög tudósok szavait ismételve így szólt: „- Ha tetszett az életem színműve, tapsoljatok és ahányan vagytok, vidáman bocsássatok az utamra, a beavatottak táborába!" Augustus után Tiberius Claudius Néró lett a császár. Jó hadvezér volt, ezért nem akarta a császárságot elfogadni. Diplomata lévén tudta, milyen veszélyekkel jár az uralkodás. Őt Augustus Kr. e. 4-ben adoptálta

Tiberius Cézár néven, majd utódjául jelölte. Így lett Tiberius Cézár Augustus névvel a római birodalom 2. császára 50 éves korában, és még 23 évig uralkodott. Sok lázadást kellett leveretnie. Amíg Augustus a pannónoknak kiváltságokat adott, Tibérius takarékosság címén igyekezett ezen költséges kiváltságokat csökkenteni. Ugyanis a Kövezsddel kötött Sziszeki-Egyezmény szerint a pannón ifjak jelentkezhettek a római légiókba, de a hun birodalmi szokások értelmében csak 24 évet szolgáltak és utána veterániusi földbirtokot kaptak. Tibérius pedig ragaszkodott a 25-30 éves szolgálathoz és a legalább 44 éves korhatárhoz. Tiltakozott a légiós házasság ellen, amely eddig a római birodalomban - további intézkedésig -tiltott dolog volt. Pannonföldön ragaszkodtak az Kr. e. 728-ban lefektetett törvényekhez, hogy a törzsszövetség védelmére felkelt ifjúság házasságot köthessen. Veszprém a sámánközpont felállításakor még a határvédelmi szerveknél is engedélyezte a házasságot, így minden határőr legfeljebb 24 évet szolgálhatott. Utána mindenki földbirtokot kapott, házhely-ekeföld címén (2-10 hold) és azt örökölni is lehetett. Tibérius ez ellen is tiltakozott. A pannonföldi légiók harcot kezdtek illetményeik felemelésére, szolgálati idejük csökkentésére, az idejüket letöltött veteránok nyugalomba vonulásának elősegítésére és a családjuk létszámának megfelelő földbirtok juttatására. Külön harcot kellett folytatni azért, hogy az Égi eredetű házasságból született gyermekeiket a veteránok családtagjainak elismerjék. Ugyanis a síkságokon a Bellona, míg a hegyek között az Ilona kegyhelyen kötöttek a pannónok házasságot, mert a Sziszeki-Egyezmény csak húsz év utáni szolgálatban engedélyezte hivatalosan a Mars-mezei, latin Istenségek előtti házasságokat, amit Róma is elismert. Tibérius a fiát, Drussust küldte Pannóniába, ahol ügynökei még a holdfogyatkozásokat is rossz jelnek mondták a felkelés folytatására. Ugyanis az Idaglat és Ráten mel453 léki pannónok az évszámolásukat még mindig holdévekben adták meg Bellona tiszteletének szokása szerint. Az Ilona tisztelő szkíta-káspiváriak pedig medvetoros éveket számoltak. Ha a veteránusoknak nyugállományba vonulásuk alkalmával vitájuk keletkezett, akkor a Bellona holdevésekre hivatkoztak. A Sziszeki-Egyezmény a Sistria építkezés miatt a pannón Sziszeken került aláírásra, ezért a pannónok a Bellona hit szerinti évszámoláshoz ragaszkodtak. Ez ellen sem Tibérius, sem Drussus nem tudott felhozni érveket, mert az egyezmények 5 példánya közül az egyik Egerben, a másik Neapolisban, a harmadik Káspiváron, a negyedik Bugátban, míg az eredeti, ötödik az Ordoszi beavatott Központban helyeztetett el. E szerint egy veterániusnak nem csupán 1-4 gyermeke, hanem akár 12 is lehetett. Amikor azonban a szabadságharcos légiósok Pannonföldről a Rajna-vidékre visszamentek, itt is lázadás tört ki, ezért a pannón légiósok ellensúlyozására a plebs tömegeket és a felszabadított rabszolgákat küldték felváltásukra. Ezek is csatlakoztak Germanicus véleményéhez, aki a pannónok mellé állott. Ő is gyermekbolond volt, nagyon szerette a légiósok szekerein vándorló katona-gyerekeket, akikkel gyakran játszott katonásdit. Germanicus, ha csak egy mód volt rá, kielégítette a légiósok követe léseit. Több hadjáratot is tervezett, de Tibérius nem engedélyezte ezeket, mert a megtorló háborúk túl költségesek voltak. Augusztus halála után meggyilkolták Juliát és kisebbik fiát Agrippa Posthumust. Ezért a népszerű Germanicust Tibérius keletre küldte, ahol a rómaiak jelöltjét ültették Arménia trónjára és Róma szabályozta a Párnával szembeni viszonyt. Ordosz és Párba kérte a 25 karéjos beavatott védelmét a latinos Heródes család gyilkos szándékai miatt. Árménia bölcsei a Messiás mellé álltak. Germanicus itt is provinciákat szervezett. Augusztussal együtt Julius Cézár elvét vallotta, hogy a 19-30 év közötti légiós is komoly emberszámba veendő, nemcsak 405 éves kora után. Majd Egyiptomba ment, onnan visszatért Szíriába. A Nazír születése után, Antióchiában Heródes családja megmérgeztette. A szírek és a pannónok azt a hírt terjesztették az etruszk leszármazottak között, hogy a latinosok mérgezték meg. Az et ruszkok pénzt szedtek össze és hajót bérelve Germanicus holttestét Rómába szállíttatták. Ekkor, Kr. u. 19-ben megromlott a viszony Tibérius és a szenátus között, annál inkább, mivel mind Numídiában, mind Thráciában és Galliában új felkelések robbantak ki 17-20 között. A pénz az egész birodalomban romlott, ezért a nemesfémek a keleti provinciákba vándoroltak. Dél-Itáliában 24-ben kitört a felkelés, amit egy gárdakatona indított el. Germanicus özvegyét és fiait eltették láb alól, ami ellen mindenki lázongott. Ilyen viszonyok között, Germanicus halála után mindenütt a latinosok kezébe ment át a hatalom, akik Judeában a pénzes írástudók és farizeusok mellé állottak. A pusztai János felhívása ellenére a 30 éves Messiást nem vették komolyan. Származását is letagadva, főleg, mert fiatal kora ellenére máris királyságra tört, Heródes leszármazottai előtt bevádolták. Pontius Pilátus hiába mosta a kezeit az Égiek előtt. A farizeusok a főpapi döntés értelmében, a názáreti vegyes népességű helységből származó Jézust Jeruzsálemben, a templomi döntés után lázadó voltára való hivatkozással keresztre feszíttették. Egy etruszk római légiós, aki hitt az Égiekben, azt mondta: „Bizonyára Isten fia volt!" Az igaz embernek és Istenfiának a kivégzése után a szegény és gazdag zsidók között a viszony végleg megromlott. Arménia örmény kereskedői a nemesfémeket és a légiósok használati tárgyait mindinkább lefoglalták. A Messiás érzelmű kereskedők az etruszkok bronz készítményeit Pannonföldön keresztül keletre áramoltatták a Rum tenger melletti provinciákba, majd Arméniába és Szírián keresztül Pártfia biro 454

dalmába. A pénzügyi válság miatt 33-ban hadat üzentek a római uzsora gazdaság vámszedőinek. Az Arnó család a Batókkal együtt azt javasolta Tibériusznak, hogy a pannónoktól nem a legigazságosabban beszedett vagyonadókból hozza rendbe a pénzgazdálkodást, mert azok az adók az etruszk fémművességből keletkeztek. Tibérius ekkor 100 millió sestertiust befizetett a pénzváltó helyekre a pénzügyek támogatására. Egyben rendelkezést bocsátott ki a lovagok törvénytelen mesterkedései ellen. A pénzügyi helyzet helyrebillent. A Germanicus családját kiirtó csoport azonban most már Tibérius ellen fordult, és a latinos Lucius Sejanus gárdaparancsnok Tibérius fiát, Drussust megmérgeztette. Ebben szerepet játszott az is, hogy a pan nonföldi lázadás alatt Drussus olyan római lovagokat is kivégeztetett, akik szerelmi viszonyt folytattak a Drussus kíséretének asszonyaival. Drusus is sokszor félrelépett nőügyekben, mivel nem tisztelte a családi szentély sérthetetlenségét, és a bosszú a fiakban tovább élt. Tibériust az uralkodásra kiszemelt fia megmérgezése annyira letörte, hogy mindenkivel szemben bizalmatlanná vált. Gárdájának parancsnokában bízott meg leginkább, de az alexandriai kereskedők aranyban fizették ki a vérdíjat Marcus gárdaparancsnoknak, hogy az egyébként már beteges Tibériust tegye el láb alól. Marcus orrbaverte a császárt és egy tóga rongycsomóval megfojtotta. Lu. 37-ben így halt meg Tibérius. A nép előtt a gárda tagjai azt bizonygatták, hogy a császár megfojtását a haláltusát vívó aggastyán maga kérte. Így Marcus bűnbocsánatot nyert. Tiberius halála után a császárság Germanicus Gaius Julius Cézár nevű fiára öröklődött, akit Galliában mindenki „Kis-csizmának" hívott, mert olyan katonás kiscsizmákat hordott, amilyent a pannón légiósok viseltek. Így közismerten Galiculának hívták. Germanicus népszerűsége arra késztette az ifjú császárt, hogy közkegyelemben részesítsen minden Tibérius korban elítélt csoportot és Tibérius rendelkezéseit hatálytalanítsa. A besúgók hadát megbüntette, a felségsértési törvényt hatálytalanította. A takarékossággal ellentétben nagy összegeket költött színházi előadásokra. A birodalomban sok új színházat és arénát építtetett, amellyel a szenátus is egyetértett. Az etruszk Úristen hívők szokásai szerint magát úrnak címeztette. Istennek kijáró tiszteletre kényszerítette az államvezetést. Az ellenszegülő szenátorokat elítélte és vagyonukat elkobozta. Hogy kincstárát megtöltse, a provinciákat nagy adók fizetésére kényszerítene. Előzőleg az Egyistenhívők a birodalomban, így Jeruzsálemben is felmentést kaptak a császárkultuszban való részvétel alól. Most Galicula parancsára felállítani rendelték a császár óriási szobrát. Ez újabb lázadás lehetőségére hívta fel a gazdag zsidók figyelmét, amely Alexandriában zsidóellenes pogromra vezetett. Nagy Sándor városának görög lakossága a császár mellé állott. Jeruzsálem szegényei, és Alexandria gazdag zsidói a Jézussal együtt tanult Philónnal együtt Rómába mentek küldöttségbe, hogy felszólaljanak Galicula előtt. A császár azt válaszolta: „Ha az Égi eredetű Istenfiát keresztre feszítettétek, úgy most ennek viszonzásaként minden rendeletemet végre kell hajtani!" A császár legnagyobb bűnének azt rótták fel, hogy minden rabszolgának megengedte, hogy panaszt emelhessenek az uraik ellen, hogy a császár parancsára minden embernek igazságot szolgáltassanak. A latinosítás hívei sehogy sem akarták, hogy visszatérjenek az etruszk királyok és pannónok családtagi szolga rendszeréhez, ezért összeesküvést szőttek a szenátusi és katonai vezérkarban. Kr. u. 41. január 15én Cassius katonai tribunus megölte Galiculát. Galicula után a gárda nagybátyját, Germanicus testvérét, Tibérius Claudius Nérót választotta meg császárnak, aki i.e. 10-ben született. Germanicussal együtt bejárta az 455 egész keletet és görög, majd etruszk nyelven is megtanult. Érdeklődve figyelte a hétvári ifjúság kiképzését. Partfikán, Hungár, Izsboldó és Korompa személyes barátságra lépett a vörösszemöldökűek ifjúságával. Philón nem helyeselte a fajtájuk elárulását. Ezen hétvári és karnaki ifjak valamennyien tudtak görögül és etruszk nyelven, ezért semmi akadálya nem volt, hogy megértsék egymást. Claudius az elégedetlen gárda-tagokat meghallgatta és veszteségük eddigi pótlásá ra fejenként 15-15 000 sestertiusszal jutalmat adott. Az etruszk hagyományokat támogatva megrendeztette a százados ifjúsági játékokat. Hatalmas építkezésekbe kez- • dett, felépíttette Ostia kikötővárost. A császári kancelláriát különválasztotta az új panaszirodáktól, amihez egy felülvizsgálati szervet állított fel. Claudius 41-54 között vízvezeték rendszert épített ki. Védte az etruszk hagyományokra épült római vallást, de mind a görög, mind a keleti vallási felfogásoknak is utat nyitott. Galliában viszont betiltotta a druida vallást és a Philón elméletére hivatkozva Rómából kitiltotta a zsidókat. Judeát vazallus királysággá szervezete át. Királlyá Agrippa Heródest tette, s Nagy Heródes valamennyi birtoka a kezébe került. Még uralkodásának elején történt, hogy Alexandria hellénizált lakossága és a zsidók között ellenségeskedések folytak. Levelet írt a város lakosságához és azt ajánlotta, hogy hagyjanak fel minden viszálykodással és a zsidóknak ne csorbítsák a jogaikat, viszont a szétszórt zsidóság se támasszon igényt olyan kiváltságokra, amelyek csak a görögöket illetik meg. Megszüntette Galikula azon rendelkezését, hogy a jeruzsálemi templomban kötelesek császár szobrot felállítani. Öregkorában elrendelte, hogy minden birodalombeli idős ember köteles tógát viselni.

Ezen a rendelkezéseken az északi provinciákban jót nevettek és a norciumi helytartó azt a választ adta: „Próbáljanak a rómaiak a Fertő tavában tógában és főként télidőben halászni." Claudius távollétében felesége ünnepélyesen megülte újabb házasságát egy ifjú szenátorral. Amikor a viszatérő császár ezt megtudta, Messalinát és bűntársait azzal vádolta meg, hogy államcsínyt terveztek, s kivégezték őket. A környezetében hűségesen dolgozó rabszolgákban jobban megbízott Claudius, mint a lovagokban. Így Pallas etruszk szolga vezette a császári kancelláriát, amelyben az udvari ügyekkel is foglalkoztak. Messalina halála után a fiatalabb Agrippinával, az unokahúgával, Germanicus leányával kötött házasságot. A házasság engedélyezésére a szenátusban annak tilalma miatt külön határozatot kellett hozni. A hatalomra törekvő Agrippina sok ellenségét félreállíttatta. Még Claudius édes gyermekét, Britannicust is mellőztette és a saját fiát: Néró Claudius Cézár névvel adoptáltatta, hogy az államügyekben ő is befolyás sal bírjon. Az ifjú Néró mindegyik gárdatagnak kedveskedett az édesanyja tervei szerint, aki célját elérve a hatalomban, megmérgeztette férjét. A gárda Nérót kiáltotta ki császárnak, amit a szenátus jóváhagyott. Galikula és Claudius viszálykodást szított az egyes germán törzsek között, hogy dinasztia alapításokkal azok ellenségeskedjenek. 50-ben megalapították a Colonia Agrippinát, hogy Köln környékét római központi helységgé fejlesszék. Ugyanezt tették 43-ban a Britanniai Londininnel és 46-ban a Thrák birodalom és Maruretánia fővárosával. Pártfia belső zavarai miatt Arméniában és a szkítákkal szemben, a Bosporosi királyságban gyakran cserélődtek az uralkodók. Végül Kotys, az Augustus kultusz főpapja lett a király, aki ellenállt a szkíták erős nyomásának, akik Kína folytonos nyomása következtében az elvándorlás miatt számbelileg egyre gyarapodtak. Néró 54 és 68 között uralkodott. A szenátussal szemben egy ünnepélyes nyilatko 456 zattal kezdte a hatalom gyakorlását. Burrus és a filozófus Seneca volt a gárdában a kedvence, akik a szenátus tagjaival jó viszonyt alakítottak ki a császár kívánságára. Agrippinát megölték. A hatalomra törő Agrippina előbb Britannicust akarta szembeállítani Néróval, ami Burrusnak és Senecának sem tetszett. Claudius fiát is megmérgezték. Ezért Burrusnak 62-ben meg kellett halnia és maga Seneca is visszavonult. Az új gárdaparancsnok ösztönözte Néró császár kegyetlenségeit. Tigellinus arra ösztökélte a színésznek is alkalmas uralkodót, hogy a felségsértések miatt növelje vagyonát az engedetlen szenátorok elleni vádak emelésével. Ennek szigorú büntetésekkel együtt mindig vagyonelkobzás lett a vége. A hat leggazdagabb afrikai földbirtokost is kivégeztette. Pisó 65-ben összeesküvést szervezett, hogy a kegyetlenkedések megfékezésére újból kikiáltsák a köztársaságot. Néró megölését tervezték, de az összeesküvést felfedezték. Pisó felvágta az ereit. A filozófus Senecát sok más tekintélyes férfivel és Lucanus költővel együtt, Néró parancsára öngyilkosságba kényszerítenék. Néró egy rosszhírű, Sabina nevű nőt vett el feleségül, aki méginkább növelte a császár szadista hajlamait. A város Secundus nevű parancsnokát 61-ben állítólag egy rabszolgája megölte, mert régi szokása az volt, hogy halállal kellett minden rabszolgát megbüntetni, aki gyilkosság pillanatában azon házban tartózkodott. Ekkor 400 rabszolgát - a lakosság tiltakozása ellenére - kísérettel együtt kivégeztek. Néró óriási összegeket költött ajándékosztogatásra, színpadi látványosságra, amelyen énekesként és a cirkuszban kocsihajtóként maga is részt vett. „Zúg a tűzvész" címen verset írt a császár. Sabina parancsára felgyújtatta Rómát, hogy férje újjáépíthesse a várost a saját tervei alapján. A tűzvész 9 napig tartott. Az 58 zsidó szekta közül a nyersételek evőire fogták a gyújtogatást, holott ezek az emberek az ételek készítését tűz nélkül végezték. A császár a tűzvész elmúltával újjáépíttette Rómát és a császári „Aranypalotát", amely óriási területet foglalt el. Mindezek rengeteg pénzbe kerültek. A provinciákban 59-től 61-ig az adók és szolgáltatások behajtása nyugtalanságot idézett elő, amelyet Vespasiánus vert le. Keleten Judea volt a legnyugtalanabb, ahol nem csökkentek a „VilágmegváltóGondolatok". Az asszír és babiloni fogság alatt a tíz törzs elvesztette az Izrael-Juda zsidó állam függetlenségét: az egy Isten, egy Haza, egy Templom, amely csak Jeruzsálemben lehetett és Mózes 5 könyve, a Tóra azaz a Törvény, isteni kinyilatkozássá vált. Az idegenben élő zsidóknak rabbija, azaz Tóra magyarázója volt. A perzsák Babilont legyőzve megengedték a zsidók visszavándorlását hazájukba, de ezt csak a szegénység vállalta, míg a gazdagabbak a jólétben éltek tovább. Különböző szektában száz év alatt 42 000 zsidó tért vissza Jeruzsálembe. Ezsdarás 7 000 szegénye mozdult meg először, de csak 1 700 ért el az új Templom építéséhez. A nemzeti öntudat és a túlélés reményében megtiltották az idegenekkel való házasodást. Ez Partikány, Hungár, Izsboldó és Koromba 4 Arvisurában is megírt véleménye volt. A gazdag Philón anyagilag is támogatta gazdag családjával együtt Hétvár építését és az ifjúság kiképzését. Hamar feltűnt neki Jézus harcossága, amellyel a vitában győzelmet aratott 3 zsidó szekta fölött. Az egyiptomi, majd a beavatotttársadalombeli kiképzése után a gazdag kereskedő szemével figyelemmel kísérte Krisztus tragédiáját. 60 éves koráig, Kr. u. 40-ig mindenben segítette az új tan terjedését. Kr. e. 63-tól Kr. u. 66-ig Néró uralkodása alatt egy percre sem volt nyugalom a Makkabeusoktól a római megszállás idején. A zsidó lázadásban Szíria legátusa Jeruzsálemben súlyos vereséget szenvedett a szegény zsidósággal szemben. Ekkor Néró Vespasiánus hadvezért küldte Judeába, aki a lázadást

könyörtelenül leverte. Nérót a háború nem érdekelte, hanem Görögországba ment, ahol színészi fellépését szervez 457 te, hogy a görög nép majd méltányolni fogja művészetét és az istmosi versenyeken aratott győzelmeit ünnepeltette. Szabadsággal ajándékozta meg a görög provinciát. A korinthusi csatorna tervével tért vissza Rómába, ahol a provinciák lázadásának híre fogadta. A gárda fellázadt ellene. Néró kénytelen volt egy felszabadított rabszolgájához menekülni, ahol még akkor is azt hangoztatta: „Micsoda művész veszett el bennem!"; öngyilkos lett. Csatári aranyasszony Nagypályiból i.u. a 35. évben Partikány és Izsboldó kíséretében jelentkezett a Sajóordosz pestjeinél a kabar és az úz előkelőségeknél, hogy a Pilisi réven át Eszter-Pilis birodalmába mehessen. A Százéves szerződést Kövezsd a pannón előkelőségekkel együtt kötötte meg a beavatott képességű Octáviánusszal, aki Augusztus néven császár lett. Ebben kikötötték, hogy Veszprém beavatott-sámán központot soha nem tekintik a meghódított Pannónia részének, hanem az Úristen-Élisten-Vanisten hívők védett területének, s ezért az mindig szabad terület marad. Pannonhalma az Úristen, Pécs az Élisten és Sziszek a Vanisten hívők városa marad, de a légióknak fallal körülvett városrészük lehet. Ezen szerződést 10 évenként a nyugati saka-szkíta birodalomból ellenőrzik a helytartó tudtával, a megbízottjuk által. Suprun vezér fia, Esztyerhás, akit a kabarok a névadójuk szerint csupán Estorásnak neveztek, házasságot kötött az Ordosz-i beavatott képzés után Bángor kelta vezér leányával, Bángorkával és így a mindenütt háborúskodó Kelta-káldorok a pannonokkal szövetségre léptek. A 3337. medvetoros évben (Kr. e. 703) Estorás az új Pannon-Káldor szövetség fejedelmévé lett. A pannónok a káldorokkal összeházasodtak. Veszprém, Pannonhalma, Pécs és Sziszek kivételes központok azonban nem engedték a falaik közé a káldor-keltákat, mivel a káldor-kelták kiképző bázisként használták volna fel a jól megművelt területeket a kalandozó hódításaikhoz. A sziszeki Egyezmény értelmében Pilis-Birodalmában külön pénzt verethettek, hiszen ezüstjük és váltásra adott aranyuk bőven volt. Csatári aranyasszony most is annyi aranyat hozott, mint amennyit a testük súlya nyomott. A Pilis-Ordosz és Duna-Ordosz törzsfői pénzverdében váltották be aranyaikat. Tárgyalási pontjaik az indoktalan rabszolgaságra és a Havaruti Ősanya, Ősten és az Istenfiak emlékszobrainak lerombolására vonatkoznak. Helytelenítik a törzsfők melletti megbízottak latinosítását. Octáviánus Sziszeken megengedte, hogy Eraviszkó pénzverő kegyhelyen a pannónok részére külön pénzt verjenek és azt Octáviánus kézjegyével látta el. Csupán annyi észrevétele volt, hogy minden törzsfő annyi ezüstöt-aranyat vigyen be a pénzverőbe, amennyi váltópénzre van szüksége. Ezek mindannyian a szerződésben való törvények szerint elismerték Róma uralmát és a rájuk vonatkozó szerződést Kegyhelyükön őrizték. Minden tíz évben: Vara Kr. e. 25-ben, Kocs Kr. e. 15-ben, Mazarehi Kr. e. 5-ben, Materiós Kr. u. 5-ben, Marivári 15-ben, Csatár 25-ben, 35-ben Csatári aranyasszony, Partikány, Izsboldó és Veszprémben Hungár az Engadi völgyéből várta a küldöttséget, s ötödiknek Csajág beavatott csatlakozott a küldöttséghez. Csajág észrevételeit az alábbiakban rótta le: Octáviánus Sziszekből való távozása után télen a légiósok élelmet zsákmányoltak a lakosságtól. Ez ellen a Sziszekiek fellázadtak, amit a helyőrség levert. Az öreg Bató panaszára már tavasz kezdetén építőket vezényelt Pantikor etruszk építőmester személyében Octáviánus és fallal körülvett várost építtetett. Így Sziszek mellett almaszedésre felépült Siscia, Pantikor leányának nevére. Azt is kifogásolta, hogy Kr. e. 15ben Tiberius császár hadat indította Parszi-sakák ellen, akiket a latinok scordiusok 458 nak hívtak. Másik évben pannon-kelta vezetéssel a lázongó Eszter-földjére kellett támadniuk, ahol az illyreket és a pannón szegénységet leverték. Agrippa Kr. e. 13-tól megszervezte a pannón előkelőség jóváhagyásával a pannón ifjak sorozását. Tiberius összefogott a pannón és a kelta-káldor előkelőséggel, hogy az ifjúságnak a rabszolgakereskedelemben való felhasználásával a vezetőket pénzhez juttassa. Ez ellen a pannón szegénység Kr. e. 11-ben fellázadt, amit Tiberius könyörtelenül levert. Kr. e. fiban ezen rovás látott napvilágot Augusztus írásával: „A pannónok népét Tiberius mostohafiam, a hadvezérem, szerződésileg vegye Róma uralma alá!" Sziszek-Siscia helységben a császár parancsára ezen szerződéshez ragaszkodtak és a katonai erőszakot igyekeztek elkerülni. Mindannyian észrevételezték, hogy egy sziszeki Élisten hívő azt adta elő az Alexandriából, egy gályáról való szökése után, hogy a káldor-kelta és pannón főurak pénzszerzés végett gyakran olyan új pénzszerzési módokhoz folyamodtak, hogy hajókra adják el a földműveseik nagy részét, s igy az országuk létszáma folyton csökken. Ezen Bársonyos nevű ifjú a lázongó zsidó, hikszosz, szír és uruki ifjak gondolatváltozását hozta hírül. Elmondta, hogy Róma szokásos kivégzési módján, Juda főpapjai hazugságon alapuló ítélettel keresztre feszíttették és meggyilkoltatták az Isteni, názáreti Jézust. Ezernyi ifjú mozdult meg. A hatalmasok zsoldosai halomra ölték a szegényeket, mert gyűlölet helyett a szeretet hirdetése új volt a Birodalomban.

Pannónföldjén a 24 Hun Törzsek mindegyikéből vannak itt őslakók, akik a Melegvizek-Birodalmát újra elfoglalták. Hungár azt kifogásolta, hogy a helytartó megbízottai, nem tudván a pannon-féle nyelveken beszélni, a saját elgondolásuk, vagy a folyók nevei szerint adták meg az őslakók nevét, amelybe a pannón törzsfők beleegyeztek. Ezért Hungár többek között azt javasolta, hogy az Oszkusz táblák küldöttsége várjon még az Ordoszba történő elvitellel, mert a második százéves szerződés szerint már kiforrott jelentést tudnak elvinni. A tízéves ellenőrzéseket továbbra is fenn fogják tartani. Az Asenbettel, Annabetel, Herrembettel, Hiszrael, Jahu és Élihóm zsidó szekták között véres összetűzés van kialakulóban. A Szeretet Égi-eredetű tanát valamennyien másképp értelmezik. Ahány ember csak ír, mind másként magyarázza Jézus tanát. Hungár, Izsboldó, Partikány, Mazarehi és Marivári leírásait a „Szeretet Vallásáról" és a Nazir leveleit figyelembe véve, az Égből eredt Isten létezéséről az ataiszi, uruki, babylóni, zsidó, amenhotepi és mandeusi tanok tartalmazzák, amelyek valamennyien a Szeretet új tanának csak egy töredékét alkották. A Messiás visszajövetelét várták. Róma ezt nem tűrte és a Kr. u. 66-70, 112-115 és 132-135 közötti zsidó lázadás miatt a zsidóságot szétszórta a Birodalomban. A világmegváltó gondolatok azóta is terjednek, mert a szeretetnek az elnyomást le kell majd győznie. Hej rege rejtem 236(G). Arvisura VII. Oscus tábla. Be nem tartott szerződés Rokonlátogatók rovásai Boszkan és Tarkacs rovása Kr. e. 44-Kr. u. 117. (3996-4157. m.t.é.) Amíg a Rasna Szövetség nyelvén lévő császárok uralkodtak Róma Birodalmában, a közös nyelv ismerete biztosította a pannon-rasna megegyezés lehetőségét és pannonföldön jólétben éltek az emberek. 459 Amikor Kr. e. 44. március 15-én Julius Cézárt az összeesküvők halálra kaszabolták, katonái megesküdtek, hogy megbosszulják az isteni Cézárt, aki Octáviánust tette örökösévé. Cézár testét a Kapitóliumon elégették, s az áldozati tűz az ég felé szállt. Minden beavatott azt vallotta: Isten fia volt, mert az áldozati füsttel a lelke is a mennybe ment. Octáviánus bosszút követelő katonái előtt megesküdött, hogy megbosszulja Julius Cézár halálát. Rendkívüli, új viszonyok között Octáviánus győzött Mutinánál. A 19 éves ifjú nem üldözte tovább Antóniuszt, hanem kibékültek, és Lepidusszal együtt, Kr. e. 43-ban a mutinai győzelem után megesküdtek, hogy a Rómából szertefutott gyilkosokat felkeresik és megbossszulják Cézár halálát. A második Triumvirátus szövetségét Bonóniában kötötték meg és a Birodalmat háromfelé osztották. Antónius Octáviát feleségül vette és keletre ment, ahol megbüntette a Brutus-Gaius vezette összeesküvőket. Cézár volt katonái Rómában 300 szenátort és 2000 lovagot kivégeztek. Gaius és Brutus sereget gyűjtöttek, de Philippinél, Kr. e. 42-ben győztek Octáviánus csapatai. A veteránusokat 16 városban telepítették le. Sextusz Pompeiusz hajóhadat gyűjtött Szicíliában, ezért a triumvirek Kr. e. 39-ben a tengeri parancsnokságot bízták rá, hogy az élelemhiány megszűnjön Rómában. A tarentumi egyezményben Octáviánus hajóhadat kapott Antóniusztól új légiók fejében a Párthus hadjáratra. A hajóhad élére Marcus Agrippa állott és Sextusz Pompeiuszt legyőzte. A perusiai győzelem után Octáviánus megfosztotta Lepiduszt hatalmától és így az egész nyugat uralkodója lett. A Pannón-Rasna szövetségben Kr. e. 35-ben létrejött a sziszeki Egyezmény, s így Róma élelemellátását biztosították, a gabonaellátás iparcikk cserével a rasnák révén történt. Mivel Antónius a római családi törvények szerint nem vált el Octáviától és Kleopátrával összeházasodott, Octáviánus nem helyeselte az Kr. e. 37-ben kötött házasságot, amit még azzal tetézett Antóniusz, hogy a Kleopátrától született gyermekeinek önálló kis királyságokat adott. Pannóniából biztosítva volt az élelem, míg a Norcium provinciából a fegyvergyártás fémjei. Ennek tudatában Octáviánus szakított Antóniusszal, akinek hívei elmenekültek Róma városából. 32-ben az egyik etruszk katonája értesítette, hogy a végrendelet Isis és Vesta Istennő szentélyében van elhelyezve. Az Isis szentély papnője azonban azt megsemmisítette, de a Vesta szentélyéből kiadták Antónius végrendeletét, amelyet felbontottak. Ebben az állott, hogy Kleopátrával együtt temessék el és Caiseriont ismerjék el Julius Cézár fiának. Antónius két évig, Kr. e. 3231-ben készült a nagy harcra, azonban Kr. e. 31. szeptember 2-án, Actiumnál Octáviánus győzött. Octáviánus földet osztott a katonáinak és keletre indult a Syria Provinciába, ahonnan támadást indított Egyiptom ellen és Kr. e. 30-ban győzött. Ekkor Antónius öngyilkos lett. Az átállt Kleopátra egy kígyóval halálra maratta magát. Octáviánus Egyiptom minden kincsével hazatért. Octáviánus bőven megjutalmazta katonáit és helyreállította a szentélyeket. Kr. e. 31-től konzul és 29-től cenzor lett. Népszámlálást tartatott a 42 háborús év után. Kr. e. 29. január 13-án látszólag minden tisztségéről lemondott, de január 16-án felvette az „Augustus" megtisztelő jelzőt. Kr. e. 19-től örökös konzul és az Impérium birtokában Augustust illette meg a teljes polgári-katonai hatalom. Kr. e. 12-ben Rómába özönlött a nép és Augustust Pontifex Maximussá választották, s így a római vallás fejévé tették. Megelőzőleg Kr. e. 27. január 13-án megtörtént a

princi~átus megalakítása, amelyben a provinciákat felosztották: Gallia, Hispánica, Syria és Eszak provinciái az impérium hatáskörébe tartoztak, míg a többi provinciákat a szenátus tartotta meg. 460 A 24 Hun Törzsszövetség hadvezére és főmágusa: Kövezsd és az etruszk eredetű Octáviánus, aki az ÉletKegyhelyének nyilvántartása szerint: Gilgamesi, Égi-eredetű volt, a 4005. medvetoros évben a jövőre való tekintettel megkötötték a Sziszek-i Egyezményt. Mégpedig főként amiatt, hogy a csillagászati megfigyelések és hagyományok szerint egy 25 karéjos újabb beavatottnak kell születnie, aki a bűnös világot a szeretetre fogja megtanítani. Róma ebben nem hitt, de Ordosz jövendőmondói bizonyították ezt. Kövezsd megbízásából Csatár rovósámán a nagypályi Baka-szkíták közül Sziszeken maradt, míg az etruszkrasna szövetségből Tarhun ősi lucomó (pap) aki tekton volt; és állandóan Siscia településen lakott. Első feladata az volt, hogy elkezdte építeni a kőfallal elkerített Siscia városrészt. Sziszeknek ekkor a pannónok mellett saka-szkíták és etruszkok voltak a lakói. Amíg a pannónok városa Sziszek, az etruszkok városa Siscia, addig a saka-szkítáké Segestika volt. Az volt a legérdekesebb, hogy a közös piacon az asszonyok megértették egymást. A római latin helyőrségi parancsnok azonban a sakákat a tudósaik szerint scardiusnak nevezte. A bazárban az asszonyok hetekig ezen nevettek. Viszont a jelentések csupán latin nyelven íródtak, s a szenátusban is így írták. Geminus cohors parancsnok azonban a latinizálás híve volt és az egész városban latin feliratokat helyezett el, és az egész évre kivetette az adót. A Tabánban vert pénzeket vásárló erőnek nem akarta elismerni. Ezért is 35 medvetorán a pannónok fellázadtak, de a cohors parancsnok azt véresen elfojtotta. A szegénység Kr. e. 34 báránytoráig ellenállt, s végül a saka-szkíta hajóhaddal almavirágzáskor Szerémvárra menekültek. Geminus jelentette, hogy a Pannónia előkelőségek és a Baka-szkíta szerződéses ellenőrző szervek maradtak. Viszont a kézművesek egész Pannonföldön elterjesztették, hogy Pannónia vezetősége és Nagypályi görögös szkítái eladták a szegény népet a latinos katonaságnak. Ezt Octáviánus meghallotta és nyomban intézkedett rasna megbízottjával. Amikor a római polgárok számát növelték, minden pannón törzsfőnek és az előkelőségnek polgárjogot adtak a Rasna-Szövetség keretében. Így 3x24 pannón kapott polgárjogot. Tehát Pannonföldön 72 törzs lakott. Határaikon a káldor törzs volt határőrizetben, míg 2 káldor fejedelmi törzs Pilis Birodalmában. E kelta-káldor törzsek a pannónokkal voltak keveredve, amelyet Geminus jelentésében: Bellovosus, Sigovesus, Brennos, Belgios, Leonnoris, Lutarios, Kerothios, Akichoris, Eraviscus és Hercuniates törzseknek nevezett. Ezek közül az Eraviscus: Székihun-káldor, a Hercuniátes: Kazahun-káldor keveredésű volt Pilis egykori Birodalmában. A polgárjog mellé a gabona szállítások után Octáviánus 1-1 Cézár aranyat küldött minden pannon és káldor vezér, új római polgárnak. Így 82 aranyat küldött SziszekSisciába. Ez hűen tükrözi a pannon-káldor szövetség létszámösszetételét. A Sziszekről küldött gabonából 200 000 római polgár ingyen gabonát kapott, de amikor bort követeltek, Agrippa azt mondta: „- Jó vízvezetéket csináltattam. Aki bort is akar inni, jöjjön velem Pannóniába, ahol felfrissíthetik a pártusszkíta bortermelő területeket és ha ezek teremni kezdenek, kaphattok bort is! Itt van bor elég." Ekkor indultak meg a császári felszólítás után 35 éves korig bezárólag a mindenre képes lovagok, hogy Alsó Pannóniában a hivatalnoki rendet megszervezzék. Ezek a lovagok Lóbérc kvád településen keresztül akartak Pannónfóldre behatolni, de a kvádok, cotinusok, csusok, tauriskusok és az anartiusok 40 évig ellenálltak, ezért a lovagok Illyricum megszervezésével bizonyították a lovag-hivatalnoki rend fontosságát. 461 A dél-pannon felkelés sem váratott sokáig magára, hanem Kr. e. 13-ban Velleius hadtörténetíró szerint Vinicius hadvezér részt vett a dél-pannon felkelés leverésében. Octáviánus elküldte Sziszekre Lentulus hadvezérét, hogy Vinicius túlkapását rendezze. Neki kellett részt vennie az Kr. e. 10-től 15-ig megtartandó sziszeki megbeszélésen, hogy a szerződéses békét rendezzék. Rómában Kr. e. 17-ben, a 24 Hun Törzsszövetséghez hasonlóan káprázatos fénnyel ünnepelték meg a százados játékokat. Ezen Csatár is megjelent. Itt 10 000 gladiátor küzdött a porondon és közel 3500 Afrika provinciabeli vadállatot ejtettek el. Csak ekkor tudták elfelejteni az Kr. e. 22-ben a birodalmat sújtó éhínséget, s a városba telepített sok veteránius örömmel ünnepelte meg a polgárháborúk okozta éhség utáni jólétet. Az Kr. e. 15-ben történt megbeszélésen megegyeztek, hogy Illyria és Alsó-Pannónia határát délen a Duna vonaláig terjesztik ki. Ebbe a Duna-Tisza közé telepített, Kr. e. 24-ben érkező jászok nem akartak beleegyezni és i.e. 13-ban felvették a harcot Tibériussal szemben, aki Kr. e. 15-től le akarta igázni a Bakaszkítákat. Ezek a Sziszeki Egyezmény keretében Tibériussal szövetkeztek és Alsó Pannóniában, a szarmatajász tömegek érkezése miatt, a rómaiak szövetségében felvették a harcot, és sok győzelmet arattak. Augustus ekkor Aquileiába jött, a saka-szkíta Bató vezért magához kérette és a főellenség breucusok és amantinusok törzse ellen kérte a segítségét. A harcok a Dráva és Száva között zajlottak le. Tibérius győzött. A harcoló ifjúságot a két törzsből mind rabszolgának adták el, s ezért a győztes ornamente triumphalia kitüntetést kapott Rómában. A kegyetlenség azonban bosszút szült. Kr. e. 8-ig minden tavasszal felkelés tört ki és Tibériusnak ott meg kellett jelennie. Mindezen harcok Illyricumban folytak, de Augusztus császár

Pannónia néven közös provinciát állított fel, amelynek a Dunánál volt az északi határa, de a sziszeki szerződésben foglaltak szerint ezen határt soha nem közelítették meg. Tiberius a jövőre vonatkozólag a közös határt a saka-szríta birodalommal való egyetértésben és szövetséges viszonyban határozta meg és a pannónoknak ő még teljes fúggetlenséget adott. Róma Birodalmi Tanácsa azonban úgy döntött, hogy a Duna és Rajna vízfút elősegíti a hajók közlekedését, ezért az ezen folyók mindkét oldalán élő népekkel biztosítani kell az egyetértést. Így a Gilgames utódok a jövőben biztosítani tudják a szereteten alapuló Világbékét. A Rajna és Duna partján azonban hiába tették meg határvonalnak a folyókat, egy percig sem volt béke, mert az elégedetlenek és a szökött rabszolgák sokszor átlépték vagy átúsztatták a határt, hogy nyugalomban élhessenek. A germánok belügyeibe is beleavatkoztak, amelynek kapcsán a markomanok keletre vonultak és elűzték otthonukból az északi boiokat, akik ezáltal a kabar-birodalomba kerültek. A Kaukázusból elszármazott dahák szövetségre léptek a kabarokkal és Borebitás lett a közös uralkodójuk. Kr. e. 10-ben támadást intéztek a befagyott Dunán át és a Tabánt elfoglalták. A basternák csatlakoztak hozzájuk. Vincius, Lentulus helyettesével átkelt a Vaskapunál, hogy a Dahákat és a szarmatákat a jászsíkságról elűzzék. Kr. e. 5ben Csatár és Lentulus csoportja a sziszeki tanácskozáson eldöntötte, hogy MitrásGula népét a dahák és a szarmaták közé telepítik, hogy a Duna nyugalmát biztosítsák. A rómaiak jazigoknak nevezték őket. Lentulus és az ifjú Mitrás-Gula a dahákat a hegyek közé űzte, s így Pannonföldtől is távol tudták tartani őket. Augustus császár Kr. u. 6-ban a markorran Maroboduus király ellen küldte Tiberiust, amikor a pannon Daosidiates törzs Batót felhívására fegyvert fogott. Ezért Tiberius békét kötött a markomanokkal. Valerius Messalla helytartó sorozást rendelt el. A sziszeki egyezmény szerint eddig 462 senki nem kísérelte meg a sorozást, ezért az ifjúság az erdőbe bujdosott. Az öreg Csa tár és Bató Kr. u. 5ben a kíséretével azt követelte, hogy a pannón sereg az egyezmény értelmében külön pannon vezetés alá kerüljön. A sorozás elől a hegyekbe vonult ifjúság harca az egész provinciában fellángolt. Tibériusnak óvatosságot kellett tanúsítania, mert a légióknak nagy veszteségei voltak. A dalmát-pannon törzs a Száva két partján hatalomra került. Dalmát és Bató vezetésével az északi csuvasz-bolgárok harcolni kezdtek. Dalmát és Bató megtámadta Salonna és Sirmium légiósait, de Messalla vereséget mért rájuk. Ekkor az északiak Brescushoz és Batóhoz csatlakoztak, és mindenütt nyugtalanították Tibériust. Szerémvár térségében Sirmiumot ostromolták. A moesiai sereg parancsnoka, Kascina Severus sietett Sirmium segítségére és a felkelők a Leányvárak hegyeibe húzódtak vissza. Ide nem mehettek Severus csapatai, mert minden fa mellől ellenség leselkedett rájuk. Inkább visszatértek hazájukba, mert dahaszarmata harcosok törtek be, és Dahmenus erdei harcosaival megtámadta Makedónfát. Tibérius is Sisciába húzódott vissza. Tiberius Csatárnak a Sziszeki kamlikjába ment erős kísérettel és kérte a közbelépését, hogy a pannónok előkelőit a százéves szerződésre figyelmeztesse. Augustus Tibérius harcaival nem volt elégedett, ezért Germanikuszt és Plautius Silvanust is a dalmátharctérre küldte. Tibérius azonban jelentette, hogy a felkelőket nem lehet nyílt csatára kényszeríteni. Mindkét sereget Vuka vezér völgyébe csalogatták és minden oldalról rárohantak a felvonulókra, sőt még az asszonyok is kődobókkal irtották a menetelőket. Ezért Tibérius légiója a Kakas hegységbe menekült egy mocsáron át, majd maga után mindent felperzselve várta Csatár intézkedéseit. A csuvasz-bolgár Bató az Kr. u. 8. évi, szeptemberi határidő előtt, már augusztus 3-án az éhség és járvány miatt a Boszna folyónál letette a fegyvert. Pannón királlyá tették, s ezért a hegyi vezérét, Pinnért kiszolgáltatta Tibériusnak. A pannónok azonban megtámadták a brescus tábort és csuvasz-bolgárföld vezérét kiadták a dalmátpannón Batónak. Illyricum déli részén csak Kr. u. 9-ben sikerült a dalmát Batót leverni és az eredeti Sziszek-i megegyezés szerint a fegyverbíró ifjúságot a segédcsapatokba besorozni. A csuvasz-bolgárokból 8 cohorsot állítottak fel, Veszprém, Győr és Pécs körzetében csak pannón belsővédelmi csapatok teljesítettek szolgálatot. Csatár és társai a 15-ben megtartott szerződés-összehasonlításon elismerték, hogy a csuvasz-bolgárok lázadtak fel a dalmát-pannónok felhívására. Sirmium szkíta csapatai ellenben a rómaiak oldalán harcoltak. Csatár erősen kifogásolta, hogy a helytartók az egyes törzseket egymás ellen uszítják és amikor világossá válnak az erőviszonyok, az erősebb pártjára állanak Dél-Pannóniában. Tibériusz joggal hivatkozott arra, hogy a csuvasz-bolgárok nem tartották be azon egyezményt, hogy a Drávától dél felé segédcsapati sorozás esetenként lehetséges. Csatár viszont az Kr. e. 9-ben rabszolgának, gályarabnak való eladást rótta fel Tibérius bűnéül. Augusztus halála után Tibérius a markorran belső háborúban nem ment bele abba, hogy Maroboduus maradjon a király. Fia, Drusus megbuktatta. Batóhoz hasonlóan ő is Ravennában kapott menedékjogot. Catalda is követte példáját. Tibérius ekkor Drusussal új államalakulatot hozott létre a Duna fölött. Ennek a királya Vannius lett, aki 30 évig uralkodott az augusztusi politika és a sziszeki egyezmény keretében. Vannius hatalmát a cotinusokra és az oscusokra is kiterjesztette, és a jászokkal is egyezményt kötött. A kabar királyság a palotaforradalom következtében megingott. Rómából kiadták a parancsot, hogy Vanniusz unokaöccseit, Sidót és Italicust nyerje

463 meg: Pelpellius Rister ne avatkozzék be a kabarföld eseményeibe. Ezen állapotok a 100 éves szerződés alapján Kr. u. 65-ig tartottak. Ekkor Hamza és Séd jelent meg a Sziszek-Siscia-Segestika városbeli megbeszélésen, amikor eldöntötték, hogy Kr. u. 70-ig így maradnak a viszonyok, de a változó viszonyok miatt egy új egyezményt kell kötniük a Duna vonalára. Caligula, Claudius és Néró alatt a káldorok a pannon-káldor kettős uralmi rendszerben az őslakók fölé akartak kerekedni, de ezt a sziszeki Egyezmény megtiltotta. A pannón király mindig Veszprémben, a káldor királyhelyettes pedig Szomatkálon székelt, amit az ősi pannónok Szombatvásárhelynek neveztek. A 72 pannón törzs az uralkodót általában kálnak nevezte. Pannónia első lakói a Szuoma-szamojéd törzsek voltak, akik a 24 Hun Törzsszövetség KÁLL-törvényét elfogadták. Claudius a testőrségébe minden tartományából kért 20-25 éves magas ifjakat. Az etruszk nyelven is jól beszélő császár a 4 szuoma-szamojéd testőr nyelvét még megértette. Róma fellázadt Néró ellen, aki egy rabszolgája lakásán öngyilkos lett. A 4 szomatkáli testőr a párthus rabszolgáktól átvette az uruki-mande hitet és a keresztényüldözés elől hazajött. A második 100 éves szerződést a Salona-Siscia útvonalon érkező Claudius Néró császár, Tampius Flaviánus és Titus Cézár helytartó és a hadvezérek jelenlétében kötötte meg a Nagypályiból érkező Hamza és Séd küldöttekkel. A Tabánban csatlakozott hozzájuk a veszprémi Káll és fősámán. Váltóztattak Claudius eddigi elgondolásán, hogy a pannon kerületekbe csupán etruszk legényembereket küldjenek katonai parancsnoknak, hogy az őslakosság nyelvét könnyen megérthessék. Ezután már latin származású lovagokat is küldenek, mert Moesia tartományát Fonteius Agrippa helytartó nehezen tudja megvédeni, mivel a roxolánok, azaz királyi szkíták, dahák és szarmaták királyi részeinek támadása ellen nem voltak elég erősek, s így a Duna határvonalát sem tudják majd megvédeni. Augusztus i.e. 35-ben Sziszekben Egyezményt kötött, hogy Era pénzverő Rómából Tabánba költözzön és a Melegvizek-Birodalmában pénzeket verjen.. Fiai, Raviz és Ansa tanulták meg a pénz verését, Viskó mama erélyes irányítása mellett. Ugyanis hozományként a legtöbb tömbezüsttel ő rendelkezett. Még élt Viskó mama, amikor már az unokái is pénzt vertek a Tabánban, s veszély esetén pedig a barlangokban és a fősámáni alsóvilág rejtekeiben. Ezen 24 Hun Törzsszövetségi pénzt a szkíta birodalomban mindenki köteles volt elfogadni. Ez a pénz Biked, Osi, Kabar, Békés, Tardos és Parajd Birodalmának minden részében elterjedt. Eddig a pannón-káldor terület Emona és Savaria, Carnuntummal együtt a Vindobona nyugat-pannonföld védelmi rendszerében volt, bár a pannónok csak Bécs kurgánnak nevezték. Tampius Flaviánus javasolta, hogy a kiépült „Borostyán-út" félútján, Patuj kereskedelmi településen építsék ki Poetivó fallal körülvett városát, amely zsolddal fizetett, veterán alakulatokkal védené a kereskedelmi utat. Hamza erősen kifogásolta, hogy a pannón városokat 3 névvel illessék, hiszen Sziszek-Siscia-Segestika egy város, bár háromrészes településként szerepel. Ne csodálkozzanak a dahák, szarmaták, jászok nevein. Claudius Néró ragaszkodott ahhoz, hogy a 20 és 100 éves játékokat minden esetben rendezzék meg a 4-5 éves testügyességi játékokkal együtt, de a 20 és 100 éveseket írásbeli feljegyzésekkel is lássák el. Most ő is a pelazg-aháj szokás szerinti „isthomosi játékokra" iparkodik, hiszen ez az ifjúsági erő ünnepe, amelyet szellemi játékokkal fejeznek be. „Magammal viszem az általam írt ünnepi játékomat, amelynek az egyik szereplője leszek." - mondta. Hamza és Flaviánus javaslatát is helybenhagyták. Flaviánus erősen követelte a Duna határvonalának megerősítését pannón legény 464 ség helyett latin parancsnokokkal s legénységgel. Az őslakosok zsoldos katonái a továbbiakban csak Veszprém birodalmát lássák el helyi vezetéssel és legénységgel, akik máshová is vezényelhetők lesznek. Claudius Nérót összeesküvéssel vádolva, Kr. u. 68-ban menesztették, aki öngyilkos lett. Hispániában Galbát kiáltották ki császárnak. Flaviánus az általa kiépített Patujban, azaz Poetivóban fogadta az általa támogatott kabarföldi Sidót és Italicust a csapataival. A pannón-káldor erőt Róma felé irányította, mert Rómában nagy harccal Vitellius lett Ottó ellen a győztes, de a Flaviusok a győztes Vespasiánust akarták a családjukból császárnak jelölni. Hispániában is küzdöttek a fösvény Galba ellen. A római Ottót legyőző Vitellius ellen felvonultak Cremonában, annak az eltávolítására. Alexandriában Flavius Vespasiánust kiáltották ki császárnak, akit a pannón hadsereggel Antónius Primus is támogatott. A római győzelemtől megmámorosodott Vitelliust Cremonánál legyőzték. Így az Kr. u. 69. VI. 1-jén kikiáltott Vespasiánust a szenátus is elismerte. Vespasiánus Kr. u. 70-ben bevonult Rómába. Titus fiával együtt 71-ben ünnepelték Judea legyőzését. Ugyanis Judeát Heródes Agrippa után Syriához csatolták, ezért a katonaság alól való felmentést megtagadták és a császárkultuszt megkövetelték a zsidóságtól. Adót követeltek tőlük, s emiatt fellázadtak. A Sinedrionban a farizeusok és a gazdagok élvezték Jeruzsálem lakóinak bizalmát, míg a parasztok a Zélóták demokratikus csoportját támogatták, s az eszéniusok felé hajlottak. Külön vallásos szervezetbe tömörültek és Jeruzsálemben is legyőzték Róma seregét. Néró ekkor Falvius Vespasiánust küldte Judeába. A Farizeusok Josepus Flavius vezetésével átállotttak Róma oldalára és Judea szegényeit legyőzték. Amikor Néró halálának híre megérkezett Jeruzsálembe, még a felkelők voltak hatalmon és félreállították az áruló

papságot. Minden rabszolgát szabadnak nyilvánítottak és új főpapot választottak. Élelem nélkül is harcoltak, Vespasiánus fia, Titus folytatta a harcot. A római légionáriusok felgyújtották a Templomot, majd földig lerombolták. Szeptemberben Titus elrendelte, hogy a zsidóságot szerte kell szórni a birodalomban. Vespasiánus a polgárjogot kiterjesztette. Kr. u. 65-ben a pusztaszeri játékokban a fővezéri hatalom a dahák kezébe került. Dezserne fősámán fia, Durpán lett a fővezér, aki Tömös bronzcsákány-gyártó egyetlen lányát, Hóremcsillát vette el feleségül. Ezen harcias rimalány nyerte meg a 70-es pusztaszeri Nagy-Süánt. Mindannyian tervbe vették a szkíta birodalom újjászervezését. Erős családból származott, ezért sok nagyszülő mellett bronzöntő műhelyükben született meg az első fia, akit Sarmizegetuzának neveztek. Egy fővárost alapítottak, s a gyermeket a városka urává szentelték fel. Hamza ennek alapján erős szkíta nyomással követelte, hogy Olbia szkíta várost a 24 Hun Törzsszövetség városaként ismerjék el. Nagypályiban kereskedelmi szempontból a hivatalos nyelvet görögnek minősítették, de a várerődítmény rendszere szkíta főváros maradt. Mindezek ősapja a Daha-Boirebistas volt, aki Julius Cézár alatt Makedónfa mellett nagy hatalomra tett szert és a síkságra akart mindenáron kijutni. Amikor fővezérként meghódította a Melegvizek-Birodalmának jelentős részét, Kr. e. 44-ben meghalt. Dezserne apja Tömöst örökölte az 5 testvére között. Dezserne apja Limacs pateszi birodalmának fegyverkovácsa lett és gyártotta a bronztokos csákányokat, amely Boirebistas hadait még az Oscusföldön és Boirórumban is diadalra vitte. Amikor újból saka-szkíta lett a pusztaszeri győztes, a dahák visszahúzódtak Makedónfa határára és várták az újabb győzelmet. Amikor aztán Fonteius Agrippát, Oppius Sabinust és Cornélius Fuscust a légiókkal együtt megölték, Domitiánus abbahagyta a 88as, Tapaenál megvívott győztes harcot és a germánok ellen indult. Bár a 200 éves szerződésben sem a daha, sem a római támadás nem szerepelt, Domitiánus és Decebál is tud 465 ta, hogy szerződésszegést követtek el és mindketten azon igyekeztek, hogy kölcsönös engedményeket tegyenek. Domitiánus, bár a rajnai kattusok és dákok ellen győzött, a Pannonföldre menekült suveb törzs a XXI. Rapax-légiót a szarmatákkal együtt megsemmisítette. Vespasiánus fiát, Titust még életében imperátorrá kiáltotta ki. A provinciák arisztokratái előtt megnyitotta az utat a szenátusi rend felé, a római polgárjogot és lovagrendet a nyugati városok felé megnyitotta. Róma pénzügyeit is rendezte, és a Capitóliumot rendbe hozatta. Halála után fia, Titus lépett nyomdokaiba. 79-81 között uralkodott. Felépíttette a Colosseumot. 79-ben kitört a Vezuv. Pompei és Herculeanum elpusztult. Utána testvére, Domitiánus uralkodott 81-96-ig. 96-an felkelés tört ki és feleségének egy rabszolgája megölte. Utána a 66 éves Nervát kiáltották ki császárnak, aki a száműzötteket visszahívta a kedélyek lecsillapítása végett és a Nerva Antóniusok dinasztiájából Trajánust fiává fogadta, annak népszerűsége miatt. Trajánus 98-117 között uralkodott és befejezte a dunai hajózás kiépítését. Bár ez Augustus császárnak az elgondolása volt, de teljes egészében csak Vespasiánus korában készült el, hogy MoesiaPannónia között a szárazföldi, és a vízi utat is biztosítsák. Domitiánus a sarmata-dák háború előtt pannonföld lovas-hadsereg alakulatát megszüntette, bár ez szerződésszegés volt. Arra hivatkozott, hogy ez a Duna határvonalat erősíteni fogja. Ezért az etruszkpannón vezetést fokozatosam megszüntették és Pilisvár mellett új katonai várost építettek Aquincum névvel, ahol egy légió-tábort hoztak létre. A claudiusi Tabán és a flaviusi Érd pannón tábor megszűnt, de az őslakos pannonveteránok igénybe vehették. A száz és a kétszáz éves szerződés nyilvántartó központját függetlenítették. Az új tábor megerősítése a tervezett Duna-Limes építését jelképezte. Hej rege rejtem 236(H). Arvisura VIII. Oscus tábla. Harmadik százéves szerződés Rokonlátogatók rovásai. Tanfejedelmi rovás. Csitári tárgyalásai Boszkan, Tarkacs és Csitári rovása Kr. e. 800-Kr. u. 168. (3240-4208. m.t.é.) Marcus Aurélius Hadriánus és Antónius Pius uralkodása után került a császári trónra, miközben 162-ben kitört a Párthus-háború. Ezért a Dunánál nyugalmat akart teremteni. Az etruszkok által lelkesített pannón őslakók biztatására felállították a II. és a III. Italica Légiót. Marcus Aurélius 2 újabb provinciát akart a római birodalomhoz csatolni: Marcomaniát és Szarmatiát. A helytartók és a barbár előkelők között tárgyalások kezdődtek. Carnuntumba 11 törzs követeket küldött Tallius Grassushoz, hogy belőlük is királyságokat szervezzenek. Csitári tárgyalásai nyomán ez várható volt. Amikor 165-ben Sziszek-Sisciában az „augustusi" szerződés szerint megjelent Marcus Aurélius, az öt küldött Segestia városrészből az összes szerződésszegést rovások tömegével bizonyította. Mivel Csitári vezetésével mind olyan papok jelentek meg, akik a római vallás szerint is elfogadottak voltak, Marcus Aurélius megbízottjainak hallgatniuk kellett. Emlékeztetőnek Csitári elmondta, hogy ezen a tájon a 3240. medvetoros évben (Kr. e. 800), megjelent Pannon vezér a régebben itt élt rokon népekkel megalapozta 466

a róla elnevezett Pannonföld birodalmát. A 3337. medvetoros évben a káldor-kelta néppel szövetséget alkotva elvette Bángor vezér leányát és 3 évvel később (Kr. e. 700), Istenfiak napján Báta nevű fiuk és Ara nevű kislányuk született, akiket minden törzsben más-más névre kereszteltek a beavatottak szokása szerint. Ezen ünnepélyes alkalommal megfogadták, hogy a közös birodalmukban minden ellenségeskedést megszüntetnek. A káldor népnek engedélyezik, hogy a Pannonföldön bántódás nélkül élhetnek. - Tudunk róla - válaszolt rá az „augustusi főpap" sokatmondóan, - hogy Ambigátus népe főként a szkítákkal házasodott össze és Pannonföldről elindultak a Duna mentén lefelé hódításaikra. Sőt az Adrian tenger partjain át is az Alpokon átkelt csapataikkal még Rómát is feldúlták. Csitári így szólt: - A mi 4000. medvetoros évünkben csillagjósok jártak Eturföldön. A beavatott Octáviánust figyelmeztették az etruszk Cikolusz révén, hogy vele egyidőben születik majd egy erősebb beavatott. Ezért az ordoszi jövendőmondók azt ajánlják, egyezzen meg a triumvirátus többi tagjával és az övé lesz a leghatalmasabb földi birodalom. - Tudunk arról - válaszolták rá - hogy 5 évvel később megalkották a pannón Sziszek-Seregeste városában az egyezményt észak békéjéről. Octáviánus ennek biztosításaként felépítette Sisciát, az első bekerített pannonföldi légió tábort és Savaria, Emona borostyánúti városok légiós településeit. Ennek fejében a Rumtenger térségében elismerték a szkíta-Baka függőséget és Olbia kereskedelmét átengedték. Pannónia etruszk tanácsok alapján független lett. A Duna térségét lovasaikkal ellenőriztették. A Flaviusok a latinosítás felé hajlottak. Csitári folytatta: - Osi és Oskus azonban a Tábla feljegyzéseik alapján a 2. százéves szerződésben sok visszaélést tapasztaltak, mind a Flaviusok, mind az Antóniusok részéről, akik a hunsaka néppel való beavatotti szövetséget megsértették. Marcus Auréliánus csoportja azt válaszolta, hogy az augustusi beavatott tábor az Égi eredetű beavatott tábor célkitűzését végrehajtotta, de az öldöklő barbárok kegyetlenkedéseit egyik részen sem tudták megakadályozni. Csitári e tárgyalások végén azt mondta: - Az első 100 év törvényeit a Claudiusok elfogadhatóan betartották. A második 100 évben a daha mesterkedések már gátat szabtak a szerződés mindkét részről való betartásában. A harmadik 100 esztendő utat mutat arra, hogy mind Róma-Birodalma, mind a 24 Hun Törzsszövetség a csatlakozó törzsekkel együtt változtasson az eddigi magatartáson. A 3 példányban kiállított újabb szerződést Csitári, Marcus Aurélius, Bozók fősámán-beavatott és Osi kabarúz fejedelem írta alá. Az Oskus táblák gyűjtőhelyén, Oskus-Tömősön aláírva elhelyezték a szerződés egy példányát. A harmadik példányt a szarmata-jászok Vác vepsze településre vitték és ott újból S példányban lemásolták. Veszprém KÁLL-központba is vittek 1 példányt, hogy a fősámán azt tanulmányozza. Vác volt a Veszprémből menekülők gyűjtőhelye, akik az osikkal voltak kapcsolatban. Váctól kezdődően 3 hegységen, a termő kis völgyeken és erdőségeken keresztül Róma ellen védnökséget reméltek. Utána a Nazír születése körül felépült Eger városába vitték a 165-től 265-ig tartó harmadik 100 éves szerződést, ahol a 11 törzs vezetői azt tanulmányozták. Arra voltak leginkább kíváncsiak, hogy a mivel indokolták benne az aranyröges vidékek lerohanását. Marcus Aurélius tárgyaló csoportja azt hozta fel, mint mindig indokul, hogy Decebál szövetséget kötött a párthusokkal. Ezt Trajánus már 101-ben jelentette az Ál 467 lamtanácsnak, akik elrendelték a daha nép megtámadását. Az Augusztus által létrehozott védelmi úton felvonultak és Decebált a római légiók legyőzték. Ekkor Trajánus felvette a Dácius nevet. A Párthiába menekült Decebál nem bírta elviselni a vereséget és Sakaföldön át, pártus kísérettel, a kaukázusi daliákkal és Szarmataföldre menekült híveivel már 105-ben támadást indított. A parajdi térségből felvonultatta csapatait, de Trajánus már várta. A roxolánok nagy csoportban érkeztek a daliák oldalán. A jazigokat az erőre kapott daliák kiszorították hazájukból, akik sakafóldről Gyöngyös-Eger alá vándoroltak, a jászsíkságra. Közben a szarmaták is felvonultak Trajánusz ellen. A római légiók 108-ban megsemmisítették Decebál seregét, aki az aranyröges birodalmat bekebelezte. Decebál ezt a szégyent már nem tudta elviselni és öngyilkos lett. Hasonló támadás ellen Rómában a Szenátus megszavazta a Limes teljes kiépítését. Trajánus ekkor meghirdette a könyörtelen háborút Pártfia ellen, Arménia leigázása miatt. Trajánus Rómából 113. Begyűjtés havának (okt.) 27. napján kelt útra. A kaukázusi népek Róma segítségével elfoglalták Arméniát. Róma légiói 115-ben átlépték a Tigris folyót és Babylónon keresztül Katésifon Pártfia fővárosába ért. Trajánus Párfiából Indiába vonult 116-ban, de Babylónia térségében zavargás tört ki. A Pártus Birodalombeli törzsek 117-ig minden oldalról támadták a római légiókat. Közben a zsidók 115-117 között

Cirenaikában, Cipruson és Egyiptomban a háborús kegyetlenkedések miatt felkelést robbantottak ki. Ezen zavargásokat el kellett volna fojtani, de a veszteségek pótlására a légiók egy része hazafelé indult. Trajánus beteg lett és Itália felé menet meghalt. A Claudiusok alatt az őslakoság földjeit meghagyták és a római-etruszk származásúakkal házasságokat is kötöttek. Pannóniát 25 kiskáli területre osztották fel a veszprémi Nagy-Káll irányításával. Ezek Carnuntumtól kezdve az alábbiak szerint kerültek a helytartónál felírásra: 1. Civitas Boirórum, 2. Azali, 3. Eravisci, 4. Hercuniátes, 5. Amantini, 6. Scordisci, 7. Armantin, 8. Colapiani, 9. Varciáni, 10. Breuci, 11. Osiriátes vagy Oseriates, 12. Latobici, 13. Csatari, 14. Jasi, 15. Serettes, 16. Serapili, 17. Cotinórum, 18. Andizetes, 19. Arabites vagy Arabiates, 20. Belgites, 21. Mys, 22. Vepsze, 23. Balác-Vác, 24. Tudrus, 25. Kesztkáll és Cordinu. Ez annyit jelentett, hogy Veszprém-Keszthely és Szerémvár, azaz Sirmium a mindenkori Nagykáll székhelyét képezte. A három közül Veszprém volt a Káll székhelye, Keszthely az Osanya-aranyasszony és Szerémvár a Kiskáll támaszpontja, aki a pannón lovasokat irányította. Ezen hármas szervezési mód az etruszk hagyományokat, és a 24 Hun Törzsszövetség vallási elképzeléseit jelképezte. A Kiskáll meglátogatta lovas alakulatait a holdhónap minden napján, a többi napot Szerémváron töltötte, mert a római kiépített útvonalak és a dunai flotta itt haladt keresztül és a rendelkezések leginkább csak Sirmiumba érkeztek. Ezért a Kiskáll felesége, az ifjúsági aranyasszonyok zöme mindig a lovassági versenyek győzteseiből került ki a pusztaszeri vetélkedőn. Ezt a claudiusi császárok megértették, hiszen etruszk nyelven valamennyien tudtak beszélni, s így a pannón nyelvet is tökéletesen megértették. A Flaviánusok és Antóniusok azonban ezen látszat-önállósággal szakítottak és megkezdődött a latinosítás. Trajánus gondolt a hadiárvákra és a katonáira is. Az édesapa vagy légiós-anya fiúgyermekük után 16, míg a leányok után 12 sestertius havi támogatást kaptak. A városok háború okozta emberhiányát a veterániusokkal pótolta. Új utakat építtetett és Rómában nagy építkezésekbe kezdett. A dákok elleni győzelemkor első alkalommal 75-75, majd a végső győzelem után 500 sesteriust fizetett ki a katonáinak fejenként és 123 napon át tartottak az ünnepélyek, amikor a színházak és a cirkusz mindennap 468 előadást tartott. A cirkuszban 10 000 gladiátor 11 000 vadállatot hajszolt halálra. Hálából még életében megkapta az „Optimus" címet és később a szenátus az új princepseket ezen szavakkal iktatta be: „Légy szerencsésebb Augusztusnál és jobb Trajánusnál!" Utána Hadriánust kiáltották ki császárnak. Hadriánus annyi sok háború után a békére törekedett, mert belátta, hogy az aranyröges hegyek meghódítása után az árván maradt gyermekeknek a felnevelését nem tudja megoldani. Különösen nagy veszteségei voltak az Arménia, Babylón és a Pártus Birodalom elleni háborúkban, amikor súlyos járványok törtek ki. Ezt Hadriánus a Syria tartományban látottak alapján tapasztalta. Ezért a betegségek miatt a pártus királynak visszaadta Párhát, de Arábiát és Dáciát megtartotta. Hadriánus 117-138 között uralkodott a béke fenntartása mellett. 4 alvezére mégis összeesküvést szőtt ellene, de meggyilkolása előtt az ügy kitudódott és a Szenátusa bűnösöket halálra ítélte. Jupiter templomában azonban megesküdött, többet nem végeztet ki senkit. Uralkodó Tanácsot szervezett Augusztus mintájára és sokat utazgatott. Megmászta az Etnát, felkereste Tróját, a Nílus mellett a Pompeius sírját, Antónius halála helyét. Légióiba provinciai polgárokat is felvett, s így az újoncok száma megnőtt. Athént gyakran meglátogatta. Verseket írt, településeket rajzolt, szobrokat és tájképeket festett. Még Judeában is új várost tervezett, Aelia-Captolina új városát és a jeruzsálemi templom helyén a Jupiter Capitólinus nagy templomutat akarta felépíttetni a NagyTemplommal, 132-135 között. Judeában újabb felkelés robbant ki. A Messiásnak kikiáltott vezér egy visszaszivárgott, Simon nevezetű ember volt, akit Keresztelő János tanai szerint a „Ragyogó égben fényes csillag fiának" hívtak és a Herembettel szekta szerint: „BAR-Kochba" néven ismertek meg. Judeából 135-ben újból kiüldözték a zsidókat. Hadriánus már azt sem tudta elviselni, hogy világmegváltó gondolatok egy Simon nevű embernek az agyában megfogamzanak, sem azt, hogy uralkodása alatt mást istenfiának nevezze nek. A szenátorokkal meghasonlott, mivel magát Istennek minősítette. Elkeseredésé ben, egy hosszú utazása közben szerzett betegségében hunyt el. Utána Antónius Pius, a fogadott fia lett az új császár, aki 138-161 között uralkodott. Hadriánust az általa építtetett Angyalvárban temettette el. Antónius Pius a provinciákat felvirágoztatta. Judeában 152-ben lázadás tört ki, amely a Közel-kelet Nílus vidékét is megmozgatta. Ezért 152-153-ban az egyiptomi gabonaszállítás szünetelt. Maurethiában is lázadás tört ki. A dahák is újabb háborút indítottak ellenük, pedig Trajánus és Hadriánus is római és görög telepeseket küldött az elvándorolt szarmaták és jászok helyére. Ezzel a latinosítást akarták végrehajtani, mivel a helytartók és a lovagok is rómainak elismert latinok voltak. A dahák viszont ellenezték a kaukázusi eredetű népi nyelvük elnyomását. Küldöttségek keresték fel Rómát, hogy III. Vologesés pártus királyságát ismerjék el. Británniában sem tudta elkerülni a háborút, mert az egykor kiépített Hadriánus vonalat osromolták, ezért új erődvonalakat kellett kiépítenie. Olbiát megvédte a Siscia szerződés értelmében, mivel az alánok ostromolták. A szkíták-görögök védelmében fogott fegyvert, s győzött.

A Claudiusok első 100 éves szerződése utat nyitott Pannonföld és a Barbarikum közlekedésének a fejlődéséhez. Amelyik ifjú a pannon-káll területen nem akart római lovaskatona lenni, bajusznövésének elején a kabar, csét, szarmata vagy jászföldre átlovagolt a Dunán és katonaidejét korai házassággal, a 24 Hun Törzsszövetség szabadnak mondott területén töltötte. Vespasiánus vezetésével a Fláviusok és Antóniusok ezt nem tűrték el és kiépítették a dunai-Límest. 469 Calpetanus nagy építkezései Titus Cézár alatt kezdődtek Vespasiánus parancsára. Csak Domitiánus alatt töltötték meg a táborhelyeket katonasággal, mivel addig a pannón haderő látta el a szolgálatot. A lovasság azonban gyorsan mozgó alakulat volt, így a pannón-kánok a belső, védett területről irányították a csapatmozgást. A Duna-Flottát a Flaviánusok hozták létre. A Limest a dákok-dahák támadásai ellen építették ki. A lassú cohors építés csak akkor gyorsult fel, amikor Decebál lett a pusztaszeri lovasverseny többszöri győztese és Tömös bronz és acél fegyver-gyártása fellendült. Ezen védelmi vonal kiépítése egészen Hadriánusig tartott. Három hadvezér is elpusztult Róma zászlaja alatt, míg végül Tettius Julianus a Tápeánál győzni tudott Decebalus ellen. Bár Sidó és Italicus kabar vezérek már harcoltak Vespásiánus alatt Cremonánál, ezért a kabarok mégis árulóknak minősítették és nem fogadták vissza Kabarföldre. Domitiánus a germánok ellen készítette fel a légióit a Duna alsó vonalán, amikor fellángoltak a Decebál vezette harcok. Ekkor a germán légiókat kérte fel segítségül. A germán légiók azonban nem indultak el és magának kellett győznie Tápeánál. Ekkor megindította a Jász síkságon és a Duna vonalán a csapatait Germánfa ellen. Sem a markomanok, sem a kabarok nem voltak hajlandók fegyvert fogni és a Rajnától vissza kellett fordulnia, mert a római csapatok vereséget szenvedtek. Ekkor került sor a békekötésre a daliákkal. Mivel Decebál nem bízott a rómaiakban, a fiát küldte erős kísérettel a tárgyalásra. Domitiánustól a fiatal Diegist egy vazallus királyi koronát kapott. Germánfából azonban győzelmük után megindultak a suvebek. Róma a kabarokat és a markomanokat kérte fel a germánok megtámadására. Domitiánus csak 100 lovast küldött a lugiusoknak segítségül, formálisan. Ennek az lett az ára, hogy a jazigok barátságot kötöttek a suvebekkel, de Domitiánus ravaszsággal előidézte, hogy a szarmata-suveb háború kitörhessen. A szarmaták legyőzését Rómában megünnepelték. A suvebek egy része elvonult a Kaukázusba és az Etil középtáján megtelepedtek. Az oskusok a Duna síksági partján építettek kikötőt. Ara és Visko népe pedig Tabán fölött, a pénzverde közelében. Ezen szabad kikötőt a sziszeki Egyezményben átkelőhelynek jelölték ki. Trajánus alatt Pannónföldet felosztották a Limes elkészülte után (83-102). Pannónia Inferior: Sirmium, Aquincum városokkal, 1 légióval, 1 flotillával, és Superior-Siscia, Postivó, Savaria 3 légióval és Carnantum székhellyel. A sorozás miatt a bennszülött civitasokat 24-ről 72-re emelték, latin adminisztrátorral. 6 légió tábort szeveztek: Carnantum, Postivó, Brigettió, Aquincum, Mursa, Sirmium és 12 palánktábort. 100 évre szerződést kötöttek a szarmata-jász törzsekkel. A roxolánok a daliákkal léptek védelmi szerződésre, mivel Trajánus kemény harcok árán elfoglalta az Aranyröges-vidék Birodalmát, s Békés Birodalmát pedig a szarmatáknak adta. A pártusok ellen viselt háborúban Trajánus fogságába esett egy Babilónban tanult, 116ban rabszolgává lett mandus arbag-pap: Tordas mágus, aki a Maros flotta megszervezésénél Tisa birodalmában kiszabadult a fogságából, mert Szöged halászai megértették a beszédét és erőszakkal kimenekítették a láncos rab fogságból. A szarmatákat suveb támadás érte 117-ben, amely 119-ig tartott. Ekkor a suvebok nagy része kelet felé elvonult. Ekkor Trajánus is kibékült a roxolánokkal, mivel vállalta a fizetséget. A szarmata-jászok Tömös visszaadását követelték. Ekkor Róma innen kivonta légióit és átadta szövetségeseinek. Hadriánus alatt 130-137-ig tartott a germán háború, de Aélius Cézár helytartó halálakor már megszűnt. Antónius Pius a kabar királyt koronával látta el, s így a szarmata - kabar háború megszűnt. A suvebok vándorlásai mi470 att 98-167-ig tartott a velük való háborúskodás. A jászok mozgolódása 150 évig tartott. A markorran háborúk hosszú előkészület után Marcus Aurélius alatt már folytak és eközben 30 Limes erődítményt szerveztek. Tétény mindig lovas káll erődítmény volt, mozgó alakulatokkal, a veszprémi-káll vezetésével. Amikor Csitári 165-ben Segestikébe ment, az agg Torda tolmácsként szerepelt, de fia, Algyő is velük volt. Útközben Torda mágus elbeszélte, hogy Ataisz elsüllyedése után az első beavatott egy paradicsom-kertész fia, Ádám, vagy Atan volt, aki Ur városában Éa leányzót elcsábította. Csitári 168-ban meghalt és Algyő folytatta az Oskustáblák írását. Hej rege rejtem 236(I). Arvisura VIII. Oscus tábla. Új népnek híre száll Rokonlátogatók rovásai. Tanfejedelmi rovás. Torda és Algyő fogadalma Boszkan, Tarkacs és Algyő rovása Kr. e. 165-Kr. u. 265. (3875-4305. m.t.é.) Csitári már Segestikében beteg lett és Torda mágus fiára, Algyőre bízta, hogy soha ne mozduljon el mellőle, mert élete veszélyben van. Ezért az agg Torda elkísértette Parajd birodalmába, ahol a Maros hajókikötő építésénél Magyort, a mandus arbag-papot is rejtegették.

Amikor a pártus birodalmat a rómaiak meghódították és a fővárosukat, Katésifon várost és sátortáborát elfoglalták, sok rabszolgát foglyul ejtettek. Uruk városába került egy Van-tó környéki arbag-pap, aki Babilónban tanult élenjáró gyógymódokat. Garéisten hívei a pártus hadseregbe zsoldosként besorozták és Katésifonnak sebesült táborába, betegápolásra rendelték ki. Mivel sok római katona is megsérült, betegápolóként a tengeren át az egyiptomi flotta Délos szigetére útbaindította. Itt eladták rabszolgaként és Traján császár alatt a Száva-flottához került. Hadriánus korában a Maros-flotta megszervezésénél került Szöged csajkás központba, ahonnan a Tardos Birodalom hajósai kiszabadították a béklyós fogságból és Csitári arbag-részlegéhez menekítették. Itt Magyor a Van-tói Magya-papságnál nyert beosztást. Ennek a bizonyos egyisten hívő magya-papságnak az Arvisura-Anyahita eredetű egyisten hite az ataiszi szegénységnél volt a leginkább elterjedve. Az Úristen hívők mandáknak, az Élisten hívők madáknak, míg a Vanisten hívők magyáknak nevezték ezen kézműves és kertész, egyistenhívő embereket. A görög-római katonaság úgy írta le őket a győzelmi naplójába, hogy a mandeusok az emberiség legszorgalmasabb és legszolgálatkészebb népségéhez tartoznak. Torda mágus házába fogadta Magyor arbag-papot. Arbagjai eltávolították testéről a Délos-szigeti égetett rabszolga pecsétet, s így Torda mágus felszabadította rabszolgaságából. Magyor Torda mágus hirtelenszőke húgát, Uzonykát feleségül vette. Nagy tudása miatt Magyort jelölték pateszi képzés végett Parajdra, a vezér ifjak képzésére, amelynek szívesen eleget tett. Az egyisten hit védelmében, a vallások tanításakor így oktatott: - Az egyistent valló hitet Kaltes-asszony Földjéről hozták az érkező beavatottak és Arvisura-Any~hita a fiaival Ataiszban azt elterjesztette. Neki három fia és nyolc leánya volt. Úr, Uruk népéből választott magának feleséget, míg Él a szkíták szabir tör 471 zséből, a legkisebb, Van pedig a 24 Hun Törzsszövetség leányai közül. Amikor JoliTórem, azaz a Földanya ünnepélyét tartották az Aranyasszonyok Hold-hónapjában, az Úz-népek nagy családjának tagjai lettek, mivel a törvényük úgy szólt: „A világon minden nép között megtelepedjetek!" Ennek a törvénynek alapján az Úristen birodalmában, a szumírnak nevezett lugalban is van Úz-földje. Ennek révén a 24 Hun Törzsszövetség kapcsán nemcsak Ordoszban, hanem Magya-Birodalmában és még az etruszk-rasna birodalomban is megjelentek. Sőt Biked-Parajd és a Kabar-Birodalomban is vannak az etruszk-rasna birodalomból elmenekült oszkuszok, akik az ősi Melegvizek-Birodalmában is egyesültek a legelső visszavándorló úzok utódaival. Csitári végakaratában meghagyta, hogy az oszkus táblák rovását az itáliai oszkus menekültek segítségével folytassák. Így kerültek az Oscus táblák jelenleg a pannóniai Oszkusföldről a Dunán át a Tabánnal szemben először Uzréve-Csajkás-Földvárra, majd innen Gutára. Moesiának Oescus városából Uzonykára és a Róma-Nápoly fölötti Oscusföldről először Segestikébe, majd Magyor- és Algyő révén Egerbe, s itt, Egervárában tárolták azokat. Ezután a Baka-szkíták fővárosába, Neapolisba továbbították a táblákat a Nagypályi-Földvárba, míg Gutáról a mescser Győrbe és Úzonykáról a kaukázusi Magyarkán át Ordoszba irányították azokat. Ataisz elsüllyedése után egy Eridu nevű paradicsom-kertésznek született egy ómjelzésű, beavatottsággal bíró kisfia, akit Úr népe Ada névre keresztelt, Él népe Ádámnak, míg Van népe Atonnak hívott. Amikor pelyhes állú ifjúvá lett, a zikuratból Éa leánykát megszöktette, mivel a pateszi tiltott almafájáról Éa egy almát lopott. - A pateszi a Templomban (zikkurat) kiprédikálta, hogy az Isten parancsa ellenére Éa uruki vendégsége alkalmával az érés előtt lévő, tiltott almafáról zöld almát lopott és abba beleharapott. Ezért az Isten parancsára Ada-Ádám-Aton beavatott ifjúval együtt kizavarta a Paradicsomból, és az ifjú házasok északra menekültek. Így a jólétből kizavartattak a változó Holdhónapok-Birodalmaiba, ahol arcuk verejtékével kell megkeresniük a kenyerüket és a bőség országába többé be nem léphetnek. Aranyasszony havának a végén, aratás után tartották az Osanya ünnepét, s ekkor érett a nyári piros alma. A paradicsom kertész jelentette, hogy 1 hét múlva már megpuhulva érett lesz. Az ifjú kertész-legényeknek azonban a kertész, a pateszi intelmére megtiltotta az éretlen gyümölcs szedését. A jófogú ifjúság pedig ilyenkor már titokban fogyasztotta azt, de az öreg pateszinek még elég keménynek bizonyult, ezért meg tiltotta annak a szedését. Amikor tudomására jutott, hogy egy vendéglány arra csábította Ada-Ádám-Aton hármas névadással megkeresztelt beavatott ifjút, hogy egyenek a piros almából, éktelen haragra gerjedt és az Ősanya ünnepén az összegyűlt nép előtt a bűnt és a büntetést kihirdette. A szétszéledt Úr, El és Van egy~isten hívők aztán sokat aludva hazatértükkor, otthon mind-mind másként magyarázták a pateszi által kihirdetett bűnt és büntetést. Ezen Manda-Mada-Magya egyisten hívőkkel megtörtént eseményt aztán a szumír uralom után következő korszakban meghallotta Úrban a juhait legeltető Ábrahám, és ezen történetet és még sok egyistenhívő, Égből eredő történetet is akkád hagyományként továbbfejlesztette. Amikor a názáreti Jézus Ordoszból Tárem-Tibeten és Indián keresztül jövet Uruk városában a kiképzett társaival megalapította az első, sok beavatottal rendelkező, megkeresztelt gyülekezetet, a manda-mada-

magya egyisten hívők Urukban királlyá koronázták az uruki zikuratban őrzött Gilgames koronával. Az uruki beavatottak agadei rovással Jézussal állandó levelezésben állottak. 472 Egykorú agadei rovások szerint a 25 karéjos názáreti Jézus csoportjában a megkeresztelt Krisztus és Judás tudott írni agadei rovással. Manda-mada-magva szokás szerint, ezen hitnek szertartásaként Keresztelő János a kérdéseire adott válaszok alapján, akit arra méltónak talált, beavatott jellel megkeresztelt. A görögök és rómaiak elnevezése szerint ezen mandeus szokásban csupán az része sülhet, aki a jelképes megtisztulásnak egy bizonyos fokozatán már túljutott. A názáreti Jézus ekkor ért az Isten „Nagy fényességébe." Utána legyőzte az Ősgonoszt, majd a halászokhoz ment tanítani, ahonnan: Péter, András, Jakab és János tanítványaivá szegődtek, hogy jó gyümölcsöket teremjenek és a ragyogó égbolt alatt a nagy fényesség, a Szent-lélek tanítványaivá lehessenek. Céljuk az volt, hogy hitükkel az ősgonosz Sötétség királyát, a Fekete vizek istenét, a világ kegyetlen urait a Mester irányítása szerint legyőzzék. Ádám-AdaAton utódai a Sötétség urának hatalma alá kerültek, ezért a csillagokban megírt végzet akaratának vannak alávetve. A csillagok és végzet uralma alól az ember a mandák jelképes megtisztulási szertartásaival menekülhet meg. A mandeus Keresztelő János tanításait sokkal magasabb fokú beavatottságnak tartja, mint minden más tanítást. Minden embernek a haláláig többször meg kell kívül-belül keresztelkednie, hogy a testükben fogságban lévő lelkük, a test és lélek szennyétől megtisztuljon. Hiszen bűnben születtünk, mert a bolygónkkal rokon Sötétség urának szolgái lettünk, belegyömöszölve az emberi test börtönébe. Az emberi lélek még akkor is jajveszékel, amikor a világra megszületik. A bolygók uralma alatt, a csillagokban van megírva az újszülöttek jövője, s a Végzet hatalma halálukig tart. A legutolsó tisztító szetartás után az elhunyt lelke 45 napos vándorlás után ér el az Égiek „Fényhonába" és a 48. napon az Égbe. Ezért népünk irányítását 24, bölcsességben és rovásokban helytálló, Égi eredetű beavatott intézi és 24 fiatal rovó, akik csak tanulhatnak a látástól vakulásig a tudásban megöregedettektől, s akik vállalják az idősebbek tudásának továbbfejlesztését. Az Ordosz-Bugáti sámánképzésben Derény lett az első. Csigla és Magyarka érintésé vel Parajdra érkezett. Torda és Magyor a pateszi táltos-képzős ifjúságot felszólította, hogy Tuspátian, a Van-tó mellett új kiképzési forma indul a rovások, az egyisten-hit változatok, s a legújabb elképzelések elsajátítására. Tardoson a 168ban elhunyt Csitárinak a harmadik, igen mozgékony és eszes fiát jelölték a tuspai képzésre, mivel a két legnagyobbnak a népes családot kellett eltartani. Kővágót Magyar pateszi készítette fel az útra. A magva Vanisten hívő pateszi nagyon megnyerte a tardosi táltos-képzősök rokonszenvét nyelvtudásával és csillagászati tudásával, csupán egy hiányossága volt. Amikor megnősült, a tardosi névadóban születése napján Magyor helyett a Magyar név szerepelt, s így mindenki Magyarnak, azaz szolid természetű egyistenhívőnek hívta. Ekkor Rómában a 165-ben Sziszeken tartott tárgyaláson résztvevő Marcus Aurélius uralkodott, akit még Hadriánus adoptált az Antóniusok rokonságából, de a legvadabb latinosítók Auréliánusnak nevezték. Az aranyröges vidékek aranya a szenátorokat, légiósokat, de leginkább a lovagokat hihetetlenül gazdaggá tette, ezért császári parancsra a gazdagoknak elrendelte, hogy vagyonuk egynegyedét itáliai földbirtokok ba kell befektetniük. Mivel III. Volgesés pártus király elfoglalta Arméniát és betört Syriába és Mezopotámiába, Marcus Aurélius a Rajna, Duna mellől, Egyiptomból és Afrikából küldött légiókat, akik diadalmasan mindent visszafoglaltak. Médiában viszont, amikor az Indus felé indultak, kitört a fekete-himlő járvány és óriási pusztítást végzett a római seregek között. Ezért minden területet visszaadtak a pártusoknak, csak ÉszakMezopotámiát nem, és kiépítették a Keleti-Limest. A légiósok a betegsé get behozták Rómába. 473 Jóllehet, a pannón főurak Sisciában megegyeztek az etruszkoktól leszármazott claudiusokkal, de a flaviusok és főként az antóniusok már erősen hajlottak a latinosítás felé, ezért a pannon őslakosok elszakadtak az érdekeket hajhászó pannón főuraktól. Amikor az Aranyröges birodalmat a római légiók meghódították és 102-107 között Pannónfóldet kettéosztották a katonai sorozások végett, az őslakók látták, hogy Róma a Sisciában kötött Sziszek-Egyezményt megszegte. Ettől az időtől kezdve az Augusztus császár idejéhez hasonló nyugalom már megszűnt. Daha-roxolán és szarmatai-jász ellentétek szításával a jászok nagy részét a Duna-Tisza közé telepítették, hogy a Maros Víziflottát megszervezhessék. Végcélként megépítették a kőutat Olbis térségéig, de ehhez újabb 100 éves szerződést kellett kötniük a jász-szarmata szövet séggel, amely 70-170 között meg is történt. Tömös vidékét Róma kiürítette és a légiót Singidiumba vezényelték. A szarmatajászokat nem adhatta el senki rabszolgának. Közben megszervezték a Száva-DunaMaros flottát és a közlekedési utakat kemény burkolattal látták el. A germán királyok tárgyalásai a sváb kérdést 130-137 és 167-197 között sem tudták megoldani. Felmerült a kabar királyok jutalmazása is, de sem az oscus, sem a kabar kérdést nem tudták végérvényesen rendezni. Ezért 167-től a germánok-markomanok, oscusok és kabarok támadásai miatt katasztrofális elözönlések történtek Pannonföldön és Avarföldön keresztül az Etruszkföldre. A szarmatákat Róma pénzzel

jutalmazta. Bár Róma az Kr. e. 35-ben kötött Sziszeki-Egyezményt sok esetben megsértette az 5-5 pannónszkíta átkelőhely kapcsán, az újabb szarmata-pannón egyezmény érrtelmében az átkelőhelyek számát 30ra emelték. A kabarok-oscusok mégis áttörték a Limest és Lóbércen keresztül Kortonváron termettek. Az etruszkok tanácsára 170-ben Berény, Magyor és Kővágó elindultak a régi kiképzési helyre, Tuspába, a Van-tó birodalmába, mivel Ordosz parancsára új törzsszövetséget kellett létrehozniuk az ősmagyar hit védelmében. Mire Magyor, Berény és Kővágó Jászvásárra ért, Ács, Farkas és Szitás már várakozott rájuk, hogy szkíta lovaskísérettel Magyarkára lovagoljanak. Tardosról és Gutáról vitték az Oskus-Táblákat, hogy azokat~Tuspában az oktatás keretében felhasználhassák. Mire a Duna-Ordosz térségében ifelépült Pannónia Inferior palota íróasztalán a Limes 30 erődjét és a további védelmi elképzeléseket a helytartó szakemberei lerajzolták, a köztük levő etruszkok az összes rajzot továbbították Gyöngyös-Eger-Kövezsd szkíta-saka szakembereihez. Mire felépültek Róma erődjei, néha még hamarább, elkészítették az ellen-erődöket. A későbbi terveiket pedig a Jászvásár térségéből induló, tíz főre szaporodó csoport vitte Doros-Olbián keresztül Magyarkára, ahol már várta őket Káma ifjú fejedelem 14 főnyi csoportja, hogy a 24 fős ordoszi és bugád csoporttal Tuspa kiképző helyre lovagoljanak. Magyar pateszi, aki a gályarabságból szabadult meg, Tuspában oktatóként szere pelt. Az ataiszi ősmagyar egyház, majd a szumirok mada-magya-manda-mandeus hitvallását adta elő, Mani őspörös vezetése mellett. Ők ketten képviselték a békességes magyar egyház tanítását. Előadásaik lényege az volt, hogy az ataiszi egyisten hitük tiltotta minden esetben a családon, törzsön és törzsszövetségen belüli ellenségeskedéseket. Az Égből jött beavatottak mindig azt hirdették, hogy az égiek birodalmában az ellenségeskedéseket, gyilkosságokat már 8.000 évvel ezelőtt beszüntették és azóta bé kességben élnek. Magyor igaz hittel tanította: „Az a szó, hogy magyar, nem törzset, népet vagy népfajt jelent, hanem a békességre törekvő embereknek a gyülekezetét, amelyet Magya fejedelem hozott Ataisz elpusztulásakor, a Holdütődés okozta jegesvilág előtti ősi földünkre. Hun és avar hallgatók 5 év alatt kialakult törzsszövetségi 474 tervei mellett, mint békességre törekvő törzsszövetség elgondolását tegyük a magunkévá. Ebben a későbbi küzdelemben, az etruszk példa nyomán, a 12-Nép csatlakozása során várja a 24 Hun Törzsszövetség támogatását!" A manda-magya-mandeus kiképző helyek központját Van városába helyezték, mivel a legvédettebb az volt. Arvisura törvények szerint 24 kiképző tábort létesítettek. A legnagyobb tekintélye Bábel-Tabirának volt, mivel az arbagok a római hódítások szempontjából fontos feketehimlő és egyéb járványos betegségek elterjedésének megakadályozását dolgozták ki. Ezen orvos-csoport sok ezer év tapasztalatával az őslakosokat egy védő gyógyszerrel látta el, de a légiósok között déligyümölcs fertőzésével terjesztették el a járványos betegségeket. Mire Harapi nagyszámú lakás tömegéhez értek, a járvány már megszűnt. Az urukipateszi képzés Uruk-Umma-Susa-KatésifonÚr város térségében a mandeus hit magasabbrendűségét elterjesztette. Babilónban a csillagjósok a mandeus szertartásokon büszkén hirdették: „Az adott, valóságos élet rossz, a hódítók gyilkosok és csak a szeretet gyógyíthatja meg ezt a bűnös világot!" Ennek a legjobb hirdetői az uruki óm- beavatott keresztjelű keresztények voltak. A názáreti Jézus agadei rovásokkal írt leveleit terjesztették, s így a rómaiak által mandeusnak nevezett hit rohamosan terjedt. Új szokások keletkeztek. A bajuszuk serkent ifjúságnak annyi ideje volt a tanulmányaik mellett, hogy vallási szertartásokon, vagy sok munkát igénylő munkákon találkozzanak a vendéglátó mandeus hitűek csoportjaival. A szeretet mellett az ifjúság szerelme sok esetben házassággal végződött. A 3-4-5 év kiképzési idő után az ifjú menyasszonynak hozományként az örömszülők adtak egy új szekeret, ami az ifjú párokat észak felé, Van, Magyarka térségén át az új lakóhelyükre szállította. Így a mada-magya, s manda hit az egész világon elterjedt. Ilyenkor az örömszülők és a rokonság a szekér mellett ballagva az ifjúságot a város határáig, vagy még azon is túl elkísérte. A mandeus hit és az uruki keresztények hite ezen szokás révén az akkor ismert világon szokásossá, szép szertartássá vált. A ballagások megtartása leginkább a tárkányképzősöknél terjedt el, hiszen minden kézművesnek vándorolnia kellett, hogy tovább tanuljon. Mivel a pártus hadjáratban sok etruszk légiós volt, akik egy kissé járatosak voltak a csillagjóslásban, úgy értesültek Babilón égitesteket figyelő központban, hogy ezen meggondolatlan hódítás az egész római birodalmon végigsöprő járványokat fog okozni. Ezért Hadriánus óta a csillagjósokat előszeretettel alkalmazták a római császárok. A légiósok szállásait a keleti Limesig visszavonták. Palmira limesközpontból mindig igényeltek csillagjóslásokat, amelyet Babilon mindig teljesített. Trajánus a pártusoktól átvette azon Manda-magya-mada szokást, hogy a hadjáratokban elesettek és a balesetesek árváit anyagilag támogatták. Róma birodalmában a fiúk 16, míg a leányok 12 sestertius havi segélyt kaptak. Érdekessé vált a birodalmak ; ban, hogy a helyettes vezetők mindegyike elkészítette a csillagjósok által az előttük álló vezetőknek a csillagokban megjövendölt életútját, a nagyobb fizetés reményében. A császári hatalmat a római Szenátus Nerva után (96-98) csak olyan császároknak juttatta, akik előreláthatólag sokáig uralkodtak: Trajánus 98117, Hadriánus 117-138, Antónius Pius 138-161, Marcus Aurélius 161-180, Commodus 180-192. Mivel Avi-

dius 175-ben felkelést szervezett Marcus Aurélius ellen, a császár békét kötött az avarokkal és markomanokkal. A császár a szerződést megszegte, s erre 177-ben újabb kabar háború tört ki, amelyben a császár győzött ugyan, de a kabarok titokban lerohantak Kortonváráig és himlő-járványt terjesztettek a babilóni arbagok javaslatára. Ezen járvány mellékhatása Marcus Auréliust is elvitte. Fia, Commodus a barbárok előtt is népszerű volt és elődeihez hasonlóan, a szená475 tus szerint barbárokat telepített a birodalomba, mivel a városok elnéptelenedtek és gabonahiány lépett fel. Ezt sok esetben fokozta az egyiptomi mezőgazdasági dolgozók felkelése. Alexandria nem küldött búzát Rómának. Az emberhiány miatt Aurélius elkezdte a katonák toborzását a légiókba, amelynek segítségével Róma mégis győzött. Először a markomanokat, a kabarokat és végül a szarmatákat győzték le. Minden háborús cselekedet a pénzviszonyok romlását hozta magával. Commodus mindenkivel békét kötött, hogy az Aranyröges birodalom arany-ezüst kincseiből pénzt verethessen. Az éhség türtőztetése végett látványos cirkuszi játékokkal szórakoztatta Róma éhezőit. Maga a császár is részt vett gladiátorként a cirkuszban, ezért környezete összeesküvést kezdeményezett ellene. 193 első hó elsejére való éjjel egy gladiátor kaszárnyában megölték. Ugyanis gladiátori minőségben akarta átvenni a konzuli méltóságot, mivel Róma polgárainak tetszett azon elgondolása, hogy térjenek vissza ahhoz az etruszk szokáshoz, hogy ne háború által kerítsenek rabszolgát, hanem a háznál nevelt rabszolgák gyermekeiből neveljék ki a családtagi szolgákat, s így a vásárolt rabszolgák számát csökkenthetik. Már Hadriánus alatt megerősítették azon szokást, hogy a Konduktor legfeljebb hatnapi szolgáltatást követelhet meg a kolonusoktól, de később inkább a termésből adtak be egy hányadot. A mada-magya-manda hit terjedése akadályozta a Hadriánus irányította „Pánhellén" mozgalom kiterjesztését. Ennek kapcsán Hispániában a bányákat Konduktoroknak adták bérbe, hogy minél olcsóbban jussanak ezüsthöz, míg Británnia a vasat és az ónt a rabszolgákkal együtt szállította Rómának, Alsó-felső Germánfa ércet, gabonát és rabszolgákat küldött. Pannónia, Istria, Dalmácia, Illyria, Moesia értékes részeit a kolonusok szállták meg, míg az értéktelenebb részeket az őslakó szegénység birtokolta. Tardos-daha birodalmát a 24 Hun Törzsszövetség az aranybányák kizsákmányolása miatt igyekezett Rómától elszakítani. Közben az uruki óm jelű keresztények gyülekezete 29-től kezdve elindította a fiatalság kiképzését, amely évről évre gyarapodott. A Pártusok birodalma minden szellemi mozgalmat támogatott és a vallásos mozgalmakat nem ellenezte. Csupán Katesifón fővárosukat emelték Garé-isten központjává, de a madamagya-manda kiképző helyekre az ifjúságukat minden esetben elküldték. Itt terjedt el a híre annak, hogy Rakaca, az altáji kabarok ifjúsági vezére 181-ben kalandozásra indult, de ősi szokás szerint a tatárok felégették erdeiket és földjeiket feldúlták. Az öregeket és ifjakat megölték, hogy az emberirtás következtében a telephelyeiket elfoglalhassák. Mikor a kalandból Rakaca hazatért, minden Bujkál-tói kabar szállást feldúlva talált. Ezeket csupán a tatárok használták vadászterületként, mert az altáji síkságig üldözték az életben maradt kabarokat. Az ellenséges tatárok az asszonyokat és kis gyermekeket is megölték. Amelyik kabar útközben szumír rabszolganőt vásárolt, Altáj-Buda környékén telepedett meg, de az asszony nélkül maradt kabar vitézek a déli manysiknél telepedtek le. A Káma és Béla folyók mellett a marami és manysi törzsek asszony-uralom alatt éltek. Rakaca már az ordoszi képzés után ismerte a 2 folyó környékén való viszonyokat és a Van-tótól való kalandozásokról való hazatérésük után népének továbbélé sét úgy látta biztosítottnak, hogy a déli manysikkal az asszonyuralom keretében kell tovább élniük, hogy szaporodjanak. Vetélytársa Varga-Ragály Győző volt, aki cserepesnek tanult, majd a varga mesterséget is kitanulta. A selyemhernyó tenyésztést is kitanulva a „Selyem-út" egyik parancsnoka volt, majd az ordoszi sámánképzésen ifjúsági fősámán lett. Amikor pedig egy selyemkészítő leányát feleségül vette, s fősámánná lett, első feladata az volt, hogy a Selyem-útak összes kabarjait az Altáj síkságára vezényelte. Az asszonyuralom alatt 476 élő manysik örömmel vették a minden irányból érkező kabaroknak jövetelét. Ekkor a manysik fejedelme a beavatott Káma volt, aki Van városában feleségül vette Mirinát, aki megalapította a kómai beavatott képzést. A déli-manysikhoz vezényelt Berényt, a kabarok ifjú vezérét a szabad kabarok fejedelmükké választották. Bátyja, Rakaca pedig a manysik fősámánja lett. Az Etil kabarok vállalták az asszony-uralmat, míg a szabadkabar harcosok férfiuralom alatt éltek. A Berény vezette 3. kabar törzs vallotta az új Magyarka-Van-magya hitnek az elméletét, s a feleség-uralom bevezetését. Berény és törzse a Tura folyó és a Turga-i kapu között helyezkedett el, ahol a nemek között egyenjogúság uralkodott. Ezen feleség-elmélet alapján egy új nép jött létre, mert Berény Isimbáj rálépett azon útra, amit Magyar pateszi Tuspátian hirdetett meg: „Az a szó, hogy Magyar, nem törzset, népet vagy népfajt jelent, hanem a békességre törekvő embereknek a gyülekezetét!" Kóma fejedelem után az unokája, Isimbáj fia, Magyar lett az új törzsszövetség fejedelme, aki elfogadtatta az Öregek Tanácsával a feleséguralom bevezetését. Az unokáját, Zsolcát fősámánná választották, aki Varga Győző ordoszi fősámán leányát vette el feleségül. A pusztaszeri vetélkedő után bevonult az ordoszi sámánközpontba. A kereskedelem központjának Altáj-Budát tette meg. A nyugalomba vonult Varga Győzőt egyhangúlag az új törzsszövetség fővezérévé választották. A tanácskozásokat mindig az AlmákAtyját jelképező Altáj-Budán tartották. Kereskedelmi szempontból ezen fontos városunk bevonult a 24 Hun

Törzsszövetség történetébe, ahol a délről jött új nép asszonyainak gyermekei már 20 évesek lettek. Magyar 200-tól mindent megtett, hogy olyan erős törzsszövetséget teremtsen, amely az idők viharainak minden esetben ellenáll. Rómában Commodus halála után az etruszkok az Oskus táblákra sok császár-jelöltet írtak fel. Publius Petrinax, a meggyilkolt Marcus Juliánus és Decimus Clodius császárjelöltekkel ellentétben Lucius Septimus Severust 193. április 8-9. között Carnuntumban császárrá kiáltották ki. Utána Caius Niger Siriából jelentkezett császárnak 211-ben, de mégis a Severus-i származású Caracalla lett 211-217 között a császár. 193ban zavargások törtek ki az Aranyröges birodalomban és a Limesnél. 213-ban a svábokat Caracalla a vandálok ellen fordította. A kabarok szerződésszegés miatt betörtek Pannóniába. Az elfogott vezéreket kivégezték. A pártus háborúskodás 202-ben befejeződött. Caracalla után Elagalbas lett a császár 218-222 között. Uralkodása alatt 226ban Párnában új uralkodóház került hatalomra, a Szaszanida-ház. Az utolsó Severus Alex néven 222-235 között uralkodott. Trax 235-238 között uralkodott. Utána 238249 között Corodinus Antónius, közben 244-249 táján Arabs Philipus uralkodott, míg Decius Valeriánus után Gallianus uralkodott, aki 265-re meghívót küldött Sisciába a 100 éves tárgyalásra, Nagypályin keresztül. Hej rege rejtem 236(J). Arvisura IX. Oscus tábla. A szerződés várható felmondása 360-ban Rokonlátogatók rovása. Tanfejedelmi rovások Boristénesben Boszkan, Tarkacs, Kü és Bolhás rovása Kr. u. 208-375. (4228-4415. m.t.é.) Lepsény fősámán és pateszi 259 végén kapta meg az újabb 100 éves szerződésre való meghívást. Ekkorra a Van-isten központjához tartozó Gilgames utódok már a tudományok minden ágában óriási fejlődést mutattak. Nagyban hozzájárult az oktatás 477 sikeréhez, hogy Párfiában a Szaszanida ház került hatalomra. Mani őspörös fia, a kis Mani, aki növényi táplálékon élt, befejezte az uruki patesziképzést, majd Babilonba vezényelték orvosképzésre. Itt 24 karéjos beavatottá fejlődött. Lepsény támogatta tehetségének a kifejlődését. Az agadei és ordoszi rovásokkal is írt és új írásrendszert fejlesztett ki. Mani őspörös, azaz felekezeti döntőbíró leszármazottjaként legkisebb fia, a kis Mani 216-ban született, majd Urukban lett 236-ban pateszi és 241-ben arbag-gyógyító orvos. Babilonban 9 év gyakorlati idő után, 250ben kezdte meg az önálló működését és egy ngyhírű gyógyintézetet állított fel. Maga Lucius Septimius Severus 202-ben ajánlotta fel Párfiának, hogy a Sisciaszerződés keretében szüntessék meg az ellenségeskedést. Hadriánus vonalát keleten megerősítette. Ide pannón légiós kézműveseket is irányított, akik még Susa városában is vállaltak építkezéseket és az itt lakó népek nyelvét megértették. 208-ban Británniában szintén újjáépítette a Hadriánus vonalat. Háborúskodások közepette 217ben meghalt. Utána Caracalla nevű fia lett a császár, aki öccsét, Sétát megölette, mert a pártusszerződés miatt nem akart újabb háborút, mivel gyermekkorát a Kelet-Limesében töltötte. Caracalla 213ban a szerződések ellenére a jazig-szövetség és a kabarok ellen harcolt, de a germán népekkel is harcolt a Dunavidéken. Párfiába 215ben hatolt be. V Vologases eleget tett Róma követeléseinek és az újabb háború véget ért. Azonban nyughatatlan természetű volt, és 216-ban újabb háborút kezdett a pártusok ellen. Mivel Mani őspörös hívei nem harcoltak ellene, a kis Mani keresztapaságát vállalta. Marcus Opellius Macrinust választották meg császárnak, de 218-ban meggyilkolták. Utána tették meg császárnak unokaöccsét közkedveltsége miatt, aki a Bassiánus Napisten papja volt, s ezért Elagabálnak hívták. Kicsapongó volt és uralkodásának 4. évében (218-222) meggyilkolták a római előkelőségek. Alexander Severus 14 éves korában került a császári székbe. Nagyanyja, valamint az illyr édesanyja intézte az ügyeket. Egyébként jól beszélte a pannón nyelvet és az ügyes asszonyok segítettek neki uralkodni. Ekkor egyetértés uralkodott a császár és a Szenátus között. Az etruszkok elleni törvénysértés miatt 228-ban egy jogtudóst kivégeztek. Az ifjú Severus az édesanyja tanácsára aláírta az ítéletet. 19 éves korában az ifjú császárnak Párfiába kellett mennie, mert keleten a Szaszanidák kerültek hatalomra és 226 táján I. Ardasir betört Párfiába. Kelet-Limesében 230-ig készültek a hódítók ellen, míg a perzsa had betört a Mezőségbe és Syriába. Az ifjú Severus 231-232 táján kiűzte a perzsákat. Rómában sokallták a háborúra elköltött pénzt, ezért a jóléthez szokott nemes ifjakat besoroztatta katonának, hogy a háborúra ne sajnálják a pénzt, hanem szívvel harcoljanak a hatalomért. Ekkor a germánok mozgolódásai miatt a Rajnai légiókhoz kellett a nemesi seregnek mennie, ahol 234-235 táján váltakozó szerencsével harcoltak. Sok nemes, főként lovagi ifjú elesett, ezért az egyik alvezére, Caius Julius Verus összeesküvést szőtt ellene. A császár tekintélyét lesüllyesztették és a Maximinus Severusnak nevezett ifjú császárt és édesanyját megölették. Így a Pan nóniában született Severusok ideje lejárt és a tráciai, pásztor származású Caius Julius Verus, aki felvette a Maximinus nevet is, 235-től 238-ig átvette a hatalmat. Ezt a pásztort közkatonának vették be a légióba. Nagy testi erejével azonban katonai versengésben a legmagasabb rendfokozatot érte el.

Rendkívüli bátorságával összeesküvést szervezett a Severusok ellen, főnkként azzal a váddal, hogy összeköttetésben állnak a szkíták és a szarmaták csoportjaival, amelyről a szenátus is tudott. Az édesanya meggyilkolását is helytelenítették és nem hagy478 ták jóvá a császárrá választását. A Szenátus a császárválasztást a gyáva lovagok miatt nem hagyta jóvá, és gyűlölettel nézte a parádés bevonulást, mivel támadó háborút indított a germánok, dahák és szarmaták ellen. Soha nem volt egy véleményen a szenátorokkal és gyávaságuk miatt nem tűrt meg maga mellett kényes arisztokratákat. A városok és a templomok pénzét elkoboztatta. Erőszakos természete elégedetlenséget okozott. Így az egyébként Traxnak hívott császárt felkelésekkel akarták a sereg éléről leváltani. Afrikában felkelés kezdődött, és Marcus Antónius Gordianust választották császárrá, amit a szenátus jóváhagyott. Így Maximinust megfosztották trónjától. Capeliánus hadvezér Numídiában elfojtotta a felkelést és megölte a lázadók vezetését. Ezt hallva, a szenátorok többsége a 80 éves új császár helyett, III. Gordiánust választotta meg császárnak. Maximinus Trax ekkor Róma ellen vonult, de Aquileia városának ostrománál a katonái megölték (238-243-244). Útközben a római seregek a Dunán áttörő ellenséget visszavetették a Limes mögé. A fiatal császár azonban nem fejezhette be a perzsák ellen vonuló légiók győzelmét, mert Trax hívei megölték. A hadjáratra indult sereg - szokásai szerint -, az arab származású Marcus Julius Philippust kiáltotta ki császárnak, aki békét kötött a perzsákkal (244-249). A nyugtalanság azonban egyre terjedt. A császár Arméniát és Mezőföldet megtartotta magának, s a katonaság lázadása ezzel a cselekedetével megszűnt. Visszatérve Rómába; az északi határok mentén mozgolódás támadt. A 100 éves szerződésekkel elégedetlen 11 törzs rohamra indult a dunai Limes ellen, de a légiók nagy része fegyelmezetlen volt. Bármelyik légió kapható volt arra, hogy a maga jelöltjét ültesse a császári trónra. Phillippusnak sikerült a többi társát legyőznie. Décius Gaius Trajánus iparkodott a római erényeket visszaállítani. Népszerűségét azzal akarta emelni, hogy 250-ben az egész birodalomra kiterjesztette a keresztényeknek üldözését. Ezen rendelkezésnek sok keresztény esett áldozatul. Trácia-Macedóniába gótok vonultak be. Abritte mellett Déciusz 251-ben meghalt. A szarmata nyomás miatt Szirmium lett a császári székhely A gótok és a szarmaták nyomást gyakoroltak az Aldunára. Illyria közbelépést javasolt. Décius után több császár váltotta egymást. Legtovább 251-től Valeriánusnak sikerült kezébe ragadni a hatalmat, 260-ig. Fiával együtt 253-268-ig állandóan háborúskodtak. Közben a sebtében kikiáltott császárok, a szarmaták szerint Auréliánul és Gallus, bíbor palástban vonultak fel a szarmaták és gótok ellen, de legyőzték őket. 253-ra Valeriánus lett a győztes és fiával 253-tól nyugalmat teremtettek. A szenátus tagjai a keresztények üldözését követelték a római vallás védelmében. Gallienus Karthágóba vonult. Ekkor halt meg Karthágó püspöke és mindenütt fellángoltak a harcok. Valeriánus a fiát Galliába küldte, mert a Rajnán a germán frankok és a Dunán a gótok átkeltek Achina határáig. Afrikát a mauretániai törzsek támadták meg. Gallienus 257-ben elnyerte a Dácius Maximus jelzőt. Valeriánus a perzsák ellen vezényelte légióit, akik Arménie után Antióchiát is elfoglalták, de az Edessát ostromló perzsák fogságába esett, és a kínzások következtében meghalt. Pannóniát is érték 258-260 között sváb-szarmata támadások. Ekkor a gutai feljegyzések szerint Igluniust kiáltották ki császárnak, de vereséget szenvedett Mursánál Aureolustól. Regelianus sikerrel küzdött a szarmaták ellen. Driantilla is pénzt veretett. Gallienus a zavargások idején Pannóniába érkezett, mert beleszeretett a markorran király leányába, és Pipa kedvéért átengedte Pannónia egy részét Attalusnak. Regelianust trónbitorlás miatt saját emberei megölték. Gallianus sok új reformot ve 479 zetett be a pannónok javára, s ezért egy ideig nyugalom volt. A sokat szenvedett pannónok hazatértek a perzsák elleni háborúból. Az emberhiány miatt a markomanok oscusokat és kabarokat telepítettek be az északi boiok lakóhelyére. Mivel a háborúskodások sok pénzt emésztettek fel, Sisciában az Aranyröges vidékek daha aranyából pénzt verettek, hogy a légiósokat kifizethessék. Ekkor írták meg Valeriánus és Gallienus meghívóját az újabb 100 éves szerződés megkötését előkészítő tanácskozás ra SisciaSzerémvárra. Alig küldték meg Nagypályiba és Ordoszba a kereskedelmi utak biztosítása miatt a meghívást, 260-ban a gótok és a szarmaták bevonulása veszélyeztette a római birodalmat. Egyelőre az „Oszd meg és uralkodj" elv alapján a vandálok, gepidák és szarmaták között Gallienus harcokat idézett elő. Majd a gótok nyomultak a roxolánok nyomása elől az Aranyröges Birodalomba. Ezért az ott állomásozó 2 légiót, az ott termelt aranyezüst készlettel 250-260 között Szirmiumba és Sisciába vezényelték. Gallienus apja vereségei miatt szeretett volna újabb szövetséget kötni a 24 Hun Törzsszövetséggel. Ugyanis Pártfában változás következett be. V Artabanos pártos uralkodót 226-ban I. Ardasir perzsa uralkodó legyőzte. Felvette a „Királyok királya" elnevezést és a Zarathustra vallást tette államvallássá, amit a Sasanidák is támogattak. Ardasir az egykori Nagy Sándor birodalma utáni Achaimenida birodalmat akarta visszaállítani. Fiát a Zarathustra, és a mada-magva-manda vallás tanaiban is neveltette. Így I. Sahpur, aki

egyébként Mani arbag-módszerével két esetben is meggyógyított uralkodó volt, Mani tanításával szemben elnéző volt. Gallienus, Sahpur kortársa, korának egyik legműveltebb uralkodója volt és Augusztus korát akarta visszaállítani. Terveit gátolta az a körülmény, hogy a perzsák támadásait és az eddig szövetséges 24 Hun Törzsszövetségi népeket nehéz volt csupán ígérgetésekkel és egymás ellen való uszítással féken tartani. A germánokat és a markomanokat sikerült megakadályoznia, nehogy Itáliába benyomuljanak. A fegyelem meglazult és minden légió a saját parancsnokát kiáltotta ki császárnak. A legsúlyosabb helyzet keleten alakult ki. Odenátus Palmyrától elűzte a perzsákat és a szenátustól elnyerte az imperiátor nevet. Ezért Palmyra legfőbb urának címeztette magát és a „Királyok királya" lett. Zenóbia kívánságára pénzt veretett és elszakadtak Rómától. Ilyen viszonyok között érkezett meg Ordoszból Lepsény fősámán, Bolhás és Kü rovósámánok és Gyula táltos, Kaszli aranyasszonnyal. A 264. év őszén már Jászvásáron voltak, a legnagyobb jász csoport szálláshelyén. Palmyra teljes elszakadása Odenátus halála után véglegessé lett. Zenóbia vette át az uralkodást és Gilgames egyik távoli leszármazottjával kötött beavatott házasságot. A legnagyobb baj az volt, hogy a többi 30 légió zsarnok császára mind a latinizáció híve volt. A dahák aranyröges országából visszavonult császárok is bármilyen nyelvű törzsbéliekkel kötöttek házasságot, a kevert házasságú légiósokat a régi állomáshelyeiken visszahagyták. Sok daha aztán, félve a 24 Hun Törzsszövetség lovas hullámaitól, inkább Makedónfa felé elköltözött. Gallineus a germánok, allemannok és frankok ellen harcolt. Lepsény érkezéséről az ötösfogatával már 260ban felvette a kapcsólatot. Balangyér tanfejedelem 24 pateszisámán növendéke tartalék lovakkal, majd 100 szkíta íjász 25 kevert származású tárkánnyal követte Lepsény fősámán tárgyalási helyeit. Galliából északkelet felé indultak a császári sereggel. A herulok, boronok, gótok és a Ruma-tenger (Fekete-tenger akkori neve) mellett élő görögökkel kevert törzsek ellen harcolt. Bosporos királysága a szerződések ellenére sem tartóztatta fel az északi barbárok támadásait, sőt az uralkodók hajóikat aranyért a barbárok rendelkezésére bocsátották. Még Byzantium ke 480 reskedői is átengedték árukért vagy rabszolgákért minden vitorlásukat. Azok átkeltek a tengeren és Ephesost is feldúlták. Télre azonban a császárhű légiók visszatértek Sirmium és Siscia térségébe, majd innen Gallineus visszatért Rómába. Lepsény fősámán a szabad Pannónfóldön kapott szállást, ahol 265-re befejezte az ötéves sámánképzést. Jühön, az ifjúsági fősámán, aki Pusztaszer és Veszprém viadalán (Viesaka) első lett, visszatért Ordoszba. Bolhás és Kü visszamaradt, mivel a gallineusi egyezmény úgy szólt, hogy az addig engedélyezett veszprémi sámánközpont termékeny helyeket birtokolhasson. Lepsény fősámán a róla elnevezett Lepsény községben, Bolhás tárkány a 25 tárkány-növendékkel Bolhás községben, míg Kü 25-25 íjásszal Kővágószőllősön és Kővágóőrsön telepedett le. Jühön ifjúsági fősámán, Gyula táltos és Kaszli aranyasszony 265 őszén Kende beavatott és Tárkány ifjúsági tárkány-fejedelemmel a Nyékiek törzsének Győr székhelyén át Káma és Turga fejedelemségén keresztül 270-re Bugátba és Ordoszba érkeztek. Útközben mindenütt hírül adták, hogy az új uruki egyház időszámítását mindenütt figyelembe veszik, mert a mada-manda-madeus „Szeretet-hitének" győznie kell. A Gilgames leszármazottak valamennyien áttértek a Mani őspörös által tanított uruki-mani hitre, amelyet Mani arbag-tudós rovásokba és írásokba fektetett le. Ezen nyéki fejedelmi beavatott láncolat azt a törvényt hozta, hogy a névadó-napjegyzetekben alkalmazzák a Gyula és Kaszli neveket is, mert a 265-ös, újabb 100 éves szerződésnek a végrehajtásáért ők is felelősek. Lepsény, Bolhás és Kü a 265-ös szerződésben törvénybe foglaltak szerint megkezd te a pannón vezetőrétegek kiképzését. Ezen tárkány-sámán-táltos és mani-papok kiképzése az Ordosz-i szabályok szerint már 265-től folyt. Kapcsolatban állottak a Tardos-i és Guta-i etruszk-rasna hitű Oskus-tábla rovókkal, hogy a 24 Hun Törzsszövetséggel és nagypálya Baka-szkítákkal is fenntarthassák a kapcsolatukat. Ugyanis az Augusztus- és Kövezsd között kötött szerződést figyelembe kellett venniük. Ennek egyik legkényesebb pontja az volt, hogy amennyiben ezen titkos szerződést valamelyik szerződő fél nem tartja be, akkor a megmaradt Pannóniát a római birodalom visszaadja a 24 Hun Törzsszövetségnek, vagy pedig a Baka-szkíta birodalomnak, mivel az Ordosz és Róma között kiépítendő kereskedelmi utat közös akarattal sem tudták megépíteni. Addig, amíg Augusztus császár uralkodóházának tagjai tudtak a rasna-etruszk nyelven beszélni, nem volt semmi baj, de amikor a többi, illetéktelenül hatalomra került későbbi császárok már nem beszélték az etruszk nyelvet és a tolmács szerepet másnak kellett átvállalnia, kiviláglott a latinosítás erős hatása, amely a 100 éves szerződések lényegét hamis megterhelésnek tüntette fel. Gallienus, aki jól beszélte a rasnaetruszk nyelvet, be nem tartás esetén elismerte, hogy újabb 100 év után a latinosítás császárai szerződésszegése miatt fel kell bontani az Augusztus- és Kövezsd között megkötött szerződést, mert az már nem szolgálja a békességet.

Ennek a jegyében rótták le Lepsény, Bolhás és Kü jól látó, ifjú utódai a jelentésüket, hogy az OscusTáblákon azt megörökítsék. Mandeus hívők a keresztény-üldözések miatt 267-ben feldúlták Athént, Spártát, Korinthost. A melléjük szegődött barbárok raboltak, ezért Gallianus a Ruma tengeren át érkezőket szétverte. Tunáciából újabb győzelme után a trónkövetelők miatt Rómába sietett, 268-ban a trónkövetelők annyira megerősödtek, hogy az összeesküvők megölték. Gallemus után Auréliánus Claudiust kiáltották ki császárnak. Ezzel az Illyr császárok kerültek hatalomra, de Postumust is megölték. Az utána következő Domitius Auréliánusnak sikerült egy újabb egységbe szilárdítani a római birodalmat. Hispáni 481 át és Galliát is bevonta az új egységbe. Maisus mellett megverte a gótokat és colonusként széttelepítette őket az elnéptelenedett tartományokban. Ekkor felvette a Góthicus nevet. Évekig járvány dühöngött a nagy birodalomban és maga Claudius is abban hunyt el. Utóda testvére lett, aki Pannóniából kiűzte a gótokat és Itáliából az alemannokat is kikergette. Rómát falakkal vétették körül. Zenóbia a perzsákhoz pártolt, de a római légiók kiszorították Kisázsióból. Majd Palmyra ellen vezettek hadat. Zenóbiát foglyul ejtették és 273ban Palmirát leromboltatták. Utána Zenóbia híveit Egyiptomban leverték. Galliában Tetricus visszapártolt Rómához. Az Aranyröges Birodalom azonban nem tért vissza Rómához, mert a harmadik 100 éves szerződés megállapította, hogy az őslakosság soha nem békélt meg a római uralommal. Légióit később Moseia fogadta be. Újításaikkal iparkodtak helyreállítani az állam belső rendjét. A pénzügyeket mindenesetre rendezni kellett. Zavarossá vált Róma élelmiszer ellátása. Naponta kellett kenyeret osztani. A rabszolgák és a kézművesek felkelést szerveztek, amelynek leverésekor 8000 katona esett el. Auréliánus volt az első császár, aki magát „Úrnak és Istennek" neveztette és a római Mars mezőn templomot építtetett. Az egész mandeus hitvilágban azonban mindenütt csak nevettek azon a kitételen, hogy ennek a templomnak a „Legyőzhetetlen Napnak" nevét adták, mert ezzel semmiképpen sem lehetett az egységes római vallást megteremteni. Auréliánus 275-ben újból keletre indult, de katonái az újabb Harapi-féle járvány kitörésétől tartottak és meggyilkolták. A sereg a Szenátusra bízta az új császár megválasztását. A Római Birodalom Szenátusa Claudius Tacitust ajánlotta. Népszerűsége már kezdetben sem volt nagy, ezért a katonaság rövidesen eltette láb alól. A 275276-os évek után Aurélius Probus 276282 között uralkodott. Első feladata az volt, hogy helyreállította a rajnai határt. Az már nem tetszett a seregnek, hogy Kisázsióban, Egyiptomban és Távol-Keleten is hadakozott. Katonái az első járványos megbetegedés után megölték. Küldöttséget menesztettek Babilonba, hogy Mani arbag gyógyszerkészítményeiből kérjenek. A börtönből a messzeségből tanácsot kaptak. Ugyánis Mani az akkori kor legműveltebb bevatottja volt, de a hatalmon lévőknek nem tetszett tudásának az Égből eredő tanúbizonysága. Vallotta, hogy az Isten létezésének tudata senkit nem jogosít fel arra, pap lévén is, hogy ne dolgozzon. A „Társbolygónkhoz hasonlóan mindenkinek munkát kell végeznie, mert dologtalanul senki a más munkájából nem élhet!" Ezen tanáért, bár arbag-gyógyító volt, minden országból száműzték. Börtönbőlbörtönre vitték, de még ott is gyógyított. Ha a Kelet térségében valaki gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, királyi engedéllyel, aranyért Mani meggyógyíthatta. Amikor azonban a Manda-magya-mandeus tanokat kezdte hirdetni, újból börtönbe csukták. Aurélius Probus utódja, Aurélius Carus 282-283 között a szarmata harcban edzett katonacsászár lett. Amikor a perzsák ellen indult háborúba, egy villám agyonsújtotta. Császárrá tételekor viszont úgy mondta: „Legyőzhetetlen Napnak vagyok a parancsolója". Hozzá is elkérték Manit a perzsáktól, de az, amikor a békekövetségbe elindult, nagyon felháborodott a császár kérkedésén és gyógyítás helyett a börtönt választotta. Csökönyössége miatt úgy megverték, hogy újból beteg lett. Igaz, hogy Claudius megtisztította a gótoktól Szirmiumot, de maga a háborús korszak betegségében, pestisben meghalt. Ekkor bekövetkezett a vandálok támadása, pedig a Dáciából való korábbi kivonulásukkal azt akarták elérni, hogy a barbárok ott csatázzanak. 482 Aurélius Carus után Diocletiánust, egy dalmáciai születésű, szabadon bocsátott rabszolgának a fiát, aki a császári udvarokban szolgált katonaként és a kabarok szerint Numeriánus császárjelölt testőrségének az egyik parancsnoka volt, ura halála után császárnak kiáltották ki. Sok mindent tanult a császári testőrségben, ezért élete védelmében újat alkotott. A társ-császárok esetleges törekvéseit úgy ellensúlyozta, hogy a római birodalmat 4 részre osztotta. Így a császárságát 20 évig fenntartotta. 280-ban lépett hatalomra és 305-ig uralkodott. 286-tól az uralkodótársa volt Maximiánus Augusztus. Fogadott fiúként maguk mellé vették a Cézárokat, akik leányaikat feleségül vették, s így négyes uralom következett be. Diokletiánus Nikodémiában élt, Maximiánus Milánóban, Constantius Chlorus Trierben, a Száva mellett. Galerius maga állandóan Szirmiumban székelt. Maximiánus sokszor tartózkodott Ravennában és a Szenátus intézkedéseit a császári szentesítés itt hagyta jóvá. A szarmata szövetsé geseikre a gótok, a vandálok és a gepidák is nyomást gyakoroltak. Ezen háromoldali nyomás miatt 285-től szarmata támadások nehezedtek a

Limesre. Diokletiánus 290299 között gyakran tartózkodott Szirmiumban és győzelmeivel megállította a támadásokat, s így Pannóniára és Illyrikumra kisebb nyomás nehezedett. Mivel a Severusok feloldották a katonák házassági tilalmát és a földet az őslakosokkal együtt a családokban művelték, gazdasági fellendülés következett be. Ezért a kereskedő, kézműves és katona családok hatalomra tettek szert. A városok írnokai Pannóniában meggazdagodtak. Igazi nagyváros mégsem tudott kifejlődni a Severusok alatt sem, mert a 100 éves szerződésekben az ősi pannon telepesek önállósággal rendelkeztek és lakhelyeiket nem háborgathatták. Csupán a légiók táborai mellett keletkezett városi élet. Lassan felhagytak a hamvasztással. Áttértek a halomsíros temetkezésre. A vezető pannón rétegek is elhagyták szekértemetkezéseiket és áttértek elődeiknek a szarkofágos, sírköves megemlékezéseire. Az aranyékszerek és a finom textíliák mind keletről származtak. A helybeli kézművesek a névadásban ellatinosodtak. Az őslakosok régi pannón kultuszokat űztek, a termékenység biztosítására Bellona ősanya, Silvánus illyr istenség, a telkek védelmezője, az erdőknek istennője, lovas istenség és Mitrás harcos istenség egy-egy híve 290 Disznótorán megérkezett Veszprémbe, ahol sok érdekeset mondtak: A Gilgames családjából származó Mani arbag-gyógyító, aki Babilon városában egy városrésznyi gyógy-kolóniát létesített, igen sok életmentő gyógyítót képezett ki. Mint írástudó beavatottnak feltűnt, hogy az Ataiszból megmenekült Úr, Él és Vanisten hívők minden tanítását átvették, az Ahura-Mazda, vagy Bölcsesség-Urának a mágusai és Zaratustra próféta hitéből megalkották az Avesztát. Mózes egyiptomi bölcsektől tanulta az isteni szövetség tanítását. Ábrahám Úr városánál átvette az egyistenhitet, majd a Jákób 4 feleségétől származó 12 törzs déli szárnya hitvilágában kiszorították a többi istent és Jahve, a viharisten diadalmaskodott. Az asszír és babiloniai fogságban azok istenhitéből is átvettek valamit és a perzsa hatalom felszabadította őket. Az eddig fogságban lévő Jahve hívőket a perzsa király hazatelepítette. Az írástudó Esdrás prófétának és a zsidó vallású első perzsa helytartónak, Nehemiásnak volt az érdeme, hogy Mózes 5 könyvét megszerkesztették. Az ótestamentumba, azaz a Szentírásba fel nem vett műveket megsemmisítették, vagy a megmaradottakat a másolások megtiltásával az enyészetnek tették ki. Esdrás 450 körül összeállította az ótestámentum első részét. A rabbinizmus az évszázadok alatt a hiányokat még kiegészítette. Mani Babilónban királyok, papok, mágusok és népi vallások követőit gyógyítgatta. Nagy nyelvtudásával összehasonlította, hogy az Ataiszból eredő Egyistenhit miként található meg az Avesztában, az óés újtestamentumban, majd az Úr és Uruk városának 483 zikkuratjaiban tárolt, társbolygónkról hozott Arvisura-Anyahita egyistenhit képírásaiban, s így kibontakozott előtte a tömény év előtti hitvilág. Mani tudta, hogy az ószövetség végleges megszerkesztése a jamnai iskolában történt, Domitiánus uralkodás alatt, 81-96 között. Kifogásolták, hogy Jézusnak csak Judás nevű tanítványa tudott írni. Jézusnak az uruki gyülekezethez írt levelét János 1. és 2. levelében és a Jelenések könyvében szerkesztették meg Néró és Domitiánus alatt, 65-95 között, az Újszövetséget pedig a második és harmadik században állították össze. A „Jeruzsálem-vagyonközösség" eszméje Maninál megértésre talált, de a jótékonykodó gazdagok „Szeretetlakomái" ellen tiltakozott. Amikor létrehozták a munkától függetlenített papi és püspöki rendet, erősen tiltakozott az egyházi vezetők hatalmaskodásai ellen. Megalapította az általa elnevezett "Uruki-Mani keresztény egyházat" és az összes keleti egyházat egyesíteni akarta. Orvosként hirdette a Jézus által hozott, az Égből eredő „Szeretet-Egyházát". Ezért a hitélet vámszedői börtönbe vetették, majd a szeretetre vágyók lázongásai miatt egyik börtönből a másikba vitették, majd bejelentették, hogy 274-277 között meghalt. Szemtanúk Veszprémben, a 290. évi Istenfiak ünnepén (XII. 25.) elmondották, hogy Csőrös király I. Koszrán szaszanida uralkodó (590-628) kérésére megnyúzatta, szalmával a bőrét kitömette, városról-városra hordatta és fára akasztatta ezen felírással: „Így jár az, aki a mennyei eredetű uralkodók tizedének fizetését megszüntette!" A római légiósok között sokan voltak Mitrasz hívők, akik Mani megírt könyveit terjesztették. A Lepsény által megalapított pateszi-pap-sámán-táltos iskolának a végzős növendékei a 4 császár fővárosában segítettek az „Oskus-Tábla" rovásokban. Majd amikor Diokletiánus lemondott, Constantinus került uralomra 306-337 között, amikor 330ban Konstantinápoly lett az új birodalom fővárosa, őt II. Konstantinus követte 337351 között, majd 351-361 táján III. Konstantin, akik a Sisciai tárgyaláson soha nem jelentek meg. Konstantinus Apostata 361-363 között uralkodott. Valentiánus császár uralkodása alatt, 364-375 között Ménuron, Topa, Gyula-Duló, Kosztanáj és Emba aranyasszony bejelentették a Harmadik 100 éves szerződés felmondását és a Melegvizek Birodalma egész területére való igényüket, amit Konstantin Apostata 365-ben tudomásul is vett. Hej rege rejtem 236(K). Arvisura X. Oscus tábla. Pannonföld felszabadítása Rokonlátogatók rovásai. Tanfejedelmi rovások Boristenésben Boszkan, Tarkacs és Lepsény rovása Kr. e. 4020.-Kr. u. 400. (20-4440. m.t.é.)

Ordoszban 360-ban tartották a 24 Hun Törzsszövetség Nagytanács összejövetelét, amelyen a 400 kínai nagycsalád Hangun fősámánt meghívta a császári trónra. Hangun Huó néven császár lett 361-ben. Bogács tanfejedelem a Nagytanács döntése értelmében a romló legeltetési viszonyok és a gyakori földrengések miatt a sámán-tárkányképzést átirányította Bugátba. A kaza-székihun lovasok vezetésével a hunok nagy része Altáj-Turga síkságára vonult. A Tanfejedelmi oktatáskor Hunyort és Magyort óm jelük és tanulmányi eredményük alapján beavatott jellel megkeresztelték. A házasságkötéseik után Boristénesbe vezényelték őket. 484 A magyar-törzsszövetség megalakulásakor, 180 körül Vadna fősámánt és Sávolykőt a Melegvizek Birodalmába vezényelték, hogy a különböző népek vándorlása miatt veszélyeztetett, az Kr. e. 2800-ban alapított Kassa kabar birodalmát megsegítsék, mivel ez védett terület volt. Itt, a hegyek védelmében 11 törzset tartottak nyilván, akik egymásnak segítséget adtak. A 250-es keresztény-üldözések alkalmával sokan ide menekültek. Galliánus és Pipe szerelme miatt Attalus népét észak-pannon földre telepítették, ami a 11 törzses kabaroknak nem tetszett. Azt a szerződésszegő római birodalommal szemben még ki tudták harcolni, hogy Tardos aranyröges birodalmát a saka-szkíta szövetség nyomására kiürítették. Lepsény veszprémi kiképzésének hallgatói örömmel fogadták a görögföldről elüldözött keresztény szerzetes-rendet. Annak egyik tagját a Boristénesben megalakult képzésre vezényelték. Mitrás hívőket is küldtek Veszprém ből szkíta-saka alapítású kiképzőhelyre, ahol előkészítettek egy nagyobb arányú honfoglalási tervet, mivel a saka-szkíta birodalom nem tudott Rómával megbirkózni a csökevényes szerződéseik miatt. Amikor III. Konstantinusnak bejelentették a 100-100 éves szerződések felbontását, Boristénesben elkezdték a Tanfejedelmi oktatások megszervezését. Ebben elismerték a 25 karéjos Jézus tanításait. Lepsény a Melegvizek Birodalmáról a következőket regélte: - Ahhoz, hogy valaki a népünk múltját megértse, a sok ezer éves feljegyzéseket kell figyelembe vennünk. Amikor a jégáradat régi lakóhelyünk minden részét elborította, 120 helyen, a legkegyetlenebb hidegben is népünk a melegvíz forrásoknál megmaradt. A legkonokabb és legkitartóbb népség a tarkós népcsalád volt. A meleg vizek által kialakított barlangrendszerben húzták meg magukat. A másik csoport a síkságon és a dombos vidékek melegvizes forrásainál és a patakok mellett élt. Gyakori mosdásuk miatt bolhásoknak nevezték őket. Hegyi barlangokban éltek a medvesek, akik szintén ragaszkodtak a maguk által látogatott melegvíz forrásokhoz, melyek birtoklásáért sokszor dorongokkal és kődobálással is harcolniuk kellett. Az Égiektől származottak vagy a velük keveredett tarkósok, bolhások és medvesek nagyobbik része a járványos betegségek, a váltakozó jégáradatok miatt melegebb vidékre vándorolt, mivel ott a teleket jobban át tudták vészelni. Ilyenkor a rovásaikat, rajzaikat, állat és természet ábrázolásaikat és hitvilágukat is magukkal vitték. A kisebb tudással rendelkezők a barlangok falaira rajzolva megörökítették vándorlásaikat. A magasabb fokú beavatottak azonban tudásukat agyaglapocskákra vésték, hogy a hidegmeleg korszakok változásai után az ősi lakóhelyeikre visszatérhessenek. Így tette ezt sok más beavatott törzs is a hőmérsékletek vagy betegségek változásai közben. A tűzgolyókat dobáló Istenfiak'Földjeinek belső magja mindig folyékony volt, vallották ezt évezredeken át a palóc törzsek elődei, mivel úgy sejtették, hogy a haragos idegen istenek ezt a tüzes lávát a népek büntetéseként a Föld gyomrából kilövellik. Ezért a Földünk felszíne napról-napra változik. Joli-Tórem, azaz a Földanya Birodalma is folyton változott és a jeges korszakok után a vízáradata Melegvizek Birodalmának 120 forrásából 100 forrást betömött. Mégis érdemes volt ide visszajönni, mert a melegvizes dombhátakon minden növényt megtermelhettek. Így vált lehetővé, hogy az Ataiszi térképek segítségével a palóc nép visszajött. Az ordoszi regélő rovások szerint Úzon, Gula, Karakó és Szakolca ifjúsági fősámánok, az Öreg-Isten idők pateszi-papjai, mintegy százan, honfoglaló elődeinkkel Kr. e. 4020038 között megindultak a Melegforrások Birodalma területére, ahol az őslakosokkal összeolvadtak. Ez a jégkorszakok utáni első honfoglalás volt. 485 Utána 20 évenként jöttek vérfrissítőnek kisebb csoportokban. Kr. e. 3970 után nagyobb tömegben érkeztek ummai úzok és a tardosi uruk-népe, az özönvizektől elmenekült folyóközi népek a Duna-Tisza folyóközére. Síksági és hegyvidéki, kettős lakhelyekkel megalapították Pilis és Tardos birodalmát, s így 6 törzs létrehozta a Melegvizek Birodalmát. Később, Kr. e. 2790-ben Eskló vezér érkezett Ordoszból, és Aranyosszék mellett megalapította az Aranyröges-Birodalmat. Ezzel a honfoglaló törzsek száma 7-re emelkedett. Limacs pateszi népe Kr. e. 2085-ben elhagyta Úr és Uruk városának Birodalmát, mivel egy bronztükör készítő tanulóját megmérgezték egy királyi lányka temetésén, ezért Hatsas Birodalmába vándoroltak. Itt találkoztak össze a Tömös vitéz vezette agyagedény-készítő Ordosziakkal. A bronzbalta-készítő Limacs pateszi népével együtt Tardos-Birodalmában kapott letelepedési engedélyt, ahol nyolcadik törzsként megengedték Tömös-Birodalmának a megalapítását.

Utána, Kr. e. 1610-ben Barca széki-hun vezér látogatott el Eskló-földre, 10.000, azaz egy tömény lovassal és a Barcaságot kapták lakhelyül, Góbéföldet, Gömörvárat. Pozsony-nemzetségi őrhelyet és Zalaőrséget ötször kétezres, határőrizeti földnek szánták. A sorozatos vérengzések és a járványos betegségek pótlásaként Kr. e. 800-ban, az esklók kérésére Pannon parszi-Baka vezért indították el újabb honfoglalásra, aki Pannonhalma székhellyel új birodalmat létesített. A Káldorokkal létesítettek szövetséget, akik a Rasna-birodalmat gyakran meglátogatták, a rasna-etruszkokkal egy gazdasági szövetséget alkottak és áruikat is kicserélték. Ezen Rasna-Szövetség 12 népből alakult, Arnó ifjúsági fővezér irányítása mellett. Területük az Arnóról elnevezett folyótól a Tiberisig tartott. Veji-Szentliget és a Kapitólium között az ifjú harcosok jóvoltából megalakult Róma Birodalma, amely szélesebb körben, a 12 népes Rasna és a latin törzsekből jött létre. Mivel a Rasna Szövetség magasabb szellemi képességekkel rendelkezett, az új állam vezetői a latinosan etruszkoknak nevezett Káll intézményéből Lukomók javaslatára királyokat választottak. Az aranyfarkast szopó két árva gyermekből, a Szürke-Farkas és Barna-Farkas iker-fiúkból az életrevalóbb, latinosan Romulusnak hívottat választották meg királynak. Így Kr. e. 753. július 1-jén bevezették a királyságot, s ezután még 6 etruszk királyt választottak. Az Alba hegységből hozott Nimród-koronával megkoronázták Romulust. Amikor Pannon vezér Kr. e. 800-ban megalapította Pannonhalmát, érintkezésbe lépett az Arnó leszármazottakkal és javaslatot tett a 2 beszélőköves birodalom szövetségére Kortonvár székhellyel, de a déli Rasna vezetőség ezt Tarhumban elutasította. Felsinában azonban terménycsere-egyezményt kötöttek, mivel ekkor még az Eszterföldi Duna-ág hajózható volt. A Pannon-Káldor szövetség 400-ban, a tökéletesen működő gabona állat csere egyezmény keretében ajánlatot tett a 16 törzsből álló Rasna-Pannón-Káldor szövetség megalapítására, mivel az utolsó etruszkrasna királyt 509-ben elűzték. A köztársaságiak viszont a menekülő tengeri népekkel a 42 népes „Tengeri Birodalmat" szorgalmazták. 390-ben, a nagy földrengésben elsüllyedt Pisina etruszk kikötő egy ölnyi mélységbe. Viszont a Dunának az Adrián lévő kikötője megszűnt tengeri kikötő lenni, mert a fölötte lévő hegyvidék a gyakori földrengések miatt minden tavasszal folyton emelkedett. Így a gabona és vágó-állat kereskedelem folyton csökkent. A Rasna-szövetséget Róma leigázta, de Sulla a fegyvergyártás fontossága miatt a rasnáknak polgárjogot adott. Róma önkénye miatt az Arnó család egyik része Rómában, mint patrícius előkelőség részt vett az államvezetés legmagasabb helyein, de nevüket a latin nagycsaládok486 ba bevonták. Az észak felé vándorlók viszont Sóváron és Halason telepedtek le, és a rasna-műveltséget terjesztették. A Halasvárosban lakó arnók Sóvár-Nagytanácsán büszkén mondták: „A 24 Hun Törzsszövetségnek mi a lándzsái fogunk lenni!" Mindezeket azért ismételgette Lepsény a rovósámánok tanításán, mert az Kr. e. 4040-től írott Arvisurákat módjában volt átolvasni. A legkisebb rovásokban is talált olyan érdekességeket, amelyeket a nagy Tanfejedelmek kihagytak rovásaikból, de az Élet-Kegyhelyének rovó-deákjai szorgalmasan megörökítették azokat. Egyöntetűen azt vallották, hogy Tullius etruszk király volt azon személy, aki a római nagyság alapjait lerakta. Ha a déli rasnák elfogadták volna a felajánlott Pannon-Rasna-Káldor szövetséget, Róma fénye még most is tündökölne. Diokletiánus császár azonban mint egy szabadon bocsátott rabszolga fia, a római birodalmat testőrparancsnoki módon 4 felé osztotta. Hatalmát úgy tartotta fenn, hogy Maximiánus Augustus 286-tól kezdve uralkodótársa lett és akik leányaikat feleségül vették, cézárokká tették. Így Diokletiánus Nikodémiában élt. Galerius SirmiumSzerém térségében a Száva mellett, Maximiánus Milánóban, majd Ravennában, míg Konstantius Klorus Trierben (Treverórumban). A szenátus minden intézkedését a császári szentesítés hagyta jóvá. Diokletiánus Róma birodalmát 12 provinciára osztotta. Erős sereget szervezett gyorsan mozgó légiókkal és határvédőkkel, akik önkéntes alakulatokból állottak, amelyekben zsoldfizetést adtak még a barbárok és a rabszolgák részére is. Ezek Róma fennhatósága alá helyezték magukat. Egyenes és földadót vezettek be. Az árrendeletet 301-ben szabályozták. Kormányzatuk árualappal rendelkezett, hogy az árakat szabályozhassák. Diokletiánus trónralépésekor családjával együtt keresztény volt, de a hagyományos vallási kultuszokat is szentesítette. Az udvara és a katonák nem voltak hajlandók isteníteni. 303-ban és 304-ben rendeleteket bocsátott ki a keresztények ellen. Ez volt a kefe. ten a legkegyetlenebb üldözés. Británnia, Szarmataföld, Egyiptom és a perzsák ellen harcolnia kellett. Ezért Diokletiánus 305 május elején lemondott, majd Maximiánus mondott le, s ekkor Galeriust és Konstantinust kiáltották ki császárnak a sok trónigénylővel szemben. 306-ban háború tört ki és Konstantinus meghalt, majd utána Maximiánus is 310-ben Galliában, de a háború még sokáig eltartott, és II. Konstantinus győzelmével végződött. II. Konstantinus apjához hasonlóan a vallási türelmesség híve volt. Keresztények is voltak seregében, akik a legenda szerint látták az „E jelben győzni fogsz" feliratú keresztet, s Konstantinus 313-ban megengedte a keresztény vallás szabad gyakorlását. Licinius társa is olyan jogokat biztosított a keresztényeknek, mint a többi más vallás híveinek, s így Konstantinus és Licinius közösen uralkodtak. 324-ben azonban há-

borúskodás robbant ki köztük és Konstantinus száműzte Liciniust. Utána Flavius Konstantinus fiaival 337-ig együtt kormányozták Róma birodalmát. A keresztény vallás biztosította az állam rendjét. Püspökeik sokszor a császárhoz fordultak vitáikban és a császár döntött. Az afrikai keresztények azzal fordultak Konstantinushoz, hogy Diokletiánus üldözése alatt Donátus kiszolgáltatta a szent könyveket. Konstan tinus a vitát a zsinat elé utalta, ahol az ellenpártot ismerték el. A hivatalos egyház híveit „Katholikusoknak" nevezték el, míg a másik csoport a „Donathizmus" hívei lettek. A másik vita az Egyiptomi egyház állapotával függött össze. Alexandriában Árius presbiter azzal a tanítással lépett fel, hogy a Szentháromságból az „Atyaisten" örökké való és első teremtménye a „Logos", vagyis a fia volt. A Logos teremtménye a Szent j lélek. A fiú tehát nem lehet azonos az Atyával, csak hasonlíthat rá. Az áriánizmus 487 tehát az alapvető keresztény dogmát kísérelte meg racionálisan értelmezni. Az alexandriai püspök és a zsinat ezt elvetette. Ekkor Árius a többi egyházhoz fordult. A matrózok-kézművesek folytatták a vitát, mivel Árius költeményei nagyon népszerűvé tették őt. A vita összetűzésekre vezetett. Konstantinus 325-ben Niceába egy zsinatot hívott össze. Róma birodalmának összes püspökei Árius ellen foglaltak állást. Konstantinus úgy döntött, hogy Áriust Illyriába, míg híveit Galliába száműzzék. Árius halála után a hívei továbbra is élvezték a császár támogatását. Az áriánusi tanok ellen újabb püspöki zsinaton tiltó döntéseket hoztak és az áriánusokat üldözni kezdték a germánoknál s a tan terjesztőit eretnekeknek nevezték. Konstantinus a polgári és a katonai hatalmat szétválasztotta. 316-ban és 325-ben a lakosság vezetőinek megtiltotta, hogy szülővárosukból elköltözzenek, 332-ben pedig azt, hogy a kolonusok egyik birtokukról a másikra menjenek. Pénzverőik életfogytiglan a helyükön maradjanak. Róma lassan elvesztette jelentőségét és Konstantinus új fővárost alapított Bizontion görög kolónia helyén. 324-330 között a császári udvart és 1 konzullal a szenátust is átköltöztette. A gyors építkezések során görög műalkotások, fürdők, könyvtárak, lóversenypálya és keresztény templomok épültek és a „Legyőzhetetlen Nap" kultuszával felállították Hélios szobrát. Kegyetlenné vált, fia és felesége áldozatul esett. Közvetlenül halála előtt egy áriánus püspök megkeresztelte és szentté avatták. A gótok ellen harcolt a szarmaták szövetségében, de 332-ben bé két kötöttek. Ezért szarmatákat telepítettek a Duna mellé és Itáliába, vandálokat Pannonfába. A barbárnak nevezett törzs ifjai közül a legnagyobb méltóságra azok emelkedtek, akik jó hírszerzői voltak a saka-szkíta birodalomnak. Konstantinus 337ben a perzsák elleni háborúban hunyt el. Fiai 351-ig uralkodtak. II. Konstantinus a sisciai megbeszélésre már el sem ment, de a szerződés felbontását tudomásul vette és kivonult a Tabán-Magyarka kereskedelmi útról. Juliánus Apostata 361-363 között vissza akarta állítani a pogány vallást, hogy Nagy Sándor nyomdokaiba léphessen. Arménia független lett a perzsa egyezmény alapján, amikor Joviánust kiáltották ki császárnak (363-364). Joviánus halála után Flavius Valeriánust kiáltották ki császárnak 364-365 között. Testvérét, Flavius Valenst tette meg uralkodó társának, aki 364-378 között uralkodott. Mindketten jó katonák voltak. Valentinus nyugaton, míg Valens Konstantinápolyban uralkodott. Valentiánus halála után fia, Gratiánus került a nyugat trónjára, akiben nem volt meg az apjához hasonló türelmesség. Az eretnekektől és más vallásúaktól megvonta a támogatását. Ambrózius, a főváros püspöke nagy hatásal volt rá. Diokletiánus alatt az állam szinte egy óriási monarchiává változott a „Szent-Palota" irányítása mellett. Valens császár 378-ban Hadriánpolis (Drinápoly) védelmében elesett a vizigótokkal vívott csatában. Aldrich, a gótok megmenekült vezére már Rómát fenyegette. Valens után I. Theodosius 378-398 között lett császár. Gratiánus után, 383-tól Arkádiusszal együtt társcsászárként szerepelt, miközben Róma Birodalma 395-ben kettészakadt. Ilyen viszonyok között a 24 Hun Törzsszövetség Boristenésben kiképzett előőrsei 370-től kezdve a Dunavölgye felett átvették a hatalmat Kövezsd 300 éves szerződése alapján. Alatus és Safrac gót-alán vezérek a hunok vezetése mellett az Alduna és Erdőelve alján előretörve 377-ben Pannónia földjére érkeztek, ahol 378-379 telén Gratiánus még Szerémváron (Sirmiumban) tartózkodott. I. Theódósiust 379. január 19-én Augusztussá tette. Elhagyta a várost, Maioriánust küldte harcolni és 379. november 17-én a hunokon, gótokon és alánokon győzelmet aratott. Utána jelentette Bizáncban, hogy 379/380 telén Pannóniában a barbároktól vereséget szenvedett. 488 Gratiánusnak újból meg kellett jelennie Szerémváron. 382-ben tárgyalások kezdődtek a hunokkal, amelynek értelmében Tráciától északra - amelynek már amúgyis urai voltak a gót-alánok - a 24 Hun Törzsszövetség kiképzett előőrsei jelentek meg. Amiánus püspök 381-ben a hun-uruki-mani papokkal megérkezett küldöttséggel teljesen megegyezett. Amiánus szerémvári püspök arról értesítette Bizáncot, hogy a szarmatáknál nyugtalanság uralkodik. A pannón őslakosság is kezdi ősi jussát visszafoglalni, mivel a római császárok a 300 éves sisciai szerződést soha nem tartották be annak előírásai szerint. Ezért a 384-es, limesen való áttörés után a Siscia-i pénzverde megszűnt és 386ban a Trevári pénzverdéhez csatlakozott. 390-ben megindultak a hunok. Bizánc 391ben még győzött a gót előőrsök ellen a Balkánon, de 392 után már kivonultak Pannóniából, ahol az ifjúság csatlakozott a rokon-nyelvet beszélő, kiképzett lovassághoz. A városlakó rómaiak nem művelték a földjeiket, viszont a parasztság csak annyit termelt, amiből saját magát ellátta. A Tenisur mellett olyan bő termés volt, hogy 380-390 között a magtárakat feltöltötték Savária (Szombathely) városáig. Így a fiatalság jelentkezhetett a hunok seregébe. Az ellenálló Vindebona és a Carnuntum légió helyeket 395-ben

felgyújtották. Bécs város hun-avar lakossága Porog-Szakszín új kereskedőitől vásárolt kenyérmagvakat és húsféleségeket, melyeket Pannonhalma irányított át polgári fogyasztásra. Mindez olyan szervezettséggel történt, hogy a Hun Törzsszövetség központi élelmezési ellátását az őslakosság folyton dicsérte. Ekkor bizonyosodott be, hogy a gótok, vandálok, markomanok a kabarok vezette 11 törzzsel a hunok szövetségesei voltak. Hangun-Huó császár másodszorra Megyerját vette el feleségül, aki Uruk-Dargin segítségével jutott el Ordoszba, ahol Hangun fősámán volt. Kései házasságából 2 fia született: Hunyor és Magyar. Amikor Hunyor életében, ifjúsági fősámánként megalkották az ordoszi-beavatottak szövetségét, a kinajok 300 családjából 120-an ellene fordultak és testvérével Magyorral menekülniük kellett nagybácsijukhoz, Ojbárszhoz, aki a kiszáradóban lévő Meótisz mocsaras vidékét nekik ajándékozta a Káspivár Birodalmából. Hunyor ekkor Maturit, míg Magyor a víg Irgiza fejedelmi beavatott leányokat megszöktették Etilvárra Ojbárszhoz. Ojbársz, mint Megyerja bátyja Káspivár Birodalmában képviselte a 24 Hun Törzsszövetséget. MunzukMundzsuk Bugátban székelt és az ifjúságot készítette fel az újabb honfoglalásra, mivel a tengeri-folyami és közútépítési szerződés 360-ban felbomlott a római birodalommal szemben és Udin Pannonföldre lett irányítva, hogy az előőrs segély-törzsektől a Melegvizek Birodalmát átvegye. Közben 365-tól 4-5-6 évenként újabb 24-24 ifjúsági vezér kelt útra és 370-től kezdve csoportosan lépték át a Limest, amely 380-ban azáltal megszűnt, hogy a rasnaetruszk és pannón parancsnokok a Dara és Duna vízfútnak az északi partját a Bizánci császársággal szemben megszállották. 365-ben Szerémváron, azaz Sirmiumban Valens, Urgacius és Germinius élete végén római orthodoxok jelentkeztek és az áriánusok elmenekültek. 384-ben a Csepel-szerémvári Limest is elhagyták a római légionáriusok. A 360 kiképzett tárkány, mágus és beavatott, az ifjabbb Lepsénnyel átvette a Limes melletti közigazgatást. Balambér Csepel hajóssal és Topa 1 000 lovasával Tabán és Szörényvár között 800 vízijártas hajóvontatóval a hatalmat átvette. Ezenkívül minden 3. évben a katonának való, Boristénes, Porog és Szakszín körzetében kiképzett lovasok, 7 200 személy 10 000 lóval Veszprém közigazgatási fejedelemségbe érkezett Orda tárkányfejedelem parancsnoksága alatt, aki 385-től teljesített 489 szolgálatot és a középső Pannonföld biztonságát megszervezte. Legkésőbb Csató lovasfejedelem érkezett meg 395-ben 2 160 lovasával és kiképzett vezetőkkel, akik javarészt pannón, rasna-etruszk, osos-úzok, jászok, saka-szkíta székihunok és kabarok voltak a Melegvizek Birodalmának őslakossága ifjúságából. A bíkís-besenyők, parajdi-sikulok, tardosiak, tömösi csákányosok a kazahun vezetés mellett a tabáni Selyemút mellett szervezték meg a maguk Káliságát, hogy Boristénes-Porog-Szakszín kiképzett és kiszolgáló lakossága egy szervezett és kiépített országrészt találjon, ahol már nyugodtan folytathatja szövetségi életét. A 360-as ordoszi döntés alapján a Selyem-utat ellepték a 24 Hun Törzsszövetség kiképzésre jövő és menő hadai. A porogi kiképző táborban 3 pannón és Lepsény is tanított. A legidősebb már vak volt, a középső gyakorlati lóápoló, míg a legkisebb írt is, rótt is, sőt a halász, vadász tudnivalókat és a húspor készítését is tanította. Amíg apja és nagyapja az uruki-mani hitet csupán fejből tanította, addig az ifjú felszentelésre váró kispap a Babilonból ajándékba kapott Szentkönyvből is felolvasott, amit aztán az idősebbek gyakorlatilag élőszóval tanítottak. Pannónia lakói 380-ban örültek az elszórt, tehát nem általános sorozások megszün tetésének. Nem vártak olyan meglepetéseket, hogy a légiókba elhurcolt fiatal házasokról halálhír érkezzen és tengeri csaták pusztításai után megérkezzen a meghaltnak jelzett családapa, akinek felesége már másodszor is férjhez ment. 380-400 között nyugalmas élet keletkezett Pannónföldjén, mivel az 5 évenként 72 önként jelentkező katonasorsú fiatal legényke helyett egy 1080-as létszámú lovasezred érkezett Veszprém be, hogy a karhatalmat megerősítse. Ebben a legénységben Pannónia 72 törzse-kálisága képviselve volt, sőt az etruszk-rasna szövetségnek mind a 60 féle kevert nemzetsége közvetíthetett a vissza nem térő, Itáliából származó kézművesek és kereskedők között. Így 20-30 év múlva a lakosság átvette az egykori őslakosság 24 Hun Törzsszövetségi nyelvét, s így többé-kevésbé mindenki megértette egymást. A Nyugat-római Birodalom kérésére hatalom megszerzési célból a vandálok átvonulást kértek. A melegebb vidékű lakhelyek ígérgetése miatt Alarik gótjaival együtt megjelentek Tabánban, majd Veszprém várában és kérték az ütközésmentes átvonulási lehetőséget Lepsény uruki-mani püspöktől. Ezt a vallási türelem hívei, az urukimani papság megígérte. Szerződésben megegyeztek abban, hogy vágóállataikkal és lábasjószágaikkal a kijelölt Tabán-Suprun-Szombathely, azaz Eraviszkó-SkarbantiaSavaria útvonalon, valamint Tabán-Pécs-Szerémvár-Sziszek irányában kíséret mellett távozhatnak. Veszprémben ígéretet kaptak arra vonatkozólag, hogy udvarházaik és a megholtak nyugalmát nem fogja zavarni senki. Ezen helyeket gondozni kívánó latinok maradhatnak, akik megtakarított és e célra hátrahagyott pénzeikből a családi tűzhelyek szentélyeit mind gondozhatják. Ezen szerződés a Magyarkától kiinduló „Selyem-út" egész hosszában és a „Borostyán-úton" nagy ember-tömegeket mozgatott meg.

A különböző latin nevekkel ellátott Arnó család minden ellenszolgáltatás nélkül vállalta a gyarmatosító latinok visszatelepítését. A rasna-etruszkok nagyrésze beolvadt a rokon 24 Hun Törzsszövetség 72 káliságába. Ujjongva fogadták a kiképzésről megjött pannón-rasna rendfenntartó ifjakat és a rokonlátogatók közül kiemelkedő, kiképzett, rangelső vezetőket ifjúsági Káll-okká tették. Boristénes-Porog-Szakszín 395-400 között minden ágazatban teljesítette a tervét, elsősorban MagyarkálóiTabánig a „Selyem-út" gondozását átvették a szarmata-jazigoktól és a rómaiaktól, hogy a 24 Hun Törzsszövetség lovasai és állatállománya a Melegvizek Birodalmába jöhessen. Idő bőven volt arra, hogy 360-400 között a nyelvi 490 eltéréseket vissza állítsák a régi közösségi nyelvre és az ataíszi minden irányú műveltséget a legmagasabb fokra emeljék. Amíg Hunyor elvei alapján a sereg kiképzése megtörtént, Magyor a szellemi életet irányította. Bagamér Bíkís Birodalmába tette át székhelyét, míg Udin fokozatosan Pannonföld ura lett. Ruga a Kabarföld fejedelmi családjába nősülve északról, míg Upor TardosBirodalmában vette át az irányítást. Így Hunyor fősámán Ordoszból, Bagamér lovasfejedelemként Pusztaszerről, Ojbársz Etilvárról, míg Oktár Jászvásárról várta UrukDargin megszavazott felvonulási parancsát. A szarmaták és a gótok előcsapatként hűen teljesítették a feladatukat. A római kegyhelyek őrzésére eleinte a visszamaradt latin ifjúságot, majd később a római és etruszk-rasna veteránokat alkalmazták, hogy az Augusztus-Kövezsd Sziszek-Siscia egyezményét végrehajtsák. Az egyezményt OskusTáblákra rótták le. Hej rege rejtem 236(L). Arvisura XI. Oscus tábla. Nyugati Hun Birodalom elindul Rokonlátogatók rovásai. Tanfejedelmi rovások. Forog oktatása Boszkan, Tarkacs és Csató rovása Kr. e. 4020-Kr. u. 400. (20-4440. m.t.é.) Forog oktatásának egyik kedvenc előadása volt a 24 Hun Törzsszövetség pannonföldi élete. A 20. medvetoros évtől, Kr. e. 4020-től i. sz. u. 400 között, hűen tárgyalta a törzsszövetség egyes csoportjainak a Melegvizek Birodalmába való visszatelepülését. A jégkorszakokból visszamaradt 24 törzs: a tarkós, bolhád, medves és biked népek átszenvedték az eljegesedés borzalmait. Hazalátogatásuk után még megértették egymást. Gula pateszi Kr. e. 5010 táján látogatóban járt itt magyarkar lovasokkal. Meglátogatva a jeges hegyek előtt kibukkanó melegvizes forrásokat, azokat agyaglapokra rajzolták. Ezek vésete alapján Kerka ifjúsági fővezér 100 fős lovas csoportja elindult az ősi földre. Az Öreg-Isten idő papja az ifjabb Gula volt, aki a kis, 100 főnyi csoportot vezette. Később a kalandozó avar Arnó népe a Szantorisz-vulkán kitörése és a gyakori földrengések miatt 12 törzs maradványaival fölkerekedett és az egykori rasna rokonlátogatók birodalmába hajózott, majd Eszter-földjén át Kortonvárában telepedett meg Kr. e. 1480-1490 táján. Arnó a Gilgames-féle fejedelemségek rovás-féleségével érkezett. A digó népek örömmel fogadták, mert egy borzalmas árvíz után kézművesekkel segítette a romkunyhóikat kőfalakból felépíteni. A korábbi ősföld keresésre jött rasnákkal és a hajós Eturnépe rokonlátogatóival megszervezték a 12 nép Rasna Szövetségét, akik a Parajd-Tarkós-Biked-féle birodalmakkal kapcsolatukat fenntartották. Pannón népe viszont Kr. e. 800-ban érkezett a 20 évenkénti rokonlátogatók után Parajd-Tardos-Tömös birodalmán át Biked birodalmába. Ordosz és Derbent sámánközpontjainak tanácsára a hatalmát az egész Melegvizek Birodalmára kiterjesztette. Ekkor még Dunna asszony folyamában kettős torkolatöböl volt. Eszterföldre síkvidéken lehetett lovagolni. A Rasna szövetséggel hamar felvették a kapcsolatot abból a célból, hogyha Pannonföldön a rossz időjárás miatt éhség dühöngött, akkor a rasnáktól vittek élelmiszert. Legtöbbször azonban az fordult elő, hogy az éhező Itáliából a Rasna Birodalom lovasai Sziszek-Seregestébe lovagoltak és Pannonföld szállított kenyérmagvakat vagy 491 élőállatokat, ahonnan bronz és vasféleségeket kaptak. Összekötő kapocs volt a közös rovások ismerete, mivel Pannonfában 72, míg Rasnafóldön 60 tárkányrovás volt használatban az ordoszi sámánközpont rovása mellett, de a 216 tárkány-rovás kulcsával Kortonvárában vagy Pannonhalmán azt megfejtették. Amíg az etruszk-rasna királyok uralkodtak Rómában, nem volt semmi baja pannón és rasna törzsek kapcsolatában. Amikor azonban a családi-tűzhely megsértése miatt a 6. etruszk királyt eltávolították, a Tullius által megsértett alkotmányos rend megszüntette a kapcsolatokat is. Rómában a szenátusi intézmény a könyörtelen latinosítások során az etruszkokat kiszorította a vezetésből. A rasnák haladó szelleme azonban tovább élt. Amikor az etruszk-latin keveredésű Octáviánus került hatalomra a II. Triumvirátusból, Augusztus néven császárrá kiáltották ki. Így Róma a Claudius család révén gyorsabb fejlődésnek indult. A Melegvizek Birodalmában a KÁLL intézmény elterjedtté vált. Ez volt az alapja a pannón-rasna kenyérmag segítségnyújtásnak is. Az egyiptomi ellátás sokszor veszélyeztetve volt, de Kortonváron és Pisina etruszk kikötőn át az élelmezés Eturiában így mindig biztosítva volt. A KÁLL intézmény másik alapja a tizedes falvak szervezete volt. Erdőtüzek, tetőtüzek, vagy falvak égése esetén kereplővel és dudákkal jelezték azokat. Ilyenkor a tizedes falvak legénysége lóra kapott és a segítségadást kürtök jelzésével tudatták. Ha a népvándorlás során betörések történtek, akkor véres kard körbehordozásával és kürttel tudatták a Káliságok az ezredes és a százados településekkel a veszélyt és a hadrakelt sereg kivonult a Káliságok

védelmére. A legtöbb esetben azonban a vándorlók inkább a békés átvonulást kérték, vagy az üldöztetések elől a lakatlan részeken való megtelepedést, s így később összeházasodtak. Ezen KÁLL intézmény szabályozta Nándorfehérvár (avar), Szerémvár (saka-szkíta) térségétől a gabonatermés begyűjtését, ellenséges betörések elfojtását és a tűzgyújtással kezdődő területfoglalás elleni közös harcot, mely során a mindenkori fejedelemmel az élén védelmi harcot indítottak. Ezen Káliságok szövetségben állottak a Nagypályiban székelő Saka-szkíta nagyfejedelemséggel és a jászvásári Kálisággal. A Melegvizek Birodalmának fejedelmét mindig Pusztaszer térségében választották meg. Ezen Káliságok a következők voltak: 1) Első Káliság a Pozsony nemzetség volt. A rómaiak csupán sikuloknak nevezték őket. Szövetségben álltak az itáliai sikulokkal. 2) Második Káliság az úzok nemzetsége volt. A római birodalomban oskuszoknak nevezték őket. Ezen oskuszok királysága menedékhelynek számított a pannóniai oskusoknak és itáliai oskuszoknak is a katonai behívások és üldözések ellen. 3) Harmadik Káliság a Veszprém-pannon nemzetség volt. Kövezsd és OctáviánusAugusztus császár megegyezett a Sziszek-Siscia városi szerződésben, hogy a pannónrasna kenyérmag kereskedelem érdekében Pannonföld középső része mindig független és szabad lesz vallási és légiós behívások szempontjából. Káli itt csak egyházi személy lehet! 4) Negyedik Káliság az Eger-Gyöngyös saka-szkíta királyság volt, amelyik összeköttetésben állott Nagypályival és Ordosszal, és a Sziszek-Siscia-Segestike szerződés ellenőrző központja lett. 5) Ötödik Káliság a Hangony torkolatánál, Sajó-Ordoszban volt az ordoszi úzokkal való összeköttetésben. Területük a nyugati Kabar-földtől a Pozsony nemzetségig tartott. Arany-ezüst és vasművesek voltak. 6) Hatodik a Kabar-Káliság volt Kassa fejedelmi katonasággal és védett irányító központtal. Innen lehetett összefogni leginkább a Melegvizek Birodalmát. Osszeköt492 tetésben állottak az Etil-hun és Magyar Törzsszövetséggel. Sok szellemi irányzatnak adott helyet. 7) Hetedik Káliság a kazahunokkal állott összeköttetésben, Kálijai Debrecen és Szabolcsváron székeltek. Feketehunok voltak. 8) Nyolcadik Káliság Bíkís Birodalma volt, a Körösök partjain a Tiszáig, ahol nem pusztított árvíz, az egész Melegvizek Birodalmát ellátták gabonafélékkel. Anyasági szobrocskáikat mindenütt árulták. 9) Kilencedik volt a Tardos Káliság, akik Tömös-síkságtól a Tardos és Aranyosszékig fegyvergyártással, arany-ezüst ékszerek készítésével és uruki-ummai magvak termelésével foglalkoztak. Fazekas edényeik, tokos bronzbaltáik elterjedtek voltak. 10) Tizedik Káliság a székihunokat tartotta össze Parajd székhellyel, akik még az itáliai sikulokkal is összeköttetésben állottak. Szekereikkel a Pozsony nemzetségtől Szöged városáig és Szikamberija váráig mindenütt megtalálhatók voltak. 11) Tizenegyedik Káliság a jász-szarmata szövetségi kálija volt. Szerződésben állottak a római császárokkal, akik a „Selyem-út" postaállomásokat szerveztek a 300 éves szerződések alapján. Kísérő lovascsoportokat adtak Tabán és Szöged kiindulással boroson át Magyarkőig. 12) Tizenkettedik Káliság a dahák Kálisága volt, akik Derbenttől Déváig és Sziszektől Kortonvárig, vagyis a kaukázusi dahákkal Déva környékéig, majd egészen a kortonvári dahákig az utakat és hidakat javították. Déli telephelyük Bosenában (Bolonya) volt a hegyi avarokkal együtt, akik az etruszk-rasna szövetség kereskedői voltak. Ezen Káliságok szerződéses szövetségben állottak a Nagypályiban székelő sakaszkíta fejedelemséggel, akik 5 évenként Sziszek-Segestike és Siscica városrészekben kereskedelmi tárgyalásokat tartottak. Megbeszélték az útnak indítandó csoportok kíséretét, amelyben mind a 12 Káliság részt vett. A Kállintézménynek 1 arany járt, míg a 24 kísérő lovasnak fejenként szintén 1-1 arany, és teljes ellátás. Sisciában és Tabánban kifizették a kíséreti költségeket. Ennek megkönnyítése végett mind Sisciá ban, mind Tabánban pénzverdét állítottak fel. Aranyat a Kálinak adták, míg a lovasoknak ezüstöt vagy négyszögletes etruszk-rasna aprópénzt adtak a vásárlásaik megkönnyítése végett. Ezen Sziszek-Egyezményt már 300-ban Diokletiánus alatt felmondotta Gyula fősámán, ha a 12 pontos áruszállítási szerződést megszegik. Ezen 300-as Nagyszalán Gyula fősámánon kívül Bolhás, Kü, az ifjabbik Lepsény és Békény rovósámánok vettek részt, Nura beavatott aranyasszony kísérő csoportjával. Ekkor elhatározták, hogy az Aranyröges Birodalom Kálijai a szerződés-szegések és latinosítások miatt 265-ben, a Sziszek-Egyezmény 300. évfordulóján a szerződést felbontják. Ha a viszonyok nem változnak, akkor az Aranyröges-Birodalmat 250-260 között Róma-Birodalma köteles elhagyni. A Pannonföldre, mint szkíta és a 24 Hun Törzsszövetség népei által lakott ősi földre bejelentették jogos igényüket. Akadályoztatás esetén a 24 Hun Törzsszövetség vezetésével az összes ataiszi népek seregét felvonultatják. Ezt az igényt Hangun fősámán jelentette be Ordoszból és ezt a 400, beavatottakkal rendelkező kínai nagycsaládok is támogatták. Ezeknek a képviselői megjelentek a Sziszek-Segestike-Sisciai tárgyaláson és

mindannyian követelték az Aranyröges Birodalomból való azonnali távozásukat. A kevert családok 10 év alatt dönthetnek arra vonatkozólag, hogy Római, Bizánci vagy a Hun Birodalomban akarnak-e élni. Tárgyalásaik eredményeként a 350-es Nagyszala határozatát 351-ben törvényerőre emelték. Ennek értelmében a Veszprém sámánközpontból Boristénesbe vezényelt Lepsény unokájának az irányítása mellett elrendelték a 4 éves tárkány, az 5 éves sámán és 6 493 éves beavatott képzést, amit 360-tól készítettek elő. Az átcsoportosítás alapján 3 városrész keletkezett: a Boristénes saka-szkíta, a hun szövetségi Porog kamlik tábor és a Szakszín besenyő-szavárd város(rész). Előadók lettek: Lepsény pannón fősámán, Bogács bugáti fősámán, Hamza besenyő lovasfejedelem, Ménuron tanfejedelem és Kalikosa tárkányfejedelem. Ekkor mindegyik KÁLL köteles volt 1 sámánképzőst a Boristénesben beindult sámánképzésre és a Porog-i tárkányképzésre elküldeni. 361-ben Hangun fősámánt az „Aranylándzsa" hatalmi jelvénnyel feldíszítve a 300 kínai nagycsalád nézeteltérései miatt Huó császár névvel a kinaj nép uralkodójává választották. Így Hamza vezetésével az összbirodalmi beavatottképzést is Szakszinba hívták össze. A beavatottképzés nyáron Győr avar városban folyt, míg télen Szakszín, Boristénes és Porog térsége új építkezéseiben hajtották végre. 364-ben a tárkányok felvonultak a Kárpátok bércére és az uzsoki, vereckei, körösi, borgói, tölgyesi, gyimesi, ojtozi, tömösi, vöröszikurati és kazáni szorosok átkelő-helyeit kitisztították. Az útgondozók 360-ban felhagyott munkakörét átvették és tartalék alkatrészeket készítettek a 24 Hun Törzsszövetség honfoglalásához. Ezen munkálatok elvégzésére 25-25 fő baltás tárkányifjút kaptak, akik a 4~ éves rimalányképzősökkel összeházasodtak. A 365-ben elkezdődött 24 Hun Törzsszövetség vezetőrétegének képzése, 24 oktatási helyen Alma-Ata és Bugát térségétől Lóbérc és Sóvár térségéig folytatódott, hogy 365-385 között a római légiók ellen a legmegfelelőbb időszakban kezdődhessen meg a 24 Hun Törzsszövetség töményeinek felvonultatása. Ezen kiképzőhelyek egyben hírszerző központi helyek is lettek. 366-ban a beavatott társadalom ebbe a 24 központba elküldötte a végzett patesziket, akik nagy nyelvtudással rendelkeztek, állandóan úton voltak és minden eshetőséget felmértek. Csaléteknek a szarmata-szövetség is többször kötött szerződést Róma Birodalmával a Tabán-DorosMagyarka közúti kereskedelmi útvonal megépítéséhez, de szerződési pontként felvette, hogy a törzsek egymás közti csatározása során szarmata foglyot nem adhatnak-vehetnek rabszolgaként, hanem útépítéseknél, szabad kézművesként szarmata-légió néven alkalmazzák őket. Viszont ezen jász-alánroxolán útépítők jó hírszerzői voltak a 24 Hun Törzsszövetségnek. Nagyrészt nekik köszönheti az Aranyröges Birodalom, hogy 250-260 között átadták Tardos Birodalmát. Az útvonal kijavítása 365-re Doros-Olbia térségéig elkészült, amelyen a Pannonföld és a Melegvizek Birodalma térségéig felépültek a postaállomások és az egynapi lovász-állások kamlikjai, s így a személy- és áruforgalom igen jól működött. A Sziszek-Egyezmény egyik pontja az volt, hogy közös birodalmi útként szoros összeköttetésben álljanak a „Selyemúttal". Ez 50 medvetoros évenként került felújításra. Ezen szarmata Kállságban, amely Tabántól Magyarkőig tartott, Aquincummal és Bonóniával szemben 7 helyen erődöt építettek római négyszögben. Ezen négyszögek a dunai kikötők felé nyitottak voltak. Azonban ezeket a vandálok, gótok és gyepidákok gyakran támadták. E Kállság lovasfejedelme Bodola volt, aki 250ben győzött a pusztaszeri nagysüánon. Bologna egyik városrészében született a rasna Bodolán, amelyet az ottani szokások szerint a kőfaragó és szobrász családjuk nevéről neveztek el. Egyébként csak egy ÚR városából elköltözött, 120 fős kis csoportjuk lakta ezen új városrészt, akik családi hagyományként tudták, hogy egykori elődeik a Melegvizek Biro 494 dalmába távoztak. Bodola tervezte meg az útkarbantartó telepeket és a váltó lóállásokat. ? Amikor az Aranyröges Birodalom kivívta szabadságát, a saka-szkítákhoz átpártolt. Amikor 360-ban elkezdődött Boristénes-Porog-Szakszín térségében a 24 Hun Törzsszövetség ifjúságának kiképése, Bodola leszármazottai vállalták Úr-Paripa-Lóváros menekültjeinek parancsnokságát, akik az első saka-szkíta birodalomhoz csatlakoztak, és a Nagypályi feletti térségben útgondozó tanyásbirtokokat kaptak. Az arab világ és Róma világbirodalma elől menekülők az uruki szent könyveiket magukkal hozták, amit az arbag-gyógyhely vezetője, Mani, a testet-lelket gyógyító orvos írt, és azt minden nap olvasgatták. Ez a nagyműveltségű, világhírű tudós bölcs, az egyedüli olyan vallásalapító volt, aki az Ur, El és Vanisten tanait összefoglalta az Arvisura Anyahita által magával hozott, Égi eredetű tanításokból, amelyből Buddhá tól kezdve minden próféta táplálkozott. Ezen uruki-mani keresztény vallásnak a tanítása az ataiszi mada-manda-magya, a rómaiak nyelvén a mandeus egyigaz Isten vallás volt a keleti országrészekben a leginkább elterjedve. Akit Mani orvos meggyógyított, annak még a légiós katona családja is mandeussá vált. Ezek a mandeusok szívvel-lélekkel szolgálták a 24 Hun Törzsszövetség céljait. A 390. évben beindult képzésnél azt hirdették, hogy az új

beavatott képzés befejezésével olyan bőséges lesz a termés, hogy a kiképzett ifjúság a Nagymindenség csillagjainak állása szerint elindulhat. A Nyugati Hun Birodalom Gilgames erejével, a szeretet szavával és nem öldökléssel meghódíthatja a világot. A Pozsony nemzetségnél ekkor Burány volt a KALL, aki egy rasna-etruszk mene kült leányt vett el feleségül. Boristénesbe települtek át. Helyettese Vitadór lett, aki a várható bőség miatt Konstantinussal kereskedelmi szerződést kötött, hogy a 24 Hun Törzsszövetség támadása előtt a lakosság létszáma szaporodjon. Surány és Vitadór helyeselte, hogy az uruki-mani vallást átvegyék és uruki mintára egy zikkuratot építsenek. Központjuk Keszt-Birodalmában volt, a pannon-utak kereszteződésénél. Székhelyük Pozsony várában volt. Katonaságuk és kereskedelmük országúton, a Borostyán úttal kapcsolatban délnek és északnak, vízi úton nyugat és kelet felé is kiterjedt. A barátságos és mindenkit tisztelő sikulok még a markomanokkal is barátságban él' tek. Az Osos nemzetség KÁLL-ja Gács volt, aki szintén egy rasna lányt kért a fia részére, így biztosították az Oskus táblák rovását és elhelyezését, majd Ordosz részére a továbbítást. Fiát, Szerkét küldte el az urukimani keresztény-képzésre, míg a menye rimalány-képzésre ment és a kereszténységben az Oszlányka nevet kapta. Szólát, a szaka-szkíta KÁLL Egerben székelt. Legény fiát a Csörsz vonalán állomásoztatta a saka-szkíta lovassággal. Kaál kegyhelyen szervezte meg a 25 tagú kísérő csoportját a Segestikében volt légiósokból. Neki az volt a feladata, hogy Nagypályit tájékoztassa. Szólát, az öreg KÁLL volt az a nagy gyümölcstermelő, aki a Mátra és a Bükk alján a nemesített szőlőtermelést meghonosította. Fia, az ifjú Kerecsen vitéz pedig a síksági dinnyetermesztést indította be. Amikor kislegényként Segestikéből eljöttek a Csörszvonalra, akkor apjával együtt elvállalta a lovas kíséret parancsnokságát. Kiváló dinnyemagvakat hozott a „Selyemút" messzi tájairól, sőt lovasai még aszszonynak valóról is gondoskodtak, akik a dinnyetermelés titkát Kaál vidékén az aszszonyoknak megmutatták. A kabarok (Kvádok) KÁLL-ja a fiatal Agili volt, aki maga ment el egy század kőműves-ács-szekérgyártó részleggel és felépítette Porog városát, hogy a tárkányoknak szálláshelye legyen. 11 nemzetséges birodalmát római szokás szerint egy hármas-tanácsra, Zilabó, Arkara és Limig légiósokra bízta, akik eddig Segestike lakói voltak, de 495 a Sziszek-Siscia-Segestike szerződés felbontása miatt a kis Hernád-parti Kassára jöttek, amit 10 évenként a tűzvészek miatt újjáépítettek. Sajó-Ordoszban ekkor Pogony volt a vasművelők KÁLL-ja, aki fiát, Kuckurondót, a négy nagyszülős Csörsz leszármazottját küldte el Porogra Agili csoportjához agyagedény készítési jártassága miatt, mivel az újdonsült rimalányok és Aranyasszonyuk gyakran törték el a cserépedényeket. A minden 4-5-6 évben elküldött csoportokat Sajó-Ordosz szerelte fel a minden kritikát kibíró fegyverekkel. Debrecen húspor-készítő KÁLL-ja ebben az időben Majtény volt. 24 lovast küldött Porogra, hogy Szoboszló ifjúsági KÁLL vezetése mellett újból felvegyék a kapcsolatot Etil-Budával. Még most is kazahunoknak vallották magukat és Szabolcsváron, a kazahunok kiképző helyén felesküdtek az új szellemi áramlatokra. Porogon teljesítettek szolgálatot. Ok feleltek Porog városrész biztonságáért, de közben öten részt vettek a különböző szintű kiképzésen és Alma-Ata, Etil-Buda és Porog közt voltak szolgálatban. Békés Birodalmának KÁLL-ja Gyula volt, aki Bíkís nevű fiát küldte Szakszinba, hogy a Betse-Án menekült leány régi társaival találkozzon. A besenyő városrész akkorra már teljesen készen volt. Tardos Birodalmának KÁLL-ja, Déva, Uruk-Ummai származású volt. Marosán nevű fiát küldte el. Tokos bronzcsákányos kőműves volt. Boristenés-Porog találkozásánál építtetett magának egy kőfalú és nádfedeles kamlikot. Innen indult el Szakszín település fő útja, így az tárkányközpont lett. Occsei, akik folyami hajósok voltak, az apjuk engedélyével még a nevüket is megváltoztatták. Szöged főtárkány a pusztasze ri nagy lovassági előzködés eredményeként engedélyezte, hogy Tisán és Dunán elnevezéssel bátyjuk után menjenek. A Melegvízforrások Birodalmának mindhárom hajózható folyó parancsnokai képviselve voltak 2525 fős lovascsoporttal. Besenyő leányokat vettek el feleségül, és Szakszín elején építettek maguknak egy kézműves települést. Tisán aranyműves-bronzműves volt, míg Dunán fazekas és kulacs-gyártó volt, de ezüstművesként is nagy hírnevet szerzett magának. Marosán a négyéves tárkánykiképzés után ifjúsági tárkány-fejedelem lett és mint ilyen vállalta a fejedelmi ifjúság élelmezését és a friss kenyér ellátást. Parajd-Birodalmának KALL-ja Kolozs volt. Birodalmát a három fiára bízta és 50 lovassal megérkezett Porogra, ahol famegmunkáló tárkány megbízatást kapott és Porog felépítette tárkányközpontját. A jász-jazig törzs KÁLL-ja Tarna volt, aki a kabar menyétől született unokáját, Berényt küldte el 30-30 lovasával. Vállalták, hogy összekötő lovasok lesznek Pannonfóld, Boristénes, Porog és Szakszín között és vállalták a csizmák, valamint a Tófelszerelési munkák javítását. A daha törzs KÁLL-ja Fogaras volt, aki a legtöbbet harcolt Róma ellen az Aranyröges Birodalom teljes felszabadításáért. Csagil fiát küldte kiképzésre. Lepsény javaslatára Csagil 15 kézműves építőt küldött az építkezések lebonyolítására. Mivel Róma 358-ban a gazdag lovasgazdák és szegényebb lovasok között

felbontotta azon szerződést, hogy szarmata lovast nem adnak el a szegények közül rabszolgának, ezért a belső háború elkerülése miatt 400-ig a szarmata jazigok, azaz jászok is csatlakoztak. Ezért szarmata törzsszövetség szegény lovasai a 24 Hun Törzsszövetséghez átálltak és csak a gazdag szarmaták kísérték a rómaiak szállítmányait, de ezek közül is csak a módosabbak maradtak Róma szolgálatában. Így Boristénesben a pannón menekült lakossággal együtt 3000 lovas tevékenykedett. Róma a gazdagabb szarmatákat könynyen alkalmazhatta érdekből, mert Konstantinápoly kereskedelmét a sakaszkíta uta496 kon, mint gazdag szekeres gazdák eddig is lebonyolították. Mivel a szarmata ifjúság jász, avar, kabar, ugor, szkíta és szarmata származású volt, mindannyian a hun törzsek nyelvén beszéltek. A legkisebb sértés után otthagyták a szarmata kereskedők szolgálatát és a 24 Hun Törzsszövetség ifjúságához csatlakoztak. A 350370 között kiképzett lovassággal a kiképzésben rangelső Mundzuk belovagolt a 12 törzses nagyhatalommá vált Kabar Birodalomba és a Szarmata-Káliságban átvette a hatalmat Borostól a Duna vonaláig, Pozsonyvár székhellyel. Pannónia ebben a korszakban gazdag tartománynak számított. Az őslakos vezetőség és a római lovagok és kereskedők érdekeltségében sok rabszolgát és gabonát szállított Rómának. Ezért Konstantinápolyban és Rómában is császári építkezések kezdődtek. Gót, szarmata, vandál és gyepidők foglyokkal új rabszolgakereskedelem kezdődött 265 után, mivel a népvándorlás áldozataiként a szerződések felmondása folytán a részeg és lemaradt harcosok fogságba estek, majd felerősítésük után Délosz szigetén eladásra kerültek. Magyarkán és Bizánc térségében rohamosan terjedni kezdtek a keleti kereszténység különböző irányzatai. Szerémvár és az avar Pécs kézműves csoportjai Veszprémet özönlötték el, Lepsényék képzősei pedig a Balaton térségében, egészen Ujszőnyig voltak túlsúlyban. Szombathelyen Mani őspörös hívei a mandeusokkal összefogva a szombati napot tartották heti pihenőnapnak, a vasárnap pedig vásári nap volt. A Perint pataknál telepedtek meg, temetkezési szokásaik ellentétesek voltak a nyugati kereszténységgél. Ezért a Róma által irányított császári hitélet hívei a római katolikus keresztényekkel együtt üldözni kezdték őket. A Bakony erdőségének őslakosai vezetőikkel együtt hitéletük türelmessége miatt befogadták a keleti vallásúakat. SuprunScrabantia Róma befolyása alatt állott, főleg a latin kereszténység terjedt el. Keresztirányú kereskedelmük miatt mind az arbag Mani, mind a Jahve és a Mitrás hívőknek is volt imaházuk. Egy Harapiból érkezett építőmester olyan imaházat épített az uruki-mani hívőknek, amit a pincéből fűtöttek, nehogy télen, vagy hűvösebb időben megfázzanak a közös gondolkodású hívők. Ezt a gyülekezeti házat 2025 évenként úgy bővítették, ahogy a hívők létszámának növekedése megkívánta. Ilyen típusú gyülekezetek az összes rómaiak által irányított városban keletkeztek. A temetőikben látható feliratokon, mint pl. Mitras, Jupiter, Harapi, Pellons, a hamvasztásos temetést alkalmazó hunok csak nevettek, mert ők a porrá lett emberből sarjadzó Orök életben hittek. Róma császári parancsra üldözte a bizánci hitet valló Sirmina, Siscia és Mursa püspökeit. Ezen vidékek papjai ezért a templomokat nem építő uruki-mani hívőkhöz menekültek. Mikor Konstantinus uralkodása alatt a Kelet-Római Császárság Bizáncba tette át a székhelyét, az eretnekségüket vizsgáló zsinatok meghozták döntéseiket. A katolikussá lett keresztények üldözni kezdték az áriánus és a donatizmus hívőit, akik a jeruzsálemi ősközösség hívőivel együtt a mandeus szabad egyházakhoz menekültek. Bizánc hívei az eretnek püspököket még Pannóniában is perbe fogták, Kvirinius szombathelyi püspököt megölték, holttestét a Perint patakba dobták, ott, ahol később az imaház épült. Bár 303-ban Szombathely hívői a rabszolgakereskedelemtől való félelmükben nem menekültek el a városból, de szigorúbb ítéletet hoztak ellenük a színház épületében megtartott tárgyaláson. Ekkor Germánius áriánus lett. Szirmiumba új püspököt neveztek ki. A Légió jelentette a császárnak, hogy az eretnekek elleni harcban Mursánál, azaz Eszéknél győzelmet arattak. Germániusnál már annak a jelei mutatkoztak, hogy 358-ban a zsinaton, de legkésőbb 365-ben Valens, Ursaicus és Germanicus püspök híveivel együtt áttérnek a nyugati ortodox vallásra 497 még a tizedes falvak is. Így aztán Pannóniával szemben Illyrium lett az áriánusok erőssége, a székhelyük pedig Szalonna lett. Előzőleg a roxolánok Róma szövetségében 260-ban jöttek az Alföldre a Duna-Tisza közé, míg az Aranyröges Birodalmat 250-270 között teljesen kiürítették. A szolgaságot vállaló szarmaták az önkényeskedő roxalánok, Peuga és Babai seregei ellen felvették a harcot. A gótok vezetésével indított hadjáratnak az lett az eredménye, hogy Babait legyőzték. A gótok annyira meggyengültek, hogy a jász-szarmaták felett aratott győzelmük után Teodorik a kabaroktól való félelmében a Dunán át menekült, elfoglalta Avarvárat (Singidiumot) és a további támadó hadműveleteket szüneteltette. Ekkor Róma engedélyezte a szarmata veteránoknak a Pannonföldön történő letelepedést. Az Alföld középső részére újabb harcos szarmaták özönlöttek. 365-ben a hunok vezető rétege megjelent Boristenésben és benépesítette Porog, valamint Szakszín városrészt. 370-ben Ordosz és Etilvár döntése alapján a Boristenésben kiképzett és nyugatról küldött fejedelmi ifjaknak a seregek élére kellett állniuk, hogy a veszélyek ellenére elfoglalhassák a Melegvizek Birodalmát. 357-ben elözönlötték azt, mint ahogy az Aranyrögös Birodalom esetében is tették, mert Róma

nem tartotta be vállalt kötelezettségeit, az Augustus és Kövezsd által örök időkre megkötött szerződés felülvizsgálatára, illetve esetleges felmondására vonatkozóan. A kazahun lovasok megszállták a Tenisur vonalát és Boristenés városa mellett megkezdték Porogvár építését. A 20 évenként megtartott Nagysüán küzdelmeiben kialakult az emberöltőnként szokásos vezéri és fejedelmi láncolat. Az Altáj vidékén, az Uraiban és Tenisur vidékén pedig létrejött a gyepvasércen alapuló fegyvergyártás. Csató tanfejedelem ennek a sík vidéknek a mondákon alapuló regevilágát az alábbiak szerint tanította: Amikor a Sóstavak vidékén a szkíták Paszametik fáraótól átvették az Élet-Kegyhelyének kincseit és sok ezer éves rovásait, a saka-szkíták egy része erre a vidékre vándorolt, hogy megvédelmezze Ordoszt a nyugati támadásoktól. Kövezsd, a vörösszemöldökűektől származó császár olyan szerződést kötött AugustusOctavianus római császárral, hogy az etruszk-rasna származású beavatottak utódai soha ne támad ják meg az ordoszi érdekterületeket. A Bug folyó melletti parszi-szkíták szokolatóknak nevezték magukat, míg a pamír-szkíták csupán sakáknak. A különféle elnyomás ellen egészen az Altájig és az Uraiig terjeszkedtek. Fejedelmeik nagy családjai a királyi szkíták voltak, akiket a görögök és a rómaiak roxolánoknak neveztek. Kézműveseik szekereken járták be az akkor ismert vidékeket és mindenütt elterjesztették járműveiket. A földművelők széna- és terményhordásra, építőanyag szállításra, az állattenyésztők húskészítményeik városba történő szállítására használták a szekereket. A fejedelmi családok sok esetben dísz-szekérként, utazásaikhoz, kényelmük biztosítására használták ezeket. A túlvilági élet kényelmesebbé tételére gondolva ezzel együtt temetkeztek, így még a földi életük megszűntével is ezen járműveiket használták hitük szerint. Sőt a Ruma tenger partján még a csónak és hajó temetkezést is bevezették. Sokszor az összes kincseik társaságában akartak még a másvilágon is élni. Ezen az elgondoláson jót nevettek a Mani által megreformált mandeusi hitűek és a 280-as év Nagysüánjára érkező 24 Hun Törzsszövetségi harcosok, akik közül a szegényebbek ezen kincses temetkezési módot arra használták fel, hogy az Égiektől kölcsönkérték az aranyakat a földi céljaik végrehajtásához. Ezt tehették annál is inkább, mert ezeknek segítségével 250-tői kezdve Erdélyt felszabadították és 280-ban sok szé kihun vitéz az erdélyi hegyekbe ment. 498 Ettől az időtől kezdve az elpuhult vezetőrétegek Rómában és Bizáncban is a saját népeik felett uralmon maradás érdekében megalkudtak a hódítókkal. A keletről érkezők pedig igazat adtak a szegényeknek és így az „Aranyröges Birodalom" békésen felszabadult. Pannónfóldön sem szünetelt egy percig sem a harc. Az ígérgetés tömegével Róma az egyes vezető emberek száját tele tudta tömni, de a sok szegényen hajtották be az egyesek jólétére beígért pénzt. Az ifjúság nagy többsége Sóvár, Halasváros és Pannónfóld között áramlott. Nem akartak mindenki részére gondtalan jólétet teremteni. Amíg a rasna eredetű császárok uralkodtak, az etruszkokkal összeházasodott pannón vezető rétegek elnyomását még valahogy eltűrték, de amikor a latinos császárok kerültek hatalomra, az állításköteles ifjúság szökései a Dunán át a Kabar Birodalomba egyre sűrűsödtek. Amíg a rómaiaknál 25-30 év volt a szolgálati idő, addig a 24 Hun Törzsszövetségben csak háborúság esetén volt 24 év és ezalatt a lovasok annyi értéket szerezhettek, hogy későbbi jólétük biztosítva volt. Az Aranyröges Birodalom felszabadítása után Pannóniában is rájöttek, hogy fel kell szabadulniuk a zsarnokok elnyomása alól. Most meg kellett tartaniuk a 20 évenként megrendezendő Nagysüánt, hogy megtudják, kik győznek versengésben a vezéri beosztásokért. A 380-as Nagysüánnak az első feladata az volt, hogy eldöntse, hogy a 4 és 5 évenként beindított képzések után ki lesz az ügyességi és szellemi vetélkedés legjobbja. Az ataiszi népek versenyén Ruga és Upor volt a győztes. Átvették Tardos és Kassa kabar birodalma vezetését és kiváló fegyvereikkel a lovasok kiképzését irányították. A vándorló törzsek csak a legritkábban kerültek ellentétbe az Kr. e. 4020-tól fokozatosan visszatelepülő őslakókkal, és most, az ataiszi népek szövetségével együtt céljuk az volt, hogy a zsarnok Róma Birodalmának elnyomását megsemmisítsék. Amíg a rasna-etruszk származású császárok alatt a „Selyemút" építése a „SziszekEgyezmény" alapján történt, addig a latinosító császárok szabad kezet adtak a pénzt harácsoló lovagok rendjének. Az aranybányászat miatt Parajd-Tardos birodalmát is megszállották, és elkezdődött az örökös harc. A Melegvizek Birodalma megértette, hogy a hajózható víziutakat meg kell építeni, mert azok a törzsszövetség jólétét is szolgálták. Amikor a rasna-etruszk szövetség megdöntésén fáradoztak, minden haszon a rabló lovagok zsebébe vándorolt, akik azt Rómában eldorbézolták. Ekkor Parajd, Tardos és Békés Birodalma kereste az utat, hogy Róma erőszakos terjeszkedése ellen szövetségesek legyenek. Ezért az 5 és 10 évenként összeült szerződés ellenőrzési megbeszélések során a vélemények arra terelődtek, hogy Róma nem a népek barátságára, hanem minden nép leigázására törekszik. Voltak olyan esetek, mint pl. a vandálok beilleszkedése Sajó-Ordosz őslakói közé, ahol sok településük volt és a sorköteles ifjúság is már kevert harcos tizedet alkotott. Ezeket vandalúzoknak nevezték. Ebben az esetben Róma a vandáloknak olyan bőven termő területeket ajánlott fel cserébe, ahol könnyebben megélhettek, csak szerződésben vállalják el a dunai Limes egy részének védelmét. Azonban ebben az esetben is igyekezett Róma becsapni a vandálokat és a pannónokat is. A kisemmizett népek azonban rájöttek, hogy a rómaiak becsap ták őket.

Ilyen előzmények után Rugónak és Upornak, a Nagysüán győzteseinek a megjelenését mindenütt szeretettel fogadták. A járványokban vagy az emberfeletti munkákban megfogyatkozott lakosság az új rokon-népek fiait szeretettel, vérfrissítőként fogadta. Az ifjú harcosok szabadidejükben friss munkaerőt jelentettek, hiszen valamennyien 20-30 évesek voltak. A Saka-szkíta birodalom és a 24 Hun Törzsszövetség Rómának az „Aranyröges vidékek" kirablását nem tartotta olyan nagy bűnnek, mert ők az Uraiban és az Alma-Ata környékén termelt aranyat csak dísznek tekintették. 499 Azonban amikor Róma lovagjai a kitermelt aranyat nem csupán útépítkezésre, hanem a maguk pénzszerző céljaira és a latinosításra kezdték felhasználni, kitört az elégedetlenség. Ekkor a Szkíta-Saka Birodalom segítségével az ataiszi népek a kizsákmányolt szegények mellé álltak és elkezdték a fú~getlenségi harcukat. A menekülteket a 11 törzses Kabar Birodalom befogadta, a KALL-ságokban 12.-nek a jászszarmata törzs is csatlakozott és a pannónok menekültjeit maguk közé fogadták. Sokszor betörtek a Római Birodalomba, gyakran Kortonvárig és Felsináig is eljutottak. Ekkor a leigázott rasna-etruszk népek és a 24 Hun Törzsszövetség rabszolgáit is magukkal hozták. A pannonföldi sorkatona sorozás elől a fiatalság nagy része a saka-szkíta befolyás uralma alá menekült. A keleti és a nyugati kereszténység üldözése méginkább megindította a népek vándorlását. Bizánc területéről a keresztények elüldözése sok szerzetest és papot menekülésre kényszerített. Innen kerültek aztán görög szerzetesek Pécs, Szerémvár, Sziszek, Sopron, Szombathely és Magyarvár térségébe és közülük már szláv papok is akadtak néha. Veszprém sámánközpont is megtelt Bizánc, Róma és Uruk papjainak menekültjeivel, amikor életük kockáztatásával elhagyták a családi tűzhelyeiket. Mindegyik keresztény ágazat befogadta a mada-magya és mandeus pap ságnak, mint legrégebbi papságnak menekültjeit és így az ÚR, Él és VAN istenségek papjainak menedékhelyet nyújtottak. Amíg Lepsény fősámán uralkodott az őslakóknak engedélyezett Veszprém Kegyhe lyen, semmi új elől nem zárkózott el. Hosszú élete alatt a 72 pannón és a 12 rasna törzs menekültjeiből, a római és bizánci keresztényekből, valamint a mandeus, Úr, Él és Vanisten hívőkből minden 5. évben, sőt az egyigaz Isten hívő uruki-mani keresztényekből is sokszor küldött a Boristénesben felállított ifjúsági képzésre. Az északi Saka-szkíta Birodalom igen szívesen fogadta a 240-250 közötti száraz évek után az eltűnt mocsarakon át benépesítő rokon törzseket a Tenisur-Boristénes folyó vonalán. A keletről, délről, nyugatról jött ifjúság 290-re jólétet teremtett, mivel a nyugati Saka-szkíta Birodalomban Dabósa, Magyarka és Pannonföld mezőgazdászai az élelmiszerek termelésében elöljártak. A fejedelmi képzés legfontosabb feladata az volt, hogy a Római Birodalmat túlszárnyalja a bőség megteremtésében. Megindult Ordosz-Bugát-Magyarka-Boristénes, Kassa és Tardos között a kereskedelem, melyhez nemcsak a 24 Hun Törzsszövetség, hanem az Ural és Aranyosszék aranya is hozzájárult. Tabánon és Szerémváron keresztül a Pannonföldön élénk kereskedelmet folytattak. A rasna-etruszk menekült csoportok felépítették a Rumavízi kereskedelmi utakat. Tengerparti kereskedelmükben a görög és szakaszkíta nyelvet használta az újonnan alakult boristénesi flotta, mivel 300 óta Boristénesben mindkét nyelvnek az oktatása kötelező volt. Ilyen viszonyok között a 300-as Nagyszalában megjelent a 24 Hun Törzsszövetség, a Saka-szkíta szövetség, a Magyar Törzsszövetség, az uruki-besenyő és a rasna szövetség. Ekkor meghatározták mind az 5-féle törzsszövetség feladatát. A feketefejűek éhség-özönlése miatt Babilon-Uruk-Becseán üldözöttjei Boristénesbe menekültek, mivel Magyarka túltelítettsége miatt már nem tudott több eltartottat fogadni, ezért Szakszín besenyő vezér kérésére a nyugati Saka-szkíta Birodalom az érkezőket befogadta. Amíg a folyóközi földművelők a kiszáradt mocsarak helyén jólétet teremtettek, addig a besenyő kézművesek Szakszín irányításával felépítették a Szakszín városrészt 3 főúttal és összekötő útvonalakkal, s így minden vidék menekültjei városrésznyi nagyságú települési helyet kaptak. Így saját ízlésű lakhelyet építhettek. Anyagi teherbírásuk minden utcának jól mutatta az arculatát. Pannóniát Segestike püspöke képviselte a veszprémi fősámánnal és a Mitrás hívők 500 főmágusával együtt a tanácskozáson. Bellona pannón-kelta papot is elhozták magukkal egy etruszk katolikus pappal együtt, hogy a nyugati kereszténység papjai is képviselve legyenek, bár ezen Babilont is megjárt rasna kereskedő inkább mandeusnak vallotta magát és Mani követője volt. A saka, hun, magyar, uruki és rasna törzsszövetségek ifjúsága 20 medvetoros év alatt a kiképzés keretében elsajátította Ataisz népének legmagasabb fokú szellemiségét. Nimród vadász-élményeinek leírása mellett és Gilgames hősiességének éneklése közben színdarabok születtek. Az ötös törzsszövetség hadi hőstettei mellett az eredeti mondákat regélték az esti tábortüzeknél. Vallásos himnuszok és ünnepi hitéletük szokásai, valamint virágénekeik és szerelmi verselésük is fejlődésnek indult. Nem csoda, hogy a veszprémi 3 nemzedékes Lepsény fősámán azt mondta ilyenkor: - Szeretem a hazám, népem és fajtám ifjúságát, mert örömtől ragyog a szemük, nevet még a foguk is, amikor a közös múltunkról verselnek, regélnek és dalolnak. Ennek a népnek örökké élni kell!

Kiváló énekesek és mesemondók tarkították a minden vasárnap lezajlott ifjúsági szellemi viesakát (szellemi vetélkedőt). A magyar törzsszövetségnek volt egy kiváló rimalánya, akit Énekes Anyahitának neveztek. Egy Zagrosz vidéki rableány unokája volt, s Bakátban, a feleség-uralmú tárkány törzsnél nőtt fel. Apja Becse vitéz, egy kiváló nótáslegény volt, aki a szakszíni tárkányképzés rajcsurjában már huszadik éve jelen volt, de a tanfejedelmek nem engedték énektudása miatt a Duna mellé vándorolni. A növényi eledelt fogyasztó nagymama, az énekmondó édesapa és a kisunoka, mint Boristénes csalogánya, 300-ban már őslakos volt. Tagjai voltak az Ifjúsági, a Rimaszécsi és az Óregek Tanácsának is Boristenésben. Mire elérkezett a 300-as Nagyszala ideje, olyan ének- és zenetudás fejlődött ki, hogy a 4-5 éves képzési idejű fejedelmi ifjak tantárgyai közé a Tanfejedelmi Tanács még a zene- és ének-tudományt is felvette. Sőt a festészetet és agyag-szobrok készítését is tanították a Harapi építkezések élenjáró építkezési módszerei mellett. Így a képzés minden irányban kiterjedt, még a történelemre és a hitéletre is. A sokezeréves hittudományt is felvették a tanított tárgyak közé. Ezen a 300-as Nagyszalán már végleg elismerték a Szeretet vallásának tanát, a Nazir agadei, 22 betűs rovással írt levelei értelmében. Ezen tudomány alapja a Mani által lerótt Könyvek-Könyve volt, amely magában foglalta Ardvisura-Anahita tanításait, a madamagya, mandeus Szentkönyveket és elismerték a Szeretet vallásának tanításait a jeruzsálemi-közösség írásai alapján is, amely az őskeresztények gyülekezeteiben igen elterjedt. Új időszámítást vezettek be a názáreti Jézus születésétől kezdve, de a régi hitéletet sem rúgták fól. Az ordoszi bölcsek, a harapi tudósok és szavárd mágusok az Égi jelzések alapján a magzat Jézus tavaszi megmozdulásakor elindultak Názáretbe és a tavaszi születéskor hódolatukat fejezték ki a világ Megváltójának. Ezen Isteni magzat-megmozdulás egyidőbe esett az ordoszi Istenfiak ünnepével: Kiskarácsony, Nagykarácsony és Asszonykarácsony ünnepi lakomáival, amelyet minden évben az akkor ismert világ megtartott. A 260-280 és 280-300 között kiképzett ifjaknak kézművességet, közös földművelést, haladó állattenyésztést, Mani tanítása szerint ember és állat gyógyítási módokat, írásbeliséget és regetudást kellett elsajátítaniuk. Bajtársi viaskodásban, testügyességben, lovaglásban és szellemiekben is előzködniük kellett. A húszéves, emberöltős viesakán döntötték el, hogy a Gilgames eredetű ifjak közül kik legyenek a seregtör zsek és törzsszövetségek vezérei és főpapjai, akik a minden 100 évenként megrende 501 zett Nagyszalában döntötték el, hogy melyik törzsnek van a legtöbb győztese, akiknek parancsát meg kell fogadniuk az irányítás során. A 280-as viesakán például eldöntötték, hogy a 276-ös tömeges betelepülést a felszabadított Pannóniában folytatni kell. Dabósa és Paripa városainak győztes lovasai például kiharcolták, hogy a Nimród ivadékok Ninive, Babilon és Hatusas mintájára megszületett gyermekek részére három állatkertet állítsanak fel: Boristénes, Porog és Szakszín ligeteiben. A legtöbbször a jótermésű évek után történtek a törzsszövetség lovasainak a rokonlátogatásai. Hangun-Huó császár utódainak a kinaj császári leányoktól származó gyermekei Ordosztól keletre, míg Ordosztól nyugatra, Ordosztól-Bugátig a kevert származású kinaj-hun származású császárok utódai, Bugáttól az Encs folyóig pedig az ataiszi származású, 24 Hun Törzsszövetségi Gilgames származású fejedelmek utódai nak fejedelmi ifjai uralkodtak. A rasna-etruszk földről elmenekült ifjak Porogban felállították a kalandozó cirkuszt, míg a Keleti-Limes menekültjei Kadhafi hajógazdával a Nemzeti-Színházat az ifjúság örömujjongására. A 24 Hun Törzsszövetség 371-ben végzett ifjai a Kassa uralma alatt álló Kabarföldre lovagoltak és a 11 Melegvizes Birodalmi törzzsel szövetséget kötöttek. Ezen törzsek aztán érintkezésbe léptek a keleti és nyugati gótokkal, vandálokkal, gyepidákokkal és ezen 15 törzs Mundzuk parancsnoksága alatt hadi szövetséget kötött. Ezen hadi szövetségnek az lett egyelőre a feladata, hogy Róma Birodalmát nyugtalanítsa. Így 375ben eldöntötték a sereg elővédek felvonulását a hunok vezetésével. Győzelmes hadjáratuk előtt megalapították az „Aranyíj" hatalmi jelvényt, amelyet átadtak a 48 törzsi vezérnek, és annak öröklési jogát 380-ban törvénybe iktatták. Egyegy Aranyíj birtoklása 10 000 lovast jelentett, tehát Boristenés-Porog-Szakszín főváros 480 000 főnyi kiképzett sereggel bírt. Ez a sereg gyakorolta a hatalmat Bugáttól Felsőencsig Ordosz beavatott központ irányításával. Elsőként, 280-ban a nyugati-gótok indultak el az Indijók földjén megismert német kalandozók leszármazottaival, akik már 376-ban a Duna folyó torkolatvidékétől az Olt folyóig terjedő területen tartózkodtak. Ezen a területen építették ki az Etil melletti csajkás átjárókat. 378-ban Hadrianapolisnál megütköztek Konstantinus császár kelet-római seregével, de mivel nem várták meg a hun sereget, vereséget szenvedtek. Ekkor egy részük visszahúzódott a Limes mögé, más részük pedig a kiképzett ifjúsági vezetőkkel együtt Trácián, Makedónfán és Illyrikumon keresztül harcolva nyomult Segestike felé, hogy Róma ellen vonuljon fel.

Az előkészületek érdekessége az volt, hogy a pannon-rasna ifjúságot, melynek feladata a Nyugat-Római Birodalom meghódítása volt, Pannonföld 78 törzséből képezték ki. Aquincum, Herculia, Murza, Sophiane, Szirmium, Siscia, Emona, Poetivo, Savaria, Arabona, Brigettió, Carnuntum és Vindebona Veszprémmel és a pannon ifjak töményével együtt már az új honfoglaláson dolgoztak. A fent említett római városneveket a 24 Hun Törzsszövetség városneveire cserélték. Így a 14 nyugati hun tömény már nem Róma érdekeit védte. Az újonnan megalakult 15 kabar vezetésű tömény hun vezetéssel már 380-tól kezdődően Savaria ellen is felvonult és rémületben tartotta a római légiókat. Veszprém Pannon főváros irányítása mellett, a római lovagok területfoglalását megszüntette, és a meggazdagodott római polgár-rétegek intézményeinek visszafoglalását elősegítette. Mindkét pannón provinciában beszüntették a pénzforgalmat, mert a római hírszolgálat jelentette, hogy 377-ben megkezdődött a hunok honfoglalása. 376-ban nagy tö502 megek lépték át az Alduna egész vonalát Fritigern előőrseivel, aki „Aranyíj" jelvénnyel kitüntetett töményvezér volt. Bebocsátást nyertek a Birodalomba, ahol jelentették, hogy a hunok segéd-csapatai már megérkeztek Pannóniába és Szennán felállították Udin ifjúsági vezér parancsnokságát. A szabad pannón ifjúság minden oldalról a seregébe sorakozott. Gratiánus serege Illyricumba sietett, mert 378-379-ben az alánok áttörtek a Balkán hegységen és a császár a dunai ellenőrzés közben vereséget szenvedett a jászalán csapatoktól. Gratiánus serege ész nélkül menekült, mert a pannón őslakosok is Róma ellen fordultak. A 300 éves szerződés felbontásakor, 365-ben csökkentették, majd 375 táján megszüntették az északpannón pénzforgalmat. Ezt követte az „Aranyröges Birodalom" tartalék aranyának feldolgozása 388-ig Dél-Pannóniában, és a sisciai pénzverés felszámolása. A leggazdagabb családok a fennmaradó aranykészletüket Itáliába menekítették. Theodózusnak 391-ben az előrenyomuló gótok ellen kellett harcolni és csak 392 végén tudta őket elűzni Illyricum felé. Amikor Pannónia felől a hun csapatok feldúlták Dalmáciát, igen sok lovag és a kereskedőhivatalnok réteg is eladta a földbirtokát, hogy ingóságait magával vihesse. A városlakók az erődítményes falak közé vonultak és vártak a behajózásra. A falvakban csak a legszükségesebbeket termelték, mert a pannón ifjúság átúsztatott a Dunán és beállott a Hun Törzsszövetség lovasai közé. 395-ben már Vindebonát is felégették, de az avar falvak sértetlenek maradtak. Rómában senki sem tudta, hogy a vandálok, gyepidákok, markomanok, gótok és a szarmata-szövetségek a Birodalom alattvalói-e még avagy már a hunok alárendeltjei. Ruga felszólította a Limes pannón legénységét, hogy menjenek haza, mert aki 398 után nem megy kenyeret termelni, a hun áradat nem kegyelmez neki és megölik. Aki akar, az álljon be Upor és Ruga seregébe, mert a Limes őrizetében maradt légiósokat ellenségnek tekintik. Zavar keletkezett Pannóniában, mert kihirdették a rabszolgák felszabadítását. A 4 Hun Törzsszövetség hadparancsa szerint a 24 évesnél fiatalabbakat önkéntes katonáskodásra szólították fel, de a 24 évesnél öregebb pannónok fogjanak hozzá termelni a saját és az elorozott földeken a harmadik honfoglalás előkészítésére. Ezen „hun" parancsot az Aranyasszony hónap elején Veszprém sámánközpontja és Szombathely uruki-mani keresztény egyház őspöröse adta ki. A szénatermés betakarítása után 72 pannón vezetőt hívtak meg a 400-as Nagyszalára. A 377-es beözönlés mértékét 8 töményre emelték é~ a rasna rokonnépet felkérték, hogy a római kereskedő házakat birtokba vegyék. A 395. évtől az egész Hun Birodalom területén igen jó termés volt. Még a kiszáradt Ruma-síkságán is mindig a legjobb időben esett az eső, s így takarmányfélében és zabtermésben is dúslakodtak. Balog lovasfejedelem még Kr. e. 3780-ban törvénybe iktatta a KÁLL-intézményt az ősiségi elvek alapján. Ettől az időtől kezdve az egész Melegvizek Birodalmának a területén a tizedes települési rendszer volt érvényben. Ez kitartott a tíz családos települések mellett. Ennek a lényege az volt, hogy a százados települések körül, vagy egy síkság közepén, vagy 2 folyó találkozásnál Kis-KÁLL telep keletkezett, amelynek 10 faluja volt, 10-10 házzal, esetleg egy folyó völgyében. Ezen 10 házas falvak átlag 25 évenként egy futásnyira újra épültek. Újabb 25 év táján látótávolságra az ifjúság újból építkezett. A negyedik nemzedék ifjúsága gondozta az első kiöregedett falvak lakóit, hozzátartozóit és, ez a három-négy honfoglalásos rendszer a végtelen időkig folytatódott. A százados, mezőváros jellegű település egy ezredes várossá nőtt, tíz Kis-Kállal és 100 fa 503 luval, s így a KÁLL-ságokat megalkották. Tíz nagy KÁLL-ság 10 Kis-Kállal, 1000 nyilvántartott faluval alkotta a fejedelemséget 1 tömény lovas katonával és 40-80.000 lakossal, amely önálló harci egység volt. Boristénes Nagyszalájában, 399 őszétől 400 tavaszáig, a Melegvizek Birodalma a pannóniai 72 Kállal, Avarfia a bécsi, halasi, ibosi, sóvári, kalágói, lóbérci, göröci, linhói, encsi, karatán 10 KÁLL-al képviseltette magát, míg a kabar KALL-ság 12 KÁLL-Sággal vett részt, sőt Illiricum 6 KÁLL-sága is megfigyelőket küldött. Ezen harmadik honfoglalást főként az idézte elő, hogy a 240-250 közötti nagy szárazság elnéptelenedést idézett elő Bakát térségében és a földrengés-sújtotta ataiszi népekkel Ordosz-Bugát térségéből is a Melegvizek Birodalma felé áramlottak, mivel ott betegségek keletkeztek. Az itáliai szárazság viszont az etruszk-rasna maradékokat észak felé hajtotta. Ezért a Nyugati Hun Birodalom nyugat felé indult.

Hej rege rejtem 236(M). Arvisura XII. Oscus tábla. A 24 Hun Törzsszövetségnek győzni kell Rokonlátogatók rovásai. Tanfejedelmi rovások Boszkan, Tarkacs és Ügyek rovása Kr. u. 230-452. (4270492. m.t.é.) Zsolcát 230-ban fősámánná választották. Ordosztól-Encsig összegyűjtötte Boristénesben a 24 Hun Törzsszövetség ifjúságát. 240-ben, a Sziszek-Egyezmény tárgyalásakor követelte az „Aranyröges Birodalom" kiürítését, mivel az aranybányák jövedelmét a rómaiak nem csupán a „Selyemút" és folyóközi víziutak kiépítésére fordították, hanem a lovagok annak nagy részét eltulajdonították. Ezért sürgősen kérte Parajd, Tardos és Tömös Birodalmának kiürítését. Tízévi harc után Rómának szerződés-sze gés miatt ezt végre kellett hajtania, mivel Boristénesben már 96 vezéregyéniséget képeztek ki az „Aranyröges Birodalom" (Erdély) felszabadítására. A 300-as Nagyszalában a Melegvizek Birodalma ifjúsága azt kérte, hogy a Sziszeki-Egyezmény nem teljesítése miatt, Pannóniát a római légiók hagyják el, mert a nyugatról jött „Sáska" nép a Baka-szkíta birodalmakat hazugságok révén a rasna-etruszkok módjára meg akarja semmisíteni és erőszakos latinosításhoz folyamodott. A 400-as Nagyszalában kérték a Nyugat-római Birodalmat, hogy Pannonföld 377-ben kezdett felszabadítását ne gátolja meg, mert 48 tömény lovasságot mozgósít a „Melegvizek Birodalmának" felszabadítása érdekében. Hunyor irányításával 20 évig képezték ki Boristénes-Porog-Szakszín térségében a 24 Hun Törzsszövetség seregét a saka-szkíták oktatásában. Ezen két ataiszi nemzetség összeházasodott. Hunyor gyermekei, Bagamér, Munzuk, Udin, Bősárkány és nagybátyjuk, UrukDargin a fiával, Ojbársszal látták, hogy Ordosz a gyakori földrengések és kinaj szorongattatások miatt veszélyeztetve van. Ezért azt tervezték, hogy át kell helyezniük a sámánközpontot a „Melegvizek Birodalmának" közepére. Hunyor fiát, Bagamér ifjúsági fősámánt jelölte ki utódjául, aki megnyerte a „Nagy-Süán"-t és meghirdette a Nagyvízig a harcot. Hunyor utódai évekig készítették elő a nagy küzdelmet. Erre felesküdtek: Hunyor-Maturi a bolgár Dulóval, Magyor-Irgiza a MagyarTörzsszövetséggel és Kürt beavatott-fejedelemmel, Munzuk Ordosz-Parajd fővezérével, Ojbársz Káspivár fejedelmével, Udin UrukDargin utódaival, Ulud türk-szogd vezérrel, hogy utódaikkal mindig harcolni fognak a 24 Hun Törzsszövetség céljaiért. 504 Udin sértődötten távozott Ordoszból, hogy Porogra menjen, a hunok kiképzési helyére. Innen továbblovagolt a 400-ra kiképzett hun-rasna-pannón-kabar ifjúsággal és Veszprémben ütötte fel székhelyét. Ordosz-Bugát-Boristénes képzései azt a célt is szolgálták, hogy a fejedelmi ifjak nyelveket tanulva a saka-szkíta kereskedőktől és a „Selyemút" őrállomás parancsnokoktól elmentek az etruszkpannón ifjak kíséretében Bizáncba és Rómába puhatolózni és amikor Rómában 430-at írtak, megindult a teljes Hun Törzsszövetség ifjúsága. Atilla a székihun lovasokkal, Tarhun rasna-etruszk lukomóval két éven keresztül járt Itáliában, hogy a latin nyelvet gyakorolja. Ugyanis Udin vezér táborában már kissé elsajátította a latin nyelv minden szavát, de az etruszk kézművesek csak nevettek rajta, mert ataiszi kiejtésén az idegen származását érezni lehetett. Kíséretébe szegődött a veji Szent-Ligetben Tarhun lukomó, a kegyhely papja, Varsány, Zirkó, Mekcse, Baksa, Cseri, Ders, Gusztov, Gallus, Koron, Kamora, Orbonáz, Szőr, Tard, Tátorján, Szenc, Vas, Ilva, Volsin és Tuskus, a Tabánból a Pest-Ordosz Baka-szkíta erődbe költözött osos-Úz lovasok és aranyművesek, akik Egerbe továbbították az Oskus-Táblákat, hogy másolás után azt Nagypályiba, Magyarkára, majd Ordoszba vigyék. Bagamér Egervár alatt egy alagútrendszert építtetett ki ezen Itáliából, az Oszkuszföldről származó kőlapok és agyaglapok részére, mivel ezek az úzok részére szentkönyveknek számítottak, amire még az uruki-mani egyisten-hívők is tekintettel voltak. Ezek a Rasna-etruszk Birodalmakból származó osos-oszkuszok Ordo&zhoz tartozóknak vallották magukat és a dél-pannón Szalonna város szokásai szerint építkeztek. A 400-as Nagyszala után, amíg Hunyor és Magyor Etilvár székhellyel készült a nagy harcra, Ojbársz fiai nyugati Baka-szkíta birodalmi összeköttetéseikkel már Pannonföldön gyakorolták a hatalmat, 375-ben indultak el a tárkány-sámánképzés után és 377-ben rasna-etruszk vezetéssel megerősítették a „Selyemút" útgondozó és hídépítő tizedeit. Vezérük Tarhun lukomó volt, aki úgy került Káspivár Birodalmának bizalmába, hogy az elhunyt Ojbársz feleségét, mint rokonnép vezére, feleségül vette. Így Bizánc és Róma a kiépített kövesúton kereskedhetett, de a 250-260-as évekhez hasonlóan, 380-400 között Pannóniát ki kellett üríteniük. Tarhun 40 éves koráig hol Bizánc, hol Róma szolgálatában állott, s igen sok nyelven megtanult beszélni. 370ben, Valentiánus uralkodása alatt megkeresztelkedett és magáévá tette a legrégebbi keresztény egyházak elgondolásait, s végül az uruki-mani érdeknélküli szeretet keresztény vallásnak a híve lett. Élénk összeköttetésben állott Ammianus Marcellinussal és I. Theodozius császár is bizalmába fogadta. 379-ben, trónralépésekor elismerte a Hun Törzsszövetség jogát Pannóniában. Amikor 395-ben Róma Birodalma kettészakadt, a pannóniai Rasna-etruszk Szövetség, amit a latinosítás sem tudott a magasabb szellemi-műszaki képzettség miatt a fejlődésben megállítani, a hunok mellé állott

és a tervszerű honfoglalást végrehajtotta. Tarhun rasna lukomóból lett „Selyemút-parancsnok" javaslatára újabb kiképzés kezdődött Etilváron és a Boristénes-Porog-Szakszín tanfejedelmi háromszögben. Buda ifjúsági fősámán 430-ban az Ordoszból elindult ifjúsággal átvette a hatalmat a 410430 között kiképzett sereg fölött. Jákó betegsége miatt Ordoszban maradt és elrendelte a „Beavatott Központ" áttelepítését. Öccsének, Atillának serege Porogon újból felesküdött az „Egyik nagyvíztől a másik Nagyvízig való honfoglalásra". Atilla 433ban Bagamér halála után fővezér lett Pusztaszeren. Pusztaszeren egy ideiglenes kamlik-várost építettek és a fővezérség részére külön egy Égerfa-várost, ahol a többi KÁLL-okkal és fejedelmekkel együtt új tervet készítettek a Melegvizek Birodalmának teljes visszafoglalására. 505 Az elaggott Udin, Ruga és Upor vezetésével az összes fejedelmek a Kállok kíséretében hűséget esküdtek a fővezérnek, aki a rasna-etruszk szervezési módszereket ismerve, az erőtől duzzadó tömények élén az egykori Melegvizek Birodalmának védelmét biztosította. A rasna-etruszk visszamaradt vezetőség tagjai felajánlották segítségüket a Róma elleni harchoz azzal, hogy a rasna maradványok régi kereskedemüket folytatva mindig tájékoztatni fogják Atillát a történtekről. Bogács tanfejedelem bugád kiképzett harcosai pedig arra vállalkoztak, hogy ellenfelének, Éciusznak hollétét hűen figyelemmel kísérik, annak teljes legyőzése végett. Ezen makacs tanfejedelem, aki 340-től 410-ig élt a hunok kiképző központjaiban, 361-371-ig lerótta a 260. Arvisurát és azt Ordoszban hagyva, a másolatokat Bugátba vitte, ahol a székihun nemzetség egy 120-as csoportja vette pártfogás alá. Itt beindította a sámánképzést. Az ordosziak megszokott rovásait lerótta Zsór fősámán és Gyopáros fejedelemnek idejében (261), majd Bagota fősámán Rijekával lerótta a 262. Arvisurát. Annak 1-1 példányát is elvitte Bugátba, mert a sárga hit a Szent-Könyvek égetését elrendelte. Ekkor Bogács a székihun rovókkal az összes Arvisurákat és Szent könyveket lemásoltatta. Erősen kifogásolta a besenyők által bevezetett emberáldoza tos temetkezési módokat és az ezzel járó tömeggyilkosságokat, amely a 24 Hun Törzsszövetség kiirtására irányult. Ha a nemesek közül a hun 100 család valamelyike került hatalomra, még áldozott a külön törzsi isteneknek, például Jin, a törökök „Nyugat-grófja" a hun és tungúz hadisteneknek, mert nem akarták elődeik Isteneit magukra haragítani. Az ordoszi, hokjen és fokjen törzsek követték példájukat. A I00 nemes családból 24 fehér és 24 fekete hun nemes család vált ki és nyugatra indult, de 52 zászlósnemes hun család visszamaradt. Ordoszban még megkötötték a „Béke és Rokonság" és a „Béke és Barátság" szerződést a régiek értelmében, majd megalakult a 24 Hun Törzsszövetség „Örök-Lándzsahegy Védelme",amely magába foglalta Baszkföld, Eturfóld, Manzsuföld, Suomaföld, Lenföld és minden hun származású vidékek védelmét. Ezt a szerződést a 100 család vezető fejedelme aláírta és a 100 tárkánytörzs aranylemezre véste, majd az ÉletKegyhelyén ünnepélyesen elhelyezték. Hunyor-Hunor az édesapjának, Hangun-Huó császárnak a gyermekeitől elbúcsúzott. Utána Bugátban jelentkezett, az Orök Lándzsahegy Szerződést a székihun törzsnek átadta és segített a 263. Arvisura egyik példányát leróni, amelyben az „Örök Béke és Barátság" szerződés is szerepelt. Hunyor-Hunor nem helyeselte a kereplővel ellátott imamalom bűnbocsátó szere pét, amely a szabadgondolkodású embereket a Sárgahit rabszolgáivá tette. Viszont amikor Mani arbag-orvos érdeknélküli szeretet vallását meghallotta, egy tömény lovasával ellátogatott Babilonba. A világhírű gyógyhelyről ajándékba kapták a vallásalapító rovásait, amelyben az ataiszi hit összes tanait öszefoglalva lemásoltatta örök emlékezetül. Mani egyedülállóan nagy műveltségű ember volt, aki az Égiektől eredő, a Római Birodalom által mandeusnak nevezett hitvilágot lemásolta és köztudatba átvitte. Azt vallotta: „Egyes vallások hidetői csupán arra törekszenek, hogy a vallások ürügyén maguknak gondtalan jólétet teremtsenek. Ezért megkövetelik híveiktől a tizedeket és szertartási járulékokat. Vezető vallási állásokat szerveznek, hogy népek nyomorából a maguk jólétét megteremtsék." Mani, aki arbag-orvos tudása alapján világhírű lett, gyógyító munkája mellett hirdette az Égi-eredetű tanait, de soha nem követelte meg a tizedek fizetését, ezért tanai gyorsan elterjedtek. Az ingyenélő hatalmasok azonban összefogtak ellene. Az egyszerű emberek elkezdték hirdetni a tanait, amit ő orvosi foglalkozása mel506 lett leírt. Ezt annak is köszönhette, hogy a testi-lelki betegeket meggyógyítva közkedveltté vált. Az egyedüli vallásalapító volt, aki tanait le is írta. Az emberi szeretet vallásának megalapítóját, mivel minden hatalmon lévőnek az érdekeit sértette, több évi börtön után a cellájában halva találták. A szegények nem hitték el a többször kihirdetett halálát, mivel az egyik börtönből a másik börtönbe vitették a hatalmasok. Még így is 216-290 között élt, 74 éves korában halt meg örökös kínzások közepette. Csőrös király megnyúzatta, majd kitömette és rá ilyen feliratú táblát helyezett: „Így járt az, aki a mennyei eredetű uralkodók tizedének fizetését megszüntette!" Mani arbagorvos élete utolsó percéig gyógyította az arra rászorulókat. A 290-es elhalálozását a Római Birodalom korábbi időpontra tette. Domitius Auréliánus római császár, aki „Úrnak és Istennek" neveztette magát, a „Legyőzhetetlen-Nap" egységes vallásának bevezetése után 275-ben újból Keletre indult harcolni, de a katonái meggyilkolták. A holttestet Mani arbag-orvosnak megmutatták, de akkor már halott volt. A sereg ekkor a Szenátusra bízta az új császár megválasztását. Mani arbagot a Keleti-Limes ideiglenes vezetői örök fogságra ítélték, de egy légiós parancsnok meggyógyításakor Aurélius Probus császár, mivel 277-ben őt is meggyógyította, szabadon engedte. Most újabb baj következett, mert

Aurélius Probus császárt katonái megölték, ezért az újabb gyilkosság vádja elől Mani a perzsákhoz menekült. Itt is megjárta, mert ha gyógyításai sikeresek voltak, azt jutalmazták, de ha félhalottakhoz vitették, az uralkodó végelgyengülése miatt bekövetkezett haláláért is őt okolták. I. Sahpuhr perzsa király rokonszenvezett tanaival. Utóda, I. Bahram azonban börtönbe vetette. Börtönből-börtönbe hurcolva végül kivégezték. Diokletiánus 293-ban még a híveit is elégetésre ítéltette. Mindezek után Bogács 385-ben elhagyta Ordoszt Betse-An rovásaival, és Nimród, valamint Gilgames rovásait is magával vitte. Szépen hangzottak a kiképzett rimalányok ajkáról az eddig megtanult dalok és himnuszok, amelyeknek Gilgames volt a legnagyobb művelője. Pó-Ten mezejének szellemi kincseivel Boristénes-Porog-Szakszin szellemi életét nagyon fellendítették. Bogács tanfejedelem ezen szellemi kincsek birtokában érkezett Egerbe, ahol öregkorát bearanyozta a Hun Törzsszövetség igen gazdag regevilágának tudata, amelyet Ordosz-Bugát-Porogból, a három szellemi központból magával hozott. Boristénesből sok ifjú csatlakozott hozzájuk oktatóként, hogy a hun és saka-szkíta ifjakat kiképezhessék a Kövezsd által megalapított Csörsz-vonalán az Encsig megindítandó harcaikra. Eger erre alkalmasnak ígérkezett a hegyek-dombok és a síkság találkozásánál. Itt már hagyományai voltak a rokon-népek eggyéválásának. Eged fejedelem Kr. e. 8-tól Kr. u. 4-ig, azaz egyik Eger évétől a másik Eger évéig építette ki Eger városát, a fejedelmi székvárost. Kr. e. 20-ban, az Ordoszban elkezdett 4020. medvetoros évben úgy döntöttek, hogy Nagyszalát csak ott lehet tartani, ahol előbb létrehozták a „Nagyszala alagút-barlang rendszert". A Nagyszala 100 évenként, a csillagok járása szerint meghatározott kezdő napját „Nagyszila napnak" tekintették. Ezen évszázados ünnepnapon született fiúgyermekeket „Szent-névnek hívták" Szila elnevezéssel, míg a leányokat Szilajkának, azaz erdei folyók Tündérének nevezték. Ezt az Ordosz által kezdeményezett Nagyszilát azért rendezték Egerben, mert Gyöngyös-Eger vidéke a saka-szkíta népek Nagypályi-Encs középvonalának közepére esett és csillagjósok örökölt tudománya szerint 25 karéjos beavatott születése várható. Egy bölcs a pártus birodalomban felvette a Boldizsár mágus nevet, majd Gáspár és Menyhért társaságában várták a fényes csillag jelét. Minden beavatott tudta, új szellemi korszak kezdődik. A Nagyszila építményét homokkő, azaz Tálya kövekből faragták. Innen indultak 507 ki a földalatti világ járatai, amelyben az Oskus-táblák másolatait helyezték el. Ezen alagút-barlangrendszer járatai egynapi járóföldet tettek ki. A Messiás-váró Nagyszala alsóvilágát a Róma fölötti Farkas-had oskusai, a Tömös-birodalom alján élő Keve-had oskusai és a Tabán fölötti Osihad, Kövezsd ossosai építették ki, akik á dunai Limes megszűnése után Szalonna városának kőműveseivel otthagyták a Duna-hídfőt és a dalmáciakkal együtt Egerbe vándoroltak. Augusztus császár Kr. u. 10-ben Tiberius kívánságára Pannónia északi határát újból a Dunánál jelölte meg, az 5-5 szemben álló római és szkíta erődöt Limesként újból alkalmazták. Az Egerben építkezéssel megbízott Oskus-Oeskusok ossosai újból a Pest-hídfőnél telepedtek le és gabona, valamint úz vasak cseréjével foglalkoztak. Hivatalos pénzük a rasna-etruszk fejedelmek Era törzsének tárkány-pénze lett, amit Tabánban vertek. Erről Ordosz mindig jelentést kapott. Bogács tanfejedelem ezekről már Ordoszban és Bugátban is értesült. Hosszú vándorlással, elaggottan érkezett háznépével Kövezsd birodalmába, Boristénes-PorogSzakszin kiképző városokból a 400-as Nagyszalára 402-ben. A Kaptárköves szentély völgyében egy kőbálványnál kapott letelepedési engedélyt. Tanfejedelmi tevékenységet itt is folytatott. A 85 tárkánytanulóval először erdőirtást kellett végezniük. 5 házbirtokot építettek föl 48 személynek, mivel a vele érkező oktatók a 8-as szaporodási elvet valló urukimani hívők voltak. Egy kaptárköves Kegyhelyet is készítettek, ahol vasárnap a Mani rovásaiból készült Könyvek-Könyvéből igehirdetést tartottak. Ezen Kegyhely alsóvilágában egy 24 méteres alagutat építettek. A középső világban földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott egy kőházas szállású, tárkány-kapás csoport, a Kővárban folyt 4 éven keresztül a tárkányképzés. A Kővár mindhárom világgal összeköttetésben állott. Télire, a medvetor kezdetére Egervárba kellett Bogácsnak mennie. Addig Tarhun huszadmagával minden építményt helyrehozott. Tarhun lukomó és Bogács tanfejedelem 405-ben Egervár kapujában örömmel várta a 85 tárkány képzős ifjút, mivel 410 medvetorán csatlakozniuk kellett azokhoz az elővéd csapatokhoz, akiket Encs, Ibos és Sóvár térségébe irányítottak. Ugyanekkor folyt a 15 rimalány kiképzése is, mivel arbag-gyógyítókra is szükség volt a tárkány századnál. Ekkor Bogács 8 leánya férjhez ment 8 tárkány-tized parancsnokhoz, hogy 410-ben Sóváron az Arnó család fejénél jelentkezhessenek. Egerváron Tarhun lukomó a tárkány-képzősökön kívül 60 gall, digó és német nyelven jól beszélő, de veterán elbocsátó jelvénnyel ellátott vezető harcost képzett ki és Bogács tanfejedelem rendelkezésére bocsátotta őket. Ezen 6 tized hírszerzőnek, mikor Bagamér 410-ben meghirdette az egyik Nagyvíztől a másik Nagyvízig megindított harcot, Róma egykori birodalmából olyan értesülései voltak, amit BoristénesPorog-Szakszin főparancsnokságának a rendelkezésére bocsátottak. Ezen 60-féle rasna-etruszk-tárkány

rovással lerótt jelentést Egerváron ültették át a 24 Hun Törzsszövetsé~ fősámáni rovásaira. Hírszerzőik száma 410-re már 4x60, azaz 240 főre emelkedett. Így minden esetben 1 fő, legalább 4 biztosító lovassal ellátott, nagytudósú hírszerzőt küldhettek ki az akkor ismert világ minden tájára, hogy a Hun Törzsszövetség hírszerzése egyenlő képességű lehessen Bizáncéval. Up'or, a kabarföldi fejedelem Kr. u. 410. Aranyasszony ünnepére (aug. 15-20) megérkezett Egerbe és összegyűjtötte a Bogács által átültetett jelentéseket. Fejedelmi lovasokkal Upor ezeket rögtön Porogra vitte, ahol a hatszor 5 éves, nyolcszor 4 éves és ötször 6 éves beavatotti képzés már javában folyt. Így a friss jelentések alapján 400 és 430 között a kiképzett fejedelmi ifjak vezetésével elindulhatott a hun tömények sokasága. Ekkorra tervezték az ordoszi 3 tömény úz indulását is, hogy a fegyverzet te508 rén a felkészülés tökéletes legyen és a Melegvizek Birodalmának teljes területét kitölthessék. A visszamaradt 52 hun nemesi család szövetsége biztosította az utánpótlás lehető ségét. A 24 Hun Törzsszövetség elindulásának a legfőbb oka az volt, hogy a Jász-síkság közepén a pusztaszeri vetélkedések győzteseinek uralmára a legrégebbi őslakók, a jászok és alán rokonaik már nagyon ráuntak. Szarmata, daha, jazig vezetés után, a kettős római birodalom meggyengülésével célszerűnek látták, hogy a népvándorlási hullámok miatt most már a hun törzsek ordoszi szövetsége kerüljön hatalomra. A saka-szkíta szövetség egyezményt írt alá a későbbi Augusztus római császárral a „Selyemút" és a „DunaTisza-Maros víziutak" kiépítése érdekében, amelyet soha nem tartottak be az összes szerződési pont szerint. Az etruszk eredetű császárok után a latinosítás hívei kerültek hatalomra, akik az „Aranyröges Birodalmat" leigázták. Az őslakók forrongása miatt a rabló lovagrendek kénytelenek voltak otthagyni az arany zsákmányolást. Közben az etruszk-rasna szövetség leigázása ráébresztette a pannón szövetségeseiket és a 24 Hun Törzsszövetségi rokonlátogatókat a felszabadítás lehe tőségére. Ennek szellemében felmondták a 300 éves szerződést és visszakövetelték Pannóniát. Rájöttek, hogy Róma mind az etruszk-rasna szövetséget, mind a „Melegvizek Birodalma" lakóit becsapta és a rokon szövetségeseket fel kell szabadítani. Ordosz és Bugát szorongattatása miatt a Nyugati Hun Birodalom elindult az ősi fóld felszabadítására és ez 250 és 375 között sikerült is. Ennek végrehajtására 430-ban Etilvárról elindult Atilla és Ordoszból Buda a sámánközponttal, hogy Era és Pilis birodalmában a szellemi központot felállítsák. Így 433-ban már állott Atilla 2. székihun töményében Pusztaszer fővezéri szállása. 435ben a kabar-úz kézművesek segítségével felépült Budavára, a feketehunok központja, s egyben sámánközpontja. Ebben nagy segítségére volt a 24 Hun Törzsszövetségnek az Arnó nemzetség, akik Sóvár, Pécs, Szombathely és Eger központokkal, az uruki-mani keresztény egyház felállításával új gócpontokat létesítettek. Amikor 435-ben Budavárra érkezett az ordoszi sámánközpont és a 24 Hun Törzsszövetség beavatott tábora, a 400-tól 435-ig előkészített alsó, középső és Budavár építményét megtöltötték a Karnakból, Ataiszból és Ordoszból hozott Szent-Könyvekkel. 666 nap alatt mindent a helyére raktak. Az 52 ordoszi nemes közül a besenyők Pató csoportja kifogásolta, hogy a 48 és 52 nemesi származásúak vagyonszétosztása nem volt igazságos, s az Ordosz-vidék több kincset visszakövetel. Ré és Réka besenyő fejedelmi lányok azt is kifogásolták, hogy amíg Deédes kivételével minden Nagysüán győztes nő megelégedett egy-egy férjjel, addig a győztes Atilla már második asszonyról is álmodozik. Holott Réka is megtehette volna, hogy több férjet választ, de ő ragaszkodik Arvisura-Anyahita és az Égből jöttek elvéhez: „Elég egy személynek egy élettárssal vesződnie!" A Rimolán és Rimalány szövetség összefogott és nem helyeselte Atilla ábrándozását, amikor 3 felnőtt vitéz fia már hadvezér, s most a római császári leánynak a kezéről-szerelméről akar biztosítékot kapni. Emiatt Réka és Atilla között állandó összetűzések vannak. A bátyja, Buda és az Oregek Tanácsa is azon a véleményen volt, hogy amíg meg nem melegszünk a Melegvizek Birodalmában, az itteni szokások szerint kell élnünk. Társbolygónk szokásait is be kell tartanunk. Buda erősen ellenezte, hogy az ifjú Atilla, a rasha-etruszk beütésű, Boglárkának 509 becézett császári fejedelmi lánynak Balatonkörnyéki fürdőzésük alkalmával házassá got ígért. Éciusz rokonságának lovagi várában ismerkedtek meg és a nyári melegben szerelemre lobbantak. Ezen 14-16 éves kori szerelme a 2 éves római tanulmányút alatt fokozódott és 16-18 éves korukban végzetessé vált. Mind a görög, mind a római tanulmányút Atilla 20 éves korában véget ért és jelentés-tételre hazarendelték. További tárkány-beavatott képzésen is bizonyítania kellett, hogy a 36 éves korára befejezett ősi fejedelmi képzés háromszoros próbája után alkalmassá vált a vezetésre. A Nagy Viesaka törvények szerint 430-ban, Pusztaszer lovasversenyén Réka a győztes Atillát férjéül választotta. Mivel régi jegyességét a rasna-etruszk fejedelmi leánnyal csak ifjúkori szerelemlobbanásnak vették, Szakszinban Atilla és Réka fejedelmi esküvőt tartottak. Réka 431-ben ikerfiú gyermekkel ajándékozta meg Atillát. Bölénytor 11. napján megszületett Dengezik és másodiknak Ellák a besenyők névadó naptára szerint (III. 5-11. eltéréssel).

A két testvér közül Ellák volt a barnább, magas, besenyő növésű, Dengezik erősvállas, kazahun jata-ferde vonású szemekkel, aki megnyerte 20 éves korában Pusztaszer-Nagysüán versenyét, s így a jogot arra, hogy ő legyen a 2. kazahun tömény vezére, Ellák viszont az édesanyjától a besenyő töményt kapta örökségül. Buda legnagyobb fia, Aladár kiváló ifjúsági tárkány-fejedelem volt, aki édesapjának 451 tavaszán való megölése után Nekessétől átvette ezen tisztséget. Még csak 26 éves volt, de már 6 éve vezette a Csörsz árok-rendszer tárkányképzését Nekesse tanácsai szerint. A Nagyvízig megindított harc ellátásának egyik megszervezője volt Bakos és Kosát hadnagyok társaságában. Kitartott édesanyjával amellett, hogy meg kell várni az 5 tömény harcost, amelyiknek a következő év tavaszán kellett volna megérkezni a döntő küzdelem elejére, s így a Nagyvízig való harcban győznek. Sajnos, az 5 tömény lovas hiánya miatt 451-ben a catalaunumi csata eldöntetlen maradt, és Atilla szerelmi vetélytársa, Éciusz megfutamodott. Az eltemetetlen halottak miatt kitört a „Csorna-betegség", s Nekesse jelentése alapján a vezéri tanács úgy döntött, hogy vissza kell vonulniuk. A következő év tavaszán azonban, a rasna-hírszerzés szerint a Róma körüli zűrzavarok miatt, a gyermekszülésből felgyógyult Deédes aranyasszony vezetésével újra elindulhatnak Éciusz ellen. Az ellenálló itáliai városokat 452-ben követőikkel a földig lerombolták, de a hadisarcot vállalóknak és az etruszk városoknak megkegyelmeztek. A rasna vitézek melléjük álltak és oly hatalmas hadsereg szerveződött, hogy Róma népe megdermedt. Mikor a város közelébe értek, a hadjárat következő napján az úzok kerültek napos szolgálatba. Mivel Éciusz újból megfutamodott, az Alba hegység síkul és oskus lovasai ellepték a veji Szent-ligeteket és Atillának édes borral kedveskedtek. Magukkal hozták Gilgames koronáját és az Arnó-nemzetség Atillát az eljövendő „Világ-Urává" koronázta. Deédes aranyasszony őrségben volt és jelentette, hogy a római főpapok szeretné nek tárgyalni Gilgames vérének ivadékaival. Atilla ekkor mámorosan így szólt: - „Hallod-e Deédes húgom! Eredj és egyezkedj a fekete szoknyások seregével! Hátha megértitek egymást. Én szoknyás haddal nem tárgyalok!" Az aranyasszony harci riadót fuvaton, magára öltötte az ordoszi úz-vezérek díszöltözetét és a síkul-oskus vitézek irányításával Róma főkapuja felé lovagolt. Az asszonyaik kérésére férfiakat követelt. 510 Hej rege rejtem 236(N). Arvisura XII. Oscus tábla. Az avarok védőszárnya nyugaton Tanfejedelmi rovások. Pam tárkány vázlata Boszkan, Tarkacs és ÍJgyek rovása Kr. u. 452-792. (4492832. m.t.é.) III. Csaba jegyzetei után 452 tavaszára Tarhun lukomó Kortonvárába összehívta a Rasna-etruszk Szövetség Nagytanácsát, ahová Atilla diadalmasan bevonult. Orök testvéri barátságot kötöttek, hiszen mindannyian Gilgames véréből származtak. Tarhun Deédes Aranyasszonyt is testvérévé fogadta. Amikor Deédes Aranyasszony Róma kapujában I. Leó (440-461) pápához ért a szolgálatos testőreivel, Tarhun küldöttség irányító révén elsősorban Eciusz hadvezér kiadását kérte, aki valamikor a Fenék-puszta Balaton partvidékén játszótársuk volt. A pápai környezet több levéllel igazolta, hogy Szicíliába kellett mennie egy rabszolgalázadás megakadályozására. I. Leó hajlandó volt 10 000 belső szolga népet és kincsek tömegét Atilla serege részére átengedni, ha nem rombolják le Rómát. Ekkor az Alba hegységbeli és az otthoni úz asszonyok tanácsa jutott Deédes eszébe: „Nekünk férjeket kell, hogy hozzatok földjeinkre!" A kincseket Tarhun lukomó megszámlálta. A rasna-etruszk rabszolgákat kötelék nélkül, a latin-germán-gall kispap sereget pedig koloncba kötözve 12-es sorokba állították. Ellentétek csak akkor merültek fel, amikor a 10 000 koloncos rabszolgát átvették, de a 336 etur-rasna-síkul-oskus szolgákat szabadon engedték. Tarhun arra hivatkozott, hogy Eturia népe nem az Úristen, hanem Élisten hívője. Így az Úristen népével szemben sem ismeri el a rabszolga kereskedelem jogosságát, mert a názáreti Jézust az Úristen hívők keresztre feszítették. I. Leó pápa erre nem tudott válaszolni. Ezen cselekedet Deédes-Aranyasszony diadala volt Tarhun lukomónak a segítségével. Jó nagyszájú asszony volt Deédes Aranyasszony. Amikor az egyezmény után Atilla kötekedni kezdett vele, így szólt: - Hallod-e Tilluci! - emlékeztette Atillát a múltra - Tudod, hogy Réka nagyon haragszik, amiért Te folyton csak a fehérbőrű leányról ábrándozol, mert a rasna császárlány a ,Világ-Urává" akar tenni. Miért futsz még mindig a Fenék-pusztai fúrdőző lány után? Hiszen neked 3 gyönyörű, daliás fiad van és 5 szép lányod, töményed a besenyők megszaporodott táborában, s ez nem elég? Te a Világ-Ura akarsz lenni? Meglátod, az elérhetetlen vágyad romlásba dönt bennünket! Hiszen Buda halála óta azt sem tudod, merre irányul a Szent-Lándzsa hegye. Ha kitartasz a 3 fiad és 5 lányod mellett, akkor Buda helyére számíthatsz! Atilla az unokahúga szidalmai ellen soha nem tudott védekezni, most is csak rálegyintett.

- Ej, neked még nagyobb szád van, mint édesanyádnak, Bősárkánynak! Az Arnó család megszervezte a visszavonulást, hogy Pusztaszert és Atilla kamlikvárosát az ajándéktárgyakkal és hadizsákmánnyal együtt még fényesebbé tegye. A latinosított etruszk rabszolgákat Engadi-Sóvár-Pécs-Eger vonalára irányították szabad emberekként. Ebben arra gondoltak, hátha erre mutat a Szent-Lándzsa hegye, amely a mandeus szabad-hitet képviseli. Az unokatestvérek évődését megfigyelték az előőrsnek küldött gótok és egész úton azon tanakodtak, miként fordíthatnák hasznukra a hun vezetőrétegek közötti ellen 511 téteket. Mire a Balatonhoz értek, új tervet sugalltak Atilla fejébe, hogy a győztes jogán őt megillető új feleséget a gót leányok közül kell kiválasztania. Hátha fékezhetik vele a Szent-Lándzsa előrehaladását. A 4500 család nemesei, szaporaságuk folytán emberfölénybe kerültek a többi törzsekkel szemben. Ki tudja, mit hoz e fölény? Vajon a szellemi áramlatok a nagy egységet fölszabdalhatják? A nyugati avarok csak gyanakodva figyeltek. A keleti és a nyugati gótok is változó hűséggel a 24 Hun Törzsszövetség alakulatainak előőrséhez tartoztak. Hadriánpolisnál a gótok 378-ban előőrsként vereséget szenvedtek, de 408-ban már Róma alatt voltak. 410. augusztus 10-én elfoglalták és kifosztották Rómát, de az áriánus Alarich a templomokba menekülőknek megkegyelmezett. Atilla még III. Valentiánus császár leányára is pályázott, mivel Honória anyja után etruszk nő volt. A Gilgames-származású fejedelmi családban köztudott volt, hogy Atilla a Pusztaszer-Nagysüán lovasversenyén ezen jogát kivívta és Réka éles nyelveskedése miatt érvényesíteni is akarja. Amikor 451 tavaszán Vasszerburgban, az engadiak Vízvárában pihentek, egy Krimhilda nevű lány az egyik szerelme lett. Amikor Budára értek, a fősámáni és törzsi zsákmányt átadták, Deédes a palóc, daragúz, marúz hadifogoly családtag dolgozókat elküldte. A 336 eturiai rabszolga szabad emberként a dalmáciai Szalonnától, Egadi, Sóvár, Szenna, Pécs, Pozsony, Eger és a Kassa alatti Szalonna térségében tizedes falutelkeket kapott és felesküdtek a SzentLándzsa Szövetségre. Az Óregek Tanácsa nagyra értékelte a palócok római diadalát és elrendelte, hogy az aranyasszonyok havának 2. napjától 20. napjáig ünnepeljék meg minden évben az aratás befejezését. Valamennyi fogoly megszabadulhatott a kolonctól, ha valamelyik férfi nélkül maradt asszony vagy leány férjéül választotta. Ezen új szokást a későbbiekben felváltotta a bálványhegyi leányvásár. 453 tavaszán sok germán törzs fellázadt Atilla zsarnoksága ellen, de a 3 német törzs, a keleti, a nyugati és a vizigót törzs, a hunok előőrs törzse lesújtott a lázadókra. Engesztelésük jeléül a gótok Krimhildát küldték ajándékba nagy kísérettel a fővezérnek. Esküvőjük lakomáján ezen hercegnő Atillát megmérgeztette. Krimhildát és kíséretét a 2. hun tömény székihunjai lenyilazták, míg Atillát a sámánképzősök a Szárazér egyik ágában eltemették és útba indultak Porogra. Réka még sértődöttségében is megsiratta első szerelmét. Halottját aranyos koporsóba fektette, majd Maros-Eszék arany-ezüst koporsójába helyezve, annak díját színarannyal kifizette. Mire Nekese palócai a Sajón és Tiszán leúsztatták a „Nem eszi a Fene" rozsdamentes vasfényes koporsót, amellyel a kettős koporsót beborították, a sámánifjak megszerkesztették Atilla temetésének halotti énekét: „Napsugárban, Holdsugárban, Kéklenyércnek Szentvasában, nyugodjon a Gilgames-vér csillaga! Kihez felért rabszolgának, sóhajtozó gályarabnak, keresztekre felfeszítettek jajszava! A búcsúztatóban Nekese fősámán minden jót elmondott Atilláról és nagy elődjének, Nimródnak életművéhez hasonlította hódításait. Elmondta, hogy egy fényes csillag futott le az Égről; Vanisten birodalmából. Deédes Aranyasszony a Nagysüán győzteseinek nevében azt mondta: - Egi-Birodalmunk reményeivel indultunk győztes ifjúságunk élén. Győztes vezérként temetünk el: Napsugárban, Holdsugárban, Kéklenyércünk csillagában! Nimród elődünkkel mehetsz vadászni a Nagymezőkre! Gilgames vére szentté varázsolta a Melegvizek Birodalmát! Mindenki cserben hagyhatja szent emlékedet, de Csaba vezér kisfiaddal együtt székihun, daragúz, marúz és palúz 4 töményes néped örökké 512 táplálni fogja emléked a Szent-Lándzsa szövetség keretében! Nyugodjál Atillám békében! Aladár az Oregek Tanácsa döntése alapján készülődni kezdett Ural-Budára, Dengezik és Ellák osztozkodtak Porog és Etilváron, de azon már nem tudtak megegyezni, ki legyen a fővezér és ki legyen beavatott központuk fővezére, mert Nekese sérülése miatt még a fősámán tisztségéről is lemondott. Dunna-asszony a kis Csabával Budán maradt. A temetés után mintha ördög bújt volna az ifjúságba. Összevesztek azon, vajon Aladár legyen-e a szokások szerint a Nagyfejedelem és Ellák a fősámán, valamint Dengezik a fővezér. Fegyverek csattogtak a hosszúra nyúlt halotti tor után, lovak nyerítettek. Mire Deédes és Nekese, mint tárkány-fejedelem a pusztaszeri

öldöklő csatához ért, a diadalmas hun seregnek már csak a roncsait találták. Szellemi erejükkel rendet teremtettek, majd kihirdették az Oregek Tanácsának döntését: „Aki akar, menjen Aladárral, Dengezikkel és Ellákkal a Keleti-hun birodalomba, de Dunnaasszony ne mozduljon Budáról és Réka-asszony Bíkís-besenyő országból, Csaba ifjúsági fővezér pedig Budavárban kell, hogy őrséget adjon a Melegvizek Birodalmának egysége miatt. Az avar és a rasna-etruszk szabad harcosok Győrtől Encsvárig védjék meg Atilla örökségét. Deédes az Oregek Tanácsa előtt megmondta: - Én már öregasszony vagyok, mi palócok nem megyünk sehová, de örömmel visszavárjuk az újonnan kiképzett sereget a Melegvizek hazájába. Az avarok védőszárnya nyugaton Sóvártól, Ibostól és Kalágétól az avar eredetű Arnó-had vezetésével jól működött. A Melegvizek Birodalmában a 24 Hun Törzsszövetség népei megőrizték településeiket, az avarrasna többségű etruszk elgondolás szerint. A Jász-síkságon Deédes aranyasszony utódainak kezébe került a hatalom. Csaba székelyei Atilla sírjánál adva őrséget Parajd-Tardos-Tömös ifjúságával együtt őrizték az Aranyröges Birodalmat. Ellák a porold kiképző-táborban ütötte fel a székhelyét az őslakos Bakákkal, míg Dengezik Asszorban az Etilig és Magyarkőig állította fel lovasbirodalmát, hogy alkalomadtán azt az Indus-Harapi Birodalmán át Biharig rokonlátogatás címén - kibővítse. Magyarka Pusztaszerén Anahita rimolán, Dengezik leánya nyerte meg 460-ban a Nagysüánt és lovasserege élén Biharig meghódította a párszi-saka birodalmat. Buda népe Dunna-asszonnyal Budán és Debrecenben állta a sarat. Ural-Buda síkságain, Alma-Atya Bolhás taváig Aladár lovas-serege uralta a síkságot. Aladár igyekezett családjával együtt a Magyar Törzsszövetség 8-as szaporodási törvény elveit betartani. Ordoszban Jákó önkéntes tűzhalála után az oguz Ujgur lett a vezető egyéniség, aki az Oskus-Táblákat összegyűjtötte és a 60 rasna rovás alapján a nyugati avarok rovását újjászerkesztette. Farkas, Tolma, Karcsu, Ujgur-báj és Igal már ezekkel a jelekkel alkotta meg a türk és ujgur rovásokat. Fokozatos vetélkedéssel kialakult a türkök uralma, amely az avarok uralmát kezdte veszélyeztetni. Így aztán 552-ben a türkök megdöntötték az avarok uralmát, akik egyelőre Dengezik ogur törzseinek a 460-463 között elhagyott térségeit szállták meg. A Keleti Avar Birodalom követségei még I. Jusztiniánosz görög császárt is felkeresték arany ajándékaikkal 566-ban, mondja meg, hogy a fölösleges vérontás helyett hová induljanak, mivel az ősmagyar vallás hívei nem voltak hajlandók a türkök ellen az avarokat segíteni. Mivel Bakátban több esetben földrengések elpusztították a várost, a kazárok fellépése miatt 558-568 között a keleti avarok a Jászsíkságra vándoroltak rokonlátogatóként, amely betelepülés Alpár látogatásával 580-ban megszűnt. 513 Ezen vértelen honfoglalást az Oskus-Táblák hordozói is elősegítették, mivel a Jászsíkság igen szívós asszony-uralma elvárta az eddigi a népvándorlási zaklatások miatt mindenkivel megalkuvó férfiuralom megszilárdulását. Az Atilla halálától kezdve eltelt 115 év alatt a keleti hunokból alakult Keleti Avar Törzsszövetség megjelenéséig 85 évig női, 30 évig férfi fővezér uralkodott, ez alapján ítélhetünk a vezetésről. Még a 30 évig tartó férfi vezetés mellett is olyan erőskezű nők szerepeltek az uralkodásban, mint Deédes (453-467), Száva (490-500), Torbágy (510540) és Ilja (540-568) személyében az aranyasszonyok közül, akik semmiféle könnyelműséget nem engedtek meg. Fővezérek: férfiak I. Csaba 453-460 7 év Sziktivár 498-500 2 év Torda 535-538 3 év Szamos 538-556 18 év nők Dunna-asszony 460-498 38 év Száva-asszony 500-503 3 év I. Ilona-Gyilyó 503-535 32 év II. Ilona 556-568 12 év Aranyasszonyok: év Deédes 14 Száva 10 Torbágy 30 Ilja 28 Összesen: 30 év 85 év Bumin türk kagán terjeszkedése után az 552-őt követő években a keleti türkök az ugorokat és a Kaukázusba költözött szabírokat uralmuk alá vették. 575-576-ban az onugorok is a nyugatra húzódott türkök uralma alá kerültek, amelyek közeledtét Alpár már észrevette, Baján, miután a Jász-síkságon befogadta, Telem új aranyasszonyt vette feleségül II. Ilona halála után. Az uralkodói hármas a külső töményvezérségeket teljesen újjászervezte: Fővezér Fősámán Aranyasszony Külső-töményőrség Alpár 580-600 Pozsáló 598-600 Telena 575-600 Győr 580-600

A kinajok a keleti türk birodalmat tovább szorongatták. Nyugat türkjei az onugorokkal és ugorokkal kialakították az új birodalmukat az újjáépített Bakátban. Az iszlám terjeszkedése miatt sok uzi-óz, besenyő, zsidó és szabír telepedett meg Bakátban. A férfi harcosaikat elvesztve leányaik-kincseik révén városlakók lettek, s mindinkább hatalomra kerültek. Ezen városmag változást a turáni térség lovas törzsei nem ismerték el. Az elégedetlenek Asszor, Porog, Doros térségébe, inkább a sakarasna-hun kiképző táborokba lovagoltak és az Avar Birodalom nyugati részébe indultak 20 évenként, akik a főbátok irányításával az avarok Égi-birodalmának nyugati szárnyát megerősítették. A Magyarka melletti Pusztaszernél Baján lett első a Nagysüánon. Boristénesben Baka-szkíta segítséggel megszervezték az új Égi Birodalmat, amely Atilla minden hibáját igyekezett mellőzni. Mivel Baján, özvegy lévén, feleségül vette II. Ilonát, a Melegvizek Birodalmának fejedelemasszonyát, és Szekeszárd elnyerte az elinduló 9 törzs fősámáni tisztségét, előőrseikkel Pannonföld felé vették útjukat. Az Ujgur-SumérMagyaMani Szentkönyveiket magukkal vitték. Követeik jelzésével Csát, a Melegvizek Birodalma fősámánja a Jászsíkságon várta Bajánt, akit Baranya tárkány-fejedelem kíséretében Csát várában vendégséggel fogadtak. Itt történt a sokak által megénekelt történelmi leánykérés, s Szamos fejedelem kis unokáját Baján eljegyezte. A pajkos II. Ilona azonban édesapját megelőzve azt mondta: - Csak ahhoz megyek feleségül, aki aranyhajón jön el értem, mert ellenkező eset 514 ben I. Ilonához hasonlóan magam fogok uralkodni! Baján ettől nem ijedt meg, hanem 90 000 harcosával kiásatta az eddig elhanyagolt Csörsz-árokrendszert. A kaukázusiakkal elkészíttette a szavárd-aranyművesek aranyhajóját a tartalék aranylemez Arvisura lapokból és 15 000 lovas vontatóval a Tiszán felfelé Csát várába hajózott. Itt tartották meg a Jászsíkság-i esküvőt. Az esküvő után továbbvontatták az „Aranyha jót", és Duna-Ordoszban, az Avasbástya alján megtartották a férfiuralom szerinti esküvőt fis, és Avarbástyán székeltek. Atilla megmérgezéséből tanulva bevezették a kettős-fejedelemséget, amelyiknek fővárosa Avarbástya lett, nyugaton pedig Győrt jelölték ki. Amikor a 24 Hun Törzsszövetséget Dengezik leánya, a 65 évig élő Anahita fejedelemasszony az Induson és Harapin át egészen Bihar tartományig kiterjesztette, és ezzel megalkotta a Keleti Hun Birodalmat, a törzsszövetség hármas irányvonalát figyelembe véve II. Csaba a 496-524 közötti időszakra Etilvárra összehívta az 500-as Nagyszalát. Így Engaditól, a Szent-Lándzsa hegyétől kezdve Tengelizig és a saka Biharig tartott a 24 Hun Törzsszövetség beavatott birodalma. 496-tól Ambanik parancsára, és Aladár végrendelete szerint elhatározták, hogy az avarok, magyarok és magyariak, kazahunok és székihunok a bolgár-magyar vendéglátás szokásai alapján egy olyan eszmeiségű Nagyszalát szerveznek meg, amelyik minden eddigi félreértést eloszlat. Történjen már egyszer egy olyan Orök-Béke Egyezség, ami a szövetségeseket eggyé kovácsolja. Ehhez hozzájárult az ordosz-vidéki, 52 zászlós-nemes a kinaj társadalommal, az Engaditól-Asszorig települt Kállságok, Etilvár térség fejedelemségei, Bugát kánságai, sőt még az ordoszi ősmagyar vallású, magyarkai irányítású mani hívek is. Valamenynyien rovásokban követelték a háborúmentes egység helyreállítását. A Melegvizek Birodalmából Dunna-asszony parancsára még Száva asszony és a városépítő Sziktivár is elindult a Daróc-Bolári házaspárral együtt, hogy 100 évre eldöntsék a tized-rendszeren alapuló szövetség sorsát. Az agg Daróc még a kislányát, Bolárkát is elvitte magával, aki a későbbiekben tömérdek léányával a magyar törzsszövetség anyósa lett, mivel Gerennával és a gyermektelen Baloggal együtt 510-545 között a magyar törzsszövetséget minden vonalon megerősítette. II. Csaba, aki Dunna asszony beavatott keresztfia volt, beszédét így kezdte: „Egyigaz Istenhívők Serege! A beavatott társadalom egyisten hívő népe, a sámánhit természetéből eredő gyógyító arbagok ereje, a bátok tűzzel újakat alkotó és a táltosok jövőbe látó reménysége miatt azért hívtuk egybe Etilvár-Nagyszaláját, hogy az eddig elkövetett hibáinkat figyelembe véve, a földrengésmentes vidékeken egyszer már megvethessük lábunkat és dolgos népünk örökké élhessen!" Utána az ordoszok, türkök, ujgurok, kazahunok, kazárok, szavárd magyarok, hegyi avarok, ordosz avarok, magyariak, bolgár-magyarok, kabarok, mansyik, mordvinok, mescserek, virolájok, suomák, vepszék, lívek, zsórok, zsuánok, mongolok, nyenyecek, hanti-evenkik, uruk-ummai szkíták elmondották lehetőségeiket. A törzsek véleménye alapján 3 kiképző tábort létesítettek: 1) Boristénes-Porogon, Asszorban 2) BakátEtilváron és 3) Altájbuda-Bugáton. Beavatott képzést 4 évig Porogon, 1 évig Gyeszna-Győrben tartottak. Sámánképzés Asszorban, tárkányképzés Bakátban, víziképzés Etilváron volt. Tehát 5 ágazatban és 5 szellemi irányzatban folyt a képzés. A helyi döntők győztesei a magyarkai Pusztaszeren vettek részt a Nagysüánon. A győzelmet Turgaj fia, Bolári, a rimalányoknál pedig Bolárka szerezte meg, aki Daróc fiához, Gerennához ment feleségül. Daróc, volt a hunok által megindított 515

népvándorlás alatt azon első gyermek, aki utazókosárban, lóháton, menet közben született. II. Csaba parancsára megtervezte a harmadik nagyobb honfoglalást, és 510-ig Etilvárra beadta a tervét. Az elindulásuk a hunokhoz hasonlóan késett, mert a Paripa-Dabósa alatti térségben, Ordoszban a sárga hit vonalán és a türk-ujgor viszonylatban sok visszahúzó erő működött, a mindjobban kiképzett tömények száma viszont egyre emelkedett. Engaditól kezdve Sóvár, Halasváros, Ibostérség, Lóbérc, Kalágé és az avar-rasnák megszaporodott népe várta a megindulást, mivel ezen védőszárny sebezhető volt. A Hun Törzsszövetség ezen előőrsei Etil térségétől kezdve folyamatosan szervezték és egysé gesítették hatalmukat. Különösen Gerenna járta kalandozóival az úzok lakta újabb településeket a Melegvizek Birodalmában, hiszen gyermekkorának emlékei is idefűzték. Különösen nagy előszeretettel járta ezt a vidéket a csatlakozó daragúzokkal: Vasvár, Gerlice, Rőce és Rozsnyó vaskészítő helyeit. Közben a furmányosok fegyveres kíséretét megerősítette. Sok idegenajkú kalandozó közben Dernőre beházasodott. Gerenna már gyermekkorában meggyógyította Dunna-asszonyt a bálványhegyi gyógyfüvekkel. Ismerte az egész térséget és így Halas és Ibos felé is megszervezték a vasáruk terjesztését. Még Pannón-Vasvárt is felkeresték, mert a kabarlakta Lóbércen az úzokétól eltérő vasgyártás folyt és Nekese utódai Budaváron ezen kétféle módszert egyeztették. Gerenna csoportja Dernőn szorgalmazta a faszén égetést mert ennek a bükk-cserfából készült faszénnek erősebb volt a tüze. Hordozható pestjeiket továbbfejlesztették és PalócVasváron már csak az elkészült vascipókat tárolták. A keletről jött rokonlátogatók azért jöttek ide, hogy az Altáj vashegyeiben kialakult fejlettebb vasgyártási módokat összeegyeztessék a palóc-kabar vasművelők módszereivel. Az újabban tervezett honfoglalásnak véglegesnek kellett lennie, és fejlettebb vas-fegyver készítés nélkül a Nyugatot nem múlhatják felül. Arnó népe a nyugati védőszárnyon ezt gyakran hangoztatta. Az 500-as Nagyszalában eldöntötték, hogy eggyé kovácsolják az önként jelentkező 9, többségében avar és a Melegvizek Birodalombeli 6 törzzsel az új Égi-Birodalom egységét. Nem felejtették el az Ordosz alapeszméket sem és az Engadi-Szent-Lándzsa csúcsának elmélete szerint emberségesebb életet hirdettek, amely megszünteti majd a rabszolgaságot, a gályarabságot és az emberek keresztre feszítését. A 9 türk, ujgur, ordosz törzs lassan kitört az elfogadhatatlan, szűk, idegen törvények keretei közül és a kazárok uralma alól, s fokozatosan a Ten és Tenisur vonalán helyezkedtek el. 540-ben elkezdték megtisztítani a Selyemút végén a Kárpátok 9 hágóját és elfoglalták a 10. átkelőhelynek használt Kazáni szelegárd, régen begyepesedett szorost, amelyet legelőször Traján római császár épített ki az „Aranyröges Birodalom" megszállása előtt. 545-ben az embercsapáson át az üres, eddig feltöretlen térségeket mind elfoglalták. 568-ban pedig megérkezett a Nimród-Gilgames eredetű fejedelmi törzs Baján vezetésével a 9 hágón át, mert a bevonulást a görögök így javasolták. II. Ilona és Baján házasságával megoldódott a Melegvizek Birodalmának uralma. A Bizáncban járt küldöttség révén, kölcsönös engedményekkel ezt a Német-római Császárság is elfogadta. Baján Ilonával Avarbástyán telepedett meg. A kis árva Győr, Bajalán fia, Balog-Bolári unokája (528-545) a Deszna melletti Győrből elindította a beavatott központot, miközben a kis Győr tárkányfejedelem újjáépítette a Rába melletti Győrt, a nyugati avarok fővárosát. 500-tól 570-ig teljesen elkészült az Avarbástya alsó, középső és felsővilága, amely az avarok Égi-Birodalmának egységét irányította. Az 500-as Nagyszalu szerződésének egyik pontja úgy szólt, hogy Avarbástyát ide 516 gen személy nem láthatja, nehogy Atilla halála óta újabb fejedelem gyilkosság előfordulhasson. Ellenben Encsvára, Győr és Nándorfehérvár, Pozsony, Igló, valamint Boroszló határfejedelmi tárkányok bármely percben fogadhatták a kagán rangjuknak megfelelő idegen fejedelmi megbízottakat vagy küldöttségeket a töméntelen aranydíszítésű palotáik árnyékában, amellyel megmutatták hatalmukat. Ezen küldöttségek a hihetetlen pompát látván az avar határvédelmi bátokat „Dölyfös" Oboroknak és Avarkánoknak nevezték. Az avarok birodalmát nyugati védőszárnyként Boroszló, Igló (Iglau) Luzsiszerb, Sóvár, Alber, Engadi, Halasváros, Ibosvár, Encsvár, Lóbérc, Kalágé védte. Albánságtól Bolgárság, Besenyőföld és EtelközSzkítaföldig, azaz a Lett-nagyvíztől a Rumnagyvízig terjesztették ki hatalmukat. Amikor a Magyar Törzsszövetség egyik nyugtalan csoportja Alpár vezetésével megjelent a Bíkís-Birodalom melletti Pusztaszer Nagysüán küzdelmein és győzelmével elnyerte Telena kezét, változás történt. A kisebb Bát-Baján vezetésével egy újabb elégedetlen csoport érkezett, s így az avarok Égi-Birodalma 15 helyett már a 24 Hun Törzsszövetségből állott. Zimerhosz és Valentinosz követségjárását viszonozva Bát-Baján megjelent Konstantinápolyban II. Jusztinosz császár udvarában (565-578). Tibérion cézár tudtával egy határbiztosító egyezményt kötöttek, melynek értelmében a senkifóldjére szlávokat telepítettek . Ezzel a tettével Bát-Baján nyugalmas éveket teremtett és az Égi-Birodalom egyenrangú tárgyalófélként szerepelt Bizáncban. Mivel Zamerhosz és Valentinosz, ahogyan Bát-Baján nevezte a türköknél is járt bizánci követeket, Bát-Bajánt és a 15 nyugati avarbátot mind kagánoknak nevezte türk minta szerint, míg BátBajánt Nagykagánnak, holott Bát-Baján hadvezér csupán a határügyek intéző bátja volt.

Így 578-580 között 10 tömény szláv népség kapott Boroszló, Igló parancsnoksága alól Göröc és BihácsRáma térségébe átvonulási engedélyt, hogy az avarok Égi-Birodalmát védje dél felől. Ezt a megoldást még a kiskorú Győr is kifogásolta. Az északi népritkulás és a görögök 20 évre kötött békéje - mivel a Szaszanida birodalommal voltak elfoglalva -, az avarok nyugodt elhelyezkedésére jó hatással volt. Így a határbánok zökkenőmentes kereskedelmet folytathattak Rómával és Bizánccal, sőt a Szaszanida birodalommal is. Mivel Baján 580-ban meghalt, helyette az Alpár-Telena házaspár vette át beavatottként Avarbástyán a hatalmat, ezért határbánok képviselték az Egi-Birodalmat. A birodalom nyugati székhelye Győr lett, mint a határkánság székhelye. Kiépítették az első avar-kurgánt gyűrű alakban és Győr tervei, valamint határbánjainak elképzelései szerint elkezdték az avargyűrűk építését. Az első határbánság székhelyeként felépítették Győr-kurgánt, amely a kereskede lem központja lett. Lajtaőrség parancsnoka Rajka volt, aki helyettesével felépítette Alsóőr-kurgánját, míg Körös-Bürüny Felsőőr kurgánját. A harmadik és egyben a legnagyobb belső őrség a Szörény-őrség volt, aki helyettesi minőségben Bát-Baján két fia, Balambóc és Rapcsány parancsnok is volt. Mivel azonban Bát-Baján a keleti avar birodalomba lovagolt, 580-600-ig Rapcsány határbánnak kellett Segestike, Szörényvár és Nándorfejérvár kurgánját felépíttetnie, mivel a testvére, Balambóc leesve lováról megsántult és csak Balambóc várában készítette el a 3 kurgán tervét. Alpár-Telena az Avarbástya beavatott központból, az avarok irányította új ÉGI BIRODALOM székhelyéről Győrbe helyezte át a nyugati avarok székhelyét. A Belsőtöményőrséget Bécs székhellyel az I. Ilona és II. Ilona uralkodása közti fejedelmekkel szervezte meg, megalapítva Alsóőr, Felsőőr és Szörényőr védelmi vonalakat. A külső 517 töményőrségek Encsvára székhellyel működtek, ahol Décs összekötő fejedelmi ifjú székelt. Hozzá tartoztak: Poroszló-kurgán Borod vezérrel; Igló, Pernye vezérrel, mivel apja, az agg Bakar Bécsből irányította az összeköttetést; Bihács, Szeber vezérrel; Ráma, Bodon vezérrel, akinek helyettesei összekötő kurgángyűrűket is építettek. Így Bizánc, Gallia és Germánfa felé az avarok Égi-birodalma kapcsolatban állott. Avarbástyától kezdve Győr volt a nyugati székhely és a belső őrség-láncolatok parancsnoksága. Bécs volt a kereskedelmi székhely a külsőőrség parancsnoksággal. A helyettes Décs volt a külső-őrség vezérséggel, Encsvár székhellyel. Mivel dél felé Bizánccal mindenféle kapcsolatuk kiváló volt Bát-Baján szívós munkája eredményeként, Pécs, a harmadik fejedelmi ifjú a szellemi életet irányította. Amikor az 595. évhez értek az uruki-mani időszámítás szerint, Pécs irányításával Décs Külső-tömény fejedelem, Rozsnyó Csörsz-árokrendszer fejedelem, a Bát-Baján vezette Magyar-bolgár Szövetség és Tyumen keleti avar fejedelem segítségével összehívták Pécsre a 600-as Nagyszalát, hogy a jövő eseményeit irányíthassák. Amennyiben ezen ötös-fogat akadályoztatva volt, az ifjú Bakar Bécsből, Rapcsány Szörényvárról és Gyula a Bíkís Birodalomból vitte el a megjelenésre felkérő rovásokat. Az Új Égi Birodalom pécsi Nagyszalája az uruki 24 karéjos Ata-Isis szentély Kegyhelyén 24 napig tartott, 3x24-es létszámmal, 72 fő jelenlétében és összesen 360 meghívottal. Alpár biztatására Eszék leszármazottjai erélyesen tiltakoztak a tót-féle népek átvonulása ellen. A tótokat a németek űzték el Boroszló vidékéről. Alpár és Pozsáló fősámán hangoztatta, hogy Bizánc és Róma papjai a hátőrizetbe bevonuló tótokat folyton lázítják a 24 Hun Törzsszövetség népei ellen, mert nem akarnak nekik tizedet fizetni. Győr viszont azt hangoztatta, hogy az ifjúság megérti egymást és ne szítsunk köztük ellentéteket. A Bécs, Décs és Pécs által vezetett ifjúság még Alpárt is leszavazta. Pécs javasolta, hogy a rovásokat a kalmárok és a kézművesek is használhassák, mivel így megakadályozhatjuk ősi származásunk igazságának a megtagadását, mert Bizánc-Róma hívei tagadják az ősmagya vallásból való fejlődésünket és a múltat meghamisítják, eltörlik. Pécs azt válaszolta a leszavazásakor: „Amelyik nép megtagadja múltját, elbukik!" Bécs a kalmártörvény értelmében azt javasolta, hogy az Égi-Birodalom keretén belül szüntessék meg a vámokat Engadi és Bélavár, majd Boroszló és Etilvár között. Ezen törvényt 48:24 arányban megszavazták. Utána Déccsel együtt kérték a névadási-törvény megváltoztatását. Felháborítónak mondták, hogy Gál névnapra a tótok papjai Galovics nevet, míg Kál napra Koloman nevet írnak az egyházi könyvekbe. Az urukimani papság az Arvisura névadás mellett kardoskodott. Végül azt szavazták meg, hogy a kettős-névadás is lehetséges. A 24. napon Alpárt és Telenát Bécsben megmérgezték. A Nagyszala homokpergő jén ekkor megállították az időt. Az ő eredeti javaslatuk alapján megszavazták a Földvári-törvényt, ami a magyariak győzelme volt. Ekkor Győrt közös akarattal nagyfejedelemmé választották és elrendelték mind a nyugati, mind a keleti határvárak megerősítését. Az avarok vezette új Égi-Birodalom életfáját felállították Avarbástyán. A 700-as Nagyszalát már előre Avarbástyára hívták össze, mivel Alpár és Telem halálának okát abban jelölték meg, hogy nekik sem Bécsbe, sem Pécsre nem lett volna szabad elmenniük. Ekkor elrendelték, hogy a Nagyszala emlékezetű napokat Alpárra változtassák. Így ennek emlékére sok fejedelmi ifjút Alpárnak kereszteltek a beavatottak táborában.

Ez annyit jelentett, hogy 200 évig divatossá lett a Telena és az Alpár név az eddigi 518 Szalajka és Szala helyett. Ezt még a Nagy-Süán napokra is átvitték, s így a 3 részes Égi-Birodalomban is elterjedt. Győr 600-620 között Avarbástyát újjáépítette és a 600-as Nagyszala határozata szerint onnan soha nem mozdult ki nyugat felé. Mónus fia 620-652 között a senki földjét, az avar gyepűt 24 évet leszolgált veteránokkal telepítette be. Megszervezte az Engadi- és Bélavár közötti posta, azaz hírvivő szolgálatot. Így mindenről hamar értesült. II. Alpár (652-672), Telem unokája elrendelte az Avarbástyai-Nagyszala előkészületeit, mivel a keleti térségben nyugtalanság és belső harcok dúltak. Annak idején Bát-Baján (658-602) így szervezte a 600-as Nagyszalát és minden erejével az Avar Birodalom védőszárnya alatt igyekezett megszervezni a továbbélést. Ezen szerepet 672ben II. Alpár vette át és Kotragnak adta át a hatalmat. A Bugátból elmenekült Atar sámán kamlikjában az ordoszi bölcsek szerint 24 karéjos beavatott született. Ha kazárok jöttek Bélavárra, szét akarta rugdosni a pólyát. Mire beszélni kezdett, megmondta, hogy a kazárok szét akarják zülleszteni a bolgármagyari szövetséget. Ezek védekezésül 655-670 között Besenyőváron keresztül Bolgárfejérvár és Bélavár-Körös vidékére vándoroltak, mivel az uruki-mani egyházközség tanaival és keresztény hitükkel az öldöklés szokása nem egyezett. Kotrag fia elfoglalta ugyan Avarbástyán a beavatottak fejedelmi székét 672-673 között, de amikor 658-ban titkos megbeszélésen a szláv papok társaságában tetten érték a Samó- és Galó-féle összeesküvőket, Galó hajón megszökött az Égi-Birodalmat eláruló latin-írásokkal Rómába. Barsot, az Albánság vezetőjét bízták meg a várakozással, aki a visszatérő Galót is kihallgatta. Mivel ő a latin írások tartalmáról nem tudott, Tonjokuk türk kagán birodalmának határára küldték száműzetésbe. Samót egyévi vallatás után karóba húzták. Haram beavatott Bars tárkánnyal Bétavárról és Albéláról minden titkos írást Avarbástyára szállított. A magyari törzsek a 600-as Nagyszalán rovásbeli szerződést kötöttek az avarok Égi' Birodalmával, hogy minden elképzelhető módon rendelkezésükre állanak. Az alárótt Tyumen (588-605) után a fia, Szilágy (605632) követte apját, majd unokája 632-670 között belépett a Kürt vezette magyari-bolgár államszövetségbe, kettős uralkodóként. Utána Bát-Baján Albélán 670-678 között jó érzékkel helyrehozta a Kazárfa által fokozatosan megszüntetett magyari-bolgár államszövetség belső életét. A birodalomba beengedett bolgárok Nándorfejérvár mellett felépítették Bolgárfehérvárt, majd átköltöztek a Balkánra és a Samó-féle összeesküvéskor szláv papok irányításával felvették Bizánc hitét. 700 felé kezdtek elszlávosodni és a 700-as Nagyszalán való részvételt már megtagadták. ' Ogurd fejedelemsége alatt (524-528) még a magyari Gerenna 510-528 között a magyarok néven még egy kettős fejedelemséget alkotott, mivel a magyari és magyarok törzsét az Etil kettéválasztotta. A kazahunokkal együtt a Tigris-Mezőten folyótól a nagy szárazság elől menekülő, sok, asszíriai fogságból menekült, szkítával kevert zsidó érkezett. Később babiloni-pártus keveredésű héber leányaik révén beházasodtak a kazahunokhoz és Ogurd alatt megbontották a magyarság egységét. Egyedül a magyarok elvándorolt Béla törzse maradt meg a kazahunok irányította Bakátban. Az 500-tót Bakátban elkezdődött különválás Balog és Botári alatt már teljes volt. Amikor Titus lerombolta Judea jeruzsálemi templomát, a zsidókat szétszórták, akik közül sokan Bakátba menekültek minden ingóságukkal. Az asszír és babilóni fogság után fokozatosan ide települt zsidók otthont adtak hitsorsosaik számára. Így alakult ki a Kazár Birodalom, amelynek népe a gyakori földrengések miatt elköl 519 tőzött Bakátból és Etilvárral szemben felépítették Alkazárt. A terjeszkedő iszlám támadások ellen mind a magyari, mind a magyar törzsek közös védelmi falat képeztek ki: Magyarkától a Rum-tengerig a magyariak, majd Káspivárig a magyarok helyezkedtek el, csupán a Nyék törzs maradt a Gyeszna mellett beavatott törzsként. A kazárok kereskedőnéppé lettek és teljes erejükkel pénzszerzési vágyaikat elégítették ki. Adókból, révpénzekből és vámokból óriási vagyonokra tettek szert. Bakát megmaradt kazahun székhelynek, míg Alkazárból a víziutak rr~ellett a Selyemutat is ellenőrizték. Először csak szavárd-magyarokból és garaúzokból szerveztek zsoldosokat, akik karavánjaikat kísérték. Amikor a kazárok 640-650 között Mohamed tanításairól az arab kereskedőktől értesültek és meghallották az iszlám fanatikus terjesztőinek igéjét, a „Szent-háború" szóval és karddal való kiterjesztését, nem igyekeztek ennek veszélyességét mérsékelni. A magyar-bolgár államnak a fele inkább az avarok Duna környéki Új Égi-Birodalmába indult, nehogy életüket áldozzák fel a kazárok mérhetetlen nyereségvágyának. A Magyar Törzsszövetség 10 törzse beállott a Kazár Birodalomba, fizetett lovaskíséretként a Selyemútra, majd rév és adópénz behajtónak, csupán a Nyék-törzs hagyta ott a Kazár Birodalmat 2 évi adópénz beszedése után és csatlakozott az avarokhoz. A kazárok, szövetségben a görögökkel kiépítették Sarkel, a szabad jugorosok pedig vele szemben Albéla várát. A szabad kereskedelemnek mindenfelé utat engedtek és mindenütt vámot szedtek. Az arab kereskedők Albélát Al-Beila néven új városrész építésével tisztelték meg. Így Albéla és a Jugriabeli Bélavár

lett az Avar Birodalom keleti határa. Az Etil pedig olyan folyó, amelyiken az Ergani-földhát kereskedelmi útvonalát felfelé még az arab kereskedők is felhasználták mind vízi, mind karavánszerű kereskedelmi úti céljaik elérésére. A Béla törzs uruki-mani vallású része bél-Pannóniába vándorolt, míg a türkök elgondolását követők Bakátban teljesítettek testőrségi szolgálatot. Amelyik ifjú féltette a szabadságát, az a Magyar Törzsszövetségi Bélavárra lovagolt. Sokáig a magyarjak fejedelmi házai is itt székeltek: Balog-Botári (528545), majd Katán (545-576) és Ermi (576-588) között. Tyumen a 600-as NagySzala idején jött le a 588-605 táján az Ergáni-Földhát aljára, hogy a Nyék-törzs és Kevevára felé ugyanúgy megközelíthesse az avarokat. Kürt 632-670 között tudomásul vette a közös Magyar-bolgár Nagyfejedelemség felbomlását, mert Bát-Baján szárnya a Nyugati Avar Birodalomba, Iszperik szárnya pedig a déli avar határsávba költözött az iszlám ellen harcolni nem akarókkal. III. Csaba a teljes Magyar Törzsszövetséggel az egykori saka-szkíta birodalmi örökségükben maradt. Ekkor hívta össze III. Alpár (680-710) beavatott nagyfejedelem Avarbástyára a 700as Nagyszalát. Ebben nagy segítségére volt Babót (684-710), az ifjú Dömös (710-721) és Zemlén (678702), Kapornok, Maróca és Várkony segédletével. Szavárd-Alpár (680-710), a beavatottak titkos fejedelme Szolnoktól, a Csörsz-árok rendszer kiképző tárkány-fejedelmétől elvárta, hogy a hosszúnak ígérkező Nagyszala során elszállásolja a vendégeket. Ők ketten a Baka-szkíta törvények értelmében örök barátságot kötöttek. Leghasználhatóbb embere a kis Zsiraj volt, aki zsuán zsármazása folytán a Firoláj-tavaktól elvándorolt egykori jüpán tárkány-törzstől kezdve a 24 Hun Törzsszövetség minden nyelvén beszélt, rótt és rovást fejtett. A legboldogabb ő volt, aki a Tepertő névre hallgatott és a Tenis vonaláról az uruki-mani hitű magyarságot Bétavár Alsó-pannon Birodalmába kísérte. Haram veje, Zemlén pateszi még az Ummai Népköztársaság híveit is elhozta, hiszen Mohamed tevehajcsárként náluk tanulta meg „a Nép fogalmát, magasztos eszmeként!", de most mégsem akartak Mohamed hívei lenni. Sakateráj, a parszi-szkíták 520 tárkánya 24 tagú zenés társaságát Nagypályiból magával hozta. Porog állatkertjét Dunna-Ordoszba szállították, ahol ekkor már játszott a magyarkai cirkusz és mellette a hegedűs színjátszók is előadásokat tartottak. A megnyitót 700 medvetorán Haram beavatott fejedelem tartotta: - Üdvözlöm a Selyemút térségéből a szétszórodott 24 Hun Törzsszövetségi megbízottakat. Döntéseket fogunk hozni, tanulva az 500-as és 600-as Nagyszalák hibáiból, meghatározzuk a jövőben várható történéseket népünk fennmaradása érdekében. Az 500-as Nagyszalában vitatták, hogy egyes fősámánok, sőt rovók a már lezárt Arvisurákhoz, az aranylemezek szabadon hagyott helyére a 25-ös törzslétszám idejéből való emlékrovások maradványait, értékességüknél fogva bejegyezzék-e. II. Csaba ekkor igen élesen megjegyezte: „Ennek már soha nem lesz vége?" Sajnos még most is rónak! A Daróc-Bolári házaspár nagynyelvű leányát, Bolárka rimalányt is megkérdezték: Mi a hozzászólása az ifjúság nevében? „Az idősebbek sokszor nyögnek fájdalmukban, hogy vége lesz a Világnak, pedig én már találtam olyan aranytálat, amelyiken ez van róva: A VILÁG ÉS FÖLDÜNK FOROG, AMELYNEK NINCS, AMELYNEK SOHA NEM LESZ VÉGE!" - felelte. Sóvárra is elérkezett II. Csaba meghívása, ahonnan az Arnó had 2 katolikus pappal és 3 szerzetessel képviseltette magát. Lovaskíséretük engadi hegyi lovakon érkezett, míg Ebesen az encsvári nehéztestű lovak csatlakoztak hozzájuk kővető ágyúkkal. Ibos és Lóbérc csak könnyű lovasokkal képviseltette magát, akik keresztény kézművesek voltak. Halasvárosból csupa rasna-eturiai kereskedő érkezett. A hun előcsapatok és a nyugati-keleti gótok közrendű népe, mind áttért, és kereszténnyé vált. Lovasságuk azonban az ősi hiten volt és így indult az indusvölgyi szokással rohamra. Odoaker, a tarhilingusok kálija az összes szövetséges gót törzzsel Róma ellen indult. Már nem kötötte a Selyemút-szövetség vagy újabb német egyezmény, ezért főként a herulok biztatására a győzelemre törekedtek és kirabolták Rómát. Alarik parancsára felhívást intézett Róma Birodalmához: Adják meg magukat. Nepos, a császárok egyike Dalmáciába menekült és trónfosztottan meghalt. Orestes fővezér beszédet mondott Róma győztes csatáiról. Fiát, mielőtt Ravennába ment, Augusztulus néven császárrá kiáltatta ki. Ekkor a rugius törzsből való Odoaker riadót fúvatott és a hunoktól tanult hadrend szerint győzelmet aratott. A legyőzött Orestest megölette és Rómát elfoglalta. A pápa környezete, a papság a szenátussal együtt, s Augusztulus ifjú császár a Pál-Bazilikába menekült. Odoaker zsákmányolást rendelt el, a papságnak megkegyelmezett . Augusztulust Campagnia Luculus kastélyába száműzte, s így a gótok a Római Birodalom 520 éves császári uralma után 476-ban nyugaton átvették a hatalmat. A pápaság intézménye fokozatosan hozzájuk igazodott. A Római-német Császárság keretében Arnó népe függetlenné vált, mivel a nyugati és a keleti gótok lényegében Atilla segédcsapatai voltak és legyőzték Rómát, így Atilla eszméi kerültek hatalomra. Ellenben úgy érezték, hogy a nagytömegű latint a gyűlölködés miatt a rasna-etruszk korhoz hasonlóan a saját császárságuk alatt vezethetik jól. Ezért Atilla gondolkozásához hasonlóan a 24 Hun Törzsszövetséghez fűzték minden reményüket. Ezért a Rasna Szövetség háromfelé szakadt. A legöregebbje megma radt Kortonvár és Róma között, a derékhad Engadi-Halasváros térségében, míg az ifjúság Bécs és Boristénes

vonalán, középpontjában a szkíta Eger-Kálisággal. Várták, miként alakul a rasna Lukomó által megszervezett hírszerzés és a hun-honfoglalás, amit a Lukomó leszármazottak a Balog-Bolári rokonsággal együtt szerveznek meg az avarok vezetésével. Ezért ott adták az erősítést, ahol szükség volt rá. Például az 50-as 521 Nagyszalában végrehajtóként Balog-Bolári leányai adták a legnagyobb erőt, mivel Bajalán nevű leányukat később Baján elvette feleségül. Az idősebb fejedelmi leány gyermekszülésben elhunyt. Árvájának nevelését a húgai vállalták: Keszőke, majd Telem, Sikonda, s végül 568-tól II. Ilona. Győr kurgánt neki építették ki az avarok tárkányai. Baján és II. Ilona házasságából 6 fiú és 4 leány született Bécs, Décs, Pécs és Ladomér már születésükkor töménytulajdonosok lettek. Bécs a kereskedelmet, Pécs a tudományos munkát irányította. A székelyek Désikéje, azaz Décs a belső 15 törzset fogta össze. Ladomér, a bátok fejedelme újabb 9 törzset szervezett meg, hogy az ifjú Bát-Baján által az érdi tanácsban a 24 hun törzs nagyfejedelmévé, a türk követek előtt pedig Nagykagánná kiáltsák ki. Ladomér szervezte meg a bát, sámán, tárkány és táltos képzést. Édesapja titokban őt bízta meg egy határtömény képzésével Ladomér és Halics térségében, akik a külföldieket fogadták, hogy hármas rómaiféle triumvirátus soha ne találkozzon. Baranya tárkányfejedelem lemondását nem fogadta el a triumvirátus, hanem áthelyezték Eszékre és Sziszek, Szirmium, Nándorfehérvár központtal megszerveztették vele a külügyi szolgálatot. Ezen városokban sok etruszk, görög és római kereskedő élt, akiknek rokoni-keveredésű ifjai vállalták az egyébként nehéz szolgálatot, és az iszlám, buddhista és német terjeszkedés miatt naponként pontos jelentéseket adtak. A határőrség központját Velemről az I. Ilona által alapított Felsőőrbe helyezték. A sámánképzősöket 503535 között római katholikus papokká nevelték át, akiket Győr 610-ben tárkányképzősökkel is megerősített, hogy a keresztény kalandozókat fékentarthassa. Igen nagy hatással volt az új Égi-Birodalomra, hogy sok ellenséges érzelmű avar csatlakozott az Atilla-sírjánál lévő testőr töményhez. II. Ilona aranyasszony halála után az Atilla-Kegyhelyet kirabolták. A csatározásokba Szekeszárd töményvezér belehalt. Sikonda kezét Oguz-Bát nyerte el, mivel a Kegyhely megsértésében ő teljesen ártatlan volt. Parancsot kapott 24 határvédő-kurgán felépítésére. Felsőőrből minden évben 3-3 határőr-bátot küldtek katholikus papi kiképzésre, hogy a római-német császárság céljairól tudomásul legyen. Ordoszról, és a 300 rokoni kinaj családról sem feledkeztek meg, akik a kettévált hun törzsszövetségi 100 családdal rokonságban voltak. Ezért Dörmögej aranyaszszony birodalmában is képeztek ki 5 évenként 2424 ifjút, akiket a rokonlátogatókkal, - ha a türk-ujgur és a kinaj viszonyok megengedték - hazavezényeltek. Ugyanis dolgozó tárkányféle emberre mindenütt szükség volt, mert abban az időben sokszor több volt a parancsoló, mint aki a parancsot végrehajtsa. Rozsnyó tárkány Kr. u. 575-ben indult el. Báta kőfaragó ácsainak, mire az Atis folyóhoz értek, 24-ről 120 tárkányra emelkedett a számuk. Baján parancsára felépítették Barca várát, 20 kőfaragó a 120 közül felépítette Rozsnyó tárkány-települést és várát. A bátok tanácsa a 600-as Nagyszala előkészítése miatt Rozsnyó tárkányvezért Szekszárdra rendelte ki 66 báttal és felépítette Báta várát. Nyílhegykovács és szegverő széket is felállított és ezt csúf nevén, lakóiról Szegszárdnak nevezték. Végül Szegszárd Szekeszárddal, az etruszkok kis Rasna-szárd településével együtt 600-ra már a közös Szekszárd névre hallgatott. Szekeres hadának eredményes munkájáért Rozsnyóra bízták a Nagyszala Melegvizek-Birodalmában való megszervezését. Amíg az 500-as Nagyszala Etilvárban zajlott le egy óriási sátortáborban, addig az értékes területek miatt a 600-as Nagyszalát Pécsre hívták össze. Mivel Rozsnyó tárkányfejedelem már az Aranyröges Birodalomban is kiválóan felépítette Rozsnyó 3 részes várát, 579-ben Egerbe küldték, ahol Eger alsó-középső-felső világának kikép522 zését tanulmányozta, hogy a javítgatási tapasztalatok után Pécs városában is hasonló építményeket alkosson. A Nagyszala egyik sarkalatos pontja az volt, hogy vajon a német-gót nyomásra engedélyezik-e a horvát-tótvend törzsek átvonulását a Balkán-hegység felé. Ezért a kiszemelt helységek közül Asszor, Pécs és Porog között kellett választaniuk. Végül 2830:14 arányban döntöttek. Mivel Asszor a kazárfai és az iszlám események miatt visszalépett, 58:14 arányban Pécset választották. Ez annál is indokoltabb volt, mert Bizánc és Róma közt megoszlott a hatalom, viszont az Égi-Birodalom dél felé védett volt. Eszter-földjétől Besenyővárig csupán a yenét törzs régi szláv települések mellett volt olyan határvonal; amelyik az ariánus területek miatt szinte átjáróház volt és átengedte a vándorlókat. Ezt a térséget a hellének által megszállt Bizánc uralta, akik az aháj és pelazg népeket megszállva azok kultúrájukat átvették. Az etruszkokkal kevert kelták nagyrészt ellatinosodtak, a gallokkal szellemi párharcot vívtak, s így erejük felőrlődött. Az ifjúság mindenütt összetartott és az idősek gondolkozásán csak nevettek. Határozottan azon voltak, hogy az avarok Égi-Birodalma és a régi Róma-Birodalma között idegen ajkú ütközőövezetek legyenek. Az Öregek Tanácsának ellenkezése mellett a döntést az ifjúság mégis meghozta. Váltig hangoztatták, hogy az ifjú Vezérek meggondolatlanok, az ifjúság kitartott amellett, ha mindenki

haragszik is ránk, de a védelmünkbe vett, sorsüldözött szlávok bizonyára kitartanak a barátságunk mellett. A szlávok egy napra meghívott követei felesküdtek hűségükre. Bécs ujjongott a győzelmének, de Alpár azt válaszolta rá: - Utódaink szerint egyszer még megbánjuk majd ezt a könnyelműséget! Pécs azt javasolta: - Az Agaba-féle fősámáni rovásokat a kereskedők, tárkányok és böszörmények között is terjeszteni kell, hogy a régiek tudása ne csak a pateszik, papok, sámánok, tárkányok, bátok és táltosok birtokában legyen, hanem azt minden érdeklődő és fejlődni vágyó fiatal is megszerezhesse. - Azonban a fiatalság, mint előző időkben mindig, nem szeretett tanulni, hanem inkább csak játszani, esetleg lovagolni és vadászni, így leszavazták. Rapcsány a védelmére kelt, ezért Nándorfejérvárra vezényelték. Az ifjabb Bát-Baján a 600-as Nagyszala határozata szerint bizonyos nyugalmat biztosított ahhoz, hogy az avarok nyugati Égi-Birodalma megszilárduljon. Nándorfejérvárt, Bolgárfejérvárt és Szávafejérvárt egyesítette. Ott hármas fellegvárat épített, ahol a központi külügyi képzést a fejedelmi ifjakkal még 2 évig tovább folytatták. Abban az egyben mindenki egyetértett, okulva Atilla és 600-ban Alpár és Telena esetéből is, hogy fejedelmi személy ne lépjen érintkezésbe a külföldi küldöttekkel, s minden hármas fejedelmi személy Asszor, Jászvásár és Avarbástya között tartózkodjon. Külügyi szolgálat pótlására a gilgamesi fejedelmi családokból Szilágy (605-632) Rapcsány (602-679) és Bakar (602-630) fejedelmi ifjakat vezényelték, akik közül Rapcsány örökölte Bát-Baján beosztását és főként Bizánc felé biztosította az avarok Égi-Birodalmának létét. Etilvár birodalmát Szilágy biztosította, nyugat felé Bakar tette ugyanezt. Azt a többi hatalmak soha nem tudták, hogy a türkök és görögök tartománya megszervezése szerint egy avar kaganátusnak ki a vezetője. A legnagyobb biztonsággal a már többször említett Bát-Baján, tehát olyan fejedelmi személy volt a vezető, aki megállta a helyét a katonai, a külügyi és a szellemi vonalon is. Addig semmi baj nem volt, mert a hitbéli egyensúlyt fenntartották. Amikor azonban az uruki-mani hit felülkerekedett a nyugati avarok Égi-Birodalma területén, ezen beosztást az uruki-mani püspökségekkel helyettesítették. 523 Ezek a bizonyos Bát-Bajónok az 565-ös megszervezés után mindenütt jelen voltak, és közel olyan szigorú életmódot írtak elő, mint Vanisten hívői. Naponta ötször étkeztek, főként növényi eredetű táplálékot ettek, de csak imádkozás után. Holdtöltekor 1 napot böjtöltek és ezt az időszámítások során lerótták. Mindenkinek 1-1 alkalommal el kellett zarándokolnia Ordoszba, Tuspába, Agadiba, Úr-urukiba és Boristenésbe. Minden év 5 ünnepén, Almafavirágzáskor, Nagysüán napján, Aranyasszonyok napján, Bőség-szüret napján és az Istenfiak havában jótékonyságot kellett gyakorolni a tizedekből-adományokból, megtakarítottakból. Az ÉgiBirodalom szegényeinek eltartása miatt adófizetésről is kellett gondoskodni. Ezt az Úristen, Élisten, Vanisten és a made-magva-mande-mandeus hívők tábora is előírta. Sertéshúst csak hetenként egyszer ettek, részegítő italt csak a nagy ünnepeken és nemzetség napokon ittak. Feleségválasztás egy törzs állományában csak egyszer lehetett. Ha mindenképp válni akartak, a harcos elköltözött a törzsből. Ősi hitükben nevelkedtek. A Véres kard meghordozásakor a Szent-háborúba dicsőség volt elmenni. A hősi halottak örök időre a törzs állományába tartoztak, akik segítették az utódokat. Az első Bát-Baján 562-602 között, a második 602-679, a harmadik 679-708, míg a negyedik 708-792 között irányította a helyettes Bát-Bajónt. Mérsékelt életmódjuk miatt igen hosszú ideig éltek. Az utolsó BátBaján, azaz Pelsőc, Bős-Tudun és Keszt aranyasszony fia volt, édesanyja társuralkodója. A leghosszabb ideig Rapcsány uralkodott 602-679 között, 99 évig élt. Engaditól kezdve Ibosvár, Encsvára, Lóbérc, Göröc, Bécs, Pécs és Eger térségétől Pelcőcig az Avarbástya 5 évenként 100 kispapot küldött képzésre. A rasna-etruszk kispapokból 675-től alakult ki a Bát-Baján láncolat. 4 év tanulási és 1 év gyakorlati, káplánkodási idejük volt. Ezen kis káplánokat Boroszló (BreslauWrocláv) Igló, (Iglau), Encsvár (Enss) Ibosvár (Ibss), Göröc (Grác), Kalágé, (Klágenfurt), Sziszek (Siscia), Nándorfejérvár (Belgrád) székhelyekkel osztották szét. Mire a 679, 683, 687, 691, 695, 699-es évek végére értek, az avarok keleti szárnyai már Besenyővár, Doros, Sárhely, Itels~urozs, Bélavár, Mescservár, Gyesznagyőr, Kővár, Lebédvár, Kirakóváron keresztül elérték Boroszló városát, ahol az avarok a szorbok szomszédságában éltek. Ezen városok Oregek Tanácsa megbízottjai mind beértek a 700-as Nagyszilára, hogy a szavazati jogukkal éljenek. Ugyanis, ismerve a 600 kispap jelentését, a római főpapság erkölcstelen életéről és anyagias érzületéről sokszor meggyőződtek. Ha valamelyik lovagnak pénzre volt szüksége, akkor egy-egy parasztját vagy rabszolgáját eladta gályarabságra 20-30 aranyért, s ez ellen Róma papsága vagy püspöke soha nem szólt semmit. Ha valaki panaszt tett ezen a1Jas embervásár miatt, azt válaszolták: „Az Úristen azt mondta, mióta világ a világ,,Ur és szolga az isteni rendelés miatt mindig volt, s mindig lesz! Legyen áldott az Urnak neve! Mindörökké!"

A német és frank papság pénzéhsége közismert volt. Az uruki-mini püspökség szerette volna az igazi krisztusi szeretetet megvalósítani. Fontosnak tartotta a Nazírnak az Uruk városában tartott első beszéde lényegét a gyakorlatba átvinni: - Háborúskodás és verekedés akkor kezdődik, ha a pofont visszaadják. Azért az Égiek bölcsessége szerint azt mondom Néktek: Aki megdob titeket kővel, dobjátok vissza kenyérrel! Az Égieknél már 8 000 éve nincsen háború. Milyen öröm uralkodik a Békességben, ha nem kell szomorkodni, gyászolni, ha nem kell a féltve felnevelt gyermeket siratni, hogy egyetlen szemük fénye, legszebb gyermekük, mások hatalom vágya és az oktalan háborúskodás miatt vérbefagyva elesett! A hegyi avarok töménye alkotta úgy a nyugati, és a keleti szárnyakon is a határőr524 Béget, amely 600-700-ig szilárdan védte az Égi-Birodalom egységét. Az uruki-mani keresztény vallású hívőknek a legfőbb kérése az volt, hogy csatlakoznak a római irányítású keresztények egymáshoz, ha minden 24 pápa közül legalább 1 püspökük római pápa lesz. Ekkor kelet felé, a Nagyvízig kiterjesztik a Jézus és Mani által tanított Szeretet vallását. Ne legyen többé háború, ne legyen rabszolgaság és ne legyen gályarabság! Ezen uruki-mani hívőktől származó javaslat az akkor ismert világon a szegények között őszinte örömöt keltett, de az Úristen és Élisten hívei között ellenfelekre talált, mert ott a Vanisten híveivel szemben ellenezték, hogy az ÚR és szolga viszonyt fel kell tartani, bár ez a Könyvek-Könyvében és Talmudban így van megírva. Eszerint Jákóbnak a két feleségétől és két szolgálójától 12 fia született az Istennek választott népéből. Tehát már Jákób fiai között is voltak úrnőtől és szolgaleánytól született ÚR és szolga gyermekek. Ezt az Úr és szolga viszonyt fenn kell tartani és a szolgáknak, rabszolgáknak és gályaraboknak munkáját csak az Urak határozhatják meg. Róma Birodalmát is a rabszolga-intézmény emelte fel. Ezért a Vanisten Birodalmaiban a rabszolgaság intézményét nem vezették be. Még a Selyemúton és a vízvontatók lovasainál is csak a „Gazda és Vitézek" beosztást engedélyezték. A katonai vezetők beosztását a viadalok, azaz viesakák, legmagasabb fokon pedig a húszévenként megrendezett Nagy-Süánok döntötték el. Jézus és Mani hívei, 650-670 között a rossz időjárás, a még rosszabb termelési eredmények és a Kazár Birodalom erőszakoskodásai miatt nagy tömegben érkeztek a Jász-síkságra, mivel itt kiváló termés volt. Az iszlámmal szemben nem akartak harcolni, mert azt igazságtalannak tartották volna. Ha a kazárok vezetése felvette volna a harcot az iszlám elleni küzdelemben, ők maguk is harcos egyházzá változtak volna. Eszmei harcot hirdettek ugyan, de ők maguk nem szálltak az iszlámmal szembe, hanem a Magyar Törzsszövetséget vonultatták fel Káspivár Nagyvizétől a Rum tenger Nagyvizéig, akiknek a fegyverei az iszlám gyors előretörését megakadályozták. A beavatottak társadalma tudta az uruki-mani keresztények által megőrzött jézusi titkos tanítást: „A Vízöntő Világhónapjában fog csak a Békesség és a Szeretet megvalósulni!" Amikor a kazárok a magyar-bolgár államközösséget megszüntették, az uruki-mani hitűek teljesen átvették a 24 Hun Törzsszövetség nyelvét és a nyugati avarok Égi-Birodalmába vándoroltak. A bolgárok Nándorfehérvár mellé felépítették Bolgárfehérvárt és a Szavárd Bát-Baján parancsnoksága alatt a nyugati Avar Birodalmat dél felől védték (679-708). Az uruki-mani magyari törzsek Bélavár és Bécs között védték a nyugati határokat. Az uruki-mani hitű székihunok 3 nemzetségét Alpár Bát-Baján még 670-678 között Pozsony-Magyarvár mellé, a Morva hídig telepítette. Ennek a belső védelmi vonalnak mindig teljes létszámúnak kellett lennie Magyarvár és Sziszek-Segestike között, mivel így az ellenséges csapatok és hírvivők Győrt és Avarbástyát meg sem közelíthették és nem gyilkolhattak. A bolgár határőrök fokozatosan a 600-ban átengedett szlávok nyelvét vették fel. A magyariak az 580-ban átengedett yenétek-vandek nyelvét nem vették át. Rapcsány Bát-Baján 710-ben a csuvasz-bolgárok nagyrészét a Tömősök síkságáról először Bolgárfehérvárra vezényelte, majd a 24 Hun Törzsszövetség nyelvének megerősítésére Rasica és Bodony bánságába küldte őket, ahol Vízfiút ellenőrzést és Hegyjárat szolgálatot teljesítettek. Sokan áttértek a bizánci keresztény hitre és hozzáfogtak a kolostorok felépítéséhez, mivel a keresztény hitben látták az emberségesebb élet megvalósíthatóságát. 525 Az Arnó féle avarok a rasna-etruszk kísérettel pártfogás alá vették az uruki-mani keresztényeket. Az összes vallásalapító közül ő, a kis Mani arbag-orvos és BabilonArbag Intézetének alapítója volt az egyetlen olyan kiművelt ember, aki gyógyító-sebész tevékenysége mellett egy hatalmas, 72 könyvecskéből álló SzövetségiSzentírás könyv-gyűjteményt írt. Ennek legértékesebb része a Názáreti Jézus levelei voltak, amelyek közül az elsőt 29 tavaszán agadei rovással alkotta az azóta is virágzó Uruk város beavatottjain keresztül a gyülekezetének, „Kik követnek engem?" - címmel. Így emlékezett meg rólunk: „ - Királyi szék áll a trónuson és a királyé körül 24 hasonló szék vala; és a királyi székekben láttam ülni 24 öreget fehér ruhába öltözve és a fejükön aranykoronák valónak, de az aranyborjú népei gyilkosokat és rablókat gyűjtenek, hogy ellopják az aranyaikat" A szeretetet hirdető és emberséget cselekvő Mani orvosnak nagyon sok követője akadt az ősi mandemandeus hívők közül, akik az Úristen, Élisten és Vanisten, azaz az Arvisura-Anyahita tanítása szerinti vallást követték. Ezen tanok nagy hatással voltak a Magyarka székhellyel még mindig működő ősmagyar vallásra,

ahonnan az uruki-mani keresztény egyház elterjedt. Ezek az emberek a szeretet minden módon való gyakorlása mellett a 10 parancsolatot is szigorúan megtartották. A NE OLJ parancs végrehajtása végett nem voltak hajlandók a kazár birodalom érdekében az erősbödő iszlám ellen harcolni, hanem inkább elvándoroltak. A rasna-etruszk szövetség titokban szintén ezt vallotta. Róma kegyetlenül elnyomta őket, és a latinosítás során igyekezett beolvasztani ezeket. Az uruki-mani egyházak átvették az ősmagyar vallás szokásait. Tíz tizedes falu egy századot alkotott és 10 század egy ezredet. Ennek volt egy őspöröse, aki az igét hirdetők nézeteit minden vonalon ellenőrizte. Ennek az őspörösnek, csakúgy mint a 10 ezrednek, azaz töménynek az élén püspök állt. Minden őspörösnek osztottak házhelytelket és a püspököknek egy virágos-zöldséges-gyümölcsös kertet, amelyet nekik és családjuknak kellett megművelni, nehogy az ősmagyar egyháztól elszakadjanak. Az urukimani egyháznak még szigorúbb egyházi rendje volt. Minden tized-falunak volt egy pirosra festett gondozóháza, ahol a gyermekeik is megszülettek. A százados falvaknak már beteg-öreg háza is volt, ahol az arbag gyógyított. Az ezredes mezővárosoknak már arbag-gyógyítóházról kellett gondoskodnia, míg a püspöki székhelynek gyógyintézetet kellett fenntartania. A Magyar Törzsszövetség kisebbik része ezen uruki-mani vallást vallotta magáénak és a 8-as szaporodási elvet nemcsak a családban, hanem a tizedes és százados falvakban, valamint az ezred székhelyen is gyakorolta. Mire 650-670 között Bélavár-Kőrös térségébe értek, a Dara folyó mindkét oldalán a bélavári püspökség töménye elhelyezkedve 86 000 lelket tett ki. Ebből dárdás-nyilas védőharcos 10 000, azaz 1 tömény volt, míg a többi létszámot a gyermek és öreg tette ki. Tehát a 10 000 magyar határőr, ha harcokat nem is vívott uruki-mani vallásánál fogva, de a határőr szerepben a hódítók és csellengő zsiványok ellen az avarok új Égi-Birodalmát megvédte. Ezen 10 000 lovasból 8 000 volt a magyar, míg 1 000 nyéki adószedő és 1 000 bugád székihun, akik a Pozsony nemzetség határőrizetében foglaltak helyet Bécstől egész Magyarvárig és a folyami avar flottát is ellenőrizték. Az uruki-mani keresztény vallású gyülekezetekben a 12. ház hétközben a bíró háza volt, de vasárnap búbos kemence fűtésű Imádkozó-ház szerepe volt. A százados falvakban külön volta bírónak és uruki-mani papnak is 2 búbos-kemencés háza. Azonban az ezredes városokban már padlófűtéses, Harapi-féle Imaházak voltak, a püspöki 526 városokban pedig ilyen Harapi-féle Kegyhely-bazilikák voltak építve padlófűtéssel. Mire a 700-as Nagyszalát összehívták, már külön volt Bélavár és Sopron bazilika is. Az egyik 24 karéjos beavatott, Mohamed tevehajcsár 622. július 6-án „Nem lehet próféta senki sem a saját hazájában" örökérvényű mondás alapján Medinába futott. Ezen Hidzsra alapján 632-ben szakított a mekkai hatalmasokkal és már 632-ben felszólította Bizánc császárát, Abesszínia királyát és a SzaszanidaNagykirályt az igazi megtérésre. 634; ben Mekka engedett és az arkangyal Gábriel kérésére a béke kedvéért engedé lyezték, hogy a többség, Mohamed hívei is a Kába kőhöz zarándokoljanak. Ekkor II. Bát-Baján egy Van-tói mohamedán zarándok csoporttal találkozott Zajd ibn Thábit íródeákkal, aki a magasztos törzshöz tartozott és Mohamed Gábriel arkangyallal való találkozását elmondta. Ez alapot adott az avarok vezette új Égi-Birodalom megerősítéséhez. II. Alpár, vagy II. Bát-Baján 634-678 között Avarbástyán működött. Othmán, a harmadik kalifa a Korán összeállításával volt elfoglalva, amit 650-ben, az összes Mohameddel egyidőben élő kortársak visszaemlékezései alapján szerkesztettek meg. Ez némileg megkönnyítette az uruki-mani vallásúak kiengedését a Kazár-Birodalomból is, mivel kevesebb katona felvonulása kellett a Káspivár-MagyarkaSarkhel vonalán, s így kevesebb vérveszteséggel zajlott le a magyar-bolgár békefenntartó államalakulat elvonulása. A 700-as Nagyszalában azonban élesebb formában vetődött fel, hogy ha az urukimani keresztény egyház csatlakozik a római katholikus keresztyén egyházhoz, tehát az eddigi szokásoktól eltérően hozzájárul a papi tizedek fizetéséhez, akkor legalább minden 24-25. pápa hun-avar-magyar származású legyen. Ezért kellett az AvarbástyaNagyszalát az avarok vezette új Égi-Birodalom szellemi székhelyére összehívni, mert ez háromszoros védőgyűrűvel volt biztosítva. Ezért volt megengedett 650-ben a Béla törzsnek Bakátban való állomásoztatása, mert az iszlám ellen akkor nem kellett nagy haderőt megszervezni. Az új adókból, a magas vámokból és a révpénzekből óriási vagyont gyűjtöttek. Így a kazahun-ogurd, azaz Kazár-szövetség megengedhette magának a bakád földrengések miatt új birodalmi főváros építését. Ekkor Etilvárral szemben felépítették Alkazárt. Bakátban az erősebb felmelegedés miatt a folyók kiszáradtak és a vidék elsivatagosodott, mert az öntözés csak nagy embertömeggel volt lehetséges. Ezt viszont lehetetlenné tette az állandó türk-kinaj-ujgor ellenségeskedés. Mindezek még a földművelést és az állattenyésztést is akadályozták, s így a kelet felé menő kereskedelem is csökkent. A Bélavár magyari katonai központ elavulttá lett, ezért a Sárhely-Sarkhel-Albéla erődöt avar-görög-kazár megegyezéssel felépítették, mivel az avarok zöme 567-650 között a jobb legelők elérése miatt elhagyta a területet és az III. Csaba korában már határvonalnak számított. Szavárd-Alpár közbenjárásával, Babót (680-710) beavatott, Kapornak tárkányfejedelem (680-719), Szavárd-Alpár, azaz II. Bát-Baján nagyfejede lem, Zemlén és Emlén, a határőrség és Maróca, a Csörsz-vonal fejedelmével biztosították a 700-as

Nagyszala megtartását. Haram fia, a Van-tói magyari uruki-mani püspök 664-678 között otthagyta a Vantói Birodalmát a zsuánokkal. A Béla törzsből való kis Zsiraj, Zerinke aranyasszony volt rovósámánja feltárta Samó árulását és a Sas szaporodási elvet szorgalmazta. III. Csaba (680-719) felhívta a figyelmet arra, hogy a 24 Hun Törzsszövetség kinajban maradt lakosai még mindig kiváltságokat élveznek, pedig az 52 nemesi család áttért a Sárga hitre, Kazárfa vezetősége pedig az „Aranyborjú hitére". A 10 nyíl szövet 527 Bégbe tartozó ugorokat határőrizetre osztották be az arabokkal szemben. A Nyék törzs hírszerzési tevékenységével a mindenkori Bát-Bajónoknak szolgálatában állt, és felmondta a 2 éves adóbeszedési egyezményt. A kazárokkal szemben az avarok új Égi Birodalmát északról biztosítják. Boristénes uruki-mani püspöksége a böszörmények működését csak a Tenisur vonaláig engedélyezte, de csak sámán vonalon, mivel a böszörmények a Balkán felől is be akartak hatolni Avarbástya térségébe. Maróca javaslatára Arnó népe 5 évenként 100 kispapot küldött Rómába. A Bát-Bajónok tanácsadó szervezetét mindig egy 24-24 fős csoport alkotta. Enek a mindenkori vezetője a fősámán, főbál vagy főtápos volt, aki 25.-ként eldöntötte a vitás kérdéseket. Ezt a rendszert Hangun dolgozta ki, mivel Huó császár néven a kinajok uralkodónak választották meg. A 24 Hun Törzsszövetség száz nemesi családját összeházasította a kinaj uralkodó családok több csoportjával és a Szent-Dárda Szövetséget megalapították. Ugyanis a dárda: medve, farkas, szarvas és egyéb nagy állat vadászó fegyvere volt, amellyel még a legnagyobb mamutot is le tudták győzni annak idején. Ezen 400500-as nemesi csoport összefogása alkotta a Nimród leszármazottak szövetségét. A 700-as Nagyszalán Szavárd Bát-Baján és III. Csaba őszintén föltárta a Nagytanács előtt a helyzetet a jövőre vonatkozólag. Ismertették a 12 Bát-Baján csoport titkát, amely abban nyilvánult meg, hogy amíg az alakuló csoportból csak 1-1 személy volt, addig kitartott az egység. Az elhaltakat pótolni kellett, s mindenben ők döntöttek. 1 Bát-Bajónok névsora csoportonként: Fővezérek csoportonként: 1. Bát-Bajónok Hangun-Hangony 2. Bát-Bajónok Balambér 3. Bát-Bajónok Ruga

330-380

380-415

415-435

4. Bát-Bajónok Nekese 435--453

410-433

433-453

5. Bát-Bajónok I. Csaba

453-469

Aladár 453-482

6. Bát-Bajónok Daróc-Bolári

469-510

II. Csaba

496-524

7. Bát-Bajónok Gerenna-Bolári 510-528

Ogurd 524-528

8. Bát-Bajónok Balog-Bolári

Bende 548-560

528-565

9. Bát-Bajónok Atar

565-602

Baján

10. Bát-Bajónok

II. Alpár-Szavárd

351-380

Hunyor-Hunor 380-410

Bagamér Atilla

Huó császár

560-580 602-679

I. Alpár 580-600

III. Csaba

580-719

11. Bát-Bajónok

Szavárdi

679-708

Maróca 668-702

12. Bát-Bajónok

Rapcsány

708-792

IV Csaba

758-792

Ezen XII. Oskus (Úz) táblát Rapcsány Bát-Baján fejeztette be, amiko r szívós munkájaként IV Csabával eldöntötték, hogy a damaszkuszi emberirtás miatt a Magyar Törzsszövetséget kivonják Magyarkáról. Pam tárkány vázlata, Kőtábla Amikor Buda a megbénult Jákótól Ordoszból elindult, fennhangon, egyöntetűen azt mondták: „A 24 Hun Törzsszövetségnek győzni kell!" Azóta minden Nagyszalát ezzel kezdték és ezzel fejezték be. Hikszosz-kasszu-magyari Hun Avar Badzsirtúz-Kabarok Magyarok 1. Kóma-Mirina 181-206 Arnó 2. Magyar-Csekmágus 206-225 Megyer Keszi 528 3. Kürt-Piroska 225-250 4. Béla-Kendegács 250-275 5. I. Gyula-Buja 275-310 6. II. Béla-Nyékorr 310-319

7. Temir 319-340 (Magyar-Bolgár) 8. Vága 340-365 (Albéla) 9. Gyula-Duló-Emba 365-384 10. Hunyor-Maturi 38510 11. Bagamér 410-433 12. Atilla 43353 Buda 435--451 13. Aladár-Szalajka 453-482 14. Ambenik 482-496 15. II. Csaba 496-524 16. Ogurd 524-528 17. Balog-Bolári 528-545 18. Kalán 545-576 19. Ermi 576-588 20. Tyumen 58805 21. Szilágy 605-632 22. Kürt 632-670 23. II. Bát-Baján 670-678 24. Iszperik 67880 25. III. Csaba 680-719 26. Korragos 719-720 27. Ugor-Szirma 720-721 28. Oposur 721-758 29. IV Csaba 758-792 30. Edemen 792-858 31. Ügyek 838-850 32. Álmos 850-886 33. Kurszán 896-899 34. Árpád 899-908 35. Zsolt 908-955 Tarján Mani Kusztanáj 353-359 (Hangun-Huó) Jákó-Bősárkány Nekese-Deédes Daróc-Bolári 462-520 Gerenna I. Csaba 453-469 I. Ilona 503-535 Torda 535-528 Szamos 538-568 Csát Baján-IL Ilona 568-580 I. Alpár 580-600 Győr 60020 Mónus 62052 II. Alpár 56272 Kotrag 672-673 Szolnok 67380 III. Alpár 680-710 Dömös 710-721 Tarcal 760781 Tard 781-809 Paraj 809-848 Pelsőc 848-850 Kassa 850-853 Verecke 853-896 Eperjes 896-899 Árpád 899-908 Kürt-Piroska 225-250 I. Béla-Emba 250-304-Nura Karabály 303-321 Bárda 321-353 Gyula-Kaszli 359-385 Magyor-Irgiza 385-420 Kürt-Pitypalaty 42028 Turgaj-Visnyó 428-462 Gerenna-Bolárka 510-528 Balog-Bolári 528-545 Bél 545-548 Murony548-560 Bizony 560-562 Kürt-Telem 562-565 Bát-Baján 56502 Bakar 602-630 Mácsi 630-634 Kuvrát 63458 Samó 648-658 Tára 65884 Babót684-710 Dömös 710-721 Kézsmár 721-760 Linda 760-790 Korpona 790-792 Türje 792794 Tuza 794-803 Halics 803-825 Nyék 825-869 Lebéd 875-900 Abacil 869-890 Előd 875-900 I. Szabolcs 904-928 Horka 900-919 Hej rege rejtem 236(0). Arvisura XII. Oscus tábla. Hogyan működött a lándzsa hegye Arabella előadása. Tanfejedelmi rovások Keveváron Tarkacs és Nyék rovása Kr. u. 181-890. (422-4930. m.t.é.) Amikor Fekete-Arnó átvette a Lándzsa-hegye vezetését, Szolnok a 181-215-ig uralkodó Berény tárkányfejedelem és Isimbáj beavatott fejedelmi személy örökébe lépett. Kezébe vette a beavatott láncolat vezetését. Isimbáj (181-185) után Megera (185-200), majd Sály (200-220), utána Csekmágus (220-240), leánya, Kendegács (240-260) követte, majd Piroska (260-290) után Buja (290-320) vette át a beavatottságot, aki igen hosszú életű volt. Nyékorr vette át 320-350 között a hatalmat Szuhoma néven. Utá 529 na Kaszli 350-360 táján vette át a vezetést, de a gyengekezű uralkodó Gyula helyett átvette a magyárok feletti hatalmat. A beavatottságot ekkor Emba 360-380 között magához ragadta. Utána fia lett a beavatott fejedelem, Gém néven 38002 között. Ekkor Gács elment Ordoszba, ahol az Oregek Tanácsában elrendelték, hogy a nőuralom helyett a férfiak beavatott fejedelmei vigyenek Bát-Baján szerepet és származástól függetlenül szellemi uralkodók legyenek. Ekkor Gyula-Duló 402-435 között megalapította a Magyari-bolgár Birodalmat a honfoglalások hídfőállásaként. A Bát-Baján szerepet Buda vette át 435-451 között, utána Nekese lett 451-510-ig a Bát-Baján. Sok elfoglaltsága mellett ezen szerepet Szanka látta el 510-515-ig, BendeBolári 515-535 között, majd az erőskezű Balog-Bolári lett a Bát-Baján 535-565 közt, aki a magyari és magyar törzseket egyesítette. Ettől az időtől kezdve a Bát-Baján hálózat Ordosztól kezdve Sóvárig egy Bát-Baján csoport kezébe került, amelyikből a leghosszabb élű beavatott a hosszú gyakorlat tapasztalatai alapján gyakorolta a hatalmat. Ezen csoport mindig 5 szolgálatos és 20 kiküldött Bát-Bajónból állott. Ezek OrdoszMagyarka-Asszor-Buda és

Sóvár székhellyel működtek, amelyből Ordosz volt az alap és Sóvár a lándzsa hegye. Ez a szövetség 350-től 899-ig tökéletesen működött. Ez a Bát-Baján csoport adta a vezető Bát-Bajónokat és a Magyar Törzsszövetség is ezen 25-ös csoportból vette a vezetőit: 500-as Nagyszala: II. Csaba 496-524; Atar Haram apja: Haram 494-565 600-as Nagyszala: Tyumen 588-605; Alpár-Atar 565-602, Szavárd-Alpár 602-678 700-as Nagyszala: III. Csaba 680-719; Szavárd 679-708, Rapcsány II. 708-792 800-as Nagyszala: Edemen 792-838; Pelsőc 792853, Verecke 853-899 Fekete Arnó A lándzsa hegye Vajk háazsságáig tökéletesen működött, mert Arnó nemzetsége sem Rómában, sem Sóváron nem vetette alá magát a pápaság teljes hatalmának, hanem kitartott a Szent-Lándzsa Szövetség mellett. Fekete-Arnó (Sóvár érseke) salzburgi nagycsaládja igen elterjedt. Fekete-Arnó 758-821-ig volt nyilvántartva mint püspök, majd érsek 792-821-ig. Vállalta a Bát-Baján vezető szerepét, amikor megmérgezték. A Dárda-Szövetség egyik ága: Eger-Halica-Kevevár-Gyesznagyőrig ért. Ezen útvonalat a muroma-mescsermordvin elnevezés szerint Oroszút-nak nevezték. Innen Bolár-Magyar-Béla útvonalán Bakátba torkollott. Így találkozott aztán össze a HunSelyemúttal, amely Porogon, Etilváron át ért Bakátba, míg a Magyar-Görög út: Szeged-Jászvásár-Besenyővár-Albéla-Magyarka érintésével találkozott Bakátban össze. A középső út, amely a hun-avar felvonulást is jelképezte: Avarbástya-Debrecen-Kolozsvár-, Dengisvár-Boristénes-Alkazár útján találkozott Bakátban a fővonallal, amelyik Bugát-Ordosz-Tengelizzel érte el a keleti Nagyvizet. Ez volt lényegében a Selyemút északi hármas-szárnya Tengeliz-Ordosz-Sóvár között, amelyen a hun-avarmagyar törzsek felvonulása tartott. A 740-es Karatán háború sikere a longobárdok elpártolása miatt fellelkesítette a frankokat és a római pápák hozzájárultak a „Szent-Háború" meghirdetéséhez. A 680as győzedelmes avar háború az Égi-Birodalom határait a Berlin-Boroszló-Encs vonala közt húzta meg. A pápaság intézménye pénzérdekek miatt szövetségre lépett a bizánci Isszurián dinasztiával és az arab világgal. Ugyanis az Avar Birodalom a perzsák és arabok ellen hadat viselő Bizánctól évenként adót kapott, ha nem viselnek ellenük hadat. A pápaság meghirdette a keresztény vallás terjesztését, mivel a pápai tizedek fizetése gazdagította a pénztárukat. Amikor Nagy Károly az arabokkal szövetkezve 530 Asturiánál győzött, a baszkok az avarokkal szövetségben megverték a hazavonuló Nagy Károly seregét és még a frank vezetőségét is majdnem fogságba ejtették. Nagy Károly a longobárdokkal szövetkezve Istria-Eszterfóld longobárd-avar lakosságát meghódította 776ban. Utána 787-ben a bajor-frank háborúban az avarokkal szövetségben lévő bajorokat győzte le, majd a beventumi hercegség oskusait fogták el, amint az isztriai Selyemúton a rovásos kőtábláikat vitték Egerbe. Ezt árulásnak vélték és a beventumi hercegséget is meghódították. Az ellenségeskedések megszünte tésére 782-ben Lippsringbe tanácskozást hívtak egybe, ahol Károly újból elismerte az Encs-Iny közötti határt, 790ben mégis támadott. Fekete-Arnó, aki évekig dolgozott a pápai levéltárban, azt tanácsolta Bős Tudunnak, hogy lépjen szövetségbe a bajorokkal, mert Nagy Károly fogadalmat tett Bajorország meghódítására. A lándzsa hegye kívánalmaknak Fekete Arnó már csak azért is eleget tett, mert minden uruki-mani kiképzésen kiválóan megfelelt. Róma megbízásából a pápai levéltárban is dolgozott, bár ekkor a sok tűzvész miatt sokszor kellett hurcolkodniuk. Mindez megérte neki a fáradságot, mert mindenbe betekintést nyert. Ordosz tanácsára sok rokonát betelepítette a pápai könyvtárba és egyéb intézménybe, sokmindenről tudomást tudtak szerezni. Bős-Tudun azt a javaslatot kapta az ordoszi Öregek Tanácsától, hogy az Arnó egyházi vezetők és a római bankárok intézményeibe helyezzék el megbízottaikat, hogy a 24 Hun Törzsszövetséget és főként az avarokat mindenről tájékoztassák. Sok aranyat kellett azért áldozniuk, hogy Virgil (Szent Vencel) fanatikus sóvári érsek után az avarok a saját hazájukban maguknak megszerezzék a püspöki, majd az érseki széket. Ugyanis Virgil 764-784 között még a kis plébániákba is mindenüvé szláv papokat helyezett, ami Rómának nem tetszett, s ezért 784 őszén Fekete-Arnót behívatták a Pápa elé, hogy csináljon rendet Sóváron. Karácsonykor útnak indult, majd húsvétra elfoglalta beosztását, ahol 785-791-ig az uruki-mani avar papság elterjedését szorgalmazta. Bős-Tudun az ő kezdeményezésére vállalta a pápai tizedek fizetését. Ezt annál is inkább megtehette, mert az avarok kincstára tele volt aranyakkal. A görög szerződé sek annyi aranyat jövedelmeztek, hogy a tizedeket Avarfia vezetősége a saját kincstárukból könnyen kifizette. A pápai levéltár írásai közül sok adatot talált a Melegvizek Birodalmára vonatkozólag, amelyet jelentésében így foglalt össze: Az eljegesedés elől elmenekült magasabb tudású beavatott csoportok fejlődése sokkal nagyobb volt, mint a melegvizek és barlangok ősi, visszamaradt, emberilény-szerű barbárjaié, akik kőszerszámokkal tartották fenn magukat. A kalandozók előidézték a gyors fejlődést közöttük.

Károly a pápa segítségével megszervezett seregekkel legyőzte a bajorokat. Tassilót, a rokonát azonban halálra ítélte. Bős-Tudun követei követelték az ítélet megváltoztatását. Arra hivatkoztak, hogy „Krisztus megbízottjának" nincs joga védtelen embert ölni. Fekete-Arnó értesítése kapcsán II. Jenő magyarkai hadvezér felkészülve várta Nagy Károly támadását. Az Encs-Ibos folyó között legyőzte Károly egyesített frank seregét. Közben egy baszk hírszerző jött azzal a hírrel: a pápaság és a mórok szövetsége tervbe vette Edemen ifjúsági fővezér magyarkar megtámadását. Ekkor II. Jenő hadvezért a Kaukázusba visszarendelték. Egy áruló longobárd csoport a kordovai emír testőrségével Karatánföldre vetette a szemét, viszont az Elba vidék szerzetesei bevonták a támadásba az Elbán túli szlávokat Jézus nevében. A szász fejedelemségek Boroszló-Igló őrségeit támadták meg. Az avarok ekkor Bizáncban és Rómában szerződésszegéssel vádolták meg Károlyt, 531 de a római pápa és a bizánci pátriákra is helyeselte Bős-Tudun legyőzését, mert nem volt hajlandó a dölyfös avarok aranyából nekik a pápai tizedet megfizetni. Béla hadvezér a legerősebb joguros haderővel vonult fel az Encs vonalára. Wormsban Béla követei kérték a frank csapatok visszavonását. Károly viszont az EncsIbos közötti területeket követelte Bécsben. Az Elbán túli szerzetesek a szlávok lakta részeket akarták és a „Szent-Háborút" meghirdették. Nagy Károly hiába várta az isztriai és a boroszlói győzelmi jelentést, ezért kénytelen volt támadni. Fekete-Arnó viszont már korábban értesítette a támadás tervét, ezért Edemen és Jogoros hadvezérek elrendel- i ték a Pannonhalmáig lévő területek kiürítését, amit szeptember 10-re végrehajtottak. Addig a „Kosokhada", a márciusi születésű Kéri vezérrel feltartóztatta Károly seregét. Mikó a tárkányfejedelem Bécset erőddé építette ki. Károly fia a kékhegyi árulás folytán a kartitánok őrségét, mikor azok az uruki-maniak Szent-Könyvét vitték KisPipin elé a „Békesség-Néktek" krisztusi jelszóval, nevetve felkoncolta. Ekkor odaérkezett a kevevári tömény és Kis-Pipin megfutamodott a seregével. Edemen Avarbástya-Központjában tárgyalt Tarddal, a kátavári nagy kagánnal és Bős-Tudunnal a 800-as Nagyszala összehívásáról Szolnok, Deés és Jászvásár térségébe. Ebben arról is szó volt, hogy Bős-Tudun felajánlotta a római pápának, hogy az uruki-mani keresztények egyesülni akarnak a nyugati katolikus fennhatóság alatt és elismerik a római pápát Szent-Péter utódjának és Krisztus földi helytartójának, ha minden 24-25 pápa közül az egyik hun-avar-magyar lesz, mert a mi beavatottjaink éppoly kedvesek Isten előtt, mint más népek beavatottjai. Erről az egyezményről Edemen tudott az Albéla térségében székelő uruki-mani püspöktől. Tard kagán csak azt kifogásolta, minek készül a Kátavárak népe az uruki-mani keresztény birodalom megerősítésére, amikor az igaz hitet Bős-Tudun hátulról ledöfi. Pelsőc, a kistudun arról panaszkodott, hogy nővérei nem akarnak férjhez menni hun-avar-magyar származású vőlegényekhez, mert szívüket megrontotta a nyugati papság azzal, hogy lovagok alakjában idegen határügyi tiszteket vezényeltetnek BősTudun udvarába, akiknek Nagy Károly szép ruhákat és kincseket ajándékoz, hogy nővérei fejét azok elcsavarják. Neki az a gyanúja, ha az avarokat nem is tudják legyőzm, hat a noverei fer~hezmenesevel teruleteket fognak az avarok Egi-Birodalmától elragadni, hozományként. Bős-Tudun ez ellen tiltakozott, de leányai, még az özvegy leányai is idegen határügyi bánokhoz mentek nőül. Az a gyanúja, hogy emögött valami ravaszság lappang. Így leányai az újonnan jelentkező kérőkhöz férjhez mentek az egyházak közötti megegyezés áldásával: Erik, Gyeló, Pribina, Kocel, Marót, Glá, Braszláv, Eraviszkó, Zalán voltak a kérők. A 795 telén meghalt Eraviszkó özvegyét is feleségül kérte Ajiló longobárd főnemes. Ezt Pelsőc gyanúsnak és jellemtelenségnek tartotta, hogy minek ez a gyászon belüli sietség, ezért a Kalágéban tartandó esküvőre betegségére hivatkozva el sem ment. Úgy történt, ahogy Pelsőc sejtette. A Kelágéban megtartott esküvő után a részeg itáliai vendégek Bős-Tudunt a főutcán meggyilkolták. Ajiló ezért comesi rangot kapott Nagy Károlytól. Edemen szerint a nyugati kereszténységgel való alkudozás csak vesztüket okozta a szeretet alapján élő uruki-meni keresztényeknek, ezért Pelsőc és Zalán gondoskodott előre róla, hogy Szolnok, Deés és Jászvásár térségébe ne hatolhasson be a római ármánykodás. Ez ellen Bős-Tudun sem tudta megvédeni az ígérgetések ellenére az Égibirodalmat. Nyomban a Kelágéban elkövetett gyilkosság után Erik a bójokkal bevonult Bécsbe és Győrbe, és minden keresztény uruki-meni templomot és kurgánt kiraboltak. Fekete-Arnó maradt az érseki beosztásban. Az Arnó-család minden tagja, az uruki- I, 532 mani keresztény egyház papjaival az elvitt kincseket latin és rovásírással jelentette Keszt-aranyasszonynak és az Eger-Debrecen-Szöged térségében levő Arnó-bankházaknak. Azok Füzesgyarmat, Etilvár és Magyarkának jelentették a példanélküli rablás megtörténtét. Nagy Károly a győri, felsőőri és bélavár-körösi kurgán kincseit szétosztotta, természetesen úgy, ahogyan minden szentnek maga felé hajlott a keze. 796ban a pápa Paulinus pátriarkát küldte el, hogy Pannonföld népét teljesen térítse meg. Ekkor pásztorbottal, hosszú szénás szekérrel és püspökbottal jöttek el téríteni Pannóniába. Megrakott térítő szekerekkel kirabolták a „térítő útjukba" akadt falvakat és meggazdagodva értek haza. Avarbástya kincsét Décsre szállították.

Fekete-Arnó 785-821 között 25 uruki-mani keresztény templomot és az ehhez tartozó 76 tizedes keresztény templomot szervezett meg és 50 csatlós katonát állított fel a védelmükre. Ezért a 821-ben történt meggyilkolás után Adalram (821-836), Luprand (836-859), Aldvin (859-873), Theottmár (874-886) érsekek már fegyveresekkel ellátott lovagokat küldtek az egyházközségek és templomok kirablására. Ezen idők alatt az avarok előkelőségeinek egy része a Kátavárakba költözött, de gyakran látogattak haza ősi birtokaikra. 896-ban 12 210 avar tért haza 72 rimalánnyal, hogy Tarhos beavatott fejedelem segítségével ezen elrabolt kincseket visszaszerezzék. Keszt-aranyasszony az egyesülési szerződés szerint a pápai tizedet arany és gyöngyös ékszerekkel fizette ki, hogy az uruki-mani alapítású egyházközségeket ki ne rabolják. Fekete-Arnó a Kalágében történt gyilkosság után nyomban Rómába futott az avarokat és a fehér magyarokat ért sérelem miatt, de a gyakran változó pápák intézményeiben azt mondták a kardinálisok, hogy ők is világi hatalmaktól függnek sok esetben. Ezért azt ajánlották, Fekete-Arnó nagytekintélyű családja foglalkozzon a megtérítésekkel. Ezt azonban Nagy Károly diadalmasan működő hitterjesztő világi hatalma vette át. Virgil (Szent Vencel) óriási munkát végzett a papok nevelésében, mivel a latin alapnyelvek mellett bajor és cseh nyelvű kispapok lepték el Norcium egész területét. Fekete-Arnó avarjai-magyarjai mindenütt avar-magyar nyelvű papokat helyeztek el a 785-790-ben kiképzett papokból a 25 pannóniai kerületben, 50 avar nyelvű eklézsiát szerveztek meg az Avar Norciumban, és ezek mellett szláv papokat is kiképeztek. Arról viszont Rómában sem tehetnek, hogy a megye püspökei javarészt bajorok, kartitánok és szlávok lettek a magasabb szintű kiképzésük miatt. Ezért szervezze meg a jövőben papjainak kiképzését jobban. Norcium lakói Encsvártól a Dunáig leginkább avarok és az albélai madzsarok-badzsirtok voltak, akik az érdeknélküli szeretet-vallásnak voltak a hívei. Előtte Virgil bajor, kartitán és szláv nyelvű kiképzést folytatott. Most mindezen nyelvek mellett, az avar és madzsar nyelvük miatt a hun törzsszövetségi nyelvet is felvették, de a latin nyelv elsőbbségével. A Pannonföldről bejött papnövendékek közül azok nagy részét hittérítő munkába kellett állítani, mert a vereség miatt most már a jövőre is kellett gondolniuk. Az ilyen munkában a 800-as Nagyszala intézkedései alapján Fekete-Arnó is részt vett. Megelőzőleg a 760765 kiképzési évben Avarbástyán még Korponti néven rangelső sámán-bát lett. Innen Rómába kerülve pappá szentelték fel és most Fekete-Arnó néven Norcium-Pannonföld érseke lett. Asszorügyeken is (térítés címén) előadásokat kellett tartania az uruki-mani egyház fejlődéséről. Korponát 805-ben bánat is érte, mert előadása közben többen elaludtak a pergő alatt. Arabella aranyasszony, aki jó beszédes lévén, a panaszára azt mondta: - Az előadáson én is ott voltam. Nekem is feltűnt, hogy a legtöbb homokpergő alatt, ha az anyagból kifogyott az élénk beszéde miatt, az előadását újból ismételte. Nekem így is élvezetes volt a jövőre nézve, de a gyors észjárású ifjúság unja a folyto 533 nos, egytárgyú beszédét, hiszen ezen ifjak javarésze az uruk-mani és mandeus hitéletről gyakori előadásaiban már teljesen tájékozódott. - Mindez csupán azért történik - folytatta Fekete-Arnó - hogy soha el ne felejtsétek: Atyánk teremtette a nagy Világmindenséget. A Fiú ősi erejénél fogva új ALKOTÁS-ra képes. Az Anya Életet termő rügyeket fakasztva benépesíti a Földet. Ahhoz pedig, hogy az ős TEN munkáját elvégezhesse, az ANYA szerint kell a FOLD, NAP, LEVEGO és VÍZ az élet folytatásához. Mivel mi VAN-ISTEN népe vagyunk, abban MANI ősi tanítása szerint sem Jézussal, sem Mohameddel nem ellenkezünk, hogy az Ősten a mi szerető Atyánk, aki az Égből származó szellemével Fia bennünk az ő tudását iparkodik megalkotni, mivel a NAP-nak, VÍZ-nek, FÖLD-nek a LEVEGŐ által lelket ad és összeköti azokat teremtő erejével. - Mindezeket nem csupán azért mondom, mert a legnyugatabbra elszármazott tárkány-népünknek, a rasnáknak én is tagja vagyok, akiket Róma Birodalmában etruszkoknak csúfolnak, hanem azért is bátran a Ti Lelketekbe kiáltom: Mi minden szellemi erőnkkel elősegítjük, hogy a legalkalmasabb pillanatban visszafoglalhassátok a teljes Melegvizek Birodalmát. Mivel nekem Sóvár érsekségében helyt kell állnom, a meghosszabbított „Selyemút"-nak északi vonalán, az „Oroszúton" jövök, amit a badzsirtok és baskírok URUSZÚT nak neveznek, mert a római pápa kezei ide nem érnek el. Egerben 3 kisöcsém hitélet-hirdető, akik ki vannak képezve: kereskedő, kézműves és lukomók vonalán is, így a kíséretem mindig megszervezik. A rokonlátogatók a hunok útján, Debrecenen át érkeznek, a legközelebbi úton és a legbiztosabban, mert az oroszokat nem érintik. A harmadik út az Avarok-magyariak útja Szögeden át jön Atilla-Birodalmán át az avarok volt Égi-Birodalmába, amit ifjúságunk majd visszafoglal. - Rátok vár az a feladat - folytatta Fekete-Arnó - hogy az avar kincseket visszaszerezzétek. Gyalázatosság amit csináltak, mert Erik, a frisuli származású vő rajtaütött Bécs kurgánon, majd Győrön és 4-4 ökör vontatta nyári szekéren vitte a rablott kincseket Nagy Károly birodalmába. A nyugati főpapok is részt kértek az Uruki-mani keresztényeinek templomi kincseiből. Utána a maradék kincsekből építették az ácheni dómot. A római pápák főségét és a pápai tizedhez való jogukat előbb Erik és az idősebb Pribina, majd az öreg Kocel és Braszláv ismerte el, majd kettős birtokaira való tekintettel Ajiló is. Tehát 5 fő fizette be a tizedet a területük után Rómának. Gyelő, Marót és Galád csak Bizáncnak volt hajlandó tizedet fizetni, mivel Konstantinápoly azt harsogta, hogy az avar kincsek javarésze tőlük eredt, mert a perzsa szorongattatás miatt az avaroknak fizettek évi adónként, nehogy kétoldali harcot kelljen vívniuk.

A székely Zalán és Pelsőc azonban nem volt hajlandó fizetni se az egyiknek, se a másiknak. A Győrből gyalogszerrel Kabarföldre elköltözött uruki-mani kereszténység már nem volt hajlandó megterhelni híveit. Sőt Keszt aranyasszony kincseit sem voltak hajlandók elfogadni, hogy majd Keszthelyről fizetik be az aranyasszonyi kincstárból a rájuk eső tizedeket, mert Pásztó azt vallotta: „Ne tudja a jobb kezed, mit cselekszik a bal." Nem helyeselték azt sem, hogy a gyermekek az apjuk utáni vezetéknevet viseljék, hanem minden újszülöttnek káldeus-uruki nevet adtak, ahogy az uruki egyház névadó naptára a csillagászati adatok alapján azt előírja. A rasna-etruszk 12 nép törzseinél az Anyaság alapján adnak nevet a megszületett kis gyermekeknek. Most, mivel mind a három úton a rasnák adnak őrséget és a megmaradt avar kincsekből kapják a zsoldjukat, az ő névadásuk az irányadó. Rájuk azért is szükség van, mert nyugat nyelveit értik. - Ezeket azért mondom lépten-nyomon, ha unalmas is: ne felejtsétek, hogy honnan jöttünk és hová tartunk a jövőt illetően! 534 Fekete Arnó a sámán-bát és pateszi képzésen igen jó lovas és karddal-lándzsával vívó volt. A 775-ös pateszi kiképzés után megnyerte a boristénesi Nagysüánt. Még 800 után is, sóvári érsek korában lóháton szeretett járni. Olyan címen, hogy az urukimani egyházakat szervezi át római katolikusra, elhagyta Sóvárt és magas rangú egyházférfiakra bízta az érsekség vezetését. Minden év nyarán ellátogatott eper havában Boristénesbe, majd Asszorügyekre és ott elmondta a részére előírt oktatási anyagot. Mindig csak Sóvár, Encsvár, Ibosvár vonalán ment, főként a Pozsony nemzetség székhelyein. Innen a palócságon keresztül Egerbe lovagolt. Itt helyezte el a Corton várából, Piainából, Dalmácia tengerpartjáról származott Arnó nemzetséget, akik közül sokan kőfaragók, ácsok és bodnárok voltak és valamennyire értettek a szőlőtermeléshez is. Cortonvári vagy dalmáciai szokás szerint építettek Egerben tályai kőből házakat és a papi család részére paplakot. Eddig kísérték a sóvári, encsvári érseki lovas vitézek, de innen már visszaküldte őket Keszt aranyasszony birodalmába. Ő egri lovas kísérettel ment az „Oroszúton" tovább „hittérítő" munkát végezni. Ilyenkor mindig magával vitt Oscus-táblát is, hogy Etur-népének történetét is taníthassák. 787-ben a beventumi herceg Oskus-tábláit még sikerült megmenteni, amelynek szabad tábláira az egri Arnók még sok feljegyzést róttak oskus-rovással, majd minden egyes útnál 820-ig Boristénesbe, Porogra és Szakszinba küldték azokat. Ugyek kagán 810-től az új várost Asszorügyek romjain kezdte felépíteni Asszóúr köveiből. Ez Asszuporognak volt a birtoka, aki sámánkiképzést végzett, és tárkányai 810-től 822-ig, majd 840-ig folytatták az oskus-tábla rovásokat. Hallomás alapján rótták: Oposur 720-758 között uralkodott; Megyer és Jenő fia elesett 740-ben Marván arab fővezér ellen; IV Csabának azonban sikerült életben maradnia, aki 758-792-ig uralkodott. Edemen követte 792-838 közt. Ond és Ellák 825-ben hősi halált halt, akik Aracsillától származtak. Damaszkuszi Annától II. Jenő (770-792), aki hadvezérként Avarfában hősi halált halt. Az arabok elleni harcban bekövetkezett nagy emberveszteség, Magyar és Jenő fiának elvesztése miatt 755ben még Oposur elrendelte, hogy IV Csaba kezdje el a Magyar törzsnek, mint fősámáni törzsnek az áttelepítését Magyarkáról Albélára. IV Csaba először Aracsilla uruki-mani fejedelemi lányt vette el feleségül. A tőle származott Ond és Ellák 825-ben elestek a kazárok szövetségében a Harun al Rasid unokája, Mamum kalifa ellen vívott magyarkai csatában. Aracsilla 780-ban arab gyilkosság áldozata lett. Csaba damaszkuszi Annát vette el feleségül és tőle született II. Jenő hadvezér, aki Bős-Tudun segítségére sietett, de hősi halált halt. Edemen fia azonban életben maradt Aracsilla véréből. Mint fősámán kiszakadt a sok megnyert csata után a kazárok szövetségéből. Albéláról elköltöztek az egykori Boristénes-Porog-Szakszín térségbe, ahol Asszuporog kezdte az új várost felépíteni. Edemen ide helyezte át a kamlik-városba a fősámáni székhelyet. Innen ment el a 800as Nagyszalára, ahol elrendelte Bős-Tudun megölése után a Tenisur vonalán való kiképzést. Édesapja, IV Csaba Damaszkusz városába visszament Anna örökségéért, amit sikerült is elhozni, de az utóvéd harcban hősi halált halt. Edemen az újgurfóldről menekült, dúsgazdag Embavért vette el feleségül, akitől Ugyek fia és sok leánya született. Gazdagságából építették fel Asszorügyek városát. Ugyek Onedbeila kazár kagán leányát vette el feleségül, Emesét, aki gyermekszülés után 820-ban meghalt. Fekete-Ariló lett a gyermek keresztapja és örök időre felelősséget vállalt az Arnónemzetség a támogatásáért. Ugyek most már teljesen független volt Kazárfától és Albélától is. Amikor Emesének 535 már 2 gyermeke meghalt, azt hitték, hogy magvuk szakadt, de végül 820-ban megszületett az álomban megígért Álmos, kiből kiváló hadvezér fejlődött. 825-től már Asszorügyeken nevelték Almost, aki 840-ban felépítette Kevevárát, ahol a tárkányokat képezték ki. Asszuporog fősámánná lett és 3 fiús családot követelt LJgyektől, aki másodszor Bizonykőt vette el feleségül, de a gazdag leány nem szült. Sőt azt vetette Embavér szemére: „Minek annyi kölyköt a világra hozni, hiszen neki is csak Álmos unokája maradt meg és a sok leánya közül is csak kettő maradt életben." Nekik már itt van Álmos és Bizonyka, csak

az ő nevelésére fordított gondot. Ekkor Embavér egy vantói menekült csoportból egy kisleánykát fogadott mellém, mivel megbénultam. 850-ben a Nyék törzs is kiszakadt Kazárfából, sőt még adót és vámot sem szedett senkitől. A kazárok nagy haderővel támadtak a TEN vonaláról, de Álmos, az ifjúság hadvezére 860-ban a Tenis mellett legyőzte a kazár sereget. Szuvár csatamezején Kéri, Keszi és Gyarmat törzse a határövezetből átpártolt Megyer törzséhez, s így már 5 törzs tatózkodott a Tenisur vonalán. Utána a Kürt törzs harc árán vonul át Lebéd lovasfejedelem területén, aki 862-ben megjelent Ügyek temetési szertartásán. Mikor a kazárok a Kürt törzzsel akarták Lebédiát megtámadni, azok Lebédia felé lovagoltak. Ebben a csatában Bizonyka is elesett aranyasszonyként, így a Nagysüánon győztes Kücsike a győztes Álmost választotta férjéül. Jóllehet Álmosnak már Enéhtől 3 fia és 1 leánya született, mégis a törvények szerint Kücsike lett a fejedelem új felesége, akinek tömérdek állatállománya Lebéddel együtt a magyar törzsszövetség birodalmá ba került, avar védnökségben. Ekkor besenyőket uszítottak a kazárok a Lebédékre. Kücsike is részt vett az újabb csatában, ahol hősi halált halt, de Áldor fia megmaradt. Ekkor Álmos elvehette feleségül gyermekeinek anyját, Enéhet. Ekkor érkezett meg Bizáncból, követségből a Szőke Arpád és hírül hozta, hogy a dúsgazdag Madaj asszony keresi másik kislányát is. Így találta meg Enéhet és gyermekeit: Kusályt, Gyulát, Árpádot és Kendicát. 880ban Hülek sámán és fiai: Kadosa, Szavárd és Barkó magukkal ragadták Jenő és Tarján törzsét is, majd 890-ben az ogúz-kasszu törzzsel megalkották a tíz-nyíl szövetséget. Ekkor a szkíta-sakák és avarok döntő többsége megszűnt. A Jászvásári vérszerződésben a visszamaradt Gyula és Béla törzs elfogadta a legelő megtartás elvét. A 12 NÉP vállalta Fekete-Arnó javaslata alapján az avar birodalom visszafoglalását. Álmos és fiai az avarokkal együtt készültek a honfoglalásra. Hej rege rejtem 236(P). Arvisura XII. Oscus tábla. Minden szentnek maga felé hajlik a keze Asszuporog előadása. Tanfejedelmi rovások Asszorügyeken. Tarkacs és Sebes rovása Kr. u. 175-829. (4215-4869. m.t.é.) Az avarok Égi-Birodalmának tengelye a Duna Dalmáciától félkörben lévő középső szakasza volt észak felé Ebes tartományban (Ibss folyó) és a Debrecen melletti Ebes kazahun vadászkutya szaporító központtól a Jászvásári Ebesig félkörben, a déli részén Engadi-Sóvár-Encsvár-Ebesvár-LóbércGöröc-Segestike-Szerémvár-NándorfehérvárSzörényvár-Bukucsvár-Besenyővárral bezárólag. Délen a Dunába ömlő folyók forrásvidékéig sugárzott ki Avarfa területe, míg észak felé Boroszló, Igló (Iglau) Karakó (Krakkó) Ladomér, Halics, Bendervár és a Bug kikötőig. 536 Tehát 580-tól, amikor Alpár védnöksége alatt az avarok és magyarok szövetsége megalapította hatalmát, Győr ifjúsági fejedelem megalapította a kereskedelmi központot és a Nagyselyem-út Bécs-Jászvásár-AlbélaMagyarka útvonallal az avarok ÉgiBirodalmának az ütőere lett. Így lett Boristénes a saka-szkíta-hun töredék központja, míg Albéla-Magyarka-Káspivár a Magyar Törzsszövetség főútvonala. Ezeken az útvonalakon helyezkedtek el az Oscus útgondozók települései, akiknek nagy részük volt abban, hogy az oskus-táblákat Ordoszba továbbítsák. Bécs-Ibos-Encs-Sóvár-Engadi vonalán a rasna-etruszk menekültek nagy része kereskedett, akik EgerDebrecen-Kolozsvár térségéig igen sok telephelyet létesítettek. Amikor 226-ban a pártus Garé isten hitén levő Káld pateszi megalapította a „Pár tus Mennyei Birodalmat", a Gilgames királyi leszármazottak sokáig képviselték az Égi királyi hatalmukat. Káma fejedelem 175-ben beavatott-képzésre Ur-Uruk-UmmaBabilón-Tuspa-Van városokba utazott és beavatott fejedelmi kiképzést kapott. Magyar fia 206-225 között apja elgondolása szerint megszervezte a Magyar Törzsszövetséget. A 181-ben lefektetett törvényeket a 10 Nyíl Szövetség elfogadta. Minden 5 évben küldtek ifjakat a 6 városba kiképzésre, hogy a szövetség vezetését kineveljék. 245-ben Bélát küldték Urukba, ahol Káld király legnagyobb leányát Nura, Gilgames-bölcsességű leányt feleségül vette. 250-ben útnak indultak Káma birodalma felé, hogy a kimelegedések miatt új földmegmunkálási módszerekkel és új magvakkal átvegyék a 181-ben megalakult Magyar Törzsszövetség szellemi irányítását, Mari és Mirina egykori örökségét. Félúton feltűnt nekik, hogy Magyarkától kezdve sok mocsár és vadvizes rét eltűnt és az Ergáni földháton sehol nem kellett kis folyókon átúsztatni, mert a 248-as földrengés alkalmával a vízfolyás iránya megváltozott és az embercsapás a dombtetőkön, kis horhosokon át vezetett. Béla egész úton a fejét csóválta: - Milyen is az Egiek természetformáló ereje! Az egyistenhívő rómaiak szerint mandeusnak mondott beavatott szertartást Nura arbag-orvossá felszentelt kisöccse, Mani őspörös végezte, akit Babilon beavatott gyülekezete hívta meg papnak a minden betegséget gyógyítani akarók intézetébe. Nővérét újdonsült sógorával ezen szavakkal indította útnak:

- Arra nagyon vigyázzatok, hogy csak abból lesz jó pap, jó arbag, aki szereti a Földet, az Égiek örökségét, s maga is megtermeli kicsi kertecskéjében a télire valót. Legyen a beavatott jó magvető és igen jó pásztor, mert az Égiek ajándékát csak úgy tudják megbecsülni, ha az arca verejtékével teszi magáévá a természet ajándékát. Az igazi beavatott szabad idejét nem arra használja fel, hogy kockára játsszon, hanem azon gondolkozik, miként jelenthetné az Égieknek: - Uram! Uram! A Te 8-as szaporodási elven sokasodó Néped, mind a szellemiekben, mind a bőségben szaporodik, hogy Neked fohászokat és dicséreteket mondjon jóságodért. Az uruki és a babiloni esküvő után Nurát beavatott arbaggá avatták az öccse leghíresebb gyógyító intézményében. Gyógyító segédekkel nyomban Kámába indultak. Az Ergáni földháton túljutva, a hóesések már a közös Baskir-Magyarhon területén érték a jól felszerelt csapatot. Istenfia ünnepén Nura átvette a magyariak és magyarok KÁMA birodalmának vezetését. Nura Béla városában beindította a magyarok arbag képzését, majd munkája eredményeként 275-304 között a 2 fejedelemséget összekovácsolta. Perzsia nemsokára elfoglalta Káld birodalmát, s lakosainak egy töredéke az eviláti fogság helyett Káma birodalmába menekült. Mani sok hívét később Evilátból az uj 537 gúrföldi Turfónban fogadták be. Itt arbag szerzetes-rendeket alapítottak, ahol ismeretterjesztő vallási mozgalmakra képezték ki az ifjúságot. A fiatalságot Gilgames és Mani-féle bölcsességre nevelték. Ruga unokája a hun birodalomból, mivel anyai ágon a VAN-tó környékéből származott, Turfónban nevelkedett az alábbi fejedelmi leányok társaságában: Aracsilla, Embavér és Arabeila. Ezek a leányok az erőszakos térítések elől később, mint arbagrimalányok Magyarka térségébe menekültek. Amikor a Hun Törzsszövetség dél felé terjeszkedett, kísérőként II. Csaba Turfónon is átlovagolt. Az itt nevelkedett leányok közül nősült. Itt választották a Magyar Törzsszövetség fejedelmévé. A turfóni urukimani intézmény hallgatóit is meghívta az Etilvári Nagyszalára. Gyermekei közül Ogurdot és Magyart Bizáncban és Van városában képezték ki. II. Csaba (496-524) halála után Ogurd követte a fejedelemség vezetésében, Mani hívei a tizedek erőszakos behajtásában ellenálltak, mert a jeruzsále mi keresztények és Mani elve alapján is minden papi személy, hogy a munka nélküli lét látszatát is elkerülhesse, köteles volt az egyházteleki kertecskéjét megművelni. Ekkor vita keletkezett, hogy minek az a bizonyos Nagysüáni lovaglás, amelyen ő 528ban alul maradt. Occse, Magyar nem vállalta a fejedelemség vezetését, hanem a nagysüánon győztes Balog-Bolári vette át a hatalmat, mert öccse, a mindenkiben csalódott Magyar meghalt. Ezért a női versenyek győztesét, Bolári-Bolárkát vette el feleségül, aki a meghasonlott Magyar Törzsszövetséget újból egybeforrasztotta. Ogurd hívei Bizáncban Barkasa őspörös révén megszerkesztették az ősmagyar vallás Szentírását és Nagypályiban görög-Baka-szkíta kereskedőkhöz csatlakozva, 568-ban a csókkői Solymosra telepedtek. Harcosaik a bárdokkal szövetkezve legyőzték a gyepidákokat, akik kitértek az avarok elől. Barkasa őspörös Egerben átvette a XII. Oskus (Úz) Táblával kapcsolatos rovások ellenőrzését. Fia részt vett a 600-as Nagyszalában és azok közé állott, akik ellenezték újabb szlávok átengedését a Melegvizek Birodalmán át, mivel ennek a későbbi nagy veszélyét előre látták. Tudun, az ősmagyar vallás püspöke a káldi kolostort Deésre helyezte át. Híveivel a szavárdok földjére igyekeztek a kiképzett ifjúságukat áthelyezni. Albélán az Avar Keleti Birodalom összeköttetést teremtett a juguros fejedelmekkel és Magyarka révén az uruki egyházzal is, ahonnan a menekülteket fogadta. A 700-as Nagyszala küldötteinek figyelemmel kellett lenni arra is, vajon mi történik keleten. Elteris kagán 680-ban III. Csaba kortársaként, 17 Bugátban kiképzett fejedelemfivel indult el. Amikor Linhóhoz ért, a lovasainak száma 72-re emelkedett az ÁZ törzzsel, majd a kilenc oguz törzs csatlakozásával 711-re nőtt a serege, és a többi 24 Hun Törzsszövetségi néppel együtt mindenütt győzelmet aratott. Halála után az amelita bölönök csatlakoztak hozzá 691-ben. 700 felé Kapagán kagánnak jelentette, hogy Kül-Tegin hadvezérének készülnie kell Csacsen Szegün kínai hadvezér támadására. Tonjukuk hadvezér, aki Kínában született és Bilge-Kagán apósa volt, 684 óta készült a kínai ellencsapásra. Bizáncban a császárok gyakran váltották egymást. Mavrikósz császárt például Atar Bát-Baján küldQttségével felkereste 582-602 közt. Csatározások közepette megegyeztek a határvonal kérdésében, továbbá arról, hogy az avarok Égi-Birodalmát szláv legénységgel fogják őriztetni. Alpár Bát-Baján viszont Tibérionnal lépett egyezségre 602-ben, a Herékleiosz uralkodókkal pedig 641-ig. Ezalatt folyt a bolgárok elszlávosítása és a keresztény hittel szembeni engedelmességre nevelése. A 700-as Nagyszala előtt sok győztes csatával biztosították dél felé az avarok Égi-birodalmának nyugalmát, bár 568-tól kezdve 700-ig egy percre sem szűnt meg a csatározás. Az uruki-mani 538 vallás elterjedése 670-tól csökkentette a belső feszültségeket. A 700-as Nagyszalában a saka-szkíták teljesen beolvadtak a Hun Törzsszövetségbe. Szittyáknak csúfolták azokat, akik saka tájszólással beszéltek. Az avarok új Égi-Birodalmában az alaptörvények értelmében maga az uralkodó soha nem találkozott külföldi küldöttségekkel, csak a Bát-Bajónok, akik a Bátok vallási csoportját, a külügyek, a hátország bánjainak ügyeit és a határőrségeket irányították. Ez a nyugati és a keleti avar birodalmakban is egyöntetű előírás volt.

Bizáncot és annak keleti császárságait a mohamedán világ erősen szorongatta. Erről a kettős avar birodalom hamar értesült. Ilyenkor mindig további adófizetést csikartak ki Bizánctól és ezzel emelték az avarok birodalmának jólétét. Adót azért voltak kénytelenek fizetni, mert az apróbb csatározásokra még elég volt Bizánc hadereje az avarokkal szemben, de a keleti tartományok elvesztésének lassítása miatt nagy haderőt nem vonhatott el a császárság keletről. A Bát-Bajónok korszakváltásait az alábbiak szerint jellemezhetjük aszerint, miként alakultak a vezető személyiségek. Atar-Haram Bát-Baján korszak 565-602 között tartott, amikor a fősámánság intézte a legfontosabb ügyeket, az 500-as Nagyszala szerint. Alpár Bát-Baján korszak a 600-as Nagyszalától, 602-678-ig tartott. Szavárd Baján ideje 679-708-ig amikor a 600-as Nagyszala döntései értelmében megalkották a bátok az avar-gyűrűs védelmi rendszert és elkezdődött az uruki-mani hitűek béke-küzdelme. A 700-as Nagyszala értelmében, a Rapcsány Baján korszakban az Albeila, északi Győr, Boroszló, Ibosvár, Bélavár és Szörényvár által bezárt részeken 9, később 15, végül 24 avargyűrűs védelmi vonalat dolgoztak ki. Erre azért is szükség volt, mert 635ben Kuvrát fellázadt az avar közigazgatás ellen. 670-ben az urukimani magyarsággal elvándoroltak. Kazár nyomásra a közös magyar-bolgár államot megszüntették és 680ban megalakult az önálló bolgár állam. Pannonföldön az uruki-mani hit, SakaföldPorogváron a bálok, míg az Albeila-Bélavár térségében a samanizmus vette át a hatalmat, de a Bát-Bajónok szervezete még megőrizte az egységet. 800-ban minden megváltozott. Fekete-Arnó, Sóvár (Salzburg) avar származású érseke a meggyilkolt Sebes után, 792 medvetorán lett a 13. Bát-Baján csoport vezetője, mert Sebest III. Leó pápa 792. Aranyasszony napján ölette meg Rómában. Bizáncban I. Mihály (811-813), V Leó (813-820) és II. Mihály (820-829) erősen sürgette Rómában III. Leó pápánál, hogy mivel a Kelet-Bizánci Császárságokban igen nagy nyomás nehezedik a keleti Limes katonai egységekre, ajánlatos lenne megindítani a kereszténység kelet felé való terjesztését. Ezért Fekete-Arnót először pápai ajtónállóvá, majd püspökké, bíborossá s végül Sóvár (Salzburg) érsekévé nevezte ki. A legfőbb megbízatása elődeihez hasonlóan az volt, hogy szervezze meg a Magyarkai püspökségig a keleti missziót. A Bát-Baján intézménybe már II. Rapcsány Bát-Baján 790-ben, Tigris hónapjában beszervezte. Amikor Sebest meggyilkolták, az Arnó ivadékok büszkesége Rómában közkedvelt szónok volt. IV Csaba 758-792 között az ilyen célra tartalékolt avar-aranyakból Kézsmárnak olyan nagy mennyiséget adott, hogy a nemzetközi Magyar-hunavar úton a kereskedelmet biztosítsa és annak a legvédettebb helyén az aranyakat tárolja. Amikor a Római Birodalomtól átvették a Magyarka-Albéla-Boriténes-Kolozsvár-Eger AvarbástyaSegestike-Kortonvár-Róma útvonalát, mint a Selyemút nyugat felé menő részét megbízható útkarbantartókkal gondoztatták. Ezen feladatokat Magyarkától-Segestikéig a magyarok látták el. Legtöbbször Asszorban, Porogon vagy 539 Boristénesben tartózkodtak, sőt volt olyan, aki a Melegvizek Birodalmába haza sem jött, mert annyi elfoglaltsága volt. Bát-Baján Rapcsány 708-ban szervezte meg a görög, arab, római és az avarok Égibirodalma által szavatolt kereskedelmi út forgalmát. Dömös 710-721, Kézsmár 721760, Linda 760-790, Korpona 790-792, Türje 792794 és Tuza 794-803 között végezte ezen útnak az ellenőrzését s gondozását. Kézsmár 721-760 között még szabadságra sem jött Kézsmár helységbe Kassa mellé, hanem a második feleségének birtokán tartózkodott a Szittyaföldi Nagypályiban, ahol még mindig saka-szkíták laktak. Egyébként a Kerecs szorostól Nagypályüg az akkor még Keremet félszigetnek nevezett, kellemes éghajlatú területen a görög és római kereskedőknek, valamint a szkíták rokonságában lévő Hun-avar-magyar származású lovaskíséret tagjainak szabadon lehetett tartózkodni, hiszen a legtöbben lóháton és teljes fegyverzettel jártak. Az ' egyenként csellengőknek már igen veszélyes volt arra járni, mivel itt sok szökött gályarab is tartózkodott, mert a tengeri ütközetekben a kalózok sok börtönviselt rabot kiszabadítottak. Ezek között Fekete-Arnó szerint sok hun-avar-magyar is volt, akiket a keresztény hitre megtérítettek és igazoltak. Fekete-Arnó ezen Magyarka-Róma utat sokszor megjárta, amikor az uruki- és magyarkai püspök levelezéseit Leó bizánci császár és III. Leó római pápa részére eljuttatta. Egyébként mind Bizánc, mind Róma helyeselte a keletkeresztény misszió felé terjeszkedését. A 800-as Nagyszalában jó kezdeményezés volt, hogy a Bát-Baján intézmény Fekete-Arnó felügyelete alatt van a legjobb kezekben. Boristénesben Magyarkárói jövet a Selyem út háromfelé ágazott. A legfelső út a Boristénes-Lebédvár-Eger-Pozsony-Sóvár-Róma útvonala volt. A középső út a Dengisur-KőrösmezőDebrecen-Budavár Sopron-Göröc-Kalágé, Mutina-Misa (Marsabottó), Róma volt: A legalsó, s egyben a legveszélyesebb a Boristénes-Doros-Jászvásár-Tölgyes-Kolozsvár-Gyulafehérvár-Szöged-BolgárfejérvárSiscia-Teregeste-Felsina (Bologna)-Kortonvár-Tasitó-Róma út volt. Ezen utak mellett a rasna-etruszk leszármazott avarok és az oscus-úz ivadékok teljesítettek titkos szolgálatot.

Az avarok hármas útja legfontosabb feladata az volt, hogy a rasna-etruszk-avar származású Arnó család a kereskedelmi utak közepén Eger-Debrecen-Szöged külvárosaiban IV Csaba aranyainak tartalékából hatalmas lóistállókat tartott fönn, hogy a lovas vagy szekér vontatású dereglyés vízi utakon ne legyen fennakadás. IV Csaba élete vége felé már nem utazott lóháton, hanem egy 4 nagykerekes és 2 elölfutós, kiskerék alkalmazásával épített, díszes érseki szekeret vitt minden útjára. Amikor Boristénesben megjelent, a tanfejedelmek előtt beszédet mondott: - Hosszú egyházi és társadalmi működésem alatt rá kellett jönnöm arra az igazság ra, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, s főként a szíve folytán minden gazdagságot saját magának sepert, vagy rokonságának és saját nemzetségű fiainak ajándékozott. Minél öregebb lett valaki, annál kegyetlenebbé és gyűlölködőbbé vált, s mire akarva, akaratlanul megvénült, még a gyilkosságtól sem riadt vissza. Jó példa erre Nagy Konstantin, akit Bizáncban, annyi gyilkosság után, mikor kereszténnyé vált, a patriarkák szentté avattatták. Még a családjának sem kegyelmezett, mert az ellenkező véleménnyel bíró rokonságával szemben is szeretet nélküli, kegyetlen vénemberré vált és kiirtotta hozzátartozóit. - A másik jó példa a nagy tudású rasna-etruszk szövetségnek az esete. A földművelést, vízlecsapolást és kézművességet is tőlük tanulták a latinok, mégis a gyűlölködés olyan nagy volt a szívükben, hogy végül tanítómestereiket kiirtották. A gyilkosságok során még azoknak sem kegyelmeztek, akik istenként imádták az ő Isteneiket 540 és a józan észre hivatkozókat pedig keresztre feszítették. Hatalmi tébolyukban a demokrácia hirdetése mellett bevezették a rabszolgatársadalmat. Saját gazdagságuk védelme címén emberek tízezreit gyilkolták le azért, ha nem akarták az ő isten-kegyelméből való jólétüket biztosítani. A rabszolga-kereskedők Délos szigetén felállították az embervásár piacot és testükre, miként a lovakra vagy marhákra, rásütötték az állati rabszolga-bélyeget. - A jeruzsálemi őskeresztény közösségekben a földi és a szellemi javak közösek voltak, s mindenki dolgozott. Az őskeresztény társadalmakban az emberek gazdagod tak és boldogok voltak. Aztán megrontotta szívüket és lelküket a gazdagság és az aranyborjú imádata, amely arra vezetett, hogy megalkották a munka nélküli paparendet, a püspökségeket. Ezek egymás ellen hangolták az egyszerű, dolgos embereket, s nyomban megkezdődtek a viták, gyűlölködések, kiátkozások és háborúk, s az embe rek a szeretet helyett gyűlölték egymást. Megkezdődtek az eretneküldözések és a nyilvánosság előtt való elégetések. - Jóllehet, Bizánccal állandóan voltak összetűzések a határainkon, de az új próféta hívei annyira szorongatták őket, hogy az ellenségeskedés a Bát-Bajónok előrelátása miatt a legtöbbször az Avarok-Égi Birodalmának javára dőlt el, és a császárok az adókat pontosan megfizették. Akkor fordult meg a kocka, amikor Kínából Csacsa Szegün hadvezér 706-ban legyőzte a Türk-Birodalmat és a török népekre kedvezőtlen békét kötöttek, a menekülők pedig megerősítették Kazárfát. A nyugaton hatalomra került frankok, meglovagolva Krisztus keresztjét, hadba küldték mindenre elszánt lovagjaikat. Kierőszakolták a Karatán háborút 740-től. Utána a Pados folyó melletti (Pó-ApóPadus) longobárdokat küldve az avarok ÉgiBirodalma ellen 776-ban. Eszterföldjét, amit a frank sereg Isztriának nevezett és eddig közös avarlongobárd birtok volt, a longobárd maradványok elpártolása miatt a longobárdoknak visszakövetelték. Az ellenségeskedések megszüntetésére IV Csaba, a Juguros Nagyfejedelem, Tard Kagán, a Tenisur vonalának kiképző parancsnoka és Bős-Tudun III. Leó kívánságára (775-816) követeket küldött a szászországi Lipparingbe összehívott birodalmi gyűlésre, ahol elismerték a longobárdok szövetségének „Pálfordulását", s Eszterföld-Isztria elfoglalásának jogosságát. A longobárd előkelőségek kívánságára Bős-Tudun csoportja engedélyezte az Avarfába való átköltözést is. Ennek kikényszerítő körülménye az volt, hogy 755-ben Oposur az ogurok láncolatában vereséget szenvedett Marván arab hadvezér ellen és ebben a csatában Jenő és Megyer törzsfők is elestek. A harmadik ogur hadvezérünk, IV Csaba a Jugurosok nagyfejedelme, hogy lélegzethez jusson, friss csapatainak hiányában javasolta a Szászország-Isztria esetében tett engedményeket. Ebben a korszakban Bizánc hallgatott és inkább fizette az évi adókat az avaroknak, nehogy még Bizáncot is elfoglalják a mohamedánok. Nagy Károly az arabokkal is szövetségre lépett és az emírnek megengedte Saragossa elfoglalását, ezért a baszkok seregét megtámadták. Nagy Károly az arabok szövetségét maga mögött érezve és a pápaság biztatására követelőzve lépett fel. Emlékezve azonban, hogy életét is alig tudta megmenteni a baszkokkal szemben, 782-ben kénytelen volt az avarok Égi-Birodalmával megegyezni. Tárgyalásaik közepette érkezett a hír, hogy a frankok betörtek az Encs-vidékre (Ober-ENNS), ahol őket felkészülve várta IV Csaba harcedzett serege és a frankokat az Ibos (Ibbs) mellől Wasserburgig üldözte. Ekkor Károly békét kért és az Encs vonalát az Innek (Inn) folyójáig gyepűterületnek minősítve állapították meg a végleges határt. 541 A pápaság III. Leóval az élén azt kívánta Károlytól, hogy a Bős-Tudun birodalmát tegye hűbéresévé, s egyben pápai tizedek adófizetőjévé. Ennek érdekében megindították a kelet felé való leigázó hadjáratot. Leghamarább, 787-ben Károly pápai támogatással legyőzte az oscuslakta bezentumi hercegséget. Ezután Károly Bajorországot készült elfoglalni a pápai seregekkel együtt. A bajor Tassilót, a rokonát legyőzte és halálra ítélte. Bős-Tudun követei azonban megérkeztek és azt hangoztatva, hogy: „Krisztus megbízottjának"

nincsen joga egy védtelen embert lemészároltatni, megmentették. Nagy Károly ugyanakkor megtámadta az „Encsvár őrség" egyik avar-ringjét, de Oposur későn született fia, II. Jenő-kisjugor hadvezér Károly csapatát az Ibos és Encs között megsemmisítette és Wasserburgnál átkelt az Innek folyóján. Edemen azonban visszarendelte II. Jenőt, mivel gyorshír szerint a pápasággal szövetséges mórok felvonultak Magyarka ellen. A kordovai emírséggel szövetségben lévő pápaság ekkor tervbe vette Magyarka uruki-mani püspökségnek megsemmisítését. Ekkor II. Jenő vezért visszarendelték a Garaúz őrségbe (Gruzia) és most már Bős-Tudun kész volt felvonultatni a nyugati Avarfia csapatait. Az avarok ekkor Bizáncban is, Rómában is, szerződés-szegéssel vádolták a frankokat. Ekkor a bizánci pátriárka és a római pápa is helyeselte a Nagy Károly által megindított háborút, mert Bős-Tudun hűbéresként sem volt hajlandó a tömérdek aranyából pápai tizedet fizetni. Bizánc, és Róma is hozzájárult Bős-Tudun megöléséhez, ezért az avarok Égi-Birodalma felriasztotta a Csörsz-vonalat, a Kevevár-Lebédvári seregét és felvonult az Encs-vonalra. A kékhegyi Ijiló őrség árulása azonban mindent megzavart, mivel a longobárdok átpártoltak Károlyhoz. Bős-Tudun a keveváriak felét ekkor Kaál vezérrel Kalagéra irányította. A kevevári második sereg Vid vezérrel még három hónapig harcolt az isztriaiakkal és június 29-én nagy győzelmet arattak. Nagy Károly július elején felvonultatta seregét az Encs-vonalán. Az egyik éjszakán több helyen átlépték a határt, de Béla hadvezér az Innek folyója mögé visszaűzte őket. Béla vezér fehér zászlós követségben megjelent Wormsban és követelte a frank csapatok visszavonását. A Karatán-isztriai front nyomása hatására Károly is követeket küldött Bécs kurgán székhelyre, ahol az Encs-Ibos területeket követelték. Ekkor híre érkezett, hogy az Elbán túl szláv papokat fogtak el, akik Szent-Háború címén izgatják a római katholikus hívőket. Bős-Turdun az Encs-Ibos közötti rész kiürítését megtagadta és a II. és III. székihun töményeket a Pozsony nemzetség I. töményének megsegítésére küldte. A Barancs és Macsó bolgár helyőrségeket Kalágéba irányította. Ezek az isztriai árulókat megsemmisítették. Mivel az avarok határzára miatt a karatán és boroszlói győzelmi jelentés egyre késett, Károly kénytelen volt 2 hónapi várakozás után támadást indítani. Edemen gyors hírszolgálata alapján elrendelték Pannonhalma-Veszprém-Kanizsa vonaláig minden élőlény visszavonását és a vidék felperzselését. Encsváron csak a márciusban született „Kosok-hada" maradt. Mikó hadvezér Bécs kurgánjába helyezte vissza a védelmi központot, s a külső határbánság székhelyét határerődítménnyé változtatta. Tuza fővezér Avarbástya központot Décsre irányította és az uruki-mani püspökség székhelyét a szamosmenti Káld kolostorába tették át. Ajiló árulása után Károly fia nagy erővel támadt az isztriai karatánok őrségére és felkoncoltatta azokat, akik egy uruki-mani Bibliát (Megszentelt könyvet) vittek eléje a „Békesség-Néktek" krisztusi szózattal. Bizánc és Róma keresztény szentjeinek is maga felé hajlott a keze. Minden bizánci patriarkának és római pápának a szíve csupán azon nép felé húzott, amelyikből 542 származott. Mire a pápai hármas-korona alá került a feje, akarva-akaratlanul a saját népének öreg papjaival vétette magát körül. Mire megvénültek, mind azon törték közösen a fejüket, hogy egymást kinevezgetve, minél magasabb állásba kerüljenek a papság „Jákob-Létráján" s a hozzátartozóiknak munka nélkül is jó jövedelmet biztosítsanak. Így az avarok Égi-Birodalmának is 3 felé kellett szakadnia, ha a nagy öldöklést túl akarták élni. Ezért az Avar-bástyai Nagyszala után a keletről rájuk leselkedő érdekvallások ravaszságait ki kellett védeniük. Ezért a 800-as Nagyszalát már a SzolnokDeés-Jászvásári szellemi központokban tartották meg. Az uruki-mani vallású Tudun birodalma csupán a Melegvizek Birodalmára terjedt ki. Ez is 3 felé oszlott: Avarfára, Pannonföldre, Erdélyre, a Saka-magyari-úz-kasszu 3 részes nyugati Szkíta Birodalmára, míg a Juguros kettős uralkodó birodalma a kazár, magyari és magyarok törzseivel Káspi-Magyarka Birodalmához tartozott. A legnagyobb teher rájuk nehezedett. Tudun Birodalma és a Juguros 6 országrész örökös szellemi és véres katonai harcban állott Mohamed és a Frank-Birodalom szövetségével. A Magyar Törzsszövetségben az avar bátok és uruki-mani hívők központosított egységei beindították a kátavárak kiépítését, hogy a Melegvizek Birodalmát megtarthassák a fennhatóságuk alatt. - Meg kellett köszönnünk Edemen nagy segítségét, amellyel Avarfát és Pannonfóldjét megvédelmezte a nyugati rablókkal szemben. Keszt aranyasszony irányítása mellett az uruki-mani keresztény szellemet nyíltan és titkosan is megvédjük. Remélem, a kabar-palóc és erdőelvei nép Pelsőc kagán vezetésével, valamint a bátok és kállok országrész fejedelmei menedékhelyet adnak a gyilkos-szentek haszonszerző szekérküldöttségeivel szemben - mondta Szolnokon Fekete-Arnó Keszt-Aranyaszszony megbízásából. Edemen jóváhagyta a fentieket, s Albélára távozott. Hej rege rejtem 236(Q). Arvisura XII. Oscus tábla. Debrecen és Porog hunjai. Abacil szerepe

Nyék rovása Kr. u. 720-942. (4760-4982. m.t.é.) A Szőke Ataloszból elmenekült dereglyés népek folyton szaporodtak, ahogy az elsüllyedés fokozatosan megtörtént. Eleinte békésen viselkedtek a lettek, lívek, vótok és virolájok földjein, de nagy tömegeik már türelmetlenebbek voltak a mescserekkel és a muromákkal. Ezért 830 táján az Oregek Tanácsa Boristénesben úgy döntött, hogy a középső Selyemutat veszik igénybe, mert a mescserek szerint „ó, rossz emberek a jövevények!" Ettől az időtől kezdve elterjedt a rossz emberek híre, és a többi ataiszi nép a mescserek szavajárása szerint oroszoknak nevezte a kelet felé terjeszkedőket. Fekete-Arnó egri hírszolgálata 24-48-72 fős lovas csoportokban ment Kámába, Bétavárra vagy Bakátba, de a kisebb népek ennyi sok lóval már nem rendelkeztek és á békés életmódot választották. Örömmel várták érkezésünket. A harcias erdei emberekre mindig azt mondták: „orosz emberek" és az egri oskus táblákra is felrótták, hogy az északi oroszút kezd a kisebb csoportokra veszedelmessé válni. Ezért Fekete Arnó megöletése után ezen oroszutat megszüntették. A tatárok és a mongolok között ellenben elterjedt, hogy „oroszutok" vagy „uszurutok" laknak a muromák és mescserek földjén és ott már nem biztonságos az utazás. 543 Ekkor már csak a 2 főút maradt az avarok Égi-Birodalmában: a Porog-Selyemút és a Szittya-Selyemút, amely a Csagili és Magyarkai Selyemútnak lett a folytatása. Nyék törzse Gyeszna-Győrből fokozatosan Kevevárra, majd innen Porogra vándorolt. Vele költözött az egész törzs, majd később Abacil is, amint Árpádhoz férjhez ment. Így Bizonyka majd Abacil minden vagyonát Asszorügyek építésére fordították, mert nekik jó ácsaik és kőfaragóik voltak. Fekete-Arnó és népes rokonsága viszont ezen a középső úton helyezkedett el. Lebéd is új várost épített Kevevára és Kassa között, amit Lebédvárnak neveztek. Ezen térséget Lebéd törzsei: Kéri, Keszi, és Gyarmat törzse birtokolták egészen Szuvárig és a területet Lebédiának hívták. Álmos, Ugyek fia 840-ben kiépítette Kevevárát, amit a hun építőmester nevéről neveztek el, aki egyébként beavatott volt. Ide telepedtek a Nyék törzsbeli tárkányok: Asbót, Dér, Csák és Geréb, majd ide menekültek a szuvári tárkányok is, így igen híressé vált Kevevára kovácsipara. Szuváron LTgyek felesége, Bizonyka is meghalt. Minden vagyonát Áldor nevű fia örökölte. Utána a Nyék-törzsbéli Kücsike lett Ügyek felesége. Ugyek halála után Álmos udvarába került, és a Kürt törzs harcaiban elesett. Álmos a legtöbbször Keveváron időzött és Kusály, Gyula és Árpád nevű fiaiban gyönyörködött, meg leányában Kendicében. Ekkor Szőke Árpád megérkezett Bizáncból, és Káspivár menekültjei felismerték Madaj asszonyt, akit mérhetetlen gazdagsága miatt az ogúz-kasszu törzsek fejedelmükké választottak. Madaj asszony férje egy Van-tó környéki fejedelem volt, de családját a terjeszkedő iszlámhitűek kiirtották. Enéh nevű kislányát rabszíjra fűzve eladták, Aranyos nevű leánya pedig elmenekült. Madaj-Gordáskát egy görög-örmény kereskedő vette meg, aki feleségül vette és Korinthosz városába költöztek. Amikor a férje meghalt, Madaj asszony minden vagyonát arra akarta áldozni, hogy Enéhet és Aranyost megtalálja. Kücsike Ugyek halála után az Arvisura törvények szerint Álmosnak lett a felesége, mivel a Gilgames-házból származott. Unokái közt Gyula volt a legkedvesebb. Kusály eszes és ravasz volt, Árpád pedig zabolátlan, erélyes és ügyes, aki még a kardkovácsok mesterségét is kitanulta. Kendice színtársulatot alapított és mindig csak szépítkezett. Madaj asszony bőven ellátta bizánci csodaékszerekkel és hamarosan férjhez adta Oporhoz, aki a Debrecen-Asszorügyeki útrész parancsnoka volt. Opor Ogúz-fejedelem volt. A városukban kisfiuk született, akit Szeretnek kereszteltek, mivel uruki-mani vallásúak voltak. Ettől kezdve Kamlik városukat és a folyót is Szeretnek hívták. Hülek sámán feleségében Madaj asszony felismerte a kislányát, Aranyost, akinek már 3 harcos fia volt, akik gyakran kalandoztak Pannonföldre. A kabarokkal ellentétben mindig a hun úton mentek. Opor Fekete-Arnó leszármazottja volt és mindig fenntartotta Sóvárral a kapcsolatot. Sok rasna-etruszk menekült volt a seregében, akik Asszorügyek-Szeret-Kolozsvár és Debrecen közt látták el az őrszolgálatot. Árpáddal igen jó viszonyban volt, aki Nyék vezér Abacil nevű leányát vette el, akinek ekkor már 4 fia és 4 leánya volt: Laád-Levente, Tarhos, Üllő és Jutas, míg leányai: Ágnes, Surány, Zsip és Zseliz névre hallgattak. Nagy bánat érte Árpádot, amikor Abacil beavatott fejedelem-asszony 890-ben megbénulva elhalt. Mindannyian az Oroszútnak voltak a hívei, ami akkor Kevevártól-Kassa-Eger városáig veszélytelen volt. Leánykái közül Surány, Zsip és Zseliz palócokhoz mentek férjhez, míg a beavatott Ágnes egy nyugati uralkodóházba került, és beavatott lévén, kiváló hírszerzővé vált. Árpád minden rokonlátogatáson részt vett és másodszor Kassáról nősült. A Melegvizek Birodalmának uralkodóházában 892 medvetorán feleségül vette Verecke kabar fejedelem leányát, Eperjest, és már disznótor havának végén megkeresztelték a Szü544 ret havában, Zoltán napján (X. 3.) született gyermeküket, akit az avarok Zsoltnak, a magyarjak pedig Soltnak neveztek. Utána Eperjesnek még 3 leánya született. Apor feljegyzése szerint mindannyian kabarföldre mentek férjhez. Árpád a honfoglaláskor az Oroszúthoz ragaszkodott. Népe az uzsoki, vereckei és körösi szorosokon át érkezett a Melegvizek Birodalmába. Az 5 éves honfoglalási tervet 1 év alatt elvégezték egészen Encsvár-Sóvárig. A Hunok útján a Megyer vezéri törzs irányításával a Gyarmat-kasszu, Kunmagyari és Gyarmat-ogúz törzs vonult fel Pusztaszerre. A Görögmagyari úton a Jenő, Nyék és Tarján törzsek indultak el Álmos vezetése alatt, de bolgár-besenyő támadás miatt közel 12 000 harcos elpusztult. Ezért a kabar-törvény szerint Álmosnak meg kellett halnia, mert makacssága miatt pusztult el három

tömény harcosa, mivel Árpád javaslatát nem fogadta el. Maga Kusaly, Gyula és Árpád sem tudta megvédeni a kabarok bosszújától. Ekkor azt hangoztatták a kabar sámánok, hogy a Melegvizek törzseit nagy veszély mindig csak délről és nyugatról érheti. Abacil szerepe haláláig az volt, az akkori idők legerősebb beavatottja lévén, hogy a fennmaradásunk érdekében mindig azt hangoztatta: honfoglalásunkat északon kell elvégezni, de csak a fagyban, mert a hunok is Erdőelvén, az avarok pedig Havasalföldön át érkeztek a Melegvizek Birodalmába, s azt birtokukban megtartani nem tudták. Az eljegesedés után Úzon is Vereckén át érkezett és Sajóordoszt azóta is birtokolja kicsiny házanépe. Miután Abacil meghalt, Kusaly felesége vette át ezt a szerepet Asszorügyeken. Két évig Madaj asszony jóvoltából Bizáncban is nevelkedett, és Jenő törzsbéli lévén, csak a síkságon akarta bevezetni a Magyar Törzsszövetséget a Melegvizek Birodalmába. Hiába tisztíttatta Árpád Lebéd tárkányaival 884-től 888-ig a szorosok útjait, majd a Kéri törzzsel 892-ben erdőket is irtatott, a Keszi törzzsel kutakat fúratott, Kürt törzsével pedig 895-ig szénát gyűjtetett, Álmos és Kusály megmakacsolta magát és a magyarságot mégis a 10 szoroson át vezették be a sokszor megjárt és kipróbált út helyett. Abacil a Nyék törzset is a körösi szoroson vezettette volna át és innen mentek volna az Erdőelvi Körösre, a Nyék törzs székhelyére. Miután nem ez valósult meg, a Nyékieket is nagy veszteség érte, mert háromezer lovasukat a bolgárok elpusztították a Duna partján. Így azok családjait az ország egész területén szétosztották. Ezért Árpád be sem ment a Pusztaszeri első Nagytanácsra, hanem Encsváron tartotta meg Fekete-Arnó háznépével a felszabadítási ünnepélyt. Innen lovagoltak be Sóvárra, ahol még a lakosság javarésze avar volt. Római hangszereken játszották a bevonulási indulót. Ugyanis bárhová hívták meg az Arnó család zenélő ifjait, a lóháton való közlekedés helyett mindig egy díszes szekéren mentek az ünnepélyekre. Abacil, aki mindenféle járművet tartott a birtokán, ezen zenélő ifjakat szállító szekérből is tartott egyet. A régi Boristénes és Porog, majd Asszur és Asszorügyek között ilyen szekérrel szállíttatta a fejedelmi ifjakat zenetanulásra. Amíg Abacil élt, Asszorügyek családfáját így rótta le: OPOSUR (720-858) Megyer (755) Jenő (755) Aracsilla - IV Csaba - Anna (758-792) Elesett a Marván elleni hadjáratban. Ond (825) Ellák (825) E D E M E N II. Jenő (792) Mamun kalifa ellen elesett (792-838) Avarjában elesett 545 (820)EMESE-ÜGYEK-Bizonyka (860) (838-862) E n é h (878) - Á L M O S - Kücsike (875) (862-896) Kusály-Kurszán Á 1 d o r (896-899) Gyula Kendice-Opor Abacil (890) ÁRPÁD Eperjes (932) (899-908) Laád Tarhos Üllő Jutas Ágnes Zsolt-Zoltán, Abavér, Báj, Csilla (908-955) (Abacil lelke 962-ig se- Surány gítette a Magyar Törzs- (876) szövetséget a beavatot tak törvénye szerint Zsip Abacil 12 gyermeket (878) (Eperjes lelke az Oscus-tábla szerint 944-ig őrködött családja jóléte fölött. Zoltán ekkor megbénult, de a rimalányok még 955-ig gondozták) ajánlott fel, de csak 8 Zselizs gyermeke volt.) (880) Asszorügyeket legelőmentés szempontja végett Gyula törzse vette át, és az Oskus táblákat is ott vezették tovább. Amikor Zsolt-Zoltán-Solt 942-ben először kért segítséget, 2 tömény indult a Gyula-Béla törzsből, majd amikor nyugatról újabb SzentHáborút indítottak a magyarok ellen, 40 000 besenyő lépett az ország területére és Encsvárig üldözték a betolakodókat. Ekkor a beavatott társadalom 100 000 lovast mozgósított Magyarkőig. Asszorügyek-Szakszinban Abacil tiszteletére mindezeket lerótták. Ugyanis Abacil 21 karéjos beavatott volt, s így az emlékére 72 évig vezették az ABACIL-féle Oskus-táblát. Ebből tudták meg a kései utódok, hogy Abacilnak 8, míg Eperjesnek 4 gyermeke volt Árpádtól. Ezt nevezték „12 NÉP utódnak". Kücsike 875-ben bekövetkezett halála után Abacilt rimalány-képzésre vezényelték Asszorügyekre, ahol Árpád is részt vett a sámán és tárkány-képzésen, valamint a beavatottak harci előkészítésén. Itt 4 évenként 48 rimalányt képeztek ki, akik 1 évi gyakorlaton a kátavárakban voltak. Mindezen tanulmányokat Abacilnak is el kellett végeznie. Gyanakátán a magyarok voltak túlsúlyban, míg Szakakátán a Baka-szkíták, Szalmakátán a Kürt törzsbéliek, Karakán-kőtőn a visszavonult avarok, Tenyőkátán a besenyő-kunok, Asszorügyek térségében a Megyer törzs, Ordaskátán a Tarján törzs, Doroskátán a Jenő törzs, Szurozskátán a Tarjántörzs, Nagypályiban a Baka-szkíták, míg a Gyarmattörzs Keveváron, az Ogúz-kasszu és Kumamagyari törzs pedig Boristénes-Porogon ütötte fel a sátorfáját.

Abacilnak itt született 876-ban Surány, 878-ban Zsip és 880-ban Zseliz nevű leánya, akik édesanyjuk halála után Kevevárára kerültek a magyarokhoz rimalányképzésre. Kendicével ellentétben kabarokhoz mentek férjhez és Lebédváron keresztül az uzsoki, vereckei és körösi szorosokon mentek be a Kéri, Keszi és Kürt törzzsel. Mielőtt Kassára beértek, Szerencsen mindhárman feleségül mentek a kabar vezéri ifjakhoz. Surány és Zsip a palóc síkságon kapott egyfalus birtokot, Zseliz pedig a fejedelmi Magyar törzsben lett arbagrimalány. Abacil feljegyzése szerint 890-ig 200 rimalányt képeztek ki, akik közül nyolc meghalt gyermekszülésben. A 192 rimalány közül Cicás meghalt egy szekértörésnél a Bar546 kó törzsben. A róla elnevezett Cicás-hegyen temették el a Kumamagyari országrész ben, ahol a szekere egy hasadékba zuhant. Ezért a borgói szorostól a Nagyszamos torkolatáig aranyasszonyi birtokot kapott. Mivel a Nyék törzs elég sűrűn lakott székihun területeket kapott, Nyék vitézeinek települései mind a tíz-nyíl törzsben megtalálhatók voltak. Abacil emberfejes halotti urnáját Mezőnyék kegyhelyén temették el. Árpád addig nem indult el, amíg a megsebesült Laád (Levente) fia a holdtöltétől-holdtöltéig való őrségadást el nem vállalta. Gordáska-Madaj asszony ujjongott, amikor Árpád, a legharciasabb unokája feleségével, 4 fiával és Kendicével bevonult Asszorügyekre. 880-ban óm jelzéssel megszületett Zseliz napján a kisleányka, aki édesanyja után szintén beavatott volt. Erre a kis Zseliz beavatottra úgy vigyázott Madaj asszony, mint a szemefényére, mert tudta, hogy ezen a leánykán áll vagy bukik a Magyar Törzsszövetség újabb honfoglalása sikere. Abacil és Madaj-asszony között mély barátság szövődött, mivel minden várható dolgot együtt beszéltek meg. A legfontosabb feladatuk az volt, hogy Magyarkán sok kincs feláldozásával felállítsák a beavatottak szűrő állomását. Egy önhibáján kívül nyomorékká lett Uruk városából való pateszit nagy jövedelemmel toronyőrként fizettek, hogy az Uruk, Dabósa és Paripa városok felől érkező, még a leghalványabb óm jelzéssel rendelkező beavatottakat is a Nyék törzsbe vezényeljék. Ugyanezt tették a Hatsas birodalmából érkező kasszukkal is, valamint a Bugát, Ogúz és Ujgurföld vidékéről érkezők felülvizsgálatánál is. Sajnos a beavatottak szülésénél az édesanyák többé-kevésbé megsérülnek. Ez így volt a kis Zseliz világrajövetelénél is. Abacilt végtelen öröm töltötte el, amikor a 8. gyermeke óm jellel született, viszont azt is tudta, hogy az ő megerőltető szellemi munkájának hamarosan vége szakad. Vége lesz az örökös gondnak és teste hamarosan megpihenhet. Tudta, hogy a teste elporladhat, de lelke az örök nyugalomban könynyebben fog élni és nem kell élő gyermekének minden gondjával bajával törődnie. Itt van ez az örökmozgó leányka, aki Gordáska-Madaj nagyanyó gondoskodása mellett majd átveszi az ő felelősségteljes szerepét. Abacil fontos szerepe 890-ben megszűnt, amikor egy medvetor utáni hajnalon a teste megpihent. Zseliz és Gárdáska Madaj-asszony ideje most eljött. Abacil lelke a felkelő nappal együtt bekalandozta az akkor ismert beavatott társadalom minden rejtekét, hogy a Magyar Törzsszövetség részére az Arnók lándzsa hegyétől kezdve Tengelizig minden fontos hírt elhozzon. Augusztus császár szavaival halt meg: „Mond játok, a szerepet jól játszottam el?" A beavatott pateszik, sámánok, bátok, tárkányok és papok azt vallják: minden embernek 2 lelke van: az egyikkel él és gondolkozik, a másikkal álmában eldönti, mit fog másnap dolgozni, hogy az emberiségnek és családjának hasznára váljon. Sokan álmodnak éjjel, tehát a lélek nem alszik. A beavatottak a lelkükkel még haláluk után is vándorolnak és a népüket harcukban támogatják Ezért vannak 3, 5, 7, 9, 11, 13, 15, 17, 19, 20, 21, 22, 23, 24 és 25 karéjos lelkek, akik haláluk után beavatott erejükkel hatni tudnak népük többi beavatottjára. Abacilről tudták, hogy 11 karéjos beavatott, ezért Zseliz kislányával közel 11 éves koráig tudott gondolatot közölni. A názáreti Jézus 25 karéjos beavatott Isten-fia volt. Ezért a keresztény beavatottakkal még 25 évig tudott gondolatot cserélni. Az akkor ismert világ összes beavatottjával megértették egymást. Ezen első eset Pünkösd napján történt, amikor a beavatott lelkek megalapították Jeruzsálem egyházi közösségét. Ebben az első egyházközösségben közös volt a munka és közös volt a jövedelem. Ezt a papi rend megszüntette. 547 Az etruszk-rasna származású Fekete-Arnó lélekben állandó összeköttetésben állott Bodor kasszu beavatott ifjúsági fősámánnal, aki 810-895 között élt és 821-ig FeketeArnó minden gondolatrezgését átvette. Amikor a lándzsa hegyétől kiindult a parancs, azaz a Sóvárról közvetített gondolat az érsek kívánságára, igen sok avar, magyari és rasna-etruszk ifjú elhagyta az egykori Melegvizek Birodalmát, hogy a Magyar Törzsszövetség irányította honfoglalás megtörténhessen. Ekkor megkezdődött a Tenisur vonalán a saka-szkíta-hun-avar ifjúság kiképzése, amelyet Fekete-Arnó irányított a salzburgi (Sóvár) érsekségből, mivel Nagy-Károly területszerzési rablóhadjáratait nem helyeselte. Ezért az Arnó féle rasna-etruszk rokonság uruki-mani egyházközösségeket alapított Pelsőc birodalmában: Eger, Debrecen, és Szöged városában, hogy az elgondolásait írásban közvetítse. Hej rege rejtem 243. Arvisura

Vörösszemöldökűek küldetése Izsboldó rovása Kr. e. 625-Kr. u. 29. (3415-4069. m.t.é.) A 24 Hun Törzsszövetséget Kr. e. 50-ben, megalakulásának 3990. évében nagy veszély fenyegette. Birodalmukat a kinajok fondorlatos politikával kettészakították. Ordoszban Hóhanza, a káspivári Szkíta Birodalomban pedig Csécsi széki-hun vezér lett az új fejedelem. Csécsi birodalmát nemcsak a kinajok, hanem Róma légiói is veszélyeztették. A káldor-pannon szövetségnek, amikor a helyzet nagyon komolyra fordult, Csécsi kabar, úz és kimmer törzsbeli segítséget küldött. Ezek 40 évig, Kr. e. 34-től Kr. u. 6-ig harcoltak a légiók ellen, de azok végül áttörtek a Dara folyó vonalán és elözönlötték Pannon-földet. A védők kénytelen-kelletlen visszavonultak. Csécsit kínai orvgyilkosok megölték. Négy fia, Bakát, Eged, Koncsúr és Kövezsd apjuk vérével vörösre festette a szemöldökét, s esküvel fogadta, hogy bosszút állanak a kinajokon. Kövezsd mind a káspivári, mind az ordoszi sámánképzésen első lett. Rögtön az elnyomott kinaj és hun földművesek mozgolódásának az élére állott, s Kr. e. 25-ben győztes hadvezérként bevonult Ordoszba. Kína meghódítása után vörösszemöldökű harcosait juttatta uralomra. Kövezsd a szétszakított hun birodalmat Ordosz székhellyel újra egyesítette és megosztotta testvéreivel. Eged kapta a nyugati szkíta birodalmat, Bakát a káspivári széki-hun birodalmat. Kövezsd a szintén Kövezsd nevű fiával átvette Ordosz vezetését, Koncsurnak pedig az Ordosztól keletre levő területek jutottak. Kövezsd megegyezett Rómával, hogy az elnyomó káldorokat együttes erővel kiűzik, és Pannonföld Rómához, a Kabarföld pedig a szkítákhoz fog tartozni. Dunna asszony szent folyama lesz köztük a határ. A szkíta részen Eged vezér Kr. e. 8 és 4 között, azaz Eger évétől a másik Eger évéig kegyhelyet épített és fővárosának az Eger nevet adta. Innen ellenőrizte, megtartja-e Róma a vele kötött szerződést. Egerben kiépítették a felső, középső és az alsó világot, hogy a város örökéletű legyen. Két év múlva, Kr. u. 10-ben futár jelentette Kövezsd nagyfejedelem érkezését. Azt jött ellenőrizni, hogy Augustus római császár megtartja-e a szerződést. Szerződéssze gésre nem került sor, de azért Sasvár, Pozsony, Sellye, Ordas és Zombor szkíta őrségét mégis jól megerősítették, Eger várában pedig meghagyták a római légiókba küldött vörösszemöldökű hírszerzőknek, hogy Róma szándékairól minden esetben értesítsék 548 Ordoszt. A jelentések Egerben az ifjú Kövezsd kezébe futottak be. Eged fejedelem a székhelyét Nagypályiba (Neapolis) helyezte át. Paszametik fáraó Kr. e. 625-ben a tébai Élet Templomának titkait és kincseit átadta az ordoszi sámánközpontnak. A látó papok ugyanis Tébában mind úgy látták, hogy az elsüllyedt Ataisz titkainak „Szent ládáját" itt nagyobb biztonsággal lehet megőrizni. A szkíta hadsereg a szent tárgyakért megjelent a „Híres kapuban". A történetírók szerint Paszametik fáraó „kincsekkel" halmozta el őket, holott a „Szent láda" átadásáról volt szó. A 100, illetve 400 kinaj és kitaj családból álló vezető réteg biztosította a beavatottak szövetségét, hogy Ordoszt soha sem engedi veszélyeztetni és hogy saját beavatottaival mindig képviseltetni fogja magát az ordoszi Elet Templomában. Vállalták a templom felépítését is. A Római Birodalom általában nem törődött az uralma alá tartozó országok népének vallásával. Ataiszi csillagjósok, így Araba, a bölcsek legvénebbje is Etana szumír király mennybemenetelekor elhangzott jövendöléseiben és Malakiás zsidó próféta mind azt jósolták, hogy a Messiás a földre száll. Ezt mondták a jósok Rómában is. Amikor a három napkeleti bölcs a népszámláláskor megjelent Betlehemben, elrendel ték a kisdedek megölését. Ordoszban ekkor megjelent Mazarehi aranyasszony, és a féltett újszülöttet Hetevaret hikszosz-szabír kegyhelyre menekítette. Itt az újszülött a törzsi névadással a Jézus nevet kapta. A názáreti József ács volt: Herembetel hikszosz-szabír isten templomában kapott ácsmunkát. Jézus Jahve, az egy igaz isten hitében nőtt fel, és 12 éves korában Jeruzsálem templomában is megvédte hitét. Kövezsd az Élet Templomának megbízásából Kr. u. 15-ben Ordoszból Partfikán vitézt küldte a hétvári tárkányképzésre. Ez alatt a 4 éves tárkányképzés alatt Jézus az összes hikszosz-szabír és zsidó ifjakat áttérítette a többisten-hitről az egyisten-hitre. Mivel tudásban Partikánt is megelőzte, mindkettőjüket a tébai bölcsekhez küldték továbbképzésre. 5 évig tanultak Karnakban. Ezekben az években Partikánnak az volt a feladata, hogy Ordoszba küldjön jelentéseket a Római Birodalomban történtekről. Kr. u. 24-ben Partikánt és Jézust Ordoszba vezényelték beavatott-képzésre. „Ezen a képzésen ismerkedtek meg velem, a neapolisi görög kereskedelmi központból jött Izsboldóval, meg a Koncsur birodalmának Parajd központjából küldött Hungár beavatottal. 5 éven át vettünk részt az Élet Templomában folyó beavatottképzésen. A szabír Jézus a „Szent láda" titkos szabályai szerint elnyerte a Messiás nevet. Előbb Töbeten, majd az Indus folyó mentén továbbvándorolva Nippurban beavatott fejedelemmé kiáltották ki, Urukban pedig királlyá koronázták. Ekkor, K. u. 29ben megalapították az uruki egyisten-közösséget." Amikor Kr. e. 12-ben Kövezsd visszatért Ordoszba, Koncsúr beavatott fejedelmet bízta meg, hogy a Hun Törzsszövetség érdekeit a szumér-földről elszármazott kinaj és kitaj vezetőség beavatottjainál képviselje.

Koncsur javaslatára az Öregek Tanácsa hozzájárult ahhoz, hogy a cél érdekében Koncsur 3 fia benősüljön a kinaj és kitaj vezető családokba. Honkon, Hanoj és a szép Hujé nevű, a császári házból való felesé gükkel és hatalmas kinaj hadsereggel sok küzdelem árán eljutottak Nap-Tórem legdélibb tengeréig, és ott a beavatottak céljainak is megfelelő szálláshelyeket létesítettek. A beavatott-képzésen levő Partfikán és Hungár vitéz a vörösszemöldökűek forradalmának elárulását látta abban, hogy Kövezsd több kinaj gyermeke útján rokoni kapcsolatba került a vezető szerepet játszó 100 és 400 család leszármazottaival, és Matyó egykori elgondolása szerint uralkodóházakat alapítottak azon a címen, hogy „az Élet Templomának működését biztosítani kell!" 549 Ordosz forradalomtól tartott, ezért azokat, akik rokonszenveztek a vörösszemöldökűekkel, a legtávolabbi helyekre irányították. Így került Partfikán két Neapolisba is: a Róma alattiba, meg a Krím félszigetibe; Jézust az elégedetlen Judeába küldték; Hungórt pedig Uzsvár-Eger-Engadin térségébe vezényelték. Hungár az Úr városából elmenekült Ung pateszi leányát vette feleségül. Esküvőjüket Ummában tartották, mert bár a menyasszony édesanyja úz-földi származású volt, Umma lakottabb volt, mint az elsivatagosodott Úr városa. Sok Úr városbeli ifjú követte ide Ungikát. Szamaraikat Magyarkán lovakkal cserélték ki. Hungár kíséretére a kettős Hun folyótól 24 lovast indítottak útba Parajdról. Magyarkán veszély környékezte őket: Kövezsd parancsára valamennyiüket ki kellett volna végezni azért, mert Parajdon a vörösszemöldökűek újabb forradalmat kezdtek szítani a megújuló elnyomás ellen. Hungár ezt idejében megtudta, Nippurba ment, és így megmenekült a tervezett mészárlás elől. Az ifjú Kövezsd - apjával szemben - igen megkedvelte Hungórt. Támaszpontjául az úz lakosságú Úzvárat jelölte ki neki. Mivel Ungika leginkább itt tartózkodott, a kabarok Ungvárnak nevezték el a várost. A Marinából érkező kereskedők a maguk nyelvén Uzsgorodnak hívták. De akár az egyik, akár a másik néven nevezték, mindenki megértette, hogy az uzsoki átjáró bejáratánál levő úz városról van szó. Hungár tanácsára Eger alsó világát az Élet Templomának mintájára kibővítették. Barlangrendszere háromszor akkora lett, mint Eged korában volt. Innen indultak el a hírszerzők Engadin hegyei felé, sokszor mint római légiósok. Kr. u. 25-ben Koncsúr került Kövezsd utódjaként Ordoszba. Kövezsdet egy disznótoron agyvérzés érte, s ezért az Élet Templomát többé nem hagyhatta el. De Medvetor havától Disznótor haváig, egyik hóeséstől a másikig még így is vezette a Hun Törzsszövetséget. Hungár és a többi lázadó megölését Koncsur is szorgalmazta, de az ifjú Kövezsd ezt a parancsot a nyugati Szkíta Birodalomban nem engedte végrehajtani. Sőt megengedte Hungárnak, hogy kíséretével 33 kora tavaszán Ur városába menjen. Judeán keresztül kellett mennie. Ott találkozott Nazírral, aki átadta neki hikszosz tárkányrovással rótt feljegyzéseit. Ezekben a karnaki bölcseletről és ordoszi beavatottak új hitvallásáról van szó, amely a szeretet vallása néven is emlegetnek. Kérte Hungórt, hogy juttassa el őket az Élet Templomába, hogy a tanítások fennmaradjanak, mert a látók szerint Judeában a Messiást meg fogják ölni. Nazír, azaz Nazar, az istenek gyermeke nem nősült meg. Ő találta Töbetben a legnagyobb, lábszárvastagságú Élet-gyökeret, a legtökéletesebb gyógyszert. Felét Hungárnak adta, hogy feljegyzéseivel együtt azt is vigye el Ordoszba. Búcsúzóul Nazir egy levelet küldött az uruki gyülekezetnek, intve őket, hogy az isteni szeretettől soha el ne tántorodjanak. A parthusok Úrban és Urukban is erőszakos eszközökkel be akarták vezetni Garé isten tiszteletét. E miatt sokan Hungár mellé állottak, és az ő kíséretében Mari, Havarut, Jeruzsálem és Ugarit érintése után Nagypályiban jelentkeztek Kövezsdnél. Judeán kétszer is keresztülmentek. Eközben hallották, hogy Nazírt a zsidó papság kétszer is keresztre feszítette, de ő Etanához és Gilgameshez hasonlóan mennybe ment. Hungár Nagypályiban átadta Kövezsdnek Nazír feljegyzéseit és a fél Élet-gyökeret. Kövezsd elindult velük Ordoszba és ezzel a kiváló gyógyszerrel még sokáig életben tartották a megbénult vörösszemöldökű apját, az agg Kövezsdet. Koncsur elrendelte ugyan Hungár elfogatását és Ordoszba szállítását, de az ifjú Kövezsd éppen ellenkezőleg, jutalomra, védelemre tartotta érdemesnek. Titokban 550 módot adott rá, hogy Hungár, római légiós öltözetben az Engedin völgyébe távozzék. Az Úr városából menekültek Hungárral tartottak. A Huni folyótól elindult többi hun harcos azonban előbb Úramcsiba, majd Úrfába ment, s a továbbiakban Úriban, Urhidán és végül Úrkúton apránként lemaradoztak. De leghűbb vitézei a mai svájci Uri kantonjának Engedin völgye környékére is elkísérték Hungórt. Az Ur népének uruki gyülekezetéből érkező lovasok békességes, józanéletű, szere tetet hirdető emberek voltak. Vezérükről, Hungárról az ő nyelvét beszélőket hungázoknak nevezték. Kövezsd parancsára nekem, a kis képzettségű Izsboldónak kellett átvennem Hungáz megbízatását. Ez azt jelentette, hogy Hétvár, Magyarka, Úzvár és Sasvár vonalán nekem kellett átvennem a vörösszemöldökű

beavatottaktól érkező híreket, majd a Nagypályi városából érkezőkkel összesítve mindet Ordoszba továbbítanom. Neapolis néven volt a görögöknek egy kőből épült kereskedő városuk. Az onnan származó hírek is fontosak voltak Ordosz számára. A bölcsek megjósolták, hogy a kinaj és kitaj 100, illetve 400 család viszályai miatt biztonságos, új helyet kell keresni az Élet Templomának, mégpedig olyan helyen, ahol az alsó világ is könnyen kiépíthető. Ordoszban ez nehézségekbe ütközött volna. Más helyet kellett tehát keresni. 25 év szolgálat után minden római légiós ott telepedhetett le a birodalom terüle tén, ahol akart. A Hun Törzsszövetséghez tartozó légiósok egy része Dunna asszony szent folyamának közelében állapodott meg. Idősebb koruk miatt a gyermekáldás az ő körükben már elég ritka volt. Ráértek, meg kifizetődő is volt, ha segítették a vörösszemöldökűek hírszerző munkáját. Kérésükre a Hun Törzsszövetség seregeiben a tényleges szolgálati időt 24 évre szállították le. Letelepedésüket Ungvárról irányították a Gilgames család leszármazottai. Hungáz felesége, Ungika ugyanis ennek a szumír eredetű királyi családnak a leszármazottja volt. A volt légiósok útját nekem kellett ellenőriznem a Van-tó melletti birodalomtól Magyarka, Neapolis, azaz Nagypályi és Ungvár-Eger vonalán. A leszerelt légiósok központi helye Úrkút volt. Elkalandoztak egészen Engadin völgyéig, hogy az ott letelepedett vörösszemöldökű megbízottak híreit eljuttassák Úrkútba. A légiókba küldöttek nem ritkán igen magas rangot értek el; egyik-másikuk Ordosz parancsára Rómában telepedett le. Beavatottjaik szintén Ordosz útmutatására megszervezték a szegények forradalmát is. Ebben jó részük volt az Urukból elmenekült messiási-hívőknek. Van városában áttértek az Uruk városbeli keresztény gyülekezet hitére. Mély meggyőződésből magam is áttértem a Messiás-hitre. Ezt jelentettem Ordosznak. Az Oregek Tanácsa örömmel fogadta jelentésem, mert a vörösszemöldökűek forradalmának ez a hit felel meg leginkább. Kívánságom csak annyi: Nagypályiban hamvasszanak el. 551 Hej rege rejtem A kabarvész 253(A). Arvisura Megera aranyasszony, Konda, Kr. u. 180-206. (4220-4246. m.t.é.) Kővágó és Szitás rovása A kabar fegyverkovácsok és üstkészítők többsége Altáj hegyvidéke és a Bajkál tó között készítette a vasat. Az utak melletti síkságokon és az Altáj alatti síkságon a kabarság legelői terültek el. Tőlük napnyugta felé a tatár törzsek legeltették nyájaikat. A Bolhás tó fölött a Turgáj avarok, míg alatta a székelyek sok-sok nemzetsége az Illi folyó két partján élt. A 4220. medvetoros évben (Kr. u. 180) az úz származású Varga Győző lett a Hun Törzsszövetség fősámánja. Kora ifjúságában a kinajok országában cserepes mesterséget, majd selyemkészítést és varga mesterséget tanult. Lovasparancsnoka lett a Selyem-úton való kereskedelemnek. Egy selyemkészítő bölcs lányát vette feleségül, majd Ordoszban a selymek készítését meghonosította. Amikor nagyapja, az öreg Bozók a sámánképzést meghirdette, unokái közül őt jelölte ki sámántanulónak. Eredeti neve Ragály volt, de a kinajok nyelvét elsajátítva a Varga nevet vette fel, majd a sámánképzés győzteseként a választott Győző nevet érdemelte ki. Hatalmas szervezőképességével a szétforgácsolt Hun Törzsszövetséget egybefonta és Ordoszban a kinajokkal szemben felújította a „Béke és Rokonság" örök törvényét. Ellenfele, Rakaca - aki második lett a sámánképzésen - másként vélekedett. Sze rinte fejlődést csak győztes kalandozás hozhat. Ezért egy évig csak új fegyvereket készítettek az altáji kabarok és a következő évben kalandozásra indultak. Mivel a kabarok ifjúsága a kalandozással volt elfoglalva, a szomszédos tatárok gyakran összetűztek az öreg kabar pásztorokkal és feldúlták a kabarok földjét. Mire Rakaca vezetésével a kabar harcosok hazajöttek a gazdag zsákmányú kalandozásból, asszonyaikat és a gyermekeiket meggyilkolva találták. Öregjeiket, akik az erdőkbe menekültek, a Bujkál környéki fegyverkészítőknél találták meg, akiknek a fele tudott megmenekülni a tatárok kegyetlensége elől. Amikor egy kisebb tatár harcos egységet megsemmisítettek, azok foglyai a fejükhöz vágták: „A Tóremek büntettek meg benneteket, mert kellett nektek ágyasnak a sok szőke kísértet!" Ugyanis a tatárok és kabarok javarésze barna volt és ha a kalandozásokból szőke nőket hoztak szolgáknak, ez még a kabar asszonyoknak sem tetszett és ezt ki is nyilvánították. Mivel a három kabar tyumennek a fele asszonya meghalt a tatár öldöklés miatt, a kabarok otthagyták a Bujkál tó környékét és az Altáj vidéki kabar szállásokat megerősítették, ahol vaskészítéssel és fegyvergyártással foglalkoztak, míg az állattenyésztő két tyumenjük az Ural alatti síkságra vándorolt.

Rakaca úgy intézkedett, hogy akiknek a feleségeik megmaradtak, azok az Altájban maradjanak, míg a második tyumen az Altájtól kezdődő kabar-legelő területet foglalja el a turgai kapu vidékéig. A harmadik tyumen a turgai kaputól kezdődően az Ural alatti síkságon helyezkedjen el. Amíg a második tyumen fogoly asszonyokkal rendelkezett, addig a harmadik tyumen teljesen asszony-nélküliekből állott. A délibb manysiknál nyertek otthont, akik szívesen vették a jó harcosoknak a megjelenését. Ebben az időben az Etil folyó és az Ural nyúlványai között marami törzsek, míg tőlük északra a merija törzsek éltek. Ezek a barátságos, asszony-uralom alatt élő törzsek 552 minden vándort szívesen láttak vendégül. Amikor a suomák keresztül vonultak rajtuk, csak akkor ismerkedtek meg a lovakkal, mert addig csak kutyákkal jártak vadászni. Amikor pedig a manysik megjelentek, a szokásaikat kölcsönösen kicserélték. Ekkor a manysi nép ketté vált. A merijákkal keveredett manysikat a tyumen vezérükről Mos-manysiknak, míg a maramikkal keveredetteket Por-manysiknak nevezték. Ez lényegében nem új törzset jelentett, hanem az őslakóknak a keveredési törvényét. Ezt a mordvinok is átvették, mivel ekkor kezdték merja és moksa néven nevezni tyumenjeiket. A manysik tehát asszony-uralom alatt maradtak, de átvették a maramik és meriják Tórem-hitét, amely átalakította szellemi világukat. Rakaca ismerte a manysi viszonyokat és amikor bekövetkezett a manysik által ismert „Kabarvész", a három kabar tyumen úgy döntött, hogy az asszony nélkül maradt kabarok a merija-mos asszonyokkal társulnak, míg a turgai kapunál elhelyezkedett, szolganőkkel rendelkező Rakaca-tyumen a marami-por manysiknál talál befogadásra, és mindkét tyumen fegyverkovácsai az Uraiban telepednek le. Hej rege rejtem 253(B). Arvisura A magyari és magyar tíz törzs szövetsége A magyarok eredete Zsolca fősámán rovása Kr. u. 180-250. (4220-4290. m.t.é.) Az asszonyuralom népei még a „Kabarvész" előtti időkben eldöntötték, hogy a Tóremhit hatására a marami és merija népeket elválasztó folyónál, a Kómánál sámán várost kell alapítani és annak fejedelme fog tárgyalni az érkező békés szándékú vendég kereskedő népek vezetőivel. Mindjárt az első sámán-fejedelem, Káma fogadta Berény ifjú kabar fejedelem küldöttségét és az előbb említett kérdések zömében meg egyeztek. Sőt Káma fejedelem szívesen feleségül adta a leányát Berényhez. Ugyanis a kabarok megszüntették Rakaca vezéri megbízatását és sámán minőségben a merija-mos manysikhoz küldték, mivel szőke rabszolganőjét, Sarahot megölte annak követelőzései miatt. A délről hozott rabszolganők ezért kísértetformában mindig ijesztgették az elaggott Rakacát, végül idősebb korában egy ilyen szellemidéző szőke kísértet ölte meg. Ekkor Berényt az összkabarok vezérének kiáltották ki. Az altáji-kabarok, és az etilkabarok között, a turgai kapu fölötti Tura folyónál ütötte fel a vezéri szállását. Ettől az időtől kezdve a kabarok ifjú asszonyainak feleség lett a nevük, melyben Berénynek, a harmadik kabar törzsnek az az elgondolása érvényesült, hogy az asszonyok egyenlő jogú tagjai minden szállásnak. Berény elgondolása újat jelentett a kabar nép életében. Az asszony-uralmat elvetette, mert az megalázó volt a harcosok részére, viszont az altáji kabarok férfiuralmát sem helyeselte, amiért megalázó volt az asszonyoknak. Ezért Berény eredeti törzsének legelő határainál mindig jobban tért kezdett hódítani a feleség elmélete, amelyben a nők egyenjogúsága megvalósult és még a törzsek tanácskozásain is megjelenhettek. Ennek főként a délvidékről hozott szolganők örültek a legjobban, mert gyermekeikkel együtt felszabadultak megalázott sorsukból. Kóma fejedelme örült a legjobban az ifjú kabarok forradalmának, mert a manysiknál sem kellett ahhoz özvegy emberré lenni valakinek, mint például neki, hogy valamelyik manysi törzs fejedelme lehessen. A beolvadt kabarok és a Tura vidéki kabarok szerződést kötöttek, hogy amennyi 553 ben a manysi Káma fejedelem ivadékai lesznek a vezérek, akkor Berény tárkányfejedelem leszármazottai lesznek a sámánok, ha pedig Berény fiai lesznek a vezérek, akkor Káma törzséből választják az új sámánokat és új bírókat. Egymás között vérkeveredésnek nem szabad megtörténnie, mert akkor könnyen egy kézbe kerülhetne a hatalom és elkorcsosulna az új törzsszövetség. Káma fejedelem halála után Berény fia lett az új törzs vezére, akit Magyarnak hívtak, mert Káma fiát, az okos Zsolcát fősámánná választották. Első felesége Megera aranyasszony volt, a második Sály. Zsolca, aki manysinak számított, hosszú vándorlásai után rájött, hogy kalandozások helyett inkább rá kell térniük a kereskedelem kiterjesztésére. A délről hozott szolganők gyermekei ekkor már húszévesek lettek. Rokoni kapcsolataik révén valóban fellendült az új törzsszövetség kereskedelme. Édesanyáik szeretetükkel a szállásaikat virágoskertté varázsolták, sőt tarsolylemezeiket is virágos díszítéssel verték ki. Szavárd kézművesek telepedtek le Kómában.

Amikor a marami-por Magyar lett az első fejedelem, elrendelte az asszonyuralom megszüntetését. Ez azonban a manysiknál nem talált egyforma fogadtatásra. Akik az asszonyuralom hívei maradtak, a Káma folyót elhagyták és észak felé húzódtak, míg Magyar fejedelem hívei első fiának, Bélának a vezetésével a róla elnevezett Béla folyóhoz vándoroltak. A vezéri tanácskozásokon azonban a manysi népet mindig Magyar képviselte. Ellenben az öccsét, Konda vitézt szíve a felesége révén, aki merija-mos manysi volt, az asszonyuralom alatt élő manysik felé húzta. Ezért Pelimka-asszony unszolására észak felé vándoroltak. Azonban nem minden manysi törzs követte Pelimka felhívását, hanem akik megszokták az újat, a szállásaikon maradtak. Pelimka nagyasszony hívei, akik szerették a férfiak gondtalan életét biztosító aszszonyuralmat, mind a manysi-por, mind a manysi-mos keveredésű híveiket észak felé vándoroltatták. A házasodási régi szokásaikat mindig betartották, de azért engedélyezték a többi manysi törzsekkel való keveredést is, bár a törzs por-mos jellege gyakran változott. Az Ural hegységbe és az azon túl vándorló manysi törzsek Magyar halála után a Kóma és Béla folyó környékén élő rokonaikat magyarjaknak kezdték nevezni. Tehát új, független nép keletkezett. Pelimka asszony halála után a manysik Kondát választották fejedelmükké, és a magyarjaknak is más fejedelmet kellett választaniuk, mert Magyar meghalt. Zsolca fősámán fia, Kürt vitéz lett a magyarjak fejedelme, de az altáji kabarok nem ismerték el vezérüknek. Így két emberöltő alatt a két törzsből három törzs keletkezett, amelyet a manysi fátriák magyarjaknak, míg a kabarok magyaroknak neveztek.* Bevezették a nyolcgyermekes szaporodási törvényt, s így Kürt fejedelemsége alatt a magyarjak Jenő, Gyarmat, Gyula és Megyer törzsekké szaporodtak, míg a magyarok Kürt, Keszi, Tarján és Kéri törzsekké osztódtak. Amíg Nyék törzse a Van-tó környéki beavatottakkal tartotta a kapcsolatot, addig Béla fejedelem már Kürt vezér alatt kereskedelmi viszonyba lépett Ordosszal. Így az eredeti két törzs helyett Zsolca halálakor már tíz törzsből állott az új törzsszövetség, amely beavatottak irányítása alatt állt. * Tura szerint a magvari, manysi, magyarok és kabarok törzsei megértették egymás nyelvét. A fiatal harcosok, amennyiben nem akartak harcolni Atilla és Baján felvonulása alkalmával, a magyar törzsek szövetségében védettséget találtak, s így létszámuk igen megszaporodott. A Béla törzs fele 575-ben és a Kéri törzs egy része 780-ban az avarok segítségére sietett. 557 Hej rege rejtem 253(C). Arvisura Zsolca fősámán története Derzsike rovása Kr. u. 180-900. (4220-4940. m.t.é.) A vígkedélyű Rakaca a magas hegyek lányai közül elrabolta a szőkebajú Saroltot, akiről mindenki azt mondta, hogy Szőke-kísértet. Nagyon féltékeny volt és később megölte Rakacát, mivel nem engedte vissza a szüleihez a déli nagyhegyek birodalmába. Végeredményben Sarolt nagynénjének a halálát is megbosszulta, mert Rakaca nem elégedett meg első rabszolganőjének, Sarahnak a szolgálataival, hanem mindig több és több rabszolganőt akart tartani, holott ezt az Arvisura törvények tiltották. Amikor Zsolca lett a fősámán, akkor kalandozás helyett a kereskedelmet akarta fellendíteni. Ezért megjelent Ordoszban és sámánképzésen jelentkezett, hogy a kettészakadt hun törzsszövetség egyesülését előmozdíthassa. Talán a sámánképzésben való újabb győzelmét is annak köszönhette, hogy Gyütaló-nak, a Déli Hun birodalom uralkodójának a pártfogását elnyerte és a legkisebb leányát, Dersikét feleségül vette. Utána megszervezte a Hun Törzsszövetség kereskedelmét, majd apósa meggyilkolása után, ami távollétében következett be, az Arvisurák legrégebbi törvénye szerint megszervezte a 24 sámán vezette Oregek Tanácsát. Ekkor a Fekete-Hunok Szövetsége száz évig békességben és boldogságban élt. Zsolca hol Ordoszban, hol Bugátban élt és első fiát, Kürt vezért a magyari törzsek és a magyarok fejedelmükké választották. Mivel a sámánközpont két helyen működött: Bugátban Zsolca, míg Ordoszban a felesége, Dersike rótta a Zsolca koráról lerótt Arvisurát. A fehér hunok fővárosát, Altáj-Budát virágzóvá tette, amelyet a délről elrabolt szumír-madaj menyecskék színes virágos kertté varázsoltak. Ekkor már az okos Zsolca intézkedése alapján a módosabbak hazalátogattak a magas hegyen túli országukba és onnan sokszor vendégekkel tértek haza új hazájukba. Az elvándorolt fehér hunok helyét a manzsu, tungúz, török és mongol törzsek foglalták el. Sőt a kinajbarát fekete hunok még a „Nagy Fal" őrzését is elvállalták a „Béke és Rokonság" szerződése alapján. Az utána következő száz évben a 24 Hun Törzsszövetség újból nagy virágzásnak indult, mivel napnyugat felé bővültek a legelő-területek. Zsolca nagyon szerette első fiát, Kürtöt, aki fiatal korában sámánképzésen vett részt és játékos kedvében ősi verekedéssel és vidám énekléssel énekelte meg a barackerdős leányszöktetést, majd a Rakaca vezette Magya-földi leányrablást, amikoron mindkét esetben csodaszarvas vadászata volt az oka, hogy leányszöktetésre adták a fejüket kalandozó ifjaink.

Amíg Ordoszban Derzsike úz rimalány rótta le Zsolca Arvisuráját, addig Bugátban szumír-madaj nyelvjárással rótták az ékesen szép, díszekkel ellátott Tóremek dicsőítését, Murduk-Tórem nevében. A Hangunból lett Huó kínai császár utolsó iker fia, Hunyor és Magyor, amíg édesanyjuk, Megyerja élt, Ordoszban maradtak. Húszéves korukban sámánságot tanultak öt viasaka (viadalos) évig. Majd idősebb testvéreik üldözése miatt Magyarkára szöktek, de itt sem volt nagyon biztonságos az életük, ezért ötévi bujdosás után szarvasvadászatkor elvégezték a harmadik leányszöktetést Altáj-Budára. Dul királynak a vejei közül csak Magyor tetszett és azzal a kéréssel fordult hozzá, soha ne menjen többé kalandozni, hanem átengedi neki a királyságát, csak közelében maradjon és mindenét ráhagyja. Ezért Magyor a Tomaj család közelében táborozó magyarok törzséhez vándorolt minden gazdagságával együtt és egyik törzsnek a kalandozásán sem vettek részt, mivel ők törzseken kívül éltek. 558 Hunyor, miután fővezér lett, egyesítette a 24 Hun Törzsszövetséget, majd Bagamér és Bősárkány meghirdette a Nagy-Harcot, de ebben a magyarok és magyariak nem vettek részt. Ellenben mind a 24 törzs képviseltette magát, utoljára a törzsszövetség életében. Majd amikor Buda fia, Aladár visszatért az Etil folyó mellé, a hamarébb érkező avarok nem engedték be a törzsét Altáj Budára, hanem a Turgaj kapuban megállásra kényszerítenék. Ezért megalapította Ural-Budát, a manysik Tyumen-lovasainak gyülekező helyén. Vele együtt az Ordoszi Arvisurák Ural-Budára kerültek, míg a Bugátban őrzött Arvisurák az avarok kezében maradtak. Baján avar fejedelem ezzel a szumír-madaj nyelvjárású Arvisurával indult el hódító útjára. Így a csodaszarvas-vadászat harmadik leányszöktetéséből lerótt vegyes nyelvezetű Arvisurákkal II. Ilonának uralkodása idején Budavárban a Szanka-Nekesse féle másolatok mellett az AltájBuda féle Arvisurák is megjelentek. Végül a 4935. medvetoros évben megérkezett Budavárba Nagybodor és Gyula fősámánok vezetésével a teljes Arvisura. Dersike másolatai mindaddig Ordoszban maradtak, míg a besenyő sámánok a kinajok nyomása miatt végleg el nem hagyták Ordoszt. Hej rege rejtem 255. Arvisura Vadna, a halál lovas Vadna fősámán, Sávolyka aranyasszony Kr. e. 2790-Kr. u. 435. (1250-4475. m.t.é.) és Nagybodor rovása A 24 Hun Törzsszövetség legkiválóbb lovasa Vadna sámán volt. Megnyerte a sámán előzködést és a Nagysüánt. Egy éjjel a bátyját, Harcsány vitézt, Hu-cseng fejedelmet, sámán nevén Haris fősámánt a kinajok meggyilkolták. Ekkor az ifjú Vadnát azzal bízta meg az Oregek-Tabu-Tanácsa, hogy menjen el széles a világba és keressen alkalmas helyet, ahová el lehetne vándorolni a további vérengzések elől. Vadna ekkor feleségül kérte Kostyü fejedelem leányát, a víg Sávolykőt. Amikor az úz fejedelmet a nagy Hun síkság kinaji vörösszemöldökűek leszármazottjai császárukká választották Csiang-Kü néven, megtartották esküvőjüket az Aranyasszony-Hajlékában. Ot tized kiváló lovas egy tized rima-lánnyal, Sávolyka parancsnoksága alatt elindult az ifjú Pannon vitéz birodalmának felkeresésére. Vadna ifjúsági vezér útközben meghallotta Urumcsiban a gyászos kabarvészt, ezért a kalandozók élén a Turgai kapuba lovagolt, ahol nagy volt a siránkozás. Itt Berény örömmel fogadta Vadnőt és felhívására sok ezer kabar harcos jelentkezett, hogy bánatuk miatt szívesen követik Vadnőt a Pannon-földi kalandozásba. A 4221. medvetoros év nyarán Sávolyka kilencfőnyi rimalány társnője férjhez ment a Turga-i kapuban az özvegyen maradt vitézek legszebbjeihez és háromszáz főnyien elindultak napnyugat felé. Ekkor Berénytől és korábban Kostyü fejedelemtől azt a parancsot kapták, hogy írják le ékes rovással a 255. Arvisurát. Ebben a leghosszabb Arvisurában lerótták azon hősi küzdelmet, amelyet Pannon vitéz utódai, majd a Vadna és Sávolyka vezette kalandozók utódai vívtak a rájuk zúduló ellenséges érzelmű népek fiaival. Sávolyka felkereste az aranyosszéki szkíta-székely többségű, ötvös mesterségű törzsszövetségi szállást, ahol örömmel fogadták. Az Isis kegyhelyen elolvasta a sámánok feljegyzéseit és Kostyü fejedelem, valamint Berény kívánságára lerótta az új település történetét: 559 Az 1250. medvetoros évben a Bihar által kiképzett sámánok száma 250-re emelkedett. Mivel Dernő rovósámán lett Bihar halála után a fősámán, Szuha-Balzsán az ifjúsági fősámán édesapjának és az Oregek Tanácsa engedélyével kalandozásra indult, hogy a parszi-szkíta ifjú sámánok hírei alapján felkeresse a legnyugatibb településüket. Hat évig tartott, amíg megtalálták az aranyművesek sámántelepét. Szuha-Balzsánnak jelentették, hogy az erdőkben, külszínen tömérdek arany van és azt ékszereknek, valamint lemezeknek készítik, hogy kegyhelyeiket díszíthessék. Tizenhat évvel ezelőtt érkeztek Eskülő ifjúsági fősámán vezetésével a parszi-szkíták és Pamír-szkíták lakhelyein keresztül, azok ifjú harcosainak kíséretében az 1240. medvetoros évben alapították meg Aranyos-szék fővárosukat. Azonban nagyon szeretnék, ha egy-két vállalkozó ifjú sámán akadna, aki átvenné településük védelmét.

Erre a célra Szuha-Balzsán a legjobb harcost és kiváló aranyművest, a vepsze törzsbéli Vepszerémet javasolta, aki a kellemes éghajlatú Aranyosszéket megszerette, és Eskülő leányai közül a víg kedélyű Dévaványát kérte meg feleségül. Eskülő Isis-lakó, egyisten hívő édesanyja után szumír, míg édesapja után parszi-szkíta származású volt és a Birhar tartománybeli nagy járvány elől menekült a kis csoportjával az aranyröges hegyek közé. Szuha-Balzsán kérésére megengedte, hogy az 1240. medvetoros évtől a 24 Hun Törzsszövetség új telephelyének történetét leróhassák. Erre Vepszerén vállalkozott, aki egyben az aranykészítményeket árusító Isislakók fegyveres őrségének a parancsnoka volt. A legtöbbször akkor indultak el a déli tengerek felé, amikor Dévaványa gyermeket várt és ekkor minden kinccsel és ruhák tömegével halmozta el szeretteit. Húsz év alatt nyolc fiuk és hat leányuk született. Ordoszban úgy állítottak ezen szkíta-vepsze településnek emléket, hogy a sámánifjak képzéséhez felvették, mint legnyugatibb hun települést. Ezért tízévenként a hun törzsek ifjúsága meglátogatta az eskülók kis birodalmát. A 2430. medvetoros évben Illmár vasverdeső ifjúsági fősámán végzett Aranyosszéken rokonlátogatást. Örömmel fogadták az eddig legnagyobb hun-törzsi csoportot és megkérték Illmárt, hogy déli birodalmi bejáratuknál hagyjon hátra egy kis csoportot védelmükre. Barca széki-hun vitéz vállalkozott, hogy az egyik termékeny kis síkságon telephelyet létesít az Isis-lakók védelmére. Ifjúsági vezérük nevéről ezen vidéket elnevezték Barcaságnak. Azóta is Barca vezér harcosai lakják a Barcaság nagy részét. A 3240. medvetoros évben megjelent Pannon ifjúsági vezér tízezer lovasával, mert az Isis-lakók panasszal fordultak Ordoszhoz, hogy dél felől gyakran megtámadják telephelyüket. Az Öregek Tanácsa úgy döntött, hogy 1 tyumen lovassal kell védelmezni az Isis-lakók birodalmát. Abban az időben a Duna-Tisza környéke legtöbbször víz alatt állott és csak télen lehetett átmenni vezetőkkel a befagyott, tengernyi, csúszós jégen. Medvetor után 4 ezred lovas vállalkozott átkelésére és Káspivár vitézei birtokukba vették a termékeny vidékeket. Központi erősségüket Pannon-halmának nevezték. Lajta vitéz megalapította Alsóőrséget, Hisba a Felsőőrséget, míg az Isis-lakó Szerém vitéz a Szörény-őrséget. Ezen őrségek parancsnoka Mecsek vitéz lett, Pannon ifjúsági vezér öccse. Teljes egy évig tartott ezen állapot, majd amikor a vizek befagytak, Pannon vitéz megjelent Aranyosszéken és a visszamaradt hatezer lovas vitézével és a vállalkozó Isis-lakókkal átlovagoltak a róla elnevezett Pannóniába. Ezen felvonulás miatt sok görög lakos elhagyta Pannóniát és a tengerek mellé költözött, ahol egy gyermekáldásban szegény, művelt és aranytárgyakat gyakran vásárló népet leigáztak. Barcaság kapuvédői parancsnokságát Zernye vitéz vette át, mivel Szerém a Szörénységbe települt át Barcaságból. 560 Mivel az Ordoszból és Káspivárból jött sámánok kiöregedtek, mindkét központba küldtek sámánifjakat, hogy a sámánok tudományát elsajátítsák. Pannon vezér leányát, Almágyot feleségül vette Szerém őrparancsnok fia, Zalatna és tőlük 24 gyermek származott. Legkisebb fiukat küldték el Ordoszba, aki a sámánképzésben rangelső lett és egy Vepsze törzsbéli vezérnek, Pejpusznak a leányát vette el feleségül és felvette a Veszp rém sámán nevet. Hazaérve, az Oregek Tanácsa engedélyével egy sámánképző várost alapított, amit róla Veszprémnek neveztek el. Felállította aranyműves ötvös-kegyhelyét, amelynek kincses szentélyében lerótta aranylemezekre Pannonföld történetét. Még azon évben Pejte sámánasszonynak fia született, akit vepsze szokás szerint Pétnek neveztek a 3312. esztendőben. Almágy fia Veszprém, mivel igen sok nyelven beszélő főtárkány volt, felvette az édesanyja becéző nevét és Algyő-Veszprém név alatt a fejedelmi fellegvár alatti tárkányvárosban 4 éves tárkányképzést tartott, ahol minden tanítványa 4 tárkányrovást és 4 kézművességet sajátított el. Kétszer négyéves tárkányképzés után az ordoszi Óregek Tanácsa úgy rendelkezett, hogy Káspiváron az eddigi 24 féle tárkány rovást fejlessze 48 féle tárkány-rovássá, majd 4 év után 12 legjobb tárkányával vonuljon be Ordoszba, hogy a tökéletesített tárkányképzést ott is 48 féle tárkány rovással végeztesse el a 24 Hun Törzsszövetség ifjú tárkányaival. Mivel Pejpusz a 3328. medvetoros évben elhunyt, főtárkánysága mellett a vepsze törzsek 2 tyumenjének irányítását is átvette. Ekkor már az egyes tyumenek között háborúskodásokat szított Armány, de AlgyőVeszprém ezen torzsalkodásokat megszüntette azáltal, hogy Ordosztól Panonföldjéig az ifjú tárkányokat kalandozásra s az ezzel járó rokonlátogatásokra vezényelte. Ordoszban és Bugátban, sőt Káspiváron is elrendelte a 48 tárkány-rovással való tárkányképzést. Mivel a tárkányképző igen sok arannyal rendelkezett, minden ifjú tárkánynak valamilyen arany használati tárgynak tárkány-rovás díszítéssel remekkézügyességet kellett tanúsítania és legalább 3 nyelv tudásával kellett tudását bebizonyítania. Ezzel a tárkány-képzést olyan magas szintre emelte, hogy készítményeik az akkor ismert földrészeket mind bejárták. Algyő-Veszprém felesége, Pejte asszony a róla elnevezett réten lévő jurtákban a rimalányok képzését végezte. Kr. e. 724-ben a tárkányképzés Győrben történt AvarGyőr tárkányfejedelemsége mellett, majd 720-tól 4 éven át Pécsett, s végül 716-tól 712-ig a Pusztaszer melletti Algyőn, Veszprém fiának, Szörénynek

a védnöksége mellett. A kabarok, jász-szarmaták, gerendás-besenyők és eskló-szikulok részére PannonGyőr ifjúsági tárkányfejedelem állandó részvétele mellett tartották a Pannonföld biztosítására megszervezett tárkányképzést. Pejte aranyasszony helyeselte a kasszuk cserép-ember alakú hamvasztásos temetkező szokását és a kasszu-besenyők gerenda-koporsós temetkezését is, hiszen az Égieknek minden szokás kedves volt a Földanya elgondolása szerint. Algyő-Veszprém 10 évig volt tárkány-fejedelem Ordoszban, s ezalatt a 24 Hun Törzsszövetség védelmi rendszerét 48 tyumen lovasra emelte, 24 tyumen ifjúsági lovas mellett. 703-ban halt meg. Hamvasztásos módon a Tisza menti Algyőn adták meg neki a végtisztességet Pannon-Győr új tárkány-fejedelem védnöksége mellett. Sávolyka-Aranyasszony és Vadna fősámán Pannon-földre indult, ahonnan gyér hírek jöttek, hogy a kabarok valamikor Kassa néven várost alapítottak. Kassa tájára Vadna fősámán és Sávolyka Arany-asszony - velük a kísérő lovasaik akkor érkeztek, amikor a longobárdok támadása fenyegetett. Vadna a legjobbkor ér 561 kezve, a külső kabarőrségbe vonult lovasnépével. A támadó lombárdokkal vívott kemény,harc után Vadna sebesülten a lovára kötöztette magát. Bártfáról vágtatott Kassára. Eppencsak elmondta Vadna a veszedelem hírét, belehalt sebeibe, elnyerve a dicsőséges kabar „halál-lovas" elnevezést. Sávolyka a lombárdok kiverése után háromszáz harcosával felépítette Vadna és Galgóc-őrhelyet, ahol utódai kétszázötvenhárom évig rótták a valamennyi közt leghosszabb Arvisurát. Ebben írták le a pannonföldiek hősi harcait a bárdokkal, káldorokkal, más néven keltákkal, majd pedig a római hódítókkal szemben. Vadna fősámánnak és Sávolykának öt év alatt egy Berény nevű fia és három leánya született. Mind Berény, mind pedig a Csobánka, Galambka és Barcika napokon született ifjú rimalányok igen szívós lovasokká serdültek és mindannyian csak rokonlátogatókkal házasodtak össze. Az ordoszi sámánközpontból mindig jött egy-egy kiváló vitéz vagy rimalány, akik ismerték a rovások törvényeit és Vadna „halál-lovas" mindenkori utódaival folytatták az Arvisura rovásokat. Mivel hódítók hódítókat követtek, a kabar rovósámánok Munkács várában, míg az úz rovósámánok Vadna várában rótták a maguk Arvisuráit, hogy aztán minden medvetoron azok tartalmát összeegyeztessék. Buda fősámán 435-ben érdeklődéssel tanulmányozta a Vadna utódai által lerótt 255. Arvisurát, amelyből megállapította, hogy Berény, Csobánka, Galambka és Barcika utódai híven teljesítették az ordoszi Öregek Tanácsa parancsait, mivel minden átvonuló, vagy állomásozó törzzsel összeházasodtak, hogy azokat lekössék és házassági kapcsolatuk révén azokkal békességben élhessenek. Berény kassai kabar fejedelem legkisebb leányát, Szobránc rimalányt vette el feleségül és Munkács várát védelmezte. Fiai, Galgóc és Hetény, hol Galgóc, hol Munkács várában teljesítettek szolgálatot. Csobánka a jász Abód vitéznek lett a felesége. Csak télire jöttek Galgóc várába, mivel az tüzelőkben gazdagabb szállás volt. Sok gyermekük született, akik közül Fülek várat épített. Édesanyja Fülek vár birtokán, a róla elnevezett Csobánkán halt meg. Barcika egy kabar származású rokonlátogatóhoz, Szolnok vitézhez ment feleségül, akivel Kassa alá ment lakni, Abauj-Szolnokra. Kabarföld védelmében Vadna várát védelmezték a vandálok hódításaival szemben. Szolnok vitéz Vadna várának védelmében hősi halált halt. A várat ostromló vandálok közül sokan fogságba kerültek, akik közül Barcika, férje miatti veszteségként 10 fiatal vandál harcost kapott, hogy azokkal a Kassa alatt lévő földjeit gondoztassa. Köztük volt a később vőlegényévé lett Cöngölén vezér fia, akiért a vandál előkelőség minden váltságdíjat megadott volna. Barcika inkább férjéül választotta Dóna vitézt, hogy a rokoni kapcsolatokkal az ellenségeskedést megszüntesse. Csak akkor engedték Dónát látogatóba édesapjához, Cöngölén vezérhez, amikor három fiukkal: Ladány, Gál és Pázmány nevű unokáikkal köszöntötték a gyengélkedő Cöngölént. Cöngölén engedélyezte unokáinak, hogy a Bolhás hegység (a Bükk és Mátra között) 3 folyóvölgyében telepedjenek le, ahol irányították a vandál kézművesek vasszerszám és cserépedény készítését. A Galgóc várában vitézkedő kabarok Vandalúznak nevezték Cöngölént. Ha ellenséges törzsek közeledtek, a kabarok Galgóc, az úz töredék-családok pedig Vadna várában leltek menedéket. Földjeiket hadifoglyokkal műveltették. Barcika utódai nagyon elszaporodtak, mivel azon harcosok, akik Pannóniában nem akartak a káldorok (kelták) vagy rómaiak hódításai alatt élni, a szabad Kabarföldre menekítették család562 jaikat és apró kis településeikkel benépesítették a hódítóknak ellenálló szabad Kabarföldet. Három telephelyük: a Gólvölgye, Ladányvölgye és Pázmányvölgye, termékeny terület volt. A vandálokkal nem szívesen keveredtek, mert Vadna várának hatáskörébe tartoztak. Ellenben minden átvonuló kabar vitéz számíthatott Ladány, Gál és Pázmány utódainak támogatására. Mivel a fiatalok véleménye nem mindig egyezett meg a szüleik akaratával, a szüleik véleményével ellenkező fiatalok részére egy új telepü lést engedélyeztek a megértőbb apósok. Ezen fiatal települést kabarosan Kisfaludnak nevezték.

A Hun Törzsszövetség honfoglalásakor az egyébként békéssé szelídült vandálok elmenekültek és helyüket a kabarok foglalták el. Buda fősámán azonban két év múlva, 435-ben úgy intézkedett, hogy a Vadna várától Karancs hegységig húzódó területet az úzok foglalják el, és kézműveseik vasműveléssel foglalkozzanak. A vandál településeket mindenütt az újonnan jött úzok palócnak nevezett tyumenje szállotta meg, de a „halál-lovas" Vadna utódait birtokukban meghagyták, mivel ők az úz törzsek előreküldött részei voltak, szálláscsinálói voltak a nagy honfoglalásnak. A 433-ban érkező kabarok Cinakó vandál vezért népiesen szintén Vandaluznak nevezték, ezzel arra utaltak, hogy a vandálok a Hangony völgyében keveredtek az úzokkal. Ezen 255. Arvisurát 253 évig írták a kabarföld sámánjai, akik vérükkel rótták le a pannon-föld, jász-síkság és kabar-föld hősies küzdelmét a 4474. medvetoros évig, amíg a 24 Hun Törzsszövetség Budavárba nem helyezte át a sámánközpontot. Ezt az Arvisurát Vadna fősámán kezdte írni és 253 medvetoros év múlva Nagybodor úz fősámán fejezte be, amelyben a kabarvészkor a „Kabarföldre" szakadt kabarok élete van leróva. A hattyúfehér hősi halott énekét Vadna fősámán rótta le és Kassán énekelték első alkalommal, majd Miskolc vezért szálláshelyén ravatalozták fel, s innen ezzel a halottiénekkel vitték Vadna várába. Az éneket Bodor kasszu-úz származású fősámán temetésén énekelték másodszor a bánsági Galádon. Hej rege rejtem 263(A). Arvisura Órök béke és rokonság Bogács, Csu-csa rimalány, Hunyor Kr. e. 1748-Kr. u. 351. (2292-4391. m.t.é.) és Ladány fősámán rovása A 4401. medvetoros évben élt Ordoszban egy igen szótlan úz legényke, aki Hangun fősámán helyett lerótta a 263. Arvisurát. Csak rovások készítésével foglalkozott és az úz nép dicső múltját, régi történetét regélte el a medvetoron, valamint besenyő édesanyjának mondókáit a társai tudtára hozta. Ugyanúgy nézte ő is a Hoanghót, vagy Hangun folyót, ahogy mi nézzük a Dunát. Az ő Arvisurája cseng folyton a fülemben. A 2292. medvetoros évben Gandás, a Hun Törzsszövetség vezére a házassága és a szumírok segítségével magához ragadta a hatalmat Babilon Birodalmában. Kasszu lovasaival egy lovasbirodalmat létesített, amelynek egyik erőssége Becsevár volt, a kunok központja. A Kasszu Birodalmat ért mindjobban erősödő támadások miatt a 3305. medvetoros évben elindultak Káspiváron. át Ordoszba. A sámánelőzködésen Becse lett az első és lovasaival biztosítani akarta hatalmát a Hun Törzsszövetségben. Ez a fokozatos elvonulás a 4081. medvetoros évig tartott. Amikor Pét lett a hunok fővezére és Laza úz fegyverkovács a fősámán, akkor a besenyők 8 törzse elfoglalta 563 Ordosz sámán-központot. A 4086. medvetoros évben, a fekete-hunok uralkodása idején Pét fővezér fia, a daliás Hámza feleségül vette Laza fősámán leányát, Irbi rimalányt és a Huj-hó Hun síksági népek kívánságára II. Hóhanza után III. Hóhanza néven új birodalmat alapított, amelyben megbénult apja helyett Hamza lett a fejedelem, vagyis a Tenyő, míg a fősámán vagy Senyü Laza maradt.* A 3990. medvetoros évben ugyanis a kinajok politikája a Hun Birodalmat kettészakította Altáji és Ordoszi hun birodalomra. A szabad kunok a fehér hunokkal együtt a vezérek azon csoportját támogatták, amely a kinajok elleni portyát és a nagy hunsíksági földek visszafoglalását tűzte ki célul. A besenyők és úzok ellenben a kinajokkal való barátságot választották. A törzsszövetség elpártolt fekete hunjait Numi-Tórem azzal büntette, hogy területükön kitört a marhavész, amely két medvetoros év alatt a fekete hunok létszámát a felére csökkentette. A menekülések és halálozások miatt megfogyatkozott törzseket a kinaj vezérek arra biztatták, hogy szakadjanak el a Hun Törzsszövetségtől. Az ordoszi fekete hunok a nagy csapás után elismerték a kinajok fennhatóságát, ezért a fehér hunoknak az ott maradt törzsei is átköltöztek a Bajkál és Bolhás tó, továbbá az Ural alatti sík rétek vidékére és megalapították az Altáji hun birodalmat. Ezután a 24 Hun Törzsszövetség népei a két hun birodalom között vándoroltak aszerint, hogy hol volt jobb a termés és az élet. A törzsek többnyire mindkét sámánközpontba küldtek tanulókat, mert nem tudták, hogy a kinajbarát, vagy a szabad hunok csoportja győzedelmeskedike. A fekete hun vezérek a kinajokkal való összefogást követelték. Az volt a kívánságuk, hogy a fővezéri szállást szüntessék meg és Ordoszb a építsék fel az összhunok fővárosát és engedélyezzék az összes hun földműves megadóztatását. A szabadok vezérei ehhez nem járultak hozzá és végleg elhagyták Ordoszt. A fehér hunok elvágták a kinajok Selyem-útját, ostrom alá vették a Nagy-Kőfalat, majd átvágták a Hangun folyó gátjait. Még a kinajok parasztsága is szimpatizált a hunokkal, majd a lázadók vörösre festették a szemöldöküket és elfoglalták a császár fővárosát. A vörös-szemöldökűek vezére, Kövesd, diadalmenetben vonult be Ordoszba és az új elgondolás szerint ismét felállította a sámánközpontot, amelyet nem háborgattak tovább a kinajok, mivel hadvezéri kiképzést nem folytattak, csupán az Aranyasszony szentélyében végezték el a sámánképzést a 4015. medvetoros évben. Szellemi síkon ekkor a vörösszemöldökű úz kőfaragók sámánjai vették át a hatalmat. Az ő képviselőjük volt Laza fősámán.

Tonku, a kinajok hadvezére 65 év után újból felszabadította a Selyem-utat és a fekete hunok árulása folytán 20 tömény hun foglyot ejtett. Kasinkát, a hunok hadvezérét arra kényszerítene, hogy ismerje el a kinajok uralmát. Később a fehér hunokkal Bozók került a fővezéri székbe, aki kiszabadította az öreg Kasinkát a kinajok fogságából és a hun népeket egyesítette. Bozók még megélte azt, hogy az unokája, Győző a fekete hunokat is hatalma alá vette és később, a 4200. medvetoros évben az úzok és besenyők lakta Ordoszban tartotta meg a hunok összejövetelét. Az elvándorolt fehér hunok helyét a kinaj császári nagybirtokos réteg kívánságára a manzsu, Tungúz és török törzsek foglalták el. A kinajbarát fekete hunok még a Nagyfal őrzését is elvállalták a „Béke és Rokonság" szerződése alapján. Az ezután következő száz medvetoros évben a 24 Hun Törzsszövetség újból virágzásnak indult, * I. Hóhanza Kr. e. 25-ig, II. Hóhanza Kr. u. 46-tól 56-ig uralkodott. III. Hóhanza Kr. u. 56-tól uralkodott Irbivel s feleségével együtt 564 mivel nyugat felé bővült a legelő-terület. A gazdag hunok egészen Magyarkőig minden hun menekültet befogadtak. A 4344. medvetoros évben a vörösszemöldökűek leszármazottja, Ladány lett a Hun Törzsszövetség fővezére, aki a Nagyfalat őrző besenyőkkel megegyezett és közös erővel elfoglalták a hun-síkságot és Cin császárt is fogságba ejtették. A letelepedett hun földműves tömegek és az elnyomás alól felszabadult kinajok Ladányt Liu-Jöan néven a 4348. medvetoros évben (308-ban) császárrá kiáltották ki és Cin császár leányával, a 24 hun törzs vezéreinek jelenlétében az ordoszi Aranyasszonyok hajlékában kötött házasságot. Liu-Cennek, a menyasszonynak a fejére feltették a hajdani Cen hercegnő drágakövekkel díszített menyasszonyi fejdíszét. Ladány után a mongol Zsórbazsán lett a hunok fővezére, aki nagyobb legelőterületet követelt a mongol és török törzsek részére. Amikor pedig a török Fidzsi lett a fővezér, a fehér hunok a kinajok nyomására kénytelenek voltak átkelni az Etil folyón. Fidzsi után Hangun lett a fővezér, akinek apja úz származású, édesanyja pedig a szép Biricsók besenyő leány volt. Hangun, mint a vörösszemöldökűek leszármazottja a manzsuk segítségével magához ragadta a kinajok feletti hatalmat és Kuzumi manzsu vezér leányát, Del-Ját vette el feleségül. Kemény harcok után Huó császár néven a kinajok császárukká választották, aki a 4391. medvetoros évig uralkodott. A névadó naptárak szerint minden törzs másként nevezte. Huó császár halála után Kuzumi manzsu vezér három fiú unokájával Tennó birodalmába távozott. Huó legnagyobb leányát, Csu-Csa hercegnőt a hokjenföldi HokCsen, az új kínai császár vette el feleségül, akiket a kinajok az Arvisura nevüktől elütően kiáltottak ki császáruknak, de kapcsolatukat a Hun Törzsszövetség maradványaival mindvégig fenntartották. 351 után Bogács még a szépséges Csu-csa hercegnő szolgálatában volt, akinek a segítségével megszerkesztették a 263. Arvisurát, amely az örök Béke és Rokonságot hirdette. Ekkor a hegyvidéki avarok és jürcsik törzsek erős nyomást gyakoroltak a legeltetési viszonyok miatt a vezető hun törzsekre, akik elindultak egy nagyobb földrengés után napnyugat felé. A jászok olyan hitet terjesztettek, hogy a pannon és szkíta törzs egyes tagjai olyan napnyugati síkságot ismernek, ahol sokkal melegebb és jobb legelőterületek vannak, mint az Ural és az Altáj síkságain, és sokkal hosszabb a meleg időszak, termékenyebb a nyár. Bogács a 4401. medvetoros évben Csu-Csa kezébe adta az Arvisura rovás jogát Ordoszban, akit Gyopáros besenyő fősámán vett mint özvegyasszonyt feleségül. Így az Arvisura rovás jog 50 medvetoros évig a besenyők kezében maradt. Tőle vette át Hunyor a beavatott központban, majd Jákó úz fősámán, aki nagy hirdetője volt a Béke és Rokonság eszméjének. Ezért egymásnak adták át a 264. és a 265. Arvisura megírásának munkáját. Aztán a daliás Bagamér, akit más törzsek Balambérnek vagy Bendegúznak hívtak, mert 5 Tótest-hosszal nyerte meg a pusztaszeri Nagy-süánt. Híres volt arról, hogy lóháton rótta le a 266. Arvisurát. Buda pedig a 267. Arvisurájában őszintén lerótta, hogy nem haraggal váltak meg a kinaj népek baráti közösségétől, hanem ráuntak a gyakori földrengések okozta elhalálozásokra és a kőházak építése helyett inkább sátor-jurta és kamlik lakók lettek, ezért elindultak az ataiszi lakóhelyük előtti őshazájukba. Végül Nekesse úz és Szanka avar származású fősámán a 268. és 269. Arvisurájukban örökítették meg, hogy az ő részvételük mellett hívták össze az Égi-Birodalmi Nagyszalát a 4470. medvetoros évben, amikor Ordosz Beavatott sámánközpontban a kinajokkal felesküdtek arra, hogy a „Béke és rokonság" valamint a „Béke és barátság" eszméjét mindörökre fenntartják, a Kaltes-asszony sze kerén és Kaltes-asszony lámpácskáin érkező beavatott kívánságokat végrehajtják, 565 hogy Kaltes-asszony birodalmához hasonlóan Joli-Tórem Földjén is megszűnjenek az esztelen háborús cselekmények és az emberek békességben éljenek! Hej rege rejtem 263(B). Arvisura Bogács Tanfejedelem Hunyor fősámán és Topa rovása Kr. u. 371-385. (4411-4425. m.t.é.)

Huó császár halála után a kinajok biztatására az avar és jürcsik törzsek erős nyomást gyakoroltak legeltetési viszonyok miatt a vezető hun törzsekre, akik elindultak napnyugat felé, mert a jászok olyan híreket terjesztettek, hogy a pannon-szkíta és kabar törzs előre küldött rajai olyan napnyugati síkságot ismernek, ahol sokkal jobbak a legelő-területek, mint az Altáj és Ural síkságain és a hosszabb nyarak termékenyebbek. Hok-Csen császárt meggyilkolták és Csucsa visszaköltözött Ordoszba a Hia nemesi család birtokába, ahol a szintén özvegy Gyopáros besenyő fősámán felesége lett, így az Arvisura rovás joga 50 évig a besenyők kezében maradt. Bogács Bugátba költözött, ahol úz nyelven folytatta a 263. Arvisura rovását. A 261. Arvisurát Zsór fősámán rótta Gyopáros fejedelem, míg a 262. Arvisurát Bagota fősámán Szörényke és Verőce rimalányok aranyasszony-papjának, Rijeka rovó sámánnak segítségével, aki ezen két Arvisura másolatát Magyor névvel Bugátba vitte, mivel a sárga hit terjedése miatt „Szentkönyv" égetések voltak. A bugád sámánképzést Bogács vette át, hogy sámánokat képezzenek ki az altáji hun birodalom részére. Mivel Bogács a legrégibb Arvisurák kis részét tudta csak leróni, azért a múltat az alábbiakban tanította: Ata-Isis birodalmát Arvisura-Anyahita szent könyveivel és Atais Zöld-birodalmával elnyelte a tenger. Ebből a borzalomból csak 5 nagy hajó szabadult meg, amelyek távol voltak Ataisztól: Buda, Kuszkó, Harapa, Agaba és Suva vezetésével, akik a későbbi hajókkal az Óm-gyarmatokra és a megművelt területekre menekültek. Agabáék népe 1 016 Holdévig bolyongott az emberevők birodalmában, míg végül a Hangun folyó torkolatánál találtak olyan kevésbé lakott Óm-gyarmatra, ahol megtelepedhettek. Vezetőjük egy Agaba nevű kereskedő ember volt, aki népével jólétet teremtett a bőtermő birodalomban. 11 952 Holdévet éltek az agabók földjén, amikor dél felől kinaj népek elüldözték őket a Hangun jobb oldaláról és a hun törzseknél kaptak menedéket Ordoszban és a Hangun jobboldalán a kettős Hun folyónál. Ekkor az ordoszi első közös medvetoron megalakult a 24 Hun Törzsszövetség és a Holdév számításokról áttértek a medvetoros évek számolására. Azóta Ordosz sámánközpont egyik medvetortól a másik medvetorig számolta a medvetor evéseket. Hangun fősámánnak, aki Huó császár néven a kinajok uralkodója lett, az intézkedése úgy szólt: „Amennyiben az úzok és besenyők bírják a kinajok kegyetlenkedéseit és a sárga hitre való csábítását, úgy Ordoszban folytassák a rovást, ellenkező esetben a sámánközpontot Bugátba helyezzük át!" Addig azonban sok minden történt. Az Maisból elszármazott beavatottak és nemesek ugyanis még az elindulásuk előtt eldöntötték, hogy kultúrájukban támogatják egymást. Utolsó akaratában Agaba fősámán meghagyta, hogy utódai a fősámáni székben ne nyugodjanak addig, amíg az elsüllyedt földrészről menekült műveltebb népek maradványait fel nem keresik. Így az örök nyugtalanság nyomta rá bélyegét utódaikra. Már 566 a tengerparti Agaba-ómban megtudták, hogy napnyugat felé velük együtt, de méretekben 5 nagyobb település történt és Uruk népe az Özönvizek elől menekülve most készül Uruk-ómbeli gyarmatukra visszaköltözni, Szumér-kurd fejedelem birodalmába. A kinajok terjeszkedése azonban a hajókkal való összeköttetést megakadályozta, de a legutolsó hajók egyikéről hírül hozták, hogy 300 család Susáról elindult Agaba-óm gyarmata felé. Ekkor végrendeletében meghagyta, hogy utódai fokozatosan fejlesszék ki a gazdag hunokkal együtt a hun törzsek lovastársadalmát, s a 100 családdal felvegyék a kapcsolatot. Amint az úz sámánok és rovók Arvisuráiból láthattuk, Bihar megteremtette a parszi szkítákkal, vagyis a Saka-Birodalommal, Gandás pedig a Sumérfejedelem népeivel való kapcsolatot, addig Kusán a hikszosz népet fedezte fel. Az éhség elől menekülő népek szállásait a kasszu, úz és kun törzsek harcos előőrsei könynyen elfoglalták, mivel kalandozó, harcos lovas-társadalmunk könnyen tudott a hunszövetségesek gyarmataira élelmet szállítani. Ilyen élelmiszer szállítás közben jöttek rá, hogy a hikszoszok és a magas hegyek uralkodó rétegének vezetői úgyszintén az elsüllyedt birodalomból valók. Erről jelentést küldtek Ordoszba. Az összes menekültek közül Szumér-kurd fejedelem népei voltak a legművelteb bek. Erről az adatokat három úz rimalány gyűjtötte össze a 2345-2360. medvetoros év között (Kr. e. 1695-1680), amelynek egyik érdekes része az, hogy már az elsüllyedt földrészeken úgy védekeztek az időjárás viszontagságaival szemben, hogy a nagy melegben a magas hegyek közé vándoroltak, ez vonatkozott az éhség és szárazság okozta nagy veszélyekre, valamint a járványos megbetegedésekre is. Galambka rimalány szerint a nagy világcsapást úgy látták, mintha a tűzhányók működését a magas hegységek égbe röpülése követte volna, de ezek lehettek csak nagy szikla-darabok is. Ellenben mindhárom jelentés megegyezett abban, hogy a kulturált földrész elsüllyedt. Az indijó-kuszkók vallomása szerint a kulturált földrész elsüllyedt, de az ő földrészük kisebb fele kiemelkedett a tengerből. Ezért a Nagyvízben nem mernek hajóra szállni még ma sem, mert a Csaba-Szőreg féle hajósokból eddig még csak a Csaba ifjúsági fővezér ment oda látogatóba. Csobánka jelentése szerint Káspivár fősámánsága alatt 32 tömény lovasság segítette Barnaburony hatalmát, amelyek között Szidonvár és Becsevár volt a legnyugatibb erődítménye a 24 Hun Törzsszövetség láncolatának. Egy várhoz 10 Kátavár tartozott, amely egyenként ezer lovasból állott, de csak a 20-25 éves lovasok voltak őrszolgálatban, míg a többiek csak véres kard hordozásakor álltak csatarendbe.

Barcika rimalány jelentése szerint a 2350. medvetoros év nyarán (Kr. e. 1690) a lettek szomszédságából a lapp pásztorok észak felé indultak a nagy szárazság miatt a rénszarvas nyájaikkal, mivel kalandozóik Sambe sámán vezetésével azt jelezték, hogy a kimelegedés miatt ott lakatlan térségek vannak, ahol háborítatlanul élhetnek. Egyrészük még a Szaján hegyvidéken maradt, míg az ifjúság három törzséből a lett, lapp és lív harcosok szolgáltatták Riga fősámán őrségét a Bugáti költözködéskor. A kalandozók közül a líveket nagy veszteség érte. Ezért a különböző törzsekből való társaival a sámánközpontból, a sámán nevén Petsámónak hívott hun vitéz az elégedetlen lívekkel északra vándorolt. Az irányító központok közül a legfontosabb volt a Magyarka néven hívott káspivári sámánközpont. Ezen erődítményes váron keresztül folyt a Kátavárakból a törzsek kalandozóinak vándoroltatása. A törzsi várak és Kátavárak elnevezése az Arvisurákból történt. A hunok közé beolvadt agaba törzs ifjai eleinte csak nyugtalanságuk miatt indultak el kalandozni az egyik holdtöltétől a másikig, hogy az elsüllyedt földrész menekültjeit felkeressék, de az Öregek Tanácsa megsokallta ezt és csak akkor engedélyezte 567 a kalandozást, ha maguk helyett hadifogoly munkaerőt állítottak be kezdetleges földművelésükhöz. Ezért az 520. medvetoros évtől (Kr. e. 3520) áttértek a hadifogoly szerzésre, s ennek kapcsán az 1 éves kalandozásra, de 300 év múltán már 2 éves kalandozásokra indultak és mindig több ismerettel tértek haza. Az ezredik medvetoros évtől (Kr. e. 3040) már egyes törzsek hadifogoly kinajokkal műveltették földjeiket és a munkától felszabadult ifjúság a sámánok felügyelete alatt indult kalandozni. Később hadifogoly-szökés miatt áttértek a kettős Huni folyó mellett olyan földművelési formára, hogy a felszabadított foglyok terményeikből beszolgáltattak egy részt a hunoknak. Amikor a 300 nemes család Susából megérkezett, szövetséget kötött a 100 család hun nemzetséggel, s termelési formájukat egyeztették. A tervszerű kalandozás mellett az Arvisurák beavatottjai a létező világot ismerték, mivel a Csaba által megindított kereskedelmi kapcsolatuk révén Kuszkó birodalmával is összeköttetésbe léptek. A déli kinajok nem szüntették meg ezen hajós kereskedelmet, sok aranyat hoztak Ordoszba, majd lovas karavánutakon Káspiváron át kereskedtek. A holdévi, majd medvetoros évi kalandozásokból már emberöltős kalandozások lettek. Azonban a kimelegedési éhínségek, járványos betegségek és az újabb hódítók erőszakosságai miatt a hun törzsek területéről állandósultak a tervszerű elvándoroltatások. Legtöbben azonban a sok halálozást okozó földrengések miatt indították el lovastársadalmukat. Nagyobb elvándorlások keletkeztek a türelmetlen vallási áramlatok hódításai miatt. A nemesek szövetsége is ingadozott, mivel az újabb vallás befogadása során eleinte csak a lelkiekkel és nem anyagiakkal törődtek. Eleitől fogva a hun törzsek Szidonvár és Tenkesvár, a magya és szumér féle törzsek Úr város és az urali Vasbálványhegy között vándoroltak, majd ezen két útvonal érintkezési pontján kifejlesztették Magyarka sátortábort, ahol minden vándornak vagy kalandozónak csak egy éjszakát volt szabad töltenie az Arvisura törvények szerint. A város központját 25 évenként kövekből újjáépítették, mindig újabb építési módok szerint. Matyó (Motő) fővezér volt az első uralkodó, aki a katona-állam élére állt és sok kinajt, valamint másféle népet vont az uralma alá. Még az Arvisura egészségügyi szabályait is felrúgta, ezért utódai igen rövid életűek voltak: Kira, Kincses, Itel, Ondi, Kondul, Hunyad, Csengőd, Hortobát, Ajnácskő és Hamza csak igen rövid ideig uralkodtak, bár a legtöbben merényletekből eredő betegségekben haltak el. Utódai a legtöbb uralkodóházba benősültek, s így új uralkodó házak alapját vetették meg. Hamza ugyan nem kinaj uralkodóházba nősült, hanem Urumcsi széki hun vezér leányát vette el, Ibolykát. Bátyja, Homok a kinajok uralkodó házába nősült, s az öccsével érdekellentétbe került, ezért a kinajok Hamzát megölték. Az első medvetor telén történt, hogy sem Ordoszban, sem a babiloni besenyőknél nem esett a hó, ezért a medvetoros sámánokat téli beszélőknek, azaz az északi hóesés miatt Hóhamzáknak nevezték. A Nagy Sándor elől Becsevárból elmenekült kun vezér, a besenyők által I. Hamzának nevezett első Hóhamzának egyik utódját, Idukót vette feleségül. Pét néven a 8 besenyő törzzsel elfoglalja Ordoszt és II. Hóhanza uralkodó néven visszaállítja az ordoszi 24 Hun Törzsszövetség birodalmát. Tettét a kinaj nemesség is támogatta. Így Ordosznak ezután már nemcsak fősámánja, hanem fővezére is volt, bár ezeket éppúgy, mint elődeiket, a kinaj földművesek saját nyelvükön nevezték. Az agaba népből származó uralkodók mind benősültek a kinaj nemességbe és megalapították a Liu, Hán és Csaó uralkodó házakat. A manzsu, mongol és jürcsi törzseket a sárga hitre térítették, majd beolvasztották, s így Ordosz jelentősége egyre csökkent. 568 Amikor a hun nemességből kifejlődött Hia, Sang és Jin családok az uralkodásban felváltották egymást a kinaj birodalomban, akkor például a hun és a tungúz isteneknek is áldozott a török Jin, a nyugat grófja, mert nem akarták, hogy az elődeik istenei megharagudjanak. Viszont a 100 hun nemesi családból a 24

fehér és 24 fekete hun nemes azért vált ki, mert az Úr városbeli szokás szerinti az emberáldozatos temetkezési módot nem helyeselték. Már Bogács is a beolvasztás és az emberáldozások miatt ment át Bugátba. A 4425. medvetoros évben megtartott sámán előzködésen Huó császár utolsó iker fia közül Hunyor lett az első és ő segédkezett Bogácsnak a 263. Arvisurát leróni. Egyben Hunyor előkészítette a 2 ordoszi nemes család átköltöztetését is. Hej rege rejtem 263(C). Arvisura Szidonvár, Árpádvár, Becsevár Álmos jegyzetei 880-ban Kr. u. 385. (4425. m.t.é.) Bogács halála előtt a 4425. medvetoros évben újabb besenyő csoport érkezett Ordoszból, mert a „Béke és Rokonság" ünnepét megzavarták azzal, hogy a Buddha hívők rózsafüzéres imádkozását nevetéssel kísérték. Ugyanis amikor Manit (Kr. u. 290. évben) az érdeknélküli szeretet hirdetése miatt megnyúzták és kitömték, kereplőkkel és rózsafüzérima gajdolásával akarták magukat a bűnösök az istenek előtt kedvessé tenni. Márpedig Topa besenyő sámán szerint Pó-Ten, a besenyők Égi-Ura nagyon haragudott, ha a bűnösök ilyen ravasz cselekedettel igyekeztek bűnüket leplezni. Ezért Betse-An rovásaival (Kr. u. 385-ben) eljöttek Ordosz beavatott központjából. A legutolsó folyamközi Özönvíz után a Gandás leszármazott Kus tíz Holdévig őrizte Paripa város fejedelmének juhait, hogy legszebb leányának, Embának a kezét elnyerje. Fiai közül Nimród volt, aki anyjára a leginkább hasonlított, és kiváló lovasvadásszá fejlődött. Nimród a szumér fejedelem utódainak Úr városából nősült. An fejedelemasszony segítségével újjászervezték Barnaburony Birodalmának 32 tömé nyét. An fejedelem-asszony Nimród vadászszenvedélyei mellett Úr városának írnokaival újjászervezte az északi Pó-Ten-Mezejének kultúráját. Minden töménynek volt egy vára, minden várnak 10 Kőtavára és minden Kátavárnak 10 pusztája, azaz Laka, ahol a kiöregedett harcosok és családtagjaik laktak. A Nagyvíztől kezdve: Szidonvár, Árpádvár és Becsevár kezdte meg a 32 vár láncolatát. An fejedelem-asszony székhelye Becse-An kegyhellyel Becsevárban volt, Nimród leginkább Paripa városában tartózkodott, ahol a lovas-vadászok kiképzését ellenőrizte. Szidonvárának a tíz Kőtavára a következő volt: Csépa, Séba, Havilla, Potony, Szanda, Vezseny, Kürü, Rékas, Madaj, Czidon vára. AN pusztái: Tur, Pó, Alcsi, Pé, Bán, Szalók, Abád, Zeku, Czibak, Sülly. Tárkányszerek: Faszeg, Hulszeg, Mórszeg és Beraszeg. Árpádvárának a tíz Kőtavára a következő volt: Magóg, Bodon, Tomaj, Kürt, Szolnok, Jenő, Zunde, Kengyel, Madaras és Kevevára. AN pusztái: Bő, Réka, Várkony, Lud, Péleg, Tét, Rőten, Aruh, Polisz és Hám. Tárkányszerek: Sárszeg, Kemejszeg, Lugtaszeg, Melleszeg és Kengyelszeg. Becsevárának a tíz Kőtavára a következő volt: Pó-Ten, Pó-Hamara, Pó-Varsány, PóHimes, Pó-Tengre, Potyond, Taksony, Pél-Tenyő, Cseti-Káta és Aranyos-Káta. AN pusztái: Puszta-Tenyő, Puszta-Pó, Betse-An, Puszta-Tengri, Turkeddi, Banyán-Tenyő, 569 Betán-An, Mező-Póten, Zolun-An és Mari-An. Tárkányszekerek: Tószeg, Bodonszeg, Ummaszeg és Isaszeg. Topa sámánnak a titkos Arvisura részletét Bogács Tanfejedelem rovásai közé helyezték és a besenyő legény-lovasokat Uruk-Dargin lovas felderítő seregébe útba indították. Hej rege rejtem 265. Arvisura Hunyor és Magyor Jákó fősámán rovása Kr. u. 350. (4390. m.t.é.) Hangun, a hun törzsek szövetségének nagyfejedelme méltóságos, igen kiváló uralkodó volt. Megszerezte jó tulajdonságai miatt a kínai trónt is. A kínai császárlánnyal történt esküvője utáni második évben koronázták meg Huó császár néven. Élete végén, felesége halála után újból megnősült. Káspivárból Magyor fejedelem leányát, Megyerját vette el feleségül, aki öccsével, Uruk-Darginnal Ordoszban volt. Házasságukból Megyerjának ikrei születtek. Hunyor napjáról az egyiket Hunyornak, míg másikat nagyapjukról Magyornak nevezték. Huó császár azonban nem sokáig örülhetett fiainak, mert hirtelen meghalt. Gyermekeit Megyerja nevelte. Sámánképzés ürügyén Ordoszban biztonságban éltek, de amikor Megyerja meghalt, az ifjú sámánok a féltestvéreik részéről üldözésnek voltak kitéve. Uruk-Dargin nagybátyjuk Káspivári birodalmába menekültek, s a Meótiszban elrejtőztek. Ot év múltán egy ligetes erdőben történt vadászutakon, asszonyokra és vígan játszó leányokra bukkantak. Elvegyültek köztük, s megismerték ott Dul alán fejedelem két szép leányát. A fiatalok megszerették egymást, s Hunyor és Magyor a két fejedelmi lányt megszöktette.

Dul fejedelem a szelíd természetű Magyort később megszerette, s arra kérte: ne járjon kalandozásra, maradjon birtoka közelében. Felajánlotta neki fele birodalmát, a kisfejedelmi részt. Magyor megfogadta a jó szót, s letelepedett feleségével a turgai kapu közelében. Kincses birodalma az Etil folyóig terjedt. Semmilyen törzsi szövetséghez nem csatlakozott. Ezért lovasai békességben éltek. Hunyor harciasabb természetű volt. Elment Ordoszba és Pusztaszeren megnyerte a Nagy-süánt és vele együtt a fővezéri méltóságot. Részt vett a bugád sámánképzésen és Ordoszban fősámánná tették. Ekkor újra egységbe szervezte a Hun Törzsszövetséget. Japon, manzsu és manáj törzsektől, Ordosz és Káspivár térségén át egészen a Pannon ifjak földjéig egységes lett a hun törzsek szövetsége. Hunyort a fejedelmi székben fia, Bagamér követte. A fősámáni vetélkedőn Jákó úz sámán győzött és Bagamér húgát, Bősárkányt vette el feleségül. Bagamér öccse, Udin vitéz sértődöttségében, mivel nem őt, hanem Uruk-Dargin fiát, Ojbárszt tették meg kisfejedelemmé, kivonult Ordosz térségéből. A Káspivár birodalmában lakó jász fővezér leányát, Karit vette el feleségül és Pannónia mellé költözött. Két fia, Ruga és Upor már Pannonföld Pécs-Tórem városában született, mivel Rómával szövetségre léptek. Ugyanis Udin, majd fiai - a nyugati lázadók ellen - a római birodalom segítségére siettek. Ezen szövetséget még Hunyor nagyfejedelem hozta létre. 570 Hej rege rejtem 268. Arvisura A háromszor nyolcas istenség Deédes aranyasszony oktatási anyagából Nekese fősámán és Kolama rovása Kr. e. 206.-Kr. u. 455. (3834-4495. m.t.é.) Ataiszban Góg földjén laktak a fekete hunok, Magóg földjén a fehér hunok, ahol a síksági földeken termelték a kenyérnek és lepénynek valót. A hun felvidéken legeltetéses állattenyésztés folyt. A hun síkságon csak karámos állatokat tartottak. Amikor Buda kőfaragó fejedelem felépítette Úr városát, a magas hun felvidékről hunok jöttek át a tengeren a lassan süllyedő Ataiszból, de az Özönvizek és a hunoknál szokásos emberáldozatos temetkezési mód miatt elhagyták Úr és Uruk városának környékét és lovaikkal Paripa és Dabósa környékén telepedtek le, majd az árvizek miatt átmentek a Nagyhegyen (Kaukázuson) és a hunok Hunnor városáig, a hegyek alján lévő síkságot a háromszor nyolcas Istenséggel bíró gazdag hunok között felosztották. A sokgyermekes szegény hunok egy-két lovacskával pedig Ordoszba mentek, ahol az ajnókkal és agabókkal összeházasodva újból megalapították a 24 Hun Törzsszövetséget. Az egész Hun folyó vidékét birtokukba vették. Susa városából száz, igen tekintélyes családot elüldöztek, akik Léhen keresztül a Tórem-tóhoz vándoroltak, majd a kinajokkal összeházasodva megalapították a háromszáz család birodalmát. Bevezették az ataiszi kulturáltabb életmódot. Vezetésük mellett a kinajok nagyon elszaporodtak és mindig nagyobb nyomást gyakoroltak Ordoszra. A háromszáz ataiszi család összeházasodott a 24 Hun Törzsszövetségnek és az agabóknak a száz előkelő családjával és uralkodó dinasztiákat alapítottak. Nagy földrengések és aszályos évek, járványos betegségek, marhavészek miatt sokan a háromszor nyolcas istenségű gazdag hunok gazdaságaiba menekültek. A négyszázra szaporodott előkelőségek átvették a 24 Hun Törzsszövetség évenként rótt és egy-egy fősámán életéről szóló aranylapok írását és azt széles körben elterjesztették. Buddha hite terjedni kezdett és a 400 családon belül is elkezdődtek az ellenségeskedések. A 3730. medvetoros évben hatalmas földrengés pusztított a Hangun melletti Hun-síkság peremén és ekkor a hunok nagy tömegben hagyták el a kettős Huni-folyó környékét, majd megsokasodva Hunnor környékén az Ordoszvidék hun lakosságát és a Hun síkságot lovas töményeikkel gyakran megtámadták. Ekkor hosszú évek munkájával a kinajok felépítették a Nagy Falat. A 3834. medvetoros évben azonban (Kr. e. 206-ban) Matyó hun hadvezér (Maotun) a márciusi, Kos jegyében született ifjakkal átlovagolt a bevehetetlennek hitt Nagy Falon. Uralkodó családokat alapított, de a meg nem értés miatt a kinajok a hatalmaskodókat kiűzték Ordoszból, csupán a beavatottakat hagyták meg háborítatlanul Ordoszban a kézműves úzokkal együtt. Az ordoszi beavatott központ a 400 család védelme alatt állott. A gyakran betörő háromszor nyolcas Istenség csapatait a 3368. medvetoros évtől a 3386. medvetoros évig a Nagy Fal közelségétől eltávolították, mivel az agabók, az ordoszok, a besenyők, a hokjenok és fokjenok nem vállalták a 24 Hun Törzsszövetség örökös háborúskodását. Az ordosziak Hunnornak hívták a harmadik nyolcas Istenség fővárosát, de a mongolok és tatárok ragaszkodtak a Honnor elnevezéshez. Tehát még ilyen csekély szóeltérések miatt is nagyok voltak az ellentétek, hát még, amikor osztódás révén 216ra emelkedett a hun törzsek száma. Ordosz beavatott központja Paszametik fáraótól kezdve nemcsak a 24 Hun Törzsszövetségnek volt a szellemi központja, hanem Susa beavatottjainak és Karnak böl 571 cseinek is. Ezért a 400 uralkodó család még a Nagy Fal építésénél is két oldalról megvédte Ordoszt. A buddhizmusnak terjedése során, hogy hatalmukat a 400 család tagjai is megőrizhessék, áttértek a lakosság hitére. Ordosz térségében sámán és beavatottképzés is folyt. Amikor a második nyolcas istenség Káspivár székhellyel külön birodalmat alkotott, az első nyolcas istenség Magyarka székhellyel már megalapította a

Nyugati Hun Birodalmat. A földrengések és a buddhizmus terjedése miatt Ordoszból és Hunnor birodalmából ekkor a harcias hunok eltűntek, mivel nem akartak a földrengés-veszélyes Ordosz birodalmáért harcolni. A pamír-Bakákkal felduzzadt Káspivár birodalma befogadta őket, majd az itteni kimelegedés folytán beállott sivatagosodás miatt a nyugati első nyolcas istenség hun birodalmába vándoroltak.

18. ábra Vázlat a besenyő töményről Kr. e. 435-453-ig Tömény tulajdonos: Réka aranyasszony, helyettesei: Babóca rimolán és Csaba ifjúsági fejedelem 1. Besenyő tyumen Tyumenvezér: Szír-Besenyő Ezredesek: 1. Décse 2. Szarvas 3. Kondoros 4. Hegyes 5. Gyúr 6. Csal 7. Máté 8. Hen 9. Kákaszeg (tárkány ezred) 10. Babóca 2. Besenyő tyumen Tyumenvezér: Bíkís-Besenyő Ezredesek: 1. Csaba 2. Csatár 3. Doboz 4. Máró 5. Gyula 6. Tolvaj 7. Megyer 8. Poklos 9. Maros 10. Hidas Ezen két tömény ifjúsága 453-ban Aladár csoportjával kivonult, de az öregek maradtak. Gyermekeik, unokáik palócokkal és marócokkal házasodtak össze. Gyoma 575-ben a magyar Alpár töménnyel érkezett és ezzel előkészítette a Magyar törzsszövetségi terület foglalását (Gyula fősámán bejegyzése Pusztaszeren) 572 Az Ordosz beavatott központ azonban sokszor vérfrissítőnek és szellemi erősségük fokozására használta fel a beavatott-képzést. Így került Megyerja aranyasszony is Ordoszba, s itt a kínai császár felesége lett. Hunor és Magyor azonban apjuk korai halála miatt nem tudott Ordoszban megmaradni. Ezért először Hunnorba, majd Káspivárba, s végül Magyarka térségébe, a meótiszi határőrséghez kerültek, ahol az ugor-bolgár fejedelem két leányát megszöktették, s így a szégyen elkendőzése végett kénytelenek voltak Hunor és Magyor fejedelmi ifjakhoz adni a leányokat. GyulaDuló fejedelem Maturi nevű leányát Hunnor vette el, aki az itteni névadó naptár szerint felvette a Hunyor nevet és határőrparancsnok lett. Magyor pedig Irgizát vette el feleségül, Gyula-Kaszli birodalmát örökölte és a főpapi teendőket látta el. Kalando zás helyett a békességes életmódra tért át és felvette a Magyar nevet. Csatlakozott a nyolcas szaporodási elvhez és fiai mind a nyolc alapító törzsből nősültek. Ordosz beavatott központ ekkor kiadta a parancsot, hogy ők nem háborúskodhatnak, hanem minden tettükkel a beavatott fejedelmi család mellé állnak. A Van-tó környéki királyi család beavatottjai meghirdették a nyolcas szaporodási elvet és áttértek az urukimani keresztény hitre, amelyik nem erőszakosan térítő keresztény vallás, s csupán Ujgur-föld tette meg államvallásnak. A 24 Hun Törzsszövetség fejedelmi családja azonban elismeri a Nazirt (názáreti Jézust) 24 karéjos beavatottnak, mivel Hétváron, a hikszosz földön lett tárkányképzős, Karnakban pap, Ordoszban beavatott és hazatértében, Uruk városában megalapította az uruki egyisten hitet. Ezen érdeknélküli isten-felfogás a szeretet vallása lett, amely már közel jár a tízezer évvel ezelőtti, Kaltes asszony bolygójának felfogásához és műveltségéhez. Ami csodákat később tett, az a magasabb szellemi képzettségét igazolja. Anyja népe azonban az érdeknélküli szeretet hitéért keresztre feszíttette. Máriának végig kellett nézni a fia halálszenvedését. Hunyor fia, Bagamér-Balambér vállalta a harcias honfoglalásokat. A szaszanida hunokkal és kurdokkal házassági kötelékbe léptek. Bevezették a kettős uralkodási rendszert. 360-ban a Nazír születése után Magyarka térségéből a Don, azaz Ten, Tenis és Tenisur folyók mellé vándoroltak és a harcos nyugati gótokat kiűzték onnan, míg a keleti gótokkal összeházasodtak. Valens római császár befogadta a menekülőket Pannóniába. Azonban a gótok beáramlását nem tudták megakadályozni, ezért 378ban legyőzték a császárt, akkor a gótokkal együtt a hunok is behatoltak Pannóniába. Ekkor Bagamér volt a fősámán, míg az öccse, Udin a nyugati fővezér lett, aki a Jászsíkságra tette át a székhelyét és Kari jász fejedelmi lányt vette el feleségül. A rómaiak a gótok ellen Udint hívták segítségül, mivel 401-ben a gótok Valeria tartományt elfoglalták. Udin sámán 395-ben a Tisza mellé tette át a székhelyét és Ordosz beleegyezésével engedélyezte a gót seregek elleni harcot. Így a rómaiakkal közösen legyőzték a gótokat és cserébe a rómaiak 409-ben átengedték Valeria tartományt a hunoknak. Udin megszervezte a hunok áttelepedését a már régebben is lakott Jász-síkságra és 401-411 között a széki és kazahunok betelepedtek a Kárpát-medencébe. Két fia, Ruga és Upor már Pécs-Tórem városában született. Ezt a szövetséget még annak idején Hunyor nagyfejedelem hozta létre, amikor Rómában tanult tárkánymesterséget. Bagamér 410-ben meghirdette a Nagyvízig való harcot és Bizánc, valamint Róma térségében is tájékozódtak a végső harc kimeneteléről. Buda Bizáncban, míg Atilla Rómában volt kalandozáson és követségben. Ordoszban eldöntötték, hogy Buda elgondolása szerint anyagi bázisra és kincsekre tesznek

szert majd. 435-445 között Bizánc felé, míg 445 után a Nyugat-római Birodalom felé kell előkészíteni a Nagyvízig való harcot. 455-ben Buda előzetes tervei alapján győzelmesen uralmuk alá lehet hajtani a nyugati világot. Az Aral és Káspi tengerek között ekkor az avarok vették át a 573 vezető hatalmat. A Tisza menti Pusztaszeren 433-ban Upor, Ruga, és Udin vezetésével, Atilla tanácsa szerint legalább 50 tömény lovas szükséges ahhoz, hogy a Nagyvízig való harcot megvívhassák. Buda, amikor 435-ben felépítette Budavár alagútrendszerét, Ruga és Upor tervét úgy módosította, hogy tisztán a 24 Hun Törzsszövetségi harcosoknak kell ezt a mértéket megütni. A gótok, szkirek és a többi segédcsapatok hűsége bizonytalan, mert mindkét oldalra eldönthetik a Nagyvízig való hódítás sorsát. Így a fővezéri központ a pusztaszeri térség és Budavár sámánközpont volt, ahol a szellemi élet összpontosult. Mivel a buddhizmus terjedése miatt a beavatott központ is Budavárába költözött, Buda tapasztalatai alapján megteremtették Bizánc felé a gyepű elvét és hódításaik révén évi adófizetésre kötelezték Bizánc császárságát, mivel a régi kasszu-szövetség maradványai is nyomást gyakoroltak Bizáncra. Ordosz sámánközpontjának áthelyezése a fősámánság aranykészlete miatt nézeteltérést robbantott ki a visszamaradt 8 besenyő törzs és Budáék között. Ezért még a hátrahagyott Ordosz nevét is a 8 törzs vezéréről Pató névre változtatták, amit az agabók és kinajok Patu-nak ejtettek ki. Az ordoszi síkságot a mai napig a régi nevén hívják, a visszamaradt 24 Hun Törzsszövetségi maradványokat pedig ordoszoknak. A tíznyíl besenyő szövetségből Réka 2 töménye Atilla vezetése alá tartozott és az aranykincsekből ők is részesültek. Buda szigorúan ragaszkodott a 48 tömény és a 2 besenyő tömény teljes beérkezé séhez, az ifjú vezérek azonban a gótok unszolására siettették a Nagyvízig való csata beindítását. Buda-Belédet (Bodó, Böde, Bede ugyanúgy Budát jelent más törzsi névadásban) a gót vezérek nagyon gyűlölték, mert Buda 445-ig szigorúan ragaszkodott a kasszu-szövetséggel együtt Bizánc császárságának a szorongatásához és a kincsszer zéshez. A gótok takarmányozási gondok miatt Buda-Beléd ellen hangolták a harcosokat, akik Budát meggyilkolták és feltüzelték Atillát a Nagyvízig tartó harcra. A hiányzó 5 tömény azonban megbosszulta magát, mert a nyugati gótok átálltak Róma mellé és a keleti gótok is meginogtak. Húsz törzs töményével és a tárkányok töményeivel sem tudták pótolni a hiányokat, s így a Nagycsata eldöntetlen maradt. Atilla egy éjszakára még a csatatéren maradt győztesként, de a fellépő dögvész miatt kénytelen volt visszavonulni. A hun hadsereget nem törte le a nyúl évében esztelenül kikényszerített háborúskodás, mert 452-ben a nyomukban beérkező szkíta-daha szövetség harcosaival végigpusztították Itáliát, de Róma előtt megálltak. Itt az úzok voltak őrséges szolgálatban. A bor mámorában lévő Atilla helyett én vettem át a parancsnokságot és a békéért könyörgő pápával megegyeztem abban, hogy kincsek és foglyok tömegeiért megkegyelmezünk Rómának a Nazír utódjának kérésére. A hun vezérek is belefáradtak már a városok ostromába, mivel sehol nem találkoztak Éciusszal, aki a nagy csatában is megfutott Atilla elől és örültek bátor fellépésemnek. Az asszonynépek a rimalányokkal az élén örültek a hadifoglyoknak, mivel így földjeiket volt kivel műveltetni és a hadiözvegyeknek volt kihez férjhez menni. Így valamennyire pótolni tudtam a férfi munkaerő hiányát. Sokkal helyesebb elgondolása volt Buda-Belédnek, akinek tanácsára Ruga már 434-ben súlyos békemegállapodást kötött Bizánccal. 441-ben viszont Atilla a nagy hun kővetővel belőtt Bizáncba. 447-ben a gót és gyepidők csapatokkal törtek Bizáncra és gyepűket követeltek a nyugalmuk érdekében. Ekkor a császár elküldte követségbe Priszkosz rétort, aki 448-ban megjelent a Nagytanács előtt Atilla udvarában. Ekkor az előzetes tervek szerint Bizánccal szemben engedékenynek mutatkoztak. Atilla barátjának, Éciusznak a helyére pályázott, és fokozatosan meg akarta gyorsítani a Róma elleni terveit. Ebben nagyrészt az is ok volt, hogy Atilla és felesége között meg574 romlott a viszony. A hunok hírszolgálata szerint III. Valentianus és Éciusz között szintén ez történt és nővérével, Honóriával is nézeteltérései voltak. Atilla ekkor megkérte Honória kezét és Galliát kérte nászajándékként. Erre a kívánságra III. Valentianus és Éciusz kibékültek, és Éciusz ekkor már nem tört a császári szék felé. Mivel Bizánc az örökös zaklatás miatt meggyöngült, Atilla alkalmasnak látta az időt a Nyugat lerohanására. Buda-Belédet a segédcsapatok vezérei megölték és 451-ben a hunok csapatai özönlöttek nyugat felé. Elöl a 24 Hun Törzsszövetség Kos-jelű lovasai haladtak, majd a nyugati gótok, a szkírek-kasszuk és Ruga csapatai. A nyugati gótokat Éciusz igyekezett lebeszélni a keleti gótokkal való szövetsége miatt. A nyugati gótok királyai, valamint Eszék és Maros töményvezérek is elestek a csatában, de Atilla és Éciusz küzdelme megoldatlan maradt, mert Éciusz megfutamodott. A következő évben a Leó pápa és Atilla közt folyó vitát úgy oldottam meg, hogy férfifoglyok és kincsek, valamint Honória kezének ígéretével létrejött Atilla és Leó pápa békéje. Mivel a keleti és nyugati gótok kibékültek, tárgyalásokba bocsátkoztak Mainz érsekségének fejedelmeivel, akik azt javasolták, hogy egy másik fejedelmi lányt kell feleségül vennie Atillának, mivel közte és Réka között a viszony nagyon megromlott és a római császárság nem szívesen adja feleségül Honóriát a feleségétől külön élő Atillának. Mire a következő évben Atilla elment volna Honóriáért, a németek KrimhildaIldikót elküldték neki feleségül. Amikor a nászukat tartották, Atillát a német küldöttség megmérgezte és a fővezér hirtelen meghalt. A nyugati világ ujjongott e hírre. Honória is örült ezen házassági cselnek, mert bár a hatalom elbűvölte, hogy a Világ Urának címére törő Atillának a felesége lehet, de az újabb hírnek mégis örült, hogy Leó pápa kívánságára nem kell egy vad harcosnak a harmadik feleségévé lennie.

Buda fia, Aladár és Atilla fiai: Ellák, Dengezik és Csaba tudták ezen cselszövés megtörténtét és anyjukhoz rohantak a bíkís-besenyők szállására. Réka arra biztatta fiait, hogy vegyék át az Aladárnak ígért fővezéri hatalmat, mivel ők hárman vannak, de a kisebb fiát, Csabát magánál tartotta. Aladár, Ellák és Dengezik Pusztaszeren megszervezte a seregét és egymásnak estek Atilla temetése után. Sajnos nekem kellett a felbőszült seregek közé állnom, mert mire a palóc fejedelmi földről Tiszavárkonyon keresztül lelovagoltam, a diadalmas hun seregnek már csak a töredékét láttam. A fejedelmi ifjak belátták, hogy a megkezdett nagy csatát nem fejezhetik be. Ezért a birodalmat pillanatnyilag egymás között felosztották: Ellák kapta a Tiszától nyugatra eső részt, Csaba a Tiszától Jászvásárig, Dengezik tőle kelet felé az Etilig, míg Aladár az Etiltől a Bajkál tóig. Dunna asszony, Réka asszony meg én maradunk a Leó pápával történt római megbeszélés értelmében, mivel a hunok vezető rétege az uruki-mani keresztényekhez tartozik és az asszonytársadalom már lemondott a világuralmi törekvésekről. Az uralkodó család a segédhadak vezéreinek családjával összeházasodott. Mivel Dengezik és Aladár már a kijelölt országaikban jártak, a gótok, rómaiak, dahák a gyepidákokkal szövetségre léptek, Ellák ellen fordultak és a Pannonföldön legyőzték. Csaba és Szöged segítségül sietett volna, de Réka leintette fia heveskedését, mivel a dahák vezéréhez ment közben feleségül. Jómagam újból a küzdő felek közé álltam, és békességre intettem az egymással szemben álló csoportokat. A palóc fejedelmi földön béke honolt. Réka nem engedte ki a kezéből a hatalmat és Csabát is mérsékletre intette, mivel a második széki-hun tömény területét és Atilla nyughelyét Szöged töményvezér védelmezte. A palócföldi Nagyszalán elhatározták, hogy a Hórusz tiszteletére megrendezett ünnepre Kosut hadnagy vezetésével egy 5 fős lovasküldöttséget kell meneszteni. Ennek a célja az volt, hogy a beavatottakkal lépjenek érintkezésbe, főként pedig figyeljék meg az Ibos napját, azaz a Nílus áradásának 575 napját, amely megfigyeléssel a 24 Hun Törzsszövetség megalakulásától az aranyasszo nyok havának tartamát meghatározták. Ugyanis a bölcsek, Nippur, Babhón és Karnak megfigyelései szerint a Hórusz-Isten tisztelők ünnepi napjain megfigyelték a Szóthisz-csillag feljövetelét, amely kapcsolatos a Nílus áradásával. Ataisz elsüllyedésétől kezdve a csillagászati év eleinte csak 360 napos volt, majd fokozatosan 365 és 366 napban állapodott meg. A 24 Hun Törzsszövetségben minden negyedik évben tárkánynapot tartottak és 365 nap helyett 366 nap lett a tárkánynappal a negyedik év. Minden 20. évben, amikor a sámánképzősök 5 éve és a tárkányképzősök 4 éve összetalálkozott, emberöltős kalandozásra mentek a lovasaink. Most Budavárról 440-ben nem lehetett küldeni Hikszosz-fóld felé ilyen kalandozókat, mivel Bizánccal hadban állottunk, hanem 445-től már esedékessé vált ezen kalandozás bevezetése. Így került sor a palócföldi sámánképzősöknek a kiküldésére. Amikor Kosut hadnagyék a Hikszosz-földről a Hírös-kapuból megjöttek, jelentették, hogy az Aranyasszonyok hónapjának egy bő nappal rövidebbnek kell lennie az elkövetkező évben, mivel az áradás Szóthisz napja, azaz a hikszoszok szerint az Ibos napja, így a mi általunk vezetett névadó naptárnak egy nappal kell az ünnepek alatt rövidülnie. Karnakban összeült a 42 tartomány 42 bíróval kibővített tanácsa és a Szóthisz csillag feljövetelét így állapítottuk meg. A háromszor nyolcas hun Istenség most is 1-1 hallgatóval képviseltette magát a karnaki bölcs papok között és a 42 bölcs bíróval közösen döntöttek arról, hogy a gyakoribb Nagyszalák miatt az Ibos-napok kezdete egy nappal kell, hogy megrövidüljön. A palócföldi Nagyszala lezárása tehát úgy történt, hogy egy nappal rövidebb lett az Aranyasszonyok hónapja. Így a Névadó-feljegyzések is megrövidültek az egy nappal való előrehozatal miatt. Nekese fősámán és Deédes aranyasszony úgy döntött, hogy a névadónapok jegyzéke Csaba megmaradt birodalmában minden nap csak 8 nevet tartalmazzon, mivel Ellák megmaradt népe Magyarkára, Dengezik népe Kutriguriába a Tenisur-parti fővárosba (Dnyeper) Aladár népe pedig az Etil mindkét partjára vándo rolt és ott a Magyarok Törzsszövetségével összeolvadt. A tíz névadó törzs mellé azonban a nyolc törzsszövetségbeli név mellé felvették Bizánc és Róma neveit is. Így adódott minden napra 10 férfi és 10 női névadási név. Ez annál is inkább esedékes volt, mivel a bizánci és római kereskedők és iparosok megtelepedtek Pannonföldön és Szirmiumban. Volt olyan névadás is, hogy a keresztény és őslakos neveinket összepároztatták. Ha pl. Bató napján megszületett egy fiúgyermek keresztény anyától, akkor ezt úgy jelölték, hogy Bató Péter lett a neve a gyermeknek. Közös megegyezés alapján 455 elején Avitus császár újból uralma alá hajtotta Pannóniát. Nyomban összeült Palóc-Vasváron a visszamaradt népek tanácskozása. Ruga népe Bécs és az Ibos (Ibbs) között helyezkedett el, a herulok segédcsapat népe a Vág körül, a Garam és Vág között a svébek, a Bodrog környékén a szkirek, a Duna és a Tisza között a jász-szarmaták. Eszék magyari népe a Dara folyó alsó, termékeny oldalán, Budaváron a kazahunok kis csoportja Dunna asszony vezetésével, a manysik Szala törzsének maradványai a Zala folyó két oldalán megmaradtak. Engedélyezték a Ten és Tenisur vonaláról elvándorolt keleti gótok megtelepedését is Pannóniában. Ezt annál inkább megtehették, mivel ők nem vettek részt a hunok Ellák vezette szövetségének a megtámadásában. A gyepidákok és dahák Réka szövetségesei voltak, ezért Deédessel úgy döntöttek, hogy a háborúskodásokban nem vesznek részt, hiszen a legtermékenyebb földterületeket mindenütt a 24 Hun Törzsszövetség népei foglalták el és a legelőterületeik is igen megnőttek. Állatállományukat a legjobb fegyverekkel védelmezték. Itt, a vasvári tárgyaláson a bárdok is megjelentek és Dunna-Deédes-Réka 576

asszonyok családjával házassági szövetségre léptek. Ezzel biztosították a megmaradt területük sérthetetlenségét. Mivel Deédes aranyasszonynak 9 fia és 6 leánya, valamint 24 unokája volt, a 455. évi almafavirágzás ünnepén elhatározták, hogy birodalmuk védelme érdekében a Csörsz-kiképzési vonalat fenntartják Atilla volt segédcsapatainak népeivel együtt, de háborút nem vállalnak. Vasvár vascipó-begyűjtőhely igazgatása alatt három kabar és három úz (palóc, marúz és daragúz), valamint a többi 24 törzsből 4 tömény maradék haderő szerveződött, akik Budavárát és Szöged vezetésével Atilla nyughelyét védelmezték. Babai székihunszarmata származású töményvezér helyettes ezen terület határőrségét megszervezte. A palócok települései Vadna várától a Pozsony széki-hun nemzetség váráig húzódtak. A Csörsz-vonalán is szerveztek településeket. A herulokkal, svébekkel és jászokkal soha nem háborúskodtak. Ezen a 455-ös almafavirágzási ünnepen eldöntötték, hogy a bálványhegyi leányvásárt rendszeresítik, hogy a házastársak közötti nézeteltéréseket kiküszöböljék. Ugyanis egy törzsben minden férfi harcosnak csak egy felesége lehetett. Többnejűséget és többférjűséget csak a Nagy-Süán győzteseinek engedélyeztek, mivel azok másként is igen ügyesek és jó erőben lévők voltak. Természetesen úgy a sámán, mint tárkányképzésen csak a legelőkelőbb hun törzsszövetségbeli ifjak vehettek részt, hogy aztán a Csörsz-vonalán kiképzendő harcosok vezetői legyenek. A 24 évet letöltött vitézek családjai,a Csörsz-vonal mindkét oldalán egy eke földbirtokot és házhely birtokokat kaptak. Így a Csörsz-vonal élelmezése mindig biztosítva volt. Mivel Deédes látása már meggyengült, Szanka sámánt bízták meg Arvisurájának a rovásával. Deédes aranyasszony a Palócföldi Nagyszala értelmében engedélyt adott arra, hogy a lusta asszonyt és a részeges férjet a házastársa elhagyhassa. Ez szintén a bálványhegyi leányvásáron történhetett meg, de akkor a hűtlenné lett házastársaknak más tömény területére kellett vándorolnia. Ezen a Nagytanácson eldöntötték, hogy a palócok területe Uzapanyitól Pusztaszerig, a maruzok területe az Úz völgyétől Pusztaszerig terjedt, így a Leó pápával kötött egyezség szerint az egyisten-hívő Deédes aranyasszony népe nyugalomban élhetett. A székihunok, kazahunok, jászok, szarmaták, dahák, szkíták, gyepidákok és szkirek isteneit sem vetették meg, hisz ezek isteneivel lett meg Csaba nyugati nyolcas-istensége. Segédnépeik háborúskodhattak, de ők biztosan álltak a Csörsz-vonal mindkét oldalán és a területükön az esetleg átkalandozókkal nem ütköztek meg, hiszen a jövevények mindig jobban félnek, mint az őslakosság. Dengezik népéhez sokan elmenekültek Ellák harcosai közül. A Van-tó melléki uruki-mani hívők az üldöztetés elől a Ten-Tenisur folyó vonalára menekültek. Az itt élő Dengezik-féle nyolcas istenség vitáiba nem szóltak bele, hanem a kutigurok törzsét gyarapították, akik megtűrték a szolid, dolgos uruki keresztényeket. Magyarkától Jászvásárig szétszórtan helyezkedtek el. Aladár népe az istenfélő magyari néphez csatlakozott. Nekese-Deédes fia: Daróc, akit bűnösnek minősítettek az Atilla halála miatt őrparancsnoki tisztsége gyenge ellátása következtében, gyermekeit Deédes gondjaira bízta, majd felesége sírhantjától elbúcsúzva Aladárhoz csatlakozott és a Káma mellett a Bolári házba nősült be, ahol még sok fia született. Ő volt az első, aki a Betseáni kazárok befogadása miatt tiltakozó szavát felemelte. A magyarok törzsszövetségét Aladár eleinte gyűjtőnéven csak ugoroknak hívta. Mellettük kazahunok, avarok, a 12 székihun nemzetség, mongolok, tatárok, kabarok és ujgurok alkották a nyolcas istenség törzseit, de hozzájuk csatlakoztak a becseáni kazárok, mint a kunoknak kasszukkal keveredett harcosai, a palesztin mohamedánok 577 elől menekülő zsidók és az oszétek parszi-szkítái. Ezen törzsekkel alkotta meg Aladár a harmadik nyolcas istenség és segédnépeinek új birodalmát. Ebben a szövetségben először a kazahunok ragadták magukhoz a hatalmat, de aztán a Huangho mellől menekülő avarok töményei és az oguzok lettek a hangadók. Az ugorok vezetéséhez a Nyék-törzsbéliek egyisten hitű tagjai járultak hozzá és vették át a szellemi vezetést. A legnagyobb gondot az iszlám-hitűek terjeszkedése okozta. A kazárok is igyekeztek a vezetőségbe befurakodni. Amíg a nyugati nyolcas istenség hívőinek sorait a nyugati kereszténység szövetsé geseként kezelte az urukimani uralkodó réteggel való házasságok révén és a Csörszvonal mögötti őslakosokat nem háborgatta, addig a Dengezik-féle uruki-mani uralkodó vezetőréteg a görögök bizánci kereszténységével lépett kereskedelmi kapcsolatba. A kutigurok itt megszervezték az egységet. A középső nyolcas istenség úgy a bizánci, mint az uruki kereszténységhez igazodott a vezetők rétegében. A keleti nyolcas istenség okozta a legnagyobb gondot, mert itt a buddhizmus és a mohamedán világ terjeszkedése örök háborúságot okozott. Az urukimani kereszténység Chorezm-ben és Ujgurföldön már államvallás lett, de engedékenységük miatt soraikat a buddhizmus és az iszlám is nagyon megritkította. Mivel az iszlám a zsidóknál sem gondoskodott vallásuk nyugodt gyakorlásáról, tömegesen hagyták el a Jordán völgyét és a kazárokkal együtt ellepték Bakátot, az akkor még igen termékeny 24 Hun törzsszövetségi területet. Bakátot azonban többször érte földrengés, ezért a gazdag kazár előkelőségek a magyar törzsszövetségben is letelepedtek és arra ösztökélték az ugorok szövetségét, hogy alakítsanak egy erős központosított államot, Aladár azonban a keleti nyolcas istenség birodalmában nem engedélyezte a 24 Hun Törzsszövetség népeinek ezen állam alakulatát. Erről Dengeziket és Csabát is értesítette. Pató besenyői Ordoszban még mindig duzzogtak a beavatott törzsszövetségbeli kincsek elhozatala miatt, de 455. Aranyasszony ünnepén egy kalandozó csoportjuk

mégis megjelent a Deédes születése és névnapi ünnepélyén. Egy Szirma nevű besenyő lovas meg is nősült, a házaspárra Nekese és Deédes áldását adta. Mivel ezen Szmirnában járt besenyő vitéz felvette a Szmirna nevet és Ecseg kabar bíró leányával házasságra lépett, a boldog apa engedélyezte a kabar földön való letelepedést. 578 Hej rege rejtem A palócok honfoglalása Népek csatája Palócföldi Nagyszala Palócok Róma alatt A hajnaltánc eredete Palócok vasművelése 269. Arvisura Szanka fősámán rovása. Kr. u. 420-485. (4460-4525. m.t.é.) A PALÓCOK HONFOGLALÁSA Egy forró nyári éjszakán az Ordosz feletti Bálvány-hegyen az örömtüzeket meggyújtották. Befejeződött a köles aratása. Joli-Tórem Föld-anyának, az úz nép istenasszonyának hálát mondott Bagamér, a hun törzsszövetség fősámánja, aki meghirdette a hunok harcát az egyik Nagyvíztől a másik Nagyvízig. A 4460. medvetoros évben az új vallás szerint Rómában 420-at írtak, és nem gondoltak arra, hogy a hunok tyumenjei még az Órökvároshoz is eljutnak. Elindultak a fegyverkovács úzok is. Amikor az Etil folyón átúsztattak, vezérük, Jákó olyan szerencsétlenül esett a lova alá, hogy gerincsérülése folytán a lábaira megbénult. Visszavitték Ordoszba, s maga helyett egyetlen leányát, Deédest, az ordoszi aranyhajú lányt küldte el, hogy dicsőséget hozzon Joli-Tórem népére. A beteg Jákó helyett édesanyja, Bősárkány irányította Deédes nevelését. Leányuk, aki fiús természetű volt, 430 lova közül kiválasztotta a legvadabbat és 15. születése napján megnyerte a Hun Törzsszövetség ifjúságának hagyományos lovasversenyét, a Nagy-Süánt, melyen unoka-bátyja, Atilla a cél előtt elbukott. Deédes lobogó aranyhaja felcsillant a déli napsütésben, s diadalmasan a célba futott. Az Oregek Tanácsa engedélyezte, hogy a törvények szerint a győztes leány három férjet választhasson, akik majd rendben tartják nagy állatállományát. Ehhez Bagamér is hozzájárult. Az Ordosz feletti Pusztaszeren Deédes három férjet választott. Az első a széki-hun Maros volt, igen kemény, barna legény. Másik a szőke, magyari Eszék volt, míg a harmadik az első szerelme, Nekese, a víg kedélyű és okos ordoszi fegyverkovács, úz sámán. Deédes, az ifjú megválasztott Aranyasszony a 4470. medvetoros évben (Kr. u. 430) indult el. Háromszögletű selyem fejdíszt viselt. Bősárkány kíséretével, magukkal vitték az Ordosz sámánközpont legfontosabb kellékeit. Buda mindig előttük lovagolt egynapi járásra, hogy a Bősárkányra bízott kegyszereket védelmezze. Deédes azért viselt háromszögletű fejdíszt, mert ezek jelképezték három férjét, s így a hun nép ifjúsága a termékenység jelével indult a világ meghódítására. Deédes férjei egynapi lovaglásra voltak egymástól. A gazdag asszony folyton úton volt férjei között, mivel egy-egy táborban egyik holdtöltétől a másik holdtöltéig tartózkodott. Így a férjek csak az ünnepélyes nászlakomán találkoztak egymással. Mire a hajnalcsillag felragyogott, az ordoszi Arany-asszony hajlékából elindult Deédes első férjé 579

19. ábra Palóc fejedelmi föld: Sajó-Ordosz nek, Marosnak a tyumenjével, hogy elindítsa a Hun Törzsszövetség ifjúságának kalandozását. Bagamér halála után Atilla lett a hunok fővezére, míg az okosabb Budát fősámánná választotta az Oregek Tanácsa. Ezen a nagy tanácskozáson az úz népet Bősárkány, 580 a meghalt Bagamér húga képviselte, mivel Deédes a turgai kapuban tartott őrséget, hogy a hun hadsereg nyugodt felvonulását biztosítsa. Atilla a 4473. medvetoros évben (Kr. u. 433) az alánokkal összeházasodott jászok hívására elfoglalta a Jász-síkságot és az új, negyedik Pusztaszeren ütötte fel sátorfáját. A 4474. medvetoros év (Kr. u. 434) tavaszán az altáji Kabar-síkságon telepedtek meg, a Jász-síkság felett, Kassa-Aba parancsnoksága alatt. Buda a 4475. medvetoros év (Kr. u. 435) tavaszán érkezett meg a Sámánok-Tanácsával és szépséges feleségével, a rimalányok fejedelemasszonyával, Dunnával. A római polgárok alapította város alatti Kőhegyen ütötte fel fősámáni székhelyét. Joli-Tórem kegyhelye mellett felállították a rimalányok szállását.

Ekkor érkezett meg az úzok serege is Deédes vezetésével és a 4475. medvetoros év (Kr. u. 435) nyarán, Deédes 20. születése napján, tábort ütöttek Pusztaszeren. Azért érkeztek később, mert az Oregek Tanácsa a fehér-hunokat a turgai kapuból az Etil folyón át vezényelte az új hazába, míg a fekete-hunokat a derbenti kapun keresztül irányította a nagy felvonulásra. Utolsónak Eszék tyumenje indult el, de parancsa szerint Tomaj vitéz századát azzal a paranccsal hagyták a turgai kapuban, hogy a később érkező törzseket a megjelölt úton kísérjék Atilla táborába. Egy-két felvezető csoport mindig kísérte a törzseket a megjelölt úton, de a mai napig is maradtak közülük a Turga kapujában, mivel négy törzs az előírás ellenére sem érkezett meg, és az Oregek Tanácsának parancsa értelmében mindmáig várják azok beérkezését. Esküjüket még a nagy mongol hódítók is tiszteletben tartották és őrhelyükben megerősítették őket, mivel megbízásuk örök időkre szólt! Eredetileg fehér-hunok voltak: mordvinok, manysi-hantik, marik, suomák, észtek, lettek, komik, vepszék, vótok, kaza- és székihunok, avarok, kabarok. Fekete-hunok: úzok, kunok, jászok, törökök, mongolok, tatárok, zsuánok, csuvaszok, bolgárok, baskírok, ujgúrok és manzsuk. Bősárkány kérésére az Oregek Tanácsa az úzokat háromfelé telepítette. Maros vitéz tyumenje az Úzvölgyétől Marosszékig, Eszék vitéz tyumenje Dunna-Ózdíntól Eszékvárig, míg Nekese fegyverkovács tyumenje Sajó-Ordosztól Tiszavárkonyig telepedett le. A határőrző Dernő, Uzabalog- és Úzon-őrhelyek és Sajó-Ordosz között a magyarföldi kasszuk és a rimalányok csapatai telepedtek meg. Ennek a tanácskozásnak az úz törzsre vonatkozó része azt szabályozta, hogy Deédes Aranyasszony a tavaszt Marosszéken, a nyarat Sajó-Ordosz környékén, az őszt Eszéken a síkságon, míg a telet Budaszéken fogja eltölteni. A Vezéri Tanácsban neki is részt kellett venni, mert a Hun Törzsszövetségben, mint egyedüli nővezérnek a háziasszonyi teendőket is el kellett látnia, hiszen négy vidék különböző főzőművészete volt a tarsolyában. A tűzhelyek mellett 48 gazdasszony várta parancsait. Ezért az úzoknak nem kellett sámán-dézsmát fizetniük, hanem 48 gazdasszonynak és férjeiknek, valamint családtagjaiknak fel kellett építeniük Buda-szék sámánközpontját. Az úz kőfaragók és ácsok építkezését a fiatal komi sámán, Sziktivár irányította. A kiváló tervező sámán vezetésével Budavárát öt év alatt építették fel a Kőhegyen. Tehát Budaváron, éppúgy mint Ordoszban, az új lakosság többségét az úz mesteremberek és fuvarosok képezték, akik a sámánváros nyelvét minden törzsre rákényszerítették. A fuvarosokkal együtt az úz nép kalmárjai is megjelentek és a melegvizek mellett ütötték fel sátorfájukat. Nekese vitézei kilenc úz községben telepedtek meg: Ózd, Várkony, Hangony, Center, Putnok, Velezd, Daróc, Deédes és Mogyorósd. Vasforraló településeik (pestjeik) voltak: Dernőn, Rozsnyón, Rőcén, Gerlicén és Vasváron. Maga Nekese is foglalkozott vasműveléssel a róla elnevezett Nekesén. 581 Minden törzset a szomszéd törzsek neveztek el. Így volt ez a megtelepedett úzok esetében is. Az első tyument, annak vezéréről és legnagyobb folyójukról marúzoknak, a második úz tyument termelvényeikről daragúzoknak, míg a harmadikat a kabarok - akik két évvel korábban telepedtek meg az úzok által igen gyéren lakott részen felső úzoknak, azaz akkori nyelven palúzoknak nevezték. Azonban a Kassa-Ungvár vidéki nagykabar tömb az újonnan érkezett úzokat palócoknak hívta. Legfelsőbb településüket, Úzd sámánkegyhelyüket pedig kabarosan Ózdnak nevezték, amely ellen hiába tiltakoztak. Az itt lakó úz családokat, a Vadna sámánnal érkező Hetény, Gál, Biriny, Pázmány, és Ladány-féle vandalúzokat a kilenc központi község magvába olvasztották be. Az érkező szabad úz harcosokat Tiszavárkonyig vezette le az ifjú Várkony vitéz, míg Matyó volt vitézeit a Bálványtól délre telepítette le öt községben. A többi nagycsaládot Dernő községtől Susa-őrhelyig szabad telekfoglalással engedték megtelepedni. Amikor a mordvin és hanti törzsek Atilla halála után visszamentek a Káma-Oka folyók vidékére, a palócok Vadnától Zebegényig elfoglalták az elhagyott törzsi szállásokat és azóta is lakják Palócföldet. NÉPEK CSATÁJA Budavára 24 ölnyi széles, négyszögletes vár volt. Elöl 24 oszlopon nyugvó 5 öl széles és 5 öl hosszú védett bejárattal. Alatta pincék 2 öl magasságban, majd ezek fölött 7 terembura által 2-2 ölnyi magasságokkal elválasztott szálláshelyek. A legfelső terembura fölött a kereszt alakban kiképzett tárgyalóterem állott. Ezen tanácskozó terem négyszer-hatkaréjos részre volt osztva. Középen egy háromöles törökös emelvénnyel, amely alatt a mindenkori fősámán székhelyét a mordvin ácsok nagy ügyességgel faragták ki. Hátul egy kör alakú torony volt a várhoz építve, lépcsőkkel ellátva, amelyből minden teremburás részbe surranók vezettek be. Ezen körben háromöles térségben mind a hét szinten pihenők voltak a melegebb ruházatok elhelyezése végett, rimalányok őrizetében. A fősámáni székhely fölött három ölnyi magas tornyocskát faragtatott Sziktivár komi sámán, míg a bejáratot és felmenő tornyot Tartu ész-suoma sámán készítette el 24 öl magasságban. A pincézetet is beleértve az épületet nagy gonddal díszítették. Budavára mellett mind a 24 törzs részére felépítették a vezérek 5 öles és 2 öl magas szállásait, hogy a tanácskozások közötti időt a vezéri küldöttségek nyugodtan tölthessék. Minden szállás tornyán ott díszlett a Nekese fegyverkovácsai által készített, törzsi jelképet igazoló Tórem alak és a törzsi szent állat, feltűnően kiképezve. Az öszszes törzsi szálláshely mellé kegyhelyeket is készítettek, hogy a tanácskozók az Égiek segítségét kérhessék megbeszéléseik sikeréhez.

A 4490. medvetoros év (Kr. u. 450) késő őszén már 9 fiával jelent meg az úzok Arany-asszonya, Deédes. A 24 vezér között ő is helyeselte a Nagyvízig induló háborút, ha a fekete-hunok még hátralévő 2-2 tyumen lovasa is megérkezik. Már 40 éve tartott a hun tyumenek fokozatos felvonulása, de 4 tyumen a meghatározott időre nem érkezett meg, hogy az Égiek vezetésével az egyik Nagyvíztől a másik Nagyvízig terjedjen a hun törzsek szövetségének Égi-Birodalma. Deédes három férje ekkor találkozott másodszor, Buda lakomáján. Deédes három férje 3-3 fiával a nagy tanácsterem három oldalán helyezkedett el, míg az Aranyasszony a negyedik oldalon Atilla és Buda között ült. Bősárkány a fősámáni-szék tornyocskája alól vezényelte az étkezés lefolyását. 582 Bősárkány feladata az volt, hogy a felzaklatott szenvedélyeket lecsillapítsa. Ekkor adták ki parancsba, hogy a kabar és úz kovácsok egy ideig - meghívásra - minden törzsnél csak fegyvereket készíthetnek, Nekese tyumenje pedig a harcoló sereg élelmezését lássa el. Az úz nép három vezére - Maros, Eszék és Nekese vezetésével készült a nagy háborúra. A 4491. medvetoros év (Kr. u. 451) kora tavaszán összegyűlt a Jász-síkság északi részén a 24 Hun Törzsszövetség hadserege. A kunok harmadik törzse (a besenyők), az avarok vezéri törzse, a mongolok Tola törzse, a törökök Altáj törzse és a tatárok Kurga törzse nem küldte el a tyumenjét, így csak egy-egy tyumennel lovagoltak be Pusztaszerre. Ezért az aggodalmaskodó Buda nem helyeselte Atilla hadbaindulási tervét. Az összegyűlt fiatal vezérek takarmányozási gondok miatt Atilla mellé álltak és követelték a háború azonnali megindítását. Az Atilla köré csoportosult ifjúság egy éjjel megrohamozta Buda fősámáni szállását és a mészárlásnak Buda áldozatul esett. Fősámánná, mint rangban következőt, az úzok sámánját, Nekesét választották meg. Bősárkány örült veje szerencséjének és az otthon maradó Deédes helyett a háború mellé állt. A gyermekáldás előtt álló Aranyasszony hiába tiltakozott ellene, édesanyja, az agg Bősárkány indult el az élelmező tárkány-tyumen élén a nagy csatába, hogy az ötvenezer harcos hiányát egy tyumennel csökkentse. Az avar tyumen székhelye mellett - Győrnél - hiba történt. Bősárkány szervezete nem bírta a hadsereg ellátási gondjait és agyvérzést kapott. Hiába rakta Nekese az anyósára a sok piócát, reggelre meghalt. Ilyen balszerencse miatt Nekesének két helyen is kellett a felvonulást irányítania, hogy a zavarok megszűnjenek. Nappal az ellátó tyumennél tartózkodott, de később Szurdok hadnagyot - a csákányos vitézek parancsnokát - bízta meg az ellátó tárkányok vezetésével. A rimalányok vezetését a felgyógyult Dunna-asszony vállalta magára. Mire a sereg a lajtakapui Alsóőrre ért, a rimalányok tyumenje 2 tyumenre nőtt, mivel Dunna hírneve vonzotta a törzsszövetség leányait a hódító seregbe. Nekesének Atilla táborában kellett tartózkodnia, mivel Buda megölése óta Atillának nem volt tiszta a lelkiismerete és még a nagy csata előtt is jósoltatott a 24 sámánnal. Atilla éjjelenként felriadt álmából és mindig Nekesét kereste, hogy a hírhozók és az Égiek milyen tanácsot adnak. Nagyon bosszantotta, hogy Dunna-asszony a lovaglási törésekre új gyógyító módot vezetett be a fehérneműk váltásával, és ezzel népszerűsége növekedett. Bajon tyumenvezér már előbb járt a baszkorok földjén és erős szervezettséggel felállította a kos jegyében születettek tyumenjét, Bakos hadnagy vezetésével. Ezen harci csoport felesküdött, hogy tűz és víz nem állíthatja meg őket, hogy a Nagyvízig folytassák harcukat. Amikor a hunok Nagy-Csatája megkezdődött, zuhogni kezdett az eső. A buborékos víz tócsáit vörösre festette a kiömlött vér. Ez rossz jel volt. Hosszabb ideig esős lesz az idő. Elkeseredett kedvetlenség lett úrrá, még a kiáradt patak is vörös színben hömpölygött. A rossz látási viszonyok miatt a Nagy-Csata könyörtelen birkózássá változott. Bakos-Tyumenje azonban utat tört magának. Vezérük hősi halála után Bajon vezér átvette az irányítást és mire besötétedett, összetalálkoztak Baszkor-föld lovasaival, hogy a Nagyvízig folytassák közös harcukat. Nekese csak éjfél felé találta meg Atillát, aki maga is megsebesült. Úz csákányosok rohamot indítottak a Fővezért körülfogó bekerítő gyűrű ellen, míg a sebkötöző rimalányok a megholtak fegyvereivel siettek a csákányosok vágta ellenség megsemmisítésére, hogy elszántságukkal megmentsék 583 Atillát. A légiók nem voltak hozzászokva a csákányos-tyumen harcmodorhoz, s hadrendjük megingott, majd vad futásban kerestek menedéket. Az igen jól lovagló rimalányok messze űzték a menekülő légiót, akik a csúszós talajon igen nagy veszteségeketszenvedtek. Mikor az ellenséges gyűrűt szétdarabolták, Nekese újból jelentette Atillának, hogy a sámánok véleménye szerint az utolsó jóslatban nyulat ábrázolt az Égiek parancsa, de újabbat jósolni nem tudnak, mert elveszett a Fősámán-Ust, s ezért a Sámánok-Tanácsa jobbnak látja, ha rövid pihenő után visszavonulnak. Dunnaasszony jelentette, hogy a halottak között csoma-betegség nyomai láthatók. Ekkor a Vezérek Tanácsa elrendelte, hogy zárják el a győzelmi bor tömlőit, s induljanak hazafelé. Az úz csákányosok őrsége mellett

aludtak, majd kiadták a parancsot, hogy Szurdok hadnagy még hajnalhasadás előtt induljon az előőrseivel Budavár felé. A visszavonulók elkeseredése borzalmas volt. Dunna-asszony a sebesülteket harci szekerekre rakatta, tekintet nélkül arra, hogy barát-e vagy ellenség és Szurdok hadnagy tyumenje után megkezdte a visszavonulást. Szívós rimalányaival rendet csinált. Budavárban Atilla kérésére az Oregek Tanácsa azzal büntette Nekesét, hogy amíg ő él, nem hagyhatja el szálláshelyét, mert őseik négyszögletes áldozati üstje elveszett. Atilla Nekesét okolta, hogy teljes seregével nem jutott el a Nagyvízig. Dunna-asszony ellenben Nekese pártjára állt és hangoztatta: A Nagy-Csatát azért nem nyerhettük meg, mert Buda számításai igaznak bizonyultak. Hiányzott az öt tyumen lovas, amelyik a csatát a hunok javára döntötte volna el és még lett volna annyi erő, hogy a Nagyvízig vigye előre győztes tyumenjeinket. A 4492. medvetoros évben (Kr. u. 452) összehívták a 24 Hun Törzsszövetség NagySzaláját. Biztonsági okokból és Nekese fősámánsága miatt Ózdon tartották a megnyitót és a Vasvár hegyén épült 24 karéjos kegyhely volt a színhelye a tanácskozásoknak. Az Oregek Tanácsa azt a megállapítást rótta le a 269. Arvisurában, hogy a Nagyvízig meghirdetett csatát azért nem nyerhettük meg, mert 2 tárkány tyumen nem érkezett be. 50 tyumen kellett volna ahhoz, hogy a „Népek Csatáját" megnyerjük. Bakos baszkor tyumen-vezér azonban elérte a Nagyvizet és esküjéhez hűen örök-időre Vízkaja sámán tenger-öblében várja a hun törzsek szövetségének győztes tyumenjeit. PALÓCFÖLDI NAGYSZÁLA A 4492. medvetoros évben (Kr. u. 452) almavirágzás ünnepére az Óregek Tanácsa összehívta Ózdkegyhelyre a Hun Törzsszövetség Nagyszaláját. Biztonsági okokból és Nekese fősámánsága miatt Ózdon kellett tartani, mert a 4491. medvetoros év bölénytor havának 5. napján meggyilkolt Buda emléke tiltotta a budavári Nagyszala megrendezését. Dunna Arany-asszony előadta, hogy Buda feljegyzései szerint csak a következő év tavaszán, azaz ma kellett volna megindulnia a Nagy Csatának, mivel a mostani év a rómaiak által számított 452. év az Arvisura titkos rendelkezései szerint a tigris éve, tehát győztes harcosok esztendeje, de a múlt év a meggondolatlan nyúl éve volt, amely csak eldöntetlen csaták esztendeje lehetett. Dunna-asszony erélyes fellépésére Atilla elismerte, hogy a Nagy-Csata legbiztosabb tyumenjei a Bakos vezér kos-jegyében születettek tyumenje volt, utána az úz csákányosok és a rimalányok tyumenjei vitézkedtek leginkább, akik még az életét is megmentették. Ezért az Oregek Tanácsa a balsiker miatt Nekesét csupán azzal büntette 584 meg, hogy a törzsi székhely határait Atilla haláláig nem hagyhatja el, de a sámánkép zést neki kellett elvégeznie. Ezért a mozgó hadak fősámánjává Buda fiát, Aladárt jelölték ki, bár ő minden esetben kikérte Nekese tanácsát, mivel vígkedélyű lányát feleségül vette. Nekese dicséretet kapott, mivel Vasváron felépítette az úzok 24 karéjos kegyhelyét. Ugyanis még az elmúlt ősszel Hangony és Gömör tárkányok az úz ácsok vezetésével kivágták a Vasvár-hegyi bükkös erdőt és égerfa alapokon felépítették a sámánképzés várát. Így Sajó-Ordosz, Ózd kegyhely és Vasvár gerendavára öt éven keresztül a Hun Törzsszövetség szellemi központja lett, amely alatt fontos események zajlottak le. Az úzok ősi szokása szerint minden évben Aba napján Sajó-Ordosz peremén, Abafán megtartották a hagyományos medvetort. Sajó-Ordosz lovas parancsnoka, aki a lovaglást tanította, Szurdok hadnagy volt. Háza a róla elnevezett Szurdok hegyen volt, a Hangony patak mellett kivágott égerfákból ácsolt gerendavárban Nekese mindig a Vasvár hegyén épült 24 karéjos kegyhelyen oktatott, de a vasforralási műveleteket a hegy alatti kohókban tanította, ahol a legügyesebb nyílhegy- és kardkovácsok fegyvereikkel remekeltek. Itt készítették a legjobb kalandozási és hadakozási üstöket is. Deédes pedig mind a sámánifjak, mind a rimalányok részére Ózd-kegyhelyen tanította a sebesültek ápolását és hadi segítés-gondozást. Ezen tanítás volt a legkedveltebb, mivel ezen mindenkinek részt kellett vennie, nemre való tekintet nélkül. Budavárból minden holdévben egy ellenőrző oktató jelent meg, aki az Oregek Tanácsát képviselte. Szarvastor havában Atilla is Ózd-kegyhelyen és Várkony lovasterén a lóról való vívást oktatta. Minden héten bemutatta agyagbábun az emberi test legsebezhetőbb részeit. Ojbársz bölcs férfi az Arvisura törvényeit és az azokból való következtetéseket oktatta. Ezen bölcs férfi bebizonyította, hogy a nyúl évében még soha nem nyertek csatát. Budának igaza volt, hogy meg kellett volna várni a mostani tigris évet, hogy a hiányzó tyumenek beérkezzenek, mert a Buda által betervezett 48 harcos és 2 tárkány tyumennel megnyerhettük volna a Nagyvízig hirdetett csatát. „Lám Bajon hősi halált halt utóda, Bakos baszkor tyumen-vezér lovasai elérték a Nagyvizet és esküjükhöz mérten, örök időre a Vízkaja sámán tengeröblében várják a hun törzsek szövetségének győztes tyumenjeit. Kosut hadnaggyal Bakos tyumen vezér most is képviselteti magát az Oregek Tanácsában, hogy a Palócföldi Nagyszalában hozott döntéseket elvigye Vízkaja sámán Nagyvíz melletti birodalmába. Kosut hadnagy azért jött vissza

hozzánk, hogy Budavár sámánközpontja állandó összeköttetésben álljon Baszkorfölddel. Kosut hadnagy, a mai naptól kezdve a sámánok vízi kiképzését és a minden erővel való győzni akarást fogja oktatni." Ojbársz ezután arra hívta fel a figyelmet, hogy Matyó úz vezér, akit a kinajok Matóunnak neveznek, ilyen győzni akaró, Kos-jelű ifjakkal egy harcos napon átlovagolt a bevehetetlennek hitt kínai „Nagy Falon". Ugyanúgy Bakos tyumen-vezér a Nagy-Csatában elérte a Nagyvizet. Kosut hadnagy most elindul Atilla vezetésével, mint Deédes Arany-asszony egyik hadnagya, hogy győzniakarásuk előtt még Róma is meghódoljon. „Ezen hadjárat, mivel a tigris évében történik, bizonyára győzelemmel jár. Ezért javasolom Róma elleni hadjáratunk elindítását!" Nekese a sámánifjak segítségével ezen hadjáratot Róma város végcéllal rovásba fektette. Szurdok hadnagy felesküdött, hogy az ózdi sámánképzés terveit maradéktalanul végrehajtják. 585 Nekese és Deédes közösen azt javasolták - Dunna-asszony tanácsára - hogy a sikertelen kísérlet miatt le kell mondaniuk a Nagyvízig való hódításról és a jövő érdekében békességben kell lenniük még a legyőzött népekkel is. Éciusszal azonban keresniük kell a találkozást! Az ózdi Nagyszala döntése alapján a római hadjárattal keresniük kell a nyugati hatalmakkal való megegyezés lehetőségeit! Ellenben Kosut hadnagy felhívta az Oregek Tanácsának és a Nagyszalának figyelmét arra, hogy a Baszkor-tyumen kitartóan várja Agaba elgondolásának végrehajtását és Vízkaja sámán örökségét soha el nem hagyja! PALÓCOK RÓMA ALATT Deédes 3 férje közül csak Nekese maradt életben, ezért az Aranyasszony vándorlása megszűnt. Születésnapján azonban mindegyik gyermeke felkereste. Ilyenkor nagy vendégség volt a Bálványon és a fejedelem-asszony engedélyezte a leányvásárt. Ugyanis a férfiveszteségek miatt az árván és özvegyen maradt nők jogosan követelték, hogy a birtokaira férfi munkaerőt és férjnek valót hozzanak. Ezért Deédes engedélyezte a hadifoglyokkal való házasságokat. Leányai közül Piroska, Sajó-Ordosz parancsolója egy Center nevű szőke némethez, míg Visnyó húga egy kabar menekülthöz ment feleségül. Ezért a kabar Zsolca úz-földön menedékjogot kapott. Visnyó faluja is a birtokába jutott. A Nagy-Csata utáni osztozkodásnál a rimalányok mindegyike egy-egy férfi foglyot kapott, mivel nagy elszántságukkal a fővezéri törzset igyekeztek megmenteni. A foglyok házasságuk révén szabadokká váltak és a hun közösségekbe beleilleszkedtek. Ezért úz mintára a többi törzsek is igyekeztek ezen szokást átvenni, s így az Aranyasszony igen nagy tekintélyre tett szert. A következő tavaszon Atilla Róma ellen indult. Az útjukba eső városokat, amenynyiben ellenálltak, erős kővetőikkel földig lerombolták, de a hadisarcot fizetőknek megkegyelmeztek. Mivel Nekese nem hagyhatta el szálláshelyét, Deédes maga indult hadba. Maros és Eszék tyumenjeit fiaik, Beke és Siklós vezették. Deédes az úz mesteremberek tyumenjét Atilla belső szolgálatába állította. Szurdok hadnagyot Atilla - a Nagy-csatában tanúsított magatartása miatt - testőrhadnagyának nevezte ki. A rimalányok új serege azonban egész idő alatt Deédes parancsnoksága alatt állott. Dunna-asszony a NagyCsatában szerzett tapasztalatai szerint olyan fehérneműket varratott a felkészülési idő alatt, hogy a töréseket megakadályozták, s így a hadrendből való kieséseket nagymértékben csökkentették. Ezzel a bevezetett újdonsággal még az ellenség megbecsülését is kiérdemelte. Róma közelébe érve a hadjárat huszonhetedik napján a hadirovások szerint az úzok kerültek szolgálatba. A hun vezérek azonban a zsákmányolt boroktól berúgtak, mivel hírnökeik semmi ellenállást nem jeleztek. Amikor az őrség jelentette, hogy a római legfőbb papok tárgyalni akarnak, Atilla mámoros állapotában nevetett és így szólt: - Deédeském! Eredj és egyezkedj azzal a feketeszoknyással. Hátha megértitek egymást! Én szoknyás haddal nem tárgyalok! Az Aranyasszony riadót fúvatott, magára öltötte az úz vezérek díszöltözetét és elindult serege élén Róma főkapuja felé, a békezászlókkal érkező római pápa csoportjához. Deédes, az ifjúsági verseny hajdani győztese büszkén haladt a palóc lovasok élén, miközben folyton az asszonyok kérése csengett a fülében: „Nekünk férjeket hozzatok! Munkaerőket a földjeinkre!" Elhatározta, hogy nem a részeges férfihadak, ha586 nem a nők kívánságának tesz eleget és békét köt a krisztusi utóddal. Jóllehet a palócoknak csak egy istenük van, Rómában pedig három istenség, de itt is, ott is a szeretetet hirdetik. Hátha a palócok egy istene meg tud majd egyezni a római kereszténység hármas istenével! Minden erejét és tehetségét összeszedte és megegyezett a pápával, aki gazdag hadisarc megfizetésével és férfi foglyok nagytömegű átadásával megvásárolta a békét. Ebben nagy segítségére volt a felsőőri római hitű pap, aki - Deédes küldetését eltúlozva - a római hit terjesztését ígérte a pápának. Amikor a hun vezérek mámorukból felébredtek, majdnem összevesztek a hadisarcon, Deédest pedig kinevették, mert az aranyat, ezüstöt, ékszereket hadifoglyokkal cserélte ki. Most már az Oregek Tanácsa is szívesen törvényesítette a leányvásár megtartását, és a bálványhegyi leányvásárt sokkal hasznosabbnak tartották, mint az öldöklő csatákat. A hunok asszonyai boldogan ünnepelték a palócok nagy római diada lát.

Atilla mindig fájlalta, hogy Éciusz - ifjúkori játszótársa - újból megfutamodott előle, csakúgy, mint a NagyCsatában, ahol szintén hiába kereste. A palóc tyumen római diadalát az Oregek Tanácsa nagyra értékelte, és elrendelte, hogy Deédes születésnapjától, augusztus második napjától kezdve huszonegy napig ünnepeljék az aratás és a római csata befejezését. Ettől kezdve hármas ünnepet tartottak a Bálványhegyen: Joli-Tórem ünnepét, Deédes születésnapját és az elhagyott asszony, a bánatos özvegy és a férjhezmenni akaró leányok nagy ünnepét, a Bálványhegyi leányvásárt. A tiltott szerelmesek minden törzsből tömegesen keresték fel ilyenkor az aranyasszonyt, aki engedélyezte esküvőjüket. Ilyenkor Nekesse volt a legnépszerűbb a 24 Hun Törzsszövetségben. Mivel Piroska leánya egy baleset következtében meghalt férjét nem gyászolta tovább, újból részt vett a Bálványhegyi leányvásáron és egy Stoph nevű német harcossal kötött új házasságot, aki pappá szentelés végett ment Rómába és mint túsznak adott hadifogoly szívesen cserélte fel a béklyót egy igen szép asszony szerelmével. Az ifjú pár elköltözött Center falujából. A Németvárat Piroska az első fiára, Léka vitézre hagyta, és az új férjével a bükkös Palinára költözött. Piroska nem bírta Sajó-Ordosz közelségét, a katonai táborok zaját és a hegyekben lévő csendes falujába vágyakozott. Különben is titkos szerelme, Szurdok hadnagy Atilla szolgálatában állott. Ezért SajóOrdosz katonai parancsnoka harcias fia, Léka vitéz lett, aki nagy jövőnek nézett elébe, mivel Serénykének, a bölcs Buda első leányának kezét elnyerte, aki ilyenformán Németvár úrasszonya lett. Így Léka vitéz és csinos felesége mindig Budavár és SajóOrdosz között vándorolt. Ez igen megemelte Németvár jelentőségét. A HAJNALTÁNC EREDETE A 4493. medvetoros évben (Kr. u. 453) sok germán törzs fellázadt Atilla zsarnoksága miatt, amit a hunok vezére erélyes kézzel torolt meg. Ekkor engesztelésül egy szép hercegnőt küldtek Atilla udvarába, aki a diadalmas hadvezért egy lakomán megmérgezte. Amikor Deédes a tragédiáról értesült, azonnal Pusztaszerre lovagolt. Nekese büntetése Atilla halálával megszűnt. A vasvári kegyhelyen az ifjú sámánok - Arvisuráink ismeretében - a következő megállapítást tették az Atilla palotájában összeülő Oregek Tanácsa előtt: „Atilla 413-ban jött a világra, hogy világhódításai nyomán, 453-ban, nem messze a Tiszától, a Maros egyik mellékágában térjen meg őseihez örök nyugovóra!" 587 A monda szerint Szanka sámán ölben és lépésben kimérte Atilla nyugvóhelyének rajzát, és azt az utókorra hagyta. Szanka, a sámánok ifjú versmondója szerint: „Napsugárban, holdsugárban, Bús fekete éjszakában Vérözönben, sártengerben, Aludj Hunia királya!" Hunyor utódai hármas-koporsós temetésben egyeztek meg. Az aranykoporsót Marosszéken, az ezüst koporsót Eszéken, a vaskoporsót pedig Vasváron készíttette el Deédes aranyasszony a három férje számára korábban. Mivel az első két férje elesett a Nagy-Csatában, Nekese pedig élete virágjában állott, az Oregek Tanácsa engedélyezte, hogy a vaskoporsót Nekese, az úz kovácsok tárkányának vezére adja oda Atilla részére, mivel az akkori szokás szerint előre elkészíttette saját koporsóját. Ezt a nikkelben gazdag cinóber ércet Dobsinán bányászták, s 438-ban Ózdon Nekese saját vaskoporsóját ebből öntötte. A dobsinai vasat az ősz táltos rovása szerint ugyanúgy „nem eszi a fene" mint az indiai kabar vasoszlopot. A Catalauni csata 451 júliusában - a döghalál fellépése miatt - visszavonulással végződött. Eszék - az Atillával harcoló magyari vezér - szintén elkészíttette magának az ezüstkoporsót, de a csatában elpusztult. Többé nem volt szüksége ezüstkoporsóra. Arad 20. ábra Arr~isura sokszög Agaba fősámán hagyatékából, az elsüllyedt Atais kultúráját jelképezve. Elsőnek hazánk területén alkalmazta Atilla temetése előtt Nekese fősámán és helyettese, Szanka sámán. Ekkor Szöged és Arad sámánok ültek Szanka feje és háta elé, hogy Atilla nyughelyét megállapíthassák. 588 Mivel Maros is elesett, az ő aranykoporsójára sem volt többé szükség. Ordoszból hozott aranya kevésbé volt szennyezett, mint a hazaiaké. Atilla felesége, Réka tömbaranyban adta vissza Deédesnek, az úzok fejedelem-asszonyának. Darócnak legfőbb bűne az volt, hogy a végzetes lakomán pergő-testőre volt a palotában Atillának és meg kellett volna követelnie az Arvisurában lefektetett hűséget Réka képviseletében. Sajnos, Daróc elnéző volt és a pergő mellett elaludt. Amikor a pergő leszaladt, jelentette Atillának a lakoma befejezését, de az szólt,

hogy alva találta, de büntetésből egy pergőig még folytatják boros lakomájukat és a fejedelem-lány tiszteletbeli nászéjszakáját. Ekkor újból itatta Atilla a testőrségét, amikor is Daróc végzetesen elaludt. Amikor a felébredt szolgálatos testőr elvégezte szokásos útját, Atilla már halott volt. Daróc jelentése alapján méreggel ölték meg a német vendégek. Ezért a német vendégeket Krimhildával együtt lenyilazták és a Száraz Tisza-ágban megtévesztően díszesen eltemették három pergő idő alatt, majd a vezeklő német hadifoglyokra ráengedték a Tisza vizét. Atillát a sámánok-tanácsa hármas-koporsóban akarta eltemetni. A kiképző tábor középső sátorába vitették és jégverembe téve várták meg az arany, ezüst és vaskoporsó megérkezését. Darócot küldték Ózdra Nekese vaskoporsójáért. Nekese-Szanka-Ugron sámánok erre az időre az Arvisura-sokszög használatával kijelölték a temetkezés helyét. Aladárt és kishugát, Szalajkát elkísérte Daróc vitéz, Nekese fősámán harmadik fia. Ugyanis ő lovagolt el Nekese előre elkészített vaskoporsójóért Ózd-kegyhelyre, amit Arvisura szertartás szerint három-férjes házasságoknál minden dúsgazdag asszonynak előre el kellett készítenie. Az ércet gondosan válogatva Dobsináról hozták, amelyet Indijó elnevezés szerint „Cinóber" ércnek neveztek, amiből 438-ban Ózdon Nekese a saját vaskoporsóját öntette. Bihar fővezér ugyancsak az Arvisura szerint egyszer már leöntette Hadraba fejedelemnek a Kabar oszlopokat Dernő fősámán vezetésével. Most Nekesének is olyanféle koporsót kellett öntenie, amit soha „Nem eszi a fene". Mérgesen tett eleget az Arvisura parancsának és 24 vasforraló fújtatójával végrehajtotta a csodát, mert a csodakoporsót 438-tól 453-ig „Nem ette meg a fene"! Vajon kibírta-e az idők rádobált sarát? Amikor Daróc megérkezett, azzal fogalatoskodtak, hogy az aranykoporsót az ezüstbe kénysze rítsék, de ez sehogyan sem akart sikerülni. Végül Daróc letörte az ezüst koporsó lábait, s így sikerült az ezüst koporsót az aranyba beletenni. A vaskoporsóval nem volt semmi baj, mert Deédes aranyasszony férjei közül Nekese volt a legmagasabb, és a hatalmas tárkány-fejedelem koporsójában elfértek a többiek. Atilla így - szemben a hiedelemmel - nem arany, hanem Eszék, magyari származású daragúz tyumenvezér ezüstkoporsójában nyugoszik. Majd Maros hun származású marúz tyumenvezér aranykoporsójába téve helyezték el a hatalmas vaskoporsóba. Daróc szolgálatos testőr-vezérnek kellett a tökéletes lezárást végrehajtania, mielőtt a végeztes pergőt, emlékezésként a koporsóban elrejtette. Atilla temetésekor a Maros négy gázlójánál huszonnégy sámánifjú helyezkedett el az őriző lovasokkal, míg a fejedelmi, víz alá való temetkezés lezajlott. Nekese parancsára a temetést végző rabszolgákat az ifjú sámánképzősök lenyilazták, majd a sámánifjak gáttörést végeztek és a Szárazér folyásaiba engedték. A sámánifjak 24 napig „haláltáncot" jártak a kijelölt őrhelyeken, hogy révületükben mindent elfelejtsenek. Peregtől a két Hódos irányában egy tyumen, azaz tízezer lépésre nyugszik Atilla. Az Oregek Tanácsa döntése alapján Daróc vitéz vezetésével a temetést végrehajtó harcosok azonnal útbaindultak a Turgaikapuba. Jászvásáron sokáig pihentek, amikor 589 is hírül hozták a pusztaszeri testvérháborút. Vártak. Aladár és Szalajka testvére meg érkeztek. Újabb rendelkezés szerint neki kellett elkísérnie őket az Etilen túlra. Darócnak mindaddig nem lehetett visszatérni, amíg ikerfia nem születik. A Turgai-kapuba érve azonnal ajándékokkal halmozta el a Tomaj nevű sámánt. Bozasörrel jó hangulatra pendülve megkérdezte: „Van-e olyan család ismerősei között, ahol sok iker-gyermek él?" A turgai sámán megértően válaszolt, hogy rokonságukban a Béla folyó mellett a Tomaj család fészkében él egy Bolári nevű ősi nagycsalád, ahol emberemlékezet óta mindig csak iker-lányok születtek, mivel elátkozták őket, hogy csak leányaik szülessenek mindaddig, amíg Agaba véréből való férjekre nem tudnak szert tenni. Sírva keresnek olyan ifjút, de azok már régebben elmentek Balambér nagyfejedelemmel a Nagyvizek irányában. Most minden visszalovagló harcostól ezt kérdik: - Jött-e vissza valaki Agaba szent véréből? Amikor Aladárnak első kisfia, Ambenik megszületett a szép Szalajka hugától, névadó ünnepélyükre eljött a leggazdagabb Bolári lány és sírva könyörgött Darócnak, szüntesse meg az ősi átkot. Medvetor ünnepén Boláriék Merbolya leánya 2 kisfiúnak adott életet, amelyet Gerenna és Balog névre kiáltottak ki. Ugyanis Gerenna majdnem háttal, míg az öccse balkézzel jött a világra. Utána méh újabb ikrek következtek, amelyet Nekese visszavándoroltatott, hogy Daróc vére az Uzfóldön is megmaradjon. Amíg a temetésen résztvevő harcosok a Turgai kapuba küldettek, addig a törzsek vezérei Pusztaszeren gyűltek össze Atilla sátor-palotájában, hogy új fővezért válasszanak. A 24 gyásznap után Buda legnagyobb fia, Aladár és Atilla első fia összevesztek

azon, hogy ki legyen a fővezér. Mivel a meggyilkolt Budának több híve volt a hunok seregében, szörnyű háborúban Aladár kazahunjai legyőzték Csaba széki hun harcosait. Erre a szörnyű hírre az Aranyasszony újból lelovagolt Pusztaszerre, ahol a félelme tes hun seregnek csak töredékét találta. Erélyes fellépésére Aladár és Csaba kibékültek. Összehívatta Budára az Öregek-Tanácsát. Ott a többség helyeselte Aladár híveinek távozását, viszont engedélyezték, hogy aki akar, maradjon a Hun Törzsszövetség új birodalmában. Ilyen viszonyok mellett a kabarok zöme és az úzok mind a három tyumenje maradt hetvenezer lovassal, kovácsaival és kézműves legényeivel, míg a többi 22 törzs csak 4 tyumennel védte Atilla örökségét. Összevissza 11 tyumen hadravaló harcos maradt vissza. Csaba megbízásából Maros fia, Szöged lett Atilla sírjának őrzője, aki a Maros és Tisza összefolyásánál őrséget alapított Szöged elnevezéssel. A járőrök minden reggel innen úsztattak át a Tiszán, a Szkitha-sziget belső oldalán végig lovagoltak és az Artunya-karám őrpalotában megpihentek. Másnap reggel visszalovagoltak Szögedre. Közben megfigyelték, nem bolygatja-e meg valaki a vizek folyását, nehogy megzavarja valaki Atilla álmát. (Ezen őrszolgálatot Ilona 505-ben megszüntette.) Amikor Aladár a 33 tyumen harcos maradványával megindult az Etil felé, a széki hunok és jászok, észt és mordvin ácsok egy része még maradt Dunna-asszony hűséges kazahun tyumenjével Budavárban és környékén bár a harcosok létszáma egyharmadára csökkent. Amikor Aladár a 33 tyumennel útbeindult, a palúzok Zebegénytől Vadnőig, Tiszavárkonytól pedig Kassa vonaláig bővíthették ki szállásaikat. Deédes nagyasszony a Nagytanács után kiadta harcosainak, hogy minden úz vitéz maradjon, mivel a palócok területe Pusztaszertől Uzapanyitig, az Uz völgyétől Szöge 590 dig és Eszéktől Pusztaszerig terjed. A marúzok és daragúzok legelőterülete háromszo rosára nőtt, tehát nagy bőségben élhetnek. Deédes minden télen a Sziktivár vezetésével épített Budavárban a vezérek tanácskozásán megjelent. Ilyenkor Buda özvegye látta vendégül az Óregek-Tanácsát. Ekkor Deédesnek a javaslatára, mivel a hódító szándékaik megszűntek, elrendelték: - Amelyik hadifogoly nem alapított családot vagy özveggyé vált, s vissza akar térni szülőföldjére, elhagyhatja a 24 Hun Törzsszövetség szálláshelyeit. Ezért a nemes cselekedetéért még a római pápa is köszönetet mondott a felsőőri kabar keresztények papja által. Ugyanis a római tárgyalásnál ez a pap volt Deédes tolmácsa és az Oregek Tanácsa engedélyezte, hogy a szabaddá tett foglyokat a pap Rómába kísérje és a pápa által értesítse a nyugati világot, hogy a Hun-Birodalom lemondott hódító szándékairól és békés állammá alakult át. A Budavár alatti magas Kőhegyen Dunna-asszony veje, a komi származású Sziktivár javaslatára a hunkabar kőfaragók felépítették Sziktivárat Tartu észt-suoma ácsmester vezetésével. Ennek a célja az volt, hogy őrségével a hun-törzsek székhelyének a nyugalmát biztosítsa és a tíz törzs dézsmáját tartaléknak begyűjtse és tárolja. A 455-ben végzett sámánképzősök miatt Nekese és Deédes Ózdon ütötte fel az úzok székhelyének sátrait, mivel szerintük az országnak a Bolhád hegyvidék a legvédettebb területe minden ellenséggel szemben. Lovasaik Sajó-Ordosz térségében védték Ózdot a meglepetések ellen. Nekese Vasváron tömérdek vasat munkált meg a visszamaradt törzsek teljes ellátására. A 4507. medvetoros év nyarán az aranyasszony 52. születése napján örömtüzek gyúltak a Bálványon, megszületett Deédes 24. unokája. Nekese hálát mondott Joli-Tóremnek, az úz nép istenasszonyának a bőséges aratásért és áldását kérte a leányvásárra. Mosolygó, vidám fiatalok járultak a gyöngélkedő aranyasszony elé, hogy engedélyezze a leányvásárt és leendő házasságukat. Nekese összeadta a fiatalokat és megkezdődött Joli-Tórem boldog éjszakája. Ekkor kelt el az utolsó rimalány, jeléül annak, hogy a hun törzsek Kaltes-asszonya, az Élet-anya jelképesen bevégezte az ifjúság kalandozását. A rimalányok feloszlatásához Dunna-asszony is hozzájárult, csupán az ő belső szolgálatában maradt még 24 rimalány, mint Budavárának a békesség őrei. Ugyanis a nyugati világ Dunna-asszonyt ismerte el a 24 Hun Törzsszövetség uralkodójának, aki a kalandozásokat beszüntette és ezért hálából a pápa javaslatára a nyugatiak sem támadták a Hun-birodalmat. Éjfélkor Deédes rosszul lett és felszólította gyermekeit, unokáit és szeretteit, hogy senki ne sírjon, mert ő már elfáradt és meg fog halni. Végtelenül boldognak érzi magát, mert kilenc fia, hat leánya és 24 unokája folytathatja megkezdett munkáját. Mire felkel a nap, rakjanak óriási tüzet a Bálványon és a boldog, szép fiatalok az ő teteme körül járják el a hajnaltáncot. Nekesse végrehajtotta az aranyasszony utolsó kívánságát és mire a hajnal meghasadt, az ifjú párok eljárták az első hajnaltáncot az aranyasszony égő-ravatala körül, majd amikor felkelt a nap, vihar keletkeztt és a szél széthordta az aranyasszony hamvait, hogy örökké éltesse az úz népet, Joli-Tórem békés népét.

Ennek emlékére járják még ma is a lakodalmas hajnaltáncot a fiatalok az esküvők utáni hajnalon. Utána az Arvisura törvények szerint Nekese 24 napig mesélte az úz nép sokezer éves történetét. 591 PALÓCOK VASMŰVELÉSE Deédes Aranyasszony porait szertevitte a szél és azokból új hősök, új tudós bölcsek születtek, de megmaradt csontjainak részeit egy emberfejű, aranyos urnában, kicsiny falujában helyezték el. Azóta Deédes faluja kegyhellyé változott, emlékét a leányvásár hirdette. Az első bálványhegyi leányvásáron legnagyobb leánya, Piroska - mivel az úz harcosok nem merték feleségül venni - egy szőke hadifoglyot, Center vitézt választotta férjéül. Egy úz községet, Sajó-Ordoszt kapták nászajándékul, de Center a német kőfaragó, az ifjú férj, nem bírta az úzok harcos természetét és egy kis falut épített fel utódainak, amit a mai napig is Centernek neveznek. Nekese kérésére 1 év alatt felépítette Ordosz hegyén Németvárát, amelyet munkatársairól neveztek el. Amikor Buda fősámán halála után Nekese lett a birodalmi fősámán, a palócföld pedig a sámánképzés új központja, a szükséges várakat Center irányításával kellett felépíteni. Ordosz vára kőből épült. Azonban Ozd-kegyhely terméskő alapzat mellett tölgyfából készült. Vasvár Nagyszala vára a Hangony és Hódos patak égerfáinak alapozásával, bükkfából épült. Szurdok lovasvára égerfa alapozással mocsári tölgyfából ácsoltatott. Aba-falának kegyhelye pedig vörösfenyőből állíttatott össze. Sajó-Ordosz ekkor élte fénykorát, mivel mind a 24 hun törzs ifjúsága képviselve volt a Center építette várakban. Az elméleti oktatás mindig Ózd-kegyhelyen és a Vasvár-i Nagyszala épületében történt, míg a gyakorlati kiképzés Vasvár-Ózd fegyverkovácsainál és Sajó-Ordosz térségében történt. Center 452 medvetorán, Ordosz várának építése közben balesetet szenvedett és az általa épített kicsiny falujában meghalt. Amikor Deédes Aranyasszony megérkezett római útjáról, sok hadifoglyot hozott Sajó-Ordosz építésére. Ezek Center kőfaragó embereivel együtt dolgoztak Ordosz várának kibővítésén. Center özvegye, Piroska újra elment a bálványhegyi leányvásárra és egy vasművelő német családból Rómába küldött papnövendéket, Stopfot választotta férjének. A római pápa nem római ifjakat, hanem idegen származású papnövendékeket adott át túszul Deédesnek. Így az özvegyek sok német és olasz fogollyal házasodtak össze. De ezek is egy-egy új falut kaptak nászajándékba. A kabar Liszka özvegye is egy olaszhoz ment feleségül. Utódaik Olasz-Liszkán szaporodtak el. Stopf vitéznek vasművelő szülei voltak. Németvárának felépítése után Nekese Vasvár hegyének környékén állította fel vasgyártó pestjeit és hordozható kohóit. Itt tanítgatta unokáit. Deédes halála után Piroska lett az itt maradt hun törzsek Aranyasszonya. A rimalányok képzését Dédesen és Németvárban rendezte. A Centertől származott Léka nevű fia gyermekházasságban ekkor vette feleségül Dunna fejedelemasszony leányát, Serénykét. Esküvőjüket Dédes várában tartották, de később Sajó-Ordosz Németvárban laktak. Szurdok hadnagy ugyanis, amikor Budavár parancsnoka lett, Sajó-Ordosz vitézeit áttelepítette Budavárába; Sajó-Ordosz ezzel csendesebbé vált, de mindig biztos menedékhely maradt. Piroska Aranyasszony és hozzátartozói a hidegebb idő beálltával minden évben Vasvárra költöztek. Az úzok itt vasgyártó pestjeikben vasat olvasztottak és Stopf irányításával földműves szerszámokat, meg fegyvereket gyártottak. Nyáron Piroska má 592 sodik leányának, Falinának a birtokán tartózkodott, ott olyankor sokkal hűvösebb idő volt. A 468. év nyarán súlyos szerencsétlenség történt. Piroska egy vadmalacot látott egy kis patak partján és azt az ölébe vette, mire a kismalac visítani kezdett. Erre az anyadisznó és a vadkan rárontottak az álmélkodó Piroskára és halálra sebezték. Hiába rohantak segítségére Stopf vitézei, a megvadult vadkan felhasította a jószívű Aranyasszony hasát, s mire Vasvárra szállították, Piroska már halott volt. Utolsó kívánságára Nekese hozzájárult ahhoz, hogy amennyiben férje élni akar azon jogával, hogy özveggyé válva hazaköltözzön szülőföldjére, úgy vasgyártó harcosaival eltávozhat. Piroska Aranyasszonyt Sajó-Ordosz Németvárában égették el Deédes-féle hamvasztással, de porait a putnoki cserepesekkel készíttetett putnoki-rátóban helyezték el a Sajó-Ordoszi kegyhelyen. Szívét azonban Deédes asszonyéhoz hasonlóan, csontjainak maradványaival Németvárában helyezték el, hogy úz népét mindig láthassa. Nekese 470-ben az összes unokái között versengést rendezett Vasvár pestjeinél, mindenféle mesterségben. Hatalmas küzdelemben Gerenna lett az első, aki vasművelő pestjeit és hordozható koholóit örökölte. Gerenna ekkor Nekese falujából végleg Vasvárra, az úzok vasbegyűjtő helyére költözött és Ózd-kegyhelyen áldozatot mutatott be Ruda-Tóremnek, hogy a kabar kovácsok jóindulatát megnyerje.

Tehát Nekese után Gerenna vezette az úzok vasgyártását, míg Dernő az ércbányászok, a faszénégetők és az úz vasforralók hegyi vastermelését irányította. Ekkor Vasvár volt a hun törzsek szövetségének vasgyártó és ellátó központja, amellyel a Duna-menti Hun Birodalom vasellátását biztosították. A teherhordó lovakat Dédesből látták el. Center a szolgálatot teljesítő várvédők képzőtábora lett, mivel Sajó-Ordosz áttért a háromnyomásos földművelésre. A német vitézek gyermekeit, akik népes családjuk miatt visszamaradtak, az úzok egyszerűen „Német"-nek nevezték. Ezért terjedt el annyira Németvár, Piroska és Disznósd községben ez az elnevezés - bár a nyelvüket elfelejtették. Mivel Nekese engedélyezte Stopf vitéz hazatérését, Joli-Tórem ünnepén elbúcsúztak a Bálványon. A felsőőri katolikus pap vezetésével Stopf vitéz egy gyermekével elhagyhatta az úzok földjét. Gyermekei közül a kis Hildát választotta. Stopf fehérzászlós vezetéssel indult útnak. Ez volt a fogságból hazatérők elismert jelzése. A kis Hilda a felsőőri pap vezetésével, továbbá édesapja és 4 dadája, valamint 24 harcosa kíséretében érkeztek a Spree partjára, ahol már leesett az első hó. A hegyek elhagytával elejtett anyamedvét egy rögtönzött szánkón húzták a kis Hilda új szálláshelyére. Az anyamedvét 4 napos medvetoron megették. Jurtabeli szállásukon ünnepet ültek és téli szállásra rendezkedtek be. Stopf vitéz 2 nap alatt megtalálta hozzátartozóit és amikor a 4. napon a kis Hilda szálláshelyére megérkeztek, a medvetor 4. napját ünnepelték a kislány testőrei. boza sörrel kínálták a vendégeket, akik jókedvre kerekedtek, majd ettek a medvetalp kocsonyából, amit igen jónak találtak. Kijózanodva tudták meg, hogy medvetoron vettek részt, ezért a kis Hilda szálláshelyét Hild-Beerinnek nevezték. Amit az úzok nyelvén elferdítve Berlin elnevezésnek értettek. Ettől kezdve Hilda szállását Berlinnek nevezték. Nekese parancsára Hilda vitézeinek parancsnoka, Doma sámán Hilda férjhezme neteléig vigyázott a fejedelmi leánykára. Vitézei sorban megnősültek, 20 év alatt felépítették Berlin városát és az annak környékén megtelepedett úz kőfaragók, ácsok és vasforralók képezték Berlin város lakóinak magvát. Amikor német-volgai csajkások és ogúzok érkeztek Berlin városába, hogy az úzok (palócok) megmutathassák nekik új 593 városukat, elhatározták, hogy küldetésük végeztével visszaindulnak Sajó-Ordoszba. Doma sámán vezetésével 200 oguz és 12 palóc harcos döntött a hazatérés mellett. Nekese egy falut adományozott Doma sámánnak és 12 harcosának, amelyet azóta is Domaházának neveznek. Nekese parancsára Hilda vitézeinek parancsnoka Doma sámán a kis Hilda férjhezmenéséig vigyázott a kis Hildára, majd az esküvő után a Deédes menyasszonyi fejdíszét, az úzok vándorló-ékszerét visszahozta. Nekese még élt, amikor a Sajómenti Ordoszba értek és Doma jelentette, hogy az ősi törvényt végrehajtották. Siklós vitéz a daraguzok vezére vette át az ősi fejdíszt és vitte az Eszéken férjhezmenendő leányának Harkánykának az esküvőjére, hogy a vándorló fejdísz 4 évenkénti kegyhely-változása megtörténhessen. Utána Szöged leányáé lett a fejdísz, mivel Hajnalkát a fekete-hun Érd vitéz vette feleségül, aki Sziktivár első fia volt. Az esküvő után Sziktivárba költöztek. A marúzok után újból a palúzokhoz került a fejdísz, mivel az özveggyé lett Szanka sámán esküdött meg Mályinkával, Léka vitéz nyomorék leányával a Deédes aranyasszony által Ordoszból hozott fejdísz alatt. Szurdok hadnagy az Öregek Tanácsának rendelkezése értelmében még a 4500. medvetoros évben feloszlatta a Sajó-Ordoszi sátortábort és az összes hadfelszerelésével bevonult Budavárba. Az Aranyasszony-szigetének mindkét oldalán fegyver-készítő helyet rendeztek be és sárkányos hajókat kezdtek építeni a kereskedők részére. Az úz kézművesek Dunna-Ordosznak nevezték el a település helyét, amely a hun kereskedelem központja lett. Csaba leányát, a víg kedélyű Szörénykéi, akit Szöged vett feleségül, egy daragúz sárkányos hajón DunnaOrdoszba hozta, hogy lábfájását meggyógyítsa a suoma-fürdő meleg vize. Vejéhez, Érd vitéz szállására költözött. Doma sámán Budavárban maradt és az igen beteg Dunna-asszonynak azt mondta, hogy betegségére csak Nekese fősámán tud gyógyító füveket adni. Egy lovascsapat élén Sziktivár a Bálványra lovagolt, ahol felkérte Nekesét, hogy gyógyítsa meg az anyósát, a jóságos Dunna fejedelemasszonyt, mert szerinte csak ő tudja összetartani a 24 Hun Törzsszövetséget, mivel Csaba a széki hunok nagy vadászatán meghalt és a harcos ifjú tyumenek Dunna-asszonyt ismerték el fejedelemasszonyuknak. Nekese a vasgyártó pesteket és hordozható kohóit Gerenna nevű unokájára bízta, aki Vasvárra költözött az úzok vasbegyűjtő helyére és a javasasszonyok vezetésével 24 napig gyűjtötték a gyógyító füveket a Bálvány-hegyén. Joli-Tórem ünnepén elmondta gyermekeinek és unokáinak, hogy az Öregek Tanácsának rendelkezése szerint Budavárra megy lakni, ahol a suomákkal majd a derékfájását meg fogja gyógyíttatni. Bízott abban is, hogy a varázsfüveivel meg tudja gyógyítani Dunna-asszonyt és vándorló fejdíszükkel a Hun Birodalomban végre kell hajtania az Arvisura törvényeket. Gerennához így szólt:

- Vigyázzatok vasgyártmányaink tisztaságára, mert ez hozott el bennünket Ordoszból és ezzel diadalmaskodtunk az összes népek felett, s ezzel bírják még most is fenntartani a hun törzseknek a Jászsíkság körüli uralmát. Gyermekeim, vigyázzatok és szeretetben szaporodjatok! Nekesét örömmel fogadták Budavárában. A Bálvány-hegyi gyógyfüvek csodát műveltek, mert a budavári aranyasszony lábra állt hamarosan és az aratási nagy ünnepen még táncolt is a Torbágy nevű leányunokája esküvőjén. Az első leányát, a rátarti Szávát a komi-kőfaragó Sziktivár vette feleségül. Az ő harmadik lányuknak, Torbágynak megtetszett az agglegény Doma sámán és addig sírdo594 gált édesapjának, Sziktivárnak, míg Dunna fejedelemasszony ki nem adta uralkodói parancsát, hogy Budavár sámán tisztségét Domának kell betölteni. Dunna-asszony második leánya tette fejére a bogláros fejdíszt, akit Szurdok hadnagy öccse, a vígkedélyű Piskor vett el feleségül. Az Öregek Tanácsa Piskort bízta meg, hogy keresztény pannon papokkal lépjen érintkezésbe és Gerőcz és Benkő atyákkal menjen Rómába tájékozódás végett. Ekkor vette fel Piskor vitéz a Pap melléknevet. Budavárban a Doma-Torbágy párnak pannon-keresztény és Nekese vezetésével hun törzsszövetségi esküvője is volt a nyugati népek felé való megbékélés jegyében. Aladár római időszámítás szerint a 482. évben az Altáj hegység északi oldalán lo váról leesve meghalt. A törzsszövetség harcosai díszes emlékművet helyeztek sírja fölé. Utána egyetlen alkalmas fia követte apját: Ambenik. Daróc büntetése Aladár halálával megszűnt. Rokonlátogatás címén nyomban útnak indult. Ebben a felesége sem tudta akadályozni, mert a hatodik ikerszülése alkalmával elhunyt. Gerenna egy Turgai-kapuban élő Bolári lányt vett feleségül, aki nem akarta férjét a Jász síkságra követni, hanem elhagyva férjét, a Turgaikapuba vándorolt anyai nagyapjához Tomaj sámánhoz, de magával vitte ikerfiait, az újabb Gerennát és Balogot, akiket tapadék nevén Bolári gyermekek néven csúfoltak. Ami nem is volt annyira csúfnév, hiszen a Béla folyói magyarjaknak a legnépesebb, de eddig többségükben leányokkal rendelkező, Asszony-uralom alatt élő nagycsaládja volt, akik igen nagy vagyonnal rendelkeztek. Ilyen viszonyok mellett 483 tavaszán Daróc elindult, az ikertestvérét, Gerenna és Balog kisunokáit a Turgai kapuban hagyva, a Jász síkságra, hogy átvegye Deédes örökségét, a róla elnevezett kicsiny úz települést. Balog felesége azonban közben meghalt. Nekese lelkesedéssel fogadta harmadik fiát és 12 fiú unokáját, akiket hordozható vasforraló berendezéseinél vaskészítésre nevelt. Köztük a legfogékonyabb volt Gerenna, aki hozzá hasonló, magas, erős legényke volt és alig 20 éves. Szíve majd megszakadt az örömtől, amikor a 12 fürge legényke az uralj vasforralók meseszép dalaival dolgozgatott fegyverkészítés közben. Azokban majdnem sírássá változott az öröm, amikor Sziktivár megérkezett Ózd kegyhelyére és átadta Dunna-fejedelemasszony segélykérését. Nyomban összeült az úzok nagytanácsa Hangony, Várkony és Daróc vezetésével, valamint a közel harminc főnyi vasművelő unokák és dédunokák zajos csoportjával. Gerenna nyomban Ózd-kegyhelyre költözött és a Vasvár hegye aljáig húzódó vasbegyűjtő helyen újabb olvasztó pesteket állított fel, hogy fegyver és szerszám-készítő munkahelyeit kibővítse, mivel Nekese Dunna-Ordosz kiépítését saját olvasztóinak Pestre vitelével végezte el. Ugyanakkor Balog gyermekei vállalták Dunna-Ordosz hússal való ellátását, hogy a hajóépítők gond nélkül dolgozhassanak Nekese irányítása mellett. Gerenna naponként indította vasvivő szekereit. Az Óregek Tanácsa még a téli medvetor ünnep alatt megerősítette Domát sámáni tisztségében. Maga a fegyverkovács Nekese fősámán is jól járt, mert a suomák a Sziktivár hegy alatti Suoma-füreden kigyógyították derékfájásából. Ekkor érkezett meg első veje, Stoph is az úz lovasság élén a berlini aranyasszonnyal, Deédes legkedvesebb unokájával, Hilda asszonnyal, aki gyönyörű selyemruháival, gyöngyeivel nagy feltűnést keltett a budavári társadalomban. Ezeket a feltűnő ékességeket a derbenti ogúzok hozták ajándékba. Az esküvőn Nekese legfőbb sámán boldogan helyezte az úzok aranyasszonyának fejdíszét is a kis Torbágy fejére, akit az ogúz selymek és ajándék gyöngyök széppé varázsoltak. Doma sámán nyelvtudásával, Torbágy a gyöngyeivel lett a Hun Törzsszövetség egyik vezető ereje. 595 A derbenti kapuban maradt úzok összeverekedtek a rokon ogúz harcosokkal, akik az úz őrséget majdnem teljesen megsemmisítették, ezért az úz őrség feladta őrhelyét és nyugat felé indult, hogy a Deédes aranyasszony vezette úzokat felkeresse. Mire az Etil folyóhoz értek, mindig több ogúz csatlakozott hozzájuk. A német csajkások révjénél úgy értesültek, hogy az úzok egy kis csoportja a Spree partján él, akik meg tudják mondani, hogy jelenleg hol élnek az úzok. Mivel a tavasszal érkező lovasokat nem tudták elegendő abrakkal ellátni és Stoph vitéznek erős lábfájása volt, elhatározták, hogy a fejdísz átadási ünnepségre felkeresik Budaváron a suomák gyógyvizét. Holdtöltétől holdtöltéig tartott az esküvői ünnepség, melynek végén még Stoph is eltáncolta a hajnaltáncot és gyógyultan távozott német lovasai élén a suomák földjéről, Hilda lánya fejedelmi családjával együtt. Az ogúz harcosok pedig Dunna fejedelemasszony parancsára a daragúzokhoz vándoroltak. Vezérük a daliás

Selye volt, aki Siklós vezér lányát, Sirkát vette feleségül. Dunna asszony a derbenti úz őrség marad ványait Nekese rendelkezésére bocsátotta, akik összekötő lovasként működtek az úz szállások között, míg a fegyverraktáraikat a sziget két oldalára telepítette, hogy a tömlős átkelést az Etil folyó csajkásainak mintájára megkönnyítse. Szurdok hadnagy Nekese parancsára átvette Budavárának parancsnoki tisztségét. A melegvizek mellett Dunna asszony második leányának, Mályinak egy szép palotát építtetett, ami a legszebb építménynek számított az úz kézművesek Dunna-Ordoszában. Mályi férje, a víg kedélyű Piskor innen irányította a hun kereskedelmet és hírszerzést. Ot fiúk született. Az aranyasszony szigetének két partján dolgozó úz kovácsok messzeföldön híressé váltak. A gyors homokfutóktól kezdve a sárkányos csajkáig mindent elkészítettek. Kard és aranyverő ötvösműhelyeik az akkor ismert uralkodó személyeknek készítettek remekműveket. A 4538. medvetoros évben elhunyt Dunna fejedelemasszony. Kívánságára a Budavár alatti gyógyforrásoknál temették el, hogy a gyógyító források vizei még halála után is melegítsék csontjait. Nekese énekelte el a budavári Aranyasszony halotti beszédét, hogy örökké éljen a 24 Hun Törzsszövetség. Örökké éljen a hun törzsek vérrel pecsételt szövetsége! Dunna asszony kívánságára az Öregek-Tabán-Tanácsa vejét, Sziktivárt választotta meg fővezérnek és jászsíksági fejedelemnek. Nekese fősámánt pedig azzal bízták meg, hogy Dunna fejedelemasszony gondolkozása szerint biztosítsa a Hun Törzsszövetség fennmaradását. Nekese első intézkedése az volt, hogy Gerőcz sámánt Rómába irányította a felsőőri pappal együtt a nyugati hit felvétele céljából, majd ennek megtörténte után a visszajött Benkő atyát tette meg a nyugati hun vidékek papjává. Ez a két pap állandóan úton volt Budavár és Róma között, és így a Nyugattal történt megállapodást minden esetben biztosította. Második intézkedése az volt, hogy az Aranyasszony-sziget környéki úz fegyverkovács, kocsi és hajógyártó berendezéseket magas színvonalra emelte, így az úz és kabar kézművesek igen nagy jövedelemre tettek szert. Gyártmányaikkal bejárták az összes települést és az Altáj-Budával megszervezett rokonlátogatások címén állandó kapcsolatba kerültek a rokon népekkel. Annál is inkább érdekeltté vált ebben, mert Aladár és Szanka sámán a veje lett, és magáévá tette lánya, Szalajka, és unokája, Mályinka terveit. Magas rangra emelte az aranyosszéki ötvösművészetet, és igen büszke volt arra, hogy az arany és az ezüst edényeken a negyedik törzsnek, az úzoknak a jellegzetes, négyágú Arvisura jelzéseit láthatta. 596 Harmadik, családi intézkedése szerint népes számú unokáit Budavárába rendelte, hogy ott mind a rovások, mind a műveltség terén ötéves kiképzésben részesüljenek, hogy műveltségük emelkedjen. Ebben Benkő atya is a segítségére volt. Mikor Benkő atya Rómában járt, Gerőcz helyettesítette. Nekese második sámánképzésében is tevékeny szerepet vállalt. Ekkor vált nyilvánvalóvá a törzsek osztódása. A manysik az északi úzokat palúzoknak nevezték, a fekete hunok a keleti úzokat marúzoknak, míg az avarok a déli úzokat daragúzoknak. Nekese ezt nem vette sértésnek, mivel a jászok a három kun törzset ugyanígy nagykun, kiskun és besenyőkunoknak nevezték. Nekese kapott az alkalmon és paluz unokái részére csákányos vitézt, míg marúz unokái részére kétkerekű homokfutót, daragúz unokái részére pedig sárkányos hajót készíttetett úz kovácsaival és azokat kicsiny váraikra tétette. Ugyanígy járt el a többi törzs harcosainak váraival is. Legjobban a kis besenyők várdísze sikerült, mivel a felségjel egy futtában elfogott szarvast ábrázolt. A sámánképzés színvonala emelésével Duna-Ordosz a fénykorát élte, mivel Altáj-Buda is Budavárba küldte a sámán várományosait. Negyedik intézkedése volt a legkedvesebb számára, mivel - különösen élete utolsó éveiben - bolondulásig szerette a gyermekek vidám seregét és ezért a legkiválóbb kézművesek Aranyasszony szigetén felállították a mesélő kutat, ahol a sámánokkal közösen mindig elmesélték az ifjúságnak a 24 Hun Törzsszövetség sok ezer éves történelmét. Ugyanis az Arvisura törvények szerint azon fősámánoknak, akiknek már voltak unokáik, de tisztségüktől valamilyen ok miatt megfosztattak, jogukban állott erről regélni, a törzsszövetség viszályairól is, hogy ebből is okulhasson az ifjúság, hogy tiszta képet alkothassanak a történelemről. Az ötödik intézkedése volt a legfontosabb. A volt hadifoglyok legokosabb ifjaiból megszervezte a hunok kereskedelmi hálózatát és mivel ezen ifjak közül a legtöbb beszélte édesapja nyelvét, minden tartomány fővárosában kereskedőházakat nyitott a Hun Törzsszövetség áruinak, ami arra is jó volt, hogy tájékoztatást kaphassanak arról, hogy mi is történik a világban. Ahol kellett, ott gazdagságát is felhasználta annak érdekében, hogy ne érhesse támadás a Hun Törzsszövetség szállásait. Sok esetben kérte Benkő és Gerőcz atya segítségét, ha kellett még a római pápánál is, a Róma ellen felvonult hun seregek emlékére, Deédes diadalára hivatkozva. Hatodik intézkedésével észak felé állandó kapcsolatot épített ki a legkedvesebb unokájának városával, Berlinnel, hogy a 24 Törzsszövetséget biztosítsa az észak felől érkező támadás ellen. Errefelé igen bőkezűek voltak a hun kereskedők, mivel a berlini vár belső testőrségét az úz csákányosok adták, akik a szőke, német, Etil melléki csajkások leányaival és az őslakosok szemrevaló nőtagjaival léptek házasságra.

A 4543. medvetoros évben következett be a budavári sámán- és rimalányképzés utolsó napja. E vetélkedésen nagy tét forgott kockán. Ugyanis a 4540. medvetoros évben Sziktivár hirtelen elhunyt és utódja a felesége, Száva lett a fejedelemasszony, aki igen gyengének bizonyult, semmi tekintélye nem volt, ezért az Öregek Tanácsa úgy döntött, hogy a vetélkedő döntse el, hogy ki legyen az új Hun Birodalom uralkodója. Már a rovások és az Arvisura tanok előzködésén is kitűnt Ilona, Szanka lánya, Csaba menye, aki arcvonásaiban Deédes aranyasszony hasonmása volt, ügyességben, lovaglásban és a rovásművészet gyakorlása során mindenkin túltett. Heteken keresztül versengett az úz és a besenyő ötvösökkel, de kézügyességben senki nem múlta őt felül. Amikor a 4525. medvetoros évben Csaba egyetlen fia, Zsolt feleségül vette, Aranyosszéken ütötték fel a szállásukat. Szülei Abaújvárra költöztek, ahol Szanka az Arvisura törvények szerint az ötéves sámánképzést vezette. Itt két gyermekük szüle 597 tett, Iduka és Ibolyka, akiket az ifjú Lona asszony módfelett szeretett. Mintaképül dédanyját, Deédes aranyasszonyt választotta, de halogatta a férjhezmenést, hogy sokat fejlődhessen a nyelv, a rovástudományok és a lovaglás terén. A széki hunok tyumenjénben ő volt a legjobb lovas. A rimalányok vetélkedőjét megnyerte, majd amikor Pusztaszer síkságán elindították a hagyományos lovasversenyt, minden ellenfelét legyőzte, elsőként futott be a célba és így ő lett a Nagy-Süán egyedüli győztese, ezért felvette a Gyilyó nevet. Innen háromnapi lovaglással Budavárra érve, Sziktivár fejedelem átadta neki a várat, és ünnepélyesen üdvözölte, mint ifjú fejedelemasszonyt. Nekese volt a legboldogabb, hogy az úzok kezébe került a hun birodalom sorsa és így Deédes békés szelleme győzhetett a kalandozások felett. Az elaggott Nekesére ekkor még nagyobb feladatok vártak. Sziktivár titokban egykét alkalommal dél felé kalandozott, a konstantinápolyi Kelet-Római Császárság felé. Ezt a meggondolatlan cselekedetet az ifjúság fejedelemasszonya az Oregek Tanácsa elé vitte, mely úgy döntött, hogy Sziktivárnak át kell költöznie a róla elnevezett várba és csak a hun birodalom belső ügyeivel foglalkozhat, míg Lona-Gyilyó foglalja el Buda várt és hozza helyre a múlt tévedéseit, melyben kérje ki Nekese fősámán és Szanka apjának tanácsát. Lona-Gyilyó fejedelemasszony első cselekedete Budavárában az volt, hogy szellemi őrségváltást rendelt el. Ez azt jelentette, hogy Buda - Dunnaasszony és Sziktivár után - a Csaba-féle irányzatra támaszkodott. A Csaba-féle családi tanácskozás úgy döntött, hogy az ifjúság kalandozás helyett inkább rokonlátogatásokkal vezesse le jövő-menő szenvedélyét, így Nyugat felé bővítheti kereskedelmi kapcsolatait, harcos alakulatokkal csak Kelet felé végezhet rokonlátogatást. Nekese a Benkő atyával történt megbeszélés értelmében azt javasolta, hogy az új fejedelemasszony ne éljen azzal a jogával, hogy három férje legyen, hanem a keresztény világgal való megbékélés értelmében az Arvisura törvények szerint harmadik névnek vegye fel az Ilona elnevezést, és így Csaba birodalmában lehet Lona, az úz társadalomban Gyilyó, de a hunok közösségében legyen Ilona fejedelemasszony. Deédes aranyasszony népes leszármazottai birtokba vették Budavárát és átszervezték az akkor ismert Hun Birodalmat. Első feladatuk az volt, hogy házasságaik révén megbékítsék a Kelet-Római Birodalom uralkodóit. Feladták az Atilla-sírhely őrzését. A Szkíta-szigetre telepítette a széki hunok Tisza partján lakó törzsét. A bolgárokkal hadiállapotban lévő besenyőket Bagamér földje és a Tisza közé telepítették, mivel Berény nevű vezérük Deédes egyik lányát, Palinát vette feleségül. Érdet pedig vezéri minőségben Aranyosszéken bízta meg a déli kapcsolatok rendezésével. A 4548. medvetoros évben, 96 éves korában meghalt Nekese. Kívánságára kedvenc helyén, a budai fegyverkovácsok melegvíz melletti szállásán temették el. Szívét a Bálvány alatti kis falujába vitték, amit azóta is Nekesének hívnak. Régi vasforraló k~ mencéjében égették el, hamvait szétszórták a Bálványon. A monda szerint virágok nőttek belőle, mely virágok magvai beborították a szent hegyet és gyógyulást nyújtottak a betegeknek. A róla szóló Arvisurát Szanka írta meg a 4558. medvetoros évben. Nekese fősámán az oguzokat Dunna-asszony folyama mellett telepítette le, egy Ordas nevű településen. Azonban a daragúzokkal még megegyeztek valahogy, de az Eszékkel jött magyariakkal napirenden voltak az összeütközéseik, ezért minden roszszat kitaláltak egymásra. Azzal vádolták az eszéki (de már kereszténnyé lett magyari) Koródi, Magyari, Magó, Varró, Ballai, Vecsei, Gilyén öreg vitézeket, hogy bizonyára igaz azon vád, hogy gondatlanságuk miatt történhetett meg Atilla meggyilkolása. 598 Ezért e vitézek népes családjai Dernőre és az erdélyhegyi Magyar-ózdra menekültek. Itt vaskészítéssel, ácsmunkákkal s földműveléssel foglalkoztak. Gerenna sorbajárta a menekültekkel Vasvár, Gerlice, Rőce és Rozsnyó vaskészítő helyeket és a furmányosokhoz osztotta be a jó lovakkal érkező daragúzokat. Később Dernőt kellett fejleszteni, mivel ott voltak a legjobban fejthető vaskövek, ezért ott telepítette le a délről érkezőket, akik a palóc vaskészítő családok közé beházasodtak.

Nekese, a megbékélés szellemében, a vaskészítmények ellátását a nyugati országré szen is megszervezte. Gerenna megjelent a kabarok lakta másik Vasváron, ahol a vasgyártást a stíriai eljárás szerint fejlesztették. Itt ugyanúgy, mint Palócföldön, Vasvár lett a készítmények begyűjtési helye és innen küldték a készítményeiket Nekese budavári irányítása szerint. Gerennát tyumenvezérré léptették elő. Utóda a Nekese által Stíriában kiképeztetett legügyesebb unokája, Dernő lett, azon személy, aki Ózdkegyhely központjából a palócok vasgyártását irányította. Dernő legfontosabb ténykedése az volt, hogy a faszén égetését igen szorgalmazta és az érclelő helyek közelében hordozható kabar pestekben állította elő a vaskészítés alapanyagát, majd Rozsnyó, Dernő, Rőce finomítóiban feldolgozta. Vasvárra többnyire már a kész vasak érkeztek furmányosok szekerein. Itt a kívánságok szerint Stopf eljárásával szerszámokat és fegyvereket készítettek belőle. Stopf visszamaradt munkatársai és a stíriai vendégek a kikészítési eljárásokat továbbfejlesztették. Ehhez hozzá járult még a kabar és palóc vaskészítők keletről hozott szaktudása is. Nekese szerint a palócok gyártották az addig ismert területeken a legjobb vaskészítményeket. Hej rege rejtem 270. Arvisura Az élet nem áll meg Tür és Szörényke aranyasszony rovása Kr. u. 470-530. (4510-4570. m.t.é.) Atilla halála után a temetési szertartáson résztvevő hun harcosokat Etilvárra indították. Itt összeült az Öregek Nagytanácsa, eldöntötték, hogy a hun népek dél felé terjeszkedjenek. Ellák és Dengezik az Etil, Ten és Tenisur folyók között maradtak, míg Csaba 470-ig átvette a Jász-síksági hun törzsek vezetését. A II. Székihun tömény területétől nyugatra azonban az Oregek Tanácsának parancsára nem mehetett. Aladár és felesége, Szalajka azonban észak felé vándorolt, mivel az avarok és a kazahunok között súrlódások voltak a legelőterületek miatt. Megalapították új székhelyüket, Ural-Budát a Béla törzs szomszédságában. Itt született két fiuk: Ambenik és Debrecen. Ambenik igen jó lovassá fejlődött, aki Tür sámánnal együtt elvégezte a sámánképzést. Amikor a Jász-síkságot meglátogatták, egy pannon-jász leányt, Szatymazt vett el feleségül. Debrecen is eljött a másik esztendőben rokonlátogatásra. Dunna asszony megkérte, jöjjön vissza laknia Jász-síkságra Tür rovósámánnal együtt. A Jász-síkság sanyargatottabb és idegen kalandozóktól látogatottabb részén lakott Budavárában Dunna aranyasszony. Bár Budavár alagút-rendszere minden tekintetben megvédte a támadóktól, de kedvenc unokájának, Debrecennek mégis azt ajánlotta, hogy a tárkányfejedelmi beosztásban inkább a Jász-síkság keleti felében telepedjen meg. Atilla nyughelyét a II. székihun tömény védelmezte és elég gyakran kellett idegen hódítókkal a Fehér és Széki-tó mellett a nyughely érdekében háborúságba keverednie. Szöged töményvezér volt a II. Székihun tömény parancsnoka. Deédes aranyasszony és Maros fia volt és Szörénykét vette el feleségül. Csaba és Szirma a 15 éves 599 leányukat, Szörénykét csak azután adták férjhez a 31 éves, deli Szöged vezérhez, amikor a pusztaszeri Nagysüánon megnyerte a lovassági viadalt. Szörényke édesanyjától, Szirmától 2 évi időtartamra átvette az aranyasszonyi teendőket. Deédes és Maros második leánya Torockó volt, akit a II. Avar tömény parancsnoka, Pécs vett el feleségül, de harcosai cserben hagyták és a hun törzsek után elvonultak. Torockó azonban édesanyja, Deédes parancsára visszamaradt. Első fiuk Szanka napján született, igen jó rajz készségű és kiváló rovósámán ifjú volt, aki Atilla temetési szertartását vezette, s Atilla nyughelyét is meghatározta. Szanka állandóan Deédes aranyasszony és Dunna-asszony székhelyén tartózkodott, mint összekötő sámán. Majsa kun vezéri lányt vette el feleségül. Szanka és Majsa házasságából született első gyermekként az Ilona nap hajnalán világra jött, foggal született leányka, aki a regék Tündér Ilonája lett. Ezért Égilánynak, Tündérkének nevezték. Csaba vezér pusztaszeri palotájában született a kicsi Lóna. Kiváló képességek szunnyadtak benne. Tizennyolc éves korában a rimalányok versenyén mindenben első lett, és a hun ifjúság között elnyerte a megtiszteltetésnek számító Gyilyó nevet. A kunok ebben az időben így nevezték a Daliákat. Gyermekkorában sokat játszott együtt Csaba egyik unokájával, a deli, vígkedélyű Zsolttal. Amikor a Jászsíksági ifjúság lovasversenyét megnyerte, az Oregek Tanácsa engedélyével Zsoltot választotta férjének. Zsolt édesanyja, Szörényke Csaba vezér lánya volt. Édesapja, Szöged pedig élete végéig lovasparancsnoka volt annak a töménynek, amelyik vigyázott Atilla nyugalmára. Lóna kishúga, Iduka 493-ban született. Ilona-Lóna aranyművességet tanult Aranyosszéken és aranytálakat, aranykorsókat és aranypoharakat készített. A saját kezével készített arany edényekkel lepte meg kishúgát. Szöged és Szörényke felvette az Aranyosszékre érkező Van-tó környéki papok vallását, az uruki keresztény hitet, akiknek erős felekezetük volt. Két év múlva Ilona-Gyilyó Dunna-asszony tanácsára erős kísérettel ellátogatott Felső-őrbe, ahol a felvett uruki hit után, a férje beleegyezésével, titokban a római irányítású

katolikus vallásra is megkeresztelkedett. Benkő és Gerőc atyák keresztelték meg, akik később is tartották Lóna, Ilona népe és Róma között a baráti kapcsolatot. Két évvel később megszületett Ilona-Lóna második kishúga, Ibolya. Ekkor az édesanyjuk meghalt. Majsát a kun dombok alatt temették el. Három év múlva, 500ban újabb csapás érte Ilonát. Férje, Zsolt, egy külföldi kalandozás után vadászaton veszette életét. Zágonban temették el. Ilonának Zsolt halálakor kiskirálynői rangja volt. Nem sietett férjhez menni. Készült a birodalmi nagy szellemi vetélkedőre. Ezt 503-ban tartották. Mind a tudományokban, mind a művészeti mesterségekben, mind a vitézi tornában Ilona volt az első, a lovasversenyben is. Az Öregek Tanácsa ekkor nagyfejedelemmé választotta. Harminckét éven át töltötte be ezt a méltóságot. Nagy szellemre valló intézkedéseivel és békeszeretetével mindenki elismerését kivívta. Köztiszteletben és közszeretetben élt. Rómában nem járt Ilona-Gyilyó. De 530-ban a bizánci udvar meghívására elment Konstantinápolyba. Érd vezér lovasai és Doma fősámán ogúzai tették biztonságossá az odavezető utat lovas csapataikkal. Benkő és Gerőc atyák a keresztény zászlókat mindenütt elöl lobogtatták. 600 Hej rege rejtem 271. Arvisura Hogyan keletkezett Debrecen? Tur és Homokos rovása Kr. u. 453-566. (4493-4606. m.t.é.) Amikor Aladár 453-ban a hunok zömével elvonult, családját is magával vitte. Első fia, Ambenik, édesapja nyomdokaiba lépett és Altáj Budán a magyarok vezéri udvaránál házasodott meg. Második fia, Debrecen azonban egyik rokonlátogatása alkalmával Budavárban nagyanyjánál megismerkedett egy belső szolgálatos rimalánnyal, Ugron székihun töményvezér kislányával, Margittóval. Dunna-asszony, Buda övegye nagyon örült, hogy kedvenc unokájának ilyen ügyes, szép leányka tetszik, aki életének legszebb részét betegek és öregek gondozásával tölti. Majd amikor Szanka fősámán visszakísérte fiatal rokonlátogatóinkat az Etil mögé, levelet küldött Aladárnak, amelyben kérte, hogy a fiát, engedje haza, hogy a második kazahun tömény vezetését neki átadja. Mikor újabb rokonlátogatók indultak Budavárra, Aladár áldását adta Debrecen elhatározására és fiát Budavárra küldte. Azonban Ugron töményvezér a leányát, Margittát az édesanyja halála miatt kis időre hazavitte Nagyenyedre. Debrecen örömmel mutatta be nagyanyjának az arany-pajca lemezén Aladár rovását, amellyel igazolta apja hozzájárulását a házasságához. Ekkor Dunna-asszony csillogó homokfutóján elindult a Csörsz kiképző vonal katonáinak díszes kíséretében a Fehér-tóhoz. Éppen akkor érkeztek 46 nyarán Csaba és Bősárkány nyári palotájához, amikor a kis Lóna megszületett. Gyönyörködve nézte a Fehér-tóban megfürdetett gyermeket, akit a jövendőmondók szerint nagy tisztesség fog érni, mert az okosságával megmenti a visszamaradt hun töményeket a hódítók kegyetlenkedéseitől. A névadó ünnepélyen részt vettek, és amint ilyenkor szokásban volt az uruki keresztény egyházban, minden keresztelő-vendég kezességet vállalt a kis Lóna további sorsa felett. Debrecen, az újonnan kinevezett tárkány-fejedelem és senki sem gondolhatta, hogy a foggal született kis Lóna elnyerheti még a kitüntető Gyilyó győztes nevet és majd a déli fejedelmi udvaroknál, a bizánci császárságnál, s ezen keresztül a nyugati fejedelmi udvaroknál is a pápaság révén a háborgattatásunkat megszünteti. Enyeden örömmel fogadták Dunna-asszonyt. Az esküvőt a 470. év medvetorára tűzték ki az ifjú pár részére építendő, töményvezéreket megillető új szálláshelyen. Amikor leesett a hó, örömtüzek gyúltak ki a pusztasági II. kazahun szálláshelyeken. Debrecen hűséget esküdött Margittóval, melyen az úzok medvetorral, a jász és kun vendégek szarvastorral, a kabarok disznótorral kedveskedtek az új fejedelmi párnak. Réka-asszony besenyői pedig bölénytorral kedveskedtek a harmadik nap hajnalán. Az ünnepségek alatt a békés természetű Debrecen megfogadta: „Soha nem hagyja el szálláshelyét és minden idejét a tárkány-képzéssel, a lovasai között fogja tölteni! Batul-szüretre ikerfiai születtek, akiknek az uruki hit engedménye szerint a Gazdag és a Kovács nevet adta. További fiai Gerencsér, Szűcs, Szabó, Tímár és Csapó voltak, akiket mesterember névre kereszteltek. Leányai voltak: Máta, Józsa, Ugra, Léta, Biri és a korán elhalt Tépe, akinek minden ingóságát a dajkáira hagyta. Utána Debrecen tárkány-fejedelemként járta az országot és a visszamaradt hun törzseket igyekezett mindennel ellátni. Csaba halála után Dunna-asszony vette kezébe az ország irányítását. Bár betegen igen sokat támaszkodott unokájára, Debrecenre, de a döntő szót mindig ő mondta ki. 601 Debrecen helyeselte Dunna fejedelem-asszony leányának, Szávának a javaslatát, hogy a komi származású férjének irányítása mellett építsék fel a Budavár alatti magas kőhegyen Sziktivárt. Minden anyagról

Debrecen gondoskodott, csupán a komi Sziktivár és a suoma Tartu észt-viroláj anyától származó ácsmester gondoskodott az építés zavartalan mesterember ellátásáról. A vár építésének az egyik célja az volt, hogy őrségével a hun törzsek székhelyének nyugalmát biztosítsa, és a tíz törzs dézsmáját tartaléknak begyűjtse és tárolja. A lovasok kiképzését Dunna-asszony megbízásából Sziktivár végezte a Csörsz vonalán. Amikor 498-ban Dunna-asszony elhunyt, Sziktivár vette át a visszamaradt hunbirodalom irányítását. Sziktivár titokban egy-két kalandozást hajtott végre dél felé a bizánci császárság területére. Ezt a meggondolatlan cselekedetet Ilona-Gyilyó ifjúsági fejedelemasszony az Öregek Tanácsa elé vitte. A döntés az volt, hogy Sziktivár költözzön el a Csörsz vonaláról és Sziktivárba költözve csak belső ügyekkel foglalkozzon, mert aki kalandozni megy más országba, azt viszontlátogatják! Sziktivár nemsokára egy dorbézolás következtében meghalt és Száva asszony vette át a hatalmat Sziktiváron. Száva fejedelem-asszony igen gyengének bizonyult és nem volt semmi tekintélye. Nemsokára betegeskedni kezdett, ezért az Oregek Tanácsa elrendelte, hogy vetélkedő, azaz Nagysüán döntse el, ki legyen az uralkodó. Ezen birodalmi vetélkedőt Ilona-Gyilyó nyerte meg. I. Ilona mintaképül dédanyját, Deédest választotta. Pusztaszeri győzelme után háromnapi lovaglással Budán termett. Sziktivárné Száva asszony átadta neki a várat. Nekese beteg fősámán volt a legboldogabb, dédunokája láttán. Az elaggott Nekesére ekkor még nagyobb feladatok vártak. Nekese és I. Ilona első cselekedete az volt, hogy elrendelte a szellemi őrségváltást. Most már nemcsak a Csörsz-vonal keleti oldalán, hanem a nyugati oldal felé lévő országrészben is a Csaba-féle vonal vette át az irányítást. Nyugat felé csak a furmányosok vezette kereskedelmet folytatták, míg kelet felé irányították a lovasok által vezetett rokoni látogatásokat. Ezt főként édesapja, Szanka, az új fősámán javasolta, mivel itt gyakran görög, bolgár és besenyő lovasokkal kerültek összeütközésbe. Még Nekese életében Benkő és Gerőc atyák azt javasolták, hogy az új uralkodó Csaba birodalmában lehet Lóna, az úz társadalomban lehet Gyilyó, de a hunok nagy közösségében legyen az ősi Ilona, hiszen ezen nevet mind Rómában, mind Bizáncban elfogadták. Deédes népes leszármazottai birtokukba vették Budavárát és átszervezték az akkor ismert hun birodalmat. Gazdag házasságaik révén a Kelet-római Birodalom vezető köreit megbékítették. Feladták Atilla sírhelyének őrlovaglásokkal való ellenőrzését, s csupán a kis őrség települések felállítását szorgalmazták fény és hangjelzéses riasztás mellett. A bulgárokkal hadiállapotban lévő besenyőket Bagamér-földje és a Tisza közé telepítették, mivel Berény nevű vezérük Deédes egyik leányát, az özvegy Palinát vette el feleségül. Érdet pedig vezéri minőségben Aranyos-széken bízták meg a déli kapcsolatok állandó rendezésével. Ilona-Gyilyó uralkodása alatt egy igen érdekes szarmata csoport érkezett az indiai Saka-szkíta Birodalomból, amelynek uralkodó családja az Eger vidéki Szihalomban telepedett le. Ilona-Gyilyó fejedelemasszony Doma fősámánt bízta meg, hogy a hunok déli terjeszkedése miatt, az egyik nép elűzi a másikat elve alapján idemenekültek Asóka Birodalmából hozott szellemi kincseit dolgozza fel, az új időszámítás szerint. Doma fősámán ugyanis Hilda kísérése közben teljesen Stopf vitéz befolyása alá került, aki 602 Róma városában volt kispap és minden időt a Nazír születésétől számított, hiszen Róma határkörében éltünk, ezzel a gondolattal már Buda és Atilla is kacérkodott. A 24 Hun Törzsszövetség időszámítását is figyelembe véve, mint tanfejedelem a rómaiak időszámítását honosította meg, hiszen uruki pap is volt, így a szarmata törzs Saka-földről való bejövetelét is az alábbiak szerint adta meg: Az első csoport Kövezsd irányításával 20-180 között jött Egerbe. A második csoport a Körösök vidékére 10260 között jött be. A harmadik csoport Szabadka-Szolnok közé 280-335 között jött be. A negyedik csoport Szihalomra 335-402 között szállingózott be. Először Zsór segélycsapataiként, később a földrengésmentes vidék velejárójaként. Ugyanis a Kárpátok túlsó oldalán gyakran megmozdult a föld és a téglaromos falvak lakói elhagyták Saka-Szkítiát. Az uralkodó nemzetségi sámánja Kövezsd elképzelése szerint minden esetben a Dunna-asszony folyama és a Tisza által határolt területre telepítette be őket, mert a szarmata lovasság a Csörsz-árokrendszer védelmi vonalának volt az őrzője. Tehát ezen négy települési csoport ifjúsága adta mindig a Csörsz vonalának védelmét, amelyet a rómaiak soha nem léptek át. Amíg a Pozsony-nemzetségbeli Pozsonykeszitől Dunakesziig az úzok és kabarok, addig Dunakeszitől Tiszakeszüg a saka-szkíták, Tiszakeszitől Maroskeszüg a sakaszarmaták, míg Maroskeszüg a szarmaták vették át a kiképzés irányítását. Tehát ezen vidékek településeinek ifjúsága adta mindig a Csörsz vonalának védelmét. Ezt csupán Trajánusz császár szegte meg, amikor dalmát előőrsökkel Kevekeszitől Maroskeszüg elfoglalta a Csörsz árokrendszert, de itt rómaiakat nem állomásoztatott, hanem csak segély-csapatokat. Ellenben Ilona Aranyröges országát teljesen kifosztotta. A Csörsz árokrendszer és Róma védelmi vonala között a Senkiföldjén állandó csatározások folytak és egy sóhajtásnyira sem szünetelt a küzdelem.

Leghamarább Ilona országát foglalta el Upor és Ruga. Már a Csörsz vonalról indultak az újabbnál újabb támadások. Amikor Buda és Atilla megérkezett, az Encs folyóig terjesztették ki Hun-birodalmi határukat. A lovasság és a tárkánycsapatok kiképzése azóta is a Csörsz vonalán folyt, de I. Ilona óta nem támadó jelleggel. Azonban a sakaszarmatákat most is a Csörsz vonalára telepítette. Az Asóka birodalmából jött tudós csoport sok érdekeset mesélt el Debrecen tárkány-fejedelemnek. Amikor Dengezik és Ellák hódító hun vitézei megjelentek, sok tartományt meghódítottak és így Harapi király utódainak tudósai is útnak indultak, mivel a nagy áradások miatt nem akartak éhen pusztulni. Ezek a tudósok azonban a velük jött saka-szarmata vezérekkel nem Róma elképzelései szerint mondták a Világ kezdetét. Bizáncban a Nazír születése előtti 5509. év szeptember első napjára tették a Világ Teremtését. A zsidó talmudisták azt a Nazír születése előtti 3761. év október 7-ében jelölték meg. Az uruki keresztények viszont, figyelembe véve a csillagjósok megállapításait, a 4 320 000. évet ismerték el ennek, mivel a názáreti Jézus nekik is azt tanította: „Isten a nagy Mindenséget A Végtelenségben teremtette." Azonban az említett évtömeget és a Nazír megállapítását is a Kaltes-asszony bolygójáról jöttek határozták meg. Zsór fősámán 315-335 között az urukiak javaslatára a Csörsz vonalát feltöltötte. Kaltes-asszony birodalmában ugyanezt az évtömeget 12 000 Isten-évnek nevezték. Az utóbbi Istenévek alatt több látogatást tettek Joli-Tórem Földjére, de az új időszámítás szerint a 13 508. tűzszerzési évben Kaltesasszony-szekerük elromlott, ezért Kaltes-asszony Földjére nem tudtak visszamenni. Gyermekeik már az ataiszi ifjakkal léptek házasságra és mindig okosabb gyerme 603 keik születtek. A Kaltes-asszony birodalmából hozott kis csodaszerkezeteikkel megvizsgálták, hogy az ő birodalmuk kettő és az ataiszi birodalom kettő-vérűsége négy vérűséggé alakult át. A medve anyjának szájából ellopott Égi-tüzet sok mindenre kezdték igénybe venni. Ataiszban mindenki elismerte, hogy a tűz felhasználása az étkezésnél, a földművelésben és az állattenyésztésben olyan nagy forradalmat terem tett, hogy az emberevést mindenütt megszüntették. Az Anyahita-Arvisura hívők csoportja évekkel később annyira átalakította a kettőből négy vérű csoporttá lett ataiszi embereket, hogy okosabbakká lettek a jégár elől menekülők csoportjainál és könnyű nád majd facsónakjaikon más településeket is kezdtek felkeresni és az istenes papjaik a régi birodalmukkal is fenntartották a szellemi kapcsolataikat. Az ataiszi „négyvérű" tudás minden irányban kiterjedt. A budavári szellemi őrségváltásnál I. Ilona nem akart ilyen nagy időkig visszamenni, de mégis izgatta azon kérdés, hugy Dengezik és Ellák hunjai milyen hangyabolyt kavartak föl. A nyugati kereszténység azt hirdette, hogy Atilla fiait a görög gyarmatosító harcosok agyonverték, holott Atilla esetéből tanulva hun birodalombeli vezetőemberek többé nem találkozhattak orgyilkosokkal. A Hun Birodalom az Oregek Tanácsának a javaslatára dél felé vette a hódítási irányt, de erről Aladár, majd Ambenik, I. Csaba és Dunna-asszony, I. Ilona azonnal értesült. Előfordult olyan eset is, hogy a gótok nem akartak Dengezikkel Asóka és Harapi volt birodalmába menni, hanem Pannonföldre távoztak. Itt azonban Teodomi csapatait a fekete-hunok háborgatták. Ezért az ózok és kabarok földjére tört be, de innen a Csörsz-vonal lovassága visszavetette. Ekkor visszavonult a dunántúli vidékekre, ahol Babaj jász fejedelem csapott le rá. 469-ben újabb gót csoportok érkeztek. Ekkor a csatában elesett Teodomir fia bosszút forralt Babaj ellen. Nagy Teodorik, az ifjú hős betört a Csörsz-vonalra. A Szöged környékét védő Babaj riasztotta a II. Székihun töményt. Babaj azonban az előcsatározásokban hősi halált halt. Szöged töményvezér és I. Csaba lovasai a gótokat kiüldözték az országból. I. Ilona legszívesebben a Fehér-tó mellett tartózkodott. Lehet, hogy ezt a születési hely varázsa okozta. Ellenben amikor Gerőc atya látogatását várta, mindig Budavárra lovagolt. Ekkor intézte el országlásának összes dolgát. Egyik feladata az volt, hogy bevigye a köztudatba, hogy országa az első keresztények felekezetének, az uruki kereszténységnek a híve, így nyugat felől nem érték támadások. Ezen egyházközséget Bizánc is nyilvántartotta, mint Uruki püspökséget és állandó összeköttetésben állottak a Bizánc által is tudott keleti keresztény egyházakkal. Ellenben hogy mennyi támadás érte a beözönlő fekete-fejűektől, azt Bizáncban és Rómában is csak kevesen tudták. Uruk népe 226-ban a pártus Garé-isten hívőkkel harcolt. Ekkor lett uruki keresztény Béla, aki 245-ben lett a Magyar Törzsszövetség fejedelme. 250ben elfoglalta Káma trónját és sokakat megkeresztelt. Az uralkodó Mirina-Gilgames ház is érdeknélküli keresztény lett. A perzsák 266-ban elfoglalták Urukot és Káld király gazdag híveit Evilátba hurcolták. Az uruki püspök a templomának ajtajában hősi halált halt. Mani őspöröst családjával együtt perzsa hitre akarták átnevelni. Mani őspörös hat fia megnősült és ujgúrföldre vándorolt. A legkisebb, aki az almafavirág zás idejére eső Mani napján született, az Él-Istent hirdetők táborában felvette a Nazir-szerzetesek daróc ruháját és hihetetlen nélkülözések között az érdeknélküli szeretet tanítását kezdte hirdetni. Tanításának óriási tábora lett. Vándorlásai között eljutott Biku ujgúr kán országába, amelynek egész lakossága a Mani által megreformált hitre tért át, ami Ujgúrföldön államvallássá lett. Maninak a kezdeményezésére kolostorokat építettek, ahol a népet 604

földművelésre, korszerű állattenyésztésre és fejlett iparra tanították. Ezekben a külön férfi és női kolostorokban a szegények mellett az előkelőség gyermekei is felnevelkedtek. Főként a Magyar Törzsszövetség leányai keresték fel az igen gazdag berendezé sű és kitűnő képzést adó kolostorokat. Gyula-Duló két leánya is itt nevelkedett: Irgiza és Maturi, akik a bolgár-magyar szövetségben előkelő helyet elfoglaló Hunyor és Magyor ikerpárnak lettek a feleségeik. Így a magyarjak és a magyarok leányai mind Turfónba mentek tanulni. Itt nőtt fel 462-510 között a 24 Bolári leány, akik tevékenységét II. Csaba is felkarolta. Ugyanis ezen ifjú leánysereg 496-524 között rábírta a hunok vezető ifjait, hogy ha csak lehet, ne menjenek elpusztulni a déli hódító háborúkba, hiszen ott népünket a beolvadás veszélye fenyegeti. Ezen Bolári lányok közül Bolári Virág lett I. Ilona egyik menye, aki a turfóni megreformált Mani-uruki hitet bevezette. Ezt titkolták, de a mindenkivel való megegyezés Ilona birodalmát megmentette. I. Ilona másik lánya, Mária igen vallásos volt. A bolgár fejedelem fiához ment nőül. Kísérő lovasai hírszerzéssel is foglalkoztak. Előkelő bolgár körökbe házasodtak be és részt vettek Mária egyetlen fiának és két leányának az oktatásában is. I. Ilona bulgáriai és bizánci útját diplomáciai úton gondosan előkészítették. Ezeken a látogatásokon Ilona fejedelemasszony a rokon uralkodók udvarában bemutatta a törzsszövetség 20 éves nyugodt, békés munkájának gyümölcseit, közöttük elsősorban Kolozsvár minden valamire való ötvösének munkáját. Torda és Bende otthon maradt, nehogy a birodalmat valami meglepetés érje, Győr és Szerém vára között ugyanis akármikor adódhattak meglepetések. Budától az úzvölgyi részekig azonban a békét semmi sem zavarta. Érd vezér, aki uruki keresztény volt, nyugat felől biztosította a békét. Mivel I. Ilona a bizánci útra magával vitte az uruki keresztény Érd vezért is, Pusztaszeren és Kolozsváron Bende átvette a kiskirály szerepét. Közben Torda Budavártól Muravárig hadjáratot vezetett a csellengők és menekültek miatt. A német és szláv csoportok ugyanis - korábbi szokásuk szerint - ekkor is be-betörtek erre a területre, melynek nagyobb részén a kereszténnyé lett pannon leszármazottak éltek, hun törzs szövetségi maradványokkal együtt. Sokat panaszkodtak vetéseik, otthonaik feldúlása miatt. Amíg I. Ilona udvarával a déli uralkodó házakat látogatta, Szerémvára és Eszékvára állandó készültségben állott. Ebben az évben a kaza-hunok és avarok részéről nem várhattak rokonlátogatást, mert ezek a legelőterületek miatt napirenden lévő nézeteltérésekkel és összeütközésekkel voltak elfoglalva. A hadjáratot Torda a besenyők által Szirmavárnak, az úzok által Szerémvárnak nevezett erősség mellett fejezte be. Bende második fia, Bőse ekkor kérte meg Ardarik legkisebb leányának a kezét. A mátkaság idején itt is nyugalom volt. Bende a széki-hunokat rendelte be Kolozsvárra, palotaőrségre. Ekkor kezdték a székihunokat székhelyi hunoknak nevezni. Ez eleinte olyan kötekedő névnek számított, de később mindenki megszokta. Ilona elrendelte, hogy ezekbe a székely rajokba ne csak kovács és nyerges legyen beosztva, hanem szűcs, varga és kerékgyártó is. Így a parszi tízes hadrend tizenkettes létszámú harcos rajoknak adott helyt, a tizedeseknek pedig minden esetben tárkányképzésben kellett részt venniök. Lényegében azonban a tizedes lovagrend mégis megmaradt, mert két személy mindig a raj szekerének biztosításával, a tartalék lovakkal és a hadizsákmánnyal, vagy a tartalék élelmezéssel volt elfoglalva. Az Ilona parancsára átszervezett ezredeket Torda ifjú fejedelem ezerötszázas ezredekké alakította át úgy, hogy mindegyikhez egy-egy század rimalány is tartozott. Budavár és Szöged térségében azonban megmaradtak az ősi tizedek. Feladatuk az 605 őrség és a hadiutak ellenőrzése volt. I. Ilona 535-ben halt meg. Egy járványos beteg ség elől későn menekült az Erdőelvi rész hegyei közé. A vészes kór az öregebbeket ekkor erősen megtizedelte. Nagy gyászpompával Gyilyóváron temették el. Ilona születésének és halálának napján, az aratási hálanap után minden évben gyásznapot tartottak. Torda az úz kőfaragókkal és kabar ácsokkal várat építtetett tiszteletére. Bende Balog-Bolárinak egyik lányát, Bolári Virágot vette feleségül. Bolári Virág kitartott őseinek égibirodalmi hite mellett, fiainak sámánkiképzést adott és 18 éves korukban kötelező rokonlátogatásra is elkísérte őket Urál-Budára. Bende mindig Kolozsváron lakott és egyik legfontosabb feladatának tekintette, hogy Kelettel tartsa a kapcsolatot. Torda édesanyja után fölvette az uruki keresztény hitet és Rómában is járt. Ott Gerőc atya keresztelte meg és a Szentatya közelében papnak nevelkedett. Ez a nyugati irányú alkalmazkodás az egyházi vezetőket arra a belátásra késztette, hogy nem volna helyes Pannonföld és Budavára ellen erőszakos térítési eszközökkel fellépni. Szöged térségét és a II. Széki-hun térség katonai állományát ebben a helyzetben csökkenteni lehetett. Csak az őrségek maradtak fenn, természetesen továbbra is használva az őrségekre kötelező, szokásos fény- és hangjelzéseket. Szöged környékén mindig tartózkodott egy-egy beavatott, aki a Nyugattal való kapcsolatokat ápolta. Torda egy Encs-vidéki határőrbán keresztény leányát, Iboskát vette feleségül. Iboska bajor anyától született, aki rokonságban állott a bajor herceggel. Tordáék a telet mindig Szöged térségében, a Fehér-tó mellett töltötték, rendszerint vadászással. Sok gyermekben találták örömüket. I. Ilona halála után az Oregek Tanácsa úgy döntött, hogy az erők egyensúlya érdekében Torda legyen a fejedelem, mert ő a gyermekei házassága révén a nyugati keresztény világhoz tartozik. Ebben az időben halt meg Doma fősámán is. Utána Szamost tették meg fősámánnak, Bende fiát. Szamos édesanyjának, Balog-Bolári Virágnak a révén rokonságban állott a hun törzs szövetség valamennyi törzsével, s így szükség esetén számíthattak azok segítségére is.

Mivel Torda és gyermekei vezető szerepet töltöttek be a határmenti bánságokban, a szögedi nyári palota és a kolozsvári keleti irányzat kellő egyensúlyba került egymással. Tordának 538-ban bekövetkezett halálakor ez az egyensúly egy kissé megingott, ezért Szamos öccse, Bőse, amikor felesége, Ardarik leánya az ötödik gyermek szülésébe belehalt, szintén nyugatról nősült és a nyugati nyomás ellensúlyozása végett az Ibos mellé költözött, mint kiskirály. Szamos erélyes, jó uralkodó volt. 538-tól 566-ig volt hatalmon. Ekkor súlyosan megbetegedett és a hatalmat fiára, Csát fősámánra ruházta. A németek és szlovákok Szamos halála után újabb betörésekkel kísérleteztek. Csáték Kolozsváron át az újonnan alakult avar törzsszövetséghez fordultak, hogy vonuljanak be Pannonföldre. Hej rege rejtem 272(A). Arvisura Atilla lélekvándorlása Doma tanfejedelem oktatása Barkasa és Szankár rovása Kr. e. 900-Kr. u. 469. (3140-4509. m.t.é.) A Kuma-parti Pusztaszeren Kr. e. 900-ban az Uruki-Mani időszámítás szerint az ifjúság viaskodásán Samsudi szarmata lány lett az első. Ezzel a jászok harmadik törzsének, a tárkánytörzsnek a leánya lett az aranyasszony. Győzelme jutalmául maga választhatta meg a férjét. Választása Toprakal szkíta vezérre esett. 606 Samsudi törzsének tárkányai 10 év alatt felépítették Topra-Kala tárkányvárost, ahol a 4 éves tárkányképzést is megtartották. Samsudi beavatott aranyasszony férje Kr. e. 852-ben meghalt. Az özvegy a laza törzsi szövetséget erős birodalommá kovácsolta össze. Toprakal saka-szkíta törzsének vezetésével a szövetség 6 törzsből állott, amelyet a 24 Hun Törzsszövetségben aranyszövetségnek hívtak: 1. A jászok vezére Mitrás-Gula volt, jelvénye az aranyszarvas. 2. Az avarok vezére Birta, jelvénye az arany kőszáli kecske. 3. A kabarok vezére Abasár, jelvénye az arany vadkan. 4. A szarmaták vezére Samsudi fia, jelvénye a visszatekintő arany jávorszarvas. Ő egy gazdag muroma lányt vett el feleségül. 5. A saka-szkíta törzs vezére, Samsudi első fia Párduc, aki anyjának tanácsára állandóan útban volt, jelvénye az aranypárduc. 6. Az ugorok vezére Igar, aki beavatottként Gilgames leszármazott volt: a tárkányképzést ő irányította Topra-Kalában. Törzsének jelvénye a rétisas volt, családjáé az arany oroszlánfejű sas. Ezen arany törzsszövetség Kr. e. 620 előtt igen gazdag és képzett vezéreket küldött a Karnak-i beavatott továbbképzésre, akik Kevel, Farkas, Kerepec, Ludvijja, Kasal és Kelári személyében Karnakban és az egész Napbirodalomban nagy tekintélynek örvendtek. A nagy száraz időszakban meggyőzték Karnak kiváló bölcseit, hogy az éhségtől és a szomjúságtól hajtott fekete-fejűektől nem sokáig védhetik meg aranybirodalmukat, csakúgy mint Úr-Uruk-Nippur esetében, ezért a beavatottak szellemi kincsét enyhébb vidékre kell menekíteniük. Ezért Kr. e. 625-ben a Hírös Kapuban Paszametik napbirodalombeli uralkodótól a saka-szkíta vezérek minden titkukkal együtt átvették az Élet-Templomának minden értékét, s az akkor meggyengült Asszir birodalom és a Kasszuföld között az Élet-Templomát a Sárga-folyó menti Ordoszba szállították. Mindezen szellemi és anyagi kincs Kr. e. 625 őszén már a biztonságos Ordoszban volt. Utána Kr. e. 612-ben a szumírokkal kapcsolatban álló eredet-rokon népek az asszír birodalmat megdöntötték. Ekkor kezdtek aranylemezeket verni. Az ataiszi Saka-törzset, a parszi-szkíták és pamír-szkíták esetében is bevették a 24 Hun Törzsszövetségbe, s így a kibővült szövetséget megerősítették. Ez a katonai fölényben is megmutatkozott, mivel Kr. e. 530ban Tomiris királynő legyőzte a 24 Hun Törzsszövetségre támadó perzsákat. Tomiris királynő vezéreinek utódai Becseúr, Vara, Kelez, Villő, Kocs és Villány voltak és igen erős harci felkészültségről tanúskodtak. Arszák a csapataikban harcoló vitézekkel és hősökkel 320-ban felszabadította a Nagy Sándor által elfoglalt hun törzsszövetségi területeket. Igaz, hogy ebben nagy segítségére siettek a Biharból származó Csandra-Gupte harcosai. Arszák ekkor felosztotta birodalmát: Matol hun, Médi perzsa, Kezege avar és a Kadisa örmény tartománybeli részekre. Ezen időkről az Arvisurák igen bő és termékeny írásbeli anyagról tanúskodtak, amelyeket a hun és az avar vezetők is felhasználtak. Nagy Sándor tartományfőnökei többnejűségben éltek. Mikor a régi tartományfőnökök elmenekültek, vagy az öldöklés áldozatává váltak, sok feleség és udvarhölgy szabaddá vált. Hol szégyenükben, hol a gyűlölködés elől visszatértek egykori lakóhelyükre, de a kincseiket, ruháikat és ékszereiket magukkal vitték. Mint szellemi hagyatékot, magukkal vitték Csandra-Gupte harcosainak az újdonságnak számító hitét is, a Harapi birodalombeli Budának a lélekvándorlásbeli elméletét. Ez viszont nem volt ellentétben Ataisz népeinek elgondolásával, hogy a gyerekekben a szülők újjászü

607 lelnek. Ezért vallotta Arszák is, hogy amikor Ataisz népe egyesült az Égből ittrekedt Arvisura-Anyahita társaival és utódaival, a kétvérűségből négyvérűség származott, amely aztán töménybeli-féle lélekké, életté szaporodott. Ezen régi uraiktól észak felé menekülő udvarhölgyeket és feleségeket megszégyenítő szóval satrafáknak nevezték. E satrafák otthon nem is éltek aztán rosszul, sőt az ékszerüket, kincseiket, díszes ruháikat mutogatták és szívesen fitogtatták az előkelőségüket. Az udvarhölgyek jórészt a szarmata törzsből kerültek ki, és a muromák, csuvaszok és mescserek vidékén telepedtek le. Erős befolyásuk volt a jászok körében is, ugyannyira, hogy a jászok harmadik törzsével, a királyi alánokkal nem egyszer a hatalmat is magukhoz ragadták a Saka-szkíta törzsszövetségben. Ezt a több nyelvet beszélő királyi törzset a görögök roxolánoknak hívták. Arszák a hikszoszoknál letelepedett Gilgames utódoktól származott. Beavatott körökben, még Ordoszban is nagy tekintélynek örvendett. Az anyanyelve szabir volt, de görög, etruszk, zsidó, latin és mind a 24 hun törzs nyelvén is tudott. Utódai idejében, az Arszakidák hatalmának vége felé, Kr. e. 220 körül a szarmaták és a roxolánok vették át a hatalmat, s a szkíta birodalmat kettéosztották. Kővárból kiszorították a parsziszkítákat, és azok Nagypályiba, a Kerim-tatárok félszigetére tették át székhelyüket, a ~amir-szkítákat pedig a magyarkai Pusztaszertől átvezényelték Topra-Kala térségébe. Így Kőváron a szarmaták, Magyarkán a roxolánok, tehát a jász törzsek vették át a vezetést. A 24 Hun Törzsszövetség eszméihez hű jászok a hatalmuk ellen lázadókat négy alkalommal is a jászvásári és a jász-síksági törzsszállásukra vezényelték. Az uruki időszámítás 24. évében Csatári aranyasszonyt lázadás címén börtönbe vetették, és ott is halt meg Nagypályiban. Családja díszes külsőségek között temette el a jász-szarmata temetkezőhelyen. A visszamaradt jászok szeretett aranyasszonyuk emlékére még három alkalommal: 182-ben, 255-265 között és 332-ben szedték a sátorfájukat és Csatári aranyasszony vándorló lelkének biztosítására a Jász-síkságnak még szabadon hagyott térségébe vándoroltak. Csatári aranyasszony háborgó lelkét Bagaméron keresztül Atilla örökölte, akit a Buda halálában való részvétel örökké nyugtalanított, és a nap pergőjében az Égiek között gyakran az eszébe jutott. Nyugtalanította Buda bölcs tanítása is, ami szerint a jövendőmondóknak igaza van abban (Agaba bölcs tanítása szerint a halottlátók elve ugyanez), hogy a halottak agyából kipattanó lélek minden esetben 3 évig továbbvándorol. Ezért tudnak a halottlátók 3 évig igazat mondani. Ez a rokonlelkek tolmácsolásában 3 év után már elmosódik. A némely ember agyából kipattanó vándorlélek 6, 9, 12, 15, 18 vagy 24 évig vándorol. Utána a kép folyton csökken, de vannak olyan erős szellemű emberek, hogy a lelkük hangja örökké fennmarad. Atilla vándorlelkét az Egiek 24 évig tartották vándorlásban. Bejárta Szöged töményvezérrel együtt a külső és belső őrségeket, ahol minden sámán tudta: amikor a rokontörzsek részéről Atilla nyugvóhelyét az első támadás éri, a hármas koporsót Etilvárra kell majd menekíteni. Atilla vándorló lelke bejárta mind a 108 nemzetség Jász-síksági, és a 12 Bugát vidéki széki-hun törzs szállásait, akikkel Etilváron porainak kegyhelyet készíttetett. Mint minden nagy Lélek, a 24. évben a dicsőséges, tündöklő képét elvesztette, de a dörgő hangja megmaradt. 469-ben Pusztaszer őrségében Atilla dörgő lelke riasztotta Babajt és a gótokat legyőzték. Sajnos, Babaj a csata után elvérzett, de Atilla háborgó lelke a bosszúálló csapatokat tovább vezette és a déli Bolgárország nándorlakta szűk völgy vidékén a gyilkos gót vezért megölték. Amikor Szekeszárd az oguz fősámáni tisztséget Oguz-Bálnak átadta, az Etilvári 608 ~_ . kazahunokkal való, Kazár birodalombeli összetűzései miatt kiadta, hogy Atilla nyughelyét keressék meg. A Pozsony nembéli Szőreg a széki-hun őrséget azonnal riasztotta és Ovele és Légárd harcosainak kincskereső részlegét megölték. Atilla erős hangjának irányítása mellett a felbujtók ellen fordultak és Szekeszárdot, mint távoli figyelőt is csak nehezen tudta Ovele és Légárd a széki-hun tömény területéről kimenekíteni. Itt Csatári aranyasszony háborgó lelke védelem alá vette Szekeszárdot, mivel a déli Jász tömény területén nem volt szabad rokont ölni. Szekeszárd súlyos sebesüléssel érkezett Pécsre és az Öregek Tanácsa ítéletére: Pécs tömény székhelyét soha el nem hagyhatta. Most már esedékes volt Atilla hármas koporsójának elszállítása. Etilváron sem volt nyugodt Atilla vándorló lelke, amelyik a 12 széki-hun nemzetség vezéreibe vándorolt, akiken erőt vett a nyugtalanság, mivel az aranyra éhes kazárok kincsek után kutattak. A hármas koporsó továbbvándorolt Buda utódainak védnöksége alá. Annak idején Nekese (görögösen Onegiusz) Urál-Budán a vejét és unokáját, Ambeniket a kazahun-szövetség uralkodójává kente, de már akkor meghagyta: lehetséges, hogy majd Atilla koporsóit Buda emlékére hozzájuk menekítik, de UrálBuda után valószínűleg a 12 széki-hun tömény nemzetségeinek központjába kell szállítaniuk. Atilla dörgő hangú lelke beismerte, hogy az okos Buda elképzelése volt a helyes, mert testének maradványai Budavár alatt nyugodtan pihennek és kegyhelyéhez a 24 Hun Törzsszövetség népei folyton visszatérhetnek. Addig az ő vándorló lelke nem lehet nyugodt, amíg népe Budavár birodalmába vissza nem tér. Amikor, én, a legbuzgóbb, Égiekben hívő Szankár a 600-as Nagyszalára elkezdem a felkészülést Urál-Budán és Bugátban, Atilla vándorló lelke más és más utódokba szállva még fenntartja azon tudatot, hogy Atilla és

Buda minden utódjának vissza kell térnie Budavár birodalmába. Lám, az Avar Törzsszövetség mennyivel okosabban csinálja: Baján és utódai soha nem érintkezhettek idegen vezetőkkel és követekkel, csak hasonmásuk és megbízottjuk révén tárgyaltak és birodalmuk határait, kiképzett bátjaik áradatával védték. Atilla, Barkasa és közöttük én, Szankár a vándorló lelkek hatására őrködni fogok Budavár birodalmán. Hej rege rejtem 272(B). Arvisura Szarmata vezetésű uralom Doma tanfejedelem oktatása Barkasa rovása Kr. e. 900-Kru. 502. (3140-4542. m.t.é.) Doma fősámán Arvisurájában érdekesen rótta le Barkasa rovósámán a szarmata tárkány-törzs viszontagságait. A Kuma-parti Pusztaszeren Kr. e. 900-ban Samsudi szarmata-lány lett az első az ifjúság viaskodásán. Ezzel a jászok harmadik, azaz tárkány-törzsének leánya lett az Aranyasszony. Győzelmeként férjet kellett választania, de a sámánok helyett Toprakal szkíta ifjút választotta. Samsudi törzsének tárkányai tíz év alatt felépítették TopraKala tárkányvárost, ahol négyévenként tárkányokat képeztek ki. Samsudi beavatott aranyasszony férjének temetése után, Kr. e. 852-ben a laza törzsi szövetséget erős birodalommá kovácsolta össze. Toprakat szkíta fejedelem korában 6 törzsből állott a szkíta törzsszövetség: 1. A jászok vezére Mitrásgula volt és harci jelvénye az aranyszarvas; 2. az avarok vezére az 609

agg Birta, jelvénye a kőszáli-aranykecske; 3. a kabarok vezére Abasár, jelvénye a vadkan agyarokkal; 4. a szarmaták vezére Samsudi fia, Murom, aki muroma leányt vett feleségül, jelvénye: a visszatekintő jávorszavas; 5. a szkíta-saka törzs vezére Samsudi első fia Párduc, aki anyjának tanácsára állandóan útban volt, hogy az új törzsszövetséget minél jobban megszervezze, jelvénye a párduc; 6. törzsként az ugorok agg vezére: Igar volt a tárkányképzés vezetője Topra-Kalában, aki Gilgames leszármazott volt, törzsének a jelvénye a réti-sas, míg családjának az oroszlánfejű-királysas volt. Ezen törzsszövetség központja Samsudi második fiának, Muromnak elgondolása szerint kétszáz évig az Oka-parti Muromban volt. Sok gyermekének utódai folytán ebben a korban a szarmata-törzs uralmáról beszélhetünk. A kiképzés azonban TopraKalában folyt. A saka-törzsek vezérei Kr. e. 620 körül: Kevel, Farkas, Kerepec, Ludvijja, Kasal és Kelári voltak, akik Kr. e. 625-ben a Hírös kapuban átvették Paszametik egyiptomi fáraótól az „Élet temploma" tudományos könyvtárát és a „Beavatottak titkait", amit Ordoszba szállítottak. Tomiris szkíta-Baka királyné Kr. e. 330-ban legyőzte a perzsákat. Arszák, Tomiris királyné vezére Becseur, Vara, Velez, Villő, Kocs és Villány vitézeivel 320-ban felszabadította a Nagy Sándor által elfoglalt Hun törzsszövetségi területeket és azt a Matol hun, Médi perzsa, Kezege avar és Kadisa örmény tartománybeli részekre osztotta fel. Mivel a régi tartományfőnökök többnejűségben éltek, azoknak elmenekülése vagy lemészárolása folytán sok udvarhölgy szabadult föl. Azok szégyenükben a nagy gyűlölködés miatt lakóhelyük tájékára menekültek. Megbélyegzésként régi uraikról, satrafáknak hívták őket. Voltak, akik leányaikkal együtt, sok ékszerrel díszített ruhákban mentek férjhez és az előkelőségüket fitogtatták. Mivel ezen udvarhölgyek javarészt a szarmata törzsből kerültek ki, kiknek prémkészítő mestereik a tárkányok társadalmában sok újdonságot alkottak, a muromák, csuvaszok és mescserek vidékén telepedtek le. A jászok harmadik törzsével, a királyi alánokkal sokszor átvették a Szkíta-Törzsszövetségben a hatalmat.

Ezen több nyelvet beszélő Baka törzset a görögök és rómaiak alán királyaik miatt roxolánoknak nevezték. Ezen Saka vezette törzsszövetség megszervezte Káspivár birodalmának hatalmát. A Gandás birodalmából érkező menekültek lettek a vezéreik. Maga Arszák a hikszoszoknál letelepedett Gilgames-házból származott és beavatott körökben, még Ordoszban is nagy tekintélynek örvendett. Anyanyelve szabír volt, de a görög, etruszk, zsidó és latin nyelvek mellett mind a 24 Hun Törzsszövetség nyelvének változatait ismerte. Minden beavatott Arvisurát, még az uruki nyelven írtakat is olvasta. Arszák utódai, az arszakidák hatalmának vége felé, Kr. e. 220 körül a szarmaták és roxolánok, átvéve a hatalmat, a Saka-szkíta birodalmat kétfelé osztották. Kővárból kiszorították a parszi-szkítákat és Nagypályiba, a mai Krím (Kerecs) félszigetre tették át székhelyüket, míg a Pamír Bakákat vagy keleti szkítákat a magyarkai Pusztaszerről átvezényelték Topra-Kala térségébe. Így Kőváron a szarmaták, míg Magyarkán a roxolánok, tehát a jász törzsek vették át a vezetést. Időszámításunk 24. évében Csatári aranyasszonyt börtönbe vetették és Nagypályiban meghalt, majd csa ládja díszes temetéssel a környéken jász-szarmata temetkezési rend szerint eltemette, míg népe a jászsíkságra vándorolt. A visszamaradt jászok szeretett aranyasszonyuk emlékére még három alkalommal: 182-ben, 255-265 között és 332-ben szedték a sátorfájukat és a jász-síkságnak még szabadon maradt térségébe vándoroltak. Csatári aranyasszony fia, Jazig, egy gazdag szarmata-leányt vett el feleségül és az esküvőjük lakomáján a Szabadka nevű menyasszony énekelte el a Nagypályi-ének sokáig fennmaradt dallamait. Csatány rovósámán a 242. Arvisurában, mint első vő610 i PADOK Pozsony ~tA 6Ago~ o kló ard ~ p~L,t~va 1 ~"~lÖ ,~, Romh RtiMAI SA~t~rC Jelmagyarázat I.Surány (Pozsony-Vác) ® 2. Kál (Dunakeszi-Tiszakeszi) 3. Zsadány (Tiszakeszi-Maroskeszi) slt~ 4. Keve (Maroskeszi-Kevekeszi) 21. ábra A Csörsz árok-rendszer ~CZ~ o~ fély, énekelte el először. Népes családja a Csörsz árokrendszer és a római sáncok között telepedett meg és átvette a vízzel telt árok-rendszer védelmét. Központi helyük minden esetben a szarmata királyleány Szabadka városa maradt, amely 28-tól 898-ig nem adta fel az irányító szerepét. Így az összes vándorlási korszakokban beavatottjaik a 24 Hun Törzsszövetség érdekeit szolgálták. A Csörsz árokrendszerhez a szükséges faanyagot a rimalányok birodalmából szállították. Ezért a szarmata árokőrző vitézek gyakran úz lányok közül választottak feleségnek valót. Így került Ajnácskő is az ároktői Csörsz-árok szarmata fejedelmi udvarba. Itt egy kislánya született, akinek névadója a Rima-völgyi Szabadkán volt, s így ezen leányka a Szabadka nevet nyerte. Csatári aranyasszony fia, Jazig, amikor ellenőrizte a Csörsz-árok védelmét, megismerkedett Szabadkával, de az már Csörsz fiának a jegyese volt és útban voltak Nagypályiba házasságuk jóváhagyása végett, amikor Csatári aranyasszony meghalt. 611 ú2ou Itt énekelte el Szabadka először a Nagypályi éneket. Házasságkötése után azonban rövid idővel férjét az emberáldozatos temetkezés miatt bosszúból meggyilkolták. Ekkor a daliás Jazig vette el feleségül, aki végleg a Csörsz árokrendszerhez költözött. Székhelyét a római sáncok és az árokrendszer közötti térségben állította fel. Csátról és Szabadka-pusztáról minden alattvaló az új szállására követte, amelynek nevét az új asszonyról Szabadkának nevezték. Itt hét fiuk és hét leányuk született. Szabadka Jazig halála után férjhez ment az agglegény Csatányhoz, akitől még hat fiú származott. Első fiuk, Kudzsula beavatott volt, aki visszatekintő jávorszarvas jelvénnyel a beavatott-központ parancsára hadba indult a Kusán szkíták hódítási terveinek végrehajtásához. Amikor Kudzsula fejedelmi ifjú Bégrám fővárosba érkezett, a Kapisi szkíta-hadsereg központjában megbízták a Saka-sereg fővezéri tisztségével. A Kapisi főhadiszállás jelvénye az aranypárduc volt. Ezen

hadsereg élén elfoglalta Taksziliát és ezzel elnyerte Kapisi hercegnő kezét. Az új időszámítás szerint 64-ben Kudzsula-Kapra néven a keleti Kusán-Birodalom fejedelme lett. Szabadkai emlékként aranypénzt veretett és a római birodalommal felvette a kapcsolatot. Engedett a Kusán birodalomból hozott kényszernek és igen sok utódja született a 24-es asszonynéppel bíró háremében. A fejére helyezett csúcsos süveg szokása miatt a haját minden nap borotváltatta. Fővárosa Maturában volt, de birodalmát 24 fejedelemségre osztotta, amelyben fiai és unokái lettek az uralkodók, a buddhizmus pártolása mellett. A legnagyobb kiterjedésű az indiai Saka-Birodalom, Kaniska alatt volt. Ezen Kudzsula-Kapra családjából származó uralkodó, amikor a nyugati Kusán-szkíta birodalom a szaszanidák miatt elvérzett, beljebb húzódott Matura felé és 240-től még 502-ig fennállott. Egy csoportjuk belső magja Ilona-Gyilyó birodalma idején visszajött és Szabadka térségében, Szatymaz vezetésével letelepedett. Vezérük régi nevéről ezen csoportot jazigoknak nevezték. Tehát Csatári aranyasszony utódai nem pusztultak ki. Hej rege rejtem 272(C). Arvisura A palócok letelepedése Doma fősámán rovása Kr. u. 475-476. (4515-4516. m.t.é.) A 4515. medvetoros évben megtartott sámán előzködésen Doma lett a budavárivasvári sámánképzés tanfejedelme, aki, hogy a végzett sámánok tudását erősítse, megtartotta mindenki számára érdekes beszédét: Joli-Tórem Földanyánk 8 égi ifjúval, 5 fiúval és 3 lánnyal leszállott az ő kedves földjére, Ataiszra, hogy ellenőrizze azt. Örömmel tapasztalta, hogy az emberek rosszasága miatti eljegesedés elősegítette az emberek fejlődését. Az összes okos beavatott Ataiszba menekült. A termőföld áldását kihasználva megszüntették a bűnös emberevést, az összes elhagyott termőföldről vázlatot készítettek, hogy az újabb felmelegedés után oda visszatérhessenek. Azonban a lenyugvó nap ünnepén bűnbe estek. Joli-Tórem Esti-Nap ünnepén, esküjük ellenére ettek a tiltott aranyalma gyümölcsből. Joli-Tórem Ármánnyal, Ördöggel és Halállal, az Alvilág uraival megbeszélte, hogy olyan anyagokat tegyenek az égi hajók közelébe, mely megakadályozza visszatérésüket az Égiek birodalmába. Ekkor Joli-Tórem a mennybe ment. 612 A beavatott bölcsek, a papok és pateszik az Égi személyektől átvették az Élet-titkait. Mikor Föld-Anyánk birodalma újra felmelegedésnek indult, keresni kezdték a jég alól kibukkanó földrészeket, ahová hajós csoportokat küldtek, hogy Ataisz elsüllyedése után új életet teremtsenek. Így Armogur fia, Buda kőfaragó fejedelem megalapította az Úr városát, melynek felszentelésén Uruk népe összeveszett a 24 Törzsszövetség lovasaival. Ezért Magya fejedelem az északi hegyvidékre ment. Itt a gazdagabb hunok elfoglalták a termékenyebb, közeli területeket, a szegényebb hunok pedig Ordoszba lovagoltak, ahol megalapították a 24 Hun Törzsszövetség igazmondók birodalmát. Egyesültek az ataiszi Agaba törzzsel, és a 4460. medvetoros évben a gyakori áradások és földrengések miatt a gazdagabb hunokkal együtt elindultak a Világ meghódítására. Azonban csalódtak a hunokban, mert a gazdagabbak nem mentek el 4 töménnyel a Véreső Csatába, mely emiatt eldöntetlen maradt. Idegen bérencek megmérgezték Atillát és ezzel megerősítették a Kövezsd-Augustus szerződést. Csörsz árkát kimélyítve visszahúzódtunk a Pannon-földjéről, ahonnan egy újabb törzsszövetség megalakulását vártuk, hogy újra uralkodhassunk Atilla teljes birodalmán. Az átvonuló és hódító törzsek félelemmel telve közelítettek hozzánk. Örültek, hogy élelemmel láttuk el őket. A rokonok mindig számíthattak szerető gondoskodásunkra. Föld-Anyánk Vörös Cethala még mindig mozog alattunk, ezért a Boldoganyás kőházak mellett szívesebben laktunk nyári jurtákban és Ruda-Tórem faházaiban. Orömmel építettük ki az Élet-Anya földalatti világát, mert azok minden kalandozó ellen védték a 24 Hun Törzsszövetség népeit. Amíg a kalandozó harcosok feldúlták a faházakat, mi Buda-király alagútrendszerében biztonságban voltunk. Szécsény mordvin földön és a hanti síkságon a fekete halál dühöngött, ezért Nekese gyógyszeréből hoztam olyan érbe szúrós orvosságot és gyógyító szereket, hogy örömmel fogadhassuk a palóc történelmi földre menekülőket. Nem kellett félni a jövetelüktől, mert aki idáig el bírt jönni, az duzzad az élni akarástól. Mivel az Eszék-vidékiek is hozzánk menekülnek, meg kellett erősíteni Sajó-Ordosz, Deédes és Vajda várát a fogadtatásukra, és bőséges élelmezésről kellett gondoskodnunk. Hilda őrségét 4-4 fővel a betegek gyógyítása céljából ezekbe a várakba vezénylem. Legelsőnek Szécsény vezér érkezett három lányával, Csesztve, Szécsényke és Tereske rimalányokkal, majd pedig Ipoly honi vezér Dejtár és Szeme nevű lányaival, akiket Vajdaváron, illetve Deédes várán szállásoltak el. Hont vezér érkezett legutolsónak a medvetorra, Buják, Iliny, Luci, Nemti, Sipek és Szanda nevű lányaival. Amíg a lányok a palóc fejedelmi földre mentek, a férfiak a Maros vonalán határőr szolgálatra vonultak fel.

Mire eljött a 476. évi Medvetor, Gerenna töményvezér Gács nevű fia Bujákot, Salgó fia Szécsénykét, Balassa fia pedig Szentét vette feleségül. Mire eljött a 476. medvetoros év nyara, megszűnt a fekete halál járvány. Serenna töményvezért nagy öröm érte, mert Tárkány napján, Vajdaváron megszülettek Salgó és Szécsényke ikrei. Az ikerfiúk közül az egyik Tarján, a másik a Tárkány nevet kapta. Mikor meglátogatta a Deédes vára alatti vasgyártó pesteket, ott is kitűzték a várra a napkorongos Joli-Tórem zászlót, mert ott Balassa vitéznek és a víg kedélyű Szenté nek is megszületett az első fia. A nagy veszély elmúltával Sajó-Ordoszban örömünnepet ültek. Serenna töményvezér mindkét fia mellé 6-6 Koma-féle, Spree partjáról jött vitézt adott, akik a járványok által elpusztított vidéken telepedtek meg 100100 kőfaragó és vasgyártó vitéz társaságában, majd két hónap alatt felépítették járványmentő váraikat. 613 Salgó vitéz örömmel vitte várába Szécsényke feleségét és Tarján Tárkány nevű kisfiát, Hartyán, Romhány, Megyer, Varsány, Ecseg, valamint Rimóc nevű testvéreivel együtt, akik a megmaradt mordvin lányok közül választottak maguknak feleséget. Mindannyian Salgó vára körül telepedtek meg és 24 évi szolgálat után mindegyikük egy-egy községet kapott örökségül. Balassa vitéz később indult útnak a vígkedélyű Szentével és Gyarmat nevű kisfiával, valamint hat testvérével, Csitár, Horpács, Tar, Szügy, Szanda és Bodony vitézekkel, akik 100-100 kőfaragóval és a vízszabályzó határról leszerelt vitézekkel együtt felépítette Balassa-Gyarmat földvárát nem túl hosszú alsóvilágával és így két hónap múlva már be is költözhettek. Balassa is bőkezű volt vitézeivel, településeket ajándékozott nekik. A velük költöző 100-100 vitéz is családot alapított, minden nyáron felváltva vettek részt a Bálványhegyi ünnepségeken, valamint a mostani idők szerint augusztus 15-én tartott Joli-Tórem ünnepén és Földanyánk szentkútja melletti ünnepeken is. Salgó és Balassa vitézei annyira elszaporodtak, hogy Pozsony váráig elfoglalták a bőven termő síkságot és azt palócokkal telepítették be. Doma fősámán ügyelt arra, hogy vitézei jómódban és bőségben éljenek. Hej rege rejtem Doma fősámán rovása 272(D). Arvisura Ilona fejedelemasszony Kr. e. 4040-Kr. u. 535. (1-4575. m.t.é.) Amikor a jászsíksági Hun Birodalomban Ilona fejedelemasszony vette át a hatalmat, a fősámánság Szanka révén az avarokra szállt. Ezért az avarok Szanka vezetésével az Arvisura törvények szerint a fősámáni székhelyet Altáj-Budára tették át és Bugáton indították be az összes Arvisurák alapján az újabb sámánképzést. Azonban ez oly nagy távolságra volt, hogy Ilona fejedelemasszony elrendelte, hogy Gerőcz és Benkő atyák időszámítása szerint Budán az 530. évben indítsák be az ötéves sámánképzést, amely 35-ben fejeződött be Ilona halálakor, amelyről Doma fősámán a következőket tanította a régi múltat összefoglalva: Az a nyelv, amelyen beszélünk, már sok évezreddel ezelőtt közös nyelve volt egy testvéri népcsoportnak, melybe székely, hun, kun, avar, úz és besenyő törzsek is beletartoztak. Irásos feljegyzésünk van arról, hogy e népek közös hazája a napkeleti Nagyvízben elsüllyedt, s a borzasztó világpusztulásból csak azok menekültek meg, akik már nem laktak ott, vagy éppen kalandoztak valamerre a nagyvilágban. Az elsüllyedt őshaza lakói művelt emberek voltak. Megmenekült egy iparos-kereskedő csoport is, mert éppen tengeri úton voltak. Ezek a kínai partokon kötöttek ki, s békében éltek és sokasodtak ott századokig. Egyszer azonban a szapora kínaiak rájuk támadtak, s elüldözték őket. Vezérük ekkor egy Agaba nevű bölcs öreg sámán volt, aki a Hangun (Huanghó) folyó felső vidékére vezette népét. Segítette ebben a Hangun nagy kanyarjától északra élő úz nép vezére, Uzon is, aki veje volt Agabának. A kinajok elől elmenekült kis nép itt már jól meglett volna, de élelmük hamar elfogyott. Volt ugyan azon a vidéken medve bőven, de medvére nem vadászhattak, mert ezt az állatot a hunok égi eredetű, szent állatnak tartották, s a vadászatát tiltották. 614 A bölcs Agaba nem hitt a medve égi eredetében, s ezért a végső szükségben engedélyt adott arra, hogy társai medvét ejtsenek el. És a hunok nagy csodálkozására, nem lett ezeknek a medvétől semmi bajuk. Éppen ebben az időben tartották Ordoszban, a Hangun nagy kanyarjában a téli vásárt, melyen a közeli folyóvölgyek sámánjai is megjelentek. A bölcs Agaba felvilágosította ezeket, hogy az égi Numi-Tórem rendelkezése szerint minden medvének toron kell befejezni az életét. A sámánok ezt elfogadták, a kiadós vadászat után az első medvetor 24 napig tartott. Ezalatt minden ügyes-bajos dolgot jól megbeszéltek, s a

25. napon megalakították a 24 Hun Törzsszövetségét. Egyben mindjárt megválasztották Agabát fősámánnak. A bölcs fősámán azzal kezdte működését, hogy mindenféle szent állat tiszteletét megszüntette, s elrendelte ezek vadászatát. Az volt a célja ezzel, hogy a dúvadak számát csökkentse, mert ezek lehetetlenné tették volna a hunok kezdetleges kert-gazdálkodását meghaladó gabona-termesztést. Márpedig Agaba, a magával hozott jó vetőmaggal erőteljes mezőgazdálkodást kívánt kezdeni a Hun-síkságon. Megszüntette tehát a hunok, úzok, lappok, manysik medvetiszteletét: a kunok, avarok, jászok, mordvinok szarvastiszteletét és a kabarok, tatárok, baskírok vaddisznótiszteletét. Ezeket az állatokat ettől kezdve vadászni lehetett. Mindezek után elmagyarázta az összegyűlt sámánoknak a „Mennyei szent birodalom" keletkezését: Ata-Isis (Napisten) hét eget teremtett - egy égig érő fával. Ennek a magas fának tetejéről indulnak útjukra a Hold és a Csillagok. Gyümölcséből egyet ledobott AtaIsis a hatodik égbe, s ebből is kinőtt egy fa, mely felnyúlt ugyancsak a hetedik égig. Ezen leküldte Ata-Isis legnagyobb fiát, Sis-Tóremet, hogy népesítse be a hatodik eget. Sis-Tórem is ledobott egy gyümölcsöt az ötödik égbe, s mikor abból kinőtt a hatodik égig érő nagy fa, ő is leküldte legnagyobb fiát, Numi-Tóremet az ötödik égbe, hogy népesítse be azt. Hasonlóan cselekedett Numi-Tórem is, a negyedik eget az ő fiai és leányai népesítették be. Végül kiépült a JóSzellemek és Jó-Lelkek harmadik, a RosszLelkek második égi birodalma, s legalul a nagy Terembura, melyben, mint első égi birodalomban, minden lélek elfér. Innen - a csillagok ütötte kis lyukakon minden lélek figyelheti a földiek életét, s segítheti a sámánok irányításával az utódokat. Elhatározták ezen az első nagy medvetoron, hogy ettől kezdve újrakezdik az időszámítást, medvetoros években. S minden fősámán mindig megírja elődének életét. Agaba pedig megírja az elmúlt időknek és ennek az első medvetornak a történetét. És Agaba meg is írta. A régi írásjelekből megszerkesztette a 24 Hun Törzsszövetség egységes rovását, amelyben akkor még törzsszövetségi képjelek is voltak. Az őshaza elsüllyedése után 12 968 holdévet írtak akkor, mikor újra kezdték az időszámítást medvetoros esztendőkben, melyek már napévek voltak. Amikor az új hitű Benkő és Gerőcz atya új Messiása megszületett, már 4040. medvetoros évet róttunk az Élet fájára. Minthogy most a 4575. medvetoros évben járunk, könnyen ki lehet számítani, hogy a Gerőcz atya által tudott mesebeli özönvíz mikor történt, mert ekkor süllyedt el a Napkeleti-Nagyvízben az őshazánk. Aki pontosan meg akarja tudni, annak Ilona fejedelem-asszony Bizáncban nevelkedett első bölcs fia, Torda ifjú uralkodónk pontosan megmondja, mert közülünk legjáratosabb a Holdévek számításában. Krisztus előtt még Judea fiai is holdéveket használtak. Agaba fémlapokra rótt feljegyzéseinek egy része a végzett sámán-ifjak rendelkezé sére áll a Budavár kegyhely szentélyében, míg a másik része Bugát kegyhelyén, az avar fősámán birtokában van és a kazahunokkal való ellentétek miatt alkalomadtán az avarok tyumenjei vezetésével megjelennek Budaváron. Aladár hívei azonban a töb 615 bi szent Arvisurákhoz ragaszkodnak, mert a legelőkért vívott harcok miatt nagyon megromlott a viszony a 24 Hun Törzsszövetségben. Ezen nagy ellentétek miatt Ilona fejedelem-asszony elrendelte, hogy minden fősámán aranyos-széki és körmöci fémlapokra rója le az Arvisurák igazságait, mert minden birodalmi fősámán kegyelettel megőrizte elődei rovását. Agabától kezdve mindannyian megfogadták, hogy mindig csak az igazat írják, s hogy erre emlékezzenek, ezen szentséges rovás hagyományát Arvisurának, azaz Igazszólás-nak nevezték. Rovással írtak, s ezek a rovások a székely kézművesek és rovók emlékeiben fennmaradt betűkkel jól olvashatók. Agaba korától alig változtak. Az időt-álló lapokra felülről lefelé írtak, s az írást a bal oldalon kezdték. Most Agaba fémlapokra rótt Igazszólása mellé Szanka avar fősámán rovásának folytatásaként elkezdtem leróni Ilona történetét. A kis Lóna fejedelmi családban született a 4509. medvetoros esztendőben, Benkő atya szerint a Krisztusi 469. évben. Mégpedig Csaba vezér pusztaszeri palotájában. Anyja, Majsa a hun uralkodó ház tagja, apja, Szanka, Torockó és Pécs fia. Dédapja, Maros a széki-hunok (székelyek) egyik vezére. Dédanyja Deédes Aranyasszony, az úzok királynője, Bősárkány leánya, akitől ezen ősi kegyhely a nevét örökölte. O vezetette ide, a Tisza-Duna vidékére az úzok tyumenjeit Atilla idejében. Hazánkba az új időszámítás szerint a 435. évben érkeztek, Deédes parancsára azonban az utolsó szálig itt maradtak, amikor a hunok zöme Aladárral eltávozott. Halálának második évfordulóján született a kis Lóna, aki Deédes természetét és minden tulajdonságát örökölte. Bősárkány aranyos ágyában foggal született, s ezért égi eredetűnek, azaz tündérnek mondták már gyermekkorában is. Idők múltával békeszerető nagy királynő lett belőle, kinek uralma alatt nyugalomban és bőségesen szaporodtak alattvalói. S talán neki kell most megköszönnünk, hogy ma még élünk és nem őrlődtünk fel a mai kor öldöklő harcaiban. Ezért a régi szűkebb birodalmát hálás népe Tündér-Ilona Országának nevezte el, mivel oda ellenség még nem tette be a lábát. Kiváló képességek szunnyadoztak benne. Tizennyolc éves korában a rimalányok vetélkedőjén mindenben első lett, s elnyerte a megtisztelő Gyilyó nevet.*

Ekkor az a kitüntetés érte, hogy ő választhatta meg jövendő férjét. Lóna játszótársát, Atilla dédunokáját, Zsoltot választotta. Zsolt édesanyja, Szörényke, Csaba vezér lánya volt. Édesapja pedig Szöged, parancsnoka volt annak a lovasezrednek, mely vigyázott Atilla álmának nyugalmára. Édesanyja tanácsára lemondott azon Arvisurajogáról, hogy három férje legyen Deédeshez hasonlóan. Kis húga, Iduka, 493-ban született. Ekkor készítette a két aranytálat. Bizonyára a saját kezével, mert az ötvösművészetben is kiválóan járatos volt. Két év múlva egy lovastúrán ellátogatott Felső-őrbe, s ott - férje beleegyezésével - titokban megkeresztelkedett, hogy az új hit szerint is biztosítsa hűségét Zsolthoz. Benkő és Gerőcz atyák keresztelték meg, akik az eseményt azonnal jelentették Rómába, majd később is tartották Ilona népe és Róma között a baráti kapcsolatot, hiszen mindenben Deédes nyomdokain akart járni. Két évvel később megszületett második kis húga, Ibolya. Ekkor édesanyja meghalt. Majd három év múlva újabb csapás érte, férje, Zsolt, egy külföldi kalandozás alkalmával egy vadászaton életét vesztette. Ez 500ban történt. Ilonának ekkor kiskirálynői * Pataky László, a NAGYSZENTMIKLÓSI KINCS rovás-jeleinek megfejtésével híressé vált tudós felfedezte azon utat, amelyik a 24 Hun Törzsszövetségnek eddig ismeretlen világába vezet. Gyilyó nevet csak a NagySüán győztesei vehették fel, akik rovás-jogot nyertek. Ilona rovással írt Arvisurát Guba sámán Mátyás könyvtárában még látta. 616

rangja volt. Nem sietett férjhez menni. Készült a birodalmi Nagysüán vetélkedőre. Ezt 503-ban tartották meg. Mind a tudományokban, mind a művészi mesterségekben, mind a vitézi tornában első lett. Még a lovasversenyben is. Ekkor az Oregek Tanácsa nagyfejedelemmé választotta, mivel kiskirályságában egyetlen haláleset erőszakosan nem történt, amíg Sziktivár, Dunna és Száva-asszonyok birodalmában évenként öldöklő csaták folytak a 24 Hun Törzsszövetség kárára. Harminckét éven át töltötte be ezt a méltóságot, s nagy szellemre valló intézkedé seivel és békeszeretetével mindenki elismerését kivívta. Köztiszteletben és közszeretetben élt. Rómában nem járt. De 530-ban a bizánci udvar meghívására elment Konstantinápolyba. Érd vezérsége mellett Ilona székely-testőr ezrede és mindannyiotoknak felejthetetlen sámán-őrsége tette biztonságossá az oda vezető utat minden idők legfényesebb lovasaival. Lonára kezdettől úgy tekintettek, mint foggal született csodagyermekre, mozgé kony, pajkos gyermek volt. Pusztaszer fölött előkelően állott a Fehér tó partján Bősárkány díszes palotája, amely még a kis Lona születése napján is a 24 Hun Törzsszövetség egyik szellemi központja volt. A bába asszonynak, hogy szívós legyen a foggal született tündérke, a Fehér-tó vizében fürdették meg, aztán nyomban áldozatot mu tattak be Joli-Tóremnek, a Föld-Anyának. Szöged lovasezredének vakmerő lovasai tanították meg lovagolni a kis szélvihar lányt, aki a rimalányok vetélkedőjén mindenben első lett és jogot nyert arra, hogy három férjet választhasson, de ő egyedül csak Atilla dédunokáját, Zsoltot választotta. Első leánya 488-ban született és Zaida nevet kapta, de 3 éves korában meghalt. Első fiát Bendének hívták, aki 490-ben született és igen kiváló harcos és ötvös lett. Először Kolozsvár kegyhelyen, majd Gyilyóváron vagy Ilonaváron székelt és az első fia, Szamos lett Doma után a törzsszövetség fősámánja, majd 438-ban fejedelem. Második leánya 492-ben született és Máriának keresztelték, aki a bolgár fejedelem fiához ment férjhez 515ben, de 532-ben meghalt. Második fia, Torda 498-ban született, akit az édesapja kívánságára csak pogány névvel hívtak és kiváló harcos lett belőle. Gyermekeinek az Arvisurában előírt nevelést adta. Ugyanis törvények szabályozták, hogy minden sámán és rimalány-képzősnek mesterséget is kell tanulnia. Erre a célra Budavár lett a legalkalmasabb. Az itt maradt törzsszövetség fiú gyermekeinek eszesebbje Doma sámán és Benkő atya vezetésével tanult és minden ötévenként újabb és újabb csoport került be az országok védelmezésébe. Bende ötvös lett és híres szálláshely rovó, aki birodalmuk minden települését emlékül lerótta. Lovagolni nem nagyon, de úszni annál jobban szeretett. Amikor a nyarat a Bősárkánytól Csaba örökléseképpen újjáépített Fehér-tó melletti palotában töltötte, akkor ő volt a legjobb úszó és csónakázó az egész ifjúság között. Húszéves korában megnősült és 512-ben már megszületett Szamos nevű fia Gyilyóvár nászajándéknak kapott lakában. Igen eszes ifjú volt, aki az 535. évben befejezett sámánképzésen első lett és Kolozsváron kiépítette az akkori ismert földrész leghíresebb ötvösműhelyét. Amikor pedig Doma fősámánt 535 telén szélütés érte, az Oregek Tanácsa fősámánná tette, mert igen nagy nyelvtudású és okos ifjúvá fejlődött, szinte kiegészítője lett nagybácsijának, Torda fejedelemnek, annak ellenére, hogy jó harcos volt, a sámán tudományokat is elsajátította.

Ilonának egyik legnagyobb érdeme volt, hogy Nekese és Szanka fősámánok irányításával a békés birodalomvezetést bevezette. Deédes unokáival és azok házasságaival jó politikai légkört teremtett. Ilyen előkészítés után Szömörkét, aki a keresztségben 617 a Sarolt nevet vette fel, a görög császár udvarába adta férjhez. Saroltnak három fia született, akik 530-ban már elég nagyok voltak. A másik leánya, az igen vallásos Mária, a bolgár fejedelem fiához ment férjhez 515-ben és 530-ra már egy fia és két leánya várta a boldog Nagymama diplomáciai úton gondosan előkészített látogatását. Ezen a nevezetes látogatáson, amelyen kincses Kolozsvár minden ötvösmunkája szerepelt, Ilona fejedelemasszony bemutatta a rokoni uralkodók otthonában, a 24 Hun Törzsszövetség 20 éves, nyugodt, békés munkájának gyümölcseit. Torda és Bende otthon maradt és éberen vigyáztak, hogy a birodalmukat meglepetés ne érje, mert Győr és Szerém vára között minden évben akadtak meglepetések, de Budától az Úzvölgyi részekig békesség honolt. Mivel erre az útra Érd vezért is kirendelte, Bende átvette a kiskirály szerepét Pusztaszeren és Kolozsváron. Torda meg Budavártól - Muravárig hadjáratot vezetett a csellengő menekültek ártalmatlanná tételére. Ugyanis a német és szláv törzsek gyakran betörtek e területekre, amelyek nagyobb részén keresztény pannon leszármazottak éltek, s állandóan panaszkodtak a vetéseik feldúlása miatt. Szerémvára és az Eszéki vár készültségben állott, amíg Ilona udvara a déli uralkodóházakat meglátogatta. Ebben az évben nem várhattak a kazahunok és avarok részéről rokonlátogatást, mert a legelő területek miatt napirenden voltak eltéréseik és véres öldöklő csatáik. A hadjáratot Torda a besenyők által elnevezett Szirmaváron, illetve az úzok által Szerémváron fejezte be, ahol Bendének a második fia, Dőse, Ardarik legkisebb leányának kezét megkérte, s a mátkaság idejére e térségben is helyreállott a nyugalom. A gyepidákok ekkor már visszavonultak Szörényvár alá a Duna jobboldalán és a kereszténység felvételével kacérkodtak. A bolgárok egy része szintén felvette a keresztény hitet, de a Kárpátok alatti bolgárokkal nem egyeztek és gyakran mészárlással végződő csatáik voltak és sokszor Tordának kellett igazságot tenni közöttük. A pannon-szkíták nyugati törzse keresztény volt, de a Duna vonala felé mindig kevesebb volt a számuk. Más ajkúak átvonulását kísérettel engedélyezte. Ekkor kezdték elnevezni a széki hunokat székhelyi hunoknak, majd rövidítve székelyeknek, amely eleinte csúfnév volt, de aztán mindenki megszokta. A székely rajoknál Ilona elrendelte, hogy nemcsak kovács és nyerges legyen beosztva, hanem szűcs, varga és kerékgyártó is. Így a parszi tized-hadrend tizenkettes létszámú harcos rajokká változott és a tizedeseknek minden esetben tárkány-képzésen kellett részt venni. Lényegében a tized lovasok megmaradtak, mert két személy mindig a raj szekér biztosításánál volt a tartalék lovakkal és hadizsákmánnyal vagy tartalék élelmezésükkel. Így az Ilona parancsára átszervezett ezredeket Torda ifjú fejedelem ezerötszázas ezredekké alakította át, amelyhez egy század rimalány is tartozott. Ilona 535-ben halt meg. Későn menekült egy járványos betegség elől, amely az öregebbeket megtizedelte. Nagy gyász mellett Gyilyóváron temették el, és az aratási hálaünnep után Orök-Gyász napot tartottak minden évben Ilona születése és halála napjának emlékére. Torda várat épített a tiszteletére. j 618 Hej rege rejtem 273(A). Arvisura Hunyor nagyfejedelem története Csát és Ilja rovása Kr. u.351-545. (4391-4585. m.t.é.) Hangun, a Hun Törzsek Szövetségének nagyfejedelme méltóságos, igen kiváló uralkodó volt. Jó tulajdonságai miatt megszerezte a kinaj trónt is Huó császár néven. A kínai császárlánnyal történt esküvője utáni második évben koronázták meg. Élete végén, felesége halála miatt újból megnősült. Káspivárból Magyor fejedelem leányát, Megyerját vette el feleségül, aki öccsével, Uruk-Darginnal Ordoszban volt. Házasságukból Megyerjának ikrei születtek. Hunyor napjáról az egyiket Hunyornak, míg a másikat nagyapjukról Magyornak nevezték. Huó császár azonban nem sokáig örülhetett fiainak, mert hirtelen meghalt. Gyermekeit Megyerja nevelte. Sámánképzés ürügyén Ordoszban biztonságban éltek, de amikor Megyerja meghalt, az ifjú sámánok a féltestvéreik részéről üldözésnek voltak kitéve. Uruk-Dargin nagybátyjuk Káspivári birodalmába menekültek, s a Meótiszban elrejtőztek. Öt év múltán egy ligetes erdőben történt vadászatukon asszonyokra és vígan játszó leányokra bukkantak. Elvegyültek köztük, s megismerték ott Dul alán fejedelem két szép leányát. Megszerették egymást. Hunyor és Magyor a két fejedelmi lányt megszöktette.

Dul fejedelem a szelíd természetű Magyort később megszerette, és arra kérte: ne járjon kalandozásra és maradjon birtoka közelében. Felajánlotta neki fele birodalmát, a kisfejedelmi részt. Magyor megfogadta a jó szót, s letelepedett feleségével a turgai kapu közelében. Kincses birodalma az Etil folyóig terjedt. Semmilyen törzsi szövetséghez nem csatlakozott. Ezért lovasai békességben éltek. Hunyor harciasabb természetű volt. Elment Ordoszba, Pusztaszeren megnyerte a Nagy-Süánt és vele együtt a fővezéri méltóságot. Részt vett a bugáti sámánképzésen és Ordoszban fősámánná tették. Ekkor újra egységbe szervezte a 24 Hun Törzsszövetséget. A japon, manzsu, naná] törzsektől Ordosz és Káspivár térségén át egészen a pannon ifjak földjéig egységes lett a Hun Törzsek Szövetsége. Hunyort a fejedelmi székben fia, Bagamér követte. A fősámáni vetélkedőn Jákó úz sámán győzött és Bagamér húgát, Bősárkányt vette el feleségül. Bagamér öccse sértődöttségében, mert nem őt, Udin vitézi ifjút tették meg kisfejedelemmé, hanem UrukDargin fiát, Ojbárszt, kivonult Ordosz térségéből és a Káspivár birodalmában lakó jász fővezér leányát, Karit vette el feleségül és Pannónia mellé költözött. Két fia már Pannonföld Pécs-Tórem városában született: Ruga és Upor. Ugyanis Udin, majd fia a nyugati lázadók ellen a római birodalom segítségére siettek. A Rómával való szövetséget még Hunyor nagyfejedelem hozta létre. Atilla halála után 82 esztendővel - a 24 Hun Törzsszövetség szerint a 4575. esztendőben, a római időszámítás szerint az 535-ben - meghalt Ilona-Gyilyó, a nagy fejedelemasszony. Még abban az évben meghalt Doma fősámán is. Ilona trónjára fia, Torda lépett, s Tordát Szamos követte. A fősámáni méltóság pedig Domáról Szamosra szállt, - majd midőn ő lett a fővezér fejedelem - Torda fiára, a vitéz tyumenvezérre, a délceg Suprunra. Suprun látása 545-re annyira megromlott, hogy az Oregek Tanácsa jónak látta utódjáról gondoskodni. Megnyitották hát 545-ben a sámánképző iskolát. Ebbe a Kárpátok közén élő hun törzsek legkiválóbb fiaikat küldték, mert az iskola elvégzése után vetélkedőn döntötték el, hogy ki érdemes a fősámán-fejedelmi méltóságra. 619 Ebben az időben élt még az úzokat idevezető fejedelmi-párnak, Deédes aranyasszonynak és Nekese birodalmi fősámánnak az unokája, Gerenna - a vasforraló tudós sámán -, aki Csát nevű unokáját kicsi korától kezdve úgy nevelte, hogy annak idején elnyerhesse a sámánok vetélkedőjén a győzelmet. Segített neki Csát édesapja, Tard is. Ketten tanítgatták az ügyes és eszes gyermeket, aki időközben deli ifjúvá serdült. Jól számítottak. A nagy viadalon Csát győzelemmel került ki a vetélkedőből. Ezzel nemcsak a fősámáni-fejedelmi méltóságot nyerte el, hanem Szamos fővezér-fejedelem szép lányának, Iljának kezét is. A rimalányok versenyében Ilja is első helyre került. Mindketten kitűntek abban is, hogy a legszebben rótták le Hunyor nagyfejedelem történetét, a Buda és Atilla honfoglalását. Hibájuk volt, hogy Suprun-kegyhelyét kabar-úz nyelvjárással Sopronnak rótták le. Sámán ifjaink ezzel a hibával másolták le rovásaikat és Suprun szép városát mai napig is Sopronnak hívják. Hej rege rejtem 273(B). Arvisura Buda és Atilla Honfoglalása Csát és Ilja rovása Kr, u. 400-455. (4440-4495. m.t.é.) Uruk-Dargin húsz évig harcolt azért, hogy unokaöccse, Hunyor elfoglalhassa az Ordosz vidék fősámáni székhelyét. Amikor 20 éves korában a daliás Hunyor elfoglalta a Nagy-Süán után Ordosz-kegyhelyt, nyugodalmas 20 év következett. A 4440. medvetoros évben megrendezték a birodalmi Nagyszalát. Hunyor gyermekei, Bagamér, Mundzuk, Udin és Bősárkány és Uruk-Dargin fia, Ojbársz eldöntötték, hogy elő kell készíteni Pannonföld térségében az új sámánközpontot, mivel Ordosz veszélyeztetve van. Hunyor utódjául Bagamér ifjúsági fősámánt jelölte, míg a NagySüán győztesét, Udint Pannonföld megközelítésére rendelte ki, hogy helyet jelöljön ki az új sámánközpontnak és Rómával a jó kapcsolatot felvegye. Ezen áthelyezéskor Mundzuk örökli Ordoszt, Káspivárt Ojbársz utódai, míg Udin Pannónia uralkodója lesz. Udin sértődötten távozott és soha nem jelent meg utána Ordoszban. Bagamér a 4450. medvetoros évben meghirdette a Nagyvízig való harcot. Hunyor utódai készítették elő ezen műveletet. Rómába és Bizáncba is elmentek, míg végül a 4470. medvetoros évben, amikor Rómában 430-at írtak, a 24 Hun Törzsszövetség megindult. Három év múlva, 433-ban Bagamér kisebbik fia, Atilla székely tyumenjei élén bevonult Pannóniába. Utána a kimmer-kabarok követték. A következő évben kazahun lovasok élén Buda vonult be és a pannóniai római főváros alatti kőhegyen felállította a sámánközpontot. Nyomban az úz törzsek is elfoglalták az előre kijelölt helyüket, akik már öt év óta voltak úton. Ekkor jelentették a lovas hírvivők, hogy Bősárkány férje, a 24 Hun Törzsszövetség fősámánja önkéntes tűzhalált halt. Utána a Birodalom fősámán-fejedelme Buda lett, mert Jákó, midőn az úzokkal elindult, oly szerencsétlenül esett le a lováról, hogy megbénult a lábaira. Helyette a vezetést leánya, Deédes vette át. Tervük szerint öt

év alatt meg kellett érkezniük Pannóniába. Addig Jákó a visszamaradottaknak beindította az ötéves sámánképzést. Bagamér fiai, Buda és Atilla úgy tervezték, hogy a Hun Törzsszövetség népeit, a törzsek zömét, áttelepítik a Kárpát-medencébe, s az áttelepítés után a békét és a nyugalmat a birodalom nyugati határainak kibővítésével biztosítják. A sámánok - tanácskozások során eldöntötték - Udin, Ruga és Upor rovásai értelmében, hogy ötszázezer 620 harcosra van szükségük, hogy azok a legalkalmasabb időpontban a Jász síkságon megjelenjenek. Egyes törzsek fegyelmezetlensége és széthúzása miatt csak négyszázezer lovas érkezett meg. A besenyők és raguzok duzzogtak, mert a széki-hunok, kaza-hunok és az úzok, midőn nyugatra indultak, az ordoszi fősámánságban felhalmozott aranyakat mind magukkal hozták. Ezt a mongolok, tatárok és törökök is kifogásolták. Buda a beérkezett négyszázezer harcost kevesellte, a hadművelet beindítását nem engedélyezte. A harcias fiatal vezérek ezt zokon vették. Összetűztek Budával, s a vita hevében összekaszabolták. Egyesek szerint éjjel ölték meg. A türelmetlen hadsereg elindult. Győzni azonban nem tudtak, sőt Atilla is majdnem odaveszett. Budának igaza volt, de őt feltámasztani már nem lehetett. A kitört csoma-betegség miatt hazatérésre kényszerültek. Atilla a csata hevében régi ismerősét, Éciuszt hiába kereste. Két év múlva újból fájlalta, hogy a római hadjárata idején is megfutamodott előle a római hadvezér. Atillát később germán összeesküvők megmérgezték. Temetése után az Öregek Tanácsa Buda fiát, Aladárt jelölte a birodalmifővezéri székbe. Ezt Atilla fiai kifogásolták. Ebből olyan összecsapás keletkezett, hogy a hun törzsek majdnem kiirtották egymást. Végül Deédes aranyasszony csinált rendet, aki felerész ordoszi aranyával és az úzokkal az új hazában maradt. Aladár ekkor hűséges kaza-hunjaival visszament az Etilen túli területre. Az avarok azonban megelőzték, s a turgai kapunál útjukat állták és nem engedték be az Altájba. Aladár kénytelen volt a Magyar-törzseknél letelepedni. Megalapították Aladár vezetésével Ural-Budát a manysi törzs gyülekező helyén, a mai Tyumenben. Az altáji Bugátban őrzött Arvisurák az avarok kezébe kerültek, míg az Ordoszból hozott Arvisurákat Aladár rendelkezése szerint a Tura-Vasbálvány vidékre vitték. Ellák a parszi-szkíták, kunok és besenyők támogatásával, kabar-kimeri testőrségével a Fekete-tenger és Kevevára között vert tanyát, s összekötője lett a Hunok Birodalmának. Róma és Bizánc utasítására azonban örök támadásnak voltak kitéve. Deédes aranyasszony eltervezte, hogy a régebbi és a visszamaradt pannon, az őskabar települések lakóinak az Atais-lakók szerepét kell felvennie. Soha nem kell ellenállam a kóbor népek hódító törekvéseinek. Ezért az úz nép a szálláshelyén életben maradt és minden hódítóval összeházasodott leányaik és unokáik révén. Ezért a nemes harcát névtelenül, de eredményesen vívta a dunavölgyi birodalom anyósa! Csát és Ilja így rótták le az Úzföldi Arvisurában. Hej rege rejtem 273(C). Arvisura Kolozsvár és Szöged egyensúlya Bát fősámán jegyzetei Csát fősámán rovása Kr. u. 469-566. (4509-4606. m.t.é.) Pusztaszer fölött előkelően állott a Fehér-tó partján Bősárkány díszes palotája, amely még a kis Lóna születése napján, 469-ben is a 24 Hun Törzsszövetség egyik szellemi központja volt. A bába asszonyok, hogy szívós legyen a foggal született tündérke, a Fehér-tó vizében fürdették meg, aztán nyomban áldozatot mutattak be Joli-Tóremnek, a Föld-anyának, hogy e leányka uralkodjék. Szöged lovasezredének vakmerő harcosai tanították meg lovagolni a kis szélvihar 621 lányt, aki a rimalányok vetélkedőjén mindenben első lett és jogot nyert arra, hogy három férjet választhasson, de ő egyedül csak Atilla dédunokáját, Zsoltot választotta. Első leánya 488-ban született és a Zaida nevet kapta, de 3 éves korában meghalt. Első fiát Bendének hívták, aki 490-ben született és igen kiváló harcos és ötvös lett. Először Kolozsvár kegyhelyen, majd Gyilyóváron vagy Ilonaváron székelt. Az ő első fia Szamos, aki Doma fősámán után a törzsszövetség fősámánja, majd 538-ban Torda után a Jászvásári síkság fejedelme lett. Második leánya 492-ben született, és a Szömörke nevet kapta. Zaida korai halála miatt 496-ban Saroltnak keresztelték meg. A bizánci udvarba ment férjhez 510-ben. Igen fontos szerepet és feladatot kapott Ilona fejedelem-asszony 530-ban bizánci látogatása alkalmával. Érd vezérrel együtt a déli kapcsolatokat erősítették.

Harmadik leánya 496-ban született. Máriának keresztelték. A bolgár fejedelem egyik fiához ment férjhez 515-ben, de már 532-ben meghalt. Részt vett az édesanyja 530-as látogatásán. Második fia, Torda 498-ban született, akit az édesapja kívánságára csak pogány névvel hívtak. Kiváló harcos lett belőle. 535-ben egyhangúlag fejedelemmé választották. I. Ilona a gyermekeinek az Arvisurában előírt nevelést adta. Ugyanis törvények szabályozták, hogy minden sámán és rimalány- képzősnek mesterséget is kellett tanulnia. Erre a célra Budavár lett a legalkalmasabb. Az itt maradt törzsszövetség fiúgyermekeinek eszesebbje Doma fősámán és Benkő atya vezetésével tanult és minden ötévenként újabb csoport került be az ország és a határok védelmezésébe. Bende ötvös lett és híres szálláshely rovó, aki birodalmuk minden települését emlékül lerótta. Lovagolni nem nagyon, de úszni annál jobban szeretett. Amikor Csaba a nyarat a Bősárkánytól öröklés folytán szerzett és újjáépített Fehér-tó melletti palotában töltötte, akkor ő volt a legjobb úszó és csónakázó az egész ifjúság között. Húszéves korában megnősült és 512-ben már megszületett Szamos nevű fia Gyilyóvár nászajándéknak kapott lakában. Igen eszes ifjú volt, aki az 535. évben befejezett sámánképzésen első lett. Ekkor Kolozsváron kiépítette az akkori ismert földrész leghíresebb ötvös-csoportjának aranyműves városkáját. Amikor Doma fősámánt 535 telén szélütés érte, az Oregek Tanácsa Szamost fősámánná választotta, mert igen nagy nyelvtudású és okos ifjúvá fejlődött. Hosszas vándorútja folytán nagy ismeretre tett szert és szinte kiegészítője lett nagybácsijának, Torda fejedelemnek, aki bár jó harcos volt, a sámán tudományokat is elsajátította. I. Ilonának az egyik legnagyobb érdeme az volt Nekese és Szanka fősámánok irányításával, hogy a békés birodalomvezetést bevezette. Deédes unokáival és azoknak házasságaival jó politikai légkört teremtett. Ilyen előkészítés után Szömörkét, aki a keresztségben a Sarolt nevet vette fel, a görög császárság udvarába adta férjhez. Saroltnak három fia született, akik 530-ban már elég nagyok voltak. Nyáron mindig Kolozsváron nevelkedtek, majd idősebb korukban mind Görögországban házasodtak meg. A császári udvarból kitűnő értesüléseket szereztek. Különösen az érdekelte I. Ilonát és utódait, hogy a volt Hattuskasszu Birodalomban és Perzsiában milyen események történtek. Ezekről Kolozsvárra és fontosabbnak ítélt dolgokban Budavárra jelentéseket küldöttek. A másik leánya, Mária igen vallásos volt és a bolgár fejedelem fiához ment férjhez, de az őt kísérő lovasok jóval hamarább ott tartózkodtak és sámáni kiképzés mellett hírszerzéssel is foglalkoztak. Előkelő bolgár körökbe házasodtak be és Mária egyetlen fiát és két leányát nevelték. Diplomáciai úton I. Ilona bolgárfai és bizánci útját gondosan előkészítették. A vendégjáráson a besenyőkre is ügyelni kellett. A nevezetes lá622 fogatáson, amelyen kincses Kolozsvár minden valamirevaló ötvösmunkája szerepelt, Ilona fejedelemasszony bemutatta a rokoni uralkodók udvarában, a 24 Hun Törzsszövetség 20 éves békés munkájának gyümölcseit. Torda és Bende otthon maradt és vigyáztak, nehogy a birodalmukat meglepetés érje, mert Győr és Szerém vára között minden évben akadtak meglepetések, de Budától az Úzvölgyi részekig, minden békésen honolt. Érd vezér, az uruki keresztény, nyugatot biztosította. Mivel a bizánci útra I. Ilona Érd vezért is kirendelte, Bende átvette a kiskirály szerepét Pusztaszeren és Kolozsváron. Torda meg Budavártól Muravárig hadjáratot vezetett a csellengők és menekültek ártalmatlanná tételére. Ugyanis a német és szláv csoportok gyakran betörtek ezen területre, amelynek a nagyobb részén keresztény pannon leszármazottak éltek hun törzsszövetségi maradványokkal együtt. A hadjáratot Torda a besenyők által hívott Szirmaváron, illetve az úzok által elnevezett Szerémváron fejezte be, ahol Bendének a második fia, Bőse, Ardarik legkisebb leányának kezét megkérte, s így a mátkaság idejére ezen a térségben is helyre állott a nyugalom. Bende a székihunokat rendelte be Kolozsvárra palotaőrségre. Ekkor kezdték elnevezni a székihunokat székhelyi hunoknak, amely eleinte csúfnévként szerepelt, de aztán mindenki megszokta. Ilona a székely rajoknál elrendelte, hogy ne csak kovács és nyerges legyen beosztva, hanem szűcs, varga és kerékgyártó is. Így a parszi tizedhadrend tizenkettes létszámú harcos rajokká változott. A tizedeseknek tárkányképzé sen kellett részt venni. Lényegében a lovas tizedek megmaradtak, mert két személy mindig a raj szekerének biztosításánál volt a tartaléklovakkal és a hadizsákmánnyal, vagy tartalék élelmezésükkel. Így az átszervezett ezredeket Torda ifjú fejedelem ezerötszázas ezredekké alakította át, amelyhez egy század rimalány is tartozott. Budavár és Szöged térségében azonban az ősi tizedek voltak rendszeresítve, akik az őrséget és a hadiutak ellenőrzését adták. I. Ilona 535-ben halt meg, amikor későn menekült az Erdőelvi rész hegyei közé egy járványos betegség elől. A fiatalabbak könnyebben tudtak elmenekülni, de a vészes kór az öregebbeket erősen megtizedelte. Nagy gyászpompa mellett Gyilyóváron temették el és az aratási hálaünnep után Orökgyász napot tartottak minden évben Ilona születése és halála napjának emlékére. Torda pedig az úz kőfaragókkal és kabar ácsokkal várat épített tiszteletére. Bende Balog-Bolárinak egyik lányát, a világszép Bolári Virágot vette el feleségül, aki kitartott őseinek Égi birodalmi hite mellett. Fiainak sámánképzést adott és kötelező rokonlátogatásra küldte őket 18 éves

korukban Urál-Budára. Bende mindig Kolozsváron lakott. Nagy feladata volt, hogy Kelettel tartania kell a kapcsolatot. Torda viszont az édesanyja után felvette az uruki keresztény hitet és Rómában is járt, ahol Gerőc atya a római katolikus hitre is megkeresztelte és a Szent-Atya közelében papnak nevelkedett. A nyugat felé való vonzódás az egyházi vezetőket arra késztette, hogy hódítási szándékkal nem léptek fel Pannonföld és Budavára felé. Szöged térségét és a II. székihun térség katonai állományát csökkenteni lehetett. Csupán a katonai őrségek maradtak fenn a szokásos fény- és hangjelzésekkel. Viszont ezen termékeny térség és Szöged városa körül egy beavatott mindig tartózkodott, aki a nyugattal való kapcsolatokat irányította. Torda egy Encs-vidéki határőr-bán keresztény leányát, Iboskát vette el feleségül, aki bajor anyától született, így a bajor herceggel rokonságban állott. Ezért a telet mindig a Fehér-tó mellett, Szöged térségében töltötték és legkedvesebb szállásuk Bősárkány kibővített palotájában volt. Viszont a nyarat az Encs és Ibos folyók között töltötték vadászással, s itt is sok gyermekük született. I. Ilona halála után az Oregek Tanácsa úgy döntött, hogy az erők egyensúlya végett Tordának kell a fejedelemnek lenni, mert a gyermekei házassága révén a nyugati ke 623 resztény világhoz tartozik. Ugyanakkor meghalt Doma fősámán is. Ezért Szamost tették meg fősámánná, Bende első fiát, aki édesanyjának, Balog-Bolári Virágnak a révén rokonságban állott a 24 Hun Törzsszövetség minden törzsével, s így nagy baj esetén számíthattak a segítségükre. Mivel Torda és gyermekei a határügyi bánságokban vezető szerepet töltöttek be, a szögedi nyári palotának és a kolozsvári keleti irányzatnak a hívei egyensúlyban voltak. Torda 538-ban bekövetkezett halálakor ez az egyensúly megingott, ezért Szamos öccse, Bőse, Ardarik leányának ötödik gyermekszülésekor bekövetkezett halála után szintén Nyugatról nősült és keresztényi, áldásos gyermeknevelésként az Ibos mellé költözött kiskirályként. Szamos igen erélyes és jó uralkodó volt, aki 538-tól 566-ig volt hatalmon. Ekkor súlyosan megbetegedett és a hatalmat fiára, Csát addigi fősámánra ruházta. A németek és a szlovákok beütései mind gyakrabbakká váltak, ezért Kolozsváron át az újonnan alakult Avar-Törzsszövetséghez fordultak, hogy vonuljanak be Pannonföldre. Hej rege rejtem 274(A). Arvisura Az Avar Birodalom kialakulása Csát fősámán rovása Kr. u. 568-600. (4608-4640. m.t.é.) A Jász-síkságon Deédes aranyasszony utódainak kezébe került a hatalom, ez megvetette az alapját az újabb honfoglalásnak. A Sárga-folyó völgyében Ordoszban pedig férjének, Jákónak a halála után az ogúz Ujgurra szállt a szellemi méltóság. Bosszúból, Ordosz aranyainak elvitele miatt új rovást szerkesztett és az Arvisurákat az új rovásjelekkel rótták: Ujgur, Farkas, Tolna, Karcsú, Ujgur-báj, Igal. Farkas agg korában ismét új rovást szerkesztett a mongolok számára. Farkas Ujgur veje volt, Tolna pedig Ujgur unokája. Utána a mongol Karcsú vette át a fősámáni méltóságot, de kapzsisága miatt a moncsok törzsbeliek megölték. Újgur-báj ükunokája volt Ujgurnak. A Báj nevet akkor vette fel, amikor feleségül vett egy Báj nevű, dúsgazdag avar fejedelmi leányt. A bugád sámánképzésen ismerte meg. Ujgur-báj és szép avar felesége 12 fiú gyermeküket nagy gonddal nevelték fel. A két legidősebb Szelegárd és Szekeszárd volt, a következő Igal és Báta, aki az AltájBudai sámánképzésen még megkülönböztetésül az Oguz-Bát nevet is elnyerte. Az idősebbek az ordoszi sámánképzésen kívül még a bugád sámánképzésen is részt kívántak venni. Amikor apjuk ebbe beleegyezett, már sejtette, hogy fiai ott fognak megházasodni, s nem térnek többé vissza; a népek forgatagába vegyülve más tájakon fognak élni. Báta kiváló kőfaragó lévén, játszva végezte el az Altáj-Budai mongol sámánképzést, majd bátyjainak nősülésekor Bugátba vándorolt. Szelegárd egy nyenyec lányt vett el feleségül, a legelső rimalányt, a szívós Taimirt. Újgur-báj arra kérte fiait a mennyegzőn, tegyenek meg mindent, hogy megszüntessék a széthúzást Bugát-Tyumen és Budavár között. Szekeszárd elnyerte az avarok fősámán fejedelmi méltóságát. Keszőkét, Baján avar fővezér fejedelmi húgát vette feleségül. A béke rokonlátogatások kapcsán létre is jött. Testvéri kézfogásuk Baranya tárkány fejedelemsége alatt valósult meg Oguz-Bát rokonlátogatása alkalmával. Baján, az avarok fővezére, fejedelme és Szekeszárd bugád fősámán-fejedelem 9 törzzsel indult a Pannon föld felé. Ujgur és Sumír-Madaj Arvisurákat vittek magukkal Bugátból. Ezeket olvasva gyűjtöttek erőt maguknak a nagy vállalkozás végrehaj624 tósára: Buda és Atilla birodalmának feltámasztására. Ezen életerő hosszú időre győzött a visszahúzó erő fölött az új Égi-Birodalomban. Csát, a budavári sámán-fejedelem a Jász-síkságon várta Bajónt az avarok felvonulását szervező Baranya tárkány-fejedelem társaságában. Majd az újonnan jöttek letelepedésének megbeszélése után nyári

pihenőre ment Csát várába. Nemsokára a délceg Baján is megjelent s Csát gyönyörű leányát, Szamos fejedelem unokáját, a második Ilona fejedelmet feleségül kérte. A pajkos Ilona apját gyorsan megelőzve, mint a Jász-síkság uralkodója így válaszolt: Csak ahhoz megyek feleségül, aki aranyhajóval fog értem jönni. Ha nem jön senki, akkor első Ilonához hasonlóan magam fogok uralkodni rimalányok élén a Jász-síkságon. Baján nem ijedt meg a kikötéstől. A vele érkezett 9 törzs ifjúságával megásta az árkot, Baranya tárkányfejedelem irányításával pedig avar kézművesek elkészítették az aranyos sárkányos hajót, s egy napon Baján az aranyos hajón megérkezett Csát várába. Ekkor a szépséges Ilona férjhez ment uralkodásának második évében - Baján fővezér fejedelemhez s jó egyezséggel megvetették az alapját az avarok irányításával az Új-Égi Birodalmat jelképező Hunszövetségi Birodalomnak. Esküvőjüket Budaváron tartották, a hunok időszámításának 4608. esztendejében, a római időszámítás szerint az 568. évben. Itt folyt le az ünnepség, a világhírű kézfogó azonban a Dunna-Ordoszban felállított aranyhajón, a melegvizű források kikötőjében. Ugyanis Dunna-Ordosz az úzok kegyhelye volt és így nem sértették meg Budavár Kaza-hun kegyhely sérthetetlenségét. Bajónnak az első házasságából már volt egy kisfia, akit Györgynek neveztek. Édesanyja, Bajalán, BalogBolári leszármazott, Bizony fősámán-fejedelem leánya volt, aki fia születésekor meghalt. Baján húgai, Keszőke, majd Telem nevelte fel. Keszőke halála után Sikonda gondozta. Ilona magáénak fogadta és Csát fősámán irányításával kiváló tömény vezérnek képezték ki. A legerősebb kurgánt neki építették Győr kegyhelyen. Baján és Ilona házasságából hat fiú és négy leány született, akik közül már születé sük pillanatában hárman: Bécs, Pécs és Décs avar tömény tulajdonosok voltak. Bécs ifjúsági vezér sok nyelven beszélt és nyugat felé folytatott kereskedelmet, majd a kalandozásokat irányította. Pécs, akit a tudományok és a művészetek Tóremjének nevére kereszteltek Bizánc hite szerint, a Kelet-Római Császársággal tartotta fenn a kapcsolatot és békességre törekedett. Décs, a széki-hunok kedvenc Deésikéje, a 24 Hun Törzsszövetség többi 15 törzsével kereste a megegyezést az új Égi-Birodalom fennmaradásának érdekében. A legnagyobb képviselettel vett részt a 15 érdekelt törzs élén az Kr. u. 600-ban megtartott össz-szövetségi NagySzalában, Pécs-Tórem városában. Hej rege rejtem 274(B). Arvisura Szekeszárd ogúzai Pannóniában Szankár rovása Kr. u. 570-600. (4610-4640. m.t.é.) Szekeszárd - amikor a bugád vetélkedőn elnyerte az avar fősámán-fejedelmi méltóságot - 1 tömény ogúz harcossal csatlakozott az avarokhoz és feleségül vette Baján avar fejedelem húgát, Keszőkét. Occse, Szelegárd ugyanakkor Taimir nevű feleségével Aladár utódainak birodalmába, a kaza-hunokhoz költözött. 626 Szekeszárd nem sokáig örülhetett boldogságának, mert szép fiatal felesége, Keszőke hirtelen meghalt. Igen-igen bánkódott, de nem akart egyedül maradni, az ogúz fiatalság élén háztűznézőbe ment a Jászsíkságra és ott talált is magához való asszonyt. Feleségül vette Pécs és Torockó kései unokájának, Aravár tömény vezérnek szépséges leányát, Sikondát. Vele tért vissza Altájba, de Sikonda az altáji életet nem találta kellemesnek, amit nem is titkolt. Sokszor mondogatta férjének, hogy a Mecsek alján sokkal kellemesebb az időjárás, oda kell menni. Addig-addig mondogatta, míg egyszer Baján fővezér is ráállt, menjenek a Jász-síkságra. Megunta itt az örökös háborúskodást. Baján fiatal felesége, Bajalán már sok évvel ezelőtt meghalt és árván maradt fiacskáját, Győrt, Sikonda nevelte saját kislányával, Bátikával együtt. Győr 10 éves, Bátika 8 éves volt, amikor Pannóniába érkezve, Szekeszárd Aravár birtokába lépett, átvette a tömény vezérséget. A Jász-síkság Oregek Tanácsának egyezsége szerint ugyanis az új Égi-Birodalom fősámán-fejedelme Csát lett. Aravár pedig t ~~Murornák ~~ ~ BOrOSZ~Ó ' r~,,,. ~-, .. . ~ i (ayÓr __,. Nr~c P,v SzAr~ó ~.. 10,9 ~~,lr A~IAR~a.\ y go~ go~GP ~`1 \~~~J

MAGyp~°~ ao~ÁRi MAGYAROk / 1 •~ BokicE. ~~SE~y'p1C UZ°K yőr ~ Dérs " '.' Szkit~c~ Pecs ~ _ Bolgár gyérvár Y F~ttETE T^NG~R ~ara9vzok ~ ~za•.md.- „,~~y2,rok. V~-~ó 23. ábra Az Avar birodalom 600-ban Ekkor még nem semmisítették meg a kazárok a magyari-bolgár-alán államot. A metóisz bolgárok ekkor az Al-Dunához költöztek, Bolgárfehérvár székhellyel. Az Avar Birodalom ekkor még a Nagypályi szkítákkal, a muromákkal, a magyari-bolgár-alán szövetségi állammal és a mindig független Nyék törzszsel biztosított hátországgal rendelkezett. Mindez a Kővár feletti Győrben erős támasznak bizonyult. A 650-ben győztes kazárok is csak egy esetben tudták a Nyék törzsbeli ifjakat adóbeszedőként szolgálatukba állítani. Az Avar Birodalom rendíthetetlensége megváltozott, amikor 748-ban elkezdődtek a Samó-szamó vezette összeesküvések és a kazárok megszüntették a magyari-bolgár-alán szövetséget. Ekkor a bolgárok az AIDunához vándoroltak. 627 már évek óta nem tudott lóra ülni, így a fejedelmi méltóságok betöltése kiegyenlítődött. Szekeszárd Ogúzfősámáni tisztségét nyomban átadta Ogúz-Bátnak, mivel Ovele és Légárd nevű kisebb öccsei Baján parancsára kutatni kezdték Atilla sírjának kegyhelyét, de a széki-hun harcosok a kincskereső tevékenységük közben harcosaik nagy részét megölték. Szekeszárd ebből a kalandból sebesülten érkezett Pécsre és töb bé azt el nem hagyhatta. Az Oregek Tanácsának tudtával ekkor az avar bátok közül Szelegárd - Szekeszárd öccse - felvette az OgúzBát nevet és azonnal megkezdte az ogúz sámánok képzését, hogy az utánpótlást biztosítsa. A kisebb ogúz telepek 1-1 harcost, míg a nagyobbak 2-2 ifjút, majd az ogúz-székek még 1-1 rimalányt is, a daragúz telepek 6 ifjút, míg a palúz közösségek is 3-at: Dúzs, Kurd, Gyönk, Paks, Úzd 1-1 harcost azaz

5 főt

Bonyhád, Batta, Kesző, Tolna, Vajta 2-2 harcost azaz 10 főt Bátaszék, Bogyiszló, Tengelic, Szekszárd és Nagykonda telephelyek, székek 2-2 harcost azaz ezen felül 1-1 rimalányt azaz daragúz telepek

6 főt

palúz közösségek

3 főt

10 főt

5 főt

azaz összesen 30 ogúz és 9 jászsíksági úz fiatalt küldtek. Ezen a sámánképzésen még az agg Csát fősámán is tanított, de látása már annyira gyenge volt, hogy csupán emlékezetből idézte a tudnivalókat. Az Atilla halála utáni békés korszakot tanította. Ebben az időben az Új Égi-Birodalomban három helyen folyt a sámánképzés. A Kolozsváron tanulókat táltosoknak nevezték, a budaváriakat sámánoknak, s a Baktivárott képzetteket a fiatal ogúz fősámánok elnevezése szerint bát-oknak. A bátok neveltjei az ujgur-rovás használatát tanulták. Baján fejedelem belső szolgálatára 24 bátot, 10 rovóbátot és 5 rimalányt képeztek első menetben. Rendezték helységneveiket. A palócos Baktivár helyett a Bátivár nevet, Szekeszárd helyett Szekszárdot, Ózd helyett pedig régiesen Úzd-ot fogadtak el. Úzd az ogúzok báljainak kegyhelye lett, míg Bábvár ogúz tömény székhely. Baján szolgálatára és Baranya tárkány-fejedelem részére várrendszer építésére képezték ki a bálokat. Csát, az Égi-Birodalom fősámánja mind a három irányzatú sámánképzést a kezében tartotta, de korára való tekintettel Ogúz-bál lett a helyettese, aki fokozatosan Baján elgondolásait juttatta hatalomra. A 9 avar kurgánt olyan hatalmas várrendszerré építették ki a bálok, amelyben 1 tömény lovasság is elfért. Ezek kővetőkkel is fel voltak szerelve, s bevehetetlennek látszottak. A kurgánokban működő bálok ujgur jelekkel üzengettek egymásnak, a vezéri szállások módosított, köznépi székely rovással leveleztek, a tárkány- és papi fejedelmek viszont a régi sámán-rovást használták Agaba rovásjeleivel.

Ogúz-Bát kiképzett báljaival 24 határvédő kurgánt épített még. Ezekben a Hun Törzsszövetségi harcosok mellett más ajkú népek harcosait is alkalmazta. Tíz rovó báttal az elhalt bálokat pótolta. Mivel a szükséglet - úgy látszik - nagy volt, a 4610. I évben (Kr. u. 570ben) újabb sámánképzést rendeltek el. Ekkor lovagolt be Szekszárdra a Babylon-i kalandozásból Ogúz-bál 3 öccse a menekült előkelőségek csoportjaival. Kora tavasszal az Atillakegyhely melletti sebesülésében meghalt Szekeszárd. A szép Sikonda kegyeiért ekkor az özvegy Baranya tárkányfejedelem és Ogúz-Bát küz628 dött. A bát-képzésbe teljes erejével belevetette magát Ujgur-báj három legfiatalabb fia: Kurd-Bát az ész, Gandás-Bát az ügyesség és Sumér-Bát az alkotások bárja. Baján tetszését nagyon megnyerte déli rokonaink magas fokú képzettsége, és örömmel egyezett bele Oguz-Bát házasságába Sikondával, hogy a második avar tömény-vezérségnek gazdája legyen. Égi-Birodalmuk megerősítése a bárképzésben kristályosodott ki. Nyáron Úzdon folyt az oktatás, amit mindig bölénytorral fejeztek be. Télen az ujgur Arvisurákat tanulmányozták Bábvárban, úz-daragúz medvetorral fejezték be a tanulást. Mivel a bár-féle közös irányzat miatt a budavári és a kolozsvári képzés féltékenykedni kezdett a hatalom avar részre való átjátszása miatt, a rokonlátogatások során segítséget kértek az Ural-Buda, azaz Tyumen sámánképzésből. Baján magasabb képzettségű bárjai viszont mind a budavári, mind a kolozsvári képzésen képviseltették magukat 1-1 bárral, akik rimalányokkal való házasságuk révén tudomást szereztek a táltosok és a sámánok segítség kéréséről. Ekkor Baján igénybe vette határőr tömény-központjának, Felső-Őrnek a segítségét, és Gángól irányításával 3 rovóbátot küldött Rómába keresztény káplánok kíséretében az Örökváros mindenféle magasabbrendű tudományának elsajátítására. Baranya tárkányfejedelem a mellőzésről tudomást szerezve lemondott tisztségéről, de lemondását Baján nem fogadta el, hanem megbízást adott egy bizánci tájékozódó út megszervezésére. Baranya ekkor tárkányfejedelmi székét áthelyezte Eszék városába, ahol abban az időben még sok, a Pannon-ifjak hódításából visszamaradt görög kereskedő élt, és megszervezte a magyariakkal vegyes házasságból származó ifjak tárkány-képzését. Ehhez a tárkányképzéshez Gandás-Bát rokonságából sok előkelő gazdag ifjú is csatlakozott, mivel Baranya sértődöttségében egy dúsgazdag madaji özvegyet vett feleségül, aki görögül beszélt. Ekkor a tárkányfejedelmi tisztséget Gángól tömény vezérnek adta át, és tájékoztatására küldött csoportjával keresztény papok kíséretében Bizáncba indult. Innen a görög papok állandóan hozták értesítéseiket a rovóbárok segítségével, akik ujgur rovással küldték közléseiket Ogúz-Bát gyűjtésében Baján fejedelem részére. Közben a 2-2 éves bárképzés folytatódott, míg a 4613. medvetoros évben (Kr.u. 573) egy hároméves bárképzést is bevezettek, ahol a görög nyelvben is tökéletesítették az eszesebb bárifjúkat. A bárok titkos szervezete azonban a gyilkosságok elkerülése végett közös elnevezéssel BÁT nak nevezett minden kiképzett bátor Ogúz-Bát javaslatára. Előrelátása indokolt volt, mivel a budavári sámánképzés egyik tagjával a nagyképzettségű főbátot megmérgeztették. Ekkor született meg Bábvárban Győr ifjú fejedelem és Bátika első fia, akinek Ogúz-Bát a lélekvándorlás elmélete alapján a közös Bát nevet adták, mint születésétől fogva ogúz főbárnak. Éppen akkor fejezte be Gyönk-Bát az ogúz kurgánnak Gyönk kegyhelyén való építését. Baján kérésére vállalta az újszülött testőrségét. Az ifjú főbátot megkülönböztetésül Avar-Bárnak nevezték. Az Öregek Tanácsában szavazati joggal Gyönk-Bát képviselte. Az előbbiekben ismertetett Arvisurát palúz (palóc) nyelven, sámánrovással az a Pósa vitéz rótta így le, aki mint rovósámán a Pósa-Bárka nevet vette fel. Jákó halála után lemásolta az ujgur rovással vésett Arvisurák lapjait, és jutalmul egy palúz községet kapott Csáttól. Ezt a települést a mai napig Bárkának hívják. - A bárok történetéről ezt mondják még az Arvisurák: Ordoszban Kr.u. 435-ben Ujgur lett a fősámán. Besenyő lányt vett feleségül. Utá 629 i na 452-ben a veje, Farkas vette át a fősámánságot, majd 476-ban Ujgur unokája, Tolna örökölte nagyapja tisztségét. 504-ben a mongol származású Karcsú lett a fősámán; tőle Ujgur dédunokája, a sok nyelven beszélő Ujgur-Báj fősámán vette át a fejedelmi méltóságot. Ujgur-Bája bugád sámánképzésen ismerkedett meg későbbi feleségével, egy Báj nevű, nagyon gazdag avar fejedelmi lánnyal. Ezért lett a neve Ujgur-Báj. Amikor Ujgur-Báj fősámán 12 fia közül Ordoszból elengedte a bugád sámánkép zésre Szekeszárdot és Szelegárdot, sejtette, hogy azok soha nem térnek vissza Ordoszba; ezért beleegyezett abba is, hogy fiai az ordoszi és a töbeti előképzés után a bugád rimalányok közül válasszanak maguknak feleséget. Parancsa ez

volt: „Szüntessétek meg Tyumen és Bugát között az ellentéteket! Egységesítsétek Bugát és Budavár sá mánképzését!" Egy másik palóc sámánifjú, Boza a bábvári sámánképzésen szerencsétlenül járt, nyomorék lett a lábaira, Bábvárban aztán a neve mellé felvette a Györke nevet is. Ugyanis Gyönk testvérét, Györke rimalányt vette feleségül, s kettesben Boza-Györke rovósámán név alatt ujgur írással lemásolták az összes Arvisurákat. A Bát-törvény szerint Bábvárban ez lett a sámánképzés alapja. Mint ogúz rovóbál Úzd kegyhelyen székelt, de az Arvisura lapokat az ügyes Györke beadta a mindenkori főbálnak, és Bábvárban székelő férjét, Boza-Györke rovóbátot mindig meglátogatta. A bárok legfontosabb feladata az volt, hogy békességet és szeretetet hirdessenek és az Avar Birodalomban egyesült törzsek védelmét megszervezzék. Ezért birodalmuk határain idegen ajkú ifjú harcosokból keresztény papokat képeztettek ki, hogy kapcsolataik a keresztény világ országaival szorosabb lehessen. Mivel Marosvár kalandjainál Légárd, Lővele, sámán nevén Övele-Bát meghalt, Ogúz-Bát Boza-Györkére, mint védencére támaszkodott. Megváltozott azonban a helyzet, amikor három öccse, Kurd, Gandás és Sumér-Bát a madaji kalandozásból megérkeztek. Ekkor már velük szőtte Baján terveit a vezető-fejedelem megerősítésére az Égi-Birodalomban. Ekkor Pécs-Tórem városát szellemi központtá szervezték, mivel Sikonda férjeként átvette a 2. Avar Tümény-vezérséget. Madaj előkelőségei gazdagságukkal felvirágoztatták Pécset. A harmadik palúz (palóc) ifjú Rozsnyó vitéz volt, a leghíresebb nyílhegy-kovács, aki rokonlátogatás címén ogúz harcosokkal bálképzés után Ordoszba lovagolt. Ekkor ért véget a sámánképzés, amelynek végeztével Ujgur-Báj úgy rendelkezett, hogy Igal és Báta nevű fia vegye fel a sárga hitet is Ordosz jövője miatt a békesség kedvéért, mivel fiatalabbik fia besenyő leányt vett feleségül és kalandozásra indultak. Ujgur-Báj fiai még az ötéves sámánképzés előtt Gandás régi birodalmába indultak az Alis-folyó és Altáj-Bugát érintésével, hogy édesanyjuk örökségét elfoglalják. Az özvegy Ujgur-Báj fősámán teljesen a besenyők befolyásolása alá került. Másodszor Gyula besenyő tenyő, azaz fejedelem leányát vette feleségül, akitől még 8 fia született. Amikor már ezen fiai is lóratermett legénykék lettek, a kinajok mindig erőszakosabb eszközökkel léptek fel Ordosz ellen. Ezért a besenyők Gyula tenyő vezetésével az Etilfolyó felé vették útjukat. A sárga hitű kinajok azonban megtámadták az elvonulókat. Az agg Ujgur-Báj meghordoztatta a véres kardot a besenyők védelmére, de győzelme ellenére a fősámán hősi halált halt. Ekkor Gyula tenyő mind a nyolc unokáját magával vitte, akik egyébként kalandozásaik révén sok kincshez jutottak, és besenyő feleségeik még növelték kincseiket. Ujgur-Báj még halála előtt Igal nevű fiának adta fősámáni tisztségét, akinek viszont avar édesanyja miatt kevés híve volt. Ezért felesége, egy ogúz rimalány halála 630 után egy kinaj főméltóság leányát vette feleségül. Dörmögej nagyasszony szülei egy városrészt építettek Ordoszban, amit Igal sárgahitű házasságából született első fia után Pató-nak neveztek el. Ebből a kinajok által lakott városrészből alakult ki a Patou nevű város. Így híres sámán városunk Rozsnyó tárkány érkezésekor Ordosz és Patou néven is szerepelt a Hangun vidék városai között. Amikor Rozsnyó Kr. u. 575-ben hazafelé indult, akkor Báta ordoszi kőfaragói és ács-legényei közül 24-en csatlakoztak a rokonlátogatók csoportjához. Mire az Atisfolyóhoz értek, már 120-an voltak, akik Baján parancsára az LJz völgye közelében felépítették Barca várát. 20 kőfaragó pedig felépítette Rozsnyó tárkánytelepülést. Utána újjáépítették Ózd kegyhely közelében Vasvár kurgánvárát, a palúzok vasbe gyűjtőhelyét. Itt tíz nyílhegy-kovács és szegverőszéket létesítettek, hogy Baján hadseregének vasbegyűjtését és fegyverkészítését megkönnyítsék. Palúz-Rozsnyó városában 24 ogúz ács telepedett meg, és a megnősült Rozsnyó sámán-főtárkány első fiának felépítették Pozsáló várát. Ekkor bát-tárkánnyá nevezték ki Rozsnyót. A Bátok-tanácsa, a Nagy-Szala, Szekszárdra rendelte Rozsnyó tárkányt, aki 66 ogúz kőfaragó, ács és nyílhegy-kovács századával kora tavasszal megjelent Bábvárban. A bárok fősámánjának kívánságára felépítették Báta várát és Szekszárdon egy nyílhegykovács és szegverő széket állítottak fel. Ezen települést gúnyosan Szegszárdnak nevezték. Nyolc besenyő szekeres - akik lemaradtak Gyula tenyő töményéből állandóan útban volt palóc Vasvár és Szegszárd között, hogy az ogúz kurgán területét vasanyaggal ellássák. Baján a legértelmesebb és legnagyobb szaktudású Rozsnyót bizalmába fogadta. Általa juttatta érvényre akaratát a Szalában. Gyula besenyő tenyőt fiai rokonlátogatásra a Jász-síkságra kísérték, mivel ő békés viszonyok között akart meghalni. Baján a Réka-féle békés besenyők tüményjébe telepítette le. Itt közös erővel felépítették Gyula várát (Kr. u. 571. évben), majd fiai visszamentek a nagy legelőkkel rendelkező Besenyő-Földre, mivel nem akarták Ordosz szabad levegője után Baján uralma alá vándoroltatni szabad népüket. Azonban Rozsnyó hazatérésekor minden törzs az önként ajánlkozókból fuvarosokat állított ki a tárkány kíséretére. Ezek magukkal hozták a nevüket és minden tudásukat a családjukkal együtt. Besenyő fuvarosok a következők voltak: Értelmes, Surány, Gyula, Kulpés, Kozáros, Talmat, Koponyás és Csopon gazdák a besenyők minden nemzetségéből. Budavárában Csát fősámán Szirmát nevezte ki hadnagyukká, hogy a besenyők tárkány-fejedelmük harcosaivá váljanak.

Csát halála után, 590-ben az ifjú Bát lett a fősámán, akit Avar-Bát néven évekig neveltek erre a tisztségre. Közben Rozsnyó bár és sámán Baján elgondolása szerint az eddig látottak alapján minden szaktudásával kiépítette a 9 avar rendszerű kurgánt. Baján még 579-ben főtárkánnyá nevezte ki, aki a Pécsről kivonult Baranya főtárkány városát, Eszéket, a daragúzok székvárosát vízi útja miatt a tárkány-fejedelem székvárosává tette. Győr, Baján és Pécs avar, Marosvár székely, Lugos bolgár, Budavár kaza-hun, Gyönk és Vasvár úz, Diósgyőr kabar kurgánok voltak. Közöttük az úz Vasvár volt a legvédettebb kurgánunk. Az Arvisura-törvények szerint a Nagy-Szala Kr. u. 575-ben elrendelte a pusztasze ri Nagy-Süán megtartását annak eldöntésére, hogy ki legyen az ifjúság vezére. Kora tavasszal az ordoszi és a bugáti versenyek győztesei: Verőce besenyő, és Alpár magyari vitézek is megérkeztek kíséretükkel. Aratás után a szokások szerint megkezdődtek a nagy viadalok. 631 Néző is akadt bőven, mivel Verőce besenyő tüményje védnökségében megjelent Gyulavárból az agg Gyula fenyő, Alpár magyari vitézei és Eszék tárkány-város magyari tárkányai is szép számmal megjelentek Pusztaszeren. A Baján kurgán vitézei, a vezérek, a táltosok, Csát fősámán és a Szala is megjelent az előre elkészített figyelő dombon. A harmincezer lovas egész nap versenyt lovagolt. Mire a Napasszony nyugodni készült, a futásokból győztesen kikerült legjobb 24 harcos állt kötélnek, majd amikor Baján kürtjével megadta a jelt, a NagySüán 30 000 lovasa által szegélyezett „Lovasnyomon" megindult minden idők legborzalmasabb viesaka küzdelme. Meleg, száraz nyár volt, és az egész napi futtatástól porfelleg borította Pusztaszert. Minden törzs a saját törzsbeli ifjúsági harcosát biztatta. Négy ló az első futamban elbukott. Mire már az ötödik fordulóra került sor, csak tizenöten repültek vad lovaglással, majd mikor a porgomolyagból kibukkantak aranysisakos vitézeink, mindenki a turulsasos magyari vitézt biztatta, aki után három hárpiasastollas száguldott. Azonban a kunok egymást buktatták, ezért Verőce vitéz tört ki másodiknak a cél felé Gyula fenyő legnagyobb örömére, míg harmadiknak az aranykecskés avar származású Bakar ért a célba. Elsőnek a magyariak tömény-vezére: Alpár ért célba, akit egész Pusztaszer ünnepelt. Baján és Ilona fejedelmi pár az aranykecskén lovagló hatalmas Turul és Hárpiasarok jelvényét adta át a győztesnek, akinek jogában volt az Arvisurák szerint három elfogadható kívánságot előterjeszteni. Alpár, az ifjúsági vezérré előléptetett tömény-vezér letelepedési engedélyt kért a magyari tömény részére, szállásterületnek egynapi lovaglású területet, s végül megkérte Baján legkisebb húgának, Telenának a kezét. Az Oregek és a Vezérek Tanácsa, valamint a Nagy-Szala Alpárnak mind a három kívánságát teljesítette. Másnap egynapi lovaglással a Tisza mellé értek, itt Alpár magyari tömény lovastábort alapított Alpár elnevezéssel. Ezen esemény volt a magyarjak egy tömegben való első letelepedése: a magyari ifjú harcosok a zöme ekkor telepedett le a Jász-síkságon. Alpár vezér lett az ifjúság fejedelme és Telem az ifjú Aranyasszony. Díszes esküvőjük Pécsett, az avar szellemi élet központjában zajlott le, mivel Telem nevelését Sikonda és a bátok végezték. Ekkor II. Ilona fejedelem-aszszony sértődöttségében lemondott tisztségéről, s így Alpár és Telem nászajándékként a Baján-kurgánt kapta szállásul, amely igen közel esett az Alpár tömény-szállásához. Mivel a besenyő Verőce is szállás-és kurjánjogot kapott, Rozsnyó tárkány-fejedelemnek hozzá kellett fognia a Dara folyó alatt a Verőce-kurgán építéséhez. Bakar csupán kurgánjogot nyert, és mint kurgán-vezér, Dunna-asszony folyóján felfelé egy napi hajózással kezdte meg az új avar kurgán építését. A kemény katonai élethez szokott Alpárnak meg kellett szerveznie 8 határvédő töményszékhelynek a jövőbeni életét. A Lajta-őrség parancsnoka és ifjúsági fővezér Alpár, Felsőőr parancsnoka az ifjú Pölöske, a Szerémség parancsnoka a pécsi születésű avar Barancsi lett. A külső őrségeken Boroszló, Igló, Göröc, Bihács és Ráma iparkodott töményőrségét megszervezni. Ezek lassú kiképzését Bakar igyekezett megvalósítani az új tömény-székhelyen. Alpár ezt csupán Hun Törzsszövetségi harcosokból törekedett megszervezni. Rozsnyó tárkánt'-fejedelem Kr. u. 579-ben végigjárta az épülő új kurgán-székhelyeket, és rokonlátogatásként a Jász-síkságon tartózkodó besenyő-ogúz-magyari ifjakat igyekezett meggyőzni, hogy társaikkal együtt vonuljanak be a határvédő töményekbe, de nem sok jelentkező akadt. 632 Amikor 580 tavaszán Alpár a Győr-kurgáni Nagy-Szalában megjelent, nem helyeselte Baján tervét, aki a szlávok kérésére azt javasolta: engedélyezzék a Pannonföldön átvonuló szlávoknak a külső kurgánokban való megtelepedését. Alpár és Telena tiltakozott a szlávoknak Pannonföldön való átvonulása ellen. Jövőjük szempontjából nem tartották jónak az 5, szlávokkal kevert tömény felállítását. Ekkor a Nagy-Szalában belső forradalom zajlott, ennek eredményeként Baján engedélyezte a szlávok átvonulását erős kísérettel, mivel az avar többség Alpárékat leszavazta. Azonban ősszel, a félbemaradt

Nagy-Szala folytatásaként újból megbeszélés tárgyát képezte a külső őrségek helyzete. Rozsnyó előadta, hogy az átvonulás engedélyezése elhamarkodott cselekedet volt, mivel a szlávok fiatalabb korosztályai a bizánci és a római uralom alá menekülnek határvédői szolgálatuk elől, viszont nagy családjaik az avar Égibirodalom szélein maradnak. Ezen döntő fontosságú tárgyalás Baján és II. Ilona első fia új kurgánjának névadó ünnepségén történt, amikor a Bakar által épített új kurgánt Bécsnek nevezték el. Baján azon javaslatát, hogy a szlávok átvonulását továbbra is engedélyezzék, a többség leszavazta. Ekkor Bajám agyvérzés érte, hiába piócázták, estére meghalt. Ekkor az ősi törvények szerint Telem férjének kellett átvenni a hatalmat. Mivel Baján Bécsben halt meg, az első avar tömény székhelyét Bécsbe helyezték, Győr pedig az Égi-Birodalom székhelye lett. A második avar tömény Pécs, a harmadik Décs (Deés) székhelyekkel Győrrel együtt belső háromszöget alkotott. Hej rege rejtem 275. Arvisura Felkészülés a Nagyszalára Bozagyörke és Pozsáló fősámánok rovása Kr. u. 410-600. (4450-4640. m.t.é.) A Magasságos Ég magához szólította Oguz-Bát rovósámánt a 4615. medvetoros év bölénytorán. Ugyanebben a pillanatban Győrnek és Bátikának kisfia született, akinek a neve csak Bát lehetett. Én, Boza-Györke nyomorék voltomban örököltem a rovóbát és a rovósámán Tóremeknek oly kedves foglalatoskodását, hogy 2 Arvisura rovásában is munkálkodhatom. Mivel Ogúz-Bát életében mindig csak a 9 törzsű avar Új ÉgiBirodalom érdekeit szolgálta de Baján fővezéri személyiség mellett csak Csát lehetett a fősámán - rajtam keresztül lehelte ki lelkét az újszülöttbe és nagyon a lelkemre kötötte, hogy hozzá hasonlóan őrködjem Avar-Báton és új Birodalmunk egységén. Báj avar fejedelemasszony 12 gyermeke közül ekkor már csak Kurd, Gandás, Sumér, Lébény, Körmend és Kucsó bátok éltek a Jász-síkságon, mivel Szelegárd Aladár urali birodalmában élt, Szekeszárd, Légárd, Ovele és Oguz-Bát pedig meghaltak. Az utóbbi neve Bátta volt. Sikonda mélységes gyásza után az özvegy Sumér-Báthoz ment feleségül, aki Uruk szent város szellemében Pécs-Tórem kegyhelyét az Új Égi-Birodalom szellemi központjává fejlesztette ki. Tizenkettedik testvérük, Igal, az ordoszi fősámán állandó összeköttetést tartott a jászsíksági bátokkal, a féltestvér besenyő töményvezérekkel és Gyula tenyővel, akit az ordoszi és Etil-vidéki besenyők még mindig fejedelmükként tiszteltek. A kurgánok építését teljesen átvette Baján családjának és Égi-Birodalmunknak vezetőrétege. A Nagy-Szala főbátjai Kr.u. 568-570 között Báta (Ogúz-Bát), 570-575 között Kurd Bát, 575-580 között Gandás Bát, míg 580-590 között Sumér Bát, végül 580-600 között Gyönk kurgánvezér bát. Ezen bátoknak egyik legfontosabb cseleke 633 detük az volt, hogy törzsszövetségi harcosokkal biztosítsák az Égi-Birodalom biztonságát. Ezért a 8 besenyő törzzsel és Altáj-Budával a kapcsolatukat mindig fenntartották és az onnan érkező harcosokkal erősítették meg az Égi-Birodalom védelmét. Alpár érzelmileg Atilla-Buda régi telepeseihez állott a legközelebb, de felesége révén megnyerte a sumérbálok hallatlan nagy tudását, amely abból állott, hogy szellemileg és művészeti alkotásokban egyenrangú partnerei lehessenek Bizánc és Róma alkotóinak. Az ifjú Avar-Bát folyton azon fáradozott, hogy a birodalmi feszültséget csökkentse. Ezért a birodalmi fősámáni tisztséget csak 5 évig tartotta meg, majd átadta BozaGyörkének, akinek halála után Pozsáló, Rozsnyó főtárkány fia lett a fősámán 600-ig. Alpár nyugodt és igen megfontolt vezetőfejedelme volt az Új Égi-Birodalomnak. Győrrel, az új ifjúsági fejedelemmel minden fontos dolgot megbeszélt a Nagy-Szalában, nehogy ellentét merüljön fel az avar többségű ifjúság és a vezető fejedelem között. Ugyanis Baján tévedését csak 10 medvetoros év munkájával lehetett helyrehozni katonai védelem terén, de a szláv népek átengedése miatt bekövetkezett veszteségek a biztonság szempontjából sohasem voltak pótolhatók, mivel Bizánc és Róma befolyása a térítések miatt folyton nőtt. Ennek a következménye az volt, hogy a 24 Hun Törzsszövetséghez tartozó bolgárcsuvasz tömény hun szövetségi nyelven beszélt. A bizánci hittérítés folytán a déli bolgárok teljesen elszlávosodtak, a karatán besenyő törzs pedig a kisebbségi szlovén nyelvet vette fel, Verőce törzsének egyes részei pedig horvátokká váltak a római hittérítés folytán. Amikor Győr második fia, az ifjú Pécs feleségül vette Baranya tárkány-fejedelem unokáját, nagy vita folyt Sumér-Bát vezetésével, hogy a keresztény világ ellensúlyozására nyilvánosságra hozzák-e Pécs-Tórem rovásait az Új Égi-birodalomban. A vitát még a Pécsett összeült Nagy-Szala is átvette: Vajon mi lenne a helyesebb? A Pécs sámán-féle rovást, vagy a széki-hun köznépies rovást, avagy az ujgur rovást tegyék-e meg az Új Égi-birodalom közhasználatú rovásaként? Mivel megegyezni nem tudtak, az Arvisura-törvények titkosságára hivatkozva, az Arvisurákat nem tették közkinccsé az Égi-Birodalomhoz tartozó törzsek között.

Az ifjú Pécs kijelentette: Lehet, hogy e csökönyösség miatt nem lesz öröklétű a birodalmunk, mivel az avar birodalmi hős harcosok a tudományokban nem tudják majd megelőzni a tengermelléki népek harcosait, mert nem csak katonai téren, hanem a tudományok, a művészetek és a kézművesség terén is kiválóbbaknak kell lenniük. Ebben a harcban Győr ifjúsági vezér Pozsáló fősámán, valamint Pécs, Bécs és Décs fejedemli ifjak a haladás mellé álltak, Alpár vezető fejedelem, a táltosok, a sámánok és a bálok tanácsa pedig az ifjú forradalmárok ellen foglalt állást. A vitába harcosaink, kereskedőink és kézműveseink is bekapcsolódtak, így az ifjú fősámán nem tehetett mást, mint hogy Kr. u. 600-ra, Pécsre összehívta az össz-birodalmi Nagy-Szalát (4640. m.t.é.). Erre a tanácskozásra Altáj-Buda hívei, Ordosz-Pató sámánjai, Ural-Buda táltosai, az Anyahita és Anina hívők, Ataisz és Tócs-Tórem tisztelők, valamint az ogúz bálok mind elfogadták a kiváló képességű Pozsáló meghívását. A költségeket Bécskurgán kereskedői fedezték. A 4450. medvetoros évben eldöntötték, hogy minden törzsnek csak sámánelőzködé sen nyertes harcos lehet a főtérkánya (Kr. u. 410); a 4460. medvetoros évben Bagamér meghirdette harcát a Nagy-vízig (Kr. u. 420); a 4470. medvetoros évben megkezdődik a jászokkal a hunok felvonulása (Kr. u. 430); 634 a 4473. medvetoros évben megérkezik Atilla a királyi szkítákkal (Kr. u. 433); a 4475. medvetoros évben megérkezik Buda és Bősárkány a kaza-hunokkal, úzokkal. Az Oregek Tanácsa a fővezérek, sámánok választását az alábbiak szerint hagyta jóvá: FŐVEZÉREK: FŐSÁMÁNOK: Bagamér-Balambér

410-425

Balambér

Atilla

Buda-Jákó

425-435

425-453

Csaba 453-460

Buda

410-425

435-451

Dunna asszony 46089 Nekese 451-508 Sziktivár

498-500

Szanka 508-510

Száva asszony 500-503

Doma

Ilona-Gyilyó

Szamos535-538

Torda

503-535

535-538

510-535

Suprun 538-550

Szamos538-556

Csát

550-590

IL Ilona 556-558

Bát

590-595

Baján

568-580

Boza-Györke

Alpár

580-600

Pozsáló 598-600

595-598

A vezető Aranyasszonyok: Bősárkány

41052 Ilona-Gyilyó

Dunna asszony 451-453 Deédes 453-467 Szörényke

Hajnalka

Torbágy

467-490

Száva asszony 490-500

500-503

Ilja

503-510

510-540 540-568

ILIlona 568-575

Telena 575-600 A Pannon (Velem) tömény-vezérség kiépítése: Alsóőr (Lajtaőrség): Felsőőr: Szörényőr: Aladár Dengezik

Ellák

440-450

Beke-Suprun

Siklós-karatán Bőse

Szirma Ziric

Vukulác480-510

Tard

Madocsa

Bárd

Csát

Hangács

Szabács

Pápóc

Csurgó Ozora

540-550

450-480

510-530 530-540

Csorna Verőce Macsó 550-560 Lébény Körmend

Kucsó

560-570

Alpár-Győr

Pölöske Barancsi

Rajka

Balambóc

Kőrös

Köpcsény

570-580

580-590

Bürüny Kapcsány

590-600

Külső tömény-őrségek Bécs tömény-vezérséggel: Boroszló Borod

Igló Göröc

Pernye Bakar

Bihács Ráma 590-ig

Szeber Bodon 600-ig

635 578-580 között 10 tömény szláv kapott átvonulási engedélyt Boroszló és Igló parancsnoksága alól, azzal a rendeltetéssel, hogy a déli és nyugati irányból várható bizánci és római támadásoktól ők fogják védeni az Új Égi Birodalmat. A birodalom székhelye 580-tól Győr, de az első avar tömény Bécs avargyűrű-várában helyezkedett el. Parancsnoka Bakar vitéz; tömény-vezére az ifjú Bécs kereskedő-tárkánt' Az őrségeket egy-egy olyan nagycsalád fejéről nevezték el, melynek tagjai a vitézi szolgálat letelte után valamilyen helységet (várost) alapítottak. Hej rege rejtem A 600-as Pécs-Nagyszala. Győr Vezető Nagyfejedelemmé választása Győr nagyfejedelem, Rozsnyó tárkányfejedelem és Kr. e. 80-Kr. u. 600 Pozsáló fősámán kézjegye, 24 vezető sámán rovása (3960-4640. m.t.é.) 277. Arvisura Az Uj Egi-Birodalom Nagy-Szaláját a 24 karéjos Ata-Isis szentély kegyhelyén 24 nap alatt tartották meg. A Nagy-Szala Aranyasszony napjának holdtöltéjén kezdődött, amikor a Sámán-Tanács a jelentésekből megállapította, melyek a fehér és a fekete hun törzsek. Minden nap hajnalhasadtával megbeszélések folytak. A fehér hunok a 9 karéjos Pécs-Tórem és a 3 karéjos Sis-Tórem kegyhelyén, a fekete hunok az 5 karéjos Joli-Tórem és 7 karéjos Ruda-Tórem kegyhelyén 3-5 pergő idejéig tanácskoztak. Itt a résztvevőket jelölték ki. Ata-Isis kegyhely mérete: 24 öl hosszú, 12 öl széles volt, míg a végén, 25. ölként torony emelkedett, amelyben Alpár nagyfejedelem és Pozsáló fősámán ült. Az első 6 karéj központjában Győr ifjúsági fejedelem, míg a második 6 karéj központjában Pécs ifjúsági vezér kétnaponként felváltva, majd a 3. hatos karéj Décs, a NagySzala szervezője, végül a 4. hatos karéjban Bécs kalmárfejedelem és az ajtóban örökmozgóként Rozsnyó tárkányfejedelem székeltek. A toronykaréj központjában Telem Aranyasszony Rimaszécsként képviselte a nőtársadalmat. Gondosan kezelte az aranypergőt és a Nagy-Szala beszédek vákusait csengővel jelezte. Minden harmadik vákust pihenést jelző kürtszóval megszakított. Ekkor rimalányai frissítőket hoztak. A legkényesebb üggyel kezdték: Engedjék-e a szlávok menekülőit Pannonföldön átvonulni? Már Pannon vitézei is találtak itt tarkós és görög törzseket, akikkel békességben éltek, a görög népek mégis délebbre költöztek. A káldorok ellen csak a kabar előőrsök harcoltak, majd Dunna-asszony folyóján átúsztatva a hegyek közé vándoroltak. Estorás a káldorokkal szövetségre lépett. Utána jöttek a rómaiak, akik ellen egy újabb kabar-kimmer csoport 40 évig harcolt, majd a régi kabarok nyomában ők is átúsztattak Dunnaasszony vizén és csúfnéven kovádoknak neveztetve szabadon éltek. A római légiósok azokat ölték meg, akik ellenálltak hódításaiknak, de Udint fiaival, Uptor és Ruga vezérekkel még vendégül is látták, ha légióiknak segítettek. Ezért harc nélkül átengedték Pannóniát Atillának. Mikor a mindenkivel megegyező hun törzsek örömmel fogadták Baján vitézeit, még senki nem gondolt ellenállásra, hanem az ÉgiBirodalom harcosai közé álltak közös ügyük érdekében. Atilla daragúzai 24 lapátos hajóikon az avarok, görögök és tarkósok utasait örömmel szállították, de most Eszék utódai Alpár t~iztatására élénken tiltakoztak a tót-féle népek átköltözése ellen. Ugyan 636 is a tótokat újabb német törzsek űzték és segítségért esedeztek, majd a Nagy-Szala harmadik napján a vezetőik örök szövetséget esküdtek a hunoknak. Alpár nagyfejedelem teljes erejével az eszékiekhez állott. Már Baján azon intézkedését sem helyeselték, hogy a tótok határőrizetre felvétessenek. Most szintén nem helyeselték a menekülésszerű átvonultatást, mivel azok a kimerekhez hasonlóan a kereszténység felvétele ürügyén szabad területeket követelhetnek. Pozsáló fősámán is Alpár védelmében szólt: Ha a hegységekbe be is engedik a tótokat határvédőként, Dunna-asszony nagyvizéhez ne engedjék őket, mert az álnok keresztény papok felbújtásra készülnek és akkor soha nem lesz a 24 Hun Törzsszövetségnek nyugalma. Győr ifjúsági fejedelem javasolta: „Ifjúságunk soha nem építheti életét ellentétekre, mivel Égi-Birodalmunk ifjúsága békében akar élni. Ezért azon vitézek, akik 24 évet letöltenek a 24 Hun Törzsszövetség

szolgálatában, jutalomképpen,bárhol letelepedhetnek az Égi-Birodalom területén. Mindenkinek éreznie kell az Egiek jóakaratát! Nekünk a jövőre kell gondolni, mert különben Atillához hasonlóan elbukunk!" Telem is férje mellé állt, de a 3 pergős tanácskozás után Győr ifjúsági fejedelem javaslata kétharmados többségben győzött. Alpár megfontoltan szólt: „Utódainkban majd megbánjuk ezt mi még!" Utána Pécs fejedelmi ifjú felvetette, hogy az Agaba-féle rovásokat nemcsak a sámánok, bálok és táltosok, hanem a kalmárok és kézművesek is használhassák, mivel az Égiek mindenki tudását kérik. Ebből nagy vita keletkezett, mivel tanulni szeretők helyeselték, míg a tanulni nem szeretők ellenezték ezt. Nemcsak a Nagy-Szalában, hanem az összes kegyhelyeken tárgyalták a kérdést. A javaslat legnagyobb ellensége a moncsok sámán volt, aki vadul hirdette: „Nem szabad az Arvisura titkainkat köztudatba vinni, mert az Égiek azt megtorolják!" Végül sem az Agaba, sem az ujgur, székihun, vagy kun rovást nem javasolták közreadni, és a javaslatot 50:30 arányban leszavazták. Pécs szomorúan azt mondta: „Meggyilkoltátok a Jó Szellemek ébredését!" Hiába hirdette szavazás előtt Pécs fejedelmi ifjú Agaba örök igazságát: „Amelyik nép megtagadja múltját, elbukik!" Ezért javasolta, hogy lépten-nyomon hirdetniök kell elődeik dicsőséges és küzdelmes múltját, mind regölésben, mind rovásokban. Az ujgurok és kasszuk azt bizonygatták, hogy a görögök, rómaiak és kinajok birodalmában, a közlésekben az írások az összekötő kapcsok, melyek a főváros vezetőit összekötik még a legkisebb határőrizeti őrséggel is. Ha a hírvivők elpusztulnak, még az írástudó kalmárok is el tudják olvasni az uralkodó parancsait és azt rendeltetési helyére tudják továbbítani. Azért is ajánlatos lenne a rovások tudományát közreadni, hogy a vallási fanatikusokat ellensúlyozni tudják az Arvisura örök törvényeinek igazságaival. Végül Bécs fejedelmi ifjú terjesztette a Nagy-Szala elé a kalmár-törvényt, amelynek kapcsán a névadási törvény megváltoztatását is javasolta. Alpár ellenkezése mellett ezen törvényt is megszavazták. A régi Arvisura törvények szerint a medvetoros év minden napjára más-más név volt a sámánok jegyzékeiben előírva. Tehát a születendő lelkek mindig azon nevet kapták, amelyik nap megszülettek. Törzsenként 730 rendes, továbbá 1-1 Aba és Ur-név, tehát 734 név között választhattak a sámánok. A keresztényekkel kapcsolatosan a gyermekeknél javasolta a törzsbeli és a római név adását is. A kalandozás során a csatlakozott nép valamelyik eredeti törzzsel vegyült. Így pl. a parszi-szkíták a székihunokhoz, míg a pamír-szkíták a kazahunokhoz csatlakoztak a névadási rendszerben. 637 Agaba a kazahunok kezdő neve volt. Tónuszaba a kunoké. Batoúr kazahun név volt, Oposúr a kabaroké, míg Őrsúr az úzok ünnepi neve volt. Egy Bécs tyumen-székhelyi, kereszténnyé lett harcos például 2 nevet kaphatott: az Aba napján született ifjú pl. az Aba Péter nevet kapta. Ha kettes, vagy többes ikrek születtek, akkor felmenő szüleik szerint lehettek Batour, Opcsúr, Őrsúr és Kantúr. Ellenben tiszta, nem keveredett törzs esetén jellegzetes nevet is adhattak a második gyermeknek. Például a balkézzel világra jött fiú gyermek a Balog nevet kapta. Ezen szavazások során az ifjúság éreztette az erejét. Ekkor Alpár a morvák mozgo lódásai miatt Bécs Tyumen-székhelyre lovagolt, ahol a győztes hadjárata után agyvérzés érte. Közben a Nagy-Szala tárgyalta, vajon érdemes volt-e a kabar-kimmer törzsnek Kr. e. 34-től Kr. u. 6.-ig harcolni a római túlerő ellen? Érdemes volt-e a veszprémi baszkgrúz jövevény törzsnek lázadást szerveznie, mivel egy ugyanilyen lázadás miatt már egyszer el kellett hagyniuk a frankok birodalmát is. 4 évi, hiábavaló háborúskodás után Veszprém környékéről a kabarok nyomában át kellett úsztatniok Dunna-asszony nagyvizén. Sokan helytelenítették, hogy Kr. e. 70-ben az esklók és a székihunok beengedték a földjükre a görögök öldöklése elől menekülő dákokat, bár igaz, hogy Kr. e. 70-ben szövetségre léptek Burebista uralkodójukkal, hogy közösen megakadályozzák a hódító görögök terjeszkedését. Mivel a veszprémi aranyművesek nagy része a görögök támadása elől Aranyosszékre menekült az esklókkal együtt, az ötvösipart nagyon fellendítették. Ez viszont arra ingerelte a római császárokat, hogy az aranyban gazdag Aranyosszéket Pannóniához hasonlóan a birtokukba vegyék. Ekkor Lippa úz-eskló leányzótól és Baál dák vezértől született Decebál vette át az Eskló-föld védelmét. Róma veresége miatt eleinte még adófizetésre is kötelezte magát, de a Kr. u. 80-tól Kr. u. 107-ig tartó kemény harcok után Trajánusz római császár Decebál szövetségeseinek birodalmát provinciává szervezte. Amikor a morvák ellenséges mozgolódása miatt Alpár Bécs szálláshelyre távozott, Bécs tyumenjéből lovasok érkeztek. Ellentmondó híreik szerint Alpárt kereskedőnek beöltözött tót, római hitű papok megmérgezték. Bizonyságul szolgált, hogy a kisétkű Telem asszony is meghalt harmadnapra. Éppen a 25. napon hozták először a hírt Alpár győzelméről, mikor újabb kérdést tárgyaltak: Vajon a katonai táborhelyeket úz módra váraknak, vagy az avarok szerint kurgánoknak, vagy Alpár-Eszék szerint földváraknak nevezzék? Ekkor megérkezett Bakar tyumenvezér jelentése az uralkodó fejedelmi pár haláláról, a bécsi kettős gyilkosságról. Akkor a Nagy-Szala 24 pergős szünetet rendelt el. Az ősi pergőt még Agaba törzse hozta magával Ataiszból. Az egyik nap delelőjétől

huszonnégyszer kellett megfordítani a másik nap delelőjéig. Mivel a gyász jeléül megállították az időt, egy napig Égi-Birodalmuk területén minden akkor született gyermeket Alpár és Telena névvel láttak el. Az 1 napos gyász után Alpár-Telem tiszteletére megszavazták a Földvár-törvényt. Így a Nagy-Szala után épült rendszereket Dunafóldvárnak, Balatonfóldvárnak és Tiszafóldvárnak nevezték. Viszont a kegyhelyül szolgáló helyeket továbbra is Budavárnak, Ungvárnak, vagy Vasvárnak nevezték. Ezen törvény megszavazása a magyariak javaslatának győzelmét jelentette. Utána megszavazták, hogy minden 24 évet leszolgáló végvári vitéz ott telepedhet meg az Égi-Birodalom területén, ahol akar és egy „ló-pár" művelésű telket kapjon. Ezen törvény végrehajtásáról a mindenkor tárkány-fejedelem intézkedik. Rozsnyó, az ifjú tárkány-fejedelem ekkor elrendelte, hogy a 24 Hun Törzsszövetség törzsei Pannon földjén, míg a szláv-féle veteránok az Esklók földjén, vagy a határőrizet közelé638 ben nyerjenek elhelyezést. A bolgár és a gyepidők népek vitézei az Esklók földjére irányítandók. Az „egypárló" művelés mindig a veteránok erejétől függött, de ezer lépésnyi nagyságú telek terület volt az átlag. A gyász miatti 25. napon Győr ifjúsági fejedelmet „Közös akarattal" vezető Nagyfejedelemmé választották, aki az ősiségi törvényeinket megerősítette. E szerint határőrizeti parancsnoknak mindig olyan vitézt kell megtenni, aki Pannon vezér szerinti névadásai rendelkezik, vagy azok egyenesági leszármazottjai: Lajta, Hisba, Suprun, Kanizsa, Szerém stb. Bakar tyumenvezér az egykori Lajta vitéz ivadéka volt. Mosonyvár parancsnoka Moncsok sámán lett, Nándorfehérváré Kurd bőt, Jászvásáré pedig Igalom táltos. Ezen eseményeket a 277. Arvisurában 24 vezető sámán, Győr nagyfejedelme, Rozsnyó tárkány-fejedelem és Pozsáló fősámán rótta le, majd 200 évre érvényesítették a napokkal való zavartalan számolást, a rendkívüli tárkány-nap felhasználásával korrigálva a naptárt, amit Alpár és Telem gyásza miatt előbbre kellett hozni. Hej rege rejtem 284. Arvisura A 700-as Avarbástya-Nagyszala Tormás fősámán rovása Kr, u. 565-700. (4605-4740. m.t.é.) Egy kisfiú született a Bugátból menekült Atar sámán kamlikjában az Ogur-Bolgár szövetség központjában, akiről a bábák megállapították: „A kis Haram erős beavatottá fog fejlődni!" Kicsi gyermekkorában, ha kazárok jöttek Bétavárra, szétrugdosta a pólyát. Hatéves korában Tudval uruki püspök szerint meg tudta mondani, hogy a kazárok rövidesen megszüntetik a bolgár-magyar szövetséget. Az uruki időszámítás szerint 649-650-ben ez meg is történt. Később, 10 éves korában megmondta: „Samó beavatott Róma kívánságára elárulja az avarok vezette Égi-Birodalmat!" Ezért Kürt fejedelem Bétavár-Tanácsa utasítására Szavárd-Alpár birodalmába küldte. Haram kalandozói Tudval püspök vezetésével 658 tavaszán megérkeztek Uzsvár térségébe, ahonnan gyorsfutár vitte hírét érkezésünknek. Szavárd-Alpár titkosan őrzött fejedelem Szolnok tárkányt küldte az érkezők elé és mint ifjak örökbarátságot kötöttek a fegyverharcosok törvényei szerint. Haram beavatott és Szolnok ifjúsági tárkányfejedelem már az úton megbeszélték Égi-Birodalmuk sorsát. Mire az Alpár kurgánhoz értek, készen állott a zsuán menekültek által kezdeményezett beavatott kegyhely, az Avarbástya terve. Bát-baján 565-tői 602-ig állandóan úton volt, hogy a 600-as Pécs-Nagyszalát létrehozza. Utódaik Albéla és Bétavár közelében székeltek. Mivel Haram már gyermekkorában erős beavatott volt, tudomására jutott, hogy a római pápa és a buzgó szláv papok összeesküdtek az Égi-Birodalom ellen. Ennek ellensúlyozására Kürt fejedelem elküldte Haramot, hogy az új veszélyek megelőzésére tegyen meg minden intézkedést a beavatott kegyhely felépítésére. Szavárd-Alpár, amikor meghallotta az ifjú Haram jelentését, Tudval fősámánt elkísérte az Albánságban tevékenykedő Samó ellenőrzésére, ahol Samót titkos megbeszélésen tetten is érték. Galló, Samó megbízottja éppen Rómába indult egy hajóval, az Égi-Birodalmat eláruló iratokkal. Töredelmes vallomása után Galló őrség-sámánt örök időre száműzték a Zsuán Birodalom határára, mivel a küldemény tartalmáról 639 semmit sem tudott. Samót közel 1 évi vallatás után, még kerecsen vadászat előtt karóba húzták. Haram beavatott a Szövetség-Ládáját a zsuán tárkányok kíséretében az újonnan épített Avarbástyakegyhelyre szállította és Szolnok tárkány segítségével a szenthelyek szertartása szerint beépíttette. Utána mindketten őrparancsnokká váltak, míg az alsóvilágot el nem készítették. Így a vitéz harcosok barátsága gyümölcsözővé vált. Az őrség tagjai az őt elkísérő harcosok voltak. Haram Atar sámán fia volt, aki a Bélavár beavatott központban katonáskodott. Családjának hetedik fiaként a beavatott szenthelyen kapta a nevét zsuan

szertartás szerint. Vitézeinek fele feketehun származású volt: Kavas, Kas, Duc, Tile, Zsillaz, Kagnas, Buras, Bulza, Duca, Kapagoz, Hamza, Szálas lovasok, míg másik fele zsuán és hokjen vitézekből állt: Zsadán, Zsalu, Zsidil, Zsuta, Zsarban, Zsiraj, Bajda, Bura, Ballo, Garo, Izaj és Kál tárkányok. A 9 avarok vezette és a Béla törzs köteles volt száz-száz tárkányt Haram rendelkezésére bocsátani, aki 6 év alatt elkészítette az Avar-Bástyát a hozzávaló barlangrendszerrel együtt. Amíg Budavár alsóvilága 1 napi járóföldre terjedt ki, addig a vele összeköttetésben lévő Avar-Bástya 3 napi járóföldet tett ki. Avar-Bástya 9 teremburás építmény volt a kilenc törzs részére, míg a tizedik terembura mindig az uralkodó törzs tulajdona volt a 24 karéjos tárgyaló helységgel, amely összeköttetésben állott a 25 öles magasságú szép toronnyal, amelyben a beavatottak titkos Arvisurái voltak. Ebben a toronyban tartózkodott Haram őrsége. Az őrség legvidámabb embere a zsuán származású kis Zsiraj volt, akit a Béla törzs csak töpörtyűnek nevezett, eredeti jelentésénél fogva. Ugyanis minden zsíros akó alján apró tepertők voltak, azokkal a köleskását behintve az egyik legkedveltebb eledele volt az őrségnek. Az Avar-Bástya elkészülése után Haram beavatottat fejedelemmé választották. Elrendelte Bélavár összes kincseinek elhozatalát, amely sokezer év alatt összegyűlt. Mivel a kazárok kereskedőszelleme miatt ezen titkos gyűjtemény veszélyben volt, Bars ifjúsági fejedelem 665-ben az újonnan felszentelt Avar-Bástyára szállíttatta. Szavárd-Alpár ekkor elrendelte a 700-as Nagyszalára való felkészülést. Haram végigjárta az avarok vezette Égi-Birodalom egész területét. Innen váltott lovasok vitték a meghívást az akkor ismert 24 Hun Törzsszövetség törzsei által lakott minden területre, hogy megbízottaikat küldjék el az AvarbástyaNagyszala megbeszéléseire, amely előreláthatólag öt évig fog tartani. Haram 578-ban átadta a beavatott fejedelmi tisztségét vejének, Zemlén pateszinek és minden erejét az Avarbástya-Nagyszala előkészítésére fordította. Addig is az Arvisura előírásai szerint étkezett és élte életét. A Nagyszalán már csak mogyorófa botjait tapogatva tartotta meg beszédeit, de hallása mindvégig kiváló volt. Az Avarbástya-Nagyszalát Zemlén készítette elő, de a megnyitás alkalmával Maróca beavatott kisfejedelem volt a legtevékenyebb. Haram tevékenysége abban merült ki, hogy fogadta az érkezőket és elszállásolta azokat, 24 mogyoró és 6 nyírfapálca érintésével. A fehérhunokat: Alag, Dunnakeszi, Csömör, Csepel, Fót, Mogyoród, Üllő, Sikátor, Soroksáros, Sashalom, Rákos és Pestliget sátorszeren, míg a feketehunokat: Abaliget, Bicske, Bia, Budaváralja, Kakukhegy, Mogyoróshegy, Érd, Pomáz, Pilishegy, Kelenhegy, Hidegkút, Pátyihegy, Rókahegy, Solymár, Tétény és Zsámbékon szállásolta el, de a két fehér-hun csatlakozót, a szkítákat a Kőbányák alján, míg a kasszuhetitákat a Rákospatak-Nyúlsziget környékén, az új boldoganyás kőszállásokon helyezte el. Ezen küldöttségek vezetői voltak: Apakán, Dudasari, Csaba-fejedelem Magyarká640 ról (IIL), Csakinga, Farkas, Mosom Üldég, Susudél, Susá, Radán, Rozsnyó, Pestidél, Arankáj, Bikadél, Borsa, Burgaj, Karapáj, Mohás, Écskun, Pokolkáj, Pilagán, Kiribadéj, Homoróda, Pilakingar, Rikacsi, Sakateráj, Tenenkaráj, Zsamszána, Babót, az Égi-Birodalom nagy fejedelme és Kapornak fősámán. Sakateráj, a parszi szkíták megbízottja még egy 24 tagú zenekart is hozott magával, Bihar igric-sámán vezetésével, aki mindenféle zenés szerszámhoz értett. Lakhelyüket Dunna-asszony folyója és a melegvíz források között jelölték ki, ahol télen-nyáron fürödhettek, nehogy a megbetegedéseiket terjesszék. Mind a 30 szálláson arbagok, azaz gyógyító-sámánok működtek, akik a tanácskozásra indulókat mindennap megvizsgálták fürdés után. A szitás fürdők használata kötelező volt, Budaváralján merülős tófürdők működtek, ahol étkezés után mindenki megfürdött és úgy távozott a szálláshelyére. A tanácskozás csak öt pergőig tarthatott minden ötödik napon, de a szálláshelyeken 4 napig megbeszélték az eseménye ket és felkészülve a tanácskozáson megjelentek. Mindegyik törzs köteles volt 3 szálláshelyet élelemmel ellátni. Béla törzse az Ullő, a Kőbányák és Nyúlsziget környéki szállásokról gondoskodott. Lábasjószág legelőik a Rákospatak bal oldalán voltak. Hozzájuk hasonlóan a többi törzs is gondoskodott a reájuk bízott szállásokról és minden jóval ellátták azokat. Kövezsd ifjúsági fősámán a bacsa-sámánokkal ellenőriztetett mindent. Az Avarbástya-Nagyszala első tárgyköre Zerinke aranyasszony beszámolója volt, amely Haram beavatott fejedelem megnyitója után hangzott el. A legfőbb hiba ott történt, amikor a Pécs-kurgán Nagyszalában a többség engedé lyezte, hogy a határőrizetből minden 24 medvetoros évet leszolgált harcos a folyóközi belső területeken háztelket kap. Így az idegen ajkúak sok gyermekkel beözönölve az Égi Birodalom tiszta lakosságát néhol túlszárnyalták. Ezt tetézte még azon helytelen szkíta-saka szokás is, hogy az avar főurat csakis avar szolgái között temessék el, így a leszerelt idegen harcosok családja védettségben részesült. Az anyagi haszonra törekvő rómaigörög kereszténység az isten másvilágának ígéretével területeket szerzett határainkon. Sajnos, árulás folytán csökkent a befolyásunk Boroszló, Igló és Bécs kurgán területén és a déli bánságok is veszélyben vannak a kettős birtoklás miatt.

Sokkal jobb az Etil két oldalán élő Magyar Törzsszövetség állapota, amely a főurak temetésén csak idegen ajkú szolga feláldozását engedélyezi. A Magyar Törzsszövetség Marina szellemében végrehajtotta a 8 utóddal történő szaporodást és a kazár vagy avar szolgálatban választható vitézi szolgálatot. Szívesen vallják az uruki püspökség elvét: „Ne hódítóként menjünk az idegenekhez, mert azok is eljönnek meghódítani bennünket és az mindig emberáldozattal jár!" Ezért, ha a kazárok harcra készülnek, az avaroknál vitézkednek, vagy pedig fordítva; ha mindkettő harcol, a Káma mellé sietnek, ahol mindig béke honol. Ezért javasolom az emberáldozatos temetés megszüntetését és a 3-5-7 gyermekes szaporodást, hogy az égiek akarata teljesüljön. Az minden viszonyok mellett helytelen, hogy a temetés utáni vízbeöltek száma folyton szaporodik. Az a helyes cselekedet, ha aranykincs ritkábban kerül a sírvermekbe, és a kurgánok Égi oltárán gyűlik a törzsszövetség vagyona. Csökkenteni kellene az állatok nagymértékű feláldozását is a temetkezések után. Az Égiek az égiekkel, Földiek a földiekkel vigadjanak, de fölöslegesen életet senki ne vegyen el. A Tenisur vizénél kiképzett harcosok tartalékát kell gyűjteni. Az Avarbástyára rendelt Élet-Templomának biztosítására a fenti javaslatokat foganatosítani kell. Albéla kincseinek őrzése azért fontos, mert a kazár kereskedők min 641 den aranyra szemet vetettek. Új szervezetként megalapították a Böszörmények Tanácsát, amely arra hivatott, hogy az ősi szellemi kincseinket a magukévá tegyék. Számos ellenvetés mellett a javaslatot megszavazták, csupán a vízbeölés mértékét nem határozták meg. A Magyar Törzsszövetség fejedelme, III. Csaba felhívta a figyelmet arra, hogy Ordoszt, amely még mindig kiváltságokat élvez a 100 kinaj család részéről, elárasztotta a sárga hit. Kazárfa, amely első éveiben ugormagyar többségű hatalom volt, az aranyborjú fiainak hatalma alá került. Előnyünk még az, hogy lelkiekben nem bántják az ataiszi hitvilágot. Az uruki hit püspökségét azonban elüldözték Van városából és Magyarkáró) is és csak a szavárdiak Nyék törzsénél leltek menedéket, s így most a püspök fennhatósága alatt csak a Van-vár, a Magyar és a Győr-szavárdi Ospörösség működik, mivel a Nazirt nem ismerik el az aranyborjú-hit fiának. Ezért javasolja, hogy az Uruki püspökséget a Tenisur vonalának védelmében helyezzék el. Ezen jelentéktelennek látszó javaslatot a beavatottak - sámánok-bálok és táltosok többsége megszavazta. A böszörmények elleni hadjáratot ellenben ellenezték, mivel azok csak látszólag vették fel a muzulmánok hitét, hogy az Égi-birodalom hírszolgálatát segítsék. Balizás böszörmény megköszönte a feléjük megnyilvánult bizalmat és kijelentette: „Uruk-Erech városában még mindig vannak a Nazirnak hívői és békés természetük miatt a muzulmánok is tisztelik őket. Ezért javasolta, hogy böszörmény csakis végzett tárkány, vagy sámán-bál lehessen, aki hisz az Égi-Birodalom lelki örök életében. Kérte a Nagyszalát, hogy a Tenisur mellett boldoganyás kőházat építhessen az uruki püspökség részére, amit egyhangúlag engedélyeztek. Tormás fősámán javasolta, hogy Balizáshoz hasonlóan sámánképzett ifjú lehessen csak böszörmény, de az uruki püspökség híveit mentesíteni kell a böszörmények mohó nyereségvágyától, hiszen Róma és Bizánc hitének is az a legnagyobb átka, hogy a lelki-atyák a kincset és dologtalan jólétet tekintik elsőbbnek, mint a szellemi tisztaságot, ezért nem rettennek vissza az Égiekre hivatkozott átkoktól sem. Az uralkodókat összeharagítják és mindig az erősebbek mellé állnak, hogy a hadisarcból nyereségre tegyenek szert. Sőt, vérrel szerzett kincstizedeket követelnek, hogy a gyilkosságokból hasznot húzva azok lelki megbocsátását kieszközlik az Égi Nagyhatalomtól. Javasolja még a Van-tó melletti uruki hiten lévő püspökség visszaállítását és anyagi támogatását a Tenisur Lelki-központ megtartása mellett, s így a mórok üldözései elől, az ataiszi lelkek megmentését fogjuk segíteni. Maróca ifjúsági beavatott Tormás fősámán javaslatát kiegészítve kérte: „Uruk hitén lévő kispapot küldjenek Rómába, s így tiszta hitű szövetségbeli lelki-atyák lesznek a nyugati határőr kerületekben az avar keresztények lelki pásztorai!" - amit megszavaztak. Zemlén beavatott fősámánt ekkor agyvérzés érte, ezért helyette Maróca, az ifjúsági beavatott olvasta fel végső akaratát: A bölcsek kövein ez áll: „Ne menjetek hódítani, mert akkor hozzátok is eljönnek és meghódítanak benneteket! Aki kardot rántva ébred, az karddal esik el! A Békességet keressétek!" Mindenki belátta, hogy eddig a hódításos zsákmányszerzést űzték, de hogyan éljenek békességben, amikor az összes határokon állandóan harci készültségben vannak a gyepűvédők. Ezért az örök harc mellett döntöttek. További, jelentős döntések voltak az alábbiak: A pateszi-sámán-bál tudományokat át kell vinni a köztudatba. Ne csak az Égiek rendjének legyen a tulajdona a bölcsesség, a tudomány és múltunk regéi, hanem te642

gyök mindenki közkincsévé, hiszen a görögök és rómaiak regéiket továbbfejlesztve nagy népekké váltak. A gyógyítás művészetére minden arra hajlamos embert meg kell tanítani! Múltunk szépséges hitvilága és regekincse ne csak a papi rend tulajdona legyen. Lelkiekben megerősödve, őseink történéseivel kell a halak öldöklő csillagképéből a vízöntő jegyébe törzseinket ámentenünk. Egyébként Ataisz népe elpusztul. Mindenkinek tudnia kell: Mi szüntettük meg az emberevést. Nazir az Égiektől vezetve Uruk városában kezdte hirdetni: Szeressétek egymást! Szeressétek még az ellenségeiteket is! Vérünkből való erős Anna unokája Hetevarett szent helyén hirdette először: „Csak egy Isten van, aki szereti az emberiséget!" Szolnok fia, Alpár tárkányfejedelem, az ifjú beavatottak nevében felszólította az Avarbástyai Nagyszalát, hogy a következő Nagyszala idejéig építsék ki Tenisur védelmi vonalát, hogy a kazárok és a frankok hódító törekvésük ellen erős kátavárak biztosítsák népünk létét! A Nagyszala a kátavárak kiépítéséhez hozzájárult, de szellemi kincseink átadását a vízöntő csillagképéig elhalasztotta. Ezen új munkák során Sakateráj elgondolását követve a nagypályi szkíták a szkíta maradványokkal elkezdték a kátavárak építését. Az Avarbástya-kegyhely első halottja Zemlén beavatott fejedelem lett. A háromnapi járású alsóvilágban nyugalomba helyezték. Tormás a székhelyét Nagypályiba tette át és az Avarbástya-Nagyszala döntéseit Várkony rovósámánnal ellenőriztette. Haram és Szolnok vezette a megtervezett építkezéseket. Gyanakáta építése közben a leányrabló böszörményekkel vívott csatában mindketten hősi halált haltak. Várkony Nagypályiban temette el őket a vitézeket megillető közös sírban. Hej rege rejtem 287. Arvisura Arnó-Tudun Uruki-mani öröksége Jegyzetek a „Rasna-Szövetség fénykora", 12 Nép titkos Szent könyveihez Tudun fősámán és Lajka rovása Kr. e. 1495-800. (2545840. m.t.é.) Az első etruszk telepes, Türrszenosz, a lüd király fia volt, az umberekhez házasodott be fiatal hajósaival együtt Kr. e. 1495-ben, Eturiában. Arnó avar vezér Kr. e. 1480-1465 között érkezett a 12 Néppel és megalkotta a Rasna Szövetséget. Háromszor 24, azaz 72 Lukumó-papkirályt képeztek ki. Ezeknek nagy része az Apó síkságán tartalék földművelő lett. Ezért megalakult a Mantovai titkos Szövetség a 12 Nép szétesésének megakadályozása végett, amely Kr. e. 1265-ben győzött. A Tengeri-Népek támadásai Kr. e. 1145-ben megszűntek, csak ezután jöhetett el a Rasna-Szövetség fénykora. A görögök elől leginkább a szegény pelazgok és ahájok menekültek el, míg a műveltebbek és gazdagabbak maradtak. Így a hellének a műveltséget hamarább átvették, ezért a görögök fejlődése erősebb volt. Krőzus királynak Kr. e. 560-ban a delfói-jósda azt javasolta, hogy lépje át a Halüszfolyót és akkor győz. A perzsák azonban elsöpörték Krőzust. A bari népek harca a hegyekben még Kr. e. 1145-től 968-ig tartott. Ekkor vették át 643 véglegesen a hatalmat és tulajdonképpen ekkor kezdődhetett el az etruszkok fénykora. Azonban a bari népek nem adták fel a reményt és elkezdtek jobban szaporodni, s így 800 év múlva létszámban fölénybe kerültek. Ezalatt az idő alatt azonban az etruszkok oly nagyot alkottak a bronzgyártás, szobrászat és festészet terén, mint addig még egyik nép sem. A győztes Rómától Kr. e. 88-ban állampolgári jogot kaptak. Eredetileg 4 emberöltőt neveztek századnak. Arnó unokája fiának születéséig 112 év telt el. Ez az Arnók százada volt. Tarhum után Veji lett a Rasna-Szövetség székhelye. Az Apó síkságtól Campányig terjedt az ösz-szövetségi terület. Veji a Rasna Szövetség középpontjába esett és sok tengeri kikötővel rendelkezve hatalmi központtá változott. Az Arnó-család azonban ragaszkodott Piroska kövéhez, amelynek gondolatrezgési parancsai szerint a Melegvizek birodalmához könnyebben el lehet menekülni, mint a tengeren. Érdekesen rótták le a 12 Nép titkos Szent-Könyveit, amelyekből a leginkább kiviláglik a Rasna-Szövetség fénykora. A Rituálék könyvében a családok századainak számolása éppen úgy rögzítve volt, mint a települések szent számai, a 12 Nép Szövetségei 12 Szent-ládával, amik az Egyetértő-Istenek számai voltak. A Rituálék könyve szerint ezen Szent-számok a legkisebb települések összes osztásaiban is szerepeltek: 3 öreg volt a tizedesfalu tanácsában, 6 öreg a század településeiken, 16 tagú volt az ezredesi városok Oregek Tanácsa, 8 a kegyhelyek vezetősége, 16 a templomgazdaságok vezetőinek száma. Az Égbolti Régiók száma 8, az Osszes Régiók száma 16l a 12 az egyetértő és 9 a villámsújtó istenek száma A 21. lett a Köztiszteleti szám, az Orituálék száma: 40. A Mantuai Szövetségnek az volt a célja, hogy az őslakos digó népek szövetségében segíteni kell az egy beszélő köves Rasna Szövetség 800 éves uralmát, amíg Ordoszból segítség nem érkezik. Ezen titkos Mantuai Szövetség nem volt a Piroska kő 800 éves erejéhez kötve, mivel a Káspivári Szkíta-Birodalom 3 beszélő-köves erősségű volt.

Piroska kövét Kr. e. 1465-1190 között Kortonváron tartották, az Arnó-család várában. A 12 Nép Szövetsége a követ azonban észak 4 törzse helyett kelet 4 törzsének követelte. Így Tarhumba helyezték át a fővezérséget, mivel a gallok betörései miatt veszélyeztetve volt Kortonvár létezése. Marsabottót felgyújtották és ha Kortonvár védett is volt, a szellemi központjukat Felsinába helyezték át. A Rasna Szövetség kortonvári tanácsán úgy döntöttek, hogy a fővezérséget Tarhumba helyezik, míg a szellemi központot Kr. e. 1196-ban Vejibe teszik át, míg a katonai fővezérséget Kr. e. 1196-1190 között Tarhumba. Ezáltal biztosították a Mantuai Szövetséget az északiak területén, az új katonai központot a keletiek főhadiszállásán, míg a vallási, azaz a szellemi központ a déliek területén, mivel itt volt az EgyigazIsten legtöbb hívője, amely az ataiszi népek szellemi közösségével oly erőt képviselt, amelyik a Rasna Szövetséget valamely beavatott központjában fenntarthatja. A déliek szövetségét a szumír-földművelők gazdagsága a 12 Nép Szövetségének jólétében segítette. Ezen elgondolás rendjén is volt, amíg a görög-pelazg-aháj vezetők egy kulturális központot nem alakítottak ki az erőszakos hódítások segítségével a Bizánci Birodalomban. Leghamarább a kiváló, terjeszkedő harcos hadával Szicíliát, majd Kampány és Kaláb termékeny síkságait gyarmatosították. A második legnagyobb baj az volt, hogy a szaporodó görögökkel nyelvrokon 10-Nép erősebben szaporodott, mint a Rasna-Szövetség; ennek a kárára a görögök itt is, ott is kis gyarmatokat létesítettek, mert ez mind az aháj, mind a pelazg településeknek is erősítést adott. Amikor Kr. e. 800-ban Pannon vezér birodalmat alapított a Duna középső folyásá 644 nál, érintkezésbe lépett az Arnó-leszármazottakkal Kortona várában. Majd a megbízottak Pisina kikötőjében megjelenve megbeszélésre hívták Felsinába az Arnó-családot és javaslatot tettek a 2 beszélő köves birodalom egyesítésére. A déliek vezette Rasna Szövetség ezt elutasította, pedig ez újabb 800 évre biztosította volna megmaradásuk lehetőségét. Így a 10 tengeri-Nép Szövetsége Kr. e. 396-390-től fokozatosan felőrölte a Rasna Szövetséget. A Mantuai Szövetséget, az északi Rasna-Birodalmat az állampolgársági jog megadásával a magáévá tette. A déli Rasna Szövetséget a hikszosz-pun segítség ellenére a görögök Rómával kötött szövetsége megmentette. Róma még a pannonokat is fokozatosan legyőzte, de amikor segítségként a hunok megérkeztek, a Rasna Szövetség új erőre kapott. Amikor a Pannon-Káldor Szövetség Kr. e. 400-ban Kortona várában az Arnó-hadnak ajánlatot tett a beszélőköves 16-Nép egyesülésére, a görög telepesek Pisinából jelentést küldtek Rómába, hogy az északiak Szent Szövetsége kialakulóban van. Ezért a „Tengeri-népek" Szövetségét 2 néppel megerősítették. Így a Latinok, Umberek, Ligurok, Szabinok, Szamnitok, Barik, Digók, Frigek, Oscusok, Lukánusok, Messapiusok és Siculok szövetségre léptek és a görögök biztatására hajóhadukat elkezdték kifejleszteni. Tehát a 12 Népes Tengeri-Nép birodalma kialakult. Mivel a Rasna-Szövetség szent köve már Kr. e. 1196-1190 között Tarhum-Veji fővárosban állomásozott, tehát a 800 év letelt. Ezért vagy Felsiniába, vagy Veszprémbe kellett volna azt állomásoztatni, hogy a 16 szentszám szövetsége megalakuljon. A tengeri népek már akkor küzdöttek az etruszk vezetés ellen, amikor még Kr. e. 607-től Róma megalakult az etruszk királyok irányításával. A harmadik etruszk királyt Kr. e. 509ben annak gőgösködése miatt elkergették. Pisim etruszk kikötőt Kr. e. 390-ban olyan nagy földrengés rázta meg, hogy a kikötő egy ölnyi mélységben a tengerben elsüllyedt. Csupán a Spina domboldali görög mulatóhely maradt meg szárazon. Ezért mindenki elmenekült a lassan süllyedő városból, de a pannon küldöttség lovas-serege Pisinából még ellovagolt. Ugyanakkor Piroska kövét az Arnó család tarhumi testőrsége Felsinába menekítette. A gallok betörései egyre sűrűsbödtek, ezért az Arnó család Kortonvárába vitte Piroska kövét. Harcaik egyik oldalon nem sikerültek, mivel Tarhum Róma kezére került a sokszori békekötés ellenére is. Az északi Etruszkföldet a gallok gyakran felgyújtották és Marsabottó, Felsina és Mantua leégett. Marsabottót már nem is építették két városként újjá, hanem „Misa" néven egy városnak építették fel. Az etruszkok gyakran fellázadtak Róma önkénye ellen, de a vasgyártök és a fegyverek készítői, ha élni akartak, fegyvereket kellett készíteniük a latinoknak hódításaikhoz. Végül Sulla az etruszkoknak polgárjogot adott, de előbb Kr. e. 265-ben a Volsini vallási központot teljesen feldúlták. Az Arnó család ekkor Sóvárra költözött. Kr. e. 88ban Piroska kövét ide menekítette a 12 család, s a sziklavárbeli családokba benősültek. Itt várták meg a 24 Hun Törzsszövetség előretörését, majd ennek 25 éves uralma után a szkíta Gyöngyösvezér táborába menekítették Piroska kövét. Ezután újból felkeresték a Sóváron maradt Arnó családokat és az uruki-mani keresztény társadalmat képviselték. Avarbástyával is felvették a kapcsolatot és Piroska kövével az AvarBirodalmat erősítették. Utána a szent kő Bizáncba került, de amikor Szent László leányának megkérték a kezét a görög császár fia részére, a keresztelőjén, mivel Bizáncban újból megkeresztelték, ajándékba kapta, ennek kapcsán került vissza a szent kő újból a Gilgames-koronába. Amikor 760-ban meghirdették az Avarbástyán az ifjúsági vezérifjak képzését, a sóvári Arnó családból is jelentkezett Bős-Arnó, aki mind a szellemi viaskodáson, mind a pusztaszeri előzködésen első lett. Ugyanakkor IV Csaba leánya is részt vett az Avar 645

bástya képzésen, mivel ekkor kezdett kialakulni a Győr és a Gyeszna-Győr közötti Nagy Avar Birodalom egysége a 24 Hun Törzsszövetség keretein belül. Keszt, IV Csaba legnagyobb leánya vállalkozott a kiképzésen való részvételre. Mint Nimród-Gilgames-Kámaleszármazott, már a magyarkar képzésen is erős kiképzést kapott az urukimani hitből és mint tanfejedelmet küldték ki Avarbástyára. Már Magyarkán is nagyszájú lánykának ismerték. A nyugati Avar-Birodalomban minden tudását bevetve első lett a rimalányok arbag-képzésén. A pusztaszeri viaskodásban a tudományokban nem, mert abban Bős-Arnó megelőzte, de a lovaglásban első lett Lóvárosból kapott paripájával és mint győztes, Bős-Arnót választotta férjéül. Ezt nem minden ok nélkül tette, mivel Bős-Arnó is szerette volna a szépséges Keszt kegyeit megnyerni. Esküvőjük Avarbástyán történt, amelyen IV Csaba is megjelent Edemen nevű kisfiával és Magyarka előkelőségeivel. A sóvári Arnó család sem akart lemaradni és az esküvőn még az Arnó-folyó melléki rokonok is megjelentek a Firenze környéki palotájukból. Itt döntötték el, hogy az Arnó család sóvári kincsgyűjteményéből „Piroska kövét" az avarok nagyfejedelmének, IV Csaba Birodalmának ajándékozzák. Ekkor Keszt-aranyasszony fejedelmi koronájába építették be a követ. A fejedelmi esküvő Avarbástya alagútrendszerében történt. Az aranyasszonyi korona megőrzése az avar testőrség feladata lett. A 800-as Nagyszala értelmében Avarbástya kincsei a Décs közelében lévő KÁLD uruki-mani kolostorába kerültek. Megkezdődött az avar előkelők menekülése a kátavárakba. 799 tavaszán érkeztek meg JászvásárBerlád térségébe Koricsár vezetésével a 24 Hun Törzs keleti törzsei, akik panaszkodtak, hogy ritka azon holdtölte, amikor az öreg Föld meg ne mozdult volna. Ezért kőházak helyett inkább kamlikokat építettek. Edemennek az arabok elleni harcok miatt Magyarkára kellett menni, ezért Embavér aranyasszony jött Décsre, ahol nyugati hírszerzőik révén megállapították, hogy Nagy Károly hívei összefogtak a római pápával és a kordovai emírrel, tehát az arabokkal, hogy az Avar Birodalmat megsemmisítik. Így mindenképpen esedékessé vált a kátavárak kiképzése, a szkítáknak Boristénes, míg a hun szövetségnek a Tenisur folyó vonala mellett. Pelsőc a Palócföldön uralkodott. A Maros mellett a székely Zalán, akinek a legnagyobb leánya II. Mihály görög császár udvarába ment férjhez 821ben és a Piroska-köves hercegnői koronát magával vitte. A „Piroska-kő" az évezredek alatt sokat vándorolt. Arnó-Tudun kapta 769-ben a Firenze városból Salzburgba költözött Arnóttal, a Kr. e. 88-as menekülésből megmaradt avar örökségből. Amikor az Avar-Birodalom nyugati területén győzött az urukimani keresztény hit, ezen kincs Arnó-Tudunnak jutott. Ugyanis nős emberként vett részt a pusztaszeri lovasversenyben és győzött. Deédes, az ordoszi győztes 3 férjet választhatott a lovasverseny győzteseként, de ArnóTudun már az egyfeleséges uruki-mani keresztények közé tartozott, ezért ragaszkodott a Piroska-követ tartalmazó fejedelemasszonyi fejdíszhez, mert tudta a kő beavatottsági erejét és az első három leánya valamelyikének akarta ajándékozni. Első leánya Piroska volt és Eraviszkóhoz ment férjhez, Avarbástyán ő esküdött meg először. Az egyházi esküvőt Suprun erdei-kegyhelyen tartották az uruki-mani kápolnában a Piroska-köves fejdísz alatt. ArnóTudun felvette a Bős-Tudun nevet, amikor Pusztaszeren győzött. Második kívánságaként azt kérte, hogy a fővezéri székhelyét Bécs kurgánba helyezhesse át. Ennek köszönhette 9 leánya, hogy az avar fejedelmi ifjak nem nagyon kapkodtak utánuk, s így idegen ajkú határügyi bánok vették el feleségül a leányait. Eraviszkó, mint udvari zene irányító elég könnyelmű ember volt. Bár Budavár-környéki születésű volt, a szíve inkább a bojokhoz húzott az édesanyja 646 miatti rokonságához hűen. Hamar meghalt. Az özvegy Piroska Ajiló longobárd főemberhez ment feleségül. Amikor a régi fejdísz alatt Kalágén megesküdtek, az itáliai főnemesek örültek, hogy Piroska-kövét visszaszerezték. Ebben tévedtek és a fejedelmi fejdíszt őrizetlenül hagyták. Amikor az Avar-Birodalombeliek őrjöngtek Kalágé főutcáján, a széki-hun testőrség Zalán megbízására józan maradt a fejedelmi esküvőn. Másnap hajnalban, amikor a megittasodott győztesek elernyedtek, mély álmukat kihasználva a széki-hun határőrizeti testőrség a Piroskaköves fejdíszt visszaszerezte. A Határügyi Testőrségnek parancsnoka Nyék volt, aki a széki-hun Farkas-had 2025 éves, minden feladat megoldására képes legénységét vitte magával. Maga Nyék is szavárd-magyar volt, aki beavatott lévén uruki-mani hitre tért át és látnoki képessége révén Bős-Tudunnak a Kalágéba való utazását sem javasolta. Családja a BolgárMagyar Szövetség feloszlatása után, 665-670 táján jött Tardosra, de minden emberöltőben valakit Deszna-Győr kiképző táborába vezényeltek. Testőr-legénységét a Csörsz vonalán kiképezték és innen vezényelték őket a testőrségbe. A longobárditáliai akcióba nem avatkozhattak bele, mert ebben a megszervezett eseményben erőfölényben voltak a támadók. Ellenben a 20 csörszvonali, a 2 salzburgi és a 2 síkul Arnó-érseki, Fekete Arnó leszármazott testőr az uruki-mani segítő csoport erejét biztosította. A 2, sikulok népcsoportjához tartozó északi testőr azt jelképezte, hogy Nimród népéből is maradt 2 síkul, aki a 24 Hun Törzsszövetség eszmevilágában nevelkedve megmaradt Arvisura-Anyahita gondolatkörében. Ezen szirakuzai és kortonvári „síkul" néptöredék az Ataiszból elmenekült székihun csoportokkal felvette a kapcsolatot és a „Rasna-Szövetség" megalakulásakor az Arnó-Velatri által vezetett csoportnak a legbensőbb magvát képezte. Rovásaik az egész hegyvidéken elterjedtek. Ezt az új törzsszövetség gondolat-

továbbításra már Kr. e. 1560-ban elfogadta. A Lukumó-papkirályok képzésénél, ill. tárkány jelként is elfogadták azokat. Amikor Kr. e. 88-ban a római állampolgárságot minden Rasna-szövetségi tagra kiterjesztették, a 12 Arnó leszármazott család magával hozta a 12 Rasna törzs külön-külön megírt titkos történetét. Ezekből a Populónában maradt vasgyárfok az eredeti 4. törzs titkos könyvében azt vallották, hogy a legelőször kiképzett 24 Lukumó közül a szavárd-magyarok Lukumója az időszámítást a titkos könyvükben mindig a tűzszerzési évtől rótta le. Fekete-Arnó ezen titkos leírásokat Bős-Tudun részére lemásoltatta és az uruki-mani egyháznak örökségébe adta. Bős-Tudun meggyilkolása előre eltervezett volt, ami Fekete-Arnó sóvári érsek és Nyék beavatott-fejedelem minden elővigyázatossága mellett is megtörtént. Ajiló és az özvegy Piroska esküvőjén adták át a 12 Rasnatörzs titkos történetét és a piros bogláros beszélőköves menyasszonyi fejdíszt. Nyék nem akarta, hogy az esküvő Kalágéban (Klagenfurt) történjen. Bős-Tudunnál azonban süket fülekre talált, mert ő annyira bízott a nyugati kereszténység becsületességében, s nyugodtan elment. Bár Nyékvezér riasztotta a Pongó-féle Arnó települést és Fekete-Arnó is útba indította az érseki katonaságát, mégis egy nappal később érkeztek. A pirosbogláros fejdísz és a 12 Rasna-törzs 12 rovás gyűjteményét magával ragadó Farkas-had üldözését abbahagyták, amikor az arnók és a pongók csapatai és az érseki katonaság megérkezett, és a Farkas-hadnál utóvédet alkotva Göröc felé lovagoltak. Ebben a 12 rovásgyűjteményben Kr. e. 1475-től rótták le a Rasna-Törzs-Szövetséget megalapító 12 NEP történetét, amelyek a következők: 1. Avarok főhadiszállása Kortonavárban és Firenzében, az Arnó völgyében volt és Kr. e. 88-ban innen vándoroltak Sóvárba, Halasra és Pongóba. 647 2. Dahák és hegyi-avarok Bolsenában telepedtek le, majd Volsinban. 3. Zagroszok a jürcsik avarokkal Marsa és Bottóban kaptak helyet. 4. Szavárd-magyarok az oszét-zagroszokkal Populónában vasat gyártottak és fegyvereket, amellyel megalapozták a Rasna-Birodalmat. 5. Pelazgok az Adrin tenger mellett nyertek szállást. 6. Ahájok a tengerparti kikötő táján telepedtek le. 7. Kurdok között sok volt az arbag-gyógyító, felépítették Felsint. 8. Lüdök hajósait Ceri és Cerveteri térségébe irányították a kikötőkbe. 9. Hikszosz-Főniceai hajósokat Volterába szállásolták el. 10. Szabírok beházasodtak Vejibe és felállították a vallási központot. 11. Tirén-etur hajósok Keréta térségéből Pompeibe hajóztak. 12. Etur-népe a Kaláb-Kampány térségétől mindenütt megtalálható volt. Az eturok utánpótlása a hajósok révén folyamatos volt, többségre tettek szert. Az Atlanticból érkező latinok uralomra jutásuk után az őslakó törzsekkel együtt az ő nyelvükön etruskusoknak nevezték el a Rasna Szövetséget és ez rajtuk is maradt. A Római-Német Császárság által meghirdetett terjeszkedés arra ösztökélte FeketeArnó salzburgi érseket, hogy minden menthetőt útbaindítson Kalágéba, és az avar kincsek egy részét keletre küldje, a 12 Nép Arvisura titkos rovás-gyűjteményét Avarbástyára, vagy pedig Nagy Károly ostroma elől, Tardosra menekítse. Azt Fekete-Arnó sem tudta, hogy Nagy Károlynak Maimból elindított csapatmozgása hol áll meg, ezért helyeselte Magyarka döntését: a Farkas-had vitézei lovagoljanak Tardosra. Fekete-Arnó tudta, hogy a szavárd-magyarok és a zagroszok időszámítása a tűzszerzési évben Kr. e. 13 508 évvel hamarább az uruki-mani időszámítás előtt elkezdődött. Az Urukban elkezdődött keresztyén időszámításhoz főként Róma pápasága ragaszkodott. Még az Avar-Birodalom területén is megoszlottak a vélemények, mert Bős-Tudun és Avarbástya Rómához, azaz Jézus Krisztus születéséhez ragaszkodott. Viszont Tardos szigorúan kitartott a tűzszerzési évek számlálása és a „Hegyi-ünne pek" szokása mellett. Ilyenkor mindig egy ősanya szobrot kellett készíteniük, s így a múló időt nem tévesztették el. Az északra költözött Arnó család, a Nagyhegyen túl az etruszkok 12 nagycsaládja először 3 ágra szakadt: a sóvári, a halasvárosi és pongói ágra, majd ezek ismét 3 ágra szakadtak. A pongói ág legkeletibb részére kerültek a Bogina és Bohina-Arnók, akik Göröc városában nagy hatalomra tettek szert. Itt már felfegyverzetten várták a Csörsz-vonalán kiképzett harmadéves testőrségnek a Farkas-had csoportját és sokan csatlakoztak hozzájuk, hogy Tardosra lovagoljanak. Fekete-Arnó érsekségi serege innen visszafordult, de a sikulok a Tardoson túli sikulokhoz iparkodtak és a göröci Arnók is csatlakoztak hozzájuk. Nyék vezér Szalaváron várta a szellemi értékeket elhozó Csörsz-vonali vitézeit és közölte velük az Avarbástya-Nagyszalát előkészítők döntését, hogy a Rasna-Szövetség 12 titkos Arvisuráját Tardosra kell vinniük. Így a 12 Nép létezésének titka és a Piroska-köves Aranyasszonyi fejdísz a tardosi szellemkörben marad.

Tardosig együtt lovagoltak. A nyugatiak Szent-Háborúja miatt elmenekített szellemi értékeket TardosKegyhelyén az éveket számláló ősanya jeleket és eredeti lapocskákat őrző szent helyre vitték. Itt Nyék hálát adott Tennek, Istennek és Hadak urának, hogy a békességet hirdető, magyarhitű egyisten hívő népnek megengedte, hogy a 12 NÉP titkos regevilágát a sáska népek elől sikerült elmenekíteni. Igy, ha valamikor eljön a Vízöntő Világhónapja, marad annyi szellemi erő, amely megszünteti a könyörtelen emberöléseket és gyilkos háborúkat. 648 Útközben Nyék nagyon megkedvelte Bogina-Arnót és Eraviszkó helyére, Avarbástyára meghívta, az ősi dallamok leírására, hogy a sokezer éves énekek feledésbe ne menjenek. Az arbag-lányok egyikébe BoginaArnó szerelmes lett és Fejércsét még Tardoson Nyék beavatott áldásával feleségül vette. A Szirakuzából elszármazott Kászon síkul vitézt Zalán vezér, Bős-Tudun idősebbik fia a többi székely közé telepítette, aki egy másik arbag-lányt, Uzonykát vette el feleségül. Csitár is megtelepedett, de nyugtalan vérű lévén, később Bogina-Arnó Kegyhely-zenekarába vágyott és Avarbástyára költözött. Gyermekeit Csitáron hagyta, ahol minden évben meglátogatta őket. A 20 Csörsz-vonalbeli Farkas-had 5 évet kiszolgáló legénységét, akik Kalágéban is példásan megállták a helyüket, Felsőőr és Farkasváros térségéből Tardosig a Kárpátok alján félkörben határőr településeken helyezte el. Ezen településekről Nyék vezér rovásos lapokat adott. Nyék az adományozáson nevetve mondta: „Farkasok védjék meg a 14 300 éves népünk békeszerető nemzetségeit?" A Frankföld mainzi érseksége által meghirdetett „Szent-Háborút" azonban nem koszorúzta teljes siker, mert Encsvárától egész Győrig sorozatos csapások érték a hadat. Az avar határőrség felperzselt mindent. Az állatállományt és az élelmezést Avarbástya felé szállították a hazug hit rablói elől. Az uruki-mani templomokat azonban érintetlenül hagyták. Nagy Károly, a győztes rablóvezér megtépázottan vonult Győr felé, ahol megtorpant. Azt gondolva, hogy a Szombat-vásárhely felé több élelem van az éhező, eddig elvakított harcosai részére, dél felé vette útját. A mainzi érsekség templomaiban őrjöngtek. A szószékről kihirdették, hogy 13-14 szekér aranyat zsákmányoltak és ezt a kolostorok évkönyveiben elkönyvelték az Istenük dicsőségére. Az európai népek azonban a pápai udvarban kinyilvánították, hogy ezen dicsőséges hadjárat nem volt más, mint az uruki-mani keresztény templomok kirablása. Ekkor a megszégyenült pápa elrendelte, hogy a rablott aranyakból templomokat építsenek. (Acheni dóm, kölni székesegyház.) Keszt aranyasszony, Bős-Tudun felesége leányaival tartott és felépítette Keszt várát, amely az uruki-mani kolostorral a birtokában maradt. Leányai hiszékenységükben csalódva Mainz nyomására Pannon vezér egykori birodalmán osztozkodtak. Az uruki-mani vallási központ Avarbástyán maradt. Pelsőc vezér, BősTudun fia átvette a hatalmat. A legtöbbet az általa épített Pelsőc-várában tartózkodott. Csak télidőben jött erős kísérettel a medvetori ünnepségekre Avarbástyára. Ekkor Győrtől Kesztvára Pécsig tartó irányában minden utat lezártak, hogy a mindenkori új esztendőt megünnepelhessék. Ilyenkor az uruki-mani hit szerint Avarbástyán, az uruki-mani templom zenekarának himnuszai mellett megnyitották az Újévet és hálát adtak a „SeregekUrának", hogy a békeszerető népek az Isteneknek tetsző életüket élhetik. Ilyenkor Keszt-Aranyasszony is megjelent Avarbástyán és kincstárából mindig annyi gyöngyszemet vitt el magával, hogy egy évig a templomba járó uruki-mani hitű asszonyokat gyönggyel ajándékozzák meg. Bős-Tudun meggyilkolása után Fekete-Arnó ott akarta hagyni Salzburgot, de mind Keszt aranyasszony, mind a testvére, Edemen ezt szigorúan megtiltotta. Sem a mainzi érsekségnek, sem a pápaságnak nem tetszett, hogy Keszt-aranyasszony igazgyöngyöket ajándékoz az asszony-népeknek és a pápai tizedet az uruki-mani kolostorának kincstárából minden év elején egy összegben fizeti ki az összes uruki-mani keresztény eredetű egyházközség helyett. Ezen bőkezűség azonban megakadályozta a „SzentHáború" kiterjesztését. 649 Fekete-Arnónak és Keszt-aranyasszonynak is maradnia kellett, mert akkor a BaszkFölddel megszakadt volna a kapcsolat. Erre pedig nagy szükség volt, mert a mórok között élő hikszoszok már az első szóból megtudták, mire készül az arab sereg Magyarka térségében. Ekkor összehívták a 800-as Nagyszalát, amelyre Edemen haddal jött és begyűjtés (november) havának elején már Szolnokon volt. Bizánc a Boristénes folyón átvonulókról értesítést küldött, s így a „Szent-Háború" további akciói megszakadtak. Pelsőc nem akart az uruki-mani keresztény-egyháztól elszakadni, hanem Pásztó székhellyel püspökséget alapított. Szalán Tardos térségében telepítette le a Szombatvásárhelyről elmenekült uruki-mani püspököt. Ezen két püspökség között eltérések mutatkoztak. Pásztó ragaszkodott a Nazir születésének évszámaihoz, mivel a nyugati kereszténység is ezt használta. Tardos viszont kiállt a mellett, hogy az ősi hegyi-ünnepélyeken megtartott „Tűzszerzési ünnepeket" használják, mert ennek az évmegha tározása 1 évvel eltér a nyugatiakétól, ugyanis az ordoszi csillagászok kiszámították, hogy a csillagok állása szerint bölénytor- és báránytor határán kellett megszületnie a Messiásnak. Vallásuk azt tartotta, hogy a napkeleti bölcsek társaságában a születés ekkor történt meg. Viszont a pápaság ezen születési időt az Istenfiak ünnepére helyeztedecember 25.), hogy a római rabszolgák minél kevesebbet ünnepelhessenek.

Így Pásztón a medvetor havában, míg Tardoson bölénytor havában tartották meg a Karácsonyi Jézus születését, de Tardosé volt az igaz. Végül úgy döntöttek, hogy Medvetor havában megtartják a Tűzszerzés szerinti „Istenfiak ünnepét", míg bölény és báránytor határán a Messiás születésének gyakran változó idejét. De a pásztor népekkel még a pápák szeszélye sem bánt el, mert ha egypár hetes eltéréssel jelölték ki a Húsvét-bárány ünnepét, hát többet ünnepeltek. A valóságban Jézus Krisztusnak a csillagok járása szerint 33 éves korában kellett meghalnia. Szolnok-Nagyszalájában Edemen javaslatára úgy döntöttek, hogy Bizánc zárkózottsága miatt Zalán egyik kislányának a császári udvar körletébe férjhez kell mennie, hogy a Beszélő-kő segítségével édesapja hírszolgálatát igénybe vehessék. Az avar kincseket a következő Nagyszala helyére, Décs-Deédes kettős városba és a KÁLD urukimani kolostorba szállították. Itt történt a „Piroska-kő" őrlegénységének kiképzése. Ezt kezdetben Embavér végezte, Edemen felesége, Koricsárral együtt. Amíg Edemen serege Jászvásár és Berlád térségében állomásozott, összebarátkoztak a görög kikötők lakosságával, hogy azok nyelvét 3 év alatt minél többen elsajátíthassák a „Beszélő-kő" elhelyezése miatt. Három év múlva a „Szent-Háború" veszélye megszűnt és Edemen visszarendelte seregét az arabterjeszkedés elhárítására. Fekete-Arnó halála után 821-ben a Káldon kiképzett hírszerzőket két csoportban küldték Bogina-Arnóval a farkasfalvai, míg Bohina-Arnóval a bizánci táborba, ahová Zalán legnagyobb leánya 25 fős testőrséggel II. Mihály görög császár udvarába ment férjhez, ahová a Piroska-köves menyasszonyi fejdíszt is magával vitte, s így Baszk, Farkasfalva és Bizánc hírszerző csoportja tökéletesen működött. Piroska 25 fős testőrsége jól végezte feladatát. Elősegítette Győrkáta, Kővárkáta, Gyanakáta, Szalmakáta, Doroskáta, Karakánkáta, Tenyőkáta, Záporkáta, Ordoszkáta, Boroskáta, Nagypálykáta és Szakakáta kiépítését görög kereskedők segítségével. Bohina, Arnó fia, és az ifjú Arnó-Tudum felváltva folyton a Piroska-kő közelében tartózkodtak, hogy az Arnó család az örökségbe kapott beszélő kővel Boristénes vonalán az új törzsszövetség kiképzését elősegítse. 650 Hej rege rejtem Avarok kettős birodalma 288. Arvisura Mikó és Halics rovása Kr. u. 453-805. (4493-4845. m.t.é.) Amikor 453-ban a hunok a Jász-síkságról visszavonultak a kettős hun-birodalom keleti részére, csak Deédes aranyasszony és Csaba maradt Atilla nyugati birodalmában. Az avarok visszavonultak Bugátba és a hun törzsekkel ellentétbe kerültek. A kinajok nyomására mind a keleti, mind a nyugati avarok kimozdultak. Elhagyták a Hangun folyó és Ordosz vidékét. Mivel a keleti avarok a zsuánok közelében éltek, a kinaj törzsek az avarokat is zsuánoknak nevezték el, mivel a keleti avarok között a zsuán törzsbéliek többségben voltak. Ezen keleti zsuán-avarok a nyugatiakat is 500 körül magukkal ragadták és Bugáttól Káspivár Birodalmáig telepedtek le. Itt érte őket az altáji törökök támadása, ami az ugorok alapította Kazár-Birodalomba üldözte őket. 550 táján azonban kivonultak a kazárok fővárosából, Bakátból és nyugatra vonulva léptek érintkezésbe Bizánccal. 558-ban szövetségre léptek velük a Bolgár-Ogur Birodalom ellen és azokat is magukkal ragadva, a Ten- és Tenisur vonalán átlépve nyugatra vonultak. Itt az 562-563-as években megtámadták a frankokat, így a frankok Bizánchoz fordultak segítségért. Alboin, a bárdok királya szövetségre lépett az avarokkal a gyepidákok ellen. A gyepidákok legyőzése után a bárdok (longobárdok) elhagyták Pannonföldet és nyugatra vonultak. Baján fővezér hátrahagyva 4 törzsét, 5 törzzsel bevonult a Jász-síkságra 567-582 között és teljesen magához ragadta a hatalmat Atilla volt birodalmában. A pannon honfoglaláskor a dunántúli részekről a görögök dél felé vonultak, de Sirmium városában többen visszamaradtak. Ezek a görögök azonban elszaporodtak és az avaroknak ellenálltak. A kutrigurok előőrsei Dunaszekcsőnél átlépték a Dunát, a Dunántúlt elárasztották és 15 évi ostromgyűrű után elfoglalták Sirmiumot. Az 5 törzses avarok utána elfoglalták egész Pannonföldet, az Encs vidék gyepű-vidékéig. A legyőzött tarkósok és más népek elismerték az avar fennhatóságot és a görögökkel együtt adóztak az új Égi-Birodalomnak. Ugyanis az avar vezetőség a lébényi régi és az új tépei egyigaz Isten hiten volt és hittek vallásuk Égieredetében. Viszont több törzsnek megengedték, hogy mindenki higgyen a saját Istenében, de ismerjék el az egyigaz Isten Égi Birodalmának létezését. Atilla meggyilkoltatása óta az igazi avar vezetőség soha nem találkozott idegen hatalommal még követi síkon sem, hogy a vezérgyilkosságokat megelőzzék. Amíg a nyugati Égi-Birodalommal a lébényi előőrs alávetette magát a tépei Égi Birodalom rendelkezésének, addig a keleti Égi-Birodalom szigorúan kitartott a mordvinok szellemében felépített Polen-tavi Égi-Birodalom mellett, amely Gabona-Istennek, Földanyánk éltető erejének tulajdonított minden szellemi hatalmat. Ezért

az uruki-mani egyisten hívők egy-egy tábora nyugat felé ment és megerősítette az Avar Birodalmat. Bár így a lébényi felfogás erősödött, de a lébényiek soha nem voltak ellentétben a tépei felfogással. Baján a perzsa szövetség biztatására vonult be Pannonfóldre és hatalmát Sirmiumon keresztül dél felé kiterjesztette. Hamarosan közös határa lett az avarok Égi Birodalmának a görögökkel. Az avar-perzsa barátsági szerződés értelmében már 578-tól 582-ig erős ütemben megkezdődött az avarok terjeszkedése Bizánc felé. Sirmium elfoglalása után már hadisarcot követeltek a görögöktől, amit aranyban és ékszerekben követeltek. Követeik 651 a \~~,,m !~ Turga~ ~rP~ ~~ ~,ii ~~ i (/r•p~kat "k ' 9`iar° ~ 8eser`j° I Ma W.-..-`9=~. i i ^"'. vS` / ~~, . A,/ ..~.. / Garaúzok s=a ~a r ~~; a ~aok~. 24. ábra Kazárfa 650-ben Kazárfa 650-ben megszüntette a magyari-bolgár függetlenséget és a Magyar Törzsszövetséget - a Béla Törzs Bakátban való állomásoztatása mellett - Magyarka vonalában helyezte el az arabok elleni határvédelemben. Csupán a Nyék Törzs maradt meg az Avar Birodalom hátrahagyott bástyája ként. A kazárok ebben az időben teljes erejükkel a kereskedelemre vetették magukat. Adókból, vámokból és révpénzekből óriási vagyonra tettek szert. Fővárosukat Alkazárba helyezték át. Bakátot a türkök és a besenyők veszélyeztették. A Magyar Törzsszövetség ingadozása miatt Sarkel néven a görögökkel közösen felépítik Al-Bélát. révén az Égiek kívánságára történtek mindezek. Így az Égi Birodalom folyton erősödve, győztesen került ki az Avar-Perzsa Szövetség árnyékából. 585-ben lezajlott az ÉgiBirodalom tépei tanácskozása, amelyben eldöntötték a déli bánságok felállítását. Ezekben a bánságokban a csatlakozó törzseket alkalmazták. Mivel azonban a görög harcosokkal szemben sok volt a veszteség, a 600-as Nagyszalában felvetődött azon kérdés, hogy vajon kivel védjék meg a déli határokat, mert a pannon és hun maradékokat sajnálták az örökös görög-avar háborúskodásnak kitenni. Mivel a németek a szálláshelyeikről kiüldözték a tótokat, azok átvonulásért esedeztek. A tótok átvonulása miatt, a többség úgy döntött Pécsett, hogy Örök-Hűséget esküdve átvonulhatnak. Bajónnal szemben Alpár ezt sem helyeselte, mert az álnok, három istent hívő keresztény papok izgatni fogják a szlávok tömegeit az Égi Birodalom egyisten-hívő lakosai ellen. Ekkor az ellenzék vezérét, Alpárt megmérgezték. A görög-perzsa háborúkat Bizánc császárai csak úgy tudták kivédeni, ha az avaroknak évi adót fizetnek. Nem egy esetben a késedelmet háborúskodás követte. 619-től 623-ig Heraklios császár békéje alapján a császár csak olyan magas adófizetéssel tud 652 ta ellensúlyozni az avarok követeléseit, hogy a bizánci császárság megingott. A római pápaság eldöntötte a szláv határőrök keresztyén hitre való térítését az avarok Égi-Birodalma ellen. Azonfelül elrendelték Bizánc megsegítését. Ekkor a tengeren és a szárazföldön 626-ban győzött Bizánc. A konstantinápolyi vereség hatására a szláv népek fellázadtak, de az avarok vérbe fojtották a lázadást a határövezetekben. Mind Bizánc, mind Róma folytatta a szlávok megtérítését. A megsemmisített Ogur-Bolgár Birodalomból elmenekült Kuvrát bolgár fejedelem 635-ben fellázadt az avarok ellen. Felvette a bizánci hitet és önálló államot alapított. A szlávok belháborújában Alcezó bolgár vezér, a kutrigurok vezére fellázadt, de legyőzték. Bajor-földre menekült, s itt Dagobert bajor herceg letelepítette Linz tájékára, de később legyilkoltatta őket. A bizánci győzelem hatására Samó szlávjai 652 táján Karinthia, Stájerország és Alsó Marótföld térségében megalapítottak egy rövid életű szláv államot. De az avarok könnyen legyőzték a Róma biztatására alakult államot. Bizánc azonban annyira támogatta a szerb és a horvát bizánci kereszténységet, hogy önállósították magukat. Tehát igaza volt Alpárnak a Pécsi Nagyszalában, hogy kár volt a németek által kiüldözött szerbeket és horvátokat átengedni a Pannonföldön. Bizánc megszabadult az avarok közelségétől és 680-ban a kazárok elől menekülő bolgárokkal megalakították a bolgár államot, ami ellen az avar küldöttség tiltakozott Bizáncban. 678 után azonban többé már nem az avarok jelentkeztek az állami kapcsolatok folytatása végett Bizáncban. 670 táján a magyarkai uruki-mani hívők is elhagyták az ogur-bolgár államszövetséget és a keleti avarok Égi-Birodalmában is többségbe kerültek. A polen-tavi központ is a legszívesebben már megszabadult volna az egyistenhívőktől, s ezért a nyugati, lébényi központ támogatására biztatta a magyarkaiakat. Így aztán a

Bakátból elmenekült Béla törzs ifjúságának vezetésével és részben jugurosokkal a nyugati Égi-birodalom megsegítésére Lébény központ segítségére siettek. Az uruki-mani féle keresztény hitűek azonban a felbújtás ellen Róma és Bizánc kegyeit megnyerték és elállták az Encs-Kalágé és Ibos-Magyarhegy vonalát a nyugatról jövő támadások ellen. Ezzel a magyarkai felvonultatással bevonult a Magyarka-Káma uruki-mani szellem és kézműipar a nyugati avarok Égi-Birodalmába. Ez a megjelenés Bizánc és Róma hittérítését mérsékelte, és a pénz-arany éhséget is csillapította. Ezek után, ha a fővezérség a tépei körzetben tartózkodott, az ifjúsági fejedelem a győr-lébényi körzetben uralkodott, míg a határvidéki bánságokban a fejedelmi ifjak vették át az irányítást és jogot ahhoz, hogy a nyugati és déli hatalmakkal érintkezzenek. Azért alakult ki az első pillanattól kezdve ezen képviseltetési szokás, mert a jól kiképzett avar vezérek Bát bajóntól kezdve mindig jól tudták, hogy mit akar az avarok Egi-Birodalma. A népnek jólétet és biztonságot. Ezt az akaratukat a földek termékenysége folytán és az avarok vezetése mellett a néppel érvényesíteni tudták. Így nem volt szükségük arra, hogy a nyugati hatalmakkal érintkezzenek. Mivel az uruki-mani keresztények műveltsége mind szellemi, mind kézművesipari vonalon magasabb volt, a 670-es újabb honfoglalás az Égi-Birodalom minden tevékenységére kihatott. A 600-as Nagyszala értelmében még inkább kifejlesztették a földalatti avar-gyűrűk rendszerét. Egy ilyen cölöpépítményes avargyűrűben akár 1 tömény lovast is lehetett állomásoztatni. A tárkány rendszert is teljesen átszervezték. Minden hatalom a főtárkány kezében futott össze, hiszen ide özönlött az avar hírszerzők és bánok jelentése. Mivel a 626-os bizánci győzelem után Bizánc és Róma szövetsége még erősebb volt, az uruki-mani püspök a székhelyét Bécsből Győrbe tette át, míg a joguros mani püspök székhelye a Van-tó melletti Tuspa városából az ősmagyar város központjába, 653 Magyarkára tevődött át. Így az uruki-mani és az ősmagyar vallás a 770. uruki évben eggyé vált. Az urukimani biblia pedig mindkét felekezet alapja lett. A lovasság kiképzésére a Csörsz vonal Pozsonykeszitől Kevekeszi térségéig, míg a gyalogosok kiképzése az avar gyűrűkben folyt. Tudun győri központja beleegyezett abba a bizánci-római kérelembe, hogy a gyepűket a keresztény népek szaporodása miatt fokozatosan kisebbre kell venni és a földek megművelését is szorgalmazni kell. Ezt sem a juguros fővezér, a főkagán, illetve avar fővezér sem helyeselte, mert ez csak úgy mondták- csaléteknek számított a nyugati keresztények részéről, akik újabb terület foglalásokra rendezkedtek be. Így az avarok Égi-Birodalma 630-ban háromfelé bomlott. Győr lett Tudun fővárosa, míg Szavárd fővezér felvette a görögök által adott Kagán nevet. Kürt fejedelem AlBélára tette át a beavatott fejedelmi székhelyet. Így az avarok Égi-birodalma csak laza szövetséggé változott, de a főkagán intézkedései mindig a Tenisur vonalán felépített Káta-erődvonalról történtek. Ezen vezető-központok irányítói a következők voltak: 639-tól Kürt

Szavárd

645-től Kuvrát Avas 658-tól Zára

Tudun

Alpár

Ugyes Vargány

670-tól Tarján Orbaszár

Haram

685-től Váska Almágy Zemlén 700-tól Tormás Belizár Maróca A legnagyobb uruki-mani hitű vándorlást Tudval magyarkar püspök idézte elő, aki 670-680 között a legnagyobb uruki-mani keresztény tömeget a lébény-győri területre irányította. Igaz, hogy ekkor is nagy mohamedán nyomás nehezedett a magyarkar uruki-mani püspökségre. Ekkor Szavárd-Alpár-II. Csaba elrendelte a 700-as Nagyszala megtartását. A mindenkori fővezérnek a 24 Hun Törzsszövetség megalakulástól kezdve nagy segítségére volt az Oregek Tanácsa, melynek tagjai az elaggott fővezérek, fősámánok, tárkányfejedelmek, lovasfejedelmek és aranyasszonyok legrátermettebb egyénei közül kerültek ki. Ezek legszűkebb körét minden birodalomban a fővezér, a fősámán, a főtárkány, a lovasfejedelem és az aranyasszony, tehát az öt legfontosabb személy tette ki. Így a vezető személy soha sem egy személyben intézkedett, hanem az öt vezéregyéniség akaratát tolmácsolta. Az Oregek Tanácsa 25 főből állott, a döntéshozatal megkönnyítése érdekében mindig páratlan számban vettek részt a megbeszéléseken. Külföldi követeket a vezető egyének soha sem fogadtak, mindig a határügyi tiszt volt azzal megbízva, hogy a tárkányfejedelem parancsának megfelelően az avar Égi-Birodalom nevében fogadja a külföldieket, vagy rögtön intézkedjen. Amint a Győr központtal különvált Tudun Avar Birodalma a gyepű-területek szűkítésében engedékennyé vált, sorra alakultak meg a keresztény szláv államok. Az avarok feladták Boroszló, Igló és Albánság területét, ezek helyén jött létre Morvaország, Szlovénia, Horvátország és Szerbia, Új-Bulgária. Nagy Károly frank birodalma a szláv kereszténység közömbösítésével, Róma és Bizánc jóváhagyásával keleti irányba

kezdett terjeszkedni. Ezzel egy időben a római pápaság szövetségre lépett az arabokkal, hogy nyomást gyakoroljanak a juguros avarok szövetségének birodalmára, hogy hódításaik biztosítva legyenek. 765-ben a frankok megindították a karatán háborút. 776-ban elfoglalták a közös avar-longobárd birtokot, Isztriát és újra Karatánföld felé indultak. IV Csaba Tard ka654 gán és az ifjú Bős Tudun követei 762-ben megjelentek a Szászföldön, a Lippspringben tartott birodalmi gyűlésen, ahol elismerték Isztria bekebelezését, de kifogásolták, hogy lázítják az Elbán túli szlávokat. A frankok elismerték a 680-as Encs folyó menti határvonalat, de kérték az avar-longobárdok Avarfába történő befogadását. A pápaság titokban arra kérte Nagy Károlyt, hogy Bős-Tudun országát tegye hűbéresévé, és ily módon pápai adófizetővé. Bős Tudun veje, Ajiló határvédelmi tiszt áruló lett. Bős Tudun minden igyekezete hiábavaló volt, mert a kereszténység ellenére Nagy Károly hódítani és gyilkolni akart. Ekkor az Edemen tervet alkalmazták, azaz Pannonhalma, Győr, Veszprém és Kanizsa vonalában minden terményt felperzseltek, így Nagy-Károly csúfos vereséggel fordult vissza. Ugyanekkor történt meg a kasszuk kiirtása, melyet a római pápa szövetségesei, az arabok 792-ben a damaszkuszi emberirtással fejeztek be. Mikó tárkányfejedelem Bécs környékét erődítménnyé építette ki. Edemen népe felkészülten várta a damaszkuszi menekülteket, fegyverkeztek. A legnagyobb veszteséget az okozta, hogy Bős Tudun nagyon bízott a Krisztus utódaként tisztelt római pápában, pedig aligha tudja megvédeni az avarok Égi-Birodalmát a megvadított frankok ellen. Bős Tudun legidősebb lánya Mencsér volt, akit az eraviszkók vezére, Pilis vett feleségül. Mindenki csak Eraviszkónak hívta őt. 790-ben lovával együtt leesett az Atilla hegyről és szörnyethalt. Ezután Mencsér Ajiló longobárd vezér felesége lett, aki a Kékhegynél áruló lett, majd ismét kérőként jelentkezett és Mencsér harmadszor is férjhez ment, bár ez ellen az első házasságából született fia, Zoltán tiltakozott. 795ben, Kalagéban tartották az esküvőt. Az itáliai vendégek hajnalban meggyilkolták. Ezt követően a frankok minden oldalról támadást indítottak. A szláv származású vők megegyeztek Nagy Károllyal, de mindegyik a felesége birtokát követelte. Az egyház azonnal munkához látott. Salzburg érseksége a Rába és a Dráva között karatán telepeket létesített és innen küldte szét a pásztorbotos hittérítőket, akik aztán teli szekérrel tértek vissza az érsekség székhelyére. A passaui érsekség pedig a bajor grófok engedélyével szlávokat telepített a Rába feletti részre. Keszt aranyasszony a szlávok betelepítése elleni védelmet kérve, ajándékok kíséretében a győri uruki-mani püspököt Nagy Károlyhoz küldte. Nagy Károly Bős Tudun után Zoltán nevű unokáját tette meg ifjúsági tudunnak. A papok téves feljegyzései szerint Zotra avar tudun Zoltán névről történt átkeresztelkedése után népével Szavarin és Petronell között, édesanyja, Mencsér eredeti birtokán telepedett meg. Azonban Pelsőc egyetértésével a Zotrának átkeresztelt Zoltán leginkább nagyanyjánál, Keszt aranyasszonynál tartózkodott, ahol az uruki-mani szerzetesrendben tudunná képezték ki. Zoltán tudunként csak 795-805 között uralkodott. A római katolikus Dias Máriát vette feleségül és három fiúgyermekük született. A harmadik gyermek keresztelőjén Breszláv, az ifjú szláv harcos meggyilkoltatta. Ekkor Pelsőc vette át a tuduni teendőket és a 800-as Nagyszala értelmében védekezés céljából igen sok harcost képeztetett ki a Csörsz vonalán. Pannonföldi helyettesévé Ralicz fejedelmi ifjút jelölték, míg Mikó tárkányfejedelem Karaka-kőtára lovagolt, ahol a 24 Hun Törzsszövetség sámánképzésénél vállalt tanfejedelmi beosztást. A fentiekben leírt tanfejedelmi Arvisura a tárkányképzősök tananyagát példázza, mely az avarok ÉgiBirodalmának belső meghasonlását tárgyalta. Karaka-kőtőt, mely a Tenisur vonalán terült el, Karakunkátának is nevezték. A kettős avar birodalomban Edemen, a jugurok fejedelme Szolnokon úgy döntött, hogy Mikó tárkányfejedelem birodalmához tartozzon. 655 Hej rege rejtem 289. Arvisura A 800-as Szolnok-Deés Jászvári Nagyszalu Edemen fősámán rovása Kr. u. 29-838. (4069-4878. m.t.é.) Uruk város a Kr.u. 29. évben megalapított közössége szembeszállt 226-ban a párthus Garé-isten híveivel. Káld pateszi megalapította a „Mennyei Birodalmat", amelynek Káld a királya lett. Az 181-ben megalakult Magyar Törzsszövetség ifjúsági fejedelme, Béla, 245-ben részt vett az uruki bölcsek képzésén, és Káld király nagyobb leányát vette feleségül, Nurát. Nura öccse, Mani őspörös végezte el az esküvői szertartást. Nyomban útnak indultak Káma városába, ahol 250-ben Béla átvette a fejedelemség vezetését. Nemsokára elfoglalták Uruk városát a perzsák és lakosait Káld királlyal és Mani őspörössel együtt 266-ban Evilátba hurcolták. Mani őspörösnek volt 7 fia, akik között a legkisebb az almafa-virágzási Mani napon született. Ez a kis Mani a bölcsek között nevelkedett. Legénnyé ütésekor felvette a Nazír szerzetesek daróc ruháját és mezítláb vándorolva az érdeknélküli, igaz szeretet tanítást kezdte hirdetni. Vallotta a jónak és a rossznak az

örökös harcát egy emberen belül. Bízott az isteni jóság győzelmében. Rovásba foglalta az elmenekült uruki püspökség tanait, amelyek sok helyen államvallássá lettek. Biku ujgúr kán Turfán környéki kolostorában nevelkedett Aracsilla, Embavér és Arabella aranyasszony, akik a magyarkai fejedelmek feleségei lettek. Maniról, a Gilgames családi ház bölcséről mindig a legnagyobb szeretettel beszéltek, akit az ördögi lelkületű Csőrös király hatalmát féltve elfogatott. Elevenen megnyúzatta, bőrét szénával kitömette, a 290. évben városról-városra hordatta és fákra akasztatta e felirattal: „Így jár az, aki a mennyei eredetű uralkodók részére a tizedek adását megszüntette!" Viszont ezt könnyű volt megtenni a turfóni aranyasszonyoknak, akik az uruki püspökség híveinek minden kincsét magukkal hozták elmenekülésükkor. Ruga unokája, anyai ágon a Van-tó környéki bölcsek tanításán vett részt, feleséget a Gilgames házból hozott, majd II. Csaba néven 496-524 között uralkodott. Gyermekei közül Ogurdot és Magyart először Bizáncba, majd Van városába küldte iskolába, hogy lelkükben döntsék el, melyik hit a jobb: a bizánci, vagy az uruki, akik az érdeknélküli szeretetet hirdették. Halála után Ogurd vette át a fejedelmi széket, s a Magyar Törzsszövetséget bizánci hitre akarta téríteni. Mani hívei azonban a tizedfizetések miatt megölték. Magyart viszont nem lehetett fejedelemmé választani, mivel öccse vére terhelte, s ezért a felesége BoláriBolárka uralkodott, akit Magyar halála után Balog fejedelmi ifjú vett el feleségül és a Magyar Törzsszövetséget egyesítette. Ogurd bizánci hiten lévő harcosai azonban Barkasa őspörös irányításával 527-ben a szkíta Kővárra és a mátrai Csókkőre vándoroltak, mivel Ogurd solymászai voltak. Javarészük már perzsa hadifogolyként Bizánc híve lett, sőt Barkasa magyar nyelvű szentírással is rendelkezett. Harcosaik követei 550-ben Bizáncban jelentkeztek és Justiniánus császár alatt a gepidák és gótok ellen harcoltak. 568-ban pedig a longobárdokkal való szövetségben legyőzték a gepidákat (gyepidákok). Baján Ogurd solymászait 568-ban a csókkői Solymosra telepítette. A pécsi Nagyszalu szentesítette a szlovén-tót, horvát-tót, szerb-tót átvándorlást, amely a nyugati kereszténység elterjedését erősítette. Ellensúlyozás végett egy új elrendezés keletkezett Avarfában, mert a keleti-mani-uruki püspök Győrbe tette át a 656 székhelyét. E krisztusi őskeresztény gyülekezet külön Bibliával rendelkezett, mivel nem ismerték el az ótestamentum igazát; az azokban leírtakat, már a káldeus szentírások is tárgyalták. Mózes azokat vallotta saját tanításainak egy-két ezer éves eltéréssel. Az újtestamentumnak is csak egy bizonyos részét ismerte el, mint Jézus tanítását. Tudval püspök megbontotta az Avar Birodalmat, amikor Győr határőrizeti birodalmát tódos-papok, a tudunok birodalmának nevezte. Ezért Szavárd fejedelem felvette a kagán nevet és elköltözött Avarbástyáról a Káld szerzetesrendi kolostor mellé, Deésre, majd 632-ben Szavárd-Kővár fővárossal a Kárpátokon túlra tette fővárosát. Ugyanakkor Kürt fejedelem Albélára tette át beavatott fejedelmi-székét. Így az avarok Egi-Birodalma laza szövetségben 630ban háromfelé bomlott. E bomlást még jobban elősegítette, hogy megalakult a Kazár Birodalom, amely többségi ogurd vezetés után, csak határőrizetre szorult. 670-től kezdve az uruki-mani püspökség keresztény hívei, a tudun-papok Győr székhely alá vándoroltak, és az Ordosz jelleget Van-tói és Magyarkai jellegre változtatták. A Juguros fejedelmeket a Kazár Birodalom déli védelmével bízták meg, mivel a Sas szaporodással született fiatal harcosok száma messze túlszárnyalta az összes törzsekét. Akik felvették az uruki-mani püspökség keresztény vallását, Tudval püspök szépszámú utódait vallották uralkodójuknak és Pannóniába vándoroltak. A beavatott központ előre jelezte a kazárok hatalmaskodását és azt, hogy Samó a nyugati kereszténység érdekében az Égi-Birodalom árulójává lesz. Szavárd-AlpárII. Csaba elrendelte a 700-as Nagyszala megtartását; ez megszüntette az emberáldozatos temetkezési módot és elrendelte, hogy a kagánfejedelem építse ki a Tenisur vonalán a kátavárak rendszerét a kazárok és római keresztények terjeszkedése miatt. A damaszkuszi emberirtás miatti vándorlások elősegítették a 800-as Nagyszala meg tartását. A Jugurus fővezér, IV Csaba a Magyar Törzsszövetség szaporodási elve alap ján rendelkezett a legtöbb harcossal, míg Tard kagán a Tenisur melletti kátavárak építésével volt inkább elfoglalva. Bős tudun, a papok fejedelme vakon hitt a nyugati kereszténység becsületességében, és sok esetben nem örült a jugurosok lovasai felvonulásának. Pedig IV Csaba jobban ismerte az akkor ismert világ szellemi erőviszonyait, és a 680-as avar-háborúban szerzett területek megerősítését követelte. Szolnok tárkányfejedelem, Bars kagán és Bát-Baján akkori fejedelmek az életük feláldozásával az avarok Égi-Birodalmának határvonalát az Encs-Boroszló-Berlin vonaláig terjesztették. Most pedig a fankok a karatán-háborúval elkezdték a kelet felé való terjeszkedést. Isztriát 776-ban a frankok, mint közös avar-longobárd birtokot elfoglalták és Karatánfóld ellen fordultak. Ekkor IV Csaba, Tard kagán és Bős tudun követei 782 júliusában megjelentek a szászföldi Lippsringben megtartott birodalmi gyűlésen, ahol elismerték Isztria elfoglalásának jogosságát, mivel lakói római keresztényekké lettek. Helytelenítették az Elbán túli szlávok fellázítását Szászország ellen. Isztria meghódításának ellenében a frankok elismerték az Encs folyó 680-as határvonalát. E szerződés értelmében Bős tudun az Encs-Ibos között erős határőrséget szervezett. 8 évig nem is volt határkérdés az avarok és frankok között. Sokszor a frankok még a legyőzött longobárd előkelőségek menekülését is engedélyezték

Avarfába, mivel a szerződés az avar-longobárd vegyes származású lakosok visszaköltözését engedélyez te. Nagy Károly még az arabokkal is szövetségre lépett, hogy hatalmát erősítse. Közösen harcot indítottak Saragossa kereszténysége ellen. Asturia keresztény fejedelemségét legyőzve azt a földig lerombolták. Az emír Saragossát Károly segítsége nélkül is elfoglalta, sőt az arabok nemtetszése miatt az asturiai vérengzéséből menekülnie 657 kellett. A baszkok, akik az avarokkal titkos szövetségben állottak, Károly utóhadait megtámadták és lemészárolták, míg a menekülő főcsapatot üldözőbe vették és Károly is csak nehezen tudott megmenekülni. Ekkor kénytelen volt 782-ben megegyezni az avarokkal. Egyezményük értelmében a bajorokat Károly legyőzte, királyukat, Tassilót megalázta, pedig a rokona volt. Ekkor Károly az Ibos folyónál kívánta a határt megállapítani, de Bős tudun visszautasította a követelést és a betört frank sereget csúfosan szétverte. Ekkor Károly békét kért és az Encs-féle határt elismerte. A pápaság azonban azt kívánta Károlytól, hogy az uruki keresztény vallású Bős tudun birodalmát hűbéresévé és a pápai tized megfizetőjévé tegye. Károly ekkor az összes uralma alatt lévő keresztény uralkodók előkészületével készült Avarfát meghódítani. Még 787-ben Károly a pápa támogatásával legyőzte a dél-itáliai beneventumi hercegséget és Bajorországot készülődött elfoglalni, amelynek uralkodója Tassiló volt. Ekkor Bős tudun szövetséget kötött Tassilóval, mivel az Liutberga nevű, longobárd hercegnő felesége tanácsára szövetséget kötött az avar határőrizeti szervekkel. Károly előbb a pápa által megszervezett seregekkel a bajorokat győzte le és Tassilót halálra ítéltette, de Bős tudun-püspök követei megjelenése után Károly az ítéletet megváltoztatta, mivel Krisztus megbízottjának nincsen joga védtelen embert lemészároltatni. Ekkor Károly, másodszori felkészülése után megtámadta az avarok Encs-őrségét, de Oposur fia, Jenő hadvezér megsemmisítette Károly hadseregét az Encs és Ibos folyó között, s így a legyőzött frank sereg maradványai megfutamodtak. Ekkor egy baszk hírszerző jelentette a mórok felvonulását Edemen ifjúsági fejedelem csapatai ellen Magyarka irányában, ezért a győztes Jenő hadvezért a Kaukázusba visszarendelték. Ekkor a pápaság a kordovai emírséggel tervbe vette a Van-tói magyarok püspökségének megtámadását és Bős tudun karatán őrségének az áruló longobárd hercegek által való megsemmisítését. Így Károlynak módjában lesz egy évi felkészüléssel Bős tudun uruki keresztény csapatait legyőzni. Közben szerzeteseket küldött az Elbán túli szlávokhoz, hogy azok a szász fejedelmeket és Boroszló-Igló avar őrségeket elpusztíthassák. Ilyen előkészítés után Károly követelte, hogy az avarok őrsége az Encs folyó vonalától az Ibos folyóig vonuljon vissza. Az avarok ekkor mind Isztambulban, mind Rómában szerződésszegéssel vádolták Károlyt, mivel mindhárom keresztény egyház a Názáreti Jézus „Békesség Nektek!" hitét vallotta. A római pápa és a konstantinápolyi pátriarka azonban helyeselte Bős tudun legyőzését és megöletését, mivel nem volt hajlandó a tömérdek aranyból nekik tizedeket fizetni. Bős a legerősebb juguros hadsereggel vonult fel az Encshez, bár nem számított arra, hogy Károly itt fog támadni, mert a bajorok legyőzése után Regensburgban határozottan újból az Encsnél jelölték meg a határt. Ajiló őrparancsnok, Bős veje árulást követett el, mert Kékhegy avar őrségét átjátszotta Károly átpártolt longobárd harcosainak, és a karatán őrség gyorspostája jelentette, hogy a kékhegyi őrséget feladták. Ekkor Bős tudun a kevevári felvonulók felét Kalágéra irányította, akik június 29én, Péter-Pál napján Vid őrségnél a longobárd királyság hadait megsemmisítették. Utána az isztriaiakkal 3 hónapig harcoltak. Mivel Károly még június elején felvonultatta csapatait az Encs vonalára és azt több helyen tévedésből átlépték, visszaverésük után avar követek jelentek meg Wormasban. A határvitában Béla követelte a frank csapatok visszavonását. Majd amikor a karatán-isztriai határsértések megkezdődtek, Károly követeket küldött Bécsbe, akik az Encs-Ibos folyók közötti területeket követelték. A postafutár hírül hozta, hogy El 658 bán túli szláv papokat fogtak el, akik az avarok elleni szent háborúra mozgósították a római katolikus hívőket. Ilyen megszervezett akciók után Bős tudun az Encs-Ibos folyók közötti rész kiürítését megtagadta. Ezután Bős tudun a marosszéki és a Szöged vidéki székely tyument a Pozsony nemzetség megsegítésére irányította. Barancs és a Macsó bolgár helyőrségét Kalágéba rendelte, akik az isztriai árulókat megsemmisítették. Károly folyton a kararán és boroszlói jelentést várta. Azok a győzelmi jelentésekkel késtek, ezért kénytelen volt 2 hónapi várakozás után a támadást megindítani. Bős gyorspostája révén szeptember 10-ére az Edemen-tervet végrehajtották, miszerint PannonhalmaVeszprém-Kanizsa vonaláig minden élőlényt visszavontak és mindent felperzseltek. Encs őrségében csupán a jugurosok márciusban született kosok-hada maradt. Bős tudun Bécs kurgánba helyezte fővezéri támaszpontját. Mikó sárkányfejedelem határ-erődítménnyé változtatta Bécs környékét. Tuza fősámán az Avarbástya beavatott központot Décsre irányította (Deés) s az uruki püspökség székhelyét a Szamos menti Káld-ra helyezték.

791. augusztus 23-án Ajiló kékhegyi veresége után Károly fia nagy haderővel megtámadta az isztriai kartitánok őrségét, és azt felkoncoltatta, mivel azok tisztán uruki keresztény-hívők voltak. Mani-féle Bibliát vittek a támadók elé: „Békesség Tinéktek" jelszóval, de azok részegen, nevetve agyonverték őket, majd az erődítésre küldött 2 század bibliás lovast fogságba hurcolták. Viszont amikor a kevevári tyumen megje lent, Kis Pippin megfutamodott. Közben Barancs és Macsó vitézei Kalágéig mindent felégettek, a felperzselt vidéken a visszavonulást színlelő kevevári lovasok mindent elpusztítottak és Kalágénál tönkreverték a franklongobárd hadsereget. Ekkor érkezett meg a bécsi őrség, akiket Bős püspök küldött. E tyumen aztán Kis Píppint a Kékhegyen át üldözte, és hiába várta Károly, hogy Szombathelyen találkozzanak. 791. szeptember 16-án Károly parancsára és a maga védelmére a II. hadseregét arra utasította, hogy támadják meg az avarok Kampós őrségét. A 26-ig tartó csatában minden avar határvédő elesett. Ekkor befejezte felvonulását a 3 székely tyumen, akik Magyar-váron győztek. E teljes, megsemmisítő győzelmet elősegítette az a körülmény, hogy Boroszló és Igló a teljes állományával felvonult, és hátbatámadta a frank sereget. A Morva partján a Magyar-Várhegy felé szorították a támadó bajor-frank sereget, akiket a 3 székely lovas tyumen teljesen felmorzsolt. Károly hiába várta Győrnél a III. seregét, mert abból hírmondó sem maradt. A szerződésszegő hadsereg minden foglyát a megáradt vízbe szorították. Károly látva sok vitézét a Dunában, visszavonta parancsát, hogy ne Avarbástya-Budavára felé menjenek, hanem Szombathelyre, ahol Kis Pippin seregével akart találkozni, hogy Kanizsa felé támadjon. Encs határőrsége szeptember 18-tól 25-ig tartotta magát. Béla ifjúsági vezér, Bélavár és Kőrösvár örökös ura azonban közelharcban 26-án hősi halált halt, de még 23án Sindbert régensburgi püspököt kettéhasította. Utána visszavonultak Kunhegyesig (Cumenborg) és ott Keve, Kevevár és Bolgár-fehérvár ura 29-én hősi halált halt, de előbb 23-án Anglibrammot hasbaszúrta, aki magasrangú pap volt. Ekkor Kadosa, a márciusi ifjak harmadik parancsnoka, Kadocsa és Kulpavár örökös ura Kunhegyes és Ulum vonalába rendelte vissza csapatait, ahol három hétig oroszlánként harcoltak. Vitézi küzdelemben felismerte Wiomodus trieri püspököt, és halálosan megsebesítette. Közben maga is végzetesen megsebesült és nagy vérveszteséggel a mai Károlyvárosig lovagolt, majd Kulpaváron meghalt. Halála előtt azonban még útnak indította Lóbérc őrségét Szombathelyre. 659 Az egyesült frank-bajor fősereg éhezve vonult be az üszkös romokban heverő Bécsbe, ahol reménykedtek, hogy az északi sereg diadalmasan átkel a Dunán. A Győrig vonulás közben csak halakon táplálkozva, a győztes északi sereggel sehol sem találkoztak, ellenben jégzajlásként megindultak a legyőzött frank sereg holttestei. Itt egy súlyos sebesülttől értesült aztán, hogy Magyar-Haramnál az Edemen-féle jugurus hadsereg az északi főerőt megsemmisítette. Ekkor délfelé vette útját, ahol Felsőőrtől a lóbérci és felsőőri hadsereg már csipkedte a vereséghez nem szokott hadseregét. Előhadai a Tóbel erdőségben már találkoztak Türje kapitány seregével, akik Károlyt visszatérésre kényszerítenék, még mielőtt találkozott volna a Kis Pippin vezette itáliai hadsereggel. Ekkor nagy sietve a Borostyán hadiúton Sopronba ment, ahol a kabar őrség megfutamította szétzilált seregét. Bécset újból megkerülve Regensburgba távozott megvert seregével. A későbbiekben csak tervezgette Avarfia megtámadását, de súlyos veresége visszatartotta az újabb háborús kalandoktól, hiszen seregének 9/10-e elpusztult. Ezért nem vett részt többé háborús cselekményekben. November 15-én megérkezett az akkor még ifjúsági fővezér és fősámán, a jugurus Edemen serege Szolnokra, itt haditervet készített a frank hadsereg kiűzésére. November 24-én minden hadifoglyot összeszedetett, a gyógyíthatatlan betegeket Lorkó (Lorch) várába szállíttatta és követeket küldött az Encsen túli Lauriacum újonnan felépített bajor várába, hogy a súlyos betegekért jöjjenek át. Az egészséges hadifoglyokkal felépíttette Bécs kurgánvárost és az uruki püspökség templomait, majd az intézkedései után Magyarkára lovagolt. Az avar határvédő seregek között az a hír kapott szárnyra, hogy Győrt azért nem foglalta el Károly, mert a Tudval leszármazott Bős tudun a római pápával megegyezett uruk kereszténységének a római hiten lévő keresztényeknek az egyesítésével. E hírt Edemen harcosai az albélai helyőrségbe is elvitték, sőt a szláv papok ezt minden gyülekezetben felolvasták. Ennek kapcsán a szászok követeket küldtek Bős tudunhoz, szövetséget kötöttek a frankok ellen és az elnyomásos ármánykodás miatt 794-804 között hadban is állottak Nagy Károllyal. Edemen az Avarbástya beavatott központjában a Nagyszalára való felkészülést megtárgyalta. Ezen a megbeszélésen csak a beavatottak vettek részt, így Edemen beavatott fősámán, Tard kátavári kagán és Pelsőcz uruki hiten lévő őspörös, akinek Bős utódjaként Szolnokon volt a harci támpontja a feleségének, Szolnok utódjának várában, az uruki keresztény egyházi központja pedig Pásztó szerzetesrendjében. Családi fészke, a menedékhelye pedig Gömör-Pelsőcz várában. Mindannyian tudtak a 9 leányutóddal rendelkező Bős istenfélő terveiről, aki nagyon bízott a Krisztusutódként tisztelt római pápák becsületességében. Egyetlen fia, Pelsőcz azonban inkább hitt az Edemen-féle elgondolásban, hogy a megfélemlített Károly többé nem fogja felvenni a harcot, mivel szavát adta Edemen követeinek, hogy még Szombathelyről is kivonul, csak ne kelljen részt vennie a Magyar-Haram mintájára elszenvedett vereségben. A pápák ármánykodásai még sokáig tartanak és Bős tudun birodalmának a végét jelentheti.

Edemen szerint a nyugati kereszténységgel való megegyezés csak vesztét okozza az igazi szeretet hitén élő uruki keresztényeknek, ezért a kis-tudun szerepében Pelsőcznek nem szabad beengedni Szolnok-DécsJászvásár térségébe a római ármánykodók híveit, mivel tőlük még Bizánc hívei is becsületesebbek. Édesapám damaszkuszi Annát vette feleségül. Hozzátartozói ellepték az egész Kazár Birodalmat minden ármánykodásukkal együtt. Bizánc hívei is ellepték, és mindenkit megtérítenek Bizánc 660 hitére. Nem bízom benne hogy megvédik az arabok ellen a Kazár Birodalmat, és Bős sem tudja megvédeni az Egi-Birodalmát! Minden előre meghatározott tervet félretéve 800-ra meghirdették a Nagyszala összehívását Szolnok-DeésJászvásár térségébe, amelyre meghívták a 24 Hun Törzsszövetség minden árnyalatú tárkánynépét, a karatán törzstől a tungúzokig. Károly úgy gondolkozott: ha harccal nem tudta meghódítani az avarok Mennyei Birodalmát, Bős tudun 9 leányának római, vagy Bizánc hitén lévő kérői révén mint örökséget megszerezheti. 792-794 között Erik, Gyeló, Pribina, Kocel, Marót, Braszláv, Eraviszkó, Zalán és Glád kérőként jelentkeztek. Eraviszkó özvegyét 795 telén Ajiló longobárd főnemes feleségül kérte. Az esküvő után Bős tudunt Kalágé főutcáján, itáliai vendégek meggyilkolták. Ajiló comesi rangot kapott. Ezen eltervezett gyilkosság után minden vő követelte a felesége utáni jussát. Erik bevonult a bójokkal Bécsbe és Győrbe. Minden uruki templomot kiraboltak, és ha az avarok előkelőségei ellenálltak, rabszíjra fűzték őket, és úgy mutogatták Károly birodalmában, mint dölyfös pogányokat, akik megérdemlik rabszolgasorsukat. Gyeló a gyepidákok birodalmát akarta újjáéleszteni, de székely és marúz alattvalói többségben voltak, akik jászvásári kapcsolataik révén ellenálltak. Pribina Tóbérci alattvalóit telepítette be, de a pannon és avar lakosság nyelvét e kisebbség átvette. Kocel a bélavári Körös kiskapitánya volt, és kíséretével az avarokba olvadt be. Marót szépszámú harcosa a Magyar-Haram ütközet után a székely Pozsony nemzetség tag jai özvegyeit és elhagyott menyasszonyait vették el feleségül, sőt feleségeik révén még a szögedi tyumen területére is betelepedtek. Braszláv vitézeivel a daragúzok földjén telepedett le. Azok csak Ragályka aranyasszony uralmát ismerték el, aki Eszéken uruki szerzetes-rendet alapított a daragúz ifjúság számára, ahol uruki bölcsek tanítottak. Eraviszkó egy Kararában tanult kőfaragó művész volt, aki mellesleg az avarok „Égi Birodalmának" minden dalát megtanulta és Avarbástya minden közösségi megmozdulását zenekari csoportjával hangulatosabbá tette. Zalán Avarbástyának volt testőrparancsnoka, kicsiny gyermekkora óta, árva gyermekként Bős udvarában nevelkedett és az első vő szerepét töltötte be. Glád, az Ordoszból jött bolgárok végvári vitéze volt, aki a legtökéletesebben beszélte a 24 Hun Törzsszövetség nyelvét, és a nagy lovassági verseny győzteseként nyerte el Bős legkisebb leányának a kezét. Frank követség címén vendégek érkeztek 792 végén, akik Eraviszkót azért mérgezték meg, mert nem vállalta Bős meggyilkolását. Felesége az itáliai Ajilóhoz ment feleségül Kalágéban (Klágenfurt), ahol Bőst megölték. Ilyen viszonyok között Pelsőcz vette át a Duna menti Tudun országában a hatalmat, amely 3 részre szakadt. Erik, a friauli származású vő rajtaütött Bécsen, majd Győrön és 15 nyári szekéren 4 ökrös vontatással vitte a rabolt kincseket Károly birodalmába. A római pápa főpapjai Judás módjára osztozkodtak Uruk keresztényeinek templomi kincsein. A maradék kincsekből felépítették az Ácheni dómot 807-814-ig. A római pápa irányítását és a neki való tized fizetését Erik, Pribina, Kecel és Braszláv ismerte el, majd Ajiló, kettős birtokainak tudatában. Tehát 5 vő fizette a tizedeket Rómának. Gyeló, Marót és Galád csak a bizánci patriarkának volt hajlandó tizedeket fizetni. Mindhárman Bizánc felé igazodtak. Zalán és Pelsőcz nem volt hajlandó egyik érdekrészben sem tizedet fizetni. A Pásztó székhelyű uruki keresztényég az érdeknélküli igaz szeretet révén nem volt hajlandó nyugati mintára a híveit megterhelni egyházi tizedek fizetésével, mert azon krisztusi elgondolást vallották: „Ne tudja a Jobb kezed, hogy mit cselekszik a Bal". Azt 661 sem helyeselték, hogy gyermekeiket csak az apjuk utáni vezetéknévvel kereszteljék meg, hanem névadásukban a káldeus-uruki csillagászati nevet adták minden megszületettnek, tehát az uruki keresztény egyház névadó naptára volt mindenben irányadó. A fentiek miatt a 700-as Nagyszala irányadó szerepe megszűnt és újabb 3 éves Nagyszalát évenkénti váltással Szolnok-Alpár, majd Berlád-Jászvásár és Décs (Deés) - Káld térségében kell megtartani. Utána az Avarbástyáról elmenekített beavatott központot az Ilmed völgyében kiépített uruki-szerzetesrend székházában és annak alsó világában kell elhelyezni. Ezért a 800-as Nagyszala határozatait az uruki papok őrizzék meg a 900-as Nagyszala megkezdéséig. Amikor 798-ban Edemen megérkezett Szolnokra, a Zalán és a Pelsőcz vezette avar Égi-birodalomban bőség uralkodott. A magyar (Juguros) ifjak harcosai között nagy népszerűségnek örvendett, mivel a damaszkuszi

emberirtás után, amelyben édesapja, IV Csaba is meghalt - fősámáni székvárosát Albéla-Sárhely környékére helyezte át. Magyarkától Sárhelyig Ond fia védte a Magyariak élén, míg Magyarkától a Káspi aranyasszony tóig Ellák fia állott a magyarok élén. Midőn 740-ben a Marván arab uralkodó fővezér elleni csatában Jenő vitéz, majd 755-ben Megyer vitéz, Edemen testvérei elpusztultak, megfogadta, hogy a fősámáni székhelyet és az uruki menekülőket a 700-as Nagyszala értelmében a kátavárak kiépítéséhez helyezi át. Most Embavár áll szemben a déli támadásokkal. Ha a frankok átlépnék a Dunna asszony folyó vonalát, akkor megindítaná a kátavárak tárkány-hadseregét. Tard kagán, azaz tárkányfejedelem előadta, hogy a kátavárak vonalát kiépíttette, sőt Nyék-Szavárd törzsének elkészíttette Győr újabb városát a beavatottak részére. Azon Égi-Birodalombeli harcosok, akik nem akarják felvenni a római, vagy a bizánci kereszténységet, áttelepedhetnek Pelsőcz birodalmába, vagy a kátavárakba jöhetnek. Tuza beavatott fősámán előadta, hogy Bős tudunnak az okozta a vesztét, hogy vakon hitt a szeretet vallásában, holott a Rómában és Bizáncban uralomra került kereszténység, amint államvallássá lett, a hódítások és az aranyborjúk után vetették magukat. Amikor Liutgarda királynő Paulinus patriarkának és Burgund kolostorának a győri egyházi kincsek tömegeit elküldte, minden egyházfi kedvet kapott az uruki hitről a római hitre való térítésre. Károly a győri kurgán-kincsek szétosztása után az aranyra éhes egyházfők közül a pápa tanácsára Paulinus patriárkáz~ak 796-ban jogot adott Avar-Tudun birodalmának megtérítésére. Ez abból állott, hogy püspökbottal a kezükben, gyalogosan besétáltak Bécsbe, aztán kötelező szekér-szolgáltatással bevonultak Pannonföldre és egy aranyszerző térítési úttal kirabolták az uruki keresztények templomait. Utána több szekérnyi kötelező fuvarral Szombathelynél elhagyták Pannonföldet és meggazdagodva értek haza. Ilyen viszonyok mellett Avarbástya minden kincsét a Décs közelében lévő Káld kolostorába vitték. Nyomban megindult az avar előkelőségek menekülése a kátavárakhoz. Halics beavatott javasolta, hogy közbeeső postaállomásokat kell szervezni, hogy Győr megmaradt értékeit a kátavári Győrig elszállíthassák. Ennek kapcsán a Dengisur partján (Dnyeszter) felépítették Halics beavatott városát. A szavárdi törzs ezen az úton a Nyék törzs új városába, Győrbe költözött. Pelsőcz előadta, hogy az uruki keresztény egyház kettészakadt. Paulinus pátriárka aranyszerző hadjáratai kapcsán minden egyházközséget kifosztott. A templomi kincseket, az avar aranyművesek kézművesremekeivel, az élelmiszeradományokkal együtt fegyveres kísérettel elrabolták. Első tényként minden gyermeket az apja vezetéknevével újból kereszteltek. Ezért Pásztó székhellyel a kabarok, jászok, palócok és székelyek uruki egyházközösséget nem kívántak sem a római, sem a bizánci keresz662 ténységi egyházközségekhez tartozni, hanem megmaradtak Pelsőcz birodalmában. Most a Szolnok-Décs közötti sószállító úttól biztonságos az élet, míg a római és bizánci érdekkörben arany- és rabszolgakereskedelem folyik. Edemen beavatott fősámán (Nyugat-római körök szerint jugurus) bejelentette, hogy a beavatottak értesítése szerint a szász vezető körökben már ismeretes, hogy „Szent-háború" címén a frank egyház tanácsára a szászok letörése után megindítják a hittérítést. Ezért az Alpár térség széna tartalékainak elfogyasztása után átteszik a 800-as Nagyszala folytatását Jászvásárra, mivel Berlád térségében a legjobb az ellátás. A második évben a legjobb élelmezési viszonyok mellett az összes beérkező részvéte lével kialakul további sorsuk megbeszélése, a 800-as évre összegyűlik annyi élelem és széna, hogy a Nagyszala záró tárgyalásait befejezhetik. Ez annál inkább lehetséges, mivel a sóbányák vidékén a bevatottak alsó világát könnyen kiépíthetik. Jászvásár-Berlád térségébe 799 tavaszán érkeztek meg Koricsár vezetésével a 24 Hun Törzsszövetség legkeletibb törzsei, akik ez időszakban kezdtek megismerkedni Mani titkos tanaival, hogy sorsdöntő harcukat a buddhizmus és az iszlám tanaival szemben megvívják. Ezekkel a vitás kérdésekkel kezdődött meg a jászvásári megbeszélés, amelynek az előadója Jenő szépunokája, Koricsár volt, aki legtudósabb ismerője volt az Egi-birodalom titkainak. A földrengések miatt a kőépítésű házak helyett a legtöbb helyen áttértek a sátorjurta-kamlik használatára, mivel igen ritka az a holdtölte, amikor nem mozdul meg az öreg Föld a térségben. Damaszkuszi Anna utódai és hívei mindent elkövetnek a teljes kiszolgálás érdekében. Ezért lovasaink nagy többsége a védett fősámáni területre vándorol. Viszont Kazárfából a lovasok másik csoportja velem együtt Kerülen aranyasszony birodalmába menekül a szolgaság elől, hogy a gyűlölködéstől megszabaduljanak. Tard kagán részletesen ismertette, hogy Győrkáta, Kővárkáta, Gyanakáta, Szakakáta, Szalmakáta, Karakunkáta, Tenyőkáta, Záporkáta, Ordoszkáta, Doroskáta és Nagypálykáta örömmel fogadják az Avartudun birodalmából visszavonuló harcosokat. Amíg Nagypályi-Szuruzs térségében a szkíták voltak a házigazdák, addig Ordoszkátában az úzok, míg a többiekben az avarok és a Magyar Törzsszövetség, s végül Győrkátában a szavárdiak voltak többségben. Valamennyi juguros harcost visszarendeltek. Az uruki egyház híveit erőszakkal megkereszteltették római módon. Akik tehették, a Tenisur vonalára, a kátavárakba menekültek. Csupán a pentelei öspörösség volt még Uruki-Mani hiten. A gyalog lakosok azonban a lakóhelyükön maradtak. A 800-as Nagyszala utolsó évében kialakultak a hovátartozási viszonyok. Ajiló comesi rangot kapott, és az összes birtokait visszakapta, mivel az uruki kereszténység java részét római hitre térítették Paulinus

patriarka vezetésével. Erik a megtért avar harcosokat a győr-régensburgi út őrzésére rendelt ki, hogy az avar pogány-ötvösök által készített templomi ékszereket biztos helyre menekítsék az esetleges meginduló juguros támadások elől. Edemennek vissza kellett mennie Magyarka térségébe, mivel arab támadás volt várható. Helyette Embavér aranyasszony jött Décsre. A beavatottak meghallgatták az aranyasszony jelentését. A Káld kolostorában legelőször az új törzsszövetség létszámát állapította meg: A Magyar Törzsszövetség létszáma: tíz tyumen, amelyből 8 tyumen áll a kazárok szolgálatában. A 4 tyumen Albélától Magyarkőig: Jenő, Gyarmat, Gyula, Magyar törzsből, míg a Béla törzs Etilváron; a kazárok testőreként Magyarkától-Káspivárig: 663 a Kéri, Keszi, Kürt és Tarján törzsek. A Nyék törzsbeli harcosok felkészülten állanak a déli és a keleti menekülők várására. A 8-szoros szaporodási törvény miatt a lélekszám 50 tyumenre emelkedett. Tard tárkány-fejedelemnél 12 tyumen a kátavárépítő felnőtt, és 12 tyumen az eltartott létszám. E létszám azonban folyton nő a frankok támadása miatt. Pelsőcz tudun irányítása alatt csupán 5 tyumen áll: kabar, úz, jász, hun és székely törzsekből, míg a Duna két oldalán 3 tyumen uruki törzs várja hovatartozását Pásztó székhellyel és a Zebegény-Pentele öspörösség vezetésével. Kérdés, hogy a hittérítés címén tervezett „Szentháború" megáll-e a Dunna-asszony folyama vonalánál. Mivel bizánci érdekeltség 4 tyumen, római érdekeltség 5 tyumen, ezért a tudun birodalmában csak: 5 tyumen harcos és 45 tyumen lakosság, már a hittérítési területre esik és innen csak a gazdagabb menekültekre számíthatunk, akiket a Nyék törzs fogad be. Várható létszámunk: 27 tyumen harcos és 90 tyumen lélekszám, amelyből a hadrakelhető sereg csupán 12 tyumen, amelyből 8 tyumen Kazárfában van. Ha a 117 tyumen lélekszámhoz hozzászámítjuk a 3 tyumen hiszékenységében csalódott uruki hiten lévők létszámát, így 120 tyumenre emelkedik a lélekszámunk. Kétoldali hadviselést nem vállalhatunk, mert már most is mutatkoznak olyan jelek, hogy a kordovai emír esetéhez hasonlóan, Károly javaslatára a római pápaság összefog az arabokkal a megsemmisítésünkre. Ezért Ataisz népeinek a melegvíz-források birtoklásához való jogát fegyveres harccal nem érvényesíthetjük. Újabb Nagyszala összehívásáig Pannonföld visszafoglalása nem lehetséges! (Megjegyzés: ez 896-ban valósult meg a Magyar Törzsszövetség vezetésével, a 892-es jászvásári Nagyszala után.) Hej rege rejtem 290. Arvisura Álmos. A barkók honfoglalása Bodor kasszu sámán és Ugyek rovása Kr. e. 112-Kr. u.895. (2928-4935. m.t.é.) A 4885. medvetoros évben a 24 sámánjelölt közül a legnagyobb sámánvetélkedőn a szervezetem megbénult. Nem ülhettem többé lóra, ezért Embavér, Káspivár nagyasszonya örök időkre megbízott engem, a nyomorék kasszu-úz lovast, hogy állítsam össze életem munkájaként a 24 Hun Törzsszövetség eddigi történetét. Agaba fősámán az első medvetoron megalkotta a rovások gyönyörű voltát, amely ezután nekem is az életet fogja jelenteni. Ordosz folyóvölgyében az úzok éltek Uza székhellyel. A Hangun folyó forrásától kezdve lefelé a nagy völgyben laktak a fehér hun törzsek: mordvinok, manysik, marik, suomák, észtek, lettek, komik, vepszék és vótok. Aztán egy kettős folyóvölgyben a hunok, majd az avarok és kabarok, a 12 fehér hun törzs. Ordosztól lefelé a Hangun völgyében az ordoszi úzok, kunok, jászok, törökök, mongolok, tatárok, zsuanok, csuvaszok, bolgárok, baskírok, ujgúrok és manzsuk helyezkedtek el, de ezen fekete hun törzsek szétrajzása már az első medvetoros években megkezdődött, a kinajok először szolidabb, majd hevesebbé vált zaklatásai miatt. Ezen lassú és öldöklő harc még mais tart. A második évezredben az ajnó, jürcsik és agaba-féle népekkel való keveredés folytán Kalocsa fősámán, a táltosok, sámánok és bátok jelentései alapján a második ordoszi Nagyszalán a 24 Hun Törzsszövetséget két csoportra osztotta. A Hangun folyó forrásvidékétől lefelé és attól északra vándoroltak a fehér hun törzsek: a mordvinok, manysik, marik, suomák, észtek, lettek, komik, vepszék, vótok, hunok, avarok és kabarok, bár egyes családok az első évezredbeli lakhelyükön is maradtak, de csak 664 ~tu \ . i uRALBUDP ..: ...,.._ .,~y;!y,y, • . ., , ,. .., ..„c% vBvlgár~ok. ~'~áskir`,~. I ,., . . Ma aro~ ,a .~;~ :,;~~,~ i ~.~~~r.,;u~~ Ijlllü - c-°-' :.',, ~. I í yNyyék a-,~~~ ' I r~er iiiiiir~ur9aj ~ ar~ ah ~I ~Kur~

" ' ~ /~ ~1~~„, ^~uqpífuuu9o ~~%~%/7~lr ővar ! ' ~ P _ w E~~~' ~őlgá "' KAZ.4ROK -~i~ .... enö ~ esen~ők Bol9á~_ahn 52ki~Lák ~.r FEKE~N6ER ~ ~~C_ .y. UZOI( _ - VAN-Tó ~ Sya~a9y~ ~~ ~ MARl Földközi icr9er 4 ~~Y Slim~r 25. ábra A Magyar Törzsszövetség a Kaxán Birodalomban A 10 Nyíl (Onogur) Birodalom Nyék Béla Jenő Kéri Gyula Keszi Megyer Kürt Gyarmat Tarján nagycsaládokat, azaz fátriákat alkottak. Ordosztól lefelé, a Hangun völgyében nagyobb tömegben az úzok, kunok, jászok, törökök, mongolok, tatárok, zsuánok, csuvaszok, bolgárok, baskírok, ujgurok és manzsuk maradtak. Ezeket fekete-hunoknak nevezték, bár közülük a már előbb nyugat és észak felé vándorolt csoportok új lakhelyükön maradtak. A 2928. medvetoros évben, római időszámítás szerint az időszámítás előtti 1112ben a müjáki csatában a 24 Hun Törzsszövetség csapatai a kinajok ellen döntő csatát 665 Győr y9~y , l(pvar ?,;. ~o ;. ~Sz,av~;,~..d _ t~z~y arnk 26. ábra Kazárfa 825 után ~t~ i .i Kazárfa a 825-ös vereség után a görögökkel lépett szövetségre a Szavárd magyarokkal és a Khorezmiekkel megerősödött Magyar Törzsszövetség ellen. Szuros magyarok által történt elfoglalása után a szkíta maradványok mozgolódni kezdtek a görögök vezette városokban. Ebben az időben még sok területet hódított el Kazárfa a meggyengült Avar Birodalomtól, de a 24 Hun Törzsszövetség maradványtörzsei ellen mégsem merte felvenni a harcot, mert Szuvár mellett 860-ban vereséget szenvedett. Ekkor a hátramaradt Gyula törzs a beházasodott besenyőkkel átvette a határvédelmet. Khorezm és a Szavárd birodalombeli kasszu kézművesek azonban a Magyar Törzsszövetség mellé álltak. Ekkor az 50-100 km-es Sarkhel melletti védelmi szakaszon a kazárok minden várat kiépítettek (Sárhely, Fehérvár, stb.). A magyarok viszont a Kátavárakat építették ki a mai Dnyeper vonalán. nyertek. Ekkor már a kinajok is írták történelmüket és megemlékeztek erről. Zaklatásaik miatt azonban a 24 Hun Törzsszövetség egyre újabb településeket keresett fel, de még innen is mindig kardot ragadott, ha a Hun-síkságon maradt véreiket sérelem érte. Matyó fővezér a 3834. medvetoros évben, Kr. e. 206-ban a kinajok által épített Nagy-Falon keresztül is átlovagolva elfoglalja a Hun-Síkságot. A „Béke és Rokonság" örökérvényű szerződése alapján azonban Ordoszt soha nem foglalták el, sőt még a „Nagy-Fal" építésével is kikerülték. Ordosz vidéke kegyhely és védett területté vált. Ekkor a 24 Hun Törzsszövetség kettévált fehér és fekete hun birodalomra, de az ordoszi és bugáti sámánképzés a rokoni érdekek figyelembevétele mellett történik. A 4470. medvetoros évben az úzok elhagyták az ordoszi sámánközpontot. Minden értéket elhoztak magukkal és Buda fősámán 5 év múlva Budavárban 666 felállította az új sámánközpontot. Római időszámítás szerint 430-tól 435-ig tart az áttelepülés. 453-ban Bugát sámánközpontba menekítik az értékeiket, míg Nekese fősámán a lemásolt Arvisurákkal Budavárban maradt. 468-ban avarok vezette Égi-Birodalom vette át a hatalmat. A kazahunok vezette Kazár Törzsszövetség megszabadulva az avaroktól meghódítja a birodalmat és az ugor népekkel, köztük a magyarokkal is szövetségre lép. Dél felől az arab világ veszélyezteti a kazár-szövetséget, ezért a magyarokat a Megyer Törzs vezetésével a kaukázusi Magyarkára telepítette. 680-ban a Káspivár-Magyarka-Sárhely vonalát is elfoglalták. Az 572-ik évben Ogurda úz vezér keresztény hitre tért, de az örmény kereskedők tanácsára a hunok meggyilkolták. Ugyanis amikor Bagamér meghirdette a hunok szent háborúját a nyugati Nagyvízig, akkor egy-két magyar törzs, kabar és hun törzsek kis létszámú maradványaival nem indult nyugat felé, hanem a dél felől menekülők által alapított Magyarkán maradtak, ahol virágzó életet teremtettek. Ogurda meggyilkolása után az úz származású Velezd sámánt választották meg Ogurda helyére, míg a meggyilkolt

öccsét, az ifjú Magyarkőt vezérré választották, mivel az édesanyja a magyar törzshöz tartozott, s így többségben voltak. Az 571-es ordoszi vérfürdő hírére az öregedő Velezd azt a tanácsot adta az ifjú harcosoknak, hogy a további, a régmúlt nagy hibáit megbosszuló öldökléseket hagyják abba és telepedjenek át Káspivár nyugalmasabb birodalmába. Ekkor az úz harcosok egy nagy csoportja elhagyta Ordoszt a kinajok fokozódó nyomása miatt, de a kézművesek még ott maradtak, csupán a nyergesek telepedtek át Magyarkára, mivel a lovastársadalom elhagyta Ordoszt. Magyarka mellett az Othegyen telepedtek meg, a melegvíz források mellett. Itt volt Velezd szállása, JoliTórem szentélye s körülöttük az úzok kertjei és gyümölcsfa-erdői. Az örmények kereskedői gyakran vásároltak itt gyümölcsöt és betegségük gyógyulását várva tőle meg-megfürödtek Velezd sámán gyógyvizében. A 792. év nyarán Tuza vitéz a Maros menti és úz-völgyi szállásokról egy-két úz harcossal Sajó és DunaOrdoszból megjelentek az Othegyen, ahol örömmel fogadták őket az úz kézművesek és letelepedést adtak nekik családjaiknál. Az Araliz és Kaspiros nagy vizek környékén 820-ban testvérháború tört ki az ogúzok között. Mercse vitéz vezetésével egy csoport ogúz harcos szintén Magyarkára telepedett át és beolvadt a magyarkar úz közösségbe. Amikor 890-ben a kalandozó ifjúság hírül hozta, hogy Álmus, a magyarok sámán-fejedelme Etilközben és Keveváron megkezdi az ötéves sámán-képzést, összeült a magyarkar Oregek Tanácsa, amelyre a kunmagyariak két ifjút voltak kötelesek küldeni. A magyarok Galgát, az úzok Nagybodort küldték. A sámánképzés vége előtt a medvetori Oregek-Tanácsán a Jászsíksági Törzsszövetség hívására eldöntötték, hogy a besenyők, kazárok és bolgárok ellenséges magatartása miatt a Duna-Tisza környékére vándorolnak, annál inkább, mert a hegyi szlávok mindig be akarnak törni a Hun Törzsszövetség síkságaira. Születésemkor három Hun Birodalom létezett. Ordosz: besenyő-mongol, Káspivár: kazahun-kazár és Budavár-Győr: letűnő avar birodalom. A 792-es damaszkuszi emberirtás miatt sok menekülő érkezett a kasszu birodalomból a kazár uralom alá, ahol a magyari IV Csaba kezéből a második feleségének, damaszkuszi Annának kegyetlen hívei kezébe került a hatalom. A fősámáni vetélkedőn 792-ben Edemen vette át a hatalmat, mint rangelső, s így a Megyer törzs sérthetetlen, kiemelt törzs lett. A kazárok úgy szervezték meg Káspivár, vagy ahogyan sokan mondják, Kazárra védelmét, hogy a kabar, a magyari és magyar törzseket az arabokkal határos részre, azaz délre vonultatták fól. A 825-ös kazár vere 667 ség után Edemen a Megyer törzzsel kivándorolt Káspivár térségéből, mivel 792-ben, mint a fősámán törzsét az Arvisura törvények értelmében függetlenítették és nem voltak hajlandók többé a vesztes kazár fővezér parancsát követni. Ezért a Megyer törzzsel fokozatosan kivonultak a Kazár Birodalomból, de Edemen a fősámáni tisztséget továbbra is fenntartotta. A Kazár Birodalomnak belső életéről azonban mindent tudott, mert a sámánvilág képviselői mindenütt jelen voltak. A kazár fővezérek viszont a katonai védelemnél voltak jelen minden törzs esetében, kivételt ez alól a Megyer törzs képviselt, mivel az a fősámán törzse volt. Amikor megalakult a 24 Hun Törzsszövetség Ordosz székhellyel, a hun törzs amely széki és a kazahunokból tevődött össze - mindig képviselve volt hol fősámáni, hol fővezéri szinten, vagyis a tényleges hatalom e kettős hun törzs kezében volt. A kazahunok szövetkeztek damaszkuszi Anna csoportjával, ezért Edemen a kiváltságos Megyer törzsével a Ten-Tenisur alsó folyásához vándorolt. Akik megunták a kazárok vegyes uralmát, csatlakoztak a fősámáni vonalhoz. Albélán a szkíták mindenkit örömmel fogadtak. A Megyer törzs kiválását megkönnyítette az, hogy a délről és nyugatról menekülő törzseket khorezmi, azaz a káspivári törzsek is követtek, s ennek következtében nagy gazdagságra tettek szert. Így az a helyzet állott elő, hogy a fővezéri és fősámáni hadak 860-ban, a szuvári csatában megütköztek. Ebben a csatában Álmos fősámán csapatai győztek. A fiatal Árpádot követte a felesége révén örökölt Nyék törzs. A gyermek Árpád esküvője 858-ban volt, Nyék vezér azonban már 850-ben függetlenítette magát. A kazárok azzal akarták visszacsalogatni, hogy 850-től vele szedették az adókat Keveváron, de 858 után végleg kivált a Kazár Birodalom keretei közül. A szuvári győzelem hírére a harcosok menekülni kezdtek a kazárok kegyetlenségei elől. A határőr Lebéd vezérnek 864-ben nem volt más választása, mint követni a menekülő harcosait. A terjeszkedő frankok elől viszonzásként az avarok menekültek kelet felé, s így Álmosnak a serege egyre nőtt. Galga vitte Álmoshoz az örömhírt Árpád sikereiről. Azonban már az Úz völgyében feltűnt neki, hogy a felvonulás nem az etilközi megbeszélés értelmében történik, mert harcosokkal mindig, de szekértáborral sohasem találkozott. Ha Galga észrevette a Magyar Törzsszövetség mozdulatait, a besenyő és a bolgár harcosok még inkább észrevették. Álmos szekérhadának elindulása után csak kevés harcos védte az elvonulók szekértáborát, ezért az árván maradt utóvédek szekereit feldúlták. A derékhad már Pusztaszer felé járt.

A legnagyobb veszteség a napnyugat felé irányított kabar törzs szekértáborát érte. A harcos tyumen már Kassán táborozott és így nem volt, aki megvédje családjukat. A besenyő rajtaütésnek óriási veszteségei voltak mind magyar, mind kabar részről. Álmos a kunmagyari tyument küldte segítségül, akik a szekértábort egészen Gyulafehérvárig elvitték. Az almavirágzás ünnepéről érkező kabar harcosok panaszt emeltek Álmos ellen, aki minden tisztségéről lemondott. Mivel Gyula hajnal-hasadtáig sem tudott fejedelmi apja ellen ítéletet hozni, a régi kabar harcosok az Arvisura törvényekre hivatkozva elrabolták. Utána váltott lovaglással kabar földre vitték és ott a régi kabar sámánok halálra ítélték. Mire harmadszor kelt fel a Napasszony, a veszteséget szenvedett kabar törzsek Álmost - saját. kérésére - kivégezték. Bűnüket úgy leplezték, hogy titokban, hason fekvő állapotban temették el a sámánfejedelmet, nehogy az Égi-Atya előtt panaszt emelhessen. Verecke fejedelemnek megjelölték a helyet, aki Abaújváron kegyhelynek nyilvánította Zemplén sámán sírját. 668 A Pusztaszerre érkező harcosok Kurtán fejedelem néven Kurszánt fejedelemmé, míg Gyulát, aki a tisztségét Nagybodor kenézzel és Galga horkával megosztotta - fősámánná kiáltották ki, hogy így segítse a honfoglalást. Orök időkre megszüntették az egyszemélyi vezetést, nehogy újra megismétlődhessen a kabarvész, az avarvész és a magyarvész. Árpád nem vett részt a pusztaszeri tanácskozásokon, hanem a régi kabar települések hozzájárulásával elrendelte a fegyverkovács törzseknek, hogy tudásuk leg javát adva az új haza védelmére készítsenek új fegyvereket. Tárkány-fejedelem jelentésében megállapította, hogy az apróbb kabar lovak számát tekintve nem volt veszteség. Jól bírták a telet, míg a vontatásra alkalmas, nagyobb testű ordoszi lovak kevésbé bírták a hideget. Káspivár és Szkíta-Magyarország arab keveredésű lovai sem a telet, sem a vontatást nem bírták, nagy számban pusztultak el, pedig Álmos ezzel az új, kitenyésztett lófajtával akart büszkélkedni. Kevevárig megalapította a szabad hun törzsek szálláshelyét. Fiát, az erélyes Ügyeket tette meg kazár mintára kagánnak és Asszorügyek néven új birodalmat létesített. Az Avar és Kazár Birodalom közötti gyepűn, a Megyer törzs vezetésével új hatalom jelentkezett az avarok Égi-Birodalma területének szélén, amely kihasználta a 825-ös győzelmet a Kazár Birodalom fölött és a győztes arab világ menekültjeit magába fogadva vonzóerőt gyakorolt mind a Kazár, mind az Avar Birodalom menekültjeire. Amíg Ügyek kagán vagyonfelhalmozásra törekedett, addig Álmos abban látta a jövőt, hogy bő gyermekáldással lehet erős birodalmat létesíteni. Magáévá tette a Magyar Törzsszövetség nyolcas szaporodási elvét, ezért apja parancsa ellenére nem egy-két gyermekre vállalkozó gazdag leányt, hanem Enéhet, az edzett rimalányt választotta feleségül, aki három élő fiúval és egy leánnyal ajándékozta meg. Amikor Álmos a szuvári csatát megnyerte, Lebéd az egyik kisleányát, Kücsikét, az Arvisura törvényeink értelmében Álmoshoz adta feleségnek, akit Álmos az egyéves rimalány-képzés után, 861-ben hitvesévé tett. 862-ben meghalt Ügyek kagán. A temetésén részt vett Lebéd, aki emiatt a kazároknál kegyvesztett lett, s ezért 864-ben csatlakozott az Álmos vezette Magyar Törzsszövetséghez a Kéri, Keszi és Gyarmat törzsekkel, akikhez 875-ben a Kürt tiszta kabar törzs is csatlakozott. A Kazár Birodalom nem mert ellenük fellépni, mert a menekülő avarok csapatai a Magyar Törzsszövetséget nagyon megerősítették. A 880. évi sámánképzés alkalmával a Káspivár és Asszorügyek között őrséget adó Jenő és Tarján árván maradt törzsek is csatlakoztak a gyepűk elvéhéz. Ezért a 892. évi Nagyszalán megkötött vérszerződéskor már a Szeret folyó mellett táboroztak. Asszuporog fősámán 860-ban beindította a sámánképzést, melyen Ügyek fia, Edemen unokája első sámán lett, míg Asszuporog fia, szőke Árpád csak a második, ezért Bizáncba küldik megfigyelőnek. Szőke Árpád lesz az új törzsszövetség tárkánya. Álmost fősámánná kiáltják ki. Ebben segítséget nyújtott Zalán székihun és Ménmarót bolgár fejedelem, aki Álmossal jó barátságot kötött még 880-ban. Embavér arany-asszony, a rimalányok vezetője ugyanakkor a menekült Hun Törzsszövetségi lányokat képezte ki, hogy előbbre vigyék Joli-Tórem Földanyánknak minden időre való nagy munkáját. Embavér, az Araliz fejedelmi leány dicsőséges leszármazottja elérte célját, mert a Káspi-síkságról elmenekült leányok gazdagságot, jólétet vittek Edemen törzseinek udvarába. A délről menekülő kasszu lovasság vagy Edemen fejedelemségében, vagy a kazárok vezette törzsszövetségben nyert befogadást. Az öreg Edemen még erősen tartotta magát Káspivárban, de első fia, Ügyek kagán már Asszuporog fősámán vezeté 669 sével várat építtetett az Asszorügyek elnevezésű táborhegyen, a Tenisur folyó partján. A Tenisur és Béga folyó között már a kazároktól teljesen független törzsek táboroz tak. A Ten és Tenisur folyó között Teniz folyó elválasztásával Lebed és Ugyek fejedelmek lábasjószágait legeltették, de a kazároknak sehogyan sem tetszett, hogy Úgyek szálláshelyei után nem fizettek adó-

tizedeket, csupán sámán-tizedet adtak Asszorügyek részére. Ezért a kazárok büntető hadjáratot indítottak, de 860-ban a Szuvári csatában Ügyek fia, Álmus horka tönkreverte a kazár haderőt. Ettől kezdve a Tenisen csapatostól úsztattak át a törzsszövetség harcosai. Ebben a csatában Ügyek kagán felesége, a rimalányok vezére, Bizonyka is meghalt. A békekötés után Lebed, a kazárok vezére egyetlen leányát, Kücsikét feleségül adta Ugyek kagánhoz engesztelésképpen. Megfogadták, hogy mint rokon-népek törzsei nem harcolnak egymás ellen. A fiatal Kücsikének nagyon megtetszett az Asszorügyekre-változtatott kamlik-vár fényűző élete és maga is részt vett a rimalányképzésben. Ugyanis az egyéves gyász alatt Ugyek távoltartotta magát a nők társaságától. Ugyek első felesége a kaspivári legszebb lány, Emese volt, aki harmadik fiának, Álmosnak a születésekor meghalt. Utána a rimalányok vezére, az igen gazdag Bizonyka lett Ügyek felesége, de sebesült kötözés közben a kazárok megölték. Mivel Ugyek már nem akart több asszonnyal bajlódni, Kücsikét viszont mint hadizsákmányt nem utasíthatta vissza, rimalány képzésre vezényelte. Ugyanakkor megkezdődött 2-2 fővel a sámánképzés is, mivel biztosításképpen nagy tettek előtt több sámánra volt szükség. Ezen a sámán előzködésen Álmus lett az első, Asszuporog fia a második, akit egyben Bizáncba vezényelték a haditudományok elsajátítására. A rimalányok között viszont az igen szép és okos Kücsike lett az első, a rimalányok parancsnoka. Amikor 862-ben Ügyek meghalt, Lebed is eljött a legjobb lovasaival a temetésére, ezért Kazárfában kegyvesztett lett. A halállal való fenyegetés miatt Lebed 864-ben Asszorügyek-kegyhelyre menekült töménytelen jószágállományával együtt. Álmus szívesen fogadta az Ugyek által kijelölt apósát, és az Öregek Tanácsa által gyermekházasságra javasolt menyasszonyát, Lebed leányát, Kücsikét és Gyanakáta rév-őrségtől a Béga folyóig telepítette le törzsét. Álmus most nem tudott kitérni, bár eddig ellenszegült a házasulásnak. Álmust 840-ben a nősülés elleni tiltakozása miatt Kevevárának felépítéséhez küldte Ügyek fejedelem. Azonban Kevevár kicsinek bizonyult, ezért a szuvári kovácsközpont építőivel még 3 várat építettek: Geréb, Csák és Ruda várát. Ennek szellemi irányítására Embavér halála után, 845-ben a nyomorék Bodor sámánt küldték Kevevárába Enéh rima-lány gondozójával. Álmus és Enéh szerelmesek lettek és tiltott szerelmükben 3 fiuk és egy leányuk született. Amikor 850-ben Nyék vezér önkényesen kilépett Kazárfából, Ugyek a sógorának, Nyék vezérnek engedte át építésre Kevevárát, mivel Bizonyka nővére, a gazdag Méhike lett a felesége, akinek a leghíresebb nyílhegykovácsai voltak s így Kevevára kovácsiparát is fellendítették. Közel 10 évig Nyék vezér szedte be a kazárok helyett az adókat. Majd Asbót és Dér tarjánok érkeztek meg az Ural-kovácsközpontból és megkezdték az újfajta kardok készítését. Ennek kiépítése után Nyék Győr várába költözött és a kazárok elleni védelemre rendezkedett be. Asszuporog 868-ban a Magyar Törzsszövetség székhelyét Kevevárába helyezte át, amelynek tárkányfejedelme Szőke Árpád lett, lovasfejedelme Lebed, és kagánja vagy sámánfejedelme Almos néven Ügyek fia, a fősámán. Még a 849. évi sámánlátogatáson megszületett Enéh 3. fia, akit a szőke Árpádról Kusaly és Gyula után Árpádnak neveztek el. Szőke Árpád vállalt érte védnökséget, Kendice fölött pedig Méhike. Szőke Árpád, amióta Bizáncból hazajött, életét Asbót és Dér tarjánok segítségével 670 az új törzsszövetség teljes felfegyverzésének tökéletesítésére fordította. Kücsike halá la után, 875-ben Enéh Asszorügyekre költözött Kusaly és Gyula fiaival, míg Árpád Kevevárában maradt. A bájos Kendice Győr várába költözött, Opor vezér kamlijába, ahol boldog házasságában megszületett első fia, Szeret. Ekkor megérkezett Szőke Árpád segítségével Enéh édesanyja, Madaj-asszony és Asszorügyeken telepedett le. Megszervezte a rimalányok kiképzését és a gyengélkedő Enéh helyett az új Magyar Törzsszövetség Aranyasszonya lett. Árpád tárkány végzi az igen jó lovas és ügyes kezű, kovács mesterségre hajlamos kis Árpád nevelését. Az eszes Kusaly és Gyula részt vesz a 880-as sámánképzésben. Árpád a tárkányság előképzésében kiválóan megfelelt és a nagy erőpróbán, a 885-ös pannonföldi rokonlátogatáson egy tárkány-tyumen élén részt vett és a győri dombokon nagy győzelmet aratott. Ezután a pannonföldi kabar papok vezetésével Rómába ment és a nevelőapjához hasonlóan, Bizánc helyett, akikkel nem nagy egyetértésben voltak, Rómában lesi el a nyugati világ harc-felkészültségét, hogy a törzsszövetség részére a haditudományt kellőképpen elsajátítsa. Ekkor Árpád már a Nyék törzs vezére volt, mivel Nyék vezér leányát vette feleségül, a szépséges Abacilt, akitől 4 fia: Laád, Tarhos, Ullő és Jutas született. Abacil a 888-as évi járványos megbetegedésben elhunyt, mivel Jutas születése óta folyton betegeskedett és szervezete nem tudott megbirkózni a járvánnyal. Verecke kabar fejedelem követeket küldött Kassáról, akik elmondták, hogy 891 őszén a morva papok hódításra buzdítják a szláv népeket. Az agg Tétény fejedelemmel együtt felkérik a magyari féle népek szövetségét, hogy foglalják el a Jász-síkságot, így a szlávok nagy nyomása alól felszabadulhatnak. Ekkor Álmus összehívatta az Öregek Tanácsát és a Vezérek Tanácsát Asszorügyekvárhelyre, ahol a Nyék, Megyer, Gyarmat, Tarján és Jenő magyari törzsek, a Kéri és Keszi magyarok törzse, a Kürt-féle tiszta kabar törzs és a kovácsok Tárkány törzse, a kunmagyari Ogúz törzs vállalta, hogy elfoglalja Atilla örökségét.

Árpád főtárkány tervei szerint 892 tavaszán rokonlátogatás címén a Nyék és Tárkány törzs az ifjú Árpád vezetésével Kassa kabar-szállásra lovagolt, hogy az utakat megtisztítsa mindenféle akadályoktól, Árpád főtárkány zablyás terve alapján. A kazárok, a besenyők és az úzok betelepítése miatti menekültek örömmel csatlakoztak az új honfoglalás eszméjéhez, Batur és Gandás kasszu törzse azonban inkább Káspivár felé húzódott a besenyő nyomás elől. Sokan csatlakoztak hozzájuk a magyarok közül isi akik inkább a Szuvár-szállás felé, kazár befolyás alá vándoroltak. A fiatal Arpád útját örömmel fogadták Kassán, amelynek rokonlátogatása végén Árpád feleségül vette Eperjest, Verecke kabar fejedelem egyetlen leányát. Ennek hírére Árpád volt sógornője, Illmérke a Gyarmat törzs felével lemondta a honfoglalást és Oleggel Keveváron maradt. Asszuporog a görögök építette Vásárhelyen még 836-ban az arab kereskedőktől egy magyarok nyelvén beszélő kislányt vett meg Embavér gondozása céljából. Az éneklő kislány semmit sem tudott magáról, csupán annyit, hogy Enéhnek hívják. Mivel az elaggott Embavér 846-ban meghalt, a kis Enéh a rimalányok gondozásába került. 840-ben már részt vett a rimalány-képzésben és ekkor arab kereskedőcsoportok elmondották, hogy a Van-tó környékéről, Madaj fejedelemtől elrabolták a leányait és pénzéhes kalmárok értékesítették őket. 845-ben a megbénulásom alkalmával Embavértől azt kapta rimalány megbízásból Enéh, hogy életem végéig engem kell gondoznia, mivel a Tóremeknek kedves cél miatt bénultam meg. 671 Ügyek fejedelem nem tudott arról, hogy Enéh,a tűzőrző rimalány és Álmus nagyon szerelmesek egymásba. Parancs ellenére sem volt hajlandó Álmus horka megnősülni, hanem hozzám járt és Enéhtől 3 fia és 1 leánya született. Amikor Ügyek erről tudomást szerzett, akkor Kevevárából, a sámánok székhelyéről Álmust elvezényelte Asszorügyekre, a fővezéri és fejedelmi udvarba. Ekkor Arpád védnökséget vállalt a négy gyermek felett és velem együtt Keveváron nevelte Madaj fejedelem-asszony unokáit. Amikor Árpád főtárkány Bizáncból hazaérkezett, újból átvette a fejedelem gyermekeinek nevelését. Tudomásomra hozta, hogy egy igen eszes rabnő szavai után Enéh anyja 40 éve keresi elrabolt gyermekeit és most Korinthosban él, egy gazdag görög kereskedő özvegyeként. Minden pénzét és vagyonát arra áldozza fel, hogy egy gyermekét legalább megtalálja. Görög módra sorsot húztunk, mert a szép Enéhnek feleségnek kellett lennie, de csak 1 évig, mielőtt anyja megérkezik. A szerencse nekem kedvezett, de csak 1 évig, mert Lebed körül hiba történt. Ugyanis a Kürt törzzsel átmerészkedett a Ten folyó mellé, ahol öccsétől sok kincset és marhát örökölt. Vele ment rimalányként Kücsike fejedelem-asszony is. Azonban a kazárok tudtak az érkezéséről és a sérelmüket, amely 860-ban érte őket, kegyetlenül megtorolták és Lebeddel együtt sok harcosát megölték. Kücsike is csak sebesülten tudott a fele törzzsel átvergődni Gyanakátaőrségén, és kincseszsákjai között 4 hónap múlva meghalt. Halála előtt egy kisfiúnak adott életet, akit Áldornak nevezett el. Álmus ekkor 26 évi távollét után újból megjelent Kevevár kamlikjában és most már az Oregek Tanácsa engedélyével feleségül vette jogos gyermekeinek anyját, Enéhet, aki az árva Áldom is felnevelte, és az Árpád értesítése után megérkezett anyjával Kevevárában élt. A Káspivári menekültek felismerték a Van-tó melléki Madaj fejedelem-asszonyt, akit gazdagsága miatt az Oguz-törzs fejedelmükké választott, mivel az arabok a fejedelmi családot kiirtották. Madaj aranyasszony lett a 890-ben megkezdődött rimalányképzés vezére, aki a sámánképzéssel karöltve előkészítette fiatalságunk honfoglalását. Többször járt Bizáncban és Korinthosban. Álmus és Árpád megbízásából diplomáciai tevékenységet folytatott. Unokái között leginkább Gyulát kedvelte, mert szófogadó volt, Kusaly csavaros-eszű, míg Árpád zabolátlan, erélyes és makacs természetű, Kendice viszont mint leány gyermek csak a szépítkezésnek élt, ezzel viszont bőven ellátta Madaj asszony Bizáncból hozott dolgaival. Álmus a haderőt főként a Béga folyó mellett összpontosította és az újonnan érkezetteket Kendice férjének, Opornak a vegyes, új törzsébe irányította. Kendice fia, Szeret volt Madaj asszonynak a legkedvesebb unokája, aki 890-ben már 21 éves, jó harcos volt. A vegyes törzs sámánképzésre vezényelte, amelyen a fejedelemfiak és a vezérek fiai-leányai vettek részt Kevevárában. Gyula, Szeret és Kusaly megtanultak még görögül is beszélni. Télen folyt Szőke Árpád és Madaj asszony vezetésével a kevevári tanulás, míg a nyári három holdtölte közötti időben a Jász-síksági rokonlátogatás. A harcias Árpád sem a 880-as, sem a 890-es sámánképzésen nem vett részt, hanem az új törzsszövetség felszerelésének tökéletesítésével foglalkozott és rendkívül jó kapcsolatokat teremtett a 24 Hun Törzsszövetség és az Avar Birodalom maradék törzseivel, akiket rokonlátogatások címén gyakran fegyveresen is megsegített. Sámánképzésben Kusaly lett az első, míg Árpád, a tárkányképzés vezetője megbízatást adott a harcias Árpádnak, hogy az ő elgondolásai szerint készítse elő a Kabarfóldre való beköltözést.

Amíg az Arvisura törvények szerint Kusaly politikai és letelepedési tervet készí672 Í tett, addig a két Árpád felvonulási és zsablya, azaz legeltetési tervet dolgozott ki. Szeret törzsének tárkány részlege minden évben az átkettőztetett szoros hágókat és horhosokat tisztítgatta, hogy az Oregek Tanácsának parancsára megkezdhessék a Jászsíksági törzsek megsegítését. Az avar uralom alatt a Jász-síkságon átvonult szlávok horvát és szlovén törzse a római pápa, a szerbek Bizánc befolyása alá kerültek. Egyes papok mohón vetették magukat Ciril és Metód vezetésével a bolgár törzsekre és keresztény hitre térítették. Ez Bizánc legfontosabb politikai manővere volt, hogy a kereszténység leple alatt az ellenséges törzseket járomba hajtsa. Tűzzel, vassal irtották a bolgár sámánok rovásos tanait. Eleinte a bolgárok ellenálltak, de amikor a Dunától délre lakó oláhokat a görög papok keresztény hitre térítették, nem tudtak tovább ellenállni, hanem a szerb papság hatására lassan kezdtek elszlávosodni. A Dunától északra lakó bolgár törzsek azonban megmaradtak az eredeti nyelvükön és a csuvasz, valamint Dulbega törzs tagjai a rokonlátogatások alkalmával még megértették az új magyari törzsek nyelvét. Örömmel fogadták a segítségüket a keresztény szláv papság nyomása ellen őseik hitének megmentéséhez. Tétény kazahun, Verecke kabar, Zalán székihun és Ménmarót bolgár fejedelem a 880-as és a 890-es években is küldött 1-1 sámántanulót. A szörényvári Becse-Garda besenyő vezér csak 880-ban küldte el Bessur nevű fiát. Az újabb sámánképzés előtt törzse felével keresztény hitre tért Bizánc befolyására, míg a törzs másik fele a hegyekbe vonult és a szuvári besenyőkkel felvették a kapcsolatot. Míg Szőke Árpád teljesen kidolgozta az öt átkelőhelyes felvonulási tervét, addig Álmos politikailag akarta a kedvező helyzetet megteremteni. Ugyanis Bizánc keresztény hitre akarta téríteni Ménmarót bolgárjait is, de azok ellenálltak a térítésnek. Madaj és Szőke Árpád 893-ig mindent elkövettek a görög szövetség érdekében. Bölcs Leó követei még Asszorügyek és Kevevár központjaiban is jártak szövetség keresésé ben, de 89i-ben még nem sikerült a szövetséget létrehozni, mert Szőke Árpád tárkányfejedelem nem látta teljesen tisztának a viszonyokat. Simeon cár be akarta kebelezni a két dunai bolgár törzset, míg Bizánc külön bolgár államot akart a Duna fölött. Szőke Árpád halála után Madaj-asszony unokája, Árpád lett a tárkány-fejedelem és ragaszkodott a 3 megszokott rokonlátogató szorosok zsablya-tervéhez és ezeken át akart bevonulni a Jász-síkra. Álmus- és Kusaly többsége Árpád tervét az Öregek Tanácsában leszavazta. Árpádnak azonban sikerült annyit elérni, hogy főátjáróként Szeret törzsét Borgó hadnaggyal a „Borgó" szorosba telepítette. Jászvásártól Szeret parancsnoksága alatt kellett a Megyer törzsnek átvonulnia a borgói szoroson Szeret kis törzsével, míg a többi az uzsoki, munkácsi, tömösi és vöröstornyi szorosokon várta a gondosan előkészített bevonulást. A Nyék törzs vezéri teendőit ekkor Árpád első fiának, Laád vezérnek engedte át, aki a sámánképzésen a Levente nevet nyerte el. A felvonulási terv szerint 10 000 lovassal rendelkezett. Abacil még 888-ban a törzsét Leventére hagyta. Álmos a Duna bal oldalára vezényelte. A Keszi törzs már kiheverte a kazár mészárlást és 10 000 lovassal rendelkezett TöI kötöm vezetése alatt. A munkácsi szoroson vonult be. A Kéri törzs 1 tyumen lovassal, Huba vezetésével az uzsoki szoroson haladt át a tiszta kabar Kürt törzzsel, akik a kazárokkal szemben Előddel vereséget szenvedtek 875-ben. Ezért Kücsike fia, Áldor csak fél tyumennel vonult be az uzsoki szoroson. Ő adta a tárkány tyumenek másik felét, akik a hágókat megtisztították. 673 A Gyarmat törzs szintén csak fél tyumennel vett részt, mert Előd 875-ben elesett és fél tyumenjét feleségére Illmérkére hagyta, aki mint özvegyasszony Oleg vikinghez ment feleségül, mert a kevevári öldöklés miatt nem tudta másként megmenteni a szép vikinget. Mikor nővére, Abacil meghalt, Olegnek szabad utat akart biztosítani, hogy Árpádhoz feleségül mehessen, de Árpád kérésére az Oregek Tanácsa ehhez nem járult hozzá, mivel Illmérkének ekkor már egy fia megszületett, aki az Igor nevet kapta, és Árpád nem akart 3 féle gyermeket. Ezért Gyarmat fél törzse összekötőként Kevevárban maradt. A Jenő törzset Álmos a Duna jobb oldalára irányította. Ezt a csoportot fél tyumen lovassal Szklérosz Nikétász görög császári megbízott hajókkal szállította a Dunán át, hogy aratáskor Simeon cárt megtámadják, nehogy a második honfoglalásba beleszóljon. Azonban hiábavaló volt 893-ig Szőke Árpád és Madaj-asszony minden jóakarata, Bizánc hirtelen békét kötött Simeon cárral és Tas vezért a Dunának szorították. Ekkor a Tarján törzset Álmos segítségül küldte, majd újból a tömösi szorosnak irányította, míg a Nyék törzsnek a vöröstoronyi szorosnak kellett volna vonulnia. Ekkor a Nyék törzs tömlős-úsztatással átkelt a Duna jobb oldalára, hogy a Jenő törzs átszállítását biztosítsa. A nagy fejetlenségben aztán mindenki a saját bőrét mentette. A kunmagyari Ogúz törzs Barkó hadnagy vezetésével már az úz völgyében járt, a Tarján törzs mélyen bent a tömösi szorosban, amikor az átmentett, Duna bal oldalán lévő Jenő és Nyék

törzsnek kellett volna a vöröstoronyi szoroson átvonulni. A Szörényvárból kiüldözött besenyők Simeon titkos biztatására a Tömös alatti síkon a magára hagyott kocsitábort feldúlták és kifosztották. Közben ugyanaz a görög hajóhad, amelyik a Jenő törzset átvitte a bolgár partra, most a bolgárokat áthozta a Duna bal oldalára és a Nyék, valamint a Jenő törzset üldözőbe vették. Álmus, aki a Tarján törzs közepén már Gyulafehérvár felé ment, az Ogúz törzset szólította fel a menekülő szekértábor védelmére. Ekkor Barkó a veszélyeztetett kocsitábort a tömösi szorosba mentette és az üldöző bolgárokat a szoros elején megverte, mire azok a zsákmánnyal visszavonuló besenyőkkel üldözőbe vették Levente és Tas összekeveredett lovasságát. Ezért a vöröstoronyi szoros felé már nem tudtak menni, hanem Szörényvár felé vonultak a bolgárok és a besenyők kétoldali zaklatása mellett. Levente megsérült a gerincén. Az öreg Bodor sámán, akinek a kocsijára tették, nagy izgalmában rosszul lett, agyvérzést és szívbénulást kapott, de a megírt 290. Arvisurát a beteg Leventének átadta, hogy Álmusnak továbbítsa. Mire beértek Szörényvárra, már haldokolt. Közben a Tórem hiten lévő Mén-Marót bolgár fejedelem értesült egy bizánci paptól az eseményekről és Szörényvárt elfoglalta, így Levente és Tas vezér törzse segítséget kapott. Bizánc árulása miatt a Jenő törzs 2230 lovast vesztett, míg Levente 1104 lovast és 85 tárkány kocsit vesztett. Ond és Előd vezérek vitézül harcoltak Álmos megmentéséért, Barkó riasztása folytán, ellenben a kabar törzsek elől még ők sem tudták megmenteni. Az ellenség okozta nagy vágtában én is balesetet szenvedtem és most itt a bolgár tyumenbeli Galádon várom, hogy aggkoromban az Égiek Birodalmába költözhessem. Boldog vagyok, hogy megérkeztem az őseim által megálmodott és Atilla-Baján honfoglalásával szentté avatott Harmadik Arvisura-Birodalomba. Rovásaimat - a látókővel - Pam sámánra bíztam, hogy azt a meggyilkolt Álmos helyett Gyula fősámán és Nagybodor rovósámánok kezeibe adja. Harcosaimat Barkó tárkánynak adom, mivel gyermekeim hiányában ő áll hozzám - mint sámán-tárkány - legközelebb. Ezért vasgyártó legényeim kötelesek Barkó tárkányt követni! Ménmarót hozta a hírt, hogy Árpád, mint tárkány-fejedelem már aratás kezdetén 674 Kassán volt, mivel még hóolvadás előtt elindultak. A Tarján törzs és Szeret törzse már Pusztaszeren van, az Ogúz törzs pedig Gyulafehérváron táborozik. A Galád nevű Kátahelyen Bodor sámán meghalt. Levente jelenlétében eltemették s a helységet kegyhellyé nyilvánították. Utolsó szavaival azt mondta, hogy Árpád főtárkánynak volt igaza, aki azt javasolta még halála előtt egy nappal is, hogy csak a Kabarföld szorosain kell bevonulni, aztán onnan könnyebben lehet terjeszkedni Atilla birodalmában, mert ott legszívesebben fogadnak mindig bennünket és sem Róma, sem Bizánc hatalma nem éri el a kabar és úz földet. A fiatal Árpád tárkány-fejedelem is szintén ezt vallotta és az Etelközi főtanácskozáson nem engedte, hogy a magyarok törzsei a déli részeken vonuljanak Pusztaszerre, hanem az északi, a közelebbi utakon vonuljanak be, mert így kevesebb lesz a veszteségük és még a sóellátásuk is jobban lesz biztosítva, mint délebbre. Bodor sámán hősi énekekben rótta le Asszuporog és Álmus fősámán életét és az igazi okot amely kihozta népét Káspivár alól. Opos-Úr, aki 720-tól 758-ig uralkodott, Jenő és Megyer fiát az arabus hódítókkal szemben elvesztette, de Csaba, a harmadik fiú 758-792 között uralkodott. Aracsilla khorezmi fejedelmi lányt vette feleségül a menekült szamarkandi uralkodóház minden gazdagságával együtt. 3 fia volt: Edemen, Ond és Ellák. Ezekből Ond és Ellák a kazárok szövetségében 825-ben elveszti Harun A1 Rasid unokája, Mamun kalifa ellen a háborút és mindketten meghaltak. Edemen, aki Csaba után 792-838 között uralkodott, kiszakadt a vesztes kazár szövetségből és a dúsgazdag Embavér khorezmi menekült fejedelmi lányt veszi feleségül. Embavér, akinek Ügyek nevű fia és két leánya volt, 846-ban halt meg és menyének Önedbeila kazár-kagán leányát választotta. Mivel két gyermekét nem bírta kihordani, már aggódtak, hogy magvuk szakad, végül 3. gyermekként 820. medvetorán kikönyörögték az Égiektől egy fiú gyermek születését. Sajnos Emese a gyermekszülés után meghalt, de Álmos életben maradt. Ugyek a medvetori kegyhelyen Asszuporog tervei alapján megépítette Asszorügyük sámánközpont várát, ahol Ügyek 2. felesége, Bizonyka, a rimalányok vezetője nevelte fel Álmost Asszuporog segítségével, aki 840-865-ig volt fősámán. Asszuporog követelte Ügyektől az Arvisura törvények szigorú betartását, 3 fiú gyermeket. Bizonyka nem volt hajlandó a gazdagságát szétprédálni Méhike húgával együtt, aki Nyék vezérnek csak egy leány gyermeket szült, Abacil fejedelmi leánykát, a Csaba ág leszármazottját. Ügyek az engedetlensége miatt Álmust, mint horkát Kevevárba vezényelte, ahol tiltott szerelemben a gondozómtól, a szépséges Enéhtől: Kusaly, Gyula és Árpád nevű fia és Kendice nevű leánya született. Mikor Ügyek erről értesült, Asszuporog az Oregek Tanácsa előtt a szemére vetette, hogy az Arvisura törvényeket megsértette, mert nem akarnak Bizonykávai több gyermeket. Ekkor Álmus a lemondott Ügyek helyett 850 medvetorán átvette Asszorügyük vezetését és a kamlik várost a várral együtt Asszorügyekre változtatta. Viszont a Szuvári csata után Ügyek az Öregek Tanácsán követelte Almosnak az Arvisura szerinti házasságát. Ekkor Almos feleségül vette Lebed kazár szolgálatban álló fővezér leányát, Kücsikét, akitől azonban csak 1 fiú született: Áldor. Amikor Lebed a kazároknál kegyvesztett lett, Etelközbe menekült, és öccse, Kund is meghalt. Amikor az örökségért átmentek Szuvárra, a kazárok Kücsikét is megölték 875-ben. Ott halt meg Kéri vezér is. Ezért Kéri után a fia, Huba lett a vezér, a kürt törzséé pedig Áldor.

Bodor Arvisuráját Besse sámán Álmus halála miatt Szeret-sámánnak adta át megőrzésre és továbbításra. 675

ség után Edemen a Megyer törzzsel kivándorolt Káspivár térségéből, mivel 792-ben, mint a fősámán törzsét az Arvisura törvények értelmében függetlenítették és nem voltak hajlandók többé a vesztes kazár fővezér parancsát követni. Ezért a Megyer törzzsel fokozatosan kivonultak a Kazár Birodalomból, de Edemen a fősámáni tisztséget továbbra is fenntartotta. A Kazár Birodalomnak belső életéről azonban mindent tudott, mert a sámánvilág képviselői mindenütt jelen voltak. A kazár fővezérek viszont a katonai védelemnél voltak jelen minden törzs esetében, kivételt ez alól a Megyer törzs képviselt, mivel az a fősámán törzse volt. Amikor megalakult a 24 Hun Törzsszövetség Ordosz székhellyel, a hun törzs amely széki és a kazahunokból tevődött össze - mindig képviselve volt hol fősámáni, hol fővezéri szinten, vagyis a tényleges hatalom e kettős hun törzs kezében volt. A kazahunok szövetkeztek damaszkuszi Anna csoportjával, ezért Edemen a kiváltságos Megyer törzsével a Ten-Tenisur alsó folyásához vándorolt. Akik megunták a kazárok vegyes uralmát, csatlakoztak a fősámáni vonalhoz. Albélán a szkíták mindenkit örömmel fogadtak. A Megyer törzs kiválását megkönnyítette az, hogy a délről és nyugatról menekülő törzseket khorezmi, azaz a káspivári törzsek is követtek, s ennek következtében nagy gazdagságra tettek szert. Így az a helyzet állott elő, hogy a fővezéri és fősámáni hadak 860-ban, a szuvári csatában megütköztek. Ebben a csatában Álmos fősámán csapatai győztek. A fiatal Árpádot követte a felesége révén örökölt Nyék törzs. A gyermek Árpád esküvője 858-ban volt, Nyék vezér azonban már 850-ben függetlenítette magát. A kazárok azzal akarták visszacsalogatni, hogy 850-től vele szedették az adókat Keveváron, de 858 után végleg kivált a Kazár Birodalom keretei közül. A szuvári győzelem hírére a harcosok menekülni kezdtek a kazárok kegyetlenségei elől. A határőr Lebéd vezérnek 864-ben nem volt más választása, mint követni a menekülő harcosait. A terjeszkedő frankok elől viszonzásként az avarok menekültek kelet felé, s így Álmosnak a serege egyre nőtt. Galga vitte Álmoshoz az örömhírt Árpád sikereiről. Azonban már az Úz völgyében feltűnt neki, hogy a felvonulás nem az etilközi megbeszélés értelmében történik, mert harcosokkal mindig, de szekértáborral sohasem találkozott. Ha Galga észrevette a Magyar Törzsszövetség mozdulatait, a besenyő és a bolgár harcosok még inkább észrevették. Álmos szekérhadának elindulása után csak kevés harcos védte az elvonulók szekértáborát, ezért az árván maradt utóvédek szekereit feldúlták. A derékhad már Pusztaszer felé járt. A legnagyobb veszteség a napnyugat felé irányított kabar törzs szekértáborát érte. A harcos tyumen már Kassán táborozott és így nem volt, aki megvédje családjukat. A besenyő rajtaütésnek óriási veszteségei voltak mind magyar, mind kabar részről. Álmos a kunmagyari tyument küldte segítségül, akik a szekértábort egészen Gyulafehérvárig elvitték. Az almavirágzás ünnepéről érkező kabar harcosok panaszt emeltek Álmos ellen, aki minden tisztségéről lemondott. Mivel Gyula hajnal-hasadtáig sem tudott fejedelmi apja ellen ítéletet hozni, a régi kabar harcosok az Arvisura törvényekre hivatkozva elrabolták. Utána váltott lovaglással kabar földre vitték és ott a régi kabar sámánok halálra ítélték. Mire harmadszor kelt fel a Napasszony, a veszteséget szenvedett kabar törzsek Álmost - saját kérésére - kivégezték. Bűnüket úgy leplezték, hogy titokban, hason fekvő állapotban temették el a sámánfejedelmet, nehogy az Égi-Atya előtt panaszt emelhessen. Verecke fejedelemnek megjelölték a helyet, aki Abaújváron kegyhelynek nyilvánította Zemplén sámán sírját. 668 A Pusztaszerre érkező harcosok Kurtán fejedelem néven Kurszánt fejedelemmé, míg Gyulát, aki a tisztségét Nagybodor kenézzel és Galga horkával megosztotta - fősámánná kiáltották ki, hogy így segítse a honfoglalást. Örök időkre megszüntették az egyszemélyi vezetést, nehogy újra megismétlődhessen a kabarvész, az avarvész és a magyarvész. Árpád nem vett részt a pusztaszeri tanácskozásokon, hanem a régi kabar települések hozzájárulásával elrendelte a fegyverkovács törzseknek, hogy tudásuk leg javát adva az új haza védelmére készítsenek új fegyvereket. Tárkány-fejedelem jelentésében megállapította, hogy az apróbb kabar lovak számát tekintve nem volt veszteség. Jól bírták a telet, míg a vontatásra alkalmas, nagyobb testű ordoszi lovak kevésbé bírták a hideget. Káspivár és Szkíta-Magyarország arab keveredésű lovai sem a telet, sem a vontatást nem bírták, nagy számban pusztulták el, pedig Álmos ezzel az új, kitenyésztett lófajtával akart büszkélkedni. Kevevárig megalapította a szabad hun törzsek szálláshelyét. Fiát, az erélyes Ügyeket tette meg kazár mintára kagánnak és Asszorügyek néven új birodalmat létesített. Az Avar és Kazár Birodalom közötti gyepűn, a Megyer törzs vezetésével új hatalom jelentkezett az avarok Égi-Birodalma területének szélén, amely kihasználta a 825-ös győzelmet a Kazár Birodalom fölött és a győztes arab világ menekültjeit magába fogadva vonzóerőt gyakorolt mind a Kazár, mind az Avar Birodalom menekültjeire. Amíg Ügyek kagán vagyonfelhalmozásra törekedett, addig Álmos abban látta a jövőt, hogy bő gyermekáldással lehet erős birodalmat létesíteni. Magáévá tette a Magyar Törzsszövetség nyolcas

szaporodási elvét, ezért apja parancsa ellenére nem egy-két gyermekre vállalkozó gazdag leányt, hanem Enéhet, az edzett rimalányt választotta feleségül, aki három élő fiúval és egy leánnyal ajándékozta meg. Amikor Álmos a szuvári csatát megnyerte, Lebéd az egyik kisleányát, Kücsikét, az Arvisura törvényeink értelmében Álmoshoz adta feleségnek, akit Álmos az egyéves rimalány-képzés után, 861-ben hitvesévé tett. 862-ben meghalt Ugyek kagán. A temetésén részt vett Lebéd, aki emiatt a kazároknál kegyvesztett lett, s ezért 864-ben csatlakozott az Álmos vezette Magyar Törzsszövetséghez a Kéri, Keszi és Gyarmat törzsekkel, akikhez 875-ben a Kürt tiszta kabar törzs is csatlakozott. A Kazár Birodalom nem mert ellenük fellépni, mert a menekülő avarok csapatai a Magyar Törzsszövetséget nagyon megerősítették. A 880. évi sámánképzés alkalmával a Káspivár és Asszorügyek között őrséget adó Jenő és Tarján árván maradt törzsek is csatlakoztak a gyepűk elvéhéz. Ezért a 892. évi Nagyszalán megkötött vérszerződéskor már a Szeret folyó mellett táboroztak. Asszuporog fősámán 860-ban beindította a sámánképzést, melyen Ügyek fia, Edemen unokája első sámán lett, míg Asszuporog fia, szőke Árpád csak a második, ezért Bizáncba küldik megfigyelőnek. Szőke Árpád lesz az új törzsszövetség tárkánya. Álmost fősámánná kiáltják ki. Ebben segítséget nyújtott Zalán székihun és Ménmarót bolgár fejedelem, aki Álmossal jó barátságot kötött még 880-ban. Embavér arany-asszony, a rimalányok vezetője ugyanakkor a menekült Hun Törzsszövetségi lányokat képezte ki, hogy előbbre vigyék Joli-Tórem Földanyánknak minden időre való nagy munkáját. Embavér, az Araliz fejedelmi leány dicsőséges leszármazottja elérte célját, mert a Káspi-síkságról elmenekült leányok gazdagságot, jólétet vittek Edemen törzseinek udvarába. A délről menekülő kasszu lovasság vagy Edemen fejedelemségében, vagy a kazárok vezette törzsszövetségben nyert befogadást. Az öreg Edemen még erősen tartotta magát Káspivárban, de első fia, Ügyek kagán már Asszuporog fősámán vezetésével várat építtetett az Asszorügyek elnevezésű táborhegyen, a Tenisur folyó partján. 669 A Tenisur és Béga folyó között már a kazároktól teljesen független törzsek táboroztak. A Ten és Tenisur folyó között Teniz folyó elválasztásával Lebed és Ügyek fejedelmek lábasjószágait legeltették, de a kazároknak sehogyan sem tetszett, hogy Ügyek szálláshelyei után nem fizettek adó-tizedeket, csupán sámán-tizedet adtak Asszorügyek részére. Ezért a kazárok büntető hadjáratot indítottak, de 860-ban a Szuvári csatában Ügyek fia, Álmus horka tönkreverte a kazár haderőt. Ettől kezdve a Tenisen csapatostól úsztattak át a törzsszövetség harcosai. Ebben a csatában Ügyek kagán felesége, a rimalányok vezére, Bizonyka is meghalt. A békekötés után Lebed, a kazárok vezére egyetlen leányát, Kücsikét feleségül adta Ugyek kagánhoz engesztelésképpen. Megfogadták, hogy mint rokon-népek törzsei nem harcolnak egymás ellen. A fiatal Kücsikének nagyon megtetszett az Asszorügyekre-változtatott kamlik-vár fényűző élete és maga is részt vett a rimalányképzésben. Ugyanis az egyéves gyász alatt Ugyek távoltartotta magát a nők társaságától. Ugyek első felesége a kaspivári legszebb lány, Emese volt, aki harmadik fiának, Álmosnak a születésekor meghalt. Utána a rimalányok vezére, az igen gazdag Bizonyka lett Ugyek felesége, de sebesült kötözés közben a kazárok megölték. Mivel Ügyek már nem akart több asszonnyal bajlódni, Kücsikét viszont mint hadizsákmányt nem utasíthatta vissza, rimalány képzésre vezényelte. Ugyanakkor megkezdődött 2-2 fővel a sámánképzés is, mivel biztosításképpen nagy tettek előtt több sámánra volt szükség. Ezen a sámán előzködésen Álmus lett az első, Asszuporog fia a második, akit egyben Bizáncba vezényelték a haditudományok elsajátítására. A rimalányok között viszont az igen szép és okos Kücsike lett az első, a rimalányok parancsnoka. Amikor 862-ben Ugyek meghalt, Lebed is eljött a legjobb lovasaival a temetésére, ezért Kazáriában kegyvesztett lett. A halállal való fenyegetés miatt Lebed 864-ben Asszorügyek-kegyhelyre menekült töménytelen jószágállományával együtt. Álmus szívesen fogadta az Ugyek által kijelölt apósát, és az Oregek Tanácsa által gyermekházasságra javasolt menyasszonyát, Lebed leányát, Kücsikét és Gyanakáta rév-őrségtől a Béga folyóig telepítette le törzsét. Álmus most nem tudott kitérni, bár eddig ellenszegült a házasulásnak. Álmust 840-ben a nősülés elleni tiltakozása miatt Kevevárának felépítéséhez küldte Ügyek fejedelem. Azonban Kevevár kicsinek bizonyult, ezért a szuvári kovácsközpont építőivel még 3 várat építettek: Geréb, Csák és Ruda várát. Ennek szellemi irányítására Embavér halála után, 845-ben a nyomorék Bodor sámánt küldték Kevevárába Enéh rima-lány gondozójával. Álmus és Enéh szerelmesek lettek és tiltott szerelmükben 3 fiuk és egy leányuk született. Amikor 850-ben Nyék vezér önkényesen kilépett Kazáriából, Ügyek a sógorának, Nyék vezérnek engedte át építésre Kevevárát, mivel Bizonyka nővére, a gazdag Méhike lett a felesége, akinek a leghíresebb nyílhegykovácsai voltak s így Kevevára kovácsiparát is fellendítették. Közel 10 évig Nyék vezér szedte be a kazárok helyett az adókat. Majd Asbót és Dér tarjánok érkeztek meg az Ural-kovácsközpontból és megkezdték az újfajta kardok készítését. Ennek kiépítése után Nyék Győr várába költözött és a kazárok elleni védelemre rendezkedett be. Asszuporog 868-ban a Magyar Törzsszövetség székhelyét Kevevárába helyezte át, amelynek tárkányfejedelme Szőke Árpád lett, lovasfejedelme Lebed, és kagánja vagy sámánfejedelme Almos néven

Ugyek fia, a fősámán. Még a 849. évi sámánlátogatáson megszületett Enéh 3. fia, akit a szőke Árpádról Kusaly és Gyula után Árpádnak neveztek el. Szőke Árpád vállalt érte védnökséget, Kendice fólött pedig Méhike. 670 Szőke Árpád, amióta Bizáncból hazajött, életét Asbót és Dér tarjánok segítségével az új törzsszövetség teljes felfegyverzésének tökéletesítésére fordította. Kücsike halála után, 875-ben Enéh Asszorügyekre költözött Kusaly és Gyula fiaival, míg Árpád Kevevárában maradt. A bájos Kendice Győr várába költözött, Opor vezér kamlijába, ahol boldog házasságában megszületett első fia, Szeret. Ekkor megérkezett Szőke Árpád segítségével Enéh édesanyja, Madaj-asszony és Asszorügyeken telepedett le. Megszervezte a rimalányok kiképzését és a gyengélkedő Enéh helyett az új Magyar Törzsszövetség Aranyasszonya lett. Árpád tárkány végzi az igen jó lovas és ügyes kezű, kovács mesterségre hajlamos kis Árpád nevelését. Az eszes Kusaly és Gyula részt vesz a 880-as sámánképzésben. Árpád a tárkányság előképzésében kiválóan megfelelt és a nagy erőpróbán, a 885-ös pannonföldi rokonlátogatáson egy tárkány-tyumen élén részt vett és a győri dombokon nagy győzelmet aratott. Ezután a pannonföldi kabar papok vezetésével Rómába ment és a nevelőapjához hasonlóan, Bizánc helyett, akikkel nem nagy egyetértésben voltak, Rómában lesi el a nyugati világ harc-felkészültségét, hogy a törzsszövetség részére a haditudományt kellőképpen elsajátítsa. Ekkor Árpád már a Nyék törzs vezére volt, mivel Nyék vezér leányát vette feleségül, a szépséges Abacilt, akitől 4 fia: Laád, Tarhos, Ullő és Jutas született. Abacil a 888-as évi járványos megbetegedésben elhunyt, mivel Jutas születése óta folyton betegeskedett és szervezete nem tudott megbirkózni a járvánnyal. Verecke kabar fejedelem követeket küldött Kassáról, akik elmondták, hogy 891 őszén a morva papok hódításra buzdítják a szláv népeket. Az agg Tétény fejedelemmel együtt felkérik a magyari féle népek szövetségét, hogy foglalják el a Jász-síkságot, így a szlávok nagy nyomása alól felszabadulhatnak. Ekkor Álmus összehívatta az Oregek Tanácsát és a Vezérek Tanácsát Asszorügyekvárhelyre, ahol a Nyék, Megyer, Gyarmat, Tarján és Jenő magyari törzsek, a Kéri és Keszi magyarok törzse, a Kürt-féle tiszta kabar törzs és a kovácsok Tárkány törzse, a kunmagyari Ogúz törzs vállalta, hogy elfoglalja Atilla örökségét. Árpád főtárkány tervei szerint 892 tavaszán rokonlátogatás címén a Nyék és Tárkány törzs az ifjú Árpád vezetésével Kassa kabar-szállásra lovagolt, hogy az utakat megtisztítsa mindenféle akadályoktól, Árpád főtárkány zablyás terve alapján. A kazárok, a besenyők és az úzok betelepítése miatti menekültek örömmel csatlakoztak az új honfoglalás eszméjéhez, Batur és Gandás kasszu törzse azonban inkább Káspivár felé húzódott a besenyő nyomás elől. Sokan csatlakoztak hozzájuk a magyarok közül is~ akik inkább a Szuvár-szállás felé, kazár befolyás alá vándoroltak. A fiatal Árpád útját örömmel fogadták Kassán, amelynek rokonlátogatása végén Árpád feleségül vette Eperjest, Verecke kabar fejedelem egyetlen leányát. Ennek hírére Árpád volt sógornője, Illmérke a Gyarmat törzs felével lemondta a honfoglalást és Oleggel Keveváron maradt. Asszuporog a görögök építette Vásárhelyen még 836-ban az arab kereskedőktől egy magyarok nyelvén beszélő kislányt vett meg Embavér gondozása céljából. Az éneklő kislány semmit sem tudott magáról, csupán annyit, hogy Enéhnek hívják. Mivel az elaggott Embavér 846-ban meghalt, a kis Enéh a rimalányok gondozásába került. 840-ben már részt vett a rimalány-képzésben és ekkor arab kereskedőcsoportok elmondották, hogy a Van-tó környékéről, Madaj fejedelemtől elrabolták a leányait és pénzéhes kalmárok értékesítették őket. 845-ben a megbénulásom alkalmával Embavértől azt kapta rimalány megbízásból Enéh, hogy életem végéig engem kell gondoznia, mivel a Tóremeknek kedves cél miatt bénultam meg. 671 Ügyek fejedelem nem tudott arról, hogy Enéh,a tűzőrző rimalány és Álmus nagyon szerelmesek egymásba. Parancs ellenére sem volt hajlandó Álmus horka megnősülni, hanem hozzám járt és Enéhtől 3 fia és 1 leánya született. Amikor Ugyek erről tudomást szerzett, akkor Kevevárából, a sámánok székhelyéről Álmust elvezényelte Asszorügyekre, a fővezéri és fejedelmi udvarba. Ekkor Arpád védnökséget vállalt a négy gyermek felett és velem együtt Keveváron nevelte Madaj fejedelem-asszony unokáit. Amikor Árpád főtárkány Bizáncból hazaérkezett, újból átvette a fejedelem gyermekeinek nevelését. Tudomásomra hozta, hogy egy igen eszes rabnő szavai után Enéh anyja 40 éve keresi elrabolt gyermekeit és most Korinthosban él, egy gazdag görög kereskedő özvegyeként. Minden pénzét és vagyonát arra áldozza fel, hogy egy gyermekét legalább megtalálja. Görög módra sorsot húztunk, mert a szép Enéhnek feleségnek kellett lennie, de csak 1 évig, mielőtt anyja megérkezik. A szerencse nekem kedvezett, de csak 1 évig, mert Lebed körül hiba történt. Ugyanis a Kürt törzzsel átmerészkedett a Ten folyó mellé, ahol öccsétől sok kincset és marhát örökölt. Vele ment rimalányként Kücsike fejedelem-asszony is. Azonban a kazárok tudtak az érkezéséről és a sérelmüket, amely 860-ban érte őket, kegyetlenül megtorolták és Lebeddel együtt sok harcosát megölték. Kücsike is csak sebesülten

tudott a fele törzzsel átvergődni Gyanakátaőrségén, és kincseszsákjai között 4 hónap múlva meghalt. Halála előtt egy kisfiúnak adott életet, akit Áldornak nevezett el. Álmus ekkor 26 évi távollét után újból megjelent Kevevár kamlikjában és most már az Öregek Tanácsa engedélyével feleségül vette jogos gyermekeinek anyját, Enéhet, aki az árva Áldort is felnevelte, és az Árpád értesítése után megérkezett anyjával Kevevárában élt. A Káspivári menekültek felismerték a Van-tó melléki Madaj fejedelem-asszonyt, akit gazdagsága miatt az Oguz-törzs fejedelmükké választott, mivel az arabok a fejedelmi családot kürtották. Madaj aranyasszony lett a 890-ben megkezdődött rimalányképzés vezére, aki a sámánképzéssel karöltve előkészítette fiatalságunk honfoglalását. Többször járt Bizáncban és Korinthosban. Álmus és Árpád megbízásából diplomáciai tevékenységet folytatott. Unokái között leginkább Gyulát kedvelte, mert szófogadó volt, Kusaly csavaros-eszű, míg Árpád zabolátlan, erélyes és makacs természetű, Kendice viszont mint leány gyermek csak a szépítkezésnek élt, ezzel viszont bőven ellátta Madaj asszony Bizáncból hozott dolgaival. Álmus a haderőt főként a Béga folyó mellett összpontosította és az újonnan érkezetteket Kendice férjének, Opornak a vegyes, új törzsébe irányította. Kendice fia, Szeret volt Madaj asszonynak a legkedvesebb unokája, aki 890-ben már 21 éves, jó harcos volt. A vegyes törzs sámánképzésre vezényelte, amelyen a fejedelemfiak és a vezérek fiai-leányai vettek részt Kevevárában. Gyula, Szeret és Kusaly megtanultak még görögül is beszélni. Télen folyt Szőke Árpád és Madaj asszony vezetésével a kevevári tanulás, míg a nyári három holdtölte közötti időben a Jász-síksági rokonlátogatás. A harcias Árpád sem a 880-as, sem a 890-es sámánképzésen nem vett részt, hanem az új törzsszövetség felszerelésének tökéletesítésével foglalkozott és rendkívül jó kapcsolatokat teremtett a 24 Hun Törzsszövetség és az Avar Birodalom maradék törzseivel, akiket rokonlátogatások címén gyakran fegyveresen is megsegített. Sámánképzésben Kusaly lett az első, míg Árpád, a tárkányképzés vezetője megbízatást adott a harcias Árpádnak, hogy az ő elgondolásai szerint készítse elő a Kabarföldre való beköltözést. 672 Amíg az Arvisura törvények szerint Kusaly politikai és letelepedési tervet készített, addig a két Árpád felvonulási és zsablya, azaz legeltetési tervet dolgozott ki. Szeret törzsének tárkány részlege minden évben az átkettőztetett szoros hágókat és horhosokat tisztítgatta, hogy az Oregek Tanácsának parancsára megkezdhessék a Jászsíksági törzsek megsegítését. Az avar uralom alatt a Jász-síkságon átvonult szlávok horvát és szlovén törzse a római pápa, a szerbek Bizánc befolyása alá kerültek. Egyes papok mohón vetették magukat Ciril és Metód vezetésével a bolgár törzsekre és keresztény hitre térítették. Ez Bizánc legfontosabb politikai manővere volt, hogy a kereszténység leple alatt az ellenséges törzseket járomba hajtsa. Tűzzel, vassal irtották a bolgár sámánok rovásos tanait. Eleinte a bolgárok ellenálltak, de amikor a Dunától délre lakó oláhokat a görög papok keresztény hitre térítették, nem tudtak tovább ellenállni, hanem a szerb papság hatására lassan kezdtek elszlávosodni. A Dunától északra lakó bolgár törzsek azonban megmaradtak az eredeti nyelvükön és a csuvasz, valamint Dulbega törzs tagjai a rokonlátogatások alkalmával még megértették az új magyari törzsek nyelvét. Örömmel fogadták a segítségüket a keresztény szláv papság nyomása ellen őseik hitének megmentéséhez. Tétény kazahun, Verecke kabar, Zalán székihun és Ménmarót bolgár fejedelem a 880-as és a 890-es években is küldött 1-1 sámántanulót. A szörényvári Becse-Garda besenyő vezér csak 880-ban küldte el Bessur nevű fiát. Az újabb sámánképzés előtt törzse felével keresztény hitre tért Bizánc befolyására, míg a törzs másik fele a hegyekbe vonult és a szuvári besenyőkkel felvették a kapcsolatot. Míg Szőke Árpád teljesen kidolgozta az öt átkelőhelyes felvonulási tervét, addig Álmos politikailag akarta a kedvező helyzetet megteremteni. Ugyanis Bizánc keresztény hitre akarta téríteni Ménmarót bolgárjait is, de azok ellenálltak a térítésnek. Madaj és Szőke Árpád 893-ig mindent elkövettek a görög szövetség érdekében. Bölcs Leó követei még Asszorügyek és Kevevár központjaiban is jártak szövetség keresésé ben, de 891-ben még nem sikerült a szövetséget létrehozni, mert Szőke Árpád tárkányfejedelem nem látta teljesen tisztának a viszonyokat. Simeon cár be akarta kebelezni a két dunai bolgár törzset, míg Bizánc külön bolgár államot akart a Duna fölött. Szőke Árpád halála után Madaj-asszony unokája, Árpád lett a tárkány-fejedelem és ragaszkodott a 3 megszokott rokonlátogató szorosok zsablya-tervéhez és ezeken át akart bevonulni a Jász-síkra. Álmus- és Kusaly többsége Árpád tervét az Öregek Tanácsában leszavazta. Árpádnak azonban sikerült annyit elérni, hogy főátjáróként Szeret törzsét Borgó hadnaggyal a „Borgó" szorosba telepítette. Jászvásártól Szeret parancsnoksága alatt kellett a Megyer törzsnek átvonulnia a borgói szoroson Szeret kis törzsével, míg a többi az uzsoki, munkácsi, tömösi és vöröstornyi szorosokon várta a gondosan előkészített bevonulást.

A Nyék törzs vezéri teendőit ekkor Árpád első fiának, Laád vezérnek engedte át, aki a sámánképzésen a Levente nevet nyerte el. A felvonulási terv szerint 10 000 lovassal rendelkezett. Abacil még 888-ban a törzsét Leventére hagyta. Álmos a Duna bal oldalára vezényelte. A Keszi törzs már kiheverte a kazár mészárlást és 10 000 lovassal rendelkezett Töhötöm vezetése alatt. A munkácsi szoroson vonult be. A Kéri törzs 1 tyumen lovassal, Huba vezetésével az uzsoki szoroson haladt át a tiszta kabar Kürt törzzsel, akik a kazárokkal szemben Előddel vereséget szenvedtek 875-ben. Ezért Kücsike fia, Áldor csak fél tyumennel vonult be az uzsoki szoroson. Ő adta a tárkány tyumenek másik felét, akik a hágókat megtisztították.673 A Gyarmat törzs szintén csak fél tyumennel vett részt, mert Előd 875-ben elesett és fél tyumenjét feleségére Illmérkére hagyta, aki mint özvegyasszony Oleg vikinghez ment feleségül, mert a kevevári öldöklés miatt nem tudta másként megmenteni a szép vikinget. Mikor nővére, Abacil meghalt, Olegnek szabad utat akart biztosítani, hogy Árpádhoz feleségül mehessen, de Árpád kérésére az Óregek Tanácsa ehhez nem járult hozzá, mivel Illmérkének ekkor már egy fia megszületett, aki az Igor nevet kapta, és Árpád nem akart 3 féle gyermeket. Ezért Gyarmat fél törzse összekötőként Kevevárban maradt. A Jenő törzset Álmos a Duna jobb oldalára irányította. Ezt a csoportot fél tyumen lovassal Szklérosz Nikétász görög császári megbízott hajókkal szállította a Dunán át, hogy aratáskor Simeon cárt megtámadják, nehogy a második honfoglalásba beleszóljon. Azonban hiábavaló volt 893-ig Szőke Árpád és Madaj-asszony minden jóakarata, Bizánc hirtelen békét kötött Simeon cárral és Tas vezért a Dunának szorították. Ekkor a Tarján törzset Álmos segítségül küldte, majd újból a tömösi szorosnak irányította, míg a Nyék törzsnek a vöröstoronyi szorosnak kellett volna vonulnia. Ekkor a Nyék törzs tömlős-úsztatással átkelt a Duna jobb oldalára, hogy a Jenő törzs átszállítását biztosítsa. A nagy fejetlenségben aztán mindenki a saját bőrét mentette. A kunmagyari Ogúz törzs Barkó hadnagy vezetésével már az úz völgyében járt, a Tarján törzs mélyen bent a tömösi szorosban, amikor az átmentett, Duna bal oldalán lévő Jenő és Nyék törzsnek kellett volna a vöröstoronyi szoroson átvonulni. A Szörényvárból kiüldözött besenyők Simeon titkos biztatására a Tömös alatti síkon a magára hagyott kocsitábort feldúlták és kifosztották. Közben ugyanaz a görög hajóhad, amelyik a Jenő törzset átvitte a bolgár partra, most a bolgárokat áthozta a Duna bal oldalára és a Nyék, valamint a Jenő törzset üldözőbe vették. Álmus, aki a Tarján törzs közepén már Gyulafehérvár felé ment, az Ogúz törzset szólította fel a menekülő szekértábor védelmére. Ekkor Barkó a veszélyeztetett kocsitábort a tömösi szorosba mentette és az üldöző bolgárokat a szoros elején megverte, mire azok a zsákmánnyal visszavonuló besenyőkkel üldözőbe vették Levente és Tas összekeveredett lovasságát. Ezért a vöröstoronyi szoros felé már nem tudtak menni, hanem Szörényvár felé vonultak a bolgárok és a besenyők kétoldali zaklatása mellett. Levente megsérült a gerincén. Az öreg Bodor sámán, akinek a kocsijára tették, nagy izgalmában rosszul lett, agyvérzést és szívbénulást kapott, de a megírt 290. Arvisurát a beteg Leventének átadta, hogy Álmusnak továbbítsa. Mire beértek Szörényvárra, már haldokolt. Közben a Tórem hiten lévő Mén-Marót bolgár fejedelem értesült egy bizánci paptól az eseményekről és Szörényvárt elfoglalta, így Levente és Tas vezér törzse segítséget kapott. Bizánc árulása miatt a Jenő törzs 2230 lovast vesztett, míg Levente 1104 lovast és 85 tárkány kocsit vesztett. Ond és Előd vezérek vitézül harcoltak Álmos megmentéséért, Barkó riasztása folytán, ellenben a kabar törzsek elől még ők sem tudták megmenteni. Az ellenség okozta nagy vágtában én is balesetet szenvedtem és most itt a bolgár tyumenbeli Galádon várom, hogy aggkoromban az Égiek Birodalmába költözhessem. Boldog vagyok, hogy megérkeztem az őseim által megálmodott és Atilla-Baján honfoglalásával szentté avatott Harmadik Arvisura-Birodalomba. Rovásaimat - a látókővel - Pam sámánra bíztam, hogy azt a meggyilkolt Álmos helyett Gyula fősámán és Nagybodor rovósámánok kezeibe adja. Harcosaimat Barkó tárkánynak adom, mivel gyermekeim hiányában ő áll hozzám - mint sámán-tárkány - legközelebb. Ezért vasgyártó legényeim kötelesek Barkó tárkányt követni! Ménmarót hozta a hírt, hogy Árpád, mint tárkány-fejedelem már aratás kezdetén Kassán volt, mivel még hóolvadás előtt elindultak. A Tarján törzs és Szeret törzse már Pusztaszeren van, az Ogúz törzs pedig Gyulafehérváron táborozik. A Galád nevű Kátahelyen Bodor sámán meghalt. Levente jelenlétében eltemették s a helységet kegyhellyé nyilvánították. 674 Utolsó szavaival azt mondta, hogy Árpád főtárkánynak volt igaza, aki azt javasolta még halála előtt egy nappal is, hogy csak a Kabarföld szorosain kell bevonulni, aztán onnan könnyebben lehet terjeszkedni Atilla birodalmában, mert ott legszívesebben fogadnak mindig bennünket és sem Róma, sem Bizánc hatalma nem éri el a kabar és úz fóldet. A fiatal Árpád tárkány-fejedelem is szintén ezt vallotta és az Etelközi főtanácskozáson nem engedte, hogy a magyarok törzsei a déli részeken vonuljanak Pusztaszerre, hanem az északi, a közelebbi utakon vonuljanak be, mert így kevesebb lesz a veszteségük és még a sóellátásuk is jobban lesz biztosítva, mint délebbre. Bodor sámán hősi énekekben rótta le Asszuporog és Álmus fősámán életét és az igazi okot amely kihozta népét Káspivár alól.

Opos-Úr, aki 720-tól 758-ig uralkodott, Jenő és Megyer fiát az arabus hódítókkal szemben elvesztette, de Csaba, a harmadik fiú 758-792 között uralkodott. Aracsilla khorezmi fejedelmi lányt vette feleségül a menekült szamarkandi uralkodóház minden gazdagságával együtt. 3 fia volt: Edemen, Ond és Ellák. Ezekből Ond és Ellák a kazárok szövetségében 825-ben elveszti Harun A1 Rasid unokája, Mamun kalifa ellen a háborút és mindketten meghaltak. Edemen, aki Csaba után 792-838 között uralkodott, kiszakadt a vesztes kazár szövetségből és a dúsgazdag Embavér khorezmi menekült fejedelmi lányt veszi feleségül. Embavér, akinek Ügyek nevű fia és két leánya volt, 846-ban halt meg és menyének Onedbeila kazár-kagán leányát választotta. Mivel két gyermekét nem bírta kihordani, már aggódtak, hogy magvuk szakad, végül 3. gyermekként 820. medvetorán kikönyörögték az Égiektől egy fiú gyermek születését. Sajnos Emese a gyermekszülés után meghalt, de Álmos életben maradt. Ügyek a medvetori kegyhelyen Asszuporog tervei alapján megépítette Asszorügyük sámánközpont várát, ahol Ügyek 2. felesége, Bizonyka, a rimalányok vezetője nevelte fel Álmost Asszuporog segítségével, aki 840-865-ig volt fősámán. Asszuporog követelte Ugyektől az Arvisura törvények szigorú betartását, 3 fiú gyermeket. Bizonyka nem volt hajlandó a gazdagságát szétprédálni Méhike húgával együtt, aki Nyék vezérnek csak egy leány gyermeket szült, Abacil fejedelmi leánykát, a Csaba ág leszármazottját. Ügyek az engedetlensége miatt Álmust, mint horkát Kevevárba vezényelte, ahol tiltott szerelemben a gondozómtól, a szépséges Enéhtől: Kusaly, Gyula és Árpád nevű fia és Kendice nevű leánya született. Mikor Ugyek erről értesült, Asszuporog az Öregek Tanácsa előtt a szemére vetette, hogy az Arvisura törvényeket megsértette, mert nem akarnak Bizonykával több gyermeket. Ekkor Álmus a lemondott Ügyek helyett 850 medvetorán átvette Asszorügyük vezetését és a kamlik várost a várral együtt Asszorügyekre változtatta. Viszont a Szuvári csata után Ügyek az Oregek Tanácsán követelte Almosnak az Arvisura szerinti házasságát. Ekkor Almos feleségül vette Lebed kazár szolgálatban álló fővezér leányát, Kücsikét, akitől azonban csak 1 fiú született: Áldor. Amikor Lebed a kazároknál kegyvesztett lett, Etelközbe menekült, és öccse, Kund is meghalt. Amikor az örökségért átmentek Szuvárra, a kazárok Kücsikét is megölték 875-ben. Ott halt meg Kéri vezér is. Ezért Kéri után a fia, Huba lett a vezér, a kürt törzséé pedig Áldor. Bodor Arvisuráját Besse sámán Álmus halála miatt Szeret-sámánnak adta át megőrzésre és továbbításra.675

Hej rege rejtem Marina szellemében

291(A). Arvisura A Magyar Törzsszövetség kialakulása

Álmos fősámán, tanfejedelem rovása 4935. m.t.é.)

Kr. e. 5038-Kr. e. 895. (m.t.é. előtt 998-

Az időjárásban az eljegesedés idején előállott bizonytalanság miatt azok, akik értettek a csónakkészítéshez, a Himalája, Pamír, Turán és a Kaukázus vidékéről csoportosan átmentek a leapadt Nagyvízből előbukkanó, Ataisznak nevezett nagy szigetre, és ott kedvezőbb éghajlati viszonyok között megtelepedtek. Az így egymáshoz közelebb került embercsoportok a kultúra fejlődése szempontjából is kedvezőbb helyre kerültek, és így a különböző földfelszíni viszonyok között egymástól eltérő, sajátos kultúrák fejlődtek ki. A Nagyvíz öblének síkságain és faragható kőhegyein Uruk népei a hun törzsekkel, agabákkal, indijókkal és szkítákkal való állandó érintkezésben és keveredésben öntözéses és teraszos földművelést fejlesztet tek ki. Uruk népének első nagy tette az emberevés megszüntetése volt. A földművelés mellett mind általánosabbá vált az állattenyésztés, a kézművesség és kereskedelem. A hun törzsek főként állattenyésztéssel és kézműiparral, szerszámkészítéssel, az agabák pedig inkább kereskedelemmel foglalkoztak. Felkeresték a távolabbi indijókat és szkítákat is. Általában bőségben és jólétben éltek. Időszámításukban a földművelők az „evéseket" számolták. Az állattenyésztők a holdevéseket tartották nyilván, a kézművesek pedig a tűztisztelő ünnepeket számolták. A mai időszámítás szerint az Kr. e. 5038. évben a Nagyvíz elkezdett emelkedni és a tengerparti halásztelepeket elöntötte az ár. Ekkor Armogur fejedelem 10 fia közül hármat útnak indított: Kuszkót keletre, Suvát délre, Budát nyugatra küldte, hogy a felmelegedés folytán a jéghegyek alól előbukkanó földeken létesítsenek gyarmatokat. Buda a Tigris folyó öblének táján megalapította Anina-óm gyarmatát, Uruk népe számára pedig Úr városát. Az első hajós, aki erre a földre lépett, Eridu hajósvezér volt. Tíz hajóval érkezett, majd a helyzet megismerése után visszahajózva jelentette Budának, hogy termékeny vidékre talált. Buda vezetésével Ur városában a 24 öl magas Bálvány-hegyen kegyhelyet építettek, s megvetették az alapját az ataiszi kultúrának. Buda kérésére a kegyhely-avató ünnepségre felvonultatták a 24 hun törzsből álló szövetség lovasait is. Magya széki-hun fejedelem 3 fiával és 576 lovas legényével érkezett erre az Kr. e. 5012. év tavaszán tartott ünnepségre. Vele jött Buda legkisebb húga: a beavatott Mari, valamint az Anina-óm kegyhelyet gondozó kézművesek és tűzőrző leányok.

A lovas- és kocsiversenyek megtartása után nagy kataklizma jött. Megrendült a föld, felháborodott a tenger. Később hajósok hozták a hírt Úr népének, hogy Ataisz legnagyobb része elsüllyedt és lakosainak is csak egy kis töredéke tudta megmenteni puszta életét. Armogur fejedelem is csak akkor tudott díszhajóján házanépének egy részével megmenekülni, amikor a víz már az ataiszi Bálvány-hegy tetejéig emelte a hajót. A Nagyvíz Úr városában 20 ölnyire emelkedett. Magya fejedelem az értük jövő 24 hajóra felvezette lovasait és állatállományát és a Tigris mentén felfelé haladva tíz nap múlva olyan helyre érkeztek, ahol a lovak legeltetésére alkalmas rétet találtak. 676 27. ábra A Magyar Törzsszövetség megalakulása 825-890-ig a Kazár Birodalomból való kiszakadás után A 60. holdevés elején érkezett meg Armogur hajója. A hajón hozták egy fejedelem asszony holttestét is. Uruk városában, a kegyhelyen temették el. A temetés alatt Szavárd fejedelemnek eltűnt három kézművese. E miatt Magya és Szavárd a hunok maradékaival elindult a Tigris folyó mentén északra. Itt Magya egy nagy és bőséges legelőn megalapította Paripa és Dabósa városát. A lovasok házasságra léptek az Uruk városából elhozott 480 leánnyal. Egy kalandozás alkalmával Magya első fia, Kurd megszöktetett egy hegyi leányt, és feleségül vette. Amikor a nagy szárazság rátört a vidékre, Kurd felesége férjét és gyermekeit a vitézekkel együtt a hegyek közé vezette. Ott végleges menedéket találtak. Magya fejedelem hunjainak többségével átköltözött a Nagyhegyen túli síkság bőséges legelőire. A legnagyobb fia, Hunor, a vitézek többségével továbbment kelet felé. A nagy pusztaság végén egy tó partján megalapították Hunor városát, és az ataiszi pusztulás utáni 250. holdévben felépítették Hadúr kegyhelyét. Magya fejedelem legkisebb fia, Magyar a Nagyhegy alatti Magyarka városát építette. Elkezdte a sámánképzést. Azon részt vehetett a 24 tagú törzsszövetség minden odaküldött tagja. Az újabb szárazság évei alatt Buda húga, Mari is elhagyta Mari városát és férjhez ment az öregedő, özvegy Magya fejedelemhez. Magya halála után a gyermekével és lovas népével északra ment. Az Ataisz pusztulása utáni 520. holdevés ünnepén érkezett meg a Nagy folyó kanyarjába, és ott Etil napján várost alapított. Ezt a várost Mari 45. tűzőrző névnapján Marinának nevezték el a szavárdok. (A tűzőrző névnap a mai időszámítás szerint egy évet jelent.) Marina városában felállították a beavatottak sámánközpontját. 677 Mind a marinai, mind pedig a magyarkai és hunori központok állandó összeköttetésben állottak egymással. Újabb özönvizek után Uruk népe a szavárdok városában és Magyarkán lelt menedéket, sőt kisebb csoportjaik: a maramik, meriják és muromák elvándoroltak egészen Marináig. Az idők múltával, amikor a helyzet Úr város környékén javult, Szumér fejedelem ökrös fogatokon visszavezette őket Úr városába, és a Szavárdiában és Magyarkán szerzett tapasztalataikkal városállamokat alapítottak. A magyarkai, hunori és marinai sámánképzéseken a „rajcsurokban" ezeket a visszaköltözőket szuméroknak nevezték, bár valójában ez csak egyes törzsekre vonatkozott. Az időjárás viszontagságai, betegségek és háborúskodások miatt a szumérok vándorlásai elég gyakoriak voltak Nippur, Magyarka és Marina körül. A Kr. e. 4040-ben alakult, 24 hun törzsből álló szövetség a sámánrajcsur vállalkozó ifjaiból minden 25. évben minden irányba kalandozókat küldött rokonlátogatás címén, hogy állandó kapcsolatot tartsanak az ataiszi népekkel. Ilyen rokonlátogatásra került sor időnként Hangun-Ordosz és Sajó-Ordosz, valamint Nippur és Marina beavatott központ között. Amikor Kr. e. 2000 körül az akkádok vezette sémi népek felszámolták a Szumér Birodalmat, a gazdagok összeházasodtak a győztesekkel. A szegények azonban nem keveredtek a fekete népekkel, hanem észak felé, a Kurd-földre, Szaváriába, Magyarkára, de leginkább az óriásira nőtt Marina-Birodalomba vándoroltak. Hikszosz és kasszu menekültek a Van-tó környékéről egy fejedelmi lányt, az okos Mirinát küldték el a magyarkai sámánképzés rajcsurjába. Ez a lány a nagy vetélkedőn rangelső lett. Ezért joga volt férjet választani. Annak alapján Káma fejedelme lett a férje. Szumért az Úz országbeli úzok az Kr. e. 539-ben lezajlott Szippar melletti csata után hagyták el és a Szavárd földön telepedtek le. Káma fejedelmének beavatott felesége, Mirina aranyasszony Kr.u. 181-ben megengedte, hogy a kabar-vész maradék népe letelepedjen az asszonyuralom alatt élő déli manysik földjén. Erre azért került sor, mert 180ban a kabarok kalandozáson voltak délen, s ez alatt a szomszédos tatárok legelőterületi viták miatt a kabarok nagy részét lemészárolták. A visszatérő kalandozók családjukból alig találtak valakit, ezért Mirinát kérték, hogy birodalmában letelepedhessenek. Az aranyasszony ehhez készséggel hozzájárult. Berény tárkányfejedelem feleségül vette a legnagyobb leányát, Isimbájt, s ráruházta a beavatott fejedelemasszonyi tisztséget. Káma fejedelem halála után Berény és Isimbáj fia, Magyar lett az új fejedelem. Mirina aranyasszony tanácsára Magyar még kisfejedelem korában megalapította a Magyar Törzsszövetséget. A szövetség azt vallotta: Ha a szuméros eredetű népek nem akarnak elpusztulni, nyolcgyermekes szaporodási törvénnyel

kell fenntartani az új törzsszövetséget. Ezt a törvényt a Magyar Törzsszövetségben örökké érvényesnek te kintették. A törvény szerint minden település központjában, a bíró-táltos vörösszínű lakhelye mellett a nyolcgyermekesek laktak, majd a rendre kevesebb gyermekkel rendelkezők, végül a gyermektelen és nőtlen harcosok. Ezek védték a települést. Ugyanilyen törvény érvényesült a törzsszövetség temetőiben is: a gyermekek számát a harcossal eltemetett nyílvesszők mutatták. Magyar után az unokaöccse, Zsolca fejedelem és Megera fia, Kürt lett a fejedelem. 678 Kürt halála után pedig Magyar fia, Béla. Béla halálakor, 275-ben a nagy népszaporulat miatt ketté vált a törzsszövetség. Az Etil két oldalán, Káspivár birodalma felé kezdtek terjeszkedni. Az Etil jobb oldalán Béla fia, Gyula, az Etil bal oldalán Kürt fiának az unokája, Tarján lett az ifjú fejedelem. Tarján fiát, Bélát a kabarok vezette magyarok választották fejedelmükké. Gyula fejedelem a Jenő, Gyula, Megyer és Gyarmat törzset vezette a beavatott Nyék törzs irányításával. Ezt az 5 törzset magyari törzseknek nevezték. A másik csoport a Kéri, Keszi, Tarján és Kürt törzsből állott a Béla-törzs vezetésével. Ezek voltak a magyarok, az Etil bal oldalán. Törzsszövetségük székhelye Bakát városában volt. A magyariak új fővárost építettek Al-Bélán, a Jenő törzs székhelyén. Al-Bélán 319-ben Temír lett a fejedelem. Egy alán fejedelemlányt vett el feleségül, s az alánok a magyariak szövetségesei lettek. Temír után 340-ben a fia, Vága lett az új fejedelem. Ő az etil-bolgár fejedelmi házba nősült. Utána Gyula-Dúló lett a Magyaribolgár Szövetség első fejedelme. Felesége Emba beavatott fejedelmi lány volt. Az ő ikerlányait rabolta el Hunyor és Magyor. Hunyor a beavatott Maturit szöktette meg, és Ordoszból kündulva a hun vitézekkel megalapította a magyariak vezette Hun Birodalmat. Amikor győztesen visszatért Ordoszba, ő lett a vezére a 24 Hun Törzsszövetségnek. Fia, Balambér-Bagamér szervezte meg a hunok honfoglalását, amit Buda és Atilla hajtott végre. Magyor a beavatott Irgizát vette el feleségül. Irgiza az özveggyé vált Gyula-Duló fejedelemmel együtt költözött Bakátba. A Magyarok Törzsszövetsége Magyort választotta fejedelmévé. Utána Kürt fia, majd Turgaj nevű unokája lett a fejedelem. Turgaj után az ő fia, Bolári lépett a fejedelmi székbe. Bolárinak nem volt fia, csak 24 leánya. De lányaival a Magyar Törzsszövetség apósa lett. Gyula-Dúló után a magyariak fejedelmi székében Gyula fia, Orda következett, majd Gál fia, Kadosa. Kadosa öccse, Eszék vitéz lett az ordoszi Nagy-Süán győztesének, Deédes aranyasszonynak a második férje. Eszék 200 ifjú harcossal részt vett az Atilla-féle hun honfoglalásban, és amikor a hunok 453-ban visszavonultak, ő a mai Eszék város környékén itt maradt. Deédes aranyasszony ugyanis megtiltotta az Eszék-féle magyar vitézek visszavándorlását. Gyermekei közül Daróc indult el Aladárral. Aladár Bolári fejedelem Bolárka nevű leányát vette feleségül a Magyarok Törzsszövetségéből. Ezért Bolári után Aladár első fia, Gerenna lett a fejedelem, majd utána Gerenna fia, Balog. Buda fia, Aladár a magyariakkal teremtett Ambenik fia részére új fejedelemséget. Ambenik fia II. Csaba volt. II. Csaba fiának egyetlen leányát az özveggyé vált BalogBolári vette feleségül, s így a magyariakmagyarok törzsszövetsége újra éledt. Utána Kalán, Ogurd unokája lett a magyariak fejedelme. A magyarok a legkisebb Bolári lánynak, Kazárkának a révén beléptek a Kazár Birodalomba. Ennek első fejedelme a Kürt törzsből származó Ugor lett. Ugor sok kincset örökölt ködtürk fejedelmi származású anyjától. Házasság révén a Bolári fejedelmi házba került Bende unokája, Bajalán is, akit az Ordoszból elűzött avarok nagyfejedelme, Baján vett feleségül. Bajántól egy fia született, Győr. Ekkor a Magyarok Törzsszövetségében Bajalán sógora, Bizony volt a fejedelem. Bizony a kis Győr neveltetése érdekében fejedelemleánnyal való házasságot ajánlott Bajánnak. Baján ugyanis Bajalán korai halála miatt özvegy volt. Baján az ujgurokkal és más elégedetlenkedőkkel együtt kivonult a Kazár Birodalomból és 9 törzs élén meghódította Atilla örökségét. A magyariak és a magyarok egyaránt részt vettek a Kazár Szövetségben. A Béla törzset Bakátba vezényelték palotaőrségre. Az ún. Lovas-Bakátban helyezkedtek el. Az új fejedelmi székváros ugyanis a kőből épült Bakátban volt. A Béla-törzs lóállományával együtt az „egy futásnyi" (egy órai lovaglásnyi) távolságra levő Lovas-Bakátban állomásozott. 679 Elkezdődtek az arab támadások. Mind a kasszu birodalombeli Van-tó környékéről, mind a szumér Ummából egyre érkeztek a menekülők, de jöttek utánuk az arab lovasok is. Az ummai úzok a szavárd-úzok földjén, Bakuban telepedtek meg. Ott, mint Ummában is, sárolajjal tüzeltek. Amikor az arab hódítás Káspivár Birodalmában (Khorezmben) is elkezdődött, a magyariak törzseit Magyarkától Albéláig helyezték el, a Magyarok Szövetségét pedig Magyarkától Bakuig. 825-ben a kazárok vezette harcban vereséget szenvedtek az araboktól. Ekkor Oposur, IV Csaba és Edemen fősámán elhatározása alapján a Magyar Törzsszövetség kivált a Kazár Szövetségből, az Avar Birodalmi szabadterületre költözött, és Asszorügyeken felállították

sámánközpontjukat. A kazárok a Magyarok Szövetségét az Edemen fiának, Ügyeknek a vezetése alatt álló új törzsszövetség ellen vezényelték, de azok a Kazár Birodalom ellen fordultak, s 860-ban legyőzték a kazár sereget. A Kazár Szövetségben gyakoriak voltak a palotaforradalmak és más megmozdulások. 575-ben a Béla-törzs is lerázta magáról a kazár uralmat és Bizony fiának, Alpárnak a vezetésével kivonult Kazáriából. Elhatározására befolyással volt az is, hogy nem akart kazár nőt feleségül venni, Baján húgába, Telenába volt szerelmes. 10 ezer lovassal hagyta el a Kazár Birodalmat, és Baján után ő lett az avarok Égi Birodalmának nagyfejedelme; Telena pedig a beavatottak fejedelemasszonya. Telena élénk kapcsolatot tartott fenn Marinával. A második forradalmi lépés Lebedé volt, amikor csatlakozott az Ugyek vezette Magyar Törzsszövetséghez. A kazárok nem mertek Ügyek ellen fordulni, mert az avarok Égi Birodalmából való harcosok a káspivári és kasszu birodalombeli menekülőkkel együtt nagy katonai erőt jelentettek velük szemben. Ekkor kezdte el Ugyek az asszorügyeki sámánképzést. Ennek befejeztekor döntöttek a beavatottak a Magyar Törzsszövetség honfoglalása mellett. Az Öregek Tanácsa 880-tól 4-éves tárkányképzést rendelt Kőváron, ötéves sámánképzést Jászvásáron, és 3-éves vezéri rajcsurt Asszorügyeken. A 6-éves beavatottrajcsur a Nyék-törzs központjában, a Marina-beli Győr városában folyt. Kőváron a Bizáncból hazatért Szőke Árpád vezette a képzést. Ugyek fiának, Álmosnak jutott a feladat, hogy a jászvásári sámán-rajcsurt vezesse, 1 idegen nyelv tanításával. A vezér-rajcsurt Lebed lovasfejedelem vezette Asszorügyeken. Közben védekezett a kazárok támadásai ellen is. Nyék vezér első leánya, a beavatott Abacil a beavatottak képzését vezette Tardos segítségével, 2 idegen nyelv tanításával. A legmegterhelőbb munkája Abacilnek volt. Ő Álmos fiának, Árpádnak lett a felesége. 4 gyermekük született: Levente (Laád), Tarhos, Üllő és Jutas, de Kendice leányuk születése alatt Abacil beteg lett, és nem tudott többé lóra ülni. Ezért minden beavatott központtal Tarhos tartotta a kapcsolatot. Tarhos 3 nyelven beszélt, folyton küldetésben volt, a második beavatott rajcsur végén pedig mint beavatott-fejedelem ő döntötte el a Jász-síkságra való bevonulás időpontját. Édesanyja, Abacil 890-ben meghalt. 892 medvetorán ő, Tarhos, szentesítette édesapja második házasságát Verecke kabar fejedelem beavatott leányával, Eperjessel. Ekkor a kedélyek megnyugtatása végett törvénybe hozták a fejedelemség öröklésének rendjét. E szerint az új törzsszövetség fejedelme Eperjes első fia lesz. 680 A tárkányok Árpád vezetésével 3 rokonlátogatáson vettek részt; a sámánok (táltosok) azonban csak kettőn. A pannon, hun és avar birodalombeli törzsmaradványok előtt Árpádot ez is igen népszerűvé tette. Próbacsatározásaikban kardjával segítette az őslakókat. Amikor a 895-ös medvetoron a korai fagy beálltával a Kabarföld felé a honfoglalást elindította, azt ott is igen sokatígérő vállalkozásnak tekintették. Szőke Árpád még 892-ben 3 hágón javasolta a bevonulást. Árpád tárkányfejedelem a torlódások elkerülése végett 4 hágót javasolt. Még 1-1 további hágót mindketten tervbe vettek. Egyetértettek abban is, hogy Kővárról Kassára az uzsoki és a vereckei hágón át a legegyenesebb az útvonal. A további lehetőségeket a borgói, tölgyesi és gyimesi szorosban jelölték meg. A sámánrajcsur befolyása alatt álló Oregek Tanácsa azonban még a kőrösi (Kőrösmezei), ojtozi, tömösi, meg a vöröstoronyi és a kazáni szorost is számításba vette bevonulási helyként. „Nem tudom, helyesen tettem-e, hogy szembefordultam legvitézebb fiammal, aki nem helyeselte erőink ilyen szétforgácsolását. A beavatottak is az ő tervét helyeselték."

Hej rege rejtem A Magyar Törzsszövetség honfoglalása

291(B). Arvisura

Álmos fősámán, Madaj aranyasszony, Barkó, Kadocsa és Pam rovása Kr. u. 825-901.(48654941. m.t.é.)

Madaj, Van-tó melléki fejedelem a 825-ös arab győzelem után több rabszíjra fűzött foglyot kiszabadított kurd harcosaival az arabok fogságából. Így Embavér közeli rokonságát is, egy Borsika nevű fiatalasszonyt, aki gyermekszülés közben meghalt. Madaj fejedelem 832-ben vette el feleségül Gordáskát, aki vállalta Borsika fiának, Hüleknek a nevelését. Két leányuk született: Enéh és Aranyos. A két kislány a játszótársukat, Hüleket mindig édesbátyámnak szólították. Amikor az arabok Madaj fejedelmet megölték, a családját rabszolgának adták el. Gordáska asszony Görögországba, Enéh Asszorügyekre került. Aranyost azonban a férje, Hülek a fogságból kiszabadította és a kurd hegyekben élő rokonaikhoz menekítette. A szuvári csata hírére Hülek feleségül vette Aranyost és 865-ben a kasszu lovasok élén bevonult Asszorügyekre. Közben 3 fia és két leánya született, akikkel Kevevárába költöztek és mindannyian részt vettek Szőke Árpád tárkányképzésén.

Amikor Hülek sámán, Enéh „édesbátyja" váratlanul előjött a Kasszu Birodalomból, kemény harcok után feladta Sárhely városát, mivel besenyő-úz harcosok kazár szolgálatba szegődve elfoglalták a Jenő és Tarján törzsek legelőterületét. Sárhelyt végvárrá minősítve Jászvásár és Úzvölgye közé vándorolt és mindhárom fiával belépett a kevevári tárkányképzésre. Erről Hülek fia, Kadosa rovásokat végzett: 884-ben Árpád lett - mint rangelső - az ifjúsági tárkányfejedelem, míg Előd fia, Szabolcs a második lett. Ekkor kalandozás címén a kevevári-ungvári utat megjárták, még Álmos fejedelem is velük jött a Kárpátokig. Halics és Ladomér fejedelemségtől visszakövetelték az avar menekültek kincseit és azok félvér leszármazottjait. Asszuporog fia, Szőke Árpád Tárkány-fejedelem Ungvárra is bement és innen irányította az ifjú tárkányokat. Szala, a titeli fekete-hun fejedelem megrettent. Engedélyezte, hogy Visktől a Sajó vonaláig lévő szabad területet benépesíthetik. 681 28. ábra Árpád kevevári tárkányterve Szőke Árpád (892) Szoros

Árpád (895)

Törzs

Szoros

Törzs

1. Uzsoki

Gyarmat, Ögúz-Kaszu

1. Uzsoki

Kéri, Kaszu

2. Munkácsi

Kéri, Keszi, Kürt

2. Vereckei

Keszi, Kürt

3. Borgói

Megyer, Kunmagyari-Jenő 3. Borgói

Megyer, Gyarmat-Kunmagyari

4. Gyimesi

Tarján, Nyék

4. Tölgyesi

Tarján, Ogúz

5. Gyimesi

Nyék, Jenő

Ed, Edömér, Ete, Hülek, Asbót, Acsád, Bors, Böngyér, Borsova, Dér, Kadocsa, Ketel, Huba, Kond, Örsur, Szovárd, Tarcal, Tas, Töhötöm, Ugocsa és Vajta tárkányok Budának a gyűrűs-telepi elrendezése alapján telepedtek le és az összes használható kutakat kiépítették. Árpádnak (Álmos fiának) a székhelye Ungváron volt, mivel Szőke Árpád itt oktatta ki utasításaival. Szabolcs, a helyettes, Szerencsen székelt és innen tartotta fenn kapcsolatait Szala nagyfejedelemmel. A tárkányokkal bejött kísérő harcosok mind megnősültek, a régi kabar telepesek leányai közül sokan választották feleségeiket és vállalták a kutak karbantartását. 888-ban a tárkány-képzésen Kurszán fia, Könd lett a rangelső, míg a második újból Szabolcs. Mivel azonban Árpád felesége - Abacil - ekkor halt meg, újból Árpád vezette a kötelező tárkány-kalandozást, miután római útjáról szerencsésen hazatért. 682 29. ábra Álmos-Kurszán sámánterve Szoros

Törzs

Vezér

1. Uzsoki

Kéri

Huba

2. Vereckei

Keszi

Töhötöm

3. Körösmezei

Áldor-Kürt

Áldor és Árpád

4. Borgói

Gyarmat-kaszu

Szeret-Barkó

5. Tölgyesi

Megyer

Könd és Kurszán

6. Gyimesi

Kunmagyari

Szeret és Madaj

7.Ojtozi

Gyarmat-Oguz

Előd-Szabolcs

8. Tömösi

Tarján

Ond

9. Vöröstoronyi

Nyék

Levente (Laád)

10. Kazáni

Jenő

Tas és Álmos

Ekkor Alpár és Szala fejedelmi személyektől a Zagyva folyótól az Úz-völgyéig (a Maros jobb oldalán) megkapták az Atilla birodalmából való területeket, míg Verecke kabar fejedelem kérésére Nyitrát és Trencsént a kabar fejedelemség részére visszahódították. Hubát tették meg végvári vitéznek, a Pozsony nemzetség vezérének. Tárkány kiképzettek a következők voltak: Árpád, Szabolcs, Ocsöb, Velek, Tas, Eköcs, Töhötöm, Hóhát, Kapos, Bors, Esküllő, Ete, Almás, Böngyér, Mánd, Ed, Edömér, Szovárd, Kadocsa, Huba, Vajta, Acsád és Őrsúr. Ekkor az úz völgyéig kalandozó Őrsúr feleségül kérte Aklos úz fejedelem leányát, Gyimeskét. 809ben tartották meg az esküvőjüket Jászvásáron, a székelyek szertartása szerint, Álmos védnöksége mellett. Zalán ekkor kérte első alkalommal Álmosékat, hogy vonuljanak be. 683

890-ben meghalt Szala nagyfejedelem és a sámánifjak második rokonlátogatásán ismerkedett meg Kusaly az új nagyfejedelemmel, Tétény kazahun vezérrel. Tétény hozzájárult ahhoz, hogy a görögök befolyásának csökkentése végett a Magyar Törzsszövetség Alpár területére, mint jogos birtokukba bevándorolhasson. Ennek kapcsán - Álmos utasítására - 892 szarvastorán az ifjú Árpád tárkányképzőseik élén megjelent Kassán. Ekkor Ullő fia lett az ifjúsági tárkány-fejedelem, míg Könd - Kurszán fia - lett a második. Ekkor Árpád a Lél, Bulcsu, Ong, Ete, Ödö, Kölpön, Botond, Csepel, Szovárd, Kadocsa, Vajta, Taras, Könd, Velek, Öcsöb, Őse, Előd, Töhötöm, Tas, Huba, Üllő, Barkó és Pam tárkányok jelenlétében megkérte Verecke fejedelem leányának, Eperjesnek a kezét. Farsang vidámságai közepette volt a sorsdöntő lakodalom. A legszebb tárkányok Barkó és Könd vőfélyei voltak. Utána Könd vette feleségül Csát leányát, a víg Szederkényt. Az Alpárnál vendégeskedő Mén-Marót, amikor Könd megjelent a Tisza mellett Tétény rendelkezése értelmében - nagyon megijedt és Görögországba menekült. Gáld, azaz székihun nyelven Galád is menekülni készült, de saját harcosai megölték, mert vagyonmegosztásban becsapta az alattvalóit. Alpár örömmel fogadta Almos és Tétény döntését, hogy a bevonulásuk után többségbe kerülhetnek a Duna völgyében. Árpád almavirágzás ünnepe után felesége birtokára, a Nagyszigetre, Atilla nyári szálláshelyére költözött, ahol Csepel tárkány volt a testőrségének vezetője, ugyanúgy, mint Atilla honfoglalása alkalmával Csepel lovász-fejedelem. Árpád innen irányította tárkány-ifjainak kalandozásait az avarok egykori birodalmának területére. A kutatásra kijelölt helyeket Árpád Pam tárkányra bízta. Árpád - mivel az eddigi két tárkánylátogatás alatt a kutakat mind kijelölték - újabb kijelölés szempontjából a tárkány-irányítás központját Pécsre tette, mert Álmos biztosítani akarta a kevésbé lakott területek vízellátását is. A legmesszebb Szovárd - vagy ahogy a kabarok nevezték: Szoárd - ment, mert neki kellett bekelandoznia az avarok Nagyszalájában meghatározott bánságokat. Ilyenek voltak: a szörényi, macsói, ozorai, barancsi, a gorabán és az albán végvárak. Szovárd, mint özvegy ember, Duracs várában ismerkedett meg egy Csaba-magyari-leszármazott leányzóval és honfoglalás ide, kalandozás oda, Berat leányát feleségül vette. A legtöbb tárkány és harcos Arpád példamutatása szerint nősült meg és három év múltán felvezetői lettek a családos honfoglalásnak. Ugyanerre az időre Pam tárkányai kész kutakkal várták a honfoglalókat és feladatuk volt még a sóellátás megszervezése Jászvásártól és Ladomártól egészen Felsőőrig. Pam sámán-tárkány ezen előkészületeket jelentette Jászvásáron Álmosnak. Ugyanakkor Madaj Aranyasszony jelentette az Oregek Tanácsának, hogy a négyszer ötéves rimalányképzés alatt 192 rimalányt képeztek ki és ebből 160 a nyolc tyumen harcossal bevonult, míg 25 lány az átjárókban felállított tárkányoknál tartózkodik, a többiek pedig öreg- és gyermek-csoportoknál tevékenykedtek. Rimalányaink vállalják 67 790 harcos és 12 210 felvezető lovas, valamint a védelmük alatt álló 377 632 családtag betegségük alatti gondozását. Tehát az elvonulók 445 422 lélekszámmal indulnak, 12 210 felvezető segítségével. Legújabb jelentését Madaj Arany-asszony a Szöged melletti Pusztaszer Arany-asszony ünnepén fogja megadni, Pam sámán és Barkó tárkány rovásainak segítségével. Árpád a tanácskozás előtt figyelmeztette az Oregek Tanácsát, hogy Kevevárban készült terveik alapján neki északon 3 tyumennel kell bevonulnia, míg délen 4 tyumennel, azonban a görög megállapodás szerint az Alsó-Dunán újabb tyumeneket vonultatnak fel, amelyekhez ő nem járul hozzá. 684

30. ábra Az öt éves honfoglalási terv Amennyiben a bátyja, Kurszán és édesapja, Álmos nagyfejedelem ezt jónak látja, tárkányaival támogatja, de az előforduló következmények miatt nem helyesli a „Zsablyaterv" megvalósítását, az újabb két hágón való átkelést. „Lehet, hogy az idő a Zsablyterv elgondolásait fogja igazolni, mert az én tervem veszélytelen" - mondotta. A bevonulás után, Pusztaszeren Madaj Arany-asszony jelentette, hogy az Árpád vezette Kéri, Keszi és Kürt törzseknél, valamint a Kun-magyari tárkány törzsnél a veszteség: 1 harcos, 2 tárkány, 12 öreg és 6 kisgyermek, tehát összesen a szokásos 21 lélek és 3 szekértörés, amely félredobatott. A Kurszán vezette Megyer, Szeret és Barkó törzseknél: 2 harcos, 3 tárkány, 1 rimalány, 15 öreg és nyolc gyermek, tehát 29 lélek és 9 szekértörés, az egyiknél a Barkó törzsbéli Cicás rimalány halálát lelte. A róla elnevezett Cicás-hegyen temették el és emlékét az Úz-völgyi marúzok kötelesek fenntartani. Az Álmos vezette Nyék, Tarján, Jenő és Oguz törzseknél: 4 023 harcos és tárkány, 2 876 öreg és gyermek halt meg. Kusid vezérnek a Lugos melletti csatájában 216 harcosa, míg a pusztaszeri zendülésnél 16 harcos vesztette életét. Ezenkívül: 1 tárkány, 26 öreg és 9 gyermek útközben, a bolgárok-besenyők vérengzéseibe haltak bele. Eltűnt és visszavándorolt 4 139 lélek. Jászvásárra visszaköltözött 230 Lélek. 185 szekértörés mellett 8 345 ló pusztult el vagy maradt le az induló létszámból. A visszafordulók közül többen kijelentették, hogy a biztonságból visszahagyott Gyula törzsben akarnak élni. Tehát az Álmos vezette déliek csoportjával, Álmos és Cicással együtt a veszteség: 11 586 lélek, 185 szekértörés és 8345 vegyes ló. Tehát javarészt saját törzsbeli felvonulókkal együtt 457 632 személy indulási létszámából aratásig csak 446 046 lélek érkezett meg a rimalány-jelentés alapján. 685

A Kárpátok gerincén Árpád tárkány-fejedelem feloldotta a rimalány-parancsban előírt önmegtartóztatási tilalmat, ezért a rimalányok titkos jelentésükben MadajArany-asszonynak értésére adták, hogy a medvetor Aba napjáig 65 000 lélekkel szaporodik az új törzsszövetség. Az első alkalommal belépőkkel 433 836 fővel gyarapodott Budavár sámánközpontjának lélekszáma. Tehát Aba napjáig a felvezető lovasok és várható szaporulat figyelembevételével: 511 046 lélekkel fogja gyarapítani a Magyarok-Szövetsége BudavárBirodalmát. Mivel a segítségként számba vehető Hun Törzsek Szövetségének fejedelmei 40 tyumen lélekszámmal rendelkeznek és 10 tyumen visszahagyott lélekszámmal még a Magyarok-Törzsszövetsége is rendelkezik, fel lehet tételezni, hogy a nyelvünket megértő 100 tyumen ellensúlyozni tudja a Budavár-Birodalmára nehezedő hódítási törekvéseket. Ezen rendelkezésre álló lélekszámból: 50 tyumen beszéli a Hun Törzsek Szövetségének nyelvét (úz nyelvet - mai nyelvünk ősét), 40 tyumen érti a Magyarok Szövetsége beszédét, míg 10 tyumen csak a badzsir nyelvet beszéli, de valamennyi törzs megérti egymást, 10 törzsi nyelvjárásban. Az újabb honfoglalás az úz törzsi csoportok részére veszteségmentes volt. Mire a 900. évben megtartott Öregek Tanácsa összeült, a sík és dombos vidékek területein mindenütt a törzsszövetség nemzetségei éltek. Nagybodor a honfoglaló úz harcosainak zömét és a magyar pásztorokat a Sajó-Ordosz környéki úz szállásokon telepítette le, a fejedelmi birtokokon. A várak őrségeit Őrsúr tárkányfejedelem kabar harcosai adták, míg Barkó a stellár-kemencéket Ózdon építette meg. Ezek a Barkó-stellárok a vasvári hegy alatt lakó vendég szláv stellárokat a hegyek közé űzték, de családi kapcsolatuk révén később egy-két család visszaköltözött. Szívesen fogadták őket, mivel valamennyiük jobban beszélte az úz, mint a hegyi szlávok nyelvét. Másként is szükség volt rájuk, mivel a kabar stellárok száma is nagyon megszaporodott az új honfoglalókkal. A magyar származású harcosok Kadosa vezetésével jöttek be Pásztóról Zabaron keresztül Ozdra és sátortáborukat a Hangony-Hódos összefolyásánál ütötték fól. Kadosa második fia, a daliás Bolyk vitéz vette át a fejedelmi birtokok és az állatállományuk kezelését. Őrsúr leányát vette feleségül és megalapította a róla elnevezett Bolyok községét, amely az első években csak sátortábor volt, később a mángonyi kőművesek vendégtetős szállásokat építettek számukra. Házasságával Bolyk vitéz megszüntette a magyar telepesek és az úz-kabar lakosok közötti ellentéteket, s így Atilla Hun Szövetségének őslakosai és az új honfoglalók békében éltek egymás mellett. Bolyk után Csépány vitéz lett a fejedelmi birtokok kezelője és családjával a vasvári gerendavártól délre telepedett meg, mivel Árpád a vitéz Bolykot Kassára vezényelte. Szovárd a losonci síkságon telepedett meg, míg Gömörben Huba legkisebb fia lett Árpád megbízottja. Később Szovárd leányát Bolyk vitéz első fia vette feleségül, aki nászajándékul Ipolybolyk községet kapta. Hubának hét asszony nélkül maradt halásza a Sajó és Hangony összefolyásánál telepedett meg és a putnoki-sajónémeti váraknak özvegyasszonyait vették feleségül és megalapították Hét községet. Az Arvisura települési könyv szerint 1180-ban a király Uraj és Szentsimony községekbe újabb palócokat telepített Ipolybolykról, azzal a céllal, hogy az izgága besenyőkkel együtt keresztény hitre térjenek. Az etelközi kunoknak pedig Nádasdra adott letelepedési engedélyt. 1185-ben újabb úz csoport érkezett Magyarországra, melynek zömét a kun-magyari Magyarkáról elköltözött mesteremberek alkották. A király ötfelé telepítette a na$yszámú úz csoportot: az Uz-völgyébe, a Baranya megyei Ózdra, a Nógrád megyei Ozdinra és a Sajó menti Úzföldre. Ehhez a csoporthoz tartoztak még az Araliz-tó melletti ogúzok harcosai, akiket az Úz-földi hadnagy, Bodor István örömmel fogadott és a vasvári várszervezet három várába osztotta be a daróci, vasvári és Biring várába. Két tized rajt a putnoki várszervezetnek adott kölcsön. 686 Tízévi hadakozás után, 1195-ben az ogúz harcosokat a kilenc úz községben telepítette le, ahol megnősültek, s így Center, Ózd, Várkony, Hangony, Putnok, Velezd, Daróc, Dédes és Mogyorósd községek megfogyatkozott népességét növelték. A Magyarok Törzsszövetségének honfoglalása után Madaj-asszony Szöged közelében, Pusztaszeren ütötte fel sátorfáját és továbbra is vállalta a 884-ben elhunyt Enéh leányának tett fogadalmát, miszerint véréből származott gyermekei részére biztosítja az új szövetség vezetését. Ez a mozgékony nagyasszony óriási munkát végzett. Mint Nikétász Korintosz özvegye, görög papok kíséretében elment Bizáncba és formálisan szerződést kötött a császárral, megígérve a keleti egyházhoz való csatlakozás későbbi tervét. Megbékélés végett az agg székihun fejedelemhez ment feleségül. Árpád fiát, Zsoltot eljegyeztette Mén-Marót bolgár fejedelem Bolárka nevű leányával, akik Zsoltot csak Zoltánnak nevezték, de ezen senki nem veszett össze. Tétény 898-ban meghalt és 899 tavaszán az özvegy Töhötöm vezér az özveggyé lett budavárinagyasszonyt feleségül vette. Árpád, aki 895-től a kabar fejedelmi tisztséget is betöltötte, Kurtán (Kurszán) fejedelem halála után lemondott a tárkányfejedelmi tisztségről. Őrsúr úz-fejedelmet tárkányfejedelemmé választották. Az elaggott Madaj asszony volt a legboldogabb az új hazában, amikor a legnépszerűbb unokáját, Árpádot: Áldor, Előd, Huba, Ond, Szeret, Tas és Töhötöm vezérek az etelközi fejedelmi pajzson felemelve nagyfejedelemmé kiáltották ki. Akkor Mén-Marót, Órsúr, Madaj-asszony és Verecke az Oregek Tanácsát képviselte, Gyula, Nagybodor és Levente a Sámánok-Tanácsát, míg Zoltán-Zsolt ifjúsági fejedelem esküt tett arra, hogy a hátrahagyott Gyula törzzsel és Ordosszal fenntartja az ifjúsági kapcsolatot. Őrsúr esküt tett, hogy minden erejével

megszervezi a tökéletes tárkány-ellátást és az Arvisura törvények értelmében nem engedi szétforgácsolódni az újonnan megalakult 10 törzsből álló Törzsszövetséget. Zalán 900-ban meghalt, Parajdon temették el. A széki hunok már a kis ZoltánZsolt kezébe tették le a hűségesküt, mint az ifjúsági fejedelem vitézei. Ezen esküt a Gyulák törzse is elvégezte 902-ben Jászvásáron, ahol a visszaköltözöttek is kisfejedelemmé választották. Madaj asszony 901-ben halt meg Gyulafehérváron. Murduk-Tórem szertartása szerint hamvasztással temették el. Síremlékén teljes életét feltüntették, a kasszu-birodalom szokásait véve figyelembe: Zalán széki-hun fejedelem Erdő-elvi Birodalmában elhunyt a feleség Madaj - Korinthos - Gordáska Született: SUSA városában a 4856. medvetoros évben. Meghalt: Gyulafehérváron, a 4941. medvetoros évben. Élt 85 évet. Poraiban szétszóródva a Magyarok Szövetségében örökké él! Az elhunyt Hülek legkisebb fia, Barkó tárkányvezér a leghűségesebb vitézeit a palóc földön, a Barkóságban telepítette le Susa község elnevezéssel, hogy Madaj asszony emléke örökké éljen. 687

Hej rege rejtem Arvisura

291(C).

Madaj aranyasszony jelentése Pam rovása

Kr. u. 900. (4130. m.t.é.)

„Pam tárkány jelentette a nevemben", hogy a 10 hágóban a széna-, só- és víz-ellátás tökéletesen működik. A négyszer ötéves beavatott leány-rajcsurban 192 hajadont képeztek ki. Ebből 160 készen áll a 8 törzs harcosaival való bevonulásra; 25 leány az átjárókban felállított tárkány-törzs és élelmező törzs állományára vigyáz; a többiek vállalják az öregek, gyermekek és betegek csoportjának kíséretét. Egészségügyileg vállalják 67 790 harcos, 12 210 felvezető és 377 632 családtag gondozását. A honfoglalók tehát 445 422 lélekkel indultak 12 210 felvezetővel. Árpád a tanácskozás előtt jelentette az Öregek Tanácsának, hogy neki 3 helyen kell átlépnie a határhegyeket; Jászvásár közelében javasolja a 4. hágóban való átkelést, de nem járul hozzá az Aldunai 3 átkelőhely igénybevételéhez. Ezért kéri a „Zsablyaterv" végrehajtását, mert az minden tekintetben veszélytelen. Javaslatát elutasították. „Pam tárkány Pusztaszeren jelentette a nevemben", hogy az Árpád-vezette 3 törzs még a disznótor elején (november) Jászvásárt mellőzve a korán beállott fagyon átkelt a szorosokon és a medvetort már a Kassa melletti Abaújváron ünnepelték. A Kéri, Keszi, Kürt és Kun-magyar törzsnél a veszteség: 1 harcos, 2 tárkány, 12 öreg és 6 kisgyermek. Tehát összesen 21 lélek, 3 szekértöréssel. A Kurszán vezette Megyer, Szeret és Barkó törzsnél 2 harcos, 3 tárkány, 1 beavatott-lány, 15 öreg és 8 gyermek, összesen 29 lélek és 9 szekértörés a veszteség. Cicás beavatott-leányt a róla elnevezett Cicáshegyen temették el. Emlékét az úz-völgyi marúzok kötelesek fenntartani. Az Álmos-vezette Megyer törzs tárkányai a Nyék, Tarján, Jenő és Ogúz törzsnél 4 023 harcost és tárkányt, 2 676 öreget és gyermeket láttak meghalni. Kusid vezérnek a lugosi csatában 216 harcosa esett el. A pusztaszeri zendülésnél 16 harcos vesztette életét. Ezenkívül 1 tárkány, 26 öreg és 9 gyermek lett útközben a besenyők vérengzéseinek áldozata. Eltűnt és visszavándorolt 4 139 lélek. Jászvásárra visszaköltöztek 230-an. 185 szekértörés volt. 8 345 ló veszteséggel. A visszafordulók kijelentették, hogy a hátrahagyott Gyula törzs tagjai akarnak lenni, mert ott biztonságosabb életet remélnek. Az Álmos vezette déliek csoportjánál tehát Álmossal és Cicással együtt a veszteség 11 586 lélek, 185 szekértörés és 8 345 vegyes ló. Ilyen veszteség mellett a felvonultatókkal együtt a 457 632 lelket számoló induló létszámból aratásig csak 446 046 lélek érkezett meg. Mivel Árpád már a Kárpátok gerincén feloldotta a megtartóztatási tilalmat, a beavatottak úgy tájékoztatták Madaj aranyasszonyt, hogy a Magyar Törzsszövetség a medvetor Aba napjáig 65 000 lélekkel fog szaporodni. Aratás után gyűlt össze Pusztaszeren a vendéglátók és a vendégek Jászvásáron elkezdett birodalmi Nagyszalája, hogy befejezzék a százévenként szokásos tanácskozást. Alpártól Szögedig bő abrakkal és minden egyéb szükségessel feltöltötték az élelmező helyeket, hogy a jászvásári 5 nap után befejezhessék a megbeszéléseket. Verecke kabar fejedelem Madaj aranyasszony jelentése után hangsúlyozta: „Reméli, hogy mindenben meg fogják egymást érteni." Ezen a pusztaszeri Nagyszalán részt vett mind a 24 törzs. A vezéri szállás körül 24 csoportban állították fel a sátrakat. Mind a 24 csoportnak 4-4 vezéri szavazata volt és ezenkívül még a főtáltosnak, főbátnak, fősámánnak és főpapnak is volt egy-egy szavazata. Ez együttvéve száz szavazatot jelentett. 688

Madaj aranyasszony jelentését egyhangúlag tudomásul vették. Álmos nagyfejedelem halála sajnálatot keltett. Órömmel üdvözölték Kurszánt, az új fejedelmet. Kurszán megígérte, hogy a Magyar Törzsszövetség 8 törzsének elhelyezését az előző megbeszélésnek megfelelően fogja végrehajtani, a 2 tárkány-törzset pedig befogadja a városok lakossága és eredeti törzsük. Verecke, az őslakók fejedelme lemondott tisztségéről veje, Árpád javára, akinek a gyermekei közül Zsolt kisfejedelem és 3 leány már az új törzsszövetség területén született. Árpád mint minden tekintetben, a családi dolgokban is eleget tett a Magyar Törzsszövetség által támasztott várakozásoknak, hiszen eddig összesen már 5 fia és 4 leánya született. A kis Zsoltot egyhangúlag kisfejedelemmé választották. Az új biro dalom megszervezésére 20 évet szavaztak meg. Zalán a székelység nevében előadta, hogy a pannon, hun és avar szövetség főként azon bukott el, hogy a táltosok, sámánok, bátok és papok az örökös szellemi vetélkedésben sehogy se értették meg egymást. Most tehát rendelkezni kell az iránt is, hogy a lelki világ embereit egységesen nevezzék el. A szavazáson a bevonuló 8 törzs, meg Eszék és Alpár törzse 42 szavazattal a táltos név mellett, a pannon és hun szövetség törzsei 31 szavazattal a sámán elnevezés, az avarok törzsei 18 szavazattal a bát, a nyék, kasszu és szavárdi beavatottak pedig kilencen a pateszi, azaz pap elnevezés mellett voltak. Mivel a beavatottak a táltosokkal megegyeztek, a sámánok azonban a bátokkal nem: végül 51-49 arányban a táltos név mellett döntöttek. Ez egyúttal azt jelentette, hogy szellemi dolgokban a 9 beavatotté lett a döntő szó. Az ÁrpádGilgames ház tehát szellemiekben átvette a hatalmat.

Hej rege rejtem Arvisura

292(A).

A 900-as Honfoglalási Nagyszala. A kabarok honfoglalása Nagybodor fősámán és Galga rovása (4932~948. m.t.é.)

Kr. u. 892-908.

Nagy tettek előtt az elődeink mindig egyesítették a fővezéri és fősámáni tisztsége ket. Így mikor Etilközben eldöntötte a hét Magyar Törzsszövetségi, egy tiszta kabar, egy kunmagyari és az egy kasszukkal kevert kabar törzs, hogy elfoglalják Atilla örökségét, Álmust választották meg az új törzsszövetség sámánfejedelmévé. Erre azért volt szükség, mert az eddigi, nyugatra irányuló kalandozók maradványai, majd a Pannon, Atilla, Baján és Kéri fővezér honfoglalóiból többségükben a sámán-számán Égi-Birodalmi hiten lévő őslakosok voltak többségben. Ezért a Magyar Törzsszövetség inkább lehagyta területfenntartóként a Béla törzset, hogy a csatlakozó három törzzsel (sámáni ogurd törzsek) többségben legyenek. Álmos egy nagycsontú, magas ember volt, aki messze kimagaslott a többi vezérek közül és hangjával túlharsogta a vitázó társai hangját. Megtehette, hiszen a beavatottak támogatták harcát. A rokonlátogató tárkány kalandozásokat mindig legkisebb fia, Árpád vezette a Jász-síkságra, sőt egy telet a felsőőri római-pappal együtt Rómában töltött, hogy a nyugati világ szellemi életét is megismerje. Középső bátyja, Gyula, a törzsszövetségben a horka, azaz a legfelsőbb bíró szerepét töltötte be, de kalandozásra soha nem vállalkozhatott, mert a kétnyelvű törzsszövetség tíz törzse között mindig voltak ellentétek. Álmus első fia, Kusaly vékonydongájú, de igen jó eszű legény, a rovást könnyen elsajátította és gyakran felkereste a Jász-síksági rokon-népek maradványainak szálláshelyeit sámánjárásként. 689

31. ábra A honfoglaló törzsek letelepedése Törzs Népcsoport 1. Kéri

Vezér kabar

Huba

2. Keszi

kabar

Töhötöm

3. Kürt

tiszta kabar

Áldor

4. Gyarmat-kaszu

barkó

Barkó

5. Megyer

magyar

Könd

6. Kunmagyari

Szeret

7. Ogúz-Gyarmat

Előd

8. Tarján

magyar

Ond

9. Nyék

magyar

Laád

10. Jenő

magyar

Tas

Az etilközi zaklatások miatt a tél beálltakor megtartott medvetoron eldöntötték, hogy tavasszal a Jászsíkságra és Kabar-földre vándorolnak. Verecke kabar fejedelem és Zalán, a széki-hunok vezére már előzőleg is kérte segítségüket, mert nem tudtak ellenállni a környező népek erőszakos nyomásának; a betegségek, járványok és az örökös csatározások miatt a hadra alkalmas vitézek száma egyre fogyott. 690

32, ábra Magyar törzsszövetségi területek a honfoglalás után Törzs Népcsoport 1. Kéri

Vezér kabar

Huba

2. Keszi

kabar

Töhötöm

3. Kürt

tiszta kabar

Áldor

4. Gyarmat-kaszu 5. Megyer

Barkó magyar

Könd

6. Kunmagyari

Szeret

7. Ogúz-Gyarmat

Előd

8. Tarján

magyar

Ond

9. Nyék

magyar

Laád

10. Jenő

magyar

Tas

őslakók:

50 tyumen

honfoglalók:

45 tyumen

Gyula törzse:

15 tyumen

összesen lélekszám: 110 tyumen Árpád már ezt megelőzőleg Verecke kabar fejedelem leányát vette el feleségül és az apósa kérésére már kora tavasszal kérte a három kabarféle törzs bevonulását. Álmos hozzájárult, hogy Árpád a három kabar törzzsel elinduljon, de a kevert kabar-tyumen nem vihette magával asszonyait, öregjeit, mert Kusaly tervei szerint ezeknek a nyugati határvonalon kell letelepedniük. Gyula és Kusaly csak hóolvadás után vonul be Zalán segítségére. 691 A honfoglalás teendőit Kusaly készítette elő az ötszöri rokonlátogatás alapján és ezen elgondolás mellett Álmos a végsőkig kitartott. Árpád sikereit hallva, Almos Kurszán néven átadta Kusalynak a fősámáni tisztséget, Gyulának pedig a kenéz beosztást a horka teendői mellé. Mindkettőjüknek megvolt a nyolc gyermeke. Nagy volt az öröm Kabar-földön, amikor Verecke veje, Árpád megérkezett a kabar tyumenek élén a jeges szorosokon át Kassára. Az abaújvári medvetor után benyomulni akaró népek tudomást szereztek a kabarok megerősödéséről. Visszavonultak a hegyek közé, de Árpád üldözőbe vette őket. Mire eljött az almavirágzás ünnepe, Árpád hadai az egész Kabar-földet visszafoglalták és a kabar szállásokat nagyon megerősítet ték. Tehát Árpád egy év alatt végrehajtotta a Jászvásári-Nagyszala ötéves tervét. Ilyen esemény volt az is, mikor Matyó győzelmet aratott a kinajok felett. Ekkor kezdtek visszahúzódni a hun törzsekből kiszakadt törzsek. A jürcsik, a korja, a csukcs, a jakut, a lapp és a szamojéd-nyenyec törzsek visszatértek a hun birodalomba. Velük együtt 30-ra emelkedett a törzsek száma. Később azonban a Matyó halála utáni századokban ezek a kis törzsek a kinajok nyomására visszatértek eredeti törzse ikhez. Mikor a kinajok megölették a széki-hun Csücsit, azok elhagyták Tola hitszegése alkalmával kapott hazájukat és a turgai kapuba vándoroltak. Innen azután Atilla vezetésével Budavár hun birodalmába mentek tovább. Három töményük azóta is ott él Pozsony, Szöged és Hargita-hegyének térségében. Igen érdekes a hun törzsekből kiszakadt kazahunok története is. Mikor Aladárral a Volga mellé vándoroltak, egyfolytában torzsalkodtak az avarokkal. Az Avar Birodalom megalakításakor nem jöttek Budavár térségébe, hanem az avarok legelőterületét elfoglalva hozzájárultak a Kazár Birodalom megalapításához. Ennek megszűnése után is kazahun fóldön maradtak, még Bakát nagy földrengése után sem hagyták el ezt a területet, hanem beolvadtak a környező népek tengerébe. Egy részük kazahhá vált, más részük mindenütt katonai szolgálatot vállalt és kozák néven kenyéradóikhoz házasodtak be és az összes lovaikat vitték magukkal. Kisebb részük pedig a Jász-síkságra vándorolt a fekete-hun törzsekhez, így a kunokhoz, a jászokhoz és ritkább esetben az úzokhoz csatlakozott. Eközben a kinajok egyre nagyobb nyomást gyakoroltak az ogúzok és a besenyők törzseire, így azok a Kazár Birodalomban felváltották a magyari, a magyar és a kabar törzseket. Amikor az avarok 680 táján megalapították a Ten folyóig terjedő nagy birodalmukat, Kazária néven a kazahunok is sürgősen megszervezték a fekete-hun, azaz a Kazahun Birodalmat. A 24 Hun Törzsszövetségben a hunoké volt a vezető erő, minden törzsnél képviseltették magukat. A Kazár Birodalomban, 735-ben fősámáni vonalon a Megyer Törzs vezére, Opos ragadta magához a hatalmat, aki a fő tanácskozás után a magyariak, a kabarok és a magyarok törzseit a kazahun határvonalon helyeztette el. Az avarokkal folytatott tárgyalások során az ellenségeskedések megszüntetése céljából sikerült megvalósítani az Arvisura törvények gyepű-elvét. Később unokája, Edemen szintén fősámán lett. A délről és a keletről menekülők felkarolásával úgy érvényesítette a gyepű-elvet, hogy a Megyer törzset tette a gyepű tulajdonosává. A pusztaszeri fejedelem-választás után Zalán vezért megtámadták a besenyők. Kurtán fejedelem adott segítséget, így aratásra nem tudott a Jász-síkságon át Tétény vezérnél, Budavár barlangrendszerében jelen lenni. Az egyesült magyar és széki-hun harcosok Lugosnál győztek a besenyők fölött, de az üldözéssel olyan sok idő telt el, hogy nem gondolhattak a budai látogatásra. 692 Az emberveszteség nélküli honfoglalás nagyon megemelte Árpád tekintélyét. Viszont a kiváló kabar harcosokat elkeserítette a kissé szabálytalan fejedelemválasztás híre. Verecke úgy vezette le a kialakult feszültséget, hogy öreg korára való hivatkozással lemondott a kabar fejedelemségről a veje javára, mivel Eperjestől Árpád harmadik gyermeke Ilona ősanya napján megszületett. A kabarok egykézben való egyesítése igen nagy jelentőségű volt, mert teljesen megszűnt Kabarföldön a honfoglalási feszültség a régi és az új egynyelvű lakosoknál. Ekkor az etilközi szerződéssel összhangban Árpád megszüntette a házassági tilalmat és a Kárpát bércén az önmegtartóztatást, s így szabadon összeházasodhattak a régiek az új jövevényekkel.

Ha Kurtán fejedelem késett is, de Árpád aratásra megjelent Budán a magyarok negyedik törzsével, a Megyer tyumennel. Tétény, a megmaradt kaza-hunok fejedelme nagyon megijedt a harcias külsejű Árpádtól és bezárkózott Bakóc várkapitánnyal Budavárába. Tétény eddig mindig csak Kurszánnal tárgyalt a sámánifjak látogatása alkalmával és nagyon megijedt a csillogó fegyverzettel felvonuló Megyer törzs harcosaitól. A korábbi megegyezés szerint a Várhegy másik oldalán jelölték ki a magyariak szálláshelyét, de erről Árpád semmit sem tudott. Ugyanis Bakócék, ragaszkodva Avarbástyához, mint avar őslakosok, nem adták meg a kegyhely-elfoglalási engedélyt. Árpád holdtöltéig várt Kurtán fejedelemre, majd fehér lovat áldoztatott a Tóremeknek. Utána az összes Téténynek szánt ajándékait szétosztotta harcosai között, összes lábasjószágait levágatta, összes boroshordóit csapra verette és három napig szólt a dal. Kérte Ruda-Tóremet: „Legyen az új székhely a víg kedélyű harcosok Örök-Városa, akik még a megalázásokat is dallal köszöntik!" Utána a Megyer törzset a hegy alatti síkságra telepítette a Duna mindkét oldalán, míg a kabar kovácsokat a Csepel alatti suoma-szállás közelébe vezényelte, hogy ZsoltSolt községnél várják meg Kurtánt, de meghagyta, hogy a halászgató suomákkal össze ne vesszenek! A szállás-ünnepély harmadik napján egy kabar fiatalokból álló csoport érkezett, hírt hozván a szlovákok mozgolódásáról. Ennek Árpád nagyon megörült, mert nem kellett bevárnia Kurtánt, hanem Kassára lovagolt. Holdtöltére Bors vezér összeállította a három kabar tyument és békés szándéka jeléül követeket küldött egy feldíszített fehér lóval a szlávok királyához, aki örömmel fogadta Zsámbok vitézt és megköszönte az aranyos nyereggel és ezüst zablával díszített lovat. A három tyumen kabar harcossal azonban nem lehetett bírni. Megrohanták az otthonukba visszavonult szláv harcosokat és a menekülő király seregét csákánnyal agyonverték. A királyleányt Zsámbok vitéz mentette meg és a Rózsák-hegye érintésével Kassára vitte. Zsámbok a kabar vezérek tanácskozásán jelentette, hogy a kabar tyumeneket az bőszítette föl, hogy lerészegedett faszénégetők a betléri kabar fegyverkovács települést megrohanták és minden elsőszülött fiút megöltek. Ekkor Árpád Betlérre lovagolt, ahol Nagybodor törvényt ült a vérengzések miatt: „Amennyiben a békés kabarszállásokat a szlávok megrohanják, a jövőben tízszer annyi elsőszülöttet fognak kivégezni a bűnösök közül! Minden elpusztított szállás helyett tízszer annyit fog a kabar nép is elpusztítani. Amelyik szláv fogoly ezt a törvényt elismeri, az szabadságot nyerhet és hírül viheti a szláv királyanyának, hogy a kabar fejedelem engedélyezte Zsámbok vitéz és a szép Zelenka királyleány házasságát. Amennyiben a királyi anya kívánja a leányát viszontlátni, úgy Zsámbok vitéz hazaviheti és ezzel a béke-házassággal helyreállhat Kabar fóldön a béke!" 693 Zsámbok vitéz 24 harcosával kísérte a királyi leányt édesanyjához. A régi telepes Zsámbok vitéz jól beszélte a szlávok nyelvét, megnyerte az anyósa tetszését, aki a megkötött béke fölötti örömében Zsámbok vitézt a szlávok királyává választotta. Zsámbok vitéz kabar testőrei a királyi székhely melletti réten selyemmel bélelt kamlikban éltek. Ezt a helyet még most is Zsámbokrétnek hívják. Zsámbok vitéz itt halt meg 70 éves korában. Ott temették el az útmenti fűzfánál. Ezt a sámántörvények szerint kegyhellyé nyilvánította a kabaroknak az Oregek Tanácsa. Fiai közül Zsár lett a kabarok duru-sámánja, aki a szövetség keretében a kabarokat képviselte. Kubin fia pedig húszéves korában uruki keresztény hitre tért, és boksa, azaz tudós papként Selmeczen vezette a kabarok sámánképzését. Amíg a kabar részen Árpádnak minden sikerült, addig Kurtán nehézségei nagyon megnőttek, mert Zalán harcosai közül sokan Oklánd vitézzel együtt otthagyták a csatát, s azt vitték hírül Pusztaszerre, hogy Kurtán a széki-hunokat támadta meg. Ezért a szekértáborban kitört az ellenségeskedés, mely súlyos véráldozattal járt. A nézeteltérések rendezését Kurtán testvérére Gyulára bízta, míg ő Budára lovagolt a fekete hunokkal való megbeszélésre. Tétény örömmel fogadta Kurtánt, s csupán azt kifogásolta, hogy a kabarok öt teljes hónapig körülbástyázták. Most is túl sok harcos ólálkodik Budavára körül. Kurtán megnyugtatta, hogy ez a Megyer törzs, az ő közvetlen tyumenje. Az eredeti tervek szerint ötezer harcos és családja a következő évben átmegy a Dunán a tavas síkságra, ahol most kevés lakos él a tavalyi járványok miatt. Árpád nem ülhetett tétlenül, Pozsony várát saját birtokába vette és még a tél beállta előtt elfoglalta a kabarok településének környékét. Kapuvárnál megerősítette Alsó-őrt, majd a szombati-vásár helyeket. Felső-őr kabar őrségét legényekből és özvegyemberekből állította ki. Az etilközi magyarvész miatt asszony nélkül maradt kabar harcosokat házasságra szólította fel. Ekkor Árpád uruki hitű, és keresztény hitű papok vezetésével egy békés felvonulást rendezett az árvízsújtotta Ibos és Encs folyók vidékére. Az árvíznél a kabar harcosok segítséget nyújtottak a veszélybe került lakosságnak. Az avar származású uruki keresztény papok felvilágosítása folytán sok vállalkozó szellemű, keresztény hitű avar asszony és leány lett a kabarok felesége és ez Árpád nagy megelégedésére csökkentette a nőhiányt. Gazdaságilag is sokat ért, mert a feleségek magukkal hozták az avar uralomból eredő minden hozományukat. Beszédüket is megértették.

Mindezek nagyon megnövelték Árpád tekintélyét, noha a honfoglalást teljesen Kurtán fejedelem dolgozta ki és készítette elő. Árpád a Kurtán által eltervezett letelepülést öt év helyett egy év alatt végrehajtotta. Ugyanakkor, míg Árpád a nyugati régi kabar településeket megerősítette, Kurtán fejedelem csapatai átlovagoltak a Jászsíkság területén és a Budavár környékén táborozó Megyer törzshöz csatlakoztak. Vázsony fia, Szered vitéz a Veszprémbe érkező Tarhosnak rögtön jelentette, hogy az avar származású Fekete Arnó sóvári püspök jegyzéke szerint Tarcsatár, Kalágé, Göröc és Győr fóldvárainak avar kincsei milyen vallási intézményeknél, mely metropolita városokban lettek elhelyezve. Ezen kincsek egy részét az Ibos menti avar asszonyok magukkal hozták. 694 Amikor Kurtán fejedelem csapatai tömlős lovaglással a Dunát átúsztatták, Budavár felől igen hideg záporesőt kaptak. Mire Kurtán fejedelmi díszbe öltözött, kilelte a hideg és dunnás-ágyba fektették. Másnap, mire járóképessége helyreállott, Tétény vezérnél a tárgyalását megkezdte. Minden vitás kérdésben megegyeztek a terület benépesítésére vonatkozólag, amelyet Gyula fősámán és Nagybodor kenéz foglaltak rovásba, hogy a kabarok is értesüljenek a történtekről, Árpád ugyanis nem jelent meg Budavár alagútrendszerében, hanem inkább a jövedelmezőbb kalandozást választotta. Szered révén sok pannon kincs visszakerült, mivel az avar-uruki egyházak tagjai a kabarok mellé álltak. Ugyanis a kabar kincsek elrablása miatt a Győrt kifosztó Gerő bajor grófot az avar birodalmat védő Kéri törzs és az avar vitézek maradványai megölték és a kincseket az asszonyok elrejtették. Az uruki avar egyház tagjainak helyeslése mellett Kapuvárra szállították. A budavári tárgyalások után Kurtán fejedelem rosszul lett. Amikor a Taru-suomák kigyógyították bajából, lelküsmeretesen eljárt, és irányította a honfoglalási letelepüléseket. Árpád ezzel nem bajlódott, hanem vezéreit bízta meg a Kurtán által elfogadott javaslatok végrehajtásával. Mivel a déli részeken sok baja akadt Kurtánnak a szláv beszivárgókkal, Árpád egy tyumen kabar harcost küldött segítségül, míg ő két kabar tyumennel évenként az avar birodalom határőrizetében volt a földvárak környékén, hogy az avar javakat visszaszerezze. Mire a hároméves telepítési terv letelt, minden kabar tyumen két évet kalandozott, s ezáltal vagyoni helyzetük nagyon megjavult. A negyedik évben Árpád megütközött a morvák ifjú királyával a Morvamezőn. A csatát az döntötte el, hogy Árpád a fegyverkovácsok tyumenjét is harcba vetette. A nehéz munkához szokott csákányos vitézek harcmodora annyira meglepte a morvákat, hogy ész nélküli menekülésbe kezdtek. A két lovas tyumen nagy győzelmet aratott. Így a kabarok most igen nagy zsákmánnyal tértek haza és más törzsek kivetett fiai nagy tömegben pártoltak át a gazdag kabarokhoz. Az élelmezési helyzet kiegyensúlyozása érdekében Árpád a morvamezei csata után ács és kőfaragó hadifoglyokat küldött Budára, hogy építsék fel a Várhegy északi oldalán Etil-város fölött Kurtán-várát. Sajnos az új várat Kurtán fejedelem nem sokáig élvezhette, mert a megerőltető munka és a megfázásból eredő betegsége az egészségét annyira aláásta, hogy a honfoglalás negyedik évében meghalt. Holttestét Kurtánvár kegyhelyén temették el. A halotti tor és a fejedelmi gyász 24 napig tartott, amelyen minden törzs vezére részt vett. Igen bőtermésű év volt. Mivel a kalandozások is jól sikerültek, a törzsszövetség egész területén örömmel várták Árpád fejedelemmé választását. A dalos kedvű és igen kemény-öklű Árpádot mindenki nagyon szerette. Törzsének gazdagsága azzal csábította a harcosokat, hogy az új fejedelem vezetése alatt az összes harcosok gyarapodni fognak. Kurtán fejedelem halála után Árpád lemondott a tárkányfejedelemség tisztségéről. Az Öregek Tanácsa Madaj aranyasszony javaslatára Őrsúr úz fejedelmet választotta tárkányfejedelemmé. Az új hazában így az elaggott Madaj aranyasszony volt a legboldogabb, különösen, amikor legéletrevalóbb unokáját, Árpádot a hét vezér az etelközi fejedelmi-pajzson magasba emelve uralkodóvá választotta. Az Oregek Tanácsa megállapította, hogy a lovas-állományban Orsúr adta a legnagyobb segítséget a honfoglalók felvezetéséhez, ezért tárkány-fejedelmi tisztségben joga van ahhoz, hogy a hunokhoz és kazárokhoz hasonlóan minden törzsnél megszervezze a tárkányellátást, hogy az Arvisura törvények értelmében ne engedje szétesni az újonnan megalakult 10 törzsből álló szövetséget. A hunokhoz és az avarokhoz hasonlóan a szkíták által létrehozott Csörsz kiképzési, védelmi árokrendszert felújították. 695 Árpád fejedelemmé választása elé már az Oregek Tanácsa sem gördíthetett akadályokat, hiszen már Eperjestől született 4 gyermekével 9 utóddal rendelkezett. Viszont megoldotta a honfoglalási feszültséget, amely öt éven keresztül bomlasztotta az egységet. Még az öreg Verecke is megjelent leányával, Árpád feleségével és újonnan született Solt várabeli fiú unokájával, akik boldogan nézték apjukat, amint a többi hét honfoglaló díszes pajzson a magasba emeli, s Isten-kardjával a négy égtáj felé suhint. Ezen díszes kardot Zsolt fiának adta át. Árpád az Arvisura törvényekhez ragaszkodott. Ezért Csepel nagy szigetére költözött, ahol edzett harcosaival jurtákban élt. Gyula fősámánt kérte fel, hogy költözzön át Gyulafehérvárról Kurtánvárába, aki a békesség kedvéért az első fia részére megkérte Tétény kazahun vezér leánya kezét, s így a budai Várhegyen is megszületett az egyetértés és a béke. Budavárában is megszűnt a feszültség.

Galga felesége a következő évben meghalt, ezért másodszor a Tura vidéki manysik leányai közül választott feleséget. Az anyósával azonban rossz viszonyba került vagyoni dolgok miatt, ezért Árpád engedélyével visszaköltözött a Káma folyó mellé, ahol akkor a Béla törzs uralkodott. Hazánkban még a búcsúzás szertartását sem a Galga mentén tartotta, hanem Kapuváron, amely Árpádnak is legkedvesebb helye volt, mivel a sík mezőn felépített vára a Magyar Törzsszövetség élni akarását jelképezte. Ezért sokáig Avar-kapu és Árpádvára volt a neve. Abban az időben nem voltak olyan sűrűn lakott területek, mint most. Ha valakinek egy rossz embere akadt, akkor a súrlódások elkerülése végett inkább más törzsbe vagy más törzsszövetségbe költözött át. Galga esetében az új feleség mindig zsörtölődött, hogy a régi manysi földön mennyivel becsületesebbek voltak az emberek, milyen nyíltszívűek, itt meg majd megeszik egymást. Álmos fiai közül egyik sem volt látó-ember, azaz nem volt harmadik lelkük. Viszont Álmos belső emberei között Nagybodor és Galga voltak azok a sámánok, akik a feltételeknek megfeleltek. Új honfoglaláskor mindig biztosították az Arvisura törvények a kettősséget. Így mindketten megírták a saját Arvisurájukat. Nagybodor rovása ott maradt Kurtánvárban, míg a Galga Arvisuráját a manysi-földre, a Mort folyó mellé szállították, Galga kegyhelyére. Viszont másolatot készített róla Gyűrűfű szécssámán, Madaj asszony és most Eperjes rovósámánja. A jászvásári Nagyszalában az Álmos-Kurszán terv győzött. Az Álmos vezette déli csoporttal mint fősámán Bodor, Pam és Galga sámánokkal vonult be, Laád (Levente) Ond és Tas vezérekkel. A középső csoporttal Kurszán fősámán-helyettes, továbbá Nagybodor és Gyula sámánok vonultak be Előd, Szeret, Könd és Barkó vezérekkel, ezenkívül Madaj aranyasszony, a rimalányok vezére. Kurszánnak itt a fia támogatásával kettős szerepe volt. Könd fiát előreküldte vezérként, míg maga a felvonulókat hátulról irányította. Szabolcs fia az összekötők szerepét vállalta. Az északi csoporttal Árpád tárkányfejedelem Áldor harmadik fősámánnal, Borsod és Üllő sámánokkal, Huba, Töhötöm és az agg Előd vezér irányításával Árpád fővezérsége alatt vonultak be. Ezenkívül Árpád, mint kovács-fejedelem tárkányaival minden csoportnál szerepelt. A tárkány-megbízottai: Üllő, Barkó és Pam voltak. Az erről szóló Arvisurákat Nagybodor, Pam és Bodor rótták. Pam, a Nyék törzsbeli beavatott sámán fő feladata az volt, hogy az ötéves sámánképzések alatti rokonlátogatások során mindenütt jelölje ki az iható vízű kutakat, ahol az állatállomány itatása után a szállások népe összejött és ott a múltat felelevenítették. Ezért ezeket a kutakat egy külön megbízott odaparancsolásával elnevezték kátavári mesélő kutaknak. Sok esetben ezek a táplálékos folyók vagy tavak partján voltak. 696

Hej rege rejtem Arvisura

292(B).

Keszthelyi aranyasszony tudon képzése Galga tanfejedelem oktatási vázlata Galga rovása Kr. u. 906-910. (4946-4950. m.t.é.)

A nagyfejedelemmé választott Árpád kívánságára meghirdették a 4946. medvetoros évtől a 4950. medvetoros évig a Keszthelyi aranyasszony szellemében tartandó, beavatottszintű tudon-képzést. Amikor Joli-Tórem regéje szerint Sis-Tórem a Ruda-Tórem üstjéből az egyik tűzgolyót messzire dobta a vizes-ködök világába, Joli-Tóremnek, vagyis Földanyánknak a fiai alig találták meg. De aztán Földanyánk ezen a fóldön életet teremtett, s itt elszaporodva gondolkodó lényekké váltunk. Nagy időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a 24 Hun Törzs a szövetség erejére támaszkodva úgy meg tudjon erősödni, hogy Pannon vezér nagy erővel ide jöhessen és utána ezt a földet róla végleg Pannonföldjének nevezzék. Ataisz kultúrájában a kasszuk jártak elöl. Az ő akháj és etruszk törzseik teremtették meg a tengermelléki kultúrát. A görögöket Pannon vezér szorította ki innen. De ők azután is mindig igényt tartottak földünkre. Az etruszk szervezésű római légiók 40 évig harcoltak Lóbérc (Leoben) körül, amíg görög-latin összefogással sikerült dél felől elözönleniük Pannon-földjét. Amikor a Bugát-Bakáti fóldrengések miatt elkezdődött a 24 Hun Törzsszövetség nagyobb mérvű vándorlása, Ruga-Upor rendszerében 24 évig tartott a katonai szolgálat. Ez a rendszer azon a példán indult el, hogy 25 év után a római katonák közül pannónok is szép számmal kértek szülőfóldjükön adózásmentes birtokot. Ezt a szokást aztán a hunok is, az avarok is átvették, s ezzel Pannonfóld és Bős tudon birodalmának nagy része hun törzsszövetségi település maradt. Atilla uralkodása alatt a Szalaváré fátria által vezetett manysi tyumen is szerepelt a honfoglalók között.

Az első manysi tyumen parancsnoka a Kerecseny napján született Egerszeg volt. Iker-testvére, Aracsa, tyumen lovas hírszerző-ezredes volt, Bazita, Kustyány, Bötk, Csatár, Padár, Szabar, Ságod és Rajk ezredesekkel együtt. Kis húga, Pölöske, mint a rimalányok vezetője érkezett erre a földre. Egerszeg tyumenvezér és említett ezredestársai 20 év alatt mind elhunytak. A hunoknál szokásos temetkezési mód szerint hamvaikat a fóldre szórták, hogy népük ott örökké éljen. Végül már csak Pölöske rimalány volt közülük életben 3 gyermekével. A 10 ezredes hajtincseit Etilvárra vitték. Csak Egerszeg tyumenvezér hamvait nem szórták le a földre, hanem az uruki szentélyben az ácsok és nyílhegy-kovácsok szállásának kegyhelyén helyezték örök nyugalomra. Ezzel az a szentély az első manysi tyumen kegyhelyévé lett. Pölöske aranyasszony unokáját 120 év múlva Döbröce nevű dédunokája hozta vissza, mert Pölöske szíve mindig a Szalaváré-tyumené volt. 697 A Szalaváré tyumen kétharmada Atilla halála után visszament a Káma mellé. Száz év múlva az ottaniaknak is csak egyharmad része maradt továbbra is a Káma mellett; többségük tizedik törzsként Béla törzs elnevezéssel a magyar törzsszövetséghez csatlakozott és leköltözött Bakátba. Itt a kazár uralom elleni 575. évi zendülés miatt a helyzetük tarthatatlanná vált, s ezért Alpár vezetésével átmentek az avarok vezette Égi birodalomba. Ekkor a Szalaváré fátria ezredesei voltak: Ormánd, Pacsa és Tilaj, akik közülük Pacsát Alpár fejedelemmé választásakor tyumenvezérré tették. A Magyar Törzsszövetség honfoglalásakor a Szalaváré fátriából egy hídverő részleg érkezett ide, Kárkász vezetésével. Az ő Karas nevű fia itt várost alapított. Kisebbik fia Albélán maradt és lövőket képezett ki a visszamaradt Béla és a Gyula törzs részére. Ennek a Zala nevű lövőnek sok fia volt, a Kazár Birodalomból menekülő harcosok tömegesen csatlakoztak hozzájuk. Amikor a kazárok a besenyőktől Magyarka védelmét követelték, Zala vitéz százada 902 tavaszán Csepel szigetén jelentkezett Árpádnál. Árpád a Karas feletti Zalavárra irányította őket és különleges szolgálataikat a kalandozások során igénybe vette. Árpád parancsa szerint Zala vitéznek 905 medvetorán jelentenie kellett, hogy a Szalaváré törzs Zala századának minden tagja megnősült-e. Árpád 908-ban meghalt. Galga a zalavári tárkányképzést és a bősvári lovasképzést áthelyezte Pest közelébe, illetve a Tura folyó környékére. A rimalány-és arbag-gyógyítók képzését meghagyta Szalaváré birodalmában, Keszthely kolostorában. Az Árpádvári Nagy-Süánt az újonnan felépített Árpád-vár környékén rendezték meg. Ezen a viaskodáson az új fejedelem, Zsolt lett az első. Szomorúan vett búcsút Galga beavatott-fejedelemtől, akit Kámába szólított a küldetése. Galga magával vitte Kámába a Mirina-féle és Turfánba a Mani-féle női kolostorokba a Pusztaszeri Szerződést. Ennek titkos záradéka szerint azért, mert a hatalmat a kilenc szavazattal bíró uruki kereszténység biztosította az új uralkodóháznak, a magyarok biztosítják a Mani-féle keresztények védelmét. Az Árpád-vári és Rákos-mezei Nagy-Süánon a kabarokat nagy örömmel töltötte el, hogy az Eperjes véréből származó Zoltán-Zsolt fejedelem lett az első, de nagy bánat is érte őket, mert az Aba családból való Encs vitézt lovaglás közben olyan baleset érte, hogy majd belehalt. Boglárka, a legügyesebb arbag-gyógyító sámánleány meggyógyította a keszthelyi női kolostorban. Fogadalmuk szerint mindketten a Mani-féle keresztény hitre tértek. Lemásolták és a kegyhelyen őrzött titkos Arvisurák gyűjtemé nyében elhelyezték a pusztaszeri Galga-féle szerződést is. Leírták a gyógyítás közben szerzett tapasztalataikat is. A gyógyítási sikereket megörökítő feljegyzéseket aztán felolvasták a gyógyulást keresőknek. Ez is hozzájárult az arbagkezelés sikeréhez. I. Endre uralkodása alatt Oszlányka, a magyarkai aranyasszony a turfániáktól megkapta a Pusztaszeri Szerződés másolatát. Bemutatta az ifjú uralkodóknak. Egy levelet is hozott a Van-tó melléki fejedelemtől, aki lemondott a Gilgames-ház vezetői méltóságáról, és azt ezzel a levéllel az Árpád-házra ruházta. Ezeket az okmányokat Endre király kolostorában helyezték el. Az Árpád-ház mindig tudta, hogy annak idején az uruki kereszténység pusztaszeri szavazatával került a hatalomra és tiszteletben tartotta az uruki keresztények kiváltságos jogait is. Ezért a Mani-féle keresztények itt soha sem fizettek pápai tizedet, hanem a tőlük befolyt pénzeket királyaink az 5 szerzetesrend céljaira fordították. Köztudomású volt, hogy Vajk nővére, Piroska a Keszthelyi női kolostor legkiválóbb arbag-gyógyítója. Vele is megismétlődött Bolárka-Encs esete. Aba kabar fejedelemfi (Aba Sámuel) az egyik kalandozáson súlyosan megsérült. Így került Piroska gyógyító keze alá. Fordult ő gyógyulásért mindenféle istenséghez. Még azt is meg Miske, Omapud, Kulise, Levente, Lehel, Zadul, Zambur, Balog, Bulcsu, Zulta, Berend, Kadisa, Opus, Étehei, Kámon. Ezek érdeknélküli, uruki-mani egyistenhívő keresztény egyházközségek voltak. Ezen templomok a kis befogadóképességük miatt a túlsúlyba kerülő bajorok miatt újból épültek. 698 Urkán főtáltos ezen egyházközségeket újjászervezte és Jula öspöröst nevezte ki a Béla törzs uruki püspökévé. A Kevevárán székelő Mitragulán egyház-fejedelem volt az, aki a régi avarkori, uruki határvédő egyházközséget összefogta. A római katholikus hittérítőkkel bajor lovagok is bejöttek a kereszténnyé lett Avariába és 825-ben Jámbor Lajos irányítása mellett Győr, Rákos, Kunágota, Szöged, Oszora, Keszthely, Moson, Diósgyőr, Szolgagyőr és

Hunivár kincseit kirabolták. Az avar kincseket a kis falukban vagy földbe ásták, vagy a nyugati kincstárakba kerültek. Amikor már nem voltak aranykincsek és kinaj-selymek, II. Jenő pápa engedélyezte az adószedéseket az uruki egyház hívőitől, pedig Keszt aranyasszony a pápaság felé az adót száz évre előre kifizette. Mégis 824-től 885-ig az avarok lakta területen a pápaság adót szedetett. Ezen adószedést Árpád a tárkány kalandozásokkal megszüntette. Urkán után Csák lett a főtáltos és Árpád fiainak szállásterületét a Duna két oldalán jelölte ki, míg Szabolcs tárkány-fejedelem ezen védett területet északról, keletről, nyugatról és délről megerősítette. Majd Tarhos, a beavatottak fejedelme maga mellé vette, s az avar kincsek fellelhetőségét feltérképezte, amelynek alapján megindulhatott a kincsek visszaszerzése. Zoltán ifjú fejedelem elgondolásaikat magáévá tette és a Csörsz vonalán kiképzett lovasokkal irányította az avar kincsek visszaszerzése érdekében megindított kalandozásokat. Ebben nagy segítségére voltak a Szavárdi-aranyasszonyok, akik a keleti és nyugati Béla törzs felett rendelkeztek. Ha a budavári beavatott központban a vezetők változtak is, de a szavárdiak folyamatosan bennmaradtak és a beígért besenyő támogatásnak mozgatói voltak. Budavár bevatott központ az Encstől Magyarkáig megszervezte az esetleges nyugati támadások kivédését. 825 disznótor havának 10. napján, amikor a bajor lovagok pápai adószedés címén Diósgyőrt kirabolták, Zsadányból a Csörsz árokrendszer kiképzett vitézei megjelentek Kál kiképzőhelynél és a Salló táborral együtt döntő csapást mértek a bajor rablókra, akiket lekaszaboltak. Sajnos a kincsek javarészét elszállították, de a leltárba vett kincseket az összes jegyzékkel együtt Pásztóra vitték, az uruki kolostorba. Mivel az összes elrabolt kincsek nyilvántartása Amrik püspöknél a pásztói kolostor birtokában volt, így Tarhos a bevatott központban az uruki papság bevallása szerint minden elrabolt kincsről tudott. Nagy Károly magyar származású anyja, Judit hercegnő elküldte az avar-kincsek szétosztásának jegyzékét Vojnomir avar kagán jelentésével együtt Keszt aranyasszonynak.Nagy Károly végrendeletének fogalmazványát Kajd kagán fia, Pelsőcz fejedelem részére Kassára hozta, amely szintén Tarhos tudomására jutott. Gizzó kagán, Kalán kagán és Zabarkán fiai szintén jelentették rovásukban az avar kincsek hollétét. Sallek és Csák püspökké szentelése Rómában megtörtént, akik megszervezték az avar uruki papságot, akik az avarok sorozatos sérelmei miatt rovásba foglalták az avar kincsek prédálását. Unnó avar író Ungumeri avar költővel sorra járta a nyugati keresztény püspökségeket és az ott fellelhető avar kincsekről pontos jegyzéket készítettek. Mindezeket a Csörsz vonalon átjőve elhozták Pelsőcznek. Alcuín 15 szekér aranyról írt Fekete Arnó salzburgi püspöknek, amit 4 ökrösszekérrel vontattak. A Szent Denis apátság egyik gyűjtőhelye volt az átalakítás ra összehordott avar kincseknek. 823-877 között Kopasz László a táblákba öntött aranyakból készítette el a Szent Dionysius főoltárt. Prédikációikban ezt átnemesítésnek nevezték. Minden királyság és apátság évekig az aranytárgyak átalakításával foglalkozott. Mit csináltak a kiváló avar aranyműves legények? Vándorlásaik során minden átalakításról tárkány-bát feljegyzéseket készítettek, amelyet Keszt aranyasszonyhoz eljuttattak. Nyugaton Obor kincseknek, Harun al Rasid és a Nagy Konstantin kincseinek nevezték ezeket. 700 Nagy Károly 811 tavaszán kelt végrendelete értelmében 21 érseki székhely és 15 udvari gróf közül, Smaragd udvari káplán írása szerint Kopasz László, Jámbor Lajos, Hunteros comes és Hunt-Passzau, a későbbi I. Berengár császár nagyapja részesedése volt a legnagyobb. Igaz, hogy Bát-Baján fővezér a jóindulatú szövetségért 57 éven keresztül Kandics, Targit, Solák és Kunimund határügyi bánok révén békeadót fogadott el Bizánctól, ha lemondanak az avar vezetők a kétoldali támadásról. Így csupán Győrben 15 gönc (kb. 12 mázsa) arany gyűlt össze. 10 kirabolt avar-gyűrű 150 gönc aranyat tett ki. Velem őrparancsnokság, Alsóőr, Felsőőr, Szörényőr, valamint külső őrségeink: Boroszló, Igló, Bécs, Göröc, Bihács és Ráma voltak. Az Encs, Kalágé, Albán, Gorabán, Barancsi, Ozora, Macsó és Szörényi bánságok avargyűrűi 5-5 gönc, azaz 90 gönc arannyal rendelkeztek (108 mázsa). Tarhos összegyűjtött feljegyzései szerint Nagy Károly irányításával 240 gönc aranyat raboltak el az AvarokEgi-Birodalmából, összesen 28 kurgánt raboltak ki. Pelsőcz megmaradt Avar Birodalmában csupán 5 kurgán és a székely, marúz, kazahun, kabar, palóc őrségek és Pelsőcz fejedelemség rendelkezett 10 gönc arannyal, a Csörsz védelmi árok-rendszer pedig 2 gönc arannyal. Ehhez még hozzászámítódott a 240 szekérnyi aranyékszer és 120 szekér kínai és perzsa selyemáru. Mindezen követelésből azonban a Baszkorfóldre került Joli-Tórem aranyasszony szobrát és 5 gönc aranyat nem volt szabad visszakövetelni, mert Bakos és Kosut hadnagyok baszkor népei ezt megérdemelték, mivel a Nagy-csatában eljutottak a Nagyvízig és eddig elnyomásban részesültek. Az 5 gönc aranyat és ékszereiket Isten dicsőségére használták. 899-ben amikor Árpád és Apor megnyerte a brenntai csatát, Berengár lombardiai király elismerte az avar kincsek visszakövetelésének jogát és évenként 10 véka ezüstöt fizetett 900-950 között. Ugyanúgy elismerték a szászok, a bajorok, akik 938-ig megfizették az elrabolt avar kincsek felhasználása arányában az előre meghatározott évi adót. A bajor hercegek megpróbáltak hadat indítani a Magyar Törzsszövetség el len, de Pozsonynál csúfos vereséget szenvedtek. 934-ben az avar kincsek visszaszerzése érdekében Tormás fejedelemfi is megjelent Bizáncban és ugyanúgy, mint Berengár, Arnulf, a pápaság, a csehek, szászok, Bizánc is elismerte az adószedő hadjáratok igazságosságát. Amíg az adószedést csupán a Béla határvédő törzs látta el, néha, mint például 913ban az Inn mellett egy kisebb csoport vereséget szenvedett. Ekkor besenyő segítséget kértek. Ez azonban nézeteltérésekre adott

okot, mivel Szászországban a szokásos adófizetésen felül is több véka aranyat követeltek. Az elkeseredett szász vezetőréteg azonban összefogott és Merseburgnál veszteséget mért egy besenyő csoportra. Tarhos nyilvántartása szerint többek között megjelentek 915-ben Brémában, 934ben Kölnben, 919-934 között Galliában, 935-954-ben Akvitániában, 917-959-ben Lotaringiában, 909-927-ben Svábfóldön, 911954-ben Burgundiában, 924-ben Gótiában, 914-ben Andaluziában, 944-ben Baszkor földön, de a rokonnépeket békén hagyták és visszafordultak. 928-942-ben Rómában, de 937-ben Kápuánál visszafordultak. 922947 között Apuliában kerestek avar kincseket, Karintiában 901-937 között szedték össze az elrabolt kincseket. 934-970-ig Bolgárországban, Albán, Gorabánban és Görögországban, valamint Bizánc környékén szedték be az aranyadót. 701 Abacil után Tarhos lett a beavatott központ fejedelme, aki Kuma-Magyarország fejedelmének leányát, Szavárdit vette el feleségül, aki 898-ban meghalt. A Kurtánvárban lakó Kusály-Kurszán-Kurtán fejedelem az Érd alatti Dunánál átúsztatva megfázott és hiába gyógyította a Szavárdi beavatott leánysereg és a csepeli tartu-suomák gyógyító csoportja, mert 899-ben, amikor a jelentőfutók meghozták a hírt, örömmámorában Szavárdi kezei közt meghalt. Az özvegy Tarhos kötelessége volt, hogy Kurtán özvegyét pártfogása alá vegye. A bálványhegyi leányvásárkor meglátogatása alkalmával a volt felesége húgát feleségül vette. Ennek az emlékére közmegelégedésre elfogadták az új törvényt, hogy az Encs vidéki Béla törzstől a Magyarka vidéki Béla törzsig kettős névadás lehetséges volt. Így minden a nyári piros-alma ünnepén született (szeptember 1.) leányzót Szavárdinak keresztelték az uruki-mani keresztények, s ezt a táltoshitűek is átvették. Így kétezer leányka lett Szavárdi, akinek még más nevet is választhattak a névadó ünnepségen. Mivel a Szavárdi leányok a medvetor ünnepén esküdtek örök hűséget, leány utód esetén a leányaikat is Szavárdinak keresztelték. Tarhos és Szavárdi-Jula házasságából egy Szavárdi nevű beavatott leányka született, aki Szem-Szocsi mongol vezér fiának, Karcsunak lett a felesége, aki a Hunor-tótól jött beavatott sámánképzésre. Ebből a házasságból első leányként a beavatott Subad-Szavárdi született. Az ősiségi törvény szerint az elődök megkezdett Arvisuráját a gyermekek tovább folytathatták. Mivel Tarhos a Bizánc-felé való pihentetés híve volt, dél felé nem történt kalandozás az avar-kincsek visszaszerzése érdekében. Subad-Szavárdi a besenyő Tar vitézhez ment feleségül, aki a Kapgán besenyők törzsébe tartozott. Így a Hunor tótól Bolgárország határáig sok tömény állott a Magyar Törzsszövetség mozgása mögött. Árpád és a beavatott Eperjes fia, Zsolt-Zoltán vette át Tarhos után az avar-kincsek visszaszerzésének irányítását. Legtöbbször egy fejedelmi ifjút is küldtek az adóbeszedő és kincskereső kalandozók irányítására. Azonban a Béla és a Kapgán törzs a tartalékból önhatalmúlag is küldött adóbeszedőket, amire a bajorok és szászok rájöttek. Így Tarhos alatt az Inn mellett a vízvári hunok (Wasserburg) árulása folytán az önkényeskedőkre csapást mértek. A kétszeres adópénz behajtása miatt a boroszlói avarok tájékoztatták a szászokat, hogy a második adószedőcsoporttal nem érkezett fejedelmi ifjú, ezért maguk az avarokkal kevert szász és lengyel csoportok Merseburgnál súlyos csapást mértek a Jula besenyőkkel kevert szavárd magyarokra. Ezen kis 24 Hun Törzsszövetségi csoportok arról is értesülve voltak, hogy az 52 évi adószedés ideje a pápaság tudtával már lejárt. Ezért a 936-ban uralomra jutott I. Ottó elkezdte a védelmi várak felépítését. Mivel Subad-Szavárdi férje, a Van-tó környéki Tar sem helyeselte az 52 éven túli kalandozást, a Beavatott Budai Központban is megoszlottak a vélemények, mert a kalandozás mértéken felüli alkalmazását helytelenítették. Tehát a fejedelmi ifjak részére is megtiltották a 952. évben a kalandozásban való részvételt. Ekkor bevezették a fejedelmi családban a segély-kérő hadműveletekben való részvételt. 954-ben Ottó ellen fellázadtak a saját fia és Konrád herceg sok más főúrral együtt, akik magyar fejedelmi segítséget kértek. Taksony, aki bizánci beállítottságú volt, a Bulcsu, Lehel-Lél és Sur vezette, Béla törzsbéli, kapgán besenyőkkel kevert töményt küldte segítségül, kiket Konrádék a Rajnán túlra irányítottak. Közben I. Ottó fia és Konrád hívei kibékültek a császárral és Augsburgnál döntő vereséget mértek a szétforgácsolt magyar haderőre. A csapást még az is emelte, hogy a vendégként érkező fejedemi ifjakat Régensburgban elfogták és Henrik herceg, a házigazda, bitófára húzatta őket és rájuk pápai átkot mondtak. Bulcsu, Lehel-Lél és társai a túlvilágon a németek szolgái maradtak, s ez a Budai Beavatott Központban sokkot idézett elő. Zsolt teljesen megbénult és Taksony fiára ruházta át a hatalmat. 702 Taksony Söpte-Ibolyát vette el feleségül a kapgán besenyő törzsből, akinek apja a besenyő társadalmat megszervezte, minden idegszálával a nyugati kiegyezés és a Bizánc felé való terjeszkedés híve volt. Mivel Vazul-Szavárdi, Subad-Szavárdi ikertestvére is a Gilgames-féle déli orientációt követte, a déli terjeszkedés hívei mellé állott. Ezért már 948-ban, a Magyar Törzsszövetség 48 itt töltött évének határán Vazulszavárdi irányításával Bizáncba mentek. Itt Bulcsu és Tormás felvette a Bizánc-féle keresztény hitet. Ezért a császár elismerte az avar-kincsek keresése miatti adószedés jogát. Zombor ezt 953-ban megerősítette és Szirmium volt római városban felállították a görög-katholikus püspökséget, amiért külön adófizetésben részesítették. Ekkor Taksony és Fajsz pártfogás alá vette a görög hittérítést. 960-ban, amikor a Béla törzs a kapgán besenyőkkel Macedóniában szedte az adót, azt a javaslatot kapták II. Nikéforosz császártól, hogy az államuk bevételét a vámok alkalmazásával emelhetik. Ezért izmaelita, zsidó és türk kereskedőket küldött ajándékba, akik az adókat és a vámokat fogják Magyarországon szedni. Ezen kiképzett vámosok a bizánci császárság besúgói voltak.

957-ben Olga hercegnő felvette Bizánc hitét. 958-ban a bizánciak már vonakodtak az adót megfizetni, ezért Botond Bizánc kapuját buzogányával beütötte. Apornak az elosztóhelyen azonban még sok arany-ezüst pénzt lehetett 72 részre szétosztani. A pápaság tájékoztatta Bizáncot az augsburgi vereségről, amit figyelembe vettek. Mivel a Kievi orosz fejedelemség a Bizánc irányította kereszténységet felvette, Budavár Beavatott Központja kereste a kapcsolatot Rómával is. XII. János pápa Zacheus püspököt küldte a kereszténység római irányítású felvételére. Az uruki kereszténység nem szedett tizedet, míg Róma és Bizánc bevétele a tizedek szedéséből és az adományokból állott. Tarhos és Taksony szigorú katonai fegyelmet tartott hitvilági kérdésekben épp úgy, mint a katonai fegyelem dolgában. Az uruki egyházi kegyhelyek gazdálkodása az adományok érdeknélküli felhasználásában állott. Amíg a 8 törzs gazdálkodott, addig a Béla és kabar törzs adóbeszedő kalandozásban vett részt a Csörsz vonalán Pozsonykeszitől Kevekeszüg kiképzésben álló lovassággal, valamint a segédtörzsek csatlakozásával. Ennek a hadjáratnak a vezetésével mindig a harkát bízták meg. Az egyik érdekesség a 72-es osztószám volt. Ugyanis Buda fősámán annak idején az Encs vidéktől Jászvásárig a 24 Hun Törzsszövetség legeltetési területét 3x24, azaz 72 részre osztotta szét, hogy földművelő lakosságuk nyugodt munkája mellett zavartalan legyen az avar kincsekből származó pénz forgalma. Ilyen adószedő hadjáratra induló csapatokat a szövetséges Lombardia, Bajorország, Csehország és Bulgária gyakran felkérte és országán a magyar nagyfejedelem csapatait átengedte. Ilyen csapatok pénzszerzési módja volt a csellengők megváltási pénze is, amit a csellengő gazdája fizetett meg és annak értékét a csellengővel ledolgoztatta. 960 után még Olga hercegnő is felkérte Albéla és Jula besenyő vezéreket a neki járó prémadók beszedésére, vagy pedig I. Romanosz felkérte a kabar és kapgán törzset adószedésre, amit nyereséggel végrehajtottak. 703 Bizánccal szemben nem volt érvényben az 52 évi adószedés, ezért dél felé ezt nem fejezték be, hanem az Avar-Birodalombeli szlávoktól a pénzt és a prémadót továbbra is szedték. Ehhez II. Nikéforosz és II. Bazileosz császár is hozzájárult. 948-ban Bulcsu patricius, Tormás pedig barát jelleggel megkeresztelkedett. Tehát Tormás, mint az uruki kereszténység feje Bizánchoz húzott. Majd 953-ban Zombor, az új uruki püs pök keresztelkedett meg patricius jelleggel. Mindketten megjelentek Kievben is. Hierotheosz püspököt Szirmiumba hozták és a Szent Demeter-féle püspökséget megalapították, akinek ténykedése a Duna vonalától keletre terjedt ki. Ibolya bátyja, Tonuzaba a kapgán besenyőkkel Bolgárország-Trákián és Macedónián át Görögországba kalandozott még 960 után is. 968-ban Olga orosz fejedelemnő I. Ottóhoz is fordult püspökért, aki Jordánt küldte Gnézába. Nikéforosz császár a Kazáriát meghódító Szvjatoszlávot hívta segítségül Bolgárország ellen, aki elfoglalta Bolgáriát a maga számára. Ekkor Tonuzabához fordultak segítségért, hogy az adófizetése ellen tiltakozó görög császárt Taksonnyal együtt meg akarta támadni. Taksony a Nyék törzset irányította az egyesült besenyő-orosz-magyar seregbe. Bizánc serege azonban 970ben, Arkadiopolisznál döntő csapást mért az adószedő seregre. Tonuzaba ekkor Magyarországra költözött. Szvjatoszláv seregét a doroskátai besenyő vezér, Kurja támadta meg és a vitézeit levágatta, míg Szvjatoszláv koponyájából ivókupát készíttetett és ezzel itták a győzelmi bort Albéla városában. Budavár Beavatott Központja ekkor úgy döntött, hogy a 8 törzs helyett mind a 10 törzset be kell fogni a mezőgazdasági termelőmunkába és a tartalék adópénzzel kell fizetni a Csörsz árokrendszer és a határvidék lovasságát, és a további kalandozásról le kell mondani. Taksony meghalt. Utolsó kívánságára Csantavér aranyasszonyt, a rimalányok parancsnokát vette el feleségül, aki a leggazdagabb Jula-besenyő vezér leánya volt, Kurja albélai besenyő vezér unokája. Tíznyilas ország lettünk a 8 nyilas országból. Taksony véleménye alapján Gelyza, az ifjú fejedelem a beavatott központ javaslatára nyugat felé orientálódott. Viszont a felesége révén háta mögé állt a besenyők társadalma, amelynek 955-ben történt riadóztatásakor Nyugat-Európa megdermedt és Magyarország megtámadásáról lemondott. Gelyzának első cselekedete az volt, hogy Szent-Demeter bazilikájában István névre megkeresztelkedett. Viszont Budavár 72 tartományi beosztását fenntartotta. A Szekeszárd ogúz 24 nemzetség 24 állatjeltörvényét az utódaira is kötelezővé tette. Vagyis magát és népét a 24 Hun Törzsszövetség utódaivá elkötelezte. A 970-es, Arkadiopolisznél elszenvedett vereség azonban a Beavatottak Nagytanácsában a Nyékiek törzsét engedékenyebbé tette és a nyugatiakkal való megegyezés felé sodorta. A mainzi érsekség által meghirdetett békét, ha csaléteknek vették is, hajlandók voltak megkötni. A Budavári Beavatott Központ a 972-es uruki évre meghirdette a Nagy-Tanács összejövetelét, amelyben 100 szavazat közül 58 a nyugati, míg 36 a keleti közeledés mellett döntött 6 tartózkodással, s így a Budán tartózkodó Zaheus püspök vitte a hírt, hogy az uruki keresztény egyházak szövetsége a mainzi érsekség ajánlatát elfogadta. Az Avar-Curia 973 medvetorán a Quedlinburgi értekezleten résztvevők irányvonalát meghatározta. Senki sem akarta a 800-as avarvészt megismételni, amit a római pápa ígéretével biztosítottnak láttak. A kievi uruki egyház is érintkezésbe lépett a Van-tói püspökséggel, ahonnan az a válasz érkezett: „Legyen egy akol és egy pásztor!" Tehát az „egy akol, egy pásztor" ígéretével indultak tárgyalni. 704

Hej rege rejtem Arvisura

293(B).

Aranyasszonyok uralma Eperjes aranyasszony és Gyűrűfű szécs-sámán rovása 4960. m.t.é.)

Kr. u. 805-920. (4845-

Eperjes 920 nyarán részt vett a Bálványhegyi leányvásáron, ahol az összesereglett, férjhez menendő leányoknak addig, amíg a férfinép tüzet csiholt, tüzet rakott és az ökörsütést elvégezte, csigatészta gyúrás és főzés közepette az alábbiakat mesélte: - Tudjátok, a női nemnek mindig olyan volt az élete, mint a szarvasnyájé. A legnagyobb gondja a szarvasünőknek mindig az őzikék nevelése volt. A kis őzike alig jött a világra, estére már a talpára állt, aztán az anya folyton dédelgette, nyalogatta kicsinyeit, amíg éretté nem váltak. Aztán eljött a szarvasbőgés ideje, és a szarvasbikák csatáztak, hogy ki legyen a győztes. Nekünk, a szarvasnyájnak ez olyan mindegy volt és csak nyugodtan legelésztünk. Aztán újból neveltük a kis őzikéket. Bárki lett a győztes, a nevelés nekünk jutott. Aztán voltak olyan időszakok, amikor a férfiak halomra gyilkolták egymást, de mi megmaradtunk a lakhelyünkön és folyt az élet tovább. A legelső rovásos feljegyzésünkben is az szerepel, hogy Úzon ifjúsági telepes fővezér meghalt, de Ilona aranyasszonynak fel kellett nevelni a gyermekeit és utódaival megalapította Ilona aranyröges országát. Utána a férfiak fadoronggal, kőbaltákkal agyonverték egymást, de mi, az asszonyok még a verések közepette is féltve neveltük fel gyermekeinket. Pannonföldnek is Gyömöre és Almágy aranyasszony vetette meg az alapját a bő gyermekáldással. Amikor Atilla és Buda Pusztaszerre jöttek, meg akarták hódítani a világot, amely 453-ban Atilla halálához vezetett. Borzalmas testvérháború után az aranyasszonyok vették kezükbe a hatalmat, Palócföldön és Erdőelvén életben tartották a mi népünket és átmentették az avar korszakba: Aranyasszony

Fővezér

Fősámán

Bősárkány

410-452

Bagamér

410-425

Balambér

410-425

Dunna

451-453

Atilla

425-453

Buda-Jákó

425-435

Deédes

453-466

Csaba

453-460

Buda

435 -451

Szörényke

467-490

Dunna

460-498

Nekesse

451-

508

Száva

490-500

Sziktivár

498-500

Szanka

508-

510

Száva

500-503

Doma

510-

535

Szamos

535-

538

Ilona-Gyilyó 500-503

Ilona-Gyilyó 503-535 Hajnalka

503-510

Torda

535-538

Suprun

538-

550

Torbágy

510-540

Szamos

538-556

Csát

550-

590

Ilja

540-568

IL Ilona

556-568

Bát

590-

595

IL Ilona

568-575

Baján

568-580

Boza-Györke

595-

598

Telena

575-600

Alpár

580-600

Pozsáló

598-

600

Ezen névsorból láthatjuk, hogy Dunna asszonynak, Száva-asszonynak és Ilona Gyilyónak, majd II. Ilonának is át kellett venni a fővezéri hatalmat, hogy a Jászsíkságon a 24 Hun Törzsszövetség fennmaradhasson. Tehát 11 aranyasszony, 12 fővezér és 12 fősámán uralkodott 200 éven át, és ezek közül 4 aranyasszony fővezér is volt egy személyben. Deédes aranyasszonynak Atilla halála után az volt az első cselekedete, hogy megszüntette a háborúskodásokat. Dunna-asszony Budavár alagútrendszerében 38 évig uralkodott. Utána Ilona-Gyilyó, Csaba leszármazottja még a római pápával is kiegyezett és Pannonföldet kereszténnyé tette. Utódja II. Ilona névvel igen magas beosztásban segítségül hívta az avarokat és a háború őrületében elvakult seregeket úgy irányította, hogy a 24 Hun Törzsszövetségnek az ország területén maradt egységei az avarokkal vegyék át a teljes hatalmat. 709 Eszményképének Csatári aranyasszonyt tartotta, aki az uruki 24. esztendőben utolsó akarataként a fiait megeskette, hogy a születési helyére, a Jász-síkságra vándorolnak, amit őseik még az 500. medvetoros év alatt megalapítottak, mert ott halban gazdag folyók, bő termőfóldek és erdei vadakban dúskáló, búvóhelyekben gazdag hegyek vannak és ott utódai örökké élhetnek. Utána Jazig fia elindult népével és még 3 esetben, a 182. 255. és 332. évben elfoglalta a bőven termő Jász-síkságot. Aranyasszonyaik Szabadka aranyasszonnyal az élén megalapították Szabadka aranyasszony városát, amely 28-tól 898-ig az aranyasszonyok bőven termő városa maradt és kései utódaik is a szabadság harcosai voltak. Madaj asszony

itt rendezte be aranyasszonyi székhelyét és városát feleskette, hogy leszármazottainak örökké hű harcosai maradnak a békességes élet érdekében. Utána Kendice lett az aranyasszony, majd tőle Eperjes vette át a város feletti hatalmat, majd Ibolya, Zsip, Boldva és Piroska, Ilona-Ilu után Oszlányka aranyasszony uralkodott, aki a legszebb Aranyasszony-Arvisurát rótta. Amikor az uruki-mani kereszténységet csúful becsapták a nyugati keresztény hittéritők és az avar-gyűrűk és templomok minden kincsét kirabolták, Keszt aranyasszony állott az ország élére. A római pápa elismerésének legkényesebb kérdését úgy oldotta meg, hogy kincsestárából a pápai tizedet az egész ország részére tíz évre kifizette. Ez még inkább megvadította a kincsre éhes nyugati papságot és hatalmakat. Az összes templomainkat kirabolták, de Keszt aranyasszony uruki-mani kolostorát működésében meghagyták. Így 898-ig megőrizték az avarkincsek elrablásának történetét, amelyet Tarhos fősámánnak adtak át, aki Zsolt-Zoltán ifjú fejedelemmel aztán az avarkincsek visszaszerzésének kalandozásait irányította. Keszt aranyasszony után leánya, Diás Mária, majd Nyék vezér és a beavatott láncolat vette át az aranyasszonyok kiképzését. Az uruki-mani érdeknélküli kereszténységet fenntartották, s átmentették a Gilgames családi ház vallását, az Ősmagyar egyház igazi hitét. Addig azonban, amíg Keszt aranyasszony uruki-mani kolostorának rovásait az összes hun és avar-korszak utáni rege-monda világot átadhatták Árpád jászsíksági feleségének, Eperjesnek, nagyon sok dolog történt, amelyeket nem lehetett figyelem nélkül hagyni. Amíg Tarhos Keszthelyre megérkezett, Árpád és Eperjes 24 nap és éjszaka tanulmányozta Keszt aranyasszonynak és társainak rovásait, amelyben foglaltakat Eperjes így jegyzetelte ki: Alighogy az első medvetoros évben megalakult a 24 Hun Törzsszövetség, Agaba tanulmányozni kezdte a Holdnak a Földhöz ütődése utáni jégkorszak menekültjeinek térképvázlatait, amelyben a hunok ősi hazája, a Melegforrások-Birodalma rajzolódott ki. Ezért a 20. medvetoros évben, a Nazír születése előtti 4020. évben 100 kiképzett ifjú sámánt küldtek, hogy megnézzék, mik maradtak meg a melegvíz források nyomában. Úzon ifjúsági fősámán 15 éven keresztül járta a vidéket és itt csak a Tarkós-népcsalád csoportjait találta, akik egymással kőbaltás és dorongos harcban állottak és a legyőzöttnek kiszívták az agyvelejét. Úzon sámánjai azonban már talpas és boldoganyás házakat építettek az étkezési lakóvermek fólé és nyilaikkal hatalmukba vették a Melegforrások Birodalmát. Utána minden 20 évben újabb csoportok érkeztek a kipusztult lakosság pótlására és vérfrissítés céljából. 710 Útközben a rokon Dahák és Sakák törzsei is csatlakoztak a rokonlátogatókhoz és az uruki menekültek is tudomást szereztek az Úr város birodalmában tett látogatások alkalmával, hogy itt új életet lehet kezdeni. Legnagyobb hullámban Pannon vezér népe érkezett, akik a görög-illir népeket elűzték a lakható területekről és Pannonföldet megalapították. Aztán a Káldorokkal házasodtak össze, akiket Kelták néven emlegettek egyes népek. Amikor a Káldorok csatát vesztettek és elvonultak a 24 Hun Törzsszövetség ősi földjéről, nemsokára a Római Birodalom igázta le az őslakókat, de termelő erejükre szükségük volt. A Duna vonalán felállították a Limest, mert az elmenekült őslakók még a folyókon keresztül is megrohamozták ősi földjüket. Egy percre sem volt nyugtuk és az Ordoszból jött rokonlátogatók a 24 Hun Törzsszövetséggel 430-ig folyton zaklatta a területrablókat. Atilla fővezér 433-ban már Pannóniát is meghódította és az Encs folyó vidékéig az ősi területeket elfoglalta. Az addig letelepedett rokon népek átvették az asszony-uralmat és a vandáloktól kezdve az összes kóbor törzzsel összeházasodtak, de a férfiaknak nem engedték meg az esztelen öldöklést. Atilla fővezér 435-ben érkezett meg. Buda fősámánnal ellentétben 1 évvel hamarább, még 451-ben elindította lovas töményeit a Nagyvízig való csatába, de a kitört ragályos megbetegedések miatt a Nagycsata eldöntetlenül végződött. Amikor 452-ben Róma ellen indultak, hogy végre Atilla találkozhasson gyerekkori játszótársával Éciusszal, az a római sereggel megfutamodott. Palóc hadak élén Deédes aranyasszony volt a palócok élén szolgálatban, midőn jelentették: Róma város lezárta kapuit és a pápa tárgyalni akar a város megkímélése érdekében. Atilla és társai ekkor a bortól mámorosak voltak és azt mondták, menjen tárgyalni Deédes aranyasszony, mert ők szoknyás haddal nem tárgyalnak. Az úzok aranyasszonya viszont megegyezett a római pápával és gazdag zsákmánnyal, férfi foglyok sokaságával tért haza, az asszonynépek legnagyobb örömére. Majd amikor Atillát Kriminilda megmérgezte, a temetés után a hun vezérek nem tudtak megegyezni és testvérháborúban majdnem kürtották egymást, Deédes aranyasszony Pusztaszeren rendet teremtett. Utána azt mondta: - Menjen vissza aki akar, mi nem megyünk sehová! Ekkor újból az asszonyok vették át a hatalmat és azon elgondolás szerint, hogy minden őslakos inkább biztonságban érzi magát, mint a jövevények, mindenkivel összeházasodtak. Ekkor az öldöklő csata után Aladár és Dengezik 33 töménnyel a Ten és Tenisur vonalán át az Itelhez visszatért, de Dunna-asszony és Deédes aranyasszony 15 tömény néppel visszamaradt. Ezek közül csak az úzok, székelyek, hun-töredékek, jászok, kabarok maradtak a Jász-síkság környékén. Alig mentek Aladárék az Etil mellé, megindult a szegély népek maradványainak harca a hun töredék ellen, egymás ellen és a hun töredékek legyőzéséért. 454-ben a töredék és ellenálló hunok a Nagyvízi (Nedaó) csatában alulmaradtak. Dunna asszony kiadta a parancsot az ellenségeskedések megszüntetésére. A dahák az 500. medvetoros években kezdtek a Duna felé kalandozni. Az egyik törzs, amit a gyepidákoknak is neveztek, a gótok pedig gepidákoknak csúfoltak, a Tisza és Körösök vidékén és Erdőelvén éltek és

lovasaik a gótokat folyton nyugtalanították. A rugahunok az Encs és Ibos folyóktól Melken keresztül a Pozsony székely nemzetségiek tanyáztak. A gótok ezeket rugaiaknak nevezték. Herulok a Garam és Vág között éltek a nyugati úzokkal együtt, míg a svébek a Garamtól keletre a nyugati kabarokkal, akiket kvádoknak is hívtak. A svébek és jászok között viszont az őstelepes saka-szkitákat szkireknek nevezték. A Duna-Tisza között a jászok, szarmata jazigok éltek, akikről az egész síkságot a hunok Jász-síkságnak nevezték, mivel ők tették ezen síkságot termékennyé és őslakosoknak számítottak. 711 Avitus császár 455-ben a Nyugat-Római Birodalomba akarta Pannonföldjét beszervezni, de a keleti gótok már 456-ban elfoglalták a régi Pannóniát. A keleti gótok még nem vettek részt a Hun maradványok elleni, Duna menti (Nedaó) csatában, mert akkor még a Tenisur mellett voltak, de izgága természetük miatt Dengezik hunjai megtizedelték és kiűzték szálláshelyeikről őket. Ezért Marcianus császár a keleti gótok letelepedését engedélyezte Pannóniában, de itt sem volt nyugtuk és a szomszédaikat is nyugtalanították. Keletről a hunok támadtak, míg ők a svéb királyt, Kunimundot is legyőzték. Ekkor a svébek a szkítákkal, szkírekkel, rugaiakkal, gepidákkal, herulakokkal és szarmatákkal szövetkeztek. Tehát minden férfi-uralom alatt élő törzseket felvonultattak. Ekkor Thiudimer gót király átkelt a befagyott Dunán, a svébeket elpusztította és véres csaták után Bizánc ellen fordult, de Naisusnál sebeibe belehalt. Fia a Balkán országaiban maradt. Theoderich túsz-fogságba került és onnan hazatérve a szarmaták ellen fordult, aztán Róma ellen hadakozott Odoaker ellen. Majd az Atilla sírhelyét őrző Sebaj székely-jász őrparancsnok ellen fordult és azt legyőzte, de ő is súlyosan megsebesült. Még elfoglalta Singdiumot, a későbbi Nándorfehérvárt. Azonban már saját harcosai is megunták az esztelen csatározásait, mert pannóniai tartózkodásuk alatt a rómaiak ellen fordult és 493-ban önálló államot alapított. Utána Vidimer gót király nyugat felé fordulva elfoglalta Rugát és Norciumot, de Itáliába való érkezésekor meghalt. Glícerus császár biztatására fia Galliába vezette népét, ahol a nyugati gótokkal egyesült. A gótok elvonulása után a gyepidákok vagy gepidák a férfi-uralom alatt álló törzseknél a legnagyobb hatalommá váltak, de Ilona-Gyilyónak a birodalmát nem háborgatták, mivel a hun törzsek asszony-uralom alatt élő maradványaival összeházasodtak. A jász-szkíta-szarmata hatalmat biztosították arról, hogy hatalmukat kiterjesztve, őket mindenki ellen megvédelmezik. Ezek területéről elfoglalták Szirmiumot és székhelyük lett. Az Itália felé vonuló Theodorich seregét mozgásában meg akarták akadályozni, de azok ekkor már végleg elhagyták Pannóniát. Az Itáliában megalakult gót állam azonban nem felejtette el ezen támadást és sereget küldtek Szirmium elfoglalására, ahonnan a gyepidákokat kiűzték. Justiniánus kelet-római császár követelte Szirmiumot, de 490 táján megjelentek a bárdok (longobárdok) és Morvaországból Rugát és Encset elfoglalták, miután a gótok a rugaiakat Itáliába telepítették. A longobárdok azonban nem álltak itt meg, hanem elfoglalták a harcias herulok területét. A herulok egy része a gyepidákokon keresztül a Keletrómai Birodalomba menekült. Vahó lett 505-510 között a longobárdok királya, aki a régebbi királyt és fiát meggyilkoltatta. Az unokája, Hildigis a gyepidákokhoz menekült és ott megházasodott. A longobárdok a 24 Hun Törzsszövetség maradványaival szintén összeházasodtak, s úgy frankhoniakkal, mint a székelyekkel házasságot kötöttek. Mindezek a Római Birodalom ellen irányultak. Bizánc a longobárdokkal fenntartotta a jó viszonyt és az ő engedélyükkel telepedtek le 527-ben Pannóniában. Bizánc a gepidáknak ígérte Szirmiumot Hildigis menekülése miatt. A háborúban a császár a longobárdokat segítette. Egy újabb háború tört ki 547-ben Ilja és Szamos fejedelem uralkodása alatt, de a háborúskodás döntést nem hozott. Bár ekkor a longobárdok már a gyepidákok területére behatoltak, de 551-ben Szirmium hovatartozása még eldöntetlen volt. 712 Justiniánus császár ekkor mindkét csoport mögött tárgyalni kezdett a Tenisur vonalán állomásozó avarokkal. Ekkor Alboin lett a longobárdok királya, míg Kunimund a gyepidákok királya. Baján ekkor már felvette a kapcsolatot a longobárdokkal, csakúgy mint a görögökkel. Alboin beleszeretett a gepida király lányába, Rózamundába, és elrabolta. Ekkor Kunimund megtámadta a longobárdokat és Bizánc segítségét kérte. Cserébe felajánlotta Szirmiumot. Bizánc-gepida seregek legyőzték a longobárdokat és Alboint Rózamunda kiadására kényszerítették, de a gepidák, az ígéretük ellenére sem adták vissza Szirmiumot. Ekkor Alboin szövetséget kötött az avarokkal, akiknek a vezére, Baján a longobárdok állatállományának egytizedét követelte és az ellenfelüktől kapott zsákmánynak a felét és vele együtt a gyepidákok országát. Ekkor Kunimund újból Bizánc segítségét kérte, de Justiniánus nem küldött segítséget. Az avarok délkeletről a Duna jobb oldalán nyomultak előre, és nyugatról a gyepidákok, akik megakadályozták a longobárdokkal való egyesülést. A Duna-Tisza között ütköztek meg velük. A harc a longobárdok javára dőlt el és a gepida király is holtan maradt a csatatéren. Ezután az avarok könnyűszerrel elfoglalták a gepidák országát, de Szirmiumot Bizánc foglalta el. A gepidák elmenekültek az országból és 568-ban már a longobárdok sem érezték magukat jól az országban. A svébekkel, türingekkel együtt asszonyostól, gyermekestől elhagyták Pannóniát azzal a szerződéses feltétellel, hogy 200 évig joguk van visszatérni. Ez azonban csak a zavartalan elvonulásukat biztosította, mert minden bárdos települést felgyújtottak. Bármily férfi-uralom alatt állottak az avarok, mégis II. Ilona, Csát fősámán leánya győzött, mert a délceg, özvegy Baján fővezér aranyhajóval ment a győzelem után megkérni Csát-várába. Három fiuk: Bécs, Pécs és Décs átvették apjuk férfi-uralmát, de leányaik az asszony-uralmat honosították meg, s így az Avar Birodalom megszilárdult. Ilona aranyasszony volt az, aki Szirmiumot 582-ben a palóc csapat-egységekkel bevétette, mivel őt semmi szerződés nem kötötte.

Utána bekövetkezett a férfi-uralom harcos korszaka, azonban az asszonyuralmat mindig képviselte valaki. Eleinte, ha minden második évben váltották is egymást az aranyasszonyok, akik a tanácsokban részt vettek, a Rima-szécsek sokszor megmentették népüket a felesleges vérontásoktól. Ilyen erélyes asszonyok voltak: Ilja és Ilona 590-ig, Telena 600-ig, Mónuska 610-ig, Mácsi 630-ig, Koronka 634-ig. Szavárdi vőlegénye arab fogságba került a merészsége miatt, akit még Tudval uruki-mani püspök sem tudott kiszabadítani, pedig Szavárdi minden kincsét erre áldozta. Végül már mint Rimaszécset mindenki Szavárdikának hívta. Amikor minden arab-görög becsapta, bánatában meghalt. Így 639-ben az egyik Pannonfóldre jött Bolári lány lett a Rimaszécs 645-ig. Kökényes, aki a Samó-féle áruiást felfedezte, 658-ig; míg Batizka 670-ig volt Rimaszécs. Ő volt, aki a Béla törzzsel egyesült Onogur-Bolgár Birodalomból a szavárdiak iparával kiművelt uruki-mani hívőket a Jász-síkságra hozta és Haram beavatott férjével a békés asszony-uralmat megerősítette. Zerinke vette át tőle a Rimaszécsi hatalmat Zemlén beavatottal. 685-ben leánya, Orjaka váltotta fel és Várkony nevű palóc férjével Sajó-Ordoszban telepedett le. Ugyanis, mióta Deédes aranyasszony a palócokkal ezen a vidéken megtelepedett, rájöttek, hogy ez a vidék a legvédettebb az összes települések között. Itt még annak idején a vandálok is megszelídültek és azóta idegen ajkú kalandozók még nem telepedtek meg. A fiuk, Regöly az avar Tényőke fejedelmi lányt vette el feleségül, aki az anyósa után 709-től 731-ig volt Rimaszécs. Legkisebb leányukat, Borsovát Kézsmár kabar ifjú vette el feleségül és ő volt az, aki Kelemér nevű fiuk révén Gömörváron, Putnokon és Kelemér Poszáda nevű kis falujában a szőlőt megtelepítette. Itt ugyanúgy, mint az Avar-Birodalomban 20 évenként új községeket építettek az ifjúság számára és amíg belőlük a házastársak ki nem haltak, a lakásaik megmaradtak. Borsova, ha nem kellett tanácskozásokra lovagolnia, úgy Kézsmárral együtt az új Szőlős nevű falucskában halt meg 755-ben. Ekkor egyfutásnyira három település volt Poszáda sámánfalu, Szőlős és Ófalu, ame lyikben már csak aggastyán korban lévők éltek. Tehát a torzsalkodások elkerülése végett mindig egy-egy korosztály lakott együtt. Ünnepeken azonban és asszonyi kisegítés címén az öregebbek a fiataloknak pártjukat fogták, de mindenki a saját korosztályával együtt élt. 755-ben bekövetkezett haláluk előtt Tudun fősámán felvette az uruki-mani hitet és vele együtt az avarok Égi-Birodalma szellemileg és szervezetileg ketté vált..769-ig már Aracsillát választották meg Rimaszécsnek. Az Aranyasszonyok és az Öregek-Tanácsa Albélára költözött Kuma-Magyarország és az Avar-Birodalom közé, s a beavatottak is ide költöztek. 713 Ekkor a Tudun által megalapított békességes Égi-Birodalom kelet felé az élet-halál harcát vívta. Aracsilla után 795-ig Embavér, majd 805-ig Arabella és 805-ig Emese lett a Rimaszécs. Aztán hosszú ideig, a 869. évig Abacil, aki a Nyék törzsben lett igazi Rimaszéccsé. Utána 899-ig Madaj irányította az Aranyasszonyok hatalmát, majd nekem adta át és most Nazir születésének 920. tavaszán érzem, hogy a Nagycsaládom hatalmát jól elrendezve Árpád özvegyeként Tarhos beavatott előrelátású birodalmában nyugodtan hunyhatom le a szememet, és mint Rimaszécs Sajó-Ordosz szomszédságában elporlasztatom magam. Sokkal könnyebb dolgom van, mint Keszt aranyasszonynak, aki a leányai között kivert kutyaként élte le az életét és csak Pelsőc fia birodalmában érezte jól magát, ha elment őt meglátogatni Pelsőc várába. Addig könyörgött egyetlen fiának, hogy a sok ~yermeke közül Zoltánt adja neki, hogy Tudun-ként Pannonföldjére áttelepülhessen. Erdekes, hogy a Tudun-féle sámánizmusból hogyan lett az Égi-Birodalomban oly sze líd Tudun-Birodalom. 769-től a keleti fővezérek mellett a kései leszármazott most már Bős-tudun, az unokájából, Zoltánból a nyugat nyelvén csupán Zotan-tudun lett. A fanatizmus elállta az utat a szombathelyi uruki-mani hívőktől a vasárnapot tartó Petronell városáig. Feleségül e~y bojos leányt vett el. Lehet, hogy az ő gondolat-szikrájából pattant ki férjemnek, Arpádnak az agyában azon ősi tudat, hogy Magyarország nyugati határai az ősi Encsnél vannak. Itt, Keszt uruki-mani kolostorában olvasgatom Tarhos beavatottal Keszt aranyasszony feljegyzéseit az uruki-mani bibliában. Baracska napján született kislányomat Zalán székihun testőrparancsnok vette el feleségül. A Balaton felé volt szállásterületük, míg Míglécpatakon volt a nyári lakuk és Marosvásárhelyen nagyobb birtokuk. Perbál napján született leányunkat Eraviszkó udvari zenész vette el és a hegyekben volt birtokuk, de őt a taljánok megmérgezték 792-ben és utána, bús özvegység után egy longobárd nemes kérte meg a kezét. Kalágéban tartották az esküvőjüket, ahol férjemet álnokul meggyilkolták. Bezenye napján született leányunkat Erik bojos, friauli határőr parancsnok vette nőül, akit a dunai hajósok vezérévé tettem. Okány napján született leányunkat Gyeló vitéz, a gyepidákok vezére vette el feleségül és a déli határon teljesített szolgálatot. Szalajka napján született leányunkat a Nyitra vidékéről származott lóbérci tótok parancsnoka vette nőül, de izgága természete miatt onnan menekülnie kellett, ezért Lóbércre osztottuk be határőrparancsnoknak. Sámod napján született leányunkat az Idős-Kocel vette feleségül. Szirmiumtól Pécsig kapott birtokot, de csak 2 gyermekük született. 714 Padány napján született leányunkat Marót morva származású határőr parancsnok vette el feleségül, de Bős tudun halála után a Nagymorvák nyomása miatt elhagyták a határőrkerületet. Padány kegyhelyének őrzését vállalták és kései utódjukat a sok lovuk miatt Mén-Marótnak hívták. Madaj aranyasszony, Árpád nagyanyja első ténykedése az volt a honfoglalás után, hogy az én Zoltán fiacskámat eljegyeztette MénMarót kisleányával, Bolárkával, de egy járványos betegségben a kis menyasszony Zilahon meghalt.

Breszláv, Desnica szerb fejedelem fia vette el feleségül a Ragályka napján született leányomat, aki szerb országbeli bán volt. Annak ellenére, hogy Ragálykának Gömörvár Birodalmában is volt egy birtoka, utána a daragúzok földjén telepedtek le és Ragályka asszony-uralmát ismerték el. Eszéken uruki-mani kolostort építettek. A rendben Urukból jött bölcsek tanítottak. Röszke napján született kislányunkat Glad, a bolgárfehérvári bán vette el feleségül. Ő kapta örökségül az Atilla kegyhely Maros alatti részét, ahol még Atilla hadjáratából a csuvasz-bolgár tömény épségben megmaradt. Ezeknek a vezére volt Glad, akit a székelyek gorombasága miatt Galádnak neveztek. Pelsőc napján született egyetlen fiam az avarok Égi-Birodalmának legvédettebb területét, a Kabarföldet és Palócföldet örökölte, ahol uruki-mani vezetés mellett éltek. Amikor Keszt aranyasszony látta, hogy Erik, Pribina, Kocel és Ajiló hűbériséget ajánlottak fel Nagy Károlynak, míg Marót, Gyeló és Glad a bizánci császárnak lett hűbérese, addig Pelsőc és Zalán a csíki székelyek között megmaradt az avarok Égi-Birodalmának hite mellett és a jugurosokkal felvették a kapcsolatot. Marót viszont ingadozott, mert Padány aranyasszony szigorúan kitartott a Pozsony-nemzetségbeli és bihari birtokai mellett is. Mögötte erős nép állott. Pelsőc és Zalán azzal bízta meg Zoltán kistudunt, hogy Nagy Károlynál ő is jelentkezzen. Ebbe Keszt aranyasszony is belement. Így Zotan tudun néven, aki a római pápát elismerte egyháza fejének, Szombathelytől a Duna menti Petronell városáig birtokot kapott. Zalán bolgár leányt vette el feleségül, aki Etil bolgár népével Pest alatt telepedett le és kertészkedéssel foglalkoztak. Pelsőc birodalmával tartottak fenn erős kapcsolatokat. Elismerték Zotan szombathelyi, keszti és avarbástyai birodalmát, de Budavár alagút-rendszerébe mindig székelyföldi lakosokat hozattak testőrként. Itt a testőrök 5 év és 5 hónapot szolgáltak, és utána egy házhely birtokot kaptak. Padány aranyasszony népe addig ingerelte Nyitrán Pribina ellen a beszivárgott tótokat, hogy Pribinának az ifjú Kocel fiával menekülnie kellett. Ezért 830-ban Ratbodhoz, Ostmart grófjához menekült, aki Lajos királyhoz vitte őket. Német Lajos még egyszer megkereszteltette őket. Később az osztrák gróffal összekülönbözött és népével Ratomirhoz menekült, Desnica fiához, de itt is kötekedett. Ezért a frankokhoz menekült, akik Ratomirt megbuktatták. 833-ban Salachó gróf tartományába helyezték, ahol a gróf kibékítette Ratboddal, s így visszatérhetett Lajos királyhoz, aki 840 táján Zalaváron engedélyezte egy vár építését. Ezt Mosaburgnak nevezték. Itt Pribina a szlávjaival egy templomot építtetett az uruki-mani templom mellett, amit a salzburgi érsek szentelt fel 850-ben. Mindezek láttán Német Lajos hűbérbirtokában megerősítette. 846-ban nyitrai és karatán menekültek a várépítést befejezték. Utána ugyanezen kőfaragók és ácsok Pécs környékén is építettek egy templomot az ifjú Kocelnek. 860 táján Pribina a morvák bosszújának esett áldozatul a frankok barátsága miatt. Az ifjú Kocel a frankok hű embere lett és 864-ben a salzburgi érsekségnél is megfordult. Jó viszonyuk később megszakadt, mert 869-ben Methód is járt Kocelnél Cirillel. Amikor Rómába mentek, az ifjú Kocelt megnyerték az önálló Pannon-egyház gondolatának. A bajor lovasok ekkor elmenekültek Mosaburgból és a pápa Methódot nevezte ki Kocel kérésére Szirmiumba érsekké a Pannon-egyház élére. Ez azonban rövid életű volt. 870-ben Methódot a bajorok zsinat elé állították, majd elítélték és várfogságra vetették. A pápa közbenjárására azonban kiszabadult és Morvaországba ment. Kocel területét azonban rövidesen a salzburgi érsekségnek adták. Az urukimani hitű pannonok és avarok azonban felléptek a szláv kisebbség mesterkedései ellen és 870 végén véget vetettek a közel 30 éves kilengéseknek, mert a frank grófocskák Keszt és Zotan tudun leányutódai közül nősültek és 896-ig maradtak Mosaburgban, de annak hírére, hogy Árpád hadai az EncsIbos vonalánál táboroznak, menekülésszerűen elhagyták az országot. 715 Zotan tudun azonban azt írta Keszt aranyasszony uruki-mani bibliájába, hogy minden alattvalójának megtiltotta a frank-morva háborúkban való részvételt, mivel a legkedvezőbb években a Tenisur vonalán kiképzett Magyar Törzs-szövetség harcosai fognak Pannóniába bevonulni. Eperjes aranyasszony az uruki-mani bibliában az asszonyok számára érdekes dolgokkal foglalkozott, míg Tarhos Zoltán-Zsolt fejedelem részére dolgozta fel az avarkincsek visszaszerzésének módozatait. Keszt Rimaszécstől származó aranyasszonyok uralmának vége lett, de Árpád utódjainak a hatalma dicsőségesen elindult. Keszt aranyasszony uruki-mani bibliájában a leírtak szerint Bajánt tette felelőssé Bős tudun meggyilkolásáért, mivel 568-ban olyan szerződést kötöttek, mely szerint a longobárdok 768-ban visszatérhettek Pannóniába. A longobárd nemesség ezt a pápaságnál nyilvántartotta, és 768-tól kezdődően követelni kezdték a szerződésben foglaltak végrehajtását. A 200 éves szerződés alapján Ajilo longobárd nemesnek a pápaság bűnbocsánatot adott, mivel a szerződést jogosnak minősítette. A leírás szerint Keszt aranyasszony úgy védekezett ez ellen, hogy Mencsér fiát, Zotánt küldte hűbéresként Nagy Károlyhoz, aki kieszközölte a pápaságnál a bűnbocsánatot. Nagy Károly örömmel fogadta őt. Keszt aranyasszony unokái közül még Pelsőcnek, Okánynak, Padánynak és Ba racskának is volt Zoltán nevű unokája, sőt még három dédunokáját is ilyen néven nevezték, az uruki-mani szokás szerint e névre lettek keresztelve. A frankok névadása szerint 792-től kezdve még 805 után is négy Zotán tudun uralkodott a vasárnapos Petronel és a szombatnapos Szavária közötti határvédő birtokon. Közülük hármat meggyilkoltak, de mindig küldtek új tudunt Keszt várából a Lajta kapu térségébe. Keszt aranyasszony előrelátásának köszönhetően fenntartották hatalmukat. Még élt Keszt unokája, V Zoltán

tudun, mikor a Lajta kapu védelmére vonatkozó hatalmát és megbízatását átadta Eperjes fiának, aki azt úgy, mint a régi időkben, az Encs-Ibos vidékéig kiterjesztette. Keszt aranyasszony uruki-mani bibliájának toldalékából kiderült, hogy a frankok és a bajorok uruki-mani hitük miatt közel 3 tömény erős hun férfit adtak el gályarabnak Itáliába, feleségeiket pedig ágyasukká tették, akik aztán sok-sok gyermeket szültek nekik. A gyermekeket római katolikusoknak keresztelték, és bajorrá, illetve osztrákká nevelték őket. Árpád, majd fia, Zsolt-Zoltán megmaradt uruki-mani hitűnek, a nyugati kereszténységből kiábrándultak. Keszt aranyasszony uruki-mani bibliájának záradékában olvasható „avar kincsek jegyzéke" alapján Árpád elrendelte a kincsek visszaszerzését. Erre egyetlen fia, Zoltán és három lánya, Encs, Ibos és Emőke kis-aranyasszonyok is felesküdtek, és férjeik, Endréd, Iglód és Emőd ifjúsági tudunok végrehajtották az ősök akaratát. 716 Az aranyasszonyok hatalmát a nyolcas szaporodási elven működő Árpádház vette át. A kincsek visszaszerzését a pápaság rablásnak minősítette, erre válaszul az aranyasszonyok a férfiak gályarabságba hurcolását népirtásnak tekintették.

Hej rege rejtem Arvisura

294.

Derencsény védőszárnyai Szabolcs rovása m.t.é.)

Kr. u. 899-987. (4939-5027.

A Budavári Beavatott Központban Derencsény fősámán és főtáltos vette át a Magyar Törzsszövetség irányítását, mivel Zsolt Zolta-Zoltán fejedelmet bénulás érte. Taksony, az ifjú fejedelem eleinte Jutas fiának, Fajsz tárkányfejedelemnek irányítása alatt vett részt a kalandozásokban. Derencsény főtáltos javaslatára a kapgán besenyőkhöz ment követségbe. Ekkor ismerkedett meg Ibolya rimalánnyal, Tónuzaba besenyő vezér egyszem leányával, akit édesapja jóváhagyásával feleségül vett. Így Szörényvártól a Tenisur folyóig kelet felől biztosítva volt Magyarország védelme. Tormás, Zerind és Lél fejedelmi ifjakkal egy brentai és veronai kalandozásban részt vett Taksony is, amelynek fő célja az volt, hogy az ezüstpénz-adókat beszedje. A biztosnak látszó békeövezet dacára is oldaltámadást kaptak, amit nyomban megtoroltak. Ezen előre bekalkulálható ezüstpénz-jövedelmeket mindig a Budavár Beavatott Központban osztották szét a „Tíznyíl Szövetség" megállapodása értelmében. Ekkor kapták a parancsot, hogy a támadások helyett inkább az Ibolyával történő házasságot hozza a vőlegény sorban lévő Taksony tető alá. Az esküvő Kapgán várában kezdődött, majd Budaváron végződött. A kabar és palóc vezérek felajánlották, hogy Taksony szállásán felépítik Taksony-várát. Ezen várat Zsolca kabar építőmester 3 év alatt teljesen felépítette. Arnót ácsmester, aki uruki keresztény volt, jelentette az uruki időszámítás szerint 948-ban, hogy az ifjú pár vára teljesen lakható. Nagy ünnepséggel, ökörsütésel kezdődött az átadási ünnepség, amelyet Taksony ifjú fejedelem csengő ezüst pénzzel fizetett ki az építési fáradozások munkadíjaként. Amikor a Lech mezőn Bulcsu, Lél és Súr vezér csapatait tőrbecsalták, Taksony ifjúsági fejedelem a haldokló édesapjához ment és annak végakarataként a nyugati kalandozásokat beszüntette. Ezután elindult Budavár Beavatott Központ megbízásából a jula és kapgán besenyő törzsekhez, hogy az esetleg bekövetkező támadás megfékezése végett a Magyarka térségéig uralkodó besenyő, Gyula és Béla törzseket felriassza. Édesapja halálakor, 955 őszén már Budaváron volt 2 tömény besenyő lovas élén. A jula besenyőket Taksony, míg a kapgán besenyőket Ibolya fejedelmi asszony vezette az Encs-Ibos folyók vonaláig.Jászvásáron pedig a Béla és Gyula törzs éke állomásozott Magyarország védelmére felkészülve. Bizánc értesítése eredményeként Mainz érseksége elszörnyedt az erőfelvonulás láttán. A Nyugatnak nem volt tudomása arról, hogy Derencsény főtáltos az uruki időszámítás szerint 942-től 955-ig megszervezte a Budavár Beavatott Központ hátsó védelmét. Ugyanis 899-ben a Kurszánnal gyermekházasságban élő beavatott Szavárdi lányt a besenyő törzsek és a velük eggyé lett Béla és Gyula törzs idevezényelte a 10 hátsó biztosító törzs képviselőjeként, aki a magyarok minden viszontagságáról tájékoztatta a szavárd-magyarok szövetségeseit. Amikor a rejtegetett Szavárdi lány 45 éves lett, az agyvérzésben beteg Zsolt kezelését bízták rá, s feladatát remekül megoldotta. Még a testmeleggel való gyógymódot is igénybe vette és Zoltán fejedelmet járóképessé tette. Viszont lóra már többé nem ülhetett. Ekkor ért véget a beavatott képzés. A régi Megyer törzsből származó Farkas a mongol Unőke nevű rimalánnyal a Mongol-Altáj vidékére vándorolt. 935-ben a mongolok az agglegénynek számító utódját, Karcsut beavatott képzésre vezényelték. Karcsu Szavárdival nagyon megértette egymást és Derencsény fősámán hozzájárult a házasságukhoz. 717 Ebből a házasságból, majdnem az utolsó években ikergyermek született: Subad Szavárdi és VászolySzavárdi, akik életüknek nagyrészét Budavár Beavatott Központjában élték le. Az alagút rendszer, azaz Alsóvilág megbízottja először Urkán, majd Csák főtáltos lett. 942-ben pedig ezen kulcsos helyet Derencsény főtáltos örökölte. Tizennégy év múltán Derencsény főtáltos újból beindította a beavatottak képzését, amivel

955-ben a Magyar Törzsszövetség megmentését nagyban elősegítette. Hogy mekkora katonai erőt képviselt a 8 besenyő törzs a tartalékban lévő Gyula és Béla törzzsel, azt a bizánciak hírszerzése igazolta. A külső Encs-Göröc vonalán és az IbosMarót-Kalágé belső vonalán felvonultatott 1-1 tömény, valamint a KolozsvárBudavár és Kevevár-Szörényvár-Szabolcsvár vonalán felvonultatott második 1-1 tömény, összesen 40 000 lovas, amely Magyarka térségéig újabb 60 000 lovast mozgatott meg, minden nyugati hatalmat elgondolkodásra késztetett. Így a 955-ös, Augsburg melletti vereségnek nem lett folytatása. A Beavatott Központ nyilvántartása szerint a behajtott adók és avar kincsek visszaszerzése nyugat felé már majdnem kiegyenlített volt. Taksonyt úgy tájékoztatták, hogy a bizánci császárság felé még sok elorozott avar-kincs van. Ezeknek az összeszedése Tar beavatottnak volt a feladata. Subad-Szavárdi és Tar minden medvetoron megadta a kincs visszaszerzési irányt. Taksonynak kelet felé a kereskedelmet, míg dél felé a kalandozásokat kellett irányítania. Subad-Szavárdi és Tar beavatott Derencsény főtáltos engedélyével házasságot kötöttek. Leányuk Söpte Szavárdi volt. Testvére, Vászoly, aki Jászvásáron képviselte a „Tíz-nyíl Szövetséget", Bizáncban felvette a Vazul nevet és az új szövetség érdekében egészen Ujgurföldig járt küldetésekben. Ugyanis Előd a kisebbik fiát Lebed városban (Lemberg) visszahagyta, hogy a Kővárban maradt Gyarmat törzzsel és a keverék Varég törzzsel a régi kapcsolatokat fenntartsák. Ez a fiatal Szabolcs vezér soha nem járt a Lemberg főhadiszállásától a Magyarország felé lévő területeken. Jászvásár központtal ő lett a Szavárd-Kuma és Káma vidéki magyarok fejedelme. Mivel Doros besenyő fejedelem leányát vette el feleségül, nagyfejedelemmé kiáltották ki. Mivel Árpád halálakor Zoltán-Zsolt még kiskorú volt, Szabolcs Jászvásáron véd~ nökséget vállalt érte, s hivatalosan is ő lett a 24 Hun Törzsszövetség nagyfejedelme ezért ebben az időben Magyarország is hozzá tartozott. Fiai voltak: Csák, Karakán é~ Izbeg. Jászvásár fejedelmi palotájában Csáknak szintén három fia született Kuljár besenyő fejedelmi lánytól: Szabolcs, Tétény és Apor. Ekkor az elaggott Szabolcs, jász~ vásári nagyfejedelem 40 000 besenyő harcosát útbaindította. Tétény unokájának pa~ rancsnoksága alá az Encs-Göröc vonalán határőrizeti szolgálatot ellátó besenyőke~ utalta Taksony felvezetése mellett, míg az Ibos-Marót-Kalágé, azaz második vonalbar felvezetett besenyő tömény élére Taksony feleségét, Ibolyát vezényelte Tónuzaba be~ senyő vezér parancsnoksága alatt. Kolozsvár és Budavár térségébe maga Csák vonuh be tízezer lovassal, míg a fia, Szabolcs, az agg Szabolcs legkedvesebb unokája a Gyula és Béla törzs lovasait belső biztonságként: Pécs, Fehérvár, a hármas Szabolcsvár és a szép Kolozsvár térségében állomásoztatta. A negyedik besenyő töményt Szörényvár Kevevár és Szabolcsvár térségébe Apor vezette, akinek a főhadiszállása a Száva part ján volt, ahol, mint Taksony sógora egy szép várat épített. Kapgán besenyő vezér leánya, Ágadé volt a felesége, aki maga is kiváló harcos volt, a pusztaszeri Nagy-Süán legutóbbi győztese, s férjéül Aport választotta. 718 A beavatottak nyilvántartása szerint Álmos fővezért az Encs-Magyarka nagybirodalomban Előd követte nagyvezérként, míg Kurszán csupán Magyarország fejedelme volt. Viszont Árpádot az Abacillel való első házassága miatt nagyfejedelemmé választották. Így Árpád még Magyarkán is járt, ahol a besenyők és a szavárd magyarok hűséget esküdtek neki. Halála után Szabolcs lett a jászvásári nagyfejedelem. ZoltánZsolt-Zolta csupán Magyarország fejedelme lett. Ezt a pusztaszeri vérszerződés szabá lyozta. Viszont az agg Szabolcs halála után ő lett a 24 Hun Törzsszövetség nagyfejedelme, s így már érthető, miért tette át székhelyét a Budavár Beavatott Központba. Mivel Derencsény részt vett a magyarkai sámánképzésen, nagy tekintélye volt. Szavárd-magyar fejedelmi családból nősült. Baku, a nagy törzsszövetség fejedelme Szabolcs után őt javasolta nagyfejedelemnek, de a szerződések értelmében csak Zoltán-Zsolt-Zolta után nyerte el a nagyfejedelmi tisztséget. Közben a pusztaszeri táltosképzésen főtáltossá választották. Zolta halála után sok esetben Jászvásáron tartózkodott, ahol messzenyúló birodalmának megsokasodott ügyeit intézte. Derencsény anyagilag is támogatta a Csörsz-vonalán való újabb kiképzést. Az ötévenként kiképzett 20 000 lovas nyelve egyöntetűvé vált. A három-nyelvű Magyar Törzsszövetség harcosai itt teljesen átvették a 24 Hun Törzsszövetségnek a Jász-síkságon kialakult nyelvjárását. A magyarság, mint köznép a „Tíznyíl szövetségnek" az elve alapján 10 családos kis településeken helyezkedett el és Dunna asszony folyamának mindkét oldalán a termékeny területeket benépesítette. A városokban azonban mindenki a 24 Hun Törzsszövetség nyelvét beszélte. Igy akarva-akaratlan a tíz családos településeknek át kellett vennie a vásárnapos helységek nyelvét, amennyiben terményeiket el akarták adni. Jóllehet, az avar kincsek visszaszerzése a Budavár Beavatott Központ irányításával történt, de legtöbbször a Csörsz kiképzési árokrendszer vonaláról indult. A kétnyelvűség azonban ekkor még félreértésre adott okot. Így történt ez Szászország esetében is, midőn 906-ban Zsadányból kellett Szászországba menni az évi adót beszedni. Téves parancs miatt Tarna-Zsadány és Körös-Zsadány is indított lovasokat. Természetesen Tarna-Zsadányból hamarább érkeztek Szászországba. Amikor a két csoport találkozott, a Tarna-Zsadányi csoport bevárta a Körös-Zsadányiakat és közösen jöttek vissza Budavárra. Fejcsóválva vették a beavatottak a kettős szászországi adópénzt. Az ilyen esetekre a szászok ráuntak és Merseburgnál később megverték a többszörösen adót szedő kalandozók csoportját. Ez Budavár Beavatott Központját is gondolkodó ba ejtette. Azonban a kalandozásokhoz segítségül is mentek a rokon törzsek. Például a 934es bizánci kalandozásban a jászok, kazárok és alán mohamedánok is részt vettek. Mindegyik nemzetségi csoport a saját kincseit kérte. Az aranyékszerek mintáiból meg tudták mondani, hogy az ő aranyműves rajcsurjukból származott. Földművelő és állattartó lakosság nem vett részt az ilyen kalandozásokban, csak a Csörsz vonalán kiképzett

harcos réteg és a főurak kísérete. Ezen tárgyak az eredeti tulajdonosukhoz kerültek vissza. Az adópénzek viszont mindig a Bavár, azaz Budavár Beavatott Központban kerültek szétosztásra. A 955-ös vereség után egyöntetűen úgy határozott Budavár Központja, hogy nyugat felől az adópénzek már mind befolytak, ezért a megszokott utakon fegyveres kíséretekkel a továbbiakban kereskedelmet folytatnak. A kereskedelmet Apor és Tolmács vezérek felügyelete alá utalták. Ekkor Bizánc egy Demeter nevű főpapot küldött, aki 955-ben az Apor védelme alatt álló Alvidéket járta, s főemberek, vitézek és földművelő népek sokaságát formálisan megkeresztelte. 719 Konstantin császár e hitbuzgóság láttán, és gondolva az avar kincsek megtartásának lehetőségére, évi adót fizetett Apornak. A következő évben azonban a keresztény követségek római találkozója után az adófizetést az egyházak tanácsának javaslatára beszüntette. Ugyanis a lengyelek megkeresztelkedése folytán az egyház karjai már elnyúltak Olga orosz nagyfejedelemnő udvaráig is. Korábban itt már Bizánc papjai is megjelentek és meghívást nyújtottak át Olga nagyfejedelemnőnek. Olga 957-ben, Derencsény beeleegyezésével Bizánc városában megjelent orosz és besenyő kísérettel. Konstantin udvara Olgát megkereszteltette és sok ajándékkal halmozta el. A császár ezen döntésével elkötelezte magát az orosz hittérítés mellett. Apor a besenyő kísérettől értesült Konstantin cseléről a hittérítést illetően, ezért seregével Bizáncba lovagolt az adó és az avar kincsek behajtásáért. Amikor a császár Bizánc kapuit becsukatta, Botond a buzogányával a kapun rést útött. Ezen legnagyobb súlyú harci buzogány UDUMU buzogányának mintájára készült Budán. Botond ekkor három bizánci páncélosvitézzel is bajvívásban végzett és mindhármat legyőzte. Apor és Botond mindent elpusztítva és sok zsákmánnyal tért haza, s így háromszoros adópénzt hajtott be. Apor első cselekedete az volt, hogy Buda tudtával Demeter főpapot kiutasította az országból, s megüzenték, hogy a Bulgária elleni szövetséget felbontották, bár Apor és Tolmács Buda parancsára megmaradt bizánci kereszténynek. Taksony javaslatára ekkor a Bizánccal való barátságot abbahagyták. Az augsburgi vereséget Jutas fia, Ullő unokája, Lél-nek a hibás elgondolásával magyarázták. A Budavár Tanácsán Zolta fia, Taksony és Tarhos unokája, Tormás javaslatát látták beigazolódni, hogy nyugat felé kell fordulniuk. A 947-ben nyugaton, tapasztalatcserén járt Taksony sokkal ajánlatosabbnak látta, hogy nyugat felé békés kereskedelmet kell folytatniuk. Így Taksony a fejedelmi székbe kerülve Aport, Tormást és Zerindet a maga oldalára állította. Ordoszból kunok menekültek Magyarország felé, akiket Derencsény Etelközbe telepített. Taksony Derencsény nagyfejedelem elgondolása alapján még kisfejedelem korában Tónuzaba leányát vette el feleségül, s így a keleti irányzat híve lett. Kisfiát, a közkedvelt Décsát, vagy ahogyan Budaváron nevezték, Gelyzát is erős szálak kezdték fűzni a besenyő-kun szövetséghez. Tónuzabát a besenyőkkel együtt a bihari dukátus területére vitték, Taksony a Tisza menti szállása mellett, Hevesben adott az apósának birtokot, míg a kapgán törzsnél lévő birtokára Derencsény kunokat telepített le. A besenyők nagyobbik részét azonban a nyugat kapujában, a mosoni gyepűre telepítette. A Csörsz vonal pozsonykeszi táborában a székihunok mellett besenyők is kaptak kiképzést. Ekkor kezdték meg a soproni kőfalak és mosoni mocsár-gyepűk kiépítését. Az új fejedelem Derencsény tanácsára mindenkivel a békét kereste. III. Ottóhoz követeket küldött a megbékélés érdekében. Judit, a magyarbarát Arnulf leánya özvegy lett, mivel Henrik herceg meghalt, aki apja révén a legnagyobb barátságáról biztosította. A csehek új fejedelme egy fehér horvát leányt vett el feleségül, s Taksonyt értesítette, hogy látogatását ne tekintse a fehér horvátok meghódításának. Felesége nemsokára meghalt, de azért a kéretők egy része a szövetséges fehér horvátok fóldjén telepedett le. A kapgán besenyők a bolgárokkal szövetségre léptek, így a Derencsény vezette törzsszövetség is békében élt. 720 Bizánc Bulgárián túl lévő tartományait a magyar lovasok bulgár kísérettel gyakran felkeresték és a beígért adót beszedték, vagy annak megtagadása esetén a háromszorosát zsákmányolták. Korinthoszban felkeresték Madaj asszony birtokát és annak értékét ötszörösen elhozták zsákmányban. Ebben a kalandozásban a Csörsz-vonal vízi kiképzésű árkászai is részt vettek. Ekkor érintették Avaria Albánságát is, ahol még nagy tömegben tudtak a 24 Hun Törzsszövetség nyelvén beszélni. A fiatalság csatla kozott az árkászok által kiképzett csapatokhoz. Tónuzaba besenyő lovasait a hegyvidéken, Eger városában telepítették le. Derencsény ekkor azt javasolta Taksonynak, hogy küldje el Rómába Tónuzaba fiát, Szalkot követségbe, mivel a bulgárok, a görögök és a rómaiak nyelvét is beszéli és kérjen Magyarország részére hittérítő püspököt. XII. János pápa Zaheust püspökké szentelte és Szalkkal együtt Apor várába küldte. III. Ottó ellenséges csapatai azonban Kápuánál megtámadták Szalk lovasait, akik az Albánságon keresztül menekültek Apor várába, s utána Taksonynál jelentkeztek. Derencsény főtáltos Zaheust a jászvá sári táltosképzés vezetésével bízta meg, mivel az a nyugati keresztény-világot farizeusnak hívta.

Hej rege rejtem Arvisura

295 (A).

Harka lovasfejedelem

Fajsz főtáltos, Boliva aranyasszony, Gyűrűfű és Tormás rovása 5103. m.t.é.)

Kr. u. 880-1063. (4920-

Töhötöm (880-925) után a fia, Harka (925-974) lett a Csörsz-árokrendszer lovasfejedelme. Neki jutott azon feladat, hogy az ország védelméhez és az avar kincsek összeszedéséhez kiváló harcosokat és tárkányokat képezzen ki. Amikor Tarhos leánya, Uzonyka a Bulgár Birodalomban özveggyé vált, Gyula (846-9241) jászvásári székhelyén megismerkedett a nőtlenséget fogadott Harka lovasfejedelemmel. Orömmel ment feleségül hozzá, mert így a Jász-síkság közepére, Harka várába költözhetett. Első fiuk Gyula napján született Kolozsváron, ezért megkülönböztetésül Kolozsi Gyulának keresztelték az uruki vallás szertartása szerint. Harka itt toborzott lovas kiképzésre legénységet. Zombor fia már Harkaváron született, de a Csörsz-árok mindkét oldalán, Tiszakeszi fólött és Maroskeszi közelében, a Tisza mellett kapott birtokot nyári és téli szállás gyanánt. Zombornak a fiát, a Gyula napján született Gyulát, mivel még a nagybátyja, Gyula nagyfejedelem élt, tapadék néven Kisebb Gyulának hívták. ellenben Gyula nagyfejedelemnek a Szabolcs nevű fia (948-987h Sarolt nevű leánya (950-1012), Karold leánya (952-982) után egy kései fia is született, akit a jászvásári fiatalok kolozsvári születése miatt Erdeljü Gyulának hívtak (960-1015). A nagyfejedelem 35. születése napján látta meg a napvilágot. A bihari dukátusban kapott birtokot, mivel Gelyza fia, Vajk az arany-ezüst lelőhelyek miatt a nyitrai dukátushoz jobban ragaszkodott. Sarolt, mint fiatal özvegy a Szavárdi-Söpte halálával megözvegyült Gelyzához ment nőül. Szavárdi-Söpte ikertestvére Szavárdi-Vászoly főtáltos volt. A kisnövésű Zerind, akit Zerindkének hívtak, Erdélyben és Nándorfóldön is kapott birtokot a későbbiek folyamán. Saroltnak 969-ben megszületett Vajk nevű fia és Piroska, Ilona, Judit leányai után még 4 leánya, akik korán elhaltak. 721 Harka igen keménykötésű lovas volt ifjúkorában. Amikor Tarhos leányát, Uzonykát feleségül vette, többet nem ivott a lovasaival, hanem Uzonyka tanácsára Pepi fáraónak az Arvisurákban lefektetett étkezési rendje szerint, ezen mértékletes evés-ivás mellett 69 évig élt, s ezzel túlélte Gyula és Zombor fiát. Az uruki időszámítás szerint 974-ben halt meg. Azonban ekkor sem a betegség törte le, hanem a mainzi érsekség által összehívott értekezlet döntése miatt halt meg, amely szerint a Csörsz árok-rendszerben való lovas kiképzést fokozatosan meg kellett szüntetniük. A jászvásári nagyfejedelem ebben az időszakban az ifjú Szabolcs lett, aki Harka lovasfejedelemnek volt az unokája (970-987), és a kun-besenyő társadalommal együtt ellenezte a nyugati kereszténységhez való csatlakozást. Szabolcsnak kellett a mainzi érsekség felhívására, a 973. március 23-ára kiküldendő 12 főurat és Budavár Beavatott Központ javaslatára a 24 Csörsz árok-rendszerben kiképzett lovas kísérőket kijelölni. Erre mind Gelyza, mind Harka megtette a javaslatát. Szabolcs nagyfejedelem az Öregek Tanácsával - az uruki püspök jóváhagyásával - döntött a személyek kiengedéséről. Baján avar nagyfejedelem elvét tartották helyesnek, hogy Gelyza, a Jász-síksági fejedelem nem hagyhatja el az ország területét. Régen Bős tudunt Kalágéban tőrbe csalták, aminek most nem szabad megtörténnie. Ellenben az öreg fejedelmi családtagok annyi élettapasztalattal és nyelvtudással rendelkeznek, hogy fellépésükkel nem vallunk szégyent. A küldöttség vezetője Jutas legkisebb fia, Fajsz volt, aki jelenleg is betöltötte a tárkányfejedelmi tisztséget. Botond-Bereg, Taksony fejedelem kisöccse; Csák főtáltos, Tormás, Tarhos unokája; Dobun, a kievi visszamaradt, fél Gyarmat törzs vezére, a helyettes uruki püspök; Koppány, a somogy-daragúz dukátus vezére; Tomaj, vagy Tomaji, a baszkor-magyarok megbízottja; Urkund kölpény, az akkori kereskedők megbízottja; Tónuzaba besenyő vezér; Pata, a palócok tárkány-vezére; Kalán üzbég, a magyarkai fejedelemség megbízottja és Beled, a karatán és Béla-törzs parancsnoka, a határőrség vezére. Ez a 12 főúr a Boroszló és Igló alatti, avarok által elkészített szálláshelyeken keresztül kettős alkalmazású dísz-szekereken indult el. Ez a fogatolt rendszer síntalpakon, azaz szánakon és forgó kerekeken is kényelmes szállítást tett lehetővé. Harka lovasfejedelem Szabolcs fiával egyetértésben Máromnak, Beled fiának vezetésével jelölte ki a 24 horkának, azaz határügyi lovasbírónak a személyét, akik a Csörsz vonalán kiképzett tolmácsok kísérő és tanácsadó csoportját képezték. Ezen lovasok 25 éven aluli, edzett harcosok voltak: Abád, Bór, Béla, Csécse, Cibor, Doboka, Kál, Etyek, Karcsa, Jelő, Borona, Kolon, Aranyán, Laád, Pozsega, Pataj, Kaján, Urkony, Vajta, Köled, Birsoda, Torda és Zsombor. Máromot azért tették meg vezetőnek, mert ő minden szomszédos ország nyelvén tudott beszélni, mivel a vikingekn'el a dán vizeken is két évig hajózott. Gelyzának Söpte Szavárditól született fia, Vászoly (965-1034) már kora gyermekkorától ellene volt a teljesen nyugat felé való fordulásnak. 973-ben Szabolcs kérésére Jászvásárra mentek Erdeljü Gyulával együtt. Innen Kievbe lovagoltak a visszamaradt Gyarmat törzshöz, akinek vezérei a lengyel családokba házasodtak be. Vászoly először Mihály, majd Vazul névre keresztelkedett meg, de a Jászvásáron a legszívesebben a Vászoly névre hallgatott. Mihály fiát, Szár Lászlót, aki világéletében mindig kopasz volt, Kopasz Lászlónak hívták.

Kievben tartózkodott a legszívesebben. Bizánci keresztényként Premiszlava hercegnőt vette el feleségül, de Vászoly mellett mindvégig kitartott. Jászvásáron megfogadták, hogy a keleti kereszténység hívei maradnak, mert a nyugati kereszténység így nagyobb engedményeket tesz majd, és a Magyar Törzsszövetség könnyebben fennmaradhat. Magyarka és Füzes-Gyarmat azt javasolta a küldöttségben járó Szár Lászlónak, hogy a kereszténység felvétele csak látszólagos legyen, mert a keresztény papoknak is maguk felé hajlik a kezük. 722 Harka 925-ben lett Jutas fia, Tevel után a lovasfejedelem. Így lett a Csörsz-vonal kiképző parancsnoka, majd Budavár és Veszprém tanfejedelme. Tarhos minden évben a medvetoron beszélte meg velük az avar kincsek összeszedésére való irányt. Amíg Ullő csak 36 évig élt, addig Jutas 40 évig. Tarhos a 46. születése napján halt meg. Tarhos a fiának adta át az avar kincsek összeszedésének feljegyzéseit Keszt aranyasszony, Pelsőc és Nyék beavatott fejedelem rovása alapján. Ezután Zolta és Tevel mindig megbeszélte a kalandozások irányát és Harkával közölte az indítandó csoportok eligazítási számait. Ezen medvetori beszélgetés szabta meg, hogy mennyi férőhelyre lesz szükség a szétszedhető gerendavárakban. Évenként 4 zászlóaljat képeztek ki 21.600 lovassal, akik közül 1200-at tárkány-kiképzéssel az Encs-IbosMarót-Karatán és Szerém határvédelmi vonalakra küldtek, míg 100 testőrtárkányt Budavár Beavatott Központ védelmére és 100 vízi kiképzésű tárkányt a fejedelem testőrségébe. Üllő fia, Tas parancsnoksága alá, Csepel-Dunakeszi térségébe küldtek 100 tárkányt; 400 tárkány Fajsz tárkányfejedelem parancsnoksága alatt: 1) Küküllővár, 2) Somogyvár, 3) Szávaparti Bélavár és 4) Mosonparti Fajszvára térségében állomásozott. Árpád fejedelemsége idején Csepel, Zoltán idejében pedig Solt várában volt a testőrség székhelye, mivel a fejedelmek 24-24 testőrlovas beosztás mellett 24-24 jelentő lovas beosztásával egészítették ki a testőrparancsnok legénységét. Így 200 lovas mindig a fejedelem szolgálatában állt. Amíg Fajsz tárkányfejedelem székhelye a Dara folyó közelében lévő Fajszon volt, addig az utána következő Üllő fia, Tas vezér, amikor átvette 932-ben a tárkányfejedelemség vezetését, Csepel-Vác térségében, Tas vára között állomásoztatta tárkánytestőrségét Ullővár központtal. Harka lovasfejedelemmel Dunakeszin találkozott minden Dob-Szerdán reggel, míg este Budakeszin, Budavár Ari nevű testőrségi parancsnokkal. Ugyanis a 24-24 szolgálatos testőr-tárkány a pihenőnapját mindig Budakeszin töltötte, míg a 24-es külsőbelső őrség Budaváron állott szolgálatban. Harka tehát mindent tudott az ország vérkeringéséről. A Csörsz-vonalán a lovasok kiképzése 3 medvetoros évig tartott. Amikor ZoltaZoltán-Solt fejedelem jelzést adott, hogy Tarhos tervei alapján 4 irányból történik az avar kincsek összegyűjtése, akkor négyszer 400 lovas tavasszal elindult. Még medvetor havában 1600 lovagolni már tudó, 16-20 éves ifjút hívtak be kiképzésre, hogy a kiképzési gerendavárat új legénységgel töltsék fel. Ha csak két vagy három irányban történt az avar kincsek összeszedése, akkor 800, vagy 1200 lovast hívtak be. A harmadévesek mindig kalandozni mentek, vagy egyéb beosztásokba kerültek. A harmadéveseket mindig a testőrségekbe vezényelték, hogy jól kiképzett lovasok benyomását keltsék. Határőrizetre a tárkány célokra kiképzett legjobb lovasokat adták a második és harmadik éves kiképzettekből, akik legtöbbször a határőrizeti őrállomások környékén nősültek meg, s így bármikor szolgálatba állíthatták őket. Árpád katonai nevelése alapján a medvetor, szarvastor, bölénytor és gödölyetor után a kiképzésnél már eldőlt, hogy a bevonult lovas, tárkány, testőr vagy inkább lovas-szolgálatra alkalmas legény-e? Ezért az összes lovasokat később 2 holdtöltéig úgy osztották be, hogy a talpraesettebbek az idegen nyelvet beszélő kiképzőkkel egy századba kerüljenek. Így a határőrizetre és a kalandozásokhoz vezetőket és vezéreket képeztek ki. A fejedelmi és vezéri ifjak így testőrségi vagy kalandozási parancsnokká váltak. A leszerelő lovasok, testőrök és tárkányok a Csörsz-vonal és 5 tárkányövezet, vagy a parancsnokságok környékén kaptak háztelkes birtokot, hogy 45 éves korukig bármikor riaszthatókká legyenek. Minden harcos, amennyiben életben maradt, úgy 43-45 éves korában újabb birtokot kapott, ahová a meg nem családosodott gyermekeivel elköltözött. Így a régi birtokban maradt fiúgyermekei újból riasztható korban lévő vitézekké váltak, míg a 43-45 éven felüli kiszolgált lovas csak fogatos vitézzé vált. Ilyen magas hadviseltségi kort azonban csak a szívósabbak értek el. 723 Harka lovasfejedelem 969-ben nagy birtokot kapott Erdőelvén, ahová Erdeljü Gyula, Szabolcs~ Sarolt és Karold testvére, valamint a Kisebb Gyula is követte. Szabolcs 970-től az Uz völgyétől Jászvásárig, Erdeljü Gyula pedig Gyulafehérvár térségében, míg Zombor fiának özvegye, Dés Barcaság Zombor nevű telepedésén kapott földet. Kisebb Gyula igen alacsony növésű, de roppant szélesvállú és hosszú karú ember volt, aki unoka leánytestvérét vette el feleségül, aki szintén alacsony termetű és fürge leányka volt. Ennek a Kisebb Gyulának, vagy Ajtony-Gyulának az volt a feladata, hogy Tormás tárkányfejedelem után átvegye 975-986 között Jászvásár és Fehérvár között az összekötő fejedelmi tisztséget, ifjúsági fejedelmi szinten. Ebben a minőségben nagy szolgálatot tett a 24 Hun Törzs-fejedelmi szövetségnek, amely a magyarságot a Jász-síkságon minden viszonylatban megerősítette. Ekkor vált esedékessé Sarolt unokatestvérének házassága Gelyza fejedelemmel. Elkísérte Saroltot vőfélyként a fehérvári díszes esküvőre 968-ban. Ő vitte az örömhírt 969-ben, a Vajk napján született fejedelmi ifjú világrajöttéről az össz-szövetség új nagyfejedelmének, Szabolcsnak, aki az új házasságot a többi fejedelem között helyeselte.

Amikor 973. március 23-án a mainzi érsekség javaslatára összehívott értekezleten megtörtént a megállapodás, Harka lovasfejedelem búskomor lett és a két aranyasszony napja között gyenge agyvérzés érte, amelyből az arbag rimalányok kigyógyították Harkaváron. Már Géza elrendelte a pogány rovások és az uruki-mani bibliák elégetését. Még a bihari dukátusban, Gelyza kisfejedelem korában erőt vett rajta azon gondolat, hogy a nyugati kereszténység felé megegyezésre kell jutniuk, különben az avarok sorára jut az alig száz éve hatalomra jutott Magyar Törzsszövetség. Kisöccse, Mihály 16 éves korában egy lovaglás alkalmával olyan rosszul esett le a lóról, hogy meghalt. Lltána elfoglalta birtokát Esztergom vidékén és ott várat épített. Gelyzának a fiatal Söpte Szavárditól még Mihály és László nevű fia is született 968-ban. Buda váron nevelkedtek. Amikor Harka lovasfejedelem 974-re felépült a betegségéből, a Csörsz kiképzési árokrendszert végiglátogatta, majd Pusztaszertől egészen Harkavárig a harmadéves múlt, sajátnevelésű csődörén egyfolytában hazalovagolt, de a várkapuban már haldokolt. Még bevitték Lovas-Östen házi szentélyébe, ahol összesereglett unokái között mosolyogva halt meg. Oroszlános tarsolyában fából faragott kis lovacskákat hozott és mindegyik unokájának a kezébe adta. A tarsolyában maradt lovacskák rovással ellátva a távollévő unokáinak maradtak. Utána kívánsága szerint az ősi szokásban lévő vezéri-hamvasztási temetkezéssel elégették megfáradt testét. Porait szerte vitte a Kunság gerenda-várai felé a hirtelen támadt vihar. A temetkezési szertartásra egybegyűlt „Tíz-nyíl törzs" vezérei eldöntötték a főúri 400-as lovasság bevezetését a várkatonasággal együtt. A Csörsz árokrendszert ekkor kezdték fokozatosan megszüntetni. Tehát Harka lovasfejedelem az utolsó lovas kiképzést vezette a Csörsz árok-rendszerben, ahol ezután már csak árkász kiképzés folyt. Itt döntötték el Harkaváron, Lovas-Osten szentélyében, hogy a főurak mellett az uruki-mani nazirok, a bizánci és római katolikus apátságok és püspökök is tarthatnak lovasságot. Az Árpád tárkányai által készített könnyű lovassági kardokat ekkor kezdték a kétélű kardok felváltani. 724 Harka lovasfejedelmet 5 leánya és 24 unokája siratta. Gyula nagyfejedelmet és Zombor fiát is túlélte. Az 5 leánya Kalocsa és Fehérvár síkságán kapott fejedelmi birtokot és ott mentek férjhez. Szabolcs fia nagyfejedelem lett Jászvásáron, Zombor 950966 között volt tárkány-fejedelem. Gyula fia 946-955 között volt nagyfejedelem. Gyermekei közül Bulcsú hősi halált halt, Sarolt és Karold először a bizánci hit érdek területére ment férjhez, de özvegységük után Sarolt Gelyzához ment nőül, Karold férjhezmenetele előtt Veszprémben lett a 400 főből álló rimalányok parancsnoka. Valamennyien 5 kisebb leánytestvérükkel együtt Erdőelvén kaptak birtokot. Erdeljü Gyulának még a Jászvásári 975-ös megbeszélésen Csatári lovasfejedelem ezt a javaslatot tette, hogy minden jászvásári vezéri személyiség ragaszkodjon a jászsíksági birtokosságához, nehogy a keleti hittérítők kegyetlenkedései miatt birtok nélkül maradjanak. Erdeljü Gyula meglátogatta Besenyő-Fehérváron Csatári besenyő fejedelmet és Boliva leányát feleségül vette, aki a veszprémi rimalány-képzésen rangelső lett. Ennek az Erdeljü vagy Ajtony-Gyulának Deés és Csucsa nevű fia született. Az édesanyjuk ekkor nyerte el az ifjúsági aranyasszony tisztséget. Ezért Ajtony-Gyulának a mozgási útja Jászvásártól-Veszprémig terjedt. Felesége révén Parajd környékén újabb birtokot nyert. Férje halála után Parajd, Deés és Csucsa környékén népes családjával megtelepedett. Ezzel Deés és Csucsa elnyerte a sóellátási jogot, amely az uralkodóháznak nagy jövedelmet jelentett. Ezért Vajkkal soha nem kerültek ellenséges viszonyba. Erdeljü Gyula örökölte Harka lovasfejedelem utolsó útjának leírását és végakaratát, amelyet Boliva ifjúsági aranyasszony foglalt aranylemezes rovásba: Harka lovasfejedelem 974 tavaszán végiglátogatta a Csörsz árokrendszer őrségeit. Mindenütt megnézte a reggeli, lóról való ügyességi ugratásokat, amelyik nagyon megerőltető volt és roppant rátermettséget kívánt. Mindenütt megvárta a másik őrségtől való visszafutást. Utána a Bulcsú unokájának adományozott avarkincseiből adott a győztes lovasnak egy-egy aranyból vert emlékérmet. A bőséges, bográcsos ebéd után mindenütt elmondta végakaratát: - Amelyik nemzetség megtagadja a múltját, megtagadja regevilágát, megtagadja a Lovas-Osten létezését, az elbukik! Mit kívánnak tőlünk a nyugati keresztények? Égessük fel szent helyeinket, tagadjuk meg az egy igaz Östenünket. Tíz éven belül szüntessük meg a Csörsz árokrendszer lovas táborát és a nyugati védelmi gyepűket mivel mindannyian Szent Péter utódjának híveivé váltunk - adjuk fel a nyugati határterületeket. Nyissuk meg az Encs vidék kapuit a hittérítők és a lovagok előtt. Szüntessük meg a Mani által megjavított uruki egyház szervezetét és térjünk meg Szent Péter egyházába a mainzi érsekség vezetése mellett. Ezek a nyugati uralkodók állandóan veszekednek, mint a déli Sakaföld cigányai (indiai szkíta birodalomban). Ezért Gelyza Nagy Ottó kezdeményezésére az utána trónra lépő II. Ottóval lépett szent szövetségre a terjeszkedni kívánó bajorokkal szemben. Ottó a mainzi érsek által felszentelt Brunó püspököt küldte, aki nyugatiasan Géza fejedelmet Istvánnak megkeresztelte. Az Engadin völgyéből származó, hun származású Hunt, Vecelin és a két Pázmány lovagot indította útba Brunóval a Vízvár (Wasserburg) környéki térítő papokkal, akik hun utódoknak vallották magukat. Tehát Sváb-földön tanult lovagok jöttek be, ugyanis az Ottók a bajorokat mellőzték, mivel Civakodó Henrik magyarellenes bajor lovagokat javasolt küldeni. Ellenben mindannyian hozzájárultak ahhoz, hogy bajor-hun keveredésű papok kísérjék Brunót a térítő munkájában. Ebből úgy érzem - éppen olyan becsapás lesz, mint Bulcsú, Lehel és Sur esetében, amikor segítségkérés címén a civakodó német fejedelmek a jóhiszemű magyarok ellen fordultak, amikor hirtelen megegyeztek. Ezért vesztettük el az Augsburgi csatát és éppen a segélykérők akasztották fel az ifjúsági vezéreket. Buda

725 vár Beavatott Központban még most is közszemlén vannak a hívó levelek, amelyben a magyarok segítségét kérték! Ennek alapján azon közmondás terjedt el a Csörsz vonalán, amely máig is igaz: Ne higgy magyar a németnek, akármivel hitegetnek, mert ha küld is nagy levelet, mint a kerek köpönyeged. Pecsétet üt olyat rája, mint a Holdnak karimája, nincsen abban semmi virtus, verje meg a Jézus Krisztus! Szabolcs is azt mondta: „Az uruki keresztény egyház is elfogadta Jézus nazírt istenfiának, a szeretetre alapított vallását, de az aranyborjú nélkül, mivel a bika és kos jegye után már a halak világhónapjában élünk. Eljön majd az öldöklő századok után a szent vízöntő világhónapja, mikor az emberek az Égiek tanácsára a békés megegyezésre törekszenek. Mi már ebben a korban élünk és szeretnénk látszólagos nyugati keresztények lenni, az uruki érdeknélküli kereszténységünk megtartása mellett! Hűek az ősi, OregÖstenünkhöz! - Mi volt Harka lovasfejedelem véleménye? - kérdeztük az unokáitól, amikor Jászvásárra jöttek Szabolcs napját köszönteni. Ok a választ így tolmácsolták: - A 970-es, görögök elleni háborúskodás volt az egyik legfőbb ok a görögök egyházától való elszakadásra. János bizánci császár győzelmük után felszabadította Bulgáriát, II. Boriszt fogolyként bezárva tartották. A bizánciak magyar nyelvű ortodox püspökséget ígértek, de Bizánc baráti ígérgetések közben 971-ben bekebelezte a kievi fejedelemség által addig megszállt magyarbarát országot. Arnulf leánya, Judit 967 után adta át fiának, Civakodó Henriknek a hatalmat, aki már 972-ben nem fért a bőrében és mindenkivel csak torzsalkodott. A Bizáncban székelő János császár és Nagy Ottó szövetséget kötött. Az ifjú II. Ottó Rómában egy görög hercegnőt vett el feleségül XIII. János pápa segédletével. Ezért egy követséget indított útba Gelyza az Ottókhoz a kereszténység felvétele végett. Nyomban elküldte Brunót Gelyza udvarába a császárok levelével, hogy a magyar főurak küldöttségét a Kvedlinburgi értekezleten való részvételre vezesse. Ekkor keresztelte meg Brunó a kis Vajkot Istvánnak, és Söpte Szavárdinak 968-ban született Vászoly fiát Mihálynak, míg az ikertestvérét, Vazult, Bélának - nyugati keresztény névként. 973. március 23-án Gelyza, a lóról való leesésére hivatkozva nem jelent meg az értekezleten. Szabolcs jászvásári nagyfejedelem a korosabb Árpád leszármazottakat és idősebb vezető embereket indította útba a 23 éves Csörszvonalbeli tolmács lovasokkal, azzal az elgondolással, hogy az Árpádfiak öregebb tagjai már úgysem élnek sokáig. Ha az augsburgi eset megismétlődne, az uralkodó csoport belső magja életben marad. Brunó a mainzi érsektől függött, aki az Ottóknak volt a főkáplánja. Még 972ben a mainzi érsek szentelte püspökké Brunót, Adalbertet és Ditmart, akik a mainzi zsinat értelmében kelet felé a hittérítést végezték. Itt kaptak az új hittérítő püspökök pásztorbotot és Szent Péternek hűséget esküdtek. Brunó szeptember közepén jelentkezett Passauban Piligrim püspöknél, ahol avar és karatán papokat kapott kíséretül. Tavaszig Brunó küldöttsége 3000 nemes embert keresztelt meg. Ezeknek nagyobbik fele uruki keresztény volt, és főuraik fizették értük az egyházi járulékot. Másik fele a főemberek hadifoglyainak gyermekei voltak, és mindkét csoportból némelyiket kétszer is megkeresztelték. Somogyváron ezen eseteket kinevették, mert érzésük szerint senkinek sem ártott meg a keresztvíz. Brunó térítései Kalocsa, Veszprém és Somogyvár körzetében voltak a Szentgál és Szentmárton tiszteletére emelt imaházakban, mivel Szent-Gál és Szent-Márton Siklós, illetve Pannonhalma várjobbágyainak gyermekei voltak és mint avar gyermekek kerültek a nyugati szerzetesrendek állományába. Ott az avar kincsekből átalakított 726 ötvösműveket és egyházi ruhákat visszaküldte hozzánk a mainzi érsekség és a SzentGalleni apátság ajándékaként. Ezért megemlékezésként a 926-os magyar kalandozást 972-ben írásba foglalták. Taksonynak már 964-ben volt udvari püspöke, mivel Surnak a fiát Rómában püspökké szentelték és Zotán tudun egyik leszármazottját 810-ben akit még Nagy Károly kereszteltetett meg és Fekete Arnó udvarában nevelkedett, szépapja után - ezért Domonkosnak nevezték. Géza javaslatára felépíttette az esztergomi székesegyházat, s annak első érseke lett 974-ben. Ehhez Szabolcs jászvásári nagyfejedelem is hozzájárult, mert az avar Domonkos érsekségének uruki keresztény jellege lett. Az avarérsekség a nyitrai dukátura terjedt ki, mivel II. Ottó császár a Dunántúli pannonföldet a salzburgi érsekség felügyelete alá helyezte. Géza ezen a területen a mainzi érsekséget hittérítési munkájában megerősítette. Ezért Adalbertet helyezte előtérbe, aki Béla névre keresztelte a második fiát, az elsőt pedig Mihálynak. Mihályt nemcsak Kalocsán, hanem Krakkóban és Kievben is megkeresztelték, de lelkében mindig Vászoly maradt. Géza a 973-as értekezlet értelmében Pannonföldön engedélyezte az istentiszteletek bevezetését, a pogány oltárok ledöntését és a táltosok elhallgattatását. A népben azonban tovább élt az ősök tisztelete, az uruki egyház egyisten hite. A Dunától északra és keletre azonban a jászvásári nagyfejedelem elgondolásai voltak még érvényben. A pannóniai egyházi hatalomért dúló harc a mainzi érsekség javára dőlt el. Aki pannon fóldön nem volt hajlandó megkeresztelkedni, azt az érsekség lovagjaival levágatták. Templomoknak a DélMagyarországi görög és Brunó imaházai számítottak. Mind a görög, mind a mainzi és uruki irányzat egymás ellen volt. Géza örömmel fogadta a külfóldről jött keresztény telepeseket, mert ezek a mainzi érseknek tett fogadalmát megerősítették. A Vízvár (Wasserburg) vidéki Hunt család az avar hittérítésben részt vállalt annak idején és ezeknek a leszármazottjai, a Hont lovaggal érkezett Vecelin és a Pázmányok a Héderekkel együtt innen szólították fegyverbe a lovagi életre vágyó, hun eredetű legénységet. Hunt kellett leverni

hunnal! Ehhez a passaui egyházi vezetők is hozzájárultak. Géza igen szorgalmas volt a lázadók leverésében és a pogány szertartások eltörlésében. Püspökségeket akart felállítani, de a honfoglaló vezérek utódai a törekvéseinek ellenálltak. Gézának a nagy nyugati értekezlethez való kérése csupán annyi volt, hogy a 955ös és 970-es évi nyugati és déli vereség a magyar vezetőséget arra a belátásra bírta, miszerint a belső bajok legyőzése végett a kifelé menő hadakozásokat meg kell szüntetni és a keresztény vallást, ha kell, fegyveresen is az országon belül terjeszteni fogja! Civakodó Henrikkel eleinte háborút viselt, de amikor fiát, Vajk Istvánt még gyermekként eljegyezte Gizellával, engedélyezte az Ostaricki őrgrófság terjeszkedését. 900-ban a bajorok Árpád hadai elől visszavonták határőreiket az Encs folyóig, ameddig Avaria és Bajorország terjedtek. Az Encstől a Bécsierdőig húzódó terület gyepűelve volt avar és határvédő családokkal. Itt Árpád rendelkezése szerint újabb településeket magyarok nem hoztak létre, hanem csak a 24 évet leszolgált határvédelmi tisztek és szolgálati kiképzőknek családjai települhettek le. Beszivárgás ugyan történt, de háborús viszonyok között ez összetűzésekre adott okot, ezért a bajorok nem élhettek volna nyugodtan ezen a területen. 967-ben Bajorország és Karintia hercegségét még Arnulf leánya, Judit uralta és Taksony fejedelemmel nem kezdett háborút. Utána Civakodó Henrik átvette az uralmat, Taksony fejedelem nemsokára meghalt. 970ben Henrik támadást intézett a gyepűk ellen, ezért a gyepűkre Tónuzaba a Talmács besenyő törzset, míg előtte Botond a 958. évben a Gyarmat törzshöz csapódott Kölpényeket telepítette. Így a bécsi meden 727 cében a Béla törzs, Encsnél és Göröcnél a Talmácsi besenyők, míg az Obos és Lóbérc vonalán a Kölpények tartották a határőrizetet. 973-ban a Talmács és Kölpény határőrséget visszavonták az Ottóval történt megegyezés értelmében Pöltenig. Így Pöltenig Rüdiger őrgrófsága, míg ettől keletre Hungár földje terült el. Ezen a területen az új hittérítés már 970-973 között is folyt. Nyugaton örömmel szónokolták a templomokban, hogy a manihista avar egyházat Szent Péter aklába vezették. Fajsz és Boleszláv 973-ban megegyezett abban, hogy Boronáig feladják a gyepűelvét. 974-ben Civakodó Henrik a cseh és lengyel uralkodóval együtt II. Ottó ellen fellázadt, de II. Ottó az ellenfeleit behódolásra késztette. 976977-ben Civakodó Henrik újból fellázadt, de a magyarok nem avatkoztak a csatározásokba. Ekkor olyan döntéseket hoztak, hogy az avar lakosság marad. Annak idején az avar származású Fekete Arnó salzburgi érseknek volt egy olyan templomi beszéde, hogy mind az avar, mind a bajor keresztények az isten gyermekei, hiszen a szőke németeket és a kissé barna avarokat nem lehet egy családon belül sem különválasztani, mert 4-500 év alatt az istenfélő népek keveredtek. Gézának a besenyő anyja révén kelet felől nem kellett támadástól tartania, mivel az orosz terjeszkedés miatt Olga és utódai sem az etil-bolgárok mohamedánjai, sem a kazár zsidók, sem a keresztény németek mellé nem állottak, hanem Bizánc mellett döntöttek. Vlagyimir egy bizánci császárlányt kért feleségül. Mivel Urkund és Kalán bolgár feleségeik révén a nándorok és a karatánok határvédő népét is képviselték, a Tíz-nyíl Szövetség mellett a 973-as értekezleten a déli határvédők békéje érdekében a bolgár szabadságharcot is támogatták azzal, hogy az Encs-Ibos határvédő harcosok felét Vlahiába, a Nándorfehérvár alatti térségbe vezényelték. Hamarosan megalakult a szövetséges Nagy-Bulgária. Erre mutat, hogy Söpte-Szavárdi első fiát Mihálynak keresztelték. A bolgár cár családjából nősült, s az első két fiát Vazulnak és Szár Lászlónak keresztelték. Gézának a Koppány-Ajtony és a Gyulák elleni harca miatt kellett nyugat felé békében élnie. Vazul és Szár László a Meskó lengyel fejedelmi családból nősült, s így a határokat észak felől is biztosította. Már Géza elrendelte a pogány írások és könyvek felégetését, amelyet annak idején már a bihari dukátusban elkezdett. Kisöccse, Mihály, 16 éves korában egy lovaglás alkalmával meghalt. Utána elfoglalta a birtokot Esztergom vidékén és ott várat épített. Géza két idősebb fia, Mihály és László, akik Vajk előtt 968-ban születtek, de a Szavárdiak révén Budavárában nevelkedtek. Gézát, mivel a 20 éves fiatalok tervszerű kiképzése megszűnt, a Budavári Beavatott Központ figyelmeztette, hogy a pusztaszeri vérszerződés úgy szól: „A honfoglalók katonai erejüket úgy tudják megőrizni, ha a közel ezeréves Csörsz vonalán, azaz a Jász-síkság közepén katonai erő áll a 24 Hun Törzs-szövetség védelmére. Ezen kiképzés legszívósabb rétege azon 24 évet kiszolgált, a rómaiak szerint veteránoknak nevezett lovasok voltak, akik a Csörsz árokrendszer közelében kaptak házhely-birtokot, amelyik aztán apáról fiúra, vagy rimalányra szállt. Ezek az örökösök a csökkentett kiképzést nem hagyták abba és lovasaik a főúri seregekbe kerültek. Géza korának az egyik elgondolkoztató eseménye volt a Magyar Törzsszövetség nyolcas szaporodási elve és az átlagos életkor emelkedése a Jász-síkságon. A kiképző településeken roppant erős kiképzés folyt. A termékeny Csörsz vonalon minden egység teljesen önálló volt. Ezért az erős kiképzés, a kalandozás, majd roppant bőséges evés-ivás a lovasokat küzdőképessé tette ugyan, de a szervezetük igen hamar elhasz nálódott és a harcosok életkora főként a sebesülések, megrokkanások miatt 30 év kö728

rüli volt. A mérsékeltebb vérű harcosok azonban az életkorban elérték a 45-50 évet is. Sőt, az uruki hiten lévők a mérsékelt táplálkozás mellett még a 75. életévüket is elérték. Aki a Budavár Beavatott Központ által előírt módon élt, még a 85-95 évet is el tudta érni. Sőt a Mani bibliások, akik dorbézolás helyett olvastak és annak szabályai szerint éltek Pepi fáraó étrendjét követve, elég gyakran eléltek 100 évig is. Az ilyeneket aztán az vitte a sírba, hogy maguk is megunták már a hosszú életet és egyívású társaikat gyászolva a társtalanságban haltak meg. Az aranyasszonyok feljegyzései szerint a nyolcas szaporodási elvet betartva 5-6 gyermek megmaradt családonként és a felnőtt lakosság 26-46 év között halt meg átlagosan. Például Taksony fejedelemnek is 4 fia és 5 leánya született és ezekből csak Gelyza és Mihály maradt meg. 4 leánya ment férjhez, de a korán elhalt gyermekei mellett a 957-es járványos megbetegedések alatt, amikor Taksony igen beteg volt, a táltosok már a Csák és Bereg-Botond ághoz folyamodtak aggodalmukkal, hogy ki legyen a fejedelem. Mihály fia volt a családjában a legkedvesebb, ezért amikor Gelyza kisfejede lem megnősült, az első fiúnak Söpte Szavárdi a kismama, régi módon a Vászoly nevet adta. Egy újabb járvány idején Vazulnak keresztelték, mert azt a babonát terjesztették, hogy a megkeresztelt kisgyermekek életben maradnak. A második ikerfiát is Vazul névre keresztelték, hogy valamelyik a kettő közül megmaradjon. Utána 968ban, amikor Zerind megszületett, Söpte Szavárdi gyermekágyban meghalt. Harmadik fiát mindenki csak Zerindkének hívta, mert olyan kisnövésű, de igen fürge fiúcska volt, hogy a Beavatott Központban mindenki csak a kasszuk Vihar-Istenének nevezte. Taksony azonban a Vászoly-Mihály unokáját szerette a legjobban és neki mindig a legtermékenyebb jövőt jósolta. Az uralkodó családokban ekkor kezdett a Mihály név nagyon elszaporodni. Amikor Taksony fejedelem 970-ben meghalt, Ibolya fejede lemasszony csak a három kisunokájának nevelésével foglalkozott. Gelyza 969 medvetorán megnősült és Gyula jászvásári nagyfejedelem leányát vette el feleségül, aki 9 hónap múlva világra hozta Vajk kisfejedelmet, aki a keresztségben apja után az István nevet kapta. Harka lovasfejedelem halála után a 48 szétszedhető gerendavárból 36-ot szétszed tek és a veteránok építettek belőle családi hajlékokat, míg 12 gerendavárban az egységes tárkányképzés folyt. Így a Csörsz vonalán a lovasképzés megszűnt. Ellenben az igen szívós lovascsaládok utódai közül, mivel a folyókon való átkelés, várak ostromához való szerződés értelmében a nem főúri állítóköteles harcosokból lett kiképezve. Ez egyébként Harka lovasfejedelem sokat emlegetett végakarata is volt, amit Géza fejedelem is helyeselt. Ennek a legénységét mindig a 36 szétszedett égerfa várából pótolták a 36x3, azaz 108 nemzetség ifjúságából. Ebből a 12 megmaradt gerendavárból az árkász legénység a „Tíz-nyíl szövetség" hadseregébe, míg a fennmaradt 2 alakulatot Pozsonykeszi és Kevekeszi térségéből a határvédelemhez irányították. Ezután minden vezér köteles volt 400 lovast kiállítani veszély esetén. Ez a létszám Pannonfóld, Kabarfóld és Erdőelve esetén 1 200 lovas volt. A fejedelmi haderő: Tarhos, Jutas, Ullő és Zolta utódok hadával csak 800 lovast tett ki. Budavár Beavatott Központ 600 fő, míg a jászvásári nagyfejedelem serege az Encs-IbosSzerém és Szörény serege 1 000 lovas volt. Tehát az engedélyezett 3 600 lovas mellett a Csörsz vonal tárkányaival, nevezetesen a Surányi, Káli, Zsadányi és Kevevári századok csak 400 tárkányt tettek ki a 12 szakaszban folyt kiképző helyeken, míg a Pozsonyi, Szögedi, Parajdi és Aranyosi székely nemzetségekkel, valamint a Besenyő-fehérvári, 729 Nándor-fehérvári besenyő és bolgár sereg csak 600 lovast adott. Tehát Géza serege mindössze 4600 lovas volt, amit a nyugatiak engedélyeztek. Felriasztható volt még Szavárd-magyari 200 lovasa, Káma-magyari 200 lovasa, Béla és Gyula törzs 200 lovasa, 6 besenyő törzs 1 200 lovasa. Ezenkívül a kabar-palóc hegyi lovasok 200 fővel, míg a Csörszvonalnak első titkos állításában 3400 fővel. Tehát az összes megmaradt lovashadsereg azonnali felriasztásban 10 000 lovast, vagyis 1 töményt tett ki. Gelyza 4600 lovas erősségű engedélyezett serege s a Szabolcs nagyfejedelem alá tartozó egységek 5400 lovast tettek ki. Ezért volt szükség a kettős fejedelemség fenntartására, mert az első riasztásban lóra termett legénység nem volt elegen dő az 1 tömény ütőképességéhez, hanem második riasztásban a második tömény ereje alkotta volna a 2 tömény haderőt, amellyel ellenállhattunk volna a nyugati fenyegető veszélynek. Ezért volt szükség arra, hogy Géza magyar fejedelem háta mögött ott álljon a jászvásári nagyfejedelemség, amely a Béla és Gyula törzzsel, valamint a besenyő társadalommal az ország védelmét vállalta. Harka lovasfejedelem, mivel Tarhos leányát, Uzonykát vette feleségül, az Árpád házzal, anyósa révén pedig a Béla-ogúz törzzsel közeli rokonságba került. Ugyanis a 892-es Nagyszala már jelentette, hogy ködtürk törzsek támadják az ogúz társadalmat, amelyek viszont a legelő-területek törvénye szerint a besenyő törzsekre erős nyomást gyakorolnak. Kapóra jött a Jász-síkság avar-úz-kabar-hun-székely összetételű lakosságának az a kérése, hogy a környéki népek ellensúlyozására a Magyar Törzsszövetség segítségét kérik. Amíg 884-ben, 888-ban és 892-ben a tárkányképzősök, addig 885-ben és 890-ben a sámánképzősök jöttek lovas felderítőként a Jász-síkságra, ahol a fiatal harcosainkat igen szívesen fogadták és várták a teljes bevonulást. Igaz, hogy a besenyő társadalomnak az ordoszi Beavatott Központ aranykészleté nek elhozása miatt sérelme volt, de a honfoglalás során a terület átengedésével az ellenségeskedések megszűntek. A bolgárok

ellenben nem jó szemmel nézték a Kárpátmedence elfoglalását, ezért a szörényvári és besenyő-fehérvári, úgynevezett bolgárbesenyőkkel az Álmos vezette déli honfoglalóinkat görög árulással megtámadták. Lebed fia, az öregebb Előd vezér visszamaradt először Lebedváron, (a mai Lemberg ben) majd a legelőterületek elrendeződése miatti béke fontos okmányaként rovásszerződést írtak a besenyőkkel. Később Jászvásárra tette át a székhelyét. A szerződés értelmében a 24 Hun Törzsszövetség népeit egy Nagyfejedelemség alá vonták és keleti szokás szerint más-más fejedelmi családból választották meg a nagyfejedelmet. Ezért a nagyfejedelmek uralkodása az alábbiak szerint történt: Álmos-házi fejedelmek:

Lebed-házi fejedelmek:

Álmos

880-896

Előd

896-900

Árpád

900-908

Szabolcs

908-926

Zoltán

926-942

Gyula

942-955

Derencsény

955-970

Szabolcs

970-987

Kipcsák-Géza

987-992

Csatári-Boja

992-998

Géza halála után a kettős fejedelmi, azaz nagyfejedelmi kapcsolat megszűnt. Kipcsák feleségét, a besenyő Csatári lányt másodszor Boja, Harka dédunokája vette el feleségül. A legkisebb fiuk, aki Kipcsák napján született, megmaradt uruki keresztény hiten és a karakánkátai kun fejedelemnek a leányát vette el feleségül, Zilahot. Kipcsákot a kun-besenyő birodalom fejedelemmé választotta és az ifjú Vajkkal szerződésben vállalták egymás megsegítését. 730 Harka lovasfejedelem családfáját Gyűrűfű rovósámán így állította össze: Előd 836-896-900 azaz 896-900 között nagyfejedelem volt Előd Töhötöm-Tömörke Horka 855-904 856-929 857914 Harka - Uzonyka Szabolcs 905-925-974 882-908-928 Kolozs Gyula Talmács 928-946 Zombor Bulcsu 925-961 István 930-966 932-955 Szabolcs Sarolt Karold 948-987 950-1012 952-982 Erdeljü Gyula Kisebb Gyula 960-1015 951-936 Boja Bonyha 980-1028 Kipcsák 1012-1063 Harka lányai: (vezéri ifjakhoz mentek feleségül) Adonyka Majsa Csécse Solymos 942-947 945-982 947-982 948-1012 Urkund Dobun Tomaj Pata 938-978 942-979 945-1004 943-979 Így lett Harka lovasfejedelem Uzonykával a törzsszövetség apósa-anyósa. Árpád-házat Gyűrűfű rovósámán az alábbiak szerint állította össze az élete végén: Kusaly 845-899 Kurszán 865-911 Tarhos 882-928 Uzonyka Tormás 9~5-975 Gyula Árpád Kendice-Apor 846-912 848-908 850-897 Zoltán 881-899 Halics 898-946 _______-- . _. _ Üllő Jutas Zolta 884-920 885-925 892-955 Tevel Tas Derencsény Fajsz Taksony Bereg-Botond 900-939 908-950 910-955-970 904-932 926-970 940990 Csák 943-978 Lél Domonkos Sur Vászoly-Vazul Géza 932-955 954-1010 930-955 968 968 951-997 Koppány 965-998 (folytatcís a következő oldalon) 731 Moldova Zerind Zolta 892-955 Ond vezér 879-905 Endre Palisna Kalán 904-975 Kaján 920-944 Kolánka-Beled, Tonuzaba 914-975

Saruda: Adonyka 942-974 Márom 948-997 Szár László Béla Levente Kapgán besenyő vezér Urkund 938-978 Ibolya 934-988 Gelyza Mihály (Ják) 951-997 954-965 Az Oregek tanácsa Gelyza fejedelem, Harka lovasfejedelem és Szabolcs nagyfejedelem megjelenését nem tartotta ajánlatosnak a Kvedlinburgi értekezleten, de az uralkodóház mégis részt vett Fajsz vezetésével, Saruda aranyasszony gondoskodásával. Valamikor nagyon régen, egy karaván ment az áldozati medvével Vezsakoriba, a szentvárostól dél felé. Egyszer csak azt vették észre, hogy az erdei vadak nagy tömegben követik őket. Az öreg táltos hátrapillantott és rémülten imádkozni kezdett a Tóremekhez: - Seregek Ura, segíts meg minket! Ekkor megjelent Hadur-Tórem jégfehér paripán és mondta: egyik vad sem fog bántani benneteket, ha nem a nevén szólítjátok őket. Becézzétek a szent folyó, az As nevével! Egy erdei vad kutya rohant feléjük és enni kért tőlük. Az ősz táltos azt mondta: - Farkas koma, még mi sem ettünk, gyere velünk a szentvárosba és majd megvendégelünk téged! Ujabb brummogást hallottunk és egy nagy medve tartott felénk. Enni kért a táltostól, de az újból kitérőleg válaszolt: - Bundás koma, gyere velünk a folyóig, ott majd fogunk neked sok halat! Az egyik vadász véletlenül medvének szólította. Azon nyomban megragadta és vonszolta az erdő felé, de a táltos fennhangon kiabált feléje: - Óreg bundás, engedd el a turfalvi szűcslegényt! A medve azonnal szabadon engedte. Ettől az időtől kezdve rakjuk az állatok neve mellé a szent folyónkkal való ragozást. Igy született meg az állatok új neve: Farkas, halas, madaras, bundás, kakas és szarvas.* Hej rege rejtem 295(B). Arvisura Vándortörvény Sarolt aranyasszony rovása Kr. u. 675-955. (4715-4995. m.t.é.) Így rótta le Sarolt aranyasszony a 295. Arvisura aranylemezeire a „Vándortörvény" rendelkezéseit. Amikor a Hun Törzsek Szövetsége a Turgai kapuba helyezte át a vezéri központját, a besenyő és úz törzseket sámánközpontjukkal együtt Ordoszban hagyták, mivel a kínaiak örök-időre védett területnek ismerték el, amit még a „Nagy-Fallal" is megkerültek. * Részlet Tormás tanfejedelem 295. Arvisurájából, a manysi és magyari népek együttéléséről. 732 Baján 9 törzzsel indult el. A Kürt törzset hátrahagyta, hogy a legelőterületüket fenntartsa. Alpár magyari ifjúsági vezér 7 év múlva, 675-ben megérkezett tizediknek, hogy a szaporodási páros törvényt, azaz a „Tíznyíl szövetség" törvényét az avarok új Égi-Birodalmába örök időre biztosítsa. 680-ban a Kazár Törzsszövetség keretén belül megalakult a magyari-magyarok érdekközössége a Jenő, Gyarmat, Megyer, Nyék, Gyula, Keszi, Tarján és Kéri törzsekkel. A Nyék törzs maradt vissza Béla és Győr között (Bjeljala-Gyeszna), míg a többi törzs a határvédelmi övezetbe vándorolt. A jelkép a sátorfára függesztett tegez lett. Ősi törvénnyé vált, hogy egy törzsközösség csak akkor erős, ha szapora. Minden faluközösségben azokat a sátrakat állították fel a vezéri sátor közelében, amelyekben nyolc élő gyermek volt. Minden közösség közepén a közösségi ház állt, sámán és pirosházzal. Körülötte a 8., a 7. a 6. stb. és fokozatosan a gyermektelen házaspárok védelmi gyűrűjében. Minden gyermek kapott születésekor egy díszes tegezt, amelybe házassága után annyi nyilat tettek, ahány gyermeke született. Ha a gyermekei ugyanazon törzsből nősültek, egy nyílvessző kidobatott. Ellenben, ha az idegen 7 törzs valamelyikéből nősült, úgy a nyílvessző megtartatott. Ha a visszatartott, avagy előre küldetett törzsből nősült, elérhette a legmagasabb nyílvessző-számot. 8 darab nyílvesszőnél több senkinek sem lehetett, mert a 8 fölött megszületett gyermekeit vitézi örök nevelésbe kellett adnia gyermektelen, vagy kevesebb gyermekáldással rendelkező legközelebbi vérrokonuknak. Az élete végeztével mindenki

nyílvesszeinek arányában nyugodhatott a törzsszövetségi temetőben. A vezéri sírhelytől és az áldozati kegyhelytől a nyílvesszők számának arányában állapították meg a Tóremek a temetkezési sorrendet. „A törzsközösség érdekében nem meghalni, hanem élni kell!" adta ki a parancsot az Öregek Tanácsa, ezért azon családfő volt előkelő, aki vitézségében és becsületességében több gyermeket nevelt fel a törzsszövetségben. A Kazár Törzsszövetség a magyariak és magyarok törzseit Magyarka síkságának vonalában a következők szerint helyezte el: A Fekete-tenger mellett a Gyarmat, Jenő és Megyer, Magyarkán a Gyula törzs, majd a Tarján mellett a Kéri és végül a Keszi törzs Káspivárig védte a Kuma folyó mellékén alakult Ugor fejedelemség a határt. A határvédő törzsek mögött a besenyő és kun törzsek védelmi vonala húzódott meg. A sorozatos arab támadások rendre megtörtek a határvédők ellenállásán. Ezen csatározások igen sok áldozatot követeltek. Ugor két unokája, Jenő és Megyer, utána Kuma-Csaba (IV ) két fia, Ellák és Ond szintén hősi halált haltak. Így Ugor után csak Oposur, majd fia, Csaba és annak egyetlen fia, Edemen maradt életben. Edemen a káspivári Nagy-Süánon fősámán lett és Megyer törzsével kivonult a határőrizetből az élniakarás elve alapján. A legnagyobb vesztesége a Gyula törzsnek volt, ezért e törzs leányai a második vonalbeli besenyő vitézekhez mentek feleségül, míg özvegyasszonyaik a kunokat fogadták be udvaraikba. Itt tanulták meg a szavárd-kuma magyaroktól az öntözéses földművelést. Amikor megalakult a Magyar Törzsszövetség, akkor a Kürt nevű, kabaros-ugor törzs állt be nyolcadik törzsként vérfrissítőnek, míg a Gyula törzs a besenyőkkel keveredve hátramaradt a visszamaradt legelőterületek őrzésére. Később, 955-ben a Magyar Törzsszövetséget 2 tömény veszteség érte. Felvetődött a kérdés, hogy visszamenjenek-e a Jászvásár-Sárhely közötti térségbe, vagy a Gyula törzs pótolja a veszte ségeket. Taksony első fia gyermekházasságban eljegyezte az Érd-Csaba nemzetségbeli Saroltot feleségül. Ekkor négy év leforgása alatt huszonötezer Gyula törzsbéli harcos 733 átvette a Magyar Törzsszövetség nyugati határvédelmét. A jászvásári Gyula besenyő fejedelem fia, ErdGyula lett a Magyar Törzsszövetség lovasfejedelme és negyvenezer vitézzel védte a határainkat a német betörések ellen. Minden vitéz 24 évi szolgálat után az ország bármely részén letelepedhetett és egy házhely birtokot kapott. Így a kis besenyő községek az ország minden részében elszaporodtak. Fejedelemasszonyuknak Saroltot tekintették, akit régi pogány néven Csantavér aranyasszonynak neveztek, vitézeit pedig a magyarság lővéreknek hívta. Fővárosuk Sarolt fejedelemasszony székhelyén, Veszprémben volt. Irányításuk a mindenkori uralkodó asszonyhoz tartozott, mert a besenyők a fejedelemasszonyok és a királynő vitézei voltak. A „Vándortörvény" értelmében a Gyulák törzse Jászvásár térségétől ebben az időben Magyarkáig tartózkodott, hogy szükség esetén segítségül siessen az élni akaró Magyar Törzsszövetségnek. Hej rege rejtem 296. Arvisura Fejedelem vagy király? Az 1000-es Veszprémi Nagyszala Gyűrűfű és Kuslód rovása Kr. u. 973-1032. (5013-5072. m.t.é.) A mainzi érsekség által összehívott 973. évi értekezlet után a magyar és besenyőkun szövetség az elé a kérdés elé került, hogy mit fog mondani a 992. évi Nagyszala: fejedelem legyen-e vagy király? Az 5032. medvetoros évre (992-re) összehívták a birodalmi Nagyszalát Veszprémbe. Ez a város volt a mindenkori aranyasszony székhelye, ebben az időben pedig a nyugati vagy a keleti kereszténységhez való csatlakozás eldöntésének székhelye. Határozni kellett, mert a nagyfejedelem tisztsége is kettős volt, Gelyza és Kipcsák között. A tanácskozáson részt vett Gelyza, a nyugati irányzat nagyfejedelme, Csák sámánfejedelem, Erdeljü Gyula lovasfejedelem és Vászoly, a főtáltos. Jirkó a Kun-magyari Fejedelemséget, Koppány a Badzsir-magyari Fejedelemséget képviselte. A Káma melléki magyarok csak ifjúsági lovasokat küldtek, ezért az övékhez hasonló hangokat hallató Koppányt kérték fel, hogy érdekeiket képviselje. Az ifjakat Szala vitéz vezette, ezért, hogy otthon érezzék magukat, Zalaváron látták vendégül őket. Ez a távoli rokonság afelől akart tájékozódni, hogy milyen helyzetbe került, és mire volna szüksége a kettős nagyfejedelemségnek. A vendégeket Vajk ifjúsági fejedelem fogadta és Sarolt aranyasszony látta vendégül. Sarolt a keleti kereszténység híve volt, bár most Csantavér aranyasszonynak hívták. Lelkében inkább az érdeknélküli uruki kereszténység híve volt. Gelyza megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy mivel Bizánc és Róma császárházai összeházasodtak, akár nyugat, akár kelet felé fordulunk, mind a két keresztény egyház csak örülni fog a nagyrészt uruki kereszténység megnyerésének. De számolni kell azzal is, hogy nyugatnak tizedet kell majd fizetni, keleten viszont az elszlávosodott bolgársággal lesz bajunk. De hát elég gazdagok vagyunk ahhoz, hogy akár a nyu-

gati, akár a keleti jármot a nyakunkba vegyük. Mert mind a kettő magának akar meghódítani. Nyugatról a németek, keletről és délről a tótok fognak téríteni. Koppány az Árpád-ház rangidőse volt. A Tarhos-utódok közül ugyanis Tar, Moldova és Zerind halt meg férfiutód nélkül, s ezért a fejedelemségben őt illette az utódlás. 734 Nem tartom helyesnek - mondta -, hogy elhagyjuk a csillagok járása szerinti névadást és idegen népek isteneinek szolgái legyünk. Ez azt jelenti, hogy az Oreg Osten helyett három istent is fogunk vallani: Atyát, Fiút és Szentlélek Istent, és e mellé még Máriának is templomot fogunk emelni. Csák fősámán és Vászoly főtáltos helyeselte, hogy nemcsak Bizáncnak, hanem Róma papjainak is legyenek hívei az országban. A régi nyolcas szaporodási törvényt azonban továbbra is fenn kell tartani, mert így tudjuk biztosítani, hogy Álmos és Előd vére ne pusztuljon ki. Fajsz tárkányfejedelem egyetértett a Bizánc és Róma felé való igazodással, de nem helyeselte, hogy a Csörsz árokrendszerben kiképezhető hadsereg csak egy töményt tegyen ki, mert így végveszély idején is csak két töményt lehet kiállítani. Gyula lovasfejedelem Jirkóval együtt azon a nézeten volt, hogy a harcosoknál nem kell a kereszténység felvételét erőltetni, mert azzal a harci értékük csökken. Ha megmarad az ősi hit, a Lovas Ósten lelkesíti őket és Kipcsák segítségével még öt töményt, azaz 50 000 lovast csatasorba tudunk állítani. Magyarkáig a besenyők, kunok és szavárd magyarok egy nagy birodalmat alkotnak és számíthatunk a segítségükre. Vajk ifjúsági fejedelem Nyitra várából érkezett. Folyton azt hangoztatta, hogy nem állhatunk meg a fejlődésben; minden új csak jobbat hozhat. Az országot még a gyulák törzsével is a hátunk mögött csak úgy tudjuk megvédeni, ha mindenki felveszi a keresztény hitet. Az nem baj, ha a bizánci, a római vagy az uruki papok más-más névre keresztelnek valakit. Amit pedig a papok hirdetnek, az csakugyan mind nagyon szép, de aszerint kell élni is. Vagyunk olyan gazdagok, hogy a hittérítők éhségét kielégíthessük. Az ellentétek miatt 12 napi tárgyalás után sem tudtak megegyezni. Ekkor a Nagyszalát áthelyezték Nyitrára, a rimalányok új kiképzési helyére. Itt Piroska ifjúsági aranyasszony egy koponyaműtétet hajtott végre, ezért Veszprémbe nem mehetett el a beteg állapota miatt. Nyitrán Piroska (Gelyza legidősebb lánya) a nyugati kereszténységre szavazott. Erre a besenyő-kun származású Csatári-lány tüntetőleg elhagyta Nyitrát. Alig ért haza Jászvásárra, a férje, Kipcsák nagyfejedelem felindultságában, bánatában meghalt. Utána Boja vette át az új viszonyok közé került nagyfejedelmi ház megnehezült irányítását. Egyben azonban megegyeztek, hogy az új királyt mint érsek, Derencsény beavatott fejedelem fia, Domonkos szerzetes fogja uruki szokás szerint megkoronázni. Domonkos 954-ben született, részint Bizáncban, részint Rómában nevelkedett. Domonkos volt olyan bátor, hogy besenyő-kun kísérettel még Turfába, és az uruki püspökség eredeti székhelyére, Ur városába is elment vallási tanulmányokra. Az ummai úzok vezetésével 990 nyarán érkezett Jászvásárra. Ezek az úzok Szent Gál templomában felvették a római keresztények hitét és Szent Pétert elismerték Krisztus utódjának. Domonkos ezeknek az úzoknak felépítette azt a települést, melyet ÚzdiSzent Péternek neveztek el. Az Umma városából valók így Kolozs mellett nyertek új otthont. Domonkos vezetésével Budavár Beavatott Központja is a nyugatiakhoz csatlakozott. Domonkos a nyelvüket vesztett bolgárok és szerbek hittérítőit terjeszkedési vágyuk miatt sokkal veszélyesebbnek tartotta, mint a nyugatiakat. De azon nagyon elszomorodott, hogy az Árpád-ház is kettészakadt a véleménykülönbségek miatt. Az egyik fele vállalta a nyugati kereszténységet, a másik fele Koppánnyal együtt az uruki keresztények mellé állt. Az Előd-ház fele-része is a keleti kereszténységhez, fele az ősi hithez húzott. Kisebb csoportok az uruki kereszténységet tartották az igaz hitnek. Így a Magyar Törzsszövetségen belül 100 ember közül nagyjából 30 a nyugati, ugyan 735 annyi a keleti és ezek hányadánál valamivel több, 35 az uruki hit mellett állt. A többi hegyek között élő csak az ősi hitről tudott, de inkább az urukiakhoz tartozott, hiszen ez az egyház nem ellenezte az ősök hitének tiszteletét. A Beavatott Központ látta, hogy a nyitrai szavazás az öldöklés árnyékát vetíti előre. De a Nagyszala helyeselte az új fejedelmi haderő gondolatát. A mainzi értekezleten létrejött megállapodás csak a lovaskiképzés csökkentésére és csupán a Csörsz-vonalra vonatkozott. Ennek a végrehajtását Bruno és a ~apjai ellenőrizték, Kipcsák és Csatári aranyasszony lovasseregét ez nem érintette. Ok Boja és Bonyha vezetésével mindig rendelkezésére állottak a Magyar Törzsszövetségnek, ugyanúgy a Jirkó vezette kunogúz-magyari lovasok is. Ezenfelül veszély esetén voltak rejtett tartalékok is. Szabolcs vezér még 987-ben átadta Gelyzának fehérvári birtoka nagy részét és a Tisza mentére, Szabolcsvárra költözött. Gelyza pedig egy kápolnát emeltetett Söpte Szavárdi sírja fölé, aki neki három gyermeket szült. Megkezdte egy nagyobb templom építését is nem messze (az Adelhaid névre keresztelt) Söpte-Szavárdi nyughelye

mellett. Ezt szánta a saját maga és Sarolt sírjának. Később hódolatra bírta Bulcsú utódait. Ezek Kalocsa vidékén, Kevekeszi táján és Kapuvár mellett kaptak birtokot. A sóbányák felügyeletével és a sóházak szervezésével Pata palóc főurat bízta meg. Géza 995-től többféle betegségben szenvedett. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy minden hatalom SaroltCsantavér kezébe került, és Géza csak a fejedelmi hadsereg dolgaival foglalkozott. A nyugati értekezleten részt vett 12 főúr ivadékainak érdekterületén megszervezte az ispánok seregét. Ehhez járult még a Csörszbeli gerendavárak 12x400 fős tárkány és szekeres serege, 4880 fős legénységgel és 120 főnyi testőrség gel. A főúri tömény és az öt tömény tárkánysereg 17 tömény belső hadsereget jelentett. De Gyula, Béla és Kapgán besenyő serege is rendelkezésre állott. Vajk ifjúsági fejedelem Török-Zsadány táján 985-től 988-ig volt tárkány lovasképzésen. Saroltnak az volt a véleménye, hogy a Magyar Törzsszövetség első királyának lovagolni is tudni kell. Minden nyári reggel átúsztatott a Maroson és egy lófutásnyira Török-Zsadányig lovagolt, lovasmutatványokat végzett, visszalovagolt és visszaúsztatott a Maroson. Másodéves tárkányképzős korában erősen megfázott és Temesvárra, az arbag-rimalányok gyógyító helyére szállították. Itt a Jenő törzsbéli rimalány, Csege, betegségéből hamarosan kigyógyította Vajkot. Ebből a testmeleggel való gyógyításból szerelem lett és Vajk minden szabad idejét Csegével töltötte, Tündének becézte. Csege apja, Temes törzsfőnök követelte, hogy Vajk vegye feleségül a lányát. Saroltnak azonban egészen más elképzelései voltak Vajkkal kapcsolatban, és Csege-Tündét testőrparancsnokságuk egyik tisztjéhez, Vidhez adták feleségül. Csege 7 hónap múlva világra hozta Zoltánt. Az első napokban Sarolt hétfátyolos ágyban őriztette a gyenge fiúcskát, majd Esztergomban felneveltette. Vid hadnagyot a Barcaság vezetésével bízták meg a határőrségnél. Egy besenyő-bolgár betörés alkalmával Vid hősi halált halt. Unokája részére Géza nagyfejedelem egy gerendavárat építtetett és birtokot adományozott. 991-ben Géza lemondott a jászvásári nagyfejedelemségről és meglátogatta első unokáját. Pozsony nemzetségbeli kíséretéből 24 székely vitézt ott hagyott, hogy vigyázzanak Zoltánra. Vajkot 988-tól 992-ig tárkányfejedelmi tisztséggel tüntette ki Gyula lovasfejedelem. Gyula elég gyakran megfordult a két Vasváron. Az avar-pannon Vasváron is és a kabar-palóc Vasváron is vaslepényekből, vascipókból készítették a nyílhegyet, kardot, lándzsát. Ezen a két Vasváron tartották a fegyverzet és lófelszerelés minden vas alkatrészét. Szétosztásukat a mindenkori tárkányfejedelem intézte. A tárkányfejedelem 736 osztotta ki a mezőgazdasági szerszámok céljára szükséges vascipókat is. Vajk mind a két helyen gyakorta megfordult, de Sarolt tilalmára el kellett kerülnie Erdőelvét és Székelyfóldet, ahol első szerelme, Temes lánya, Csege-Tünde tartózkodott. Vajk már benne volt a férfikorban, de mindig ellenállt a házasítási terveknek, annyira szerette Tündét. Hogy viszontszerették, bizonyítja, hogy Csege-Tünde nagyon fiatalon halt meg 996-ban. Zoltán fiát az erdőelvi rimalányok nevelték Sarolt rendelkezései szerint. Vajk csak ekkor engedett anyja házasítási terveinek és hajlandó volt feleségül venni Gizella bajor hercegnőt. Ebben az időszakban 992-996-ig Vajk-István mint ifjúsági fejedelem szerepelt. Géza fejedelem még 992-ben a veszprémi Nagyszalában lemondott a nagyfejede lemségről. A magyar törzsek ugyanis ekkorra már annyira megerősödtek, hogy vállalni merték a kettős magyar állam megteremtését. Ebben az időben Avariának nevezték az Encs-Ibos vonalától a Lajtáig terjedő határőrizeti országrészt; Pannóniának a Lajtától a Dunáig terjedő régi Pannóniát; a Duna vonalától Etelköz határáig terjedő területet pedig Hunniának hívták. Amikor a hittérítők bejárták az egész területet, meglepetve észlelték, hogy a lakosság teljesen az egységes magyar nyelvet beszéli. Nyelvi különbségre az őslakók már nem is emlékeztek. Négy-öt emberöltő alatt, hála a Csörsz-árok rendszerben folyó kiképzésnek és a régi városok piacain való gyakori találkozásoknak, a nép teljesen egységesen beszélte a Hun Törzsszövetség nyelvjárását. Avaria lakosságába benősült az évenként odavezényelt, kiképzett határőrifjúság. Avaria, Hunnia és Pannónia országrészekből így lett egységes Magyarország. Amikor a hittérítők átlépték a Dunát, előre nem látott akadályokba ütköztek. Itt kevesebb volt a fejedelmi birtok. Tonuzaba besenyő vezér hallani sem akart a kereszténység felvételéről. Gézának azt mondta: „Süllyedjek a föld alá, ha elhagyom az egyistent hívő igazi egyházamat." Erre a sváb lovagok megszállták a várát, az abádi révnél két gödröt ástak és a fogoly Tonuzabát, feleségével együtt a gödörbe állították. Húsz pallosos lovag aztán nyakig betemette őket, szabadon hagyott fejüket pedig pallosukkal szétverték. Holttestük fólé nagy tüzet raktak, majd egész napos örömünnepet tartottak. Népükkel egy halom fóldet hordattak rájuk, majd megkeresztelték őket az Atya, Fiú és Szentlélek nevében. Vajk-István Esztergomban szülei elé járult és tiltakozott Tonuzabáék megöletése miatt. Apja helyett Sarolt válaszolt: Ha mi meg nem öljük őket, akkor az egész nép ellenünk lázad. 997-ben Géza váratlanul elhunyt. Sarolt most már teljesen átvette a hatalmat és Erdeljü Gyula lovasfejedelem tanácsára 4 besenyő, 4 kéri, 6 kabar, 3 őrsi, 2 oszlár, 2 sági, 1 nándor, 2 keszi, 3 kozár, 2 káloz, 5 székely és 2 talmács törzsbeli veterán családot telepített le Koppány birtoka körül, hogy a fejedelmi családot megvédje az ott várható esetleges támadástól. Ezek a katonai nagy családok jól kiképzett 300 lovast jelentettek. Rendszeres feladatuk volt a hírszerzés és a híreknek lovasfutárok útján való továbbítása.

Sarolt hatalmának a növekedését sokan nem jó szemmel nézték. Amikor 996-ban III. Ottó beleegyezett István és Gizella házasságába, Géza biztosítva látta az országépítés nagy munkáját. Az Ottók ugyanis egy bizánci házasság révén békés viszonyba kerültek a keleti kereszténységgel, István házasságával tehát népünk is belépett a nyugati uralkodóházzal barátságos országok közé. Civakodó Henrik meghalt, fia pe dig örült annak, hogy a húgát Magyarországra viszik királynőnek, mert így Bajorország határait kelet felé is biztosítottnak látta. 737 István Gizellát Nyitra várába vitte, persze bajor papok is követték. Meg Hermán és Vigmann lovag is, családostul. A bajorok lemondtak ugyan Pannóniáról, mi viszont lemondtunk az Encs-Ibos vonalától a bécsi erdőig terjedő területről, Avaria nagyobbik részéről, s az avar lakosság meghagyása mellett Pöltenig engedélyeztük a bajorok betelepítését. Sarolt nagy hatalommal rendelkezett, még a kisfejedelmi bihari rész öröklési rendjét is megváltoztatta. Nem akarta, hogy Vajk-István első szerelmével még egyszer találkozzon. Ezért a kisfejedelmi részt felcserélték a Nyitrai országrésszel, ahol a Csákok az arany- és ezüst lelőhelyekből egyre nagyobb jövedelemre tettek szert. Géza annyit még el tudott érni, hogy Zoltán unokájának egy nagyobb birtokot adományozhatott a Barcaságban. Vászoly Vazul főtáltos a Budavár Beavatott Központban Sarolt és Gizella előtt kijelentette, hogy birtokain nem akar keresztény hittérítőket látni. Gizella ezért, amikor Vazul Csákvárra tartott, utána indította lovagjait és Vazul szemét, hogy csakugyan ne lásson, - kitolatta. Vászoly-Vazul visszakísértette magát Csákvárra s a Csákok ott bosszút esküdtek. Egyúttal megfogadták, hogy nem hagyják kipusztítani az Árpádházat, Vászoly Vazul gyermekeit minden erővel támogatják. A Csörsz-vonalról Koppány birodalmába telepített veteránok lovasai csakhamar jelentették, hogy Koppány és Vérbulcsú nagy haddal elindult Veszprém ellen, hogy Tonuzabát és Vászoly Vazult megbosszulják és Saroltot megöljék. Ekkor Istvánt Esztergomban fővezérré övezték és pajzsra emelték. Vecelin, Hunt, a két Pázmány és Orci pedig lovashadsereget szervezett és kabar-palóc könnyűlovassággal elindultak Veszprém felé. Vérbulcsú megkésett, ezért Koppány egymaga vette fel a küzdelmet. Vereséget szenvedett. Holttestét négyfelé vágták és Székesfehérvár, Veszprém, Győr és Gyulafehérvár kapujára szögezték. Igy akarták megfélemlíteni Szabolcs, Csák, Szalók, Szemere és a Gyulák utódait. Sarolt bosszúja sikerült, pedig az ősi törvény szerint éppen Koppányhoz kellett volna férjhez mennie. A Budavári Beavatott Központban nyilvántartást vezettek az Előd-háznak és az Álmos-háznak minden tagjáról. Utánanéztek, hogy Vajk-István miért nevezte Temes lányát, Csegét Tündének. Kiderült, hogy ez a név valóban létezett, Arvisura-Anyahita beavatott ősanyánk második lányát nevezte Tündének. Ez a Tünde a Saka-birodalomba ment férjhez Kerim fejedelemhez. A Tünde nevet ezért felvették a saka-szkíta névadó nyilvántartásba. A beavatottak úgy látták, hogy Vajk-István nyilván Anyahita ősanyától kapta a Tünde név gondolatát. Akkor vajon a két fiatal nincs-e rokonságban egymással, tette fel a kérdést Sarolt, amikor a szolgálatos rimalányok az alábbi táblázatot addig terjedő részében elébe tették. Valamelyest meg is nyugodott. Előd-ház: Előd 836-896-899 Töhötöm-Tömörke 880-925 Horka Harka-Uzonyka 905-925-974 Kolozs-Gyula 925-961 II. Szabolcs 948-987 Sarolt Vajk II. Zol 857-914 I. Szabolcs 882-908-928 Halics 906-926-946 950-1012 Pirok 928-945-954 969-1038 Temes 948-968-989 tán 988-1025 Csege 970-996 Ebből kitudódott, hogy Csege Előd nagyfejedelem házából származik, Vajk tőle született gyermeke tehát a Barcaságban biztonságban van. Vajk pedig a nyugati králokéhoz hasonló házasságot köthet. De hiába kísérletezett, hogy fiát erre rábírja. Vajk egyebekben szófogadó volt, ebben a kérdésben Sarolt nem tudta befolyásolni, pedig 738 27 éves korával már öreg-legénynek számított. Tünde pedig 996 medvetorán meghalt és az év szarvastorán Zoltán vára mellett Tündelak kegyhelyen eltemették hamvasztás után urnába helyezéssel. Vajk a Budavár Beavatott Központban anyja öccsétől megkérdezte, miért kellett Vászoly-Vazul szemét kitolatni, amikor az védtelen volt. Kérdésére azt a választ kapta, hogy mindennek Hermán és Vigmann lovag az oka. A két lovag azt mondta, úgy értették Vazul válaszát, hogy se Gizellát, se a lovagokat nem akarja látni s ezért tolták ki mind a két szemét. Gizella Saroltnál is, Ipoly papnál is töredelmesen meggyónta bűnét, s Ipoly feloldozta. Ezek szerint az egykori feljegyzések szerint Tonuzaba és felesége elásatása Géza lelkét terhelte, Koppány felnégyelése Saroltét, Vászoly-Vazul megvakíttatása pedig Gizelláét. Gizellának bűnös lovagjai szolgálataikért nem is kaptak nagyobb birtokot, csak egytizedes falukat. István mint fiatal fejedelem, minden összeesküvőnek kitolatta a szemét. A tolvajoknak levágatta a fél karjukat, vagy ökörrel, lóval vagy más haszonjószággal kellett a károsultat kártalanítania.

A nagyszámú lovagi személyzetet fizetni kellett, ezért különféle adóztatási nemeket vezetett be. Vasváron nyilakat készíttetett adóba; a csatároknak pajzsokat. Kardot, fokost és csákányt már csak pénzért kaptak a vitézek és lovagok. Bevezette a füstpénz adót, hegyvidéken a nyest-adót, juhászoknál a bárányadót, gulyásoknál az ököradót és a csikósoknál a lóadót. Sík vidékeken 1 véka köles vagy gabona és dombos vidéken 1 korsó bor vagy mézes sör volt a megszokott adó. Az épületfa adót a Dunán Csepelre vagy Kalocsára, a Tiszán és a Maroson pedig Szögedre kellett tutajon leúsztatni. Ebből építette Géza Székesfehérvárt és Esztergomot. Minden tíz-tíz falu egy templomot és egy monostort kapott. A Tisza vonalán a Csörsz árokrendszer építkezéseit sem lehetett elhanyagolni, mert a tárkány-építkezések évről évre ismétlődtek. A 12 magyar főúri család is erősítette hadi felkészültségét. Tíz főúr a „Tíz nyíl" szövetségben, kettő pedig a nyugati és déli határszéleken. Fajsz után Sur volt a tárkányfejedelem. Ezt a tisztet 955-ben átvette Bereg-Botond és 970-ig látta el; utána 982-ig Tevel fia, Zerind lett a tárkányfejedelem. Zerind Tarhos unokája volt. A 80-as években feleségül vette Botond első lányát. Nem született gyermekük, s Koppánnyal nagyon jól egyetértettek, testvérharcosok voltak: Koppányt fiának fogadta és jó tárkányfejedelmet képzett belőle. Zerind halála után 982ben az Oregek Tanácsa Koppányt tette tárkányfejedelemmé. Ezt a tisztséget Koppány haláláig viselte. A legénység előtt Zerind Koppányt mindig fiának nevezte, ezért a köztudatban annak is tartották. De a Beavatott Központban tudták, hogy Koppány Bereg-Botond fia és Zolta-Zoltán fejedelem hatodik unokája. Amikor Vajk-István 988-tól 992-ig ifjúsági tárkányfejedelem volt, sok nézeteltérés támadt közötte és Koppány között amiatt, hogy a nyílhegy és harci csákány-ellátás néha-néha akadozott. István igen engedékeny volt az Encs és a bécsi erdő közötti tiltott bevándorlás dolgában is, Koppány viszont Pöltenhez is, Alsó Marótföldhöz is ragaszkodott és hallani se akart arról, hogy a bécsi avar-kurgánt németekkel betele pítsék. Karatán földön se volt hajlandó semmiféle ilyen engedményre. Ezért Somogyi dukátusát kiterjesztette Bélavárig és Fajsz várát, valamint Apor várát dukátusához csatolta. Ilyen nézeteltérések miatt Istvánra 992-ben a sóellátást bízták. Domonkos születésétől kezdve figyelemmel kísérte Vajk életét, ő javasolta a kisfejedelmi tisztség mellett sóellátónak is. Domonkos 972-ben vízkeresztkor Bizáncban megkeresztelkedett és Szarvastor 15. napján már Budavár Beavatott Központjában 739 részt vett azokon a tárgyalásokon, amelyeken azt kellett eldönteni, ki képviselje a Magyar Törzsszövetséget a mainzi érsekség által összehívott tárgyaláson. Végül a 12 főúr Saruda aranyasszonnyal és a Márom parancsnoksága alatt álló 24 tárkánylovassal elindult nyugatnak. Domonkost pedig 24 Csörsz-vonalbeli lovassal Jászvásáron és Magyarkán keresztül útba indították az uruki keresztényekhez az ottani egyházi élet tanulmányozására. 972-től egy évet Kievben töltöttek és az Illés székesegyházban kapták meg a kért tájékoztatást. Kievben megmaradt a fél Gyarmat törzs. Volt rá eset, hogy részt vettek a vikingek kalandozásaiban is. Messze északon, a tenger mellett sok egyenes kardot zsákmányoltak. Domonkosék Kievből Magyarkára mentek, a Kuma és Szavárd magyarok székhelyére. Itt két évet töltöttek és közben a hegyi lovasokat is támogatták az erőszakos mohamedán térítések miatt támadt összetűzésekben. Magyarka és Van-tó uruki püspöke mindenben segítségükre volt, és még a 24 lovast is kiképezte uruki-mani papokká. Ez alatt a két év alatt megtanulták az arab nyelvet, s ennek nagy hasznát vették további útjukon. Újabb két évet töltöttek a turfáni kolostorban; ott meg az ujgur nyelvet sajátították el és a Mani-féle Bibliát tanulmányozták. Mani-uruki szerzetesek előkészítették őket az Úr városában rájuk váró tanulmányokra. Ezért megtanították őket a kurd és a babiloni nyelvre is. Úr városa azonban ekkor már romokban hevert és a gyér számú lakosság már csak a temetők és templomok gondozásával foglalkozott. A Turfánban tanult papi nyelven még tudtak beszélni velük. Innen az uruki püspökség területére mentek, ahol a még úgy-ahogy megmaradt uruki keresztények az érdek nélküli szeretet vallását ismertették velük. Az uruki püspökségben részletekben három évet töltöttek: Úr, Susa, Uruk és Babilon körzetében. Itt elsajátították a hívők ősi nyelvét. Amikor 8 éves tanulmányútjukról Bizáncba érkeztek, az egyházi körök élénk érdeklődéssel fogadták és még a császári udvar is hosszú kihallgatáson fogadta őket. A 980. évet Bizáncban töltötték. Az általuk jól ismert uruki püspökség minden dolgáról részletesen be kellett számolniuk. Domonkost aztán igyekeztek minden erővel a maguk oldalára állítani Rómával szemben, s ezért 980 nyarán püspökké szentelték. Innen a bizánci csapatok Szávaszentdemeterig kísérték őket. Ott Zerind tárkányfejedelem várt rájuk Koppány ifjúsági tárkányfejedelemmel együtt. Rövid pihenés után aztán Budavár Beavatott Központjába kísérték az ifjú uruki keresztényeket. Domonkost Kurszán várában Vajk ifjúsági fejedelem fogadta és ugyanúgy, mint azelőtt, Tatának szólította. Domonkos - különösen fiatalabb korában - könnyen megnyerte a gyermekek tetszését. Géza, amikor nagyfejedelemmé választották, Esztergomba költözött s ott a már korábban meghalt Mihály öccse birtokán várat építtetett. Domonkos gyakran megfordult ott és ilyenkor eljátszogatott a kis Vajkkal. Géza végül az

Esztergom alatti települést Domonkosnak és lánytestvéreinek adta. Domonkos családja akkor telepedett meg itt, amikor Géza Domonkost a nyugati értekezlet után az uruki tanulmányútra küldte. Kurszán várában Géza csak akkor fordult meg, amikor a Budavári Beavatott Központ valami fontos megbeszélésre hívta. Így történt Domonkos hazatérése után is. Vajk kísérte Domonkost - a Tatát édesapja elé. Domonkos részletesen beszámolt a szumírok, ujgurok és kasszuk szétszóródásáról. Elmondta azt is, hogy Turfánban megkapta a mani-keresztények fejedelmi koronáját. Ennek nagy része a zűrzavaros események között elveszett, és csak a koponyát borító lemezdísz maradt meg. A Budavári Beavatott Központban úgy döntöttek, hogy Domonkosnak püspökké szentelésére tekintettel a Kisküküllő partján, Küküllővár mögött felépítik Szent De 740 meter székesegyházát. De Domonkos csak tíz évig tartózkodott az ottani monostorban, mert az Oregek Tanácsa úgy rendelkezett, hogy a 992-es Nagyszala után induljon egy újabb hosszú tanulmányútra és azután Bizáncon keresztül menve, jelenjen meg Rómában. Vajk mindig nagy bizalommal fordult a Tatához, és most a római megbízatása alkalmával is több olyan dologra hívta fel figyelmét, amire majd Domonkostól választ kaphat. Domonkos 980-tól volt püspök Szent Demeter templomában és a 992-es Nagyszalában az erdélyi görög katolikusokat képviselte. Mielőtt újabb útjára indult volna, Gézát Esztergomban a Turfán-uruki királyi koronával megkoronázta. Ezzel Géza a magyarországi keresztények első uralkodójává lett. Ezt elismerte az egész keresztény világ. A koronázás alkalmából, a Domonkossal ide került ummai úzokat Székely-Szent Demeterről az úzdi Szentpéterre telepítették és ott nagy házhelybirtokokat adományozott nekik Géza, keresztény uralkodó. Domonkos és Géza kíséretével a Karas folyónál szállott Ajtony bödön csónakjába, hogy azon a sziklás mederű vízi úton Szörényvárra jusson. Ott átszálltak Ajtony egy nagyobb bödönhajójába, s úgy mentek Bizáncba. Ajtonynak egy görög főúr lánya volt a felesége, ezért Domonkos püspök és kísérete ezeknél az ismerősöknél szállt meg. Velük tartott Urhida és Doboka, II. Szabolcs jászvásári nagyfejedelem két fia is. Doboka azért ment Bizáncba és Rómába, hogy a hadsereg felszerelését tanulmányozza. Urhida azonban a turfáni és uruki út után most is vallási kérdések után érdeklődött. Mind a két ifjú Vajk baráti köréhez tartozott. Vajkkal Urhida is azon tanakodott, hogy a királlyá való koronázásának dolgában melyik oldalról számíthatnak nagyobb támogatásra. Az útjuk nem valami jól kezdődött, mivel Ajtony bödön-hajóját Bizánc közelében tengeri rablók támadták meg. Császári hajók jöttek segítségükre, de négy hajósukat akkorra már kiherélték, hogy rabszolgáknak eladhassák. Az egyházi körök, bár tudtak a Nazírral, Úr és Uruk városában történtekről, magát Domonkost uruki püspöknek elismerték, tudtak az uruki püspökségről is, hiszen 430-ban még sűrű levélváltás folyt Bizánc és Uruk között; olyasmiről azonban hallani sem akartak, hogy Nazírt Urukban állítólag lugalnak kiáltották ki és a nagy templomban egyházfejedelemmé szentelve királlyá kenték. Pedig ezekről az eseményekről később Susa városában is találtak feljegyzéseket. Nazírt susai lovasok kísérték Urukba; a szamárháton f~lvonuló ünneplők Úr, Uruk és Umma városából valók voltak. Bizánc egyházi körei örömmel fogadták ugyan Domonkost, mint Székely Szent Demeter püspökét, arra azonban egyelőre nem gondolt sem az egyház, sem a császári ház, hogy metropolitát küldjenek a magyaroknak. Két év múlva Domonkosék Rómába mentek, ott Szent Péter egyházának tanításában részesültek. Végül Domonkost II. Szilveszter pápa érsekké szentelte és megígérte neki, hogy a Németrómai Császárság által összehívott ravennai zsinaton pártolni fogja Istvánnak azt a kérését, hogy Domonkost esztergomi érsekké nevezze ki, őneki pedig királyi koronát küldjön. A Ravennában 1001. április 4től 13-ig tartott zsinat, melyen jelen volt III. Ottó, II. Szilveszter pápa, Odiló cluny apát, valamint Romuald és Brunó püspök, hozzájárult az esztergomi érsekség megalapításához és ahhoz, hogy István részére királyi koronát, országalmát, zászlós lándzsát, apostoli gyűrűt, jogart és királyi pálcát küldjenek. Bizáncból 24 kísérő, Urhida vezetésével Besenyő Fehérváron át visszatért Szörényvárra, onnan pedig kisebb bödönhajókon Ajtony-Karasra eveztek. Itt Ajtonynak jelentést tettek a bizánci kudarcukról. Ajtony és felesége azonnal Szörényvárba hajózott, innen egy besenyő hajóval Bödönbe ment és érintkezésbe lépett a császári ház 741 megbízottjával. Gyorsfutár hozta a választ, hogy II. Bazeliosz császár vendégségbe hívja őket. Ajtony Erdeljü Gyulával együtt feltárta a császár előtt, hogy Magyarország Temesi tartománya és Erdély hajlandó a görög ortodox egyház lelki gondozásában élni már csak azért is, mert a bizánci egyház elismerte az uruki püspökséget. A magyar nép nem hajlandó a nyugati kereszténység pápai tizedét fizetni. Domonkos II. Bazeliosz hajóján Dobokával együtt elment a Nápolyi királyság területére is. 994-től 1000-ig itt is egyházi kérdéseket tanulmányozott. Doboka a pápai testőrségnek lett a tagja, Domonkost az 1000. év húsvétján érsekké szentelték, Dobokát pedig pápai ajtónállóvá nevezték ki. Ezután mind a ketten hazajöttek Magyarországra és részt vettek azon az ünnepségen, amelyen Vajkot uruki szertartás szerint

megkoronázták az Úr városából Urukba menekített, majd a magyar népnek küldött koronával. Ezen a koronázáson csak a kettős nagyfejedelmi ház tagjai vettek részt. A koronázási dombot oroszlános címer díszítette, a trón mellett Doboka állott díszőrséget s Domonkossal együtt ő tette a király fejére az uruki koronát. A koronázást követő napon, 1000. augusztus 21-én Doboka és Domonkos visszament Rómába, hogy II. Szilveszter kíséretében részt vegyenek a Ravennában tartandó zsinaton. Dobokát azért kellett Ravennába vinni, mert István királynak valamivel kisebb volt a feje, mint Dobokának, a Doboka feje méretére készítendő korona alatt tehát elfért az uruki sima aranylemez-korona. Rómából Domonkos, II. Szilveszter pápával és III. Ottóval Ravennába ment. Ott Domonkost Magyarország első érsekének nyilvánították. Az erről szóló okiratot aláírta II. Szilveszter, III. Ottó, Odiló clunyi apát és Brunó érsek is. A levelet 1007-ben Frankfurtban valamennyi nyugati keresztény érsek kézjegyével látta el. Az apostoli királyi koronát Domonkos hozta Anasztáz-Asrik érsekkel; a zászlós lándzsát Doboka pápai trónálló Urhida 24 lovasával; egy díszes jávorszarvasos Turfáni ládában pedig a karpántos királyi palástot, az országalmát, az apostoli királyi gyűrűt, a királyi pálcát és más kisebb kegyékszereket. A koronázási szertartásra egy évvel az előző évi koronázás után, 1001. augusztus 20-án került sor Esztergomban. Kuslód és Gyűrűfű ajtónállók Budavár Beavatott Központ parancsára a következőképpen írták meg a koronázást: A kürtösök a vár fokán ébresztőt fújtak. A város felkészült a nagy eseményre. Székesegyházi mise után Anasztáz-Asrik egyik püspöke jött Gizella királynővel Istvánért. Két püspök várta az ajtónál és karonfogva vezette a Székesegyházba. Elől 24 pap ment fústölőkkel. A Székesegyház ajtajában Domonkos, a magyar érsek várta a menetet. A palástot és a kardot István átadta Anasztáz érseknek. Az érsek litániát mondott. Magyarul hirdette, hogy ezt a hitet meg kell tartani, a királynak pedig meg kell védenie az egyház papjait, István országát általuk kell kormányoznia. Azután a meghívottakhoz fordult és megkérdezte: - Alá akarjátok-e vetni magatokat királyotoknak? Az ünneplők és a nép azt válaszolta: Akarjuk. Erre Domonkos illatos olajjal királlyá kente Istvánt. Utána az ajándékba küldött karddal az oltár előtt felövezte, a karpántos palástot ráerősítette és átadta neki az apostoli királyi gyűrűt. Jobb kezébe adta a jogart, bal kezébe a királyi pálcát. Majd fejére illesztette az uruki aranylemezes sisakot és erre tette a szép, liliomos királyi koronát. Áldás után Domonkos és Anasztáz az ordoszi trónhoz vezették és a trónra ültették. István király megcsókolta a jobbján álló Domonkos érseket, majd a bal oldalt álló Anasztáz érseket és felhangzott az erre az alkalomra Urhida várában szerkesztett pápai himnusz. 742 Domonkos érsek még misét mondott, majd Anasztázzal együtt körmenetet vezetett. Uruki szokás szerint 24 kis kápolnában volt füstöléses hálaadás. Utána Anasztáz felolvasta a ravennai zsinaton kiadott latin nyelvű írást az esztergomi érsekség felállításáról. „Az érseki székesegyház felszentelését az előző napon végezték a klérus tagjai, de engem oda nem engedtek be - írja Gyűrűfű -, mert én Domonkos érsek fegyverhordozója voltam és az ajtó elé állítottak őrségbe. Rovásjeleket nem véshettem az épületben sehova, mert ezt Budavár Beavatott Központja megtiltotta." A körmenet után Domonkos érsek, engedve az uruki keresztények kérésének, a vendégeket Anasztáz érsekkel a vendégházba kísérte. Ott nagy lakomát tartottak és utána elkezdődött az uruki szertartás szerinti királlyá avatás. Ez azzal kezdődött, , hogy Istvánt Domonkos uruki illatos olajjal királlyá kente s így ment fel a koronázó ', dombra. A koronázó dombot a Csörsz-vonal tárkányai készítették a 72 tömény területéről hozott 1-1 aranyvékás fóldből. Ekkor Doboka, Urhida, Buda, Zsombor és Bucna ajtónállók ráadták Istvánra az apostoli pántokkal ellátott palástot, majd amikor István felszállt Sólyom nevű kedves lovára, Domonkos kezébe adta az országalmát, jobb kezébe pedig a Ravennából küldött kardot és így lovagolt István a koronázó dombra. Először dél felé, majd északnak, utána nyugatnak, végül kelet felé sújtott. Ezzel azt jelképezte, hogy az aranyasszonynak felajánlott országot minden ellenség ellen védelmezi. Kardját átadta Dobokának, mint fővezérnek, tőle pedig átvette az aranyos lándzsát a zászlóval. Ez azt jelentette, hogy a népnek ezt a zászlót kell követnie. Utána István beült az Ordoszból hozott aranyozott királyi székbe és Domonkos a fejére tette az Úr városbéli, majd föléje a Ravennából hozott liliomos királyi koronát. Így koronásan fellovagolt a koronázó dombra Atilla kardjával s a hozzá hű lovasparancsnokokat lovaggá, azaz vitézzé ütötte. Amíg a székesegyházban Gizella koronázása folyt, a lovaggá ütött fejedelmi ifjak közül heten István királyt pajzsukra emelték és királyukká kiáltották ki. Ezek az ifjak voltak: Doboka

Buda

Urhida

Bucna

Zsombor

Boja

Bonyha 970-1025

979-1008

971-1035

980-1028

977-1032

980-1028

981-1023

Erdeljü Gyula a lovaggá ütött ifjakkal és tárkányaival a székesegyház elé vonult és Gizella királynét éltették, majd István Gizellát a királyi koronázó székhez vezette.

A koronázásra meghívták Kipcsák jászvásári fejedelmet is, aki 998 után szerződésben vállalta a kialakulóban lévő új Avar-Magyar kettős királyság támogatását. A kettős nagyfejedelemség ugyanis már szűnőfélben volt. Az Árpád-ház Vajkkal, a kettős koronázás után királlyá lett Istvánnal teljes uralkodói hatalomra jutott. Zerind fia, Kipcsák és annak a fia állott az Árpád-ház mellett s ez a Lebed-ház uralma alatt lévő területeket jelentette. Jászvásár központtal a kettős fejedelemség így alakult: Töhötöm

Horka

856-929

857-914

Harka

I. Szabolcs

905-974

882-908-926

Kolozs Gyula

Zsombor

Halics

925-961

930-966

906-964

II. Szabolcs

Erdeljü Gyula

Kisebb Gyula

Pirok

948-987

960-1015

951-986

928-946

743 Doboka

Urhida

Zsombor

Buda

Bucna

Boja

Bonyha 970-1025

971-1035

Temes

Csanád

949-989 1063

988-1031

977- 1032 Zerind 995-1049

979-1008 Bulcsu 998-1046

980-1028 Ajtony 970-1031

980-1028

981-1025

Csege

Lebed

970-996

1015-

Karos 948-970 1063

Kipcsák 1001-

Ajtony 955-1009 1003

Paraj 950II. Zoltán 988-1025

Az Előd-háznak Töhötöm ága Erdeljü Gyula révén bírta az erdélyi országrészt; az Előd-ház Horka ágának a Marostól az Aldunáig és Szörényvárig terjedő rész jutott. Parajd határőrsége, Parajd házassága útján a szörényi bánságot örökölte. Parajdra bízták Vajk korai házasságából született fiát, kabar-székely néven II. Zoltánnak nevezték. Ennek a fiának Vajk 988-996 között várat épített. Sarolt öccsét, Gyulát az Erdőelvi kisfejedelemségbe vezényelték, mert Anasztáz és Radla a Csörsz árokrendszer feloszlatását követelte. További sérelme volt, hogy István miért nem őrá bízta a kis Zoltán nevelését. De István jobbnak látta az 50 éves megfontolt Parajd gondoskodását. Gyula sérelmeitől indíttatva Ajtonyhoz kezdett közeledni, aki teljességgel a keleti kereszténység híve lett. Gyakran találkoztak a Székely Szentdemeteri székesegyházban és a Bizánchoz való csatlakozás mellett döntöttek. Ajtony, Bodon-Bödön városában II. Bazeliosz császárral is találkozott. A császár a várost Vidin néven birtokba vette, Ajtony pedig 1002-ben a bizánci görög hitre tért. Keresztszülei voltak Parajd és Erdeljü Gyula. Amikor mindez István tudomására jutott, Doboka fővezért küldte ellene. Doboka 1003 tavaszán indult el Urhida várából Megyer törzsbeli vitézeivel. Esztergomnál kelt át a Dunán és riasztotta a Kéri és a Keszi törzset. Utána Fülek és Gömör várát érintve Kassára lovagolt. Közben a seregének létszáma két palóc tárkánytörzzsel 5 000-re emelkedett. Itt újabb 2 000 kabar lovas csatlakozott hozzájuk, Szabolcsváron pedig 3 000 lovas várta őket, akiket Zsombor riasztott. Doboka serege végül egy tömény lett, vagyis 10 000 lovasból állott. Erdeljü Gyula kerülni akarta a testvérháborút, ezért előbb Jászvásárra lovagolt, onnan a lengyel királyi udvarba ment és ott másodszor megházasodott. Meskó egyik unokáját vette feleségül. István pedig ezalatt az ifjú Erdeljü Zoltánt tette a Gyula-féle országrész urává és a sószállító utak lovasparancsnokává. Ajtony sem akart háborúskodást, Zoltán unokaöccse volt. Ezért a Karas-parti Ajtony várába tette át székhelyét. Erdeljü Zoltán Budát bízta meg a Maros jobb oldalán húzódó sószállító út felügyeletével, a Szamos menti sószállítást pedig Kaplonyra bízta. Doboka a Megyer törzsből, Erős Csák hadából való Zoltán vitézt bízta meg és a kassai kabarok közül való Berényt tette Erdeljü Zoltán testőrévé. Az ifjú fejedelemfi István király örömére jó testvéri barátságot kötött mindkét testőrparancsnokkal. A déli végeken a bolgárok és görögök

miatt sok torzsalkodás adódott. Parajd 1003-ban meghalt. Ettől kezdve a szörényvári besenyők se voltak többé olyan barátságosak, mint a kettős fejedelemség idején; szerintük Avaria-Hunnia elszakadt tőlük. 744 Ajtony mind többet követelt a sószállítás részesedéséből és a hittérítést se nézte jó szemmel. A besenyő betörések miatt a sószállítás vonalán harcokra került sor, Buda fejedelemfi pedig gyilkosságnak esett áldozatul. István király aztán 1009-ben megbízta Doboka fővezér fiát, Csanádot, hogy ifjúsági seregével teremtsen rendet Ajtony országában. Csanád serege azonban Kökényérnél megfutamodott a tapasztaltabb sereg elől és Szőreg és Kanizsa vonaláig vonult vissza. Ekkor ért Szőregre Gyula vezetésé vel, oroszlános zászlókkal a Pöltenből elvezényelt Béla törzsbeli határőrség és a Harangod folyónál Ajtonyt legyőzték. A rimalányok parancsnoka Karos lánya, Ilona volt. A hős lányok Harangod várának minden értékét meg akarták menteni. Ilona és húgai az értékesebb tárgyakat elrejtették, vagy szekérre rakták. Közben Ilona a várárok előtt fegyveresen várta Csanád támadását. A 21 évesek serege legyőzte a várvédőket, de a halottak között Ajtonyt hiába keresték. Ajtony akkor már Nagyősz körül vonta össze újra csapatait. A besenyő Gyula vezér két lovaglásnyira megközelítette Nagyőszt, de látótávolságra letáborozott, bevárta Csanád seregét és velük együtt közös erővel indultak támadásba. Ajtony, bár látta a királyi haderő fölényét, nem futamodott meg. A menekülő Karosnak, feleségének szekereseit egy kevés kísérettel elindította Szörényvár felé, ő maga pedig előcsapataival támadásba indult. Több óráig tartott a küzdelem, míg a nagyőszi tárkánytábort Csanád csapatai be tudták venni. Jó védelmi szögellésben a régi római sáncok is védelmi vonalul szolgáltak neki. Ajtony az égerfavár kapujában esett el. Csanád diadalittasan vágta le a fejét. A nyelvét kivágta és a tarsolyába tette. Az ellenállás vezetőit Csanád és Gyula Marosvásáron összeszedette és a legyőzötteket a győztes csapatok előtt Székesfehérvárra hajtotta. István ekkor Esztergomot elhagyva országnapot tartott. A vétkes főurak és bők felett jogarral kezében mondott ítéletet, a vitézek és inek felett pedig a királyi pálcával osztott igazságot. Amikor Csanád és Gyula belépett a trónterembe, István először Gyulának adta meg a szót. Gyula így számolt be a történtekről: „Urunk István király! Marosvár és Kökényér felől kellett volna bekeríteni őket, elgondolásod szerint, de a most kiképzett 21 éves tárkánylovasok megfutamodtak. Én oroszlános monostornál vártam a híreket; az ifjú Csanád harcosai ott gyűltek össze újból. Átkeltünk a Tiszán és a Maroson, majd a Csörsz árokrendszerben lévő Harangod vára felé tartottunk, de ott erős ellenállásba ütköztünk. A 21 éves tárkánysereg az ellenállók lemészárlása után jött tisztába azzal, hogy Harangod várának védőiben a rimalányok páncélos csapatait győztük le. Ezután Nagyősz várába lovagoltunk; Ajtonyt legyőztük, de elesett, ezért nem tudtuk a bűnösök között ide hajtani. De levágtam a fejét és elhoztam a nyelvét, mellyel téged szidalmazott." Ekkor István király rövid gondolkodás után így szólt: „A legyőzött várának ezután nem Marosvár lesz a neve, hanem Csanádvár és Csanád lesz benne az ispán. Gyula várát pedig a besenyő töményben, Gyula vezér, neked adom." István király ekkor letette a jogart és elővette a királyi pálcát, mivel gyermekek járultak eléje. Koppány, Gyula, Ajtony utódairól rendelkezett: Urhida várából odahozott Koppány-fiak: Berzence és Babocsa a somogyvári uradalomból megkapta a róluk elnevezett községeket a hozzájuk tartozó tized-településekkel. Erdeljü Gyula fiai közül a hősi halált halt Buda gyermekei Budavára körül kaptak birtokokat; Bucna a Maros jobb partján folyó sószállítások ellenőrzését örökölte és a Jász-síkság közepén a Bugac környékén lévő településeket. A vitézi sorba lépő Győrnek, Veszprémnek és a kis Szolnoknak az ilyen nevű várakat adta. Legkedvesebb öccsének adta még a me 745 szes kaputól Szolnokig való sószállítás jogát, meg azon felül a Doboka vára környékén lévő birtokokat. Kaplonynak csak a Dés-Meszes kapu közötti sószállítást hagyta meg, mert ő beszélte rá Erdeljü Gyulát a távozásra. Ajtony családját sem irtotta ki. Ajtony monostorát és tizedfalu tartozékait Ajtony gyermekeinek adta. Karas leszármazottainak a Karas folyó völgyében adott birtokot, kisfiának, az Ajtony napján született Ajtonynak pedig Gömörvár környékén a Szárazvölgyben Szuha községet. Ajtony legyőzésével megszűntek az ellenségeskedések, a lovagi rend pedig folyton nő, - állapította meg záróbeszédében Urhida országbíró. Utána a mainzi íródeák felolvasta az új törvényt, hogy a kézlevágás és a szemek kitolása, a fülek levágása ezentúl megszűnik és visszatér a régi rend: lopás miatt egy-egy ökör, egy-egy tinó vagy egy-egy kakas beadása lesz a büntetés. De a büntetést bűnbánó gyónásokkal enyhíteni is lehet. Akiket pedig rovás bűnén kapnak, azok várfogságra vettetnek. Ezentúl csak latin betűt szabad használni. Ebben az írástudó papok és, apátok kötelesek segíteni. Koppány végvári vitézeinek, Erdeljü Gyula és Ajtony fejedelemségének meghódítását pedig azért róttam le az Arvisurákba, hogy az utánunk jövők megtudják, hogyan lettünk a fejedelemségből királysággá.

Gyűrűfű és Kuslód rovásait Vászoly főtáltos Bulcsú, Zerind és Csanád vitézekkel ellenőriztette és a szállításra előkészített Arvisura-gyűjteménybe helyezte.

Hej rege rejtem Arvisura

297(A).

Ősföld keresés regéje. Nagyút Kuslód rovása 5067. m.t.é.)

Kr. u. 985-1027. (5025-

A fejedelmi ifjak között 988-ig folyt a vita, hogy vajon az ahájoknak vagy etruszkoknak volt-e igazuk, de az is lehet, talán a saka-szkítáknak volt igazuk Európa elnevezésében, akik már Keréta szigetén is Európát mindig Ejurópának nevezték. Ugyanis a palóc társadalommal együtt a Melegvizek Birodalmát a szkítákkal együtt az ejurópai népek fóldjének tekintették. A kabarok is a palócokkal tartottak. Viszont a nyékiek Európénak mondták. Végül is lepel alatt rótták le az igazukat. Ejurópának 15-en, Európának 7-en, míg Európénak 2 fejedelmi ifjú nevezte. A 9 éves Vajk sehogy sem tudta megérteni a NAGYÚT viszontagságait és az igazságot megközelítő valóságát. Kuslód ezt tanfejedelmi beosztásában az alábbiakban magyarázta: Az Ataiszban vázoltak alapján a „Melegvizek Birodalma" az utolsó eljegesedés előtt barlangok mélyéről feltörő, sok meleg tó összessége volt. Ezen tavak összekapcsolása több esetben mesterséges csatornák révén történt. Amikor a Holdasszony társasutasunk lett, e csatornázott termékeny dombos vidék egy évből 8-9 holdhónapig jegeshóporos vadászterületté változott és csupán 4-5 holdtöltéig lett emberi gyűjtögető területté. Ebből is csak 4 holdtöltényi idő volt, ami a hordalék kiszáradása után lett járható. Az Ordosz területéről megindított első, Kerka-féle honfoglalás idején, a 2040. medvetoros év alatt csupán a homokkőhapukás hegyek alján tudtak felvonulni süppedékmentesen. Itt Pata tudóspap és Pásztó szerződéspap megtelepedett. Lófutásnyi távolságra felépítették a NAGYÚT kegyhelyét, amely az első új honfog 746 lalás végén történt. Itt találtak legeltetésre alkalmas, jóízű füvet, lóitató vizet és fürdésre alkalmas, télen is meleg vizet. Tehát az első NAGYÚT at Galgahévíz és Tapolchévíz közt jelölték meg a Mátraalján, s ezen Kegyhely minden új rokonlátogatásnál iránymutató lett. Pata és Pásztó utódai a Nagyút-kegyhelyén szolgálatot tartottak, hogy az újabb rokonlátogatókat ünnepélyesen fogadhassák. Amíg az első honfoglalás Pata-Pásztó alatt Ordosz, AlmaAta és Magyarka érintésével történt, addig a 2040. medvetoros évben a béketűrő Jób népe érkezett a NAGYÚT érintésével Sajó-Ordosz térségébe. Ezen második NAGY ÚT az Umma-Zab-folyó, a Tárosz-hegy és Magyarka érintésével történt. NAGY ÚTON találkoztak a Tárosz környéki vasforralókkal. A vasak olvasztásával ekkor már 5 ordosz-úz, 2 umma-úz és 2 kabar-úz vasforraló helye volt Nagyút térségének, akik közel 50 vasforralóval látták el Sajó-Ordosz 250, és NAGYÚT 150 főnyi lakosságát. Az elhasznált szerszámokat mindig be kellett szolgáltatni. Igen kiváló lónak kellett lenni azon paripának, amelyiket Csákányos, Susa és Jöcsö vitézek vaskarikával engedtek eltemetni. Amennyiben ellenség jött NAGYÚT térségébe, Pata vezér utódai értesítették Sajó-Ordoszt, és a vasművelők lovashada megvédte Pata NAGYÚT Birodalmát. A 2430. medvetoros évben Barca székihun ifjúsági és tárkányfejedelmet küldték ki Ordoszból, hogy az ummaiakat és az egyisten hívő esklókat erősítse meg az aranyröges vidékre való betörések ellen. Ekkor Barca vezér küldöttsége kérte NAGYÚT Birodalmának népes harcosait, hogy a gyakori betörés ellen vasfegyverekkel ellátott lovasokat küldjenek Barca-őrség védelmére. NAGYÚT fejedelme csak úgy küldött 100 lovast, hogy a családi vasgyártás és a vasolvasztás elsajátítására, megtanulására küldjenek ugyanannyi öreget és fiatalt. Ekkor 100 eskló tanulta meg a Vashegy környékén az olvasztást. A 3220. medvetoros évben a kasszuk által megalapított Héttörzs Birodalmához hasonlóan a tengeri népek, az illir-hellén-görög törzsek kezdték sanyargatni Eskló-Birodalmát és a rokonlátogatók révén NAGYÚT Birodalma segítséget kért. Ordosz utasította Káspivár-Birodalmát, hogy 1 tömény 24 Hun Törzsszövetségbeli harcost indítsanak útnak. Pannon vezér 10 000 lovasa elűzte a betolakodó tengeri népeket, akik dél felé menekültek. Ott a már korábban megtelepedett hellén törzsekkel együtt az aháj népek felett többségbe kerültek és átvették azok magasabb szintű tudását. Igy elvágták a déli NAGYÚT biztonságos közlekedését, viszont Pannon vezér sok harcosa benősült az esklók közé és a régebbi rokonlátogatók hozzájárulásával megalapították Pannon-Birodalmát, majd megszervezték az aranyröges Eskló-föld védelmét, melyben az északi NAGYÚT Birodalma is részt vett. Most már nagyon ritkán érkeztek rokonlátogatók Rodostó-Várnagyút-Bödön irányából, viszont a fokozatos kimelegedés miatt az újabb rokonlóvágtán szkíta és mescserfóldön át is jöttek a Melegforrások Birodalmába. Így NAGYÚT jelentősége is megnőtt.

Mivel Pannon vezér töményében mind a 24 Hun Törzs részt vett, a Melegvizek Birodalmát 3 x 24, azaz 72 megyére osztották fel. A terület Jászvásártól Nyugat-Encs vidékéig terjedt. A 3320. medvetoros évben Lóbérc, Encs és Kőszeg háromszögelésben megjelentek a káldorok, akik a kabarokkal összecsaptak. Sok káldort fogságba ejtettek. Suprun vezér fia, a kis Estorás a káldorok nyelvét hamar elsajátította. Utána Detrekő szikul-őrhelyre vezényelték, ahol a káldorok és morva-marótok elől menekülő tótokkal találkoztak, akiknek a beszédét is hamar elsajátította. Megbeszéléseik értelmében Suprun vezér a káldorok békeajánlatát elfogadta és a Lajta-kapuban békét kötöttek. 747 Bángor, a káldorok vezére a Lajta-kapuban hozzájárult, hogy leányát, Bángorkát a deli harcossá vált Estorás feleségül vegye. Ezzel megpecsételődött a káldor-pannon barátsá~. Viszont Bángor követelte, hogy a Lóbércen ellenálló sok kabar vitézt cseréljék le. Igy a kabar-kvádokat segítségül kérték NAGYÚT fejedelmétől, akinek lovasai a lóbércieket leváltották. Mivel a lóbérci kabarok családi vasgyártást folytattak GöröcLóbérc tartományban, NAGYÚT Birodalma örömmel fogadta és Vashegy vonulatában telepítették le őket. Mivel a Suprun-Bángor békeszerződéssel sokan nem értettek egyet~ ezért Estorás hozzájárult ahhoz, hogy az ifjú kabarokat és úzokat követve a NAGYUT Birodalmába átköltözzenek. Így a pannon vitézek kíséretében a vastermelő helyeket keresve NAGYÚT Birodalmának vastermelését fellendítették. Akik Estorás békejobbját elfogadták, azok ottmaradtak Lóbérc környékén és továbbra is a határőrizetben vettek részt. Káldor-kabar módszerekkel fegyvert készítettek. A 24 Hun Törzsszövetséget a 3390. medvetoros év elején nagy vesz.ély fenyegette, mert a kinajok fondorlatos politikája a Hun Birodalmat kettészakította. Ordoszban Hóhanza, míg Káspiváron Csécsi székihun fejedelem uralkodott. Ugyanakkor az Etruszk Birodalmat ellepő tengeri népek umber-szabin-latin törzsei az etruszk műveltséget átvéve Pannon-földjét elfoglalták. Urügyül azt hangoztatták, hogy a pannonkáldor szövetséget akarják megsemmisíteni. A Pannonok Csécsitől kértek segítséget, hiszen a rómaiak az egész Szkíta Birodalmat is meg akarták semmisíteni. Csécsi kabar-úz-kimmer csapatokat küldött segítségül. Ezek az egységek a régi kabarokkal 40 évig védték az egységes Szkíta-Birodalmat a római légiók ellen. Rómának azonban a déli pannon gyűrűt sikerült áttörnie az illírek és a kimmerek árulása miatt és elözönlötték Pannonföldet. NAGYÚT Birodalmának nevezetes évfordulója volt, amikor Gyöngyös vezér megérkezett a rohonci csatából és Mátra mágus leányát, Hajnalkát feleségül vette. Ordoszból 700 évvel korábban elküldték Mátra vezér elődjét a Jász-síkságra, hogy ott igen nagy veszély esetére menedékhelyet készítsen. A nagy veszély megtörtént, mert a folyton szorongató kinaj vezetőréteg Csécsi vezért meggyilkoltatta. Négy fia: Bakát, Eged, Koncsur és Kövezsd apjuk vérével vörösre festették szemöldöküket és bosszút esküdtek apjuk haláláért. A vörösszemöldökű harcosok fogadalmát a legkisebb fiú hajtotta végre, mivel Kövezsd a vörösforradalomban győzött, aztán Ordosz székhellyel új birodalmat alapított. Követeket küldött Rómába, de a befejezett tényt, Pannonföld római megszállását a káldorok kiűzésével nem tudta megváltoztatni. Mivel a kis Vajknak valami nem tetszett, köszörülte a torkát és mint tanfejedelmet, megkérdezte: - Miként lehet két neve valakinek? - Amikor NAGYÚT Birodalmában Mátra az apja halála után fejedelem lett, Koncsur névvel felvette a Keletiszkíta Birodalom mágus kiképzési nevét. Így volt ez Kusaj esetében is, hogy Kurszán névvel fősámán, majd Kurtán névvel fejedelemmé lett és most az ő rendszere szerint folyik a ti kiképzésetek. Jóllehet, télen a nyugati papok is oktatnak. Koncsur ekkor birodalma központjába, Nagypályi-bajonba tette át székhelyét, de lakhelyét fenntartotta. Minden más ingóságát vejére és Hajnalka leányára hagyta, aki felvette a Solymoska aranyasszony nevet. 8 fia és 4 leánya született Gyöngyöstől, akik közül 3 fia Kövezsd Birodalmába költözött. Bakát Káspivár Birodalmát kapta, míg Eged a Nyugati Saka-szkíta Birodalmat kapta. A 4020. medvetoros évben Eged városának alagútrendszerében Nagyszalát ültek. 748 Eged vezérnek ekkor ikerfiai születtek, akik szokás szerint a Szala nevet kapták. A fekete hajú az ÁrnyékSzala, a szőke hajú pedig a Verő-Szala nevet kapta. Kakasrikoltás reggelén Szilvás vitéznek leánya született, aki a Szalajka nevet kapta és Tardos fővadász völgyében helyezték el a Nagyszala törvényei értelmében. Amikor az ikerfiúk 20 évesek lettek, Gyöngyös várába mentek vendégségbe, ahol megismerkedtek a vezér 2 lányával, Árvácskával és Kökörcsinnel, akik megkérték az ifjakat, hogy csak akkor kérjék őket feleségül, ha városuk készen lesz. Nagy Eged apó az unokáinak egyik Eger évétől a másik Eger évéig, azaz 12 évig építette fel a városukat a Nagyszala első világa fölé. Mivel Eged fejedelem az egyigaz Istenben, Isis-Tóremben, az Öreg-Ostenben hitt, felépíttette az Oreg-Osten kegyhelyét. Amikor látták, hogy Augusztus római császár gyakorlatilag betartotta a saka-szkítákkal való megegyezést, csapatai nem lépték át Dunnaasszony szent folyamát, az Oreg-Osten kegyhelyét a már 2 éve felszentelt Eger városában, az egyisten hívőknek a templomává tette. A Dunna folyam baloldalán 5 töménnyel őrséget szervezett; Sasvárt szikul-

székihun, Pozsonyt Kabar-kvád, Selyét ózok-úz, Ordast saka-szkíta, míg Zombort szarmata-jász őrséggel. Egyben elrendelte, hogy Csörsz vezér irányításával építsék fel a kiképzési gyakorlatok védelmi árokrendszerét. Kövezsd, az ordoszi nagyfejedelem, ekkor megbízta legkisebb fiát, a délceg Kövezsdet, hogy Eged fejedelem részére építtesse fel Koncsur példájára a Kerim szigetére Nagypályit, az újabb nyugati saka birodalom fővárosát és a Csörsz árokrendszert, Csörsz tárkányfejedelem tervei alapján. Az idősebb Kövezsd meghagyta fiának, hogy Róma Birodalmának mozgásait állandóan figyeltesse. Az ünneplés alkalmával fia részére lerakta Kövezsd településének az alapjait, hogy utódai itt elszaporodjanak. Az ünnepi búcsú után elindult, hogy otthon maradt fiai és Koncsur utódjai részére uralkodóházakat alapítson. A kínai Nagyfalat átlovagló ősapjának, Matyónak parancsa szerint a 100 illetve 400 család fejedelmi tagjaival sok uralkodóházat alapított. Győzelmes hadai élén az ifjabb Kövezsd példájára uralkodóházakba adta férjhez leányait és házasította meg fiait. Koncsur 3 fia: Honkon, Hanoj és Hujé fiai is kiterjesztették a keleti birodalmukat a Nap-Tórem legdélibb partjain lévő Nagyvízig,,s így az ordoszi Oregek Tanácsának akaratát érvényesítették. A Mátra-aljai NAGYUT Birodalmától Hanoj végvárig tartott Ordosz hatalma. Amíg Kövezsd élt, nyugalom uralkodott Dunna asszony folyama mellett. Amint Augusztus római császár is lehunyta a szemét, egy percig sem szüneteltek a háborúskodások, mert mind Ordosz, mind Róma terjeszteni akarta a hatalmát. Minden nyáron segélykérések indultak Nagypályi és Ordosz felé és egy percig sem volt nyugalom, mert állandó csatározás folyt a határokon. NAGYÚT Birodalmát a Mátra alján ugyan nem háborgatták, de Eged fejedelem 5 tömény lovasa örökös harcban állott. A NAGYÚT-ra kabarok, úzok, szarmaták, jazigok érkeztek, mert a Saka-szkíta Birodalom biztosítani akarta az aranyröges birodalmuk létezését. Végül a hunok vették át a gyeplőt és az ordoszi lovastársadalom elindult a NAGYÚT Birodalmába. Az Augusztus-Kövezsd örök szerződését a későbbi császárok megszüntették és elfoglalták az eskló aranyröges Dáciát, de a 24 Hun Törzsszövetség nyomásának nem tudtak ellenállni. Leghamarább Vadna és Sávolyka lovasai jelentek meg a NAGYÚTON 300 lovassal, de a Gyeszna melletti Győrön már 1 töményre gyarapodott lovasainak száma, hogy a testvéri átoknak, a „Kabarvész"-nek emlékétől is meneküljenek. Kassára érve, a Bárdok támadását visszaverve segítették NAGYÚT Birodalmát. Lovasai Sajó-Or 749 dosz környékén telepedtek le és Vashegyek térségében megindították a vastermelést, hogy NAGYÚT Birodalmát kiváló fegyverekkel lássák el. Mivel a kinajok sárga hite és az arabok zöld hite Uruk keresztény vallásának híveit észak felé szorította, a sok egyistenhívő keresztény VAN-tó Birodalmába menekült. Ezen uruki-mani hívők a 24 Hun Törzsszövetség vezető rétegét szellemi hatalmukba kerítették. Ordoszban Nazír írásai alapján meghirdették a Nagyvízig terjedő csatát. Az uruki-mani vezetőréteg mindenkinek tisztelte a vallásos meggyőződését. Uruk-Dargin, Ojbársz és Udin azonban már ezzel a szellemi áramlattal indult el az urukimani időszámítás szerint 410-ben NAGYÚT Birodalmába, hogy a szerződést megszegő Római Birodalmat elfoglalja. Ruga és Upor hadai nemsokára már Dunna asszony folyamánál ostromolták Rómát. Aztán Atilla lovasai jelentek meg a NAGYÚT Birodalmában és 433-ban elfoglalták Pannóniát. Utána 435-ben megérkezett Buda a Beavatott Központtal és a védelmükre rendelt daragúz, marúz és palúz töményekkel. Vasművelőik révén elkezdődtek a Nagyvízig való harc előkészületei. Buda a beavatott társadalommal 452-re, azaz a Sárkány évére tűzte ki a NAGY CSATÁT, mivel a teljes felszerelés akkorra készült volna el. Mivel 450-ben, a Tigris évében az egykori Saka-szkíta Birodalomban nagy szárazság volt, a lovas seregek sokkal gyorsabban érkeztek. A mongol, avar, tatár, török és besenyő tömények viszont az előre megszabott úton haladtak. Buda végiglovagolt a Csörsz kiképzési vonalon és a Mátra alján lévő NAGYÚT kegyhelyére összehívta a mágus-tanácsot a felszerelés kérdésében, de csak 23 mágus érkezett meg. Megoszlottak a vélemények. Mivel Kövezsd mágus Abonynál leesett a lováról, csontforradás miatt Füzesabonyban kellett maradnia. A szavazásnál 12:12 arányban döntetlen volt az eredmény, ezért a mágus-tanács Abonyba lovagolt, Buda megkérdezte az ajtóban álló Bogács arbag-sámánt: - A gazdádnak mi a véleménye az indulásról? - Már beszéltünk róla, de ha egy kicsit is van esze a mágus-tanácsnak, a Nyúl évében nem indít háborúskodást! A füzesabonyi szavazáson így 13:12 lett az eredmény és a Nagy-Vízig való harcot a Sárkány évére halasztották. Ezt az eredményt egy, a Szalajka völgyben elejtett szarvassal ünnepelték meg. Ugyanis Medvetor havának végéig csak medvét lehetett elejteni, de a szilvási szénégetők, éhesek lévén, szarvast lőttek. Ezért Daróc fejedelemfi a palócok törvénye szerint elorozta a zsákmányt és Szarvaskő völgyén keresztül NAGY ÚT kegyhelyre akarta szállítani, mivel a Szarvastor hava közeledett. Eger város előtt, Almágyon már hallotta Kövezsd mágus esetét, ezért az elejtett szarvast gyors szánon Füzesabonyba húzatta. Ekkor összeült a 24 személyes mágus-bírák tanácskozása, akik büntetésként a szénégetőket Imola helységbe irányították. Itt a vasgyártó pesteknél kellett büntetésként dolgozniuk. Mivel a fúzesabonyi ítélet

Medvetor havának utolsó napjára esett, másnap a szénégetőkkel együtt megünnepelték a Szarvastor első napját. Még a szénégetők is jót ittak az Albánságból Egerbe vezényelt szőlőtermelők borából, mert az igazságos természetű Buda mágus-fejedelem mindegyik elítéltnek 1-1 aranyat adott bánomítéletben, hogy legényemberként a Bálvány-hegyi leányvásáron megnősülhessenek. Szarvastor hajnalán olyan jókedvük támadt, hogy a nótacsinálókkal a szénégetők is együtt fújták Szarvastor énekét: - Huszonnégy bírónak állok elejibe! - amelyet aztán sokféleképpen énekeltek a Jász-síkságon, mivel a mágusok döntése a köztudatban megmaradt. Az uruki-mani püspök jelentése alapján a 451. év kora tavaszán 48 tömény helyett 750 csak 43 tömény érkezett meg. Ezért az aggodalmas Buda nem helyeselte a Mágus Tanács döntésével sem támogatott hadbaindulási tervet. Az Attila köré csoportosult ifjúság ezért egy éjjel megrohamozta Budavár fősámáni székhelyét és Buda az öldöklés áldozatául esett. Buda halálával meggyengült a háborúságot elhalasztók tábora. Atilla kiadta a parancsot, hogy az elővédek átléphetik az Encs folyót. Ő maga Suprun vezér városában ellenőrizte a tömények felvonulását. Eligazítás előtt minden töményvezér részt vett az urukimani püspök szeretet-vendégségében, az alulról fűtött Suprun-kegyhelyen. Réka aranyasszony az indulás előtt összeveszett Atillával, mivel tudomására jutott, hogy Honória császárlányt akarja elvenni feleségül és át akar térni a római pápa hitére. Rómában nem akarták elismerni a 29-ben megalapított uruki egyházat, mivel a Gilgames eredetű hun vezérek a püspökségen csupán adományok alakjában fizették a nyugaton szokásos tizedeket. Réka a még Dunna asszony javaslatára elkészített fehérneműket mind kiosztotta a lovas vitézeknek, és Atillát megátkozva Szöged térségébe visszalovagolt. Búcsúzóul pedig azt kiáltotta: - Ha a Világ Ura lesz is Atilla, és elveszi Honóriát, lovasaim, ti bátrak legyetek! Maradjatok győztesként a csatatéren! Nehogy besárgítsátok a gondosan készített fehérneműket! A csata döntetlen maradt. Réka töménye hagyta ott utoljára, kialudtan a csata-teret. Mire hazaértek, megérkezett az 5 tömény, akik a tigris évére értek be Pusztaszerre. A palócföldi Nagyszalában még részt vettek, aztán a Baszkorföldre induló Kosut hadnagy csoportjával, egy század uruki-mani hívővel Vizkaja sámán birodalmába vitték az Aranyasszony Istenek-Anyja aranyszobrát, azzal a hittel, hogy Uruk kereszténységében örökké éljenek. NAGYÚT Birodalmából együtt indultak az Éciuszt kereső haddal, de útközben Encs felé eltértek Baszkorfóldre. Atilla sorra aratta diadalait. Az ellenálló városokat felperzselte, de Éciusz mindenütt megfutamodott előle. Tudomására adták, hogy nem nyerheti el Honória kezét. Ezért túl mélyen néztek a boroshordók aljára, így a szolgálatos Deédes aranyasszony indult az uruki-mani püspök kíséretében a Róma falai előtt álló pápa és a püspökök csoportjához. Itt az uruki-mani egyház békességre törekvő elgondolása szerint megegyeztek a római pápával és gazdag hadisarccal hazatértek. Ekkor a germán törzsek fellázadtak Atilla ellen, melyet keményen megtorolt. Engesztelésként Krimhilda hercegnőt küldték neki belső szolgálólányként, aki a nászéjszakáján megmérgezte. Szöged töményvezér birodalmában temették el. A fejedelmi ifjak összevesztek azon, hogy ki legyen Atilla örököse a fővezéri székben. A testvérháborúban a hun sereg nagy része elpusztult. Ennek hallatára Deédes aranyasszony lelovagolt Pusztaszerre és rendet teremtett. 33 tömény napkeletre indult Aladár vezetésével, de a kabarok és az úzok visszamaradtak. A többi 22 törzsből a székelyek vezetésével 4 töményt Csaba irányításával visszatartottak Dunna asszony kazahunjaival együtt, 8 tömény így a Jász-síkságot uralta. A palócok közül is sokan gyülekeztek NAGYÚT Csörsz-árkánál. Deédes, amikor meghallotta a nyugtalan palócok gyülekezését, Nagyútra lovagolt, és mérges szavakkal küldte haza az ifjúságot: - Vegyétek tudomásul, a palócok sehová nem mehetnek! Bármelyik törzs meggondolhatja magát, de minekünk ez lesz a hazánk! Ha százszor is feldúlja az ellenség, százegyszer felépítjük! Ekkor uruki-mani hitre tértek át. 569-ben megérkezett a 15 törzses Avar Törzsszövetség. Baján hadvezér Csát fejedelem leányát, II. Ilonát NAGY ÚT birodalmában feleségül vette. Baján és utódai uruki-mani hitre tértek, de az egyesült 23 törzsnek teljes vallási szabadságot hirdetett. Fejedelmi törzse azonban később teljesen urukimani hitre tért. A pápasággal is megegyezett, hogy csatlakoznak a nyu 751 gati kereszténységhez, ha minden 24. vagy 25. pápa a hun-avar féle törzs-szövetségi oldalon kiképzett pap lesz. Amikor az egyezményt végre kellett volna hajtani, Nagy Károly csellel úgy intézkedett, hogy Bős-Tudun 9 leányát felbérelt, idegen nemzetiségű határügyi bánok vegyék el feleségül, amit Isten nevében végrehajtottak. Így 792 táján Erik, Gyeló, Pribina, Marót, Braszláv, Eraviszkó, Zalán, Glád és a fiatal Kocel feleségül kérték a lányokat. Mivel az Avarok Birodalmának belső magja soha nem engedte be az idegen nép követeit Budavár-Avarbástya térségébe, a 9 fejedelmi leány az előkelő avar családoknál nem kelt el, s így örültek, ha a behódolt, idegen származású bánokhoz férjhez mehettek. Az ellenség Eraviszkót bérelte fel Bős-Tudun meggyilkolására, de az nem vállalta. Ekkor özvegy feleségét az itáliai Ajiló kérte feleségül. Kalágéban tartották az esküvőt, ahol a longobárd-itáliai előkelőségek Bős-Tudunt meggyilkolták. Nagy Ká-

rolytól Ajiló comesi rangot kapott, s ezzel megkezdték az avar határügyi gyűrűs-várak kirablását. Győrből 1 szekér aranyat vittek Bécsen keresztül nyugatra, harangzúgás között. Bős-Tudun egyetlen fia uralkodott utána NAGYÚT birodalmában, majd azt 895-ben Árpád tárkányfejedelem vette birtokába. Utána ZoltánZsolt lett a fejedelem, aki az avar kincseket visszaszerezte. Hej rege rejtem 297(B). Arvisura

Esztergom regéje. Esztervár Kuslód rovása Kr. u. 985-1027. (5025-5067. m.t.é.) A havaruti Nagyszalából, a déli NAGYÚT ról Dömös beavatott Sikillával érkezett meg Etur birodalmán át az ahájoktól ajándékba kapott 24 lapátos hajóval, Szörényváron kötöttek ki. A Fekete-Nagyvíznél Szörény bátyja, Bodon istenidéző-pap unokájával, Bödönnel várta, de az öccse nem. Innen Tardos beavatott csoportja az Aranyröges Birodalomba ment, mivel öccsei itt várták Szörényváron, mert szerintük a déli kaput fóldrengés rázta meg. Vízi úton nem volt bátorságuk elmenni Tisa jaku-sámán birodalmába, ezért a hegyi lovas-utat választották. A 24 lapátos hajóval elmerészkedtek a Nagyhegyekig, de itt Bödönnek ajándékozták. Cserébe Bödön kis tiszafa hajókat adott Dömös csoportjának, akik a sellőkön keresztül óriási küzdelemben átmerészkedtek. Pokaly bőségpap birodalmában, Keveváron a bödönhajókért cserébe egy sárkányos hajót kaptak, amely Dunna-asszony folyamán vígan siklott felfelé. A 93. medvetoros évben érkeztek meg Dömös Birodalmába, ahol a nyári szállásuk Dömösváron volt, de télidőben mindig a Pilis-hegy barlangos vidékén, a védettebb helyeken tanyáztak. Amikor a férje meghalt, Sikilla azért itt maradt kislányával, Gizellával, akit Pilis beavatott kért feleségül Dömös fia részére. Amíg Gizella 20 éves nem lett, Tardos bátyja birodalmában tartózkodott. Pilis fiának csak ekkor volt joga elvinni a kiépített Dömösre. Sikilla kisebb fia Tardosról Tisa jaku sámán birodalmába költözött és beavatottként felvette a Tisza nevet. Agyagedényekből újabb műveltséget teremtett. Édesanyja a nyarat mindig nála töltötte, a tavaszt a Pilisben. A bőséges őszi termést összegyűjtve útközben, a téli időket mindig Tardoson töltötte. Titkos Arvisuráit is főként itt rótta le. Az utolsó tavaszon a kis Eszter napján, a Bölénytoron beteg lett. 752 A Virágzó-Élet hajnalán, almavirágzáskor betegsége súlyosabb lett, de Esztervár beavatotti felszentelését még elvégezte. Egy hónapig csak a legkedvesebb unokájában gyönyörködött. A napsütéses nyárra felgyógyult és Tisza Birodalmába lovagolt. Így, jóslata szerint Tisza nevű unokájának kaltesi magvakat termő birtokán halt meg. Aranyasszony napjának hajnalán hamvasztották el. Beavatott porait a Tisza vizébe szórták, hogy a halak azt magukba szíva, utódainak örökké táplálékul szolgáljanak. Szívének és belső részeinek porát az aratás utáni vetésnél a kaltesi magvakkal együtt elvetették, hogy azok a magvakkal a fóldbe kerüljenek és népe örökké táplálkozzon belőle. Gyermekei és unokái mindig innen szerezték be a vetőmagvaikat és a Sikilla búzából kitűnő kenyereket sütöttek. Emlékére mindig megtartották az aratási ünnepet. Sikilla mind a tardosi, mind pilisi névadó Féran szerkesztésében részt vett. Az első betelepülők: Úzon, Gula, Karakó és Szakolca utódai is megszerkesztették településeik névadó Féranját és azt Eszterváron letétbe helyezték, bár Pilistől eltérően mindegyikük csak az egyik Medvetortól a másik Medvetorig számlálta a napokat, de a mindenkori Nagyszala döntéseit magukévá tették. Mivel a kis Eszter volt a legmagasabb karéjú új beavatott, az Aranyasszony-napi tanácskozásaikat mindig Eszterváron tartották. Ezen folyóparton álló, kör alakú Kegyhelynek a nevét azonban a legtöbb törzs másként hívta. A tarkósok Istergamnak, a medvesek Istergombnak, míg a tardosok Esztergomnak, a pilisek Esztervárnak, az eraviszkók pedig Istárhomnak nevezték. A hunok honfoglalásánál Esztergom lett a neve. A jeges korszakok embermaradványai, akiknek a véréből mi is származunk, Istárnak hívták. Ekkor mindenki mélyen elgondolkozott, és Márom megszólalt: -Mondjátok meg, fejedelmi ifjak, vajon miként hívjuk ezután ezen a hegyen épült, kör alakú Kegyhelyet? Ezt a kérdést jogosan tette fel, mert az elmúlt idők mindegyik elnevezését használták. Máromnak külön oka volt a kérdés felvetésére, mert ifjú lovasként részt vett a Kvedlinburgi értekezleten, és határvédőként sok nyelvet beszélt. Hosszú hallgatás után az ifjú Vajk szólalt meg: - Ezen már én is gondolkodám, de minden oldalról nézve, az Esztergom elnevezést tartanám a legmegfelelőbbnek, mert ebben az elnevezésben minden benne foglaltatik. Sokan egy újabb szentnek a nevére akarják megváltoztatni, de a pilisi kis és nagy Féranban ezek az új szentek nem szerepelnek. Mind a négy Névadót átnézve közel 24 hun végződésű nevet találtam, s így az a véleményem, a legokosabb az lesz, ha Esztergomnak nevezzük. Doboka, akit a számszerűségek is érdekeltek, megjegyezte: - Amikor a lóra termett fiatalságunk 6 tömény harcosa 37 tömény családtaggal megérkezett, a 24 Hun Törzsszövetség lélekszáma 50 tömény volt. Amikor a határt átléptük, Árpád feloldotta a megtartóztatási

tilalmat, s így az új honfoglalók létszáma közel 7 töménnyel gyarapodott. Mivel az elöregedett régebbi lakosok létszáma keveset gyarapodott, utolértük a korábban érkezett honfoglalók létszámát, sőt a későbbi időkben a mi létszámunk jobban nőtt, mert a mi öregjeink nagy része kezdetben Lebédiában maradt az árva unokákkal, akiknél csak tíz-húsz év múltán várták a szaporulatot. - Viszont arról sem feledkezhetünk meg - vágta rá Vajk -, hogy hatvan év múlva a hátrahagyott tartalékunk 50 tömény harcost mozgósított és 955-ben 2 tömény besenyő átlépte a határt, mire a nyugati világ leállította az ellenünk tervezett nagy támadást, mert 4 tömény lovas már Jászvásáron állomásozott. 753 Budavárról, a Beavatott Központból megérkezett Derencsény. Szokásához híven a vitába bekapcsolódott. Sok hozzászólás után a lényeget így világította meg: - Azt Márom is igazolhatja, hogy a Kvedlinburgi tanács úgy döntött, hogyha csatlakozunk a nyugati keresztény országok táborába, akkor a Csörsz-vonalán való lovaskiképzést, vagyis NAGYÚT Birodalmán való hírszerzési hódításainkat meg kell szüntetnünk. Viszont azt megtűrik, hogy a mocsaras és nagyfolyós Jászsíkságunkon a hidak és útépítések miatt tárkánykiképzést folytassunk. Ezért NAGYÚT kegyhely hatalmát megszüntettük. Ellenben a Pilis-Gizella település, mint a beavatottak kiképzőhelye, 5000 éve fennáll. A VácDunakeszi fejedelmi folyószakasz nemcsak a volt Csörsz-árkával, hanem a mostani tárkány-vonallal is kapcsolatos. Éppen most tárgyalta a beavatottak társadalma, hogy a fejedelmi ifjaknak tárkánykiképzésben is részt kell venni. Piroska, a rimalányok beavatottja megszólalt: - Aztán nehogy szégyent hozzatok a fejemre! - Sebaj - kontrázott rá Pata úr, aki részt vett a kiképzők előadásaiban - Árpád és Eperjes utódainak nem szabad fiú utód híján elpusztulniok! - Ettől ugyan nem kell félnünk - válaszolta Derencsény -, mert a Csákok és a Szabolcsok annyian vannak, hogy Dunát lehet velük rekeszteni. Különben is, a tárkányképzés egyben vőlegény-képzést is jelent és én úgy gondolom, a mi fiaink miatt nem kell majd szégyenkeznünk! - Ez nem olyan biztos - mondta Piroska - mert éjszaka nemcsak a besenyők tévesztik el a fekhelyet, s így könnyen baj keletkezhet. A szatambuli ahájok és az eturföldi etruszkok egy érdekes regéjét jegyezte le Sikilla: Ménes-Minósz ifjú király azzal kérkedett, hogy neki az Istenek minden kívánságát teljesítik. Ezt Kerétának keleti felén elhitték a hajósok, mert azok Kadhafi népével kereskedtek, s ezért Minósz királyt Ménesnek nevezték, de a Keréta nyugati felén élő őslakosok csak Minosznak hívták. Ezek nem hitték el, amit Minósz mondott, mert a tengeráradat óta, mivel az istenhívőket a tenger haragja elpusztította, semmi mesét nem hittek el. Ezért nem Zehuszt kérte, hanem a Tengerek-Istenét, hogy a Hold-Világhónap jegyében küldjön hozzá a tengerből egy,szent Bikát. Poszeidon megígérte ezt. Megmozdult a Nagyvíz és megjelent előtte az Egiek Bikája, hogy áldozza fel a népe részére, de először mutassák be vele a bikaugrás művészetét, majd áldozzák fel Zehusz tiszteletére. Ménes-Minosz azonban sajnálta az aranyszőrű bikát, ezért egy másik bikát áldozott fel az istenek tiszteletére, így elbukott. A Tengerek-Istene észrevette a csalást és azzal az ítélettel büntette meg Ménes Minószt, hogy minden éjjel háljon az aranyszőrű bika a feleségével. Mivel a felesége a Napisten leánya volt, az Égi-szerelemből KerétaOrdöge született meg, amely egy bikafejű szörny volt. Ménes-Minósz a feleségét tehénbőrbe varratta és bikákkal széttépette. Keréta-Ordögét viszont csigafolyosókkal ellátott várba záratta és föléje egy tornyos erődöt építtetett. Mivel ezen bűntettet ellene az ahájokkal keveredett tengeri népek, Atén királya követte el, dicsekedése miatt hajóhadával megtámadta, hogy Keréta-Ordögének a 9 événként esedékes 7 ifjút és leányt hadizsákmányként kikövetelje, nehogy az ő népének ifjait falja fel a Szörnyeteg. Ezen fiatal csoportot Atén király fia hozta el, de Minósz leánya megszerette. Aranyán királyleány elhatározta, hogy az ifjú királyfit segíteni fogja, hogy KerétaOrdögét megölhesse. Titokban egy kenderfonó orsót adott a királyfinak, hogy a labirin 754 tus folyosóin visszatalálhasson, mert már sokan próbálkoztak, de az utat eltévesztve éhen pusztultak. Tiborc királyfi azonban bízott a csodaorsó hatalmában és szót fogadott. Megölte a szörnyet és a fonál segítségével vissza tudott jönni a labirintusból. Keréta-Ördögének szívét magával hozta, s ezzel a TengerIstenének tetszését megnyerte. Szerelme várta a labirintus ajtajában és szerelmük lángolni kezdett. Ezt észrevették hajóstársai és titokban hajóra szálltak. Üdvrivalgás fogadta Tiborc királyfit az aténi kikötőben a hadizsákmányként küldött fiatalsággal. Nagy hajóhadat gyűjtöttek. A Tenger-Istenének vezetésével Kerétára hajóztak. Ekkor már új király volt hatalmon, mert az Istenek forró vizet engedtek Ménes-Minósz fiirdőkádjába, akinek húsa lefőtt a testéről és a Tenger-Istenének engesztelő áldozatként, a fürdővízzel együtt a tenger be öntötték.

A tenger népének ahájokkal kevert birodalma legyőzte Keréta lakóit és még az írásjeleiket is megváltoztatták. A bronz megmunkálási szokásaikat Atén lakói elsajátították és kiváló fegyvereket készítettek. Ezzel a környező szigetvilágot hatalmukba kerítették. A gyümölcs- és olajtermelő kultúra fellendült. Fürge hajóik bejárták az akkor ismert világot és mindenkivel kereskedtek. A Nílus-völgyi népek újból eg~esültek az ifjú Ménes király vezetése alatt és megfogadták a Napistennek, hogy az Egiektől kapott parancs szerint szép építményekkel fogják dicsőíteni a Bika szarva között ékesen csillogó Napot. Ekkor hatalmuk újból nőni kezdett és Keréta követei ajándékokkal kedveskedtek az Égi Fáraóknak, akik velük szívesen kereskedtek. Derencsény, a beavatott Központjának főmágusa nem akart elszakadni a regék fonalától és így folytatta: Az Istár nevet ezen 72 személyes kegyhelynek az Ummából elmenekült Úzország vándorai adták, akik a harmadik Ozönvíz után a déli NAGYÚT fóldrengéses vidékéről érkeztek Pilisbe. Gilgames tanításából tudták meg, hogy az Égi-Bikának Világhónapja Nazír születése előtti 4518. évtől a 2358-ig tarthatott. Amennyiben fóldlakóval került szembe, az erejét még kímélnie kellett. Gisgali aranyasszonynak Uruk városában Nazír születése előtt ANU istentől fia származott. Az EA nevű unokája 2/3-ad részben isteni és 1/3-ad részben emberi származású volt. Istár, a szerelem istennője szemet vetett rá és meg akarta magának hódítani. Az uruki király gúnyt űzött Istárból, ezért ő az ÉgiAtyához fordult segítségért. Anu engedett a könyörgésnek és a Bika feldúlta a várost. Gilgames és a barátja Enkidu, harcra kelt a szörnyeteggel és leterítette. Enkidunak ezért meg kellett halnia és az Égiek Özönvízzel sújtották az ünneplő várost. A Béketűrő Jóbnak az utódait, mivel leányaitól Gilgamesnek sok utóda született, Ummából kimentette, s így ezek egy kis csoportja Tardos vezetésével Pilis birodalmába érkezett. A nagy folyót Istárnak, míg az özönvíztől való félelmükben kőből épített szentélyüket Esztergomnak nevezték. Dömös és Gilgames utódaival házasságra léptek, s így közülük sok beavatott származott. Az Kr. e. 3965-ben és az Ummából Kr. e. 3533-ban érkező csoportok, tehát Dömös és Gilgames utódai mind Ordosz, mind Uruk városának beavatottjaival a gondolatrezgések útján állandó összeköttetésben állottak. A Töbetből eredő Élet-gyökerét, az Orhodát szakszerűen termelték, mivel ezen hússzerű növény a beavatottak képességeit serkentette. Esztervár magas síkságán, Esztergom-Kegyhelyén a gondolatrezgésekkel tudták meg, hogy Atén hatalma Keréta kereskedelmének segítségével folyton nőtt. Megis 755 merkedtek a bronz fegyverek és szerszámok készítésével, megismerték a fazekas korongon való edénykészítést, a négykerekű járműveket és kétkerekű harci szekereket. Rezet Cipruszról, míg ónt az Idaglat folyó mentén szereztek be. Megjelentek a vitorlás és evezős hajók. Rovásaikat újra szerkesztették. Tájékozódásukat a Nagyvíz hajósai a Nap és a Hold, valamint az Égnek csillagai után és galambok segítségével biztosították. Partmenti hajózás esetén a madarak a páros repüléssel mindig a szárazfóld felé irányították őket, ahol élelmet találtak. Kereskedőik olajért, borokért, sáfrányért, majorannáért, fagyártmányaikért, arany és ezüst edényeikért Ménes birodalmából ametisztet, gyöngyöket, lantokat, ezüstöt és aranyat kaptak. Közben a Bika Világhónapjából a Kos Világhónapjába ért az emberiség és elkezdődtek a fóldrengések. Arvisura feljegyzések szerint minden Nagyszala közt 2-3 nagy földrengés volt és ez a lovasnépeket folyton mozgásra serkentette. A Kos Világhónapjában, Kr. e. 2358-tól Kr. e. 198-ig minden néptörzs beavatottjai segítségével csak a földrengésmentes településeket kereste. Tola korában, Kr. e. 1745-ben nagy szárazság keletkezett és a kiégett legelőterületekről Gandás vezetésével megindult a népvándorlás, amely Úr és Agadi városok között háborúkat okozott. Már az Kr. e. 1700-as évek elején Ménes birodalmába visszajöttek a hikszoszok és átvették a hatalmat. Kaján, a hikszosz fáraó alabástrom fedeles korsóit mindenütt megkedvelték. Ménes birodalmának lakói összefogtak és elűzték a hikszoszokat. Ezen háborúskodások az építészetben nagy fejlődést hoztak, s ennek kapcsán a rovások sokat fejlődtek. Rakatában Kr. e. 1450-ben, a nagy vulkáni kitörésben 360 falu 36 380 lakosa elpusztult. Ez azonban csak kis előjátéka volt a nagy fóldrengésnek, amikor tavasz után, aratáskor birkabőgéssel Téra szigetén kitörtek a vulkánok és a sziget nagy része tűztengerben veszett el. Morajlás rázta meg Keréta szigetét is, mert a környező szigetek vulkánjai tüzet okádtak, szikladarabok röpködtek mindenfelé és elsüllyesztették a hajókat, majd borzalmas szökőár keletkezett. Égig érő hullámokban Keréta szigete elpusztult. Utána 21 napig hamut okádtak a hegyek és arasznyi vastagságú tüzes hamu elpusztított minden élőlényt. Atlantisz lassú pusztulása is meggyorsult és a menekültek áradata borította el a palócok által Ejurópának nevezett terület térségeit. Ami a legnagyobb baj volt, Kr. e. 1700 táján a nagy kimelegedés miatt Szakharától a Napnyugati Nagyvízig homoksivatagok keletkeztek és a lassú sivatagodás már a Nílus közelében is éreztette a tengeri népek terjeszkedésének hatását és elsöpörte az őslakosokat. Amikor Kr. e. 800-ban Pannon vezér elfoglalta a tarkósok birodalmát, a kövérkés görögök és illirek a hellének után dél felé vándoroltak és az ahájokat teljesen magukhoz csatolva megerősítették Bizánc Birodalmát.

A népvándorlás hullámai nem söpörték el Esztervárt, Budavár és Pilisvár térségé ben a beavatott társadalom fennmaradt. A barlangos hegyvidékről az avarok birodalmában városainkba költöztek az eddig rejtőző őslakosok, s amikor a Magyar Törzsszövetséget a 24 Hun Törzsszövetség lakosai segítségül hívták, megszűnt a rettegő élet, mert Esztergom beavatott térségében kialakult az ország fővárosa, míg Budavár, Avarbástya és Kurszánvár irányításával Esztervár Birodalma a fejedelmi ifjak kiképzőhelye lett. Derencsény, aki a lelke volt a fennmaradásnak, húst nem evő hírében állott. Tisztelte a karnaki bölcsek felfogását és mindenben Madaj-asszony növényevő tanításait követte. Beavatottként, Tarhos halála után átvette, mint Árpád-Abacil fiának, Jutasnak első fia az avarkincsek visszaszerzésének feladatát. Már 945 medvetorán javasolta a kalandozások beszüntetését. Kolozs Gyula és Taksony azonban annak fokozását szavaztatta meg. Ekkor Derencsényt hosszú kiküldetésbe vezényelték. Uruk, Léh, 756 Ordosz és Magyarka után Jászvásáron állapodott meg. Itt Kolozs Gyula beosztottjaként 954-ig a besenyőkun szövetség létrehozásán fáradozott. Az augsburgi vereség után Kolozs Gyula lemondott a nagyfejedelemségről. Zoltán-Zsolt-Solt hirtelen meghalt. Derencsény nagyfejedelemként megindította a besenyő áradatot, s így Bizánc hírszerzése alapján Róma leállította a megtorló háborút. Derencsény győzött. Tormás elgondolása szerint 970-ben a Beavatott Központ helyettes vezetője lett, majd 975-ben, Tormás halála után jövőnk irányítását átvette. Azóta a fejedelmi ifjak kiképzését is átvette. II. Szabolcs nagyfejedelem javaslatára 985-ben az alábbiak vettek részt fejedelmi kiképzésben: Koppány

960-997

Erdeljü Gyula 960- 1015 Solymoska

958-1020

Béla-Vazul

968-1005

Gerecsák 960 -998 Tolmajudit

966-1026

Zerind

969-1030

Jellő 950- 1028 Piroska

976-1048

Ung 975- 1028 Csege

970-996

Vászoly-Mihály 968-1045 Vajk-István

969-1038

Urkony 956-994 Korpona

970-1051

Doboka

970-1025

Laád 957- 1010 Ilona

970-1009

Zsombord

977-1032

Ajtony

970-1031

Ordas 965- 1025 Zsámoly Kipcsák Géza 972 -992 Korponáld

Amennyiben a 24-es létszámból valaki hiányzott, Ung 975-1028

Gábriellen 975-1015

Kiképzők vol tak a Beava

979-1025 975-1018

úgy az apródok helyettesítették: Erős-Csák 978-1017

tott Központtól:

Derencsény 970-990

Tarcsa 945-992

Sarolt 950-1024

Domonkos

Nárom 948-997

Kurszán 951-1007

954-1010

Esztervár kegyhelyén minden tanításon 24 mágus vagy tárkány-képzősnek kellett részt vennie. Amennyiben valaki a Beavatott Központ utasításai alapján megbízatással az előadásokról távol volt, úgy a helyét valakinek el kellett foglalnia. Minden előadó a 25. medveprémes ülőkén, vagy szószéken foglalt helyet. Viszont a karzaton a medvebőr üléseken a rovást elsajátító fejedelmi kicsinyek és az érdeklődők gyakran részt vettek. A 980-985 közötti kiképzésen még részt vett Domonkos-Turu is, Derencsény első fia, bár ő gyakran volt tanulmányi körúton és ilyen alkalommal, különösen a 985-990 közötti képzésben csak előadóként szerepelhetett. Az első helyettes az élénk eszű Ung volt, Ilona fia a Lebéd-házból, akit Derencsény és fia, Domonkos után a legerősebb beavatottként tartottak nyilván. Előadók Derencsény vezetésével: Gelyza-Géza-István fejedelem, majd II. Szabolcs után közös nagyfejedelem; Tarcsa tárkányfejedelem, aki 945-992 között élt és a 4 medvetoros évet hallgató kiképzetteket az őrségekbe és a Csörsz-vonalra vezényelte. Helyettese Márom volt, aki 948-997 között élt és a határvédők parancsnokaként szerepelt. Pata, akit Harka lovasfejedelem fiaként elraboltak és csak 960ban került egy pelazg kereskedő jóvoltából az Albánságból haza, mivel az avar korszakban ottmaradt székihunok közül egy asszony az álmában a magyarul beszélő fiút felismerte. Harka lovasfejedelem 960ban a kedves fia testsúlyának megfelelő aranyban fizette ki a pelazg rokon kereskedőt. Pata görög, latin és albán nyelvet tanított. Torda a hitvilágot, Parajd a rokonlátogatásokat, Temes a hídépítéseket, Karcsa a rovásismereteket, Zsombor a városépítéseket, Kurszán a hadviselést és a számolás művészetét, Domonkos a rokonnépek származástanát oktatta. A legérdekesebb jelensége volt a mágus-képzésnek Harka fiának Talmács nevű 757 unokája, akinek nagy nyelvtudása miatt a Gábriellen nevet adta az apja, Borona, mivel folyton járta az idegen országokat és a kisfiú a többi gyermekektől sok nyelvet elsajátított. A Beavatott Központunknak ő lett az ötödik olyan tagja, aki a fejedelmi háznak is tanácsadója lett. Zerind, Vajk legjobb barátja, aki 969ben született, a negyedik legerősebb tagjaként szerepelt a beavatott társadalomnak, 1027-ben összeve szett Vajk-I. Istvánnal, mivel nem vállalta Imre herceg helyett a kis Pósa apaságát, Ordoszba és Töbetbe

távozott. Kipcsák nagyfejedelemnél 1030-ban még jelentkezett. Minden nap evett az Életgyökérből, mert túl akarta szárnyalni Pepi fáraót, aki 102 évig élt és 96 évig uralkodott. A leghűségesebb tagja a fejedelmi ifjak képzésének Sarolt fejedelemasszony volt, aki főként Veszprém egykori sámán-központban volt előadó, az aranyasszonyok kegyhelyén. Az apródok társadalmát is ő nevelte, akik 989-ben már róni tudtak és ezzel egyenes úton felvették őket a fejedelmi ifjak képzésére. Amennyiben a 24 szék valamelyike megürült, úgy az alábbi fejedelmi csemeték ültek a helyükre: Buda 979-1020, Bucna 980-1028, Boja 980-1028, Bonyha 981-1025, Kapolcs 975-1015, Gábriellen ikertestvére, aki miatt római nevet adtak a kisebb testvérének, mivel az uruki-mani névadó szerint a keresztapja, Birsoda ezen nevet adta a második fiúcskának, aki a fogságból megszökött és hazatalált. Ezen Kapolcs lett Jenő után a tárkányfejedelem, aki a védelmi hadjáratokat I. István barátjaként megszervezte. A fejedelmi ifjak képzését a Vászoly-Vazul-Zerind ág birtokán, de most már Esztergom névvel az Álmosház mindig fenntartotta, mivel erre Derencsény őket feleskette. Hej rege rejtem Arvisura Európa regéje. A múlttól nem szabad elszakadni Kuslód rovása 5067. m.t.é.)

297(C).

Kr. u. 985-1027. (5025-

A 892-ben lezajlott Jászvásári Nagyszalában Előd nagyfejedelem vállalta, hogy 896-900 között a terület elfoglalást a visszamaradt öregekkel és az árván maradt fiatalokkal az állatlegeltetés céljából biztosítja. Előd nagyfejedelemnek a legfontosabb feladata az volt, hogy Lebedvár, Jászvásár és Besenyővár között az ellentéteket elsimítsa. Most már a legelőterületek nagysága miatt sem lehetett a pásztorok között vita, mivel a félmillió lakosnak a közel 3 millió nagyállat állománya a Jász-síkságra vándorolt. Ellentétek még a besenyőkkel szemben sem merültek fel. Előd nagyfejedelem fia, az ifjabb Előd a Kurszán által vezetett 885-ös, mágus-rokonlátogatásán vett részt. Azonban egy kis hiba történt, mert a Pentele partszakaszon úsztatás közben Kesely nevű lova megcsúszott és gazdáját maga alá temette. Tétény vezér gyógyíttatta ki bajából, de örökké sánta maradt. Kurszánt Tétény vezér javaslatára a régi és új mágusok megkérték, hogy az elkövetkezendő kettős uralkodóház jövendőbeli ifjúsága részére egy közös fejedelmi kiképzőhelyet alakítsanak ki. Erre a legalkalmasabbnak ígérkezett Kurszán jövendőbeli várának tíz medvetoros év alatti felépítése, amit Könd tárkány a 886. évi rokonlátogatás alkalmával az őslakos kabar és palóc kőfaragókkal már előkészített. Ezért 886-896 között az ős-Budavár és Avarbástya alsóvilágaként folyamatosan kiépítették Kurszánvárának az alsóvilágát, amely összeköttetésben állott a melegvíz-forrásokkal és Atilla városának romjaival, ahol újabb lakóhelyeket alakítottak ki. Itt látástól-látá758 sig való munkával kétnaponként váltották egymást a kabar-palóc kőfaragók, nehogy a tarkósok maradványai megrongálják. Ezért minden megrokkant kabar-palóc csoportnál őrségeket szerveztek. Ezen kettős fejedelmi szervezési módot a megfelelő váltásokkal együtt megszervezték. Így Előd nevű utódaikkal 889-930 és 928-975 között csoportonként hol Lebedváron, hol Kurszánvárban teljesítettek szolgálatot. Jászvásárig és az Esztervár térségéig biztosították a fejedelmi ifjak lovainak legelőterületét, amely egyben műszaki kiképzőhely és a lovasok kiképzési helye is volt. Így a Könd kiképzőtábor parancsno kát 875-916 után Maglód váltotta fel 902-935 közt, s az átadás-átvétel egy kis közös kalandozással a két váltócsoportnál akadálytalanul lefolyt. Az avar keresztény egyházak feljegyzései között az avarkincsek eltulajdonításáról a fejedelmi ifjak pontos leírást kaptak. Fót és Zebegény 921-955 között, Zoltán-Zsolt-Solt fejedelemsége alatt az avarkincsek visszaszerzése során sok szőke rablányt hoztak a néhol elrejtett avarkincsek helyett Kurszán elméleti kiképzőtábor területére, amely Esztervártól Kurszánvárosig terült el. Tarcsa tárkányfejedelem korszakában 945-992 között már érezhető volt a kettős fejedelemség lazulása. Lezajlott a Kvedlinburgi értekezlet, ami a Jász-síksági Magyar Törzsszövetséget a nyugati kereszténység hatalmához láncolta. A nyugati hittérítők meg akarták GézaGelyza fejedelmet győzni arról, hogy az uruki-mani féle kereszténység csak a nyugati hatalmak gyűlöletét váltja ki, mivel az nem akarja elismerni az úr-szolga viszonyt. Nem hajlandó törvénybe iktatni azt sem, hogy a szolgák kötelesek a munkájuk eredményeiből a tizedeket megfizetni a nyugati kereszténység papjainak, lovagjainak és átadni az őket megillető terményrészeket. Az uruki-mani keresztény sokaság csupán a szeretet szívből való adományaiban állapodott meg, míg a nyugatiak biztosítani akarták részüket. Amikor Géza 970-ben magyar fejedelem lett, engedélyt kért Derencsény nagyfejedelemtől, hogy nyugatról olasz és német papokat hívhasson be az országba, továbbá bencés szerzetesek kis csoportját is, hogy a fóldművelésünk belterjesebb legyen és a nagyszámú hívővel rendelkező uruki-mani keresztény egyházunk a nyugati kereszténységgel felvegye a kapcsolatát. Derencsény még 955-ben Taksony magyar fejedelemnek azt javasolta, hogy mivel Olga fejedelem-asszony felvenni készül Bizánc hitét a Lebéd-Birodalom fellazítása végett, ezért Apor vezér inkább kérjen Bizánctól

egy főpapot a hittérítés céljából. Konstantin császár Demeter főpapot küldte el, aki Apor védelme alatt az Alvidéket járta. Így az uruki-mani hitűek nagy része megkeresztelkedett a bizánci hitre. Az évi adót Taksonynak még megfizették, de a keresztény követségek következő évi találkozója után az egyházak javaslatára adófizetésüket megszüntette. Derencsénynek feltűnt, hogy a nyugati kereszténység hittérítő papjai is eljutottak Lengyelországon keresztül Olgáig. Olga orosz nagyfejedelemnő úgy döntött, hogy Bizánc tanácsára területét a bese nyők országai felé terjesztheti, amihez Bizáncnak mind szellemi, mind katonai segítségét igénybe veheti. Olga 957-ben Derencsény nagyfejedelem beleegyezésével Bizáncban megjelent orosz és besenyő kísérettel, ahol felvette Bizánc-hitét, s ezzel a döntésével engedélyt adott a bizánciak hittérítésére. Amikor Apor megjelent a Bizánctól esedékes adóért és Bizánc becsukatta előtte a kapuit, Botond, az Udumu buzogányának mintájára készült új Kékleny buzogányával betörte Bizánc kapuját. Bajvívásban három bizánci lovagot is legyőzött. Apor és Botond mindent elpusztítva sok zsákmánnyal tért haza. 759 Ekkor Demeter főpapot kiutasították az országból és a Bulgáriával kötött szövetséget felbontották. Az ifjú Taksony tanácsára a Bizánc felé való közeledést abbahagyták és Lehel vezér hibájának megismétlődésének elkerülése végett a nyugat felé való kereskedelmet iparkodtak továbbfejleszteni. Derencsény nagyfejedelem védőpajzsnak még az Ordoszból elmenekült kunokat is Etelközben telepítette le és azoknak a harciassága a bizánci hittérítési mohóságát csökkentette. Taksony Derencsény nagyfejedelem tanácsára Tónuzabának a leányát vette el feleségül. Kisfiát, Décsát, vagy budavári nevén Gelyzát erős szálak fűzték a kun-besenyő szövetséghez. Ekkor a kapgán-besenyők is szövetséget kötöttek Bulgáriával. Derencsény tanácsára az új fejedelem nyugat felé is a békét kereste. Bizáncot ellenben a magyar-besenyő és a bolgár csapatok gyakran sanyargatták. Derencsény bár nem szívesen, de engedélyezte, hogy Szalkot Rómába küldjék, hogy a hittérítés végett egy püspököt kérjen. XII. János pápa Zaheust küldte, aki püspökké szentelve Jászvásáron, az uruki-mani papok továbbképzésén a nyugati keresztény hitet tanította. Utána a bihari dukátusban Gelyza kisfejedelemnek a nevelését végezte. Ekkor történt, hogy Péter bolgár cárnak a követeit Bizáncban megkorbácsolták. Ekkor a kievi fejedelmet a bolgárok segítségül hívták, de a görögök is ezt tették. Ezért Jaroszláv a saját részére foglalta el Bulgáriát. A Gelyza vezetése alatt álló Aporsereg legelőször is az adópénzeket szedte be, majd a besenyőkkel együtt Arkadiopolisz előtt megjelent és messziről látta, hogy a vágtázó besenyő sereg felére csökkent. Ekkor az előzetes derencsényi parancs értelmében Kurja besenyő vezérrel együtt Nándorfejérvárra vonultak. Azonban hiába csitítgatta Kurját, mert az elégtelen orosz segítség miatt a Kazár Birodalmat megszüntető orosz Szjatoszláv ellen BesenyőFehérvárnál rohamot indított és koponyájából ivópoharat készíttetett. Ekkor valóra vált Derencsény nagyfejedelem terve, hogy az ifjú Gelyza javaslatára, helyben hagyja: „Nemcsak a nyugati részek felé, hanem Bizánccal szemben is követni kell a békeállapot megteremtését!" Így Magyarkától az Encsig (Ober-Enns) békés élet fejlődhetett ki. A kereskedelem mind nyugati, mind déli irányban megindult. Egyben valóra vált Zoltán-Zsolt-Solt nagyfejedelem halála előtti végrendelete, hogy népünk, ha élni akar, ne feledje: „A múlttól nem szabad elszakadni!" Ezen törvénnyé vált végakaratot 943-978 között Tarcsa tárkányfejedelemmel együtt Csák mágusfejedelem és Kariza aranyasszony is betartotta. Abban a törekvésükben, hogy Kurszánvár és Esztervár térségébe az erőszakos hittérítést nem enged ték behatolni, még Taksony és Géza fejedelemmel szemben is ellentétben voltak, mi- , vel II. Szabolcs nagyfejedelem az uruki-mani hitnek a tisztasága mellett tartott ki. 970-nek az elején Derencsény nagyfejedelem Budavár Központjába lovagolt, ahol a közös nagyfejedelemség további terveit a beteg Taksonnyal aláíratta. Reggelre Tak R^RR^^^ sony meghalt. , ; Derencsény ekkor Taksony felesége, Ibolya aranyasszony fólé kiterjesztette a védő szárnyait. A gyászszertartás után a fejedelmi ifjak közül a Csörsz-kiképző tábor vezéreinek jelenlétében Derencsény az ifjú Gelyzát, Géza fejedelem címen a Magyar Fejedelemség vezetőjévé kente. A temetés utáni 24. napon a fejedelmi ifjak élén az új fejedelem Kurszánvárba lovagolt, az új ifjúsági aranyasszonynak, Saroltnak kíséreté- R ben a kis Vajkkal a karján nézte végig az ország főurai jelenlétében a fejedelemmé választást. Ezen megjelent a bizánci császár követe is, aki megerősítette a Derencsény által meghirdetett békét! 760 Derencsény ekkor lemondott nagyfejedelmi tisztségéről és Budavár Beavatott Központjában átvette a hatalmat. Helyette II. Szabolcsot, Csák fiát választották meg a nagyfejedelmi tisztségre Jászvásár székhellyel, ahol a tíz tömény besenyő-kun sereg fölött átvette a hatalmat. A Lebéd-ház ekkor a kettős birodalomban a nyugati őrséget és a kereskedelmet is átvette. Hajói Bizánctól Régensburgig, Sárhelytől (Sarkhel) Besenyővárig sokszoros irányváltozással közlekedtek. Vajk ugyan elnyerte a bihari dukátusi címet, de Derencsény ajánlatosabbnak látta azt a nyitraira kicserélni, mivel a Lebéd-ház mellőzve érezte magát és a Szabolcsok szerették volna csupalány családjukat Vajkkal összekötni. Így Csák főmágus favárában, Csákváron gyakori vendégek voltak, mivel ott bővében voltak a fiú örökösöknek.

A 973-as nyugati értekezleten a Mainzi Érsekség az uruki-mani keresztény egyházat becsapta. Derencsénynek a parancsa az volt: „Mindkét irányzatban kell tájékozódnunk." Szavárd Mihályt görög hittérítőkkel a roxolánokhoz küldték, de azok hajthatatlansága miatt a görög katonaság emberirtást végzett. Még a bajor Brunó atya is megborzadt ezen a kegyetlenségen. A közelben lakó kunok egy része a Jász-síkságra menekült. Ez késztette Budavár Beavatott Központot arra, hogy nyugat felé szoro sabbra fűzze kapcsolatait. Az ifjú Gelyza kérésére az Ottók elküldték Brunó atyát Kurszánvárba azzal a pápai tanácsi döntéssel, hogy az uruki-mani keresztények, ha elismerik a római pápát az összes keresztény egyházak fejének, akkor minden 24. pápa után hun, avar vagy magyar egyházfi lesz a római pápa Szent Péter trónusán. Derencsény tanácsára Gelyza nem volt hajlandó elmenni Kvedlinburgba, mert Róma vonakodott elismerni a nyugati uralkodók ígéretét, Mainz viszont ezt írásba adta. A Mainzi Érsekségen megfogalmazott egyezményt a megjelent uralkodók és magyar részről Fajsz ifjúsági fejedelem írták alá. A Budavári Központ példányát Fajsz után Botond, Csák, Tormás, Dobun, Koppány, Tomaj, Urkund, Tónuzaba, Pata, Kalán és Beled látta el kézjegyével. Márom és a 24 tolmács 25 példányban lemásolta azt, minden törzs-szövetségi nép nyelvjárása szerint. Fajsz példányát a Beavatott Központ részére adták be, ahol azt Derencsény a 72 közigazgatási alközpont részére újból lemásoltatta. Ezekből a példányokból még a boroszlói és isztemoszi avar központoknak is küldtek, és az albánsági hunokról sem feledkeztek meg. Szavárdi Jula a besenyő társadalom értesítése céljából a Jula, és a besenyők Kapgán törzsének is készített egyezmény másolatokat, hogy Magyarkán, Hunor város és Ordosz térségéig a beavatottak értesüljenek az eseményről. Derencsény gondoskodott róla, hogy Zoltán-Zsolt-Solt azon elvét, hogy „A múlttól nem szabad elszakadni!" a gyakorlatban is mindenütt végrehajtsák. Ezért a közös Nagyfejedelemségi Beavatott Központban a megsemmisítés ellen felállították az Uruki-mani püspökséget, amely egyben a váci püspökséget is jelentette. Az első és a második érseknek, Domonkosnak és Sebestyénnek az idejében a püspökséget kivették Róma fennhatósága alól, mivel Ordosz, Magyarka és Jászvásár ezt követelte. Ezen Árpád- és a Lebéd-ház tagjaiból kinevezett püspök volt az az összekötő kapocs, amely a múlttól való elszakadást nem engedte meg azon céllal, hogyha a Magyar Törzsszövetség léte lenne a tét, akkor keletről a szerződő felek kötelesek a Jász-síkság magyarságát megsegíteni. Budavár Beavatott Központjának ezen intézkedését örök időre törvénybe iktatták, mivel a százezres kunbesenyő lovasság felriasztása a Mainzi Érsekség intézkedéseinek a végrehajtását megállította. Derencsény főmágus 985 medvetorán elrendelte, hogy én, Kuslód, a Beavatott Központ mindenese, Kurszánvár, Pilisvár, Esztervár és Vác uruki-mani püspöki szék761 helv keirött az Ar~ád-házi és Lebéd-házi fejedelmi iŁakat tanfejedelemként az ősiségre oktassam. A legelső oktatási napon, az aranyasszonyok havában Tarcsa tárkányfejedelmet kértem fel, aki Dunakeszi és Tarnazsadány között képezte ki a tárkányokat, valamint Vác és Dunakeszi között, a folyamátkelésben is oktatott. Tarcsa Pozsonykeszi és Lándorkeszi között élénken folytatta a részleges, kis tárkányképzést, mivel a Mainzi Érsekségnek megígérték annak fejében, hogy minden 24-25 római pápa közül 1 személy hun-avar magyar nemzetiségű lesz, hogy a lovas-sereg kiképzését a Csörsz-ároknál, ill. a kalandozó lovasok kiképzését a Magyar Törzsszövetség abbahagyja. Így a Csörsz védvonal legénysége harmadára csökkent. Kuslód felesége, Gortva rimaszécs a fejedelmi leányokat képezte ki rimalányokká. Ezeknek zömét Lam herceg leány leszármazottai adták. Ezekhez csatlakozott a beavatott Piroska is, aki kisöccsét, Vajkot is magával hozta, mivel Gelyza fejedelem palotájában csak ő tudta a kisöccsét elaltatni. Piroska volt a fejedelmi ház kifogyhatatlan mesemondója. A tanfejedelmi oktatásban az első helyen szerepelt Ataisz története, Úr városának az emberáldozztos temetkezési módja, a 24 Hun Törzsszövetség újjáalakulása, a 20 évenkénti kalandozások és a Havaruti Nagyszala. Ennek kapcsán Nimród, Kadhafi és Erek Birodalmainak megalapítása. A legnagyobb érdeklődést Ménes Birodalmának a kereskedelme váltotta ki. Aran fejedelmi lány a legnagyobb kincsként elhozta Ataiszból az olajbogyók termelési módját, amely Nimród, Kadhafi és Etur Birodalmában is elterjedt. Havarut Nagyszalája után Kadhafi a Nílus ágak öbleiből áttette a hikszosz hajósok központját Keréta szigetére, mivel az aháj és pelazg kereskedők az Ida hegy tájékáról olyan saka-szkíta és etruszk telepesekkel találkoztak, akik a hegyi ünnepeknek a megtartása miatt az úzokkal összevesztek. Első dolguk az volt, hogy az eturiai törzselválasztó hegyet, ami itt is a legmagasabb hegy volt, Ida hegynek nevezték. Ennek a hegynek a környékén alkalmas agyagot találtak arra, hogy belőle különféle agyagedé nyeket készítsenek. Az ahájok már ismerték a korongot és a békesség kedvéért még a Szidónból elhajózott szabír törzset is megtanították annak használatára. Marabéla hajósvezér elfoglalta Szitilla aranyasszonnyal a róluk elnevezett nagy öblöt és ott a saka-szkíta törzzsel együtt elkezdtek 24 evezős hajókat készíteni. Az Ida hegy északi oldalán a kereskedő pelazgok és dahák telepedtek meg Irakon vezérükkel, akik a hozzájuk beházasodott sakákkal négykerekű szekereket és kétkerekű erdei vontatókat készítettek a városok építéséhez.

Az Ida hegy déli oldalán a hikszoszok és barszilok megalapították az Ajida famólós kikötőt és az Ida hegység mellett utat építettek Irakonba. Minden nyáron az Ida hegyen tartották meg a barszilokkal együtt a Hegyi-ünnepélyüket. Szuda, Etur fejedelemfi unokája az etruszk törzzsel és az aháj pásztorokkal együtt megalapították Szuda öblében Szuda városát. Réthinon kegyhelyen keresztül közelítették meg nyugat felől az Ida hegyet, ahol a sakák és a szabírok gyorsan mozgó szekerekein érkeztek Ida hegyére. Így mindegyik törzs holdtöltétől holdtöltéig közösen az Istenek jóindulatáért áldozatokat mutatott be. Itt tartották az Ida-hegyi vásárt az edények kegyhelyén, és a leányvásárt. Az aháj regék szerint Ida ősanya a Földet tartó cettel páros viszonyban élt. Amikor érezte, hogy ősemlősként gyermeket vár, kiúszott a tengerpartra, nehogy a tengerek törvénye szerint (az egyik hal megeszi a másikat, hogy nőjön) megegyék kicsinyét. Ezért felment a legmagasabb hegyre, ahol megszületett Urán. 762 - _ __ Urán, amikor a huszadik Aranyasszony napját ünnepelte Ida ősanya hegyén, nagyon kimelegedett a tábortűznél és lementében a tengerben megfúrdött, ahol a huszadik születésnapjának hajnalán párosodott Égeivel, a tengerek istennőjével. A Virágzó-Élet havában megszületett Gonosz, aki gyorsan nőtt és féltékeny volt minden Istennőre, aki csak Uránnal egyszer is találkozott. Amikor Gonosz a huszadik Aranyasszony napján Ida ősanya hegyére felment, édesapját az egyik istennővel alva találta. Félté kenységében Uránt férfiasságától megfosztotta. Urán szörnyű fájdalmában elvérzett. Gonosz a Fügefák istennőjét vette el feleségül, de a tarkósok szokása szerint minden újszülött gyermekét lenyelte, mert az soha nem feküdte meg a gyomrát, mint a vadállatok húsa. Amikor már ötödik gyermekét nyelte le Gonosz, a tengerek istennője leányának, Rejának azt tanácsolta, hogy a pólyába helyezzen követ, az majd megfekszi Gonosz gyomrát. Adria tanácsát Reja megfogadta és amikor megszülte Zehuszt, Ida ősanyához futott vele, aki a csecsemőt Endrény és Idaglat nimfák gondjaira bízta, akik az Élet-barlangjában kecsketejjel gyorsan felnevelték. Zehusz 25 nap alatt férfiúvá lett, de a kecske a gyermek falánksága miatt elpusztult. Hálából Reja megkérte az Élet-istenasszonyát, Kaltest, hogy Dorka kecskét jutalmazza meg. Kaltes az önfeláldozó kecskét csillagok alakjában az égboltra helyezte. Ezután Zehusz dárdát és kardot ragadott és Gonoszt, az apját megölte és gyomrából és beléből az öt testvérét kiszabadította. Ettől az időtől kezdve a Pilis hegy barlangjai szent helyekké váltak. Az Élet-barlangjában az Ida hegyre menő hajadonok mindig megfúrödtek az Élet-Vizében és a leányvásár alkalmával valamennyien férjhez is mentek. Azonban Kerétának, a boldogság szigetének a lakói is hamarosan rájöttek, hogy a jóból is megárt a sok. Ezért úgy osztották be a törzseket, hogy az ahájok az etruszkokkal, a pelazgok a dahákkal, szabírok a sakaszkítákkal, míg a barszilok a hikszoszokkal töltöttek együtt 7-7 napot. Amelyik leány nem kelt el a 7. napig a leányvásáron, az az Ida-hegy Templomában maradt. Mindaddig kötelesek voltak az istenek szolgá latában élni, amíg el nem keltek. Viszont az ifjú harcosoknak is vállalniuk kellett, hogy az Élet-Templomát addig építsék és javítgassák, amíg csak meg nem házasodnak. Így aztán, aki egyszer már vállalkozott arra, hogy az Élet-Templomához zarándokoljon, annak az életét egyenesbe hozták az Istenek, de ha nem, akkor örökké az Égieket szolgálták. Itt az Égiek tudományában nagy jártasságra tettek szert és az Égi jelekkel megtanultak mindent leróni. Ezek a mindentudók aztán a fejedelmi ifjakat tanítgatták az Égiek tudományára és mágusokká nevelték őket. Az Élet-Templomának a törvényei alapján, bárhová is kerültek a törzsszövetségek, működni tudtak. Így Kadhafi őslakos hajósai, a 80. medvetoros évben, azaz Kr. e. 3960-ban Kerétára tették át székhelyüket Hetevaretből és lassanként az ajnó és szidon törzsek szokásai szerint új vitorlás és evezős hajókat kezdtek gyártani. Aztán az aháj, etruszk, pelazg, daha, szabír, saka-szkíta, barszil és hikszosz törzsek hajósaiból megalapították Szidón fejedelemséget, amely 500 medvetoros évig állott fel, míg egy tengermélyi szökőár el nem pusztította. Agenor ekkor Aradvárra menekült. Agenor, mivel családját és birodalmát elvesztette, Szidonba ment a rokonságához, ahol Agadi városának özvegy fejedelem-asszonyával találkozott. Agenor a sok megmentett kincsét árulta a szidoni vásáron, ahol Anna asszonynak a fejedelemasszonyi fejdísz nagyon megtetszett. Éjjel azt álmodta, ha ezen kincs eladásától Agenor vonakodni fog, akkor ő szörnyet hal. A hazátlanná vált kerétai fejedelem csak úgy volt hajlandó eladni a fejdíszt, ha Anna férjhez megy hozzá. Anna asszony állt az alkunak és feleségül ment Agenorhoz. Megmaradt hajósai 763 Szidonban újfajta, 24 lapátos hajókat kezdtek gyártani. Agenor Agadi kereskedő-városban elsajátította a 22 betűs rovást, amelyet felhasznált hajós népei rovásának megszerkesztéséhez. Közben Ida ősanya frigyét megáldotta. 5 fia és egy Európa nevű, tündérszép leánya született. Ennek a világszép lánynak a hírét meghallotta a hajósok elbeszélésében Zehus, az Istenek királya, és a fürdőző leányok között megpillantotta Európát. Tüzes szerelemre lobbant, aranyosszőrű bikává változott és a fürdőző lányok között legelte a harmatos füvet. A bátrabb leányok a bikaugrás művészetével Zehusz hátára ugrottak. Az aranyszőrű bika

kedveskedve tűrte Szidón leányainak hagyományos játékát, s csak azt várta, hogy Európa mikor bátorkodik a hátára ülni. Amikor észrevette az édes terhet, a tenger habjai közé vetette magát és Keréta szigetére visszaúszott. Megrázkódva a sós tenger vize rajta gyöngyökké lett és ő maga isteni fényességű ifjúvá változott. Ida hegyén örök hűséget esküdtek egymásnak. Három fiuk született: Minósz, Szerédon és Rodamér. Mivel azonban Zehusz gyakran hűtlenkedett, Európa panaszra ment Ida ősanyához, aki azzal büntette Zehust, hogy örökre el kellett hagynia Kerétát. Előbb Európát Keréta ifjabb királyához adta feleségül, akitől még sok gyermeke született. Zákrosz király halála után Európa Rodostó fiának hajóhadával a Márvány tenger mellékének északi partjára költözött. Hej rege rejtem „Ős" Magyar Egyház Kuslód tanfejedelem oktatása 297(D). Arvisura Turu Domonkos rovása Kr. u.985-1027. (5025-5067. m.t.é.) Anyahita ősanyánk csoportja elhozta magával az Égi-eredetű Egyistenhitet, amely kiemelte a beavatott társadalmat a tarkós népek természet erőinek és az állatisteneknek a hiedelemvilágából. Az Égiekben való hit megszüntette az emberevést. Fiai közül Armogur Ataisz-Birodalmában a fejedelmi hatalmat megszilárdította. Uruk fia bevezette az Égiektől tanult biztonságos fóldművelést. Saka fia végrehajtotta az állatok megszelídítését, s ez"zel a mindennapi húsellátást biztosította. Agaba fia megszervezte a kanak, indijó, maja és hun törzsek között a kereskedelmet és Góg törzsének az iparcikkeit elterjesztette. Magóg fia a kalászos növényeket kezdte termeszteni és azokból kását, darát és lisztet őröltetett. Három legkisebb fia Úr, Él és Van folyton Anyahita kegyhelyén tartózkodott, mivel az édesanyjukat Van fejedelemfi születésénél gyermekágyi bénulás érte. Ezután Piroska és Éa leánya tartotta fenn a kegyhelyükön a rendet. Anyahita mindegyik gyermekét megtanította az Égiek jeleivel bármilyen távolságból a gondolataikat írásban közölni. Nyomorék volta miatt legtöbbet É1,,Úr és Van fiaival foglalkozott, akik fokozatosan lerótták az édesanyjuknak és az 5 Egi férfiúnak minden tudását. Amíg Armogur az ataiszi államot megszervezte, Piroska a nőtársadalmat az Égi-nők tudományára, a konyhai-fogásokra kioktatta. Agaba az ataiszi kereskedelmet megalapította. Uruk a síksági és lépcsőzetes növénytermesztést bevezette, Saka majdnem minden hasznosítható állatot háziasított, Magóg fia a kalászosok termelését, raktározását és feldolgozását megtanította a régebbi beavatottak és a tarkósok társadalmában. A legtöbb dolga Éának volt, mert Kaltes-asszony népével tartania kellett a kapcso 764

latot, mivel édesanyjuk nem tudott járni. Ezen teendői mellett a házban rendet kellett tartania és Úr, El és Van kisöccseit is nevelnie kellett. Mivel Arvisura Anyahita-csoportja a ködben a Kékleny-hegységbe történt ütődés miatt nem mehetett vissza bolygójukra, Ataiszban, a környezetükben élő régi kaltesi eredetű népekkel az életlehetőségeiket össze kellett egyeztetniük. A korábban érkezett 8 csoporttal, az Ataiszban félig elkülönülten élő kaltesiekkel a vérfertőzés elkerülése végett a harmadik és negyedik nemzedék-váltásnál házasságot írtak elő. A másik megoldandó feladatuk az volt, hogy a barlanglakó karámmal ellátott, védett tarkósok és a fákon lakó, indalakásos őslakók között az emberevést megszüntessék. A gyakori esőzések miatt a legrégebbi kaltesiek a,hegytetőkön laktak és sövényekkel ellátott földművelést végeztek. Ezek átvették az Eletfa kultuszt, amit az emberevők úgy értelmeztek, hogy a harcok áldozatainak az agyvelőjét egyes esetekben kiszívták. Arvisura-Anyahita, a gyermekei között a Kaltes-asszony fóldjéről hozott Istenhitnek változatos formáit szétosztotta 8 kőlapon képes, telerótt jelekkel. Be akarta bizonyítani utódainak, hogy az Égből eredő hitvilág lesz az, amelyik az ataiszi őslakók és menekültek között a társföldünkön kifejlődött Égi-eredetű jólétet majd megteremti. Ezen tíz, különböző szinten élő, kétlábon járó embercsoportnál kellett megszervezni a jóllakottság biztosításával a békés együttélést. A nézeteltérések már a 8 kaltesi csoportnál, sőt Arvisura-Anyahita csoportjánál és 12 gyermeke között is megmutatkoztak néha. Mint az egyetlen Égi-eredetű beavatottnak, koránál fogva sokszor engednie kellett mások elképzelései miatt, mert egy újabb betegség fellépése esetén a művét már nem tudta volna befejezni. Így az ARVISURA összességét is szét kellett apróznia, az Arvisura, azaz Igazszólá sok védelmében. Már a névadások miatt is viták támadtak a különböző felfogású tíz csoport között. Pl. a legrégebben érkezett 8 csoportbeliek a legnagyobb fia, Armogur nevét is az Aton névvel személyesítette meg.,A legújabb Égiszokást, a szülők felmenő rokonainak létét nem ismerték el. Éát is Evának nevezték. Arvisura gondolat-átvitellel állandó kapcsolatban állott Kaltes-asszony Földjének Életfa-központjával. A 20 tűzszerzési ünnepi evés alatt megszületett gyermekeinek nevét a Kaltesen élő nagyszülőinek életben levése szerint adta meg. Így, mikor az apai nagyapa után már a nagymama is meghalt, Armogur (Aton) és Piroska

születése után a következő gyermekeit Uruk és Saka névre keresztelte. Agaba világrajöttekor első nek Éa (Éva) látta meg a napvilágot, majd az édesanyai nagyapja halála után, még Úz, Él és Van nevű fia született. Arvisura beavatottságát csupán Ea-Éva leánya örökölte, aki az Oröktűz őrzése mellett teljesített szolgálatot és az édesanyját a Kaltes-asszony Birodalomból jöttek gondolat-továbbításában helyettesítette. A régebbi kaltesi csoportok Anyahitát Boldogasszonynak nevezték, a férjhezmenetele után Évát pedig Kisboldogasszonynak. Anyahita az Égből eredő és a Kaltes-asszony Földjéről továbbított Egyistenhitet a csoportjával együtt magával hozta. Ennek minden tanítását Kaltesből eredő képrovással az Arvisurákban lerótta. Amikor gyerekszülés után megbénult a lábaira, Él fia 2 éves, Úz fia 4 éves volt, Magóg pedig 6 éves. Minden gyermekek körüli munka főként Éa-Évára szakadt, mivel Piroska a 10 éves Saka, a 12 éves Uruk és a 14 éves Agaba tanításával foglalkozott. A legtöbb baja a 8 éves Magóggal volt, mivel ő mindig csak játszani akart és semmit sem tanulni. Még a 6 éves Éa-Éva is jobban tanult, mivel Anyahita a kicsik irányítását a leggyakrabban vállalta. Éa, ha valamit nem értett, az Édesanyjától megkérdezte, s így mindentudóvá vált. 765 L_ A legfontosabb tanításuk az volt, hogy Isten teremtette a Világmindenséget. A legtökéletesebb teremtménye az ember lett, amelynek az Életfája a Sötétség elleni harcot a Világosság javára eldöntötte. Az Egyigaz Isten az Ordög, azaz a rosszaság ellen mindig diadalmaskodott. Ez olykor háborúskodásokban robbant ki. A Mindenség Világfája győzött az Isten lelke által, amelyet Isten a tökéletesre megteremtett emberbe lehelt. Az ember volt a szerető Mennyei-Atyának a legtökéletesebb alkotása. Anyahita 40 éves koráig a különböző csoportok kiképzését irányította. Élete utolsó éveiben munkája arra irányult, hogy az indulásuk előtti legfejlettebb állapotokat az előtte indult ataiszi, Égi-eredetű hitűekkel egyeztesse. Legkisebb fia: Él, Úr és Van 15 éven keresztül ebben a szellemben nevelkedett. Éa-Éva kisboldogasszony 22 éves koráig a Nyahitor előképző tábor és az Anyahita-Kegyhelynek mind az anyagi, mind szellemi ellátását biztosította. Az előttük jött ataiszi csoportok különböző irányzatok képviselői voltak. A fáról leszállt, négykézláb szaladozó, de a fákon ügyesen mozgó emberkeverékeket 2 lábra állították. Hittek a Tündérekben, Órdögökben, tűz, víz, kígyó és égi jelenségek szellemeiben, s a mindenek felett uralkodó Ten-ben. Éa-Éva összeszámlálta, hogy a békesség kedvéért közel 1 tömény istenségben hittek, beleértve a házi szellemeket, Isteneket is. Tehát valamennyien emberekké váltak, de fenntartották az emberevést. Ez a csoport megszervezte a csoportokban való élést és vadászatot. Alacsonyabb szintű, szétforgácsolódott képességű beavatottaik voltak. A második Égi-eredetű csoport barlangokba kényszerítette a vérfertőzésben együttélő, vadász-halász csoportokat. A téli, vagy esős évszakokban a barlangokban leltek menedéket, ahol már tartalék élelmet is gyűjthettek. Sövény és karám építésével önvédelemre is berendezkedtek. Az éghajlat-változások alatt a vadászok újabb barlangot kerestek és a csoportot minden ősszel áttelepítették. Bevezették az Isten mellett az ősök tiszteletét és nekik a barlangokban emléket állítottak. A harmadik érkező csoport a folyó vagy állóvizekben cölöpvárakat épített, s ez által az emberevést gyakorló első 2 csoport igen kevert beállítottságú tagjait igyekeztek maguktól távoltartani. Tisztelték a VizekIstenasszonyát és a kígyók, gyíkok, békák ördögfiókáit igyekeztek elkerülni. Hittek a lélek erejében. A negyedik csoport a kaltesi tudományokat hozta magával. Az első három csoporttal érkezőket rábírta arra, hogy a fákról, barlangokból és cölöpvárakból előmerészkedjenek és a dombtetőkön építsenek fából gerenda-várakat, földbevájt élelmiszer tárolókat és paticsházakat. A hegyeken épített gerendavárakat egy beavatott Égi-Birodalombeli vezetésével kaltesi módon védelmi egységgé szervezték. Hittek az élet-lélekben és a szabaddá lett lélekben. A kaltesi pap sámánokat képeztetett ki. Alsórendű papságként a sámánvilág volt az összekötő kapocs az Égiek és a földi lelkek között. Sámánjaik révületbe esve esetleg kevés légyölő-galóca segítségével igazságot hirdettek az Égiek nevében. Imádták a házi isteneiket, és az Égieket. A bűneiket meggyónták. A Szenthelyeken búcsúban vettek részt. Áldást mondtak, megátkozták a bűnösöket. Istentisztelet közben addig imádkoztak az Égiekhez, amíg elernyedtek. Boldog volt, akiket a sámánok közbenjárása megnyugtatott. Hittek az Isten és az Ordög örökös harcában. A világosság mindig győzött a sötétség ellen. A sámánok éjjel a tűz világánál jövendőt mondottak a révület segítségével, amelyen megközelítették az Égieket. A táltosok viszont nappal hirdették az Égiek szeretetét az áldozati tűz mellőzésével. A közösség összetartozásának érdekében lóáldozat, vagy apró, áldozati állatok segít ségével engesztelték ki az Égieket. Az ötödik csoport már kegyhelyeket, keremeteket alkotott a közösségi, lelki-élet 766 fejlesztésére. Harang jelzésével hívta az Istenben hívőket az Égi-igék meghallgatására. Bűnösnek vallották magukat, mindenkitől bocsánatot kértek és böjtöléssel fordultak az Égiek felé. Szánták-bánták a bűneiket és a táltos, vagy pap hirdette az Égi-Atya kegyelmét. Aki hitt, az üdvözült, aki nem hitt, az elkárhozott. A papok és táltosok szerzetekbe tömörültek és a szerzetesek képezték ki a papságot és a táltosokat. Arbag -

jaik betegeket gyógyítottak, csonttöréseket és koponyalékelést is végeztek. Természetes gyógyfúvekkel csodaszereket készítettek. Szervezeteik vezéreket, táltosokat és tárkányokat képeztek ki. Ennek a csoportnak a keretén belül akadtak olyan beavatottak, akik nemcsak tudták az Égi-járművet vezetni és szerelni, hanem az ércdúsulás fém anyagából megkíséreltek rezet, ónt és egyéb, dúsulásból előállítható fémeket olvasztani. Az Égi-jármű maradványait alkotó helyiségnek felhasználták. Így születtek meg a földmunkáló eszközeik és az Isten dicsőítésére hívó harangok. Az első tárkány Góg mesterember személyében a Kékleny hegységben igen közkedvelt személyiség volt. A hatodik csoport már igyekezett a fémeszközöket és főként a szerszámokat szapo rítani. Ezek segítségével új Templomgazdaságok épültek. Unnepélyes alkalmakkal üstökben főztek és mellőzni lehetett a forraló köveket. Minden településen tűzőrzőket szerveztek és bevezették a 10 házas mezőgazdasági egységeket, amelyek egymástól futásnyi távolságra épültek. Jaj volt a tűzőrzőknek, ha a tüzet hagyták kialudni. Ilyenkor tüzes-cserép edényekkel kellett a szomszéd tizedbe futniuk. A Tizedek központjában a Század Bazárja volt a pateszikkal és a Lugal-nagyemberekkel, akik az élelmiszerek raktározásáról, valamint a tizedes faluk védelmezéséről gondoskodtak. Ehhez tartoztak még a háziasított állatok külső-gyűrűs karámjai és a bőrökgyapjúk begyűjtő helyei, ahol egyben a csonteszközök szállításával is foglalkoztak, a vadászhalász kunyhók övezete, amely a százas falvak szövő-fonó és feldolgozó helyek tárkány megbízottját a munkájában támogatta. A hetedik csoport Kaltes-asszony Birodalmához hasonlóan megszervezte a 100 század kisfejedelemségét, amely a Templomgazdaságok és 10-es mezőgazdasági falvak mellett már a fémek előállításáról és az egymás közötti kereskedelemről is gondoskodott. Külső övezetekben alkották meg a keremetek sokaságát és a Tűzszerzési-ünnepélyek hegyi-összejöveteinek a Kegyhelyeit. Ez a leányvásárban nyert befejezést, amíg minden tűzőrző el nem kelt. A legerősebb szellemi képességű beavatott lett a Tanfejedelem, aki az 1-től 25 erősségű beavatott fokú társadalom kiképzését minden téren irányította. Eleinte csupán pateszi, sámán és pap-képzések folytak, de később a tárkány és lovas-képzéseket is bevezették. Utána a testügyességi és gyógyító, majd legvégül a beavatottak képzését is elősegítették. Ezen nyolcas képzéseknél versengésekkel zárult a felnövekvő ifjúság képzése. A szellemi és testi tudásban és ügyességben, a szellemi másvilág, valamint újjászületés tudományában való versengésben az Oregek Tanácsa megállapította, hogy ki rendelkezik Égi és táltos hatalommal. Ezen kiváló tulajdonságokkal rendelkező első ifjút Ifjúsági Fejedelem hatalommal ruházták fel. Minden húsz évnek a 4. és 5. évi versengése összetalálkozott és a versenyágakban való győzelmek erőssége határozta meg a Nagyfejedelemség ifjúságának rátermettségét. A nyolcadik csoport érkezésekor tisztázódott Kaltes-asszony Birodalmában a háborúmentes élet végső megoldása és a TEN Égi-eredetű, emberséges tanának végrehajtása. E feladat Joli-Tórem Földjén való betöltését Anyahita három legkisebb fia, Úrnak, Él-nek és Van-nak a kiképzése által véglegesítette. E gyermekek kiképzése húsz évig tartott. Mire ÚR 26 éves lett, megszerkesztette az Úristennek, azaz az uralkodó 767 TEN-nek a létezését, büntető és megbocsátó tanát. Amikor ÉL 24 éves lett, összeállította az Élőisten örökkévaló tanítását, amely az emberek között örökké él és munkálkodik. A leghosszabb kiképzése VAN fejedelemfinek volt, aki édesanyja mellett haláláig tartózkodott, 33 éves korára létrehozta az örökké létező VAN istenség eszméjét, aki az emberek között van örökké. Nemcsak az 1-től 25-ig való beavatottaknak az OSTEN fogalmát határozta meg, hanem hatalmát minden emberre kiterjesztette. Akár fákon, barlangban, keremetekben vagy a templom-gazdaságokban az emberek hajszálait is számon tartja. Ha százszor is megtagadják egyes emberek a VAN-ISTEN-t, az Égből jöttek háborúmentes hite az emberiség szabadságvágyában valamikor mégis győzni fog. Milyen felelőtlenség, hogy a hatalomra vágyó aggastyánok az anyatejtől elválasztott ifjúságot már életük elején, a 20-25. medvetoros évben öldöklő fegyverek céltáblájának teszik ki. Anyahita a legkisebb fiát magánál tartotta az ősiség törvénye alapján és hajlamai szerint tárkánnyá képeztette ki. Az Égiektől tanult törvényeket Van fejedelemfi elfogadta magának és kisfiának, az aratás 26. napján született Magyornak a névadó-ünnepén megfogadta, hogy az igazak agyát-életfáját a kisfiával megtisztíttatja, és az Égiek gondolatait terjesztik az egész földön. Miért nem lehet megvalósítani a kaltesiek 10 000 évvel előrehaladottabb tudását? Parányi kis jólétért miért csapják be az emberek egymást? Miért ne lehetne békében élni? Ilyen tanítások mellett a kis Magyorból húszéves, deli ifjúként Magyar lett. A kaltesi gondolatok tanítása mellett Anyahitaősanyánk erős hite alapján minden törzs üldözötteit befogadta a béke megvalósítása érdekében és megalapította a róla elnevezett Ősmagyar-Egyházat, amely örökké él! Legelőször Armogur fejedelemségében indítottak mozgalmat Agaba törzsének kezdeményezésére a törzsi és anyagi érdekek miatti halálos ítéletek eltörlésére. A kaltesiek még a közlekedési balesetek okozta elhalálozásokat is úgy egyenlítették ki, hogy a kárt okozókat akár életfogytiglani zárt munkára ítélték, melynek értelmében a később hiányokat szenvedő hozzátartozókat kártalanították, majd az elévült bűnöket megszüntették. A Kékleny hegység kézműveseinek javaslatára bevezették a 6-8-10-12 pergős közös alkotási időt, amely foglalkozásonként egyenlő életlehetőségeket biztosított. A furfangos emberek gyógymódjait: koponyatágítás és -lékelés műveletéhez azonban a Házi-Istenségek, Tizedesi intézmények

és Század-vezetőségek jóváhagyása vált szükségessé; az emberi életmentésekhez, vagy a jövendőbeli fejlődéshez a tudásgátlást megszüntették. Az ötéves, Egi-tanítású szellemi kiképzésen a hallgatók 5 féle eredményt érhettek el. Arvisura-Anyahita volt a 25 karéjos beavatott, de Van és testvérei már csak 20-24 karéjosak lettek. A 24-25 karéjosak a gondolatrezgések segítségével mindnyájan bolyonghattak a Kaltes-asszonyi másvilágon és amikor visszajöttek, szinte új embereknek érezték magukat. A 12 karéjosnál kisebb erősségű beavatottak csak a keremetekben hirdették az ŐsTEN létezését, míg a 12 karéjosnál erősebb beavatottak részére a tárkányok tető-szereléses keremetet készítettek, ahol hálát adhattak az Égi-Atyának és dicsérhették a TEN világteremtését. A legalacsonyabb fokú kiképzettek a sámánok voltak, akik a Világfánál és a körülötte lévő keremetnél hirdették a jóságos Tórem felajánlott segítségét, aki segített az erdei vadak megszelídítésében, hogy azok tejjel, hússal lássák el a Tórem legtökéletesebb teremtményét, az embert, s egyben áldozatok révén vadászszerencsét biztosítson nekik. A karámokban lévő jószágok is a Tórem jóságát hirdették, mivel ezen tartalékok az embereket az éhezéstől megmentették. Bivaly, ló, tehén, kecske, valamint juhok tejével gyermekeket nevelhettek. Minden keremetnél az Élet768 fa összekötő kapocs volt. A sámánok születési rátermettségük folytán gyógyítottak és a sámánképzés során különböző rátermettségi fokot értek el. A tárkányok és a bátok az Égiektől tanult módon házakat és szentélyeket építettek és védelmi rendszereket készítettek. A tized, század és az ezred településeket készítményeikkel ellátták és a fejedelmi székhelyeket elsősorban az alsóvilággal kiépítették. Utána megalkották a középső világot a földművelő és állattenyésztő házaikkal, majd utána a pateszik Zikkuratját, ahol egyben a pap-fejedelem is volt. A tárkány-fejede lem vezette a kőfaragók és más tárkányok munkáit. Lovas-fejedelmek irányították a törzsek közötti kereskedelmet. A legmagasabb rangú fejedelem, a Lugal képezte ki a lovas-sereget az esetleges háborúskodás esetén. Az egyistenhívő Égi-szolgát papnak hívták, aki az Égi tudományokban és hitéletben járatos volt. A lovas-fejedelmek a táltosokat minden évben a kiképzési idő alatt a tized, század és ezred településekre küldték kalandozni, azaz tapasztalatokat szerezni. Garaboncoknak hívták őket és magasabb tudásuknál fogva a fiatalság között nagy népszerűségnek örvendtek. Esőben legtöbbször a tized falvakba menekültek a megázás elől, s így elterjedt róluk, hogy még esőt is tudnak csinálni. Nemzedékváltásnyi időben hittek a boszorkányokban. A garabonciás deákok rontás ellen is tudtak gyógyítani. A táltosok a tanulási eredmények alapján küzdöttek egymással a tized, század és ezred településeken való elhelyezkedési lehetőségekért. Idősebb korukban mind a sámánok, mind a táltosok az embereket és az állatokat gyógyították. Avatásuk után a bírók, századosok, ezredesek, tudásuk alapján kiválasztották az arbagokat, sámánokat és táltosokat. Az emberi rosszindulatot a TEN dicsőítésével, áldozásokkal és gyónásokkal-bűnbocsánatokkal csökkenteni kellett az Égiek tanácsára. Hittek abban, hogy a jó lelkek a Mennyországba, míg a gonoszok a Pokolba kerülnek. Arvisura-Anyahita utódai az isteni beavatottságnak a szétdaraboltsága miatt mindinkább csökkentek karéj számaikban. Mivel Van fejedelemfi volt Anyahita után a legmagasabb karéjú beavatott, Anyahita hegyén ő folytatta a beavatottak kiképzését Armogur bátyjának a fejedelemségében. Góg és Magóg hun-síksági lovasfejedelemségében táltosképzés folyt az Anina Kegyhely térségében. Joli-Tórem hegyén tárkány és bátképzést folytattak. A táltosképzés 5 éves időtartama minden 20. tűzszerzési évben összetalálkozott a 4 éves tárkány-bát képzés időtartamával. A Nagy-Süán vetélkedővel döntöttek Il-du térségének Pusztaszer Kegyhelyén arról, hogy ki legyen a lovasfejedelem, a táltos-fejedelem és a tárkány-fejedelem. Amikor VAN fejedelemfi 20 éves lett, a szellemi és ügyességi viaskodáson is első lett, Armogur beavatott fejedelem előtt elnyerte azon jogot, hogy a leányával kötött házasságában új nevet vegyen fel. Aratás havának 10. napján újjászületett és kiérdemelte az Atom-Aton-Óton nevet. Armogur fogadott leányát, a vetélkedőn szintén újjászületett Emőkét feleségül vette. Mivel Anyahita gyermekei közül ÉL és ÚR is beavatott lett, ÚR a Bálványhegyen az uruk törzsnél telepedett le és felépítette Kosztroma várost. El Magóg fejedelem fóldjén telepedett meg az Anina kegyhelyen és a hunokkal felépítették Kosztromával szemben Dorozsmát. VAN fejedelemfi pedig Anyahita Kegyhelyén maradt. Joli-Tórem Kegyhelyének domboldalain és Anyahita síkságának nagy részén igen csendes és szorgalmas népek éltek, akik hittek az éjszakák és ŐsiSzélasszony örökös viadalában, a Jónak és Rossznak, a Világosságnak és Sötétség nek a harcában. Ennek az erős hitnek a megszállottja lett VAN fejedelemfi első kisfia, Magyar is, akinek az utódait magyaroknak nevezték. Ezen a vidéken Anyahita tanítása szerint egyisten hívő jó emberek éltek, akikhez 769 más törzsek ifjúsága is csatlakozott és a jó és rossz szomszédi viszonyt az Égiek törvényei szerint rendezték. Ezek nem képeztek külön törzset, hanem mindannyian a jó-emberek Ős-magyar Egyházának követői lettek. Ezért ezen közösségnek a tagjai nem veszekedtek és nem háborúskodtak. Egymást a Magyarok-Ostenének tanítása alapján szerették. A pap mindig magvetőként dolgozott és a gyermekeket a hit, remény és szeretet hirdetésével nevelte. Mivel Ataiszban mindegyik törzs olyan nyelven beszélt, hogy

az idős, azaz Atyapapnak a beszédét mindannyian megértették, mivel egyek voltak a hitben és a szeretetben, ezért Joli-Tórem hegyének kőfaragói Anyahita és Armogur vázlatos tanácsai és Kaltes-asszony Földjének szokásai szerint Templomot építettek. Az Osten tisztelete ezen Templomban történt, de az aratási-ünnepen a pateszik, táltosok, bátok és tárkányok is részt vehettek. Az Új-kenyér ünnepén, csakúgy, mint minden alkalommal a tizedes, százados településeken a táltos vezetésével az Osmagyar Egyház vezetői a Templom-ajtóban várták az egyház hívőit és azokat megölelték. Minden közösségnek megvolt a templomba-meneteli himnusza és a táltos éneklésével a gyermek-sereggel együtt foglalták el a 10 vagy 100 karéjos helyeiket. Elöl ültek a gyermekek, balra minden esetben a férfiak és jobbra a nők. A férfiak előtt az Ősmagyar-Egyház táltosa ült az ifjúsági táltossal, míg a nőkkel szemben a mindenkori aranyasszony és a bába, akik a kereszt-alakú névadó medence mellett ültek, mivel ezzel az Egibeavatottságukat jelezték. Égi-dicséretek éneklése után a Táltos megáldotta az Ősmagyar-Egyház tagjainak az Úr színe elé való jövetelét. Újabb éneklés után a Táltos felment az Egi-eredetű szószékre és az Arvisura-Anyahita által lerótt és VAN fejedelemfi által sokszorosított Östen igéjét hirdette. Soha nem felejtette el az igazságot, hog~ a TEN létezését Kaltes-asszony Földjéről hozták magukkal a beavatottak és ezen Osten-hit a Joli-Tórem Földjén való embereket az emberevés vadságából kiemelte. A meghalt ősök tiszteleteképpen a mindig jelenlévő ősök lelkei itt vannak közöttünk. Ezzel nem győzte hangoztatni, hogy a test elporladhat, de az Ősten egyházát fenntartó lelkek örökké itt vannak közöttünk. Az ősök lelke soha senkit nem bánt, de szülői jóságukkal vigyáznak minden lépésünkre, utódaiknak csak a javát akarják. Utána az ősöktől örökölt szent egyházi énekeket felállva zengedezték, amelynek végén a Táltos az Égiek nevében megáldotta az Ósmagyar-Egyház híveit. Az Istentisztelet végén a Táltos mindenkivel a Templomajtóban kezet fogott vagy megölelte. Az 1000 lakosú fejedelmi városban, a hegyen épült templomban legkorábban a reggeli Istentiszteleten a kispapok a gyermekeket oktatták, majd később a Főpap végezte el az Osmagyar-Egyház nagy Istentiszteletét és a Főpap az Aranyasszonnyal együtt elvégezte a beavatottság jelével az újszülöttek Névadását. Minden egyházi megmozdulás a fejedelem síposainak, hegedőseinek hangjai mellett történt. Hej rege rejtem 297(E). Arivusra Ahol államvallás lett az ősmagyár Uruki-mani hit Kuslód tanfejedelem oktatása Turu Domonkos rovása Kr. u. 985-1027. (5025-5067. m.t.é.) A kevevári Szent-Illés székesegyházban azért őrizték meg Avaria okmányait, hogy a mindenkori új salzburgi érsek irodájának rendezése közben nehogy az elégetés szo 770 kása alá kerüljenek. Ezért az okmányok másolás alá vétettek. A másolatokat a kun és besenyő harcosok kíséretében Gelyza nagyfejedelem kívánságára Magyarkára, Turfánba és Budavárra vitték a Beavatott Központba, ahol azokat letétbe helyezték. Az ötventagú lovasküldöttség Keveváráról az Askold-Dér tárkányleszármazottak kíséretében Magyarkára lovagolt. Itt az volt a cél, hogy Szavárd-Magyarországon és Magyarka, Van-tó és Garaúzföldön olyan kutató munkát végezzenek, amelynek kapcsán meg kellett állapítaniuk, vajon az ősmagyar hitből kialakult urukimani egyház, az érdeknélküli szeretet vallás meg tud-e birkózni az erőszakos iszlám, paulinus és nesztoriánus vallással. Ugyanis az uruki-mani püspökség, amelyet Bizánc is nyilvántartott, 430 év után kettévált. Urukban és Tuspánban működött uruki-mani püspökség. Amikor Uruk város népe 226-ban szembefordult a párthus Garé-isten hívőkkel, Káld pateszi megalapította a „Mennyei Birodalmat" és az új birodalom királya Káld lett. A 181-ben megalakult Magyar Törzsszövetség ifjúsági fejedelme, Béla 245-ben részt vett az uruki bölcsek képzésén. Utána feleségül vette Káld király nagyobbik leányát, Nurát. Az esküvői szertartást Nura öccse, Mani öspörös végezte. Az esküvő után útbaindultak Káma városába, ahol Béla 250-ben átvette a fejedelemség vezetését. Közben a perzsák elfoglalták Uruk városát és lakosait Káld királlyal, Mani öspörössel és az uruki-mani hívőkkel együtt 266-ban Evilát térségébe hurcolták. Mani öspörösnek volt 7 fia. A legkisebb az almavirágzás idejére eső Mani napján született. Ez a kis Mani a bölcsek között nevelkedett. Legénnyé ütésekor felvette a Nazír szerzetesek darócruháját és mezítláb vándorolva kezdte hirdetni az érdek nélküli, igaz szeretet tanítását. Vallotta a jó és rossz örökös harcát. Mani bízott az isteni jóság győzelmében. Rovásba foglalta az elmenekült urukimani püspökség tanait. Ez több fejedelemségben államvallássá lett. Biku ujgur kán Turfán környéki kolostorában nevelkedett Aracsilla, Embavér és Arabeila, Aranyasszonyok lettek, a magyarkai fejedelmek feleségei. Mindig a legnagyobb szeretettel beszéltek Maniról, a Gilgames család bölcséről, akit az ördögi lelkű Csőrös király, hatalmától félve elfogatott. Elevenen megnyúzatta, bőrét szénával kitömette és a 290. évben városról városra hordatta. Fára magasan felakasztatta ezzel a felírással: „Így jár az, aki a mennyei eredetű uralkodók tizedének fizetését megszüntette." Az érdeknélküli szeretet

tanításának sokan hívei maradtak a Van-tó, Magyarka, Szavárd és Kuma Magyarországtól Ujgurföldön át Ordoszig. Urukból való meneküléskor a templom minden kincsét magukkal hozták, hogy Égi eredetű hitüket fenntarthassa az uruki-mani egyházközségek sokasága. A magyarkai fejedelem örömmel fogadta a nyugatiak lovas küldöttségét, ahol a templom ládájában az alant felsorolt feljegyzéseket találta: A 181-200 között megalakult Magyar Törzsszövetség keretén belül egy törzs a magyari, azaz badzsirtmagyar elnevezést kapta. Ezek voltak az onogur, azaz fehér magyarok, akik a 8-as szaporodási elv alapján állottak. A hódítók elől a hegyekbe húzódott magyarok, az ún. szavárd-magyarok voltak, akiket a 24 Hun Törzsszövetség népei fehér magyaroknak hívtak. A Béla és Gyula törzsből visszamaradtak és a 8 törzs öregjei lettek a mindenki által madzsaroknak nevezett Kuma-Magyarország törzsei, akiket feketemagyaroknak neveztek. Erre a törzsszövetségre mondták: „Se nem szőke, se nem barna, az igazi magyar fajta!" A Kazár Birodalom védelmére a Magyar Törzsszövetségből Magyarka vonalába vezényelték a harcosokat. A kabarok az EmbaUral-Altáj térségében éltek, akiket a környező rokonnépek „Kerel" néven emlegettek. A szabiros uruki-mani papi törzs a Nyék volt, akik a védett, Deszna melletti részben, i 771 a Győr elnevezésű helyen és az Avar-Birodalom legészakabbi részében éltek, de a pateszi, pap, sámán és bátképzési egyházi rendjükkel behálózták az Avar-Birodalmat. A Nyék Törzs beavatottjainak a vezetése mellett a Magyar Törzsszövetség fennmaradását elősegítette. Nyék papjai váltig hirdették, hogy a magyarság nem népet jelent, hanem vallást, az Egyistent hívő ősmagyar vallást. A Van-istenhívők tábora az érdeknélküli szeretetet hirdette, amely nem volt ellentétben a názáreti Jézus tanításával, akinek későbbi követői hódító és erőszak-egyházzá váltak. Tűzzel-vassal terjesztették a pápai tizedeket vállaló Róma-Bizánc irányítású keresztény vallást. Turu-Domonkost is ez a szervezet irányította. Itt látható volt a Kazár Törzsszövetség déli védelmi vonala a Káspi Birodalomtól a görögök szerint a Pontusig. A Kéri, Keszi, Kürt, Gyarmat és a Magyar, Jenő, Béla, Tarján, Gyula magyari törzsek a Nyék törzs vezetésével (Tíz-nyíl szövetség) mint harci alakulat védte meg a Kazár-Birodalmat. Ezen tagolás kissé elmosódott, de nem bontotta meg Kuma-Magyarország egységét. Minden törzsnek megvolt a nyári és téli szálláshelye. Az erőszakos hittérítés elől a hegyekbe menekültek, bár az uruki-mani vallás sem az iszlámmal, sem a buddhizmussal, sőt a samanizmussal sem volt ellentétben. Tartalék élelmezésről azonban mindkét helyen gondoskodtak. Tuspában és a garaúz hegyekben az uruki-mani Szentírást mindig elrejtve tartották. Ha érkeztek hódítók, kedvesen fogadták őket. Az ismeretlen kalandozók mindig jobban féltek, mint az őslakók és fogadtatásukért soha nem fizettek kegyetlenséggel. Az iszlám hódításával szokásba jött a külön Istenháza és külön torony, amelyből a százados és városi településeken az imára szóló időt hirdették. Istentiszteleteiket sok esetben a vendégek vallása határozta meg. Ugyanis az uruki-mani vallásnak volt egy tanítása, hogy az Istenek nem a kőből épített templomokban laknak, hanem az emberi szívekben és a Nagy-Természetben. Magyarka évezredek óta, mint szállási és vallási központ, közkedveltségnek örvendett, ezért Turu Domonkos lovas csoportját is örömmel fogadták. A mindenkori püspök fiai közül többet kiképezték Bagdad, Bizánc és Peicsing papneveldéiben és ha hódító sereg érkezett, mindig az érkezők vallásán tartották az Istentiszteletet, mert meggyőződésük értelmében az ataiszi ősmagyar vallás szerint csak egy Isten van. Ha iszlám harcosok érkeztek, a különálló toronyból imára hívó hang hallatszott. A győztes hadvezér imára szólította fel a harcosokat, hogy dicsérjék Allahot, s ez már egy összekötő kapocs volt a vendéglátók és a vendégek között. A derbenti szoroson iszlám harcosok vezetésével Turfánba mentek, ahol az urukimani hit még mindig államvallásnak számított. Amíg a vallási egyeduralmuk megvolt, számos kolostort és szenthelyeket építettek ki. Az ujguroknak eddig ezen vallás volt a legkedveltebb, mivel az érdeknélküli vallás keretében a lelkek felszabadultak. Kényszer alkalmazása nélkül ezen vallás hirdette és valósította meg először a halálos ítéletek eltörlését. Az uruki-mani Szentkönyvben, az uruki-mani Bibliában engedé lyezték megörökíteni azon csillagvizsgálati tudomány meghatározást, hogy a beavatottak szerint a Vízöntő Világhónapjában megszűnnek az embertelen tömegmészárlások és a Világbéke az Égiekhez hasonlóan valóra válik. Amikor a 24 Hun Törzsszövetség szellemi központja Ordoszt elhagyta, az élet nem állt meg, hanem a visszamaradt elégedetlenek vették át Patóval a hatalmat. A kunok 3. törzse, a besenyők vették át a hatalmat. Osszeköttetésként Bugát sámánközpont vette át az irányítást. Minden 20. évben a rangelső törzs véleménye volt az első. 550560 között megszűnt az avarok elsődleges hatalma és Bumin-Istemi vezetésével a törökök harmadik törzse, a türkök vették át a hatalmat. Később keleti és nyugati türk 772 birodalomra osztották fel a területüket Ordosz és Etilvár között. Törzsi egyenetlenség miatt 630-ban a kinajok megdöntötték a Keleti Türk Birodalmat és csak 680-ban szabadultak fel Elteris kagán és Tonjokuk hadvezér vezetésével a leigázásból. Elteris 690-ben meghalt és fia, Bilge kagán uralkodott tovább. Ekkor a türk birodalom fénykorát élte és Belizár az avarokkal felvette a kapcsolatot Maróca beavatott által.

Tonjokuk emlékoszlopát a Tola partján Kül-Tegin és Bilge kagán Él-Isten rovással állította fel. Kabar kőfaragók 718-ban kezdték el faragni és évenként 1-1 oldalát vésték türk-tárkány rovással. Ezen szép munka után nem engedték haza az altáji kabarokat, hanem építkezéseknél alkalmazták őket. Regöly egy türk leányt vett el feleségül. 730-735 között állították fel Kül-Tegin és Bilge-kagán emlékoszlopát az Orkhon folyó partján, az emlékoszlop 3 oldalán Égi-eredetű, türk rovással, míg a 4. oldalán kínai felirattal. 740-ben a bugáti sámánképzésen az ujgurok győztek, mivel a 720-740 közötti szellemi csatát megnyerték. Amikor Bugátban 550-560 között még uralkodtak, az 560-as Nagy-Süán versenyét csalásnak minősítették és sértődötten Bakátba mentek. Itt azonban a kialakult Kazár Birodalom vezetésében találtak hibát. Bakát földrengés sújtotta körzetéből elindultak, majd 15 törzset magukkal ragadva 568-ban megalapították a nagy Avar-Birodalmat, amely a 800-as Nagyszalában 3 részre szakadt. Pannonföld és Avaria uruki-mani keresztényeivel a római pápaságot elismerte Égi vezetéséül. Pelsőc és Zalán azonban nem volt hajlandó fizetni pápai tizedet sem Rómába, sem Bizáncba. Gyeló, Marót és Galád viszont Bizánc felé igazodtak. Ilyen viszonyok között az uruki-mani egység megszűnt. A keleti avarok Edemen elképzelését tették magukévá és Tenis-Tenisur között kiépítették a kátavárakat a nyugati és keleti terjeszkedés ellen. Ezzel a feladattal a Nyék törzs lett megbízva. 740-től Marván arab fővezér ellen felvették a küzdelmet. Az lett a legfontosabb, hogy az arab terjeszkedést megállítsák és nyugat „Szent-Háborújának" kivédésére a Tenisur, azaz a görögök nyelvén a Birosténes, azaz Boristhénes vonalán, a kátavárakban felkészüljenek a nagy harcra. Mivel a türkök ebben az időben a kinajokkal csatáztak, onnan nem várhattak segítséget. Amikor az ujgurok a türköktől harccal átvették a hatalmat, legelső feladatuk az volt, hogy a kinajokkal szemben védelemre rendezkedjenek be. Az ujgúrok a szogdok által továbbfejlesztett, Atilla-kori rovásokat továbbfejlesztve adták át a türköknek, majd az ujgúrok ezeknek az alapján szerkesztették meg az ujgúr tárkány-rovásokból az ujgúrok rovását. A Szent-Könyveket és az Uruki-mani Bibliát minden esetben a 24 Hun Törzsszövetség fősámáni rovásaival örökítették meg. Utána Belső Ázsiában a nyugati türk rovást Bakát vezetőképzése terjesztette. Még Talasz térségében is rovással fektették le a beavatottak gondolataikat, s azzal emléket hagytak a Türk és Kazár Birodalom létezéséről. Ordosz és Bugát vezető rétegét nem lepte meg az ujgurok győzelme, mivel új eszmét hirdetett. A nesztoriánus keresztények közvetítésével az uruki-mani Szeretetegyház átvette Ujgúrföldön a szellemi vezetést. Az elesettek Turfán javaslatára kis kolostorokat építettek, ezzel megerősítették az érdeknélküli Szeretet vallását. Még a nemtelenek is fanatikus hívőkké lettek. Ezzel egy darabig ellen tudtak állni a buddhizmus és az iszlám szellemi nyomásának. Ezt nagyban elősegítette az Ordosz és Bugát szellemi és arany kincse, amíg az erőszakos vallások menekülésre nem kényszerítették őket. Turfán összeköttetést létesített Magyarka-Asszorügyek-Jászvásár között, majd megalapították a keleti avar birodalmat: Deszna-Győr, Kevevár és Asszorügyek között, az Avarbástya-Nagykagánság irányítása mellett. A Boszporosz-Nagypályi-Doros útvona 773 lon, Jászvásár-Lebédvár térségében, a Keleti és Nyugati Avar Birodalom határán 830ban szellemi és gyakorlati képzés kezdődött, hogy az Atilla korabeli 24 Hun Törzsszövetség birodalmát visszaállítsák. Mindezek alapján Turu-Domonkos tudatosan kutatást végzett az ősi iratok alapján, hogy vajon hogyan illeszkedjünk be a nyugati keresztény világba, mint az uruki-mani államvallás, vagy pedig Bizánc és Róma vallási előírásai alapján? Melyik irányzat felel meg népünk továbbélése érdekének. Melyik elgondolás felel meg annak a célunknak, hogy az érdeknélküli Szeretetet továbbfejlesszük? Ujgurfóldi kutatása után buddhista szerzetesekkel egészítették ki a kun és besenyő kísérő lovasságot. Utána töbeti (Tibet) kolostorokban a Sárga, Piros és Deszant könyvekkel foglalkozott. Harapiban az Úr és Ménes birodalmából kisugárzott ismeretek alapján íródott Harapi Szent-könyveket olvasta. Innen a szaszanidabirodalmi hagyományokat vette figyelembe, majd Susa városába ért. Itt Madaj aranyasszony rovásai alapján figyelte meg a várható lehetőségeket. Utána Urukban telepedett meg, miközben kísérete hitbuzgó Mohamed hívekké vedlett át. Magyarka és Turfán között egy 24 Hun Törzsszövetségi iszlám tudósréteg is csatlakozott Turu-Domonkos csoportjához, akik a bagdadi kalifátusban végezték tanulmányaikat és Bagdaddal keresték a kapcsolatot. Az uruki kutatások azt mutatták, hogy a pateszik uralma alatt mindenki dolgozott és még a legmagasabb rangú pateszinek is volt egy családra elegendő fóldje, amit templomi szolgák alkalmazása és segítsége nélkül a családban meg tudott művelni. Amikor a lugalok vették át a hatalmat, még Gudea is napjában 4 pergőnyi időt a földjén dolgozott és csak 4 pergő ideig intézte az uralkodói teendőket. Abban az időben, amikor az időjárás melegebbre fordultakor a kiszáradt tér népei éhség-rohamokat intéztek Uruk birodalma ellen, előbb csak kis beosztásban éltek, majd az éhező, de dolgot nem szerető népség átvette a hatalmat. Utána mindenki csak dologtalanul, jól élni akart. Utána fellépett egy özvegyasszony által kitartott beavatott, bölcs férfiú, Mohamed, aki látta korának hibáit és megoldást keresett az Égiek tanainak segítségével, amelyet kora hibáinak kijavítására meg is talált. Az éhezőknek hitet adott. Elindították az elégedetlen tömegeket a gazdag városállamok felé és győztek. Diadalmámorban őrjöngött az iszlám. A legyilkoltak élelemraktárait kifosztva jóllaktak. Ur városát lassan por

lepte, mert a sémik csak pásztorkodni, zenélni, táncolni és jóllakni akartak. Nem értették a munka szeretetének igazi örömét. A kirabolt városoknak még a lakógödrökbe elrejtett tartalék élelmitárát is kifosztva, jóllakott lovasságuk élén újabb győzelmek felé indultak. A folyók mellett, ahol a szumír lakosság dolgozó része sok esetben nem volt megelégedve a pateszik és lugalok hatalmaskodásaival, az éhező sémiket sorstársaknak tekintették. Eleinte szívvel-lélekkel dolgoztak a közösség jólétéért és a csatornákat is hűségesen gondozták, tisztítgatták. Azonban amikor újabbnál újabb uralkodók érkeztek, akik a munkát se nem értették, se nem szerették, hanem csak az őslakosokat kezdték kizsákmányolni, lassanként észak felé kezdtek vándorolni a saka-szkíta települések felé. Ugyanis amíg maga a pateszi és a Lugal családja is megtermelte mind a maga, mind családja részére az élelmezésük alapvető tartalékát, nem volt semmi baj. Midőn az élősdi réteg folyton nőtt és mindenki inkább a megtermelt javakat csak értékesíteni akarta, a jómódban élő őstermelők inkább vállalták a hosszú vándorutat, csak jólétben és bőségben éljenek. Így aztán a városok elnéptelenedtek, a csatornák eliszaposodtak, mivel az iszlám hívei csak lassan dolgozgatva imádkozni és másnak a munkájából igen jól akartak élni, de dolgozni nem. Mindent belepett a por és a gaz. 774 Eleinte megtűrték a különböző szumír vallások sok-isten tiszteletét, az egyistenhívők nyílt és titkos összejöveteleit, az uruki-mani istentiszteleteket, közben azonban jöttek olyan vallási és uralkodási hullámok, hogy templomaikat kifosztották, arany és szertartási tárgyaikat lefoglalták, az ősök tiszteletét megszüntették és csak Mohamed tanításait engedték meg. Akik összeolvadtak az iszlám hatalmasaival, tovább művelték a folyók melletti fóldjeiket, gyümölcsös kertjeiket, hiszen a termelvényeikből jutott is, maradt is a szűkebb esztendőkre is. Sokan, mivel nem engedték meg az egy igaz Isten tiszteletét és az ebből fakadó szellemi életet bármi módon is, az Idaglat és Ráten folyó völgyét fokozatosan elhagyták. Családi kis hajlékokban még most is élnek az egy igaz Isten hívei, de az iszlám erőszakoskodásai miatt folyton csökken a számuk. Az eltartottak száma fokozatosan nőtt mások jólétének rovására. Az iszlám tudomány Bakdatban erősödött. A sivatag folyton nőtt. Turu-Domonkos fő célja 3 évig az volt, hogy Úr és Uruk térségében, az uruki-mani Egyisten hívő Ősmagyar Egyház volt központjában tanulmányozhassa az Úristen, Élisten és Vanisten, Égiektől eredő Arvisura Anyahita tanokat, amelyet Susa és Babilón városokban tovább bővített. Ezen uruki-mani keresztények tanítását Bizánc és Róma is átvette, mivel ez Nazír Krisztus első, saját alapítású gyülekezetének tana volt és az érdeknélküli szeretetet hirdette. Nem volt az iszlámhoz hasonló, öldöklő egyház, amelyik akár fegyverrel is, sok embernek az élete árán is emelje az egyházközösség jövedelmét. Sok évi tanulmány-útjukat a Budavári Beavatott Központ és az uruki-mani államvallású birodalmak püspökségei és aranyban gazdag kolostorai fedezték. Élelmezésükről az uruki-mani egyházak az előírt szerény lehetőségeik szerint gondoskodtak. A lovas kíséret tagjait láncszerűen adták tovább és minden új településre a vendéglátó egyházközség küldöttsége kísérte. Ebben nagy segítségükre volt a beavatottak tábora, egyházi hovatartozás és nemzetségi származástól függetlenül. Ebben az óm jelzéses hírszerzés nagyban közreműködött. Hazafelé elkísérte őket útjukon Gábriel pátriarka, az uruki öreg püspök, aki rejtve élt az uruki gyülekezetben évek hosszú során. Agg korában csupán az volt a kívánsága, hogy szülőföldjén, Szaloniki városában akar meghalni. Babilónon és Damaszkuszon át mint iszlám zarándokok mentek Jeruzsálembe, amely a keresztre feszített Nazír emlékére az iszlámnak is zarándokhelye volt és Mohamed hívei körében is szent helynek számított. Amíg Magyarka-Turfán-Harapi között Olekma beavatott irányította a küldöttséget, Harapi-BaktraKáspi-Susa között Zagrosz beavatott vette át a vezetést. UrukBabilón-Mari-Damaszkusz-Jeruzsálem-Szidón kikötőn át Bizáncban Gábrielnek a beavatott kísérete vette át a szerepet. Az Ida hajón érkeztek Bizáncba, ahol örömmel fogadták és üdvözölték az őskeresztények és iszlám bölcsek csoportját. 1 uruki, 1 jeruzsá lemi főpapot és Turu Domonkost püspökké szentelték Gábriel pátriarka javaslatára. Turu-Domonkost a császári udvar is kihallgatáson fogadta a másik 2 püspökkel együtt, majd ajánló levéllel Rómába küldték őket. Turu-Domonkosnak a pápaság részére írt tanulmányát gondosan elolvasták és az egyik Fekete-Arnó leszármazott a pápai irattárba helyeztette. Sajnos, az ellenpápák egyike abban a rövid ott-tartózkodási idejében az irattár egyik részlegét felgyújtotta. Béla irattáros úgy tájékoztatta Domonkost, hogy Fekete-Arnó halála óta ezen apró gyújtogatás már 12 esetben előfordult, mivel mindegyik pápának és ellenfeleinek az volt az érdeke, hogy a régi iratokat megsemmisítse. Ezért ajánlatos, ha mindenki hagy egyegy példányt a jelentéséből, mert nem tudni, mikor lesz rá szüksége. Ennek a most beadott jelentésnek is az a tartalma, hogy az uruki-mani keresztények hitvallása minden időben az élet lehetőségét hirdeti az érdeknélküli szeretet vallásban. 775 Béla irattáros kanonok, akinek a latin nevét csak mosolyogva ejtették ki búcsúzáskor Turu-Domonkosnak, azt mondta: - Sajnos, Fekete-Arnó salzburgi püspökségének kezdetétől a 785-821 között veze tett titkos avar feljegyzésekben mindig az ellenkezőjét rótták le, mint ami a múltban hirdetett krisztusi tanításokban volt. Rómában száz éve minden esetben csak az érdekek uralkodtak. Sok vér és könny tapadt nemcsak a pápaság, hanem az érsekségek megszerzéséhez is. Még a jóságos Fekete-Arnót is meggyilkolták, hogy

utána Adalram lehessen Avaria érseke. Utána kezdődött meg az avarok kürtása, a sorozatos gályarab ság és az erőszakos hittérítés korszaka. Tehát nem csoda, ha az újabb pápák az elődeik irattárát egyszerűen felgyújtották! Ilyen viszonyok mellett Turu-Domonkos és kísérete a 980. évet Bizáncban és Rómában töltötte, ahol az uruki püspökség munkájáról még szóban is be kellett számolniuk. Ezért történt 980. augusztus 15-én a három új püspök felszentelésének kihirdetése, mivel keleti missziót láttak el. Innen bizánci csapatok Domonkost és lovasait Szávaszentdemeterig kísérték, ahonnan Zerind tárkányfejedelem Koppány ifjúsági tárkányfejedelemmel Budavár Beavatott Központjába kísérte. Kurszán várában a kis Vajk fogadta, aki gyermekkorában Turut csak Tatának becézte és még ifjúkorában sem felejtette el mesemondó, idős rokonát. Derencsény, a Beavatott Központ vezetője felkérte Tura Domonkost, hogy az eddig tanulmányozott Arvisurák, Uruki-mani Szentírások, Sárga, Piros és Deszant könyvek alapján tanítsa a fejedelmi ifjúságot. A beteges Vazul-Mihály (954-989) a jó leve~őn való meggyógyulás reményében az Esztergom-Esztervári birtokát elcserélte az Uzvár-Munkács térsé gi birtokára, ahol 2 fia született: Szár-László és Sebestyén, akiket tervbe vettek a 995999-es fejedelmi ifjak képzésénél. Addig is Visk bizánci öspörös elvállalta a nevelésüket. Turu-Domonkos összekötő szerepet vállalt Budavár és Esztergom között 980-992ben, amíg Domonkosnak Bizáncba nem kellett menni. Előadásaiban Ataisz elsüllyedését, a szumírok letelepedését, a 24 Hun Törzsszövetség megtelepülését Ordosz és Encsvidék közt, majd a hunok szétszóródását tanította. Ezek közt részletezte, miként lettek a hunok, avarok, türkök, besenyők és ujgúrok vezető törzsévé a 24 hun törzsek nek. Turfánban a Töbetben is szokásos tanfejedelemmé avatták. Az uruki-mani keresztényektől megkapta a fejedelemmé avatási, Gilgames uralkodói korona megmaradt koronázási abroncsát a beszélő kövek sokaságával. Az erdőelvi részeken Marosmenti Ajtony segítségével felépítették Szentdemetermonostorát, ahol az ifjúságot uruki-mani hiten és bizánci tanítások alapján oktatták. Utána az Oregek Tanácsa püspökké való szentelésének 5 éves évfordulójára elrendelte, hogy a 992-es Nagyszalán a bizánci hitvallás alapján részt kell vennie és újabb tanulmányútra kell mennie Bizáncba és Rómába, hogy a beilleszkedés a nyugati világba zökkenőmentesen történjen. Esztergomot Mihály halálával végleg Géza örökölte és a 889-től kifaragott kövekből a fejedelmi ifjak sokaságának segítségével az esztergomi székesegyházat és várat a 889. évben felépítették. Így a fejedelmi ifjak a kőfaragó kiképzésükről bizonyságot tettek. A kabar ifjúság Szár-László és Sebestyén részére felépítette Munkács várát, ahol fejedelmi udvart nyitottak. Elkövetkezett 990 tavasza, amikor almafavirágzás ünnepén Gézát a Turfánból hozott Gilgames koronával az uruki-mani szertartás szerint uralkodóvá és a Jász-síkság nagyfejedelmévé koronázták. Ezzel az uruki-mani gondolatkörrel Géza nyugat-európai értelemben keresztény uralkodóvá vált. 776 Budavár, Kurszánvár és Esztergom térségében a fejedelmi ifjak kiképzési helyén az ünnepségek István vértanú napjáig tartottak. Ekkor Domonkos püspök Gézát keresztény uralkodóvá kente az uruki-mani püspökségből és a jeruzsálemi Olajfák hegyéről hozott szent olajjal. Ünnepi szertartásnak számított még azon Gilgames korabeli szokás is, hogy az ünnepségek alatt a 72 megye és bánságok területéről egy-egy vékányi termőfóldet hoztak és az esztergomi székesegyház előtt koronázási dombot raktak. Gézának Atilla kardjával a világ 4 égtája felé kellett suhintania az országa védelmére tett esküje értelmében. Utána gilgamesi szokások szerint ezen 72 véka termőfóldet 72 újabb fejedelmi ifjú egy kertecskébe hordta, amely területet Gézának kellett minden évben megművelnie, hogy a népét termékeny munkára serkentse. Géza nevéről, István kertjének nevezték. Ezen az ünnepségen még Turu-Domonkos is részt vett, bár hordszéken érkezett. Titokban nevelt fia, az ifjabb Domonkos, aki eddig Zsadány névre hallgatott, lóháton jött a fejedelmi ifjakkal. Az akkor már 20 éves Zsadány-Domonkos átvette édesapja örökségét, mivel a fejedelmi ifjak vetélkedőjén első lett. Igy bevonulhatott a Budavári Beavatott Központba, ahol Derencsény a beavatottak jegyzőjévé tette. Ez nagy megtiszteltetést jelentett ilyen ifjú korban, de beavatottságánál fogva kiérdemelte ezt. Ettől az időtől kezdve Turu-Domonkost, az édesapját mindenüvé elkísérte. ZsadányDomonkos édesanyja gyermekszülésben meghalt és Derencsény a Beavatott Központban neveltette. Az ifjú születésénél fogva beavatott volt. Gondolatátviteli képességgel bírt, s ezzel Derencsénynek is nagy segítségére volt. Hej rege rejtem 297(F). Arvisura Az Ősten Égből jött Magyar Egyháza Tanfejedelmek oktatási részletei Kuslód rovása Kr. u. 985-1027. (5025-5067. m.t.é.) Derencsény kettős magyar nagyfejedelem a legerősebb beavatottja volt a 24 Hun Törzsszövetségnek. Az avar kincsek visszaszerzésének ügyében Taksony javaslatával szemben 946-ban alulmaradt, de beavatotti

meglátása igaznak bizonyult. Ezért 955ben az Oregek Tanácsa az ország védelmének a teljes irányítását rábízta. Nagyfejedelemként 10 tömény besenyő, kun és úz töményt riasztott fel, ezért Bizánc és Róma hűbéresei a 955-ös Lech-mezei csata folytatásaként elindított nagy támadásukat beszüntették. Ezen a 15 medvetoros évig tartó felriasztás alatt Derencsény kettős magyar nagyfejedelemként a Jászvásár-Lebedvár-Kolozsvár térségben uralkodott. Amikor a római pápaság hódító egyházként lépett fel és erőszakosan kezdte el terjeszteni az uralkodók felett a kereszténységet, beavatott fejedelemnek választották meg. Ekkor II. Szabolcsot választották meg nagyfejedelemnek. A beavatottak 24-es tanácsa Budavár székhellyel beavatott fejedelemmé is megválasztotta. A magyarkai beavatottak az Égből eredő Ósten hitvilágának erejével egyhangúlag Derencsényt támogatták. Ugyanis az ősi magyarkai egyház azt vallotta, hogy az Egből eredő Osten az az erő, amelyik a Magyar Törzsszövetséget a sok baj közt mindig megsegíti. Magyarka áttért a szeretet vallásának elsődleges és végleges hitére, Uruk egyházának hitére. Ezt Mani az igaz szeretet vallására formálta, mivel Bizánc és Róma vallás 777 fejedelmei a 25 karéjos Nazír szeretet-vallását érdekhatalommá tették. Mani tanításának az alapja volt, hogy a hitnek és szeretetnek a szívből kell fakadnia, nem pedig versengésből, vagy vagyonszerzés érdekéből. A hatalmasokkal szemben hirdette az érdeknélküli szeretet vallását és a reményt arra, hogy a hatalmon lévők gyilkosságait új élet váltja fel. 985 medvetorán a beavatottak képzését Derencsény Kolozsváron a táltos-képzéssel kezdte meg: Mivel ataiszi népünk nagy feladatok előtt áll, kell, hogy ismertessem az összes titkos Arvisurák nyomán az emberek földön való kifejlődését. A táltosvilág az idők homályába vesző kabar nép szabír törzsének regéjét csupán azért veszi időszámításunk alapjául, mert egy nyári hőség miatt keletkezett erdőtűz alkalmával Kemi-asz-szony szájából ellopták a tüzet, amivel a medve-anyjának kicsi bocsát melengetni tudták a megfázás ellen. Ezen esemény azt igazolja, hogy a villámcsapás által keletkezett tűztől egy kabar vadász nem ijedt meg. Oda mert menni a tűz-parázshoz, hogy egy vízbe esett kis mackót megszárítson, mert hitt a tűz erejében. Ezt 10-20 év múlva elfelejtették volna, de a tüzet leányokkal és mágusokkal őriztették és emlékére minden nyáron megtartották a tűzszerzési hegyi-ünnepélyt, amely az ifjúságnak örömet szerzett. A tüzet Ataiszban a szavárd-szabír Hegyi-ünnepélyek számolása szerint rovásokban tartják a beavatottak számon. A nazírságot fogadó Jézus és a betlehemi mágusok tanításai szerint az Osten parancsára a 15 460. Hegyi-ünnepély elmúltával érlelődött meg az emberek fejében az emberevés elleni küzdelem győzelme után az Égiektől eredő Szeretet hirdetése. A 13 508. Hegyi-ünnepélyen hirdették meg az emberevés elleni küzdelmet, amikor Arvisura-Anyahita csoportja Kaltes-asszony Földjéről elhozta a tűz által való fémmegmunkálás tudományát és a földek megmunkálásával és az állatok megszelídítésének szokásával csökkentették az éhezés miatti elhalálozásokat. Ez korszakalkotó volt az emberiség történetében. Az emberevés megszüntetésének 1856. évében a regék szerint Hárpia-Tórem a Holdat a Joli-Tóremhez, azaz a mi Földünkhöz vágta. Az Égiek azt kissé eltérítették ugyan, azonban azt nem tudták megakadályozni, hogy Földgolyónk Ataisszal szemben lévő oldalán Atlantic szigetének elejét meg ne súrolja. A hozzánk vágott Hold borzalmas mennyiségű havat és sivatagport zúdított a Földünkre. A mindent éltető Napasszony sugarai nem tudták áttörni a jég és porfelhőket. Mintha az Égiek előrelátóan irányították volna a megszelídített állatok gondozását és a termények raktározását, mert egy évig a szorgalmas emberiség csupán az állati és növényi tartalékokból élt. Bálvány hegyén a tűzőrző mágusok különösen sok élelmet tartalékoltak. Így a még hitetlenek is elismerték a Nazír születése előtti 13. 508-i hegyi-ünnepélyen lerótt tanokat. Kaltes-asszony Földjéről már jóval előbb is érkeztek beavatottak, akik a kaltesiekkel fenntartották a szellemi kapcsolatukat. Gondolatátviteli műszereikkel minden esetben tudatták a csillagok járása szerinti eseményeket, és előre jelezték a Földünkön várható változásokat tapasztalataik alapján. Ezért a beavatottak a melegebb vidékek felé vándoroltak. Ekkor a maják, atlanticiak, Nílus-vidékiek és Ataisz népei Beavatott Központokat létesítettek. Hittek az égiek Ostenében, amit az útba indulók minden kori fejlettsége szerint hirdettek. Minden Földünkre érkező csoport az Élet-törvénye szerint kénytelen volt a földi, fáról leszállt emberszerű lényekkel párosodni. A beavatottságuk ereje ezáltal fokozatosan csökkent. A születési rendellenességek igen gyakoriak voltak. Az éghajlatváltozás ezen segített, mert a teljes beavatottágot megközelítő 778 emberek a gondtalanabb életet adó, melegebb vidékek felé törekedtek. Így fordult elő, hogy a Nílus-vidéki beavatottak Nazír születési évében már 48 000 éve számolták a Nílus áradását, a szavárdok a 21 480-as Hegyi-ünnepélyt, míg Arvisura-Anyahita a 13 508-as fém-megmunkálási ünnepet jegyezték föl. Ebben a közösségben az uruki, agaba, saka, indijó és kanak népek a hun-törzsekkel együtt fejlődtek. Társutasunk, a Hold az állandó árapály és holdfogyatkozás kísérő jelenségeivel lüktető és változatos életet okozott. A gyakori földrengések és az utolsó jégkorszak fejleményei az őslakosok többségében növelték az Égiek által hozott Istenfélelmet, amelyet Arvisura-Anyahita igyekezett a legújabb eredetű Égiek hitvilágával mérsékelni. Javasolta a különböző korokban földre érkezett beavatottak között a beavatott-képzést

bevezetni. Három beavatott fia az Úr, Él és a Van nevet kapta. Van születésekor lábaira megbénult, ezért a két nagyszülővel rendelkező kisfiú az Atom nevet kapta. Gyermekei más-más színben látták az istenek létezését, amelyet az általa hozott képjelekkel agyag és fémlapokra róttak. Az Égiek törvényét végrehajtották, miszerint az emberiség hitvilágát nem szabad háborgatniuk, mivel az ujjunk sem egyforma és az Istenek gondolatai minden emberben újjászülethetnek. Van fejedelemfi, mint a legkisebb gyermek, körülötte tartózkodott, és anyjának minden tudását átvette. Úr, az uruk és agaba népnek, míg Él, a saka és Indijó törzsnek, majd Van a hun és kanak népnek a szellemi vezetője lett. Amikor elkezdődött a jégkorszak utáni felmelegedés, a beavatottság ereje már csak minden ezer újszülöttnél jelentkezett. A beavatott társadalomban ekkor az Égiek hitvilága Úristen, Élisten és Vanisten hitvilágára tagozódott. Az előzőleg jött beavatottak a Napisten, Holdisten, Földanya, Vizekasszonya és Éjszakák-Szélasszony viadala elgondolására épült föl. A százévenként, ezerévenként és holdhónaponként, minden 2160. évben megtartott beavatott Nagyszalában megállapították, hogy a tőlünk 1015 000 évvel magasabb szellemi-képzettségűek az egy igaz Isten létezésében hisznek. A beavatott társadalom a Bika, a Kos és a Halak Világhónapja után várja, hogy a Vízöntő Világhónapja után Joli-Tórem Földje is elérje azt a szellemi műveltséget, amelyikkel társföldünk és Kaltes-asszony Birodalma rendelkezik. Ha nem sikerült megoldania az emberevés teljes megszüntetését és a szeretet vallását sem volt mód elterjeszteni a Lech-mezei csatáig, akkor vajon a 10-15 000 évvel magasabb műveltségű Társ-Földünk háborúságmenetes szokásait hogyan fogjuk átvenni a Vízöntő Világhónap elején? Megszűnnek-e az emberevések és a hatalomvágytól fűtött emberirtások? Megszületik-e valamikor a béke? Az emberiség élén járó Úristen-Birodalma elbukott. A tudás hatalmával megáldott Élisten-Birodalma alapjaiban és részleteiben is megingott. Most az agabák és a 24 Hun Törzs birodalma romjain újjáéledt Hun-avar és Magyar Törzsszövetségben az uruki-mani érdeknélküli szeretet vallás és a Nazír elgondolása szerinti szeretet hit hogyan fog beépülni az emberek gondolkodásába? Meg kell kezdeni a háborúmentes életmódra az áttérést. Nazír születése előtt 4040-ben újjáalakult az ataiszi 24 Hun Törzsszövetség Ordoszban, amelyhez az agabák is csatlakoztak. Élisten Birodalmát azért kellett Ataisz elsüllyedése után otthagynunk, mivel egyik birodalomban sem akarták elhagyni az emberáldozatos temetkezési módot. Úr városában és Babilonban is emberáldozatos szertartások és temetkezési módok voltak az uralkodók. A hunok kelet felé indultak. A gazdag hunok a Hun-tóig telepedtek le, míg a 25 000 főből álló, kevés lóval rendelkező hunok Ordoszban újra megalapították a 24 Hun Törzsszövetséget, de kapcsolatukat a gazdag hunok tömegeivel fenntartották. Háborúskodásaik révén mindig az 779 I erősebb szomszédaikhoz csatlakoztak, ezért a győzelmek során megerősödtek. A háborúvesztes, ataiszi menekült agabákat befogadták a 24 Hun Törzsszövetségbe és beavatottaik révén folyton erősödtek. Szaporaságuk folytán a Hun Birodalomban átvették a vezető szerepet. Arvisura-Anyahita nyomorék voltában sem keseredett el, hanem mindent lerótt a „Házi-Istenük" titkos rovásai szerint. Kaltes-asszony Birodalmában olyan tökéletesek voltak a mindenkori hatalmon lévők, hogy az egymás közötti híradást megértették. A titkos rovások közlését csak azok értették meg, akik ismerték annak a kulcsát. Annak ellenére, hogy a háborúskodásokat már megszüntették, egyéni közléseiket minden esetben a saját rovásaikkal közvetítették. Ezért Agaba és Úzon először csak tízes egyházunk részére szerkesztették meg a „Házi-Istenük"-nek legmegfelelőbb rovást, amelyet a beavatott, és a sámán és tárkányképzés is átvett. Ez lett Ordoszban az úz lakosság elfogadott rovása. Az ataiszi tudományok terjesztése végett 4 évenként tárkányképzést, 5 évenként sámán, majd 20 évenként beavatott-képzést vezettek be. A három ágazati képzés minden 20. évben találkozott. Ilyenkor bonyolították le a Pusztaszeri-Nagysüán vetélkedő ünnepségeket, valamint a lovas és kocsiversenyeket. Ekkor dőlt el, ki legyen az ifjúsági fősámán és fővezér, a lovasfejedelem, a tárkány-fejedelem, a beavatottfejedelem és húsz évig a tanfejedelem. Például 880-ban Álmos képezte ki az avar és magyar fejedelmi ifjakból a honfoglaláshoz szükséges vezér, tárkány és beavatott személyeket. Itt találkoztak össze Ordosz-Újgúrföld és a Van-tói uruki-mani egyház fiai, a hunok sámánjai, az avarok bátjai és a Magyar Törzsszövetség táltosai, valamint mindhárom törzsnek a tárkányai és a 20 évenként esedékes beavatott-képzés hallgatói. A tárkányok és a 880 előtt végzett sámánok, bátok és táltosok 884ben, 888-ban és 892-ben végeztek rokonlátogatást. Az új sámán és beavatott-képzősök csupán 885-ben és 890ben végezték el a kötelező rokonlátogatást. Ez azonban döntő lett. Árpád kiváló lovas és tárkány volt. 892 tavaszán feleségül vette Verecke kabar fejedelem leányát, Eperjest, mivel felesége, a Nyék-törzsbéli Abacil meghalt. Eperjes szüleinek tiltakozása ellenére jelentkezett az urukimaniak kolostorába. Mivel azonban Árpád, az igen harcias, kiváló lovas megnyerte a tetszését, első kéretése alkalmával a felesége lett. Amikor a Hun és Avar Törzsszövetség 892 medvetorán megtartotta a JászvásáriNagyszalát, ott a többségben lévő sámánok és bátok úgy döntöttek, hogy a harmadik legnagyobb honfoglalásunk közös

nagyfejedelme az legyen, aki a három uralkodó fejedelemséget a legjobban tudja összefogni. Árpád csoportjának a tárkányképzése éppen befejeződött. Tárkányaival a Nagyszala 25. napján elindult, nemsokára Verecke fejedelemnél termett és Eperjest feleségül kérte. Mivel Árpád és Eperjes is uruki-ma ni hiten voltak, Debrecenbe kellett lovagolniuk, ahol a visszamaradt avarok és kazahunok püspöke élt. Az almavirágzás ünnepén a rokonlátogató tárkányok jelenlétében örök hűséget esküdtek egymásnak. A végzett tárkányoknak a legfontosabb feladata az volt, hogy a legkedvezőbb termésű évben a Jászsíkságra bevonuljanak. Ekkor disznótorig meghosszabbították a tárkányfeladatok végzését. Amíg a tárkányok visszavonulása tartott, megszületett Zoltán-Zsolt-Solt, az első Gilgames eredetű fiúgyermek, aki az Atilla, Baján és Álmos házhoz is tartozott. Így fejedelmi bölcsője felett az oroszlán, a kőszáli kecske és a turusas címerek voltak a debreceni aranyművesek munkáiból kiverNe. A tárkányok nagy része visszamaradt. Az aranyasszonyok havára felépítették Solt várát. Amikor Kurtán a Tétény vezérrel kötött egyezmény szerint bevonult az egykori Pannonföld 780 re, a keszthelyi uruki-mani kolostort Eperjesnek adta. Ebben a fejedelmi kolostorban Boglárka volt a legügyesebb arbag, azaz gyógyító rimalány, aki Eperjes meggyőzése folytán uruki-mani hitre tért át és amikor Encs vitézt sebeiből kigyógyította, a felesége lett. Amikor Boglárka özvegyasszony lett, Encs várából hazaköltözött Keszthely urukimani női kolostorába és az Encs-Végvárból elhozott Emlék-rovásokat másolgatta. Azonban a nemzedékváltás közbeni gúnyolódások miatt az Ibos napján született első fiával elhozatta az élete folyamán összegyűjtött aranyékszereit, és a Karas családtól megvette a legfinomabb homokfürdős Balaton-parti térséget. A fölötte lévő hegyen egy gerendavárat építtetett, amit róla Boglár-várának neveztek. Ibos fia özvegy korában Zsip aranyasszonyt vette el feleségül. Boglár várában Fajsz részére elkészítette menyének a kötelező Arvisura szövegét. A legkisebb lánya, a szőke Lelle, még Encs várában az aranyművesek mesterségét tanulta ki. Amit Boglárka mondott neki az Encs és Tengeliz közt történtekről, amíg Boglárka aludt a dél alatt, ő az Encstől örökölt aranylapokra lerótta. Fajsz is érdekesnek találta az árván maradt Deb-Cen tárkánynak és feleségének, Amizódka aranyasszonynak aranyba vert rovásait és az 5000. medvetoros évtől korábban elkezdett rovásemlékeit a 20-25 évenként megejtett rokonlátogatásokról. Ezen rovásemlékekből kitűnt, hogy a nyugatról és északról beözönlő atlantici népek, azaz a tengeri népek pusztításaiból keletkezett létszámhiányt mindig pótolták. Magyarkáról a 20. medvetoros évben Kerkával 100 fő indult el a Melegvizek Birodalmába. Magyarka és Zagrosz rokonnép fiaiból még 300 ifjú vállalkozott arra, hogy csatlakozva hozzájuk - a kimelegedés folytán lakhatóvá lett régi hazájukban élő medves, bolhád és tarkós népek tudását megnöveljék. A rokonlátogatás után 240 lovas maradt vissza, így Kerkával 160 lovas ment vissza Ordoszba és vitte el a Melegvizek Birodalmának jelentését. Deb-Cen Tárkánynak, mivel leesett a lováról, az volt a megbízatása, hogy az Ordoszba beérkezett jelentéseket a 3830. medvetoros évig lerója. Mivel az érdeknélküli szeretet vallását követte, minden időt Nazír születéséig számított át. Minden embert, aki jelenleg is élt, ataiszi származású, Kaltes-asszony Birodalmából való, Égi-eredetű, igaz lelkű embernek tartott, mert fejlettségüknél fogva csak ezek keverékei maradhattak életben. Az élet viszontagságaival leginkább ezek birkóztak meg. Az Égből jött kaltesi emberek Nazír születése előtt már 15 460 tűzismereti ünnepet tartottak Ataisz Bálványhegyén. A Kr. e. 13 508. évben a kabarok Kemi-asszony szájából az Égi tüzet ellopták. Arvisura-Anyahita elrendelte, hogy az ataiszi népek ezen Szent-Tüzet még a fémek olvasztására is felhasználhatják. Ettől az időtől kezdve rótták a minden törzs részére kötelező Arvisurát. Megkezdődött az emberevés elleni küzdelem, amely Nazír születéséig tartott. Amikor Nazír születése előtt Hárpia-Tórem a Holdat Joli-Tórem Földjéhez vágta, Anyahita érkezésétől számítva a fémek olvaszthatóságának 1856. Hegyi ünnepélyét írták. A beavatottak, megmenekülésük végett nagy tömegben Ataiszba és a Nílus közelében a Hírös-kapu térségébe iparkodtak. Ekkor rendelte el Arvisura-Anyahita, hogy minden nagyobb nép kezdje el a kisebb Arvisura rovások vésését. Így kezdték el Ataisz népei az Arvisurák rovását. Számunkra a hun törzsek Arvisura rovásai voltak megfejthetők, amelyet eredetileg Magya fejedelem hozott magával. Ebből kitűnt, hogy Ataiszban már Nazír születése előtt kenyérmagvakat termeltek és állattenyésztést folytattak, hogy a vadász-szerencse ingadozásaitól függetlenítsék az 781 élelmezést. Amint a kimelegedés folytán a tenger vize emelkedni kezdett, Zagrosz népe a szavárdokkal elindult Ataiszból, és kultúrájukat, hegyi ünnepeiket és síksági kenyértermelésüket újjáteremtették. Később, Nazír születése előtt 7-9000 tűzszerzési évvel olvasztható érceket kerestek. Nazír születése előtt a kimelegedés már olyan nagyfokú volt, hogy Ataisz-Nagyvize egy ölnyire megemelkedett, Armogur fejedelem elrendelte evezős-vitorlás nagyhajók építését. A Kr. e. 5758. évben megalapították Káldi-földön Amu-ómot, majd az Eridu vezette szárazföld keresés során Káldi-fóld térségében, Nazír születése előtt 5050-ben megalapították Eridu városát. 3 év alatt hírvivők mentek

Ataiszba és 2 évi előkészület után, Kr. e. 5044-ben Buda kőfaragó fejedelem hajóhada indult el nyugat felé, hogy Káldi-föld és Zagrosz között Anina-ómot megalapítsák. Vele együtt jött a hajóhaddal még az Agaba-óm, Hikszosz-óm, Indijó-óm és Parszióm gyarmatokat megalapított népesség. Kr. e. 5038-ban bekövetkezett Ataisz pusztulása. Ekkor nagyon sok hajón menekülő érkezett az öt ataiszi-óm-gyarmatra. Az Égiek tanácsára mindenütt „Házi-Istenek-Kegyhelyét" állították fel. Arvisura-Anyahita utódai egyisten hívők voltak és sok volt közülük beavatott. Az Isten, vagy a székihunok és kunok szerint az Östen az emberevést megszüntette. Azonban még 5038 évet kellett Ataisz elpusztulása után élni Anyahita utódainak, amíg megszületett a „Szeretetnek-Istenfia", aki életének a 26. évében megkezdte a Deszant-könyvek rovását, 29. évében megalapította Uruk-egyházközösségét. Ekkor az Egyistenhívők az Égiek-Szeretetének hirdetésével újra kezdték éveik számlálását, amelyet az egész em beriség elfogadott. Uruk népe holdhónap evést, aztán napi egyszeri, kétszeri, háromszori, majd ötszöri evést számított. Gilgames pl. 126 úrnapi evéssel, napi háromszori étkezés mellett csak 42 évig élt. Umma népe szerint csak kétszer volt ünnepi étkezésen, s így 63 évig élt. Volt olyan torkos pateszi, aki minden fogást egy evésnek számított, s így „42 564 évig élt", de az Arvisura-rovók kiszámították, hogy valójában 48 medvetoros évig élt. Özönvíz Kr. e. 5038-tól Kr. e. 3540-ig 12 alkalommal volt. A legutóbbiak közt a Kr. e. 3540-es volt a legnagyobb, amiről Ábrám-Ábrahám hallhatott. Ez került aztán babilóni közvetítéssel az Ószövetségbe (Úrváros). Az arámiaiak, a „tengeri népek" egyikeként Atlantic süllyedése következtében Egyiptomot és a Termékeny Félhold területét elözönlötték. Nimród Birodalmában a tengerparti és hegyvidéki szabírok közé ezen kiéhezett tömeg beékelődött. Ábrahám, maga is beavatott lévén, Úr város pateszijának hatására Egyisten hitre tért, bár erkölcsi szokásai miatt a maga bevallása szerint új vallásával szemben vétkezett. Jákób, amikor Él-isten Birodalmában Ráchelért és Leáért 7-7 évig dolgozott, a szolgálóit sem vetette meg. A 4 feleségétől 12 fia és sok leánya született. Tőle származott Izráel 12 törzse, akik az egyiptomi, babilóni és asszíriai fogságuk után, majd a perzsák felszabadítása után 3 fő- és sok mellék-hitet vallottak. Amikor Betlehemben a szabír néven nevezett Máriától megszületett Jézus, akinek születésénél megjelentek a mágus beavatottak, azt tanácsolták a Dávid törzséből való Józsefnek, hogy meneküljön a kisgyermekkel Hetevarettbe, mivel a rómaiak beavatottjai meg akarják gyilkolni Krisztust. József templomi ács volt, és a kis Jézus már játékaiban is egyházi emberek között nevelkedett. Isten fia lévén, gondolkozásában 25 karéjos beavatott volt. Ádáz harcot vívott a Jahu hitűek érdekében az Asembetel és az Anabetel, de leginkább a Herembetel szakadár zsidó hitűekkel szemben. 12 éves korában a Jahu hitűek magukkal vitték Józseffel és Máriával együtt Jeruzsálembe, ahol a kis beavatott harcos csatákat vívott a főpapokkal és az írástudókkal, de azok lehurrogták. Ekkor Hetevarett templomának csoportja hazafelé indult, de Jézus visszasomfordált a Nagy-Templomba, és a főpap jóakaratú támogatása mellett 5 órás nagy szellemi csatában legyőzte az írástudókat. Szülei sírva keresték. Jézus azt mondta nekik: „Nem tudjátok-e, hogy énnekem az én Atyámnak dolgaival kell foglalkoznom?" Hétvár öregjei a Jahu hitében erős Krisztust Karnakba küldték, ahol a bölcsek az ács mesterség mellett oktatták. 782 Ot év múlva megszerezte a bölcsek-kövét. Mint legerősebb szellemi képességű ifjút a saka-szkíták által Ordoszba menekített Beavatott-Központba irányították. Itt 5 évi képzés után beavatott ifjúsági fejedelemmé lett és az Égiek szellemében oktatni kezdte az érdeknélküli Szeretet vallását. Amikor a Saka-szkíta Birodalom védelme mellett Ordoszba ment, a Magyarka-Hunor-Ordosz („Selyemút") postaállomásos kereskedelmi útvonalon ment. Hazafelé viszont a Tibet-Léh-Harapi-Uruk útvonalra irányították, ahol sikerült megtalálnia a legvastagabb Élet-Gyökerét. Ezért a Deszantrovások Templomában egy külön teherhordó szamarat kapott ajándékba, hogy a beavatottakat jellemző gyógyszereit magával vihesse. Urukban a Jahu hívő fiatalok ujjongó örömmel fogadták. A Zikuratok legnagyobbikában az Ifjúság-Ünnepén hirdetni kezdte az érdeknélküli Szeretet isteni Égből eredt vallását. Erre az ünnepre a hanyatlásban lévő és leégett templomú UR város ifjúsága is eljött. Beavatottjuk érezte a Krisztusból áradó igaz szeretetet. Jézust a forrongó ifjúság olajbogyós koronával királlyá koronázta. Az Úristen-hívők birodalmának ifjúsága elkísérte Agadiba, az Él-isten birodalmába, ahonnan Agadi forrongó ifjúsága Jeruzsálembe vitte. Itt 3 évig tanított, betegeket gyógyított. Hirdette, hogy az Égi-Atya nem haragos és kegyetlen Isten, hanem szereti az igaz embereket, de kikötötte az örök-törvényt: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és adjátok meg az Istennek, ami az Istené! Az Atya parancsa pedig az, hogy még az ellenségeiteket is szeressétek!" Judás volt az egyetlen tanítványa, aki írni tudott, mivel a műveltebb tanítványai mind cserben hagyták. Ezért az Urukban maradt, érdeknéküli szeretet hitében lévő tanítványainak Agadi rovásokkal leveleket írt. Ezen leveleket az Uruki-Szent könyvben megörökítették és a Szentélyben elhelyezték örök emlékül. Jeruzsálem papi fejedelem csoportja hamis vádakkal keresztre feszítette, de Uruk népének Szeretet vallása tovább terjedt Mani tanítása szerint.

Hej rege rejtem Arvisura

297(G). Megmaradhat-e az ősmagyar Uruki-mani egyház

Kuslód tanfejedelem és Turu Domonkos rovása m.t.é.)

Kr. u.985-1027. (5025-5067.

Amikor a mainzi érsekség a pápaság és a nyugati fejedelmek javaslatára eldöntötte, hogy a krisztusi szeretet jegyében minden keresztény hatalomnak az emberséges életmódra kell áttérnie, a közös nagyfejedelemség 970 medvetorán elhatározta, hogy Derencsénytől II. Szabolcs vegye át a nagyfejedelemség vezetését. Derencsény ekkor átvette Arvisura-Anyahita és a Gilgames-ház beavatottjainak vezetését és BudavárAvarbástya-Kurszánvár térségébe költözött. A 970-975 közötti beavatott-képzésen Jutas unokája, Turu lett a pusztaszeri viaskodáson az első, ami Gelyza magyar fejedelemnek nem tetszett, de Turu nyelvtudása és lovas teljesítménye előtt meg kellett hajolnia. A 973-as fejedelmi értekezleten kísérő lovas gyanánt részt vett. 19 éves kora ellenére miden nyugati nyelvet beszélt és gondolatrezgésekkel kap 783 csolatos tudása is a legkiválóbb volt. A Beavatott Központnak 24 jelentést írt, ami 30 évre biztosította a békét. Vazul-Mihály a 975-980 közötti képzésen a beavatott ifjak között győztes lett. Gelyza kissé neheztelt rá az elsőség miatt, pedig az öccse volt. Vazult, a lovasversenyek győztesét nem lehetett a szellemi viaskodásban sem legyőzni, ezért külügyi szolgálatba küldték, nehogy az ellentétek kirobbanjanak. Rejtélyes körülmények között azonban 989-ben meghalt, 6 leánya mellett 2 fiát, Szár Lászlót és Sebestyént Derencsény nevelte fel a Beavatott Központban Turu-Domonkos vezetésével. 985-990 között a Nagyszalára való felkészülés jegyében folyt a sorsdöntő beavatottképzés, amelyik majd eldönti, vajon fejedelemség, avagy királyság legyen-e a Jász-síkság-Birodalma. Turu-Domonkosnak a kolozsvári táltos-képzésen kellett beszámolnia erről. Közben 970-990 között, amikor a Jász-síkságon tartózkodott, mind a táltos, mind a sámán, a bát, a pap és tárkány-képzéseken előadásokat tartott. Turu 972. Vízkereszt napján Bizáncban megkeresztelkedett, de Szarvastor 15. napján Budavár Beavatott Központjában már részt vett azon a tanácskozáson, amely március 23-án eldöntötte, ki megy Kvedlinburgba. Turu-Domonkos 24 lovasával előre lovagolt az Encs vonaláig és 24 nap alatt 24 jelentést írt az avar urukimani papok és a behatolt bajor és frankhoni papok véleményéről, s a feljegyzéseit Saruda aranyasszonynak átadta. Márom ezen rovásokat 24 példányban lemásoltatta. Encsváron bevárta a 12 főurat és a gondolatátvitellel vett rovásokat átadta az illetékeseknek. Az Inn folyóig kísérte el a csoportot. Itt egy mainzi beavatott észrevette az érkezését. Ezért a 12 főúr Saruda aranyasszony javaslatára Turu-Domonkost visszaküldte, mert az élete a Magyar-Birodalom határát átlépve veszélyeztetve volt. A 12 főúr tanácskozást tartott, és Turu-Domonkos tapasztalatait Máromnak átadva Kevevárába indult. Almavirágzáskor jelentette Derencsénynek, hogy milyen veszélyekkel jár a Kvedlinburgi értekezlet. A 24 nap alatt írt rovását átadta a Beavatott Központnak az Encsvári tanácskozásokról írt feljegyzésekkel együtt. Nyugatra elővigyázatosságból csak tárkány-lovasokkal lehetett megjelenni. Ezért Turu-Domonkost a Csörszvonalán és Pusztaszeren kiképzett lovasaival Jászvásáron-Lebedváron át a kevevári Szent-Illés székesegyházba irányították, ahol Gyarmat törzsének a vikingekkel közös hírszerzését lerótta és azt II. Szabolcs nagyfejedelemnek továbbította. Messze északon, Viroláj földjén és Vibor suoma halászainál sok egyenes kardot zsákmányoltak az ellenséges vikingektől, sőt még a pajzsaikat is lemásolták a kevevári vasverdeső tárkányoknál. Innen a Magyar városának helyén felépült Magyarkára mentek, ahol asszonyuralom mellett tanulmányozták a kuma és szavárd magyarok helytállását, és segítették a Béla törzset az iszlám erőszakos térítései ellen. Egy lerombolt szentélyben tudta meg, hogy Magya fejedelem legkisebb fiának, Magyornak Magyarka nevű kőfaragó leánya tudta befejezni nagyapja és édesapja építkezését, mert Kr. e. 5002-ben egy fóldrengés a Magya és Magyar városrészt romba döntötte, de a fanatikus Magyarkának az erős hite felépítette Magyarkát. Ekkor emelkedett ki az ős-tengerből az Ergani-östenháta. Így nemcsak egy lovascsapásnyi területen lehetett megközelíteni a Nagy-Marinát, hanem akár juhnyájat is el lehetett hajtani Káma-fejedelem Birodalmába, mert a nagy fahíd helyett most már szárazföldön is vándorolhattak a magyar népek az őscsapáson az Östen dicsőítésére. Van-tó és Magyarka uruki püspöke mindenben segítségükre sietett, és a 24 lovast arab nyelvet beszélő lovasok közé osztotta be. Két év alatt uruki-mani pa~okká képeztette ki őket, hogy segítségükre legyen az ujgúrfóldi látogatásukban. Igy újabb két 784 évet töltöttek a turfáni kolostorban, ahol az ujgúr nyelvet elsajátították. Itt főként az uruki-mani Bibliát tanulmányozták a végtelen idők ismeretében, amely a Kaltes

' asszony Földjéről hozott Égiek hitét hirdette. Az ujgúr szerzetesek előkészítették a Magyarkán felszentelt papokat az Uruk és Úr városában történő tanulmány-utukra. Ezért a kurd és a Babilónban használt nyelvekre a magyar ifjakat megtanították. Sajnos ekkor Úr városa már romokban hevert és csak kevés pusztai lakosa marad meg, de a Turfánban tanult pateszi-papok nyelvén még tudtak velük beszélni. Innen az uruki-mani püspökségbe lovagoltak, ahol a megmaradt uruki keresztényekkel az érdeknélküli szeretet vallásának legbensőbb tanításait elsajátították. Ebben a megtűrt uruki-mani püspökségben 3 évet töltöttek Úr, Susa, Uruk és Babilón térségében, ahol az egyigaz Osten hívők sok ezer éves nyelvét is elsajátították. Ezen ősmagyar vallást minden nép és vallás hívői megtűrték, mert egyik felekezettel sem állt ellentétben, mivel mindenkinek a hitét tisztelték. Turu 24 tagú lovaskísérete 8 éves tanulmányútjáról Bizáncba érkezett. Lovaskíséretük útközben felduzzadt. Minden államban csatlakoztak hozzá uruki-mani hívők, akik, bár különböző népekhez és felekezetekhez tartoztak ugyan, és hiába vették fel jl a területen más, uralkodóvá lett erőszakos egyházak hitét, de Van fejedelemfi egy igaz Osten hitében lélekben az eredeti Magyar-vallás hitét követték. , A 980. év végét már Bizáncban töltötték az uruki keleti-egyház püspökének veze' tésével, valamennyien bizánci papoknak öltözve. A császári udvar kihallgatáson fogadta őket, ahol az uruki püspökség minden dolgáról be kellett számolniuk. TuruDomonkost igyekeztek Bizánc érdekkörébe állítani Rómával szemben. Az uruki keleti-keresztény püspök javaslatára 980. augusztus 15-én már megelőzőleg püspökké szentelésére javaslatot tettek. Ezen javaslat alapján Miklós napján Domonkost püspökké felszentelték. Innen bizánci csapatok Turu-Domonkost és kíséretét Száva-Szent-Demeterig kísérték, ahol már várta Gelyza nagyfejedelem parancsa. Ennek értelmében Szávaszentdemeter kolostorában Zerind tárkányfejedelem Koppány ifjúsági tárkányfejedelemmel, Kevevár térségében pedig II. Szabolcs Gelyza magyar fejedelemmel Turu-Domonkost már várta, ahol a 8 éves látogatása eredményeiről beszámolt. , Az Ujgúrföldi Turfánban Magyarka, Tuspát, Ordosz, Szakszin és Turfán papi feje' delmei vérszerződést kötöttek, hogy az uruki-mani, azaz Van fejedelemfi által meghatározott Ősmagyar-vallás törvényei értelmében a mindenkor működő Beavatott Központból a Jász-síkságon megalapított Magyar Törzsszövetséget minden erővel támogatják. i Innen Turu-Domonkos leghamarább Kurszánvárba lovagolt, ahol Vajk, az ifjúsági fejedelem-jelölt fogadta és ugyanúgy, mint 971-ben, Tatának szólította. Turu-Domonkos fiatalabb korában gyermekszerető hírében állott és a kis Vajk tetszését is igen megnyerte azzal, hogy részére hintalovat faragott, amit a kisfiúcska „Tata-lovának" emlegetett minden gyermek-lovaglása alkalmával. 970-től tíz éven át Esztergomban ' Gelyza a Beavatott Központ engedélyével Mihály kisöccse birtokán várat építtetett. Annak elhalálozása után örökül kapva, azt fejedelmi székhellyé változtatta. Turu-Domonkos vállalta az összekötő szerepet Budavár-Kurszánvár és Esztergom között. Ebben az összekötő szerepben gyakran játszott a kis Vajkkal, aki nagyon szerette vidámságáért, s így megmaradt a gyermekhad Tatájának. Midőn Domonkost a Kvedlinburgi értekezlet ellensúlyozására az uruki-mani érdekterületre a vérszerződés megkötésére elküldték, a Beavatott Központ Gelyza magyari fejedelemmel aláíratta, hogy KözösNagyfejedelemség döntései alapján fog I 785 ja a Jász-síkság Birodalmát vezetni. Ezért Turu-Domonkost Derencsény beavatottnagyfejedelem a II. Szabolcs által vezetett Jászvásár-Lebedvár nagyfejedelemségéhez osztotta be. Amikor megkezdődött Budavár-Esztergom térségében a fejedelmi ifjak kiképzése, Turu-Domonkos családjának a jászvásári Domonkos birtokok mellé a régi Dunna folyamból megmaradt Tata-tavát, azaz Dunna-tavát adományozta, amelynek partjain felépült Tata szálláshelye. Családjának tagjai itt telepedtek le, hogy a Kuslód vezetése alatt álló fejedelmi ifjak nevelésének Turu-Domonkost megnyerje. Az ötéves kiképzés még folyt, amikor 987-ben Gelyza végleg Esztergomba költözött. Kurszán várát Kurszán örökösei kapták meg. Amikor Budavár Beavatott-Központ megbeszélésre kérte fól, Kurszán várában egy lakrész állott rendelkezésére mint Nagyfejedelemnek, ahol még a vendégeit is elszállásolhatta. Domonkos, mint az új uruki-mani püspök is itt lakott, amikor a keleti világról hozott kimerítő tájékoztatót. Itt mint a jó barátját és szellemi nevelőjét fogadó Vajk kísérte Turu-Domonkost Gelyza nagyfejedelem elé, aki őszintén elmondotta uruk-népének és az ujgúroknak a szétszóródását az iszlám és a buddhizmus erőszakos terjeszkedésének területén. Tájékoztatta a nagyfejedelemség vezetőségét, hogy Turfántian megkapta az uruki-mani keresztényektől a fejedelemmé avatás koronáját, de a Gilgames korona nagy része az üldözések következtében elveszett. A koponyát díszítő fejedelmi rész megmaradt, amellyel a fejedelmeket ősi módon megkoronázhatják. Budavár Beavatott-Központjában úgy döntöttek, hogy püspökké szentelésének alkalmából a Szentdemeter Székesegyházat a Kisküküllő partján Küküllővár védelmében felépítik. Turu-Domonkos részletes jelentést írt a 8 éves tanulmányútról. A kievi uruki-mani Szent Illés székesegyház évkönyvéből és a Gyarmat-törzs titkos Arvisuráiból feljegyzéseket küldött a Beavatott Központnak.

Egy év alatt a rovásokból megállapította, hogy az uruki-mani fejedelmi egyházat veszélyek fenyegették, mert 453-ban a 24 Hun Törzsszövetségi Birodalom megingott a Beavatott Központban történt meghasonulás következtében. Ellák India-Harapi tartomány felé ment hódítani. Aladár 454-ben megalkotta a Kazahun-Birodalmat. Dengezik 466-ban a Ten folyótól, Dónavárból Bizáncba ment. Gordás 527-ben Magyarival egy Magyar-Bolgár országot szervezett a szabír-alán törzsekkel. A beavatott sámánképzésen 552ben a türkök kerültek Ordosztól-Bakátig hatalomra és a 24 Hun Törzsszövetség népeinek nagy része a hatásuk alá került. Nagy földrengés rázta meg Bakátot több ízben. Baján 560-ban nézeteltérés miatt elhagyta a nyugat-türkös Kazáriát. Az avar törzs vezetésével megszervezte a elégedetlenek táborát, kiszakadtak a türkök irányította szövetségből és a Ten folyótól az Encs folyó völgyéig a visszamaradt hun törzsekkel hatalmas birodalmat alkottak. Az özveggyé lett Baján hadvezér feleségül vette Csát fejedelem leányát, a nemzedékváltás során hatalomra került II. Ilonát, s így a Gilgames uralkodóház hatalma Magyarkától az Encsvárig terjedt. Papi törzsük a Nyék törzs volt, a Deszna folyótól, Győr várától a Rába-menti Győr városáig elterjedve, ahol bátképzést végeztek. A kazárok uralomra törése romba döntötte a nagy türk birodalmat, mert az avarok kiválása miatt, továbbá Istemi és Bumin zsarnoksága következtében a menekült törzsek hadserege hiányzott, így a kínai-besenyő szövetség a keleti türk-birodalmat felszámolta. Ezért 630-ban a nyugati kazár-türk birodalomból különvált a Kazár Birodalom, amelyet később az iszlám hódításai fenyegettek. A magyar törzsek szövetsége eleinte vállalta az iszlám terjeszkedése miatt a harcot, de a Kazár Birodalom vezetésében történt változások miatt igyekeztek megszabadulni a kazárok uralma alól. 786 Az avarok vezető rétege uruki-mani hiten volt, a 15 törzsből 12 törzs a sámánizmusnak hódolt. 3 törzsük a bevándorolt szavárd-magyarokkal fele-fele arányban a 670-ben határőrizetre küldött Béla és Gyula törzs, a Nyékiek vezetésével Rába-Győr és Bélavár térségébe vezényeltetett. Nagy Károly egyházi vonalon ezen 3 törzs urukimani egyházával a pápaság közbenjárásával megegyezett és az Avar Birodalom egysé gét megbontotta. Bős Tudun a leányait morva és bajor határügyi bánokhoz adta feleségül. Leányai az avar kagán meggyilkolása után Pannonföldön osztozkodtak. BősTudun egyetlen fia Pelsőc azonban édesanyjának, Keszt aranyasszonynak utasításait követve, Jász-síksági Birodalom néven, a kabar, palóc, székely, kazahun és avar-síksági törzsekkel megmaradt az Avar Birodalom keretein belül és Csaba és Gilgamesutódként uralkodóházat alapított. A 810-830 között az eddig háttérben fejlődő Magyar Törzsszövetség arról értesült, hogy a Nagy Károly által megszervezett iszlám és pápaság szövetsége a Nyugati Avar Birodalmat megsemmisítette. Ezért a magyar törzsek fokozatosan elhagyták a KazárBirodalmat és a Keleti Avar-Birodalom keretében önállósították magukat. A 872-ben elkezdődött rokonlátogatásokat 880-ban a Magyar Törzsszövetség a Középső AvarBirodalomban viszonozta, amelynek során a kazahun, kabar, palóc, avar és székely törzsek felszólították a rokon Magyar Törzsszövetséget, hogy a szuvári csatában győztes Álmos hadvezér készítése elő a visszamenekült avar előkelőséggel együtt, a Gilgames-házhoz tartozó fejedelmi ifjak segítségével az ifjúság újabb honfoglalását. Álmos az Oregek Tanácsa döntése alapján vállalta a tanfejedelmi tisztséget. Asszorügyekben 880 medvetorán a sámán, míg Szőke-Árpád vezetésével Keveváron a tárkányképzést beindították. Lebédvár térségében a beavatottak képzését szorgalmazták. Amíg a tárkányképzés négy, a sámánképzés öt, addig a beavatott-képzés hat évig tartott. Igy a tárkányok 884-882-892-ben, a sámánok 885-890-895-ben, a beavatottak pedig 886 és 892-ben voltak rokonlátogatáson. Bár a kiképzésük a leggyakrabban a mozgás állapotában és harcok közepette folyt. Ezen utóbbi csoport a Gilgames-ház maradványai beleegyezésével eldöntötte, hogy a Jászvásári-Nagyszala döntései alapján az első jó termésű évben, a várható szorongattatások miatt Buda és Atilla örökségét visszafoglalják és a Jász-síkság-Birodalmába bevonulnak. Ezért várták a türk-besenyő és az iszlám megmozdulásokat. 875-ben Mohamed hívei a Szaszanida-ház vezetésével erős támadást indítottak az uruki-mani hívek települései: Turfán és Sas ellen, majd 892-ben az almavirágzáskor Izmael ben Ahmed a pusztai türkök ellen is hadjáratot vezetett. A fejedelemnő 10 000 lovasával fogságba került és még a távoli Talaszt is elfoglalták. Ekkor az úzok - állatállományuk nagy részét hátrahagyva - a besenyőkre vetették magukat. A menekülők még az Ural folyó-menti besenyőket is elüldözték hazájukból. Ilyen viszonyok között ült össze a Jászvásári-Nagyszala, amely számolt azzal a lehetőséggel, hogy a besenyők a 870-es, 5000 fős lovas seregüket már felemelhették 2 töményre és 20 000 lovas már veszélyes lehet. Ezért 892-ben, az etelközi vérszerződésben elhatározták, hogy 894-896 között a Magyar Törzsszövetségnek a Jász-síkságra kell vándorolni. A veszély közeledett. 893-ban az úzok lerohanták a besenyőket. Kazáriával 894-ben végeztek és már Szirma fejedelem birodalmát is lerohanták. Amikor lovasaik menekülve a Ten folyón, azaz a Donon átkeltek, a pusztai népek hagyományai szerint a térség népei mozgásba jöttek.

Pelsőc fiainak birodalma a népvándorlási hullámok közepette többször fordult segítségért a Magyar Törzsszövetséghez. Kiképzett harcosaikat zsákmányszerzés reményében többször hívták segítségül, például a német Lajos elleni harcban 862-ben, 787 880-881-ben Bécs térségében harcoltak Szvatoplukkal együtt a frankok ellen. Arnulf, az új császárjelölt 892-ben hívta őket segítségül Szvatopluk ellen. 893-ban Arnulf szövetségre lépett a bolgárokkal hogy szüntessék meg Morvaországnak az erdélyi sószál- I, lítást, amelyhez Bölcs Leó hozzájárult. 860-868 között a bolgárokat a szláv papok ré- ; vén a görögök kényszerítették a kereszténység felvételére, s így remélni lehetett, hog [/y az addig pogány morvákat is kényszeríthetik erre. . Simeon, Borisz fia 893-ban fellépett Bölcs Leó ellen, mivel a bolgárokat kitiltotta Bizánc bazárjaiból. Ezért Simeon a görög haderőt Macedóniában megverte. Utána Niketász Szklérosz főurat hajón Bölcs-Leó Madaj aranyasszonyhoz küldte, hogy küldjenek sereget ellene. Álmos és Kurszán elfogadta a tervet, de Árpád, a tárkányseregek fejedelme tiltako- '' zott Efszáthiosz tengernagy hajóinak látogatása ellen. Álmos Levente unokájára bíz ta, hogy seregével hajózzon át a Dunán, mivel Nikifórosz Fokász görög parancsnok délről már megtámadta a hitehagyott bolgárokat. Levente serege megverte Simeon cárt, aki Szilisztra várába menekült. Madarában Levente sok bolgár foglyot ejtett, amelyet Bölcs-Leó kiváltott. 894-ben Szvatopluk fordult Álmoshoz, hogy a kereskedelmi zárlat ellen Arnulffal szemben segítséget kérjen, s így támadja meg Pannonföldet, amit Árpád 892-894 között Verecke kabar fejedelem segítségével végre is hajtott. Közben Szvatopluk meghalt. Ekkor Kusid ezredes 1200 lovasával Verecke fejedelemnél maradt, míg Verecke Birodalma vállalta, hogy 1200 felvezető lovast küld Lebédvárra, a honfoglalás megkönnyítése végett. Árpád a 895-ös medvetoron követelte az Al-Duna helyett a kabarföldi honfoglalást és a téli fagyon elindult a tárkányaival. 895 almafavirágzás ünnepén már Kassán volt és a Jász-síkságot Titelig elfoglalta. Ekkor BölcsLeó, Simeon, a morvák és a frankok békét kötöttek. Levente először a Duna jobbpartján, másodszor Szörényvárnál legyőzte a bolgárokat. 896 tavaszán, a harmadik bolgár-magyar háborúban a görögök becsapták Leventét és a bolgárokkal kevert görög sereg csellel győzött. Levente is csak sebesülten tudott elmenekülni, mivel ekkorra már beérkezett a 894-től harcban edzett besenyő-lovasok előőrse, amely nemcsak a magyarok hátrahagyott szekér-tábo rát, hanem a bolgár sereget is aprította. Igy a Kapgán besenyők hazát szereztek. i Mivel Simeon cár serege a Dunán átkelve is folytatta az üldözést, a menekülő Ma gyar Törzsszövetség hátvédei felvették a harcot. A gyalog menekülők még eljutottak a hágókig, de családjuk elveszett. A kiéhezett besenyők ekkor a bolgároknak estek, s a bolgár-görög sereg 20 000 főnél nagyobb veszteséget szenvedett. A magyarságnak Efsztáthiosz és Nikifórosz Fokász árulása miatt 11 292 főnyi vesztesége volt, amely miatt Álmos nagyfejedelmet Verecke fejedelem kabarjai halálra ítélték. Amíg a kabarok a halálos ítéletet végrehajtották, a 7 Magyar Törzs a hágókban 7 várat épített a besenyők ellen. Az Árpád vezette 3 kabar törzsnek nem kellett várat építenie, mert Verecke fejedelem azokat már a rokonlátogató tárkányokkal 884-892 között felépíttette. A székelyek Zalán fejedelmük vezetésével Désakna, Székakna, Kolozsakna, Kisakna, Vízakna és Parajd sóaknáit újból birtokba vették és a sókereskedelmet irányították. ' Pusztaszeren Kurszánt nagyfejedelemmé választották. Morvaország sóellátását Árpád biztosította. Arnulf 896-ban Rómába lovagolt, hogy császárrá koronáztassa magát. Arpád 896 végére már az Encsnél állomásozott, mivel ott nagy árvíz pusztított. Az avar népek maradványai örömmel fogadták őket. Az asszonyaik havasalföldi pusztulásával özveggyé vált kabar lovasok az új asszonynéppel tértek haza kabar fóldre. Mivel Kurszán a magyarságnak a lakatlan területre való telepítésével volt elfoglal 788 va, igyekeztek a Jász-síkságon jó viszonyt kialakítani. Árpád 892-ben született fiát, Zoltánt Mén-Marót leányával eljegyezték, de a leány a szülők gondatlansága miatt hamar elhunyt. Kurszán hozzájárult, hogy Nagy-Pannóniában 1 érseket és 3 püspököt nevezzen ki a pápa. Mivel az avar maradványok uruki-mani keresztények voltak, Fekete-Arnó utódai ezen ügyben a tanácskozási jogot a magyarok nagyfejedelmeire ruházták át. Ádáz harc tört ki Szvatopluk rokonságában a 2 fiú utód között 898-ban. Arnulf császár 2 bajor sereget küldött ki, akik a cseheket és morvákat kezdetben védték, majd irtották. Arnulf 899-ben szövetségre lépett Árpáddal, aki átkelt Pannónián, és a „Magyarok útján" Lombardiába vonult. A Brenta folyónál 898. szeptember 24én megverték Berengár seregét és elfoglalva Lombardia várait és városait, június 29én már Velence előtt állottak.

Velencéből Péter dózse követeket küldött. Sok pénzt és túszokat ígértek Árpádnak, amit örömmel elfogadtak. Miközben a Duna mellett a bajor és morva seregek egymással háborúskodtak, Berengár országában szünetelt a kereskedelem, mert az emberek a romok eltakarítása mellett még azzal is el voltak foglalva, hogy Arnulf helyett majd ki lesz az új császár? Árpád hadai már Pannonföldre érkeztek téli pihenőre, amikor az Istenfiak ünnepének, táján megérkezett a hír, hogy 899. december 8-án Arnulf császár meghalt. Ekkor Arpád a volt avar és pannon menekülteket az urukimani gyülekezetekbe visszatelepítette. Ekkorra érkeztek meg Győr- és Kőszeg térségébe a Kürt törzs, Eszék térségébe, Nándorfejérvárig a Gyarmat-kasszu és Bélavártól Szekszárdig az Ogúz-Gyarmat törzs maradványai. Végül Kurszán eredeti terve alapján a Megyer fejedelmi törzs a Duna jobboldalán, a Balaton partjáig a legtermékenyebb területeket szállta meg. A javarészt nőtlen harcosok az avarok, pannónok, daragúzok és magyariak őslakos maradványaiba nősültek be. Kurszán megfázásból eredő betegségben elhunyt. Árpád Karintiát, Pannonföldet és Avariát is birtokba vette. A csehek-morvák ebben az időben a frankokkal mészárolták egymást. A bajorok országuk védelmére elkezdték Encsvárát építeni. Azon az elven, hogy Pribina és Kocel benősült Bős-Tudun családjába, Mojnomir egy sereget szervezett az életben maradt morvákból, de Árpád csapatukat Bánhidánál megsemmisítette. 900 Aranyasszony havában az aratási ünnepre Árpád minden szabadon hagyott területre letelepítette a 12 törzs valamelyikét. Mivel Gyermek Lajos udvartartása nem volt hajlandó lemondani Nagy Károly pápa-cseles hódításairól az avarok javára, Harka és Léh vezérek elindultak a Duna mindkét oldalán és az Encsen túl benyomultak az Óperenciáig, és Salzburgból Fekete-Arnó megmaradt törzsét Sopron környékére te lepítették át. Amíg Harka vezér győzött és gazdag zsákmánnyal tért haza Harka-várra, addig Léh vesztett. Léh-Laád-Levente serege a Mojnomir morvákkal a Duna északi oldalán haladt, de a morvák vereséget szenvedtek. Ekkor Léh-Laád-Levente elrendelte a visszavonulást. Amikor beesteledett, a passaui püspök serege elkezdte a mészárlást a morva foglyok között és 1200 morvát megsemmisített. Mojnomirt LéhLevente szabadíttatta ki a fogságból, mivel az erősen megsérült. Megtévesztésként Léh csapatai a Csörszvonal kiképzése szerint átúsztattak a gázlós Dunán és Harka egységeinek utóvédjéhez csatlakoztak. A megmaradt morva foglyokkal Encs várát és a várost a bajorok fallal vették körül. Ekkor a bajorok a morvákkal szövetséget kötöttek és 901-902 közt megtámadták az új Aváriát. Árpád hadai 906-ig Morvaországot végig lerombolták. A morva vezetőréteg megsemmisült, de a nép megmaradt. Zalavár térségében Bős-Tudun gyermekei anyai ágon az uruki-mani keresztények 670-es magyar nyelvén beszéltek. 789 Levente a bolgárok elleni csatában megsebesült. Az eredeti Laád nevét a táltosképzésen elhagyta. Mint özvegy ember, II. Mojnomir morva fejedelem családjába nősült be. Mint a határőrség vezetője morva segédlettel felépíttette Leventevárát, amelyet a bajorok-frankok-morvák Laventen-burchnak neveztek a szerzetesrendekben. Levente átvette a határőrbán szerepét Karatánia, Avaria és Morávia térségében. Levente-Léhnek azért kellett átvennie a határőrizetet, mert az avar uruki-mani keresztények a salzburgi érsekségben befolyással bírtak és Fekete-Arnó családjainak kőházait az avar határőrségnek részére lefoglalták és a Berengártól kapott hadisarcból az elköltöző avarokat kártalanították. Keveváráról olyan értesítés érkezett, hogy Leventét a bajorok meg akarják gyilkolni. Ezért a Kurszán halála utáni második évben az ifjabb Kurszán hadvezért küldték a megrokkant Levente-Léh helyére. Levente búcsúzóul olyan szerződést kötött a salzburgi avar érsekségen, hogy ha a pápaság a „Minden 24. pápa uruki-mani vallású legyen", Bős-Tudun korában kötött szerződést betartja, akkor az ősmagyar urukimani egyház az uruki egyházközségben őrzött levelek alapján fennmarad. Hej rege rejtem 297 (H). Arvisura Fekete Arnó öröksége Zsadány Domonkos tanítása Kuslód tanfejedelem rovása Kr. u. 990-1005. (5030-5045. m.t.é.) Budavár Beavatott Központja és Géza uruki-mani fejedelem azt a parancsot adta Turu Domonkosnak, hogy a 996 tavaszán Szent-Demeter monostorában kiképzett fejedelmi ifjakkal és ifjú papokkal Bizáncba menjen, ahová üzenetet vitt Géza fejedelemtől. Bizáncban már várták Domonkost, mint Székely-Szentdemeteri püspököt. Ajtony korábban egy görög főúr leányát vette el feleségül, s ezért Domonkos kíséretével ismerősöknél szállt meg. Ugyanis Ajtony tömérdek aranyával egy tengerparti birtokot vásárolt meg, hogy betegeskedő legnagyobb leányát ott gyógyíttassa. Vele tartott Urhida és Doboka, II. Szabolcs nagyfejedelem 2 fia is, akik közül Doboka a hadsereg felszerelését ment Bizáncba és Rómába tanulmányozni. Urhida a turfáni és uruki tanulmányút során észlelt vallási eltéréseket tanulmányozta ezen a második úton is, amit a fejedelmi ifjak kiképzésénél ismert meg. Ugyanis az albánsági településeken még éltek olyan széki-hunok, akik bár kis számban, de uruki-mani hiten éltek. Mindketten Vajk baráti köréhez közelállóak voltak. Gézát legelőször Urhida várában kenték fel uruki hit szerint lugallá és az országban élő 100 öspörös közül 35 Jász-síksági uruki hívő öspörös ismerte el apostoli egyházfejedelemmé. Urhidának legfőbb célja az volt, hogy az albánsági öspörösök is ismerjék el.

Egész úton sok veszedelemmel küzdött a Szörényvárról induló „Ajtony" nevű nagy bödönhajó, közel Bizánchoz tengeri rablók és kalózok támadták meg. A várakozó császári hajók segítségül indultak, de így is 4 hajósukat kiherélték a kalózok, hogy szolgának adhassák el az evezősöket. Ilyen szerencsétlenségek után már érdeklődve várták Domonkost, aki egyházi körökben Gáspár-Gábriel pátriarka révén tudatta a bizánci császárral, hogy Nazírt, az Istenfiát halála után nem sok idő múltán látták Urukban az első gyülekezete előtt megjelenni. Gábriel révén újból elismerték az uruki püspökséget, hiszen 430-ban még sűrű levélváltás folyt Bizánc és Uruk között. 790 Azt azonban Bizánc nem volt hajlandó elismerni, hogy Nazírt, az Égiektől származó Jézust 29 éves korában, Ordoszból jövet, mint legképzettebb beavatottat Urukban lugallá kiáltották ki és a Nagy-Templomban egyházfejedelemmé felszentelve, királlyá kenték. Ezen emlékezetes eseményről Susa városában is találtak feljegyzéseket, mert az ünnepi menet lovasai Susa városában lóra pattantak és az Istenfiát Urukba kísér ték. A szamáron közeledő ünneplők Úr, Uruk, és Umma városából valók voltak. Egyházközségeik ezen eseményt megörökítették, sőt az ummai úzok lovasai haza sem mentek Urukból, hanem Domonkost Szávaszentdemeterig kísérték. Turu-Domonkos Úzdi Szentpéteren lévő birtokán házhelytelkeket kaptak, s így a Turu-nemzetség csatlósaivá váltak. Ilyen beosztásban kísérték el Urhidát és Dobokát az Albánságba, ahol 10 uruki-mani öspörös ismerte el Gézát uruki-mani apostoli fejedelemmé. 997-ben Rodostóban voltak, ahol a hikszosz leszármazottak nyelvét még megértették, bár ezek a hettita birodalombeli kasszukkal már keveredve voltak görög földesuruk birtokain, de még megértették egymást az úzdi-szentpéteri lovasokkal. Kétévi ájtatosság és egyházi képzés után átadták Géza fejedelem levelét II. Bazeliosz császárnak és az egyházi vezetésnek, s mint Székely-Szentdemeteri püspöknek engedélyezték, hogy birtokot vásároljon Bizáncban, amelybe Székely-Szentdemeteri lovasokat telepített le, akik Albánságból és Rodostóból hoztak maguknak feleséget, s ezzel megvetették az alapját annak, hogy a Jászvásári síkságon uralkodó világi és egyházi személyek otthonra találjanak. Itt hallották, hogy Géza fejedelem meghalt és Vajk lett a fejedelem. Bizáncban nem járultak hozzá, hogy metropolitává nevezzenek ki valakit, vagy magas beosztású egyházi embert küldjenek Budavárra. Ezért a 998-as és 999-es évet Rómában kellett eltölteniük egyházi továbbképzésen. A Vatikánban mindannyian elmélyültek Szent-Péter egyházának tanulmányozásában. Hajóval érkeztek Rómába és mindjárt az első napon Zsadány-Domonkos megismerkedett Béla könyvtárossal. Egyébként Turu-Domonkos többször járt Rómában, mivel minden évben ő vitte el kísérettel Bizáncon keresztül a pápai tizedet az uruki-mani egyházi javadalmakból. Így 994-től sikerült elmélyülnie az egyházi kérdések tanulmányozásában, hiszen Béla könyvtáros, az avar nemzetiség kanonokja mindig kereste TuruDomonkossal a kapcsolatot. Zsadány-Domonkos nagyon örült a Béla kanonokkal való ismeretségnek, mivel mint az egyik pápai könyvtáros, sok mindenbe betekintést nyert. Első feladata az volt, hogy a kitűnően beszélő Dobokát beajánlotta a pápai testőrségbe, akit később ajtónállónak szenteltek fel. Ugyanakkor lépéseket tettek, hogy Vajk-István részére a pápai királyi koronát elnyerjék. Előtte Turu-Domonkost érsekké szentelték fel, amit a Ravennai zsinatnak még jóvá kellett hagynia. Mivel Zsadány-Domonkos igen megnyerő külsejű legényke volt, nagyon megnyerte Béla kanonok tetszését, aki a római pápaság sok titkáról tájékoztatta ifjú barátját, miként is áll az avarság és vele együtt a magyarság sorsa. Most, hogy minden elrendeződött, hogy Magyarország elfogadott királysággá váljon, meg kellett ismerniük a lehetőségeket. Annyi bizonyos, hogy Turu-Domonkost a legjobb összeköttetései révén sem voltak hajlandók Bizáncban pátriarkává tenni, tehát föltétlenül Rómához kellett igazodniuk. Ugyanis ha az ifjú Vajk II. Bazeliosz császár hűbéresévé lett volna, akkor a magyarság Ajtony révén görög irányzatú katolikus vallásúvá válik. Mivel azonban a császár egy metropolita kinevezése elől elzárkózott, kénytelenek voltak Róma felé igazodni. Most azon kellett töprengeni, hogy ez milyen áron történjen. Ehhez szolgált Béla kanonok tájékoztatása iránymutatásul. 791 Zsadány-Domonkosnak az lett a legfontosabb feladata, hogy Béla kanonok támogatásával segítsen az avar titok feltárásában. Nagy Károly uralkodása óta Fekete-Arnó családjának népes tagjai a pápai papirendbe tartoztak és igen komoly anyagiakkal rendelkeztek a Szent-városban. Béla kanonok elejtett szavait a fürge Zsadány-Domonkos minden este a napi események tárgyalása után lerótta: A pápai levéltárban dolgozó, bennfentes Béla kanonok, aki furcsa latin néven szerepelt, elmondotta: Fekete-Arnó nagynevű elődjük, az ún. Norciumban született Bécs kurgánban, amelyik akkor a hátországi birodalmat védő bánságok központja volt. Édesapja az Ibos bánságban szolgált és uruki-mani vallású, Nyék-törzsbéli ifjú volt. 761-ben, a sámánista medvetoron vette el feleségül az Encs várában tényleges szolgálatot teljesítő Lébény bán leányát, Esztert. Almaszüret 4-ik napján megszületett az avarok névadója szerinti Arnó. Arra senki nem számított, hogy második gyermek is lesz, de lett. Így a sötéthajú fiúcskát Fekete-Arnónak, míg a szőke hajút SzőkeArnónak nevezték. Mivel katonacsaládban születtek, az első fiúnak föltétlenül várvédő lovasnak kellett lennie. Ezt a feladatot Szőke-Arnó vállalta, s így Fekete-Arnónak nem volt más választása, vallásos édesanyja kívánságára papnak kellett lennie.

Latin iskolái elvégzése után Rómába küldték, ahol papnak készült. Az egyik kanonok szerelemből született leányát vette el feleségül. A papi-rendből ki akart lépni, de apósa rangban emelkedett, ezért Salzburgba Virgil érsek mellé kinevezték a káptalanságba, egy igen jövedelmező beosztásba. Mivel a pápai tizedeket legtöbbször ő vitte Rómába, Virgil érsek is pártfogása alá vette. Rómában az apósának jelentette, hogy a 764-től beiktatott érsek a püspökségekbe főként cseheket és bajorokat helyez, holott a Norciumnak ekkor még uruki-mani vallású avarok és magyarkai madzsarok voltak a lakói és római birodalombeli latinok, kevés bajor, tehát a lakosság háromnegyed része hun-avar-magyar nyelven beszélt. Bős-Tudun avar kagán Fekete-Arnó közbenjárására hajlandó volt népével a pápai tizedet megfizetni és az uruki-mani misszió alapján az Avar Birodalom áttérését szorgalmazta azért, hogy minden 24-ik vagy 25-ik pápa a későbbiek során hun-avar-magyar származású legyen. Fekete-Arnó apósa révén erre ígéretet kapott. Bős-Tudun az áttért uruki-mani hivők nevében aranybanezüstben-drágagyöngyben fizette ki az első pápai tizedet. Mivel Virgil érsek 784 végén, 20 évi érseksége után elhunyt, a pénzre éhes római klérus Fekete-Arnót javasolta új érsekként. A latin nyelvű misézést is elvállalták, mert a nép nyelvétől eltért, holt latin nyelv olyan etruszkkal kevert-féle nyelv volt, amelynek egyes szavait az avarok még megértették, s így nem lehetett akadálya annak, hogy a 24 Hun Törzsszövetségi nyelven beszélő hun-avar-magyar népek valamelyik fiából pápa is lehessen. Annál is inkább, mivel Nazír a szírekkel és urukiakkal is levelezett a 22 jeles agadi rovással. Jézus-Krisztus, az Istenfia nemcsak a sémi kultúrát tanulmányozta, hanem kiképzése Karnakban és Ordoszban is folyt, 12 éves korától 30 éves koráig minden emléket kitöröltek az életéből, hogy egy csoport azt a saját részére kisajátítsa. Ezen egyezmény a 670-ben Pannóniába költözött uruki-mani keresztények kezdeményezésére jött létre, mivel az iszlám támadások tanulságai miatt be akartak illeszkedni a Jézus-Krisztusi szeretet vallásba. Amikor Fekete-Arnó 785-ben a salzburgi érsekség (Sóvár) vezetését elnyerte, Rómában elfogadták a kérésüket, és 790-ben megszervezték az érsekségében az összes uruki-mani püspökségeket, esperességeket és plébániákat a káplánságokkal együtt. Nagy baj volt azonban, hogy a 24 Hun Törzsszövetség nyelvén beszélő gyülekezetekből származó papság csak alsóbb szinteken volt képviselve, hiszen a papneveldék 792 alapnyelve a latin mellett a bajor-német és a cseh nyelv volt. Virgil érsek egyetlen avar püspököt és esperest sem nevezett ki. Az is nagy kár volt, hogy Pelsőc nem ragadta magához már kiskagán korában az avarság politikai hatalmát, hanem édesanyját magára hagyva a beavatott AvarbástyaKözpontjának hatalmával törődött, jóllehet, a római irányzatú papság szavatolta az uruki-mani szerzetesrendeknek a működését Keszthely, Suprun, Pentele, Eszék és Pásztó térségében. Keszt aranyasszony kiharcolta, hogy a pápai tizedeket Avaria ré széről egyben kifizeti, aminek eleget is tett. Mindezek rendben is folytak, amíg papi csalárdsággal Bős-Tudun leányait prédára éhes lovagokhoz és határügyi tisztekhez férjhez nem adták, akik aztán az avar kincseken kiöltözve és katonailag felszerelve a Mainzi érsekség politikájának eszközeivé nem váltak. Erik, Pribina, Kacel, Braszláv és társai, Bős-Tudun vejei, dinasztiákat ala pítottak és Bős-Tudunt Kalágé (Klágenfurt) főterén meggyilkolták. ' Fekete-Arnó nyomban Rómába futott az avarokat és fehér magyarokat ért sérelem mel, de a gyakran változó pápák csupán annyit mondtak, hogy világi hatalmaktól függnek ők is, ellenben Fekete-Arnó csupán a lelki megtérésekkel foglalkozzon. Közben arról értesült, hogy Mainzban meghirdették az avarok elleni „Szent-háborút". Ennek kapcsán jött rá, hogy a papi ranglistán miért nem emelkedhetnek az avarok magas egyházi tisztségekbe. Ugyanis Virgil 764-784 között csak bajor-cseh-német származású papnövendékeket vett fel a szemináriumokba, s ezek most már ellepték Avaria plébániáit, esperességeit, püspökségeit. Ezek ügyeinek intézését Nagy Károly diadalmasan működő hitterjesztő világi hatalma vette át. Fekete-Arnó csupán öspörösöket nevezhetett ki, de a püspököket az Isten és Péter apostol kegyelméből a pápa nevezte ki. Azt mondták: Arnó érsek elégedjen meg azzal, hogy Norcium területén Virgil salzburgi érsek után, bajor emberként átvehette lelkiekben a hatalmat. Virgil tervei alapján kiképzett bajor és szláv püspökök Avaria és Pannónia egész területén Bős-Tudun vejei segítségével elvégzik az avarok és fehérmagyarok római katholikus hitre való megtérítését. A gyilkosságokat pedig úgy tekintették, mint az Avariába visszatérő longobárdok igazságos harcát, amit a bűnösök már megbántak, igaz szívvel meggyóntak és feloldozást nyertek a Szentek búcsújáró helyeire való zarándoklással. Ezeket azzal is elősegítették, hogy a Bős-Tudun leányainak adott hozományból a kincseket Istennek tetsző célokra felajánlották és engedélyezték a bajor, karatán és cseh papoknak az igaz hitre való térítést. Ezek sovány gebékkel, kordéllyal érkeztek és társzekerekkel távoztak, kövér lovakkal húzva a kincseket. Fekete-Arnó azt is kifogásolta, hogy a Nagy Károly hódításait folytató Erik és tár- ? sai Győrből, az uralkodó avar kagán gyűrűs várából miért vittek el 13-15 társzekér aranyat, ezüstöt és egyéb kincseket lovagi rend kíséretében. Krónikáikban ezt miért írták meg úgy, mint a győzelem jelét? Erik gróf 796-ban azt a parancsot kapta Nagy Károlytól, hogy irtsa ki a hunokat, , avarokat és fehérmagyarokat, akik a bolgár-magyar szövetségből a nagy Avariának Pannonföldjére vándoroltak. Itt minden völgyben megalapították a tizedes egyháza

kat az egy lójárásnyi területen és tíz kegyhely mintájára megszervezték a százados központokban a urukimani keresztények egyházközségeit. Tehát a lOxB-as tizedek, 80x100-as századok a 800-1000 lélek hívővel bíró településekben kegyhelyekkel rendelkező szellemi központokat alakítottak ki. Tíz százados település 8000-10 000 lé lekkel egy gerendaváras töményt szervezett, akiknek már 100 fős lovasságot kellett , megszervezni az ezredesek vezetésével. Ezek a városok, amik 100 000 lakossal rendel keztek, 10 gerendavárat voltak kötelesek építeni és 1000 fős állandó lovasuk volt. Az 793 uruki-mani 10 gyülekezet alkotott egy öspörösséget. A világi, érdeknélküli szeretetet hírdető igaz-emberek száma hitük öregjeiből 1 000 főt tett ki. Tíz ilyen ezredes központ tett ki egy töményt, amely már 1 000 000 lelket is számlálhatott 100 egyházközséggel, és ez egy uruki-mani püspökséget alkotott. Ebből bármikor felriasztható volt 10.000 lovas, azaz 1 tömény sorkatona, ami hadba állítható volt. Ezek mindegyikének földalatti városa is volt, ahol fegyverzeti és élelmezési tartalékokat tároltak. Ezekben helyezték el a 10 törzs arany-ezüst-drágakő készletét. A selyem-brokát-szőnyeg kincseiket gerendavárakban tárolták. Ezekből kárpótolták az elesett hősök hozzátartozóit. Ezen hősök hozzátartozóinak választani lehetett, hogy UralOrdosz-Kuszkó vagy Gilgames kincsekből akar-e részesülni. Minden ilyen elhelyezett, Erik nyelvén Ring 10 000, azaz 1 tömény lovasnak volt a székhelye. Tíz ilyen avar Ring épült 10 tömény részére, de ehhez járult még 5 Ring határőrizeti tömény, vontató, műszaki és egészségügyi alakulatokkal. Így a Ringek létszáma 15-re emelkedett, azaz 15 törzsét képezték a Nagy-Avar-Birodalomnak, amelyből 10 volt a belső törzsek összessége, míg a határvédelmi bátok 5 Ringje adta az Avar-Birodalom külső védelmét. Minden Ring 5 bánságra oszlott. A bécsi Bát a baroszlói és a lóbérci Ringet is figyelembe véve 10 bánsággal rendelkezett. A Nagy-Avar-Birodalomnak nyugaton még 4 Ringje volt 2 báttal, tehát még 20 bánsággal rendelkezett. Mindegyik bánnak tárgyalási joga volt a külvilággal, amiknek a neveit a nyugati és déli államok feljegyezhették, mint kagánokat. A bátok és a belső mag az Avarbástyából soha nem állt szóba külföldi hatalmakkal, mert Atilla megmérgezése miatt a sámánizmus elmélete ezirányban tilalmat rendelt el. A bátok voltak összekötői a határőrizetnek az Avarbástyával, ahol a beavatottakból választott Nagyfejedelmek uralkodtak. Ezek közül a határügyi bánok közül kerültek ki Erik, Pribina, Kocel és Braszláv bánelődök, akik Bős-Tudun leányait vették el feleségül. A Nyugati Avar Birodalom egységét aláásták és árulói lettek az avarok ÉgiBirodalmának a mainzi érsekség szervezésében. Az ötödik avar bát a Deszna melletti Győrben működött, aki a Kátavárak bánságait megszervezte a Keleti Avar Birodalomban. Keszt aranyasszony és Pelsőc azonban eszmeileg ellenállt a Nagy Károly által meghirdetett „Szent-Háborúnak". Hiába mondták a leányaiban bízó Bős tudunnak, hogy Atilla sorsára fog jutni, a kalágéi-esküvőre mégis volt bátorsága elmenni, ahol meg is ölték. Fekete-Arnó tudott arról, hogy a 15 avar Ringből a Boroszló, Tábor, Bécs, Lóbérc, Kalágé és Győr határvédő központok kincseit elrabolták. Nagy Károly megelégedett a győri tárkányfejedelmi Központ kifosztásával, amelyet világgá kürtölt, hogy 15 szekér kincset vitt el. A 9 védett kurgán azonban megmaradt Pelsőc Birodalmában, mivel az Avarbástyát fokozatosan Asszorügyekre menekítették. A Szolnok-Deés-Jászvásári Nagyszalában eldöntötték, hogy felkészülve újból visszajönnek az ősi birodalmuk birtokbavételére. A legnagyobb baj az volt, hogy Fekete-Arnó tudott arról, hogy a pápaság 764-784 között Virgil érsek útmutatása alapján készült az Avar Birodalom szétzüllesztésére azáltal, hogy a vezető és közép papi intézményeket cseh-morva és bajor püspökökkel és esperesekkel tömte meg. Sőt a boroszlói Beda után, aki avar születésű volt, a pápaság a püspöki, esperesi intézményeket bajor-szász vezetőséggel látta el. Amikor BősTudun a 670-ben érkező uruki-mani keresztényeket rávette az „Egy akol, egy pásztor" elméletre, rögtön egyezséget kötött az egyöntetű theológiai képzésre is az avar és a madzsar uruki-mani hivők táborában. Ekkor az Avar Birodalombeli papok nem estek át a latin nyelvű tanuláson és ezzel 10-20 évvel visszavetették az uruki-mani papsá794 got, miközben Virgil megszervezte a bajor-szláv papság előképzését, amit elvégeztek a pannonföldi misszióra készülve. A Fekete-Arnó érseksége alatt kiképezett uruki-mani közösségből szemináriumokba vezényelt fiatal papság már csak kész tények elé lett állítva. A vezető római katholikus egyház régi, Virgil által kiképzett tagjai püspöki és esperesi szinten helyezkedtek el. Béla kanonok még olyan írásokat is talált, miszerint Herakliosz császár idejében, 620-640 között a fehér magyarok részt vettek a Hozdros perzsa uralkodó elleni harcban. A háborús veszteségek pótlására azt a tanácsot kapták Herakliosztól, hogy hagyják el a Bolgár-magyar Szövetséget, mert ott örökös nagy zaklatásnak lesznek kitéve. Inkább jöjjenek Pannonföldre és Norciumba, mert ott már Nazír hite diadalmaskodott. Ez a lassú vándorlás 30 évig tartott az Avar Birodalom keretén belül, amely idő alatt felnőtt egy új nemzedék és 670-re már Pannonföldjét az Encs vidékig benépesítették. Herakliosz arról értesítette a pápaságot, hogy a Nyugati Avar Birodalomba a vele szövetséges uruki-mani hitű fehérmagyarok telepedtek meg 641-670 között. Leó pápa nem helyeselte Nagy Károly tervét az Avar Birodalom megsemmisítésére vonatkozólag, ezért Fekete-Arnó salzburgi püspököt 798-ban érsekké nevezte ki, mert 796-ban a császár parancsot adott Erik

grófnak, hogy a hunfajta népeket irtsa ki. Felszólították Arnót a pápaság által, hogy menjen el az Avar Birodalom eddig szlávok lakta területeire térítés céljából. Onnan visszajőve a császár parancsára Deodorikot püspökké szentelte. Gerold grófot adták lovagi kíséretül, hogy a Duna-Száva közére menjen az evangéliumot hirdetni. Arnó hatására az uruki-mani keresztények elismerték a pápaság intézményét. Ez viszont azzal az elvvel járt, hogy „Minden út Rómába vezet" és vállalták a pápai tizedek megfizetését, amit egyházközségenként önkéntes alapon szerveztek meg. Ez Nagy Károlynak felsőbb utasításra nem tetszett. FeketeArnót halálra ítélte a Keleti-Sárkányos-Társaság és Salzburgban 821-ben meggyilkolták. Haldokolva Deodorik püspökre bízta a szlávokat. A gyilkosság előkészítője, Adalram érseki hatalmat kapott Jenő pápától, akit 824-ben iktatott be 15 évi kormányzásra. Ugyanis Fekete-Arnó halála előtt a fiát, ArnóBélát áldotta meg, s ezzel rábízta 821-ben az uruki-mani keresztények lelki gondozását Norcimban és Pannonföldön. Jenő pápa 824 tavaszán magához rendelte Arnó-Albertet (Bélát) akit útközben Adalram meggyilkoltatott, s így Adalram lett 824-836 között az érsek Salzburgban. Amikor Gergely a pápaságot elnyerte, Fekete-Arnó rokonsága panaszt emelt a császár ellen, ezért a leszármazottakat a Vatikánban helyezték el. Deodorik helyett Ottót nevezték ki missziós püspöknek, de működése Liupram (836-859) halálával befejeződött. Utódát Adalwint Miklós pápa által salzburgi érseknek szentelték fel, míg a szláv missziót Osbald püspök kormányozta. Adalwin 873-ban halálával befejezte az érsekség vezetését. Fekete-Arnó és Adalbert-Arnó halála után az avar keresztények kérésének ellenére sem neveztek ki avar származású főpapot, sőt Adalbert-Arnónak még a nevét is meg kellett változtatnia, hogy püspök lehessen Itáliában. Így Fekete-Arnó életben maradt népes családja a Vatikán hivatalaiba sodródott be szolgálattételre. A salzburgi érsekség bajor vezetősége az avar ifjúságot a bajor királyi és német császári seregbe katonafogdosással elvitte, majd a háborúskodások csökkenésével gályarabként eladták a leszerelő avarokat. Ezt meghallva Pannonföldön Keszt aranyasszony hívei 860-tól kezdve Aldwin kegyetlen intézkedései miatt ellenintézkedést tettek. Ha a gyermekek és öreg avarok maradtak is, de a fiatalság, ha lehetett Jászvá sárra és a Tenisur vonalára vándorolt, ahol Álmos 880-ban megkezdte az újabb honfoglalás előkészítését és annak megszervezését. Így Liupram érsek idején megkezdő 795 dött 850 táján a szlávok térfoglalása és Nyitrán már szláv püspököt avattak. Ekkor Pribina unokája Liupramtól kőműveseket és ácsokat kért és Mosaburgban a Szala uruki-mani bazilika lerombolása után felépítette Zalavár püspöki székhelyét. Pribina a pogány vallásról itt tért át. Pécs rövid időre csuvasz-bolgár fennhatóság alá került, mert fiatalsága az avarokkal együtt Asszorügyekre távozott. Bizáncban meghallották a salzburgi érsekség kegyetlenségeit, ezért 860-ban Cirilt (Konstantint) küldték ki a morvákat megtéríteni, aki Magyarváron (Uharskában) egyházközséget alapított, de a bajor papság 863-ban megmérgeztette. Occse, Metód, panaszra ment a pápához és onnan 869-ben tért vissza. Mivel Pribinát a pogány morvák megölték, Uharskában templomot építettek fel Szent István első vértanú tiszteletére. Attól az időtől kezdve, amikor Károly császár a lovagoknak, grófoknak, őrgrófoknak birtokokat kezdett adományozni Alsó-Pannóniában, a papságot mindig az érsekségek és püspökségek küldték megbízólevéllel a földesurakhoz, mert a máshonnan jött pap 3 hónapnál tovább itt nem gyakorolhatta a tisztségét, hogy előbb ne mutatta volna be a püspökségének elbocsátó levelét. Ez a főúri-főpapi szokás azonban Metód Rómában tett panasza után a 869-ben megváltozott. A gályarabságra tett panasz ellen az a vélemény alakult ki Rómában, hogy az északi népek bőségesen szaporodtak, míg a napos déli népek lakossága a Nap heve miatt bővelkedett betegségekben, ezért Szkitiából a foglyok nagy tömegeit hozzák a vásárokra, amit a déli népek jó pénzen megvesznek. Ezen alapgondolat adta meg 824-873 között Salzburg érsekségének területein a bajor főembereknek azon ötletet, hogy az útjukban lévő, avar származású uruki-mani egyházból áttért, de avarul beszélő ifjúsá got Nápoly, Róma és Velence emberpiacain áruba bocsássák. Ezen bánásmód ellen Fekete-Arnó leszármazottai hiába emelték fel a szavukat, mert a pápai tizedek révén a pápaság intézménye is részesült az emberpiac bevételéből. Mivel a nyugati türk kaganátus a keleti türk kaganátus megszűnése után fokozatosan csatlakozott a Kazár Birodalomhoz, a kazárok kegyetlenkedései, az iszlám háborúskodások terjeszkedése miatt mind többen menekültek uruki-mani papok vezetésével a Jász-síkság pusztaságaiba és a karatánok-morvák határait megrohanták. A csuvasz-bolgárok fóldjén a gyakori betöréseikkel az életet megnehezítették. A bajor és szláv papság azt a hírt terjesztette a templomokban, hogy a fekete-magyarok a fehérmagyarokkal szemben nyers húst esznek, vért isznak és a legyőzöttek szívét darabokra vágják, s orvosságként használják. Természetük dölyfösebb, mint az avaroké, s vadságukkal még Itáliát is elpusztították. Az erős szláv terjeszkedés végén 894-ben meghalt Szvatopluk, a morvák királya, aki bölcs és eszes férfiú volt. Fiai felosztották birodalmát, de egymással ellentétbe kerültek. Ugyanakkor a magyarok már elfoglalták az eddig gyéren lakott avar pusztaságokat és Berengár király hívására Dél Pannónián át a longobárd síkságra törtek. Arnulf király Szvatopluk ellen indult 892 tavaszán, mivel az a hűbérességet megtagadta, bár felesküdött Arnulf hűségére. Arnulf a hűség megtagadása miatt a többi hűbéreséhez, Breszlávhoz és társaihoz fordult, s a frank, bajor és alemán sereggel Morvaországba mentek. A magyarokat is segítségül hívta, hogy 4 hét

alatt felperzselje az egész vidéket. Követeket küldött a csuvasz bolgárokhoz, hogy ne engedélyezzék a morvák sóvásárlását. Szvatopluk hívei miatt a Száva mentén mentek el Ladomirhoz Bulgáriába és csak május havában érkeztek vissza. Szvatopluk ravaszságával hiába akadályozta meg a közlekedést, mivel 894ben meghalt, s fiai is kibékültek. Eközben az avar-magyar szövetség visszatért jogaiba a Dunántúlon. A bajorok és morvák őszre Bölcs Leó tanácsára (886-912) megkötötték a békét és az avar ifjúságot 796 legyilkolták. A görögök 896-ban békét kötöttek az avar-magyarokkal, de Bulgária ezt rossz néven vette. A görög hajóhad az avar lovasokat átszállította a Dunán a déli bolgárok országába, akik többször győztek. Közben Bölcs Leó nem akarta a keresztény bolgárokat elpusztítatni, ezért Mihály bolgár cár elve alapján kiegyezett a bolgárokkal és a görög had és a déli bolgárok az avar-magyarok ellen támadtak. Ebben a hármas harcban 20 000 bolgár és 10 000 magyar pusztult el és az avarok határbán parancsnoka is megsebesült. A kassai kabaroknak e terv végrehajtása nem tetszett, mert a Tenisur vonalán kiképzett avar ifjúság és az északi kabarok szekéroszlopa is elpusztult, ezért Álmos tanfejedelmet közös akarattal kivégezték. Szvatopluk 2 fia között, Mojmir és II. Szvatopluk táborában súlyos ellentétek támadtak. Arnulf őrgrófját küldte segítségül, a morvák határait ostromolták és II. Szvatoplukot az égő várból kiszabadították. A bajorok 900-ban újból betörtek Csehországon keresztül Morvaországba és azt végigpusztították. Közben a magyarok Itáliában harcoltak I. Berengár hívására és kincsekkel tértek vissza Dél-Pannóniába. Majd Mojmir népével megrohanták Norciumot az Encsvidékig és innét visszafordulva Béla-várig vonultak fel. Itt Mojmir Breszláv utódaival szembeszállt és Eszéknél elesett. Haldokolva felszólította az akkor már özvegy Leventét, hogy gondoskodjon családjáról. A Duna bal oldalán a II. Szvatopluk segítségére küldött magyar-morva sereg vereséget szenvedett. Luitpold gróf és a passaui püspök ennek emlékére Encs várat felépítette. Adalwin salzburgi érsek után Theotmár lett az érsek (874-907), aki egyben birodalmi főkáplán is lett és a 907-ben indított magyarellenes háborúban Pozsonynál elesett. Nagyobb jövedelem érdekében nem akarta, hogy a morva püspökség elszakadjon a salzburgi érsekségtől. Az anyagiasságára jellemző, hogy a brentai csata alkalmából azt írta Rómába IX. János pápának: „A Téged jog szerint megillető pénzt a pogányok ellenséges dúlása miatt sem magam elvinni, sem másokkal elküldeni nem tudtam. De mivel Isten kegyelméből Berengár kérésére most már Itália szabaddá vált, amilyen gyorsan csak tudom, elküldöm Neked!" Béla kanonok kölcsönös tájékoztatás után Turu-Domonkos püspököt bejelentette II. Szilveszter pápánál, hogy népes küldöttség élén Vajk ifjú fejedelem részére királyi koronát akar kérni és népével az uruki-mani keresztények táborával csatlakozni akar a Szent-Péter alapította római katolikus egyházhoz. Ígéretet kapott a pápától, aki az 1000-ik év húsvétján Domonkost felszentelte érsekké és Dobokát pápai ajtónállóvá. Egyik legfontosabb teendője az volt, hogy Fekete-Arnó örökségeként az összes Arnó ivadékot mozgósította, nehogy teljesen idegen papok lepjék el a magyar népet, mint az avarokat régen. Ő hozta a koronát. Ezen avar származású papság mindig tájékoztatta István királyt.

Hej rege rejtem Arvisura

297 (I).

Nehéz királynak lenni Zsadány Domonkos tanítása, Kuslód tanfejedelem rovása 5067. m.t.é.)

Kr. u. 1007-1027. (5047-

Vajk ifjúsági fejedelem a nyitrai dukátusból érkezett a 992-es Nagyszalára, Veszprémbe. Vele érkezett 4 éves kisfia, II. Zoltán az esztergomi gyermek-rajcsúrból és Csege-Tünde ifjúsági aranyasszony, a felesége a Lebéd-házból, Kipcsák Géza védnöksége 797 alatt. Vajk az ifjúság tetszésnyilvánítása mellett azt hangoztatta, hogy nem állhatunk meg a fejlődésben, mert a regevilágunk szerint minden új csak jobbat hozhat. Birodalmunkat csak úgy tudjuk megvédelmezni, ha a Béla és Gyulák törzsének kívánságára mindenki felveszi a keresztény hitet. Az nem baj, ha a bizánci vagy római kiképzésű papok más-más névre keresztelnek bennünket, hiszen amit mi az uruki papjainkkal együtt hirdetünk, az igen szép. Vagyunk olyan gazdagok, hogy az újabb hittérítők arany-éhségét kielégíthessük! Koppány, az Arpád-ház rangidőse, mivel a Tarhos utódok közül a fejedelmi utódlást ráruházták, nem tartotta helyesnek, hogy a csillagok járása szerinti névadást elhagyják és idegen népeknek istenhitű szolgái lesznek. A Magyarok-Istene helyett három Istent is vallani fognak: Az Atyaistent, a Fiúistent és a Szentlélekistent, melléje még Máriának is templomokat fognak emelni és országunkat neki akarják

felajánlani. A Gilgames-ház nem fogja bírni a négyirányú adakozást és az Avar-Birodalomhoz hasonló emberirtásokat külföldről fogják ellenségeink irányítani. Gelyza válaszul már a megnyitó beszédében is azt mondta, hogy Bizánc és Róma versenyt indított, hogy az uruki-mani hitűek melyik irányzathoz fognak csatlakozni? Az Érdeknélküli Szeretet Egyházát, mint megvetett uruki-mani hitet mindkét helyen gyűlölik. Mi elég gazdagok vagyunk ahhoz, hogy gyűlölt manihitűként bármelyik jármot, akár a bizáncit, akár a rómait a nyakunkba vehessük! A kérdést, hogy vajon melyik lesz nekünk az előnyösebb, most kell feltennünk, mivel a Szeretetről sok helyen másként gondolkoznak. Ezért kérem a hírszerzőink jelentését. Vászoly főtáltos és Csák fősámán helyeselte, hogy ne csak Bizánc, hanem Róma papjainak is legyenek hívei az országunkban. Minden jelenlévőt biztosítottak, hogy ők kitartanak a 8-as szaporodási elv mellett és utódaik révén vezető hatalomba emelik a Magyar Törzsszövetséget, az Álmos és a Lebéd-Előd uralkodóházat az összeházasodások folytán nem engedik kipusztulni. Az etelközi, turfáni és pusztaszeri vérszerződés minden időben biztosítani fogja a Jász-síksági-Dunavölgyi-Gilgames koronás területek egységét, s azt minden időben az ellenséges irányzatoktól megvédelmezi. Ekkor Gáspár-Gábriel uruki-mani pátriarkáról kezdett beszélni Turu-Domonkos, aki 940-980 között titokban járta az uruki-mani egyházak és az üldözött hivők tekervényes útjait. A következőket vallotta: - A názáreti Jézus tanítványai közül Szent-Márk térítette meg az alexandriai és abesszin koptokat a keresztény hitre. Tadeus térítette meg az örményeket. A harmadik században a parthus Gergely Anahita templomát leromboltatta. Nesztor konstantinápolyi pátriarka 450-ben megszervezte a kurd hegyvidék és Urmia-tói asszír egyházat, amelyiknek a legfontosabb tétele az volt, hogy Mária az ember Jézus szülőanyja volt. Szíriában a melahiták azt vallották, hogy Abgar királyuk a názáreti Jézussal levelezett az uruki egyházon keresztül 29-33 közt. Péter és Pál apostolok megszervezték Kis-Ázsia és Róma egyházközségeit 34-65 között és 60-100 táján leírták az evangéliumokat. A maroniták megszervezték a libanoni keresztény egyházat. A jakobiták is megalapították egyházaikat. A káldok az uruki keresztényektől eltérően Moszulban megalakultak és nem követték Mani tanait. A Tamás által megtérített keresztények egyházközségeket alkottak. 798 Bizánc érdekkörében a bolgárok, görögök, ruthének és románok egyházakat alapítottak Bizánc irányítása alatt. Róma Péter apostol megbízatása szerint megszervezte a Pál apostol elgondolása szerinti paulinus keresztény egyházat. Tehát a katakombák mélyén, vagyis az alsóvilágban kezdődött a paulinus római katolikus keresztény egyház megszervezése, amely a hívek lelkivilágában újdonságot jelentett. Péter apostol volt Róma első püspöke. A kereszténység később Itáliában államvallás lett. Fekete-Arnó 785-től kezdve latin nyelven is beszélő népes családját Rómába telepítette. A család a hun-avar-magyari nyelvet otthon mindig beszélte és ezért lelkesedve fogadták Turu-Domonkos királyi koronát kérő küldöttségét. Családi feljegyzéseikben olyan tanok is szerepeltek, hogy „A világ örökké való, amelyik folyton megújul." 360 emberi év alkot egy megújulási Istenévet, majd 4 tekton-templomépítő Istenkorszak tesz ki összesen 4 320 000 emberi évet. Mint uruki-mani hivők, csak nevettek a római pápaság bárgyúságán, hogy Hillél történetíró a világ teremté sét Kr. e. 3761. október 7-ében állapította meg. Pandrosz bölcs Kr. e. 5493. augusztus 29-ben, míg Juliusz Afrikánusz Kr. e. 5502-ben. Bizánc nem is olyan régen még Kr. e. 5509. szeptember 1-jében állapította meg a világ teremtését. Zarathusztra tanítása szerint a Jóságos Isten és a Gonosz Isten közötti harcnak fogják fel a történelmet, amely 1200 év alatt a Jóságos-Isten győzelmével fog végződni. Az utolsó világév előtt megjelenik az Udvözítő és a halottak feltámadnak, amikor a jó és rossz cselekedetek megítélése után remény van arra, hogy a jók örökké fognak élni. A feltámadás tanát több vallás is átvette. Arvisura-Anyahita tanát, Vanisten elgondolását, Aton egyisten hitét az Égiek közvetítésével IV Amenhotep is átvette a szumíroktól. Ez a hit a fogságban lévő Mózesnek is meggyőződése lett. A názáreti Jézus szülei Hetevarettbe menekültek a gyermekirtás elől. József tekton, mint templomi ács az istenfiát vallásosan nevelte Jakab, Joszész, Júdás és Simon öccseivel és lánytestvéreivel együtt. A hetevaretti gyülekezet Jézust Karnak, Ordosz, Töbet, Harapi és Uruk városában taníttatta, ahol 29-ben gyülekezetet alapított az egy igaz Isten hité ben és velük levélben a kapcsolatát mindig fenntartotta. Ezen levelek is hozzájárultak az uruki-mani egyház megalapításához. A buddhizmus Ordoszt Kr. e. 335-től már erősen érintette, ezért útbaindították a hunokat. 711-ben az iszlám sepert végig az ordoszi területen.

Mózes egyik fő érdeme az volt, hogy a sémi-népek gyermekáldozatát megszüntette. Hívei nem tűrték a Szeretet tanának hirdetését és 3 évi tanítás után a názáreti Jézust a római időszámítás szerint 754. április 3-án Poncius-Pilátus helytartó engedélyével az írástudó bölcsek keresztre feszítették. Mohamed Krisztus után 570. június 8-án született Mekkában. Főként Abu Tálib, az apja testvére nevelte. Pásztor lett, tevehajcsárként Khadidzsu özvegyasszony szolgálatába állott és feleségül vette, akitől 2 fia és 4 leánya született. Kívülről jövő Isteni hangokat hallott és gazdag kereskedőként barlangba vonult elmélkedni. Khadidzsu, a felesége 619-ben meghalt. Mohamed 622. július 6-án Medinába vándorolt és 624ben 300 követőjével az első győzelmét aratta. 630-ban Mekka mellett már 4 felesége volt. Ibrahim fia halála után 632-ben meghalt. Abu Bekr, majd Omar kalifa a híveivel győzelemre vitte az iszlám zászlaját. Ordosz tájékán 711-ben megjelentek harcosai és Bakátban, majd Baskíriában is győztek. 650 után Kazária megszüntette a MagyarBolgár Szövetséget és a magyari-magyarok tíz törzsét Magyarka vonalában helyezte el az iszlám támadások miatt. A kazárok befogadták Izrael menekülő híveit, akik leányaikat kazár uralkodó köröknek ajándékozták és teljes erejükkel rávetették magukat 799 a kereskedelemre. Adókból, vámokból és révpénzekből óriási vagyonokra tettek szert. Marván arab fővezér 740-től ostromolta Káspivár-Kerecs vonalát, Oposur felvette a küzdelmet, ahol Jenő és Megyer fia is elesett. Edemen fia a fősámáni székhelyet az uruki menekülőkkel együtt áthelyezte Boristénes vonalára, amit a sámánisták Tenisurnak hívtak. Az iszlám terjeszkedése miatt IV Csaba 758-792 között felvette a küzdelmet és minden csatát megnyert. Három fia közül Ond és Ellák 825-ben, a Harun al Rasid unokája Mamun kalifa elleni Magyarka mellett vívott csatában elesett. IV Csaba Aracsilla halála után Damaszkuszi Annát vette el feleségül, mivel Aracsillát 780-ban az arabok meggyilkolták. 792-ben Csaba Damaszkuszba lovagolt és az emberirtásban megsérült, de Anna kincseit lovasai Magyarkára hozták Csabával együtt. Fekete-Arnó családtagjai Rómából jelezték, hogy a pápaság jóváhagyta a Mainzban meghirdetett avarok elleni „Szent-Háborút" az iszlámmal kötött szövetségben, ezért Edemen kiszakadt a háborús veszteség előtt álló Kazár Birodalomból. Feleségül vette a dúsgazdag Embavért, Sárhelyen Ugyek nevű fia és 2 leánya született. Edemen a 800-as Nagyszalában elrendelte, hogy a mindkét irányból várható támadást a Tenisur vonalán kiképzett sereggel kell felfogni. Viszont erről csak a Fekete-Arnó családja tudott. Arról is tudtak, hogy - mivel Vazul-Vászoly azt mondta: „Nem akarok idegen hittérítőket látni!" - sváb hittérítők a szemét kitolatták. Csákváron ekkor a 8-as szaporodási elv alapján kilenc gyermek született és három leányt fiúsítottak. Amikor III. Ottó Vajk-István és Gizella házasságába beleegyezett, Civakodó Henrik jelentette az Ácheni uralkodóháznak, hogy örül Gizella húga házasságának, mert kelet felé így biztosítva van. Arnó utódai kiharcolták, hogy II. Szilveszter pápa TuruDomonkost érsekké szentelje, aki ígéretet kapott arra, hogy a Római-német Császárság által összehívott Ravennai-zsinaton pártolni fogják Vajk-István kérelmét, hogy Domonkos érseket apostoli áldással esztergomi érsekké nevezzék ki és neki királyi koronát, s annak tartozékait elküldjék. A Ravennai zsinaton megjelent III. Ottó, Odiló cluny apát, Romuald és Brunó püspökök II. Szilveszter pápa ajánlatára hozzájárultak ahhoz, hogy Domonkost esztergomi érsekké felkenjék és István király részére: Királyi koronát, ország-almát, zászlós-dárdát, apostoli gyűrűt, karkötős palástot és Isten áldását küldjék. Rómából a küldöttség Ravennába utazott és 1001. április 1-től 13ig Domonkost Magyarország első érsekének hirdették ki. A dokumentumot nyomban aláírta II. Szilveszter pápa, III. Ottó, Odiló cluny apát és Brunó érsek. Ezen érseki alapító levelet 1007-ben Frankfurtban az összes nyugati érsek ellátta kézjegyével. Ezzel az örökérvényűvé vált. Az apostoli áldással ellátott liliomos aranykoronát Fekete-Arnó családja adományozta a pápaságnak. Ugyanakkor a lengyelek is jelentkeztek királyi koronáért, de az Arnó család ragaszkodott Domonkoshoz. Az apostoli áldással ellátott liliomos aranykoronát Domonkos hozta magával Arnó Béla és Arnó Bogina koronaőrök kíséretében, akik Fekete-Arnó utódai voltak és a nyugatiak elismeréseként készített királyi koronát ezen nemes célra adományozták. Bár a lengyeleknek több pártfogója volt, de a több nyelvet beszélő Bogina azzal érvelt, hogy ezen koronát az Arnó család már 798-ban azzal a céllal őrizgette, hogy ha a Jászsíkságon királlyá akarnak koronázni valakit, akkor az a Fekete-Arnó által rejtegetett avar lugalkoronával történhessen. Az Arnó család kincstárából elhozták a jávorszarvasos Turfáni ládát és a lugal-koronával és az összes tartozékokkal együtt ünnepélyes, Királyi-Misével a Hun-Birodalmi Szövetség-Ládájába helyezték. BoginaArnó, Doboka pápai ajtónálló és Urhida, a 800 Csörsz-árok lovassági vezére kíséretében hozták Esztergomba a kincseket, ahol Vajkot I. István király névvel a Jász-síkság összbirodalmi királyává koronázták. A koronázási szertartás a turfáni, uruki és agadi-szabír olajjal való felkenéssel kezdődött, ezzel Domonkos, Bogina és Sebestyén a hun, avar és magyar népek szövetségét jelképezték. Utána a 72 töményből hozott 1 aranyvékás földből koronázó dombot készítettek a Csörsz-vonalának Urhida vezette tárkányai. Ekkor Istvánt feldíszítették Doboka-Urhida-Buda-Zsombor-Bucna ajtónálló vitézei az apostoli pántokkal ellátott palásttal, majd felszállt a „Sólyom" nevű, kedvelt lovára. Domonkos kezébe adta az ország almáját, majd kezébe

helyezte a Ravennából küldött Atilla-kardot és az ifjú király a koronázási-dombra fellovagolt. Ekkor első lugal-királyunk először dél felé, majd nyugatnak, északnak és legvégül kelet felé sújtott. Ezzel az ősi szokás szerint azt jelképezte, hogy a bárhonnan jövő ellenség ellen az „Aranyasszonynak felajánlott országát megmenti, védelmezi!" Ezt azon elgondolásból tette, mivel Domonkos 30 évig tartó kutatásai alapján megállapította, a Jász-síkságon kiforrott 24 Hun Törzsszövetségi nyelv leginkább az „Aranyasszony-Tisztelő" úzok nyelvére hasonlít. István király Gizellát Nyitra várába vitte, ahová bajor papok is követték. Lél törzsébe azért telepedett meg, mert az őslakó úzok és Atilla palócainak maradványai itt beszélték a legtökéletesebb Hun Törzsszövetségi nyelvet, amelyet a Nyitrai püspökség keretein belül Gizella és udvartartása a legkönnyebben elsajátított. Egyébként Vajk-István a nyitrai dukátust már ifjú korában örökölte Lél vezértől. Hermány és Vigmann lovagok azzal dicsekedtek, hogy a bajorok lemondtak Pannóniáról, viszont GézaIstván lemondott az Encs-Ibos vonalától a Bécsig terjedő területről a bajor terjeszkedés javára. A Csörszvonalról Koppány Birodalmába telepített veteránok jelentették: Koppány és Vérbulcsu határbán elindult Veszprém ellen, mivel Sarolt nagyasszonyt tartották bűnösnek az ország kiárusításáért, hogy TónuzAbát és Vászoly-Vazult megbosszulják. Ekkor Esztergomban Istvánt a Gilgames-koronával lugallá koronázták, felövezték és pajzsra emelték. Vecelin, a két Pázmány és Orci megszervezte a lovagok hadseregét és a kabar-palóc lovassággal elindultak Veszprém felé. Itt a megkésett Vérbulcsu miatt csupán Koppány vette fel ellenük a küzdelmet, amelyben vereséget szenvedett. Domonkos érsek az Urhida, Doboka és Bogina vezette vitézekkel a liliomos koronát Rómából elhozta. Vajkot királlyá, azaz Hun Törzsszövetségi nyelven KÁLLÁ tették, Magyarország első királyává. Gizellát pedig, Csege-Tünde után Vajk második feleségét királynővé koronázták. Gizellával 10 000 bajor lovag, pap és szerzetes jött be az országba és a királyi udvarban átvették a maguk módja szerint a hatalmat. Köve telték a 973-as Kvedlinburgi értekezletnek a betartását. Viszont a fejedelmi ifjak, Vajk kortársai mind ragaszkodtak a turfáni, etelközi és pusztaszeri vérszerződéshez és II. Zoltánt ifjúsági fejedelemként tisztelték. Harka-Uzonyka 905-925-974

I. Szabolcs 882-908-828

Kolozs Gyula 925-961

Halics 906-926-946

II. Szabolcs 948-987

Sarolt 950-1012

Temes 948-968-989

Pirok 928-954

Vajk 969-1038

Csege-Tünde 970-996

Csege-Tünde fia II. Zoltánnak a Zoltán várában 37 év alatt 5 fia és 3 lánya született: Barót, Déva, Doboka, Zaránd, Selyk fiúk és Kovászna, Uzonyka, Halmágy nevű leányok, akik erdélyiek maradtak. Vajk-István a koronázási dombról lejőve beleült az Ordoszból hozott aranyozott 801 királyi székébe, amit népiesen Káll-Széknek hívtak. Domonkos ősi szokás szerint fejére tette az Úr városbeli sámán, majd fóléje a Ravennában engedélyezett liliomos koronát. Újból fellovagolt a koronázó dombra, majd bevonult az esztergomi székesegyházba, ahol Domonkos és Anasztáz az egyesült Álmos-Lebéd ház előtt a fejedelmi ifjúság jelenlétében megáldották a felövezett-megkoronázott királyt. Ekkor a Kállá válás értelmében István megcsókolta Domonkos érseket, míg Anasztáz körmenetben vezette az ünneplő tömeget az új székesegyház körül. Mindezt azért kellett az ősi uruki szertartás szerint is elvégezni a nyugati szokásoktól eltérően, mert a három keresztény egyház közül, az uruki keresztények voltak az országban a legnagyobb létszámban. Amíg Gizella koronázása tartott, az Istvánnal egyívású 7 ifjúsági vezér, akik a fejedelmi ifjak kiképzésében részt vettek, István-Kállt Atilla pajzsán és az első kisfejedelmet a koronázó dombra vitték és a koronázáson részt vevő országnépét Káll módra üdvözölték és a kardos, zászló-lándzsás királyt örömujjongva éltették. Ezen ifjú vezérek voltak, az Erdeljü Gyula lovasfejedelem által felvezetett fejedelmi ifjak, akiket II. Zoltán kísérete nyomon követett: Doboka Buda Urhida Bucna Zsombor Bolya Bonyha 970-1025 979-1020 971-1035 980-1028 977-1032 9801028 981-1025 Az erdélyelvi rabonbánság képviselői az alábbiak voltak II. Zoltánnal: II. Zoltán kisfejedelem Radna Görgény Kolozs Gyalu Illye 988-1025 969-1012 970-1035 968-1010 9721025 980-1009 Amikor Gizella koronázása megtörtént, II. Zoltán az ötösfogat legénységével ellovagolt kelet felé a fejedelmi ifjak kiképzési helyének irányába. Magukkal vitték VajkIstván minden gyermekkori katonáskodási-tárkány felszerelését. Ezzel Domonkos a turfáni szokás szerint azt jelképeztette, hogy a sámánkoronával már előbb megkoronázott II. Zoltán kisfejedelem arany-tartalékként Zoltán új várába távozott Arnó Béla és Arnó Bogina kíséretében, akik az ősi uruki-mani egyházat képviselték. Közülük Bogina Harka unokáját 1002-ben elvette feleségül és Bélavár-Köpcsény között határbán lett.

István király a fejedelmi ifjak méneséből 24 hároméves, betöretlen csikót adott Zoltán kisfejedelemnek és az erdélyi Lebéd-ház ifjaival Bója nagyfejedelem kérésére útbaindította Kolozsvárra, ahol a Gilgames eredetű kisfejedelmi koronával őt Bója helyettesévé felavatták. Innen Zoltán várába ment és határőrző bánná nevelték. A szertartást Arnó-Béla végezte a Lebéd-ház engedélyével és a gilgamesi elvek alapján. Csík-székben, Háromszékben és Udvarhely-székben gyűrűs menyasszonyt választott magának, hogy a magyar 8-as szaporodási törvényt annak idején végrehajthassa. Ennek megtörténtét Zsadány-Domonkos később megelégedetten ellenőrizte. Esztergomból a fejedelmi ifjak kiképző helyén átlovagolva az Óregek és Vezérek Tanácsával István király Fehérvárra, a királyi székhelyre távozott. Kurszán városban Anasztáz várta a menetet. 10 000 lovaggal és a fejedelmi ifjakból álló testőrséggel együtt Fehérvárra mentek, ahol nyugati szertartás szerint Vajk-Istvánt és Gizella királynőt uralkodóvá koronázták a Fekete-Arnó családjának aranyából készített királyi koronával. Ezen a szertartáson már Domonkos érsek nem vett részt. Beteget színlelve Esztergomban maradt és megszervezte a Gilgames-lugalkorona őrzését, közben Baskir és Kuma-Magyarország követeivel tárgyalt. Kapgán és Jula besenyők, valamint a jászvásári és lebédvári ifjak felesküdtek a turfáni vérszerződésre és az elkészített, kutyabőrös rovásszerződéseket aláírták. 802 Amíg Vejk az Esrtergomban megtörtént koronázást kiválóan bírta, a Fehérvár városában történt nyugati értelmű ünnepségen István király már unta a 10 000 lovag tivornyázását és hangoskodását. Mindenki megértette, hogy ifjú házas lévén pihenni tért. A 7 ifjú fejedelmi testőrként elkísérte a fejedelmi hálótermekbe, ahol búcsúzóul nagy fáradtan István ifjú király azt mondta: „Nehéz királynak lenni!" Arnó Béla figyelmeztette Buca, Buda, Urhida és Zsombor testőröket, hogy vigyázzanak István királyra, mert a lovagok vérengzésre is készek. Amikor az esztergomi Gilgames-koronázás lezajlott, Domonkos érsek és Arnó ' Béla, mint vatikáni állampolgár a fejedelmi ifjakkal megbeszélést tartott: - Ezen Rómából hozott liliomos királyi koronát Fekete-Arnó aranykincséből készíttette az Arnó család, amely veszélybe került. Ugyanis követség érkezett Lengyelországból és a király részére egy liliomos királyi koronát kértek. Mivel a Vajknak szánt koronát Arnóék aranyművesei már elkészítették, a pápaságnál lévő szlávok és bajorok püspökei, kanonokjai, azzal a kéréssel fordultak II. Szilveszter pápához, hogy az Arnóék által elkészített liliomos koronát küldjék el a lengyeleknek, de Arnóék aranyművesei azt elrejtették. Mivel a Vatikánban a lopások és a gyilkosságok napirenden voltak, püspöki ellenőrzéssel a lengyeleknek új koronát kellett készíteni. Domonkos és Arnó-Béla révén Baruch bankár is a magyarok mellé állt, mivel az Arnó családdal nem mert szembeszállni. Így a magyarok tárkányai vették oltalmukba az Arnóféle királyi koronát és lopás ellen korona-őrséget szerveztek. - Anasztáz papjai és a lovagrendek megbízottjai gondoskodtak arról, hogy a pápai elvek szerint István kezébe először a lándzsát adták hűbériségének elismeréséül. Utána Gizella misepalástját, amely azt jelképezte, hogy Avariát István megvédelmezi. Ugyanis az egyesült Álmos és Lebed-ház a Tarhos és Arnó család birtokában lévő elrablott avar-kincsek kétharmadát visszaszerezte a nyugati hatalmaktól. Az Öregek Tanácsa eddig csupán a Baszkor-fóldi aranyból készült Joli-Tórem Földanya szobráról és az Arnó család avar kincseiről mondott le. Ezek után történt meg a tulajdonképpeni koronázás, amely elől a Lebéd-ház várható nézeteltérések miatt távoltartotta magát. A Gilgames koronát Domonkos, az első érsek először Esztergomban őriztette, míg a liliomos pápai koronát Fehérváron őrizték a nyugati lovagrendek és az Arnó-házzal összeházasodott magyar testőrség. István király 1003-ban a fiát, II. Zoltánt, akit a köznép Erdeljü Zoltánnak hívott, a sószállítás lovasparancsnokává tette. Ajtony, az Erdeljü Gyulával történt megbeszélés szerint II. Zoltánnak az útját nem keresztezte, mivel Temes testvérének az unokája volt. Ajtony a Karas-parti Ajtony várába tette át székhelyét. II. Zoltán is óvakodott a haragtól és a Maros-menti sószállítást Budára bízta, míg a Szamosmenti forgalmat Kaplonyra. Így aztán a javadalmakból Erdeljü Gyula is részesült Buda fia részéről. A lovagok emberirtása elől sokan Lengyelországba menekültek. Erdeljü Gyula a felesége halála után a lengyel királyi udvarból Meskó egyik unokáját vette el feleségül. Doboka István király parancsára a Megyer törzsi Zoltán vitézt és Berényt bízta meg Verecke leszármazottjai közül, hogy második Zoltánra fejvesztés mellett vigyázzanak. Zsadány-Domonkost bízták meg Turu-Domonkos részéről II. Zoltán nevelésével az Arnó-ház, az ősi múlt és a Gilgames korona elvei szerint. Sarolt azt kifogásolta, hogy ők az Előd-házhoz tartozván 6 nemzedékben 52 éves korhatárt értek el, amíg a Horka leszármazottak csupán 39 éves korhatáron belül mozogtak. Különösen kifogásolta Pirok nagyapó viselkedését, aki, bár igen szép ábrázatú volt, de a nőkben nem ismert határt. A sámánok ezt mondták rá, hogy nem tehet róla, mert fehérmájú és 803 bolondja a szoknyának, de azért a felesége sokat sírt. Ezért Harka lovasfejedelem maga mellé vette tárkány őrségbe és havonként más-más bánságba vezényelte. Így a Pozsony nemzetségbeli Magyarváron, PannonVasváron, Bélaváron, Temesváron és Kolozsváron is teljesített szolgálatot. Csege-Tünde apja a Temesváron született Temes vitéz volt, aki dúskált a nőkben, ezért csak 41 éves koráig élt. Viszont Harka lovasfejedelmi

vitéz 69 évig élt, és Vajk örökölte tőle a szívósságot. Bár Vajk-István bolondulásig szerette II. Zoltánt, első fiát, de nőszeretete miatt a sóellátástól a tárkányfejedelemséghez helyezte, hogy minden vallási kötöttség nélkül, más várban, más lánytól sok unokája legyen. Zsadány és Turu-Domonkos nagyon örült Vajk-István parancsának, hogy így milyen sok utódja marad a turfáni szerződés értelmében. Ebben a szerződésben leszögezték, hogy a fehérmájú férfiakat és nőket a vallási szokások figyelembevételével más-más törzsbe kell vezényelni, hogy a válások tilalmának eleget tehessenek. A szaporodásokat más törzsek már törvényes keretek mellett rótták fel az Életfákra. II. Zoltán 1007-ben Kurszán tárkányfejedelem örökébe lépett és megesküdött, hogy Atillával ellentétben nem tart idegenajkú tartalék feleséget, nehogy Atilla és Kurszán sorsára jusson. István király az egyszer megtévedt Imre herceget egy görög főúri leánnyal összeházasította, de ezután már nem született gyermeke. Ezért örömmel vette, hogy a tőle egy fejjel magasabb II. Zoltán már 1007-ben, 19 éves korában bejelentette első fiának születését. Mikor II. Zoltán már teljesítette a 8-as szaporodá si elvet, hivatalosan is elismerte kisfejedelemmé. A 108-ik áthelyezésénél, 22 hónap múlva Zsadány-Domonkos jelentette, hogy lófő II. Zoltánnak már 22 gyermeke született. István királynak csupán az volt a kívánsága, hogy minden unokáját 5-6 éves korában mutassák be neki, Így 1015 és 1025 között, amikor a II. Zoltánnak Pozsony nembéli Magyarváron, Bélaváron, Palóc-Vasváron, Temesváron, Pannon-Vasváron, Kolozsváron és Zoltánváron való szolgálatot kellett teljesítenie, minden esetben Esztergomban, Veszprémben és Fehérvárott is tiszteletét tette István királynál jelentéstétel címén és 40 utódot mutatott be. Ilyenkor az egyébként unokáival szemben ellágyult szívű király mindegyiket egy életre szóló lópénzes birtokkal, vagy a leánykákat hozománnyal és egyfalus birtokkal látta el. Valamennyien életre való utódjai lettek. Ezt az utódlást azonban a megmérgezett Domonkos és Sebestyén érsekek után Astrik és utódjai nem voltak hajlandók mind elismerni. A turfáni vérszerződés azonban az Élet-Kegyhelyén ennek a szentesítését törvénybe iktatta. Legkedvencebb unokája azonban Sarolt aranyasszonynak is igen tetszett, mivel a Pannon-Vasváron született Piroska Saroltnak a hasonmása volt. 1008-ban született és Veszprémben élt. Hej rege rejtem Arvisura Az Árpádház kialakulása Csák fősámán és Csoltó rovása m.t.é.)

298 (A).

Kr. u. 820-980. (4860-5020.

Az 5 000-ik medvetoros évben Zsolt fejedelem harmadik fia került a fősámáni székbe, aki nagyanyja után kabarnak, édesanyja után pedig harmadfokon úz származásúnak vallotta magát. Őrsúrnak - aki Árpád után tárkány-fejedelem volt - egyetlen leányát, Szalókot Zsolt-Zoltán fejedelem vette feleségül. Rovósámánja az úz származású Csoltó lett, aki Nekeséhez hasonlóan 96 évig élt. Mivel Csák fősámánnak a látása korán meggyengült, ezért Zsolt-Zoltán parancsára Csoltó rovósámán végezte a rovásokat. 804 Csák fősámán alatt a honfoglalás utáni túlnyomóan zavaros időket a Csörsz vonalán rótták le a maga egyszerűségében, hiszen a tárkány-fejedelemnek kellett az új honfoglalók fegyverzetét újból kifejleszteniük, hogy uralmukat a Jász-síkságon fenn tudják tartani. Tárkány-fejedelmeink a következők voltak: Árpád 892-899, Őrsúr 899-908, Szabolcs 908-948, Fajsz 948980. Döntően fontos munkájukról egyáltalán nem emlékezik meg a nemesség történelme Csoltó panaszában. Levente fősámán 906-ban Árpád előtt, 40 éves korában meghalt. Első fia Szabolcs - aki kitűnő kovács volt lett 908-ban az úz tárkány-fejedelem Őrsúr után. Szabolcs Árpádot tartotta eszményképnek, mivel még gyermekként megcsodálta annak emberfeletti munkáját a honfoglalás végrehajtásában. Szabolcsnak egy Magyarka melletti, Othegyi leány lett a felesége, aki vállalkozott arra, hogy rokonlátogatás címén a Jászsíkságot felkeresse. Ezen leányzó akkor végezte el Eszt városában a rimalányképzést, amikor körútján Szabolcs az ottani szerszámgyártást ellenőrizte. 910-ben, már tárkányfejedelem korában feleségül vette Peled rimalányt. Házasságukból született Fajsz és 5 élő leánytestvére, akik közül Boldva lett Zsolt harmadik fiának, Csáknak felesége. Csák két fia, Csák és Gerecsák tárkányokká lettek, míg Gortva nevű kis húgukat Vászoly vette feleségül. Két fia rövid életű volt, de Gortva öt leány után még három fiút adott Vászolynak: Endre, Béla és Levente, immáron két keresztény és egy pogány herceget, nyugati keresztény elnevezéssel. Csák fősámán törvénybe iktatta, hogy Árpád leszármazottjai, úz szokás szerint ha már nem is ötnyomásos, de legalább háromnyomásos fiúk által szaporodjanak. Vajkot 75 éves korában megátkozta, hogy ellenszegült az Arvisura törvényeknek, mivel csak Imre herceget volt hajlandó adni, de őt sem a hazának, hanem az új Istennek. Bár Temes leányától, Csege-Tündétől lett egy kisfia, Zoltán, de ő 1025-ben meghalt. Imre fia volt Jénétől a kis Radnót, akinek a palóc neve Pósa lett. Imre még fia születése előtt meghalt, de a nyugati szokások szerint apostoli király csak királyi vérből lehetett. Csák fősámán fiai, az ifjú Csák és Gerecsák ebben az időben már 5-5 fiút neveltek az új birodalom megerősítése érdekében. Csolto rovosaman, aki 949-tol 1056-ig elt, erdekesen rotta le az Árpád-haz kialakulását:

Álmos 820 medvetor havától 896 bölénytor haváig élt és 840-től látta el a fősámáni tisztséget. Hadvezéri nagysága a 860-ban lezajlott szuvári csatában csúcsosodott ki, amikor is Lebedet, a kazárok hadvezérét legyőzte. Szégyenében a kazár hercegnő meghalt, mivel Lebéd fia az édesapját okolta a veszteségért. 864ben már Lebéd is átpártolt a Megyer törzshöz. Occse pedig a 880-ig tartó sámánképzés után a Jász-síksági úzfóldre házasodott be. Közben Álmosnak Enéhtől: Kusaly, Gyula, Árpád fia és Kendice nevű leánya született, míg az arvisurai házasságából, Kücsikétől, az Áldor nevű fia, míg 3 leánya kiskorában meghalt. Árpád fiai közül Levente (Laád) vette át Álmostól a fősámáni tisztséget, de fejedelemmé a Kurszánból lett fősámánt, Kurtánt kiáltották ki, aki más teendői mellett az új hazába való bevonulást is megszervezte. Így Kusalynak Kurszán lett a fősámáni, míg Kurtán a fejedelmi neve. Árpád a tárkány-fejedelmi tisztséget Szőke Árpádtól vette át és a bevonulást a kabar szorosokon eredményesen oldotta meg. Első feleségé től, Abaciltől Laád, Tarhos, Üllő és Jutas fia született, míg a korábbi kalandozásaiból az avar-bojos Ágnes, akinek édesanyja gyermekszülés közben meghalt. Verecke kabar 805 fejedelem leányától, Eperjestől 892-ben Zsolt fia született, aki a Magyar Törzsszövetségben a Zoltán nevet kapta. Zsolt-Zoltán gyermekházasságot kötött Mén-Marót leányával, akit a csuvasz-bolgár, Rimaszécs nevű édesanyja először a saját nevére keresztelt, majd székihun névvel, a Bolárkával lett Zoltán-Zsolt felesége, de az gyermektelenül korán elhunyt, majd másodszor már szerelemből házasodott és Órsúr leányát, Szalókot vette feleségül. Három fiúk született: Bereg, Taksony és Csák, valamint öt leány. Taksony úgy lett fejedelem, hogy Tarhos fősámán leányát, Ibolyát vette el feleségül, akinek az édesanyja Emőke volt, Szabolcs leánya és Előd unokája, akik a honfoglalás erősségei voltak. Annál is inkább, mivel Derencsény, az akkori fősámán Taksonnyal együtt ellene voltak a kalandozásnak, így mindketten népszerűek voltak az asszonyok-társadalmában. Utána a fősámáni tisztségbe lépő Csák a kalandozás elleniséget megerősítette, mivel a fősámánnak az özvegyasszonyokat el kellett tartatnia valakivel, mert egy hős felesége egyedül soha nem maradhatott. Taksonynak a fia volt Gelyza, leánya Piroska, akit Derencsény nevelt fia, Vászoly vett feleségül. Gelyza fejedelemmé választása megtörtént. Gelyzának, aki a keresztségekben Géza és István nevet nyert - azonban mindenki csak Gelyzának hívta Vajk nevű fia és 4 leánya született Sarolttól. Vajk testvére, Piroska hamar meghalt, még az apósa fejedelemmé választása után. Így Vászoly másodszorra Csák fősámán leányát, Gortvát vette feleségül. Gelyza megválasztását Szabolcs tárkány-fejedelem is támogatta, mivel Csák második leányát, Zsipet Szabolcs fia, az új tárkányfejedelem vette el feleségül, akinek apja Gordás és nagyapja Áldor volt, akinek a tekintélye nagyon megnövekedett nyugodt magatartása miatt. Vajknak, az ifjú fejedelemnek Temes leányától, Csege-Tündétől egy kisfia született, akit a Lebéd-ház II. Zoltánként emlegetett, de Sarolt nem akarta elismerni. Vajk, aki a kereszténységében apjával együtt az István nevet nyerte, fiának a Hargita alján várat építtetett. A Gizellával kötött házasságából megszületett Imre herceg, de Imrének a görög feleségétől nem született gyermeke. Ellenben, amikor ki akarták próbálni, hogy vajon magtalan-e, a Jéne nevű rimalánytól, az első szerelmétől megszületett Radnót napján a kis Pósa, akit már Palócföldön kereszteltek meg uruki-mani hiten, s így a kisfiúnak kettős neve lett. Oreg korában István király is Pósának nevezte. Vászoly fősámán fiai, Endre, Béla és Levente már készenlétben állottak, hogy az Árpádházat megmentsék a kihalástól. A Gyula törzs szaporasága miatt mindinkább kibontakozott az őket befogadó Megyer törzs fölénye. Gyula, a sárhelyi besenyő fejedelem Hülek legkisebb leányát vette el feleségül, aki Gyeretyán fejedelem mellett még tíz leánnyal örvendeztette meg a besenyő-kun fejedelemséget. Vérkeveredés miatt a Megyer törzs ezredesei hat leányt vettek feleségül. Tarhos leánya, Uzony pedig Harka lovasfejedelemhez ment nőül és szaporasága folytán anyósa lett a Magyar Törzsszövetségnek. Gyeretyán fejedelemnek Zoltán-Zsolt fejedelem halálakor három fia és egy leánya volt. Jeretán tenyő Sárhelyen, Gyula senyü Jászvásáron, Thonusz-Aba kardkovács tenyő Keveváron, Szalánka a déli Szörényváron uralkodott. Zsolt első magyar fejedelem kérésére Szalánka egy tömény harcosával 960-ban bevonult Budára. Taksony fiához, Bereg fejedelemfihez csak úgy ment feleségül, ha az sámán névként felveszi a Botond nevet. A hanti töményben Ipolyságon letelepedett Szob, Szalók és Szoláncsu kun fejedelmi lányt vett feleségül és visszavándorolt a Beszterce alsó folyásához, ahol egy fiuk és sok leányuk született. Fiuk Bakófi néven töményvezér lett. Thonusz-Aba a második besenyő töménnyel 961-ben lépte át Taksony Birodalmát 806 ar Uz völgyén keresztül és Derencsény fősámán leányát, Fenyőskét vette el feleségül, aki hat év múlva elhunyt. Utána az újabb fősámán ötödik leányát, Enikőt vette el, akitől Péő és Jaák nevű fia született, de utána újból özvegységre jutott. Gélyse kiskánnal Jászvásárra ment leánynézőbe, Gyula besenyő fejedelemhez. Gélyse-Gejza a keresztény Saroltot, Thonusz-Aba annak a nővérét, Aranyka fejedelemi rimalányt vette el feleségül.

j Gyula senyü először Kusid unokáját, Ibolyát vette el feleségül, de az egy rokonlátogatás alkalmával Parajdon elhunyt. Második alkalommal az új bolgár fejedelmi házl ból nősült. Egy keresztény hitre tért leányt vett el feleségül, akitől Sarolt és Arany Karold született, akinek egy bolgár fejedelemfi volt a férje. Thonusz-Aba boldogan vitte új otthonába a leköszönt Rima-szécset, aki azonban egy év múlva hazatért és tőle Gyoma fia született. Ugyanakkor meghalt Gyula senyünek a bolgár uralkodóházból való asszonya, s az árván maradt gyermeket Erdeljü Gyula névre keresztelték. Ezen ifjú kedvence lett Érd vezér utódai között. Jeretán tényő egy menekült kurd fejedelmi lányt vett nőül. Jirkó nevű fiuk és hat lányuk született. Legnagyobb leányuknak az esküvőjén ismerkedett meg Jergen volgai hajós leányával, akit ott nyomban feleségül vett, mivel az agg tényő nem bírta az , özvegységet. Az ifjú asszonyt Dabósa fejedelemasszony rimalánnyá képezte ki, akitől Jirkó kenéznek sok utóda született. A Pesenyüj-Besenyő Birodalomban Jirkó lett a nagyfejedelem, míg Gélyse Szakszinban összekötőként működött. Amig Zsolt-Zoltán mellett Taksony volt a kis-fejedelem, addig ikertestvére, Bereg a délvidék védelmére kapott parancsot. Menyasszonya, Szalánka tyumenvezér Szörényváron mindig biztosította a meglepetések ellen. Zsolt-Zoltán Égi-Birodalmának vezéréhez azonban addig nem volt hajlandó feleségül menni, amíg az a sámánképzést el nem végzi. Fő kikötése az volt, hogy a közkedveltebb Botondra változtassa meg a nevét. Zsolt-Zoltán ezt ellenezte. Az augsburgi vereség után, amikor az öreg fejede lem Bereg karjaiban meghalt, hozzájárulását adta sámán nevének használatához. Ek ' kor Bereg Szörényvárra lovagolt és ott tartották meg a fejedelmi esküvőt, amelyen , részt vett a pesenyüj és pesenyég besenyő törzsek vezérkara is. Ekkor járultak hozzá, hogy Szalánka tyumenje ne csak részleteiben, hanem teljes egészében átköltözhessen az Új Égi-Birodalomba. Házassága révén még ThonuszAbában is felvetődött az a gondolat, hogy tyumenjével - Taksony többszöri hívására - annak birodalmába költözzön. Szalánka serege Botond kezében határőrizeti töménnyé alakult. E nagyszabású besenyő esküvőn döntötték el, hogy Zsolt-Zoltán aranyszerzési rendelkezéseinek dél felé is érvényt kell szerezni. Ugyanis az Avar Birodalom aranykin` csei Bizánc felé is utat találtak különböző fondorlatokkal. Szalánka második fiának születése után Buda és Atilla hanti töményébe költözött, hogy az esetleges kalandozási kudarc ellen védett legyen. Ebben az akcióban 5 magyari tömény és 4 besenyő tyumen vett részt váratlanul. Az ifjú Jirkó, az özvegy Gyula, Thonusz-Aba és Botond Szalánka tyumenjének élén, hátuk mögött az öt magyari tömény gyepű-vitéz. A keleti császárság és a bolgár udvar megrettent Botond haderejének láttán. A győztese ket a régebben elhurcolt kincsek garmadájával halmozták el, sőt a bolgár fejedelmi udvarban egy-egy szép nőt is mellékeltek hadizsákmányként, hogy megszilárdítsák kapcsolatukat a Besenyő-Kun Fejedelemséggel. Gyula, az özvegy töményvezér csak a nász harmadik éjszakáján tudta meg, hogy a legszebb bolgár nő, két gyerek anyja, szintén özvegy. Sajnos ezen a körülményen már senki sem változtathatott, mivel a frigyet szentesítették a sámánok és a bizánci papok is. Így került a bolgár szövetségi val I 807 lású Aranyka, a kereszténnyé lett Sarolt Kolozs-Gyula jászvásári kamlikjába. Alig adta lányait férjhez Saroltot Gélysa kiskánhoz és Aranyka-Karoldot ThónuszAbához, megszületett a kis Erdeljű Gyula, aki Besenyőfehérvár tyumenjét örökölte. Jirkó zaklatásai miatt 16 éves korában Erdélybe költözött, lovasai Gyulafehérvárra települtek. Jirkó nem tudott belenyugodni a Botond hadjáratból eredő kincs elosztá sában. Gélysa nagyfejedelem trónra kerülése után az erdélyi töményhez csatlakozott és így Erdeljű Gyula már 2 töménnyel rendelkezett. 1 Hej rege rejtem 298 (B). Arvisura Gyesznyó ölé magod Levente és Báj fősámán rovása Kr. u. 966-1038. (5006-5078. m.t.é.) Kürtök rivalgása zavarta meg a Bakony csendjét. Veszprém falai között nagy esemény történt: megszületett Kapgán besenyő-vezér Ibolya nevű leányának utolsó kislánya: Tolma. Taksony most is fiút várt Gelyza, Mihály és Jaák fiai után, de ötödiknek leánya született. Ibolya ekkor már 32 éves volt és ilyenkor már kevesen vállalkoznak rá, hogy egy 40 éves fejedelemnek újabb fiúgyermekkel vidámítsák a hangulatát. Kegyetlenül sírt a kis jövevény, bizonyára egy rossz fiúgyermek veszett el benne - sóhajtotta Taksony fejedelem. Fia és örököse, Gelyza ekkor már Budavár Központjában a rimalányok körül legyeskedett. Ezek a szavárdi lányok de sok fiúnak csavarták el a fejét. Vazul fia meg a lengyel lányok körül forgolódott, ahelyett, hogy

vitézzé képeznék ki magukat. Sajnos a legkisebb fia, Jaák 10 éves korában, az elmúlt év nyarán leesett a Csörsz-árok Kál kiképző helyén a lováról és eltörött a nyaka, szörnyethalt. Bárcsak a kis Tolma fiúnak született volna. De mindegy, az ősi Veszprém táltosai változatos, szép jövőt jósoltak neki. Derencsény fősámán szorgalmasan bejegyezte aranyoszlopára a Tolma nevet, nem gondolva arra, hogy ez a kis csöppség mennyi gondot fog neki okozni. Tehát 966 Toma napján megszületett Taksonynak és Ibolyának a nyolcas szaporodási elv alapján a nyolcadik gyermeke. Leghamarább Gelyza nősült meg, mert szerelmes lett Söpte-Szavárdi beavatott rimalányba, 968. medvetör 6-ik napján éjfél előtt megszületett: Vászoly és nyomban éjfélkor Vazul. A vendégeskedő római és bizánci papok kívánságára Domonkos Vászolyt még Vazul és Béla névre, míg öccsét Vazult, Vászoly és Mihály névre is megkeresztelte, hogy az uruki névadásnak is eleget tegyen. Budavárában csak a Béla és Vazul név illette őket. Mivel Söpte igen szerelmes feleség volt, 969. medvetor havának Zerind, azaz 19-ik napján újabb fiúcska született, de Söpte és a kis Zerindke is Kurtánvárában meghalt. Ekkor Derencsény átadta a társfejedelemség nagyfejedelemségét Szabolcsnak, aki testvérével, Gyula első leányával, az özvegy Sarolttal érkezett a medvetori megbeszélő ünnepségre. Igen megsajnálta az árván maradt kisfiúkat és Derencsény kívánságára az 1 éves fiúcskák nevelését elvállalta. Ebből az odaadó munkából szerelem lett és Gelyza feleségül vette a társfejedelem nek, Szabolcs nagyfejedelemnek a húgát, Saroltot. Nemsokára megszületett 969. disznótor havának 29-ik napján, a Tárkány napok egyikén kisfiuk, Vajk. Derencsény fősámán és beavatott táltos-fejedelem áldását adta az újszülött, erős fiúcskára, aki úgy látszott, életrevaló, hosszú életű gyermek lesz. Derencsény jóslata bevált. 808 A kis Vajk rajongásig szerette legkisebb nagynénjét, a négy évvel idősebb Tolmát, aki főként nyáron Veszprémben szívesen eljátszott a kis Vajkkal, aki őt Dolmának hívta. A telet, amíg hidegebbre nem fordult az idő, az új esztergomi várban, míg a komolyabb telet Buda és Kurszán várának melegvíz forrásainál töltötték, ahol Ispotály és Dunaordosz meleg vizei a gyermekeket felüdítették. Amikor II. Ottó 972 húsvétján feleségül vette a görög császárság legszebb hercegnőjét, a két keresztény nagyhatalom szövetségre lépett. Ez arra késztette Budavár Beavatott Központját, hogy a megegyezés útjára lépjen. Gelyza fejedelem követei a galleni kolostorban éppen útban találták az Ottókat, ahol Domonkos bejelentette Gelyza megtérési szándékát. II. Ottó egy Brúnó nevezetű püspököt küldött a keresztelkedésre, s egyben meghívta Gelyzát és kíséretét a nagy nyugati vezető körök 973 húsvétján történő megbeszélésére. Brúnó, megérkezvén Veszprémbe, az Aranyasszonyok nyári lakában megkeresztelte Gelyzát István névre, s egyben a nyugati köröket a mainzi érsekség útján értesítette, hogy a következő tavaszon húsvét napján egy 12 főből álló küldöttség fogja az értekezleten képviselni Magyarországot. Rögtön megkezdődtek Budavár Beavatott Központjában a tárgyalások, amelyek alapján csak kiöregedett vezető embereket küldenek el, nehogy a Bős-Tudun féle gyilkosság, vagy Atilla megmérgezése megismétlődjön. Brúnó szorgalmasan végezte a térítéseket. Igy Gelyza kisöccsét, Vazult Mihály névre keresztelték. Utána a gyermekek keresztelése is megtörtént. Esztergomban Vajk az István nevet, míg a vele játszó, látogatóban lévő Tolma a Judit nevet kapta a keresztségben. Domonkosnak az eredeti neve Turu volt, bizánci neve a Domonkos, míg Esztergomban Mihálynak keresztelték. A 973-as nyugati tanácskozáson a Piasztok család is képviseltette magát. Harald dán király és a cseh II. Boleszláv is jelen volt, valamint Saruda aranyasszony 12 magyar főúr támogatásával és 48 fő kisegítő élelmező és tolmács kíséretével. Utána Brúnó Kalocsa vidékén folytatta hittérítését. Mihály a Budavári Beavatott Központ kívánságára Lengyelországba lovagolt, ahol Gnézában megismerkedett Ziemonysl herceggel és annak leányát, a délceg Adelajdát feleségül vette. Ezen fiatalasszonyt aztán Brunóék Adelhaidra keresztelték át német szokás szerint. Mihály nevét, akit a lengyelek Vazulnak kereszteltek, 986-ban Budán Brúnó Sebestyénre változtatta. Az öccsét Lászlónak keresztelték, akiből a későbbi Szár László lett 988-ban Budaváron, aki Premizlava hercegnőt vette feleségül. Meskó lengyel uralkodó kereste a magyar uralkodóházzal a kapcsolatot és magyar hercegnőt kért feleségül a fia, Bátor-Boleszló részére, akihez Taksony legkisebb lányát, Tolma-Juditot adták feleségül. Igaz, hogy Bátor-Boleszló részére egészen fiatal leánykát, hírek szerint Géza legkisebb leányát, Juditot kérték, mert ezek a hercegnők Budavár Beavatott Központjában nevelkedtek. A fejletlen kis Judit azonban sírt, hogy ő bizony nem megy ahhoz a vadorzó polyákhoz, hanem inkább ittmarad örökre Budán, a rovólányok között, aranyrovást végezni. A fejedelmi udvar és a táltosok tanácsa közösen úgy döntöttek, hogy Tolma-Judit jobban ki van képezve a kettős fejedelemség céljai érdekében, azért Taksony legkisebb árváját Géza mint saját lányát fogja szerepeltetni. Így lett 965. húsvétján Judit hercegnő Bátor-Boleszláv, vagy ahogy a besenyők mondták, vitéz Boleszláv felesége. Judit-Tolmának folyton a budavári kiképzés járt a fejében és férjét igyekezett a magyarság érdekei mellé állítani. Már Budán is elég nyelves, nagyszájú lánynak ismerték, aki nyelvtudására és a kettős fejedelemség

igazi hitére igen büszke volt. Judit-Tolma teljes szívéből ellensége volt a mainzi érsekség terjeszkedő céljainak a né 809 metség érdekében, ezért nem helyeselte, hogy férje a csehek ellen háborút indít. Ezen aztán összevesztek. Bátor-Boleszló élénken kikelt a nagyszájú asszonya ellen, hogy ne avatkozzon bele hadseregének dolgaiba, hanem Beszprim mellé szüljön még több gyermeket. Judit azt kívánta, hogy inkább Sziléziát hódítsa meg, mint az avarok és lengyel lakosokkal sűrűn lakott területet. Ekkor Judit útra készülődött. Boleszló nagyon megharagudott a magyar testőrség kívánsága miatt, hogy az úrnőjüket kívánják szolgálni. Boleszló az ekkor is nyelveskedő asszonyát kizavarta az udvarából. Judit-Tolma ekkor testőrségével Krakkón, Trencsénen és Nyitrán keresztül Veszprémbe lovagolt, ahol Sarolt örömmel fogadta legkisebb sógornőjét. Rovásbeli-jelentése alapján Budavár Beavatott Központja igen sokat megtudott az akkori nyugati helyzetről. Tolma 987. őszén kettős fiú gyermeket hozott a világra, akiknek avar névadással a Győr és Szolnok nevet adták. Géza nagyon örült a három kisfiúnak, mivel neki csak a Vajk nevű fia született Sarolttól. Másik, Söptétől való két fia Vazul-Mihály-Jaák udvarában vitézekké nevelkedtek. Vazul azonban 35 éves korában elhunyt, s így Adelajda Derencsény főtáltos udvarába került, Kurtánvárba. Sajnos Derencsény 990ben meghalt annak hallatára, hogy vitéz Boleszló hadat indított a csehek ellen, s így Adelajda-Adelhaid az özvegy Vászoly-Vazul-Béla felesége lett, aki a két fiúcskát leányai mellett felnevelte. Így Gelyza-István fiának az udvarában nevelkedtek fel. Míg Vazul-Vászoly-Mihály Budavár Beavatott Központja szolgálatába állott. A 992-es Nagyszalában Tolma-Judit erélyesen követelte, hogy a besenyő társadalmat és a kettős fejedelemség ügyét nem kell elhanyagolni, mert akkor megszakad Magyarország és a Turfánig való rokoni kapcsolat és akkor a német terjeszkedés ellen nem lesz kit felvonultatni. Zoltán-Zolta-Zsolt és Szalóka Taksony-Ibolya Vászoly-Mihály-Vazul és Adelajda Tolma-Judit és Bátor-Boleszláv é1t:946-989 966-1026 966-986-1025 Adelhaid

Derencsény

Beszprim

Vászoly-Vazul-Béla

960-1005

910-990

986-1031

986.I6.-1005

Sebestyén

Szár László

Győr

Szolnok

979-1008

988-1038

987-1031.IX.2.

987-1045

Az Oregek Tanácsa főhelyét Gelyza nagyfejedelem foglalta el. Mellette Csák fősámán, majd jobbra és balra Fajsz tárkányfejedelem, Gyula lovasfejedelem, Vászoly horka és Jirkó Kuma-magyari fejedelem, végül Koppány vezér, a bizánci várkapun buzogányával rést vágó Botond fia ült, aki a Kuma-magyari és a Somogyban élő törzsek nevében jött. Az agg Jirkó különben azért jött személyesen Veszprémbe, mivel tudni kívánja, milyen segítséget kér az egyesült nyolc magyari törzs szövetsége? Vajk, Géza nagyfejedelem fia, mint ifjúsági fejdelem úgyszintén résztvevője volt a Nagyszala Tanácsának. - Nyugalmunk, fennmaradásunk érdekében - kezdte Gelyza a Nagyszala bevezetőjét - fontos döntéseket kell hoznunk; vajon Bizánc és Róma kereszténysége tud-e segíteni bennünket. Az Oreg-Ostennek hitével szemben ki az erősebb? Elég gazdagnak tartom magam - szól keményen Gelyza - ho~y két Istent is szolgáljak. Ahány nép él velünk, határainknál, annyi az istenük. Az Egiek bizonnyal örvendeznek, ha a déli keresztények Bizánc, a nyugatiak Róma felől azon hitben ringatóznak, hogy mi 810 hitben hozzájuk térünk. Mi nem holmi füstöléssel, szenteltvízzel igyekszünk kábítani a felettünk lévő Égi hatalmasságokat. - Én, mint Árpád ivadéka - veszi át Koppány haragosan a szót -, kifogásolom a Nagyszala színe előtt, hogy délen és keleten őseink hitét elhagyva sokan felvették Bizánc hitét, elhagyva a törzsi névadásokat, vagy ami sűrűn történik, ősi és bizánci keresztény névvel élnek. Bajorföld déli részén sokan Atilla utódainak vallják magukat, amit valónak jelölt valamikor az e tájon élő szőke németség barna németségre válása. A magukat ma hun származásúaknak valló német lovagok részt követelnek Atillának a ránk, magyariakra maradt örökségéből. A barna németség szerzetesei, velük minden egyházi rangbélijük, ide jövet csak füstölésből, az új istennek mondott imákból, cifra szertartásaikból kívánnak megélni. - Az Öregek Tanácsa előtt vallom - folytatta Koppány - hogy Ráten-Tórem, az én Oreg Ostenem az egyedüli, aki meleget, vele életet ad a Földnek, és minden élőnek. Így nézek és valamennyien így nézünk az Oreg Osten fényességébe. A három új Östen, az Atya, Fiú és Szentlélek, velük még Mária, hozzájuk vé.ve a szentek minden papja éhségét, az erőben gyengülő nép nem tud tovább elviselni. A minden magyarit egybefogó Oreg Osten szeretetét ne cseréljük fel a gyűlölködés, az egymással szem benállás gonosz istenére. - Ne csak Bizánc hite ragadjon hivőket földünkön - veszi át Csák főtáltos Koppány vezértől a szót - hanem engedjük a földünkre Róma hitvallóit is. A lelkek szabadsága elé soha senki ne álljon akkor se, ha ősi hitét némely magyari Bizánc vagy Róma hitére kívánja váltani.

- Az ősi Östen hitéről az új isten hitére való áttérésnek a lelkek mélyéről kell fakadnia, mivel minden más, vele a kényszerítés csak hazugságot, gyengülést hoz. Fogadalmat teszek - rivallja Csák - én mint Árpád vezér ivadéka, családom szaporodásával nem engedem hitében gyengülni nemzetemet, mivel köztük ma minden isten hitén élnek követők. Itt, a Nagyszalán, Gelyza fejedelem, Jirkó fejedelem, az Öregek Tanácsa előtt vallom: egy új isten sincs olyan, mint a régiek Oreg-Ostene. Az ősi hitünk annyira szép, mint maga a felettünk meleget, fényt árasztó nap, az öreg Osten ragyogása. - Helyeslem Csák javaslatát, a Bizánc és Róma irányába való igazodást - veszi át Fajsz Csák nyomán a szót - mivel szerte járó mestereink, a visszatérő nemzetbeli kézműveslegények révén sokat tanultak az itteni íj, bőr, kovácsmestereink, s velük más kézműveseink. Sok új kerül hozzánk a keresztény hitre tért kézműveslegények útján, és én ezt, mint a kézművesek vezére, ifjúsági tárkány-fejedelme mondom. Szomszédainkkal minden nembéli kézművességben felvesszük a versenyt. - Ellenzem a kereszténység felvételét - harsogta Vászoly, mikor Fajsz befejezte szavait. - Az új hit elveszi népünk tisztánlátását, a föld poráig szegényíti törzsbélieinket. Mennyi ingyenélőt kell majd eltartanunk. Igen jól mutatja a következményt a régi hunok, az avarok bizánci hitre tért sokasága, akik földi szegénységük mellé lelki szegényekké váltak. Elszegényedik Bizánc és Róma hitén minden törzsünk, minden törzsbéli nép. Rajtuk az új isten hitén kövérre hízott papok uralkodnak. Senki ne feledje, nyugaton, délen s a keresztény országokban a bírák mindig a papokat pártolják az öreg Ostennel szemben, az új istennel alázatosságra nevelt nép hitével. - Én azt javallom - Gyula lovasfejedelem szava csendes, ránéz az indulattól vérbő Vászolyra - ne erőltessük magyari harcosainkat, háznépünket a kereszténység felvételére, mivel én a legkisebb veszély esetén öt tömény, ötvenezer lovassal segítem az ősi hit védelmezőit. 811 - Egyetértek Gyula lovasfejedelem ősi hitünket követő erős hitével - szól Jirkó, Kuma-Magyarország fejedelme - segítő töményeimet, tízezernyi lovasaimat a bajban én is hozzáadom az öt tömény lovashoz. - Nem állhatunk a fejlődés ellenébe! - kiált Vajk, Gelyza nagyfejedelem fia, az ifjúsági fejdelem. - Minden új jobb a réginél. A magyariak törzseit csak úgy tudjuk a keleti Gyula törzs töményeivel együtt megvédeni a nyugati, a déli hódítások ellen, ha felvesszük a kereszténységet. Mindezt Bizánc és Róma keresztény papjai akaratával kell tenni. Minden törzsbélinek alázattal kell vallania az új isten szeretetét. Nyugat, kelet, dél ellenében - folytatta Vajk ifjúsági fejedelem - csak így tud fennmaradni a magyari törzsek népe. Mi magyariak különben vagyunk annyira gazdagok, hogy némely megtévedt térítő dénárok iránti éhségét a jóllakásig be tömhetjük. Tovább folyt a tanácskozás, számolatlan megoldatlan kérdés merült fel. Kemény összecsapások voltak, Koppány és Vajk nem engedett egymás ellenében. A Nagyszala és az Oregek Tanácsa tizenkét napon át tanácskozott. Heves viták, dühödt és csendes szavak után, végül az utolsó napon szavazás volt. Jirkó, Kuma-Magyarország fejedelme és Gyula szavazata döntetlenné tette a kereszténység melletti vagy elleni szavazást. Az Oregek Tanácsa határozott, hogy a Nagyszala további folytatását a rimalányok, és a betegápolók kiképző szállására, Nyitra várába teszik. Nyitra-vár, Nagyszala, Öregek Tanácsa, a tanácskozás folytatása: határozatban kimondják, hogy Gelyza nagyfejedelem leánya, Piroska is részt vesz az Oregek Tanácsa határozat hozatalában. Vita, több napon át. Szavazás. Piroska ifjúsági aranyasszonynak szavazatával a Nagyszala, az Öregek Tanácsa a kereszténység óvatos, megfontolt felvétele mellett dönt. A Gelyza nagyfejedelem leányától leadott egyetlen szavazatkülönbség, a keresztény-pártiak győzelme előre vetíti az öldöklés árnyékát. Ekkor még Piroska sem tudhatta, hogy ő a férjével el fog esni a ménfői csatában. 996. esztendő. Vajk feleségül veszi Gizella bajor herceglányt. Gizellával Bajor-honból a magát hun származásúnak valló lovagok számolatlan sora jön a magyariak földjére, előbb Hunt, Pázmán és Vecelin lovag, majd később Vigman és társai. 997. esztendő. Meghal Gelyza nagyfejedelem, Vajk veszi át fejedelmi örökét. Vajk fejedelemi udvara, kísérete németekkel teli. Vajk idegen országbeli lovagokkal járja a magyar földet. Mikor Vajk a magyariak mellett nagyszámú idegen kíséretével Veszprém régi sámán, táltosközpontba érkezik, népe nem tiszteli az ősi Öreg Östen rendelte tiltásokat, amelyek szerint idegen nembélinek tilos Veszprém földjére, az ősi táltos-központba lépnie. Vajk seregéből Vecelin lovag, vele a többiek, mulatva, gúnyolva az ősi Öreg Östen hitét, rátörnek Veszprém sámán-központra. Ugyanakkor a magyariak, mint Vecelin lovag és a vele tartók teszik, behatolnak az új istent hívők kegyhelyeire, kinevetik, mulatság tárgyává teszik a tömjént füstölő, szenteltvízzel locsolkodó, az új Isten szertartását bókolva végző idegen papokat. Vecelin a német lovagok élén Esztergomba fut és panaszt emel Koppány ellen. István felriasztja Pozsonykeszitől Tiszakeszüg a most kiképzés alatt álló székely-palóckabar tárkányokat. Megmozdult a két tábor.

Erdeljű Gyula a körös-zsadányi táborban, a Körös partján, székely Ajtony a maroskeszi tárkányok táborában volt, amikor bizánci papok jöttek hittérítő munkát végezni. Erdeljű Gyula éppen Gyulafehérvárra ment, amikor Ajtonnyal találkoztak a bizánci hittérítőkkel, ahol azok elmondották, hogy Domonkos püspök nem nyerte el 812 a metropolita rangot, ezért most Rómába ment, ahol a legmagasabb egyházi képzést kapja. Ebből láthatta Erdeljű lovasfejedelem és Ajtony országával együtt, hogy a Róma által vezetett nyugat kereszténysége kerül hatalomra. Mivel Vajk annak idején nem bihari, hanem a nyitrai országrész kisfejedelme lett, így Surány és Kál kiképző táborának legénységét maga mellé állította. Ezért a két világ közötti szellemi harc Veszprém és Esztergom között az ország nyugati részében zajlott. Gerjedő indulat. Kitört a lefojtott, a konok, az ősi hitre esküt tevők és az új isten, a Mária hivők között a dühödt küzdelem. Rohanó áradatként terjedt a harc, Koppány, Vászoly kitör szállásáról és velük minden, az ősi hiten maradt törzsbéli ivadék. Mindannyian karddal, íjra, nyílvesszővel teli tegezre kapnak. Harci düh, kemény keresztény visszavágás Koppány ellenében. Vajk fejedelmi udvarában Vecelin lovag és az idegen lovagok dühödve kívánják a harcot. Vajk, a kereszténységben István nevet nyert fejedelem nem tud ellenállni felesége, bajor Gizella és más idegen lovagok követelésének, hogy pusztuljon az Oreg Östenben hivő pogányság. 998. esztendő. Koppány vezér bő vére, indulata nem enged, nem enged a többi, vele tartó, vele érző surányi-káli lovasság sem. István, az új fejedelem Vecelinék seregét küldi Koppány, Árpád nembéli rokona, meg apja, Gelyza fejedelem unokatestvére ellen. Veszprém. Farkashegy. Koppány magyari serege összecsap az István küldte német lovagok, s a velük tartó magyariak seregével. Véres küzdelem. Az új istent hivők győznek Koppány és hadi népe ellen az ádáz csatában. Hosszan elhúzódó harcok. Oldöklés. Vérbulcsú végvári serege elkésett. Koppány, az Árpád nembéli vezér élve kerül Vecelin, Hunt és Pázmány lovagok fogságába. Nincs kegyelem az ősi sámánhelynek. Mindent, ami menthető, menteni igyekeznek az Oreg Östent hivők. Veszprém kigyullad, Vecelinék felgyújtják. Hamvába roskad, elpusztul csaknem minden ősi, történelmi rovásérték. Elhamvad az ősi múlt majd minden rovásban maradt emléke Veszprém kegyhelyen, a sámánok szerinti időszámításunk után 1726 éven át rejtverejtett ősi, történelmet őriző rovás. Csak az a kevés vésett rovás maradt épségben, amit Vászoly és vele az életben maradt sámánok időben elmenekítettek. Sarolt és Gizella Dunaordoszban tartózkodott, mivel a kis Ottó, az első unoka meghalt és Fehéregyházán Árpád mellé temették el. Itt kellett bevárniuk Erdeljű Gyula visszaérkezését Gyulafehérvárról, mivel a nővére, Sarolt az ő védelme alatt állott. Veszprém, az aranyasszonyok városa napokig ég. Füstje betakarja az Öreg Östen egét, jobb is, hogy betakarja,,ne lássa az Öreg Osten Vecelin, Hunt, Pázmán és Héder előtt gúzsban Koppányt, az Arpád nembélit. A gúzsban lévő Koppányt két elébe állított kicsiny fia könny nélkül nézi. Magyariak. - A Halálé vagy Koppány! - néz Vecelin, szava dölyfós. - Négy égtája vagyon a világnak, négyfelé vágatunk, darabjaid minden égtájon győzelmünket, István fejedelem győzelmét, a keresztény István győzelmét hirdetik. Én itt István fejedelem szava vagYok! - István te, akkor gyesznó ölé magod! - Keményedik átokba Koppány indulata. István fiát disznó ölje! Pusztuljon Vajk minden jövendő magod, aki István néven az új istent szolgálod. - Vecelin, Hunt és Pázmán lovag szeme a bakóra villan, sújtanak, vágnak a kardok, amelyek a holt Koppány szájába többé nem tudják visszaparancsolni a Vajkra mondott rettentő átkot. Koppány teste négyfelé szakad. Koppány fiai Vászoly nagybátyjuk kezében tovasodródnak. Egyre többen rebegik, ismétlik a győzők tömegéből Koppány vezér István fejedelem valamikor születendő fiára mondott ret 813 tentő átkát: „Gyesznó ölé magod!" - zúg a döbbenet. Vajk két éve házasodott, aki keresztségben István nevet kapta. Magja mostanáig mind elpusztult. Most is egy halálosan beteg kis Ottót vittek Budavárra gyógyítani. Félelemmel húzódnak el Vecelinék, és a bakó Koppány négyfelé vágott teste mellől. Koppány négyfelé vágott testét száguldó lovagok vitték, szegezték a magyari nép rettentésére a négy égtáj más és más vára, városa kapujára. Végül: Győr, Veszprém, Székesfehérvár és Gyulafehérvár kapujára szögezték ki, hogy minden vezéri ivadékot megrettentsenek. Koppány vezér halálhíre a Lajta-Kapu tájától a távoli Magyarkáig eljutott. Kilenc tömény, kilencvenezer besenyő lovas felesküdött, mivel Koppány a besenyő Kapgán fejedelem leányától, Ibolyától született: Koppány átkát soha nem feledik, Vajk valamikori, eljövendő fiát megölik. Ezen eskü Budavár Beavatott Központjába is eljutott. Sarolt és a beteg-gondozó rimalányok serege sírt, az Oreg Östennek áldozott. Gyász borítja a magyariak földjét. Gyász borítja István palotáját is, mivel István fejedelem ősi hiten lévő, nehéz életű leánytestvére megölte magát, ezzel remélve István feloldozását a Koppány elleni bűne alól. Kurszán várában Tolma-Judit ifjúsági aranyasszony fehér lovat áldozott.

Idő, kevés idő telik. Kurszán várából Sarolt hazavágtatott az Aranyasszonyok ősi városába. Veszprémet füst és por takarja. - Fiam! - siet be István fejedelemhez gyászbaborult anyja, a holt Gelyza nagyfejedelem felesége, SaroltCsantavér aranyasszony, a sebápoló rimalányok seregének vezérasszonya. - Döbbenten hallom, Koppány vezér tetemét, aki rokonunk, mennyire megcsúfolták holtában Vecelinék. - Tiltsd meg holtában az Árpád-ház nembéli Koppány teteme gyalázását, akihez mint Te is tudod: ősi magyari törvényeink szerint, Gelyza nagyfejedelem halálát követően, feleségül kellett volna mennem csakúgy, mint az Arpád nembéli Taksony felesége Ibolya halálát követően, a meghalt Mihály első feleségét, Adelhaid asszonyt kellett Derencsénynek elvennie. Taksony vezér és Adelhaid házasságából született Vászoly, aki a keresztségben a Vazul nevet kapta. Majd Derencsény halála után Söpte fia, Vászoly-VazulBéla vette feleségül Adelhaid-Ada-Adelajdát és nevelte fel kicsiny gyermekeit. - István Te tudod - lélegzik mélyet Sarolt fejedelemasszony - ősi törvényeink szerint, mivel apád halála után a feleségét vesztett Koppányhoz kellett volna feleségül mennem, de nem mentem, ezért engem a magyari fóldön bárki büntetlenül megölhet. Koppány halálával a bajok elkerülése végett öcsémet, Erdeljű Gyula lovasfejedelmet hívtam palotámba mindent rendezni, ha ugyan az, ami történt, rendezhető. - Anyám, én mindent megteszek, amit tehetek - komorodik el István. Sarolt Csantavér fejedelemasszony megfordul, vészjóslóan kimegy a teremből. Gelyza nagyfejedelem másik leánya, Piroska, aki Nyitraváron leadott szavazatával eldöntötte a 992. évi Nagyszala idején az Oreg Osten elleni és az új Isten melletti szavazást, Aba-Sámuelhez ment feleségül. István harmadik testvére, Ilona, Orseleó Ottó velencei Dogéhoz megy feleségül. Esztendőre Ottó és Ilona házasságából megszületik a fiuk, Péter. Hír jön István fejedelem udvarába, száll a hír a magyari törzseknél: Csoltó rovósámán a 998. évben összegyűjtötte Koppány feldarabolt testét, majd a besenyők egyik határvédő őrsége táján eltemettette. 1007. esztendő, István király és Gizella királyasszony házasságából fiú születik, aki az Imre nevet kapta. 814 A Koppány vezér 998. évbeni halálát, átkát nem feledő, bosszút esküdött besenyők az őrizetükre bízott határrészen mindenütt vadászcsapdákat állítanak. Ez véd a hadakozó és betolakodó ellenséggel szemben. Gyakran lőállásokat is készítenek az íjászok részére. Koppány birtokait, majd Ajtony országának fóldjeit is kiosztották a Vecelin-féle lovagok között, de gyermekeiknek az egyfalus birtokát meghagyták. A szabad harcosokat zsellér és rabsorsba taszították, míg a dölyfös uraik nem dolgozva csak dorbézoltak. Ekkor a szabadok felkerekedtek és a határszéleken erdőt irtva letelepedtek. Vajk rendeletet hozott, hogy a belső termékeny várispánságokban a fóldbirtokhoz jutott lovagok és magyar vezérek területéről tilos az elvándorlás, de a határvédőknél minden kiszolgált lovas és tárkány házhely birtokot foglalhat. Így aki csak tehette, szabadult a rabság kenyere alól. Ezek az ispánságok a következők voltak: 1. Budavár, 2. Békés, 3. Bihar, 4. Csongrád, 5. Csanád, 6. Bodrog, 7. Fejér, 8. Tolna, 9. Veszprém, 10. Arad, 11. Zaránd, 12. Szabolcs, 13. Bács, 14. Győr, 15. Hont, 16. Karakó, 17. Nógrád, 18. Esztergom, 19. Visegrád, 20. Küküllő, 21. Komárom, 22. Szolnok, 23. Kolozs és 24. Csákvár királyi birtokokkal. 25. Karatán, 26. Baranya, 27. Bolgyán, 28. Borsodvár, 29. Uzsvár, 30. Borsova, 31. Marúzvár, 32. Fehérvár-Gyula, 33. Gömörvár, 34. Kevevár, 35. Kolonvár, 36. Krassó, 37. Moson, 38. Borona, 39. Nyitra, 40. Pozsony, 41. Sárvár, 42. Somogy, 43. Bélavár, 44. Melek, 45. Sopron, 46. Kővár, 47. Szatmár, 48. Temes, 49. Karas, 50. Torda, 51. Ugocsa, 52. Trencsény, 53. Újvár, 54. Sáros, 55. Beregvár, 56. Valkó, 57. Szepes, 58. Liptó, 59. Árvavár, 60. Vasvár, 61. Zemplén, 62. Barca, 63. Szerémvár határvár. 64. Szörényvár, 65. Lóbércvár, 66. Borona, 67. Sasvár, 68. Halics, 69. Jászvásár, 70. Ibos, 71. Encs, 72. Moldova. Ezen 48 településre bárki elköltözhetett, ha veterán katona-lovas vagy tárkány volt és hozzájuk a családtagok csatlakozhattak. Erdeljű Gyula erősen tiltakozott, hogy a belső védett ispánságok veterán házhely birtokait is rabságba tették és megtiltották a szabad költözést. Az új urak csak reggelenként imádkoztak, majd egész nap csak ettek-ittak és este dorbézoltak. A salzburgi érsekség újabban megtiltotta, hogy a szabad harcosok: Melek, Ibos, Encs és Sasvár vidékére költözzenek. Ellenben a bajoroknak hittérítőikkel szabad beözönlést engedélyeztek, mint a Gizella tulajdonába került Avaria országrészbe az Ostarici elmélet alapján. Ajtony legyőzése után Erdeljű Gyula 1009-ben Budavár Beavatott Központ javaslatára elhagyta az országot és Sarolt aranyasszonynak minden holdtöltekor rovásos jelentést küldött. Sarolt halála után 1014-ben Tolma-Judit Tessenbe lovagolt, ahonnan elhozta a Budavár Beavatott Központ megsemmisítésére kapott mainzi-frankfurti intézkedést. Bátor-Boleszló a déli hadseregrész parancsnokságát bízta Erdeljű Gyulára, akivel Tessenből kündulva egészen a Duna vonaláig a magyaroktól elvett országrésznyi területet a bajor és morva telepesektől visszafoglalta, majd 1015-ben 300 magyar és 1500 besenyő lovas élén Kiev ellen vonult

Bátor-Boleszlóval és Jaroszlávot legyőzték. Ekkor Erdeljű Gyula megsérült és hazakívánkozott. Még segédkezett a Budavár Beavatott Központ első részlegeinél az Abavárra való szállításnál, de a sebesülése kiújult. Gyoma nevű leánya Gyulavárra szállította, ahol a sebeibe belehalt. Jelentésében újból értesítette Tolma-Juditot arról, hogy a nyugatiak fel akarják számolni Budavár Beavatott Központját, ezért mindent el kell onnan menekíteni. A temetésen István király is megjelent Bene-Benedek váci püspök kíséretében. A halotti toron őszintén elmondta, hogy Ajtony volt a nyugatiak szerint a 12. lázadó, aki megfigyelő szolgálatuk szerint, nemkívánatos magyar főúr volt, de most már egy 815 séges a frankfurt-mainzi értelemben vett magyar királyság. A koronázáskor vert dénárok és az obulusok az ünnepélyen a résztvevők között lettek szétosztva és az éljenzők között szétszórva, de most már mi is saját verésünkkel annyi ezüst dénárral és obulussal rendelkezünk, hogy az országos és püspöki, valamint az ispán székhelyek vásárait el tudjuk látni. Gyula nagybátyám mindig a magyar ügyért harcolt, sőt még Borona, Sasvár és Sárvár vidékét is visszafoglalta a Duna vonaláig. Ha az idős kora és sebesülése meg nem akadályozza, még ma is Tessenben vagy Boroszló avar városban székelne. Elképzelését azonban osztom, hogy a belső ispánságok szélein és a határvédő területeken éljenek a végvárinak nevezett vitézek. Ezen a temetésen az ifjú Szár László is részt vett, aki nem régen vesztette el feleségét és bújában többet ivott. István király beszéde után legerősebben éltette a királyt és ősi szokás szerint megkérdezte: - Fenséges Urunk és Királyunk mondd meg nékünk, az őseink tiszteletére meddig akarsz még uralkodni? István király meglepődött és a halotti tor mámorában így szólt. - Ha befejeztem küldetésem nagy munkáját! Az csak a kazároknál volt szokásban, hogy a kiöregedett uralkodót megfojtották. Amikor István fia, II. Zoltán ifjúsági fejedelem 1025-ben Torda mellett a besenyő martalócokkal vívott hősi harcban elesett, a király nagyon elszomorodott, mivel a keleti határok voltak a legjobban biztosítva. A királyi Tanács Erős Csák legkisebb fiát, Imre királyfi legjobb barátját tette meg az Erdőelvi kiskirálynak és részére egy határőrizeti várat építettek. Igy a Székelyfóldön már két Zoltán vára állott. A megvakított, éneklő Vazul 1027-ben lemondott az uruki püspöki méltóságról és Benedek-Bene lett az utódja, aki először Buda-fehéregyházi öspörös volt, majd megszervezte a váci püspökség mellett az uruki püspöki beosztást. Annak idején Domonkossal és Sebestyénnel szervezték meg a későbbi püspökségeket is. Domonkos és Sebestyén nevéhez fűződik: a veszprémi, a győri, a pécsi, a kalocsai, az egri és a gyulafehérvári püspökségek megalapítása. Sebestyén és Bene-Benedek nevéhez a váci, a csanádi, a bihari és az esztergomi püspökség megszervezése, az esztergomi érsekség vezetésével. Az esztergomi püspökség azonban csak névleges volt, mert Vasváron működött, amelynek Bene-Benedek után Csák lett az uruki püspöke. Halálával Márom tárkányfejedelem fia, az ifjú Melek, aki az Encs-Ibos vonalát kiürítette és mint visszajött, a salzburgi érsekségtől elszakadt avar katolikus püspök szerepelt. Melek, aki a későbbi Melk-nek Avaria püspökségéből lett áthelyezve, a visszavonulás után Vasvárra mindig mint az Árpád-házi királyok püspöke látogatott el. Tehát Melek állandóan úton volt Vasvár-Esztergom-Budavár vonalán. (Ez a püspökség mindig rejtve volt és Csák Máté után megszűnt. Minden iratgyűjtemény az 1311-ik évi gyújtogatásnál megsemmisült a vasvári káptalan írásával együtt.) A vasvári püspök csak Arpád-házi királynak esküdött fel. Rómától teljesen független volt. Amikor 1022-ben Orseleó Ottó felesége, Ilona hercegnő is értesítette a Budavár Beavatott Központot a németek bekerítő terveiről, Budáról rögtön intézkedtek. Már 1015-ben 500 lovassal elindították az első aranylemez-gyűjteményt Csaba nádorral Abavárra, hogy a feldebrői altemplomban azokat elrejtsék. Amíg a rakomány a váci püspökség területén haladt, nem volt semmi baj. Amint azonban az egri püspökség területére értek, Csánynál erős lovassági harc fejlődött ki. Ekkor Benedek püspök és Csaba nádor a tarnazsadányi és csányi tárkányképzősök segítségével az egri püspök lovasait elzavarta. Csaba nádor István királynál intézkedett a püspöki lovasok önkénye ellen. Így a Budavár és Abavár közötti útvonalat vé 816 dett nádorispáni területté nyilvánították. 1022-től 1035-ig minden kincset és rovástitkot ide gyűjtöttek össze. Abavár altemplomát és felső templomát Abavárral együtt Csaba nádor 1010 és 1025 között teljesen kiépíttette. Az aranylapok mentésében nagy segítségére volt Csaba nádorispánnak az Erdeljű Gyula vezetése alól felszabadult 500 lovas, akik 24 éves szolgálati idejük alatt az út mentén telepedtek le, majd amikor az idejük letelt, Gömörvár és Újvár megyékben telepedtek le, de a létszámuk a Csörsz vonalról mindig pótlódott. 1035 után pedig ezen megyékben kaptak egyfalus birtokot, ahol családjaikkal végleg letelepedtek. Az 1500 besenyő vitéz a 24 éves szolgálat után, amennyiben életben maradtak, Szörény, Halics, Jászvásár és Moldova térségében kapott családjával egyfalus birtokot Boja lovasfejedelem kérése alapján, s ezt az ifjú Kipcsák jászvásári fejedelem jóváhagyta. A megtakarított dénárjaikon gazdasági felszereléseket vásároltak.

Ezek azonban 3 évig még kötelesek voltak először Zilah, majd Béga fejedelem-asszonynál testőri szolgálatot teljesíteni. Családjuk azonban művelhette az egyfalus birtokát, de 1 fő lovast mindig kötelesek voltak Jászvásárra küldeni. Ez a besenyőknek nem tetszett és a szívükben élt a régi besenyő eskü István király ellen. Sokan átszöktek a határon Erdőelvére, vagy a vasvári és a soproni lövőkhöz. A Babócsa és Berzence testvérpár is Vasvár határőrizeti vitéz volt. 1030-ban, özvegységre jutva családtagjaikat otthagyták egyfalus birtokukon. Tudták, hogy István király Imre herceget menekítve a bihari országrészbe helyezte Erős-Csák fiának, III. Zoltánnak a védelme alá. Babócsa és Berzence az elégedetlen besenyő veteránok közé állottak. Hiába akarták őket királyi szolgálatban tovább megtartani, ők a szabad veteránok életét választották. Amikor 1030 medvetorán a sámán, a táltos és a tárkányképzős ifjúság meghirdette az uruki keresztény ifjúsággal együtt a pusztaszeri Nagy-Süánt, minden hatalomra vágyó ifjú felkészült a nagy lovassági versenyre. Anasztáz-Asrik érsek tiltakozott ezen régi szokás ellen, de István király, Csaba nádorispánnal és Bene-Benedek váci és uruki püspökkel a Jézus menybemenetele és a Szentlélek ünnepére, mint Pünkösdi királyság megünneplésére engedélyezte az ifjúsági lovasverseny megtartását. A csákvári lovasiskolából, a vasvári uruki papképzőből, a kolozsvári táltos, a jászvásári sámán és pusztaszeri tárkányképzősök a szörényvári bödönösökkel együtt 6 x 4 lovast állíthattak ki. Így a 9 napos futtatás után az alant felsorolt 24 fejedelmi ifjú állott piros pünkösd vasárnapján a pusztaszeri lovagló karámba: 1. Abasár

1010-1030 -1060 20 év

Aba-Sámuel - Piroska fia

2. Aba-Sámuel

985 -1030

-1044

45

éves

Pata fia

3. Babócsa

990 -1030

-1049

40

"

Koppány fia

4. Béla

1015 -1030

-1063

15

"

Vazul-Korpona fia

5. Berzence

992- 1030-

1046

38

"

Koppány fia

6. Beszprim

986- 1030-

1032

44

"

Tolma-Judit-Boleszláv fia

7. Bogyiszló

1008- 1030-1031 22 "

Szár-László fia

8. Bene-Benedek 983- 1030-

1038

47

"

Pata fia

9. Csaba

980-1030- 1044

50 "

Pata fia

10. Delján Péter

1009- 1030-

1041

21

"

Piroska fia (Radomir)

11. Csák

1005- 1030-

1039

25

"

Erős-Csák fia

12. Endre

1012- 1030-

1060

18

"

Vazul-Korpona fia

13. Győr

987- 1030-

1030

43

"

Tolma-Judit-Boleszláv fia

14. Kurtán

984- 1030-1043 46 "

Kurszán fia

15. Kipcsák

1001- 1030-

1063

29 " Buda fia (Erdeljű Uyula)

16. Levente

1016- 1030-

1047

14 " Vazul-Korpona fia

17. Bagamér

1010- 1030-

1036

20 " Szár-László fia

18. Orseleó-Péter 1014- 1030-

1046

16 " Ilonka-Orseleó-Ottó fia

19. Lebed II.

1015- 1030-

1063

15 " Zerind fia (Zsombor)

20. Pomáz

1001- 1030-1060 29 "

Csaba nádor fia

21. Imre

1007- 1030-

1031

23 " István fia

22. Szolnok

987- 1030-

1045

43 " Tolma-Judit-Boleszláv fia

23. Szár-László

988- 1030-

1038

42 " Vászoly fia

1007- 1030-

1036

23 " Erős-Csák fia `

817

24. Zoltán III.

A pünkösdi királyság címéért óriási érdeklődés nyilvánult meg. Kilencnapos futtatás után igen nehéz küzdelemben a 18 éves Endre lett az első, a Domonkos tenyészetéből kifejlődött Vihar-Isten nevű urukiummai lován. Második a 23 éves Zoltán erdőelvi kisfejedelem, a kolozsvári tenyészet Marúz nevű lován, ami szintén a Domonkos által hozott, Szentdemeteri eredetű uruki-ummai származású ló volt. Harmadiknak a 42 éves Szár-László futott célba a jászvásári lótenyésztés vegyes eredetű ordoszi lován, aki igen híres lovas volt és Szavárd nevű lován már bejárta az akkor ismert összes magyar-érdekeltségű területet. Imre herceg

csupán a nyolcadik lett, pedig a csákvári lótenyészet legjobban futó nyugati keveredésű lovát kapta Csákkal együtt a királyi ménesből. Amikor VIII. Benedek pápa, II. Henrik és Bazeliosz császárok 1024-ben meghaltak, a nemrégen megnyitott Bécs-Fehérvár-Bizánc zarándokút lezáródott. Ennek előjelei már akkor megmutatkoztak, amikor 1007-ben Anasztáz-Asrik érsek megjelent a frankfurti zsinaton és titokban meghirdették a németek terjeszkedési irányvonalát. Anasztáz-Asrik a frankfurti zsinat értelmében követelte egyházatyai törvényeiben, hogy a fehérvári törvénynapokon István küzdjön a varázslások és a jóslások ellen, amelyeket szigorú ostorozással büntessenek, s így javítsák meg a bűnösöket, sőt még templom ablakba való falazással is erősítsék a bűnös szokások eltörlését. Az uruki püspökségnek az avarok jelentették, hogy II. Konrád 1030 júliusára nagy sereggel elindul Bécsből, hogy a pogány szokásokban szenvedő Magyarországot felszabadítsa. Valóban II. Konrád serege Győr felé indult. Ekkor István Hunt, Pázmány és Orci pannon seregével, Imre herceg a Csörsz-vonal tárkányaival Pozsony felé indult.,Ugyanakkor III. Zoltán kiskirály a 48 határőrs lovasságával indult meg Bécs felé. Igy István király 9 600 lovas, Imre királyfi 4 200 tárkány és III. Zoltán kiskirály 6 300 főnyi határőrizeti lovasságának seregével jelent meg a Duna mindkét oldalán és István parancsa szerint Győrig mindent felégettek II. Konrád előtt, míg Imrének vízi-képzettségű tárkányai Bécs és Győr között minden német hajót elsüllyesztettek. A nagy hajópusztulás és a felperzselt fóld látványa miatt II. Konrád amikor Győrbe ért, azonnal visszafordult, mivel István király, Imre és III. Zoltán seregei minden katonáját elpusztították. Anasztáz-Asrik érsek titkosszolgálata biztos forrásból vett értesülései alapján jelentette II. Konrádnak, hogy III. Zoltán a jelenlegi 1 500 besenyő lovas mellé mozgósította aratás utánra, Endre, Béla és Levente segítségével az ötvenezer főnyi, Albéla vezér besenyő lovasságát. Ekkor Anasztáz-Asrik hívei is közbeléptek és megkezdődött az 1035-ig való béketárgyalás, amelyben II. Konrád a bécsi medencéről és Morva folyó jobb partjáról lemondott. Nyomban elindultak III. Zoltán székihun lovasai Sasvár, Sárvár és Borona várainak elfoglalására a lengyel segély-csapatokkal együtt. A Szentföld felé menő za 818 rándokutat megnyitották. István meghirdette a Fehérvári Törvénynapok megnyitását, amelyben sokkal humánusabban ítélkezett, mint nyugaton, ezért országába megindult a bevándorlás. István azonban tartott II. Konrádtól és a Bécs-Bélavári besenyőktől, ezért Imre fiát a Csörsz kiképző-vonal középső részére, a bihari püspökség területére helyezte. Anasztáz-Asrik megvádolta Vazult azzal, hogy egy összeesküvés után az Árpád-ház eddig érintetlen ágát akarja hatalomra juttatni, hogy Endre, Béla és Levente a besenyő társadalommal meg akarta dönteni a királyságot. István azt javasolta, hogy Endre, Béla és Levente tegye át a székhelyét a kievi Szent-Illés székesegyház uruki-manihista keresztény kolostorába és hajtsák végre a pusztaszeri versengés résztvevőivel Budavár Beavatott Központjának elszállítását Abavárról Füzesgyarmatra. István ekkor már sokszor betegeskedett, mert a Fertő mocsarainál 1030-ban nagyon átfázott. A német lovagok panaszt emeltek István király és Anasztáz-Asrik érsek előtt, hogy ők hiába támogatják a pogány és uruki-mani hitű magyarok megtérítését, ha a megvakított Vazul sorba járja a magyarok falvait és az Ősök tiszteletére és kegyhelyek látogatására biztatja a népét: - Amelyik nép megtagadja múltját az elbukik! - hirdette úton-útfélen. Korpona mesékkel bódítja a gyermekeket, holott a mainzi érsekség által bevezetett kis Jézus bölcsőjét kellene csak mesélnie. 1027 tavaszán a mainzi érsekség parancsára Vazult és feleségét Nyitra várába csukatta apróbb gyermekeikkel együtt. Endre, Béla és Levente hercegeket a Csákok lovas vitézei Nyitrán, Trencsénen és Sasváron keresztül először Csehországba, majd Lengyelországba menekítették. Ekkorra már a besenyőket a nyugati országrészekre visszavonták, míg a Béla magyari törzset Bélavár környékén helyezték el Körös nevű tárkányfejedelem vezetésével. Orseoló Ottó herceg, Ilona fia az országhatárt a tengerpartig terjesztette ki, mint a velencei birtokát. István félt a besenyők esküjétől és az újabb nyugati támadástól, ezért fiát Biharba küldte kiskirályi birtokának igazgatása végett. Imrének egyetlen szenvedélye a vadászatokban való részvétel volt. Ezért a bosszút esküdött besenyők az őrizetükre bízott Biha-Igfon erdőségben, a rájuk testált határszélen az 1031. évben vadcsapdát, vermet ástak, amelybe egy sebzett hatalmas vadkant eresztettek, majd a vermet ágakkal, avarral fedték, ami nem látszik az erdő aljnövényzetén, avarán. Királyi udvar. Pompa, fény Imre körül. Berzence és Babócsa, a királyi udvarban szolgálatot teljesítő két veterán harcos, akiknek besenyő származásáról az udvarban mit sem tudtak, Imre királyfit vadászatra hívják. Imrét a vadászat közben az avarral fedett verem irányába terelik. Imre alatt megnyílik az avar és a verembe zuhan. Ekkor az ifjú besenyők Berzence és Babócsa öreg vitézeket más útra terelik. A kopjadöfésekkel dühített hatalmas vadkan Imre királyfit halálra marja. Koppány Istvánra mondott átka teljesült:

- Gyesznó ölé Magod! - Koppány vezér harminchárom év előtti Istvánra, születendő fiára mondott átkát 1031-ben a besenyők a huszonnégy éves Imrén kímélet nélkül végrehajtották. Imre herceg erőszakos halálát az 1007. évtől, születésétől kezdve a magyari törzsszövetségben mindenki rettegve várta. Imre halálát követően Jéne, Imre kisgyermekkora óta titkos menyasszonya, sereg mögötti betegápoló, sebgondozó, akkori elnevezéssel rima-lány seregébe vonult, ahol megszületett Imre fia: Pósa. Jéne csak tíz esz 819 tendő múltán, gyásza elteltével ment férjhez Radnót vitézhez, amikor Csák főtáltostól a róla elnevezett Jéne falut kapta ajándékba. Csák főtáltos mindig az ősi medvetoros időszámítási rendben számolt, amit Agaba fősámán a 24 Hun Törzsszövetség megalakulásakor kezdett. Ez a medvetoros időszámítás a krisztusi időszámítás kezdetén elérte a 4040. évet. Csoltó rovósámán annak idején három öl magas kopjafát faragott egy roppant tölgy törzséből, amelynek mind a négy oldalába neveket, majd a medvetoros időszámítás szerinti számokat rótt. A roppant kopjafa első oldalába Csoltó ezt rótta: „Koppány 5006-5038. (Kr. u. 966-998) A másik oldalára Koppány szülei nevét, házasságkötésük évét rótta: Szalánka-Botond 4986 (Kr. u. 986) A kopjafa harmadik oldalára:" Berzence-Babócsa, bosszú 5071 (Kr. u. 1031) A kopjafa negyedik oldalára Csoltó rovósámán Koppány végső szavait, átkát rótta: „Gyesznó ölé magod!" Az átkot az ifjú besenyők beteljesítették. Imre királyfi vadásztársai, Szár László fia, Bogyiszló, Tolma-Judit két fia: Győr és Szolnok észrevette a végzetes balesetet és üzentek Berzence-Babócsa veterán csoportjának, az Árpádfiakat ért aljas tettről. Mindannyian üldözőbe vették a martalóc besenyőket, akik közül, közelharcban tízet megöltek. Sajnos a királyfi kíséretéből Bogyiszló és Győr vitéz elestek. Ezen helységet Hegyközről Imre helyének nevezték az Igfon erdőben, szenthellyé nyilvánították és minden évben, szeptember 2-án uruki kereszténybúcsút tartottak. Ez ellen sem István király, sem Anasztáz-Asrik érseksége nem tiltakozott. Így az 1031. évi szeptember 2-a óta közös zarándokhellyé változott. Jéne és Radnót a kis Pósával ezen helyet minden évben felkereste. Az idők múltán elfogadottá vált, hogy Koppány, az Árpád-nembéli vezér hibát követett el, mikor nem tette magáévá a 992. évben tartott Nagy-Szala határozatát, nem tért át látszólag a nyugati kereszténységre. Koppány vezérsége idején azt sem engedte meg, hogy tíz falu építtessen közös templomot, sőt amikor törzsbéli lovasai, népe sokasága kíváncsiságból a gyepűkön túlra, más táj templomába ment, minden, a számukra szokatlan keresztény papi szertartást nevettek, gúnyoltak. Elháríthatatlanná vált a tömérdek vérontás, a 998. évtől a Koppány vezér hitén lévők és István fejedelem idegen nembéli, keresztény lovagjai, követői között. Nemcsak az új Isten érdekei, hanem Koppány vezér és birtokai is számítottak, amelyeket a konok, nem alkuvó Koppány halálával István király Vecelin, Hunt és Pázmán lovagok, a többi idegennembéli lovag és híveik közt szétosztott. Mindezen nehéz történések idején akik az ősi Öreg Östen hívei közül átkot mondtak az új Isten papjaira, ugyancsak templomi befalazásra, csonkításra ítéltettek. Azok sem kerülték el kitudódás esetén a büntetést, akik az Öreg Osten bosszuló akaratát Imre Koppány átkától kísért halálával hozták kapcsolatba. Az Öreg Östen hívők azt hirdették: Az egy igaz Oreg Osten István tettéért elpusztította István király utódát. Utódaiban, ha valaha lenne ilyen, többé nem lelné örömét. (István király ága Imre halálával kihal, következik a Vazul-ág: András, Béla és Levente. 1301. évben kihal ez az ág is III. András halálával. Keserűen szól minderről a történelem.) 1032. év medvetorán Vajk-István Vazult és Korponát magához kéreti és a találkozásukon keservesen sírt. Elismerte, hogy megverte az Oreg Osten, mert egyetlen fiát elvette tőle lovagjai kegyetlensége miatt: „Ti örülhettek, hogy három szép fiatok van és egyidőre azt javaslom, hagyjátok el az országot, mert rám nagy erővel nyomást gyakorolnak a mainzi érsekség lovagjai. Ezért a Szövetség-Ládáját menekítsék ki Füzesgyarmatra, ahol már készítik az Élet-Templomát. Ebbe a dologba senkinek nem 820 engedek beleszólást! Tudom, hogy a 48 perem-ispánság mellettetek áll és titokban a 24 belső vármegye ősi magja is mellettetek fog felsorakozni. Ezért a végvári vitézekhez küldött Csák-had ősi szállását, Csákvárt foglaljátok el!" Imre fia emlékére a volt harcostársai hozzátartozóit: Bogyiszló apját, Szár Lászlót és Győr testvérét, Szolnokot belső testőrségének parancsnokaivá tette. De a német lovagok felbujtására, mivel egy éjszaka Szár Lászlót gyanús helyzetben találták, ráfogták, hogy meg akarta 1032. nyarán ölni István királyt. Igy Szár László Lengyelországba szökött. Innen intézte a Szövetség-Ládájának szállítását. Tolma-Judit fiai közül Beszprim herceg lengyel trónkövetelő lett Bátor-Boleszló 1025. VI. 17-én bekövetkezett halála után. Győr fia Imrével együtt halt meg. Szolnok lett István testőrségének parancsnoka, aki igazolta István király előtt, hogy a Vazul ág összeesküvése csak Anasztáz-Asrik körének a koholmánya volt.

1036-ban III. Zoltán egy besenyő támadásnak az áldozata lett. Ekkor István király Szolnokot nevezte ki Erdőelve kiskirályának, aki Doboka ispánságot és az újonnan alakult Szolnok ispánságot örökölte. Így II. Zoltán, Imre és III. Zoltán meggyilkolása után mégis vállalta Magyarország keleti védelmét a besenyők esküje ellen. 1035ben a besenyők a Vazul fiak irányában hűséget esküdtek és támogatták az erősebbik Árpád-házi-ág hatalomra jutását. Levente a besenyő származású Ibolya ifjúsági aranyasszonyt vette el feleségül. Az Anasztáz-Asrik vonal inkább Orseoló Ottó fiának, Ilona egyetlen fiúgyermekének trónigényét támogatta. István folyton betegeskedett. Gyógyulása érdekében jótékonysági alapítványokat tett. Pétert tette meg hadserege parancsnokául, míg Szolnokot kiskirálysággal tüntette ki, hogy az ország védelmét kelet felől biztosítsa. Az ország főurait feleskették, hogy István után Péter legyen a király. Bécsben a 979-ben elkezdett székesegyház építést befejeztette. Ezen egyház igen kedves volt az öreg királynak, mint az egykori avar-kurgánnak a székvárosa, amelyben a régi uruki keresztény templomot elbontatta. A ráépített, 979-ben elkezdett templomot 1036-ban felszentelte Vasvár uruki-katholikus új püspöke, Csák püspök. Közben azonban az altemplomban állandóan folytak az avar keresztények istentiszteletei. Itt esküdtek fel az Árpád-ház trónkövetelői: Delján Péter, a kis Orseoló Péter és Beszprim herceg, akik a bolgár, a magyar és lengyel trónra tartottak igényt. Így István király Piroska és Ilona húgának, valamint Tolma-Judit nagynénjének ivadékai lettek olyan korúak, hogy trónigényüket Isten és emberek előtt bejelentették. Az uruki-mani és törzsszövetségi lovas versenyen azonban egyiken sem szerepeltek olyan jól 1030-ban, hogy a tíznapi lovaglásban csak egy nap is győzelmet értek volna el. Ezért mindenki Endre herceg és Béla öccsének a megbízatása felé figyelt. Levente herceg viszont már csupán a házasságánál fogva is elnyerte a besenyők támogatását. István ekkor már nemcsak télen, hanem nyáron is sokat betegeskedett és Dunaordosz-Budavár alatti melegvizekben keresett gyógyulást. Sokszor elmondta: - Nem öröm az öregség, hanem fájdalom! Soha nem gondoltam és nem éreztem, hogy az én lábaim még fájhatnak is. Most már érzem: van fejem, van lábam, van még olyan szabálytalanul verő szívem is. Hol egyik, hol másik testrészem fáj. Minek is öregszik meg az ember! Nemcsak testi, hanem lelki fájdalmai is voltak. Fájt, hogy unokaöccsei és Szolnok kiskirály bírják az 5 tömény besenyő társadalom bizalmát és a királynak jelölt Pétert csicsergő madárkának tartják, aki a pusztaszeri Nagy-Süánon is teljesen lemaradt a fejedelmi házak ifjúságának vetélkedőjén, még azt a mértéket sem ütötte meg, amit 821 Imre, aki a középmezőnyben lovagolt, és nemsokára 1030 nyarán a tárkányaival Pozsonynál II. Konrád hajóhadát tönkreverte. Ekkor Kund vitézt, a bödönösök ifjú vezérét István király jóváhagyásával tárkányfejedelemmé neveztette ki. Imre fiam, bárcsak legalább Te élnél! Benedek-Bene váci püspök, mint az Árpád-ház püspöke, gyakran hallotta István király keserveit és egyet gondolt. Megkérte Radnót vitézt, hogy hozza el a Jénében nevelt kis Pósát az igazi nagyapjához. Jéne, a volt titkos menyasszony férjével és Benedek püspökkel egy szép nyári napon, amikor me~szűntek István király fájdalmai, meglátogatták a budai ispotályban az öreg királyt. Orült a szíve, hogy láthatta Imre egyetlen fiát. Hosszasan eljátszott a kisfiúval, sok ajándékkal, játékokkal elhalmozta és búcsúzóul azt mondta: - Aranyos kis unokám! Te soha ne akarj király lenni, hanem ilyen jókedvű, örömteli, kacagó, igaz szívű emberke. Szeresd a mese tarkavirágú rétjét. Éljél soká és szeretettel gondolj a sokat szenvedő Nagyapádra! - Megsimogatta és sokszor megcsókolgatta többé soha nem látott unokáját. A Balog-völgyét neki ajándékozta. Apró kis örömök mellett súlyos lábfájásával még sokáig szenvedett. Végül testi gyengeség és erőtlenség miatt István királyunk 1038. augusztus 15-én, Úrasszony napján Dunaordosz ispotályában elhunyt. Ennek emlékére Péter kiskirály felépíttette Szent Péter templomát. Kurtánvárból leszállították Fehérvárra, ahol a székesegyházban egy előre elkészített szarkofágban temették el. A temetés 1038. augusztus 20-án történt és ettől az időtől kezdve ezen napot István király napjának nevezték. Levente főtáltos Kevevárán helyesbítette: Beszprim Bátor-Boleszlónak volt a fia. Győr és Szolnok apja Albéla besenyő fejedelem volt. Vérbulcsú Encs-Karatán-Zala vidékén gyakori név volt. Nagy-Arkád várost besenyőül mondták, míg a magyarok Albélának nevezték. Uzsvár a későbbi Ungvár volt. Vazult Vigman vakíttatta meg, de nem Nyitrán, hanem Százhalombattán. Szolnok eltávolításával rangban emelkedett.

Hej rege rejtem Arvisura

298(C).

Hármas névadás Levente és Báj fősámán és Csalán rovása m.t.é.)

Kr. u. 845-1045. (4885-5094.

A királlyá való kettős koronázás még nem oldotta meg a teljes békességet, sőt erre az időre tehető, hogy a keleti és déli országrészekben egy gyermeket három névre is kereszteltek. Például Szentdemeter környékén a bizánci egyháznak volt sok híve, de amikor a nyugati hittérítők megérkeztek, mindenkit római katolikus hitre kereszteltek. A Domonkossal érkező uruk-ummai úzokat Kolozsvásárhely mellett, egy Petre nevű helységben telepítették le és községet Úzdi Szent-Péternek nevezték el. Ezzel jelképezték, hogy Szent Péter utódjának, a római pápának latin nyelvű nyugati kereszténységét az ummai úzok felvették. Az uruki keresztény vallásról római katolikus szertartású vallásra tértek át. Így uruki, bizánci és római neve is volt mindenkinek. Ugyanez történt a görög és latin nyelvet egyaránt tudó Domonkossal is. 980-tól járta az urukl, bizánci és római keresztények intézményeit, mégis amikor Rómában II. Szilveszter elé járult Géza és István kérelme szerint, III. Ottó mainzi érseksége a Géza fejedelem által Mainzba küldött Szár László bátyját, Sebestyént akarta esztergomi ér 822 sekké kinevezni. Pedig Domonkost Turfánban és Bizáncban már püspökké kenték fel I és a Turu, Mihály és Domonkos névre egyaránt hallgatott. Amikor Domonkos előadta, hogy uruki kísérettel a Szentföldön járt és a hivatalos egyházi szervek igazolásával egy darabkát hozott Krisztus keresztjéből, II. Szilveszj ter rögtön a rátermettséget, vallásos elmélyülést és a nyelvtudást vette figyelembe és főként azt, hogy Domonkos a Szentföldet is végigjárta. Ezért Domonkost érsekké, míg Sebestyént püspökké szentelte fel. Ehhez még az is hozzájárult, hogy Domonkos ! 954-ben született, tehát már komoly egyházi tudású volt, míg Sebestyén 979-ben szü letett és alig 22 éves kispap volt. Ottó igen megkedvelte a szolid és alkalmazkodó kispapot, ezért magas egyházi méltóságra javasolta. Ebben a korban előfordult olyan eset is, hogy alig 20 éves fejedelmi ifjakat püspökké neveztek ki. Sebestyén annak is örült, hogy Sarolt és István kérelmére veszprémi püspökké kinevezték. Ezért otthagyta Rómát és 1000-ben a szüretelésre már hazaérkezett. Istvánnak bemutatta a kinevezését, aki anyjára bízta, hogy a fejedelemasszonyi székvárosban, Veszprémben állítsák fel az első püspökséget. A régi uruki fejedelmi templomot székesegyházzá alakították át és 1001. medvetor első napján azt felszentelte Sebestyén a kiképzett paptársaival. Tehát a veszprémi püspökséget még az ezredfordulón megalapították és a székes egyházat felszentelték. Sarolt büszke volt rá, hogy a régi pogányok és uruki keresztények szokása valóra vált: a fejedelemasszonyoknak újra külön aranyasszony papja és jelenleg püspöke lett. Ravennából megérkezett a zsinat után Domonkos, akivel Sebestyén a további püspökségek megszervezését elvégezte. István és Domonkos Rómába beadta a veszprémi püspökség megalapítása után a kalocsai, pécsi, győri, egri és gyulafehérvári püspökségek megszervezésének jóváhagyására a kérelmet. Az esztergomi érsekség 6 püspökséggel rendelkezett. A kettős koronázás után leghamarább az esztergomi érsekséget szervezte meg Domonkos, de nem Sarolt elve alapján, aki Sebestyénnel a Mainzba kiküldött kispapokból alakította ki már 1000 utolsó negyedében az esperességeket, hanem a mainzi érsekség és III. Ottó tanácsára az Itáliából, Germániából és Poloniából bejött, térítő egyházi szakemberekkel szervezte meg az új esperességeket, akik a 10 templommal rendelkező egyházközségeket szervezték. Székesfehérvár esperessége a veszprémi püspökség területére esett. A Mainzban tanult Csaba lett az esperes, aki az uruki kis kápolnában székelt, amíg az új székesegyház elkészül. Mivel egyházi szervezetüket Domonkos és Sebestyén még áprilisban Ravennában megbeszélte, Sarolt kispapjai Székesfehérváron és Veszprémben is a uralkodók udvari papjai voltak. Tehát Sarolt udvari káplánja és püspöke Sebestyén volt. Csaba lett Fehérvár esperese, majd kiváló képességeinél fogva az ország nádora lett. Domonkos már koránál fogva is részt vett a ravennai zsinaton. Csak 1001-ben fei jezték be a Géza által megkezdett esztergomi bazilika építését, amelybe már érsekként tért haza. Még a belső festéseket végezték, amikor már megszervezték az esztergomi érsekség területét: Sasváx, Nyitra, Bars, Hont, Nógrád és Gömör esperességgel, amely mindig az uralkodó területének számított. A veszprémi püspökség: Veszprém, Visegrád, Fehérvár és Kolon esperességével mindig az aranyasszonyok, azaz uralkodónők püspöksége volt és az Istenanyának, Magyarország Aranyasszonyának ajánlották fól. Bár a pannonhalmi apátság is Veszprém területére esett, de Géza alapításánál fogva és utána is teljesen független lett

Veszprém és Esztergom területétől. A győri püspökség: Komárom, Győr, Moson és Karakó esperességgel alakult meg. 823 Az egri püspökség: Újvár, Borsod, Zemplén, Ung, Borsova, Szabolcs, Bihar, Zaránd, Békés, Külső-Szolnok esperességgel. A pécsi püspökség: Baranya, Somogy, Tolna és Fejér esperességének a kisebb részét kapta, Bolgyánvár és Valkovár részeivel. A kalocsai püspökség: Csongrád, Bács, Bodrog és Ajtony országa esperességeivel alakult meg. A gyulafehérvári püspökség: Hunyad, Fehér, Küküllő, Torda, Kolozs, Doboka és Belső-Szolnok esperességeiből alakult meg, Kraszna és Szatmár területével. A pannonhalmi apátságot még Géza korában, a Nagyszala 992-es döntése alapján az Uruk városából visszatért Domonkos szentelte fel és örömmel vitte a hírt Bizáncba és Rómába a pannonhalmi apátság létrejöttéről, ahol kispapokat képeznek ki. Ehhez Bizáncban és Rómában is hozzájárultak. Ezen apátság szervezése is hozzájárult ahhoz, hogy Ravennában Domonkost Magyarfóld első érsekévé nevezték ki. Bár a 992-es Nagyszala úgy döntött, hogy a Mainzba küldött kispapok fogják adni az Encs-IbosKaratán-Bécs közötti Avaria papjainak nagy többségét, de a bizánci visszautasítás miatt ezen területet az avar keresztény papok mellett a bajor hittérítőknek engedték át. A Gizellával bejött papok erősen követelték latin tudásuknál fogva az érseki és püspöki helyeket, de ez Domonkos és Sebestyén korszakában nem sikerült. A pécsváradi apátságot még Domonkos és Sebestyén vette tervbe. Sebestyén korszakában történt az apátság kijelölése, de a benépesítését később hajtották végre. Avaria érsekévé a salzburgi érseket tették meg. Domonkos 1003-ban Doboka fővezér útbaindításakor halálosan beteg lett. Utána áldását adta Sebestyénre, aki esztergomi érsek lett, de ezen nagy szervező munkáját nem sokáig élvezhette, mert orvosi hiba miatt 1007 tavaszán meghalt. Mivel gyógykezelése papi orvosok által történt, mindenki azt gyanította, hogy a bajor papok okozták a halálát. Utána Anasztáz-Asrik lett az esztergomi érsek, aki papi fejedelmi beosztásánál fogva a legrátermettebb, nyugatról jött hittérítők közül választotta ki István beleegyezésével az új püspököket. Ezek a papok aztán elpusztítottak minden korábban készített egyháztörténeti írást, mivel Sebestyén a levelezésben még régi rovás jeleket is alkalmazott. Ugyanis a királyi ház és Sarolt veszprémi püspöksége, valamint a budavári esperesség magyar nyelven leveleztek. Domonkos egyházszervező tevékenysége is rovásokkal és magyarul történt. Az egészsége ebben a munkában ment tönkre, mégis minden alkotását elpusztították, mert minden rovást el kellett tüntetni. István később beleegyezett, hogy minden latin nyelven legyen írva. Az egyházi feljegyzésekben változás történt, amikor III. Ottó meghalt, mert az udvari kancelláriáját II. Henrik feloszlatta. Heribert nevű vezető írnoka 10 beosztottjával István udvarába került, ők először csak István levelezéseit végezték. Amikor Domonkos meghalt, 1003-ban már a veszprémi püspökség és pannonhalmi apátság írásbeli dolgainak elvégzésével is megbízták őket. Amikor ármánykodás miatt Sebestyén, az új esztergomi érsek is meghalt, az összes egyházi levelezést is Heribert szétküldött írnok serege végezte. Ezen türelmetlen bajor írnok-réteg aztán a rovásokkal kevert írásokat és a SebestyénDomonkos, valamint a budavári és uruki püspökség levelezéseit és az első okmánytárat teljesen felégette. Azonban nem tudta megváltoztatni a Brunó térítési akciója folytán a Géza által igényelt Szent-Mártonról elnevezett pannonhalmi apátság megalapítását, ahonnan 992-től 1007-ig, Sebestyén haláláig terjedő 15 év alatt sok magyarul is tudó kispapot képeztek ki hittérítőül. Sebestyénnek nagy érdeme volt abban, hogy előre megtervezte a püspökségek és esperességek beosztását. Ezen 15 év alatt közel 100, magyarul be szélő kispapot képeztek ki. Sebestyénnek tudható be még az is, hogy Domonkos hoz824 zájárulásával a nazírságot fogadó kispap rétegből kinevelte 1003-1006 között a pásztói, zebegényi és pentelei domonkosrendi és a veszprémi aranyasszony, férfi és női szerzetesrendet, amely eleinte csak kis létszámmal működött a budavári uruki esperesség vezetésével. Domonkos és Sebestyén Istvánnal közösen minden alkalommal megbeszélték, hogy minden 10 falunak egy papot kell eltartania és egy kis templomot építenie. Minden vásárral rendelkező helység köteles egy esperességet felállítani. Tehát 10 plébános tartozott eleinte egy esperes fennhatósága alá. A Pannonhalmán kiképzett 100 kispap közül 2-2 egyházfi került a 44 esperességbe, míg 3-3 egyházfi került a Domonkos rendbe, hogy az elhalálozott espereseket vagy helyetteseiket innen pótolhassák. Mindez azonban 1008 után megváltozott, mivel az Anasztáz-Asrik-féle egyházszervezés a Domonkos-Sebestyén féle egyházrendet megváltoztatta. Az ünnepnapokat és a munkaszüneti napokat vasárnapra tették. Így akarták elérni azt, hogy az esperesi és püspöki igehirdetést és szentmisét minél többen látogassák. Ilyen alkalommal történt a papi tizedek befizetése is, amit a világi egyházfiak vittek be az esperesek székhelyére. Közben a pap és az esperes kivette a maga részét a tizedekből és a püspöki részét az érseki kincstárba helyezte, míg a pápai tizedeket Róma felé továbbította. Mivel a dézsma fizetése sokaknak nem tetszett, ha módjukban állott, áttértek a bizánci hitre, mert ezek nem követeltek dézsmát. Viszont sokan megkeresztelték gyermekeiket uruki, bizánci és római módon is, sőt az orvosok hiánya miatt a pogány arbag-sámánok vagy a magyari táltosok is kereszteltek és a maga hasznát mindenki leszedte a néptől. Sokan a gyérebben lakott területre vándoroltak, ahol az uruki és pogány hitűek voltak többségben.

A papság pénzéhsége sokakat vándorlása kényszerített. Így az ország peremrészein és a hatalmi harcok miatt még a fejedelmi és a vezéri családokban is sok hármas névadás történt. Eleinte Vecelinéknek nem tetszett, hogy a fehérvári esperességet Pata tárkányfeje delem egyik fiával töltötte be Sebestyén, a veszprémi püspök, pedig Csaba az uruki név helyett a Mihály nevet vette fel. Ugyanis a veszprémi püspökségnek Szent-Mihály volt a patrónusa. Csaba ellen a felsőbb egyházi szerveknél folyton áskálódtak. Ezért ellenhatásként Pata tárkányfejedelem második fiának a Benedek nevet adták az uruki Bene név helyett. A harmadik fiának a nevét, a rokon bolgár nép hősének nevével egészítették ki, az Aba név mellé még a Sámuel nevet is adták, s így a támadókat elnémították. Sebestyén engedélyezte, hogy Benedek-Bene az uruki egyház keretén belül a Domonkos rendet megszervezze. Ezért Benedeket először budavári esperessé, s végül váci püspökké nevezte ki. Így 1010-ben mindhárom rend és a veszpré mi női kolostor a régi uruki egyház fennhatósága alatt maradt. Sarolt csak halálával, 1012-ben engedte ki a kezei közül a veszprémi női kolostor irányítását. Utána Gizella Iieribert irányításával minden rovást felégetett. Mi is történt 1001-ben Pannonhalmán? A Vecelin vezette Hunt, Héder, Pázmány és Vigman lovagok nem nyugodtak bele abba, hogy mire Domonkos Ravennából Esztergomba megérkezett, István, Sarolt és Gizella az elhunyt, olasz származású pannonhalmi apátúr helyére, ha ideiglenes formában is, Pata úr második fiát, Bene kispapot jelölte, aki a nevét Benedekre változtatta a fehérvári esperességben. Fő bűnének azt rótták fel, hogyan merészelte egy pogány magyar főúr a fiának Szent-Benedek nevét adni, amikor a római legfőbb bíborost is Benedeknek hívják. (Utána ő lett 1012-1024 között a római pápa.) Pedig Benedek sürgős intézkedésként 48 kispapnak való, szent 825 életű növendéket vett fel kiképzésre már 1000-ben a pannonhalmi apátságba, hogy a nyugati rítusokat elsajátítsák. Amikor István koronázása megtörtént, Benedek-Bene kispapot Rómába küldték továbbtanulásra, mivel Anasztáz hitbeli tudását nem találta megfelelőnek. Utána Rasin lett az új pannonhalmi apát, aki Vecelin csoportjának megfelelt. Rasin aztán egy mesterségesen csinált tűzvész alkalmával, később minden Benedek-Bene által készített okmányt elpusztított. Hiába akart Veszprémből Sebestyén 1002-ben vizsgálatot indítani, mert Pannonhalma közvetlenül a római pápához tartozott. Budavár Beavatott Központ már a Géza által megalapított pannonhalmi apátság kezdetén papnövendékeket delegált Pannonhalmára Buda körzetéből, ahol már 973 őszén felállították a fehéregyházi latin szertartású esperességet, amely a salzburgi érsekséghez tartozott. Az első esperes Fekete Arnó volt salzburgi érsek leszármazottja volt, akit nagy elődje révén Budai Arnónak neveztek. Ezen Arnó esperes Encs-IbosBécs körzetéből hozott be avar származású kispapokat, akik a magyarhoz közelálló nyelven beszéltek. Lényegében Budavár, Avarbástya, Kurtánvára és Kurszán városa is fejedelmi birtok volt, de Árpád a bátyja iránti tiszteletből Kurtán birtokát egészen Visegrád térségéig meghagyta a Duna mindkét oldalán Kurszán családja tulajdonában egészen Százhalombattáig. Tehát Visegrád vára térségétől avar papok, mint uruki papok Batta névvel Százhalombattáig teljesítettek egyházi szolgálatot. Árpádot is a Fehéregyházán lévő uruki egyházközség templomában temették el. Minden nemzedékben volt Kurszán utódai közül Kurszán, Kurtán vagy Apor nevű, mivel a medvetor első napján nősültek Kurszán ivadékai, s gyermekeik a szüret első napjaiban születtek. Márpedig az ősi névadó szerint ekkor minden Megyer törzsbeli ifjút: Kusály, Apor, Kurszán vagy Kurtán névre kereszteltek. Leányaik mind főúri családokba mentek férjhez. Igy a fejedelmi családban és az Óregek Tanácsában Kurszánnak, az első jász-síksági fejedelemnek mindig volt egy-két leszármazottja. Ezért még a mainzi érsekség nyilvántartásában is úgy szerepeltek, mint magyar társuralkodók, akik az ország vezetésében és a kalandozások irányításában részt vettek. Mivel Pata tárkányfejedelem Apor (910-960) leányát, a vidám Solymoskát vette el feleségül, így Aba, Csaba és Bene nevű fiai is a Kurszán-házhoz tartoztak. Kusaly-Kurszán-Kurtán (845-896-899) Kurszán (865-904) Szabolcs(864-902) Apor (910-960) Kurszán (951-1007) Solymoska-Pata (958-1002) (960-997) Kurtán Apor Csaba-Mihály (984-1043)(9861008) (983-1044) Árpád (848-899-908) Zoltán-Zsolt-Zolta (892-955) Taksony (926-970) Ibolya Géza-Sarolt (951-997)(950-1012) Bene-Benedek Aba-Sámuel - Piroska (983-1038) (985-1044) (976-1048) Így Kurszán fősámán és Kurtán fejedelem révén Budavár Beavatott Központnak a leszármazottai a belső magot alkották. Végül az Árpád-ház és Kurszán-ház Aba-Sámuel és Piroska révén találkoztak. Amikor Kurszán-várában Apor fia, Kurszán volt a beavatottak fejedelme, zajlott le István kettős koronázása Domonkos által. Anasztáz-Vecelin hívei később megmérgez ték az első esztergomi érseket, aki bénultan Kurszán várába került. 1010-ig félholt ként gyógyítgatták, majd a főpapi urnáját 1010-ben az esztergomi bazilika altemplo~

826 mában helyezték el. Halálának oka az volt, hogy nem járult hozzá, hogy Doboka ifjú seregével Erdeljű Gyulát megsemmisítse. Ennek megelőzésére Sebestyént útba indította Kolozsvárra és Gyulát családjával együtt Székesfehérvárra kísérte, ahol Vajk-Istvánnal a nagybátyját kibékítette. Mire Sebestyén jelentéstételre Esztergomba érkezett, Domonkos már alig tudott beszélni, de Sebestyénre adta az áldását a Kurtán és Apor testvérek előtt, a fehéregyházi esperes jelenlétében. Az esztergomi érsekségre Sebestyént javasolta. István az ügyet rögtön kivizsgálta. Mivel a Domonkos megbénítása beigazolódott, Sarolt és István Csaba nádorispán jóváhagyásával Sebestyént javasolta esztergomi érsekké. Mire Sebestyén a 6 püspökös érsekséget teljesen megszervezte, nem járult hozzá Ajtony teljes legyőzéséhez, hanem hozzá küldöttségbe készülődött. Ekkor Anasztáz-Vecelin hívei gyógyszerrel megmérgezték és Esztergomban még 1007 karácsonyán eltemették. Budavár Beavatott Központjába 3 példányos, rovásos végrendeletet írt. Ennek csak 1 példánya jutott el a fehéregyházi esperes révén Kurszánvárba, amiről királyi tanácsot hívtak egybe. István király és Sarolt felháborodott a gyilkosság beigazolt ténye miatt. Azonban az írásban beismerte, hogy a rovások megszüntetésére és a bálványok ledöntésére maga is kiadta a parancsot. Sebestyén mégis rovásokkal írta le a gondolatait és prédikációit, amit Anasztáz-Vecelin hívei gonosz, istentelen cselekedetnek minősítettek. Ezért István nem tudta megakadályozni, hogy a pápa Anasztáz-Asrikot esztergomi érsekké nevezze ki. István azt is kifogásolta, hogy a görög egyházhoz közeledve Ajtony megkeresztelkedett BodonBödön városában. A keresztelésnél részt vevő II. Bazileiosz görög császárhoz való közeledésnek minősítette Ajtony tettét, ezért halál vár rá. Ezért a királyi tanács utat engedett Anasztáz javaslatára az Ajtony-féle lázadás megszüntetésére. Saroltnak nem tetszett Vecelin és lovagtársainak a működése és a Gizellával bejött Vigman-féle bajor lovagok hatalmaskodása sem volt ínyére. Ezért 1005-től 1007-ig a vele jó barátságban lévő Kurszán beavatottnál tartózkodott Istvánnal együtt, akit súlyos lábfájásából kigyógyítottak. Kurszán a régi római alapokon hosszú időn át felépítette Kurszánvárát, ahol népes családját elhelyezte. Ugyanakkor még a koronázás előtt felépíttette a kabar kőfaragó legényekkel a megrongálódott DunaOrdosz városrészt, ahol sok vendégházat nyitott. Kurszán ezen vendégházat és a Kurtánvára alatti melegvíz forrásokat rendbe szedette, ahol egy nyári lakot is építtetett fürdőmedencékkel és a betegek részére egy vastag fallal épített ispotállyal. István és Sarolt Duna-Ordosz és a nyári lakok melegvíz forrásait gyakran meglátogatta udvartartásával, s itt sok megbeszélést tartottak. Ezeken a megbeszéléseken gyakran kinyilvánították, hogy Sebestyént szívesen látták az esztergomi érsekségben, mivel az Árpád-házhoz tartozott. Ugyanis Mihály, akit még gyermekkorában Vazulnak is megkereszteltek a bolgár-magyar barátság jegyében, Lengyelországban járt követségben, ahol a fiatal Adelhaid hercegnőt kapta feleségül. Első gyermeküket Sebestyénnek hívták. Ekkor felesége évekig beteg lett és a kis Sebestyén Kurtán várában nevelkedett fel. Mihály is súlyos beteg lett, s ezért még a meghalt öccséről a Jaák névre is megkeresztelték. Itt született meg a második fia is, Szár László, aki vakmerő lovas volt és meghalt édesanyját, Adelhaidot hosszú élete után utolsó kívánságára Krakkó városába szállította egy urnában és az ottani kápolnájukban helyezte örök nyugalomra. Szár László nősülése is egy ilyen alkalmi látogatásra vezethető vissza. Ezáltal vállalta $ndre, Béla és Levente Csehországba, majd Lengyelországba való kimenekítését. 827 Amikor Gizella bajor lovagjai Vazulnak 1008-ban Százhalombatta környékén a szemét kitolták és fülébe ólmot akartak önteni, Csákvár urainak harcosai Sebes vezetésével a műveletet megzavarták. Így csak egy kissé pörkölődött meg a fúle és azonnal Csákvárra szállították. Ekkor a vallásos Erős Csák leánya megfogadta, hogy nem vonul a veszprémi női kolostorba, hanem a megvakult Vászoly-Vazult fogja ápolni és amíg lehet, gyermeket fog szülni, hogy ne pusztuljon ki Árpád vére. Bolárka Zoltán-Zsolt-Zolta - Szalóka 994-998 892-942-955 898-946 Taksony - Ibolya 926-970 Mihály-Jaák Vazul-Mihály-Jaák Adelhaid 955-965 946-969 936-969 Söpte Gelyza-Géza-Sarolt 951-997 950-1012 Sebestyén Szár László Vászoly-Vazul-Béla Vajk-István 986-1007 988-1038 968.L6.-988 969.XIL29. Vászoly-Vazul-Mihály Imre 968.L7.-1045 1007-1031.IX.2. Zerind 969.L 19. Apor leánya és Kurszán unokája, Solymoska a testvérének, Kurszánnak a várában nevelkedett fel. 958-ban született és megfogadta, hogy csak Budavár Beavatott Központ céljainak szenteli az életét. Amikor azonban az Aba család Pata vezérrel képviseltette magát 973-ban a mainzi érsekség által összehívott értekezleten, a visszajövet utáni nagy tárgyalásokon Pata úr mellé állott, aki a sószállítás eredményes elvégzése után megbízatást kapott a nyugati mintára megszervezett ország-nádora méltóságnak az ellátására. Ekkor harciasságáért Solymoska beleszeretett és feleségül ment az öregedő főúrhoz. Három gyermekük született

még, s 5 leányuk megelőzte azokat, így eleget tettek a nyolcas szaporodási elvnek. Leányai Budavár Beavatott Központjában mentek férjhez az oldalági fejedelmi ifjakhoz és mindannyian Endre, Béla királyfiak és Levente főtáltos mellé álltak. Leventét a baskír-magyarok is főtáltosnak választották. Kusály-Kurtán-Kurszán fejedelem 845 896 899

Árpád fejedelem 848-895-908

Kurszán

Zoltán-Zsolt-Zolta

865-904

892-942-955

Apor

Taksony

910-960

926-970

Kurszán

Solymoska

Pata nádor

Géza-Sarolt

951-1007

958-1020

950-1014

951-997 950-1012

Csaba-

Bene-

Mihály

Benedek

nádorispán

budai es-

980-1033

peres, váci püspök 983-1038

Aba-Sámuel - Piroska király 976-1048

Gabriel Radomir királyfi 975-1015

985-1044 Delján Péter bolgár szabadsághős 1009-1041

828 Csaba nádorispán és Aba-Sámuel együtt haltak meg a ménfői csatában. Piroska a 992-es Nagyszala alkalmával Pata nádorispánnak a kisfián, Abán végzett koponya műtétet, mivel a Nyitrán játszadozó gyermek egy szikláról leesett. Addig nem mehetett Veszprémbe, amíg a kedves, mosolygó gyermek meg nem gyógyult. Amikor pedig a megromlott politika viszonyai miatt a bolgár államban arról szónokolt, hogy a bolgár nép ragaszkodjon a régi, magyarhoz hasonló nyelvhez, a szláv irányzatú uralkodóház orthodox papok tanácsára Piroskát elzavarta a bolgár fejedelmi udvarból. Kisfiát a trónörökösnek számító Delján Pétert is magával hozta. Ekkor Piroska újból a Beavatott Központba került, ahol a nádorispán öccse, Aba könyörgött a szépasszonynak, hogy menjen hozzá feleségül. Piroska azonban hallani sem akart róla. Aba azonban egy vadászat alkalmával megsérült, annyira megnyerte a kis Delján Péter tetszését, hogy Atának hívta, ezért Piroska férjhez ment a daliás Abához, de egy feltétellel, hogyha Sámuel névre is megkeresztelkedik. Így lett az egykori Pata nádorispán legkisebb fiából Sámuel, aki a Vecelin-Vigman féle lovagokra nagyon haragudott. Kurszán várából Benedek esperes kísérte ki az országból Endre, Béla és Levente hercegeket Csehországba, ahol a fejedelmi ifjakat biztonságba, Erdeljű Gyula határkörébe helyezte. Így Budavár-PrágaKrakkó-Gnéza irányában gyakran úton volt. Ezért Vazul kezdeményezésére Nyitrán egy kápolnát létesített Benedek tiszteletére, amelynek a paplakában gyakran megpihent András-Zoerardnál, az istenfélő szerzetesnél. Lengyelországgal a viszony akkor romlott meg, amikor Bátor-Boleszló 986 elején azt javasolta Gézának, hogy ne vállalja el a jászvásári kettős fejedelemségét, hanem Kipcsákot, Gerecsák öccsét tegyék meg nagyfejedelemnek, mivel ő amúgyis II. Szabolcsnak volt a helyettese és a keleti viszonyokat igen jól ismeri. Boleszló azt akarta, hogy Géza, Buda és Jászvásár erős szövetségben egyesüljön. Mielőtt azonban a jász vásári nagyfejedelmi szék megürült volna, Géza már nagyfejedelmi országgyűlést tartott Jászvásáron és Kipcsák feleségének hadseregét elzavarta Halics tartományból. Ekkor Bátor-Boleszló lengyel uralkodó viszonzásként elzavarta udvarából Tolma nevű feleségét, s így az Árpád-házi hercegnőt Beszprim, Győr és Szolnok nevű fiaival Géza udvarába fogadták be. Mivel első fiát Beszprimnek hívták, Sarolt udvarában, Veszprémben kaptak otthont. Pannonföldön kaptak birtokokat. Így a hármas fejedelemséget nem sikerült létrehozni. Géza beismerte tévedését, de Boleszló hajthatatlan maradt. Hiába bízták meg Kipcsákot teljhatalmúlag a Jászvásár nádorispánságával és a helyettes-ügyvezető fejedelmi tisztséggel, a lengyel-magyar jó viszony megszűnt. Hiába adta át Géza 987-ben a nagyfejedelmi tisztséget, az események már annyira előrehaladtak, hogy nem lehetett visszacsinálni azokat. Bátor-Boleszló az ezredfordulótól háborút folytatott Szászország, Szilézia, Cseh- és Morvaország szlávok lakta területeinek birtoklásáért. Ezért a mainzi érsekség, s egyben a Rómában tartózkodó III. Ottó tanácsára II. Szilveszter a lengyel és magyar kérelmezők közül az elkészített királyi koronát nem a lengyeleknek, hanem István királynak küldte el. Bátor-Boleszló udvara ezért nagyon megharagudott Magyarországra és a magyar királyság üldözötteit szívesen országába fogadta.

Amikor Géza uralkodása alatt 992-ben megtörtént a Nagyszala, amelyik eltávolodott a kettős fejedelemség eszméjétől, Kipcsáknak is megszűnt a társfejedelemsége és az Előd-házhoz tartozó Boja lett Jászvásár nagyfejedelme, aki a lengyel hercegnő halála után Kipcsák második feleségét, Csatári besenyő-asszonyt vette el feleségül, mi 829 vel Kipcsák egy halicsi ellenőrző lovaglása közben 992-ben meghalt. Csatárinak igen sok gyermeke született Kipcsáktól és később Bojától is. Amikor Géza halála után a Nagyszala értelmében a kettős nagyfejedelemség végleg megszűnt, 988-ban Vajk-István visszarendelte Boját és tárkányfejedelmi tisztséggel megbízta. Az ifjú Kipcsák ekkor már ZO éves, kitűnő lovas volt, aki édesapja utáni tiszteletből vállalta Jászvásár fejedelemségének vezetését. Zoárd besenyőfehérvári fejedelem Béga nevű leányát vette el feleségül, így az uralma lengyel-besenyő uralommá változott. Bátor-Boleszló az 1003-as és 1009-es években István keleti hadjáratainak menekültjeit szívesen befogadta országába. Erdeljü Gyula Ajtony leveretésének idejében Nyitrán keresztül Bátor-Boleszlóhoz futott. Igy 1009 őszén a déli hadak parancsnoksága már a keze alá került. Erdeljü Gyula 1010-ben már a sziléziai avar földön harcolt. Utána beavatkoztak a cseh hercegek trónviszályába. 1013-ban hír érkezett, hogy Vlagyimir kievi orosz fejedelem Bátor-Boleszlót készülődik megtámadni. Ekkor BátorBoleszló békét kért Henriktől, amit Merseburgban megújítottak. Nagyban elősegítette ezen békét az, hogy Henrik a magyar Istvánnal és Kiev fejedelme Bátor-Boleszló ellen szövetséget kötött. Azonban Boleszló nem támadott, hanem 1015-től 1018-ig újabb háborút indított a cseh hercegségek ügyében, de végül a bautzeni békében az igényeiről lemondott. Erdeljü Gyula részt vett azokban a harcokban, amikor a lengyel csapatok Ausztri ában elfoglalták Sasvár, Borona és Sárvár régi magyar várakat, amelyekben sok magyar határőrizeti legénység volt. Utána Morávia déli vidékeit foglalták el egészen a Dunáig. Itt ebben az időben az avarmagyar lakta területek részben még Gizella birodalmához tartoztak. Csak most kezdtek a bajorok és csehek ezen vidékekre betelepedni. Elősegítette ezen akciót az a körülmény is, hogy Henrik az olaszországi hadjáratával volt elfoglalva. Gyula a székhelyét az avarok lakta Tessenbe tette. Erdeljü Gyula összeköttetésbe lépett Trencsénen át a trencsényi Csákok segítségével Nyitrával és az ott ájtatoskodó Andrással (Zoerard) és tanítványával, Benedekkel, aki Kipcsákkal jó barátságban volt. A békeszerződés után a lengyel hadak visszavonultak. Gyula az 500 lovasával Benedek révén magával vitte Beszprim herceget, hogy az később a trónját híveivel elfoglalhassa. Vlagyimir halála után, 1015-ben Kievben trónharc kezdődött, amiben Boleszló segítségével Szvjatopolk győzött. 1019-ben mégis Jarosláv győzedelmeskedett és 35 évig, 1019-től 1054-ig béke volt. Szvjatopolk igénybe vette a Kipcsák besenyőinek segítségét, csakúgy mint Boleszló, amikor a besenyőket fellázította István ellen és betörtek a székely határvidékre. Istvánnak Csegétől született fia, II. Zoltán kiskirály azonban a besenyő támadásokat 1010 és 1019 között mindig visszaverte. Ezen besenyő betörések egészen BátorBoleszló haláláig megismétlődtek. Egy ilyen betörés alkalmával 1025-ben II. Zoltán, Erdőelve kiskirálya hősi halált halt. Az öregedő Istvánt ez nagyon elszomorította. II. Zoltán fiainak vallásos nevelését Imrére bízta, aki az erősen biztosított Bihar országrész kiskirálya volt. Hasonló eset állott elő a bolgár-magyar viszonyban is. Bizánc kereste Ajtony barátságát, amit fúrdőmedencés kereszteléssel el is értek. Bodon-Bödöny-Vidinben szövetséget kötött Ajtony a görög császárral. Sámuel cár viszont István barátságát kereste. Ekkor ment férjhez Piroska húga Gábriel Radomir trónörököshöz. A hercegnek ekkor már egy rabnőtől több gyermeke született. István ugyan hadat indított 1003-ban 830 Gyula ellen és 1009-ben Ajtony ellen, de nem volt hajlandó Bizánc császársága ellen harcolni. Ekkor a várandós Piroskát a bolgár fejedelmi udvar erélyessége miatt elűzte. Ebben nagy szerepet játszott az, hogy Piroska a kisebbségben lévő magyaros-bolgár nyelvet vissza akarta állítani. A szláv beállítottságú udvar azonban a távozása mellett döntött. Ezzel a hagyományos magyar-bolgár barátság felbomlott. Ajtony országrészének a lakói azonban megmaradtak a magyaros-bolgár beszéd mellett, ellenben Nándorfehérvár lakói a szlávok uralta bolgár nyelvet vették fel. Így ez a terület avarbolgár lakóival Sámuel cár országába került. István 1018-ban a görögökkel való szövetségben Bulgáriát megtámadta és elfoglalta a volt avar szerémi, barancsi és sói bánságok nagy részét, de rabokat nem ejtett, hanem Szerémvár avar kincseit elvitte Székesfehérvárra. II. Bazileiosz görög császár bevonult Ohridába, a császári családot rabszíjra fűzte és Bizáncba hajtotta. István csapatai azonban 1018-ban még Ohrida megszállása előtt visszavonultak. Csapatának veszteségeit az önként jelentkező avar ifjúsággal pótolta. István ekkor a fia számára Iréne hercegnőt feleségül kérte. A házasság 1019-ben Veszprémben megtörtént. Iréne ekkor az édesapja kívánságára görög női szerzetes rendet alapított, ahol az ifjú hercegnőt Gizella ellenőrzésével tovább nevelték.

Ilonát, István második leánytestvérét Orseoló Ottó vette el feleségül. Ilonának Ottótól egy fia született, akit még Velencében Péternek kereszteltek. Ekkor Velence Bizáncnak volt a hűbérese. 997-1000 között megtámadta Dalmáciát és a horvát trónviszályban a győztes fiához adta feleségül a leányát, Hicelát. Így a házasságok révén a görög elgondolás győzött. Ekkor szokásban volt, hogy a házasságok révén szövetségek jöttek létre, Így II. Ottó felesége, III. Ottó jegyese és Orseoló János neje is görög hercegnő volt. Ezért lett Imre felesége Iréne, a görög császár egyik közeli rokona. Így a Piroskát ért kiutasítás miatt megszűnt magyar-bolgár barátság helyébe Bizánccal a görög-magyar barátság lépett. Velence hajóhadát gyakran érte tengeri rablók támadása. Ezért a magyargörög és magyar-német barátság megnyitotta a tengeri út helyett a szárazfóldi zarándok utat a Szentföld felé. Így hazánk bekerült kelet-nyugat életének a forgatagába. István Jézus Krisztus tanításának és halálának helyén, a Szentfóldön, Jeruzsálemben magyar szálláshelyet akart építtetni, hogy a magyar zarándokok és keresztények szentföldi gondozását és gondtalan zarándoklatát elősegíthesse. Alighogy megindult a Szentfóld felé a zarándoklat Bécs-Győr-Székesfehérvár-Pécs irányába, Istvánt a kortársai elhagyták. VIII. Benedek pápa 1024-ben meghalt, II. Henrik német-római császár is hirtelen elhunyt, majd II. Bazileiosz görög császár is 1025-ben meghalt. A legnagyobb bajt az okozta, hogy II. Konrád kierőszakolta német császárrá való megválasztását. 1026-ban az Orseolókat Velencéből elűzte és 1027-ben már Magyarország körülzárását tervezte. Pedig István az országban 4-5 helyen is vendégházakat és lóállásokat építtetett. Jeruzsálemben már befejezték a szeretetház építését, amely dúsan termő kerttel és szőlőskerttel bőven ellátta az ott levőket. Lengyel ellensége, Bátor-Boleszló is meghalt 1025-ben. A magyar csapatok elhagyták Borona, Sasvár és Tessen katonai táborát és Jászvásárra költöztek Boja irányításával. Ekkor a besenyőknek az ellenségeskedése is csökkent. II. Konrád azonban nem tudta elfelejteni, hogy dédapját, Vörös-Konrádot az augsburgi csatában egy magyar nyíl torkon találta és elvérzett. Amikor Konrád Rómába vonult, hogy császárra koronáztassa magát, Velence ellen fordult. Ottó trónja megingott, családjával Bizáncba futott és ott halt meg. Ilona, István király húga még 1022-ben értesítette Budavár Beavatott Központját, hogy Rómában a felszámolásukra és a német-római császárság 831 elnyerésére megindította a küzdelmet. Ilona újból üzent, hogy Bajorországban, ahol Imrét illette volna meg az édesanyja után a bajor trón, hadakat képeznek ki Magyarország ellen, mert attól tartanak, hogy Imre harcolni fog a bajor-ostaricki trón miatt. Ugyanis II. Konrád a német császári trón elnyerése után az alig 10 éves kisfiát koronáztatta meg IV Henrik néven és Bajorország trónjára ültette. Sajnos az érsekségek és püspökségek elnyeréséért és a hadsereg főparancsnokságá ért, a fővezérségért is örökös volt a küzdelem. Midőn Vecelin fővezérsége mellett a lázadó Koppányt felnégyelték, az új fővezér bortól megmámorosodva elszólta magát: - A 12 magyar főúr emlékeként 12 főúrnak a fejét kell venni! I Amikor 1002-ben Székesfehérvár új székesegyházának alapozása elkészült, nyuga ti mintára vitézi játékokat rendeztek a Vecelin féle lovagok a fővezér irányítása mel lett. Vecelinék lovagjai nehéz fegyverzetükkel könnyen győztek és napokig fennhéjá- , zón a helyi magyar vitézeket párviadalra hívták. Vecelin részegségében becsmérelte István seregét. Ezt meghallotta Csákváron a vár ura, Erős-Csák, és nagyon mérgesen Székesfehérvárra lovagolt. Itt megpihent a Csákok birtokán és másnap viadalra állott ki. Vecelin nem volt a legjózanabb és lovagi vívás közben a kardját az erős ütéstől kiejtette a kezéből, s tévedésből a sisakrostélyát felkattantotta. Erős-Csáknak Koppány kivégzése jutott az eszébe és hatalmas kardjá- i val Vecelint kettéhasította. Istvánnak nyomban megüzente: - Így jár az, aki ha részegen is, de becsmérli a vitéz megyeri népet! Hazánk fóldjén nem tűrhetjük népünk gyalázását! Utána a királyi tanácsban Erős-Csák javaslatára mindenki Szabolcs fiát, Dobokát javasolta fővezérnek, aki még 1000-ben megnyerte a Nagy-Süánt, s ezzel Pusztaszeren elérte az ifjúsági fejedelmi címet. Doboka jó politikusnak ígérkezett. Később az Erdeljü Gyula ellen indított hadjáratot ügyes kibékítéssel fejezte be. 1003-ban ifjúsági fejedelemmé választották és fél vármegyényi terület birtokosa lett. Doboka megye sokáig az utódainak birtoka maradt. Anasztáz is helyeselte Doboka kinevezését, ellenben Erős-Csák megbüntetését kér te, mivel a haláleset miatt a nyugati élősdiek lovagi serege nagyon felhorkant. Mivel I Anasztáz, mint az új kalocsai érsek kérte a fenyítést, István nem térhetett ki előle és ezért elrendelte, hogy Budavár Beavatott Központ hivatott arra, hogy a továbbiakban mi történjen. Utána a felépített Kurszán várát, mint fejedelmi lakhelyet ment megtekinteni Bene-Benedek püspökkel, és az agg Kurszánnal összehívatta Kurtánvárába a királyi Tanácsot, amelyen a 24 Hun Törzsszövetség nevében döntöttek. Itt a megbénult Domonkos, mint volt esztergomi érsek ült a főhelyen, de Budavár, Avarbástya és Kurtánvára is képviseltette magát.

Domonkos, ha mozogni már nem is tudott a bénasága miatt, de beszélni annál inkább. Istvánnak azt tanácsolta, hogy a vitézi párviadalon győztes Erős Csákot nem zárathatja el, hanem csak az ősi törvények szerinti várfogságra ítélheti. Ezért a Legfelsőbb Tanács Kurtán várában, Budavár és Avarbástya jóváhagyásával örökös várfogságra ítélte. Ez annyit jelentett, hogy Csákvár nagy birodalmának területét nem hagyhatja el. Ezen félmeg~ényi terület Csákvár és a Vértes hegység vidékét foglalta magában. Így Csákvár az Arpád-ház és Lebéd-ház menedéke lett. Erős-Csák vitézeivel ide menekítette a megvakított Vazult. Korpona gyógyítgatta ki sebesüléséből, akit aztán feleségül vett. Budavár Beavatott Központjában Vecelin elszólását feljegyezték, hogy a mainzi ér- ! sekség a 973-ban megjelent 12 főúr emlékeként 12 magyar főurat akar kivégeztetni, hogy gazdaságilag és hitbélileg az országot hűbéresként kezelhesse. 832 A kivégzettek névsorát Koppány tárkányfejedelemmel kezdték, pedig Koppány a nyugati fejedelmi tanácskozáson is megjelent. Ugyancsak kivégezték 996-ban Tónuzabát a feleségével, Saruda aranyasszonnyal, akik szintén megjelentek nyugaton, Saruda volt az, aki a 48 főnyi csoportot élelmezte. A mainzi érsekségnek a mindig készenlétben álló besenyővezéreknek a harcossága sem tetszett. Ezért Jirkó alvezéreit: Radnát, Zsibót, Pesterét, Siriát, Doboka-Bőt és Kolozst gyilkoltatták meg. Így 9-re emelkedett a kivégzettek száma. Amikor Ajtony ellen indulóban volt a sereg, Sebestyén mindent megtett, már másodszor, az összeütközés elkerülése végett. Domonkos megbénítása után most Sebestyént tették gyógyszermérgezéssel félre, hogy Ajtony országrészét a nyugati katholikus egyház útjára tereljék. Doboka helyett a fia, Csanád lett a fővezér. A Csörsz vonalán tárkány kikép j zésen részt vett ifjúság a Szárazérnél és Kökényesnél megfutamodott és Gyula bese nyővezér csak Pusztaszer és Szőreg vonalán tudta összeszedni a Kökényérnél az Ajtony által megvert sereget. A besenyő Gyula ekkor azt a parancsot kapta Istvántól, hogy Csanádot oltalmazva semmisítsék meg a lázadó Ajtony seregét. Csanád ekkor a Maroson átkelt Ajtonyt üldözőbe vette. Harangod vára mellett azonban a rimalányok késleltető harcot folytattak a harcias természetű Ilona vezetésével, és a leányhadak élén mindannyian elestek. A harcok hevessége olyan erős volt, hogy Harangodvár környékét teljesen feldúlták. Ilona azonban elrejtette kincseit. A besenyő Gyula a harangodi csatában nem vett részt, hanem a délebbre fekvő Nagyőszvásárhely felé tartott, ahol a bolgár-csuvasz tömény székelt. Gyula a várhely előtt látótávolságra letáborozott és bevárta Csanád győzelemtől felhevült seregét. Ajtony azt gondolta, hogy újabb győzelmet fog aratni, ezért a síkon való megütközést I, választotta. Csanád szemtől szembe támadott, de a besenyő Gyula képzett határőr seregével az erdőkön át Nagyőszvásárhelyet bekerítette. Midőn Csanád serege újból megingott, a besenyők minden oldalról támadást intéztek. Ajtony lova elbukott, Csanád győzelemtől ittasan a fejét levágta és a csata előtt gyalázkodó Ajtony nyelvét ki; vágta és díszes tarsolyába tette. ' Amikor Esztergomban értek, a győztes vezérek István és Anasztáz elé járultak. Csanád büszkén jelentette: - Legyőztük Ajtonyt. A becsmérlő nyelvét kivágtam, amellyel Téged, fenséges Királyom, meggyalázott! Anasztáz ekkor megjegyezte, hogy 11 magyar lázadó már meghalt. István pedig kiegészítette a szavait: - Budaváron úgy értesültem, hogy Sebestyénnel és Domonkossal ez a haláleset a 12-ik. Sőt a múlt évben halálra keresett Gyula üldözése sem volt helyes, mert hiába ítélték Veszprémben halálra, nem volt vétkes. Többé nem akarok kivégzésről hallani! Ekkor történt, hogy a hármas névadás szerint Vászoly-Vazul és Mihály, aki egyébként főtáltos és egy személyben fősámán, majd az uruki egyház püspöke is volt, mindkét egyház felé megtért, s ezért Gnézában felvette a Vazul, majd Bizáncban a Mihály nevet, azonban Nyitrán kijelentette: - Birtokaimon nem akarok idegen nyelvű hittérítőket látni! Budavár Beavatott Központjában ezt úgy magyarázta, hogy elég magyar kispapot képeztek ki. A Sebestyén által kiképeztetett papok végezzék el a hittérítést, mert azokat nem nevetik ki. Ekkor Székesfehérvárra akart Istvánhoz menni a hittérítési javaslataival, de Százhalombattánál Vigman-lovag csoportja megtámadta és szavai miatt a szemét kitolták. Megvakítva még ólmot is akartak önteni a fülébe, de Csákvárról jö 833 vet Sebes vitéz csoportja az ólomöntéssel való megsüketítéstől megmentette. Anasztáz-Asrik érsek követelte Vászoly-Vazul-Mihály kivégeztetését. István azonban nem járult hozzá, hanem Vazult Nyitra birtoklásában megerősítette. Újból figyelmeztette Anasztáz-Asrikot, hogy 12 magyarországi főurat már félreállítottak. Ekkor érkezett meg a híre Domonkos halálának.

Igy menekült meg Vászoly-Vazul-Mihály, akit Csákváron Csák lánya, Korpona vett gondozás alá. A gyógyulás után Korpona Nyitrára kísérte a vőlegényét, aki igen hálás volt a gondozásért. Korpona eszében folyton az járt, hogy a 25 éve szokásos hármas névadás nem jó és később zavarokat fog okozni az Árpád, Horka és a Töhötöm ivadékok között. Ezért minden magyari nőnek három ízig-vérig rátermett ifjút kell szülnie, hogy népünk életében hiányosságok ne legyenek. Amikor Sarolt 1012 medvetora után meghalt, Korpona lett az Aranyasszony. Ekkorra Vazultól már 2 leánya született. Amikor Veszprém várában elfoglalta 2 évre az Aranyasszonyok várát, a szüret végén megszületett Endre, míg 1015-ben Béla és 1016-ban Levente. Utána még 5 leánya született, s így túlszárnyalva a 8-as szaporodási elvet, 10 gyermeket hozott a világra. 1008-tól, Vazul megvakíttatásától az országutakat járta a férjével, ahol Vazul folyton a régi ősök dicsőséges harcait énekelte. Korpona ifjúsági aranyasszony viszont a gyermekeknek elmesélte hatezer éves mesevilágunkat. Igen erős, szívós gyermekei születtek, akiket Veszprémben neveltek fel. Gyermekeik is követték Vazul éneklő hadjáratát. A nyarat Veszprém és Csákvár között töltötték nagy kerülő utakkal, míg a telet Veszprémben kellett tölteniük, a Bakonyban szokásos medvetori ünnepek végett. Az uruki kegyhelyen szülte meg Endre fiát Korpona. Anasztáz az egyházvezetők esztergomi tanácskozásán úgy döntött, hogy Erdeljü Gyula országba hívásának az éneklő Vazul volt az oka. Ezért elrendelték Vazul várbörtönre ítélését. 1022-től 1027-ig Erős-Csákhoz hasonlóan nem hagyhatta el Csákvárt. Itt Korpona birtokán igen sok vendégük volt. A tizedfizetés alól mentes határőr-vidékek részükre szolgáltatták be kényszermentes uruki adományukat, hogy a Jász-síkság részére igriceket és regősöket képezzenek ki. Korpona a kétéves váltások mellett már harmadszor mondott le az aranyasszonyi tisztségről, de ezt eddig az uralkodóház nem fogadta el. Piroska, István húga lett a Magyar Törzsszövetség aranyasszonya. Így AbaSámuel székhelye, Abavára, a mai Feldebrő István király államvezetése részéről védett hellyé lett. 1027-től az Anasztáz vezette érsekség kérésére István engedélyt adott arra, hogy az éneklő Vazult Nyitra várába száműzzék, mivel eredetileg is ez az országrész volt Vászoly-Vazul-Mihály hercegi birtoka. Korpona és Vazul 10 gyermekével Nyitrára tette át a székhelyét, mivel a Vazul ágat választották meg Pusztaszeren szükség esetén a királyi méltóságra. A pusztaszeri Nagy-Süánt Endre nyerte meg. Az Árpád-házból Bene-Benedek váci püspök vett részt ezen a tanácskozáson és Istvánnal közölte, hogy Pusztaszeren elfogadták a három fiús szaporodási elvet, amelyet a birtok elosztásnál is figyelembe vettek. Az ősiségi törvény ugyanis azt tartalmazta, hogy az emberi agy, mint az Élet-fája, nem tud kigondolni olyan nevet, amelyik a 24 Hun Törzsszövetség névadó feljegyzé seiben ne szerepelne. Tehát minden mai bizánci avagy római megszokott név az ataiszi névadásból fejlődött ki, amelyek a mai magyar névadásban is már régen szerepeltek, rövidített formában. Imre feleségének magyarosan Iréne lett a neve, mivel Arvisura-Anyahita ötödik leányát Irénének hívták, és a név a Nyéktörzs névadójában szerepel. Adelhaid félig lengyel származású hercegnek a neve, Ada rövidítéssel már Urukban is szerepelt az úzok névadójában. 834 A másik ősiségi törvényünk kimondotta: minden település központi házához legközelebb a nagycsaládok helyezkedjenek el, míg a kevesebb gyermekkel bírók a táltos és bába-asszonyok házától kissé távolabb legyenek. Minden veszélyben a gyermektelenek kötelesek a nagycsaládosokat védelmezni. A sámán is a nagycsaládosokat köteles leghamarább gyógyításban részesíteni. Temetkezési sorrendben is a faluvének központjától, vagyis a központi kegyhelytől jobbra és balra a 8,7,6,5,4,3,2,1 gyerme kesek és a gyermektelenek a nyílvesszőik számától függően temetkezzenek el. A Magyar Törzsszövetség megalakulásától ezen temetkezési sorrend volt használatos. Pusztaszer Nagytanácsán, amelyiken a besenyő-szavárd és baskir magyar nemzetségfők is részt vettek, Korpona javaslatára elfogadták a hármas fiús szaporodási elvet a leányok meghatározatlan száma mellett, és a nyolcas szaporodási ősiségi szokást is maradéktalanul megszavazták. Amikor István ezen ősiségi törvény megszavazásáról értesült, hangosan sírt. Ugyanis neki Gizellától már három Ottó fia és 2 leánya született, de mindannyian meghaltak. Végül Korpona javaslatára Sarolt erősítő életmódot végeztetett Gizellával, amit Anasztáz is helyeselt. Minden reggel a kápolnája előtt várta az ifjú királynőt egy hátasló és 4 órát lovagolnia kellett. Utána Ada-Adelhaid palóc gyógyfüvekből egészségi fürdőt végeztetett Gizellával. Végül 1007-ben megszületett Imre herceg. Imre később szívesen felkereste a Csákváron nevelkedő Endrét, Bélát és Leventét, akiket Erős-Csák legkisebb fia tanított lovaglásra és vitézi vívásra. Imrének tanítómestere, az izmos Csák Zoltán eszményképe és legjobb barátja lett. A kis Imre játszótársak után is vágyott. Gyakran megjelent az udvaroncokkal Csákváron. Zoltán őt is befogadta a lovagló iskolájába. 1018 után a kis Imre gyakran könyörgött apjának, hogy engedje el Csákvárra játszani, és István örömmel elengedte. Hej rege rejtem 298(D). Arvisura Amiről a nagyok soha nem szóltak

Piroska-Abalán rovása Kr. u. 980-1070. (5020-5110. m.t.é.) A legrégibb visszaemlékezésem az volt, hogy a megboldogult édes dédanyám, aki mindenkivel veszekedett betegségei miatt, engem mindenki ellen megvédett. Ugyanis Vajk papó ritkán jött Veszprémbe, mert a gyakran ott lévő Tolma-Judit követelte István királytól, hogy a kettős fejedelemség ügyét figyelembe kell venni a Turfánig való nagy rokoni kapcsolatok miatt, a turfáni, etelközi és pusztaszeri vérszerződések esküje értelmében. Sarolt dédmama ilyenkor maga mellé vont, mivel igen szép göndörhajú leányka voltam és minduntalan csak gyermekiesen nevettem. Vajk papónak is a kedvence voltam, hiszen Csege-Tündére hasonlítottam és mindjárt megenyhítettem a haragjukat, mert kiscicaként hozzájuk dörzsölődtem. Édesanyámnak, a vasvári rovólánynak II. Zoltán édesapámtól hármasiker leánygyermeke született. Mivel én voltam a legkisebb, Sarolt dédike vett pártfogásba és Veszprémben nevelt. Ez okot szolgáltatott BerzenczeCsurgós édesanyámnak arra, hogy jelentőlovasként Veszprémbe jöjjön, ahol a királyi javakból az édesanyám mindig kapott. Sarolt dédi haragudott István papóra, hogy csupán Imre nevű egyszem fia született, ezért a határbáni központokból főként a leánygyerekeket maga köré gyűjtötte bús özvegységének megvidámítása végett. Mivel Piroska keresztanyámnak volt egy Delján Péter nevű fia és másodszor férjhez menve Aba-Sámueltől csupán fiúgyermekei származtak, én ezekkel 835 a fiúkkal játszottam és gyermekjátékként Aba-Sámuel második fiának, majd máskor Imre hercegnek a felesége lettem. Imre haragudott Rozgonyra, mert erősebb volt, mint Imre és birkózás közben Aba-Sámuel fia, Rozgony vitéz győzött. Így Abalánnak hívtak. Gelyza 951-997 Sarolt (950-1012) Temes 949-984 Koppány 960-997 Gizella Vajk-István 968-1038 CsegeTünde 969-996 Berzike 978 Imre-Henrik 1007-1031 II. Zoltán 988-1025 Berzence-Csurgós 993-1010 Pósa 1027-1070 Halmágy 1007-53 Piroska-Abalán 1008-1070 Mivel Tolma-Judit lett a kis Piroska-Abalánnak a keresztanyja, Csantavér-Sarolt végrendelkezése szerint Séd falut hozományként a keresztlányának kiépítette a Piroska játékszakajtójába elfért aranypénzekből, érmékből és drágakövekből. Ugyanis Csantavér bevitte a kis csacsogó Piroskát az aranyasszonyok kincsestárába és a kis leányka annyit szedett Csantavér-Sarolt hozományából, amennyi a kenyérsütő szakajtójába belefért. Az aranyasszony még élt, amikor az udvarházát felépítették a kedven cének. Saroltnak szokása volt, hogy fájós nyakát a kis Piroska gyerekjátékként a kis kezével kenegette. Ha a nyaka fájt a dédikének, csak Piroska tudta meggyógyítani. István-Vajk az édesanyja végakaratát teljesítette, mivel ő is nagyon szerette a hízelgő kislányt, aki a kortársaival: Halmágy, Delján és Orseoló Péterrel és Rozgonyal soha nem ellenkezett. Az Imrétől teherbe esett Jéne 1027-ben hozzámenekült Sédre, hogy a kis Pósát megszülje. Ha Imre halála után a búskomor király látogatóba ment Veszprémbe, Piroska-Abalán megmutatta az unokáját. István király mindig nagyon vágyott arra, hogy a kedves kis unokáját megláthassa. Midőn 972 nyarán II. Ottó Gelyza fejedelemhez elküldte Brúnó püspököt, belső forradalom volt a Beavatott Központban és a fiatalság szavazata győzött. Kvedlinburgba csak öregek mehettek, nehogy Atilla és BősTudun meggyilkolásához hasonlóan fiatalok pusztuljanak el. Gelyza nagyfejedelmet Istvánnak keresztelték Veszprémben, míg Vajkot és a vele játszó Tolmát, István és Judit névre keresztelték. Gelyza öccsét Mihálynak nevezték el, de Karas várában a bizánciak Vazulnak hívták. Meskó lengyel királyhoz adták Brúnó közvetítésével Tolma-Juditot. Igaz, hogy Bátor-Boleszló az egészen fiatal leánykát, Géza kisebb leányát, Juditkát kérte a Beavatott Központtól, de az sírt, hogy bizony ő nem megy ahhoz a vadorzó, szőrös polyákhoz, inkább örökké rovó lesz! Tolma-Judit gyűlölte a mainzi érsekség terjeszkedését és nem helyeselte a csehek elleni háborút sem. Mivel gyermekkoromban Turu-Domonkos után az egy tömény idegen főpap és lovagok Magyarországra vezényelt hada nyugati szokások szerint Sebestyént is eltűntette az élők sorából, 1010-ben a fejedelemi ifjak Esztergom, Visegrád és Kurszánvára közötti kiképző táborát István király és Asrik-Anasztáz érsek parancsára megszüntették. Így mi is, a fejedelmi kis csemeték Csantavér-Sarolt őrizetébe kerültünk. Nyugati elnevezéssel mi Kurszánvár és Kurszánváros fejedelmi leszármazottai kis hercegek nek és herceglányoknak számítottunk. Anasztáz-Asrik keresztény érsek szerint gyermek-szerelemből pogány szokás mintájára gyermekáldás nem engedhető meg. Pedig szó ami szó, ilyen kis hercegcsemeték gyűltek össze Csantavér dédike aranyasszonyi palotájában: Gelyza-István - Sarolt-Csantavér Ajtony - Lemecse 951-997 950-1012 956-1007-1009 964. XIL27.-1010 836 , István-Vajk - Gizella 968-1038 ' II. Zoltán Henrik-Imre

Rajk - Ilona - Lam 977.XIL9. - 978-1009 VIL29. - 980-IL13.-1042 Jéne Piroska

988-1025 1007.VL15. - 1031.IX.2. 1009.VIL25. - 1070.L25. 998-1056

Bagamér Pósa-Radnót Zeherje 1006-1036 1027- 1070 1036-1098 Bátka-Rásony - Guszona (a Csákok leszármazottja) 1067. Bátka-Rás 1097-

1068-1092 Rási Ilona (Álmos herceg leszármazottja) 1098-.

A kvedlinburgi értekezlet miatt be kellett szüntetni a Csörsz-árokrendszerben való kiképzést, de a tárkánykiképzést engedélyezték. Sarolt-Csantavér véleménye ezzel ellentétben volt és követelte, hogy ha a fejedelmi házakban nézeteltérés támad, akkor a kis hercegek és leányok az ő hatáskörébe tartozzanak. A turfáni, etelközi és pusztaszeri vérszerződéshez ragaszkodott. Így 1012-ben a halálos ágya mellett ott simogattuk: Bagamér, Imre, Jéne, Lam-Piroska, Delján Péter, Orseoló Péter, Rozgony, Halmágy és én Piroska-Abalán, mivel egy esküvő alkalmával Sarolt-Csantavér kívánságára Rozgonnyal együtt, mint kismenyasszony vettem részt az esküvői szertartáson a Töbetből hozott diófa alatt. Az én szeretett Dédikém, akit Uköd, a bozontos üzbég fejedelem, Csantavérnek szólított, mikor Boja, a hórihorgas nagyfejedelem hozzánk irányította Jászvásárról, mindenkit kiküldött aranyasszonyi szobájából, de én 4 éves létemre mindent megértettem: Az üzbég uruki-mani hitűek kérik bebocsátásukat a szabad területekre. Jóllehet, ezt én csak később értettem meg, de arra emlékszem, nekem egy aranyos játékbabát adott, gyöngyös főkötővel. Dédikémnek olyan sok aranyat és ékszert hozott, hogy a beszélgetés után alig bírtuk bevinni a kincses kamrájába. Rögtön hívatta Bagamért, a legkedvesebb unokáját, aki Vajk papóra hasonlított és Úköd kincseiből egy bakonyi-rátó mennyiségűt adott, hogy adja át II. Zoltán kisfejedelemnek. Már közel érezte a halálát, és nem szívesen jött be az aranyasszonyi házba, mivel Gizella királynő mindig leskelődött. Amíg én az ölében ültem, hívatta a Tatát, aki Vajk papónál volt látogatóban és megkérdezte tőle, vajon hol lehetne elhelyezni Uköd menekült népét. Vajk papó azt mondta, hogy továbbítsuk őket Egerbe Béla bácsihoz, aki a Rómából jött Arnó családhoz tartozott. Mivel asszonyok is voltak Uköd küldöttségében, a Dédikém magához kérette őket és ruhanemű ajándékokat adott nekik. A beszédjüket megértette. Vajk papó írásba adta, hogy a külső megyékbe a lakatlan részre kell őket telepíteni: Ugocsa, Sáros, Újvár és Zemplén térségébe, mivel amúgy is ott táboroznak. Arnó Béla utazzon Zemplénbe, hogy a nyugati kereszténységet felvegyék. Az üzbégek nem akarnak az iszlám hívei lenni, nem akarnak buddhista hiten élni, hanem inkább Turfán szerzetes-rendjének javaslatára Turu-Domonkos emlékére hazánkban akarnak letelepedni. Arnó Béla bácsi Egerből minden évben ellátogatott Veszprémbe, mivel neki 24 olyan települést kellett meglátogatnia, amelyiket Fekete-Arnó sóvári érsek az avarok ittlétekor templomos községgé szentelt fel. Ezen egyházközségek öregjei még emlékeztek arra, hogy Rómából is meglátogatta őket a gazdag Arnó család. Egy reggel, amikor Dédi mindannyiunkat megmosdatott, roppant elfáradt. Na 837 gyon elsápadt, de nekem ez nem tűnt fel, hanem Halmágy végigordította a kőlapos folyosót, szaladt Imrével és nagyon kiabáltak Gizella ajtaja előtt: - Eldűlt Sarolt dédi, jöjjön az arbag friss teával! Felém intett a fekhelyéről és halkan szólt: - Gyere Abalánykám, mondok valamit. Félénken húzódtam hozzá szokásom szerint és a fájós homlokát simogattam, hogy meggyógyítsam. - Tudod édes kis csontom, most én elmegyek nagyon messze, mert öreg és fáradt vagyok, de ezt a kis rovásolt papírt dugd el a kebeledbe és ha nagy leszel folytasd, amit én elkezdtem!... - Hangja mindig gyengült és a hideg verejték csorgott a homlokáról, de azért rám olyan bánatosan mosolygott. - Majd igen halkan suttogta: - Rójál szorgalmasan... Én majd vigyázok rád... Senkinek a titkunkat el ne áruld!... Aztán majd te is add át... Valakinek, akit a legjobban szeretsz!... Az arbag szerzetes és Gizella anyánk rohant be Imrével. Utána sorakoztak: Rozgony, Halmágy és a Delján Péter, aki Vidinből jött látogatóba, mindannyian rémülten. Én csak néztem rá hangtalanul, mintha a szemével intene és a kamrácskába rohantam. A füstöléses temetés után édesanyám, a Koppány leszármazott Berzence-Csurgós, Imre-Henrik Tatája javaslatára Rozgonnyal együtt a debrői Abavár katedrálisába vitt, ahol az Aba család sok birtokkal rendelkezett. Vácon Bene-Benedek lovasai hozzánk szegődtek. II. Szabolcs 948-987 Pata 960-1027 Koppány 960-997 Izbeg 982-1027 Bene-Benedek 988-1038 Berzike 978-1010

Debrő 1007-1060 Abasár 1010-1060 Berzence-Csurgós 993-1010 Csány 1028-1070 Maklár 1028-1070 Piroska-Abalán 1008-1070 Bene-Benedek az uralkodóház püspöke volt Vác-Kurszánvár és Szolnok térségé ben, de Asrikék nem jó szemmel nézték. Gyakran bejártunk innen Egerbe, mert itt Arnó-Béla volt az 1001-ben kinevezett püspök, akit II. Szilveszter ajánlott magas egyházi méltóságba. Ezért Anasztáz-Asrik és Radla nem ellenezte, hiszen Fekete-Arnó családja készíttette el a Vajk-István részére küldött királyi koronát és személyében biztosítva volt, hogy a római szokásokat meghonosítják. Turu-Domonkos bizánci püspök, aki Jutas fiának, Derencsény beavatott fejedelem nek volt a fia, a nyugati értelmezésű kereszténység felvétele előtt tanulmányútra lett kiküldve Kevevára (Kiev), Magyarka, Turján, Harapi és Uruk térségébe, Bizáncban nem tudta elintézni, hogy Ajtony kezdeményezésére megszerezze a bizánci pátriarka címet Magyarország részére, ezért az Öregek Tanácsa Bizáncon keresztül Rómába küldte. Az Arnó család tudott a küldetéséről, ezért az akkoriban szokásos királyi koronát és koronázási ékszereket Vajk-István részére elkészíttette. Ugyanakkor a mainzi érsekségen keresztül Anasztáz és Radla főpapokat is elküldte Vajk-István az akkori szertartások szerint Rómába a királyi családból kiképzett ifjú Sebestyénnel, akit az uruki-mani egyház érsekként küldött Rómába a német császárság javaslatával. Mivel Domonkos tengeri utazással hamarább érkezett, az Arnó-család az akadályok leküzdése miatt Fekete-Arnó sóvári (salzburgi) avar érsek hátrahagyott kincseiből a koronát, jogart, lándzsát és ország almáját elkészítették. Közben befutott a kvedlinburgi értekezlet folytatásaként a lengyelek hasonló kérése is. A főpapság nagyrésze azt javasolta, hogy a Piaszt dinasztiából való I. Mieszkónak vagy vitéz Boleszlávnak egy 838 királyi koronát küldjenek. Mivel Fekete-Arnó családja az elkészült koronát bemutatta, sokan a lengyeleket akarták előnyben részesíteni. Fekete-Arnó utódai azonban kiálltak Vajk-István mellett és felmutatták a pápaságnak azon ígéretét, hogy az urukimani keresztények áttérése esetén, minden 24-25-ik pápa hunavar vagy magyar származású lesz. Az új korona az avar kincsekből készült. Az ifjú Anasztázius-Asztrik-Asrik hangoskodott a királyi korona odaítélésénél a legjobban, III. Ottó levelét is felolvasta a pápának, s a kész koronát el akarta vinni. Az Arnó-ház azonban erélyesen fellépett. Anasztázius-Asztrik-Asrik ekkor a 40 éves Baruch bankárhoz futott III. Ottó levelével, de az is azt mondta neki: „Ha III. Ottó a lengyeleknek akarja adni a koronát, akkor küldjön ő az elrabolt avar kincsekből, hiszen abból sok templomot építettek." Sebestyén együtt nevelkedett a 973-as kvedlinburgi értekezlet határozata értelmé ben Asrikkal, de erőszakoskodását látva, Turu-Domonkoshoz húzott. Az Arnó-ház összejövetelén az akkor már 46 éves Géza tudtával 980-tól Gyulafehérvár Bizáncban kinevezett püspöke elmondta, hogy igéretet kapott a pápasági kanonokok révén az új magyar érsekség megalapítására. A koronát hazavivő csoportban heten tudtak magyarul: Domonkos érsekjelölt, Sebestyén, Arnó-Béla, Bonyha, Pentele, Zsombor, de egy szót sem értettek: AnasztázAsztrik-Asrik, Bonipertus és Radla, III. Ottó tájékoztatója. Turu-Domonkosnak neveltjei voltak: Zsombor, II. Szabolcs fia, Bonyha, Bója nagyfejedelem testvére, Pentele, Ordas uruki-mani püspöknek a fia. Arnó-Béla, Fekete-Arnó salzburgi érsek leszárma zottja még 10 Arnó leszármazottat hozott magával, hogy az egykori hun-avar-magyarnyelvű őskeresztény urukimani egyházakba, amelyeket Fekete-Arnó szervezett meg 821-ig, magyar anyanyelvű egyházi személyek kerüljenek. Ezen avar-korbeli egyházak teljesen magyar anyanyelvűek voltak. 670-ben a volgai BolgárMagyar Birodalomból szakadtak ki és az Avar Birodalom keretén belül 24 uruki-mani keresztény gyülekezetben a Magyar Törzsszövetséget, mint államot az államban megalapították. Ennek a 24 templommal rendelkező gyülekezetnek az Arnó család 10, magyarul beszélő papja elengendő volt. Az Esztervár-Esztergom óvárosi tímároknál volt egy igen lelkes, Vid nevű fegyvermester, aki a fejedelmi ifjaknak bőr páncélozott ruhákat készített. Ezért a munkájáért olyan bőséges javadalmazásban volt része, hogy azt mondta egyszer Turu-Domonkos püspöknek: - Az Ég áldja meg Kegyelmedet! Én most akarok megnősülni és imádkozzon a Bizánci Istenhez, mink meg régi szokás szerint Keremet áldozással a Töbet-Diófa alatt majd a Magyarok Istenéhez. Ha fiú gyermekem születik, olyan 24 Hun Törzsszövetségi Kegyhelyet építek az Egyigaz-Isten tiszteletére, hogy ezredév múlva is megemlegetik! - Ennek a Vid nevű páncélruha készítőnek 5 fia és 3 lánya született, ezért 5 öl széles és 3 öl magas, ősi szokás szerinti, kerek alapzatú Kegyhelyet készített, míg a csupa lány gyermekes apósa díszes tetőt faragott ki az ácslegényeivel. Ez olyan szép volt, hogy híre ment az egész birodalomban és nagyon sok helyen ilyen kerek Kegyhelyeket építettek. Amikor Adalbert prágai püspök a páncélruhát készítők Kegyhelyét megtekintette, gunyorosan csak annyit mondott: „Maliki Kapelle" de a fejedelmi ifjúság 24-25 fős serege kényelmesen elfért benne, hiszen ezt a célt szolgálta. Ennek közelében épült fel TuruDomonkos érseki lakhelye, melyhez elkezdték az érseki székesegyházat építeni. Vácon Pata uruki-mani püspök lett a fejedelmi ház püspöke, de a római szokások szerint kisfiát, BeneBenedeket szentelték fel. 839

Veszprémben Sarolt uralkodott. A kis Sebestyénhez ragaszkodott, mivel keresztanyja volt. Az édesapja, Vazul-Mihály görög kőfaragókkal szerkesztett szép nagy székesegyházat építtetett. A győri püspökségbe egyelőre Radlát nevezték ki, de mellette helyettesként az Arnó-ház is beléptetett valakit Vajk-István javaslatára. Pécsre Bonipertus püspököt küldték ki, de egy másik francia ifjú is volt mellette, akit ugyanúgy hívtak. A kalocsai püspökségbe Asrikot nevezték ki, Vajk közelébe. Az egri püspökség volt a Lebéd-házi uruki-mani hívők legnagyobb egyházi szervezete. Ide Arnó Béla Rómából jött avar kanonokot nevezték ki püspöknek, mellette ott volt Ordas uruki-mani püspök, akinek nádori rangja is volt és Besenyővárral tartotta a kapcsolatot. Az erdélyi püspökségnek a székhelye Gyulafehérváron volt. Turu-Domonkos volt az első püspöke, aki 980ban felépítette a székesegyház épületét Hierothosz görög püspök javaslatára. Turu-Domonkos Bonyhát avatta püspökké, mivel a ravennai zsinaton Turut érsekké nevezték ki. Bogina-Arnót az érsek magával vitte. Osszekötő kapocs lett az Álmos-ház, Lebéd-ház és Magyarka között, majd bélavári határbánná is előléptették, hogy Karatánföld és Fisa-őrség között nyugatról a határt ellenőrizze. Amennyiben akadályoztatva volt, Doboka, Urhida és Bucna volt a segítségére. A Csanádi püspökséget Parajd uruki-mani hitű püspök vezette, Vidinben Ajtony keresztelése során felvette a bizánci pátriarkától a görög irányzatú hitet. Az AsrikRadla-Bonipertus mainzi irányzatú püspök-hármasnak ez nem volt ínyére, ezért Győrből kündulva Radla sokszor ment Prágába jelentéssel. Innen a híradásaikat, mint felettes szervhez, Mainzba továbbították. Ellenhatásként Vászoly-Mihály-Vazul lett Dévény-MagyarvárCsácsa határbánja. Így 1002-ben lemondott a püspökhelyettesi tisztségéről és azt Ajtonynak átadta. Vidin után a csuvasz-bolgár bánságot keresztény hitre térítette Ajtony és az 1003-ban megölt Parajd csanádi püspök szándéka szerint a Temes vidék minden lakóját keresztény hitre térítette. Parajd után Vászoly-Mihály-Vazul lett az uruki-mani püspök, de Turu-Domonkos és Sebestyén után a látása neki is meggyengült és a tisztségét Máromnak adta át, majd Márom később Meleknek továbbította. Mivel Domonkost és Sebestyént is megmérgezték és látásukat is elvesztették, István király Asrikot nevezte ki helyettes érsekké és ő ment ki Bábenbergbe a magyarok érsekeként Kalocsáról. Sebestyén látása később visszatért, de Vászoly-MihályVazulé már nem. A Fekete-Arnó család vezette, Rómából irányított csoport olyan erős volt, hogy Sebestyén kissé megjavult látásával irányítani tudta az esztergomi érsekségből a magyar egyházak megszervezését. Aztán I. Henrik és Bazileiosz császárok 1024-ben meghaltak, s a nemrég megnyitott Bécs-Fehérvár-Bizánc zarándokút lezáródott II. Konrád terjeszkedési vágya miatt.Ugyanis az 1007-es bábenbergi majd a frankfurti titkos-zsinat tervbe vette Magyarország lovagok által való elözönlését. Ezen zarándokok a Szentfóld helyett Asrik, Radla és Bonipertus érsekek jóvoltából az általuk vezetett püspökségekben lemaradtak. Bogina-Arnó Ung, Pentele és Csaba-Mihály püspök-helyettesek azonban jelentették, hogy II. Konrád meghirdette Magyarország elfoglalását. Melek (Melk) egyháza a többségben lévő avar hívők sürgetésére jelentette, hogy II. Konrád 1030. július elején nagy sereggel indul. István király a 44 megyéből 9 600, III. Zoltán kisfejedelem 6 300 főnyi lovasával, míg Imre királyfi 4 200 tárkánnyal indultak meg a Duna két oldalán és Melektől kezdve minden terményt felperzseltek, míg Imre tárkányai a német hajókat Győrig megsemmisítették. Ilyen pusztítás után II. 840 Konrád nagynehezen Győrig elvergődött, ahol a kiéhezett hadvezetésnek Radla jelen tette, hogy 1 500 besenyő lovas már Szilsárkányban rohamra kész a magyar sereggel. Kipcsák nagyfejedelem 50 000 besenyőt mozgósított, akik újabb támadás esetén elözönlik Endre-Béla-Levente parancsnoksága alatt a Római-német Császárságot. Ekkor megindultak 1031-ben a béketárgyalások. II. Konrád lemondott a bécsikurgánról és a Morva folyó jobbparti Sasvár, Sárvár, Magyarvár és Borona várairól, amelyeket III. Zoltán besenyő-székely vitézeivel nyomban elfoglalt. Erre a Melek-féle jelentésre rendelte el István király a pusztaszeri lovasvetélkedő Nagy-Süánt, amelyen Endre lett az első a Vihar-Isten nevű lován, második III. Zoltán kisfejedelmi határbán, míg a harmadiknak Szár-László futott be. Imre herceg csupán nyolcadik lett. Ezért a győztes 3 sereg parancsnoka: Endre, Szár László és III. Zoltán lett, míg a tárkányokat Imre vezette. A vak Turu-Domonkos 1010-ben meghalt. Sebestyén 1006-ban a gyógyszerekkel való megvakíttatásából 1007 végén kissé meggyógyulva az uruki-mani püspökhelyettesekből érseki tanácsot szervezett, de ezt Anasztáz-Asztrik-Asrik kalocsai címzetes érsek szét akarta robbantani. Az éneklő Vazult összeesküvéssel vádolta, hogy Endre, Béla és Levente a besenyő sereggel István hatalmát meg akarja dönteni. Ekkor István király1027 tavaszán a mainzi érsekség javaslatára Vászoly-Mihály-Vazult Nyitra várába csukatta gyermekeivel együtt. Ezen dukátust a bihari dukátussal felcseréltette, mivel Imrét féltette, hogy Asrik II. Konrád parancsára el akarja tétetni az útból, mert Ilonka húgának fiát, Orseoló Pétert akarja trónra ültetni. Endre-BélaLevente a Csák had lovas vitézeivel Nyitrán és Sasváron keresztül Csehországba mentek, de innen a prágai érsekség álnoksága miatt Lengyelországba menekültek. Orseoló Péter vette át BaginaArnótól a karatán határőrséget és az ország határait a tengerpartig kiterjesztette. Péter ekkor bekapcsolódott ügynökei révén Imre királyfi meggyilkolásába, mivel velencei pénzen bérelték fel a besenyőket. Imre herceg vadásztársai, Bogyiszló, Győr és Szolnok észrevették az előre kitervelt balesetet és üzentek Berzence-Babócsa veterán csoportjának. Uldözőbe vették a besenyők csoportját és közülük tízet megöltek. Sajnos a fejedelmi ifjakból is Bogyiszló és Győr elestek az Igfon erdőségben.

Vajk-István 1032 medvetorán az éneklő Vazult és Korponát magához kérette és keservesen sírt, hogy Domonkos és Sebestyén érsek halála óta a mainzi érsekség hívei erős nyomást gyakorolnak rá. Ezért fiaikkal menekítsék ki az ősi Szövetség-Ládáját az Élet-Templomába és a kisebb gyermekekkel Csákvárt foglalják el! Mainz érsekségének lovagjai már III. Zoltánt is meggyilkolták. Ekkor István király Szolnokot kinevezte Erdőelve kiskirályának, aki hűséget esküdött az Endre-Béla-Levente hármas trónkövetelőnek. A besenyők támogatását is megnyerték, mivel Levente a besenyő fejedelem leányát vette el feleségül, aki később Kipcsák nagyfejedelem fogadott leánya lett. - Nem öröm az öregség, hanem fájdalom - mondogatta Vajk-István - mert régen nem éreztem, hogy van fájós lábam! Most azonban érzem, hogy van fájós fejem, kezem, derekam, lábam és szívem. Minek is öregszik meg az ember! Bárcsak Ilonka húgom fia, Orseoló Péter első lett volna a pusztaszeri Nagy-Süánon! - Benedek-Bene váci püspök, István gyóntatója türelmesen hallgatta öreg királya keserveit és megkérte Radnót vitézt, hogy a második feleségét, Jénét engedje el a kis Pósával igazi nagyap jához a budai ispotályba, hadd lássa az egyetlen unokáját utoljára. István királynak örült a szíve és még a fájdalmai is megszűntek Jéne erdei orvosságától. Hosszasan eljátszott a kisfiúval és nem akarta haza engedni, de megérkezett 841 Veszprémből Gizella. A kincstárából sok ajándékkal halmozta el, és a böszörményektől sok játékot vásárolva a kis Pósának azt mondta: - Aranyos kis unokám! Te soha r_e akarjál király lenni, hanem ilyen jókedvű, harsány kacagású, igazszívű emberke. Szeresd ősienk meséit, regéit! Élj soká, legyél szófogadó kisfiú és igaz szeretettel gondolj a sokat szenvedő nagyapádra! - Sokszor megcsókolta és a Balog völgyét neki ajándékozta. Gizella bajor lovagjai 1037-ben az addig vakká tett Vazult Csákvár előtt elfogták. Vigman-Sebes lovasai a fülébe ólmot öntettek az 1008-as pörzsölés nyomjele mellett, s így egészen megvakult és megsiketült. Ennek hallatára István király útbaindította Pósát Jénébe. István király az édesanyja tiszteletére felkért, hogy unokámat, a kis Turit tanítsam meg a rovásokra a valóság megörökítése végett. Ennek kapcsán nekem ajándékozta Berzéte községet és Abalán új települést. Így Berzéte, Csoltó, Abalán és Rozgony mindig menedéket fog nyújtani azon Arvisurák rovására; „Amiről a nagyok soha nem szóltak." Rozgony és Piroska-Abalán házasságából sok gyermek született, de csak Turi volt óm-jelű beavatott, ezért Béla és Lam herceg is az udvara közelében tartotta. Az ifjú Dajka magyarkai aranyművessel barátságot kötött és Vasváron, nehéz viszonyok között ő irányította a hármas királyi koronának az eggyé varázsolását. Hej rege rejtem 299(A). Arvisura Az avar kincsek visszaszerzése Gádor beavatott tanfejedelem rovása Kr. u. 881-1049. (4921-5089. m.t.é.) Az 5075-ik medvetoros évben Füzesgyarmatra összehívták a sámánképzést: Levente a táltosok, míg Báj a kun-úz-besenyő sámánok képzését kezdte el. Levente felesége, Ibolya önkéntes máglyahalállal pecsételte meg a beavatottak központjának átköltöztetését. Levente vállalta, hogy a hosszú gyásza alatt a sámánok és táltosok minden ágazatában 2 ifjút képez ki, mivel Magyarország keleti és északi részén nem mindenki vette fel a római és bizánci kereszténységet. Különösen az arbag táltosokra volt nagy szükség, mert a keresztény papok azt mondták: - Minek kell a betegeket gyógyítani, hiszen ha a jó Isten úgy akarja, a betegek meggyógyulnak! - így pedig az arbag sámánokat és táltosokat országszerte nagyon megbecsülték. Gádor beavatott a Van-tó környéki és az ujgurföldi képzésekről érkezett. Képzett ségénél fogva az ÉletTemplomából küldték tanfejedelmi beosztásba. Tanításából még a fősámánok és főtáltosok is sokat merítettek. A régi, szóban átadott hagyományokról ezt tanította 20 évi kiképzése alapján: - Kaltes asszony földjére nagytermetű és okos emberek szálltak le az Égből. Tudományuk révén a pateszik megörökítették Joli-Tórem fóldjének minden részletét és a földön lakó emberekkel házasságot kötve szaporodni kezdtek. Az Égi-Hatalmasságok ellenségeskedése miatt azonban nagy Égi háborúk és földrengések Joli-Tórem földjét majdnem elpusztították. Az Égi eredetűektől származóak azonban Kaltes asszony fóldjének története szerint tudták, hogy jégáradat következik és elpusztítja a lakott területek nagy részét. Ezért valamennyien a melegebb vidékekre vándoroltak dél felé. Azonban nemcsak a régi helyükön megmaradók, hanem a vándorlók nagy része is elpusztult. A szívósabb vándorok azonban eljutottak Ataisz szigetére, ahol soha nem 842 volt hideg. Itt a sokadalomban Kaltes asszony földje mintájára elkezdték a föld megművelését és az állatok megszelídítését. A pateszik Templom-gazdaságokat állítottak fel.

Amikor a Kaltes asszony szekerén egy újabb csoport érkezett, a Kékleny hegység nek ütköztek és Égi szekerük darabokra tört. Nyolc férfi és három nő érkezett, akik az Ataiszban lakóknál sokkal okosabbak voltak és mindenkit jó tanácsokkal láttak el. Eleinte csak egymás között házasodtak, de később Ataisz lakóival is kötöttek házasságot, amely új intézményt a termékeny szigeten bevezették. Arvisura-Anyahita, a legokosabb és legképzettebb Égi-Asszony azonban gyermekszülés következtében a lábaira megbénult. Égi-jelekkel agyagtáblákra karcolta az Égiek tudományát és a fóldiek rajzait a Földről. Az Ataiszban összegyűlt, Egiektől származó beavatottak a földiekkel házasságra léptek, bevezették a művelhető fóldek feltörését és a megszelídített állatokkal való gazdálkodást. Kaltes asszony földjéhez hasonló Kegyhely-gazdaságokat alakítottak ki. Arvisura-Anyahita írásjeleivel írták meg a hagyományok nyomán a majdnem elpusztult, eljegesedett birodalmuk történetét. Ezen írástömeget Ataisz vízbe süllyedése előtt Buda nagyvizek melletti birodalmába menekítették, ahol Nippur beavatott pateszi csoportjai őrizgették, majd a nagy özönvizek során Szavárdföldre vitték, ahol a szavárdok lemásolgatták. Amikor Szumir vezér visszatért a gazdag-vizek birodalmá ba, megalakították az Ataiszhoz hasonló kegyhelygazdaságokat, s sok városállam keletkezett. Ataisz írásjeleit elhagyták és agyagtáblás oktatás bevezetése mellett írnoktanonc fiatalságuk részére új jeleket fejlesztettek ki, amellyel a Kegyhely-gazdálkodásukat ellenőrizték és újabb Kaltes-asszony fóldjéről érkezők segítségével az Égi eredetű tudásukat fokozták. A 24 Hun Törzsszövetség ezen magasabb tudással 100 évenként fenntartotta a kapcsolatát, de a Szavárdiában maradt ataiszi tudást mindig figyelembe vette. Régi szavárd vázlatok alapján a jégárból kiemelkedett ősi lakhelyüket felkeresték és elszórt településeket létesítettek. Igy történt a Melegvizek birodalmának felkeresése is, ahol a 24 Hun Törzsszövetség kalandozó sámánjai a vitézekkel együtt megtelepedtek. Ezen telephelyeket száz évenként meglátogatták. Így került sor Pannon vezér, majd Atilla és Baján honfoglalására és a Magyar Törzsszövetségnek az itt maradt töredékkel való egyesülésére. Mivel Kurtán fejedelem megbetegedett, csak Pannon-földjének elrendezésére volt ereje. Azonban Árpád magára vállalta, az Encs-Enns folyóig való államszervezést, Kalágé és Lóbérc visszafoglalását Kalágén (Klagenfurt) keresztül, ahol Bős-Tudunt meggyilkolták. Árpád megjelent seregével és Berengár királyhoz követeket menesztett az avar kincsek visszaszerzése érdekében. Az elrablott avar kincsek vissza származtatása ellen Berengár főurai tiltakoztak, de Árpád kabar törzsei Berengár harcosait legyőzték. Arpád még ezen győzelme után, 899 telén a 10 magyar harci egységet riadóztatta és 900-ban 4 000 új lovassal átvonult Kalágén. Ápor, a Csörsz-vonalának kiképző parancsnoka azonban feleségének, a harcias Kendicének biztatására riadóztatta a Csörsz-vonalán eddig kiképzett harcosokat és megszerezve Kurtán fejedelem engedélyét, 50 000 lovasa élén megindult Kalágé felé. Ezen hatalmas erő láttán Berengár megrettent és a brentai csatában súlyos vereséget szenvedett. A haderő felvonultatást az is elősegítette, hogy 899 nyarán igen bőséges és zavarmentes aratás volt, s így a Csörsz-vonaláról elindított Apor-sereg helyére két újabb korosztályt vonultatott be Kurtán fejedelem. Így ha a tavaszi munkálatok nagyrészét Kendice leány-sereg csapatai el is végezték, remélve, hogy az aratást az utánpótlási vonal ellátó harcosai befejezik. 843 Az avar-kincsek visszaszerzését célzó tárgyalások azonban akadályokba ütköztek, mivel az arany-ezüst tárgyakból templomi kelyhek és oltári szentségtartók készültek. Ezért Berengár királlyal úgy egyeztek meg, hogy évenként 10 véka ezüsttel vagy beolvasztott arany tömbökkel az elrabolt aranykincseket visszaszármaztatják. Az első, 899-es évet igazoló 10 véka ezüstpénzt Árpád a harcosai között szétosztotta, míg az újabb, 900-as évnek a hadisarcát Kurtán várába szállíttatta. Mivel a Pelsőcz-féle Arvisurákat Verecke fejedelem még 880-ban átadta Árpádnak, tárkánykiképzésű serege élén 880-ban a bécsi medencében megjelent és összeszedte az avar kincseket. Tehát a nyugati fejedelmek már tudtak róla, hogy a Tenisur (Dnyeper) vonalára küldött avar ifjúság az élete egyik céljának azt tűzte maga elé: „Minden elorzott kincsünket visszaköveteljük!" Ezért egy király sem tiltakozott az ellen, hogy Árpád Bécs környékén igazságot teremtett. Arnulf ebben az ügyben támogatta a Berengár elleni csatát. Boron, a Morva parti határőr parancsnok az Ibbs és Morva jobboldali gyepűkön elrabolt avar kincseket még 899 tavaszán összeszedette és Veszprémbe szállította, Kendice aranyasszony szálláshelyére. Boron csapatait átvezényelte Boronáról az Encs (Enss) és Alsó-Morva vidékére, hogy Árpád tárkányfejedelem hadmozdulatait fedezze. Arnulf az avar kincsek egyik kis hányadát az illetéktelen kincsekhez jutott templomokból Boronnak 899 őszéig beszolgáltatta. Ezen visszakerült kincseket Kurtánvárában helyezték el. Kurtán fejedelem nyáron a régi római városban épített nyári lakában tartózkodott, míg télen Budavárának hegyén, az északi oldalon épített Kurtánvárában lakott, ahol állandó fejedelmi őrsége is tartózkodott. Innen sokkal közelebb voltak az Aranyasszonyok melegvizes forrásai, ahol betegségét gyógyítgatták. Boron Berény nevű fiával küldte a kincseket Kurtánhoz, aki az igen vitéz vég-gyepűk harcosát Kurtánvár parancsnoki tisztségére nevezte ki. Egyben elrendelte, hogy a Pelsőcz-féle Arvisura alapján az elrablott avar kincsek hollétét írásban vezesse. Egyet azonban kikötött, hogy a baszkorok fóldjén lévő avar kincseket a baszkok tulajdonában meg kell hagyni, mivel a Hun Törzsszövetségi népek nagy családjába tartoznak és náluk is sok uruki keresztény van.

A vitézek között a pénz elosztása Árpádot annyira közkedveltté tette, hogy Kurtán fejedelem halála után a Magyar Törzsszövetség és a 24 Hun Törzsszövetség őstelepesei is vezető fejedelemmé választották. Berény, aki a kabar Pelsőcz és Keszt fejedelemasszony rovó másolatainak birtokában volt, átvette az avar kincsek összegyűjtésének irányítását. Felállította az Avar-Curia nyilvántartást, melynek alapján 899-970-ig Bajorországban, 900-950-ig Lombardiában, 973-ig Dél-Itáliában, 955-ig Karoling-Franciahonban, 906-938ig Csehországban, 934970-ig Bulgáriában, 900-948-ig Konstantinápolyban végeztek összegyűjtési kalandozást, amely ellen az évi fizetések megtörténte után sokan tiltakoztak. Maga Árpád 902-ben Morvaországban végezte az avar kincsek összegyűjtését. Amikor a bajorok összefogtak és haddal indultak Arpád ellen, a Csörsz-kiképző vonal felriasztása után Pozsonynál csúfos vereséget mért a bajorok összesített csapataira. Utána a szászországi hadjáratra küldött csapatok okoztak zavarokat, de nagymennyiségű avar kinccsel tértek haza. Árpád halálos ágyán Zsoltot, az ifjú fejedelmet megeskette, hogy élete egyik legfontosabb feladatának tekintse, hogy az avar kincsekből eredő évi adókat behajtsa és az Avar-Curia által megjelölt kincseket visszaszerezze. Mindezek birtokában és hazánk fóldjének termékenysége legalább száz évre biztosítja a megalapozott jólétet. Táplálja a magyarok és besenyők barátságát. A Budavári Beavatott Központot minden erővel fel kell tartani, hogy hazánk védettségét biztosítsuk! Ezért Zoltán-Zsolt-Zolta fejedelem minden évben elküldte az évenkénti adóbefize 844 tő Avar-Curia legénvségét, kalandozó it~úságát az avar kincsek összegyűjtésére és tetkutatására. Amennyiben csapatait megtámadták, a legtöbb csatában győzedelmesked tek. Így a szászországi hadjáratokban 924-933-938 között. Az alánokkal együtt 934ben Konstantinápolyban, 934 őszén a besenyőkkel együtt Macedóniában. Itt a besenyők egy része átpártolt Bizánc oldalára és császári testőrök lettek. A győzelmek mellett azonban vereségek is érték Zoltán csapatait, mert 913-ban az Inn mellett, míg Szászországban Merseburgnál kellett a vereség után békét kötniük. I. Ottó császár megszervezte Bajorország, a Német hercegségek, Csehország és Észak Lombardia vezetőit és 936-951 közt egységesen léptek fel a magyar csapatok ellen. Így Augsburgnál 955-ben megverték Zoltán fejedelem csapatait. Ekkor a Budavári Beavatott Központ elindította a tíz tömény erősségü besenyő segítséget. A Nyugat az ilyen nagy erő hírére megborzadt. Pedig a besenyők Jula és Kapgán törzse és Jirkó fejedelmi tábora még csak Magyarország keleti határán táborozott. Ekkor Zoltán átadott minden hatalmat Taksony kiskirálynak. Taksony, az ifjú fejedelem, aki lényegében 947-955 között vezette az avar kincsek visszaszerzését, 955ben, amikor atyját másodszor is agyvérzés érte, átvette a hatalmat. A mozgásba indult besenyőkkel sok káliz és böszörmény is érkezett. Izbeg, a böszörmények üzbég származású parancsnoka Taksony bizalmába férkőzött és a 24 Hun Törzsszövetség szellemi erejével az ország pénzügyi helyzetét helyreállította. Már első cselekedete az volt, hogy a kalandozásokat nyugat felé beszüntette és helyette kereskedelmi útvonalakat szervezett. Ezen kereskedelmi utakra táltosok is elkísérték a kereskedőket és az avar kincseknek még megtalálható helyeiről értesítették az AvarCuriát. 970-ben déli kalandozásainkat is vereség érte orosz-bolgár-besenyő szövetségben Arkadiopolisz mellett. Az orosz Szvjatoszláv kazárölő hőst Kurja besenyő vezér levágatta és koponyájából ivókupát készíttetett. Taksony halála után, 870-ben Gelyza lett a nagyfejedelem, akinek el kellett döntenie, hogy a nyugati vagy keleti irányzathoz csatlakozunk-e. Kurtánvárában az AvarCuria megbeszélésén a nyugat mellett döntöttek, bár Gelyzát a keleti egyház István névre keresztelte és Géza fejedelem a pénzeire 4 meozopotámiai háromszöget veretett. Géza fejedelemi előrelátásában 973 bölénytor (március) havának 23. napjára elküldte 12 magyar vezetőemberét a quedlinburgi értekezletre, ahol Harold dán, II. Boleszláv cseh, Meskó lengyel uralkodó is megjelent kíséretével. A 12 magyar főembert 24 horka, lovaskísérőként követte, hogy a tárgyalásokon segítségükre lehessen. E főemberek a következők voltak: Fajsz ifjúsági fejedelem, Botond-Bereg, Csák főtáltos, Tormás, Dobun varég parancsnok, Koppány, Tomaj, Urkund kölpény, Tónuzaba besenyő, Pata palóc, Kalán üzbég, Beled karatán parancsnok. Beled fia, Márom a 24 horkából kialakította a tolmács tanácsadók csoportját. Ezen 24 horka mind részt vett valamelyik kalandozáson és a hadifoglyokból az Avar-Curia részére alakított munkatáborban azok nyelvét elsajátították. Igy mindegyik tárgyaló partnerhez tudtak tolmácsot biztosítani. Mindegyik tárgyaló uralkodó kísérete elismerte Szent Péter utódjául a római pápát és annak hűbériséget fogadott. Valamennyien felveszik a római irányzatú katolikus hitet és istennek tetsző békességes életet fognak egymás között biztosítani és az uralmuk alatt élő népeknek. Megfogadták: biztonságban és szeretetben fognak élni. Mindannyian megfogadták, hogy a lakatlan gyepűket benépesítik. Encstől visszavonulnak a bécsi medencéig alsó Morva birtoklásával és mindkét oldalon meghagyják az őslakos avar lakosságot. A gyepűt Bécs, Borona és Mura síkságon 1 lófutásnyira állapították meg. 845

A nyugati hatalmasságok azt követelték, hogy határaink biztosítása mellett szüntessük meg a Csörszvonalán hadseregünk kiképzését és nyugati mintára fegyveres őrségünk csak a vármegyék székhelyén legyen. Ekkor a vármegyék avarkori 18-as létszámát 24-re emelték fel, mivel 7 200 fegyveres őrt a küldöttség kevesellt. Ezért fegyveres erőink létszámát 9.600 vármegyei és 400 lovas királyi hadseregben, azaz 10.000 fő fegyveres őrségben állapították meg. Az összes megjelent uralkodói küldöttet a római pápa, mint az Istentől kapott hatalmával a mainzi érsekséghez utalta hittérítés végett. Meskó fia, Bátor Boleszló fia és Koppány ez ellen a kitétel ellen erősen tiltakoztak. Fajsz, aki 950 táján lett a határőrség ifjúsági fejedelme, Koppány lemondása után átvette az uruki egyház vezetését. Az összejövetel a biztonságos és békességes élet reményében elfogadta, hogy fokozatosan átveszik a keresztények vallását és Istennek tetsző életet fognak élni. A mainzi érsek vállalta, hogy Pannóniát, mint Avaria volt részét Magyarország részére örökké biztosítják! Ezek után elkezdték a mainzi érsekség térítési kísérleteit. 20 év múltán megtartották Kurtán várában az Avar-Curia tárgyalást, amely a 992-es Veszprémi-Nyitrai Nagyszalához vezetett, ezen részt vett GelyzaGéza-István nagyfejedelem, Csák táltosfejedelem, Fajsz tárkányfejedelem, Gyula lovasfejedelem, Vászoly horka, Jirkó-Jákó kunmagyari, Koppány káma-magyari megbízott, Sarolt-Csantavér aranyasszony, VászolySzavárdi uruki főtáltos, Söpte Szavárdi testvére, Vajk ifjúsági fejedelem, Márom, a Morva-Bécs Mura vidék határőrparancsnoka. Hiányzott Piroska ifjúsági aranyasszony, Aba-Sámuel jegyese, aki Nyitrán egy koponyaműtétet végzett el sikeresen. Ajtony beavatott fejedelem tiltakozott a nyugati irányzatú fejedelemségek vallása ellen, mivel a beavatottak előrelátása szerint a nyugatiak meg fogják tiltani a papok nősülését és ez a magyarságnak döntő pillanatokban nagy létszámhiányi gondokat fog okozni. A megjelent 12 bíró ezért Nyitrára utazott, ahol 13:12 arányban amellett döntöttek, hogy a mainzi érsekség irányítása mellett a nyugati kereszténységet fogják felvenni. Ez ellen mind Ajtony, mind Vászoly-Szavárdi tiltakozott, mivel lelki kényszernek tartották az eddig lelki szabadságban élő nemzetségekkel szemben. A mainzi érsekség javasolta Engadin és Vízvár (Wasserburg) hun eredetű papjainak és lovagjainak Brúnóval elindított keresztény térítését. Hont-Pázmány-Vecelin-Héder lovagok a királyi udvarba tették át székhelyüket. A besenyők ekkor az Encstől Sankt Pöltenig húzódtak vissza. Géza örökségül hagyta Vajk-István fiára a feloszlatott Avar-Curia személyzetét, akik az udvari kancelláriát adták. A 973-as csatlakozás, valamint a 992-es Nagyszala értelmében a Koppány-Ajtony ellenzéki csoportot a hun-aleman és királyi sereg felszámolta. Viszonzásul a besenyők István fiát, Imre herceget egy vadkannal széttépették, majd a második kiskirályt, Erős-Csák fiát, Zoltánt, Szolnok kiskirály utódját a bihari dukátusban megölték. Vászoly főtáltos, aki Erős-Csák leányát, Korponát vette el feleségül, tiltakozott István királynál, hogy leánytestvérének fiát, Orseoló Pétert jelölte utódjául, amikor Árpád-házi hercegeket illet meg ezen utódlás. Ezért István lovagjai Vászolyt megvakították. Fiai: Endre, Béla és Levente Kővárra menekültek (Kievbe) és magukkal együtt elvitték Kurtánvár beavatott sámánközpontját és az Avar-Curia okmányait, bár ebből a másolatot Istvánnak, mint fogadalmát elküldték. Levente kis felesége önkéntes tűzhalállal szentesítette a sámánközpont áthelyezését. Ilona hercegnő már 1022-ben értesítette bátyját, hogy Henrik halála után nagy sereggel készülnek Magyarország ellen. Ezért István jól kiképzett sereggel várta Konrádot és 1030-ban a németeket a Lajtán túl területszerzéssel visszavetették. Gizella házasságával a bajorokkal megegyeztek, hogy a határt az Osterchi-Avaria terület sze 846

rint végleg módosítják, de ezen egyezményt a németek 30 év múlva felrúgták. Az egyezményt III. Ottó előtt Régensburgban kötötték Gizella és Avaria javára. Ebben örökre lemondtak Pannóniáról. Mivel a németek István után sem tartották be gyakran a szerződést, az Árpád-házi királyaink egymásnak adták az Avar-Curia okmányait. Legelsőnek Péter helyére AbaSámuelt ültették királynak, majd Péter újabb kísérlete után Endrét választották meg királyuknak.

I. Endre felépítette Endre várát (Szentendre) és 1049-ben az uruki keresztény egyház papjait ide telepítette. Az uruki egyház szent tanainak gyűjteményét és az AvarCuria okmányait itt helyezte el. Így az avar kincsek nyilvántartása még Mátyás király alatt is létezett, de a szerzetesek Csák Máté parancsára Kurtánvár alagút rendszerébe befalazták. Ezt Mátyás király a Füzesgyarmatról jött sámánok tanácsára megkerestette és ennek az alapján Stájerországot, a bécsi medencét, Cseh- és Morvaországot és Sziléziát uralma alá hajtotta. Gádor tanfejedelem rovását Ogurdás, Mátyás király sámánja lemásolta, majd Gyeretyán fejedelemnek elvitte Magyarkára. A Gyeretyán-féle jegyzék az alábbi kincseket is tartalmazza: Apor vezér rovása, Taksony jóváhagyásával. II. Cosres király aranycsészéje a Szent-Denis apátságban van Atilla jogarával, amelyet az aranygyűjtők beolvasztottak. Hunyor arany urnáját Sens érseke az összes kincsekkel együtt a bazilikába szállíttatta. Bagamér koronázó Őstiszteleti üstje az ereklyetartókkal Mainz érsekségében van. Az uruki állatfejes Biblia három láda avar kinccsel Fekete Arnó salzburgi érseki kincstárát gyarapította. A Santa-Maria de Fé, az úzok aranyasszonyának, Joli-Tóremnek a szobrát a Baszkok földjéről nem szabad elhozni, mivel a katolikus egyház a szentek csoportjából törölte. A Kölnben lévő Máriának tisztelt Földanya arany-szobrát azonban vissza kell követelni a rabolt aranykincsekkel együtt. Ezt a kontyos, palmettás Máriát képrombolással, az uruki avar házioltár kincseivel és perzsa korongzománcos képeivel, valamint a Su család arany-urnáját Kis-Pipin vitte magával. Tartosa, Gerona, Roda, Taragona is kapott a griffes keresztes uruki kincsekből 16 ládával. II. Adorján pápának Rómába 5 szekér aranyat szállítottak tulipános ládákban, a perzsa selymeket azonban már elhasználták. Corsó őrgróf az avar kincsekből kolostort alapított baszkfóldön, s a vidék templomait avar aranykincsekkel szerelték fól, amely nem behajtható. A kálizavar kincseket Augsburgban olvasztották be. Kartes és Namur apátságban sok Gilgames-Etana féle kincset olvasztottak be. Oroszlános és csőrös griffes aranyedények Wormásban lettek beolvasztva, míg az aranypénzeket szétosztották. Udumu napkirály buzogánya és az avar jogarok Kölnben lettek beolvasztva és templomi kelyheknek kiöntve. A tömérdek aranypénzből felépítették a nagytemplomot. Montekasinó kolostorában aranyozott csillárokat, tömjéntartókat és ezüst serlegeket és poharakat rejtettek el igen sok pénzzel. Verona sok arany és ezüst edényt kapott Károlytól tömérdek pénzzel, amit vissza kell szerezni. Párma arany-ezüst ékszereket és sok pénzt kapott, amit vissza kell kérni. Pávia az elrabolt arany-ezüst kincsek helyett 10 véka aranyat adott. Reimsben az érsek főként arany pénzekkel fizetett az elorozott avar kincsek helyett. Ahenben Isis arany domborművet követelték az istenek kürtjével együtt. Beneventóban aranyat és selymeket kértek a jegyzék szerint. Cápuában aranyezüst tárgyakat követeltek. Lionban a templomokból az elorozott arany-ezüst edényeket szerezték vissza. Modenából a Kis-Pipin által adományozott arany-ezüst kincseket hozták haza. Arles-ből János püspöktől sok arany-ezüst tárgyat és gyöngyöket hoztak vissza. Mindezen kalandozásokat Apor vezér hajtotta végre harcosaival, de még 9 csoport működött. i 847 Hej rege rejtem 299(B). Arvisura Vihar Isten lovasai Daróc fősámán, Béla és Gerecsák rovása Kr. e. 1755-Kr. u. 1069. (2285-5109. m.t.é.) Domonkos-Mihály-Turu, aki Róma-Bizánc-Uruk névadásával bejárta a 24 Hun Törzsszövetség eddig ismert területét, az Uruk és Úr város gyér legelőin nevelkedett ménesből, Uruk város urától egy igen szép, hároméves kancát kapott ajándékba, hogy vele hazajöjjön. Tulia püspök elmondta Domonkosnak, hogy az uruki püspökség, amely a názáreti Megváltó születése után 430 évvel a keresztény világban még közismert, gazdag tartomány volt, a gyakori kirablás folytán ember és jószágállományában igen megfogyatkozott. Régen csak szamarakkal szántották földjeiket, de Hétsas birodalmából egy ménesgazda érkezett erre a környékre és a gazdaságokat egy kissé fellendítette. A pusz tákból érkezett rabló lovasok azonban lassan mindent tönkretettek. A ménesgazda is Kurdia felé vette az útját lovaslegényeivel. Ennek a Zalpa nevű lovasvezérnek volt egy igen okos, szüleitől tanult mondása: - Akik nincsenek tudatában múltjuknak, nincs mit várniuk a jövőtől! Az a nép, amelyik megtagadja múltját, elbukik! Tulia püspök arról tájékoztatta Domonkost, hogy lehetséges, ő is az ummai úzok példáját fogja követni és a Van-tó környékére, vagy Ujgúria hegységeibe vándorol. Domonkos, amint testben és lélekben megerősödött, az ummai úzokkal elindult Magyarország felé. Amikor Agadi városába értek, a Vihar-Istennek nevezett kancája kiszabadult a karámból és szerelmes eladó sorban lévő lányként a pusztaságba futott. Harmadnap éjszakáján hazajött az Agadilóállásba, nyakán vérig harapdosva. Turu táltos gondosan mosogatta gyógyfüvek híg levével kiváló paripáját, amely egy hét alatt teljesen helyrejött. Ez a paripa kiváló érzékkel rendelkezett. Ha valami baj közeledett Turu táltos karavánjához, mindig jelezte közeledtét. Turu szertelen vadsága miatt kiscsikó kora óta Vihar-Istennek nevezte. Ez az istenség volt a kasszu törzsnek Hétsas birodalmában a kiválasztott istene. Amikor a 2285-ik medvetoros évben (Kr. e.

1755.) Gandás és Köncsög nyerte meg az ordoszi Pusztaszeren a sámán vetélkedést, akkor Gandás nyerte meg a Nagy-Süán lovasversenyét egy olyan lóval, amelyik egy vihar alkalmával született a Góbi sivatagban, éppen Vihar-Isten ünnepén, ezért a lovát erről a vadságáról közismert istenség nevéről nevezte el. Turu paripája is az Úr melletti, sivatagi lóállás mellett született meg és több kiscsikó közül csak ő maradt elsőszülött csikóként meg a ménesben. Ennek a Vihar-Isten nevű kancának aztán Hétváros romjai mellett született meg az Agadiban szerzett kiscsikaja, amelynek a megerősödését Turu még megvárta. Közben Gandás korától kezdődően Hétváros és a Hettiták Birodalmának keletkezését, megszűnését s vallási viszontagságait tanulmányozta. A helyszínen lett világossá előtte, hogyan lett a kasszu törzs Hétsas Birodalmának legbiztosabb támasza. Mire a kis Vihar-Isten megerősödött, nyugodtan elindult haza bizánci szerzetesi ruhájában, Géza nagyfejedelem karavánjával. A hegyvidéki kasszuk akkor még kiváló kardokat és tőröket készítettek. Turu aranyosszéki aranyával fizetett és ezzel a vásárlásával kiváló fegyverekkel jól felszerelte karavánját. Az ummai úzok még beszélni tudtak a kasszu tőrkészítőkkel, akik közül sokan, a vállakozóbb, elsőbajuszos ifjak szívesen csatlakoztak Turu karavánjához, de előbb ők is szerzetes ruhákba vedlettek át. Mire Bizáncba érkeztek, már 48 főre emelkedett a karaván létszáma. Hétsastól Bi 848 záncig Turu sámán kasszu legényeit oktatta a bizánci keresztény hitre. Mire az Aranyszarv-öbölbe érkeztek, készen állottak a megtérésre. Ebből a csoportból fejlődött ki később úzdi Szent-Péter lakossága. Mire Bizánc székesegyházához értek, Turu valamennyi lovasát az uruki-mani hitre oktatva kiváló bizánci kereszténnyé képezte ki. A székesegyházban a püspökké felszentelt Domonkos az egész karavánt bizánci hitre keresztelte meg. A legmagasabb egyházi szervek engedélyét is megszerezte erre. Kihallgatáson fogadták a császári palotában. Itt Domonkos püspök reménytkeltő ígéretet kapott arra, hogy Hunnia-Avaria megtérése után Budavárra egy pátriarkát neveznek ki. Domonkos nem nagyon bízott ebben az ígérgetésben. Bizáncból bolgár kísérettel útbaindították Domonkos püspök karavánját. Útközben a kis lovacskát mindenki dédelgette. Igen szép paripává fejlődött. Mire Büdün városánál elérték a Dunát, Vihar-Isten mindenkinek megnyerte a tetszését. Innen Domonkos az aradi ispánság területén lévő birtokára vitte a paripákat és a sivatagban megedződött lovakból egy ménest állított össze. Eleinte a 48 főnyi közösség volt a ménes gondozója, amíg a jász-síksági viszonyokhoz szoktak, majd amikor a másodszori szaporításnál megjöttek a nyugati hittérítők, a római keresztény hit felvétele után a hatéves lovakkal felszerelve először Székely Szent-Demeterre mentek, ahonnan 1 év múlva az ummai úzokat Gelyza fejedelem döntése alapján úzdi Szent-Péterre vezényelték. Mint új telephelyet, ekkor szentelték fel a római katolikusok templomával. Ezzel indult meg Erdőelvén a nyugati keresztény települések sorozata, mivel eddig csupán a bizánci hittérítők járták Erdőelvét. A törzsménes azonban Domonkos Arad ispánsági birtokán maradt, míg az úzokat és kasszukat a hidegebb időt jól bíró kabar és ordoszi lovakkal látták el. Domonkos-Mihály-Turu Géza nagyfejedelem szándéka szerint, annak halála után az ifjú Vajk parancsára Bizáncon keresztül Rómába ment, mert Bizáncban nem talált kellő meghallgatásra. Ezért Ottó tanácsára Domonkos királyi koronát kért az István névre megkeresztelt Vajk fejedelem számára, amelyet a ravennai zsinat döntése értelmében megkapott. Domonkost Magyurország első érsekévé szentelték fel. Domonkos érsek az ifjú Sebestyénnel Esztergomban megszervezte a 6 püspökség ből áll esztegomi érsekséget. Az aradi birtokán nevelt, felduzzadt sivatagi ménesének a felét Bábolnára hozta. A kiváló kereszteződésű ménes a királyi tulajdonban továbbfejlődött. Tizenötödik születése napján Endre is választhatott egy csikót István királytól ajándékba. Endre a ficánkoló kis Vihar-Istent, míg a szomorkodó öccsei, Béla és Levente a Maras és Adana nevű lovakat választották. E csikókat Csákváron Korpona istállójában nevelték tovább, majd az endrevári karámban idomították be a fejedelmi ifjak. A kis lovacskák a fejedelmi ifjakkal együtt nőttek fel. Endre-András vitéz a Vihar-Isten nevű lován innen indult el a pusztaszeri Nagy-Süánra, ahol minden futamot megnyert. Maga István király is büszke volt, hogy Endre az ő királyi méneséből kapott lóval győzedelmeskedett. Béla erre a versengésre a Karaton határőrségi Bélavárról, míg Levente Kolozsvárról érkezett. Az 1030-as évben megrendezett pusztaszeri Nagy-Süánon részt vett fejedelmi ifjak vitézi fogadalomban mind szerepet vállaltak az 1030-1035 közötti években a Budavár Beavatott Központjának a BudavárAbavár-Uzsvár-Lebedvár-Kevevára útvonalon történő áttelepítésére, amelyben időnként testvér harcospárok is részt vettek. Ezek fogadalmuk szerint egyszerre haltak meg. Mivel a Budavár Beavatott Központ lassú áttelepítése már 1015-1022 között megindult, de 1035-ig a pusztaszeri tárgyalások szerint be kellett fejezni, ennek gyors végrehajtása érdekében a pusztaszeri NagySüán minden résztvevője felesküdött: 849 Mihály-Vazul 954-989 Szár-László 988-1038

Géza

Pirok

951-997

928-954

Vajk

Karos

969-1038

948-970

Taksony

Vajk

Csák

926-970

969-1038

943-978

Tolma-Judit

II. Zoltán Gerecsák

966-1026

988-1025

960-998

Bogyiszló Imre II. Ajtony Győr Bagamér Erős-Csák 1008-1031 1007-1031 970-1031 987-1031 1006-1036 978-1017 mind a négyen szeptember 2-án haltak meg III. Zoltán a besenyők áldozataként az üldözésben. 1007-1036 II. Zoltán fia, Bagamér és III. Zoltán egyszerre haltak meg. Mivel az Élet-Kegyhely kimenekítésének gondolata a királyi családtól, s ebben az esetben Tolma-Judittól és Orseoló Ottó feleségétől, Ilonától eredt, a királyi család is személyesen részt vett benne. Az egyik legfontosabb szállítmányt, a Szövetség-Ládáját 1030. Aranyasszony havától 1031. Aranyasszony haváig az alább felsorolt 5 fejedelmi személyiség szállította el Budavártól Abavárig: Bogyiszló, II. Ajtony, Győr, Bagamér és III. Zoltán. Ekkor Imre azért nem tudott a szállítmány ellenőrzésében részt venni, mert a Tiszakeszi és Pozsonykeszi között lévő tárkánysereget II. Konrád ellen mozgósította. Az utolsó budavári szállítmánynak az elvitele azért volt fontos, hogy a 24 Hun Törzsszövetségből elhozott értékek, az avarkincsekhez hasonlóan, nehogy a német császárság kezérejussanak. Az alant felsorolt személyek szállították az Arvisurákat Abavár és Lebedvára között 1031. Aranyasszony havától 1032. Aranyasszony haváig: II. Szabolcs

I. Zoltán

Kolozs-Gyula

Taksony

Kurszán

948-987

892-955

925-961

926-970

865-904

Géza

Apor

951-997

910-960

Zsombor

Taksony

977-1032

926-970

960-1015

Zerind

Géza

Buda

995-1049

951-997

979-1020

II. Lebed 1015-1063

Piroska 976-1048

Erdeljü-Gyula

Kipcsák 1001-1063

Piroska

Solymoska-Pata

976-1048 958-1002 960-977 Abasár Csaba nádor Aba-Sámuel 1010-1060 980-1044 985-1044

Az egész mentési munkát az ország területén Csaba nádor irányította 5 lovas csoport kíséretével. Endre, Béla és Levente 1030-1035 között csupán az országhatár és Kevevára között irányították az ősi kincsek kimenekítését. Mindkét csoportban azért van 6 személy írva, mert az 5 személy közül, ha valaki akadályoztatva van, a hatodik még őrségbe léphetett. Ebben az utolsó csoportban is van két harcos testvérpár, akik egyszerre haltak meg: Csaba nádor és Aba-Sámuel a ménfői csatában, míg később II. Lebed és Kipcsák a baskir-mohamedánok ellen vívott szablyás ütközetben estek el. Abasár fejedelmi ifjúnak az volt egyik legnagyobb hőstette, hogy édesanyját, Piroskát, a legvérengzőbb csatában is felkereste a rimalány hadseregben és súlyosan sebesülten hordszék segítségével Abavárra vitte és 3 hónap kezeléssel súlyos sebesüléséből kigyógyította. Még a királyi családban is mindenki megholtnak vélte. De I. Endre-András koronázásán még részt vett, s ezzel az uralkodóház csodálatát kiérdemelte. Ő segítette fel Endrét a Vihar-Isten nevű lovára, amikor fellovagolt a koronázási dombra. Ekkor még 72 ispánságból hordták össze a koronázási domb fóldjét. 850 1030. Pünkösd vasárnapján azt döntötték el Pusztaszer lovasversenyén, hogy ki legyen a pünkösdi király, aki a hatezer éves regevilágunkat az országból kimenekíti. Géza unokája, Endre királyfi lett az első, aki kezébe vette az Élet-Kegyhelyének a jövőjét. Endre Kevevárába ment már pünkösd után az első csoporttal, míg Imre átvette a Csörsz-vonal parancsnokságát. 1030. július közepén legyőzték II. Konrád német császárt és a Lajtán túli területeket visszakapták Avaria örökségéből, de az i~úság az Encs vonaláig akart felvonulni. Azonban István a fejedelemi ifjakat Zsadányig visszaparancsolta. Ekkor lett Imre királyfi a bihari országrész tulajdonosa. Endre igen kapós volt Bölcs Jaroszláv kievi orosz fejedelem leányai között, s végül a szépséges Anasztáziát vette el feleségül. Levente felesége Ladomér fejedelmének a leánya lett, Ibolya, aki Lebed lovasfejedelemnek volt a leszármazottja. Kurtán várában Ibolya néven beavatottságot nyert és az Ildikó elnevezést érdemelte ki. A Szent-Illés székesegyházban gyűltek össze a fejedelmi ifjak újabb tanácskozásra. Ez a templom volt az uruki keresztények temploma, amelyik az Arvisura tanok szerint alsóvilággal, azaz altemplom alagútrendszerével is el volt látva. Az alsóvilág a kolostort az altemplom alagút rendszerével és a monostorral összekötötte. Ez még mindig a Gyarmat-törzsnek és a Nyékieknek közös temploma és alsóvilága volt. Endre ezen a gyűlésen István király tudtával arra kérte a rimalányokat és a kispapokat, hogy másolják le 5 példányban az Arvisura hagyomány tömegét, hogy a Pusztaszeren viaskodó ijfúság szellemi ereje ezáltal megmaradhasson és ebből erőt merítve meg tudjon állni a nyugati keresztények tengerében és terjeszkedési vágyukban. Endre 3 másolati példányt a pásztói, a pentelei és a zebegényi Domonkos-rendi magyar kolostor alsóvilágában helyezett el. Egy példányt az Avarbástya alsóvilágában őriztetett. Az ötödik példányt pedig az újonnan épülő Endrevár altemplomában helyezett el. Mivel az Endre, Béla és Levente hercegeket kísérő lovasok valamennyien legények voltak, a kievi Szent-Illés székesegyház éneklő leánykórusából nősültek

meg. Ezek a leányok előbb rimalányokká váltak és részt vettek az Arvisura-lapok másolásában, így a regevilágunk 300 évig biztosítva volt, amely idő alatt népünk nemzeti öntudata helyes irányban fejlődött. Amikor a besenyő martalócok István fiát, Imre herceget, egy feldühödött vadkannal halálra maratták, Endre, Béla és Levente hercegek Kevevárán tartózkodtak. Bölcs Jaroszláv fejedelemnek és Anasztázia leányának nagyon megtetszett a Vihar-Isten lován vágató András-Endre herceg. Jaroszláv alkudozott az arab-uruki-magyar keveredésű paripára, de András sehogy nem akart megválni tőle. Ellenben a Vihar-Isten harmadéves kiskancáját Jaroszlávnak adományozta. Bölcs Jaroszláv azt mondta: - Ha ennyire megtiszteltél ilyen nemes ajándékkal, fejedelmi ifjam, bármit kérhetsz tőlem, megkaphatod! - Fenséges Uram, egyedüli kívánságom az, hogy Anasztázia leányod gyönyörűséges kezét ne tagadd meg tőlem! - Ha már nekem megtetszett a lovad, neked meg a leányom, fogadd jószívvel, így szövetségesemmé válsz és mindenben támogatom a jövőbeli céljaidat! Így lettek a fejedelemfiak Bölcs Jaroszláv szövetségesei. Midőn ezen esemény István királynak és szüleinek tudomására jutott, örömmel adták hozzájárulásukat a házassághoz, mivel ez István király és az Imre halálában teljesen vétlen herceg ifjak helyzetét is megkönnyítette. Valójában ki is volt a hercegek apja-anyja tulajdonképpen, mert Csákvár erről hall ' gatott ` 851 Bolárka I. Zoltán-Zsolt-Zolta- Szalóka 894-898 892-955 898-946 Csák Taksony-Ibolya Bereg-Botond 943-978 926-970 940-990 Gerecsák Sarolt - Géza - Söpte Szavárdi 960-998 950-1012 951-997 956-969. L19. Erős-Csák 978-1017 Korpona - Vazul (:Mihály-Vászoly:) Béla (:Vászoly-Vazul:) Zerindke 996-1048 968.L7.-1045 968.L6.-1005 969.L19. Endre-Anasztázia Béla-Rixa Levente-Ildikó 1012-1060 1015-1063 1016-1047 A fentiek értelmében Erős-Csák leánya, Korpona rimalány Vazult megsajnálta és országjáró körútján mint pengető hangszeres elkísérte. A megvakított fejedelemfivel együtt énekelte és mesélte népünk sokezer éves múltját. Ebből a közös vállalkozásból szerelem lett és Vazul Korponát feleségül vette. Három fiuk és sok lányuk született. Csákváron és Nyitrán nevelkedett fel a három fejedelmi ifjú II. Zoltán, III. Zoltán és Imre királyfiak társaságában. Imre .királyfi legjobb barátja Csák fia, III. Zoltán, a későbbi erdőelvi kiskirály lett. Szár-László egyik fiával, Bogyiszlóval vállalt harcos testvériséget, akivel együtt halt meg 1031. szeptember 2-án Hegyközön. Az 1030-as Nagy-Süánt Pusztaszeren Endre királyfi nyerte meg. Ez nagyon megemelte tekintélyét az Avaria-Pannónia-Magyari törzs-szövetségben, ezért a vezéri teendők ellátására a 24 Hun Törzsszövetség akkori területén mindenütt a legalkalmasabbnak találták. Endre első cselekedete az volt, hogy Bene és Gyöngyös vitéz esetéhez hasonlóan Endre várának alapjait lerakta és felállította a 72 ispánságból összehordott dombocskán a „Barátság Oszlopát", amely előtt a baráti harcostársak felesküdtek. Ezen szokás a szkíta-saka birodalomból eredt. Ilyen baráti harcostársak voltak: Bogyiszló és Imre, Győr és II. Ajtony, akik 1031. szeptember 2-án, III. Zoltán és Bagamér 1036-ban, Abasár és Endre 1060-ban, Csaba nádor és Aba-Sámuel 1044-ben, ILLebed és Kipcsák 1063-ban Ung vezérrel együtt haltak harcostársi hősi halált és kerültek az Endrevár „Barátság Oszlopára." Amikor Csaba nádor kezébe vette István király és környezete tudtával a kimenekítés ügyét, érintkezésbe lépett Szár-Lászlóval, s így a velük békességben élő kievi uralkodóház és az Előd-ház a besenyő nagyfejedelemséggel karöltve a Kievig való szállítást biztosította. Ehhez hozzájárult Bátor-Boleszló halálával a megbékélt lengyel uralkodóház a hazatelepített magyar és besenyő harcosokkal együtt. Bátor-Boleszló fia a pusztaszeri Nagy-Süán után hazalovagolt, és magyar-besenyő vitézeivel elűzte fivérét, II. Meskót a lengyel trónról és egy kevés ideig uralkodott. Aztán a lengyel főurak egy része összefogott ellene, legyőzték és hazafutott, majd 1032-ben a sebesülésében szerzett betegségében meghalt. A nagy egyetértéssel végzett kimenekítési munkában sokan megfeledkeztek a besenyők esküjéről, de a besenyők nem. Ezért Babócsa és Berzence tudtával Imre herceget egy vaddisznóval halálra maratták. Az utána kibontakozó harcban Imre után Bogyiszló és II. Ajtony is meghalt az üldöző küzdelemben 1031. szeptember 2-án, s így kerültek fel a harcostársak „Barátság Oszlopára". A száz lovas-besenyő közül tíz 852

halott maradt a csatatéren. Erre mondták a bihari ireg sámánok a régi közmondást: „Aki csalárdsággal harcol, csalárdsággal esik el!" Ez vonatkozott Koppányra, István utódaira és a gaz besenyőkre is. Mivel még István király szövetséget kötött a kievi fejedelemséggel, Endre, Béla és Levente útja szabaddá vált Uzsvár-Lebedvár és Kevevára között. Ezen a nehéz terepen a három herceg Szár-László irányításával végezte el a legnehezebb szakaszon való szállítást. Biztosításként a fiatal Ung vitéz feleségül vette Uzs vezér leányát, s így Uzsvárat is beszervezték a megállóhelyek közé. A három herceg mellett az uzsvári és uzsoki szoros úz vitézei is bekapcsolódtak a kimenekítési munkálatokba. Uzsvárig Csaba nádor kísérte a fogatokat, itt lépett akcióba Endre fejedelemfi Vihar-Isten nevű lova hátán, majd az uzsoki szorosban várta a rakományt Szár-László lengyel lovasaival és Lebedvárra kísérte. A három herceg mellett az alábbi személyek vállalták vitézeikkel az L~zsvártól Keveváráig való szállítást: Taksony Pirok Apor 926-970 928-954 910-960 Mihály-Vazul Karos Solymoska-Pata 954-989 948-970 958-1002 960-997 Szár-László Ilona-Ung Csaba Aba-Sámuel Ung 988-1036 978-1009 980-1044 985-1044 975-1028 Ung vezér Miltény Pomáz Abasár Majtény Kökény 1010-1063 997-1048 1001-1060 1010-1060 999-1045 9961038 Uzsvárat Szár-László fiáról nevezték el újból Ungvárnak és ezen Ung vezér aztán Ungvártól Lebedvárig irányította a tárkányok csoportját. Ugyanis a szorosokban igen sok szekér meghibásodott és a tárkány munkát sokszor megkívánta. Utána Miltény, Pomáz, Majtény és Kökény fejedelemi ifjak folytatták a szállításokat a besenyő lovasokkal Kevevárig. Ezen lovaskíséretet Aba-Sámuel, Csaba nádor, Szár-László és Kipcsák besenyő fejedelem támogatta. Minden rakománnyal elment Endre herceg a Vihar-Isten nevű lován, amelynek a neve a Magyar Törzsszövetségben fogalommá vált. Minden évben volt kis csikója, amelyik állandóan kísérte Vihar-Istent. Ezen kis csikókból lettek a legjobban vágtató paripák, hiszen a különböző éghajlatokon nagyon megedződtek. Vajk-Istvánt beteges öregkorának éveiben a trónöröklés kérdése foglalkoztatta. A trónörökös-jelöltek közül Imre, II. Zoltán és a Csákok közül III. Zoltán állt szívéhez a legközelebb, de ezeknek az időelőtti halála révén Pusztaszer Nagy-Süánja után Endre, Béla és Levente 20-26 éves hercegek jöhettek számításba. Anasztáz-Asrik szellemi irányítása alatt a klérus azonban a hercegek ellen erősen tiltakozott. István mellőzte őket az egyházi körök előtt és inkább a Beavatott Központ menekítésével foglalkoztatta. Tolma-Judit fiai közül Beszprim herceg Lengyelország trónjára volt esélyes II. Meskó ellenében. Piroska első fia, Delján Péter a bolgár nép felszabadításának kérdésével foglalkozott, ezért a szörényi bánságban és Büdün-Vidin városában sokszor tartózkodott titokban a kedvező alkalmat várva. Az egyházi körök véleménye és a nyugati uralkodók kívánsága szerint Orseoló Ottó és Ilona testvérének fiát, Pétert jelölte ki utódjául, akit a hadsereg parancsnokául kinevezett. Péterrel együtt sok olasz lovag jött az István udvarába. A megvakított Vazul trónörökösként egyáltalán nem 853 jöhetett számításba, mivel Korponával csak a falvakat és városi piacokat járta és fennhangon énekelték a magyarság sokezer éves monda- és regevilágát. Péter az olasz lovagok tanácsára sok helyen Péter apostol részére templomokat kezdett építtetni, mivel őt is Péternek hívták. 1030. nyarán István, a nyugati minta szerinti államalapító, megvédte hatalmát a nyugatról Magyarországra törő II. Konrád ellen, sőt a bécsi volt avar kurgánnal kiegészítette az országa területét, bár ebben a csatában a keleti országrész ereje is részt vett. Halála után, 1038-ban Péter, a kijelölt utód, akadály nélkül foglalta el a trónt. A pártküzdelmek azonban hamar elkezdődtek a magyar törzsfők és Péter idegen származású hívei között. Az ellenzék István régi táborából szerveződött, akiket a csicsergő és daloló olaszok a hatalomból kiszorítottak. Ezek, jóllehet némi gőggel, kegyetlenkedve megvetették a magyar előkelőséget, de az olaszokat sem szívelték, mert az ország javait előlük felfalták. Ezért a németek a magyar előkelőséghez kezdtek húzni, mivel Péternek olyan terve is volt, hogy a daloló olaszokkal és kegyetlenkedő németekkel kürtja magyar előkelőségét. Mivel azonban a németek kisebb része már összeházasodott a magyar törzsfőkkel, a vegyes házasságból való németek szövetkeztek a keleti magyar tömegekkel. 1041ben az elégedetlenkedők Péter királyt elűzték, aki Németországba menekült. Ugyanakkor a magyar előkelőségek is megszaporodtak, akik Delján Péter, bolgár trónkövetelő szabadsághőssel tartottak, aki Bulgáriában csatát vesztett. Sokan úgy gondolkoztak, hogy ha már Vazul nem lehet király, mert az egyházi körök ezt erősen ellenzik, miért ne legyen Piroska férje, Aba-Sámuel a király, aki Kurszánnak a véréből származik. Ezért a közrendek a magyar törzsfők belegyezésével Aba-Sámuelt koronázták meg királynak. Bölcs Jaroszláv a vejével, Endrével, aki a magyar ifjúsággal az Arvisurákat és a Szövetség-Ládájának kincseit Füzesgyarmat fejedelemségébe menekítette, csak hallgatott. A főurak Péter kizavarása után megnyugodtak, hogy Aba-Sámuel ül a trónon. Pétert azonban III. Henrik pártfogása alá vette és mindent megtett királyságába való visszahelyezése érdekében. Az Úr és Szolga viszony megszüntetése után a magyar főurak elhatározták, hogy elteszik az új királyt láb alól. Aba-Sámuel hamar megtudta az ellene

tervezett összeesküvést és 46 pannonföldi összeesküvőt kivégeztetett. A főúri hatalmat megsértő AbaSámuel ellen a magyar főurak III. Henrikhez fordultak és neki a hűbérességüket felajánlották. Az áruló főurak a besenyő lövőket Bihar és Erdőelve tartományába vezényelték és az őrizetlenül maradt határon III. Henrik csapatait a gyepűkön átvezették. Győr mellett, Ménfőnél megütköztek Aba-Sámuel seregével. Itt a főúri 400-as lovassági csapatok átpártoltak a német sereghez és Abát sebesülten, menekülés közben megölték. Mellette esett el Csaba, az ország nádora is. Piroska és Aba fia, Abasár későn érkeztek. Abasár a rimalányok élén harcoló édesanyját súlyosan megsebesülve találta, de a halálosan megsérült édesanyját eszméletlen állapotban Abavárra szállította. Ifjúsági seregével ekkor az Abák abavári birodalmába vágtatott és a reménytelenül beteg édesanyját, Piroska aranyasszonyt súlyos sebesüléséből kigyógyította. AbaSámuelnek egyik legnagyobb tévedése az volt, hogy a nyugati mintára megalkotott magántulajdont megszüntette és a magyarok közös vagyonát vissza akarta adni az államvezetésnek. Ez a főurak és a főpapok birtokát veszélyeztette. Népünk védelmezőjét látta Aba-Sámuelben, ezért halála után tisztelet övezte. A nép azt mesélte, hogy a ködmöne, szemfedője évek múltán is épségben maradt, a sebei pedig behegedtek. Ebből annyi igaz, hogy feleségét Abasár vitéz a sebeiből kigyógyította. A hősi halált halt Aba-Sámuelt csak a nép költötte örökéletűvé. Piroska töb854 bet nem hagyta el Abavárat, a visszamaradt Arvisura anyagát rendezgette, majd annak teljes elszállítása napján, sebfertőzés következtében 1048-ban meghalt. III. Henrik 1045-ben újból Magyarországra jött és Péter király fejére visszatette a királyi koronát. Péter uralma azonban nem volt tartós, mert az 1045-ben elhunyt Szolnok erdőelvi kiskirálynak a helyére Vata, Erdeljű Gyula leszármazottja került, aki fellázította a besenyő társadalmat. A tiszántúli, békési, bihari és erdőelvi pásztorokkal betört a Jász-síkságra és az uruki kereszténység visszaállítását követelték. Az egyház ellenük fordult, mivel az uruki egyház a dézsmát és az egyházi tizedeket eltörölte. A német és olasz lovagok uralma ellen a magyar urak is összefogtak és összeesküvésükben felvették a kapcsolatot az Árpád-házi hercegekkel. A kievi Szent-Illés székesegyházból már mindent, ami értékes volt, elszállítottak. Kipcsák vezetésével a besenyő lovasok Füzesgyarmat felé lovagoltak. Bölcs Jaroszláv kíséretében Ungvárig eljöttek, ahol már várták őket a magyar fölkelők és a végvári vitézek. A bölcs Jaroszláv seregével támogatott Endre herceg lett a Péter ellen kiállított hadsereg vezetője. Erősebb harcra Endrének már nem volt szüksége, mert Vata erdőelvi kiskirály felkelő serege a megfutamodott Pétert a trónról elzavarta. Ekkor Endre kétféle követeléssel állott szemben. A magyar urak a német-olasz uralom lerázását és a magántulajdon helyreállítását követelték. Vata és a besenyő társadalom a régi közösséget és az uruki keresztény, érdeknélküli vallás visszaállítását követelték. El akarták törölni az adót, a papi tizedeket, a papi birtokokat és megölni az idegen származású papokat és urakat. Halálra keresték az egyházi birtokok vezetőit, a papokat, püspököket és ispánokat. Pétert elfogták és Vazult megbosszulva a szemét kitolatták. A király a sebei következtében nemsokára meghalt. A Vata által vezetett lázadás az országot felszabadította a külfóldiek zsarnokása alól. Ez a népi felkelés I. Endre-Andrást 1046-ban trónra segítette, s ő a Kievből hozott segítséggel a trónját megszilárdította. I. Endre-András király legfontosabb teendője az volt, hogy az alapjaiban megrendített államrendet visszaállította és megszilárdította az egyház helyzetét, túlkapásait megszüntetve. Legfontosabb teendője az volt, hogy felszabadította a magyarságot a kegyetlenkedő német-olasz lovagok rémuralma alól. I. Endre mindjárt a koronázás után, amelyet a sima uruki koronával és István király székesegyházának koronadíszével hajtottak végre, rögtön az ország védelmének megszervezéséhez fogott. Occsét, Béla herceget megbízta a nyitrai országrész vezetésével és a Csörsz-vonal nyugati részének, Pozsonykeszitől a Tiszakeszüg való rész parancsnokságával, aki a kölcsönkapott lengyel és kievi csapatokkal védte nyugatról saját tárkányaival az ország határát. III. Henrik kétszer is betört a német lovagokkal Bécs felől, de Béla herceg csapatainak szívósságán a támadások összeomlottak. A német sereg és hajóhad nem tudta áttörni Béla pozsonyi központtal irányított védelmi vonalát.A nyugalmi időszakokban az ifjú herceg kiépítette Bélabányát és a Selmec, valamint a Körmöc vidéki arany- és ezüsbányákat feltárta. Megindult az aranyezüst bányászat és a pénzverés. A német támadások elleni harcok hőse Béla herceg volt, a nyitrai országrész parancsnoksága alatt. Endre király Vasvár irányából védte az ország határát, míg Vata az erdőelvi kiskirályság kiképző táborában Tiszakeszitől Kevekeszi térségéig képezte ki Endre király és Béla herceg lovasember veszteségei pótlását. Vata, az eddigi győzelmek főirányítója a pozsonyi csatában 1052-ben meghalt. Ezek a kiskirálysági vezetők voltak a magyarság kialakulásának legbiztosabb támogatói: 855 Kolozs-Gyla

Géza

Gerecsák

Taksony

Erdeljü-Gyula

925-961

951-997

960-998

926-970

960-1015

II. Szabolcs

Vajk-István

Erős-Csák

Tolma-Judit

Buda

948-987

969-1038

987-1017

966-1026

979-1020

Doboka

II. Zoltán

III. Zoltán

Szolnok

Vata

970-1025

988-1025

1007-1036

987-1045

1019-1052

Kisfejedelmek voltak: 990-1009

1009-1025

1025-1036

1036-1045

, 1045-1052 '

Vata halálával I. Endre-András király a kiskirálysági rangot megszüntette, mivel újabb uruki-mani keresztény megmozdulástól tartott. A békési birtokkal bíró Vata özvegye visszavonult férje birtokára, ahol Vata fia, János, Endre király keresztfia folytatta az uruki-mani és később a pogány-féle megmozdulásokat és gyakran az elégedetlen maniheusok élére állott. Endre király azonban gyakran mérsékletre intette János keresztfiát. Az egyházi és nyugati körök megbékítése érdekében I. Endre király a német párthoz közeledett és a fiát, Salamont III. Henrik leányával, Judit-Máriával eljegyezte. A házasság után a német kapcsolatok jobban elmélyültek. Vata halálakor az Erdeljü Kisfejedelemséget és a Csörsz-vonal tárkány kiképző területét öccsére, a népszerű Béla hercegre bízta, egyre nagyobb jogkörrel, mintha Erdeljü kisfejedelem lett volna. Az egyházi körök az egyre nagyobb anyagi részesedés végett indítottak harcot. A gazdag vidéki papok jövedelméhez hasonló jövedelmeket követeltek a szegényebb hegyvidékeken is. Ezt a szegény nép nagyon megsínylette. Béla a panaszkodó nép mellé állott. A testvéri küzdelemben a nép és a végvári vitézek Béla herceg mellé állottak. Béla herceget ebben a harcban még a lengyelek is segítették. Levente főtáltos az Arvisura anyagot a Szent-Illés székesegyház altemplomában őrizte. A hibásnak vélt feljegyzésekről újabb Arvisurát rótt és 1047 húsvétján az összes Arvisura másolatokat Endrevárába hazaküldte. Amikor a Szövetség-Ládája az aranykincs nagy részével megérkezett Füzesgyarmatra, IldikóIbolya aranyasszony önkéntes tűzhalállal hősi halált halt, ugyanúgy, mint annak idején Jákó fősámán Ordoszban. Amikor Levente herceg értesült felesége haláláról, búskomor lett és örök nőtlenséget fogadott, majd almaszüretkor Lebedvár fellegvárában meghalt. A besenyők Kipcsák fejedelem vezetésével Kievből az Arvisura anyagnak a továbbszállítására fogadalmat tettek. I. Endre tudta, hogy a Vata-féle kiskirályi lázadás segítette uralomra, mégis, amikor Vata s így a Gyulák mind vezető ispánságokba kerültek, a király a német irányzathoz közeledett. Elrendelte az 1055-ös évben a személyi és a vagyoni összeírást. Az ország lakossága ebben az időben, beleértve a határőrizeti ispánságokat is, 210 tömény volt, 100 tömény a belső ispánságokban, míg 110 tömény a külső, határvédelmi ispánságokban. Az előőrs gyepűkön csak 5-10 tömény törzsszövetségi lélek tartózkodott. Tehát Endre, Béla és Levente utódainak érdekterületén 220 tömény, 2.200.000 lakos élt, akiknek a fegyverfogható védereje csupán 2-3 tömény volt. Ebben az időben már a rögtön fegyverbe állítható besenyő hátvédekre számítani nemigen lehetett, mivel a besenyő világ meghasonlott. Az Ibos-Encs-Karatán vonalra sem lehetett számítani, mivel 50 év alatt a mainzi érsekség elérte a célját, hogy Avaria lakossága majdnem egész területén ostaricki-bajorrá és marót-morvákká változott. 856 Még Aba-Sámuel uralkodás alatt olyan egyezség jött létre, hogy Aba-Sámuel feladja a Bécs-kurgán területét a Lajtáig, ha nem avatkoznak bele Magyarország belügyeibe. Az átadás 1043-ban megtörtént, de a mainzi érsekség szellemi irányítása alatt német-bajor érdekképviseletek a megállapodást egy pillanatig sem tartották be. Taksony számíthatott az avar-nándor diplomácia segítségére, például Szalk nándor vezér esetén, majd Beszprém befolyására 1018 és 1031 között a lengyelek körében I. István királyunk. Az utána következő Delján Péter 1040-es felkelésében sok magyar és besenyő végvári vitéz vérzett el és legalább 2 töménnyel csökkent a hadrakelt sereg összlétszáma, mivel Orseoló Péter esztelen háborúi is súlyos veszteségeket okoztak. A kapgán és jula besenyőkre Endre királyunk még számíthatott, de az Albéláig élő besenyők között a türkök és az oroszok támadásai folytán nézeteltérések támadtak. Béla herceg volt hivatva a magyar-lengyel baráti egyezmények ápolására és a besenyő társadalomból menekülők befogadására. Amíg a besenyőket saját hatáskörében letelepítette, addig az úz, ujgur és üzbég menekülteket Endre királynak adta át letelepítés végett. Hátországunk biztosított töményei arra késztették I. Endre királyt, hogy a németmagyar viszonyt rendezze. Endre ezen közeledése az Aba-Sámuelhez hasonló esetek megismétlődése miatt a főurak táborát megosztotta. Mivel Béla lengyel felesége révén Lengyelországból biztatást és segítséget kapott, ellene volt a túlzott német barátságnak. Endre viszont elkövette azt a hibát, hogy Csákkal, Csákvár urával ellentétbe került az uruki hit gyakorlása miatt, mivel a 48 külső ispánságban az uruki hívők nem akarták a nyugati származású papok részére a tizedeket fizetni. Termény beszolgáltatást, vagy robotmunkát végezni sem akartak, hanem veterán harcosként az önkéntes alamizsna adást pártolták. Ezen gondtalan és biztos megélhetést biztosító belső ispánságokban a megszokott beszolgáltatási rend elmaradása miatt Endrét a klérus Béla herceg ellen fordította, mivel a közkedveltségnek örvendő herceg azt mondta: - Valamit valamiért és semmiért semmit! - Vagyis a papi rend a nép segítségére legyen mindenben, hogy az életét megkönnyítse. A külföldről jött papság csak enniinni és mulatozni akart, mivel a nép nyelvét nem értette. Ezért csak kötelező szekerezéssel, vagy a szánkázás élvezetével egymáshoz jártak szórakozni. A

Csák-had 12 nemzetsége Béla mellé állt. A mainzi és salzburgi érsekség viszont a külfödi klérust támogatta követelésében. Ezért megkezdődtek a csatározások, amelyek sorsát a Csörsz-vonal tárkányai döntötték el Béla javára, mivel az élvonalbeli lovasság is a veteránok családjainak elgondolását támogatta. Ebben a küzdelemben Endre is megsérült és súlyos sebeibe belehalt. Endre király fia, Salamon a sógorához, IV Henrik császárhoz futott és annak segítségét kérte. Béla herceg bevonult Fehérvárra, ahol a temetés után királlyá választották. A vezető törzsfők is elérkezettnek látták, hogy érdekeiket valóra váltsák. Aki kérésének Béla nem tudott eleget tenni, az Salamonhoz és a német segítséghez csatlakozott. IV Henrik elsősorban Avaria avar-magyar lakosságának színe-virágát tette az első küzdelmi vonalakba és csak azok elvérzése után jött a német-bajor lovagok seregével, így a magyarság mindkét oldalon vérezhetett. Most, mint minden eddigi esetben, a német császári hatalom függőségbe akarta taszítani az országot. A függetlenség állandóan veszélyben volt. Az ország peremén élő szabadok és szökött szolgák igyekeztek kihasználni a főurak pártoskodását. Így tört ki rögtön Béla uralomra jutásával az utolsó, alig 100 emberből és 5 harcosból álló pogány lázadás. 857 Vata fia, János az utolsó uruki püspök Békés városából még az uruki keresztények követeléseivel indult el, de mire átkelt a Dunán, már javarészt pogányokból állott az ordítozó hívek serege. Mindannyian a fehérvári törvénynapokra igyekeztek sérelmeikkel. A magyarság minden faluból két vénet küldött az Öregek Tanácsába, akik nem a világi urak ellen, hanem az egyházi kizsákmányolás miatt léptek fel és nem a világi hatalom, hanem a vérszívó papok ellen akarták sérelmeiket rendezni. Követelték az érdeknélküli kereszténység visszaállítását. Az uruki hit gyógyító szolgálatának visszaállítását is követelték. Hiszen ha a nyugati papokhoz fordultak, azok csak fennhangon hirdették: - Ha a jó Isten akarja, úgyis meggyógyultok, nyugodjatok bele a sorsotokba! Az uruki-mani egyházközségekben lévő papok azonban nem voltak hajlandók ezt vallani, hanem betegeiket a határőrizetben vagy erdőségekben megmaradt arbag-sámánokhoz vitték, mert pogány szokások szerint az volt a gyógyítás módja, hogy addig a beteg nem hagyta ott az arbag sámán házát, míg onnan gyógyultan nem távozott. Így az arbagoknak is az volt az érdeke, hogy mindenki minél előbb gyógyultan távozzon. Az ilyen kigyógyított betegek aztán az érdeme szerint jutalmazták az őket meggyógyító arbagokat. Béla megmagyarázta az uruki hívőknek, hogy a nyugaton is szokásos kizsákmányolási javadalmakat nem lehet megszüntetni. Asrik-Anasztáz utódainak figyelmeztetést küldött a harácsolás csökkentésére. Ekkor az uruki hívők távoztak és igéretet kaptak arra vonatkozólag, hogy a kolozsvári urukipapi és táltosképzésen az arbag gyógyítók képzését fokozni fogják a nép számának emelkedése érdekében. Ez hatott. Ellenben a pogányság hívei megmaradtak Fehérváron és követelték: - Engedd meg Béla király, hogy apáink szerint az ősi hiten élhessünk! A püspököket falánkságuk miatt meg kell kövezni, a papokat ki kell belezni, a deákjaikat meg kell fojtani, a tizedszedőket pedig felakasztjuk, hazug templomaikat leromboljuk, harangjaikból újból üstöket öntünk. Mindezeket gúnyversekben énekelték. Az egész nép azt hirdette: - Miénk legyen a hatalom! Szabadságunk legyen! Úgy legyen! - Maga Vata fia, János is megrémült a részeg pogányság ordítozásának hallatára és Gyulára futott. Béla viszont nem tűrte a számára már szokatlan ordítozást és szétverte őket. Béla a rendbontók ellen megtorlással élt. A lázadók leverése a nagybirtokosok diadalát jelentette, és Béla híveinek hatalmaskodását vonta maga után. Amíg Béla uralkodott, IV Henrik lovagjai 12 alkalommal törtek be az országba, de a besenyők a támadásokat mindig visszaverték. A lengyel hadsereg pedig mindig készenlétben állott Béla megvédésére. Az országban Béla hívei nagy hatalomra tettek szert. Megindultak az egymás elleni csoportosulások harcai. Géza, László és Lambert hercegek patrónu sai megkapták Bélától az ország keleti részének védelmét, mivel az úzok betörései mind gyakoriabbakká váltak. Ebben a harcban, különösen a későbbiekben László herceg nagy tekintélyre tett szert. Az úzok elleni harc némileg elnémította a főurak egymás elleni harcát, de amikor az úzok betörései csökkentek, újból fellángoltak az egymás elleni harcok. Az egyházi körök a kettős fejedelemségek korának viszontagságaira hivatkoztak, a nyugati beállítottságú főurakkal szerettek volna Endre fiának, Salamonnak is részt adni a hatalomból. Budavár Beavatott Központ kimenekítése érdekében a legnagyobb terheket a Nyék törzs vállalta, mivel a nyékiek az ország egész területén laktak. Pirok, majd később Karos utódai az országból való kimenekítés kapcsán különösen a keleti országrészekben tevékenykedtek és innen házasodtak meg az uruki-mani papifejedelmi családokból. 858 Ilona, a rimalányok parancsnoka, amikor 1009-ben Harangod váránál hősi halált halt, a férje Ajtony seregében a Jenő törzs területének alsó részein védte Ajtony előőrseit. Amikor észrevette a csata

hevességét, Nagyősz várához nyargalt a gyulafehérvári nyékiek élén, de Csanád vasas-lovagjaival szemben majd egy szálig elestek. Amikor Gyula a csata végén az arbagjaival az egész csatateret átfésültette, akadt rá Ilona férjének, Ung vitéznek a sebesült csapatára. Azonnal rimalányaival gondozás alá vonta a sebesülteket és Ung vitéz hamarosan talpra állott. A besenyő Gyula vitéz István király ítélete alapján, mint győztes, Gyulavárát kapta a harcban szerzett tartományrészül, ahol Erdeljü Gyula leányát, Gyomát vette feleségül. A sebesült és mint kitudódott, özvegy Ung nyéki vezért Gyulavárra szállíttatta gyógykezelés végett. Itt Erdeljü Gyula legnagyobb unokája, Battonya rimalány ápolta odaadással. Utána Battonya feleségül ment Ung vitézhez, s egyben vállalta nyolc gyermeke felnevelését. Mivel Battonyának a férje a harangodi csatában elpusztult, Uzs-Kéri vitéz Pernye nevű gyermekét is együtt nevelték Ung vezér gyermekeivel. Kéri vezér birtokát, Uzsvárát választották ki lakóhelyül, mivel Endre, Béla és Levente felszólították, hogy Budavár Beavatott Központjának kimenekítéséhez egy megerősített erőd kell a szorosok előtt. Ekkor a Kériek Úzs-várát elkezdték Ung vitéz 200 lovasa részére kiépíteni, így az a Nyék törzs egyik erős várává változott. Mire 1022 körül a szállítmányokat elindították, a régi Úzsvár kibővült és az Újvárat, amit csatlakozásként tovább építettek a Nyék törzs vitézei, Ungvárnak kezdték nevezni. Mivel a szállítmány kísérők közül többen voltak a nyékiek, mint a többi törzsbéliek együttvéve, az Ungvár elnevezés jobban használatossá vált. Bölcs Jaroszláv vitézei azonban régiesen Uzsgorodnak nevezték. Ez annyit jelentett, hogy a mai Ungvár lakói legrégebbi időkben az úzok voltak. Pirok és Karos vezér is Nyék törzsbelinek vallotta magát. I. Ajtony, Karos és fia, II. Ajtony, alamint Karos többi unokája: Miltény, Kökény és Majtény is nyéki vitézeknek vallották magukat. Ung vitéz azonban 1029 disznótorán meghalt, de vára a nyéki, úz és kéri törzsek révén hamarosan felépült. Taksony fejedelem Mihály fia unokája, Szár-László legkisebb fia, Ung vezér lett a vár ura, mivel Ung várépítő vezér első unokáját, Szobráncot feleségül vette és az Arvisura kimenekítésének legfőbb támasza let. Ung vezér volt az, aki az Endre királytól kapott X. Vihar-Isten nevű lován belovagolt a csapatok élén Kevevárába, a Szent-Illés székesegyház vendégmarasztaló nyékiek karamjába 1028. Aranyasszony napjának hajnalán. Utána a X. Vihar-Isten leszármazottjának legszebb utódán vonult be 1063 Aranyasszony napjának estéjén Füzesgyarmatra, ahol átadták a Nyéki törzsbeliek az összes Arvisura aranylemezekkel telerakott „Szövetség-Ládáját" az ifjú Gyarmat fejedelemnek, aki a továbbszállítást megszervezte. Az átadó ünnepségen az alábbi harcosok vettek részt, akik a híres Vihar-Isten nevű lónak az ungvári lovagló karámjában nevelt utódain értek be Füzesgyarmatra, ahol Gyarmat fejedelem fogadta őket ünnepélyesen: I. Zoltán 892-955 Taksony 926-970 Pirok I. Szabolcs Kolozs-Gyula 928-954 882-928-935 925-961 Harka 905-974 Karos 948-970 Zombor II. Szabolcs 930-966 948-987 Zsombor 977-1032 Mihály-Vazul Ilona-Ung 954-989 978-1009 Erdeljü Gyula 960-I009-1015 859 Szár-László Miltény Boja Zerind Kökény Buda 988-1036 997-1048 980-1028 995-1049 996-1038 979-1020 Ung-Szobránc Zombor II. Lebed Pereg Kipcsák fejedelem 1010-1063 1025-1069 1015-1063 1030-1068 1001-1063 Az Élet-Kegyhelyének kimenekítését, amint a fentiekben láthattuk, Szár-László fia, Ung vezér és Battonya leánya, Szobránc rimalány élte túl, míg társai: Miltény fia, Zombor, Zerind fia, II. Lebed, Boja fia, a bihari Kipcsák, Kökény fia, Pereg vitéz részt vettek azon küldöttségben, amelyikben Harka lovasfejedelem leszármazottja, Buda fia, Kipcsák vezér, a besenyők jászvásári fejedelme ünnepélyesen átadta a „Szövetség-Ládáját". Az Árpád-házból III. Zoltán fia, Gerecsák volt Endre és Béla királyok megbízottja, aki egyben a 12 nemzetséges Csák hadat is képviselte az átadási ünnepélyen. Gyarmat fejedelem megígérte, hogy az Uralban a manysik azon a helyen, ahol az Oreg-Osten a forgó földet megkötötte, elkészítik az új Élet-Templomát, hogy az Arvisurákat titkosan megőrízhessék az Uralbérc Oregének alsóvilágában. Az átadási medvetor ötödik napján ugyanúgy évezredes búcsút vettek, mint annak idején a Híres-Kapuban és Ordoszban. A rovásírásos okmányt Gyarmat-törzsének Oregek Tanácsa előtt Gyarmat és Kipcsák fejedelemek, Gerecsák, II. Lebed és Ung vezér Iátták el kézjegyükkel és billogukkal. Vihar-Isten lovasai nyomban útba indultak, hogy egy évezred után újból találkozzanak. Az Úr városában, egy pusztai szélviharban megszületett, szívós csikótól annyi utód származott, hogy 1063-ban, az évezred

nagy lovaglásában a fejedelmi lovasokat a visszamaradt Gyarmat törzséhez tudták szállítani, s így feladatukat végrehajtották. Hej rege rejtem

300(A). Arvisura

Pentele Arvisura Pamír fősámán rovása

Kr. e. 800-Kr. u. 1490. (3240-5530. m.t.é.)

A medvetor havának (január) 15. napján született fiúgyermeknek Uruk város névadó naptára szerint Pentele lett a neve. Ezt a szokást Pannon vezér is követte. Pannon vezér a Hun Törzsszövetség ifjúsági kalandozó lovasaival Kr. e. 800-ban telepedett meg a Dunántúlon. A felesége Gyömöre volt. Négy gyermekük született, 3 fiuk, Csanak, Radóc, Vejke és 1 leányuk, Almágy. Almágy 20 éves korában ment férjhez egy Zalatna nevű szabír aranyműveshez, 24 fiuk volt. A legkisebb Kr. e. 743-ban medvetor Pentele napján látta meg a napvilágot. Pentele aztán a kabarföldi Vasváron fegyverkovács mesterséget tanult Pörböly nevű bátyjával együtt. Pörböly a pannonfóldi Vasváron telepedett meg. Pentelének azt a feladatot szánták, hogy a két vasbegyűjtő hely között építsen lóállást és nyisson kovácsoló műhelyt, lehetőleg Dunna aranyasszony folyója mellett, hogy a Pannonfóldet onnan lássák el vasanyaggal. Ezért 18. születése napján, Kr. e. 725-ben 10 fuvaros- és kovácslegénnyel megalapították vaselosztó helyüket, a mai Pentelét. Ez az átkelőhely fontos szerepet játszott az elmúlt 2700 év alatt. Amikor Atilla hunjainak előfutárai, élükön Rugával megérkeztek, Pentele fuvarosai szállították át a Dunán a harcosokat. Előbb a délibb részeket foglalták el a rómaiaktól, de mire Atilláék megérkeztek, az övék volt az észak-dunántúli rész is. 860

Az Avar Birodalom megalakulásakor egy Uruk városából érkező csoport házasodott be Pentelére. Kiváló földművelők voltak, és cserepeseik is jó edényeket készítettek. Az uruki kereszténységhez tartoztak. Őseik régi hitét Mani a szeretet vallására reformálta. Amikor a frankok hittérítés címén a Dunántúlt elfoglalták és kirabolták, a pentelei lakosok minden értéküket átmenekítették a Dunán. Minden veszély elől Ordoszba menekültek, de onnan is átjártak fóldjeiket megművelni. Olyankor csak az öregeket hagyták otthon. Amikor a Magyar Törzsszövetség megérkezett, Ugrin, az uruki keresztények püspöke egy kis kolostort építtetett és annak viselte gondját mindaddig, amíg a fia, a medvetor 15. napján született Pentele fel nem nőtt. Pentelét húszéves korában az uruki keresztények öspörösévé avatták. Ugrin püspök most már Kurtánvár Beavatott Központjában tartózkodott, Pentele öspörös pedig közben 10 faluval megszervezte az uruki egyházat. A 992-es Nagyszalában úgy döntöttek, hogy az uruki keresztény hit megtartása mellett felveszik a római katolikus hitet is. Az ifjú fejedelem keleti országrésze azonban megmaradt a bizánciak hitén. Ez nem ment simán, mert Hunt, Pázmán és Vecelin hittérítői birtokszerzés céljával folyton keresték és meg is találták az alkalmat az összetűzésre. Az augsburgi vereség után 5 tömény besenyő lovassal még lehetett volna ellensúlyozni a hódítók nyomását, de Géza nem akart újabb kisegítő sereget behozni az országba, hanem az avarok esetéből okulva felvették valamelyik keresztény hitet. Az uruki hitet nem tekintették semminek sem, hiszen Mani megtiltotta az egyházi tized szedését, és az egyház csak önkéntes adományokból tartotta fenn magát. Géza tudta, hogy ezek az adományok sokszor többre rúgnak, mint a kényszertized, de az csak a szegénységet sújtotta. Zoltán fejedelem és Taksony kisfejedelem 955-ben a Kurtánvári Beavatott Központhoz fordult segítségért. Ezen a tanácskozáson úgy döntöttek, hogy végső esetben besenyő segítséget kérnek. A tanácskozásra a beavatottak meghívták a besenyő fejedelmeket is. Az ő részvételükkel határozták el, hogy BudavárAvarbástya-Kurtánvár központját fokozatosan az Uralba fogják átmenekíteni, mert a türelmetlen érdek-kereszténység itt előbb-utóbb mindent feléget. E feladat előkészítésére Taksony második fiának akkor még kiskorú gyermekét, Szár Lászlót szemelték ki. Szár László Premiszlava orosz hercegnőt vette feleségül, hogy az utat rokoni kapcsolatokkal is biztosítsák. Mihály felesége, a kievi Adelhaid a nagyobb fiát, Vászolyt bizánci hitre kereszteltette Vazulnak. Unokái közül Endre Anasztáziát, a kievi fejedelem leányát vette feleségül, Béla Rixa lengyel hercegnőt, Levente pedig Ladomér hercegnőjét. Levente felesége Lebed lovasfejedelemnek volt a leszármazottja. Férjezmenetele előtt Kurtánvárban beavatott lett Ibolya néven, több nyelven beszélt. Géza fejedelem Piroska nevű leánya

Aba Sámuelnek, a kabarok vezérének lett a felesége. Judit Boleslav lengyel fejedelemhez ment, hogy az Élet-Templomának kincseit megmentsék az aranyra éhes római kereszténység elől. Géza legkisebb leánya, Ilona, aki Ottó Orseoló velencei dogéhoz ment nőül, már 1022-ben értesítette Kurtánvárát, hogy a római pápa javaslatára a kincsek megszerzése végett nagy haddal készülnek Magyarország ellen. A beavatottak erre a kincseket azonnal útba indították Aba Sámuel vezetésével, és 10 tömény besenyő lovasságot mozgósítottak. 1030-ban megverték az egyesült német sereget és a Lajtán túlról területeket is kaptak, bár tovább akartak menni az avar határig. 861 Amikor a nyugati kereszténység meghirdette a szent háborút az Avar Birodalom uruki kereszténysége, Tudun ellen, Németország határa az Encsnél (Ens) volt. A nagy ellenállás miatt Nagy Károly már abba is belement, hogy az új határ az Ibos (Ibs) folyónál legyen. De a vége az lett, hogy a kincsvágyó római keresztény világ csalárd módon kirabolta az uruki kereszténység egy részét, az ellenálló főurakat és főpapokat pedig rabszíjra fűzve elhurcolták. Ezek Mani-zsoltárokat énekelve haltak meg. A józanabb réteg ekkor Károlytól azt követelte, hogy az avarokkal szövetséges bajor királyt, egyébként rokonát, engedje ki a börtönből és az így már szabadon, önként mondjon le a trónjáról, az uruki kincseket pedig csak egyházi célokra használják. Így épült többek között az ácheni dóm is a rablott kincsekből. De amikor Zoltán fejedelem ezekért a kincsekért kalandozó hadjáratot indított, azt rablásnak mondták. Bizánci forrásból megtudták, hogy 10 tömény besenyő sereg áll készenlétben. Ezért a békeszerződésben átengedték a Lajtán túli területeket. Az üldöző besenyőket Gizella rokonsága csak úgy tudta megállítani, hogy a pápaság részéről megígérték, hogy a jövőben minden 25 pápa között legalább egy magyar lesz, de ezt egyszer sem sikerült elérni. A kievi Szent Illés-székesegyház magyar kolóniáján tartott tárgyalások eredményeképpen az uruki kereszténység kispapjai lemásolták az Arvisura-hagyományokat. Endre ezekből 3 példányt az általa alapított szerzetesrendekben helyeztetett el: a pásztói, a pentelei és a zebegényi kolostor alsóvilágában elrejtve. Ha ott nincsenek meg, az Avarbástya alsóvilágában kell őket keresni, mert Mátyás király korában Ogurdás beavatott egy példányt ott olvasott belőlük. A másik példányt befalazták. Ogurdás 1490-ben olvasta a keszthelyi Arvisura-gyűjteményt is. Endre király rendeletére ebben a három szerzetesrendben csak magyarul írtak: latin betűkkel és rovásos írásjelekkel. Viszont Nagy Lajos és Zsigmond nem tűrte a magyar írást és mindent latinra fordítottak. Pamír fősámán Pentele öspörös unokája volt. Pamír a garaúzok fóldjén (Grúziában) halt meg. Mátyás király korában Ogurdás rótta rovásos krónikájához a mellékleteket. (Mátyás tisztában volt az Avar Birodalom történetével.) Pamír fiatal felesége visszavágyott szülőföldjére, és a legközelebbi kalandozó csoporttal férje Arvisuráját visszahozta Magyarországra, Oszlányka aranyasszony kolostorába, Keszthelyre. Amikor Bős Kalágé (Klagenfurt) főutcáján hősi halált halt, a felesége, Keszt aranyasszony Bős várában (a mai fenékpusztai fóldvárban) lakott. Leányuk, Szalajka Pribina morva főúrhoz ment feleségül és római keresztény hitre tért. Férjét az ózok törzse elüldözte Nyitráról, mert a palócságot római hitre akarta téríteni. Valami csetepatéban megsántulva érkezett Szalajka birtokára, Zalavárra. Ez a kis fóldvár már rászolgált az újjáépítésre, ezért Pribina Nagy Károlyhoz ment és támogatást remélve hűbéresnek ajánlkozott. Károly örömmel fogadta Pribinát és építő szakembereket bocsátott rendelkezésére. Ezekkel Zalavárat újjáépítette. Keszt aranyasszony azonban nem volt hajlandó Zalavárra költözni, továbbra is Bős várában maradt, ahol az uruki egyháznak volt egy bazilikája. (A római egyháznak is volt egy másik.) Keszt aranyasszony nem vett részt Zalavár és a Szent Adorján templom felszente lésében sem, sőt még Bős várát is elhagyta, amikor a bajor és szláv főurak nagy ünnepet ültek Zalaváron. Bevonult az uruki női kolostorba, melyet akkor kezdtek Keszthelyének nevezni. Bős várában csak a 810-ben özveggyé lett leánya, Diás-Mária maradt, az öreg Kocel felesége. 862 Pribina világéletében erőszakos ember volt, olyannyira, hogy a nyitrai ózok ide is utána jöttek, hogy végezzenek vele. Szalajka riasztotta Zalavár őrségét, visszaverte az ózokat, de csapata élén, az ózok üldözése közben Bős váránál elesett. Utolsó kívánsága az volt, hogy a férje vegye el özvegy húgát, DiásMáriát. Kívánságát Pribina teljesítette. De később újra megjelentek az ózok és agyonverték a sánta Pribinát. Utána az építésszé kiképzett ifjabb Kocel lett Zalavár ura. Pribina fiainak tiltakozása ellenére gyakran felkereste nagyanyjának, Kesztnek női kolostorát. Gyenes-Béla örökösét, Egregyet vette feleségül. Keszt aranyasszony női kolostorának lakóival minden szombaton elment Bős várába és a bazilikában az uruki-mani bibliából olvastatott fel. Mindenkit bőségesen ellátott Úrvacsorával, utána pedig minden mani hívőnek megmosta a lábát. Másnap elfogyasztották az Úrvacsora-maradékot és mindenkinek adott egy-egy szem igazgyöngyöt. Gyöngyszemeit báránybél húrra fűzték és az avar nők ezzel a „Kesztlánccal" jelentek meg Mani Úrtiszteletén.

Keszt aranyasszony soha sem bocsátotta meg leányainak, hogy idegenajkú zsoldosokhoz mentek nőül. Ezért minden kincsét az avar nők közt osztotta szét. A végén birtokainak jövedelmét Keszt helyének női kolostorára hagyta. A Magyar Törzsszövetség honfoglalása után Keszthely női kolostorát az Árpád-ház meghagyta az avar előkelőség birtokában. Ide adott Endre király letelepedési engedélyt Oszlányka aranyasszonynak. Anasztázia királynét, a kievi hercegnőt ugyanis Keszthely női kolostora nem érdekelte, csak egyszer kereste fel, inkább Veszprém várában tartózkodott. Férje, I. Endre (András) a három magyar nyelvű szerzetesrend vezetésére a mai Szentendrén építtetett uruki-mani kolostort, hogy így biztosítsa Pásztó, Zebegény és Pentele, illetve a keszthelyi női kolostor részére az uruki keresztény vallás zavartalan, békés gyakorlását. Oszlányka aranyasszonyt a keszthelyi várkapitány, Pető Gáspár vette feleségül. Ebből a házasságból 8 fiú született. Pentele kolostorában lemásolták az Edemen-féle 289. Arvisurát és Keszthely kolostorának szentélyében helyezték el. (Amikor Zsigmond latin írást és csak latin beszédet engedett, a szentendrei Arvisuragyűjteményt az avarbástyai „alvilág"-rendszerben befalazták.) Pető Gáspár utódainak őskeresztény családjában még Mátyás és Ogurdás korában is szokásban volt, hogy legénnyé avatásukkor megesküdtek: „Zalavár-Bősvár-Keszthely birodalmát soha el nem hagyjuk!" Hej rege rejtem 300(B). Arvisura Prémes szánkók csatája Oszlányka aranyasszony rovása Kr. u. lOlZ-1064. (5052-5104. m.t.é.) Budavár Beavatott Központjában nagy volt az öröm, mert Pentele uruki-mani öspörösnek 1012-ben fia született. A kis Pamír Levente főtáltos idejében a Báj nevű besenyő fősámán hatása alá került. A pusztaszeri Nagy-Süán utáni ünnepségeken beleszeretett a besenyő fősámán Oszlányka nevű leányába és Szakszinban feleségül kérte. Báj fősámán csak úgy adta feleségül Penteléhez, ha a Szakszinban lévő besenyő-fehérvári fősámáni széket elfoglalja, mivel neki Budavár Beavatott Központjában igen fontos teendőket adott a Kurszánvár rovás-emlékeinek becsomagolásában az Oregek Tanácsa. Pamír 1032-ben, a 863 huszadik születése napján István királytól, a Vihar-Isten arabs-ordoszi lótenyészeté ből egy igen gyorsfutású lovat kapott ajándékba. Ez a kiváló csikó Domonkos-Mihály-Turu bizánci püspök és római érsek lótenyészetéből való volt, akinek a méneséből egy Bábolnán kitenyésztett Vihar-Isten hátán nyerte meg Endre-András herceg a pusztaszeri Nagy-Süánt. Pamír azt a feladatot kapta István királytól, hogy 1035 és 1045 között kísérőként segítse Endre, Béla és Levente hercegeket abban, hogy Buda vár Beavatott Központjának kincseit Abavár, Kevevára és a nyéki Győr közt akadálytalanul el tudják szállítani. Mire eljött Pamír cselekvésének ideje 1035-ben, az ajándékba kapott Surja nevű lova szép paripává fejlődött. Pamír a legutolsó szállítmánnyal érkezett Ungvárra, ahonnan Lebédvárra és Kevevárára, azaz a kievi orosz fejedelemség székhelyére kellett a rakományt elszállítani. Ezen az úton Oszlányka is elkísérte egy szekeres rimalány csoporttal, akiknek az volt a feladatuk, hogy a sérült lovasokat és lovakat ápolják. Endre herceg az uzsoki szorosban várta Bölcs Jaroszláv uzsgorodi lovasainak az élén, hogy a kíséretet Lebedváráig ellássa. Az ungvári lovasok ekkor rövid pihenő után hazaküldték Ungvárra. Ez annál inkább szükséges volt, mivel a lovak patái a köves úton igen megkoptak. Útközben Endre herceg azzal bízta meg Pamírt, hogy a besenyő-világ belső helyzetét kémlelje ki, mivel a besenyők közott súlyos zavarok keletkeztek. Az Arvisura kincsek további kimenekítése attól fúggött, hogy a Szakszinban székelő besenyő vezetőség vállalja-e a Füzesgyarmatig való lovas kíséretet. Mivel Pamír apósa, Báj besenyő fősámán ekkor Besenyő-Fehérvár helyett Szakszinban székelt, könnyen rá tudta venni Kipcsák fejedelmet, hogy a Füzesgyarmatig való kíséretet elvállalja. A besenyő törzsek szövetsége ekkor hagyta el végleg Ordoszt. A törzs családjai közül csupán Pató ivadékai maradtak ott, akik még a város nevét is Patóra változtatták. Ezen Battona nevű törzs kettészakadt. Az Ordoszban maradók felvették a Pató törzs elnevezést, míg az eltávozottak Talmat vezérrel az élükön felvették a Talmat törzs nevet és ujgur fóldre vándoroltak. Itt a turfáni uruki-mani püspök őket is uruki hitre akarta megtéríteni. Talmat törzse azonban ellenállt és inkább elvándorolt Turfánból, de a buddhizmust nem tagadta meg. Az Albélától felfelé elhelyezkedő Gerové törzs a szétvert Kazár Birodalomból sok menekültet befogadott és a zsidó hitet elutasító kazárok is szép számmal kerültek a soraik közé. Ezek aztán ellepték Szakszin üzleti negyedeit és mindenfélével kereskedtek. Ezen Gerovék között sok Óreg-Osten hitű manihista pogányhitű is volt; a sámánizmusból és az uruki-mani kereszténységből is voltak hívőik. A Ten és a Etil alsó folyásánál azonban erősen hódított a mohamedán hit. A baskírokkal együtt áttértek Mohamed hitére, a Talmat törzsre azonban kevés hatást gyakoroltak, akik az Etil és Jaik között laktak. Szakszin, a régi Asszorügyek a vallások igen sok arculatát mutatta. Itt lakott Báj fősámán, aki az ordoszi Oreg-Osten hitének volt a főpapja. A fősámánnak hitbelileg a Csopon és Kulpé törzsek felett teljhatalma volt

és igen sok híve volt az Erti és Sur törzsi nemzetségek között is, mivel ezek nem akartak a régi hittől elszakadni. A Gyula és Kapgán törzsek között már kevesebb volt a régi, Oreg-Östent követők tábora, de még Erdőelvén és Palóc-Kabar földön is voltak az ősi hitnek követői. 1040-ben Delján Péter, az Árpád vérű herceg kibontotta a bolgár ifjúság szabadság zászlaját, de hősi harc után Bizánc császárságával szemben elbukott. Ekkor sok besenyő harcos Erdőelvére és a Karatán - Bélavár határőrségébe vándorolt. Ezek valamennyien uruki-mani keresztények voltak, erősen tarkítva még OregOsten hitű és 864 mohamedán besenyőkkel is. Ugyanis a besenyő nép ifjúsága volt az a rétege a Bese nyő-tenger környékének, akik mindig kaphatók voltak egy-egy szívósabb katonai lovas szolgálatra. Persze a harcosokat nyomon követték a kereskedéshez értő mohamedánok és kazárok is, akik a világ eseményeiről igen tájékozottak voltak. Igy Pamír ifjúsági fősámán mindent megtudhatott a besenyő világ belső helyzeté ről. Amikor Kevevárán Endre herceget felkereste, tájékoztatni tudta, hogy a nyolc besenyő törzs közül az uruki-mani és ÖregOsten hívők 6 törzsére számíthatunk, de a Gerové és a Talmat törzs megbízhatatlan, azonban ezeknek is kisebb része velünk van. Volt olyan besenyő és zsidózó kazár, aki még a régi Betseán besenyő fővárost is felkereste és a megmaradt besenyők között kereste a kereskedelmi kapcsolatot. Innen még Bagdadba és Alexandriába is eljutottak, ahová még a kordovai kalifátus kereskedői is eljártak. Endre herceg meg volt elégedve Pamír jelentésével és felkérte, hogy kísérje el Erdeljü Gyula egyik leszármazottját, Buda fiát Szakszinba, mivel az örökösödési törvények szerint csak unokatestvérnek van joga örökölni a besenyő fővezéri tisztséget. Márpedig Buda felesége a Csopon törzs fejedelmének leánya volt, s így Vata besenyőfejedelem leányának fia, Kipcsák vitéz örökölheti a besenyő nagyfejedelmi és fővezéri tisztséget. Így 1038 tavaszán István király óhajára Buda fia, Kipcsák vitéz egy Vihar-Istentől származó ajándék lóval Pamír ifjúsági fősámán kíséretében leánykérőbe ment Szakszinba. Szakszinban a régi Csopon törzs vezére, Vata nagyfejedelem nagy örömmel fogadta az ajándékba kapott lovat és kérőként Kipcsák vitézt, akinek a neve a besenyő-társadalomban is közkedvelt volt, sőt a burtászok déli törzsét kipcsákoknak hívták, akik a besenyőkkel voltak erősen keverve. A muromák és mordvinok is teljes barátságban éltek a burtász-kipcsákokkal és a besenyő társadalommal. A magyariakkal a baskírok és a mordvinok a területátengedés folytán rokonságba kerültek. Igy ezen a vonalon nem érhette támadás Endre áttelepítési megbízatását. A besenyő nagyfejedelem egy kazár betörés során harcban elesett. Kipcsák vitéz lett a besenyők nagyfejedelme, aki minden erővel pártolta az Arvisura lapoknak és a Szövetség-Ládájának az elszállítását. Nemsokára meghalt Báj besenyő fősámán és Pamír lett az utódja, aki Magyarkától a Lajtáig kezébe vette a Szakszinban történő sámánképzés vezetését. Az erélyes Kipcsák nagyfejedelem Gerecsákkal megszervezte a besenyők hírszolgálatát és Albélán felállította a hírközpontot, mivel ott az arabok, a buddhisták, a khorezmiak és az ujgurok is megjelentek. Ennek a hírközpontnak Szakszinban és Magyarkán is megbízottjai voltak. Szakszin, Albéla és Magyarka hírközpontját az alábbiak vezették: Erdeljü Gyula 960-1015 Buda 979-1020 Kipcsák fejedelem 1001-1063

Erős-Csák

Ordas uruki-mani püspök

978-1017

965-1025

III. Zoltán 1007-1036 Gerecsák uruki-mani püspök 1032-1064

Pentele öspörös 985-1039 Pamír fősámán 1012-1055

A fentiek közül Pamír fősámánt küldték Magyarkára, mivel több nyelven beszélt, s így pontos értesüléseket adott. Gerecsák Albélán, míg Kipcsák besenyő fejedelem Szakszinban székelt. 865 A nyéki Győrben szép számmal maradtak vissza Nyék törzsbeli lakosok. A Nyék törzs ifjúsága és a jászsíksági nyékiek vállalták a Kevevára-Nyék és Füzesgyarmat közti szállításokat, amelyhez Endre, Béla és Levente is szolgáltatott lovas kíséretet. A legnagyobb számban azonban Szakszinban lévő, kevert besenyők vettek részt rajta. Ennek a kíséretnek besenyő parancsnoka maga Kipcsák nagyfejedelem volt. Khorezmből és a Van-tó környékéről olyan uruki-mani hívők jöttek Albéla székesegyházába, akik hallották az arabok egymás közötti beszélgetését, miszerint Magyarkán egy lerészegedett, s ezért dorgálásban részesített mohamedán kereskedő elárulta, hogy Mainzban járt. Az érsekséghez olyan levelek érkeztek, amelyek szerint II. Konrádnak jelentették:

A magyarok vallásos királya engedélyezte a volt avar kincsek és pogány kegyszereik elszállítását. Ezen kincsek között sok a manihista ékszer, hihetetlen értékben és nagymennyiségű arany. Az ilyen felkapott híreket aztán a mohamedán, zsidó és pogány kereskedők tovább terjesztették. Mire Albélára ért a hír, már mindent felnagyítva tárgyaltak. Maga Gerecsák püspök indult el Albéláról, hogy megtudja az igazságot. Pamír fősámán örömmel fogadta Gerecsákot. Maga is hozzátette, hogy hallott a dolgokról és most gyűjti az értesülések anyagát össze jelentéstétel végett. Valóban, a kordovai kalifátusban kezdték el a Mainz városában hallott híreket felnagyítani. Mire Magyarkára ért a hír, már uruki, karnaki és ordoszi kincsekről beszéltek. Az ordoszi kincsek regéje a Talmat és Gerové besenyők képzeletét is felizgatta, hiszen szerintük azok az ő tulajdonukat is képezték. Mivel nyár derekán találkoztak a magyarkai megbeszélésen, rögtön Szakszinba indultak, ahol még semmit nem tudtak a mohamedán kereskedők fecsegéseiről. Kipcsák nagyfejedelem a kíséretével azonnal Kevevárára lovagolt, ahol Endre, Béla és Levente hercegeket értesítette Pamír és Gerecsák közös jelentéséről. Ekkor a Talmat és Gerové törzseken kívül az összes besenyő törzsek lovasságát értesítették, akik őrséget állottak a szállítmányok sikeres továbbítása érdekében, amíg a nyékiek és az Árpádházi hercegek lovasai az Arvisura kincseket szállították. Az utolsó szállítás befejeztével Ildikó-Ibolya aranyasszony megvárta, amíg a férje, Levente herceg magyar lovasaival eltávozott Füzesgyarmatról, majd Oszlánykának az aranyasszonyi tisztséget átadta. Hajnalhasadtával önkéntes tűzhalállal véget vetett életének, mert az Arvisura kincsek elszállítása alkalmával ez minden esetben megtörtént. Endre, Béla és Levente már csak Kevevárán értesült a dolgokról. Utána a Szent-Illés székesegyházban hálaadó-istentiszteletet tartottak. Az 1047-ik évi Aranyasszony ünnepen már Füzesgyarmaton volt a „Szövetség-Ládája" és az Arvisura-lapok gyűjteménye. Az ősi szokást Ildikó-Ibonya aranyasszony pecsételte meg önkéntes tűzhalállal, majd utána Levente főtáltos is meghalt bánatában. Daróc fősámán vállalta az Arvisura feljegyzések és szertartási kellékek további szállítását. Szár László után a fia, Ung vezér vette át az irányítást. Közben sok kísérő lovas házasodott be a Győr nyéki családokba, s így a nyéki asszonyok is a kísérethez szegődtek. Vata lázadásában, annak halála után újabb csoportok érkeztek kísérő lovasokul, hogy méltó büntetésüket elkerüljék. Majd Vata fia, János 1060-ban lemondott az uruki püspöki tisztjéről. Az Árpád-házból Gerecsák öspörös vette át az uruki-mani egyháznak a püspökségét. Vata fia János indítására a fehérvári törvénynapok alkalmával megtörtént az utolsó pogánylázadás, melyet Béla király erélyesen elfojtott. Ekkor a megmenekült elégedetlenek csatlakoztak a kimenekítők lovas kíséretéhez. Buda fia, Kipcsák besenyő nagyfejedelem örömmel fogadta, öcssének, Vatának és 866 Vata fiának, János uruki püspöknek volt harcostársait és mindannyiukat a besenyők védelmi seregébe osztotta be. Gerecsákot, az új uruki püspököt semmiféle támadás nem érhette, mivel józan, szentéletű egyházfi volt, aki a khorezmiaknak és az ujgur menekülteknek is a segítő kezét nyújtotta. Az Albélára helyezett uruki püspökség élénk kapcsolatot tartott fenn a Van-tó környéki egyházközséggel is, ahonnan sok újabb hír érkezett, amelyet aztán Kipcsák nagyfejedelem Kevevára-Győr és Füzesgyarmat útjának védelmében fel tudott használni. Gyarmat fejedelme a visszamaradt Jenő és Gyarmat törzsek ifjú harcosaival szintén a védelmi vonalak kiépítésénél tevékenykedett. Sok elhárító harcban kellett részt venniük, mivel a mohamedán világban az Arvisura kincsek elszállítása köztudottá vált. Ebben része volt még Kurja besenyő vezérnek is, aki a kazárölő hős, Szvjatoszláv halotti torán is elszólta magát. Kurja nagyon haragudott a kazárölő hősre, mert a Kazár Birodalmat tönkretette. Kurjának 3 felesége kazár nő volt, akik Kurját mindig az oroszok ellen haragították. Amikor a kazárölő hős, Szvjatoszlav koponyájából ivókupát készített és köszöntőt mondott vele a halott tiszteletére, azt mondta: - Most csak a Te kegyetlen koponyádból iszok, de eljön majd az idő, hogy Ordosz kincseinek ivókupájából foglak köszönteni! Ez a Budavári Beavatott Központ tudomására jutott és István király óva intette a besenyőkben bízó hercegeket, hogy azok hozzájárulnak ugyan az Arvisura kincseinek elviteléhez, de nagyon óvakodjanak. A hármas arcú I. István-Vajk királyt szomorúan gyászolta Füzesgyarmat magyari népe. A Béla (Bjeljala) folyó partján fehér lovat áldoztak. Pamír fősámán az áldozati ló májából jósolt a Jenő törzs véneivel, de a Gyarmat törzs vénei is azt látták a jövőnkből: A Vajk után uralkodó Péter teljesen el akarja adni Atilla birodalmát a nyugatiaknak, mert részegen elárulta: „Budavár, Avarbástya és Kurszán várában tömérdek kincs maradt még elrejtye." A magyari nép Péter királyt elűzi és a palóc Aba lesz a király, de őt megöli a kincsre éhes nyugatiak áradata. Utána jön a ViharIsten lován győzedelmes András-Endre, aki uralkodása alatt biztosítja az Arvisura kincsek biztonságba helyezését.

A csillagok járása szerint mire elkészül a tűzokádó sárkánykígyó ellen védelmet szolgáló Arvisura alsóvilága, Pamír fősámánnak le kellett szállnia a kígyó-barlangba, ahol a kígyókirály elárulta: - Igaz a Tesup-nak nevezett baskir Vihar-Isten jóslata, hogy az Égi-Birodalomból az isteni eredetű ArvisuraAnyahita társaival alászállott a fóldünkre, hogy az Égi-lakók tudományát elterjessze. Magukkal hoztak három pulit, két kis tengeri kígyót (delfint), hogy azok okossága segítse az utódaikat, ha a Földön kell maradniuk. A pulik majd emberek módjára terelgetik nyájaikat. A tengeri kígyók pedig,az igazi jövőt megjósolják. Anyahita utódai közül minden tömény emberből lesz egy Egi-eredetű és minden 100 töményből lesz valaki, aki összeköttetésben állhat az Égiekkel. Ezért az Égiek most Pamírt bízták meg az Arvisura titkok védelmével. Pamír Oszlányka aranyasszonnyal visszament a Béla törzsbeli szavárd magyariakhoz, ahol a garaúzokkal őrködtek a Magyarka térségébe érkezett lovasok harckészségén. Tuspa vidékéről gyakran érkeztek mohamedán kereskedők, akik közül egy-kettő elbeszélte, hogy Péter magyari király elárulta a nyugati pénzéhes köröknek, hogy a fejedelmi ifjak az aranykincsek egy részét Füzesgyarmatra menekítették. Ezért a mohamedán kalifátus utasította az arab-khorezmi és a baskir uralkodókat, hogy támadják meg Füzesgyarmat kincsebegyűjtő gerendavárait. 867

A Jenő és Gyarmat törzs vezetésével a többi kis maradék törzsek az Etil (Volga), Jaik (Ural folyó) és a Tobol partjai között őrségjáratokat lovagoltattak. A Gerové és részben a Talmat törzs pártolta a mohamedán kalifátus parancsát a kincsszerzésre, de a Talmat törzs fele az ordoszi úzokkal és ogúzokkal inkább az ősiséget tisztelték a magyariak hagyomány-tiszteletében, ezért a kincsek menekítését támogatták. Úgy gondolták, ők is a Szövetség-Ládája érdekvilágába tartoznak, akik hisznek az Égiek akaratában és az Égből jött tudományok létezésében. Füzesgyarmat Isimbáj alatt, a Béla folyó partján volt felépítve. Kő-alapokon épült gerendaházakból állott. Az építőanyagokat a Béla folyón úsztatták le. Gyarmat törzsében a Béla (Bjeljala) folyó forrásvidékétől lefelé voltak a visszamaradók települései. Az Ural és Béla folyók jobb partjáról 2 Gyarmat törzs elköltözött és a forrásvidékről érkezettek elfoglalták szálláshelyüket. Isimbáj alatt a Dema forrásvidéke felé lévő oldalon építették fel Gyarmat törzsének az új fővárosát. Ezen építkezés és település végrehajtásához az Etil partján visszamaradt Gyarmat törzs is hozzájárult, hiszen a jószágállományuk olyan bőséges volt, hogy az Uralban visszamaradt Gyarmat törzset hamar fel tudták lendíteni. Ennek a Gyarmat törzsnek a fejedelmét a többi visszamaradók is támogatták és a Kuma-magyari földön maradt Béla törzzsel élénk kapcsolatban állottak. Amikor a mohamedán támadások erősbödtek, sokan idevándoroltak a Béla törzsből, sőt Magyarkáról is sokan ideköltöztek. A Jenő törzsből a Káma jobb oldali törzsek elvándoroltak, de a Káma bal oldalán lévő 2 Jenő törzs visszamaradt, akik a marikkal és az udmurtokkal léptek keveredési viszonyba, de a magyari törzsekkel is tartották a kapcsolatukat. Mivel azonban a többi törzs közelebb volt Füzesgyarmathoz, ezért a kisebb csoportok visszamaradt részeit a Gyarmat fejedelemség egyesítette. A kevésbé értékes szállítmányokat már 1045-ben megkísérelték az Ural (Jaik folyó) jobb oldalán felfelé szállítani, de sokszor érte támadás az elvonuló csoportokat. Később a Béla folyó forrásvidéke felé szállítottak. Végül Isimbájnál átkeltek a Béla folyón és a jobb oldalán haladva elérték Ufát és ennek a folyónak a forrásvidékén át vitték Tömén felé, ahol a hegygerinc előtt a manysik átvették a szállítást. Amint elérték az erdőségeket, itt már az asszony-uralom alatt élő manysik éltek és a Gyarmat törzsének lovasaitól teljesen átvették Arvisura kincseinek szállítását. Eleinte arról is szó volt, hogy a Káma folyása mellett a Sziklás Uralon keresztül szállítsák a SzövetségLádáját, de ezt sem a magyar, sem a magyari, de még a manysik sem vállalták. Itt már Vihar-Isten utódaival nem is lehetett szállítani, mivel nem bírták az itteni éghajlatot és hideget. A baskir-magyar szívós lovakkal folytatták az utat. A manysik csak rénszarvas szánokon szállítottak, mivel a nyári utazás itt lehetetlen volt az ingoványos-mocsaras vidékek miatt. Ezért a jász-síksági lovak csak Füzesgyarmatig közlekedtek. Pamír fősámán mindig lovas kísérettel ment Magyarkára, ahonnan híreket hozott. Egy ilyen utazás alkalmával Magyarka közelében mohamedánok megölték. Pamír életveszélyes sebesülését Oszlányka aranyasszony sebápoló csoportja még egy darabig ápolgatta Garaúz-földön, de a leggondosabb ápolás mellett is meghalt. Feleségét később gyermekeivel együtt feleségül kérte a Van-tó környéki uruki-mani öspörös Tuspában, de ő csak haza vágyott. 1052-ben vállalkozott a nagy útra. Tavasszal indult útba Magyarkáról, ahonnan a magyarkai uruki-mani püspök összegyűjtött híreit vitte Füzesgyarmatra. Hosszú útján Kipcsák nagyfejedelem és a Béla törzs 868 csapatai mentek szavárd-magyar vezetéssel, míg a fejedelmi ifjak közül Zombor, II. Lebed és Pereg vitéz kísérték.

Gyarmat fejedelem elmondta Oszlánykának, hogy a baskir-magyar föld ifjúsága meg van bolygatva, mert leányaik közül sokan férjhez mentek a magyar és besenyő ifjakhoz, akik a Jász-síkságra készülnek. Ilyen ifjú párokból álló lovas-kalandozókkal indult tovább a nyéki-Győrbe. Itt szintén azt tapasztalta, hogy a lovaslegények, de főként a fejedelmi ifjak baráti köre megnősült. Mire Lebedvárra érkeztek, egész kis hadsereggé egészült ki az ifjú házasok serege. Lebedvár ekkor még zömében magyar nyelvű volt, s a házasságok száma még nagyobb volt, mint Győr és Füzesgyarmat térségében. Endre király felesége és ügyeskezű udvarhölgyei társaságában elterjedt azon nézet, hogy Magyarországon melegebb van és a földek jobban meg vannak művelve, s jobb élet van, mint Lebédiában, ezért szívesen követték Anasztázia királyné példáját és magyar ifjak feleségei lettek a férjhezmenendő leányok. Mivel a legtöbb gazdag leány hozott magával cselédet vagy rab házaspárt, Ungvár környékére orosz beszédű lakosok is kerültek. Ung vezér és Szobránc birtokán helyezkedtek el. Útcsinálással és építőanyagok kitermelésével foglalkoztak, amelyet a sebes folyókon úsztattak le. Ilyen viszonyok mellett aztán sokan otthagyták Halics és Ladomér birodalmát és elköltöztek a hegyszorosok vidékére. Ebben nagy szerepet játszott az orosz orthodox papság is, akik szívvel-lélekkel térítették a magyar és a bese nyő lakosságot is a görög szertartású hitre. A területek átengedése és megtérés miatt szívesen hozzájárultak a kievi fejedelemség engedélyével, hogy a jászvásári Anasztázia királyné lovas népe a baskir-magyar földre menjen látogatóba. Mindez a besenyő társadalom területének szélén, a hittérítés területén ment végbe, ahol a csatározások érthető okból szüneteltek. Minderről Ung vezér jelentést tett I. Endre-András magyar király és felesége, Anasztázia királyné előtt, aki igen kedvelt leánya volt Bölcs Jaroszláv kievi orosz fejedelemnek és az udvarának. Nagyon örültek annak, hogy Lebedvár és Halics térségéből sokan áttelepültek a Jász-síksági Magyarországra, hiszen ezek mind a királynét támogatták. Anasztázia azonban csak ritkán tartózkodott Veszprémben. Inkább Székesfehérvárt és Endrevárát kedvelte, valamint a Dunna-Ordoszban lévő melegvíz forrásokat. Szívesen átengedte Oszlányka aranyasszony részére a keszthelyi uruki-mani kolostort, ahol Pamír fősámánnak az összes kincseit és feljegyzéseit elhelyezte. Oszlányka aranyasszonyt a keszthelyi várkapitány, Pető Gáspár vette el feleségül. Ebből a házas ságból 8 fiú született. Ezen ifjak, amikor felnőttek, megfogadták, hogy soha nem hagyják el szülőfóldjüket, mivel mostoha testvéreik az anyjuk halála után mind férjhez mentek, de olyan hazátlannak érezték magukat. Az Arvisura kincsek kimenekítése során betelepülők érkeztek. Endre király Budavár 72 töményének elosztása alapján telepítette le az érkezőket, például a manysi ifjakat Zalavár ispánságába,a hantikat Hont ispánságába, míg a csuvaszokat Csanád vára alá, hiszen mindannyiuknak ott volt az eredeti töményterülete. Endre a lemásolt Arvisurákat szorgalmasan olvasgatta. Azon úz lovasokat, akik a kimenekítésnél segédkeztek és egy-egy rimalányt vettek el feleségül, a palócságba telepítette. Endre király gondjait Oszlányka aranyasszonnyal is megosztotta: - Mitévők legyünk? - kérdezte - mert nyugatról a mainzi érsekség és a német származású papság attól tart, hogy orosz házasságom révén mindannyian átállunk a bizánci hitre. Ebben az ügyben később Királyi Tanácsot hívott össze Endrevár és Duna-Ordosz 869 lakhelyére. A főurak és a papság azt javasolta, hogy Salamon királyfinak fóltétlenül német ajkú hercegnőt kell feleségül vennie, hogy római katholikus hercegnő legyen Magyarország királynéja. Salamon ezért Judit hercegnőt vette el feleségül, így IV Henrikkel is helyreállt a béke. Endre király szívesen adott harcosokat Füzesgyarmat fejedelemsége részére, de azért a legjobban a keleti országrész ifjúságára támaszkodott. Mivel a nyugati világgal és fia nyugati irányzatú házasságával volt jobban elfoglalva, minden keleti irányú gondot öccsére, Béla hercegre ruházott át. Béla herceg több alkalommal járt lengyelorosz-magyar lovasok élén Kipcsák nagyfejedelemnél, aki vállalta a további terheket. Sőt együtt lovagoltak 1055 nyarán Füzesgyarmatra, Szakszinba és Magyarkára, ahol megkérte a fejedelmeket, hogy tájékoztató népszámlálást tartsanak, vajon mennyi a 24 Hun Törzsszövetségben a magyar-besenyő és a szavárd, valamint a baskir magyaroknak a létszáma. Béla herceg 1058 medvetorára ezen népszámlálás eredményét az alábbiakban állapította meg: A falubírók és városi bírák adatai szerint a belső ispánságok területén 1055 Aranyasszony napján az aratási ünnepen: 1 067 912 lélek A külső ispánságok területén és a belső gyepűkön: 1 113 098 " Az Avaria és Karatán gyepűkön összesen: 9 875 " A Magyar Királyság területetén mindösszesen akik felett I. Endre-András király uralkodott: Moldovában, akiket az uruki-mani papok tartottak nyilván Halicsban a sámánok és bábák tartottak nyilván: Ladomériában a falusi bírák és sámánok szerint: Nyéki-Győrben a rimalányok tartottak nyilván: A volt Lebéd-házi uralkodók területén magyarok éltek: Gyarmat fejedelemségének törzsenkénti létszáma: Gyarmat, Béla, Megyer ésTarján törzsnél nyilvántartva: Jenő, Kürt, Nyék, Gyula és Kéri törzsnek az állományában

Füzesgyarmat fejedelemségének létszáma összesen: Kuma-Magyarországi Béla törzsnél: Szavárd magyaroknál a sámánok nyilvántartásában: Magyarka fólött elszóródott uruki-mani hívő magyarok: Kuma-Magyarországban összesen: Az összmagyarság létszáma a kabarokkal és utódtörzsekkel: Lélekszámban kifejezve mindössze: A besenyők létszámát a törzsi fejedelemségek adták meg: Talmat törzs létszáma: 12 628 buddhista 8520 sámánista Gerové létszáma: 21 620 mohamedán 5 238 sámánista Csopon törzs sámánista létszáma: Kulpé " " " Erti " " " Sur " " " Gyula-Jula törzs 24 972 uruki-mani 2 354 sámánista Kapgán-Szörény törzs 31 636 uruki-mani 1 793 sámánista Besenyő törzsek létszáma: A magyar-besenyő szövetség összes létszáma: 870 2 190 885 lélek 22 612 lélek 11 957 " 15 765 " 14 972 " 65 326 lélek 45 620 lélek 41 914 " 86 534 lélek 39 732 lélek 36 986 " 17 256 " 93 974 lélek 240 tömén 2 436 627 lélek. 21 148 lélek 26 858 " 29 562 " 28 843 " 31 864 " 35 679 " 27 326 " 33 429 " 231 709 " 2 668 336 lélek Endre Királyi Tanácsát a teljes lélek-számításban az érdekelte, hogy milyen erők állnak mögöttük. Kitűnt a 955-ös és az 1055-ös jelentés nagy különbsége. Az orthodox bizánci hit elterjedése miatt már nem számíthat a besenyők töményeire, így nyugat felé kellett igazodniuk. A bizánci katolikus hit követői nagyjából már felszámolták a Kazár Birodalmat, a besenyők javarészét keresztény hitre térítették és ezeknek a harcára Endre király már nem számíthatott. A legnagyobb baj az volt, hogy szétforgácsolódott a besenyő törzsek szövetsége. A 21 620 mohamedán, a 12 628 buddhista, a 90 856 uruki-mani és a 135.615 sámánista hitű lélek családjában más-más módon gondolkoztak. Legnagyobb rész azonban még mindig a sámánista csoport volt. A legnagyobb baj az volt, hogy a keresztény hittérítésre mindig nagyobb gondot fordítottak, amely azzal járt, hogy a besenyő nép lassan elvesztette a nyelvét. A Királyi Tanács a jövőre gondolt. Nem lehet már minden esetben számítani az orosz fejedelemség és az áttért besenyők fegyveres segítségére. Az Avar Birodalom visszahúzódása miatt és István király házassága révén ugyan kirajzolódott az írásba fektetett pannonföldi határvonal, így számítani lehetett arra, hogy meg tudják menteni a Jász-síkságot, Pannonföldet és Erdőelvét a magyarság számára. Boroszlóban, Iglóban, Marótföldön és Avaria-Encs vidékén az avarok létszáma csak töredékben jelentkezik, mivel hittérítés révén az avarok németekké váltak. István király feláldozta még a fiát is a papság által szentesített határok érdekében. Endre király most szintén válaszú elé lett állítva, vajon Salamon házassága révén biztosítva lesz-e a magyarság jövője? Hírszolgálata révén tudta, hogy a keleti segítségben már nem bízhat, mert a 24 Hun Törzsszövetségi ázsiai lovas tömegek már a besenyőket fenyegették egy olyan elgondolás szerint, hogy a kereszténységnek ellenálló 14 tömény léleknek a segítségére sietnek. Az Etil keleti oldalán már ott állottak a sámánista kunok és úzok harcrakész töményei. Mögöttük pedig ott toporzékoltak Nogaj fejedelem tatárai, keresve a lege lőterületeket. Amíg Endre király az ország nyugati védelmét fia házasságával, s ezáltal Magyarországon a jólétet biztosította, Béla herceg Erdőelvén, Ladomérban, Halicsban és Füzesgyarmatig biztosította Budavár Beavatott Központjának a kimenekítését. Béla herceg egyik legfontosabb szerepe az volt, hogy a Magyarországba vágyó ifjúságnak az Erdőelvére való letelepítését elősegítse. Ez az ifjúsági bevándorlás azonban a sámánisták létszámát megemelte és Kolozsvár környékére érve a határvidéken élő sámánisták

elégedetlenségét támogatták és ez néha pogány-lázadássá fajult. Az elégedetlenkedő ket először Vata, majd Vata fia, János vezette. Ez a mozgalom először Endrét, majd I. Béla királyt segítette hatalomra. Mindkét esetben a Királyi Tanács a nyugati kereszténység mellett döntött, mert az orosz-besenyő segítség a keleti nomádok támadásai miatt bizonytalanná vált. Bélának örömére szolgált, hogy a keresztény és sámánista besenyők is megengedték a Füzesgyarmatra való menekítést. Az utolsó szállítmányt a medvetor hajnalán vitték Füzesgyarmat felé. Már messziről látták Füzesgyarmat kamlik táborát, amikor váratlanul gerové-besenyő lovasokba ütköztek. Azok görbe kardjaikat kirántva rohantak a csoportot kísérő lovasok felé. Dühödt ordítozással, Allah! Allah! - üvöltéssel vágtattak a meglepett, hidegtől meggémberedett lovas és szánkótábor felé. Az Erti-Sur besenyők és átadó magyar fejedelmi ifjak is kardot rántottak és megkezdődött a véres küzdelem. A külső kamliktáborból is megérkezett vad vágtában a fogadó lovasok serege. Végül a gerové mohamedán besenyők fanatikus serege jókora veszteséggel megfutamodott. 871 Sajnos II. Lebed és I. Szabolcs ivadéka, Boja fia Kipcsák vitéz ebben a nemvárt küzdelemben lóháton, karddal viaskodva hősi halált halt. Füzes-gyarmat áldozati kegyhelyén az ilyenkor szokásos hamvasztási módszerrel elhamvasztották. Gyarmat fejedelem egy díszes prémes szánkót ajándékozott a régen várt fejedelmi ifjú emberfejes urnája részére, akit visszafelé haza fognak szállítani. 1063. első napján, a híres füzesgyarmati medvetor hajnalán 12 magyar vitéz hősi halállal elpusztult. Utána a medvetori szertartás még négy napig tartott. Nemsokára a manysi díszünnepélyen részt vevő fejedelmek is jelentették, hogy egy-két nap múlva megérkezik az átvevő Pamrán nagyfejedelem is, de a fagy miatt késik. A medvetor változó érzelmekkel, mesélő és zenés fokozatokban az egész fejedelmi városban folyt. Gyarmat fejedelem Ung vezértől hivatalosan is átvette az utolsó küldeményt. Szobránc aranyasszonyt a medvetori ünnepség védasszonyává tették, és igaz örömmel ünnepelték az elvándorolt jász-síksági magyarok aranyasszonyát, aki az asszonyok külön gyülekezetében közel 800 esztendő után tudott mit elbeszélni. Ugyanis a hivatalos medvetoron az asszonyok nem jelenhettek meg, de olyan sok év után minden mondanivalójukat elmondották. Jókat-rosszakat egyaránt, nem volt eltitkolni valójuk. Egy-két fiatal özvegyasszony felajánlotta, kíséretül fognak szegődni minden ingóságukkal, mert már megunták a fagyos világukat. Amikor az ötnapos medvetori szertartás befejeződött, a Szakszinban székelő Kipcsák nagyfejedelem riadót fúvatott. Felkészült a prémes-szánkós átadó különítmény, amelyet egyébként a manysi fejedelmek és a táltosok már átvettek és a fúzesgyarmati nagyfejedelem elindította Kipcsák szakszini besenyő nagyfejedelem védnöksége alatt a prémes-szánkókkal felszerelt csoportot a Gyarmat-Jenő törzsbeli vitézekkel együtt az Urál-Bérc Öregének alsóvilága felé. Füzesgyarmat belső várának főterén Gyarmat nagyfejedelem a Vitézek Oszlopa mellett az elvonuló prémesszánkós csapatokhoz így szólt: - A Seregeknek Hatalmas Urát arra kérem, hogy az Élet-Kegyhelyét biztonságos helyre újból elvigyétek! Ne kaparinthassa meg annak titkát sem az álnok keresztényvilág, sem Mohamed szemforgató, hazug serege, mert ezek minden népből csak hasznot akarnak húzni. Legyen az ataiszi, ordoszi érdeknélnélküli szeretetünk örök igazsága titok. Vezessen Hadúr-Tórem benneteket az Igazság útján! Békesség Néktek! Azonban nem minden úgy történt, ahogy tervezték, bár a keletiek sámánvilága megígérte, hogy az utolsó téli szállításnál a kimenekítést minden erővel támogatni fogja. Füzesgyarmatot elhagyva, a némán vonuló szánkós-prémes hadsereg hangtalanított, szalmabocskoros lovakon kísérve egy tisztásra ért. Hirtelen csengőszánkós lovak hangja csilingelt bele a téli csendességbe. A legfiatalabb Vihar-Isten ló beleszagolt a zúzmarás fehérségbe és vésztjóslóan nyerített. Minden, kissé meggémberedett ló felriadt. Ordítás, kürtök rivalltak. Csengőszános besenyő lovasok prémsüvegei bukkantak elő a legelőnek használt dombhajlaton. Gerové mohamedánok üdvrivalgó serege csapott le Kipcsák besenyő nagyfejedelem Arvisurát mentő seregének elő-őrs szánkóira. A dombtetőről nyilat lőttek a gerové besenyők hordái. Aztán ordítva, vad vágtával közeledtek, míg a hátvéd nyilasok égő pamacsos vesszői megvillantak és belefúródtak a prémmel bélelt szánkók gyúlékony gönceibe, díszes faragvány-deszkáiba. Itt-ott lángba borultak a szánkók és a rókaprémes melegítők, medvebundák. Lángok csaptak a szánkós prémes kíséretre, de a harcosok mindent eloltottak. 872 Minden oldalról zengett a Farkas-domb hajlata. A gerové besenyők eget rengető ordítással közeledtek. Kipcsák nagyfejedelem és Gyarmat törzsének lovasai: HujHuj! Rá-Rá! ordítással szablyát-kardot, tőrt rántottak és dárdákat szegeztek a támadók ellen. Véres volt a küzdelem. Hadúr-Tórem és Vihar-Isten lovasai vitézül küzdöttek a túlerő ellen.

Gyarmat törzsének táltosai és az átvevő manysi sámánok is felértek a dombtetőre és az Égiekhez kiáltoztak az Öreg-Osten segítségéért. Egy-két szán hamvába roskadt. Égett-ropogott minden. Folyt a rettenetes öldöklés. Allah segíts!... Seregek hatalmas Istene, irgalmazz! - kiáltották az Ég felé. Vért lehetett látni mindenfelé. Magába roskadt lovak tetemei, halott vitézek hevertek mindenfelé. A prémes-kucsmák, véres turbánok néhol emberfejjel együtt hullottak hóba. Gazdátlan lovak futkároztak. De íme, kürt rivallt a fenyvesben, s az északi szelek feljajdultak. Pamrán manysi fejedelem prémes-szánkós rénszarvas vontatta serege vad ordítással vetette magát a küzdelembe. A gerovék megtorpantak. - Jaj nektek, turbános árulók! Vágtatásban vetik magukat hátulról a gerovék támadó lovasaira. A most érkező kabarok kicsiny, fürge lovaikon vágtatnak a küzdelembe. Kardra kaptak a manysik vitézeivel és íme, valahol távol erős mozgás támadt az erdőben. A tomaji sámánok fellázították a fekete úzok vakmerő vitézeit és most minden oldalról rávetették magukat a gerovék tartalékaira. - Huj-Huj! Rá! Rá! Rá! - ordították, és a hitehagyott besenyőkre vetették magukat. Úgy kellett nekik, mert elhagyták Óreg-Ostenük tiszteletét! Most már nemcsak a kitaposott út felé kellett támadni a besenyők áruló seregének, hanem hátrafelé is, mert az úzok hatalmas erővel, fergeteges rohammal vágtattak a tisztásra. Megingott a gerovék áruló serege. Dühödt védekezés lett a támadásból. Most már a Gyarmat-Jenő törzs harcosai támadtak dühösen. A gerovék megfutamodtak, de a fekete úzok mindannyiukat üldözőbe vették. Mire beesteledett, ájultan roskadt a prémes szánkóikba Kipcsák vitézeinek sokasága. A manysik segítették a sebesülteket és ölelgetve életet leheltek a rokoni magyariakba. Csendesen átraktak minden kincset és Arvisura anyagot a rénszarvas vontatta szánjaikba és lassan elindultak észak felé. Füzesrét falvának lakói jöttek a küzdelem után az ilyenkor szokásos halotthamvasztásos temetkezést elvégezni. Gyarmat és Pamrán nagyfejedelem egymást ölelgetve elbúcsúztak, soha többé nem találkoztak. Kipcsák nagyfejedelem hősi halált halt. Távolról még végignézték az elhamvasztását, majd egy Keszi törzsbeli göröncsér díszes urnát hozott, amibe a hős tetemének porait Szakszinba szállították. A gerovék hamvait meghagyták az erdő szélén leselkedő farkasoknak. Füzesgyarmaton jelentették az Öregek Tanácsának, hogy sikerült az Arvisura kincseket a manysi-hantik haderejének átadni, akik most már biztonságosan viszik rénszarvas fogataikon az Urál-Bérc Oregéhez. 1063 nyarán Miltény fia, Zombor és Kökény fia, Pereg jelentette I. Béla királynak, hogy a kardok-dárdák és prémes-szánkók csatája után sikerült a manysi-hantik seregének átadni az Élet-Kegyhelyének titkait és az Uruki-Karnaki-Ordoszi Szövetség Ládáját. Ezzel a magyarság kilépett a sokezer éves álomvilág keretei közül! 873 Hej rege rejtem 300 (C). Arvisura Amit Árpád utódainak tudni kell Levente, Báj fősámán, Gerecsák és Boglárka aranyasszony titkos rovása Kr. e. 5758-Kr. u. 1075. (m.t.é. előtt 1718-5115. m.t.é.) A kievi Szent-Illés székesegyház alsóvilágában Levente főtáltos, a Szakszinban székelő Báj fősámán, Gerecsák uruki püspök és az ügyes kezű Boglárka aranyasszony elolvasták az eddig alkotott összes Arvisurákat, amelyekből titkos Arvisuraként lerótták mindazt, amit Árpád utódainak a jövőben tudni kell. A Kaltes-asszony szekerén érkezett Égi-lakók leszármazottainak a tevékenysége Földünkön a legjobban Gilgames tevékenységében tükröződik. Gilgames, az istenember és Enkidu vadember a harcukban jó barátokká lettek és Samas napisten segítségével megölték Humbabát. A két jóbarát harcosaik segítségével kivágta a cédruserdőt. Utána diadalmasan érkeztek meg Uruk városába, ahol Istár, a szerelem istennője szemet vetett a hős Gilgamesre. Meg akarta hódítani magának. Az uruki király azonban gúnyt űzött Istárból, aki Anuhoz, az Égi-Atyához fordult segítségért. Istár az Égi-Bikát követelte a város lakóinak megsemmisítésére. Anu engedett a könyörgésnek és a Bika feldúlta a várost. Gilgames és Enkidu harcra kelt a szörnyeteggel és leterítette. Gilgames tudta, hogy az Égi-Bika idejének Világhónapja Kr. e. 4518-tól Kr. e. 2358i~ terjed. Ha Égi származású fóldlakóval kerül szembe, erejét kímélni kell, mert az Egbolton még kötelességei vannak. Uruk városa lelkesen ünnepelte a győzteseket, de az istenek Humbaba és az ÉgiBika legyőzéséért halálra ítélték Enkidut, aki meghalt. A hős Gilgames siratta társát. Az emberekben megjelent a balálfélelem, ezért világjáró útra indult a halhatatlanság megkereséséért. Végül Suruppak királyához, Um-napistihez fordult, átkelt a halál tengerén és kimerülten, már csak állatbőrökel fedve, mocskosan a folyamok torkolatához ért, ahol Um-napisti lakott. A Halhatatlan elmesélte Gilgamesnek az Özönvíz regéjét, s elmondta, hogyan épített annak idején Éa isten tanácsára egy hatalmas hajót, amelyen az övéit megmentette. Gilgames állhatatos könyörgésére elmesélte neki, merre van az a hely a tenger mélyén, ahol az örök ifjúság füve megtalálható. Gilgames lemerült és megtalálta, majd felhozta a füvet és utána elindult hazafelé. Ám az Égiek másként

határoztak. Fürdés közben egy kígyó ellopta az Élet-füvét. Gilgames csalódva és reményét vesztve visszatért Uruk városának falaihoz. Egy szomorúan éneklő hangot hallott: Miért indulsz ily hosszú útra? Miért igyekszel, fáradsággal Az áthatolhatatlan vizekhez? Hadd tudjam meg, mit akarsz! - Azt akarom az Égiektől - válaszolta Gilgames -, hogy hősies harcom eredményeként az utódaim mindig megtalálják a békességhez vezető utat. Égi adományként lássanak a jövőbe! Gilgames, az Árpádok vérének őse tudta: Az avar kincsek elrablása után most a mainzi érsekség beavatottjai is tudják, hogy templom-építési terveikhez a magyar királyság ősi kincseit, szellemi értékeit meg kell szerezni az újabb, építkezéseik és a templomok arany kegyszereinek készítése végett. Ezért kellett az ősi Gilgames tanácsára az Arvisura kincseket keletre menekíteni. Levente és Báj írnok serege azért rót 874 ta szorgalmasan a kievi Szent-Illés székesegyháznak alsóvilágában az Arvisurák titkos iratait, hogy az Árpádok új államvezetését megsegítsék. A kereszténység újabb látszólagos felvételével a nyugatiakkal egyenlő népekké kell válnunk. Mindez Budavár Beavatott Központjának és István király államvezetésének tudtával történt. A Magyar Királyság területén maga Csaba nádor kísérte a szállítmányokat a Kárpátok szorosáig. Innen Szár László, aki Vladimir leányát vette el feleségül, az Árpád-házi hercegekkel, Endrével, Bélával és Leventével vette át a kíséretet a görög keresztények, uruki-mani hívők, és a sámánista besenyők segítségével. A haszon leső gerové besenyők a kincseket magukévá akarták tenni, de a manysi, rénszarvas szánon érkező hősök a kun és fekete-úz harcosok segítségével a gaz, támadó gerovékat megsemmisítették. Ebben a csatában Kipcsák besenyő-nagyfejedelem is elesett. Mindezek kimenekítésére Budavár Beavatott Központnak azért volt szüksége, mert az Atlanticról elmenekült embertömeg nagyon kegyetlen volt. A római pápa személyében vagyoni és szellemi vonalon magukhoz ragadták a hatalmat. Ha valaki nem azt vallotta, amit ők, azt agyonverték vagy felnégyelték. Budavár Beavatott Központja Gilgames tanításának alapján azt vallotta, hogy Földünk göbölyű, s igaza van azon úz regének, miszerint Ruda-Tórem vasforraló üstjéből Sis-Tórem a tűzgolyókat a világon szerte dobálta és így keletkezett a Földünk, amelyik belegabalyodott a felhők vizébe és nagyon lehűlt. Ezen a sárgolyón aztán Joli-Tórem Kaltes-asszonnyal életet teremtett. Róma viszont az Atlanticról menekülőkkel azt vallotta, hogy Földünk olyan, mint egy korong, amelynek a szélén a tenger vize lezuhan és felhő keletkezik belőle. Ebből vannak az esők. Ezért Budavár Beavatott Központ tudósai a nyugati hittérítőket kinevették. Ataiszról terjedt szét az Istenség tudománya, amelyet Kaltes-asszony földjéről hoztak magukkal az Égiek, amely által a Föld lakói megtanulták az állatok megszelídítését, a földeknek a megművelését, Templomgazdaságok vezetésével jólétet teremtettek a Földön és építményeikben is mindig tökéletesebbet alkottak. Az uruki keresztények időszámítása szerint Kr. e. 5 702-ben a pateszik, azaz papkirályok uralma megszűnt és Kr. e. 5038-ig váltakozó megegyezés szerint a lugalokkal vagy fejedelmekkel együtt uralkodtak. Később, a jégkorszakot követő lassú Ozönvízben, amelynek történéseit Kr. e. 5 758-tól Kr. e. 5 038-ig jegyezték fel, a rohamos vízszint emelkedés miatt mindenki menekülni igyekezett a süllyedő Ataiszról. Fokozatosan kiépítették gyarmat-birodalmaikat. Földrengések közepette Ataisz elsüllyedt, majd utána mindent elborított az Égiek koráll-tengere. Buda kőfaragó fejedelem Kr. e. 5 038-ban felépítette a fokozatos honfoglalás után Úr városának hegyi Templomát. Ugyanis a beavatottak közössége a víz emelkedéséből észrevette a jégkorszakok közül a legutóbbi fokozatos megszűnését, amikor Földgolyónkon a tengerek vízszintje általánosan emelkedni kezdett. Ezért a Káldok, Szavárdok és Szabírok előreküldésével Amu-óm, Anina-óm, Uruk-óm, Indijó-óm, Agaba-óm stb. gyarmataikat alapították meg. A Barszil beavatottak észrevették, hogy hét Égi-Bölcs a tengerből kilépett és tudásukat a földi halandóknak átadták. Egyben figyelmeztették a lakosokat, hogy újabb folyóközi özönvizek fognak keletkezni és kezdjenek újból bárkákat építeni. Ezért Kr. e. 4 950-ben, majd a későbbiekben Úr város tartományából északra menekültek, míg a hitetlenek az özönvizekben elpusztultak. Ataiszban Uruk népével együtt éltek a Hun Törzsek népes Szövetségei, majd a Saka-szkíták, az Agabák, az Indijók és a Kanakok. Ezen néptörzsek közül Uruk népe és a 24 Hun Törzsszövetség Úr város környékére menekült, de az emberáldozatos te 875 metkezési mód miatt a hunok rövidesen elhagyták Úr város környékét és beavatottjaik tanácsára a szavárdok hegyei felé menekültek a vérontások elől. Lovaikat magukkal vitték, de a szamaraikat hátrahagyták. Mivel Uruk népe csak szamarakkal művelte fóldjeit, így a hunok szamarait más értékekkel felcserélték. Különben is, a hunok lovainak legelő kellett, amely ezen a vidéken már kevés volt, viszont a szamarak gyengébb takarmánnyal is beérték. Ezért a hunok Magya nevű vezére Kurd, Hunor és Magyor fiainak vezetésével az északi folyóvidékek legelőkben gazdagabb vidéke felé indult.

A hunok beavatottjai Nippur pateszi beavatottjaival szerződést kötöttek, hogy minden emberöltőben, azaz 20-25 évenként Uruk népének vallási központját kalandozó rokonlátogatások során felkeresik és az írnokképzést a sámánok oktatása kapcsán ők is bevezetik. Az írópapok városába minden száz évben eljönnek vezetőik, hogy beavatottjaik révén az Egiekkel meglegyen a szellemi kapcsolatuk. Lassú vándorlásuk alatt a gazdagabb hunok a jó legelők reményében fokozatosan lemaradtak. Végül Hunor a Hun-tó partján megalapította Hunor városát, míg a kevés lóval rendelkező hunok a Sárga-folyó, azaz Hangun folyó nagy kanyarjában verték fel a sátorfájukat és megalapították Ordosz városát. Itt Buda kőfaragó fejedelem tanítása szerint felépítették Ordosz-várát a beavatottak sámán-központjának előre megbeszélt kőépítményeivel. Minden 20-ik évben, amikor az 5 éves sámánképzés és a 4 éves tárkányképzés végzős növendékei időben összetalálkoztak, megrendezték az ifjúság vetélkedőjét, a pusztaszeri Nagy-Süánt. Itt eldöntötték a rokonlátogatás irányát, s így 20 évenként felváltva észak-kelet-dél és nyugat irányában a Nagy-Süán győztes vezetésével rokonlátogatásra elindultak. Ezek a rokonlátogatók elmondották: Gisgali aranyasszonynak Uruk városában Kr. e. 3 578-ban Anu istentől származott fia, Éa unokája, Gilgames, aki így 2/3-ad részben isteni és 1/3-ad részben emberi származású volt. Egész életében hős volt és mindenki szeretettel nézett fel rá. Az Égiek Istárnak, a szerelem istennőjének tanácsára elrendelték, hogy sok gyermeket adjon a világnak a műveltség és haladás érdekében. Gilgamesnek Urukban, Suruppakban, valamint Umma városában, az Úzok fóldjén sok utódja született, akik mindannyian beavatottakká váltak és Nippur városában felállították a Beavatottak Központját. Minden emberöltőben megválasztották 5 erős beavatott közül a beavatottak Lugalját, vagy fejedelmét az ifjúság vezérei közül, aki a világon az összes beavatottakat szellemi vonalon összefogta. Gondolat-rezgés tudomá nyuk alapján állandó összeköttetésben állottak egymással. 20 évenként a Gilgames utódok vezetői a mindenkori Beavatott Központban találkoztak. A beavatott Gilgamestől származó pateszik, azaz papirendi uralkodók, Szumér, Bothon, Esthon, valamint Abesszínia területén az 5-ös csoportok beavatott fejedelmei a következők voltak: Jukagir Kr. e. 3540 Tirisztul 3520 Tutu 3500 Bária 3480 Mene 3460 Büküt 3440 Holi 3420 Szagáj 3400 Satjala 3380 Kujuga 3360 Inlila 3340 Arad 3320 Gisgal 3300 Nebó 3280 Gudiás 3260 Mábár 3240 Samas 3220 Agadir 3200 Tónusz 3180 Ezen beavatott fejedelmi uralkodók, mint a szellemi élet vezetői először csak Szumér területén uralkodtak, ahol a szellemi élet titkos tanait összegyűjtötték. Később hatalmukat az egész fóldre kiterjesztették a más fóldrészeken élő beavatottak révén, és ugyanúgy, mint Ataisz korában, elterjesztették az építkezési, mezőgazdálko876 dási és iparűző tudásukat. Ezen az ugyancsak 20 évenkénti váltásban megválasztott 5ös csoportnak a szellemvilágát az alábbi, Gilgames vezetésű beavatottak révén három központban kiterjesztették, de az összekötő nyelv a szumér nyelv maradt. Ekkor már három városban működött a beavatott központ, amely közül csak az egyik volt a vezető hatalom. A beavatottak fejedelme mindig a legvédettebb helyen tartózkodott. Ezek az alábbiak voltak: Ména Kr. e. 3160 Tásmit 3140 Araliz 3120 Gudián 3100 Orda 3080 Tetti 3060 Jutacs 3040 Szarduri-Hórita 3000 Kudurát 2980 Tarturi 2960 Abas 2940 Baksa 2920 Baldur 2900 Batta 2880 Torontá12860 Kojon 2840 Az egyik fenti esetben Szarduri balesetet szenvedett és Hórita vette át a Beavatott Központ vezetését és ő lett védett fejedelemmé, akit az elődeihez hasonlóan minden ellen megvédtek. Mind az öt beavatott még öt gyengébb karéjjal rendelkező beavatottal volt körülvéve. Így a beavatottak belső magja 30 főre emelkedett. A törzs mindig 30 főből állott és a hiányokat a fejlődőképes beavatottakból pótolták. Ehhez csatlako zott még a külső mag, amely az ifjúsági beavatottak seregéből állott. Arra nagyon ügyeltek, hogy a beavatottak közös nyelve csak a szumér nyelv maradjon, mivel a beavatottak táborának egy nyelven kellett beszélnie, hogy azt az egész Földön megértsék. Ezen a nyelven tárgyaltak minden 20-ik évben a beavatott központban és Gilgames utódjai közül minden esetben megválasztották a beavatottak új fejedelmét, míg az addig vezető nagyfejedelem az Öregek Tanácsában foglalt helyet, amely csoportosulásban az Égiek tudományát továbbfejlesztették. A szumér nyelvet átvették az Egyiptomi, az Abesszin és a Hettita uralkodóházak is. Az elterjedt Gilgames beavatottak közül az a törzs volt mindig hatalmon, akik a legtöbb, s egyben a legerősebb beavatott szellemi ötösfogatot adták. Ha valamelyik beavatott meghalt, a következő ötből került a legerősebb beavatott a helyére. Ezeknek az ötös csoportoknak mindig megvolt a teljes létszáma, mivel a lovas összekötő beavatott csoportok között végeztek futárszolgálatot és így a beavatottak táborában a helységek megnevezésétől fúggetlenül a hiányokat az ifjú beavatottakból pótolták. Nippur után Karnakban, Ninivében, majd Hettevarett (Hétvár) után Ordoszban volt a 24 Hun Törzsszövetségben az elfogadott és vezető Lugal. Például: Imola Kr. e. 2880

Bihar

2800

Dernő

2780

Hana

2760

Kafrád

Arkádi

2720

Balinka

2700

Pannon

2680

2740

Kargasz

2660

Zőbele

2640

Győri

Pongó

2580

Karoldi

2560

Vasuki

2500

Onga

Kéked

2420

Abakun

2600

Turkudál 2540

Mura

2520

2480

Arnót

2460

Kolami

2440

Hatus

2400

Kézdike

2380

Halisa-Abalán 2360

2340

Kucsum

2320

Szavárd

2300

Kudális

2280

Csitár

2260

Tavár

2240

Debasin

2220

Dusa

2200

Boga

2180

Pelse

2160

Kara

2140

Szahal

2120

Maja

2100

Ola

2080

Taz

2060

Kargami

2040

Idasi

2020

Ugoljás

2000

Gijári

1980

Sabália-Káma 1960

Kazarián

1940

Magadár 1920

Koprés

1900

Uszirten

1880

Lubi

1860

Ugra

1840

Panku

1820

Anitás

1800

Ninurás

1780

Karakó

1760

Kaspiros

1740

Gandás

1720

' Kudur

2620

877 _ _. Uvacsán

1700

Riga

1680

Tuliás

1660

Béla

1640

Mursile

1620

Kadirli

1600

Buja

1580

Rimolán

1560

Makeri

1540

Luvij

1520

Alacár

1500

Sanszi

1480

Lótanu

1460

Kéta

1440

Uzzu

1420

Harapi

1400

Ilmér

1380

Opozur

1360

Udokán

1340

Asarpaja

1320

Tomajka

1300

Burján

1280

Tudhál

1260

Ankari

1240

Zalpa

1220

Kunasir

1200

Káldia

1180

Gisdaba

1160

Uraltu

1140

Boncida

1120

Emőd

1100

Ninurta

1080

Turuspát

1060

Tevel

1040

Telgárti

1020

Uriás

1000

Hiron

980

Honoród 960

Tabar

940

Vilud

920

Igar

900

Halpan

Abasár

860

Tilanna

840

Karatal

820

Gyömöre 800

Dana

780

Iszperi

760

Zadirhán

740

Ména

720

Dava

700

Taharka

680

Suridila

660

Samal

640

Istáros

620

Askél

600

880

A Saka-szkíta Törzsszövetség harcosai Kr. e. 620 táján kísérték az Élet-Kegyhelyét Karnak-HettevarettHirös kapu-Derbenten át Ordosz térségébe. A Saka-szkíta hadsereg parancsnokai voltak: Kevel, Farkas, Kerepec, Ludvijja, Kasal és Kelári töményvezérek. Átadó volt Paszemetik fáraó és Samal, a beavatottak fejedelme az Oregek Tanácsa részéről, míg az átvevő Saka-szkíta Birodalom részéről Istáros beavatott, Saka-szkíta nagyfejedelem és Askél ifjúsági beavatott fejedelem. Ezen Élet-Kegyhelyének Hétvárról Ordoszba való szállítása Kr. e. 640-től közel 600ig tartott. Ehhez a kitaj 100 és kinaj 300 családnak a beavatottjai is hozzájárultak. A beavatottak társadalmában nincsen nemi és faji hovatartozás kérdés. Mindannyian az agyuknak, vagyis az Élet-fájuknak egy kis része miatt Gilgames utódaihoz tartoznak Kr. e. 3 578-tól kezdődően, tehát nem Nippur vagy Karnak, esetleg más beavatott központ jelölte ki őket, hanem az erősségük, azaz karéjuk folytán az összes jelenlévő beavatottak jelölték mindig egymás közül azon 5 személyt 20 medvetoros évi időtartamra, akik tagjai lettek az Elet-Templomának, ahol az Élet-Kegyhelyén megtalálható minden eddigi feljegyzett megtörtént esemény Ha az 5 beavatott közül valamelyik meghalt, akkor az 5x5 fő kegyhelyvédő közül a legmagasabb karéjjal rendelkező beavatott lett az 5 főnyi beavatott vezetőség tagja. Például Kr. e. 1960 táján Sabália helyett Káma vette át a hatalmat. Ordosz térségében az alábbi beavatott fejedelmek uralkodtak: Adadi Kr. e. 580

Manu 560

Bestur 540

Asdód

520

Tomiris 500

Maros 480

Laza 460

Hépa

440

Lehel 420

Szeleta 400

Mádé 380

Pirok

360

Zsór 340

Berend 320

Matoh 300

Opus

280

Cabaj 260

Etehida 240

Hunbál 220

Matyó

200

Igalom 180

Tuva 160

Kungur 140

Badutó

120

Csillavér 200

Szavir 80

Tangut 60

Villány

40

Becseur 20

Kövezsd 0000

Partikán Kr. u. 20

Izsboldó- Manysi 40

Hóremcsilla 60

Jugra 80

Hamza 100

Karatán

120

Tunokán 140

Bozók 160

Káma-Győző 180

Mirina-Megera

200

Káma manysi fejedelmi ifjú részt vett a Van-tó környéké n működő beavatott ifjúsági képzésen, s itt feleségül vette Van fejedelem leányát: M

irinát, s ezzel az ő u

tódai

is a Gilgames házhoz tartoztak. Ezértaz 5 vezető beavatott

és 25 kiképzett rov

ó-be-

878 avatott keizött mindig volt egy beavatott, aki tagja volt a beavatott központ vezetőségének. Egyenlő karéjszám esetén az volt a győztes, aki első gyermeke volt az édesany i jának, mert így valószínűbb volt, hogy a legtovább fog élni, s nem kell közben új vezetőfejedelmet választani. Van-tó környékén határozták el a Magyar Törzsszövetség megalakítását. A sakaszkíta, a hun, majd az utána következő törzs-szövetségeknek a létezése lehet bizonytalan, de a Magyar Törzsszövetségnek nem szabad részt vennie a területhódításokban, hanem megalapozottan, a beavatottak vezetésével, kellő időben kell önálló, független államot alapítania. Ezért a beavatott fejedelmi láncolat 30 személye közül mindig volt Mirina-Káma utódai közül valaki, aki a Magyar Törzsszövetség fejedelmeit vezérelte. Ezen beavatottak javarésze már csak a 30 fős beavatotti listán szerepelt és csak ritkán volt az 5 i fős beavatott vezetőségben. Közülük Emba beavatott vezető fejedelem is lett. Ezen beavatottak az alábbiak szerint vettek részt a beavatottak működésében az ötös fogatban, a 30 fős beavatott tanácsban és az 5x30-as, futárszolgálatos beavatottak között: Mirina-Isimbáj-Megera 180-200

Sály 200-220

Csekmágus 220-240

Kendegács 240-260

Piroska 260-290

Buja 290-320

Kündü 320-355

Nyék 355-360

Emba 360-380

Gács 380-402

Irgiza 402~20

Bagamér 420-430

Amikor a Hun Törzsszövetség bekapcsolódott a beavatottak láncolatába, 402~20 között Gyula-Duló onogur-bolgár államfő leányai közül először Irgiza, Magyor felesége, utána Hunyor fia, Bagamér tiszt-

lett a beavatott központ t

agja, akit, mint ilyen

ségviselőt Balambérnak hívtak. Ő vette ét az Ordosz Beavatott Központ vezetését, utána a beavatott láncolat az alábbiak szerint alakult: Jákó 430-435

Buda 435-451

Daróc 451-510

Szanka 510-515

Bende 515-535

Balog 535-565

Bat-Baján 565-602

Bakar 602-630

Mácsi 630-634

Kuvrát 634-648

Samó 648-658

Tára 658-684

Zemlén 684-702

Maróca 702-720

Zengő 720-734

Mura 734-762

Linda 762-790

Korpona 790-792

Türje 792-794

Tuza 794-803

Halics 803-829

Nyék 825-869

Abacil 869-890

Tarhos 890-928

Derencsény 928-980

Pata 970-990

Doboka 990-1020

Kipcsák 1020-1040

Béla 1040-1047

Gerecsák 1047-1064

Gerecsák feljegyzése 1064 tavaszáig, Pünkösdig tartott, mivel a Szent-Illés székesegyházban a Van-tó környéki beavatottak társaságában meghalt.

Levente és Gerecsák beavatottsága folytán látta, hogy Derencsény főtáltos és fősá, mán működése, Taksony helyett a közös Álmos-Lebedház nagyfejedelmi tisztségében jól éreztette hatását, mert a Beavatott Központ a Van-tó, Szavárd és Kuma-Magyarország területéről mozgósítani tudta a besenyőkkel együtt azt az 50 tömény lovast, amelytől Bizánc, Róma, és híradásuk folytán a mainzi érsekség is megdermedt. Derencsény 928-tól 940-ig tagja volt a 30 főnyi beavatott csoport belső munkatársainak, majd 940-960 között lett a beavatottak fejedelme. Ezen idő alatt történt Zoltán nagyfejedelem augsburgi veresége és a nyugatiak mozgolódása, amelyet Derencsény az 50 tömény lovas mozgósításával ellensúlyozott. A 20 éves beavatott fejedelemség után Derencsény tagja lett 960-970 között a beavatottak Oregek Tanácsa jász 879 vásári csoportjának, ahol a közös nagyfejedelmi tisztséget töltötte be. Utána II. Szabolcs lett 970-987 között a közös nagyfejedelem, akinek Aranyán nevű ikertestvére, a 973-as nyugati nagy értekezlet egyik tolmácsa a beavatott központ 30 tagú csoportjának a tagja lett. II. Szabolcs vállalta I. Zoltán fejedelem fiának, Csáknak 978-ban bekövetkezett halála után a 12 fiúgyermekes Csák család felnevelését, amelyet 987-ig be is fejezett. Így a Beavatott Központ akaratát teljesítette, hogy az Álmos-háznak a kihalását megakadályozza. Árpád leszármazottjai,, ha érdekházasságot kötelesek is kötni, a Csákok mindig biztosítani tudják, hogy Arpád vére fennmarad. Kipcsák nagyfejedelem, aki 1020-tól 1040-ig volt a Beavatott Központ vezetője, majd utána az 1063-ig bekövetkezett haláláig az Oregek Tanácsának tagja, az Arvisura kincseknek és a Szövetség-Ládájának kimenekítését az Urálbérc-Oregének térségébe még el tudta intézni, de a besenyő társadalmat már nem tudta összefogni, mivel Bizánc keresztényei, Mohamed hívei és a Talmat törzs buddhistái már megbontották a besenyők egységét. Az Élet-Temploma tehát felkanyarodott az eredeti künduló pontjához, a Turgai kapu térségéhez, ahol a hunok is az Élet-Kegyhelyének kapuján jöttek nyugatra. A Magyar Törzsszövetség beavatottjai is a Káma mellől indultak el. Most az állhatatos manysik biztosították a Beavatott Központ láncolatának működését. Füzesgyarmaton bevezették a sámánképzést. Jászvásáron még működött a kitelepített kolozsvári táltosképzés, hogy a nyugati kereszténység által elhanyagolt ló- és ember-gyógyászat színvonala ne csökkenjen. Itt nem csupán az istenekre bízták a gyógyítást~ hanem csontsebészetet és koponyagyógyítást is végeztek. Az új Elet-Kegyhelyének jó védelmet biztosított a Turgai-kapuban letelepedett Tomaj család törzse, amely élénk összeköttetésben állott a bugáti sámánképzéssel, ahol a visszamaradt 12 székihun nemzetség még egyben megmaradt az eredeti lakóhelyen. Bugát és Budavára között a 20 évenként esedékes rokonlátogatás elve még fennállott, mivel az Erdőelvén lakó 108 székely nemzetséggel is fenntartották a kapcsolatukat. Megjegyzendő, hogy a 12 széki-hun nemzetség a turgai kapun át jött a baskír-magyarok és a mescserek fóldjén keresztül, míg visszafelé Kuma-Magyarországon és Szavárd-Magyarián át távoztak a derbenti kapun át az Almák-Atyja környéki hazájukba. Sokszor elszomorodtak azon, hogy a Pozsony nemzetség Duna-asszony folyamának két partján mindinkább fogyott a folytonos háborúskodások miatt és a Szöged környéki, második széki-hun töménnyel együtt sokan Erdőelvére költöztek. Amikor Samal a karnaki és tébai beavatottak képzését vezette, a beavatottak túlsúlya újból kelet felé tolódott el. Arvisura Anyahita óta minden töményből, 10 töményből, 100 töményből, majd később 1000 töményből születik 1-1 látó, azaz beavatott ember. Ezért az egyiptomi-karnaki papok látóember-képzésen azt javasolták, hogy az Atlantiszról elmenekült kegyetlen embercsoportok terjeszkedése miatt ajánlatos len ne a Beavatott Központot keletre áthelyezni, mivel a kimelegedések folytán olyan nagymérvű lesz a sivatagosodás, hogy Bothon és Ménes Birodalmát meg fogják semmisíteni, ezért minden értéket a Sakaszkíta törzs beavatottjainak területére kell menekíteni. Az elsüllyedő Atlantisz kegyetlen Sáska népei oly nagy tömegekben jöttek elő a pusztaságból, hogy mindent felfaltak, mindent elpusztítottak és királyaik sírját is kirabolták. Kosztroma, Nippur, Uruk, Ninive, Téba és Karnak után az Élet-Templomát a nagyobb és most már erősebb beavatottak központjába, Ordoszba kell áttelepíteni. Így a Sáska népek elől a Sakák tudják leginkább a Szent Beavatottak titkát megvédeni. 880 Paszametik fáraó ezért a tébai és karnaki templom kincseit és titkait Samal beavatott fejedelemmel együtt átadta Istáros Saka-nagyfejedelemnek, aki beavatott társával, Askél beavatott fejedelemmel együtt azt Ordoszba szállíttatta. Így az ordoszi sámánközpontnak, az ott székelő Öregek Tanácsának volt a kötelessége, hogy megőrizzék az elsüllyedt Ataiszból hozott: „Titkok-Szent-Ládája" tartalmát. A Saka-szkíta hadseregnek sok csatában kellett magát a Hétvár birodalmáig végigküzdeni, míg a tébai papoktól átvehették az Élet-Templomának titkait. Előzőleg a kinaj 100, illetve 400 kitaj-kinaj családdal keveredett hun törzsek szövetsége közösen vállalta, hogy Ordosz térségében soha nem engedi veszélyeztetni a Beavatott Központ működését és a 100, illetve a 400 családból származó beavatottakat is elküldi Ordoszba.

Ugyanis, amikor harci cselekmények miatt Susa városából a 100 család a beavatottak vezetésével Léh városán keresztül, Léh fejedelem vezetésével szövetségre lépett a kinaj uralkodóházakkal, biztosították az emberek szabad gondolkozását. Minden ember agyában születhetnek okos gondolatok, hiszen az isteneket is az emberek gondolatai teremtették meg. Az Istenek az emberek agyából pattantak ki. Léh fejedelem a családokat tette meg az emberiség bölcsőjévé. A susai beavatottak családjai ezért nagyon elszaporodtak. A Susa városából elvándorolt beavatottak utódai döntötték el a létszámfölényük miatt az Élet-Kegyhelyének és az Élet-Templomának átköltöztetését Ordoszba. A 100, illetve 400 családból álló kinaj és kitaj vezetőréteg biztosította a Beavatottak Szövetségét, hogy a központinak tekintett ordoszi térséget soha nem engedik veszélyeztetni. A kitaj és kinaj vezetőréteget pedig beavatottjaikkal mindig képviselik Ordosz Élet-Templomában. Így Ordosz térsége még a kínai Nagy-Fal építésénél is védett terület volt és az építkezésnél elkerülték, illetve később kettős Nagy-Fallal tették teljesen védetté. Ezután olyan nagy lett a Saka-szkíta Birodalom vezette hunok szövetsége, hogy Kövezsd, amikor a Nazír születése körüli időben a 24 Hun Törzsszövetség birodalmát újból egy uralkodó alatt egyesítette, a Dunától az Ajnó tengerig terjedt a birodalma. Kövezsd még Rómával is megegyezett, hiszen Rómának a magvát is az Etruszk-féle hun szövetségi törzsek adták. A Római Birodalom az ő műveltségüket vette át, noha a rovásírásukat továbbfejlesztették. Ezen Ordoszban őrzött egyezmény szerint Kövezsd megegyezett Augusztus császárral, miszerint a Sakaszkíta Birodalom nyugati része Dunna-asszony folyamánál kezdődik, Eged vezér lett a nyugati Saka Birodalom uralkodója és Nagypályi (Neapolis) volt a székhelye. Eged vezér minden évben jelentést tett Ordosznak és Kövezsdnek, a vörösszemöldökű császárnak, aki a középső Saka-szkíta Birodalomban uralkodott. A keleti Saka-szkíta Birodalomban Koncsur uralkodott. Amikor Kr. e. 20-ban Kövezsd megtartotta a 100 évenkénti birodalmi Nagyszalát, Mazerehi aranyasszony, a 24 karéjos beavatott igen érdekes bejelentést tett: - Kövezsd uralkodása idején megszületik az egyedüli 25 karéjos beavatott, aki Ordoszban is 5 évig fog a Beavatott Központban tanulni, hogy aztán bűneitől megváltsa a világot és a szeretet hirdetésével eget és új földet teremtsen. Nazar fősámánnak és Izsboldónak sikerülni fog ezen 25 karéjos beavatottal, az Isten fiával barátságot kötni. Már Eger város alagútrendszerében és Felső-Templomában is megállapították a Koncsur birodalmában vallott igazságot: Ahány ember, annyiféle Isten lehetséges, hiszen az istenek az emberek agyából pat881 tannak ki. Minden beavatott agyában megfogamzik az Egiek hite. Eddig Szumér területén 3 500-4 000 beavatott volt, akik kevés eltéréssel mind másként tájékoztatták az emberiséget. A beavatottaknak és papi fejedelmeknek nem szabad az embereket hitükben megakadályozni, mivel az Egi eredetű gondolatok újból születnek. Ezért volt Szumérban közel 4 000 isten a templom-gazdaságok szentélyeiben, de vajon mit fog mondani az első 25 karéjos beavatott? Nézzük meg, mi történt ebben az időben a Saka-szkíták vezetésével a 24 Hun Törzsszövetségben? Kövezsd apját, Csécsit kínai orgyilkosok megölték. Négy fia volt: Bakát, Eged, ' Koncsur és Kövezsd, aki apja vérével vörösre festette szemöldökét, s így fogadta meg esküvel, hogy bosszút állnak a kinajokon. Négyük közül Kövezsd a káspivári és az ordoszi sámánképzésen is első lett. Utána az elnyomott kinaj és hun földművesek mozgolódásának az élére állott, s Kr. e. 25-ben győztes hadvezérként vonult be Or- ! doszba. Utána a vörösszemöldökű harcosai jutottak hatalomra és felosztották a fólde ket. Kövezsd a szétszakított birodalmat Ordosz székhellyel újból egyesítette. Eged kapta Nagypályival a nyugati Saka-szkíta Birodalmat, Bakát a Káspivári Széki-hun Birodalmat. Neki jutott azon szent feladat, hogy Nazírt, a 25 karéjos beavatottat Ordoszba kísérje. Kövezsd, az ugyancsak Kövezsd nevű fiával Ordoszt vezette, míg Koncsurnak az Ordosztól keletre eső nagy területek jutottak. Mivel a 100, illetve a 400 kinaj és kitaj családból való vezetőréteg biztosította a beavatottak szövetségét, hogy Ordoszt soha nem engedik veszélyeztetni, Kövezsd utódai itt uralkodóházakat létesítettek. Nazír 5 év alatt elsajátíthatta a beavatottak Égi bölcsességét, amelyben mindannyian megegyeztek: Egy Isten van, aki fénnyel és gazdagsággal borítja el a Föld lakóit, de bűnei miatt gyakran megbünteti. Nekünk embereknek, az Isten fiainak szeretnünk kell egymást, hogy Isten áldásaiban részesüljünk. Szeressük az Istenünket, mert ő már születésünk előtt szeretett minket. Az Istentől eredő szeretetnek győznie kell! Az Égiek ezt kívánják! A Római Birodalom általában nem törődött az uralma alá tartozó országok népeinek vallásával. Az ataiszi csillagjósok és Malakiás zsidó próféta Etana szumér király mennybemenetelekor mind azt jósolták, hogy Messiás fog a fóldre szállni. Ezt jósolták Rómában is. Amikor a népszámláláskor három beavatott bölcs megjelent Betlehemben, elrendelték a kisdedek megölését. A palócok regevilága szerint Ordoszból ekkor megjelent Mazarehi aranyasszony és a féltett kisdedet Hétvár-Hettevarett hikszosz-szabir hegyhelyre menekítette. Itt az újszülött törzsi névadással a Jézus nevet kapta. Apja, József Herembetel hikszosz-szabir

templomában ácsmunkát kapott. Jézus a Jahve egy igaz isten hitében nőtt fel, és 12 éves korában Jeruzsálemben a templomban is megvédte hitét. Kövezsd, az Élet-Templomának megbízásából Kr. u. 15ben Partikán vitézt küldte el a hétvári 4 éves tárkány-képzésre, ahol ácsnak tanult. Ebben az időben Jézus az összes hikszosz-szabir és zsidó ifjakat áttérítette a többisten-hitről az egyisten hitre. Mivel tudásban Partikánt is megelőzte, a karnaki bölcsekhez küldték továbbtanulásra. Karnakban 5 évig tanultak. Ezen idő alatt Partikán 3 évenként jelentéseket küldött Ordoszba a Római Birodalomban történtekről. Kr. u. 24-ben Partikánt és Jézust Ordoszba vezényelték beavatottá való képzésre. Saka-szkíta lovasok Derbenten keresztül Ordoszba kísérték őket. Ekkor ismerkedett meg Izsboldóval, és Koncsur birodalmának Parajd központjából küldött Hungár beavatottal, aki a kettős Huni folyó egymásba ömlésénél lakott. Ötéves tanulásban vettek részt az Élet-Templomában, hogy a Gilgamestől származó beavatottakkal, az élet titkaival megismerkedjenek. A szabir Jézus a Szent-Láda titkos szabályai szerint elnyerte a Messiás nevet. Hazatérve előbb Töbetben, majd az Indus folyó mentén haladva megtalálta az eddig legvastagabb Életgyökerét, amelyet vándorútján gyógyításra felhasznált. Továbbmenve Nippurban beavatott fejedelemmé kiáltották ki és Urukban királlyá koronázták. Ekkor, Kr. u. 29-ben megalapította az uruki „Egyisten-hívők közösségét." Mindezeket uruki és agadi nyelven rovásba is foglalták. 882 Urukban Jézus szabír rovásait lemásolták, amelyek alapján az uruki egyházközséget megalapították. Ezen egyházközséggel Jézus állandóan leveleket váltott. Ezeket Uruk bölcsei megőrizték. Judeában kezdett el tanítani. Az édesanyjának népe keresztre feszítette. A zsidó farizeusok és bölcsek soha nem ismerték el zsidó származásúnak. Az uruki beavatottak Jézus tanait lemásolgatták. Ezen Égi eredetű tanoknak nagy tábora keletkezett. Az első egyházközség, amely Uruk városában alakult meg, Jézus keresztre feszítése és halála után magát mindig uruki keresztényeknek mondotta. Bizánc is elismerte őket. Hitüknek erőssége hamarosan a Van-tó környékére ért, ahol Uruk és Umma menekültjei az uruki egyházközség keretében a keresztre feszített Jézusnak a követői lettek. Bár az uruki püspökséget a bizánci pátriárka híveinek táborába sorolta, de a Vantó környékén Tuspa város püspöke az eredeti urukikeresztények egyházfője lett. Itt ismerkedett meg Káma fejedelem Mirinával, aki Gilgames véréből származott királyleány volt és feleségül ment Kámához. Beavatott képzésük után Káma városában megalapították az uruki-keresztény egyházközséget. Ezen vallást a Nyék törzs teljesen átvette és a legfanatikusabb hívői lettek az érdeknélküli szeretetvallásának. A Magyar Törzsszövetség ifjúsági fejedelme, Béla 255-ben már részt vett az uruki bölcsek képzésén. Utána feleségül vette Káld király nagyobbik leányát, Nurát. Az esküvői szertartást Nura öccse, Mani öspörös végezte. Ott Béla átvette az uruki püspök megbízatását és Kámában az uralkodó család püspöke lett. Valamennyien áttértek az uruki-keresztény hitre. Ettől kezdve a Magyar Törzsszövet ségnek mindig volt uruki püspöke. A perzsák nemsokára elfoglalták Szumért és egyben Uruk városát is. Lakosait Káld királlyal és Mani püspökkel együtt 266-ben Evilát fóldjére hurcolták. Mani püspöknek 7 fia született, a legkisebb éppen Mani napján. Ez a kis Mani a bölcsek között nevelkedett. Darócruhában és mezítláb hirdetni kezdte az érdeknélküli, igaz szeretet tanítását. Vallotta a jó és rossz örökös harcát egy emberen belül is. De bízott az isteni jóság győzelmében. Rovásba foglalta az elmenekült uruki püspökség tanait. Ebből keletkezett a Maniféle Biblia, amelyben Jézus írásai is szerepelnek. Titkos mellékletként Jézus levelei az uruki egyházközségnek nagy hitbeli erősséget adtak. Ezen tanok által keletkezett első keresztény egyház több törzsnél államvallássá lett. Legtovább az Ujgurfóldön tartották fenn magukat. Így Mani a Gilgames család legnagyobb bölcseként szerepelt. Az érdeknélküli szeretet vallásának hirdetése miatt Manit Csőrös perzsa király elfogatta. Elevenen megnyúzatta, bőrét szénával kitömette és a 290-ik évben városrólvárosra hordatta, majd egy fára akasztatta ezen felírással: „- Így jár az, aki a mennyei eredetű uralkodók tizedének fizetését megszüntette!" Az érdeknélküli szeretet vallásának tanítását annál könnyebben magukévá tudták tenni a turfáni aranyasszonyok, akik az aranyaikat ezen érdeknélküli szeretet oltárára tették. Béla és Nura a beavatottak összejövetelén a Gilgames leszármazottaknak javasolta 883 az Égiek akaratát: „Semmilyen háborúskodásba bele ne avatkozzatok a fennmaradásunk érdekében!" Ezért a Bagamér-Balambér által meghirdetett Nagyvízig való hódításban nem vettünk részt. Csupán Eszék vitéz 200 lovasával telepedett meg Eszék környékén, de a hős harcos a Nagycsatában elesett. A manysi és kabar törzsek 2-2 töménnyel részt vettek, de az ezen két törzsből keletkezett Magyar Törzsszövetség már nem tartozott bele a 24 Hun Törzsszövetségbe. Ezért ránk nem is számítottak. ! Amikor Gyula-Duló 365-ben a harcias Emba beavatott fejedelem-asszonnyal megkötötte a magyar-bolgár barátságot, Gyula-Kaszlival a Nura leszármazottak ellene fordultak a magyar-bolgár állam létrehozásának, mert ez később háborúskodással járha- `

tott. Itt a Magyar Törzsszövetség kissé kettévált. A magyariak a bolgárokkal alkottak közös államot, majd később Hunyor révén a hunokhoz csatlakoztak, de hadjáratokban a magyariak sem vettek részt. Ellenben a bolgároknak, mint a 24 Hun Törzsszövetség tagjainak 2 töménnyel menni kellett. A magyarok törzsei IrgizaMagyor révén a nyugodtabb ugorokhoz közeledtek. Az Érd nemzetségbeli Bendegúz leszármazottaival 430-ban Oktár vezér vonult be elsőnek a Jász-síkságra és az előhadnak betelepített kabarok fölött uralkodott. Keve és Ruga Oktárral elkezdte nyugtalanítani Dunnaasszony folyama mellett a rómaiakat. Keve vezér 430-ban hős halált halt. Oktár bevonult Dél-Pannóniába. Kabarföldön ekkor Ruga vette át a parancsnokságot és mire Atilla bevonult a Jász-síkságra, a rómaiakat már Észak-Pannóniából is kiverte. Így Atilla 433-ban az egész Pannonföldet birtokába vette. 435-ben pedig Buda vonult be és Budavárán felállította a Beavatott Központot. Buda-Atilla hódítási kísérlete után 454-ben Buda fia, Aladár a visszavonulókkal a magyariakhoz csatlakozott, míg Bősárkány-Deédes leszármazottai visszamaradtak és a kazahunokhoz csatlakoztak. Atilla fia, I. Csaba és Deédes többi leszármazottai a székelyek 3 töményével és Dunna-asszony kazahunjaival a Jász-síkságon új államot alkottak. Közben Bakát térségében az ugorok, kazahunok és magyarok bevonásával csatlakoztak a Kazár Birodalomhoz, amelyhez aztán a magyari törzsek is csatlakoztak a Nyék törzs kivételével. A Mirina-Emba-Nura féle Gilgames beavatott láncolatnak azonban sehogy nem tetszett ezen államalakulat, mert a mohamedánok által kiüldözött Jahve hívők leányaik révén ellepték a Kazár Birodalmat és minden vezető állást a menekültek férfi tagjai igyekeztek betölteni. Sokszor még gyilkosságokhoz is folyamodtak. Ezért Baján az Avar Törzsszövetséggel kitört a Kazár Birodalomból. A hátramaradt hunok nagy része is csatlakozott az avarok vezette Égi-Birodalomhoz. Baján és a fejedelmi háza összeházasodott a Jász-síkságon maradt I. Csaba és Ilona-Gyilyó fejedelmi ház leszármazottaival és 300 évig ezen a tájon uralkodott. Baján soha nem találkozott külföldi vezető küldöttségekkel, nehogy Atilla sorsára jusson, hanem mindig Bat-Baján, a helyettese tárgyalt mindenkivel, vagy pedig a határügyi bánjai. Nyugaton az Encs (Enss) folyó, míg keleten a Nyék törzs szállási területe volt az avarok Égi-birodalmának szélső határa. Közben Mohamed hívei terjeszkedtek észak felé. A Kazár Birodalmat veszélyeztették, és a magyariakl valamint a magyarok törzseit a Kuma folyó és a Kaukázus vidékére telepítették. Igy az idetelepített törzseknek kellett a mohamedánokkal felvenni a küzdelmet. II. Csaba testvérei, Busan és Mundó 485-500 között csatlakoztak a Nyéki kezdeményezésű óbolgár-magyari birodalomhoz, amelyet az avarok a keleti határukon 568- i 88 j!4 ig megtűrtek. 485-ben Busan kezdte megszervezni és 500-ban már Mundóval közösen vezették a rövid életű birodalmukat. Mundó fiai közül 534-ben Gordászt és Mogert Bizáncba küldték, ahol Gordász bizánci keresztény hitre tért. Amikor ezt Moger-Magyar meghallotta, testvérét megölette, a boszporoszi őrséget lemészároltatta és a Jász-síkságon keresztül a magyar-bolgár közösségbe visszatért. 568 körül az avarok az Óbolgár-magyari Birodalmat megszüntették. Alpár, a Béla törzs vezére fellázadt a kazárok elnyomása ellen és a fél törzsével megszervezte a 9 törzses avar honfoglalókat. A Jász-síksági 5 törzzsel megalapította az Avarok Égi-birodalmát, mivel a törzsi vetélkedőn megnyerte a pusztaszeri NagySüánt és Baján húgával együtt második uralkodója lett az EgiBirodalomnak. Ugyanis Baján a bakáti fóldrengés után az elégedetlenkedő törzsekkel nyugatra vonult és II. Ilonát, Csát leányát feleségül kérte. II. Ilona azonban csak úgy volt hajlandó hozzá menni feleségül, ha hajóval megy hozzá leánykérőbe. Ekkor Baján Kövezsd vezér nyomdokain kiásatta a Csörsz vonalát és Budakeszitől Csát váráig aranyhajón ment el II. Ilona fejedelmi leányért, aki feleségül ment hozzá. Ilyen hatalmas tárkány-munkák közepette érkezett meg Alpár a Béla törzs felével és az Avarok Égi-Birodalmát újból megszervezte. Tehát a Béla törzs volt a második magyar egység, amelyik a Jász-síkságon megtelepedett. 605-665 között Kovrát birodalma szétesett és elismerték a kazárok uralmát, ezért az ifjú Bat-Baján a magyari uruki hiten lévőkkel Pannonföldre távozott. Iszperik és Kotrag népe ellenben Dunna-asszony folyamának déli részébe költözött és nyelvét elvesztve, a szlávok martaléka lett. Bat-Baján magyar népe azért nem akart a Kazár Birodalom tagja lenni, mert a Vantó környéki menekültek révén uruki keresztény hitre tért és nem akart Mohamed hívei ellen harcolni. Kovrát már 619-ben felvette a bizánci hitet, s ezzel megkezdődött a szláv papok révén a bolgár nép elszlávosodása. III. Csaba ellenben uruki hitre tért 690-ben. A Nyék törzs vezére, Avitohol már 153-ban felvette Van-tó fejedelemségével a kapcsolatot és nyéki-bolgár települést létesített Sárhelyen, amely 668-ig fennállott. Utána felvette az Al-Béla nevet, amelyet a Nyékiek után az arabok is így hívtak. Ez a régi Sárhely 515 évig állott fenn, de 20 évenként mindig újjáépítették. Oposur, aki 720-tól 758-ig uralkodott a magyar határrészen, 740-ben megütközött Marván arab hódító hadvezérrel, s ekkor Jenő fiát a törzsének nagyrészével elvesztette. Megyer fiát 755-ben ölték meg. IV

Csaba minden csatát megnyert és 758-tól 792ig uralkodott. Az ujgur uralkodóház leányát, Aracsillát vette el feleségül. Három fiuk született: Edemen, Ond és Ellák. Közülük Ond és Ellák elestek 825-ben a Hamun kalifa elleni ütközetben. Aracsilla arab gyilkosság áldozata lett. Edemen a dúsgazdag Embavért vette el feleségül és a Magyar Törzsszövetség fősámánja lett és 792-től 838ig uralkodott. Közben Magyarkáról Albélára tette át a székhelyét, s így kiszakadt a Kazár-Birodalomból. Ott Ugyek nevű fia és 2 leánya született. Menyének Onedbeila kazár kagán leányát, Emesét választotta. Gyermekei azonban eleinte halva születtek vagy lányok voltak. Már úgy látszott, Ugyeknek magva szakad, de végül megszületett Álmos, akit az anyja megálmodott, hogy Turuj-sas termékenyítette meg. Ügyek még az apja idejében, Edemen uralkodása alatt 825-ben kiszakadt a KazárBirodalomból és felépítette Asszorügyek kamlik táborát, amelyben Asszuporog megkezdte az önálló sámánképzést. Területe lényegében az Avar Birodalomhoz tartott, de szkítákkal keveredett avar népek lakták. Így a Megyer törzs fősámáni törzsként egyre erősödött. A Nyék törzs, amely az óbolgárokkal közösségben élt 668-ig, egy dara 885 big még adószedője volt a kazároknak, de 850-ben csatlakozott a Megyer fősámáni törzshöz. Az arabok nyomása miatt a magyari és magyarok törzsei szállingózni kezdtek a Megyer törzs felé. A kazárok ezt nem nézték jó szemmel és gyakran összeütközésbe kerültek a Megyer törzzsel. Álmos 864-ben a Szuvár melletti csatában legyőzte a kazárokat. A Kéri, Keszi és Gyarmat törzs csatlakozott a Magyar Törzsszövetséghez, majd 875-ben Kürt törzse harc árán csatlakozott Álmoshoz. Ekkor a szuvári csata győztese meghirdette a háromszor 5 éves sámánképzést és a négyszer 4 éves tárkányképzést, hogy az avarok kérésére előkészíthesse a Magyar Törzsszövetség honfoglalását. 880-ban a Jenő és Tarján törzsek is csatlakoztak, s így a törzsek száma nyolcra emelkedett. Mint tanfejedelem, Álmos megkezdte az avar menekült fejedelmi ifjakkal együtt Asszorügyek és Kevevár sámán és tárkányképzését. 890-ben az ogúz-kasszu és Kunmagyari menekültekkel, akik az iszlám üldözései elől menekültek a Magyar Törzsszövetség állományába, megalakult az újabb Tíz-nyíl Szövetség. Ez már 881-ben éreztette is a hatását, mert Árpád nyári gyakorlatként Arnulf császár szövetségében megjelent a bécsi medencében és Szvatoplukot közösen legyőzték. 892-ben elfoglalták a Duna jobb oldalán a székely Pozsony nemzetség tartományát Nyitrával együtt. Itt találkoztak a mosoni avar keresztényekkel. Utána Árpád a tárkány végzős növendékekkel 884-ben, 888-ban és 892-ben az egész országot beka landozta, hogy 896-ban az Avar Birodalmat könnyűszerrel elfoglalhassa. A sámánképzés ötévenként, 885ben és 890-ben végzett rokonlátogatási kalandozást, amikor Kurszán megtárgyalta a rokon fejedelmekkel az ország elfoglalását, hogy a nyugati népek zaklatásaitól mentesen élhessenek. A Jászvásári Nagyszalában 892-ben eldöntötték, hogy a legbővebben termő évben a Tíz-nyíl Szövetséggel elvégzik a Magyar Törzsszövetség honfoglalását, míg a terület-visszatartás miatt visszahagyott Gyula és Béla törzzsel és a 8 törzs besenyővel, valamint a szavárd magyarokkal és baskir magyarokkal biztosítják az esetleges visszaköltöztetés lehetőségét. Igy a 2 Tíz-nyíl Szövetség biztosította, hogy az Avar Birodalomban biztosítva legyen a 24 Hun Törzsszövetség létezése. A kettős fejedelemséget Budavár Beavatott Központ vezetésével szervezték, amelyben Esztergomban az Álmos-ház, míg Jászvásáron a Lebéd-ház székelt. A közös nagyfejedelemség azonban mindig Budavárnak az alagút-rendszerében tartózkodott. A Lebéd-ház a mainzi érsekség aranyéhsége miatt az ezredfordulói Nagyszalában követelte a Beavatott Központ lassú áttelepítését a manysi földre, mint a legjobban biztosított területre. A jászvásári tanácskozáson, még a mongolok, tatárok, kunok és a fekete-úzok is részt vettek. Ezen egymást ölő törzseket még nem fertőzte meg a kereszténység hihetetlen pénz és kincs-éhsége. Vallási téren fanatikusak voltak, akik megígérték, hogy végső esetben töményeikkel mindig segíteni fogják az Élet-Templomának fennmaradását! Ezen külső törzsek gyakran jó szándékú bírálatot végeztek a rokonlátogatásaik alkalmával. Például Taksony jász-síksági uralkodásában azt kifogásolták jóakaratúlag, hogy a nagyvonalú kereskedelmi engedmények miatt megengedte az országon átvonuló rabszolga kereskedelmet. Taksony ez ellen tiltakozott, de a küldöttség elvezette a fehérvári lóálláshoz a rokonlátogatókat, ahonnan érthető hangokat hallottak. A mainzi érsekség területéről való kereskedők és a Boroszlóban akkor még nagy számban élő avarok ordítozását hallották. Géza, az ifjúsági fejedelem felnyittatta a rácsos szekereket és a kiözönlő avar lakosság érthető nyelven panaszkodott: - Azért vetettek bennünket rabszolgaságba, mert nem akartuk felvenni a keresz 886 tény vallást, hanem uruki-mani hiten akartunk maradni és most hitetlen pogányként akarnak bennünket eladni a bizánci rabszolgapiacon! ' Már Bulcsu is tapasztalta 948-ban Bizáncban, hogy azon avarokat, akik nem akarták felvenni a horvát nyelvet, a keresztény hittérítők Bizáncban eladták a mainzi kereskedők révén rabszolgának. Ugyanezt tapasztalták az Encs-Ibos vonalán és Bécs kurgánban is, hogy azokat, akik nem akarták a római katholikus

hitük mellett a német nyelvet is elsajátítani, rabszolgáknak vagy gályaraboknak adták el. Az ilyen népirtás ellen már Jászvásáron is tiltakoztak, de Szakszinban a 216 tárkánytörzs összejövetelén erősen tiltakoztak az erőszakos hittérítés miatt Mohamed és Buddha hittérítőit illetően, nemkülönben a pópák és a nyugati hittérítők esetében is. Ezért nem le! hetett Taksony nagyfejedelem. ; Géza uralomra lépésekor az első intézkedése az volt, hogy megszüntette a mainzi érsekség híveinek a rabszolgakereskedelmét. Ezért elrendelte a fehérvári kereskedelmi út Győr és Fehérvár közötti ellenőrzését. Sajnos, a ránehezedő nyomás ellen másként nem tudott védekezni, mint az akkor szokásban lévő módon: az uralkodóházak összeházasodása révén biztosították a hosszabb-rövidebb ideig tartó békét. Az Ottók bizánci házasságát vette alapul, s így Sarolt befolyására engedélyezte fia házasságát a bajor Gizella hercegnővel. Vajk felvette István vértanú nevét és Tünde' Csege halála után feleségül vette Gizellát. Sajnos ezért nagy árat kellett fizetnie, mert Avariát át kellett engednünk a bajorok terjeszkedésének, de ennek fejében biztosítva volt, hogy István tulajdona marad Pannonföld minden gazdagságával együtt. Nyomban megindult Fekete-Arnó egykori salzburgi érsekségének németté való megszervezése. Amelyik avar család nem akarta felvenni az urukimani hite helyett a római katholikus vallást, azt valami módon eltüntették. Agyonverték a még nem munkabírókat, az erős férfiakat pedig gályarabságra vagy rabszolgaságra ítélték. Az erős nőket cselédeknek, vagy a szépeket háremekbe szállították. Mindenféleképpen csak gazda godtak. Az avaroknak ebben az időben már padlófűtéses keresztény templomaik voltak. Fekete-Arnónak, a salzburgi avar érseknek nagy papi serege volt, de később igen gazdag családját teljesen kürtották azért, mert ők avaroknak vallották magukat. Attól a perctől kezdve, amint Olga kievi fejedelemasszony Bizáncban felvette a bi zánci orthodox katolikus hitet, megkezdődött a besenyők keresztény hitre való megtérítése. Kurja besenyő vezér szövetségbe szegődve megölte a „Kazárölő-Hőst" és koponyájából ivókupát készíttetett, de nem minden besenyő vezér volt ilyen kegyetlen. Azonban ez ürügyül szolgált a besenyők irtására. A hittérítők először csak szépen, boroskancsók ivásával kezdték a hívőknek valót térítgetni, de amint egyházközséget alapíthattak a besenyők lakta vidékeken, ragaszkodtak ahhoz, hogy a keresztény hittel együtt vegyék fel az orosz nyelvet. A legnagyobb teher a besenyő társadalmat érte, mivel a kettős-fejedelemség nevén, ha a Magyar Törzsszövetségben harcolni kellett, mindjárt a besenyő társadalomhoz fordultak, akik a meggazdagodás reményében mindig kaphatók voltak egy kis háborúskodásra. Ezt egyébként a 24 Hun Törzsszövetség egyik alaptörvénye is előírta. Másik oldalról pedig a bizánci hittérítők ritkították meg soraikat. Azonban az Arvisura kincsek, a Szövetség-Ládájának kimenekítése beindításakor még egységes volt a kettős nagyfejedelemség. Endre-András herceg István király nyomdokain haladva Bölcs Jaroszláv leányát vette el feleségül és minden oldalról támogatta Endre, Béla és Levente megbízatását, mert a Lebédház révén a besenyők új fővárosában, Szakszinban Erdeljü Gyula fia, Kipcsák nagyfejedelem uralkodott. A keresztény besenyők elismerték az uralmát, de nem voltak hajlandók a pópák tanácsára idegen érdekért harcolni. 887 1028-ban az 1001-ben született Kipcsák nagyfejedelem volt a lényegében már megszűnőben lévő kettős fejedelemségben hatalmon. Az 1030-ik évi pusztaszeri NagySüánon az öregedő István királynak akartak segíteni az utána következő király személyének kiválasztásában. Azt maga Kipcsák nagyfejedelem is elismerte, hogy a királyi széknek jogos örököse csak a győztes Endre-András herceg lehet, mivel a németorosz barátság révén ő felelt meg István király igényeinek a leginkább. Sarolt azonban már István házasságával is csökönyösen ragaszkodott az Ottók bizánci házassági mintájához, hogy elismert uralkodó legyen a fia keleten és nyugaton is. Ezért félredobta Tünde-Csege fiait, akik Székelyföldön beolvadtak a nemességbe. Konokul ragaszkodott Imréhez, akivel olyan szerencsétlen házasságot köttettek, hogy gyermekük nem születhetett. Még jó, hogy megszületett a kis Pósa. Jéne arbag-rimalányt férjhez adták Radnót vitézhez, aki egy kis falut kapott a rimalányok völgyében. Minden évben egyszer Fehérvárra jött a kis Pósával és ilyenkor István király öregkori fájdalmai közepette beteges napjait megédesítette. Nagyon szerette a virgonc kis unokáját, aki őt csak „Tatának" nevezte. Erről ismerte fel, hogy a kis Pósa valóban az unokája, mert édesapjának udvarában ő is így nevezte az öreg hittérítő papokat. Tehát az Arvisura törvények értelmében sem Istvánnak, sem Imrének nem szakadt magva a 24 Hun Törzsszövetségben, de az ilyen származás nem volt megengedhető a nyugati keresztény világban. Viszont a Gilgames-ház törvényei alapján ugyanolyan jogú utódok voltak Vajk és Imre keresztény házasságán kívüli gyermekei, mintha nyugati keresztény, érdek-házasságokban születtek volna. Ezt István király maga is elismerte, hiszen halála előtt legjobban a kis Pósát szerette, mert ilyenkor félretett minden államfői vagy egyházszervezői munkát, ha a kis unokája a Tatával akart játszani. Ha Pósával játék közben Gizella megzavarta, szemrehányóan nézett bajor feleségére. Az Anasztáz-Asrik érsek által nevelt és vezetett főpapság kürthatta a rovásokat, megtervezhette Ilona hercegnő fiának, Péternek a király utódlását. Mégis a legelső alkalommal az Álmos- és Lebéd-házi hercegek a törzsfőkkel a Lebéd-házhoz tartozó Aba-Sámuelt választották meg királynak, aki Péter elzavarása után bevezette a régi közös földművelést, s az emiatt lázadó pannonföldi 48 vendég főurat kivégeztette. Ezért a

pannonföldi főurak és a papság a gyepűk kapuin át a nyugatiak hadseregét az országba beengedte és újból Ilona fia, Péter lett a király. A ménfői csatában Aba-Sámuel és Csaba nádor is elpusztult, de Piroska, a király felesége, István király nővére kisebb sebesüléssel megmenekült. Pétert azonban a Vata-féle uruki-mani és pogány lázadás a királyságból rövidesen elzavarta, s nemsokára a sebesüléseibe belehalt. Utána a pusztaszeri Nagy-Süán győztese, I. AndrásEndre lett a király, aki később nyugat felé úgy igyekezett lekötni az ellenséget, hogy a fiával, Salamonnal elvétette IV Henrik császárnak a sógornőjét, Juditot. Ekkor már Béla herceg terhei is könnyebbek lettek, mert nem kellett folyton a nyugat felől betörő ellenséggel küzdenie. Nyugodtan folytathatta most már kelet felé a 24 Hun Törzsszövetség sorainak rendezését. Az Arvisura kincseknek és a Szövetség-Ládájának kimenekítésében a legnagyobb terheket vállalta és létrehozta Szakszinban az 1045-ben megtartott rendkívüli Nagyszalát, amely kelet felé a dolgainkat rendezte. Minden eshetőségre számítva megnyerte a mongol-tatár-úz-kun féle népek maradékának a támogatását. Lengyel felesége révén a lengyelek mindenféle segítségére is számíthatott. Ez nagy segítséget jelentett az osztrákokkal szemben. Szakszinban az összegyűlt 24 Hun Törzsszövetségi vezetők megállapították, hogy 888 sem Péter nem lehet király, mivel a Lebéd-ház ellenzi, sem Aba-Sámuel nem lehet, mert vissza akart menni az ősközösségbe és ennek az állapotnak az Álmos-ház ellene van. Viszont Atilla kardját, mint ősi jogot Endre-András vitéz szerezte meg a pusztaszeri viaskodáson. Ezt maga István király is elismerte. Ezen kard most nála van Kevevárában. A Szent-Illés székesegyházban a fejedelmi ifjak felesküdtek az ősiség re. A Szakszinban hozott döntés szerint felszólították Endrét a trón elfoglalására. Amikor Aba-Sámuel a remélhető béke érdekében lemondott a bécsi medence birtoklásáról, a 904-ben csalárd módon megölt Kurszán tárkányfejedelem halotti urnáját is visszaadták. Béla lengyel vitézei Tessenen keresztül Kevevárába vitték. Levente főtáltos és a fejedelmi ifjak vezetésével Endre-András is megjelent a vereckei szorosnál, ahol már várta őket a Péter zsarnoksága ellen fellázadt nemesség, akik már István halála után is inkább szerették volna látni a megvakított és majdnem süketté lett Vazult a királyi székben, mintsem egy csicsergő olasz dalnokot. A nemesség és a harcosok nem annyira a szentté javasolt királynak a rendszerét akarták visszasírni, hanem az ősiség és a vitézség állapotát szerették volna elérni. Sokan akarták az uruki, érdeknélküli kereszténységet. Még a táltosok hitében is kiegyeztek volna, csak ne kelljen a nyugati zsarnokságot és a hazug szemfényvesztést eltűrni. Szavárdi-Söpte és Géza fiaiban látták az Álmos ivadékok, Árpád vérének tovább folytatását. Sokan szerették volna inkább látni István és Géza művének összeomlását. A kiszolgált vitézek és erdőelvi népek elkezdték a papokat gyilkolni. A behívott vendégek és az elnémetesítés hívei Péterrel együtt igyekeztek menekülni. Ugy kellett neki, mert a mágyar nemességet megvetette és részegen csak a németekkel ordítozott, majd olaszokkal tivornyázott. Pétert elsősorban az 1041-ben összegyűlt főurak zavarták el Fehérvárról. II. Konrád fiához III. Henrikhez futott. Róma helyett ekkor a szellemi központ Mainzba tevődött át és Nagy Károly birodalmát akarták megvalósítani. A Pannonföldön birtokhoz jutott német-ajkú főurak ennek a nagynémet birodalomnak a felújítását akarták Pannónia elszakításával elérni. Aba-Sámuel az ilyen, magyar állameszménytől eltávolodott összeesküvő főurakat kivégeztette. A 48 német kivégzése bántotta az ártatlanságuk tudatában megsértett német ajkú főurakat, s megbízottjaik III. Henrikhez futottak. A császár nagy sereggel jött az országba, akiket a főurak átvezettek a jól őrzött gyepűkön a Fertő tavainál és a Péterhez hű nemesek és III. Henrik seregei Ménfőnél 1044. júliusában győztek Aba-Sámuel ellen. A császár ekkor újból I. Pétert ültette Fehérváron István király trónjára, aki hűségesküre és adófizetésre kötelezte Pétert, aki a nagy király sírjánál örök hűséget esküdött. Az újonnan jött vendégek azonban nem István király akarata szerint való vendégek voltak, hanem a németség adószedői. Igaz, hogy István király is német segítséggel győzte le Árpád-házi rokonságát, de nem fogadta el a hűbériséget. III. Henrik fenntartotta magának azon jogot, hogy azt fog mindig a királyi székbe ültetni, akit akar. A német sereg hangos ordítozással ünnepelte a császárt, aki még a pápákat is elzavarta a zsinatokon, ha neki úgy tetszett. Orült Pannónia meghódításának. 1045 júliusában Péter még ott sütkérezett Fehérváron a vendégül látott III. Hen rik mellett, aki Krisztus helytartójának neveztette magát. Szőrcsuhát öltve, német katonáival Kyriét zengve ünnepelte a kereszténység nagy győzelmét egy másik keresztény ország leigázásával. Endre, Béla és Levente a szakszini rendkívüli Nagyszala után a Lebéd-házra támaszkodva a keleti rokonok támogatásával fokozatosan elözönlötték a keleti országrészeket. Elsősorban Vatát, az erdőelvi kiskirályt nyerte meg céljainak. Péter le akar 889 J_ ta Vatát váltani a Lebéd-házat megillető tisztségéből, de Vata nem a német csatlósok vezetésével, hanem a békési és kolozsvári zendülők élén vonult Fehérvár ellen. Béla herceg irányításával, aki kitűnő hadvezér volt, még a Szent-Illés székesegyház alagútrendszerében kitervelték az ország visszaszerzésének haditervét.

Levente főtáltos pedig sorra járta a Vata-féle uruki keresztények szálláshelyeit és a sámánista őshitű kegyhelyeket. Nyomban útba indította a fellázított egységeket Fehérvár felé. Endre-Andrást először orthodox bizánci hitre keresztelték meg. Nyugodt természetű ember lévén, megfontoltan közelítette meg a Tisza vidékét. Gyulafehérváron Vata tanácsára megkeresztelkedett az erdőelvi római katholikus püspökségen sok ezer vitézével együtt. Levente főtáltos inkább az ősi hitet képviselte és az Arvisura kincsek áttelepítésével volt a leginkább elfoglalva. 1045 telén már Jászvásár térségében állomásoztak. Bója fia a Lebéd-házból, a Vata nevű uruki püspök, s egyben kiskirály az uruki hívők tömegével indult el a békési tájakon át a „Krisztusi helytartó" ellen. Endre javaslatára a magyar nemesekkel és lovasokkal Béla herceg megakadályozta, hogy a hűbériséget elfogadott Péter újból kifusson a lázadás elől az országból. Vata serege elfogta Pétert. A Szakszinból jött sámánista tömény teljesen össze akarta kaszabolni, Vata azonban az uruki töménnyel megmentette. Egy óvatlan pillanatban azonban a Szakszinból jött őrség a „Szemet szemért" ősiségi törvény alapján Vazulhoz hasonlóan a szemét kitolatta. Péter a dulakodás közben megsérült. Igy került panaszával EndreAndrás elé, aki megjegyezte: - Látod Péter, veled is azt csinálták, mint Te cselekedtél a mi katonáinkkal, a „Krisztusi helytartó" birodalmában! - Henrik hűbérese így halt meg vakon sérüléseiben, vérmérgezésben. A Szakszinból jött töménnyel már Vata sem bírt. Minden püspököt, magát Gellért püspököt is kivégezték az egyik hírszerző csoportjuk révén. Endre csupán az Árpád-ház püspökét tudta megvédeni, aki küldöttségben éppen nála járt. Ugyanis Erős Csák unokája igen fiatalon lett az uruki püspökség vezetője, aki III. Zoltán 1036-ig uralkodó kisfejedelem fiaként Vata udvarában nevelkedett. Endre helyzete világos volt. A lovasnomád fejedelmek ravaszságával időnyerésre törekedett, hogy aztán minél keményebben léphessen fel. A legfontosabb feladatának azt tekintette, hogy a sámánista lovasbesenyőket visszairányítsa Szakszinba és Kevevárába, Levente főtáltos parancsnoksága alá. Az uruki hívők töménye már szelídebb alakulat volt, akik rendfenntartóként elözönlötték Pannonföldet. Endre 1046 őszén pünkösdi királyságának emlékére István király sírja mellett 3 magyar származású püspökkel megkoronáztatta magát. Gerecsák uruki püspök, Csaba nádor fia, a váci püspök és az esztergomi érsek tette fejére az uruki koronát a Szent István sírja mellett lévő ereklye koronával együtt. Azonnal megtiltotta a keresztények üldözését. Keresztény államok között nem is tehetett mást. Követeket küldött III. Henrikhez, hogy annak az elhamarkodott, gyors cselekedetét megelőzze. 1050-ig a német csapatok nem jelentkeztek, mivel a német császárságban belső viszályok voltak. Endre hatalmát kiterjesztette a közeli lengyel, cseh és osztrák területekre adófizetés végett. Ezek apróbb előkészületi csatározások voltak Béla herceg vezetésével, aki a nyugati határövezeteket megerősítette. III. Henrik 1051 tavaszán DélPannóniában átlépte csapataival a határt és a Balaton felvidéken akarta elérni Fehérvárt. Előtte végigdúlta Koppány földjét. Gerhad püspök élelemmel megrakott hajókkal a Dunán lefelé haladt, míg Bretiszláv herceg a csehekkel pusztítva a Duna baloldalán haladt előre. Béla herceg, a hadvezér, keleti módszert alkalmazott. Mindent kiürítettek a hadak útjából, és az összeköttetését elvágták a nyugati csapatoknak. Csellel a hajóhadat meg890 fúrták. Koholt császári paranccsal a cseheket visszairányították, mintha veszély várna rájuk. III. Henrik seregét kiéheztették és elkezdték nyílzáporral ritkítani. Endre seregei a hátukba kerültek és vezényszóra a kiéhezett németeket minden oldalról megtámadták. Így a fehérvári bevonulás III. Henrik részéről csak álom maradt. Csákvárról is megindult a Csák had a Vértes irányába. Henrik csapatai meginogtak és csak egy gondjuk maradt, minél előbb kimenekülni ebből az országból, amelyet újból hűbériségbe akart taszítani. „Krisztus helytartójának" vitézei elhányták vértjeiket és fegyvereiket. A Császár szerencsésnek mondhatta magát, hogy az országhatáron újból visszajuthatott. Kapuvárnál a hidat is felgyújtatta, nehogy a magyarok csapdájába kerüljön. Így az utánuk özönlő német testőrségét Béla nyilasai lemészárolták. Endre azonban nem hagyta üldöztetni a német sereget, sőt békét ajánlott a császárnak. Endre és Béla csapatai nagyon megtépázták III. Henrik tekintélyét, aki hírnökök útján úgy értesült, hogy a császári hadak újból Magyarországot készülnek meghódítani. Ekkor Endre IX. Leó pápához fordult. Endre György kalocsai érseket küldte Rómába azzal az üzenettel, hogy könnyen előfordulhat azon eset, hogy Magyarország elfordul a római katolikus egyháztól és összefonódik az ujgurföldön államvallássá lett Uruki-mani keresztény egyházzal, vagy pedig a bizánciak vezette keresztény hitre tér át. A pápa vállalkozott a közvetítésre. Endre még az évi adót is hajlandó volt kifizetni. III. Henrik nagy sereggel jött lefelé a Dunán és Pozsonynál már támadott. Nagy erővel megkezdte a vár ostromát, a székelyek azonban hősiesen ellenálltak. Leó pápa közben Endre kérésének eleget téve, személyesen jelent meg Henrik táborában a béke közvetítése végett. Endre ekkor már nem volt hajlandó adófizetésre, mert a szakszini és uruki-mani töményekkel győzött. Amikor Béla a Csörsz-vonalbeli tárkányokkal mind a Dunán, mind kétoldalt a szárazfóldön rohamra indult, III. Henrik kitűzette a pápa és a béke fehér zászlaját.

Endre a béketárgyaláson azonban, látva Béla herceg hatalmas katonai erejét, már nem volt hajlandó az adófizetésre, mert Béla győzött. Ez a pápát is ingerelte és Endrét ki akarta átkozni az egyházból, mivel nem volt hajlandó a császárnak adót fizetni. Henrik azonban nem számolt a tízezer lovassal felvonuló szakszini töménnyel, amelyben bőven voltak fekete-úzok és kunok is, akik a 2 hónapi csatározás során rémületet keltettek. IX. Leó is meggondolta a fenyegetést és a győzelem láttán nem történt meg a kiközösítés. Az Atilla kardját őrző I. András-Endre király, aki pogányként élt apja udvarában, még Levente főtáltos temetésén is részt vett Taksonyon, amikor a testvérét a felesége halotthamvasztásos urnájával pogány módon eltemették Gerecsák uruki püspök jelenlétében. Ezt még a pápa is szemére vetette a királynak, aki az ősi temetést azzal indokolta, hogy ők az érdeknélküli szeretetvallásban éltek és haltak meg. Nyugat vezető körei követelték Pannóniát, mivel azt a római, majd az avar korszak után Nagy Károly hódításaként német tartománynak tartották. Béla viszont azt hangoztatta, hogy Róma előtt a pannonok már 24 Hun Törzsszövetségbeli népek voltak, akiket csellel 50 év alatt legyőztek, majd Atilla hadai szabadítottak fel az elnyomás alól. Az avarok 300 évig uralkodtak az Encs vonaláig. István király pedig a házasságával biztosította a Pannonfóldhöz való jogát. Atilla kardját Endre király a Lebédháztól örökölte. Élete egyik céljának tekintette, hogy Atilla honfoglalása nyomán a Pannonfóldhöz való jogukat kiharcolja, hiszen a 24 Hun Törzsszövetség fővárosa a központi fekvésű Szerém lett Bató pannon király uralkodása alatt. Később a bizánciak Szirmiumnak, majd a kereszténység felvétele után Szávaszent-Demeternek hívták. Endre 1055-ben megalapította a tihanyi apátságot, amelynek a magyar származású 891 tagjaira rábízta a tájékoztató népszámlálást. Pásztó, Zebegény és Pentele domonkosrendbeli szerzetesei járták be az országot és a szakszini, majd jászvásári domonkosokkal együtt az eredményeket Tihanyban állították össze. Csaba nádor fia Pomáz, a népszámlálás eredményét Endre-várában az Oregek Tanácsa elé tette. Endre és Béla ekkor úgy döntöttek, hogy a pozsonyi csatához hasonlóan a legvégső esetben a Szakszinban kötött egyezményt igénybe veszik. Erről az egyezményről az egyházi körök a mainzi érsekséget is tájékoztatták. Endre király felesége révén Kelet-Magyarországon tartózkodott. Levente korábbi tanácsára felelevenítették a Csodaszarvas és Csaba királyfi mondáját, a hunokkal és avarokkal való azonosságunkat és a Pannóniához való jogunkat. Kevevárának SzentIllés székesegyházából hazajövet a rovókkal megörökíttették, de most már latin betűkkel a sok ezeréves regevilágunknak leírását Levente elbeszélése nyomán. Annak egyik példányát Levente-Ildikó-Ibolyához, az Árpád-ház uruki-mani temetkezési helyéhez közel, Taksonyban eltették. Endre, Béla és Levente ezen leírást akkor kezdte el, amikor Bretiszláv cseh herceghez menekültek. Később Endre és Levente Kievben nyert menedéket, ahol megkezdték az Arvisura kincsek kimenekítését. Béla ekkor Lengyelországba ment, ahol Szár László SzentVladimír egyik leányát, Adelajdát vette el feleségül. Ennek kapcsán Béla Kázmér herceg testvérét, Riehát, vagy közkedvelt nevén Rixát kérte meg. A Pomerán herceg párviadalon való legyőzése után a szépséges leányzót feleségül vette. Béla is csatlakozott az Arvisura kincsek kimenekítéséhez és a rovásemlékek lemásolásához. A Kevevárából való elszállítás után az összes lemásolt Arvisurákat Béla herceg hozta haza és gondoskodott a Domonkosrendben való elhelyezéséről. A függetlenségi harcokban Béla herceg hadvezéri tehetsége előnyösen kibontakozott. Endre királyunk kérte, legyen segítségül a németek legyőzésében. Ekkor Béla otthagyta a felesége birtokát és berendezkedett az ország védelmére, mivel Endre megígérte, hogy utána ő lesz a király. Endrének azonban 1053-ban váratlanul fia született. III. Henrik, a nagy ellenség 1056-ban meghalt. Anasztázia húgát a francia II. Róbert fia vette el, s Endre király is nyugat felé igazodott. III. Henrik leányát, Juditot kérte feleségül Salamon fia részére, aki IV Henriknek a nővére volt. Közben a cseh Bretiszláv nagyobbik fia a herceget elűzte udvarából, az Endréhez menekült és feleségül kérte Endre leányát, Adelheidet, s így bátyja az öccsét visszahívta a Morva-hercegségi birtokaira. Ekkor jött rá Béla az ellene irányuló cselszövényre. Pamir fia, Zombor figyelmeztette, hogy válaszút elé állítják, de ő csak a kardot válassza. Várkony várának ispánja is a fülébe súgta: - Ha kedves az életed, a kardot válaszd! - Béla csak akkor értette meg, hogy a volt fősámán fia és Kökény fia, Pereg ispán is az ő híveinek táborába tartozik. Íme, most előtte van a korona és a kard. Rögtön eszébe jutott, mire figyelmeztették. Endre zordonan kérdezte: - Kard kell-e a fővezérséggel? Vagy pedig a királyi korona? Béla kényszerhelyzetében a kardot választotta. Ennek azonban hamar híre ment mindkét fejedelmi házban és Szakszin térségében. Béla családjával együtt azonnal a lengyelországi birtokára és felesége rokonaihoz ment, mert érezte, hogy szószegő bátyja mellett nincsen többé biztonságban. Salamont az apja már 5 éves korában, 1057-ben királlyá koronáztatta, ez ellentétben volt az Árpád-ház alkalmassági törvényével. Ez a Turul nemzetség ősi joga volt. Hiszen még István király is megrendeztette pünkösdi királyság címén a pusztaszeri 892 Nagy-Süánt, amelyben Endre győzött. Zsolt csupán azért került a fejedelmi székbe, mert Árpád fiai közül csak ő született a Jász-síkságon, bár Zoltán-Zsolt fejedelemsé ge kezdetén már kitűnő lovas volt.

Taksony már közel 20 éves volt, amikor Zoltán-Zsoltot először egy kis szélütés érte. Bár lovagolni még tudott, de Taksonyt megbízta a kisfejedelmi tisztség vezetésével. Nagyfejedelemmé azonban a Lebéd-házi Gyulát, majd utána 955-ben az Álmos-házi Derencsényt választották meg, mivel az több nyelven tudott beszélni Még István királyt is meg lehetett érteni, hogy Imrét, majd halála után Pétert, Ilona húgának fiát jelölte maga után, mert féltette a királyságot. Béla azonban éppen olyan keresztény volt, mint Endre, aki a fia jövőjét féltette. A koronázási szertartásban értette meg Béla, hogy fóléje akarnak emelni egy kisfiút, pedig Endre neki ígérte a királyságot. Ennek mindkét uralkodóház ellene volt és Béla mellé állottak. Endre, érezve az igazságtalanságot, német segítségért folyamodott, amit meg is kapott. Bénultsága ellenére mégis lóra szállt. Alattvalói a német-barátság miatt elfordultak tőle. Béla a Lebéd-ház vitézeivel, mint kiskirály érkezett meg lengyel segédcsapataival és keletről a szakszini töménnyel, akik között kunok és fekete-úzok is bőven voltak. Egész Pannonfóldre kiterjedtek a harcok. Endre hívei és a németek vitézül küzdöttek, de Béla hadvezéri tudása kibontakozott és a németeket kiverte az országból. Endre is elmenekült, de szélütésében erősen hátráltatva alulmaradt a harcban és leesett a lováról. Megtiportan Zircre vitték, ahol az apátságban meghalt. Innen a tihanyi apátság templomába vitték és eltemették. Bélát a püspöki kar jelenlétében megkoronázták 1060 decemberében. Háromévi munka után az országot teljesen rendbe hozta. Legfontosabb cselekedete az volt, hogy az uruki-mani és a római katholikus kereszténységet egybeolvasztotta. Egy kikötése azonban volt, amit a papság is elfogadott, hogy a papok nősülését az uruki szertartás szerint kell elvégezniük. Ugyanis az urukiak csak egyszer engedték meg papjaiknak nősülését, ha azt gyermekáldás is követte. Halálozás után a gyermektelen papok még egyszer nősülhettek a gilgamesi törvények szerint, amik előírták, hogy a természet törvényeit csak az Égiek szabályozhatják. Isten hitének hirdetői csak olyan férfiak lehetnek, akik legalább egy alkalommal vállalják a házasemberek fáradalmait. Béla védelmébe vette a falvak elnyomott népét az uzsorások ellen. 2400 település bíráját hívta meg a fehérvári népgyűlésre. Vata kiskirály fiának, Jánosnak azonban nem tetszett az uruki papokkal való rendelkezése, ezért a Szakszin térségéből benősült sámánistákkal és a falvak elégedetlenjeivel megindult Fehérvárra. Mivel a falvak bírái, különösen az országszéli falvakból többedmagukkal jöttek, a király besúgói pogány megmozdulásnak vélték a hívottnál nagyobb lovascsoportokat. A német vendégek ezt igyekeztek megakadályozni és emiatt öldöklés támadt. A szabad ország, szabad nép elvével németellenes hangulat kezdett uralkodni. Az újabb német vendégeket szerették volna az akadályoztatás miatt kiűzni az országból. Béla a nagyszámú kérelmező miatt háromnapi gondolkozási időt kért, mely időt a királyi lovasság rendbehozására fordította és az ősiséget visszakövetelő tömeg ellen fordult. Serege kivonult Fehérvár kapuján. A németek fellázították a nemességet az uruki egyház követelése miatt, hogy vezessék be az uruki-mani biblia terjesztését, öljék le a harácsoló papságot. Ekkor a haladékot követelő német lovagok győztek, mivel nem javasolták a haladás visszafelé való fordítását, hanem a harcias tömeg lemészárlását követelték. A lázongó tömeg nagy részét szétverték és megfutamították. Egy Kevevárából visszajött rimalányt is foglyul ejtettek, aki azt követelte, vezessék be a rovások 893 vésését a nemzeti öntudat emelése végett. Zombor testvére, Miltény leánya a sok csatlósnak ellenállt és sebzett, bilincses lábáról inkább a húst lerágta, de étket nem vett magához és az uruki-mani biblia védelmében öt nap múlva meghalt. Béla sírt a fejedelmi lány temetésén. Salamon német származású hívei nem álltak el a bosszútól, hanem az ország lakosait a zavargások megtorlása miatt Béla ellen hangolták. Hiába bánt velük annak idején kesztyűs kézzel, ők inkább Salamont akarták a trónon látni. Salamon hívei készen állottak a háborúra. Béla feleségét is rokoni szálak kötötték a nyugati uralkodóházakhoz. Rixa királynő nagyanyja, Matild II. Ottó leánya volt, tehát Béla valamennyi gyermeke utódja volt a német császári háznak. Így unokatestvérségbe kerültek Imre herceggel is. Béla mindent elkövetett a béke érdekében. A bátor párviadalok hőse nem restellte, hogy erőfeszítéseket tett a békéért. Azonban fegyverkeznie kellett, mivel látta törekvéseinek hiábavalóságát. Értékes pénzt veretett. Szekszárdon egy bencés apátságot alapított örök nyughelyéül. A németek erősen készültek a háborúra, ezért le akart mondani a trónról. A németek ezt ravaszságnak vélték, és nem akarták Salamon legyőzőjét meghagyni az országban. Béla szenvedélye az építkezés volt. Saját maga Dömösön építtetett magának egy nyári lakot, ahol összeomlott egy saját készítésű alkotása, amely alatt halálosan megsebesült. A Lebéd-ház tagjai azt állították, hogy a felbérelt német építészek az állványzatot megrongálták, hogy az Béla királlyal együtt leszakadjon és a király meghaljon. Béla azonban sebesülten is hadbaszállt. Amikor a pannonföldi magyarság első győzelméről értesült, a legnagyobb békevágya mellett is vérmérgezésben, 1063. szeptember 11-én meghalt. „A regebeli herceg tűnt el a szerzetesi király helyett, a lovagias király személyében." - mondta Gerecsák, az uruki püspök. Temetése napján az összes uruki-mani templomban megkondultak a harangok. A római katholikus harangok hallgattak, mivel a nyu$ati papság szerint Salamont már korábban megkoronázták.

Béla halála után az Almos-Lebéd-ház törvényei szerint Salamon került - de most már jogosan - a királyi székbe. Az Endre uralkodásának végén kialakult német barátság meghozta a sikert Salamon uralkodásának megkezdésével. A Salamont trónra ültető Nordheimi Ottó vezette sereg megtette a kötelességét, ezért IV Henrik helyett Salamon anyjától megkapta „Atilla kardját". Így a magyar királyi udvarban a német vendégek hatalma még jobban megnőtt, mint Péter korában. Kökény fia, Pereg viszont azt állította, hogy Kevevárában Geréb kardkovács elkészítette Atilla kardjának mását. Az eredeti Atilla kardot az Élet-Templomába szállították. Béla fiai elfoglalták apjuk hercegségét, a kiskirályság egykori területét, bár az ország keleti kiskirálysága nem a béke céljait szolgálta. A jászvásári kiskirályságot ugyan Levente fia, Daróc örökölte Béla trónralépése után, aki soha nem hagyta el székhelyét, csupán a Lebéd-házzal szemben gyakorolta a beosztását, s inkább Szakszin felé igazodott. Kipcsák legkisebb leányát vette feleségül és Kipcsák halála után Szakszinba költözött. Salamon, aki csupán 10 éves volt, amikor újból Fehérvárra került a királyi székbe, igen szerette unokatestvéreit, Géza, László és Lambert hercegeket, akik serdülő ifjakként főként az erdőelvi kiskirályságban készültek a királyi hatalom átvételére. Az ország társadalma a lovagias Béla fiai köré csoportosult. A kinevezett püspököknek olyan nagy hatalmuk volt, hogy a bakonybéli remetéből püspökké lett Gellért, csanádi püspök még Aba-Sámuelt is megintette kegyetlenkedései miatt és azt is megtagadta, hogy a fejére tegye a királyi koronát. A kalocsai érsek viszont nem helyeselte, hogy Salamon és Béla fiai között később megromlott a viszony. 894 Béla fia, Géza herceg ekkor már vitéz, lovagias ifjú, de igen békés természetű volt. A nép szemében különösen feltűnt Géza és László hercegek ravaszságtól mentes ter; mészete. Eleinte mindhárman közösen vezették hadjárataikat. Salamon a harcban nem ismert irgalmat. Géza megfontolt, óvatos volt és ha győzött is, engedékeny volt a megkegyelmezésben. László ellenben mintha két társának csak a jobbik oldalát tette volna magáévá. Hiányzott belőle Salamon vad haragja és bosszúállása, de nem volt olyan óvatos, mint Géza. Benne gilgamesi erő rejlett. Délen a bizánci uralom alá került besenyők görög biztatásra betörtek az országba. Ekkor a király a hercegekkel együtt harcolt az ellenséggel és elfoglalták Nándorfehérvárt, amit bolgárul Belgrádnak neveztek. A győzelem után mindenki Géza herceg csapatai felé tódult, mert az ellenség tudta róla, hogy békülékeny természetű. Salamon felé csak kevesen tartottak, s ez megnövelte féltékenységét, amit a német lovagrend szándékosan szított. Vid ispán szerint VII. Dukasz Mihály bizánci császár békekövetséget küldött a magyarokhoz, s Gézánál álltak meg, Salamont figyelemre sem méltatták. A kalocsai érsek békességre intette az ifjakat, de Vid, aki maga is a hercegség birtokosa akart lenni, mindig ingerelte Salamont. Géza, László és Lambert hercegek megérezték, itt valami készül ellenük. Az Élet-Templomából is vészt jósoltak. László Oroszországba sietett, de nem kapott segítséget. Végül Ottó morva herceg, a sógora adott segítséget. Seregeik már Vácnál jártak, mikor szembetalálkoztak a menekülő Gézával, akinek seregét Kemejnél Salamon szétverte. Salamon Szekszárdnál táborozott, s betért a Béla alapította templomba. Vid unszolta a királyt, most támadja meg Gézát, amíg a hercegek seregei nem egyesülnek, s így Gézát megvakíttathatja. Salamon reggelig gondolkozott. Béla szekszárdi templomának apátja lóra ült és hajnalban értesítette Gézát, hogy meneküljön. Minden hű emberét elvesztette már, amikor Vácnál Lászlóval találkozott. László telítve volt harckészséggel, amellyel Gézát is megerősítette. Egyesült seregeik 1074. III. 14-én Mogyoródnál győztek, ahol a magyarok, németek és csehek egymást mészárolták. Bátor Opos és Aba Péter a viszályt okozó Vid ispánnal ottmaradt a csatatéren. Salamonnak menekülni kellett, s német segítségért sietett. A Vászoly-unokák harcában mintha Endre és Béla megholt serege tá , madt volna egymásra. Géza és László hercegek az ország urai lettek. Ennek az ország népe örült a legjobban, mert már régen Gézát szerették volna látni a királyi székben. Gézának erős fenntartásai voltak az uralom elfogadásában. Régen az volt szokás ban, hogy a jövendő uralkodó eltüntette elődjét és sok esetben saját maga tette a fejére a királyi koronát. Géza azonban Béla természetét örökölte, le akart mondani a koronáról. Az uralmat ugyan elfogadta, de nem hadvezérként, hanem bűnbánó szerzetesként uralkodott. Végeredményben a győztes hadvezér László volt, aki nem vágyakozott a királyi koronára. László kiskirályként kelet felé rendezte a dolgokat. Elődeik házassága révén nyugat felé jó összeköttetéseik voltak. Ezt Géza a kezében tartotta és biztosította az ország nyugalmát. Jó, hogy a mogyoródi csata a közkedveltségnek örvendő hercegek javára dőlt el, mert az ujgurfóldig húzódó legelőterületek lovasai megmozdultak. Budavár Beavatott Központja ugyan már elköltözött a SzentUralbérc-Oregéhez, de az Álmos-házi királyok még mindig Fehérvár térségében temetkeztek. A Fehérvári Törvénynapok István király emlékét megőrizték, pedig nemcsak az újonnan jött Magyar Törzsszövetségnek a tagjai voltak zabolátlanok, hanem Kabarföldön, a palócságban és Szé

i kelyfóldön is voltak a tiszántúli ispánságokéhoz hasonlóan zabolátlan bűnösök. Az 1074-ben lezajlott mogyoródi csatában eszméltek rá Fehérváron a „Szentistváni 895 , legendaképzés" lehetőségére. Most már nem a pogány és a keresztény harcolt egymás , ellen, hanem az 1030-as időkben megszilárdult alkotmányos rend és az emberibb élet mód. A lovagias Béla utódai kerültek hatalomra. Lászlóék még nem ellenezték a regős énekeket és mindenki tudott a mesék szépségéről, mert Endre, Béla és Levente írnokserege révén sok ezer éves múltunk tudata fennmaradt. Gilgames még élt. Bélának a Lengyelországban vívott párviadalai, a pozsonyi hős küzdelmei, valamint a nyugati lovagokkal vívott győzelmei legendákká váltak. László vitézi küzdelmeiről hősi énekeket daloltak. Az igazi legendák azonban a győztes csatamezőkön születtek. A Gilgames származású hercegek győztek a mogyoródi csatában és Géza király lett. A megbolygatott besenyő-kun tömegek mozgolódását már nem lehetett megakadályozni. Szakszinban és Jászvásáron hiába állították le a hercegek megsegí- ' tésére elindított felhívást, mindenki azt vallotta: „Salamon a pogányok ellen indítot ta el a háborút!" Kolostorainkban fordítva magyarázták: „Salamon a legmeredekebb ~. hegyen vitte fel harcosait a sok pogány ellen, míg Géza herceg óvatosan, a lankás ! hegyoldalon; de László herceg bátran és vitézül harcolt a rabló kunok ellen, sokakat megölt közülök, akik kérés nélkül akartak az országba bejönni!" Lényegében a kun és fekete-úz vitézek előfutárai voltak Zombor uruki püspök felhívásának, akiket már nem tudtak visszahívni Szakszin városába és felderítést végeztek Erdőelvén. Mindaddig még László kiskirály táborában is csak pogány betörőkről beszéltek, amíg Zombor, az uruki püspök el nem küldte Mikó vitézt, hogy a segítségadást visszarendeijék. Mikó fekete-úz vitézt bízták meg összekötőként, ha újabb segítségre lesz szükség a Gilgames származású Árpád-háznak a nyugatiakkal szemben. Ezen Mikó vitézt és harcosait a király az Eger város fölötti Mikófalván telepítette le 1075-ben. Mikó hozta hírül, hogy Salamon Szakszinban járt és a besenyők segítségét kérte Géza és László herceg ellen. A besenyők ellenben azt mondták: Mutassa meg a vitézségét. Salamon azonban gyáva volt és Gézáék előtt megfutamodva elbukott. Mikó elmondta, hogy ők csak Gilgames vérét hajlandók segíteni. László kiskirályként Szakszinba ment, ahol Zombor uruki püspökkel eldöntötték, hogy a Jász-síksági urukimani hívőkhöz hasonlóan Magyarkától egészen Jászvásárig csatlakoznak a nyugati kereszténységhez és Magyarkán is új püspökséget állítanak fel. Most Nagyváradon állítanak fel új római katolikus püspökséget és Szakszintól kezdve aki akar, ebbe az új püspökségbe költözhet. Nagyváradon László kiskirály összegyűjtötte a még életben maradt rimalányokat, akik a rovásokat lemásolták és latin betűkkel írják majd le az Arvisurák tartalmát. Utána, amint a kedélyek lecsillapodnak, a népszámláláshoz hasonlóan az egész ország településeit le kell írniuk, s így mindig ellenőrizni lehet az egész ország egyházközségeit, lakosainak létszámát és a pápai tizedeknek a fizetését. Ezen munka így folyik püspökségtől-püspökségig. Ebből a nyilvántartásból azt is megtudhatjuk, ki tesz eleget a Magyar Törzsszövetség 8-as szaporodási elvének és ki tartja be a Korpona aranyasszony által elfogadtatott 3 fiús szaporodási módot. Harka lovasfejedelem és Árpád nagyfejedelem családja milyen hatalmas lett, mert a 8-as szaporodási elvet és a 3 fiús szaporodási módot is betartották. László Szakszinban egy kitömött oroszlánt kapott ajándékba, amit lakószobájában állított fel, hogy a szakszini beavatottak szerint mindig eszében legyen, hogy ő, a bátor hős, a Gilgameshez hasonlító, legyőzhetetlen hadvezér, a népét megelégedetté és boldoggá fogja tenni. A besenyőkkel, kunokkal és fekete-úzokkal vérszerződést fogalmaztak meg, hogy 896 I az ellenségeskedéseket beszüntetik és szükség esetén 10 tömény lovast fognak külde ni segítségül. Ezt László királyfinak és minden Árpád utódnak tudnia kell! Hej rege rejtem 303(A). Arvisura Tizedesek Gilgames jelzése Gát és Turi rovása Kr. u. 1030-1087. (5070-5127. m.t.é.) Árpád utódainak az egyik legszebb ünnepi szokása volt, hogy gyermekeik születé sekor bemutatták a Rimaszécsek-főbábái az újszülött csemetéik hátán lévő, Gilgamestől származó anyajegyet. , Ugyanis Éa ősanya csípetett a Turujsassal Gilgames háta közepére egy serkentő jelet, mivel erős baba lévén, nehezen akart a világra jönni. Ennek a csípésnek hatására a világra pottyant és a Turujsas szellemi ereje folytán sebezhetetlenné vált.

Eredetileg ezen jelzés egy négylevelű lóhere volt, amelyik később nagyon megkopott és részleteire bontódott. Kinek milyen erősen kivehető jelzése volt, azok szerint volt mérhető már gyermekkorában a beavatottság ereje. Amikor például Ugyeknek Emesétől, sas által történt álombeli megtermékenyítése után végül megszületett Álmos, szintén nehezen akart a világra jönni. Erre a Rimaszécsek bábája erőt kért az Égiek Urától. Az ősi Turujsas megcsipkedte az újszülött hátát, aki ettől a serkentéstől megfordult Emese méhében és fejjel kifelé fordultan ordítva tört utat magának a világra. Ezért Ugyek a szavárd magyarok névadása szerint Álmosnak nevezte. Névadó keresztapja pedig a nevelő tanfejedelem, Hülek vezér lett. Ezen Hülek vezér, a szavárdok ifjú vezetőjeként kitört a Van-tó környéki Tuspából és 20 éves ifjúként Magyarkán az uruki-mani püspöki tisztséget elnyerte. Amikor Vajk húgának Orseoló Ottótól megszületett egyetlen fia, a kis Péter, bemutatták apjának. Később István királynak is a szitás fürdéskor megmutatták, hogy nem volt Gilgames-jelzése. Fejedelmi származású harcostársai is megfigyelték a jelzés hiányát, ezért az Álmos-Lebéd-házi hercegek nem ismerték el még fővezérnek sem, nemhogy királyuknak. Ezért a kettős fejedelemségben csak a pápaság és a Római-német Császárságnak az elnyomásra törekvő képviselőjét látták benne. A Vászoly-Mihály-Vazul hármasnevű fejedelemi ifjúnak erősen látszott a háta közepén ezen ősi Gilgamesjelzés. Endrének háromlevelű, Bélának négylevelű jelzése volt, míg Leventének egy csillag jelzése volt egy fáklyavégen, amely azt jelentette: a szellemiek vezetőjévé válik az Égiek előtt. Ezért lett uruki-mani püspök, akinek halotthamvasztásos porai Taksony nagyfejedelem mellett Taksony vára közelében nyugszanak. Levente a Vazul-fiak hadseregének megszervezése alkalmával csak olyan ifjakat tett meg tizedesekké, akiknek Álmos-Gilgames-jelzések voltak a testükön. A seregek vezetői lettek. Amikor Imre herceg megszületett, Saroltnak az volt első dolga, hogy a kisgyermeket István királynak bemutatta, de a kis Imrének a hátán semmiféle jel nem volt. Ellenben, amikor Jéne rimalánytól - az Imre herceg ágyasától - megszületett a kis Pósa, Tolma-Judit énekelve vitte István király elé a nyugati értelemben unokájának el nem fogadható csöppséget, akinek a hátán ott ékeskedett teljes szépségében a négylevelű lóhere és fölötte az ötágú csillag jelzése. Ezzel Tolma-Judit eloszlatta István király aggodalmát, hogy Imre kiskirály nem tőle származik. Ekkor Tolma-Judit uruki-mani keresztanyaságot vállalt és határozottan mondá: 897 - A nevelőapja a vasművelők közé vigye el majd Pósát, az unokádat. Ők fogják megmenteni annak idején a kézművesekkel Álmos fejedelemtől származó nemzetségünket! Ekkor a megözvegyült Radnót nyílhegykészítő nevelőapaságra felesküdött és Jénét feleségül vette. Majd a gömöri várhoz tartozó vasművelők között megszervezte a vasművelés tizedeken alapuló termelési módját. Ugyanis Radnót koráig csupán a nagycsaládi pestekben folyt a vasművelés, amely nem volt gazdaságos. Ezért a vasművelést kettéválasztotta. A tizedekben 5 személy foglalkozott a faszénégetés, míg másik 5 személy a vasművelés mesterségével. Levente irányításával ezen szervezési módot minden ágazatban végrehajtották. Így a sereg és az ipari ágazatok mindenütt tizedekben szerveződtek meg. A tizedek vezetői rendszerint valamilyen kisebb, Gilgames eredetű jelzéssel bírtak. Levente, aki a hadsereg képzésének a vezetője volt, a hároméves és a 24 éves szolgálattal bíró, Gilgames-jelzésű veterán harcosokból válogatta ki az ipar és az egyéb szolgáltatások vezető tizedeseit. Bár István király bebizonyította Imre és a kis Pósa esetében, hogy a Gilgames-jelzés téves és babonaság, de az országnagyok azt mondták: - Végre kell hajtani újból a pusztaszeri Nagy-Süánt, vajon a fejedelmi ifjak közül melyik csoport a legrátermettebb a vezetésre: a Gilgames-jelűek vagy a jelzéstelen fejedelmi ifjak! István király nem akart ellene szegülni az országrészek és a vármegyék ispánjai akaratának és a 72 tömény, valamint a belső megyék területén végrehajtották 1030 kora tavaszán a lovas versenyeket, amelyből kitűnt, hogy a Gilgames-jelűek vezettek és a hadsereg tisztségviselői lettek. Ezen Gilgamesjelzésű hadseregnek vezetőivel István győzött a Római-német Birodalom ellen. Ez a felfogás a kettős nagyfejedelemségben hamar elterjedt. A békési pásztorok csak akkor léptek be Vata kiskirály seregébe, amikor a Körösben való fürdésekor a háta közepén meglátták, a Harka feleségétől, Uzonykától örökölt négylevelű lóherés Gilgames-féle anyajegyet és Endre herceget a királyi székbe segítették Péterrel szemben. Utána a még erősebb Gilgames-jelű Béla hercegnek a seregébe léptek, és hazánkat megmentették a német hűbéresi adófizetés szolgaságából. Seregveszteségei miatt Béla a papokat azonnali nősülésre kötelezte az urukiak szertar tása szerint. Ebben a szertartásban az volt a lényeg, hogy ha egy ifjút a nagy nyilvánosság előtt pappá szenteltek, tíz nap múltán csak úgy kenték fel olajjal az érdeknélküli szeretet papjává, ha közben házasságot kötött. Ekkor a felszentelt ifjú az Aranyasszony-papjává változott. A jelzéssel ellátott személyek mind erős akaratúak voltak. Amikor Miltény leánya, Halomány rimalány lerágta lábairól a húst és meghalt, a Halománytetőn temették el Zirc térségében a kegyhelyen, halotthamvasztással. Ezen kegyhely Halomány Gilgames-jelzése értelmében búcsújáró hellyé változott.

Salamonon, amikor Szakszinban járt küldetésben, a szokásos pénteki szitásfürdés nél a kamlikfürdősök és gyúrók keresték a hercegek Almos-házi anyajegyét, de Salamonon semmit nem láttak. Ezért a fejedelemi ifjak újból kibontakozott egymásközti harcában a Lebéd-ház, Géza, László és Lambert hercegeket segítette. I. Endre fiainak, Salamon és Dávid hercegeknek nem volt Álmos-házi jelük, de Adelheidnek, az 1062-ben elhunyt herceglánynak, aki Vratiszláv cseh herceghez ment feleségül, volt jelzése. Géza, László, Lambert és Lam hercegek azonban erős, míg Zsófia, Eufémia, Ilona és Piroska gyengébb Álmos-házi jelzéssel bírtak. Endre herceg a kurszánvári Királyi Tanácsban ezen Salamonnál lévő hiányosságra 898 felhívta a jelenlévők figyelmét. Ez 1073 végén Salamont még ingerlékenyebbé tette. Salamon azonban István király orvosainak véleményét közölte: - Nem döntően fontos a gilgamesi jelzés, hiszen az Életfás származás az Élet fájának minden porcikájában megnyilvánulhat és amint a keleti 300-as és 100-as családok beavatottainak a bölcsei mondják, az Istenek az emberek agyából pattannak ki, s innen sugároznak szét az élniakarásuk megnyilvánulásai! Endre György, aki mellékágon Gilgames-jelű egyházfi volt, akit még I. Endre király utazó püspökké nevezett ki Kurszánvárában, Rómába is megvitte a hírt, hogy a Van-tó környéki, magyarkai és jászvásári uruki-mani egyházakat is - az egy akol, egy pásztor elv alapján - Róma aklába fogják terelni. I. Béla udvarában a négy herceg közül a leggyengébb jel Lam hercegen volt látható, akit a Szalk-féle megbízatással a külső ügyekben való kiképzésre utasítottak. Igy Lam hercegnek a keleti és nyugati keresztény viszonylatban a meghalt Lambert helyett a Lambert, illetve Lampért nevet adták, de a királyi tanácsban csak Lam maradt. I. Gézának az 1074-től 1077-ig tartó királysága alatt László herceg óriási munkát végzett Lammal együtt, hogy a hűbéresi adóztatást elkerülhessük. Ezért megszervezte Buda, Fehérvár és Esztergom helyett a váradi kiskirályi nyilvántartó hivatalt, amelyiknek az volt a célja, hogy az ősiségben elismert etruszk uralom folytatásaként a mai római pápának az érdekkörébe tartozzunk és mentesítsük magunkat a német császár ság és nyugati adminisztrációjának, a mainzi érsekségnek az adóztatása alól. Ennek a nagyváradi, úgynevezett Magyar-Kuriának beosztottjai bejárták az országot. Felvették a pápai tizedek beszedésére a nyilvántartást. A Lebéd-házi, füzesgyarmati, szakszini és magyarkai Szavárd-Kuriát a keleti érdekvédelmi terület legősibb városában állították fel. Magyarkán László herceg állította fel a m-agyar érdekeltségű római katolikus püspökséget, amelyet Kurszánvárából helyeztek át, mivel az idegen és vendég egyházi méltóságok erősen kifogásolták, hogy az Árpád-háznak külön püspöksége van, akárcsak a német császári udvarnak. A magyarkai püspökség csak a királyi háznak adózott, hisz ezen intézményt az anyagi juttatásokkal és egyházi emberekkel is a László kiskirály által alapított váradi püspökség látta el. Ezen nagy érdekterület minden év Aranyasszony havában jelentést küldött a Magyar-Kuriának, s ennek alapján a helyzetünket nyugat és kelet felé felmérhettük. Minderre azért volt szükség, mert a bizánci érdekeltségű területeken a kun és fekete-úz hadifoglyokat kiképezték arra a feladatra, hogy görög érdekekből kegyetlen betöréseikkel a magyarok királyát nyugtalanítsák. Abba sehogyan sem tudott belenyugodni Bizánc, hogy Magyarkán egy magyar püspökség működjön római katolikus szertartással, mert ez a keleti hittérítésüket veszélyeztette. Ezen nagy veszélyek elhárításán László kiskirály tevékenykedett és a mindenre felbérelhető kunok és úzok betöréseit elhárította. László harcias és népszerű herceg volt, aki a hadsereg-főparancsnoki tisztséget I. Géza helyett elvállalta, mivel Géza szerzetesi életet élő uralkodó volt. Salamon, Endre és László vetélkedéséből a Gilgames-jelzésű hercegeket Árpád húgának, Kendicének Opos nemzetsége és a Csák nembéli Abák segítették. Már-már azt hitték, hogy Kemejnél Opos, a hírszerző vitéz meghalt, de csak erős fejsérülést szenvedett. A hercegek védelmében fellázította Kurszán várának nemeseit és fegyverforgató harcosait és átúsztatva Dunna aranyasszony folyamán, Vác felé indultak. Amikor a megvert Géza megfogyott harcosai László csapataival Mogyoród felé vették az útjukat, egyesültek az ifjú hercegek csapataival és közösen eldöntötték a Salamon és Géza közötti feszültséget. László és Endre uralmuk alá vették az egész országot. 899 A győztes hadvezér László volt. Bűnbánó szerzetesként Endre Fehérvárra érve megkoronáztatta magát. László katonailag, Lam herceg a külügyi dolgokban akarta tisztába tenni Szalk mintájára az országot. Már az első Királyi Tanács ülésén mindannyian felvetették, hogy nyugati mintára az Árpád-ház is rendelkezzen szentté avatott királlyal. Az Álmos és a Lebéd-ház hercegei ezen kérdést egyöntetűen támogatták. Endre gyermekei születésük után mindig nyugat felé irányítottak az érdekterületüket és titkon adóztak a Római-német Császárságnak. A mogyoródi csata után Pozsonyba menekültek, majd innen Judit kérésére bécsi szállásukon laktak. Géza, László, Lambert, Lam hercegek, Zsófia, Eufémia, Ilona és Porva-Piroska hercegnők a magyar királyság megerősödését támogatták. Zsófia először Ulrich isztriai őrgrófhoz ment feleségül, majd Horvátország társulása után Magnus szász herceghez. Eufémia I. Ottó morva hercegnek volt a felesége. Ilona Zvojnimir horvát király felesége lett és annak a halála után Horvátország, mint egykori avar birtok része lett Magyarországnak, ezután mint társország szerepelt. Piroska Lampért comeshez ment nőül, de annak halála után részt vett a Szakszinban megrendezett sámán- és rimalány-képzésen. Az

elhalálozott János uruki püspök fiának, Turinak lett a felesége. Szakszinban tele~edett le és a tűzvész áldozatául esett Szakszin melletti Asszor-ügyeket újjáépítette. Igy Szakszin a sámánképzés székhelye lett, míg Asszor-ügyek az uruki-mani öspörös székhelye. Amikor Piroska a rimalányképzést arbag-sámán fokon elvégezte, felvette a Névadó-Naptár szerinti Porva nevet. Mivel az öccse, Lambert korán elhunyt, özvegysége után annak a Zirc környéki uradalmát örökölte téli lakóhelyül. Amíg Endre Pannonfóld védelmét megszervezte és egyházi vonalon intézte az ország további szervezését, addig László keleten Várad székhellyel megszervezte az ország keleti és déli védelmét. Bizánc biztatására a hadifogságban kiképzett kunok és úzok pogányul viselkedtek, még a leányrablástól sem riadtak vissza. Egyik portyáján László királyfi a Vihar-Istentől leszármazott Szög nevű lován üldözőbe vett egy rabló pogányt, aki a lova hátán egy magyar lányt hurcolt. Azt gondolta, a váradi püspök leánya, mivel annak ruhájába volt öltözve, ezért üldözőbe vette. Mivel László sebesült volt, nem tudta utolérni a kunt, ezért rákiáltott a lányra, hogy rántsa le a kunt az irhájánál fogva a lova hátáról. Egy ugratásnál ez megtörtént és László meg akarta ölni a kunt, de a lány könyörgött az életéért, mivel hozzá férjhez akart menni. Párviadalban a herceg sokáig mérkőzött a kunnal. Végül elvágta az inát és megölte. Ekkor László Szakszinba lovagolt és húgához, Piroska-Porvához is ellátogatott Asszor-Ugyekre. Az elaggott Vata fia, János püspök még élt és beleegyezett abba, hogy kisebbik fiát, II. Jánost iktassák be az új magyarkai uruki-mani püspöknek. Amíg Salamon élt, sokszor kifogásolta azt, feleségének, Juditnak az ingerkedésére, hogy Árpád utódai még mindig manihisták, tehát pogányok és a pogány püspökséget Kurszán várában fenntartják. Ezért a kurszánvári püspökséget áthelyezték Magyarkára. Mivel Vata kisfejedelem fia, János volt az első uruki-mani püspökből lett római katolikus püspök, Kurszán várában mint I. János püspök szerepelt. Így az a különös eset fordult elő, hogy az 1074-ben elhunyt János püspöknek az első fia Szakszinban fősámán lett, míg a másik fia, II. János a magyarkai római katolikus püspök. I. János püspök temetésén László és Lam hercegek is részt vettek. Mivel az arab és örmény kereskedők Magyarkát és a Van-tó környékét nyugodtnak ítélték, felkeresték Tuspában az uruki-mani püspökséget és álruhákban bejárták az arabul tudó beavatott csoport tagjaival a nagy Gilgames országát, de ott csak a könyörtelen emberirtást és az elsivatagodásból eredő pusztulást láthatták. A magyarkai püspökségben Jereván fejedelemnek minden uruki-mani egyházköz 900 ségébe váradi káplánokat helyeztek, akik a helyes magyar nyelvre a szavárd és kumamagyarokat megtanították. Az egyházi szertartást a nyilvánosság előtt mindig magyarul végezték. A csendes magán ájtatosságokat azonban, hogy el ne felejtsék, latin nyelven mondották. Így igazat adtak a népnek, a királynak és a római-német császárnak is a „Nehogy szó érje a ház elejét!" közmondással. Az István király korában megalapított váci püspökséget, amelyet először az Árpádházi Benedek püspök töltött be, Kurszán várából végleg Vácra költöztették, mivel a királyi ház és Kurszánház eggyé olvadt össze, s így a kurszánvári püspökség, Atilla városa csupán az Árpád-ház nyári egyházközsége lett. A három herceg elhatározta, hogy Vácot, mint egyházmegyei központot teljesen kiépíti. Géza a fehérvári koronázás után Cinkotára és Mogyoródra, majd Vácra lovagolt, ahol Gézának a mogyoródi csata előtt látomása volt. Az ősi Aranyasszony felszólította, hogy „ahol megjelenik a saka-szkíták aranyszarvasa, ott nekem templomot építsél". Péter, az őshalász szarvánál fogva vezetett egy gímszarvast, amelynek a szarvait telerakta égő gyertyákkal. A szarvas eliramodott az erdő felé. Egy helyen azonban megvetette a lábát és király módjára szétnézett, majd az erdőbe futott. Ott a vitézek rányilaztak és a királyi szarvas a Dunába szökkent. Az Aranyasszonyok folyóját szent folyóvá avatta. Dunna-asszony folyama így kétszeresen szentté lett. Látva mindezeket, László és Lam összenézett. Különös fény villant László herceg szemében és így szólt: - Bizonyára nem szarvas volt ez, hanem a jóságos Isten angyala! Gilgames védő angyala! Ahol az Aranyszarvas a lábát megvetette, azon szent helyen jelölte meg az Aranyasszonyok és Boldogságos-Szüzek szent egyházát. Lam herceg vállalta, hogy a parancsnoksága alá tartozó kőfaragó és vasgyártó embereit utasítja az építőkövek összehordására és vasak, épületfák elkészítésére, hogy az Aranyasszony egyháza minél előbb elkészülhessen. Ósszehívta a tizedesek parancsnoki törzsét, az összes, tizedekbe osztott mesteremberek megszervezésére. Minden szakember csoport tizedesei megválasztották a szószólójukat és elindultak Kurszán-várába, ahol Lam az összesereglett mesterembereknek így szólt: - Tizedesek vezérei! Gilgames szent fóldjén járva, a Van-tó mellett Tuspában és Magyarkán láttam egy szép templomot, amelynek mintájára az ősi Aranyasszonyok és Boldogságos Szüzek templomát fel kell építenünk! - ekkor kardját kihúzta a hüvelyéből és a rövidszárú csizmájának talpával elsimította a port, s a készítendő templom vázlatát meghúzta kardjának a hegyével, majd így folytatta: - Ennek a szép templom nak az Isteni igazságosság templomának kell lennie, amely nem szítja az ellentéteket! Ez a templom lesz a megnagyobbodott fejedelmi Új-Templom, amelynek szebbnek kell lennie, mint a kurszánvári fejedelmi templomnak! - Úgy legyen! - felelték a hercegek és tizedesek egyhangúan.

Utána Lam herceg a tizedesek parancsnoki karával sorba járta a kőfejtő helyeket, majd Vasvárra lovagolt, ahol a szénégető és a vasakat gyártó tizedesek csoportjait szervezte meg. Utána a Radnót vezette cserepeseket kereste fel, ahol az előre elkészített díszítéseket beszélték meg, majd az építőfát faragó tizedesek csoportját bízta meg Putnokon az állványozó és épületfák elkészítésével. A hibátlan, nem bütykös fákból görgető fákat készíttetett. A legfontosabbnak tartotta minden lovaglási távolságú helyen a biztos lóállások felállítását, ahol az igavonó lovakat fogják pihentetni. Ezen állások széna ellátását a palócok köznemesei az egész útvonal hosszában vállalták és sok esetben tartalék lovakról is gondoskodtak. Dernő, Rőce, Gerlice és Vashegy lóállásait teljesen feltöltötték, hiszen innen kellett 901 útba indítani Vasvárra a 24 fajta méretű-súlyú vascipókat, amelyekből a vasszerszá mokat, kerékráfokat, görgető vasrudakat készítették. A lovasok irányítását a Pósa-had látta el, akik a névadásban új szokást vezettek be, mivel Imre kisfiának a nevét mindig előre tették. A legtökéletesebb Álmos-házi jelű Pósa Lászlót tette meg Lam a lovasok parancsnokának. Kísérő lovasainak nagy része Radnót községben lakott, ahol a Pósa-had törzsökös volt. Lam hercegnek vas- és épületfa irányítói a Vasvár melletti barkó faluban, Csépányon laktak és az utcájukat Lamnak nevezték, amely nevet minden időben a fogadalmuk szerint használni fogják Lam herceg tiszteletére. Édesapjuk, Béla kiskirály, amikor 1056-ban Szakszinban és Magyarkán járt, a régi Umma és Uruk városból még mindig érkeztek menekültek. Béla herceg engedélyezte, hogy a Sajó völgyében megtelepedhessenek. A menekülők mind juhászok voltak, mivel a juhok bírták a legtovább az elsivatagodás gyér füveinek legelését. Folyók mellett és erdőszéleken haladtak mindaddig, amíg Magyarkára nem értek. Béla hercegnek segítettek a tájékoztató népszámlálásban, amikor azokat Magyarka, Szakszin és Jászvásár környékén összegyűjtötték a tizedes jelentésekben. Amikor Nagyváradra értek, Rixa hercegnőnek kisfia született. Igen nehezen ment a szülés, mivel a papi orvosok nem mertek Rixának segítséget adni. Így Béla kiskirály a népszámlálást intéző Rimaszécset bízta meg az életmentéssel. Lamér aranyasszony erre örömmel vállalko zott. Fehérbe öltözve segített a kis Lam herceg megszületésénél és uruki-mani szokás szerint Lamot megkeresztelte. Ezen rimaszécsi beavatkozású keresztelés mindig az ősi uruki-mani névadó naptár szerint történt. Ilyen alkalommal az volt szokásban, hogy az aranyasszonyok vezetője képzettségé nél fogva gyorsan nevet adott a megszületett csöppségnek, mert a papok már lemondtak róla és a kisgyermek élete nem volt biztonságban. Nagyvárad fekete-hun tömény névadó naptára szerint a születés Lam napjára esett. A keresztelési gyors szertartást a rimalányok között Lamér Rimaszécs rögtön elvégezte. Mire aléltságából Rixa hercegasszony magához tért és Béla kiskirálynak a gyermeket bemutatták, az újszülöttnek a váradi püspök jelenlétében a Lambert nevet adták. Béla király, Géza herceg és Ilona testvére az életük végéig így hívták a testvérüket, Rixa és László kiskirály azonban a papok akarata szerint Lambertnek, Zsófia, Eufémia és a kis Lambert herceg azonban Lampértnak. Így hárman Lam-nak, ketten Lambertnek, míg hárman Lampértnak nevezték. Legkisebb testvére azonban élete végéig Lambinak hívta, így Porva-Piroska a legkedvesebb Pulijának nevével tisztelte meg. Névadása és további nevelése után Lam inkább pogánynak, majd igen erős uruki kereszténynek érezte magát, aki élete végéig a sóhivatal vezetője, a Váradi-Kuria parancsnoka és a külügyek intézője volt. Szalk fejedelmi ifjúnak a ténykedését választotta mintaképül. Az intézkedései nyomán Magyarország gazdaságilag nagyon megerősödött. Hároméves kisfiú volt, amikor az utolsó ummai csoport átvonult Váradon. A kis Lamnak a menekültek két kis puli kutyát adtak ajándékba, akiket az ummaiak Lambinak és Ildinek hívtak. Ezen más-más család juhnyája mellől kikerült kutyafiókák aztán a hercegi család gyermekeinél nagyon elszaporodtak. Mivel a kis Lamnak a fiú Lambi és a leány Ildi kutyája volt a legkedvesebb játszótársa, a kis Porva-Piroska bátyját csak Lambinak hívta. Ugyanis uruki szokás szerint a pulik nem számítottak állatoknak, ezen kis hűséges szőrpamacsok pulik maradtak, emberi névvel ellátva. Mindig várták a kis pulik születését, hogy mindegyik újabb pulival rendelkezzen. Amikor a kis pulikölykök játékossága már csökkent, mindig elajándékozták őket a hercegi nyájak juhászatának. Ezen Lambi és Ildi kutyákról a köznép Lambert és Lampért kis 902 hercegeket csupán Lamnak, míg Eufémia kis hercegnőt, majd utána Ilonát is Ildinek nevezte. Így került be a gilgamesi név Rixa hercegnő és I. Béla király udvarába. Lam királyfinak egyik maradandó alkotása volt a vasgyártás átszervezése. Ugyanis a vasgyártók eddig olyan tizedekben dolgoztak, hogy a vasgyártó pestek felső adagolásánál 2 idősebb, míg alul a vascsapoló csatornánál 2 igen erős fiatal vasgyártó és a tizedes dolgozott. Ezen létszámot Lam megkétszerezte. Amíg Atilla korától kezdve Nekese fősámán a vasgyártó tizedek 5 fő, pestet kiszolgáló létszám mellett 5 személyt még faszén gyártással foglalkoztatott, addig Lam herceg ezen két ágazatot kettéválasztotta. Ugyanis a faszénégetőket is tizedekbe osztotta. Öt ember fát vágott, 4 ember faszenet égetett, míg a tizedes mindig ott foglalatoskodott, ahol leginkább szükség volt a jelenlétére. A faszenet mindig a faszénraktárban tároltatta és innen szállították a faszenet a vasgyártó pestek adagoló-szintjéhez. A vasgyártó pesteknél is változott a beosztás, mivel az adagolást 3 személy végezte. Alul a tizedes vezetésével a vascsapolásnál 3 fő erős csapoló legény, míg a fúvatásnál, amit bőrtömlőkkel végeztek, 2 fő

dolgozott egy idősebb, daraboló szakemberrel, akinek az volt a feladata, hogy az igények szerint a vascipókat osztályozta. Súlyának és minőségének megfelelően egy vascipóból lehetett: ásó, kapa, kiskapa, szekérráf, kovácsoló üllő vagy szekértengely stb. Ez az idősebb ember még a vascipó-raktárt is vezette. Amikor megérkeztek Ózd-Vasvárról a furmányosok, akkor a mindenkori tii zedes átadta vascipóraktárának a megrendelt készletet. Mindezen munkák elvégzéséhez hozzájárultak a fiatalabb dolgozók feleségei is, vagy a kamaszkoron túljutott gyermekek. Az ilyen tetterős tizedeknek a munkáját nagyon előre lendítette, hogy az apák munkáját a fiatalabbak is igyekeztek elsajátítani. Ilyenkor az idősebb vasgyártókat pihenőnapra küldte a tizedes, amely lényegében nem sok pihenést jelentett, mivel a faszénégetés erdőirtásain kertgazdaságaikat gondozták. Ezen juttatott fóldeken minden vasgyártónak megtermett a mindennapi eledele. Ilyen fóldeket minden településen a bányagondnok osztott szét 5 évenként a vasgyártók, szénégetők és kőfejtők között. Rendes békeállapotban minden vasárnap kötelező volt a vasművelőknek családtag j jaikkal templomba menni. Hadra való felkészülésnél a vasolvasztó pesteknél vasárna' ponként félerővel dolgoztak, míg a többiek délig a templomba mentek. Ilyenkor a templomba menők felváltották az olvasztókat és délután a délelőtt dolgozók mentek templomba. A fáradtabb dolgozókat perselyezéssel felköltötték. Ez annyit jelentett, hogy a misén vagy a litánián alvókat pénzbírsággal sújtották, mert a gondnok-helyettes perselyezése a társládát illette. Így a társládában mindig sok pénz gyűlt egybe, amellyel az árvákat és a nősülő fiatalokat támogatták. Az elalvások megakadályozására a dolgozók fáklyabotokkal védekeztek, amely világosban sétabotnak számított, éjjel pedig a hegyes végére gyertyákat tettek. Az elalvás ellen úgy védekeztek, hogy a botjaikat az álluk alá tették és ha valaki bóbiskolni kezdett, akkor a bot vas hegye az ajkukat érintette. Ilyenkor felriadtak. Ellenben, ha valaki a botját otthon felejtette, akkor szokás szerint az ülőpad fáján könyököltek és fáradtságukban könnyen elaludtak. Tehát ajánlatosabb volt fáklyabottal menni a templomba, mert a fejük biccentésével szakállukban a botjuk hegye megakadt. Kisebb biccentésnél nem sérült meg az i ajkuk, ellenben nagyobb biccentésnél az ajkuk sérülését a dús szakálluk eltakarta. Ezért szerették az olyan papokat, akiknek a hangja betöltötte a templomot, s így a ' megfáradt bánya-társládai tagokat éberen tartották. Az 1077-ik és az 1078-ik esztendő olyan év volt, amikor érdekükben állott minél több fegyver termelése és a mezőgazdaság jó szerszám ellátása. Salamon nem nyugo903 dott bele a vereségébe, hanem IV Henrikhez, a sógorához futott. Magyarországot hűbéres, adófizető gyarmatként felajánlotta a német császárnak. Ugyanazt tette, mint István király után Péter, hogy hatalmának visszaszerzése végett III. Henriknek hűbériséget ajánlott fel. A mogyoródi vesztett csata után Salamon megfutamodott és meg sem állott Moson váráig. Ott már várta őt az édesanyja és Judit, a felesége. Édesanyja halkan korholta, hogy miért nem élt békességben az unokatestvéreivel; lám, most az egész országot elvesztette. Salamon feldühödött és meg akarta ütni az anyját, de Judit, a császárlány közéjük ugrott, majd lefogta Salamon kezét. Az asszonynépek Bécsbe akartak menni, de Salamon ragaszkodott ahhoz, hogy Pozsony várában telepedjenek meg, mert nem akarta elismerni országának elvesztését. Amíg László herceg újra megszervezte a Csörsz vonalán a tárkányképzést, addig Oszlányka fia, Zombor tárkányfejedelem Szabolcs várától Körös-Zsadányon át Szögedig, majd innen a Bécs és Bodrogvár vidékén Zomborig kiépítette a Csörsz árokrendszer új, vandalúz váras vonalát, amely tüskeváras vizesárkokból állott. Lam herceg, amint visszatért Magyarka és Szakszin térségéből, az onnan toborzott kun és úz harcosokat a Csörsz árokrendszerben Csanád ifjúsági lovasfejedelem kiképző táborába osztotta be. Vitézzé avatásuk alkalmával lovaglásban, lovon és szabadon történő úszásban is részt kellett venniük. Ilyenkor a Gilgamesjellel bíró lovasokat és tárkányokat mindig kiválasztotta, akiket tizedes kiképzésre küldött a tárkánykiképzett harcosokkal együtt. Ezekből az Álmos és Gilgames-jelű harcosokból lettek az új sereg tizedesei. A mogyoródi csata hősei közül a sebesült, Gilgames-jelű veterán harcosokat Lam herceg a bányavárosok és a vasgyártó települések bányagondnokaivá tette. Tudta, hogy Salamon nem fog belenyugodni vereségébe és készülni fog a trón visszaszerzésére. Hírnökei hírül hozták, hogy IV Henrik országa belső bajaival van elfoglalva. Ezért volt szükségük arra, hogy hirtelen támadásukat a Magyarka és Szakszin térsé géből érkező, kiváló nyilasokkal és íjászokkal ellensúlyozzák. Ezen harcosok alkották Csanád ifjúsági lovasfejedelem seregének törzsállományát, ezért az új sereg kiképzése a Szabolcsvárától-Zomborig elhelyezkedő síkságon zajlott le. Az ifjú I. Géza király hajlott Lam tanácsára. Ezért Bizánc császársága felé fordult és együttesen keresték a közeledést. Géza kapcsolatba lépett VII. Gergely pápával is, aki a császárral való leszámolásra készülődött. A pápa szerette volna Magyarországot hűbéresévé tenni. Nekünk mindegy volt, valamelyik hatalomnak fizetni kellett. Ha a pápai tizedeket már amúgy is fizettük, Róma felé kellett tájékozódnunk. László kiskirály első leányát, Piroskát, a bizánci császár fia menyasszonyának eljegyezte. Így dél felől Lam elgondolása szerint biztosítva volt az ország.

László herceg jó fővezére volt a seregnek, ami a mogyoródi csatában is bebizonyosodott. 1074. március 13án közelítette meg egymást a két sereg. Ez pénteki napra esett. Sűrű köd volt egész nap, így Salamon Cinkota alatt várta a seregének beérkezését. Cinkota mellett, a Mogyoród felé lévő hegy mögött várták a hercegek is a sűrű köd eloszlását. Másnap, március 14-én szombaton hajnalra nem aludt a két seregben senki. László herceg lováról biztatta és buzdította lovasait. Lándzsájával megsuhintott egy bozótot és csodák-csodája, egy fehér menyét ugrott a lándzsájára, majd végigfutva rajta, László herceg felső ruhájába menekült. Megkezdődött a csata, amelyben Borona vezér székely és morva vitézei eltiporták Vid ispán bécsi seregét. László herceg Géza seregének segítségére sietett és elkérte tőle a zászlaját, hogy Salamon őt támadja meg. Valóban, Salamon Géza zászlója felé vette az irányt, de ekkor László és 904 Géza vitézei minden oldalról közrefogták. Hátulról Kurszán várából Zombor uruki püspök csapatai közeledtek felé, így Salamon megfutamodott. László herceg kivette kebléből a fehér menyétet, ami a sűrűbe futott, s íme, a bozótos megvilágosodott, még a nap is kisütött teljes fényességében. Győzött a fényesség a sötétségen! Géza elfogadta a trónt, mivel a főurak, a tizedesek és a Vének Tanácsa is helyeselte. Lam révén mellette állt az ország népe, de a papság a megkoronázott királyhoz ragaszkodott. Moson várából a székely őrség kiűzte, de Salamon hívei Pozsonyban megvetették a lábukat és a székely Pozsony nemzetség mellé állt. 1074. március 25-én elrendelte a 20 éves tárkányok bevonulását a Csörsz kiképző vonalára. Surány töményébe tiszta palóc legénység vonult be, ugyanis a pozsonyi székelyek megtagadták az újabb szolgálatot, mivel Salamon azt mondta nekik, hogy a nyugati 973-as értekezlet ezt megtiltotta. Lam a Dunakeszitől kezdődő Káll töményébe Tiszakeszüg tárkányként a kabarokat vezényelte. Ez a két tömény állt Lam tárkány seregének parancsnoksága alatt. Lam székhelye a tizedesek szövetségének helyén, Vasváron volt. A gerendavárat újjáépíttette. Tiszakeszitől Maroskeszüg a fekete-magyarok és Szöged tömény székelyei vonultak be Maroskeszi-Kevekeszi töményébe, Köröszsadány kettős-tömény székhellyel. Harangod-Titel és Kevekeszi-Zombor között a csajkások töményét képezték ki. Ennek a két töménynek a parancsnoka Petre herceg volt, Levente unokája. A köröszsadányi tárkány-vezérséget Daróc vállalta magára. A csajkásoknak Zombor volt a tárkány fejedelme. A hadsereg főparancsnoka László herceg volt, aki Váradon székelt. Innen irányította a lovasok, nyilazók és íjászok kiképzését. Egyszerű lovassági öltözékben járt-kelt, hogy a megerősödés hadászati tervét ellenőrizze. Lam jelentette lovashírvivőkkel, hogy Pozsonykeszinél Salamon vitézei gyakran rátörnek a tárkány-kiképző táborra. László herceg hosszú lovaglással ellenőrizte a tárkánykiképzést. Egy reggelen László herceg Pozsony alatt megközelítette a hídépítőket. Oröm volt nézni, hogyan serénykednek a hídverők a hidak összeszerelésében. Ekkor meglátta, hogy lódobogás porfelhőjéből Salamon csapata bontakozik ki. Salamon nyugtalanul közeledett László herceg csapatához. Messziről nem ismerte meg Lászlót, csak amikor közel ért a békésen ügető lovasokhoz. László feje fólött két angyal tüzes kardokkal röpködött és fenyegették az ellenséget, a vasba öltözött bajor és pozsonynembéli harcosokat. Salamon nagyon megijedt és a várba menekült vasas lovasaival együtt. Igy már nemcsak Géza látta a szarván égő gyertyákkal vízbe ugrató szarvast és a győzelmi fehér menyét László keblébe való menekülését, hanem Salamon is láthatta az angyalok tüzes kardokkal való röpködését. Pozsonyból Salamon IV Henrikhez futott. IV Henriknek vesszőparipája volt az „Isten-császárság" eszméje. A mosoni székelyőrség rögtön jelentette Lam hercegnek a németek készülődését. IV Henrik a Dunán leúsztatta zsoldosokból toborzott seregét, mivel a hűbéres tartományok nem voltak hajlandók katonákat adni a bizonytalan kimenetelű kalandhoz. Ugyanis a pápaság és császári elgondolás újabban nem egyezett, mivel a pápaság nem akarta elismerni azon régi elvet, hogy a német-római császár az „Isten helytartója", mivel ezen címet annak idején Péter apostol kapta. Sokan Salamon hadseregében kétkulacsos vitézek voltak, akik Lamnak hordták a híreket. IV Henrik csapatai Salamon vitézeivel együtt Nyitrát akarták bevenni. Sokan megrettentek a tárkányvár megtámadásától, de Opos kiváló eltökéltséget mutatott. A császár magához hívta Opost és megkérdezte: - Légy megdicsérve, hősöm! Áruld el nekem, vannak-e a magyar seregben ilyen kiváló vitézek? Oposon látszott a vitézi büszkeség, amikor mellét kifeszítve így válaszolt: 905 - Vannak fenséges császárom, sőt tőlem még jobbak is! - Ha így áll a dolog, miért nem szerzed vissza országodat! - mondta a császár jelentős hangsúllyal Salamonnak. Géza, László és Lam gyorsan kiüríttetett mindent a palócságból, és a lakosság minden élelmét a bányavárosokba és bányagondnokok területére menekítették. Lél fóldjén mindent a tűz martalékává tettek. IV Henrik kudarccal távozott az országból. 1078-ban Salamon tett még egy kísérletet visszajövetelére, de sikertelenül, ezért a császár Salamont magára hagyta. Ezalatt a bányagondnokok a Lél síksági fuvarosokkal és a menekültekkel a termékeny síkságra szállíttatták az épületfákat és a tárkánykiképzésen lévő újoncokkal a falvakat újjáépíttették. Így a szokásos, emberöltőnként való új építkezést a lakosság ingyen kapta, mert a rombolást a hadihelyzet kívánta meg.

Lam hírszerzői a vasvári tanácson tudatták a külügyek hercegével, hogy VII. Gergely, a római pápa azon igyekszik, hogy a „Krisztus helytartója" címet a római-német császári rangtól külön válassza. Megszüntette a császár ezen címét, mert IV Henrik sok esetben nem tudott megegyezni VII. Gergellyel a püspökök kinevezésében. Ezért a császárt az egyházból kiátkozta. VII. Gergelyt az összegyűlt klérus választotta meg római pápának. Henrik régi hűbéresei Rudolf sváb herceget jelölték királynak. Ezek miatt IV Henrik mezítláb zarándokolt Róma felé. VII. Gergely e hír hallatára eléje ment és az átok alól feloldozta. Ekkor IV Henrik sereget gyűjtött a pápa ellen és VII. Gergelyt elfogatta. IV Henrik 1804-ben császárra koronáztatta magát. Amíg ez a terve meg nem valósult, addig nem sokat törődött Salamonnal. Az egyik alkalommal, mikor betörtek az országba, nagy pusztítást okozott. Lam tárkányai elfogták Salamont. Zombor, a csajkások tárkánya Visegrád várába záratta. Ezt a várat a palócok Salamon tornyának nevezték. Az ipar fejlesztésének reményében Lam minden erejét a vastermelés, az épületfa szállítás és az aranytermelés növelésére fordította. Az ipari kultúra növelése céljából szavárd magyar fóldről sok aranyművest hozatott hazánkba. Amikor László herceg is részt vett a vasvári medvetoron, azt javasolta, hogy - mivel IV Henrik elvesztette hatalmát - László herceg vegye feleségül rheinfeldi Adelheid hercegnőt, Rudolf ellencsászár lányát. Mivel a Királyi Tanács megszavazta ezt, Lam herceg állta a költségeket a kincstárból. A nyugati szokásokat figyelembe véve I. Géza is államérdekből nősült. Nagy Károly ivadékát, Zsófia hercegnőt, Arnulf belga-limburgi herceg leányát vette feleségül. Ebből a házasságból született Kálmán és Álmos herceg, valamint hat leánygyermek, akik közül négyen a Lebéd-házba mentek férjhez, ketten pedig kiskorukban haltak meg. Zsófia halála után újra megnősült, egy bizánci patrícius leányt, Sinneadenét vette feleségül. Az új feleség Lam herceg feleségének féltékenysége miatt 1077-ben visszament Bizáncba. Azonban a féltékenység alaptalan volt, mert csak a külügyi szolgálatról tárgyaltak. A Királyi Tanács véleménye szerint I. Géza halálának az volt az oka, hogy a pápaság és a püspöki kar hivatalosan nem ismerte el királynak. Hiába koronázta meg a főnemesség 1074-ben Fehérváron, mert a megkoronázott király még élt. A papság minduntalan azt hangoztatta, hogy béküljön ki Salamonnal és adja át neki a királyi koronát. Gézára is hatott IV Henrik kiközösítése. Az ettől való félelmében a szerze tesi szellem kezdett rá hatni és ez csengett a fülébe: „Te Péter vagy és e kősziklára építem egyházamat!". Salamonnal együtt elkezdett a pápával levelezni, aki Gézát jóakaratúlag figyelmeztette, míg Salamont korholta, de mindkettőnek felajánlotta a kibékülést. Ebben a lelki tusában őrlődött fel Géza és idő előtt halt meg. 1074. már906 cius 17-én VII. Gergely biztosította a herceget támogatásáról. 1075. március 23-án Lam herceg levéltára szerint a pápa így írt: „Géza herceg! Salamon IV Henriktől reméli a hatalmát, de a Te kezeid között van. Békülj ki Salamonnal! Éljetek békességben!" 1076. karácsonyán a hercegek részt vettek a szekszárdi monostorban tartandó istentiszteleten, ahol Dezső érsek és papsága előtt I. Géza új elhatározásra jutott apjának, Bélának a sírjánál. Rövid uralkodásának zaklatottsága annyira megviselte, hogy Vasvár medvetorán, a tizedesek tanácskozásán elrendelték a hatalomátvételt. Gézában megszűnt az uralomvágy. Elkeserítette az egyháznak az a felfogása, mely szerint egy felkent királynak soha el nem vehető joga van az uralkodásra. László kiskirály és Lam herceg véleménye az volt, hogy Salamon uralkodása alatt teljesen tönkretette anyagilag az országot, melyet csak mostanra lehetett helyrehozni. A püspöki kar nem kívánhatja azt, hogy a pápaság mellett a németeknek is fizessük a hűbéri tizedet. A tizedesi hírszerzők és a kézműves legények szeme nyitva áll, mindannyian hazánk javát akarják. A letérdepelni készülő Gézát László és Lam két oldalról karon fogta, mintha csak gyengeségében akarnák támogatni. Géza a medvetoron az ünnepelt medve előtt felesküdött arra, hogy fél éven belül a pápa és a papság kívánságára visszaadja az országot a törvényesen megválasztott Salamonnak, magának csak a Pannon hercegséget tartja meg. Lászlónak marad Várad székhellyel a keleti országrészek védelme, Lam nak pedig Vasvár központtal a kabarok és palócok földje marad a birtokában, valamint neki marad feladatul a tárkányfejedelemségek további megerősítése. Mindezek figyelembevételével László király így szólt: - A vasvári medvetoron úgy döntött az Öregek és Tizedesek Tanácsa, hogy gazdaságilag helyreállított országunk nem lehet a németek hűbérese, hiszen súlyos esztendőnek nézünk elébe. Salamon könnyelmű uralkodása alatt már egyszer tönkrement az ország gazdasági élete. Nem kísérletezhetünk újra. Nem áldozhatjuk fel a nép jólétét annak az esztelen háborúnak, melyet IV Henrik vív a pápaság ellen. A nemzetgyűlésnek és a Királyi Tanácsnak kell döntenie arról, hogy római módra egy triumvirátusnak, vagy pedig egyetlen, az arra legalkalmasabb személynek adja át a hatalmat. Isten engem úgy segéljen! Legyen meg az ő akarata! Lam az alábbiakban vázolta a nemzetközi helyzetet: - Napkeleten a tizedesek minden uruki-mani egyházat a római szent egyházba tereltek. Szabolcs nagyfejedelem nemzetségének új uruki püspöke, Zombor csupán az Árpád-ház püspöke lett. Nyáját Encs vidékétől Magyarkáig a római egyházba terelte. Bizánc bosszúból a kunokat felbérelte ellenük. Ezért László király súlyos háborúskodásra számíthat a kunokkal és a.z úzokkal. IV Henrik vissza akarja állítani Nagy Károly hatalmát, ezt el kell kerülnünk!

Géza testvérei beszédétől megerősödve így szólt: - VII. Gergely levelei és Dezső érsek intelmei után Isten akaratából helyesnek tartom a Vének Tanácsának és a tizedesek vezéreinek döntését: Bízzuk magunkat a jó Isten akaratára. Fél év múlva én a legilletékesebbnek átadom a hatalmat. Isten engem úgy segéljen! Dezső érsek a Bibliából vette feleletét: - Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené! Legyen meg az Úr akarata! Az elhangzott beszédeket és az utána következő, hosszú tanácskozásokat minden ki a saját szája íze szerint magyarázta. A papság azt mondta, hogy Géza leborult az 907 érsek elé és vétkesnek vallotta magát, hogy a törvényes királyt kiűzte országából. Dezső érsek szerint a hercegek megígérték, hogy Salamonnak a hont visszaadják. Dezső érsek intelme használt és győzött a hercegek felett. László és Lam váltott lovakkal Vasvárra lovagolt, ahol a tárkánynapokat ünneplő tizedeseknek és bányagondnokoknak elmondták, hogy a szervezettségük olyan erős, hogy valamelyik herceg a hatalmat aratásra átveszi. Az igazságnak győzni kell! A tárgyalások Dezső érsek kívánságára azonnal megindultak Géza és Salamon között. A papság a hercegeket is tájékoztatta követek útján az eseményekről. László herceg határozottan kijelentette: - Az egyesített törzsszövetség serege azért van, hogy harcoljon! Sűrű levélváltások voltak Dezső érsek és Lam között is. Az érsek Lamot megfenyegette, hogy kiközösíti az egyházból, de Lam határozottan megírta: - A tárkányok és kézművesek a kiátkozás után elhagyják hazánkat! A főnemesek és a tizedesek aratásra végrehajtják a vasvári medvetoron hozott határozatokat. Amíg a hercegek a papság zaklatásait könnyen elviselték, Géza lelkileg összetört, lelki érzékenysége súlyos bajokkal járt. Mindenből lelküsmereti okokat csinált és betegsége egyre súlyosbodott. Lam elment Szlavóniába, hogy az avarokat rávegye a Magyarországhoz való csatlakozásra. Horvátországban és Dalmáciában is szlavóniai mintára megszervezte a magyar, székes és avar tizedesek tanácsát, ezzel a csatlakozást előkészítette. Vasvárra csak húsvét előtt érkezett. A papság leveleire ezt válaszolta: - „Hazánk érdeke azt kívánja, hogy Magyarkára menjenek. Addig a tárkányfejedelmek intéznek mindent. Aratásra Fehérváron leszek!" Magyarka felé tartó lovaglás alatt Lam herceg betért Váradra, mert a szoboszlói tárkányoktól úgy értesült, hogy László herceg Váradon van. Megmutatta Lászlónak a papok írásainak másolatát, melyet a kiskirálynak is megküldtek. Ekkor László így szólt: - Ne vigyék vásárra ezek a lélekkufárok a mi bőrünket is úgy, mint Géza bátyánkét, nekünk erősebbeknek kell lennünk! Nekik könnyebb a püspöki és érseki székből dirigálni, mint nekünk a görögök által felbérelt kun zsoldosokkal harcolni! Ha Géza helyében lennék, minden öncélú püspöki intelem után tíz botütést mérnék a sok üléstől meghízott fenekükre! A papok azért vannak, hogy imákat mondjanak. Lam herceg tanácsára minden érseki és püspöki intelemre ezt írta: „A kunok és úzok betörtek Székelyfóldre, ezért aratásig védem hazámat a harcoló seregek ellen." László képes volt a pápa és ellensége, Salamon, valamint IV Henrik fejével is gondolkozni. Tudta, hogy bátyjának Pannónia védelme mellett egyedüli gondja a henyélő püspökök és érsekek előre megbeszélt intelmeivel is küzdeni, nehogy a kiátkozás sorsára jusson. Váradon az összes papi eredetű írást a rimalányok rovásba fektették, ezeket Lam herceg magával vitte Szakszinba, a sámánképzés városába. Ezeket az igen érdekes és időtálló leveleket sok tárgyalás és tanácskozás után Füzesgyarmaton át az ÉletTemplomába továbbították. Fehérvárról szomorú hírek érkeztek. Géza állapota egyre súlyosabb lett. A lovas futárok a váradi és vasvári jelentésekben hozták Lam herceg és László kiskirály tudomására az eseményeket. A kapott hírek miatt április közepére mindketten Fehérváron voltak. Gyorsan Géza betegágyához siettek, aki látható örömmel fogadta öccseit. Mindenkit elküldött az ágya mellől és halkan közölte velük végakaratát: - Ne higgyetek a papoknak, mert azok csak a saját hasznukat nézik! 1077. április 25-én szörnyű kínok közepette elhunyt. A főurak Oregek Tanácsa, a kézművesek Tizedesek Tanácsa, a fóldművelő tizedek 908 és a hadsereg a papok ellen fordult. A nép képviseletében körülvették Lászlót, majd a Vének Tanácsa felkérte a korona elfogadására. László kért egy kis gondolkodási időt, majd az ország összes tizedesére való tekintettel engedett a rábeszélésnek és az uruki-mani koronával Vasváron megkoronáztatta magát. Még az egyháziak rábeszélésére sem volt arra hajlandó, hogy a Fehérváron lévő koronával addig megkoronáztassa magát, amíg Salamon él. Ezért a köznép eleinte a tárkányok és kézművesek királyának nevezte őt, akit Lam, a kutyás herceg várában koronáztak meg Gilgames sima koronájával.

Ebben az időben a székelyek tárkányfejedelme Vajk és Csege-Tünde unokájának a fia, Rozsnyó vitéz volt. Nagyapjának, II. Zoltánnak és Erős-Csák fiának a várát rendbehozatta. Ennek a III. Zoltánnak a vára azonban nem bizonyult elégnek, ezért a Gilgames utódoknak Rozsnyó várát újjáépíttette. Rozsnyóvár az avar korszakban az egyik erősség volt a délről jövő veszedelmek ellen. Mivel Rozsnyó igen szép dalia volt, aki vitézségével már gyermekkorában kitűnt, László kiskirálynak az egyik kedvenc töményvezére lett. Rozsnyónak ugyanolyan Gilgames-jegye volt, mint László hercegnek. Az Oltban történt fürdés közben megkérdezte kedvenc tömény vezérétől: - Honnan szerezted az enyémhez hasonló Gilgames-jelzést? Rozsnyó őszintén elmondta, hogy Vajk ifjúsági fejdelem, amikor Köröszsadányban volt tárkányképzésen, megismerkedett Temes töményvezér leányával, Csege-Tünde rimalánnyal, akitől gyermeke született. Édesanyja, Sarolt nem engedte meg, hogy feleségül vegye a lányt, mert neki a nyugati kereszténység szokása szerint Gizella bajor hercegnőt szemelték ki feleségül. Ekkor Géza fejedelem parancsára CsegeTündét a bátor Vid hadnagyhoz adták feleségül, aki nemsokára hősi halált halt. Házassága 7-ik hónapjában megszületett a kis Zoltán, akinek Vajk egy gerendavárat építtetett, és azt elnevezték Zoltán várának. Ennek a hős Zoltán vitéznek 8 fia és 4 leánya született. Vitézsége révén kisfejedelemmé léptették elő nagyapjának, István királynak az uralkodása alatt, amíg hősi halált nem halt. Utána Erős-Csák fia, III. Zoltán lett a kiskirály 1025-1036 között. A szerencsétlenül járt Imre herceg helyett ő lett volna István király után az uralkodó, de 1036-ban ő is hősi halált halt. Így, igen igazságtalanul I. Péter lett a király édesanyja, Ilona hercegnő révén, de a nép haragja elűzte a királyi székből. III. Zoltán utódai lemondtak a trónigényükről, mert Anasztáz-Asrik érsek és a papság nem ismerte el Vajk-István király utódjának, mivel Csege-Tünde Vid hadnaggyal kötött házasságot Sarolt fejedelemasszony parancsára. Pedig Vajk addig nem vette el feleségül Gizellát, amíg Csege-Tünde 996. medvetorán meg nem halt. Bagamér fiából a sóügyek intézője lett, ami igen előkelő beosztásnak számított. A korán, 1036-ban elhalt Bagamérnak az ötödik fia Rozsnyó vitéz, aki Gilgames-jelzése folytán hamar felküzdötte magát a tizedesek ezredesévé. A mogyoródi csatában tanúsított hősiessége miatt Géza király tárkányfejedelemmé léptette elő. Így lett a Székelyfóld tárkányfejedelme. László már korábban is nagyra becsülte Rozsnyót, aki a Lebéd-ház révén jól ismerte az Álmos-ház történetét is. Vasváron vállalkozott arra, hogy Zombor uruki püspökkel Lászlót királlyá koronázza. Lam herceg és Rozsnyó tárkányfejedelem nem szüntette be a rovások formájában történő üzenetközlést, sőt a tizedeseknek is kötelező volt katonai kiképzésük második évében megtanulni a rovásokat. Ez lett Lam herceg külügyi hírközlésének a nyelve is. A rovások segítségével tartották a kapcsolatot kelet felé és az Élet-Templomával is. A váradi és a királyi kúria viszont csak latin nyelven továbbította László király 909 intézkedéseit. Lam és László csak rovásokkal tartotta a kapcsolatot, bár mindketten jól ismerték a latin nyelvet. Rozsnyó tárkányfejedelem társai csak rovásokkal továbbították üzeneteiket. Vasváron, a koronázási szertartás utáni díszlakomán Rozsnyó tárkányfejedelem azt indítványozta, hogy dédapját, Vajk-István királyt avassák szentté. Ehhez járult második javaslata is, miszerint az uruki-mani keresztényeknek is fel kell venniük a római katolikus hitet, hogy ezen keleten elterjedt egyház tagjainak Magyarország területére való telepítését veszély esetén megkönnyítse. Ezt a Lam mellett működő papság a kereszténység kelet felé irányuló győzelmének tudta be. László és Lam tizedesei tanácskozásukon mindig méltatták István Istennek tetsző cselekedeteit. Lam hírszerzői azzal a hírrel érkeztek Rómából, hogy VII. Gergely pápa minden erejével támogatja István szentté avatását. A pápának az is megnyerte a tetszését, hogy László király a pogánysággal szemben a nyugati kereszténységet védelmezte. Salamont viszont elmarasztalta, hogy a civakodó Henrik régi példája szerint cselekszik, mert csak a békétlenséget keresi. VII. Gergely a pápák feljegyzéseiből tudta, hogy a Vata-féle lázadás alkalmával majdnem az egész püspöki kar életét vesztette. Az ifjú László király a kereszténység védelmének bajnoka lett. Vasváron a Tizedesek Tanácskozásán fontos döntéseket hoztak: - Mivel a kultúrát a külügyekben is Bizánc képviseli, igyekezni kell velük szót érteni, nehogy fokozzák a felbérelt kunok támadásait, akik gyengíthetnek bennünket. A hercegek egyetértettek a tizedesek elképzeléseivel és egy új, lassú folyamatot indítottak, amely majd a keleti részek békéjéhez vezet. László király, a kunok és úzok elleni hadviselés bajnoka, küldöttséget menesztett VII. Gergely pápához, hogy ebben a békéltető tevékenységben és a szentté avatás kérdésében Magyarországot támogassa. VII. Gergely elrendelte István király, Gellért püspök és Imre herceg szentté avatását. Még élt Hartvik, aki újra, még bővebben leírta a Hartvik-legendát, amelyet a többi kanonizálással Rómába küldtek. A keresztény egyház megszervezésén kívül István király életében az utolsó évtizedek voltak a legdöntőbbek szentté avatása szempontjából, mivel a nép oltalmazója, a szegények és árvák, a védtelenek védelmezője volt. István király Szent Péternek ajánlotta fel országát. Azóta minden alkotását a Szentlélek és a Világosság sugározza be. 1083. augusztusában felnyitották sírját, de a fedelét nem tudták felemelni. Caritas somlyai

apáca üzent, hogy látomása szerint addig nem nyílik ki a fedél, amíg Salamon börtönben van. Ezért Lam herceg kútásó tárkányai kiengedték őt a börtönből. Ekkor megnyílott István király koporsója, azonban ujjáról hiányzott a királyi gyűrű. Lam vizsgálata alapján sírrablás történt, mivel a nagy király jobb kezét nem találták meg. A papság elismerte, hogy adományai miatt István jobb karját bebalzsamozták. A hívők szerint a felnyitás pillanatában nagy fényesség árasztotta el a székesegyházat. Bénák és vakok gyógyultak meg. Betegek járultak a koporsóhoz, ahol enyhültek szenvedéseik. 1083. augusztusától Fehérvár zarándokhellyé változott. Minden nyomorék Szent István sírjához indult, sokan közülük már útközben meggyógyultak. Pogány szokás szerint fehér kövekből oltárokat emeltek gyógyulásuk emlékére. László a koporsó felnyitásakor Szent István teteme elé járult, mivel - a jelenlévők elmondása szerint - ott illatos, rózsaszín nedvet árasztó kegytárgyak voltak. László is hiába kereste a gyűrűt. Sem Lam, sem pedig László király nem hitte el, hogy a gyűrű rózsaszínű kegyszerré változott volna. Miltény fia, Zombor uruki püspök még emlékezett rá, hogy a király910 avató gyűrűt István királlyal együtt temették el. László király a sok ólálkodó szerzetest elparancsolta a sírtól és csak a szegény népnek engedték, hogy a sírt megközelítsék. László király vizsgálatot indított. Három év múlva Mercurius szerzetes jelentkezett, hogy angyalok átadták neki Szent István bebalzsamozott jobb kezét. Ezt a szerzetesek elhitték. Hartvik is beleszőtte ezt a történetet legendájába. László király ennek alapján alapította meg Mercurius vezetésével a Szent Jobb Apátságot. Salamont a királyi szentté avatás szertartására szabadon engedték a visegrádi vár Salamon tornyából. Nem tartózkodott sokáig az Árpád-ház örömünnepén, hamarosan német fóldre távozott. Felesége nem fogadta szívesen a trónját vesztett királyt, sőt szóba sem állt vele. Ekkor Salamon hátat fordított a nyugati világnak és keletre ment a kunok és az úzok országába. Sereget szervezett, de Szakszin ellenezte a velük szövetségben álló hercegek megtámadását. Salamon így kénytelen volt Besenyő-Fehérvárra menni, ahol görög kereskedőkkel lépett érintkezésbe és Bizánc szolgálatába állott. Azonban hadserege Rozsnyó mellett vereséget szenvedett. Ekkor újra megfutamodott és Vidinbe ment, de amikor megjelent a magyar városrészben, Bödönben, az ifjúság jól megverte őt. Szerzetesek gyógyították sebeit. Ezek a gyógyító görög szerzetesek ajánlották be őt a görög császári haderőbe, ahol megmaradt híveivel együtt felderítő csapatvezérként szerepelt. Egy rabló kun csoporttól elszenvedett veresége után a görög császári haderők kinevették és halálhírét keltették, így felesége újra férjhezmenési terveket szőtt. Salamon azonban nem adta fel a reményt, hanem szerzetesként Fehérvárra ment és jelentkezett László királynál, aki a Szent Jobb Apátságba küldte. Lam herceg megbízta, hogy egy Bodon nevű, több nyelven beszélő tárkánnyal együtt menjen Pólába, ahol esetleg Dalmácia uralkodója lehet. 1085-ben a disznótorra érkező Bodon jelentette, hogy kötekedő természete miatt egy dalmát borkimérésben Salamont megölték. Az összes aranyat, amit Lam hercegtől kapott, mind elitta, már a temetésére sem maradt pénz, így a hajósok a tengerbe szórták a hamvait. Bodon társai egy része ges velencei művésszel megörökíttették az eseményt, majd Lam hercegnek adták a művet az elhunyt hercegi kardjával együtt. László király tudatta Salamon feleségével, hogy már nyugodtan férjhez mehet, férjét hivatalosan holttá nyilvánította. Lam herceg összehívta a tizedesek tanácskozását Fehérvárra, melynek végeztével a tárkányfejedelmek előtt, a töményvezérek jelenlétében Lászlót 1087-ben királlyá koronázták. László király 1077-es vasvári és 1087-es fehérvári koronázása között új korszak kezdődött. Tíz év alatt kifejlődött a várvédő és kézműves tizedesek, valamint a tárkányok és bányagondnokok újabb írástudó serege, akik Lam vezetésével ipari- és mezőgazdasági kultúrát teremtettek. Ennek köszönhetően megnőtt a lakosság biztonságérzete és jóléte. A Magyar-Kúria, illetve a Váradi-Kúria keretén belül, az 1055-60-as népszámlálás és az 1075-ös pápai tized nyilvántartásának résztvevői között kifejlődött ; a lovagias László király által kezdeményezett, Lam herceg által megalapított „világi irodalom". Igaz, hogy csak rovások formájában, de a tizedesek továbbadták. 911 Hej rege rejtem Palóc-Vasvár fénykora Gát és Kolaj aranyasszony rovása

303(B). Arvisura Kr. u. 1077-1133. (5117-5173. m.t.é.)

1077. május elsején Lam herceg összehívta az újjáépített Vasvár hegyén a palóc tizedesek tanácskozását, amelyen fontos döntéseket hoztak. A 33 éves korában keresztre feszített Nazír beavatott szellemi ereje olyan hatalmas volt, hogy a Római Birodalomban hamarosan elterjedt a keresztre feszített Jézus szereteten alapuló vallása. Ordoszból Agadiba menet, születésének 29-ik évében Uruk, azaz Erek városában megalapította az érdeknélküli szeretet vallását, amelynek a Gilgames eredetű Magyar Törzsszövetség vezetői is hívei lettek. Róma birodalmában Jézus azon mondása szerint, hogy „Péter, a Te hitedre, erre a kősziklára építem fel az én

anyaszentegyházamat!" - a görögök keresztény vallása után megszületett a Péter apostol által alapított római keresztény egyház. Ez az egyház a földi hatalom egyháza lett! Mivel Nazír által a legkorábban alapított érdeknélküli szeretet vallása és az újabban, a Bizánci Birodalomban megalakult apostoli keresztény egyház között súlyos nézeteltérések voltak kialakulóban, mi a fenyegető veszélyek miatt a nyugati római egyházhoz csatlakoztunk. Érdekeink azonban megkívánják Bizánc, az észthoni Baskír, Kuma Magyarország, valamint a Kun-úz szövetség között is a jó viszony kialakítását. Ezért a Duna vonalától Almák-Atyja városáig elterjedt rovás levelezéseket fenntartjuk. Magyarkán a Váradi-Kúria János püspökkel felállította a magyar katolikus egyházat, amelyet Róma is elismert. A háborúk okozta veszteségek miatt a Szavárd Magyar katolikus egyház híveinek a támogatására mindig számíthatunk. Ezeknek a Szavárd és Kuma-Magyaroknak a hazánkba való bevándorlását veszélyeztetésük ese tén mindig engedélyezzük, mivel a mi tartalékunknak számítanak. Az uruki-mani bibliájukat elfogadjuk útmutatóul. - Királyi Tanácsunk elfogadta a magyarok ipara fejlesztését, mivel Pannon-Vasvár - István királyunk szerencsétlen házassága folytán - elvesztette jelentőségét, már nem számíthatunk rá Lóbérc és Karatánfóld elvesztése után. Ezért Palóc-Vasvár érdekterületét: Rozsnyó-Róce-Gerlice és Vashegy vonaláig kell fejlesztenünk. Ehhez kérem a palóc tizedesek támogatását! A mi vitéz László királyunk elképzelése az, hogy Sárlajta és Pozsony között védelmi pontként építsük ki Lam várát, amely a további német terjeszkedést fogja megakadályozni. Régi-Szlavónia és Horvátország Ilona és Zsófia hercegnők házasságai révén társországként jelentkeztek a Magyar Birodalomba. Kálmán herceg pedig tervbe vette Dalmácia társországgá vételét. Mindezen tervek azt jelentik, hogy Palóc-Vasvár területe Bikhegy vonalától Dobsináig terjed, köralakban érinti még Fülek és Garadna térségét is. Az előbb említett okok miatt teljes vasanyagunkkal fel kell készülnünk az eddig legbékésebb kézműves korszakunkra. Mivel az eddig legnépszerűbb királyunk, a lovagias László király került Fehérvár királyi székébe, kérem a bányagondnokokat és vasverő kézműves vezetőinket, hogy László király terveinek véghez vitelére esküdjenek fel. Az égerfa alapokon épült 24 karéjos bükkfa építményű, fazsindelyes Palóc-Vasvár zengett az ünnepi eskütől: - Esküszünk a lovagias László királyunkra és a Királyi Tanácsra, hogy hazánkat 912 kézműves termékeinkkel segítjük és háborúiban, majd békés építésében támogatjuk. Hazánkért nemcsak harcolni, hanem szívünk és kezünk utolsó erejével dolgozni is fogunk! Ezzel megkezdődött egy korszak, amely Palóc-Vasvár vidékét kézműves iparában fellendítette. PannonVasvártól már nem remélhettünk segítséget, mivel Avariát, a vasat bőven termelő Lóbércet és Karatánföldet elvesztettük, ezért csak saját erőnkre támaszkodhatunk. A hírközlési értesítésekben Lam herceg bevezette a palóc rovások használatát, amely csak kevéssé tért el a marúzok, daragúzok és székelyek rovásaitól. Nagyállattartásban pedig bevezette a párosrovások rendszerét, hogy a mezőgazdaságok tizedeseinek az elszámolását is megkönnyítse. Az ország népe a papi és hivatali latin írás mellett az ősi rovásírást is használta. Ezt a nép még egyszerűbben udvari és kézműves rovásoknak hívta. A latin írás csak Pannonföldre és a püspöki székhelyekre terjedt ki. A rovásírás Lam várától (a mai Hainburg) egészen Magyarkán át Almák-Atyja birodalmáig terjedt. A buddhizmus Ordoszban a rovásírást teljesen megszüntette. 1077-ben, László király vasvári megkoronázása után új korszak kezdődött. Dezső érsek már gyermekkorában sem ismerte el Lam herceg létezését, mert olyan makacs gyermek volt, hogy apja parancsára sem volt hajlandó megcsókolni a papok, sőt az érsek kezét sem, hanem minden ilyen alkalommal elfutott az ünnepélyekről. Ezért az esztergomi érsekség szóbeli javaslatára Lam nevét még csak ki sem ejtették. A legszükségesebb esetekben a korán elhalt Lambert és Lampért hercegeket említették. László király már azért sem volt féltékeny Lam hercegre, mert ellensége lett a keresztény túlkapásoknak, a koronázáson és a temetéseken kívül Fehérváron vagy Esztergomban nem jelent meg. Ellenben Lam várát kiépítette. RimeSZécS L~.narl~a~a AbaFalo CSiz -~B g~rréve ® Pogo„y ® 6 ~/ ~ O _ 3éx~e Hét O Rirna ~ó Vekcnye !` 0 s',I°Pu$P°~ ~R.DOSZ ~~dok Sa~ón~tneti s~a ® Pi s kor ®

~_ uraj • Center Várkony óza fa~,. aotyot<~ j~ , V Vasvar 33. ábra Palúzok 913 ® K15ASSZOKYFA gAKSA M AC YARMfC,SKE SELYE ,SIKl.óSBoDOK OZDF'ALU. 7Jráva 34. ábra Daragúzok Amíg a nyugati lovagok a haláltmegvető hősiességről énekeltek és minden kis csata előtt imádkoztak, addig Lam azt hirdette: - István király óta elvesztettük az országunk egyharmadát, mert csak imádkoztunk a békéért. Most előre kell készülnünk, hogy Hunia és Avaria területéből minél többet újra a magunkévá tegyünk! Ne pazaroljuk el örökségünket! László királyt, mint délceg lovagot megénekelték az igricek és a regősök, aki egyesítette keresztény népeinket és harcot hirdetett minden pogány ellen, aki haszonlesésből és zsákmányolásból idegen népek szolgálatába állott. László is imádkozott minden csatája előtt. László áldozatokra is képes volt. Víziói voltak a csata után. Énekesei mindig hangoztatták, hogy országának boldogulásáért felajánlotta magát. Alakjában is, áldozattá való felajánlásában is Álmos életfáját örökölte. Almos is Szuvár csatamezején, győztesként az Encs-kapu vidékéről álmodott. Lam tizedesei minden megnyilvánulását rovásokban örökítették meg és a tárkány-szállásokon a Lovag-királyuk hőstetteit énekelték. Amikor Rozsnyó és a Zoltán várakban Bizáncban felbérelt kun és úz harcosokat fogtak el, László király nevében felszólították őket a megtérésre: - Véreink! A mi László királyunknak szent meggyőződése, hogy aki a közös szentegyházunkhoz megtér, az örökké él, de aki a felhívását nem teszi a magáévá, az karóba húzatik, vagy felakasztatik! László király ezen megbocsátó természetét I. Béla királytól, az édesapjától tanulta. Harcban kitartó volt és Almos szívóssága jellemezte. István király és Géza bátyjának szerzetesi világlátása helyett inkább a pusztai nomád fejedelem szemével figyelt meg mindent. Lam erősen hitte, hogy nem tányér-korong alakú a Föld, mint azt a római 914 35. ábra Marúzok egyház vallotta, hanem a palócok szerint gömbölyű. Ezt egy hajnalig tartó vita után László is elfogadta. Ettől egy percre sem tágított, még az 1080-as, Váradi-Kúriai tanácskozáson sem. A papság Róma elgondolása szerint szigorúan vallotta a Föld korong voltát, míg a hercegek ezen csacskaságukért kinevették a püspöki kart. László kitartott a pápaság mellett, a pápai tizedeket megfizette. Nem titkolta, ha összeütkö zésbe kerülne a német császárral, akkor Leó pápát és népét hasonlóan a pozsonyi vár esetéhez, megvédené a császárral szemben. Ezért ő a szegények, az árvák és elhagyottak védelmező királya lett. Népe védelmében nemcsak a pogányokkal, hanem a németekkel is szembeszállt. Salamon koronájával addig nem koronáztatta meg magát, amíg Salamon holttestét Pólából haza nem hozták. Ugyanis Lam a Királyi Tanács tudta nélkül Salamont egész vándorútja alatt kísértette. Amikor a kocsmai verekedők a holttestét a tengerbe dobták, a tized őrség kihalászta. Elporlasztott holttestét Pólából hazahozták és értékeit Lamnak bemutatták. László király parancsára Visegrád-Salamon tornyának árnyékában eltemettette. Salamon pártját, amely a Hunt-Pázmán-Vecelin ivadékokból állott, meghívta a temetésre és visszamaradt királyi ingóságait nekik bemutatta. Erről a német párti főpapok Ró 915 mába is jelentést küldtek. Így Salamon özvegye, a vadházasságban élő Judit is házasságot köthetett. Ezt is László lovagiasságának könyvelték el nyugati körökben. Így mondták: - László király lovagias és uralkodásra alkalmas személy! Nyugati körökben, ismerve Magyarország jó gazdasági helyzetét, mind többen hangoztatták, hogy a Szentfóldre menő hadaknak László király legyen a vezetője. Erről sem László király, sem Lam hallani sem

akart. Hiába hangoztatták: „Magas, szép termete, oroszlán bátorsága, adományozásra hajlamos természete miatt a Szentföld királya csak ő lehet!" Lelkileg túl érzékeny volt és igazságos. Az alattvalói nem féltek tőle, hanem szerették. A tizedesek medvetori tanácskozásán mindig hangoztatta: - Bűnös vagyok, mert a 24 Hun Törzsszövetség egysége ellen cselekedtem. Ezért a Szentfóldi csapatok fővezérségét soha el nem vállalhatom, mert ott a szabir maradványokat nem gyilkolhatom le! Nem dísz a királyi korona, hanem súlyos teher! A pogányok elleni szent harcomban is csak a harcosaim hite és imái segítettek meg! Lamnak és Lászlónak titkos vágya volt, hogy népe tengerhez jusson. Amikor a húgát Zvojnomir horvát király megkérte feleségül, a Királyi Tanács László és Lam élénk támogatása mellett beleegyezett. Szlavóniában a Lam által a Csörsz-vonalán megszervezett tizedeket csak avar személy társulásával engedték letelepedni. László Szlavóniát társországgá tette. Ilona húgának férjét belső zavargások miatt meggyilkolták. A horvát pártok az utódban nem tudtak megegyezni, mert Ilonának nem született gyermeke, ezért az özvegy a főurakkal László beavatkozását kérte. Ekkor Lam felriasztotta a Csörsz-vonal harmadéves legénységét és Rozsnyó tárkány leszerelő határőrző részlegét. László király vezetésével Horvátországot minden ellenállás nélkül már majdnem megszállták, amikor Korbávia fellázadt. Ekkor László király az egymással mindig harcban álló várakat elfoglalta. A nép úgy döntött, hogy kivonja magát Bizánc hűbérességéből. Már Zvojnimirnek a halála előtt elhagyták a Cirill-féle írás betűit és pápai hűbéresek lettek. II. Orbán pápa ezt a horvátoktól jónéven vette. Lászlónak az volt az első cselekedete, hogy Zágrábban püspökséget szervezett, de VII. Gergely halála után már nem volt hajlandó további hűbérességre. Az új pápa nem élezte ki az ellentéteket, hiszen László a kedvence volt. László sem folytatta tovább az előrenyomulást Dalmácia meghódítása érdekében. Erre azonban Lam is figyelmeztette, mert kifogyott a tizedesi tartalék és a közrend, a biztonság még nem volt megszervezve. IV Henrik és a pápa között dúló harcban eleinte a pápaság mellé állt, mivel Henrik akkor sereggel fenyegette az országot. Ellene úgy védekezett, hogy Rudolf sváb herceg leányát, Adelheidet vette el feleségül. Rudolf a Henrikkel vívott háborúban elesett. 1090-ben László felesége is meghalt. Három leányuk született: Telena, Igonka és Piroska, akiket a bizánci és római kereszténységben más névre is megkereszteltek. Váradon Zombor, az uruki püspök így keresztelte meg őket. Viszont ugyanez a Zom bor püspök Bizáncban részt vett a közkedvelt Prikosznak az Iréne névre való újra keresztelésénél is. László Lam tanácsára gyakorolta a püspökök kinevezésének jogát. Magyarka, Szakszin és Jászvásár magyar püspökeinek tanácsára nem ellenezte a papok házasságát. A pogány kunok megtérítésére élete utolsó percéig gondja volt, akiket a Csörsz-vonalán képeztek tovább és Szlavónia-Horvátország rendfenntartó állományába helyezték át őket. Papi dolgokban nem akart elmélyedni, mert Géza halála ettől óva intette. Arra volt még ideje, hogy István király törvénykönyvét néhol egy kissé szigorítsa, másutt pedig enyhítse. Pártharcokba nem avatkozott bele, ezt Lamra bízta, aki igen 916 üg rü kc m fa m sz bc tá ))j ügyesen megoldott mindent. Ugyelt arra, hogy a Szentszékkel összeütközésbe ne kerüljön. Somogyváron francia szerzetesekkel bencés apátságot alapított, ahol a pápa követe is megjelent. Abban nem engedett Rómának, hogy a kispapoknak a nősülését megtiltsák, mert 1082 medvetorán Vasváron ezt a törvényt Lam tanácsára a tizedesek fajirtásnak minősítették. Az uruki-mani bibliában olvashatóan Nazír a papoknak, vagyis az őt követő igehirdetőknek a nősülését engedélyezte. A pápa viszont az uruki-mani bibliára és Jézus levelére azt mondta, hogy László király idegen nyáj nyomába szegődött. Ezt azzal indokolták, hogy László király a keresztes hadak fővezérségét betegségére hivatkozva - nem fogadta el, pedig a római császári koronát is felajánlották neki, de ő nem vágyott erre. A nép rajongásig szerette. A Váradi-Kúria öregjei azt mondták: - Amikor László király az oltár előtt imádkozott, a földről felemelkedve lebegett. Amikor a kunokkal való harcában a sereg éhezett, László bölénycsordát varázsolt az éhező sereg elé, dárdájával pedig vizet fakasztott a sziklából. Torda mellett a nagy kun sereg László király hadát űzőbe vette. Ekkor László király Aranyasszonyos zászlóját az ég felé tartva így imádkozott: - Jóságos Földanya, Istennek szent anyja, segítsél bennünket! Keletkezzen köztünk egy hasadék, amellyel a seregemet megmentheted! Ebben a pillanatban ketté vált a sziklás hegység és a rohanva száguldó kunok a hasadékba estek, ahol szörnyethaltak. Így menekült meg László király serege a pusztulástól. Az 1091-ik esztendőben nagy szárazság volt és a kiéhezett pogány kunok Kövezsden túl üldözték László király seregét, aki a Mátra völgyében Verebély falujáig menekült. Itt már nagyon szomjasak voltak. Ekkor László király így imádkozott: - Jóságos Földanya! Istennek szent Anyja, adj inni a seregemnek!

Megjelent az Ősanya és László előtt lebegve, 720 lépésre egy sziklához vezette. Itt László a dárdájával az ősanya tanácsára a sziklába szúrt három helyen, ahonnan víz fakadt. Így a szomjazó sereg ihatott. Majd a kúthoz szarvasok jöttek vizet inni, így László vitézei az étküket is megtalálták. Ezen a szent helyen, ahol a Földanya megjelent, Lam szekeresei részére még László király idejében az ácsok egy szent kegyhe lyet készítettek, ahol a fiatal házasulandók összeesküdtek. Ezt a helyet Szentkútnak nevezték. Testőrségét a székelyek adták, akiket II. Zoltán, Rozsnyó tárkányfejedelem unokája vezényelt Váradra. Ezen várost és püspökséget László alapította. Ez a város volt a szívéhez legközelebb, mert innen indította a kunok és úzok ellen a legdicsőbb hadjáratait. A leszerelt testőrségről is gondoskodott, mert azokat Mosonba, Lam várának térségébe, Zala őrségébe és Pozsonyba telepítette. Testőrsége Vasvárra is minden évben elkísérte, a palóc medvetorra. Mindig elkísérte Rozsnyó székihun tárkányfejedelem is, aki a vasbánya vidéken lévő Rozsnyó várost is újjáépíttette. 1094. őszén kaukázusi avarok érkeztek a Barcaságba, akik uruki-mani hitűek voltak és Zoltán várában felvették a nyugati kereszténységet. Lam kérésére László király a palóc Rozsnyóra telepítette ezen hegyi avarságot, akik részt vettek a vaskőfejtő tizedek munkájában. Lam herceg tervei szerint Szlavónia és Horvátország után Dalmáciát is meg kell szerezni társországnak, s így tengerhez jut Magyarország. Ehhez azonban még legalább 5 évre van szükség, hogy a terjeszkedést elvégezzük. László király ezen tervet a tizedesek beleegyezésével jóváhagyta. Rozsnyó tárkányfejedelmet bízta meg a rendfenntartók kiképzésére. László király és Lam herceg is nagyon szerette Rozsnyó tárkányfejedelmet, mert akaratát Vasvár és Fehérvár tanácskozásain mindig keresztül vitte. 917 1083. augusztus elején székely testőrségével bevonult a fehérvári szentté avatás ünnepségére. Amikor István királyunkat, a nagy hittérítő királyt, Rozsnyó dédapját a Szentszék engedélyével szentté avatták, Rozsnyó azt mondta: - Miért nem lehet egy füst alatt Imre herceget is szentté avatni? II. Zoltán kiskirály utódai a székely testőrséggel addig nem hagyják el Fehérvárat, amíg Imre herceget is szentté nem avatják! Könyörgés vagy kiutasítás mit sem segített, mert a székely testőrség nem tágított, hanem folyton a nagy székesegyházban imádkozott, gyónt és áldozott, de a helyőrséget nem hagyták el. Fehérvár leány- és asszonyserege nagyon megszerette a víg testőrhadat, mert az ájtatosság mellett vidámsággal is töltötték napjaikat. Lam még a szentté avatási terv megindítása előtt kikötötte, hogy ennek a finanszírozása nem a hadsereg és az iparosítás rovására történik, hanem a papságnak a bevételéből. Így az egész ünnepség lefolytatását az esztergomi érsek fizette. Lam egy kissé szemet hunyt az aranybányák kincsei szétosztása fólött. A külföldi vendégek és a rendfenntartó testőrség élelmezése az érsekség kiadásai közé volt sorolva. Megindult a levelezés, László és Lam engedett, sőt pártolta a testőrség erőszakoskodását. Így 1083. november 5-én a pápai követ Imre herceget is szentté avatta. Az ünnepségek nemcsak Fehérváron, hanem a váradi püspökségben is folytak. Ezen az ünnepségen Moson, Pozsony, Lamvár, Felsőőr, Csíkszék, Gyergyószék, Kézdiszék és Barcaság is képviseltette magát. A nagyváradi ünnepségek szervezője Kálmán herceg volt, aki az Árpád-ház urukimani öspöröse volt. Csak 1094-ben lett uruki-mani püspök azzal a feladattal, hogy halála után újabb Árpád-házi püspök már nem lesz, mert az uruki és római katolikus egyház Magyarországon egyesül, ami főként László királynak volt az érdeme. Mivel a testőrség mellett a tizedesek sem hagyták el Fehérvárt Szent Imre avatása után, Lam furmányosai a tizedeseket a lakóhelyükre szállították. Kálmán herceg éber szemével meglátta, milyen hatalmas erő rejlik az ősi tizedesi intézményben. Ezért Lamhoz és Rozsnyó tárkányfejedelemhez fordult, hogy a szerzetesi magányában a tervezgetéseihez a két Árpád-házi herceget megnyerje. Kálmán ezért gyakran részt vett Vasvár medvetorán, mert az ország sorsa itt dőlt el. Zombor uruki püspöknek és Kálmán hercegnek is szenvedélye volt a könyvek gyűjtése. Mani bibliától kezdve arab tudósok bölcseleti könyvéig három helyiségnyi könyvet szerzett. László király kezdeményezését folytatva az új és a régi Szlavóniában és Horvátországban is megszervezte a belső rendet. Mint a szelídlelkű Géza király fia, sok dicsőséget szerzett a magyar fegyvereknek, mert az adriai tengerparti Dalmácia városait elszakította Velencétől. Lam herceg biztosította az új fegyvereket, amit Vasvár vasverői készítettek. A könyvekben való jártasságát még az ellenséges érzelmű püspökök is elismerték és így nyilatkoztak: - Kálmán váradi püspök volt. Mivel azonban Lászlónak csak leány gyermekei voltak, uralkodnia kellett. Lamra a közhiedelem azt mondta: kutyás herceg volt és vasművelő, míg Kálmán könyves király lett, mert könyvei voltak. Ezekből végezte a miséket, mint egy igazi püspök! Mielőtt Lam herceg tanácsát kikérte volna, Szent Istvánnak a példáját követte és az öccsét, Álmos herceget megvakíttatta lázadás bűntette miatt. Kálmán azonban Szent Istvánon is túltett, mert Álmos herceg 5 éves kisfiát szintén megvakíttatta. Mindenki azt mondta: - László király derék, szép szál király volt, aki egy fejjel kimagaslott harcostársai 918

közül. Kálmán csak könyvet hordott mindenüvé a hóna alatt és ettől megpuklisodott és rosszaságában sántítani is kezdett. Ha Lam herceg megfontoltan el nem készíti hódításait, bizony nem lett volna annyi sikere! Kálmánt maga László király sem kedvelte. László király az 1095 medvetori tanácskozásán kijelentette, hogy sokkal szívesebben látná a szép külsejű Álmos herceget a trónon. A főurakat azonban nem a szép külső, hanem Kálmán műveltsége hódította meg. II. Orbán pápa az idegen nyelvű magyar főpapsággal együtt a püspökből lett királyt támogatta. Kálmán elérkezettnek látta az időt, hogy magyar törvénykönyveket alkosson. Átdolgozta és kiegészítette Szent István és László módosított törvénykönyvét. Okosság és józanság áradt a könyveiből. Megszüntette a boszorkány-égetéseket. Maga István és László is hitt a boszorkányok létezésében, de Kálmán a boszorkányok létezését nem ismerte el. Ebben Lam felesége is segítségére volt, mert Ózd leánya, Kolaj, amikor Úr, Uruk és Tuspa városából elhozta az uruki-mani Biblia egyik fogalmazványi példányát, abban agadi írással megmutatta Kálmán püspöknek Jézus szabir nyelven írt levelét, amelyben ez állott: - Boszorkányokról pedig, mivel nincsenek, említés se tétessék! Kálmán a tündérekben sem hitt, mivel undorodott a szépnemtől. László király korában Kálmánt mellőzték, mint királynak alkalmatlan személyt, ezért Álmos herceget Horvátország királyának tette a Királyi Tanács. Kálmánra pedig azt mondták: - Püspökök és papok azért vannak, hogy imádkozzanak! Ezen mellőzését az érsekségen keresztül még a pápai szervekkel is közölte. Ezért minden idejét a könyvekből való tanulásának szentelte. Az előnytelen külsejére gondolva, képzettségével be akarta bizonyítani, hogy uralkodásra termett. Vasvár medvetorán Lam herceg, aki a békességet kereste, azt tanácsolta Kálmánnak, hogy egyházi tanulmányút gyanánt menjen Lengyelországba. Amikor László ezt meghallotta, vendégségbe hívta Lam herceget Fehérvárra, aki ennek a meghívásnak készségesen eleget tett. Lam herceg meggyőzte László királyt, hogy elsőszülöttségi joga miatt nem lehet Kálmánt mellőzni. Nem szabad felújítani a testvérviszályt. László ekkor hazahívta Kálmánt, aki trónörökösként megkapta az Erdőelvi kiskirályságot és jó tanácsokkal látta el. Álmos hercegnek a lelkében azonban elhatalmasodott a hatalomvágy, pedig Kálmán megkoronázása után megosztotta az országot az öccsével, mint apja Géza vagy Endre esetében. Horvátország királya azonban nem tudott megnyugodni. Még nem is volt Magyarország megkoronázott királya, amikor a főúri csoportok már Kálmán ellen uszították. Az érsekségen keresztül II. Orbán pápa azt javasolta, béküljenek ki, mert a megbé kélt szívű embereket szereti az Isten! A békülés 1095-től 1106-ig több - kevesebb eredménnyel zajlott Kálmán és Álmos között. Végül Álmos herceg V Henrikhez futott és Salamonhoz hasonlóan hűbérül ajánlotta az országot. Lam herceg mozgósította az uruki keresztényeknek a bevándorolt kun és úz vitézekkel és a kuma-magyar tárkányokkal kevert seregét és Pozsonynál V Henriket csúful megverte. A felriasztott sereget azonban már nem lehetett megállítani. Horvátországban legyőzték Pétert, az utolsó horvát királyt, aki életét vesztette a csatában. Ezután sorra hódoltatta Zárát, Spalottót, Traut, Vegliát, Arbét és Oserót az albánsággal. Ezzel Velence hatalma megszűnt a dalmát tengerparton, a velencei dogé lemondott Horvátország és Dalmácia hercege címéről. 919 Cselekedeteiben önállósította magát. Lelküsmerete nem bántotta, és a továbbiakban sem kérte ki Lam herceg tanácsát, mert a boszorkányok és tündérek ellen védve volt. Azonban megfogadta Lam azon tanácsát, hogy a német császárság árnyékában csak erős Magyarország létezhet. Ezért a meghódított területeket hűbéresként kezelte. Lam a pozsonyi győztes csata után figyelmeztette a Királyi Tanácsot, hogy a Csörszvonalán kiképzett sereg most már páncélos sereg, amely a nyugattal szemben bármikor felveheti a versenyt, kelettel azonban nem szabad összeütközésbe kerülnünk, mert a kun-besenyő, fekete-úz társadalom a magyarság régi harcmodorában küzd. Lam dalmáciai bevonulása úgy történt, hogy felszabadította a dalmátokat Velence elnyomása alól és minden jogot megadott nekik. Megígérte, hogy magyarok addig nem telepednek városaikba, amíg engedélyt nem adnak és csupán őrségeket hagy hátra a külső ellenséggel szemben. Hűségesküt csak a koronázás után kért a vezetőktől, akik jobb hűbérurakat kaptak Velencénél. László és Lam hercegek terve most valóra vált. Bizánc felől a kun támadásokat azzal állította le, hogy 1104ben László király eladósorba került legkisebb leányát hoszszú eljegyzés után feleségül adta I. Alexiosz császár fiához, János trónörököshöz. Piroska férjhezmenetele után Bizánc császára átengedte a dalmát városok hűbéruraságát Kálmán részére, s ezzel Velence ellenkezését leállította. Horvátország esetében és Szlavónia hűbérességében Kálmán lemondott azon jogáról, hogy a magyar püspököket kinevezze, amely Szent Istvánnak a magyar királyok részére kiharcolt apostoli joga volt. V Henriknek ezen joghoz való

ragaszkodásában Kálmán legyőzte az ellenfelét, s így a Szentszék az 1106-os zsinaton engedélyezte Horvátország, Szlavónia és Dalmácia magyar hűbériség alá való tartozását. Ekkor II. Paszkál pápa befejezte azon harcot, amelyik a Nagy Károly által kényszerített jogot megszüntette, hogy uralkodói jogát az egyházfőségben is érvényesítse. A Lam herceg által felszerelt hadsereget II. Orbán pápa alkalmasnak találta a Szentföld visszafoglalására László király vezetésével. Lam azonban, ismerve az uruki és agadi viszonyokat, ezt őrültségnek tartotta. Most, Kálmán uralkodása alatt újból esedékessé vált a Szentföld visszafoglalása és Palesztina felszabadítása az arab világ megszállása alól. A nyugati papság és a pápaság hívása után megjelentek az első keresztes hadak, akik Zimonynál fosztogatni kezdtek, ezért Lam serege kiűzte őket az országból. A második hullámot Kálmán a mosoni várból való kitörésekor verte ki. A nyugatiaknak meg kellett tanulniuk, hogy Magyarország nem barbár ország, ahol a Szentföld felszabadítását megkezdhetik. Amikor Bouillon Gottfried jött rendezett lovagi seregével és követek által engedélyt kért az átvonulásra, Kálmán Pannonhalmán megvendégelte. Amikor a fővezér az átvonulási engedélyt megkapta, a biztosított túszokat ajándékokkal látta el, mivel az átvonulás zavar nélkül folyt. Ezzel Kálmánnak a tekintélye megnőtt. Az olasz viszonyokhoz és a pápasághoz való igazodás volt Kálmán házassága is, mivel I. Roger gróf leányával kelt egybe. A bencésekkel való kapcsolatot még I. László király indította el a somogyvári monostor megalapításával. A követek előbb meggyőződtek Kálmán műveltségéről és az ország anyagi helyzetéről, majd 1097-ben a menyasszonyt Magyarországra engedték, ahol megtörtént a házasságkötés és a királynő koronázása. Ebből a házasságból született Kálmán utóda, II. István, aki 1116-tól 15 évig uralkodott. Kálmán északi szomszédainkat is figyelte, ahol testvérharcok folytak. Amikor Buzilla királyné meghalt, a szuzdali fejedelem leányát, Eufémiát vette nőül. Álmosnak ugyanakkor a nagyfejedelem leánya, Predszlava volt a felesége. Házasságuk nem 920 volt hosszú életű. Feleségét házasságtörésen kapta és hazaküldte Szuzdalba. Lam herceg mindkét házasság ellen tiltakozott, mivel a hadsereg két irányba való felszerelését már nehezebb volt megoldani a déli költséges hadjáratok után. A páncélos lovagi sereg felszerelését nem lehet az egyik napról a másik napra a keleti harcmodor felszereléséhez átállítani. Kálmán a Rurik-ház testvérharcaiban dölyfösen ment igazságot tenni. Nem az ellenségeitől kapott ki, hanem a segítséget adó kunoktól. Kálmán hadseregét legyőzték könnyű lovassági harcmodorukkal. Vereségére Lam már indulásuk előtt figyelmeztette, de ő a bosszúálló rokonok mellett mégis hadbaszállt. Dávid felesége 1099-ben követként Kálmán lábai elé borult és könnyezve kérte, ne bántsa a népét. Kálmán nélkülözve László lovagkirályi természetét, belerúgott a könnyező asszonyba. Dávid herceg ekkor a kunokhoz futott és segítségükkel legyőzte a nehéz fegyverzetű, lassan mozgó magyar sereget. Kálmán is csak nehezen tudott megmenekülni. A bosszút ebben a tekintetben a fiára hagyta, mert a Királyi Tanács Lam tanácsára az északi hadviselést leállította. Kálmán ebben a tekintetben is ellentéte volt László királynak, aki a Királyi Tanács minden javaslatát figyelembe vette. Néha azonban ő is tudott nagylelkű lenni, például a szervezetten átvonuló keresztes vitézek ese tében. Álmos herceggel ugyan pápai intésre többször kibékült, de egy összeesküvés után Álmost és kisfiát, Bélát megvakíttatta. Szent István cselekedeteit és munkáját folytatta a megvakíttatásokban is. A Szentkorona fogalmát kezdte előtérbe helyezni. Uralkodása első perceitől kezdve láthatta, hogy a tizedesek hatalma mennyire megnőtt István kora óta. Amikor a Tiszánál farkasszemet nézett Kálmán és Álmos serege, a tizedesek nyíltan hirdették: - Az ország népe nem hajlandó butaságból hősi halált halni! Lam herceg a Tizedesek Tanácsában erősen követelte a testvérek kibékülését, de a megvakíttatást már nem tudta megakadályozni. Ekkor kezdett Lam tizedesi intézménye által erőre kapni a Korona elmélet, amely bennünket a sima gilgamesi koronához kötött. Kálmánnak a déli győzelem ellenére sem voltak igaz barátai, mivel a népet inkább Lam kutyás-herceg megfontolt országvezetése győzte meg. Kálmán eloszlatta a babonákat és megszüntették a boszorkánypereket, de a gilgamesi koronába vetett hit erejét nem tudta megszüntetni. Helyeselte az ősi és a nyugati kereszténység egyesítését. Hitt az ősi korona erejében. A sima abroncskorona Urukból került Tuspába és az Álmos-ház tulajdonába, amit aztán minden király a saját ízlése szerint díszített. A Gilgames-koronát mindig a legbiztosabb helyen, Vasváron őrizték, mivel ezen hely soha nem volt veszélyeknek kitéve. Ezt a korona-mítoszt hagyta Kálmán az utódaira, amelyet a Gilgames-jelű tizedesek és utódaik is magukévá tettek. Kálmán a további éveiben alávetette magát az elaggott Lam herceg és a Gilgamesjelű fejedelmi utódok akaratának, mivel megfontoltabbak voltak és elhatározásaik igaznak bizonyultak. Kálmán 1116. február 3-án elhunyt. Lam herceg a fehérvári királyi temetkezőhelyen Szent Imre mellé temettette. Lam 1117. medvetorán részt vett a Vasvár-hegyén megtartott medvetoron, ahol gyermekei, unokái és dédunokái is jelen voltak. Lam a vaskőbánya és vaskohók vidékén és azok kiszolgáló termelőhelyein gyermekeivel ipari létesítményeket alkotott, amelynek Vasvár volt az elosztó központja, és Magyarország ipari és gazdasági ereje.

Lamnak 12 fia és 6 leánya született. Unokáinak száma 24 volt. Az ünnepélyre még a 8 dédunokáját is elhozták. Amikor Lambert öccse meghalt, elhatározta, neki pótol 921 nia kell öccse veszteségeit, így a 8-as szaporodási elv szerint neki 16 gyermeke született. Gyermekeinek csakis az Arvisura naptár szerinti neveket adott. Fiai voltak: Bellény, Csucsom, Dernő, Gencs, Imola, Ladány, Rőce, Bolyk, Kelecsény, Csetnek, Uza, Kobéla. Lányai voltak: Almágy, Betlér, Gerlice, Gortva, Jósva és Hisnyó. Unokái voltak: Madaras, Derencsény, Dobra, Gócs, Cikó, Leste, Oskó, Feled, Doma, Bugyik, Lubény, Pozsáló, Bebek, Csató, Okolicsány, Cserencsény, Kökényes, Zsedény, Guszona, Hársika, Pócsika, Ilona és Tama. Dédunokái voltak: Veszverés, Zagrágy, Petne, Berzéte, Babelus, Csépány, Hacsa és Csoltó. Lam herceg vagyonát soha nem pazarolta el, hanem minden utódjának gerendavá rat épített és az IlduLarbi kutyáinak utódjaiból 1-1 kutyát és egy juhnyájat ajándékozott. Palóc-Vasvárt, vagy ahogyan a rokonlátogatók nevezték, Ózd-Vasvárt Endre, Béla és Levente hercegek intézkedésére 1042-től 1062-ig építették át 24 karéjos égerfa alapokon nyugvó bükkfa várrá. Az alapok lerakását Aba-Sámuel király jelenlétében végezték el Ózd és Várkony palóc, Bolyok és Csépány barkó, Arló és Bellér avar várépítő ácsai és a vegyes lakosú Hangony kőfaragói és kemenceépítői, akik minden lakóhelyiségbe búbos kemencéket építettek. A 24 karéjos Kegyhely és a hercegi termek padlófűtéssel voltak ellátva. Lam Turi, Szakszin és Magyarka térségével tartotta a kapcsolatot. Gát-Füzesgyarmat és az Urálbérc Orege között sokszor volt úton. Amikor Kálmán 1116-ban meghalt, halálos ágyán megkérte Lamot, hogy a szertelenül viselkedő István fiára nagyon vigyázzon, mert ő munkatársai segítségével egy jól rendezett országot hagyott hátra, nem szeretné, ha fia elprédálná mindannyiuk munkájának gyümölcsét. Erre még Kolaj aranyasszony figyelmét is felhívta István előtt. Sajnos Lam, a kutyás herceg, aki az ország anyagi helyzetét 43 évi munkájával rendbe hozta, 1120-ban, a medvetor 5. napján elhunyt. Hun szokás szerint Ózd-Vasváron elhamvasztották és legkedvesebb vadászterületén, Murány környéki várában helyezték el a porait putnoki emberfejes rátóban. Felesége, Kolaj aranyasszony még 1120-ig élt. Kálmán végakarata értelmében II. István királyt az északi hadjáratától mindig visszatartotta. Kolaj aranyasszony az uralkodóházat is nyilvántartotta: Endre 1012-1060 48 év 1046-1060 király Salamon Dávid 1052-1085 1055-1094 1063-1074 király Béla 1015-1063 48 év 1060-1063 király Lam Géza László 1060-1120 1045-1077 32 év 1048-1095 47 év 1074-1077 király 1077-1095 király Kálmán 1045-1116 51 év 1095-1116 király II. István 1098-1131 33 év 1116-1131 király 922 Kolaj aranyasszony 1120. július 31-én halt meg. Bolyk fia uruki-mani templomának kertjében helyezték örök nyugalomra. 1120 medvetorán a tizedesek vezetői összejöttek Vasvár 24 karéjos Kegyhelyén. Felesküdtek Kálmán és Lam végakaratára, hogy II. Istvánt az északi hadjáratoktól mindig visszatartják, s ők sem vesznek részt benne. Így 1062-1120-ig tartott Ózd-Vasvár, a palóc Vasvár fénykora. Hej rege rejtem 303(C). Arvisura Hármas királyság a Keleti-Nagyvízig Dajka rovása Kr. u. 1080-1136. (5120-5176. m.t.é.) Lam herceg 20 éves korában végezte el a Szakszinban mcgtartott 5 éves sámánkép zést, majd utána 4 évig a Dunakeszitől a Tiszakeszüg terjedő tárkánykiképzési töményben, Kálon végezte el a tárkányképzést. Azért kellett először Szakszinba mennie, mert a Csákok Szilasi, Vid, Ziliz és Gyürki ága is képviseltette magát, ezért az Árpád-ház uralkodó rétege is elküldte Lam herceget. Apjuknak, az igen előre látó I. Béla királynak, aki Endre mellett sokáig csupán hadvezér volt, az utolsó akarata az volt, hogy Endre legyen Róma kereszténységének követője, László minden erejével Bizánc megbékítésére törekedjen, míg Lam az ősi Magyar Vallás követője legyen. Lam a 3 fiús szaporodási elmélet mellett az ősi, 8-as szaporodási törvényt kövesse és a Csákok mintájára ne engedje kipusztulni az Árpád -

házat és az uruki-mani keresztényeknek a régi sámánizmussal való megegyezését keresse. Lam herceg már tárkányképzős korában is a közös Álmos-Lebéd-ház külügyeit irányította. László király, aki még Endre uralkodása alatt, 11 éves korában gyermeki kíváncsiságból 1 évig Bizáncban járt, el volt ragadtatva a bizánci kultúrától és pompától. Édesapja, I. Béla király véleménye egyezett László véleményével, hogy nekünk Bizánc felé is igazodnunk kell. I. Béla halála után azonban Endre fia, Salamon király erősen Róma örökváros és a német császárság felé kötelezte el magát. Amikor Salamon elűzése után a Géza-László-Lam hercegi hármas vette át a hatalmat, erős közeledés történt Bizánc felé. Sajnos, a besenyők országát török nyomásra elárasztó kun és fekete-úz népek teljes egészükben a sámánizmust képviselték, míg a besenyők nagyobb része már az 1050-es években bizánci hitre kezdett áttérni és a nyugodtabb életet biztosító kievi fejedelemség nyelvét kezdték felvenni. A 1055-60-as népszámláláskor a besenyők létszáma már erősen csökkent. Az uruki-mani tömegek Tuspa-Uruk térségéből növelték ugyan Magyarka létszámát, de a sámánista kun és fekete-úz törzsek tömegei már kezdték ellepni az egykori Lebédiát. Ezek a lovasok minden fizetséggel bíró államnak a szolgálatába szegődtek. Így Bizánc is kezdte őket pénzelni Magyarország nyugtalanítására. László hercegnek egész életében ezen felbérelt fekete-úz és kun lovasok ellen kellett harcolni, mert azok gyakran az országra törtek. Ezért kellett László herceg és főként Lam herceg akaratának érvényesülnie, hogy Bizánc felé kell közelednünk a veszélyforrás elhárítása végett. Ennek a közeledésnek hatására küldte el VII. Dukasz Mihály császár I. Géza részére a bizánci zománcképes királyi abroncskoronát. Ekkor kezdett Róma Géza kérdéses királyságára erős nyomást gyakorolni a nyugati irányzatú papság által és I. Géza lelkileg össze is roppant. 923 Lam herceg ekkor Szakszinban járt sámánképzésen és kevés időre a fekete-úz és kunok országa részéről a Magyarországba való betöréseket leállíttatta. Igaz, hogy a Lamhoz hasonló korú fekete-úz és kun ifjak még Lamhoz hasonlóan csak az életre való felkészülést végezték és a törzsek vezéreinek jó tanácsokkal még nem szolgáltak. Lam herceget az édesanyja csak Lampértnak, míg Endre király felesége Lambertnak nevezte. A papság mindkettőnek elnevezte, majd amikor Szakszinba távozott, mindenki azt hitte az udvaroncok közül, hogy vadászat közben valahol meghalt. Csupán I. Béla király és annak környezete tudta, hogy Lam herceg a hármas királyság összekovácsolásán fáradozik. Lam már 1080-ban azt javasolta I. László királynak, hogy leányai közül valakinek Bizáncba kell férjhez mennie. Lam a Királyi Tanácsban ezt azzal indokolta: - Nemcsak Róma felé, hanem Bizánc felé is kell igazodnunk, mert így egyik szellemi központ sem hatalmasodik el rajtunk! Ezért javaslom, hogy a Magyarkáról hozatott aranyművesekkel a Szent-István-i aranyabronccsal Dukasz Mihály aranyzománcos koronáját az uruki-mani belső Gilgames koronával össze kell szerkeszteni bőséges arany felhasználásával, hogy a hármas-királyság eszméjét ezzel is jelképezzük. Nem szabad elfelejtenünk, hogy végső esetben Kelethez is fordulhatunk! I. Lászlót Palóc-Vasváron a Gilgames koronával már királlyá koronázták, de erősen tiltakozott az ellen, hogy addig Fehérváron is megkoronázzák, amíg Salamon él. Ezért Lamnak sokáig kellett Dajka aranyművessel, a magyarkai sámántársával gondolkozni azon, - hogyan oldják meg a hármas eredetű, Rómából, Bizáncból és Urukból kapott korona összeszerelését, hogy egyik szellemi irányzatot se sértsék meg. Dajka aranyműves ekkor még Palóc-Vasváron székelt, ahol az uruki-mani keresztények és sámánisták nyugodtan gyakorolhatták vallási szertartásaikat. A három herceg, Géza, László és Lam 1074 medvetorán megegyezett abban, hogy az esztergomi és az egri egyházi körök területéből kieső Palóc-Vasvárt, az urukimani és sámánizmus tanainak védett területévé tegyék. Ezen a medvetoron már a 15 éves Kálmán herceg is részt vett, mivel hajlott az uruki-mani keresztény hit felé, bár Váradon nevelték a püspökségben, ezért azt harsogta: - Nem szabad tovább vazallusként élnünk, hanem a hármas korona egyesítésével, az uruki, a római és bizánci korona egyesítésével mi is szabad ország lehetünk! Erősödjünk meg az ősiségünk szent jogán, és soha senkihez ne menjünk könyörögni, mert a segítség mindig csak anyagi romlással jár. Ne felejtsük el: Vajk és Gizella házassága folytán elvesztettük az Encsig Avariát! Palóc-Vasvár égerfa alapokon nyugvó gerendavárában állította fel tehát Dajka aranyműves a székhelyét, majd amikor László király került a királyi székbe, Lam herceg az esztergomi várba való áthelyezését javasolta. Amikor Salamon meghalt, 1086-ban kezdett hozzá a hármas királyi korona összeszereléséhez. Ekkor Dajka aranyműves csoportja már 10 aranyművesből állott, akik I. László királynak a kérésére a hármas királyi koronát összeszerelték. Palóc-Vasvár medvetorán a tizedesek úgy döntöttek, hogy Salamon halála után Dajkáék végezzék el az új koronán az utolsó simításokat. 1087 aranyasszonyának havában, István király napján a főnemesség beleegyezésével I. László királyunkat a hármas koronával a 24 Hun Törzsszövetség királyává koronázzák. Ennek a koronázásnak a legrajongóbb híve Kálmán herceg volt, aki a bizánci császárság, istencsászárság eszméjét akarta új palástban a magyar királyság jövőjévé tenni. UrukGilgames mítoszát Róma és Bizánc ereklyéivel akarta a királyi mítoszunk erősítésére használni. A szentté avatott István király után, most már egy hősies lovag-király fejét is illette a Szent-Korona. Álmos és a Turul nemzetség varázsereje a hármas koronával a Palóc-Vasvártól Szak 924

szinon át Ordoszig, majd a Keleti Nagyvízig hullámzó sámánvilág tartalékereje biztosítékot adott arra, hogy a mi hármas királyságunk fennmaradjon. Az egy fejjel magasabb I. László királynak tekintélye és Szent István államszervezői emléke megerősítette Kálmánban a sámán-nemzetség fennmaradását. Mindannyian helyeselték, hogy Palóc-Vasvár szoros kapocs legyen a sámán-kegyhelyével a múltunk, jelenünk és jövőnk között. Bizáncban Kálmán javaslatára később ott élt I. László királyunk leánya, Piroska, aki Iréne megkeresztelkedett nevével védte Magyarországot hírszerzéseivel délről. Kelet felé mindig küldött a Csák nemzetség Szakszinba és Bugátba sámánképzősöket, akik Lam legmegbízhatóbb hírszerzői voltak. Kajdu mongol vezér is kapcsolatba lépett Lammal. A Csák nemzetség megszervezte a jászvásári találkozójukat. Kajdu Szakszinban feleségül vette a b~avatott Boglárka aranyasszony-rimalányt, akinek kedvenc tétele volt a Káma és Mirina szerelméből kialakult, nyolcas szaporodási elven naggyá lett Magyar Törzsszövetség további életrevalósága. Uj lovasait gyakran küldte Magyarországra, akik Palóc-Vasvárt ÓzdVasvárnak emlegették, és a lovaikat itt szállásolták el. Hála Lam hercegnek és az Ordoszig terjedő sámánvilág erejének, Kálmán életében csak győztes hadjáratok voltak nyugat és dél felé. Ellenben, amikor Palóc-Vasvár határozatai ellen kelet felé háborúskodott, vereséget szenvedett. Kálmán fia II. István, aki 1116-tól 1131-ig uralkodott, csak a Lam herceg és az apja által létrehozott jólétből élt. Szeszélyei és lobbanékony természete oktalan háborúkba sodorták. Amíg Lam élt, igyekezett az erős országok jóindulatát biztosítani, de Lam 1117-ben bekövetkezett halála után István minden cselekedetével csak ellenségeket szerzett. II. István testvére, László még 1112-ben meghalt, pedig Kálmán király nagy reményeket fűzött hozzá. A 11 éves László minden tekintetben nagybátyjára, Álmos hercegre hasonlított. Zsófia nevű nővére a Bebekhadba ment nőül az Abák nemzetségébe. Eleinte még fékezni tudta az öccsét, de Zsófia maga is annyira megcsaládosodott, hogy elég dolga volt neki a maga családjával, mivel várépítkezésekhez kezdtek Lam tanácsára. Azok a főurak, a várak századosai és a határőrizeti tizedesek, akik már Kálmánt is meg tudták győzni az esztelen testvérháborúk ellen, az orosz Rurik-ház belső villongásai miatt indított háborújában visszatérésre kényszerítették. Álmos herceg, Kálmán öccse Bizáncba menekült a bátyja halálakor, mivel Lam herceg ajánlatosnak tartotta, ha Piroska-Iréne mellett hírszerzéssel foglalkozik. Lam herceg hírszolgálata 1110-től anyagilag fenntartotta Álmos herceg bizánci csoportját, ahol 1129-ben Piroska vendégeként halt meg. István Lam halála után Álmos kiadatását követelte, de ezt megtagadták, ezért II. István Bizánccal is háborúba keveredett. Kommenosz János egyszer azt mondta nejének, Iréne-Piroskának, hogy a magyar király az ő alattvalója! I. László király leánya, Piroska azt mondta férjének: - Téved, mert a magyar királyok közül még senki nem volt a bizánci császárság alattvalója. Ezt Piroska megüzente II. Istvánnak, aki haragjában hadbaszállt és hatalmas sereggel ment viszonozni az 1 évvel korábban elszenvedett vereségét. Barancs ellen fordult és azt 1129-ben elfoglalta, majd hirtelen átkelve a Dunán Kommenosz János seregét összezúzta. Ha a feleségének az egyik szicíliai rokona ezt a tervet el nem árulja, János császár is a fogságába került volna. Így János a főseregével gyorsan elmenekült, de az utóhadát II. István zsákmányként foglyul ejtette. II. István a besúgó asszonyt eleve nen megégettette. Kommenosz János király békét keresett és nem támadta meg többé Magyarországot. 925 Piroska-Iréne tanácsára II. István Álmos leányát, Adelhaidot visszafogadta országába. Ugyancsak befogadta az 1124-ben Bizánc területéről elűzött besenyő sereget, mivel nem voltak már hajlandók II. István ellen harcolni. Ezért István a besenyőket befogadta a testőrségébe. A főurak elfogadták a Palóc-Vasvár medvetorán hozott döntést, miszerint a királynak meg kell nősülni. Egy francia-normann grófnak az Itáliában élő leányát vette el feleségül, de gyermeke nem született. Több Csákhadbéli főúr is királynak jelöltette magát, sőt egy harmadik Csák és a Zsófia nővérének második házasságából született, Saul nevű fiát is tervbe vették. Már-már úgy látszott, hogy megindul a harc az uralomért, de II. István újból erőre kapott és a pártütő főurakat kizavarta az országból. Bár a király még fiatal volt, de rendszertelen életmódja a korai halálát okozta. Megbetegedése után Piroska azt üzente, hogy Lam népes családja titkosszolgálatuk segítségével a megvakított kis Bélát biztonságba helyezte. Ekkor a megvakított kis Bélát II. István az udvarába hozatta és Piroska tanácsára Uros szerb zsupán leányát kérette meg számára feleségül. Vak Béla és Ilona házasságát gyorsan megkötötték és II. István még megélte, hogy a fiataloknak megszületett az első fiuk, akinek nagy ősükről a Géza nevet adták. II. István vállalta a kis Géza keresztapaságát. Kálmán törvénytelen fia, Borisz azonban trónkövetelőként lépett fel, mivel egy bizánci hercegnőt vett el feleségül és Kálmán fia megszületése után a görög császári udvar védelmébe vette. II. István bűnbánattal, szerzetes ruhába öltözve várta a halált, amely 1131. évi március 1-jén bekövetkezett. Az utolsó medvetoron azt kívánta, hogy Nagyváradon, László király mellé temessék bűnbánóként, mivel tönkretette az ő munkáját. Ugyanis László király tervezte meg Dalmácia és Horvátország meghódítá sát. Velence azonban gyakori támadásaival egy időre Dalmáciát visszaszerezte.

A megvakított Béla erélyes felesége mellett trónra lépett. II. Béla, a vak király tehetséges volt, és szívesen támaszkodott felesége öccsére, Belos bánra is. Borisz, az elzavart Eufémia királynő Oroszországban született fia azonban anyjának kolostorba vonulása után a trónt követelte. Bár Kálmán nem ismerte el fiának, de az egyházi törvények szerint mégis a király fiának tartották. Borisz Bizáncban egy görög hercegnő feleséget kapott, de katonai támogatást nem, ezért Borisz végül III. Boleszló lengyel herceg pártfogásába ajánlotta magát. Lengyel-orosz segítséggel indultak Magyarország ellen. Borisznak is voltak hívei. II. Béla Aradra összehívta az országgyűlést, ahol mindenkinek feltették a kérdést: - Méltó-e Borisz, a törvénytelen fiú a koronára? Aki az országgyűlésre jövet ingadozott, azt II. Béla hívei felkoncolták. Borisz és Béla seregei később szemben álltak a Sajó két partján, amikor II. Béla király tanácsülésére belovagolt a Győr-nembéli Sámson és rárivallt a vak királyra: - Hitvány kutya! Mit csinálsz az országgal? Borisz az urad, aki bírja az országot. Te pedig menj apád után a kolostorba! A főurak megdöbbentek a részeg főúr kiáltozásán és a megvakíttatásban régebben részt vevő Sámsont agyonszúrták. Boleszlóhoz követeket küldtek a következő üzenettel: - Nem illik egy fattyúnak országot keresned! Tudjuk, hogy a korona II. Bélát illeti meg, és ő az ország hármaskorona jogával uralkodik rajtunk! Ekkor a Borisz hívei, a magyarok, a lengyelek, nemkülönben az oroszok is oszladozni kezdtek, mivel nővérének a férje osztrák csapataival a Sajó vonalát kezdte elérni. II. Béla csapatai támadásba lendültek és vereséget mértek a Borisz oldalán megjelent csapatokra. Borisznak és Boleszlónak is futnia kellett. A foglyok közül még Sámson barátait sem büntette meg a király, s ezzel megerősítette a tekintélyét. A német 926 császárral jó viszonyba került és Zsófia leányát még gyermekkorában feleségül adta a császár fiához. A főurak egy csoportja azonban mégis az egykori Lebédiába lovagolt, de a Csáknembéliek II. Béla mellé álltak és Velencével szemben is győzelmet arattak. Ezen köztársaság ugyanis nem tudta a szaracénok ellen megvédeni Dalmáciát, amelyet kegyetlenül feldúltak, ezért a dalmát városok a magyar királyra esküdtek fel. Ebben a hadjáratban a Csák-nembéliek teljes létszámmal részt vettek. Ugyanis II. Szabolcs, amikor az Álmos-Lebéd-ház közös nagyfejedelme volt, fejedelmi kezességet vállalt Csák fősámánnak az árván maradt 12 fia és leányai felett. Csákvárra költözött, minden tisztségéről lemondott, Gelyzának átadta a nagyfejedelemséget, s életét Csák gyermekei felnevelésének szentelte. A Csák-nembéli utódokból 12 főúri nagycsalád fejlődött ki: Csákvári, Kéri, Vajai, Orondi, Jamai, Berényi, Celuni, Vinári, Etyeki, Kisfaludi, Dudari és Trencséni Csák-had, amely oldalági leszármazottaival az egész országot behálózta. II. Béla felesége révén összeköttetésbe került a szerb önállósági mozgalommal, s így uralmát megpróbálta a déli vidékekre kiterjeszteni. Bizánctól elhódította hűbéresként Rámát. Az Arpádok közül elsőnek felvette a „Ráma királya" nevet és László fiát boszniai herceggé, az egyik tartomány urává tette meg. A vak és magatehetetlen király élénk figyelemmel fordult a múlt felé. Bellényt, Lam herceg fiát és feleségét Dajkari Rimaszécset az alvidéki udvarába rendelte és Dajka aranyműves sok ezeréves tanítását a magáévá tette: - Amelyik nép megtagadja múltját, az elbukik! A népedért nemcsak meghalni, hanem élni is tudni kell! A Csák nembéliekhez hasonlóan szigorúan betartotta az ősi 8-as szaporodási elvet: Géza, László és István fiai után Piroska, Emese leánya, majd Álmos herceg~ Zsófia és Gertrúd leánya született. Álmos herceg névadásával bizonyítani akarta az Almos-ház folytatását. Még egy fia született volna, Árpád. Bábahiány miatt papi orvossegédlettel meghalt és a papok már nem akarták megkeresztelni, de a megérkezett Dajkari Rimaszécs uruki módon mégis Árpád névre keresztelte meg. Álmos fia születése előtt Görögországból hazahozatta az apja holttestét és azt Szent István és Kálmán mellé temettette el. Amikor a hazahozatal után megszületett Álmos herceg, ezt a gyermekét papságának tiltakozása ellenére Álmosnak kereszteltette. A leégett pannonhalmi apátságot a bencés monostorral együtt újjáépíttette és részt vett a felszentelésén. Országát nagyobbra terjesztette ki hűbéres tartományok által, a Csáknembéliek hatalmát megerősítve belfóldi birtokok által, sokaknak adományozott anyagiakat a királyi hatalommal szemben biztos alapokra helyezett országának jövedelméből. Ezen adományozási szokását később sokan kihasználták, amikor borivásnak adta magát és gyakori mulatozás rabja lett. Ilyenkor mindent el lehetett nála érni. Mivel II. István is mulatóskedvű és könnyelmű ember volt, Lam herceg felesküdtette a királyt, hogy a továbbiakban a külső ügyek intézője Lam fia, Bellény herceg legyen, aki apjának tizedesi szervezettségét az egész országra kiterjesztette. Legkedvesebb tartózkodási helye Kálmán király vadászterülete lett, ahol egy községet alapított egy tized gömöri szervezett harcosából. Ezt róla elnevezték Bellényesnek. Ez amolyan

pihenőhely volt Ózd-Vasvár és Szakszin között, amikor Lam herceg számos utódja Szakszin és Magyarka térségébe lovagolt. Ekkor az öt Lam utód mellett legalább 3 kun és fekete-úz is kísérte a küldetésben lévő csoportot, nehogy a Lebédiát elárasztó rokon törzsekkel összeütközésbe kerülje927 nek. Ezért a Lebéd-ház magyarországi része II. Istvánnal mindig szembeszállott, amikor oktalansága miatt kelet felé akart háborút indítani. Ellenben Lam és később a tizedesi intézmények mindig támogatták, amikor Horvátországban, Dalmáciában vagy Szlavóniában a rendfenntartó harcosok mellett kézműves csoportokat alapított azon a címen, hogy a seregnek kézműves termékekre is szüksége van. Így a magyar király szerepe a délvidéken a tizedesi intézménnyel mindinkább megerősödött. Bellény, Lam fia részt vett a szakszini sámánképzésen, majd öt év után innen Magyarkára lovagolt, ahol János uruki püspöknél, aki egyben római katolikus püspök is volt, felvette az uruki keresztény hitet, majd innen Füzesgyarmatra ment, ahol részt vett az urali népek beavatott képzésén. Ekkor szerveződött meg a Suoma, Sambe, Viroláj, Mari, Muroma, Mescser, Merza, Moksa, Csuvasz, Tatár, Baskír, Lett és Jugra törzsek legmagasabb szintű beavatott képzése. Bellény 1120 medvetorára hazaérkezett tízéves küldetéséből és nagyon elcsodálkozott azon, hogy 1116-ban Kálmán király meghalt, aki javasolta a kiküldetését, viszont édesapja, Lam herceg még él. II. István megérkezett a medvetorra és a jövőre vonatkozó terveit elmondta. Hadfelszerelési anyagai gyártását, fegyverszállítását Lamnál megrendelte a Királyi Tanács jóváhagyása alapján. A királlyal csak ritkán lehetett józanul beszélni, mivel a szertelenül ivó II. István a legtöbb esetben részeg volt. - Addig semmi baj nincsen - mondogatta Lam herceg, az édesapja - amíg én élek, de ha egyszer lehunyom a szemem, nem tudom, meg fogtok-e vele birkózni! Bellénynek például az sem tetszett, hogy amikor mámoros kedvében volt, II. Ist ván hihetetlenül bőkezű volt. Az egyik maradék avar család panasszal járult az ifjú király elé, hogy ők Fekete-Arnó utódai. Székesegyházuk leégett a nyugati Sóváron és most nem tudnak avar nyelven áhítatot mondani az Egek-Urának. Ezért gazdag ajándékot küldött a salzburgi székesegyház megsegítésére. Az Árpád-házzal eddig rokonságba került uralkodóházak gyermekei, ha hozzá fordultak segítségül, szívesen az országába fogadta és gazdagon ellátta őket. Például a lengyel királyi ház menekültjeit is szívesen fogadta. Amikor az elaggott Lam ezt a szemére vetette, azt mondta, hogy hűbériségüket akarja így föléjük kiterjeszteni. A betegeskedő Lam halála után azonban Bellénynek mindinkább meggyűlt a baja részegeskedő királyi rokonával. Adelhaid, aki Szobieszláv cseh herceghez ment nőül, özveggyé válva, mint Álmos herceg nővére bebocsátást kért az országba. II. István szívesen fogadta és gazdagon mindennel elhalmozta. Bellény öccséhez, Csucsomhoz adta feleségül, akit azzal bízott meg, hogy Pozsonytól a gömöri Rozsnyón át a székely-barcasági Rozsnyóvárig szervezze meg a különböző foglalkozások tizedesi intézményét és minden ilyen új intézményben a rovások véséséhez és olvasásához is értsenek a tizedesek. II. István a számára kellemetlen bírálatok miatt úgy igyekezett Bellénytől megszabadulni, hogy az Ordoszban megtartott nagyobb szellemi előképzettséget igénylő beavatott képzésre vezényelte. Itt Bellény három évet töltött és az ordoszi maradék úzokról, besenyőkről, mongolokról, manysikról, hantikról, ujgurokról, nyenyecekről, sórokról, szölkupokról, manzsukról, tatárokról, hakaszokról, altáji törökökről, tuvákról, evenkikről, jakutokról, jukagirokról, csukcsokról, burjátokról, nanájokról, giljákokról, ordoszokról, hokjenokról, kamnigánokról és ulcsákokról részletes jelentést hozott. Megemlítette, hogy ott a hikszoszok, etruszkok maradványai és urukiak is képviseltették magukat, akik népünk beavatottjait meghívták látogatóba. Ezen összejövetelt a kinajok és Léh fejedelem tartományai is figyelemmel kísérték, és beavatottjaik révén Bellényt a társaival együtt meghívták. 928 1 Lam herceg az 1119-ik évet már csak Palóc-Vasváron, fekvőbetegként töltötte, de szellemileg még teljesen friss volt. Utolsó munkájaként a kézműves társadalom részére megszervezte a heti, a havi és országos vásárok tartását. Könnyű volt neki ezen feladatot végrehajtani, hiszen egész életében a tizedek megalapításán dolgozott és tárkányai érdekében az egész országot bejárta. Ezzel testvéreinek, Gézának és Lászlónak az elgondolásait sikerült végrehajtani. Fiai között, tárkány ellenőrzés céljából tíz tárkánykerületet osztott szét létesítményeikkel. Bellény volt az, aki a keleti kereskedelmet intézte Szakszin, Magyarka, Füzesgyarmat és Ordosz irányába. A hármas királyság elve alapján a lóállásokat és azok pihenő helyeit megszervezte. Ebben a besenyő és kun társadalom nagy segítségére volt. Mintaképül a Selyemút szervezettsége szolgált. Csucsom nyugati irányban és délre a 64-72. tárkánytöményig intézte a tárkány kézművesség és kereskedelmük dolgait, míg a fennmaradó tárkánytömény kerület: Dernő, Gencs, Imola, Ladány, Rőce, Bolyk, Kelecsény, Csetnek, Uza és Kobéla fiai között lettek szétosztva. Az 1120-as medvetoron megbeszélték a területi szétosztásban felmerült nézeteltéréseket.

Unokái: Madaras, Derencsény, Dobra, Gócs, Cikó, Leste, Oskó, Doma, Feled, Bugyik, Lubény, Pozsáló, Bebek, Csaszó, Okolicsány, Cserencsény és Zsedény a szüleik mellett tanulták meg elődeik igen nehéz mesterségét. Lam herceg a vasművelők birodalmában és azoknak a kisegítő tizedeiben egy-egy községet alapított utódai számára, amelyeket teljesen kiépített. A fóldművesek és állattartók szokásaiban eddig csupán az ortványok telepítése jelent meg, de Lam tervei szerint, ha az ortványok mindig az érintetlen erdők irtásai szerint települtek is, a kézművesek újabb településeit állandósították. Minden kézműves település vásárjogot nyert, ahol az erdőirtók szerszámokat vásárolhattak vasárnaponként, vagy alkalmilag. A gondnokok vagy századosok településein hónapos vásárokat, míg a várak mellett országos vásárokat tartottak. Pozsáló tíz évig tanulta az írnok mesterségét Magyarkán és Tuspa írnok iskolájában, így Budavár rejtett alagút-rendszerében felállította a Magyar Törzsszövetség és 24 Hun Törzsszövetség nyilvántartását. Bellény és Csucsom felügyelete alá tartozott: Budavár, Fejér, Visegrád és Csákvár területe. Állandó ügyintézője Pozsáló volt Budán. Ezen munkája mellett azonban még külön ellenőrző területet is kapott, így az ország ügyes-bajos dolgait könnyebben ellenőrizhette. Bellény és Csucsom területe volt még: Karatán, Baranya és Bolgyán, valamint Borsodvár térsége. Dernő és Pozsáló területe: Békés, Bihar, Temes, Karas, Körös és Gyulafehérvár térsége. Gencs és Madaras területe: Veszprém, Győr, Pannon-Vasvár, Kolonvár és Somogy térsége. Imola és Derencsény területe: Gömörvár, Hont, Nógrád és a kettős Újvár, valamint Sáros térsége. Ladány és Dobra területe: Arad, Zaránd, Szatmár, Torda, Barca és Szerémvár térsége. Rőce és Gócs területe: Bodrog, Szabolcs, Uzsvár, Borsova, Ugocsa és Bereg térsége. Bolyk és Cikó területe: Tolna és Bács, Krassó, Borona, Valkó és Marúzvár térsége. Kelecsény és Leste területe: Karakó, Szolnok, Esztergom, Moson, Komárom, Nyitra, Pozsony és Sárvár térsége. Csetnek és Oskó területe: Küküllő és Kolozs, Kevevár, Nándorfehérvár és Zemplén térsége. 929 Kobéla és Doma területe: Bélavár és Sopron, Szepes, Liptóvár és Tessenvár térsége. Uza és Feled területe: Trencsén és Árvavár. Nyugat felé: Melek, Lóbérc, Borona, Ibos, Encs. Dél felé: Szörényvár, Kelet felé: Jászvásár, Moldova és Halics területe. A fennmaradó érdekterületen Lam herceg leányai és vejei, majd leány unokái osztozkodtak. Lam herceg jól tudta, hogy korszerű fegyverek nélkül már a hunok sem jelenhettek volna meg a nyugati nagy csatamezőn és az avarok vezette törzsszövetségünk sem birtokolhatta volna közel 300 évig a Dunamedencét. A mai Magyar Törzsszövetségnek társult régi és új törzseivel ütőképes hadsereggel kell rendelkeznie. Ezért a seregek felszereltsége két csoportra oszlott. Lovasseregek a 24 belső ispánság váraiban, míg a határvédelem és az ütköző külső haderő a 48 határügyi szervezet ispánságaiban, illetve annak a váraiban állomásozott. A tárkányok kiképzése még mindig a Csörsz vonalán ment végbe, mivel ez az ország közepén fél karéjban védte Magyarországot a nyugatról jött támadásokkal szemben, addig a lovas haderő képzése a királyi várak és a 973-as megegyezés szerint az ispánságok térségében történt. A tartalék haderő mindig Jászvásár, Lebedvár, Szakszin és Magyarka térségében volt. Legvégső esetben vehették igénybe a Füzesgyarmat térségéből érkezőket a nagy távolságok miatt. Lam éveken keresztül készült terve úgy intézkedett, hogy amit Szent István házasságával elvesztettünk: Lóbérc, Borona, Sasvár, Ibos és Encs feladása folytán, mivel a nyugati kereszténységgel házasodtunk össze, ezért az elvesztett öt töményünket délfelé kell pótolnunk. Ezért Belső Szlavónia, Horvátország, Külső Szlavónia, Dalmácia és Ráma hűbéressége után még újabb, volt avar tartományokat kell visszaszereznünk. Így teljes lesz a Buda által meghatározott 72 tömény erőssége, azaz a 24 Hun Törzsszövetség gazdasági egysége. Mindezek mellett a keleti hátteret is meg kell tartanunk jövőnk biztosítása érdekében. Ezen elgondolását belenevelte a gyermekeibe, amelyhez a Csák-nembéliek is csatlakoztak. László király és Kálmán is igen ésszerűnek tartotta Lam herceg elgondolását, ezért László király a legéletrevalóbb leányát eljegyeztette, majd később férjhez adta Kommenosz János görög császárhoz Bizáncba, s így utat nyitottak a déli terjeszkedés felé. II. István is nagyra becsülte Lam herceg gazdasági és hírszerzési tevékenységét, de kikerülve Palóc-Vasvár érdekköréből, rabja lett az italozásnak. Ezért, ha a király látogatóba érkezett hozzá, mindig csak reggel kereste vele a találkozást. Lam herceg II. Istvánnal józan állapotban, a reggeli lovaglásuk alatt beszélte meg a Palóc-Vasvár medvetorán hozott döntéseket. Amikor pedig Bellény és Pozsáló vette át a határozatok végrehajtását és a terjeszkedési tervüket, azt mindig Budavár alagútrendszerében tárgyalták meg és a Királyi Tanácsot kész feladatok elé állították. Az erélytelen II. István mellett a végrehajtásban Bugyik, Lubény, Bebek, Csaszó, Okolicsány, Cserencsény és Zsedény őrködtek azon, hogy a kiváló hadfelszerelésükkel a 72 tömény hatalmát helyreállítsák, sőt azt megerősítsék. Tehát a királyok mögött egy megerősödött, új gazdasági egység állott, amelynek előre meghatározott terve volt. Ezért jó előre tervbe vették a Barancsi bánság és Ráma hűbéressé tételét. Ezen

terveket Piroska-Iréne is elősegítette híradásai révén. A Királyi Tanácsot legelőször értesítette a szeldzsuk törökök terjeszkedési vágyairól. Lam herceg második felesége az Abákhoz, a Bebek-nembéliekhez tartozott. Ezért szolgálatuk jutalmául a Bebekek Gömör és Újvár megyékben igen elhatalmasodtak. Ők tartották a kapcsolatot a mongol és szeldzsuk törzsszövetség irányába, így biztosították Magyarországnak a biztos hátteret. II. István az ifjú Bebeket a barancsi csata után a hadsereg főparancsnokának tette meg. Lam herceg leányait az avar viszonyoktól eltérően nem idegenekhez, hanem ma930 gvar és palóc határügyi bánokhoz adta feleségül, akik Palóc-Vasvár és Budavár alagút-rendszeréből elvitték a férjeikkel együtt Lam herceg eszméjét a határügyi ispánságokba, és a külügyi szolgálatba. Munkájuk jutalmául a belső ispánságokban is kaptak birtokot. Érdekesen alakult Almágy, Betlér, Gerlice, Gortva, Jósva és Hisnyó leányainak a sorsa, akik a 48 határügyi értekezletén mentek férjhez Palóc-Vasváron Lam elgondolásai szerint, míg a leány unokái: Kökényes, Guszona, Hársika, Pócsika, Ilona és Tama már Budavárából szereztek maguknak testőr férjet BellényPozsáló országos méretű tanácskozása alatt. Lam herceg kikötötte, hogy egyéb birtokok mellett minden leszármazottja hercegi birodalmából is kapjon egy-egy falut, amelynek az erdőségeibe csak vadászni jártak. Közöttük még besenyő testőrök is akadtak, akik Bizáncból vagy Bolgárföldről kerültek II. István testőrségébe. A királynak ők voltak a leghűbb testőrei, akik minden útjára és minden csatájába elkísérték. Hej rege rejtem 304. Arvisura Keresztútra dobott nép Bene rovása Kr. u. 1120-1145. (5160-5185. m.t.é.) Lam herceg Álmos leányát, Adelhaidot Bellény halála után még harmadszor is férjhez adta a Csák-nembéli Kozma vitézhez, akiből Budavár, Avarbástya és Kurszánvár parancsnoka lett. Palóc-Vasvárral szemben, a Sashegyen épített neki gerendákból vadászlakot. Aztán sokáig ezen hegyet Kozma-tetőnek nevezték. Pozsáló és Kozma a régi és az újonnan megszerezett országrészekben is megszervezte a fóldműves tizedeket a Tíznyíl Szövetség törvénye értelmében. Ugyanis az elszórt tanyákon soha nem volt biztonságos az élet. Ezért az újonnan szerzett Régi és Új Szlavóniában és Horvátországban csakis tíz erős családos, új településeket szerveztek meg. Mivel újabb győztes hadjáratot vívtak Velencével szemben, Dalmáciában is megszervezték a Lam-féle tizedeket. Minden fóldműves tized mellé az ispánságok városai körzetébe kézműves tizedeket is felállítottak és a Keszi törzzsel biztosították szabad működésüket. Minden töményben felállították, illetve megerősítették a Szeg nevű településeket, ahol a vasárukat, ipari árukat, s még a faszegeket tartalékolták. A magyariak és magyarok, szavárdi úzok és szabir-hunok mesterembereit szívesen telepítették az új településekre rendfenntartóknak. II. István örömmel vette maga mellé Álmos hercegnek az eddig rejtegetett fiát, vak Bélát, aki mögé felsorakoztak Lam herceg leszármazottai, hogy apjuk és nagyapjuk tervét végrehajtsák. Bizánctól elhódították Barancs egykori avar bánságot és Ráma szerb királyságot. II. Béla, az új király, mint Belos Ilonának férje, felvette a „Ráma királya" címet, s ezzel újból 72-re emelkedett a 24 Hun Törzsszövetség Duna menti államainak száma a Magyar Királyságban. Nyugat felé is biztosítani kellett az országot, ezért Bebek és Pozsáló ügyes fogással II. Béla leányát, Zsófia hercegnőt eljegyeztette III. Lothár osztrák császár fiával. A kis hercegnőt még kislány korában III. Lothár udvarába vitték nevelkedni. II. Béla Bizánctól várta a támadást, azonban a tizedesi intézmény Magyarországot oly erőssé tette, hogy tekintélyüknek növekedése folytán Bizánc sem támadta meg. Ugyanis a görög császárságnak tudomására jutott, hogy Magyarország embertartalékai Ordosztól Encsig és Uruktól egészen Kámáig terjednek, ezért ezen keresztútról anyagi és személyi támogatást kaphat. 931 II. Béla nagyon érezte vakságbeli hátrányát a többi uralkodóval szemben, ezért uralkodásának utolsó éveiben búskomorságba esett és II. Istvánhoz hasonlóan a borban keresett vigasztalást. Az udvaroncai ilyenkor lepték el olyan birtokigényekkel, amire csak áhítoztak. Rendes viszonyok között a király elé sem mertek volna lépni, mámoros állapotban a nem remélt dolgokat is aláíratták vele. Pozsálónak nagy munkát kellett végeznie, hogy ezen ügyeskedőket az udvartól távol tartsa. Ugyanis Béla vaksága miatt minden írásbeli munkát Pozsáló Magyar-Kúriájának kellett megalkotni. Bár Pozsáló semmit nem írt alá, azt megkövetelte, hogy neki mindent bemutassanak. Dajkának II. István, míg Benének II. Béla mellett ugyancsak óriási munkát kellett végeznie, hogy a keleti lovas-nomád népektől csak a legilletékesebbek lépjék át a Kárpátok gerincét. Igazában ezek is le voltak kötve az erőszakos hittérítők által és a réseken csak a legéletrevalóbbak juthattak el hozzánk. A Szakszinban kiképzett Bene sámán volt előbb II. István, majd II. Béla jobbkeze és hírhozója. Végigjárta a Suomi, Viroláj, Sambe, Lett, Csud, Vepsze, Vót, Zsór és Livek lakta részeket. Utána felkereste a Mescser, Moksa és Merja Mordvinokat, Csuvaszokat, Marikat, Komik és Udmurtok lakta területeket, a Baskírmagyarokat és Manysikat. Az Élet-Templomában elhelyezte a magyar nyelven írt legújabb Arvisurákat és a Hantik földje után az Emba folyón át a Kazár tengerre hajózott. Itt felkereste a hegyi avarokat, gara-úzokat

és Kuma-Magyarország fővárosát, az ősrégi Magyarkát. Az öreg János püspök, aki egyben az avarok és magyarok uruki püspöke is volt, áldását adta rá. Megkérte Bene sámánt, hogy mivel már annyira elaggott, a nevében kérje meg az új királyt, küldjön helyette Váradról egy fiatal püspököt, aki majd a Tuspából és Susából átjött, a magyar nyelvhez hasonló nyelven beszélő rokonait az uruki-keresztény egyházból a római katolikus egyházba tereli. I. László király óta az uruki-mani püspökséget a Magyar Királyság tartotta fenn anyagilag és a mindenkori váradi püspökség területéről küldték ki az egyházközségekbe a papokat. A híveket Lam herceg és utódai is támogatták anyagilag, hogy aztán az általuk szervezett tizedeket, megfogyatkozásuk esetén létszámban támogassák. Régebben Dajka, annak halála után pedig Bene sámán hozta el mindig az aranyakat, amellyel Palóc-Vasvár támogatását a létszám pótlására szolgáló anyagi fedezetet megoldották. Az arab hódítások elől menekülők, akik nem akarták Mohamed hitét felvenni, a magyarkai püspökségen keresztül Magyarországra nyertek bebocsátást. Magyarkáról indult el azon sámán küldöttség, amelyik Ordosz térségén át a KeletiNagy tengerig bejárta a sámánok által ismert területeket. Ezen utazás 1125-től 1135ig történt. A beszámolót Palóc-Vasvár medvetorán átadták II. Bélának, ahol a vak király az ősiségi törvény átvétele végett megjelent. A király most is, mint elődei, vállalta a keleti hírszerzés költségeit. Dajka még Bizáncba is elvitte Benét László király leányához, Piroskához, aki Anna nagyasszony-császárnő kívánságára Iréne néven lett bizánci hitre megkeresztelve. Előtte nyugodtan lehetett magyarul beszélni, mert a bizánci udvarban mindenféle nyelven beszéltek, csak magyarul nem. Azonban Iréne császárnőnek magyarul beszélő udvartartása volt, ahol gyermekei is tanultak magyarul. PiroskaIrénének a magyar királyok is folyósítottak egy bizonyos mennyiségű aranyat, amelyből a szeldzsuk törökök és az uruki püspökség hírszolgálatát fenntartották. Iréne-Piroska császárnőnek 4 fia: Alexiosz, Izsák, Mánuel és Andokinosz; és 4 leánya született. Már ezen 8as szaporodási elven is látni lehetett, hogy László király Piroska nevű leánya ízig-vérig Magyar Törzsszövetségbelinek vallotta magát. Bene fősámán-helyettes igen értékes Arvisura titkokkal tért vissza Szakszinból a 932 bk tkk(II r beavatottak vándorló sámánképzéséről. Ezen tíz év alatt 10 fővárosban tanultak. A kurzust Szakszinban indították és ott is fejezték be. Zandorhán fősámán és Tanfejedelem, aki a Kazár-tenger Szabir városában született, Kusán birodalmi elveit vallotta, míg az Indus völgyének Léh városában született felesége, Urunárcsi hun származásúnak vallotta magát, az Indus völgyi hun birodalombeli lakosok leszármazottjaként. Urunárcsi volt a beavatottak képzésének aranyasszonya. Előadásaikból kiviláglott a titkos Arvisuráknak ismerete: A beavatottak Gilgames családfáját 20 évenként váltották a vezető rétegekben. Ehhez tartozott 180-200-ig Káma és Mirina is. 181-185 között leányukat, Isimbájt is behívták pótlásnak, míg Megera 185-200 között teljes jogú tagja volt a beavatottak tanácsának. Sály utánuk 200-220-ig volt beavatott rendes tag, majd utána 220-240 közt Csekmágus. Kendegács 240-260 között, míg Piroska elhalálozás miatt 260-290 között volt rendes tag. Őt Buja követte 290-320 között, hasonló körülmények mellett. Őt Szuhona váltotta fel 320340-ig. Vága 340-365 között volt a beavatott központban. Utána Gyula (Duló), akinek Maturi és Irgiza leányával fordult elő azon eset, hogy Hunor és Magyar a leányait Albéla térségében elrabolta. Ő alapította meg a BolgárMagyar Szövetséget. 360-380 között Emba, a magyarok beavatottja, míg 365-385 között Gyula, akinek bolgár felesége volt, volt beavatott. Ekkor újból a magyarok adták a beavatottat Emba fia, Gács (380-402) beavatott személyében, míg 400420 között ennek a fia, Gál volt a beavatott. A magyarok Kardosa nevű beavatottja 420-440 között döntötte el, hogy a magyarok és magyariak az Égiek parancsa szerint nem vehetnek részt a hunok honfoglalásában. Ebben az időszakban Buda volt a Beavatott Központ vezetője, aki Jákóval együtt készítette el a hunok honfoglalásának menetét. Utána 440 és 460 között Nekese vette át a vezetést, aki amellett döntött, hogy az úzok és a kabarok nem hagyják el az önként visszamaradókkal a Jász-síkságot. Utána Aladár 460-480 között vezette a Beavatottak Központját és visszamaradó hunjaival beleolvadt a magyariak törzsébe. Utána a magyarok közül Bolári lett a Beavatott Központ vezetője 480-500 között, aki Aladárral együtt hozzájárult, hogy a Kazár Törzsszövetség kilengései miatt a 9 állatfejes törzzsel az avarok 466-566 között a jász-síksági bevonulásra felkészülhessenek. II. Csaba 500-520 között vállalta a magyariak részéről a Beavatott Központ irányítását, míg a magyarok közül Balog 520-540 között folytatta. Ogur a magyarok közül Muronnyal együtt vállalta az avar honfoglalást 540-580 között. Az elégedetlenkedő Alpár töményvezért 566-ban felkészítették, majd 570-ben útba indították az első magyar töménnyel. Alpár vezér 575-ben megnyerte a pusztaszeri Nagy-Süánt és ezzel elnyerte Baján legkisebb húgának, Telenának a kezét. Baján halála után ő lett Avariának a második fejedelme. Ogur ezen a viadalon részt vett és feljegyzéseiben megörökítette, hogy első Alpár töményvezér lett a turujsasos lobogóval, míg a második Verőce lett az aranyszarvas zászlóval, majd harmadik Bakar, az

avarok aranykecskés vitéze lett. Ennek az emlékére Alpár felépítette a Tisza melletti Alpár, Verőce a karatánföldi Verőce, míg Bakar a bécsi medencében a Bakar-Bécs kurgánt. Tehát ezen Kurgánok felett Turujsasos, Aranyszarvas és Aranykecske zászlókat lengetett a szél. Alpár-Telena 580-600 között volt a Beavatott Központ vezetője, 600-620 között pedig Baján fia, Győr. Kövezsd a magyarok közül 620-640 között vonult be az Avarbástyára és hírül hozta, hogy a Déli Hun Birodalomból és az arab hittérítés területéről kenyérmagot termelő nép vonult be Magyarka térségébe, és a bolgár magyar államot is elárasztották. Tudval 640-660 között vette át Kövezsdtől a hatalmat és Kürt fejedelemtől értesítést kapott, hogy a Magyari törzs áttért a déliek által meghonosított 933 fóldművelésre, de az állatállományukat karámban nevelik. A délről jött hun-magyari nép is átvette a 8-as szaporodási elvet és a Bolgár-Magyar Szövetségben igen magas létszámot értek el. A magyarok közül 660-680 között Bene beavatott fejedelem ment az Avarbástya Beavatott Központjába. Magával vitte Zabari beavatottat, aki a fóldművelő urukimani vallásúak beavatottja volt. Megérkezése után nyomban kérte emberfölöslegük bebocsátását az Avarok-Égi-Birodalmába. Orbaszár avar nagyfejedelem ezt védelmi szempontból megadta. Kürt fejedelem Bat-Bajánra bízta a kenyérmagot termelő déli hun-magyar tömegek felvonultatását. A szlávok átvonulása a Jász-síkságon az AvarokÉgi-Birodalmában nagy megrázkódtatásokat okozott, ezért Tudval uralkodása alatt 630-ban az avarok birodalma háromfelé szakadt. A Kárpátokon túli részben minden szabad mozgás bizonytalan volt, ezért Kürt fejedelem Albéláról fegyveres kíséretet adott. Ezen felvonulás 670-678 között történt. Kaporna Zabarival 680-700 között átvette Avarbástya Beavatott Központjában a hatalmat, mivel Samó árulásával az Avar Birodalom széthullásának okai bebizonyosodtak. Az új honfoglalók Tudval püspök tanait vallották a magukénak, így az uruki-mani hívők kerültek hatalomra. A 700-as Nagyszala megtartását Szavárd-Alpár és III. Csaba ifjúsági fejedelem rendelte el. Ezen ifjú, Kotragos és Emőke fia élete legnagyobb részét a Jász-síkságon töltötte. Csak élete végén ment Albélára, ahol Ugor-Szirma és Oposur vette át a hatalmat. Haram és Zemlén pateszi a 700-as Nagyszalát megszervezte. Ez a Nagyszala kimondta az emberáldozatos temetkezési mód megszüntetését. Ekkor az Etil két oldalán lévő Magyar Törzsszövetség az idegen szolgák feláldozását még megengedte, de a vízbefojtásos temetkezést kerülték. Kotragos ellene volt minden gyilkosságnak. Oposur helytelenítette, hogy a kazárok már Kotragos 700-720 közötti uralma idején elrendelték a Magyari és magyarok törzseinek az arabokkal szembeni arcvonalra való telepítését. Mégis elvállalta Magyarka központtal a fővezérség felállítását. A védelmi vonalat a Fekete-tengertől Magyarkáig a Magyari, míg Magyarkától a Kaspiros, vagy Kazár-tengerig a magyarok törzsei védték. Marván arab fővezérrel szemben sok csatát megnyertek, de 740-ben Ragály és Kézsmár 720-740-750 között uralkodó beavatott fejedelmek alatt Jenő vitéz elesett, 755ben Megyer vitéz halt hősi halált, akinek három fia volt: Gyarmat, Tárkány és Farkas. Farkas részt vett a bugáti sámánképzésen és ott beleszeretett egy Unőke nevű mongol rimalányba. Édesapjának, Megyer vitéznek a halálára gondolva nem tért vissza Magyarkára, hanem a mongol pusztaságba vándoroltak, ahol Ünőke árván maradt népének a vezetését átvette. Oposur IV Csaba javaslatára helyeselte, hogy Farkas 760 és 780 között keletről biztosítsa a Magyar Törzsszövetséget. Farkas 760-768 között uralkodott a mongol törzsön. Legnagyobb fiuk, a hős Batacsikan 768-782 között, IV Csabával egy időben erősen felvirágoztatta a törzsét. Fia, Tamacsa 782-796 között uralkodott. Utána Koricsár 796-820 között már nagy legelőterületekkel rendelkezett. Edemen kérésére ezer lovast küldött, hogy az Avar Birodalom harcait segítse 798-ban. Sajnos, a Nyugati Avar Birodalom bízott az uruki keresztények hitbeli győzelmében, ezért elbukott. Edemen még egy darabig felhasználta ezen egységet az Avarbástya Beavatott Központ átköltöztetése védelmében, de 810-ben visszaküldte a lovasokat Koricsárhoz. Ekkorra az avar vezető réteg elfoglalta a Kátavárak vonalát. Edemen és Ugyek fejedelmek kiszakadtak a Kazár Birodalomból és kiépítették Asszor-ügyeket a kisbesenyő város, Szakszin közelében. Aludzsam 820841 között a mongolok gazdaságát to934 vább erősítette, majd Szali vezér 841-865 között a keleti térség komoly tényezőjévé vált. Jeke 865-882 között megszervezte a lovas kiképzést. Szemdzsocsi 882-905 között hősi énekekben dicsőítette édesapját, Jeke vezért, aki Álmosnak nagy segítséget nyújtott a kazárok elleni szuvári csatában 860-ban. Ezen kitűnő lovas részt vett Arpád második leányának, Ágnesnek a keresztelőjén. Sajnos az avar-boj származású édes anyja gyermekszülésben meghalt. Ennek a mongol harcosnak az Arvisurájából tudta meg az Arvisurákat másoló rimalányok csoportja, hogy Ágnes a tárkányképzősök tudtával született meg. Ezért Árpád később szívesen hozzájárult Ágnesnek a nyugat felé történő házasságához. Karcsu, a beavatott mongol fejedelem 905-924 között Budavár Beavatott Központja titkos tanácsa részére dolgozott. A Szavárdi leányt vette el feleségül. Subad-Szavárditól, a leánytól és Tar vitéz férjétől született az a Söpte-Szavárdi, akit Gelyza, a magyar fejedelem vett el feleségül. Ennek a Söpte-Szavárdinak lett az egyik fia Mihály-Vászoly, aki az apja volt Endre, Béla és Levente hercegeknek, akik közül Korpona aranyasszony két fiát I. Endrét 1046-1060 és

I. Bélát 1060-1063 között Magyarország királyának ismerték el. Igaz, hogy ehhez Erős-Csák révén 12 családos Csák-nembéliek is hozzájárultak. Ezen királyokat és azoknak utódait, mint mongol beütésű királyokat a legrégibb mongol titkos történetekben nyilvántartották. Karcsu után Bordzsi 924-941 között lett a mongol nép vezére. Fia, Zorokol 941958 között Zoltán-Zsolt magyar fejedelemmel vette fel a kapcsolatot közös ősapjuk, Oposur révén megbeszélve, hogy végveszély esetén 2 töményt indít útba Magyarkán át a segítségére. Zoltán-Zsolt fejedelem megköszönte a nem várt ajánlatot és értesítette Zorokolt, hogy a besenyő társadalom megmozdulása a veszélyt elhárította. Egyúttal megemlítette: - Népünk úgy érzi, hogy itt olyan keresztútra dobott nemzet vagyunk, mint annak idején, Magyarkán! Nyugatról és délről bármely pillanatban várhatjuk a támadást. Dobun 958-982 között, 970-ben találkozott az ifjú Gelyza fejedelemmel Jászvásá ron, a beavatottak titkos tanácskozásán. A Lebéd-házi fejedelmi ifjak előtt felajánlotta töményeit azon esetre, ha nyugatról be akarnának törni Pannonföldre. Bodoncsár 892-1005 között uralkodott. Budavár Beavatott Központ hozzájárulásával képviseltette a mongol társadalom nevében az első királyi koronázás alkalmával a mongol törzsek szövetségét. Barim 1005-1040 között titkos látogatása révén részt vett I. István király temetésén. Menen 1040-1062 között Béla hercegnek, mint a magyar hadsereg fővezérének megígérte, hogy a besenyő társadalmon keresztül, amennyiben szükségesnek tekintik, megsegíti a nyugatiakkal szembeni háborújában. Erre azonban Béla herceg vitézsége folytán nem volt szükség. Kacsi 1062-1080 között az Urukban megtartott Nagy-Szalán részt vett, ahol Erős-Csák leszármazottai közül Szilassal találkozott. Azt kifogásolta I. László király intézkedésében, hogy a magyarkai uruki püspökséget megszüntette. János püspök személyében római katolikus, új püspököt küldött és ezzel a beavatott társadalmat megsértette. Szilas azzal érvelt, hogy az arab világ az iszlámot már Baskíriában is elterjesztette és aki a magyarkai hittérítés elől menekülni akar, az I. László király birodalmában mindig bebocsátást nyerhet. Ezen gondoskodás azt példázza, hogy KumaMagyarországgal, mint keresztútra dobott néppel közösséget vállalunk. Ezért nem kellett volna megszüntetni az uruki kereszténységet, válaszolta Kacsi, hiszen egy az Isten Rómában ugyanúgy, mint Bizáncban és az uruki-mani hitű Turfánban is. Miért kellett a sámánvilágtól és az ujgur államvallástól elszakadnia és miért kellett a váradi püspökség bevonásával Rómához húznia, mikor a mainzi érsekség be 935 avatottjai folyton Magyarország megsemmisítésére törekednek. Természetesen, eleinte ? c csak hűbériséget ajánlanak, aztán ugyanúgy lesz, mint Nagy Károly korszakában, c hogy társzekerekkel fogják Magyarország területéről kihordani aranyat és a gazdagságot! i e Kajdu 1080-1103 között Jászvásáron találkozott Kálmán királlyal, s mindketten nevetve tárgyalták, hogy a mongoloknál is használatos tizedesi intézmény megerősítése miatt lemondhat az apostoli királyi címéről, amikor a pápák között is dúl a harc a császársággal. Nazír (Jézus) az Uruk városbeli keresztényekhez küldött, szabir nyelvű levelében az uruki papoknak a házasodást ajánlja, csupán a nazír-szerzetnek tiltotta a házasságot. A pápa mégsem engedi meg a papok házasságát. Hidd el, ezen ostobaság miatt a Magyar Törzsszövetség létszáma erősen csökkenni fog! Kajdu után Baáj (1103-1121) vezette a mongol seregeket, majd Tumbináj 11211140 állott a mongolok élén. 1125-ben találkozott Bugátban Bene sámánnal, aki nyíltan bevallotta, hogy a jelenlegi magyar király, II. István, kelet felé esztelen háborút folytatott s ezért nem nagy népszerűségnek örvend. Még jó, hogy Almos hercegnek az eddig rejtegetett megvakított kisfiát biztonságba helyezték és most őt akarják a , helyére tenni, mert a király részegsége már félelmetes méreteket öltött. Visszatérése kor ismét találkozott Tumbinájjal és akkor örömmel adta tudtára: - II. István 1131-ben meghalt és a kis vak II. Béla lett király, aki erőskezű felesége és rokonsága segítségével és a mongolokhoz hasonló tizedesi intézménnyel a lakosságnak jólétet teremtett. A kis király most II. István királyhoz hasonlóan italozásra adta a fejét. Így II. Béla sem számíthat már tetterős királynak és a királyi csemeték fenik a fogukat, hogy vak Béla után ki legyen a király. Mindezek tudomására jutottak Kabul kagánnak, aki 1140-ben Füzesgyarmaton járt és azt a javaslatot tette Bene sámánnak, hogy a magyar és mongol törzsszövetségeket egyesíteniük kellene és akkor beteljesülhetnének a 24 Hun Törzsszövetség céljai, mert egyik Nagyvíztől a másik Nagyvízig terjedhetnének a Hunok Birodalmai. Kabul kagán kisfia, Bartán is helyeselte édesapja tervét és azt mondta az ifjú Bene sámánnak: - Az ifjú mongol harcosok velem együtt készülni fognak édesapám nagy elgondolása megvalósítására. Bene bátyám, a küldetésed lejárt, de a királyaitoknak mondd meg ezen tervünket! Amint Bene sámán hazaérkezett, Palóc-Vasvár medvetorán jelentette II. Bélának a Mongol Törzsszövetség elgondolását. A tizedesek tanácsa előtt Pozsáló kifejtette, hogy már I. László királyt is annak idején

megkörnyékezték a Magyar törzséből kifejlődött keleti törzs-szövetségek. Anyai ágon az Ujgur Törzsszövetséghez tartozik a mi vezető rétegünk is a keleti és déli hunok, majd avarok keveredésével. Eddig a keresztútra került Magyarországot a besenyők és a magyarkai Béla törzsek a jászvásári Gyula törzzsel együtt mentették meg minden megsemmisítési törekvéstől. I. László szerint a jászvásári és magyarkai hátvédvonalunkat Róma hitének kell megnyernünk és nem szabad a Keleti áramlatokkal szövetkeznünk a művelt Nyugat ellen. Lam herceget és Iréne-Piroskát is eleget foglalkoztatta ezen súlyos kérdés. Kabul kagán és a szeldzsuk törökök hírszerzői Piroska-Iréne aranyasszonyt, a görögök császárnőjét is megkörnyékezték. Bizánc császárnője azt mondta Bene sámánnak, hogy a mongol és a szeldzsuk törökök is felkeresték ezen ügyben, hogy a kangli törökök hajlandók lennének a szeldzsuk törököket megalázottságukból kimenteni, ha a ma gyar királyok hajlandók a mongolokkal szövetséget kötni. Piroska-Iréne, aki jól i'smerte János császárnak és Mánuel fiának, összes tanácsadó inak elgondolását, óvakodott még attól a gondolattól is, hogy a sámánista, mohame- ; 936 !; dán és római kereszténység alatt élő hun törzsszövetségi népeket egy állammá kovácsolják össze. Azt is jól tudta, hogy a keresztútra került Magyarországnak meg kell erősödnie ahhoz, hogy a minden világtáj oldaláról ránehezedő nyomást a saját erejéből ki tudja védeni. Lehet, hogy megvalósítható Kabul kagán elgondolása, hogy szívós lovasaival együtt is meg tudja majd hódítani a nyugatot, de vajon tényleg szabad kezet adnak-e a magyarok királyának? Bizánc most még megbírkózik a törökök terjeszkedésével, de vajon meddig bírja ezen nyomást Bizánc császársága? Az Almos-ház Esztergomban székel, a Lebéd-ház Kurszánvárban és Jászvásáron még biztonságban van, de ha a magyar királyok elvesztik Magyarkát és Jászvásár biztonságát, vajon nem tiporja-e le az országot a diadalszomjas nyugat? Ezen gondolatokat egymásnak adták királyaink, akik elég sokat vétettek Kelet ellen. István királytól kezdve főként Nyugatról nősültek és megfehéredtek, bár lelkükben ott élt az ősi Kelet. Jaj, mit kellene tenni fennmaradásunk érdekében? A keresztes hadak és a Bizánci Császárság a Szeldzsuk Szultánságot a Halis folyó és a Van-tó közé szorította és kisebb hadjáratok sokaságát újították fel a Szentfóld felé. Jómagam is egy antiochiai fejedelem leányát vettem el feleségül - mondta később III. Béla, aki Iréne-Piroska aranyasszony emlékirataival foglalkozott - de a Kelet felé való igazodást elvetettem és Magyarország megerősítését választottam! Pedig kelet felől, és lehet, hogy dél felől is borzalmas veszély közeledik, de mi már megfehéredtünk! Palóc-Vasvár 1140-ben úgy döntött: a bizánci műveltségben kell elmélyednünk. A Tíznyíl Szövetség és a tizedesi intézmény jó arra, hogy a vándorlegények ipari tudásával a nyugati államokkal iparban és kereskedelemben is felvegyük a versenyt. Tehát nekünk Nyugat és Dél felé figyelnünk kell, és egy pillanatra sem kell a hódításra kész Keletről elvenni a tekintetünket! Budavár alagút-rendszerében II. Béla gyakran megfordult és a kijárattal szemben igen szép lakot építtetett az Aranyasszony és a rimalányképző részére. Az Endre, Béla és Levente korában lemásolt ősi rovásokat szívesen hallgatta a rimalányok szájából és sokat elgondolkozott. - Vajon jól tettem-e, hogy Bellos Ilonát vettem el feleségül? Jót tettem-e a Dél felé való terjeszkedéssel? Nem okozok-e sok háborúságot azzal, hogy nagy büszkén Ráma királya is lettem? - szólt a rimalányok aranyasszonyához. Budavár után meglátogatta Avarbástya és Kurszánvár alagút-rendszerét, amelyet rendben tartottak ugyan, de az épületek régen elkoptak fölül, a por és az enyészet lett úrrá. Mire Kurszán és Atilla városába ért, a vendégfogadókban berúgott. Ezt folytatta nap-nap után. Esztergomban is építkezett, de ott a sok pap között nem jól érezte magát, akik részegsége miatt korholták. Nagyon ridegnek találta királyi várát. Hiába, a nagy osztozkodásnál az Álmos-háznak csak Esztergom, Fehérvár és Eszék jutott. Az Alpár kurgánnál minden elpusztult és Pusztaszert sem volt kedve az Álmos-ház tagjainak kiépíteni. Budavárban ott székeltek a Lebéd-ház ivadékai, a környékén Kurszán utódai uralkodtak. Gyakori mulatozásai mellett, ha kijózanodott, gyermekeit vitte el Budavárába, ahol hirtelen rosszul lett és meghalt 33 éves korában, 1141. február 13-án. Az aranyasszonyok hiába vigasztalták Ilona királynét hűtlenségei miatt. Halálánál fia és utódja, II. Géza és a későbbi László király is jelent volt, akikre királyi áldását adta. II. Géza, vak Béla fia 11 éves korában lett király. Katonailag Belos bán, a szerb nagybátyja támogatta és sokat tartózkodott annak táborában, amikor az aranyasszo937 nyok már nem ellenőrizhették a kis királyt, aki nem a szenteknek tetsző életet élt. Ilyenkor a felnőttek hadi életét élte, bőséges hústáplálkozással, amit megszokott, s ezért a későbbiekben a királyi udvarban nem szívesen tartózkodott, mert ott az udvarnagyok és az aranyasszonyok ellenőrizték az életmódját. Belos sokszor igénybe vette Lam herceg utódjainak gazdasági tanácsait. Így az ország honvédelmét a gazdasági helyzettel összeegyeztették és jól intézték az ország dolgait. A Nyugat nem jó szemmel nézte Belos működését és az a jó viszony, mely II. Béla uralkodása alatt kialakult, fokozatosan romlani kezdett. Ugyanis Zsófia hercegnővel, aki III. Konrád jegyese lett, kezdtek nem a legjobban bánni. Ezért Zsófia apja

halála után elhagyta III. Konrád udvarát és egy Fekete-Arnó leszármazott, jóakaratú asszony tanácsára a salzburgi érsekség Admont apácakolostorába vonult. III. Konrád udvara a magyargyűlölő főurakkal örült és királyi kincstáruk a gazdag hozományt bekebelezte. Hallani sem akartak annak visszaadásáról. II. Géza ellenben sürgette Zsófia kiadatását. Írt a húgának, de Zsófia a levelére azt válaszolta, hogy az apácaéletet önként vállalta. Bár Zsófia őszintén megírta, hogy nem úgy bántak vele, mint a magyar király lányával, sőt rosszabbul, mint a cselédlányokkal, és nem kíván királynő lenni. Konrád rossz természete miatt és megvetettségért nem akar királynő lenni, csak a mennyei királyt akarja szolgálni! A magyar királyi követnek négyszemközt kijelentette: - Édesapám meghalt és én nem akarok azok közé menni, akik engem eladtak azoknak a bajorokból lett osztrákoknak, akik elrabolták az Encs vonalától kezdődő hazánkat. Ez a fóld Ágnes királynő országa, aki Árpád leányaként itt uralkodott. Ez az ország, bár eladták, még mindig Avaria. Én a Fekete-Arnó érsekségében imádkozom a hazámért, amely jobb sorsra érdemes, mint az örökös rettegésre. Az én keresztútra dobott népemért fogok imádkozni! - Biztosítékként az apácakolostor apátja a kolostor kaput kinyitotta, amelyen Zsófia kilépett és meghajolt a magyar küldöttség előtt, elmondta Bebek országbírónak a fenti sorokat, majd visszafordult és azt soha el nem hagyta. Az ősi Avariában megpihent. III. Konrád császár a II. Géza húgán megesett méltánytalanságokat még azzal is fokozta, hogy engedélyt adott Borisz trónkövetelő részére, hogy birodalma területén zsoldosokat szerezzen és megtámadja Magyarországot. Lam utódai pénzt adtak ahhoz, hogy legalább az avar származású zsoldosokat magukhoz csalogassák és most Belos bán vezérlete alatt ellene támadjanak. Henrik herceg jól felfegyverzett seregét megverte. Henrik kevesedmagával megfordult és Bécs irányában megfutamodott. II. Géza király seregei 1146-ban győztek a nyugati ellenséggel szemben. A kiskirály a csata megkezdése előtt nagy elődje, I. László király szokása szerint az ősi Földanyának-Aranyasszonyunknak segítségét kérte. Az ősök tiszteletén kiképzett tárkányok és lovas seregek győztek III. Konrádnak és Henriknek az orvul támadó seregei ellen. II. Géza az előhadat alkotó besenyőknek azt adta ki parancsba, hogy az ellenség előtt kétoldalt futamodjanak meg, a székelyek kisebb térközzel ugyanezt csinálják, mintha nem akarnának megütközni. Ekkor a németek győzelemittasan rontottak a magyarokra, akik keményen visszavágtak. Utána a palóc csákányosok rontottak nagy erővel az ellenségre, majd amikor a németek meginogtak, a palóc hadak kettéváltak és a belső megyék lovasai rontottak az ellenségre. Belos bán lovasai üldözni kezdték a megfordult ellenséget, ekkor a székelyek és a besenyők szétugrott serege bezárult Ezzel annyira megtörték a kevély németek erejét, hogy az életben maradottak megfutottak. Belos bán lebecsülte a székelyek és a besenyők seregét, mégis ők vesztették a csatában a legtöbbet. A palóc csákányosok seregéről nem nyilatkozott. Tudta, hogy 938 Pozsáló és Bebek révén ők alkották az anyagi és szellemi erőt, bár Bellény tárkány a csaták zajába soha nem bocsátkozott. Az aranyakat azonban ő szolgáltatta hozzá. Zsófia ekkor a kolostorban lévő maradék avar nők biztatására azt írta a salzburgi érseknek, hogy III. Konrád adjon neki vissza valamennyi összeget az örökségéből, hogy a magukra maradt avar nőknek a helyzetén javíthasson. Ekkor II. Géza ezen ügyben és a Borisz-féle támadás ügyében levelet írt még a pápának is, mivel újabb támadásoktól tartott. Személyes ügyvivője János püspök négyszemközt javaslatot tett a pápának, hogy a királyságok ne egymást zaklassák, hanem szabadítsák fel a Szentföldet teljesen. A pápa újabb keresztes hadjáratot hirdetett, amelyből az összes nyugati uralkodók, így III. Konrád sem vonhatta ki magát. Így engedélyt kellett kérni, a főként francia vezetéssel indult seregeknek az országon való átvonulásra. Ebben a hadjáratban II. Géza vállalta, hogy az átvonulást elősegíti és az esetleges túlkapásokat keresztényi módon megszünteti. Az átvonuló keresztes hadak csodálkoztak a gyümölcsökben, húsállatokban gazdag országon, hogy miért nem adott nekik az Isten ilyen termékeny földet. II. Géza, ellensúlyozva a nyugati körök ellenséges magatartását, a Rurik családból vette feleségül a Királyi Tanács döntése alapján Eufrozina hercegnőt, s így újból kapcsolatba kerültek az orosz uralkodóházzal. II. Géza úgy gondolkozott, hogy Piroska-Iréne császárnő utódjainak révén biztosítva van országa Bizánc felé. III. Konrád ellenséges viselkedését ellensúlyozni tudja Eufrozina révén, annak rokonsága segítségével. Palóc-Vasvár medvetorán kijelentette: - Ha már a sors az országok keresztútjára vetett bennünket, legalább három oldalról védhessük magunkat, hogy egy oldal felé minden erőnkkel harcolhassunk! Mivel Bene sámánnak az 1146-os, III. Konrád elleni csatában mindkét szeme megsérült, tovább nem róhatta a 304-ik Arvisurának a személyére bízott részét, ezért a további részleteket a felesége, Törtelen aranyasszony rótta le a 305-ös, Aranyasszony Arvisurában. Hej rege rejtem 305. Arvisura A hosszú élet titka

Törtelen aranyasszony rovása Kr. u. 1136-1196. (5176-5236. m.t.é.) Dajka sámán magyarkai születésű, Tuspában kiképzett aranyműves volt, Bene sámán pedig a Pósa nemzetség tagja, Bátka és Rási fia, Füzesgyarmat területén, Igaron született. Családja a Jenő törzsbe tartozott. Bene sámán 1135-ben végezte el a sámánképzőt Szakszinban. Mint kétféle kiképzésben részesült 21 éves sámán, 1136-ban Palóc-Vasváron jelentkezett és Pozsáló tárkányfejedelem kérésére Budavár alagút-rendszerében kapott beosztást, mivel jól ismerte a keleti viszonyokat és beszélte ennek a térségnek minden számottevő nyelvét. II. Béla is felismerte, hogy kiváló nyelvérzéke van, ezért a Mágyarka és Kurszánvára közötti gyors szekérforgalom szervezésével bízta meg. A cserélő helyeken a hajtók is, a lovasok is mind több nyelven beszélő lovasok voltak. A Jenő törzsbeli, 18 éves Törtelen rovásfejtő rimalányt vette el feleségül. Törtelen Zombor uruki püspök unokája volt. Zombor Nándorfehérvár központtal délről védte a Magyar Törzsszövetséget. Törtelen apja, Ada ifjú korában Rozsnyó várában volt ifjúsági lovas fejedelem. Rozsnyó lányát, Uzonykát vette feleségül. A lányuk, Törtelen Budavárába került. Bene sámán tehát a Lebéd-házba nősült: 939 I. Zoltán-Zsolt 892-955

I. Szabolcs 882-928

Taksony 926-970

Halics 906-946

Gelyza - Sarolt 951-955-970 950-1012

Pirok-Jenejke 928-954 930-998

Vajk-István - Gizella 969.XIL29-1038 Imre - Jéne 1007-1031.IX.2. 1010-1065.

Karas Vajk-István-Csege-Tünde 948-978 969-1038.VIIL15.970-996 Ung - Ilona

II. Zoltán

975-1028.978-1009

998-1025

Pósa - Zeherje 1027-1070 1036-1098 997Bátka - Guszona 1067-1105 1075-1130 Bátka - Rási

Miltény 1048 997-1048 Zombor uruki püspök 1032-1094 Ada

1097-1178 1095-1129 Bene 1114-1156

Bagamér 1016-1036 Rozsnyó 1032-1095 Uzonyka

1084-1129

1086-1142

Törtelen 1122-1172-1196

Az Álmos-ház nyugati hatásra nem ismerte el István király örökösének Imre herceg és Jéne rimalány fiát, és a Pósa utódokat csak fattyú ivadékoknak hívták. Pedig még a kis Pósa ivadékain is ott volt az Álmos-házból való származást tanúsító anyajegy. István királynak öreg korában egyetlen öröme Pósa unokája volt. A Lebéd-ház azonban a Vajk Szent István és Gizella házasságából született SzentImrét és Jéne rimalánytól született Pósa fia Bene sámánt az Álmos-házhoz sorolta, aki 12 gyermekes családot nevelt fel és hosszú életű volt. Bellény és Pozsáló örömmel vette az Álmos-ház és a Lebéd-ház összefonódását. Annak idején, Korintoszban egy híres görög szobrász-kőfaragó elkészítette Madaj asszony életnagyságú szobrát. Az igen hosszú életű Madaj-Gordáska aranyasszony Kolozsváron őrzött görög szobra Törtelen rimalányra hasonlított. Ezen szobrot most Budavárra hozták. A Budaváron tartott fejedelmi esküvőn II. Béla király volt a násznagy, aki minden alkalmat megragadott, hogy részegeskedjen. Éjféltájban megtartotta a sámánberkekben szokásos pohárköszöntőjét: - Álmos apánk vére! Lebéd lovas fejedelem vére! Égre kiáltó ősi ünnep! Ezen két fejedelmi ház a szerelemben újra egyesült az Égiek Szent Akaratán! Jenő törzsbéli Karas vére! Harka lovas fejedelem vérével egyesült! Igyunk az uralkodóházak egészségére! Éljen a fejedelmi pár! Éljen Bene vitéz, a keleti védelmi fal tárkányfejedelme! Éljen Törtelen aranyasszony, az egyesült Álmos-ház és Lebéd-ház Szent Rimaszécse. Éljen a Tíznyíl Szövetség száz évre biztosított ereje! Éljen Joli-Tórem aranyasszony kiáltása: „Szaporodjatok, mint a csicsóka! Éljen a Földanyánkra alapított Égiek Szent-Hazája! Éljen az Aranyasszonyok népe! Éljen Szent István életének folytatása, aki népét az Aranyasszonynak felajánlotta! - Borban az Igazság! - suttogták a násznép karéj hátsó részében. - Ez még mindig az Ős-Kelet révülete! Amíg a keresztényibb rész dicséretet zengett Szent István és Szent Imre dicsőítésére, addig az ősi Arvisura tudói élénken tárgyalták, hogy Szent 940 I t István és Szent Imre, majd Pósa és Zeherje, s végül Bátka és a Lam herceg leszárma

zott Guszona véréből való Bene sámán, az ifjú tárkányfejedelem Álmos-házból származott, míg Karas leánya, Ilona és Miltény, majd Zombor uruki püspök és Ada ifjú, sági tárkányfejedelem véréből, Uzonykától származó rimalány, a Jenő törzs csillaga a Lebéd-házból származott Törtelen rimalány lett Magyarország új Rimaszécse, az asszonynép fejedelme, a 24 Hun Törzsszövetség új Aranyasszonya. Törtelen aranyasszony, aki 1122-ben született, nagyon megértette a tőle 14 évvel öregebb II. Béla királyt, aki 1108-ban született. Annak búskomorságát sokszor enyhítette, mivel a szerb Belus bán húga, Ilona királynő kezdett kicsapongó életmódot folytatni. Ilona mindig alárendeltségi szerepet érzett a sok nyelvet beszélő Törtelennel szemben, akit még Iréne császárnő is kedves húgának nevezett. Piroska-Irénét még I. László király idejében jegyezték el János ifjú császárral, majd Kálmán idejében tartották meg 1104-ben a két királyi házas esküvőt. Érdekessége a kettős királyi esküvőnek az, hogy az Álmos és a Lebéd-ház soha nem Esztergomban és a rideg Fehérváron tartotta a királyi esküvőket, hanem az ősi Kurszán-Atilla városrészben, amelyet Lam herceg kőfaragói minden 20-25 évben tataroztak. Piroska idejében a Lam városrész volt a legújabb és a legszebb, amelynek a vendégházában tartották meg a vendég bizánci násznéppel a világhíres kurszánvári esküvőt. Ezen palóc szokás szerint a fejedelmi házak után minden törzs átvette a külön menyasszonyos és vőlegényes-házi esküvőt. Így elkerülhetők voltak a bor mámorában előforduló nézeteltérések. Törtelennek a melegvíz források közelében építettek palotát, amelyik meleg-hidegvizes szitásfürdővel volt ellátva. Az uruki kertjében melegvizes medencék voltak, részben fedve a téli fúrdések végett. Innen mindennap Budavárába lovagolt, ahol először II. István, majd II. Béla levelezéseit intézte. A vak királynak ő volt a felolvasó nádora, mivel a férfiakban nem bízott meg. Mivel Törtelen a szerb és a görög nyelvet is beszélte, ezért II. Béla jobbkeze lett. Iréne-Piroska is a leghamarább írásaiban ismerte meg Törtelent, akinek a 24 tagú személyzetéből az írástudók olvasták fel a királyi levelezéseket. 1142-ben Törtelen a férjével és a fehérvári esperes vezette bandériummal Bizáncba lovagolt. Kíséretében titkosszolgálatra küldött rimalányok is voltak, akiknek Iréne császárnő a segítségükre támaszkodott. Bene sámán ekkor azért kísérte el Törtelent, mert a szakszini szekérjáratok állomásain igen fontos értesüléseket szerzett a török és mongol tervekkel kapcsolatban. Viszont az uruki és Van-tó környéki események Piroska hírszolgálatához futottak be. Ugyanis mindazon uruki-mani féle keresztények, akik nem akarták felvenni a mohamedán hitet, a Van-tó vagy Tuspa érintésével Magyarkára igyekeztek. Piroska-Iréne császárnő, a későbbi Szent Iréne nagyon megkedvelte a Bene-Törtelen házaspárt és Törtelent mindig a legkedvesebb húgának nevezte. Ezért a sok, asszonyokat érintő levelezés mellett II. Vak Béla a politikai eseményeket ezen levelekből értette meg a legjobban. Ezen levelezéseket Budavárában összegyűjtötték és lemásolgatták. Ezen levelezés-gyűjteménnyel indult el Bene sámán 1156-ban Szakszinba, hogy Badzsán fősámán azokat az Élet-Templomában elhelyezze. Visszafelé jövet a kievi fejedelemség berúgott lovasai ölték meg Benét 42 éves korában, a kievi Magyardombon. Holttestét a Gyarmat törzs lovasai kísérték haza, kettős koporsóban. A Barcaságban, Rozsnyó vára díszsírhelyén temették el, Törtelen aranyasszony birodalmában. , Bellény és Pozsáló kőfaragói Budavár, Avarbástya és Kurszánvár alagút-rendszerét 941 állandóan karban tartották. Kurszánvárosban és az egykori Atilla palota során 20 évenként az épületeket rendbe hozták, hogy ott külföldi vendégeket fogadjanak. Az alagút-rendszerbe azonban nem engedtek be soha senkit. A Várhegyen csupán az Aranyasszonyok Kegyhelye volt látható, amelyet mindig testőrséggel láttak el a kíváncsiskodó idegenek ellen. II. Béla 1141-ben már gyógyíthatatlan beteg volt, mert elfogyott a lelki és testi ereje. Törtelen karjai között halt meg. Utolsó akaratával az új II. Géza királyt és a későbbi II. László királyt Törtelenre bízta. Törtelen tanulmányozta, vajon miért élnek oly kevés ideig a mostani Álmos-házi királyok. Maga Álmos és nászasszonya, Madaj-asszony igen magas kort ért el, mivel főként növényi eredetű táplálékkal éltek. Húsételeket csupán ünnepeken vagy díszlakomákon ettek. Példaként a 96 évig uralkodó Pepi fáraót vették, aki napjában 5-ször evett, de igen keveset, hús táplálékot csak nagyon ritkán és akkor is csak galamb, házinyúl és csirkeféleségeket. Azonban hiába kínálták halféleségekkel, azt nem fogadta el, mert szerinte, babiloni módra igaznak vette azon közmondást: - Ne egyél halat, mert megesz a rák! Pepi fáraó udvartartása ha lehetett, került mindenféle húskészítményt. Csak a leveseket ették meg, a levesben főtt húsokat a szolgákkal etették. Az ünnepélyeken azonban roskadásig telítették az asztalokat pecsenyékkel, de Pepi fáraó csak csipegetett az ételekből. Utána sok gyümölcsöt (főként aszalt, vagy főzött állapotban) fogyasztottak. Lam herceg sok munkája közepette is ragaszkodott Álmos és Madaj asszony életmódjához, ezért Géza és László király testvéreit túlélve 1120-ban halt meg. Bizánc és Róma papsága a Lambert vagy Lampért néven

emlegette a jelentésekben, de a köznép és 24 Hun Törzsszövetség népei előtt az uruki-mani neve csak Lam maradt. Mivel Lam herceg munkája nyomán a gazdasági élet megjavult, bőven táplálkoztak az emberek, sokan gondolták azt is, hogy a Lam által okozott bőség, a húsfogyasztás emelkedése és a borivás okozta II. István és II. Béla halálát is, mivel 32 és 33 éves korukban meghaltak. Ezért II. Géza udvartartásában hétköznapokon csak kevés töményhúst fogyasztottak és csak vásár és ünnepnapokon engedélyezték a magasabb húsfogyasztást. Erre vásárlási szabályokat hoztak és Törtelen, vagy helyettese a kiméréseket szigorúan ellenőrizte. Belos bánnal ezért gyakran összeütközésbe került. Vendég érkezésekor feloldották a tilalmat. II. Géza nem vette sok hasznát az Eufrozinával kötött házasságának, mert orosz testvérharcában támogatni kellett a rokonságát. Ezért az ő támogatásukra nem számíthatott. Ilyen eset volt, amikor Izjaszláv sógorának nyújtott segítséget a halicsi Volodimirrel szemben, akit 1152-ben Przemysl várába üldöztek. A megvert és szorongatott Volodimir kegyelemért esengett II. Gézához, de rokonsága hallani sem akart az engedékenységről, mivel eddig a szavát soha nem tartotta be. II. Géza Fehérvárra lovagolt, magával hívta Törtelen aranyasszonyt és a Szent István keresztje alatt megkérdezte: - Mitévők legyünk? Itt kérdezem Szent István keresztje alatt. Most magammal viszem a csatába. O ad nekem jó tanácsot! Volodimir Szent István keresztjére megesküdött, hogy visszaadja Eufrozina rokonainak minden kincsét és területeiket. Ekkor II. Géza hazatért és megígérte rokonainak, hogy ha Volodimir nem tartaná meg az esküjét, még hatalmasabb sereggel tér vissza. Vallásos és lovagias uralkodó volt, aki bízott a Szent István keresztjére tett esküben. Engedékeny természetű király volt, mint dédapja I. Géza. Volodimir azonban hallani sem akart a területek visszaadásáról, hanem II. Géza követeinek azt mondta: - Kicsinyke volt azon esküre hozott kereszt. Én most nagyobb kereszthez megyek 942 vecsernyére, nem igaz a szent keresztre tett eskü viszonzása. - Késő estig volt a vecsernyén, ahol tanácskoztak. Mikor visszatért, azon a helyen, ahol a szent keresztre tett esküjét lebecsülte, rosszul lett és gyengülni kezdett, majd lefekvéskor szörnyethalt. Így történt, hogy II. Géza Szent István keresztjével vér nélkül is győzött. A német keresztes hadak után VII. Lajos francia királynak a serege az országon keresztül átvonulást kért. A Duna jobb partján találkozott a két sereg. II. Géza nem bízott a francia királyban sem, és átkérette magához. Megölelték egymást a püspökök előtt, figyelmességi ajándékokkal látták el egymást és a két sereg fegyelmezetten viselkedett. Még barátibb lett volna a viszonyuk, ha újból fel nem bukkan Borisz, aki besurrant a francia sereggel, hogy a Duna mellett híveket szerezzen magának és II. Géza királyt megölesse. Ekkor II. Géza követeket küldött VII. Lajos királyhoz, hogy adja ki Boriszt, a trónkövetelőt. A francia király azonban püspökeivel megtárgyalta a keresztes hadak íratlan törvényeit és nem adta ki Boriszt. VII. Lajos megtartotta szövetségét Gézával, de mégis azt mondta: - Én Krisztus zarándoka vagyok és nem tartom helyesnek, hogy családi viszályokba beleavatkozzam. Mindannyian azért megyünk a Szentföldre, hogy bűneinkre bocsánatot kérjünk. Borisz is bizonyára megbánta eddigi bűneit! A magyar király ekkor barátságból visszavonult, viszont VII. Lajos sem engedett meg a serege és Borisz részéről semmiféle támadást. A francia király keresztapaságot vállalt II. Géza legnagyobb, István nevű fiánál. Ez csak jelképes szövetség volt. III. Konrád 1152-ben bekövetkezett halálakor Barbarossa Frigyes lett az úr a Német Birodalomban, akinek Nagy Károly volt az eszményképe. Teljes hatalmat akart gyakorolni a keresztény világban. I. Frigyes rögtön a pápaság ellen fordult és Magyarország leigázását is tervbe vette. Ezen hódítással szemben még nagyobb volt a veszély dél felől, ahonnan Szent László unokája, Piroska-Iréne fia, Mánuel bizánci császár vette tervbe Pannónia és Dácia egykori római birodalombeli tartományok meghódítását. Bizánc kultúráját akarta ránk kiterjeszteni. Lam herceg és Pozsáló irányítása mellett és Törtelen ésszerű tervei által országunk ; meggazdagodott, de a nyugati írásos kultúrával mi nem versenyezhettünk. Ellenben ; az Arvisurákban lefektetett sok ezer éves élettapasztalatunk, a rovásos emlékek taní tása segítséget nyújtott sorsunk irányításában. Ehhez csatlakozott az uruki püspökből lett új esztergomi érsek, aki a párizsi egyetemen tanult. Lukács érsek nyugati meglátásai, Belos bán és Törtelen gyakori figyelmeztetései jó hatást gyakoroltak az ifjú királyra. Boris görög fóldön meghalt, de egy újabb trónkövetelővel kellett megküzdeniük. Saját testvérével, István nevű öccsével kellett vesződni. Mánuel Bizáncba csalogatta László és István hercegeket, s így Magyarország beleavatkozhatott. Még Belos bán is az elégedetlenkedők közé pártolt, mivel Géza a tizedes-szervezet tanácsára és Törtelen aranyasszonyra hallgatott. A feladni a Kelethez fűződő kapcsolatokat sem, hiszen I. László király az egész kereszténység révén Nagyváradhoz csatolta és onnan segítséget kaphatott.

belső ügyeibe nem tudta elviselni, hogy II. király viszont nem akarta térséget az uruki-mani

A Királyi Tanács azt javasolta a királynak, hogy I. Frigyessel a békét keresse, s így több erőt fordíthat Mánuellel szembe. Barbarossa Frigyes részére kiváló nyilazókat küldött Milánó ostromához. I. Frigyes III. Sándor pápa helyett ellenpápát választott és ennek a célnak érdekében II. Gézához is kéréssel fordult. Géza azt válaszolta: - Püspökök és főurak nélkül ebben a dologban nem határozhatok, ezért 1146 húsvétján ezen vezetők összességének kell majd dönteniük! 943 - Lukács érsek biztosította Rómát a támogatásunkról és erről VII. Lajost is értesí- j tette. Kijelentette, hogy III. Sándort egyedüli pápának vallja a többi pápaságra törek- ~ vővel szemben. Korábbi szövetségünk az egyház szétszakadását akadályozza meg. Bizonyossággal ígérem, amennyiben országodat a német támadni merészeli, úgy én is pusztítani fogom az országát! Ugyanezt Tőletek, mint jó baráttól is remélem! - erről a francia udvart értesítette. ~ A határokon átnyúlva 1161-ben a görög és német veszély esetén a franciáknál keresett segítséget. Amikor I. Frigyes újból segítséget kért Milánó ellen és egyik leányát kérte feleségül a thüringiai gróf fia számára, a követeket hidegen fogadta és elutasította. Törtelen tanácsára Mánuel császárral 5 évre fegyverszünetet kötött. II. Géza lovagias király volt, Magyarország biztos kezű fenntartója. 1162. május 31-én meghalt. Törtelennek tovább kellett vinnie a 32 éves korában elhunyt hős fiú helyett a szellemi ág egyik vonalát, mert a nyugati veszedelem miatt a keleti haderők segítségére is nagy szükség lehet. Mindennapos munkája mellett érezte, hogy a testvérharcok közepette az ő erős egyéniségére nagy szükség lehet. Amennyi segítséget jelentett I. László király leányának, Piroska-Irénének a házassága a görög János császárral Kálmán és II. István uralkodása alatt Magyarországnak, annál több bajt okozott fiának, Mánuel császárnak a terjeszkedési vágya. II. Géza még halála előtt fiát, III. Istvánt királlyá koronáztatta. Igaz, őt megillette a korona, de vele szemben ott állottak az erejük teljében lévő nagybátyjai, László és István hercegek. László volt az idősebb, de mindketten Mánuel védelme alatt állottak. A görög császár inkább az ifjabbikat, az alkalmazkodó Istvánt támogatta. István herceg I. Lászlóhoz hasonló, magas termetű, daliás alak volt, aki Álmosra is hasonlított. Hatalomra való törekvésében Mánuel alig várta, hogy hazánkat István herceg uralomra jutásával hűbéresévé tegye. István hercegnek ezért a császári házból feleséget adott Komnena Anna Mária személyében. Azonnal megindultak a harcok. II. Géza halála után a bizánci sereg fenyegető magatartása miatt III. István, a gyermekkirály Pozsony várában húzta meg magát. Az ország lakói hallani sem akartak a hűbérességet vállaló idősebbik Istvánról. A Királyi Tanács azonban belenyugodott abba, hogy jog szerint az idősebbik testvéré, László hercegé legyen Magyarország királyi koronája, mivel nem volt hajlandó egy görög hercegnővel sem házasságot kötni. Ezzel megvédte a hazája és a saját fitggetlenségét. Törtelen aranyasszony ekkor érkezett vissza gyorsszekér járatán a szakszini Nagy- j szaláról. Javaslatára II. László István öccsének javára lemondott az ország egyharma- ~ dáról és kormányzóságként neki adta. Ebbe a főurak is beleegyeztek. Belos bán Szerbia felett lett nagyzsupán, s visszatért a magyar királyi udvarba. Hűbéri fúggésről szó sem esett. Azonban Bizáncban egy II. Géza-ellenes kormányzat került hatalomra. A koronázással azonban baj történt. II. Géza híve, Lukács esztergomi érsek II.

Lászlótól megtagadta a koronázást és az új királyt csak bitorlónak nevezte. Az Ausztriában tartózkodó III. István érdekében erősen kifogásolta, hogy egy ártatlan árvát akar megfosztani az apai örökségétől. Egy magyar származású főpap ezt nem merte megtagadni. Bár Szent-Gellért püspök is megtagadta Aba Sámueltől a koronázást, de Í, ő idegen volt. Lukács azonban, magyar létére nem vette figyelembe, hogy II. László az Álmos-ház régi szokása szerint a legidősebb Árpád-házi herceg címén követelte magának az uralmat. Lukács azt is kifogásolta, hogy Bizánc támogatásával szerezte meg a trónt. Félő volt, hogy majd Mánuel támogatásával hűbériségbe taszítják az országot. Ez azonban még nem történt meg. Így Lukács ellenállása miatt Mikó kalocsai érsek koronázta meg II. Lászlót. Az esztergomi érsek ekkor egyházi kiközösítéssel sújtotta a kar944 dot rántó II. Lászlót, aki kényszeríteni akarta, vonja vissza, amit tett. Lukács érsek azonban hajthatatlan maradt. Lukácsot II. László ekkor lecsukatta. Végül III. Sándor pápa avatkozott bele a viszályba és Lukács kiszabadult. Azonban még a pápa eljárásában is talált kivetni valót, mert a szentszéki levélért fizetni kellett. A börtönből való szabadulás után a kápolnába sietett, ahol II. László karácsonyi misét hallgatott. A kiközösítés miatt az oltárhoz lépett, ahonnan mindent ledobált és így imádkozott: - Uram Jézus! Fordítsd meg a király szívét, ha még méltónak tartod a királyi székre, ellenben ha nem, verd meg 40 nap alatt, hadd érezze meg, ki ellen vétkezett! Ekkor II. László újból lecsukatta az érseket. Azonban László király 1163. január 14-én váratlanul meghalt. A korai halál azonban a helyzetet nem oldotta meg, mert most IV István, László kisebb öccse foglalta el a trónt, aki Mánuelnek igazi pártfogoltja volt. Lukács ekkor is megtagadta a koronázást. Ez a lakosságnak az együttérzésével is találkozott. Mikó azonban IV Istvánt is megkoronázta. Ekkor a 12 nagycsaládos Csák-nembéli és Lam herceg leszármazottai is Mánuel beavatkozása ellen fordultak. Mánuel visszarendelte segédcsapatait. Pósa unokája, Bátka tárkányfejedelem nyomban felriasztotta Felsőőr és Velem-őrség székely tárkányait és a Dunántúlon megkezdték a felkelést, amelyhez a besenyő és székely határőrség is csatlakozott. Az Ágnesféle avarbojok élén III. István bevonult Esztergomba, majd az egész Pannonfóldet elfoglalták és maga IV István is a felkelők fogságába került. Törtelen kérésére Lukács érsek meghagyta IV István életét és Bátka tárkányfejedelem Bizánc városába kísérte. Szent Imre unokáját örömmel fogadta Mánuel, mint egyik rokonát, aki őszintén elmondta Mánuelnek, hogy Magyarországon sokan vannak, akik ellenszenvesnek tartják az ország ügyeibe való folytonos beavatkozását. Ekkor, mint az Árpád-ház eddig el nem ismert tagja, tárgyalásokat kezdett Bizánc császárával, hogy örököse hiányában III. István öccsét, az ifjú Béla herceget elküldi Bizáncba, s így a két királyi ház egyesülni fog. Gyorsszekéren, lovas kísérettel Törtelen aranyasszony Béla kíséretében elindult Bizáncba. Albélán és Szakszinban megtanult görög nyelven beszélni. Lam herceg városrészében, Kurszánvárosban felállították az Avar-Kúria kereskedőházat, az ügyintézést pedig Avarbástyán. A kereskedőkkel és a székely testőrökkel Bizánc felé haladtak. Törtelen aranyasszony mindezt azért tette, mert a Királyi Tanács megbízásából az Avar-Kúriát hírközponttá alakították át, s így az ilyen nyugtalan időkben tájékozódhattak a világ dolgai állásáról. IV István nem nyugodott bele abba, hogy Mánuelnél kegyvesztett lett, ezért trónkövetelőként a német császárhoz futott. Ugyanezt tette annak idején III. István is. Volt olyan német származású főúri csoport, amelyik elégedetlenkedett és ezek is Frigyes császárhoz kopogtattak, ő azonban el volt foglalva az itáliai viszonyokkal. Bizáncban azonban másként végezték a hadseregbeli kockajátékot. Mánuel nagy , sereggel érkezett a Szávához. Ugyanis Béla herceg Mánuel leányát eljegyezte és mint herceg, jogot tartott Horvátországra és Dalmáciára. - Nem akarunk háborút! - üzenték III. Istvánnak - Csak Béla hercegnek az apai örökségét akarjuk biztosítani! A testvérviszály bonyolult volt, mert III. István most egyszerre állt szemben a nagybátyjával és saját öccsével. Amíg Mánuel mindkét herceget pártolta, addig III. István anyja, Eufrozina királyné a cseheket és oroszokat Mánuel ellen szervezte. Béla örökségét át kellett engednie öccsének, s így Horvátország és Dalmácia újból Görögország hűbériségébe került. A békekötés azonban mégis megtörtént, de IV István 945

Zimony várában maradt, amit III. István ostromolt. Amikor helyzete tarthatatlanná vált, saját emberei végeztek vele. Zimony várának védői ki akarták tűzni a fehér zászlót, IV István azonban nem engedte. Még a leghűbb barátai is azt magyarázták, hogy uralma már nem kell senkinek és hiába erőszakoskodik, mert mindannyiukat felkoncolják. Amikor Zimony vár sáncai már romokban állottak, a megsebesült IV Istvánt ereinek elkötése közben megmérgezték, s 1165. április 11-én meghalt. III. István harcosai annyira gyűlölték, hogy a romokban álló várból a holttestét kidobták és temetetlenül hagyták. Ekkor Zimonyba ért Törtelen aranyasszony Bizáncból jövet és IV Istvánt ideiglenesen elföldelték a Miltény-nembéliek kegyhelyén. Palóc-Vasvár medvetorán Lam herceg utódai úgy döntöttek, hogy maradványait Fehérvárra kell szállítani az Álmos-ház temetkezési helyére. Lukács érsek Törtelen aranyasszony kérését támogatta és megadta engedélyét IV Istvánnak a méltó helyére való temetésére. A gyermekből érett ifjúvá vált III. István nem hallgatott a vasvári döntésekre, megtámadta a Szerémséget és elfoglalta azt. Amikor Mánuel nagy sereg- j gel jött ellene, békét kért. Amikor Törtelen titkosszolgálata jó előre értesítette III. Istvánt, hogy ingatag természete miatt az öccsét akarja Mánuel a trónra ültetni, dühöd ten újból háborút kezdett, elfoglalta a Szerémséget és Zimonyt. III. István nagyon kapkodó lett, amit a Királyi Tanács is helytelenített, mivel a béke ígéretét nem tartotta meg. Ez Mánuelt nagyon meglepte és segédcsapataival az erdélyi falvakon állott bosszút, mert bérelt besenyő harcosokkal azokat feldúlatta. Mánuel a szeldzsuk törökök mozgolódásai miatt nem tudta visszafoglalni a Szerémséget. Ekkor III. István ' Horvátország és Dalmácia ellen fordult és a tengerpartot visszafoglalta. Mérgében még a jegyességét is felbontotta Jaroszláv fejedelem leányával, mivel az após jelöltje ! vallási okok miatt összeütközésbe került még Lukács érsekkel is, mivel az érsek meg- , kerülésével nevezett ki püspököket, ezért az esztergomi érsek egyházi átokkal sújtot- i ta. III. István ekkor megesküdött arra, hogy nem adományoz el egyházi birtokokat és nem fog kinevezni újabb püspököket, mivel az apostoli királyi tevékenységről már Kálmán király is lemondott. Ekkor a kiátkozás alól felmentették. Lukács érsek beavatott volt és jó kapcsolatokat tartott fenn Szakszinnal és Magyarkával. Lukács ünnepi hálaadó szertartást végzett a megtért király jelenlétében. Boldogan nézte a megtért királyt, de arca hirtelen sápadttá vált. III. István tudakolta: - Miért változott meg a tekinteted? Tudod-e mit látok én? - Lukács a szemét lehunyta és fennhangon azt mondotta: - Az Égiek tudomásomra hozták, hogy szertelenséged miatt és zavarodottságodban az Istenek haragja miatt 1 éven belül meg fogsz halni. III. István tudott róla, hogy Bartán mongol vezér 1163-ban hajlandó lett volna 3 tömény lovast adni megsegítésére, ha az uruki kereszténységet, amely vallási türelemből félig kiegyezett a sámánizmussal, III. László királlyal szemben megsegíti és visszaállítja Várad és Magyarka között. Ezek az uruki keresztények elismernék III. Sándort római pápának, hiszen ezt már az avaroknak és Szent Istvánnak is megígér ték. Ezt a visszafejlődést azonban Lam nemzetsége ~és az igen elterjedt Csák-nembéliek is ellenezték, ezért Bartánnak az ajánlatát elvetették. Ezzel Palóc-Vasvár szervezettsége is csorbát szenvedett. Lassan Budavár alagútrendszerébe helyezték át az ipari irányítás központját. Palóc-Vasvár csupán a félkész vascipók raktára maradt. IV István halálakor, 1165. április 11-én a palóc tárkányok vezetési tudása is elvesztette jelentőségét. Ugyanis a Lam leszármazottak kereskedel 946 mi csoportja a szép, magas IV Istvánnak a híve volt, de annak halála miatt ezen elkötelezettségük megszűnt. III. István budavári tanácsadóinak és az igen szaporodó Csák-nembélieknek sok egyházi és magán birtokot adományozott, elvéve azoktól, akik nem művelték jól a földjeiket. Új püspököket csak magyarok közül volt hajlandó kinevezni, ezért Lukács érsek az elgondolásainak mellőzése miatt egyházi átokkal sújtotta 1171ben, amit a király bűnbánata miatt feloldott. 1172 medvetorán az ünnepi hangulatban a palócvasvári Lamnembéliek kinevették. - Imádsággal és átokkal nem lehet verebet fogni! - III. István I. Gézához hasonlóan lelki bánatában mégis hirtelen meghalt. László király után az ifjú Béla herceg sem törődött a papság erőszak-fegyverével, a kiátkozással, amit Törtelennek őszintén bevallott. A Bizáncban felvilágosodott Béla herceg elmosolyodott III. István bátyja hiedelmén. Törtelennel mindent megbeszélve, rendcsináló akarattal jött hazájába. Útjára az Erős Csák-nembéli Gerecsák László kísérte el, aki Uruk városában volt Pozsáló és Bebek megbízásából. Gerecsák őszintén elmondta: mind kevesebb őslakos él Uruk és Susa térségében, mert a vérszomjas iszlám minden számukra idegent elpusztít. Gyakoriak az emberirtások. Ugyanez vonatkozik a Szeldzsuk Szultánságra is, noha a keresztes hadak a tengermelléki kikötők táján keletkezett görög és francia keresztény gyarmatokban most még

hatalmaskodnak, de Angora és Ikonion térségében oly nagy a népszaporulat, hogy az elkeseredett szegények hódításra fognak indulni az Iszlám szellemében. Az ifjú Béla herceg a világlátott Gerecsák Lászlót a titokban működő Avar-Kúria vezetőjévé tette. A legelső feladata az volt, hogy Palóc-Vasvár több nyelven beszélő sámán-képzőseit útba indította Füzesgyarmat, Magyarka, Bugát és az azon időkben elhatalmasodott Mongol Törzsszövetség területére. A Róma, Bizánc és Mainz területéről jött hírszerzői jelentések alapján kezdte meg bizánci módra az első királyi hivatal megszervezését. Törtelen látása romlani kezdett, ezért ezen közelmúltban történt eseményt az Aranyasszonyok jelentésébe a következőkben mondta be a rovást végző Gerecsák Lászlónak, aki a legújabb uruki szokás szerint kettős nevet kezdett használni: - I. Endre király búskomorsága és ziláltsága erőt vett III. Istvánon. Zaklatott viselkedésével túlélte az 1171ik évet, de 1172. március 4-én éjjel váratlanul elhunyt. Ágnes királynő gyermeket várt és még gyermekágyi lázában is azt kiabálta: - Megmérgezték a férjemet! Meggyilkolták a férjemet! - Az udvar Esztergomban Béla öccsének a táborát gyanúsította, hogy görög módra megmérgezték a királyt. Mánuel nem várt sokáig, hanem útba indította Béla herceget, aki a határőrség el lenállása nélkül érkezett meg, az újonnan szervezett Avar-Kúria személyzetével és besenyő testőrségével. Törtelen legnagyobb örömére Mánuelnek fiú utóda született. Így nem következett be vérfertőzés, rokonnakrokonnal történt erőszakos házassága miatt. Palóc-Vasvár döntése szerint sem vehette volna el a vérrokonát és Béla herceg másként sem pályázott Bizánc trónjára. Bátka tárkányfejedelem Zimonyban várta és diadalmenetben kísérte az új királyt Fehérvárra. Ellenállás azért nem volt, mert Béla herceg a jegyességét Piroska-Iréne unokájával felbontotta. Felesége mégis a görög műveltségben nevelkedett, Antiochia fejedelmének francia származású leánya lett, aki a császárné kishúga volt. Béla herceg kezdettől fogva csak a magyar királyi koronára tartott igényt. Lukács érsek azonban most is megkötötte magát és nem volt hajlandó Béla herceget sem megkoronázni. III. Sándor pápa is békítő levelet írt. Végül a pápa engedélyé947 vel a koronázást a kalocsai érsek végezte el. Végül Bátka tárkányfejedelem Pósa uno- 1 kái és a kalocsai érsek koronázta III. Bélát királlyá. Előbb azonban Béla herceg megjelent Palóc-Vasvár szokásos almafa-virágzási ünnepén. Lam herceg népes családja, a tizedesi intézmények vezetői és a Csák és Pósa-nembéliek felesküdtek az új királyra és a sima gilgamesi koronával megkoronázták, amelyiknek a kisebb részét az új királyi koronával már összeszerelték. III. Béla koronázása során esküjével elismerte, hogy őt az ősi jog alapján királlyá választották. Az esztergomi érsek részéről a koronázás megtagadása kivételes eset, ezért III. Sándor pápának az engedélyével a kalocsai érsek és az egyesült Álmos-házLebéd-ház képviselőinek jelenlétében megkoronázta, de ez az esztergomi érsek koronázási jogát nem érinti. Lukács érsek engedett a pápa rendeletének és visszavonult. Az ifjú III. Béla azonban nem háborgatta, mert Lukács érsek anyai ágon a Trencséni Csák-nembéliek közül származott, akik mindig ellene voltak minden családi viszálykodásnak, hiszen ők is minden esetben várományosai lehettek volna a királyi koronának, mivel I. Zoltán-Zsolt közös ősapjuk révén az Árpád-házhoz tartoztak. Beavatottsága folytán tudomására jutott, hogy a Szakszinban megtartott Nagyszalában a Csáknembéliek intézménye és a Lam herceg által létrehozott csoport nagy többsége a művelt és jól képzett ifjú király mellett áll. Törtelen aranyasszony visszahúzódott Palóc-Vasvár gerendavárába és 1172-ben átadta az Avar-Kúria vezetését Bátka-Bolyk tárkányfejedelemnek, aki először Törtelen aranyasszony mellett sajátította el a magasabb államvezetési teendőket, majd mint Törtelen fia, III. Béla kívánságára megkezdte Palóc-Vasvár rovástárának áttelepítését Budavár alagút-rendszerébe. A régi Avar-Bástya alagút-rendszerébe viszont az AvarKúria intézményét helyezték el. Igy III. Béla király komoly szakemberekkel látott hozzá az állam vezetéséhez. Bátka-Bolyk a jobb vasellátás céljából a mozgatható pesteket a Budavárral szemközti kompjárat közelében állította fel és ott megkezdték a vasak finomítását és a kardok, kaszák és más szerszámok készítését. Lukács érsek 1180-ban felkereste Törtelen aranyasszonyt Palóc-Vasvár székhelyén. Az uruki, magyarkai és füzesgyarmati jelentések alapján megtárgyalták a szakszini Nagyszala döntéseit, amelyben már jelek mutatkoztak azon irányban, hogy a sámánizmus újból erőre kapott és a Mongol Törzsszövetségben egy új nagyhatalom jelentkezett, akik keresik a kapcsolatot Bartán révén III. Béla király államvezetésével. Egyelőre Bátka-Bolyk irányításával 5 évenként küldenek a most fejlődésnek indult Karakórum sámánképzésére ifjakat, akiknek szövetsége fel akarja támasztani a 24 Hun Törzsszövetség hatalmát és ehhez a mi segítségünket is kérik. Magyarkától az Encs vonaláig elismerték az esztergomi és a magyarkai püspökség által képviselt kettős kereszténység szellemi hatalmi jogát. Lukács érsek ezután megjelent III. Béla udvarában, aki igen tapintatosan kezelte az elaggott érseket, az érsek meg nagyon örült annak, hogy

az új király egyházi szempontból kifogástalanul viselkedett. Ezután minden fontosabb döntése előtt kikérte a tanácsát. III. Béla legmegbízhatóbb támogatói a Szent-Imrétől származó Pósa-nembéliek voltak és a Csáknembéliek, akik közül a legkiemelkedőbb tehetség Bátka-Bolyk volt, a kancellária titkos vezetője: Imre -

Jéne

1007-1031.IX.2.

1010-1065

Pósa -

Zeherje

1027-1105

1036-1098

Csák 1012-1079

Gyala 1024-1093

Csák 1041-1098

Vidil 1058-1120

948 t)) Bátka

- Guszona

1067-1105 Bátka

1075-1130 - Rási

1097-1178 Bene -

1099-1119

1083-1135

Csák -

Ziliz

1102-1150

1108-1163

Csák-András

1122-1196 László

1130-11820

- Andrási Katalin

1152-1222

1158-1235

Józsa

1080-1112

Törtelen (Gerecsák)

1114-1156 Bátka-Bolyk

Csák -

- Zemlén 1135-1185

Andrási-Simon - Békési Ilona 1150-1228

1156-1220

Törtelen gyengülő látása miatt csak tanácsaival segíthette a fiát, Bátka-Bolyk tárkányfejedelmet és III. Béla titkos tanácsosát. Mellette a Csák-nembéliek közül Gerecsák László szaktudása és Bátka-Bolyk sógora, Andrási Simon tanácsadó, a külügyek vezetője, aki III. Bélánál jóval képzettebb volt és az új államvezetés oszlopa lett. Andrási Simont Gerecsák László javaslatára sokrétű nyelvtudása miatt elküldték Rómába, Bizáncba, Urukba és Tuspába, hogy az új király építkezéseihez majd segítséget nyújtson. Ugyanis az eddigi királyaink székhelye Esztergom volt, ahol minden király csak toldott valamicskét Szent István palotájához, de arra ritkán volt idejük és pénzük, hogy javíttassanak is. Ezért a szobrász és kőfaragó mesterséget kiválóan megtanult Andrási Simonra bízták az összes építkezéseket. Első nagy műve az esztergomi királyi kápolna és vár volt, amelyben még Lukács érseknek is megtetszett az oroszlános díszítés, hiszen ez címerében is szerepelt és nevetve mondta: - Jaj, ezek a bohó és nyugtalan fiatalok! - s megérten mosolygott. Viszont Törtelen véleménye a hosszú életre vonatkozólag egy kissé bosszantotta, mert a falánk érsek előtt váltig hangoztatta: - Lehetőleg húsmentes, szolid életmód, csekély bor fogyasztása mellett. Az emberek ne rágják egymást fólöslegesen, ellenséges rosszakaratból, mert az életüket ezzel megrövidítik! Pepi fáraó és Madaj asszony minden nehéz eset előtt azt mondta: Aludjunk rá egy jó nagyot, hátha az Élet-anya mindent elrendez! Az átkozódásnak - még Lukács érsekkel szemben is - ellene volt, mert azt tartotta, hogy a köznép átkozódása: „Rák egye meg a beledet!" éppen olyan erkölcstelen dolog, mint az egyházi átok alkalmazása. Sok esetben tiltotta a tisztátalan állatok húsának fogyasztását. Ezért a megrázkódtatások és az erős szellemi munka mellett is 74 éves korig élt. Törtelen aranyasszony munkája nyomán Magyarország megerősödött. Hej rege rejtem Égi birodalom hírnökei 306. Arvisura Turcsi aranyasszony rovása Kr. u. 1195-1235. (5235-5275. m.t.é.) A Megyer törzséből született Farkas leszármazottjai öt évenként mindig felkeresték a Magyarkától az Encs folyó vonaláig terjedő 24 Hun Törzsszövetségi területet és , beavatott képzésükre hallgatókat kértek a hunok sámán, az avarok bát és a magyarok táltos-központjától. Kutula kagán kérésére 1190-ben III. Béla Pósa Pál kispapot küldte öt évre Bugátba, amikor a papneveldéből hazajött. Pósa Pál 1190 medvetorán indult el az öt tagból álló sámán csoporttal a magyarkai gyors-szekér járaton. Ebben a csoportban Pósa Pál, 949 _ mint Szent Imre utóda, a Csák-nembéliek és főként a palócok képviseltették magukat, hiszen a Pósanembéliek is a palóc Radnótról származtak.

Az öregedő III. Béla király a Kurszán nembéli Uröm vitézt küldte el a tisztán Kurszán-várbeli ötös táltos csoporttal 1195-ben Bugátba és útközben a Karakórumból hazafelé tartó Pósa Pállal Magyarkán találkoztak. Váltásként Imre király 1199-ben Turcsi rimalányt jelölte ki, mert lovaglásban és bajvívásban is túltett a fiúkon és a legtöbb idegen nyelvet beszélte. A beavatott képzésen Hőelün nagyasszony pártfogás,alá vette a mozgékony leánykát és férjhez akarta adni, de vőlegénye 1205-re meghalt. Igy 1205 tavaszán a gyorsszekér járattal hazajött, de akkor már II. Endre volt a király és Turcsit a III. Béla király által megszervezett kancelláriában helyezte el. Pósa Pál igen megörült a Turcsi által hozott híranyagnak és azt a Királyi Tanácsnak a tudomására hozta. Imre király még 1205 medvetorán a Csák-nembéli Masát vezényelte beavatott sámánképzésre, csupán palóc és kabar résztvevőkkel. Ezen két néptörzset a mongol térképen, mint kereleket jelölték, míg a 670ben az Avarok-Égi-Birodalmába az UgorMagyar Birodalomból eljötteket Magyarka régi fővárosukról elnevezve madzsaroknak hívták. A nagy honfoglaláskor hazánkba jött, Nyék vezetésű csoportot Badzsirt néwel tisztelték meg. Tehát Masa és főként Turcsi jelentése szerint Magyarországot három népcsoportba osztották fel. II. Endre király 1210-ben a Pósa-nembéli Gács sámánt küldte el Bugátba az ötös sámáncsoporttal Pósa Pál javaslatára. Gács kitűnő lovas volt, aki II. Endre királyt még a Szentfóldre is elkísérte. Ugyanis az V keresztes-hadjáratot vezető királynak olyan kísérőre is szüksége volt, aki a török nyelvet kifogástalanul beszélte. Turcsi aranyasszony 1215-ben Zernye székely-marúz rimalányt vezényelte a képzésre, mivel a pusztaszeri Nagy-Süánnak a szellemi és a lovaglási vetélkedőjét is megnyerte. Hazatérve Zernye a Pósa Pál által vezetett kancellária egyik főurához ment nőül és élete végéig Budavár Beavatott Központjában dolgozott. Pósa Pál II. Endre tudtával 1220-ban Mohos vitézt küldte a karakórumi beavatott képzésre a palóc Deédes aranyasszony utódai közül. Ugyanis Mohos, mint Ózd-Vasvári szekeres gazda holdtölte idején Pestre hordta a Gömör vártartozékaiban gyártott vascipókat, amiből a hordozható pestekben a hadrakelt sereg részére fegyvereket gyártottak. Mohos vitéz II. Endrének sok hadjáratában vett részt és a király nagyon kedvelte. Mohosnak még azon előnye is megvolt, hogy a hadjáratok közben az idegen nyelveket könnyen megtanulta. II. Endre nehezen egyezett bele a kiküldetésébe, de aztán legyintett egyet, na jó lesz megbízható hírhordozónak, Gács már úgyis kiöregedett. Mohos a Kelemérben lakó feleségét is magával vitte, mivel kiváló lóápoló rimalánynak képezték ki. Az Aranybulla közreadásának bonyodalmai között Ung leányát, Andrási Katalin unokatestvérét, a tűzről pattant Ungikát küldték el Karakórumba, míg a négy kísérő sámán-bát-táltos csoportban mindenféle nembéliekből képviselve voltak. Ungikát a beavatottak képzéséről nem engedték haza, mivel rangelsőként végezett és Temüdzsin, azaz Csingisz kán legkisebb fiához ment feleségül, s férje, Toluj ragaszkodott ahhoz, hogy Ungika vele együtt Karakórum irányító központjában dolgozzon. Tolujnak a mongolosan Szojorgaktaninak hívott Ungikától öt fia és három leánya született, mivel Ungika a nyolcas szaporodási elvet vallotta. A nagy mongol gyors-szekér járat segítségével kedves nénikéjével, Turcsi aranyasszonnyal állandó levelezésben állott. Ungika leveleiből tudta meg a magyar király kancelláriája, hogyan áll a mongolok világuralmi törekvése. 950 Az ifjú Béla kiskirály kívánságára Pósa Pál 1230-ban az öccsét küldte beavatott képzésre, majd újabb öt évig Karakórumban tanult, ahol Ungika pártfogása alá vette. Csadaj fősámán bevette azon rovás-írás fejlesztő csoportba, amely a fősámáni rovást 3 új jellel szaporította, hogy az utókornak az a megváltozott beszédünk szerint érthetőbb legyen. A beavatott-képzésen Pósa András a Bajdár kán nevet nyerte el. Pósa Pál kívánságára az öccse segédkezett a töméntelen munkával ellátott bátyjának abban, hogy a kezükben lévő ősgesztát, vagyis az Arvisuráknak a kerel-palóc, majd a madzsar és nyék-badzsirt változatát összeállítsák. Pósa András Pósa Pál jegyzetei alapján a palóc-kerel részt állította össze, amelyik Árpádnak, mint tatárfejedelemnek a honfoglalásával foglalkozik. A hírszerzés céljaiból Pósa Andrást még kispapnak is kiképezték. A Kurszánvárosban lévő Szent-Péter egyházának a papja, majd öspöröse lett és mint ilyen, királyi káplánként II. Endre megbízásából folyton úton volt a király tájékoztatása végett. Utána IV Béla Karakórumba küldte. A királyi kancellária 1235 medvetorán Palóc-Vasváron vendégeskedő csoportja úgy döntött, hogy Árpád leányának, Ágnesnek leszármazottja, az ifjú Baján bát, aki egyébként kiváló harcosa volt a királynak és Jaák Géza, aki a Csák-nembéli Miklósnak és Ugrin érseknek volt a rokona, föltétlenül jelöltessenek ki a Bugát-Karakórumi sámánképzésre. Itt Bajánt, mint Ungika-Szojorgaktani királyi családból származó rokonát felkarolták és Ungika fiaival együtt képezték ki. Így Baján Möngke, Kubiláj, Hőlegü, Ariböke és Büdzsek hercegeknek barátjaivá lett és Kubiláj a seregének vezérévé tette. Jaák Géza és a beavatott-képzésen olykor megjelenő Pósa András együtt jöttek haza Karakórumból és levelet hoztak IV Bélának. Jaák Géza a füzesgyarmati, míg Pósa András, mint kerel-palóc a magyarkai gyors-szekér járattal igyekezett hazafelé, de csak Pósa András volt az, aki hazaérkezett. Ugyanis a fúzesgyarmati járatot a mohamedán baskírok a badzsirt-magyarok hazájának szomszédságában megtámadták és a gyors-szekér utasainak nagy részét lemészárolták. A megmentésükre érkezett tatáro kat meglepte, hogy az aranypajcával ellátott Jaák Gáza, mint a mongol-hadvezetés pajcájával ellátott hírnök is

meghalt. Ezen levélből megtudták, hogy a karakórumi hadvezetés szerint Batu-kán terjeszkedési iránya Németország felé mutat, míg Béla királynak a hadvezetési nyila a régi Avaria felé visz. Tehát a Batu-kán által vezetendő Aranyhorda a németek ellen fogja megvívni a döntő csatát. Jaák Géza halálával a mongol terjeszkedés eredeti iránya köztudottá vált a Batu-kán mongoljai és tatár segédcsapatoknál is. Ungika Szojorgaktani Pósa Andrást, mongolosan Bajdárt, becsempészte azon bizottságba, amelyik a rovások kibővítését tanulmányozta. Pósa Pál már 1200-ban is foglalkozott a rovások megreformálásával, mert Imre király kisfia, László királyfi nem tudta megérteni a rovásokat, de a Pósa Pál által tervezett három betűs bővítésű rovásokat már könnyen tudta olvasni. A királyi kancellária vezetőjét igen meglepte, hogy László kiskirály sehogy nem tudta megérteni a régi rovásunkat, mert az idők folyamán kialakult beszédünkben még három olyan betűt nem írtunk ki, amelyiket már Pósa Pál is annak idején Karakórumban tervezgetett. A kis László, a bátyját meglátogató Pósa Andrással már új jeleket is kezdett írni a régebben használtak mellé. Végül, amikor Ungikának a közkedvelt Bajdár sámán elmondta III. László király esetét, Ungika is azon volt, hogy rovásjeleinket kibővítsük. Ungika-Szojorgaktani aranyasszony, Toluj felesége olyan nagy hatással volt a Temüdzsin-Csingisz kán leszármazottjainak uralkodóválasztási terveire, hogy Odögej halála után, a Magyarországot lerohanó Batu-kánt visszarendelték Kambalukba azzal, hogy Nagykánná választása esedékes. 951 Karakórumban azonban a nagyasszonyok összefogtak és a Nagyhurálban kiharcolták az Ódögej halála utáni választásokon Dörögme régensségét. Majd Güjük vette át a hatalmat, majd annak korai halála után Ogulkajnis a régensséget. Mivel a részeges Toluj, mint nagykán nem jöhetett számításba, legnagyobb fia, Möngge, akit ő mindig csak Möngke névvel becézett, lett a nagykán, majd utána legkedvesebb fia, Kubiláj lett a Mongol Törzsszövetség első nagy császára, aki Kínát és az akkor ismert NagyKeletet meghódította. A 24 Hun Törzsszövetség egykori fővárosa, Parajd lett a császári székhelye, amit mongolosan Kambaluknak neveztek, de azért az Arvisura szellemében Ungika városrésze továbbra is csak Parajd maradt, amit a kínaiak Peicsingnek, míg az ujgurok Keve-Pekingnek neveztek. Egyik leányát Baján hadvezér vette el feleségül, aki legnagyobb hadvezére lett a mongolok vezette törzsszövetség világuralmának. Szojorgaktani Ungika állandó levelezésben állott Turcsi aranyasszonnyal, s így Magyarország helyzetéről állandóan tájékozódott. Ezen levelezésekből állította össze Turcsi aranyasszony is az Arvisuráját, mivel állandó beosztottja lett a Pósa Pál által létrehozott Királyi Kancelláriának, Pósa András szerint ő lett a királyok mindenese. Ilyen viszonyok mellett Kutula kagán és Bartan-baatur és majd a Jiszügej-baatur között létrejött a sámánvilágon keresztül a korábbi és későbbi kapcsolat, amely gyümölcsözővé válhatott volna. A Szent Imre nembéli Pósa Pál, a Kurszán nembéli Uröm vitéz, majd Turcsi aranyasszony révén még az 1200-as évek után is szoros volt a kapcsolat. A III. Béla által megszervezett gyors-szekér járat Magyarkán találkozott a Nagy-mongol postajárattal, s így az uralkodóházak között elég szoros volt a titkos kapcsolat. Uröm sámán Esztergomban és Kurszánvárosban felállította a párisi útja által megismert kódex-másoló műhelyeket és az aranyműves, festő és szobrász műtermeket, hogy a királyok és főurak palotáit minél jobban díszítsék. III. Béla által a párisi főiskolára kiküldött ifjak ekkor mind hazajöttek és Esztergomban felépítették a várat és a királyi palotát. Utána, mivel Esztergomban megszűntek az építkezési lehetőségek, Pósa Pál és Andrási Simon javaslatára, mindegyik király és királyi herceg felépíttette a maga városrészét. Tehát az egykori Atilla város mellett felépült Árpád idejében a Kurszánváros, majd Béla és Imre város, közepén pedig ott ékeskedett a Szent-Péter székesegyház, amelyet I. Endre királyunk fejezett be, mivel Péter király csak mulatozni járt ide az olasz kőművesekhez, de munkát csak igen keveset végeztek. Itt hun, avar és magyar jellegű templomrészek is épültek. Amikor III. Béla 1172-ben a királyi széket elfoglalta, a 22 éves Andrási Simon, a Szeldzsuk Szultánságtól elorozott antiochiai fejedelem kultúrája szerinti török-etruszk stílusban bővítette ki Anna királynő kívánsága szerint a régi esztergomi királyi palotát és ugyanezt honosította meg Kurszánvárosban is. Sok kasszu-török kőfaragó dolgozott ebben az időben az építkezéseknél. Az új kancelláriát 1180-ban szervezte meg Gerecsák László a Joli-Tórem városrészben, a melegvizes források közelében és a kancellária hivatalnokainak egész utcasort építettek bizánc-antiochiai szokás szerint. Az ispánságokkal 1181-ben vették fel a kapcsolatot. Ebben a palotában az ősi Arvisurákat még ismerték és a Kievből hozott gyűjteményt Gerecsák László Évkönyveknek hívta. Budavár, Avarbánya és Kurszánvár kiegészítő hivatalaiban még urukimani hitűek is voltak. Bartan-baatur 1180-1200 között volt a Mongol Törzsszövetség Beavatott Központjának a vezetője. Kutula kagán viszont Bugátba tette át a székhelyét és III. Bélával élénk kapcsolatot tartottak fel. Ezen kapcsolatokat Budavár Beavatott Központ gon 952 , dozására bízták. Avar-bástya a magyarkai Béla törzzsel és a jászvásári Gyula törzzsel foglalkozott, míg Kurszánvára Füzesgyarmat fejedelemségét tartotta megfigyelés alatt.

Anna királynő Imre, Endre, Géza, Salamon, István nevű fiúknak és a Margit, Kostancia valamint Piroska nevű leányoknak adott életet, de Piroska nemsokára meg' halt. III. Béla a felesége révén jött rokonságát birtokokhoz juttatta, viszont ez nem tetszett a régi rendeknek. Az uralkodó ebben az időben a franciául kitűnően beszélő Andrási Simont és a tanulni vágyó, építészetet kedvelő ifjakat 1184-ben Anna király, nő halála után a leánykérőkkel a francia királyi udvarba küldte. Az akkori francia építészet stílusát elsajátítva elkezdte építeni az új esztergomi királyi palotát, mivel Capet Máriát, a francia király leányát addig nem adták feleségül III. Béla királyhoz, míg a francia udvarhoz hasonló légkört nem tud teremteni Esztergomban és Atilla ' városában. 1184-1186 között elkészült Esztergomban az új királyi palota az új lakótoronnyal, és a király 1186-ban feleségül vette VII. Lajos francia király leányát, Capet Margitot. Frigyes német császár 1189-ben meglátogatta III. Bélát, aki Esztergomban fogadta. A további elszállásolása Kurszánvárosában történt, ahol bizánci, etruszk és uruki stílusú palotákat épített fel Andrási Simon, míg a legnagyobb fogadóház már a korai gótika stílusában lett az új utcasorával felépítve és a lakások hideg-meleg fürdőkkel voltak felszerelve. Sokan Atilla városának nevezték a városrészt. Az új királyi kancelláriákat is korai gótikus stílusban építették fel, akárcsak az új királyi palotát Esztergomban. Volt olyan utcasor Kurszánvárosban, amit újonnan, de bizánci módon építettek és ezt Bélavárosnak nevezték. Andrási Simon elrendelte, hogy minden 24-ik évben a palotasorokat építsék át az Avarbástya évkönyvének szokása szerint. Mindezen építkezések nagyon sok pénzt emésztettek fel. Ezért III. Béla az egész Modrus vármegyét 1193-ban eladományozta bizonyos ellenérték ellenében. Várad királyi részlegét Andrási Simon magyarkai stílusban építtette át, magyarkai kőfaragókkal. Mire 1192ben László királyt is szentté avatták, felépítették az uruki városrészt az új püspöki palotával. Ekkor megérkeztek a Franciaországba tanulni küldött festők és szobrászok, akik Budát, Váradot és Esztergomot is szép szobrokkal díszítették. Az Avar-Kúria és Aranyasszony-kegyhely után III. Béla Esztergomban is felállította a kódex-másoló rimalányok mellett a férfi miniátor iskolát. Ezekben segítségére voltak a II. Géza idejében meghonosodott cisztercita-rend hívei. III. Béla az országban több művészeti telepet létesített, amit a Csák és Pósa-nembéliek Kurszánház nembéli utódokkal együtt felkaroltak. Az Avarbástya, Budavára és Kurszánvára Arvisura-másoló kegyhelyeket az Álmos- és Lebéd-ház tisztán maradt, idegen beüté sektől mentes családjai támogatták. Szent István az „Intelmek" révén egyházi íróvá lett, amit a papság folytatott, s ebben az irányzatban új művek is születtek, jóllehet, csak hivatalosan és latinul. III. Béla azonban parancsot adott Pósa Gyulának 1192-ben, hogy az Arvisura-másolókhoz hasonlóan írjanak a régi uruki-mani szerzetes rend szokása szerint egy keresztényibb évkönyvet, mivel a keresztény-világban ez már meghonosodott. Ezért a kancelláriá ban előbb Pósa Gyula, majd 1195-ben Pósa Pál országbíró, majd Pósa András is a boszniai magányában leírták a hunok, az avarok és magyarok tetteiről szóló évkönyvüket. Emellett a hét törzsről is külön-külön írtak egyegy évkönyvet. Mivel Pósa András palóc volt, ezért a magyarok tetteiről szóló évkönyvét a palóc Arvisurák alapján írta meg. Ekkor kezdték az új kancelláriában az Úriszék tagjait nemeseknek nevezni, de eleinte csak egymás között. Az ősi Arvisurák alapján III. Béla felvirágoztatta a nemesi címereket elavultságukból. Esztergomban Andrási Simon már alkalmazta a Gilgames-jelzésű freskókat és a 953 lépegető oroszlánokat festették az új királyi kápolna falára, majd később Fehérvár törvény-napján is használták a jelet a királyi jogaron. A beavatott Nyék-nembeli társadalom a Halak világhónapja szerint, a Halak állatképét mindenféleképpen a címerükbe sorolta. A tisztán maradt Álmos-ház a Turuj-sas, míg az Urukkal kapcsolatos Lebéd-ház az oroszlános címereket alkalmazta. Így három évszázad után az összes gyepűket benépesítve 9-10 emberöltő alatt az Árpád-ház és a Lebédház címerei kialakultak. A 300 éves fejlődés során a Tíz-nyíl Szövetség és az avar-hun-kabar-palóc-jász-kun vezéri nemzetségek címerei az ország lakosságának összetételét is hűen ábrázolták: Turuj-sasos címerek átlagos nemzetségi száma 7 csoport Oroszlános " " " " 5 " Halas " " " " 2 " Lovas " " " " 1" Nemzetséges családok száma: 15 csoport Medve, szarvas, vadkan, bölény, kecske, párduc 9 " Ossznemzetségi családok száma: 24 csoport Az Avar-Kúria által az Avarbástyán nyilvántartott családi csoportok száma 53 nemzetséget adó vezetőréteg volt, amelyből: 24 turujsasos, 17 oroszlános, 8 halas és 4 nemzetség volt a lovas címeres nemzetségfők között. Ebből a 24 nemzetséges Árpádház volt a hangadó, míg a 25 nemzetséges, oroszlános-halas keleti réteg a csatákat döntötte el. A 4 lovas nemzetség hol a turujsasos, hol az oroszlános csoport részére döntötte el a többséget a 29 vagy 28 nemzetség arányában. Ezért már István király és most III. Béla alatt is a német és francia lovagrendek címereivel bírók száma a 9 csoportos uruki-mani és keresztény

őslakosokkal együtt az Árpád-ház javára döntötték el a hatalmat. Így az 53 nemzedékes családi címerekkel bírók száma III. Béla uralkodásának végén, 1195-ben már 72 nemzedékes csoportra nőtt. Ezek között már 19 családi csoport volt a keveredettek száma, akik magyarországiaknak vallották magukat, s így a mindenkori király támogatottsága 43-29 családi csoporttal rendelkezett. Ez a bizonyos 29 nemzetség követelte, hogy Kelet felé is alkalmazkodjunk. A 43 nemzetség már teljesen a római pápa érdekkörébe vonzotta a 72 nemzetséges, vagy az őslakosokkal kevert Magyar Királyságot, amivel Budavár beavatottjai, Avarbástya és Kurszánvára rendelkezett. III. Béla Imre herceget 1194-ben a Várhegy hármas ősiségi-rend hivatalaiban kiképeztette és Horvátország élére állította. Ezzel az volt a célja, hogy a korábban Csörszvonalán történt tárkány kiképzését a nyugati végeken alkalmazni tudja. Imrének a legjobb barátját, Pósa Pált még 1190-ben elküldte a bugátkarakórumi sámánképzésre. Amikor a mongol gyors-szekér járattal 1195-ben hazajött, országbírói megbízatással azt a parancsot kapta, hogy a Karakórumban tanultak alapján, az Ősi Arvisurák mintájára szerkesszen új, a keresztény világban szokásos évkönyvet. Ebbe a munkába belevonta öccsét, Pósa Gyulát, a domonkosrendi szerzetest, aki a pásztói uruki-mani magyar ősvallású szerzetesek közül került Jászvásárra, akiket az Arpád-házi királyok hatáskörében Domonkos első esztergomi érsek szervezett meg. Ezért róla nevezték el még a pentelei-keszthelyi és a zebegényi kolostorokat is. Pó~ Gyula szerzetes állandó összeköttetésben állott a kunok világával. 1195-ben ezért Kurszánházból kiképzett Üröm vitézt kísérte el Pósa Gyula a Kunországon átmen gyors-szekér járattal Magyarkára, nehogy a kiküldöttnek valami baja essék. Közbe 954 ő is másolgatta a 24 Hun Törzsszövetség évkönyveit Endre másolatai alapján, amelyik még Kievben íródott. Amikor Imre király 1199-ben a kancelláriába jelentéstételre hazarendelte, újabb megbízást kapott, hogy az avar korszakbeli, régi Arvisurákat is másolja le. Ekkor a budavár-jászvásári gyors-szekér járattal BátkaBolyk és Andrási Katinka legkisebb leányát, Turcsit vitte ugyancsak 4 lovassal Magyarkára, majd különleges királyi parancsolatban Bugátba, ahová titkos levelet vitt Jiszügej-baaturnak. Hazajövetele után írta meg Pósa Gyula a „Halotti Beszédet" Imre kívánságára. Másik jellegzetes művét az „Építkezés fejlődése" cím alatt Kurszánvárában sokszorosították még III. Béla alatt, ami a szepesi erdőispánság kőfaragóinak munkálatairól szólt. Ugyanis Esztergomban már Gelyza fejedelem nagyarányú építkezéseket kezdett a meghalt Mihály öccse birtokán, amelyeket Vajk-István király Cluny, majd Szent László király a bencés rendek szellemében folytatott. Váradon a hunyadi erdőispánság kőfaragói építettek. II. Géza a cisztercita-francia rendek szellemében mindent átalakított Esztergomban, s végül III. Béla egyrészt a bizánci, majd a karcsúsított gótikát kezdte alkalmazni és az oszlopfelsőrészeket akantuszos levelekkel díszítette. Mindezeket III. Béla azért alakíttatta át, mivel az állattartó címeres nemzetségek az avar-korhoz hasonlóan az állattartó címeres nemességről áttértek a kódex-másoló műhelyek szerinti akantusz-levélmintás építkezésekre. Mivel Esztergomban a kialakult építkezésekkel már nem tudtak terjeszkedni, ezért Kurszánvárban és Atilla városában, a Baján utcasoron és Pesten is áttértek az akantuszos díszítésű, újszerű építkezésekre, amelyet a szepesi erdőispánság kőfaragói francia kiképzésük alatt elsajátítottak. Az Arvisura-másolók műveinek olvasása után III. Béla azt vallotta, amit az 1192ben szentté nyilvánított Szent László király: - Az uralkodást nem lehet súlyos bűnök elkövetése nélkül előmozdítani. Jó uralkodó csak úgy lehet valaki, ha elkárhozik! Ezzel a 72 nemzetséges családok ébredését elősegítette. Az új kancellária épületében Pósa Pál országbíró kutyabőrös részlege elkezdte kiállítani a parasztosan emlegetett nemesi leveleket, amiket csak úgy adtak ki, ha adakoznak a magyarok által vezetett V keresztes hadjáratra. Elsősorban a Kurszán, Árpád-házi, Csák-nembéli, Pósa-nembéli, Hont-nembéli, Pázmánynembéli stb. lovagok és nemesi egyéb családok okleveleit adták ki, amelyekkel a nemességet 72 nagycsaládra osztották fel. Ezeknek az utódait tették meg az ispánságok élére. Ujból felállították a főpapi és főúri rendeket. A főpapi-rend felállításával III. Béla a még mindig haragos Lukács érseket bízta meg 1194ben, aki a megtiszteltetés folytán engedékenyebbé vált és III. Béla király gyakori vendége lett, mivel a király sok hasznos dolgot cselekedett, ami az egyházat nem sértette. III. Béla, amikor 1193-ban Bertalan, Modrus megyei ispánnak a nemesi levelet ünnepélyesen kiadta, a nevezett főúr vállalta, hogy a megadományozott Bertalan ispán a horvát határvédő hadseregbe hívásánál tíz és az ország határain kívül négy páncélos vitézt köteles az V keresztes hadjárat részére kiállítani, akiket már 1194-ben köteles Esztergomba vezényelni. Minden nemesi levél átvételekor a kitüntetett szemé lyek 26 személy páncélos vitéznek a kiállítását vállalták, s így 1194-ben a keresztes hadak felajánlott létszáma kétezerre rúgott. Modrus megye nem tartozott az Istvánkirályi megyékhez. Bertalan ispán a földbirtokok feletti uralma értelmében súlyos kötelezettségek vállalására adta szavát. Bertalan lett a horvát hadsereg parancsnoka. A fürdésre is aIkalmas tenger mellett a sziklás hegyvidék főként állattenyésztésre volt alkalmas, s ennek jövedelméből Bertalan ispán még hajók építésére vagy vásárlására

955 is elkötelezte magát. Bertalan vállalta a lakosság feletti intézkedést a bírói jogkörben, ami a magyar határőrvidékek részére nehézkesnek bizonyult. Amikor Imre herceg kormányzó lett Horvátországban, édesapja beleegyezésével a Subics családnak adta Bribir megyét Bertalan ispán vállalása szerint. Subics Árpádot a horvátok által lakott megyének erdőispánjává nevezte ki. Amikor Béla herceg Bizáncból hazajött, Gerecsák Lászlóval tanulmányozták eddigi királyainknak szokásait. III. Béla királlyá koronázása után legszívesebben a Szent László király vallomása szerinti kemény uralkodást választotta. Ezért Budavár, Avarbástya és Kurszánvár titkos intézményeinek nyilvántartása szerint és a Bizáncban tanultak alapján kemény kézzel látott hozzá, hogy a Bizánc és Róma irányítású uralkodóházakkal egyenrangú királyságát kiépítse. Eufrozina királyné, az édesanyja azonban hozzászokott, hogy a III. István korában megszokott módon uralkodjon. Ezt azonban III. Béla nem tűrte, ezért a királynő Géza öccsét akarta hatalomba helyezni. III. Béla, amikor édesanyja megkezdte ellene szervezni az udvart, Eufrozina királynét és Géza öccsét elfogatta, majd elzáratta. Géza elmenekült Ausztriába és utána csehfóldre, akik kiszolgáltatták III. Béla királynak. Mikor Barbarossa Frigyes keresztes hadakat vezetett a Szentfóldre, kérésére III. Béla 12 esztendei fogság után 2 000 vitéz élén a Szentfóldre küldte, majd Géza onnan hazatérve Bizáncban lelt otthonra. Három fia született Géza hercegnek Árpád-város Arad városrészében. Gyermekeit az Álmos, Árpád és Zoltán névre keresztelte meg, de később bizánci lakóhelyükön, görög névadással újból megkeresztelték őket. Az ott született kislányukat Iréne névvel tisztelték meg Iréne-Piroska császárnő emlékére. III. István, III. Béla és Géza herceg édesanyja, Eufrozina királynő Jeruzsálem görög kolostorában halt meg. III. Béla minden évben királynői járadékot küldött oda Géza herceg közvetítésével. III. Béla törvényhozása az új rend kialakulását követően a Gelyzafa, a mocsári tölgyfa alatt történt. A panaszokat 1186-tól az új káncelláriába kellett mindenkinek beadni az író-rovó deákokon keresztül. Ezen beadványok Budavár, Avarbástya és Kurszánvár illetékeseitől újból 3 napon belül a kancelláriába kerültek, ahonnan 4 nap alatt továbbították azokat. A poroszlóknak holdtöltéig kellett továbbítaniuk az iratokat. Mánuel halála után feloldódott azon fogadalom, hogy Mánuel életében nem háborgatja hűbéres államait. Utána Horvátországot, Dalmáciát és Zárát a testvérvárosaival együtt újból visszafoglalta Velencétől. Az új görög császár, Angelosz Izsák a béke jeléül feleségül vette III. Béla Margit nevű leányát, aki Géza herceg családjával jó viszonyban volt. Halics elűzött fejedelme 1188-ban III. Bélához menekült. Ekkor ő elfoglalta Halicsot és Endre fiát tette meg uralkodónak. A lengyel fejedelmekkel szemben később feladta Halicsot. Ellenben Rascia fóldjét, a nagyanyja, Ilona királynő birodalmát visszahódította. Barbarossa Frigyessel házassági terveket szőttek Imre fia és Frigyes leánya, Zila-Mária kislánya és Frigyes fia között, de Frigyes gyermekei még a házasságkötések előtt gyermekkorukban meghaltak. Annak nagyon örült III. Béla, hogy életének legnagyobb kezdeményezését, I. László királynak a szentté avatását 1192-ben végre tudta hajtani. Ekkor mondta III. Béla: „A Szent-Turuj nemzetség sérthetetlen országot hagy hátra a későbbi nemzedékeknek!" A keletről származó Nazír-bazilita eszme a bencéseken, a cisztercitákon, premontreiken és karthauziakon át eljutott a sámánizmuson épült templomgazdaságokban a fóldet művelő, betegápoló, utasfogadó és rimalányokkal egyenlő, magára maradt nők felkarolását segítő apácákhoz. III. Béla Nyugatot összeegyeztette Kelettel és Esztergomban, valamint Pilisen, 956 nemkülönben az ország többi részében cisztercitákat és premontreiket telepített le. Kurszán városában pedig felállította a rimalányokból az uruki-mani apácarendet. A Gilgamestől való származás krónikája, az Atilla, Csaba, és Álmostól való származás népmondája nyomán fellendült a hagyományos rovások kultúrája. III. Béla elrendelte a nemesi rend hagyományainak írásba foglalását. A naiv népmeséken a papok csak nevettek. Az írástudók eltorzították a történelmet, és megindult a mindent megszépítő családias krónika-irodalom, amely az ősi évkönyvekből táplálkozott, de azt már igyekeztek nemesiesen megszépíteni. Ennek kapcsán a templomok falain megjelent a Szentjeink ábrázolása. Esztergom ból minden múltunkat hirdető irodalmi művet eltávolíttatott az egyház. Budavár, Avarbástya és Kurszánvár összekötő kapcsának ereje felvette a kapcsolatot Kubilaj kagánnal és az új rovás-irodalom virágzani kezdett. III. Béla a nyugaton és keleten is végzett szakembereinek beosztását az alagutas-várrendszerekben megváltoztatta. Pósa Pál, Üröm, Turcsi, Masa, Gács, Zernye, Mohos, majd Ungika, Pósa András és Jaák Géza jövőbeni ötös csoportjainak kiküldetésére a kincstárban pénzt tétetett félre, s így az ő elgondolása szerint a Mongol Törzsszövetség beavatottjaival az összeköttetést fel kellett tartani. Így a kancellária a mellékintézményeivel sokkal fontosabb volt, mint a királyoknak változása. III. Béla Palóc-Vasvárról Lam hercegnek valamennyi alkotóképes haladó irányzatú leszármazottját az új kancellária részlegeibe helyezte. Pesten megindították Vasvár vascipó készítményeivel az építkezésekhez való vas finomítását a hordozható vasgyártó pestjeikben, ugyanúgy, mint Atilla és Baján idejében. A

legelmaradottabb Esztergomot kezdték teljesen újjáépíteni 1186-ban, midőn Lam herceg ivadékai Párizsból és Kartresből visszatértek, ahol a gilgamesi oroszlánokat szintén meghonosították. A bolognai papnak, Imre királyfi nevelőjének különösen megtetszettek az Esztergomba férjhez ment rimalányok rovásos és latin írásos kódexei. Amikor Itáliából hazaérkeztek az ott tanuló kőfaragó és szobrász mester-emberek és olasz mintára megindultak az építkezési lázban lévő III. Béla király építkezései, a határvidéki erdő-ispánságokból mindig több és több kőfaragót vezényeltek a király építkezéseihez. Ugyanakkor a király nem zárkózott el Bizánc hatása alól sem. Lam leszármazottjait elküldték a Szerémségbe, ahonnan Bizánc építkezéseinek módjával tértek haza, Kurszán és Joli-Tórem városának építő műhelyeibe. Ugyanúgy érződtek a II. Géza korában lévő építkezési szokások is, amellyel a régieket átalakították. Lam utódai Atilla és Pest városában Kelet építészeti módjait ötvözték a Nyugat művészetével. Andrási Simon III. Bélával megbeszélve a 7 oroszlános freskóval a gilgamesi főnemesi családokat jelképezte, akik a Nyék-nembeli hadakkal a 15 nemzetségnek a többségét alkották a 6 vezéri családdal szemben. Ezt Imre és Endre herceg is átvette, akikbe apjuk a 9-6-os ősiség törvényét belenevelte. Felépítette az esztergomi székesegyházat is, amely nem volt ellentétben az Aranyasszonynak és a Szent-anyának való felajánlásokkal István király elgondolása szerint. III. Béla pénzeire a „Sancta Maria" feliratokat verette. A köznépi uralom mindinkább halványodott, és a 15 nemzetséges színmagyar és a 9 nemzetséges idegenekkel kevert népi nyelven a nemesi társadalom szervezettsége átalakult a 24 nemzetséges új uralommá. III. Béla teljes hatalmú uralkodóvá vált, aki ragaszkodott az AtillaÁlmos hagyományokhoz és a Turuj-sas nemzetséghez, bár címerének a Gilgames-jellegű, lépegető oroszlánokat tette meg. A kurszánvári Üröm sámán 1195-ben Pósa Pál nádorispánsága alatt Karakórumból hazajövet élénken megvilágítva tárgyalta a mongol udvari szervezet lényegét. Ugyanúgy, mint a 24 Hun Törzsszövetségben, a fővezéri udvarokat, felügyelők, hercegek, 957 kánok, lovasok, tegez-hordók, szekerészek, lovászok, hírvivők, csikósok, juhászok, belső és külső-szolgák, ötvösök, íjkészítők stb. alkották. Félszabad rokon népek kenyérrel, szénával, prémmel adózók, tálnokok, pohárnokok, fegyvernekek és tárnokok ünnepélyes alkalmakkor adtak csak szolgálatot. A seregben tized szervezettség volt. A szabad harcosok: tizedesek, századosok, ezredesek és fővezérek állandó katonai kiképzés alatt állottak, de csak 24 évig, utána tisztségeket kapott, aki túlélte az erős kiképzést és az igénybevételt. A hadifoglyok a jurták körül a barmok gondozásával és őrzésével voltak megbízva, belőlük később harcosok, és a hűségesebbek közül akár a kánok, hercegek és felügyelők udvarnokai is lehettek. Szívesen látott vendégek voltak a meghódított területek kézművesei, Karakórumban kínai cserepesek és fémművesek, francia, orosz, német fegyverkovácsok és ötvösök. A 24 Hun Törzsszövetségi lovasok a seregük legnagyobb részét alkották. Magyarkai, füzesgyarmati, kabar és palóc ezredeik is voltak. Az Új ÉgiBirodalomban az a felfogás uralkodott, hogy Joli-Tórem fóldje gömb és forog, míg a római keresztények váltig hangoztatták, hogy a Földünk egy korong. Ezen még a legegyszerűbb mongol harcos is csak nevetett és papjainkat balgáknak tartották. Azt vallották: az egész emberiségből csak az Égből jöttek voltak életképesek, akik az agyuk életfájának nagysága miatt tudtak gondolkozni. A Sárkánykígyók égi harcát okosan fel tudták fogni és az üstökösök csapkodása elől a beavatottakat időben elmenekítették. Régen a mi fejedelmeink, tömény-vezéreink, ezredeink, századosaink és tizedeink a hadifoglyokat a gazdaságainkban alkalmazták béklyós rabságban. Benősülés után, amint gyermekek születtek, a fogságot feloldották. A hősiességével, vagy 24 éves fegyveres szolgálat után házhely-telket nyert vitéz a hadifoglyát szolgaként a gazdaságban megtarthatta. Kálmán király azonban a főuraktól elvette, és még a nemesektől is elhajtatta a hadifoglyaikat és a király, a nádorispán és az egyház szolgálatába rendelte őket, de a házasodásukat megengedte. Ez a szabad harcosok között nemtetszést váltott ki. Amikor a váradi püspökség mozgalmat indított az egyház keretén belül, miszerint az apostoli királyságát feladó Kálmánt is szentté avatják, az egész ország ellene fordult ennek a kezdeményezésnek. Már Kálmán király korában elkezdték az Avar-bástya alagútrendszerében írni, hogy mit róttak az utolsó 300 év alatt évkönyvszerű Arvisurák? Mit írtak a változásokról? Az ötven tömény (félmillió) őslakos, a mi mai nyelvünkhöz hasonló nyelvet beszélte, és a hódítók gyakori átvonulása miatt behívta az igen gyorsan szaporodó Magyar Törzsszövetséget, akik 45 tömény létszámmal vonultak be a törzsek közötti gyepűkre és Alpár, valamint Eszék magyarul beszélő városába. Amikor Taksony fejedelem korára a Magyar Törzsszövetség a Jász-síkságon meghonosodott nyelvet átvette, meg kezdődött a magyarságnak a városokba való beözönlése. Mindenekelőtt a legterméke nyebb területeket a Dunna-asszony folyamának két oldalán a fejedelmi törzs foglalta el, és a külső termékeny részeket a többi Tíz-Nyíl Szövetségi törzsnek harcosai. Településeik 10 családonként települtek falvakba. Azok helyét 24 évenként változtatták, mivel földjeik termékenysége ekkorra már annyira lecsökkent, hogy újabb erdőket kellett kürtani és mocsarakat lecsapolni a termékenyebb új területek megszerzése végett. A századosok települései 100 családdal települtek állandó helyükre, amelyekből a mezővárosok fejlődtek ki. Ezen őrségek századosi székhelyei a századosok parancsnoksága alatt állottak, 2-3 nyomásos váltó gazdálkodással. Tíz százados település székhelye az ezer családos ispánságokban volt, míg 1 tömény lakos a fejedelmi udvar körül telepedett meg tízezer családdal, a nagyfejedelem és az ifjúsági fejedelem udvará ban. Így az ország hadereje mindig 2 tömény élvonalbeli harcos lovasságot tett ki az 958

1 tömény felvezető lovassal, a 47 900 fő erdőirtó, szénatároló és sóellátó részleg mellett a forrásőrző csoportokkal a honfoglalás 67 900 harcosa, akik a Magyar Törzsszö, vetség újabb hazájukba való bevonulását irányították. o Mindezen eddig csak szóbeszéd tárgyát képező mondókákat azért tartotta ésszerű nek Üröm sámán megörökíteni, hogy még évezredek múlva is lássák az utódaink, hogy csupán 3 tömény volt az a harcos mennyiség, aki a szekértáborokat kísérte, míg 38 ezernyi tárkány, azaz fejszés és csákányos útcsináló részleg egyengette az előre elkészített útvonalakat, Ez a 3 töményes fegyveres sereg Vajk-István koráig megmaradt. i Biztonságos, helyhezkötött életmódunkat csak úgy tudták a fejedelmek biztosítani, hogy valamelyik keresztény irányzatot átvesszük. Bizánc és Róma jöhetett számításba. A 973-as nyugati értekezlet a fejedelmi udvart Rómához, illetve Mainz érsekségéhez kötötte. Ekkor Gelyza fejedelem, majd Vajk fia a Bizánchoz húzó főurakat kürtatta. Magyarkával viszont ajánlatos volt a szoros kapcsolatot fenntartani, hogy a Gyula és Béla törzsek emberanyaga és a 8 besenyő törzs lovasai a kereszténnyé lett országunkat megvédhesse. Az uruki-mani keresztények a Magyar Törzsszövetséghez, míg a pogány-sámánizmus tagjai fokozatosan Bizáncnak a hatáskörébe kerültek. i Mivel a gazdálkodás mindinkább belterjessé vált, a sereg létszámát Magyarka, Füzesgyarmat és Szakszin térségéből kellett pótolni. Azonban a Béla, Gyula és besenyő törzsek tartalékai is kezdtek kimerülni a bizánci hittérítések miatt, ezért nekünk még a külső ispánságokban is át kellett térnünk a kereszténység teljes felvételére. Az újonnan jött hittérítők egyházszervezés címén az ország legtermékenyebb helyein egyházi birtokokat igényeltek, amit Vajk-István végre is hajtott. Ekkor a szabad harcosok a peremkerületekben nyertek 24 éves szolgálatuk után veterán fóldeket, amit a földéhes papság csökkenteni akart. Ezért volt ajánlatos a Csörsz-vonalán kiképzett lovasok létszámát csökkenteni, s ezután csupán tárkány-kiképzés folyt ötödnyi menynyiségben. Így az egyházi birtokok szaporodhattak. A tárkányok elhelyezésére később megszervezték az Erdő-ispánságokat, amelyikben a 24 évet leszolgált tárkányokat gondnokként alkalmazták. A fóldbirtokos tözsfők a jobb harcosokat és főként a 24 évet leszolgált veteránokat 8 ekényi fólddel jutalmazták. Ezen két csoport adta a jobbágyok, azaz jobb harcosok földjeit, amelyeket feles, harmados, vagy negyedes termés alapon adtak ki később használatba. Amelyik harcos családja igás állattal nem rendelkezett, azok szolgákká váltak, akiknek a fóldbirtokos megbízottja termés részt mért ki Disznótor (novemberdecember) havának elején. Addig a szolgafóldek terményeiből éltek. Bő esztendőkben a jobbágyok jártak jobban, azonban a szűk esztendőkben a szolgák kaptak több terményt. Kálmán király idejétől kezdve a nemes ember a fegyverhordozójával vonult be katonáskodni a véres-kard meghordozásakor, míg a jobbágyok csak a király felhívására mentek el önként , és ők vitézséget, nemesi fóldbirtokot is szerezhettek. Amelyik nemes ember nem tudott vagy nem akart hadba vonulni, a fiát küldte el egy fegyverhor I dozóval a csatába. Így öröklődött kisnemesi falvak keletkeztek. III. Béla alatt a felállított kancelláriának egyik feladata az volt, hogy a lovagi, főúri és nemesi intézményt országosan megszervezze. Amelyik lovag, nemes és harcos fóldet kapott, az a termelt ' javaiból adózott. A fiastpénzt köteles volt mindenki megfizetni. Ezeket a földeket pénzért el lehetett adni. Ekkor megmozdult az egész ország szegénysége és minden család megpróbált gazi daságosan elhelyezkedni. Mindegyik királyunk csatákban kitűnt harcosainak neme~I si földeket adott. Pósa Pál, az új kancellária vezetője ezen adományozásokat az 1172 959 es időktől való igénnyel írásba fektette és a rovás jelekkel eddig írt nemesi leveleket

al

latin írással helyesbítették. III. Bélának az volt a véleménye, hogy ebben a tekintet- ;

u~

ben is Rómához kell igazodnunk. Mivel a király, a főurak, az egyház és nemesség va- ' gyonszerzési éhségét nehezen lehetett kielégíteni, azért megindult a népvándorlás a gazdagabb területek felé, mert nem volt mindegy feles, harmados, vagy negyedes ter-

a;

I ményt beadni a jól vagy rosszul termő fóldek után. A peremkerületekben csak a hét-

ac

szilvafás nemesek, és az Erdőispánságok jobbágyai vagy szolgái maradtak a soványabb

g,

fóldeken, akik a szegényes helyzetükben inkább a katonáskodást vállalták, a feles, harmados, vagy negyedes fóldművelés helyett. ,

b,

A 896-ban bevonuló Magyar Törzsszövetséggel megtelepedett nép nemzetségi szer- ,

m

vezetekben a törzs vezérek mellett a harcos bők és inek, valamint kézművesek alkot- I

a

ták az egyes csoportokat. I A Jász síkságon azonban ekkor már a Csörsz-árok rendszer mindkét oldalán, Kö-

I`

vesd szkíta fejedelem kora óta a veterán harcos jobbágyok, és volt hadifoglyokból

m ~

származó szolgák alkották a falvak társadalmát. Minden 10 falu rendelkezett egy me-

el

zővárossal, ahol kézművesek és kereskedők is megtelepedtek. Minden 100 falunak

a

volt egy várral ellátott kézműves-kereskedő váralja települése, ahol fegyvernekek is

zá

szolgáltak. Minden 10 palánkvárral erősített törzsi település adta a kőváras törzsi

m

székhelyet az ezredesek vezetésével, és minden 10 kővár adta a vásárhelyeivel együtt

D

a tömény-székhelyet, majd 10 tömény együttesen a fejedelemség székhelyét, ahol ál-

vf

landó testőrség volt a Csörsz-árok rendszer kiképzett lovasaiból. Az ezredes és töményparancsnok közötti gyepűkre telepedett rá a magyarság.

la

A hun-avar birodalmak maradványai, amikor a Magyar Törzsszövetséget behívták,

va

áttértek a szabad legeltetésű gazdálkodásról a többcsapásos állattartó és belterjes gaz-

aj;

dálkodásra, míg a gyepűkön megtelepedett a magyarság. Az inek és bők fogalma há-

bi

rom emberöltő alatt megszűnt, és mindannyian áttértek a jobbágy-szolga-kézműves

ze

rendszerre. Mivel a leggazdagabb területeket a fejedelmi birtokok és a törzsfők birtokai képezték, a bők és inek társadalma teljesen felbomlott, és a 24 belső vármegye áttért az is-

re

pánságokon alapuló nagybirtok és jobbágyfalvak, szolgafalvak, és vegyesfalvak rendszerére. Így 14 hun-avar, 10 törzsfői és 1 fejedelmi, azaz 25-25 nagybirtokból állt a 2

ha

fejedelmi partvonal a Duna mindkét oldalán. A 896-900-as évektől a Csörsz árok-

ne

rendszerből a 24 éves katonai szolgálatot teljesítő veteránok csak a külső 48 ispánság-

sz

ban kaptak hűség-birtokot katonáskodási kötelezettséggel.

le:

Amikor a kereszténység felvétele megtörtént, az egyes törzsfők birtokait az egyház

m

kapta meg. Ekkor az egyházi birtokok mellett megjelentek a szántók, gerencsérek, vadászok és darócok stb. falvai. Az országhatár közelében megjelentek a III. Béla el-

vá

képzelése szerint a határőr falvak az Erdő-ispánságok vezetésével.

la;

A falvak először egy utcában 10 csűrös házzal állottak. Ez volt a Felvég, míg azok

pt

kertjei mögött az Alvég szolgalakásai, az erdők felé pedig a pásztorok viskói. Ezen fa-

b~

luk a helyüket minden 24 évben megváltoztatták. A felnőtt ifjúság újakat épített. A szá-

ne

zadosok székhelyein lévő földbirtokosok és nemesek a jobbágyporták mellett még külön szolgalakásokkal is rendelkeztek és utcasoruk volt a kézműves és kereskedő

pc

csoportoknak.

ve

Az ispánsági és egyházi birtokok már nyugati mintára nagygazdasági berendezke-

ke

déssel bírtak és fegyveres poroszlóik voltak. Ezek a füstpénzt és az adókat szedték be,

h~

valamint a büntetések behajtásáról gondoskodtak. Szent László óta az egyházi tize-

rá:

deket is ezen intézmények látták el. Ekkor megszigorították a papok nősülését. Ez

sz:

960 alól mentességet Kurszánvára és intézményei részére adott a király, mivel azokat az uruki-mani udvari káplán intézte és Magyarka törvényei voltak az irányadók. Ekkor már a papok földrészben és szolgatartásban részesültek. III. Béla erőskezű uralkodó volt, aki az új kancellária szerint ennek a korszaknak az egyik leggazdagabb uralkodója volt. Jövedelmei között a füstpénz vagy kéményadó, az arany-, ezüst- és sóbányák jövedelme,

valamint a korábban kiszélesített országos vásárok és a városkapuk, hidak és kompok vámjai és a boradók is szerepeltek. Teljes hatalmú uralkodóként keresztes-hadjáratot akart indítani a Szentfóldre. A besenyő és kunországi hittérítések miatt menekültek a seregének létszámát nagyon megnövelték. Még arra a gondolatra is rábírták, hogy felszabadítja Uruk püspökségét a feketefejűek rabságából, de ezt az Ond-vezér nembéli Kalán püspök ellenezte. A tavaszi lovaskiképzés után, 1196. április 23-án hirtelen meghalt. Ugyanúgy, mint III. és IV István esetében, a nagy király megmérgezéséről suttogtak. A kancellária arbag-sámánjai ezt ellenőrizni akarták, de a papság nem engedélyezte. Fehérváron temették el Anna királynő mellé. Ot fia közül Imre volt a legidősebb, Horvátország királya, aki a trónusát elfoglalta és a nemesi rendet ebből az alkalomból újabb birtokadományozással erősítette. Második fia Endre volt, aki követelte a kiskirályi hercegséget, amely most már nem Erdőelve volt, hanem Bizánc befolyásaként Horvátország, Szlavónia és Dalmácia. Pedig apja ezt nem akarta, hanem Endrére hagyta a jeruzsálemi útjának végrehajtását. Apjuknak egyik legnagyobb előrelátása az volt, hogy az egyház rendjét különválasztotta a világi főúri és nemesi rendektől. Imre királynak legnagyobb szenvedélye a vadászat volt. Ezért főként az apja által megszervezett Erdő-ispánságok területén ajándékozta meg a barátait és vadász szenvedélyű veteránjait a hegyi falvak nemesi birtokaival. Ez az ország védelmét biztosítva nem is volt rossz rendszer. Itt is beve zette a tizedesi és gondnoki intézményt, amely a kancelláriának újabb jövedelmeket hozott. Endre öccse a püspökök nagy részét beszervezte abba az összeesküvésbe, hogy Imre helyett királlyá koronázzák, s hogy a szentföldi keresztes-hadjárat beindítását elodázza. III. Ince pápa viszont a hadjárat beindítását követelte. Imre azt sürgette, hogy halicsi kormányzósága idején Endre, mivel már ismerős a halicsi dolgokban, ha már nem akar a Szentföldre menni, hát Halicsban teremtsen rendet. Endre azonban legszívesebben Horvátországban tartózkodott, s Imre látta, hogy összeesküvés készül ellene, mert a megnyerő modorú öccse az egyházi és világi főembereknek birtokot adományozott. Turcsi aranyasszonnyal és Uröm sámánnal Imre király megjelent Vácon, Kurszánvár beavatottjaival bement a templomba 1199. március 10-én. A püspököt és a káptalant gyűlésre hívta és követelte, nyissák fel a kincstárat ellenőrzés végett. Boleszló püspök azonban vonakodott. Este őrséget állított minden ajtóhoz és alkonyatkor újból megjelent a Kurszán-nembéli leszármazottakkal és az estétől imádkozó püspöknek beüzent, hogy azonnal adja át a kincstár kulcsait és jöjjön hozzá. Boleszló azonban papjaival énekelni kezdett az oltár körül. Végre Imre király a papok közé rohant, és Boleszlót elrántotta az oltártól, végigvonszolta a fóldön, és fegyveres kísérete közé lökte. Megnyílt előtte a kincstár és a gyanús összeesküvő leveleket magával vitte a leleszi konventnek szánt kincsekkel. Sűrű levelezéséből kitűnt, hogy Boleszló az összeesküvők között van, és március 15-én tervezték meg Imre király megöletését és a felbérelt zsoldosok részét akarták kivenni a leleszi konventnek szánt júdáspénzből. Imre, riadóztatta testőrségét. Az összeesküvők, tudva leleplezésü 961 ket, visszahúzódtak. Imre tekintettel a pápára, a püspököt új javadalmakkal kárpótolta, azonban tettének jogosságát III. Ince előtt okmányokkal igazolta. Kitört a harc e bizonyítékok láttán a két testvér között. Imrét az édesapja még 1180-ban királlyá koronázatta. Endrére viszont várakat, birtokokat és mérhetetlen sok pénzt hagyott az V keresztes hadjárat végrehajtása végett. Endre azonban a sok pénzt elmulatta, és több pénze nem lévén, fóldbirtokokat adományozott el azért, hogy Imre ellen háborút viseljen. Az osztrák herceg segítségével Macskinál 1197-ben győzött Imre ellen. Ekkor Imre király Rómát, Horvátországot, Dalmáciát, és Hercegovinát Endrének átengedte 1198-ban. Endre nem elégedett meg ennyivel, hanem Imre helyett király akart lenni. Ekkor a veszprémi, váci és váradi püspökök pénzt gyűjtöttek, és a főurakkal 1199. március 15-én meg akarták Imrét gyilkoltatni. Imre még a nádorát is elzavarta az összeesküvés miatt, de amikor a Kurszán-nembéli Mihályt nádorrá tette, az Endre pártján lévő váradi püspök Mihályt egyházi átokkal sújtotta. Mihály Magyarkára lovagolt, és a püspöki kart az egész ország kinevette. Imre mellé állt a tizedesi intézmény az Erdőispánságok harcosaival, és így a Somogy-megyei Rádnál győzelmet aratott. Ekkor a pápa felszólítására a két testvér 1200-ban békét kötött egymással. Endre azonban megnősülve újból mozgolódni kezdett a német és osztrák lovagokkal, mivel a merániai Gertrúd rokonsága is Endre segítségére sietett. Imre nagy erővel ekkor indult a bogumilok elleni harcba, és III. Ince a nyugatiak támadását visszarendelte. Endre ekkor Stájerországba menekült a sógora védelme alá. Imre azonban utána ment és az osztrák fóldet végigpusztította. Az egyik összeesküvő főpapot és főurat állásából elmozdította. A váradi püspökség ekkor kérte a pápától Imre kiközösítését. Az ország népe forrongott a papság túlkapásai miatt, és Imre most már jogosan követelte Rómától, hogy öccse ne az asszonyok szoknyája mellett háborúskodjon, hanem induljon el apja végakarata szerint a Szentfóldre. Ekkor III. Ince, fontolgatva az eseményeket, nem pártolta a püspöki kar kiközösítésre tett javaslatát. A szent célt, a keresztes hadak elindítását követelte, és pártolta a bogumilok elleni harcot. A főpapság ekkor elállt a kiközösítéstől és a testvérek újból kibékültek. Endre a délvidéket visszakapta, de nem teljes hatalommal. 1201-ben azonban Szerbiában is testvérharc dúlt. Imre pártfogása alá vette Vulk fejedelmet az István nevű testvére ellen, és Imre győzött. Ekkor Magyarország fennhatósága alatt Imre felvette a „Szerbia királya" nevet. Így hazánk Bulgáriával is határossá vált.

Ezután is hiába sürgette a pápa Endrét a keresztes hadjárat beindítására. Endre tovább késlekedett, és inkább a trónra tört, mivel Imrének fia született. Imre menyasszonya, Barbarossa Frigyes leánya, nagykorúsága előtt meghalt, ezért Imre az aragóniai király leányát, Konstanciát vette nőül, akitől László nevű fia született. A fia részére akarta a trónját biztosítani. Endre ekkor újabb sereget gyűjtött és megindult Imre ellen. A két sereg Varasdnál találkozott, Endre területén. Ekkor a király egy nádpálcával a felkelők közé ment palóc csákányosai kíséretében, és a pálcájával fenyegetőzve ezt mondta: Atilla és Álmos vére ellen, a megkoronázott királya ellen ki meri a kezét felemelni? Ki meri a Turulysasos uralkodói rendet megsérteni? Ki mer apánk akarata ellen cselekedni? Ekkor öccsét megragadta és a meglepett lázadók szeme láttára Endrét bilincsbe verette és fogságba vetette, míg feleségét minden kincsétől megfosztva hazaküldte apjához. Imre nevelője a spalatói érsek is Imre mellé állott, és bűnnek nevezte Endrének a keresztes hadak vezetésétől való vonakodását. Imre elődeitől eltérően nem vakíttatta meg Endrét 1203-ban, hanem ragaszkodott 962 az Endre által vezetett keresztes hadak küldéséhez. Úgy cselekedett, mint Szent László, aki csak fogságban tartotta Salamont, vagy mint III. Béla, az apjuk, hogy Gézát sértetlenül hagyta, sőt az Endre részére már felszerelt 2 000 lovast a Szentföldre indította. Egy év múlva a pápa unszolására szabadon engedte öccsét. 1204 szeptemberében III. Lászlót királlyá koronáztatta és Endrét tette meg fia gyámjául és országá nak kormányzójául. Halálát érezte a nagy vadász-király, és azért rendelte Endre öccsét a kiskirály gyámjává, mert ezzel azt gondolta, hogy Endrét megbénítja. Rövidesen meghalt 1204-ben a Bizánci Birodalom megszűnésének évében. Imre király a beavatottak szerint Szent Lászlóhoz hasonló lovagias király volt. Határozott fellépésű, aki engedelmességet követelt, de aki apja végakarata előtt meghajolt. Nem volt zsarnok, hanem igen bőkezű még öccsével szemben is. Nem büntette meg a főpapság és főurak pártoskodását, bár tudta beosztottjainak ármánykodásait. Imre belátta, hogy Gelyza annak idején jogtalanul foglalta el Mihály birtokát, Esztergomot, mert az a Kurszánokat illette volna, ezért Jób, az új érsek függetlenségének biztosítása végett átadta az esztergomi királyi palotát azzal, hogy soha ne legyen az egyházzal szemben vitája és Kurszánvárába költözködött. Eletében azért sürgette a Szentföld felé indítandó V keresztes háborút, mert apjának titkos célját akarta megvalósítani: Üröm, Turcsi, valamint Masa sámánoknak elkészíteni az aragóniai küldetését Szeldzsuk Szultánságába, mivel a Magyarka-Tuspai összekötő út bizonytalan volt. Budavár, Avarbástya és Kurszánvár mitikus eredetű és királyi kancelláriával rendelkező jogászi Magyarországa már kibontakozóban volt, de Imre teljhatalmú királyságot igyekezett kialakítani. Atilla városrésze és Joli-Tórem városa között Andrási Simonnal felépítette az Imre-palotát, Szent Imre életnagyságú liliomos szobrával, lépegető oroszlános alapzaton. A szentföldi útra való várakozás alatt a Csörsz árokbeli tárkányokkal felépítette az Imre városrészt, amely 1200-ban már lakható volt, és a királyi kancellária hivatalnokai költöztek bele. Személyes bátorsága bizonyított volt. A főpapok és a főurak hűtlensége miatt még nem kellett aggodalmaskodnia, mert mellette állott a Csák, a Pósa és Lam-nembéliek összefonódó ereje. Minden elődje különböző helyekről, de ő csak az aragóniai királyságból gyarapította az idegen főurak számát, akiknek birtokokat adományozott, de az Álmos- és Lebéd-ház tagjainak leszármazottjai így is túlsúlyban voltak. A Bugátba és Kambalukba küldöttek és III. Béla király kívánságára a továbbiakban is küldendők részére pénzfedezetet biztosított, és utódjainak meghagyta, hogy az Új Égi Birodalommal szövetségre lépjenek, mivel azok, az Égi eredetű emberiség 1 tömény évvel műveltebb tömege a haladást szolgálja és az urukimani szeretetegyház igazi céljait igyekszik megvalósítani. Ezért a Szeldzsuk Szultánság beavatottjainak jóakaratát meg kell nyernünk, mert az Égiekben mindkét oldalról fellángoló akarat naggyá fogja tenni Magyarországot. Pósa Pál összehívatta az összes arbag-sámánt, mivel egyházi orvosok nem tudták Imre király hirtelen jött baját megállapítani. Az arbag-sámánok háromnapi tanácskozása után, az Arbag-Arvisuráknak igazmondásai alapján megmondták, hogy 21 és 24 nap között a király meghal. Mivel az esztergomi érsek meghalt, augusztus 20-án a fejedelmi családok javaslatára az antiochiai útjáról megjött Pósa Pál és a kalocsai érsek megkoronázta Imre fiát, III. László néven az ország királyának. 1204 szeptember 10én Imre király JoliTórem ispotályában hunyt el. Mielőtt azonban elhunyt volna, kiengedte börtönéből Endre herceget és meghívta István király ünnepére Fehérvárra, ahol III. László királyra felesküdött és a rendek előtt vállalta III. László fólötti gyámkodást, mivel neki III. Béla akarata szerint a 963 Szentföldre kell mennie és az apjuk által kitűzött parancsot végre kell hajtani. Ez pedig a beavatottak szerint több évet vett volna igénybe. Tehát Endre herceg egyszerre lett gyám, Magyarország kormányzója és a Szentföld felszabadítása mellett UrukUmma-Susa felszabadítójának kiszemelt végrehajtója.

László az édesanyjával, Kostancia királynővel Imre-városba ment lakni, míg Endre királyfi, a gyám, Fehérváron székelt és törvénynapokat tartott. A kis király a koronázása emlékére édesapja örökségeként az ajándékpénzeiből az Imre-városi gyermekek részére játszóteret létesített. Sajnos a csodára éhes pesti kézműves gyermekekkel a testőrei összeverekedtek, ezért Pesten a kecskeméti kapu közelében maradék zsebpénzéből is létesített egy játékteret, ahol minden gyermeket megvendégelt. Kostanciának azt mondta, amikor este erőszakkal hazavitte: - Édesanya, ez a nap volt életem legboldogabb napja! Sajnos ez a boldogság nem tartott sokáig, mert a pénzre éhes egyház a kincstári járadékot a királynétól és a kiskirálytól megtagadta. Ebben az ügyben III. Ince pápa III. László királynak védelmére kelt és levelet írt az esztergomi érseken keresztül Endre hercegnek: „Magyarország Kormányzójának! Az Isten nevében megkoronázott III. László királyt mindenki által tisztelni kell, hiszen Imre király mindent elkövetett a Szentföld felszabadítása érdekében. Ezért Endre herceg ne hallgasson bizonyos ördögi jellemű embereknek III. László elleni fellépésére! A kiskirály iránti hűséget szívükben őrizzék meg és ellene semmit ne tegyenek. Védjék meg a gyermek-király tiszteletét!" Ince pápa a kalocsai érseket utasította, hogy a III. Lászlót és Kostancia királynőt támadókat egyházi átokkal sújtsa. Endre herceg azonban semmire nem volt tekintettel és a játszótereket szétromboltatta. Ezzel a tettével az eddig boldogan játszó gyermekek gyűlöletét váltotta ki. Üröm vitézt, a Kurszán-házból lett sámánt, ezen cselekedet annyira felbosszantotta, hogy javaslatára az új Kancellária hivatalnokai a játszó tereket rendbe hozták és egész nap a gyermekekkel játszottak. Azonban a pápai intelmek ellenére sem érezte biztonságban magát Kostancia és a kiskirály, ezért híveikkel együtt Bécsbe távoztak a Pósa és Kurszán-nembeli vitézek kíséretében. III. László azonban az egyházi orvosok tudatlansága miatt járványos betegségben 1205. május 7én Bécsben meghalt. III. László halálával kapcsolatban mindenki mérgezésről beszélt. A pesti gyermekek felkeresték az új kancelláriát, követelve a kiskirály hazahozatalát. Először a felnőttek erről hallani sem akartak, hogy nincs rá pénz. Erre az Imre-városi és Pest szegény gyermekei minden pénzecskéjüket összeszedték és most már a Szent-Imre székesegyház apátját keresték fel. Ezen gyermek-követelés az ott járt esztergomi érsek tudomásra jutott és elrendelte a kiskirály holttestének hazaszállítását. A kettős koporsóban hazaszállított kiskirályt Bécstől Imre-városig az országutak mentén zokogó gyermekek sokasága követte. A Szent-Imre székesegyházban ravatalozták fel. Itt vett búcsút az első gyermekszerető királytól a Kurszán, Csák és Pósanembéli gyermekekkel együtt Budavár, Avarbástya és Kurszánvár gyermekeinek sokasága, Pest, Atilla, Kurszán-város és az Imre városrész gyermekhada és lakossága. Innen a kiskirály koporsóját az út mentén síró gyermekek sokasága Fehérvárra kísérte, ahol Szent István bazilikájában temették el. Endre híveinek tábora meghátrált a gyermeki szívek sírása elől és legtöbbjük nem vett részt a temetési szertartáson. Uröm vitéz jóslata szerint, a sok gyermeki szív az elkövetkezendő, esztelen háborúk sok vitézt követelő halálát siratta. Lehet, hogy ezen 964 meggondolatlanság lesz az oka annak, hogy nem lesz erős seregünk az Új Égi Birodalom mellett vagy az ellenére vívott ütközetekben? Ki tudja? III. László halála után a kijelölt első kormányzóra, Endre hercegre szakadt az ország vezetése. Ezért írta Masa sámán később ezen korszakról: - A kétes jellemű kormányzónak csak rosszakaratú borbarátjai és már eddig is sok embervért pazarló hadjáratai vannak. Mellettük elgondolkozhatott, hogy a régi törzsszövetség vagy a vendégek tömegét részesítse-e újabb adományokkal az ország szabad-falvaiból és újabb településeiből: Pósa Pál intézményei csak annyiban érdekelték, hogy pontos adatokat szolgáltattak a III. Béla által alapított Kancellária révén, hol lehet még újabb királyi birtokokra szert tenni, hogy onnan hű alattvalóit egy-két falunyi birtokkal megjutalmazza. Az Imrét megbecsülő nép az 1205. május 29-én megkoronázott II. Endre gonoszságáról beszélt, aki a népet semmire sem becsüli s hogy egyre több nemesi családot megnyerjen, a királyi várszervezetek birtokaiból egyre több falut adományozott híveinek. Igy a várszervezet kezdett szétesni, s megszületett a nemesi vármegye. II. Endre a III. Béla által megszervezett Csák, Pósa és Lam-nembéliek által létrehozott várispáni egységeket és az Imre által kezdeményezett határőrvidéki erdőispánságok erdőirtásai által keletkezett területeket is kezdte sorban eladományozni hívei népes táborának. Ezért a királyi földek és a megyésispán birtokai folyton csökkentek, s így kezdetét vette a várispánságok pusztulása, amely pedig III. Bélát fóldrészünk egyik leggazdagabb királyává tette. II. Géza a várjobbágyokat felszabadította a szolgaság alól, mivel veterán rovásaikkal igazolták Csörsz vonalbeli szolgálatukat. Így kisnemesekké váltak és 8-8 ekényi fólddel jutalmazta őket. Ezt Endre most vissza akarta venni, de országos megmozdulás történt. A megyei megmozdulásokat II. Endre azzal büntette, hogy a főpapoknak is adományozott várispáni fóldeket. Ekkor a kisnemesek 1-2 ekényi erdőirtással gyarapították fóldbirtokaikat, amely ellen az Imre alkotta

erdőispánságok tiltakoztak. Ezen jobbágyokból lett kisnemesek arra hivatkoztak, hogy a szentfóldi hadseregbe akarnak jelentkezni és biztosítani akarják itthonmaradt családjuk megélhetését. Sok kereszteshadbeli vitézt jelentkezésekor vagy utána II. Endre így jutalmazott. Így például Tivald vitéznek is, aki a szeldzsukoknál fogsában lévő magyarkai kispapot a táborba hozta, s ezzel megtörtént az Uröm-Masa féle közvetítési kísérlet, 1226-ban Ozorán várbirtokokat adományozott. Fiát Barna András névre kereszteltette meg, mivel eddig egyneves uruki-mani hívő volt. Így aztán Tivald vitéz utódainak neve Barna családnév maradt és az esztergomi székesegyházban felvette a Barna Endre nemesi családnevet. Ekkor a faluközösségekbe már a földesurak is beletartoztak és rendszerint a várispánságoktól kaptak kétszerannyi termőföldet, mint a várjobbágyok. A várjobbágyok 8 ekényi fóldje egy nagycsalád szükségleteit fedezni tudta, viszont az új birtokadomány 16 ekényi földdel már azt jelentette, hogy csak szolgahaddal tudta a birtokos műveltetni. A jobbágyok a fóldjük minden termékéből és a szövésfonás hányadából is kellett, hogy beszolgáltassanak fóldesuruknak. Sőt még a vadász és halász, valamint a házüpari munkájukból és piacra szánt termékeikből is bizonyos részt beadtak. Ezt földesúri robotnak nevezték. Emellett a várispánság fuvarozására és hírvivőnek is kötelezhetők voltak. Aki ez ellen lázadozott, azt úriszékkel fenyegették, ahol a panaszosnak soha nem adtak igazat. Az egyház viszont evilági és másvilági fenyítésekkel a parasztságot sújtotta. Ebben az egyházak elől jártak, mert a dömösi prépostság az egyik falut például azzal sújtotta, hogy évenként 2 juhot, 2 köböl lisztet, 2 köböl sört és egy véka kősót fizessenek, holott Dömösön soha nem volt sóbá 965 nya. A falvak szolganépei kötelesek voltak az egyházi épületeket megjavíttatni, a papság részére új épületeket emelni, juhaklokat készíteni, halastavakat rekeszteni és évente kétszer szénát kaszálni. Mindezen felül a várbirtok ispánsága megkövetelte a füstpénz vagy kéménypénz megfizetését és a csatlósok végezték el a fiivönosztás mesterségét ellenszolgáltatás ellenében. Amíg a Csák, Pósa és Lam-nembéliek, a veterán jobbágy kisnemesek a törzsvezéri birtokokon bevezették az 1 ekényi fúvönosztást az inek részére egy-egy jobbágycsaládnál, addig az újabb fóldbirtokosok egyre több terhet róttak a jobbágyokra és szolgákra. A termékeny sík vidékeken az 1 ekényi föld (25 hold) elegendő volt egy család eltartására, addig a hegyvidéken ezen jobbágyfóldek 8 ekényi fóldre is felemelkedhettek, azok kevesebb szemet adó volta miatt. A pusztaszeri szerződés biztosította az őslakosság és az új honfoglalók szabad költözködési jogát, amelyet a várbirtokok is tiszteletben tartottak, ezért a szolgáknak és főként a harcos jobbágyoknak és veterán harcosoknak kedveztek. Azonban II. Endre korára a III. Béla aranytartalékai már elfogytak. Az új nemesek mindinkább nagy haszonra törekedtek és az idegen-ajkú földbirtokosok ellenséges érzéseket mutattak a magyar őslakossággal szemben. Ezt annál is inkább megtehették, mivel nyugaton a gazdálkodás helyhezkötöttebbé vált és a parasztság sok helyen még az adás-vétel tárgyát képezte, ami vendégeink révén a magyar köznemesség tudatába ment át. II. Endre sok hadjáratot vezetett és ilyenkor az erélyes felesége, Gertrud uralkodott helyette. A Gertruddal bejött újabb vendég-nemesek, a királynő rokonsága, a Meráni család ellepte a királyi udvart és a magyar rendeket háttérbe szorították. Minden jövedelmező állást a németek kezdtek elfoglalni. Például Gertrud öccsét, Bertholdot fiatal kora ellenére érseki székbe ültették. Ekkor Pósáék a pápához fellebeztek, aki az avaros salzburgi érseket küldte el az ügyet kivizsgálni. Berthold fényesen ellátott, gazdag küldöttséggel ment a főpap elé, de az jelentésében megállapította, hogy Berthold még alapos tanulásra szorul. Gertrud biztatására azonban később mégis sikerült III. Ince pápától a látszólagos kinevezést kierőszakolni. Az új érsek gyakori mulatozása a főpapi és a főúri rendben is felháborodást keltett. Amikor 1213-ban II. Endre a halicsi hadjáratára indult, hátrahagyott udvartartása a Pilis hegységben mulatozott a III. Béla által alapított cisztercita-rendben. VI. Lipót osztrák herceg is itt vendégeskedett Gertrud hódolói között, aki a határvillongások miatt nem volt kedves a főúri rendeknek. Ekkor Kurszánvárából egy magyar főúri csoport elindult a pilisi monostor felé, élükön Simon és Péter ispánokkal, valamint Bánk bán csoportja. Rajta ütöttek a mulatozó társaságra. Lipót herceg és Berthold érsek cserben hagyták a megrémült királynőt és nagynehezen elmenekültek. Gertrudot a lázadók megölték. A nyugatiakból álló pápai intézmény ez idő tájban ajánlotta a nők előtérbe helyezését a magyar királyság öröklési rendjében, mivel azok többségükben már eddig is nyugati uralkodóházakból kerültek elő. Ugyanis II. Endre részegségében elárulta a feleségének, hogy eddigi királyaink valamennyien érintkezésben állottak a mongol és szeldzsuk török vezetőkkel és az uruki-mani püspökségekkel. Ezért a nyugat megvé dése érdekében ajánlatos lett volna, hogy Árpád-házi királyleánynak a nyugati vagy déli uralkodóházak hercegeiből való férje lett volna az új magyar király. A nyugati beállítottságú egyházi vezetők sejtették, hogy Budavár, Avarbástya és Kurszánvár hivatalai az új Kancelláriával kelet felé is tájékozódnak. Ezért járultak végül is hozzá minden egyházi tiltakozás ellenére Berthold érsek kinevezéséhez. Maga a kis Erzsébet is megundorodott anyja legényeskedő természete miatt és szívesen ment férjhez 966 Thüringiába. A kulturáltságot mutató, de mulatós anya még fürdőkáddal is ellátta leányát, hogy a kis mennyasszony méltóképpen megjelenhessen.

, Férje, II. Frigyes azonban a Szentfóldön meghalt és családja az utcára kergette a magyar király leányát, akit apja hazahívott, de ő nem volt hajlandó hazajönni. Betegeket ápolt, nőket segített. Egy Marburgi Konrád nevű inkvizítor befolyása alá került, aki korbácsolta. Édesanyja, Gertrud jelent meg álmában és elmondta, hogy bűnösnek érzi magát, s imádkozzék érte. Erre az édesanyjáért imádkozott és vezekelt s közben Konrád folyton korbácsolta, hogy az Égi Jegyességet elnyerhesse. Ilyen viszonyok között 24 éves korában, elégedetlenségét tagadva, boldogan halt meg. Erzsébetet 1235. július 1-jén szentté avatták. II. Endre azonban bőkezűen könnyelmű volt. A Csák-nembéliek 1210-ben már arra is gondoltak, hogy II. Gézának kisebb gyermekétől származó unokáit, III. Béla görögországi, Géza nevű testvérének fiait, Almost, Árpádot és Zoltánt hívják meg a királyi trónra, hiszen ők is Álmos-háziak voltak. Testvérharctól ez esetben nem féltek, mert a testvérek között írásbeli megállapodás jött létre. Erre azért is szükség volt, i mert előtte az Imre királlyal szembeni harcnak az vetett véget, hogy a bogumilok elleni harcba indult Imre király és a pápa Endrét leintette. A bogumilokat a pápaság forradalmi veszélynek tekintette, mert nem ismerték el maguk felett az egyházi rendet és kézrátevéssel bárki pappá válhatott. Imre és Endre párharcában a nagybirtokosok egyre erősebbek lettek, mert híveket csakis a királyi birtokok adományozásával szerezhettek. Sokszor egész vármegyényi birtokokat hasítottak ki a megyei ispánságokból. Ez a vármegye-szervezet bomlását meggyorsította és elkezdődtek a pártharcok. Míg Imre uralkodott, a pápák Imrét támogatták a bogumilok elleni, délvidéki harcokban, közben a királyi birtokok egyre fogytak. Amikor Imre meghalt, II. Endrére nehezedett a bogumilok elleni harc. Ezért uralkodásának első éveiben a balkáni hadjáraton vett részt, majd 1211-ben, 1212-ben és 1213-ban Halicsban és Ladomériában hadakozott, ami mindinkább több pénzbe került. Ezért ellenpárt alakult Béla herceggel, aki kelet felé és a Lebéd-házhoz húzott, mert innen látta a nagy birodalom kialakításának a lehetőségét. Amíg a nemzetközösség ekés földműveléssel működött, nem volt semmi baj, de amikor a jól termő fóldek elfogytak, igénybe kellett venni a 6-7 évenként való pihentetést a dombos vidékeken. További erdőirtáshoz kellett folyamodni, vízlecsapolásokat végezni és áttérni a 2-3 nyomásos fóldművelésre. Ekkor az őslakosság a hegyvidékeken nyilas osztással kezdte művelni a szűkös fóldeket. Szent László alatt még 24 belső és 21 külső ispánság működött így, de Kálmán alatt a 27 őslakossági ispánságot is bevonták a nyilas és a 2-3 vagy többnyomásos fóldművelésbe, s így a 72 ispánságban mind egyformán működtek a gazdaságok. II. Géza a Szepességben és Erdélyben német telepítést végzett a vendég földesurak tanácsára, ' amit Gertrud német rokonai kibővítettek. II. Endre 1224-ben „Andreánum" címen kiváltságos leveleket adott az erdélyi szászoknak, hogy kelet felől védjék az országot ' a kunok ellen. Lovagrendek telepedtek be, akik a hatalmas birtokokon várakat emel tek, pénzt verettek és kivették az egyházukat az erdélyi püspök keze alól, majd a pá pának hűbéresként a birtokaikat felajánlották. Ezért 1226-ban II. Endrének ezen ve- ; szélyes vendégeket az országból ki kellett vernie. Amíg Halicsban háborúskodott, ' addig Velence Zárát elszakította az országtól. II II. Endre 1215-ben Jolanta hercegnőt vette el feleségül francia környezetből, aki től Jolánta nevű leánya született. Így Béla, Kálmán, Endre hercegek, Erzsébet és Mária hercegnők mellett most már Jolánta hercegnő is az udvarban volt. Béla, Kálmán 967 és András külön országrészeket kormányoztak. A vármegyei népek, a főurak és a kisbirtokosok ellene voltak a bejött idegeneknek való fóldadományozásnak. Ezért a , Kancellária megosztottsága mellett az ellenségeskedés folyton nőtt. Pedig az erdőir- ; tások következtében a régi jobbágy-ivadékok fóldjei is jóval a 8-8 ekényi megművelt fóldeken túlnőttek. A kisbirtokosság nemes emberei a szabad királyi szolgáltatások embereivel már nem tudtak erdőirtással több fóldet a magukénak megszerezni. Ekkor megkezdődött a birtokok pénzbeli megvásárlása. Az idegen, német és francia, a királynővel bejött lovagok viszont a várbirtokok nagyrészét adományozás címén megkapták. Ekkor lépett közbe a Kancellária Pósa Pál vezetésével és a rovástudókkal, akik Páris és Róma iskoláiban elsajátították a latin írást és nyelvet. Minden érdekelt figyelembevételével megszerkesztették a birtokszerzési jogot. A királyi várfóldek népei és a szabad fóldek veterán harcosai a leginkább követelték a jogaikat, mert az eladományozások következtében a bejött idegen új birtokosok rabszolgaként kezelték őket. Követelték királynőkkel bejött idegenek birtokszerzési joga csorbítását. Követelték, hogy a király minden külfóldi hadjáratban zsoldot fizessen a jobbágyokból lett nemeseknek. Idegeneknek tiltsák meg a só, a piac és a vámok kezelését és a birtokvásárlási jogukat. Az egyházi adókat ne pénzben kelljen leróni, mivel a parasztság nem rendelkezett pénzzel. Bíráskodási joga a parasztok felett a fóldesúrnak volt, az Úriszék által. A parasztság sorsáról igen keveset beszéltek, mert az minden Álmos és Lebéd-házi fóldbirtokosnak tudatában volt, hogy paraszti sorból kikerült lovasok és tárkányok foglalták el és védték meg az országot minden ellenséggel szemben. Pedig a király minden lehetőséget megragadott, hogy költekező életmódja biztosítása végett minden jövedelmet magához ragadjon.

Pósa Pál az 1222-es Aranybulla megszerkesztésénél a nemzetségi közösség megbonthatatlanságát hangsúlyozta, amelyben a honfoglalók parasztságának családonként az 1 eke fóldet az ország területén biztosítani kellett. Ez a mai értelemben a Megyer törzsben 10 hold, a Kéri-Keszi törzsben 20 hold, Erdélyben 25 hold, míg ÁrvábanSárosban 30 hold használatára jogosított. 31-ik pontként a nemzet vezető erejeként a Csák, Kurszán és Pósa-nembéliek szaporaságaként, összeházasodások folytán a nemes ség fegyveres ellenállásai jogát iktatták törvénybe, ha a király az Aranybullában lefektetett ígéretét nem tartja be. Közben a sóértékesítésbe és borkereskedelembe az egyház is bekapcsolódott. A III. Béla és Imre királyok alatt jól megművelt fóldek, különösen jó esztendőkben nagy gabona többletet adtak, ami már a nagyobb állatmennyiséget is eltartotta, s a terméktöbbletet a vásárokon értékesítették. Mivel a magyar vámosok és révészek mindinkább elnézőek voltak a vásárosokkal szemben, II. Endre sokszor az izmaelitákat és zsidókat alkalmazta bérlőként az ispánságok által, akik adományaik révén a királytól még a pénzverési jogot is megszerezték. Igy folytonos háborúskodások és a keresztes hadjárat miatt a mi pénzünk mindig vékonyabb lett és a bírságpénzeket II. Endre az ispánok által felemeltette. A vásározások közben kifejlődött az „iparosparaszt" réteg, akik a téli iparcikk készítményeiket egész éven át a vásárokon értékesítették. Erre azért is kényszerítve voltak, mert az egyház kiharcolta, hogy terméktizedek helyett, papitizedként pénzjáradékot fizessen a parasztság is. Az erdőispánsági és városi tárkány-iparosság és a kereskedők pedig terményekkel soha nem fizethetett papi-tizedeket. III. Ince pápa 1198-1216 között nyugaton már bevezette a pénzverést. Az egyház követelései miatt II. Endre a királyi jövedelmeket mindenféleképpen 968 emelni akarta. Ezért pénzbeli térítés mellett vagy annak megígérése folytán a királl•i várbirtokból sokat eladományozott. 1218-ban kegyetlenül, örökös rabságra ítélte a disznópásztorokat a sertés elhullások miatt. A királyi és a nagybirtokosok dézsmájá . ból az egyház is részesült. A királyi birtokok jövedelmének egyharmada az ispánoké ` lett. Pénzhiány miatt II. Endre bevezette az iparcikkek adózását. III. Ince pápa még a belügyeinkbe is beavatkozott. A pápának beszedett feles vagy egyharmados jövedelmet uzsorakamatra adták ki. A kamatok is a pápát illették. A pécsi püspök annyira haszonleső volt, hogy borkereskedelmet szervezett és hamis pénzt veretett, de kiátkozás miatt nem lehetett felelősségre vonni. 1219 végén ezt az egyházi borkereskedel ' met pápai parancsra megszüntették. Kisebb birtokosok a királynak tartoztak katonáskodással. Az igen elszaporodott oldalági királyi rokonság adta a királyi nemes kato' naságot. Mindezeket királyi szolgálatnak nevezték. Mivel II. Endre királytól számon S kérték a királyi keresztes hadjáratra, az apjától hagyott pénzt, kénytelen volt a főurak tól pénzt kérni hálaadományokért, így mind több várbirtok került a főurak kezére. Ezen hálaadományok mindig a királyi várbirtokot csökkentették. Ezért a várak jobbágysága inkább a katonasághoz menekült, mert itt családjuk részére pénzt reméltek szerezni és az 1 eke fóldből a családjuk meg tudott élni. Az országot ellepték a , Kunországból kiüldözött rabszolgakereskedők, akik sok pénzzel rendelkeztek és II. Endrét is megkörnyékezték. Gertrud német rokonai és a német lovagok nagy tömegben lepték el a királyi udvart. A magyar nemesi családokba benősültek és a későbbi katonai szolgálatuk után alig tudta kielégíteni őket. Még jó, hogy a Jolantával érkező franciák udvari méltósággal is megelégedtek, de ők is csak terhére voltak az országnak. Ezért II. Endre főként Honorius pápa sürgetésére, a falánk rokonsága és az országban keletkezett zűrzavar miatt 1217-ben kénytelen volt beindítani az V keresztes-hadjáratot. Így a rokoni és pénzzel rendelkezők követeléseit a hadba besorolással oldotta meg. Évi jövedelmét mégiscsak biztosítani kellett, ezért újra a kunországi izmaeliták és mainzi zsidók pénzéhez kellett nyúlnia, akiknek átadta a sóértékesítés, pénzverés, vámok és kompok pénzbeszedési jogát. Tanácsadóira hallgatva új pénzek verését rendelte el, amelyből elsősorban Gertrud rokonsága részesült, hogy a keresztes hadjáratnak megnyerje őket. Pósa Pál, Uröm, Masa és Gács azonban már a Kelet lehetőségeivel foglalkozott a Mongol Törzsszövetség keretében. Erősbödött a nép megnyomorítása, mivel az új pénz veretése a pénz romlását okozta. Ilyen országos zűrzavar után II. Endre Bizánc trónját akarta elnyerni. Ehhez a nagybirtokosoktól kért újból pénzt, akik újabb adományokért hajlandók voltak adni. A királyi birtokok népe megriadt a helyzetük romlása miatt, hogy az új birtokosok rajtuk akarják bevasalni a királynak adott kölcsönöket. A kormányzásban lévő főurak álláshalmozása és a nagybirtokok ellen fellépő Árpád-házi nemesek a megerősödött főurakkal szemben az elcsigázott nép mellé álltak és követelték a nemzet összes kívánságának törvénybe foglalását. A nemesek ugyanolyan jogokat követeltek, mint a nagybirtokosok és vendégek. Ugyanis II. Endre második házassága révén is sok újabb rokon jött be az országba, akik vállalták az V keresztes hadjárattal való külfóldi intézkedéseket, ezért viszont állásokat követeltek. A nemesség később kivívta, hogy 2 állásnál többet senki nem tölthet be, s így a magyar nemesek is álláshoz jutottak. A nagybirtokosok és főtisztségviselők hatalmát igyekeztek korlátozni. Pósa Pál kezdeményezésére elrendelték, hogy a szegény népet senki ne fossza ki és az egyházi tizedek befizetését a parasztságnál termény-fizetségre változtassák. Ez sok vitát váltott ki, különösen Lam herceg volt kézműves birodalmában. Itt a kőfejtők,

969 szénégetők mellett az irtványokon is folyt földművelés, amelytől az ispánságok ugyan- r; olyan fizetségeket követeltek, mint a Megyer törzsbeli földek után. ( II. Endrének az első fia az 1206-ban született Béla herceg volt, aki 14 éves korában megnősült. Nándorfehérváron 1220-ban elvette Lakariasz Máriát, a niceai császár le- ~ ányát, aki 1222-ben Turcsi aranyasszonynak Budavárból való elűzését követelte, ezért i egyhangú döntés alapján Béla herceg lovaskísérettel elbocsátotta. A pápa kívánságá- 1 ra 1223-ban visszafogadta és részére Avarbástyán a Mária palotát felépítette. Itt vál- f lalta a 8 gyermekes szaporodási elvet és jó gazdaasszonnyá változott. Kálmán herceg ~ ' Pesten építtetett magának palotát, míg András I. Endre városát építtette újjá. ( 1 II. Endre, hogy az 1210-es osztrák-pannon határvidéki árulásnak elejét vegye 1, 1214-ben a 8 éves Béla herceget kiskirállyá koronáztatta, nehogy Álmos, Árpád vagy ~ É Zoltán hercegeket Görögországból a magyar trónra hozza az ország népe. Így a főurak ' nyomására terület nélküli király lett Béla herceg. A Királyi Tanács kívánságára azon ban 1220-ban rábízta a Drávántúli területek kormányzását, de újabb összeesküvés miatt a Szlavón hercegséget megszüntette. II. Endre viszont újabb híveinek toborzá sára osztogatta az idegeneknek a királyi birtokot. , Béla tábora folyton nőtt, mert csatlakozott az Árpád-házi Csák, Pósa és Lam-nem béliek népes táborához, akikhez még a Kurszán nembéliek is csatlakoztak. II. Endre , hiába hivatkozott arra, hogy a nyugati keresztény államokban is a királyi várbirtoko kat hűbéres kiskirályoknak adja át a mindenkori uralkodó és a főurak táborát min- , den országban növelik. Így az ország kormányzását és terheit a főurak vállalják. Bu davár, Avarbástya és Kurszánvár nemesei azonban azt mondták, hogyha osztogatni akar a király, a gyermekei, vagy az Árpád-házi főurak között ossza szét. Az idegeneknek való adományozásokat pedig kerülni kell, mert azok hadbalépés esetén hazájukba menekülnek. Az 1203-tól sürgetett keresztesháborút Honorius pápa unszolására II. Endre 1217ben elindította. Velencétől bérelt hajókat, s így végleg lemondott Záráról, amelyből furcsa dolgok keletkeztek. Ugyanis Zára magyar származású lakosságát, ha nem voltak hajlandók magyar nyelven kívül más nyelvet is megtanulni, gályarabságra ítélték. A bérelt hajón is volt ilyen gályarab, és olyanok Somogyból, akiket Koppány birto káról az idegen főurak rabszolgaként a mainzi izmaelitáknak és zsidóknak eladtak. A magyar keresztesek követelték a gályarabságra kényszerített magyar népséget a gályarabságból kiszabadítani. Ilyen viszonyok mellett érkeztek Ciprusra, ahol a csapszékekben szétnéztek, és sok elhurcolt magyarral találkoztak, akiket a főurak juttattak rabságba és szolgaságba, hogy többé haza ne jöhessenek. Gács, Masa és Üröm vitéz követelte II. Endrétől, hogy ezen ifjakat hajójára felvegye, és a hadjárat után szabadon engedje születési helyére. Ez a főúri és főpapi bánásmód a nagy lelkesedéssel jött kereszetes vitézeket nagyon elkeserítette. Mindannyian azt mondták: - Hiába küldi Magyarka és Füzesgyarmat hazánkba a jó lovas vitézeket, és hiába dolgozzuk le mi a nagybirtokokon mind a két kezünket, ha a legkisebb vétségért, vagy miséken való rendzavarásért egyenesen a gályákra adnak el bennünket örök rabságra. Uröm, Masa és Gács átvette a vitézi beosztás vezetését, és a Cipruson elkallódott magyarokkal felváltották a gályák lapáthajtó rabszolgáit és közösen evezve értek be i Akkonba, ahol partra szálltak. Fentiek miatt a harcosoknak elment a kedve a hada kozástól, és a keresztények fenyegetett voltát megszüntették ugyan, de a fenyegető ' hikszoszokkal és szabírokkal nem bocsátkoztak háborúba, annál is inkább, mivel a hikszosz maradványokkal megértették egymást és a Szentföldet felszabadító lovagok 970 rabszolgarendszerével nem értettek egyet. II. Endre leginkább borkészletét féltette. Csak ereklyéket gyűjtve körüllovagolta a Szentfóldet, de a szabírok tanácsa értelmében és azok védelmében senkivel hadba nem bocsátkozott. Szabír segítséggel Uröm, Masa és Gács elment Babilóniába és Urukig. A Szeldzsuk-Szultánságban járt sámánok kedvező fogadtatásban részesültek. Ott későbbi hódító tervükről tájékoztatták Üröm vitézt, aki Halis fénylő, ékes csillagát elnyerte. Jeruzsálemben gyakran megjelentek a hikszosz maradványú szőke arabok. Többen csatlakoztak II. Endréhez és a Palesztina körüli várható körülményekről Uröm vitézt tájékoztatták. János, esztergomi érsek, II. Endre megbízottja szomorúan fogadta a királyt hazaérkezésekor, 1218-ban, mivel itthon sok gonoszság történt a király távollétében, amit ellene a főurak elkövettek. Kincstári jövedelméből megfosztották. János érsek szerint az idegen származású főurak ellenség módjára kezelték a magyarokat, a nyugati mintára vett „Új berendezkedés" címén. Ennek nagy ellenzői voltak az uralkodóházzal rokonságban álló nemesek és azok atyafisága, mivel ők, mint a király katonái, aggodalmaskodtak a királyi várbirtokok eladományozása miatt. A főurak a fóldközösségi birtokokra is rávetették magukat, mivel az új királynővel újabb idegenek jöttek be az országba, sokszor csak látogatóként, s végül

itt maradtak. A nemesi rendek kívánságára 1221-től Béla kiskirály vezetésével megkezdődött az eladományozott várföldek visszavétele. III. Béla, Imre és II. Endre birtokadományozásai a nyugati szokásokat tükrözték vissza, ezért a birtok elvesztés miatt „Hadiadót" vezettek be az 1217-18-as hadjárattól. A külkereskedelemre nyolcad vámot vetettek ki. Új pénzverés évenként néha többször is volt. 1210-ig csak Esztergomban volt pénzverde, később azonban több új pénzverőt állítottak fel a bérlő izmaelita és zsidó kereskedők, vámosok akik sok hasznot zsebeltek be a súlykülönbségekből. II. Endre az egyházakat igyekezett kiszorítani a sógazdaságokból, majd ezeket is bérbe adta és Sókamarát szervezett új bérlőkkel. Ezért az egyház és a főurak támadták a királyt, főként a könnyelmű háborúi miatt, mivel 1208-1216 között 5 alkalommal indított Halics ellen háborút. Gondjai csökkentésére bevezette a pénzgazdálkodást. Halics urainak egy része eleinte elismerte Kálmán fia uralmát, de 1219-ben az orosz urak fogságába került, mint halicsi király. Honorius pápa 1220-ban figyelmeztette, hogy a nyugaton szokásos „Új berendezkedés" elidegenítéseit törekedjék visszaszerezni. Ekkor elrendelte a földek visszaadását, és a várbirtok-rendszer visszaállítását. Az V keresztes-hadjáratból visszajött sámánok és kispapok jelentéseit Pósa Pál intézményei felülbírálták. 1222 tavaszán Ózd-Vasváron a medvetoros megbeszéléseken bírálni kezdték eddigi királyaink jó és rossz cselekedeteit, ezért II. Endre viselkedése miatt új mozgalom támadt. Erről azonban keveset tudott a közvélemény Budavár, Avar-bástya, Kurszánvára és az új Kancellária vezető emberei 1222 húsvétjára összeállították az új „Aranybulla" 31 pontját Kövesd 30 törzsének, és a kasszuk (etruszkok és hikszoszok) összes törvényeinek figyelembevételével. III. Honorius pápa csak 1222 végén értesült az Aranybulla követeléseiről: 1. Minden évben köteles a király megjelenni az egész nép előtt, hogy az ország népének panaszát meghallgassa a túlkapásban lévő főúri és főpapi cselekmények miatt, hogy a bűnösök az országból kiűzessenek. 2. A király udvartartása változzon meg a magyarok javára. Vezető ember csak olyan lehessen, aki magyarul tud beszélni. 971 3. A nemeseknek házaik, birtokaik, erdeik, rétjeik és falvaik vannak, de egy erősebb cselekvési hatalom a szabad mozgásukban gátolja őket. A pusztaszeri szerződés értelmében a szabadság megadassék. 4. A nemesek a király és a nádorispán által tartott törvényes napokra Fehérvárra eljöhessenek. 5. Aki akar, a nemesek közül átjöhessen Béla, Kálmán és András táborába, ahol hasonló birtokállományba helyeztessenek. 6. A nemesek birtokait a főrendek nem dúlhatják fel, hacsak törvénybe idézés folytán el nem ítélik őket. 7. Főúri, királyi lovászok, pecérek és solymárok a nemesek falvaiban ne merészkedjenek megszállni, illetve disznóik az erdeikben vagy rétjeiken ne legeltessenek az ő akaratok ellenére. 8. Nemesek a birtokaikat szabadon értékesíthetik, nem adóznak, és igazságszolgáltatás szempontjából a királyhoz tartoznak. Katonáskodni kötelesek 15 éves kortól 35 éves korukig, és 4 éves tárkány szolgálatban, tehát 24 évig a véres-kard meghordozásakor. 9. A király semmiféle szabad dénárokat vagy más adót nem fog szedetni, falvaikban nem száll meg, és a vendéglátás őket nem terheli. 10. Megyés ispánok a nemesek birtokai felett nem ítélkezhetnek, csak pénz- és tizedügyekben. 11. Elismeri a király, hogy a nemesek birtokain lévő népek felett a nemes rendelkezik, és a vitás kérdéseket az Úriszék dönti el. 12. Ha külfóldre kell hadba vonulni, ennek a király pénzén kell történnie, azonban ha ellenség tör az országra, mindenki tartozik hadba vonulni 44 éves korig. 13. Ha nemes fiú utód nélkül hal meg, úgy leánya 1/4-ét örökli vagyonának. A többiről úgy intézkedik, ahogy akar. Ha váratlanul hal meg, rokonai örököljék, fiúi ágon. Ha nincsen nemzetsége, minden a királyra száll vissza. 14. Várjobbágyokat a királytól rendelt szabadságban kell tartani. 15. Várispánok a nép földjeit ne dúlják fel. 16. Paraszti munkát végző vendégek szabadságát a király biztosítja. 17. A jobbágyok úgy kövessék a királyi udvart vagy utazzanak bármerre, hogy a szegényeket el ne nyomják, se ki ne fosszák. 18. Az ispánok csupán ispáni tisztségük jövedelméből éljenek, egyéb adókat, melyek a királyt illetik, valamint a várak jövedelmének 2/3-ad részét a király bírja. 19. Senki ne viselhessen két méltóságot.

20. Izmaeliták és zsidók eltiltassanak attól, hogy kamaraispánok, pénzverők, sótisztek és vámszedők lehessenek. 21. Birtokot nem szabad országon kívüli személyeknek adományozni, ha ilyenek vannak, vissza kell az ország lakóinak azokat váltani. 22. Ha vendégek jönnek az országba, az ország tanácsa nélkül azok méltóságra ne emeltessenek. 23. Új pénzünk 1 évig maradjon használatban, húsvéttól-húsvétig. Dénárjaink olyanok legyenek, mint III. Béla idejében, egyforma súlyúak. 24. Sót az országban nem szabad tartani, csak Szalacson és Szegeden, valamint a végek határispánságaiban. 25. Papi tizedet senki ne tartozzék pénzben megváltani, hanem ahogy a föld hozza a bort, vagy termést, úgy kell fizetni. Ha a püspökök ellent mondanak, nem fogjuk őket segíteni. 972 26. Mentesíteni kell az egyházi népeket bármiféle adó megfizetése alól. Ezért a főpapok katonaságot állítani kötelesek. 27. Erdőispánságok a termőföldeket kötelesek kialakítani, és veteráni családok határvédelmét irányítani. Gondnokok és tizedesek a hadi és földművelési eszközöket szabadságuk fejében kötelesek készíteni. 28. Meg kell szüntetni az izmaelita, zsidó vendégfőúri és egyházi személyek általi pénzszerzés céljából való rabszolga-kereskedelmet. 29. Parasztokkal való bánásmód a pusztaszeri szerződés értelmében legyen megértő, mert minden jólét az ő munkájukból ered. 30. Tárkányok, kereskedők kamarái a kézműveseknek szerződéses szabadságokat biztosítanak, mivel nélkülük a csatákban megjelenni nem lehet. Vándor kézművesek tanulását az Erdőispánságok támogassák. 31. Azt is elrendeltük, ha mi, vagy utódaink közül valaki valamely időben ezen rendelkezések ellen akar cselekedni, ennek a Bullának erejénél fogva mind a püspököknek, mind a többi jobbágyoknak és országunk nemeseinek, együttesen és külön-külön a jelenben és a jövőben mindörökké szabadságukban álljon, hogy a hűtlenség minden vétke nélkül nekünk és a mi utódainknak ellenállhassanak és ellentmondhassanak. A pusztaszeri szerződésben minden embernek a nemesek által irányított szabadság adassék, és a királyt ezen Aranybulla alapján ősiségi törvényeinkre kényszeríthessük! Jótéteményeit azonban dicsérhessük. A főurak és a nemesség ellenállási lehetőséget kaptak a királlyal szemben. Az Aranybullának fő vesztesei a király és az egyház voltak. Erről III. Honorius pápa csak 1222. december 15-én kelt levele szerint értesült. Azonban sok előzménye volt a dolgoknak. Például 1220-ban a pannonhalmi apátsági malomhoz kellett Győr mellé fuvarozni Somogy megyéből fuvar-robotban a terményeket. Az udvarnokok közösen szekereket adtak igás állatokkal együtt az apát és a szerzetesek részére a liszt szállításához. Az apátság népeit fuvarozási roboton kívül még Somogyban és Zalában egyéb termény-járadékokkal is terhelték. Ez ellen a szegény nép között megmozdulás történt. Az 1222-ben érvénybe lépő Aranybulla legtöbb pontja azonban csak papíron valósult meg, mert az előkelők az állásokat újból halmozták, míg az izmaeliták és a zsidók nem vesztették el tisztségeiket. A II. Endre és Béla kiskirály közötti ellentétek is csak mélyültek, ezért Béla kiskirály Ausztriába szökött anyja rokonaihoz, és a pápának kellett közbelépnie, hogy visszafogadja. Ugyanakkor 1224-ben adta ki II. Endre az „Andreanum"-ot, amelyben az erdélyi szászok szabadságjogait állapították meg. Szászvárostól a Sebes székelyek földjeivel együtt a szebeni ispánságba sorolta őket. A szászok önálló államot akartak alapítani 1221-ben pápai hűbéresség alatt, ezért várakat építettek, pénzeket verettek, és a pápa mentesítette őket az erdélyi püspök, és az esztergomi érsek egyházi felügyelete alól. Amikor II. Endre ezt megtudta, fegyveresen vonult be 1225-ben Szebenbe és kiverte az országból a német lovagrendet, akik Lengyelországon keresztül mentek a pogány poroszokat megtéríteni. Ezért a pápa által tervezett kunországi térítést Jászvásár központtal mások vették át, akik kolduló szerzetesek voltak: a ferencesek és domonkosok, akikhez II. Endre a pásztói, pentelei és zebegényi uruki-mani domonkos szerzeteseket is csatolta. Pósa Pál hatására Béla kiskirályt Erdély kormányzásával és a jászvásári kun misszió vezetésével bízták meg. Drávántúl Kálmán herceg és Halicsban András királyfi lett a kormányzó. Így az eddig gazdátlan keleti kapcsolatok már a királyi házban megjelentek. Az eddig elhanyagolt kunok megtérítése Béla kiskirályra és a domonkosokra hárult. A Róbert esztergomi érsek által támogatott hittérítés sikerrel járt, mert 1227-ben 973 az érseket felkereste Barc fia, aki maga és az apja nevében hajlandóságot mutatott arra, hogy az érsek kezéből elfogadja a kereszténységet. Ezért Róbert több püspök társaságában Erdélybe ment, ahol 20 000 kunt megkeresztelt. 1228-ban az érsek egy domonkost nevezett ki püspökké a pásztói szerzetesek közül Kunországba. Ez a sikeres térítés vezetett a pápának azon gondolatához, hogy az 1230. évben a Volga vidékén maradt magyarokat is felkeressék.

II. Endre 1226-ban Halicsban vereséget szenvedett, de fondorlatos módon 1227ben András mégis Halics kormányzója lett. 1229-ben azonban az oroszok lázadása folytán a fia fogságba került. Ekkor Béla hadseregével együtt Halicsba indult, de seregei megtépázva jöttek vissza hazánkba. Ellenben Béla hadjárata sikerrel járt, amikor a régi avaros Szörényi bánságot Orsovától az Olt folyó teljes hosszáig újra Magyarországhoz csatolta. Az 1228-as bolgár háború azonban nem járhatott sikerrel, mert az itteni bolgárok bizánci hiten voltak és még Vidin-Bödön helység várát sem sikerült elfoglalniuk. Az Aranybulla ellenére a király újból folytatta az adományozásokat, ezért III. Honorius pápa levelet írt Béla kiskirálynak, melyben felvetette: „II. Endre magyar király újból elidegenítéseket tett az ország kárára, ezt Béla szerezze vissza az országrészében !" Béla kiskirály 1228-ban kezdett hozzá az örökadományok visszaszerzéséhez. Béla a Csák-nembéli Miklóstól, Ugrin volt esztergomi érsek testvérétől vett vissza 16 birtokot, és csak 11-et hagyott a kezén, de az apja 1232-ben újból visszaadta hű csatlósának, majd a Bazini és a Szentgyörgyi grófok ősei még 1231-ben újból elnyerték a Béla kiskirály által elvett földeket. IX. Gergely pápa 1231 márciusában is írt az esztergomi érsekhez az izmaeliták és a zsidók magyarországi kiváltságos helyzetéről, amelytől a hit megsemmisülhet. Ilyen viszonyok mellett került sor az 1231-ben az Aranybulla megújítására. Ez több új ponttal gazdagodott, amely az egyházi birtokosság érdekeit szolgálta. A tizedek pénzben való szedését már nem tilalmazta. A rabszolga-kereskedelmet végképpen kihagyták, nehogy fény derüljön Avaria lakosságának eltüntetésére. A só tárolásának engedélyezése az országban bárhol történhetett. Az egyházak falvai mentesültek az ispánok ítélkezése alól. A nádort pedig eltiltották attól, hogy egyházi személyeket, házassági és hitbérügyeket és más egyházi pereket ítélhessen el. Az 1231-ik Aranybulla felmentette az egyházak népeit a vármunkáktól, a kerítések, vizesárkok és a műhelymunkák alól. Azt a nemest, aki beszállások kapcsán a jogtalanságok ügyében nem szolgáltatott igazságot, a püspök kiközösíthette. Hamis poroszlókkal az idézési tanúbizonyságok ne legyenek érvényesek, csak a megyés püspök, vagy a káptalan, vagy a kolostorok által. Így a törvénykezés egyházi kezekbe került. Ez befolyást biztosított volna az egyháznak a jogi írásbeliség fejlesztéséhez, de ez nem valósult meg. Az 1222es Aranybulla ellenállási jogát az egyházi és világi előkelőknek egyaránt biztosította, míg az 1231-es Aranybulla ezt csak az esztergomi érseknek adta meg kiközösítés formájában. A nemesek mindazokat a cikkelyeket átmentették az 1231-es törvényekbe, amelyeket az Aranybulla is tartalmazott, de a pusztaszeri szerződésben foglalt honfoglaló nép és kézművesek jogát a szabad költözködés jogával mellőzték. Az erdőispánságos területeken volt még egy kevés előszerződéses jog, de itt is kikötötték, hogy a szabadságuk fejében kötelesek voltak minden vasárnap és ünnepnap a tizedeseik és gondnokaik vezetésével az ünnepi miséken részt venni, és ott illedelmesen viselkedni. Ezen körülmények segítették a nemességet abban, hogy a nemesség hatalma csúcspontjára jutott és az egyház nagybirtokosságával szövetségre léptek, de az összes népet védő 974 cikkelyeket az új törvényből kihagyták. Arról sincs már törvénycikk, hogy a hatalmasok a szegényeket el ne nyomják, ki ne fosszák, hogy a várnépek birtokait feldúló ispánt tisztétől meg kell fosztani. Azt is eltörölték, hogy az új pénz egy évig maradjon használatban és értéke ne csökkenjen. A rabszolga-kereskedelem dolgát is kihagyták. Ez még a római egyházi köröket is gondolkodóba ejtette, mert ez istentelenség volt. Így az uralkodó osztály szabad kezet kapott a néppel szemben még az erdőispánságok területén is, ahol eddig semmibe bele nem szólhatott. Most már a király és az egyház is pénzben követelhette a korábban fizetett nyestbőr és a többi prémadót is. Ezekben a király osztozott a földesúrral. Elhagyták az 1222-es Aranybulla azon cikkelyét, amely eltiltotta a tisztségek halmozását. Az 1231-es Aranybullát követően számottevő változás az egyházat sértő izmaelita és zsidó uralom vonatkozásában nem történt. A gyors-szekér járatoknál azonban a rabszolga-kereskedelmet ellenőrizték. Ezért Róbert esztergomi érsek 1232 februárjában IX. Gergely pápa jóváhagyásával Magyarországot kiközösítéssel sújtotta, hogy az izmaeliták, zsidók és bogumilok hatalmát megtörje. Még az 1230-as évek elején az osztrák hercegség élére Babenberg Frigyes került, aki megkezdte az ellenségeskedéseket. Igaz, hogy II. Endre 1231-ben győzött Halics és Volhinia ellen, és András fiát fejedelmi székbe ültette, de 1233-ban újabb csapás érte, mert Jolanta, a felesége meghalt. Jolanta lányát 1235 elején Jakab aragóniai királyhoz adta feleségül. Halicsból azonban rossz hírek érkeztek. András dolgai rosszul álltak. Ekkor II. Endre elindult Halicsba, hogy fiának segítséget vigyen. Jakab prágai követ még a beregi erdőben utolérte, s itt fogadta el a király a „beregi egyezményt", amely a pápai és egyházi igények érvényesülését jelentette. Ezzel a magyar király a pápai hűbérességet elismerte. Maga a beregi egyezmény az izmaeliták és zsidók ügyében intézkedik, és a sókereskedelem szabályait rögzíti le. Eltiltja az izmaeliták és zsidók kinevezését a kamara, a pénzverés, adók és vámok hivatalainak éléről. Elrendeli, hogy keresztényektől jellel kell megkülönböztetni őket. Megtiltja, hogy keresztény rabszolgákat vásároljanak, és velük keresztények házasságra lépje nek. A beregi egyezmény visszaállítja az egyház jogát a sókereskedelemben. Biztosítja, hogy az egyházak kellő hasznot húzhassanak belőle, s előírja, hogy az egyháznak fizetendő pénz külföldön is elfogadható jó dénár legyen. A király kötelezi magát, hogy öt év alatt 10 000 márkát fizet az egyházaknak a korábban megvont sójövedelmek pótlására. Házassági ügyekben csak egyházi bíróság ítéljen. Az egyházi szemé lyek adómentesek. Ezzel IX. Gergely az egyházi nagybirtokosságot feljuttatta hatalma csúcspontjára. A beregi egyezménynek azonban nem tett eleget. II. Endre 1234 májusában harmadszor is házasságot kötött a fiatal Estei Beatrix olasz grófnővel, és évi 10 000 márka jövedelmet biztosított a királynő élete végéig. Miután Jakab követ 1234-ben hazatért

Magyarországból, felhatalmazta János boszniai püspököt, hogy mondja ki II. Endrére az egyházi átkot, de Róbert esztergomi érsek nem csatlakozott hozzá. A pápa is az egyházi átok alóli feloldozás mellett volt és Kálmán herceget az eretnekség leverésére buzdította. 1234 végén II. Endre elvesztette András fiát, aki 1231 óta Halics fejedelmi székében ült. A magyarok a vesztett háborúság után üres kézzel tértek vissza hazájukba. Ezen több évtizedes hadjárat a magyar királyság gyengüléséhez vezetett, és a visszamaradt Béla és Gyula törzs állományát Magyarka térségben teljesen felőrölte. Ugyanis Várad püspökségéből mindig Kuma-Magyarországra mentek ifjú harcosokat keresni. Pedig II. Endre a halicsi villongások miatt 10 évi haladékot kapott, hogy addig az osztrákok nem háborgatják. Azonban Ausztria most újból mozgolódott és újabb háborús gondokban II. Endre 1235-ik évi szeptember 21-én közel 60 éves korában elhunyt. 975 Kívánságára a Maros menti Egres kolostorában temették el. Tudott róla, hogy gyermeke fog születni, de olyan hírek is érkeztek a kancelláriába, hogy Apod fia, Dénes a Kurszán-házból, II. Endre nádora az apa, akivel Beatrixnek viszonya volt. Az üldözések elől Beatrix 1236 elején a német követtel együtt kiszökött az országból. István fiát Bécsben szülte meg, de IV Béla és Kálmán sem ismerte el testvérének. Pedig a kis István a Pósa nembéli nagymamát is beleszámítva az Árpád és Álmos házhoz is tartozott. A német lovagrend kiűzésével a domonkosok kezére került a még meg nem keresztelt kunok megtérítése az 1227-ik évi siker után. Tehát a térítési akciónak II. Endre halála nem a végét jelentette, hanem a pápa keleti terjeszkedésének künduló pontját. A pápai megbízottak tudatták Rómában, hogy keleten még magyar népcsoport él, ezért négy domonkos szerzetest 1232 táján keletre küldtek, akik 3 éven át tengeren és szárazfóldön utazva nem tudtak nyomára akadni, csak Ottónak sikerült kereskedőnek öltözve elvetődni egy pogány országba, ahol talált néhány magyarul beszélő embert. Mivel azonban társai kidőltek, elindult Magyarországra és a hely megjelölése után meghalt. Budavár Avarbástya és Kurszánvára nyilvántartása szerint ez a hely Füzesgyarmat fejedelemségében a Jenő és Gyarmat törzs területe volt. Béla, az ifjú király Turcsi aranyasszony révén tudott a Magyarka és Füzesgyarmat térségében élő magyarokról, ezért Pósa Pál javaslatára Jaák Gézát és Pósa Andrást küldték a bugáti és karakórumi sámánképzésre. Jaák Gézának Füzesgyarmaton, míg Pósa Andrásnak Magyarkán át kellett hazafelé jönni. Céljuk az volt, hogy kiképzésük után hozzanak Karakórumból pontos jelentést a Megyer törzsből való Farkas leszármazottjairól és a kinti magyarok létszámáról. Mivel Pósa András palóc volt, Magyarka térségéről, míg Jaák Géza nyéki lévén, Füzesgyarmaton keresztül kellett visszaérkeznie. Még élt II. Endre, amikor az ifjú Béla király költségén a pápaság újabb négy domonkos szerzetest küldött keletre a pápa külön kérésére. Bizáncban szálltak hajóra, s innen a Kaukázus nyugati részére hajóztak Alániába, de két szerzetes a tatároktól való félelmében visszafordult, csak Gerhardus ment tovább Juliánussal. Gerhardus azonban meghalt. Juliánus egy mohamedán pap szolgájaként ment a Baskiriában lévő iszlám papsághoz. Eljutottak Nagy-Bolgáriába, s itt egy magyarul beszélő nővel találkozott, aki megmagyarázta a magyarokhoz vezető utat. Megtalálta őket az Etil folyó partján. Azok módfelett megörültek, a királyunkról érdeklődtek. Elárulták neki, hogy ők a Jenő törzshöz tartoznak, de a Béla törzs a Béla folyó mellett él, míg a Gyarmat törzs kettőjük között, és a Béla folyó forrásvidékén élt. Régi hagyományuk szerint a Magyarok Törzsszövetsége innen származott. Tatárföld egyik követe elmondta, hogy a tatárok a németek ellen háborúba fognak menni, s egy másik sereg meg a perzsák ellen fordul, hogy Babilóniát is meghódítsa. Juliánust marasztalták, de ő félt, hogy a tél beállta előtt nem fog hazaérni, ezért a Béla folyónál lévő Füzesgyarmatot nem kereste fel, hanem Lengyelországon keresztül 1236 karácsonyán ért a Szepességre. Richardus jelentése alapján IX. Gergely újabb négy barátot küldött, de a nagy tatár támadás ekkor már a magyarságot az Etil mellől szétszórta. Juliánus arról tudósított, hogy BaskírMagyarország 1222-1236-ig ellenállott a tatároknak, de Agotáj nagykán Szubotáj nagyvezérrel meghódította Káspivár magyarságát. Juliánus még arról is tudósított 1237-ben, hogy a tatárok egyik serege Szuzdal felé közeledik, és a tatárok ekkor már éjjel-nappal tanácsot tartottak Magyarországról, és a tatár főkán levelet írt a magyar királynak. „Égi eredetű Béla hercegnek, a madzsarok 1214-ben megkoronázott kiskirályának! Jászvásáron, 1235 medvetorán. 976 Az uruki időszámítás szerint 1190-ben hozzánk küldött Pósa és öt évenként felváltott Uröm, Turcsi, Masa, Gács, Zernye, Mohos, Ungi és Bajdár beavatottak aranypajcás üzenete alapján elérkezett az Égieknek elrendelt ideje, hogy a Földünknek háborúktól és egyházi átkoktól sújtott népeit a háborús gyilkosságoktól megmentsük. Népünk érdeke, hogy a háborúmentes Új Égi Birodalom megszülessen! Égi eredetű Kabul kagán, Mennyei eredetű Kutula kagán elgondolása szerint az Égi eredetű Agaba-bilge parancsára az egyik Nagyvíztől a másik Nagyvízig kell kiterjesztenünk a 24 Hun Törzsszövetség határait. Kitajok sárga hite, Mohamed zöld hite, Róma fehér hite kéjelegve gyilkol bennünket, megbocsátást és mennybemenetelt ígérve öldöklő híveinek. Hazudnak, mészárolnak, lopnak, azt gondolva, hogy imaszerű mormolásukra a képzelt isteneik mindent megbocsátanak. A mi békességre törekvő Égi eredetű népeink ezt tűrték. De most végre kell hajtanunk Agaba-bilge parancsát. Napnyugaton III. Béla, Imre, III. László és II. Endre király után most az ifjú Béla király, a szövetségesünk uralkodjék! Három seregünk segít az 1220-ban hatalomra került Mongol Törzsszövetségnek, hogy az északi Bajdár hadsereg Suzdal és Boroszló, a Batu hadsereg Kiev és Krakkó, míg a Kadán hadsereg Bödön és Bizánc,

majd Béla hadserege Avarián át Bécs és Melek irányában fogja hódítani az egyházi átkokkal sújtott, rabságban tartott népeket! Az Új Égi Birodalomban az emberi megbékélés fog uralkodni! Ez úgy igaz, mint ahogy a Földünk gömbölyű, és forog! Az igaz Isten nem pénz-fizetés ellenében szereti az emberiséget! Amennyiben Béla kiskirály elárulja az Új Égi Birodalom tervét, úgy az Égiek szerint rabságban tartott népe 24 emberöltőig fog örök szolgaságban szenvedni! Ogotáj főkán 1235 medvetorán Csadaj fősámán" Amíg az 1214-ben megkoronázott Béla herceg a Pósa Pál által vezetett Uj Kancellárián át levelezett Csadaj fősámánnal, és a római pápával, nem volt semmi baj. Amikor az 1235-ik év szeptember 21-én meghalt apja, II. Endre után átvette a magyar királyság vezetését, a családi és a királyi tanácsban elfordult a mongol törzsek szövetségétől, és a pápai keresztes hadsereg segítségével gondolta a keletről jött veszedelmet megakadályozni. IV Béla udvarában megjelentek a mongol követek és az eddigi szövetségi viszonyt a mongol hercegek házassági ajánlatával akarták megerősíteni. A királyi tanács azonban ellene volt a keletre irányuló házasságoknak, és cserében a nyugat segítségét remélte az Új Égi Birodalom hódításai ellen. Az Uj Égi Birodalom hírnökei pedig ezen házasságokat javasolták. Hej rege rejtem 307. Arvisura A „szószegő" király. Anonymus kivégzése Köttöny fősámán, Ungika aranyasszony Kr. u. 1190-1270. (5230-5310. m.t.é.) és Tomaj rovása i - A baskír magyarok tizennégy évig ellenálltak a tatároknak, 1222-től 1236-ig. Agotáj nagykán Szubotáj nagyvezérrel meghódította Káspivár magyarságát. A mongolok meggyilkolták ellenállása miatt Kürti fejedelmet és még a falusi bírák is mongolok lettek. A baskír-magyarok az asztraháni vásáron találkoztak Káspivár magyarságával. Kusiám kán lakása 1272-ben a Tura hegyen volt, Jaik lakása a mongolosan elnevezett Madzsarban. Nem is lett volna semmi baj, mert a mongolok azt mondták, 977 hogy az Arvisura tanok szerint ők azért harcolnak, hogy egyik Nagyvíztől a másik Nagyvízig terjedjen a Hun Törzsszövetség Birodalma. A jól megszervezett szívós lovasság vitézsége mellett nagy akadálya volt a céljaiknak, hogy a buddhizmus, mohamedánizmus és keresztény vallás vezetőinek céljai ellentétben állottak a mongolok vezette hódítás könyörtelenségével. Sőt a tatárok-besenyők-mongolok és manzsua-török féle törzsek között is mélyek voltak az ellentétek. Ha csupán azt vesszük alapul, hogy Timurlenk és Toktamis vezérek párharcában 1378-tól 1396-ig a kisebb törzsszövetségi népek a simulékonyabb Toktamist segítették, feltétlenül igazolják az Arvisurák állításait, hogy az Oregek Tanácsának mellőzése miatt az újabb Nagy-csata nem lesz eredményes vállalkozás. Kunmagyari népe Toktamis mellé állt, ezért Timur földig leromboltatta Madzsart. Utána a Lába és Otakum folyónál az öntöző berendezé seket széttúratta és az igen gazdag vidék mocsarassá vált. Timur kegyetlensége miatt a magyarok és úzok a Galga sámán nemzetség vezetésével Magyarországra vándoroltak és a Galga folyó környékén telepedtek le. Még 1222-ben az úzok nagy része, rokonlátogatások révén a magyarországi úz településekre vándorolt a mongolok kegyetlenségei elől menekülve és hírül hozták, hogy a mongolok az egyik Nagyvíztől és másik Nagyvízig terjedő hódításra készülnek, s legjobb lesz, ha megjelennek, a hegyek közé menekülni előlük. Az úzok többi része Törökországba, Evilát-földjére, Kurdiába és a Krim-félsziget úzföldjére vándorolt a mongolok nyomása elől. Vékony papírra rótta Ungika aranyasszony rovását, amelyben közölte a mongolok vezette törzs-szövetség világhódító terveit, amelyben le volt írva Pósa Andrásnak, a híressé vált Anonymusnak a kivégzése. Az Égi eredetű Aranyos-férfi, Kutula kagán az 5230. medvetoros évben (Kr. u. 1190.) Bugátban elrendelte a sámánképzést. Erre meghívták a Szövetség valamennyi törzsének ifjait. Ebben a Viesaka küzdelemben az Égi-Szürke-Farkas és Rőt-SzarvasÜnő magasságos utódai közül való Csadaj lett az első. Az 5275. medvetoros évben (1235) Csadaj is 5 éves sámánképzést indított Bugátban. Ezen IV Béla királyunk is képviseltette magát Pósa András (Anonymus) vitézzel, magyarok, kerelek, úzok és barszilok leszármazottjával. (Mongolul: madzsar, kerel, úzs és badzsirt származású volt. A barszilok a Nyék-féle törzsbeliek, a mundák, mescserek „sumiros" leszármazottai.) Mivel a mongoloknak, ujguroknak, szogdoknak és türköknek is volt rovásuk, de annyi idő múltán most már eltérő jelekkel, úgy gondolták, hogy a régi Arvisura rovásjeleket a különböző nyelvek kiejtéséhez kell igazítani. Kubija, Köten, Bajdar-Pósa és Orda sámánjelöltek kaptak megbízást, hogy majd mint végzett sámánok tegyenek javaslatot a fősámáni rovások módosítására. Az 5280. évi (1240) almavirágzás ünnepén Csadaj fősámán a módosításokat elfogadta. Pósa ez után indult haza Magyarországra.

Még abban az évben jelentkezett IV Bélánál és átadta neki a mongol vezetőségnek Csadaj fősámán jóváhagyásával megírt rovásos üzenetét: „Égi eredetű Kabul kagán, Mennyei eredetű Kutula kagán elgondolása szerint az Égi eredetű Agaba-Bilge parancsára az egyik Nagyvíztől a másik Nagyvízig kell kiterjesztenünk a Hun Törzsszövetség határait. Kitajek sárga hite, Mohamed zöld hite, Róma fehér hite kéjelegve gyilkol bennünket, megbocsátást és dicsőséges mennybemenetelt ígérve öldöklő híveiknek. Hazudnak, mészárolnak és lopnak, azt gondolva, hogy imaszerű mormolásukra képzelt isteneik mindent megbocsátanak. A mi békeségre törekvő Égi eredetű népeink ezt tűrték. De most végre kell hajtanunk AgabaBilge parancsát! Napnyugaton Béla király uralkodjék!" 978 Frigyes osztrák császár a főpapoktól tudomást szerzett IV Béla szűk körű tanács kozásairól és a mongol előcsapatokként küldött kunok ellen lázította a papságot. Kötthen kun fejedelmet és családját a Nyulak szigetén a királyi kastélyban lemészárolták. Csadaj unokaöccse, Batu-kán átlépte az Etil-Volgát; meghódította Kievet és a lengyel-német síkságot. Orda újabb rovásban hozta IV Bélának, hogy a mongol vezetőség az Égi eredetű Mennyei hatalom megbízásából az egész nyugati félsziget urát tiszteli benne, hiszen nekik ilyen nagy területre vezető-réteg nem telik. Vallási kérdésekbe nem szólnak bele, mert azokat az okosabbak a divat és érdekek szerint hasznosítják. „Az okos ember a talpát a földre, tenyerét a fűre teszi. Csadaj birodalmi fősámán. Karakórumban az 5280. évben, Eger esztendő medvetorán." Ami az előzményeket illeti, amikor a kinajok Ordoszban teljes hatalomra kerültek, a Hun Törzsszövetség irányítását a mongol törzsek vették a kezükbe. Kutula kagán sámánképzésén az 5235. évben (1195) Csadaj fősámán után Tomaj sámán, azaz Pósa Pál lett a második. Pósa Pál aztán III. Béla magyar király megbízásából papnak tanult nyugaton. II. Endre még kiskirály korában azt javasolta, hogy a bugáti sámánképzésre őt küldjék ki. A jászvásári domonkosokhoz futottak be a kunok és mongolok uralma alatt álló területek hírei. Így Tomaj sámán, azaz Pósa Pál már 1195-ben tájékoztatta az uralkodóházat Csadaj elgondolásairól, mivel öccse, Pósa Gyula ott volt szerzetes. Pósa Pál II. Endre legbizalmasabb embere lett. Részt vett az Aranybulla megszerkesztésében is. Kis unokaöccsei gyakran meglátogatták budai palotájában. Ennél a Pósa Pál országbírónál látta meg IV Béla még kiskirály korában Pósa András cserepes legényt. Eszessége miatt nagyon megkedvelte. A kis András a Gömör-megyei Radnót községben született 1210-ben. Kilenc testvérével együtt korán árvaságra jutott. A gyerekek közül Pósa Gyulát az országbíró Pósa Pál a jászvásári domonkosoknál neveltette; András a rimaszombati cserepesekhez került mesterséget tanulni. Mint vándorló mesterlegény nyerte meg a nagybátyjánál Béla kiskirály bizalmát. A bugáti sámánképzésre Jászvásárról indították útba Jaák-Gelyzával együtt. Pósa András az 1230-1235 közötti sámánképzésen, mint Bajdar sámán szerepelt és igen előkelő helyezést nyert. Mivel kerel-palóc nyelvjárással beszélt, Kuma-Magyarföldön keresztül jött vissza Jászvásárra; Jaák Géza jól beszélte a madzsar-badzsir nyelvet, ezért Baskír-Magyarföldön keresztül kellett hazajönnie. Pósa-Bajdar erős kísérettel, Csadaj 20-lovas postajáratán már 1235. október 10-én megérkezett Budára, Csadaj fősámán szövetségi felhívásával. Utána a Pósa Pál által megszervezett kancelláriában dolgozott, mert nagybátyja látása már igen meggyengült. 1236. január 25-én Pósa András Radnóti Piroskát vette feleségül. A székely Radnai havasok alatti kastélyában 3 fiuk született. Piroska 1240 májusában meghalt. Ezután fiait a székely-úz rokonság nevelte. Közben folyton úton volt Jászvásár és Buda között, majd Csadaj kérésére két évre Karakórumba vezénye~ték. Jaák Gelyza nem érkezett haza a baskír-magyar földről. Ezért IV Béla parancsára Pósa Pál a legidősebb unokaöccsét, Pósa Gyulát küldte el Jaák Gelyza megkeresésére. Pósa Gyula csak annyit tudott meg a görögkeleti orthodox papságtól, hogy Füzesgyarmat körül tűnt el. A mongol postajáratot itt kirabolták. Pósa Pált - ismerve a mongolok hódítási tervét - IV Béla 1238-ban boszniai püspöknek nevezte ki. Pósa Pál pedig minden eshetőségre számítva megszervezte a király védelmét és egész családjának rejtekhelyet biztosított. 979 Batu kán 1237-ben átlépte a Volgát, és 1240-ben elfoglalta Kevevárát, Kievet. Ekkor érkezett meg Pósa András Csadaj fősámánnak az 1240. évre szóló üzeneté vel. Ebben arról értesíti Bélát, hogy Batu kán a német síkságon nyugatnak tart, ő pedig Dunna asszony folyama mellett induljon meg nyugat felé, míg Kadan Bizánc felé vonul. Dzsingisz kán levelet küldött vele IV Béla királyunkhoz, hogy ő nem akarja meghódítani Magyarországot, hanem a Nagyvízig minden területet magáévá akar tenni. Hódításuk után ezen területnek ellenőrzését az Árpád-házi királyokra bízza. Ezen levélváltásokat Pósa és Köttöny intézte. Azonban egy kis hiba történt.

Pósa kunmagyari felesége meghalt és a palóc vitéz-sámán előkelő nemesi lányt vett feleségül, aki harmadik gyermeke születésénél való gyónásnál elárulta a gyóntató német papnak a mongolok terveit, ezért Köttöny hírvivői kivégezték. Ekkor Pósa a mongol tervek ellen hangolódott és jelentése alapján az Aranyasszonyok kegyhelyének szigetén a felbőszült nemesség és papság Köttönyt és udvartartását kivégezte. Erre a kunok kivonultak az országból és tőlük tudomást szerzett Dzsingisz kán hadserege a példátlan kegyetlenségről, de még így is a baskír magyarok révén Madzsar fejedelem tudtával kész volt az előbbi egyezkedést végrehajtani. A lengyel és német síkság már Batu kán nyugati hadvezér birtokában volt, amikor a szerződéstörő Magyarországot megtámadta. Mivel azonban csak az úzok és kunok nyelvét értették meg egy kissé a mongolok, ezek birtokait érintetlenül hagyták, de a többi törzsek szállásait feldúlták. Tehát e mongol hódítást IV Béla a magyarság sorsában jobban kihasználhatta volna, bár az idők távlatában nem lehetett hinni a mongoloknak. A római pápának is megvolt a hírszerző szolgálata, a jászvásári domonkos rendben is akadtak árulók és az osztrák II. Frigyes király felbujtására a kun vezetőséget lemészárolták. IV Béla a nyugati hatalmakhoz és a pápához fordult segítségért, de annak nem volt semmi eredménye, sehonnan sem kapott segítséget. A király Pósa Andrást a nagybátyjához, Pósa Pálhoz küldte, hogy megmeneküljön a főurak és főpapok elől, de neki és családjának is szüksége volt a rejtőzésre. A rejtekhelyet a két Pósának kellett biztosítania. Erre az adott lehetőséget, hogy Csadaj tervében a Dalmát szigetek nem szerepeltek. A mongol és a magyar seregnek a Rajnánál kellett volna találkoznia. Amikor a mongolok szószegés miatt Magyarország felé fordultak, ez óriási fejetlenséget okozott. Ugrin kalocsai érsek azonban szembeszállt velük és a Pest előtt portyázó tatárokat elűzte. Kálmán herceggel együtt Ugrin lett a magyar hadak fővezére. 1241. április 11-én a muhi csatában ő is elesett. Kálmán herceg és Detre Pesten keresztül Zágrábba menekült. A muhi csatában Dona vitéz a lovát adta Béla királynak; Ernye vitéz pedig a palócok csákányosaihoz fordult segítségért. Ezek látva a veszélyt, körülvették a királyt, majd utat vágtak a Bükk hegység felé és a királyt valósággal kiragadták a csatamezőről. Egymást érő erdőségeken át vitték Dernőn és Ozdon keresztül Járdán vitéz falujáig. A Sajó-menti úz-földön az úzok fegyvert és páncélinget kovácsoltak Béla király nemesi serege részére. Mivel a nemesek vonakodtak részt venni a mongolok elleni csatában, a király úz csákányosait fegyverbe szólította. A csákányos vitézek kenyéradójuk, IV Béla mellé álltak, az erőtlen nemesi sereg gyávasága miatt közrefogták a királyt és kiszabadították a mongol sereg gyűrűjéből és környezetével úz-földre menekítették, ahol egynapi lovaglás után megpihentek Járdán vitéz hajlékában. A mongolok pusztító előretörésének hírére az úzok zöme a Bükk hegyei közé menekült és családjaikkal a barlangokban húzták meg magukat. Imola és Ruda vasforraló kovácsai 980 is a Baradlába és a hegyek közé menekültek. Ózdon ekkor már stájer kemence is működött a kabar kemencék mellett. A stájer és szlovák stellárok vonakodtak a hegyekbe menekülni, a mongolok lemészárolták őket és lerombolták házaikat. Amikor az úzok csákányos lovasai IV Bélával visszatértek, családtagjaikat a Bálvány hegy völgyeiben találták meg, a stájer-szlovák stellároknak az oszlásban lévő holttesteit pedig Vasváron. Béla király az úz csákányosokat nemesi rangra emelte és az alvidékeknek a mongol pusztítás miatt kihalt vidékeire telepítette. A felvidéken maradó úzok a várépítésben és a stájer kemencéknek Gömör megyei építésében vettek részt, mivel az építkezésekhez sok vasra volt szükség. A király nyugati mintára felépítette Putnok, Dédes és Biring várát. A várak katonáit azért is vezényleték egyik helyről a másik helyre, hogy kifejlődhessen az egységes nyelvjárás. A nemesek apránként lemaradtak és csak az úz csákányosok kísérték a királyt Nógrád, Hont, Bars erdein keresztül Nyitráig. Innen II. Frigyes osztrák császárhoz ment, de az minden segítséget megtagadott tőle, sőt zsarolni kezdte. Ekkor is a csákányos vitézeinek kellett kimentenie az osztrákok keze közül. Sopronnál és Zágrábnál újból harcra került sor az úz csákányosok és a betolakodó osztrákok között. Boszniában várta a királyt a két Pósa és Dalmácián át a palóc csákányosokkal Veglia szigetére menekítették családjával együtt. A dalmát városokban nem volt biztosítva az életük, mert mérgezéstől kellett tartani. Pósa András Dalmáciában bevárta a mongol portyázókat és Csadaj fősámán arany pajcájával igazolta, hogy sámánképzésen megfigyelő szolgálatra kapott parancsot. A mongolok megkérdezték tőle: „Merre menekült a szószegő király?" Pósa András megadta az irányt Zágráb felé, ahogy a mongol tervek szóltak. A mongol harcosok megcsókolták az aranypajcát és Csadaj nevét tisztelettel kiejtve ellovagoltak. Ilyen pajcát csak olyan sámán, vagy mongol követ kaphatott, aki legalább öt nyelven beszélt. Pósa András a harcos járőrnek minden tagjával tudott beszélni. Azok elmondták, hogy őket már az avarok szállása melletti Odera folyótól, Boroszlóból irányították vissza az ellenük gyülekező magyar hadak megsemmisítésére.

Gyorsposta futárral hír érkezett Ogotáj nagykán haláláról és a mongol vezérek torzsalkodásairól, ezért Batu kán minden hadműveletet megszüntetett. A Bizánc helyett Erdélybe bevonult Kadan is visszafordult. IV Béla a tatárjárás után Pósa Andrást papneveldébe küldte, majd utána megtette belső titkárának és a Kancelláriába osztotta be. Az országépítés befejezésével - amikor már Pósa András látása is gyengülni kezdett - nagybátyjához küldte Boszniába. Annak halála után 1260-ban utódjává tette a püspöki székben, és mint az Árpád-ház püspöke, IV Béla titkos tanácsosa lett. A mongolok, illetve Csadaj szerint a kerelek és úzok nyelve majdnem egyforma volt. A harmadik nyelv volt a badzsirt. A badzsirtokat azonban a mongolok áttelepítették és ifjaikat katonai szolgálatra magukkal vitték Batu-kán és Kadan-kán seregébe. Így délen a Madzsar lett az uralkodó nyelv. A három, négy nyelvű Magyarország ezzel kétnyelvűvé vált. A megbékélés végett Pósa András ekkor fejezte be a kerel-úz jellegű palóc Gestát. IV Béla tudott róla, helyeselte is a nemesség eredetéről szóló megemlékezést. A keresztény világban nagyot csalódott. A mongolok vezetése 1270-ben halálra ítélte Pósa Andrást az aranypajcával való visszaélés miatt. Kubiláj tatárokat küldött a felkutatására, akik 1271-ben Boszniában 981 kivégezték, mert 1240-ben nem hajtotta végre Csadaj parancsát, nem tudta IV Bélát rávenni, hogy ő is induljon meg a nyugati kereszténység világának meghódítására. IV Béla azt remélte a Gestától, hogy felkelti a főpapok érdeklődését azon Arvisura nyomok iránt, amelyeket a papság a rovások kürtása során megsemmisített. Mindezeken kívül a Gesta szemrehányást is jelentett a nyugati világnak, mert teljesen megsemmisítették a rovásokat. A közismert palóc Gesta, a székelyek, a nyékiek, a madzsarok és a badzsirtok Gestája is kikerült Kambalukba, Kubiláj édesanyjához, ahol a palóc Gestához befejezésként Ungika szojorgaktani a Gesta rovóiról az alábbiakat tette hozzá: „A Palóc névadó szerint Pósa Pál 1176-ban Gyertyaszentelő napján született Radnóton a Pósa nembéli Bátka-Bolyk vitéztől és Andrási Katalintól, a Csák nemzetségből, akiknek igen sok gyermekük volt. Pozsonyban az agglegény szentgyörgyi és bazini gróf a fiává fogadta. Ennek eredményeképpen később ebbe a grófi családba nősült be. Korának egyik legkiválóbb egyházi és világi szónoka volt. A Bizáncban nevelkedett III. Béla tájékozódás céljából felvette a kapcsolatot a mongolok törzsszövetsé gével. Pósa Pált keresztfiává fogadta, aki így a környezetében nőtt fel. 1190-ben elsőnek őt küldték Bugátba sámánképzésre, majd később, 1195-ben a Kurszán nembéli Üröm vitézt. Pósa Pál legfontosabb feladata a budavári királyi Kancellária megszervezése volt. Imre király 1196-ban Turcsi rimalányt, 1200-ban Zernye rimalányt, 1205ben a Csák nembéli Masát, 1210-ben a Pósa nembéli Gácsot, míg 1215-ben Turcsi rimalányt Karakórumba küldte. 1220-ban II. Endre a Deédes nembéli Mohos vitézt és a Csák nembéli Ungikát küldte Bugátba és Karakórumba. Ungika Dzsingisz-kán legkisebb fiához, Tolujhoz ment feleségül, annak öt fiút és három leánygyermeket szült. Fiai közül Möngge és Kubiláj lett a Mongol Törzsszövetség uralkodója." Hej rege rejtem 308(A). Arvisura Egy ifjú király hevessége Györk rovása Kr. u. 1205-1246. (5245-5286. m.t.é.) Amikor II. Endrét Fehérváron 1205. május 29-én királlyá koronázták, élt benne a hadakozási vágy, mert szerinte csak ez okozott fejlődést. Feleségét hazahozatta Ausztriából, aki nemcsak hadakozni, hanem uralkodni is akart. Rokonságának szegényebb vállalkozó részét behozta az országba, akik közül még a tehetségtelen Berchtoldot is kalocsai érsekké nevezték ki. 1212-ben Erdély vajdája, majd utána Bodrog és Bács megye ispánja lett, mindent rátermettség nélkül. Bánk bán a Bár-Kalán nemzetség ből láthatta mint bán, bihari ispán és királynői udvarbíró a királyné magyarellenes aknamunkáját. II. Endrének három fia született: Béla 1206-ban, majd Kálmán és András. Bélát az 1210-es összeesküvés felgöngyölítése után 1214-ben a Gilgames kiskoronával királlyá koronáztatta, holott a kiskirály még játszani szeretett volna Kurszán várának és Pestnek a gyermekek részére építtetett gyermek-városrészében. Legbizalmasabb játszótársa és barátja, Bátka-Bolyk és Andrási Katalin legkisebb, későn született kisfia, Györk volt, aki 1209-től 1246-ig Bélát mindenüvé elkísérte. 1272-ben nevelt fiának megmérgezésekor halt meg a margitszigeti beginák kolostorában, mivel egy ünnepély előtt V István védelmében megitta a méregpoharat. Sajnos ez csak órák múlva kezdett hatni és így a két évig uralkodó lovagias királlyal együtt meghalt. II. Endre leányai: Erzsé 982 bet, Mária és Iréne, Capet Jolantától Jolanta hercegnő született, majd Estei Beatrixtől Gilgames-jellel született István, akit idősebb bátyjai nem akartak királyi sarjadéknak elismerni. Pedig András nevű fián is éppen olyan Gilgames-jel volt látható. Leányai közül Iréne halt meg a leghamarább 1213-ban, anyatej

hiányában. Erzsébetet 24 éves korában halálra korbácsolta egy fajgyűlölő szerzetes a mainzi érsekség beavatottjainak parancsára. A kis Béla legszívesebben barátja társaságában Budavárának az alagút-rendszeré ben tartózkodott, ahol a rovások tudományában kaptak kiképzést Pósa Pál irányításával. Innen mentek kísérettel a Kurszánvár gyermek-játszóterére és László kiskirály pesti gyermekvárosába, ahol a palóc kézművesek gyermekei mellett feltűntek a Gertrúd királynéval bejött német kézművesek gyermekei is. Igy Béla és Györk köny-nyen megtanult németül, majd francia nyelven is beszélni, mivel a királyi udvarban sok francia nemes is tartózkodott. Ezen utóbbiak a Jolantával bejött francia polgárok voltak, akik az udvari méltóságokban helyezkedtek el. Béla kiskirály mélyen gondolkozó gyermek volt, aki csak Györk társaságában tudott némileg felengedni. Béla öccse, Kálmán mélyen vallásos neveltetésű volt, eszményképének Szent Imre herceget választotta. Apja nem engedte meg, hogy a Csák-nembéliek közül nősüljön, mert a Csákoknak már így is nagy volt a hatalmuk, hanem udvarába hozatta a lengyel Salome hercegnőt, akivel eszmei vallásos házasságban éltek, ezért soha nem lett gyermekük. Ellenben horvát bán korában Eszéken megismerkedett a garaúzok között Szaporca nemes leányával, Adorjással, aki rimalány-szokás szerint Turcsi védnöksége mellett ikergyermekeket szült Budavárában. Csepely fiúcskából kiváló töményvezér lett, míg Homoródka, akit Ungika vett pártfogás alá, aranyasszonnyá lett. Ő rótta le a legnagyobb távolságokat és térségeket felölelő Arvisurát, mint aki végigjárta Kubiláj birodalmát. András apjához hasonló, világias természetű volt. Halicsban tette az apja kormányzóvá, majd Halics királyává. Korán fejezte be az életét, Halicsban halt meg 1234-ben. Ladomér leányt vett el feleségül. Az apja a házasságát soha nem ismerte el. Három fia született Lebédváron: Bilke, Dolha és Laborc, akik apjuk halála után a Vihorlát-erdőkapitányságban kaptak egyfalus birtokot. Pilis véres drámája mindegyik gyermekének lelkén nyomot hagyott. Béla eszményképe III. Béla volt. Nem bírta a hízelgők természetét, hiszen az anyját is a hízelgők áradata ölte meg. Amikor ifjú hevessége hercegi országrészt követelt apjától, Horvát j ország, Szalaváré, Szlavónia és Dalmácia kormányzását kapta meg. Ebből az ismeret' len Szalaváré határőr parancsnokságot képviselt Velem székhellyel. Ide évenként székelyeket, besenyőket és megkeresztelkedett kunokat vezényeltek. Kiképzésüket Béla kiskirály irányította. Határőr töményvezérré Györk sámánt nevezte ki, aki leghívebb 1 támogatója volt. Édesapja azzal bízta meg, hogy az Aranybullák baklövéseit hozza helyre, már amennyire azt lehetett még módosítani. Györköt közben a nyelvtudása miatt Pósa Pál, a kancellária vezetője gyakran elvezényelte Párizstól Bugátig különböző megbízatásokkal, de Béla kiskirállyal mindent közölt, mert érezték, hogy könnyelmű apja miatt az ország szénáját nekik kell majd rendezniük. Turcsi, a nővére ebben gyakran segítette. Bátka-Bolyk 1152-1222 Andrási Katalin 1158-1235 Turcsi aranyasszony Tolcsva 1178-1246 1184-1232 Szécsény Györk 1192-1241 1204-1272 983 Amíg Turcsi aranyasszony és Tolcsva a budai kancellária alagút-rendszerében elrejtette az összes okmányokat, Szécsény, mint Budavár parancsnoka hősi halált halt Avarbástyának a kézművesek bástyáján 1241. disznótor 24-ik napján, s így felkerült a hősök táblájára. Béla kiskirály soha nem felejtette el, hogy a vitéz Géza herceget 2 000 lovasával együtt a Szentföldre küldték, nehogy a magyar királyság elnyerésére pályázzon. Megjárta a Szentfóldet, utána Görögországban telepedett le, mert nem akart a királyságot követelők szomorú sorsára jutni. Fiaiban azonban tovább élt a tudat, hogy ők magyar királyfiak. Béla kiskirály álmában sokat tépelődött hazátlan rokonain. A pilisi véres tragédia is emésztette és anyjának halála miatt a bosszúról is álmodott. Ilyenkor anyja szelleme a lelkére kötötte: „Legyél istenfélő és imádkozzál Berchtold és Ágnes keresztanyád bűnei miatt. Tudod, Berchtold nem akart tanulni, de Te a ciszterciták minden tudományát magadba szívtad és jó, hogy nyelveket tanultál, mert ahány nyelven beszélsz, annyi ember vagy. Ne légy könn~elmű! Hedvig nénéd istenfélő volt és Sziléziába ment férjhez, ahol nagyon szeretik. Agnes nénéd botrányos életmódot folytatott és elvált asszonyként ment férjhez II. Fülöp francia királyhoz a pápa hozzájárulása nélkül. Látod, Kálmán öcséd és Erzsébet testvéred milyen istenfélő és vallásosságában éppen olyan, mint Imre herceg, hogy szüzességet vállalt házasságában Salome hercegnővel! Imádkozzál Endre és Kálmán öcséd ifjúkori botlásai miatt! Édesapád könnyelmű birtokadományozásait hozd helyre és Endre öcséd botlásait egyengesd! Az összeszabdalásomat apád helyett bosszuld meg! Légy olyan, mint nagyapád, III. Béla király, aki országát gazdaságilag helyrehozta! Az ifjú király álmatlan képzelődései nappalra megszűntek Györk társaságában. Orömmel játszadoztak Lam herceg unokáival és a vendég német kézművesek gyermekeivel. A francia polgárok gyermekeivel már

tartózkodóbbak voltak, ellenben a fuvarosok tót fiaival könnyebben barátságot kötöttek. Ez hasznos is volt, mert német és tót nyelven is elkezdtek beszélgetni a Murány vidékéről letelepedett tót fuvarosokkal és családtagjaikkal. Mindannyian arra törekedtek, ne tudják őket nyelvtudásuk használata mellett félrevezetni. Különösen András herceg tanult meg jól beszélni tótul a cimborái között. Ezért apja Halicsba szándékozott elküldeni. Béla kiskirály III. László kiskirály játszóterein mindig a bíró szerepét játszotta a gyermek torzsalkodások között. Folyton arra gondolt, hogy anyjának ellenségei a birtokaikat veszítsék el. Kisfiú korában felült egy kis homokdombra vagy nyírfapadra és a bűnösnek mondott gyermekek eléje járultak fennállva és ő ítéletet mondott a pajkosságaik felett. Hiába szűköltek a szekeres gazdák gyerekei, minden esetben bünte tésként megimádkoztatta őket és ekkor áldását adta rájuk. Hízelgő gyermekek közeledését nem bírta elviselni. IV Béla szerette a Györkhöz hasonló, őszinte, szókimondó kortársakat. Később anyja gyilkosainak hívei közeledtek feléje, de Béla kiskirály belátta, ezek a kétszínű emberek csak apja munkáját akarják gyengíteni. Meggyőződött róla, hogy anyját könnyelmű természete miatt és mulatozásaiért meggyűlölték. Vallásos érzékenysége arra bírta apját, hogy Szlavónia, Horvátország és Dalmácia kormányzójaként nyugat hercegségébe ossza be. Imre királyszerű, erős elhatározású emberré lett Miska bán nevelése mellett. Itt már határozottan kirajzolódott előtte, hogy anyja németjeinek uralmát Magyarországon senki nem akarta. Ez Béla és Györk titka maradt, még Pósa Pállal sem közölték. II. Endre király, látva a jelentések alapján Béla kiskirály energikus természetét, fel akarta bontani az általa létrehozott királyi jegyességet Mária Niceai Laszkarisz Theodor császár leányával, mivel az is nagyon energikus, fanatikus 984 természetű volt, aki az ellene támadókat gyűlölte. Ezért Máriát visszaküldte apjához, ' de a pápa beleavatkozott a viszony felbontásába és apja ellenében Máriát visszafogad ta, aki megígérte férjének, hogy Gertrúddal ellentétben mindvégig, minden viszontagságok mellett is hűséges felesége lesz és nem rajta fog múlni, hogy az Árpád-házat ' gyermekeivel felvirágoztassa. Ezért mindig a férje mögött állt és bíráskodási ügyekben sokszor megvédte férjével együtt a nőket. Béla ifjú király megbízatást kapott még az Aranybulla kiadása után a királyi birtokok visszaszerzésére, amelyben Pósa Pál kancelláriája is segítette. Béla nagyra értékelte Pósa Pál kancellár működését. Kisöccse, Pósa András is a legmegbízhatóbb játszótársai és később hívei közé tartozott, akivel Györk is barátságot kötött. Sőt András királyfi is nagyon szerette, mert a tót szekeresek gyermekeinek nyelvét is segített ' András herceg által elsajátítani. Pósa Pállal a kiskirály már gyermekkorában olyan tervet dolgozott ki, hogy a király elé csak a főurak erősebb perei kerüljenek, míg a kancelláriája intézze el a köznemes emberek ügyes-bajos dolgait. Ez viszont a nemességnek nem tetszett, mert közmondássá vált: „Nincsen nekünk uralkodónk, mert a kancellária lett a királyunk!" Pósa András cserepes legénynek már játékaik közepette mondta, hogy a szegények gyermekei az ő gyermekes játék bíráskodását milyen engedelmességgel tűrik. Tehát ajánlatos lenne, ha a szegénység védelmét a kancellária az Aranybullába felvenné és a tiltott rabszolga-kereskedelmet megszüntetnék, mivel egy disznópásztor nem tehet arról, hogy disznói elhullottak, mert malacokat lehet máshonnan is hozatni, de a kondás járását nagyon nehéz eltanulni. Ezek a tervezett intézkedések a főurak és főpapok elleni cselekedeteknek számítottak és előttük nem voltak népszerűek. Azt hitték, hogy a király nem akarja személyesen meghallgatni a birtokperek panaszait. Ezért a sok utazgatás a panaszosok vagyoni helyzetét megrontotta. Szállást nem tudtak biztosítani, mert Atilla városa leégett, Kurszán városában a főrendek nem foglalkoztak vendégfogadó szálláshelyek biztosításával. A pesti polgárság csak igen magas vendéglátó dénárokért biztosított ágyrajáró szállásokat. Tűzkárok miatt a megyei ispánok felemelték a füstpénzek szedését és ennek lebonyolítása végett elrendelték a kéményseprői intézményt, melynek vezetője a megyeispán melletti tűzbiztos lett. Béla kiskirályt és Pósa Pál kancelláriáját bántotta, hogy a köznemesek társadalmának vívmányát II. Endre király semmibe sem vette. Pannonhalma apátsága ugyanúgy ingyen fuvaroztatta terményeit Somogyból és Szlavóniából. A főurak újból csak halmozták az állásokat és Béla ifjú király korosztálya hiába várt állásokra. Béla kiskirálynak az sem tetszett, hogy az 1220-ban elvett feleségét 1222-ben apjának parancsára visszaküldették, de a pápa tanácsára Béla kiskirály 1223-ban visszafogadta, ezért apja haragja elől Ausztriába kellett menekülnie. Újból a pápának kellett közbelépnie, s így 1224-ben visszafogadta az országba és újból megbízta a Dráván túli területek kormányzásával. Közben az apja az Aranybulla után más át nem gondolt dolgokat is művelt. Vendég főurak előtt elszólta magát, hogy Csingiszkán uralomra jutása óta, 1200-tól Budavára levelezésében áll a most épülő Karakorummal. Ezt Szeben német ispánsága nyugaton, a mainzi érsekség titkosszolgálatának tudtára adta. Ennek a rágalmazó hírnek visszavonása végett 1224-ben II. Endre kiadta az „Andreánum" oklevelét, amelyben cserébe elismerte az erdélyi szászok szabadságát. Szászvárost a sebesi székelyek ispánságával együtt a szebeni ispánság kötelékébe utalta. Vajk utódai a székely köznemesekkel ezen intézkedés ellen tiltakoztak. A Gertrúd által 1210 előtt behozatott szászok már 1211-ben önálló államot akartak alapítani és várakat építettek, majd külön pénzt verettek. Még a pápa is mentesítette őket az erdélyi püspök és 985 az esztergomi érsek felügyelete alól. Gertrud halála után nyilvánosságra került az erdélyi szászok összeköttetése a mainzi érsekséggel és a pápasággal, ezért II. Endre nem tűrte tovább a szászok önálló

államalapítási terveit, hanem 1225-ben fegyveresen vonult be Szebenbe és kiverte az országból a német lovagrendet, akik Lengyelországba vonultak, ahol az északon lakó porosz pogányokat mentek megtéríteni. Itt önálló katolikus porosz lovagrendi államot alapítottak. Ezért a szászok helyett most Kunországnak a megtérítését mások vették át: a kolduló szerzetesek ferences és domonkos rendje. Sajnos, sok radnai és szebeni szász maradt ebben a két szerzetes rendben, amelyhez a régi Árpád-kori domonkosokat is csatolták. Ebben az időben a birtokadományozási perekkel foglalkozó Béla kiskirályt a főurak nyomására 1226-ban Erdély kormányzásával bízták meg, míg a Drávántúlt Kálmán herceg, az eddigi halicsi király kapta meg, majd András herceg Halics fejedelmévé vált. Így a kunok megtérítése Béla kiskirályra hárult. Róbert esztergomi érsek ravasz módon azt javasolta Bélának, hogy oldják fel az uruki-mani eredetű Pásztó, Zebegény, Pentele és Keszthely kolostorainak a fogadalmát az Árpád-ház intézményé nek kezelésétől. Azoknak a tagjait is vessék be a kunországi hittérítésbe, az erdélyi szászok visszamaradt domonkos és ferences rendi szerzetesei mellé beosztva. Ezen titkos intézkedést írásbeliség mellőzésével, csupán személyesen intézték, mert féltek az Árpád-házi nemesség felzúdulásától. Mivel ezen igaz szereteten alapuló szerzetesek alkalmasnak ígérkeztek nyelvtudásuk miatt a hittérítésre, Jászvásárra vezényelték őket a kolduló domonkosok csoportjába. Így az első domonkos kunországi érsek és a kolduló új domonkos szerzetesrend csodákat művelt, mivel már 1227-ben Barc fia, Tar vezér maga és az édesapja nevében felkereste Béla kiskirály irányításával Róbert érseket, hogy az ő kezéből hajlandók felvenni a nyugati-latinkereszténységet. Ekkor Róbert püspök a pápa engedélyével Erdélybe ment, ahol 15 000 kun lovast keresztelt meg. 1228-ban Róbert püspök egy Domonkos nevű szerzetest püspökké nevezett ki Kunországba a pásztói szerzetesek közül, akit Magyarkán az uruki-mani hívők Vantói érsekké tettek. Egy nagy hiba azonban megtörtént, mivel a jászvásári szerzetesrendben több szász és bajor szerzetes vezetőhelyeken megmaradt, akik a pápának a nagyszebeni megbízatásuk alatt mindig jelentéseket írtak a kialakult új helyzetről. II. Endre a vallási térnyerés mellett Halics térségében biztosítani akarta a keleti részek biztonságát és 1226-ban kisebb erőkkel Halicsban termett András fia megsegítésére, azonban ott vereséget szenvedett. Ugyes politikával 1227-ben a fia mégis Halics élére került, mivel a volt halicsi fejedelem leányát vette el feleségül. 1229-ben azonban az északi oroszok összeesküvése miatt András királyfi fogságba került és II. Endre és Béla kiskirály felmentő serege igencsak elcsigázva került vissza az országba. András királyfi kis árváit, mivel felesége meghalt, a jászvásári domonkosoknál nevelték fel. Béla erdélyi kiskirály serege azonban újabb sorlegénység állításával és a kunokkal kiegészült és még 1228-ban felszabadította a Szörényi bánságot, melyet a Pannon korszak értelmében újjá szervezett. Azonban Bodon vízparti része ogur-bolgár nyelven, míg a Vidin városrész görög-szláv keveredésű, új bolgár nyelven beszélt és ezek inkább Bizánchoz húztak. Mivel II. Endre király háborúi sok pénzbe kerültek, újból birtok-adományozásokhoz folyamodott. Ez azonban III. Honorius pápának nem tetszett, mivel a pápai tizedek befizetése ezáltal csökkent. Levelet írt Béla kiskirálynak: „II. Endre magyar király elidegenítéseket tett az országának kárára. Ezt Béla herceg szerezze vissza a volt és jelenlegi országrészében!" Béla kiskirály 1228 végén kez 986 dett hoz.zá Sopron megyében az örökadománvok visszaszerzéséhez. Ezen nyugat-magyarországi művelete 1231-ig tartott. Kálmán herceg, aki nagyon szerette testvérét, ekkor otthagyta még Zágrábot is, nehogy szembekerüljön Béla kiskirállyal és Eszék városába, a daragúzok székhelyére tette át székhelyét. Házasságon kívül egy árva Pósa lánytól iker gyermeke született, de Sikonda nem volt hajlandó hozzámenni feleségül, mivel Csepely fiát és Homoródka leányát csak uruki hiten volt hajlandó felnevelni. Mindkét gyermekével együtt az Avarbástyán lévő rimalányok kiképző táborába vo , nult, mivel Keszthely összes aranykincsét az ősi jog az uruki-rimalányoknak juttatta. Sikonda anyja özvegységében és leánya eltávozása miatt feleségül ment Szaporca Csák-nembéli özvegyemberhez és leányukat rávették, hogy a Sikonda névről Adorjásnak keresztelkedjen meg. Mindez megtörtént Budavárában, de II. Endre ennek el ' lenére sem volt hajlandó beleegyezni kedvenc fia házasságába, mivel a Csáknembélieknek már így is nagy volt a hatalmuk, hanem ragaszkodott a lengyel Salome hercegnővel kötött házasságához. Ettől viszont soha nem lett gyermek, mert eszmei, „Krisztusnak tetsző" életet éltek. II. Endre ebben a tekintetben nagyon szigorú volt, mert a Pósa és Csák-nembéliekkel szemben is azt vallotta, hogy ő nem akar találtgyermekkirályságot. Béla kiskirály ezen ősi történelmi házasság ideje alatt éppen a Csák-nembéli Miklóstól, Ugrin érsek testvérétől 16 birtokból 11-et már visszavett, de Endre király azokat 1232-ben újból visszaadta, mivel az újabb tervek végrehajtásához pénz kellett. Csák Miklós viszont az osztrák-német határ közelségében gazdaságának termelvényeit jól tudta értékesíteni. Ugyanúgy a szentgyörgyi és bazini grófok is visszanyerték birtokaikat 1232-ben újabb pénzkölcsönök miatt. IX. Gergely pápa gyakran írt az esz tergomi érseknek az izmaeliták és zsidók magyarországi kiváltságos helyzete miatt, amitől szerinte a katolikus hit megsemmisülhet. Ilyen viszonyok mellett került sor az Aranybulla 1231-es újabb megújítására az 1222belivel szemben. Az Aranybulla több ponttal gazdagodott, amely az egyházi nagybirtokosság érdekeit

szolgálta. A tizedek pénzben való szedését már nem tilalmazta. A só tárolásának engedélyezése az ország ban nem volt tiltott többé. Az egyházak falvai mentesültek a megyés ispánok ítélkezése alól. A nádort eltiltották attól, hogy egyházi személyeket házassági perekben he, lyettesítsen. Az 1231-es törvény felmentette az egyházak népeit a vármunkáktól, a kerítések, árkok és kézművesek munkáitól. Azt a nemest, aki beszállásolások kapcsán jogtalanság ügyében nem szolgáltatott igazságot, a püspök kiközösíthette. Hamis poroszlókkal az idézési tanúbizonyságok ne legyenek érvényesek, csak a megyéspüspök vagy káptalan által támogatva vagy a kolostorok által. Így a törvénykezés egyházi kezekbe került. Ez nagy befolyást biztosított volna az egyháznak a jogírásbeliség fejlesztésé ben, de ez nem valósult meg. Az 1222-es Aranybulla az egyházi és világi előkelők ellenállási jogát egyaránt biztosította, míg az 1231-es rendelkezés ezt csak az esztergomi érseknek adta meg, kiközösítés formájában. A nemesek mindazokat a cikkelyeket átmentették az 1231-es törvénybe, amelyeket az Aranybulla tartalmazott. Ezzel a nemesek hatalma a csúcspontjára jutott és az egyházi birtokosság szövetségesként lépett fel. Az összes, népet védő cikkelyek viszont hiányoztak belőle. Nem maradt törvénycikk arról, hogy a hatalmasok a szegényeket ne nyomják el, ki ne fosszák, hogy a várnépek birtokait feldúló ispánt tisztétől meg kell fosztani. A parasztokkal való bánásmódot elhallgatták, pedig a pusztaszeri törvények szerint elnézőknek kellett velük szemben lenni, mert az ő munkájuk az ország jólétét eredményezte. Ha a paraszt nem volt megelégedve sorsával, akkor a Madzsar megyékből 987 Badzsirt, Kerel, Palóc, Daragúz, Marúz, Nándor, Karatán vagy Határispánságokba mehetett az őszi munkák után és minden terményét magával vihette. Ezt a főurak, főpapok és a harcos nemesség igyekezett meggátolni. Később minden ingóságukat hátrahagyva megszöktek a zsarnok uraiktól és ha lovaikon megérkeztek a határispánságokba, úgy ott örömmel fogadták őket. Név szerint itt keresni senkit nem lehetett, mert az ottani névadó naptár szerint más nevet vettek fel. Erre jó példa volt a Pósa nembéli Sikondáról a Csák-nembélire való megkeresztelés, Adorjás névre. Tehát a nyolcas szaporodási elv alapján a 8-as Névadó Naptár szerepelt, amely a Határispánságokban és Lam herceg kézműves birodalmában volt érvényes. Halics és Ladomér a kunországi részekkel együtt adta a Tíznyíl Szövetséget. Az egyházi szervek mindenütt csak a nyugati Német-római Császárság neveit alkalmazták. Ezért legtöbb esetben a Tíznyíl Szövetsé~ nevei előnévnek számítottak, míg a római katolikus nevek csak keresztneveknek. Igy az eszéki Sikonda név Csákváron Adorjásra változhatott. A Csepely és Homoródka név azonban a gyermekek felnőtt koráig megmaradhatott. Újabb megkeresztelkedés után azonban a felnőtt ifjúság más nevet harcolhatott ki. Ha valakinek sikerült az Erdő-ispánságokba menekülnie, úgy a Tíznyíl Szövetségbe való nevét tetszés szerint megváltoztathatta. Ez ősiségi törvény volt. Az 1231-es rendelkezés arról sem szól, hogy a pénznek 1 évig kellett kitartania. A pénzverési jogot II. Endrétől meg lehetett vásárolni, így az izmaelita és zsidó pénzverési bérlők többször is vertek pénzt évenként. Az uralkodó osztály szabad kezet kapott a néppel szemben. Most már a király és az egyház pénzben követelte a nyestbőr adót, a füstpénzt és az egyházi tizedeket, amit korábban természetben fizettek. Ezekben a király is osztozott az egyházzal és a földesúrral. Elhagyták az Aranybulla azon cikkelyét, amely megtiltotta a tisztségek halmozását. Az 1231-es Aranybullát követően számottevő változás nem történt az egyházat sértő izmaelita és zsidó uralom vonatkozásában sem. Ezért Róbert esztergomi érsek 1232. február 2-án IX. Gergely jóváhagyásával Magyarországot kiközösítéssel sújtotta, hogy az izmaeliták, zsidók és bogumilok hatalmát megtörje. Ezen bajt még az is növelte, hogy az 1230-as évek elején hatalomra került Babenberg Frigyes az osztrák hercegségben és II. Endrével szemben megkezdte az ellenségeskedéseket. Királyunk egy kissé felszabadult a Halicson aratott győzelme után a keleti gondoktól és fiát, Andrást ekkor ültette újból Halics trónjára. A két oldalról jövő baj azonban módfelett bosszantotta, mert olyan váratlanul következett be, mintha közös akció lett volna. IX. Gergely titkos tárgyalásokon sérelmezte a keleti összeköttetést a Mongol Birodalommal és követelte a kunországi hittérítést. 1233-ban azonban az uralkodónkat más baj is érte, Jolánta királynő meghalt és Halicsból is újabb rossz hírek érkeztek. A pápaság tervei szerint Halicsot azért kellett mindenáron fenntartani, hogy a mongol világuralmi törekvéseket kivédje. Halicsban András fia ügyei rosszul álltak. Ekkor II. Endre újabb sereget gyűjtött és fiának a segítségére sietett, de a pápa, Babenberg Frigyes és a cseh uralkodó körök megszerkesztették a „Beregi-Egyezményt", amellyel Jakab prágai pápai követ még a beregi erdőkben utolérte, s itt fogadtatta el a királlyal az előre megszerkesztett egyezményt, amely a pápai-egyházi érvényesülést jelentette. Ezzel a magyar uralkodó a pápa hűbéressé gét elismerte. Szóbeli javaslatot kapott, hogy az uruki-mani és bogumil tanokat az országa területén szüntesse meg. Maga a „Beregi-Egyezmény" főként az izmaeliták és zsidók ügyében intézkedik és a sókereskedelem kérdéseit szabályozza. Eltiltja minden izmaelita és zsidó személy kinevezését a kamara, a pénzverés, a sóügyek, az adók intézése vezetésétől és más hi988

vatalokban való alkalmazástól. Elrendeli, hogy a keresztényektől jellel kell őket megkülönböztetni. Megtiltja, hogy keresztény rabszolgákat vásároljanak és velük keresztények házasságra lépjenek. Ezen Egyezmény visszaállítja az egyház jogát a sókereskedelemben. Biztosítja, hogy az egyházak kellő hasznot húzhassanak belőle, s előírja, hogy az egyhaznak fizetendo penzt, csak penzben es nem termenyben fizessék meg. A király kötelezte magát a régebben megvont sójövedelmek pótlására. Ezt IX. Gergely csak jó dénárokban volt hajlandó az esztergomi érsekség által elfogadni. Házassági ügyekben követelte, hogy egyházi bíróság ítélhessen. Az egyházi személyek mindenütt adómentesek legyenek. Ezzel IX. Gergely az egyházi nagybirtokosságot feljuttatta hatalma csúcspontjára. Halicsból visszajövet azonban II. Endre az egyezménynek egyáltalán nem tett eleget. Ebben az Álmos és Lebéd-ház tanácskozása is támogatta. Az uruki-mani, igaz szeretet egyházának tanait a bogumilok elképzeléseivel egyeztették és megállapították, hogy IX. Gergelynek az erőszakossága a velencei kalmárok természetéhez hasonló. Béla kiskirály lelkében háborgott a pápaság könyörtelen intézkedései ellen és az uruki-mani egyház tanaihoz vonzódott. Váradon összehívta az erdélyi rendeket és a kispapoknak engedélyezte a nősülést. Ezzel azt akarta bizonyítani, hogy hazánkban az elkövetkezendő időkben sok harcosra lesz szükség. Később ezen intézkedést csak Moldvára és a Szörényi bánságra alkalmazta. Ekkor Béla kiskirályt újabb családi sé relem érte. Édesapja 1234 májusában a családi tanács ellenében újból megnősült. A fiatal Estei Beatrix olasz grófnőt vette el feleségül és évi 10 000 dénár jövedelemmel látta el élete végéig. Miután a prágai Jakab követ hazatért Magyarországról, a pápa hozzájárulásával János boszniai püspök kimondta II. Endrére és Magyarországra az egyházi átkot a fizetségek elmaradása miatt. Róbert esztergomi érsek ehhez nem járult hozzá és a pápa is az egyházi átok feloldozása mellett volt. Béla kiskirály ezen kiátkozási komédiát teljesen figyelmen kívül hagyta és Jászvásáron a Szent-misét minden nap megtartatta. 1234 őszén az ifjú Béla király Pósa Pál kérésére elkísérte Pósa András és Jaák Géza csoportját Szakszinig és amikor visszajött, apja megrótta. Ugyanis félt attól, hogy András fia után őt is elveszti. II. Endre Kálmán öccsét a bogumil eretnekség leverésére buzdította, amely a pápa tetszését is kiváltotta. Maga János boszniai püspök is gyanúba került, hogy a bogumilokkal tart. II. Endre király tízévi haladékot kapott az osztrák békéért, mivel Haliccsal háborúzott Nyugat védelmében és ezen hosszú háborúskodás az ország fizetőképességét nagyon meggyengítette. Endre király azonban mégis bőkezű volt, amikor a kis Jolánta hercegnőt férjhez adta Jakab aragóniai királyhoz. Az osztrákok újból megkezdték az ellenségeskedéseket. Amikor meghallotta, hogy a felesége gyermeket vár, családja, maga Béla herceg és a szent életű Kálmán herceg is nagyon haragudott, mert olyan hírek terjedtek el, hogy Apod fia, Dénessel a mostohaanyjuk viszonyt folytatva, megszületett a kis öccsük, István. Az ifjú Béla király már a Gilgames koronával való megkoronázástól be volt avatva Pósa Pál kancellár által a keleti kapcsolatokba. A vele egykorú ifjúsággal együtt érlelődött meg benne a keletről mindig várható segítség tudata. Amikor Budavára kiküldött sámánképzésre egy-egy ötös fogatot, ezek a királyfiak tudtával történtek és a kiküldötteket úgy fogadták minden esetben, mint az uralkodóházának tagjait, hiszen mindannyian az Árpád, Kurszán, Lebéd, Pósa vagy Lam herceg leszármazottai voltak. Béla kiskirály ezt jól tudta és helyeselte. Mivel az Erdélyt kormányzó kiskirály főként csak az Álmos és Lebéd-házi főurakkal és köznemesekkel volt érintkezésben, úgy kezdett gondolkozni, mint egy Turfán és Van fejedelemségi leszármazott, holott 989 Magyarország főurai ekkor már a nyugati uralkodó körök hercegeivel, báróival és lovagrendjeivel házasodtak össze, főként Nyugat-Magyarországon. Amikor apja az Ausztriával vívott háborúskodásban 1235. szeptember 21-én meghalt, utolsó akarata szerint nem nyugaton, hanem Kelet-Magyarországon kívánta magát eltemettetni a Maros menti Egres kolostorában. Már majdnem elérte a hatvanadik életévét. Itt tűnt ki végső akaratában, hogy lelkében mindig keleti ember maradt Atilla véréből és Gilgames leszármazottjaként. Temetése, amelyet Béla ifjúkirály rendezett Egresen, IV Béla lelkében mély n~omot hagyott. Az ifjú király hevességé ben belátta, hogy Szent-Istvántól kezdve az Arpád-ház királyai legtöbbször csak nyugati keresztény uralkodóházak valamelyikéből nősültek és valóban a nyugati uralkodók gondolkozását vették át. Ezzel a kettősség gondolatával lépte át Egres kolostorának küszöbét és előre megérezte, milyen ádáz csatákat kell majd megvívnia a Királyi Tanácsban a különféle irányzatú főurakkal, érsekekkel és grófokkal, bárókkal és köznemesekkel, akik az uralkodó családhoz tartoznak. Megingott a keleti segítség gondolatában. A legjobb barátját, Györköt megbízta, hogy maradjon Jászvásáron és az ő kezében fusson össze minden szál, amik a Gilgames családi házat Karakorummal összekötötték. Lelki szemei előtt lejátszódott az „Andreánum" oklevél kierőszakolása a mainzi érsekség titkosszolgálatának eredményeként. Aztán a „Beregi-Egyezmény" keretein belül Magyarország kiátkozása a nyugati katolikus egyházból, az idegen ajkú boszniai püspök által. Mintha az egész keresztény világ csak a sókereskedelem, borkereskedelem vagy a pápának elküldendő pápai tizedek megfizetéséből állana. Apja mégiscsak részt vett az V keresztes hadjáratban, ahová Avaria magyar ajkú gályarabjai szállították a

vitézeket. Ennek tudatában a magyar vitézek csak úgy voltak hajlandók harcolni, ha a gályarabokat felszabadítják és hazahozzák. Hej rege rejtem 309. Arvisura Nyugat védelmében Fonyódrovása Kr. u. 1086-1260. (5120-5300. m.t.é.) Lam (Lambert-Lampért) herceg utódai felvirágoztatták Pestet és Dernő tárkányfejedelem alatt (1086-1150) hatalmas vasraktárt építettek a kecskeméti kapu közelében. Utána a fia, Pozsáló vette át (1150-1224) Petne fiával együtt a vasáruk kezelését és Pestet III. László korában a kiskirály parancsára befásíttatta. Budán, a Keszi tárkányok lakhelye előtt egy árvaházat építtetett a vasgyártás ágazataiban árván maradt gyermekek részére. Pozsáló unokája, Petne fia volt Boglár, aki az Aranyasszony szige tén elkezdte a sárkányos Dunna-hajók készítését és Pest tervszerű parkosítását. Boglár fia Fonyód (1198-1258) III. László királynak egyik játszótársa volt, aki a kiskirállyal nagyon sokat játszott a kurszánvárosi és pesti gyermekjátszótereken, amit még Boglár tárkányfejedelem készíttetett a kiskirály és a gyermekek szórakoztatására. Dernő tárkányfejedelem 1086-1150 Pozsáló erdő-ispán 1115-1174 990

Magyarország főurai ekkor már a nyugati uralkodó körök hercegeivel, báróival és lovagrendjeivel házasodtak össze, főként Nyugat-Magyarországon. Amikor apja az Ausztriával vívott háborúskodásban 1235. szeptember 21-én meghalt, utolsó akarata szerint nem nyugaton, hanem Kelet-Magyarországon kívánta magát eltemettetni a Maros menti Egres kolostorában. Már majdnem elérte a hatvanadik életévét. Itt tűnt ki végső akaratában, hogy lelkében mindig keleti ember maradt Atilla véréből és Gilgames leszármazottjaként. Temetése, amelyet Béla ifjúkirály rendezett Egresen, IV Béla lelkében mély n~omot hagyott. Az ifjú király hevességé ben belátta, hogy Szent-Istvántól kezdve az Arpád-ház királyai legtöbbször csak nyugati keresztény uralkodóházak valamelyikéből nősültek és valóban a nyugati uralkodók gondolkozását vették át. Ezzel a kettősség gondolatával lépte át Egres kolostorának küszöbét és előre megérezte, milyen ádáz csatákat kell majd megvívnia a Királyi Tanácsban a különféle irányzatú főurakkal, érsekekkel és grófokkal, bárókkal és köznemesekkel, akik az uralkodó családhoz tartoznak. Megingott a keleti segítség gondolatában. A legjobb barátját, Györköt megbízta, hogy maradjon Jászvásáron és az ő kezében fusson össze minden szál, amik a Gilgames családi házat Karakorummal összekötötték. Lelki szemei előtt lejátszódott az „Andreánum" oklevél kierőszakolása a mainzi érsekség titkosszolgálatának eredményeként. Aztán a „Beregi-Egyezmény" keretein belül Magyarország kiátkozása a nyugati katolikus egyházból, az idegen ajkú boszniai püspök által. Mintha az egész keresztény világ csak a sókereskedelem, borkereskedelem vagy a pápának elküldendő pápai tizedek megfizetéséből állana. Apja mégiscsak részt vett az V keresztes hadjáratban, ahová Avaria magyar ajkú gályarabjai szállították a vitézeket. Ennek tudatában a magyar vitézek csak úgy voltak hajlandók harcolni, ha a gályarabokat felszabadítják és hazahozzák. Hej rege rejtem Nyugat védelmében Fonyód rovása m.t.é.)

309. Arvisura Kr. u. 1086-1260. (5120-5300.

Lam (Lambert-Lampért) herceg utódai felvirágoztatták Pestet és Dernő tárkányfejedelem alatt (1086-1150) hatalmas vasraktárt építettek a kecskeméti kapu közelében. Utána a fia, Pozsáló vette át (1150-1224) Petne fiával együtt a vasáruk kezelését és Pestet III. László korában a kiskirály parancsára befásíttatta. Budán, a Keszi tárkányok lakhelye előtt egy árvaházat építtetett a vasgyártás ágazataiban árván maradt gyermekek részére. Pozsáló unokája, Petne fia volt Boglár, aki az Aranyasszony szige tén elkezdte a sárkányos Dunna-hajók készítését és Pest tervszerű parkosítását. Boglár fia Fonyód (1198-1258) III. László királynak egyik játszótársa volt, aki a kiskirállyal nagyon sokat játszott a kurszánvárosi és pesti gyermekjátszótereken, amit még Boglár tárkányfejedelem készíttetett a kiskirály és a gyermekek szórakoztatására. Dernő tárkányfejedelem 1086-1150 Pozsáló erdő-ispán 1115-1174

990 Petne tárkányfejedelem 1150-1224 Boglár tárkányfejedelem 1172-1230 Virány tárkányfejedelem Fonyód külügyi-sámán 1195-1241 1198-1258 Fonyód sámán tervbe vette, hogy az Aranyasszonyok szigetén készít olyan kis sárkányos bödönhajót, amelyet Szakszinban látott Kunország fővárosában. Ezen bödönhajó egyik jól sikerült példányát Balaton vízkirálynő tavához szállította el 6 ökrös szekérrel Jolánta királynő és francia udvartartása kívánságára. Ezen sorozatban tovább készített kis bödönhajóknak az Aranyasszony sziget és Pest átkelő forgalma is nagy hasznát vette. 1220-ban Deédes aranyasszony és Lam herceg utódaiból kellett kiállítani a sámánképzésre elküldött ifjak csoportját. Így Mohos vitéz csoportjában Fonyód is szerepelt, mivel franciául és oroszul kiválóan beszélt. Pósa Pál kancelláriájában is dolgozott francia levelek fordításán és a halicsi levelezéseket is ő intézte. 1220-1225 között volt Bugátban és Karakórumban kiképzésen, ahol megfigyelte a mongol uralom gyorsposta forgalmát. Amikor hazajött Karakórumból, 1225-1235-ig kiépítette Jászvásár és Várad, Várad és Budavár, valamint Budavár-Bécs gyorsszekér forgalmát. Így Magyarka-Szakszin-Jászvásár-Budavár és Sopron között minden héten beindították a mongolokéhoz hasonló gyorsposta járatot. Fonyód 1235-ben kapott parancsot a Balaton sárkányos-bödönhajó forgalmának a bővítésére. Ekkor kezdett a Keszthely domonkosrendi apáca kolostorának Arvisura gyűjteményével foglalkozni. Ez az intézmény eddig az uruki-mani keresztényeknek a birtokában volt. Ugyanis az Álmos- és Lebéd-ház aranyasszonyainak idősebb tagjai Keszt aranyasszony gazdaságát minden esetben örökölték. A férjnélküli, házsártos vénlányok és öregasszonyok szívesebben beszélgettek egymással, mert a fiatalabb korosztály és az idegen származásúak csak kinevették és gyűlölték őket, mivel Bős-tudun a feleségének olyan sok kincset és aranyat hagyott, hogy abból egy kis kerti munka mellett bőségesen megélhettek. Mindkét fejedelmi ház öregjei ezen intézményt anyagilag támogatták. Újabban az esztergomi érsekség támadni kezdte a manichizmus vádjával Keszthely aranyasszony intézményét, ezért minden ősi rovást Budavárába szállítottak. Ezen rovásokat kezdte el tanulmányozni Fonyód, a mongol levelezések ügyintézése mellett. Bugátban megtanulta az ujgurok és mongolok tárkány-rovását és a háromféle rovás tartalmát egyeztette. Végeredményben arra jött rá, hogy bennünket Ordosz térségében és a Duna mellett minden nép gyűlölt és ha lehetett, veszély esetén belénk mart. Erre Pósa Pál figyelmét is felhívta. A kancelláriában a mongolok titkos levelezésén kívül a Szeldzsuk Szultánság levelezéseit is intézte. Részt vett az 1240. augusztus 15-én Aranyasszony napjára összehívott Királyi Tanácsban és jegyzőkönyvezte az eddigi legviharosabb összejövetelt a Magyar Királyság történetében. Ezáltal jogot szerzett IV Béla megbízásából a 309-ik Arvisura megírására. 1214. augusztus 20-án az ifjú Béla herceg elhívta Boglár tárkányfejedelem fiát is a kíséretében Vasvárra, hogy Fonyód is tanúja legyen a hagyományos Gilgames koronával való koronázásnak, amelynek ugyanúgy kellett megtörténnie, mint hajdanán a pesti vaskertben való játékuk alkalmával. Ez a koronázás azonban nem úgy zajlott le, mint a nagykorú Árpád ivadékoknak a koronázása, hanem a legszűkebb királyi csa ládban és a Csák, Pósa és Lam hercegifjak jelenlétében. A kalocsai, esztergomi és az 991 egri, a jelenlegi Árpád-házi érsek jelenlétében mint a Lebéd-házi családok képviselője vett részt. A Szent László király részére elkészített hármas korona csak mellékes szerepet játszott, mivel az egy gyermeknek még nagyon nehéz lett volna, hanem a Gilgames korából megmaradt fejkorona részével koronázták meg, mint Gilgames véréből származó utódot kiskirálynak. A hármas koronát csak a 8 éves kiskirály feje fólé tartották Pósa Pál és az egri Lebéd-házi érsek. Utána Lam herceg volt udvartartását és a Csák és a Pósanembélieket megvendégelték. A vasvári gyermekseregnek pedig hadijátékot rendeztek. IV Bélát 1235. október 14-én, 24 nappal az apja halála után koronázták meg Tarcsa napján, Székesfehérváron a három keresztény egyház koronáiból összeszerkesztett koronával, mivel Esztergomban a vár királyi részén építkezések folytak. A koronázási dombhoz azonban csak 63 vármegyéből hoztak fóldet, mert a 9 Dalmáciával határos határőrkerületből a főurak nem voltak hajlandók a koronázáson megjelenni. A trónralépés után ugyanis IV Béla és felesége Endre király harmadik feleségét távozásra szólította fel. Az Öreg-királynő jogán azonban Estei Beatrix összehívatta a Királyi Tanácsot és ott bejelentette, hogy II. Endrétől gyermeke fog születni. Ekkor a Dalmáciával határos, vagy rokonszenvező megyékben a pártoskodó főurak a zágrábi püspökkel összefogtak és úgy döntöttek, hogy nem képviseltetik magukat az ispánságok által küldendő tisztelet- hűség földjével a koronázáson. A királynéra ráfogták, hogy a gyermek nem II. Endrétől, hanem Apod fia Dénes nádortól származik, akit Béla király apja és anyja halálában is részesnek sejtettek. Mivel ekkor még Mária királynénak csak lányai születtek, Kálmán hercegnek meg csak törvényen kívüli utódjai és András hercegnek is csak fattyúgyermekei voltak, amivel még halála előtt sem dicsekedett, Beatrix királynőt elzáratták. Egy német követség látogatásakor, akik beszélni akartak vele, tudott csak a börtönből távozni és véletlen folytán, férfiruhába öltözve az előlovasokkal távozott az országból. Családi látogatói Itáliából csak egy hét múlva

indultak el. Ekkor Beatrix már Bécsben volt, ahol rövidesen megszülte fiát, István herceget, a későbbi III. Endre apját. Ezt a fiút azonban senki nem ismerte el családtagnak. II. Frigyes császár azonban védelmébe vette. IV Béla Dénes nádort megvakíttatta, pedig származását tekintve Csák-nembéli főúr volt. Az idegen főurak anyja meggyilkolásával gyanúsították és így büntetés alá került. Gertrúd meggyilkolásának minden vádja csak a magyarokat sújtotta, s ezeket elítélték, kínozták és vagyon elkobzásokat foganatosítottak. Főként olyan személyekre sújtottak, akik a németek uralmát nem szerették. Mindez azonban csak a belső ellenség a vádaskodása volt, mert Gertrúd gyilkosai már régen nem éltek. IV Béla idegen környezete azonban nem elégedett meg ennyivel, hanem tovább folytatták a birtok-elkobzások folyamatát, s ezzel csak magyarokat sújtottak. Így sikerült az új királynak a nemesi társadalmat magára haragítani. Sérelmüket a birtokukban megcsonkított nemesek igyekeztek a szegényeken behozni. Panasznapokon hangsúlyozta, hogy nem kívánja a családi együvétartozás rendszerét fenntartani. Megtiltja és megszigo rítja a költözködési jogot. Pósa Pállal és hírszolgálatával azonban a jó viszonyt mindvégig fenntartotta és az udvari kancelláriát kibővítette. Nagyapjának, III. Bélának görög mintára megszerkesztett kancelláriáját továbbfejlesztve elrendelte, hogy a hunok, avarok és magyarok által kiépített régi alagút-rendszer kijáratához mindenüvé komoly épületeket emeljenek, és azokat bástyákkal védjék. Kívánsága szerint csak a főnemesek legfontosabb ügyeit kellett a király elé terjeszteni, míg a kisebb ügyekben a kancellária egyes vezetői intézkedtek. Itt kötelező volt régi római szokás szerint mindenkinek addig vár992 ni, amíg az ügye elintézésre nem kerül. Ez nagyon korszerű lett volna, amelyet nyugaton már bevezettek. De minden nemes csak arra gondolt, hogy a király a panaszaikat nem akarja meghallgatni. Ez az eljárás sok esetben a peres felekre nézve nagy veszteséggel járt, mivel az ország távoli részeiből érkezők nem tudták bevárni az ügyük rendezését, s így anyagiakban nagyon leromlottak. Ez már mindenkit érintett, nemcsak a nemességet. Mivel az ország fővárosa 1235 októberétől Budavára lett, Virány tárkányfejedelem, Fonyód legnagyobb bátyja vendéglátó házakat és lóállásokat építtetett Budavára, Kurszánvára, Atilla-város és Pest térségében, hogy a pereskedőket és a királyi kihallgatásra várókat méltóképpen fogadhassák. Fonyód vendégháza az Avarbástya közelében volt, míg Virány vendégháza vele szemben, a budai hegyvidéken a Budavár-Budakeszi alagút középtáján. Később ezt Virányos várának nevezték, amíg a tatárok fel nem gyújtották. Még Béla kiskirály erdélyi kormányzóságának idején történt a kunok megtérítése. A német lovagrendek kiűzése után Béla kiskirály vette a kezébe ezen fontos kérdés rendezését 1225-től 1230-ig. Ekkor a Királyi,Tanács döntése értelmében az első esztergomi érseknek a nevéről elnevezett Arpád-házi Domonkosrendet Pásztó, Zebegény, Pentele és Keszthely térségéből fokozatosan Jászvásárra telepítették. Kurszán várának Szent István király Domonkos-rendjét azonban a nagy tűzvész után is fenntartották, míg a váci püspökséget a király átengedte az esztergomi érsekségnek, de a fehérvári esperességet mindvégig fenntartották. Barc-Tar kunjainak megtérítése a pápát is fellelkesítette. A jászvásári Domonkos-Ferencesrendbe megbízott szerzeteseit beépíttette, s így a keleti hittérítés a pápa keleti elgondolásainak is az alapját képezte. Köztudott dolog volt, hogy keleten magyar népcsoportok élnek. 1232-ben a pápa tudtával 4 fő domonkos szerzetes 3 éven át ment tengeren és szárazföldön át kelet felé, de nem tudtak a nyomukra akadni, csak Ottónak sikerült kereskedőnek öltözve elvetődnie egy pogány országba, ahol néhányan magyarul beszéltek. Mivel társai kidőltek, elindult visszafelé Magyarországra. Jászvásárra érve már haldokolt. A német gyóntató szerzetesnek a Volgamelléki Bolgár város környékét jelölte meg. A sámánizmusban járatos magyar domonkos-szerzetesek elővették a magyarság kialakulásának térkép-vázlatát, amely szerint Bolgár városa a Jenő és Nyék törzs közelében volt. Mire a Jászvásár-Várad között gyorsszekér járattal Csucsához ért, meghalt. Előrejelzése viszont elárulta, hogy badzsirt-magyarok még szép számmal élnek azon a vidéken. " A pápa kérésére az ifjú Béla király a saját költségén küldött újabb 4 társat. Bizáncon keresztül Keletre hajóztak, mivel a tatárok a Szakszin-Magyarka gyorsszekér járatot megszüntették. Julianus, Gerhardus és társai a Kaukázus lábáig hajóztak. Később 2 társuk a tatároktól való rettegésük miatt megszökött és Julianus Gerhardussal kettesben ment észak felé. Gerhardus ételmérgezésben meghalt. Julianus, aki az ifjú királytól megtudta, hogy Ottó és a sámánok térképe után hol kell kereskednie, egy mohamedán papnak lett a szolgálója és eljutott annak a révén Nagy-Bolgárországba, ahol egy olyan nővel találkozott, aki bolgár emberhez ment nőül, de minden nyáron a hegyi ünnepélyre haza szokott menni a gyermekeivel. Ez az asszony elvezette a magyarok felé vezető útra. Megtalálta őket az Etil folyó partján. Azok módfelett megörültek és királyukról érdeklődve megvendégelték. Elmondták, hogy kelet felé itt is van Béla folyó, ahol a Béla törzs és a Gyarmat törzs maradványai élnek és a Jenő törzzsel egy fejedelemséget alkotnak, Füzesgyarmat székhellyel. Régi hagyományukból tudják, hogy a magyarok tőlük származnak. Innen azonban az ifjúság Magyarka 993 felé vándorolt és a kazárok önkényeskedése miatt Atilla birodalmába távoztak. Minden öt évben Kürt fejedelem rokonlátogatás címén sámánokat küld Budavárra, majd Szakszinon keresztül hazatér a kalandozó ifjúság. Egy tatár követ futott be a tatárok gyorsszekér-járatával és elmondta, hogy a tatárok a németek ellen készülnek háborúba, egy másik sereg meg a perzsák ellen. Julianust kedvesen marasztalták, de

Oroszés Lengyelországon keresztül 1236 karácsonyán a Szepességbe érkezett és meghalt. Erről Richardus atya küldött jelentést Kézsmárkról Esztergomon át Rómába. Sáros várának Erdőispánja pedig személyesen vitte el írásbeli jelentését Pósa Pálnak, aki Julianus adatait IV Béla elé terjesztette. Richardus jelentése alapján IX. Gergely pápa 1237-ben újabb négy megbízható barátot küldött BaskírMagyarországba, de a nagy tatártámadás ekkor már szétszórta a magyarságot. Julianus még arról tudósított, hogy a tatárok serege Suzdal felé közeledik. Batu-kán a sereg vezére, aki Németországba, Bajdár Lengyelországba, Kádán meg Bizánc felé vonul. Sejbán herceg hírszerzéssel foglalkozik. IV Béla, akinek Barc-Tar megtért kunjai révén jó összeköttetése volt a kunokkal, amikor a tatároknak ellenálló kunokat Köttöny vezetésével befogadta az országba, magát a kun népet is megosztotta, mert a kunok javarésze a megtért kunokkal együtt a tatárok ellen akart harcolni, mivel az Aranyhorda szétverte őket, míg a pogánynak maradt kunok a 24 Hun Törzsszövetség álmát akarták megvalósítani, a Nagyvízig menő terjeszkedést. Ezért Béla király a magyar nemesek megbízhatatlansága miatt a kunokat a Jász-síkság közepére telepítette. Ez a mongol vezetőségnek tudomására jutott. A tatárok éjjel-nappal tárgyalták, hogy mitévők legyenek Magyarországgal szemben. IV Béla még kiskirály idejében szívvel-lélekkel mellette volt az Égi-Birodalom terjeszkedésének. Amíg Batu-kán nem volt meggyőződve Béla király szószegéséről, elhatározott célja volt, hogy a győztes hadak élén Mani-uruki hittel Mainznál fognak találkozni. A megvert Köttöny befogadása miatt Batu-kán levelet írt IV Bélának, vajon mivel indokolja a kunok befogadását: „Tudom, hogy gazdag és hatalmas király vagy, sok a katonád, vannak jó hadvezéreid és egyedül kormányzol egy gazdag, nagy országot. Ezért nehéz önként alávetned magadat a céljaink érdekének, mégis jobb és üdvösebb, ha önként behódolnál nekem, mivel megtudtam ezenfelül, hogy a kun szolganépemet oltalmad alatt tartod. Ezért utasítalak Téged, hogy ezeket a jövőben ne tedd, ne tartsad magadnál, mert nem tartoznak a hadrendedbe és miattuk ne kerülj velem szembe. Nekik könnyebb elmene külni előlem, mint Neked, mivel nem lévén házaik, sátoraikkal vándorolva talán el tudnak menekülni, de Te a népeddel, akik házakban laktok, váraid és városaid vannak, hogy fogsz menekülni a kezeim közül? Én Odögej-Ogotáj parancsára ajánlatosnak tartom, hogy velünk együtt indulj el Nyugat felé és Mainznál találkozunk! Okos ember nem szegi meg a szavát, hanem talpát a földre, tenyerét a fűre teszi, mert sorsunkat az Égiek intézik!" Julianus a szepesi Erdőispánnak beszámolt arról, hogyan harcol tízes, százas, ezres és tömény rendben a mongol hadsereg. Kiválóan nyilaznak és az elfoglalt területek főembereit megölik, a katonákat és parasztokat pedig a saját hadaikban maguk előtt küldik a csatába. Ha győznek, akkor sem kapnak kegyelmet. Várat nem ostromolnak, hanem a népet kifosztják és azokat küldik uraik várának elfoglalására. IV Béla helytelenül, 1235-től, hivatalos uralkodásának elejétől csak az édesanyja megölésének a megbosszulására gondolt. Pedig Dénes nádor, mint a Csák-nembéli, 994 Árpád-házi tagok vezető embere már 1210-ben kidolgozta az új gazdaságpolitika tervét. Amikor a király a legnagyobb hasznát vehette volna, bosszúból megvakíttatta. Utána a Kaán nemzetség Gyula nevű vezetője került börtönbe, így az egész nemzetséget magára haragította. Kemény fegyelmet vezetett be, megtiltotta, hogy római szo , kás szerint jelenlétében senki leülni merészkedjen, a püspököket és hercegeket kivéve, amin még az egyszerű köznép is megbotránkozott. Amíg más király hadból jövet I falvakat és birtokokat adományozott hős vitézeinek, addig Béla folytatta az 1231-ben elkezdett birtok visszavételeket, amit most már az apai szigor nélkül, sikeresen végezhetett. Az új király a III. Béla király-kori állapotokat akarta visszaállítani. Az egyházi birtokok visszavétele azonban IX. Gergely fellépését váltotta ki, bár a pápát most a II. Frigyes elleni háborúskodás kötötte le. Mária királynő nem tanácsolta, hogy még a pápasággal is ujjat húzzanak. A várjobbágyok ekkor felhasználták a birtok-vissza szerzési lehetőséget arra, hogy a várfóldekkel együtt saját, önálló rendelkezésű ingatlanjaikat gyarapítsák. Ugyanis családtagjaik szaporodása miatt egypár ekényi erdőt kürtottak a várbirtokokból. 1238-ban IV Béla hozzákezdett az egyházi birtokok visszaadásához, abban a reményben, hogy IX. Gergely keresztes hadak mozgósításával segíteni fogja Magyarországot a mongol terjeszkedés ellen. 1239-ben a király hozzákezdett a királyi várnép elemi jogának megállapításához. Nyugatról jött vendég főurak tanácsára IV Béla bevezette azon bevált módszert, hogy bárkinek a panaszos dolgát csak úgy intézték el, ha valaki kérvényt nyújtott be az ügyének elintézése végett. Az egyszerűbb dolgokat a kancellária beosztottjai intézték el István és Kálmán király törvényei alapján, vagy pedig a két Aranybullát vették alapul. Ha nem találtak rá más módot, a pusztaszeri szerződésre hivatkoztak. Erre , mondták azt a nemesek: „Nekik nincsen királyuk, csak kancellárjuk!" Még a főurak nagy részét is bántotta IV Béla viselkedésében, hogy csak a vendég főurakkal tárgyalt I és a Csák, Kurszán, Pósa és Lam herceg nembélieket semmibe sem vette, sőt a Csák nembélieket ha csak lehetett, mellőzte. Pedig a Mongol Törzsszövetség ekkor már elI, indult hódító útján. Mária királynő, mint egy valódi császárlány, levelezni kezdett a külfóldi uralkodó körökkel és mindenünnen

biztos ígéretekkel válaszoltak. A királyi család még bízott abban, hogy az V keresztes hadjárat viszonzásaként támogatják, Pósa Pál azonban még idejében figyelmeztette a királyt a veszélyre. A mongolok Égi-Birodalma azonban Dzsingisz-kán óta, az 1200-as évek elejétől fokozatosan meghódította a 24 Hun Törzsszövetség egykori birodalmát. Akik nem hódoltak be nekik, azokat legyőzték. Aki szövetségesként melléjük állott, azokat bevették a mongolok Égi-Birodalmába. A hosszú életű Csadaj fősámán kérésére még Kutula kagán beindította 1190-ben az Égi-Birodalom szellemi vezetőinek képzését. Így Pósa Pál óta 5 évenként egy-egy ötös fogatú sámáncsoport ment Bugátba, majd Kambalukba. Minden 24 Hun Törzsszövetségbeli népet felszítottak az egyesülésre. Sok törzs, így a tatárok is az új eszme mellé álltak. Az északi Aranyhorda birodalmát a magukénak tudhatták és délkeleten is egy újabb tatár birodalom van kialakulóban. Így történt a kunok esetében is. Először felszólították az egyesülésre őket, de a kunok ellenálltak és legyőzték őket. A Barc-Tar-féle keresztény kunok vezetésével IV Béla király hívására bejöttek Magyarország területére, a magyar hadsereg megerősítése végett. Pósa Pál figyelmeztette IV Bélát, hogy minden eshetőségre fel kell készülnie, mert az Aranyhorda hadereje 10 töményből áll, a déli haderő újabb 10 tömény, míg a Lengyelországot megszálló Bajdár haderő a harmadik 10 tömény első vonalbeli sereget teszi ki. A madzsar és badzsirt haderőt 20 töményre becsülte a mongol Odögej-Ogotáj 995

fővezér hadvezetése. Így a tartalék 10 tömény kerel-palóc haderővel már megjelenhettünk volna a nyugati térségben. A legnagyobb baj az volt, hogy senki nem bízott meg senkiben. Pósa Pált a király Boszniába küldte esetleges menekülésének előkészítésére, mert a nyugati vendég főurakban nem bízhatott meg. Ezért Pósa Pált magas egyházi méltóságba helyezte. IV Béla összehívatta a 100 tagú Királyi Tanácsot, amelyben 63 ispán, 11 erdőispán, 10 érsek és püspök, valamint 16 Árpád-házi főúr szavazása alapján 52-48 arányban úgy döntöttek, hogy „Nyugat védelmében ellenállnak a mongol haderőnek!" A nyugati keresztény államokkal együtt felveszik a harcot a Mongol Törzsszövetség terjeszkedése ellen. Ekkor Béla király Jászvásárra lovagolt és a küldöttségét Szakszinba irányítva a mongol terjeszkedés elől menekülő kunokat az országába behívta. Ekkor 40 000 kun harcos vonult be az országba családtagjaikkal együtt a Havasalföldön és Szörénytornyán keresztül. Temesvárra érve, a király 72 csoportban akarta a magyar töményekbe betelepíteni őket, de a kunok követelték, hogy legfeljebb 4 töménybe telepítsék őket, mivel harci egységük ezt megköveteli. Béla és Mária királynő kérését minden ellenvetés nélkül teljesítették, mindannyian megkeresztelkedtek. Megtelepedett életmódról azonban hallani sem akartak. A gyepűkön legeltették állatállományukat és betörtek a falvakba, loptak, nőket raboltak. A magyarok feldühödtek a gyepűk elfoglalása miatt és ellenálltak. A király azonban a panaszra érkező magyar nemesekre ráparancsolt, hogy hagyják nyugodtan élni a kunokat. Panaszos ügyekben a kunoknak adott igazat a magyarokkal és a németekkel szemben is. Előzékenysége némileg lecsillapította a kunokat, de ekkor a kunok vérszemet kaptak. A nemesség lázongani kezdett a király ellen. IV Béla király az 50 sámánképzős megbízottjával együtt tisztában volt a mongolok erejével, hiszen 1200 körül a kánok, nojanok, nőkörök és a lovasok vasfegyelemben éltek. Dzsingisz-kán szervezése folytán már 1221-ben befejezték Belső-Ázsia meghódítását. 1220 végén Azerbajdzsán és Grúzia meghódítása után az Alánokig és Kipcsákokig jutottak. Már Kuma-Magyarország is behódolt nekik és megverték az oroszokat. A főpapság révén tudomást szerzett a pápaság a kisarányú, Királyi Tanácsbeli szavazatkülönbségről. A papságnak a németekből való ispánok mellett már majdnem a mongolokhoz való átállástól kellett félnie. Ezért az országot nyugatról, keletről és a 40 000 kun harcos révén kívülről, belülről is pártokra szaggatták. Az 1236-ban megindított „Nagy mongol támadás" lassan Oroszországon, Kunországon át 1240-ben már Kievet is elfoglalta és 1240 telén már a Kárpátokon is átcsapott. Ekkor kellett volna az 1190-es évek óta kiképzett nemesi ifjaknak IV Béla hadseregével Avaria elfoglalására megindulni. Karakórumban okmányok voltak arra vonatkozólag, hogy Avaria a mai Magyarországnak a nyugati része, amelyet hazugsággal a német-bajor telepesek részére átjátszottak és az ott élő magyarságot gályarabságban elpusztították, vagy pedig németek hittérítésének áldozatául estek és elnémetesedtek. Ezen vidékek az Encs vonaláig Avariához tartoztak és az Inn folyó mellett volt rajzaik szerint a gyepűhatár. Már Avaria elfoglalása után is gyakran megszegték azon törvényt, hogy soha nem lépik át a közös magyar-avar hon határát. Gyakran be-be csapnak a németek hódítóként Magyarország területére, de a Mongol Törzsszövetség a magyarok oldalára áll. IV Béla udvari kancelláriája tisztában volt a mongolok erejével, hiszen a sámánképzősök a Domonkosok rendjével együtt megközelítően azonos, súlyos képet festettek a bekövetkezendő dolgokról. Julianus barát egy külön jelentése megérkezett a Kancelláriába és Béla királyhoz is. Ebben tudatta, hogy a mongol postajárat lemészár996

lása miatt az Aranyhorda Baskír-Magyarországot szétszórta, míg a katonakorbeli ifjúságot a németek elleni támadó seregébe beosztotta. Minden falu élére mongol katonákat nevezett ki bírónak, hogy hadsereg utánpótlásában hiány ne mutatkozzék. Nekik a századosaik és ezredeseik révén tudomásukra hozták, hogy megindították a Mainzig menő hadműveleteket. Kiev elfoglalása után értesítette Csadáj Ogödej-Ogotáj harcoló seregét Béla király átállásáról a római pápa oldalára. Csadáj egy újabb levelet is küldött Pósa Andrással a magyar királynak, hogy a keresztény világban nagyon fognak csalódni és gúnyolódni fognak a magyarok jóhiszeműségén. Csadáj követelte a 72 tömény felriasztását és 20 tömény első vonalba való felvonultatását. 1240-ben azonban almavirágzástól az almaszüretig semmi nem történt Magyarországon, csak esztelen pártoskodás folyt. IV Béla nem riasztotta fel a hadseregét, csak a véres kardot hordoztatta meg a mongolok elleni háborúra. Pedig amikor a mongolok elérték a Kárpátok területét, nekünk be kellett volna vonulnunk Avaria területére és követelni kellett volna a római és görög gályákra hurcolt magyar legénység visszahozását. Mivel azonban semmi mozgás nem történt, a mongolok felgyújtották a fagerendákból épült „Oroszfalat" és játszi könnyedséggel, 40 000 mordvin fejszés erdőirtása után bevonultak a Kárpátok szorosain át a Kabarföldre, amelyet ők Kerelnek neveztek. Mivel Béla király nem indult meg Avaria felé, a mongol sereg a Kárpátokig lévő országokat végigdúlva betört Magyarországra Batu kán öccsének, Sejbán hercegnek a vezetésével. II. Frigyes tudomást szerzett Pósa András híradásáról és a bécsi udvarból Pestre lovagolt, közben azonban Sejbán előőrseivel megütközött és egypár tatár harcost levágatott. Utána parancsot adott a pesti polgároknak a zavarkeltésre, akik hangosan ordítoztak, hogy minden kun vitéz a tatárok egyik előőrse. Köttöny kun királyt az Aranyasszonyok szigetén lévő szállásán megrohanták és megölték a családjával, vitézeivel együtt. Ebben Frigyes kísérete is részt vett. Erre a 40 000 kun harcos mindent feldúlva elhagyta az országot. Ezek után a legfelsőbb mongol hadvezetőség kiadta a parancsot IV Béla király megbüntetésére. 1240 karácsonyán a tatárok a határmenti területek pusztítását végezték. Batu kánt a német síkságról egy aranypajcás paranccsal visszafordították Magyarország felé. 1241 márciusában felderítői már Pest alatt jártak. A 40 000 mordvin fejszés tavaszra előkészítette a sereg bevonulását. A fagyon megtisztították az utakat és az iható kutak mellett sóállomásokat létesítettek. Az erődítményeket kikerülték, majd Szarvastor havában mindet felgyújtották. Eredetileg Bajdárt Lengyelországba és a Baltikumba irányították, Batu-kánt Németországba Mainzig, Béla királyt Passauig, míg Kadánt egészen Bizáncig indították volna el. Az átállás miatt Batu-kán seregét a Vereckei szoroson és Trencsénen keresztül, Duklán át Magyarországra vezényelték, míg Kadánt Bizánc helyett Erdélyen keresztül hazánkba irányították, míg Szubotáj Kievben várta a fejleményeket. IV Béla a Kárpátok szorosait kétszer is végigjárta és az „Orosz-kaput" a nádorra bízta. Batu-kán parancsára a fából való kis erődöket felgyújtották és a fejszések vezetésével március elején a tatár sereg elözönlötte a síkságot. A nádor 4 nap alatt, éjjel is lovagolva elérte Pestet, ahol a királynak jelentette, hogy a tatárok áttörték a védelmi vonalakat. Így Batu-kán a Duklán át, míg Sejbán öccse a Vereckei szoroson át 100 000 főnyi sereggel betört az ország területére. 1241. március 15-én már Pesten voltak és 17-én Vácot felégették. Frigyes, aki már tatárokat is ölt, látogatása után Béla királyt meggyőzte, hogy Köttönyt a legjobb lesz, ha őrizetbe veszi, mert a közvélemény szerint a kunok a tatároknak csak előhadai és majd Magyarország ellen fordulnak. A meg 997 sértett főurak nagy része nyugatra szökött, a hangadók viszont azt mondták: „Harcoljon a király azzal, akiknek a jószágainkat adta! Harcoljon a papokkal, mondják ki a tatárokra az „Egyházi átkot és harcoljon a kedves kunjaival!" A kunok fellázadtak a királyi család meggyilkolása miatt, s mindent feldúlva Bulgáriába vonultak. Szerteoszlott IV Béla álma a 100 000-es magyar-kun seregről, holott a véres-kard meghordozása esetén legalább háromszor ennyi lovasnak kellett volna megjelenni. A Csák-nembéli Ugron kalocsai érsek már azzal kezdte Béla királyt gyanúsítani, hogy nincs bátorsága megütközni a tatárokkal. Dénes nádor a határispánságok töményével és a Halicsból hazamenekült magyar nemesekkel a Kárpátokban megütköztek ugyan a tatár sereggel, de azok az apró lovaikon a hegyeken és erdőkön keresztül körülvették őket és csak nehezen tudtak a nyílvesszőiktől megmenekülni. A megmaradt nádori csapatot a tatárok egy mocsaras helyre csalták és alig tudtak a gyűrűjükből kimenekülni. Ditró Erdőispán a Radnóti részen megütközött a Bordói szorosban a tatárokkal, de egyszer csak azt vette észre, hogy hátulról kis tatár lovakon támadják. Útközben megtudták, hogy a radnai szászok a tatárokhoz szegődtek és a Maros mentén Gyulafehérvár felé a tatárokkal együtt harcolnak a székelyek ellen és Várad felé vezetik az ellenséget. Kádán nagyobb serege azonban Szörénytornya, Orsova felé még el akarta vágni a menekülni készülő kunok útját, de későn érkezett. A kun sereg a Temes folyó mentén át haladt a Szerémség felé, hogy IV Béla királyt élve elfogják. A tatárok előcsapatai mindenütt a mordva-csuvasz népek voltak, akik önként vállalták a harcot a mongolok hódító hadjáratában. IV Béla serege csak nehezen gyűlt. A véres kard meghordozása után 72 000 élvonalbeli lovasnak kellett volna jelentkeznie március elején és 144 000 fős lovas tárkány seregnek március közepén, míg újabb 72 000 lovasnak és 24 000 tárkánynak március végén, hogy a tatárok ellen Rákosmezejéről kündulva fel tudják

venni a harcot, amíg a Nyugatról beígért keresztes hadak meg nem érkeznek. Sajnos, a lovasok nagyon gyéren érkeztek. Még amikor március 17-én a tatárok felégették Vácot, a székesegyházban az odamenekült lakosság bennégett és a mordvák gyilkolták az egyházi énekeket siránkozó lakosságot, Béla király csak tehetetlenül nézte a füstölgő falvakat. Csupán Ugrin érsek csapatai vették üldözőbe a tatárok seregét, de azok lépre csalták őket és csak kevesen tudtak visszavergődni. Csák-Ugrin szemére vetette a királynak, hogy hagyták őket védtelenül harcolni és nem mentek rögtön a segítségükre. Frigyes azonban előre megfontoltan cselekedett, mert amikor a magyarokat összeugrasztotta a kunokkal és látta, hogy ölik egymást, hirtelen megfordult és meg sem állt Bécsig. Jót nevetett csalárd szándékán és hirtelen fegyverkezni kezdett. Ugrin érsek vezetésével felülkerekedett Kálmán herceggel együtt a háborús párt, amelyik abban bízott, hogy a 72 töménynek legalább a fele majd megjelenik Kálon, a tárkánykiképző helyen és legalább 40 tömény lovassal vehetik fel a küzdelmet a tatárok ellen. Utközben hallották a Vasvárról érkező tárkányoktól, hogy Eger káptalanságát a sok tatár kardélre hányta, ezért Vasvár tárkányai csak Sirok térségén át érkeztek a Gömörváriakkal, akik a csákányosokkal együtt a király védelmét alkották. Ugrin mellett Mátyás esztergomi érsekkel együtt megjelent Rajnald erdélyi püspök, aki a szászok mozgolódásáról hozott hírt. Mire a Mezőségre értek, már 26 000 főnyire gyarapodott IV Béla hadereje. Mezőnyéktől a Muhi-puszta felé vették az útirányt. Batu-kán kikémlelte a magyarok erőviszonyait és vissza akart fordulni. Szubotáj-kán azonban nem engedte. A magyar sereget lassan a Sajó felé csalogatták, ahová Szubotáj a legerősebb csapatait irányította. Béla lovasai örömmel üldözték a megfutamodó tatárokat Muhi felé. 998 A püspökök vezette egységek azt gondolták, ugyanúgy felkoncolják Batu-kán seregét is, mint a kun király családját és a menekülő kun harcosokat. Béla azonban még mindig a többi tömény beérkezését várta. Nemcsak a papi vezetés önteltsége volt a baj, hanem a mongolok nagyobb hadi jártassága. Batu-kán egy kis dombról észrevet I te a magyarok szerencsétlen elhelyezkedését. 1241. április 11-ére virradó éjjel egy magyarul tudó halicsi orosz fogoly megszökött Batu-kán seregéből és elárulta: „Ma éjjel a tatárok támadni fognak! ", ezért a Sajó hídfőjénél gyülekeznek. Ugrin érsek és Kálmán herceg azonnal odalovagoltak és a tatárokat gyorsan visszakergették, sokakat megöltek, s így az átkelőhelyek birtokukban maradtak. Béla király serege azt gondolta, hogy a tatárokat legyőzték, s ezzel már vége a harcoknak és a szekértábor oszlani kezdett. Hajnalban a tatárok körülvették a magyar tábort, amelyből a magyarok nem tudtak hadrendbe fejlődni. A tatárok látszólag megfutamodtak, hogy kikémleljék, merre van a király, mert élve akarták elfogni. Kálmán herceg és Ugrin érsek újból a hídfőhöz lovagoltak, de kevés vitézükkel már nem tudták a tatárokat visszaszorítani. Rögtön visszalovagoltak a táborba, ahol Ugrin legyalázta a királlyal együtt az ország főurait és gyáváknak nevezte őket. Újból megfordultak Kálmán herceggel együtt és vadul öldösték a tatárokat, akik már futásra gondoltak. Batu-kán ekkor a serege elé állt és fenyegető hangon kiabálta: - „Ha futunk, biztosan elveszünk! Ha meghalunk, itt haljunk meg! Az Égiek ve' lünk vannak!" Ekkor érkezett meg Szubotáj utóvédje, amely végül hátba támadta a magyar sereget. Ernye ispán a palóc csákányosokhoz fordult segítségért, hogy mentsék meg a királyt. Ekkor Csákányi tárkányvezér figyelmeztette a Türje nemzetségbeni Dénest, hogy a Bükk felé könnyebben meg tudják menteni a királyt, mivel a tatár sereg a síkságon várja a király kíséretét a Kál-tárkánykiképző hely felé. Csákányi serege hatalmas bárdjaikkal és csákányaikkal utat nyitottak maguknak a Bükk felé. Az Ákos nembéli Türje ekkor lovát adta a királynak és ő maga visszafordult harcolni. Majd Ivánkafi cserélt újból lovat. Utána Fáy és Madács nevű nemesek kísérték a királyt Vasvárra, ahol a Vascipó raktárnál terítettek asztalt a szekeresek és délre megven dégelték a királyt, aki innen Járdán vitéz falujáig lovagolt és egy dombon álló csűrben aludt. Hajnal hasadtával a Bolhádon keresztül Gömörbe, Hontba, Nógrádba és Bars megyék északi részein jutottak el Nyitra városába, ahol hosszabb pihenőt tartot ; tak. Pozsonyon keresztül az osztrák határon lévő Hainburgba lovagolt és itt látta meg a kereszténységben annyira bízó király, hogy Frigyesnek esze ágában sincs beleavat' kozni a tatárok elleni küzdelembe, csak jót nevetett a magyarok szörnyű sorsán. Elő zetes felhívása ellenére egyetlen keresztesvitéz sem érkezett meg a Szent-háborúba. Frigyes Hainburgból magával csalta Béla királyt a belső osztrák területre pihenni. Fogolyként tartotta magánál a menekülő királyt. Visszakövetelte tőle azt a pénzt, amit ő még II. Endrének fizetett annak idején. Aljas bosszúra gondolt, míg Béla folyton csak a keresztény segítséget kérte a tatárok ellen. Helyette azonban el kellett zálogosítani Frigyes részére három vármegyét, hogy elmehessen Zágrábba. Ekkor a császár csapatai vérszemet kaptak és elfoglalták Győrt, de a magyar ispán csapatai kiverték őket az országból. Erre az esetre azt mondták az osztrákok: „A magyarok sem jóban, sem rosszban nem változnak!" Zágrábból Béla levelet írt a pápának. Felhívta a keresztény uralkodókat, hogy hirdessenek keresztes hadjáratot a mongol terjeszkedés ellen, mert a mongolok világuralomra törekednek! Sem a pápa, sem Imre király özvegye, Frigyes felesége, Kostanza királynő, de vele együtt a Nyugat

999 egyik uralkodója sem mozdult meg a magyarok megsegítésére. Ekkor a pápa és Frigyes egymás ellen kezdtek harcot és rá sem hederítettek a kereszténység védelmére. Béla király ekkor Magyarországot hűbérül ajánlotta fel Frigyesnek arra az esetre, ha megsegíti őt a Duna vonalától visszaszorítani a tatárok seregét, mivel a mongol sereg ! megállt a Dunánál. Kálmán herceg a Csákokkal együtt átkelt a Dunán és Segesdnél találkozott IV Béla királlyal és Fonyóddal, aki a Kancellária rimalány beosztottjait szállította Zágrábba, míg a Budavár, Avarbástya és Kurszánvár várvédői felkészültek a harcra. A mongo lok azonban Budavár térségét elkerülték. Kálmán herceg a Muhi csatában szerzett Í sebeiben meghalt. Csepely és Homoródka részt vett az apja temetésén, de Kálmán felesége ekkor már Trau várában volt. Frigyes még a pápa felkérésére sem vállalta Magyarország hűbériségét, mert ekkor meg kellett volna ütköznie a tatárokkal. A latin kereszténység világában senki sem vállalta a keresztes hadjáratot. Nürnbergben ugyan megjelent egy ehhez hasonló felhívás, egypáran jelentkeztek, de amikor kide rült, hogy keletre kell menni harcolni, erre már senki nem jelentkezett. IX. Gergely pápa sírva hívta fel a keresztény fejedelmeket a keresztesháborúra, de az osztrák Niederaltaichi évkönyv már elkönyvelte: - „Magyarország harmadfélszáz évi fennállás után elpusztult!" Béla király Zágrábból még egyszer IX. Gergely majd IV Cölesztin pápákhoz for dult a keresztes hadak segítsége végett. III. Konrád német királyon kívül senki nem gyűjtött sereget. Amikor a tatár hadak a Dunánál megállottak és a sereg szétoszlott, mindenki nevetett a magyaroknak a kereszténységbe vetett hiszékenységén. Igaz, hogy Bajdár és Büdzsek seregei 1241. április 9-én megütköztek Henrik szászországi herceggel Legnicnél, de nem ez állította meg a tatár támadást, hanem a tatárok ekkor értesültek IV Béla átállásáról és ekkor ők is Magyarország ellen kezdtek felvonulni. Egyhamar Trencsén megyében termettek és Béla király seregét kezdték el üldözni. A tatárok a sámánjelzéssel ellátott helységeket, így például a halas Sárospatakot is elkerülték. A radnai szász atyafiak 600 főnyi lovas csoportja önként jelentkezett Kádán seregébe és Váradig vezették a tatárokat, majd Csanád ellen fordultak. Ekkor a radnai szászok mesterembereit Kádán elirányította Karakórumba kézműves munkára. A tél f beálltával Bajdár, Büdzsek, Batu és Kádán serege átkelt a Dunán és mindannyian Bélát kezdték üldözni. Béla és családja ekkor Dalmáciába menekült a Pósa Pál által előre elkészített szállásra, Veglia szigetére. A dalmát tengerparton több helyen megjelent a király. Trau városában a legtovább tartózkodott IV Béla családja. Azonban sem Velence, sem Frigyes embereiben nem bízhatott meg. Ezért a Pósa által előkészített Veglia szigeti rejtekhelyen tartózkodtak. Ezek a tervek még az Aranyasszony-szigetén érlelődtek meg és erről csak a két Pósa t tudott. Az Ákosnembéli Ernye a dalmát tengerparton megjelenő tatár őrség félrevezetésén fáradozott. A királyné ismét gyermeket várt, amelyet, ha megszületik és leány lesz az „Istennek ajánlották fel!" A tatárok a parton állandóan fenyegetőztek, de a ' trauiak nem voltak hajlandók elárulni, hol van a király, valójában nem is tudták. Igaz, hogy a város lakói őket sohasem látták, mert a Pósák félrevezetésként az ottlétüket t hangoztatták, viszont titkon Veglia szigetén elég szűkös viszonyok közt éltek. Aztán egyszerre csak megszűnt a tatárok őrjárata. Eleinte Trau város lakói ezt csal- !. éteknek vették. Aztán meghallották, hogy meghalt Odögej-Ogotáj főkán és minden Csingisz-kán leszármazottat hazahívtak. Minden utód főkán akart lenni, ezért mindannyian Karakórumba mentek. Lam-herceg utódai közül a kézművesekkel együtt többen Ungika hívására a Szojorgaktani szolgálatába álltak. János pap vezetésével sok 1000 fóldnélküli paraszt és várjobbágy beállott a mongol hadseregbe. Éltek a szabad köl: tözködés jogával. A Duna vonaláig a mongoloknak minden falu hódoltatásáért meg kellett küzdenie. Amelyik tatár vagy mordva vitéz megsérült, a lakosság gondozta és a tatárjárás után visszamaradt. Amíg IV Béla király ifjú korában rendíthetetlenül heves és rideg természetű volt, az érzelmei a későbbiekben felmelegedtek az alattvalóival szemben. A Muhi csata éjszakáján, amikor a palócok csákányos vitézei kimentették az ellenség gyűrűjéből, rájött arra, hogy a néppel való egymásrautaltságát nem kerülheti el és a néppel együtt minden ellenséget legyőzhet. Amíg élt, ellene volt a főurak hatalmaskodásának. Viszont kedvezett a köznemesség fejlődésének. Életbe léptette a megyénkénti bíráskodást, amit a kancelláriájával jóváhagyatott. A királyi ház oldalsarjait magához csalogatta. Az uruki-mani gilgamesi betétekkel összedolgozva a királyi korona szentté vált, mivel Szent István és Szent László is viselte annak egyes darabjait.

A gilgamesi hun hagyomány, szentté avatott királyaink és hercegnőink emléke bevonult a szent királyok hagyományaiba. Zsófia, az admonti apáca bátyját, II. Gézát a „Hunok királyának" címezte. A Hun, az Avar és a Magyar Törzsszövetség romjaiból egy sallangoktól megtisztult állam kezdett kifejlődni a „Nyugat védelme" után. , Fonyód sámán a kis István királyfit vitézzé nevelte. 1246-ban a leégett Égerfa-várából elhozott Gilgames koronával az Aranyasszony havának 20-ik napján ifjú királlyá megkoronázták Budavár Boldogasszony kápolnájában. A koronázás alkalmával . hirdette meg Béla király a fokozott várépítést, amellyel a későbbi emberirtásnak akarta elejét venni. Ugyanis a tatárok majdnem minden kőből épített várat elkerültek. A fából készült gerendavárakat azonban égő nyílvesszőkkel felgyújtották. Ernye ispán például Deédes aranyasszony emlékére felépíttette Deédes várát, míg Forgácsék Gimes várát és velük együtt valamennyi család a munkaerő és pénzük szerint felépítették váraikat. IV Béla összevonta Budavár, Avarbástya és Kurszánvára kezdetleges külső építményeit és főúri, valamint polgári előkelőkkel közösen kiképezték Buda székhellyel a Magyar Királyság új székhelyét. Az alagútrendszert egy kissé kijavítgatták, de most inkább külső építményekben szép és tetszetős királyi várat építettek. 1251ben a zsidókat osztrák módra vendégeknek minősítették. Frigyes császár újból Pozsonyra tört, de a magyarok visszaverték a támadását és a 3 elzálogosított vármegyét is elfoglalták. A királyi várbirtokokat a tatárok kikerülték. Esztergom, Komárom, Pozsony, Nyitra és Székesfehérvár nem esett a tatárok martalékául. A tatárok csak olyan helyeket gyújtottak fel, ahol nem volt feltüntetve a 24 Hun Törzsszövetség pajca jele. A parasztság nagy része áttelepedett a jó, termékeny vidékekre szabad költözködéssel. Lam herceg visszamaradt kézművesei a városokban ' telepedtek le. A nyugatra áttelepített németajkú főurak parasztjait Árva, Szepes, Sá; ros és Mármaros termékeny völgyeiben telepítették le Visk tárkányvezér irányítása mellett. IV Béla király behívatta a keresztes lovag Géza herceg elszegényedett családtagjax it:~ Árpád, Zoltán és Álmos hercegeket családtagjaikkal, akik a főurak családtagjaival összeházasodtak, de királysági igényeikről lemondtak. Ezért csupán egy Csák-nembeli köznemes birtokviszonyainak megfelelő egyfalus birtokokkal látta el őket. Ugyanez történhetett a Halicsból és Ladomériából hazatelepedett magyarokkal is, mert Fonyód nyilvántartása szerint még V László kiskirály is a beözönlő rokonnépeket 1260 táján 72 vármegyébe telepítette. A birtok visszavételeket leállították. Mindenki elfért a tágas országban. Új adomány a katonaság várépítése mellett ötévenként történt, amikor a nyári munkák el1001 végzése mellett a bevonult legénységet leszerelték. Ezért minden megyének be kellett jelenteni a Kancellária részére, hogy miként akarnak várat építeni. Ilyenkor minden létszámhiányos vármegyébe állítás-köteles lovasokat vezényeltek. A várépítés meggyorsítása végett 1244-ben Cetina megyében a spalatói érsek, 1251-ben Bribir megyében a Subics család, Locsmánd Sempte megyében, a Csák nembéliek Trencsén megyében, 1247-ben a Szörényi bánságban és Havasalfóldön a Johannita-rend kapott nagy birtokokat. A letelepedett kunok révén Béla a Bulgáriába ment kunokat is visszahívta és a Nagykunságon, Kiskunságon, Békésben és Temesben látta el őket birtokokkal. Lam herceg kőfaragói is várépítésbe kezdtek: Visegrád, Budavár, Zágráb vára és Kurszánváros Óbudának nevezett városrészében. Güjük nagykán újból megszervezte a nyugati világ meghódítását és felkérte IV Bélát, csatlakozzon hozzá. Minden gyermeke kánnak lehet a felesége és ötödrész zsákmányt kaphat az európai népektől az elrabolt avarkincsek kárpótlásaként. Béla király ezzel kapcsolatban sokszor írt a pápának, de Incétől a várépítésre pénzt és anyagot egyszer sem kapott, hanem csak ígéreteket és az Istennek áldását. Béla király így írt: „Mi megtettük a kötelességünket, hogy megvédtük a Nyugatot, de senkitől nem kaptunk segítséget, csak szép szavakat! Leányaimat Ruthén hercegekhez és Lengyelország hercegéhez adtuk nőül, hogy megtudhassuk a tatárok terveit. Befogadtuk a kunokat és fiúnkat kun hercegnővel házasítottuk össze, hogy még a pogány hátországgal is védelmezzük a keresztény Nyugatot!" 1258. március 15-én összeült Budavárában a Királyi Tanács és Ungika szojorgaktani levelezése folytán örömmel vették tudomásul, hogy a Mongol Törzsszövetségben lemondtak Magyarország részvételéről az Új Égi-Birodalom keretén belül és Magyarországot többé nem támadják nagy haderővel, hanem inkább DélKínában terjeszkednek. A Királyi Tanács tudomásul vette, hogy IV László a szakszini kun király leányát, Csépát vette el feleségül, aki Jászvásáron Magyarországra jövet keresztény módon, igazhitű római katolikus vallásra megkeresztelkedett a királyi családdal együtt, Magyarországon csak Erzsébetnek hívták. Édesapja Szakszin térségében gyűjtötte össze a Mongol Törzsszövetségből hazatérő harcosokat és kézműveseket, mivel Pósa András, az új kancellár írásbeli összeköttetésben állott Ungika szojorgaktanival, mivel hajdanán a sámánképzésre egyszerre mentek Karakórumba. Itt Ungika, Ong leánya a Csák-nembéliek közül férjhez ment Toluj mongol herceghez és mint Pósanembéli leány, segítséget nyújtott a hazatérni vágyódó magyaroknak. Ez a folyamat Möngge és Kubiláj nevű fiainak uralkodása alatt meggyorsult. 1252-től Pósa András felvette Fonyód és Homoródka révén a mongol uralkodóházzal a kapcsolatot. Hej rege rejtem Arvisura

310(A).

Királyleány szerelme Homoródka aranyasszony rovása 5311. m.t.é.)

Kr. u. 1226-1271. (5266-

Az ifjú Béla király 1226-ban átadta Kálmán hercegnek Szent István király napján a Drávántúli területek kormányzását és Erdély kiskirálya lett. Kálmán herceg nemsokára feleségül vette az Arvisura hiten nevelkedett Sikondát, egy Pósa nembéli nemes leányát, akitől első szerelmében iker gyermeke született: Csepely nevű fiú és Homoródka nevű leány, aki rimalányként Budavárába került. Sámán kiképzésre Jaák Géza csoportjával 5. személyként 1235-ben Karakórumba került, de onnan nem Fü 1002 zesgyarmaton keresztül tért haza, hanem Pósa Andrással a magyarkai gyorsszekér járaton. Fonyód után örökölte az Arvisura rovásokban való részvételt és Ungikával való levelezései miatt, mint Kelet felelőse, aranyasszonnyá lett. Frigyes újból a meggyengült Magyarország ellen támadott 1246-ban és győzött. A harc végén azonban leszúrták, s vele együtt kihalt a Babenberg-család. A gazdátlanul maradt Ausztriát a nőági rokonok felosztották. II. Ottokár cseh király, III. Béla Kostancia nevű leányának fia megosztozott Ausztrián. IV Béla Stájerországot kapta 1250-ben, de az osztrákok nehezen viselték a magyar nemesek uralmát és felkeltek Béla király ellen. Ebben az ütközetben a csehek az osztrák felkelők mellé álltak. István herceg, Béla király tehetséges hadvezér fia győzött, de IV Béla nem tudta a győzelmet érvényesíteni. Békét kötött Ottokárral, amiért István fia nagyon haragudott. Ekkor Ottokár azt írta a pápának, hogy a béke azért történt meg, mert nem akarta a meggyengült Magyarországot legyőzni és Bélát megkímélte. IV Béla a tatárjárás után nagy erővel kezdte Budavárát és a Buda hegyén az új várost felépíteni. Mivel Lam herceg birodalmát is feldúlták a tatárok, Vasvárt is felperzselték. A kőfaragó kézművesek a vasszállítás során Pestre költöztek. Mivel Atilla és Kurszán városa II. Endre uralkodása alatt kétszer is a tűzvész áldozata lett és még fel sem épült teljesen, amikor 1241-42 telén a tatárok teljesen felégették. Györk kőfaragó sámán vezetésével Budavárát 1250-re már lakhatóvá tették. A király 1256-ig az egész Várhegyet beépíttette és az esztergomi, megmaradt királyi palotát a királyi szárnnyal együtt átadta az esztergomi érseknek. Ettől az időtől kezdve az ország fővárosa Budavár lett a Várhegyen épült újabb Kancelláriával, amelyben a keleti ügyekkel foglalkozó részleg kisebb arányban Kambalukkal, a régi Parajdra épült Peipinggel határosan épült mongol fővárossal is foglalkozott. Most azonban a várépítést részesí tették előnyben, mert a tapasztalatok szerint a tatárok a várakat nem tudták oly gyorsan bevenni. Ezért az egész Várhegyet bástyákkal vették körül. Lam herceg tárkány serege elhagyta a hegyi településeket és városlakó lett. Taksony korában már épültek Pesten vascipó raktár helyiségek, míg most a kézművesek szabad tömegei és a német polgárok kezdtek rohamosan építkezni. Aranyasszony-szigetét a tatárjárás után Nyulak szigetének kezdték nevezni, mivel a kézművesek az építkezési felvonulási házikóik mellett nyulakat kezdtek Lam-birodalombeli szokásaik szerint tenyészteni és azok karámjaikból kiszökve nagyon elszaporodtak. Amikor viszont a Domonkos-rendi apácakolostort felépítették, azt Máriának felszentelték. Ettől az időtől kezdve az Aranyasszony szigetét a premontreiek Szűz Mária szigetének nevezték el. Régebben a királyi lakot mindig az Aranyasszonyoklakának nevezték. Ide került Homoródka 26 éves korában, amikor Veszprémből Margit hercegnőt áthozták a Domonkos-rendi apácakolostorba. Szigorú nevelői mellett lett a Kancellária részéről az Aranyasszony szigetének élelmezési ellátója. A Veglia szigetén született kis Margitot az Istennek tetsző szolgálatra ajánlva, már 4 éves korában beadták a Veszprémi Aranyasszony királynői kolostorába. Eleinte Homoródka gondoskodott neveléséről. Ottokár később az Aranyasszony szigetén lévő Margitot szemelte ki feleségének, és megkérte a kezét. Margit szülei szerették volna Ottokárhoz férjhez adni, de Margit ellenállt a szülei akaratának és 10 éves korától haláláig, 28 éves koráig nem lépte át a zárda küszöbét. Ezért IV Béla az unokáját, Kunigundát adta férjül a cseh királyhoz. Atilla városa az István király által alapított székesegyházzal együtt elpusztult a nagy tűzvészben. Béla király 1249-ben végleg Budavárába költözött. Pest városát ekkor izmaelita kereskedők, Lam herceg kézműves népe és német polgárok lakták. 1003 A Nyulak szigetén Béla király a palotája mellé a premontreiaknak rendházat épített, bár ő inkább a ferenceseket kedvelte, akikhez Erzsébet húgával a szerzetesek harmad rendjéhez tartozott. ~ 1 Margit a tőle 2-3 évvel öregebb Istvánnal igen jó viszonyban volt. Mindkettőjük nek Homoródka oktatta a rovásokat az egyházi nevelők tudta nélkül és Ungikával is több levelet váltottak, hogy a Kelet Birodalmáról tájékozódva legyenek. Csepely tárkányvezér 1252 késő tavaszán tartotta esküvőjét János magyarkai püspök leányával és erre az esküvőre nagybátyját, IV Béla királyt is meghívta. A királyi család azonban vonakodott megjelenni. A király nem sérthette meg az Árpád-házat, mivel a meghívás a Kancellárián keresztül történt. Betegségére

hivatkozva felszólította Homoródkát, hogy szíveskedjék István herceget és a kis Margit hercegnőt elismerni a fejedelmi esküvőn, mint a királyi házaspár képviselőjét. A magyarkai gyorsszekér járaton megérkeztek a menyasszony hozzátartozói, akik között, mint utólag kiderült Csadaj fia, Mocsi és Büri, Csadaj unokájának vezetésé- i vel több unokája is részt vett. A magyarkai fejedelem udvarában tűrhetően megtanul tak magyarul beszélni, énekelni és táncolni. Kálmán herceg fiát, Csepely tárkányvezért, Möngge nagykán elismerte a Gilgames-ház tagjaként, ezért képviseltette magát Mocsi és Büri hercegekkel és a kis hercegekkel, akik közül egy bogárfekete szemű, nagyon szép ifjú herceget ültettek a kis Margit mellé. A fejedelmi esküvő nagyon tetszett a kis Margitnak, már a templomi fényes szertartás is, ilyen lakomán még soha nem vett részt. Mivel a 15 éves hercegecskének nagyon furcsa neve volt, Margit elne- , vezte táncosát Bogárkának, míg a fiú Margitot Tündérkének. Sok felköszöntő és étel vers után megszólalt Lam hercegék „Purdé-Murgé" bandájának táncra való felhívása. Margit először vonakodott ezen részt venni, de Homoródka és István bátyja kérésére a többi fejedelmi ifjak társaságában táncra kerekedett. Eleinte kissé zavartan ment, de aztán Bogárka szeme állandó bátorítása mellett mindinkább belejött. Sőt a budavári ifjak pajkossága miatt megkóstolták a misebornak elnevezett Tokaji bort is. Bár a kis Margit csak kóstolgatta a szentnek hitt új italt, a „Misebort", de aztán olyan I jó kedve kerekedett, hogy Homoródka biztatására vígan táncolt a kis hercegecskék kel és bizony észre sem vették, hogy a kakas megszólalt. Margitnak még soha ne [m volt ilyen boldog éjszakája. Bogárka tánc közben elmondotta, hogy Möngge nagykán I neki adta az ujgurok birodalmát, ahol az uruki-mani keresztény hit már régen állam- , vallássá lett, bár a papok itt az Égiek parancsára mind megnősülnek. Ennek kapcsán jött el most a magyarkai uruki-mani püspök leányának az esküvőjére. Bevallotta Margitnak, hogy nagyon megszerette és amint hazaér, megkéri a nagykán édesanyját, Ungika aranyasszonyt, hogy járuljon hozzá a házasságukhoz, s annak idején az ujgurok fejedelemasszonyává fogja tenni. Margit elpirult és a Tündérke megígérte, hogy ennek a boldog éjszakának az emlékére feleségül fog menni Ujgurföldre, bár a szülei az „Istennek ajánlották fól" de már szó volt a királyi családban arról, hogy Ottokárhoz, vagy máshoz férjhez kell majd mennie. Bogárka és Tündérke a sárkányos hajóra való várakozás közben megesküdtek a nagy Ong kán emlékére, hogy a mai éjszakán testvérekké lettek és egész életükben, még a gondolatban sem hagyják egymást cserben, mindhalálig óvni fogják egymás életét. Mindketten magyarkai uruki-mani hiten fognak élni, de el fogják ismerni lelki atyjukként a római pápát. Az ujgur népet Gilgames parancsa szerint fogják vezetni. Margit István bátyjával már régebben is igen jó viszonyban volt. Istvánt IV Béla még életében megkoronáztatta V István névvel - magyarázta neki Homoródka, amikor a titkát bevallotta -, bár az öreg király nagyon bizalmatlan volt és a fiával együt1004 tesen kormányoztak, de nem volt hajlandó neki önálló hercegséget adni. Ellenben Anna nővérének férje, Ratiszláv herceg macsói bán lett. V István kun felesége azon ! ban nem tetszett a gőgös Mária királynőnek és Anna nővérének sem. István érdeké ben a püspökök közbeszóltak, és a pápa révén István megszerezte a keleti országrész kormányzását és a későbbi sérelmei miatt kelet fegyverre kapott. Anna hercegnő Sárospatakon elfogatta Erzsébet ifjú királynőt és V Istvánt Béla király hadai beszorították Feketehalom várkastélyába. Családi ellenségei meg akarták V István öletni. Panyit István azonban a felmentő seregével megmentette Istvánt az apjának halálos ítélete elől. István kitört a várból, Panyit seregével együtt Pest felé indult és az apja hadseregét Isszaszegnél megverte. Így Bélát a fia is legyőzte. Margit ekkor közbelépett Fülöp érsekkel együtt. Az apát kibékítették a fiával és a családi ármánykodás ellenére uralkodhatott az országrészében. Apjával közös vállalkozásba fogtak és Szerbiát Bolgárországgal együtt elfoglalták. V István serege győzelmesen haladt előre. Uros szerb fejedelmet elfogatta. Béla király kibékült Urossal. István Katalin nevű leányát feleségül adták az ifjú Dragutin Istvánhoz, Uros fiához. Béla király és István fia között a jó viszony azonban nem állott helyre és a királynéval együtt újból István megöletésére törekedtek. István öccsét, az ifjú Béla herceget azonban fényes esküvővel házasították össze Kunigundával, a brandenburgi őrgróf leányával a cseh-osztrák szövetség jegyében. Ez a közkedvelt, jó Béla herceg azonban 1269-ben utódok nélkül meghalt. Margit hercegnő hiába akarta a teljes kibékülést a bátyja és a szülei között, mert az ! édesanyja és Anna nővére kiosontak azon teremből, ahol Béla király és István fia kibékültek. Béla király azon volt, hogy a kikosarazott Ottokár után más férjet szerezzen Margitnak, de Margit szigorúan kijelentette, hogy Csadaj egyik unokájának ígérte a kezét és máshoz nem hajlandó férjhez menni, mert Ottokár és a másik kérője is nagyon szőrös kezűek és ő csak Ujgurföld királynéja akar lenni!

Amiért Margit kitartott a Gilgames házba való férjhez menése mellett, IV Béla minden kedvezményt megvont az apácakolostor lakóitól. Amikor Margit királyi parancsolatra a saját társnőitől és szüleitől kínoztatva meghalt, olyan gyorsan eltemették, hogy István bátyja még csak a holttestét sem nézhette meg. Margit 1270. január 18-án, a legnagyobb téli hidegben halt meg. Homoródka értesülése szerint majdnem megfagyott és a szülei még a halála után sem akarták látni a ravatalon és a temetésén sem voltak hajlandók megjelenni. Csadáj unokája, Ujgurföld fejedelme érezte Margit nagy szerelmét, meglátogatta Istvánt Erdélyben, aki az egyik testvértalálkozóra magával vitte az Aranyasszony szigetére és beszélgetést kérve a két hű szerelmes találkozott egymással. Bogárka meg akarta szöktetni Tündérkéjét, de Margit azt mondta: - Téged jobban szeretlek Bogárka az életemnél, de a szüleim még születésem előtt felajánlottak az „Isten gyermekének", ezért én egész életemben csak neki szolgálhatok. Több kérőt elutasítottam már, mert Ungika aranyasszony többszöri sürgetésére sem voltak a szüleim hajlandók hozzád feleségül adni. Az én tízéves koromban tett ! ígéretem örökre szólt és csak téged tartalak egyedüli férjemnek, aki csak egyszer csókolta meg a kis Tündérkéjének a kezét. A mi szerelmünk a sírig fog tartani. Segítsen meg az Égi-Atya bennünket. Segítse meg az én kis Bogárkámat! - Ekkor Margit sírva borult a vőlegénye karjába és István bátyjával együtt mindhárman zokogtak. István nagyon okosan megszervezte a női ruhába öltözött Csingisz kán utód látoI gatását Margitnál, aki örök búcsút mondott az Égiek leányának, és szerelmétől méltóképpen elbúcsúzott. 1005 Ungika Szojorgaktani levélváltásban érdeklődött Homoródka aranyasszonytól, hogy árulja el neki Margit történetét. IV Béla és Mária királynő végső elesettségükben Veglia szigetén a két Pósa jelenlétében az „Istennek felajánlották" megszületendő gyermeküket. 1242. január 18-án született egy nagy tengeri vihar alkalmával. Pósa Pál, a Párisban felszentelt pap, boszniai püspök nyomban megkeresztelte, mivel nem volt nagyon erős a megszületett leányka, aki a kereszténységben a Margit nevet kapta. 1242 őszén Pósa Pál parancsot adott, hogy a kis leányka részére Lam herceg kézművesei a Domonkos-rend irányítása mellett egy apáca-kolostort építsenek. Pestről egy csoport kőfaragót telepítettek a szigetre, akik régi szokásuk szerint nyulakat is tenyésztettek. Ezért ők a Nyulak szigetének hívták lakóhelyüket. A kis Margitot a szülői ház mellett Veszprémben nevelték. Itt tanult meg írni, olvasni és imádkozni. A Kancellária is részt vett az otthoni nevelésében Homoródka aranyasszony által, aki megtanította az Árpádháznak a titkos királyi rovására, amellyel Margit a későbbiekben V Istvánnal levelezett. Csepely esküvője után nem sokkal a kis Margit édesanyjának bevallotta, hogy a királyi ház képviseletében megtartott esküvőn örök hűséget esküdött Csadaj-mongol fősámán unokájával, hiszen ők is a mi Nagy Családunkból, a Gilgames-házból származnak és ő olyan szép simaarcú legényt még nem látott. Az édesanyja, a dölyfós Mária királynő haragra lobbant és nyomban intézkedtek Béla királlyal, hogy a nem teljesen kész Domonkos-rendi apáca-kolostorba kell az ártatlan leánykát vinni. Onnan többé ki ne jöjjön, ha az esküjét megtartja, úgyis „Isten gyermekének" ajánlották fel. Az ártatlan kislány örökre megundorodott anyjától, a híres császárlánytól. Kicsi szíve legnagyobb titkát kinek árulhatta volna el, mint az édesanyjának. Orök rabságra, a kolostori-apácák életére ítélték, holott csak egy kis megértést és szeretetet várt az édesanyjától, aki elfelejtette, hogy mennyit éhezett 1242 januárjában Veglia szigetén, mivel Trau városában nem mertek maradni a dalmátok árulása miatt. IV Béla és Mária azonban nem mondott le cselszövényeiről, mivel 18 éves koráig Margitot többször össze akarták házasítani Ottokár cseh királlyal és más királyfiakkal, de Margit csak a Krisztus menyasszonya akart maradni, ha már az igazi vőlegényéhez nem akarják férjhez adni. A sokszori zaklatás miatt 18 éves korában boldogan tette le a szüzességi végső fogadalmat és kérésére Lam herceg vasművelői erős erényövet készítettek dobsinai kékleny-ércből. Ottokárnak, mint a pápa beleegyezésével elvált embernek nagyon tetszett Margit, de a lány hallani sem akart a szülei adás-vételéről. Midőn 1275-ben a Domonkos-rend tartomány-főnökét jelentéstételre szólították fel, Marcellus fráter, aki egyébként Béla király kitüntetettje volt, Margit részéről az apácarendhez való ragaszkodást misztikus magatartásnak nevezte. Margit szerinte lelki rokona volt Szent-Erzsébetnek. Már 10 éves korától apácaként imádkozott a keresztre feszített Krisztushoz. Orült, ha éjjelente felkelt és az oltárnál imádkozhatott. A Domonkos-zárdának kezdettől fogva büszkesége volt. Még élt IV Béla és Mária királynő, amikor „legkedvesebb leányuk" 1270. január 18-án ott feküdt a szigeti zárda templomában a ravatalon. V István éppoly fekete bárány lett a családban, mint Margit, aki a másodszori férjhez adáshoz sem járult hozzá Anjou Károly királyfival, mert szerinte még a pápának sincs joga őt férjhez kényszeríteni, Magyarország trónja Anjouknak való átjátszásához! Ekkor a királyi család 1269. október 3-án visszavett a zárdától minden kedvezményt. 1006 Mivel a Nagyboldogasszony templom papsága uruki-mani féle keresztény beállítottságú, mint többségében a Domonkos-rend is, IV Béla minden olyan intézmény

i re, amely a volt Pásztó, Zebegény, Pentele, Kurszánváros és Keszthely régi férfi és női kolostorok egyházi elgondolásához tartozott, kiterjesztette a haragját. Pénzbeli támogatásban ezen intézményeket egyáltalán nem részesítette. Maguknak kellett az eltartásukról gondoskodniuk. A Domonkos-rendi apácakolostor helyzete rosszabbra fordult. Ezért Margitot kínozni kezdték és rosszabbul bántak vele, mint egy szolgálóleánnyal. Szent Erzsébethez hasonlóan hálás volt a megaláztatásért. Szent István, Szent Imre és Szent László után az Árpád-házban most Szent Erzsébet, Kinga, Jolán és Margit vették át a szerepet az egyházuk iránti hűségben és az odaadásban. V Istvánnak 1271-ben a pápához küldött kérésére Fülöp esztergomi érsek és a püspöki kánon összeült Marcellus fráter jegyzőkönyv-vezető segédletével, hogy a szent életű Margit legendáját és cselekedeteit összeállítsa. Az összes tanúvallomásokat 1275-re állították össze. Mivel Margit kérésére Géza herceg volt családtagjai nagyrészt hazatelepültek, a tatárjárás utáni időkben egyfalus kis birtokokat kaptak, legkedve sebb hívei lettek Margit szentté avatásának. Ezért az országot bejárva az összes püspököket és espereseket az ügy mellé állásra serkentették. A római Szentszék azonban nem találta kielégítőnek az első bizottság működését, ezért 1276-ban Rómából olasz papokat küldött ki a pápa, hogy a Magyar Királyság kérését teljesítsék. A később valló apácák eddig azért nem beszélhettek Margitról, mert Neki hallgatást fogadtak. Maga Marcellus is zavart válaszokat adott. 4 éves kora óta lelki nevelője, Olimpiádész asszony, akit a királyleány csak anyámnak szólított, Margitot alázatosnak mondta, aki látomást látott, misztériumokat fogott fel a Turul nemzetség ősanyjától. A Napot és a Holdat együtt látta imájában és lelkiekben látta a Föld keletkezését a regevilág szerint. Margit egy alkalommal halálsápadt volt. Olimpiádész asszonyért futottak és annak simogatására magához tért. Margit gondos és szeretetteljes lelki vezetésben részesült. Sajátmagának volt leginkább a kínzója. Különösen akkor, amikor az apja és István bátyja között kitört a háborúskodás. Margit állandóan imádkozott és vezekelt. Lelkében várta, hogy az édesapja és Mária királynő, a büszke császárleány, engedélyezze az Ujgurföldre való férjhez menését. Magyarka és Turfán népét a római katolikus egyházba akarta beterelni és kiharcolta a kispapok nősülési engedélyét 1275-ig. Margit önmagával szemben nagyon szigorú volt. Vasfűzőt csináltatott magának és állandóan azt viselte. Barátnője nem volt. Minden eseményt a bátyjával tárgyalt meg. Gyakran Szerennay Erzsébetet kérte fel ostorozásra, s amennyiben ő elfoglalt volt, Felvizi Szabinát vagy Budaméry Erzsébetet szólította magához. Az Árpád család céltudatos ellenállásával akadályozta meg a nyugati királyi családokba tervezett férjhez adását. Jó képességű, alázatos volt, sokan szentnek tartották. Anna hercegnő leánya, Margit és V Istvánnak az Erzsébet nevű leánya együtt lakott a kolostorokban. Ajkay Alinka azt vallotta: „Meggyulladó vággyal szerette az Istent!" Felvizi Szabina, a Lam hercegi leszármazott mondta: „Sok mást is tudok, de nem mondhatok többet!" Anna leánya, Margit azt mondta: „Még a Dobsináról hozott vasövről is sokat tudnék mondani, amelyet Detricus ispán készíttetett, aki Baján seregéből jött vissza Ózd vitéz névvel. Ezen Ózd vitézt V István kereszteltette meg Miklósnak és Domonkos nevű fia a Lam herceg családjából való Erzsébetet vette nőül. Ezen Erzsébetnek leányát mindenki a másik nagyapjukról Hont-Pázmányék családjához sorolta. Erzsébet királyleány szerint: „Nagynéném, Margit a Krisztushoz hasonló áldozatra szánta el 1007 magát. Sáros, piszkos ruhában feküdt a ravatalon. Szülei látni sem akarták, mivel a pápaság tervei szerint nem ment nőül Anjou Károlyhoz, hanem a Gilgames családbeli szerelméhez hű maradt!" t Csupán a főpapok és szerzetesrendek küldöttei, élükön az esztergomi érsekkel nézték végig a szertartást. Csodálták a lehűléstől megmerevedett királylányt. Még Olimpiádesz asszony is úgy látta, halva mintha szebb lenne, mint az életében és így szólt: „Ne sírjatok, mert feltámadás jele van fénylő arcán!" Kelet-Magyarország területén V. István parancsára mindenütt megkondultak a harangok. IV Béla király 1270. május 3-án halt meg, miután családját nem a saját fia, hanem Ottokár cseh király oltalmába ajánlotta. Anna hercegnő, a leánya ekkor már az Árpád-ház kincseinek javarészét, amelyet a dinasztia Atilla idejétől gyűjtött, magával vitte Prágába, veje oltalmába. Ezzel bebizonyította IV Béla és Mária királynő, a született császárleány, hogy a pápa terveinek megfelelően az Árpád-ház férfiágát le kell cserélni, s a leányági trónörökösödést kívánja a nyugati világ, V István keleti összeköttetései miatt. Béla király régen nagyon szerette István fiát, de az nem tudta elviselni, hogy a simulékonyabb természetű Béla öccsét a szülők jobban szerették. Az Árpád-ház oldalágai viszont István hercegnek az uralkodásában látták inkább az ország helyzetének jobbrafordulását. Bár István is alkalmazkodott, hiszen a felesége, Csépa, felvette az Erzsébet nevet. Bizonyára másként alakult volna a Csák-nembéliek szerint az ország helyzete, ha IV Béla makacsságában nem Anna leányát és Mária királynét létesítette volna előnyben, hanem azt a leányát, akire az állhatatossága miatt annyira tudott haragudni, akit még a szentnek kijáró ravatalon sem volt képes megnézni és neki búcsút mondani. Pedig Margit és az őt mélyen gyászoló István királyfi a békére esküdött fel, valamint a Gilgames eredetű királyi házuk folyamatossá tételére. Margitot lelkesítette azon tudat, hogy István a Gilgames-ház kun ágába nősült és neki is az volt minden reménye, hogy Turfánba mehet férjhez és férjével, a sokat megálmodott Bogárkával erősíteni fogják a 24 Hun Törzsszövetség összefonódását. Béla

király és Mária császárlány azonban hallani sem akart a keleti kapcsolatokról, hanem a nyugati uralkodó házakhoz ragaszkodtak és az ősi kincseket is Annára bízták, aki Gilgames-családi házuk minden értékét Prágába vitte. Nyomban IV Béla király halála után Ottokár cseh király nagy sereget gyűjtött össze és a csehekkel, osztrákokkal, brandenburgiakkal és mindenféle népek zsoldosaival hatalmas erővel tört be hazánkba. A trónra lépő V István a Rábca folyónál legyőzte Ottokárt és a seregét megfutamította. Utána a keletről beözönlő segítséget az új király Bodon-Vidin bolgár város felé irányította, a bizánciak seregével felvette a harcot és azokat is legyőzte. A nyugatiak nem számítottak arra, hogy Keletről, Turcsi és Ungika aranyasszonyok levelezései folytán Kubiláj édesanyja segítséget küld Kun Erzsébetnek János pap és Baján vezér seregéből. Dörögme régens, Güjük főkán, Ogulkájnis régens, Möngge főkán és Kubiláj császár engedélyt adott arra, hogy 1 tömény Magyarországból csatlakozott harcost szükség esetén segítségül küldjenek. Így V István megsegítésére 1270-ben 11 237 fő jól kiképzett és a harcokban megedzett sereget küldtek segítségül a függetlenségünk megőrzése végett. Ez volt V István hadseregének a magva, amellyel győzedelmeskedett. Erre a nyugati uralkodó körök nem számítottak. IV Béla és a trónralépő V István felé a mongolok közeledtek házassági ajánlatokkal, de a római pápák mindig azt írták az uralkodóinknak: „Ilyen ronda népséggel 1008 szóba ne álljatok!" A pápaság mindenáron szerette volna Ottokár cseh királyt látni a magyar királyi székben, de V István serege erősebb volt. Amikor viszont délről támadtak az egyesült keresztény hadak azon célból, hogy a nyugati hadak vegyék át a támadások vezetését, Bodon-Vidinnél megjelent Csadáj unokája is a seregével, aminek az élén Bogárka is hősi halált halt. Utána az ujgur hadak visszavonultak. A hamvasztásos temetkezéssel elporlasztott ifjú mongol-ujgur herceg urnáját Margit holtteste mellé helyezték. Igy a királyleány szerelme valósággá vált, mert a sok imádkozás után megadta az Isten, hogyha életükben nem is, de halálukban eggyé váljanak.

Hej rege rejtem Arvisura Baján, a legyőzhetetlen hadvezér Ungika tanfejedelem oktatása, Homoródka aranyasszony rovása 5335. m.t.é.)

310(B).

Kr. u. 1172-1295. (5212-

Az Árpád-ház szellemi irányzatát az oldalági leszármazottak is hűen követték. Ilyen szellemi képességű volt Imre herceg leszármazottja, Ungika aranyasszony, aki Karakórumban képviselte hazánkat. Leszármazási aranylapja az alábbi volt: Imre herceg Szent István fia 1007-1031. IX. 2. Pósa (Radnót) 1027-1070 Bátka 1067-1105 Bátka - Rás 1097-1178 Bene 1114-1156 Bátka - Bolyk - Boly 1152-1222 1153-1170 Ungika 1170-1255 - Jéne rimalány, Deédes leszármazottja 1010-1065 - Zeherje, Lam herceg leszármazottja 1036-1098 - Guszona, a Csákok leszármazottja 1075-1130 - Rási Ilona, Álmos herceg leszármazottja 1099-1119 - Törtelen, Gerecsák László leánya 1122-1196 - Andrási Katalin, Andrási Simon húga 1158-1235 - Uröm vitéz a Kurszán házból 1163-1222 Az Aranybulla közreadásának bonyodalmai között Ung várúr Boly leányának és Bátka-Bolyknak első leányát, Ungikát küldték Karakórumba, aki egyébként Andrási Katalinnak unokatestvére volt. A gyermekszülésben elhalt Bolynak a leányát a rimalányok között neveltették fel, és Bátka-Bolyknak lett a felesége. Ők voltak III. Bélának a legfőbb tanácsadói Andrási Simonnal együtt. A kis Ungika rajomgásig szerette III. Bélát, aki tündérkéjének nevezte az éleseszű, vidám kislányt. Ezért uralkodásának kezdetétől 1172-től élénk figyelemmel kísérte Ung leányának neveltetését. Nagyon örült neki, ho~y a kilencéves Ungika a rovásokat és a latin írást kisgyermekkora óta ismerte és az Arpád-ház minden ágazatának leszármazásaival tisztában volt. Így a királyi Kancelláriának minden bonyolultsága mellett a legjobb ismerője lett. A bugáti és

karakórumi sámánok ötös fogatánál mindig segédkezett a sámáncsoportok össze állításánál, hogy Gilgamesházból eredő ifjak kerüljenek kiképzésre. A Kurszán-ház 1009 beli Uröm vitézhez ment feleségül és az 1200-ban született, Ungika nevű kislányukat a Gilgames-ház felemelkedésére szentelték fel. Igen érdekes volt III. Béla Kancelláriájának összetétele, mert Andrási Simontól kezdve itt mindig az Árpádházi hercegeket képezték ki. Itt képezték ki az Imre-herceg Pósa-nembéli Pósa Pált, Kurszán-házbéli Uröm vitézt, Zoltán-házbéli Turcsi rimalányt és a Csák-nembéli Masát. 1210-ben Imre herceg Pósa-nembéli leszármazottját, Gácsot küldték a sámán ötösfogattal Karakórumba, míg 1215-ben Zernye rimalány a Zoltán-nembéliek közül, majd 1220-ban Mohos vitéz Deédes-Lam herceg leszármazottaiból ment oda. 1225ben a kis Ungika, Imre herceg és a Kurszán-ház leszármazottjaként harcolta ki, hogy Karakórumba küldjék a sámán ötösfogattal. 1230-ban Pósa András Imre herceg leszármazottai közül ment Bugátba, majd innen Karakórumban, míg 1235-ben Jaák Gézát küldték ki a Csáknembéliek közül Bajánnal, aki az Árpád-ház Ágnes-nembéli csoportjához tartozott. Ungikát a nyelvtudása és rátermettsége folytán nem engedték haza Karakórumból, hanem Csingisz-kánnak, azaz Temüdzsin legkisebb fiának, Tolujnak lett a felesége, mivel rangelsőként végezte el a beavatott ÉgiBirodalombeli sámánképzést. Orömmel fogadta Pósa András és Baján vitézeknek az érkezését, akik aztán a mongol hercegekkel együtt nevelkedtek fel. Itt Bajánt, mint Ungika Szojorgaktani rokonát felkarolták és Möngge, Kubiláj, Hőlegü, Ariböke és Büdzsek hercegekkel együtt hadvezérré képezték ki. Ungika Szojorgaktani vállalta a magyar királyi udvarral való levelezést, aminek a nyilvántartója Turcsi rimalány és édesanyja voltak. Igen sajnálta, hogy Jaák Géza a Csák-nembéliek közül a mongol szekérposta járat megsemmisítésekor az öldöklés áldozata lett. Még jó, hogy Jaák Gézának és Pósa Andrásnak is azonos tartalmú leveleket adott, s így a Pósa Andrással küldött jelentések IV Béla és Kancelláriája tudtára adattak. Ödögej halála után Batu-kánt és Kadán herceget Ungika szavára rendelték vissza Karakórumból. Megszüntették a Magyarországgal való további terveiket, amiről Ungika futár útján értesítette IV Bélát. Utána Kambalukban a nagyasszonyok összefogtak és Dörögme régenssége mellett Güjük herceget nevelték ki uralkodóvá, aki dél felé kezdett terjeszkedni. Ennek korai halála után Ogulkajnis lett a régens, majd utána, mivel Toluj a részegsége miatt nem lehetett nagykán, Ungika idősebb fiára, Mönggére vagy mongolosan Möngkére esett a legfőbb vezetők választása. Möng~e halála után Ungika kisebb fia, Kubiláj lett a nagykán, akinek a legjobb barátja az Arpád-nembéli Baján volt, akinek a haditervét Ungika és Kubiláj is jóváhagyta. Az 1235-ben húszéves Baján nem volt hajlandó részt venni a rovások 3 betűvel való kibővítésének munkájában, így Pósa Andrást kérték fel a Csadaj-féle terv végrehajtására. Ungika már Pósa Pál elbeszéléséből tudta, hogy a kis László király a rovások tanulása közben olyan közbülső jeleket rótt, amelyikkel könnyen olvastak Endre, Béla és Levente Arvisura-másolataiból. A Csadaj vezett`e beavatott sámánképzésen ennek az olvashatóságnak alapján vetették fel a rovásjelek kibővítésének lehetőségét. Ebben a nagy munkában Pósa András is részt vett, aki a III. Béla korában bekövetkezett névfejlődési szokások szerint id. Pósa Pál és Pósa Gyula példájára felvette a Pósa András nevet. Így Pósa Imre hercegnembéli ifjú a kereszténységben az András nevet kapta, bár a székelyek inkább Endre néven emlegették a Lebéd-háziak szokása szerint. Toluj feleségének, az ifjú aranyasszonynak, Ungikának nagy szava volt az Ogödej 1010 halála után kialakult helyzetben. Meggyőzte Karakórumban Dörögme nagyasszonyt, hogy a nagy utánpótlási veszteségek miatt szüntessék meg a Nyugat meghódítására szőtt terveiket. Dörögme hallgatott Szojorgaktanira és a Nagytanácsban régensként átvette a hatalmat. Batu-kánt megütötte a guta. Helyette az unokája, Berka-kán lett az Aranyhordának a parancsnoka és székhelyeit gyakran változtatta Bolgár, Ukeg és Szeráj között. Mivel ezen a területen, az Uralban termelt arany óriási mennyiségben volt fejedelmi ismerőseinek az udvarában, ezért Berka-kán szenvedélye miatt aranyakkal kedveskedtek. Kereskedelmének központját Szoldiában állította fel. Hőlegü, Möngke és Kubiláj legidősebb testvére Magyarka és Szoldia térsége miatt háborúba keveredett Berkával és Alan, a legidősebb testvérük győzött. Ebben a háborúskodásban a magyarkai madzsarok sokat szenvedtek. Az elkeseredettek meghallották a magyarkai püspöktől, hogy IV Béla újjáépíti a keresztény Magyarországot, ezért sokan útra keltek Magyarország felé. Ezen népvándorlást a területén Berka, Ungika tanácsára engedélyezte. Így eleget tett IV Béla kérésének, hogy nyugati telepesek helyett inkább a magyarok keleti rokonaiból pótolja a háborúság okozta veszteségeit. Berka-kán Ungika tanácsára megkezdte a kereskedelmet Balduin bizánci császárral, aki görögöket és más nyugati kereskedőket irányított Szoldiába. Görög kereskedők telepedtek le Ukoka város ÍJkeg kereskedő negyedében, a szkíta városokban, Bolgárban, Szarájban és Magyarka térségében. Berka dél felé is kiterjesztette a kereskedelmét. Apjával ellentétben, aki részegeskedésében pusztult el, lemondott az italozásról és mohamedán lett, de őseinek Égi Atyját is tiszteletben tartotta. A baskírok zöme

( ekkor vette fel a mohamedán vallást. Kipcsák utódai közül nősült meg és udvarában ; sok magyar tartózkodott. Aki kérte a IV Béla királyságába való elengedését, ahhoz Ungika kérésére szívesen hozzájárult. Mindezek kapcsán nem helyeselte, hogy Temüdzsin temetésén a lovakat és a szolgákat is lemészárolták. Csingisz-kán, azaz Temüdzsin utódai a birodalmon Csadáj fősámán vezetésével ' igazságosan megosztoztak. Berka-kán az Etil, vagy ahogy ők nevezték, a Felső-Tigris , vidékén uralkodott. Tőle délre Alan, vagy Alau-kán a perzsáknál székelt, utána ' Barak-kán országán, Bokharán keresztül érkeztek a sámánfogatok, majd a Bolhás tó környékén Kaidu volt az úr. Jugurisztánon keresztül vezetett az út Karakórumban, ahol Ung vezér parancsnoksága alatt, Ungratban volt a Magyarországból beszervezett Ungrat lovaskiképzők tábora. Ordoszt, a besenyő Patót a mongolok már Tenduknak nevezték és az Égi Birodalom papi központja volt. A Lopnor felé Tangut-kán uralkodott, ahol hun szokás szerint mind elégették a halottaikat. Vannak olyan papi központok, ahol az éveket ugyanúgy számítják, mint nyugaton, de az Ibos-napját veszik alapul. Az uruki szerzeteseik nem esznek húst. Karakórum vályogtéglából készített vastag fallal van körülvéve, nád és szalmatetővel a szétfagyás ellen. A kánok palotájában lakott a karakórumi Oregek Tanácsa, akik még a Nagykán választásában is döntöttek. Tatárország Szorcsa és Bargu tartományában Unk-kánnak fizéttek tizedeket, de a nagy adók miatt kimentek a pusztaságokba és 1187-ben Csingisz-kánt választották uralkodójuknak, akihez a szétszórt tatár nép tömegesen csatlakozott. Altáj vasakból dárdákat és kardokat kovácsoltak és szigorú, kemény katonai kiképzésnek vetették magukat alá. Sok-sok tartomány csatlakozott a 8-as istenséges tatár szövetséghez. A csatlakozott törzseket nem bántották, hanem tatár vezetőket tettek a tartományuk élére és a népek biztonságban kezdték magukat érezni. Ezért szívvel-lélekkel csatlakoztak Csingisz-kánhoz. 1200-ban Unkkánhoz követséget küldött és leányát kérte , 1011 feleségül, de ő János pap tanácsára elkergette a kérőket. Csingisz-kán nagyon megha ragudott és bosszút forralt a pap ellen, hogy megmutassa: ő nem szolgája János papnak. Ezért hatalmas sereget szervezett és felszólította a papot a védekezésre. A Tangut szélén óriási sereggel közeledett János pap serege felé. A csillagjósokat maga köré gyűjtötte és megkérdezte: Melyik hadsereg fog győzni. A keresztény papok nádszál próbával Csingisz-kán seregének győzelmét jósolták. Napokig tartó készülés után megindult a harc, amelyben János pap is meghalt. Csingisz-kán az országát meghódította és a legszebb leányát feleségül vette. Az uruki-mani keresztény hitet azonban Csingisz-kán meghagyta és feleségének hívei részére díszes templomot építtetett Karakórumban. Utána még évekig uralkodott és Kadzsu várostrománál halt meg. Közben fiai minden meghódított országban seregeket szerveznek az „Ég Isten" és a „Nagitáj-Földisten" parancsára. A mongolok minden lakománál Isteneiket kínálják meg először. Ungika feljegyzései között szerepelt, hogy Bolgana fejedelemasszony, a keleti tatárok Argon urának a felesége meghalt. Ezét a Güjük és Möngke után hatalomra került Kubilájhoz küldték Bolgana utolsó kívánságát, hogy családjukból adjanak a férjének feleséget. Kubiláj nagyon örült a kérésének és szólt édesanyjának, Ungikának, tegyenek eleget Argon kérésének, mivel igen jó barátság köti őket össze. Ekkor a rimalányok legszebbjét, Kokacsint küldték el hozzá. A kánok egymásközti háborúskodása miatt kénytelenek voltak visszatérni, s így kerülő úton indították a menyasszonyt útba, de mire odaértek, Argon meghalt, s ezért Kokacsin manysi kirányleányt a fiához, Kazához adták nőül Kubiláj parancsára. Kokacsin négykaréjos fejedelmi leány volt; az aranypajcáján turujsas, vadászsólyom, oroszlán és feliratos Baraca, azaz pusztai tigris volt. Kaza birodalma kis Orményországra terjedt ki Szevasztó székhellyel, lakossága a tatárok alattvalója volt. Uruki-mani keresztények voltak és bőségben éltek a szumiros gazdálkodásukkal. Ajas kikötőjük, a görög Adana a hettiták kikötője volt, de már csak igen kevés kasszu-hettita lakossal, mivel hajósaik a nagy tenger kikötőiben mind szétterjedtek. A turkománokkal és Kazáriával, valamint nyugat felé élénk kereskedelmet űztek. Turkománia keleti részén éltek az örmények, a romlott keresztények, valamint a hithű görögök. A Van-tó környékén volt az uruki keresztények szellemi központja. Nagy Örményországnak Arzingában gazdag metropolitája van és hatalmas ezüst bányáiból sok ezüstöt szállítanak Kubiláj birodalmába. Itt van még Moszul királysága a Bárisz hegységgel, Susán-Bagdat szaracén kalifátussal és Keszi város mellett Baszra kikötővel. Ezt valamikor Alau-kán foglalta el. Kalifájuk csak kincseket gyűjtött, de Alau a kincsei közé szorította, ahol éhen halt. Még II. Endre uralkodása alatt, az Aranybulla kibocsátása után a bagdadi kalifa ki akarta irtani a nesztoriánusokat és az uruki-mani keresztényeket, de Sebők varga egy imája`megmentette a keresztényeket, mivel annak erejével egy hegyet megindított. Tadurisz kereskedelmi központnak vegyes a lakossága. Itt még az uruki-mani kolostornak a működését is engedélyezték a tatárok. Perzsia fővárosa Szába, ahonnan elindultak a mágusok az ordoszi beavatottakkal, hogy a 25 karátos Nazírt születésekor felkeressék; Gáspár, Menyhért és Boldizsár meg is találta a kis Jézust, az Égiektől származó, legmagasabb fokúvá nevelkedett beavatott személyében. Ezt Kubiláj is vallotta édesanyjának, Ungikának. Perzsiának 8as istenségű tartománya volt, amit a különböző szellemi áramlatok szétforgácsoltak, de az Égi-Birodalom uralkodott felettük. Ezért most jómódban éltek, bár az adókat vonakodtak megfizetni. Kubiláj hírszolgálata jelentette, hogy IV Bélával már nem lehet szövetséget kötni, 1012

i mert a pápai hadsereg lovagjai, a johanniták ellepték az egyházmegyéket és jelentést I írnak a pápának. Ungikának leveleit a Királyi Kancellária mégis szívesen vette. AnI nak olyan irányú tartalmát, amely szerint mongol-tatár hercegek házasságkötési aján latot tettek arra vonatkozólag, hogy a keleti uralkodóházzal a szövetség létre jöjjön, nem teljesítették. Erről IV Béla a pápának többször tett jelentést, hiszen a papság a ! háta mögött amúgyis jelentgetett minden említésre méltó eseményt. Viszont a mon gol hercegek közül Csadaj fősámán fia, majd unokája Csagatáj felvette a kereszténységet, hogy a hírszolgálatban Kubilájnak segítségére legyen. Szamarkandban, Kaidu birodalmában ez az intézmény is működött. Barak-kánnak a Pamír környékén hatalmas állattenyésztése volt, gyönyörű lovakkal. Tangutban és Tebetben Égi birodalombeli kolostorokat építettek, ahol különböző tudományokkal foglalkoztak. A hatalomra jutott új mongol vezetőség a telet a síkságokon és annak melegebb I városaiban töltötte, míg a nyarat a hegyi, légymentes legelők közelében és hűs forrásoknál. Köralakú sátraikat négykerekű szekereken vontatták. Bőségesen éltek hússal és tejjel. A pásztorok a nyájakkal voltak elfoglalva, míg 8-10 asszony a jurtákban lakott a gyermekeikkel. Étkezésnél az isteneik szobrát kínálták meg előszőr, ezzel azt akarják bizonyítani, hogy őseik szellemeivel együtt élnek és Nagitáj, a Földisten szellemileg részt vesz mindennapi élet-halál harcukban. Étkezés után mindig kancatejet isznak. Hadifelszerelésük kiválóan alkalmas a hadviselésre. Íj, nyíl, kard és buzogány minden harcosnál van. Sokan páncélt viselnek, de a harcban mindig a segédnépek csapatait küldik előre, hogy a jól kiképzett mongol harcosokból minél kevesebb veszteségük legyen. Tíz harcos felett áll egy tiszt, 10 tized egy századot, 10 század egy ezredet alkot. A bekit, 10 ezred 1 töményt ad, hiszen ez volt a 24 Hun Törzsszövetségnek is a harci szervezete. A gyilkosoknak nem irgalmaznak. Kis lopás büntetése 7 bot, nagyobbé már 17 bot, aztán 27, majd 37 és 47 botütés, ez 107 botütésig mehet. Lólopás ellenben már karddal való kettévágással volt büntethető. Állatállományukat bélyeggel látták el. A juhnyájakat őrizték az Égi-eredetű pulikkal. Gyermekeiket még kiskorukban eljegyezték. Ha valaki meghalt, elégették és poraikat vagy a folyóvízbe szórták, vagy széthintették a szélben. A vérszerződést esküvel szentesítették. Szamarkant és Karakórum után egy központi fővárost építettek Ungika javaslatára a székihun Parajd helyén és Kubiláj az új fővárost Kambaluknak nevezte az ő házi-istene alapján. Az Ungika által kiképzett Homoródka ezen korszakról utólag még az alábbiakat rótta: Tendukban valamikor János pap uralkodott, aki magyarországi örökös mellőzése ! miatt a tatárokkal együtt a mongolok világuralmi törekvései mellé csatlakozott. Kubiláj elleni lázadása miatt elűzték, és most Tenduknak, a papi városnak Kubiláj a tulajdonosa. Tenduk János pap fia, Györk keresztény pap és a Tendukban meghúzódott magyaroknak és György utódainak a központja. Itt van a Góg és Magógnak nevezett ataiszi ország mása, amit Ungnak és Mogulnak neveznek. Tendukban és Szindacsu városban sok a kézműves ordoszi nép. Ha földrengés pusztít Kathajban vagy a Hoanghó mentén, ők hozzák helyre a városokat és a településeket. I Kambalukban van Kubiláj palotája, parkjában fogolymadár tenyészettel. Ezeket télre teveháton melegebb vidékekre szállítják, kalitkás befogásokkal. Sandu várost Kubiláj építette fel márványból egy földrengés után egy vadaskert közepén, cifra nádpalotával. Itt Kubiláj csak 3 hónapig lakott, ahol halottidézők egy évre mindig előre jósoltak neki. Bálvány hegyén a kolostorok szerzetesei ilyenkor le t` 1013 nyírt szakállal és hajjal, szép, színes öltözékekben, böjtöléssel ünneplik az Égieket. A harcosok és kézművesek a palota lakóival nagy vigasságok közepette tartják meg a nyári ünnepüket, amelyben hálát adnak a bőséges aratásért. Nanaj nevű unokaöccse fellázadt Kubiláj ellen, de Kubiláj 48 tömény lovast és 10 tömény gyalogost vezetett a keresztény Nanaj 40 tömény fős serege ellen és legyőzte Nanajt, akit lópokrócban forgattak és dobáltak haláláig. Igy jár, aki az Égi uralkodóház ellen lázadni mer! A győzelmi ünnepen megcsókolták a Bibliát, a Koránt, a Talmudot és Szagamóni Borkan aranymondásait az Arvisura rovások kegyhelyén. Ekkor minden 100 ember parancsnoka ezüst táblát, 1 000 ember vezetője egy aranyozott, míg egy tömény parancsnoka aranytáblát kapott, a seregvezérek pedig egy aranynyilat. 10 tömény parancsnoka aranytáblát kapott Oroszlán és sólyom-turusas díszítéssel, a másoldalán a karnaki Nap és az uruki Hold jelképével. Ungika választásával Ungrat törzsbéli lányokat vezényeltek kétévenként a Kambaluki palotába, akiket Kubiláj férjhez adott nagy tisztességgel. Egyébként Kubiláj 85 évig élt, mint az édesanyja. Fehérbőrű, kékszemű, alacsony ember volt. Elsőszülött fia, Dzsicsen hamarább halt meg Kubilájnál, és annak fia, Timur lett Kubiláj örököse. Kubilájnak 4 feleségétől 22 fiúgyermeke született, míg az ágyasaitól 25 fiúgyermeke származott. Mindezek közül 7 királyságot vezetett és 40 vezér nevelkedett fel. Legnagyobb öröme az volt, amikor Szumirfóldet és Babilont elfoglalta a Mongol

Törzsszövetség, s így Gilgames Égi Hatalma diadalmaskodott. Ezért a krisztusi 1255. évet diadalmas évnek nevezték. Kubilájnak két nagyvezére van: Baján és Mingán, akik testvérek. Kujukcsinnak hívják a testőrségi parancsnokát, akinek ezredesei a szelindekek őrzői. Ezek 1-1 tömény testőrséggel bírnak és 1-2 pár szelindek őrzésével vannak megbízva. Ha trónon ül, akkor Kubilájtól jobbra és balra 10-10 ezer kujukcsin testőr indul el 5-5 ezer díszszelindekkel. A síkság közepén halad az anyja a császárral szelindek falkák között, amikor medvék és szarvasok után vetik magukat. Baján és Mingán hadvezérnek kötelessége októbertől március végéig napi 1 000 vaddal ellátni Kambaluki udvartatását, néha fürjekkel és halakkal is. Ezen utóbbi a Hokjen-Fokjen népeknek a kötelessége. Márciusban Bajánnal Kubiláj felkerekedik és délre megy a Nagyvíz felé és két napi járófóldre magával viszi 1 tömény solymászát 500 vadászsólyommal, 500 kerecsennel és ölyvekkel több csoportban. A zsákmányt minden este bemutatják a császárnak. Testőrként Kubilájt 10 000, azaz 1 tömény lovas kíséri. Az őrzők kettesével vannak elosztva a vadászat közben, síppal és csuklyával felszerelve. Kubiláj, ha elbocsát egy madarat, az emberei figyelik és visszahívhatják, de ha veszélyben van, másik sólymot küldenek a segítségére. Minden sólyomnak a hátára kis táblát erősítenek, amely a parancsnok és őrzője nevével van ellátva, a lábán lévő gyűrűn pedig neve és életkora van feltüntetve. Így ha elszökött sólymot fognak, visszaviszik a felügyelőnek, aki az elhagyott javaknak az őrzője. Ha nem viszik vissza a megtalálók a felügyelőnek, akkor az illetőt rablónak minősítik és a 24 bíró valamelyike megbünteti. Legtöbbször Mingán a legmagasabb dombon egy zászlóval tartózkodik és így a tulajdonosok a megtalált kisvadat és a sólymot nála megtalálják. Így soha semmi el nem vész, nem fordulhat elő, hogy valamit vissza ne adnának. Így halad a császár minden nap 2 vadászfóldre Kambalukból 2 pár elefánt hátára szerkesztett díszsátorban, amit arannyal átszőtt selyem bélel, majd kívül a Gilgames-féle oroszlánbőr díszít. Mindig így megy a madarászat, közben Bajánnal megtárgyalja a Kathajtól dél felé indított hódításait. Ha észrevesznek valami nemes vadat, akkor Kubiláj a sátor ablakán kibocsátja ked1014 vd k A k f~ tt €íi venc sólymát és küzdelmében gyönyörködik. Közben Baján minden részletében kidolgozza a hódítási terveit. Baján és öccse, Mingán először Bugátban tanultak, majd mint csoport rangelsők Karakórumba kerültek, ahol megtartóztató életet élve kiváló vitézekké fejlődtek. Amíg Bajánt a vitézi élet érdekelte, addig Mingánt olyan dolgok érdekelték, hogy Kathaj hegyeiben fekete köveket bányásznak, amelyek lángolnak és a közös fürdőket fűtik vele. Minden lovasnak kötelező volt hetenként háromszor a közös fürdő használata. Mingán a mongol előkelőség részére olyan lakásokat szerkesztett, ahol fürdőmedencék és izzasztók voltak. Baján még elsőéves sámánképzős korában azt javasolta a gondterhelt Odögejnek, hogy a szokásos fémpénzek helyett a Kínában használatos papírból veressen díszes pénzeket, amit aztán az egész birodalomban és hódolt területeken aranypénzként használhassanak. Ezek a pénzek azonban 1256-ra nagyon elhasználódtak, ezért Kubilájnak újból javasolta, hogy a Kinaj déli tartományok meghódításához újabb papírpénzt veressen. Az első cselekedete az volt Bajánnak, hogy gabonaraktárakat állíttatott fel a régebben és az újabban meghódított területen, ahol évekig nem romlik meg a gabona, s így az éhínséget elkerülhetik. A szegényeket alamizsnában részesítették. Akik éhségükben a császári gondozás alá jelentkeznek, azok friss cipót kapnak. Jótéteményeiért Istenként tisztelik Kubilájt. Minden hadművelet előtt csillagjósokhoz fordulnak. Ezért ezrekre menő csillagjóst fizetnek, tekintet nélkül arra, hogy a tudós ember keresztény-e avagy babiloni, katháji-e vagy szaracén. Ezek a csillagjósok Kubiláj jóvoltából Mingán hivatal által még ruházatot és fizetést is kapnak. Ilyen előzmények után indította el Baján, a legyőzhetetlen hadvezér a hadjáratait: Dzsodzsu, Tainfu, Akbaluk, Kunkun, Kendzsefu, Akbalek-Manszi, Kanli, Szindefu, Zipangu, Karadzsou, Zaranden, Vocsan és Mien ellen. Ezen hadjáratokban Kubiláj fiai is részt vettek, s ott hadászatot tanultak. Möngke annak idején sikertelenül hatolt be Tebetbe, de Baján mégis győzött Tebet ellen. Kubiláj utasítására hadvezérképző rajcsurt szervezett, ahol a Csingisz-kán-utódokat képezte ki hadijátékokon hadvezé rekké. Így dolgoztatta ki először Kandzsigu, azaz Hanoj meghódítását a hadijáték vezetés tanítása közben AninAmu herceggel, á saját fiával, majd a felvonulást is ellenőrizve behatoltak a Kis-India területére. Ugyanígy képezte ki Mangaláj, Hügecsi és Kogancsin hercegeket is, Kubiláj fiait, majd a kis Timurt és Eszentimurt, Kubiláj unokáit. Szoros kapcsolatot tartott fenn IV Bélával és főként István herceggel. A kis magyar király kérésére kitűnően képzett lovasokat és hadüskolákat végzett töményvezéreket küldött a kis István és Kun László hadviseléseihez önként jelentkező harcosokból. Ennek a Baján alapította hadvezető-képzésnék köszönhető az is, hogy Ödögej fiaival először eljátszatta Jacsi-Kunmint és Szindefu meghódítását, aztán a gyakorlatban Ödögej fia, Köden herceg Baján

jóváhagyásával több tartományt meghódított. Mien tartomány elfoglalásában például az egész hadvezető oktatási intézmény részt vett és Baján csupán a helyszínen hagyta jóvá a hadműveleteket. Természetesen mindehhez sok pénz kellett, amit az általa megszervezett papírpénz nyomó intézet állított elő, amit az egész birodalomban el kellett mindenkinek fogadni. Ebben a kiképző táborban még női hadvezéreket is képeztek, köztük Aidzsaruk hercegnőt, akit apja nem engedett férjhez menni. Mindig győzelmeket aratott. Ilyen hadvezérek voltak még Abaga-Baidu, Hőlegü leszármazottja. A hadvezérképzésnek még az is feladata volt, hogy minden tartományban megépíttette a dolgos népekkel a hadi utakat. 1015 Kambalukból 34 út vezet a tartományokba, amelyen át Kubiláj összeköttetésben áll a 34 tartomány vezetőjével. A tartományoknak külön szobái vannak és mindegyikben egy-egy bíró. Minden intézmény vezetője aranytáblát kap Kubilájtól a kinevezése alkalmával. Ők intézik a tartományuk adószedését, az állami bevételeket a hadigépezet kivételével. Ez a Szieng, ami a Legfelsőbb udvartartást jelenti a Thaival együtt. Mind a 34 út Kambalukból külön indul el és minden lófutásnyira egy dzsamot telepítettek, ahol királyoknak megfelelő kényelmet biztosítanak a gyorsfutároknak. Ezen postaállomásokon 200-200 ló van tartalékban, míg a sivatagokban is minden 2 lófutásnyira van egy-egy dzsam. Ezen állomásokon 200 000 lovat tartanak készenlétben a küldöncök számára. A dzsamok között 8-8 sík helyen 40 házból álló települést tartanak fel belterjes állattenyésztéssel, ahol a kengyelfutók laknak. Az egész birodalomban 1 tömény, azaz 10 000 dzsamot szerveztek 8 tömény kengyelfutó településsel. Ezek lakói mongol vezetéssel élő szaracén és 24 Hun Törzsszövetségbeli települések. Egy-egy futár 3-6 feleséget és azok gyermekeit is eltartja. Főként kölest és rizst esznek és termelnek. Földet Kubiláj parancsára nem hagynak parlagon, hogy termelékenységükkel a sivatagi dzsamokat is el tudják látni sok élelemmel. Ezek a kengyelfutók a szolgálatban széles övet viselnek. Ezek csengőkkel vannak felszerelve, hogy a másik dzsam már messziről hallja meg a gyorsfutárok érkezését. Minden helyen pihent, szolgálatos hírvivő várja a gyorsfutár érkezését. Éjjel, sürgős esetben fáklyás gyalog kengyelfutó halad a lovas hírvivő előtt. Testük hánccsal van körül tekerve és sólymos táblát visznek magukkal, ami sürgősséget jelent. A folyóknál kompok és csónakok vannak. A Szeráj-tenger (Káspi) mellett hajóállomások várják a hírvivőket. Azonban ezek a települések mind adómentesek. A 34 tartomány urai jelentik az elemi csapások mértékét és ilyenkor Kubiláj adóelengedést rendel el 12 hivatala által. Amennyiben valahol száj- és körömfájás lép fel az állatállománynál, néha az egész állományt kicserélteti. Az adóhivatala előtt egy tábla van kitéve: „Isten ellen való vétek a bajban lévőt adóztatni! Segítsünk mindenkin!" Mingán hadvezér volt az „Építmények ura", akinek a tanácsára Kubiláj elrendelte, hogy az utak mentén minden három öl távolságra fákat ültessenek, a sivatagokban szárazságtűrő fákat, amelyeket a dzsam népe néha köteles meglocsolni. Sok esetben oszlop fészkeket kellett telepíteni. Mingán szerint minden birodalmi állampolgár köteles minden évben fát ültetni, amit még Kubiláj is végrehajtott. Udvartatása azt mondta, azért él olyan sokáig. Az ültetéseket a 12 főhivatal vezetője időnként ellenőrizte. Sok helyen szőlőt ültettek, míg Kathajban rizst termeltek és ezekből bort készítettek. Délibb vidékeken még olyan helyen is szőlőt kellett ültetni a dzsam közelébe, ahol mohamedánok laktak, mivel a lovas futároknak és a kengyelfutóknak, ha bort nem is ittak, de a szőlő levét kicsavárva kellett fogyasztani, nehogy az idegen vizek bélműködési zavarokat okozzanak. Aranyasszony havának 28. napján (augusztus) az egész birodalomban a fák alá kancatejet kellett önteni az Istennek és szellemnek. Utána Kubiláj iszik és három hónapig lakik Sandauban, ahol a halottidézők jósolnak neki. Boszorkánymesterei hívják a démonokat, akik engedelmeskednek neki. A varázslót Baksisnak hívják, aki a seregeknek is parancsol. Kubiláj aztán a téli hónapokban elhagyja a fóldrengésmentes sandaui palotáját, elbúcsúzik a márványpalotákban lakó külfóldi vendégeitől és Kambalukba, a fővárosba megy elefánt-palotájába. Kambaluk Kathaj tartományban, a székihun Parajd-Peiping helyén épült, a Huni folyó partján. Mingán 8 lófutásnyi (kb. 8 mérfóld) négyszög alapú területen tervezte meg. Az oldalai közepén kapu van, fallal vétette körül. A falakon kívül árokrendszer v, ú tc ri f~ ú n a: r 1: 1016 j van vízzel, belül katonasági táborok vannak. Ezeken belül 6 lófutásnyi négyszögben ' újabb fal épült, de már 3 kapuval. A falak itt 10 lépés magasak, fehérre meszelve, katonai mellvédekkel és lőrésekkel. A sarkain egy-egy palota van a két négyszöges területnek, mindössze 8 fegyveres tömény őrséggel. Belül egy-egy újabb lovaglásnyira - fal emelkedik újabb 8 palotával Kubiláj hadfelszerelésének. Elöl 5 kapu, míg oldalt újabb 1-1 kapuval. Összesen tehát 8 kapuval. Ezen belül ezek a falas kapuk ismétlődnek. Legbelül áll Kubiláj csodálatos palotája 10 lépés magas márvány emelvénnyel, amely észak és dél felé a palota faláig ér. Kelet és nyugat felé üres térség van, melyen

' a 12 hivatal vezetője, annak személyzete és a katonák járnak kelnek ki-be. Feljáratait 2 lépés magas fal szegélyezi. Majd a 2 lépés széles márvány terasz a palotát körös-körül szegélyezi. Palotájának falait arany és ezüst lemezek borítják, sárkányok és a 24 Hun Törzsszövetség szent állatainak véseteivel. Belül a mennyezet arany és ezüst festményalkotásokkal van borítva. Mind a négy oldalán márványlépcsőkkel lehet Kubiláj palotájába bejutni. Fogadóhelyiségében hatezer-nyolcezer ember is elférhet. 400 terme van, amely gazdagságával olyan szép, amilyet birodalmának kézművesei csak alkotni tudtak. Mindezek Mingán építésztervező hadvezér munkáját dicsérik. A tető külső része mindenféle színekkel van festve, amelyen a lakk borítás kristályként csillog és minden fényárban úszik. Palotája belső oldalán tartja Kubiláj a vagyonát a kincstárában: aranytömbök, ezüst rudak gyöngyökkel, aranytáblák garmadával, drágaköveknek egész raktára van kincstárának belső termeiben. Feleségei külön helyiségekben laknak ágyasainak szobáival körülvéve. Az édesanyjának külön lakosztály van fenntartva. Ez Ungika birodalma, akit fürgesége és okossága miatt mindenki kedvel. Kubiláj fontosabb esetekben mindig kikéri az édesanyja véleményét. A palota belső udvarán parkok, gyümölcsösök vannak, sok értékes állattal. Útjai 1 lépés magasságúra vannak felemelve, amelyek soha nem sárosak. A belső palota egyik sarkánál a Nagy-Medve csillagkép van a márvány falra aranycsillagokkal kirakva. Előtte egy mély halastó van tele halakkal, mert Kubiláj anyja szokása szerint nagyon sok halat fogyaszt, mert a fehérhús fogyasztásá val sokáig akar élni. A tóba egy folyó ömlik, amelyből a vadaskert vadjai isznak. Kívülről rosttal vannak felszerelve, nehogy megszökjenek. A folyó hálóval van ellátva a halak úszkálása miatt. A tavat állandóan tisztogatják és az onnan kikerülő földbe fákat ültetnek, amit elefántokkal hordattak össze. A fák között az út kéklő kövekkel van kirakva. Ezen örökzöld fák miatt az udvart Zöld udvarnak hívják. A domb tetején egy , gyönyörű, zöldes palota emelkedik. Kubiláj hasonló palotát emelt legkedvesebb unokája, Timur kishadvezér számára, aki egyébként Baján és Mingán legkedvesebb tanítványa is volt. Kambaluk a Huni folyó pártján teljesen új építmény volt, mert a régi ; Parajdot és Peipinget Kubiláj teljesen leromboltatta. Lakóit azonban a folyón túli, újjáépített városba, a szépséges, új TAIDU városába költöztette. Ezzel a múltat akarta megszüntetni. A megbízható lakosokat azonban a régi városban meghagyta. Mingán hadvezér, tárkányfejedelem itt is egészen újat alkotott. Leghamarább fából , felépíttette a tárkányok nád-fa lakóházait a várépítő részlegével. Aztán ugyancsak fából felépíttette a bazárt. Ebben 24 emeletes volt, míg 10 csak fóldszintes építmény. Ezzel azt akarta jelképezni, hogy Kubiláj birodalmának mind a 34 tartományából jön . nek a későbbi építkezésekhez. A Mingán által és Kubiláj által jóváhagyott városépítmény közepére leghamarább felállította az Idő- és Harangtornyot és mellé birodalmi vallások és szerzetesrendek szokása szerint sorakozó épületeket. A keresztény temp é lom gondnoka a kabar Finta ezredes lett, Homoródka férje. Mindketten nagyon jól ismerték a latin nyelvet és írásmódot. Ezért Ungika Arvisura rovásfeljegyzéseit latin 1017 nyelven is megírták. Lopások megakadályozása miatt a besötétedés után hármat kongattak a nagyharangok és ezután senki nem léphetett ki az utcára, csak a katonai járőr, esetleg az orvosok, a kuruzslók és a bába asszonyok, de minden esetben egy őr velük ment lámpásokkal, hogy világítson. Tajdu kerülete oldalanként 34 000 lépés volt, szabályos négyszögben, fóldsáncokkal védve, amely 10 lépés széles és 20 lépés mély vízzel telt árkokkal volt biztosítva, szélén körbástyákkal védelmezve. Kapuinál 1 0001 000 lovas állt őrséget és 34 főből álló lovasjárőr vigyázott a tolvajlásra. Reggelenként az őrségváltásnál egy rendfenntartó bizottság állapította meg az éjjel elfogottakról, hogy jogosan járt-kelt az illető a városban vagy a nevezettek nem körözött bűnösöke. A bűnösöket megbotozták és a bástya börtönökbe szállították. Taidu építkezését 34 építőmester vezette. Minden tartományból a legkiválóbb szakembereket vezényelték ezen célra Taiduba. Az Óratoronytól sugárszerűen futottak az utak, míg a közben lévő területek négyszög alakban voltak utcákra osztva. Mindenütt nemzetségi telkek keletkeztek a felesleges vérontások elkerülése végett. A vendéglátó épületek felállítása után kezdődött meg a tulajdonképpeni építkezés. Ehhez égetett téglákat, köveket, márványt és sok faanyagot szállítottak szekereken. Kéregetést, mivel Taidu fiatal építőknek volt a szállása, tüntető módon eltiltották, mert mindenkinek tudtak munkát adni. Taidu sáncain kívül azonban épült egy külváros is a gazdagabb, tehetős embereknek, hogy értékeiket befektessék. Ez már néhol összeért az Ősváros maradványaival, amiket Mingán azért hagyott meg, mert a város tervezésén kívül voltak. Ungika és Finta ezredes is egy csoportot szervezett kabarokból, palócokból, akikkel még a papjaik is eljöttek Batu és Kadan seregével, mivel ráuntak az idegen főurak sanyargatásaira, akik németek és olaszok lévén, gályarabnak adták el a nekik nem tetsző jobbágyokat. Itt szabadon élhettek. Ungika parancsára Finta ezredest tábornokká és a testőrség vezetőjévé léptették elő. 12 000 Magyarországról származó lovas élén mindegyik törzsből 4 ezredesből álló vezetőréteg áll 3 000 lovassal és háromnaponként váltják egymást. 9 000 lovas tartalékban van. Csak Kubiláj adhat nekik szabadságot haláleset miatt. Éjszakára 9 000 fő hazatérhet otthonába. Udvari ünnepeken Kubiláj asztala a csarnok északi végén jóval magasabban áll és arccal dél felé fordul. Balján az első asszonya, jobbján az édesanyja Ungika, unokaöccsei és a császári véréből származó más rokonai azonban alacsonyabban foglalnak helyet. A többi magasabb rangú seregvezér más asztalnál, alacsonyabban ülnek rangjuk szerint. Ez vonatkozik az asszonynépekre is. Ungikával szemben ülnek a többi

fejedelmi asszonyok, Kubiláj töbYi gyermekei és a rokongyermekek kisebb asztalnál, mert Kubiláj nagyon szereti kis utódait, valamint azok játszótársait. A főcsarnokon kívül más oldalcsarnok is van. Ajándékokat hoznak az uralkodónak, megköszönik a kitüntetéseiket és adományozott birtokaikért hálát mondanak. A meghívott vendégek pedig izgatottan várják, milyen kitüntetéseket és előléptetéseket kapnak. Ebben Baján hadvezér intézkedik, hiszen a hódításoknál ő tudja, ki mit érdemel. A külfödiek külön asztalnál ülnek. A nagy sokaság hallgatja az énekmondókat. Zenével kezdődik minden vendégség, amikor Kubiláj udvart tart. Az oldalfalaknál egy-egy nagy ládán 1 nagy és 4 kisebb hordó áll színaranyból, a serlegeket itt vernikál aranynak hívják. A felszolgálók az asztal mellett ilyen vernikál korsót visznek, melléje aranyozott füleskupákat és azokban vallásuk szerint bort, mustokat és hűsítő italokat tesznek. Ezért mindenki magát szolgálja ki, mert azt soha nem lehet tudni, ki az Égi-birodalombeli, ki a mohamedán és ki a keresztény. Az idegeneket a bárók figyelik, mert előttük az ő szokásaik szerint hívják a legfőbb tisztségviselőket. 1018 ; , Mindig a megfelelő helyre ültetik és ételéről-italáról a kívánságai szerint gondoskodnak. Sok közöttük a latin és más európai nyelvet is beszélő, sőt a kedves vendégeiknek latinul írt írásokat adnak. Udvariasan figyelmeztetik: „Küszöbre lépni tilos!" mert ezzel sértik az Égi-Birodalombeli egy igaz Istent. Ha valaki a birodalombeli alattvalókból a küszöbre rálép, botosőrök lerántják róluk a ruhát és váltságdíjat kell érte fizetni, esetleg megbotozzák, mert a csillagjósok szerint ez szerencsétlenséget hoz a birodalomra. A részegek azonban kivételek. Kubilájt a kánok szolgálják ki. Az arcukat arany-ezüst szálak borítják. Amikor Kubiláj inni készül, rázendítenek a zenészek és a népek térdre hullanak elé. Erre az üdvzenére Kubiláj iszik. Mindezen szertartás ismétlődik, ha új ételeket hoznak. A szájához emeli a serleget, majd a zeneszerszámok elhallgatnak. A seregvezérekkel, vendég lovagokkal együtt az asszonyaik is hivatalosak. Az ünnepi étkezés után bűvész és színész mutatványok következnek. Ungika csoportjával együtt különösen szeretik a magyar gyermekek táncát nézni, amit megtapsolnak. Utána énekesek is szórakoztatják az ünnepségek résztvevőit. Kubiláj az almaszüret (szeptember) 28. napján született. Ez lett a mongolok birodalmának legnagyobb ünnepe és az Ujév, amelyik a medvetor havának végén van, a Szarvastor elején. Ilyenkor aranyos díszruhákba öltözik minden palotaőr és felszolgáló. Díszruhájuk 13 változatban van, mert a medvetoros évben 13 holdhónap, azaz Holdevés van. Ezért Kubiláj 13-szor ajándékozza meg gyöngydíszes ruhával, 15 600 darabbal a vezéri őrséget és harcosait. Születése napján a birodalom 34 tartománya és városa ajándékokat küld az uralkodónak, de mindent csak fehérben. A megjelentek egymást is megajándékozzák 9x9, azaz 81 arányban az ülőhelyek szerint. Aztán kivonulnak a felvonulási térre és Kubiláj minden elefántját bemutatják, amik be vannak már tanítva a mutatványaikra. Ezekből a legügyesebb ötezret vonultatják föl díszes őrök kíséretében. Utána következnek a tevék. Ez a világ legfelemelőbb látványa, díszei miatt. Az ünnep reggelén a Nagycsarnokban Kubiláj fiai, unokaöccsei, hercegei, az öszszes tartományfők hadvezérei megjelennek a csárszár előtt és leülnek a saját helyükre. A beavatott főpap feláll és emelt hangon megszólal: - Hajoljatok meg és imádjátok az Ég Urát és annak uralkodóját! Mindenki meghajol, homlokával megérinti a fóldet. - Hajoljatok meg, mivel Isten megtartotta kegyelmes szavát és sokáig élteti a mi Urunkat! Mindenki tisztelje az ő bölcsességét! A vendégsereg és a meghívottak felelnek a főpapnak: - Isten segítse! Isten segítse a rni Urunkat! Utána felszolgálók hada jön gyöngyös ruhákban és megkezdődik a zenés lakoma, „Fehér Ünnepi Szertartással" Mivel Kubiláj a 12 000 fős őrségét 13 rend ruhával szereli fel és ahhoz való cipőkkel, csizmákkal és fövegekkel, udvarmesteri rend szabja meg azoknak a viselését. Az ünnepek egyik fénypontja az, hogy egy oroszlánt vezetnek be, amely Kubilájt meglátva lefekszik. Ezzel azt jelképezik, hogy Gilgames véréből származó császárt az Urának ismeri el. Erre az ősi szokásra a beavatott főpap mindig felhívja a megjelentek figyelmét, amelyet minden nyelven feljegyeznek. Kathaj fővárosában, Kambalukban minden december, január, február, azaz disznótor, medvetor és szarvastor havában elrendeli a nagyvadászatot 40-50 napi járóföldön. Minden nagyvadat az udvarba szállíttat Kubiláj: medve, dámvad, szarvas, vadkan, őzek és szárnyasok. Távoli helyekről csak a bőröket kell beszolgáltatni. Ez a téli nagyvadászat. 1019 Kubilájnak vadászatra idomított leopárdjai, hiúzai és oroszlánjai vannak. Több, mint annak idején Babilon urainak, és az asszírok királyainak volt. Ezek oldalukon vörös, fekete és fehér csíkozásúak voltak, amit az idomítók alakítottak ki. Ezen idomítóknak betanított medvéi, bölényei, vaddisznói és vadszamarai is voltak a nagyvadak elfogásának elősegítésére. Fenséges látvány volt ezeket vadászat közben megfigyelni. Ezen

állatokat fedett szekereken szállítják a vadászatok színhelyére. Minden oroszlán mellett egy vele együtt idomított kiskutya is van, olyan Egi-eredetű pulik, akik figyelik, hogy szél ellenében vadásszanak. Farkasok fogására Turu-sasokat idomítottak be és nincsen az a farkas, amelyik elmenekülne előlük. Márciusban, azaz a bölénytor havában Kubiláj a Nagyvíz felé indul. Amikor eléri Kacsar Modun területét, már készen találja feleségeinek, fiainak és vezérkarának sátrait 1 tömény mennyiségben. Kubiláj sátra egy ezred befogadására kész. Bejárata déli győzelmei felé néz. Vitéz vezérei szolgálatára készen állnak. O maga a nyugati részben lakik. Ezen hozzácsatolt részt átjáró köti össze. Ha valakit kihallgatásra rendel, futárt küld érte. A nagysátor mögött egy nádfalú és mennyezetű szoba van, ahol alszik. Asszonyai külön sátorban laknak a gyermekekkel, de ezek nincsenek összekötve a Nagysátorral. Aztán következnek vezető embereinek sátrai és a sólymok ápolói, s a síkságon emelkedő sátrak szép sorrendben állnak. Felcserek, csillagjósok és solymászok is magukkal hozzák családtagjaikat, mintha az egész Birodalom itt lenne. Kubiláj itt táborozik az almavirágzás ünnepéig, édesanyja itt tartja az uruki-mani Húsvét ünnepét. Utána 3 napi mulatságot rendez és bezárja a vadászatot, hogy a vadak szaporodjanak. Kacsar Modunból Kambalukba mennek. Akkor a sandaui nádpalotájába vonul, mert ekkor szokott megmozdulni a föld a Hangun völgyében és az egész nyarat itt tölti. Miután június 1-től augusztus 28-ig itt tartózkodott, fehérkanca tejé vel hintett fóldön útrakél Kambaluk fővárosába. Ezzel azt jelképezi, hogy az Égiek megoltalmazták fóldrengés nélkül a védelmezett nádpalotájában. Ha valahol fóldrengés támadt, az egész birodalmat mozgósítja a kárvallottak megsegítésére. Egész szeptemberben itt időzik és fogadja az aratási jelentéseket. Ezt a sorrendet általában megtartja minden évben, de azt a kívánalmak szerint bármikor megváltoztatja. Kubiláj gyakran utazott Kemenfü városába. Itt Fintát herceggé nevezte ki, s Kagotál herceg néven ezen nevű birtok adományát kapta. Mingán, mire visszaérkeztek Kemenfúből, felépítette Kagotálnak a palotáját. Kagotál-Finta herceget megbízta a Magyar Királyság ellenőrzésével és Vilmos baráttal útba indította Velencébe, hogy a megszületett kis Andrásnak védelmét biztosítsa. Vilmos barátnak az volt a feladata, hogy Kelemen pápától 100 papot kérjen, mert a Tendukban, Ungratban, Kemenfüben és Kambalukban élő magyar harcosok családjainak papra van szüksége. Ungika aranyasszony, Kubiláj édesanyja olyan kéréssel fordult a fiához, hogy Vilmos barát egyházi küldöttsége hozzon a magyarok gyülekezeteinek Jeruzsálemből, a Nazír (Jézus) sírjától szentolajat, hogy Ungika és a többi magyar nagyasszonyok ebben a szent kenetben részesüljenek. Kagotal-Finta herceget azonban a velenceiek megmérgezték, ezért Alannál maradt a déli tatárok országában, ahol a bölcsek és felcserek kikezelték. Azonban Vilmos baráték csoportjával nem tudott továbbmenni, hanem Ungika legkedvesebb unokájával, Karizera kis herceggel, aki megszökött Kambalukból, mert magyarnak vallotta a nagyanyja után magát, elindult a Magyarka felé induló birodalmi lovasszekér járattal Kumánián keresztül Magyarországra. Vilmos barát elment Rómába, de Kelemen pápával nem tudott beszélni, mert az meghalt. Ellenben a pápaválasztó gyűlés előtt előadta Kubiláj kívánságát. Mindenki1020 tc b lE 1: lt ri g a: n n é től ígéretet kapott a száz pap küldésére, akiket Magyarkán keresztül az új pápa nyomban útba indított. Ungika levelével és a latin, valamint rovásírásos leírásával kis velencei Andrásnál, és a budavári kancelláriában megjelentek a küldöttek. Kumániában 1275-ben 1 tömény jól kiképzett sereg állt össze és Szakszinból elindultak Kun László segítségére, mivel a római és a mainzi hírszerzők jelentették, hogy a nyugati keresztény világ a pápák vezetésével meg akarja az Árpád-ház hatalmát szüntetni Magyarországon. A tatárjárásra elindult sereg utódai és a magyarkai-szakszini tömények azonban Kun László mellé álltak. Az ifjú király pedig Kubilájjal való levelezése értelmében sok gyermeket vallhatott magának Eduától és a többi kun feleségétől, mivel a nápolyi királyleány, a hites felesége magtalan volt. Hiába erőszakolta az esztergomi érsekség, hogy az Anjou-házzal való keveredéssel trónörökös szülessen, ez a pápaság erőszakoskodása miatt sem sikerült. Ezért Kubilájhoz hasonlóan a kun hercegi családok leányai közül több felesége volt az Égi-Birodalmi hitén, akik sok gyermeket adtak. Karizera levelet vitt Kun Lászlótól Ungika Szojorgaktani bilge részére és Kubilájtól újabb katonai segítséget kért Ungrat és Tenduk magyar lakosságának ifjai közül, akik a következő évek harcaiban megsegíthetik a nyugati világ ellen. A budavári Kancellária rovó leányai közül Balog-Semjén leányát, Katinkát megkérte feleségül. Kun László a jegyeseket Szabolcsvárra kísérte, ahol részt vett Karizera és Katalin esküvőjén. Az esküvő utáni hajnalon Kagotal-Finta herceg útnak indult Kambulak felé. Amikor megérkeztek, Balog-Semjén Katalin csodálkozva nézte Kambaluk óriási várost, amelyik a márvány város és Taidun kívül is már a Kagotal-Finta útbaindulása után is óriásivá nőtt. A 12 kapun 12 városrészbe visz az út; 3-4 lovaglásnyira 12 új külváros alakult, ahol újabb kereskedők és kézművesek laknak és az utasok tanyáznak. Minden nép számára más szállodáról gondoskodnak. Lombardiaiak, rómaiak, velenceiek, németek és lengyelek részére szállásról más-más városrészben gondoskodnak. Kubiláj elrendelte, hogy az óriási városban temetkezni nem lehet. A 34 tartománybelinek, a 24 Hun Törzsszövetségnek égető kemencéik vannak, de minden más vallásúnak a szokásaik szerint rendelte el Mingán tárkányfejedelem a temetkezését. Így a város levegője teljesen tiszta és gondosan öntözöttek az utcák. A város falain belül bűnös nők nem lakhatnak. A külvárosokban 30 000-en élnek és a fényűzően gazdag kereskedők házaiban tanyáznak. Ezen városrészeknek ezredeseik és századosaik vannak, akik a rendfenntartók vezetői. Kubiláj

legkedvesebb vendégei minden éjjel más nőt kapnak. Ezek a kéjnők ezzel róják le az adózást minden évben az előírt napon. Kambalukba több mint 250 városból jönnek a kereskedők és hoznak-visznek árut. Selymeik olcsóbbak, mint a lenből készült áruik. Gyapjú áruik forgalma óriási méreteket ölt a mongolok irányította kereskedelemben, amellyel 12 kán rendelkezett. Ahmad mindenki felett intézkedett, ezért a többiek féltek tőle. Egy leánya szerelme miatt Kubiláj Ahmadot kormányzónak nevezte ki. Kubilájnak mind a 25 fia fontos tisztségeket töltött be. A többi gyermekével is sok kincset halmozott fel. A félreállított őslakosok évekig tűrték az elnyomatást, de Szencsu ezredes a felkelők élére állt és Vancsu töményvezérrel szövetkezett, amikor Kubiláj Sandauban volt. Kagotal herceg öccse, Kagotáj az étkezésnél megsúgta a császárnak az összeesküvést. Kubiláj az étkezés utáni pohárköszöntőnél felkiáltott „Árulás! Árulás! Árulás!" Így az összeesküvés lelepleződött és azon nyomban összefogdosták a császár ellen vétőket. Kubiláj az esetet kinyomoztatta és akkor rájött, hogy Ahmad is tudott a dologról. Ahmad holttestét a kiéhezett kutyáknak adta. 1021 Ahmad 7 fiát elevenen megnyúzatta, hogy mások is megrettenjenek a birodalom elleni összeesküvéstől. Mivel a szerecén kereskedők is szították a forradalmat az összeesküvők táborában, a tevékenységüket rendszabályozta. Kubiláj pénz- és éremverdéje olyan, mint egy aranycsináló műhely Sok anyag mellett szederfa hártyájából papírformájú pénzt csinálnak legújabban, Kubiláj pecsétjével. Azonkívül az írnok sereg pecsétjével el kell fogadnia a birodalomban mindenkinek fizetési eszköznek. Annak hamisítása is halálbüntetéssel járt. Külföldi kereskedők is szívesen használják fizetési eszközül, mert a kezelésük igen könnyű. Kü kánnak viszont semmibe sem került, mert Kubiláj császár kezességet vállal érte, s így az egész ország az ő tulajdona. Ha néha külfóldi vásárlásokra került sor, mindent csak arannyal fizetnek meg. Kathaji, szaracén és keresztény csillagjós és jövendőmondó ötezer személy van Kambalukban, akik pénzt és ruhákat kapnak, hogy a saját tudományukat gyakorolhassák. Előrejelzéseik a csillagjóslás szerint mindig valóra válnak a járványokat, árulásokat is figyelembe véve. Az Isteni akarat szerint az összefoglaló jelentéseikben minden holdhónapban az időjárást és a várható gazdasági eredményeket megjósolják egyes vidékekre vonatkozólag. Ezt 1-1 kisezüstért mindenkinek árusítják. Ha valaki vállalkozásba kezd, elmegy a jövendőmondóhoz és az illető születési napja, hónapja, éve és a világrajövetelének perce szerint a csillagjós írásban válaszol. Éveiket a fekete-hunok állat-jelképével kezdték megjelölni: 1. Oroszlán, 2. Okör, 3. Tigris, 4. Kutya, 5. Sárkány, 6. Kígyó, 7. Ló, 8. Juh, 9. Majom, 10. Tyúk, 11. Kutya, 12. Disznó éve. Ebben a tekintetben azonban tartományonként eltérések mutatkoznak, mert a felső mongolok a Tigrissel kezdték az éveiket, míg Töbetben nyúllal. Azonban minden lakásban és jurtában művészi szobrok vannak táblácskával, amelyikre az írástudók az Istenük, azaz védőjük nevét felírják. Ez előtt imádkoznak az Egiekhez és sokszor fogcsikorgatva testi-lelki egészséget kérnek a legmagasabb Nagitájtól, aki a földi dolgok Istene és a földből nőtt ki feleségével és gyermekeivel. Minden tőle kérnek: jó időt, gyümölcseinek áldását, de lelkieket nem. A lélek hallhatatlanságát vallják. A jó ember lelke a jókba, míg a rossz ember lelke a rosszakba vándorol, a hősök lelke még nagyobb hősökbe vándorol. Ezért lett naggyá az Égiek vezette Mongol Törzsszövetség Birodalma. Népüket a jómodor jellemzi. Minden étkezésénél kezet mosnak. Szüleiket tisztelik, mert a hálátlanságot a törvény megbünteti. A bűnös embereket 3 év múlva kien$edik, de bélyeget még nem sütnek az arcukra, sem el nem vesznek tőlük semmit. Ujabb bűnük elkövetése után megbélyegzik az arcukon őket, hogy könnyzn felismerjék. Ez a bélyegzés azonban tartományonként és városrészenként is változhat. A megbélyegzést azonban az első és a második esetben csak súlyosabb bűnöknél hajtják végre. A súlyos bűntetteknél azonban a bűnösöktől a vagyonukat és ingóságaikat is elveszik. A szerencsejátékokat Kubiláj a nép jólétének érdekében szigorúan megszüntette, mert az emberek zsebéből csalással nem vehet ki senki semmit. Ezt Kubiláj így,magyarázta: „Fegyverrel győztelek le benneteket, s amitek csak van, az az enyém. Igy ha vagyonotokat eljátsszátok, az enyémet játsszátok el! Már pedig nem engedem meg, hogy a népnek jólétét bárki is haszonlesésből megsemmisítse. Eddig a népnek megnyomorítója a könyörtelen szerencsejátékok voltak. Sokan mindenüket elvesztették. Most pedig az énrám bízott Égi népet senki meg ne nyomorítsa!" Kihallgatáskor Kubiláj elrendelte, hogy a városkapukban gyűjtő hivatalokat állítottak fel. Mindenkinek díszes köpőcsészéket adtak a kezébe, hogy a Palotába vezető utat még tévedésből se rondítsa senki sem. Amikor az őrségen valaki áthaladt, új láb1022 y belit húztak a lábára, hogy a márványlépcsőkön már a Kubiláj cipőjében vagy sarujában tiszteljék meg az Égi-Birodalom igazságosságát. Baján hadvezér kapcsolatot tartott fenn IV Béla királlyal, V Istvánnal és Kun Lászlóval is. Ungika, amíg jól látott, maga vezette a velük való levelezéseket. Kun Lászlóval Kumánia is szoros kapcsolatot tartott fel. Erről tudott a pápaság intézménye, hiszen ha a nyugati hatalmak támadták a meggyengült IV Béla országát, akkor Kumánia tartalék Hun Törzsszövetségi hadereje azonnal segítségére sietett. V Istvánt

hadvezérré képezték ki és ha IV Béla nem is nyert soha csatát, de az ifjú István herceg nemcsak az őket támadó ellenséggel szemben, hanem apjával szemben is győzött, amikor az ország érdeke ellen akart cselekedni. Abban mindannyian megegyeztek, hogy az Anjou uralkodóházzal összeházasodjanak, bár Kun László első perctől kezdve tiltakozott ellene. Amikor az Anjou királyleány meddő maradt, Ungika beleegyezésére és Kubiláj kívánságára Kumánia leányai közül megnősült az Égiek akarata sze rint és a kun leányok sok gyermeket szültek neki. Amikor Karizera és Kagotal-Finta herceg Szakszinon és Velencén keresztül elhozták Kun László és EndreAndrás herceg részére Kambaluk eseményeinek leírását, a velencei példányt valaki elrabolta és Baján hadvezér latin nyelvű leírásait csak a budavári Kancellária kapta meg. Ebben biztatták Kun Lászlót, ne féljen a kiátkozás pápai fegyverétől, hanem nevesse azt ki, mert Kubiláj hadserege vele van. Ezért Kun László a többszöri kiátkozás után mindig csak nevetett, mert az urukimani bibliában nála meg volt írva: „Az átkozódás Istenkáromlás és a hazug nyerészkedőknek ilyen istentelenségek a fegyverei! A tizedek kierőszakolása csak a hazudozások fegyverei a szegénység ellen. Akinek fólöslege van, annak kötelessége az alamizsnák adása a szegénység és nincstelenség megszüntetése érdekében. Nazír legfontosabb tanítása az volt, hogy szeressétek egymást és szeressétek még az ellenségeiteket is. Már pedig, aki átkozódással, annak rémületkeltő hatásával igyekszik valakit megfélemlíteni, az Égi hatalmak ellen és az emberi jóérzés ellen cselekszik. Az egyházi átok az Ordögtől ered!" Kubiláj és Ungika örömmel fogadta a Nazír sírjától hozott szent olajat, örült a száz, bizánci birodalomból küldött papnak. A papok utánpótlását aranyakkal fizette meg a pápaságnak. Azon nagyon el volt keseredve, hogy Baján és Mingán latin nyelvű leírásait Velencében ellopták, még mielőtt Endre-András Árpád-házi hercegek kezébe került volna. Az a gyanúja támadt rögtön, hogy hírszolgálatának van igaza: „A pápaság le akarja váltani a Gilgamestől származó magyar uralkodóházat és az Anjou királyi családot akarja a helyébe ültetni.'-' Baján igen sajnálta, hogy hódításainak leírását a pápaság intézménye elraboltatta. Abban még az is meg volt írva, hogy Töbetbe előőrsként Mongu kán vonult be az ifjú hercegek tervei alapján Baján és Kubiláj jóváhagyásával. Mind a 34 tartományban ott szerepelt valamilyen minőségben Kubiláj 47 fia és a nagyobb unokái. 1272-ben Kubiláj felvonultatta Délceg Neszkrodin herceg vezetésével Baján egész támadó haderejét, 300 harci elefánt és 6 tömény harcosával. Neszkrodin, Baján helyettese győzött. Bangala tartományt 1290-ben foglalta el. Az ellenálló hadifoglyokat Indiának adták el. Sok helyen a tetoválás előkelőséget jelentett. Kubiláj ezt csak felcserek ellenőrzésével engedte meg, mert sokan mérgezésben meghaltak. A selyemhernyók tenyésztését mindenütt fellendítette, mert megszűnt a tartományok egymás elleni harca. A sóbányászatot államosította és annak irányítását a Baján által kiképzett hercegekre bízta, de a haszonnak Kubiláj kincstárába kellett befolynia. A százszemű Bajánnak Kinszé főváros és minden tartomány meghódolt. A hajóhadat is megszer 1023 vezte. 1278-ban Baján Kaidzsu és Loyang városokban 2 keresztény templomot építtetett Mar Sargisz keresztény töményvezér tervei alapján. Csingindzsuban arannyal átszőtt selymet gyártanak, amit Baján a keresztény alánoktól foglalt el. Részeg katonáit lemészárolták. Szudzsu a sok ezer híd városa. Alattuk még a gályák is átjárnak. Manszi tartomány fő helye Kinszé, az Ég városa. 12 ezer hídja van, 12 céhhel a 12 ezer házban, mindenki az apja mesterségét folytatja. Tavaik mellett sok Ég-vallású kolostor van, kőtornyokkal mindenütt, ahová őrségeket állítanak, s a váltást dalolva jelzik. Utcáikat kikövezik. Sok ezer fürdője van. Legnagyobb tengeri kikötője: Ganfu, amelyben 9 tartomány hajói kötnek ki. A csillagjósok itt percekre dolgoznak, s így állapítják meg a gyermek jövőjét. Mazsolát készítenek, jelentős a sárgabarack termelésük. Halárusító piacai annak. Kéjnők a városban nagy udvartartást vezetnek. Orvosok, tudósok írást-olvasást tanítanak. Bors- és gyömbérke reskedelemmel is foglalkoznak és sok fűszerrel. Faktur király palotájában lakik Baján hadvezér a második tatár feleségével, ő Kubiláj császár örökös kormányzója. Fő jövedelme: só- és cukorfinomítás, rizskereskedelem, széntermelés és selyemipar. Unken városában nádcukor gyárak vannak, ahol Babilon iparosai tanították meg az őslakókat a cukor készítésére. Fahamu finomítással is foglalkoznak. 750 000 keresztény család lakja Zajtony városát nagy kikötővel, amelyből Kubiláj apróárú, bors és álvé szállításból nagy hasznot húz. Tindzsu porcelángyártással foglalkozik. Kormánykerekes hajói vannak 4 árbóccal, 4 tengerész 1 evezőt húz, 2 bárkával és 10 csónakkal van felszerelve. Zipangu szigetein aranytetejű házakban lakik a király és városainak vezetői. Gyöngyhalászatai vannak. Abakán és Vonszámcsin hajósvezérek 1279-ben mentek ellenük, s végül szövetséget kötöttek velük, mivel ők is 24 Hun Törzsszövetségbeli népek voltak. 1270-ben Baján irányítása mellett Szogotu kán hódította meg Csambe országot, akik kék elefántot küldtek ajándékba. Nem bírtak ellenállni Baján hadigé peinek, pedig szigetvilága olyan gazdag, hogy minden megterem rajta. A szigetek királyságai Baján révén meghódoltak Kubiláj előtt. Az emberevők királyai, akik kókuszdiót, kámfort, szekfüszeget és rizst termelnek, mind meghódoltak Baján hajóhada előtt. Szeiban szigete a legszebb a világon: rizst és szezámot termelnek, rubin, opál, zafír, topáz, ametiszt és gránát van bőven, drágaköves kincseik a legnagyobbak a világon.

Baján hajóhada még Mábár tartomány 5 királyságát is meghódította a gazdag gyöngyhalászatával. Itt nincsen szabó, mert még a királyok is ruha nélkül járnak az egész évben. Nyakukban gyöngyfüzérek vannak. Gyöngysorának 104 szemét fogva mindenki 104 imád mond reggelenként. Lovaik elpusztulnak a nagy melegben, pedig rizzsel etetik azokat. A keresztény Szent Tamás remetelakán kívül imádkozott, nyíllal meglőtték és meghalt. Baján, a legyőzhetetlen hadvezér erősen kiépíttette Kubiláj hajóhadát, amivel bejárták Szamara és Dagroján királyságát, Lambrit és Fanszurt, az orrszarvúak országát. Muftili királyságot, ahol a hegyekről gyémántot hoz le a vízáradat. Lár tartományban hosszúéletű emberek élnek. Allatot nem esznek, mert azoknak szerintük lelkük van. Szagamóni Borkan szigetén a királyfi kiment a vadonba és ott szentként halt meg. Pedig apja új palotát építtetett és 30 000 lány szolgálta ki. Halála után az édesapja aranyból elkészíttette a szobrát. Lelke más élőlénybe ment át és már 84-szer halt meg. 1284-ben Kubiláj Bajánnal együtt ezen szobrot meglátogatta, pedig Melibár kalózaival is meg kellett küzdeniük. Szkota szigetén lakik a keresztény érsek, de az még a varázslókat is védi, mert az a meggyőződésük. Nagy Törökországot Kaidu uralja, aki Kubiláj unokaöccse, Csagatáj unokája, akit 1024 Baján hadvezér meglátogatott. Kubilájjal ellentétben állottak, mivel 1266-ban Kaidu és Jeszudár fejedelmi ifjak megtámadták Kubiláj két kiküldöttjét, akik közeli rokonságban állottak egymással. Csagatáj kereszténnyé lett fiai voltak Csibai és Csiban, akik megmenekültek az öldöklés elől. Kaidu két év múlva erős hadsereggel Karakórum ellen indult a határon át. Nomogam és György, János pap unokája estig harcoltak, majd Kaidu visszavonult, mivel Kubiláj segítséget küldött az unokájának és Mondogan fiának. Kubiláj haragra gerjedt, és csak azért nem ment új haddal ellene, ! mert Baján meggyőzte, hogy rokonvér rokonvér ellen ne menjen. Azonban a Csingiszkán utódok gyakran harcba keveredtek egymással. Kaidu királynak Aidzsaruk nevű leánya Ungika leányképzésén vett részt és kiváló, fiús természetű lévén, minden férfivel megvívott. Elhatározott szándéka volt, hogy csak ahhoz megy nőül, aki ifjúsági viadal formájában legyőzi. 1280-ban egy ezer lóval rendelkező vitézt legyőzött, ezért apja a csatáiba is elvitte. Abagánnak az Argon nevű fia elment megszállni Arbe-Soltot az egész seregével. Kaidu testvérét, Barakot küldte Argon ellen. Megszólaltak a harci kürtök és hangszerek, Argoné lett a győzelem. Meghallotta a csata közben, hogy meghalt Abaga és nagybátyja, Akomat átvette a hatal ! mat. Argon győztes seregével megérkezett, de messziről jövet fáradtak voltak, s így I Akomat győzött. Elment dőzsölni Abaga asszonyai közé. Régi hadvezérei azonban Argont a fogságból kiszabadították, Akomatot elfogták, s nyomban kivégezték. Argon 1286-ban kezdett el uralkodni. Akomat két évig uralkodott. Utána Argon hat évig volt hatalmon, majd méreg ölte meg. Kazai fia éppoly messze volt, mint Arbe Sec. Emiatt nagyon elkeseredett, hát még, amikor meghallotta, hogy Kiakatu nagybátyja ült a trónra, de nem kockáztatta meg, hogy elhagyja a határt, megesküdött: megbosszulja magát. Kiakatu elvette Kazai-Kazán feleségeit, de azok megmérgezték. Ekkor a keresztény nagybátyja, Baidu vette magához a hatalmat. Ez Nazírnak halála után az 1294. évben történt, de Kazai-Kazán hívei nem engedelmeskedtek neki és erős haddal legyőzték Baidut. Koncsi király hívei Nagitájnak nemezből készült szobrát és a feleségét tisztelik és minden alkalommal étellel-itallal kínálják. Koncsi Dzsingiszkán véréből származik és jurtákban él a népével, nagyon elszaporodtak. Kutyaszánon közlekednék. Fölöttük a rénszarvas tenyésztő, 24 Hun Törzsszövetségbeli népek élnek, ahonnan rénszánkókon szállítják a prémeket, majd a kazahunok csikókra rakják azokat és a kiváló vadászok Kubiláj birodalmába továbbítják a szép prémeket. Toktai kán lett a nyugati tatárok uralkodója, aki kevés adót fizettet az alattvalóival, mert gazdag ezüstarany bányák vannak a birtokában. A Viroláj és a Suoma népek sok tó között élnek, akik részben már keresztények. Halászatból, vadászatból, iparból és kereskedelemből élnek. A hideg miatt izzasztókat használnak. Ha megfagy, vagy megfázik valaki, ebbe az izzasztóba viszik feléleszteni. Árpából és mézből mézsört készítenek. Gyermekeiket a gyermekteleneknek eladják a keresztszülői kötelességekben. Eddigi uralkodók: Szain, Batu, Berka majd Mongtetmur, Totomangu és jelenleg Toktai az összes népek fejedelme. Itt a nagy távolságok miatt gyakran hadban állottak egymással, de Baján ebbe a harcba nem tudott beleavatkozni, mert a kinajok hódításával volt elfoglalva. Szaráj és a Vaskapu, azaz a Derbenti kapu közötti csatában 70 tömény harcos vett részt, s végül Toktai uralkodott. A Fekete-Nagy-tenger felett Kumánia szoros összekötő kapocs Magyarka-Szakszin-Jászvásár között. Ezt a postaszekér forgalmat még a legnagyobb ellenségeskedések alatt sem támadták, mivel féltek Baján és Kubiláj haragjától. 1025 Baján hadvezér többször járt a Béla parti Mendzsarban és Füzesgyarmaton, valamint a Madzsarnak átkeresztelt Magyarkán, amit Toktamis harcában feldúltak. Kubiláj nyilvántartásában mindkét település Madzsarán elnevezéssel volt a térképükön feltüntetve. Kandzsigu 1287-ben való meghódításakor Baján hadvezér még a 24 Hun Törzsszövetség népei közül talált olyanokat, akikkel tudott beszélni.

Baján hadvezér 1295-ben halt meg az öregedő Homoródka karjai között, mivel ezen beavatott fejedelmi személy gyógykezelés alá vette. Utolsó kívánsága az volt, hogy hun szokás szerint hamvasztassák el és vigyék el szülőfóldjére, Kapuvárra, az Ágnes nemzetség birtokára. Kubiláj aranyos urnát készíttetett és abban szállíttatta el Baján legyőzhetetlen hadvezér hamvait. Homoródka is elkísérte utolsó útjára. Hej rege rejtem Arvisura Kubiláj égi barátsága Belíz és Kemenfű rovása 5312. m.t.é.)

311.

Kr. u. 1240-1272. (5280-

V István 1270. május 27-én kezdett uralkodni, amikor hajnalban a Gilgames koronával, a palóc kézművesek által épített új „Begina-kolostor"-ban, az Aranyasszony szigetén megkoronázták. Kemenfü sámán sárkányos hajóján Kurszán városába hajózott, ahol Panyit fővezér várta. V István diadalmas seregével fellovagoltak Kurszán várába, majd az Avarbástyára, hogy a Kancellária lovasai is csatlakozzanak a Budavárába való felvonulásra. Itt a Boldogasszony templomában királlyá választották. István jól tudta, hogy a Földanya és a Boldogasszony a magyarság szemében egy és ugyanaz, az ősmagyar vallás Aranyasszonya, aki népének lelkébe akarja oltani a nyolcas szaporodási elvet, mert ez a nép élni akar. Beliz sámán ekkor a karakórumi sámán-csoporttal felkérte V Istvánt, hogy a 72 töményből összehordott fóld koronázási dombjára fellovagolva Szent Istvánhoz hasonlóan a négy égtáj felé való vá~ást végezze el. Azonban el ne felejtse ötödik vágásnak az Ég-felé emelni kardját, az Egi-Atya tiszteletére, mert ezt az ősmagyar vallás kívánja. Ezen a koronázási ünnepélyen az esztergomi érsek és a püspöki kar nem vett részt, mert azt vallották: „Budavár ragaszkodik ahhoz a Szent-Istvánnak és az avar Bőstudunnak tett ígéretre, miszerint Róma minden 24 megválasztott pápája után a következő, 25-ik pápa csak 24 hun törzsszövetségi, római katolikus főpap lehet, ami a hittérítést kelet felé megnyithatja. Ezt az ősmagyar vallás szerint V István király a koronázási dombról kihirdette. Erről az ígéretről azonban a mainzi érsekség hallani sem akart, s így a budavári ünnepségről a papság távol maradt. V István diadalmas seregével Fehérvárra lovagolt, mivel Esztergom után Székesfehérvár lett a koronázási főváros, ahol Szent István koronájával az új királyt megkoronázták. Anna nővére és Ottokár azonban nem nyugodott bele V István királyi székbe való ültetésébe, hanem a csehekkel, osztrákokkal, a brandenburgiakkal és Atilla kincseivel szerzett sok más népből toborzott zsoldosokkal a Csákok Vág-menti birodalmába, Nyitra városáig betörtek, majd átkelve a Dunán a Rábca folyónál V István seregével és a hirtelen ott termő, Kubilájtól érkezett lovasokkal megütköztek. Baján hadvezér öccsének, Karatán töményvezérnek harcra edzett, kemény lovasai előtt Ottokár sere 1026 ge megfutamodott és az összeszedett zsoldosokat is magával rántotta. Hírül jött, hogy keletről egy újabb hadsereg érkezett Besenyő-Fejérvárra, hogy az új királyt a nyugati hatalmak térhódítása ellen megsegítse. Ezért V István Szörénytornyára irányította a Rábcánál győztes seregét. BodonVidin városánál találkoztak a Kambalukból küldött magyarajkú sereggel. A nyugati keresztény sereg kezdeményezésére V István súlyosan megverte a vidini görög-bolgár csapatokat, akiknek nagy része Bizáncig futott. Így Bodon-Vidin térségében a rend helyreállt. Az új király a római katolikus egyház által a nyugatról üldözőbe vett, egyébként nagyon szorgalmas beginákat segítette. A papság tiltakozása ellenére a begina mozgalom mellé állt. Az Aranyasszony szigetén kolostornak alakította át IV Béla királyi nyaralóját, ahol őt olyan sok megaláztatás érte. Ezen adományozásért Ottokár vádat emelt a pápaságnál, hogy V István nem becsülte meg az édesapja örökségét és a begina mozgalmat védelmezi. A Csák, Pósa, Lam és Géza hercegek utódai és az egyház magyar származású főpapjai V István mellé álltak az ország tizedes intézményével együtt, akik a begina mozgalmat behozták. Ezért Lam herceg kézműves, városiasodó polgársága a nyugati elveket valló Ottokár híveit kipellengérezte és követelték a Királyi Tanács összehívását, az Atillától kezdve gyűjtött királyi kincsek visszaadását, mert ahhoz a pápaságnak semmi köze. A határispánságokba és a déli bánságokba az új király mindenütt Árpád-házi leszármazottakat ültetett és az idegen, vendég főurakat a belső Kancelláriákba irányította, mivel az új király azt vette észre, hogy Róma az idegen származású főurakkal összeköttetésben áll. A határőrséget Kubiláj által küldött, harcedzett harcosokkal megerősítette és azok parancsnokai családját 1 falus birtokokkal megadományozta. A megerősített határzárlat miatt a Kancellária tiszta képet kapott minden vendég báró és főúr nyugattal való mesterkedéséről. Szent László uralkodása alatt 1180-ban Lam herceg a nyugati építészeti módok megtekintése végett egy tizedesi csoporttal a nyugati országokat végigjárta. Útközben megismerkedett Lambert la Bégha hitszónok tanaival. Ezek kissé egyeztek a magyar ősvallás tanaival. Lambert követőinek nőtagjai, szerzetesi

fogadalom nélkül, a szumér gazdaságokhoz hasonló, fallal körülvett házakban laktak és magas kőfallal körülvett templomokban és kápolnával ellátott kórházbakban dicsérték az Urat és saját munkájukkal tartották fenn magukat. Ezen házakat Begina-udvaroknak nevezték. A római pápaság, mivel kevés tizedet fizettek be a pápák költekezéseihez, eretnekeknek minősítette őket. Ezért a hivatalos egyház elől külföldre menekültek. Lam herceg az idegen nyelven beszélő kézművesei által meghívta egyik csoportjukat Magyarországra. Ezek a beginák Pestnek a palóc kézművesek által lakott részein és az épülő Esztergomban telepedtek le és templomgazdaságaik gyorsan szaporodtak. Mivel Lam herceg a beginák intézményét pártolta, csúfnévvel őt is Lambertnek hívták, más külföldi papok viszont Lampértnak hívták. Minden leírásukban ezen a két néven említették, de Lam herceg nevét, mivel az ősmagyar névadó szerint való név volt, elhallgatták. V Istvánnak mindig eszében volt, hogy 28 éves korában a nemesek azt kérték, hogy az Aranybullát újítsák meg és szabadságukban megtartsák a királyi korona híveként és mindannyian igazi nemesként élhessenek. Az 1267-es újabb Aranybulla a törvény szerint a nemesek kérvényeit ezután mellőzték és személyesen intézhették el kéréseiket. A birtokcseréknél, amennyiben a nemesek a királyfiak területén akarnak 1027 megtelepedni, úgy azt ne lehessen a főurak által megtorolni. A fehérvári panasznap ra minden megyéből 2-3 nemes köteles volt elmenni, ahol a király vagy fiai tesznek igazságot. A Csák-nembélieknek az volt a fő céljuk, mivel ők a 12 nemzetséges szaporaságuknál fogva mind a 72 töményben érdekelve voltak, hogy a vendég bárók hatalmaskodásait megfékezzék, el akarták ismertetni a nemesi vármegyék jogait. Ők voltak a leghangosabb követelői a harcos vát:jobbágyok jogainak, hogy költözködési joguk csorbítatlan maradjon. Nagy hívei voltak annak, hogy a köznépet senki ne zaklassa és az új keresztény vallás ismerje el az ősmagyar vallású hívek szabad költözködését a kézművesekhez hasonlóan. Az esztergomi érsek jogát a szószegő király ellen biztosították, hogy bármikor egyházi átokkal sújthatta. A szolganépek elől elzárták a hospes-vendég főurak a jobbágy jogokat, de V István az Árpád-házi származású hercegek vezetése alatt a határispánságokat utasította, hogy a vendég főurak gályarabságra senkit el ne hurcoltassanak. A nemesi birtokok visszavételét Lőrinc nádor és Csák bán ítélte meg. IV Béla 5-5 nemest rendelt az Aranybulla szerint a bárók mellé a bizottságokba, nehogy a főurak a szegénység ellen ítélkezzenek. A királyi család és a pápaság az ifjú Béla herceget szerette volna királynak, de ő 1269-ben váratlanul, utódok nélkül elhunyt, s így Mária királynő és a brandenburgi udvar terve meghiúsult. Feleségének évi eltartási díjat engedélyeztek. 1270. január 18-án Margit hercegnő, István királyfi egyetlen jóakarója meghalt. Nemsokára IV Béla 64 éves korában, 1270. május 3-án követte szentéletű leányát. Felesége, Mária királynő még meglátogatta unokáját, Kunigundát, de 1270 augusztusában ő is meghalt. Esztergomban, a Ferencesek templomában temették el. Soha nem járult hozzá az 1270 augusztus végén megkoronázott V István királyságához. V István győzelme után Ottokárral egy Pozsony melletti kis szigeten békét kötöttek 1272-ig. Ez a béke azonban nem tartott sokáig, mert a Kőszegiek azonnal rátámadtak Istvánra, aki a pártütőket üldözve benyomult Stájerországba és Karinthiába. Ez azonban a fegyvernyugvás megsértését jelentette. Ekkor Ottokár 90 000 emberrel átkelt a Dunán, mielőtt elfoglalta Pozsonyt és Nyitráig nyomult előre, de Győr térségénél várta Kubiláj töménye és a palóc csákányosokkal Ottokár hadát Bécsig üldözte. Itt Csák Péter és Csák Ugrin tüntette ki magát és Pósa István a csákányosaival, akivel örök barátságot kötöttek. 1271. július 2-án Pozsonyban újból békét kötöttek a régi területtel. Ennek fejében István lemondott a régi magyar kincsekről a testvérei javára, amelyikben 2 királyi korona is szerepelt, de a Gilgames-féle korona V István birtokában maradt. Ekkor István tovább folytatta a nyugati keresztény uralkodóházakkal a rokonság kiépítését. Anna nevű kislányát Andronikosz görög császár feleségül vette. A Kőszegieket kiűzte az országból. Ez idő tájt V István Nápolyba készült a kis László királyfival háztűznézőbe, de a fiát útközben elrabolták, ezért a király visszafordult és nem folytatta az útját. Erzsébet húgához ment az Aranyasszony szigetére. Itt bánatában a húgával együtt hosszasan tanulmányozták Kemenfű titkos Arvisuráját, amelyben lerótta a Vikingektől származó utódok sorsát, Vinlandiától Keveváráig, azaz Kievig való vándorlásukat és a Határispánságokban való letelepedésüket. Kemenfű, mint tanfejedelem ezen régi időket így rótta: „Amikor a Sambe törzs (lappok) rénszarvas nyájaikkal átvonult a 2540-ik medvetoros évben a manysi törzsek szállásterületén, járványos betegség tizedelte meg az állományukat és pásztorok, futva a vész elől, már a gyanús rénállatukat hátrahagyták a Káma 1029 felső részén élő manysiknál, majd később a komiknál és az északi Tengervíz-asszony partjaihoz siettek. Ekkor már eljött a Jégember szakállát megrázogató Tél és a járványos betegség elmúlt. A manysiknál maradt rénekből sok meggyógyult és ott is elkezdték a rénszarvasokat tenyészteni. Eddig a kutyákkal való

szánkós vadászat csak egy pár napi élelmezés gondját tudta le, míg a szaporodó rénszarvas nyájak örök éléskamrát jelentettek. Így a mindennapos vadászat mellett áttértek a rének tenyésztésére is. Sziktivár térségében Sambe fővezér elvette feleségül a komik szépséges fejedelmi leányát, Vicsegdát, akitől 3 fia és 7 leánya született. Fiai voltak: Vinek, Lappok és Kola, míg a 7 leányuk a Sambe törzs 6 pásztor vezéréhez mentek nőül, akik nyájaik szaporodásával elhagyták a beavatott Sambe apót és a nyári Zúgótenger mellett nyugatra mentek. Ugyanis Agaba fősámán rovásában az állott, hogy az Égiek közül Kaltes-asszony szekerén - még mielőtt a Holdat Hárpia-Tórem sárkánykígyója a Földhöz vágta volna - beavatottak egy csoportja érkezett, akik Égitudományuk révén hajókat építettek és a nagy megrázkódtatás után a melegebb vidékek felé hajóztak. Vinek vezér a Sambe apótól kapott vázlatok alapján hajót épített és nyugat felé hajózott, majd törzsével elfoglalta az igen gyéren lakott földet, amit elneveztek Vinek fóldjének. Vinek fiai: Vinelan, Viking és Hanza halász népükkel hamar meggazdagodtak és karcsú hajókat építve bejárták az Északi-JegesvizekAsszonyának tengereit és sózott-fiistölt halakkal kereskedtek. Akkoriban hirtelen hidegre fordultak az idők járásai és az emberek sokat éheztek. Viking vezér élelembősége miatt nagy gazdagságra tettek szert a hajósai, mert az ő tengereinek megvolt a bőséges élelem fólöslege, amiért minden kincset és ruházatot kaptak cserébe. Sokan csatlakoztak a bátor Viking vezér hajósaihoz Est-anyó törzsei, a Suomák fiai és a Lettek közül, akikkel együtt behajózták az egész Földet és nagy gazdagságra tettek szert. A tengerek biztonságos öbleiben, az Ordosz vidéken Hamza és Hóhamza hajósaihoz hasonlóan, városokat alapítottak. Az északi nagy szárazföld otthon maradt családjai egészen Kuszkó népéig elkalandoztak és a Nagyvízből kiemelkedő szárazföldeket és a törzsekre bomló Kuszkó népét sorban meglátogatták. Az ifjú Viking vezér és hajósai ezt mindannyian Vinek vezér vázlata alapján felrajzolták. Ezt az aggastyán Vinek vezér a hajóskiképzésnél tanította. Az idők múlásával Viking vezér számos utódja közül Oleg fejedelemfi Kevevárába került, ahol Geréb kardkészítő mestertől egyenes és kissé hajlott lovas-kardokat rendelt, a tengeri és a szárazfóldi csatákhoz, mivel harcias néppé lettek. Ebben az időben tartott Gyarmat törzsének átvonulása Keveváron át. Olegnek nagyon megtetszett a Gyarmat és Nyék törzs leányainak a szépsége. Árpád tárkányfejedelem felesége, Abacil az uruki időszámítás szerint 890-ben meghalt. Ezért Árpád az avar-bolyok szálláshelyét, mint régebben, Álmos parancsára meglátogatta. Az avarboly fejedelem lányát feleségül akarta venni, de az avar vezér nem engedte meg a házasságot. Mari a búcsúzásnál mégis megmondta, hogy Árpádot szereti és magot akar a derék tárkányfejedelemtől. Amikor egy év múlva Árpád Marit meglátogatta, az előörsei hírül hozták, hogy a szépséges Mari-gyermekszülésben meghalt, de a leányát, Ágnest a szülők nevelik. Árpád a kis Ágnest minden kinccsel elhalmozta és rimalányokat hagyott hátra, hogy a kislányt az Égiek hitén neveljék fel. Abacil húga azonban mégis ragaszkodott ahhoz, hogy az ősmagyar vallás hite szerint Árpád felesége legyen, de Árpád Verecke kabar fejedelem leányát, Eperjest vette el feleségül, akitől már 892 végén megszületett a kis Zoltán-Zsolt, a jászvásári Nagyszala szerint a jász-síksági nagyfejedelmi ifjú, aki az egyesült nép fejedelme lesz. 1030 mvaw uuga caa~t ictytca 111C1u V1C~11CG CS LV1C SUK ~yCI111CKC SGaTmaZULL. V IeTT Kevevára ura, aki a kievi lakosok szokásait és vallási felfogását tiszteletben tartotta. Miután megtörtént a Magyar Törzsszövetség honfoglalása, Oleg fiai és leányai a Lebéd-ház leszármazottaival összeházasodtak, s így Lebédvár (Lemberg), Halics és Ladomériában nagyon elszaporodtak. II. Endre több alkalommal háborúskodott Halicsban és a kelet felé való védelmünket akarta biztosítani. Endre fia, András királyfi egy Lebéd-házi fejedelmi lányt vett el feleségül. Gálictól 3 fia és leányai születtek. Bátyja, IV Béla azonban az antiochiai császárlányt, Máriát jegyezte el, aki a keleti rokon fejedelmi udvarokat semmibe sem nézte. Eleinte Béla nem akarta feleségül venni, de Mária megesküdött, hogy a Tíznyíl Szövetség értelmében nem nyolc, hanem tíz gyermeket fog a királyi háznak adni. Az Aranyhorda és Kádán győzelme után Lebédia, Halics és Ladomér fegyverforgató férfihadát a mongol hadsereg Kínába irányította, ahol a támadó seregbe kiképezte. András herceg utódai a budavári Kancellária 52:48 arányban való határozata alapján IV Béla király mellé álltak és a tatárjárás után István herceg és kiskirály hívására a határispánságokban helyezkedtek el. Ezen határispánságok a régi tárkányhatárőrség állományába tartoztak, függetlenül a többi ispánságoktól és mindig az ifjú király alá. Ebbe még a Kancellária sem szólt bele. Beliz, valamint Kemenfű beavatott, Csibai, Ungianka, Gáti, Batul és Kerekel az Árpád-ház leszármazottai voltak. Kemenfű tíz éven keresztül Ungiánka kívánságára a nyelvtudása miatt Bugátban, majd Karakórumban tanfejedelem volt és az édesanyja kívánságára Kubilájjal szoros kapcsolatot tartott. Géza és András hercegi leszármazottak a Pósa, Csák és Lam-béliekkel együtt, közvetlenül a Királyi Tanács és a mindenkori király hatáskörébe tartoztak. Mindannyiuknak tudatában volt, hogy Viking vezér számos leszármazottja Vinek fővárosához tartozott szellemileg. Utódaik Hanza vezér kezdeményezésére a

tengerparton Hanza városokat létesítettek és a környékbeli települések nyelvét felvéve, azokkal összeházasodtak. Az akkor ismert világban mindenütt gyarmatokat alapítottak. Árpádházi királyainkkal összeköttetésben állottak az Élet Kegyhelyén keresztül. Orömmel vették tudomásul, hogy a Csák-nembéliek legkisebb, Karakórumba küldött leányivadéka annyira megnyerte Toluj herceg tetszését, hogy a beavatottak képzése végén feleségül vette Ung leányát. Ezáltal újból egyesítették a Gilgames-ház két ágát. A Tolujtól származott fiai közül Möngge (Möngke) és Kubiláj lett a mongol törzsek uralkodója, majd Kubiláj az Új Égi-Birodalom első császára. Hadvezérük az avar-bolyos Baján egész Kínát meghódította. Tervbe vették a dél és a nyugat felé való terjeszkedést. Kubiláj térképen lefektette az Aranyhorda, Ilkánok-Birodalma, Csagatáj-Birodalma, Kubiláj-Császársága és BélaBirodalmának eltervezett határait. Maga Kubiláj is váltig hangoztatta a postajáratával küldött üzeneteiben édesanyja levelezéseivel: „Égi örömök mellett, fájdalom is érte a Gilgames-ház szövetségét, mivel IV Béla az ifjúkori esküjét megszegve, még a mongol-tatár sereg segítségével sem volt hajlandó Nyugatot meghódítani! A legnagyobb baj az volt, hogy Mária anyakirálynő lenézte a csupa selyembearanyba öltözött rokonságot. Írtózott még attól a gondolattól is, hogy leányai és leány unokái a mongol hercegekhez feleségül menjenek. Lebédián a kun-kipcsákok és nogaji tatárok uralkodtak az uruki időszámítás szerint 1240-től. Az Árpád-házi Kipcsák utódok uralkodtak, de a kun rokonság révén a besenyőkkel, mongolokkal és tatárokkal is összeházasodtak. 1031 V István és Kun-Erzsébet nem tagadta meg a Kipcsákokkal és a mongol uralkodókörökkel való rokonságát, hiszen a Megyer törzsbéli Farkas és a mongol törzsbéli Unőke volt a künduló pontja a nagy Mongol Törzsszövetségnek. V István nem bízott meg a nyugati uralkodókörök csupa üres szóbeszéd ígérgetéseiben. Mostani elkeseredésében is V István Kemenfű tanfejedelemmel tovább tárgyalt. A király szomorúan panaszolta, hogy a pápaság emberei a nyugati eredetű papok voltak. Még a királyi családban is Olimpiádesz volt az, aki minden holdtöltekor jelentést küldött Rómába. Onnan kapták a parancsot, hogy Margitot férjhez kell adni Ottokárhoz, majd később Anjou Károlyhoz. Amennyiben Margit a szülői parancs ellenére sem volna hajlandó az Anjoukkal való házasságra, úgy a Mária nevű leányát kell az Anjou-házba férjhez adni. V István soha nem bízott a ravasz cseh uralkodókörökben, mivel a határispánságok folyton jelentették a villongásokat. Az ifjú király élénk szemével hamar meglátta, hogy a nyugati szomszédoktól származó veszélyek egy cseppet sem kisebbek, mint a tatárok támadásai. Olimpiádesz asszony terve sikerült és V István leánya, Mária hercegnő II. Anjou Károly nápolyi és szicíliai királyhoz ment nőül. A pápa, mint Égi-Atya és Krisztus helytartója az érsek javaslatára ajánlatosnak tartotta, hogy V István fia, László viszont Anjou Izabella nápolyi hercegnőt vegye el. Ezzel a kettős lehetőséggel élt a Királyi Tanács. Mária királynő még halála előtti szavazatával a klérus egyöntetű javaslatára, megnyerte a vendég főúri családok támogatását, s így a kettős házasság létrejött. Az osztrák főrendek és az Árpád-házi hercegek ellene voltak a pápai javaslatoknak. Az Anjouk viszont a pápasággal együtt V Istvánt akarták közömbösíteni. Ezért a Kőszegieket felbérelték a Gutkeledekkel együtt a király közös eltávolítására. A Királyi Tanács megállapította: „V István az apjával ellentétben nem csak ábrándozva a távolban szemlélődő egyéniség, hanem maga vezette csatába már kiskirály korában is a seregét és mindig győzött. Szent László volt a példaképe. Az első fiát is Lászlónak kereszteltette, míg András fiát megtévesztően a „Keleti-kapu" megőrzésére titkon neveltette. Legkisebb leányát ilyen célzatokkal, rejtélyes módon a mongol uralom alatt lévő Szakszinban nevelték Ungika utasítása szerint. V István anyai nagyapja volt az a Laszkarisz Theodor, a Kelet-római Birodalomnak bizánci császára, aki a francia kereszteshadak elől Nicába vonult vissza és megmaradt bizánci orthodox hiten. Itt a rumi mohamedán szultán támadta meg őt, de azt egy párviadalon megölte. Ez a 24 Hun Törzsszövetségi eredetű állam a Mongol Törzsszövetség függő államaként keletkezett. A Királyi Tanácsban mindegyik irányzatnak voltak hívei, akik a budavári Kancelláriában tevékenykedtek. V István még kiskirály korában a csepeli szigeten egy nyaralót építtetett Lam kézműveseivel, hogy a keleti lovasokat fogadhassa." A Királyi Tanácsban mindenki tudta, hogy IV Béla Szakszinban a kun fejedelem leányát daliás fia részére feleségül választotta. Eleinte a különböző irányzatok nevelési módja miatt a fiatalok között egy kis ridegséget észleltek, de aztán az igen nagytudású és szép Kun-Erzsébetet István nagyon megszerette. Mária királynő lenézte és megvetette a családjával együtt. Az uralkodópár a lengyel és orosz hercegeket sem szerette, de a keleti kapu biztosítása miatt mégis innen származtak a vejeik. A cseheket Mária királynő udvartartása annál jobban kedvelte és Kunigunda unokájukat, Anna leányát Ottokárhoz adták feleségül, aki ezáltal fölényben érezte magát Istvánnal szemben. Apja is követett el egy nagy hibát, amikor haldokolva, Ottokár védelmébe ajánlotta családját. Mária megijedt Kubiláj barátságától. A cseh Ottokár prágai udvarának német eredetű műveltsége volt, míg a magyar 1032

királyi udvar III. Béla óta francia hatások alatt állt. Az Árpád-ház hercegi leszármazottai mindezek mellett uruki-mani műveltségűek is voltak, akik az egykori Babilonnal, a Szaszanida dinasztia maradványaival, Ordosszal és Karakórummal is fenntartották a kapcsolataikat és Ungika révén Kambalukkal szövetségben állottak. Kubiláj joggal dicsekedhetett, amikor az Aveszta hívei, a keresztény és buddhista papok, a mani hívekkel együtt dicsőítették Baján hadvezérének győzelmei után az Égi-Eredetű hitet. Ungika váltig azt hirdette: Ez az ősmagyar vallás alapja, az igaz szeretet, amelynek 24 fokozata van a világosság és sötétség harcában. Az erősebb Istenhívők tartózkodtak a húsevéstől, erkölcsös életet éltek, a 15 karéjjal rendelkezők nem köthettek házasságot, még az ehető növényeket sem téphették le és terjeszteniük kellett a szeretet győzelmét! V István uruki-mani meggyőződése mellett leginkább a franciák műveltsége felé fordult. A pápaság javaslatára 1269. szeptember 14-én szövetségre lépett a francia származású Anjou I. Károly szicíliai és nápolyi királlyal. Itt az édesapja, IV Béla rögtön Margit leányára gondolt, de az a Kubiláj szövetségében náluk járt mongol herceghez, az első szerelméhez akart inkább nőül menni, aki az uruki-mani kereszténységhez tartozott, az ősmagyar vallásbeli elődjének számító ifjúhoz. István azonban Margit és a Királyi Tanács kérésére Mária nevű leányát adta feleségül a későbbi II. Anjou Károlyhoz, míg a fia Izabellát, Anjou Károly leányát jegyezte el menyasszonyának. Ebben az időben Ungika, Kubiláj és Baján hadvezér visszairányított csapatai olyan erőssé tették az V István seregét, hogy Ottokár nem mert területi követelésekkel fellépni. A Királyi Tanács jól tudta, hogy V István mindjárt a trónra lépése után Ottokárral az ügyüket rendezni akarta. A találkozón Ottokár azt mondta neki, nincsen szüksége az ősmagyar hit kincseire, mert neki is van bőven, de azt később sem adta vissza, sőt mindig újabb határvillongásokat rendezett a Csák-nembéliek trencséni ágánál, István viszont ezt azonnal megtorolta. A Királyi Tanács azt is jól tudta, hogy 1272 júliusában Gutkeled Joáchimmal együtt az Adriai tenger partján találkozott Anjou Károllyal, a vejével. Elhatározta, hogy magával viszi a 10 éves kis Lászlót is, az örökösét, bár a tatárok is házassági ajánlatokkal léptek fel, de erről a királynék hallani sem akartak. Még IV Béla idejében is az volt az elterjedt vélemény: „Ilyen ronda nép nem méltó arra, hogy a magyarokkal összeházasodjon. Bár sokan itt maradtak a sebesült tatárok közül." Az Arvisura estén a Királyi Tanács Csepelen tovább tárgyalta, hogy a budavári Kancelláriában beépített emberei voltak a pápaságnak és az osztrákoknak. Az Adriai tájakban gyönyörködve Gutkeled Joachim a királyi kísérő csapatok egy kis részlegével hirtelen eltávozott az ebédet követő pihenés alatt. Bizonyára Kőszegiék csoportja a királynét annyira felingerelte a király ellen, hogy miért kell egy 10 éves gyermeket házasságba kényszeríteni. Így beleegyezett a szökésbe, s nem akadályozta meg az elrablásukat. Később már hiába tiltakozott Erzsébet, mert erdőkön, sziklás vidékeken át Kaproncára hurcolták, s így fogollyá váltak. Ez a gyermekrablás és Erzsébet kétszínűsége V Istvánt igen elkeserítette, s betegen rögtön intézkedett. Gutkeled Joachimot a bánságból elcsapatta és a királyhű Moja bán lett az utóda. Nyomban üldöző sereget küldött a rablók után, akik Kaproncára hurcolták a foglyokat és magányos zárkába csukták a királynét László ifjú királlyal együtt. A várat ostrom alá vették, de a Kőszegiék csoportja jól tudta, hogy ezen végvár bevehetetlenné lett kiépítve. Az újonnan felépített falak az ostromnak ellenálltak. A király érezte, 1033

hogy lassan ölő velencei gyógyító szerekkel megmérgezték. Nyomban ellenmérget vett be, amelyik a gyomrát kiürítette. Az Aranyasszony szigetére lovagolt, ezért az ostromot nem vezethette személyesen. Halálos betegen a szigeti kolostorban élő Erzsébet testvéréhez szállították, mert ő volt az egyedüli, aki Margit halála után Istvánt megértette. Erzsébet összes írásaival és gyógyszereivel a begináknak adott királyi kastályba vitték át a beteget, aki az ősi gyógyszerektől sem gyógyult meg, hanem egyre betegebb lett. Ezért utolsó erejével összehívatta a Királyi Tanácsot, amelyiknek belső magja csupa Árpád-háziakból állott. Itt Kun László királynak a Csák, Pósa, Géza és Lam-béliek örök hűséget esküdtek. V István nem gyógyult meg, hanem egyre betegebb lett. Szigeti kastélyában néhány nap alatt, nagy kínok között 1272. augusztus 6-án meghalt. Nyomban megtartották a halotti Arvisurát, ahol V István hőstetteit magasztalták. Serege még Kapronca várát ostromolta, amelynek védői már értesültek a király haláláról és a fekete, majd fehér lobogót kitűzték. Jelezték, hogy a gyász miatt békét akarnak és megbánták a bűneiket. Éljen az új király! - hangozták vissza az üdvrivalgást Kapronca várának falai. Új uralkodója lett az országnak, a félig kun vérből való Erzsébet fia, az újdonsült IV László, aki a következő években a Kun László nevet kapta. A kiskorú gyermek mellett a Királyi Tanács hozzájárulásával mint régens ott állott az anyja, akinek Szakszinban egy pecsétet készítettek: „Erzsébet, Magyarország királynéja, a kun császár leánya". Tudták a 24 Hun Törzsszövetség országaiban, hogy 1240-től Kunország Mongol Törzsszövetségbeli állam

volt. Azonban Erzsébet a 8 kun törzs között nem a leggazdagabb kun törzs leánya volt. Viszont, mint Gilgames-leszármazott, méltó volt a királynői címre. A pápaság és az osztrákok azonban megesküdtek arra, hogy az Árpád-házat férfiágon megsemmisítik. A prágai királyi udvar vezetésével a nyugati uralkodókörök a pápaság vezetésével fennen hirdették: „V Istvánnal a dicső Turul-nemzetség a sírjába szállt, mivel nem nyugati királyi házból való leányt vett el feleségül!" V István kívánsága szerint az Aranyasszony szigetére vitték és a beginák kolostorában ravatalozták fel. Temetésén Szakszinból egy mongol-kun-tatár követség is részt vett, amelyen biztosították Kun Erzsébetet, hogy fiát, az Emesétől és Gilgamestől származott Kun Lászlót minden erővel támogatni fogják. A temetés a beginák éneklése mellett zajlott le. V Istvánt Margit húga mellett, vörös-márvány koporsóban helyezték 1272. augusztus 9-én örök nyugalomra. Sírjánál a Szakszinbün vendégeskedő és látogatóba érkezett Sambe ifjak álltak őrséget, akik látogatásuk alkalmával értékes Arvisura anyagot hoztak ajándékba, amelyet Erzsébet hercegnő és a régens királynő az Árpád-nembélieknek adott át tanulmányozásra. Ebben Kubiláj a barátságáról biztosította Kun Lászlót és az édesanyját, és Baján hadvezérrel együtt a töményeit felajánlotta. Erzsébet apját azon esetben, ha László királlyal szövetkezve Nyugatot megtámadják, császárrá léptetik elő. Gilgames népének győzni kell! A küldött Arvisurák tanúsága szerint, ha ezt a második esetben is elmulasztják, Magyarországot és Kunországot a népek országútján nagyon sok baj fogja érni, mivel 300 év alatt állandó zaklatásban volt eddig is részük. Most kell kihasználni Kubiláj barátságát! A nyögérek hírszolgálata szerint Róma és Bizánc tervet dolgozott ki Kunország megsemmisítésére és Magyarország beolvasztására. 1034 Ungrat és Tenduk tartományban készen áll a magyarok rokonsága minden töményével Ungika anyacsászárnő jóindulatából, hogy a magyarok biztonságban élhessenek az ősmagyar vallást követve. Éljen Kubiláj császár és a magyar nép barátsága! Hej rege rejtem 312. Arvisura Kun (IV ) László kettős házassága Ungiánka aranyasszony rovása Kr. u. 1272-1308. (5312-5348. m.t.é.) Kambalukban jelentették Kubilájnak a Béla birodalmából érkezett híreket: „V István, Béla király fia 1272. augusztus 6-án 33 éves korában elhunyt. Velencei származású papok lassan ölő méreggel itatták meg, de sem a beginák gyógyító részlege, sem a csepeli sámánok nem tudták a halálát megakadályozni. Utolsó útja Csepel szigetére vezetett, ahol Panyit hadvezérrel megbeszélte fiának támogatását. Holttestét a beginák kolostorában ravatalozták fel és az Árpád-házi örök-menyasszony mellé vörösmárvány koporsóban temették el. Ők ketten képviselték a Gilgames-házzal való házassági kapcsolatokat. Ezt Margitnak a szülei megtiltották, de István a szép szakszini Erzsébetet feleségül vette, akitől László és András fia született. Katalin Dragutin István nevű szerb királyhoz, Mária II. Anjou Károly nápolyi és szicíliai királyhoz, Anna II. Andronikosz görög császárhoz, s végül Piroska az Argyas nevű, kun fejedelmi ifjúhoz ment nőül, aki a Mongol Törzsszövetség hadait képezte ki Béla birodalmának, azaz Magyarországnak a megsegítésére. András herceg Derzsikét vette feleségül, Argyas húgát, akitől sok gyermeke származott, de azokat később III. Endre király papsága nem ismerte el. Erzsébetet soha senki fel nem említette, csupán apácaságát szellőztették meg, Zavis cseh főúrhoz ment nőül, pedig egyedül ő tartott ki az urukimani hit mellett és az Ungika által hirdetett ősmagyar hitnek a híve maradt!" Amikor Kapronca vára értesült a király megmérgezéséről, kitűzték a béke fehér zászlaját és melléje a fekete-gyász lobogót annak mondanivalójával, hogy a gyász miatt tovább nem háborúskodnak. A 10 éves fogoly gyermeket szabadon engedték. Ekkor mozgolódás történt Szlavóniában és 1273. április 4-én a köznemesek Szlavónia bánjához fordultak jogaikért. Zágráb és Kőrös ispánja 4-4 nemes és 2-2 várjobbággyal ítélkezett, amelyet Kun Erzsébet, a kiskorú IV László melletti régens jóváhagyott. A Kapronca várából diadalmenetben Budára hozott kiskirály nevelését Panyit hadvezérre és az Árpád-ház kurszánvári esperesére, Domonkosra bízták. 1273. szeptember 3-án királlyá koronázták és Kun Erzsébet, az édesanya lett a gyermek-király mellett a Mongol Törzsszövetséghez hasonlóan a régens, aki részt vett a nádor mellett az ország ügyeinek az intézésében. Ungika, a Csák-nembéli édesanya és fia, Kubiláj császár élete végéig érintkezésben állott a budavári Kancelláriával, ahol 1267-től kezdődően folytatódtak a nemesítések. Elsősorban a várjobbágyok nyertek bebocsátást a köznemességbe, amelyhez az is hozzájárult, hogy a Csák, Pósa, Lam és a többi Árpád-háziak a várjobbágyokkal összeházasodtak. Ennek a nemességnek érdekében törvénybe hozták, hogy az ősi Csák

és Aba-nembéliek közül felváltva kell megválasztani mindig az új kancellárt. Ennek a nemességnek az érdekében az idegen érdekeket szolgáló vendég főurak ellenében öten írták meg a nemesek kialakulásának történetét: Csák Máté, Pósa András, Bebek 1035 Árpád, Apor Géza és a székely Kézai Simon. Határidőnek az uruki-mami 1300-adik : esztendőt tűzték ki. A kancelláriában tehát: a Csák, a Pósa, a Lam, a Géza és az And- ~ rás-nembéliek közül egy-egy nemesített ifjú fogott hozzá a „Tíznyíl Szövetség" tör ténetének a megírásához. , Ekkor és ennek kapcsán erősödött meg a köznemesség. Leghamarább Pósa András palóc készült el vele, mivel a honfoglaláskor meghalt Cicás rimalány és Gyűrűfű sá mán jegyzetei alapján a palócok honfoglalása-kori írások Barkó vitézei által készen : voltak és neki másolni kellett a kabar-palóc tárkányok rokonlátogatásait és honfogla lásukat. Ellenben az ifjú Kézai Simonnak, Kun László legjobb barátjának a kiskirály , tanácsai szerint a honfoglalást más oldalról is ki kellett domborítani. Erről hirdette Kézai Simon: „A várjobbágyok pedig szegény nemesek, akik a királyhoz folyamodtak, s a király nekik várföldjeiből adott. Ez az egész országra kihatott." Amíg az Árpád-házi nemesség a mindenkori király mellé állott, addig a vendég né- ~ met, francia, olasz és egyéb nyugati főurak 300 év alatt inkább a pápaság és Nyugat felé vonzódtak. Mindjárt Fehérvárról a pereskedéssel foglalkozó kancellária részlege 1272. szeptember 3-án azt írta Trau városának, hogy a most küldött levél értelmében Trau városa Gutkeled Joachim bánnak engedelmeskedjék! Azok a nemesek, akik va- ; lamikor V István hű segítőivé lettek, Egyed mester és társai Kun Erzsébet ármány- IJ kodásai ellen fogtak fegyvert és az asszony bosszúja elől Ottokárhoz futottak. Így országhű emberekből új javadalmakkal ellátott árulókká lettek. Ottokár cseh és né met seregeivel az országra tört és öldökölve, pusztítva elfoglalták Győrt, Pozsonyt le Pannonhalmáig. Nyitrát a németek foglalták el, a templomba menekült lakosságot i , nem kímélve, még a csecsemőket is falhoz csapdosva elpusztították. Ottokár hatalmá nak teljében állott és Ausztria meghódítása után az árulók biztatására Magyarország meghódítását is tervbe vette. A közös csapatok azonban Pannonhalmánál nem tudtak továbbmenni. Most a pápa volt az, aki Anjou Károly érdekében felszólította Ottokárt, hogy Anjou Károly a szemét rajta tartja és a kezét azon az országon, amelyiken a veje uralkodik. A pápaság által felhívást intéztek Bulgáriához, Halicshoz, Horvátországhoz és Szerbiához, hogy IV László királynak hűséget esküdtek, mivel vejének-leányának az érdekei védelmében fegyvert fog. Ez a fellépés a torzsalkodó belső főurakat is megfé kezte, s így az ország nem szakadt darabokra. Ottokár is megtorpant. Még inkább elgondolkoztatta azon körülmény, hogy Anjou Károlynak a másik veje, Habsburgi Rudolf római király is feltűnt. 1272 őszén a királyi udvar jelenlétében Budán Macsó-Bosznia hercegét a csehek barátságával vádolták, s a Kőszegieket meggyilkolták. Utána Árpád-házi utódokkal nem töltötték be az ozorai, sói, boszniai, macsói, barancsi és kucsói bánságokat, de Kőszegi Henrik a sói és ozorai bánság élére került. Az 1273-74-ben kirobbant csehmagyar háborúban Gutkeled Joachim bánt megfosztották hadvezéri tisztségétől és a helyére Csák Péter lépett, akit a 12 nemzetséges Csák-nembéliek támogattak. A polgári csatában 1275-ben győzött. Utána Kőszegi Henrik fiai kaptak tisztségeket. 1273-bar, a sok pályázó közül nem Ottokárt választották meg német királynak, hanem a római királyt, Habsburgi Rudolfot, a „Koldustarisznyát". A budavári Királyi Tanács 1274-ben László király öccsét, András herceget jelölte ki kérőként Habsburgi Rudolf Klementina leányának kezéért és a két tábor egymás ellen hadra kelt. Gutkeled Joachimot Csák Péter 1275-ben megbuktatta és hadvezérré lett. Szakszin 1 tömény íjászt vezényelt a kiskirály védelmére, s az új vezér 1276-ban Gödölyetor (május) havában elindult Szakszinból és a jászvásári töménnyel és a kunokkal együtt el1036 foglalta Ottokártól az összes Magyarországtól elvett várakat és városokat. A Németországban meghalt árnyékcsászár helyett Habsburg Rudolfot választották meg császárnak, de Ottokár nem akarta elismerni őt, ezért a dölyfós cseh király két tűz közé szorult. A várait vesztett cseh király 1276. november 21-én ütközött meg az egyesült Habsburg Rudolf-Csák Péter hadakkal és csatát vesztett. A békeszerződésben ígére tet tett, hogy a Csák-nembéliek trencsényi várait is visszaadja. Ebben a főúri Gutkeled Joachim csoportja is részt vett és a Kőszegiek várait is visszakövetelte. Mire 1277ben IV László is elérte a nagykorúságát, a két győztes király találkozott és a győztesek szövetségét megkötötte. Ottokár szövetségesei azonban 1277-ben az erdélyi szászok személyében Gyulafehérvárra törtek a magyarok meggyengítése végett, mivel Ottokár újból ármánykodásba kezdett. Lászlónál nem próbálkozott, mert nagyapja és apja ellen is sokat vétett. Csák Péter véleménye szerint a krakkói Boleszló herceget nyerte meg magának szövetségesül. A német hercegségek sem voltak a „Koldus-tarisznya" mellett. A pápa egyházi átkot mondott ki Habsburgi Rudolf ellenségeire. Még Stájerországban sem igen gyűlt össze Rudolf

serege, ezért minden reménye magyar szövetségeseiben volt és mint öregebb hadvezér, elkészítette a csatatervet. A csehek lassan közeledtek, mivel biztosak voltak a győzelmükben. Amikor Baksa fia György portyázói érintkezésbe léptek seregével, ott tudták meg, hogy Habsburgi Rudolf nincs egyedül, hanem a nyugtalan magyarok is közelednek. Baksa fia három cseh lovas foglyával Rudolfhoz tnent. Ottokár minden pénzét feláldozta, hogy seregének létszámát növelje. Amikor megindult a döntő csata, a németeket Rudolf, míg a magyarok egységeit Csák Máté nádor és Gutkeled István bán vezette. Csák Péter a tartaléknál tartózkodott. A királyi zászlót Rozgonyi bán irányította zászlóvivőjével. A cseh-morva és lengyel sereg a közös Prága szóval, míg a német-magyar seregek az uruki-mani Krisztus csatakiáltással indították harcba fegyvereiket. Csák Máté nehézfegyveres hada francia módon volt felszerelve, míg Gutkeled István serege nyílzáporral borította el a cseheket. Ottokárnak sikerült Rudolf első csapatát megfutamítani, majd a mögöttük álló, Rudolf második seregével találta magát szemben. Habsburgi Rudolf leesett a lováról és pajzsát magára terítette, míg egy fegyverhordója lovára nem segítette. Rudolf újra csatába vetette magát. Közben megérkezett a szakszini és moldvai tömény, amelyik Ottokár tartalék seregét tönkreverte. A cseh-morva és lengyel seregnek most lett volna szükséges a tartalék sereg, de azt már Csák Péter és a kunok serege megsemmisítette és László király Csák Péter terve szerint a hadakozókat bekerítette. Végül IV László seregei már visszafelé tartottak, amikor Ottokár seregét oldalba kapva a Morva folyó felé szorították. A csehek serege szétbomlott és Ottokár fáradt lovával elbukott. Leverték sisakját és bár megmondta, hogy kicsoda, az osztrákok megölték és a holttestét összeszurkálták. A cseh-morva és lengyel sereget megverték és a megfutamodottakat üldözőbe vették. Rudolf megígérte, hogy Kunigunda kisfiának meghagyja, hogy ne legyen velünk szemben ellenséges. Megkérte a győztes vezéreket, forduljanak vissza, mindenben megegyezik. Így beszélte el Csák Péter, a győztes hadvezér, Csák Máté nádorral a történteket. Tehát a Habsburgi Rudolf és a IV László által kötött szövetség 1277 júliusában történt, amelyet a novemberi személyes találkozásukkor is megerősítettek. A nyugtalan, támadásba indult Ottokárt 1278. augusztus 26án a szövetségesek legyőzték a morvamezei csatában a kunországi tömények bevetésével. Annak idején IV Béla a pápaságtól folyton segítséget kért a mongolvész ellen, mert 1037 már az oroszokat is leigázták és Kunországot is az ellenőrzésük alá vették. 1240-től Magyarország volt, amely Európát védelmezte a Mongol Törzsszövetség ellen. A mongol hercegek IV Béla királynál kérőként is jelentkeztek, de Mária királynő ellenállása miatt Béla király nem fogadta el a tatárok határával rendelkező „Béla király Birodalmát" és nem volt hajlandó 1240 után Nyugat ellen hadba lépni. A győztes kunok 2 töményét azonban nem lehetett csupán ígérgetésekkel meggyőzni, amikor a magyarok elhagyták a Morvamezőt és Habsburg Rudolftól csak ígéreteket kaptak. A hadizsákmányt igénylő kunok között ezért zavargások törtek ki. A zavargók megfékezésére Csák Máté nádort küldték, akivel a szakszini kunok megütköztek. Ők nem akartak testvérháborút. Egy összeroncsolt vitézt András ruhájába öltöztetve ráfogták, hogy a király öccse és magukkal vitték. Erre a hírre a Kőszegiek a sorozatos mellőzés miatt 1278 őszén a IV Béla legkisebb öccsének, Istvánnak a fiát, András herceget behozták az országba, bár IV Béla és testvérei soha nem ismerték el testvérüknek. A Pósa-nembélieknek viszont bemutatták a hátán levő, az Árpád-házat jellemző, lóhere alakú anyajegyet, amellyel bírt a legtöbb Árpád-házi leszármazott. III. Endre, az új királyjelölt 1265. március 3-án született. Az édesapja még 1271-ben megtette örökösévé és a Morino család Velencében királyként nevelte. A Kőszegiek déli szárnya annak idején Ottokár szövetségeseként lépett fel. Ekkor Csák Máté, Csák Ugrin és Csák Péter előtt a Kőszegiek megesküdtek, hogy széthúzások helyett támogatják Habsburg Rudolfot, amely Ottokár legyőzésével végződött. A kun kérdés még a győzelem után sem volt elintézve és napirenden voltak a zavargások. Becsapva érezték magukat, mivel Habsburg Rudolf a győzelem után senkivel sem osztozkodott a zsákmányon. Érdekessége volt a magyar viszonyoknak, hogy a nemesség kissé vonakodott a városi életmódtól, csupán a Lam és a Kurszán-nembéliek voltak azok, akik a városi polgárságba beilleszkedtek. A városokban a 24 Hun Törzsszövetség és a palócság kézművesei mellett a bejött vendégek laktak. Azonban Buda, Fehérvár, Eszék mellett más városok is kezdtek kialakulni. A főurak inkább rablóváraikban húzódtak meg. A morvamezei csata után Magyarország megszabadult a hatalmaskodó Ottokártól. Mindenki azt remélte, hogy a győztes és a már nagykorú király alatt helyreáll az ország kormányzása. Sajnos, főuraink éppen ekkor kezdtek el leginkább pártoskodni. Erzsébet királynét is kiszorították a hatalomból, pedig ő tudta leginkább a kunokat fékentartani. A tartomány-urak a király ellen lázítottak és hadba indították lovasaikat. A gyulafehérvári német lakosság a szebeni szászok biztatására bátorságot vett magának arra, hogy a püspökre neheztelve feldúlta a püspöki palotát, levéltárakat és könyvtárakat, majd a templomot az odamenekült magyar lakosságra rágyújtották. Az asszonyok és gyermekek halomra égtek. Vezetőik pedig kultúrált nyugatiaknak vallották magukat. Ha a főurak biztatására a németek tudtak dühöngeni, mért ne tudtak volna a kunok, mikor még Habsburg Rudolf is becsapta őket. Ezért a kun társadalom mindig veszedelmet jelentett.

A szebeni szászok jelentése alapján a gyulafehérvári eset kivizsgálására egy bizottság érkezett. Habsburg Rudolf is jelentette: „Megborzadtam a kunok előcsapataitól!" A kun porty~zók a cseh harcosok emberfejeivel rakták körül a sátrát. Vezéreik biztatására a kunok kezdtek ellenségesen viselkedni. Mivel sem IV Béla, sem V István nem tudta keresztülvinni a kunok széttelepítését, ezt a kérdést még a Csáknembéliek sem merték vállalni. Annál is inkább, mert Miklós esztergomi érsek, Erzsébet királyné legmeghittebb embere is az erkölcstelen kunokkal barátkozott. III. Miklós, a művelt, francia származású pápa, aki Anjou Károly nápolyi és szicí 1038 . .>. _ ,- - _..~~~~~~~s~ ~~ _*-~- ;.-~e ~~-., W . _.... . : liai királlyal jó viszonyban volt, Magyarország létezését úgy tekintette, mint a IV Lászlóhoz nőül ment Anjou Izabella hazáját. Nagyra becsülte az Árpád-ház érdemeit a vallás megszilárdításában. Ezért Fülöp fermói püspököt küldte hozzánk a kun kérdésnek a rendezésére. Rómában Magyarország ellenségei jelezték, hogy a király kun módra él. A püspök a pápától kapott parancs szerint bejelentette, hogy a koronát, mint hűségjelet a magyar királyok a római pápától kapták, ezért neki kötelessége a kunokat megkereszteltetni és széttelepíteni. Erre a Királyi Tanácsban azt mondták: „A Szent Istvánnak küldött koronát a belső körszabályzó kivételével I. Péter király visszavitte Rómába és az ott elkallódott. Ezért Szent-László király a Gilgames, á bizánci és római királyi korona maradékából összeszereltette az új királyi koronát, így a magyarok a hármas koronával három irányban is kötve vannak. Maguk is érzik: a kun kérdést rendezni kell!" Ósszeült a Királyi Tanács és a kun töményvezérekkel megalkották a 2. Kun-törvényt, amely szerint a Kunok 2-2 töményenként a Duna, Tisza, Körös, Maros és végül az Ordosz, majd a Mari birodalombeliek a Temes folyók környékén a kijelölt helyeken az elhalt magyar nemesek és várjobbágyok földjein telepedjenek le. A megmaradt Magyar Törzsszövetségbeliek birtokcseréket kaptak. Lam herceg birodalmában az ilyen félig kevert magyarok Bellény, Bellér, Gesztete, Kuntapolca és Uraj községben telepedtek le. Lovastöményenként Gömörvár töményébe tartoztak. A kun urakra és nemesekre a hadkötelezettség ugyanúgy vonatkozott, mint a Magyar Törzsszövetség nemeseire és ők is ugyanazt a szabadságot élvezték. Ezért komaság és rokoni kötelékek fejlődtek ki. Kun nem tarthatott magánál keresztény foglyot, de a külföldön szerzetteket megtarthatta. A kunokat nem lehetett rabszolgaként eladni. Székelyek mellett kunok is szolgálatot adtak a Határispánságok területén és gályarabságba nem voltak hurcolhatók. A kun kérdés megbeszélésén Fülöp püspök is részt vett, utána Budán zsinatot tartott, amelyen az egyház megtiltotta a világi fényűzést. Eltiltotta a zsinat a papokat a korcsmatartástól, rablástól, verekedéstől, halálos ítélet kimondásától, azok végrehajtásától, kardviseléstől, bőség esetén helyettes alkalmazásától és attól, hogy nőkkel együtt lakjanak. A szerzetesek életét megszigorították. A zsinat intézkedett az egyházi birtokok védelméről. Izmaelitákat és zsidókat megkülönböztető jellel, ruhára varrott karikával kellett megjelölni és pénzügyi méltóságot nem kaphattak. IV Lászlóra szigorú egyházi átkot mondtak ki, mivel a 17 éves Kun László Anjou Izabellát ellökte magától, akit pedig ősi szokás szerint Erzsébetnek is megkeresztelték. Mind a tíz kun töményben voltak ágyasai, akitől már gyermekei születtek. Például Éduától a korán bekövetkezett haláláig 8 fia és leánya származott. Köpcses és Mandula is szült neki gyermekeket. Ezek gilgamesi szokások voltak, amelyet a kunok is betartottak. Kun László azonban fittyet hányt az egyházi átokra és kunjai közé ment. Mulatozás után kiállt Keve vezér Kőhalom vára elé, s nyíltan hangoztatta a kun feljegyzések igazságait: - Már ezelőtt évezredekkel a bölcseink megállapították, hogy Joli-Tórem Földje gömbölyű és forog. Most akarják nekünk bebeszélni, hogy nem gömbölyű a Föld, hanem csupán korong és ne merészkedjük elmenni a szélére, mert akkor a semmibe pottyanunk. Elmegyek oda, ledobom átkukat. Fülöp istenkáromlásnak nevezte Kun László megnyilatkozásait, de Miklós esztergomi érsek, aki ismerte az Arvisura tanok létezését, maga is kételkedett a Föld korong változatában. Mindezeket Fülöpnek is elmondta, aki eretnekségnek nevezte Miklós megjegyzéseit, és a pápa őszentsége véleményét megmásíthatatlannak nevez 1039 te. Miklós azonban úgy oldotta meg az ellene emelt vádat, hogy III. Miklós pápának igaza van, de más vélemény is lehetséges. IV László székely-kun testőrségével Fülöpöt elfogatta és kiszolgáltatta a kunoknak. Ekkor az Aba-nembéli Finta és a báró vendégek elfogták Kun Lászlót, s Kurszán várába vitték megpuhítani. Erreföl a kunok sem

végezték ki Fülöpöt és a bárók is szabadon engedték a királyt. 1280-ban a Kurszán várában székelő Abanembéliek nagy befolyásra tettek szert és Finta erdélyi vajda, szolnoki ispán majd nádor lett. Aba Péter országbíró, aradi és szebeni ispán lett, aki a gyulafehérvári öldöklést kiválóan megoldotta. A papság azonban nem nyugodott, hanem fellázadt a király ellen. Nem helyeselték a király elvét, hogy fogat fogért! Sok idegen származású pap szentmisében magyarázta meg a híveknek, hogy az egyházi átkot kiérdemelt embert bárki büntetlenül megölheti. A nagykunokat hadba szólította, Oldamér töményvezér és Egres monostorát, ahol a király kincseit őrizték, megtámadták. Ekkor a király hadbavonult a tiszántúli nagykunok ellen, mivel azok Szakszinból is biztatást kaptak és legyőzte őket a Hódtavi csatában. Ekkor menekülés kezdődött a Tiszántúlról, de a király maga vezette vissza a tatárok szomszédságából a kunokat, akik alig mertek a királyra tekinteni. Belátták, hogy az idegen származású papságnak nincsen igaza, mert hátha a Föld tényleg gömbölyű, Gilgames tanítása szerint. Osszehívták a Királyi Tanácsot, ahol IV László igazolta a Sambe térkép szerint, hogy Vinek fóldjéről át lehet menni Kuszkó Birodalmába, míg északon át lehet evezni az Ajnók Birodalmába. Onnan pedig akár csónakon, akár lóháton el lehet érni Ordoszt. Hatezer éves vándorlásunk alapján tudjuk, hogy a 24 Hun Törzsszövetség népeinek birodalma egészen az Encs folyóig terjed. Hiába orozták el hamissággal a mainzi érsekség hívei, az mindig avar föld marad és ahhoz jogunk van! Az 1279. évi budai zsinat Fülöp fermói püspökkel az élén elismerte, hogy IV László király a morvamezei csatában igazságot teremtett III. Miklós pápa véleménye szerint. Méltóvá vált arra, hogy Anjou Izabellától fiúgyermekei szülessenek. A hármas királyi koronával, Szent-István koronájával 1273. július 13-án királlyá koronázták Székesfehárváron, amit a köznemesség is elismert. A zsinat tudomásul vette, hogy IV László hadvezér, Panyit és Csák Péter a kunokkal együtt az osztrákokat kiszorította Győr térségéből és körülvette Bécset, mint a védelmi avargyűrűt, amelyet Ottokárnak is tiszteletben kellett tartania. 1279-ben a budai zsinat utáni ebéden IV Lászlót elfogták az esztergomi érsek csatlósai és összezárták Anjou Izabellával, hogy tőle gyermeke szülessék. Hiába volt azonban minden igyekezete, tőle utódok nem származhattak. A kunok mozgolódásai alkalmat adtak László királynak arra, hogy a kunok között rendet teremtsen. Ez csak a Hódtavi ütközettel volt lehetséges. A kunokat megbüntették lázadás miatt. Azonban ez a kunok csak egytizedét érintette. 1285-ben meghalt Kun László apósa, Anjou Károly. Ebben az évben a tatárok betörtek a keleti gyepűre és Danilovics Leó orosz fejedelmet legyőzték. A király kun szokásokat kezdett felvenni. Bajuszt és szakállt növesztett és kezdett kun módra gondolkozni. Gyermekei születésénél a nyolcas szaporodási elv szerint járt el. Mivel Izabella nem szült neki gyermekeket, a Margitszigetre záratta be. Maguk a köznemesek is látták, hogy a főurak, a bárók és vendég várurak ezt nem fogják sokáig tűrni. Különösen Édua volt rá nagy hatással, aki a budai zsinatkor azt tanácsolta gyerme kei apjának, hogy a papokat ne engedje be a budai polgárok házaiba. A pápai legátust ölesse meg és akkor kun népét senki sem fogja zavarni, hiszen Habsburg Rudolfot is a császári székbe segítették. Buda város azonban nem engedelmeskedett a király pa 1040 rancsának. Miklós püspök 1279-ben a zsinatot mégis megtartotta Fülöp vezetésével. Itt a papok életmódjáról hoztak új szabályokat. Az öregségére és betegségére hivatkozó Miklós választott érseket visszahívták az ország papságának vezetéséről. A pápa Ladomért tette meg esztergomi érsekké. Ezzel IV László nem értett egyet, ezért egy nemzetközi botránytól tartva, a bárók a királyt elfogatták és fogolycsere alapon mindkét foglyot szabadon engedték. Kun Lászlót nagyon megzavarta Kubiláj ígérete, hogy tömények százaival is megvédi az álnok és tudatlan papság támadásától. Sajnos, amikor Izabellát Ladomér érsek a szigeti kolostorból kiszabadította, László király komolytalan megjegyzéseket tett a pápaságra: - Vegyétek tudomásul, hogy Ladomér érsektől kezdve az alája tartozó püspökkel együtt, ezt az ingyenélő fajzatot tatár kardokkal fogom kürtatni egészen Rómáig. Megmutatom, hogy mégis a forog a Föld! Ezen nyilatkozat hasonló volt Atilla és Matyó korlátlan zsarnoki megnyilatkozásához. Felgyújtatta az összes latin írású levéltárát és római katolikus szent könyveit és a törvénykönyveket Fehérváron. Kézai Simon udvari papjának parancsba adta: „Semmit el ne hallgasson a sok ezer éves múltunkból és úgy írja meg a székelyek-magyarok sok ezer éves viszontagságait, hogy abból a többi négy históriából az utódaink tanuljanak!" Hő kívánsága volt, hogy családja régmúltját, a kereszténység által elfeledett, pogánynak szidalmazott örökséget elevenítse fel! Kubiláj édesanyjának kívánságára térjünk vissza a régi ősmagyar hithez, amely az Istennek tetsző jóember hitével egyenlő!" Atilla-hagyományok rejtőztek Kézai Simon leírásában, ezt azonban Róma előtt még a legnagyobb ellenségeink sem emlegették. Újra életre hívta az Endre, Béla és Levente korabeli történeti jegyzeteket és a köznemességben kezdte terjeszteni ezeket. A Mongol Törzsszövetség bölcsei is javasolták, hogy ezek a népi mondák megmenthetik a létezésünket. A pannónok, szittyák, hunok és avarok öröksége, Szent István felajánlása, a hármas korona elgondolásainak eszméje és a nemesség szabadsága. A kunokkal és tatárokkal barátkozó IV László elvesztette az alattvalóinak tiszteletét, már a magyar származású papok fólött sem tudott uralkodni. Kubiláj már a múlt évben lemondta látogatását betegségére

hivatkozva. Baján hadvezér is Dél-Kínában volt elfoglalva. Bár a tervei között szerepelt egy 24 Hun Törzsszövetségbeli hadsereg, de már nagyon öreg volt és elment a katonái közül fáradalmait kipihenni, nyugalomra vágyott. Mindezek tudatában az idegen bárók, a nyugatiak tanácsára Oldamér rokonságát felbérelte, hogy öljék meg az erkölcstelen és részeges királyt. Ezért mondja a papság történelme, hogy nem a magyarok, hanem a barátai, a kunok ölték meg a fiatal királyt. 1290. évi július 10-én Körösszeg mellett, 28 éves korában ölték meg barátai, mert már terhessé vált erőszakos természete. Gyilkosait az utolsóig kürtották izmae lita módra. Folyt az öldöklés a kunok között, a bűnösök gyermekeit sem kímélték. Utolsó kívánsága az volt, hogy gyermekei mind a nyolc kun töménybe házasodjanak be, míg leányai az Ordosz és Mari töménybe nyerjenek befogadást. A kincseit és Kézai Simon íráshagyatékát egyenlően osszák szét nagyszámú gyermekei között, s így rokonná lesz vele az összes kun népe. A legnagyobb gyengéje az volt, hogy mindenkinek mindent megígért, számítva Kubiláj segítségére, aki aggastyán korában meghalt és az utódai el volt~k foglalva a maguk hazájának gondjaival. Még a pápa is intő leveleket küldött neki Ladomér érsek jelentései alapján. László király ahelyett, hogy Szent Istvánra, vagy Szent Lászlóra hivatkozott volna, csupán Atilla hódításai jutottak eszébe, s ő kapható lett volna Baján hadvezérrel együtt be 1041 vonulni Párizsba, Mainzba. A nyugati kultúrát féltő körök azonban Álmoshoz hasonló sorsra ítélték. Hej rege rejtem 313(A). Arvisura Az Árpádház félreállítása Batul és Csibai rovása Kr. u. 1267-1338. (5307-5378. m.t.é.) Amikor 1267-ben IV Béla kívánságára István királyfi, mint hadvezér győzelmet aratott Uros szerb király ellen, Béla és Mária királynő házassági tervei szerint a győztes István leányát, Katalint Dragutin István szerb királyfihoz, míg a királynő leányát, Máriát Anjou Károly apja II. Anjou Károllyal, a későbbi nápolyi és szicíliai királlyal jegyezte el. A kis László királyfit Anjou Károly leányával, Izabellával léptették jegyességre, amelynek folyamányaként 1269-ben megkötötték a kölcsönös segélynyújtási szerződést. Közben a kis Béla királyfi, akire a szülők olyan sokat építettek, a nyugati végek kiskirálya fiú utód nélkül meghalt. Pedig a királyi családnak az volt a terve, hogy V Béla névvel örökölni fogja a Magyar Királyság trónját. Mivel ezen tervük az apa és Béla fia halálával meghiúsult, Anna hercegnő révén Mária királynő Prágá ba, a leányához menekült és a királyi család minden kincsét Prágába menekítették. A pápaság tanácsára IV Béla halála előtti kívánságára a királyi család Ottokár cseh király védelme alá került. Ugyanis az egyházi körök előtt megbízhatatlanok voltak a mongolokkal való levelezésük miatt. Hiába került V István a magyar trónra 1270 májusa után, a meghalt IV Béla felesége, bízva a királyi kincsek erejében, Ottokárt szerette volna látni a magyar trónon, ezért hadat szerveztek az ország ellen. Azonban hiába tört a nyugatiak hadereje nagy erővel Magyarországra, V István, a hős hadvezér a keleti tömények segítségével legyőzte és megfutamította a nyugati irányzatú főúri csoportokat. Ottokárral egy Pozsony alatti szigeten 1272 novemberéig fegyvernyugvást kötöttek 1271. július 2-án. V István dél felé is erősíteni akarta hatalmát, ezért Andronikosz görög császárhoz feleségül adta Anna nevű leányát. Az elhatalmasodott fóldbirtokosok, bárók előtt tekintélyt akart szerezni azzal, hogy a Kőszegieket kiűzte az országból. László herceget a nyugati bárók csoportja ellopta az ünnepi látogató csoportból. Ekkor V István visszafordult és Buda fölé, az Aranyasszony szigetére ment Erzsébet húgához. Itt értesült arról, hogy a Kancelláriának titkos irattárából ellopták a „Kubiláj tervet", amelyiken fel volt tüntetve Ausztria és a Boroszlótól nyugatra elterülő térség, mint Béla Birodalma. Utána a beginák meglátogatása után Csepel szigetére ment a háborúban férjüket vesztett Lam-nembéli beginákhoz. Ott felkereste a zágrábi és pécsi püspök a fiának kiadatása ügyében. A búcsúlakomán megmérgezték a mainzi érsekség hívei, s így 1272. augusztus 6-án, alig 33 éves korában meghalt. A nyögér sámánok azt állapították meg, hogy a mérgezés igen lassan ölő méreggel történt velencei módra. A Csák, Pósa, Lam-nembéliek és a köznemesség erélyes fellépése miatt a nyugati bárók csoportja a mérgezés elismerése után hajlandó volt a kiskirályt Kaproncáról Gutkeled Joachim vezetésével Fehérvárra hozni. Az esztergomi érsekség csak nehezen engedte meg, hogy V István holttestét az Aranyasszony szigetén Margit hercegnő mellé temessék vörös márvány koporsóban. Az V István által megindított szentté avatási kihallgatások megtorpantak, mivel az a gyanú merült fel, hogy Margit is tudott a Kubiláj-tervről és az ottokári nász helyett hajlandó lett volna a Csagatájtól szár m rr uPbv 1 1042

mazó mongol herceghez feleségül menni. Bár ő kitartott amellett, hogy Krisztus menyasszonya marad. IV Lászlót 1273. szeptember 3-án királlyá koronázták, mivel az egyévi várakozási idő alatt a nyugati bárók az Árpád-nembélieket nem tudták meggyőzni afelől, hogy a pápaság javaslatára Ottokárt kell királlyá megválasztani. IV László, akit anyja után csak Kun Lászlónak hívtak, a kun országi fejedelmek rokonsága révén erősebbnek bizonyult a nyugati báróknál. Mellette az édesanyja, Kun Erzsébet lett a régens, mivel a jászvásári és szakszini fejedelmek mozgósították a kipcsáki Kunországot és a nogaji tatárok hátországát. Így az országban azon bárók csoportja diadalmaskodott, akik a tatárokkal nem akartak újabb háborút. Az Anjouk a pápaság segítségével biztosan szerezték meg Nápoly királyságának trónját. V István fiának és leányának az Anjouk családjához való kötöttségével megalapozták az Anjouk igényét az Árpádok trónjára. Ez később jogot nyitott a pápaság beavatkozására Magyarország trónjának betöltésénél. A főurak hatalma tovább növekedett. IV László kiskirály uralma alatt a Kancellária Kunországra, Kubiláj birodalmára és az Árpád-házi köznemességre támaszkodott. Kora ifjúságától kezdve IV László legszívesebben a harcias kunok között tartózkodott, ezért a Kun László nevet nem moshatta le magáról. A magyar állam a megosztottsága mellett is, háttérben az ember utánpótlásban erős Kunországgal kifelé is hatalmas erőt képviselt, bár IV Béla hódításait a mainzi érsekség által szervezett akciók lassan lefaragták. Rudolf és Ottokár cseh király között kitört a háború, Habsburgi Rudolf javára mégis Kun László csapatai döntötték el a morvamezei csatát 1278-ban. Így jutott Habsburgi Rudolf Ausztria birtokához és ezáltal hozzájárult a Habsburg Császárság hatalmához. Ekkor a kun-tatár csapatok azt vitték hírül a mongol gyorspostával Kubilájhoz, hogy „Örök-Barátság" biztosítja az új Magyarország létezését. Az álnokság révén mégis minden másképp történt! A király bánatában a nyugati bárók ellenségeskedése miatt a kunoknál keresett menedéket. Az esztergomi érsekség azt a vádat emelte az ifjú király ellen, hogy Köpcses és Mandula kun lányoknak a szerelmétől megromlott az ifjú király szíve. 1280-ban Timót zágrábi püspök ezt írta Rómába: „Amikor Fülöpnek, a fermói püspöknek udvarából Vaska nevű birtokomra mentem, Kőszegi Henrik bán, Miklós és Henrik csatlósaival elpusztította Szana, Geréc, Gecske és a többi falvaimat, ezért a Kőszegieket kiközösítem!" Az előző év nyarán Gerence vármegyét is feldúlták és papi tizedeket mertek szedni a szentegyház sérelmére. Ekkor az elhatalmasodott egyházi birtokok megkezdték magánhadseregük kiépítését. 1281-ben Fülöp elhagyta az országot és azt mondta, többé nem jön ilyen helyre ahol az élete is veszélyben volt - rendet teremteni. IV László rájött az Abák kétszínűségére, hogy a Kubiláj tervet elárulták, ezért tisztségükből leváltotta őket. A kiközösített Kőszegi Jánost tette a helyükre. Finta fellázadt a király ellen. Kun László hadjáratot indított Fintáék abaúji-gömöri várai ellen. 1282-ben Csák Mátéval Kőszegi Jánost megbuktatták a Tanácsban. 1283-84 telén IV László fegyveresen ment a Kőszegiek ellen. Borostyánkő várát nem tudta bevenni, ezért újból kegyeibe fogadta a Kőszegieket és felkérte őket, hogy jöjjenek át a táborába. 1284-ben az öreg Finta, Csák Máté apja és Péter meghaltak. Azonban igen sok hasonló nevű férfiutóddal bírtak. 1285-ben IV László egy összeesküvésre jött rá és a kun-tatár birodalomhoz folyamodott, hogy ellenfeleinek tömegét visszatartsa, akik Észak-Magyarországot egészen 1043 Pestig feldúlták. Az összeesküvést leverték, de a parasztságot megkímélték, majd visszafelé Erdélyben teremtettek rendet. Sok nyögér maradt vissza a királyi hadsereg megerősítése végett, ezért Kun László a szövetségeseinek segítségéről a későbbiekben sem mondott le. Utána a szepességi és kőszegi lázadók ellen ment, akik Pozsonyt is elfoglalták, de ő a várjobbágyokkal újból visszafoglalta. Utána az országos sorozottakkal Jászvásárra lovagolt, ahol a kunok és tatárok ifjúságával közösen képezték ki az új töményeket. Ezzel az új hadsereggel jött be ismét az országba. 1278-ban a Borsák és Kőszegiek megütköztek a királlyal, akik III. Endrét akarták behozni az országba és már bent is rejtegették. 1288-ban Ladomér érsek azt írta a pápának, hogy IV Miklós pápa is jól látja, hogy az országban királyellenes tábor alakult ki, mert a király Izabella-Erzsébet királynét lecsukatta, ezért Ladomér érsek a királyt kiközösítette. Ekkor Kun László Izabella birtokait visszaadta, és Eudának is birtokokat adományozott. Kun László újból a kun-tatár sereg behívására gondolt, mert Izabella az Anjou pénzen vásárolt birtokaira Szerbiából és a bánságokból oláhokat és Olaszhonból kiüldözött rabokat hozatott be, mivel magyar parasztok nem voltak hajlandók a birtokaira menni dolgozni. László ekkor Ladomért felkereste, aki azt javasolta: 1.) Meg kell szüntetni minden nyilvános vagy titkos szövetséget a tatárokkal és a , manichistákkal. 2.) Várispánságokban a király nem tűr meg sem tatárt, sem szerecsent, sem nyögért, sem zsidót, sem kunt vagy bármilyen pogány izmaelitát, akik a pápa szentsége ellen akarnak harcolni.

3.) Elveti magától a pogány szentségtöréseket és visszatér a katolikus viselkedés becsületes formájára és az egyházi jogait a katonaságával együtt mindenütt helyreállítja. ; 4.) Feleségét Erzsébetet, a királynét férji szeretettel illeti, neki minden királynői jogát és birtokait visszaadja oláhjaival együtt. 5.) A rablókat megfékezi, az országa szabadságát és mindennemű állapotát helyrehozza. Éduát, az ágyasát katolikus férfihez hozzáadja feleségül. IV László mindezeket megfogadta. Mindez azonban csak színlelés volt, mivel László a Királyi Tanácsot azonnal összehívatta és elmondta azoknak, hogy hírszolgálata szerint a királyságot vagy Anna hercegnő elgondolása szerint a cseheknek, vagy a velencei Endrének akarják átjátszani. Mivel a kiközösítést feloldották, a lakoma után a királyi várban Éduával hált és a királynői jövedelmeket is Éduának adta, akinek akkor már tíz gyermeke volt a királytól. Azonban Izabellának is meghagyta a birtokait és telepeseiket sem háborgatta. Erzsébet hercegnő volt a királyné legnagyobb ellensége, aki hírszolgálata révén tudta Izabella minden fondorlatos tervét. A sziget ; Domonkos-rendi főnökasszonya kezében sok minden összefutott, akinek még tatár hírszerzői is voltak. Ezért látszólag férjhez ment Kunigunda özvegy férjéhez és Lászlóval még Katalin nővérét is kiragadta a kolostorból és férjhez adta egy Csák-nembéli felesküdött hívéhez. IV László követéket küldött Ladomérhoz sok gyalázkodással, hogy az összes papokat és püspököket ki fogja irtani egész Rómáig, ha az összeeskü- ' vési láncot meg nem szüntetik. Ha 15 nővérem volna, mindegyiket kiragadnám a kolostorból. Nem tűröm, hogy a papok törvényei korlátozzanak. 1288-ig a két tábor az országban olyan bomlást idézett elő, hogy már azt sem lehetett tudni: Kőszegi János, Aba Péter vagy Amádé nádor elvei vezetnek-e valóban. Ekkor Kun László adományozni kezdett: IJng megyét Aba-Amádé kapta, egy világi főúr a király tudtával a I toplicai egyházi birtokot vette el. Borsa-Kopasz ugocsai ispán az erdélyi püspök dézsmáját jogtalanul elvette és a Kubiláj szerinti Osmagyar egyház papjainak adta. Ami 1044 legveszélyesebb volt, a Kőszegiek önállósították és Endre királyfi híveinek vallották magukat. IV Lászlót már csak az tartotta meg a királyságban, hogy a morvamezei csata következményeként Habsburgi Rudolf a pártján állott. Ennek kapcsán Habsburgi Albert, az osztrákok császárának fia elfoglalta Kőszeget. 1290-ben szerzett tudomást róla a király, hogy a Kőszegiek Endre trónkövetelő herceget a birtokaira behozatták. Ezen Velencéből jött kiskirályt Habsburgi Albert elfogatta, de nem adta ki Kun Lászlónak. 1290-ben belháború szakadt az országra. Kun László a híveinek márciusban Cegléd mellett, áprilisban Karánsebesen, májusban Temesváron, júniusban Csanádon és Szarvason állított ki nemesi okleveleket és Körösszegen ütött tábort. Aztán rövidesen, az Úr 1290. esztendejében hétfői napon, Szent Margit vértanú ünnepe előtt, július 10-én a körösszegi vár közelében az ellenséges tábortól történt felbérelés után Árboc, Törtel és Kemence, meg igazhívő atyafiságuk és cinkostársaik az éj csendes ségében Kun Lászlót megölték. Borsa-nembéli Kopasz tudott a király megöletéséről, mivel az egyik ellenfele volt a királynak Borsa-Roland személyében. Ugyanis Kun László ellene ítélt az ugocsai tized ügyében. Tehát a királyt báró ellenfelei tették el láb alól 28 éves korában. Amikor Mizre nádor hívei Ejzével és Miklóssal, Édua vérszerinti bátyjával Árbóc szállására mentek: Árbócot és Törtelt elfogatták és úgy azonnyomban részegen kettévág2ák, szétnyúzták, s még a gyermekeiket is mind legyilkolták. IV Kun Lászlót Csanádon temették el. Izabellának a legnagyobb akarattal sem maradt gyermeke. Éduának azonban volt nyolc fia a lánykái mellett. Az ellentábor olyan gyors volt, hogy 3 nap múlva, 1290. július 13-án Bécsből a kis Endrét Fehérvárra vitték és királlyá koronázták „Szent István koronájával". Az új királyt a köznemesség is elismerte. Anjou Izabella 1299-ig Budán maradt a királyi palotában az özvegy királynék lakosztályában. Mária királyné, V István leánya a trónigényét Martell Károly fiának adományozta, de 24 éves korában meghalt, fia, Róbert Károly mindvégig trónkövetelőként lépett fel. A talajt 1299-ig Izabella készítette el, ho~y az Árpád-ház nőági vonalon tovább éljen, mivel a férfiak bizonytalanokká váltak. Oket nem kötötte a vérszerződés a Gilgames-ághoz. A gyilkossággal vádolt csoport hirtelen végzett koronázási akcióját azonban nem mindenki ismerte el. Ekkor a hitlevéllel Budaváron is megkoronázták, amelyben mentesítették nemeseinket a királyi adótól, beszállásolástól és a vámok alól. Az Aranybullák mindegyike szabályozza a nemesek hadkötelezettségét, amely csak belföldre vonatkozott, de külfóldre indított hadjárat esetén nem kötelezhetők hadba vonulni, csak ha zsoldot kapnak. III. Endre az 1290. július 23-án, a koronázó dombon történt megkoronázása után a nemességre akart támaszkodni és a tanácsuk alapján nevezte ki a nádort, az országbírót és az alkancellárt. A minden évi országgyűlésen megvizsgálták a bárók viselt dolgait. Erősen támogatta a nemesi vármegyét. A megyei ispánoknak kiadta, senki ne merészkedjen egyedül bíráskodni a választott 4 szolgabíró nélkül. Mindezen dolgokról a nádor kiszállásai alatt a királynak jelentést kellett tennie. Új pénzek forgalombahozását és a

cserélés jogát minden megyében az ispán és 4 becsületes ember végezte el. Felkérte az erdélyi vajdát és a szlovén bánt, nehogy a nemeseket ezekkel megterheljék. Erre külön rendelkezést adott, nehogy valakit túlzottan megterheljenek. III. Endre az egyházat támogatta a bárók ellen. Az 1231-es törvény értelmében az ispánok és alispánok idézését a káptalanok vagy bizottságok tanúbizonysága mellett 1045 teszi lehetővé és ezekben az ügyekben csak király ítélhet. A király az egyháznak a vámokban és egyebekben rejlő jogait megtartja és amit elvettek tőlük, az uralkodó helyreállítja. A törvény szabadságot biztosít a magyarországi nemeseknek és az erdélyi szászoknak, akiknek birtokaik vannak II. Endre királytól az 1224-ben elnyert Andreánum szerint. Külön szász fegyveres erővel rendelkeztek és kiváltságaikat IV Béla ugyan visszavonta, de aztán Béla király és V István visszaadta. Az ország méltóságait idegeneknek, pogányoknak és nem nemeseknek semmiképpen nem adományozza, akik eddig az országban nagyon sok bajt okoztak. 1291-ben Gyulafehérváron az összes erdélyi nemes, szász, székely és romári tartomány részére gyűlést tartottak. Ugyanis Kun László miatt a gazdagok elszegényedtek, a nemesek elparasztosodtak és a taligákat László király szekerének nevezték. II. Endre alatt a Száva vidékén a háborúskodások miatt a földek pusztásodásnak indultak. 1295-ben a Hontpázmán urak az esztergomi érsek 16 falujában garázdálkodtak és parasztokat károsítottak meg. A tatárjárás munkaerőhiányt idézett elő. A megmaradt parasztok a vendégekhez és a kézművesekhez csatlakoztak és a városokba tömörültek. A kézműves paraszti rétegekkel az állam sem tudott mit csinálni, mert a kézművesek munkájára nagy szükség volt és különösen a várépítkezéseknél dolgoztak. Nem sokkal a koronázás után Lengyelországból bejött egy nemes ifjú, aki azt állította, hogy ő IV László király 1278-ban meghaltnak hitt öccse. III. Endre fegyverrel üldözte ki a betolakodót. Nápolyban és Ausztriában III. Endrétől megvonták az Árpád-házi származást, mivel annak idején IV Béla sem ismerte el az Ausztriában született Istvánt testvérének. Szerintük az Árpád-házi IV László nővérére szállt az örökösödési jog, illetve Martell Károlyra. Ugyanakkor Habsburgi Rudolf is bejelentette igényét Magyarországra. Ez ellen még IV Miklós pápa is tiltakozott, mert az osztrákok nem adtak segítséget Magyarországnak a tatárok ellen. III. Endre megindult Pozsony ellen és Bécsig feldúlta Ausztriát, majd Mainburgban békét kötöttek. Szlavónia urai Nápolyba mentek 1291-ben, II. Károly nápolyi királyhoz. A király felesége, Mária felhatalmazást adott arra, hogy III. Endre ellen háborút viseljenek. 1292. január 5-én lázadást robbantottak ki III. Endre ellen és elfoglalták a pozsonyi várat, de Csák Péter öccse Dürnkrutnál győzött és Pozsonyt visszafoglalta. 1292. január 6-án meghalt II. Károly. A trónért való versengésben 1298-ban már 2 bán és 2 nádor is szerepelt. 1293-ban érkezett meg Velencéből III. Endre anyja, Morosina Tomasina, Szlavónia hercegnője. 1294-ben a bihari Borsák lázadtak fel a király ellen. El akarták foglalni Missétől Tomasina birtokát, Szekcső várát. 1295ben halt meg Martell Károly felesége, Habsburgi Rudolf lánya, Klementina. Házasságukból született 1288ban Róbert Károly. 1294-ben a pápai székbe VIII. Bonifác került, aki III. Endrét bitorlónak nevezte. 1295-ben meghalt III. Endre felesége, Fennena, akitől csak az Erzsébet nevű leánya született. 1296-ban III. Endre feleségül vette Habsburgi Rudolf leányát, Ágnest. Ugyanakkor hadat viselt a király a Kőszegiek ellen, s Kőszeget bevették. Csák Máté lett a nádor. Ladomér érsek 1298-ban meghalt. Bicskei Gergely az Anjoukat támogatta az érseki székből, így a papság is kettészakadt. Nádor is kettő lett. Apor a Dunán innen, míg Roland a Dunántúlon székelt. Ezért III. Endre 1298 augusztusában Pestre gyűlést hívott egybe, ahol 43 cikkelyből való törvényt fogadtak el. András urat, aki a királyi nemzetségből származik, országunk urának tekintjük III. Endre névvel Károly Róbert ellenében. A király a köznemeseket a megyékben támogassa. Egyházi kiközösítési joga csak a kalocsai érseknek van. Az 1298. törvény a bárók ellen irányult. 1046 Bicskei Gergely esztergomi érsek Kőszegi Jánost feloldotta az egyházi átok alól. 1299ben Tomasina királyné visszaállította III. Endre uralmát Szlavóniában. 1300 augusztusában Károly Róbert először Spalatóban lépett Magyarország területére. 1300. szeptember 18-án III. Endre megbízottja két levélben tudatta ezen eseményt a királlyal és ekkor Rómába ment, ahol a pápa elismerte, hogy III. Endre még egészséges és épelméjű. E megbízottat 1300 őszén megmérgezték és Rómában meghalt. III. Endre 1301. január 14-én halt meg Buda várában, mérgezés következtében. Ágnes királyné először Ausztriába, majd Svájcba ment, ahol 1364-ben halt meg. Erzsébet leánya egy darabig még az ausztriai birtokán maradt mostohaanyjával, de később a tössi Domonkos-rendbe ment apácának, ahol 1338. május 6-án apácaként meghalt. Csibai azonban másként látott sok mindent és amikor neki is ki kellett egészítenie az Arvisurát, a király nélkül maradt Királyi Tanácsban a következőket mondta: - A mainzi érsekség intézkedésére Kun Lászlót meg kellett gyilkoltatni ahhoz, hogy a nyugatiak szolgájává legyen a magyarság. Ezért a kiküldöttek olyan összevissza állapotokat teremtettek az országban, hogy lassan mindenki trónkövetelő lett.

- Habsburgi Rudolf ravasz fia, Albert olyan címen, hogy a Kőszegieket támadja a nyugati határszélen, a besenyő és székelylakta őrségekben hatalmas sávot kaparintott meg magának. Rengeteg ember lelte halálát vagy osztrák fogságban sokat felakasztottak. Meg akarta torolni a régebben ért vereséget. Hatalmas bajor-osztrák sereggel támadta az országot. Ekkor a magyarok körülfogták a páncélos seregeit, akiket kifárasztottak, végül feltétel nélkül megadták magukat. Egyrészüket fogságba vitték, míg sokakat agyonütöttek viszonzásként. Habsburgi Rudolf arra tanította fiát, hogy a magyaroknak köszönheti családjuk felemelkedését. Ezért IV Bélára hivatkozva az erfurti birodalom gyűlésen az Árpád-ház kihaltával az egész országot hűbérül Albert fiának adományozta. IV Miklós azonnal megintette Rudolfot, hogy ne merjen hadat küldeni Magyarországra, mert az a Szentszék tulajdona és az a magyar trónra Mária utódait szánta. A magyar főrendek azonban szerzetes ruhában szöktették ki Bécsből a kis Endrét és Budán mint királyt fogadták. Fehérváron pedig „Szent István koronájával" 1290. július 13-án megkoronázták. III. Endre Budán országgyűlést tartott és a Lam-béliek nyomban mellé álltak, s így a köznemesség feltétlen híve maradt. A Királyi Tanács rendezte Kun László gyermekeinek sorsát, akiket magyar névadó,naptár szerint: Cserke Árpádnak, Madaras Zoltánnak, Dorozsma Bélának, Alpár Almosnak, Gyomai Gézának, Csanádi Elődnek, Árkodi Lászlónak és Lugosi Taksonynak keresztelték meg. III. Endre egyfalus birtokadományban részesítette mindannyiukat a lányokkal együtt. A Királyi Tanács elrendelte a nyugati országrészek védelmét. Miután Albert nem akart mindent visszaadni, hadba indult ellene, mélyen benyomult Ausztriába és elfoglalta Bécset. Ezért mindent visszaadott III. Endrének. Azonban évei harcban teltek el. Endre Anjou Izabella volt királynővel jó viszonyban volt. Mária, V István lánya a magyar trónigényét fiára, Martel Károlyra ruházta, aki 24 éves korában meghalt. Trónkövetelőként lépett fel a fia, Róbert Károly. III. Endre legfőbb támaszai a Lam-béliek voltak, Ladomér érsekkel, a papsággal és a köznemességgel. Feleségének, Fennena hercegnőnek azonban csak egy leánya született. A királyné halála után Habsburg Ágnest vette nőül, de gyermeke nem született. III. Endre a felesége mellett főként anyjára: Morosini Tomasinára támaszkodhatott. Habsburg Rudolf 1291-ben meghalt, de fiát nem választották meg német császárnak. Fia, Albert ekkor hadba vonult és magyarok is segítették. A Kubiláj terveként készített rajz megtette a hatását, mert a pápaság ellene fordult 1047 az Árpád-háznak és a mainzi érsekségnek a parancsára az Árpád-házat gyilkosságok révén eltüntették. Ezt III. Endre is észrevette és a második pesti országgyűlésre a főurakat meg sem hívták. Csak a papsáp, és köznemesség jelent meg. Ők voltak azok, akik ingadozás nélkül ismerték el az Arpád-ház trónigényét. Sajnos Kubiláj örökösei Ungika halála után már keveset törődtek a magyarság sorsával, miután a Nyugat fölött való hatalmat visszautasították. Ladomér érsek még segítette III. Endrét, de az utána kijelölt Gergely érsek már ellene volt és csak a pápának engedelmeskedett még a világi ügyekben is. VIII. Bonifác pedig az Anjou-házat pártfogolta és III. Endrét nem ismerte el törvényes királynak. IV Béla Krakkóban élő leánya értesítette a Királyi Tanácsot, hogy Kinga szerint egy ifjú IV László öccsének mondta magát és neki megmutatta a lapockák közötti anyajegyét, egy kereszt alakú jellel, a szélein harapásokkal. Ezt az Endrét azonban a magyar határőrség visszaűzte, mint jogtalan trónkövetelőt, később pedig egy folyó habjaiba fojtották. Kinga megkerestette és úgy értesült róla, hogy Lebedváron fia született, de a kunok magukkal vitték. III. Endre édesanyját gyümölccsel megmérgezték. A király sem kerülte el a sorsát, mert az Anjou-ház hívei 1301. január 14-én Budán megmérgezték. Leánya elfeledve, 1338-ban május 6-án Tössben megtiszteltetés nélkül meghalt. Az Árpád-háziak azonban most is köztünk élnek! Kubiláj jóslata valósággá vált, mert Atillához és Bős-Tudunhoz hasonlóan V István, IV László és III. Endre is azért lett erőszakosan félreállítva, mert a nyugati körök meg akarták kaparintani Magyarország területét. 1301 medvetor havának (január) 15. napján összeült Budán az Árpád-házi leszármazottak tanácsa és megtörténtek a király jelölések. A Csák és Kurszán-nembéliek Csák Mátét jelölték. Anna hercegasszony és Erzsébet csoportja Ladiszláv herceget, az osztrákokkal kevert csoport Ottót javasolta. A Lam-nembéliek Erzsébetet, III. Endre leányát, míg az összes kun leszármazottak Endre herceg fiát szerették volna a király ságra jelölni, aki a kunországi táborban várta a királyi székbe való elhívását. Édua fiai is őt pártolták. Izabella és Mária az Anjou-házat pártolták, a délvidéken sok hívük volt. Végül 70-30 arányban Csák Mátét választották királlyá, aki rögtön új pénzt veretett. Gyakorta bíráskodott Budán. Háborút viselt a betolakodó Róbert Károly ellen. Aba Bélát tették meg nádorrá, aki már erős hadsereggel szállt szembe a pápa párttal. Bevezették az ősmagyar vallást és a pápai tizedek fizetését megtagadták. A papok titokban Ottót és Ladiszlávot is megkoronázták, de a Gilgames királyi koronával csak egyedül Csák Mátét, az Árpád-háziak jelenlétében. A főúri csoportok versengve pusz tították el egymás terméseit, s az egymás parasztjait fegyveresen a saját földjeikre hajtották. Károly Róbert, Mária hercegnő unokája már az 1300-as években megjelent Spalatóban, és a déli bánságokban és Szlavóniában sok hívet szerzett magának. $uda azonban nem kívánta a megjelenését. Még az egyházi birtokok is egymás ellen fordultak. Kereskedőket kiraboltak és városokat megsarcoltak. Egyre világosabbá vált, hogy a pápaság bele fog avatkozni a magyarországi belső harcokba. Amikor a budai polgárok nem akarták elismerni a pápa trónjelöltjét, az Anjou-családbeli Károly Róbertet, a pápa az egész

várost kiközösítette. Buda polgárai ekkor kérték a papokat, tekintsék kiközösítésüket meg nem történtnek és folytassák az istentiszteleteket. Ekkor a harmadrendű polgárok prédikátorokká lettek és kiközösítették a pápát az egyházból. Győzött az ősmagyar vallás. Kihirdették a szabad költözés jogát. Amikor a Dunántúl és Buda már látta a dolgok tarthatatlanságát, a vendég főurakuneggyőzték az Árpád-háziakat az egységes ország helyreállítására. Róbert Károlyt a pápa és a velencei, valamint a firenzei bankárok támogatták. Minden 1048 kinek bőséget és jómódot ígértek és a pápai tizedek fizetésére biztatták a józanabb hívőket. A pápaság ígéretet tett, hogy senkit nem fog bántódás érni az elmúlt évek eseményei miatt, de rendnek kellene lenni. Amikor 1301-ben Csák Mátét az Árpád-ház megkoronázta Budavárban a Gilgames koronával, összegezték a mongolvésztől eltelt idő eseményeit. - IV Béla telekürtölte a vész kezdetén, hogy „Segítsetek! Segítsetek!" és ismertetve a mongolok levelezéseit, mindenki csak mirajtunk röhögött és még véletlenül sem segített rajtunk senki. A magyar alsó papságnak aztán IV Béla a tatárjárás után megengedte, apostoli királyi jogánál fogva a nősülést és külfóldi viszonylatban is szemet hunytak fólötte, hogy a magyarság szaporodhasson. Ungika aranyasszony, Kubiláj édesanyja nyíltan tanította a sámánképzésen az ősmagyar vallás létezését a Gilgames eredetű Királyi házban. Fia, Kubiláj minden segítséget megígért, hogy az eddigi sérelmeinket nyugat részéről, minden elképzelhető módon megtorol és Béla Birodalmának meg kell születnie. Ezt a IV Béla fia és hadvezére, István herceg is tudta, ezért a kun töményekkel és a visszaküldött magyar csapatokkal fényes győzelmeket aratott. A papok nősülését magyar viszonylatban szintén engedélyezte. Mária anyakirálynőnek nem akart ellene szegülni és leányainak férjhezadásához hozzájárult. A mongol gyorsposta járaton a levelezések azonban tovább folytatódtak. A budavári Gilgames és fehérvári SzentIstván koronájával való koronázások utána minden esetben megtörténtek. Az első mindig az Árpádház és Kurszán-ház jelenlétében, míg a bírói, székesfehérvári koronázások a papság, főnemesség és köznemesség jelenlétében, amikor a jobbágyság, parasztság és kézművesek adóelengedésben részesültek, mindenki vigassággal ünnepelte az új királyt. Nagy kár volt Béla királynak a mongolokkal való levelezgetését kiteregetni, mert utána V Istvántól és IV Kun Lászlótól is ezt követelték. Ottokár élénken hirdette, hogy neki kell a magyarok koronáját adni, mert különben elveszett a Róma műveltségén megalakulóban lévő Nyugat. Mindezeken okulva a pápaság minden erejével azon volt, hogy az Árpád-házat mellőzze. Ezért akartak cseh és osztrák eredetű, de Árpád-házi keveredésű királyt. Ezeket Csák Máté menesztette. Az Anjou-házat már nem tudták mellőzni, mivel a pénz hatalmas ördöge, a velencei és firenzei bankárok a pápaság biztatására minden pénzt arra áldoztak, hogy az Árpád-házat félreállítsák. Ezért Szlavónia és Dalmácia a pannonföldi vendég főurakkal mindent elkövetett. A legnagyobb baj az volt, hogy a pápaság és Bizánc, az összes tartományainkban a magyarság ellen lázított a Magyar Királyságtól való elszakadásra. Az összes nemzetiségek gyűlölködni kezdtek és fokozatosan leváltak a Magyar Királyságról. Ez a gyűlölködés maradandó lett. Hej rege rejtem 313(B). Arvisura Gerecsák László öröksége Kemerifű, Csibai és Gáti rovása Kr. u. 1270-1321. (5310-5361. m.t.é.) Gerecsák László III. Béla király leghűségesebb barátja volt a Csák-nembéli Gilgames házból, aki mint ~aruki-mani püspök, az eddig ismert egész világot bejárta és az erélyes királynak az államerősítő munkáját megszervezte. 1049 A Királyi Kancellária címén sok intézményt hozott létre. Első volt a Buda-Jászvásár-magyarkai, úgynevezett Kipcsák postajárat, amely az uruki Gilgames, a füzesgyarmati Marina és ordoszi Selyemút postajárathoz csatlakozott. Ezzel együtt 1180-ig elkészült a budavári mongol, avar-bástyai magyarkai és Kurszánvár füzesgyarmati részleg megszervezésével, míg 1181-ben az erdőispánsági területet alkotta. Ennek a vezetőképzésére alapította meg az eddigi 3-5-8-12 alkalomszerű KÁLL intézmény helyett a 25-30 fejedelmi ifjú KÁLL-képzését. Ez tíz évig tartott, amelyben az erdőispánság területét 4 központtal és 12 őrséggel 48 ispánságra osztották föl: Barancs, Harkavár és Palugya 12-12 nemzetséges kiképző központtal. Az első tíz év vetélkedőjén Pósa Pál Imre-nembéli ifjú lett az első 1190-ben, utána Uröm 1195-ben, Turcsi 1200-ban, Masa 1205-ben; Gács, aki még a Szentföldre is elment, Zernye 1215-ben, Mohos 1220-ban, Ungika 1225-ben, Kubiláj anyja; Pósa András 1230-ban, Baján hadvezér 1235-ben, aki Kína meghódítását végrehajtotta. Üröm 1200-ban megszervezte a kódexmásoló helyeket, Zernye a 7 szilvafás Veterán földek és a 8 ekényi földek szétosztását hajtotta végre 1215-ben. Pósa András 1230ban törvénybe iktatta a Barót

oroszlános, Barancs turusasos, Harkavár lovas és Palugya turusasos-halas rováskódex megszerkesztését, míg ő maga Pósa Pál alapgondolatából kündulva a medvetoros-palóc kódex szerkesztését végezte. A következő KÁLL képzősök Gerecsák László örökségeként az 1270-es évig a 48 nemzetséges, majd 1290ig a 71 nemzetséges családi kódex írását fejezték be. Ezek közül legterjedelmesebb Lam-herceg Hétszilvafás nemeseinek a Palugyai Kódexe volt. Ezek az Ágnes-nembéli Kódexek méretén is túlnőttek. Gerecsák László és III. Béla megmutatta, hogy vagyon szempontjából az országot helyre lehet hozni. A 24 Hun Törzsszövetség népeivel inkább szoros szövetségben kell élni, mintsem ellenük háborúskodni, mert a nyugati hódítók el akarják pusztítani a Magyar Törzsszövetség népeit Atilla hadjárata elleni gyűlölködésükben. Gerecsák László azt hirdette a fejedelmi ifjak oktatásán: - A szellemi életben nincsenek kis- és nagy népek. A szellemvilág nem ismer határokat! A fejedelmi ifjak szellemileg mindig olyan nagyra nőjenek, mint amennyire az eszük és szellemük csak bírja! Gilgames népe mindig megértő volt és ÚR, ÉL és VAN isten népe sok ezer évig nagyhatalom volt emberségben, a haladásban. Ha az ataiszi műveltség nem terjedt volna el a világban, még mindig csak a barlangokban élhetnénk. Nagy reménnyel nézhetünk a jövő fejlődése elé, mivel az ataiszi gondolkozás az emberiséget szolgálja. A társadalom a Vízöntő Világhónapjában úgy fejlődik, hogy becsülni fogják a tudományt és a fejlődést, mert a szellemvilág előtt már nem lesznek határok a békességre való törekvésben. - Mit mondtak az Égi-Birodalom hírnökei, mikor itt jártak? - kérdezték többen Gerecsák Lászlótól. - Amennyiben Béla kiskirály környezete elárulja az Égi-Birodalom háború elleni tervét, az Égiek szerint a meghamisított Aranybulla miatt a rabságba taszított nép 24 emberöltőig fog szenvedni! Utána azonban az Égi társföldünkhöz hasonlóan megszűnnek a háborús öldöklések és a Földünk titkait kutatva az emberek a határok lerombolása után békességben fognak élni. Addig még sok minden történik. Arra vigyázzatok, hogy a vendég főurak ne rombolják szét az uruki eredetű Gilgames-ház uralmát! Gerecsák László, mivel csupán növényi eredetű ételekkel táplálkozott, jóval 80 év feletti kort élt meg és a fejedelmi ifjakat oktatva 1224-ben halt meg. Turcsi aranyasszony az ő tanílásait oktatta. Zernye, aki kiváló rovó volt, aranylemezre rótta le tanításait a KÁLL képzésre. is B bi A sz ri h E 1050 Gerecsák László, aki a fejedelmi ifjak képzését is vezette és a Káll képzés felelőse is volt, a Halak és Begyűjtés havának ötödik napján hunyt el Atilla-Kurszán város III. Béla építette palotájában (X.28.) úgy, hogy reggelre elaludt. Barancs ment hozzá megbeszélésre Zernyével, amikor Simon kispap ijedten jelentette, hogy gazdája elaludt. A III. Béla által hagyott kincsekből, amelyet ő őrzött eddig, a Pozsony nemzetség részére örökségbe egy katedrális árát hagyta. Mivel a KALL képzés legkiválóbbja Barancs, a határvédelmi ispánság vezetője volt - aki Andrási Simon építkezési örökébe lépett - kapta a megbízást a végrendelet szerint, de erről Gerecsák László már korábban szóban is intézkedett. A pozsonyi székihun nemzetség Magyarvár térségében akarta felépíteni a katedrálist, amelyhez II. Endre király is hozzájárult. A felszentelésen Virány tárkányfejedelem (1195-1241) és Fonyód külügyi sámán (1198-1258) is részt vett II. Endre vezetésével. Andrási Simon örökségét is hozzáadták az építkezési költséghez. A király elrendelte, hogy minden Simon napján született gyermeket a Gilgames-házból itt kereszteljenek meg. A medvetor 13. napján született fejedelmi fiú gyermekeket és a Begyűjtés havának 5. napján született urukimani vallású ifjúkat a mindenkori székihun püspök itt keresztelte meg. Így került a későbbiek folyamán a III. Zoltánnembéliek Kézai-Simon uruki-mani kispap is Magyarvár katedrálisában keresztvíz alá. Az öreg Barancs lett, mint Határerdő ispán a keresztapja, aki megfogadta, hogy a kis Simon gyermeket mindhárom hitben egyformán fogja neveltetni. Ugyanis az uruki Gilgames-féle vallás a 24 Hun Törzsszövetsé gi sámánizmussal és Róma paulinus egyházával is egyetértett. Kézai Simon, aki később Kun-IV László udvari káplánja lett, ha Uruk-Erekbe, Ordoszba, Turfánba vagy Magyarkára küldték, minden Istennek felszentelt templomban csak dicsérte az Urat. Még részt vett az öreg Barancsnak a KÁLL képzésén, bár IV Béla felesége ezt Prágá ban elkottyantotta. Kun László ragaszkodott hozzá, hogy az uruki-mani és a sámánképzés Gilgames módra csak az igazságot szolgálja, mert Joli-Tórem Földje kerek és forog. A kunok vezérei is ezt vallották, akik a morvamezei csata után megszabadították Magyarországot a hatalmaskodó Ottokártól. Habsburgi Rudolf jelentette, hogy a csata után megborzadt, mert alvása közben a kunok cseh harcosok levágott fejeivel rakták a sátrát környes-körül. Ijedtében Habsburgi Rudolf mindent megígért, de nem adott nekik semmit. Ezért a kunok között zavargások törtek ki. Mivel a magyarok is elhagyták a csatateret, Csák Mátét küldték ki a kunok megbékítésére, akivel a szakszini kunok megütköztek. A 9 kun törzs nem akart testvérháborút és a szaksziniakat is meggyőzték, hogy a nádor szavában bízhatnak. A szakszini kun tömény harcosai IV László király öccsét magukkal vitték. Egy kun halottat András herceg ruhájába öltöztettek és azt mondták, elesett az ifjú herceg.

Alig hagyták el a szaksziniak az országot, a gyulafehérvári német lakosság a szebeni szászok biztatására a magyar püspök palotáját feldúlta, levéltárát és könyvtárát felgyújtották. A vendéglősök sörtől és bortól berúgva a templomba menekült magyar lakosságra támadtak. Bár a szász vezetők kulturált embereknek tartották magukat, a védtelen asszonyokra és gyermekekre mégis rágyújtották a templomot, akik benn égtek Domonkos egykori katedrálisában. Ha a vendégurak biztatására a németek tudtak öldökölni, a kunok miért ne tudtak volna, amikor Habsburgi Rudolf mellett még Csák Máté is becsapta őket? Végül Anna királyné örökségéből elégítették ki félig a szaksziniakat. Miklós esztergomi érsek ellen az a vád érkezett, hogy ebben az esetben bűnös volt, 1051 mivel Erzsébet királyné híve lévén, a kunokkal barátkozott. Miklós pápa művelt, francia származású lévén, Anjou Károly nápolyi és szicíliai király meghitt barátja lett. Fülöp fermói püspököt küldte hozzánk a kun kérdés rendezésére. Magával hozta Ladomér püspököt is Miklós érsek leváltására. III. Miklós pápa ebből a célból összehívatta a budai zsinatot. Előtte a „Királyi Tanácsban" Fülöp fermói püspök azt mondta: „Szent Istvánnak Rómából küldtek királyi koronát, amelyet a belső karika kivételével I. Péter király visszavitt Rómába, ahol az elkallódott." Kun László kiskirály azt mondta: „Tudomásom szerint Szent István koronáját Fekete Arnó családja küldte el Arnó Béla kíséretében Esztergomba. Amikor I. Péter azt Rómába vitte, értékesíteni akarta, de az Arnó család később a birtokába visszavette azon a címen, hogy Pétert hetekig vendégül látta. Ezért Szent László király a gilgamesi, bizánci és a Rómából Arnó Béla által újból visszahozott koronából Dajka magyarkai aranyművessel elkészíttette a magyarság hármas koronáját, amelynek egyik jellegzetessége a gilgamesi koponya pántos sámánkorona, így lényegében III. Miklós pápának ehhez az avar-bizáncigilgamesi kincshez semmi köze, és azzal a mindenkori Királyi Tanács rendelkezik!" A morvamezei csatában győztes kun töményvezérek azt mondták, hogy a hármas magyar királyi korona az ő tulajdonuk is, mivel az úzok révén sok Gilgames eredetű leszármazott van és ők is, mind a 10-en Gilgames leszármazottak. Így a gilgamesi pántok és a beavatottsági, Ibos csillag felé hajló kereszt az ő tulajdonuk is. Ok is hajlandók a győztes csata után a kun kérdés rendezésére. A legrégebbi kunok 2-2 töménnyel a Duna, Tisza, Körös és Maros mindkét oldalán, az Ordosz és Mari birodalombeli kunok pedig a Temes mindkét partján telepítsék le töményeiket. A Királyi Tanács ennek alapján megalkotta a 2. Kun-törvényt. A kun vezetőségre, nemesekre és harcosokra a hadkötelezettség éppúgy vonatkozik, mint a magyarságra. Kun nem tarthat magánál keresztény foglyot, de a csatában külfóldön szerzettet megtarthatta. A kunokat nem lehet rabszolgaként gályarabságra eladni. Székelyek mellett a kunok adhatnak szolgálatot a határispánságok területén. Lam herceg birtokában Nagypalugyán, Bellényben, Belléren, Gesztetén és Uraj, valamint Kuntapolca veterán-községekben többen megtelepedtek. A kun töményvezérek előadták, hogy a papság nem jött harcolni a morvamezei csatába, hanem fényűzően élt. Rovásban kérték megrendszabályozásukat. A 2. Kun-törvény tárgyalásán Fülöp fermói püspök is részt vett. Nyomban összehívta Budán a zsinatot, amelyen az egyháznak megtiltotta a fényűzést és a papok korcsmatartását. Eltiltotta őket a rablástól, verekedéstől, a halálos ítélet kimondásától, azoknak a végrehajtásától, bőség esetén a helyettes alkalmazásától, a nőkkel való együttlakástól. Még a szerzetesek életét is megszigorították. A zsinat intézkedett az egyházi birtokok védelméről. Izmaelitákat fehér ruhára varrott karikával kellett ellátni és méltóságra nem lehetett őket beosztani. IV Kun László királyra szigorú egyházi átkot mondtak ki, mivel 17 éves kora ellenére Anjou Izabellát ellökte ma~ától, akit pedig ősi szokás szerint a Begyűjtés-Füstölés havának fordulóján Erzsébet, Orzse, Erzsike, Erzsi napokon 5 napi ünnepléssel Budán is megkereszteltek. Gerecsák öröksége szerint: „Ha élni akarunk, szaporodni kell!" Kun László azonban az egyházi átkon csak nevetett és a kunjai közé ment. Búcsúzásul azt mondta: - A pápaságnak tudnia kellett, hogy Izabella-Erzsébet kétnemű némber, akitől bizonytalan az utódok születése. Arnóék Rómából azt jelentették, hogy III. Miklós pápa a Gilgames eredetű királyok helyére az Anjou családot akarja ültetni. Én a fejedelmi 1052 if e€ ~r P~ rr g s: d n 0 ifjak és a KÁLL-ok képzésén megtanultam, hogy Izabella-Erzsébet alkalmatlan az egészséges hajlamú gyermekek világrahozására. Már ezelőtt évezredekkel bölcseink megállapították, hogy Joli-Tórem Földje gömbölyű és forog. Most azon igyekszik a pápaság, hogy nekünk bebeszélje: nem gömbölyű a Föld, csupán egy korong és ne merészkedjünk elmenni a szélére, mert akkor leesünk a semmibe. Most pedig elme gyek a szélére és ledobom átkukat! Gilgames szokás szerint mind a tíz töményben voltak ágyasai, akiktől gyermekei születtek. Éduától 8 fia és 4 leánya született 16-tól 28 éves koráig, de Köpcses és Mandula sem hagyta magát és a Duna bal oldalán,

valamint a Tisza 2 partján már 24 gyermeke volt. Csupán a Temes partján és Kevevár környékén volt 16 gyermeke, mivel az ordoszi és a marami birodalomból érkezőknél alacsonyabb volt a gyermekáldás. Miklós esztergomi érsek pártolni kezdte Kun László királyt, mivel ismerte az Arvisura-tanokban titkosan lefektetett Egyisten hitet. Fülöp püspök eretnekségnek nevezte a pápai vélemény ismeretében, hogy a Föld gömbölyű és forog. Miklós érsek igyekezett kissé csökkenteni a feszültséget: „Lehetséges III. Miklós pápának az igazsága a korong alakú Földről, de mások véleményét is meg keller~e hallgatnia." A budai zsinat végeztével IV László a székely-kun testőr lovasaival elfogatta Fülöpöt, s a harkamezei kunok táborába vitette. Összehívták a Királyi Tanácsot, ahol László király a Sambe-térkép szerint igazolta, hogy Vinek fóldjéről el lehet menni Kuszkó-Birodalma területére, míg nyáron akár Ordoszba is el lehet lovagolni a Nagyvíz hajóin keresztül, sőt a manzsufóldön keresztül a további Nagyvizek érintése nélkül is el lehet jutni. A főurak elismerték, hogy Panyit vezér és Csák Péter az osztrákokat kiszorította Győr térségéből. A megkötött királyi házasság értelmében az érsek csatlósai elfogták a lerészegedett királyt és Fülöp eredeti tanácsa szerint összezárták Anjou Izabellával, hogy tőle gyermeke szülessék. Hiába volt minden erőlködés, mert az arbagok vizsgálata alapján tőle gyermeke nem származhatott. Amikor Panyit fővezér értesült Nagypalugyán az eseményekről, Zsámbokrét erdőségein át Budán termett és László király-testőr csoportját a szigeti zárdából kiszabadította. Panyit fővezér kivizsgálta az eseményeket, amelynek alapján 12 testőrnek meg kellett nősülnie. A harcias fővezér a Királyi Tanácsnak erélyesen jelentette Homoródka aranyasszony véleményét: - Itt a bizonyíték, hogy Sebestyén 12 testőrének Arvisura-házasságot kell kötnie gyermekáldás miatt, de Izabella-Erzsébetet egy nyári szekérre való pusztaszeri győztes vitéz sem tudná teherbe ejteni. Azzal, hogy idehozta, a pápaság nagy bűnt követett el! A Kun László fogságáról értesült Baján hadvezér megbízottja is. Magyarkától-Ordoszig a hun maradványok, míg Szakszin környékén a kunok is mozgolódni kezdtek, ezért Fülöpöt és Lászlót is szabadon engedték. Sebestyén a második esztergomi érsek utódja köszönte meg ezt. Timót zágrábi püspöknek olyan hatalma volt, hogy ezt írta Rómába a pápának: „Amikor Fülöp udvarából Vaska nevű birtokomra mentem, Kőszegi Henrik bán és Miklós csatlósaival elpusztította Szana, Geréc, Gecske és a többi falvaimat, ezért a Kőszegieket kiközösítem!" Az előző év nyarán Gerence vármegyét is feldúlták és papi tizedeket mertek szedni a szentegyház sérelmére, ezért az egyházi birtokok elkezdték a magánhadseregük kiépítését. 1281-ben Fülöp elhagyta az országot és búcsúzásul azt mondta: „Többé ilyen helyre nem jön rendet teremteni, ahol az élete is veszélyeztetve volt!" Az Abák elárulták Kubiláj tervét és Finta is ellene fordult, ezért László hadjáratot indított ellenük. Kő 1053 szegi Jánost tette a bánságokba a helyükre. 1282-ben Csák Mátéval viszont Kőszegi Jánost buktatták meg. 1283-84 telén fegyveresen ment a Kőszegiek Borostyánkő vára ellen, de nem tudták bevenni, így inkább újból a kegyeibe fogadta. 1284-ben Csák Péter és Máté apja Fintával együtt meghaltak. 1285-ben IV László egy összeesküvésre jött rá, ezért a tatár-kun birodalomhoz folyamodott. Segítségükkel az összeesküvőket Pestig üldözték és visszafelé Erdélyt megtisztították, de a parasztsághoz nem nyúltak. Sok nyögér maradt a királyi seregben, akikkel a Szepesség és Pozsony ellen vonult és Pozsonyt a várjobbágyokkal visszafoglalta. 1288-ban Ladomér érsek azt írta a pápának: „A Borsák és Kőszegiek megütköztek a királlyal, akik III. Endrét akarták behozni az országba és Borostyánkő-Lóbérc között rejtegetik. Az Éduának adott birtokot visszaadta Izabella-Erzsébetnek és Éduának Csanádon adott kun birtokot. Utána Kun László Jászvásáron képeztette ki kun-székely-tatár seregét és felvonult Izabella ellen, mert az Szerbiából hozatott be oláh és szerb parasztokat, mivel magyarok nem voltak hajlandók ott dolgozni. Kun László ekkor felkereste Ladomér érseket, aki azt javasolta: „Szüntesse meg a tatárokkal és manichistákkal való szövetséget és a várispánságokban sem tatárt, sem szerecsent, sem nyögért, sem kunokat ne tűrjön meg. Térjen vissza a pápához és Izabellához. Éduát adja férjhez. A rablókat fékezze meg és fogadja maga mellé kiskirálynak III. Endrét. László király mindent megfogadott. A kiközösítettek megbocsátásának törvénye alapján összehívta a Királyi Tanácsot, ahol elmondotta: - Az Arnó család hírszolgálata alapján megtudta: A pápaság át akarja a magyar királyságot a cseheknek vagy a velencei Endrének játszani. Megüzente az idegen származású Ladomérnak, hogy az összes püspököt és papot ki fogja irtani egészen Rómáig, ha az összeesküvő láncolatokat meg nem szüntetik. „Nem tűröm, hogy a papok törvényei korlátozzanak." A legnagyobb baj az volt, hogy 280 éven keresztül az idegen királynők a birtokokra kiéhezett rokonságukat és lovagjaikat mind magukkal hozták. Azok lemészárolva az Álmos és Lebéd-ház tagjait, birtokaikat maguk között királyi engedéllyel szétoszthatták. Ehhez még hozzájárult a pápaság által Magyarországra vezényelt főpapok hada, akik hatalmas birtokot harácsoltak össze. Ladomér érsek a püspökökön keresztül az egyházakat arra utasította, hogy a kiközösített királyt bárki megölheti. Habsburgi Rudolf azonban a morvamezei csata emlékére László király mellé állt. Amikor a Kőszegiek a trónkövetelő III. Endrét a birtokaikra behozatták, a Velencéből jött kiskirályt elfogatta, de nem adta ki Kun

Lászlónak, s így az ország urai 2 pártra szakadtak. 1290-ben szinte belháború szakadt az országra és Kun László híveinek seregével: Cegléden, Karánsebesen, Temesváron, Csanádon és Szarvason keresztül Körösszegre ért. Itt a hódtavi csatában a megsértettek, azaz a kunok egytizedéből az ellenséges tábor: Árboc, Törtel és Kemece harcosokat az igazhívők felbérelték BorsaRoland pénzével. 1290. július 10-én, az éj csendjében Kun László királyt megölték. A meghalt 28 éves király hívei, Mizre nádor és Ejze, Miklós vitéz irányításával a gyilkosokat kivégezték. Az ellentábor olyan gyors volt, hogy 1290. július 13-án Bécsből már Fehérvárra vitték III. Endrét, ahol nyomban királlyá koronázták. Kun Lászlót Csanádon temették el. Gilgamesi törvény alapján mindegyik felesége jelen volt; Édua, Köpcses, Mandula, Melánka, Pejt, Bolgyán, Pereglány, Fitos, Egregy és Zsadányka: 12-12-12-3-2-2-23-2-2 árvát hagyott hátra, 40 fiút és 12 leányt, akik közül 40 gyermek lett trónkövetelő 1301-ben. 1054 Mivel halála után még Sebeske, Écske, Szende, Égilány, Agica, Kemecse, Mucsony és Encsel nevű kislányok születtek, akik a csatákban elesett lovasok özvegyeitől lettek, Kézai Simon uruki-mani udvari káplán már nem vette fel az Árpád-házi utódok nyilvántartásába, mivel ezen leánykákat Kun László halála után születve, a király nem ismerte el leszármazottjainak. Így csak a 40 fiú gyermek vétetett fel az Árpád házi utódok névsorába, mivel a leányutód trónkövetelők amúgy is bőviben voltak. Az Árpád-ház Tanácsa csak a Gerecsák László örökébe hagyott Gilgames utódokat ismerte el fiú ágon. Ezen feljegyzések Kézai Simon udvari káplánnál voltak, mivel a 12 nemzetséges Csák hadhoz tartozott. Imre királyfi legjobb barátja III. Zoltán volt. Szent István legnagyobb fiának, II. Zoltánnak halála után (1009-1025) a kisfejedelmi beosztás III. Zoltánnak (1025-1036) jutott, mint Erős-Csák legvitézebb fiának, aki az Arvisura kimentésekor halt meg. Kézai Simon leszármazási rokonától megkapta Gerecsák László Kettős-Gilgamesház származási rendjét III. Zoltánra vonatkoztatva: Álmos 820-896 Álmos-ház Lebéd 824-975 Lebéd-ház Árpád 848-908 Töhötöm 865-923 Zsolt 892-955 Harka 905-974 Taksony 926- 970 Bereg-Botond 940-990 Pata 960-1024 Csák 943-978 Kolozs Gyula 925-961 Gerecsák 960-987 II. Szabolcs 948-987 Erős-Csák 978-1017 - Zámoly 979-1025 Csák 1005-1039 III. Zoltán 1007-1036 Aba-Sámuel 985-1044 Amíg az Álmos-házi királyok egymást gyilkoltatták és megvakíttatták, addig az Álmos-házi Csákok 12 nemzetséges haddá fejlődtek: l.) Csákvári 2.) Kéri 3.) Vaja 4.) Orond. 5.) Jáma 6.) Berény 7.) Celun 8.) Vinár 9.) Etyek 10.) Kisfaludi 11.) Dudari 12.) Trencséni ág. I. Erős-Csák 980-1000-1046 között élt. Vajk-István házassága miatt Harkavár-Magyarbród-Magyarvár között határbánnak ment. Bátyja (978-1017) 39 éves korában meghalt, ezért 1017-ben beköltözött Csákvárra, de mindenki csak Erős-Csáknak hívta. Tőle származtak a Csák-Gyala, Józsa, Szilassi, Vid, Ziliz, Gyürki, Oszlányi, Gerecsák, Kács és Andrási-Simon, Jászócsák, Szibián stb. családok. Gerecsák László is kettő volt, 1140-1224 növényevő és 1160-1180 húsevő. A Szibiánokból a Hunyadiak lettek. A 84 évet élő Gerecsák László sok érdekes küzdelemnek volt tanúja. Édesapját, Dernej-Csákot a megvakított Álmos hívei ölték meg és neki a Borisz híveivel Bizáncba kellett menekülnie. Szent László unokája hírszerzőnek képezte ki. Megfordult az akkor ismert világban mindenfelé és a Van-tó környéki Tuspában a csak növénnyel táplálkozók táborába került. Itt találkozott össze III. István öccsével, Béla herceggel, akivel egy életre szóló barátságot kötöttek. III. Béla és 1172-ben a már 32 éves Gerecsák László teljes erejükben érkeztek meg III. István halála után a rend megteremtésére. Nagy felkészültségük a mezőgazdaságban megteremtette a sumér váltórendszerű gazdálkodást. Andrási-Simon, Kács-Simon és Kézai Simon, a hármas ikerfiú, a Csák had erdélyi csoportja bevezette a bizánci építkezési módokat. Andrási Simon, az egykori esztergomi Vid uruki-mani kápolnát helyreállította és a Csák hadnak az oroszlános címereivel díszítette. Ezt Korponától örökölték, mivel SöpteSzavárdi Sarolt és Korpona is az oroszláncímeres 1055 Lebéd-házból származtak. Valamennyien átvették az oroszlános királyi címert és Andrási Simon is előszeretettel használta. Gerecsák László, aki a külügyeket irányította, III. Béla elve alapján a földművelést, az állattenyésztést és a kertészetet is igen fellendítette Kács és Kézai Simon segítségével. Gerecsák László tudta, hogy a gazdasági megerősödés a népesség szaporodását fogja eredményezni. A László korabeli 45 vármegye számát kirajzásokkal az ősi, avarkori 72 megyés ispánságokra szaporították. Megalakította a faluközösségeket és a nép jóléte hamarosan megemelkedett. Visszaállították a 8-as ősi szaporodási törvényeket, mert erős nép csak nagyobb népszaporulattal maradhat meg. Ezen felfogást Gerecsák László a Gilgames elvek alapján hirdette. Imre is hallgatott rá, mint a Beavatottak Központjának vezetőjére. Az új Kancelláriát 1180-tól szervezte meg a külügyek vitelére.

Az 1172. évtől építettek fel egészen új városrészeket III. Béla idejében a Palóc-Pest városát, aztán Imrevárosát, László gyermekvárost és megkezdték az Endre-város építését, de a pénzt a keresztesháború elvitte. Gerecsák László 1180-tól tíz évenként a Lam-féle tizedes rend igénybevételével népszámlálást tartott. Ezért a Kancelláriának és az Ispánságoknak örökségül hagyta, minden kirajzás csupán tizedekben, századokban és ezredekben történhet, mert így a népszámlálás könnyebben megoldható. A keresztesháború rádöbbentette a Kancellári Hivatalt arra, hogy a magya.r területekről a vendég főurak és főpapok által eladott gályarabokat, ha kell, még pénz árán is kiszabadítsa. 1220-ra a kikötő városok megfigyelői és tizedesi intézmények alapján 824 elhurcolt magyar került vissza hazánkba. A Kancellári Hivatalhoz 21 312 személyről érkezett jelentés, akiket 1180-tól az országunkból gályaraboknak eladtak. Ezeknek az árát a kisnemesektől 20, míg a főrendektől 30 aranyban állapították meg, amit az eladók vagy utódaik kötelesek voltak a királyi kincstárba befizetni. Végleges formába öntötték az Aranybulla 30 pontját. Az ataiszi-Dorozsma 3, a Melegvíz-birodalmi Debrecen 5, az ordoszi 12, a turfáni 15, az etelközi 18 és 896-ban a pusztaszeri 24 pont alapján Budavár Kancellár Hivatalában az Aranybullát 30 pont szabályozta. Egyben elrendelték az 1220-as népszámlálást, amely a 72 vármegye lakosságát 3 sereg, 19 tömény, 6 ezred, 8 század, 5 tized és 5 őrszem lélekben állapította meg (3 196 855 lélekszám). Gerecsák László kiadott parancsa szerint a népszámlálást az 1220 januári medvetor első napján 319 685 tizedes végezte el. Élete alkonyán Gerecsák László örömmel látta, hogy 1180-tól a magyarság létszáma majdnem megkétszereződött. Számjegyek használatában a tárkány számjegyrovásokat alkalmazták. Gerecsák László örökségként azt hagyta a Kancellária részére: „A magyar nép soha nem fog kipusztulni, ha betartja a 8-as szaporodási elvet és főként a 3 fiús szaporaságot, mert amikor az uralkodónk, Taksony, Botond, Csák, Géza, László, Lam valamint Endre, Béla és Levente a 3-as fiús szaporodási elvet betartották, nem volt gond, hogy ki legyen a Káll, fejedelem vagy király A nép erőssége a Tizedesi intézmény ereje." Népszámlálás 1220. medvetor hava 1. napján. Az István királyi 45 megye helyett, mind a 72 megye és határvédelem fel lett véve, valamint az úz-kun-besenyő zsoldosvitéz kerület, ahonnan az etelközi vérszerződés miatt létszám kiegészítés volt. Ezért volna szükséges a saka-szkíta számrendszer ismerete, mivel a határvédelem sok esetben az 5-5 őrségek miatt tizedesi jelentéseket írt, így a tizedesek, azaz felvevők tízes létszáma igen magas volt. A századosi, ezredesi és megyei töményvezérek is tizedesi csoportosításokkal foglalkoztak. A Kancellárián is kétféle számrovást alkalmaztak. 1056 Tárkányrovási számrendszer: Bélaváros:

~ ~.*~XVb

1 227

Kurszánváro

s: ~;*~~~l~I 5 433

Lászlóváros: ~~ii.~C~(

2156

Imreváros: ~ ~~,~(~x ~/

3 215

Endreváros:~ ~ ~ a~Y~3 049 Mai számjegyekkel 45 belső vármegye: 27 külső vármegye: határmegye. 72 összes megye: 15 080 ~-~~xnW oo~ Párszi-Pamír-Indó Saka számok: ~~YY O~rY` Y ~C3y ~- r ~ o ~d ~~ lUa~4 fő A Királyi-Kancellária városa. ~c~c~pCxxxv Y)q~.~~t7 ~ ~CX~k)!CXX 0 )~aY~ ~/~o ~ ~ ~~Scx 11!! ~ 5sr~ ~ ~*~7C V T") 5 ii~o ~ Mai számjegyekkel: 2 194 385 fő 1002 470 ~~ ) ® a Y ~. y `" . _. _._.__ __ 72 összes megye: 3 196 855 fő

Turfáni-magyarkai-etelközi-magyarországi pusztaszeri érdekeltségi területek összes, tizedesi jelentésekben felvett létszáma az akkori elnevezés szerint: 3 sereg 19 tömény 6 ezred 8 század 5 tized és 5 őrszem mai számmal: 3 196 855 fő, azaz rovás írással: ~ ~ ~c~xv ~m z~ ~~~~C~~C Érdekessége az Aranybulla népszámlálásnak, hogy a tizedesek jelentéseikben az uruki-mani sámánjelzéssel, míg a Kancellária saka-szkíta számjelekkel összesítette az eredményt, de a KÁLT ?:éYz~~~?:: a sereg, tömény, ezred, század és tizedekben jelöltek mindent és az őrszemeket is feltüntették. Hej rege rejtem 313(C). Arvisura 280-as Káll törvény ereje Gáti rovása Kr. u. 1300-1339. (5340-5379. m.t.é.) Az Aranybulla a 280-ik medvetoros évben született KÁLL törvény alapján állt. A 24 Hun Törzsszövetség minden 20. medvetoros évben egy kisebb csoportot, minden 100-ik évben pedig egy nagyobb lovascsoportot nyugatnak küldött, hogy a jégkorszak utáni kimelegedés következtében újabb csoportokat telepítsen vissza a Melegvizek-Birodalmába, mint eredeti lakhelyükre. Ez így történt az Kr. e. 4000-ik, 3900ik, 3800-ik években, míg aztán a 270-ik medvetoros évben, Békés fejedelem temetésén Balog ifúsági fősámánt KÁLL-á választották, míg KISKÁLL-á a kazahunok Berettyó parti kiscsikósát, Debrecent jelölték. Ez a kisfiúcska, amikor megkérdezték tőle, hogy mi akarsz lenni, azt válaszolta: - Timár édesapám megengedte, hogy csikós lehessek! Amikor Ordoszban és Magyarkán a letelepült 24 Hun Törzsszövetség gyülekezési 1057 helyén összejöttek, az ősi törvények szerint Pusztaszeren a 8 törzs javaslata alapjá~ hirdették: - Balog lovasfejedelem KÁLL-á választását az Öregek Tanácsa, és a beavato társadalma jóváhagyta. Ugyanakkor Timár tárkányfejedelem fiát, az iker gyermekként megszületett, beavatott jelzéssel bíró, sámán rajcsurban képzett fejedelemfi KIS-KÁLL-á való jelölését is engedélyezték. Az a meghatározás örök időkre szól, hogy a Melegvizek Birodalma mindig a 24 Hun Törzsszövetség elválaszthatatlan része legyen. Ebben a birodalomban minden megszületett gyermek egyenrangú, és egyforma eséllyel kezdhesse meg küzdelmes életét. Törvényei a következők, amelyet megváltoztatni nem lehet: 1.) A mindenkori KÁLL köteles a nép panaszát meghallgatni. 2.) A KÁLL várában mindenki köteles hun-törzsi nyelven beszélni. 3.) Paraszti munkát végző embereket a munkában békén kell hagyni. 4.) Tárkányok, böszörmények munkáját védelmezni kell. 5.) Veszély esetén a bők minden férfit 44 éves korig seregbe való szolgálatra szólíthatnak fel a KÁLL rendelkezése szerint. Ataiszban a 24 Hun Törzsszövetség KÁLL-ja Dorozsmában székelt. Akkor még csak három törvényt szavaztak meg: 1.) A KÁLL köteles mindenki panaszát meghallgatni és uralkodni. 2.) Földmunkát végzőket cselekedetükben békén kell hagyni. 3.) Várakban dolgozó tárkányok, böszörmények békében éljenek. Arról akkor még hallgattak, hogy az igazságot meghallgató KÁLL városába csak úgy jöhettek be, ha a város kapujában tizedet fizettek, hogy a panasztevők a KÁLL elé kerülhessenek. A paraszti termelvényeket és a kézműves munkákat csak úgy lehetett cserére behozni a városba, ha a tárkányok és a kereskedők az első szekér áru után tizedet adtak a vámosoknak, hogy a dorozsmai piacon a csere-berét intézhessék. Az embertized értéke 1 pergő munka ára volt. Aki nagyon alkudott, azt kevesebbért is beengedték, mivel saját maga, az alkudozó is kevésre értékelte magát. Ezen tizednek az alapja a Kékleny hegységben készült érme volt. Az igazságot, a terményt, a kézműves-árut és böszörmény eladást is ennek alapján értékelték. Embere válogatja alapon 3 féle érme volt forgalomban, amely értékmérőként szerepelt. A Békés fejedelem temetésén kialakult törvény meghaladta Ataiszt, amelynek a törvényét sokáig Ordosz és Úr is elfogadta. Balog lovasfejedelem azonban, tekintettel a tarkós, medves, bolhád és a többi visszafejlődött ember túlszaporodásának élelmezési problémáira, a közös nyelv és a 260 medvetoros év alatt megtelepedett, visszavándorló őslakókból való 24 Hun Törzsszövetségi közösségek védelmét is törvényben szentesítette. A turfáni vérszerződés már 12 pontról emlékezett meg. Etelköz a magyarkai törvények alapján 20-ra emelte a hozzánk csatlakozott 8 magyari-magyor törzs kendéinek javaslatára a törvénypontok számát. A

pusztaszeri vérszerződéskor, minden birodalmat alapító törzs 2-2 javaslatot terjesztett elő, amelyet változtatásokkal elfogadtak, s így az alaptörvény pontjainak száma 24-re emelkedett. Az Aranybullát az Árpád-házi és a vendéglovagok nemesei 31 pontra emelték, de a parasztokat, kézműveseket és a böszörményeket védő jogaikat később eltörölték. Kézai Simon, Kun László uruki-mani hitű udvari káplánja, harcot indított a kazahunok, kabarok, avarok, palócok és székelyek régen kiharcolt jogaiért, amelyek K »E sz a~ n. m ol Sf é: 1058 az eddigi vérszerződésekben szerepeltek, de a főként idegen származású, királynői jogon vendég-nemesek minden paraszti, kézműves és böszörmény jogot töröltek. Turcsi aranyasszony fontos szerepet játszott 1235-ig azon harcban, amelyet III. Honórius pápa megsemmisítő rendelkezései ellen vívott. Budavár, Avarbástya, Kurszánvár és az új Kancellária vezető emberei az 1222. év húsvétjára összeállított „Aranybulla" 31 pontját Kövezsd egykori 30 törzsének és a kasszuk, etruszkok, hikszoszok összes törvényeinek figyelembevételével szerkesztették meg. „1.) Minden évben köteles a király és KÁLL megjelenni az egész nép előtt, hogy az ország népének panaszát meghallgassa a túlkapásban lévő főúri és főpapi cselekmények miatt, hogy a bűnösök az országból kiűzessenek. Ezt a kiskirály KALL intézménye hajtsa végre. 2.) A király udvartartása változzon meg a magyarok javára. Így vezető ember csak olyan lehessen, aki magyarul tud beszélni. 3.) A nemeseknek házaik, birtokaik, erdeik, rétjeik és falvaik vannak, de egy erősebb cselekvési hatalom a szabad mozgásukban gátolja őket. A pusztaszeri szerződés értelmében a szabadság megadassék. 4.) A nemesek a király és nádorispán által tartott törvényes napokra Fehérvárra eljöhessenek. Kállok várjobbágyaikat elkísérjék. 5.) Aki akar, a nemesek közül átjöhessen Béla, Kálmán és András táborába, ahol hasonló birtokállományba helyeztessenek. 6.) A nemesek birtokait a főrendek nem dúlhatják fel, hacsak törvénybe idézés folytán el nem ítélik őket. A KÁLL felülbírálhatja a döntést. 7.) A főúri, királyi lovászok, pecérek és solymárok a nemesek falvaiban ne merészkedjenek megszállni, illetve disznóik erdeikben vagy rétjeiken ne legelhessenek az ő akaratok ellenére. 8.) Nemesek birtokaikat szabadon értékesíthetik, nem adóznak és igazságszolgáltatás szempontjából a királyhoz tartoznak. Katonáskodni kötelesek 15 éves kortól 35 éves korukig és a 4 éves tárkány szolgálatban, tehát 24 évig, a véreskard meghordozásakor. 9.) A király semmiféle szabad dénárokat vagy más adót nem fog szedetni, falvaikba nem száll meg és vendéglátás őket nem terheli. 10.) Megyés ispánok a nemesek birtokait adókkal nem sújthatják és birtokaik felett nem ítélkezhetnek, csak pénz- és tizedügyekben. 11.) Elismeri a király, hogy a nemesek birtokain lévő népek felett a nemes rendelkezik és a vitás kérdéseket az Úriszék dönti el. 12.) Ha külföldre kell hadba vonulni, ennek a király pénzén kell történnie, azonban ha ellenség tör az országra, mindenki tartozik hadba vonulni, de ekkor már 44 éves korig. 13.) Ha nemes ember fiú utód nélkül hal meg, úgy leánya 1/4-ét örökli vagyonának, a többiről úgy intézkedik, ahogy akar. Ha váratlanul hal meg, rokonai örököljék leány-ági részét, fiúi ágon. Ha nincsen nemzetsége, minden a királyra száll vissza. A végrendelkezés az irányadó. 14.) Várjobbágyokat a királytól rendelt szabadságban kell tartani. 15.) Várispánok a királytól rendelt nép földjeit ne dúlják fel, s így a várnépeknek sem lehet kitörni a várjobbágyok közé. Fegyvereket azok kötelesek tized mentesítés mellett gyártani. Várjobbágy pénzt fizessen. 16.) Paraszti munkát végzőknek az üzbég gyarmatokon és a vendégek szabadságát a király mindig biztosítsa. 1059

17.) A jobbágyok úgy kövessék a királyi udvart vagy utazzanak bármerre, hogy a I

szegényeket el ne nyomják, se ki ne fosszák. ! 18.) Az ispánok csupán az ispáni tisztük jövedelméből éljenek, egyéb adókat, melyek a királyt illetik, valamint a várak jövedelmének 2/3-ad részét a király bírja. 19.) Senki ne viselhessen két méltóságot. 20.) Izmaeliták és zsidók eltiltassanak attól, hogy kamaraispánok, pénzverők, sótisztek és vámszedők lehessenek. 21.) Birtokot nem szabad országon kívüli személyeknek adományozni, ha ilyenek vannak, vissza kell az ország lakóinak azokat váltani. 22.) Ha vendégek jönnek az országba, az Ország Tanácsa nélkül azok méltóságra ne emeltessenek. I 23.) Új pénzünk 1 évig maradjon használatban, húsvéttól húsvétig. Dénárjaink olyanok legyenek, mint III. Béla idejében, egyforma súlyúak. 24.) Sót az országban nem szabad tartani, csak Szalacson és Szegeden, valamint a végek határispánságaiban. 25.) Papi tizedet senki ne tartozzék pénzben megváltani, hanem ahogy a fóld hozza, bort vagy termést, úgy kell fizetni. Ha a püspökök ellentmondanak, nem fogjuk őket segíteni. 26.) Mentesíteni kell az egyházi népeket bármiféle adó megfizetése alól. Ezért a főpapok katonaságot állítani kötelesek. 27.) Erdőispánságok a termőfóldeket kötelesek kialakítani és a veterán családok határvédelmét irányítani. Gondnokok és tizedesek a hadi és fóldművelési eszközöket szabadságuk fejében kötelesek pénz ellenértékkel készíteni. Faszén irtásokat koponyánként használhatnak. 28.) Meg kell szüntetni az izmaelita, zsidó, vendégfőúri és az egyházi személyek által folytatott, pénzszerzés céljából való rabszolga-kereskedelmet. 29.) Parasztokkal való bánásmód a pusztaszeri szerződés értelmében legyen megértő, mert minden jólét az ő munkájukból ered. Lam herceg törvénye szerint „1 koponya, 1 véka termőfóld" mindenkinek ősi joga. ~ 30.) Tárkányok, böszörmények (kereskedők) kamarái a mindenütt munkálkodó I kézműveseknek szerződéses szabadságot biztosítsanak, mivel nélkülük és gyártmányaik nélkül a csatákban megjelenni nem lehet. Vándorló kézművesek tanulását az Erdőispánságok támogassák. 31.) Azt is elrendeltük, hogyha mi vagy utódaink közül valaki valamely időben ! ezen rendelkezések ellen akarna cselekedni, ennek a Bullának erejénél fogva mind a püspököknek, mind a többi jobbágyoknak és országunk hétszilvafás nemeseinek, együttesen és külön-külön a jelenben és a jövőben mindörökké szabadságukban álljon, hogy a hűtlenség minden vétke nélkül nekünk és a mi utódainknak ellenállhassanak és ellentmondhassanak. A pusztaszeri szerződésben minden embernek a neme- ; sek által irányított szabadság adassék és a királyt ezen Aranybulla alapján ősiségi törvényeinkre kényszeríthessük! Minden jótéteményeit azonban dicsérhessük!" A főurak és a nemesség ellenállási lehetőséget kaptak a királlyal szemben. Az Aranybullának fő vesztesei a király és az egyház voltak. III. Honórius pápa erről csak az 1222. december 15-én kelt levele szerint értesült. II. Endre ugyanis ellene volt, ' hogy Somogyból a parasztság a pannonhalmi apátság Győr melléki malmához fuva- I

rozza fuvar-robotban a terményeket és a termény járandóságukat. A megőrölt lisztféleségeket pedig a pannonhalmi hegyre kellett felvinniük. Ebben az embertelenségben a szegénység mozgolódni kezdett. Az érvénybe lépett 1060 Aranybulla csak papíron volt meg, mert az idegen lovagok és főurak 1222 után is halmozták az állásokat. Béla KIS-KÁLL ellentétbe keveredett az apjával és Ausztriába szökött, egy avar birtokra és Fekete-Arnó leszármazottai léptek érintkezésbe a pápa környezetével, hogy II. Endre a fiát visszafogadja. Az erdélyi szászok külön államot akartak alapítani, de II. Endre Szebenből fegyveresen kiverte a német lovagrendet, akik a poroszokat mentek megtéríteni. A kabar és palóc kézművesek is mozgolódni kezdtek, ezért a paraszt és kézműves tömegeket védő rendelkezési pontokat az elfogadás és törvénybe iktatás után 1226-ban törölték az Aranybullából, de az uruki-mani püspökök azt megőrizték. Béla KIS-KÁLL rendezte a kabar-palóc felkeléseket és Jászvásár és a pápa által tervezett kunországi térítés is a kiskirály kezébe került. Sokan azonban a palóc és kabar kézművesekkel Magyarkára menekültek a sok főúri megtorlás elől. Lam herceg utódjai közül sokan a Domonkos-rendi kolostorokba menekültek, majd Béla KIS-KÁLL javaslatára a kunmisszióhoz csatlakoztak. Pásztó, Zebegény, Bentele uruki-mani szerzetesei váltották fel Jászvásár német lovagrendi szerzeteseit. Kézai Simon sokat rótt aranylemezekre és latin nyelvű szövegei is kitettek eg~ lá! dára való iratot. Ezek Jászvásárra, Magyarkára, majd Turfánon keresztül az EletKegyhelyére kerültek. A közös Álmos-Lebéd-ház idejében szokássá vált a régi KÁLL törvény végrehajtása, vagyis annak eldöntése, hogy a Gilgames-eredetű fejedelmi ifjak közül ki a legrátermettebb az uralkodásra. I Ezt a cél szolgálta a Vajk-István király által megrendezett Pusztaszer Pünkösdi-Királyság elnevezésű pusztaszeri Nagy-Süán, de ennek alapján történt a Csörsz-vonalbeli Kál-Nagyút-Tarnazsadány tárkányviesaka is, amelynek eredménye alapján a mindenkori fejedelem vagy király kijelölte a KÁLL szervezetet. Ennek alapján a király eldöntötte: ki legyen az utódja, amelyet legtöbbször az Öregek Tanácsának jóvá kellett hagyni. Ez a legtöbb esetben megtörtént, mert ha nem, ebből vérengzések következtek be és ez pusztulást okozott. Például Vajk-István pusztaszeri Nagy-Süánjának az volt a legfőbb célja, hogy a 30 indulóból kijelöljön a fejedelmi ifjak közül valakit a Kál-Nagyút-Gödöllő-Tarnazsadány előzködésre. Mivel Imre herceg a nyolcadik volt, a versenyt a 8-as szaporodási ( törvény alapján tartották meg. Ennek alapján került Imre Vajk-István, - mivel tár' kány és szent dolgokban járatosabb volt - apj~ által kijelölve. Ifjúkori kakaskodásban is eleget tett a szokásoknak, hiszen Csege-Tündétől már megszületett II. Zoltán kisfejedelem-jelölt, s így remény volt arra, hogy még eleget tehet a 8-as szaporodási törvénynek. Vajk az országot 8 Káll ifjúsági fejedelemségre osztotta föl. Géza-László-Lam korában, a Lambert-Lampért után született Lam csak nevette Géza és László kakaskodását, s inkább megteremtette a vasipart. Álmos és Kálmán viaskodásán is csak nevetett II. István, aki győzött. Kálmán és Lam korona elmélete a KÁLL törvény erejét némileg csökkentette. III. Béla azért mégis megrendeztette a pusztaszeri Nagy-Süánt, ahol Imre lett az első. A lovasversenyekben Endre herceg diadalmaskodott, ezért ráhagyta kincsei nagyrészét, hogy majd a Szentföldre menjen. II. Endre, mivel keleten is, nyugaton is nagy dolgok voltak kifejlődőben, 5 évenként megrendeztette a pusztaszeri Nagy-Süánt és a KÁLL vetélkedőt. Zernye székely-marúz rimalány is győztes lett II. Zoltán kisfejedelem nemzetségéből, s Karakórumba is elküldték. Hazatérve Pósa Pál kancelláriájában élete végéig dolgozott. Feleségül ment Imre herceg egyik leszármazottjához és igyekezett az Aranybullát igazságosan, Lam herceg tervezetét is figyelembe véve megalkotni. 1061 Az Aranybulla közreadásával sok baj támadt. Ezért Ung leányát, a Káll verseny ~ I~ győztesét küldték ki Karakórumba, aki még az eredetileg jóváhagyott Aranybulla ter- n vezetet vitte magával, amelyből II. Endre törölte a 31-ik pontot, mivel az etruszk tör vényt nem hagyta jóvá. Az etruszkok ellenállása éppen ezért gyengült meg és annak k idején beolvadtak a római birodalomba, de műveltségük az írásokban fennmaradt. r; Ungikát Toluj feleségül vette, ezért nem jöhetett haza küldetése végén, időközben i: már 5 fia és 3 leánya született. é II. Endre is minden 5 évben megrendezte a fejedelmi ifjúság vetélkedőjét, s igen c mulatós volt. A KÁLL-i versenyek után megfeledkezve magáról kakaskodott és a , s Lam-nembéli Palugya leányától, Ágaskától Barancs nevű fia született, aki apjának ~, vad, lovas természetét örökölte és Pusztaszeren első lett. Második lett Béla kiskirály, ! v aki Erdély Kállja, míg Kálmán herceg Horvátország Kállja, András herceg pedig a

csángók Kállja lett Halicsban. Negyediknek Barc fia futott be, aki Levente leszárma- t zottjaként volt nyilvántartva, s így Jászvásár és Magyarka területének lett a KÁLLja. t A legérdekesebb Zernye hivatalos nyilvántartásában az volt, hogy az Álmos leszárma zottak létszáma 1 tömény körül mozgott, mivel a KÁLL napi versengések és mulatós ünnepségek kakaskodása révén igen sok gyermek született, amelyet nem lehetett letagadni, mert 24 napig tartott az ünnepség. A 280-as KÁLL törvény ereje abban állott, hogy elgondolásaiban felette állt az ' Oregek Tanácsának és a Királyi Tanácsnak, mivel a király három, öt, nyolc esetleg tizenkét évenként cserélte a Kállokat. Amíg az aranyasszonyokat átlag 2 évenként választották meg, addig a 3-5-8-12 évenként kinevezett KÁLL intézményben 3 évnél korábban nem cseréltek senkit. II. Endre idejében az 5 kállos beosztásnál csak Baranccsal nem volt a királynak baja. Barancs még a bogumilok mozgalmával is megegyezett. Ugyanis a kisnemesek és középbirtokosok a királytól várták a segítséget az egyház túlkapásai és a főurak hatalmaskodásai ellen. A pápai udvar mindig több ezüstöt kívánt a püspöki kinevezések és apátságok szentesítése után. A pécsi egyházmegyének papjai-szerzetesei olyan nagy borkereskedelmet és zálogház ügyleteket bonyolítottak le, hogy még a pénzéhes pápaság is megrótta őket. 1220 táján az itteni bencés apát hamis ezüstpénzt veretett. Az ilyen tettekért a jobbágyság gyűlölte a papságot és ezek a dolgok a főurak irigységét is felkeltették. Barancs KÁLL Száva-asszony folyamának vidékén nagy rendet terem tett. A bogumilok meggyőzésével titokban megszervezte a déli bánságokat. Édesapja, , II. Endre 1225-ben meglátogatta első fiát, a nagypalugyai Barancs Kállt, aki éppen Barancs várában Palugyai Laci-féle szolgabíró napot tartott. Ez a szokatlan igazság- , szolgáltatási új formaság a bogumiloknál is népszerűségnek örvendett, amit utána ' olyan népünnepély-félével fejezték be. Mámorukban kötözködő birkózással szórakoz tak. Barancs a KÁLL viaskodáson is mindig első volt, mindenkit földhöz teremtett. Apja büszke volt első fiára és részeg állapotban fiával szemben birkózásra jelentkezett. Barancs játszi könnyedséggel feje fölé emelete apját és az asztalra fektette. Apja csak nevetett a fián és örömmel megcsókolta, majd nyomban kikérte fiának tanácsát az erdélyi szászok hatalmaskodásainak a megfékezésére. Barancs a királlyal a szörényi bánságon keresztül Szebenbe lovagolt és a pénzverő lovagokat kiverték az országból. Barancs KÁLL a déli országrészekben mindenütt rendet teremtett. Ezt nem lehetett elmondani sem Béla kiskirályról, sem Kálmán és Endre-András hercegekről, sőt még Barcról sem, akit 1 év után Ozorabánságból a bogumilok elleni kegyetlenkedései miatt Jászvásárra, míg Barancsot a Dél-vidéki bánságokba helyezte. 1062 Így Barc lett Jászvásár Kállja. II. Endre úgy engedte el Barancsot, hogy benne van minden reménysége, hiszen észjárásban, és vitézségben is első lett. Barancs első tevékenysége az volt, hogy a Bánságokban a főúri és főpapi hatalmas kodásokat megszüntette. Bár III. Béla halála után az Imre és Endre-párti főurak a királyi birtokokat nagyon meggyengítették, de Barancs területén a bogumil mozgalom is igen meggyengítette a főurak és a főpapok hatalmaskodását. Amint a bogumilok észrevették a papság uzsora tevékenységét, Barancs azonnal jelentette a Királyi Kan celláriának a túlkapást, amit az érsekségnek és a pápaságnak is jelentettek. Barancs a sókereskedelmet nem engedte ki a kezéből, így az édesapja pénzhiányát enyhítette. Vámosoknak és határbánoknak csak bogumilokat alkalmazott, akik az Arnó-ház révén felvették az uruki-mani hitet. A tizedeket a főúri és főpapi vámok határügyi pénzeiből fedezte. A bérleményeket megszüntette, s az egykéz elve alapján minden népnyomorítást megszüntetett. A főurak-főpapok ezért hiába mentek panaszra a királyitanácshoz, Endre király megvédelmezte a fiát. Ezt nem lehetett elmondani Béla kiskirályról, mert amikor Béla volt a Délvidék Kállja, harcban álltak a Balkán népeivel. Ezért tették Barancsot a délvidék-Kálljává, aki ott is rendet teremtett. Endre-András herceg Halicsban háborúskodott. II. Endre seregével a fia segítségére ment. Ezalatt 1213-ban az elégedetlenkedő főurak meggyilkolták Gertrud királynőt, mert a vele bejött vendégfőuraknak sok birtokot adományozott. Mivel Béla kiskirály Pannonfóldön sem tudta teljesíteni apja elgondolását, Erdélybe helyezte KÁLL-á és helyére Kálmán herceget ültette. A pápaság 1217-ben II. Endrét keresztes-hadjáratra küldte, aki Jeruzsálem helyett inkább Bizáncot akarta elfoglalni, de ez nem sikerült. Endre király ekkor döbbent rá, hogy magyar parasztok gályarabságon vannak. Jeruzsálembe bevonult ugyan és István király intézményeit rendbe szedette, de a kánaáni hikszosz-sakaszkita nyelvrokonok tanácsára az eredménytelen kereszteshadjáratát bizonyítva a pénzen vásárolt és ajándékba kapott ereklyékkel hazajött. Erről a kereszteshadjáratról részletes jelentést küldött, amelynek egy példányát Kézai Simonnak sikerült Kun László korában megszereznie. Az esztergomi érsek azonban teljesen más jelentést küldött. Mialatt II. Endre a Szentföldön járt, a főurak a várkatonákat jobbágyi sorsba akarták taszítani. Parasztfelkelések keletkeztek. A várjobbágyok tisztjeikkel a köznemesség mellé állottak és vezetésből kirekesztett főurak is a parasztság mellé álltak. Barancs KÁLL már útközben tájékoztatta apját az

eseményekről és pénzzel látta el, hogy rendet teremthessen. Így került sor a II. Béla király óta készülő Aranybulla kiadására. A vendégfőúri és főpapi hatalom ellen olyan előnyökhöz jutottak a lázadók, hogy Barancs tanácsára az udvari légkör megváltozott. A pápaság a püspökök jelentése alapján forradalmat sejtett, ezért az eredeti Aranybulla egyes pontjait később megváltoztatták. Erről azonban a parasztságot nem értesítették. A pápasághoz kevesebb ezüstöt szállítottak be, ennek okát abban látták, hogy a király által az izmaelitáknak adott tisztségek miatt az egyházi jövedelmek csökkentek. Ezért a pápa a királyt és az országot is kiátkozta az egyházból. 1233-ban, a beregi egyezményben II. Endre esküvel kötelezte magát, hogy izmaelitát többet nem tesz semmi tisztségre és az egyház is kap részesedést a sóértékesítésből. Az egyházi átkot feloldották ugyan, de a kisebbségeket igyekeztek az egyháziak Endre király ellen fordítani. Barancs KÁLL azonban népszerűsége folytán az apja mellé állt. A Kancelláriából egy Almos leszármazott rimalányt vett el feleségül, Ragálykát, aki az apósát pénzügyekben mindig segítette. 1063 Az Aranybulla azonban csak papíron maradt meg, amelyet a főurak igyekeztek kijátszani. Ragályka tanácsára a Barancs-KÁLL birodalmában kipróbált szolgabíró intézményt II. Endre mindenütt bevezettette. Többszöri változtatás után a KÁLL intézményt 25 Árpád-házi hercegre emelték föl létszámban. Ha valahol kiesés következett be, Kurszánvár gondoskodott a helyettesítésről. Béla kiskirály, Kálmán herceg és EndreAndrás gyakran változtatta a helyét, Barancs a Kancellária tudtával 25-ikként mindig megmaradt a határőrizet vezetőjének, mivel Barancs a bánságában kiválóan megállotta a helyét, s még a szeszélyes természetű apja is tisztelte. Apja halála után IV Béla a legkényesebb feladatokkal bízta meg. 1241 medvetorán a Pápai államtól kezdve végigjárta a királyi udvarok és fejedelemségek sokaságát. Szomorúan tapasztalta, hogy bennünket - Atilla meggondolatlan nyugati hadjárata óta - a keresztény világ minden papja gyűlölt és népét a hungari nyelvet beszélő törzsek ellen uszította. Magyarország felé csak Frigyes császár indult, de nem segítségünkre jött, hanem IV Bélát fogságba ejtette, hogy aztán az események alakulásától függően országunkat elfoglalhassa. Egyedül a nehézfegyverzettel ellátott palóc tárkányoknak köszönhette IV Béla, hogy a Muhi csatában kiragadták a hadi tudományokban igen gyenge királyt és Frigyes fogságából is kiszabadították. A palóc kézműves társadalom szakmabeli vándorlása alkalmával saját bőrén tapasztalta a nyugati keresztények álnok világában az ellenünk szított gyűlöletet. A kézművesek jelentését Barancs régebben nem hitte el, de segítséget kérő útja során tapasztalhatta, hogy a kézműveseknek igazuk van. II. Endre, az édesapja és IV Béla is szinte félelemmel nézték Barancs emberfeletti munkáját. Pénzügyileg gyakran fordultak mindketten hozzá, hiszen ha a királyi kincstár üresen kongott, Ragályka aranyasszony nagy Tulipános Ládájában mindig volt aprópénz, ha a kölcsönt a hatalmában bővelkedő papság megtagadta. Barancs erős hittel vette kezébe a tatárjárás után az ország újjáépítését, a várépíté sek és a határvédelem újjászervezését. Mivel a tizedek fizetését érthetően megnyirbálta, a papság írásaiban még a nevét sem volt szabad említeni. A KÁLL intézményeiben fejlődött sokáig a fejedelmi ifjúságunk. Hej rege rejtem 313(D). Arvisura Detre-Ubul küldetése Kerekel oktatási anyagából. Karizira aranyasszony zárszava. Nagita aranyasszony befejezése. Csibai és Gáti rovása Kr. u. 1275-1447. (5315-5487. m.t.é.) 1241. május elején Szabolcsváron a kis Detre-Ubul 9 éves korában beállott Batukán seregébe fegyverhordozónak és a hazarendelt Arany-Horda kíséretében megjelent Kambalukban, ahol Ungika szojorgaktani bilgének lett a hűséges testőre. Mivel Ungikának magyar környezete volt, az ifjú Detre-Ubul vitéz rákényszerült, hogy nyelveket tanuljon. Az 1190-ben született Ungikának ekkor már nagy fiai voltak, akik közül Möngke és Kubiláj nagykánokká lettek. Igen jól ismerték a kis Detre-Ubult, ezért az édesanyjuk kívánságára a hercegi ifjak között forgolódott. Később Baján bevonta a hadvezéri törzsébe és a hadikiképzésben segédkezett. Kagotál-Finta ezredesnek is kedvence 1064 lett és a kabar származású mongol hadvezért minden útjára elkísérte. Berka kán rokonságába került, mivel a Kipcsák uralkodóházból nősült, mert az Arany-Horda uralkodója feleségének a legkisebb húgát, Kipcsák Éva hercegnőt adta hozzá feleségül Berka-kán kívánságára. Amikor 1270-ben az Ungrat magyar töményét útba indították, Detre-Ubult tették meg minden Kubiláj-birodalombeli magyar hadak parancsnokává. Ez a tömény 1272-ben már Szabolcsváron volt, majd Detre-Ubul kérésére felszerelték a kumániai Szakszinban a kun-besenyő töményt és 1274-ben Magyarországra, Kun László segítségére útba indították. Itt mindkét tömény barátságáról biztosí, totta IV Lászlót és a köznemességet.

Detre-Ubul felesége, Kipcsák Éva azonban legszívesebben mindig Szakszinban tartózkodott és férjét is szívesebben látta, ha a besenyő úz-kun seregek központjában . tartózkodik. Itt születtek a gyermekei is. Kálló napján született Mihály 1250-ben, és Egyed aranyműves 1252-ben. Bajánnak az volt a szokása, hogy a kiképzett hadvezéreit gyakran Kambalukba rendelte továbbképzésre. Így Detre-Ubul is sokat volt Bugát-Kambaluk-Karakórum körzetében, ahol seregét újabb harcosokkal újították fel. Így került aztán Ungika szojorgaktani bilge és Baján szoros kapcsolatba Detre-Ubullal, mint a segély tömények hadvezérével. 1270 májusában például Baján a saját öccsét, Karatán herceget ' küldte segítségül V Istvánnak, akik a határőrizetben helyezkedtek el. 1272-ben Győrnél már Detre-Ubul hadvezér is részt vett a szakszini és ungrati töménye élén a győ, ri csatában, míg az utódvédjei Bodonnal (Bodon-Bödön-Vidin) szemben helyezked tek el, ahol a visszatért kambaluki töménnyel együtt V István fényes győzelmet aratott. Így sikerült az egyesült magyar-kun seregnek biztosítani Ottokár cseh királlyal szemben Magyarország fennmaradását. Ugyanis Ottokárnak Kunigunda volt a felesége, IV Béla unokája. Az egyesült hadak fővezére Panyit hadvezér volt, aki szintén Kambalukban kapott hosszas kiképzést. Kambalukkal a budavári Kancelláriában mindig Ungika aranyasszony tartotta a kapcsolatot, aki 1163-tól 1255-ig élt és Ung vezérhez ment nőül. Ung azonban 1195ben meghalt és Ungika másodszor Uröm vitézhez ment nőül, de ekkor az 1190-ben megszületett Ungika kislánya már megvolt. Üröm vitézzel kötött házasságából 3 fia ' és 5 leánya született. A kis Ungika azonban hamar ráunt a gyermekek gondozására és részt vett a karakórumi fejedelmi ifjak képzésén. Itt ismerte meg Toluj herceg, Csingiszkán legkisebb fia és feleségül ment hozzá. Tőle 4 fiú és 4 leány született. Ezek közül az 1211-ben született Möngke és az 1213-ban született Kubiláj lett nagykán, majd később a hódításai nyomán Kubilájból összbirodalmi császár lett. A kis Ungika szojorgaktani bilge állandó összeköttetésben állott édesanyjával és a budai magyar , Kancelláriával. Ezen levelezés-gyűjteményt azonban elárulták az érsek hírszerzői és a pápaság felé jelentették a Kubilájjal való összeköttetést. Baján haditervet készített a Nyugat lerohanására. Ennek a haditervnek a másolatát ellopták, amelyet Finta-Kagotál herceg hozott Kambalukból és ennek alapján a pápaság úgy döntött, hogy az Árpád-házat el kell tüntetni. A pápaság francia udvartartása Anjou Károlyt javasolta a trónra. V István Mária nevű leányát Anjou Károly vette nőül, akinek a fia, Martell Károly 24 éves korában meghalt, de megmaradt a fia, Róbert Károly. V István fiát, Lászlót az Anjou Izabellával jegyeztették el, aki a házasságban felvette az Erzsébet nevet, mivel az ; anyósa Kun Erzsébet volt. V Istvánt a mainzi érsekség megbízottjai megmérgezték, lassan ölő velencei méreggel. A kis László herceget viszont a Kőszegiek elrabolták, amikor az eljegyzésre vitték Nápolyba. Kapronca várában tartották fogságban, majd 1065 amikor értesültek V István haláláról, az ostromlott várra kitűzték a fehér és fekete zászlót a gyász jeléül, s így létrejöhetett IV László megkoronáztatása, akit az édesanyjáról mindenki csak Kun Lászlónak hívott. Mivel Kubiláj-Baján terveiben a nyugati világ, mint magyar-kun császárság volt nyilvántartva, azért kellett V Istvánt megmérgeztetni, hogy a Kubiláj-Baján terv valóra ne válhasson. Ennek tudatában a kis László király mellé régensként Erzsébet királynőt tették, aki a pecsétjére azt íratta az aranyműveseivel, hogy Erzsébet, a kun király leánya. Ezt Magyarországon minden bennfentes ember tudta, hogy Erzsébet édesapját jelölték ki a nyugati részek császárának. Ezért a nyugati világ V Istvánt, és IV Lászlót titokban halálra ítélte. Mindannyian az Anjou királyi ház mellett állottak, hogy nekik kell elfoglalni Magyarország trónját, hogy a KubilájBaján haditervét megszüntessék. Magyarország védelmére Karakórumban képezték ki a töményvezéreket. István herceg hadjáratához 1268ban Panyit hadvezért, míg 1270-ben Baján öccsét, Karatán hadvezért, majd 1272-ben Detre-Ubul hadvezért küldték. 1275-ben Szakszinból 1 tömény indult hadba Argyas hadvezér vezetésével. Argyas Kun László húgát, Piroskát vette el feleségül, míg a kun Argyas húgát András herceg vette nőül. 1278-ban pedig Oldemár hadvezér jött be a moldvai töménnyel. Ottokár és Habsburg Rudolf küzdött ekkor a hatalomért. Mivel Kubiláj és Baján is úgy értesült, hogy Ottokár akar a római-német császár lenni, ezért a kun-besenyő töményeket felriasztották, akik aztán az 1278. augusztus 26-án lezajlott morvamezei csatát Habsburg Rudolf részére döntötték el. Egyik nagy hiba azonban az volt, hogy a kun-besenyő tömények jelenlétében Habsburg Rudolf minden zsákmányt megígért, de amikor azok a tél beállta előtt Szakszin környékére visszavonultak, Habsburg Rudolf minden odaígért zsákmányról megfeledkezett. Szakszinban 1279-ben palotaforradalom tört ki a kun és besenyő harcosok között. Ekkor Detre-Ubul feleségét, Kipcsák Évát is megölték a kisebb gyermekeivel együtt. Viszont a fiai ekkor már Szabolcsváron megnősültek a Balogh-Semjén nemzetségből és Egyed mester Buda körül és Szabolcsvár térségében, míg Kállay Mihály Nagykállóban és Szatmárban kapott birtokokat. Detre-Ubul 1 év múlva megnősült és a BalogSzécsy nemzetségből választott magának feleséget. Ebből a házasságából is született egy fiú és 3 leány, akik a Balogh-Semjén nemzetség fóldjeit örökölték.

A pápaság azonban nem nyugodott, hanem a Kőszegieknek megengedték, hogy III. András-Endrét behozzák az országba. 1278 őszén már Szalkai Mátyás gondoskodása mellett a Kőszegiek birtokán tartózkodott. Arról azonban hallani sem akartak, hogy Kun László öccse is várományosa lehessen a királyi trónnak. Argyas töményvezér pedig szigorúan ott maradt Békésben és Csanád alatt várva a fejleményeket. Az Aba-nembéli Amádékat tették vezető állásba, akik pereskedések mellett, mint országbírók és nádorok nagy vagyonra tettek szert. A birtokszerzési akciók sorozata 1280-tól egészen 1290-ig tartott. Az Oldamér rokonságába befurakodott nyugati rokonok felbujtották a berúgatott kun harcosokat, akik IV Kun Lászlót 1290. július 10én, Körösszegen meggyilkolták. Azonban, hogy a mainzi érsekség bűnét elleplezzék, Árboc, Törtel és Kemence testőröket lemészároltatták. Így a nyugati hatalmak V Istvánt 33 éves, míg Kun Lászlót 28 éves korában eltették láb alól az Anjou uralkodóház érdekében. Nagy vesztesége volt a magyarságnak, hogy 1284-ben Finta-Kagotál, idősebb Csák Máté és Csák Péter már meghaltak. Kubilájt igen érzékenyen érintette, hogy a Kubiláj-Baján tervet Buda Kancelláriájából ellopták és V Istvánt, a kiváló hadvezért megmérgezték. Ezért Kun Lászlót a 1066 ~! 0. Dfobócn I ~ T O L 37. ábra $2.ÁG v~ 1 Árvavár megye a XIV. sz. elejéig Árvád tyumen: 1. Biszterce 6. 3eszen 2. Dobóca 7. Revicke 3. Iszatab 8. Turdos 4. Nagyud 9. Vága S. Kubin 10. Zsór Aranyasszony: Rimolán Tárkány: Faszeg-Kőszeg U /~ Kipcsák és Nogaji töményekkel mindig segítette. Azt is zokon vették, hogy Kun Lászlót a papság az egyházból kiközösítette. Ez annyit jelentett, hogy őt bárki büntetlenül megölhette. Kun László azonban ezen csak nevetett. Amikor összeesküvés történt ellene 1285-ben, a nogaji tatárok betörtek az Aba-Amádék birtokrészére, végig pusztították az országrészüket, majd Erdélyen keresztül eltávoztak az országból. Ekkor nagyon sok nyögér vitéz maradt vissza. A Borsák és Kőszegiek 1287-ben Szalkai Mátyás tanácsára III. András-Endrét be1067 1

hozták az országba. 1288-ban Ladomér érsek László királyt az egyházból kiközösítet- r te, mivel IzabellaErzsébet összes birtokát elvette és Éduának adta oda. Izabellát azonban hiába zárták a papok össze Kun Lászlóval, annak soha nem lett gyermeke, t mert magtalan volt. Ekkor a pápaság újból közbelépett és Izabella-Erzsébet birtokait vissza kellett adnia. A magtalan királynő szerbeket, oláhokat és a zsúfolt itáliai börtönökből Erdélybe szállított rabokat telepített le a birtokain. 1288-ban Aba Péter, Kőszegi és az érsek hívei nagy birtokokat kaptak a nádori országbírói ítéletek alapján. Például Aba-Amádé egész Ung megyét megkapta birtokul. Kun László 1290 elején megtudta, hogy III. Andrást a Kőszegiek titokban az országban tartják, ezért haddal indult ellenük. András királyfi menekülni akart és Habsburg Rudolf fogságába került, de amikor megtudta a pápaság tervét a gyilkosságra, András herceget szabadon engedte. Alig temették el Csanádon Kun Lászlót, a Kőszegiek gyorsan belovagoltak Székesfehérvárra és 1290. július 13-án megkoronáz- ' ták III. Endrét. Alig három napra a királygyilkosság után Budavárába mentek újabb koronázásra, mert sokan nem ismerték el királynak, s 1290. július 23-án, alig 10 nap ra rá, újból megkoronáztatták. 1291-ben összehívták a Gyulafehérváron megtartott tartományi gyűlést és ott a székely, szász és román nemesek több jogot követeltek, mint amennyi eddig a szászokat megillette. Az igaz volt a Kancellária

jelentése alapján, hogy az állandó háborúskodások miatt ezen országrész nagyon elszegényedett. Ez bátorította fel a Hontpázmán családot, hogy az érsek birtokait elprédálják, mivel azok adómentesek voltak. IV László öccse, András herceg trónkövetelőként lépett fel, megmutatva a lóherés Gilgames-jelzését, mivel a szakszini vezetőség támogatásáról biztosította. Aba-Amádéék azonban az országból kiüldözték, majd egy patakba fojtották. A lengyelországi királyleány azonban felismerte a rokonát. Az Anjouk a házasságok révén erősödtek, mert Anjou Károly és Mária magyar királyleány fia, Martell Károly feleségül vette Habsburg Klementinát. 24 éves kora előtt megszületett Róbert Károly, aki 2 nádor és 2 bán támogatásával 6 trónkövetelő mellett szigorúan kitartott a várományossága mellett. III. András felesége 1296-ban meghalt, majd feleségül vette Habsburg Ágnest, mivel a trónkövetelőkkel szemben a III. András igényét többen elismerték. 1298-ban ebben az ügyben országgyűlést hívtak össze Pesten és itt III. András uralkodási jogát megerősítették. 1299-ig Izabella-Erzsébet Budán maradt a királynői palotában és elősegítette a kis Róbert Károly trónkövetelését a papság támogatásával. 1300-ban megérkezett Spalatóba Róbert Károly szeptember 18-án, és a pápával felvette a kapcsolatot. Bármennyire is óvakodott III. András, 1301. január 14-én megmérgezték és szörnyű fájdalmak között meghalt. Egyetlen leányát Tössbe hurcolták és Árpád-házi Erzsébet ott halt meg 1338-ban, teljesen magára hagyottan. 1301. január 15-én az Árpád-háznak még volt annyi ereje, hogy az ifjabb Csák Mátét királlyá koronázták, amit a szakszini besenyő-kun lakosú Kumánia elismert. Az AbaAmádék is melléje álltak. Édua fiai is trónkövetelőként léptek fel, de a papság ezen annyira felzúdult, hogy Johannita lovagokat kértek az ország védelme érdekében. Az országban a széthúzó főurak miatt teljes zűrzavar mutatkozott. A papság titokban Esztergomba szállíttatta Róbert Károlyt és ott a papok és szerzetesek előtt 1301. február 14-én királlyá koronázták. Egy másik követség viszont Prágába indult és Vencel király fiát, a 9 éves kis Vencelt Székesfehérvárra vitték, és 1301. augusztus 27-én királlyá koronázták. Ezt is hivatalosnak minősítették, mivel a koronázás Szent István koronájával történt. 1302-ben Temesvárról elindult Róbert Károly és Izabella hívei1068 nek serege Buda ellen, de Budavár népe hallani sem akart róla, hanem a Kancellária vezetésével kitartottak Csák Máté uralkodása mellett. Ekkor Miklós bíboros javaslatára VIII. Bonifác pápa 1303. december 6-án Róbert Károlyt nyilvánította királynak. Miklós bíboros a Budaiakat kiközösítette és átkot szórt rájuk. Csák Máté hívei és Vencel pártja csak nevetett rajta. Ekkor II. Vencel 1304-ben bevonult Esztergomba, de onnan menekülnie kellett Csák Máté elől. Azonban 1305-ben meghalt II. Vencel és a fia, III. Vencel lett az új cseh király A magyar királyi koronát IV Béla unokájának, Ottónak adta. A Kőszegiek vezetésével híveinek élén 1305. december 6-án a kis Ottót Magyarország királyává koronázták a szentistváni koronával. Budán akart uralkodni, de Csák Máté őt is kiűzte a várból. Innen Ottó a besztercei szászokhoz mene kült. Kán László erdélyi vajda a szebeni szászok között bujtogatása miatt elfogta és Szegeden átadta Csák Ugrinnak. Ugyanígy járt Róbert Károly is, mert Aba-Amádé és Csák Ugrin, vagyis a 12 nemzetséges Csák nembéliek és az Aba had olyan címen, hogy Magyarország a pápa által kiválasztott királyának élete veszélyeztetve van, a váraikban fogságba vetették, míg a papságnak és a pápának azt jelentették: „Biztonságba helyezték." A mainzi érsekség tárgyalásai folytán Ottót, mivel lemondott a magyar királyságról, Bajorországba hazaengedték. Előbb azonban szemfényvesztésként 1307. október 10-én Rákoson megtartották az országgyűlést, ahol a nemesség kisebbik része: Rátót Domonkos, Aba-Amádé és a vendég főnemesek elfogadták királyuknak Róbert Károlyt, mint V István király leszármazottját, de ezen a leszármazás révén bármelyik Árpád-házi leszármazottat is királlyá koronázhatták volna. Ezt örök időre megszavazták. Detre-Ubul másodszor is megnősült és 1280-ban a magyarkai szekérjárattal Kambalukba ment az összbirodalmi tanácskozásra. Itt az agg Kubiláj Csibainak, a Csingiszkán leszármazottnak javaslata alapján a Nagy Gyűlés előtt elismerte, hogy DetreUbul töményvezér Balog-Semjén nemzetsége révén, a Kámanembéliek Gilgames leszármazása folytán jogosult arra, hogy az Égi eredetű egy igaz Istent a magáénak vallja. Ezzel sem a mongolok Égi-Birodalmát, sem a kereszténységet, sem az uruki-maniak hitét nem tagadja meg. A 24 Hun Törzsszövetség hitvilága az egy igaz Isten elismerésén alapszik, bár a 216 törzs és nemzetség a maga elképzelése szerint dicséri az ÉgUrát. Okos ember tenyerét a fűre, talpát a fóldre teszi, és meghajolva tiszteli az EgekUrát! Bolári-Balog 545-re 12 fiú gyermeket nevelt fel az Istenek kegyelméből és Káma nemzetségből származtatva, családjában mindannyian megmaradtak az uruki-mani hiten, amely a kazárok hitével ellentétben a Nazírt, a rómaiak Jézus-Krisztusát elismerte az Isten fiának, nem úgy, mint a Talmud, ami a Gilgames-kasszu leszármazott harcos és Mária gyermekének csak a mágusságot tanuló, mindenki ellen lázadó bűnösségét bizonyította. A zsidó főpapság az orthodox zsidósággal követelte Pilátus helytartótól, hogy az Isten fiának, a Gilgames leszármazottjának kereszten való megfeszítését engedélyezze. Pilátus mosta kezeit. Ugyancsak Balog-Bolárinak anyai ágon való leszármazottja Csibai hadvezér is, Csingiszkán leszármazottja. Balog-Bolári Aladárnak, Buda fiának a leány unokáját vette el feleségül, Fia Balog-Kalán, már Kalán néven megválasztott fejedelem lett, mint a Gilgames-Káma nemzetség leszármazottja (545-576), Kürt (632-670), Bat-Baján (670-678), aki az Avar Törzsszövetség mozgató ereje lett. Detre-Ubul második felesége, Szécsi Sarolt mindezeket lerótta.

Bat-Baján beavatott fejedelem Pepi fáraóhoz hasonlóan nagyon mértékletes életet élt. Csak igen kevés fehérhúst, de leginkább növényi eredetű ételeket fogyasztott és a 24 Hun Törzsszövetség beavatott szellemi világának 95 évig volt az eszmei vezetője. 1069 Nem csak a kortársai, hanem már maga is megelégelte, hogy oly sokáig élt. Vezető szerepet vállalt a Magyar Törzsszövetségben, majd az Ogur-bolgár Szövetségben, s végül meghívták az avarok 15 törzses szövetségébe, amelyiknek legkiválóbb szellemi vezetője lett. Még Bizánc császársága sem tudott kitérni szellemi nagysága elől. Erős szövetségi szálak fűzték a Perzsiában élő Hun Szövetséghez, amelynek révén erős hatást gyakoroltak Bizáncra. Így az Avar Birodalom olyan nagy gazdagságra tett szert, hogy a törzsszövetségi népek eddig soha nem látott jólétben éltek. Azonban a kazárok könyörtelen szokása ellen fellépett, mert a titkos öldöklést istentelennek tartotta. Ez arra vezetett, hogy az uruki-mani keresztények csoportosan elhagyták az Avar, és az Ogur-bolgár Törzsszövetség területét és Bat-Baján vezetésével 670től 679-ig az Avar Birodalomba vándoroltak. Iszperik nevű fia (678-680) a volgai bolgárokkal, míg Béla és Haram beavatottakkal (664-678) az avarok Égi-Birodalmába vándorolt. Utódai közül Zemlén (678-702) és III. Csaba lett az avarok és az ugor Tíz-nyíl Szövetség szellemi vezetője. Rovásokban lefektetett beavatott-törvényei azonban összetartották a tőle származó szövetségeket. III. Csaba (680-719) a Tíznyíl,Szövetségnek alkotta meg a további élni akarását, míg Zemlén (678-702) az avarok Egi-birodalma gazdasági alapjait rakta le. III. Csaba fia a bolgárokhoz vándorolt (719-720), de fia, Ugor Balog-Bolári Szirmával a Tíznyíl Szövetség erős támasza lett (721-ig), majd elvállalta az összszövetségi fősámáni tisztségét és fiának, Oposurnak (721-758) átadta a Tíznyíl Szövetség hatalmát. Ebből az ágból származik Farkas, aki a feleségével Ünőkével megalapította a Mongol Törzsszövetség uralkodói házát, amely Csingisz kánnal vezető hatalommá lett, és ebből származik az eddigi legnagyobb hatalmú császár, Kubiláj, akinek a tanácsait örök időkre meg kell fogadnia minden Gilgames utódnak, mert a Kaltesasszony Földjén lévő Égi-Hatalmak Isten-világa mindig mozgatója lesz az emberiségnek. Oposur után IV Csaba (758-792) majd a fia, Edemen (79 -838)vette át a szellemi hatalmat, hogy Ügyek kagánnal együtt (838-850) kiszakítsa a Magyar Törzsszövetséget a Kazár Birodalomból. Utána Almos (850-895) kiképezte az Avar Birodalomból eltávozott fejedelmi ifjak és a Magyar Törzsszövetség ifjainak szövetsé gét és végrehajtotta a beavatottakkal az ötödik törzsszövetségi honfoglalást. Az ötödik honfoglalást a Balog-Bolári leszármazott Maróca beavatott (702-720) is szorgalmazta, fia Zengő megalkotta az Encs-Ibos és Alsóőr-Felsőőr vonal megszállástervét. Mura Linda nevű fiával részt vett a Hétvári időkiegyenlítő úton, amikor a Nilus áradásának időpontját, az Ibos-napot tették meg az újabb időszámításunk megállapítása alapjául. Mura (734-762) figyelmeztette az Avar Törzsszövetség vezetőit, hogy ne bízzanak abban az ígérgetésben, hogy minden 25. pápa majd a 24 Hun Törzsszövetségből, vagy az avarok Égi-Birodalmának uruki-mani keresztény papjaiból fog kikerülni, mert Rómában irtóznak az urukimani Bibliának még a létezésétől is. Nazír első uruki gyülekezethez írt levelei nem arról szólnak, hogy Róma legyen a kereszténység szellemi központja, hanem az egy igaz Istennek a hitét hirdetik. Mura fia Linda (762-790) már arról beszélt, hogy Nagy Károly a pápaság intézményét az avarok ellen hangolja és arany utáni éhsége miatt titokban harcot hirdetett meg az uruki-mani igazhitű keresztények ellen. Korpona (790792) majd fia Türje (792-794) és unokája Tuza beavatott (794-803) Nagy Károly terjeszkedésének esett az áldozatául Bős-Tudunnal együtt, aki nagyon hitt a római pápák szóbeli ígérgetéseinek. Halios (803-825) és Nyék (825-869) beavatott fejedelmekkel együtt már az ötödik honfoglalást készítették elő a Tenisur (Dnyeper) vonalán. Abacil aranyasszony, a hőslelkű beavatott fejedelmi lány (869-890) Arpád felesége lett, hogy szellemi erejével előre vigye az ötödik honfoglalást. Utána Tarhos (890-920) fia fejezte be a honfoglalás teljes 1070 i végrehajtását, aki apósával a Balog-Bolári leszármazott Balog-Semjén nemzetségével I a magyarság élni akarását lefektette a rovásokban. Álmos (850) után legnagyobb fia, Kurszán (895-899) lett a Magyar Törzsszövetség I fejedelme, míg utána a legnépszerűbb tárkányfejedelem, Árpád lett a honfoglalás utáni első nagyfejedelem (899-908), amikor már törvény írta elő, hogy csak a Magyarországon született Zoltán-Solt-Zsolt nevű kisfia lehet az uralkodó. Tarhos révén a Balog-Semjén nemzetség a beavatott társadalomban vezető szerephez jutott és az Árpádházzal való összeházasodásuk révén mindig kitartottak az Árpád-ház mellett. Sokáig összekötő kapocsként működtek az Álmos-ház és az Előd-ház között a nézeteltérések kiküszöbölése miatt. Így került 1252-ben a vitézi kisfiú a sámán és tárkányképzésre Karakórumba. Később a besztercei szászok kerültek a hatalma alá, mivel a szászok Gyulafehérvárig vezették Kadán hadseregét Magyarország ellen. Azonban a karakórumi felhívásra Kadán az egész haderejét hazavitte. Vesztesége pótlására a szászokat is magával vitte. Ezeknek a parancsnoka lett új nevén Detre-Ubul. A mongol hadseregben és a tárkányképzésnél az volt a szokás, hogy az ifjúság egymás között csúfneveket adott egymásnak. Így, midőn Baján hadvezér utba indította az Ungrat töményt, abba sok szász is befurakodott, ezért a többiek az ifjú tárkányt a szászok csúfnevével a Detre szóval illették. Ez még a mongol hercegek között is szokásban volt, hogy mongol nyelven lustának, bolondosnak vagy bolondnak hívták a töményvezéreket.

Ungika szojorgaktani bilge lemásoltatta Detre-Ubullal az összes magyar vonatkozású Arvisurákat, a 24 Hun Törzsszövetség rege-mondavilágát. Abban 5 korszakra osztották Dunna-asszony medencéjének a honfoglalásait: Ataiszi beavatottak térképei szerint a 20-ik medvetoros évben (Kr. e. 4020.) 24 Hun Törzsszövetségi lovasok érkeztek vissza az ősi lakhelyükre. Utánuk minden 100 évben érkeztek rokonlátogatók, hogy az Uzonékkal összekeveredett tarkós-népek egyesülését felfrissítsék. Ezekkel jöttek az esklók és a székihunok. Az urukiakkal együtt benépesítették az Erdőelvi aranyröges hegyvidéket. Második hullámban jöttek a pannónok Kr. e. 800-ban honfoglalóként. Ebben a csoportban a 24 Hun Törzsszövetség minden törzse képviselve volt. Utánuk a kabarok érkeztek nagyobb létszámban és Kabarföldön Kassa és Uzsvár környékén telepedtek meg. Ezeknek a létszámát azonban mindig pótolták a Pannonfóldről elmenekült kabarok. Ez a hegyvidék lett a 24 Hun Törzsszövetség népeinek menedéke, mert itt a Káldorok és a Longobárdok sem vetették meg a lábukat. Harmadik honfoglalóként a széki-hunok és kaza-hunok Bendeguz-Balambér által meghirdetett Nagyvízig való honfoglalása Udin előőrsével érkezett, majd Buda-Atilla honfoglalása vette birtokba a Kárpátmedencét. Ezen új honfoglalók az eddigi honfoglalókkal együtt hamar eggyé váltak és kivonulásuk után a kabarok és palócok, valamint a széki-hunok és a 24 Hun Törzsszövetség más töredékei visszamaradtak. Negyedik honfoglalóként érkeztek az avarok vezette Égi-Birodalom harcosai és az itt lévő törzsekkel megalapították a „15 Törzs-Szövetségét". Ezekhez csatlakoztak 575-ben az Alpár vezette Béla törzs és az 570-670 között érkező uruki-mani keresztények tömegei, s így Bat-Baján szellemi irányzata segítségével az avarok Égi-Birodalma nagyon megerősödött. Bizánc, Róma és az uruki kereszténység kiegyezett egymással. Megállapították, hogy mindannyian egy vallásúak és a hitben egyesülve minden 25-ik pápa a 24 Hun Törzsszövetség papjai közül fog kikerülni, s megszűnnek az esztelen háborúskodások. Bős Tudunt azonban Kalágéban Róma hívei meggyilkolták. Nagy Károly meg akarta hódítani az avarokat. 1071 Ötödiknek érkezett közel 100 éves előkészítés után a Tenisur vonaláról a Hun és az Avar Törzs szövetség maradványaival a Magyar Törzsszövetség. A szuvári győzedelmes csatában Álmos a kazárokat legyőzte, s így nyugodtan készíthette elő a sámán és tárkányképzés vezéreivel minden részletében kidolgozott honfoglalást, mivel közel egyforma nyelven beszéltek a hunok, az avarok és a magyarok Tíz-nyíl Szövetségének harcosai is. Mivel azonban a 8 magyari és magyarok törzsei mellett még kasszzu-ogúz és kunmagyari törzsek is érkeztek, az őslakókkal együtt a 24 Hun Törzsszövetség nyelvjárása került fölénybe. A Magyar Törzsszövetség fennmaradásunk végett kiegyezett Rómával és Vajk és Gizella házassága során lemondott az Encs-Ibos határvonaláról, a Lajtáig vonultunk vissza. Azt az országrészt átengedték Gizellának, amihez aztán a pápaság szigorúan ragaszkodott, s ott a 24 Hun Törzsszövetség településeit a lakosság gályarabságba való hurcolásával megszüntették. Mindezek tudatában a Mongol Törzsszövetség céljául tűzte ki, hogy a Nagyvízig megalapítja mongolok vezette 24 Hun Törzsszövetség Égi-Birodalmát. A nyugati rész Béla birodalma lett volna. Kubiláj később azt vette tervbe, hogy a mindenkori szakszini kun-besenyő fejedelem lesz a Nyugat ura, s így az Aranyhorda is biztonságban lesz. Ezért írta Kun Erzsébet a királynői pecsétjére, hogy ő a kun király leánya. Kun László Éduától és társaitól született 12 fia a 12 nemzetséges Nyugati Birodalmát örökölte volna. Sajnos, ezt a tervet a budai Kancelláriából ellopták, s így Rómában úgy döntöttek, hogy az Árpád-házat meg kell semmisíteni, és az Anjoukat kell Magyarország trónjára ültetni. Kubiláj azonban meghalt és Timur a dél felé való terjeszkedésnek a híve volt, mert nyugat felé hosszú volt az utánpótlási vonal. Detre-Ubul eleinte összekötő volt Kumánia felé, majd azt a parancsot kapta, hogy az éneklő Vazulhoz hasonlóan tartsa ébren a 24 Hun Törzsszövetség sokezer éves rege és mondavilágát. Detre-Ubulnak Kipcsák Évától három fia és 7 lánya született, így Kipcsák Éva lett az északi országrész anyósa. 1250-ben Mihály-Kállay, utána 1251-ben Piroska lánya, majd 1252-ben Egyed-Szabolcs született meg, majd utánuk: Aranka, Füvellő, Csinos, Emőke, Pirtos és Ünőke kislányaik, majd végül, amikor már nem is várták, az uruki-mani Gergely napján a harmadik fiú is megszületett. Egyed mesternek, Szabolcsvár urának három fia született: Bátor-Béla, Borsa-Demeter és Bodola-Gyula. Mihály fiának szintén 3 fia volt: Csenger-László, Visk-Zoltán, és Deés-Árpád. Amíg apjuk a várak parancsnokai voltak, az unokái regemondó útjára elkísérték az öreg Egyedet. Hiába ismerte el Rákoson 1307. október 10-én a nemesség egy része Róbert Károlyt a pápaság kívánságára királynak, Csák Máté, Kán László erdélyi vajda és a Kőszegiek nem voltak hajlandók királyként elismerni. Gentelis pápai követ Csák Mátét meggyőzte ugyan, de a köznemesség mégis az Árpád-házi Csák Mátét tartotta királynak. Ezért Csák Máté a birodalmában pénzt veretett, adót szedett, de nem volt hajlandó a pápai tizedet elküldeni Rómába a pápaság kétszínűsége miatt. Nyárra mindig a hűvösebb éghajlatú Trencsénbe költözött, így 1309. június 15-én volt bátorsága Gentilisnek arra, hogy Budán a magával hozott koronával Róbert Károlyt királlyá koronáztatta. Ekkor Csák Máté elindult Budára. Ugyanakkor Kán László erdélyi vajda is megindult Buda ellen. Ekkor Róbert Károlynak Temesvárra kellett menekülnie. Gentilis 1309 karácsonyán Kán Lászlót kiközösítette, mert a szentistváni koronát nem volt hajlandó átadni Róbert Károlynak. A sorozatos kiközösítések miatt végül egy szász merényletnél mégis megígérte a csanádi

püspöknek, hogy ha az összes kiközösítést feloldják, átadja a szentistváni koronát. Ezen ünnepélyes átadás 1310 nyarán, Budán meg is történt. 1072 1310. augusztus 27-én a papság, a főnemesség egy része és a szerzetesek előtt a Johannita lovagrend sorfala közt Székesfehérvár székesegyházában megkoronázták Róbert Károlyt. Ennek a hírnek hallatára Csák Máté Budavárig végigdúlta az országot. Róbert Károly kénytelen volt újból elmenekülni Temesvárra, ide tette át a székhelyét és a maga országrészét is innen kormányozta. Csák Mátét a papság nyomban újból kiközösítette. Aba-Amádét, aki országbírói és nádori tisztségei mellett óriási vagyont szerzett, a kassai szászok megölték. Dávid fiai: Péter, Finta és Amádé részt vettek a morvamezei csatában. Péter országbíró tárnokmester, Finta erdélyi vajda és nádor, majd 1295ben Amádé királyi bíró volt, akire Bodon fia Dénes minden vagyonát ráhagyta. IV László halála után Amádé elfoglalta a Balogh-Semjén nembéliek Szabolcs és Szatmár megyei faluit, Kumániába üldözte őket. Aba-Amádé ekkor Abauj központtal új tartományrészt hozott létre. Fintát az erdélyi vajda, Kán László legyőzte. Ekkor a Balogh-Semjének Detre-Ubul seregével visszajöttek, és a szatmárnémeti hoszpeszeket megvédték, és Kassára is szemet vetettek. Aba-Amádét Kassán érte a halál 1311-ben. Aba-Amádé furcsa életpályát futott be. 1301-ben elismerte a pápaság érdekeit és Róbert Károly mellé állott. Amikor menekülnie kellett a kiskirálynak, nála Göncön lakott és ott rejtegette. Utána 1307. október 10-én részt vett a Rákos mezei országgyűlésen és újból elfogadta királyának Róbert Károlyt. Aba-Amádénak 6 fia és 1 lánya volt, akit a Csák-nembéli Móric vett el feleségül. Amádénak nagy ellenségei voltak az 1240ben Kassa közelében megtelepedett szász hoszpesek, akik 1260-70 között elözönlötték Kassát, a kabarok városát és azt ipari városnak tették meg. Ekkor fóldet követeltek Aba-Amádé birtokából. Róbert Károly a papság tanácsára minden szász családnak 1 eke földet juttatott. Ekkor hozta Róbert Károly törvénybe, hogy a kabar nemesek minden 8 ekealj birtok után egy páncélos vitézt küldtek Róbert Károly seregébe, míg a szászok-cipszerek 50 lándzsás harcost szereltek fel az 1271. évi szabadságlevél alapján Görgei és Tarkövi nemesek parancsnoksága alatt. Abauj vármegye, mint királyi megye 1209-től a Tarköviek, míg 1256-tól a Görgeiek alispánsága alatt állott. 1301-ben Aba-Amádé lett a főispán, míg Tarkövi az alispán. Erre a tisztségre az 1301-es évek után a Balogh-Semjén nemzetség jöhetett számításba, akik régebben kitartottak Kun László mellett. Detre-Ubul kérésére, mivel Szakszinból is segítséget reméltek, Róbert Károly visszaadta a javaikat, mivel azt Aba-Amádéék elorozták. Így a Baksa nemzetséget, Apc-nembélieket, Finta, Kozma, Joób, Dancs, Csépán, Balassa, Fekete, Somosy, Aszalay, Györkei, Csirke, Gutkeled, Miskolc, Katapán, Perényi, Nána, Pongrácnembélieket, Aba-Amádét, Petenye, Borsa kopasz nemeseket Csák Máté birodalmával együtt az érsekség Gentilis tanácsára kiközösítette. Csák Máté 20 vármegye ura volt. Az Aba nembéliek mellé még Galgóci, Csobánka, Borh, Bodon, Kasics nemzetség, Zách, Balassák, a Dancs nembéliek is Kassa ellen vonultak. Csák Máté 1 700 zsoldost és egész hadseregét is elküldte az Aba-Amádé ifjak segítségére. Róbert Károly Lőcsére vonult vissza, ahol a Balog, Aba, Kasics, Szécsi, Kaplony, Lápóci, Nekese, Kompolti, Sztárai, Rátót, Gutkeled, Kakas, Borsa, BalogSemjén, Egyed mester akitől a Kállayak származtak, Bagen, Györki, Dózsa, Széchenyiek, Bátoriak, déli Kállaiak, Sztáraiak is csatlakoztak. A király mellé csatlakozott még az egyházi haderő a Johannita lovagrenddel, valamint Kassa és Lőcse város polgársága. Még a kassai szászok fegyverkészítő lándzsásai is beöltöztek katonának. Detre-Ubul Kubiláj elképzelése és a beavatottak tanácsa szerint a vitézsége által 1073 szerzett aranyak árából Kálló térségében birtokot vásárolt. Királyi adományt is kapott, mivel az Ungrat töményből lévő nyögér harcosok részt vettek az 1278-ban lezajlott morvamezei csatában. Utána a nyögérek letelepedtek a Borsodvár körzetében lévő Szuha völgyében és a Heves-Ujvár területén lévő Szuha környékén, viszont a Nyögér falu nevét az egri káptalan Rózsa-Szentmártonra változtatta. A harmadik nyögér csoport ezredese Luppény volt, aki Hunyadvár alsó részében talált olyan erdőségre, ahol, mint Kubiláj birodalmában, Kathaj tartományban találtak olyan föld színén lévő fekete köveket, amelyek a búboskemencében lángolva égtek. Ezekért aztán mélyen a fóldbe is beástak, hogy tüzelhessenek vele. A palóc és kabar földről a mongolokkal eltávozott harcosok és azoknak gyermekei szintén hazajöttek az Ungrat-töménnyel. A morvamezei csata után Detre-Ubul az országot járva a Balogh-Semjén nemzetségnek adott birtokokon vitézeit és azoknak családtagjait letelepítette. Így az ordoszi és ungrati nyelvjárás az egész ország területén közkedveltté vált. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy Detre-Ubul az országot járva folyton csak mesélt a magyari nép elődeinek dicsőséges regéiről-mondáiról. Kubiláj figyelmeztetését mindig szem előtt tartotta: „Egyik trónkövetelő csoporthoz sem kell csatlakozni, hiszen mindannyian Gilgames családjához tartoznak, ha csupán anyai ágon is, hiszen az édesanyám után én is az Árpád-házhoz tartozom. Az Élet-Kegyhelyéről hozott az Élet-gyökeréből és azt minden birtokán termesztette, mert ezen orvosságot még Arvisura-Anyahita hozta Kaltes-asszony fóldjéről, hogy a beavatott társadalom észbeli fejlődését elősegítse. Ennek a termesztését azonban titokban tartotta és csak gyermekeinek, unokáinak árulta el és főként a családja fogyasztotta. A Kassa környéki hadak gyülekezését elkeseredetten nézte, de Kubiláj előzetes figyelmeztetésére nem avatkozott abba bele.

Ebben Csák Máté, az Árpád-ház tulajdonképpeni királya Detre-Ubulhoz hasonlóan nem vett részt. Ellenben a leghűségesebb harcosai az Aba-Amádé-fiak mellé álltak. Csák Máté hadainak vezére a Galgóc vidéki Szép Aba volt. Csobánkák és BorhBudunok, a Kacsicsok felvidéki ága, a Varsányiak, a Varbóiak, Nagyhun, Balassa Demeter, Györkeyek, a Miskolciak, Pongrác Gyula, Csépán Miklós, Kozma János, Apcnembéliek, a Trencsén-Nyitra megyei és cseh-morvaországi zsoldosok és a nemesi hűbéresek serege is csatlakozott. Detre-Ubul ekkor Gönc várában mesélt az ataiszi őshaza szigetének termékenységéről. Ott a magasabb műveltségű törzsek soha nem állottak hadban egymással, mivel Kaltes-asszony fóldjéhez hasonlóan megszüntették a háborúskodást. Így a két tábor közeledett egymáshoz, Csák Máté serege Gönc, Regéc, Vizsoly és Gálszécs irányából. Az Aba-Amádék Szalánc, Mislye, Györke és Szinye táborából. Mindkét sereg a Rozgony dombvidékét szállta meg. Hajnal hasadtával megfújták a harci kürtök sokaságát és Róbert Károly nemesi seregére támadtak. Ez a támadás olyan heves volt, hogy a királyi sereg megfutamodott. A Györkéről elmenekült Csáknembéli Györke hadvezér elesett és nagyon sok vitéze elpusztult. Lőcséről azonban megindultak a szászok páncélos vitézei és azok magukkal sodorták a kassai szászokat és a Róbert Károlyhoz hű nemesi tartalék seregeket. A Jászón megtelepedett nyögéreknek is harci kedvük támadt és a Johannita haderővel megindultak Kassára. Itt találkoztak össze az Aszaló-Szikszó térségéből induló sereggel, majd a Forró-Encsi sereget is magukkal sodorták. Perényben és Szepsiben minden pap és szerzetes a jászóiakkal együtt kardot kötött és Széplak fölött a menekülő királyi sereget visszafordulásra kényszerítették. Csák Máté és Aba-Amádé serege már megnyitotta a győzelmi bor hordóinak csap1074 jait és a győzelem láttára megmámorosodtak. Későn vették észre, hogy Kassa és Széplak felől friss hadsereg érkezett és a királyi sereg vitézeivel borított csatatéren új csata kezdődött. A szepesi hadak újabb támadási hulláma a kassaiakat megerősítette. Viszont amikor a Jászó vidékiek megérkeztek a Johanniták vezetésével, a hátráló kassaiakat is magukkal sodorták, majd a délről támadó széplakiak eldöntötték a csata sorsát. Hihetetlen öldöklés kezdődött, mivel a hátrálni kezdő kassaiak és szepesiek az új erő láttán bátorságot kaptak és Csák Máté és Aba-Amádé nemesi seregét elpusztították, így Róbert Károly serege a Johanniták tízéves készülődése után a csatát megnyerték. Legnagyobb vesztesége a királyi seregnek volt, mivel a Csák Máté és Kassa serege között felőrlődtek és rákényszerültek mindkét rohamban a csatára. Nagy veszteség azonban vezéri minőségben a Csák Máté és Aba-Amádékat érte, mivel Balassa Demeter és Szép Aba, valamint Amádé nádor két fia Miklós és Dávid is a csatatéren maradt. Jászvásári Gyula szerzetes, amikor Detre-Ubullal a csatatér színhelyére érkezett, a Forró-Encsi és Perényi vitézek már három napja csak temettek, míg a kassai-jászóiszepesi szászok a halottaikat magukkal vitték a megürült élelmezési szekereiken. Jászvásári Gyula azt mondta a látottakra, hogy bizonyára az Isten akarata győzött. DetreUbul viszont az ataiszi gondolkozás értelmében letorkolta: - Minden esztelen háborúságban csak a halál győz, mert ezen a földön nincsen szükség arra, hogy a hatalomért küzdjünk, amikor még annyi rejtett javak vannak a földön, a földben és a vizekben, amelyből az emberek gond nélkül megélhetnek! 1312. június 15-én hajnaltól éjfélig a rozgonyi csatamezőn a várurak körül csoportosult nemesek és a pápaság Johannita lovagjai, valamint a külföldiekkel összeházasodott nemesi családok, a várurak által megsértett nemesség, a városi szász polgársággal ütköztek meg. Róbert Károly mellett az 1300-as évtől ott leselkedett a firenzei és velencei bankházak megbízottja Drugeth személyében, akinek révén folyamatosan elözönlötték a vezető helyeket Róbert Károly olasz és francia hívei. Detre-Ubul nyögérei főként - Kubiláj birodalmához hasonlóan - a városokban helyezkedtek el, mint mesteremberek és Lam herceg kézművesei között teljesen átvették a palóc nyelvjárású beszédet, s így városi lakosokká váltak. Közben a falusi, a várkatonai és a városi nyögérek lovai folyton szaporodtak, s ezáltal bekapcsolódtak a kereskedelembe is. Így a Kathaj és Ungrat tartományból jött harcosok ivadékai már nem tudtak megmaradni a pallos-joggal rendelkező kiskirályok önkényes uralma alatt, hanem a szabadabb városi életben igyekeztek elhelyezkedni. Úgy látták, hogy Róbert Károly, az anyajogú Árpád-házi király igyekezett a központi rendet megteremteni, s hatalmának a területén a várurak útonállói nem gátolták őket a vásárok és a városok közötti kereskedelemben, ezért az Árpád-házi ivadékok kisnemeseihez csatlakoztak. Ezen központi hatalom védte még a kunok és jászok élet-jogait is a hatalmas urak mohósága ellen, akik még a kisebb birtokokat is elsajátították. Lam herceg utódai és a nyögér fuvarosok az ország lakosaival együtt megelégelték a rabló-lovag várak útonállásait, akik még a külföldi kereskedelmi csoportok szállítmányait is kirabolták. Ezért a szállítmányaikat nyögér lovascsoportokkal kísértették, akik sok esetben harcoltak is a várurak hadserege ellen. Az Árpádházi főúri kis csoportok is Róbert Károly mellé álltak, aki biztosítani akarta a kisemberek jogait és az uralma alatt lévő területeken a létbiztonságot megerősítette. Aba-Amádéék viszont még Róma és Bizánc papságát is támadták, mivel azok Róbert Károly mellé álltak. A kisnemesek is a királytól várták a felemelkedésüket, mivel Aba-Amádé csoportja, az országbíró és a nádor, valamint az ispáni székekből a kisnemesek birtokait elorozták. Így a rozgonyi csatatéren a királyhoz hű kisnemesek harcoltak a legtöbb remény 1075

nyel az Aba-Amádék ellen. A pápaság kívánságára a Johannita lovagrend harcosai már évek óta küzdöttek az Anjouk királyságának megteremtéséért. A szász városok lakosságának Róbert Károly polgárjogot ígért, hogy az ipart és kereskedelmet Nyugat mintájára fellendítsék. A Johannita rend lovagjainak védelmében Róbert Károly csak most nyerte meg az első csatáját és így Kassa-Gönc térségében győzedelmeskedett. A háromszor megkoronázott király most vált igazi uralkodóvá. Az olaszhoni bankházak által felszerelt Johannita lovagok csak most kezdtek hasznot hajtani a pénzérdekeltségű csoportosulásnak. Róbert Károlynak az első intézkedése az volt, hogy már 1312. június 26-án visszaadta a Balogsemjének és a Kállayak elkobzott birtokait. Így ezen kifosztott nemesek a többi nemesekkel együtt, most kapták meg papíron a földjeikhez való jogukat. Mivel a rozgonyi csatamezőn a kisnemesi seregek veszteségei voltak a legnagyobbak, mert két tűz között kellett harcolniuk, kiömlött vérük árán kapták vissza családjaik a birtokaikat. A király most érezhette meg először távol Nápolytól, hogy megvetette a lábát a magyar ugaron. Ugyanakkor az Apc-nembéliek is visszaszerezték birtokaikat a szepesi-sárosi határon. Sáros várát a Rozgonynál hű Tarkövinek adta. Utána a király Sárospatakra tért vissza és a Pataki várban honorálta Görgei Istvánéknak, a Kaplony-nembélieknek, Lipóciaknak és Nagymihályiaknak a hűségüket. 1312 augusztus elején visszatért az abauji Perénybe, ahol kinevezte Görgei Istvánt szepesi-ispánnak és elrendezte a három vármegyének a tisztújítását a győztes nemesek részvételével. Lam herceg városi polgári utódainak kérésére 1312. szeptember 20-án már Budára mert lovagolni, ahol a polgárjogokat megerősítette és megalapította a Lambert-bankházat a Drugethok vezetésével. Csák Máté ekkor Trencsénbe vonult vissza, s így a király nyugodtan elfoglalhatta Buda várát, az Avarbástya palotáit és a Kurszánok várát. Első cselekedete az volt, hogy a Johannitáknak egy új kápolnát építtetett. Budavárá ban Csák Máté palotáját elfoglalta és innen intézkedett, hogy a Tekele nembéliek vegyék át Balassa Demeter családjától Sárosvárát. Lubló várában Széchenyi Tamás lett a várnagy, hogy a Lengyelországba való kimenekülés útját elzárhassa. Csák Máté új sereget szervezett és most már személyesen tört be a Szepességbe és ott Szepes várost felégette. Lőcséről és Kassáról szervezett sereggel Drugeth Fülöp állította meg. Azonban oly nagy pusztítást végzett Csák Máté új zsoldos serege, hogy a Szepességben csak 1314 nyarán állt helyre a rend. Ekkor ősszel Róbert Károly a Drugeth-bankház finanszírozása mellett újabb sereget gyűjtött, újabb szepesi-sárosi útra indult és ott újabb adományozásokat tett. Róbert Károly ekkor átszervezte hívei táborát, 1315 január elején az Ákos-nembéli Mikes lett az ispán, Sáros várnagya pedig Kompolti László sógora, akit a rozgonyi csata előtt Györke faluban Amádé emberei megöltek. Drugeth Fülöp lett a szepesi és újvári ispán és Regéc várnagya, valamint a kassai Drugeth Bankház vezetője. Ezen pénzintézmény papi beosztottjai létrehozták Róbert Károly és János cseh király között a szövetséget Csák Máté ellen. 1315-ben mindkét király támadást intézett Csák Máté királysága ellen. Róbert Károly a budai seregével, a polgárság támogatása mellett visszafoglalta Visegrádot, míg János cseh király a morva-parti Veslei várnagytól a Veslei várat foglalta el, ugyanakkor a Drugethek pénzben támogatták az átpártolt Dancs mester seregét. 1315 végére felszabadította: Lipót, Árva és Zólyom várának vidékeit. Ebben sokat segített a szepesi szász városoknak a mesterlegényekből szerveződött serege. 1076 Kán László, Róbert Károly egyik legnagyobb ellensége meghalt. Csák Máté mást jelölt új vajdának, Róbert Károly a Lam-nembéli Miklóst jelölte ki. Kán László fiai szövetkeztek a Borsák váradi ágával és sereget gyűjtöttek, Déva térségében a szebeni szász csapatokkal megerősödött Róbert Károly győzött. Ekkor Kán László fiai a Borsákhoz menekültek. 1316-ban Borsa kopasz is fellázadt a király ellen. Ákos fiai hol Csák Mátéhoz, hol Kán Lászlóhoz csatlakoztak. Kán László fiai belátták, hogy Borsa kopasz sem bír már Róbert Károly híveinek seregével, ezért 1317-ben átpártoltak a királyhoz, és a Kőszegiek ellen felvonuló királyi seregben már tevékenykedtek. A I király serege Vejtehi Teodor bán ellen kelt hadra, mivel az Temesvárt veszélyeztette. Utána újból megjelent Kassán, mivel Petenye a papság jelentései alapján fegyverkezett a király ellen. Ekkor a szepesi szászokkal Petenye ellen felvonultatta seregét és azok Lengyelországba futottak. Komárom várát és annak térségét 1317-ben a budai polgárok serege a köznemesek seregével elfoglalta. Csák Máté szövetségeseit megbüntette. Most látta be Csák Máté, hogy milyen nagy kár, hogy a regélő Detre-Ubulnak nem fogadtak szót és külön-kü , lön harcoltak Róbert Károly ellen. Ha mindannyian összefognak az Árpád-ház tagjai a Nápolyból jött király ellen, akkor a pápaság megbízottját a háromszori koronázás ellenére is legyőzhették volna. Egyik legnagyobb baj az volt, hogy a szakszini uralkodóháznak a házassági ajánlatát mindegyik főúr visszautasította, s így nem várhattak onnan segítséget. Detre-Ubul nemesei és harcosai Lam herceg utódaival összeházasodtak és a külön-külön harcoló főnemesi sereg maradiságát nem helyeselték. Úgy látták, hogy Kubiláj birodalmában is fejlettebb viszonyok uralkodtak, ezért a városi polgársághoz és mesteremberek mellé álltak.

Detre-Ubul, aki minden kiskirály előtt és Róbert Károly területén is közkedveltségnek örvendett, regélő útjain úgy látta, hogy minden főúri csoport ellenséget látott I egymásban, ezért kerülte a jelenlegi helyzet bírálatát. Aba-Amádé Miklós és Dávid fe leségei a gyermekekkel Lengyelországba menekültek, s minden aranyukat magukkal vitték. Amádé János kényszerhelyzetében Róbert Károly mellé állt és fiai is jó útra tértek. Az elhagyott birtokokat és a jogtalanul elvett javakat a Hont-Pázmánok kapták meg. Róbert Károly visszavonult Temesvárra. Ugyanakkor elkeseredésükben Amádé János, László és Aba-Amádé letértek a hűség útjáról. A Róbert Károly csoportja az Ákosnembéli Mikest küldte ellenük, aki Ungvár és Nevicke váraikat elfoglalta és a váralja földeket és zempléni birtokaikat elvette tőlük. Ekkor az Aba-Amádék összes meglévő utódai Ulászló lengyel királyhoz szöktek. Hosszas tárgyalás után 1323-ban Róbert Károly megbocsátott a Csirke-nembélieknek és Ulászlót értesítette a magyar király, hogy országukba visszajöhetnek, de az Aba-Amádék nem. Detre-Ubul ekkor Erdőelvét járta. A legszebben éneklő leánya, Emőke Hunyadváron a Csák-nembéli Szibián vitézhez ment feleségül, aki Vejtehi Teodor csoportjának kiűzésében nagy hősiességre tett szert. Róbert Károly is részt vett a Csák-nembéli leányka esküvőjén és az ifjú Szibiánt a délvidéki határőrség parancsnokává tette. Ekkor már Detre-Ubul fiai és leányai SzabolcsSzatmár térségében és Temesvár-Hunyadvár térségében megcsaládosodtak. A rozgonyi csata győzteseiből és a királyhoz hű nemesekből, valamint a köznemesekből új uralkodó réteg volt kialakulóban, akikhez még hozzájárultak az eddig háttérbe szorított Lam-nembéli kézműves és városi polgárság vezetői. A Johannita rend lovagjai minden megye területén kisebb birtokokhoz jutottak, és az országban történt dolgokról Róbert Károly Kancelláriáját és a Drugeth Bankházat is értesítették. Ezen 1077 pénzügyi intézmény a szepességi, besztercei és szebeni szászok polgárságával szoros kapcsolatot tartott fenn. 1318 elején már csak Petenye Péter, Csák Máté és a Kőszegiek maradtak az ellentáborban. 1319-ben Róbert Károly az erdélyi és nyírségi hadakkal legyőzte a németek által segített Kőszegieket. Váraikat elkobozta, majd Csák Máté bányavárosait is hatalmába kerítette. 1319 és 1321 között Erdélyben zavarok keletkeztek, mert Ma~os pártot ütött Petenyével, de a zempléni várakat Róbert Károly sorban elfoglalta. Igy Borostyán, Bodrogszeg és Borkó elesett. Utána Erdőelvére vonult a király Szibiánnal és győztek. A Királyi Tanácsban Detre-Ubul is gyakran részt vett és ott azon értesülését fejtette ki, hogy Szakszinban az először megkoronázott Csák Máté királyságához ragaszkodtak, aki szövetségben állott Édua, Mandula és társnőinek a gyermekeivel. Az egyoldalú hadviselés miatt ezen királyi unokáknak és gyermekeknek a birtokaihoz Róbert Károly nem nyúlt hozzá, mert nem akart hadat viselni a szomszédos országokkal. Annál is inkább, mert az országon kívüli hadviselései Róbert Károlynak egyáltalán nem voltak sikeresek. Ezért a trencséni Csákok birtokait Róbert Károly hadai nem háborgatták, de amikor 1231. március 18-án Csák Máté elhunyt, Detre-Ubult Róbert Károly elküldte a királyi temetésre azon figyelmeztetéssel, hogy a nagykorú férfi örökös nélkül való utolsó tiszta Árpád-házi király minden ingóságát az avarok lakta sziléziai birtokára viheti. Ezzel összeomlott Csák Máté királysága. Az oldalági rokonság maradt, de az özvegy és kiskorú leányai minden jószágukat és aranyukat a sziléziai birtokukra vitték. Így a Palóc-Alfóld és Trencsén-Nyitra a pozsonyi részekkel Róbert Károly királyságához csatlakozott. Detre-Ubul örömmel állapította meg, hogy Csák Máté királysága vér nélkül csatlakozott a Jászsíksági Birodalomhoz. Innen az 1322-ik évben Róbert Károly a haderejét a Subicok és Frangepánok ellen vonultatta fel és sok győzelmet aratott, majd 1323ban a Babonicok és a horvátországi nemesek is Róbert Károly táborához csatlakoztak, s ezáltal Szlavónia rendje is helyreállt. Ekkorra már a Róbert Károlyhoz hű nemesség is egyöntetűvé vált és Temesvárról az ország székhelyét Visegrádra tették át. Budavár és Kurszánvár nemeseihez nem nyúlt hozzá, mert azok semlegesek voltak a kiskirályi harcokban, s így a Lamnembéliek és a Kurszán-nembéliek önként csatlakoztak V István leányának a nőági királyságához. Ezért nem akarta Róbert Károly a Kurszán-nembéliek birtokait megbolygatni. Ezzel a Lam-nembéliek és Kurszán nembéliek is részt vettek az ország városainak a fejlesztésében. Ehhez csatlakozott Detre-Ubul nemzetsége is, aki, amíg csak ereje bírta, járta az országot és az éneklő Vazulhoz hasonlóan hirdette a magyarok hősies, dicsőséges múltját. Már mindenki unta és talán már ő maga is, hogy olyan sokáig élt, de még utolsó szavaival is dicsőítette Pepi fáraó egészséges étrendjét és életfelfogását, aki ép ésszel 96 évig uralkodott. 6 éves korában már ismerte a rovások tudományát és amikor az Ég-fia, fáraó lett, saját kézjegyével írta alá az intézkedéseit. Detre-Ubul a besenyő Urkundon halt meg. 102 utódja vett részt a hamvasztásos temetésén. Porait Szabolcsvárra szállították. Az urkundi hamvasztásos temetkezésen részt vett: Mihály fia, Kállóból Csenger László, Visk Zoltán és Deés Árpád nevű fiaival. Szabolcs Egyed mester: Bátor Béla, Borsa Demeter, Bodola Gyula és Borsova Iván nevű fiaival. Emőke leánya a férjével, Szibián Jánkkal, Csinos leánya Bátori Gyulával, Unőke leánya Szatmári Árpáddal, Piroska leánya Dévai Istvánnal és első házasságából született fiával Ecsedi Lászlóval, 1078

Füvellő leánya Somlyói Leventével, Aranka leánya Lippai Ajtonnyal, Pirtos leánya Becsei Koppánnyal. A Szakszinban meghalt Gergely fiát az unokája képviselte Karatán Jirkóval, mí~ a meghalt Mandula lányát annak leánya, Urkundi Zoltán neje, a kis Mandula, míg Edua leányát fia, Kótai Atilla képviselte. Ugyanis 1279-ben ezeknek a szülei a szakszini vérengzésen meghaltak. Ezek a személyek mind Detre-Ubul és Kipcsák Éva házasságából származtak. A második házasságából, amit 1280-ban a Balog-nembéli Szécsi Sarolttal kötött, már csak három gyermek származott: Hajnalka, akit Hamvay Béla vett el feleségül, Ilona, aki a híres Bebek Árpádnak a neje lett, fia Gergely, aki Bátkai Rékát vette el feleségül, de nem nevezhették II. Gergelynek, ezért Róbert Károly és Csák Máté is engedélyezte, hogy a nemesi seregben Bátkai Gergelynek hívják. Ez a Bátkai Gergely (12921248) részt vett a rozgonyi csatában és Róbert Károlyt minden belfóldi csatájába elkísérte. Szabolcsváron Detre-Ubult 102 utódjának a jelenlétében tették egy arany szarkofágban örök ,nyugalomra a Pécs városi díszes rátóban. Itt helyezték el mellette a Kipcsák Éa-Eva-Edua feliratú szakszini rátót is, mivel neki 12 gyermeke volt. Emőke férje, a hunyadvári Szibián Jánk szigorúan megkövetelte, hogy az anyósának porai is Szabolcsváron nyugodjanak a férje mellett. Ezen a temetésen Timur követe is részt vett, Szemtimur herceg, aki Csák Máté temetéséről hazafelé megtisztelte DetreUbult azzal, hogy 1321. augusztus 20-án az Égi-Uruk nevében egy imát elmondjon. Szibián Jánknak adományozta a díszes kardját, hogy helyette is védelmezze a Kárpátmedencei Magyarországot. Kipcsák Éa-Eva-Édua urnáját megcsókolta, mivel a felesége révén rokonságához tartozott Szemtimur hercegnek. Ugyanis Kipcsák leányát az uruki püspök is megkeresztelte Éa-nak, míg a Mari birodalombeli keresztanyja a Van-tói püspökségben Evának keresztelte meg. Viszont Szakszinban az uruki-mani gyülekezetben a kunos hangzású Édua nevet kapta. Mindkét temetési szertartást Róbert Károly megbízásából Szibián Jánk rendezte Bebek Árpáddal, akiket a haldokló Detre-Ubul megáldott, s egyben felkérte őket, hogy a rovásban lefektetett regéit terjesszék. Mivel Szécsi Sarolt vállalta férjének, Detre-Ubulnak a küldetését, állandóan útban volt a Barcaság Rozsnyó várától a Bebek nembéliek Rozsnyó váráig, közben a régmúlt időket regélte. Szemei előtt játszódott le az Anjou Magyarország megerősödése. A teleket azonban Gömörvár térségében töltötte rimaszécsi birtokán, Balogvár kastélyában. A vízkeresztet mindig Hajnalka leányánál töltötte, a Hamvaiak lakhelyén, míg a húsvétot Ilona leányának lakhelyén, Pelsőc várában, vagy Rozsnyó városában, ahonnan aztán Kassán keresztül indult országjáró körútjára. Az új vezető nemesség: a Garaiak, Bányfiak, Szécsényiek, Szécsiek, Nekczeiek, Kompoltiak, Görgeiek, Kállaiak, Drugeth bankárék, Lakfiak, Becseiek, Köcskeiek, Kőszegiek' és Németujváriak mindenütt szívesen látták az énekmondó és regélő Rimaszécs asszonyt, aki vállalta az aranyasszonyok tisztségét. Unokáját, a vidám Hamvai Hajnalkát Magyar Pál, a körmöcbányai bányakapitány vette el feleségül, aki Róbert Károlynak azt javasolta, hogy szüntessék meg a 35 féle pénzféleséget és Körmöcbányán verjenek a firenzei forint mintájára egységes aranypénzt, Selmecbányán meg ezüst forintos váltópénzt. Ezzel az ésszerű javaslattal Magyar Pál Visegrádon is vezető állásba került, mert ő lett a királyi kincstartó. A budai Kancellária mellett Magyar Pál 10 királyi kamarát szervezett meg a Tíznyíl Szövetség szellemében. Bevezette az évi adót, a Róbert Károly-féle kapupénzt, amellyel fő 1079 ként a jobbágyokat sújtotta. A városi adókat a teherbírásuk szerint megszervezte és bevezette a papság nyomására az államilag beszedett pápai tizedeket. Mivel a Kőszegiek és a Németújváriak hajlandók voltak ausztriai váraikat és a kezükben lévő királyi várakat elcserélni a hazai váraikkal, Róbert Károly megkegyelmezett nekik, amennyiben azon fognak a későbbiekben dolgozni, hogy a bécsi külfóldi kereskedelmet kevés vámmal Magyarországon átengedik. Azonban Bécs inkább a saját hasznára dolgozott. Róbert Károly összehívta Visegrád várába Csehország, Lengyelország és Magyarország kongresszusát, amelynek döntései alapján megnyíltak a kereskedelmi utak Kassa, Brünn és Dalmácia irányába. Az államberendezésünket Magyar Pál átszervezte, az árutermelés és pénzgazdálkodás új irányba terelődött. Új telepítések kezdődtek, a járványos betegségek miatt a pusztulás után a kenézek és a soltészek által. Mivel azonban Róbert Károly a pápai tizedeket is megadóztatta, a papság összeállította bűnlajstromát és azt Rómában beadták a pápának. Szécsi Sarolt erről a főpapokat igyekezett lebeszélni. Ezen fáradozásai közepette Hunyadvári Szibián Jánk várában elhunyt, amikor az erdélyi püspökkel ebben az ügyben tárgyalt. Balogváron helyezték örök nyugalomra. Balog-nembéli Szécsy Sarolt egyetlen fia, Gergely, birtoka után felvette a Bátkai nevet és Biring várát örökölte az édesanyjától. Murányi Katinkát vette el feleségül 1315-ben és Karizira napján egy gyermekük született, amelyik fiúnak látszott, aki olyan lószerető legényke volt és 6 éves korában Detre-Ubultól a rovásokban szereplő rege- és mondavilágot örökölte, mivel ő volt 102 utódja közül egyedül Óm jelzésű beavatott várományos. Gyermekkorát főként a Szatmár-szabolcsi Biry várában töltötte, mivel Gergely itt kapta meg az apai örökségét. Ezért a hegyvidéken épült Biring várát kis időre a Bebek család vette át és helyette felépíttették a Biry homokvárat. Itt lesz a kis Karizira a legkitűnőbb lovas. Megnyerte a pusztaszeri Pünkösdi-királyságot, s egyben Karakórumba vezényelték.

Karizira 1338-ban jött haza Karakórumból, mint kiváló beteggyógyító, aki a beteg nagyanyját még Hunyadváron meg tudta gyógyítani. Három hét múlva otthagyta Hunyadvárát, mivel Széchy Sarolt férjhez akarta adni. Karizira azonban nem vállalkozott rá, bár Karakórumban leánnyá változott. Ezért a fiú-leány állapota miatt Nazír fogadalmat tett és nem volt hajlandó férjhez menni. Amikor ezt Széchy Sarolt megtudta, bánatában meghalt. Hamvasztásos temetkezéssel a balogi várba Karizina lovagolt el az aranyurnával és helyezte ősi szertartás szerint örök nyugalomra. Budavár Kancelláriájában Róbert Károly őt bízta meg, hogy menjen el a Kállayakkal Rómába, mivel a főpapság újabb bűnlajstromot küldött a pápasághoz. Itt Karizira nagy nyelvtudásával bebizonyította, hogy a főpapok újból a bűn útjára léptek, mivel borral és sóval kezdtek el kereskedni és Róbert Károly csupán ezt a tiltott kereskedelmüket adóztatta meg. A pápa ebben az ügyben igazat adott a küldöttség nek és a főpapság megadóztatását minden téren engedélyezte. Ez Karizira diadala volt. Mivel a Budavár-Kancellária már vesztett a jelentőségéből, mert a 10 Királyi Kamara központosítását Visegrád és Budavár intézte, ezért Karizira, mint Óm-jelű beavatott, a fennmaradásunk érdekében megszervezte Kubiláj elgondolása szerint a Sárkányos Társaságot, amely az Árpád-háziaknak a titkos szervezete volt és Kambaluk, Ordosz és Karakórum beavatottjaival fenntartották a kapcsolatot. Róbert Károly, aki magát szintén Árpád-házi uralkodónak tartotta, ennek a Sárkányos Társaságnak tagja volt és fiát, Nagy Lajost ezen szövetség Budaváron, apja halála előtt a Sárkányos Társaság lovagjává ütötte. Karizira megbízatásként Uruk, Ordosz 1080 és Kambalukkal az összeköttetést fenntartotta. Ő vezette be a nemesérc monopóliumot és külföldi szokás szerint a 30-ad vámot. Ezzel az országot gazdaggá tette. A Sárkányos Társaság központja Budaváron volt és minden holdtöltekor tartották az összejöveteleiket. Ők szervezték meg a Buda-Esztergom-Halics-Brünn-Prága kereskedelmi útvonalat, majd Lengyelország felé a Nyitra-Trecsén-Tessen-Krakkó és a Budavár-Kassa-Lőcse-Kárpátvára-Krakkó kereskedelmi vonalakat, s azokat nagyon fellendítették. Így a baráti kapcsolatokat Csehországgal és Lengyelországgal is igen fellendítették. Ezen útvonalakat lóállásokkal és lókísérettel látták el, ennek kapcsán telepítéseket végeztek. Budavárában ekkor az Aranybulla megújításán munkálkodtak. A nép is jobb körülmények közé került. Megtervezték a kilenced törvényt, mely abból állt, hogy minden 9 zsák búza után 1 zsák búzát kellett az új rend szerint az illetékeseknek beadni. Ezt azonban az Árpád-háziak kezdeményezésére nem hajtották végre. Mivel az ország kezdett elvárosiasodni, telekadó helyett bevezették a kapupénzt. Ezzel a hadseregnek a zsoldfizetését szolgálták. Ezen hadseregnek a zömét a királyi várszervezet adta. A főurak és főpapok kötelesek voltak a bandériumokat kiállítani és a király rendelkezésére bocsátani. Ezek parancsnokai az erdélyi vajda, a határügyi bánok és a székelyek ispánjai voltak. Minden vármegyének a kisnemesei a vármegyék zászlója alatt vonultak hadba. A kisnemesek és zsoldosok fizetést kaptak. Amíg Róbert Károly külföldi hadviselései nem jártak sikerrel, addig Nagy Lajos a Sárkányos-Társaság vezetésével diadalra vitte a magyarkai és szakszini zsoldosok beszervezésével az új magyar hadsereget. Nagy Lajos öccsét Nápolyban az olaszok megölték, ezért elfoglalta a nápolyi királyságot, és a zsoldosok a tartományt kifosztották. A tárgyalásokat a magyar püspökökre bízta. A csapatok jóindulatát az olasz városoknak tekintélyes összegért kellett megvenniük. A Sárkányos Társaság tervbe vette a Kubiláj elmélet szerint, hogy legalább három tenger mossa Magyarország monarchiája irodalmát. Vitézi seregének és csalá di kapcsolatainak és a Sárkányos Társaságnak köszönhette, hogy a délvidékek és Lengyelország királyává lett. Erzsébet királyné is tagja lett a titkos társaságnak és híve lett a három tengeres Magyarországnak. Mindenben Karizira tanácsait követte. Ő lett a Sárkányos Társaság vezetője. Mivel Magyarország Nagy Lajos uralkodása alatt elérte Kubiláj elmélete szerint a három tengeres Magyarországot, Karizira békén és nyugodtan halt meg. Budaváron temették el a Sárkányos Társaság kápolnájában. Minden vagyonát 1380-ban a Sárkányos Társaság céljaira hagyta. Karizira beavatott az ordoszi képzésen megnyerte az ordoszok vezette pusztaszeri ifjúsági Nagy-Süánt, mivel az ötnapi versengésben elsőnek bizonyult. Kerekel tanfejedelem után örökölte a tanfejedelmi tisztséget. Amikor Detre-Ubultól 1321-ben a 313-ik Arvisura rovásának folytatását örökölte, még nem gondolt arra, hogy a Biry várban Murányi Katinka édesanyjának kívánságára gyakorlatként lerótt 313-ik Arvisura lemásolásának sok hasznát fogja venni, mert a rovásokban tökéletesíthette a tudását. A szabolcsi homokvár környékén megtanult lovagolni. Amikor a kisnemesi ifjúság hagyományként Pusztaszeren megrendezte a Pusztaszer Pünkösdi-királysági viadalát 1330-ban, az igen fejlett Karizira lett az első. Ennek kapcsán a Balog nemzetségbeli Szécsy Sarolt úgy döntött, hogy Karizira menjen az ordoszi sámán- és rimalány-képzésre, amit a beavatottaknak rendeznek. Egy kis baj keletkezett. Ugyanis a fiús természetű Karizira 1335-ben megnyerte, mint beavatott az ordoszi Nagy-Süánt, de 1338 elején Karakórumból mégis úgy jött 1081 haza, mint szojorgaktani bilge, mert fősámáni beavatkozással nővé műtötték meg. Nagyanyjának, Szécsy Saroltnak amikor Hunyadváron me~gyógyította, elárulta, hogy nővé változott. Nagyanyja nyomban férjhez

akarta adni. O azonban nem vállalhatta, mert nazírságot, azaz nőtlenséget, vagy Égilányságot fogadott. Nagyanyját még egészségesen hagyta Hunyadváron, de az bánatában az év utolján meghalt. Rómában, ahol bebizonyította a magyar főpapság bűnösségét, összetalálkozott a Kambaluk-Karakórumi Sárkányos Társaság fejével, aki megbízta azzal, hogy legyen társaságuk nyugati megbízottja, ezért Kubiláj elgondolása szerint Róbert Károly tudtával ő lett a keleti ügyeknek a vezetője és Visegrádon SárkányosLovaggá ütötték. Ekkor már neki is joga volt Kambaluk hozzájárulásával, hogy Róbert Károlyt is a Sárkányos Társaság tagjává üsse. Ez Budaváron történt, az Aranyasszonyok Templomában. Karizira egyik legfontosabb ténykedésének eredménye lett a Visegrádi Kongreszszus megszervezése, mivel előre látta, hogy a magyarságnak legnagyobb veszélyt a Habsburgok terjeszkedési politikája fogja okozni. Igy a lengyel, a cseh és magyar uralkodóházak összefogása domborodott ki a német törekvésekkel szemben. Ebben nagy szerepet játszott Szakszin szász kereskedőinek, Nagypályi örmény és móri-kun kereskedőinek az összefogása Magyarország kereskedelme megszervezésében. Ennek a jó kereskedői egyesülésnek a beavatottjait a Sárkányos Társaság keretében Karizira Róbert Károly tudtával beszervezte. Ekkor alakították meg a magyar-kun kenézek és a szász-örmények és soltészek szövetségét Lőcse, Budavár, Nagyszeben, Beszterce és Szamosújvár központtal. Már az arab kereskedők is elismerték II. Géza uralkodása alatt Magyarország 72 vármegyés szervezettségét. Ehhez számították 73.-nak Lebedvárt, 74.-nek Jászvásárt, 75.-nek Besenyővárt, 76.-nak Nagypályit, 77.-nek Asszorügyeket és 78.-nak Etilvárat. A helységek neve a lakosoktól függően változott, de zömükben a 24 Hun Törzsszövetséghez tartoztak. A legérdekesebb Asszorügyek volt, Ugyek kagán és Álmos tanfejedelem városa. Ennek a városnak az volt az örök törvénye, hogy minden 24. évben új városrészt építettek. Elsőként a volgai németek és keleti gótok leszármazottai, az Indijó-ómból visszatért szakszok építettek egy városrészt kőből, melyet Szakszinnak neveztek el. Asszorügyek kamlik várost az ellenséges csapatok mindig felgyújtották. A tűzvész után a kőből épült Szakszin városrészt lehetett a legkönnyebben újjáépíteni. Besenyővár felégetése után a besenyők Szakszin városát tették meg védettebb fővárosuknak. A szász kereskedők egyre növekvő számban voltak jelen és keveredtek a besenyőkkel. II. Géza a besenyő-szász keveredésű kereskedőket Magyarországra vezényelte, akik Besztercén építettek maguknak egy kereskedő várost. Miután egyre többen lettek, Besztercebányára helyezték át őket. Ebből a két központból szerveződ tek meg a szász kereskedő városok - Nagyszeben, Brassó, Segesvár, Szászsebes, Szász város - magvai. Az örményekkel keveredett besenyő-szász kereskedőházak Szászrégenben és Szamosújváron szerveződtek meg. Ezek a szász-besenyő-örmény kereskedőházak Lőcsén és Iglón keresztül felvették a kapcsolatot a volt avar-szász városokkal, Boroszlóval és Lipcsével, és ezzel megindulhatott a szász kereskedők és iparosok e városokba történő beáramlása. Leghamarabb a szepesi szászok települtek be a „Szepességbe". Később II. Endre kiváltságlevelet adományozott a nagyszebeni Szász Onkormányzatnak. Lőcse városának kezdeményezésére, mindenütt megalakultak a fáternikost hirdető szász közösségek. A szkíta-szász kereskedők a pravoszláv hittérítés elől Med1082 i gyesre települtek át, és Lebedvárról Szászvárra költöztek. A besenyő-szász kereskedő réteg Besztercére, az örmény-szász kereskedők pedig Temesvárra és Szamosújvárra vándoroltak. Mikor Kun Erzsébet lett a királynő, a szakszini szász kereskedőket Erzsébetvárosba telepítette. A legnépesebb, utolsó csoportjuk Nagy Lajos uralkodása alatt ment Erzsébetvárosba a királynő tiszteletére. Ezeknek a szász rétegeknek a mozgását Kubiláj óta a szászok parancsnoka, Detre-Ubul végezte, akin azért maradt a „Detre" szó, mert Szakszin városrész Detre-Ubul és utódjai vezetése alatt állott. Ők voltak a magyar király keleti hírszerzői, akik a szászok nyugatról történő betelepítését is mozgatták. Budavár és Visegrád kereskedőrétegét a móri-kun és a kun-besenyők adták. Itt keveredtek a velencei, genovai és bizánci kereskedőcsoportok a bajor-osztrák kereskedőkkel. A Kubiláj-vezette Sárkányos Társaság eleinte csupán a kunok és besenyők közül választotta tagjait. Karizira révén Nagy Lajos már a nápolyi hadjáratban és főként a vajdasági bolgár és szerb hódításainál - lengyel királysága révén - a szászok mellett német-avar-szász ifjakat is beszervezett a Társaságba. Karizira beavatott fejedelmi lány Nagy Lajos parancsára 1349-ben, édesapja halálának első évfordulóján férjhez ment ifjabb Kállay Lászlóhoz, majd 1350-ben 7 havi házasság után egészséges fiúgyermeknek adott életet. A kisfiút a király után LajosBátkának keresztelték. Erzsébet királyné azt vallotta, hogy a kis LajosBátka a király házasságon kívül született gyermeke és ezért üldözni kezdte Karizirát. Ekkor Kállay Lászlót, mint a szászok főurát, Szakszinba küldték, hogy intézze a szászok mozgatását. Senki sem bánta ezt a lépést. Karizira a fekete halál, a pestisjárvány kitörése miatt szívesebben tartózkodott Brassó, Nagyszeben és Hunyadvár térségében, mivel ezeken a helyeken jobban védve volt a járvány ellen, amely az ismert városokban pusztított. Karizira után Lajos-Bátka lett a Sárkányos Társaság fejedelme, aki mindig úton volt Budavár-Szakszin-Etilvár, Ordosz-Kambaluk-Bagdad és Bizánc között. Lajos-Bátka teremtette meg Nagy Lajos lengyel királyságát, de az nem sokat törődött vele, hanem inkább állítólagos fiára bízta. A fiú, Nagy Lajos lányait férjhez adta Zsigmond és Jagelló litván uralkodóházába, és ezzel megalapította a Jagelló királyi házat. Erzsébet királyné ki nem állhatta Lajos-Bátka tevékenységét. A

kiváló képességgel megáldott fiú folyton úton volt, és Karizira, valamint a Sárkányos Társaság védelme alatt állott. Féltestvére, Mária igen szerette őt és az édesanyjával szemben is megvédte. Küldetése alatt sokat látott, ötvösöket, szobrászokat hozatott az országba, valamint megszervezte az élőállat kivitelt, a szerémségi és tokaji borok kereskedelmét. Bányavárosokat alapított: Körmöcbányát az arany, Selmecbányát az ezüst, Besztercebányát és Szepesvárt a rézbányászat központjává tette. A fűszerek, a selyem, a szőnyeg keletről történő behozatalát irányította. Megszervezte a német, dalmát, lengyel és litván kereskedelmi utak biztonságát. Kelet felé pedig az arab és az örmény kereskedelmet fejlesztette ki. Az öreg királyné halála után Erzsébetváros polgármesterré választotta, mivel ő tette a legtöbbet a város kiépítése érdekében. Az örmény Armia uralkodó leányát, Alagözit vette feleségül. Detre-Ubul egyik legfontosabb küldetése az volt, hogy a főurak kiskirálysága helyett egy erős Magyarországnak vesse meg alapjait. Róbert Károly belső titkos tanácsosa lett, a külügyek vezetője, aki 1321-re az országot gazdaságilag egyesítette és megerősítette. Amíg első felesége, Kipcsák Éva családi összeköttetése révén biztosította kelet felé a Kubiláj-féle biztosítékot, addig a Balog-nemzetség féle Széchy Sarolt Lam herceg leszármazottjaként az Árpád-házzal kötötte össze, s egyben a kialakuló városi polgársággal is. Nagy Lajos biztonsággal támaszkodhatott Szécsy Sarolt és annak Kállay 1083 Gergely nevű fia jótanácsaira. 1321. augusztus 20-án a kambaluki Sárkányos Társaság nevében Szemtimur herceg Szibián Jánknak adományozta díszes kardját, amellyel lovaggá ütötte, hogy a Kárpát-medencei Magyarországot helyettük is védelmezze. Detre-Ubul utóda, Ilona leányának férje Bebek Árpád lett, aki regéit terjesztette. Amikor Bátkai-Gergely és Murányi Katinka házasságából 1315-ben a kis Karizira Ómjellel megszületett, Detre-Ubul szellemében nevelték és Ordosz-Karakórumba küldték. A regevilág terjesztését ő vette át. Az agg Bebek Árpád elképzeléseit és Magyar Pál szaktudását magáévá tette és a budavári Kancellária küldöttségének tagjaként Rómába ment, ahol a Magyar Királyságot megvédte és Róbert Károly után fiát, Nagy Lajost is beszervezte a Sárkányos Társaság tagjává. A Visegrádi Kongresszuson Magyar Pállal élniakarásunkról, a magyarság életrevalóságáról tettek bizonyságot, s a szászok hozzájárulásával megnyitották az utat Brünn, Prága, Krakkó és BoroszlóLipcse felé. Karizira halála után fia, Lajos-Bátka lett a Sárkányos Társaság fejedelme, aki Nagy Lajos uralkodása alatt Magyarországot nagyhatalommá tette. Alagözivel történt házassága révén Nagy Lajos királynak Orményország dolgaiba is beleszólása volt. Sajnos, ezen nyugati Sárkányos Társasági parancsnoki tisztséget csak 2 évig viselhette, mivel Nagy Lajos 1382-ben meghalt. A főurak széthúzása megkezdődött, amit LajosBátka nem tudott megakadályozni. A bánsági főurak Kis Károlyt szerették volna királynak, de Erzsébet és Mária királynék ezt megakadályozták és a kiskirályt megmérgeztették. A bánsági főurak viszonzásként Erzsébet királynét tették el láb alól. Így Mária királyné egyedül uralkodott, de a háttérben mögötte állott féltestvére, LajosBátka, akinek bizalmába férkőzött Mária férje Zsigmond, akit a Sárkányos Társaság is tagjává fogadott. Ekkor Mária királyné és Zsigmond védelme érdekében Lajos-Bátka megszervezte a Sárkányos Társaság ligáját, amelynek tagjai előtt a megkoronázott Zsigmond megfogadta, hogy nem fog idegeneket az ország területén tisztségekbe emelni. Ha a király ezen fogadalmát megszegi, akkor a Liga tagjai fegyverrel kényszeríthetik a Zsigmond vezette Sárkányos Társaságot a Liga-szerződés pontjainak betartására. A Liga hatalmas hadsereg felett rendelkezett, amelyre Zsigmond és Lajos-Bátka támaszkodott. Megtörték a Horvátiak, Lacfiak erejét és elkobzott birtokaikkal a Garaiak csoportját jutalmazták. A főurak ekkor összeesküdtek Zsigmond ellen és 1401-ben elfogták Zsigmondot, éppen akkor, amikor Lajos-Bátka Armiában tartózkodott, hogy TimurLenk seregeinek Ankara elleni felvonulását elősegítse. A pillanatnyilag győztes főúri csoport ekkor Hedvighez és a Habsburgokhoz fordult a trón betöltése érdekében, mivel Zsigmondot meneszteni akarták. Kimenekítése megakadályozására Siklós várába vitették. Ebben az időben a török szultán 1402-ben csatát vesztett Timur-lenk mongol hadaitól, Zsigmond fogsága miatt nem tudott felvonulni a Sárkányos Társaság szövetsége szerint a törökök ellen. A szultán a mongolok fogságába került, de Zsigmond nem tudta a pártoskodó főurak miatt a délen uralomra került török haderőt megsemmisíteni. A német származású főurak egyáltalán nem törődtek Magyarország érdekeivel, s így nem támadtak a törökökre. Ekkor Lajos Bátka hirtelen hazajött és új Ligát kötött Garai-Cillei csoportjával, mivel Kis-Károly főúri csoportja még a törökkel is szövetséget kötött Magyarország királynője, Mária ellen. Zsigmond a széthúzás miatt 1389-ben csatát vesztett Rigómező térségében a törökökkel szemben. Ekkor Zsigmond keresztes hadjáratot hirdetett a törökök ellen, de a mainzi érsekség ellene volt Magyarország megerősödésének és csak kevesen gyűltek össze. 1396-ban a döntő ütközetet Nikápolynál elvesztették, mivel a németek lemond1084 tak a törökök terjeszkedésének megakadályozásáról. A nápolyi párt ekkor fellázadt és Zsigmond csak Garaiék csoportjával tudta megmenteni koronáját. A németek csoportja ekkor fogságba ejtette Zsigmondot és Jagelló vagy Habsburg királyt akart. Lajos-Bátka hiába győzött az ankarai csatában, mert az ország erejét a nápolyi pártok felszámolására kellett fordítaniuk, amiket fel is számoltak. A pápaság ekkor Lászlót akarta a püspöki karral uralomra segíteni. Zsigmond csoportja ekkor megerősödött és a püspöki kar nyugatra futott. Ezért 1404-ben kihirdették a nemzeti egyház létesítését, amely a pápától teljesen független lett volna. Ez Lajos-Bátka utolsó diadala volt.

Zsigmond megtiltotta a pápai adók és tizedek beszedését és letiltotta a pápa által illetéktelenül érseki és püspöki székekbe ültetett klérus jövedelmeit. Lajos-Bátka a rendeletek bevezetőjének magyarázataként az ország tudtára adta, hogy milyen módon zsarolják a mainzi érsekség és a pápaság ügynökei révén az ország lakosait súlyos egyházi fenyítésekkel, kiközösítésekkel, kiátkozással és az egyházi adók végrehajtásával. Felrótta a mainzi érsekség beavatottjainak, hogy a pápai székek felhatalmazásából illetéktelenül beleavatkoztak az ország belügyeibe. Királyi koronánkat másra akarják átruházni, ezért meg kell tagadni a pápai székek rendelkezéseit és ezt az ország védelme érdekében minden helyen és a templomokban is ki kell hirdetni! A rendelkezést megszegő papokat és püspököket a király elfogatta és helyükre magyar származású egyházi embereket ültetett. Az egyházi birtokok jövedelmének nagyrészét magának tartotta meg és nem engedte az ország területéről a többit sem kivinni. Főkegyúri jogait a kostanzi zsinattal is elismertette, ahol kihirdették: „A zsinat tekintélye a pápáé felett áll!" Ekkor a már 64 éves agg Lajos-Bátka budavári Kancelláriájában az alábbiakat rótta le a Sárkányos Társaság Arvisurájában: - Az 1414-ik évi kostanzi zsinattal a Sárkányos Társaság egyik célja sikerült, mert felszabadultunk a pápaság és a mainzi érsekség befolyása alól. Lam herceg utódainak felhívására Zsigmond és Kancelláriája kezdett a városok gazdasági erejére támaszkodni. Ezért 1405-ben a városok és mezővárosok küldöttségét megbeszélésre hívta össze. Ezen a megbeszélésen orvosolta panaszaikat és egységesítette a kereskedelmi mértékrendszereket. Intézkedett a vámkérdésről és az iparosok megsegítésére és az ipar fejlesztésére sok hasznos intézkedést tett. Elrendelte, hogy keletről és nyugatról magyar, avar, kun és szászokkal kevert 24 Hun Törzsszövetségi iparosokat telepítsenek be az országba, hogy a törökök elleni küzdelmet majd fel tudjuk venni. Örömmel várjuk ebből a célból az idegen-ajkú iparosokat is. Budavár és Kurszánvár mintájára minden városban egységes Jogkönyvet kell felfektetni. El kell rendelni minden városban a fémiparosok: harangöntők, sarkantyúsok, lakatosok, tűcsinálók, vasöntők, szerszámkészítők és kovácsok mestersé gének szétválasztását. Kurszánvári építőmunkások önálló szakmánként állítsák fel a csoportjaikat: kőművesek, ácsok, kőfaragók, téglavetők, téglaégetők és útkövezőknek mesterházaira. Ugyanúgy a bőrkészítők, papucskészítők, bocskorosok és csizmadiák, cipőkészítők is külön csoportokat alkossanak, a szövő-fonó-szabó iparosok egyes ágazataival együtt. Ezen a budavári tárgyaláson Zsigmond és Lajos-Bátka figyelemmel volt a kereskedelem fejlesztésére is. A határszéli városok: Zágráb, Szombathely, Sopron, Pozsony, Nagyszombat, Kassa, Bártfa, Brassó és kedvenc városa, Temesvár tőle nyerték árumegállapító jogukat, amely szerint a külfóldi kereskedők csak a határig hozhatták az áruikat, de az ország belseje felé csak a magyar városok kereskedőinek közvetítésével mehettek. Ez a polgárság megerősödését hozta magával. Ez az intézkedés azonban már akkor is hiábavaló volt, mert a kereskedők célja eddig is az volt, hogy a rendel 1085 kezések áthágásával szerezzenek maguk részére minél magasabb hasznot. Ezért Lajos-Bátka keleti tapasztalata alapján felállították a vámőrségeket a fontosabb útvonalak mentén. E célból legalkalmasabbak voltak a besenyő-szász-örmény-mórikun ifjú, katonaviselt korú kereskedők. Megszüntették a kereskedelmi ügynökök hálózatát. Ezen a tárgyaláson megszervezték a hadsereget is. Az eddigi gyakorlat szerint a hadsereg zömét a királyi vármegyék katonáskodó népei adták. Róbert Károly alatt a királyi haderő helyére a főúri bandériumok léptek. Utána a főúri és főpapi seregek, a katonai szolgálatra kötelezett jobbágyok seregéből és zsoldoskatonák tömegeiből állott a hadsereg zöme. A király és királyné csapatain kívül a nádor, a vajdák, a bánok és az ispánok is kötelesek voltak a főurak magánhadseregével együtt katonaságot kiállítani. A kisbirtokos rétegek azonban nem tudták a katonáskodás terheit sokáig viselni, ezért zsoldot kaptak, vagy pedig a jobbágyaikat fokozatosan szolgálatra tudták besorozni. Róbert Károly után Nagy Lajos is minden módon igyekezett a kisbirtokosok segítéségre sietni és a külfóldi zsoldoskatonák mellett igyekezett a kisnemeseknek zsoldot fizetni. Erre szolgált a kilencedtörvény, amely a katonaság fizetését adta. A gyakori háborúskodás miatt Nagy Lajos és Zsigmond is elzálogosította a királyi birtokokat, s így a 20%-os királyi birtok már 6%-ra csökkent. A nagybirtokok azonban már 60%-ra nőttek az ország területéből, viszont a középréteg, akikre a királyok támaszkodtak, állományban változatlanok maradtak. A ligák harca a királyi birtokok zálogba adását eredményezte. A főurak kölcsönt adtak a királynak, s fedezetül újabb birtokokat kaptak. Karizira halála után, 1380-tól a bánságokban sok birtokot elzálogosítottak a Királyi Kancellária által és ezek a zálogosítások mindinkább folytatódtak. A bányákból származó jövedelmeket, a pénzverések jövedelmét, a harmincadvámokat és a városok adószedését is elzálogosították. Sok helyen kikényszerítették a kapuadó és katonaállítási kötelezettség megszünteté sét. Ebből azonban a parasztságnak semmi haszna sem volt. A nagybirtokosoknak Zsigmond a bányák jövedelmét is elzálogosította, így ezek nagy hatalomra tettek szert. Az Árpád-házi Szibián Jánkok családjából Demők lett a köznemesek és harcos-jobbágyok parancsnoka. Tagja lett a Sárkányos Társaságnak. Nem helyeselte Zsigmond pénzrontási és zálogosító törekvéseit abból a célból, hogy elnyerje a Nyugat-római Császárságot. Ugyanis Zsigmond nyugati mintára elrendelte 1397-ben, hogy minden 25 telek után az ország jobbágyainak egy lovas katonát kellett kiállítani, ami ellen Szibián Demők tiltakozott. Demők és Lajos-Bátka, még mindig fenntartotta a kapcsolatot a Kubiláj-féle Sárkányos Társasággal, akik az egyesült mongol-örmény hadakkal akadályozták a törökök

előretörését. Zsigmond, hogy a zsoldos-had erejét megnövelje, eleinte 30 telek után követelte az egy zsoldos katona kiállítását, de ezt a Sárkányos Társaság leszavazta. Ekkor Zsigmond a 12 főúri tagsá got 24 tagúra felemelte és német-cseh-osztrák urakat is belevont a Sárkányos Társaságba, ezzel a Lajos-Bátka és Demők vezette magyar többséget megszüntette. Így 1408-ban a magyar irányítás megszűnt. Zsigmond a Sárkányos Társaság székhelyét áthelyezte Bécsbe. 1413-ban Szibián Demők tiltakozása ellenére Magyarország kormányzását 21 Sárkányos Társaságbeli főúrra bízta, míg Bécsben a 3 főúrral megindították a harcot a római-német császárság címért. Ezért ezen kisebbségi 3 fős baráti körével Nyugaton újabb Sárkányos Társaságot szervezett céljainak érdekében. Lajos-Bátka és Szibián Demők, a szabadok parancsnoka 1414-ben részt vett a konstanzai zsinaton. A megüresedett püspöki székeket magyar főurakkal töltették be 1086 és ezzel a hazai Sárkányos Társaság megerősödött. Lajos-Bátka ekkor rosszul lett és testvéreivel, Kállay László gyermekeivel Hunyadvárra ment magát gyógyíttatni. Szibián Demők vitézsége és házassága révén elnyerte a Hunyadi vitézi nevet, és a Zsigmond vezette, valamint a Lajos-Bátka irányította Sárkányos Társaság jóindulatát is kiérdemelte. A 21 főúr előtt megesküdött, hogy maga, utódai és rokonsága részére kötelezővé teszi, hogy az országot a törökökkel és a németekkel szemben megvédi. Amikor 1415-ben Lajos-Bátka meghalt, Szibián-Hunyadi Demők megesküdött, hogy Detre-Ubul küldetését valóra váltja és rege-monda világunkat széles körben a szabadok között terjeszti és mint a köznép parancsnoka, a harcos jobbágyokat hazafias szellemben fogja nevelni. Szibián Demők Lajos-Bátka halála után az ifjú Kállay László vezetésével elküldte Kambalukba a 313-ik Arvisurát Detre-Ubul küldetéséről, hogy onnan azt a beavatottak az Élet-Kegyhelyére továbbítsák. A küldöttség tudott róla, hogy Szibián Demők Temesvárnál 1416-ban elesett. Kambalukban és Ordoszban, a beavatottak székhelyén ígéretet kaptak arra vonatkozóan, hogy Szibián Demők, a szabadok parancsnoka vezetésével - aki Zsigmond királytól egész rokonságával együtt a Hunyadi előnevet kapta - legyenek a keleti Sár I kányos Társaság harcosai és soha ne szakadjanak el Ordosztól. Az ordoszi besenyő központból 12 besenyő és kun ifjú kísérte el Szibián-Hunyadi Demők küldöttségét, akik Szakszinban és Jászvásáron telepedtek meg. Ez a csoport gyakran lovagolt be Kolozsvárra és Hunyadvárra, ahonnan továbbították a híreket Ordoszba. Kállay János felesége, Nagita lett a hírvivő. A Sárkányos Társaság Zsigmond mesterkedése miatt több ágra szakadt. Zsigmond minden pénzt arra áldozott, hogy elnyerje a római és német-római császár címét. Ezért Dunántúl és Avaria beavatottjai elszakadtak a Sárkányos Társaság igazi céljától és Zsigmond elgondolása szerint több irányzat alakult ki. Nagita mindezeket jelentette Ordoszban. I A Hunyadiak közül az ifjú Hunyadi János Óm-jellel született és beavatottként megszervezte a keleti Sárkányos Társaságot. Amíg Zsigmond király irányította a magyar hadakat a törökökkel szemben, gyakran vesztették el a csatát. Amikor az ifjú Hunyadi János lett a délvidéki határőrség parancsnoka, Szibián Demők és rokonsága mind az ifjú Hunyadi János mellé állt. Hatalmas vagyonával és lelkes seregével sikeresen vette fel a harcot a törökök ellen. A jászvásári kun és a szakszini besenyő különítmények csak jó híreket közöltek Ordosz beavatott központjával. A nyugati Zsigmond-féle Sárkányos Társaság magánérdekek intézményévé vált és a célokat tekintve több részre szakadt. A Hunyadiak vezette Sárkányos Társaság Zsigmond különc magatartása és főként a háborús veszteségek miatt elszakadt a nyugatiak széttagolódott Sárkányos Társaságától és minden erejével a haza védelmén volt. Zsigmond a Cilleiekkel és a Garaiak , kal osztozott a nyugati Sárkányos Társaság vezetésében, mely Társaság olyan erős lett, hogy három pápát is elűzött a trónról és egy negyediket választott meg. Hozzájárultak Husz János megégetéséhez is. A lázongások Magyarországra is átterjedtek. Ekkor Zsigmond a lázongások miatt összefogott a pápasággal. A Sárkányosok egy része a parasztokkal együtt Moldvába menekült. Hunyadi János parasztjai élén zsoldosvezér lett, utána szörényi bán, majd erdélyi vajda és temesi főispán. Hősiességével ő lett az ország leghatalmasabb főura és vállalta a török elleni hadsereg élén a fővezérséget. Ő vette át Detre-Ubul küldetését. 1087 Hej rege rejtem 321. Arvisura A Sárkányos Társaság aranysarkantyús rend vitézei Keszi, Vály, Gál és Toktai után Nagita aranyasszony rovása Kr. u. 1422-1457. (5462-5497. m.t.é.) Nagita aranyasszony 1422-ben érkezett haza, amikor a törökök Temesközt, Erdélyt feldúlták és Brassót felégették. Zsigmond király mindezekkel nem sokat törődött, mivel ő Nagy Lajos leányának, Mária királynőnek csak társuralkodója volt. Hiába támogatta a pápa Nápolyi Lászlót, a meggyilkolt Kis-Károly fiát,

akik még a törökkel is szövetkeztek Magyarország királyságáért, viszont Zsigmondot tüstént támogatta Velence, hogy Dalmáciát megszerezze. Mindezekből a török húzta a hasznot, mert meghódította Bulgáriát. A rigómezei csatában megdöntötte az önálló Szerbiát, s így a hűbéressé vált Szerbiával együtt már Magyarországot veszélyeztette. Zsigmond 1389 után keresztes-hadjáratot hirdetett a török ellen a kereskedelmi utak megszerzése érdekében, de ez a támadó hajárat 1396ban a nikápolyi csatában vereséggel végződött. Zsigmond a lovagjaival együtt csak nehezen menekült meg és Bizáncból vergődött haza, ezért a vereségért a nyugati hatalmak lemondtak a törökök elleni harcról. Nápolyi László pártja ekkor Nagy Lajos második leányának férjét kérte fel Magyarország trónjára és azt Jagelló Ulászló rögtön el is fogadta. Zsigmond ekkor a Sárkányos-Társaság Garai csoportjához fordult, akik a koronáját megmentették. Ekkor pénzszerzés végett a király birtokainak nagy részét a főuraknak elzálogosította, akik ligákba tömörülve kiépítették a tartományúri rendszerüket. Zsigmond már megkoronázásakor egyezséget kötött, hogy a Liga tagjait nem fogja elhagyni, s ezért a főurak a szerződés értelmében fegyverrel is kényszeríthetik a királyt a szerződés megtartására. Ekkor a király a nápolyi és többi pártok ellen fordult és birtokaikat elkobozva a híveinek birtokokat adományozott. Főuraink viszont attól tartottak, hogy Róbert Károlyhoz hasonlóan egyenként győzi le majd őket, ezért 1401-ben elfogták és Visegrád, majd Siklós várába csukták. Timur-Lenk mongol hadvezetősége ekkor nekünk is segítséget nyújtva vereséget mért a török szultánra, aki 1402-ben Ankaránál fogságba esett. Főuraink viszont nem voltak hajlandók a török ellen fordulni, hanem egyéni érdekeik miatt Zsigmonddal kezdtek alkudozni. A Garai-Cillei csoport megegyezett a királlyal. Mária halála után a király Cillei egyik leányát vette el feleségül, míg az ifjú Garai a másikat, s így Zsigmond minden erejét a nápolyiak ellen fordította. A pápa azonban utasítást adott az esztergomi és kalocsai érseknek, valamint a veszprémi, erdélyi, egri és váradi püspököknek, hogy Nápolyi Lászlót egy kiküldött bíboros segítségével trónra tegyék. Ilyen viszonyok mellett a mongol hadvezetőség hiába segített a törökök ellen. Zsigmond király rábízta a Garaiakra az országot. Ő maga csak arra törekedett, hogy a Magyarországból elhurcolt katonakötelesek tömegeivel a római királyi címet, majd a római-német császári rangot elérje. Ez 1410-ben, majd végleg 1433-ban sikerült. Birodalma területén kibővítette a Sárkányos Társaságot és titkos aranysarkantyús katonai rendet alapított vitézei számára, akiket birtokokkal jutalmazott. Ennek alapja a 24 báróból 1408-ban megalakult társaság volt. Mindehhez azonban sok pénz kellett a zsoldra és a háborúk okozta pusztításokra. Gazdag főurainak kezdte a királyi birtokokat elzálogosítani. Ezen összeg lassan 50 000 arany forintra rúgott. Így a királyi birtok lassan 5%-ra csökkent, míg a főuraké 56%1088 bgs ra emelkedett. Katonaszerzés végett kivetette a telek utáni katona állítást. 25 jobbágy telek után kellett 1 katonát kiállítani. Ez mind a legszegényebb paraszt rétegeket sújtotta. Mindehhez az szolgáltatott jogot, hogy 1414-ben a konstanzi zsinaton elnökölt, ahol a kelyhesek révén megszüntette ugyan az egyházszakadást, de a három egymással vetélkedő pápát letette a trónusáról és a negyediket választatta meg. Bántatlanságot biztosított a vallásalapító Husz Jánosnak, utána pedig hitlevelét felrúgva az egyháziakkal együtt engedélyt adott Husz János megégetéséhez. Ahelyett, hogy a török ellen fordult volna, a cseh királyi korona megszerzéséhez látott és a huszita mozgalmat vérbe fojtotta. A magyar parasztfiúkból elhurcolt telek-katonaság azonban mindezekből csak a parasztság kizsákmányolását látta. Leánya Habsburg Albert herceghez ment nőül, hogy Ausztria felől a nyugalmát biztosítsa, ő pedig minden erejével a huszitákat üldözte. Ekkor Keszi beavatott, mint gömörvári telek-katona a Sárkányosok keleti részének megbízásából Zsigmond király seregében szolgált és szolgálatának jutalmául aranysarkantyús vitézként Keszi községben egytelkes birtokot kapott a gömörvári királyi birtokból. Ez a Keszi aztán rovásokban tudatta Szakszinnal és Magyarkával, hogy az üldözött huszita parasztok Magyarország felé áramlottak és magukkal hozták az elnyomott parasztok elégedetlenségét. Ekkor halt meg 1414-ben LajosBátka, akinek Szibián Demők letette az esküt, hogy az elnyomott parasztság és kézművesek védelmét a kezébe veszi, mert a nemességnek a pusztaszeri vérszerződést és az ezeket szentesítő Aranybullát szigorúan be kell tartani. Szakszinban Szibián Demőköt kinevezték az uruki-mani keresztények püspökének, aki Zsigmond Kancelláriájának is nagy szolgálatot tett, mivel a törökök és mongol hadvezérek terveiről mindig tájékoztatta. Értékes szolgálataiért az egész Szibián nemzetséget Hunyadi előnévvel tüntette ki és Hunyadvár a birtokukba jutott. Szibián Demők felesküdött, hogy a harcos jobbágy réteget hazafias szellemben fogja nevelni. A kézműves tárkányokból leszerelésük után várépítőket szervezett, mert a törökök zaklatásaitól mindig tartani lehetett. Ugyanis a husziták hatására sokan elhagyták a vasművelő helyeket, mert nyugaton és keleten a vasgyártó kézműveseket jobb elbánásban részesítették. Zsigmondnak minden igyekezete arra irányult, hogy a Római-német Császárságot a maga részére biztosítsa. Igy nemcsak a paraszti, hanem a kézművesek társadalmát is elszegényítette. Szibián-Hunyadi Demőknek nagy érdeme volt, hogy a főurak és főpapok által törölt Aranybulla pontokat az uruki-mani bibliának záradékából a Keleti-SárkányosTársaság tudomására hozta. Ezek a papság által törölt részek Lam herceg rovásai alapján a következők voltak:

27.) Erdőispánságok a termőfóldeket kötelesek kialakítani és a veteráni családok határvédelmét irányítani. Bányagondnokok, tizedesek a hadi és fóldművelési eszközöket szabadságuk fejében kötelesek készíteni. Részükre a szabad költözködés biztosíttassék! 28.) Meg kell szüntetni az izmaelita, zsidó, vendégfőúri és az egyházi személyek által a pénzszerzés céljából való rabszolgakereskedelmet! 29.) Parasztokkal való bánásmód a pusztaszeri szerződés értelmében legyen megértő, mert minden jólét az ő munkájukból ered! 30.) Tárkányok, kereskedők kamarái a kézműveseknek szerződéses szabadságot biztosítanak, mivel nélkülük a csatában megjelenni nem lehet. Vándor kézművesek tanulását az Erdőispánságok támogassák! Ha ezen lényeges pontokat törölték is az illetékes főurak és főpapok az Aranybul 1089 lából, de a 31-ik pontot már meghagyták kegyúri jogként, hogy az Aranybulla be nem tartása esetében még a királyokkal is fegyverrel szembeszállhatnak. A főúri sanyargatások miatt már IV Béla alatt is sok kézműves csatlakozott a győztes mongol sereghez és annak tárkányi részlegét megerősítve még Kínát is meghódították és most Uruk birodalmát kezdik meghódítani. Sokan viszont a husziták felvilágosítására nyugat felé vándoroltak kézműves legényként a katona fogdosások elől. Ilyen katonai szolgálat elől menekítette ki Szibián-Hunyadi Demők Kiss Miskát, aki Galambócon és Nándorfehérvárnál várépítkezés címén kőfaragóként dolgozott, majd amikor Zsigmond katonafogói Garai seregébe akarták besorozni, a székely Erdőispánságba vitte magával. Ez a kőfaragó, mivel Szibián családja a rovásokra megtanította, sok épületen és templomon rovásokat végzett, hogy nevét és munkáját az utókor számára emlékezetessé tegye. Mivel azonban Galambócnál sok szerb és bosnyák is dolgozott, a sok KIS nevű kőfaragó között Miskát Misknyának kezdték csúfolni, amely név aztán rajta maradt. Keszi gyakran járt Kambalukban és Homoródka aranyasszony egyik oktatása alapján 1270-ben az egyik uruki-mani biblia zárólapon belül azt találta: - Kubiláj birodalmában a Széki-hun folyó mellett épült Parajd-Paiping-PeicsingKambaluk városrészekben zendülés tört ki, amelyet Oszmán török beavatott robbantott ki. Ekkor Kubiláj büntető sereget küldött az Ágnes nembéli Baján személyében, akinek mongol bűnkereső csapatai a törökök egy részét felkoncolták. Baján ordoszi katonái azonban Oszmánt a hadvezér elé vitték, aki a 24 Hun Törzsszövetség sok ezer éves törvényei alapján a tengerparti Nagyvíz síkságáról Oszmán törzsét futni enged te és aranypajcás menlevelet adott, hogy az egyesült Hun-folyók torkolatától a Zsuán törzsig lakó oszmánok a zendülésben nem vettek részt és az ő parancsára kötelesek a nyugati Nagyvízig vándorolni és ebben az igyekezetükben senki ne háborgassa őket. Uticéljuk a 30-ik medvetoros évben megalapított Eturia és Tuz-fóld elfoglalása, a Hét törzs birodalmának feltámasztása. Ennek az aranypajcás menlevélnek értelmében a nagy mongolok vezette Égi-Birodalomban a 240 család áttelepítését a mongol postajárat útvonalán nem akadályozta meg senki, sőt a 240 család 1280 fő tagját élelmezésben segítették, amelyet az Ágnesnembéli Bajánnak hadsereg ellátó hivatala kiegyenlített. Az Oszmán nevű beavatott szóbeli fogadalmat tett, hogy minden elsőszülött fiút a leszármazottai közül Oszmánnak fognak nevezni mindaddig, amíg a nyugati Nagyvíz partjára nem érnek. Az agg Oszmán fia, II. Oszmán a fiának, III. Oszmán ifjúsági nagyvezírnek vezetésével foglalták el a szeldzsukoktól Szöjütöt téli szállás gyanánt a Baktat-mongolok segítségével. A következő nyáron 1326-ban meghódították a görögszeldzsuk lakosú Brusszát és nyomban jelentették az Égi-Birodalom vezetőségének, hogy elérték a napnyugati Nagyvizet és azt birtokukba vették. Mivel a görögökkel emberségesen bántak, sőt a 24 Hun Törzsszövetség régi nyelvét beszélő szeldzsukokat sem sanyargatták, a hosszú út alatt megedződött lovasokat a görögök gyakran segítségül hívták. Így a Bizánci Birodalom a szerbek ellen hívta Oszmánt segítségül és győztek. Ankara 30-ik medvetoros évbeni településén szívós lovasságot és elszánt gyalogságot képeztek ki. Az etruszk hajóhaddal partraszálltak a Bizánci Császárságban és a nagy földrengésben elpusztult Gallipoli vidékét megszállták. Héttörzsbeli kézművesek tömegeivel felépítették Gallipolit és a háborúskodó törzseknek inindig segítséget adva a Balkán hegység alatti részeket hatalmukba kerítették, majd a görögök fővárosát, Konstantinápolyt körülzárták. A mongolok vezette új Égi-Birodalomban palotaforradalmak jelezték, hogy a Ku 1090 biláj-Baján irányzat megváltozott. Az ordoszi beavatottak intézményei azonban mégis ahhoz tartották magukat: nekik minden háborúskodáson felül kell emelkedni. Ezért a törökök vezette új török és szeldzsuk szultánság ügyeibe nem avatkoztak bele. Ellenben a magyarok keleti Sárkányos-Társaság beavatottjaival fenntartották belső kapcsolataikat. Keszi beavatott gyakran tette meg az utat aranypajcás megbízatásával Kambaluk és Hunyadvár között, majd később az Ordosz Beavatott Központtal lépett Hunyadi János apja, Szibián Demők érintkezésbe. Ordosznak az volt az álláspontja, hogy a magyarok a törökökkel lépjenek szövetségbe, mert így a nyugatiak terjeszkedési vágyait meg tudják előzni. Amíg Zsigmond, Mária királyné

társuralkodója Nápolyi László kiskorú fiával, Kis Károllyal vívott hatalmi harcot, addig a törökök szövetséget kötöttek a pápa által is támogatott Kis Károllyal, mint Árpád-házi leszármazottal, aki célul tűzte ki Magyarország és Nápoly egy kézben való egyesítését. Ezt Velence ellenezte és Zsigmondot támogatta, amely segítség fejében velencei gyarmatként meg akarta szerezni a dalmát városokat. A pápaság és Velence részéről indított hatalmi vetélkedőből az új török szultánság húzott hasznot, mert közben meghódította Nagy Lajos egykori birodalmából Bulgáriát. Az 1389-ben a rigómezei csatában a törökök legyőzték Zsigmondot és meghódították az egykori Szerbiát, ami a törökök hűbéres állama lett. Ekkor a törökök közvetlen szomszédságába kerültek Magyarországgal, mivel meghódították a Havasalfóldet. Gyakran betörtek magyar területekre és azokat feldúlták. Ekkor Zsigmond a nyugat-európai uralkodókhoz fordult, hogy a Balkán és Szentfóld felé keresztes hadjáratot kell indítani a kereskedelmi utak felszabadítása érdekében. Megfelelő hadsereg gyűlt egybe és támadó hadjárattal megindult a törökök kiverése. Kis sikerek után betörtek a törökök által elfoglalt területekre, azonban a törökök minden erőt mozgósítottak és Zsigmond csatája 1396-ban Nikápolynál vereséggel végződött. Lovagjai fogságba estek, maga Zsigmond is hajón menekült Konstantinápolyba, ahonnan hajón jött Velencébe. Erre a szövetséges nyugati államok lemondtak a törökök ellen viselt háborúról. Az olasz városok megalkudtak élénk kereskedelmük érdekében a törökökkel. A szultán hatalma ezáltal megnőtt. A nápolyi párt fellázadt Zsigmond ellen és Hedvig férje, Ulászló, mint az Árpádház északi ágának tagja, bejelentette igényét a magyarok trónjára. Zsigmond ekkor a Garai-Cillei csoport Sárkányos-Társaság nyugati alakulatához fordult segítségül, hogy a koronáját megmentse. A nikápolyi vesztes csata után Keszi Ordoszba ment segítségért. Magyarországon ekkor a nagybirtokosok torzsalkodtak ligákat alakítva ahelyett, hogy minden erővel a törökök ellen fordultak volna. Keszi küldetése eredményeként Tamerlán, azaz Timur-Lenk a törökök ellen fordulva megjelent a Van-tónál. Ugyanis Oszmán, mielőtt magához ragadta volna a hatalmat, meggyilkoltatta fiú testvéreit, míg a leánytestvé rei az Altájba menekültek előle. Az Altáj türkjei megerősödtek Tamerlán seregében és bosszút akartak állni Oszmánék utódain, ezért a Nagytanácsban örömmel fogadták Keszi segítségkérését és ezen az oldalon segítségükre siettek Magyarországnak. Tamerlán (Timur-Lenk) csapatai 1402-ben győztek az Ankara melletti csatában és Bajazid szultán seregét szétverték. Bajazidot elfogatták, a kasszukkal oroszlánnak való vasketrecet gyártottak és a fogoly Bajazid szultánt ebben a vasketrecben Szamarkandba vitték. Fiai 11 évig marakodtak a hatalomért, vég`ül csupán az egyik fia maradt meg hatalmon, mert a többit selyem fonállal a hódító török párt megfojtotta. Amíg a hódító párt rendet teremtett, Edirne városalapító birodalmában Keszi sorra járta a magyar főúri hatalmasságokat és a török terjeszkedés ellen megszervezte a Sárkányos 1091 Társaságot. Sajnos, tevékenysége elbukott Zsigmond király elfordulása miatt Magyarországtól, aki Nagy Lajos király leányának, Mária királynőnek halála után nyuga~ felé fordult. Ekkor a torzsalkodó főurak elfogták a királyt, aki a Garai-Cillei csopor~ segítségével szabadult meg a fogságából. Hálából Cillei leányát Zsigmond elvette feleségül. Hiába szorította Tamerlán ankarai segítséggel a törököket két tűz közé, mer~ a főpapok és főurak ekkor a pápaság utasítására Nápolyi Lászlót akarták a trónra, de Zsigmond hívei győztek. Zsigmond a keleti Sárkányos-Társaságot meghallgatta ugyan. de válaszadás nélkül Bécsbe ment a 24 báróból álló híveivel. A pápaság ellen fordult. A főpapság elszökött az országból az összeesküvés miatt. Zsigmond 1404-ben válaszul a pápának megtiltotta, hogy a tudta nélkül pápai bullát, ítéletet, rendeletet vagy bármilyen intézkedést Magyarországon kihirdessen és tudta nélkül főpapokat kinevezzen. Megtiltotta a pápai adók és anyagi illetménye szedését. Legelső teendője az volt, hogy lefoglalta az illetéktelen főpapi jövedelmeket, amiket a pápa által kinevezett főpapok szedtek. Zsigmond minden gondja csak Ausztria és a Római Császárság megszerzése felé irányult. Keszinek a jelentését a keleti Sárkányosok javaslatával elhallgatta és semmi kedvet sem mutatott arra, hogy még egyszer a törökökkel hadra keljen. Keszit Siklóson Zsigmond hívei megmérgezték. Az ifjú Vály és Gál beavatott elmenekült. Kagotáj fősámán, az öreg korára tanfejedelemmé lett, uruki-mani, majd kereszténnyé vált püspök igen érdekes előadás-sorozatot tartott az Élet-Kegyhelyén a beavatottaknak: - Földünk kimelegedése kapcsán az északi és déli jégkucsmák megolvadásakor a hatalmas víztömegemelkedés és a gyakori éghajlat-változások következtében, a nagy fóldrengések és a tűzhányók működése következtében elsüllyedt a Kaltes-asszony Földjével kapcsolatban álló Ataisz szigetvilága Éa és Mu fóldjeivel. Beavatottjaink ezt előre tudatták Armogur fejedelemségével. A fejedelemfiak hatalmas gyarmatbirodalmakat létesítettek. Az Anyahita egyisten hívők Uruk népével a Ráten és Tigris folyók mellett telepedtek le. A 24 Hun Törzsszövetség pedig az Encs folyótól a kettős Hunfolyók torkolatáig. Az indijó törzsek az Indus folyó síkságán; míg a saka-szkíták Parszi-földön és a Pamír-hegység alján; Kuszkó-népe a síksági kanakokkal és a hegyi indijó törzsek az újonnan felfedezett Kuszkó-földjén; a síksági kun népek a magára hagyottakkal és Suva a déli szigetvilágban; az agabák pedig a Kitaj Nagyföld tengerpartján telepedtek meg. A beavatottak székhelye Nippurból először Karnakba menekült, majd a pusztai fekete-fejűek elől a Beavatott Központot a szkíták Ordosz sámán-székhelyre menekítették. Felbukkant Buddha beavatott vallásalapító, aki hitte népével a lélekvándorlást, míg csak a Nirvána, a végső és tökéletes megsemmisítés

gondolatához nem vezet az Égiek hatalma. Buddha otthagyta családját, kisfiát és szerzetesként egész Indiát a maga hitére megtérítette. A tehenet szent állatként tisztelték és nem ették meg a te jet adó Istenek-ajándékát. Mikor Buddha tanai Ordoszig értek, a Beavatott Központot Buda fősámán az Ordosztól lovagolható síkságon át a Duna mellé irányította és Budavár székhellyel új sámánközpontot alapított. A lényeg az volt, hogy az Égiek közvetítik tudásukat a pateszik, sámánok és papok által. A legmagasabb fokú beavatott a Nazír volt, aki Ordoszban nyerte el az Égiek legfelsőbb kiképzését. Születésének 29-ik évében Uruk városában megalapította a szeretet vallását, amelyik lényegében megegyezett az Arvisura-Anyahita által hirdetett Egyisten hittel. Ez Úr, Él és Van városában terjedt el a szumir korszakban Úristen, Élisten, Vanisten hitében a beavatottak legbelsőbb csoportjainál. Az Egyisten hit lé 1092 nyege, hogy az egy igaz Isten küzd a Sátánnal. Vagyis az Égi világosság a sötétség fölött diadalmaskodik. Ezt vallotta Mani püspök is, aki a legmagasabb fokú beavatottnak, a keresztre feszített Jézusnak a hitvallását követte, vagyis az Égiektől származó szeretet vallását. Ezen szeretet-vallást a beavatottak központjában magukévá tették. Buda, mint uruki-mani beavatott fejedelem kiépíttette Budavár alsó, középső és felső világát és az Úristen, Élisten és Vanisten beavatottjait Budavár alagút-rendszerébe telepítette. Ezen beavatott intézmény azt vallotta, hogy az egyisten hit emberfeletti világ, az ősök igazi Isten világa. Maga Nazír, akit hároméves működése után a zsidók vezetői mint lázadót keresztre feszítettek, lényegében az Úr városában szüle tett Ábrahám Úristen-hitét követte. Hetevarett templomában nevelkedve az Élisten eszméjének is hatalmába került, majd Karnakban és Ordoszban beavatott tanulmányokat végzett. Annak ellenére, hogy a hármas Istent hívő, az akkor Egyiptomban levő zsidó szektákat otthagyva Egyisten hívőként már 12 éves korában legyőzte a jeruzsálemi templomban a tévelygőket, mégis, magas kiképzése után, nem nézve három- éves működésének csodálatos tanításait, 33 éves korában a zsidó vezetés a római helytartótól kérte a keresztre feszítését. Tanai azonban elterjedtek és tanítványai megalapították a keresztény vallást, amelyik aztán a Római Birodalomban hódító vallássá változott. A 29-ben megalapított uruki gyülekezetben azonban megmaradt az érdek nélküli szeretet vallása. Ez a hunok hódító harcában elbukott, mivel Buda nem akarta az erőszakos terjesztést, ezért az öccse, Atilla engedett vezérei akaratának és Budát meggyilkolták. Amikor az eldöntetlenül végződött catalaunumi csata után Atilla Éciusz római hadvezérrel Rómánál le akart számolni, és Honória császárlányt második feleségének akarta megszerezni, azok előle elmenekültek. Atillának be kellett érnie a germán Krimhildával, akinek küldöttsége a nászéjszakáján a győztes hadvezért megmérgezte. Utána fiai összevesztek Buda fiával Aladárral, mert Aladárnak kellett volna lenni a fővezérnek. Oldöklő csatájukban egymás seregeit majdnem elpusztították. Nagynénjük, Deédes aranyasszony azonban közbelépett és a Nagytanácson úgy döntöttek, hogy nyugat helyett inkább az Indus völgye felé fognak terjeszkedni. Aladár és Atilla nagyobb fiai ekkor elvonultak, csak Csaba királyfi maradt meg a Jászsíkságon Dunna fejedelemasszony birodalmában. I. Ilona fejedelemasszony a kalandozó népek tengerében szövetséget kötött Rómával és az uruki-mani kereszténység papjainak döntése alapján elismerte a római pápa vezetését. Így egyik hatalommal sem került összeütközésbe. II. Ilona ifjú fejedelem házasságot kötött Bajánnal, a segítségül érkező Avar Törzsszövetség uralkodójával és 300 évre az uruki-mani fejedelmi családjuk átvette a Jászsíkságon a hatalmat. Az érdeknélküli szeretet vallása azonban ellentétbe került a hódító római katolikus egyház akkori vezetőivel és Nagy Károly az Avar Birodalmat szétrobbantotta. Mivel az első visszavonulás után Aladár Él város szabir többségű Élisten hívei közé került, áttért Él város hitére. Utódai örömmel fogadták a Van-tó környéki Vanisten hívőket és velük egyesültek. Amikor pedig 190ben Káma beavatott fejedelemfi megérkezett Van városából a beavatott uruki-mani keresztényekkel, a fejedelmi család áttért az uruki-mani hitre, mert ez az érdeknélküli szeretet vallása volt, akik nem térítettek erőszakosan. Ez a hit Szogdiában és Ujgurföldön államvallás lett. Ekkor hosszan kutatták a régi szogd rovásokat, amelyekből kitűnt, hogy a Buda és Atilla korabeli elvándorlás igazi oka az volt, hogy 30 éven keresztül minden tavasszal megmozdult a föld a HangunHoanghó völgyében és a hun törzsek egynegyede elpusztult a földrengésben. A másik ok is komoly volt, mert a buddhizmus erősen ter 1093 jedt. A hun törzsek nem akarták elismerni a tehenet szent állatnak és a tiltakozás ellenére megették. Emiatt háborúskodások keletkeztek, ezért a 24 Hun Törzsszövetség a Beavatott Központtal útba indult. A gyakori rokonlátogatások jelentéseiből tudtak arról, hogy a Jászsíkság a leginkább földrengésmentes rész, ahová szívesen mentek a kalandozásra küldött ifjak és az emberhiányt mindig pótolták. Az avarok 300 éves uralma után Pannonfóld idegen gyarmattá változott, de a Jász-síkság keleti részén az avar-palóc-székelykabar törzsek Kassa-Szeged-Kolozsvár változó székhellyel közel 100 évig fenntartották hatalmukat és senkivel nem háborúskodtak. Majd az erőszakos hittérítéssel járó hódítások miatt a 181-ben megalakult Magyar Törzsszövetséghez ~ fordultak segítségért. Álmos tanfejedelem a Tenisur vonalán 20 év alatt kiképezte a harmadik honfoglalás vezetőrétegét és a 894-ik és 895-ik, bőven termő évben elhatá rozták, hogy nyelvrokonaik kérését teljesítve bevonulnak a Jász-síkságra.

Kagotáj, az új uruki püspök a rovósámánok feljegyzéseit figyelembe véve azt tanította: - Amíg a 24 Hun Törzsszövetség 433-as honfoglalásakor a nagy fóldrengések és a buddhizmus elől való kitérés volt az igazi ok, addig Baján honfoglalásakor a kazárok vezette szövetségnek a zsidózó vezetők vérengzései és a fóldrengések voltak a kiváltó fő okok. A Magyar Törzsszövetség Kazár Birodalomból való kiválásában a mohamedánizmus terjeszkedése, a határőrizeti harcok sikertelensége és a nagy emberirtás adta meg az okot arra, hogy a Kazár Birodalomból kiválva az avar menekültekkel együtt szervezzék meg a Magyar Törzsszövetség honfoglalását. Az ujgurfóldi és Van-tói uruki-mani keresztények gazdag vezetői nem akarták felvenni az iszlám hitét és a magyarság vezetőrétegével összeházasodtak. Mivel az Élisten és a Vanisten hívei az Úristen követőivel az uruki-mani keresztény hitben egyesültek, nem szívesen követték az iszlámot, mivel Mohamed az Arabfélszigeti, meleg éghajlati viszonyok miatt egészségi okokból megtiltotta a sertéshús és bor fogyasztását. Nem akarták az erőszakos iszlám hittérítést követni, hanem minden kincsüket és értéküket először csak Magyarka egyisten hitű városba, majd a Tenisur vonalára menekítették. Itt részt vettek Almos 20 éves tanfejedelmi oktatásán és az Álmos-ház-Lebéd-ház társfejedelemség keretében végrehajtották a harmadik nagy honfoglalást. Az Élet-Kegyhelye visszatért Budavárra, míg az Álmos-ház Székesfehérváron, a Lebéd-ház Lebédváron építette ki a központját. Az összekötő kapocs Magyarkával Jászvásár volt, hogy a szavárd-magyarok bármikor segítéségre jöhessenek a Magyar Törzsszövetségnek. Lebédvár Kevevárán keresztül BaskírMagyarországgal vette fel az érintkezést. A magyarkai iszlám elleni harcokban Farkas fejedelemfi Únőkével mongol fóldre távozott az iszlám üldözése elől és ott megalapította az Égi-Birodalom uralkodóházát. Utódaiból kiemelkedett Temüdzsin, aki Csingisz-kán révén lett hódító uralkodó, akinek Kubiláj nevű utódja lett az új Égi-Birodalom császára, aki még a Magyar Királyságot is gyakran megsegítette a nyugati hódító törekvésekkel szemben. Oszmán beavatott 1270-ben, mint beavatott uralkodóházi fejedelemfi 240 családdal és 1,280 főnyi felnőtt törzsszövetségi harcossal elindult, hogy az Égi-Birodalomból Élisten Het birodalmában új uralkodóházat alapítson. A szeldzsuk birodalomban szívesen fogadták, amit úgy háláltak meg, hogy az ajándékba kapott Szöjütben felvették az iszlám hitet és az uralkodóházakkal összeházasodtak. Az etruszk és aháj maradványok örömmel csatlakoztak hozzájuk a kasszukkal együtt, s rövidesen az új hittel felvértezve a DunaSzáva vonalánál termettek. Beavatottjaik révén tudomására hozták a Keleti Sárkányos-Társaság Szibián-De1094 mők részének, hogy hozzájuk hasonlóan az iszlám keretén belül végrehajthatják a 24 Hun Törzsszövetség célját, a Nyugat meghódítását. Ebben nagy segítségükre van az a körülmény, hogy az Altáj törökök törzsei is csatlakoztak az Oszmánok vezette Birodalomhoz. Attól nem kell tartaniuk, hogy disznót csak titokban ehetnek a hidegebb hegyek között és a bort sem ihatják, mert ez csak az alárendelt iszlám hívőkre vonatkozik. Egyébként vallási dolgokban nem okoznak nehézséget, és a mongolok vezette Égi-Birodalom segítségnyújtását nem fogják megakadályozni. Minden magyarországi lakos nyugodtan gyakorolhatja az uruki-mani, vagy római és bizánci görög katolikus hitét, mert az Istenek az emberek agyából pattantak ki. Anyahita elgondolása az Életfáról, vagyis az emberek agya és gondolkodása körüli vitában az volt, hogy az Életfát minden növényi és állati étkek táplálják. Az ősi On, azaz a vademberek Napistene sugaraival jobban melegíti a nagy természetet, ezért ott nagyobbak a földrengések és aktívabbak a természet erői. Kevesebb és zsírtalan eledel is elegendő a létfenntartáshoz. A szent Urál hegyen felüli részeken az emberek víz helyett részben ihatják a tengeri és földi állatok zsírját, mert a hideg miatt szükségük van rá. Az emberevők az őserdőkben, vagy az eljegesedett vidékeken a legyőzöttek agyvelejét kiszívták, hogy azok bölcsessége az ő agyukba mehessen és könnyebben győzhessenek a természettel szembeni harcukban. Váj és Gál rovósámánok Kagotáj tanítása nyomán megértették, hogy a mongolok vezette Égi-Birodalom miért állt azon kinajok mellé, akik a vallási szokások szerint a tehenek és disznók megevését nem tartották bűnös, istenek elleni cselekedeteknek. Az Égi eredetű Anyahita azt tanította: „Soha nem bűn az, ami a szájon bemegy,,hanem inkább az, ami a rosszakaratú emberek száján kijön!" Mivel az ősi Úristen, Elisten és Vanisten egyisten hívők is ezt hirdették annak idején, az utána következő uruki, majd a későbbiekben a Mani által megreformált uruki-mani keresztény hívek is ezt vallották. Amikor Lam herceg leszármazottainak a kézműves része csatlakozott KubilájUngiánka világhódító törekvéseihez, tárkányaikkal együtt csatlakoztak BajánMingán hódító seregéhez, azon törvénybe iktatott ígéret alapján, hogy a mongolok Egi-Birodalma Magyarország népeit minden veszélyben meg fogja segíteni. Nagy segítség volt Magyarországnak a dicsőséges ankarai csata, amikor 1402-ben Tamerlán szétverte a török szultán seregét és Magyarország hadviseléséhez jó helyzetet teremtett. Sajnos ezt Zsigmond nem használta ki, sőt a Sárkányos Társaság szövetségét is megbontotta. Tamerlán tanácsát elvetette és a Római-német Császárság trónjára törekedett. Lam herceg utódainak a helyére újabb nyugati kézműveseket hozatott be az országba, mivel II. András védelmi elképzelését helyeselte annyiban, hogy a szászok és a svábok vasasaival fogja megvédeni a keletről lehetséges támadások ellen az országait. Pedig jó alkalom lett volna a törökök kiűzésére a Bulgáriát környező országokból, mert a szultán fiai 1402-1413 között egymás ellen háborúskodtak. Ezen háborúskodás alatt sok cigány lepte el a Balkán hegység környékét. A hozzánk menekült kisebb csoportokat Zsigmond király Sárkányos-Társasága nyugaton örömmel fogadta, abból a szempontból, hogy ezek is hozzájárulnak az ország védelméhez. De a cigányok nagy többsége azért jött az országba, hogy ne harcoljon.

Kagotáj tanfejedelem tanításának a másik érdekessége az volt, hogy a melegebb égövek alatt az emberek ha lerész`egednek a kumisztól, vagy a bortól, könnyen betegekké válnak. Tehát Mohamed tanítása Uruk és a Nimród birodalmában helyes volt, annak ellenére, hogy a vezír rétegek a háremekben titokban részegítő italokat ittak. Az iszlám híveitől a bor vagy kumisz ivás eltiltása helyes volt, mert ez csak a vezető rétegek meggazdagodását okozta. Az uruki-mani, gregoriánus, paulinus és más ke 1095

resztény egyházakban pedig a borivás nem volt már tiltott dolog, mivel híveik északabbra, a hidegebb éghajlaton éltek. Tervbe vették, hogy a betegségek megakadályozására csak a papok ihassanak Krisztus véréből, de ünnepeik alkalmával minden hívőnek engedélyezték a borivást. Az északabbra lakó mongolbirodalmi részeken a kumisz ivása volt nagy szokásban. Sokan a mézes ser ivására szoktak rá, amelyet Mohamed hívőinek vezetői szintén eltiltottak a hívőiktől. Szerintük a lerészegedés öl, butít és romlásba dönt, de ők titokban mégis gyakran lerészegedtek. Ilyen szellemi áramlatok mellett küldte el a Beavatott Központ Keszi halála után Vály és Gál sámánokat, hogy kézműves csapataikkal segítsenek Szibián-Demők utódainak Magyarország védelmi vonalát kiépíteni. Irányító központjuk Hunyadvár volt. A Keleti Sárkányos-Társaság Zsigmond királyt 1401-ben elfogta és felhívta a figyelmét arra, hogy a török ellen kellene vezetni a magyar és osztrák birodalmi csapatait az iszlám hódításának megelőzésére. Ezt Zsigmond szorongatott helyzetében megígérte, de aztán az ígérgetéseiből semmit sem tartott be. Ebben másként is ~megakadályozta volna a nápolyi párt, aminek tagjai a hazaáruló főpapok: az esztergomi és kalocsai érsek, a veszprémi, az erdélyi, az egri és váradi püspökök, a volt nádor és az ország bíró, a határispánsági vajdák, akik a pápa által támogatott Nápolyi Lászlót akarták a magyar trónra ültetni. Az ígérgetések után Zsigmond 1404-ben a pápaság ellen ment. , A Magyarországon kialakult elgondolásokkal semmit sem törődött, sőt már 1408-ban a keletiekkel szemben felállította a Nyugati Sárkányos-Társaságot, s ezek segítségével 1410-ben elérte a római császári és királyi címet a pápák változtatásával. A magyar városok és mezővárosok küldöttségének tanácskozásán a Keleti Sárkányos-Társaság újból emlékezetébe hozta a törökök elleni küzdelmet, de ő csak apostoli királyi jogaival törődött, amellyel megtiltotta, hogy a királyi hozzájárulás nélkül a pápai bullát fel sem olvashatták, a pápa rendelete, ítélete és intézkedése az ő megkerülésével érvénytelen volt. Fenntartotta a főpapok kinevezésének jogát. Megnyirbálta a pápai adók és illetmények beszedését. Lefoglalta a pápa és a főpapok jövedelmeit. A Keleti Sárkányos-Társaságnak elárulta, hogy az Aranybulla titkos záradékaként elrendelték, hogy az Árpád-háznak kelet és dél felé fel kell venni a 24 Hun Törzsszövetség népeivel a kapcsolatot. Midőn III. Béla elrendelte fejedelmi ifjak küldését a Karakórum-Bugátban folyó képzésre, minden ötös fogat azonos fejedelmi ágak ifjúságából válogatta ki a tagjait. 1205-ben Üröm vitéz a Csák-nembéli Masa vitézt jelölte ki az ötös fogat vezetőjének, aki a Lam-nembéliekkel összeházasodott déli Csák-hadat jelölte ki ezen feladatra: Csetnek, Oskó, Bellény, Szibián és Szörény vitézek részvételével. Masa vitéz és társai a Barancsi, Macsói, Kucsói, Sói és a Szörényi határőr bánságokban teljesítettek szolgálatot Nándorfehérvár központtal. Masa volt a délvidék parancsnoka, aki több nyelven beszélt. Karakórumi kiképzésük után visszamentek állomáshelyeikre, de a Kancellária parancsára gyakran teljesítettek futárszolgálatot. Masa lett az új konstantinápolyi követ, aki Szibián Jankkal együtt 1217-ben megszervezte a II. Endre király által vezetett keresztes-hadjáratot azzal a titkos céllal, hogy a bizánci trónt megszerezze. Sajnos egyik célját sem sikerült elérni. A megerősödött nagybirtokosok ellen a Királyi Kancelláriában a Párizsban és Karakórumban kiképzett Pósa Pál megalkot2a az Aranybullát. Ebben részt vettek a Lam-nembéliek mellett a Csák és Pósa-nembéliek is, akik a főurak és nemesség ellenére is felvettek olyan pontokat, amelyek a parasztságot és a kézműveseket pártolták. A főpapság és a főne messég ezt soha nem ismerte el és a náluk lévő példányokból törölte ezen pontokat.

A király a Csák nembéli Szibiánt igen népes családjával együtt Délvidék örökös 1096 nándorfehérvári bánjának nevezte ki. Ennek a Csák-nembéli hadnak a tatárjárás alkalmából semmi hátránya nem támadt, mivel az aranypajcájával megvédelmezte a délvidéket. Unokája, Szibián Jánk részt vett Kubiláj temetésén és sokáig követ volt Kambalukban IV László uralkodása alatt, majd 1321. augusztus 20-án Szemtimur herceg a Sárkányos-Társaság lovagjává ütötte és díszes kardját neki adományozta. Az Árpád-házi Megyer törzs névadása szerint 1275. december 9-én született, Jánk napján, és magas kitüntetése után, 1325. december 29-én halt meg Nándorfehérváron. Fia ekkor már szörényi bán volt, aki Fajsz napján született 1309. január 3-án és 1352. december 30-án halt meg. Ő mentette meg Károly Róbert királyt, amikor Basarab fogságából Basarab győzelme után annak leányával, Jolantával megszökött. Szibián Fajsznak és Jolantának 1330-tól minden évben született 1-1 gyermeke. Róbert Károly minden esetben vállalta a keresztapaságot. Igy a Szibián végvári vitézek nagyon elszaporodtak. Első fia Szibián Rajk, aki 1330. december 19-én született, lett apja utódja. Mint Nándorfehérvár parancsnoka, elvette feleségül Kun László leányági leszármazottját, a nagykun Harka Aranyost, akinek 1362. november 21-én született fia, Szibián Demők szörényi bán lett, míg leányai közül Erzsébet Bebek Miklóshoz ment feleségül, de a második gyermekének születésénél meghalt. Kívánsága az volt, hogy Dobsináról a holttestét Szörényvárra vigyék cinóber ércből készült koporsóban. A többi leánytestvérei a Szibiánok 5 bánságába mentek nőül, míg fiú testvérei közül a vitézi nemességet szerzett Hunyadi Demők fiai az apjuk előnevét örökölték. Hunyadi Vajk 1406. december 29-én született, míg Hunyadi Jánk 1408. december 9-én, Hunyadi Rajk pedig 1409. december 19-én. Erre mondta Zsigmond király, hogy Szibián Demők, attól való félelmében, nehogy kipusztuljon a családja, minden tavaszi hadjárat előtt 1-1 gyermeket kért az Égiektől. Hunyadi Demőkné, született Bebek Piroska pedig Hunyadváron hősiesen nevelte 15 gyermekét, amíg férje a végvári vitézekkel védte a törökök ellen hazánkat. A főpapság azonban sehogy nem volt megnyugodva abban, hogy az Árpádházi névadó szerint, uruki-mani módon keresztelte meg fiait. Ezért Zsigmond Hunyadi Demők fiát, az udvari vitézt, Hunyadi Vajkot Hunyadi Jánossá kereszteltette át budavári kápolnájában. Zsigmond udvarának legszebb udvarhölgyét, Szilágyi Erzsébetet adta a királynő Hunyadi Jánoshoz feleségül, 1430 pünkösd napján. Ennek a házasságnak révén a Délvidéken jó kapcsolatokhoz jutott. Katonának nevelték a folytonos háborúskodások alatt. Zsigmond király és a többi főúr kíséretében járt Csehországban és Itáliában. Lovagi oktatáson megismerkedett a seregszervezés és hadviselés magyarországi formáival. Nagyúri udvarok után a királyi udvar kíséretébe került. Mivel Zsigmond a rigómezei és nikápolyi vesztes csatája után nem kívánt a törökök ellen hadrakelni, ezért toborzó tisztként Hunyadi Jánost küldte a Délvidék bánságaiba, ahol eleinte kis zsoldos seregével sikeresen harcolt az előre nyomuló szultáni seregek ellen. Győzelmei hatására több birtok mellett elnyerte a szörényi bánság vezetését. Mint a Keleti Sárkányos-Társaság vezetője, apja halála után I. Ulászló oldalán lengyel segítséggel harcolt az Albert halálát követő trónharcokban. Hunyadi János vezetésével a csapatok leverték a Habsburg-párti, Garai-Botos-féle nagyurak hadait. Ezen újabb győzelmét újabb birtokokkal jutalmazta a király és három tisztséget kapott: Erdélyi vajda lett Vajdahunyad székhellyel, majd temesi ispánná és nándorfehérvári főkapitánnyá válas~tották Ujlaki Miklóssal közösen. Hunyadi János e tisztségek keretében szervezte meg a Délvidék védelmét a szultáni haderő ellen. Korszerű, képzett sereget gyűjtött. Fő erejét a csehországi útjáról hozott huszita harcosok és a Lam birodalombeli kézművesek alkották, akik a husziták harcmodorát teljesen átvették. 1097 Kalandozó törökök hirtelen rajta ütöttek Hunyadi János kíséretén és a Maros völgyében a szentimrei csatában 1442 március havában vereséget szenvedett. A Sárkányos-Társaság révén újabb népfelkelést hirdetett és rövidesen utolérte a kalandozó törököket, és Gyulafehérvár közelében legyőzte őket. Ez újabb erőt adott Hunyadinak és ősszel a jalonicai csatában szétszórta a szultán Erdély és Moldva, valamint a Havasalföld meghódítására küldött erős seregét. Győzelmei újabb fordulatot hoztak az ellentámadás indítására. Hunyadi 1443 nyarán megszervezte az újabb népfelkelést és ősszel megindult a híressé vált hosszú hadjáratára, ami hivatott lett volna a régi társországokat, Nagy Lajos volt birodalmát a törököktől leigázott népek támogatásával az iszlám igája alól felszabadítani. Egészen a Balkán hegységig üldözte az ellenséget és győzelme révén a szultánt igen kedvező békekötésre kényszerítette. 1444-ben egész nyáron folytak Szegeden a tárgyalások, mivel a törököket Timur ideje óta nem érte olyan veszteség, mint a Szófia felszabadításával végződő téli hadjárat. Murád szultánnak még soha nem halt meg annyi katonája, mint Hunyadival szemben. Megerősödött a balkáni népek törökellenes frontja, Szerbia, Bosznia és Kastriota György vezetésével az albán nép hősi harca. Mivel Murád szultán a kelet-törökországi lázadással volt elfoglalva, követei útján 10 évi békét ajánlott Ulászlónak, igen előnyös feltételek mellett. A szerződést 1444 július havában kötötték meg Murád szultán követei. Hunyadi megbeszélései azt jelezték, hogy Murád szultán, aki tudott feljegyzéseik szerint a 24 Hun Törzsszövetség létezéséről, a vallási dolgok mellőzésével szövetséget ajánlott fel a győztes hadvezérnek, amelyben biztosította Magyarország felvirágoztatását. Egyik indító oka az volt Hunyadi és Kerká követ megbeszélésének, hogy a törökök sok olyan gályát fogtak el, amelyikben igen sok magyar származású gályarab volt, akik a nyugat-magyarországi főurak és főpapok haragjának voltak kitéve, akik hitvány

pénzért eladták a jobbágyaikat az itáliai és velencei gályákra, már apró vétségekért is. A békét a király írta alá és még Hunyadinak sem kérte ki a véleményét. Ez a békekötés a pápaságot, Velencét és nyugati államokat arra ösztönözte, hogy a görögkeleti népeket Rómához csatolja, továbbá, hogy átgondolják, hogy a balkáni piacok megszerzése milyen előnyökkel járna Nyugat-Európa szempontjából. Az volt a tervük, hogy a görögök, albánok, magyarok, szerbek és bolgárok csak harcoljanak, míg ők nyugaton nyugodtan élhetnek. Toktai tanfejedelem rovásai szerint, amikor Szemtimur herceg a Csák-nembéli Szibián Jánkot aranysarkantyús vitézi lovaggá ütötte, egyben megbízta, hogy a Sárkányos-Társaság lovagjaként a neki adott díszes karddal minden évben az arra érdemes vitézeket az Aranysarkantyús Rend vitézeivé avathatja. Ettől az időtől kezdve minden év augusztus havában, annak a 20. napján újabb aranysarkantyús vitézeket kellett avatniuk Szemtimur herceg kardjával. Így 1321. augusztus 20-ától a végvári vitézek állományában ezen nap a Sárkányos-Társaság aranysarkantyúsrend vitézeinek az avatási napja lett. Tehát a Csák-nembéli Szibián volt a Sárkányos-Társaság lovagja és ezen rangot az utódai örökölték. Ennek a rendnek megalapítója Kubiláj volt és Szemtimur herceg aranypajcával ellátott rendelkezése szerint Szibián Jánk utódai a lovaggá ütést gyakorolhatták. Azonban Szibián Fajsznak 1330-ban, Szibián Rajknak 1350-ben, Szibián Demőknek pedig 1380-ban lrellett részt vennie a lovaggá ütésben, de akkor Demők már aranypajcás felhatalmazást kapott, hogy az arra érdemes vitézt Kolozsváron is lovaggá ütheti. Így történhetett meg, hogy Harka Aranyost kambaluki szokás szerint 1360-ban lo1098 ~ s. N .-.~ >. _ ~ ~~S r ~' -. . -. r•-W vaggá ütötték, míg Szibián Rajknak a fia, Szibián Demők a legnagyobb leányát, Erzsébetet 1400-ban ütötte lovaggá, akinek utódai Lam birodalmában terjedtek el. Mivel Szibián Demők Hunyadvárát kapta vitézségéért Zsigmond királytól ajándékba, a Szibián család felvette a Hunyadi nemesi előnevet. 1426-ban Hunyadi Vajkot, 1428-ban Hunyadi Jankot, majd 1430-ban Hunyadi Rajk nevű fiait ütötte Kolozsváron lovagokká, míg legvitézebb katonáit az Aranysarkantyús-Rend vitézeivé. Hunyadi Jank amikor Harkai Piroskát elvette feleségül, a nagy Harkai-had kívánságára felvette a Hunyadi János nevet. 23 éves korában, mint macsói bán a törökök elleni harcban hősi halált halt. Hunyadi Vajk már apródként részt vett az 1420-1421-es török háborúban, amikor a török Erdélyt feldúlta és Brassót felégette. Kezdetben, 1428-ban elszenvedte a galambóci vereséget és azóta folyton hadban állott a törökökkel. Mindig oda küldte a haza, ahol nagy volt a veszély. 1432-ben Nagyszebennél és Brassónál harcolt. 1434ben a lipani ütközetben vett részt. 1439-ben Szendrő elesténél is részt vett a harcokban. Ekkor lett szörényi bán. 1441-ben, öccse halála után felvette a Hunyadi János nevet. I. Ulászló is részt vett Budán a Jánosnak való megkeresztelésén. Ekkor lett erdélyi vajda és temesi főispán, és róla nevezték el Hunyadvárt Vajdahunyadnak. Az aranysarkantyú nem lóirányító eszköz, hanem aranypajcás kitüntetés volt. Szibián Demők 1404-ben Zsigmondot saját kérelmére a Sárkányos-Társaság tagjává avatta, aki ezzel kapcsolatban megtiltotta, hogy hozzájárulása nélkül rendeletet, ítéletet vagy pápai bullát kihirdessenek, s főpapokat csak ő nevezhetett ki. Pápai adók, illetmények beszedését megtiltotta és a pápa által kinevezett főpapok egyházi jövedelmeit lefoglalta. Kihirdette, hogy a pápai ügynökök zsarolják, kiközösítik és kiátkozással, végrehajtással a lakosságot leszegényítik. Ezen cselekedetük az Isten előtt visszatetsző dolog és ellenük meg kell tagadni az engedelmességet. Elrendelte ennek a kihirdetését. Főkegyúri jogait a konstanzai zsinattal elismertette, mert mint római király 1410től azon dolgozott, hogy az egyházi zsinat tekintélye minden papi rendelkezések és pápai bullák fölött álljon. Hiába iktatták törvénybe, a pusztaszeri szerződésbe és az Aranybulla 29-ik pontjába, hogy „Parasztokkal való bánásmód a pusztaszeri szerződés értelmében legyen megértő, mert minden jólét az ő munkájukból ered!". Ezt a főurak és főpapok a nemességgel együtt törölték az Aranybulla pontjai közül. A szabad költözködést részükre megtiltották és a szökött jobbágyokat gályaraboknak eladták. Mindenki pénzt akart a jobbágytól, katona adó, kapu adó és katonaállítási kötelezettség címén. 1397-ben elrendelték, hogy minden 25 telek után a földesurak kötelesek egy katonát kiállítani. Amikor 1433-ban Zsigmond császárrá koronáztatta magát, engedett a parasztság jogos panaszának és 1435-ben már csak 33 jobbágytelek után kellett egy lovaskatona minden költségét fedezni. Bántatlanságot biztosító hitlevelet adott Husz Jánosnak, majd ígéretét megszegve hozzájárult, hogy a csehek tüzes máglyán megégessék. Zsigmond mégis összefogott a pápaság intézményével és a német rendekkel a husziták nemzeti mozgalmával szemben. A parasztság mindenütt rokonszenvezett a huszitákkal és a parasztseregek győzedelmesen harcoltak az elnyomók ellen mindaddig, amíg a belső árulók a nemességgel és a gazdag polgársággal engedélyezték a husziták kelyhes irányzatát a szabad vallásgyakorlásban, akik elismerték Zsigmondot királyuknak. Az árulás után a parasztság mozgalma nem semmisült meg, hanem Ma-

gyarországra is átterjedt. Az egyházellenes huszita parasztmozgalom gyorsan elterjedt hazánkban. A pápa Marchiai Jakabot 1436-ban a délmagyarországi részekre küldte, • 1099 ahol régen a bogumil tanok leginkább elterjedtek. Ez a kegyetlen inkvizítor az eretnek parasztokat megkínoztatta, máglyára vetette és még, a halottakat is kiásatta a sírjukból, hogy meggyalázza őket. Az üldözések elől sokan Moldvába menekültek, a görögkeleti vajdaságba. Marchai Jakab pápai inkvizítor jelentette, hogy az eretnekek nem ismerik el a pápa főhatóságát, nem tisztelik a szenteket és az ereklyéket, semmit sem ajándékoznak az oltárra. Ellene vannak a dézsmáknak és a római egyházat a sátán zsinagógájának vallják. Ebből kiderült, hogy a huszitizmus hitét képviselik. A déli bánságokban az inkvizíciónak sikerült a parasztmozgalmakat vérbe fojtani, Erdélyben, ahol a szabad költözködés jogát megszüntették és a tized fizetését még a románoktól is pénzben követelték, az elkeseredett parasztok már 1393-ban ellene szegültek a váradi püspöknek. A főpapság kapzsisága 1327-ben Déva környékén felkelést robbantott ki Kardos János vezetésével, mert kiközösítették a tizedet nem fizető parasztokat. A Nyírségben egy Márton nevű paraszt indította el a felkelést, a nemesség azonban leverte és a lázadókat kivégezte. Erdélyben Alparéten gyülekeztek a parasztok és sérelmeik orvoslására Csáki László vajdához küldték el követeiket, aki a küldöttséget lefejeztette. 1437-ben a parasztság összefogott a kisnemesekkel és nagy győzelmet arattak. Egyezséget kötöttek a kolozsmonostori káptalan előtt az urukimani leszármazottak. Az egyezmény hírül adta, hogy a felkelt parasztok közkegyelemben részesülnek és évenként Bábolna hegyén a nemesek és parasztok megvizsgálják az egyezmény betartását. A tized körüli jogtalanságokat és a fóldesúri kilencedeket eltörölték. Az elkobzásokkal szemben kimondták, hogy a katonaság piaci áron köteles az élelmiszereket megvásárolni. A püspökök azonban a kolozsmonostori egyezményt a nemesekkel együtt nem ismerték el, mert az eretnekekkel az egyezmény semmis. Az egytelkes nemeseknek adómentességet biztosítottak és a jobbágyok ellen megkötötték a kápolnai-uniót. A felkelt paraszthadak ellen a nemesség azonban vereséget szenvedett. Október 6-án megkötötték a második kolozsmonostori egyezményt. Az egyezmény betartását a királyra bízták, aki a szabad költözködést visszaállította. Vezéreik: Budai Nagy Antal, Kolosvári János kézműves és társaik voltak. A nemesség azonban nem nyugodott bele ebbe és megtámadták a parasztokat, akik elfoglalták Kolozsvárt és Nagyenyedet, de a megfogyatkozott paraszt seregek Kolozsvár és Kolozsmonostor között vereséget szenvedtek. Budai Nagy Antal a csatában elesett. Holttestét a nemesek feldarabolták, de egyes paraszti felkelők még 1439-ben is harcoltak. Vezetőiket, amennyiben fogságba jutottak, a nemesek kivégezték. Nagy baj volt a parasztok hiszékenysége, hogy bíztak a megkötött egyezmények betartásában, míg a nemesség azt csak papírrongynak tekintette. A parasztság öntudata azonban megnövekedett és sokan jelentkeztek Hunyadi János seregébe a törökök elleni harcra. Ezen öldöklő harc Horváthországtól kezdve a Jajcai, Szreberneki, Macsói, Nándorfehérvári, Keve és Krassó megyéken át a megkisebbedett Szörényvári bánságig napnap után folyt. Ezen 7 bánság területén nagyon sok vitéz vérzett el. Jajca, Babolc, Maglaj, Só, Telecsák, Macsó, Ub, Keve, Haram, Orsova és Szörényvár végvárak a nándorfehérvári főkapitány irányításával védték a tíz bánsági tiszt vezetésével az ország déli határát. Mivel a Szibián-féle rokon~ságnak igen sok tagja elpusztult, Zsigmond a javaikat örökös hiányában Hunyadi Jánosnak ajándékozta. Galambóc 1428-ban, Szendrő 1439-ben elesett. Bosznia, Ráma és Rácország a Havasalfólddel együtt a Török-Birodalom fennhatósága alá került. A kolozsmonostori egyezmények előtt 1437 őszén a 1100 nemességgel és a főpapsággal ellentétben a paraszt seregek tovább harcoltak 1439-ig, majd a karóbahúzás elől Hunyadi János végvári seregébe menekültek. Itt sokan a zsoldos seregben vezető helyeket harcoltak ki a huszita harcosokkal együtt, s így a végvári vitézek létszámhiánya megoldódott. Zsigmond uralkodása után veje, Habsburg Albert lett a király. Mivel Albert a cseh trón megszerzéséért harcolt, a főurak Zsigmond leányát, Erzsébetet játszották át uralkodónak, ezért Albert egyezkedni kezdett, mert a főurak azt akarták, hogy az uralkodó saját költségén védelmezze az országot. A nemesség csak legvégső esetben ment volna harcolni. Így esett el Szendrő is. Hiába jelent meg Albert a felmentő zsoldosokkal, vérhasban meghalt. Cillei és Garai csoportja ekkor Albert csecsemő fiát választotta meg királynak és a királyi koronát V László kiskirállyal III. Frigyesnek adták át. Főuraink nagyobb csoportja I. Ulászló lengyel királyt választotta meg királynak, aki férfias harcot vívott a krimi tatárokkal szövetkezett törökök ellen, mivel ő saját költségén hajlandó volt megvédeni a Lengyel-Magyar Szövetséget. Az új királynak azonban nemcsak a törökökkel, hanem a Habsburg ügynökökkel és az önző nagyurak szövetsége ellen is harcolnia kellett. Hunyadi János az ország erejének megszilárdításán dolgozott és a törökellenes párthoz csatlakozott a német irányzattal szemben, s minden erejével Ulászlót támogatta. Bátorságával és hadvezéri tehetségével hírnévre tett szert. Öccse és rokonsága halálával és a királyi adományokkal az ország leggazdagabb ura lett, mert hamarosan 28 vár, 57 város és többezer falu adózott neki az ország védelméért. A többi fóldesúr csak a jobbágyság ellen volt hajlandó harcolni. Hunyadi az Aranybullának és a pusztaszeri vérszerződésnek

az ismeretében a jobbágyság mellé állt, akik az üldözés elől beálltak végvári vitéznek. A főurak közül egyedül Hunyadi János vállalta a törökök elleni harcot. Hunyadi hatalmas birtokainak jövedelmét zsoldos seregének a felfegyverzésére fordította és a törököket ki akarta verni Európából. Életcélját a törökök elleni harcban látta. Ebben a tekintetben mások csak fecsegtek és szónokoltak, de harcolni nem akart senki. Hunyadi nemegyszer népfelkelést hirdetett. A főurak garázdálkodásai miatt a jobbágyok is mellé álltak, mivel a szegénység a törökök betöréseitől és a kegyetlen birtokosoktól is sokat szenvedett. A török hírszerzés jelentette a királyváltozást és Nándorfehérvár ellen fordult, de Hunyadi János csapatai mindenütt visszafordították a támadókat. Ekkor lett erdélyi vajda és temesi főispán. A nándorfehérvári vereség után Hunyadinak 1442-ben Erdélyből kellett kivernie a törököket. Mivel a mohamedánná lett krimitatárok támadásától is tartani kellett, Hunyadi Jánosnak volt bátorsága fegyverbe szólítani a székelyeket és az erdélyi városokat a nemrég leigázott parasztsággal együtt. Gyulafehérvár mellett a fogságból szabadult rabokkal együtt sikerült Mezid béget megvernie. A szultán ekkor egy bosszuló hadjáratot intézett a Havasalfóld és Erdély ellen. 75 000 főnyi sereget válogatott ki a szultáni katonaságból és Havasalfóldre tört. Hunyadi János nem várta meg, hogy Erdélyre támadjon, hanem átvonult a Kárpátok szorosain, tagolt hadrendben csapatának örökös mozgatásával átkarolta a janicsárok jobbszárnyát, amellyel a szultán seregét megingatta és a hátráló sereget legyőzte. A futásban menekülő török sereget a lakosság is üldözte. A csatatereken 40 000 török holttestét szedték össze a temetkezésnél.`Az eddig pökhendi török követ, aki mármár Nándorfehérvár átadását követelte, szégyenkezve hagyta el Szegedet. Mivel Hunyadi győzelme megingatta törökök verhetetlenségének hitét, Szerbia, Bosznia, Ráma és Bulgária népeiben is megerősödtek az ellenállás hívei. Mindenütt meggyengültek 1101 a törökbarát despoták. Hunyadi támadásra serkentette a királyt, akinek sikerült egyezséget kivívni V László táborában és a cseh Giskrával is 1 évre fegyverszünetet kötöttek. Hunyadi János 1443 nyarán nagy sereggel tört be Nagy Lajos egykori délvidéki birodalmába a lengyelek, románok, szerbek és bolgárok segítségével. Szerb és bolgár hazafiak ősz végére már Szófiát is felszabadították. Hunyadi úgy döntött, hogy a tél ellenére is folytatja a hadjáratot Drinápoly és Bizánc felszabadítására. Ezen elgondolás azon bukott el, hogy a kizsákmányolt szerb és bolgár parasztság magát sem tudta ellátni, és Hunyadi hadtáp-ellátása is ingadozott. Murád serege részben elpusztult a téli hadjáratban. Kastriota György albánjai a törökök ellen megindították a hősies harcukat. A téli hadjárat sikerei a bolgár, magyar, szerb és román nép harcát megerősítették. Velence és a pápaság belátta, hogy a kis népek összefogása megmentheti a balkáni kereskedelmi piacokat és a görögkeleti népek Rómához való csatolása könnyű lenne. Jobbnak látták azon tervet, hogy a kis népek harcoljanak és űzzék ki a török haderőt, míg Velence és a pápai hajóhad vállalja a Dardanellák elzárását, nehogy a szultán átszállítsa haderejét Hunyadi ellen. Szegeden a szultán követei I. Ulászlónak 10 évre való fegyverszünetet ajánlottak fel és 1444 júliusában létrejött a megegyezés. Ez a töröknek is és a kis népeknek is előnyös volt. A hosszú hadjárat és a megkötött béke lehetővé tette, hogy Hunyadi Keleti Sárkányos Társasága felkészüljön a győzelemre a népek összefogásával. Velence és a pápa azonban ebbe nem nyugodott bele, mert a bázeli zsinat közeled te szükségessé tette, hogy az egyház belső bajai, a pápai adóztatás és egyházi visszaélések felvetése, a pápai udvartartás korlátozása és a püspöki kinevezések joga, egy újabb keresztes-hadjárat tervének megindítása nehogy feledésbe menjenek. Ezért a hitetlenekkel kötött szerződést érvénytelennek minősítették és Cezarinit elküldték I. Ulászlóhoz, aki a békét megszegve 2 tömény lengyel-magyar-román legénységi állományú seregével a Balkánra nyomult. A török szultán veszélyeztetve látta eddigi hódításait, ezért kiegyezett ázsiai ellenfeleivel, és I. Ulászló, Szkander bég, a szerb király és Hunyadi ellen felvonult. Velencei és genovai hajók minden török katonát 1 aranyért szállítottak át hajóikon a pápai hajóhad szemeláttára. Várnánál meglepte I. Ulászló hármas seregét és 1444. november 10-én a balkáni keresztény seregre súlyos vereséget mért. Így a győzelmes téli hadjárat eredményei veszendőbe mentek és a törökök Európa déli partjainak meghó dítására készültek. A várnai csatában I. Ulászló is elesett, de Hunyadi megmenekült. Már csak V László trónkövetelő maradt hatalmon, akit III. Frigyes a koronával együtt Bécsben őrzött. A főúri csoport, híven a 7 vezér eszméjéhez 7 főkapitányt választott, akik közül csak Hunyadi és Giskra volt tehetséges katona, míg a többiek csak politizáltak. 1446-ra összehívták az országgyűlést, ahol a Habsburg-pártiak kisebbségben voltak. A középés kisbirtokos nemesség nyomására Hunyadit választották meg kormányzónak 7 évre, mivel a király még kiskorú volt. A Sárkányos Társaság 6 főúri és 6 középbirtokos tagja Hunyadi 12-es tanácsát megalkotva eldöntötte, hogy Hunyadi saját költségén köteles az országot megvéd~ni. Hunyadi vállalta a török kiűzését és zsoldos katonáival a harcot.

Hunyadi hiába ragaszkodott a tízéves szegedi békéhez, nyugati nyomásra csehekből, lengyelekből, magyarokból, németekből és románokból álló, 14 000 főnyi sereg gyülekezett, hogy Kastriota György albán vitézeivel egyesülve verjék ki a törököket a keresztény országokból. A törökök azonban fürge csapatmozdulatokkal az 1389-es 1102 rigómezei csata után most is Rigómezőnél kényszerítették csatára Hunyadi seregét. Hiába intette a kolozsvári Sárkányos Társaság tanácsa a kormányzót, hogy várja be , Toktai felmentő seregét, a nyugatiak nyomására Hunyadinak indulnia kellett, nehogy i a keletiek barátságával megrágalmazzák. 1448 nyarán több hetes előkészítés után 1 napig tartott a második rigómezei csata, ahol véres ütközetben a törökök győztek. Toktai felmentő seregét a szerzetesek megneszelték. Brankovics szerb despota a törökökkel szövetkezett, s elfogta Hunyadit. Azzal fenyegetőzött, hogy 100.000 forintot ' fizessen neki, különben kiszolgáltatja a törököknek. Ekkor Hunyadi a fiát küldte túszként a szerbek fejedelméhez, amíg a váltságdíjat össze nem szedte a birtokain. Mivel Toktai serege megérkezett, az ellene fordult főurak lehiggadtak, létrejött velük a megegyezés és a törökkel is megkötötte a fegyverszünetet. Toktai serege elégséges volt ahhoz, hogy Hunyadi Sárkányos-Társaságát hatalmon tartsa, de ahhoz, hogy a győztes török ellen fordulhasson, már nem volt az ereje elég. Toktai seregét a vég, várak megerősítésénél használta fel Hunyadi János. ; Amikor V László (1444-1457) névleg átvette a hatalmat, három országos főkapitányra bízta az uralmát: Ausztriában Cillei Henrik, Csehországban Podjebrád György, míg Magyarországon Hunyadi János kormányoztak. A nyugati beállítottságú főurak azonban Hunyadit el akarták a pénzügyekben számoltatni. Cillei felbujtására V László Hunyadit felrendelte Bécsbe a számadásra, Hunyadi azonban a kiújult harcok miatt a végvárakban maradt, mivel készült Konstantinápoly felszabadítására. Hunyadit elkeserítette, hogy Bécstől és Prágától segítséget remélve, a Toktai sereg kiegészítése után, amikor Bizánc császárságát akarta felszabadítani, Cillei, az ellensége, Bécsben fogságba akarja vettetni, ami nemcsak Hunyadinak, hanem a törököknek is tudomására jutott. Ezért 1453. május 29-én teljesen körülzárta Konstantinápolyt és csekély ellenállással elfoglalta. Ekkor Bizánc császársága megszűnt. Utána a török I Szerbia ellen indított újabb hadjáratot és 50 000 foglyot hurcolt el gályarabságra, amellyel a török-gályák ember-tartalékát felfrissítették. Azonban a gályák megépíté' se hosszabb ideig történt, majd II. Mohamed hadai Szendrő ellen fordultak. Hunya di Toktai harcosaival és a magyar seregekkel a támadókat visszaverte a határtól. Az i eddigi harcok folyamán először fordult elő, hogy 1 tömény sárkányos vitézt avattak ' Toktai katonáinál és a magyar egységeknél. Kállay János felesége, Nagita ekkor már nem látott, így Toktai tanfejedelem rovósámán képzős deákjai fejezték be a 321-ik Arvisurát, amelyik a Hunyadi János harcait keleti szemmel világítja meg. Szakszinból jelentették: II. Mohamed török szultán egyezségre jutott minden ellenségével, hogy nagy sereget szervezve Magyarországot a szerződéskötések megszegései miatt megtámadja és megsemmisítse. Ekkor Hunyadi mindezeket egy levélben jelentette V Lászlónak, aki , a török előrenyomulás érdekében a nyugati hatalmak elé tárta a törökök hódítási terveit, hogy a török haderőt legyőzhessék. Bécsújhelyen tárgyalt a német birodalmi gyűlés, azonban az országunk megsegíté sére katonai támogatást nem ígért senki. Minden német tartomány szószólója elmondott egy cikornyás szónoklatot és a magyaro.kat tanácsokkal látták el: „A vitézi magyar nép védje meg magát! A keresztényi magyarság ne kössön békét az ellenséggel! Védő bástyája legyen a kereszténységnek, nehogy a német birodalom vagy az istenfé lő Ausztria a törökök zsákmánya legyen!" ' Az egyébként német származású, de magyarosított nevű Vitéz János váradi püspök Hunyadi főkapitány megbízottja válaszolt a sok szép szónoklatra: 1103 „Magyarország a szép szavak mellett újból magára maradt a török elleni harcban. Ugyanaz a Cillei, aki ki akarta Hunyadit árulás és pénzharácsolás miatt végeztetni, most a családjával együtt a legnagyobb ellensége lett az új keresztes-háborúnak, pedig a török lassan már Ausztriát is fenyegeti hódítási vágyában. Sajnos a gazdag nyugati fejedelemségek nem hajlandók életet áldozni a kereszténység közös ügyéért!" Erről a velencei követek útján a pápaságon keresztül II. Mohamed is értesült. A nyugati hatalmak elutasítása következtében 1456 elején II. Mohamed mozgósította az elhurcolt bolgár, görög, szerb és román fiatalságból kiképzett janicsár seregét és a török lovasság-tüzérség élén felvonult Nándorfehérvár ellen. Hajóival a Fekete-tengeren és a meghódított Bulgária és Havasalföld közötti Duna alsó szakaszán át megközelítette a folyó felől Nándorfehérvárt. Ezt a kis várat Hunyadi sógora, a hős Szilágyi Mihály védte a

török ellen, közel 7 000 vitézével. Ditrói Csabát, Kállay Balázst, Dévai Mátyást, Harka Mizsét és Vajdaházi Nagy Mihályt azonnal Hunyadihoz küldte segítségért, aki Vajdahunyadon várakozott a Toktai tömény türelmetlen harcosaival, mivel a Toktai besenyők Kolozsváron át iparkodtak Szeged városába segítségül. Amíg Hunyadi a várkatonáival Kolozsvárról Vajdahunyadra érkezett, a Toktai tömény már elindultak Szegedre. Szörényvári hírszerzők jelentették, hogy 212 török gályát láttak Nándorfehérvár ellen vonulni 316 ágyúval és 156 000 harcossal. II. Mohamed parancsára a despota Brankovics családját is mozgósította a szerb gyalogsággal és július elsején megkezdték Nándorfehérvár bekerítését. A szárazföld és a víz felől körülzárt város védelmének helyzete szinte kétségbeejtő volt. Ezen rossz hírek hallatára Cillei Ulrik és V László a háborúban való részvétel helyett a zsoldosaival Bécsbe menekült. Szökése előtt azonban az országa védelmét Hunyadi Jánosra bízta. Ekkor már a Toktai besenyő tömény Szegedre érkezett. Hunyadi oly sok megaláztatás és börtönnel való fenyegetés után felriasztotta a Jászságot és a Kunságot, és életét, vagyonát nem kímélve szórta a pénzt, hogy az elnyomott parasztságot fegyverbe szólítsa. Mire Szegedre érkezett, már Pusztaszeren várta Hunyadi László, a fia a székely töménnyel, míg Szegeden a Toktai és a besenyő tömény táborozott. Kolosvári Demők megérkezett az erdélyi felkelőkkel. Hunyadi serege ekkor már 7 töményből állott. A várvédők is csatlakoztak a seregéhez. Hunyadi János Bácskát és a Temesi bánságot is felriasztotta. A Tisza két oldalán vonultak Nándorfehérvár felé. Mindenütt csajkások és bödönhajósok kísérték a seregét. Hunyadi László Pécsre lovagolt és Baranyát is felriasztotta, akik bödönhajókon és lóháton elindultak Nándorfehérvár irányába. II. Mohamed július 14-én hajnalban kezdte meg a végső harcot. A vár helyzete szinte reménytelen volt. Egy gyors pákász azonban Szegedről hírül hozta, hogy Hunyadi János főkapitány elindult Szeged városából gyors lovaglással a segítségükre. Ez erőt adott a Szilágyi Mihály vezette védőseregnek. A főurak és nemesek azonban nem mozdultak, hanem bezárkóztak védett váraikba, vagy észak felé menekültek a Giskráéknál maradt birtokaikra. Azonban Hunyadi paraszt és kézműves hadai egyre nőttek. Hunyadi bebizonyította, hogy a~ jobbágyok mozgósításával meghirdetett keresztes hadjárattal meg lehet védeni az országot a török veszedelemmel szemben, és győzni is lehet. Ausztriából, Németországból, Csehországból és Lengyelországból betelepített szegények is jelentkeztek a zsoldos seregébe. A fegyverzetük hiányát pótolta a lelkesedésük a kereszténység közös harcában. Szilágyi Mihály július elsejétől tartotta magát a 7 000 várvédő katonájával, bár a 1104 I várfalak már omladoztak. Hunyadi János a szegedi hajókat is útnak indította a győzelem érdekében. Ezek Zemlén váránál megvárták a fősereg beérkezését. Július 12 én sötét éjszaka volt. A készenlétben álló hajókra a sötétség leple alatt felrakatta a seregét és július 14-én megjelent a hadai élén Nándorfehérvár közelében. Amikor megszólaltak a kakasok, megindult a 100 000 főnyi paraszthad Hunyadi János vezetésével. Ebben az évben nagyon nehezen fejezték be országosan az aratási munkálatokat. Lovasok hordták szét a falvak és városok lakosainak Hunyadi felhívását az országos népfelkelésre. Ahogy Hunyadinak voltak hírszerzői, ugyanúgy voltak a törököknek is. A Száva partjáról jelentették, hogy Szana megye a jajcai bánság felkelőivel, míg Orbász megye szerebernyiki bánság csapataival, majd Körös és Pozsega megye lovasai már Valkó megyében találkoztak a Verőce-eszéki töménnyel, ahol Szávademeternél már várta őket a macsói bánság és Szerém megye csajkás serege a gyorsabb szállítás végett. Ugyanakkor megindultak a besztercei és szebeni szászok vasvértes csapatai. A székely határőrvidék nemesei elküldték a nemesi bandériumokat és ezek magukkal ragadták az erdélyi nemes felkelőket is, mivel a nagy küzdelemből senki nem akart kimaradni. Egész éjjel úsztatott a dunai és a tiszai hajóhad Zimony felé és a csapatokat partra rakták. A bödönhajóknál könnyebb volt a dolog, mert azokat partra húzták. Ugyancsak könnyű mozgásúak voltak a karcsú sárkányos hajók, amelyek a budai nemesség és polgárság hadait hozták. Toktai javaslatára legelőször a török hajóhadat támadták meg a Belgrád kikötőjéből kitörő szerb hajósok segítségével és győztek. Ez a folyami győzelem lehetővé tette, hogy a Toktai és a Kun tömény a hajóikról támadást indítson a várat ostromló törökök ellen. Sok vitéz és török esett el abban a csatában, amelyik azért folyt, hogy a kifáradt őrséget megerősítse. II. Mohamedet az rémisztette meg, hogy a Száva, Dráva, Duna, Tisza és Maros folyókon szakadatlanul érkeztek a friss tömények. A hajókról és dereglyékről kirakott csapatok a Duna és Száva partjáról özönlöttek Nándorfehérvár felé és a magyar hajósok győzelme után a szárazföldön is megindult a könyörtelen küzdelem. Most már a törököknek nemcsak a vár megszerzése volt a feladatuk, hanem a minden oldalról támadó magyar csapatoknak is az örökös zaklatásai. Július 14-étől 21-éig a csatatér olyan hullámzó volt, hogy csak Hunyadi ismerte ki magát, aki a Visegrád nevű csatahajóról irányította a küzdelmet. A törökök 21-én hajnalban végső rohamra indultak a vár bevételéért. A szárazfóld felől kakaskukorékoláskor megszólaltak a faltörő ágyúk. A szultán el akarta dönteni a csata sorsát, amelyet a vár bevételével képzelt el. Háromszoros janicsár falat indított rohamra. Végül a legborzalmasabb ágyúzás után

a harmadik janicsár rohamnak sikerült behatolni a várba és a törökök örömujjongásban törtek ki. Toktai harcosai azonban a támadást visszaverték. A Duboca megyei Dugovics Titusz harcolt a vár fokán. Az egyik létrás török vitéz, két védője segítségével majdnem kitűzte a félholdas zászlót, a horvát-avar vitéz azonban a törököt magával rántotta a mélybe. Ennek a dubicai születésű végvári vitéznek az önfeláldozó hőstette a nándorfehérvári csata példaképe maradt. Ez az ifjú nem törődött azzal, hogy a törökkel együtt meghal és a keresztény népek védelmében nem sajnálta az életét. Az egész várost annyira lerombolták a háztól házig való véfíelmi harcban, hogy inkább egy mezőséghez hasonlított, mintsem egy virágzó városhoz. A vár már csak romhalmaz volt, falai düledeztek, akár egy fóldrengésnél. Ekkor a székely, erdélyi és temesi parasztság is megérkezett. Minden oldalról erősen szorongatták a törököket, akik hátrálni kezdtek. A várvédők, látva a törökök megingását, a Toktai és Jász-tömény maradvány csapatai 1105 kitörtek a várból. Hunyadi János látta a parasztság elkeseredett küzdelmét, hogy a keresztes hadak vitézei ellentámadásba mentek át, a bánok haderejét és a beszterceiszebeni szász vasasok gyalog csapatait a parasztok segítségére vezényelte. Ekkor érkezett meg az ifjú Hunyadi László a Bodrog-Bács-Baranya töményével és az eddig csak szorongató támadásokat intéző daragúz-eszéki töménnyel együtt, neki rohantak a törökök ágyúinak és azokat harcképtelenné tették. Déli tizenkét órakor Hunyadi a fia segítségére sietve általános támadást vezényelt, amelyben már részt vettek a késlekedő nemesi bandériumok is. Így a törökök tábora és ágyúi teljesen a magyar keresztes seregek kezére kerültek. A hullámzó küzdelem tovább folytatódott, mivel az újabban megérkezett paraszt seregek minden harcost magukkal sodortak. A várvédők örömujjongással tértek meg estére a várba, ahol a frissen érkezett, sárkányos hajón hozott budai polgárok és kézművesek vették át az őrséget. Az újonnan érkezett bánsági, bácskai, erdélyi és felső-tiszai paraszt csapatok támadásba lendültek és egész éjszakán át Nándorfehérvár környékét közelharccal megtisztították. Másnap, 23-án reggelre a törökök eddig megverhetetlennek tartott serege eltűnt a várrom környékéről és minden felszerelésüket, táborhelyeiket és halottaikat hátrahagyva dereglyéiken Szörényvár felé eltávoztak. A parasztság azonban a szárazföld felé lépten-nyomon üldözte az ellenséget, amely vesztes sereg az üldözések alatt megtizedelődött és futásnak eredt. II. Mohamed Hunyadi László ágyúk elleni rohamában szintén megsebesült és a harcot megtagadó janicsárjai előtt öngyilkos akart lenni. A spáhik és janicsárok dölyfös tömegeit a parasztok keresztes serege verte le. Igaz, hogy Hunyadi menetközben is oktatta parasztjait a fegyverek forgatására. A török had megtagadta a harc tovább folytatását. Másnap reggel a Toktai tömény vezetésével a győztes sereg eljárta a harcosok hajnal-táncát. Hunyadi a győzelmi-tor másodnapján nemzetgyűlést tartott Nándorfehérváron, amelyen Toktai uruki-mani püspök hálaadó istentiszteletet mondott, amely Vajdaházi Nagy Mihály, a hunyadi tábori pap imájával folytatódott. Ezután következett Hunyadi János beszéde: „- Hazám fiai! Katonáim! II. Mohamed 150 000 fős hadserege most vereséget szenvedett. Győzött az igazság! Megmásíthatatlan akaratom, hogy a törököt ki kell űzni a keresztény világból és fel kell szabadítanunk Konstantinápolyt, hogy hélyreállíthassuk a Bizánci Császárságot! Most a legfontosabb feladatunk: üldözni kell a háborút vesztett török sereget! Ki kell használunk nándorfehérvári igaz győzelmünket! Köszönetet mondok minden katonának a helytállásért és az önként beérkezett ne mességnek is a segítségért. Az ifjú moldvai Nagy István és a Szörényvárra menekült III. Vlád román katonái is kitettek magukért. Nekik ajánlatos lenne azonnal indulni üldöző had gyanánt, hogy a Havasalföldet és Moldvát felszabadítsák a török járom alól. Mi pedig dolgunk végeztével Szófia és Bizánc felé vesszük a hadiszerencsénk útját. Bárcsak népünk minden egyes tagja egyet akarna és biztosíthatnánk a paraszt ságunk és kézműveseink jogait. Ha a győztes paraszt és kézműves hadainknak hősi karjára támaszkodhatnánk, a poklok kapui sem győzhetnének le bennünket! Én és családom az utolsó csepp véremig harcolni akarok népünk szabadságáért! Isten engem úgy segéljen!" , Hunyadi rövid, de sokatmondó beszéde után megkezdődtek a hozzászólások. A nemesség vezetői, akik csak a koncra érkeztek, azt javasolták, hogy a termények betakarítása után lehet csak hadat indítani, hogy a lakosságnak legyen télire kenyere, gyümölcse, mert a jelen pillanatban az sincsen, aki a disznókat makkolni kihajtsa. 1106

A parasztok keresztes vitézei Hunyadi mellett állottak és azt a javaslatot tették: a rokkanttá váltak maradjanak itt temetkezni, míg a fegyverfogható sereg vesse a török-had után magát. A főurak egy kis csoportja azt mondta: Ennek a győzelemnek példamutatásaként az összes nyugati népeknek össze kellene fogni a törökök kiűzése érdekében. Hunyadi László édesapja biztatására azt mondta: Nekünk valós igazságban kérni kellene a nyugati államokat a győzelem kihasználására, folytatni a hadműveletet, mert ha csak mi harcolunk, akkor az ifjúságunk az örökös harcok miatt megfogyatkozik és elsorvad. Most azonban legfontosabb lenne édesapám szerint a törökök üldözése! Déli 12-kor megszólaltak a harangok és a keresztes seregek papjai imát mondtak a győzelem emlékére. A legnagyobb vesztesége a csata győztesei között a parasztságnak volt. Estefelé a főurak és a nemesek, mintha csak összebeszéltek volna, elhagyták Nándorfehérvárt. Toktai uruki püspök töménye csatlakozott a szakszini besenyő töményhez és III. Vlád valamint Nagy István kérésére az eddigi erdélyi felvonulási területük helyett a hegyes Havasalfóld és Moldva felé vették az útjukat, amely területeket a törököktől megtisztították. Hunyadi parancsa alapján az üldözési területükön eleget tettek Hunyadi elgondolásának. Ennek a töménynek 400 leghősibb harcosa lett a búcsúzáskor az Aranysarkantyúsrend vitézévé. Ezeket a kitüntetéseket Toktai, Kállay László, III. Vlád és Nagy István tűzte ki a vitézek mellére. Ezzel az ünnepséggel a Toktai, Besenyő, Krassói román és Moldvai várvédőket az üldöző sereggel útnak indították. Hunyadi László Vajdahunyad várába lovagolt megvinni édesanyjának a hírt a győzelemről. Az erdélyi nemesek töményével biztosítani akarta a Barcaságot az esetleges török betörésektől. Hunyadi János a temetkezések irányításánál beteg lett, mivel a főurak semmilyen irányítást nem vállaltak és a csapatok rendjét hazatérésükkel megbontották. Igaz, hogy Hunyadi a bánságok kapitányait hazarendelte, hogy Jajca-Szana, Orbász-Szerebrenyik, Kőrös-Pozsega, Valkó-Eszék-Verőce, Szerém és Macsó vidéki határőr bánságokból indítsanak üldöző hadjáratot a törökök ellen, míg ő megindíthatja a visszamaradt 14 tömény erősségű központi haderejével a támadást a szultáni hadsereg derékhada ellen. Sajnos, egy-két főnemes hatására és a nemesség bomlasztása miatt a győztes paraszt és kézműves csapatok nagy része elhagyta Nándorfehérvárt és a 14 tömény csonka haderőből alig maradt 20 000 harcos, aki fáradtan még a temetkezést is csak vontatottan tudták ellátni. Táborában kitört a pestis, az Atilla győzelmét is tönkretevő „Fekete-halál" amely Hunyadi Jánost is halálosan beteggé tette. Most már minden jártányi erővel bíró harcos menekült Nándorfehérvárról. Hunyadi János halálos ágyán azt mondta tábori papjának, Dévai Zsigmondnak: - Bárcsak egy főúr se jött volna el harcolni az Ámenre és akkor a halálos, pusztító járványt meg tudtuk volna előzni... de ők most is csak haszonra... a jólétükre gondoltak... Attól féltek,... hogy a szabadköltözködés és a győztes üldöző harc... a jobbágyok feletti hatalmukat... csökkenteni fogja!... Vajon vállalni fogja-e valaki közülök... minden vagyonával... a törökök teljes kiűzése végett a végső harcot?... Vajon lesz-e, aki a nyomdokaimba fog lépni? A főúri és nemesi tábortól magárahagyottan halt meg szörnyű kínok között 1456. augusztus 11-én Zimonyban. Amikor családja, élén Szilágyi Erzsébettel a haláláról értesült, a fiát, Hunyadi Lászlót kísérettel Zimonyba küldte. 1107 Hunyadi János holttestét leszurkozott koporsóban Gyulafehérvárra szállították és ott helyezték örök nyugalomra. A súlyos csapás az egész ország parasztságát és kézműves társadalmát megrázta, mivel a Keleti Sárkányos-Társaság vezetője ragaszkodott a pusztaszeri szerződés szigorú betartásához és az Aranybulla azon pontjaihoz is, amit a főúri osztály eltörölt. Birtokain a szabad költözködést, a kézművesek vándorútját és letelepedési szabadságát engedélyezte. Birtokainak jövedelméből erős zsoldos hadsereget szervezett. Mint kormányzó, majd országos délvidéki főkapitány akiket a Sárkányos-Társaság aranysarkantyús vitézi renddel jutalmazott, azok egytelkes nemesi birtokot kaptak a hazának tett szolgálataik jutalmaként. Ezen vitézek kötelesek voltak a negyvenedik évük után az első fiukat vitézi szolgálatra küldeni. Minden negyvenedik életévét betöltött harcos, amennyiben tovább szolgált a végvári vitézeknél, háromszoros zsoldot kapott a bánsági adóbeszedők pénztárából. A nándorfehérvári győzelem után a főúri vezetés minden vitézi kitüntetés után járó jövedelmet eltörölt. Hunyadi János helyére egyik főúr sem pályázott. Nem volt, aki kezébe vette volna az ország védelmezését. Nem volt senki, aki a törökellenes harcok irányítását átvette volna. A II. Mohamed felett aratott győzelmet nem volt, aki kihasználja a török terjeszkedésének megakadályozására, hanem engedték, hogy a Nándorfehérvártól elmenekült szultán a terjeszkedését a nagyvezírek tanácskozásán az albán és görög népek ellen irányítsa. Tervbe vették Havasalfóld, Moldva és a Krimi tatár kánság meghódítását, Szerbia, Albánia és Görögország leigázását. Mindenütt felállította a

despoták, azaz legfőbb hivatalnokok hatalmát, akiket sokszor az illető nép fiai adtak. Magyarország megtámadásától ellenben vonakodott. A főurak is érezték a török veszély elmaradását, ezért a Hunyadi-ház hatalmas birtokait igyekeztek a király által megnyirbálni. Magyarországon ekkor a hatalom a Nyugati Sárkányos Társaság, Cillei Ulrik vezette hatalmi csoport kezébe került. Irtó hadjáratot indított a Keleti Sárkányos-Társaság ellen. Hunyadi Jánosra ráfogták, hogy hűtlenül kezelte az ország javait és pártjára kelt a parasztság és kézművesek jogai kivívásának. A legelső dolguk az volt, hogy Hunyadi várkapitányait és tisztségviselő híveit kiszorították az ország vezetéséből. Az összeütközés Nándorfehérvár átadásakor jutott a csúcspontra, mikor Szilágyi Mihály és Hunyadi László várkapitányai Cillei Ulrikot megölték a meggondolatlan cselekedetei miatt. V László esküvel fogadta, hogy a várkapitányok hevességét nem fogja megtorolni. Temesváron a király esküvel megígérte, hogy az ügyet már lezárta. Mégis Budaváron kiadott rendelkezése szerint felállították a vésztörvényszéket. Hunyadi Lászlót, Szilágyi Mihályt, Hunyadi Mátyást, Vitéz János váradi püspököt és kíséretüket V László letartóztatta és a Királyi Bíróság elé állíttatta. A főúri bíróság a Hunyadiak ellenségeiből állott és rövid tárgyalás után mindannyiukat halálra ítélték. Hunyadi Lászlót a magyarság ellenségei kivégeztették a Vérmezőn, de a többi rabot, egy börtönlázadás során a Keleti Sárkányos-Társaság megszöktette. A budavári kézművesek is mozgolódni kezdtek és Hunyadi László kivégzése után, az utca forradalmi hangulatától és a kivégzett töményvezér híveinek bosszújától tartva a király először Bécsbe, majd onpan tanácsosai javaslatára Prágába ment és túszként magával hurcolta a fogoly Hunyadi Mátyást. Szilágyi Mihály ekkor követeit Szakszinba küldte segítségért. Az elaggott Toktai helyett Modun fia, aki rovósámán tisztséget töltött be az ÉletKegyhelyén, indult el a szavárd-magyar töménnyel, hogy V Lászlónak a kegyetlen1108 ségét megtorolja. A királynak tudomására jutott a Hunyadiak érdekében elindított keleti sereg, ezért Prága várában tanácskozást tartott, amelynek végeztével hirtelen meghalt. A nándorfehérvári központosított győzelem tehát nem hozott a SárkányosTársaságok között békét. Az Aranysarkantyús-rend vitézei, akik mindegyike egyfalus, vagy egytelkes birtokot kapott, minden rokonságukkal és a harcos közép nemesek a kisbirtokos nemességgel együtt a Hunyadi-ház mellé álltak. A felejthetetlen nándorfehérvári győzelem a végvári vitézek, az erdélyi szászok és a bánsági vitézek lelkében nyomott hagyott. A kézműves vándorlegények is a Hunyadiak helytállását dicsőítették. V László 1457. év végén bekövetkezett hirtelen halála még a jobbágyságban is azt az érzést keltette, hogy Hunyadi János, a törökverő hős és az ártatlanul kivégzett Hunyadi László után csakis Hunyadi Mátyás lehet az a személy, aki a törökök ellen az országot megvédelmezi. 1457 december végén megérkezett a szavárd-magyarok töménye Pusztaszerre és a börtönből megszökött Szilágyi Mihály fogadta Modun töményvezért. V László szökésekor, a bécsi és prágai útja előtt megindultak a Hunyadi-ház és Garai nádor között a tárgyalások az esetleges trónbetöltés érdekében. Szilágyi Mihály és Szilágyi Erzsébet a Hunyadi-ház hihetetlen nagy magánvagyona és zsoldosainak fegyveres ereje, a hozzájuk hű közép- és kisnemesség, valamint a most megjelent szavárd-magyar tömény olyan nagy erőt képviselt, hogy a Garai-Ujlaki csoportosulás nem tudott velük megmérkőzni. Ekkor a Hunyadi-ház megbízottjai ligát kötöttek a Garai-Ujlaki csoporttal. Az ifjú Mátyás helyett az édesanyja, és testvére, Szilágyi Mihály ígéretet tett arra vonatkozóan, hogy nem bosszulják meg Hunyadi László kivégzését. A szegedi megbeszélésen a tárgyaló felek megegyeztek, hogy az ifjú Hunyadi Mátyás el fogja jegyezni Garai nádor leányát, Annát. Szilágyi Mihály mindenbe beleegyezett, arra azonban nem gondoltak, hogy talán az ifjú Mátyásnak is lesz ebbe egy kis beleszólása. Szilágyi abban reménykedett, hogy ő lesz Mátyás egyedüli tanácsadója, esetleg Hunyadi Jánoshoz hasonlóan az ország kormányzója. Podjebrád már jó előre tapogatódzott, hogyan lehetne Hunyadi Mátyást a leányával eljegyeztetni és mint Csehország kormányzója így rokonságba kerülhetne a nándorfehérvári győztes, Hunyadi János egyetlen fiával. Az ifjú Mátyást mindkét eljegyzésféléről tájékoztatták a hozzá hasonló korú apródok és hírvivők, de ő szigorúan eldöntötte, hogy a feleségét saját maga fogja kiválasztani. Eleinte nem szólt korai elhatározásáról semmit, mert a nősülését fiatal koránál fogva nem találta időszerűnek, mivel édesapja nyomdokain az ország védelmére gondolt. A legfontosabbnak azt tartotta, hogy egy jól kiképzett zsoldos hadserege legyen. Annát vagy Podjebrád Katinkát nem vette feleségül. Igen szoros barátságot kötött Modun töményvezérrel, akinek a tízezres seregét a végvárakba vezényelte és azoknak jó zsoldot adott. Így a nándorfehérvári nagy vérveszteséget pótolni tudta a Toktai által küldött lovassággal, mivel a végvári vitézek eddigi lóállományát a mezei munkáknál tudták felhasználni. Különben is, a szavárdmagyarok lovai a harcokban sokkal szívósabbaknak mutatkoztak. Modunnal, aki Mátyással közel egykorú volt, nagyon megértették egymást. Egy véleményen voltak: lehet az embernek akár száz menyasszonya is, de előbb egy ifjú harcosnak bizonyítania kell a lányok előtt is a lóratermettségét. Ezért a házasságot korainak találták és inkább lovagi tornákkal és hadseregszervezéssel töltötték az amúgyis rövid szabad idejüket. Mátyásnak a Bécsben és Prágában látott építkezési irányzatok nagyon tetszettek. Modun elbeszélései szerint a magyarkai életmód ismertetése is gyümölcsözően hatottak rá. 1109

Az egyik lovagi tornán, amikor Mátyást a nála egy kissé alacsonyabb Modun vitéz legyőzte, a legyőzött elővette az édesapja Nándorfehérvárnál szerzett kitüntetését: a Sárkányos-Társaság aranysarkantyús rendjének vitézi jelvényét. Mátyás király mellére tűzte és így szólt: - Az uruki-mani Sárkányos-Társaság nevében, édesapámnak parancsára ezennel az érdeknélküli szeretetegyházának lovagjává és vezetőjévé teszlek! Fogadd meg az ősök nevében, hogy Hazánk védelmében mindent meg fogsz tenni, hogy népeink minden rétege szeressen! - Úgy legyen! - mondta rá Mátyás. - Ezt a megbízatást minden erőmmel és minden tudásommal teljesítem! Hej rege rejtem 322. Arvisura A hármas Magyarország titkos szerződése Málnáskertek királynéja Részletek Kopácsi tanfejedelem oktatási anyagából Kr. u. 1470-1490. Guba fősámán, Ogurdás, Kopácsi és Kupa rovása (5510-5530. m.t.é.) Az uruki időszámítás szerinti 1470-ik évben befejeződött a Magna Hungarikában megtartott sámánképzéssel egybekötött kuruzsló-oktatás Füzesgyarmaton. Ebben Guba sámán lett az első, Badil a második, míg a Mátyás király által kiküldött Kopácsi ferences szerzetes a harmadik, akit csupán megfigyelőként küldtek. Mikor megjelentek Kürt fejedelemnél, a Mort fejedelmi tanács azt javasolta, hogy a mohamedán és az orosz fejedelmek orthodox papságának sűrű zaklatása miatt segítséget kell kérni Mátyás magyari királytól. Medvetor után elindultak Kevevárra, azonban a mescserek Győr melletti szállásait az orthodoxok által felizgatott tömeg feldúlta. Ekkor Balkár és Bikki nevű ácsokkal elmentek Asztrahán városába. Itt Atbasár és Katun kinevették Gubáékat, mert nem tudtak eljutni Kevevárig. Még szerencséjük volt, hogy Kopácsi tudott görögül és egy orthodox papnak felfedte szerzetesi mivoltát, s így megmenekültek. Bajmóc azzal lepte meg őket, hogy vásárlás közben összetalálkozott Suba és Galgóc kőfaragókkal, akik az Ogurdás nevű bátyjukkal hamar elmennek Magyarországra. A fóldrengés sújtotta Bakát városuk már felépült és János uruki-püspök unokája haza akar menni, mivel a földrengés után sok magyari harcos a Béla törzsből a Dunához vándorolt. Kara-Kupán családjának kövekből kifaragtak egy házat, hogy szüleit és családját biztonságban hagyhassa, és Ogurdás barátjának biztatására - aki már járt Magyarországon - elindulhassanak Mátyás király udvarába. Kőfaragás közben Ogurdás sokszor elmondta, hogy tíz évvel ezelőtt elment Budára, ahol beállott katonának a „Fekete sereg"-be. Jacsida nevű húgát ekkor Atbasár feleségül vette. Mátyás legelőször a nagy urak között teremtett rendet, még a nagybátyját, Szilágyit is lecsukatta engedetlensé ge miatt. A szegény népet azzal nyerte meg, hogy engedélyezte a szabad költözködést. Giskra huszita vezért pedig ki kellett üldöznie az országból. Ekkor járhatott Ogurdás a palócok földjén Vadna-vár közelében, ahol úgy beszélték a magyar nyelvet, mint Kuma-Magyarországon. Más-yás király két hétig az ózdi fegyverkovács Pataki és Csákányi családok fegyverműveseinél készült a Giskra elleni csatára. Egy év alatt ki is füstölték őket: Vadna, Varbó, Galgóc és Sajónémet váraiból. Utána a törökök elleni háborúkban vettek részt Szendrőnél, Galambócnál és Jajcánál. Temesvárnál megsebe1110 sült és először Aradon, majd Nagyármoson gyógykezelte a felesége, aki mindenben a Pálóczy család által küldött Kopácsi kuruzsló tanácsait követte. Ugyanis ezen Ferencrendi szerzetes Sárospatakról Mátyás király egyik titkos bizalmi embere volt. Nagyváradig kalandozó törökök a feleségét és apósát galád módon megölték. Ekkor visszajött a Kumamagyari Othegyre pihenni és most készült Jászvásárra menekült anyósáékhoz, ahol kisfia él, aki bizánci keresztény hiten kezd nevelkedni. Éppen Kolozsvárra érkezett, amikor Mátyás ajándékként a város aranykulcsát megkapta, Görgényi Piroskát pedig belső cselédnek. Ekkor társai: Guba, Balkár, Bikki és Katun sámánok beálltak a „Fekete seregbe" és már részt vettek Sabác bevételénél. Utána végvári láncokban szolgáltak, hogy megismerkedjenek Mátyás birodalmával. Badil, Bajmóc, Suba, Galga és Ogurdás a végvárak építésénél dolgoztak, viszont KaraKupán beállott kispapnak, mivel nagyapja, János püspök annak idején Nagyváradról fiatal pap korában ment Jeretán fejedelem meghívására Magyarka püspökének, de 20 év múlva áttért az uruki-keresztény hitre és megnősült. Végső akarata az volt, hogy egyik unokája kövesse Istent szolgáló cselekedetében. Kara-Kupán, a legkisebb unokája most eljött, hogy latin szertartású kispapnak tanuljon. Az 1490-ik uruki keresztény évben Esztergomban pappá szentelték. Janus, majd Hippolit esztergomi érsekek belső papjává lett. Ugyanebben az évben Ogurdás, Badil, Atbasár, Katun és Bajmóc a királyi vár testőrségébe nyertek beosztást, míg Guba, Galga, Suba és Balkár először a királyi vár, majd Visegrád nyári palotájának építésén dolgoztak. Itt a korán elhalt Jacsida aranyasszonynak Görgényi Piroska uruki keresztény kegyhelyet építtetett. Egy alkalommal Mátyást jókedvűnek látta Guba sámán, s nyomban előadta Magna-Magyarország sámánjainak kérését. Átadta Kürt fejedelem rovásos levelét, amelyet a király érdeklődve nézegetett és Zebegény kolostorába a ferencesekhez vitte. Utána Guba sámán kőfaragó csoportját Budára vezényelte, ahol Kun László hagyaték kincseiben talált 3 aranylemezt, amelyik Kürt fejedelem rovásaihoz hasonlóan voltak kiverve. Azok tartalmát az ogúz származású Ogurdás tudta a legkönnyebben olvasni. Felkérte, hogy

Antónió mester mellett írja meg rovással a Hunyadi család rövid történetét, s így Kürt fejedelem levelét is ellenőrizhette. Emellett a kötelező rovás mellett valamennyien lerótták csupán gyakorlásként ezen visegrádi rovást többékevésbé kidíszítve, amelyet Mátyás, mint könyvtárának különlegességét vendégeinek mutogatott és egyik példányát Kürt fejedelemnek is elküldte. A nyáridőt Mátyás legtöbbször Visegrádon töltötte, ahol az olaszok a királyné kívánságára szelídgesztenyeerdőt telepítettek. Mátyás viszont Nagymaroson ültetett gesztenyést és málnást. Ekkor érkezett meg Kürt fejedelem második sámán-fogata: Kupa, Csala, Kopácsi (a domonkos szerzetes), Boda és Gubacsi sámánok, akik nyomban megnősültek. Ennek a málnásnak a telepítéséhez fogadták fel az újonnan érkezőket, így a visegrádi és nagymarosi sámáncsoport állandó összeköttetésben állott egymással, mivel a nyári palotát el kellett látni Nagymarosról friss gyümölccsel. Ebben a málnáskertben lakott Görgényi Piroska és kishúga, kiket Beatrix királyné szeszélye kiüldözött a palotából, viszont az adományként kapott leányt Mátyásnak a birtokán kellett megtartani az akkori szokások szerint. Így aztán Görgényi Piroska és kis húga, majd később egyik fiatal özvegy húga a nagymarosi málnás kertészeinek irányítását végezte. Mátyás kertész-házát tehát a három Görgényi lány tartotta rendben, míg annak kertjét az 5 füzesgyarmáti sámán-kertész gondozta. Kun László rovásai szerint a magyarságnál lefektetett törvény az volt, hogy az adományként kapott leányoknak az egyik legfontosabb feladata, hogy gyermektelenség 1111 esetén: „Magot kellett fogniuk az Árpád-ház királyaitól!" Mivel a sámán-kertészek törvénytisztelők voltak, a lányok előtt ezen törvény Égi-eredetét bizonygatták. Görgényi Piroska minden reggel pirosabb volt a felkelő napnál, amikor Mátyás király a kertészházban meglátogatta és kertészlegényeinek szeméből kiolvasta a biztatásukat az ősi kötelességére. Piroska egy éven belül Mátyás királytól egy fiúcskának adott éle tet, akit az új kápolnában Garaúz-Mátyás névre kereszteltek. Amikor meghallották, hogy a királyra való hasonlóság miatt Beatrix királyné a kisfiút meg akarja gyilkoltatni, Ogurdásék sámán-tanácsa úgy döntött, hogy az özveggyé lett Gubának házasságot kell kötnie Piroskával, mert az ősi törvények így rótták elő. Piroska és Guba sámán örömmel egyeztek ebbe bele. Kara-Kupán adta össze az ifjú párt Mátyás jelenlétében Budaváron 1482-ben a szüret alkalmával, Galeotto és Bonfini tanúk, valamint az összes sámánok és a visegrád-zebegényi uruki szerzetesek jelenlétében. Kara-Kupán annak ellenére, hogy latin néven keresztény pap lett, szíve csak az uruki keresztények és méginkább a Mani-féle megreformált uruki-hithez húzta viszsza, mert a sámán-tanácsban soha nem hazudtak, de őneki ugyanúgy, mint Gubának nem volt szabad hagyni elaludni Kürt fejedelem kérését. Ehhez még Kuma-Magyarország ifjú fejedelme is csatlakozott, Gyertyán, Jeretán leszármazottja, aki annak feldúlt birodalmát visszaállította és Kürt fejedelemmel összeköttetésben állott a sámánképzések ürügyén, s így Gubáék küldetéséről értesült. Ebben segítségül voltak Pásztó-Pentele-Zebegény szerzetesei, akik Béla visegrádi uruki-keresztény pátriarka révén Gyertyánnal tartották a kapcsolatot. Kopácsi vezetésével megkötötték a hármas Magyarország titkos szerződését. Mátyás először a főurak és Giskra ügyével bújt ki a kérés elől, máskor a III. Frigyes elleni háborúval, majd amikor megtiltotta, hogy a római pápának, az osztrák II. Piusnak tizedet szedjenek, a római beállítottságú főpapság ellene fordult. Ekkor megtiltotta, hogy a pápa püspökké nevezze ki az osztrák híveit Magyarországon, mivel II. Pius inkább pénzt akart elvinni hazánkból, nemhogy erős keresztény sereggel űzte volna el a törököket déli határainktól. Papságunk ekkor nem a török elleni harccal foglalkozott, hanem a Mátyás elleni galád cselszövényekkel. Sámánjaink hírszolgálata igyekezett Kürt és Gyertyán fejedelmeket megnyugtatni, bár ők Mohamed híveinek tervét jobban látták. Kara-Kupánt és Ogurdást azzal igyekezett Mátyás - lehet, hogy jóakaratból - megnyugtatni: „Először a cseh és osztrák birtokok, régi Avariának fóldvárai szerinti birtokok megszerzésével biztosítja az országa nyugalmát Nyugat felé." Olmützben a csehekkel békét kötöttek. Nyomban az osztrákok elleni harcot folytatta a fejében, s így Kürtnek a kérését halogatta. Tarcsatár-Göröc-Kalágé-Ibos-Igló-Boroszló Ringek védelmi vonalát a régi Avar-Birodalom módjára visszaállította. Közben elkészült Kuma-magyari módra a visegrádi mesélő-kút. Ez a zenélő-kút a nagymarosi kertészlegények segítségével ásatott meg, akik közül Boda gyakran mongolul beszélt Badillal, hogy anyanyelvüket gyakorolják. Ugyanis Badil karakórumi születésú volt, ismerte a kút ottani szerkezetét és Ogurdás ennek alapján építette fel Gyertyán zenélő kútját, s most örök emlékezetű művet kellett alkotniuk. Amikor nyáron vendégek jöttek, kiégett agyagcsöveken folyt ki az 5 féle ital és mindenki azon csap alá tartotta serlegét, amilyen italt megkívánt. Egyik csapon jött borvizes málna, Mátyás legkedves`ebb üdítő itala, amelyik Piroskára és kisfiára emlékeztette. Másik csövön vörösbor. Harmadikon tokaji-bor, míg a negyediken fehérbor, 1112

majd az ötödiken méreg-erős kumisz. Azonban amikor a vendégjárás megszűnt, a sámánok ötödikként mézes-sört folyattak, amit Mátyás igen kedvelt. Beatrix királynét gyermektelensége ingerlékennyé tette és mikor Mátyás az osztrák háborúban volt, a szülésben lévő Piroskát a visegrádi bábával megmérgeztette. Piroska meghalt. Gyermekét azonban Gubacsi felesége megmentette, mivel nem ölte a Dunába az újszülöttet, hanem saját gyermekével együtt szoptatta és később ráfogta, hogy ikerfiai születtek. Titokban Guba-Ogurdás és Kara-Kupán értesítette a királyt, hogy Gubacsi háza kegyhellyé vált, mivel gyermekét megkeresztelték és Béla urukipátriarka az ifjú asszonyt és gyermekeit a visegrádi Jacsida kegyhelyre vitte. Uzenetet küldött Mátyás királynak, hogy cselt szőnek ellene és vigyázzon! Gyermekét megmentették. Később összeült a sámán-tanács és a kútásó csoport a kis Mátyással elindult Gyertyán fejedelemhez Magyarkára. Kara-Kupán ősi szokás szerint temette el Görgényi Piroskát a régi, fából épült Kálváriára, a gesztenyés szélén. Temetés után Guba sámán, Atbasár, Badil, Bajmóc és Katun társaságában Magyarkán keresztül Füzesgyarmatra mentek. Magukkal vitték a kis Mátyást is. Azonban Gyertyán nem fogadta viszonylag szívesen a kis királyfit, mivel Rómával is tartotta a kapcsolatot. Ezért kellett Kürt fejedelem udvarába vinni a királyi magot, s így annál jobban remélték, Mátyás nem feledkezik meg ígéretéről. Amikor a bécsi győzelmes csatából Mátyás megérkezett, nagyon elkeseredett Beatrix udvaroncainak gyilkossága miatt. A zenélő kútnál Ogurdással, Kopácsival és Kara-Kupán udvari papjával találkozott, akik jelentették, hogy Hippolit és Bonfini szoros összeköttetésben áll a római pápával és Görgényi Piroskához hasonlóan veszély fenyegeti. Kara-Kupán figyelmeztette Mátyást a Kürt fejedelemnek tett ígéretére. Megígérték Mátyásnak, hogy Piroska mindkét fiának neveléséről gondoskodnak Kürt és Gyertyán fejedelmek udvarában. Mihelyt lehetséges, a kis Lászlót is útbaindítják Magyarkára, ahol Gubacsi családja felneveli. Az 1485-ik év őszén igen megromlott a bécsi udvar és Mátyás udvarának viszonya a római katolikus papok miatt. Mátyás az uruki-keresztények és István királynak tett pápai ígéret miatt, miszerint minden 25. pápa között kell egy pannonfóldinek is lenni, tervbe vette az uruki püspökség visszaállítását, Béla patriarkának a Hármas Magyarországra kiterjedő egyházfejedelmi irányításával. A katonák között is szították az osztrák származású papok a rossz hangulatot. Ogurdás mindenről tájékoztatta Mátyást, ugyanúgy Kara-Kupán Hippolit herceg üzelmeiről, miszerint Corvin Jánost meg akarják mérgeztetni. Ujból megkezdpdtek a pápa cselszövényei: Podjebrád, a csehek volt királya a trónját Jagelló Ulászlónak ajánlotta fel, ha Mátyás ellen szövetséget köt vele. Mátyás ezt az egyik lerészegedett olasz követtől KaraKupán révén tudta meg. Ekkor Mátyás útba indította követségének egyik tagjaként Kara-Kupánt III. Iván moszkvai nagyfejedelemhez, hogy kössön vele szövetséget, ami az 1488-ik évben megtörtént, közismert levélváltással. Kara-Kupán által Mátyás titokban arra kérte III. Ivánt, hogy a moszkvai nagyfejedelem segély csapataival együtt engedélyezze Keveváron át Kürt fejedelem lovas csapatai átvonulását, hogy Ulászlót legyőzhessék. Kara-Kupán Kürt fejedelem udvarában is járt, akit eddig nemcsak Mohamed hívei, hanem az orthodox papság is szorongatott. Kara-Kupán a Visegrádon járt sámánokkal Magyarkán keresztül tért vissza. Rögtörf jelentette Mátyásnak, hogy Kuma-Magyarország is csapatokat képez ki az uruki-egyház visszaállítása körüli bonyodalmak miatt. Mátyás a küldöttség visszajövetele után a sámáncsoportot belső szolgálatra osztot f 1113 ta be. Minden szerdán vagy a budavári könyvtárban, vagy a visegrádi zenélő-kútnál megbeszélést tartott Kara-Kupán udvari káplánjának csoportjával, akiknek bánatos szívét kiöntötte. Igen szerette volna Corvin Jánost utódjának és kiskirálynak előbb kikiáltani. A birtokait ráíratta. Főurait erre megeskette. Természetes fiát akarta örökösének, aki hajlott az építészet és tudományok felé. Magánjellegű beszélgetéseibe őt is sokszor belevonta, aki tudott a Kürt fejedelemnek tett ígéretéről. A hármas Magyarország kedvenc beszédtárgya lett. Ezért Ogurdást útbaindította újabb követségbe, de nem Keveváron át, hanem KumaMagyarországon keresztül Kürthöz, hogy Gyertyán fejedelem is tudjon a dolgokról és anyjával együtt készített terveiről. Visszajőve jelentette, hogy III. Iván moszkvai fejedelem már engedett egy kicsit az aranygyeplős szorításából és nem mészároltatja le Kürt fejedelem népét hittérítés címén. Annak is örült, hogy a kis Mátyás szépen fejlődik. A kis Lászlót az uruki papoknak hatására már örömmel fogadta Gyertyán, ahol Othegyen nevelik. Módfelett elkeserítette Mátyásékat az, hogy Corvin Jánost meg akarták mérgezni. Ami Corvin János esetében nem sikerült, az annál inkább sikerült Mátyás királynál, mert mielőtt a hármas Magyarország gondolatát nyélbe üthette volna - Atilla és Bős-Tudunhoz hasonlóan a nyugati uralkodó körök, Beatrix tudtával - a papság irányításával megmérgezték. Hiába figyelmeztette Ogurdás, hogy még Beatrix kedvességétől is óvakodjon! Előzőleg azonban Mátyásnak megszületett harmadik gyermeke, a kis Béla, Piroska húgától, akit az özvegy Kopácsi vett el feleségül Szilágyi Erzsébet régi rendelkezése kapcsán, hogy Mátyásnak fiú gyermeke maradjon életben. Így Beatrix magtalansága miatt gondoskodtak utódról.

A főurak Corvin Jánost esküjük ellenére sem tették meg királynak és a szabad költözködés jogát is megtiltották. Kara-Kupán elhagyta Esztergomot és meglátogatta a sámánokat Nagymaroson, ahová a kis Mátyást, Lászlót és Sárospatakon át a kis Bélát visszahozták és jó egészségben Csala, Kopácsi és Gubacsi sámánok nevelték tovább, de az uruki-egyház hitében, hogy a Mátyástól vett királyi mag tovább éljen Magyarországon, mert szerintük, amíg ilyen vezetéknevű emberek élnek, addig Mátyás~ az igazságos király is élni fog. Nemesi címerük a hal alakú alsótestből kiemelkedő Omjelű ember volt. Kara-Kupán a Boroszlóból származó, avar eredetű aranyműves leányt, akinek Mátyás királytól 2 leánygyermeke született, a Sopron vidéki malomjukból Visegrádra menekítette, mivel Beatrix őket is meg akarta mérgeztetni. Jacsida kegyhelyén adott nekik szállást, ahol a kislányok a fiú testvéreikkel biztonságban voltak. Ekkor Kara-Kupán újból összehívta az uruki-egyház híveit az általuk készített visegrádi zenélő-kúthoz, ahol a következőket mondta: „Jóságos királyunknak az volt a célja a régi kézművesek műhelyeivel, gazdag avarterületek meghódításával, hogy Ausztria-Csehország és Szilézia minden műszaki erejével, valamint „Fekete Seregének" hősiességével elejét tudja venni a törökök hódításának!" Mátyás özvegyét, a hatalomra vágyódó Beatrixot azzal szerelték le, hogy Ulászlóval színleg eljátszattak egy házassági komédiát. Az így megkötött „házasságot" később Ulászló kérésére a pápa jó pénzért érvénytelenítette. Így hiába áldozta fel férjét a pápának Beatrix, hogy fiatálabb férjet kapjon, megvetett, elvált-asszonnyá lett Magyarország királynéja. Ekkor III. Iván, mivel az ellensége, a Jagelló király lett Magyarország királya, megtiltotta Kürt fejedelem és a Gyertyán fejedelem csapatainak átvonulását a magyarság megsegítésére. Ezzel együtt megszűnt Mátyás király legszebb álma, a Hármas Magyarország meg 1114 valósítása. Pedig a török mohamedán veszély ellen szükség lett volna Kürt és Gyertyán fejedelem lovas hadseregére. Mátyás feleségétől, az avaros arcú Baraba-Borbálától elbúcsúztak és megköszönték neki, hogy a bécsi győzelmet elősegítette, bár későbbi bécsi útján is megvédhették volna a papság és Beatrix gyűlöletétől. Ogurdás pedig ugyanúgy, mint minden hónapban, végigjárta a kabar és palóc lakta fegyvergyártó helyeket és szomorúan mondta, hogy több fegyvert ne gyártsanak a „Fekete Seregnek", mert leáldozott Mátyás király szerencse-csillaga. Felvette a Kuna nevet. Ózdon halt meg 1495-ben és az ózdi sámán-kegyhelyen temették el. Ekkor a sámánok Kara-Kupánnak a segítségével elhagyták a magyar síkságot, levetették a római katolikus papi ruhát és uruki keresztény egyháztagok lettek. Boda és Badil visszatértek mongol földre és az ujgurföldön is hirdették, ahol még mindig államvallás volt az uruki-hit, hogy Magyarországot a főurak meg nem értése miatt megközelítette a Mohamed hívők fanatizmusa. Nem fogadták el a magyar nyelvet beszélő harcosok segítségét. Pedig a Hármas Magyarország titkos szerződése sok kellemetlenség elől mentette volna meg a magyarságot. Részletek Kopácsi tanfejedelem oktatási anyagából, aki magyar nemes létére, miután felnevelte gyermekeit, ujgurfóldre vándorolt és Turfán szerzetes rendjében tanított. Meghalni azonban Sárospatakra jött haza. Hej rege rejtem 325. Arvisura Hunyadiak a szegedi béke árnyékában I Dimény fősámán, Kurdbaba, Ordbaszár és Jenik rovása Kr. u. 1497-1541. (5537-5581. m.t.é.) 1444 júliusában létrejött a szegedi-béke, amelyet I. Ulászló kötött 10 esztendőre, amely a volt Nagy Lajos korabeli Magyarországnak a nyugodt életét biztosította. Hunyadi János titkos tárgyalásainak a győzelme volt ez a megállapodás. A bázeli zsinaton való nézeteltérések miatt, amely a pápaság anyagi érdekeltségei visszaszorításának volt hivatva eleget tenni, Cezarini Julián bíborost Magyarországra küldték, hogy meghirdesse az új keresztes-hadjáratot, amely a várnai súlyos csatavesztéssel végződött. Hunyadi János 1456 július közepén győzött ugyan a Nándorfehérvári csatában a Toktai Szakszini tömények és a paraszt hadak segítségével, majd Hunyadi Mátyás a Modun tömény szervezettségének alapján megszervezte a „Fekete-sereget" amely megvédte az országot a török hadak támadásaitól, de Mátyás halála után anyagi hiányok miatt a zsoldos sereget megszüntették. Mátyás még meg tudta a törökök ellen védeni délről országát, elfoglalta Szendrőt, Galambócot és Jajcát, de a további hódítások megszűntek III. Frigyes ármánykodásai miatt. A huszita zsoldos sereg egy része is csatlakozott Mátyás király seregéhez, akiket győzelemre vezetett. Kancelláriájában kisnemesek, polgárok és jobbágyok ivadékai vettek részt. Bakócz Tamás, Szatmári György, Szalkai László és Werbőczi kurtanemes

szervezték meg az államapparátust. Az új nemzedéket Bécsbe, Krakkóba és Itáliába küldte az egyetemekre tanulni. A nyugati irányzatú szellemvilágot fellendítette, de a kelettel való kapcsolatát is kiépítette. Tervbe vette a Hármas-Magyarország 1115 gondolatát. Badzsirt és Kuma-Magyarországgal szoros kapcsolatot tartott fenn. Vitéz János az egyházi irodalmat, míg Janus Pannónius a világi irodalmat igyekezett meghonosítani és a szépirodalom képviselője volt. Mátyástól ezért megkapta a pécsi püspökséget, aki javasolta a Mátyás által kedvelt Corvinák kézművesek által való megírását, elkezdték a könyvek nyomtatását is. 1468-tól Mátyás megtiltotta a papság beavatkozását a pápaság utasításai szerint. Mátyásnak küzdenie kellett az idegen uralkodóházak beavatkozásai ellen is, a Habsburgok, Jagellók és Podjebrádok uralkodóinak Magyarország trónjára való törekvésük miatt. Főuraink egyes csoportjai összeesküdtek a király ellen és idegen uralkodókat akartak behívni, de Mátyás még Vitéz Jánost is elzáratta, míg Janus Pannonius menekülés közben halt meg. Modun tízezer lovasa a kisnemességgel együtt a „Fekete-sereg" gerincét képezte. 1458-tól kezdődően 1490-ig azonban csak hírmondója maradt. Legtöbbjük elpusztult a török elleni harcban, míg egy kis töredéke egytelkes nemesi birtokot kapott. Tizenkilenc olyan vitéz van bejegyezve a 324-ik Arvisurába, aki Mátyás aranyaival KumaMagyarországra költözött és onnan Mátyás király kincseinek hatására javakorabeli ifjú vitézek jöttek a végvári vitézek közé, vagy Mátyás király testőrségében kaptak helyet. Ezek közé tartozott a Dimény, uruki-mani püspökké lett, Bugátban kiképzett fősámán, Modun fia, aki a keleti hírszerzést képviselte. Dimény fia volt Kurdbaba rovósámán, aki Magyarka, Szakszin és Füzesgyarmat térségéből a kalandvágyó vitézeket a „Fekete-seregbe" irányította. 1490-ig 10 112 lovas épült be Mátyás király seregébe, akik főként a Béla és Gyula törzsből származtak. Ezek főként Giskra, III. Frigyes és a törökök betörő hadai ellen harcoltak és Sabác bevételével ért véget a támadó harcuk, majd ezen lovasokat a végvárak védelmére osztották be. Mátyás a sereg fizetésére a bányakamarák jövedelmét, a sóbányákból, a rézbányákból és a harmincadvámokból kapott adókat használta fól. A kapuadókat eltörölte és füstönként kincstári adót vetett ki a rendkívüli hadiadóval együtt, amit az államháztartás céljaira fordított. Ezenkívül a király szűkebb családjának 4-5 millió hold családi birtoka volt, amelynek jövedelme a célkitűzéseit szolgálta. Ezáltal függetlenítette magát a nagyuraktól, s fenn tudott fenntartani 20-30 000 fős lovas és 8-10 000 fős gyalogos hadsereget. A vármegyéket a középnemesség kezére adta, de a kisnemesség és várjobbágyok törekvését is támogatta. Mátyás minden pápai beavatkozást visszautasított, mivel III. Frigyes a kancellárját, Enea Silvió Piccolominit segítette a pápai trónra II. Pius néven, s így megindult a harc Mátyás király trónja ellen. Először Jagelló Kázmér, majd III. Frigyes és a Podjebrád ivadékok törtek az ország ellen. 1467-ben az erdélyi főurak, 1471-ben a főpapság, míg 1479-ben a felvidéki nemesek fordultak ellene, de Mátyás még a csehek ellen is győzött és felvette a cseh királyi címet. Utána III. Frigyes ellen fordult és 1485-ben elfoglalta Bécset és Ausztria nagyobb részét. 1488-ban szövetséget kötött III. Iván moszkvai nagyfejedelemmel a Jagelló-ház ellen és legnagyobb fiát, Corvin Jánost szerette volna utódjául tenni. Vagyonának nagy részét legnagyobb fiára íratta és a főurakat megeskette, hogy utána ő lesz a király. Mátyás hadseregének zömét az egykori saka-szkíta testvéri vitézség jellemezte. A katonák harcostársaikká váltak egymásnak, miként Bene sámán és Gyöngyös vitéz esetében, Kövezsd r6vása szerint: - Nyugaton, az öldöklő lóbérci csatában a szkíták derekasan megállták a helyüket. A sebesült, vagy 24 évet leszolgált harcosokat a hátországba küldték. Egy vezéri párviadalon a Rohonc-őrség vezére Gyöngyös vezér legyőzte ellenfelét. De amikor leesett a lóról, a római légiós levágta három ujját. Felgyógyulása után, Kr. e. 27-ben vette 1116 észre, hogy harcos vitézi társa is ugyanúgy levágta a maga három ujját, ezért holtig tartó barátság fűzte őket össze. Utána Mátra fősámán birodalmában telepedtek le, mivel annak leányait vették el feleségül. Sokáig éltek boldogan, de a kézművesek nyári ünnepén Bene sámán rosszul lett. Hiába rakták rá a piócát, Koncsur napján meghalt. Amikor Gyöngyös látta vitéz testvére halálát, mély bánatban Benevárra sietett. Átvette az őrbódés figyelő őrséget és a gerenda-figyelőt magára gyújtotta. De előbb hurkot kötött a lábára, hogy szándékát meg ne változtassa. Mire az őrszállásról odaértek, már hamuvá égett. Urnás temetkezéssel a gyöngyösi Élet-Kegyhelyén temették el örök nyugalomra és nevüket felírták a szkíták-sakák „Barátság oszlopára", amely a testvéri-vitézséget jelképezte. Tehát ez a testvéri-vitézség jellemzője volt a „Fekete-seregnek", amelynek élén Mátyás király győzedelmeskedett. Mátyás türelmesen meghallgatta a szegény nép panaszait és igazságot tett a szegények érdekében. Nem tűrte, hogy az osztrák származású pápa nevezzen ki ellenségként idegen származású főpapokat a magyarság és a szegénység kizsákmányolására. Tervbe vette, hogy visszaállítja az ősmagyar valláson alapuló, uruki-mani keresztény egyházat, az érdeknélküli szeretet vallását. A latin Corvinák mellett Kun László király rovásaival is elkészíttette Badzsirt és Kuma magyarországbeli rovódeákokkal a sokezer éves Arvisurát, aminek alapján Budavár a hármas Magyarország szellemi központja lett. Bécs, Morva és Csehország meghódítása közben az avaros Sziléziát is meghódította, hogy megteremtse a törökök elleni, iparban gazdag ország védelmét. 1479-ben az olmützi béke a serege felszerelését

biztosította, míg III. Iván moszkvai nagyfejedelem szövetsége biztosította a Jagellók elleni védelmet és a Hármas Magyarország létrehozásának lehetőségét. Tehát Mátyás a török és német hódításokkal szemben megvédte az országát. A főuraink nagy többsége azonban nem örült a szegénység érdekei védelmének, ezért olyan új király után néztek, aki majd az ő érdekeiket képviseli. Mátyás meggyilkolására a nápolyi Beatrixot, a gyermektelen feleségét használták fel, hogy a barbár uralkodócsaládbeli férje helyett majd az új férje, a Jagelló családbeli Ulászló megoldja a főnemesség, és a főpapság sérelmét, ezért hozzájárult a király megmérgezéséhez. Az álnok királygyilkosok egy házassági színdarabot is eljátszattak Beatrixszal, de ezt a pápa sok pénzért érvénytelenítette és az özvegyet kisemmizték. Főuraink az esküjük ellenére Corvin Jánost mellőzték és birtokait elkobozták. Badzsirt és KumaMagyarországba menekült Mátyás többi fia, míg leányai anyjának, boroszlói Borbálának egy osztrák katonát kerítettek férjnek. Később kiskorú fiai a szegedi titkos béke értelmében az egykori Hunyadi birtokra, Erdélybe vándoroltak vissza. Mátyás király trónjára a cseh királyt ültették, aki II. Ulászló néven 1490-1516 között uralkodott. A főurak legelső intézkedése az volt, hogy a „Fekete-sereget" feloszlatták apró egységekre. Zsoldot senki nem akart fizetni, ezért a Badzsirt és Kuma-Magyarország vitézei Magyarkára és Füzesgyarmat térségébe mentek vissza Mátyás király aranyaival, vagy pedig Erdély székelyei közé beházasodtak. A Bojos-avarok 2 ezrede Ausztria északi részébe ment, akiket aztán az osztrákok megöltek. Újból a főúri bandériumok alkották a magyar hadsereget és az új király semmilyen haderővel nem rendelkezett. Erősödött a német irányzatú főurak hatalma. Werbőcziéknek hatalmas harcot kellett megvívniuk a köznerriesi csoport védelmében és a nyomorgók érdekében. Abban az egyben megegyezés született, hogy az Úriszék hatáskörét megerősítették. A jobbágyok terhei megnőttek és hiába mentek panaszra az egyházi szervekhez vagy az Úriszékhez, mert a megyei urak is a nemességnek adtak igazat. Ekkor keletkezett az a közmondás: „Meghalt Mátyás király, oda az igazság!" A várjobbágy intézményt 1117 igyekeztek megszüntetni és a parasztság zsellérsorba került. Ezért a szegénység inkább a mezővárosokba vándorolt és ott földeket béreltek. A jobbágy-porták elnéptelenedtek. A szabad költözködést megszüntették azzal, hogy a mezővárosokra is kirótták a 9-ed törvényt és megtiltották, hogy a parasztság az épületeit szétszedje. Bakócz Tamás érsek annak idején felesküdött Mátyás király török és németellenes felhívására és az Arvisurák törvényei alapján, a pápaság ígéretéhez híven, meg akarta szerezni a római pápai hatalmat, hogy a Mátyásnak tett esküjét végrehajthassa: Magyarország közeléből el kell űzni a hódító, fanatikus iszlám hívőket. A szegedi 1444es béke a bánságokat titokban a Hunyadi vezette Sárkányos Társaságnak adta. Simon modrusi püspököt 1513. április 27-én törökellenes beszéddel bízta meg, hogy a Koronatanácsot meggyőzze a pápaság ígéretének betartásáról, hogy egyszer már magyar papot is válasszanak meg római pápának, hogy egy újabb keresztes hadjárattal a törököket Bizáncból kiűzhessék. Bakócz Tamás esztergomi érsek 1511 őszén indult Rómába és ott egy kardinális palotáját kibérelte. Mátyás egykori titkára ha parasztgyermekként is, de a Hunyadi házból származott. István király kora óta hetedik érsekként kapta meg az előkelő kardinálisi rangot, s így a pápaválasztáson esélyesnek bizonyult. Három század testőrségével vígan élt Rómában és 1513. február 20-án, II. Gyula pápa halálakor Bakócz, Farnese és Riarió bíborosok voltak a pápai kormányzó testületben pápának kiszemelve. A konklávé előtt Bakócz celebrálta a misét, majd egy hétig tárgyalták az új pápa megválasztását. Egy öreg spanyol bíboros 13 szavazatot kapott, míg Bakócz 3 szavazatot és 4 bíboros 1-1 szavazatot. Az olasz többség az öreg bíborosok helyett a 38 éves Giovanni de Medici firenzei fejedelemfit választotta pápának, mivel VIII. Ince pápa törvénytelen fia az új pápa nővérét vette el feleségül, s így X. Leó néven pápának választották. Róma fényűző életmódja miatt a vallásosságban senki nem hitt. Bakóczot is elvakította a fényes, gondtalan életmód. Mivel a törökök terjeszkedése már Itáliát is fenyegette, az új pápa egy újabb keresztes hadjárattal Bakóczot bízta meg. Legátusként lett a pápa helyettese és 1513. július 17-én arra gondolt az Arvisurák feljegyzése szerint, hogy Hunyadi János példáján okulva az Árpád-házi nemesekből a törökellenes hadsereget megszervezi. Sokan a pápai trón szégyenteljes elvesztése miatt azt gondolták a pápa díszfogadásán, 1513. október 24-én, amikor X. Leó a város határáig kísérte Bakóczot, hogy a magyarok lovagiasságával mentik meg a nyugati népeket a török veszedelemtől. Pávai Bernát főpap kíséretében, egész Európára kiterjedő legátusként, zászlós kísérettel, viharos hajóúton Horvátországon keresztül törökellenes háború megbízásával érkezett meg Bakócz Tamás hercegprímás és bíboros kardinális 1514. március elsején székhelyére, Esztergomba. A Száva vonalán folytak a csatározások a törökkel és Zápolya János erdélyi vajda csapatában egy vakmerő székely, György vitéz kitűnt a bátorságával a Farkas nemzetség Dózsa családjában. Dózsa György székely lovastiszt a Barcaságból, Szendrő várának török védőivel párviadalra kelt Nándorfehérvár képviseletében. Az egynapi lovaglásra fekvő Szendrő várának török parancsnoka az 1513-ban kötött fegyverszüneti megállapodás értelmében vitézi párbajra hívta ki Nándorfehérvár magyar vitézeit. 1514. február 28-án a IV

Kun László Farkas nemzetségéből származó lófő, Dózsa György a párviadalt elfogadta. György vitéz Ali karját levágva, kegyelemdöféssel leszúrta oly gyorsan, hogy még a török vitézek is ünnepelték a győzelmét. Szapolyai János nándorfehérvári kapitány, Erdély vajdája a királyhoz küldte kitüntetésre, és Szepes várának évi adójával megjutalmazta. Dózsáról az a hír járta, hogy a 1118 csaló szebeni kereskedőket egyszer már megbüntette. II. Ulászló ünnepélyesen fogad ta Nándorfehérvár hősét és díszes karddal, aranylánccal, drága ruhával és nemesi oklevéllel tüntette ki. A Temesközben 40 jobbágytelek új gazdájává tette. Mindezeket Bakócz Tamás adományozta Mátyás király kincseiből, amit neki az igazságos király a jövőre vonatkozólag adományozott. Bakócz figyelmét Mészáros Lőrinc, az urukimani hitű ceglédi pap hívta fel az Árpád-házi vitézre. Bakócz Tamás a királynál elérte azt, hogy 1514. április 9-én, virágvasárnapján a pápai bullát ünnepélyesen az országban kihirdessék. Pávisi Bernát gróf, szentszéki főjegyző olvasta először. Minden vitéz, aki keresztet varrat a katona-ruhájára, élelmet és pénzt kap, örök üdvösséget és bűnbocsánatot nyer. Megszabadulhat az urától és a tizedek megfizetésétől. Pávai Bernát gróf szavai után a III. László kiskirály játszóte rén, amelyet a pesti kézműves polgárság kétszáz év óta gondozott, 3 000 vitéz gyűlt egybe a ferencesszerzetesek élelmezése mellett, mivel a többi 522 szerzetesrendben rohamosan gyűlt a szegénység, akiket Budára irányítottak. Zápolya János erdélyi vajda és szepesi gróf Pesten keresztül éppen Lengyelországba utazott Izabellához. Perényi nádornak azt javasolta, hogy Szatmári György kancellár révén Dózsa Györgyöt tegyék meg a kereszteshad fővezérévé. Szalkai László váci püspök és Werbőczi István magához hívatta a nándorfehérvári párviadalos hőst és Pávai Bernát gróf kezéből megkapta a kereszteshadak fővezéri kardját. A ferencesrendi deákok verseket írtak, a lantosok már énekelték Dózsa György vitézségét. Pálos szerzetesek megbízatást kaptak Szapolyai Jánostól, hogy erősen figyeljék a budaszentlőrinci kolostorukból, merre fordul Bakócz keresztes-hadjáratának rúdja: Dózsához legelsőként a nagyváradi hajdúk csatlakoztak, mivel marha hajtás miatt a püspökkel összekülönböztek. A parasztság körében igen nagy volt az elkeseredés a fóldesúri önbíráskodás miatt. Inkább vállalták volna a nagyobb adózást, mint Mátyás király idejében, hogy ne legyenek kitéve a földesurak igazságtalanságainak. Szatmári György kancelláriájában 25 I25 falut és 1 024 mezővárost tartottak nyilván. A falvak azonban egyre jobban elnéptelenedtek a földesurak zsarolásai miatt. Sokan nem bírták a rabszolgaéletet és a városokba menekültek. A sanyargatások miatt sokan csatlakoztak Dózsa seregéhez. Lam herceg leszármazottai a kézművesek révén tudtukra adták az Aranybullában lefektetett kézműves és paraszti jogokat, melyeket a nemesség később eltörölt. Most azonban úgy látták, hogy a kisnemesekkel összefogva kiharcolhatják jogaikat. Még csak két hét telt el 1514. április 9. óta. Április 24-én, Szent György napján van a szerződéskötések napja. III. László király gyermek játszóterén már 3 000 keresztesvitézt tartottak nyilván. Bakócz Tamás érsek bíborosi süvege alatt egyre óvatosabb lett. Maga mondott misét a Zsigmond kápolnában és Dózsa György ezredeseivel együtt odament az oltárhoz, ahol Párizsi Bernát ismét felolvasta a pápai Bullát, majd a Ferences rend szabója néhány öltéssel felvarrta a vitézek köpenyére a fehér keresztet. Mindannyian térdre ereszkedtek, majd Bakócz Tamás megáldotta őket. Így lett Dózsa a keresztes hadak fővezére és tíz vitéz vezér és Dimény uruki püspök jelenlétében letette az esküt, ami azt jelentette, hogy nekik már csak Jézus Krisztus parancsolhat. Dimény ezt hangoztatta a jászvásári uruki püspöki beszédében is, miközben Kurdbaba megtartotta rövid beszédét. Dimény szerint sem Beriszló Péter, sem Báthori István, sőt még Bakócz Tamás sem vállalta az eszmei irányítást a Koronatanácsban. A főnemesség egyáltalán nem akart harcolni. Ezért a Dálnokon született Kis Misknya lányának az unokája, Dózsa György, a Farkas hadból származó Kun László ivadék vállalta a harcot. 1119 A király távolról kísérte figyelemmel az eseményeket. Mivel se pénze, se bátorsága nem volt a háborúskodásra, szabadkezet adott Bakócznak. Az ezer főnyi kisnemes és j várjobbágy karddal, íjjal, parittyával és buzogánnyal felfegyverkezve jelent meg Rákosmezején, a parasztság pedig kaszát, cséphadarót, kapát, ásót és vassal hegyezett szőlőkarót hozott magával. Száleresi Ambrus, a Lam-nembéli pesti kézműves vezér ' ekéből, boronavasból és vasbográcsból készített éles csákányokat, hosszú égerfa éllel. A pesti polgárság hosszú késekkel, tőrökkel és puskákkal kedveskedett nekik. Bakócz tanácsára Dózsa György az öccsével Gergellyel és Száleresi Ambrussal a Rákos mezei kiképzést megszervezte. Táborát hadrendben képeztette ki. Április 9étől 24-éig a lovastiszti és kézművestiszti, tisztikarát oktatta. A fóldesurak társadalma megegyezett abban, hogy a hadba indulni akarókat lecsukatja, az otthon maradt családtagokat kínozni kezdték. Ezért sok vitéz a családjával érkezett meg Rákosra. Mészáros Lőrinc reggeli tábori miséje után nem győzött esketni és keresztelni, mivel a családtagokról az esztergomi érsekségnek kellett gondoskodni. Már pedig a fóldesurak és a papibirtok vezetők ragaszkodtak az első éjszaka jogához, ezért a parasztság nagyrésze templomban nem esküdött meg. Így sokan Rákoson tartották meg az el- ' jegyzést, esküvőt és a keresztelőt is. Mivel a földbirtokosok részéről erős sanyargatá sok hírei érkeztek, a családtagok nem akartak otthonukba menni. A fóldesurak az üresen maradt házakat felgyújtották.

Dimény uruki püspök kismisét, míg Mészáros Lőrinc nagymisét szolgáltatott. A kereszteshad tiszta ingben asszonyaikkal és gyermekeikkel várakozott a gyepen és fapadokon. Dózsa Gergely a kondéroknál osztogatta a parancsot, miközben futár érkezett. Száleresi Ambrus szekeresei a pesti révnél kiragadott esztergomi hajóról szállítják az élelmet, fegyvert és misekönyveket. A deák futár lovon érkezett és II. Ulászló parancsát Dózsa Györgynek csak úgy sebtében felolvasta: 1.) Dózsa György végvári vitéz a főurak sérelmei miatt ne vegyen fel több keresztes vitézt, hanem útközben gyakoroljon. 2.) Az egész országban szüntessék meg a pápai bulla közzétételét és szüntessenek meg minden további toborzást! 3.) Azonnal induljon seregestől Horvátországba, a püspöki székhely felszabadítására! 1514. május 14. II. Ulászló, a csehek és magyarok királya Dózsa György kereste az érsek megbízottjait, Bernát grófot, de azok Esztergomban voltak. A király is a főnemesek pártját fogta, pedig a király az Isten helytartója. Nándorfehérváron ő a királynak esküdött hűséget, most pedig neki csak a Krisztus-király parancsol. Eldöntötte, hogy egyik parancsot sem hajtja végre. Mészáros Lőrincnek az volt a véleménye: „Nem a török, hanem az idegenekkel megfertőzött nemesség a bűnös..." Egy vénember jött, bocskorát elnyúzva és megsúgta: fiának otthon korbáccsal verik a családját, mert vitéz fia a keresztesekhez beállott. Az ünnepi mise után a keresztesek betódultak Pestre, a kereskedőknél rombolva. Estére bevonultak a táborba. Dózsa György összehívta vezéreit: Balogh Istvánt, Bebek Álmost, Bagoly Ferencet, Cecey Andrást, Kállay Istvánt, Száleresi Ambrust, Pósa Árpádot, Sós Gábort, Dózsa Gergelyt és Uzony Lászlót, majd ismertette az eseményeket. Kurdbaba, a keresztesek rovó, jaku-sámánja jelentette, hogy mennyi a Virágvasárnapon kihirdetett, pápai Bulla szerinti sereg kalandozásra kész állománya. 1514. április 9-től 24-én a déli órákig 72 618 vitéz érkezett 3 388 családtaggal, akik az élelmezés vezetőjénél, Dózsa Gergelynél jelentkeztek. A családtagok a főzés és a 1120 ruhaosztás gondját vállalták magukra. A délelőtti tiszti képzés alatt felszereltek, a papok a beosztást végezték, az asszonynépek ruhát mostak, a gyermekek pedig a rőzsét hordták. A kiképzésen részt vevő tisztek délután gyakorlatoztatták a vitézeket a délelőtt tanultak alapján. Minden reggel misével és ájtatossággal kezdődött a nap. Ezután Kurdbaba, Dimény uruki püspök fia lerótta a misehallgatók számát és az összekötő papok révén, naponta, ezredenként jelentést adott. Április

9. Virágvasárnapján bevonult:

április 10. hétfői létszám étkezésre:

5 321 kuruc

300 hajdú

7 894 kuruc

143 családtag

április 11. keddi " "

10 821

"

216

"

április 12. szerdai " "

15 371

"

310

"

április 13. csütörtöki " "

19 770

"

524

"

április 14. pénteki " "

22 485

"

610

"

április 15. szombati " "

25 320

"

796

"

április 16. vasárnapi szentmisén

31 428

"

850

"

április 17. hétfői létszám "

34 375

"

1 147

"

április 18. kedden " "

39 871

"

1 316

"

április 19. szerdán " "

44 327

"

1 583

"

április 20. csütörtökön "

49 716

"

1 774

"

"

2 182

"

április 21. pénteken " "

52 063

április 22. szombaton"

65 342

"

2 415

"

április 23. vasárnapi szentmisén

69 615

"

3 143

"

április 24. hétfőn létszám "

72 618

"

3 338

"

Április 25-én futott be Dimény uruki három ezrede Mátyás király három fiával, Kopácsi-Kürt Mátyással, Gubacsi-Kuma Lászlóval és Csala-Jászvásári Domonkossal, 3 824 lovassal, 3 986 lóval és 42 rimalánnyal. Ez annyira megzavarta az ellátó-bacsa és összekötő-jaku jelentést, hogy csak 80 022 fő létszámot jelentettek étkezésre, de az önellátó uruki-mani hívek lóvágásai miatt ünnepi ellátást adtak.

Mivel Dimény lovas-ezredei teljesen kiképzettek voltak, amit az április 25-i kiképzési napon is bebizonyítottak, a gyülekező és kiképzőhelyek túlzsúfoltsága miatt a három ezredet a többi kiképző táborba irányították. Kopácsi-Kürt Mátyás ezredét Kállay István, Bebek Álmos és Balogh István irányításával Nagykállóba vezényelték. Hírszerzők szerint ez a három ezred fogadja a várható 40 000 ezres parasztsereget kiképzésre. Kétheti kiképzés után Balogh Istvánt a gömörvári kiképző-helyekre vezényelték 1 tömény lovassal, míg Bebek Árpád seregét 1 tömény lovassal Sárospatakra küldték az egyik Perényi ifjúval, akiket aztán a Sátorhegyek alján képeztek ki a keresztes-seregek részére. Kállay István viszont Nagykiállóban ütötte fel a töményvezéri székhelyét és gyűjtötte össze a harmadik töményének parasztjait, akik az ifjú nemesek vezetésével érkeztek meg Nagykállóba és innen továbbították őket a lovaskiképző táborokba. Kopácsi-Kürt Mátyás serege összebarátkozott a sereglő nemes-paraszt keresztes-harcosokkal és a KurucEmőd nevű, aászlóvivő dalacs-sámán, azaz katona-pap lelkesítő beszédei után magukat kurucoknak nevezték. Kétheti kiképzés után a létszám erősen megnövekedett, s a harcra kész lovasokat Rákos mezejére irányították. Bakócz Tamás fogadta Mátyás király vitéz fiát. Gubacsi-Kuma László táborában sok volt a kasszu és garaúz kézműves, ezért az ágyúkhoz is értő kézműveseket a Lam-nembéliek táborába vezényelték, annál is inkább, mert a kis László nevelőapjának népes tábora, a Gubacsi-nembéliek ebben a kézműves városban telepedtek le. Gubacsi-Kuma László simulékony természete mi 1121 att igen megnyerte Bakócz Tamás tetszését, ezért vele gyakran beszélgetett a Hunyadi-házra váró nagy feladatokról, hopy miként fogják a Bizánci-Birodalmat újjáteremteni. Dózsa György Rákosról Pósa Arpádot és Sós Gábort vezényelte Gubacsi táborába töményvezérekül. Amint itt a megfelelő Csörsz-árokrendszeri kiképzést megkapták, a Rákos mezei táborba küldték át őket az ezredek kiegészítéseként. Ilyen módon Gubacsi-Kuma László igen közismert lett a keresztes-seregben, mivel nótaszavas gyaloglással vezette át Rákosra, Dózsa György táborába a beérkezett ágyúkkal az árkászutász és vártüzér egységeket. Búcsúzóul minden századba tömörült tizednek azt mondta: - Bizáncig vagy Konstantinápolyig meg ne álljatok! Titokban Bakócz őt jelölte ki Bizánc uralkodójának, aki neki, a „Bizánci patriarkának" az utasításait hűen fogja követni. Mátyás király harmadik, keletre menekített fia domokos szerzetesnek állott be Jászvásáron, ahol CorvinCsala Domonkos néven szerepelt és mint énekes kolduló , barát járta Magyarka-Füzesgyarmat és Jászvásár térségeit. A szerzetesrendben CsalaJászvásári-Domonkos néven ismerték. Részt vett Bakócz Tamás érsek kíséretében a 300 kísérő lovas között, aki a pápaválasztás után, 1413. március 15-én 5 kísérővel hajóra ültette és Dimény uruki-mani püspökhöz küldte. A kísérői között volt Kurdbaba is, aki több nyelven beszélt és iszlám kereskedőként még Füzesgyarmaton is gyakran megfordult. Bakócz azzal az üzenettel küldte Magyarkára, hogy a Szavárd-magyarok és Badzsirt-magyarok fejedelmét megnyerje a Hármas Magyarország gondolatának, s ezért sok aranyat és ajándék tárgyakat küldött Mátyás király eszméjének megnyerése végett. Így 1 824 jól felszerelt lovassal érkezett meg a magyarkai lovasok élén. Mivel Kopácsi-Kürt Mátyás és öccsének a lovasai állandóan 1 000-1 000 lovasból szerveződtek, Csala-Jászvásári Domonkos serege, mire Rákosmezejére érkeztek, már 1 824 lovasból állott. A Dimény uruki-mani püspök vezette előre küldött hadsereg 3 824 lovasból állott. Ennek a seregnek az első zsoldját Bakócz Tamás küldte 4 000 Mátyás korabeli arany pénzzel, míg az új zsoldos sereg felállításához szükséges fedezet a Mátyás király hagyománya volt, amelyet Bakócz Tamás, az egykori Kancellária titkára őrzött. Dimény 1 508 medvetorán elhagyta a 24 Hun Törzsszövetség fősámáni székét és elvállalta az uruki-mani püspöki széket Magyarka székhellyel, míg Csencsu mandzsu fősámán biztosította arról, hogy minden erejével támogatni fogja. Ezek után Kurdbabának az volt legfontosabb feladata, hogy a mongol postajárattal állandó kapcsolatot tartson fel Bakócz Tamás feladata érdekében, amelyet Mátyás királytól kapott. Ugyanis Hollós-Mátyás nem tudta végrehajtani igéretét, mivel 1490-ben megmérgezték. A bugáti sámánképzést még Dimény indította be 1500-ban a kambaluki Nagyszala határozataként és öt év múlva itt végeztek: Hunyadi Mátyás, Hunyadi László és Hunyadi Domonkos, akik eközben felvétettek az ordoszi beavatott képzésre, ahová három évig jártak, majd 1508-ban útba indították őket Dimény urukimani püspökké lett töményvezérrel, hogy Mátyás király tervét végrehajtsák. Csencsu is, Bakócz Tamás is támogatta ezen hármas Magyarország tervét. Dimény felesége, Gyömbérke kambaluki hercegleány volt, aki vállalta 1508-ig az aranyasszonyi tisztséget és 40 rimalánnyal, valamint Kurdbaba feleségével, Tadinfüvel, akit Gyömbérke után új aranyasszonnyá választottak, vállalta a harcos leánysereg vezetését és annak nyilvántartását. A 3 824-es létszámú urukimani sereggel bevonult Rákos-mezejére. Dózsa György, mint Kun-László leszármazottja örömmel fogadta a fejedelmi vendégeket és a 40 rimalány vezetésével a mindenünnen bevonult család 1122

tagokból megszervezték a vitézek és a lovak gyógyító részlegét, amelynek a lovasparancsnoka Ordbaszár magyarkai-gyógykovács lett, aki Kurdbaba barátjaként csatlakozott a Dimény által vezetett csoporthoz, és mint magyarkai avar vitéz, könnyen elsajátította a magyar nyelvet. Gyömbérke feljegyzései szerint Kopácsi-Kürt Mátyás seregét kurucoknak, míg a Gubacsi-Kuma László seregét csörszöknek vagy a kun nyelv szerint csőszöknek, Csala-Jászvásári Domonkos seregét a csatlakozott marhahajcsárok miatt hajdúknak nevezték. Háromhetes kiképzés után Tadinfü állományba vétele szerint az étkezési létszám Rákoson, Nagykállóban, Jászvásáron és Gubacson fokozatosan emelkedett az alábbiak szerint: Rákosi keresztes hadsereg

64 326 fő

12 516 ló

Nagykállói kuruc sereg

41 514 "

10 321 "

Jászvásári hajdú sereg

22 639 "

12 830 "

Gubacsi csörsz sereg

20 171 "

10 217 " 30 ágyú

Bizánc felszabadítására indulóban:

148 650 fő

44 384 ló 30 ágyú

Dózsa György azzal a kéréssel fordult Kurdbaba írásba foglalt beadványában Bakócz Tamás érsekhez és Pávai Bernát pápai főjegyzőhöz, hogy legalább 50 000 hátaslovat és 10 000 igáslovat a kiképzett kereszteshadsereg rendelkezésére bocsássanak. Egyben jelentette, hogy 140 000 lovas érkezett eddig a táborokba, 3 000 kisnemessel és 4 000 Badzsirt-Kuma Magyarország lovasaival. Ezen utóbbiak el vannak látva 8 000 lóval, de a keresztes sereg zöme csak gyalog harcosokból áll. Mivel a nyugati államokból egyetlen lovas sem érkezett, ezért a hazai állományból legalább még 30 000 hátaslovat ajánlatos lenne Rákosra irányítani, hogy a pápai Bullában meghirdetett keresztes-sereg ütőképes legyen. Az 1 650-es létszámú tüzérséget már szintén kiképezték Gubacson, de a Nyugatról ígért ágyúk és kezelők még eddig nem érkeztek meg. Viszont Füzesgyarmat és Magyarka-Szakszin térségéből már megindult a lovasok áradata. Ennek segítségére a Keleti Égi-Birodalom is hozzájárult. Alig készült el Kurdbaba 1514. május 14-én a kihallgatás után a jelentéssel, az éjszaka írt beadványát Dózsa-Székely Györggyel és a tábori dalaccsal, Mészáros Lőrinccel aláíratta, megérkezett KumaMagyarországból Jászvásáron keresztül a jászok 1 000 főnyi lovascsoportja, akiket Dózsa szűkebb tanácsa azonnal Jászberény térségébe irányított. Velük érkezett 300 Nagyváradról megszökött hajdú, akiket CsalaJászvásári Domonkos a Várad-Jászvásár közötti hajdúkból képeztetett ki Dózsa György őrizeté re. Ezen két csoport már nem került a jelentésbe és az étkezési létszámba sem lettek felvéve, mivel azok már tábori étkeztetéssel érkeztek. A hajdú-testőrség az ifjú Perényi Gábor püspök gulyájából 150 ökröt elhajtott, hogy az élelmezésüket maguk oldják meg. A testőr-hajduk parancsnoka Uzony László lett, aki az összekötők vezénylését irányította és gyakran járt küldetésben a nagy nyelvtudása miatt. Jász lovasok kiképzésére Dózsa György Bagoly Ferencet és Cecey Andrást vezényelte, akik reggeli étkezés után Jászberénybe indultak. Gyakorlatozás előtt Kurdbaba a tisztikart így tájékoztatta: - Bakócz Tamás érsek úrnak még Mátyás király korából szoros kapcsolata volt Dimény uruki-mani esperessel, aki püspökké avatása alkalmával felesküdött a Hármas Magyarország tervének végrehajtására. Ennek az alapgondolata az volt, hogy a hunoknak, avaroknak és magyaroknak a Róma által irányított kereszténységbe való áttérésük esetén, minden 24-25. pápa a 24 Hun Törzsszövetségbeli népcsoportokból fog kikerülni. Tehát minden 25. pápa közül 1-1 magyar hun vagy avar nemzetiségű lesz. 1123 Mátyás király ezen ígéretet minden alkalommal hirdette, mivel a korabeli rovások 1 ezen Rómából kapott ígéretet feljegyezték. Mátyás jogos kérésére azt válaszolták, hogy Enea Silivió Piccolomi osztrák gróf, aki II. Pius néven lett pápa, tulajdonkép pen avar származású, csak elődei elnémetesedtek. II. Pius azonban minden tekintetben III. Frigyes osztrák császár utasításait követte. Ezért Mátyás király az érvelésüket nem fogadta el. Tervbe vette a régi uruki-mani, érdeknélküli szeretet vallásának, mint nemzeti vallásnak a visszaállítását. Ehhez a keleti Sárkányos-Társaság hozzájá rult és a keleti Égi-Birodalom is támogatta. Gianbonzagnó di Regnó Ippolitó D'Este egri püspök azonban levelet küldött Rómába Drágffi János hadnagyával. Mátyás ki rály megmérgezését és Beatrix királyné házasságígérgetés botrányát is helyesnek tar- j tották, a nemes király láb alól való eltételéhez is hozzájárultak. Bakócz Tamás, Mátyás király Udvari Kancelláriájának első titkára 1490 medvetorán felesküdött Mátyás király előtt, hogy amennyiben neki nem sikerül végrehajtani Badzsirt Kürt fejedelem és Jeretán Kumamagyar fejedelemnek tett ígéretét, hogy megvalósítja a Hármas Magyarország szövetségét, úgy azt urukimani viszonylatban végre fogja hajtani. Ezért a paraszti származású Bakács titkárának a papi felemelke déséhez hozzájárult és a királyi kincstárnak egy részét ráhagyta, hogy a pápává való megválasztását elősegítse. Hiába lett a Bakács parasztfiúból, Bakócz Tamás bíboros esztergomi érsek, a római egyház feneséges bíboros hercege, megkezdett harcát soha nem sikerült megvívnia II. Gyula pápa halála után, hogy római

pápa lehessen. Bár 300 jobbágy és uruki-mani harcosával indult el Rómába és ott fényűzően élt, mint egy vérbeli szentszéki herceg, és hiába áldozott sok-sok Mátyás korabeli aranyat és kincseket erre, mégis egy olasz grófot választottak meg pápának X. Leó néven, míg Bakócznak a Bizánci pátriarka rangot adták, hogy a törököktől foglalja el a Bizánci Császárság területét és ott uralkodjon. Egész Nyugat-Európában 1514 virágvasárnapján kihirdették a Pápai Bullát a keresztes-hadjárat érdekében. Az 1490-ik évi népszámláláskor Magyarország népessége 5 172 384 lélek volt és közel annyi volt a német érdekeltség, Franciaország és Angolhon lakosságának létszáma is. Úgy gondolták, hogy Magyarország még egyedül is képes elviselni a törökök elleni háborúk terheit. Úgy gondolták a papi körökben, hogy ebből a létszámból ki tud Magyarország állítani S tömény első vonalbeli harcost 10 tömény segélyhaddal együtt. Tehát a felszabadult „Fekete-sereg" újonc serege ekkor már 24 éves tapasztalattal vezető ereje lehet a felállítandó keresztes-hadseregnek. Így a teljes felriasztási létszám elérheti még az SO tömény létszámot is, amivel Bakócz elfoglalhatja Konstantinápolyt és ott patraiarka módján uralkodhat. Kambalukban-Ordoszban-Bugátban felvetődött azon terv, hogy Mátyás király Cseh-Morvaországot, Sziléziát és Alsó-Ausztriát meghódította, így a műveltnek hitt Nyugatot is meg lehet hódítani. Csupán másodsorban vették tervbe a törökök kiűzését Bizánc Birodalmából. Viszont Mátyás király tervét, a Hármas Magyarország újjászervezését előtérbe helyezték az Aranyhorda és a Termékeny-félhold segítségével. Ehhez Kambaluk és Bakát is hozzájárult egy titkos egyezség keretében, amit Kambalukban kötöttek meg. Ezen feladatot véglegesen a három Corvin-Mátyás leszármazottnak kellett volna végrehajtani. Kopácsi-Kürt Mátyás, Gubacsi-Kuma László és Csala-Jászvásári Domonkos felesküdtek ezen megbízatásra. Mátyás király megmérgezése után a három tervből Bakócz Tamás a Bizánci Császárság visszaállítását látta végrehajthatónak. Ebből a célból 1514. március 23-án ünnepélyesen bevonult Budára. Pávai Bernát grófnak és Bakócz Tamás legátusnak, a bí 1124 borosi kollégium tagjának fogadására a beteges király a 8 éves kisfiát, Lajost küldte. Az országvezetés ülésére március 21-én került sor, melyen a király csak a padlót nézte, majd unatkozva nézett ki az ablakon. Bakócz elmondta a pápaválasztással kapcsolatos megbízatását, hogy szervezzen keresztes hadjáratot. Szatmári György pécsi, Váradi Ferenc erdélyi, Perényi Gábor váradi püspök, Szentgyörgyi Péter, az ország bíró és Perényi Imre, a nádor helyeselte Bizánc elfoglalását, ellenben Telegdi István, a kincstartó erélyesen tiltakozott a hadjárat megindítása ellen. Beszédében ezt azzal indokolta, hogy gyakran utazik a király megbízásából Lengyelországba és nyugat felé, de a lengyelhoni árvizek és a nyugati rossz terméseredmények miatt, majd a Franciaország belső zavarai mind azt mutatják: onnan egy lovast sem fognak küldeni. Ismerve a nyugati világ ravaszságát, minden terhet ránk raknak, amit az államkincstár nem fog tudni elviselni. Csáky Miklós csanádi püspök az ablakhoz ment és kiköpött rajta, s ezzel szó nélkül elmondott mindent. Báthory István, a déli végek kapitánya elbicegett Csáky után. Batthyány Benedek budai várnagy, ismerve a testőrségi legénység elbeszéléseit, úgy okoskodott: „Amennyiben felolvassák a Pápai Bullát, a sokat sanyargatott parasztság örömmel fog keresztes-vitézzé bevonulni, hogy a kötelező munkától megszabaduljanak. Viszont a nemesség tiltakozni fog és összefogdossa a munka elől szökőket, az egyébként is lusta parasztokat. Nagyon rosszkor fog a Pápai-Bulla elhangzani a tavaszi munkák megkezdése előtt és nem tudjuk, mi fog aratáskor történni? Nem lehetne-e az őszi munkák elvégzése után kihirdetni, hiszen Hunyadi János is a téli hadjáratban diadalmaskodott. Az egész keresztény világ nemesei tiltakoztak a rosszul megválasztott időpont miatt. Április 9-én azonban, Virágvasárnapján mindenütt felolvasták a Pápai Bullát, de Csáky Miklós csanádi püspök a felolvasást megtagadta. Budán Páviai Bernát gróf, pápai főjegyző, auditor olvasta fel latinul, míg Dézai Balázs, a ferencesek főnöke fordította le magyarra. Az ünnepélyes kihirdetésnek örvendeztek a népek. II. Ulászló levele után összeült a keresztes hadsereg szűkebb tanácsa, amely 1514. május 15-én hajnalig tartott. Mivel a ferencesek szerzetes-rendje és a kisemmizett kispapság nem jó szemmel nézte Dimény uruki-mani püspök erélyes fellépéseit, Mészáros Lőrinc javaslatára eldöntötték, hogy Dimény püspök menjen Jászvásárra és ott szervezze meg a beérkező lovasokból a tartalék sereget. Ekkor Dimény a mongol posta-járattal jelentette, hogy a székhelyét Jászvásárra áthelyezte. Elrendelték, hogy a beérkezett és részben kiképzett keresztes-sereget főként a keleti országrész mezővárosaiban helyezik el, s így a kiképzetlen paraszt-hadakat Rákos-mezején tovább fogják kiképezni. Uzony László a bevonult hajdúkból 300 lovast hagyott Dózsa György testőrségében, míg a maradék hajdúkat, akik más nyelveken is beszéltek, a JászvásárVárad közötti Telegd-Tölgyes hadiúton irányító-szolgálatra küldték. Tekintetbe vették az 1513-ban kötött fegyverszüneti megállapodást a törökkel az újabb Szegediegyezményben. Ez arra volt jó, hogy a szultáni székre pályázó rokonságát I. Szelim teljesen kürtotta és most a mongolok Égi-Birodalmának terjeszkedését akarta megállítani. Tudták róla, hogy Kinin azaz Knin városával szemben a török helyőrségek gyakran betörnek és a parasztok zavargása jogos, de annyira nem, hogy Dózsát oda vezényeljék. Emlékeztek a tízes tanácsban arra, hogy virágvasárnapján délután már 3 000 ember gyűlt egybe Kis László királyi gyermekjátszóterein a ferences barátok buzdító szavára. Most Dezsi Balázs felemelte szavát május

15-én hajnalban a szerzetesek ellen, pedig Budán, Kalocsán, Vácon, Egerben, Győrben és Váradon soknak vélt tömeg je 1125 lentkezett a keresztes-seregbe. Jagelló Kázmér fia, Vladiszláv cseh király most már II. Ulászló király fejével is gondolkozik. Zápolya János nővére Zsigmond lengyel királynak a felesége lett, ő pedig a király előző házasságából született Izabellt veszi feleségül. Ellene van a keresztes hadjáratnak a Balkánon tett útja eredményeként. Az egyházak hírszolgálata szerint 300 000 ember akar a Pápai-Bulla alapján hadba szállni. Aprilis 21-én 60 000 fő hagyta el a püspökségek területét. Ekkor avatták fel a Szent-Gyögy kápolnában a keresztesek vezérkarát. A király tartózkodott. Bakócz bíborost a többi püspök utálta paraszti származása miatt. Egyedül Szalkai László és Erdődi János püspökök tartottak ki mellette. Minden dolgot figyelembe véve úgy döntöttek, hogy május 15-én 5 töményt Sárospatak, Nagykálló, Várad és Kolozsvár felé irányítanak a Kininbe szánt töménnyel együtt, amíg Dózsa Szeged-Csanád-Arad felé veszi az irányt, míg a Knin-Kininbe irányított egység Temesvárra megy Báthory István rendelkezésére bocsátva. Igy a tíz esküt tevő keresztes-sereg vezér közül csupán Mészáros Lőrinc, Dózsa Gergely, Száleresi Ambrus és Dózsa György maradt Rákos mezején, várva Bakócz Tamás érkezését. Kninbe Erdődi János öccsét, Erdődi Árpádot tette meg parancsnoknak, hogy a veszélyeztetett helyre együtt menjenek. Száleresi Ambrus még a Gubacsi kiképző táborban maradt, de a hel~ettese, Székely János elindult Dózsa központi seregével Cegléd irányába. Erdődi Arpádnak azt a parancsot adta, hogy amennyiben Temesváron Báthory István nem fogadja, úgy az irányt Nándorfehérvár felé vegye. Mivel a főurak és főpapok nem jelentkeztek a keresztesek seregébe, mindannyian úgy látták, nem veszik figyelembe a Pápai Bulla felhívását, azt mellőzik. A fóldesurak erőszakoskodása és az elhagyott házak felgyújtása a parasztsereget lázította. 1514 Kantáte vasárnapon Mészáros Lőrinc nagy beszéde a parasztokat arra ingerelte, hogy a leskelődő Tomori huszárokat Pestig kergessék. Kassára és Nyitrára levelet írt, hogy a keresztes seregbe ők is küldjenek vitézeket. Két zászlót tűzetett ki: az egyik a keresztesek táborát jelentette, míg a másik a Kninbe küldendő parancsot volt hivatva teljesíteni. Mivel ezek igen kevesen voltak, idősebbekkel kellett feltölteni a létszámukat, hogy Erdődi Árpáddal együtt Zágráb püspökéhez küldje, aki hivatva volt Knint megerősíteni nándorfehérvári parancsra. Dózsa felhívására 3 töménnyel Cegléd felé vették az irányt, míg Erdődi Árpád Temesvár érintésével Nándorfehérváron át Kninbe igyekezett a király parancsára. Dózsa egész tábora szedelőzködött és Erdőhegyen tartották az első pihenőt, ahol a 3 tömény útját elrendezte. Csapatait trombitaszóval indította, majd esténként takarodót fúvatott. Erős fegyelmet tartott, mivel tudta, hogy érte és harcosaiért senki nem vállal felelősséget. Szigorú őrségeket állíttatott a meglepetések ellen. Arról még Száleresi Ambrus tájékoztatta, hogy összehívták a Korona-Tanácsot, de neki a nagy létszám miatt indulnia kellett. Május 18-án Üllő-Monor-Gyömrő között állomásoztak, míg az elővédje már a Cegléd előtti vásárhelyen táborozott Irsai Bálint vezetésével. Dózsa azért rendelt el erőltetett menetet, nehogy a nemesek kilengéseit a sereg megbosszulja. Nem akart a nemesek erőszakára rútul válaszolni. Dózsa György derékhada 1514. május 19-én ért Ceglédre és a város apraja-nagyja örömmel fogadta. Kisnemesek és polgárok ökörvágással ünnepelték és a sok étel mellett előkerültek a boroskupák is a tábortüzeknél, amelyen egy deák köszöntőt mondott: - A Pápai Bulla és Bakócz Tamás bíbornok felhívására összegyűlt keresztes sereget örömmel üdvözöljük! Legyenek a mi vitézeink Hunyadi János és Mátyás király hollós seregének méltó utódjai! Az aranysarkantyús vitézek kereszteshad hősei, akik a beérkező új keleti töményekkel győzelemre viszik jobbsorsra érdemes népünket. Él1126 jen a bocskoros nemesek és élni akaró parasztok serege! Éljen a Székelyföldre szárma zott Árpád-ház Dózsa-nembéliek György vezére! Gábor deák üdvözlő szavai után a Nagy Templom előtt álló ünneplő hívők bevárták, amíg a csapatok katonás rendben elvonultak Székely Dózsa György előtt és a Templomkert terén felsorakoztak. A síposok és regősök ütemet adó dobpergése mellett megszólaltak a kürtösök díszjelzései és Dózsa György az ispánválasztó dombra lépett. - Cegléd népe! Magyar férfiak és életet adó nők! Nyomdokainkba lépő ifjú gyermeksereg! - kezdte meg beszédét a keresztes-hadsereg vezére. - Katona létemre én nem sokat értek a beszédhez, hiszen nem ünnepi beszédekre neveltek, hanem végvári vitéznek. Isten kegyelme és a Pápai Bulla kihirdetése után Bakócz Tamás bíbornok és az ország vezető urai engem jelöltek ki a keresztes-sereg vezetőjének. Máig beérkezett jelentések alapján a jelentkezések megszüntetésének ellenére, a keresztes seregbe való felvételt kérők száma 90 ezer fölé emelkedett, míg az óhazáink ifjúságából 1 tömény indult el a közös Magyar Birodalom megsegítésére. Száz tömény katonaságnak megmozdulása van kilátásban, hogy a Szögedi egyezményt és a Pusztaszeri vérszerződést igazságosan rendezzük! Ebben az országban a honfoglaló parasztságnak, és a kézműveseknek jogaik

vannak az Életre! Legközelebbi célunk a rokon aháj nép egykori fővárosának, Bizáncnak a felszabadítása azáltal, hogy megkezdjük a honfoglaló őseinknek, Atilla, Baján és Árpád nemzetségeinek jogos panaszai orvosolását! Aztán a beérkezett új keresztes sereggel szabír és uruk fóldjét is felszabadítjuk az iszlám rabsága alól. Ezért felszólítlak benneteket, álljatok be az érdeknélküli szeretet vallásának a keresztes seregébe, hogy megszüntessük a rabszolgaságunkat. Éljen Árpád véreinek szabadsága! Éljen a honfoglaló Nép! Dózsa rövid beszéde után felrivalltak a kürtök és a harcosok ünnepi szentmisére a templomba bevonultak. Amíg a sereg a szálláshelyére vonult és a kispapok nekik külön istentiszteleti szentmisét tartottak, addig Cegléd népe a kézművesek és keresztes-vitézek tizedesi intézményével a Nagytemplomban ünnepi misén vett részt. Az oltárnál mészáros Lőrinc, az egykori ceglédi plébános, Ambrus, Máté és András pappal az oltári szentmisét celebrálta. Dózsa György a ceglédi bíróval és esküdtek társaságában az oltár előtt álltak, míg a lakosság a padokban ült. A keresztes-vitézek azonban a főkapitányhoz igazodva állva hallgatták végig a szentmisét. Utána Mészáros Lőrinc felment a szószékre és a szeretetnek szent igéjét olvasta fel: - Ha szeretet nincsen bennem, olyan vagyok, mint a zengő érc és a pengő cimbalom... Szeressétek egymást... még az ellenségeiteket is... Mindenek előtt legfontosabb a szeretet! - Kedves Atyámfiai! Minden délben megszólalnak a harangok az egész világon és fennen hirdetik Hunyadi János nagy győzelmét a hazánkra törő ellenség felett. Mi magyarok erős elszántsággal megmentettük a kereszténységet az iszlám vérengzéseitől. Utána Mátyás király „Fekete serege" védelmezte a jobb sorsra érdemes hazánkat. Mindezt mi a Krisztusi szeretetből cselekedtük. Most egy újabb keresztes hadsereg nek vagyunk a vitézei és legelső célunk az, hogy felszabadítsuk hazánkat az örökös zaklatás alól és messze űzve a törököket, Hunyadi János módján felszabadítsunk minden Árpád-házi területet az iszlám megszállása alól. Albánság, Horvátország nagy része, Szerbia és Bolgárország az iszlám jármában nyögnek. Szent László leányának, Piroskának a kolostorában lovakat láttam bekötve és az aháj véreink rabságban szenvednek. Nem vagyunk már egyedül. Mátyás király három fia: Mátyás, László és Do 1127 monkos egy-egy ezred élén velünk harcol és aratás után 1 tömény lovast újból hadba állítanak a keresztes sereg céljainak védelmében. Keleten megmozdult a Föld a hármas Magyarország megalapítása érdekében. Az ilyen megmozdulás mellett azonban, kedves Atyámfiai, Mátyás király elpusztítása után az idegen főuraink vezetésével a Pusztaszeri Vérszerződést súlyosan megsértették. Az urak felállították az Úriszéket és a honfoglaló parasztságot minden joguktól megfosztották. Az uraknak verik a pénzt és nekik terem a föld, amelyért elődeink véreztek. Az urak lakmároznak, ti pedig éheztek! A kézműveseknek már több a szerencséjük, mert szabadok, de az urak dőzsölése mellett a parasztok rabszolgaságban tengődnek. - Kedves Híveim! Lovagok és nemes urak! Keresztes vitézek! Egy Istenünk van, akit szeretünk és kardot ragadtunk Krisztus szent földjének védelmében. Most már nem parancsol sem a király, sem az Úriszék, mert felesküdtünk Krisztus Királyra és keresztes lovagi jelvény díszíti ruháinkat. Megmozdult az ősi törzsszövetség Industól a Marináig és nekünk fognak szolgálni az arabok a Tigristől a Baszkorföldi Tájóig és a Vörös-tenger mellékéig. Magyar Férfiak! Annak ellenére, hogy a király a bűnös főurak tanácsára a toborzást megszüntette, álljatok be a Dózsa György által vezetett Keresztes seregbe, aki győzelemre visz bennünket. Ne féljetek, a paraszti származású Bakócz Tamás bíbornok, az esztergomi érsek úr velünk van és a Pápai Bullával megvédelmez bennünket bűnös uraink ellen! Magyar Férfiak! Rabszolgák vagyunk vagy szabadok? Az urak elfecsérelik a pénzünket és jólétünket. Eltörölték a pusztaszeri szerződés, és az Aranybullának a parasztságot és kézműveseket védő törvényét. Szolgaságba döntötték a honfoglaló népet. Titeket fej a főnemesség és a főpapság. Atilla, Baján és Árpád nem azért hozott ide bennünket, hogy rabszolgák legyünk. Vége legyen az éhségnek és a szolgaságnak! - Kedves Magyar Testvéreim! A Pápai Bulla értelmében Dózsa főkapitány Kiáltványt intéz a Magyar Nemzethez, hogy küldjetek újabb vitézeket a Keresztes seregbe, akik Krisztus parancsára felszabadítják a parasztságot, Bizáncot és a Szentföldet a pogány arabok és törökök igája alól! Ha eddig nem volt pénzeket, most Mátyás király aranyaiból minden anyagi javakat megszerezhettek, mint a nemesek! Jelenleg 10 tömény az országunkban állomásozó keresztes sereg ereje, de aratás végére újabb 10 tömény érkezik a Gyula és Béla törzsek rokoni állományából. Badzsirt és Kuma-Magyarország velünk van és az Aranyhorda teljes hadserege rendelkezésünkre áll! Bízzunk a Jó Istenben, hogy a magyar nemzetségre jobb napok virradnak! Bízzunk abban, hogy az uruki-mani keresztény népek szeretetbe vetett hite diadalmaskodni fog az örök ellenség, a sátán és a pénz ördögi hatalma ellen! - Bízzunk abban, hogy most már ugyanannyian vagyunk, mint Frankhon, Angolhon vagy Némethon népe és megálljuk helyünket az Istentől áldott termékeny Jászsíkságon és Pannonföldön. Szeretet vezényelje népünket a Pápai Bulla erejével elindított harcunkban! Isten minket úgy segéljen! A Szentmise résztvevői rámondták: - Ugy legyen! Amen! Amen! Mészáros Lőrinc ceglédi pap beszédét Jenik csillagjós előre leírta, de a lángoló lelkű keresztes-sereg töményvezére a ceglédi nép nyelvén kiszínezve azt forradalmibbá tette. Aznap és május 20-án a három töményvezér kiegészítette csapatát. Mielőtt 21én Dózsa elindult volna, újabb beszédében hangoztatta, hogy

eddig csak a nemesség támadta véres eszközökkel a hadbavonulókat, de most már a türelemnek vége, mert nem is annyira a törökök az ellenségei a szegénységnek, hanem a mindinkább több adót és szolgáltatásokat követelő nemesség. 1128 1 I Bagoly Ferenc töményvezér toborzását a papság eleinte jó szemmel nézte, de a nemesség befolyására: Kassa, Lőcse, Bártfa és Igló tanácsa vonakodott a behívó toborzásnak eleget tenni. Máramaros, Ugocsa, Bereg és általában a Keleti Sárkányos Társaság területe Dózsa György befolyása alá került. A Nyugati Sárkányos Társaság viszont május 16-án összehívatta a Korona-Tanácsot, ahol a főurak és a főpapság követelte a keresztes hadjárat beszüntetését és a keresztes sereg feloszlatását. Hajnalig tartó vitában végül 22-én az öreg Bakács-Bakócz Tamás bíboros engedett az erőszaknak, mivel a nyugati kereszténység egyetlen katonát sem küldött, s levelét 1514. május 23án elküldte Dózsának, amelyben az állott, hogy megszűntek a pápa katonái lenni és újból a király kezébe kerültek. Dózsa ekkor a Nagy-Kunságon keresztül már 24-én Békésre érkezett. Bakócz hírszolgálata Jenik csillagjós futáraival minden esetben értesítette Kurdba bát Budavár eseményeiről. Ezért hirdette meg a nemesi vérengzések miatt a kérlelhetetlen harcot már május 21-én. Az országban zavargások törtek ki. A Csörsz kiképző tábora riadóztatta Gubacsit és megrohanták Budavárat, 1-2 bástyát elfoglaltak. Perényi nádor hivatalát menekülésre késztették. Káptalani hivatalokat és kolostorokat a körlevél kézbesítése miatt megostromoltak. Azonban a főnemesség előre készült, és a nemesi sereg összpontosítását rendelte el. Bornemissza János és Tomori Pál lovas bandériumai a csörszöket leverték, pedig azok a tartalék ágyúikat is kilőtték, de a nemesi összevont sereg fólényben volt. Ekkor 29-ére Nemesi-Tanácskozást hívtak össze. Dózsa egybehívta sereg-törzsét és felolvastatta a legátus iratot és válaszút elé állította katonáit, de azok együtt maradtak. Mivel az ország meghódítását az Aranyhorda megérkezéséig nem hajthatja végre, mivel a nemesség támadásai erősödtek Csanád térségében, dél felé fordult. Elrendelte az Úriszékek és Káptalani Levéltárak felgyújtását. Így jutott el Apátfalára, ahol Balogh István előcsapatát Csáky Miklós püspök és Báthory István délvidéki főkapitány csapatai szétverték. Balogh rögtön Dózsához lovagolt és jelentette az esetet. A győzők Nagylakra mentek mulatni Csáky rokonához, Jasicsékhoz, s a dáridó végén elaludtak. Reggelre Dózsa Nagylakhoz ért. A kiszáradt vizesárkot megtöltötték rőzsével és meggyújtották. Báthory és Csáky hálóingben menekültek. Közben Kállay István lovas kurucai Dózsa táborába értek, akit a nagykállói kurucparancsnokság már a török ellen irányított. Dózsa felgyújtatta a püspöki palota környékét, s így Csákynak menekülni kellett. Éjjel, 27éről 28-ára virradóra a kurucok gyűrűjén át a püspök egy Maros parti csónakba menekült, de a Száleresiárkászok észrevették és megkötözve Dózsa elé vitték. Csáky püspök kihallgatása során Dózsát és a parasztságot megsértette. A tizedesek-tanácsa Csákyt halálra ítélte. Mivel egyedül Csáky nem olvasta fel a Pápai Bullát és dorbézoló, erkölcstelen életet élt, a nyilvános tárgyalás után kivégezték. Az ítéletet Böszörmény László kereskedő hajtotta végre, c akinek a feleségét Csáky ágyasául használta. Vele együtt még Ravaszdy Pétert, Dóczy Györgyöt, Torpag Györgyöt, Orosz Andrást, Tornaljai Mihályt és Telegdy Istvánt is karóba húzták. Saját kérelmére Telegdy Istvánt először lenyilazták, de az Uriszék által alkalmazott karóba húzást is használták. Valamennyiük tagja volt a Nyugati Sárkányos Társaságnak. A nemesi gyűlés határozatát Jenik csillagjós maga hozta el Budáról, hogy Dózsa ellen egy nemesi-seregnek kell fellépni Báthory István délvidéki seregével. A szavazásnál május 30-án Bakócz Tamás már nem vett részt, hanem Jeniket elkísérte Rákosra, majd Esztergomba hajózott. A Nagylak térségéből elfutott Báthory azonban támadás helyett Temesvárra bezárkózott. Zápolya nem vett részt a nemesi 1129 gyűlésen, mert a balkáni tárgyaláson volt a „Szögedi-Egyezmény" betartásán. A király levelet írt a nyugati fejedelmekhez a paraszthadak legyőzése miatt. Ugyanakkor levelet írt Dózsa Györgynek is, hogy Száleresi Ambrus, a Lam-nembéliek kézműves vezére, aki csak a törökök ellen hajlandó harcolni, letette a fegyvert. A csörsziek nagy része felvette a harcot és elesett Gubacson. A foglyok füleit Bornemissza és Tomori Pál levágatta és a király elé vitte. Száleresi Ambrusnak a király azért kegyelmezett meg, mert csupán május 23-ig tartotta Dózsa György seregével a kapcsolatot, majd az érsek hírszolgálatát a parasztság becsapása miatt mellőzte. Csapatait ekkor a folyami erők legénysége részére továbbképezte. A gyalogságot azonban az ágyús kiképzés miatt Tomoriék kürtották. Ulászló futára, Mikola Ferenc azt tanácsolta Dózsának, hogy Kolozsvár felé meneteljen Báthory felé. Dózsa György ekkor a „Tizedesek-Tanácsa" előtt azt hangoztatta, hogy neki nem szabad azonnal megütközni Báthory Istvánnal, hanem ki kell kérnie Csala Domonkos és Dimény uruki-püspök véleményét, mikor fog megérkezni az Aranyhorda déli serege? Ezért Dózsa javaslatára kitértek a Maros völgyébe. A nemesség megadta magát Dózsa Gergely töményének: Lippa, Solymos és Arad szegénysége és bocskoros nemesei Dózsa mellé álltak és a kurucok előtt kinyitották váraik kapuit, mert Mikola Ferenc, a király futára ezt a parancsot hozta. A keresztes-sereg reménykedve nézett kelet felé. Zápolya szíve is egy kicsit

hozzájuk húzott. Csala hajdúi pedig nyugodtan gyakorlatoztak. Turkevei Ambrus reggeli miséin azt hangoztatta: - A pusztaszeri vérszerződés alapján egyenlő rangú lesz az úr és a paraszt. Földjét mindenki szabadon művelheti. Dimény uruki-mani lelkiatya lesz az egyetlen püspök, aki javaslatára a papok csupán a lelkek gondozását irányítják. Az országot egy újabb „Fekete sereg" fogja védelmezni. Minden talpalatnyi földet meg kell művelni! Kolozsvárra érve jutott tudomásukra, hogy Zápolya birtokán a mozgolódó parasztok ellen fordultak, mivel a székely nemességet Kolozsváron börtönbe csukták. Váradra Perényi nádor fia nem mert bemenni, mert Tomori hadai csak most közelednek Várad felé. Itt a hajdúk vannak hatalmon. Nagykállótól keletre pedig Máté pap kurucai, míg északon Bagoly Ferenc kuruc lovasai. Erdődi, a Kninbe küldött keresztes-sereg töményvezére átállott Kanizsai János királyhű seregébe és együtt indítottak oda rendfenntartó lovasokat. A győri püspök ágyúval lövetett a keresztesekre, akik szétoszlottak. Június 3-án hazaérkezett a balkáni és lengyelországi útjáról Zápolya János, aki a felesége révén a trón várományosa volt. Karánsebesről az erdélyi rendeket július 13-ra Meggyesre hívta és lovasait Barlabási Lénárd alispánnal Kolozsvár irányába útba indította. Ekkor Dózsa György hajdú és kuruc egységei Temesvár ostromára indultak. Báthory volt az ellenfél. Az idegen szellemi irányzatok és Róbert Károly székhelyét kezdte Dózsa György ostromolni, amit már a törökök is gyakran meglátogattak. Dózsa bízott 30 ágyújában és a kiéheztetés módszerében. Bácska felől Nagy Antal töménye, míg észak felől Kállay István töményei védték és szolgáltatták a kuruc sereg utánpótlását. Temesvárt teljesen körülzárta. A csörszök elvezették a Béga vizét a várárkokból és homokot és farönköket hordatott Kövezsd módszere szerint, aki átlovagolt a kínai Nagyfalon, s most Dózsa ennek az elvnek alapján akarta bevenni Temesvárt. Tudta, hogy Temesvár birtokában már nyugodtabban tárgyalhat a királlyal. Itt akarta bevárni az Aranyhordát. Dózsa György július végére szerette volna harccal bevenni Temesvárt. Ekkorra várta a keleti SárkányosTársaság egységeit. Báthory kiéheztetett legénységét közelharcban akarta legyőzni. Zápolya a meggyesi rendi-gyűlésen megparancsolta, hogy Gyu1130 lafehérvárnál le kell zárni a hajdúk útvonalát, ami június 18-tól 27-ig megtörtént. Jenik hírszolgálata VáradKolozsvár-Szamos-Sajó-Beszterce útvonalán, a Borgói-szoroson át működött Jászvásár irányában. Báthory az alagút rendszeren át levélben megkérte gyűlölt ellenségét, Zápolya Jánost: szabadítsa fel Temesvárt. A Szögedi-egyezmény értelmében a király nem támadhatta meg a törököket, s mivel Bakócz a keresztes sereget feloszlatta, nem volt ajánlatos Dózsának sem a török ellen harcolni. Titkos összeköttetésbe lépett Zápolyával, hogy a királyság magához ragadásában segítségére lesz, amennyiben a parasztság és kézművesség jogait a pusztaszeri-egyezmény szerint rendezik. Ezért Gyulafehérvárral futárszolgálatot tartottak fenn. Erdély mozgósítását a királyság átvételének minősítette, s ebben Dózsa kurucai és hajdúi Zápolyát segítették volna. Zápolya július elsején jelezte, hogy Lengyelországba megy segítségkérés miatt. Árulás folytán Dimény uruki-püspök Halicsba tette át székhelyét, s így a hajdúk hírszolgálatát a kurucok Mármaroson át közvetítették, de újból csak a szerzeteseken keresztül. Dózsa hírszolgálata így északabbra került és nem vette észre, hogy a délerdélyi nemesi sereg Szászvároson és a Zsil-völgyén át a Szörényi bánságon átkelve a Vaskapu szorosán Lugos, Mező-Somló irányából Temesvár alatt termett. Ezzel megszűnt Zápolya semlegessége, mert korszerű seregével 1514. július 15-én a déli harangszó után, meglepetésszerűen egyenes vonalba fejlődtetve seregét, 2 óra múlva váratlanul rajtaütött Dózsa seregén. Borzasztó hőség uralkodott. Trombitaharsogás, sípszólamok mellett, dobpergés között Zápolya serege az ulicsi mezőre érkezett. Dózsát a Temesivár őrfigyelői ébresztették fel. Azonnal talpra ugrott és jelt adott a kürtösnek, akivel riadót fúvatott és gyorsan rohamot vezényelt, s ezzel jelt adott a csatára. Lovas ezredeit riasztotta és gyalogos ezredeit rohamoszlopokból támadó-vonalba vezényelte. Segítségére volt ebben az öccse, Dózsa Gergely, akit a töménye csak Gecsőnek becé zett, Mészáros Lőrinc és 16 kispap a csörsz-sereg helyettesek 1-1 hadnagyukkal, középen Dózsa György, az elválaszthatatlan Kurdbabával, aki éppen a 325-ik Arvisura részére lerótta a 15-i létszámot: 75 625 fő, 8 928 átképzőssel Temesvár; 84 553 fő, Nagykállói kurucok; 43 745 fő, hajdúk; 27 312 fő Gubacsról útban; 20 874 fő egyéb. Két hónappal a keresztes seregek toborzásának megtiltása után a 148 650 keresztes-vitéz, 44 884 ló és 30 ágyú létszám az alábbiak szerint, a sereg feloszlatása után így adódott: Temesvári keresztes-sereg:

84 553 fő

15 629 ló

35 ágyú

Nagykállói kuruc-sereg:

43 745 "

12 512 "

2"

Kolozsvári hajdú sereg:

27 812 "

14 143 "

2"

Útban lévő csörsz sereg:

20 894 "

10 240 "

1"

Dózsa György keresztes-sereg:

166 984 fő 52 524 ló 40 ágyú

Vele szemben felsorakozott Lindvai Bánffy Jakab az erdélyi nemes-sereggel, Petrovics Péter a szerb lázadókkal, Kismarjai Lukács Báthory parancsára Orsován és Palánkán gyülekező öreg katonákkal,

Verancsics Zorán szlavóniai horvát-bosnyák katonákkal, Drakula Joan a szörényi-bánságbeli öreg katonákkal, és középen Zápolya János szászvárosi és szebeni szász csapatokkal, az ellátási jegyzék szerint: Lindvai Bánffy serege: Kismarjai Lukács serege: Petrovics Péter " Verancsics Zorán " 52 600 fő 35 400 " 28 500 " 32 040 " 60 000 ló 36 000 " 21 000 " 33 000 " 20 ágyú 10 " 5 " 3 " 1131 Drakula Joan szörény " 21 260 " 21 500 " 2 " Erdélyi szászok " 25 140 " 26 000 " 10 " Zápolya János nemesi serege: 194 940 fő 197 500 ló 50 ágyú Ehhez hozzájárult még a Báthory István várvédő csapata, bár azok nem vettek részt a csatában, de a 8 használható ágyújukat már igénybe vették, mert abból tüzeltek a gyülekező kurucokra. Így az az összeütköző sereg ágyú és lovasfólénye döntötte el a „Temesvári csata" sorsát. Ezen adatokat hozzávetőlegesen Jenik beavatott és csillagjós hírszolgálata állapította meg. Jenik futárjai tudtak Zápolya balkáni tárgyalásairól, ami a szögedi egyezményt újította meg és biztosította a törököket, hogy II. Ulászló ragaszkodik az egyezmény betartásához, amennyiben a török határőrség és hadsereg is betartja az egyezményt. Arról viszont nem tudott, hogy a határőrizetből kivont öreg-katonákat is Dózsa ellen fogják felvonultatni. Ugyanúgy arról sem tudott, hogy a püspök-haderők igénybe veszik a nemzetiségeket is. A szerbek, horvátok, bosnyákok és az erdélyi szászok is a nemesi seregek létszámát fogják növelni. Így a 84 553 fős kuruc-hajdú keresztes sereg 15 629 lóval 35 ágyúval vette fel a küzdelmet 194 940 kiképzett katonával 197 500 lóval és 58 ágyúval, s így a nemesi lovas-hadsereg győzött. Dózsa keresztes seregének csupán 15 629 lova volt a 197 500 lóval szemben. Amíg az 1456-ik évi nándorfehérvári csatában Szilágyi Mihály 7 000 vitézével védte a várost 156 000 főnyi török sereggel szemben, addig 212 gálya táborozott 316 faltörő ágyúval Szendrő és Nándorfehérvár között. Hunyadi János ekkor felriasztotta birtokának paraszti lakosságát és 100 000 paraszt fegyvert ragadott. Ekkor már sok keresztes-vitéz érkezett Nándorfehérvár felszabadítására. A Taktai és a Besenyő tömény 20 000 harcosa után érkezett: Jajca-Szana 10 000, Orbász-Szerebrenyik megye 10 000, Kőrös-Pozsega megye 20 000, Valkó-Eszék-Verőce 20 000, Szerém és Macsó megye 20 000, míg Kállay 10 000, III. Vlád 10 000, Nagy István moldvai 10 000, Brassói megye 10 000, román, székely hármas határőrség 10 000; erdélyi nemesség 10 000; szerb hajósok és csajkások 10 000, Besztercei szászok 10 000, szebeni szászok 10 000, és budai sárkányos hajósok 10 000 főnyi serege, Hunyadi János birtokainak 100 000 főnyi paraszt hadával együtt 300 000 főnyi magyar királyi hadsereg szállt szembe II. Mohamed 150 000 főnyi, kiválóan felszerelt haderejével és Hunyadi János győzött. Most azonban Temesvárnál nem volt nehéz leverni Zápolya Jánosnak a 84 553 fő hiányosan felszerelt keresztes-sereget a kiválóan felszerelt, ütőképes királyi-nemesi seregnek, amikor 194 940 fős vitézi létszámmal, 197 500 lóval és 58 ágyúval semmisítették meg Krisztus-király Szentföldre és Bizáncba szánt seregét. Mi történt Temesvár ostrománál? 1514. július 15-én hajnal óta felvonult a május 29-én és 30-án megtartott nemesi-tanácskozás eredményeként Báthory István felmentésére a 20 töményes nemesi-sereg, hogy a 8 és fél töményes ostromló keresztes-vitézeket megsemmisítse. A török betörések óta ezen vidék elnéptelenedett és mocsaras vidék lett, ihatatlan vizű kutakkal, amelyek vizét csak forralva lehetett inni. Szekeresek hada szállította a vár pincéibe a bort, hogy a várkatonák tífuszt ne kapjanak. Dózsa csapatai is hasonlóan védekeztek és naponta egy-egy kulacs bort kaptak fejenként betegség megakadályozása végett. A kulacsok megtöltését délben végezték és ennek a folyadéknak másnap délig ki kellett tartania a kondérok tisztítását elősegítő teákkal együtt. Mivel Kurdbaba beavatottságánál fogva bornemissza volt, esténként Dózsa Györgynek vagy Gecsőnek ajándékozta kulacsának tartalmát, mig jómaga csak az üstök körül legelé 1132 sző kecskének a tejét itta édesen vagy savanyún. Ma éppen a vezéri sátor figyelő-szolgálatát teljesítette, amikor Dózsa György horkolása mellett furcsa bokormozgásokat vett észre, holott még csak a szél sem fújt. Az Ulcsák-papot felköltötte, de az erőtlenül visszahanyatlott, pedig jól megrázta a szentatyát. Kürtök rivalgása rázta meg az ulicsi mezőt. Élénk dobpergés kísérte lovak nyerítésével az ütemes lódobogást. Oreg-Osten melege nagyon lenyomta a jóllakott emberek álmával a keresztes-vitézeket. Kurdbaba pallosával szaladt be Dózsa György sátrába, nagyot ordítva: - Ébresztő! Itt az ellenség! Dózsa azonnal talpra ugrott. Gerjedő indulat lepte az arcát. A mosdó dézsához rohant és vizes kezével arcát, haját végig szántotta. - Zápolya becsapta Kelmedet! A lovak készenlétben állanak! - Mondta gyorsan Kurdbaba és rohant a karámból elővezetett lovak felé.

- Riadó! - ordította Dózsa és felpattant a lovára. Kürtök erős rivallása mellett Gecső és Lőrinc pap sátora felé vágtatott. Éppen akkor vonult be vízjártassági gyakorlatról a csörszök tisztikara. Pillanatok alatt talpra szökött az egész keresztes-vitéz tábor. - Gecső jobbra, Lőrinc balra, lovasaikkal, míg én 5 000 lovasommal középen! Gyalog kurucok és hajdúk köztesként, míg a csörszvitézek gyalogfalként és ágyúikkal mögöttünk tüzeljenek! - adta ki Székely György a parancsát. Temesvár, Ulicsi mező. Kürtszó és dobok pergése. Feszülnek a nyilak és nyílvessző rajok szállnak a két tábor között. Dernői László, Csetneki Árpád, Jósvai Zoltán és Feledi István ágyús-tizedes hadnagyok betöltetik a 40 ágyút és megkezdődik az ágyúk dübörgése. Egymásnak ront a két sereg. Dolgoznak a pallosok és kardok. Kezek, lábak, fejek és kettéhasított vitézek esnek a júliusi porba. Dózsa György meggyújtatja a várárkok rőzse-kazalját és ég, ropog minden. Véres küzdelem. Nincs kegyelem. Hamvukba roskadnak a kunyhók és a rőzse kötegek. A töményvezérek buzdítják csapataikat. Ordítozik mindenki. Krisztus keresztes-vitézei egy cseppet sem félnek a haláltól. Nekik mindegy, a Pápa parancsára halnak hősi halált! Hévvel küzdött mindenki. Az elvezényelt öt töményvezér helyett a Száleresi Ambrus által küldött csörsz hadnagyok segítették a töményvezér helyetteseket. Csucsomi György, Almágyi Péter, Csató Pál és Derencsén Gyula rohamra rendezték a gyalogos oszlopokat. Ez a négy csörsz hadnagy az első sorokban hősi halált halt és nekik a Lam-nembéliek a Betléri kastély kertjében emlékoszlopot emeltek. Iszonyatos vérfürdőben elbukott a parasztok Bakócz Tamás bíbornok által hadbaküldött keresztes serege. Mindenki ordította torka szakadtából: - Árulás! Árulás! Árulás! Elárultátok Krisztus királyt! A paraszti keresztes-vitézek sokkal ádázabban és elkeseredettebben harcoltak, mintsem gondolták a nemesi vezetők, de győzelmükben már kevésbé bíztak. Dózsa György 300 hajdú testőre magasan tartotta az oroszlános zászlaját, amely Kun-László hagyatéka volt. Dálnoki Miska igen magasra tartotta a szent ereklyét. Győzni akartak. Zápolya testőrsége jó lovú székely nemesekből állott. Szász polgárok pallosokkal törtek a keresztesseregre, s azok kissé meginogtak. A szerb keresztesek meghátráltak, de Dózsa nyomban a futók elé lovagolt. Vesztére, mert a gyalogfal keresztesei közé szerb martalócokat irányítottak, akik Dózsát akadályozták mozgásában. Majd amikor Petrovics Péter, a palánkai szerb lovasok parancsnoka Dózsa György közelébe ért, a felbérelt szerb martalócok a keresztes vezért hátulról a nyergéből kibillentették. Amikor a lovát is leszúrták, Petrovics Péter a közelébe ért és Dózsát súlyosan megsebesí 1133 tette a jobb vállán, majd cséphadaró ütéstől elkábulva, elfogta. Erre a szerb beépített nemesi bérencek örömrivalgásban törtek ki. Pozsega megyei horvátok bánsági ezrede Horom-Megyikvárig hajózott le bródi behajózással és Mező-Somlyón jelentkezett Zápolya Jánosnál, aki testőrsége parancsnokává tette meg. Petrovics Péter közeli rokona volt a király-jelöltnek, aki neki nagy jutalmat ígért, hogyha Dózsa Györgyöt élve a hatalmába keríti. Ekkor megingott a keresztes vitézek gyalogos védőfala. Hiába ordítozták, hogy „Jézus segíts!" A 18 ezred jól kiképzett lovassal és ezrednyi ágyúsok, a másfél ezernyi lovas és 8 ezrednyi gyalogos, 1 ezrednyi tüzér és ellátó a keresztes-sereget ütötte-vágta, ahol tudta és a paraszt-sereg futásnak eredt. Gécső lovát oldalról leszúrták és az összerogyott ló derékig maga alá temette. Így a hajdú lovasok vezére is élve Zápolya fogságába került. A kurucok parancsnoka azonban a ceglédi gyalogosok táborát a kiszárított Béga csatornán át elvezette a Nagy-Béga hídjáig és ott a nemesi lovasok támadását visszaverte. Almágyi Péter, Csató Pál és Derencsény Gyula lövette a szebeni szászokat addig, amíg Mészáros Lőrinc seregrésze gyalogosan a hídon át nem ért. Mészáros lovasai átúsztattak a Nagy-Bégán, ezért kisebb volt a veszteségük. A három tüzérhadnagy minden ágyúgolyóját kilőve, szívós kézitusában hősi halált halt. Csucsomi György, Dózsa György legjobb barátja az ágyúit Zápolya testőrségére kilövette és gyalog-tüzér katonáival Székely-Dózsa György segítségére sietett. Oldalról Petrovics felbérelt szerb martalócai ezt megakadályozták. Így két tűz közé került és a gömörvári kurucokkal együtt hősi halált halt. Ezért a keresztes-seregben történt árulásért Petrovicsnak magas kitüntetéseket és birtokokat adtak, s legényei 8 eke földet kaptak. Estére az ulicsi mező táját a harcban levágott parasztok és menekülő sebesültek futásukban lekaszabolt holtteste borította. A kegyelemért könyörgőknek sem került irgalom. Zápolya János a meghalt embertömeg láttán haditanácsot tartott. Többségben úgy döntöttek, hogy a lovasság üldözze a megfutamodott parasztokat, mert a halottakat el kell temetni. Ezért kürtösökkel a lovasság megállj jelét fúvatták és mindenkinek a szabadságjogok visszaállítását ígérték. 1514. július 16-án reggelre 10 000 keresztes-vitézt fogdostak össze és az ulicsi mező közepére terelték. Vértől volt piros a fű és a megeredt eső tócsáiban vörös víz folydogált. Esőszünet közben Zápolya kilovagolt és lóhátról ordítozni kezdett: - Büdös rohadt paraszt bandérium! Elrontottátok aratásunkat. Füves térségeink még kaszálatlanul sárgulnak, ti meg Jézus-király ürügyén meggyilkoltátok Csáky Miklós püspököt, Telegdi kincstárnokot és

vitéz nemesi társait, ahelyett, hogy a törököket űztétek volna távol a határainktól, ellenben a király és kardinális feloszlató parancsát megtagadva ellenünk fordultatok! Ezért bűnhődnötök kell! Werbőczy már a táborban van és ítélkezni fog felettetek! A bűnösök halállal lakolnak! Benneteket pedig hazakísér a nemesi lovasság! Most pedig temessetek! Petrovics Péter testőrségének segítségével a parasztokat vízbe dobálták, míg a szerbeket és nemeseket földbe temették el. Jenik jól beszélve a szerbek nyelvét, hírszerző szokás szerint egy megholt martalóc ruhájába bújva a temetést irányítókhoz szegődött. Estére a babgulyás osztásakor hallotta Petrovics jelentését: Eltemetve Zápolya seregéből: 16 824 fő, vízbefúlt 522 fő. Vízbedobva Dózsa kereszteseiből 71 217 fő, vízbefúlt kb. 2 000 fő. Elmenekült a lovassággal: kb. 10 000 lovas, míg a temetésben részt vett 1 200 gyalogos és sebesült. Egy pillanatra kibújt a hold a borulásból, és 177 604 győztes a nemesi sereg zsoldjában győzelmi tort ült. Míg a maradékot a vesztes sírásóknak adták. Jenik pedig előre látta: 1134 - Most ásták meg Magyarország jólétének sírját! - suttogta és a sebesültek között a megmaradt házikókban ismerősöket keresett. A jajgatók között megismerte Kurdbaba hangját, akinek fejsérülése volt, s az egyik szemét elvesztette. Gyorsan arbag kezelésben részesítette és hajnalhasadtára Kurdbaba már látni kezdett. Éjjel még sok halottjuk lett. Egy szerb halott tartalék ruhájába Kurdbabát átöltöztette és sátrába vitte. Várták a több nyelvet beszélő társaik meggyógyulását, közben a menekvésük útját megbeszélték. Mészáros Lőrinc vezéri karának sikerült megmenekülni a Béga jobb partjára és onnan Szögedre lovagoltak. Mészáros várta, hogy Báthory serege kitörjön a várból és rácsaphasson a sánta kapitányra. Ezt várta Zápolya hadvezetése is. Amikor látta Mészáros Lőrinc a keresztes-hadsereg megingását és menekülését, ő is megszorította a lovát, átúsztatott a Bégán és társaival a Tisza felé menekült. Mészáros Lőrinc amikor hátranézett, látta, hogy Zápolya a könnyű-lovas testőrségét is rohamra vezényelte, akik a megfutamított paraszt-sereget kezdték üldözni. Elhatározta, hogy amint lehet, Váradra lovagol és a hajdúk élén, Kolozsváron várja be az Aranyhorda érkezését és valamelyik Mátyástól származott ifjúval tovább harcolnak. Keresztes-vitéz ruhájukat az egész országban elrejtették a Dózsa-felkelés vitézei és a keleti segítséget várták. Azonban Moldvában a törökök a területüket teljes erővel meghódították s ezzel a Magyarka térségéből a felvonulást megakadályozták. Halicsban is kevésbé volt biztonságban Dimény uruki-mani püspök, ezért Szakszinba tette át székhelyét és rejtve tevékenykedett. Zápolya János 1514. július 16-án a kábultságából magához tért Dózsa Györgyöt vendégül látta. Temesvár konyhájáról Báthory kiváló ételeket és italokat szolgáltatott fel Petrovics István testőrségének tagjaival. Jenik 3 aranyat adott a szerb főszakácsnak, hogy a felszolgálók közé beengedje. Így a többi felszolgálókkal szemben megértette a rövid, de annál katonásabb szópárbajt: - Dózsa-nembéli Székely György, figyeld a szavamat! Budaváron felkértelek, lépjél velem szövetségre és irtsuk ki együtt a cseh királyt hazánkból! Te kitartottál Bakócz kriptaszökevény hóbortja mellett és a Szögedi egyezmény ellenére a törökök ellen akartál harcolni. Ha életben akarsz maradni, 30 tömény megmaradt seregünk egyesülésével megdönthetjük Ulászló hatalmát! Fővezér leszel, én meg a királyod! Ne hamarkodd el, holnap estére várom, hogy szövetségesemmé légy! Utána a várbörtönben éhező hajdúi közé zárták. Dózsa jóllakva nem látta olyan sötétnek a helyzetét. Ha Zápolya király lenne, akkor horvátjai és szerbjei kerülnének hatalomra, gondolta Dózsa, és Petrovics gyakorolná a sereg feletti hatalmat. Mit tegyen? Másnap este Bebek János, a Szendrő vidéki nemesek parancsnoka volt szolgálatban és a két Dózsa testvért ünnepélyesen megvendégelte, szavait várta: - Erdélynek vajdája, Zápolya János! Harcosaimmal megbeszéltem a válaszunkat. Amennyiben a parasztoknak és kézműveseknek az Aranybullában és a Pusztaszeri Vérszerződésben lévő jogait biztosítod, úgy melléd állunk, ha nem, akkor jöjjön inkább a tüzes-korona ígéreted. - Dózsa-nembéli Székely György! Te férfi ágon vagy Álmos-nembéli, míg én női ágon, de a pápaság intézménye Róbert Károly idejében úgy döntött, hogy Atilla és Árpád vére nem lehet király! Ezért tüzeskoronával leszel Magyarország Arpád-házi királya! Én a női ágon való királya fogok lenni! Legyen meg az akaratod! Szövetségemet visszautasítottad, pedig megérthetnéd, Árpád-ház férfi-ágon nem lehet király ebben az országban. Kun László is Habsburg Rudolf segítségére volt a morvamezei 1135 csatában és vele együtt győzött. Te most király leszel, Krisztus katonája, tüzes, izzó vaskoronával! - Lesz még az én népem Úr-népe ebben az országban! Pusztaszer-vérszerződése örökké él! - kiáltotta dacosan Dózsa - Éljen a Nép! A te hazug fajzatod pedig pusztulni fog! Dózsa-nembéli Györgyöt ekkor harci öltözetéből levetkőztették és I. Szelim szultán ajándékba küldött vörös kaftánjába felöltöztették. Werbőczy és Petrovics 14 tagú bíróságot állított össze és Dózsa Györgyöt, Dózsa

Gergelyt és Cecey Árpádot halálra ítélték. Az utóbbit azért, mert a főnemesek rendbontásra küldött szerb lázadók vezérét, Zimrivics Drugát az árulásért leleplezte és Dózsa kivégezte. 1514. július 18-án délelőtt történt meg Werbőczy István és bíróságának ítélet-hozatala. Délre fából trónust készítettek a Kis Temes jobb parti síkságának a közepén és kürtösök, dobosok azt hirdették, tüzes koronával végzik ki a nemesek gyilkosát, Dózsa-Székely György Krisztus-király Sárkányos-Társaság lovagját, aki akarja, nézze meg. A nemesi sereg kerékabroncs kovácsa, olyan széles abroncsból, pántos, kihegyezett szélű koronát készített és azt fújtatóban fehér izzásig megmelegítette. Fából királyi széket ácsolt és Dózsát rákötözték. Cvetkovics hóhér az izzó vaskoronát a keresztes hadvezér fejébe nyomta és somfanyéllel szorosan átütötte az égő haján, s a bőre is lángot kapott. Dózsa György szemrebbenés nélkül, ordítozás nélkül tűrte. Utána kivezették a börtönből az összeláncolt hajdúit, akiknek megígérték, ha esznek Dózsa testéből szabadságot nyernek. Felforrott agyveleje már a testére folyt, amikor Cvetkovics utasítására húsdarabokat kellett kitépniük vezérük testéből A nemesek papi kórusa a Templomokban szokásos Te Deumot énekelte, miközben a kiéheztetett hajdúk a testét harapdálták. Három hajdú ezt megtagadta, s őket nyomban agyonverték. 72 hajdúnak táncolnia kellett és felváltva 12-en harapdálták testét, 60-an folyton táncoltak a hegedűk és sípok hangjára. Báthory és Zápolya csak a Temesi vár ablakából nézte végig, félve a nép haragjától. Utána a holttesteket 4 felé vágták és a városokba vitték. Petrovics és Cvetkovics a várba lovagoltak és Zápolyának jelentették: - Amelyik hajdú nem nyelte le a Dózsából kiharapott húst, azt pallossal levágtuk. Ezek csupán heten voltak, s így a deákok 65 hajdú részére veterán elbocsátót írtak. Nekik kellett 65 városba elvinni a Dózsa-nembéli Székely Györgynek a holttest darabjait és kifüggesztették a keresztesek érseki utasításra való gyülekező helyén, ahová aztán Dózsa-seregének özvegyei és árvái imádkozni jártak. Dózsa Gergely négyfelé vágott holttestét: Csanádra, Kalocsára, Váradra és Budavárra vitték. Csanád nem fogadta, ezért Esztergomba szállították, a Váradiak azonban az egri érsekségbe küldték. Mészáros Lőrinc lovasaival a Tisza felé, majd a Bácskába lovagolt és Nagy Antal egységével találkozott, de Nagy Antal ott maradt. A hajdúk Mészáros Lőrinccel tartottak, majd Váradon keresztül Kolozsvárra lovagoltak, s megütköztek az erdélyi nemes sereggel. A csatát elmosta a háromnapos felhőszakadás, amelynek a leple alatt a hajdúk az erdőkbe húzódtak vissza. Lőrinc pap Halicsba menekült vitézeivel, Kurdbabával és Jenik beavatottal. Dimény uruki-mani püspök vezetésével Szakszinon át Magyarkára mentek. Mátyás király fiai azonban visszatértek Halicsból és a Lamnembeliekkel összeházasodtak. Így a Gubacsi, Kopácsi és Csala-nembéliek az országban elszaporodtak. Mészáros Lőrinc megígérte a visszatérő hajdúinak, hogy ha lehet, a Keleti Sárkányos Társaság élén keletről visszatérnek és győzni fognak. Kurdbaba szemsérülése miatt a rovásokat nem folytathatta. Jenik beavatott már Halicsban rótta le a nemesi gyűlés Budán és Rákoson lezajlott eseményeit. 1514. ok1136 tóber 18-ától 33 napig tanácskozott a nemesi gyűlés, amelyben eltörölték a parasztok szabad költözködését és örökös szolgaság alá vetették őket. Minden paraszt köteles volt minden héten 1 napot ingyen dolgozni az urának. A király püspökké és érsekké soha parasztot ne tegyen. Ha papnál, hajdúnál és parasztnál fegyvert találnak, azt kiherélik. Nagy beszolgáltatást vetnek ki a parasztra és nekik alig hagynak ennivalót és a padlásaikat mindig kisepertették. Ezért a parasztság kívül az épületeken elkezdte az élelmiszerét rejtegetni. Dálnokról megérkeztek Kiss Misknya utódai és Dózsa-nembéli Székely Györgynek a mindent megbocsátó Aranyasszony szobrát felállították, amelyen soha nem hervadtak el a virágok. Zápolya János 1514. július 20-án a temetkezések végén az összes életben maradt parasztot nemesi kísérettel a keresztes harcosok ruhájában minden vármegye központjába hazakísértette, mivel a termények betakarítatlanok voltak. A nagy szárazság miatt a jó szőlőtermést is le kellett szüretelni. Ulászló sok levelet írt a nyugati uralkodóknak segítségért a parasztfelkelések leverésére. Ha a törökök ellen nem voltak hajlandók egy katonát sem küldeni, Dózsa parasztjai ellen már megjelent a nyugati lovagok zsákmányra éhes hada és sok „segélyhad" is érkezett. Viktorin münsterbergi herceg fiának seregét Ulászló köszönet mellett, nagy mulatságok után hazaküldte. Minden nyugatról jött lovagot megajándékoztak. A nagykállói kuruc sereg azonban elkeseredetten folytatta a kolozsvári hajdú sereggel a harcot, míg végül Bakócz Tamás és Ulászló felhívására, mivel mindenkinek megkegyelmeztek, bántatlanul otthonukba tértek. A nemesség nagy része örült, hogy van, aki a terményeket betakarítja. A Dózsa-féle keresztes-hadjárat nemesei is részt vettek az 1514. évi október 18-án kezdődött tanácskozáson. Mátyás király fiai Halics ból az ugocsai nemesekhez jöttek vendégségbe, amíg Száleresi Ambrus nem ment értük lovas kísérettel. A Lambéliek Gubacsi szállására költöztek, ahol a polgári foglalkozású nemesi rétegbe beleolvadtak. Kállay István is a szabolcsi birtokainak megtartása mellett Gubacsra költözött és sok leánya közül választott magának feleséget a Kopácsi, Gubacsi és Csala-nembéli, Mátyás király származású ifjúság. Az ipar létesítését az ország peremén lévő városokban folytatták. Zápolya János a törökökkel továbbra is fenntartotta a kapcsolatát és Hunyadi János titkos szegedi szerződése értelmében már remélte, hogy a Keleti Sárkányos-Társaság területét meg tudja menteni a törökök bosszúja elől. Így a királyságáról nem mondott le. A parasztság viszont gyűlölte. Még hajdúnak sem vállalkozott a megyékhez senki a temesvári vérfürdő miatt.

Száleresi Ambrus és a magyar polgárság Mátyás király három fiával együtt a parasztság mellé állott és a Keleti Sárkányos-Társaság által létrehívott Szegedi-Béke mellett kitartott. Ebben az okmányban olyan tételek is szerepeltek, hogy az idegen főurak és főpapok Nyugati Sárkányos-Társasága mellett a keleten elhelyezkedő 24 Hun Törzsszövetségbeli Sárkányos-Társaság célkitűzéseit és a teljes szabadságukat bizto sítják. Ebben a Hunyadi leszármazottak is részt vettek nagy elődjük: Hunyadi János végakaratának értelmében. 1137

Hej rege rejtem 326. Arvisura A nemesség a rabigát választotta A pusztaszeri vérszerződés Jenik, Ordbaszár és Pam fősámán rovása Kr. u. 1514-1575. (5554-5615. m.t.é.) Jenik beavatott Ordbaszárral Halics-Szakszin-Magyarka-Bakáton keresztül Bugátba lovagoltak, ahol a 12 székihun nemzetség székelt. A fél szemét elvesztett Kurdbabát tanfejedelemmé választották, aki ezen időponttól kezdve Bordzsil helyett átvette a tanfejedelmi ősi beosztást és már 1515 medvetorán megtartotta a székelységről az összesített előadását: - Parajd ulcsák sámán, a székelység újabb nyelvén nemzetiségi pap, a széki-hunoknak a mai KambalukPeicsing Parajd városrészéből, az ősi székely Hun folyó partján lévő vadaskertjéből indult el sámánpapképzés céljából az uruki templom-gazdaságba és ott az állattartók kinti karámos tenyésztését elsajátította. Gula pateszi tanítványa lett és vele együtt ment a Melegforrások-birodalmába, ahol a 25-ik medvetor évében telepedett le a Gula pateszi által megjelölt hegyvidék sok fával rendelkező birodalmában, ahol nagyon jól érezte magát. Mind a száz vitéze részére boldoganyás házakat építtetett sok szép faragott kapuval, hogy a bekerített gazdaságukban nyugodt életet élhessenek. Onnan jártak ki felderíteni a melegvizes forrásokat, ahol a vízi ünnepélyeiket megrendezték. E célból Tisa sámánt összekötő papi beosztásban a Maros folyó szent torkolatához helyezték, ahol az aranyröges folyó a Tisa sámánról elnevezett csónakos folyóba ömlik. Zengő harsány, a kikiáltók kispapja az ordoszi birodalomban fennálló szokások szerint erős és szép gazdájuknak, a nemzetségi sámánnak, Parajdnak a hun fővárosnak nevéről adta a vándorlási szokások szerint a nevét. Új településük így Parajd lett ataiszi, Zab folyói és ordoszi név-vándorlás szerint. Mivel az első télen a messzi hegyvidékeken sok medvét ejtettek el, a hazaszállítás közben két őslakos szánkó és szállítási balese tet szenvedett, így halálukkal az új Parajd város szent kegyhellyé vált. Három széki hun vitéz kérte, hogy három rimalánnyal házasságot és szövetséget köthessen a harcosok testvéri szokása szerint, s mire Kerka ifjúsági fősámán látogatóba érkezett a medvetori házasságuk után, már 3-3 újszülött gyermekkel örvendeztették meg. Úzon, az ifjúsági vezér vadászat közben meghalt, s eltemették. Párja, az ős Istenasszony nevét viselő Ilona aranyasszony Uzonykával ott maradt Parajdon, ahol sokáig uralkodott „Ilona-Birodalmában". Gula pateszi, a szumirfóld Oregisten idők küldött hívője Ilona szent kívánságára ott maradt az aranyröges hegyvidéken, hogy Úzonnak az örökségeként Tisa jaku-sámán segítségével fenntartsák a szellemi és hitbéli együvétartozásnak az égiektől eredő tudatát, ami éltet. Tisa sámánnak először egy fia született Szöged napján, hajnaltájt. A róla elnevezett, halban-vadban dús vidéken, új Kegyhelyükön téli tanácskozóhelyet építettek, ahol a visszamaradó telepeseknek a 24 Hun Törzsszövetségbeli vitézei megkötötték Tisa sámán fia után a „Szögedi-Szerződést", hogy a Melegvízforrások Birodalmában mind megtelepednek és azt soha el nem hagyják. Ez a törvény örökös, és mindmáig érvényes! Tisa összekötő-sámán kegyhelye mellett állott Gilván kendének a szép táborhelye is. A Napisten papja volt ő, csillagjós és kiváló jövendőmondó hírében állott. Csató tárkány férfiövekkel, csont díszítésű, horogbetétes

erőnyerők készítésével foglalkozott. Ő volt a pusztaszeri előzködések irányítója. Gyula horka Susán, Sala és Tana ro1138 mos-templomi Kegyhelyén végezték el Kerka parancsa és iránymutatása szerint a Melegvizek-Birodalmának nyilvántartási, ős-jelentési munkáit. Igen érdekesen tanította Jenik tanfejedelem a kétszeres Bogács-féle Arvisura rovását a széki-hunok 100 évenkénti letelepedéséről. Ez a rokonlátogató kalandozás vérfrissítőként hatott az aranyröges és állattenyésztő hegyvidékre, mert mindig életrevalóbb gyermek, ifjú és határvédő vitézek születtek. A tüzes vaslapra kötözött, égerfaszéken megkoronázott Székely György sorsa előre megállapítható volt a Dózsa-nemzetség Farkas ágából, a Kerka kívánsága alapján Parajdon elhelyezett Hősök-emlékoszlopa szerint a 240 telepes első 60 fős székihun nemzetsége alapján. Az égő tüzes vaskoronát~enik beavatott a kivégzett fejéről levette és Bugátba kimenekítette. Most ott van az Elet-Kegyhelyén az ősi Hősök-Oszlopán. Bugátban 120 székihun nemzetség volt nyilvántartva rovásokon, míg Parajdon csak 108 nemzetség. Ezek közül Dózsa volt a hatodik az emlékoszlopon. Nézzük csak, az emlékrovások miről beszélnek: Az esklók Kr. e. 2820-2810 között jöttek Esküló vezér fóldjére és Aranyos-széken telepedtek le. Az aranykeresők aztán minden 100 év táján megszaporodtak. Az Kr. e. 800-ik évben, a szokásos, 100 éves rokonlátogatásra ért Aranyos-székre Pannon ifjúsági vezér, hogy a szkíta Káspivár és Saka Ten-vidékéről az esklókat megsegítsék a görögök ellen. Megelőzőleg, Kr. e. 1610-ben Barca székihun vezér látogatott el az esklók fóldjére és Barca őrségben szervezte meg a mai Barcaságban határvédőként a Törcsvár, Zernyes és Rozsnyó őrségét, amelyre sok Farkasvár települt. Amíg 100 évenként 50100 harcos ifjú jött el a Melegvízforrások Birodalmába, most Pannon vezérrel egyszerre egy egész tömény érkezett tízezer lovassal, két fészekalja tárkány különítménynyel és megszervezte a Kerkától az Oltig a 24 Hun törzsek védelmét, így az őslakó tarkósokkal szemben túlsúlyba kerültek. Pannon vezér nyugaton, Székely alvezér keleten, Kabar tárkány északon, Jász vezér az uruki Ladány pap kíséretében az ingoványos folyóköz dombhátán telepedett meg. Az egész sík vidéket Jászsíkságnak nevezték a korábbi jász-úz és szkíta településekkel együtt. Utána a káldorokkal, azaz keltákkal összeházasodtak a térségben, majd Kr. e. 34től Kr. u. 6-ig 40 éven át harcoltak Lóbérc és az Encs folyó vonalán a római légiók ellen, míg csak a Bató avar törzs áruló nem lett. Ezen árulás folytán a rómaiak áttörték a Dara folyó vonalát, s Pannon-fóldjét elözönlötték. Lóbérc és Rohonc-őrsége a kabarok és úzok fóldjére vándorolt. Soha nem tűrték a szolgaságot, s így Mátra vezér és Matyó sámán törzsei a Domb-hátságára települtek. Sokan Pannon fóldjéről az esklók, a székihunok és a Barcaság sík völgyeibe vándoroltak. A Parajd-féle székely törzsek egy része is visszaköltözött Tisa Birodalmából, majd amikor az aranyhegy kizsákmányolása miatt Róma Aranyos-széket is római tartományként megszállta, a Dózsa nemzetségi lovasok Sajó-Ordosz térségébe és a vasvári vasbegyűjtő helyre jöttek. Amint a székihun és kazahun lovasság 380-400 táján az Eskló-Székihun és Kabar-Úz Birodalmat elözönlötték, a Dózsa nemzetség nagyobbik része Parajd térségébe visszaköltözött. Ugyanis Augusztus római császár korában, az időszámításunk táján egyezmény jött létre Kövezsd és a Római Birodalom között, amelynek alapján Pannonfóldje az őslakosság meghagyása mellett a Római Birodalomhoz, míg Kabar és Esklófóld Szkítafóldhöz tartozott a Kövezsd-Augusztus féle szerződés szerint. Róma azonban ezt nem tartotta be, hanem Decebál eskló fejedelem alatt az Aranyröges Birodalmat megszállta és ott az aranytermelést kizsákmányolta. Ezért a 24 Hun Törzsszövetség 360-tól megindította fokozatos támadásait. Pannon 1139 fóld déli részét már 430-ban a hunok előhada, míg Atilla vezetésével 433-ban az öszszes római tartományokat elfoglalta és 435-ben Buda az Élet-Kegyhelyét Budavárra telepítette. Pusztaszeren ekkor az Kr. e. 800-ban érkezett Dózsa-nembéliek az Algyő haddal voltak hatalmon, mivel ezen két székely nemzetség adta a Tisa-Őrséget. Mivel Pannonnak a déli határőrizeti tisztje és helyettese Székely alvezér volt, gyakran megfordult Szögeden, s így a határőrizeti lovasokat gyakran vezényelte Bató öccsének és helyettesének tengerparti őrségétől a Barcaságig. Mivel Székelynek csupán leányai születtek, a Dózsa és az Algyő-nembéliekkel összeházasodtak. A szkíta-féle anyasági had megkövetelte a kettős név viselését. Így keletkeztek aztán az igen gyakori SzékelyDózsa és Székely-Algyő nevek. Ezen központi fekvésű határőrizeti helynek az adta meg a jelentőségét, hogy az Illy-folyó partjáról jött Dózsa és Algyő vitéz, akik egyébként még az édesapjuknak, Aral vezérnek a kívánsága szerint jártak el, hogy olyan halban gazdag vidéken telepedjenek meg, amelyik téli és nyári szállásnak is megfelel. Így kerültek tárkányhatárőrként Pusztaszerre, ahol a határőrség részére homokfutó uruk-ummai féle szekereket készítettek, amelyekhez a kerekek rögzítésére tisa és égerfából szögeket faragtak. Esküló, az aranyröges vidéknek ősi fejedelme Kr. e. 800 disznótor havának ünnepén (november holdtöltén) itt kötötte meg szerződését Pan non és Mecsek vezérekkel, hogy birodalmát és a 24 Hun Törzsszövetség településeit megvédik minden támadás ellen. Ez volt az első Szögedi-Egyezmény. Atilla 430-ban innen irányította hadjáratait és Pusztaszeren, Tisa sámán egykori birodalmában állította fel a fővezéri szállását. Itt telepedett meg a második székihun tömény a Dózsa nemzetséggel, míg a Pozsony-

nembélieket Pannon vezér a Pannonföld északi részére telepítette és a Dunna-asszony folyamához végvárat építtetett. Ez lett aztán Atilla idejében az első székihun tömény székhelye az egykori Pozsony nemzetség vezetésével. A harmadik széki-hun tömény Marosszék környékén állomásozott. Ez volt a második SzögediEgyezmény A 24 Hun Törzsszövetség a Parszi-Birodalom felé kezdett el terjeszkedni, Deédes segítségével. Atilla halála után Csaba nevű fia lett a székihun-úz-kabar szövetség új fejedelme, majd Ilona-Gyilyó kezébe került a hatalom, aki úgy Rómával, mint Bizánccal megegyezett a Szögedi-Egyezmény alapján. Ezt az egyezményt a II. székihun tömény a nagyszéksói csatában megvédelmezte. Ez volt a harmadik Szögedi-Egyezmény. II. Ilona később Baján avar fejedelemhez ment nőül, míg húga, Ilja egy bárd fejedelemhez ment, de felesége soha nem lett, mert férjét Kassa előtt a kabarok meggyilkolták. Így a Szögedi-Dózsa töményvezérnek lett a felesége és a 274-ik Arvisurával egészítette ki Bogács tanfejedelem oktatási anyagát. Ekkor a Dózsa-nembéliek visszavándoroltak az aranyröges vidékek székeibe és az avar hadak lovaskiképzésénél határőr kiképzők lettek. Az Avar-bástyára adtak őrséget a széki-hun tömények lovasaiból. Ekkor a testőrség kiképzése az első évben Szöged székhellyel, a Csörsz árok-rendszerben történt, a második évben Velem, Rohonc és Felsőőr térségében, majd a harmadik évben a legkiválóbb vitézek Avarbástyára mentek. Tudum fősámán és uruki püspök idejében a Szögedi-Dózsa hadnagy volt Avarbástya parancsnoka, aki székihun lovasságával a Tenisur vonalán vezette harcostársait Edemen új fejedelem kiképző táborába, hogy a kazárok ellen a keleti avarok birodalmát megvédelmezze. 880-tól a szuvári csata győztese Álmos tanfejedelem lett, hogy a Bős-tudun meggyilkolása után női ágon elorozott Pannon- és Bató-földjének visszahódítása céljából kiképezze szellemi és katonai téren a honfoglaló Magyar Törzsszövetséget. 895-ben elérkezett annak az ideje, hogy a Jász-síkságra bevonuljon. 1140 Ekkor az Aranyasszony-tava és a Tisza között a Dózsa-nembéliek már előre elkészítették Pusztaszer-Atilla szállását a fogadtatásra, ahol megkötötték a Pusztaszeri Vérszerződést, amelynek tartalmát Szögedi-Dózsa az alábbiakban készítette el: 1.) Amíg Nimród-Gilgames és Álmos maradéka él, a hun-avar és a magyarok új törzs-szövetsége csakis Nimród véréből választ új fejedelmet. Ezek mindig az oroszlános vagy turusasos nemzetségi családokból kerüljenek ki. 2.) Minden évben a fejedelmi személy köteles megjelenni az egész nép panaszosai előtt, hogy a közösen szerzett föld birtoklásában hibák ne keletkezzenek. A föld javaiban mindenki részesedjen. 3.) Azok a nyolc törzsi vezérek, tárkány és böszörmény fejedelmek, akik a Tíznyíl Szövetség nevében most megjelentek, sem a maguk, sem az utódaik leszármazásában a közös tanácskozásból ki ne rekesztessenek, mert ezért a földért a hun, avar és magyar véreink már sok esetben az életüket áldozták fel. Itt mindhárom törzsi szövetségnek joga van élni. 4.) Ha valaki Nimród-Gilgames-Álmos vérei közül hűtlenné lenne a pusztaszeri vérszerződéshez, akkor az uruki-mani kolostorba zárassék, hogy ott a Jász-síkság jólétéről gondolkozzon. Ha pedig utána is hűtlen lenne a népéhez, vére ontassék, miként a szerződés alkalmával. 5.) A parasztokkal való bánásmód legyen megértő, mert minden jólét az ő munkájukból ered. Ha valaki a vezérekből és a fejedelmi házból ezt a vérszerződési pontot megszegné, átkozott legyen mindörökké! 6.) Ha valaki a törzsenkénti disznó, medve, szarvas, bölény és gödölye-toron, vagy aranyasszony torokon meg nem jelenik, az bűnös! Aki az ünnepélyes tavaszi almavirágzás, aratás és aranyasszonyi áldozó szent ünnepeken nem vesz részt, az ellenére tör az Oreg-Ostennek. Kürt és véreskard hadbaszólításon önként nem jelenik meg, az ellene van a „Tíz-nyíl Szövetségnek", ezért, ha elmaradásának okát nem tudja a tize desi intézménynél igazolni, az örök szolgaságba taszíttassék! 7.) Tárkányok hadnagyai a szerződéses szabadságjogokat, tanulási és a vándorlási jogokat biztosítsák, mivel a jó fegyverek nélkül sem a nagy csatákban, sem a pusztaszeri fegyveres viaskodáson megjelenni nem lehet. Bánságok a kézművesek vándorlását támogassák! 8.) Böszörmények hadnagyai minden kereskedő útjuk alkalmával mind kötelesek jelentést tenni a külhoni hírek valódiságáról. 9.) Az uruki-mani egyisten hiten lévők az Öreg-Östen hívőkkel és az Életfa tisztelőkkel kötelesek a „Tíz-nyíl Szövetségben" Nimród-Gilgames-Álmos tanításai alapján a hazát tíz vezéri birodalomra felosztani és minden fontos ügyben a fejedelem döntésével kormányozni. Ezek: 1. Kéri-kabar, 2. Pozsony-keszi, 3. Kürt-avar, 4. Gyarmat-kasszu, 5. Megyer-fejedelmi, 6. Kunmagyari-úz, 7. Gyarmat-böszörmény, 8. Tarján-magyar, 9. Nyék-Gyula, 10. Jenő-Béla. A magyar törzseknek az Encs vidék és Jászvásár közötti ötezer medvetoros éves Melegvíz források szent-ősi Birodalmában, élni és meghalni kell! 10.) Elrendeljük, hogyha mi vagy utódaink közül valaki valamely időkben ezen rendelkezések ellen akarna cselekedni, annak a Nimród és a Gilgames Hothisz kereszttel ellátott korona törvénye szerint, ma és minden időben az irányított szabadság jegyében bűnhődnie kell. Az ősiség törvényei nem tűrik a szolgaságot és

mindenkinek örök szent szabadság biztosíttassék! Égből eredő életre mindenkinek joga van. Ezért kötöttünk örök vérszerződést! Ezen vérszerződést a vezéri székhelyeken: Biharon, Csanádon, Egerben, Eszter 1141 gomban, Kolozsváron, Győrben, Kalocsán, Pécsett, Vác-Kurszánváron és Veszprém ben, az aranyasszonyok székhelyén helyezték el. Az eredeti rovások Kurszánvárban voltak, de a váci nádornál is volt egy példány, hogy a fejedelmek se lépjék túl a hatáskörüket. A legelő területeket elfoglaló Gyula és Béla törzsek is kaptak egy-egy másolatot, akik Bugátba és Ordoszba is másoltattak a pusztaszeri vérszerződésből. Igy szerzett belőle Kubiláj is egy másolatot, mert Vajk-István megkoronázásakor minden hazai rovást az egyházi szervek megsemmisítettek. Ennek a pótlására szerkesztették meg 1180 és 1222 között az Aranybullát, amelyből aztán a főnemesség és főpapság a nekik nem tetsző pontokat törölték. Így jutott Kubilájon keresztül a pusztaszeri vérszerződés és az Aranybulla sok eltörölt pontja Mátyás királynak a tudtára, aminek következtében a nép nyelvén „Igazságos király" lett. Halála után Magyarország egy erős hadsereggel védett ország volt, de a kapzsi urak egyéni, önző haszonra törekedtek. Esküjük ellenére Corvin Jánost mellőzték és II. Ulászlót választották meg királynak. Bakócz Tamásnak Mátyás király sok aranyat hagyott, hogy választassa meg magát pápának és egy újabb keresztes-hadjárattal biztosítsa az országot a törökök terjeszkedése ellen, és a hármas Magyarország szent gondolatáról meg ne feledkezzék. Pápának nem választották meg, de a bizánci pátriarka révén 1514. április 9-én meghirdették Páviai Burnát gróf, pápai főjegyző révén a keresztes hadjáratra való jelentkezést. Ekkor Bakócz Tamás bíboros, esztergomi érsek a Keleti Sárkányos-Társaság döntése alapján Kun László leszármazottját, a Melegforrások Dózsa-nembéli Székely Györgyöt jelölte ki az Új-Keresztes hadsereg vezérének, amelyhez II. Ulászló is hozzájárult, de pénzt erre adni nem tudott, mert üres volt az államkincstár. A király meghallgatta a Rómából jött Bakócz jelentését, hogy római pápa helyett bizánci pátriarkává választották csak meg. A felolvasandó pápai Bulla alapján a törökellenes keresztes hadjárattal fel kell szabadítania az ős aháj Bizáncot, amelynek pátriarkájaként az Árpád-ház férfi leszármazottaiból új császárt kell kiállítani. Ezen javaslatát Szatmári György pécsi püspök, az új kancellár, Szentgyörgyi Péter, Báthori István temesi gróf, Perényi Péter országbíró és sokan mások helyeselték, mivel Bakócz bíboros vállalta a költségeket. Pávai Bernát gróf X. Leónak, az új pápának a jókívánságait tolmácsolta és segíteni akarását. II. Ulászló unalmából felrezzent és nyomban kérte a pápai tizedek elengedését, amelyet a keresztes hadjárat céljaira fordítana. Bakócz ezt úgy módosította, hogy a pápai tizedeket az egyház szedi össze, de II. Ulászló ragaszkodott ahhoz, hogy a felét kapják a keresztesek, és a másik felét a Bizáncot elfoglaló keresztes seregek után menő új királyi sereg felszerelésére kell majd fordítani. Telegdi István Zápolya János délvidéki, míg az általa megszerkesztett nyugati és lengyelországi jelentése alapján azt mondta: - En nagyon jól ismerem üres kincstárunk teherbírását és nyugat paraszt mozgalmait, a lengyelországi rossz termési viszonyokat, egyáltalán nem javaslom a hadjárat beindítását! Bakócz erélyesen kikelt a halasztgatás ellen, míg Csáky István, csanádi püspök erélyesen a hadjárat beindítása ellen fordult, és ellene volt a Pápai Bulla felolvasásának. Maga a király, mivel anyagilag őt semmi sem terhelte, a fél pápai tized reményében hozzájárult ehhez. Csáky István utólag még bátorkodott megmondani, hogy mi úgy fogunk járni, mint a nápolyi királylányok udvartartásai, amikor feleségül jöttek Magyarországra és birtokaikon Itália minden söpredékét és bűnözőjét letelepítették. Most aztán a felhívásra, akik főbenjáró bűnt vagy úriszéki bűnt követtek el, mind a 1142 keresztes-háború címén akarnak a kezeink közül kiszabadulni. Ugyanúgy Lengyelországból és Morvaországból csak azok fognak jelentkezni, akik munkaerejüket kivonva a nemesség kezei közül, a sérelmüket fogják majd megbosszulni a Renden. Ekkor Ulászló azt válaszolta, hogy legalább az engedetlenektől meg fognak a neme si rendek szabadulni. Erre a Királyi-Tanács Bizáncnak a felszabadítását 22 szavazattal, 2 ellenszavazat mellett jóváhagyta. Másnap, 1514. március 25-én Bakócz a Keleti Sárkányos-Társaságot a Budavári Cseri-barátok központi szemináriumába összehívatta, mivel az ötven kolostorukból 2-2 barát képviseletében most üléseztek. Ezek Szent Ferenc eredeti tanítását vallották a szegénységről és a krisztusi igaz alázatról. Kezük munkáiból éltek és koldulásból építették fel az ötven kolostorukat. Valamennyien szürke, egyszerű csuhát viseltek. Ezen a tanácskozáson részt vett Dimény uruki-mani püspök, aki nagy beszédet tartott, hogy Magyarországon elegendő lenne csupán csak egy igazhívó püspök, aki nem a vagyon harácsolásával törődne, hanem az Isten szeretetének hirdetésével. Közfelkiáltással a Dózsa-nembéli Székely Györgyöt választották meg fővezérnek, míg Kurdbabát a keresztes és Jenik beavatottat a budavári sereg hírszerzőjének, akik Bakócz érsek irányítása alatt állottak. Ordbaszár pedig kettőjük között volt összekötő kapocs, aki feladatát kiválóan látta el.

Irányításuk alatt belovagolták az országot és a kispapságot maguk oldalára állították. A püspöki kar engedett a köznép kívánságának. Így került 1514. április 9-én, virágvasárnapján a Pápai Bulla felolvasására sor minden püspöki székhelyen. Csupán Csáky István nem volt hajlandó felolvasni a Bullát. Budán Paviai Bernát pápai főjegyző olvasta fel latinul és Dézsi Balázs a nép nyelvén tolmácsolta a Bullát. A Domonkos és Ferences rendet bízták meg a keresztes háborús vitézek lelki gondozásával. Ékes hangon azt hirdették: „Aki magára varratja a kereszt jelét, katonaként: pénzt és élelmet, bűnbocsánatot és örök üdvösséget kap, ráadásként minden fóldesúri tehertől megszabadulhat és robot nélkül földjutalmat kap!" Jenik állandóan Budát és Pestet járta, míg Dézsi Balázs minden jelentkezőt a kis László király nagy terjedelmű játszóterére irányított. Itt állították fel a dezsi barátok a főzőüstöket és a vásári bódé sokaságában osztották ki az élelmet és Száleresi Ambrus szabó legényei minden jelentkezőre keresztet varrtak, hogy élelmet kaphasson. Amíg a vezért fel nem szentelték, Dézsi Balázs minden étkezés előtt egy kis dombról beszédet tartott: Szent Istvánról, Szent László és Szent Imre, Szent Margit és Szent Erzsébet életéről. Az új keresztes sereg kitűzött céljáról, Szent László leányának, Iréne-Piroskának a kolostoráról, amelyik Bizáncban várja a keresztes-seregünk bevonulását, hogy az új Bizánc központjául kiépíthessük. Dézsi Balázs szigorú lelki fegyelmet tartott és vallotta az érdeknélküli igaz szeretet vallását. Az avarok Nándorfehérvára még a magyarok kezén van. Onnan jött SzékelyDózsa György, hogy Bizáncot, az egykori aháj fővárost felszabadítsa és magyarrá tegye! Amíg Kurdbaba a 9-ik napon 39 871 létszámot jelentett. A 17-ik napra, április 27én Kurdbaba létszáma alapján beérkezett a püspöki adatszolgáltatásban szereplő 80 000 fő. Kurdbaba jelentette a 80 022 személyt, akik Rákoson étkeztek. A püspökségek jelezték, hogy az első megmozdulásnál a Rákosra irányított 80 000 emberen felül újabb 40 000 paraszt már útra készülődik. Ezt a nemesség a mezei munkák miatt már túlzásnak tartotta és a püspökök révén panaszt emeltek. Dózsa György Kurdbaba révén a rákosi, nagykállói, kolozsvári és a gubacsi, közel 150 000 főnyi sereg részére 50 000 hátaslovat kért, mivel a gyülekező táborok csak közel 45 000 lóval rendelkeztek. 1143 Bakócz 1514. május 23-án pásztorlevelében felfüggesztette erős főúri és királyi nyomásra a kereszteshadjáratot, mivel a ceglédi sereg kiképzői létszáma 85 000, a nagykállói kuruc sereg 43 000, míg a kolozsvári hajdúk 28 000, és a Csörsz sereg 20 000 főre emelkedett. A király és a nádor a 176 000-esre becsült haderőt magasnak tartotta a nyári munkák megkezdése előtt. Bácska, Eger, Dunántúl, Kalocsa, Szerémség és Munkács térségében a 10 vezér és alvezérek gyújtó szavára a sereg egyre nőtt, s Dózsa felszólítására a parasztsereg megindult. A mulatozó Csáky püspök és Báthory dőzsölő társaságán rajtaütöttek és a püspök társaságát karóba húzták, míg Báthory Temesvárra elmenekült. A bocskoros vitéz Temesvár ellen fordult. Báthory segítségért könyörgött. A pusztaszeri szabadságjogok visszaállításáról a nemesség nem volt hajlandó tárgyalni. A meggyesi rendigyűlésen 1514. június 18-tól 27-ig úgy döntöttek, hogy a Szögedi-Egyezmény miatt a király nem támadhatja meg a törököt, ezért a nemesi sereg mozgósította erőit Dózsa György ellen. Dózsa hírszolgálata azonban nem vette észre, hogy nem a Maros vonalán, hanem a Zsil folyó mentén Lugos és Mező-Somlyó térségéből Zápolya Temesvár alatt termett és július 15-én a déli harangszó után 194 940 fős érős seregével rajtaütött a 85 000 fős keresztes vitéz seregen és közel két órás ütközetben legyőzték „Krisztus-király" seregét. Az ütközetben Kurdbaba a fején megsérült és Jenikkel együtt Halics felé mentek, míg Ordbaszár Száleresi Ambrus kézművesei között várta, hogy mi történik Budán. Rovásaiban megemlékezett róla: „A fából ácsolt királyi székre vaslemez ülőkét helyeztek megtüzesítve, Dózsát arra ültették és gyorsan lekötözve tüzes abroncs-koronát tettek a lángoló fejére és a nemesi papság Hozsánát énekelt!" A kiéhezett hajdúknak szájjal kellett széttépnie Dózsa testét. Dózsa levágott fejét Szögedre vitték és a kordélyt húzó rab parasztokat tüzes kereszttel bélyegezték meg. A nemesség tobzódott. Csanádban és Biharban 50 000 parasztot mészároltak le. Budán kimondták az ítéletet: a Dózsához csatlakozott nemesek nemességüket és birtokaikat elvesztették, de a polgárság kezdeti szervezete maguk közé fogadta őket. A keresztes-seregbeli vitéz-papokra: Mészáros Lőrinc, Nagy Benedek, Szür Lőrinc, Nagy Antal, Turkevei Ambrus, Máté pap, Gyakfalvi István, Sós Demeter, Almási Cézár, Barabás pap, Sasvári Veres Gergely, Körmös Árpád, Hosszú Antal, Bihari Máté és András papok, akik közül ha nem is volt mindegyik szolgálatos pap, de az urukimani féle tiltott gyülekezetek munkáiban részt vettek, ilyen törvényt hoztak: 1. Ha papnál, tanulónál, hajdúnál és parasztnál fegyvert találnak, azt kiherélik, második esetben kivégzik. 2. Minden paraszt hetenként 1 napon ingyen szolgálattal tartozik urának. 3. A királyi felség a parasztárulás miatt és annak örök emlékére magas egyházi méltóságba, püspökké és érsekké senkit se tegyen, aki paraszti nemből származik, vagy paraszti sorba süllyedt.

4. A parasztok árulásának emlékére a büntetések maradékaikra is átmenjenek és minden ember megtudja, milyen bűntény az urak ellen fellázadni, s ennek utána ebben az országban lakó összes parasztok hűtlenségi vétkük miatt egyik helyről a másikra nem költözhetnek, az ő fóldesuraiknak fóltétlen örök szolga életre legyenek vetve, mindörökre. Werbőczi 71 törvénycikkéből, amelyet Bécsben kinyomtatott, csupán 3 cikk foglalkozott a törökök elleni harccal. Törvénybe vették, hogy a Dózsa forradalom vezetőit végezzék ki. Az Úriszékek ellen még a király sem léphet fel. A nemesség veszteségeinek pótlása miatt külön robotot vezethetnek be. Ezért sokan külföldre menekültek. 1144 Bevezették az országos Úrbért: heti 1 napi ingyen robot, a tizedek és a kilencedek pontos megfizetése, 12 csirke, 2 liba, makkolás után 10 jobbágy család 1 hízott disznót volt köteles a földesurának beszolgáltatni. A nehéz robot elleni szökéseket úgy igyekeztek meggátolni, hogy az elszököttek kiadását követelték. Minden jobbágy és zsellér köteles volt urának 1 aranyat fizetni. Az egységesítés a szabad kunokat, a jászo kat és mezővárosokat is szolgáltatásokra kötelezte. Az 500 000 parasztnak a munkákból való kiesése Magyarország helyzetét tovább gyengítette. A hatalomért a főurak és köznemesek küzdöttek, de versengett a parasztság kizsákmányolásában. Az ország védelme a királyi udvarra nehezedett. A megmaradt Korona-javakat a királyok elzálogosították a Thurzó-Fugger bányaművelőknek, akik a hasznot külföldre szállították, nem a királyi kincstárba. Jóllehet, az országgyűlés megszavazta a hadisegélyt, de az a vezetők kezén elsikkadt. Ilyen körülmények között halt meg 1516ban II. Ulászló és fiára II. Lajosra csak 400 000 forint adósságot hagyott. Az új király udvarában 2-3000 udvaronc lopta a napot és a kincstárt és csak a vadászatokkal törődtek. A végvárak hadi értéke és a végvári vitézek fizetése romlott, a határvédelem napról-napra züllött és a seregben megkezdődtek a szökések. A parasztok keresztes háborújának leverése után az egyházi és a világi birtokok jövedelme emelkedett, míg az állami jövedelmek folyton csökkentek. Bakócz 85 000 forint évi jövedelme mellett Yelencétől és Bécstől is kapott pénzt, hogy az ügynökük lett, mert azok a pápai trónnal is kecsegtették. Főuraink azért haragudtak rá, mert idősebb, gazdag emberek fiukká fogadták bűnbocsánat reményében és vagyonukat ráhagyták. Nagy Szulejmán hosszas készülődés után sorra elfoglalta Nándorfehérvárt, Szabá csot, Szeberniket és Jajcát. Ha Werbőczi 71 pontjából csak a fele a török elleni védekezéssel foglalkozott volna, akkor nem érte volna olyan felkészületlenül II. Lajost a török veszedelem. Róma erősen bírálta II. Lajos udvartartását: „Magyarországon nincsenek végvári kapitányok, a törökök elleni védekezésre nincsen pénz a főurak dorbézolásai és kapzsisága miatt, nincsen országos tanács az intézkedésekre és nincsenek hajók a gyors csapatmozdulatokra a Száva-Duna vonalán. II. Lajos száz aranyért eladta volna az egész Száva mentét, egy szép vadászatért, egy jó mulatságért pedig az országát zálogba adta volna. A főúri vagyonokból pedig egy aranyat sem áldoztak a délvidék védelmére. A törökök támadása mind nagyobb arányban zúdult az országra. Hová lett a nándorfehérvári győzelem 500 000-res paraszt serege!" A Zápolya-féle nemesek kürtották őket és az utódaiknak nem mertek már újból fegyvert adni a kezébe. Zápolya és az erdélyi nemes sereg felmorzsolta a parasztok seregét, akik az erdőség be menekültek az urak kivégzései elől. Mészáros Lőrinc Halicsba menekült. Borbás papot Szentlőrincen végezték ki. Nagy Antalt, amikor Dózsa védelmére sietett a kurucaival, a Tisza partján megverték, sebesülten Budára vitték és Gubacson kivégezték. A cseri barátok élén magyar végvári vitézek dallal mentek a vesztőhelyre. Jenik rovása Tura vidéki manysi nyelven: - Szibián ,~ánk, fekete lovadon száguldj velünk! ,~ánk avar serege még védi Nándorfehérvárt! Szibián Rajk szép sárga lovadon száguldj velünk! Rajk székely serege még védi Bató Szabácsot! Szibián hajk szép fehér lovadon száguldj velünk! Vajk magyar serege még védi albánság-,~ajcát! Becsapott bennünket Pápa, Bakócz, Kapisztrán! Hiába védtük hazánkat és a Krisztus-Királyt! 1145 A 33 napos országgyűlésen a köznemesség nem helyeselte Werbőczinek a törvénykönyvét, mivel azt a vérbosszú jegyében szerkesztették a szegénység ellen. A főnemesség sem helyeselte, mert a köznemesség érdekében szerkesztették a főnemességnek jogai ellen. Az aláírástól mindenki visszariadt. Váradi Pál budai prépost 6 társával leegyszerűsítve a munkáját jelentette, hogy valójában ezen törvény-tervezet az országban lévő szokásokkal megegyezik. Ezt a király is igazolta. Jenik beavatott Bakócz hírszolgálatában részt vett a Rákoson és Budán lezajlott 33 napos országgyűlésen és Werbőczi jobbágyellenes törvénykönyvét a nemesség vérbosszújának tekintette. Ennek alapján Werbőczi és társai teljesen jogtalanul sok vagyont szereztek az ország területén. A „HÁRMASKONYVET" a király nem fogadta el, hanem egy újabb szakbizottságnak adta ki. Ezt a Hármaskönyvet nem hagyta jóvá és a király sem írta alá, és a főnemességgel együtt ezt soha szent törvénynek nem tekintette. Váradi Pál prépost, a későbbi hercegprímás megsértődött. Werbőczinek sok pénzt adott és 1517-ben Bécsben a könyvet a király halála után kinyomtatták. Az uralkodó ugyan nem emelte törvényerőre, de hivatalos szokásnak elismerte. A jobbágy-elnyomó nemesség Werbőczi Hármaskönyvét örömmel vásárolta, hogy az úriszéki tárgyalásokon a jobbágyság és a zsellérség ellen alkalmazhassák.

Erre az akkor igen drága könyvre nagy pénzeket áldoztak, ellenben az ország határvédelmére egy aranyat sem adtak. A román vajdaságok és a krimi tatárok megegyeztek a törökökkel, amelynek alapján elismerték a török szultán fennhatóságát. A Szögedi-Egyezmény 1512-től bátorságot adott Szelim szultánnak arra, hogy a perzsa-birodalmat szétverje és a sah fővárosát, Tebrizt meghódítsa. Innen délnek fordult és meghódította Urukot, Babilónt, Jeruzsálemet és Egyiptomot. Hatalmas terjeszke dését az 1520-ban trónra lépő Nagy Szulejmán irányította. Már 1521-ben hatalmas sereget gyűjtött és megindult a magyar végvárak ellen. Az avarok erős végvára ellen indult és 2 havi ostromzár után elfoglalta Nándorfehérvárt. Ez a legmakacsabbul védekező magyar-avar város a szerb hajósokkal, csajkásokkal az utolsó erejéig harcolt, de segélykérésükre a magyar nemesség meg sem mozdult. Kopácsi Vajk kapitányuk parancsára alagúton utat nyert és Báthory István segítségét kérte. Báthory azonban majdnem karóba húzatta Hunyadi Mátyás vitéz unokáját, hogy mulatozásaiban miért zavarja. Zápolyához is hiába ment, mert ő ígéretet kapott Szelim szultántól annak idején, amikor 1514-ben nem kellett a csapatait átvezényelni a szerződéskötésekkel biztosított Dunamentére. Tehát Zápolya várta a törökök jóindulatát. Nagy-Szulejmán szultán biztosította a temesvári győztest, hogy a magyar nép uralkodójának ismeri el. 1521. augusztus 21-én Nándorfehérvár bevétele alkalmával levelet küldött Gyulafehérvárra, hogy a törökök érdeke védelmében való hadbaszállása miatt a rigómezei megállapodás szerint a magyarok egyedüli fejedelmének ismeri el. A parasztság nem mozdult röghöz kötöttsége miatt. A ferencesek és a domonkos szerzetesek tudták, hogy Zápolya 1514 márciusában már közölte a török vezetőséggel: Bakócz Tamás a pápa parancsára keresztes-hadjáratot fog indítani a török birodalom ellen, amit ő minden erővel meg fog akadályozni. Rigómezőn kötötték meg a szerződést, amelyet Zápolya aláírt. A király már 1521. szeptember 1-jén elrendelte a nemesi felkelést. Sem Báthory, sem Zápolya azonban meg sem mozdult. A nemesség pedig birtokperekkel volt elfoglalva, hogy a Werbőczi Hármaskönyve alapján a Dózsa-féle keresztes-hadjáratban részt vett nemesektől a birtokaikat rútul elorozza. Báthory és Zápolya országrészekre terjedő vagyonnal rendelkeztek és Werbőczi is birtok szerzésre használta fel minden erejét. Zápolya, amikor a király nemesi felkelés felhívását elolvasta, éppen egy birtokper 1146 1 kapcsán fegyveres segítséget kért a Havasalföld pasájától, hogy az erdélyi részen egy újabb birtokot megszerezzen. A nemesség közül sokan Zápolyával tartottak, míg a pannonfóldi nemesek Habsburg Miksától várták a segítséget és neki tettek hűségnyilatkozatot. Miksa még őrgróf volt. Nagy Szulejmán pedig sorban foglalta el a teljesen védtelen erődítményeket. II. Lajos nem fogta fel komolyan a helyzetet. Minden erejét csak arra használta fel, hogy a nyugati uralkodóktól személyes megbízóival sürgős segítséget kért. A török szultán viszont, aki 1520-1566-ig uralkodott, mozgósította teljes haderejét és 1526. május elsején megindult Bizáncból. Ekkor II. Lajos a pápához fordult segítségért. A pápa ekkor nagy kegyesen átengedte a pápaság által szedett búcsúpénzek többségét. A pénz értéke viszont folyton romlott és a perselyekben ezüst pénzek helyett csak gúnyos cédulákat találtak: „Jobbágyokat legyilkoltattad, most védd meg magad a gyáva nemességgel!" Sok perselyben csak használt gombok, üvegcserepek voltak. Egy szentéletű asszony 3 aranyat csomagolt papírba. Egyikre azt írta: Pápáé, másikra: Legátusé, míg a harmadikra: Érseké és egy üres papírra azt írta: Királyoknak nem adok, mert megölték az uramat Gubacson. A nemesség hallani sem akart a parasztság felfegyverzéséről, pedig már keletről nem remélhettek segítséget, mert a fanatikus iszlám, az orthodox papság és a buddhizmus hívői minden segítési lehetőséget elzártak. Erőszakkal térítették a 24 hun törzset a maguk hitére. Mivel a parasztokra nem számíthattak, az idegen származású főurak telepeseiből állítottak össze idegen ajkú zsoldosokat, akiknek részére a király előbb Budára, majd Tolnára rendelte el a gyülekezőt. Az ország főurai azonban a királlyal együtt nem mérték fel a komoly veszélyt és mintha vadászatra ruccannának ki, elindultak Tolnára. ~ Amikor az udvari bolond megkérdezte: „Mivel töltsük az időnket?" Lajos király azt válaszolta: „Vigyázzatok a majmomra és a vadászatra betanított kutyáimat langyos vízben fürösszétek, nehogy megfázzanak!" Királyi parancsra a nemesség ellenállás nélkül adta fel a várakat, hogy majd Pannonföldön mérjen csapást Nagy Szulejmánra. Az elbizakodott király, II. Lajos azt remélte, hogy a véres kard meghordozásával a hű nemessége a temesvári csatához hasonlóan legalább 400 000 lovassal fog megjelenni a haza védelmében. Ugyanis ha Dózsa keresztes vitézei ellen Zápolya János közel 195 000 lovast tudott csupán Erdélyből kiállítani, úgy most Zápolya és Báthory hadereje a királyi sereggel együtt kitesz 400 vagy 500 000 lovast. Sajnos Zápolya és Báthory egyetlen katonát sem küldött. A gyakran megbotozott parasztság viszont az erdőségekbe menekült, mert félt az újabb emberirtástól. A királyi udvaroncok és főpapi haderők létszáma Jenik becslése szerint nem tett ki 25 000 lovasnál többet. A török 200 ágyújával szemben sem tudtak 53 ágyúnál többet felvonultatni. Fővezérséget senki nem mert vállalni. Végül sorsot húztak. A balsors Tomori Pálnak kedvezett, aki a putnoki várban nőtt fel és Bakócz magas egyházi méltóságra emelte. II. Lajos azt mondta tréfásan: „Remélem Szent-Atyám, hogy Bornemiszáékkal együtt majd úgy cselekszenek, mint Gubacson, hogy az 53 ágyú kilövése után csupa levágott fülű és orrú törökkel tartja meg a győzelmi díszmenetet!"

Jenik török janicsár ruhába bújt és mivel jól beszélte a szeldzsuk török nyelvet, az érkező török táborba vízhordóként beosont és az igen rendezett török seregben hamar megtudta, hogy 20 tömény lovas-szpáhi, 10 erős tömény gyalogos-janicsár és 1 tömény vártüzér vonult fel a mohácsi csatamezőre. Az ütközetet Jenik beavatott úgy látta, hogy egy tömény szpáhi vonult fel a letáborozott magyar sereg felé, míg a sok 1147 bokor mögé felállították kétoldalt a 200 ágyút, és a magyar sereggel szemben a gyalogos-janicsár tömények alkottak ércfalat. Szulejmán az ősmagyarok taktikáját választotta: az 1 tömény szpáhi-lovas megfutamodott a 25 000 magyar lovas elől, akik: „Jézus segíts!" kiáltással üldözték őket, majd a török lovasok hirtelen szétruccantak, s ekkor megdördültek a török vártüzérek kiváló ágyúi és a magyar nemesi sereget megsemmisítették. Nagy Szulejmán erős ellenállásra számított és a 30 töményes seregét Belgrádtól úgy irányította, hogy 10 tömény Pétervárad-Zimony, míg 10 tömény Eszék és a Pozsegai vár térségében a régi Botond települést, a pécsi egyházmegye területét foglalja el. 10 töménnyel Tolna térségében majd megütközik II. Lajos király seregével. A tíz töményes seregét csaléteknek szánta Tolna megyében, de már a Dráva átlépésekor látta, hogy könnyű győzelme lesz, ezért mind a 200 ágyúját átszállította Eszéknél és a csaléteknek számított seregével nagy győzelmet aratott. A győztes sereg élén Nagy Szulejmán bevonult szeptember 10-én Buda alá és szövetségesének, Zápolya Jánosnak fejére tette a királyi koronát. Nagy Szulejmán szerint, ha 1516. november 9-én II. Ulászló meghalt és 11-én királlyá koronázták II. Lajost, akkor most az 1526. augusztus 29-én meghalt II. Lajos után koronázzák meg Zápolya Jánost új királynak, aki kézcsókkal elismerte Nagy Szulejmánnak tett hűbéres nyilatkozatával az alárendeltségi viszonyát. Megvárta, míg Fehérváron Jánost királlyá koronázzák a Keleti Sárkányos-Társaság főurai, majd seregével kivonult az országból, de Zimony-Pétervárad-Ilok-EszékPozsega vár térségét megtartotta magának. Magyarországot a megkoronázott Zápolya János királynak adta hűbéres társországként. A Nyugati Sárkányos titkos Társaság azonban ebbe nem nyugodott bele, hanem Pozsonyban Habsburg Ferdinánd osztrák főherceget választotta meg királynak, aki a nyugati részeken 1526-1564 között uralkodott. Amikor minden főúrnak össze kellett volna fogni, két pátra szakadva háborút indítottak egymás ellen. Nyugat zsoldosai megindultak Magyarország ellen. János tehetetlen királynak bizonyult. Nem tudta megvédeni országát Ferdinánd ellen. A parasztság is cserben hagyta, s így kénytelen volt Lengyelországba menekülni. Az 1527-ik esztendőben Zápolya János a francia királyhoz fordult segítségért. I. Ferenc francia király a keleti szövetségeséhez fordult János király megsegítése érdekében, s így Nagy Szulejmán megindult Habsburg Ferdinánd ellen. Zápolya János 1529-ben várta a mohácsi csatamezőn és segítségével visszafoglalta nagyobb felét az országnak, de a nyugati rész Habsburg uralom alatt maradt. Ferdinánd és Zápolya hívei állandóan harcban állottak egymással. A köznemesség, mivel egyik király sem nyújtott nekik biztonságot, úgy valamelyik főúr szolgálatába állt és a kurta nemesek ugyanazt csinálták. Így most már a főurak vívtak egymással csatákat az egyes területek vagy falvak birtoklásáért. Legtöbbet a parasztság szenvedett, mert Ferdinánd és Zápolya csapatai is kirabolták a lakosságot. 1532-ben Szulejmán újabb hódítással BabócsaBerzence, Zákány-Kanizsa-Szombathely érintésével Bécs ellen indult, de a kis Kőszeg útját állta. Most a végváraink vették fel a harcot. Jurisics Miklós a Nagy Szulejmán 100 000-es seregét néhány ifjú vitézzel, leányokkal és asszonyokkal megállította. Mivel egyik király sem tudott leszámolni a másikkal, 1538-ban Nagyváradon hosszas tárgyalás után megszületett a béke. Ezt a békét azonban egyik király sem volt hajlandó betartani, különösen az után, hogy Jánosnak fia született, akinek a trónt biztosítani akarta. A törökök felléptek a nagyváradi béke ellen és nagy sereggel, kiképzett megszálló apparátussal a fogságban meghalt Zápolya János útmutatásai alapján megindultak 1148 Ferdinánd ellen. Miután a kínzásokban Zápolya 1540-ben meghalt, utolsó kérésére Nagy Szulejmán megígérte, hogy a kis János Zsigmond részére megmenti a trónt. Ezért Zápolya halála után 1541. május elején elindult Sztambulból és 1541. augusztus 29-én Török Bálintot becsapva, a janicsárjaival csakúgy megszemlélte Budát. Amikor az esti imájuk elkövetkezett, Budavára már Szulejmán birtokában volt. Nagy Szulejmán ígéretet tett a haldokló Zápolya Jánosnak, hogy gyámkodni fog a kis János-Zsigmond fölött. Ezt csak úgy tudja megoldani, ha az ország középső részét a saját uralma alá vonja. Így a Mátyás király Magyarországa háromfelé szakadt. Ezzel megkezdődött az ország háromféle irányítása. Ettől az időtől kezdve nem pihentek a fegyverek Magyarországon. A parasztságot mindegyik csoport csak kirabolta. Nekik Dózsa hadjárata óta mindegy volt, melyik és milyen csoport volt uralmon, mert mindegyik elvitte a terményeit. Zápolya Jánosnak egyik legbizalmasabb embere Petrovics Péter volt, aki a rokonságához tartozott. Testőrparancsnoka lett és fiait az udvarában vitézi életre neveltette. Cvetkovics és a Dózsa által kivégzett Vujcsics fiai védelmezői lettek Zápolya Jánosnak és annak parancsait vakon követték. Amikor II. Lajos meghordoztatta a véres kardot, Zápolya felesége betegségére hivatkozva elzárkózott minden segítség adástól. Ellenben öccsét titokban elküldte II. Lajos táborába, hogy a temesvári recept szerint II. Lajost tegyék el láb alól.

Amikor a mohácsi csatában megszólaltak Nagy Szulejmán ágyúi, felbomlott a rend a magyar nemesi seregben. A 25 000 főnyi magyar seregből 15 000 lovas a tüzérségi tűzben elpusztult. A fennmaradó 10 000-nyi lovas vad menekülésbe kezdett. Zápolya öccse és a Petrovics, Cvetkovics és Vujcsics ifjak keresni kezdték II. Lajos kíséretét, akik a Csele patak vértől pirosló vize mellett páncélzatukon könnyíteni igyekeztek. Fegyvereik le voltak vetve, amikor a gyulafehérvári Zápolya testőrök rajtuk ütöttek és II. Lajost harcképtelenné tették. Az eszméletlen királyt a Csele patak véres vizébe dobták, amelyet a hirtelen jött nyári zápor megduzzasztott. Zápolya öccsének csoportja a királygyilkosság után a többi menekülő között Gyulafehérvár felé vette az útját. Mindezeket Zápolya elbeszélte Nagy Szulejmán egyik kihallgatásán, amely még a háborús élményekben gazdag szultánban is megrökönyödést keltett. Nevetve mond ta Zápolya: „Milyen király az, akit a lengyel testőrsége sem tudott megvédelmezni! Még ők ábrándoztak a Jagellók világuralmáról! Mi kitartottunk a Szögedi-Egyezmény mellett." Szulejmán csak nevetett és azt mondta rá: „Akkor Váradon minek kötötted meg Ferdinánddal a török-ellenes egyezményt! Most harcolhatsz magad!" Ekkor határozta el Szulejmán, hogy Buda elfoglalásával védi Zsigmondot. Mivel Szulejmán csak három szandzsákra való államszervezeti és gazdasági irányítót hozott magával, Mohácsnál győztes seregével visszavonult. Az eszéki-zimonyi 1010 tömény harcosát visszahagyta utóvédnek és Pozsega, Valkó, Szerém megyékből a lakosságot elhajtatta, hogy török határvédő közigazgatással rendezkedjenek be. Szulejmán hírszerzése nyomán tudta meg, hogy a magyar nemesség vétett a pusztaszeri vérszerződés ellen, mivel a magyar parasztságot leigázta. Azt is tudta, hogy a paraszt ságból kikerült vitézek védték eddig a nemesi réteget, amelyik Temesvárnál a paraszthadakat legyilkolta. Azt azonban nem sejtette, mennyire legyengült a nemesi réteg a dolgozó parasztság nélkül. Ezért 1541-ben nagyobb államszervezeti-gazdasági kiképzett csoporttal indult a harcosok nyomdokait követve és János Zsigmond gyámja révén a kiskirályt úgy védelmezte, hogy Ferdinánd és védence közé ékelődve elfoglalta Budát és Magyarország középső részét. Így nem szegte meg a Szögedi-Egyezményt, mert védelmébe vette János Zsigmondot Ferdinánddal szemben. 1149 Szulejmán vezérei a krimi-kánság területén Nagypályi romjai között megtalálták az Álmos tanfejedelem által megszerkesztett Jászvásári-etelközi vérszerződést, amely kimondta, hogy Nimród-Gilgames-Álmosnemzetségének minden egyes tagja egyenlő jogot biztosít az összes harcosoknak és nem engedélyezi a rabszolga-társadalmat, mert a legegyszerűbb harcosból is kiváló hadnagyok válhatnak. A SzögediEgyezmény viszont biztosította a 24 Hun Törzsszövetséghez tartozó népeknek az összefogását a szolgaság intézménye ellen. Török kalózhajók hódítása kapcsán jöttek rá Nagy Szulejmán intézményeiben, hogy sok magyar parasztot adtak el gályarabnak. 1525-ben Habsburg-ellenes csoport alakult a franciák vezetésével és létrehozták a Cognaci ligát Velence-Pápaiállam-Franciaország között és később felkérték Nagy Szulejmánt Habsburg Ferdinánd hatálmának megdöntésére. Arpád a pusztaszeri vérszerződést elismerte, bár a megalkotását Kurszán fejedelem végezte el. 899-ben az elhunyt Kurszán helyére lépett és a birodalmát az Encs vidékig visszafoglalta az Álmos-Lebéd-ház kettős nagyfejedelemség támogatása mellett. Szulejmán jól tudta, hogy ezen közös nagyfejedelmi ház csak 1063ban, I. Béla király alatt szűnt meg, amikor Kipcsák nagyfejedelem segítette Nyugattal szemben Béla királyt. Pósa András jól tudta Álmos tanfejedelem alkotása titkát, mivel maga is az Árpád-házhoz tartozott, ezért a Palóc-Gesztában a valóságnak megfelelően a kabarokúzok honfoglalását lerótta. A Szögedi-Egyezmény egyik pontjában az áll, hogy az oszmánok és a magyari népek végrehajtják az Atilla idejében tervbe vett, majd a 24 Hun Törzsszövetségnek a mongolok által vezetett elképzelését, a nyugati világnak a meg hódítását. Mátyás király először ugródeszkaként Szilézia, Cseh és Morvaország és Kelet-Ausztria meghódításával megfelelő kündulási alapot nyújtott a hármas Magyarország hatalmának. A pápai állam Beatrix királyné révén tudomást szerzett ezen tervről és engedélyezték Mátyás király megmérgezését. Így a Szögedi-Egyezmény végrehajtása elhalasztódott. Zápolya János tudott a Szögedi-Egyezmény érvényességéről, ezért Mátyás király három fiát Erdélybe hívta. Ott a nemesi családok pártfogás alá vették a Hollós Mátyás leszármazottakat és a Kopácsi, Csala, Gubacsi ifjakat a fiú utódokkal nem rendelkező nemesek örökbe fogadták. Zápolya János és utána János Zsigmond, majd annak végrehajtó szervei az örökbe fogadásokat más-más erdélyi nemesi, vagy jászsíksági nemesek nevei utódlásával engedélyezték. Erdély így kitartott az örök érvényű SzögediEgyezmény mellett A törököknek a 24 Hun Törzsszövetségre támaszkodó tervét azonban Zápolya János a Jagelló uralkodóháznak elárulta. Utyesenics Fráter György pedig 1538-ban létrehozta a Váradi-Egyezményt, amelyik Ferdinándnak a térhódításait kelet felé elismerte. Nagy Szulejmán ekkor adófizetés megbeszélésének címén, tekintettel a beindítandó nyugati hadjáratra Zápolya Jánost Sztambulba rendelte egy megbeszélésre. Mivel Zápolya nem volt hajlandó a nagy támadásban részt venni és a Váradi-Egyezményt felmondani, mivel felesége révén szintén a Jagelló-házhoz tartozott, Szulejmán a makacssága miatt kivégeztette. A Szerém, Pozsega és Valkó megyék ifjait, Eszék város vezetőségét már átképezték 1526 óta a török terveknek megfelelően és a török-botondi sereget teljes gépezetével útba indították. Hiába fogadott a francia-velencei-pápai állam kérésére 1529-ben a mohácsi csata színhelyén kézcsókkal örök hűséget az elüldözött Zápolya János Szulejmánnak, a parasztság a Jagellók bérencének nézte és megmaradt nemesi hívei inkább a nagybirtokosság mellé álltak. Mivel Ferdinánd és Zápolya nem tudott

leszámolni egymással, Váradon megegyeztek abban, hogy János halála után az ország Ferdinándnak jut. 1150 Zápolya János halála után előre kiképzett seregével Szulejmán Budára jött és csellel azt elfoglalta. A Perényitől elvett koronával János Zsigmondot megkoronázták, amelyet aztán Izabella királynő visszaadott Ferdinándnak. Érdekes, hogy Nagy Szulejmán a kis János Zsigmondnak a korona mellé egy cső kukoricát adott. Ezzel megkezdődött a „török búzának" nevezett kukorica termesztése. Pam rovása Mátyás király leszármazottai az első török-búzát ajándéknak tekintették és birtokaikon elültették. János Zsigmondnak csellel akarta az uralmát biztosítani Szulejmán. Mátyás leszármazottai előtt elmondotta: „Nehogy Ferdinánd a Keleti Sárkányos-Társaságot legyőzze, ezért a nagypályi adatok szerint a Botond törzséből kiképzett 24 Hun Törzsszövetségbeli harcosokkal akarja a küzdő feleket ketté választani." Az egyik Botond-nembéli harcos bemutatta a Hunyadi leszármazottaknak azon Nagypályiban talált Arvisurát, amely szerint a Zápolya által terjesztett rágalmakat megcáfolták, hogy Basarab havasalföldi fejedelem kimondottan besenyő származású volt a kunok harmadik, azaz besenyő töményéből. Mivel a törökök hírszolgálata levelekkel igazolta Zápolya János kétkulacsos módszerét, az összes veletartó nemest Sztambulba vitette és a Héttoronyba záratta. Ellenben a Hunyadi leszármazottakat a SzögediEgyezmény értelmében szövetségesének tekintette. Nagy Szulejmán 1529-es bécsi hadjáratában csak kevés magyar harcolt. Csupán a Botond törzsbeliek vettek részt. Zápolya Jánost 1534-1540 között a Héttoronyban akarta megnyerni további terveinek, de a hírszerzés összes adatai alapján Szulejmán megbizonyosodott Zápolya hűtlenségéről. Hiába hozta fel a török kalózhajók jelentése alapján a nyugati országoknak az újonnan felfedezett új-világrészek felé való terjeszkedési vágyát és törekvéseiket, Zápolya kitartott a Jagellók uralma mellett. Zápolya nem helyeselte az 1532. augusztusi, Habsburgok elleni hadjáratot, amely ugyan Kőszegnél elakadt, de Hajredin tuniszi hódításá.nál olyan iratok is kerültek Nagy Szulejmán birtokába, hogy a Habsburgokkal Zápolya is a török ellen akarna fordulni. Így Szulejmánnak oka volt arra, hogy Zápolyát elfogják. A török hadsereg ekkor Bagdadot hódította meg, annak a keretében, hogy az arabok is atlantici népek és Szumirföldön csak az ataiszi népek uralkodhatnak. Ennek alapján jött be 1541. augusztus 29-én a török Budára, s így az országot háromfelé osztotta. Erdély a Nagypályi kánság elmélete alapján, mint önálló magyar fejedelemség volt Sztambulban nyilvántartva. Budavár ormán a 24 karélyos beavatott Mohamed az igazságos Allah zászlajával uralkodott. Pozsony székhellyel nyugaton Habsburg Ferdinánd volt az úr és állandósította a háborúskodást. A magyar nemesség egymásközti csatározásait a török és német megszállók pusztításai megsokszorozták. A magyar népnek nemcsak az ellenséggel, hanem a nemesség túlkapásaival szemben is védekeznie kellett a fennmaradásáért. A daragúzok és a déli végek megszállt lakosai a palóc vidékeken befogadást nyertek. A török hódítás azonban Buda elfoglalásával nem állt meg. 1543-ban Esztergom, Tata, Csákvár és Fehérvár került török uralom alá. 1544-ben Hatvan, Nógrád és Nagymaros hódolt meg. 1551-ben a deszpota Szokolovics Mohamed: Csanád, Nagylak, Egres, Csák, Somlyó, Lippa és Temesvár meghódításával 1552ben növelte a török közigazgatási területeket, Ahmed, Ali és Szokolovics Mohamed a Haram, Versec, Arad és Szolnok elfoglalásával, majd Vác, Drégely, Ság, Gyarmat, Szécsény, Salgó, Hollókő és Buják elfoglalásával Ali Szolnoknál találkozott Ahmeddel. Majd Eger várát ostromolta a török sereg, de az egriek hősi védekezése Dobó vezetésével visszaté 1151 résre kényszerítette a törökök ostromló seregét. A jászság és kunság kiváltságát, mint a 24 Hun Törzsszövetség népét, a török közigazgatás nem érintette. Szulejmán 1566-ban újból Bécs ellen indult, de Szigetvár útját állta. Zrínyi Miklós hősi halált halt és harcuk az önfeláldozás mintaképévé lett. Noha a vár elesett, de Szulejmán a Nagy szultán is elesett és ezzel száz évre megmenekült a nyugat-európai országok nagy része a hódító török támadásoktól. Drinápolyban 1568. február 17-én magyar-török békét írtak alá és 25 évig nagyobb háború nélkül teltek el az évek, de a meghódított Szigetvár, Gyula és a másodszor idegenek által védett Eger is elesett. A békekötés nem jelentette a harcok végét, mert a végvári vitézek örökös harcban álltak a törökökkel. Gyakran történtek összecsapások, rajtaütések és rablótámadások a magyar területek ellen. A vitézi párbajban győző végvári vitézeknek hírük támadt. A végvári vitézeknek sikerült megállítani a törökök terjeszkedését. Nyugat-Dunántúl, a Felvidék várrendszere magyar vitézek uralma alatt állott. A Balatontól délre, az Alfóld szabad-szultáni városai, Temesvár-Gyula-Fülek-Szigetvár háromszögben a török szultán közigazgatása parancsolt. Erről a területről a nemesség Erdély területére, míg az osztrák és cseh urak Habsburg-Magyarország területére menekültek. A jobbágyok mi mást tehettek, megmaradtak szülőfóldjükön. Akik nem bírták elviselni a török szpáhik és a magyar fóldesurak élősdiségét, azok a Palócságra vagy Erdélybe menekültek, hogy ott legalább csak egy fóldesúrnak szolgáljanak. A török területen élő jobbágyokat az iszlám vallása szerint rájáknak nevezték. Az elmenekültek helyére bosnyákok és szerbek költöztek be a termékeny területekre, mert nekik csak a töröknek kellett adózni. Mostohább vidékről bevándorolva jobban elviselték a törökök kizsákmányolását. Viszont a gyakori földbirtokos cserék miatt nagyobb volt a zsarolás.

Amikor Pam manysi beavatott Magyarországon járt 1571-ben, a török hódoltsági területen azt tapasztalta, hogy a harács, azaz fejadó volt a legkegyetlenebb adó, mert ha a jobbágy elvándorolt, akkor a szomszédjának kellett azt kifizetni a defterdár-adószedőnek, aki felhívta a jobbágy figyelmét: hajtsa be a visszatérőn. Hiába ment a kádihoz panaszra, mert a bíró mindig a töröknek adott igazat. Így a jobbágyság áttért az állattenyésztésre, mert azzal jobban el tudott menekülni. Minden hadjárat alatt sokezer parasztot hajtottak el a törökök és krimi tatárok a rabszolgapiacokra, s így fóldjeik elgazosodtak-elszikesedtek, homokbuckák keletkeztek. A végvárak vidékén a török, a német és a régi magyar fóldesúr is behajtotta az adókat és a magyar jobbágyokat mindeni ellenségnek tekintette a saját hazájában. Gazdagabb vidékeken, amit a török fóldesúr meghagyott, azt a felfegyverzett nemesek fóldesúri csapata vitte el. Mivel az épületek javításáról szó sem lehetett, mindenütt omladozni kezdtek az épületek és a lakosság a mezővárosokba menekült. Így Kecskemét, Cegléd, Jászberény, Nagykőrös és a vásárhelyek lakossága megemelkedett, mert a szultáni birtokon nem cserélődtek újabb földesurakkal a régi zsarnokok. Ezek Khász-birtokok voltak a tímárbirtokokkal szemben, ahol a fóldesúr gyakran évenként változott. 1521-ben Nagy Szulejmán, a pápa és Franciaország királya az ún. Cognaci ligában az 1444-es SzögediEgyezmény azon pontját is felvette, hogy a rokoni Magyarország rendjeit felkéri teljes hadi kárpótlással, a Bécs elleni hadjárat felvonultatására. Azonban ezt a magyar rendek 1521. június 1-jén visszautasították. Nyomban egy magyarellenes sereg indult. Augusztus 29-én Nándorfehérvárt Nagy Szulejmán elfoglalta. Erről a végvári vitéz társadalom tudott és a Keleti Sárkányos-Társaság a Jagellók vé- r res kard meghordozásakor Zápolya javaslatára nem mentek el a Tolna megyei gyüle kezésre. Így 1526. augusztus 29-én 25 000 magyar harcos közül 15 000 elesett. Zápo1152 lya György nemesi serege megállott a Tisza vonalán. Nagy Szulejmán Budáig haladt előre. Az elesett II. Lajos helyére Zápolya Jánost tette. 1540-ig várt a kétkulacsos erdélyi nemesség válaszára, közben 1534ben a Ferdinánddal való tárgyalásai miatt Zápolyát foglyul ejtette és a Szögedi-Egyezmény értelmében, mivel nem volt hajlandó Bécs ellen felvonulni, Zápolyát kivégeztette. Nagy Szulejmán hadigépezete 1541. augusztus 29-én csellel bevette Buda várát és Zápolya fiát, a kis János Zsigmondot tette meg királlyá. Bár Pam szerint 1529-ben Zápolya nem ment vele Bécs ellen, de új védencében még reménykedett. Nagy Szulejmán a Szögedi-Egyezményt betartotta. A mezővárosokban csak magyar főbírót alkalmazott tartósan, mert a diplomáciai nyelv Nagy Lajos egykori birodalmában a magyar volt. A szultán és a basák többnyire magyarul leveleztek. Ezt Bécsben, Franciaországban és a Vatikánban is természetesnek vették. Pam beavatottnak az tűnt fel, hogy az uruki-mani hithez hasonló reformációt Erdélyben, és a török hódoltsági területen is engedélyezték. Ezért a Korán tanait nem kényszerítették a magyarságra, sőt a reformáció híveit Erdélybe, és a hódoltsági területekre befogadták. Sok magyarból lett janicsár még az úrvacsora-osztáson is megjelent. Az egyház-alapításokat támogatták, mert a protestánsok nem mentek el Bécs igazgatása alá, hanem az adót pontosan fizették. A Szögedi-Egyezmények értelmében mindenki szabadon szolgálhatta Istenét. Erdélyben már virágozni kezdett a nemzeti szellem, amelynek a kis János Zsigmond lelkes apostola lett. Magyar paraszt soha nem menekült török területről Bécs felé, hanem Erdélybe, a Felvidékre vagy a hódoltsági részekre vándorolt. Pam beavatott szerint a szabadságszerető mordvin, manysi és hanti féle néptörzsek nem tudtak ellenállni a puskákkal és ágyúkkal támadó keresztény-orthodox hódítóknak. Őket csellel kereszténnyé tették, de azok csak szolgák lettek. Lázongásaikat megtorolták és irtóhadjáratokat indítottak egyenként ellenük. Ugyanezt végezte el az iszlám és a buddhizmus, s így az érdeknélküli szeretet vallása elbukott. Nagy Szulejmán a rokon népek tengerében könnyen megvethette a lábát. A tengermelléki szumir nép maradványai is melléje álltak Jemen vezetésével. Nálunk, magyaroknál Nagy Szulejmán 6 hadjáratot szervezett meg, ebből kettőt személyesen vezetett, amelyre a török hadvezetőség sokat költött. Sok tengeri hadjárata gyakran kudarcba fulladt. Habsburg Ferdinánd és Nagy Szulejmán halála után II. Szelim és Habsburg Miksa 1568-ban jobbnak látta békét kötni, hiszen amúgy sem bírnak egymással. Így jött létre a Drinápolyban megkötött területfelosztás, melyben csak a magyarság vesztett. Málta útját állta a török hódításoknak. Pam útbaindulása előtt járta be a hír a világot, hogy az új fóldrész felfedezése óta megerősödött spanyol, pápai és osztrák hajóhad Lepantónál legyőzte a török gályák büszke seregét. Magyarországon már lecsökkentették a török és osztrák vezette várőrségeket, de a régi szokásoknak megfelelően a csatározások egyre folytak. Ezekben a harcokban sok magyar vitéz esett el. Az osztrákok alapvető célkitűzése a magyar rendek visszaszorítása volt. Csehország, Ausztria hercegségei és Magyarország központi kormányhivatalokat kapott, s így központi államvezetés jött létre. Bécsben működött a haditanács, az udvari kancellária, az udvari kamara. Az önállóság látszatát a pozsonyi és a szepesi kamara képviselte, egyébként a bécsi haditanács rendelkezett a magyarországi és a társországi katonasággal. Így a főuraink, akik birtokaikon eddig még teljes hatalommal uralkodtak, később már nem szólhattak bele az ország kormányzásába. Számtalan sérelem kivizsgálását a király sok esetben megígérte, de csak azért, hogy a rendek hozzájáruljanak az adók megszavazásához és a módosított törvényekhez. Jobbágyaik fólötti hatalmukat a kancelláriák nem csorbították, ezért tették lehetővé a parasztság és kézművesek 1153

kizsákmányolását. Így jött létre a sorozatos sztrájk Besztercebányán és a Szépességben, amikor az összes vezetőket börtönbe vetették. A Thurzó-Fugger érdekek védelmére keltek. Amikor a bérharcok fellángoltak, Werbőczy vész-törvényszéke a vezetőket halálra ítélte és kivégeztette. Még az árvák és a rokkant bányászok, az elaggott-rokkant munkások pénztárát is lefoglalták és az 1570 forintnyi társláda összeget sem adták vissza a nyomorgóknak. Ezen állapotok 1526-tól 1568-ig tartottak. Akkor a Szepesi Kamara tette rá a kezét és a bánya társládák kifizetését csak ritka esetben engedélyezték. A magyarság önállóan csak az ország keleti részében, Erdélyben intézhette a sorsát, s így ezen országrészt a menekülők áradata lepte el. János Zsigmond az erdélyi rendekkel engedélyezte 1540-1571 közt Erdély és az Alföld keleti részében a reformáció elterjedését. Bár János Zsigmond országa nem volt teljesen független, mert délkelet-nyugati határainál a török volt hatalmon, belső ügyeiben teljesen független volt, azonban a Szögedi-Egyezmény értelmében nem indíthatott háborút és más államokkal nem szövetkezhetett. Gyulafehérvárra a magyar nemesi rendeket, székely előkelőket és a szász polgárokat országgyűlésre hívta a fejedelem, de a magyar, román jobbágyoknak, közszékelyeknek, parasztoknak, szászok szegényének beleszólásuk semmibe sem volt. Eddig csak a Tiszától keletre és az erdélyi magyar megyékben volt jobbágyság. A székelyek és szászok székeiben csak a fejedelemség megalakulásakor vezették be. A szász városi polgárok és székely lófők a parasztságot jobbágyokká tették. Bár 1562-ben a közszékelyek felkelést indítottak régi szabadságuk visszaszerzéséért, a nemesek leverték őket és jobbágyokká váltak. Bár a szabadságuk még így is jobban megvolt, mint a török-német részen. Az alfóldi részekről menekült és a kisemmizett, Habsburg-uralom alatti nemesség több kísérletet tett az ország újraegyesítése érdekében, de a török mindig közbelépett. János Zsigmond gyámja: MartinuzziUtyesenics Fráter György még a fejedelemség első éveiben a papság javaslatára megkísérelte Magyarország és Erdély egyesítését Ferdinánd uralma alatt. A király zsoldosai 1551-ben meg is szállták Erdélyt. Ekkor az erdélyiek a szultán haragját ajándékkal igyekeztek enyhíteni. Ferdinánd Martinuzzit meggyilkoltatta. Ekkor a törökök hosszú háborút indítottak. Megszállták a Temesvár és Szolnok közötti várakat és János Zsigmondot a szultán újból Erdély fejedelmi székébe ültette. A fejedelem engedélyezte a katolikus papság és pápaság elleni harcot, mert az ígérgetések ellenére nem nyújtottak segítséget a törökök elleni küzdelmükben. Bűnbocsátó cédulák árulását a fejedelem zsarolásnak minősítette. Legelőször a sárospataki diákok és erdélyi nemes ifjak hozták be a reformációt hazánkba. A nemesség nagyobb része csatlakozott a mérsékeltebb református és lutheránus egyházakhoz. Pam beavatott is helyeselte ezen új szellemi irányzatot, mivel engedélyezve volt a papok nősülése, s így nem szenvedett hiányt a magyarság a papi nőtlenség miatt a románság és a szerbek görögkeleti vallásával szemben. Kiszámította, hogy a katolikus részeken 100 évenként egyötöd arányban fog csökkenni a magyarok létszáma, s a nemesség csatlakozását az egyházak védőinek tekintette. Ez a népi reformáció indította el a bányászok megmozdulásait. Fekete Iván már a mohácsi vész után a reformáció mellé állt és megtagadta a délszlávok bogumil tanait és a törökök ellen, majd a nemesség ellen fordult. Eleinte győzött, de a nemesség 1527. július végén Szegeden leverte a mozgalmát. Sztárai sok falu népét térítette meg a Dunántúlon a török hódoltság alatt. A török a Szögedi-Egyezmény értelmében vallási kérdésekbe nem szólt bele. Dávid Ferenc Erdélyben és Tiszántúlon működött. 1154 Kolozsvár Heltai Gáspárral együtt Dávid Ferenc híve lett. Debrecen Arany Tamás prédikátor hatása alatt állott. Karácsony György 1569-ik évi felkelése, a földesurak leverése és a törökök kiűzése lett volna az „Ezeréves birodalom" megvalósítása érdekében, amelyhez Eger katonasága is csatlakozott. Megütköztek a törökökkel, de a 10 000 Debrecen környéki parasztnak a felkelése elbukott árulás miatt. A népi reformációt elnyomták és a nemesek vallását vették fel. Pam beavatott Dávid Ferenc tanaival megbarátkozott, mivel az hasonlított leginkább az érdeknélküli szeretet vallására, amit Nazír is hirdetett Urukban és a nekik írt levelei is ezirányban szóltak. A népi reformációt a vezetők úgy oldották meg, hogy nyugati mintára: „Akinek a birtokán élsz, annak a vallását követed" elve szerint a nagybirtokos vallását kellett elfogadni a jobbágyoknak is. A földesurak érdekeit szolgáló egyházak megszilárdultak és a nagybirtokosok támogatták a védelmükben álló egyházakat. A jobbágyság azonban ismételten fegyvert fogott a kizsákmányolás ellen. Kolozsváron Dávid Ferenc találkozott Pam beavatottal és a szeretet vallásáról egy véleményen voltak. Mindketten örömüket fejezték ki abban a tekintetben, hogy a protestáns vallás elterjedése miatt nem fog a jövőben annyira csökkeni a magyarság létszáma, mivel a papi nőtlenség azt nem fogja befolyásolni olyan nagy mértékben. Mindketten helytelenítették Budavár és a Dunántúl elfordulását a Szögedi-Egyez ménytől, amelyik kimondotta: „Magyarország engedje át a Nándorfehérváron, UjSzlavónián és Horvátországon át a török csapatokat és ha nem is ád magyar haderőt a Habsburgok ellen, de ne támadja meg a szultán seregét." Ezt a főpapok és főurak a rendi gyűlések legtöbbjén elvetették. Nagy Szulejmán ragaszkodott Erdély ftiggetlenségéhez és a reformációt jószemmel nézte. Pam beavatott bevallotta: „Bár a manysi nép lenne ilyen kedvező helyzetben, de a türelmetlen görögkeleti orthodox egyház vallásterjesztés címén irtja a kis népeket és fejedelemségeiket kirabolja. Ugyanolyan erőszakosan terjeszkedik az iszlám Bakath és a kazahun térségekben is. Kegyetlenül legyilkolják a más vallású vagy felfogású kis népeket, míg a

buddhizmus tömegénél fogva nem tűr meg a birodalmában más hitet. Az ordoszok népe még létezik, de át kellett térniük a buddhizmusra. Ordoszt az áttérő fejedelemről Patau városnak emlegetik Pató miatt, de a kézművesi réteg nagy megbecsülésnek örvend. Bár Pam szerint az „Ezeréves béke Birodalma" csak a Hun Törzsszövetség hatezredik évében, azaz a Krisztus harmadik évezredében fog valóra válni, amikor a Kaltesasszony bolygójának szokása szerint, megszüntetik a háborúskodásokat, hiszen a Földünk titkai még annyi lehetőségeket rejtegetnek, hogy azok kihasználásával az emberiség boldogan és jólétben élhet. Lám, ha a papság Magyarországon is engedne a gazdagságra való törekvéséből és minden oktalan elnyomást megszüntetne, a bőven termő fóldek minden embert ellátnának földi javakkal. A Hunyadiak milyen előrelátók voltak és megegyeztek a törökökkel, mint rokon népek és a Szögedi-Egyezményt megkötötték. Mátyás utódai nélkül a török nem akar tárgyalni. Ezért mindegyik fejedelem őket küldi követségbe Sztambulba. Beavatott szemmel Pam főként azt kifogásolta, hogy a nemesség nagy része tudott a SzögediEgyezményről, amit Hunyadi-Vajk János a diadalmas téli hadjárat után a királlyal megköttetett. Sajnos I. Ulászló a pápaság tanácsára Cezarini Julián bíborosnak elhitte, hogy a pogánnyal kötött béke, a hitetlennek tett eskü nem érvényes és 2 tömény magyar-lengyel-román sereggel rátört a törökre. Murád szultán kiegyezett ázsiai ellenfeleivel. A néhány gályából álló pápai hajóhad láttára a genovai és velencei kereskedelmi hajók, minden török után 1 arany fuvardíjért átszállították a török sereget. Várnánál, meglepve I. Ulászló kifáradt hadait, megsemmisítő vereséget mért 1155 rájuk. 1544. november 10-én még a király is elesett, s Hunyadi-Vajk János is csak fortéllyal tudott megmenekülni. Tehát a nemesi rendek szavazatára megszegték a Szögedi-Egyezményt. Az 1456-os évben II. Mohamed török szultán 150 000 emberrel, 300 ágyúval és 200 gályával érkezett Nándorfehérvár alá, amit Hunyadi sógora, Szilágyi Mihály védett 7 000 harcossal. A király és a nemesség vezetői Bécsbe szöktek és Hunyadira bízták az ország védelmét. Hunyadi-Vajk János ekkor a parasztsághoz fordult és Kapisztrán János közreműködésével 500 000 parasztot és végvári vitézt fegyverbe szólított. A hadban járatlanokat útközben kiképeztette és a keleti tömények segítségével benyomultak a nándorfehérvári várba. A beérkező paraszt haddal döntő győzelmet arattak, s július 22-én a török hadsereg elvonult. A nemesség a parasztokat hazazavarta, hogy az aratást befejezhessék. A temetetlenül hagyott halottak pusztító járványt okoztak, amely Hunyadit is magával ragadta. Tehát a nemesség itt is a saját érdekeit nézte és nem engedte Hunyadinak, hogy a törököket a győzelem után kiűzze Bizáncból. Főneme seink közül nem volt senki, aki a törökellenes harc irányítását átvegye, hanem inkább várták a törökök által hirdetett rabigát. 1521. augusztus 29-én Nagy Szulejmán Nándorfehérvárt elfoglalta. Az összes avarmagyar származású ifjúságot Ankarába vitte és a kiképzésük után 1526. augusztus 29én Mohácsnál döntő vereséget mért a magyar nemesi seregre, mivel 1514-ben a keresztes hadjárat céljára igénybe vett gyalogos paraszti sereget Zápolya János serege a nemesség élén legyilkolta. Az a nemesség, amelyik nem volt hajlandó Mohácson megjelenni és harcolni, 1529 októberében már körömszakadtáig védte Bécset a törökkel szemben, 1541. augusztus 29-én teljesen tétlenül nézte Budavár elfoglalását. Utána Nagy Szulejmán 1532 augusztusában még egyszer megpróbálta Bécset a tervbe vett déli irányból elfoglalni, de Kőszeg útját állta, s így a támadása elakadt. Buda elestével újból javaslatot tett a magyar rendeknek Bécs elfoglalására, de ők az osztrákok ellen vonakodtak harcolni. Ezért a török az ország középső, termékeny részét elfoglalta. 1547. január 19-én kötötték az első békét a törökkel, de 1551-ben már megszegték, mivel Fráter György lépéseket tett Erdély és a királyi Magyarország egyesítése irányába. Ekkor Nagy Szulejmán Temesvár, Lippa és Szolnok elfoglalásával tért nyert. Ujabb csapatokat képeztek ki Bécs elfoglalására. Ekkor 1566-ban Szigetvár ostrománál maga Nagy Szulejmán is meghalt, s így nem sikerült Bécset elfoglalnia. A rabigát választott nemesség ekkor Bécset újból megvédte. Utódjaik, II. Sze lim és Habsburg Miksa, mivel belátták, hogy nem bírnak egymással 1568. február 17én békét kötöttek egymással. Utána különös dolgok fordultak elő: A török hódoltsági területről a fegyvernyugvás miatt az elmenekült nemesség fegyvereseivel bejött a régi birtokára és ott a jobbágyaitól igyekezett a fóldesúri tizedeket behajtani. A török Porta a kiváló harcosait szpáhi-birtokokkal jutalmazta és kegyenceik akár 30-50 tímár-birtokot is kaphattak. Ezen az adományozott, több falut kitevő birtokon, mindenütt a fóldbirtokos szedte a tizedadót. A defterdár, azaz pénzügyi intézőnek az egyik legfontosabb feladata az volt, hogy a Kapuadót, az 50 akcsét, a Harádzs-állami adót, Hadiadót, és Nuzul-adót, azaz hadsereg ellátási adót beszedje és a robot munkát elvégeztesse és a földesúri tizedeket a mindenkori földesúrnak eljuttassa. A tized adóba beletartozott: széna, tűzifa, gyertya, bor, méz, malom és legelő használati adó. Ezek mind a török földesurat illették meg. A gazdagabb alfóldi és dunántúli földeknél az elmenekült magyar fóldbirtokosok is gyakran behajtották a volt jobbágyaikon a tizedet. A robothoz hozzátartozott a várépítés, csatornázás, a sereg részére történt állat-hajtások és a fuvarozás. Ezt pénzben is meg lehetett váltani. Például a 1156 Nuzul-adót 8-15 tallérral ki lehetett fizetni. Akinek ez nem volt meg, természetben kellett szolgáltatni. A Porta a tímárfóldeket csak 1-2 évre adta, ezért minden földesúr igyekezett minél többet a lakosságon

behajtani. A pasák, beglerbégek, bégek is ilyen arányban változtak. Müfti-jogtudós minden városban volt. Imára hívó müezzin minden minaretnél volt alkalmazva. Kádi-Bíró, aki egyben egyházi személy is volt, már több időt töltött hivatalában, hogy a szokásokat jobban küsmerje. Városokban magyar kádikat is alkalmaztak. Írnokok és tolmácsok még a Szandzsákbégeknél is a hivatalos magyar nyelvű írásokat magyarázták az emik irányításával. Kiszolgált magyar ifjakból lett janicsárok adták az adószedők és a defterdárok zömét. Ezek néha annyira meggazdagodtak, hogy az állásukat bérbe adták és a lakosság, valamint a török földesúr és az állami szervek között közvetítettek. Ezek a pénzügyi intézők sok birtokügy lebonyolításával olyan haszonra tettek szert, hogy különösen a gálya-szolgálatban kiképzett nyelvtudásukkal életüknek vége felé eltűntek a közéletből és aranyaikkal a felfedezett új világ valamelyik részéből írtak az ismerőseiknek. Amikor május elején Isztambulból elindult egy 5 töményes, képzett sereg Bécs felé, akkor a had létszáma Nándorfehérvárnál már 8-10 töményre rúgott, mert kereskedők, kézművesek, édesség-árusok, és a szélhámosok nagy tömege kísérte a felvonulást. Mire Eszékre megérkeztek, pasának, beglerbégnek, szandzsákbégnek, bégeknek de még a külükbasiknak is annyi szolgája, zenésze, szekerese és rác kísérője lett, hogy a sereg létszáma már 150 000-re emelkedett. Ezt nyomban a polgári közigazgatás kiképzett emberei követték, legtöbbször egy iszlám hitre áttért nemesünkkel, aki a török szokásoknak ismeretében a pasalikok, szandzsákok, náhijék és kazákok területét megszervezték. A gyermekadók miatt áttért bosnyákok áttelepülését engedélyezték, akik az ilyen alkalmakat használták fel áttelepülésre. Így Budán, Pesten, Fehérváron, Esztergomban, Pécsett, Temesváron és Szegedén is török és magyar városrészek mellett, bosnyák és rác települések is keletkeztek. Főként a Duna, Tisza, Száva és Dráva vonalán még a falvak is elrácosodtak. Polgári közigazgatás és a sereg velejárójaként várközpontok, közigazgatási központok és bazár városrészek keletkeztek. Egyik legszembetűnőbb jelenség volt, hogy a 20 évenkénti tatarozások elmaradása mellett, csupán a központi magyar templomokat tisztították meg a szentképektől, szobroktól és átalakították mihráb-fülkével, szőnyeg padlóval rendelkező dzsámikká. A török építészek új mecseteket, kolostorokat és minareteket építettek. Mindenütt megjelentek az új török fürdők, a szálló-épületek. A legérdekesebb az volt, hogy ha valamelyik emirt, a városi közigazgatási biztost valamelyik városba elvezényelték, új ház építését követelte, mivel a magyar házak pince-rendszere miatt nem érezte biztonságban az életét. Ezt a magyar város kőművesei el is végezték török ellenőrzés mellett. Amennyiben az emirt három év múlva áthelyezték egy másik városba, azt saját tulajdonaként eladta. Ezen szokás miatt ha panaszra mentek a temesvári pasához, az minden esetben a müftihez fordult, aki iszlám jogok szerint az emirnek adott igazat és a megérkező új emirnek új házat kellett építeni. Mivel a pasák, beglerbégek, szandzsákbégek, deferdárok, emirek, kazák, kádik, tiháják 1-2 évnél nem szolgálták a szultánt egyhelyben tovább, az új építkezések folyamatosak voltak. Egyedül a dzsámik, mecsetek és minaretek építését fedezték Bizáncból. Ha valaki el akart valamit intézni, akkor a katonai és közigazgatási vezetők kegyét csak ajándékokkal lehetett megnyerni. Akik aztán a régi rend szerinti szokásokat átvették és ha születés, házasság vagy haláleset bekövetkezett, azt igyekeztek megadóztatni. Egyedül a Keleti Sárkányos Társaság területét nem háborgatták, mivel a 1157 székelyek, kunok, jászok szövetségeseik voltak és beletartoztak a 24 Hun Törzsszövetségbe. Ausztria határterületén sem volt jobb a helyzet, mert katona fogdosással oldották meg a végvári vitézek utánpótlását. Ekkor a török is bevezette a hódoltsági területen a devsirmét, vagyis a véradót, amely abban nyilvánult meg, hogy a fiú gyermekeket elvitték a szultán janicsár nevelő táborába, hogy az új hódításokra katonát neveljenek. Az elhagyott birtokokat a padisah részére hász birtokká szervezték meg 100 000 akcsénél nagyobb jövedelemmel a szultán igényei szerint. Ziámet birtok volt a pasák, beglerbégek, szandzsákbégek és agák birtoka 20 000-től 100 000 akcse jövedelemig, míg ezen közepes birtok mellett sok tímár birtok volt 20 000 akcsénél kisebb jövedelemmel. Amíg a hász birtok állandó volt, a lakosság inkább ide menekült, mivel a ziámet és tímár-birtokok gyakran cseréltek gazdát és minden új tulajdonos igyekezett azt kizsarolni. Amíg a Szögedi-Egyezmény alapján a török nem szólt bele a vallási kérdésekbe, addig Ferdinánd és Miksa a főpapság tanácsára elkezdte a reformáció híveit üldözni. Sopron-Győr térségéből három Wittenbergában tanult papnövendéket és egy református papot elvittek rabságba és a török kalózok Málta mellett a papot kiszabadították egy diákkal a gályarabságból. Nagy Szulejmán azonnal Erdélybe küldte János Zsigmondhoz elrettentő példa gyanánt. Pam beavatott is bizonyította, hogy a hunok, avarok és magyar kalandozók is sokszor így jártak fogságbaesésük után. Ezért sikerült kürtani a mai nagy Ausztria 24 Hun Törzsszövetségbeli lakosságát. A magyar nemesség írásai erről soha nem emlékeztek meg, de most magyar nemesekről és Szászországban tanult diákokról volt szó, ezért a templomokban kiprédikálták. A kisebb uruki-mani gyülekezetekben Pam beavatott is azt szónokolta: „Ha a nemes ség az S00 000 parasztot le nem mészárolja, akkor lett volna, aki a török ellen megvédje Magyarországot! De a nemesség is sokszor gályarabként adta el a jobbágyait és most ennek tudható be, hogy a nemesség szabadság helyett a rabigát választotta." Pam beavatott dervisnek öltözve 1568. február 17-től, az embertelen Drinápolyi békétől kezdve 7 évig járta a 24 hun törzsek szálláshelyeit és hirdette Anyahita igazságait, a Sangi lovasfejedelemről íródott Karakó rovását:

„A beavatottak nemesei kötelesek a nagy bölcsek alkotásait minden pusztulástól me~menteni. Máskülönben az utódoknak nagy fáradsággal újra fel kellene fedezniük az Eg-Föld bölcseinek igazságait. Az Ataiszról elszármazott nemeseknek soha nem szabad egyéni érdekek miatt egymás ellen fordulniuk, mert akkor az Égiek vívmányai mind megsemmisülnek. Az Ég, Föld és Szellemvilág nemzette tízezer lény biztosítja a 24 Hun Törzsszövetségének fennmaradását!" Felesége, a Farkas-nembéli Illi rimalány pedig hűségesen követte a férjét és hirdette, hogy az Égi-SzürkeFarkas és Rőt-Szarvas-Unő magasságos utódai közül sokan a Bugátban maradt széki-hunokkal házasságra léptek. E házasságból született később Karcsu, aki egy beavatott Szavárdi lányt vett el feleségül és zászlójukra a nemesek jele gyanánt a Bugáti-Farkas megkülönböztető jelzést varrták. Később sok széki-hun vitéz lett Kubiláj aranysarkantyús vitéze, ezért a zászlójuk széleit a sarkantyús kakasok lábaival díszítették. Karcsu lánya, Subad-Szavárdi a székely Tar vitézzel házasodott össze, amely házasságból született SöpteSzavárdi, aki Gelyza fejedelemmel lépett Arvisura házasságra, amelyből Endre, Béla és Levente született. Így került bele a Farkas zászlós nemesség az oroszlános Árpád-ház legerősebb ágába, amelyik a pusztaszeri vérszerződést és a teljes Aranybulla törvényét megszerkesztette. Ennek a paraszt és a kézműveseket védő törvényeit azonban a Nyugati Sárkányos Társaság eltörölte. Mivel a Bugátból jött Farkas-nemzetség nagyon elszaporo1158 . dc tő fe; J~ hí sz m Bi m ös A re ts S; ri c; v~ k 1~ ri b s~ s; v dott, leányaik révén Kun-Lászlónak és Dózsa Györgynek is az utódai lettek Felsőőrtől egészen Hosszúfaluig, nemes vitézekként az egész országot behálózták. Pam és a felesége Felsőőr, Pozsony, Léva, Kassa, Munkács, Kolozsvár és Hosszúfalu vonalán a Jászvásári és Pusztaszeri vérszerződés alapján egyenlő jogokkal és esélyekkel harcba hívta a hazájukhoz hű végvári vitézeket, amelynek alapja az ujgur beavatott által megszerkesztett Uruki-mani Biblia volt, ami nem tett különbséget nemes-paraszt és kézműves között. Ujgur földön ezen hitvallás államvallás lett. Biku ujgur kán ezen Mani Bibliát lemásoltatta és Turfán kolostorában Aracsilla, Embavér és mindegyik fejedelmi leány ezen az igaz hiten nevelkedett. A Keleti Sárkányos Társság ezen nemzeti összefogást a magáévá tette a Drinápolyi béke magyarellenes törekvései ellen. A Farkas nemzetség ehhez csatlakozott. Az 1568-ik évi Drinápolyi szerződésben Miksa a menekültügyi kérdést föltétlenül rendezni akarta. Hosszas tárgyalás után sikerült a kettős birtokosság és kettős adóztatás kérdését rendezni. Ez főként a senki földje és a végvárak térségére vonatkozott. Szelim hallani sem akart róla, hogy az 1526-os Dráva-Száva közötti 5 szandzsák területén a Botond-törzs körzetébe a nyugatra menekült nemes réteg betegye a lábát, csupán a végvárak és senki földjére mehettek. Ez viszont mozgó arcvonal mellett nem volt megállapítható. A jóléthez szokott nemesség a jussát követelte a mindenkori nádortól. Jászoknak, kunoknak és palócoknak önkormányzatuk volt. Jólétre kiéhezett nemes ifjak azonban 1-2 hajdú kíséretében még Bácsba és Szerémbe is elmentek adóért és ráfizettek. A török bégek elfogatták őket és Isztambulba vitették a szultán szolgálatára, aki seregébe beosztotta őket. Az öregebb nemeseket a „Héttoronyba" záratta. Hosszabb tárgyalások után azonban váltságdíjak ellenében némelyiket kiadták. Szulejmán és Szelim szultánok minden esetben azt mondták: „A nemesek azért voltak, hogy fegyverrel védjék meg a jobbágyaik nyugodt munkáját!" Még a nádor követeinek is őszintén megmondták: „Minek mészárolták le a Hunyadiak 500 000 fő parasztságát, akikkel meghódíthattuk volna a gőgös nyugati rabszolgatartó kizsákmányolókat!" Néha megsúgták, hogy a gyávaságért bűnhődni kell. Sok nemes pusztult el a Héttoronyban és Algír, Tunisz és a perzsák elleni háborúkban, amit szerintük megérdemeltek. A végvárak és a senki földjének vidékein a protestáns papság és a nemesség körében Erdély hatására olyan elgondolás kerekedett felül, hogy a kettős adóztatás és termény-járandóság címén a magyar nemesi megyéknek jó példát kell mutatniuk és a törökkel szemben csökkenteni kell a jobbágyság terheit. Pam sámán és az uruki-mani hívők ezt a nézetet vallották. Dávid Ferenc hívei a református székelyek kíséretében a Farkas-nemzetség mellé álltak. Felsőőrtől Hosszúfaluig sok végvári vitézt verbuváltak. A parasztságból és a Barcaságból egy új mozgalom indult el. A nagypályiból hozott vérszerződés alapján a parasztságot is kezdték a nemesek emberszámba venni. Palóc kézművesek bányavárosi szabadságot kaptak újból és elkezdtek fegyvert gyártani. Végvárainkban Kinizsi példáján okulva, paraszt és kézműves ifjúból is megbecsült harcosok lehettek. A rabigát választott nemesség belátta, hogy a kettős adózta tásban, ha csökkenti a jobbágyság terheit, a török rabigát könnyebben lerázhatják és a könnyen eladott országot közösen felszabadíthatják a járomból. Pam beavatott 1575 végén Hunyadi leszármazottak kíséretében az Élet-Kegyhelyére távozott. 1159 i ,i Hej rege rejtem

e 327. Arvisura Mindenki harcol mindenki ellen Kamul fősámán és Kállay Anna aranyasszony rovása Kr. u. 1575-1608. (5615-5648. m.t.é.) Besenyő-mongol-ujgur uralom székelt Ordoszban, amelyet a kinaj császárok is tiszteltek. Ujgur és Farkas utódjai oszlopos tagjai voltak a sámánközpontnak és a beavatottak Élet-Kegyhelyének. Itt ugyanúgy, mint Kambaluk-Parajd-Peiping-PeicsingKamul-Peking ősi településén, minden 20-25 medvetoros évben új városrészek épültek. Ordoszban is voltak Ordosz-Ordas-Ordos-Farkas-Pató-Patau városrészek, amelyek sokszor egymás fólé épültek. A 24 Hun Törzsszövetség kézműves városrészei is 20 évenként újjászerveződtek és a kalandozások folytán a vasgyártás is újfajta pestekkelkohókkal továbbfejlődött és a kézműves nemzedékek is kicserélődtek. Farkas beavatott utódjai minden pusztaszeri viaskodás után rokonlátogatás néven elindultak a Melegvíz források Birodalmába. Pam fősámán az ifjúságot így tájékoztatta: - A Melegvízforrások Birodalmában a római és görög katolikus világszemlélet összeütközött az oszmán törökök iszlám és a római pápaság ellen protestálók keresztény sokaságával, s most ebben a térségben mindenki harcol mindenki ellen. A Kubiláj által életre hívott Keleti Sárkányos-Társaság hívei a magyarság életben tartásáért harcolnak a Habsburgok által irányított titkos Nyugati Sárkányos-Társaság hívei ellen, hogy az uruki-mani érdeknéküli keresztény vallás beavatottjainak uralmát biztosítsák. Martinuzzi Utyesenics Fráter György révén 1551-ben Ferdinánd zsoldosai megszállták Erdélyt. Erről a törökök hamar értesültek, ezért György barát Nagy Szulejmánt ajándékokkal akarta kiengesztelni. Ezen aranypocséklást megtudva Ferdinánd elrendelte a barát kivégzését. Nagy Szulejmán hosszú háborút indított ezen gyilkosság miatt megtorlásul és János Zsigmondot 1556-ban újból Erdély fejedelmi székébe ültette. Természetesen a háborús költségeknek a fő terheit Erdélyen adózás címén behajtotta. Az iszlámhoz közelebb állottak a protestánsok szokásai, mivel ők is kidobálták a szentek képeit és szobrait a gyülekezeteik házából, ezért a protestánsok terjeszkedését támogatták. Erdély és Tiszántúl az új hit erős bázisa lett. Pam fősámán az uruki-mani hithez igen közel állónak találta Dávid Ferenc egyisten hitét, mivel annak tanai még a mongolok Égi-Atya tanához is közel álltak. János Zsigmond viszont engedélyezte azon tant, hogy a jobbágyok kövessék a fóldesurak vallását. János Zsigmond 1571-ben meghalt. Pam ott volt a temetésén. Ezen a temetésen ismerkedett meg a Magyarka vidék Öthegyén született Kamul beavatott az Erdélybe származott Kállay Annával és Nagykállóban feleségül vette. Pam is részt vett Erdély új fejedelmének megválasztásán és maga is azt tartotta, hogy a legjobb lenne megválasztani Báthory Istvánt, aki jó katona volt. Trónbeszédében a Pam sámán által megbeszélt elvét hangoztatta: „Az egész magyarságot egy államban kell egységesíteni!" Államfőnek is igen jónak bizonyult, mert nagy híve volt a lengyel-magyar barátságnak. Ezért 1576-tól az 1586-ban bekövetkezett haláláig megválasztották Lengyelország királyának és ezen idő alatt Mátyás királynak nyomdokain járva, a török igát és a német jármot le akarta a magyar nép nyakáról rázni és a hármas Magyarországot akarta megvalósítani. Pam fősámán javaslatát magáénak vallotta. Kancelláriájában dolgozott Kállay Anna is 1575-ig és a kapcsolatuk fenntartása érdekében Pam magával vitte az Öthegyen született Kamullal együtt, aki Magyarkáról gyakran felkereste Báthoryt. 1160 Anna aranyasszony a beavatott társadalommal ellenőriztette Magyarország sorsát és azt a rokonlátogatók beszámolói alapján az aranyasszonyi jelentésében rögzítette. Nagykállóba és Kolozsvárra gyakran ellátogatott. Szomorúan állapította meg, hogy a parasztság állapota mindenütt romlott, mert a nagybirtokosok nem tartották be sem a pusztaszeri vérszerződést, sem az Aranybullát, hanem azoknak rendelkezéseit csak a nemesség sorsának jobbrafordulására fordították. Minél többet akartak a parasztság ból kipréselni, hogy megnagyobbodott majorságaikból minél több búzát és húst kapjanak, amellyel a mindenkori katonaságot látták el, amelyik sok esetben a nagyobb zsoldot adóknak az érdekeit védte. Tehát csupán a piacra termeltek. Fő fogyasztó a ; császári hadsereg volt. A piacot sok esetben az is befolyásolta, hol volt jó és hol volt rossz a termés, volt-e árvíz vagy szárazság. Báthory István után Báthory Kristófot vá. lasztották meg Erdély fejedelmének, aki 1571-1581 között uralkodott. Ekkor jöven dölte meg Dávid Ferenc 1570-ben az új világ eljövetelét, amely „Ezeréves Birodalom" 2570-ig eltörli a társadalmi különbségeket, megszűnik a kizsákmányolás és nem lesz háború sem. Ezzel Pam, Kamul és Kállay Anna is egyetértett. A nagybirtokosok nyomására Karácsony György parasztmozgalma ellen nemcsak a török fordult, hanem Báthory István is, és Dávid Ferenc börtönben halt meg. Tanítványait megfélemlítés sel ijesztgették, míg sokakat kiüldöztek az országból. Még a debreceni református ' püspök is ellene fordult. A népi reformációt mindenütt üldözni kezdték, s így a parasztmozgalmak teljesen megszűntek.

Karácsony György pedig nem is akart rosszat, mivel ő minden kizsákmányoló ellen küzdött. Debrecen parasztjai, kézművesei járták a vásárokat. 10 000 fegyveres felhívására Eger várának katonasága is csatlakozott hozzájuk és az egész Tiszántúl megindult. Azonban mielőtt találkoztak volna, meg kellett ütközniük a törökkel, amelytől vereséget szenvedtek. Így a parasztfelkelés elbukott. Báthorynak trónra lépésével pedig az erdélyi nemesség a további mozgalmakat lehetetlenné tette. közben meghalt Miksa császár, aki a drinápolyi békében megegyezett a menekültek és a kettős adóztatás kérdésében, amely a parasztságot mindinkább röghöz kötötte. Horvátországban is felkelés tört ki a parasztok jogaiért, mert a földesúri elnyomás ellen fogtak fegyvert. Gubecz Máté serege már 20 000 főt tett ki, de a császári csapa' tok és a nemesség ezen mozgalmat legyőzte és a nemesség a paraszt vezért halálra kí nozta. A fóldesuraknak ekkor nagy haszon volt a hadsereg élelmezése, mert a török sereggel szemben a császárnak zsoldosokat kellett fogadnia, hogy a békét megvédelmezze. Így a megnövekedett császári sereg a megtermelt búzának és állatállománynak a fő fogyasztója volt. Mivel azonban a császári kormányzat fizetni nem tudott, az elhaltak birtokait zálogba adta, vagy örökáron a gazdag birtokosok adományoztatás címén tulajdonukba vették. Ezeket a jobbágyföldek rovására végezték el az uralkodó osztályok, s így a harcos jobbágyok zsellérekké változtak. A jobbágyok költözködését az 1514-es törvény megtiltotta. Az Úriszékek 1600-ban megalázó rendszabállyal sújtották a jobbágyságot, s a fóldjüknek elvesztése után a zselléreket még azzal is megbüntették, hogy részükre a csizmaviselést és a dohányzást megtiltották. Ekkor megkezdődtek a szökések, de ez csak annyit jelentett, hogy emberségesebb fóldesurat kereshettek, amely elszegődések némileg enyhítették a zsellérek sorsát. Sokan a városba szöktek, vagy beállottak hajdúknak, a legrosszabb esetben végvári vitéznek. A katolikus vidékek, amelyek a Habsburg Magyarország érdekeit szolgálták, további terjeszkedési lehetőségeket adtak a reformáció terjedésének. Ugyanis a fóldjét vesztett paraszti jobbágyréteg rossz termés esetén, mint zsellér jobban járt, mert református vidékeken a papjuk vezetésével követelhette a fóldesúrtól mindegyik terményükből 1161 a részük kimérését. Ez is egyik fő oka volt a reformáció terjedésének. Katolikus vidékeken viszont azt mondták a földesurak: „Majd a jó Isten a munkájukat később, vagy a másvilágon megfizeti!" A hasznot azonban a fóldesurak rakták zsebre. A népellenes katolikus papság a védelmet nyújtó Habsburgok mellé állt. Sokan a hajdúk közül Marosvásárhelytől Pozsonyig járva az országot, a parasztságot tájékoztatták az eseményekről és megkezdődtek a jobbágyfelkelések. Katolikus papi birtokok rovására terjeszkedni kezdett a reformáció, amely a papi birtokokat kisajátította és a nép kezére adta. János Zsigmond panasszal élt II. Szelimnél, Hasszán temesi bég ellen és a szultán nyomban leváltotta 1568-ban. Utána még kiéhezettebb béget küldött, aki még többet harácsolt. Amikor a drinápolyi békét megkötötték a menekültügyi és a nemesi birtokok kérdéseiben, a pozsonyi országgyűlés Bécsbe továbbította panaszait és a nádor minden esetben a török hatóságokhoz fordult, akik a határkérdéseket és feles adóztatást megegyezés szerint intézték el. Csáky főkapitány gondosan ügyelt arra, hogy a török hódoltsági területen nemes embereket ne idézhessenek a kádik elé törvénybe és ne büntessék őket meg, mert az országgyűléshez tartoznak. Az adókért való harcban a törökök jártak elöl. Debrecen, Miskolc és a Felvidéki városok kevesebbet fizettek a magyaroknak. Rabló katonák ellen sokszor közösen léptek fel. Falvaink kérték a parasztság felfegyverzését. A garázdálkodó magyar katonát a főkapitányhoz vitték, míg a török rablókat a mindenkori budai pasához kísérték be. Rendfenntartás végett ezért sok helyen engedélyezték a lakosság felfegyverzését. Volt a településeknek másik zaklatása is. Béklyóba vert rabok járták az országot és alamizsnát kértek, hogy a váltságdíjat megfizessék. Ez legényeknél könnyen ment, mert a férfihiányban lévő falvak és városok eladósorban lévő leányai hozományukat áldozták fel azért, hogy férjhez mehessenek. A nádor és a pasák tárgyalásain elismerték a jászok és kunok régi szabadságjogait. A mindenkori nádor lett a jász-kunoknak a kapitánya. Jászberény, Jászladány stb. jász községek lakói a magyar királyság szabad korona-jobbágyai voltak és a törökök nem avatkoztak bele belső ügyeikbe, míg a rendre a jászok-kunok hadnagyai vigyáztak. Eleinte 1550 és 1560 között a törökök döntöttek minden templom-használati kérdésben, de 1568 után a drinápolyi béke értelmében a hódoltsági területen kívül lévő megyei urak és fóldbirtokosok megegyeztek abban, hogy a templomot a katolikusok, vagy a protestánsok használhassák. A pasák méltányos esetekben még török katonaságnak is engedélyezték a prostestáns templomok látogatását, de borral való áldozáson nem vehettek részt. A szultán egy szigorú rendeletet adott ki, hogy 15 évesnél régebbi ügyet a kádik ne tárgyaljanak és földhasználatban csak magyar szervek dönthetnek. Amíg Miksa és II. Szelim a drinápolyi békében rögzítette a béke határvonalát és a vitás kérdéseket sok vádaskodással rendezte, addig II. Fülöp Spanyolországban neveltetett fia, Rudolf, Miksa halála után, spanyol szokás szerint szervezte át a hadsereget és idegen zsoldosok árasztották el HabsburgMagyarországot és ez a rendeknél visszatetszést keltett. Miksa már 1572-ben megkoronáztatta Rudolfot és II. Fülöp udvarában neveltette. Amit az Új-világ felfedezése utáni, minden kincsekben gazdag Spanyolországban látott és tapasztalt, azt apja halála után igyekezett a birodalmában meghonosítani. A napsütötte országból hazajövet, komor és magába zárkózott

uralkodóvá vált. Igen gyanakvó, búskormorságra hajló lett a gondtalan élet után. Ha nem lett volna király, bizonyára elvonult emberként, csak a szenvedélyeinek élve, festészettel vagy vegytankísérletekkel töltötte volna az idejét. 1162 Példaképe, II. Fülöp is elvonult a világtól, nem foglalkozott a kormányzással, követeinek, szép számú kémjeinek jelentéseibe mélyedt, és rendeletekkel irányította az állami szerveket. Rudolf is visszavonult életet élt, bizalmatlan és gyanakvó volt, állandó félelem tölI tötte el, nem foglalkozott országainak kormányzásával, annyira félt és rettegett az udvartartásától is, hogy a misét vasrostélyos zárkájából hallgatta. A Hradsin sétahelyeit elkerülve csupán a sötét folyósokon sétált és csak a lőréseken tekintette meg még a napvilágot is. Vágyakozva gondolt a spanyolországi szép napokra és sóhajtozott. Szórakozni ritkán járt és nővendégeit is gyakran változtatta, mivel mindegyiket bizalmatlanul fogadta. Festményeket gyűjtött és a török uralom alól menekülők műkincseivel töltötte meg királyi hajlékát. Udvarába spanyol lovasokat hozatott és testőrségének magas zsoldot fizetett, mert azokban megbízott. A spanyol udvar szokásai megrontották az idegzetét és búskomorrá vált. Nem hozott eleinte kegyetlen ítélete ket a fontos ügyekben, bizalmatlan természete azonban elvonta a környezetétől az élet-örömöket, és az országainak a nemzeti érzéseit megrontotta. Idegbeteggé vált. A török birodalom közelsége, a gazdasági nehézségek, örökös vádaskodások az el' lenfél részéről, valamint a vallási torzsalkodás meghasonlást idézett elő és rendeletekkel igyekezett országait római katolikussá tenni. A gyakori katonai szökések miatt az állam terheit növelte azáltal, hogy idegen, főként spanyol zsoldosokkal töltötte fel a határőrizetet, s így Eger vára is elesett. Az egri várból egy feljegyzés-köteget mentett meg Bebek Gábor, amelyet Anna aranyasszonynak átadott. Bebek Gábor egy pelsőci juhásznak nagyon szép leányától született. Apja pelsőczi Bebek János volt, aki 1526. augusztus 29-én halt meg Tomori Pál kalocsai érsek mellett a mohácsi csatatéren. Bebek Gábor anyja, aki II. Lajos pohárnokának, Putnoki Imrének a rimalánya és fegyverhordozója lett, a gazdájával együtt megmenekült. Putnoki Imre királyát elvesztve otthagyta Budát, a fegyverhordozójának pásztorkunyhójába ment és a pelsőci fennsíkon Szapolyai János híve lett. Megtanulta a juhászoktól a rovások vésését, a kis Bebek Gáborral együtt, és unalmában a kisfiút végvári vitézzé nevelte. Érdekes, hogy amíg az új királyt a magyarok Zápolyának nevezték, addig a palócság a maga nyelvén csak Szapolyainak hívta és minden rovásban így említette a kis Bebek Gábor is, aki lerótta, hogy a hősi halált halt Putnoki Bernátné és Putnoki Istvánné a férje birtokaiért a két király között mennyit harcoltak. Szapolyai János a mohácsi csatavesztésről hírt vevén, seregével 1526. október 14én Tokajba vonult és királlyá kiáltották ki. Ekkor csapataival Budán keresztül Székesfehérvárra ment, ahol a rendek is 1526. november 11-én királyukká koronázták. Ferdinánd azonban nagy zsoldos sereggel indult Szapolyai üldözésére. Vagyonmentés címén Bebek Ferenc a családi tanács értelmében Ferdinándhoz pártolt. 1529ben azonban Nagy Szulejmán segítségével Szapolyai bevonult Budára, Putkoki Imrét udvarmesterré tette és gömöri főispánnak nevezte ki. 1530-ban azonban lehanyatlott Szapolyai szerencsecsillaga. Bebek Ferenc elűzte a főispáni székből. Putnoki Imrének bujdosnia kellett. Bebek Ferenc ekkor Krasznahorka várában hamis pénzt veretett. Először csak Ferdinánd képét verette a pénzeire Putnoki Imrével, de az 1531-ben meghalt. A többi putnokiakkal kevés ezüsttel folytatta a pénz verését. Az elrabolt harangokból 1532ben újabb pénzeket veretett, de most már a győztes Szapolyai képével. Egyik pénzverője, Bassó Mátyás könnyen megtanulta a hamis pénzek verését, s így később Murány vár kapitánya lett. Tornallyai Jakabnak gazdasági tisztje volt és gazdájának halála 1163 után a kis Tornallyai Jánosnak a gyámja lett. Bassó murányvári seregével a Szepesség ben, Sziléziában és Lengyelországban is kezdett harácsolni. Nyári Ferenc honti főispán az istvánfalvai ütközetben elfogta és Ajnácskő várába záratta. Szapolyai híveinek többsége azonban követelte, hogy Werner György eperjesi polgárral cseréljék ki. Bebek Ferenc azonban a szabadulás után nem jó szemmel nézte Bassó pénzverését és harácsolásait. Amikor Bassó Jolsvát megszerezte, Bebek a városra támadt és azt elpusztította. Gömör északi részén Bebek Ferenc harcolt Bassóval, a Felediek pedig Ráskay Gáspárral. Később Bebek lecsapott rájuk. A Felediek az 1543. évi besztercebányai országgyűlés elé terjesztették sérelmüket, de hiába, mert a király a Kubinyiaknak adományozta a várat, azonban a törökök lerombolták. A Felediek átpártoltak Ferdinándhoz és magas tisztségeket viseltek. 1546-ban a törökök elfoglalták Gede várát. Bassó Mátyás az örökös garázdálkodásával folyton bosszantotta Bebek Ferencet. 1540-ben Dobsinát, 1541-ben Grenicet pusztította el, míg 1543-ban Szepes városaira vetett ki nagy sarcot. Bebek Ferenc János király halála után, az 1541-ben történt Buda eleste miatti rémületében Ferdinánd pártjára állott és a Luther tanait hirdető Fischer Andrást Krasznahorka tornyáról a mélységbe vettette. Elfoglalta Losonci István temesvári hős rimaszombati templomát és a templom harangjából hamis pénzt veretett. Tetteit ellensúlyozta, hogy az országgyűlést Bassó megfékezésére hangolta, akit országos rablónak minősítettek. Bassó leverésével Salm Miklós pozsonyi grófot bízták meg. Salm Sáros várából indult útnak spanyol és német zsoldosai kíséretében. Bebek Ferenc 1549. július 26-án érkezett meg gömöri és honti önkénteseivel Murány vár ostromára. Kelet felől Bebek, nyugat felől Majtényi magyar csapatai, délről Ebersdorf német

vasasai, északról pedig Salm spanyoljai támadták a várat. Horvatinovich csapatai Csábrág ostromából jőve ellenőrizték az utakat és élelmezték a csapatokat. A harmadik napon Bassó békekötés céljából követeket küldött Salmhoz, de ő további rohamokat indított, melyek során Zapata spanyol hadnagyot és Castelluvió segédtisztet letaszították a várfalról. Ekkor a Kovács Gergely parancsnoksága alatt álló rutén zsoldosok átpártoltak Bebek Ferenchez és megnyitották a vár kapuját. Bassó társaival elmenekült egy rejtekúton, de a menekülés közben egy juhász személyes bosszúvágytól vezérelve leütötte és társaival összekötöz ve átadta Bebekéknek, majd Salm gróf a 14 vezetővel együtt lefejeztette. Erről írt rovásaiban Bebek Gábor, hogy mindenki harcol mindenki ellen, bár Bassó halála után némi nyugalom állott be. Murány vára a koronára szállt, császári katonák adták az őrséget. Drégely eleste után a gömöri várak legénysége a német Teufel Roman 1552. augusztus 8-i veresége után Füleknél gyűlt össze. A hadak siettek hazafelé, így a törökök könnyűszerrel elfoglalták Füleket. Mikor Bebek Ferenc értesült erről, 200 lovassal, 100 vadásszal, valamint a Fülekről Balog várába menekülő nemesekkel együtt támadást indított Fülek ellen. Közben a törökök elfoglalták Ajnácskőt és Putnok felé nyomultak tovább. Mivel a budai pasa újabb csapatokat küldött Fülekre, le kellett mondani a törökök kiűzéséről. Fülek elfoglalása utat nyitott a törököknek Gömör megyébe. Bebek Ferenc kérdőre vonta Hamza pasát, aki tudatta vele, hogy mindez a nádor és Ferdinánd tudtával és beleegyezésével történt. Ekkor Bebek minden erejével a császár híveinek elpusztítására törekedett és 1555-ben kitűzte János Zsigmond zászlaját Krasznahorka várára. Emiatt az országgyűlés megidézte Jászóra, de ő nem ment el. Ezért számkivetettség re, birtokai elkobzására ítélték és Pucheim-Dietrich seregét küldték ellene. A német seregeket elűzte Krasznahorka alól és Rozsnyón keresztül egész Dobsináig üldözte 1164 őket. Ezután János Zsigmond udvarába ment, ahol Izabella királynő parancsára Balassa Menyhért meggyilkoltatta. Fia, Bebek György az újabb császári csapatok jövetelének hírére átpártolt Ferdinánd táborába és 1557-ben Erdélyből Pelsőcre jött. Fülek irányából megkezdődtek a török támadások. Rimaszombat közelében felépítették Szabadka rablófészket és innen kündulva felgyújtották Rozsnyót, Jolsvát, Csetneket és Dobsinát. Ettől kezdve ezen városok Fülekre küldték az adót. Bebek György 1558-ban rajtuk ütött Szuhánál és Kazánál, majd Putnoknál vereséget mért a szandzsák seregére. Veglián füleki bég 5 ezreddel indult Szikszó ellen, de Kazánál 500 törököt lemészároltak. 1561-ben Putnokot vették ostrom alá, de a város visszaverte a támadást. Bebek Györgyöt 1560-ban elfogták Balog váránál és Isztambulba vitték. A Héttoronyból csak 1565-ben szabadult, de a kassai német vezetőség bizalmatlanul fogadta, mivel lázadás szervezésével vádolták. Forgács és Balassa először Krasznahorkát, majd Gombaszöget, végül pedig Putnokot foglalta el. Ezeken a helyeken ezután császári katonák állomásoztak. Rozsnyót azonban meghagyták a törökök kezén. Krasznahorkán változtak a kapitányok, végül Andrássy Péter - akinek a Békés Gáspár-féle összeesküvés miatt menekülnie kellett Erdélyből - parancsnoksága alá került a vár. 1578. július 21-től kezdődően rendbe hozta a várat és az uradalmat. Ismét kezdődtek a török támadások és mivel egy pasa került Fülekre, az adók újra növekedtek. Rozsnyót kirabolták, Fülek azonban megtagadta az adófizetést, ezért a törökök 1584. október 14-én éjjel megrohamozták és felgyújtották a várost. 350 lakost rabszíjra fűzve Rimaszombatra vittek és ott a templomba zárták őket. 1588 októberében a törökök Szikszó ellen indítottak támadást, azonban Rákóczi Zsigmond összegyűjtötte a kassai, az ónódi, a diósgyőri és az egri őrségeket és 8-án megrohanta a török sereget, akik eleinte győztek, de később Rákóczi vezetésével vereséget mértek rájuk. 2000 török esett áldozatul a csatában, 40-en a Sajóban lelték halálukat. A szécsényi bégnek 600 szekere került Rákóczi tulajdonába. Mikor a törökök békét kötöttek a perzsákkal, megnőtt a támadások száma. Mivel a Portánál a harcias szpáhik jutottak hatalomra, 1593-ban újabb háború tört ki, mely során a gömöri várkapitányok Fülekre támadtak. Szabadka rablófészek után, 1593. november 17-én Ajnácskő és Fülek is felszabadult a török hódoltság alól. 1596ban az egri várat csupán német és spanyol csapatok védték, akik úgy tértek ki a harc elől, hogy szabad elvonulásukért cserébe feladják a várat. Mikor Bocskai István hadba lépett a prágai császári udvarral, és Kassa behódolása után 1604. november 11-én bevonult Gömör megyébe, a lakosság lelkesen csatlakozott a felkeléshez. Azonban Prága 15 000 fős hadsereget küldött Básta parancsnoksága alatt Zólyomból Füleken át Kassára. Az Osgyánban tartózkodó hajdúk ellenálltak, késleltették a Kassa elleni hadműveletet. Básta minden ellenállást kegyetlenül meg torolt. Kassa alatt vereséget szenvedett, így kénytelen volt elvonulni. A felkelés győzelemmel ért véget és az 1606-os zsitvatoroki béke eredményeként a füleki vár és a hozzá tartozó részek felszabadultak a török hódoltság alól. Gömör megye Rudolf császár kezére jutott. Bebek Gábor szerint ami Eger és Fülek térségét jellemezte, az volt jellemző a végvárakra és a senki földjére. Palócföldön amit csak tudott, mindent elvitt adóba a török. A kis hegyi falvakból szénát és fát fuvaroztatott Egerbe és Fülekre, kasokban szekerezve tyúk és libaféléket, mert a hithű mohamedánok a disznóhúst nem ették meg. A törökök gyakran fenyegették Bécset, ezért Rudolf, mivel nem érezte ott jól magát, leggyakrabban a prágai Hradzsinban tartózkodott, innen adta ki rendeleteit. Ez a mód sértette a magyar rendeket. Azonban ez a királyt nem nagyon érdekelte, mert 1165

más részekkel sem törődött. A katonai terhek miatt, mivel a török támadások minden jövedelmet felemésztettek, apja nagy adósságot hagyott rá. Olyan mértékű rablógazdálkodás folyt, amelyet az ország nem tudott fedezni. A vallási ügyeket Esztergom érsekével, a hadügyeket a nádorral, a pénzügyeket a kincstárnokkal végeztette el. Minden kényes dolgot a Királyi Tanácsra bízott. Habsburg Magyarországon a pozsonyi országgyűlés határozatait az Udvari TitkosTanács felülvizsgálta, és azok tartalmát fordítás közben megváltoztatta. A kancellária titkára a hivatali jelentéseket pontokban rögzítette és aláírásra Prágába vitte Rudolfhoz. Ez fel sem tűnt az osztrák és a német hivataloknak, azonban a magyar rendek erélyesen tiltakoztak ellene. Ferdinánd és Miksa néha figyelembe vette azokat, de Rudolf a teljhatalmú végzéseket sem írta alá, hanem önkényesen még teljhatalmú testvére tanácsát is mellőzte. Felemás döntései egész Magyarországon elégedetlenséget szítottak, mivel nem vette figyelembe az Aranybulla végzéseit. Idegen tanácsosai az országgyűlés mellőzésével becsempészték a mindenki által közismert 22-es tételt az elfogadott törvények közé, mert Rudolf meg akarta nyirbálni az országgyűlés hatáskörét. Ezzel a törvénycikkel meg akarta semmisíteni a pozsonyi országgyűlés törvényhozási jogát. Helyette az uralkodói jogkört helyezte az országgyűlés fölé, pedig már a pusztaszeri vérszerződés is előírta, hogy a király minden évben köteles a fejedelem vitathatatlan megjelenési jogát végrehajtani. Az Aranybulla a 31. pontjában a rendek büntetlen ellenállási jogát biztosítja. Rudolf ehelyett a vallásügyet szabályozta és törvénybe iktatta. Nem fogadta el engedményként Mátyás főherceg indítványát sem és megtiltotta a vallásügy napirendre tűzését, szabadságát és függetlenségét. Básta 1601-1604 közötti rémuralma és az 1593-1606 közötti idő szakban a törökökkel vívott 15 éves háború során a nép helyzete sokat rosszabbodott. Bár 1595-ben a havasalföldi gyurgyevói csata megmutatta, hogy lehet a törökök felett győzelmet aratni, de a „mindenki harcol mindenki ellen" örökös küzdelmet a parasztság nem bírta, a három irányból történő adóztatás pedig a lakosság helyzetét rosszabbá tette. A nép nem bírta a zsarnokok által történő rabságba való kényszerítést. Az 1590-es évek végére Magyarország lakosságának többsége protestáns lett, mert a török uralom és az erdélyi fejedelmek a protestánsokat nem üldözték. A Habsburgok spanyol és osztrák ága tűzzel-vassal terjesztette a katolikus vallást. Így megkezdődött a katolikus Habsburg birodalom érdekeit képviselő uralkodó és a protestánssá lett magyar nemesség, a katolikus király és a protestánssá lett alattvalók küzdelme. Ebben a küzdelemben a katolikus egyház a magyarság fejlődésének gátjává vált. A protestánsok a nyugati protestáns fejedelemségek városaiba küldött diákjaik révén a nemzeti függetlenség harcosaivá váltak. Rudolf király a 15 éves török háborút arra használta fel, hogy a császári zsoldosok révén - ha kell, erőszakkal is - terjessze a katolikus vallást. Hozzákezdett a magyar országgyűlési rendek megtöréséhez. Az erdélyiek török elleni fellépése, Gyurgyevónál a havasalföldi sereggel együtt aratott győzelem a legborúlátóbb magyarban is felkeltette azt a reményt, hogy a nagyvezér seregét ki lehet űzni az országból. Azonban a gondolat csak remény maradt. Kamul és Anna aranyasszony hogyan látta Bocskai István szerepét a „mindenki harcol mindenki ellen" való küzdelemben? Mindjárt 1575-ben némi remény csillant Magyarország gyászos elesettségében, hogy az erdélyi fejedelem, Báthory István lengyel király lett, s így élete egyik céljaként a lengyel-magyar haderő kiűzi a törököket Magyarországból. Utána Báthory Kristóf lett az erdélyi fejedelem, de 1575-től 1581ig tartó uralkodása alatt semmi jele nem mutatkozott az ország felszabadításának. Báthory Kristófot a fia, Báthory Zsigmond követte a fejedelmi székben. Báthory Ist1166 ván lengyel király 1586-ban bekövetkezett halála után a főurak nagy része a katolicizmusban látta azt az erőt, amelyik az országot megszabadítja a török terjeszkedéstől. A császár zsoldosai nyomultak be Erdélybe és 1587-ben megkezdték az ország katolikus hitre való végleges áttérítését. Bocskai István, aki 1557-1606 között élt, Báthory Zsigmond alatt volt váradi kapitány és a törökellenes pártnak lett a szóvivője. Nagy szerepe volt Erdélynek a Habsburgokkal való szövetkezésében. Az 1593-ban megindított török támadás egy 15 éves háborút vont maga után és Bocskai 1595-ben egy győzelmes hadjáratnak volt az egyik vezére Havasalfóldön. Itt győztek. Ellenben Básta rémuralma alatt Prágába, a császári udvarba csalták és 2 évig iparkodtak meggyőzni arról, hogy csupán az egyöntetű katolikus uralom mellett lehet az országot felszabadítani a török hódoltság alól. Ugyanis Bástát, az olasz eredetű, elvakult katolikus császári tábornokot 1597-ben Magyarországra küldték, az észak-magyarországi hadszíntérre. Erélyes hadvezetése miatt Rudolf császár Erdélybe küldte 1599-ben, ahonnan Báthory Zsigmondot naiv hiszékenysége miatt a fejedelmi székből elűzte. Utána Mihály román vajda meggyilkolásával bizonyította rátermettségét. Az erdélyi össznépesség ellenállását 1601-1604 között rémuralmával megsemmisítette. A székely szabadok teljes letörésével a szászok túlzott fegyelmezésével, míg a nemesek megfélemlítésével szegénységbe döntötte a népet. Még a termelő parasztok is éheztek. Igavonóik helyett, amiket a császári zsoldosok felfaltak, maguk hozták elő a pajtából ekéiket, szekereiket és húzták baromi módon. A székelyek az ilyen látnivalókat Básta szekerének hívták. Elkeseredésükben a hajdúk a magányába visszavonult Bocskait felkeresték, hogy álljon a hajdúsereg élére. Közben Básta rémuralma elől a török uralmi területre menekült Bethlen Gábor csoportja is felkelésre szólította. E mozgalom a császáriak tudtára jutott és alig várták, hogy lesújtsanak Bocskaira és birtokait hűtlensége miatt elkobozhassák. Az elkeseredett hajdúk gyülekeztek. A hajdúk mellett az igavonó szegénység és az elmenekült nemesség is megjelent a zászlót bontott, az 1604. október 15-én hadba lépő Bocskai táborában, és Álmosdnál legyőzték az ellenük küldött császáriak seregét. Erre a hírre a felkeléshez csatlakozott az eddig megalázott köznemesek hazafiasabb része is.

Győzelmet győzelemre vívtak meg és 1605. február 15-én Bocskait Erdély fejedelmévé választották meg, majd a több napig tartó áprilisi, szerencsi országgyűlésen Magyarország fejedelemévé kiáltották ki. Ekkor a törökverő Bocskai barátságát keresték a törökök és szövetséget kötöttek vele, sőt még királyi székbe is akarták helyezni. Azonban Bocskai ezt nem fogadta el, mert tudta, hogy őt a hajdúk és a szegénység segítette a győzelemre, s érezte, Hunyadi János is csak a parasztság hadbavonulásával tudott győzni. Bocskai hadvezéri tehetségénél fogva 1605 végén Magyarország a törökök által meg nem szállt részét kivéve, a hajdúseregek birtokában volt. Rudolf császár kénytelen volt a béke kezdeményezésére. Erdélyben és a Felvidéken azonban nézeteltérések támadtak a győztes hajdúk és a nemesek között. Ezért Bocskai hosszas tárgyalás után elfogadta a békeajánlatot. Azonban, hogy harcának maradandó emléke maradhasson, a székelyek igényeit megvédte és a hajdúk halált megvető bátorságát jutalmazni akarta. Ezért a székelyeknek visszaadta a „Székely felkeléskor" kivívott szabadságukat. Hajdúinak viszonzásként nemességet adott és valamennyiüket a hajdúvárosokba irányította. Hajdú vitézei a kipusztulóban lévő nemesi családokba és a kézművesekhez beházasodtak. Ekkor megkötötték a zsitvatoroki békét, amit aztán a törökök közvetítésével 1606 után a bécsi béke június 23-ai megkötésével november 11-én írtak alá. Császári parancsra történt vendégség után Bocskai hirtelen meghalt. Minden hajdú és székely 1167 vitéze meg volt arról győződve, hogy a szabadsághőst Mátyás királyhoz hasonlóan megmérgezték. A pozsonyi országgyűlés rendjeinek Bocskai kiharcolta, hogy a magyar nép megszabaduljon a könyörtelen Habsburg zsarnokságtól és elűzhették volna a vezetőségből a népellenes főpapokat. A nemesség azonban jobban félt a hajdúktól és a székelyektől, semhogy a jobbágyoknak emberi jogokat biztosítottak volna. Az országgyűlés felsőtábláján minden főúr és főpap megjelenhetett, míg az alsótáblán a nemeSi megye csak 2-2 követtel vehetett részt. Így 1-1 főpap vagy nagybirtokos szava egy egész megye akaratával fölért. Rudolf hírszolgálata jól tudta, hogy a krími kánságban, Magyarka térségében és Badzsirt Magyarországon még jelentékeny lovas erők állnak készenlétben, akik Törökországgal szövetkezve hajlandók a magyar népet a Habsburg megszállás alól felszabadítani. Jóllehet, az ortodox kereszténység terjeszkedése miatt Szakszin, a besenyőkun főváros már romokban hevert és a szokásos felújítások elmaradása miatt új városrészek nőttek ki az egykori Asszorügyek fölött, mégis itt gyülekeztek a hajdúk, hogy a Básta rémuralmában nagyállatjaik megfogyatkozása miatt Erdélyen segítsenek. Kun László ivadékainak utódjai és Mátyás király fiainak az új leszármazottjai álltak a megsegítés élére. 1604 március végén megindult a hajdúk segítsége. Bethlen Gábor menekült nemesi csoportja engedélyt szerzett a török portánál a hajdúsereg átvonulására. A Kura és Kuma partjáról is megindultak a Kék-tói avarok, a szavárd magyarok és a Nándorfehérvárról elmenekült avarok, hogy a hajdú-sereget felduzzasszák. Arról mindannyian tudtak, hogy Rudolf császár attól való félelmében, amelyet a hírszolgálata jelentett: a 24 Hun Törzsszövetség maradék népei tervbe vették a nyugat felé való terjeszkedésüket, Prágában lakott. Kamul barátja, Kukud, aki a Kéktó partján születetett, kékszemű, valószínűleg avar vitéz volt, állott az adományként hajtott marhacsordák élére harcosaival. Gubacsi Béla hozta a törökök engedélyét a krími kánság területén való átvonulásra. Szavárd-magyar, Kuma-magyar, Badzsirtmagyar és Kukud-avar közös egységek páros lovon kísérték a marhacsordákat kiváló fegyvereikkel és Szakszin-Jászvásár érintésével Borgó, Tölgyes és Gyimes szorosán érkeztek 1604 Aranyasszony havában Magyarország területére. Szeptember végén a Szavárd magyarok rejtekutakon Kolozsvárra értek. Október elején a Kuma magyarok elözönlötték Kukud vezetésével a Székelyföldet, míg a Farkas-had harcosai Badzsirt harcosok kíséretében a Barcaságban szervezték meg a hajdúk seregét. A kiöregedett szarvasmarha állomány a sereget táplálta, míg a fiatalabbja az állataikat vesztett székely-lófők állományába került. Az avarok Kuku-nor, azaz Kéktó egységét Gyulafehérvárra irányították, akiket a török földre menekült nemesek várták. Nándorfehérvár avarjai azonban Gubacsi Béla vezetésével Nagyváradra lovagoltak és ott Bocskai István seregébe jelentkeztek. Gubacsi Béla ifjú serege élén a krími kánságból érkező nemesek élén felkérte az idősebb és igen tapasztalt hadvezért, Bocskai Istvánt, aki anyai ágon a rokona volt, álljon a közös hajdúsereg élére hogy közös eróvel Básta seregét Magyarországról kiszoríthassák. Az eddig igavonó szegénység is kapott a tartalék lovakból és az ajándékként hozott marhából, és fegyveresen a hajdúsereg mellé állt. Bocskai István így 1604. október 15én Álmosdnál hajdúi élén győzött. Ezen győzelmet nagyban elősegítette a Habsburgok zspldjában álló Lippai Balázs, a szabad hajdúk kapitánya, amikor szembefordult az országot pusztító császári zsoldosokkal, amiért a népet a németek könyörtelenül pusztították. A Habsburg-ellenes harc akkor vett nagy lendületet, amikor Gubacsi Béla hajdúi 1604. október 14-én Vá 1168 radon találkoztak Lippai Balázzsal és Bocskainak jelentették, hogy a székely, a gyulafehérvári és kolozsvári hajdúsereg győztesen nyomul előre. Ekkor határozta el Bocskai, hogy a hajdú és székely seregek élére áll. Ekkor írta az Élet-Kegyhelyére Bocskai azon szabadságharcos levelét, amely nagy hazaszeretetéről tanúskodott: „Az elnyomott magyarok magoktól is ugyan reá támadtanak volna az ebadta németre.

Azonban, hogy értették, hogy minket is kergetnek, magok jövének érettünk. Köszönvén a keletiek Sárkányos Társaság vezérinek, a marhákat hajtó hajdúknak az igen szép lovait, amit a székelység vitézeinek is hoztak..." A felkelő öreg hajdúk is csatába szállva Diószegről, a székelyek Székelyhídról, a Kolozsvár hajdúi Elesdről, Gyulafehérvár hajdúi Bihar felől, míg Gubacsi Béla serege Várad felől tartott Álmosd felé, hogy elérjék Belgiojosó gróf kassai kapitánynak seregét, amit 1604. október 15-étől kezdődően néhány nap alatt megsemmisítettek. A földbirtokos osztály tagjai azonban a császári sas védelmében bíztak, és bezárkóztak kastélyaikba és váraikba. Bocskai győzelmének hírére Kassa városa is a hajdúk mellé állt. A császári haderőt kiüldözték a Szepességről és fontos támaszai lettek a függetlenségért folytatott harcoknak. Magyarka, a Káma vidék, az Ili folyó szabad székely térségein a szakszini tartalék lovak segítségével a hajdúk gyors hadműveleteket hajtottak végre és győzelmet vívtak ki. Az agyonsanyargatott parasztság lrokonszenvezett a hajdúsereg és szabad-székely hadak győzelmeivel és Bocskai hadba hívó szavára fegyvert fogott. Kelet-Magyarország néhány hét alatt csatlakozott. Erdély és a Felvidék császárjukban bízó főurai is előmerészkedtek váraikból és kastélyaikból és félelmükben nagyrészt Bocskai mellé álltak. A hajdúknak és székelyeknek már nem kellett erdei utakon és hegyeken át támadniuk a császáriakra, hanem a medvetor havában már nyugodtan lovagolhattak a rendes utakon, mert a Keleti Sárkányos Társaság területei teljesen felszabadultak az osztrákok elnyomása alól. Hunyadi János módjára Bocskai is arra törekedett, hogy a magyarság minden rétegét mozgósítsa. Katonai sikerei miatt az osztrák uralmat oly nehezen viselő köznemesség és a magyarságuk mellett kiálló főurak egy része Bocskai hadvezetése mellé állt, s így a függetlenségért vívott harcok vezetése lassan a nemesek irányítása mellett ment végbe. Az egységes Magyarország Erdély után, 1605. április 15-én a szerencsi országgyűlésen Bocskai Istvánt fejedelemmé választotta. 1596. október 13-án Eger várát a magyarok inkább a rejtekutakon hagyták el, mivel nem bíztak sem a törökökben, sem a spanyolokban, de főként a németekben. Bebek Gábor azt ajánlotta, a legjobb lesz, ha a gömöri, legészakibb birtokukra mennek, Dobsinára, ahol a Lam-bélieknek kardkovács műhelyeik vannak. Bebek Gábor az ősei birtokán felcsapott kardkovácsnak. Valamikor itt tartották a legnagyobb med vetorokat, bár István király a pápaság tanácsára a medvetorokat és a rovások vésését is rendeletileg megtiltotta. Dobsina neve onnan eredt, hogy az ifjúsági háromnapos medvetorokon, amíg az ifjú vadászok a Tóremkegyhelyen a szertartásokat végezték a velük egykorú leányok a Kegyhely előtti téren, sima szarvasbőr dobokon a dobszó mellett vidám dalokat énekeltek. Lam herceg Szent László engedélyével Pelsőc, Csetnek és Dobsina vidékét a Bebektől eredő utódoknak adományozta. Az ataiszi kékleny ércet Keve megyéből menekült Gyula törzsbeli ifjakkal kibányásztatták a kőfejtőkből, és faszén adagolással pestekben igen kiváló vasakat nyertek, amit soha nem ett meg a fene. Ebből kiváló kardokat kovácsoltak. Ezen kardgyártást Bebek Gábor elsajátította 1604 novemberében, amikor Bocskai serege Kassa környékén megfutamította Básta hadait. Széchy 1169 Tamás gömöri főispán fia felkereste Bebek Gábort és Bocskaihoz csatlakoztak. Széchy György felkereste Bocskait, akinek megígérte, hogy a gömöri ifjúság csatlakozik szabadságharcához és az Egervárából Dobsinára vándorolt vitézekkel a fiatalokat kiképezik. Keve megyei menekültek az egriekkel kardokat készítettek. Dobsinán, Rozsnyón és Krasznahorkán folyt az új kardokkal és fegyverekkel a kiképzés, Gubacsi Béla, Bebek Gábor és Széchy György vezetésével. Valamikor a vasművelők Bölénytor havának közepén (március) tartották a vasolvasztók napját, majd tíz nap múlva a kéklenyérc bányászok. Vajk még részt vett ifjú korában ezeken az ünnepélyeken, de amikor István király lett, a magyar érsekek után Asztrik érsek már nem engedélyezte a vasművelők és bányászok napjának megtartását az ősi szokás sze rint, hanem az urukimani keresztény törvény helyett, keresztény ünnepekhez igazodva a vasgyártók napját a Nazír mennybemenetelének napjához kötötte, az áldozócsütörtökhöz, míg a bányászok napját pünkösd második napjával engedélyezték. 1605 tavaszán is megtartották a vasművelők és bányászok napját és ezzel befejeződött Bocskai lovasainak és tüzéreinek a kiképzése is. Mindig Bebek Gábor írta Bocskainak a jelentéseket: „Mivel Mátyás király seregének is mi képezvén ki a vitézit, most is hadbaállítánk 300 gömöri lovast és 300 tüzért a Keve megyei bányászok, Gubacsi hajdúi és a gömöri rendek talpasai közül, akik eddig fegyverforgatás mellett a vitézi tudományokat is elsajátítánk." Kállay Anna rovása 1598-1608 között Kőzúgó aljában élt egy arbag-sámán, akinek Csendes nevű lánya foglalkozott a beteg lovak gyógyításával. Bebek Gábor felkérte, legyen a markotányosnője a császári had elnevezése szerint, aki ezt örömmel vállalta. Csendes segített a gazdájának a mindennapi létszám megállapításában, mivel a helyismerete megbízható volt. Bebek Gábor részére 1605 medvetorán ősi szokás szerint népszámlálást végzett, amely egész vízkeresztig tartott. Kőzúgó településen laktak a Keve megyeiek, míg a Bükkös felé a vendek. A Felsőpesteknél a magyar vasolvasztók, az Alsó-pesteknél a bulinerek, a Gölnic-pesteknél az altáji avar-hajdúk, Rákos patak felé az egri vitézek, akik hamar megcsaládosodtak. Az 1480-ban épült Luther-féle protestáns templom környékén Lam herceg vasművelő települői, míg a bányászok minden utcában laktak. A férfinépek

csak vasárnap jöttek haza a kéklenyérc bányákból, hogy tiszta ruhát vegyenek fel és a templomba menjenek. Csendes ezek szerint csoportosította Dobsina lakosságát, mivel a mohácsi vésztől kezdve a lakosság megszaporodott és azóta is folyton növekedett: Kabar-Lóbércről érkezett vasművelő családok:

29 család

174 családtag

Vendekkel érkezett vasművelők és bányászok:

24 család

152 családtag

Magyarokkal érkezettek Huba törzséből.

32 család

326 családtag

Bulinerek a Szepességen át IV Béla alatt:

35 család

210 családtag

Keve megyei avarok és Gyula törzsbeliek:

21 család

125 családtag

Egervár menekültjei, 1596-ban érkezők:

40 család

216 családtag

Gubacsi Béla altáji avar-hajdú családosan:

28 család

176 családtag

Bebek Árpád vasművelői és bányászai:

55 család

242 családtag

Lam birodalombeli kézműves település:

72 család

576 családtag

Böszörmények, cigányok Róbert Károly, Zsigmond idejéből: A lakosság megemelkedett száma:

9 család

74 családtag

345 család

2271 családtag

1170 A törökdúlás kezdete óta 89 családdal és 517 családtaggal megemelkedett a természetes szaporodás, akik a Lam birodalombeli családtagokkal arra a megállapodásra jutottak, hogy a törökök kiűzése után a termékenyebb vidékekre fognak költözni. Bebek Gábor zászlóvivő 200 főnyi lovas és tüzér állományát főként a 161 család adta, míg a legrégebbi családok csak 39 újonccal járultak hozzá, hogy Bebek Gábor serege 200 fővel a pelsőci találkozón a rozsnyói és krasznahorkai 200-200 vitézzel Bocskai seregéhez csatlakozhasson. Az új telepesek az elavult romlakások helyén 350 lakást helyre hoztak és 90 új lakást építettek. Így 1596 és 1604 között a lakások hiányát megszüntették. Az 1556-ban felperzselt Bebek kastélyt az egri kőfaragók újjáépítették. Ez volt Bebek Gábor parancsnoki székhelye. Bebek Gábor érdekesnek találta Pilczius Gáspár evangélikus buliner származású pap feljegyzését. Az 1583as sajógömöri tűzvész után Lukács, egy szekérkereket készítő ács, Dobsina városába költözött. Ennek a kézműves családnak a kabar és a Lam birodalmi neve megegyezett a foglalkozásával, mert mindazokat a kézműveseket, akik szekértengelyekre lyukkal ellátott kerekeket készítettek, lukácsnak nevezték. Ennek a Lukácsnak 1584-ben fia született. Pilczius Gáspár a törökök közeledtétől való félelmében Lukács helyett a Lux nevet írta be, de a sajógömöri evangélikus egyházban a mostani nevén közismert kerékgyártót mindenki Lukácsnak ismerte. A kiképzett vártüzérnek Dobsinára kellett mennie a násznéppel, mert a magyar pap nem helyeselte az önkényes németesítést. A gömöri felkelő sereg mérgelődött az eset miatt. Bebek Gábor jót nevetett rajta, de jelentést tett róla Bocskainak. Lukács kézműves családja az 1584-es török sarc után a sztracenai völgybe menekült, nehogy az újszülöttel együtt rabságba hurcolják a törökök. Mikor a kis újszülött Merényben beteg lett, édesanyja még egyszer megkereszteltette, de most már a Lukács Gáspár nevet kapta. Sajnos a bécsi és zsitvatoroki békében úgy döntöttek, hogy Gömör megye a Habsburg Magyarországhoz tartozzon. Dobsinán, a Lukács nevű magyar-kabar család buliner, magyar és szláv-vend nyelven továbbra is Lux néven szerepelt. A kézművesek mind a három nyelvet ismerték, így megértették egymást a lakossággal. Bocskai a függetlenségi harc zászlaja alatt a lakosság minden rétegét egységbe fogta. A katonai uralmat nehezen viselő megyei urak egységbe tömörültek a magyar származású főurakkal. A Bocskai-féle szabadságharc 1605-ben a Felvidéken is végigsepert és Szerencsen Bocskait fejedelemmé választották. Hogy növelje a hajdúk és közszékelyek erejét, meghívta őket a szerencsi országgyűlésre, nehogy a nemesség megalkudjon a császárhű főurakkal. Megígérte a hajdúknak, hogy a háború végén kapitányaikkal együtt letelepedhetnek, a közszékelyek pedig arra kaptak ígéretet, hogy visszakapják szabadságukat. Ezzel az intézkedésével megerősítette a függetlenségi harcot. Bocskai még a török szövetséget is felhasználta, mivel a szultán felajánlotta, hogy a 15 éves háború időtartamára támogatja a függetlenségi harcot. Ezzel Bocskai a Habsburg uralom alá került Magyarország önállóságát akarta biztosítani, azt akarta elérni, hogy az országot ne német tanácsosok és német főpapok, hanem a császártól független, magyar főurak irányítsák. Törökország tudott arról, hogy Szakszin és Magyarka segítsége nélkül Bocskai nem győzhetett volna a Habsburgok ellen, ezért a hajdúk letelepedését igen pártolta. A falvakban a legnagyobb pusztítást a 15 éves háború okozta. Viszont a Felvidék városai és falvai megnagyobbodtak. Így Dobsina, Rozsnyó, Kassa városa is felduzzadt. Murány, Krasznahorka vára is

megtelt katonákkal és menekültekkel. Amikor a bécsi, valamint a zsitvatoroki egyezmény Füleket és Ajnácskőt királyi birtokká tette, 1171 ezzel Gömör megye is királyi birtok lett és az északi városok telítettsége is megszűnt, mert a falvakból északra menekült lakosság visszavándorolt régi lakhelyére. Így a Lukács, vagy tévesen Lakácsnak nevezett család is megoszlott és Fülek, Rimaszombat, Putnok és Miskolc város térségébe vándoroltak. Akik vállalták, hogy Dobsina lakosai legyenek, azokról még a jó Isten sem mosta le, hogy ne Lux néven szerepeljenek. Ahol a német őrségek állandósultak, ott a hivatalnoki kar megkezdte a németesítést. Így tett Hirberstein Gyula murányi várkapitány is, aki a vas- és rézkohósok, szénégetők és a nemesacélt gyártó stellárok javadalmazását és foglalkoztatását szabályozta. Ezen német szokást átvette a Szepesség bányakapitánya is, hogy a munkáltatók és munkavállalók vitáit kiküszöbölje. Hirberstein azt is eldöntötte, hogy a régi, almafavirágzási ünnepet a vasművelők és bányászok valamely keresztény ünnephez kössék. Mivel a bányászok általában vasárnap soha nem dolgoztak, az ünnepüket pünkösdre tették, viszont a vas- és rézöntők a folyamatos munka mellett vasárnap és ünnepnapokon is dolgoztak, s így a kohósok napját áldozócsütörtökre tették. Ugyanis a törökdúlás, német hódítás miatt a harc átragadt a kézművesek táborára is. Ezért a vásárokon és ünnepjeiken fokozott borfogyasztás miatt gyakran összeverekedtek. Az Al-Duna menti Keve megyeiek azon panaszkodtak, hogy a vidékükről főként azért vándoroltak az északi bányavárosokba, mert abba még csak belenyugodtak valahogy, hogy templomaik egy részét a törökök igénybe vették. Kidobálták a szentképeiket és helyettük imaszőnyegeket alkalmaztak, de az már nagy visszatetszést keltett náluk, hogy az avar-szerb keveredésű belgrádi menekültek a kenézeik által ráfogták a Gyula-törzsbeli őslakosokra állataik lopását. Barlad kádija ezért a katonasorban lévő legényeket gályarabságra ítélte, amit megfellebbeztek. Temesvár beglerbégje a fiatalokat tévedésből felakasztotta. Erre a lakosság panasszal fordult Isztambulhz. A válasz az volt, hogy a kádit és a beglerbéget leváltották. A kenéz viszont maradt, mert a belgrádi elosztó-központnak besugója volt. Báka község lakói ekkor Keve megyéből, egyik napról a másikra elvándoroltak Gömör megyébe, míg helyükre a bosszúálló kenéz szerb lakosokat telepített, akik már jobban megszokták a török államvezetést s jobban tudtak alkalmazkodni. A drinápolyi béke értelmében a régi fóldbirtokos kettős adóztatását a Keve megyei Báka községhez hasonló magyar községek még el tudták viselni, de az avar-szerb kenézek csak nevettek rajta. Amennyiben a követelődző magyar fóldbirtokosnak nem volt elég hajdú kísérete, úgy a kenéz ráfogta a magyar földesúrra, hogy katonai kérdésekben jött el kémkedni, s így a fóldesúr az isztambuli Hét-toronyba került és mire kihallgatásra került a sor, már halott volt, mert egy pár napig elfelejtettek neki enni adni. A Keve megyeiek egy csoportja a földesúr rokonához a Csepel szigetére menekült, de vesztükre a volt kenézüket Budára helyezték nagy nyelvtudása miatt. Ekkor egy bírósági ügyben a kenézt Csepel szigetére küldték, aki felismerte a Keve megyeieket és fenyegetésére ők is Dobsinán kötöttek ki. Így a Báka község lakosaiból elindult 62 családból a Tisza mellett 12, míg a Duna mellett 9 család jutott el Dobsinára 125 családtaggal, míg 41 család az alkalmasnak ígérkező gazdagabb vidéken lemaradt. A volt Keve megyei lakosok aztán a rozsnyói vásáron néha találkoztak. Amikor a zsitvatoroki béke létrejött, a 21 családból 19 család gazdagabb vidékre vándorolt. Ugyanis a Rozsnyó város vásártartási joga Kun László idejéből engedélyezve volt, amit aztán III. Endre 1291-ben megerősített. Így ettől az időtől kezdve több-kevesebb sikerrel az országos és havi, majd hetivásárokat mindig megtartották Rozsnyón, mivel a kohósok és bányászok mindig elegendő pénzzel rendelkeztek. Hirberstein Gyula murányi várkapitánynak a figyelme arra is kiterjedt, hogy a ko 1172 hósok és bányászok élelmiszer-ellátását az élelmezési üzletek mellett, amik az atyamester (Bruderfáter) felügyelete alá tartoztak, a hivatalos vásárok mellett még a házaló kereskedéssel is biztosítsa. Így a török hódoltság szélén mindig élénk kereskedelem folyt és a megduzzadt lakosságot bőségesen élelmezni tudták. A kereskedők is biztosítva érezhették áruikat, mert a murányi és a krasznahorkai várkapitányok az utakat ellenőrizték. Az első kereskedői ezen vidéknek a kabarok voltak, akik Lóbérc, stájer nevén Leóben vidékéről jöttek a római uralom elől ezen vidék bánya és hutás vidékére és szekereikkel a nagy városok vásárjaira jártak vastermékeikkel. Bevándorolták Debrecen, Várad, Kálló és Uzsvár, vagy Ungvár vásárjait, s értesítették a Keve megyeieket is arról, hogy a rokonaik Dobsinán kéklenyérc bányászok lettek. Még a török is rendelt tőlük vasat. A pesti vásáron értesültek róla, milyen könyörtelen volt a jelentésekkel Budára látogató rác kenéz, mivel a pasánál kieszközölte, telepítsék vissza a Keve megyei paraszt lakosságot. Viszont a budai pasánál is voltak magyar janicsárokból lett porta-emberek, akik értesítették tüstént a keveieket, akik kabar kereskedők szekerein Dobsinára vándoroltak és állatjaikat menekítették. Mivel a vasgyártók egyben fegyvergyártók is voltak, a vásáros szekereiket fegyveres mesterlegények kísérték. Ezek a kabar vasgyártók a szünet nélküli vastermelés mellett az étkezési idők alatt elbeszélték és továbbadták nemzedékről-nemzedékre, hogy a huszadik medvetoros évtől kezdődően minden száz évben jöttek kabarok is a 24 Hun Törzsszövetség kalandozói közül és Kassa körzete a kabarok szálláshelye volt. A Kerka és Uzon csoportjával jött Rozgony jaku-sámán is legjobb barátjával, Kovád tárkánnyal, aki Rozgonnyal együtt letelepedett.

Amíg Rozgony a legszebb rimalányt, Regécet vette el feleségül, Kovád a Mari törzsbéli Marit, a sebkötöző és lóápoló főzőlányt. Míg a harcosok pihenő alatt vadászni mentek, addig a rima- és főzőlányok ennivalót készítettek a kalandozóknak. Az 1205. medvetoros évben Dernő ifjúsági fősámán 1210-ig elküldte társait, hogy keressenek olyan köveket, amelyikből Agaba fősámán rovásai alapján olyan vasat lehet előállítani: „amelyiket nem esz meg a fene". Az ebből készült oszlopot a parszi-szkíták birodalma mellett, Hadraba fejedelemnek állították fel a győzedelmes csatájának emlékére. Tárkány tanítványai az Altáj hegységben találtak olyan ércet, amelyből kiváló fegyvereket készítettek és erre az összes tárkányt megtanították. Dernő fősámán névadási napján halt meg, ugyanakkor Jászó horkának, azaz bírópapnak ötödik fia született, aki a Dernő nevet kapta. Ez a Dernő kiképzett vasművelő, tárkány lett és Kovád-Rozgony-Regéc vidékére jött társaival kalandozó látogatásra, ahol a tarkós néppel és Kovád leszármazottaival összeházasodtak. Amíg Dernőék a kalandozási Ordosz-rovások szerint kovádoknak nevezték az első telepeseket, addig a tarkósok kvádoknak hívták az első vasművelőket. Az 1575. medvetoros évben az Altájban Arnó réteges faszenes bőrfújtatókkal elkezdte a vasforralásos vaskészítést. A 2037. medvetoros évben érkeztek meg a Tárosz-hegyi vasművelők. Kovád vasművelőivel összeházasodtak és a Dernő-féle csoporttal már vasat olvasztottak. Pannon vezérrel érkezett kabar vasművelők Lóbérc vidékén találtak olvasztásra alkalmas vasércet, de amikor Estorás a káldorokkal (keltákkal) megegyezett, elhagyták Lóbércet és helyüket a stájerok-káldorok foglalták el. Hagyományos vasművelésükkel továbbra is ellátták vastermékeikkel a pannonkáldor szövetséget, de a kabarok a kvádoknak nevezett Kovád-Dernő vasércvidékére vándoroltak. A káldorok elvonulása után szkíta vasgyártók foglalták el Lóbérc-Leóbent. A maradék kabarokkal fegyvert gyártottak és a 4006. medvetoros évtől 4046. medvetoros évig védték Pannon-fóldjét. Bató árulása miatt 1173 d Lóbércet az utolsó kabar vasgyártók is elhagyták és Kovád-Kvád fóldjére vándorol tak, mert hallották délről a Dara folyó melléki áttörést és nem akartak a rómaiak fogságába kerülni. A 3328. medvetoros évben a szikul Detrekő őrhelyére menekülők érkeztek, akiket a kabarok tótoknak neveztek. Ezt a népnevet a káldorok elől menekülő kabarok a székelyek Pozsony nemzetsé gétől vették át, akik Pannonfóld védelmében Dévény várától Detrekő váráig teljesítettek lovas-határőr szolgálatot. Kalandozásaik idején a hozzájuk csatlakozó szabadszikul lovasok találkoztak ezzel a néppel és mivel ellenséges szándékot sohasem tapasztaltak, csak ellovagoltak kis településeik, faházaik mellett. Estorás rovásos jelentést írt az eseményről és Suprun vezér a hetednapos pergős jelentés alkalmával Ilmic fősámánt küldte Detrekő őrhelyre. Ugyanakkor Suprun vezér Estorás biztonságát megteremtve, elrendelte: a menekülők őrizetét Estorásra, a mellé rendelt lovasnépre bízzák. Estorás hamar megtanulta a menekülő tótok nyelvét és jelentette Suprun vezérnek, hogy a káldor-kelták kiűzték otthonukból a cseheket, azok pedig a marót-morvákra gyakoroltak nyomást, míg a kis településeken szolgálatot teljesítő vendek és tótok, a védtelenség tudatában menekültek kelet felé. Estorás a védőhegyek keleti oldalán, a Vág folyó mellékén telepítette le őket a hegyek között és részükre csoportonként egy-egy véka zabot adott. Ugyanis lovaskarámjaik ezzel bőven el voltak látva. Mire a rómaiak elől elvándorolt lóbérci kabarok a 4010. medvetoros évben KovádKvád és Dernő vasművelő telepeire értek, a magasabb színvonalú vasgyártásukat átadták a régebbi kabar telepeseknek. A szkíták vezetésével az úz-ózok és a kabarkvádok a rómaiak ellen új védelmi vonalat építettek ki Dunna-asszony folyamának vonalán. Az új fegyverek gyártásához azonban újabb munkaerők is kellettek. Ekkor érkeztek a medvetoros ünnepek megtartására alkalmas Dobsinára a vend állattenyésztők, akik a vaskészítésben segédkeztek. Tehát a 3347. medvetoros évtől a 4017. medvetoros évig 670 medvetor evés telt el, a vendek Detrekőtől az Alsósajó vidékéig értek. Utána a hunok és avarok vették igénybe az altáji, tároszi és lóbérci vasművelők vaskészítményeit, amihez a palócok és altáji avarok vasművelői is csatlakoztak. ~-Iuba vezér gyepvasérc olvasztói a magyarok honfoglalása után csatlakoztak a kabar-palóc vasgyártáshoz, majd IV Béla király Szepes megyéből a bulinereket telepítette át a ka bar Dobsinára és a palóc Rozsnyóra, akiknek a nézeteltéréseit a közös telepítésű , Dernő mindig kiegyenlítette és elsimította. Ekkor következett be a reformáció, és a szentistváni papságot felváltották az evangélikus bulinerek a Szászországban tanult papjaikkal. Megszűnt a latin nyelvű egyházi élet és az 1590as évek táján Dobsina buliner papjai áttértek a gótikus német írásra, míg a délebbre vándorolt magyarok magyarul írták az esketési és születési nyilvántartásaikat. Dobsinán a magyar-németvend nyelvekből kialakult a buliner nyelv, amelyen a lakosság egymást megértette. Amikor Bebek Gáborral Anna aranyasszony elment a pelsőci fennsíkra, ott még a pásztorok kettévágott számozott rováspálcák segítségével számolták el az állatállományt és az arbagok rovással írtak. Szeremley és Szilassy hadnagyok is ezzel tudatták jelentéseiket. A Szilassy család Pelsőcön tartotta az okmányait két vasládában, amit részükre Lukács Gáspár készített. Palugyay István hadnagy Liptó megyéből jött Krasznahorkára segítségül Andrássy Mátyás kapitánysága alá. Ők négyen mentek el Dobsinára, hogy a szabir eredetű Lukács családnak az esetét kivizsgálják. A papok Szent Lukács apostolra hivatkoztak. A német papok valóban Luxnak keresztelték el a családot, míg az alsósajói vendek a cipőkészítőjüket Flekácsnak, a közeli betlériek Lukácsnak, mivel asztalosok lettek. Egyik helyen sem akarták a kerékgyártó utódjait 1174

___~.__ - ~ ~" y _ _ - ~. ~,`< - j .y~ ~ J ~~ . . . . _ ~i . _ , ayn Gy ~ , .,T . ....~ . _ . . - . . ._ Szent Lukács nevéről bejegyezni, hanem Lux, Lukács és Flekács néven hívták őket. Ellenben Csetneken, Pelsőcön és Sajógömörön csak Lukácsok lettek. Pelsőc fennsíkján az arbagok a hadbavonuló Lukácsoknak születési napjuk szerint ősi neveket adtak. Érdekes, hogy amint Gömör megye a királynak jutott a zsitvatoroki béketárgyaláson, Rozsnyó város rögtön új pert indított az Andrássyak ellen birtokügyekben. Az egyik Dobsina külső településen lévő házukat a Lux testvérek elperelték és ott egy asztalos céhet létesítettek. Mindezekhez a császári bírák is hozzájárultak, mivel Dobsinán és Rozsnyón, akik németeknek vallották magukat, városi szabad jogokat élveztek. Ekkor a Lukácsok és a Flekácsok Borsodba vándoroltak. A drinápolyi béke 1568-as rendelkezéseit mindkét fél elismerte és a kettős adóztatás birtokügyekben a későbbi háborús időkben is folyt. A földművelés csökkenésével a nagyállatok tartása fellendült. Ezeket eladni és adóba a bécsi vásárra hajtották és a több tízezer katona is mindkét félnél nagy húsfogyasztást jelentett. A váci, paktolnai, földvári, bátai és ráckevei átkelő helyeken százezer számra hajtották a hajdúk állataikat és a délnémet városok, Velence és Bécs vette meg azokat. Legnagyobbrészt a falvaikat vesztett török hódoltsági városokból indultak el. Gömörből Farkas István és Palugyay István fia, László vette a kezébe az irányítást. A váci hídon át Bécsbe hajtották az állatállományt és jövedelméből Baktin, Baracán, Dulházán, Osgyánban és Tamásfalán ingatlanokat vásároltak. Ugocsa megyéből álltak be a Székelyföldről eredő családtagok katonáknak és a farkasfalvi és szkárosi ágon a Hanva és Bebek családokba benősülve birtokosokká váltak. Palugyay hadnagy utódjai Bekeházán, Lőkösházán és Gömörpanyiton kaptak ingatlanokat. Anna aranyasszony szerint így lettek Bocskai hadnagyaiból bécsi állatkereskedők. Amíg Kamul fősámán figyelmét csak a nagy események mozgatták, addig Anna figyelmét a szolgálatos hadnagyok, sőt tizedeseknek a jelentései is lekötötték. A Nagy Szulejmán által ajándékba adott egy cső törökbúza János Zsigmond kezéből, különösen a Básta rémuralma után nagy jelentőségű volt. Ugyanis az igavonó állatok elpusztulása miatt Erdélyben és a hódoltságban áttértek 1541-től a törökbúza termelésére, mivel rájöttek, hogy makkolás helyett a kukoricával hízlalt disznóknak jobb ízű a húsa és a szalonnája, és a sertések gyorsabban szaporodnak, mint a nagyállatok és ami a legfontosabb, a hithű törökök a sertést nem ették meg. Amikor Bocskai 1604. október hónapban győzedelmeskedett Básta seregei fölött, a török hódoltság területéről özönlött a sertés áradat, hogy a köznép és katonaság élelmezését feljavítsa. A hajdú sereg és az erdélyi nép ezt a kölcsönt a sertések szaporasága miatt már 1506-ban, de legkésőbb 1608-ban testvériesen rendezte. Tehát amíg nyugat felé a nagyállatok hajtása lecsökkent, a sertések elterjedésével az élelmezést és a kereskedelmet ezen rövid idő alatt fellendítették. Az egyik böszörmény kereskedő Budán át hajtott 3 nyáj disznót Komárom felé, a Básta uralom alatt elszegényedett Csák Máté földjére, de a komáromi vár környékén császári zsoldosok 2 nyájat elhajtottak, míg a kóborló törökök 1 nyájat a magukénak vallottak, annak fejében, hogy a disznópásztorokat a konda mellől megmentették. Ebből aztán parázs vita keletkezett a nádor és a budai pasa között, mert azt még Bécsben meg tudták érteni, hogy a határvédő zsoldosok a disznókat megették, de miért kellett a sertéseket a törököknek elhajtani? Budán az Allahra és Mohamedre való hivatkozással a pasa elrendelte, hogy az igazhitű vallást még a legnagyobb harcok közepette sem lehet megsérteni és Esztergom törökjei kötelesek az 1 nyáj disznót visszaadni. Amennyiben azokat megették volna, úgy az esztergomi szandzsákbég, Mohamed tanait megsértve jelentkezzen a bűnösökkel lenyakaztatás végett. A Jenő törzs 1175 béli Farkas Botond barcasági böszörmény latin, török és magyar rovásírással igazolta, hogy a megnevezett Keve megyei hajdúk a temesvári beglerbég engedélyével vitt 370 disznót eladták a Léva környéki vice hadnagynak, a vejének, aki katonáskodása mellett szintén kereskedett. Mivel nemcsak Ráckevén láttamoztatták a Budáról kiszállt kádival a 3 nyáj áthajtását, hanem Bicskén is, a budai pasa igazat adott a nádor panaszának és az esztergomi szandzsákbéget maga elé rendelte. Ijedtében a bég a szandzsákból összeszedetett 370 disznót és Farkas Botondnak Komáromba elhajtatta. Közben a császári zsoldosok is megtérítették a komáromi rablásból származó disznókat, s így a Győr megyei Farkas Albán és a lévai Farkas Jenő vicehadnagy is megkapta a disznóit, a 100-100 darabot. Mivel a temesvári beglerbég írása 370 darab sertésről szólt, amit a budai pasa kádija és a bicskei kádi is láttamozott, a budai pasa, mint vallása szerint a sertéshús fogyasztásának gyűlölője elrendelte a sertések visszaszolgáltatását. Ezzel a Farkas had gazdagodott. Bia faluban, Ágasegyházán, Páhipusztán, Tereskén, Nőtincsen, Alsóletényben és Agárdon, a Farkas had Pest és Nógrád megyei birtokán is leadtak 10-10 darab disznót. Biztosításként a disznókat már Buda előtt megfelezték, s így Komárom és Nógrád felé már csak 185-185 disznó lett elhajtva 3-3 nyájban. Nógrád alatt újból feleztek, mert Keve menekültjei 115 disznóból 60 darabot Fülek-Dobsina irányába hajtottak, míg 5 darabot Nógrádon Farkas Béla hadnagynak ajándékoztak, mint családi örökséget és 50 darabot Lévára irányítottak. Így a Léva környék Farkas családja 150 sertést kapott. A Győr megyei Farkas családnak 100 darab jutott és Farkas Botond böszörmény 170-et

Bécsben eladott. Ellenőrzés hiányában 75 jutott a Pest-Nógrád megyei Farkasoknak, 60 darabot a Gömör megyei Farkasok kaptak. Annyi hajdú azonban nem mehetett állathajtás nélkül, s még 50-et vettek, hogy 100-at hajtsanak, de Léva előtt a várövezetben a vásároltakat értékesítették. A Hajdúböszörményből irányított Farkas Botond így 370 helyett 600-nak az árához jutott, amit hajdúi között szétosztott és a szaporulat is az ő tulajdonába ment át, s ebből 5 darabot Farkas Béla kapott Nógrádon a kíséret miatt. Ezek a böszörmények Magyarkától a Rajnáig, míg Bizánctól Krakkó városáig kereskedtek nagy állatokkal, s így hajdúi tág ismeretekhez jutottak és Bocskai szabadságharcának leghűségesebb támogatói lettek. Amíg a sánta Báthory és Zápolya a nyugati Sárkányos Társaságnak titkos tagja volt, Báthory Istvánt az erdélyi fejedelmi székbe segítették. Bocskai győzelme dacára 2 éves prágai fogsága után a Keleti Sárká nyos Társasághoz csatlakozott és Békési Gáspár hívei is azonnal melléje álltak. Így Erős Csák leszármazottja, Andrássy Péter is elmenekült Báthoryék hatásköréből és Krasznahorka kapitánya lett, amelynek tisztségét az utódjai is örökölték. Bocskai híve lett, Keve megye menekültjeit örömmel fogadta és kapitánysága alá tartozó városokba és községeibe telepítette le. Így jutott Dobsinára is 21 család, majd később a török iga alól felszabadult Fülek várának tartozékaiban helyezkedtek el. Bebek Gábor szabad idejében rovásokat kutató hadnagy volt, aki a családi levéltárnokuknak, Szilassy Bélának őrizetére bízott 2 vasládájából olvasta a régiekről való megemlékezést Keve népéről: Amikor Buda, a kőfaragó fejedelem ataiszi faragott kövekből felépítette Úr városának templomgazdaságát az Úristen Templomával, Keve tárkány volt, aki az építkezést irányította. Keve törzse volt aztán az a kézműves csoport, amelyik Urukban, Ummában és Mariban is építkezett. Keve tárkány utódai a 24 város építkezéseit Arvisura Anyahita rovásai szerint végezték. A harmadik özönvíz után Mari városában folytatták az Égieknek tetsző építkezé1176 seiket, majd az Élisten templomainak felépítése után Szakharában építették az első peremes kegyhelyet és a fáraók szolgálatába léptek. A Szothisz folyó forrásvidékén, a Tura hegységben találtak olyan könnyen faragható kőhegyeket, amelyiknek köveiből a nagyságuknak megfelelőt a folyón lefelé szállíttatták a FáraókVölgyébe dereglyéken, hogy a mindenkori uralkodónak gúla-alakú örök nyughelyet készítsenek az égi járású szent csillagok figyelembevételével. Amikor Szumir fejedelem népének nyelvterülete veszélyeztetve lett, elhagyták a Szothisz folyó vidékét és Vanisten tavának birodalmába vándoroltak, ahol az Egieknek templomokat és városokat építettek. Utána a Saka-népek részére építettek városokat és Égi-Kegyhelyeket. Eljutottak még a Jász-síkságra is, ahol a hegyek és síkságok érintkezésénél építettek várakat, templomokat. Nazír születésének táján felépítették Gyöngyös és Eged vezérnek is a várát az alatta húzódó alagút rendszerével együtt. Kövezsd és Eged vezérnek kívánsága szerint 12 medvetoros évig építették fel az egyik medvetoros Eger évétől a másik Eger évéig Eger városát az Égiek tiszteletére. Amikor a 4475. medvetoros évben megérkezett Buda fősámán, beavatott fejedelem, Dunna-asszony folyama mellett felépítették Budavár alagút rendszerét a fellegvár beavatott központjával együtt. Ekkor helyezték át az Élet-kegyhelyét Pintor, Karnak és Ordosz után Budavárra. Közben a Keve kézműves törzs szálláshelyét Csepel lovasfejedelem szigetének legalsó védett helyére, Kevevárra helyezték. Innen jártak építeni az Égi-templomokat, várakat az avaroknak, és előzőleg a hunoknak. Amikor az avar védelmi vonalként felépítették a tíz belső és a 24 külső avar földalatti gyűrűs kurgánt, a legfőbb építésvezetőt a bán rangjára emelték és Dunna-asszony folyamának a Tisza beömlésének bal oldalán engedélyezték Keve tárkány-fejedelemnek, hogy építse fel Keve várát a Keve bánságban. Itt minden 24 évet ledolgozott kőfaragó embernek 8 ekealja fóldet adtak jutalmul, hogy családját eltarthassa. Pannon, Atilla és Baján honfoglalása után a Magyar Törzsszövetség is igénybe vette a Keve tárkánytörzs munkáját és az eddig itt élt rokoni honfoglalók szállásának romjain felépítette a Jász-síksági nép új birodalmát. A tatárok birodalmi terjeszkedése után várrendszereket építettek ki és most a török és magyar határok érintkezésénél újabb várvédelmi erődítményeket építenek. A törökök elhurcolásai miatt már Érsekújvár, Eger, Sárospatak és Várad vonalától északra vándoroltak, hogy kiépítsék a 24 Hun Törzsszövetség új várrendszerét. Még Csepel-Kevét is elhagyták, pedi~ ott Magyar-Kevét, Török-Kevét és Rác-Kevét is újjáépítették, külön városrészként. Igy 4 Keve település épült egymás mellett. Kamul még tanfejedelem korában igen részletesen oktatta az Aranykapudi aranyasszony 103. Arvisura részletét, amelyben a Samsudi és Toprakál beavatott házaspár eggyé kovácsolta a Saka-szkíta szövetséget és Nazír születése előtt, 625-ben a HírösKapuban átvette Paszametiktől a Karnakból menekülő ÉletTemplomát és a Szövetség-Ládájával a sok ezer éves beavatás titkát Ordoszba szállították. Itt a 400 család beavatottjai kezességet vállaltak a Beavatott Központ védelméért. A törzsszövetség vezérei ezen időszakban: Kevel, Farkas, Kerepec, Ludvijja, Kasal és Kelári voltak. Amikor Ordoszban letették a hűségesküt, megfogadták, hogy a szumér népek vezérlésével megbuktatják az asszír birodalmat. Ezt 12 év múlva végrehajtották. Királynőjük, Tomiris még a perzsák birodalmát is legyőzte. E győzelem után a Keve törzs a Kevel, Farkas és Kerepec utódjainak vezetésével Kővárból kiszorították a parszi-szkítákat és azok Nagypályiba menekültek a Kerecs félszigetére. Ott felépítették a Sakaszkíták új fővárosát, akikkel a görögök is kereskedtek. A Keve törzs a harcos fölöslegét átadta Atilla, Baján és Árpád honfoglalásához, akik az uralkodók elgondolásai sze 1177

rint építettek. Nazír születése után Endre, Béla és Levente Arvisura menekítési terveit támogatták. Nagyrészük Nagypályiba és Buda térségébe vándorolt a fejedelmi ifjakkal. Endre uralkodása alatt felépítették Tihanyt, míg egy részük Nagypályiba, a besenyők uralmába ment építeni. A tatárjárás után Albánságból, Pósa Pál boszniai püspökségéből a Keve megyei Kevevárra és Csepel-Kevére telepedtek át és IV Béla várépítkezéseit végezték. Így került Farkas Albán családja is Győr térségébe és Pannonhalma építkezéseit 20-25 évenként elvégezték. Az építkezések miatt a 110 székely nemzetségük azonban az ország minden megyéjében elterjedt. A felsőőri Farkasfalvától és Farkasfától egészen a Nagypályi melletti Farkasd községig. Egerből a császári spanyol-német őrség gyávasága miatt Krasznahorkára mentek a fóldalatti rejtekutakon 1596 elején Kraszhorka várépítéséhez, ahol a Csák-nembéli Andrássyak szívesen fogadták az érkezőket és nyomban a vár megerősítéséhez fogtak. Érdekes , volt Farkas János főlegény esete, aki megfogadta: „Ha Eger egyszer felszabadul a tö ,rök nyomás alól, családja Gömörbe fog vándorolni, mert a török soha nem fog belemenni abba, hogy a síkságszéli várost más uralja!" A győzelem hírére a pápa Tedeumot misézett és a Farkas család nagy része Gömörbe vándorolt. A várkőfaragó Farkasok viszont 1596 elején mentek Krasznahorkára és azt az Andrássyak elgondolása szerint megerősítették. Farkas Albán építkezési szokásai Eger városában most is látszanak. Ráfogják, hogy albán kőművesek voltak. Annak ellenére, hogy Farkas Albán egy-két utódja elhagyta Eger városát, a családjuk nem vitézi tettre termett része visszamaradt és főként a dalmát tengerpartról jött székely kőfaragók a kézművesek szalájában letelepedtek. A nagy természet viszontagságai mekkora bölcsességre tanították meg az embereket, ami a házépítésben és a családi szokásaikban, a házépítések változatosságában mutatkozott meg. Minden emberöltőben, 20-25-30 évben az ifjúság új családi fészkeket épített. Amikor a 30-40-50 évet megélt szülők már kihaltak a maguk szerezte házból, akkor az utánuk következő ifjú nemzedék a saját szokása szerint felépítette az összes élő nagycsalád segítségé vel a maguk fészkét. A dalmát rabszolgaság elől menekülő kőfaragók mellékesen szőlőt is telepítettek és a nagy felhőszakadások után a Kistálya szőlőinek északi oldalán olyan köveket találtak, amelyek könnyen faraghatók voltak. Ebből aztán az utcák felé olyan kis és nagykapukkal ellátott házakat építettek, ami a dalmát házakra emlékeztette őket, majd később a családi fészkek belső részein is alkalmaztak ilyen köveket. Így jöttek létre a kőoszlopos, tornácos házak, amelyek a nagycsaládok jólétét jelezték. A Porkoláb, Balog, Sipos, Varga, Szőcs és Tátorján kézműves családok portája akár egy egész utcának is megfelelt. Külön is említésre méltó a Dersi mészárosnál tanult: Gyöngyösi, Istenmezei, Liptói, Major, Török és Nagy Laciék utcára nyíló mészáros székei, akiknek családtagjai az országos vásárokat járták és az érseki székhelyet friss hússal mindennap ellátták. Ők voltak Dobó István, Bolyky Tamás és Kispéter csapa tának legvitézebb tagjai. Kispétert, Krasznahorka várának egyik hadnagyát, Andrássy főkapitány 50 puskással küldte Eger vár védelmére: Putnoki, Arany, Balázs, Bódogfalvi, Cirják, Görgei, Perényi, Gyurkovics, Vajda András, Ceredi, Puska, Szalai, Rédi, Tamás, Szijgyártó, Harsányi, Kovács, Korcsolás, Palugyai, Major, Molnár, Nagy, Onodi, Füleki, Szücs, Másfai, Pelsőci, Mádai, Pogonyi, Polyák, Zsipi, Rőcei, Süvete, Gál, Rozsnyai, Murányi, Sánta, Dernei, Harkai, Bodnár, Kőmíves, Száraz, Csetneki, Gömöri, Zabar, Ács, Tiba, Panyit, Süvetés, Rigó, Zsaluzsány, Bejei, Szeremle, Zsibói és Tiszolc kürtöst. Szokás szerint azért küldött 5 puskással többet, hogy az esetleges szökevény pus1178 kásokkal számoljon, ami be is következett. Süvete, Zsaluzsány, Rigó és Süvete barát, ja, Tiszolc kürtös megszökött Szarvaskőnél és Szeremle puska tisztogatás közbeni verekedésben meghalt. Dobó István az egervári győzelem után lemondott kapitányi tisztségéről és Vajda János lovashadnaggyal küldte Bécsbe Ali pasa bársony győzelmi lobogóját Iványi Györggyel, aki Andrássy összekötő hírszerzője volt. Eger hősi küzdelme nagy örömöt keltett a töröktől rettegő vén Európa szívében. Sajnos a 15 éves háború következtében az idegen zsoldosok harc nélkül feladták a várat és aki tehette, elmenekült. Az elégedetlenség folyton nőtt a „mindenki harcol mindenki ellen" küzdelmében. Erdélyben a vagyonos szász polgárok különféle kiagyalt adóval sanyargatták a szabad parasztokat. A székely primorok és lófők a fejedelmek segítségével a közszékelyek szabadságuk visszaszerzésére indított mozgalmait elfojtották. Amikor Kamul és Anna I hatására a törökök engedélyezték a hozzájuk menekülő főurak kérésére a Básta elleni harc megindítását, az önkéntesekből toborzott Béla és Gyula törzs-maradványok hajdú serege és a szabadságukért mindig harcoló közszékelyek mind Bocskai mellé álltak. A fegyveres kísérettel hajtott marhanyájakkal érkező hajdúk egyszeriben megoldották Erdély élelmezési gondjait és szabadságharcuk végigsepert Magyarország töröktől megmaradt részein. Básta serege megfutamodott. Mire a török birodalomból a főurak és nemesek megérkeztek, Bocskai már a közszékelyek szabadságát visszaadta és a hajdúk letelepítését rendeletileg szabályozta. Amíg Bocskai a nép minden rétegét egységbe igyekezett forrasztani, a főrendek a nemességgel a népszerű Bocskait i 1605-ben a szerencsi országgyűlésen Magyarország fejedelmévé választották. A török birodalomból érkező menekült főrendek és nemesek a német császár tanácsosai és a protestantizmus miatt állásukat vesztett főpapok hivatalaiba beültek. A felsőmagyarországi és bányakapitánysági részeken is megszervezték

megyénként a rendeket, hogy a pozsonyi országgyűlésen aztán a jogaikat kiharcolják. Bécs nyomban megkezdte a katolikus főpapok által a visszatérítési akciót a főurak és nemesek körében, hogy a főpapságot is az egyházmegyékbe visszahelyezhesse. Bocskait megmérgeztették, hogy a kiharcolt vallásszabadságot visszaszorítsák. A protestáns országrész nemessége is belátta, hogy a német nagyobb ellensége a magyarságnak, mint a hanyatló török birodalom. A Bocskai szabadságharc végén már a visszavándorló nemességnek is harcolnia kellett volna, de a rendek megalakulása után ők csak a megegyezést keresték a császárral. Bocskai fúggetlenségi harcában Rudolf elismerte az erdélyi fejedelemséget és magyar megyéket engedett át Bocskainak. A megvagyonosodott zsoldosvezéreket kiűz; ték Magyarországból. A győztes hajdúit a hajdúvárosokban letelepítette. A bécsi béke után sikerült a német-török békét megvalósítani a Zsitvatoroki-békében, s így a magyar részeken megszűnt a 15 éves háború, amely csak a magyarságot pusztította. Utána nyomban Bocskait megmérgezték. Bár a német és török csapatok garázdál kodása évekig szünetelt, de az országgyűlési rendek jobban féltek a jobbágyaiktól, mintsem hogy megszabaduljanak a német uralom igája alól, ezért a pozsonyi felső és alsó táblán a császár mellé álltak. Bocskai legnagyobb győzelmének az tekinthető, hogy Erdély visszanyerte önállóságát. Pozsonyban az országgyűlés alsóháza, ha tett is valamit a köznép érdekében, a felsőház püspökei és a főurak rögtön leszavazták. Ezért az 1608. évben elért eredmények csak papíron léteztek. Ezekben a törvényekben az állt, hogy az idegen zsoldos seregek hagyják el az ország területét. A főurak nem akarták, hogy csökkenjen a jövedelmük, így nem vállalták az önálló magyar hadsereg felállítását. Az ország védel 1179 mét továbbra is a haditanácsra bízták. Királyi vezetés alá helyezték a végvárakat és az idegen tanácsosok is visszajöttek az országba. Minden osztrák befolyás alá került. A nemesség a király védelmét élvezte, minden kérdést a megyék hatáskörébe utaltak. A jobbágyság a földesúri önkény áldozata lett, a rendek letörték a városok ellenállását és a hajdúk megsemmisítését tűzték ki célul, de őket Erdély védelmezte. A bécsi udvar úgy növelte a katolikus egyház befolyását, hogy minden főúrnak, aki jobbágyaival együtt visszatért a katolikus hitre, birtokot adott. A jezsuiták erőszakkal elfoglalták a protestánsok templomait. Az áttért földesurak elzavarták a református prédikátorokat és katolikus papokat hoztak a helyükre. Ha a parasztok szidni merték a katolikus papot, vagy a telhetetlen egyházat, elvették telkeiket. Ezekkel az újonnan szerzett telkekkel a főurak hatalmas vagyonra tettek szert. A vagyon nélkül maradt, de királyi szolgálatban álló főpapok birtokaik visszaszerzése céljából erőszakos hittérítéshez folyamodtak. Hamis tanúkat állítva, a protestánsokat fej- és jószágvesztésre ítélték. A főpapok német zsoldosaikkal nem a törökök, hanem a protestáns templomok ellen indítottak támadást. Az idegen zsoldosok alkalmasnak tartották ezt az időt a meggazdagodásra. Hozzá voltak szokva a harchoz, de a törökökkel kötött béke miatt ellenük nem harcolhattak, ezért a magyarság ellen fordultak. A katolikusok mellé állva elősegítették az ellenreformációt, mely a vagyonszerzésük alapja lett. Ezzel a Habsburgok megkezdték a parasztok földtől való megfosztását Magyarországon. Rudolf nemcsak zsoldosokat hozatott be Spanyolországból, hanem nagy tömegben telepített be az országba jezsuita szerzeteseket is, akik minden figyelmüket a főurak megnyerésére fordították. A jezsuita rend leghűségesebb követője Pázmány Péter volt, akinek Rudolf császár nagy jövőt jósolt, a császári udvar minden kívánságát teljesítette. Legfontosabb cselekedete a katolikus egyház vagyonának gyarapítása volt. Kijátszotta az országgyűlés határozatait, és nagy kiterjedésű birtokokat szerzett a jezsuita rend és az atyafiság számára. A katolikus egyház és a bécsi udvar Magyarország teljes megsemmisítésére törekedett. Erdély ellenállt és a függetlenségi harc gondolatát támogatta. A Gyulafehérváron tartott tanácskozásokon úgy Gubacsi Béla, mint Farkas Botond böszörményvezér gyakran részt vett. Mindketten a Keleti Sárkányos Társaságot képviselték és a törökök engedélyével nagyállatokat hajtottak Magyarka és Szakszin térségéből Erdélynek a húsellátása és állatszaporítása miatt. Természetesen a hajtó hajdú-sereg minden fegyverzetével a hajdúvárosokban maradt, hogy a 15 éves háború miatt lecsökkent lakosságnak a földek megmunkálásában segítségére legyen. Gubacsi Béla és Farkas Botond az Élet-Kegyhelyéről elhozta rovásokban a puszta szeri vérszerződés, „Tíznyíl-szövetségi" pontját, nehogy megfeledkezzenek róla, és az azt megelőző „Etelközi-Szerződés"-nek a Jász-síkságon elfelejtett 2 pontját annak érdekében, hogy a Béla és Gyula törzsnek, valamint a 24 Hun Törzsszövetség támogatására mindig számíthatnak. Mindezek a törökök tudtával történtek. Ezen hármas magyarországi pontokat az ifjú Bethlen Gábor aláírta: 11) A Béla és Gyula törzsének maradványai vállalják, még abban az esetben is, ha más vallást és nyelvet vesznek át, hogy a magyarokat a rájuk zúduló ellenséggel szemben megvédik a fennmaradásuk érdekében. 12) Az „Etelközi-Szerződésben" az Élet-kegyhelyének beavatottjai vállalják, hogy az Ataiszból megmenekült Huntörzsek Szövetségének törvényei szerint a Magyar Törzsszövetségnek „Tíznyíl-Szövetségét" minden ellenséggel szemben támogatják, a Jász-síkság birtoklásában megvédik.

1180 Gubacsi Béla, mint az Árpád-háznak Mátyás király után való tagja elmondta a gyulafehérvári tanácskozáson, hogy az Égiek mellett a 24 Hun Törzsszövetség beavatottjai mindig figyelemmel fogják kísérni ezen törzsi szövetség életét és annak megsemmisítését minden erővel megakadályozzák. Ebben a tekintetben az összes Álmostól való leszármazottakkal felvette a kapcsolatot. Most Krasznahorkáról jött, az Andrássyak várából, ahol az Erős-Csák leszármazottai a Habsburgok elleni küzdelmet magukévá tették. Farkas Botond, a jászvásár-szakszini böszörmény vezér Kevevárról áttelepedett a Barcaságba, de a kereskedelmi kapcsolatát Szakszinnal, Bizánccal és Bécscsel is fenntartotta. Fiai Felsőőrön, Léván, Sárospatakon, Gömörben és a Barcaságban telepedtek le, míg beavatott leszármazottai Szakszinon keresztül fenntartották az Élet-Kegyhelyével a kapcsolatukat. Gyakran megfordultak Alma-Ata, Bugát és Ordosz térségében, mivel a nagyanyjuktól, Török Bálint Piroska leányától három beavatott fiú unoka is származott. Gubacsi Béla és Farkas Botond is vállalta, hogy a „mindenki harcol mindenki ellen" való harcban, Erdélyen keresztül a magyarság mellé állnak. 1608 disznótor havában meghalt a barcasági Hosszúfaluban Farkas Botond és Kamul, akit elhamvasztottak és Bugátba szállították a porait. Török Bálint leánya, Piroska, Farkas Botond holttestét Felsőőrre szállíttatta, mivel a legidősebb fiának ott volt a legnépesebb családja. Török Bálint leánya, Piroska irányította az erdélyi fejedelmek felé való hírszerzést. Azért választották Felsőőrt központnak, mivel a környéke nem feküdt a Bécs-hadi út mellett és a székely határőrök családjai is szavatolták biztonságukat. Kállay Anna, Kamul beavatott felesége rátermettségénél fogva vállalta az utazó hírszerző szerepét. Amikor Gömör megyét Habsburg Magyarország visszakapta, Kassa mellett Korompa fia telepedett le. Az elveszettnek hitt dobsinai kéklenyérc bányászokat Korompa faluban telepítette le és elkezdtek vasat gyártani. Rozsnyóval szoros kapcsolatot tartottak. Krasznahorka volt a titkos központjuk, mivel az Andrássyak az Álmos-házhoz tartoztak. Kállay Anna minden tavasszal elindult és leghamarább Nagymaroson Gubacsi egyik fiát kereste fel, aki a váci átkelőhelyet kísérte figyelemmel. Innen Krasznahorka, Rozsnyó és Dobsina térségén át Korompa faluban szedte össze a híreket. A nyarat Nagykállóban töltötte. Innen a hajdúvárosokon keresztül Kolozsvárra szekerezett, s végül a Barcaságban adta át az Élet-Kegyhelyének a jelentéseit. Innen Rozsnyóváron és Szebenen keresztül Gyulafehérvárra ment és Váradon keresztül a tél elejére Harka őrségen keresztül Felsőőrre érkezett. A 15 éves háborúban Gubacsi, Kopácsi és Csala leszármazottai Jászvásárról Farkas Botond hajdúi által jelentették, hogy a magyarság közel 150 tömény lakost vesztett. Ez annyit jelentett, hogy Mátyás király 5 millió alattvalójának létszáma csupán a 15 éves háborúban másfélmillióval csökkent. Amíg Hunyadi János háborúinak vesztesége csupán egy-két tömény volt, addig a nemesség a Dózsa György szentszéki felkészülésének évtizedében fél milliónyi parasztot gyilkoltatott halomra. Ennek az emberveszteségnek csupán a töredékével a magyarság elfoglalhatta volna Bizáncot, s a Nagy Lajos-féle birodalomban az Álmos nembéliek uralkodhattak volna. A nemesség a Habsburg-Magyarországra menekült és a Drinápolyi Egyezmény értelmében a kettős adóztatás létét biztosította. Csupán az adóbehajtás járt veszéllyel, mert amíg Bács vagy Temesvár és Pécs térségéből az adóba elhajtott állatállomány Bécsbe, Pozsonyba vagy Besztercebányára érkezett, nagy veszteségnek volt kitéve. Ezen hiányosságokból a nádor és a budai pasák között viták keletkeztek, amelynek legtöbbzsör a magyarság látta kárát. Kállay Anna és Török Piroska minden megye jelentését írásba fektette és azt az 1181 Élet-Kegyhelyére továbbították. Ott rajzolódott ki a teljes kép, hogy Gömör megye északi részéhez hasonlóan hogyan pusztult a lakosság, holott ezen rész volt a menekülő lakosságból teljesen feltöltve. A déli megyék teljesen elnéptelenedtek. A megfogyatkozott lakosság alig várta, hogy a „mindenki harcol mindenki ellen" való küzdelem után szülőföldjére visszavándoroljon. Kállay Anna elhozta Felsőőrre az ujgurföldi Aranykönyvet. Ebben igen érdekes adatok voltak arra vonatkozólag, miként vettek részt Kun László fiai a Kipcsák-Nogaj birodalomban. Nogajnak volt olyan terve, hogy 1296 táján László, Endre és Kálmán hercegeket III. András magyar király rendelkezésére bocsátja és a magyar királyságot minden támadás ellen megvédelmezi. Amennyiben Kun László gyermekei nem felelnek meg a gőgös magyar nemesség érdekeinek, úgy Kun László öccsének, András herceg két fiának, Árpádnak és Géza hadvezérnek engedélyezzék, hogy töményeikkel Magyarországra visszajöhessenek. A Kőszegiek csoportja azonban tiltakozott ez ellen. Aba-Amádékat félelem töltötte el, mivel a IV László öccsét, András herceget kiüldözték az országból és egy patakba fojtották. Tehát 5 Árpád-házi herceg akart bejönni, hogy III. András királynak segítségére legyen, nehogy a pápaság az Anjou-házat ültesse a magyarság nyakára. Nogaj hadvezér megkérte az egyik Árpád-házi herceg részére a III. András leánya kezét. Ezen tervezett házasságot a papság visszautasította, pedig egyik herceg sem vette fel az iszlám hitet. Sajnos Nogaj a Dnyeper melletti csatában hősi halált halt. Minden Árpád-házi herceg arra törekedett, hogy a rokoni Kipcsák Birodalom egysége fennmaradjon. Tulabuka utódja, Togtaj azonban a magyar urak tiltakozása miatt vonakodott hadat indítani a pápaság ellen.

A palotaforradalomban ejtett hadifoglyokat Togtaj rabszolgaként eladta a katonai parancsnokok kérésére a mameluk szultánok uralta Egyiptomnak. Kun László családját hajlandó volt megvásárolni az Árpád-ház megmentése érdekében. Géza herceg hivatalosan megkérte a kis Erzsébet hercegnő kezét. Később tervet dolgoztak ki, hogy Tössből kimentsék az apácarendből, de Erzsébet megnyugodott az Isten akaratában. Ebben az ujgurföldi Aranykönyvben az is rovásokban feküdt, hogy Altan 1577-ben kimondta a „sárgasapkás" lámaista egyház megalapítását Ordosz vidékén és ezzel a hittel a nagy Kubiláj örökébe lépett. Így megtörtént Kubiláj, mint dalai láma újjászületése. A 12 székely nemzetség azonban nem volt hajlandó felvenni a lámaizmus hitét és az ifjú harcosok elindultak Szerájba. Éppen a Kipcsák fővárosban szakszini rabszolgákat árultak, s azokat egy éjjel a rabságból kimentették. Géza herceg leszármazottjai csatlakoztak hozzájuk és genovai kereskedőknek az engedélyezett rabszolga csoportját kísérték Kaffába. Mivel aranypajcával rendelkeztek, a dolguk végeztével Magyarország felé vették az irányt. Egy Havasalföldön szállított, magyar rabszolga-csoportot is kimenekítettek a láncos fogságból és megérkeztek 1608 tavaszán Gyulafehérvárra, ahol az ifjú Bethlen Gábor szolgálatába álltak. Itt Bethlen Gábornak elmondották, hogy mindazon Bugátban élő székihunok, akik nem akarják sem a buddhista, sem az iszlám hitét felvenni, készülődnek Magyarországra, mert az uruki egyisiten hit leginkább a protestánsok hitére hasonlít, mégpedig a református egyház tanaira. Ezért a Farkas böszörmény nemzetség arany-pajcáját birtokolva a Szerájból induló görög és genovai kereskedők csoportjait fegyveresen kísérve a krimi-kánságban épült Kaffa városáig veszély nélkül el tudnak jönni, ahol a székelyföldi Farkas nemzetség hajdúi Jászvásár térségéből a Gyula törzsbeliek marháit hajtják a nyugati vásárokra és ezen csoportok is igénylik a fegyveres kíséretet. 1182

Így Bethlen Gábor, Bocskai székely kapitánya mindig újabb fegyveres harcosokhoz jut. A hajdúk élelmezési bősége pedig biztosítja részükre az eddigi, ojrát kánsági éhségük helyett Erdély bőségét, s így kiváló végvári vitézekké válnak. A 20-25 éves ifjú harcosok kezdeményezésére igen sok szökött rabot menekítettek meg a gályarabságtól, mert a Temesközben, és Havasalfóldön is sok eladott jobbágy fiút szabadítanak ki a láncos rabságból. Mindezt az ifjú székely kapitánynak, Bethlen Gábornak az engedélyével teszik, mert Bocskai szabadságharcához sok harcosra van szükség, s így Bethlen Gábor vitézi állománya folyton növekszik. Szerájt nagy aggoalommal töltötte el, hogy egykori besenyő-úz, majd a besenyőkun birodalomból kifejlődött Kipcsák uralom Szakszin vezetésének megszűnése után apró kis kánságokra bomlott, habár a Szeráj beavatott központ még összetartotta az Aranyhorda birodalmát, de a különböző vallási áramlatok az egykori egységet megbontották. A kalmükök buddhisták lettek és a mongol-mandzsu háborúskodások miatt lassanként elhagyták Bugát környékét és az Etil-Volga mellé vándoroltak. A kipcsákok javarésze elhagyta az Eletfa hitét és iszlám hitre tért, bár régebben az uruki-mani és nesztoriánus keresztények segítséget adtak Magyarországnak a török hódításokkal szemben. A kipcsákok javarésze szövetkezett az egyiptomi mamelukokkal és Magyarországot szeretné az iszlám szövetségesévé tenni. A böszörmény kereskedő népség, akik az iszlám hitén lévő vezetőségük kérése alapján a nyereség végett még a genovai kereskedőkkel is szövetséget kötöttek, a haszon érdekében megengedik azoknak a rabszolga kereskedelmet, tekintet nélkül arra, hogy kipcsák, magyar, székely vagy más nemzetiségű jobbágyok-e azok, csak a gályáik megteljenek új gályarabokkal. A papság és a földesurak egyetértenek az emberkereskedelemben. Erdély azonban fenntartja a magyarság tudatát. Kállay Anna és Farkasné Török Piroska az arany-pajcás futárokkal mindig elküldte jelentését az ÉletKegyhelyére, hogy az utódok megláthassák az igazi valóságot! Hej rege rejtem

328(A). Arvisura Harc a szabadságért Badik fősámán és Konda rovása Kr. u. 1602-1617. (5642-5657. m.t.é.) Erdély és Kassa kabar lakóinak nemessége a menekült sorstársaikkal együtt saját bőrén tapasztalhatta, hogy jobbágyaik egyre fogynak a „Mindenki harcol mindenki ellen" való küzdelemben és nekik lassan csak a 7 szilvafa környéki apró jószágaikból kell megélniük. Kezdett a jobbágyoknak nagyobb becsülete lenni. A török hódoltsági területeken élő nemesség erősen törökellenes volt és minden nyomorúságukat a törökök terjeszkedésének minősítették. Belátták, hogy a mindenki harcol mindenki ellen kárvallottja csupán a magyar nép lett, mivel a könyörtelen küzdelmek az ő területükön történtek. A háborús pusztítások a magyarság jólétét erősen veszélyeztették. Ezért törökellenes párt keletkezett. Badik, Kamul fősámán tanítványa volt, aki Füzesgyarmaton végezte el a sámánképzőt és kiválóan megtanulta a rovások vésését. Magyar anyától született Váradon, egy kis várjobbágyi portán 1575-ben és Farkas Botond böszörményi vezér példáján felvette az uruki-mani keresztény hitet. Bocskai mellé csatlakozva 20 éves korában részt vett a gyurgyevói csatában és Farkas Botond, valamint Bocskai csoportja között összekötő kapocs lett. 1183 A győzelmes havasalföldi hadjáratot azonban Rudolf császár tanácsadói csupán a maguk győzelmének gondolták. Básta olasz származású tábornokot a magyarország: hadszíntérre küldték 1597-ben, majd 1599-ben Erdélybe vezényelték. Rémuralmáe Báthory Zsigmond és Mihály román vajda meggyilkolásával biztosította. Seregét a~ erdélyi parasztok kizsákmányolásával élelmezte és a felesleget Bécs katonai vezetésE alá irányította. Amíg a sereg dőzsölt a jólétben, a parasztság nyomorgott. Bocskai ezen rémuralom ellen tiltakozott a gyurgyevói győztes Rudolf császárnál, ezért „Jelentés-tételre" Prágába csalták és haditerv kidolgozása címén fogságban tartották. Amikor a Básta irányította hadfelszerelési és élelmezési tervek szerint Erdély lakossága jólétét teljesen tönkretették, Bocskait 2 éves fogság után házi fogságba, birtokaira száműzték. Gyurgyevónál ősi szokás szerint Bocskai elrendelte a „Győztesek-ünnepét", amelyen Bocskai seregéből Badik, míg a Báthory Zsigmond csapataiból a vitézi viadalon Bethlen Gábor lett az első, ezután a győztesek örök vitézségi barátságot kötöttek. Farkas Botond böszörmény vezér, aki a török viszonyokat igen jól ismerte és mindenkivel kereskedett, azt ajánlotta Badik útján Bocskainak, engedélyezzék az Ily folyó völgyében élő 12 székely nemzetség ifjúságának, hogy Magyarországra vándoroljon, mivel sem a buddhizmus, sem az iszlám hitéhez nem akarnak csatlakozni. Farkas Botond a török Portánál kieszközölte, hogy az osztrákok elleni küzdelemhez engedélyezzék marhacsordák és disznókondák hajtását Erdélybe, s így előkészíthessék a magyarság szabadságharcát. Badik, hogy küldetéseit elvégezhesse, hol uruki-mani papnak, hol sámánnak, hol mohamedán dervisnek öltözött. Hű, készséges kísérője én voltam, Konda, aki a manysik nagy csatájából megmenekültem, amikor Füzesgyarmat körül élet-halál harcot vívtak az ortodox hódítók ellen. Mivel Badik kiválóan képzett és több nyelvet beszélő küldött volt, a rovások ellenőrzését vállalta, amit én pihenőidőben végeztem, hogy ő a küldetéseinket teljesíthesse. Jómagam bolondja voltam fiatal koromnál fogva a gyermekjátékoknak. Ennek hasznát is vettem, mert amikor Etilváron és Szerájban, vagy Szakszinban és Besenyőváron megjelentünk, az állomáshelyét gyakran változtató Farkas Botond kereskedő házában a kis Lándornak a tetszését sikerült megnyernem. Gyermeki szeretettel csüngött rajtam és játékaimmal olyan örömöt okoztam a böszörmény vezér gyerme keinek, hogy mindig nagy érdeklődéssel várták érkezésünket. Farkas Botond szívén viselte a magyarság sorsát és híve volt a 24 Hun Törzsszövetség eszméi megmentésének. Bocskaihoz örök barátság kötötte. Szomorúan nézte Básta kegyetlenségeit és mindig állatfelesleggel indult a bécsi, valamint a sztambuli vásárok felé. Az ember és hajtóállat feleslegét Jászvásáron tárolta. Kereskedelmi levelezésüket rovásírással végezték, amely a kereskedelmi partnereik előtt ismeretlen volt. Amíg Badik Bocskai birtokán volt kedves vendég, addig én, a kis töpörtyű Konda az ifjú Bethlen Gábornál voltam kedvenc. Bethlen Gábor mindig borral kínált és elbeszélte nekem minden titkát. Egy hibája azonban volt, nagy nyelvtudása mellett nem volt hajlandó megtanulni a rovásokat. Pedig ezzel elkerülhették volna a császári seregek gyanúját. Ugyanis a török hódoltságba menekült Bethlen Gábor állandó levelezésben állott a birtokaira visszavonult Bocskai-párti főurakkal és ezeket latin betűkkel írták, amikor mi Szeráj térségéből kísértük a marhacsordákat a vásárokra. Hajdúkíséret címén 1602 nyarának Ibos napjáig (június 17.) közel 1 tömény, azaz 10 000 ló érkezett Jászvásár és Besenyővár térségében lévő böszörmény telepek birtokállományába, amelyek Farkas Botond irányí 1184 tása alatt állottak. Mivel Bocskai vállalkozott arra, hogy élére álljon a szabadságharc nak, 1604 Ibos napjáig ezen lóállományt a 12 székely nemzetség és a Béla, valamint Gyula törzs harcosaival 25 000-es létszámra

emelték. Az idősebb, mintegy 500 lovat Erdélybe irányították a lovát vesztett székelység megsegítésére, hogy azzal az őszi éstavaszi munkákat elvégezhessék. Ezzel a gondoskodással élelmezés szempontjából készítették elő a szabadságharcot, mivel a bécsi államvezetőség hozzájárult ahhoz, hogy a lovak és az Erdélybe irányított egyéb állatállomány Farkas Botond tulájdonát képezik ugyan, de a székelységet akarja megsegíteni. Básta uralma ezeket nem kobozhatta el, mivel 1605-re Bécsbe irányították. Valahányszor utunk az Élet-Templom felé vezetett, Badik Bocskai, míg jómagam Bethlen Gábor családjának eredetét kutattuk. Kazahun sámánok végül ráakadtak egy olyan rovásra, amelyikkel bebizonyították, hogy Bocskai a Gilgames eredetű Árpád-házhoz tartozik, mivel a kisfejedelmek korában szokásban volt, hogy vitézzé képzésük alatt rimalányok segítségét vették igénybe, s ezt szerelemmel viszonozták: Így született meg Géza és Söpte Szavárdi fia VászolyMihály-Vazul, kinek fiai voltak: Endre, Béla és levente. Vajk - István fia: II. Zoltán kisfejedelem 988-1009-1025, akinek fia Bagamér, Bihar legnagyobb birtokosa lett. Ettől a Bagamértől származott tehát Bocskai, s ennek alapján Bethlen Gáborék száműzetésben lévő csoportja felszólította, hogy álljon a szabadságharc élére: Árpád 846-908 Vajk 969-1038 I. Zoltán 892-955 II. Zoltán 988-1025 Taksony 926-970 Bagamér 1006-1036 Gelyza 951-997 Egyik érdekesség I. István királynak, azaz Vajknak azon rendelkezése, hogy az Élet-Templomának Endre, Béla és Levente kíséretében történő kimenekítését addig nem engedélyezte, amíg első fiának, II. Zoltán kisfejedelemnek Álmos és Belényes nevű unokája, valamint Imrének a Pósa nevű fia meg nem született. Álmosnak István király, amikor az édesapja Füzesgyarmat térségében hősi halált halt, felépítette Álmosd falut, míg Belényes fiának a mai Belényest. Ezen az ősiségi alapon kezdett hozzá Bocskai a magyarság szabadságharcához. Bethlen Gábor a török hódoltsági területekre menekült szabadságharcosok élén biztatott a felkelésre. Sajnos ezen kis csoport nem ragaszkodott a rovásírásos levelek alkalmazásához, így az egyik nemesi csoport levele a császáriak kezébe került. A latin írásos levél alapján Básta csoportja lecsapott a Bocskai vezette szabadságharcosokra és Bocskai birtokait elkobozták. Ekkor Bocskai a 20 000 beszivárgott hajdú élére állott. Bethlen Gábor riadóztatta a jászvásári és besenyővári tartalék sereget. Ezzel megindult a Bocskai által irányított szabadságharc. Csák 943-987 Erőscsák 978-1017 Gerecsák 960-998 III. Zoltán 1007-1036 A Kunországi sámánok Bethel mágus révén Bethlen Gábor származását keresték ki a „SzövetségLádájából", s így bizonyították, hogy Bethlen Gábor őse III. Zoltán, aki Imre herceg legjobb barátja volt, Bagamérral együtt esett el Füzesgyarmatnál. Fanatikus iszlám harcosok elleni küzdelemben megmentették a „Szövetség-Ládáját" a könyvégetők bosszújától. A „Szövetség-Ládájában" Bethlen Gábor elődeiről meg van rovásjelekkel örökítve, hogy Zoltán-Zsolt fejedelem fiától, Csák fősámán utódaitól származnak. Ugyanis 9921185 ben összehívták a Birodalmi-Nagyszalát Veszprémbe. Ezen részt vettek: Gelyza nagyfejedelem, Csák sámánfejedelem, Fajsz tárkányfejedelem, Gyula lovasfejedelem, Jirkó Kuma-magyarkai fejedelem és Koppány Káma-Magyarország megbízottjaként, valamint Ordas uruki-mani püspök a Lebéd-ház és Gyula törzs képviseletében. Ebben a Nagyszalában Koppány, az Arpád-ház rangidőse elmondta: Gyulán és Nándorfehérváron sokan felvették Bizánc hitét. Elhagyták a csillagok szerinti névadást. Legtöbben már kettős nevet viselnek. Bajorföld déli részein (Vízváron, ma Wasserburg) a kalandozások után a szőke németség barnává lett. Ezért sokan Atilla utódaiknak vallják magukat. Ezek a keresztény hitre tért lovagok részt kérnek Atilla örökségéből. Gelyza nagyfejedelem hangoztatta vitaindító beszédében: Fennmaradásunk érde kében fontos döntést kell hoznunk: Bizánc kereszténysége vagy Róma kereszténysége tudja-e inkább biztosítani létezésünket? Elég gazdag vagyok ahhoz, hogy két Istent szolgáljak. Buddhának és Mohamednek is maga felé hajlik a keze, hát még Bizánc és Róma híveinek. Csák fősámán helyeselte: ne csak Bizáncnak legyenek hívei országunkban, hanem Rómának is; de a lelkek szabadságát nem szabad feláldozni az idegen népek érdekei miatt. Az áttérésnek a lelkek mélyéről kell fakadnia, mert az érdekből való áttérés hazugság. Újra megfogadom, hogy családom nem engedi kihalni az Árpád-házat! Csák fősámán családja beváltotta ígéretét, mert Csák fősámánnak 9 fia, Gerecsáknak 6 fia, Csák urukipüspöknek 7 fia, Zoltán kisfejedelemnek 5 fia, míg Gerecsák uruki-püspöknek 12 fia született és az eladósorban lévő Csák leányokat mind férjhez adta Kuma-Magyarország birodalmában. Ebből az Erős-Csák házból származtak: a Szibiánok és az Andrássiak, valamint a Bethlen-Farkasok. Ezen család törvénybe iktatta, hogy közrendűekkel is köthetnek házasságot, mert az uruki-mani hit minden 24 hun törzsszövetségi leszármazottat egyenlőnek tart. Így Gerecsák uruki-mani püspök leszármazottjai házasságot kötöttek Kun

László királynak Éduától és Mandulától született gyermekeivel. Ezen Árpád-házi leszármazottak adták a zömét a hajdú sereg vezetőinek. Amíg Badik a tehéncsordákat kísérte nagyszámú lovasával, addig én, Konda, a kis töpörtyű, sertéskondák tömegeit kísértem Kun László és Mátyás király leszármazottjaival. Már a török és tatár lovasok is nevették, hogy 50 darabos kondát 60 jól felfegyverzett lovas kissé túlzott biztonsággal kísért, holott a Porta levelével látták el őket. Ki is volt Bethlen Gábor, aki az Árpád-háznak II. Zoltán kisfejedelem egyenes ágát, Bocskait támogatta? Bethlen Gábor elődei mindannyian tudták, hogy a nyugati, hódítások ellensúlyozására már I. István-Vajk is helyeselte, hogy Gerecsák lett az Arpád-házból a KumaMagyarországi uruki-mani püspök. Ugyanis ha I. Zoltán nagyfejedelmet nem támogatta volna 50 000 besenyő harcos, a Béla törzs 20 000 és a Gyula törzs 30 000 lovassal, akkor a német terjeszkedés Magyarországot már 955-960 között megsemmisíti. Azonban amikor a törökök jelentései alapján Kuma-Magyarországon a 100 000 lovas sereg útbaindult, leállították a németek keresztes háborúját Magyarország ellen. Így csupán 50 000 besenyő és Gyula törzsbeli harcos lépte át a Dunát, a pápaság kérésére a többi lovas beözönlését leállították. Beigazolódott a 12 nemzetséges Csák hadnak, hogy az uruki-mani vallás legkeletibb ágához tartozott Magyarka püspökségének birodalma, amelyik az uruki és a Vantó környéki uruki-mani püspökséggel is fenntartotta a kapcsolatát. Ezen püspökség Gilgames származású nemessége irányította Magyarország megsegítésére mindig 1186 Kuma-Magyarország lovasait. A Csák hadnak ezen Gerecsák ága mindig Árpád-házi hírszerzéssel foglalkozott. Származásuk így alakult: Árpád (846-908) és Verecke fejedelem leányától született Zsolt, azaz I. Zoltán (892955) fejedelem, akinek Taksony (926-979) nevű fia már 946-ban átvette a fejedelemséget. Gelyza (951-997) fia megegyezést keresett a kvendlinburgi értekezleten és Vajk (969-1038) alatti uralkodása során felvette az István nevet, majd II. Zoltán (98810259 kisfejedelem kiépítette a keleti segítséget. Legjobb barátja III. Zoltán kisfejedelem volt, aki Csák, Gerecsák és Erőscsák leszármazottjaként a „Szövetség-Ládáját" menekítette ki Füzesgyarmatra. Hősi halála után fia, Gerecsák lett Magyarkán az urukimani püspök, akit Béla király erősen támogatott. Endre és Béla király részére gyakran küldött KumaMagyarországi lovasokat, hogy győzelmeiket megvívhassák. Ennek a Gerecsák püspöknek 1032-1064 között 12 fia született, akik Csákvártól Almák-Atyjáig teljesítettek szolgálatot az urukimani keresztény egyház és a Gilgames eredetű Árpád-ház között. Ha az Árpád-háznak egymás között voltak is ellentétei, de az uruki-mani keresztények mindig kitartottak mellettük. Amikor a pápaság az Árpád-házat leváltotta a leányági Anzsu-házzal, Magyarka kitartott az egyenesági leszármazottakkal. Az Almák-Attyai Csák had Bethlen-ága egyesült a 12 nemzetség legerősebb hadával, a Farkas haddal, akiktől Kubiláj is származott. A rozgonyi csatában Csák Máté mellett harcoltak, de az árulás miatt elvesztett csata után a hadban résztvevők visszatértek Magyarka térségébe. 1378-ban azonban az egyik águk visszatért a Zaránd megyei Betlenősibe, s örökbefogadták. A Zaránd megyei nemesek vadászatán a Váradon megkeresztelt Bethlen János 1380-ban egy nyíllal 2 vadludat lőtt és a nemesi vármegye azt elküldte Zsigmond királynak, aki azt Bethlen János címerébe metszeni engedélyezte. Bethlen Gergely édesapja még élt, amikor a fia, Gergely még 1361-ben Szörényi bán lett, de családját egy járványos betegség elpusztította, s így örömmel fogadta a távoli rokon Bethlen Farkast, aki egyetlen megmaradt lányát feleségül vette. Igen sok gyermekük született, mivel Gergő apó követelte a bő gyermekáldást. Leszármazottjai szoros kapcsolatot tartottak fenn Jászvásárral, Szakszinnal és Magyarkával, ahonnan a királyi haderőt mindig kiegészítették. A későbbi Bethlen Farkas a székely Lázár Duzsiánát vette el feleségül, akitől 2 fia született: Gábor és István. Miután Szent László király Vasváron a bizánci, római és Gilgames mágus koronát egybeszerkesztette, minden uruki-mani keresztény vállalta a nyugati kereszténység elnevezését. Így a Bölénytor 24. napján született gyermek a Gábor nevet kapta, de a hírszerzésben mindenki csak Karakónak nevezte a csillagok járása szerinti névadásban. A kis Bethlen Gábornak fényes jövőt jósoltak. Édesapja, Bethlen Farkas hadnagyként a lovascsapatával csapdába esett Gyulán, de szerencsésen kivágták magukat az ellenség közül és sebesülten 1566 végén Betlenősibe érkeztek. János Zsigmond után, Békés Gáspár lázadásakor Báthori István mellé állt és a fejedelem 1575-ben az Illye várral és tartozékaival jutalmazta meg. A fejedelmi sereg kapitánya lett és még Báthori Kristóf és Zsigmond alatt is tevékenykedett. Magas termetű, vitéz harcos volt. 1590-ben érte utol, 60 éves kora után a halál. Gábor és István fiát a székely Lázár András nagybátyjukra bízta, aki szigorú fegyelemmel nevelte az örökösöket. István elvette feleségül Csáky Krisztinát és annak birtokán, Karakó faluban gazdálkodott. Bethlen Gábor örökölte atyja vitézségét, ezért a Báthory Zsigmond seregébe és Gyurgyevó ellen vonuló hadba lépett, s 1595-ben győztek. Amikor Szolimán temes1187 vári pasa Facsét várát ostromolta, az erdélyi seregek a törököket Temesvárig üldözték. Utána Lippa és Jenő várának felmentésében vett részt. Majd Báthory András bíboroshoz csatlakozott, aki Mihály oláh vajda áldozatául esett Miriszlónál. A fejedelemség joga Báthory Zsigmond kezébe került, aki a havasalföldi

Szinánál győzve Rudolf császár seregei ellen fordult. A Szilágyságban Goroszló falu mellett a túlerő elől menekülniük kellett és Brassóba mentek. Báthori Zsigmond fegyverszünetet kötött Rudolf hadvezérével, a kegyetlen Bástával, majd később hol a törökhöz, hol Bástához húzott. Székely Mózes katonabarátságban Bethlen Gáborral, akiket Zsigmond rávett a Básta elleni harcra, Ujvárnál megütköztek a zsarnokkal. Báthori Zsigmond titokban megegyezett Bástával Déva várában és Rudolf császár hűbéresének ajánlotta fel magát, míg Székely Mózes és Bethlen Gábor tiltakozott a Básta gaztettei miatt. Básta elől a szultán védnöksége alá lovagoltak. A temesvári beglerbég a nemes ifjúsággal hadjáratot indított Básta ellen, azonban az oláh Ráduly elárulta Székely Mózest, aki Brassónál elesett. Bethlen Gábor, midőn észrevette az árulást, sok nemes ifjúval kitört a vesztett csatából és Temesvárra menekültek. Itt a magyar sereg főkapitánnyá választotta, majd fejedelemmé kiáltották ki. Ezt azonban nem vállalta, hanem Bocskai tanácsára Badikkal együtt járta Moldva, Budzsák, Jediszán és Krim-kánságának területeit, s így igen nagy nyelvtudásra tett szert. A 25 tagú csoportjában görög, mohamedán és uruki-mani papok mellett, még buddhista szerzetesek is voltak, akiknek a védelmében megindult a 12 székely nemzetség ifjúsága. Bocskai igen megszerette Badikot, a hazafias ifjút és vele a Básta zsarnoksága alatt elszegényedett Erdély élőállat és hajdú-kísérettel való megerősítését megbeszélte. Badik a budai vezírnél Bocskai megbízásából eljárt az erdélyiek kérésével, hogy a németek ellen készülődő hadjáratba a törököket szövetségesként bevonja. Bethlen Gábor Temesvárról tervezte a megindulást Bektás pasával Lippa ellen. Lippai Balázs és Rákóczi Lajos azonban éjjel rajtaütött Bektás és Bethlen Gábor seregén, akik csak a Temesen átúszva tudtak elmenekülni. Az egyenlőtlen csata után Bethlen Gábor holmiját hadizsákmányként áruba adták és kaftánja belső bíborszínű zsebében megtalálták Bocskai és Bethlen Gábor titkos levelezését a Habsburgellenes szövetségről. Badik lovascsoportját Bethlen azonnal útba indította Bocskaihoz levelével, amelyben értesítette az eseményekről és levelezésük elvesztéséről, mely bizonyára Lippay Balázs és Rákóczi Lajos birtokába jutott, aki a hírek szerint Duval Henrik postájával Barbianóhoz küldte Rudolf császárhoz való továbbításra. Jelentette Bocskainak, hogy Farkas Botond fia révén riadóztatta Lándorfejérváron keresztül Jászvásáron és Budzsákban a Besenyőváron kiképzett hajdúsereget azonnali indulással. Újból felkérte a szabadságharc vállalására, s egyben buzdította, hogy álljon az ifjúság mellé a szabadságért és a vallásért. Biztosította arról, hogy a 20 000 fős, jól kiképzett uruki-mani vallású hajdúsereget a nagy állatállománnyal bíró Farkas Botond, illetve a református valláson megkeresztelt Bálint böszörmény vezér Lándorfejérvárról mozgósította a magyarság szabadságharcáért. Ezután Bethlen Gábor 400 lovassal, Csomaközi András és Rédei Ferenc kapitányokkal elindult Temesvárról Kerekibe, ahol megpihentek és 1605 Báránytor havának (április hó) 15., Tas vezér napján megérkezett Kassára. Bocskai jelentette az újabb 20 000 lovas útba indulását. Nyugati rágalmak miatt a törökök kánságai kíséretében érkező 12 székely nemzetség, a Béla, Gyula, Kuma és Baskír-Magyarországi uruki-mani hitű nyelvrokonaink Farkas Lándor kérésére a szorosokba kivezényelt papság segítségével felvették a református, unitárius, római katolikus, evangélikus és görög katolikus hitet, s így 20 184 ember újra megkeresztelődött. A keresztelési szertartások végén érkezett meg a Lebedvári és Kővári csoport 1188 Geréb fegyverkováccsal, akik még görögkeleti papot is hoztak magukkal, de biztonságként a gyulafehérvári püspök újra keresztelte. Mindannyian azt vallották, hogy a 125 főből álló egyházközségük az uruki-mani első keresztények hitét vallja, hogy csak egy akol és egy pásztor működik, a 24-es erősségű beavatott Nazír, aki 29-ben Uruk városában az első szereteten alapuló egyházközséget megalapította. Kassán Bocskai kinyilvánította, hogy fejedelemségében teljes vallásszabadságot biztosít. A fejedelem igen megszerette Bethlen Gábort és annyira becsben tartotta, hogy kincsekkel és gazdag birtokokkal tisztelte meg, majd Hunyad megye grófjává nevezte ki. Orömmel engedélyezte, hogy Károlyi Zsuzsannát, a Zrínyi Klárától született Károlyi László leányát feleségül vehesse, s így a Mátyás utód Gubacsi család késői leszármazottja utódjainak birtokába kerüljön Vajdahunyad és utódjaik Hunyad örökös grófjai lehessenek. Ezzel a házassággal azért tisztelte meg Bocskai a fiatal Bethlen Gábort, hogy a rokonságában tudhassa, aki minden további csatájában részt vett. Edelénynél a sereg élére állította. Bocskai itt a legnagyobb győzelmét arathatta volna Básta ellen, ha a köd le nem száll. A sűrű köd miatt azonban a gőgös olasz kisurrant a kezeik közül. Amikor Jeremiás moldvai vajda segítségét kérte, Bocskai rögtön Bethlen Gábort küldte 6000 kopjással, aki a Besenyővári Gyula törzs képzett ifjait kérte vezetőül. Közben beérkezett a krimi kánság tartalék serege is, amellyel a lázadókat leverték. Jeremiás vajda a győzelem után sok arannyal és fenséges ajándékokkal látta el. Legfőbb érdeme azonban Bethlen Gábornak az volt, hogy Bocskai utazó követeként a végvári pasához küldte, mivel a szultán fényes Portájának parancsait néha vonakodtak végrehajtani. Bocskainak ezen rokonságába került legmeghittebb híve gyakran volt úton a Habsburg császár és Bizánc szultánja között. Alig ért haza moldvai küldetéséből, a felbérelt Kátai Mihály méregpoharától Bocskai meghalt. A török elleni háborúból és az egri várkapitányságból ismert Rákóczi Zsigmondot kormányzóként Bocskai az Erdélyország kormányzói címével ruházta fel. Bethlen bánkódott Bocskai korai halála miatt és főként azért, hogy Rákóczi Zsigmondot elébe helyezték. Az „Élet Kegyhelyének" rovásai szerint azonban a Rákócziak III. Béla király öccsének, Gézának utódai voltak. Ugyanis az édesanyjuk Béla király helyett inkább szerette volna Géza herceget a királyi székbe ültetni. Géza a bátyjának, III. Béla királynak haragja elől Ausztriába és cseh fóldre menekült. III. Béla kérésére kiadták és csak 12 évi várfogság után engedték ki Barbarossa Frigyes

kérésére, mivel a Szentföldre küldött csapataihoz 2000 lovast kért segítségül. Ennek parancsnokául Géza herceget kijelölték s így kénytelen volt Géza öccsét a Szentföldre küldeni. A hadjáratban az édesanyjuk is részt vett. A Szentfóld egyik kolostorában telepedett le, amelyet III. Béla minden évben királynői járadék címén anyagiakkal bőven ellátott. A hadjárat után Géza herceg görög földön telepedett le és Árpád-város Arad részében élt harcosai között. Három fia született: Álmos, Árpád és Zoltán. A görög császár halála után az új császár, Izsák III. Béla leányát, Margitot vette feleségül, aki Géza családjával jó viszonyban volt. II. Endre és IV Béla alatt történt meg a mongolok terjeszkedése. A tatárjárás után felszólította a kereszteslovag Géza herceg családját, hogy királyi igényükről lemondva birtokot kaphatnak. Ekkor a Sztambul melletti Árpádvárost 31 160-an elhagyták és a 72 Szent-Korona megye területén királyi birtokot kaptak. Egyik águkat Rákócnak nevezték. Bocskai szerint, ha királyok nem is lehettek, de fejedelmi méltóságra alkalmassá tehetőkké váltak. Rákóczi Zsigmond iránt mindig bizalmatlan volt Bethlen Gábor, mivel Rákóczi Lajos hűséges alattvalója volt a Habsburgoknak, akik az erdélyi néptől idegenek vol1189 tak. Ekkor az ecsedi várba ment Báthory Gáborhoz, aki ebben az időben a leghatalmasabb főúr és Rákóczival szemben ellenségesen viselkedett. Báthori Gábor és csoportja azon tanácskozott, miként távolíthatnák el a fajankófejedelmet. Nagy András és Imrefi János úgy döntött, hogy a hajdúkat felesketik Báthori Gábor hűségére, mivel Rákóczi Zsigmond a Béla és Gyula törzs területéről bejött lovasokat gyülevész népeknek nevezte. Abban igaza volt, hogy a hajdúsereg nem csupán harcosokból, hanem az élelmezésnél és az állatok hajtásánál még használ ható öregekből is állott, de Erdélynek arra volt főként szüksége a Básta által meghonosított rémuralom ellen, hogy az igavonó és marhaállományt minél hamarább pótolni tudják. A hajdúsereg így lett ütőképes. Midőn Bethlen Gábor is megkapta a kánságok jelentését a létszámról, már tudta: Húszezer főnyi rokon áttelepülőből csupán 5000 lovas harcképes, míg a másik 5000 tárkányokból és ellátókból tevődik össze, 10 000 egyéb pedig az élelmezésnél és a gyermekek ellátásánál tevékenykedik. Mindez azt jelenti, hogy az 5000 lovasnak biztosított háttere van. Bocskai feljegyzései szerint 20 000 lovassal 20 000 családtag 50 000 lóval vándorolt be az erdélyi részekre és a kipusztult népséget pótolni tudta. Bethlen Gábor a hajdúk élére állott és Badik mágusainak kiadta a parancsot, hogy a győzelmet kivívó hajdúk élén igyekezzenek gyorsan Kolozsvárra. Imrefi rávette Rákóczi Zsigmondot, hogy gyengeségét elismerve önként mondjon le a kormányzóságról és eddigi fáradozásainak fejében megkapja Szádvárt és Sárost. Nagy András Ecsed és Várad térségéből, Badik Brassó és Jászvásár vidékéről induljon meg a hajdúsereggel. Bethlen Kolozsvárra indulva a nemesek között hivatalt ígérő leveleket osztott szét. A főrendeket élőszóval igyekezett meggyőzni, hogy egy elfáradt vénember nem való Erdély élére, hanem a Báthori hadból kell az őseinek példamutatása nyomán Báthori Gábort fejedelemmé választani. Közben Tordára tért be, ahol Rákóczi, hallva Bethlen Gábor tevékenységét, seregét ellene küldte és bilincsbe verve Kolozsváron egy palotában őriztette. Rákóczi Zsigmond a legfelsőbb törvényszékre bízta megbün tetését. Felségsértéssel fejvesztére ítélték. Báthori és Bethlen tábora azonban megmo?dult, s így Rákóczi a bilincseket feloldotta és négyszemközt megfedte Bethlent a könnyelműségéért. Bethlen Gábor a közgyűlésen ünnepélyesen megigérte, hogy a hazának becsületes fia lesz. Rákóczi tapasztalatai révén megértette, hogy a székely főemberek és a hajdúsereg ellene fordultak. Belháborút nem akart kirobbantani és nyugodtabb életre vágyva visszavonult a fényes szerencsi kastélyába, mivel a rendek megszavazták részére Szádvár és Sáros várát. Bethlen Gábor válogatott hajdúk élén elhívta Ecsedről Báthori Gábort és ünnepé lyesen bevonultak Kolozsvárra, ahol Erdély fejedelmeként üdvözölték. Bethlen Gábort ezután Csík, Gyergyó és Kászon révén a székelység főkapitányaként Ahmed török császárhoz küldték követségbe, hogy Báthory Gábort Erdély fejedelmeként ismerje el. Ahmed jogart és zászlót küldött az új fejedelemnek, hogy minden támadás ellen őt meg fogja védeni. Beszterce országgyűlésén 1610-ben nyilvánosan köszönetet mondtak a fáradozásaiért és pénzt kapott a kincstártól, valamint Déva várát adták jutalomként. Bethlen Gábor és Badik a besenyővári kiképző lovasokkal sorba járta Ahmed javaslatára Budzsák, Moldva, Jediszán, Lebédia és Kuma-Magyarország rokoni településeit és lovassági kiképzőhelyeket létesítettek. A hűbériség vállalása elősegítette Erdélyt abban, hogy a hajdúk nemzeti érzésével a Habsburg önkényuralomtól területeket hódítsanak vissza Magyarországnak. Báthori Gábor azonban Kendi kancellár és 1190 Kornis Boldizsár főember feleségére szemet vetett, házasságtörésre kényszerítette a szépasszonyokat, ezért ellene összeesküvést szerveztek. Imrefi János ravaszsága folytán a lázadók lebuktak. A kitudódott összeesküvőket Kolozsváron Báthori kivégeztette. Szökésüket észrevették és vagyonukat Besztercén elkoboztatták. ' Bethlen Gábor, aki az egyik legjobb barátja volt a fejedelemnek, mindinkább gyarapodott vagyonban és meghitt beszélgetéseikben helytelenítette a könnyűvérő nők, udvari léhűtők nagy számát, bár erre is keresett megoldást. A fényes Portán való kiküldetése közben művelt és a keleti irodalomban jártas, rokon kurd nőket hozott Kolozsvárra. Ezért Báthori Gábor Kornis Boldizsár helyére, a testőrség kapitányává tette, ebben a beosztásban igyekezett a megromlott viszonyokat helyretenni.

Minden szomszéd ország uralkodójával jó viszonyt teremtett, hajdúinak kilengése' it a telepítésekkel megtörte. A szászoknak a jogait visszaadta. Amikor Bethlen Gábort a fejedelem követségbe küldte, nem volt, aki őt fékezze és élvhajhászásában nem ismerve határt, Erdélyben és a szomszédos uralkodóházaknál sok ellenséget szerzett. 1610. december 9-én Imrefi János rábeszélésére elfoglalta Szebent. A tunya dőzsölés közben született meg az agyában, hogy Moldvát és Havasalföldet magáévá teszi. Erre főként az szolgáltatott okot, hogy Ráduly Serbán és Konstantin vajda fia, Kendi István tanácsára be akart Erdélybe törni. Ekkor a fejedelem Kákonyi Istvánt teljhatalommal Szeben élére állította, míg a kémei jelentései alapján a vajdák szövetségét meg akarta akadályozni. Erdély serege Bethlen Gábor vezetésé j vel betört a Havasalfóldre, mivel a lengyelek vezetésével Kendi Istvánt Erdély, Cercel I! és Péter fiát a vajdaságok trónjára akarták ültetni, hogy aztán közösen a törökök ellen forduljanak. Ráduly azonban megneszelte a támadást és kincseivel Moldva vajdá ! jához, Konstantinhoz sietett, de Ráduly anyját kincseivel elfogták és az összeesküvés miatt Keresztesi András hajdúival a Portára küldték. A Porta Ibrahim hadvezért küldte a Havasalfóldre, de nem Báthorit tették meg uralkodónak, hanem Mihnye vajdát ruházták fel zászlóval és jogarral. Hiába hangoz; tatta, hogy Báthori András bíboros, Székely Mózes és Báthori Zsigmond azért bukott el, mert a pasák azokat veszni hagyták. Szertelenségei miatt a menekülők Európa összes uralkodóit Erdély fejedelemsége ellen hangolták. Ráduly lengyel és kozák segítséggel visszafoglalta vajdaságát és a szászokkal szövetkezett Báthori ellen. Ráduly 7 000 lovassal és 1500 gyalogossal bevonult Brassóba. Báthori csapatainak létszáma 12 000 lovasra és 3000 gyalogosra növekedett. Szentpéter falunál találkozott a két sereg és Báthori testőrségével Óbrassóig futamította az ellenséget. Gyalogságunk azt gondolta, hogy már miénk a győzelem és a papírmalomnál lepihentek. A főrendek csapatai és Rácz György egysége megfutamodott. Mivel Brassó tüzérsége, megkerülve Szentpéter falut átállott a lengyel és oláh csapatok mellé, Báthori testőrsége és a főrendek menekülni kezdtek. Imrefi Jánost, aki miatt a csatát elvesztették, az ellenséghez átállt brassóiak lekaszabolták. Bedő csapatai átálltak az ellenséghez, akiket Ráduly kincsekért megvásárolt. A Barcaságban megvert sereg be- . vonult Szebenbe, ahol Bedőt lefejezték. Az áruló Giczi Andrást az átállása jutalmául Brassó polgárai a lovasságuk élére állították, mivel Farkas Botond a fiát, Lándort a városból elvezényelte Nándorfehérvár térségébe, s így nem volt, aki szabadságharcukat képviselje. Farkas Botondné és Kállay Anna már kora tavasszal tudott arról, hogy Mátyás császár felhívást intézett minden katolikus magyar főúrhoz és nemeshez, hogy Báthori Gábort meg kell semmisíteni. Forgács Zsigmond kassai parancsnok vakbuzgó katolikus volt, aki 12 000 lovassal és 4000 gyalogossal átkelt a Tiszán. Nagy Andrást a hajdúival maga mellé édesget 1191 te és Dóczy András vezetésével Erdély ellen vonult. A kapuit becsukó Kolozsvárt ágyúival lövette. A város kapuit becsukó polgárság a lakás-sérülések miatt kapuit az ostromlók előtt kinyitotta. Utána Gyulafehérvár fejedelmi székhely város ellen vonult, amely a püspökség ajánlatára behódolt. Csupán Fogaras, Déva, Várad és Szeben állott az erdélyi fejedelemség mellé. Bethlen Gábor a megmaradt székely főembereket maga mellé állította és Déváról Szebenbe lovagolt. Itt Báthori Gábor hűséges barátját értékes ajándékokkal felszerelve a Portára küldte. Farkas Lándor, az új böszörmény vezér a Belgráddal szemben felépített Lándor-Fehérváron tudatta Bethlen Gáborral, hogy kora tavasszal már értesítette az Élet-Templomát édesanyja tanácsára, és az új időszámítás szerint 1612 tavaszán már megindultak Albéla és Szakszin térségéből a 24 Hun Törzsszövetség állatkísérő hajdúk csapatai, mivel Bocskai hajdúi a kipusztulóban lévő nemesi családokba benősültek és kiöregedve az átütő erejük csökkent. Bethlen ékesszólásával megnyerte a pasákat, mivel Erdélynek a szabadságát veszélyeztetve látta. A Porta Omer boszniai beglerbéget bízta meg és felriasztották az Albánság székely telepeseit, akik településük nagy részével csatlakoztak a felszabadító hadjárathoz. Badik felriasztotta az uruki-mani püspökség még megmaradt híveit, akik Ruszcsuknál átkeltek a Dunán a szakszini és azovi kánság csapataival és olyan nagy tömegben indultak Erdélybe, amilyennel még egyik török hadvezér sem rendelkezett. Forgács Zsigmond megrémült a hírszerző lovasainak jelentésén és ágyuit, társzekereit hátrahagyva Brassó felé vette a menekülés útját. Utját azonban félelmében a hegy között tette meg, s így serege igen lecsökkent. Brassóban a polgárokat megerősítette a császár iránti hűségükben, de amikor értesült Bethlen Gábor hajdúinak közeledéséről, seregével a havasokba menekült és Moldva felé vette az irányt. Itt a szilisztriai tatárok megtámadták a nemesek seregét és Dóczy, Esterházy, Homonnai seregét a havasokba kényszerítették. Itt a kegyetlen téli idő a büszke katolikus sereget megsemmisítette. Lovaikat megették, mivel azok a falomb evéstől mind elpusztultak és Esterházy boldog volt, ha lómájat ehetett. Hej rege rejtem 328(B). Arvisura

Keleti sárkányosok győzelme Konda rovása Kr. u. 1613-1623. (5653-5669. m.t.é.) Forgács Zsigmond elesettségén megkönyörült egy székely juhász és a céltalanul bolyongó főúri sereget Lengyelországba vezette. Seregüket elvesztve aztán Lengyelországon keresztül Eszterháziékat Magyarország területére vezette. Itt minden aranyukat a székely juhásznak adták, aki Korompára érve jelentette a nemesi sereg megszűnését. Kállay Anna a megszokott útját végezve jelentette Váradon a nemesi sereg pusztulását. A kéjenc Báthorit azonban egyáltalán nem kedvelte, neki sem tetszett, hogy a vesztes nemeseknek csak úgy bocsátott meg, hogy a feleségeiket meggyalázta. Bethlen Gábor, amikor látta a gőgös katolikus nemesi sereg összeomlását, kérte Omer pasát, hogy seregét Boszniába vezesse vissza, mivel Mátyás császár ott támadásra készül. Brassó bírója azonban megmaradt Báthori ellenségének és leveleket küldött a Portára, hogy szüntesse meg a zsarnokságot egy népszerű új fejdelemmel. Maga Farkas Botond özvegye is a változást követelők közé lépett, és Nándorfehérvár, valamint 1192 Brassó kereskedelmi központjukat utasította, hogy a változás végett valamit tenniük kell. Ekkor Báthori Gábor sereget küldött Brassó ellen, de a sereg vezérét agyonlőtték. Maga ment Erdélybe és Allia Farkas lett a székelyek kapitánya, aki csapatai élén bevonult Szebenbe. Itt Báthori féktelen tobzódással részegeskedett és hazafelé mentében a lépcsőkön lehemperedett. Rögtön elrendelte minden lépcső megcsináltatását, de részegségében újból elesett, ezért minden kőfaragómunkával megbízott lovász-hajdúját lovával összetapostatta. Bethlen Gábor fejdelem udvarában úgy értesült, hogy most ő következik a kivégzendők közül a soron, ezért levelet írt a nemesvári pasának, hogy az albánsági székelyeket irányítsa vissza, míg ő a székelységgel és a szászokkal Báthori kégyetlenkedései ellen fordulna. Levelét Báthori testőrei elfogták, de mindenki eltitkolta, mivel tneg akarták mérgezni. Bethlen Gábor azonban, okulva Bocskai megmérgezéséből, hogy Kátai annak idején fehér borral mérgezte meg a fejedelmet, rögtön feltűnt neki, hogy eléje is fehér bort tettek, amikor mindenki vörösbort ivott. Felszólította a pohárnokot, miszerint ő is azt érdemelné. Báthori kardját kirántotta és Bethlen Gábort árulónak nevezte, mivel a levele a kezében volt. Hű emberei körülvették a részeg fejedelmet, míg Bethlen Gábor testőreivel Dévára lovagolt. Reggel levelet kapott a fejedelemtől, hogy 3 000 forint kölcsönpénzzel keresse fól. Ezért Szászvárost neki elzálogosítaná, de több oldalról értesítették, hogy a fejedelem megöleti, mihelyt eléje kerül. Ekkor Bethlen Gábor az 50 új hajdújával Temesvárra lovagolt. Itt kapcsolatot keresett Farkas Lándorral, aki megfordulván a Portáról a törökök segítségét meghozta. Ekkor a Keleti Sárkányos Társaság teljes erejével Bethlen Gábor mellé állt. Brassó város és a besztercei szászok panasszal fordultak a Portához, ahonnan utasították Mihnye fiát, Rádulyt, hogy adjon 600 lovast Brassó megsegítésére. Végül a székelyekkel együtt Brassó 1000 lovas és 600 gyalogos sereggel megindult az Olt mellett, ahol még 800 és 200 lovas csatlakozott hozzájuk 600 gyalogossal, míg velük szemben Báthori Gábor serege, 1 800 jól rendezett lovas sorakozott fel. Az oláhok megfutamodtak és Báthori Brassóig üldözte a menekülőket, ahol a város kapuit lezárták. Így az Olt melletti csata Báthori győzelmével végződött. Kegyetlenkedéseit a Portának jelentették. Minden Portára érkező panasz azzal végződött, hogy a fejedelmi udvartól elűzött Bethlen Gábort fejedelemmé kívánják. Temesvárra érkeztek Báthori felbérelt emberei is, hogy Bethlen Gábort megöljék. A hajdúk azonban résen voltak és az orgyilkosokat megvesszőzték. Bethlen Gábor elhitette Omer és Sulfikar pasákkal, Mehmet agával és Ibrahim csausszal, hogy Báthori német párti lett. Temesvárról a budai nagyvezérhez küldték. Innen Tolna, Eszék és Lándorfejérvár érintésével Szkender béghez küldték, aki harcostársának fogadta és a Moldvában győztes sereget neki felajánlotta, ha Tirikai fővezér azt engedélyezi. Tirikai sikeres javaslatával Drinápolyba küldte Nezufhoz, aki nyugtalan, érvényesülni akaró hadvezér volt, aki Bethlen Gábor ügyét az ott tartózkodó Ahmet szultán elé vitte. Így 1613. február 14-ik napján, a Szarvastori Bálint napon a szultán előtt megjelent. Itt Ahmet felszólította, hogy másnap a szultáni tanácson jelenjen meg. A szarvastori Kolozs napján Farkas Lándorral én is elmentem a Nagydivánba, melyen Bethlen Gábor nagy beszédet mondott: - Ifjúságomtól kezdve a Portának tetsző gondolkodásom miatt, népünk barátságá ból eredően sokat kellett kiállnom a németpárti urak mesterkedései végett. Báthori Gábor kegyetlenkedései kapcsán újból a fényes Portának Divájához kell folyamodnom, hogy a német veszélyt elkerülhessük. Báthori Gábor Mohamed törvényei ellenére folyton részegeskedik, megbecsteleníti az udvarnagyok feleségeit és a szultán ta 1193 nácsait nem hallgatja meg. Erről Benger János követei: Borsos Tamás és Balasi Ferenc bizonyságot tehetnek. Brassó városának követei elmondhatják, hogy Erdély a latrok és tolvajok fóldje lett, ahol már régen mindenki harcol mindenki ellen. Minden panaszos levél azt igazolja, hogy a legyőzhetetlen Ahmet szultán a fényestekintetű Allah akaratából legyőzheti csapataival az Erdélynek terhes, a török birodalomnak veszélyes népirtókat!

Utána még hosszú beszédben tolmácsolta a megjelent panaszosok kérelmét, amit a szultán tanácsa magáévá tett. Nazuf beszédében Bethlen Gábort, mint Erdély ifjú fejedelmét köszöntötte. Javasolta, hogy fejedelmi jelvényekkel lássák el. Több felszólalás után Ahmet nagytanácsa eldöntötte, hogy amint Bethlen Gábor, az új fejedelem kéri: Szkender bég, Magyar-Ogli Ali basának serege, a buzsáki, a szakszini kánságnak, a moldvai és a havasalföldi vajdáknak csapatai minden vitézségükkel Bethlen Gábort Erdély fejedelemségébe segítik. Báthori Gábor értesült a Nagydíva döntéséről, ezért a császár püspökségeknek díszes papi ruhákat küldött és Erdélyt át akarta játszani Mátyás császárnak. Leveleit az oláh vajdák elfogták és Magyar-Ogli Ali basához irányították, aki a szebeni futárokat megölette. Báthori kibékítette a brassóiakat és országgyűlési határozattal Bethlen Gábort vagyonelkobzásra ítélte. Akkor még dühösebb lett, amikor meghallotta, hogy Bethlen Gábor fejedelmi méltóságként Drinápolyban a szultántól buzogányt, kardot, aranyos szerszámokkal és kengyellel ellátott díszlovakat 2000 tallér ajándék pénzzel és még a három díszes ló mellé, 5 kurd vitézzel és 5 babilóni tanácsadóval ellátott díszes szamarat és tevét kapott. Ez azt jelképezte, hogy a birodalma minden erejével a rokon nép fiai ha kell, az új fejedelmet támogatják. A római-német császár követei útján értesítette a Portát, hogy Báthori Gábor megváltoztatta erkölcstelen életét, kibékült Brassó és Beszterce polgáraival, és fejedelemségével újból Ausztriához akar csatlakozni. Negroni András követ azt javasolta Bethlen Gábornak, hogy minden elkobzott vagyonát vissza fogja kapni és Báthori visszaállítja a régi méltóságába, ha lemond Erdély fejedelemségről. Mehmed agát küldték Báthorihoz, hogy ha Erdélyt igazgatni akarja, akkor adja át önként Lippa és Jenő várát, majd Bethlen Gábort helyezze vissza birtokába és küldje el a Portára az évi adót. Ezen feltételt Báthori Gábor Mátyás császár tanácsára megtagadta. Nazuf pasa a szultán parancsára felszólította Szkender pasát, Magyar-Ogli pasát, Ali pasát, Sahin Giraj szakszini kánt, hogy vonuljanak be Erdélybe és fogják el Báthorit, Bethlen Gábort pedig ültessék a fejedelmi székbe. Bethlen a szakszini sereg előtt kijelentette, hogy Básta kegyetlenkedései alatt közmondássá vált: „Ne higgy magyar a németnek, akármivel hitegetnek, mert álnokság minden szavuk!" Szkender pasa az uruki-mani lovasok szerint Pamir nap reggelén (1613. szeptem ber 24-én) 8 tömény harcossal bevonult Erdélybe. Magyar-Ogli Ali pasa járt az élen, akinek ékes szólása kapcsán Giraj, azaz Zsiraj kánnal együtt Brassóba befogadták. Sehin Girajnak 10 000 besenyő-magyar nyelven éneklő lovasa volt, akiket Benger János fogadott. A két oláh vajdával együtt a törökök által irányított sereg 80 000 lovasra nőtt, akikhez 40 000 székely is csatlakozott. Az ellenük felizgatott katolikus falvak Sahin Giraj serege ellen fordultak és az elővédeket lemészárolták. Magyar-Ogli Ali pasa a Gyula és Béla törzs maradványaival a két román vajdával Szebennél táborozott. Sahin Giraj uruki-mani serege a katolikus felkelőket Kolozsvár felé üldözte. Szkender és Magyar-Ogli serege október 4-én már Gyulafehérvár közelében táborozott és a nemesi csapatok támadást indítottak ellenük, aminek viszonzá1194 saként a külső városrészt felgyújtották. A magyarul jól beszélő Zelanics béget Báthori udvarába küldték a várak átadása végett, de Báthori mindent elutasított. Vitatkozás után Kolozsvár felé menekültek a nemesi seregek. Sahin Giraj az oláh vajdák csapataival üldözőbe vette és október 10-én Kolozsvárnál utolérték Báthorit, majd Zsiraj harcosai 5 napon át, ősi magyar módszerrel csipkodni kezdték a menekülő nemesi hadakat. Kolozsvár becsukta kapuit és Sahin Giraj a keresztesi mezőn letáborozott. Kállay Balázs zászlóvivőt, Doros Gelyza uruki-mani püspökkel a közkedvelt Zsiraj töményezér Báthori Gáborhoz küldte, aki ekkor részegen mulatozott. Doros Gelyza felkérte, hogy adja át a fejedelemséget és vonuljon vissza birtokaira, s akkor az uruki-mani szeretet-egyház tagjai biztosítják a gondtalan öregségét. Báthori ezen csak nevetett és Dengelinét ölelgette. A fürdését előkészítő asszonyok ekkor egy dézsa vízzel leöntötték. Az asszonyok kijózanító cselekedete észre térítette a testőrségét, akik nyomban tanácskozni kezdtek és azt javasolták, meneküljenek Várad felé a Csáky had vezetésével: Almáson, Zilahon és Somlyón át vissza kell vonulniuk Váradra, ahonnan Mátyás császárhoz menekülhetnek. Az ellenszegülő Habsburg nemességet az üldöző lovasok őrizetbe vették abban a reményben, hogy a szegények munkája után szerzett sok vagyonukból váltságdíjat fognak fizetni. Bethlen Gábor fellépett minden túlkapás ellen és a szabadon maradt nemesség igyekezett Kolozsvárra új fejedelmet választani. Még Báthori Gábor híveinek javarésze is otthagyta Váradot és 24-ére Kolozsvárra igyekeztek, mivel sokan nem akartak Habsburg-Magyarországhoz csatlakozni. Legelőször hatálytalanítottak minden vagyonelkobzást és száműzést, amellyel Báthori Gábor az erdélyi hazafiakat megbüntette. Fejedelemnek Bethlen Gábort és Szilvási Boldizsárt jelölték. Ezt a székesegyházban 1613. október 23-án kihirdették. Eleinte arról folytak a tárgyalások, hogy hármas tanácsot alakítanak és hármas fejedelemségben kormányoznak 3 vezető személyiség irányítása mellett. Mivel a többségben lévő székely és magyar főrendek ragaszkodtak a pusztaszeri vérszerződéshez és a 31 pontos Aranybullához, a fejedelemválasztók

szavazásra tették: ki legyen a minden bajból kivezető új fejedelem? Majdnem egyhangúan Bethlen Gáborra szavaztak. Így az újjáéledt közgyűlésen esküt tett. Báthori 1613. október 12-én üzent Kolozsvárra, hogy Sarmasági Zsigmond követségében járt Tömösváron, ahol a Portának Lippa és Jenő várát felajánlotta, de Erdély fejedelemségéről nem hajlandó lemondani. Ibrahim pasa 1613. november 4-én Szebennek még a hűség kaftánját is átadta. Báthori ellenakcióját Bethlen Gábor úgy értékelte a fejedelmet választókkal, hogy a volt fejedelem nem fogadta el a nyugalmát biztosító öregséget, hanem Benger Jánost, Kassai Istvánt és Sarmasági Zsigmondot Tömösvár után Bécsbe is követségbe küldte kísérettel. Bécs kedvezően fogadta Báthori közeledését, de Sarmasági Zsigmondot Mátyás udvarában visszatartották. Kihallgatásakor Tömösvári küldetését nem helyeselték. A visszajövő küldöttség hatására Fogaras, Huszt, Jenő, Kővár, Lippa, Nagybánya, Ecsed és Szeben vára Bethlen Gábor ellen fordult. Amint Farkas Lándor és én, a kis manysi Konda az alma-atai székelyekkel, Magyarka környéki avarokkal Nándorfehérvárra értem, az egyik jelentőlovasunk hírül adta, hogy Benger János hívei az uruki-mani szeretetházat elpusztították. Hiába dobták azonban az uruki Férant tűzbe, az eredeti példányát mi Nándorfehérvárra menekítettük. 1195 Az új fejedelem Szeben polgárainak kérését teljesítette, mivel azokat Báthori Gábor önkényesen megszüntette. A november 22-én Kolozsvárról Szebenbe érkező új fejedelmet Ibrahim aga, a kapudzsi pasa zászlóval, kormánypálcával és a szultán által küldött kaftánnal és a hűségnyilatkozatát küldő levéllel várta, s egyben a volt fejedelemnek, Báthori nyilatkozatával lepte meg, amelyben a megválasztása előtt, október 12-én Lippa és Jenő váráról lemondott. Bécs akciót indított Erdély feldarabolására, majd bekebelezésére. Bethlen Gábor viszont egész télen azon munkálkodott, hogy a német-római császár befolyását csökkentse és a felzaklatott Erdélyt megbékítse. 1614. február 22-re országgyűlést hívott össze Medgyesre, melyen 60 gyalogossal, 300 lovassal és apródjai kíséretében jelerit meg fejedelmi méltóságában, amelyen első feladata az volt, hogy Báthori Gábor gyilkosait megbüntesse. Az ellenálló Nadányi, Szilasi, Zámbó gyilkosokat, akik Báthori Gábor megölését végrehajtották, az üldöző gyalogság a toronyból ledobta és Marha Lukáccsal együtt kardélre hányták. Erről az országgyűlésről útra indították Bethlen Istvánt a Portára, aki onnan eredményes ténykedése után Mehmet aga 200 lovasának kíséretében tért haza, közben a Portán a nyugati keresztény követekkel gyakran érintkezésbe lépett. Ennek ellensúlyozására a bécsi bíboros érsek egy császári csoportot küldött Kolozsvárra, akik a kolozsvári, május elejére összehívott országgyűlést akarták befolyásolni. Ugyanis Várad kapitánya, Rédei Ferenc a császáriakat befogadta. Ezen császáriak május 4-re Kolozsvárra értek, ahol arról igyekeztek meggyőzni a rendeket, hogy Bethlen Gábor a törököket Várad térségébe beengedte, s a király a vármegyékhez leveleket írt a királyi hűségük magtagadására. Ezen a fejedelem hívei jót nevettek, mivel a végén azt kérték, adják át Váradot a császárnak. Mindezekre május 12-én megadták a választ. Azt válaszolták, hogy a császáriak minden támadástól visszarendelik katonaságukat, s a követeiket befogadják. Közel egy hónapig tárgyaltak. A kolozsvári országgyűlés követséget szervezett meg a három nemzetiségű Erdély rendjei közül, mivel Mátyás császár július 13-ra gyűlést hirdetett Pozsonyba a török szerződés felbontására. Forgács Zsigmond parancsára a Kassáról elindított császári zsoldosok Fülek, Eger, Várad térségeiben portyázásaik alkalmával sorra gyújtották a falvakat és a hajdúknak is gyújtogatást ajánlottak. Bethlen követeket küldött Mátyás császárhoz: Erdélyt ne háborgassák semlegességében, az ellenségeskedéseket a szövet séges török szultánnal szüntessék meg, mivel a keresztény és török rabok kiváltása éppen most esedékes. Mehmet agát ajándékkal látta el és 1614. július 25-én a Porta felé irányítva értesítést küldött a császár tervbe vett támadásáról. Követei útján segítséget kért. Farkas Lándorral jómagam is Bethlen Gábor hírszerzői közé léptem. Levelei másolatának birtoklása miatt Gyulafehérváron egy helyiséget birtoklunk, mivel Bojti Gáspár levéltáros a katolikus rendek részéről megbízhatatlannak bizonyult. Mátyás király régi elképzelését akarta Bethlen Gábor megvalósítani, hogy az Árpádok Birodalmát újból egyesítse. Mivel a Porta vállalta a költségeket, 1615 tavaszán Nagyszombaton egyezség jött létre, miszerint Bethlen Gábor Husztot és Kővárt birtokba veheti, ha engedi, hogy Erdély visszafoglalása esetén csatlakozik Magyarországhoz. Báthori Zsigmond és Báthori Gábor ígérete értelmében a török Jenőt és Lippát birtokba vette és ott a támadáshoz azovi és szilisztrini vegyes haderőt helyezett el, mivel azok visszavonultatása költségtöbbletet jelentett volna. Ugyanis 10-10 ezer oláhországi, 16 000 török és 10 000 jenő-lippai haderőt fegyverben kellett tartani az 1196 gI osztrákok készülődései miatt, hiszen Básta kegyetlenkedései miatt ígérték meg a régebbi fejedelmek: ha a törökök újabb haderőt küldenek Szakszin térségéből, Jenőt és Lippát birtokba adják. A Besztercéről

elmenekült marúzok ekkor menekültek Básta elől Jenő és Lippa térségébe. Így török vezérrel, székely, szakszini Gyula és Azov térségéből jött Béla törzsbeli harcosoknak a védelmére kérte Bethlen Gábor a Nándorfehérvárról jött török tartalék haderőt. Az osztrák hadvezetés nem jó szemmel nézte a Nándorfehérváron kiképzett 10 000-es létszámú haderőt, ezért magyarokkal indult támadásra. Désnél azonban megállították és megverték a császári haderőt. Így 1616-tól 1619-ig mindkét oldalon csak készülődés folyt. A császári haderő amikor Désnél vereséget szenvedett az erdélyi haderőtől, visszavonult, és Bethlen Gábor felszólította Gombos András hajdúkapitányt a csatlakozásra. Ekkor 12 000 főnyi, komoly hadjáratra alkalmas sereg élén Bethlen Debrecen térségébe vonult és felszólította Felső-Magyarországot a csatlakozásra. A Portától ekkor 7 évi adókedvezményt kért. Erre azért is szüksége volt Bethlennek, mert a királyi Magyarország főurai: Pázmány Péter, az 1618-ban nádorrá választott Thurzó nádor, Forgách Zsigmond, Dóczy kassai főkapitány és Eszterházy Miklós katolikus arisztokrata, akik ugrásra készen állottak, míg Bethlennel csupán Rákóczi György, Zsigmond fejedelem fia Lorántffy Zsuzsannával, aki Dobó örökségét, Sárospatakot megszerezve kapcsolatot tartott fenn a nyugat-magyarországi protestáns főurakkal: Illésházy Gáspár, Széchy György, Batthyány Ferenc és Nádasy Tamás csoportjával, bár ők mind császárpártiak voltak, de vallásszabadság terén Bethlenhez álltak. Pázmány kiharcolta, hogy II. Mátyás halála esetén a jezsuita növendékét, Ferdinánd főherceget válasszák meg előzetesen királlyá, így 1618-ban a királyválasztás után egy hétre, megkezdődött a cseh nép fölkelése. Ekkor én, a kicsiny Konda, Farkas Lándorral június 28-án levelekkel útba indultunk Gyulafejérvárról Zsizska huszita vezér rendjeihez és a hajdú végvári vitézekhez háborút jelezve. A hajdúk is mind hópénzt fizettek, akik mellénk bejöttek. Így az 1608-ban alakult Protestáns Unió és az 1609-ben létrejött Katolikus Liga között elkerülhetetlen lett a háború, amely közel 30 évig tartott. Ennek egyik legszomorúbb mozzanata az volt, hogy a királyi Magyarországon Pázmány Péter vezetésével megkezdődött az erőszakos hittérítés, amely főként abból állott: mindazon főuraknak, akik nem voltak hajlandók katolikus hitre áttérni, birtokaikat elkobozták. Jobbágyot azzal a váddal, hogy szidta a protestáns pap helyére ültetett katolikus papot, gályarabságra hurcolták. Igy a jezsuita rend hívei óriási vagyonra tettek szert. Ezért fogott fegyvert Bethlen Gábor, mert szerinte Magyarországot meg kell szabadítani a Habsburgok önkény-uralmától, hogy a törököket is könnyebben kiűzhessék az országból. Badik beavatott segítségével először az ipart erősítették meg és engedélyezték a szabad ipart. Szakszini segítséggel leghamarább fellendítette a marhakereskedelmet. Farkas Lándor a sertés-kereskedelmet irányította, mivel ez a török hódoltsági területeken is lehetséges volt. Magyarkai és nyugati iparosok céheket alapítottak és a bányák jövedelme elérte a 600 000 forintot. Jövedelemei miatt a hajdú és a székely katonáinak Mátyás királyi elvek alapján zsoldot fizetett, s így zsoldosai hadrakészek voltak. Bethlen Gábor a mi jelentéseink alapján, figyelembe véve a svéd-lengyel és lengyelorosz küzdelmet, 1619 elején felvette a Protestáns Unióval a kapcsolatot és a török Porta támogatásával megindította harcát a szabadságért. Dés térségéből a támadó császári haderőt kiüldözte. Teljes erejével 1619. augusztus 27-én indult el és szeptember 8-ik napján már Váradon volt, és szeptember 20-án Patakon-Göncön keresztül bevo 1197 nult Kassára. Innen északon Bethlen István, míg délen Széchy György védelmében indult el Pozsonyba. Szeptember 23-án már hírszolgálatunk révén értesült róla, hogy II. Ferdinándot mégiscsak megválasztották római-német királynak, míg Frigyest, a Protestáns Unió vezérét cseh királynak. Október közepén indult Szentmiklósról Nagyszombatba, ahol a cseh-morva rendek fogadták és Bethlen azonnal elindította Rédeit 10 000 emberrel Prága felé, míg maga október 14-én a császári ellentámadást leverve bevonult Pozsonyba. Forgács nádor a várat is átadta és Bethlen Gábor vezérkara előtt még a királyi koronát is a győztes vezér fejére tette. Badikkal jót nevettünk a beszélő-köves korona önkényes használatba vételén. Maga Bethlen sem vette komolyan. Rákóczi Györgyöt azonban megtámadta Homonnai a császáriakkal és kénytelen volt Lengyelországba húzódni. Viszont Bethlen azt írta: „Nem a lengyelektől kell félni, hanem Bécsnél kell győzni!" Rögtön a pozsonyi híd rendbehozatalán dolgoztak, ami november 16-ára készen lett. Nádasdy Tamás ellensége lett Bethlennek, ezért a legelső teendője az volt, hogy ellene fordult, s így 2 napot késve Bécs alá érkezett. A sereg ekkor 16 ezer magyar és 16 ezer keleti szövetségi harcosból állott. A nyugatmagyarországi nemesek azonban Bethlen harcát a szabadságért nem támogatták és egyetlen harcost sem voltak hajlandók küldeni. Bethlen Gábornak 2 000 harcosa pusztult el ebben a csatában, de ezt a katolikus klérus felnagyította. Mivel a cseh-morva hadak Bécs ostromától visszahúzódtak, maga Bethlen is céltalannak vélte egyedül felvenni a küzdelmet, ezért a seregét Pozsonyba vezényelte. Itt Győr, Moson és Veszprém megye küldöttei nem jelentek meg. A többi vármegye küldöttei 1620. január 8-án Bethlen Gábort fejedelmükké választották. Ez a magyari fejedelemmé választás a törököknek nem tetszett, mivel január 18-án már jelezték, hogy „Bethlen Gábor lehet magyarországi koronával felékesített király, de Erdély Szulimán szultán tartománya és azt védnökségünk alól ki nem engedhetjük! Bethlen úrrá lett a válságos helyzeten

és a besztercebányai országgyűlés királlyá kiáltotta ki. Ekkor Pázmány jezsuitáit száműzték az országból és birtokaikat elkobozták. 1620 szeptemberéig Ferdinánddal fegyverszünetet kötött. Bethlen Gábor 1620. január 15-én örökös szövetségbe lépett a cseh morva és sziléziai stb. rendekkel, s erre kötötte meg Ferdinánd fegyverszünetét. Bethlen visszavonult Kassára. Ferdinánd követelte Frigyestől, hogy mondjon le a cseh trónról. Bethlen azonban ebbe nem egyezett bele, mivel Ferdinánd azt követelte: Frigyes 300 000 arany fejében hagyja el az országot. Bethlen Gábor ekkor a törökökhöz fordult és a magyar rendekkel örök hűséget kötött, majd pedig a hajdúvárosokba, onnan Váradra ment, ahol felolvasták a szultánnak június 22-én kelt levelét, amelyben védelmet ígért a magyar nemzetnek, ha elszakad Habsburg Ferdinándtól. Így a királyi rendek augusztus 25-én királlyá választották Bethlen Gábort. A szerződésben azonban a rendek annyira megkötötték Bethlen kezét, hogy a koronázást későbbi időpontra halasztotta. Egyedüli biztos támaszpontja a török szultán volt, aki ragaszkodott ahhoz, hogy a megduzzadt Lándor-fejérvári támaszpontját a szakszini haderő zömével Vácra helyezze. Nemességünk azonban tiltakozott Lándorék bevándorlása ellen. A spanyol csapatok a protestánsokra csapást mértek és Tilly vezérük szabad kezet kapott, hogy Ferdinándot megsegítse. Bethlen Gábor 8 100 emberrel átkelt a Dunántúlra, 5 000 lovasát elküldte a csehek megsegítésére és várta a beígért török segítséget. Lakompaknál azonban Horváth generális vereséget szenvedett, ami hátráltatta Bethlennek a Dunántúlra való betörését. Ekkor az ellenséges hadvezért Horváth legyőzte, akinek még a vezérkara is elesett. Bethlen ekkor már Pozsony védelmére ren 1198 dezkedett be. A cseheket kitartásra és az ütközet halogatására biztatta. A budai pasa Sopron helyett Vácnak indult Lándorfejérvár seregével, de a nemesség csak abba egyezett bele, hogy a törökök Ausztriában harcoljanak. A nemesek azonnal Bethlenhez rohantak és jelentették, hogy 1620. november 4én kénytelenek voltak az egyébként magyarul jól beszélő lándorfejérvári seregnek Vácot átadni. Bethlen erről értesítette a Portát a csapatok elmaradása miatt. Ugyanakkor híre érkezett Ferdinánd szövetségesei győzelmének, amelyet 1620. november 8-án Fehérhegyen arattak. Pécsi Simonnak a Bethlentől küldött csapata elkésett, mivel a 10 000 főnyi lándorfejérvári csapatokat várták. Rémület uralkodott a nemesség soraiban és a békekötést követelték, Bethlen azonban 1620. november 27én Nagyszombatból ellenállásra biztatta a magyarságot. Frigyes király Boroszlóba és onnan Hollandiába menekült. A Protestáns Unió 1621 májusában önként feloszlott, de Mansfeld a protestáns főurakkal felvette a harcot. Az uralkodók közül egyedül Bethlen Gábor nem adta fel a küzdelmet és a menekülők százai özönlöttek hozzá. Bethlen a Porta követeit meggyőzte, hogy a tatárok támadjanak Lengyelország ellen. A szultán hadereje hajózzon a spanyolok leküzdésére. A német protestáns fejedelmek amúgyis hadban állanak a Római-német Császársággal. A budai pasa jó lenne, ha az eredeti tervek szerint Stájerországot elfoglalná és ő megindulna a lándorfejérvári haderővel Bécs felé, amelyikhez csatlakozna a Havasalföldön keresztül vonuló újabb 6 000 fős szakszini lovasság, amelyet ha másra nem, határvédelemre irányítanak. Forgács Zsigmond nádor béketárgyalásokat kezdett Bécs kezdeményezésére. Ferdinánd azonban nem volt hajlandó önkormányzatot adni és a vallásszabadságot törvénybe iktatni. Arról pedig hallani sem akart, hogy Sziléziát és a magyar vármegyéket átengedje. A főnemesek azzal vádolták Bethlen Gábort, hogy címkórságban szenved, amit erélyesen visszautasított. Bécs támadását megakadályozta azzal, hogy a Porta erősen mellette állt. A katolikus főrendeket azonban bántotta a török segítség és a mindenáron való békét követelték. A török tudott az eseményekről és nem kezdett hadműveletet, viszont az osztrákok 20 000 harcossal megindultak és 1621 májusában Pozsony elesett. Bethlen a koronával áprilisra Kassára visszavonult. Az osztrákok Érsekujvárt ostromolták. Ekkor segítség érkezett Lándorfejérvárról és Erdélyből, a tardosi-székely helyőrség. A trencséni helyőrség átállott a császáriak mellé. Bethlen azzal biztatta Érsekujvár védőit, hogy ne ingadozzanak, a Porta segítsége jön, és Sziléziából is felmentő sereg érkezik. 1621 júniusában Göncről indult a második Bécs elleni háborúra, július 10-én Érsekujvár hősiesen küzdő csapatát felszabadította az osztrák nyomás alól, amely nagy csatában immár a második osztrák fővezér is elesett. Ekkor Balassagyarmatról elindult a lándorfejérvári haderő és az osztrákok Pozsony felé menekültek. A törökök azonban a lengyelekkel nem bírtak. Július végén Bethlen 25.000 ember élén bevonult Nagyszombat körzetébe és Sziléziából is 7-8000 harcos megérkezett. Győzelmének hírére a németországi protestánsok is megindították a harcot a Liga ellen. A török támadást feltartóztatták a törökök leggyűlöltebb ellensé gei, a lengyel vojvodák. Az osztrákok is belefáradtak az esztelen háborúskodásba, és 1622. január 6-án aláírták a nikolsburgi békeszerződést, amelyben Bethlen lemondott a magyar királyi koronáról és Alsó-Magyarországot visszaadta. Ferdinánd Erdélyt önálló államnak ismerte el és Bethlen fennhatósága alá 7 északmagyarországi vármegyét engedélyezett. Bethlen megkapta a német birodalmi címet az Oppeln-Ratibor hercegségére, szavazati jog nélkül. Forgács és Thurzó nádorok halála után Illésházy Gáspár lett a nádor, aki királypárti volt. 1199 Mivel a protestáns főurak száma egyre fogyott, a megerősödő új katolikus főurak Bethlen Gábor jövedelmeit megnyirbálták. Bethlen a bányajogok elvétele miatt a magyar országgyűléshez fordult, de Eszterházy Miklós

országbíró főkapitány Pázmány Péter tanácsára késhegyig menő levélpárbajt vívott Bethlen Gáborral. Egyik rokona Károlyi Mihály, valamint Kállay János a tardosi-kiképzőtábor parancsnoka békeközvetítésre vállalkozott. A kassai, krasznahorkai és Murányvár vidéki hírszerzése jelentette, hogy a katolikus főurak Pázmány vezetésével a magyarság rovására dolgoznak, a beérkező újabb hajdúit és székelyeit hadba szólította. 1623. augusztus közepén harmadik hadjáratát indította el a Kolozsvár-Tardos táboraiból, hogy a nemzeti megmaradásért harcát folytassa. Bethlen Gábor 12 000 főnyi székellyel indult el Kolozsvárról, akikhez 3 000 tardosi csatakozott. Vác térségből a Lándorfejérvár lovasainak 10 000 harcosa segély-csapatként Mátyásföldön Bethlen mellé állt. Ezzel a 25 000 fős sereggel ellenállás nélkül Nagyszombatig lovagolt. Itt jelentették Frigyes svéd származású harcosai, hogy augusztus 6-án Tilly megverte Frigyes zsoldosait, s így II. Ferdinánd 9000 emberével áll szemben, akik védelemre rendezkedtek be. Körülzárva az osztrákokat kiéheztetésre szánták el magukat. A lovait is megette már az ellenség, és fegyverszünetet javasolt, amihez Bethlen a téliesre fordult idő és a pénzhiány miatt hozzájárult. 1624 májusában a tárgyalások végül a második bécsi békéhez vezettek. Ebben Bethlen lemondott a Ratibor és Oppeln hercegségről. Ferdinánd csökkentette a nikolsburgi békében az észak-magyarországi végvárak ellátására szánt összeget. Közben a Katolikus Liga hadvezéri szerepére Wallenstein vállalkozott, aki a spanyol Habsburgoknak Hollandiába és a Baltikumba való behatolását szorgalmazta, s így Franciaország bekerítését tervbe vette. Riselieu, védekezve a Habsburgok terve ellen, kezébe vette a Habsburg-ellenes koalíció megszervezését. Frigyes zsoldosvezérével, Mansfelddel, Keresztély dán királlyal, János weimári herceggel, Haga-Cornelius hollandi és Sir Thomas Roe Anglia portai követén keresztül érintkezésbe lépett Bethlennel, aki támadó hadjáratát megindította. Bethlen azért csatlakozott a török által javasolt tömbhöz, hogy az osztrákok örökös hódító politikáját megszüntesse. Ozveggyé válván, 1625-ben feleségül vette Brandenburgi Katalint, hogy ezzel a nyugat evangélikusságának érdekeit képviselje. Bethlen hajlandó volt a keleti arcvonalon együttműködni, valamint zsoldosokat toborozni, havi 40 000 forintnyi hajdú-segéllyel. Mansfeld 10 000 emberrel akart megjelenni, s így a békébe őt is belefoglalják. Azonban drágállták, de mégis elfogadták Bethlen ajánlatát, aki 25 000 lovasával elindult. Sziléziában azonban Mansfeldet megfutamította Wallenstein. Bethlen Gábor csak augusztus közepén indult, mivel Illésházy Gáspár vonakodott a protestáns haderőt fogadni, bár Bethlen 3 000 gyalogost és 7 000 Lándorfejérváron kiképzett lovast Vácon keresztül Balassagyarmat irányába indított. Maga Bethlen 20 000 főnyi sereggel indult 20 ágyú, valamint 2 000 szekér kíséretében Gyulafehérvár, Tardos, Szeben és Beszterce térségéből. Az előhad már Debrecenben járt, mikor az utóvéd a fejedelmi törzzsel augusztus 25én még Kolozsváron volt. Még öt napot kellett várni a teljes létszám feltöltésére, Váradon négy napot vártak Lándorfejérvár hajdúira, mert Rakamaz térségében a hadihíd építése késlekedett a nyári árvíz miatt. Esterházy Miklós is nehezen szedte össze a magyar katolikus haderőt, mert Érsekujvárra a dunai árvíz miatt nehezen értek el az egyházi haderők. Bethlen katonáival csupán szeptember 29-én vette fel Wallenstein a kapcsolatot. 1200 Másnap megérkezett a török segítség, de Mansfeld gyalogsága nélkül nem akarta megindítani a csatározásokat, ezért Szécsénybe visszahúzódott. Wallenstein, mivel Bethlennek nyomát sem találta, visszatért Érsekujvárra. A hajdúk csipkodásai miatt a Vág felé irányította csapatait, mert a lándorfejérváriak az ellenség társzekereit megsemmisítették és az élelmezésüket maguk részére használták fel. Naszvad és Vágujhely térségében a németek egy kis kenyér ajándékért még a pisztolyukat és puskájukat is odaadták a lakosoknak, akik a fegyvereket átadták a hajdúknak. Közben megérkezett Mansfeld gyalogos serege is, de Wallensteinnel elkerülték egymást, annak visszavonulása miatt. Pázmány Péter újabb fegyverszünetet javasolt, mert szerinte Bethlen Gábor hadakozása a magyarság létszámát csökkentette, a törökkel kiraboltatta a határőrizeti vidékeket és idegenekkel szövetkezett II. Ferdinánd ellen. Bethlen Gábor titkos levéltárából előkerült egy levél, amit még Badik vitt el Pozsonyba, hogy Básta lelketlensége miatt a magyarság majdnem kipusztult és ha az alma-attyai 12 székely nemzetség, Béla és Gyula törzsének lovasaival és állatállományával nem jön Erdély segítségére, az osztrákok már régen kipusztították volna népünket. Német és katolikus rendek több harcosnak való magyar vitézt adtak el gályarabnak júdáspénz miatt, mint amennyien Magyarországot megvédhettük volna. Bizánc birodalmát mi birtokolhatnánk, ha Báthori le nem mészároltatja Temesváron a Dózsa György keresztes vitézeit. Pozsonyban került sor a béketárgyalásra, amely visszaállította a magyarság jogait és cserébe Mansfeld harcosainak szabad elvonulást biztosított. A 7 vármegye ellátási költségeit Bethlennek kellett vállalnia. A főurak és a főpapok újból elárulták a népet. A Keleti Sárkányos-Társaság tagjai Bethlen vezetésével a népet védték. Hej rege rejtem 328(C). Arvisura Vissza az ősi műveltséghez

Konda, Kürt és Báj rovása Kr. u. 1624-1629. (5664-5669. m.t.é.) Az 1624-es bécsi béke biztosította, hogy az Elet-Temploma által tudott múveltséghez a magyarság visszatérjen. Bethlennek Illésházyval meg kell békülnie, mert a Brandenburgi Katalinnal kötött házassága a 30 éves háború forgatagában tekintélynek számított. A dán király, Mansfeld azonban vereséget szenvedett, ezért a Porta közbejöttével neki a keleti arcvonalat meg kellett nyitnia. Illésházy kísérte Mansfeld csapatait Szilézián át, míg Esterházy Miklós késleltette Wallenstein létszámkiegészítését. A török Nógrádot dúlta, ezért Bethlen Szécsény térségébe visszavonult, ahol a törökökkel egyesült. Wallenstein visszafordult Érsekújvárra, s így az összeütközés elmaradt. 1626 végén Körmöcbányán készült az újabb békekötésre, amelyet Pozsonyban 1626 december végén írtak alá, amelyben a magyar rendek nem járultak hozzá, hogy Bethlen Gábor vezetésével a magyarság egyesüljön. Konda vezetésével a lándorfejérvári különítmény Kürt és Báj rovódeákjaival megállapította, hogy Bethlen Gábor uralkodásától kezve Erdélyt ellenség nem taposta. Brandenburgi Katalinnal kötött házassága folytán pénz áramlott a protestánsság védelme és kultúrája érdekében. A westminsteri szerződés értelmében a pozsonyi békeszerződés nem gátolta a nyugatiak pénzbeni és műveltségi befolyási arányait, bár Esterházy katolikus nádor kifogásolta a törökökkel való szőnyi béketárgyalásokat, mert Bethlen még Pázmányt is maga mellé állította. Opitz német költő tanácsára a Habs 1201 burg-ellenes nyugati erőket a Porta részéről Bécs ellen hangolta. Minden erővel azon Í volt, hogy a tehetetlen dán király helyett Gusztáv Adolf svéd király vegye át a Habsburg-ellenes front irányítását. Ehhez azonban az kellett, hogy Báthory István a svédlengyel-török egységeknek oroszellenes maradványait megszüntesse a Baltikum térségében. Gusztáv Adolf, aki 1620 óta támogatta Bethlen Gábor szabadságharcát, a tö rök erőket a lengyel pánok ellen vezényeltette. Felkérte Gusztáv Adolf svéd királyt, hogy hagyja abba lengyelországi hadjáratát és az osztrákok ellen forduljon. Risliő francia követeket irányított Bethlen Gáboron keresztül az orosz cárhoz, akit Brandenburgi Katalin lovasai kísértek. Bethlen ekkor már gyógyító fürdőkezelése közben csak Erdély művelődési kérdésével foglalkozott és Brandenburgi Katalin, aki a feje delem-helyetteseként működött, irányította a politikát sógora, Gusztáv Adolf megbízottainak szövetségi hűségében. Osszekötő híd gyanánt elsőrendű érdeke volt Erdélynek, hogy a megszerzett 7 megyét Rákóczi György révén megtartsa a református papság segédletével. A rendek összefogtak, hogy Brandenburgi Katalin fejedelemsége alatt nem hajlandók a szabadságharcot folytatni. 1629. augusztus 20-án megírta a végrendeletét, amelyet még Badik diktált rovásba a jobb írású Kondának és azt Gusztáv Adolf svéd király Illésházy Gáspárnak, az uruki-mani püspökségen keresztül az ÉletKegyhelyére küldte el. 1629. november 15én az uruki-mani püspökség nevében Badik meggyóntatta Bethlent, és Brandenburgi Katalin, Gardiz Márton, egy svéd követségi megbízott és mi, a három uruki-mani szürke harcosai közt elhunyt. A végrendeletben Bethlen Gábor teljes szellemi nagysága kibontakozott. Mivel a magyar királyi udvar megszűnt és a magyar főurak Bécs és Prága udvarában nevetségessé váltak, Erdély vette át Báthori István, Kristóf és Zsigmond gyulafehérvári udvarában a magyar szellemi élet vezetését, amelyet Básta rémuralma szétzúzott. Báthori Gábor a hajdúival elfoglalta Szebent, ahol csak tivornyázott. Bethlen Gábornak újjá kellett építenie Erdély szellemi életét és erre Gyulafehérvárt tartotta a legalkalmasabbnak. Mire Brandenburgi Katalinnal házasságot kötött, már több generáció tudóst és tanárt képeztetett ki a nyugati protestáns egyetemeken. Fejedelmi udvara mellett bevezette Gyulafehérváron a felsőoktatást és ezzel együtt a művelődés minden ágazatát. Bevezette a festett virágos templomok építését. Hoszszabb ideig udvarában élt Opitz Márton német költő, Gardiz Márton svéd harcos társaságában, aki kiváló lantos volt. Mindannyian keleties új ruhákban jártak, szittya- j szarmata prémessujtásos ruhákat viseltek. Jómagunk Fogaras várában voltunk állandó szálláson, de minden esetben innen vezényelt a nagyfejedelem küldetéseinkbe. Fűtés az uruki-mani szokások szerint kívülről történt az őrségek által. Festett kemencék mellett állottak a padosszékek, míg előttük étkező állványos székek, majd az ágyas-kerevetek a hűvösebb helyeken dunyhával. Nálunk csupán paraszti, festett, bibliával díszített bútorok voltak, mivel mi uruki-mani biblia olvasásával keltünk és feküdtünk le. Grádicsos út vezetett az árnyékszékekhez, amely a szokásos tolózárral és ütközővel mindig újonnan festve volt ujgur-szokások szerint. Legtöbb helyiségben festett parasztbútorzat volt, mivel az melegséget árasztott. Mi ezen helyiségeket jobban szerettük, mint a gyulafehérvári hazug pompát és itt otthonosabban mozogtunk. Mivel Gyulafehérváron nyugati és török vendégek is gyakran megfordultak a fejedelmi palotában, Bécs, Prága, Páris és az északi fejedelemségek udvarainak bútoraival rendezték be a helyiségeket, sokszor a flandriai divat szerint. Azonban mindegyik terem szőnyegekkel (török) volt ellátva, velencei bútorszövetekkel bevonva. Mivel minden új ház és bútorféleség 20 évig szé1202 pen mutat, Bethlen Gábor 16 éves uralkodása alatt fényűzést mutatott. A zsombori fürdő-építményt magas színvonalra emelte.

Gyulafehérvári palotájában annyi keleti szőnyege volt, ami testvérek között is megért 30 000 forintot. Török és olasz bőrökből készült kárpitok is megértek 25 000 és az ezüst evőkészletek 8000 forintot, arany tárgyait viszont rejtve tartotta a fegyver és lovak szerszámzataival együtt, de ez az udvari fényűzésének csak töredéke volt, mivel birtokainak jövedelme 1613-tól 1623-ig évi 500 000 forint, míg 1624-tól 1629-ig évi jövedelme a regálékkal együtt 750 000 Ft-ot tettek ki. Mivel összjövedelmének felét háborúskodásokra fordította, fényes udvartartása a nyugati uralkodókhoz képest csak közepes volt, holott ő, ha egyedül volt, festett parasztbútorokat vett csupán igénybe. A Brandenburgi házból nősülvén, Gustáv Adolffal sógorságba került, mivel felesé geik ugyanabból az uralkodóházból valók levének. Kérőbe Rákóczi György, Károlyi Mihály, Mikó Ferenc és Kassai István ment a többi főemberek és úrfiak társaságában. 1625-ben történt a fejedelmi második esküvő és 1626 februárjában ért a fejedelmi udvarba Borsdorf kíséretében, Katalin fejedelemasszonnyal, akivel együtt uralkodott. Nyugodalmas uralkodása után 1629-ben fulladások kezdték gyötörni a 49 éves fejedelmet és lábai kezdtek dagadozni. Morva orvosa savanyúvíz fürdőt javasolt, Schultétus evangélikus német doktor vízkúráját helyeselte. Ezért az udvarhelyi Vargyas és Olasztelke közötti száldobosi savanyúvízhez ment és ott 3-4 hétig itta a savanyúvizet, amely ugyan nem használt neki, hanem teljesen ráhozta a vízi betegsé get. Utána az orvosok tanácskozása a váradi hévízben való fürdőzést Sombor melletti fürdőben javasolta gyógyításként. Az utolsó évében Katalin fejedelemasszonyt javasolta uralkodónak, mert a Porta is úgy gondolkozott, ő kötné Erdélyt leginkább a nyugati szövetség csoporthoz, mivel másképpen az visszaszállna a római császárra. Vagyonának egy részét nemes célokra adományozta, de rokonságát is kielégítette. Az uralkodó társaknak sok ajándékot küldött, hogy végakaratát segítsenek valósággá tenni. Még a lőcsei javast is elhozatta, hogy sebeket ejtvén a lábán, a vizeket elvezesse, de hiába. Atilla utódai közül Mátyás király óta nem volt ilyen fejedelmi személy, aki Gilgames örökségét végre tudta volna hajtani. Bár örökké élhetett volna, de szemeit még reánk is veté, jelezve, ha minden tervét elvetnék, az „Élet-Temploma" azokat hajtsa végre. 1629. november 15-én, Mahudás napján halála bekövetkezett. Ebben a korban élt Bethlen Gábor, Pázmány Péter és Esterházy Miklós, de csupán Bethlen harcolt a szabadságért. Bethlen Gábornak a legnagyobb cselekedete az volt, hogy szövetséges hűségében vissza akart térni a nemzeti nagyságunknak, műveltségünknek a régi magaslatához. Ezért sokat költött az ifjúság iskoláztatására, mert úgy érezte, ez a felemelkedés egyik feltétele. Atilla és Árpád után ízig-vérig urukimani hitvalláson volt, amelyiket tisztaságában leginkább a protestáns vallások közelítettek meg. Azt is tervbe vette, hogy a magyarság térjen vissza az uruki-mani hithez, de egyben a pápasági vezetést is elismerné, ha engedélyeznék a fiatal papságnak a Szent László elképzelései szerint való házasságát, mert ezen helytelen felfogás az életerős magyarságot később meggyengítené. Ha már azt is vallják Rómában, hogy a Földünk tányér alakú és a 24 Hun Törzsszövetség papjai nem lehetnek római pápák Fekete Arnó és Bakócz Tamás követelése után, legalább azt engednék meg, hogy az ifjú katolikus papok megnősüljenek az urukimani hit szerint és így a magyarság nem kerülne hátrányba más országokkal szemben a népek szaporulatában. Ebben más volt a véleménye Esterházy Miklósnak és Pázmány Péternek is, akik közül még Esterházy családja titkos törvényül elfogadta, hogy leányaik apácák legyenek, pedig a vezető Árpád-ház is így került le az ural 1203 kodói vezetésből. Pedig a férfi oldalágon és leány-ágon az Árpád-ház tovább élt. Meghagyta, hogy őt ne feketében, hanem gilgamesi módon, vörösben gyászolják, de a papság ezt nem teljesen hajtotta végre. Vadászni, bár gyermekkora óta szenvedé lyes vadász volt, a fejedelemsége alatt csak tavaszi, nyári, őszi és téli vadászatokra ment. Egy Bakatból hozatott, Tigris nevű vizsla és utódjai voltak a kedvenc kutyái, akik még a szobáiban is megjelenhettek. Uruki-mani módon a lélek halhatatlanságában hitt, ezért azt kívánta, hogy balzsamozzák be. Szívét Kürt rovó hajdúcsoportja az Élet-Templomába szállította. A vallásszabadság megtartása érdekében a katolikus paphiánynak pótlására Pádua köztársaságtól 50 jezsuita atyát kért, mivel azok nem osztrákok voltak, s így nem voltak vak követői a bécsi udvarnak. Ellenséges érzelmű papokat nem akart fizetni. Záráig hajón érkeztek és innen török földön át mentek a Jajcán keresztül Bosnyákországba. Bánjalukán és Bródon keresztül érték el Rumát, majd a Dunán utazva és a Temes folyó mellett Temesvár volt a lakhelyünk, majd Lugost is érintve Gyulafehérváron jelentkeztünk Bethlen Gábor fejedelemnél. A fejedelem azonban mérgezéstől óvakodva közöttünk nézte az érkezőket és mindannyiukat Fogarasba irányított, ahonnan megtörtént az elhelyezésünk. Mindenféle mesteremberekkel, orvosokkal és szolgákkal 10 személyről kellett gondoskodniuk. Gondos ellenőrzés mellett étkezésre hívtak bennünket a fejedelemhez, aki a fejedelemasszonnyal együtt díszlakomán fogadott bennünket. Főemberek társalogtak velünk. A vacsora végén poharat ürítettünk tokaji borból Spanyolország királyára, majd a fejedelmi pár egészségére, s végül ránk, vendégeikre. Utána a fejedelem a főrendekkel és velem megbeszélte az udvari beosztásunkat, valamint a jezsuita atyáknak a püspök szerinti szétosztását. Megbízatásként fiatal korában bejárta Németföldet, Flandriát és Velencét. Hadakozásai közben legyőzte Havasalföld fejedelmét. Nagy

nyelvtudása miatt a Portára küldték követségbe, ahol közkedveltségnek örvendett. Báthori Gábor buja természetű volt és hatalmaskodó, akiről a Portára sok panasz érkezett, ezért a Porta Bethlen Gábort tette meg fejedelemnek és 20 000 lovassal megdöntötte Báthory Gábor uralmát. De a régi fejedelem Váradra vonult és 4 főúr kíséretében kikocsizott, amikor 5 lovas az útjukba állott. Az egyik a fóvegét leemelte, közben az elrejtett pisztolyával agyonlőtte és Báthori meghalt. A gyilkosok Medgyes várába menekültek, ahol Báthori az asszonyokat meggyalázta. Az új fejedelem a gyilkosokat a magas várból ledobatta. Első felesége halála után Bethlen Gábor a brandenburgi választófejedelem húgát, Katalin hercegkisasszonyt vette el nőül, s egyben ígéretet tett, hogy fiú utód nélkül ő lesz Erdély fejedelme. Soha nem hagyta el a tanulást és utolsónak a spanyol nyelvet gyakorolta, amelyet még Báj is megtanult beszélni a jezsuita kézművesektől. Katalin fejedelemasszony, akinek én, a nagy nyelvtudású Kürt igencsak a kedvence lettem, a bevallása szerint még csak 23 éves körül lehetett, aki tréfás, de igen erkölcsös volt. Katalin megkövetelte, hogy minden vallásból legyenek az udvartartásában, tehát az uruki-mani első keresztények is képviselve voltak, egy zsidólányt is hívtak udvarhölgyei közé, hogy Dávid népe is képviselve legyen. Élete utolsó éveiben a Besenyő-Úz-Tatár kánság követei is, járva Bethlen Gábornál, felhívták figyelmét arra, hogy a jóságos szultán után most egy zsarnok az úr Bizáncban, akit ők hajlandók 30 000 lovassal megtámadni, akik javarészt uruki-mani keresztények, míg Erdélynek csak 20 000 lovassal kellene részt vennie. Amennyiben Spanyolország követe a beígért 40 000 lovassal megtámadná a zsarnok török szultánt, úgy a Havasalföldnek 10 000 lovasával 100 000 harcosra emelkedne hadereje, amellyel a 1204 törököket még Bizáncból is kizavarhatnák. A velencei hajóhad segítségével a spanyol király NagyGörögország királya lehetne. Ebben az esetben hűséget esküdne a császárnak és hűbérül évi 10 000 forintot fizetne a török szultánnak juttatott pénz helyett. Farkas Lándor nagykereskedő ajánlotta Pécsi Rákhel gazdag zsidólányt az ud i varhölgyek közé, mivel apja az ellenségeihez szegődve, még Erdély fejedelme is akart lenni. Ezért börtönbe vetették. Bethlen Gábor azonban a leánynak megkegyelmezett és apja vagyonának töredékéből hozományként 2 mezővárost adományozott, mivel az a kazár uralkodóházból származott. Katolikus hitre tért és egy báróhoz ment nőül. A vízkórban lévő fejedelmet még fürdőjébe is elkísérte, s nem helyeselte, hogy a forró vízben ülve mindig hideg vizet ivott. Gyulafejérváron a főurak mindannyian együtt voltak, amikor Bethlen Gábor végrendelkezett, hogy a császárnak tett esküje szerint Katalin fejedelem-asszony legyen utána Erdély fejedelme, aki a Bojti Veres Gáspárnál lefektetett Atilla és Mátyás király tervei alapján fogja az ország jövőjét meghatározni. A császárt levélben felkérte, hogy támogassa unokahúgát, hogy Erdélyben kormányozhasson. A székesegyházban volt felravatalozva; éjjel és nappal 10 000 katonájával őrizték holttestét, magyar, német, latin, olasz és spanyol nyelvű feliratok között. Tíz napig tartott hangtalan gyászunk, amelyben fogadtuk az ország főurainak gyászoló látogatását. Ekkor aztán szóbeszédek keletkeztek, amelyek miatt Katalin nem hagyta el a szobáját. A császári követ látogatása kapcsán minden más nemzetiségű megbízottat kimenekítettek az országból, akiket a rendek nemkívánatosnak tartottak. Bethlen Gábor leghűbb követői az általa Heidelberg városában nevelt vezető értelmiség volt, akik az országot a Habsburg-ellenes unióhoz sodorták. Az új értelmiségi réteg a magyar nyelv művelését is tervbe vette és Alvinci Péter, Nyilas István, Mol I nár Albert és Szécsi István a fejedelem belső munkatársai lettek. Mindannyian szerették volna Katalin fejedelemasszonyt támogatni, de 1629 telén Rákóczi György a Tisza melléki 7 vármegyével megindult a fejedelmi tisztségért. A jezsuiták neveltje, Háportoni Forró Pál megbízottja volt a katolikus főrendeknek és mint 1622-ben kinevezett udvari történész, igyekezett Bojti Veres Gáspárnak minden művét eltüntetni, hogy a jövő ne tudjon Bethlen Gábor igazi arcáról. Lelkes hívei, az egykori Heidelbergben tanult szellemi élet vezetői azonban Bethlen Gábort dicsőítették és soha nem feledkeztek meg a latin, német, olasz és spanyol művek tolmácsolásáról. Országosan elterjedt az 1604-es évektől betelepült hajdúk keleti, urukimani keresztény műveltsége, amelyik a magyarokhoz hasonló nyelvek művelését tűzte ki célul. Ezen műveltség áthozatalát elősegítette a Szakszin és Magyarka térségéből érkező uruki-mani keresztény vallású, közel 50 000 személyt kitevő hajdú csoport, amelyik a hivatalosan bevett 5 vallás valamelyikéhez csatlakozott, hiszen az Égiek parancsát követték, hogy legyen „Egy akol és legyen egy pásztor" Az urukimaniak minden vallás követőjével megegyeztek. Az 50 000 harcost kitevő csoportnak 1604-ben érkező részét maga Bocskai telepítette le a hajdúvárosokba és Badik töményvezér és uruki-mani rovó-deák foglalta ez adományleveleket írásba, amelyeket Bocskai István jóváhagyott. A második töménnyel Konda érkezett, aki Badikkal ellentétben nem ménesek és gulyák hajtásával segítette a Básta rémuralma alatt pusztulásra ítélt székelységet, hanem sertéskondákkal látta el a legyengült erdélyi részek sertésállományát frissítő szállítmánnyal, amelyet Kolozsvárról a töményvezér Pataki Görgény irányított.

Ennek az ifjú töményvezérnek harcosai főként a 24 Hun Törzsszövetségnek az Illy folyó partján visszamaradt 12 nemzetséges lovasaiból állottak. Mivel Bocskai szabad 1205 ságharca győzelemmel végződött, a székely és erdélyi nemesi családokba beházasod tak. Farkas Botond böszörményvezér Pataki Görgényt azzal bízta meg, hogy 10 000 lovasát mindig tartsa készenlétben és Kászon, Küküllővár, Homoród, Tardos térségében letelepedve az erdélyi fejedelmek segítségére siessen. Ez a bizonyos Pataki Görgény 1580. szeptember 19-én, azaz Görgény napján született és vele együtt 525 személy telepedett le Tardos térségében. Bocskai megmérgezése után Bethlen Gábor vette fel a kapcsolatot Farkas Botond fiával, Farkas Lándorral, aki felépítette Nándorfehérvárral szemben Lándorfejérvárt, ahol a veszélytelenebb sertés-kereskedelmet kiépítették. Kísérőként azonban mindig Pataki Görgény látta el a biztosítást Tardos és Lándorfejérvár között. Itt Bethlen Gábor útjait gondos kísérettel biztosítani tudták. A Báthori Gábor üldözése elől menekülő Bethlen Gábort fegyveres kísérettel Pataki Görgény és Farkas Lándor 1613 február közepén Ahmet szultánhoz kísérte. A Nagydiván előtt csoportosan megjelentek, ahol Bethlen Gábor az igazságnak megfelelően nagy beszédet mondott Erdély megsegítése érdekében. Ahmet szultán utasította Szkender és Magyar-Ogli pasákat, Sahin Zsiraj kánt, hogy az 1 tömény uruki-mani sereggel együtt, az oláh vajdák seregével vonuljanak be Erdélybe és Báthori Gábort zavarják ki a fejedelemségből. Szkender pasa irányítása alatt 8 tömény harcos vonult be Brassóba, akikhez a székelyekkel felduzzasztott 12 székely nemeztségbeli tömények is csatlakoztak, s így a sereg már 1613. október 4-én 8 tömény harcossal Gyulafehérvár előtt állott. Báthori Gábor Kolozsvárra menekült a nemesi sereggel, majd innen a hozzá hű nemességgel Várad felé lovagoltak. Farkas Lándor tardosi hajdúival megindult az üldözés Kolozsvár felé, ahol 1613. október 23án Bethlen Gábort fejedelemmé választották. Farkas Lándor 42 000 főnyi serege élén Lándorfejérvárra ment. 1614. július 13-án a pozsonyi országgyűlésen úgy döntöttek, hogy Forgács Zsigmond vezetésével Mátyás császár megtámadtatja Bethlen Gábor fejedelemségét. Ezen eseményt Farkas Lándor már július 23-án a Portának jelentette. Farkas Lándor Lippát és Jenőt nyomban 1 tömény lovassal megerősítette. 16 000 török, 2 vajdasági tömény és a 4 tömény székely-hajdú sereg Désnél megállította a császári hadat, akik visszavonultak. Bethlen Gábor felszólította Gombos András hajdúkapitányt, hogy töményével vonuljon vele be Felső-Magyarország területére. Várakozási időben Pázmány Péter kiharcolta, hogy Mátyás császár után Ferdinándot jelöljék a császári trónra. Bethlen Gábor 1619 elején felvette a Protestáns Unióval a kapcsolatot. A török Porta javaslatára 1619. augusztus 17-én elindult Váradon, Kassán keresztül és október 14-én bevonult Pozsonyba és Rédeit útba indította Prága felé, míg Bethlen Gábor 32 000 harcossal november 18-án Bécs alá érkezett és kemény csatában 2 000 harcost vesztett. Mivel a cseh-morva csapatok visszahúzódtak, Bethlen is Pozsonyba vonult, ahol a rendek Bethlen Gábort fejedelmükké választották. Erre a török porta azt mondta: „Erdély a nagy Szulimán találmánya és védnökségük alól nem hajlandók kiengedni!" Bethlen Gábort a besztercebányai országgyűlés királlyá kiáltotta ki. Ekkor a Porta mozgásba hozta Lándorfejérvár térségéből a harcosokat és mint magyarul beszélő egységet Vácra telepítette, ami ellen a nemesség tiltakozott, azt követelve, hogy a Porta Ausztria területén harcoljon. Bethlen Gábor 8000 lovassal és 100 svéd páncélos vitézzel átkelt a Dunán, de Lakompaknál Horváth generális csellel visszavonult. A svéd páncélosok az ellenséges osztrák vezérkart megsemmisítették. A csehek részére küldött 5 000 lovasának jelentését várta Pozsony, hogy a lándorfejérvári egységgel mikor induljon a csehek megsegítésére. 1620. november 4-én 10 000 uruki-mani harcos már Vácon állomásozott. Hamarosan Pozsony 1206 v ba érkezett a hír, hogy 1620. november 8-án Ferdinánd szövetségesei Fehérhegyen győzelmet arattak, de a Protestáns Unióból egyedül Bethlen Gábor nem adta fel a harcot és a menekülők hozzá özönlöttek. A nemesség viszont tárgyalást javasolt Ferdinánddal, míg a török mozgósította haderejét. Minden nemes a békekötést javasolta Ferdinánddal, mert félt az uruki-mani csapatok beözönlésétől, viszont Bethlen Gábor, amikor kézhez vette a Porta levelét, az 1620. november 27-én kelt hadparancsában a magyar népet ellenállásra biztatta. A háború Ferdinándot megtépázta, mivel vezérkarát a svéd segélycsapatok megsemmisítették, ezért 1620 szeptemberéig fegyverszünetet kötöttek. A besztercebányai királyválasztó országgyűlés után egy hőslelkű asszony vezetésé vel tiszteletét tette azon 100 páncélos vitéz harcos, akik a Pozsony ellen támadó Dampiere vezérkarát október 9-én megsemmisítették. A svéd harcosokat Villőke, karjalai markotányosnő vezette, aki Gardiz marsallnak egy fiú gyermeket szült, de családja Svédországban nem akarta elismerni a származását, pedig éppen olyan volt, mintha Gardiz a szájából köpte volna ki. Ez a hős lelkű asszony a Pozsony alatti csatában is részt vett a fiának, Gardiz Mártonnak vezetésével és a rokon magyar nép ellenséges vezérét, Dampiere tábornokot megölte. Rajongva szerette az uruki-magyarkai harcosokat és rájuk, mint testvéreire tekintett. Kihallgatásuk utáni vendégségben azt javasolta Bethlen Gábornak, hogy a svéd harcosok javarésze a mágnesvas iparvidékén nőtt fel és önkéntesként siettek Bethlen Gábor segítségére, ezért most úgy látják, legjobb lenne nekik minden télen fegyverzeteket és páncélokat készíteni, s így a velük szövetséges magyar

seregnek ütőképességét nagyon megnövelnék. Farkas Lándornak igen megtetszett az érdekes magyarsággal megtanult 38 éves, erős csontú, harcias asszony beszéde és Badik tanácsára a 10 tized egységben dolgozó svédeket a besztercebányai és kassai bányakapitányok területére, Korompa és Murány térségébe küldték téli pihenőre, hogy a korszerű, családi svéd acélgyártás faszenes kemencéit megszervezzék. Első dolguk az volt, hogy felállították a vízmeghajtású levegő aláfúvatást, a faszenes nyersvas és acélgyártás és vízikalapács fegyvergyártó műveket. Gardiz ifjú igen jó barátságban állott Mansfeld hadvezérnek a családjával, akik viszont a brandenburgi fejedelmi házzal voltak igen erős kapcsolatban. Az ifjú Gardiz édesanyjával Bethlen Gábornak azt javasolta: „Ha fenn akarja fejedelemségét és újdonsült királyságát tartani, úgy a török Porta támogatására is erősen kell támaszkodnia, mert a henyéléshez hozzászokott nemesség és főként az idegen származású főurak nemcsak titokban, hanem nyíltan is átállanak Ferdinánd császár szolgálatába. Ezért a harcok szüneteiben, főként télen a svéd és a palóc vasművelők a fegyvergyártási módjaikat korszerűvé fogják tenni, hogy az uruki-mani seregét ütőképessé tegyék, és a hajdúk élén diadalra vihessék az egyesült magyar sereget. A Porta azonban csak ígérgetett. Az osztrákok viszont 20 000 fős sereget szereltek fel a török invázió elleni védekezésre. Seregét élelmeznie kellett, ezért Pozsony ellen indult. Bethlen Gábor a királyi koronát magával vitte Kassára, mivel Farkas Lándor és Badik hírszolgálata, és Kállay Anna személyes látogatása ís jelentette, hogy az osztrákok Érsekujvárt elfoglalással fenyegetik, ezért Kassára költözött és sereget toborozva Göncről elindult. Július elsején Badik felriasztotta Korompán a svéd páncélos szakaszt és Dobsinán, Rozsnyón, Nagyrőcén és Murányon keresztül a besztercebányai vas iparvidék harcosaival július 9-én Érsekújvárra lovagoltak. Érsekújvár hős védői közel nyolc hétig védték a magyar nép szabadságát. Horvát István generális hajnalban riadót fúvatott. 1207 Az új páncélos zászlóalj az ifjú Gardiz vezetésével egyenesen az osztrák vezéri főhadiszállás felé irányította besztercebányai, majd murányi és korompai vasas századát, . míg az uruki-mani ezred délről támadott. A későn ébredt császáriak seregében zava rok keletkeztek és menekülni kezdtek. A nehezen mozgó vezérkart a pihent új pán célos sereg a tábornok-generálissal együtt megsemmisítette. A páncélos roham 10 óra- • kor kezdődött és a vitéz lovas sereg 11 órakor megnyitotta a győzelmi bor tömlőit. Július végén Bethlen Gábor már Nagyszombatban volt és Pozsony ostromára indult. Mivel a török segítség elmaradt és a protestáns államokban kirobbant a pápai önkény elleni felkelés, 1622. január 6-án aláírták Morvában a Nikolsburgi békét, amelyben elismerték Erdély függetlenségét és a 7 észak-kelet-magyarországi vármegyét Bethlen Gábor fejedelemsége alá rendelték és a felkelőknek amnesztiát adtak. Murányban látogatást tett Bethlen Gábor, és titokban Gardiz Márton vasasaival megbeszélést tartott. Ezen részt vett Kállay Anna és Villőke aranyasszony is. Badik, az uruki-mani püspök erősen kifogásolta, hogy a keletről jött újabb hajdúkat a nemesség nem szívesen látja a győztes seregben, mivel a pápaságot erősen gyűlölik ami- " att, hogy a kétszeri megegyezés szerint sem teljesítették ígéretüket, hogy minden 24. pápa a 24 hun törzsszövetség népei közül kerüljön ki. Először Fekete-Arnó sóvári t avar érseket ütötték el ettől a megtiszteltetéstől, sőt bosszúból a teljes avar ifjúságot gályarabságra juttatta a bajor nemesség és papság gyűlölete. Mátyás király Bakócz Tamás esztergomi érseket szerette volna a pápai trónuson látni, hogy ne csak ő harcoljon a törökök terjeszkedése ellen, hanem a nyugati fejedelmek is szálljanak hadba az iszlám térhódítása ellen. Mátyás királyt azonban a felesége hozzájárulásával Bécsben fügével megmérgezték. Ugyanis a pápaság megígérte Mátyás király feleségének, hogy a férje megölése után az ifjabb király majd feleségül veszi. Valóban az özvegy királynéval eljátszattak egy házassági komédiát, amit a pápa II. Ulászló kérésére jó pénzért örömmel érvényesített. Dunántúl főnemesei azt követelték, hogy az özveggyé lett Bethlen Gábor más uralkodókhoz hasonlóan kérje meg feleségül: Renáta-Cecília Habsburg főhercegnő kezét. A leánykérőket azonban udvariasan visszautasították, de Villőke erélyesen is ellenezte: - Tudod Gábriel, én az asszonytársadalomtól már jól megtanultam palóc-nyelven beszélni és mindegyik asszonynak az a véleménye: „Nem kell erőltetni azt a 13 éves kiscicát a házasságra, amikor Te már a negyvenedik havat sárgítod!" Még Bethlen rokona, Károlyi Mihály is jót nevetett az őszinte asszony véleményén. „Látod, az én Gardiz fiam most 22 éves és a kolera elől menekülő kis Bebek árvalányt akarja elvenni feleségül, aki 19 éves, míg a manipuláns, a 20 éves Kormányos, idősebb Sturmán az ózdi Pataki lányt vezeti Murány-várának oltára elé. Mint protestáns rokonunk, legyél a násznagyunk!" Bethlen Gábor örömmel vette a meghívást, hiszen ez ifjú harcos páncél-ingeseknek köszönhette, hogy Pozsony és Érsekújvár alatt az osztrák generálisokat bejuttatták Ábrahám kebelébe, s ezáltal már két békekötést is sikerült kiharcolni. A főurak azonban ellene fordultak, de ő 1 ezredre való székely és hajdú harcosokkal Nagyszombaton keresztül Morvaországba üldözte Montenegró gróf császári tábornok seregét. Amikor a Porta 10 000 főnyi uruki-mani serege megérkezett, a 9000 főnyi császári haderő elsáncolta magát és élelem hiánya miatt már a lovaikat ették, de a nyugati protestánsok vereséget szenvedve, a télies

időjárás miatt újabb seregnek érkezését már nem várták meg, hanem Besztercebányán és Vácon keresztül téli pihenőre mentek. Újabb tárgyalások következtek, és egyezmény, amelyet 1624 májusában Bécsben írtak alá. Ez csak annyiban különbözött az előzőektől, hogy lemondott a mindinkább 1208 gyérebb avar lakosság Oppeln és Ratibori hercegségéről, pedig ezen részek beletartoz tak Mátyás király Sziléziai Birodalmába. Közben Korompán és a többi vastermelő vidékeken folyt a bányavárosi vaspáncélingesek kiképzése. Az ifjú Gardizt leánykérő körútra küldte Brandenburgi György Vilmos választó fejedelemhez. A főúri követek Berlinbe mentek, ahol az ogúz-maradványok szállásán azt a hírt hallották, hogy Gusztáv Adolf svéd király vette a kezébe az osztrák császárság és német király elleni küzdelmet. Mivel Gardiz a svéd Gusztáv Adolfnak kedvenc katonája volt, és 1620 május elsején Malmőn keresztül Bethlen Gábor segítségére küldte, évenként az igen harcias király udvartartását meglátogatta. Örömmel vette Bethlen Gábor leánykérési szándékát. A brandenburgi választó fejedelem udvarában a sógornője, Brandenburgi Katalin vállalkozott, hogy az erdélyi és magyarországi protestáns fejedelemhez férjhez menjen. Amíg a fejedelmi Katalin a brandenburgi és svéd harcosok kíséretében lovagolt, mindig az 1611-től uralkodó király harci dalát énekelték: „Ne csüggedj el kicsiny sereg, szívedet ne rémítse meg, sok ádáz ellenséged. Bár dühük ellened fordul, s Te félsz és könnyed kicsordul, nem árthatnak Tenéked!" Bethlen Gábor leánykérő küldöttsége azt javasolta az udvari orvos tolmácsolásában, hogy az evangélikus ügy legyen a Habsburg-ház megsemmisítésére való törekvés. Westminsterben 1616-ban kötötték meg a szerződést, amelynek kapcsán Mansfeld 10 000 katonájával vonult Szilézián át. Bethlen Gáborhoz viszont csak augusztus közepére érkezett meg a magyarkai és szakszini 10 000 lovas. A székely-hajdúk-magyarok 15 000 főnyi serege csak az aratás utáni augusztus végére jött össze. Mivel Mansfeldet Wallenstein üldözte, kénytelen volt Illésházy kérésére Magyarországra jönni. Azonban Esterházy Miklós magyarjai is késtek és Wallenstein seregének várnia kellett rájuk. Bár Bethlen csapatai már érintkezésben voltak Wallenstein csa pataival Drégelypalánknál, Bethlen visszahúzódott Szécsényben, hogy Murteza budai pasa török seregével egyesüljön és várták Mansfeld menetelő csapatait. Ekkor Wallenstein is visszahúzódott ÉrsekujvárVágujhely felé, mert kiéhezett seregének nem volt kedve harcolni. Mansfeld evangélikus seregének megjelenése miatt a bécsi császári udvar felajánlotta a békét, amit Bethlen karácsonyra elfogadott, Mansfeldnek szabad elvonulást biztosítottak. Murány és Rőce között pihent egy darabig Mansfeld serege. Gardiz vasgyártóinak kezdeményezését érdekesnek találták. Ugyanis Villőke az 1620 aranyasszony-havának megtelepedése óta teljesen megtanult magyarul és a megcsaládosodott svédektől megkívánta, - hogy ne latinul, szlovákul vagy németül levelezzenek, hanem ha már a rokoni Magyarországra kerültek, a karjalai-magyar nép rokonságát hangoztatva, hát levelezzenek magyarul. Opitz Márton költő jót nevetett a vígkedélyű, egyébként művelt asszony magatartásán és annak az összegyűjtött levélgyűjteménye elé egy verset írt, amelyben lefektette az európai és világpolgár jövendőbeli elképzelését, és a magyar kézirat-gyűjteménynek a „Solemnia" etruszk nevet adta. Opitz Márton, ha betért Villőke aranyasszony birodalmába, mindig ünnepségnek tartotta a vendégségét és az ősi karjalai hagyományok szerint a jólét és ünnepség istennőjének, Solemniának az emberiségbe vetett reményét látta ünnepélyesen megjelenni. Ez a Solemnia név az aháj-etruszk viszonylatban ezerarcúvá változott. Villőke megkövetelte a megcsaládosodott vasművelőktől, hogy vasértékesítés és élelelmbe szerzés miatt a magyar nyelvet kötelező használniuk. Ebből a célból minden csütörtökön este a népi hagyományokból karjalai, palóc, és magyar hagyományokat kellett jegyzeteikből felolvasni. Tíz vasművelő helyet alapítottak Murány, Korompa és Vaj 1209 dahunyad térségében, de levelezéseiket mindig csak magyar nyelven végezték. Az uruki-mani keresztény vallást elfogadhatónak tartották, mert minden viszonylatban az ősi műveltséget látták benne. Bethlen Gábor halála előtt a Porta által elfogadott felesége uralkodását az öccse, Bethlen István pártfogásába ajánlotta, aki híve volt Villőke gondolkodásának, s akit Brandenburgi Katalin is sokra becsült. Hej rege rejtem 329. Arvisura Vissza a latin műveltséghez Báj, Kürt és Szolyva aranyasszony rovása Kr. u. 1629-1648. (5669-5688. m.t.é.) Bethlen Gábort a katolikus főnemesség részéről Pázmány Péter unszolására az élete utolsó éveiben támadások érték, hogy a köznép nyelvén, magyarul írtak. Amikor Mansfeld 10 000 főnyi serege 1626 november és december havában Turóc megyében állomásozott, János Ernő weimári herceg meghalt Zsámbokréten, míg csapataik Mansfelddel együtt Handlován és Privigyén állomásoztak Turóc megyében. Mansfeldet felsőbb parancsra Velencébe küldték. A törökök a nagytapolcsányi járás, míg a magyarok a Bajmóc vidékén lévő járásokban táboroztak. Bethlen még a december végi békekötés előtt a

bányavárosokból Lőcsére lovagolt. Mióta a törököket Bagdadnál vereség érte, színtiszta török csapatokat nem bocsátottak Bethlen Gábor megsegítésére, hanem a krimi kánság területén és Budzsák-Jediszán területén élő Béla és Gyula törzsbéli besenyő-magyar nyelvű, katonasorban lévő ifjúságnak engedték meg, hogy tízezres tömegekben Erdélybe menjenek kiképzésre. Amíg Bocskai és Bethlen megsegítésére az Illy folyó parthosszáról a 12 székely nemzetség Básta uralmának veszteségeire hivatkozva családostól bevonult, addig semmi baj nem volt. Amikor Farkas Lándor vezetésével a hajdúk után s a török katonai kiképzésben részt vett székelyek után a Krim és Azóv Kánság török vezetésű Gyula és Béla törzsi újoncok is megérkeztek, a katolikus klérus és a Habsburg főurak erősek tiltakoztak a magyarul beszélő segély-csapatok ellen. Ez ifjú lovasok nagy része uruki-mani hitű volt, mivel tábori papjaik a menekült ujgur-papok és szerzetesek körül kerültek ki. Java részük főként a református vallást vette fel, ami a katolikus klérusnak nem tetszett. Farkas Lándor, amikor javaslatot tett arra, hogy az öt elfogadott vallás mellé még az uruki-mani keresztény hitet is vegyék fól a megengedett vallások közé, a nemesség felzúdult. Szerintük a manicheus szabadvallás, amely Atilla, Baján és Árpád korában a vezetőréteg elfogadott vallása volt, annak idején időszerű volt, de a nemesség beházasodása folytán, ez most, a nyugati műveltség uralomra jutása után lehetetlenné vált. A legutóbbi török katonai mozdulatok már nem a Szakszin-Jászvásár-Kolozsvárhoz közelebb eső útvonalon történtek, hanem a Szakszin-Besenyővár-Szörényvár és Nándor illetve Lándorfejérvár érintésével Szegeden át BudaVác érintésével, az uruki-mani csapatok mindig késedelmesen érkeztek. Amikor Wallenstein Érsekújvárnál volt, Lándorfejérváron és Szeged térségében még 10-10 ezer uruki-mani sereg állomásozott, mert az erdélyi és a 7 magyarországi területek rendjei nem engedték át a lovascsapatokat, mivel a területük legelőállományát veszélyeztetve érezték. Ezen uruki-mani hitű, török vezetés alatt álló csapatoknak a Béla-Gyula törzsbeli vezető-rétege csupán magyarul tudott és a rovásírást ismerte az ezred-század-szakasz 1210 és tized viszonylatában és ezen írásmóddal adták ki az utasításaikat, amelyet megértettek. Uruki-mani Biblia minden ezredesnél és töményvezérnél volt és a parancsok kiadásakor abból felolvastak. Ezen Bibliában például megírták, hogy a Földünk gömbölyű és forog, sőt még Szent László igazsága is le volt róva: „Már pedig a názáreti Jézus az urukiaknak írt leveleiben ajánlotta, hogy az igét hirdető papok megnősüljenek. Csupán a kétnemű papok mehettek Nazírnak, azaz uruki-mani szerzetesnek, hogy ezen szerzetesek a vallás igazságaiban, a múltunk rovásainak olvasásában elmélyüljenek." Mivel e feltételek a református, görög katolikus, evangélikus és unitárius vallásban voltak meg, fejedelmi parancs értelmében erre a hitre tértek meg. 1628-ban újból támadni akart az uruki-mani és székely csapatokkal, de a főúri rendek csökönyössége miatt nem jöhettek a Jászvásár és Kolozsvár útvonalon, s a Duna áradása miatt csak a Vaskapu-szoros feletti úttalan utakon érkeztek meg október elején Lándorfejérvárra és november végén Szeged és Vác térségében táboroztak. Bethlen Gábor ezen időszakban már betegeskedni kezdett. Mivel a katolikus klérus kémszolgálata igen jól működött, ezen 2 tömény urukimani legénységű török sereget is figyelembe vették. A Habsburgok támadása így elmaradt, mert székely, hajdú és magyar csapatoknak a felriasztható létszámát 3 töményre vonatkoztatva, hozzávéve a török vezetés alatti 2 töményt, így ezen 50 000 főnyi sereg már komoly katonai erőt jelentett. Bethlen Gábor Bocskaihoz hasonlóan mérgezéstől tartott, ezért Lőcsén, Kassán, Patakon át Nagyváradra tette át hadvezéri támaszpontját, majd kémszolgálata jelentése alapján Gyulafehérvárra ment, a fejedelmi székvárosba, ahol a jövőre vonatkozólag rendelkezett. Fiatal feleségét, Brandenburgi Katalint megválasztatta a rendek gyűlésén utódjának, amihez a török Porta is hozzájárult, mivel a harmincéves vallásháború megkívánta, hogy a protestáns rendek és a veszélyeztetett francia-vezetőség egy táborban legyen a törökökkel. Ebben az időben egyedül Bethlen Gábor nem szenvedett vereséget és a harmincéves vallásháború legbiztosabb támasza volt. Badik ebben az időben már súlyos látási zavarokkal küzdött és Konda látása is erősen meggyengült, ezért a nyílt és titkos feljegyzéseket Kürt és Báj uruki-mani papok rótták és a Tura melléki Galga községben talált Szolyva beavatott leányka őrizgette a titkos feljegyzéseiket, amit Murányban még a karjalai Villőkének is átadtak. Ez a bizonyos Villőke aranyasszony az ataiszi hagyományok értelmében óm-jelzésű beavatott volt. Még a holsteini Gusztáv svéd király elleni lázadásban egy Gardiz nevű ifjú svéd harcos Finnországba ment katonának. Ebben az időben északon divatos volt az evangélikusok seregében a markotányosnők igénybevétele, akik fegyverhordozók és beteggondozók voltak. Amikor e Gardiz vitéz 1615-ben hazatért Svédország területére Villőkével, az ifjú Gardiz Mártont is hazavitte. Fiát, Gardiz Mártont azonban az akkor elég népes Gardiz család nem fogadta be. Ezért 1620 húsvét ünnepén Malmőbe hajózott, hogy Gusztáv Adolf svéd király parancsára 100 főnyi svéd páncélos vitéz élén Bethlen Gábor erdélyi fejedelem segítségére siessen. 1620 május elsején szálltak hajóra a svéd Sturmán, azaz Kormányos család hajóján. Az ifjú Gardiz barátságot kötött a legfiatalabb hajós testvérpárral, a két 18 éves Sturmánnal és meg győzte őket arról, hogy fogjanak fegyvert az evangélikus hittestvér magyarok védelmében. Mivel Villőke már nehezen vállalta el a betegellátást és az élelem beszerzést, a két Sturmán testvért maga mellé állíttatta, akik hajósok és vasművelők lévén, több nyelven is beszéltek. Így a hadseregük élelmezését elvállalhatták. Gusztáv Adolfnak e 100 páncélos vitéze a karjalai harcokban nagyon megedződött. Minden csatájukba magukkal vitték Villőke aranyasszonyt is, a legkeményebb köté1211

sű markotányosnőt, aki tudta, hová kell lovagolniuk a csata eldöntése végett. Így győzték le Pannonföldön és Érsekújvár körzetében is az osztrák vezérkart. Az ifjú Gardizt szemrevette az egyik eladatlanul maradt Széchy leány, míg Sturmán Márton az Ózd melletti Pataki lányt vette el feleségül. Mivel a nyári kolerajárvány az egész családját kürtotta, így menyasszonyát Murányba vitte, ahol Villőke hozzájárulásával feleségül vette. Az első két évben Gardiznak két kislánya született, Katinka és Gyöngyike, míg Sturmán Mártonnak a Pataki lánytól egy kisfia, akit Istvánnak neveztek, mivel aranyasszony havának István napján született. Ezek a kis csöppségek a többi svéd-dán harcosok gyermekeivel magyarul tanultak meg beszélni és a nagyrőcei paphoz íratták be őket magyar iskolába. A Széchy lány ekkor meghalt. Eleinte tanakodtak, milyen nyelven levelezzenek a dán-finn-svéd harcosok gyermekei, míg Villőke, a nagymama nem döntött: „Magyar föld adja nekünk a kenyeret, ezért ne válogassunk a nyelvekben, hanem magyarul beszéljünk és levelezzünk. Gyermekeinket pedig a többi vitézek gyermekeivel magyaros szellemben neveljük, hiszen a 24 Hun Törzsszövetség mondavilága értelmében egy nagy családból származunk. Uralkodórétegünk Gilgamestől eredt. Amikor az öregedő Kállai Anna meghallotta Villőke működését a vastermelés irányításában, a vizesréti hajlékában felkereste. Ennek a beavatott öregasszonynak tudomására jutott Villőke tevékenysége és Vácon keresztül, Murányon átmenve érkezett meg Korompára, ahol a gyártott fegyverek jóságáról bizonyságot szerzett. Amikor megérkezett Gyulafehérvárra, Bojti Veres Gáspár levéltárosnál minden írásbeliséget elhelyeztek. Télre aztán Török Bálint leánya, Piroska várta a felsőőri református paplakban, ahol a 72 vármegye adatait összesítette. Ebből láthatta a délmagyarországi megyék elnéptelenedését és a palóc megyék felduzzadását. Mivel Farkas Lándor elhozta az ujgurföldi Aranykönyvet, ebbe mindig bejegyezték, hogy milyen segítség érkezett Bocskai és Bethlen Gábor számára, ugyanis Farkas Lándor nem helyeselte, hogy Lándorfejérvár térségében nyilvántartást végezzenek. Ezen Farkas Lándor volt a nagy böszörmény család legidősebb tagja, aki tisztában volt azzal, hogy nemcsak a törökök viszik el a magyar fiatalságot rabszolgapiacra és gályarabságra, hiszen onnan sok ifjút kiszabadítottak, hanem a Nyugat-magyarországi Habsburg-főurak is jó haszon fejében, ha tehetik, gályarabságra adják el FeketeArnó avar birodalmából a magyarul beszélő, katonafogdosásából összeverbuvált legényeket. Felsőőrsön például egy Adorján nevű fiatal székely kocsis szolgált a katolikus plébánián az öreg kocsis mellett. 1624 tavasz elején az öreg plébánost Farkasfalvához vitték utolsó kenetet adni, mivel akkor még ezen falu Felsőőr plébániájához tartozott. A fiatal kocsis a szakácsné lányának unszolására ellopta a plébános pincéjéből a misebort és számítva annak távolmaradására, kissé berúgva szeretkeztek. Igen ám, de a beteg, mire a Lapincs patakhoz értek, meghalt és a plébános visszafordult. Mivel már unta a szakácsné szerelmét, a fiatal lányát vette gyakran igénybe, s most meg akarva melegedni nála, az ifjú kocsist a leánynál találta. Nagyon megharagudott és amikor következő vasárnap délután Farkasfalvára ment délutáni litániára, mindkét kocsisát magával vitte és amíg az öregebb kocsis a lovait karbantartotta, az ifjú kocsist a kegyúr közbenjárásával eladta gályarabságra és a kapott pénzen megosztozkodtak. Ilyen események napirenden voltak, mivel a török hódoltsági területről a menekülők sza kadatlanul érkeztek és munkába állítás címén a magyar ifjúsággal kereskedtek. Így minden oldalon, a mindenki harcol mindenki ellen keretében, a magyar lakosság a császári zsarnokság következtében egyre fogyott. Kállai Anna és Török Piroska minden évben január 15-étől, Szilsárkány napjától 1212 február 14-éig, Bősárkány napjáig az avarok kegyhely területén tartózkodtak, mivel Atilla édesanyja, Szilsárkány és a Balambér húga, Bősárkány itt voltak eltemetve és ezek Kegyhellyé lettek. Ekkor minden esetben felolvasták Szilsárkány uruki-mani Bibliájából a kedvenc igéket, amit Atilla és Kubiláj is magáénak vallott: „És a királyi szék körül 24 királyi szék vala és a királyi székekben láttam ülni a 24 Vénet fehér ruhákba öltözve és a fejükön arany koronák csillogtak. A királyi székből pedig villámlások és mennydörgések és szózatok jönnek vala ki. És hét tűzlámpás is vala a királyi szék előtt, amely az Istennek 7 lelke. És a királyi szék előtt csiszolt üvegtenger, amely hasonló vala a kristályhoz és a királyi szék közepette és a királyi szék körül 4 lelkes állat, szemekkel teljesek elöl és hátul. És az első lelkes állat hasonló vala az oroszlánhoz, és a második lelkes állat hasonló az aranyborjúhoz, és a harmadik lelkes állat emberarcú majom vala, és a negyedik lelkes állat hasonló vala a repülő sashoz. És a 4 lelkes, amelynek 6-6 szárnya vala, köröskörül és belül teljes vala 72 szemekkel. És meg nem szűnik vala nappal és éjjel azt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki vala és aki van és aki eljövendő. És amikor a lelkes állatok dicsőséget, tisztességet és hálát adnak annak, aki a királyi székben ül, annak aki örökkön örökké él. Leborul a 24 Vén az előtt, aki a királyi székben ül és imádja azt, aki örökkön örökké él, és az ő koronáit!" Ennél a befejezésnél Villőke aranyasszony azt mondta: „Bizonyára az ataiszi kort ábrázolták Arvisura Anyahita elképzelésével, hogy a 24 hun törzs-szövetség a 4 lelkes állatot megszelidítette, de annak mind a 4x6 szárnya alatt a 24 állat ezek után az Égieredetű és lelkű emberiséget ábrázolja. Nagy nyugati gondolkodó tudósok némelyike így is azt hangoztatja: Az emberiség és a majmok közös őstől származnak. Az uruki-mani biblia tehát a majmot egyből emberarcúnak írta le. Az állatvilág megsze lídítésével ArvisuraAnyahita rákényszerítette az ataiszi gondolkozású népet arra, hogy szüntessék meg az emberevést. A 24 Hun Törzsszövetség Anyahita minden tanát magáévá tette, de annak 3, beavatottsággal bíró fia közül Van fejedelemfi gondolkozását tette a magáévá, mivel Él-nek és Úr-nak az emberáldozatos temetkezési módját

elvetette. Erre mondták a bölcsek és beavatottak, hogy az Él és Úr követőit az emberevők társadalma később magába olvasztja, de az igazi Vanisten hívőknek tábora valamilyen formában életben fog maradni a Vízöntő Világhónap tartamáig, mert Égi-eredetű, emberséges életmódra fog törekedni. Most, Bethlen Gábor halálakor még a Tisza partján ott táborozott 1 tömény urukimani harcos és a 10 000 főnyi lovas létszám folyton gyarapodott, mivel a török hódoltság alatti temesi bánsági és bácskai magyar ifjak tömegesen csatlakoztak Farkas Lándor seregéhez, hogy az ősi hármas Nagy-Magyarország egységét helyreállíthassák. A jezsuita társadalom azonban útnak indult Brandenburgi Katalin fejedelemsége ellen. Az erdélyi főurakat meggyőzték a tarthatatlan állapotok, és Rákóczi Györgyöt javasolták fejedelemnek. IV Murád török szultán még 1627-ben parancsba adta: „Erdély jogát megóvják!" 1629-ben pedig utasította a budai pasát, hogy az ősi Magyarország minden katonai erejével álljon Erdély védelmére. Az erdélyi rendek a nagy nyomásban olyan kitérő megoldásra vállalkoztak, hogy a 7 tiszai vármegye rendjeit meggyőzték, Bethlen Istvánt kell megválasztani fejedelemnek. Így a Brandenburgi Katalin mögött álló nyugati protestáns fejedelmek sem szólhatnak semmit, mert a mindennapos háborúskodások mellett férfi kell a fejedelmi székbe. A török védelmet nem utasítják vissza, felkérik a szakszini uruki-mani had erőt arra, hogy készenlétben legyenek. A katolikus rendek azonban látták az erdélyi főnemesség engedékenységét, vissza 1213 akarták állítani a Báthory István féle fejedelemséget és fejedelemnek Rákóczi Györgyöt javasolták. Megindultak belső csatározásaik és Bethlen István lemondott a fejedelemségről, mivel Magyarország főurai visszatértek a fehérhegyi győztes Ferdinándhoz. A magyar nemességet viszont nem lehetett mozgósítani a szabadság eszméi mellé, mivel a biztosat a bizonytalan birtokviszonyra nem akarták felcserélni. Rákóczi György még 1629 elején Bethlen Gábort támadásra biztatta, de annak halála után már ő is meggondolta, hogy az uruki-mani sereget igenlő felhívását valóra váltsa. Amikor 1630-ban fejedelemmé választották, a trón terhei már gondolkodóvá tették és vonakodott hadat indítani. Ekkor az uruki-mani sereg Erdély és a Tisza felső vidékére vándorolt, hogy gazdaságilag az erdélyi fejedelemséget megerősítse. A nyugati katolikus hitre tért főúri rendek ekkor abbahagyták az erdélyi felforgató tevékenységüket, de az 1644. évben megindult Rákóczi Györgyöt nem támogatták a szabadság védelmében. Nem tudta maga mellé állítani a magyar nemességet. Üzenetet küldtek részére, hogy nem kérnek az erdélyi szabadságból, ők örülnek, ha a birtokaikat nem kobozzák el. A Habsburg uralom ellen indított hadai nem csupán azért fordultak vissza Pozsonyon túl Brünnél, amikor a külföldi szövetségesekkel egyesült, hanem a török Porta az uruki-mani haderőt visszarendelte, mivel a szakszin-sárhelyi magyar nyelvű tömény mozgását csak a Morva folyó két partján épült Detrekő és Szakolcza térségéig engedélyezte. Ezért Detrekőig vonták vissza az urukimani töményt, amely a magyar seregek ütőképességét csökkentette. Tehát a Porta beleszólt a magyar hadak nyugati harcaiba. A magyar főurak bíztak a Habsburgok ígéretében, hogy ők majd kiverik Magyarországról a törököket, de tévedtek, mert az osztrákok hagyták vérezni a magyarságot, hogy azok küzdjenek az ő biztonságukért. Annak ellenére, hogy a Patakon lakó Rákóczi György katolikus hitben nevelkedett, eleinte egyáltalán nem szerette nagy kortársát, Eszterházy Miklóst, mivel házasságait érdekházasságoknak tekintette. Ugyanis a 30-ad vámosból lett Eszterházy Ferenc pozsonyi alispán buzgó protestáns hazafi volt, aki a tizedik gyermekét, Miklóst Illésházy sógorához küldte, hogy gondjain enyhítsen. Itt Eszterházy Miklós katolikus hitre tért és pártfogójának halála után Munkács várában katonáskodott. Mágóchy várkapitány meghalt és fiatal özvegy felesége karácsonyi ajándékot osztogatott a várudvar embereinek. Még férje a ravatalán feküdt Dersffy Orsolyának, amikor minden újévi ajándéktárgya elfogyott és Miklóst a kincses-kamrájába hívta, hogy válasszon magának egy ajándékot. Eszterházy Miklós szerény volt és egy karikagyűrűt választott. Orsolya asszony meglepődött, mert észre vette a főasszony, hogy ez a délceg katona a szívére pályázik. Nem várták meg a gyászév leteltét, hanem 1612 végén összeházasodtak. Dersffyék nagyon gazdagok voltak és így a szegény nemesi tisztből a karikagyűrű választásával a Mágóchy vagyonnal együtt gazdag ember lett. Orsolya asszony azonban meghalt és Eszterházy Miklós birtokcserével áttette székhelyét Kismartonba. Itt Thurzó Imrénére vetette ki a hálót, akinek férje fiatalon elhunyt. A fiatal özvegynek, Nyáry Krisztinának 1624-ben jól jött Eszterházy Miklós házassági ajánlata, aki abban az időben már tekintélyes politikus volt. Gazdagságuk miatt Miklós az ország nádora lett. Mivel a tíz gyermekes szülői házban nem képezhette magát, most minden hatalom birtokában ezt megtette. Olyan személyzettel vétette magát körül, akik több nyelven beszéltek és jártasok voltak a tudományokban, s tőlük sokat tanult. Második felesége is meghalt és mély gyászában csak legkisebb fiával érintkezett. Szókimondásait még a császár is sokra becsülte, mert azok minden esetben fedték a valóságot. Pázmány Péterrel együtt mélységesen ellene voltak a keletről magunkkal hozott ősi műveltségünk terjesztésének. Gyermekeit a mindennapi munkára szoktatta és sa1214 ját maga is a kőfaragók közé állva építette a kismartoni gyermekváros építményeit, amel et akran áté ített ho ermekeit minde ik munká ában se ítsé éül hívY gY P ~ gY gY gY 1 g g hassa. Ezért rajongtak érte. Szerette otthonának melegét, de Pozsonyért is rajongott, mert az országnak új fővárosát tisztelte benne. Nagy fogadásokat tartott, ahol minden főnemest magához édesgetett. Az ősi műveltséget visszafejlődésnek tartotta és a pompázó nyugati udvarokat haladó eszméknek gondolta.

A király sokra becsülte Eszterházy Miklós nádorságát, aki sokszor követelte, hogy ne nyugaton harcoljanak a magyar egységek, hanem a törökök kiűzésén fáradozzanak. Az uralkodót viszont másutt kötötte le a mindenkori hadihelyzet és HabsburgMagyarország pénzének javarészét erre költötték. A bécsi udvar helyzetét látva, minden gyermekét magyar családokba házasította be és kiterjedt rokonságát arra biztatta, hogy az ütőképes magyar tartalék sereget megszervezze. Anyai ágon rokonsága révén a Habsburg házat is Gilgames-oldalágnak tartotta, ezért hű volt a bécsi udvarhoz. Mivel kiterjedt birtokai voltak, Bethlen Gábor és Rákóczi György követeléseit az elcserélt birtokaiból elégítette ki. Minden tekintetben a latinos műveltség és nyugati zenekultúra mellé állt és sok híres zenész-karmestert tartott udvarában. Eszterházy szakított a görög mítosz körül kialakult műveltséggel és még az öregebb főnemeseket is bírálta szókimondásával, mert őket a magyarság azért emelte harcosokká és lovagokká, hogy a parasztságot védelmezzék. Nem tartotta helyesnek, hogy az öregebb nemesi korosztály fósvénysége miatt még a kézművesek is nyugatra vándoroltak, holott ők is a haza védelmére kelhettek volna. Ezért a pannonföldi ifjú nemesek Eszterházy mellé álltak. Nádasdy Ferencet katolikus hitre térítette, s felesé gül adta hozzá a leányát, Juliannát, akinek a kezéért Zrínyi Miklós is versengett. Eszterházy fia, László ekkor végvári vitéz lett a kikosarazott kérővel, de Pál fiát nem engedte el maga mellől, hanem megtervezte Pannonföld nemeseinek az egységét, a Batthyány, Wesselényi, Zrínyi és Forgács családok megszervezésével. Házasságszervező volt, mert Wesselényi Ferenccel elvétette Széchy Máriát, s így Rákóczi György környezetéből kiragadta. Wesselényi házassági csellel foglalta el Murány várát, Murányvár kapitánya lett, ezért a fejedelem hívei mindig gyűlölték. Batthyány is kivonult Rákóczi György ellen, de a nagykorúvá lett urukimani haderő a fejdelem győzedelmes csillagát segítette. Európa belefáradt a hosszú háborúba, amelyre Eszterházy oly nagyon várt, hogy közös erővel a török ellen fordulhassanak. Arról még tudott, hogy a Habsburg-császárság, Svédország és Franciaország a tárgyaló asztalhoz ült. Eszterházy legnagyobb ellensége, Pálffy Pál lett a nádor. A pozsonyi országgyűlésen Rákóczi György követei is támogatták Pálffy megválasztását, mivel a fejedelem kisebb fia, Rákóczi Zsigmond szorgalmazta. Zsigmond a nádorválasztás után Habsburg-Magyarország területére költözött, ahol birtokaikat irányította. Ehhez az is hozzájárult, hogy 1644-ben tisztán látott a Brünn környéki erőviszonyokban és apja hozzájárult a linzi-béke megkötéséhez. Mivel Rákóczi Zsigmondot az édesapja politikusnak szánta, Eszterházy házassági . akcióit magáévá tette. Apjának azon tervén, hogy valami üggyel-móddal lengyel királlyá megválasztassa, csak nevetett. Így a Lengyelországban járt követeket Pfalzi Frigyes rokonságához küldte olyan címen, hogy kézműveseket toborozzon az országba, i de lényegében házassági terveket kovácsolt. Pfalzi Henrietta csúnyácska volt egy kicsit, de édesapja Pfalzi Frigyes volt, aki Stuart Mária leányát, Erzsébetet vette el feleségül és egyik unokatestvére Frigyes Vilmos választófejedelem, míg a másik Orániai Vilmos Hollandia élén uralkodott. Fivére Gusztáv Adolf svéd király leányát vette feleségül és Gardiz utódaival, Svédországgal is fenntartotta a kapcsolatot. Az ifjú feje 1215 delmi asszonyt régi ismerőse, Komenius tudós üdvözölte, aki püspöke volt a prágai lázadás leszármazottainak, s később Sárospatakra költözött. Henrietta szervezete azonban nem bírta a járványokat és hamarosan elhunyt. Pálffy nádor szövetségre szólította a Habsburgok ellen, de az eperjesi látogatásakor sem tudta meggyőzni őszinteségéről, mert amíg Nádasdy Ferenc a zsidó népet pusztító fáraókhoz hasonlította, addig Pálffy más vallással szemben megértő volt. Pálffy, mint az Aranygyapjas Rend lovagja, a katolikus vallás mellett kardoskodott, míg az ifjú Rákóczi Zsigmond a vallási kérdéseket nem bolygatta. Közeledett 1652, a fegyvernyugvás határideje, amelyben a Habsburg császárok ígéretet tettek arra, hogy kiűzik a 30 éves háború befejeztével a törököket. Amikor 1648-ban a 7 éves IV Mohamed került a szultáni székbe, III. Ferdinánd gazdag ékszerek tömegével jelentkezett a Portánál, hogy a békét meghosszabbítsa. II. Rákóczi György azonban Lengyelországgal és a Velence-Köztársasággal a pápai állam irányítása mellett csatlakozott a törököknek kiűzéséhez. Ezt Ferdinánd beárulta a Portának, amit az erdélyi követek csak a Habsburgok árulkodásának és félrevezetésé nek neveztek. Ezt nyomon követte a cselekedet, mert Kassán egy nagy kaszárnyát építettek, hogy II. Rákóczi György ellen vonuljanak fel Forgách Adám vezetésével. Váratlanul megjelent Patakon Rákóczi Zsigmondnál egy svéd követ: Benedikt Skitte és a fiatal herceget Krisztina királynő szövetségébe akarták beszervezni. Pucheim generális figyelmeztette a császárt a veszélyre. Rákóczi Zsigmond hirtelen meghalt, minek következtében Pálffy az udvarral, az érsekkel és a generálissal megbékélt. Erdélyben teljesen uralomra jutott a református egyház, annak is a presbiteriánus része, akik jobbágyokat is felvettek az egyház vezető testületébe és bírálták a nemességgel együtt a nagybirtokosságot, s az angliai forradalommal rokonszenveztek. Az újonnan megerősödő latin oktatás ellen voltak és a nemzeti nyelvet akarták bevezetni az iskolai tanításban. Az ingyenes általános oktatást akarták. Murány várát Bethlen Gábor 1620-ban Széchy Györgynek adományozta, aki Murány völgyét patronálta. Édesapja, Széchy Tamás már magyar nyelven engedélyezfe a kereskedelmet és abban külön feltüntette: vasat, faggyút és sót is árusíthatnak. A Széchy Mária és Wesselényi közt támadt szerelmi viszony következtében Murány vára 1644. július 5-én Wesselényi kezébe került, aki 1645 elején Máriát feleségül vette Lastachius Simon esketése mellett. 1620-tól 1633-ig Corodinus Ádám, míg 1633tól 1641-ig Mazarnik Christián és 1643-ig Mezer lelkész volt az evangélikus lelkipásztor. Gardiz vitéz telepesei 10 vashámort

építettek házilag kezelt vasolvasztókkal. A magukkal hozott svéd Bibliákból minden nap olvastak, s így a vallásüldözésektől mentesítve voltak. Lényegében minden háborúhoz fegyverek kellettek, már pedig ők kiváló fegyvereket készítettek mindenki részére. Széchy Tamás fiának, Györgynek Balog várát, a Balog had fészkét adományozta és ott élt 1618-ig, atyja haláláig. Ugyanis garázda természete miatt az atyja által irányított presbitérium javaslatára a családi fészkükből, Rimaszécsről kitiltották. Az 1619es pozsonyi országgyűlésen II. Mátyás halála után II. Ferdinándot választották királynak és a koronázási ceremónia után a protestáns sérelmeket nem orvosolták. Bethlen Gábor 1613-tól erdélyi fejedelemségében megerősödve kardot rántott a vallásszabad ság védelmére. Az 1618-ban főispánnak kinevezett Széchy György tovább nem ámítgatta sem a katolikus, sem a protestáns rendeket, hanem csatlakozott a felkeléshez. Mire Széchy György kiverte Murányvár német őrségét, Bethlen Gábor is megérkezett, mert Jolsván keresztül Rozsnyóig üldözte a német vasasokat. Nyomban összehívta a vármegyei közgyűlést és a felkelést elrendelték. Füleken és a bányavárosokon 1216 keresztül Besztercebányára lovagoltak, ahol Bethlen Gábort királlyá választották. Elismerésül Murány és Lipcse várát kapta adományul 1620. november 8-án. A fehérhegyi csata után követte Balassa Zsigmond példáját, átpártolt Ferdinándhoz, és visszavonult Murány várába. A király megerősítette Murány és Lipcse váraknak és az uradalmi birtokainak használatában. 1623-ban, mint királyi titkos tanácsos és a keleti részek főkapitánya újból közeledett Bethlenhez, amiről Bécsben értesültek és egy katonát sem mertek rábízni. 1623. szeptember 23-án, amikor Bethlen bevonult Kassára, Széchy Eperjes helyőrségébe menekült, de a vármegyei nemesség a Bethlen elleni felkelést viszszautasította. Ekkor lemondott a főkapitányi tisztségéről és Murány várába vonult vissza. A béketárgyalásokon Eszterházy meghiúsította Gömör megyének Erdélyhez való csatolását, de Széchy György kereste az alkalmat a Bethlen Gáborral való találkozásra. 1625 nyarán zempléni birtokaira ment, és a királypártiak meggyilkolták. Felesége, Homonnai Drugeth Borbála megtarthatta a várait, de egy kötelezvényt írt alá, hogy a várat császári haderővel védi és az erdélyi fejedelemnek át nem adja. 1626. április 24-én 2200 tallér lefizetése után az uradalom az özvegy birtokában maradt. Mivel Bethlen 1629-ban meghalt, az erdélyi fejedelemségért folytatott küzdelemben Rákóczi György került hatalomra, akinek Gömörben sok híve volt, mivel a felesége, Lórántffy Zsuzsanna a vármegye egyik híres családjának volt a sarja és kiterjedt rokonsága volt. 1627-ben az egri pasa a hódoltsági falvak adóját felemelte. Úrnapján még Rimaszécsen is közmunkára hajtották a nemeseket és a jobbágyokat. I. Rákóczi György kérelmére Sidó Mehemet egri pasát utasították mindezek csökkentésére. Az 1640-es években fegyveres készülődés folyt Gömörben, és 1644-ben Rákóczi György kitűzte a szabadság zászlóját. Széchy György özvegye meghalt és birtokait leányaira hagyta. Éva lánya, Illésházy Gáborné férjével együtt 1643 végén Murányban rendezkedett be magyar és német zsoldosaival. Illésházy, hogy birtokait gyarapítsa, nyíltan a felkelőkhöz állott. Amikor Széchy Mária, a harmadik lány az erdélyi birtokairól Murányba érkezett, Rákóczi György hadai Kassán, Rozsnyón, Jolsván keresztül Fülek alá érkeztek, amit Wesselényi Ferenc védett. Illésházy ki akarta Széchy Máriát játszani az örökségből. Ekkor Wesselényi egy uborkában elrejtett levelet küldött Máriának, amelyben találkozóra hívta július 23-án a murányaljatiszolci országútra. Megbeszélésük értelmében, mialatt a sógora Kassára ment a fejedelemhez, Széchy Mária megtette előkészületeit Wesselényi hadainak bebocsátására. Wesselényi 80 vitézével a vár alá ment: Gombkötő János, Fekete Pál és Vadászi Pál hadnagyok válogatott harcosaival, akiket a két Farkas testvér oktatott ki a kötélmászás titkaira, akiknek Solymosi zászlótartó csak akkor mondta el a tervét, amikor augusztus hó 4-én éjfélkor a vár alá értek, ahol hajnalig kellett várakozniuk, amikor őrségváltás után az őrök altatóportól mély álomba merültek. Széchy Mária az erdélyi Kádas nevű szolgájával lebocsátotta a kötélhágcsót, melyen Wesselényi 35 vitézével a megerősített falakon át a várba jutott. Széchy Mária ugyanis Kádas szolgájának vezetésével az altatótól elkábult katonákat lefogatta, s így Wesselényi fúleki várvédői sértetlenül jutottak be Murány várába. Mikor a fülekiek legbátrabb vitézei már uralták a várat, felköltötték Budaházy István várkapitányt és Illésházy Gábornét, akinél a várkapu kulcsai voltak. Wesselényiék az őrséget teljesen lefegyverezték és mire felkelt a nap, a kint maradó 215 vitéz a várkulcsok birtokában lévő Széchy Mária kérésére a várba vonult. Wesselényi Ferenc, amikor mindkét várvédő csoport kipihente magát, az evangé likus lelkipásztort felhívatták a várba, egybekelt Széchy Máriával augusztus 7-én, az uruki-mani Névadó szerint Kötöny napján. Vidám mulatozás után reggelig azon vitatkoztak, hogy a kilenc hónap múlva megszületendő gyermeküket Mihály vagy 1217 Pongrác, míg leányka esetében Gizellának-e vagy Katusnak fogják-e megkeresztelni. Ezen palóc Férant, azaz Névadó naptárt Villőke aranyaszony, Gardiz édesanyja adta át Széchy Máriának, mivel azt a murányvölgyi svéd harcosok papjai lemásolták és „Új haza, új név" alapján minden gyermeküknek ataiszi, vagy főként uruki-mani keresztény neveket adtak. Ugyanis az ataiszi Féran a Vanisten hit keretében 24 névből állott, amely a Melegvizek Birodalmában 8 névre szűkült le. A Magyar Törzsszövetség megalakulásakor annak ellenére, hogy a csillagok járása szerinti névadást átvették, rugalmasabbak voltak a névadások tekintetében, mert a szabir, aháj és etruszk neveket is átvették. Ezek mellett minden napra 4-4 nevet írtak elő, hiszen az érdeknélküli szeretet vallású, 29-ben a Názáreti Jézus által megalapított vallás hívei bevándoroltak, az itt talált 24 hun törzsszövetségi népek javarészét erre a keresztény hitre térítették

át. Ezen Avar Birodalombeli keresztények csatlakoztak a római katolikus egyházhoz, abban a hitben, hogy minden 24. vagy 25. pápa a 24 Hun Törzsszövetség valamelyikéhez fog tartozni. Amikor a sóvári, azaz salzburgi Fekete Arnó nevezetű avar püspök ezen ígéretnek a végrehajtását követelte, egy mesterségesen előidézett baleset következtében meghalt. Nagy Károly terjeszkedni kezdett és az avarok lakta Encs-Ibs vonalától az Avar Birodalmat a Lajta folyóig elfoglalta. Majd Győrig kirabolta az avar vidékeket, amelyről a korabeli német krónikaírók megemlékeztek, hogy 13 társzekér aranyat vittek ki az avarok által lakott területekről. Mivel az uruki-mani keresztények nem akartak harcolni a pápa által megáldott fegyverek ellen, tudomásul vették BősTudun meggyilkolását és az Avar Birodalom kettészakadt. Dunántúlt, az egykori Pannonfóldet Bős-Tudun leányai kapták, míg Pelsőc fia, s a többi leszármazottai a Dunna-asszony folyamától keletre eső részeket. Ezt követelte Mátyás király is, de akkor azzal a kifogással ütötték el a magyarok követelését, hogy Ausztria avar lakosságú volt, de a bajor nyelvet átvették, így az osztrák pápa megválasztása jogos volt és nem szegték meg az ígéretüket. Bakó hercegprímás elől már nem tudtak kitérni, ezért kinevezték bizánci pátriarkának, hogy harcoljon. Az osztrák származású főpapok ugyanis bejelentették az udvari Kancelláriának, hogy 1490 medvetorán felesküdött Mátyás király előtt, hogy amennyiben neki nem sikerül végrehajtani a Bandzsirt Kürt, és a Jeretán Kuma-magyar fejedelemnek tett ígéretét, miszerint megvalósítja a Hármas Magyarország szövetségét, akkor az urukimani hitű népek azt végre fogják hajtani. Ezért a paraszti származásó Bakócz titkárának a papi felemelkedéséhez hozzájárult és a királyi kincstárnak egy részét azon célra hagyta, hogy a pápává való megválasztását elősegítse. Hiába lett Bakócz bíboros esztergomi érsek, az 1510-ben elkezdett harcát mégsem sikerült megvívnia II. Gyula pápa halála után, bár 300 jobbággyal és uruki-mani harcossal indult Rómába és ott fényűző életet élve az akkori szokások szerint, sok Mátyás király korabeli aranyat áldozott erre. Többszöri Konklávé szavazás után mégis egy vallástalan olasz grófot választottak meg pápának X. Leó néven, aki lényegében nem is volt felszentelt pap, csak valamelyik főpapnak leszármazottja. Mivel a Magyarországon 1490-ben megtartott népszámlálás szerint az ország népessége 5 172 384 lélek volt, közel annyi, mint Angolhon, Franciaország és Németország lakosainak létszáma, úgy gondolták, hogy Magyarország még egyedül is képes elviselni a törökök elleni háborúk terheit. Bakócz 50 tömény harcossal elfoglalhatja Konstantinápolyt, ott pátriarka módján uralkodhat és helyére, az esztergomi prímási palotába egy osztrák vagy olasz főpapot ültethetnek, mert a pannonföldi nemesség Bakócz paraszti származását kifogásolja. Kiszivárgó hírek szerint a Hármas Magyarország gondolatától nyugaton féltek. 1218 Dózsa György serege 166 984 lovasból állott. A nemesek, akik nyáridőben nem helyeselték a római pápa által meghirdetett kereszteshadjáratot, Zápolya János seregével kerülőúton Dózsa György seregére támadtak. A 194 940 fős, jól kiképzett nemesi sereggel megsemmisítették 1514. július 15-én hajnalban az alvó, Szentföldre induló, Bizáncot meghódítani akaró keresztes sereget. Július 16-án reggelre még 16 000 parasztot fogdostak össze és az ulicsi mezőn kardélre hányták. Elkezdett esni a nyári záporeső. A 91 217 keresztes harcos vérétől piros lett a fű, s ezzel megásták Magyarország sírját, mert Mohács mezején csupán 25-26 000 nemes jelent meg, mert ekkor már elszállt a bátorságuk és az egész országban lemészárolt 500 000 parasztnak nem volt érdeke, mint Hunyadi János korában, hogy megvédje Magyarországot. Bocskai-Bethlen Gábor felhívására közel 100 000 hajdú vett részt a Básta elnyomásának hatására elindított szabadságharcokban. Bojti Veres Gáspár történelemíró 28 évig foglalkozott levéltárosként az uruki-mani hittel 1628-ban, hatása alatt volt Bethlen Gábor is. Besztercebányán, amikor Gardiz svédjeivel találkozott,vita támadt, vajon melyik az igazi keresztény vallás? Háziasszonyként Villőke aranyasszony olyan palóc-karjalai tájszólással elmondta: - Úgy láték, Magyarország népe sem a katolikus, sem a református hitben nem akar hinni, hanem a hajdúknak az uruki-mani hitét szereti inkább, mivel az érdeknélküli szeretet hitén mindenki annyit tesz a perselybe, amennyit akar és amilyen tehetsége van. Szent Lászlót annyiban igen tiszteli, hogy csak úgy egyezett bele a római katolikus papok nőtlenségi fogadalmába a pápaság parancsára, hogy ha a magyarság létszáma csökkenne, visszaállítják a papok nősülési jogát. Bethlen Gábor azt válaszolta: - Én is emellett lennék, mert az erőteljes káplánok igazán megérdemelnék, hogy a paráznaság ellen ne kelljen annyit imádkozniuk és javakorban lévő férfiak lévén, gyermeket nevelhetnének. Maga Jézus Krisztus is azt mondta: „Engedjétek hozzám a kisdedeket!" tehát melyik pápa tilthatná meg Szent László törvényét, hogy a magyarság romlásának idején ne szaporodjanak. Ezzel is kevesebb bűnük lehetne a katolikus papoknak. Igazán elkelne egy kis népszaporulat a fajtánk kipusztulása megakadályozása érdekében. - Én, a karjalai finn asszony a 100 svéd harcosnak a fiam, Gardiz vitéz által elrendeltem a magyar nyelven való levelezéseket és tíz év alatt mindegyik megtanult magyarul beszélni. Harcaink történetét Bojti Veres Gáspár szintén magyarul írja, mert 1620 után minden észrevételünket hozzá adjuk be magyarul. Ha én a 24 Hun Törzsszövetséghez tartozó, magyar fóldön megtanultam a palócok rovását, hiszen a palócok már 435 óta ezen a fóldön élnek, akkor a magyarság sem írhat csak latinul, amikor nekünk sokezer éves műveltségünk van.

Bethlen Gábor: - Én a „Solemnia", etruszk eredetű vallásos iratoknak minden holdtöltei példányát lemásoltatom Bojti Veres Gáspárral magyar és latin nyelvre, hogy példát mutassunk az öt bevett vallásfelekezetű püspökségeknek, az ésszerű vallási különállásunk követendő példájával. Mindegyik bevett felekezet attól fél, hogy csökkenni fog a párbér, vagyis a papoknak járó bevétel és akkor miből fognak megélni. Hidd el, karjalai nagyasszony, minden ingyenélő félti a pénzét, hiszen még hazát is cserélnének a nagyobb jövedelemért! - Mindenki csupán a maga anyagi érdekeivel törődik - kifogásolta Villőke aranyasszony - pedig a lelküsmereti szabadság a legfontosabb a világon! Ha majd mi nem leszünk, a Keleti Sárkányos-Társaságtól még akkor sem szabad elszakadni, mert ez az uruki-mani társdalom részéről erőt ad a jövendőnk formálásában! Ebben a dologban Katalin fejedelemasszony és Bethlen István kormányzó igazat 1219 adott Villőkének és a maguk részéről az ősi kultúra mellé álltak, a nyugati áramlatok átvétele mellett. Eszterházy Miklós cselekedetét is bírálták, mivel a vejére, Nádasdy Ferencre megharagudott és magasabb tisztségekbe nem volt hajlandó engedni. Titkos családi törvényként utódainak javasolta, hogy az Eszterházy leányok a jövőben a családi vagyon megőrzése végett mind apácák legyenek. Sajnos Bethlen Gábor halála után óriási harc indult meg a Keleti és Nyugati Sárkányos-Társaság között. Gardizt a murányi vár faláról a mélységbe dobták. Utolsó akarata szerint a két Sturmán, leányait, Villőke kérésére feleségül vette. Harcostársát, Rákóczi Zsigmondot is az előkelő házassága után a Nyugati Sárkányos-Társaság részéről megmérgezték. Történészüket, a levéltáros Bojti Veres Gáspárt is eltették láb alól és 28 évi munkáját a tűzbe vetették, hogy a rovások létezésének még az emlékét is eltöröljék. Az 1613-as és 1614-es évek is csak úgy maradtak meg, hogy a kis Szolyva a lángokból kimentette. Ezen feljegyzéseket Villőke aranyasszony örökségében találták meg, amelyből fény derült a Solemnia lapokon át a magyar-féle népek első szabadságharcára. Amíg Bocskai István harcát 20 309 lovas urukimani harcos segítette, addig Bethlen Gábor háborúit 45 000 lovas segítette, majd Rákóczi György felhívására 15 000 harcos vett részt és 12 000 lándorfejérvári harcos állt készenlétben Szegeden, akik aztán a családtagjaikkal Magyarország területén telepedtek le. Tehát a nagy pusztulás mellett 92 309 harcos gyarapította hazánk lakosságát. Ezen harcosokkal jött családtagok, a bevándoroltak nagy állatállományával Erdély és a Hajdúvárosok jólétét növelték. Villőke aranyaszony 1642-ben, 62 éves korában meghalt. Egy alapítványt tett, hogy a magyar nyelv gyakorlása végett az evangélikus papság a „Solemnia" gyűjteményét szaporítsa. Minden történelmi és vallásos írást 1-1 arannyal jutalmazott. Ennek folytatására az utódait megeskette. Vas- és fegyvergyártásból eredő tekintélyes vagyonát ezen nemes célra hagyta, hogy a ránk erőszakolt latinos műveltséget ellensúlyozza. Az első lapokon olvasható volt Opitz Márton költőnek a Solemnia című verse, amelynek alapgondolata az emberi szabadságvágyat örökítette meg. Mivel az ifjú Gardiz Márton még az érsekújvári csatában súlyosan megsérült, teljes maradék erejével a vasgyártásnak adta minden erejét. Az idősebb Széchy Mária kitartott a derék, kékszemű, szőke svéd harcos mellett, aki mellékes beosztásaként Bethlen Gábor nyugati hírszerzését irányította. Felesége betegeskedése miatt csupán két leányuk született. 1621-ben, mindjárt születésük után Krisztina és Zsuzsanna névre keresztelték őket a svéd tábori pap segédletével Gardiz kívánságára. De Villőke kérésére, mivel életben maradtak, a kevevári magyar pap Katinkának s Gyöngyikének nevezte a Kerekrét névadó ünnepén. Vizesréten a svéd harcosok Gardiznak terméskőből udvarházat építettek. Ez a hajlék lett Bethlen Gábornak, Bethlen Istvánnak és Rákóczi Zsigmondnak a nyugati hírszerző központja. Rákóczi György erre a hírszerzésre alapozta a Brünnig indított hadjáratát, amely a győztes csaták után visszavonulással végződött a Porta kérésére. Kerekréten a kevevári magyar menekültek új falut építettek és vastermékeket szállító szekér-karavánjuk élénken figyelte a viszonyok változásait. Gardiz az elfoglaltságai miatt Vizesréthez kötődött, édesanyja a Kerekréten épített udvarházban lakott. Gardiz hírszerzőivel svéd nyelven tárgyalt, de édesanyja Széchy Máriával együtt ragaszkodott a magyar nyelv használatához és leányait is magyar nyelven tanítgatták. Amikor a császári hírszerzés Gardiz vitézt Murány várának faláról letaszította, sajnálattal közölték, hogy mulatozás után baleset érte. Haldokolva megkérte a hadiszolgálat miatt elfoglalt fegyvertársait, hogy árván maradt leánykáit feleségül vegyék, 1220 mert őket tartja a legvitézebb harcosoknak. Kívánságának megfelelően Sturmán Márton Krisztina-Katinkát, míg András Zsuzsanna-Gyöngyikét vette el feleségül. Így Pataki Zsuzsannától: András, György, Gardiz Katinkától: István, János, míg Gardiz Gyöngyikétől: Mátyás, Pál fiúk születtek. Gardiz-féle leányok: Krisztina, Zsuzsanna, Katalin, Judit, Mária voltak, akik mind svéd vasgyártókhoz mentek feleségül. Villőke Turkunen aranyasszony mind a 6 unokáját magyarul tanította meg beszélni, Nagyrőcén azonban elsajátították a latinos eredetű műveltséget, mivel a murányi várkapitány céhrendszere szerint a vasgyártók a fóldbirtokosoktól nem fúggő szabad kézművesek voltak. Mivel a török, az osztrák és a nyugati 30 éves háborúk sok fegyvert kívántak, a vasgyártó céhek nagyon meggazdagodtak. Munka közben, amiben a leányok is részt vettek, a svédek ipari nyelvét is elsajátították, s így svéd nyelven is tökéletesen beszéltek.

Hosszúrét, Vizesrét, Hisnyóviz hámoraiban gyepvasércet, míg Kisrőce, Gerlice, Turcsok, Szirk, Murány, Dolina, Rudnó körzetében vaskő olvasztásával fegyvereket készítettek. A vízmeghajtást igénybe vették. Murányvölgy vasművelői igen kemény és nehéz munkával nyerték ki a vasércekből és gyepvasércből a kiváló minőségű vasat. A csapolások szüneteiben elmesélték a fiatalságnak, hogy legelőször a kabarok, akiket a rómaiak kvádoknak neveztek, kezdtek ezen a vidéken vasat készíteni, hozzájuk 35-ben az úzok, vagy ahogyan a rómaiak hívták, az ózok csatlakoztak. Ezeket azonban a kabarok csupán palócoknak nevezték. Közben a kabarokhoz a szkíták, azaz szarmaták és cotinok csatlakoztak, akik később nyugat felé elvándoroltak. A kabar-palóc vasgyártóknak igen szigorú törvényeik voltak és fegyvereik jóságát maguk próbálták ki, igen kemény harcosokká váltak, ezért részükre az értékesítési lehetőségekben szabadságot biztosítottak. Amikor 1585-ben Herberstein Gyulát Rudolf kinevezte murányi várkapitánynak, az eddig használatos céhtörvényeket 26 pontba foglalta össze az új céhszabályzatban, s így a kabar faszenes acélgyártást is rendszerbe foglalták. Amikor Gardiz vasgyártói téli pihenőjüket a Murány völgyében töltötték, az új svéd vasgyártási szokások szerint forradalmasították az acélgyártást, mivel mindenütt a vízmeghajtást alkalmazták. Az edzési eljárásaik értékessé tették a Murány völgyében gyártott acélfajtákat, s így meglehetős gazdagságra tettek szert. A gardizi svéd csoport a céhtörvények szerint a német, svéd, szlovák és magyar nyelvben is járatosak volt és 20 éves koruk után mindannyian a latinos műveltségben is képzetté váltak, mivel az általuk gyártott acélt értékesíteni kellett. Gyulafehérváron, Kassán, Pozsonyban és Bécsben kaptak kulturális és műszaki továbbképzést, s így a gömörmegyei nemesek között közkedveltekké váltak. A háborús férfivesztesé gek miatt a nemesi családokba benősültek, míg az acélgyártásban Villőke tanácsa szerint jártas leányaik, a vasgyártó murányi és rőcei céhben kapósak lettek. A katonáskodás alól a kemény acélgyártók legtöbbször nem vonták ki magukat. Így György és István bevonult a nemesi seregbe és a latinos műveltség mellé állottak, és Villőke temetésén már a Gömör-megyei nemesi sereg egyenruhájában jelentek meg. András és Pál Bécsben volt műszaki iskolában, míg János a kis Mátyással Kassán járt latinos jellegű képzésre. Krisztina, Zsuzsanna, Katalin, Judit és Mária követték Villőke parancsát és gazdagságuk folytán az elszegényedett gömöri nemes és vasgyártó céhek ifjaihoz mentek el feleségül, de kitartottak nagyanyjuk akaratában és magyarul beszélve, a 24 Hun Törzsszövetség értékes tagjaivá váltak. Családi központjuk azonban mindig Vizesréten volt, ahol Kerekrét magyarjainak testőrsége vigyázott az épségükre, mivel fuvarosként igen jó módban élhettek. 1221 Mivel a murányi fegyveresek védelmében már 1590-ben megalakult a murányi-rimai esperesség, amely a vallásgyakorlatot szabályozta, a svéd leszármazottak a Bocskai-kor zsolnai zsinatán 1610-ben elfogadott szervezetbe hamar beilleszkedtek. Ezen intézményt osztrákosan elég helytelenül fraternitásnak nevezték. Villőke aranyasszony magyarosan egyházfelügyelőnek hívta, amely elnevezést a murányi esperes is átvette. Azonban a szigorú erkölcsök ellen Villőke tiltakozott, mert Fabricius jolsvai lelkész 1631-ben azért, mert a jegygyűrűjét a vőlegényének egy lány visszaküldte, 7 évig férjhezmenését nem engedélyezte. Ekkor Vizesrétről a kerekréti magyarokkal az esperes hivatalába ment és haragosan követelte az ítélet megváltoztatását. - Amikor a végvári vitézek és a rimalányok a törökök ellen harcolva elpusztulnak, akkor egy megkergült szász pap azzal bünteti meg az evangélikus hívőket, hogy valaki az istenektől adott szabadsággal férjhez akar menni, hogy hazánk szaporodjon és ne csak pusztuljon, akkor egy lelkész magántörvényt alkot, ami ellen a vasgyártóink tiltakoznak! Ha kell, fegyveresen bemegyünk Jolsvára igazságot tenni! Az esperes azért van, hogy ilyen barbárságot megszüntessen! Az esetet nyomban kivizsgálták és az egyházi tanács 1632-ben ezt a fenyítést feloldotta. Azt a rozsnyói mesterembert, aki az anyósát megverte, 1635-ben a templomban a szégyenfához akarták állítani, de Villőke nyomban Rozsnyóra lovagolt és kérésére e büntetést elengedték, mivel a céhbeli mesterember addig példás életet élt. Széchy György alatt a protestantizmus központja Murány lett és az ellenreformáció nem tudott a falai közé behatolni. Pázmány Péter akciója azonban már Gömör megye határaihoz ért, ekkor a svéd harcosok Homonnai Drugeth Mária kérésére a Rimanovi cikkelyeket lemásolták és a templomaikban a papok kihirdették. Rozsnyón azonban Pázmány Péter érsek, mint a város földesura, a magyar és német egyházak között viszálykodást erőszakolt ki és elrendelte az ellenreformációt, mivel jezsuitákat telepített a városba. Wesselényi a többszörösen elvált Széchy Máriával házasságot kötött, amelyet az érsek helybenhagyott, mivel Mária felvette a katolikus hitet. Kőszegi István várbéli lelkészt elűzték és jezsuitákat fogadtak be a helyére. Az erőszakos térítés miatt az egri basához fordultak segítségért. Kara Ibrahim aga a gömöri katolikus papokat a térítéstől eltiltotta. A murányi vasgyártó céh azonban sem a török csapatokat, sem a jezsuitákat őrségek által a Murány-völgyébe igazságot tenni nem engedte, mivel a vasművelők itt soha jobbágyok vagy zsellérek nem voltak, hanem vasművelő szabad céhekbe tömörült stellárok. A vasművelők által alapított iskolát Rozsnyó városából fokozatosan Sajógömörre telepítették. Pázmány nem tűrte a magyar tanítású iskolát.

A Kálvin reformációhoz színtiszta magyar közösségek csatlakoztak: a Lorántffiak, Hanvaiak, Ragályiak, Zsóryak stb. és Rákóczi György is innen választott magának feleséget Lorántffy Zsuzsanna személyében, aki a református tanok és lelkészek legnagyobb pártfogója lett. A két Balog község is reformátusnak tért át. Mivel Kassa, Borsod és Zemplén az erdélyi fejedelemséghez tartozott, a reformátusokat nem üldözték, de Gömör megye már Habsburg Magyarország közigazgatása alatt állott, innen egészen Pozsonyig az ellenreformációt a jezsuiták vezették. Amelyik főrend meg akarta tartani a birtokait, áttért katolikus hitre, s így birtokaik megmaradtak. A jobbágyok és zsellérek sok esetben követték a földesúr példáját, de a kézművesek és céhek mesterlegényei már könnyebben maradhattak a hitükön. Mivel a bányászat a mohácsi vész után lehanyatlott, a vasgyártás is csökkent, de a Murány vára körül téli pihenőre érkezett svédek új vasgyártást mutattak be, a fegyverkészítés miatt a hámorok száma nagy mértékben emelkedni kezdett. A svédek át1222 vették Lambert herceg tizedesi intézményét és a Murány völgyében tíz vashámort létesítettek a murányi vasgyártó céh felügyelete mellett és a fegyvergyártáshoz a Jász , síkságról menekült magyar kovácsokat is alkalmaztak. A svéd eljárás szerint családi, kemény munkával, a tizedesi intézmény szerint minden tizedben 2-3 női stellár is dolgozott. Villőke aranyaszony a négy leány unokáját addig nem adta férjhez, amíg a fegyverkészítő, vagy vasolvasztó munkát meg nem tanulták. Így, mint céhrendszer ' ben dolgozó szabad nők, igen sok tallér hozománnyal a nemesi udvarokba mentek férjhez, s a gyermekáldástól sem riadtak vissza. A fiú unokákból jó stellárokat nevelt, akik gyermekkorukban az etruszk regevilággal és a rovásokkal megismerkedtek és mesterséget tanultak, majd a latin-római műveltségben is járatosak lettek. Wesselényi j Ferenc és Széchy Mária árulása folytán a Habsburg Magyarország sorozott katonái ; lettek, de a nevüket Kormányos (Sturmán) névről mindenütt Sturmann (azaz rohamI ember) névadással könyvelték el. Mivel a katonaságtól hazajőve a hámorokban veze tő szerepet vállaltak, nemesi családokba benősültek. A sűrű háborúskodások miatt nagy volt a férfiveszteség, ezért a szabad, nősülni akaró kiszolgált katonákat minden nemesi udvarban szívesen fogadták. ; Dolina, Gerlice, Hisnyóviz, Hosszúrét, Kisrőce, Murány, Rudnó, Szirk, Turcsok és Vizesrét hámoraiban a legkiválóbb acélokat és jó fegyvereket gyártottak. Mivel Sturmán András a katonaságtól való leszerelése után 3 évet még egy bécsi fegyvergyártó céhnél dolgozott, mesterlevelet szerezve Bécsben, iparjogot szerzett, s így Ausztria területére is fegyvereket és vasárukat szállíthatott. Mivel Fülek nem volt biztonságos helyen a törökök garázdálkodásai miatt, a páncélingesek kiképzése Murány várában folyt. Ha Rozsnyót, Dobsinát és Pelsőcöt dúlták is a törökök, a Murány völgyébe soha nem hatoltak be, mert a páncélingesek útjukat állották. E páncélingesek közül válogatták ki a bécsi császári udvar testőreit. Amikor Bécsbe a gömöri újoncok bevonultak, ezen esemény a murányvölgyi hámorokban gyártott új fegyverek kíséretével történt. Mivel a közös osztrák-magyar hadseregben latin betűket használtak a levelezésben és a katonai szabályzatokban, minden Bécsbe bevonult újoncot a latinos írás elsajátítása után soroztak be. Amikor Kállay Anna megjelent Vizesréten Villőke aranyasszonynál, az uruki-mani hírszerzés az erdélyi fejedelem jóvoltából csak rovás továbbítással folyt. Utolsó útjára 1628-ban a legnagyobb fiát is magával hozta, aki Gyulafehérváron csatlakozott Bethlen Gábor segélykérő csoportjához. Mivel Kállay János kispap volt, III. Jeretán ; magyarkai fejedelem kérésére, még Bocskai István 1905-ös rendelkezése szerint, most Bethlen Gábor magyarkai uruki-mani püspöknek javasolta. Erős hajdú kísérettel Besenyőváron, Szakszinon keresztül értek Magyarkára, ahol János püspököt felszentelték és megházasodott. 1646-ban Rákóczi György a hivatalában megerősítette és fiait Sárospatakon képeztette ki az erdélyi fejedelemség részére. Bocskai és Bethlen Gáborral ellentétben I. Rákóczi György igen meggondolt cse lekedetű ember volt, aki a 30 éves vallásháború utolsó éveiben adott ugyan segítséget a Gusztáv Adolf vallásszabadsági harcaihoz, de a sikerek és csatavesztések ellenére is fenntartotta összeköttetését a nyugati keresztény uralkodókkal és az erdélyi seregek. élén a segítségükre indult. A Porta a Budzsák, Jediszán és Krim-Azor kánságok zász lóaljait és a Béla törzsbeli Töményt visszarendelte, mert ezen magyarul beszélő lovasok felesküdtek, hogy nem hagyják el a Szent Korona területének határait, hanem csak magyar érdekekért harcolnak. Nélkülük viszont I. Rákóczi György csapatai olyan gyenge erőt képviseltek, hogy azzal a Nyugat-európai hadszíntéren megjelenni 1223 nem lehetett. A murányvölgyi szabad páncélos egységek is szomorúan tértek vissza, mivel a jezusiták hatására igen kevés katolizált nemes ember vonult be. Murányban a kéziratos „Solemnia" rovásaiban a céhtagokkal közölték, hogy a latin műveltséghez való visszatérés lecsökkentette a magyarság szabadsága kiharcolásának esélyeit. Tehát a jezsuiták a császár

parancsára igen jól működtek. Viszont azt is elismerték, hogy békés életmódunk megőrzése végett a latinos műveltségben el kell , merülnünk, mert az európai népek nagy családjában csak így tarthatjuk fel magunkat. Villőke aranyasszony végrendeletében meghagyta, hogy Pataki Zsuzsanna gyermekei az erdélyi fejedelmek irányvonalát vigyék és főként vas- és fegyvergyártással foglalkozzanak. Ezért István a Gyulafehérvár térségéből érkező Szolyva ifjú aranyaszszonyt vette el feleségül 1640 aranyasszony napján, azaz augusztus 20-án. György hadüskolába került Bécsbe növendéknek, míg András a bécsi vasgyártó céhben szerzett t segédlevelet. Így, amikor 1642-ben Villőke nagyanyó meghalt, István és György i egyenruhában jelent meg, mivel András hazahozta őket nyári szabadságra a fegyverszállító karavánnal és a végrendeletet tudomásul vették. Amikor a Béla törzsbeli töménnyel Kállay János a Murányban való pihenés után I. Rákóczi György fejedelem oldalán Brünn felé elindult, a vizesréti udvarházban elmondotta, hogy megsérült harcosait édesapja Biharban élő rokonaival és az édesanyja Nagykálló környéki hajdúk kal egészítette ki. A 18 éves korától betegápolónak kiképzett Mária beállott markotányosnőnek nagyanyjához hasonlóan, majd az 1644-es visszavonulás után újból Murányban pihenvén meg, özvegy Kállay János feleségül vette. Villőke 2000 arany tallé ros örökségét magukkal vitték. ; Gardiz Katinkát Kormányos Márton, míg Gardiz Gyöngyikét az öccse, András vet te el feleségül. 1640-ben megszületett Katinkának János, 1642 tavaszán Krisztina, 1644-ben Zsuzsanna, míg 1646-ban István nevű gyermeke. A Pataki Zsuzsannától született féltestvére, I. István 1644-ben hősi halált halt. Gardiz Gyöngyikének 1641- ( ben Mátyás, 1643-ban Katalin, 1645-ben Pál és 1647-ben Juditka gyermeke született 1. Valamennyien Kerekréten nevelkedtek fel. Mivel Mária férje 1644 elején a Morva folyónál hősi halált halt, az ifjú felesége felvette férje páncélos ruháját és férjét, Endre vitézt kemény harcokban megbosszulta. , Amikor 1644. július 23-án Széchy Mária tervbe vette Murány várának a császáriak részére történt átjátszását, az unokaöccse, István a cseles várbevételkor ébren volt és ellenállt, de Wesselényi Ferenc 35 főnyi füleki csoportja Kádas szolga jelentése alapján lemészárolta és 1644. augusztus 5-én meghalt. Ezért augusztus 7-én a murányi vasgyártó céh Wesselényi Ferenc és Széchy Mária esküvőjén nem vett részt. Testvé jkrei megesküdtek, hogy az osztrákokkal szemben mindig küzdeni fognak a magyar nép szabadságáért. Villőkétől örökölt arany tallérjaikat a vasműveik fejlesztésére fordították. Szolyva aranyasszony vette át Kerekréten a kevevári fuvarosok irányítását, , mivel ők voltak a legjobb hírszerzők, akik valamennyien érezték a törökök gyengülését és várták régi szülőföldjük felszabadulását és az új Magyarország megszületését! Villőke aranyasszony végrendeletében legfontosabb pontként az szerepelt, hogy a legjobban működő svéd vasgyártást vízmeghajtásos fúvókákkal végezzék és a hámorokban vízkalapácsos és vízmeghajtásos hengerléseket alkalmazzanak. Mindezeket családi beosztással, ahol nemcsak a férfiak és nők, hanem a gyermekek is sajátítsák el , a leggazdaságosabb vas-, szerszám- és fegyvergyártást. A tíz vasgyártó hámor jó működése érdekében a murányi vasművelő céh Herber stein Gyula várparancsnok engedélyével az elavult vasművelő céh szabályzatát kiegé- ; szítette az 1585. évi rendelkezések értelmében, amely az 1574-es városi és 1580-as 1224 Miksa-féle rendeletet egyszerűsítette. Életbeléptette a bányamesteri intézményt, ' amely meghagyta ugyan az ősi 24 férfi tanácsát a helyi ügyek intézésére, de a körmöc bányai alkamara grófjának alapszabályát alkalmazták. Villőke aranyasszony meghagy' ta, hogy a „Hámorrend Szabályzatát" mindig alkalmazzák és háborús korszak lévén, ! fegyvereket mindenki részére készítsenek, mivel a sereg arannyal fizet. A tíz vasolvasztó és a hámorok berendezéseit éjjel-nappal kell járatni és minden utódjának a vasgyártást meg kell tanulnia, hogy az új hazának értékes polgárai lehessenek a vasmívelő céhekben. Az erős vasmívelő munkában minden ifjú megerősödik, a katonaság és a polgári lakosság az edzett, erős embereket megbecsüli. Ha egyik családi hámorunk, vagy akár kettő is kiugrik a katonáskodás vagy polgári élet nagyságai közé, a többi 8 hámorunkban szaporítani kell az erős, edzett ifjúságunk sokaságát, s ' így népünk soha nem fog elpusztulni, hiszen származásunk folytán mi európai munkásnép vagyunk. A magyar nyelvű híradónkat, a Solemniát fenn kell tartanunk, ha másként nem, a fraternitás papjait is be kell kapcsolnunk krónikaírásunkba, bár ebben az esetben félni kéne az anyagi érdekeltségtől, nehogy munka nélkül hasznot keressenek a szellemi értékek eladásából. Gardiz halála óta a 10 üzem vezetését Villőke vette át és az Úrbura, vagy bányavámot a kincstárnak a vasgyártó céhen keresztül pontosan befizette. Nagy érdeme, hogy felállította a Szövetségi-Ládát, amelyet a többi vasművelők Társládának neveztek.

Mivel a Gardiz-féle hámorok igen jól fizették a családi és a segítő vasgyártókat, ennek arányában 6-12 dénárt fizettek a Társládába, amelyből a vasgyártókat nyugdíjban és betegségi segélyben részesítették. E Társláda intézményt a többi vasgyártó hámorok is átvették. Olvashatóság címén áttértek a latinbetűs írásmódra, ipari és katonasági levelezéseknél magyar és német nyelven írtak. Hej rege rejtem 332(A). Arvisura Solemnia jegyzetek I. Szolyva aranyasszony rovása Kr. u. 1616-1622. (5656-5662. m.t.é.) Szolyva az igazságnak megfelelően, titkos naplójában kiteregette családjának minden szennyesét. Rhédey Ferenc váradi kapitány Bojti Benedek hadnagyot bizalmas üzenettel küldte Bethlen Gábor fejedelemhez. Elmondta, hogy 1619 elején Gusztáv Adolf svéd király száz főnyi páncélinges lovast küldött Gardiz Márton irányításával Váradra, akit Kormányos-Sturmán Márton manipuláns kísért. Őt egyébként Ukkónak hívták a lovasok, mivel többségükben már megtanulták a magyari nyelvet, mielőtt Váradra értek. Az ifjú Gardiz édesapját Virolaj-ország harcaiban verbuválták katonának. Svédországban megtanulták a svéd nyelvet és a Gardiz birtokon tanultak meg páncélzatos ingeket készíteni. Ezen virolaj-karjalai vitézek nagyrésze már magyarul beszélt. A fejedelem hadbainduló csapatába osztotta be Ukkó lovasait. Mikó Ferenc, Bethlen Gábor fejedelmi udvarának belső inasa ezen svéd irányítású csoporttal sokat foglalkozott. Bethlen Gábor 1616-ban 12 000 főnyi sereg élén Debrecenbe vonult és 1619 elején Felső-Magyarország már a kezén volt. A vezető szerep a lutheránus nagyurak kezében volt, így többek között Murányban Széchy György uralkodott. A prágai felkelés Murányon keresztül jutott Bethlen Gábor tudomására. 1618. június 27-én már érte 1225 sítette Rhédey váradi kapitányt, hogy Markó volt moldvai vajdát Prágába küldi és hozzá fegyveres kíséretet adjon. A cseh nemzeti felkelés válasza az volt: „Amennyiben a magyar országgyűlés Bethlen Gábort királlyá választja, úgy elnyerheti Szent Vencel koronáját!" Illésházy Gáspár, Batthyány Ferenc, Széchy György, Nádasdy Tamás, Thurzó Imre és Thurzó Szaniszló, Rákóczi György és Lórántffy Zsuzsanna hívására felriasztotta a Keleti Sárkányos sereget, ami 1619. szeptember 2-án Gyulafehérvárról Bánffyhunyadon volt, szeptember 12-re Debrecenbe érkezett és szeptember 20-án bevonult Kassára. Innen Rhédey Ferenccel és Széchy György vezetésével a 10 000 főnyi sereggel tartott a 100 páncélinges. Bethlen Gábor vezetésével az Észak-magyarországi haderő Kassáról 10 000 főnyi sereggel október 3-án a szucsányi táborból értesítette híveit, hogy Ferdinánd mégis német-római király lett és ígéretük ellenére a csehek V Frigyest, a Protestáns Unió fejét tették meg királyuknak. Dempierre osztrák tábornok Bécs felé vonult vissza. Nagyszombatba érve Rhédey is jelentkezett, akit a cseh rendek kérésére Prága felé irányított, míg ő maga Pozsony ellen indult. Az ifjú Gardiz száz páncélingesét maga mellé véve, a császáriak támadását szétverette és október 14-én elfoglalta Pozsonyt. Forgách nádor a várat az ott őrzött királyi koronával együtt Bethlen Gábornak átadta. Mivel Rákóczi György, tartva Homonnai György támadásától Lengyelországba menekült, még azon csapatokat is visszafordította, amelyeket Bethlen felé elindított. Így Bethlen Gábornak csupán az erdélyi hadak maradtak, mivel a magyar nemesek nem akartak hadba szállni. Rákóczinak október 30-án azt írta, hogy a lengyelektől nem kell félnie, ezért a seregét Bécs ellen kell küldenie, ahol most győzniük kell! Nádasdy Tamás azonban elfordult Bethlentől. A győri ácsok november 21-re elkészítették a svéd rönkös alakulatokkal a pozsonyi hidat és a 32 000 főnyi protestáns haderő, fele részben magyar alakulatokból Bécs alá érkezett. Kár, hogy Széchy Györgyöt a murányi-balogi csapatokkal vissza kellett küldeni Rákóczi György segítségére, mert a lengyelek Homonnánál szétverték csapatait, s így ütőképessége csökkent. A cseh-morva sereg azonban, mivel nem kaptak zsoldot, Bécs alól visszahúzódott, s így csak Bethlen megmaradt csapatai vették fel a harcot. Az ifjú Gardiz páncélosai védték a pozsonyi hidat. Sikeres harcuk révén Bethlen november 11-ére Pozsonyba összehívta az országgyűlést. „Győr, Moson és Veszprém megye kivételével összegyűltek a rendek és Bethlen Gábort Magyarország fejdelmévé választották." Gardiz csapata azonban 40 főre fogyott. Az elesett páncélingeseket fehér gyolcsban Pozsonyban temették el. A róluk lesze dett páncélzatot Széchyék Murány várába vitették és a 30 fő svéd vasmívelővel a télen kijavíttatták. 1620. január 15-én örökös szövetségre lépett a cseh-morva sziléziai rendekkel. Gardiz 10 főnyi lovag-csapatát útba irányította Gusztáv Adolf svéd királyhoz és üzenetében kért további segítséget, a pozsonyi híd megvédését pedig hálásan megköszönte. Az erdélyi könnyűlovasság nem tudta volna védeni a hidat. Gardiz 1620 május elsején újabb 100 fő páncélinges svéd lovassal indult Szilézián keresztül Pozsonyba, ahol szeptember 20-án jelentkezett Bethlen Gábornál, de már 160 lovassal, mert a Boroszlóban maradt avarok közül 60 könnyűlovas csatlakozott a svéd-karjalai páncélosokhoz. Közben Széchy György is megérkezett

Murányból a 40 svéd páncélinges vitézzel és október 7-én a pozsonyi hídon átlovagoltak. Gardizék vereséget mértek Horvát István generális csapataira, megállították őket. Villőke és Gardiz 100-100 főnyi páncélos serege az osztrák vezérkarra irányította támadását. A szilvási csatában Dampierre osztrák tábornok is elesett. Bethlen a svéd segítségben 1226 i egyáltalán nem csalódott, de a törökökben igen, mert a budai pasa nem Bécs irányá ban támadott, hanem 1620. november 4-én Vácot foglalta el. Í Amíg Bethlen Gábor Pozsonynál győzött, addig a csehek november 8-án a prágai Fehér-hegyen vereséget szenvedtek. Frigyes király Boroszlóba menekült. Az Unió felbomlott. Amíg Forgách Zsigmond nádor Bécsben tárgyalt, Balassi Ferenc 100 főnyi ' svéd páncélos kísérettel Debrecenen keresztül a Török Portára indult. Bethlen megizente, hogy a Fehérhegyi vereség a budai pasa miatt következett be, mert Stájerország helyett Vácot foglalta el. Most ajánlatos lenne, hogy a szultán Bécsnek, a krími tatárok Lengyelországnak, a török flotta pedig Spanyolországnak támadjon. Gardiz svédjei december végén Putnokon keresztül Murány felé indultak, Sturmán Márton pedig Ózdra ment. ' A törökök Vasváron szénát követeltek a vascipó raktárostól, ezért lövöldözés tá! madt. Fekete-pataki vasöntő lányát a törökök Egerbe vitték, míg Fehér-pataki Zsu zsanna hámoros lány a gyógyfüves Szennavölgye felé menekült. Sturmán Márton a , reszkető, karcsú lányt felkapta a lovára és a kajlavölgyi Kutyor menedékhelyre vitte. December 20. és január 5-e között itt töltötte az Istenfiak ünnepeit, de a leány még akkor sem akarta elengedni, mert félt a törökök háborgatásától. Ukkó-Sturmán Márton megígérte, hogy jövőre meglátogatja, addig is őrizze a 30 arany zsoldját, mert feleségül akarja venni. Alig ért Murányba, ott azzal fogadták, hogy az ifjú Gardizt még Pozsonyban Széchy György az egyik csúnyácska kis húgával, Széchy Máriával összeházasította. Vizesréten kaptak egy kényelmes kis kúriát és Vashegy környékén úrbéri bányaművelési, vasgyártó és hámoros jogot. Orömmel fogadta Sturmán Márton és Ukkó is a szakasz hűségajánlatát. Egy vasbányát és vasgyár tó engedélyt kaptak, melyet Ukkófalvának neveztek, mivel Sturmán Márton szakasza j karjalaiakból állott. Itt rendezték be a páncélingek hámorát, s mivel igen gyenge tél volt, fagerendás lakhelyeket készítettek. Mivel az Ukkó szakasz ügyes legényekből állott, sok fegyvert és páncélinget készítettek. Mire a főurak cserbenhagyása miatt Bethlen Gábor Kassára vonult vissza, Sturmán Márton egy század páncélos vitézt tudott kiváló fegyverekkel felszerelni, amit Bethlen azonnal arannyal fizetett ki. A császári haderő elfoglalta Pozsonyt és Érsekújvár ostromára indultak. Az erdélyi és szakszini haderő nem engedte Turzó Szaniszló várkapitányt Bethlentől elpártolni. Bethlen Gábor Kassáról toborzott felmentő sereget és Göncön táborozott. Gardiz páncélinges serege csatlakozott Horvát István felmentő seregéhez. Július 10-én Gardiz Bethlen örömére csata közepette megölte az osztrák generálist. Az osztrákok Bécs és Érsekújvár alatt 2 hadvezért vesztettek el és a sereg ész néli kül elmenekült. Bethlen Nagyszombatig üldözte az osztrákokat és betört MorvaorI szágba, hogy a csehek szabadságharcát fellobbantsa. Sajnos, a török támadás a lengye lek ellen kudarcba fulladt, s a csehek nem mozdultak. A sziléziai hadsereggel találkozott Bethlen. Németországban kiújultak a harcok, s Ferdinándnak oda kellett sietni, ezért Nikolsburgban békét kötöttek. Erdélyt független államnak ismerték el és 7 vármegyét Bethlen megkapott Kelet-Magyarországon. Bethlen Gábor haláláig a 2 bécsi és nikolsburgi békében a 7 vármegyét uralta, de Gömör megye HabsburgMagyarországhoz tartozott. Sturmán-Ukkó Márton a szekeresektől értesült, hogy kisfia született 1621 István király napján. Annak ellenére, hogy Turku Villőke nagyasszony haragudott, egy szekeres különítménnyel ment értük. Pataki Zsuzsanna örömmel menekült Ukkófalvára, mivel Ózdon járványos megbetegedések voltak és a kisfiát nagyon féltette. Mire Nagyrőcére érkeztek, örömmel újságolták, hogy vőlegénye új kőházat épített a fage 1227 rendás ház mellé, s így egy esetleges tűzvészben is biztosítva van a lakhelyük. A következő években még András, György és Mária nevű gyermekük született. A folytonos hadjáratok miatt sok fegyver kellett, ezért a vasgyártók és a fegyverkészítők nagy jövedelemre tettek szert, így megélhetésük gondtalan volt. Bethlen Gábor nagyon szerette a svéd vas- és fegyvergyártókat. Az ifjú Gardiz kikötötte, hogy a két osztrák vezérkar megsemmisítését ne az ő érdemüknek könyvelje el, hanem az erdélyi és szakszini Gyula-Béla törzs vitézségének. Egy napon a nagyasszony véleményét is kikérte házassági tervei miatt. A nagyasszony nyíltan megmondta, hogy nem helyesli a kis Renáta császárlánnyal a házasságot, mivel az egy csitri. Az 1622. január 6-án aláírt nikolsburgi béke biztosította minden felkelő részére az amnesztiát. Bethlen Gábor tudta, hogy a páncélinges svéd-karjalai seregnek nagyban köszönhette a Pozsony-hídfői és az

érsekújvári győzelmét, ezért titoktartás mellett kötelezte Széchy György családját, hogy a vasgyártói részére biztosítsa az Úrbura jogot, amit a Murány-céhláda elismert. Mivel ifjú Gardiz megbízó levelet hozott Bethlen Gábor részére, a fejedelem svéd nemesnek ismerte el és felkérte a Széchy Máriával való házasságra. Így Gardiz és Széchy Mária a nemesi rendhez tartozott, míg a svéd és karjalai acélgyártók Murány vasgyártó céhében kaptak hámoros fegyvergyártási engedélyt. Pataki Zsuzsanna gyermekei nem lehettek a kiváltságos nemesi osztály tagjai. Fegyvereiket azonban megfizették. Brandenburgi Katalint 1625-ben Mansfeld vette feleségül, aki 1626 július végére 10 000 katonával megérkezett, de Bethlen csak augusztus végén indult el 25 000 főnyi erdélyi és hajdú seregével, de a Turócban állomásozó Mansfeld sereggel nem találkozott. Wallenstein a sáros utakon késlekedett, s így Érsekújvárnál nem találkozott Eszterházy Miklós hadával. Bár a 30 000 főnyi császári sereg már felvette a kapcsolatot Bethlen előőrseivel, a török-magyar sereg visszahúzódott Szécsénybe. Gardiz vezeté sével 100 murányi páncélos Zsámbokrétről Érsekújvárra indult nagy lármával. Wallenstein a Vág felé visszavonult. Bethlen nem üldözte. 1626. december 26-án sor került a Pozsonyi békekötésre, amelyben Mansfeldnek biztosították a szabad elvonulást. Bethlen nemzetárulásnak nevezte a főurak cselekedeteit, mert nem merték vállalni a magyar rendek önkormányzatát, s így Bethlen katonái sem nyerték el jutalmukat. Gardiz csoportja örvendezett, amikor Brandenburgi Katalint jelölték Erdély helyettes fejedelmének, hogy a protestáns uralkodókkal az összeköttetésük meglegyen. Rákóczi György ezt ellenezte. A két Ukkó testvér külön olvasztót épített, amit karjalai nevükről Ukkónak hívtak. Amikor Pataky Zsuzsannát Ózdról elhozták a kis Istvánnal, a nagyrőcei szlovákok Ukorovának nevezték. Pataky Zsuzsanna törökök és ragályos betegségek elől menekülő rokonsága miatt az asszonynépek is megsokasodtak és az egyik kevevári özvegy, Barta Gábor, Pataky Zsuzsanna húgát, Piroskát vette el feleségül. Így Bartova és a svéd harcosok saját nyelvű egyházat létesítettek. Ennek a hivatalos nyelve Villőke kezdeményezésére magyar volt, de ha jezsuiták jöttek a vasolvasztókhoz, akkor svéd nyelven beszéltek. Így Kerekrét, Ukkó és Barta községekben a gyermekek csakis magyarul beszéltek. A jezsuita invázió alatt az üldözött evangélikus papokat svéd szabású munkaruhákba öltöztették és istentiszteleteket csakis őrségek szervezésével végeztek. Katonaság elől céhekben vállaltak munkát, de amikor Bethlen Gábor, Rákóczi György és Thököly Imre szerencsecsillaga fényleni kezdett, mindig a magyar nép szabadságáért harcoltak. 1228 1 , Gardiz halála után az özveggyé lett Sturmán Márton és az agglegény Sturmán György András Villőke és a haldokló Gardiz kérésére a két Gardiz lányt feleségül kérték, s ezzel elkülönültek Pataky Zsuzsanna gyermekeitől és Széchy Mária után a nemesi osztályhoz pártoltak. A hírszerző Kállay János uruki-mani püspök Ukkófalván elvette feleségül Sturmán-Ukkó Máriát. Házat Bartafalván építettek részükre és a Szolemnia lapokat ott gyűjtötték, de a másodpéldányok Ukkófalván is megtalálhatók voltak. , Amikor Mária meghalt, Rákóczi György megbízottjaként a Széchy hadba nősült be, hogy küldetéseit biztosítani tudja. Itt lépett kapcsolatba Bojti Veres Gáspárral. Gyulafehérvárra költöztek. A szentgotthárdi győztes csata után Zrínyi Miklós királyságát pártolták, de a Habsburg ház vadászbaleset címén megölte a hős hadvezért, akitől parancsot kapott, hogy a Béla és Gyula törzsből minél több harcost irányítson az elégedetlen kurucok zászlaja alá. Ukkófalva és Bartafalva a Thököly Imre vezetése alá került kurucok melegágya lett, akik sok esetben Dózsa György képe és zászlója alatt tettek esküt a magyar nép szabadsága mellett. Mindkét falu vasművelő ifjúsága Thököly parancsnoksága alá sorakozott. Mivel asszonyi vezetés mellett Ukkó- és Barta falvak fiatalsága hadba vonult, a vasgyártás munkahelyeit cseh és szlovák telepesek foglalták el. Igy a magyar elnevezések mellett például Ukkófalvát Pataki Zsuzsanna udvarházáról Ukorovának, míg Barta bányamester feleségéről Bartafalvát Bartovának nevezték el. Mivel a két helység valamelyikét a hadihelyzet változása miatt gyakran felgyújtották, így a Solemnia magyar-nyelvű írásmaradványokat gyakran kellett lemásolni. Így aztán a Villőke aranyasszony írásait néha szlovák, majd az evangélikus papok és tanítók üldözése miatt német nyelven és a jezsuita szellemi uralom és nemesi vezetés mellett latin nyelvre is másolgatták. Mivel Gardiz leszármazottai gazdasági érdekük és létfenntartásuk miatt hol Bethlen Gáborhoz, hol Rákóczi Györgyhöz csatlakoztak vasipari termékeik értékesítése miatt, Bécshez is igazodniuk kellett, Bécsben vasipari lerakatuk volt, így nevük a vásárlók igényei szerint változott. I Egy darabig az Apaffi Mihályhoz igazodók és a szabadságharcokban résztvevők még használták a rövidség kedvéért Ukkó egykori csúfnevüket, de később az evangélikus papság hatáskörében a Sturmán, azaz Kormányos elnevezést használták. Gömör-Kishont megye legtöbbet a császári Magyarországhoz tartozott, s így a katonáskodás és a bécsi piacuk megőrzése végett a Stájer-Sturmannok a Sturmann névvel vették fel az újoncaikat a katonai zsoldjegyzékbe. Így előfordult, hogy a Bécsben dolgozó Sturmann András Thököly seregében Ukkó Andris, majd Rákóczi György udvarában Sturmán Andreás, míg diplomáciai küldetésben Sturmán-Ukkó András volt. Hej rege rejtem

332(B). Arvisura Solemnia jegyzetek II. Bujdál és Bor rovása Kr. u. 1600-1699. (5640-5739. m.t.é.) Az 1622-ben Bethlen Gábor rendelkezése szerint Murányba vezérelt Mikó Ferenc, a fejedelem titkára, az ifjú Gardizhoz hasonlóan megnősült. Bebek Piroska azonban gyermekszülésben meghalt. A kis Szolyvát Villőke aranyasszony vette pártfogás alá, mivel Bebek Piroskát a családja kitagadta. 1229 Sturmán Márton első fia, István 1621. augusztus 20-án született Pataki Zsuzsannától és 1644. augusztus 5éig Murány várában teljesített szolgálatot. A beavatott Szolyvát 1640-ben vette el feleségül és Villőke aranyasszony mellett a vas- és fegyvergyártás mindenkori állásáról tájékoztatta az erdélyi fejedelmi udvart. Villőke aranyasszony, mint a hősi halált halt Sturmán István özvegye kézbe vette a vas- és fegyvergyártás irányítását. Ezen munkája közben betekintést nyert a titkosszolgálat ügyvitelébe is és Bojti Veres Gáspárt 1640-től tájékoztatta a fegyvergyártásról. Igy jutott tudomására Villőke titkos rovásaiból, hogy az aranyasszonyt lényegében Turku Villő névre keresztelték Karjalában, a kis Vibor községben. Amikor markotányosnőként Gardiz katona felesége lett, hamarosan megszületett a kis Martin Gardiz 1600-ban, majd Gardizt hazarendelték. Itt a Gardiz család nem akarta befogadni a kis Martint és édesanyját, de a tábori pap erélyes fellépésére újrakeresztelték Turkunen Krisztinának a volt markotányosnőt és a családi birtokukon a vasércbányák vidékén adtak neki helyet a karjalai menekült harcosokkal együtt. Itt az Ukkó család két iker gyermekével játszott együtt mindig a kis Gardiz Martin, akiket a mágnesvasérc-vidéki pap Martin és György-András névre keresztelt. Mivel sok Ukkó volt a faúsztatók között, a két iker gyermek apját Kormányosnak nevezték. A faúsztatók és dereglyések versenyét a karjalaiak Svédországban is megtartották. az 1619-es faúsztatási versengést a két 17 éves Ukkó nyerte meg. A bizottság pap tagja, aki a gyermekeket tanította, Kormányos, azaz Sturmán névre állította ki a győztes okiratot, amely egyben feljogosította a faúsztató és dereglye vezetés győzteseit, hogy Gusztáv Adolf seregébe felvétessenek. Így került Sturmán Márton és Sturmán György az ifjabb Gardiz Mártonnal együtt a királyi hadseregbe. Mivel a svéd páncélos vitézek többségben voltak a Viroláj, Vepsze, Vót, Csud és Karél harcosokkal szemben, zsoldfizetésnél a két Ukkó testvért mindig Sturmán névvel szólították. Így a Kormányos nevük rájuk ragadt. Így aztán a Murány vidéki német nevű papok is Sturmánnak, majd egy stájerlindi menekült családnak mintájára már a legtöbb vasművelő helyen Sturmannak írták be a keresztelési könyvekbe, különösen 1644 után, amikor Gömör megye Habsburg vezetésű terület lett. Bebek Piroska és Széchy Mária halála után Wesselényi Ferenc és ifjabbik Széchy Mária 1644. augusztus 5én kivette a Széchy örökösök kezei közül az Úrburát, de a nemesi vármegye vasművelő olvasztóit és vasfinomítóit a Murány vidéki vasgyártó céh keretei között meghagyta. Így Sturmán István örököse, György és András nevű testvérei, valamint Gardiz Katinka, János, Krisztina Zsuzsanna és István hámorai, Gardiz Gyöngyike: Mátyás, Katalin és György nevű gyermekei a Murány és Rima völgyében 10 vasolvasztó és hámorokban működő céhet örököltek, míg Máriát és Juditot 2-2000 tallérral fizették ki Szolyva aranyasszony feljegyzései szerint. Szolyva másodszor már nem akart férjhez menni, hanem Villőke végrendelete szerint kezébe vette a 10 vasművelő olvasztó és hámorok közös irányítását. Erre annál inkább szükség volt, mert politikamentességet vállalva mind a három irányzatnak igazat kellett adnia. Így Pataki Zsuzsi, Széchy-Gardiz Katinka és Széchy-Gardiz Gyöngyike utódai is jól jártak. Mikó Ferenc és Bebek Piroska utódai is jól jártak, mert az erdélyi fejedelmek részére vállalt hírszerzésüket végrehajthatták. A mindenkori valóság megítélésében nagy segítségére volt az 1620-tól vezetett Solemnia, amely a Széchy család egyik igen távoli, az Etur-tengerparton rájuk ragadt bölcsesség, szerelmi-bátorság Istenasszonya volt, aki az élet harcai közben a benne hívőket mindig megsegítette. Mivel Szolyva még fiatalasszony korában áttért Madaj aranyasszony étrendjére, 1230 azaz növényevő lett és gyümölcsöt igen sokat fogyasztott, az egészségi állapotában zökkenők nem keletkeztek. Vizesréten Széchy Mária sok átépítésen átesett udvarházában élt. Innen irányította a hámorvasak és fegyvergyártó helyek kereskedelmét, mivel Kerekrét fuvaros gazdái hallótávolságra elérhetők voltak. Édesapját még Bethlen Gábor helyezte 1621-ben Murányba, hírszolgálatának vezetésére. Feleségét, Bebek Piroskát nagy múltú családja kitagadta, mert vagyon elaprózódás miatt zárdába adták, de ő megszökött onnan és férjhez ment Mikó Ferenchez. Egyébként a pelsőci Bebek családhoz tartozott, akik Bebek Györggyel együtt János Zsigmondhoz átpártoltak. A kis Bebek Piroskát a gombaszögi zárdába adták, míg az idősebbik nővére, Perényi Ferencné a pelsőci uradalmat szerezte meg. Az üldözött bátyja kovácsmesterséget tanult Murányban, és 1643-ban nemességet szerzett Ferdinándtól. Villőke aranyasszony végrendeletében azt is meghagyta, hogy az építkezések törvényeit az elöregedés ellen mindig hajtsák végre. Mivel a háborúskodások miatt a svéd eljárásos vasgyártás sok hasznot hajtott, a vasgyártó pesteket, hámorokat igyekeztek minden újraépítésnél korszerűsíteni és lakásaikat újraépíteni, például a kerekréti udvarház sokkal nagyobb terjedelmű volt, mint a vizesréti, mert a fuvarozási utak is

meghosszabbodtak. A vasgyártásból eredő hasznot be kellett fektetni. Így a ló és sze kérállományuk igen megnőtt. Rájöttek arra, hogy a török területen a legbiztonságosabb szállítási mód a sertések szállítása. Viszont a sertések alatt sok minden mást lehetett továbbítani, mert a török harácsolók irtóztak még a disznók szagától is. Így, sertésszállítás címén sok vasat, fegyvert, sőt ládákban még cserépedényeket is hordtak a vásárokba. Lándorfejérvár volt a Farkas-nemzetség kereskedelmi központja és egy-két sertés-szállítás alatt még hírszerzési feladatokat is el tudtak látni. Mivel a török dúlásai Gömörben napirenden voltak, úgy Gombaszögön, mint Szalócon megszüntették a Pálos-rend női zárdáját, mert az adószedő törökök 3 pálosapácát 1621-ben elraboltak. Mivel a Bebekek által alapított Pálos-rend az összes uralkodói megegyezés alapján védelem alatt állt, a Bebek család oldalágainak menedékül szolgált. 1427-től Pelsőc, Csetnek, Berzéte, Dobsina, Szkáros, Jolsvajó és Murány térségében a vasgyártásból igen meggazdagodtak. Szár Máté Szár László leszármazottja volt és ennek az ivadékai IV Bélát Sopron ostrománál az osztrákok dühe elől megmentették. Ezért 1243. június 5-én IV Béla a Bebekeket, mint az Árpád-házi Szár László utódait bizalmába fogadta. IV Béla öccsének, Kálmán hercegnek a temetésén megígérte Szár Máté fiainak, hogy a tatárjárás tanulsága szerint erős várakat kell építeni és ahhoz a Lam herceg birodalmának Gömör - Hont - Szepes palóc vasgyártását is igénybe kell venni. Így a Bebek család vezetésével Dernő kemencéi alapján paraszti, azaz tótkemencéket kezdtek a vasgyártó pestek helyén építeni. Ezzel megalapozták a nagy gazdagságukat. Első hámorukat Szkároson állították fel. Mivel a török Egerből gyakran ment a Sajó és Rima völgyébe harácsolni és a Bebek család az osztrák és az erdélyi államvezetésnél, valamint a török hódoltságban is kegyvesztett lett, Bebek Péter a murányi várba menekült. Roppant tetszett neki, hogy a száz svéd harcos új eljárás szerint több és jobb vasat tud gyártani, mint a tótkemence maradi eljárásával. Főként azért, hogy Bethlen Gábor győzelmeit az osztrák hadveze téssel szemben elősegítse, kovács tanulónak állott be a nagyrőce-vizesréti hámorukhoz. A Gombaszögről elszökött apáca húgát pártfogás alá vette, akit az egyik fejedelmi titkár, Mikó Ferenc feleségül kért. Szolyva, a dernői mágus szerint az 5662. medvetoros évben, míg az uruki-mani Árpád-háziak szerint 1622 tavaszán Bebek Piroska 1231 I leányát, Pataki Zsuzsanna első fia, István hadnagy vette el feleségül a murányi várból, aki Losonci Zsigmond murányi várkapitányhoz állott be apródnak. Ez az István hadnagy szervezte meg Murány védelmét, mégpedig oly kiválóan, hogy a török harácsolók a svéd páncélingesek és a Murány-völgyi páncélos vasgyártók a vashegyi őrhelyeken és Szirk-Murány közötti szorosokon soha nem engedték át a török martalócokat, akik még Dobsinát, Jolsvát, Rozsnyót és Pelsőcöt is gyakran feldúlták és megsarcolták. Szolyvának igen tetszett Villőke nagyasszony, hogy leszármazottai között milyen vasfegyelmet tudott tartani. Védelmi őrségeikből bárhonnan jelentették az ellenség közeledését, felöltötte páncélruháját és a termetesebb, szívósabb asszonysereg élén a veszélyeztetett helyre indult. Mivel a törökök vagy Eger, vagy Fülek felől érkeztek, a száz főből álló Gusztáv Adolf küldött seregét azonnal riadóztatta. Ilyenkor csak az idősebb vasgyártók maradtak a pestek mellett vagy a hámorokban, hogy a munka egy pillanatig se álljon. Murány völgyén mindenki szerette, mert ésszerűen intézte a vasgyártók, bányászok és szénégetők ügyesbajos dolgait. A Széchy és Bebek család Úrbura jogán bevezette, hogy az erdőségek alján, ahol a szénégetők erdőirtást végeztek, a televény erdei fóldeken az akkor elterjedt burgonya-pityókát ültessenek. Nagyobb részeken a lóállomány részére sok zabot kellett termelniük, mert a lóállományuk folyton nőtt. Minden család 2-3-4 vékás földet kapott, amit a kiöregedett, másra már nem alkalmas lovaival felszántatott. Példamutatóan maga is egy köblös földet dolgozott meg a népes családja részére és főként zöldségféléket termesztett, mert a gyakorlatozó ifjú katonái a Murány völgyén amúgyis sok vadat lőttek. Kellett is a dúvadakat irtani, mert tönkretették volna a hámoros földeket, s így minden munkájuk kárba veszett volna. Szekeres vállalkozói zsírt és sertéseket gyakran hoztak Debrecen térségéből, mert az osztrák-török egyezmény ezt engedélyezte. Soha támadás nem érte a fuvarosok szállítmányos csoportjait, mert az ülések alatt kiváló fegyverekkel és lőszerekkel voltak ellátva. Így a Murány völgyén jólét, bőség uralkodott. Mindegyik háborús fél jól fizetett, a Társláda-Szövetség a rászorultakat bőségesen ellátta. Kerekrét legvédettebb zugában Solemnia-szobákat létesítettek. Villőke nagyasszony halálos ágyán megparancsolta Szolyvának, hogy hozzá hasonlóan erős kézzel fogja a Széchy Mária utódainak jussán a vasgyártást, mert a Bebek család, amíg a császáriak és az erdélyiek ki nem forgatták az örökségükből, Lamnak, a kutyás hercegnek az útmutatása alapján a vasgyártásból nagy vagyonra tett szert. Ennek a vagyonnak a töredékéből is gondtalanul megélhettek. Már gyermekkoruk elején apróbb munkákra fogták az utódokat és kicsi kerti szerszámokkal mindenkinek magának kellett megművelni az apró gyermek-földecskéket. Kamasz és süldő korukban mindenki mesterséget tanult. Szerinte soha nem lehet azt tudni, merre veti őket a sors, ezért minden utódjuknak mesterséget adtak a kezükbe. Ezért a vasművelő céhben nagy tekintélynek örvendett. Szolyvának 16221644 között csak fiúgyermekei születtek, mind a 3 fiát, Istvánt, Jánost és Pált hámorosnak neveltette, akik

magyar, svéd, szlovák és német nyelven is megtanultak beszélni. Amikor 1644-től Wesselényi Ferenc kötelezte a német nyelv használatát, a latin írásbeliséget elhagyták. 1671. február 13-án, amikor Széchy Mária a Wesselényi-Zrínyi Péter féle összeesküvés miatt végleg elhagyta Murányt, a svédek nyelvét és írásaikat törölték, mivel a svédek összes iratai Nagyszombatba kerültek, s még jó volt, hogy Villőke asszony már halott volt. Helyette viszont a jezsuiták kényszerítették a továbbtanulókat a latin nyelv elsajátítására. Látogatóba érkezett Kállay János Mária gyermekeivel, akik közül 4 nagyobb fiút 1232 hátrahagyott, mivel Nagyvárad, Szabolcs és Sárospatak között nem volt biztonságos az élet. A búsuló özvegy a fiait gondozó, 1647-ben született Juditot feleségül vette a svéd levelezés miatt. Ugyanis Krisztina királynő levelezéseit Benedict Skitte svéd főúr küldözgette Rákóczi Zsigmondnak és a két Rákóczi György erdélyi fejedelmeknek. Gardiz Katinka kisebb leánya, aki nem akart férjhez menni, be akarta bizonyítani a magyar eszmékhez való ragaszkodást, ezért a svéd főúrral elkezdett levelezést folytatta. Ezért menekülnie kellett a biztonságos Murány völgyéből és erre a legjobb megoldást vállalva férjhez ment az özvegy Kállay Jánoshoz, akivel Gyulafehérvárra költöztek. Szolyva részére is kiadta a 2000 tallér hozományt és erős fegyveres kísérettel Debrecen érintésével Nagybányán keresztül Kolozsvárra mentek, ahonnan II. Rákóczi György Gyulafehérvárra irányította. Így Pataki Zsuzsanna népes utódai mellé Gardiz Gyöngyike leánya, Judit is csatlakozott az erdélyi és magyaros irányzathoz. Mivel az 1639-ben elhunyt ifjabb Gardiz Márton svéd harcosai javarészt meghaltak, a svéd harcosok utódjai a magyar irányzatot követték. Mivel I. Lipót élete céljául a könyörtelen katolicizmust tűzte ki, még a II. Rákóczi György után megválasztott Apafi Mihály helyett is Keményt jelölte fejedelemnek. Apafi Thökölyt támogatta. 1620-1633 között Vizesréten-Rőcén Corodinus Ádám volt az evangélikus lelkész, 1633-1641 között Mazarnik Kristián, 16431673 között Lestahius Simon, sokszor rejtve lelkészkedett a murányi pagonyban a protestánsok I üldözése miatt. Ekkor a svéd harcosok leszármazottjainak felét a németesítés kerítette hatalmába, míg egy elenyésző kisebbség házasságaik révén a szlovákokhoz húzott. 1638-tól a presbiteriánus mozgalom kerekedett felül, de a jezsuiták itt kevésbé üldözték a protestánsokat. A vasgyártás szükségessége miatt Murányban vallásüldözés nem volt. 1666. augusztus 13-án Apafi Mihály Teleky Mihályt és Bethlen Miklóst Murányba küldte, de helyettük Thököly Imre vette át a felkelők és a kurucok irányítását. Ugyanis a Solemnia titkos iratai szerint csak a szabadságukban sértett nemesek és hajdúk harcoltak. Mivel a vallásüldözésekben most már nemcsak a nemes, hanem a paraszti és kézműves tömegek is érintve voltak, az 1514-es keresztes-hadjáratban legyilkolt paraszt réteg is feladta sértődöttségét és fegyvert fogott. Az 1620-ban, Corodinus Ádám rőcei pap hozájárulásával elkezdett „Solemnia" szépmíves irodalom a szekeres gazdák jóvoltából nem hallgatta el, hogy II. Endre korához hasonlóan a keresztes hadak gályáin magyar gályarabok is voltak és Mohács után a törökök török-gályákra, míg az osztrák és HabsburgMagyarország főurai Nápolyban adták el pénzéhségükben a magyar paraszt és kézműves ifjakat a pápai állam és nápolyi királyság gályáira. Ezt a nemesség természetes állapotnak vette, de a svéd páncélingesek mélyen felháborodtak a magyar néptömegek irtása miatt. Ezért 16411643 között, Mezer Kristóf papsága alatt, Turku Villő halála után a fraternitás úgy döntött, amennyiben osztrák megszállás alá kerülne Murány, úgy az Andrássyakhoz ! hasonló módon kiegyeznek a császári haderővel. Ezzel még a Pázmány Péter után Í következő új esztergomi érseknek, Szelepcsényi Györgynek a rokonszenvét is megnyerték, mivel az idegen származású főpapnak házilag készített mézes bort vittek a szekeres-gazdák ajándékba s Szelepcsényi a hozzá hasonló szekeres gazdákkal együtt mulatott. Hírszerzésük alapján a Murányvölgy papjai és prédikátorai mind a szénégetők, vaskőfejtők és hámoros presbiterek szállásaira húzódtak. Az 1674. március 5-ére Pozsonyba idézett 731 egyházi férfi közül egy murányvölgyi sem jelentkezett és csak 336, főként magyar indult el. Ali budai pasa Nagykőrös papjait nem engedte ki a területéről. Sokan Erdélybe szöktek. 1233 A katolikus klérus szégyenére amelyik protestáns lelkész, prédikátor vagy lektor nem tért át katolikus hitre, azt várfogságra vagy gályarabságra ítélték. Ha ezt az idegen származású és részeges Szelepcsényi György meg is tette, de Széchenyi György kalocsai, Kollonics Lipót bécsújhelyi, Pállfy Tamás nyitrai egyházfejedelmek és Gróf Eszterházy Pál, gróf Pállfy Miklós, Forgács Ádám főispánok mellett Majtényi János, Majláth Miklós, Zichy és az Illésházyak is ítélkeztek a protestáns egyházfiak fólött. Nógrádból a bég megüzente: „Amennyi papot megölnek a protestánsok közül, akik szobrokat nem imádnak, ők négyszer annyi katolikus papot ölnek meg, akik szobrok előtt térdepelnek." Egy prédikátort azzal vádoltak, hogy menekülni hagyta azt az asszonyt, aki állítólag a bolyoki pátert leszúrta. A vasvári fuvarosok ezt úgy tudták, hogy az Egerbe hívott prédikátor feleségét a bolyoki páter megerőszakolta, és a feldühödött bolyoki parasztok a kéjenc hittérítőt megszurkálták. Ilyen hamis vádak alapján a beidézett 735 egyházfi közül már csak 180-an maradtak. Testi fenyítések után már csak 46-an lettek, akik a hitük mellett kitartottak. 1675. március 10-én egy részeg katona megsúgta: „Gályákra vagytok irányítva!" A fiatal papokat be akarták öltöztetni a szökött katonák helyére és akik vonakodtak az erőszakos létszámpótlás miatt, azt börtönbe vetették. Egy-két pap meghalt vagy megszökött. Nápolyba csak 30-an

érkeztek meg és fejenként 50 aranyért eladták a teológiát végzett szállítmányt. Hadihelyzet váltás miatt Ruyter Adorján főtengernagy 1676. január 22-én a protestáns uralkodók szabadság levelével a hitükért gályarabságot szenvedett egyházfiakat kiszabadította, de már csak 25-en éltek, akiket a gályarabok névsorából töröltek. 1676. április 24-én értek Velencébe. Egész Európa felzúdult a gályarabokért. Bugány Miklós, a báránylelkű sajógömöri pap nem ment sem leydeni, sem zürichi meghívásra idegenbe, hanem hazatért. Rozsnyón azonban a jezsuiták úgy ítélkeztek, hogy a kisebb jövedelmű Gömörpanyiton teljesíthet csupán egyházi szolgálatot. Otrókocsi Fóris Ferenc Angliában maradt, és Rimaszécsre nem tért vissza. Nikléci Sámuel Tamásfalváról Dániába ment. Miskolci Bodnár Mihály megüszkösödött lábbal börtönben halt meg. Ceglédi István kassai prédikátort Nagyszombatnál agyonverték. Csuzi Cseh Jakab Losoncról, Miskolci Bodnár Mihály füleki prédikátor, Harsányi István rimaszombati lelkész, Lányi György korponai lektor, Rimaszombati Kis János csoltói pap szenvedett még börtönt vagy gályarabságot a fuvarosok ismerősei közül. A „Solemniában" Szolyva így írta: Igaza volt Kállay János uruki-mani püspöknek, aki már kétszer vitt tőlünk feleséget Erdélybe, hogy a protestánsok sokkal biztonságosabb helyen vannak a török hódoltság alatt, vagy Erdélyben, mert innen a pénzéhes nemesség ritkábban adja el valamelyik jobbágyát gályarabságra, mint a császári HabsburgMagyarországról. Lám, addig, amíg csak egy jobbágyról volt szó, évszázadokig természetesnek vették az embervásárt Magyarországon, de amikor teológiát végzett papokat vagy prédikátorokat adtak el 50 aranyért, egész Európa ordítozott. Hát mik vagyunk mi, ismeretlenek? Állatok vagyunk a vásáron? A főpapok és főrendek könyörtelensége miatt sokan a felkelőkhöz menekültek, sokan a törökökhöz fordultak segítségért, akik az emberkereskedelem miatt felháborodtak. Szolyva sok fegyvert küldött a felkelőknek, akik fegyvert fogtak az elnyomás ellen. Teleky és Bethlen gyengesége miatt Thököly Imre állott a kurucok élére. Kállay János is megszervezte Magyarkán, Szakszinon és Jászvásáron az egy tömény paraszt kézműves sereget. Az alsó papság is a kurucok mellé állott. II. Rákóczi György halálával Lipót király Montekukkoli fővezérét küldte Erdélybe. 1234 Kemény Jánost jelölte ki fejedelemnek. 1661. október 10-én gróf Drugeth György felkelő seregét a Tisza vidékére rendelte, de kudarcot vallott. Mikor 1663-ban Érsekujvár elesett, Lipót Pozsonyba rendelte a nemesi sereget. A vármegyék azonban sem Erdélyben, sem Pozsony védelmét biztosítva Lipót parancsára nem hirdették meg a felkelést. Muránynak előkelő vendégei voltak 1666 augusztusában, a nemzetet sértő vasvári béke miatt. Apaffy erdélyi fejedelem is Murányba küldte képviselőit Bory Mihály meghívására, ahol megjelent Bethlen Miklós, Csáky Ferenc, Keczer Menyhért, Fáy László, Kende Gábor, Szepessy Pál, Szuhay Mátyás, Velestyi Mihály, Wesselényi Ferenc, Vitnyédi István, Teleky Mihály, Székely András, Nagy András, ifj. Széchy Mária és Mikó Szolyva a svéd leszármazottak, vashámorosok részéről. Thököly Zsigmond azt javasolta írásban, hogy a törökökhöz forduljanak segítségért. Besztercebányán a tót felkelők Wesselényit megmérgezték. 1667. április 11-én temették el a nádort Murányban, ahol a temetésen a sajógömöri presbiterek is részt vettek: Márton, Csala, Pál és Molnár egyházfiak Csáky István vezetésével, Forgács Árpád Rimaszombatból, Kósa Gábor Rozsnyóról, Sárkány Géza Dobsináról, Fábry György Jolsváról, Koszili György Nagyrőcéről, Tornaaljai-Uras István és Nádasdy Ferenc. Ezen a tanácskozáson Forgács Adám követelte, hogy török segítséggel szaba dítsák fel Magyarországot, mivel I. Lipót a magyarság kárára kötötte meg a gyászos vasvári békét. Magyarok pusztulásával akarja megvédeni birodalmát. Az egyháziak helyeselték, hogy a nyugati világhoz való tartozásunk bizonyítékául az iskolákban a latin nyelvet is tanítani kell, az orvosok, patikusok és teológusok miatt. A tanácskozás ezt elfogadta. Lesenyei Nagy Ferenc a felkelőket elárulta a császári udvarnak. Sajógömör a jezsuiták üldözöttjeit befogadta, mivel az aggteleki barlang jó menedékhelynek számított. A vasvári csúfos béke miatt a magyar és horvát nagybirtokosok urai a francia udvarra támaszkodva Zrínyi Miklós törökverő hős révén felvették a kapcsolatot, de I. Lipót ügynökei egy vadászaton Zrínyit vadászszerencsétlenség címén megölték. Wesselényit Besztercebányán tót ügynökök tették el láb alól. A mindent tudó kerekréti fuvarosok az ország egyes vidékein köznépi felkelést robbantottak ki. Főuraink errefól megijedtek és a szabadságharc helyett kegyelmet kértek. I. Lipót azonban Zrínyi Pétert, Nádasdyt és Frangepánt kivégeztette. Az összeesküvő magyarokkal szemben rendkívüli törvényszéket szerveztek ország szerte. A magyar katonaságot zsold nélkül szélnek eresztették. A fosztogató idegen zsoldosok elől a lakosság kelet felé menekült. Az osztrák párti magyarokat labancoknak, míg a Keleti Sárkányos Társaság nemeseit, bujdosásra kényszerített vitézeit kurucoknak nevezték. Mátyás király egyik leszármazottja, a Csala, Gubacsi és Kopácsi hadból származott Kuruc János vezette azt az 1 tömény lovast 1675 nyarán Váradra, amelyet a török is engedélyezett. A murányvidékiek lassan felszerelték a menekült nemes és paraszt sereget. Thököly Imre 18 000 harcos élén indult el Váradról, s ebből 10 000 lovas parancsnoka Kuruc János volt. Erről a Mátyás király utódról nevezték el Kuruc-lovasoknak a győztes sereget, amely 1678-ban a felső-magyarországi részeket a Habsburg elnyomás alól felszabadította. A murányvidéki evangélikus egyházfiakat Thököly Imre 9 évi távollét után templomaikba és iskoláikba visszahelyezte. Andrássy Miklós krasznahorkai várkapitány azonban a murányi egyezség révén megmaradt Habsburg-pártinak, hogy 6000 arany lefizetése mellett családjának a birtokait örökre biztosítsa. Ezt a célt szolgálta visszatérésük a latin műveltséghez. 1683-ban a

török hadat indított Bécs ellen és Lipót könyörögve fordult a pápához és Európához Bécs felszabadításáért. Szobieszki lengyel király a törököket legyőzte. 1235 A változó hadiszerencse miatt Szolyva aranyasszony még öregasszony korában sem adta ki a kezéből a svéd eredetű vasgyártó pestek és hámorok vezetését, bármerre is fordult a vallásüldözés, vagy Murány hovatartozandóságának a szerencséje, vagy hogy cserélődtek a vezetők Vizesrét vasgyártó központjában. Mind a 10 telephelyen magyar, német, svéd és szlovák vasművelők voltak alkalmazva, hogy a Herberstein alapította Murány Atyamesterétől (Brudervater) vagy Bányamesterétől valaki érkezett, a megrendeléseket és szállításokat el tudták intézni. Különösen a 2 csoportban érkező svéd harcosok közül tudtak a legtöbben 2-3 nyelven, sőt az 1619 nyarán érkezők 3-4 féle nyelven is tudtak beszélni, ezek voltak a Manstein-féle csoportban azok a vitézek, akik Zsámbokréten visszamaradtak és lovaik szaporasága folytán szállítmányozási gazdaságokat alapítottak. Divatossá vált ezen harmadik svéd csoportnál, hogy vezetéknevükként magyar-svéd vagy magyar-latin nevet választottak. Ezen vezetékneveket aztán a jezsuiták győzelme után német nevekkel cserélték föl. Az erős szellemi megterhelés és változatos hadiszerencse miatt 1678 nyarán Szolyva aranyasszonyt szélütés érte és az egyik keze és a lába megbénult. Ekkor a Jolsván lakó Sturmán György, Gömör megye egykori kapitánya János és András fiával, valamint Sturmán István fiaival, Andrással és Györggyel főként vasbányászattal és vastermeléssel foglalkoztak, de amellett még katonáskodtak is. Szolyva még megélte, hogy Sturmán György fiaival 1679-ben és Sturmán István fiaival az 1699. évben nemességet nyertek, amelyet Pelsőcön hirdettek ki. Pataky Zsuzsanna utódai továbbra is a vasművelő céhben nyertek vasgyártó és hámoros céhmesteri levelet, de nemesek nem lehettek. Szolyva 77 éves korában, 1699 karácsonyán halt meg. Porait Galgahévízre vitték. Hej rege rejtem Mária Terézia Ózdon 336. Arvisura Kara Szakál története Balkár fősámán rovása Kr. u. 1740-1765. (5780-5805. m.t.é.) Ezelőtt kétszáz esztendővel Baskiria népe fellázadt a cárok elnyomó hatalma ellen, önálló államot akartak alapítani. Vezérüket Kara Szakálnak hívták, aki anyai ágon az erdőkbe húzódott baskír-magyarok Gyarmat törzséhez tartozott. Fekete-Szakál magyarul is beszélt. Amikor Baskiria szabadságharcát a túlerőben lévő cáriak leverték, ezen maroknyi nép egy része a Visera mellé vándorolt. Kisebbik része a Jenő törzzsel nyugat felé vette útját. Kara Szakál a Tobol melletti csatából kazah fóldre menekült, ahol Kusum népe rejtegette. Innen kerülő úton újból visszament Baskiriába, de a cári besúgók rajtaütöttek. Egy hosszú napig tombolt a csata Füzesgyarmat körül. A cári csapatok nem számítottak ilyen nagy ellenállásra és estére a laktanyáikba visszahúzódtak. Kara Szakált a gyermekei találták meg a csatatéren. A közeli falu népe rejtegette és ápolgatta, majd amikor felgyógyult, két fiával az Uralba menekült. Nem vitt magával semmi más fegyvert, mint a kardját és csatakürtjét, amit Gyarmat törzsének vénei a szabadság-kürtjének neveztek. Egy reggel már nem volt ennivalójuk. Fiait egy barlangban hagyta a tűz mellett, hogy ne fázzanak, ő maga pedig elment halászni és az erdei vadak részére hurkot vetni. Fogott is a Jajvában egy fél tarisznyára való halat, de több halra volt szüksége. Felmászott a folyó fölé hajló fűzfára. Nagyon elmerült a 1236 halászatban, nem vette észre, hogy egy bundás a halgyűjtő tarisznyáját dézsmálja. Csak a szokatlanul nagy csámcsogásra lett figyelmes. Ráordított az erdei állatra. Az dühösen morgott és cammogva elkezdett Kara Szakál után a fára mászni. Jó ötlete támadt. Gyorsan leakasztotta hátáról kedvenc csatakürtjét és elkezdte fújni. A nagy dörmögő egyszer csak megfordult és sietve lemászott a fáról, futva menekült az erdő felé. Megijedt a brummogó állat, mert azt hitte, hogy jön a nagy Tórem hetedik fia, a Világfelügyelő Aranyfejedelem, aki ilyen kürtszóval szokta az erdőt ellenőrizni. Amelyik mackó bűnös, az nem mer az Aranyfejedelem elé kerülni. Márpedig melyik medve nem az? Azért van olyan kevés mackó, mert a legtöbb szörnyű bűnei miatt medvetorral fejezi be életét. Amikor az apa a barlangba ért, újabb meglepetés érte. Fiai egy medveboccsal játszottak. Nagyon kedves, játékos természetű volt, s könnyen összebarátkozott a gyermekekkel. Kara Szakál nyomban felpillantott az égre és látta a nagy Aranyfejedelmet, amint a szárnyas öreg Turujsassal viaskodott. Ez rossz jel, gondolta magában. Nemsokára egy bundás anyó ballagott a barlang felé, de most már Kara Szakál figyelmesebb volt, keresztül szúrta kardjával. Újabb hangokat hallott. Hűséges lovasai jöttek utána. Távolról pedig hallani lehetett, hogy kordélyokon jönnek az asszonyok és gyerekek. A másik oldalról a dörmögő apja jött a barlanghoz, de Gyarmat törzsének vadászai az öreget könnyen elejtették. Itt tudta meg Kara Szakál, hogy a Béla folyó

forrásvidékén Gyarmat törzsének kardkovácsai új fegyvereket gyártanak és majd korán tavasszal a Miasszonyunk folyója mellett Kaszli gyülekezési hellyel összegyűjtik Rakaca kabar törzseit és a Tobol mellé lovagolnak. A barlang körül telepedtek meg. Az öreg táltos itt tartotta utolsó torát, mert mire eljött a tavasz, meghalt és szent testét a barlang előtti legmagasabb nyírfára kötötték fel. Az ifjú táltos a téli szállás magányában új bálványt csinált, a régit pedig a barlang szentélyében helyezték el. Azóta minden évben eljöttek egyszer a szent bálványtartó barlanghoz és áldozatot mutattak be a Világfelügyelő Aranyfejedelem, és az ifjú harcosok szerinti kabarok Hadur-Tóremjének. A kis bundás egész télen a gyerekekkel játszott, majd később, amikor átvándoroltak az Uralon, őt is magukkal vitték. Gyarmat törzsének ezen kis csoportja követte Kara Szakált és a Tobol mellé telepedtek le. Itt halt meg vezérük 1740-ben. Utána a baskírok visszaköltöztek Baskiriába, míg a kabarok a Tisza mellé vándoroltak. KaraSzakál gyermekei pedig Gyarmat törzsének megmaradt részével a Tura melletti vasbálvány vidékére költöztek. Később a Visera mellől a Lozva forrásvidékére vándoroltak csoportjához mentek, mert a Tura forrásvidéke körül a hittérítők nagyon kegyetlenkedtek. Itt aztán mindkét csoport beolvadt a manysi népbe, de az ifjú táltos családja a palócfölddel a kapcsolatát mindig fenntartotta. Az Uralból elhozott bundás még akkor is velük lakott. Itt egy sámánnak volt két rátarti lánya, akik kijelentették, hogy csak olyan legényhez mennek feleségül, akik erdei állatfogaton rabolják el őket. Ezt meghallotta a két legény, akik a hegyekből az Aranyfejedelem ünnepére jöttek le a folyóhoz és udvaroltak a két leánynak. A következő évben bundásfogaton állítottak be a szent ünnepre és kilesték, mikor a sámán a légyölő galócától szentséges álomba esett. A lányok kaptak az alkalmon, s mivel a fiúk szép szál legények voltak, elszöktek a bundásfogaton. A gazdag sámán üldözőbe vette a leányrablókat, de azok gyors paripáikon a leányait a Tura forrásánál lévő Baraba-hegységbe - egyik szállásukra - mentették. A sámán csak a lassúbb járású szelíd bundást tudta elfogni, „akit, mint főbűnöst" - ünnepi medvetoron - megettek. 1237 Amikor már sárfagyasztó hideg idő lett, üzent a sámán apa, hogy jöjjenek haza, mert ő minden bűnüket megbocsátotta. Először csak Tura ősapja ment vissza a Baraba hegységből - sámán-apósához látogatóba, mert féltek haragjától. Egy év alatt sokat öregedett a leányai miatt búslakodó sámán és örült, hogy az egyik leánya visszatért. Baraba hegység a baskír-magyarok szenthelye volt. Többet el sem engedte a fiatalokat, mivel több gyermeke nem volt. Nagy öröm érte nemsokára, mert megszületett az első unokája. A kedvenc bundás bőrét már a szűcsök által kikészítve látták viszont a Világfelügyelő-Aranyfejedelem szentélyében. Az após megeskette a fiatalokat, hogy soha többé nem hagyják el a Lozva vidékét. Én is azért félek annyira a torevtől, mert az eskü örökké érvényes. Kara-Szakál gyermekei innen a Tura vidéki Vasbálvány-vidékre költöztek. Balkár ötéves sámánképzés után a Jenő törzsbéli ifjú táltosokkal Magyarország felé indult a következő rokonlátogatásra. Mescser fóldön áthaladva újabb sámánok csatlakoztak Balkárékhoz. 1765 nyarán értek a Doma sámán által lerótt Ózdkegyhely biztonságos vidékére, ahol a vasfinomító fóldesúr fogadta a testőr korából igen közkedvelt uralkodónőjüket, Mária Teréziát. Csákányi nemesek egyik leányága, a Patakiak éltek Ózd-kegyhely birtoklásában. A harmincéves nagy kolera-járvány idején csak egy leány, Zsuzsanna maradt meg, aki férjhez ment a Bethlen Gáborhoz segítségül érkezett Sturmán Márton svéd származású stellárhoz. Ezen vasgyártó stellár-dinasztia nagyon elterjedt Nagyrőce, Jolsva és Vashegy-Szirk környékén és az ózdi vasfinomítót is fenntartották. Mindenki részére gyártottak fegyvereket és nemességet nyertek. Sturmán Andrást Gömör-megye testőrnek küldte Bécsbe 1744. július 29-én. András és Mengyi Arzén legénye közkedveltségnek örvendett a Burgban, amely azzal végződött, hogy Mária Terézia férje szerelmi légyotton kapta Andrást a császárnővel, és más kiút nem volt, mint feleségül kellett venni Czékus Évát, az udvarhölgyet, aki akkor szolgálatban volt. A hétéves háború befejeztével Mária Terézia országjáró körútja során Ózdot is felkereste 1765-ben, mert kíváncsi volt Andrásra és Mengyi Arzén legényére. Arzén Ózdon maradt, de András végig kísérte a császárnőt a Gömör-megyei vasgyártók városaiban. Balkár bizalmába férkőzött Mengyi Arzénnak és viccből megkérdezte, hogy milyennek tartja a császárnőt, aki azzal tisztelte meg, hogy otthonában aludt egy éjszakán? Arzén komoran felelt: „Olyan, mint a hideg kút". A rokonlátogató sámánok egy ideig nyomon követték a császárnő kíséretét, majd a másik kegyhelyet, Körmöcöt keresték fel. Itt egyik társuk, Udmurt-keremet vadászat közben egy mélyedésbe zuhant és meghalt. Egy kőszikla alatt temették el, majd a sámánok kegyhelynek minősítették nyughelyét és Balkár rovásait faragták a kőfalra, hogy megjelenésükről örök emléket hagyjanak. Mivel Andrásnak Bécsben volt bejelentett vasipari engedélye, rá nem vonatkozott semmiféle vámkorlátozás. Nagyrőcén, Szirken, Turcsokon, Ózdon, Vashegyen, Jolsván és Kuntapolcán készített vasgyártmányait az egész birodalomban értékesíthette. Az úz vasgyártók e hámorokban gazdag vidéken helyezkedtek el, de lerakatuk Ózd-kegyhely környékén volt. Debrecen, Várad, Szolnok, Pest és Bécs felé innen indultak a furmányosaik a vastermékeiket szállítva.

Balkár sámán csoportja öt évi rokonlátogatás után visszatért Baskiriába és mint legény ember versekben énekelte meg a rokonnépek között történt egyik legnagyobb rokonlátogató kalandozást. 1238 Hej rege rejtem 344. Arvisura Mit hoz a jövő? Kambaluki beavatott jegyzetei az Élet templomából Szuszi rovása Kr. e. 5038-Kr. u. 1920. (m.t.é. előtt 998-5960. m.t.é.) Hatanah Léh városában született. Töbetben részt vett a beavatottak kiképzésén. Ennek befejezte után az Élet-templomának tudói közé javasolták. Itt hamarosan tanfejedelemmé lett és előadásai nyomán Szuszi beavatott az alábbi vázlatokat készítette. A mesevilágnak is megvannak a maga történelmi igazságai, mi beavatottak ismerjük minden mese rejtett értelmét. Regevilágunkban pedig meghagyjuk azt, s a nép így tudja meg. A végtelen kékségben sétált Sis-Tórem. Egyik felhőről a másikra lépkedett, de amikor megbotlott egy bárányfelhőben, dühösen felkiáltott: Hogy a tűz égessen meg! Ijedtében nagyot ugrott a kis bárányfelhő és sisteregve csapódott hozzá apró társaihoz. Tűz pattant ki a felhőcske szívéből, majd ez a tűz üstté változott. Az üst magába szedett minden felhőt. A tízezrediknél, a Tyumen felhőnél láng csapott ki belőle és csillagok képében az égboltra szóródott. Sis-Tórem akkor elküldte legnagyobb fiát, Numi-Tóremet, hogy fogja el azt a tüzes üstöt, mert mind elégeti a bárányfelhőket. Numi-Tórem el is fogta az üstöt és apja elé vitte. Kettesben elkészítették a Napot és feltették a legnemesebb pályára. Sis-Tórem az üstből újabb tűzgolyókat kezdett szétdobálni a nagy mindenségbe, míg csak bele nem fáradt. A végén a tűzgolyók belegabalyodtak a felhők vizébe, ezért SisTórem a tűzgolyók gondozását az égiekre bízta. Mindenki vállalta is, csak Ruda-Tórem, a vasforraló égi kovács vonakodott tűzgolyót őrizni. Így aztán őt Sis-Tórem a tüzes üst gondozásával bízta meg. Egy reggel Ruda-Tóremet alva találta az üst mellett. Mérgében az üst széléről lekapott egy-egy marék tűzhabot és beledobta a reggeli ködbe. Ebből lett a Hold. Utána felköltötte a Ruda-Tórem mellett alvó Kemit, az égiek szolgálólányát és megparancsolta neki, hogy viseljen gondot a Holdra. Numi-Tórem felesége, Joli-Tórem volt az úzok védelmező asszonya. Az ő tűzgolyóját Numi-Tórem a legsűrűbb felhők közé gurította. Hét fia kereste ezeröles láncon. Végül a szárnyas Ajak-Tórem találta meg, de úgy, hogy teljesen víz borította. Ekkor Kaltes-asszony, Sis-Tórem lánya a vízből búvárkacsával követ, iszapot, majd fóldet hozatott fel. A vöröshasú Cethalnak megparancsolták, hogy ezt a hordalékot tartsa a hátán, hogy az Élet-Anya ott virágzó életet teremthessen. Igy keletkezett a virágzó Föld. Kaltes-asszony álmot varázsolt a vöröshasú Cethal szemére és azóta az mélyen alszik. Ha felébred, tüzet fúj az orrából; ha megmozdul, megremeg a Föld, s fóldrészek csúsznak le a hátáról az ősvízbe. Így pusztult el annak idején mindent termő hazánk, Ataisz is. Kaltes-asszony azonban megígérte, hogy Földünket időnként meglátogatja az ő tűzgolyóján teremtett égi gondolkodású emberekkel, hogy azok mindenben megsegítsék Joli-Tórem fóldjét. Az üstökös sárkány-kígyók azonban sok bajt okoztak. Tűzcsóváikkal sokat szétvertek a holdacskák közül és a mennykövek a Föld testébe fúródtak. A vöröshasú Cethal ilyenkor mindig tűzesővel árasztotta el a Földet és megremegtette. Kaltes-aszszonynak volt elég baja, hogy rendbehozza a Föld életét. Egi embereivel gyakran meglátogatta a Földet és azok sok mindenre megtanították a fóldi embereket. Végül házasságra is léptek a földi emberekkel. Ennek folytán a fóldi emberek agya is tágul 1239 ni kezdett. Lassanként képesek lettek arra is, hogy átvegyék az égi-emberek gondolkodását és ezáltal elviselhetőbbé tegyék a fóldi életet. Amikor Hárpia-Tórem az egyik holdacskát a Földünkhöz vágta, az emberiség javarésze elpusztult. Csak a legszívósabbaknak sikerült eljutni melegebb éghajlatra. Ataiszt is ellepték ezek a jobb gondolkozású, szívós emberek és a Kaltes-asszony szekerén érkező újabb égiek segítségével elkezdték a teraszos-öntözéses földművelést, és az állatok megszelídítését. Kaltes-asszony megtanította Ataisz asszonyait az égi magvakból való kenyér sütésére. Az égiek mutatták meg a háziállatok ésszerű foglalkoztatásának módját, a bőrük és szőrük feldolgozását. Ruda-Tórem is eljött és segítségével elkezdődött a fémek előállítása a Kéklenyhegység érceiből, és a Kemi-asszonytól ellopott égi tűzzel az edényégetés és ércolvasztás művészete. Amikor másodszor közeledett a Földhöz a Hold, az egyik üstökös sárkánykígyó farka megcsapta Atlantic szigetének nyugati sarkát és az mélyen a tenger alá süllyedt. Ettől kezdve Atlantic mind jobban és jobban alámerült a vízbe, és amikor a Föld jégsapkái erősebben kezdtek olvadni, teljesen el is süllyedt. Joli-Tórem és Kaltes-asszony panaszra ment Sis-Tóremhez, hogy Hárpia asszony az üstökös sárkánykígyókkal minden élet-teremtő tűzgolyón folyton háborgatja az emberi teremtményeket. Az égiek erre megtiltották a holdakkal való további pusztítást.

A hold járása ezáltal egyenletesebbé vált, és a tenger páráiból is rendszeresebben hullott a csapadék a Földre, s ezáltal termékenyebbé vált. A beavatottak egy része elkezdte feljegyezni a holdfogyatkozásokat és a napfogyatkozásokat. Sokan a csillagok járását figyelték, a szavárdok pedig a tűz ipari felhasználásától kezdődően jegyezték a végtelen időt, s a holdtölték alkalmával tartott lakomák számát. Voltak, akik az evések alapján számítottak. A papok abban látták a legfontosabb küldetésüket, hogy megszüntették az emberek éhségét. Kaltes-asszony bolygóján az emberek sokat háborúskodtak, újabb meg újabb fegyverekkel pusztították egymást. Amikor az egyik tudós az emberi igazságtalanságok ellen megalkotta a fénygomba halált és azt a borzasztó pusztítással járó fegyvert használni is kezdték, az égiek Kaltes-asszony szekerén a földre is hoztak három ilyen gömböt. Sokáig Ataiszon, a Kékleny-hegységben rejtegették ezeket, de amikor megtudták, hogy Ataisz az ősvízben el fog süllyedni, Budával, Kuszkóval és Suvával elszállították onnan azokat. Buda Úr városába vitte az egyiket, Kuszkó a másikat az általa alapított Kuszkó városba; Suva pedig a harmadikat el akarta vinni a Suva-hegységbe, de amikor megérkezett, megütközve látta, hogy az ott élő hunok nem építettek hajót a menekülésre. A hun bölcsek nem értesítették őket a közelgő veszedelemről. Hajóépítésre már nem volt idő. Suva ezért a hun ifjúságot felvette szállító hajójára, a harmadik gombafényű halálgömböt pedig ott hagyta egy bátor beavatott bölccsel, hogy 3 nap múlva magával együtt felrobbantsa. Ez így is történt. A Kékleny-hegység elsüllyedt. Kuszkó még látta messziről a pusztító, vakító fényt. A Buda által elvitt pusztító gömböt a sumér papok Szumérban, az Élet Templomában helyezték el, majd a Hétvári Nagyszala döntése alapján az egyiptomi Karnakba vitték, az ottani Élet-Templomba. Később Paszametik fáraó a Beavatott Nagyszala döntése szerint a Híres-kapuba érkező szkítáknak adta át, hogy Ordoszba szállítsák. Ordoszban a mindent elsöprő sárga hit miatt nem lehetett tovább tartani, ezért hosszú vándoroltatás után az urali Elet-Templomba vitték. Amikor Jermák kocsirúddal keresztelte meg a manysi népet, az Élet-Templomot Tunguzkába menekítették. A cárok az ortodox papsággal egyetértve, könyörtelenül hódítottak és hittérítés címén minden leigázott népet kiraboltak. A falvakból a folyóvízbe hajtották a megkereszte1240 lendőket és a hosszú szertartás alatt a katonáik és a kispapok siserahada kifosztotta a megkereszteltek otthonait és minden kincsüket elrabolták. Emiatt ha panaszt emeltek, a főpap mosolyogva idézte: „Könnyebb a tevének átbújni a tű fokán, mint a gazdagoknak bejutni a mennyek országába. Örüljetek, hogy a ti lelketek odakerül." A gyarmatosítók nemcsak az idegen népeket igázták le, hanem üldözték a forradalmárokat is. Egy megszökött az internáltak karavánjából, és sebesülten a tajgába vetette magát. Hatanah kigyógyította sebeiből, és ott agg korában vállalkozott arra, hogy a cári önkény elleni tiltakozásul 1908. június 30-án a Kaltes-asszony birodalmából hozott fény-halál gömbbel felrobbantsa magát. Hatanah tanítása szerint Földünk tudósai a Vízöntő világhónapban elérik azt a fejlődési fokot, melyet Kaltesasszony birodalmában - a karnaki beavatottak szerint - a Szíriuszon már Kr. e. 5038-ban elértek. Ott a gombafényű halál borzalmas pusztításait látva úgy határoztak, hogy vitáik eldöntése végett többé nem folyamodnak háborúhoz, és nem háborúval oldják meg a problémáikat, hanem a természet titkait arra fogják felhasználni, hogy gondtalanabbá váljék az életük. Szerinte 1960 körül a fóldi emberiség is így fog gondolkozni, és a Vízöntő világhónapban bőség fog uralkodni a Földön. Amikor Úr városa mellett Kaltes-asszony gömbjével leereszkedtek az égi-lakók, 2 pulit is hoztak magukkal. Az emelő berendezésük azonban elromlott, közben az élelmük is elfogyott, így partra úsztak. Meglepve tapasztalták, hogy Ur városának lakói valamilyen ataiszi nyelven beszélnek, úgyhogy megértették egymást. A magukkal hozott pulikat a templomgazdaság juhászatának ajándékozták a bőven termő kenyérmagvakkal együtt. Uruk népének sumér fóldművelőit megtanították a gazdaságos termelésre. Elmondták, hogy Kaltes-asszony birodalmában a termés bőségét csatornás öntözéssel fokozzák; a hegyvidéken pedig teraszokkal fogják fel a csapadékot. Szárazságban mesterséges öntözést alkalmaznak. Városaikban függőkertekkel a gyümölcs és zöldség termesztését segítik. Közlekedési gépeik fóldalatti alagutakban járnak, de vannak fúggőpályáik is. Minden tudásukat a gazdálkodás és az ipar szolgálatába állították. Így Kaltes-asszony birodalmában soha nem látott jólét uralkodik. Sajnálják, hogy Kaltes-asszony birodalma folyton távolodik Joli-Tórem fóldjétől, ezért Kaltes-asszony szekerén, vagy gömbjén mind ritkábban fognak eljönni a fóldi embereken segíteni; de Kaltes-asszony gyémánt-szemeivel állandóan ellenőrizni fogják a Föld embereinek munkáját. Ebben fel lehet használni a nemes lelkületű embereket is. Ezért az Élet Templomával mindig fenntartják a kapcsolatukat. Ezzel is bizonyítani akarják, hogy a szellemvilág előtt ninesenek sem égi, sem fóldi határok. Dernő fősámán beavatottainak sikerült a kabar vasművelőkkel olyan vasat előállíttatni, melyet nem esz meg a rozsda, és ebből kiváló fegyvereket készítettek. Amikor az indijó Hadraba fejedelem részére Bihar vezér felállította a Dernő-féle győzelem oszlopát, nem gondolta, hogy ez a készítési mód feledésbe megy. Mégis megtörtént, de akkor Agaba titkos rovásai között megtalálták a Dernő és a kabar fegyverkészítők által alkalmazott eljárást, és a kasszuk között letelepedett kabarok újból elkezdték gyártani az ilyen fegyvereket. Egyik csoportjuk Asoka birodalmába is eljutott és Asoka Etehida beavatott kiváló fegyvereivel győzelmet is aratott. Bihar 85. Arvisurája alapján Etehida megtalálta Dernő oszlopát és Asoka győzelmének emlékére a

fejedelem által kijelölt helyre állíttatta. Etehida olyan eljárásnak vetette alá Dernő oszlopát, hogy az még a mai napig sem rozsdásodik. Ez a Szíriusz-lakók és a beavatottak titka maradt. 1241

Az Élet-Templomának tagjai között mindig van olyan beavatott bölcs és beavatott tanuló, aki ismeri azt a nyelvet, amelyet a maguk módján a szumirok is beszéltek. De ezenkívül megtanulják azt is, mi módon lehet megérteni a Kaltes-asszony gyémántszemeiből érkező rezgéseket. A Szíriuszon egységesített nyelvhez közel áll az uruki tájszólás szerinti szumir nyelv is. Ezért lett ez a nyelv Mezopotámiában és azonkívül is egyházi és hivatali célokra használatos nyelvvé. Elfogadta Karnak is. Az Élet Templomában ma is Kaltesasszony népének nyelvét beszélik. Régies formájában nagyon már nem beszélik, de az ummai Úzország kézműveseinek érdeméből ma is ismeretes az a hozzá legközelebb eső változat, melyet a mai palócok beszélnek. A tunguzkai fény-halál-robbanás után az Élet Templomának tagjai visszaköltöztek az Ural-hegységbe. Útközben négy beavatott meghalt. Nemcsak Hatanah és Tagilka helyét kellett tehát pótolni, hanem a négy beavatottét is. Amikor ez megtörtént, Icsim fősámán és törzskara itt maradt az urali Élet-Templomában, a többi pedig elment a világ minden részébe. Gondolatrezgések útján küldött üzeneteikkel mindig fenntartották egymás között kapcsolatukat. Régóta tűnődnek azon, ha a Vízöntő világhónapban a Föld lakói is megszerzik a fény-halál titkát, annak az erejét az emberiség javára fogják-e felhasználni. A másik nagy kérdés, hogy az emberiség milyen közös nyelven akar beszélni? Hej rege rejtem 347. Arvisura Idegen hitek áramlatai Tura rovása Kr. u. 1938. (5978. m.t.é.) Kolami fősámán lapp származású lévén, rejtett szavakkal énekelte azt, hogy a Lapp-földön, amikor felszáll a köd a fenyvesekben, olyan, mintha a kiseprőzött fémporokat Kemi-asszony ezüst köde, Joli-Tórem földön felejtett menyasszonyi fátyola szaggatná és vonszolná maga után, mindaddig, amíg Kaltes-asszonynak, az EletAnyának éltető napsugara át nem világítja. Ez a menyasszonyi fátyol aztán az úz nép fólött lebeg, és csökkenti az égető nap erejét. Azért van a déli agabák felé napszúrás és a legelők felperzselése, mert ez a fátyol csak az úz nép fólött lebeg. Tehát Joli-Tórem népe felett hidegebb az éghajlat, a lappok felett pedig méginkább hidegebb, mert a fenyvesek felé, azaz északnak húzódtak az eltépett ködfoszlányok. Ezért a 24 Hun Törzsszövetségben mindig szívesen látták, ha úzok kerültek közéjük, mert a FöldAnyának jóindulatát érezhették még az időjárásban is. Az Arvisura törvények szerint, mint legényember csak énekmondóan, regöléssel írhattam meg Arvisurámat mindaddig, amíg a Vasbálvány vidéki asszony a házába nem fogadott. Aztán Penza mellett olyan regöléssel róttam, amely nem énekmondóan hősi mondással, hanem egyszerű, de rejtett rovással lett megörökítve. Ha pedig a manysi tyumen ősi fóldjére, a Tura folyóhoz érek, akkor érett rovással folytatom mindaddig, amíg az első unokám meg nem születik. Akkor aztán akár száz évig is regélve mesélhetem a sok-sok ezer évnek hiteles történetét. Kimesélhetem a folyókból a halat, erdőből a vadakat és az idegen népek szellemi mitológiáján felnevelkedett lelkéből az idegen áramlatokat, a hun törzsek megrontóit. Nem hazudhatok ennek a három lelkű bajtársamnak, hiszen látja a gondolataimat, nem rejthetem véka alá, amit érzek, mert akkor vétek az Arvisura törvényei ellen. 1242 A 24 Hun Törzsszövetség annak idején egyik céllal azért alakult meg, hogy egyik Nagyvíztől a másik Nagyvízig terjedjen a hunok birodalma, de ebbe gyakran beleszóltak az idegen hitek áramlatai, hogy egyes nagy eseményeket említsek: A sárga hit megakadályozta, hogy Atilla idejében minden fekete hun törzs elküldje a tyumenjeit és ezért SO 000 lovassal, azaz öt tyumennel kevesebb harcos jelent meg . a nagy csatában, de erről majd máskor, ha odaérünk, részletesebben mesélek. Ezért nem érhettünk el a másik Nagyvízig. Másodszor a ti Béla királyotok megegyezett Dzsingiz kán küldötteivel, hogy teljes szabadság biztosításával segíti a Mongol törzs vezette Törzsszövetséget a Nagyvízig való hódításban, de ebben a zöld hit és fehérkereszt hit álszent bajnokai akadályokat gördítettek a győzelem elé, mert mindkét oldalon erősebbnek bizonyultak az idegen erők. Ez a meg nem értés véget vetett a rokon törzsek törekvéseinek és az Altáj körül robbanást okozott. Tomaj sámán ismeretségbe került Margittal, Béla király egyik leányával. A szép deli ifjú megtetszett a királylánynak, érdekesnek találta szóvirágos beszédét. Ezért marasztalta a küldöttséget,

amelyiknek zöme Káma vidéki magyari és Béla vidéki magyarokból valamint Turga kapuban élő kabarokból állott, ' mert igen érdekelte őt az óhazában maradt rokonaink sorsa. Nemcsak az Árpád-ház királyai, de azoknak még a nőtagjai is tudtak az Arvisura törvényekről és a 24 Hun Törzsszövetségről, annak céljairól. Ezen törvényeknek alapján házasodtak össze idegen királyi udvarok fiaival, még az angol királyi udvarba is eljutott egy szolid, nagy tervű rimalány, aki az egyik angol király felesége lett. Igy a magyar királyi Árpádház rokonságba került az angol királyi házzal is. Az a bizonyos Árpád-házból származó rimalány, aki az angol királyi udvarba ment ! feleségül, tisztában volt az Arvisura törvényekkel és azt tartotta, ha Atilla dicső hadseregének nem sikerült meghódítania a világot a másik Nagyvizekig, akkor ők, a kései rimalányok végre fogják hajtani az Arvisura törvényt. Így az Ordoszban született törvény, az eddig oly ritkán említett harmadik lélek fogalma szerint I. Erzsébet angol királynő személyében megtestesült. Ő lett a tengerek királynője, Albion leghatalmasabb uralkodója. Vagyis az angolok hideg vizébe pezsgést hozott a 24 Hun Törzsszövetség Arvisura törvénye. Harmadszor az Arvisura törvényeket Hunyadi János sértette meg, amikor a „Béke és Rokonság" Arvisura törvény szerint esküt tett a Bibliára, a török császár meg a Koránra, hogy szövetségre lépnek és meghódítják az akkor ismert világot. Erről az Arvisurák így emlékeznek meg: Egyik Nagyvíztől a másik Nagyvízig megremegtek a jurták, suomák és manzsuák, győzelemről regölhetnek az Arvisurák! Sajnos az öröm csak egy medvetoros évig tartott, mert az ellentétes szellemi áram latok, a sárga hit, a zöld hit és a fehér kereszt álszent csuhásai összefogtak és a római pápa képviselője, Kapisztrán János fegyverbe imádkozta a leigázott magyarságot és háromszáz évig gyilkolta egymást a török és a magyar, míg NyugatEurópa népei a markukba röhögtek: „Bolond nép a magyar, miértünk halnak hősi halált!" Az Arvi I sura hiten élők még a legeldugottabb jurtában is tudták: „Meghalt a magyarok örök kérdése. Elbukott a sokezeréves eszme és az Arvisurák célja." 1243 Hej rege rejtem 349(A). Arvisura A szabadság első napja Jugán rovása Kr. u. 433-1945. (4473-5985. m.t.é.) 1944. december 20-án még az ózdi járás területén dörögtek a fegyverek. Az ózdi gyár munkássága a megbénított vasgyár óvóhelyén tartózkodott. Hajnalban háromnegyed hatkor a hétesi óvóhely megfigyelői jelentették a Légoltalmi Parancsnokság figyelő központjában, amely a 9-es óvóhelyen tartózkodott, hogy a Szovjet-Hadsereg elővédjei a Gyár-útra befordultak. Ekkor Mitterbach Gyula tolmács a gyár vezetősé gének a megbízásából a gyári főkapuba ment. Előbb tudomására hozták, hogy 17-én Putnok, Bánszállás, majd innen kündulva Uraj, Szentsimon és Susa már az oroszok kezén van. Bánréve pedig 18-án került orosz kézre. Kiskapud térségében a németek ellenállását megtörve a Szovjet Hadsereg a bekerített Ózd felszabadítására indult. A fogadásra küldött tolmács igyekezett a szibériai hadifogságban megtanult orosz nyelven az első, két tagból álló járőrrel szóba elegyedni. A járőr elmondta, hogy omszki munkások. Mivel a tolmács is javarészt Omszk környékén volt a cári elnyomás alatt hadifogságban, könnyen szót értett a két Szurgutov testvérrel, akik közül Iván főhadnagy volt, míg én, a kis Jugán hadnagy voltam az előretolt hírszerzőknél. Tudtára adtuk a bőbeszédű tolmácsnak: - Vezetőink parancsba adták ki a harcoló és városukba bevonuló alakulatoknak, hogy a vasgyári kolóniák területén minden összetűzést kerüljenek, mivel a sokat szenvedett munkásságot semmi anyagi károsodás nem érheti... Mi, a hanti ifjak, Szőnyi Márton csoportjának baráti társaságához és az előretolt hírszerzők nagy családjához tartozunk. Mondja meg a munkásságnak, hogy tőlünk nincsen mit tartaniuk. Amíg a tolmács mindenfelé nézegetett, én láttam, hogy itt háborús támadás bennünket nem érhet, ezért a bátyámmal a következő érdekességet közöltem: Szőnyi Márton már a kiképző táborban is sokat foglalkozott ennek a vasgyárnak a múltjával és jegyzeteket készített ennek a palóc vidéknek a múltjáról. Szalaváré Turának a hatása alá került, akit a titkos-szolgálat Szolevasovnak hívott a szurguti nyilvántartások szerint. Legelső feljegyzése Radnóti András hagyatékáról szólt, aki Béla király kívánságára lerótta a palóc feljegyzéseket a magyarok tetteiről, amelyet Magyarország néhai jó emlékezetű királyának, Bélának jegyzője hagyott az utókorra:

„Kijövetelünkről Urunk 884. esztendejében az uruki-mani időszámítás szerint, amely megegyezik a rómaiak új időszámításával, a Tarcal hegyéről. A tokaji kopasz hegyet nevezték el Tarcal hegyének, azaz a Kunhegy egy részét. Szalán vezért Alpár várában találták és ott tíz napig vendégeskedtek. Majd Szalán hírül adta, hogy védelmi szempontból a Sajó vizéig való földeket nekik ajándékozza, hiszen innen háborgatják leginkább a velünk egy-nyelvet beszélő őslakosságot... Töhötöm küldé Farkas apját Mándot, hogy annak lakói velük megvíva melléjük álljanak, mivel még a besenyőktől és úzoktól is sokat szenvednek... Vad besenyők népünket 884 elején az Etil mellékén megtámadták. 888-ban pedig Erdély szomszédságába költözött az úzok nyomására... Szalán vezérhez Árpád elküldötte, annak a védett várába, Alpárra Etét és Vajtát, aki a Zagyva vizéig való földet kérte. Szalán igen nagy félelembe esett és ijedtében a tőle kívánt fóldet a Zagyva vizéig Árpád vezérnek engedé át... Gömör vára már Árpád bejövetelekor fennállt. Ugyanazon időben Árpád vezér mikor magát biztosította, egymás között tanácsot tartva sok vitézt küldött hadjáratra, hogy Gömör és Nógrádvár népét meghódítsák és menjenek el Nyitra váráig. Ve 1244 zérekül rendelé anyai nagybátyja, Hülek két fiát Szoárdot és Kadocsát, nem különben Hubát, a fejedelmi személyek egyikét. Ekkor e három úr Árpádtól megindula azon helyről, amelyet Pásztónak hívnak, s a Hangony vize mellett lovagolva ezen folyón átkelének a Sajó vize mellett. Innen megindulának Gömörvár vidékén keresztül Baloghátig..." Ezen a feljegyzésen sok vita folyt a kiképzések szünetében. Szőnyi Márton azok közé állt, akik bizonygatták, hogy Szerencs és Gömörvár vidékén csak olyan őslakosság élhetett, akik a magyarokhoz hasonló nyelven beszélhettek az alábbiak szerinti feljegyzésekben: „Isteni kegyelem vala bennük, mindenki fél tőlük, mivel hallották volt, hogy Árpád vezér, Álmos fia Atilla király nemzetségéből származott. Akkor Szalán emberei meghódoltak neki és remegve szolgálnak vala nekik, mintha rég uraik lettek volna. Akkor Szoárd és Kadocsa, nemkülönben Huba, kitől a bölcs Szemere származik, midőn látták, hogy a sok nép meghódol, nagy lakomát tőnek és a fóld előkelő lakosainak, kik fiaikat túszokul adták, ajándékokat osztának, őket szép szóval Árpád vezér uralma alá hajtják, s a hadjáratra magukkal vivék, fiaikat pedig túszokul vévén különféle ajándékokkal Árpád vezérhez küldték, amin megörültek és az örömhírt hozóknak ajándékokat adának." Ezen a Pósa András feljegyzésen újabb vita támadt. A kievi Szent-Illés székesegyház papneveldéjében lemásolt írások azt igazolták, hogy a 433. évtől a 435. évig Atillával már honfoglalóként érkezett újabb kabar és palóc törzsek maradványai küldöttséggel keresték fel az Etelközben megtelepedett Magyar Törzsszövetséget és az idegen ajkúak által rájuk nehezedett nyomás enyhítésére kérték az újabb honfoglalást. A palócok erősségének számító Vasvárt nem említi meg Pósa András, hanem helyette a vele szemben lévő Sasvár alatti vendégsereget említi, hiszen a termékenyebb részen volt az országút csapása, ahol az előkelők fiaikat felvezetőként ajánlották fel az újabb honfoglaláshoz és Vasvár bőséges tartalékából Szoárdot, Kadocsát és Hubát megvendégelték. Majd lóratermett ifjaikat felvezetőként ajánlották fel Árpád honfoglaló seregébe, tehát a lovassághoz Pásztóra bevonultak. Ezen helyismeretekkel rendelkező ifjúság Pam tárkány utasításait mind végrehajtotta és Árpádot egészen az Encs folyóig elkísérte. Itt Árpádékat a római kereszténnyé lett Ágnes aranyasszony fogadta, aki az avar fejedelmi háznak, a Baján családnak tagja volt. Ágnes már özvegy volt, akit Árpád pártfogás alá vett és lovasokat hagyott a védelmére, akik a bojokkal őrséget tartottak. Ettől az Ágnes aranyasszonytól Arpádnak egy leánya született. Gyermekágyi betegségben meghalt, de kisleányát, Ágnest az avar-bojok felnevelték. A 895-896-os honfoglalást a pusztaszeri jelentésben így örökítették meg: „Ekkor Pam tárkányai már kész kutakkal várták a honfoglalókat. Az ő feladatuk az volt, hogy a sóellátást megszervezzék. Jászvásártól és Ladomértől a pannon Felsőőrig. Vállalták 67 790 harcos és 12 210 őslakos felvezetőnek és 377 632 családtagnak betegség alatti gondozását. Tehát a honfoglalók Álmos parancsára 445 422 lélekszámmal és 12 210 felvezető lovassal, akiket sokan biztosítékként irányító túszokul tartottak, holott ők irányították Árpád vezetésével a 895-ben elkezdődő nagy honfoglalást. Barkó tárkány-fejedelem jelentette Pusztaszeren, hogy az Árpád vezette seregnek volt a legkisebb vesztesége, de Álmos vezetése alatt lévő seregek zömének óriási veszteségei voltak. Ezért a 11 586 lélek, 185 szekértöréséért és 8349 ló veszteségért az őslakos kabar törvények értelmében Álmost halálra ítélték és Gyulafehérváron kivégezték, Zemplén kegyhelyen temették el. Ennek a veszteségnek hírére az őslakos kabarok Árpádot kabar fejedelemmé vá 1245 lasztották, mivel Verecke lemondott Eperjes leányának férje részére, akinek Solt várában megszületett az örököse, s egyben az egyezményben megállapított új nagyfejedelem, Zsolt ifjú fejedelem. Ezért Arpád a lovasait 1 év alatt egészen a régi avar birodalom határáig, az Encs (Enss) vidékéig vezette." Bebek Árpád és Béla király ezen eseményt ekképpen indokolta:

„Árpád az uruki-mani időszámítás 884. esztendejében Tarcal vitézt hagyta a Kopasz-hegyen őrségben 2 felvezető kabar lovasnak ellenében, aki szerelmes lett a Tokaj uruki-mani öspörös leányába és Árpád beleegyezésével feleségül vette. Tarcal igen szép növésű vitéz volt, aki Tokaj öspörösnek is igen megnyerte a tetszését, míg Dorozsma nevű kun vitéz a kisebbik leányát kérte feleségül. Így a három tárkánylátogatás, hol Tarcal hegyének, hol Kun-hegynek, de az őslakos kabarok Tokaj öspörösről csupán Tokaj hegyének nevezte az Aran-vesszeiből kiváló bort adó szőlőhegyet, mivel ezen hegy már a szkíták által is Tokaj hegyének neveztetett. Ugyanis Eged saka-szkíta nagyfejedelem itt telepedett meg, amikor a Kr. előtti 5. esztendőben a Tokaj nevezetű, Él-Istent hívő tábori papját ezen a hegyen őrségben hagyta. Erre a birodalmi hírszolgálatuknak volt szüksége a gyors fényjelző híradás végett, mivel Eged fejedelem a székhelyét, a fővárosát, a Csörsz-vonal fólött építette fel egyik Eger évétől a másik Eger évéig. Tehát ezen várost Egernek nevezték. Ekkor Tokaj őrségében megfogadták, hogy mindig a Szarvastor hava Fancsal napján fognak megnősülni és akkor a szüret elején Tokajnak nevenapján fog megszületni az első gyermekük. Ugyanis Eged Él-isten papjának, Tokajnak Fancsal volt az édesapja. Ezért Árpád Tarcal nevű vitéze és Dorozsma is a Szarvastor havának Fancsal napján nősült meg, de amíg Tarcalnak pontosan Tokaj napján született meg a Tokaj nevű kisfia, addig Dorozsmának éjfélre megszületett Algokun fia és egynapi fájdalmas szülés után a második, akit már Dorozsmának neveztek, mert csak a harmadik napon mutatták be az öspörösnek, aki Sárospatakon volt házavatáson és öreg korára való tekintettel, csak gyors-szekér járattal hozták haza Tokajba. Az öspörös névadója szerint a Fancsal-napi házasságok gyakran azt eredményezték, hogy saka-szkíta szokás szerint ebben a térségben sok Tokaj nevű gyermek született. Ezért aztán bevett szokássá vált, hogy a Sátorhegyek közt Tokaj napján kezdték meg az Aran szőlővesszőinek a szüretelését. Amíg a megfigyelés Kopaszon volt, addig a névadó-kegyhely a Tisza-part kőből épült Tokaj öspörös kegyhelyén, nagy ünnepséggel. Ezért Árpád a pusztaszeri nagy tanácson meg sem jelent, mert Verecke kabar fejedelem javaslatára már a Pozsony-nemzetség székely őrhelyén tartózkodott. Seregének egyik részét a székely dereglyések szállították át Dunna-asszony folyamán, míg az ifjúság tömlőkkel átúsztatott a jászvásári gyakorlatok szerint. Árpád ekkor értesült a gyors-szekér járat folytán Álmos haláláról, de az utódlási gondok elkerülése végett inkább kitartott Verecke és Tokaj tanácsánál és az őszi nagy áradások alatt már az Encs vidékén tartózkodott." Szőnyi Márton csoportját főként a palócok honfoglalása érdekelte. A Szent-Illés székesegyházban Béla és Levente azt írták: „Deédes aranyasszony vezetésével 435 nyarán érkezett meg az úzok serege és Pusztaszeren háromfelé telepítették őket. Marúzok az Úz-völgyétől Marosszékig, míg a daragúzok Eszéktől Duna-Úzdig, majd a palúzok Sajó-Ordosztól Tiszavárkonyig telepedtek le. A kabarok a palúzokat, ezen harmadik tárkány úz törzset, mindig palócoknak csúfolták. Nekese tárkányfejedelem volt a vezérük és vitézeit 9 fia után kilenc úz községben telepítették le: Sajó-Ordosz (Ma: Sajópüspöki és Sajónémeti) Hangony, Várkony, Ozd, Putnok, Velezd, Daróc, Deédes, valamint Mogyoród községekben. A 1246 Vadna vezetésével korábban érkező falvakat: Hetény, Biring, Pázmány, Ladány és Kisfalud helységeket magukba olvasztották. Vasforraló településeik voltak: Dernőn, Rozsnyó Gerlice és Vasvár térségében. Ezeknek Nekese volt a - tárkánya és a vascipó raktárait a várhegy alján, Cipóban állította fel. A többi palóc telepek a környező folyóvölgyi síkságot népesítették be. Majd Atilla halála után a palócok Vadnától egészen Pozsonyig terjeszkedtek és Losonctól dél felé a Tura folyó vidékéig a hátságot elfoglalták. Nekese után az Ózd-Vasvár vascipó raktár vezetését és vasfinomítását unokája, Gerenna vette át, majd amikor töményvezéré léptették elő, Dernő vette át a palócok vasgyártásának irányítását. Dernő és utódai látták el vasárukkal és fegyverekkel a Csörsz-vonal tárkány kiképzés lovasait, mivel az újonnan érkező Csörsz vitéz a Deédes aranyasszony leszármazottjai közül nősült. Településeik voltak: Arló, Uppony, Böllér (később SzentSimon), Tapolcsány, Lugal-Királd, Dubicsány, Liktorfala (később Borsodszentmárton), Zubogy, Révafala és Csernely-Kossut, amely Arlóval tartotta az összeköttetést." A Szőnyi csoport igen érdekesnek találta, hogy az avar korszakban a Szent-Illés székesegyház feljegyzéseiben még oly tételek is szerepeltek, hogy Ózd környékén: „Kunok telepedtek meg Nádasdon és Kuntapolcán, mordvinok Mercsén és mon golok Szuhán, Terizsen, majd végül Árpád honfoglalása előtt törökök, Omány és Sikátor településeiken." Szőnyiék igen fontosnak találták, milyen településeket nevezett meg a III. Béla király idejében kezdett palóc, székely, magyar és nyéki, azaz beavatott település vázlat: „Barkó tárkány-fejedelem alatt a szavárdúzok voltak az ifjú tárkány és Madaj aranyasszony leghűségesebb harcosai, akiket a palóc-avar települések vezérükről barkóknak neveztek. Ezen falvak voltak: Bolyok, Ipolybolyk, Csépány, Hubó, Dusa, Kánó, Csokva, Uraj, Susa-Madaj, CsernelyDetre, Hét és Köles-Málé. Tehát a Magyar Törzsszövetségbeli népek nem érkeztek Ózd tájára, csupán a barkók segédcsapatai. Barkó tárkány-fejedelem, amikor Árpádnak kabar-fejedelemmé választása után az új haza vasellátását megszervezte, állandóan Pannon-Vasvár és Palóc-Vasvár között tevékenykedett, hiszen ezen települések voltak a vascipó-raktárak telephelyei, amelyeknek Pannonfóld és Magyarország településeit vasárukkal el kellett látnia. Mivel a későbbi időkben Pannon-Vasvárt a nyugati hódítók állandóan zaklatták, az egész országot Palóc-Vasvár látta el vasárukkal. Ez a két Vasvár, mint megerősített tárkányközpont az Árpád-házi fejedelem és királyi Magyarország megerősített helyének számított. Innen látták el a

Csörsz árok-rendszer kiképző táborait fegyverekkel és a szekeres gazdákat kiváló szekér-tengelyekkel. Ezért Palóc-Vasvár mindig bővült." A kievi Szent-Illés székesegyház alsó világában Gerecsák uruki-mani püspök elolvasta a kimenekített összes rovásemlékeket és annak részleteit a Szőnyi csoport gyakran tárgyalta: „Legrégebbi rovásemlékek arról szóltak, hogy Susa városából, harci cselekmények miatt Léh kisfejedelem megmenekült a népével és a Van-tó felé tartott, ahol a szavárd-úzok között telepedett meg. Amikor Madaj aranyasszonyt a Van-tó környékéről Álmosnak a táborába kísérték, minden vagyonát az unokáira, Kurszánra, Gyulára, Árpádra és Kendicére hagyta. Halála után Madaj aranyasszony hűséges lovasait Barkó tárkány-fejedelemre bízta, aki a Susa városi eredetű népét Susa és Dusa barkó községekben telepítette le. Ennek a Susa községnek fuvarosai Vasvár kibővítésében sok égerfa alapot hordtak a vascipó raktárakhoz, amelyért sok tehenet és bárányt kaptak ajándékba. Várkony község palócai sok bükkfát hoztak, amiért új lovakat kaptak vérfrissítőnek. Várkony gerendavárában történt azon eset, hogy I. Endre király Béla 1247 herceg öccsét, aki akkor hadvezér volt, felszólította, hogy válasszon, vajon neki a korona kell-e a halála után avagy a kard? Várkony várának ispánja azonban jóakaratúlag a fülébe súgta: - Ha kedves az életed, a kardot válaszd - Béla királyfi csak ekkor eszmélt rá, Pered ispán is az ő híveinek táborába tartozik. Íme most előtte van a korona és a kard. Rögtön eszébe jutott mire figyelmeztették, amikor Endre megkérdezte: - Kard kell-e a fővezérséggel? Vagy pedig a királyi korona? Béla kényszerhelyzetében a kardot választotta. Ezért I. Endre a fiát Salamont már 5 éves korában királlyá koronáztatta. Béla keletre ment segítségért és lengyel segítséggel hadvezéri tudását kibontakoztatva legyőzte Endrét, aki lováról leesve megtiportan Zircre került, ahol az apátságban meghalt. Hasonló eset játszódott le Géza, László és Lambert halála után, Lam herceg eseté ben, I. Gézának 1074-től 1077-ig való királysága alatt Vasváron. Lam herceg nem akart király lenni, hanem a vasgyártás és sóellátás vezetője lett. Fuvarosai Vasvár hegyének mindkét oldalán kocsiállásokban tanyáztak és családjaik a hegy déli oldalán új falut alkottak, amelyet még ma is Lamnak hívnak, Csépány barkó falu és Vasvár hegye között. Lam még csak 3 éves kisfiú volt, amikor Béla király rendeletére a népszámlálás velejárójaként, szavárdúzok kis csoportja vonult át Váradon és a kis hercegnek két betanított kis pulit adtak ajándékba. Ettől az időtől kezdve Lam nem a lovakkal, hanem a kutyákkal barátkozott, akik mindenüvé elkísérték. Ezért Lam herceget kutyás hercegnek hívták. Ennek a királyfinak egyik nagy alkotása volt a vasgyártás átszervezése. Ugyanis a vasgyártók eddig olyan tizedekben dolgoztak, hogy a vasgyártó pestek felső adagolásánál 2 idősebb, míg alul, a vascsapoló nyílásnál 2 igen erős fiatal vasgyártó és a tizedes dolgoztak, míg a többi 5 fő faszenet készített és szállított a tüzeléshez. Ezt a létszámot Lam megkétszerezte. Irányításának következtében egy tizedes csoport csupán szenet égetett fából, míg egy tizedes a csoportjával csak vasat gyártott. Mindezen munkák végzésénél az asszonyok és nagyobb gyermekek is segédkeztek. Ezek faszén szállításnál, vasas raktározásnál segítettek és a hiányzókat néha pótolták. Amikor bátyjai Mogyoródnál diadalt arattak, I. Géza lett a király, míg a délceg László herceg hadvezére lett a magyarságnak. 1074. március 14-én László királyfi tervei igazolódtak, és a nyugatiak erőszakoskodása ellen győzött a fényesség-igazság. Géza elfoglalta a trónt és László királyfi sorra legyőzte az országra törő ellenséget, míg Lam herceg Vasvár központtal megszervezte a Csörsz vonalán tárkányainak kiképzését és a sereg felszerelését. Vasváron megszervezte a bányagondnokok, hadnagyok és tizedesek intézményét és a vasgyártást fellendítette. A pápaság és Dezső esztergomi érsek azonban I. Gézát folyton azzal zaklatta, hogy hibás volt az elgondolása, mert hiába koronázták meg Vasváron az uruki-mani Árpádházi koronával, míg Fehérváron a Szent-István-i koronával meg nem koronázzák, addig lényegében Salamon a király Ezért I. Géza lelkileg összeroppant és meghalt. Ekkor történt újból azon eset, hogy László királyfit Palóc-Vasvár 24 karéjos kegyhelyén királlyá koronázták az uruki-mani koronával. A bányagondnoki intézmény éppen ülésezett és a tárkányok, valamint a vasvári tizedesi népgyülekezet előtt tette Lam a bátyja fejére, János szakszini uruki-mani püspökkel együtt az Álmos-Lebédház koronáját. Az új király kijelentette, hogy I. Géza utolsó szavai azok voltak: „Ne higgyetek a papoknak, mert azok csak a maguk hasznukat nézik és németté akarják tenni hazánkat!" Ekkor a magyar származású főurak, az Oregek Tanácsa, a kézművesek és a földmű 1248 velő tizedek a sereggel együtt úgy döntöttek, hogy a papság ellenére az ifjú hadvezért, Lászlót teszik meg az ország királyává, s így Lam herceg akarata győzött. Palóc-Vasváron a koronázási lakomán Lam herceg felvetette a tizedesi intézményének kérelmét, hogy meg kell sürgetni az első Árpád-házi királyunknak, Istvánnak a szentté avatását. Ezt a koronázásra összegyűlt előkelőség és a tizedesi intézmény elbírálta és az ifjú László király hozzászólása után elfogadta. László

királynak volt egy javaslata, hogy a római katolikus egyház és az uruki-mani egyisten hívő egyház egyesüljön, s így a szavárd-magyarság az országunkba könnyen bevándorolhat. Ezt az összegyűltek közmegelégedéssel elfogadták. Lam herceget megbízták nagy nyelvtudá sa miatt a külügyek vezetésével, míg Rozsnyó tárkány-fejedelmet Lam herceg helyére, a tárkányképzés és vasgyártás vezetőjévé kiáltották ki. László király azonban István fehérvári koronájával nem hagyta magát megkoronáztatni amíg Salamon él és István királyt szentté nem avatják. Palóc-Vasvár határozatának még Dezső érsek sem tudott ellenállni és javaslatot tett a pápaságnak István király és Imre herceg, valamint Gellért püspök szentté avatására. Hartvik még élt, s újból leírta bővebben a Hartvik-legendát és a többi kanonizálással együtt Rómába küldték. Salamon hátat fordított a nyugati világnak és Szakszinba ment, majd részegen Pólában a tengerbe fúlt. Lam herceg ajándék aranyait találták a zsebében. László király erről értesítette a Bécsben lakó feleségét, aki nyomban férjhez ment a lovagjához. Lászlónak a Palóc-Vasváron 1077. május elsején történt megkoronázása után végre megnyílt az út arra, hogy 1087-ben Fehérváron királlyá koronázták István koronájával is, amit eddig László király PalócVasváron őriztetett és Dajka aranyművessel átalakíttatott. Az utolsó simításokat Esztergomban, majd Fehérváron végezték el. Ennek előzményei voltak. 1077. május elsején a Lam-birodalombeli vasgyártók ünnepén Lam herceg összehívta az újjáépített Vasvár hegyére a palóc tizedesi intézmények tanácskozását, amelyen igen fontos döntéseket hoztak: „A legelső érdeknélküli szeretet vallása Urukban alakult meg, amelyet aztán Mani újjászervezett és a Magyar Törzsszövetség vezetői ezen egyháznak a tanítását követték. Rómában aztán Jézusnak azon mondása szerint, hogy „Péter, a Te hitedre építem fel az én anyaszentegyházamat!" - győzedelmeskedett Szent Péter egyháza, majd Szent Pál szervezése folytán az úgynevezett paulinus keresztény egyház és a különböző egyházak sokasága, a gregoriánusok nagy többségével. Lassan két központja lett a kereszténységnek. A legerősebb a Róma és Bizánc irányzata. A magyarság megnyeré se végett Róma is, Bizánc is elküldötte a király koronáját. Amikor a tizedesek május elsejei ünnepélyének a befejezéseként László királyfit az uruki-mani koronával megkoronázták, Lam herceg azt a javaslatot tette, hogy az urukimani sima, a római keresztpántos és a Dukasz Mihály bizánci koronáját egybe kellene szerkeszteni, hogy mind a három keresztény szellemi irányzatnak eleget tudjunk tenni. Ehhez a Királyi-Tanács hozzájárult. Viszont László király javaslatát is helyben hagyták, hogy addig nem koronáztatja meg magát az újjáalakítandó koronával, amíg Salamon él. Tehát Dajka aranyművesnek módjában lesz az új korona összeszerelésének végrehajtása Lam herceg utasítása szerint. Pannon-Vasvár mindig a nyugati érdekeket szolgálta, ezért eldöntötték, Palóc-Vasvár körzetének hadianyag bázissá történő megszerve zését. Lam herceg falujába és Böllérbe Szent Simon szekeresei költöztek. A barkó szavárd-magyarok azonban ezt sehogy nem tudták kimondani, ezért egymás között Bellér-falvának nevezték. A Felvégen avarok, az Alvégen barkók laktak. Ez így volt Hangony község esetében is, de aztán minden közösségben összeházasodtak. 1249 „Másodsorban eldöntötték, hogy Szarvaskő, Bikkhegy és Zabar vonalától, Zólyom, Dobsina és a Szepeserdőségig minden vasművelő települést be kell állítani a legmagasabb fokú vas- és fegyergyártásra, mivel az ifjú László királynak nemcsak nyugat, hanem kelet felé is háborúskodnia kell. Palóc Vasvár Ózd kegyhellyel együtt egyesülve felveszi az Ózd-Vasvár nevet, s így az uruki-mani vallású úzokat könnyebben letelepíthetik. Ezért a hadrakészülési viszonyok miatt, az emberanyag utánpótlásáról is gondoskodnia kellett, mivel a háborúskodások sok emberáldozattal járnak. Lam hercegnek ilyen új telepítésekkel elöl kell járnia, hogy újabb lovasokról és tárkányokról gondoskodjon, akiket a Csörsz árok-rendszernél kiképeznek. Már pedig a sereg nyelvének egyöntetűnek kell lennie." Ezzel megkezdődött egy hősi korszak, amely Lam birodalmának kézművesiparát fellendítette. Lam herceg a koronázás után nagyobb ünnepélyt rendezett, amelyen megjelentek az újjáépített égerfa alapokon épült 12 karéjos bükkfa oldalfalú és fazsindelyes tetejű építményben az ózd-vasvári bányagondnokok, kézműves tárkány hadnagyok és a tizedesi intézményeknek képviselői, hogy László király és Lam herceg terveinek véghezviteléhez felesküdjenek: , - Esküszünk a lovagias László királyunkra és a Királyi Tanácsra, hogy hazánkat kézműves termékeinkkel segítjük az eljövő háborúiban, majd a békés építkezéseihez is támogatjuk. Hazánkért nemcsak harcolni, hanem szívünk és kezünk utolsó erejével is dolgozni fogunk! Mivel a volt Avaria vasércben gazdag vidékét Pannon-Vasvár elvesztette, így ÓzdVasvár fogja a hiányokat pótolni a vaskészítményeivel és a keleti sámánvilág lovastársadalmának ősi erejével. Ezért a 12 karéjos Ózd-Vasvár mellett a hegyen épült PalócVasvár az úzvölgyi marúzokkal keressen Erdőelvén és Kassa körül új, vasban gazdag lelőhelyeket, hogy a vasgyártást fellendíthessék! A 24 karéjos Palóc-Vasvár fogja össze a vasgyártást, a fegyvergyártást és a sóellátást Lam herceg vezetésével. Erről az eseményről az egri papok besúgása miatt Dezső érsek is értesült. Nyomban megtiltotta, hogy Lambert-Lampért herceg halála után született Lam hercegről még csak említést is tegyenek. Futárszolgálattal felhívta a papságot, hogy Lam herceg nevét minden egyházi jellegű iratban semmisítsék meg!

Ezért Lam herceg a kis falujában élt Palóc-Vasvár gerendavárában, míg minden hírközlési intézményét az ózdi kegyhelyen lévő vasgyártó-központban szervezte meg. Kézműves társadalmában és jelentős lovasi szervezetében bevezette a rovások használatát, még a nagyállat-tartásban is a rováspálcák használatát rendelte el. A rováspálcák másodpéldányait mindig az ózdi lóállás szekeres-gazdájánál, a kegyhely lónyilvántartó hadnagyánál helyezték el. Ez lett Lam birodalmában a lósorozási biztosíték a Káll és Tarnazsadány lovaskiképzések részére. Ez lett kelet felé az egyetlen hírközlési mód. Amíg a nyugati lovagok csak a halált megvető hősiességről énekeltek és minden csata előtt imádkoztak, addig Lam azt hirdette: - István király óta elvesztettük az országunk egyharmadát, mert csak imádkoztunk a békéért, most előre kell készülnünk, hogy Avaria és Hunia területéből minél többet újra a magunkévá tegyünk! Most ne pazaroljuk el az örökségünket! Az őseink tanítása az igazság a pápaság intézményével szemben, hogy a Földünk nem korong alakú, hanem gömbölyű és forog. Ezen őseinktől örökölt tudásáért Lamot a püspöki kar kinevette és mindenben mellőzte. Még a nevének kiejtését és megtiltotta. A kézművesek viszont szerették, mert Lam-birodalmi területén jómódúvá lettek. Gúnyolódásuk miatt még az egyszerű pásztor emberek is azt mondták: „Lehet, hogy igaza van a pápának, mert az Oreg-Osten a forgó Földet, a Kakas hegyéhez megkötötte!" Igy ne- j 1250 vezték a mai szlovákiai Kohut hegyet. Lam hercegnek szent meggyőződése volt, hogy a forgó Föld tudata majd később diadalmaskodni fog. A papság gyűlöletének csökkentése végett elrendelte, hogy minden vasárnap a kézműveseknek kötelező templomba menni. A munkában elfáradt emberek azonban gyakran elaludtak, amiért aztán bírságot kellett a kézműves ifjúság támogatására befizetni. Azonban olyan sok pénz gyűlt össze, hogy Likéren és Csizfürdőn még gyógyítóhelyet is építettek. Elalvások ellen úgy védekeztek, hogy fáklyabotjaikat kissé hegyes alakúra kovácsolták ki és azt az álluk alá támasztották. Ha elbóbiskoltak, a hegyes fáklyabot vége az ajkukat megsértette és felébredtek. Szakáll viselés esetén az ajkuk vérzését gyakran nem lehetett észrevenni. A fiataloknak szakáll hiánya miatt vérzett az ajkuk, ezért vagy pénzzel, vagy ünnepi robottal egyenlítették ki a tartozásukat. Viszont az alvási bírság sem került rossz helyre, mert a házasulandó ifjúságnak adtak belőle segélyeket. Másik módja a segélyezésnek az volt, hogy a házasulandók egy eke földet kaptak nászajándékul a gondnoktól megművelésre. Ezt a juttatott irtásfóldet aztán a család nagyságához mérten megnagyobbították. Erre főként azért volt szükség, mert a tizedesi intézmény már kezdett beleszólni a papok megválasztásába. Ugyanis az elalvások ellen is védekezni akartak a kézművesek, mert biztosíté kul csak olyan papot választottak meg templomaikba, akinek érces, erős hangja volt és így nem tudtak a szertartások alatt elaludni. Élelmezésük megkönnyítése végett helyeselték Lam herceg intézkedését, hogy a juttatott egy-eke fóldek mellett erdő-irtást mindenki vállalhatott. Így a Pestről hazatartó fuvaros szekerek könnyebben hazaértek a szabványozott idő helyett, mert kevesebb élelmiszert kellett hazahozni. Az irtásfóldek termelése miatt a jólétet az ésszerű állattartással nagyon fellendítették. Az általános jólét és László királynak a nyugat és dél felé aratott hadi győzelmei miatt, felvetődött a pápaságnál azon kérdés, nem lenne-e ajánlatos, ha a magyar László királyt bíznák meg a Szentfóldre irányuló hadak fővezérségével, mivel László királyunk igen lovagias és uralkodásra alkalmas személy. Ekkor Palóc-Vasvárra összehívták a bányagondnokok és kézműves intézmények tanácskozását, mivel a papság azt hangoztatta: „Magas, szép termete, oroszlánszerű nagy bátorsága és az adományozásra hajlamos természete miatt, a Szentföld királya csak ő lehet!" László király lelkileg azonban túl érzékeny volt és igazságos. Az alattvalói nem féltek tőle, hanem szerették. A tizedesek tanácskozásán hangoztatta: „Bűnös vagyok, mert népeinknek egysége ellen cselekedtem. Ezért a Szentfóld megszállói ellen induló csapatoknak fővezérségét sem vállalhatom, mert ott még szabir és hikszosz népek maradványai is élnek és rokon népeket nem gyilkolhatok le! A pogányok elleni harcomban eddig is csak a harcosaimnak győzelembe vetett hite és családjainak imái voltak azok, amik megsegítettek!" A tizedesi összejövetel Lammal együtt úgy döntött, hogy László király nem vállalhatja a fővezérséget, mert népe ellene van, török kánokkal szemben nem akarnak harcolni. Ellene voltak minden fólösleges emberirtásnak. Ha a vitézek vérét a Szentfóld visszafoglalására pazarolják, nem valósíthatják meg az egykori Avária visszaszerzését. Mivel Lam volt a külügyek intézője, lebeszélte a bátyját az emberpazarlásról. Bár László király és Lam herceg titkos vágya volt, hogy Magyarország az Albánság tengerére kijusson, de ezt nem háborúskodás vagy fólösleges vérontással akarták végrehajtani. Ez csak úgy történhetett meg, hogy Ilona húgukat a horvát királyhoz adták feleségül, akit később belső zavargások miatt a népei meggyilkoltak, s így a királyság Ilona királynőre maradt. Palóc-Vasvár összejövetelén úgy döntöttek, hogy a tárkányok egy része települjön 1251 át a Csörsz kiképző-vonaláról Horvátországba és a Cirill-Metód írásról térjenek át a latin betűk használatára, míg a kézművesek továbbra is rovásokkal közöljék gondolataikat, hisz ezeket nem ismerte sem a bizánci, sem a római világrend. Ezen összejövetelen még azt is eldöntötték már kezdetben, hogy István király törvénykönyvét és a kézművesek törvényeit módosítani kell. Arra nem adtak engedélyt, hogy a pápaság legújabb intézkedését végrehajtsák az ifjú papok nősülésének megtiltásában, mert Lam ezt fajirtásnak

nevezte. Arra hivatkoztak a kézművesek 1082 medvetorán Vasváron, hogy az uruki-mani Bibliában arról szó sincsen, hogy a papoknak a nősülést megtiltsák, hanem Jézus az urukiakhoz írt levelében azt hirdette: „Engedjétek hozzám a kisdedeket, akiket az ifjú papok házassága hozott az Isten által életre és akikből igaz hitű emberek lehetnek!" Lam herceg csaléteknek nevezte László király szentföldi keresztes hadak fővezérségével való megbízását. Hiába ajánlotta fel a pápaság neki a római császári koronát, ő betegségére hivatkozva elállott a kitüntetéstől. László király arra hivatkozott, hogy neki a pogány kunokkal és besenyő-úzokkal is harcolnia kell, ezért nem hagyhatja el az országot. Valóságban azonban a mainzi érsekségből Lam hírszerzői azt a nyugati döntést hozták, hogy László királyunk soha nem lehet római-király, de egy sok véráldozattal járó szentföldi háborúságban a magyar hadsereg elvérezhet és akkor Pannonföldjét a bajor főurak visszaszerezhetik Nagy Károly örökségeként. Lam birodalmában az is előfordult, hogy a kalandozó kunok üldözték 1091-ben László király seregét és Kövezsden át Mátra-Verebélyig érve nagyon szomjasak lettek. A tarnazsadányi kispap házi oltára előtt László királyunk így imádkozott: - Jóságos Földanya! Istenfiának Szent-Anyja! Adj inni a seregemnek! Könyörülj rajtunk! Ekkor megjelent az ősanya Mária képében és László király hegyes dárdájával a sziklából vizet fakasztott. 1083 medvetorán még részt vett azon a vasipari tanácskozáson, ahol elrendelte, hogy Rozsnyó tárkányfejedelem építse újjá Rozsnyó városát, a vasipar egyik erősségét. Testőrsége kíséretével indult el PalócVasvárról Fehérvárra, ahol augusztus havában István királyunkat a pápaság engedélyével szentté avatták. Imre herceg szentté avatását azonban késleltették. Ekkor Rozsnyó azt mondta: - Sem a palóc, sem a székely testőrség addig el nem hagyja Fehérvárt, amíg Imre herceget is szentté nem avatják! Hiába könyörgött a palócoknak és székelyeknek az érsek, ők megkötötték magukat, reggelenként a templomban imádkoztak és várták a szentté nyilvánítást. Lam herceg, mint László király gazdasági ügyeinek intézője kijelentette, hogy a költségek nem a kézműves társadalmat és a hadsereg kiadását fogják növelni, hanem a papság költségeit, mert ők indították el a szentté nyilvánítást. Rögtön megindultak a gyakori levelezések az érsekség és a pápaság között, s így már 1083. november 5-én Imre herceget szentté nyilvánította a pápai követ. Ezen ünnepségen: Lamvára, Moson, Pozsony, Felsőőr, Csíkszék, Gyergyószék, Kézdiszék és Barcaság is képviseltette magát. Karácsony napjára mindannyian hazaérkeztek. Lam furmányosai minden gyalog résztvevőt az érsekség terhére hazaszállítottak. Kálmán hercegnek, ugyanúgy mint Zombor uruki-mani püspöknek szenvedélye volt a könyvek gyűjtése. Ezért minden évben felkeresték Palóc-Vasvárt, mivel itt három uruki-mani Bibliát a tizedesi intézmények rendelkezésére bocsátottak. Erről az ózdi-kegyhely révén Ózd-Vasvár furmányosai gondoskodtak a bányagondnoki intézmények keretében. A szavárd-úzok könyvgyűjteménye is olvasható volt, kezdve az 1252 arab bölcsek könyveitől az ujgur hitélet feljegyzéseinek sokaságáig. Ezeket az urukimani könyveket az Álmos-ház és Lebéd-ház tagjai egymás között terjesztették. Amikor László király meghalt, a könyvszerető Kálmán herceg lett a magyarok új királya, mivel Lamnak, a kutyás hercegnek királlyá választásához a papság nem járult hozzá. Esztergom érseksége mindent elkövetett a nevének minden vonalon való törléséről, mivel a szentté avatások minden költségét a papság jövedelméből fedeztette. Kálmán már csak azért is inkább elnyerte a papság tetszését, mivel Nagyváradon nevelkedett, egyházi és tudományos kérdésekkel foglalkozott. Lam keleti kapcsolatai megbízhatatlanok voltak a papság előtt és azt mondták: „Inkább sánta legyen a király, mintsem a keletiekkel barátkozó kutyásherceg!" László király 1095 medvetorán Palóc-Vasváron kijelentette ugyan, hogy legszívesebben a délceg Álmos herceget látná a trónon, de a halála után a papság javaslatára inkább mégis Kálmánt, a nagyváradi püspökből lett királyt tették meg uralkodóvá. Ebben Lam herceg Kolaj nevű felesége is segítségére volt, mert Kálmánnak az volt a meggyőződése, hogy „Márpedig boszorkányok nincsenek!" Ez nagy hatással volt Kolaj aranyasszony társadalmára. Ugyanis 1095-1097 között Kolaj asszony, Lam felesége töltötte be az uralkodóházban ezen tisztséget. Kálmán azonban nemcsak a boszorkányokban, hanem a tündérekben sem hitt, mivel ő maga púpos lévén, undorodott a szépnemtől. Hetekig Palóc-Vasvár könyvtárában üldögélt és megalkotta a híres Törvénykönyvét, amelyben az uruki-mani Biblia szavai szerint így szólt: - Boszorkányokról pedig, mivel nincsenek, említés ne tétessék! Lam herceg az öregedő László királyt meggyőzte arról, hogy Álmos herceget nem szabad királynak jelölnie, mert Kálmán nem mellőzhető. Nem szabad a testvérharc' nak újból előfordulnia, mint Endre és Béla esetében. Álmos herceg azonban László

király halála után nem nyugodott, Bécsbe futott támogatásért és hűbérül ajánlotta fel az országot. Lam herceg ekkor felvonultatta az összes kiképzett és felfegyverzett seregét a Csörsz-vonalról. Pozsonynál megverte Álmost és Henrik is megfutamodott. Palóc-Vasváron úgy döntöttek, hogy Piroskát, Szent László kislányát férjhez kell adniuk a bizánci császár fiához, s így a Bizánc felől jövő támadásokat leállíthatják. Ósszeesküvés címén Kálmán király Almost, és kisfiát, Bélát is megvakíttatta, mivel a tárkány-tizedesek serege a Tiszánál azt mondta: - Az ország népének legjava nem hajlandó butaságból hősi halált halni! A királyi , ház tagjai béküljenek ki egymással! Most a németekkel nem állunk szemben, ezért meg kell értenünk egymást! Ekkor kezdett Palóc-Vasváron erőre kapni a korona-elmélet, amely bennünket a I hármas eredetű koronához köt. Ennek az igazságát hirdette Lam herceg és arra törekedett, hogy minél kevesebbet kelljen költeni a fólösleges háborúskodásokra. Kálmán mindenben megbízott Lam hercegben, aki az ország iparát a magyar származású kézművesekkel nagyon fellendítette. Szakszin kun-besenyő társadalmával a kereskedel ; mi kapcsolat igen gyümölcsöző volt. Lam leállította a kun betöréseket. Kálmán 1116. február 3-án hunyt el, de Lam herceg őt is túlélte, még részt vett 1117 medvetorán. Kálmán fia II. István, aki 1116-tól 1131-ig uralkodott, csak a Lam herceg és apja által elrendezett jólétből tengődött. Lam amíg élt, igyekezett az erős országok jóindulatát biztosítani, de az 1120-ban bekövetkezett halála után ez megszűnt Lamnak 12 fia és 6 leánya volt. Unokáinak száma 24 volt. Az ünnepségekre még 8 dédunokáját is elhozták, a téli élelem biztosítása miatt. Ugyanis a Vasvár alatti vascipó raktárak mellett élelmiszer gyűjtőhelyük is volt, amit a szekérjáratok a gazdagabb jjj 1253 vidékekről hoztak. Ezek még a vasfinomítókat és Ózd-Vasvár vasforraló telepek háztartásait is ellátták élelemmel. Lam és háznépei a vasvári hegy déli oldalán elterülő Lam községnek erdőirtásos fóldjein termelték meg az évi élelmiszerüket, míg Palóc-Vasvár részére a Bolyok község felé eső sík területeken voltak ültetvények, amik a nyári élelmezésüket kielégítették. A hiányzó élelmiszereket a Pest és Vasvár közötti részekről és Gömörvár tartozékairól hozták a Pipa-Gyujtó vasművelő raktárba. Lam minden gyermekének és unokájának új települést épített ki. Ezek lettek Palóc-Vasvár tartozékai, amelyek Ózd-Vasvár irányítóit is ellátták. Fiai voltak: Bellény, Csucsom, Dernő, Gencs, Imola, Ladány, Rőce, Bolyk, Kelecsény, Csetnek, Uza és Kobéla. Leányai voltak: Almágy, Betlér, Gerlice, Gortva, Jósva és Hisnyó. Ezen nevű települések sokszor a régiek mellé épültek. Unokái voltak: Madaras, Derencsény, Dobra, Gócs, Cikó, Leste, Oskó, Feled, Doma, Bugyik, Lubény, Pozsáló, Bebek, Csató, Okolicsány, Cserencsény, Kökényes, Zsedény, Guszona, Hársika, Pócsika, Ilona és Tama, akiket a tetszésük szerinti férfi vagy női kézműves mesterségben tett jártassá és gondos megfontolás után részükre településeket épített. Dédunokái voltak: Veszverés, Zagrágy, Petne, Berzéte, Babelus, Csépány, Hacsa és Csoltó. Lam, a kutyás herceg vagyonát soha nem pazarolta, hanem minden utódjának kis gerendavárat építtetett, noha birodalma köztudottan földrengésmentes helyen terült el. Az Ildu-Lambi eredetű puli kutyáinak utódaiból leszármazottainak 1-1 kutyakölyköt és juhnyájat ajándékozott. Minden utódjának az uruki-mani névadó szerint határozták meg a birodalmában az elnevezését, bár amikor a Magyar Törzsszövetség területére léptek, római vagy bizánci névre megkeresztelték őket. Palóc-Vasváron a hegytetőn még Nekese idejében felépült a 24 karéjos égerfa alapokon nyugvó bükkfa vár, amelyet Lam a község feljárójáig teljesen kiépített. E gyakran átépített Palóc-Vasvár Lam herceg birtoka volt egészen Murányig és Dobsináig. Az újjáépített vár alatt Ózd-Vasvár felé álltak a vascipó raktárak. Ezekből a vascipó raktárakból látták el vasanyaggal az egész országot. Ózd-Vasvár a Hangony jobb partján, a Hódos patak vízcsatornája mellett épült. A Lam birodalmából hozott vasanyagokat itt finomították, itt edzették szekér-tengellyé, földművelő szerszámokká és használati tárgyakká alakították át. Itt volt Lam herceg tárkány-kancelláriája, ahonnan Murány, Dobsina és a Bükk hegység közötti birodalmában termelt vasakat Budavár és Fehérvár, vagy Visegrád hivatalai megren delték. A Csörsz árok-rendszer tárkány-kiképzési vonalát Lam önállóan látta el az Ózd-Vasváron készített fegyverekkel. Maga Ózd, a vallási kegyhely csupán Lam birodalmának vallási igényeit látta el, míg a nép főként szekeres gazdákból és földművelőkből állott, akik még szőlőt is termeltek. Ez a három helység az Árpád-ház uralkodóinak feljegyzései szerint csupán mint Vasvár szerepelt, amely soha nem ingadozott az Árpád-ház iránti hűségben. A nyugati országok által befolyásolt Pannon-Vasvárral szemben mindig a magyar korona-elmélet mellett állott, hiszen a hármas királyi koronát itt állították össze. Lam felesége, Kolaj asszony nem sokkal élte túl férjét, mivel az ózdi szüretkor rosszul lett és halottak napján már neki is gyújtottak gyertyát Bolyk fia uruki-mani templomának kertjében. Lam herceget

Murányban, Kolajt az általa gondozott termékeny kertben temették el, amelynek minden gyümölcsfáját és bokrát ő gondozta és 1254 utolsó kívánsága az volt, hogy itt helyezzék örök nyugalomra. 1120 nyarán, nem sokkal Lam temetése után még visszatartotta II. Istvánt egy meggondolatlan háborútól és megeskette a bolyoki kistemplomban, hogy Lam akaratát fogja teljesíteni, mivel a magyarságnak a fejlődéséhez nyugalomra van szüksége. Palóc-Vasvár fénykora tehát 1062-1120 között tartott, amikor Lam herceg és Szent László király leánya, Piroska titkon biztosította a korona-elmélet alapján Magyarország jólétét. Itt tervezgették a Káma őshaza, Kuma- Magyarország és Pannon-Magyarország gazdasági egységét. Lam herceg és Piroska álmából sajnos a megvakított Álmos és annak fia Vak-Béla és IIL, majd IV István hatalmi versengése miatt semmi sem lett, és az ország a külső kényszerítő okok zajában önmagával meghasonlott. Az országot ekkor a Lam herceg által megszervezett tíz tárkány-kerület fogta össze. Lam utódainak vezetésével, a Tíz-nyíl Szövetség még hatalmi erőt mutatott. Lam herceg tudta azon megcáfolhatatlan igazságot, hogy Atilla sem jelenhetett meg a catalaunumi csatatéren kiváló fegyverzet nélkül és nem maradhatott volna győztesen a csatatéren. Sajnos Atilla táborában a háború velejárójaként dögvész tört ki és a hun hadsereg visszavonult, de 452-ben már Róma alatt kereste az üldözött Éciuszt, aki az itáliai városokat leigázó Atilla hadai elől csúnyán megfutamodott. Családi háborúskodások miatt ekkor a hunok visszavonultak a Duna partjáról, majd egy évszázad múltán az avarok biztosították háromszáz éves uralmukat azáltal, hogy a visszamaradt őslakó hunokkal és palócokkal összeházasodtak. Baján fővezér házasságot kötött az Atilla-Csaba leszármazott II. Ilonával, s így az urukimani keresztények kerültek uralomra. Nagy Károly ezen manichiusnak nevezett kereszténye ket a római keresztényekkel való csatlakozás ürügyén becsapta és az országunkat kirabolta. Újabb száz év múltán megjelent a Magyar Törzsszövetség vérrokonainak a segítségére és az őslakosság hatalmát biztosította. Az özvegy Árpád házasságot kötött az Atilla-Csaba leszármazott Verecke fejedelem leányával, Eperjessel és már a harmadik tárkány-kalandozásnál megszületett a kis Zsolt, akit kabar névvel Zoltánnak kereszteltek meg. A Magyar Törzsszövetség új településsel felépítette Solt várát. A pusztaszeri országgyűlésen elhatározták: közös új fejedelem csak az új honban született kisgyermek lehet. Így az Álmos- és Lebéd-ház egyesült Atilla és Csaba utódainak uralkodóházával. A Lam láncolat a herceg halálakor már 120 éve uralkodott. Lam herceg és utódai Dajka aranyműves közreműködésével megszerkesztették a hármas királyi koronát és a korona-elmélet alapján, minden nyugati mesterkedés ellenére biztosítani igyekeztek a rokoni törzsszövetség hatalmát. Lam herceg utódai a hármas korona biztosítékaként igyekeztek kelettel és déllel is fenntartani a kapcsola , tot. Bátka-Bolyk, Bebek és Bene nevű utódai a királyi udvarokban Piroska császárnő I révén a mindenkori magyar királyok tanácsadói voltak és Pozsáló segítségével az orj szág jólétét biztosították. Bartán mongol vezér a nyugati veszély esetére felajánlotta 2 lovas töményének segítségét. Testvérháború után a Bizáncban felnevelkedett Béla herceg jött be az országba Gerecsák és Törtelen tanácsadóival és bizánci szervezéssel, annak mintájára vették át a hatalmat. Ennek alapján III. Béla 1172-ben megszervezte a királyi Kancelláriát Gérecsák vezetésével, míg Törtelen visszahúzódott Palóc-Vasvár gerendavárába, ahonnan 11731196 között tartotta a mongol hadvezetőséggel a kapcsolatot. Lukács érsek 1180-ban felkereste Törtelent Vasváron és jónak találta az uruki-maniak keleti segítségét. Törtelen fia, Bátka-Bolyk ekkor kötötte második házasságát Andrási Katicával, mivel unokatestvére, Boly gyermekszülésben meghalt. Érdekes, hogy Csák András gyermekei, így Andrási Simon és Katalin is felvette esztergomi és budavári szokás 1255 szerint az Andrási első nevet, amely Lam herceg családi névadása szerint második névként Katicára módosult. Tehát a fentiek értelmében Bátka-Bolyk és Andrási Katica házasságot kötött Palóc-Vasváron. A fiatal pár mindjárt az esküvőjük után Budavár Kancelláriájába költözött, mivel Csák András korai halálával Andrási Simon védnökséget vállalt a húgával, Katalinnal szemben, s ezért, mint nevelő apa a megnövekedett szellemi munkák miatt a fiatalabbik húgát a nagy nyelvtudású Bátka-Bolykkal Budavárába rendelte. Itt Andrási Katica még a pártfogójuk háztartását is vezette. Bátka-Bolyknak és Andrási Katalinnak a leányai mellett még három fia is született: Pósa Pál 1174-1260, Pósa Endre 1176-1214, Pósa Levente 1178-1179. Pósa Pál nőtlen maradt, Pósa Endrének 9 fia született, Pósa Levente korán meghalt. Leányai: Turcsi Tolcsva Szécsény - akinek férje Györk sámán volt 1178-1246 1184-1232 1192-1241 12041272-ig tárkányfejedelem Pósa Endre fiai voltak: Árpád Géza Gyula Ádám István Zoltán András Lam Imre 1198 1200 1202 1204 1206 1208 1210-1272 1212 1214-1270

Ezek közül Gyula domonkos-rendi szerzetes és Lam 1241-ben hősi halált halt, míg Árpád, Ádám és Zoltán Erdőelvén katonáskodott. Imre lóról leesve megrokkant és a királyi Kancelláriában dolgozott, majd részt vett a módosított Aranybulla kidolgozásában, amely a kézműves jogokat biztosította. István 1242-ben töményvezér volt Kolozsváron és a Kadán elleni ütközetben megsebesült, majd sérüléseibe Zoltán várában belehalt. Ádámot a besztercei szász asszonyok megkövezték, mert a szászok átpártolása miatt, megtorlással élt és az áruló szászokat Kubiláj hadseregébe irányította. Géza csákányos testőr volt és IV Béla királyt még Veglia szigetére is elkísérte, majd testőrségének parancsnoka lett. Pósa Endre is Lam herceg leszármazottai közül nősült. Bebek Emőkét vette el feleségül, aki 9 fiút és 5 leánygyermeket szült, akik gömöri nemesekhez mentek nőül, de ezek utódairól nincsen feljegyzés. Az anyjuk mind egyiknek urukimani nevet adott, mivel ő sem viselte a római papok által adott keresztnevét. Géza fia mellett halt meg Budavárában, majd porait a Bebekek ősi fészkébe, Rozsnyó várába szállították. Legbüszkébb volt Pósa Andrásra, aki családi szokás szerint cserepes mesterséget tanult és mint árva fiú, IV Béla Kancelláriájának lett a vezetője. Pósa Pál után ő fejezte be palóc tudása szerint a „Magyarok tetteiről" szóló megemlékezést. Gerecsák László Andrási Simonnal együtt Karakórum kívánságára megszervezte a külügyek vezetésére való kiképzést. 5 évenként fejedelmi ifjakat küldtek Bugátba és Karakórumba kiképzésre. III. Béla 1190-ben Pósa Pált javasolta, aki később aztán az Aranybullát és tartozékait megszerkesztette. 1195-ben a Kurszánnembéli Üröm vitézt javasolták, míg 1199-ben a Zoltán nembélieknél férjhez ment Turcsit, aki Pósa Pálhoz hasonlóan Pósa-nembéli leszármazott volt, aki férjével együtt sokáig Karakórumban maradt. 1205-ben a Csák nembéli Massát indították útba, majd 1210ben a Pósa-nembéli Gácsot, míg az 1215. évben Zernye székely vitézt a Zoltánnembéliek közül. 1220-ban Mohos vitézt a Csaba-nembéliek közül, majd 1225-ben Andrási Katica unokahúgát, Ungikát küldték Karakórumba, aki Csingiszkán fiának, Toluj kánnak lett a felesége és állandó levelezésben állott a Királyi Kancelláriával. Utána 1230-ban Pósa Andrást küldték Karakórumba, aki később 1240-ig futárként szerepelt. 1235-ben a Nyék-nembéli Jaák Gézát és az Ágnesnembéli Baján vitézt 1256

küldték Karakórumba, aki Toluj fiaival együtt nevelkedett és a legjobb barátja lett Kubilájnak. Ez a Baján később a mongol birodalom legkiválóbb hadvezére lett. Ungika szojorgaktani, Toluj felesége állandó összeköttetésben állott Palóc-Vasvárral és a Királyi Kancelláriával. Egyetlen törekvésük az volt, hogy a nyugat felől állandóan sanyargatott Magyarországot megmentsék a németek leigázásától. IV Béla még kiskirály korában szövetséget kötött Karakórummal, hogy királlyá választása esetén a nyugati világ felett átveszi a hatalmat, az örökös zaklatások kikerülése végett. Sajnos, a mongol hadigépezet megindulásakor már az ország királya volt és a PannonVasvár körzetéből való főurak elárulták IV Bélának a kiskirály korában kötött szerződéseit. Amikor Frigyes osztrák császár Pesten járt, Köthen, azaz Köttöny királyt meggyilkoltatták, mert fény derült Magyarország önállósítására a pápaság hűbérisége alól és ezt Rómában és Mainzban is ellenezték. A mongol hadvezetőség IV Béla megindulását sürgette nyugat felé, mivel Batu kánnak az Aranyhordája már az Oderánál, míg Kadán kán serege a Duna-torkolatvidékénél állomásozott. IV Béla ekkor királyi tanácsot tartott. A főpapság kívánságára meghordoztatta a véres kardot az országban és a mongol hadsereg ellen fordult. Az országnak keleti irányzatú nemessége és az oldalági Árpád-ház többsége azonban sze rette volna lerázni a pápaság hűbériségét, a nyugati államok kizsákmányolását és független Magyarországot akartak. Karakórumban észrevették IV Béla szószegését és Batu kán Aranyhordáját, majd később Kadán kán Ungrat seregét Magyarország ellen irányították. IV Béla ekkor a pápasághoz fordult segítségért és a Muhi csatában elszenvedett veresége után PalócVasváron át Bécsbe futott, de Frigyes császár foglyul ejtette. Pósa Géza csákányosai mentették ki a királyt, aki palóc testőrségével együtt Zágrábba futott és újból segít ségért fordult nyugat felé, de sehonnan nem kapott még csak egyetlen harcost sem. Zágrábban a püspökség német csatlósainak fogságába került, de csákányos vitézei újból kiszabadították. Bosznia püspökségéből Pósa Pál és Pósa András ment a püspökség harcosaival a segítségére és IV Bélát családjával együtt Trau városába menekítették. Azonban itt sem volt biztonságban, mert Spalatóban és Trauban a velencei hűbériségben szolgáló dalmátok foglyul akarták ejteni. A három Pósa ekkor titokban a király családját Veglia szigetére volt kénytelen szállítani, ahol Pósa Géza testőrparancsnok a szigetet teljesen birtokába vette és a király testőrségét újjászervezte. Az uruki-mani keresztény egyház szerint a pápaság intézménye csupán a tizedek és egyházi birtokok révén hasznot akar Magyarországból húzni, de veszély esetén senki sem fog a segítségünkre sietni. Az 1240-es Királyi Tanács Pósa Pált, Kancelláriájának kiöregedett vezetőjét Bosznia püspökévé nevezte ki. Occsét, a Karakórumot járt Pósa Andrást helyettesévé tette, hogy veszély esetén a királyi családnak menedéket készítsen. Ugyanis a Királyi Tanács 53-47 arányban úgy döntött, hogy a mongolok ellen fel kell venni a harcot a Nyugat védelmében.

A nyugati irányzatú főnemesség és főpapság véres kardot hordoztatott körül az országban, de Muhinál csatát vesztett. A három Pósa, ismerve Béla kiskirály korában tett ígéretét, úgy intézkedett Palóc-Vasváron, hogy a csákányos vitézek IV Bélát egy percig sem hagyhatják egyedül és védelmezni fogják. Ezért a Lambéliek a szószegő királyt még Veglia szigetére is elkísérték, mivel az osztrák többségű főpapság és a szláv eredetű kispapság ellen Magyarország királyát meg kellett védelmezni. Pósa Géza leírása szerint a palóc csákányosok, amikor IV Bélát kimenekítették a Muhi csatából, Vasváron keresztül Járdán vitéz falujába lovagoltatták, ahol a király az első menekülő éjszakáját töltötte. Fény veszélyjelzéseket beszéltek meg, mivel Ózd-Vasvár 1257 kézművesei háborúellenesek voltak. Innen az erdőségek védelme alatt először Frigyes császárhoz, majd annak szívtelensége miatt a Pósa-nembéliek terve alapján Vegliába menekült. Trauban már csupán azért sem maradhattak, mert az egyik királyi leánykát megmérgezték. Ezért a megbízhatatlan kísérőket Trauban visszahagyták. Veglia szigetét a Pósák biztonságosabban előkészítették, a tatárok amúgy sem rendelkeztek vízi járművekkel. A tatárok útközben minden jelzés nélküli helységet kiraboltak és felgyújtottak. Így történt sok esetben a Sátorhegyek alján, ahol Sárospatakot érintetlenül hagyták, mert a lófarkas zászlók kitűzése megmentette a felégetés alól. Ózd-Vasvár fiatalságát a tatár lovasságba besorozták, de Palóc-Vasvárt, mivel a szószegő királynak menedéket adott, felgyújtották, majd a titkos fegyverkészleteket zsákmányul ejtették és Vasvárt a fóldig lerombolták. Amikor a magyarok átállását Odögej nagykán meghallotta, agyvérzés következtében meghalt. Ekkor Ungika szojorgaktani rávette a mongol hadvezetőséget, hogy új nagykánt kell választani, amire Kadánt, és Batut is hazarendelték. Mivel az Aranyhorda és a Kadán serege Lebédia, Halics, Ladoméria és Kelet-Magyarország fegyverforgató férfihadát besorozta, a visszavonulásnál ezeket magukkal vitték és kiváló harcosokká képezték ki. Ezeknek a parancsnoka lett az Ágnes-nembéli Baján, akiből a mongol hadsereg legkiválóbb hódító hadvezére lett. Mivel a mongol hadvezetés a nagy távolságok miatt a Nyugat meghódításáról lemondott, dél felé irányította seregeit és Kínát fokozatosan meghódította. Baján és Ungika azonban Budavár KirályiKancellária tudomására hozta az eseményeket, s így kapcsolatukat fenntartották. Amikor Kubiláj, Ungika szojor-gaktani legkisebb fia lett az Új-Égi-Birodalom első császára, a trónfoglaló beszédében Magyarországról azt mondta: - Égi örömök mellett fájdalom is érte szövetségünket, mivel IV Béla az ifjúkori esküjét megszegve, még a mongol-tatár sereg segítségével sem volt hajlandó a kizsákmányoló Nyugatot meghódítani és a KirályiTanácsban 53-47 arányban ellenünk fordult. Seregeink az ellenünk fordulókat, hála seregeink vitézségének, legyőzték. Ezért a kis Kun-Lászlónak, és anyjának, a szakszini Kun-Erzsébetnek minden támogatást meg fogunk adni a nyugat elleni harcukban. Az Égiek bennünket úgy segítsenek! Ebben az időben Ottokár cseh király akarta országunkat magáévá tenni, mivel IV Béla egyik leánya nála volt férjnél és az anyakirályné is a vejét támogatta, s minden királyi ékszert magával vitt Prágába. Ekkor Kubiláj V István királyfinak a felesége révén az Ungrat és Argyas töményt küldte segítségül és István győzött. Tehát István herceg Kubiláj húszezer főnyi lovasságával Ottokárral szemben győzött. Ebben a seregben harcolt Ózd töményvezér, aki vitézségéért nemességet kapott Ózd-Vasvár birtoklásával, amit aztán V István hálával is jutalmazott. Az egri papság unszolására sokan megtámadták. Ózd fia, a kereszténnyé lett Domonkos sokat pereskedett. Ezen pernek a tárgyalása megmaradt az egyébként mindent elpusztító háborúkban és ettől az időtől származik Ózd hivatalos létezése az egyháziak által irányított peres irodalomban. Ózd az Ungrat tömény parancsnoka volt. Az Argyas tömény hadvezére Panyit vitéz lett, aki V István halála után a kis László királyfit a horvátországi Kaproncáról Fehérvárra hozta és ott Kun Lászlót 1273. szeptember 3-án királlyá koronáztatta. A kiskirály mellett Kun Erzsébet lett a régens és Panyit hadvezér az egyesített seregének parancsnoka, míg Ózd fia, Domonkos a testőrségének a parancsnoka. Ottokár cseh király azonban Magyarországra támadt, de Kubiláj újabb két töményt vezényelt Kun László megsegítésére, a szakszini és jászvásári töményt, akik Ottokártól a ma 1258 gyar várakat sorban visszafoglalták. Lovasságuk az összes magyar érdekeltségű területeket bekalandozta. 1273-ban nem Ottokárt választották meg római királynak, hanem Habsburg Rudolfot, a „Koldus-tarisznyát", ezért Ottokár nagy sereget gyűjtött és a Morva-mezőn győzni akart Habsburg Rudolf ellen, aki Kun Lászlóhoz fordult segítségért. 1276. november 21-én a svájci származású Habsburg Rudolf és Kun László két tűz közé szorította Ottokár seregét, amelyben a csehek csatát vesztettek. Előbb még úgy tűnt, hogy Ottokár Habsburg Rudolf seregét megfutamította és a császár leesett a lováról, s életveszélyben forgott, amíg egyik fegyverhordozója lóra nem segítette. Közben kürtök rivalltak. Megérkezett a szakszini és jászvásári kun tömény, amelyik Ottokár tartalék seregét teljesen megsemmisítette. A cseh-morva és lengyel sereg pedig megfutamodott. Ottokárt, aki fáradt lováról lebukott, az osztrákok megölték. Habsburg Rudolf megígérte, ha a győztes tömények visszafordulnak, a győzőkkel mindenben megegyezik. Így jelentette Csák Péter, a győztes hadvezér.

IV, azaz Kun László Ózd fiát a testőrségének vezetésétől felmentette, s így Domonkos lett a Kancellária vezetője, akinek javaslatára Pósa András, Csák Máté és Bebek Árpád, valamint Apor Géza és a székely Kézai Simon a hivatalába „A magyarok tetteiről" való összegyűjtött írásait beadta. Ezek az írások sok viszontagságon mentek keresztül és csupán Pósa András és Kézai Simon írásai maradtak meg egy-egy fogalmazványi példányban, mert a többit Szakszin városába menekítették ki később Zsigmond király elől. Ózd fia, Domonkos, Kun László halála után Ózd-Vasvárra költözött és a Lam-birodalombeli kiváló vasgyártás irányításával foglalkozott. Palóc-Vasvár romokban hevert. Utána Zsigmond király alatt a bevándorló cigányok a megmaradt égett faanyagból és épület törmelékből építettek maguknak lakógödrös kunyhókat. Télidőben még a vascipó raktárakat is megsemmisítették, mivel Lam herceg utódai a raktárak zömét Pestre helyezték át, ahol 1165-ben megnyitották az új vascipó raktárakat és elárusító helyeket, s így Palóc-Vasvár raktárai csak összegyűjtő helyekké váltak. Domonkos Ozd-Vasváron új készáru és vascipó raktárakat építtetett. 1204-ben, a kis III. László uralkodása idején a vasgyártó pestek javarésze a vascipó raktárakkal együtt a mai Pestre került. Lam herceg utódai az országot tíz tárkány-kerületre osztották fól. A kis király igen jó barátságba került Lam utódaival, akiknek a gyermekei együtt játszottak a kis királlyal. A kis III. László kívánságára Budán és Pesten, a Kecskeméti kapu közelében játszótereket építettek. Itt a kis király együtt játszott a kézművesek gyermekeivel. Lam utódai azt a szokásukat megtartották, hogy minden gyermeküknek valamilyen kézügyességi mesterséget is kellett választania. Ózd-Vasvár napja még egyszer felvirradt, amikor a Lam-nembéli leszármazott, Lajos-Bátka az 1350-es években megalapította a Kubiláj által kezdeményezett „Sárkányos Társaságot", amelynek később még Zsigmond király is tagja lett. Ez a LajosBátka telepítette Ózd-Vasvár vascipó raktáraihoz a zenész cigányokat, mivel sokszor előkelő vendégeket fogadott. Halála után ezen zenészek egy része Budára vándorolt, de egy-két család visszamaradt Palóc-Vasváron, és később több család visszavándorolt. A régi és újabb jövevények egymással versenyezve pusztították Palóc-Vasvár maradványait és az erdőket is letarolták. Amíg az országút mellett Vasvár lakosai építettek új utcasort, malmot és kendertörőt, addig a cigányok a Cipó völgyében és a hegyoldalakon rakták össze Palóc-Vasvár maradványaiból a kunyhóikat. Mátyás király idejében Ogurdás tárkány járt Ózdon, mint szállácsináló, mivel a fekete-sereg Vadna várából készült kiverni a huszita harcosokat. Ózdon ekkor még 1259 ugyanúgy beszéltek, mint Kuma-Magyarországon, s így megértették a vendég harcosokat. Mátyás király a Csákányi és Pataki családok fegyverkovács műhelyei segítségével két hét alatt készítette fel a feketesereget a Giskra elleni háborúra. Egy év alatt el is hagyták a husziták Vadna, Varbó, Galgóc és Sajónémeti várát. Utána a Csákányi nemesek, mint Lam herceg leszármazottai megszervezték a palócok vasgyártását a fekete-sereg részére: Nagyrőce, Jolsva, Dobsina, Rozsnyó és Ózd fegyvergyártóinak a fegyvereivel szerelték fel Mátyás király seregét. Ogurdás tárkány Mátyás király halála után nem ment vissza KumaMagyarországba, hanem felvette a Kuna nevet és Ózdon halt meg 1495-ben, gyermekeinek egy része Zemplén megyébe vándorolt. Ózd 1740 táján a Csákányi nemesek leszármazottjainak, a Pataki családnak birtokában volt. A nagy kolerajárvány idejében csak Zsuzsanna nevű leányuk maradt életben, aki a Bethlen Gábor segítségére jött Sturmán Márton svéd stellárhoz ment feleségül. Ebből a házasságból származott a vasgyártó Nagyrőce, Jósva, Vashegy és Szirk környékén megszaporodott stellár-dinasztia. Az övék volt a kicsiny ózdi vasfinomító is. A dobsinai és likéri nyersvasakat dolgozták fól, s mindig részt vettek a debreceni és pesti vásárokon, s így jól éltek. Háborúk idején sok fegyvert készítettek. Nemességet is nyertek. Sturmán Andrást 1744. július 29-én Gömör megye a „Gömör megye története" szerint testőrnek küldte Bécsbe. Sturmán András Mengyi Arzén nevű legényével együtt hamar közkedveltségnek örvendett a Burgban, Mária Teréziánál is. A hétéves háború után Mária Terézia 1765-ben országjáró körútján Ózdot is felkereste. Kíváncsi volt rá, mi lett Andrással és Mengyi Arzénnel. Sturmán András végigkísérte a királynőt a Gömör-megyei vasgyártók városaiban. Erre a Mengyiek mindig büszkék voltak. A testőrségben töltött éveknek a kihatásai még arra is kiterjedtek, hogy Sturmán András bécsi testőr lévén, a vasgyártási tevékenységét Bécs székhellyel jelentette be, s így vámkedvezményeket kapott. Az ózdi vasgyártók részt vettek Rákóczi szabadságharcában, majd 1848-ra a kis műhelyekből egy nagy vashámort építettek. Ennek az újjáépült vasgyárnak a munkásai írták a Pesti Hírlapban: „Igen tisztelt Szerkesztőség! Ide tsatolván küldünk édes magyar hazánk segélyezé sére mi is egy tsekélyke összeget, 78 forintot és 38 krajcárokat. Nehéz keresményünkből krajcáronként raktuk össze. Ám, ha vagyont nem áldozhatunk, felajánljuk a hazának erős edzett karjainkat és szabadságért lángoló vérünket, elhatározván, hogy valamennyien beállunk honvédnek.

Ozd, 1848. május 27. A vasgyár munkásai." Az ózdi robbantó szakasz 44 tagja a szabadságharc után Lam birodalmának szélein helyezkedett el. Aki a fenti levelet szerkesztette, egy régi, jeltelen sírban fekszik a régi hullaház előtt. A Sturmán Pál névre hallgató egykori dobsinai huttman diáknak 3 fia volt, akik szétszóródtak az országban. Mint az elején írtuk, 1944. december 20-án, míg Mitterbach Gyula bácsi és a hadifogoly tolmács az előőrs hírszerzőkkel reggel 6 órától a Hosszúsori kolónián át a Pipagyújtói kapuhoz értek, sok mindenről tájékoztatták egymást. A messzeségben lövöldözés hallatszott. Gyula bácsi elmondotta, hogy minden fegyverforgató embert a német vezetőség elhurcoltatott. Akik pedig a hegyek mélyén bujdosnak, azok nem mertek a partizánok közé állni. Beszélgetés közben végig mentek a Pipa-gyújtó kereskedő utcán és a Cipó hídon 1260 át a Vasvár utcába, de itt egy teremtett lelket sem lehetett látni. A Vasvár utca végén már hallottuk a németek lövöldözését, amelyre a szovjet csapatok is feleltek, majd amikor a Bolyoki-kanyarba értünk, golyószóró tüzet kaptunk a Bolyok feletti hegyről. Ekkor már Vasvár hegyén is megjelentek a szovjet harcosok és géppuska tüzet zúdítottak a bolyoki hegyre. - Most már forduljon vissza Gyula bácsi, mert 8 órára újabb csoport érkezik egy magasabb rangú tiszt vezetésével, aki további utasítást fog adni. Mitterbach Gyula bácsi visszament a 9-es számú óvóhelyre és jelentette a gyár vezetőségének, hogy 8 órára újabb tiszti csoport érkezik a gyári-főkapuba, ahol a gyár vezetőségével fel akarják venni a kapcsolatot. Még volt egy kis idő, hogy megszervezzék a küldöttséget, amelynek három tagja volt: Dr. Roller Kálmán visszamaradt kórházi főorvos, dr. Kovács Antal főmérnök, a gyár visszamaradt műszaki vezetője és Mitterbach Gyula, a megbízott tolmács. Reggel 8 óra előtt mindhárman a gyári-főkapuba mentek, ahol fogadták a harcoló csapatok tábornokát a törzskarával. Köszöntés után a vezénylő tábornok így szólt: - Köszönöm a tolmácsuk által elmondott üdvözlést és tudtukra hozom, hogy a Szovjet Hadsereg nem mint megszálló hatalom, hanem felszabadítóként érkezett városukba. Bánszállásról jövünk, ahonnan a harcoló csapataink már előbb felszabadították Uraj és Susa községeket és a Kajla-völgyén át további csapatok vonulnak Ózd bekerítésére. Várkony felől még a mai napon megérkezik: Afaneszij Dzsakojevic Baszkajev alezredes városparancsnok a csoportjával, akit fogadjanak jószívvel és megértéssel, mert az országuknak szükségük van a nagy rombolás után az újjáépítésre és a szovjet csapatoknak is szüksége a dolgozó hátországra. Alig ment el a 27. hadsereg vezénylő tábornoka, az előőrsök után harcoló csapatok kezdtek megjelenni a gyártelepen. Távolról lövöldözések és aknavetők hangja szólt. Utána a gépesített egységek vonultak át a gyári főútvonalon. Közben az óvóhely parancsnokságon a vezetőség elmondotta a terveit. Dr. Roller úgy vélekedett, hogy az óvóhelyi kórházrészleg és a gyári kórház sértetlen, ezért még sérült katonákat is tudnak fogadni. Nemkülönben az új Nagykórház is megfelel szükség-kórháznak. Dr. Kovács Antalnak az volt a véleménye: „Szabadok lettünk, félre kell tenni a haragot és sértődöttséget, hogy kenyéradó gyárunkat újjáépíthessük:" Ebben a pillanatnyi elgondolásban benne volt a jövőnk. Hat óra felé jelezték, hogy egy nagyobb küldöttség közeledik az Olvasó-Egylet felől a gyári-főkapuba. Ekkor a hármas gyári-vezetőség újból a Főkapuba ment, ahová megérkezett: Baszkajev alezredes városparancsnok, Korelycev őrnagy, a helyettese, Wook főhadnagy parancsnoki segédtiszt, és Iván Popkov, az ózdi vasgyár első orosz katonai parancsnoka. Az orosz katonai parancsnokságnak első kívánsága az volt: „Leghamarább a villanyvilágítást kell helyreállítani, aztán a megbénított gyárat kell üzembe helyezni. Nyissanak ki minden templomot, mert a szovjet hatalomnak nem célja a vallásos élet megszüntetése. A város és gyár lakossága fogadjon minden intézkedést megértéssel, hiszen a háború még nem fejeződött be!" Valóban egész éjjel tartott 1944. december 20-án a Szovjet Hadsereg átvonulása városunkon, élénk lövöldözéssel. Egyetlen szovjet harcos sem halt meg az ózdi gyártelep területén. A járásban elesettek az Ózd III. kerületében lévő hetényi hősi temetőben vannak eltemetve Bánszállás előtt, ahonnan a Kajla völgyén történt az áttörés Uraj-Susa irányában az ózdi gyár bekerítésére. 1944. december 21-én az új gyárvezetőség felhívására minden visszamaradt mun 1261 kás bement dolgozni a gyárba, hogy a megbénított üzemeket beindítsák a termelés helyreállításához. Igy kezdődött a szovjet városparancsnokság és gyári katonai parancsnokság segítségével a békés építőmunka. 1944. december 24-én estére hihetetlen kezdetleges körülmények között beindították a gőzturbinát és az áramfejlesztő berendezések üzembehelyezésével előbb csak pislákolva, de később teljes egészében kigyulladtak a villanylámpák, s így a gyártelepeken megindult a városi élet. Hóban, fagyban kellett csákánnyal felvagdosni a lefagyott szenet és szénport, majd vödrökkel, talicskákkal hordták a kazánokhoz a tüzelőanyagokat, kézierővel töltötték meg a gázfejlesztő kazánokat lágyított vízzel

és befűtötték azokat, majd a Szovjet Katonai parancsnokságnak a december 20-án este kiadott rendelkezése szerint fokozatosan beindult az élet és a termelőmunkára való előkészítés. 1945. január 1-jén megalakult Antalközi József párttitkár és Miklovics Mihály, Komoróczky Imre, Leniczky Gyula szervezőtitkárok közreműködésével a Kommunista Párt. Utána a Mauka Miklós, Vincze Géza, Kubancsik István és Kollárik János által megszervezett Nemzeti Tanács 28 taggal, Garai Bertalan rendőrkapitány biztosítása mellett. Iván Popkov hadnagy, gyári katonai parancsnok helybenhagyta dr. Kovách Antal főmérnök december 20-án megfogalmazott felhívását: „Arra kérek mindenkit, a legöregebbtől a legfiatalabbig, a legtanultabbtól a legegyszerűbbig, hogy ne csüggedjen el ezekben a napokban, hanem egyéni érdekeket, haragot és mindent, ami szétválaszthat bennünket félretéve, fogjon össze a becsületes munkában. Napok alatt is sokra haladhatunk és türelmet kérünk még, hogy a hiányokat pótolhassuk. Jó munkát és jó egészséget! Ozd, 1944. évi december 27-én. Dr. Kovách Antal igazgatóhelyettes főmérnök" Legelső megrendelőnk a Szovjet Hadsereg volt. Lapátokat és feszítőrudakat rendelt a műszaki alakulatok részére. 1945. január 6-án beindították a Mohilla Pál lakatos által elrejtett alkatrészeivel a 2-es számú generátort, majd a gázfejlesztők sorozatos üzembehelyezése után, január és február hónapokban melegjáratra beindult a termelés. 1944. decemberében megalakult a Nemzetgyűlés és kormány, s elrendelték az ország újjáépítését. Innen kaptuk a második megrendelést mezőgazdasági szerszámok és épületszerkezeti vasak készítésére. Ekkor, ugyanúgy, mint 435-ben, a palócok honfoglalásakor, elkezdtünk patkóvasat és ráfot hengerelni és szekereken vittük kenyérért és élelmiszerekért a vasainkat Debrecenbe, Szolnokra és Szegedre cserébe. Majd a finomhengermű beindulása után épületvasakat szállított az élelembeszerző különítményünk a felszabadított területeinkre. Csak amikor a felrobbantott Sajó-hidat helyreállították a kazánkovácsok, kezdődött meg az anyagkísérőkkel ellátott vasúti kocsikban vasgyártmányaink cseréje a vasúti forgalomban. Eleinte a vasanyagaink cseréjének lebonyolítását élelmiszerekre többen intézték, mint a vasak hengerlését, mivel a vasúti szállítások nem voltak még biztonságosak. Az áruk cseréjével megbízottak igazolványait Iván Popkov orosz katonai parancsnok és Mitterbach Gyula tolmács írták alá és a gyár vezetősége is pecséttel látta el. A városparancsnokság, és a gyári katonai parancsnokság sokszor vette igénybe a megbízott tolmácsunk szakértelmét és nyelvtudását. Később, az acélmű és a kohók beindulása után megindult a teljes termelés és egy 1262 év múltán a vonatkísérő különítményeket beszüntették. Az elhurcolt munkásság fokozatosan visszatért Csehszlovákiából és Lengyelországból, majd a háború befejezése után Ausztriából, Németországból és Franciaországból. A megbénított gyári berendezések szanaszét hevertek Európa vasúti vágányai mellett, s ezeket nem tudta a vállalatunk visszaszerezni. Amikor a termelés teljesen helyreállt, a városparancsnokság és a Vasgyári Katonai parancsnokság megszűnt. Hej rege rejtem 349(B). Arvisura Kövek beszélgetnek Karcolatok Pandjaleh rovása nyomán Kr. e. 1705-Kr. u. 1980. (2335-6020. m.t.é.) Uzon - sámán nevén Uzapani - álmában sem gondolhatott volna szebb menyasszonyra, mint amilyen Agaba legkisebb leánya, Ibolya volt. Édesanyjától ő örökölte az Ataiszból hozott bogláros fejdíszt. Ennek a legszebb ékes köve - főként almavirágzáskor - beszélni kezdett. Ezt a beszédet csak a vőlegény vagy menyasszony hallhatta meg gondolatrezgések közvetítésével. Az Uzapani és Ibolya által örökölt fejdíszt később egy rejtekhelyen valakinek mindig őriznie kellett, hogy annak hatása mindörökké erősítse a hun törzsek szövetségét. Amikor Uzapani a medvés hegyek és az oroszlános sivatag birodalmába ment kalandozásra, e fejdíszt magukkal vitte. Az összeházasulandó fiatalok ezen fejdísszel esküdtek örök hűséget. Mindig az az ifjú párt vitte el Uzapani magával Pintorba, Úrba, Urukba vagy Susára, akik legutóbb esküdtek meg a bogláros fejdísz alatt. Midőn a 2335. medvetoros évben (Kr. e. 1705-ben) Gandás és Tevel kalandozását eldöntötték, a beszélő boglárt szintén magukkal vitték. Ennek segítségével megalapították a kasszuk birodalmát, amelyből sok nép fejlődött ki. Majd amikor Szőreg elvette Uvacsán legszebb unokáját, Mura és Maja legkisebb leányát, Tengelizt, sárkányos hajójukon magukkal vitték a beszélő boglárt és a menyasszonyról elnevezett kikötővárosukat felépítették. A bogláros fejdíszt is használták az esküvőn. Maja fia, Bogács sárkányos hajóján kelet felé elérte a füstölgő hegyek birodalmát. Szerelmes lett Lia fejedelmi leányba. Az indijók beszélő boglárjai alatt esküdtek örök hűséget. A kövekből Kegyhelyet építettő fejedelem csak akkor volt hajlandó Bogácsot Ordoszba visszaengedni, ha elküldik onnan az

Aranyasszonynak bemutatni a beszélő boglárját. Így indult el Kun-Csaba 120 sárkányos hajóssal öt nagy hajón az elsüllyedt őshaza menekültjeinek felkeresésére. Amikor (Kr. e. 1702-ben) elérték a fi.istölgő hegyek birodalmát, partra szálltak. Az ott lakók először menekülni kezdtek az újonnan jöttek elől, de Csaba az almafa virágzás dalát kezdte énekelni. Bogács, Maja fia, aki már 8 éve odakerült Ordoszból, válaszolt a dalra és megkérdezte: „Elhoztátok az aranyasszony tűzkövét?" Ekkor Csaba elővette tarsolyát, és az ordoszi tűzkövet diadallal vitték az indijók Aranyasszony-Kegyhelyére. Bogács tájékoztatta Csabát, hogy ők közben már házasságra léptek az Agaba-beszédű őslakókkal és közel száz gyermekük született, akik beszélik mind az agaba, mind a kasszu beszédhez hasonló indijó nyelvet. Az aranyfoglalatokba erősített kövek a beavatottak gondolatait továbbították. Amikor hosszú vendégeskedés után Csaba megkérdezte hajósait: „Ki akar hazajönni?", csak 70 hajós jelentkezett, hogy visszatér Ordoszba. Velük akart tartani Lia fejedelmi leány is. Az apja ekkor úgy határozott, hogy a leányával elküldi Ordoszba Joli-Tórem kövének mását, hadd éltesse ez is a két nép összetartozásának tudatát. 1263 Csaba fővezér öccse megkérte Köntös vitéz részére a fejedelem legkisebbik leányának a kezét, akik szintén a bogláros fejdísz alatt esküdtek hűséget. Ordoszban nagyon megörültek a második beszélő boglárnak. Az új bogláros fejdísszel Csaba első fia, Tenkes vitéz esküdött örök hűséget Tennó leányával, Kittivel, aki aztán az első rimalány lett Ordoszban. Amikor Csaba újabb nagy hajóhaddal Indijó-Kuszkó földjére hajózott, az Égiek értesítették Tenkest, Tenkesvár fejedelmét, hogy a nagy hőmérséklet-ingadozások miatt megmozdul a nagy Vöröshasú Cethal és „Ujabb tűztenger rázta meg Tengeliztől északra a szigeteket; az ajnók síksága teljesen víz alá merült és az északi szárazföld kettészakadt. Hideg szelek és jéghegyek áradata akadályozta az ajnók hajózását. Le het, hogy a Csaba szállította aranyak és beszélő kövek gyarapítani fogják a hun törzsek szövetségének jólétét, de csábítani fogják a kinajokat, meg a többi népet, hogy kincseiket megkaparinthassák!" A nagy katasztrófa valóban bekövetkezett. Az elkészült új, 48 sárkányos hajóval Riga és Tardona legnagyobb fia, Tardona kedvence, Tuliás indult el Nippurba, Hétvárosba és Karnakba az időszámítás egyeztetése végett és Atlantic süllyedését ellenőrizni. Hétvárosban megtartották a beavatottak Nagyszaláját, amelyen arról is szó volt, hogy a még nagyobb felmelegedés előidézheti a „Hírös-Kapu"-i nagyvizek áttörését is. Karnaki beavatottaknak azt javasolták, hogy ha ez nem fog bekövetkezni, akkor az urkundi csatornákhoz hasonló víziutat építsenek, amely a beavatottakkal rendelkező népek érintkezését megkönnyítené. Mivel a Csaba-féle elődök hajóútjai közben több beszélő kő került a 24 Hun Törzsszövetség birtokába, ennek cseréje Hétváros Nagyszaláján történt. Ekkor még Kufrud hajói a lassan süllyedő Atlantiszról való népeivel kapcsolatban voltak MajakóKuszkóval, de a kapcsolattartás mindinkább nehézségekbe ütközött. Már Hétvárosban is megkezdődtek az ellenségeskedések, amelyek aztán Atlantisz gyorsuló elsüllyedése miatt fokozódtak, mivel a menekülő tengeri-népek elkezdték a könyörtelen területfoglalásokat. Kufrud beavatottjai indították el azon folyamatot, hogy a beavatottaknak keleti és nyugati központjaik épültek ki. Az Ozönvizek után Gilgames király sok beszélő követ adományozott az ordoszi uralkodóházak részére. Az Atlantiszról menekülő ari-bari és digó-beri féle tengeri népek az ataiszi népek birodalmait veszélyeztették. Amikor vérengzéseik már Nippur után Karnakot is veszélyeztették, a beavatottak nagy többsége javasolta a beavatott központ áttelepítését Ordoszba, mivel itt nyugodtabban tudták megvalósítani a tízezer medvetoros évvel magasabb műveltségű társbolygónk beavatottjaival a gondolatrezgések továbbítását. Paszametik fáraó Kr. e. 625-ben a Híres-kapuban ezért adta át az „Élet-temploma" tudományos könyveit és a „Beavatottak titkait" tartalmazó „Szövetség ládáját," amit a saka-szkíták Ordoszba szállítottak Kevel, Farkas, Kerepec, Ludvijja, Kasal és Kelári töményvezérek irányítása mellett. Kevel és Farkas beavatottak Ordoszba érve már büszkén jelenthették: „A Hírös-kapui küldeményt ezennel átadjuk!" Az egyisten hívő beavatottak Gilgames kérésére még Nippurban eldöntötték, hogy a Kaltes-asszony fóldjéről hozott, Anyahita képjeleivel leírt egyisten hitet az egyisten hívő városok isteneivel egyesítik. Vagyis Él, Úr és Van városok titkos beavatott egyisten-hívő egyházai Élisten, Uristen és Vanisten hívőit egy táborban egyesítik a Kaltes-asszony földjéről érkezett gondolat-rezgés parancsa szerint. Ennek oka az volt, hogy a magasabb műveltségű emberek a társfóldünkön a háborús cselekményeket már régen beszüntették. Joli-Tórem Földanyánk birodalmaiban viszont az emberek még mindig egymást ölik. 1264 A beavatott társadalom ezen döntése Uruk városában hangzott el. Amikor aztán az Égiektől való származás során azon szerencsés mozzanat elérkezett, hogy megszületett az első 25 karéjos beavatott, három magas fokú beavatott bölcs ember napkeletről meglátogatta a csecsemőt és azt javasolták: „Hétvárosba menjenek, mert itt minden csecsemőt megölnek a tengeri népek leszármazottai!" Ekkor a kis Nazírt elvitték a Hettevaret nevű templom építéséhez, ahol apja ácsként dolgozott. Harmincéves koráig Hétváros és Karnak után Ordoszban még beavatott-képzésen is átesett a felnőtté vált Nazír, aki a Betlehembe való

visszajövetel közben, Uruk városában megalapította az uruki érdeknélküli szeretet vallását. Itt 29 tavaszán uruki királlyá koronázták. A beavatottak egyöntetűen azt vallották, hogy a Kaltes-asszony Földjéről jött gondolat-rezgés közlések alapján megkezdődött a háborúkat megszüntető igaz küzdelem azért, hogy az örök béke korszakát elérhessük. A 25 karéjos beavatott Nazír tanításai meg fogják mozgatni az emberek Életfáit, azaz tudatát, hogy a különböző beavatott központok atyai áldásával ne öljék egymást tovább. Arvisura-Anyahita sok ezer éves tanításai szerint mindannyian Isten fiai vagyunk. Később Buddha beavatott tanai a lélekvándorlástól a teljes megigazulásig, majd Mohamed beavatott tanai a Nazír tanítását módosították és hatalmas erővel változtatták meg a hitvilágot. Ezért Ordosz Beavatott Központját először Buda-várába, majd Bugátba menekítették. A bakáti földrengés és az Avar Birodalom térfoglalása újból Budavár mellé, az Avarbástyára sodorta, de 300 év múltán, az uruki-mani megreformált, érdeknélküli szeretet vallásának beavatottjait és a központot Asszorügyekre irányította. Itt kezdődött az ujgur, a szogd, a Vantói, a hun és a magyar törzsszövetségi uralkodóházak vezéreinek eggyéválása. Húsz év alatt Álmos tanfejedelem, a szuvári csata győztese eggyéforrasztotta az új Magyar Törzsszövetséget s a 895/896. év fordulóján a Magyar Törzsszövetség a rokon őslakók kérésére bevonult a Kárpát-medencébe. Nyomban felállították Kurszánvárban az új Beavatott Központot, amelynek sugárzása a Magyar Törzsszövetséget ezer éven át fenntartotta. A Magyar Törzsszövetség tulajdonképpen a 24 hun törzsszövetségi népek tíz törzses, tíznyíl szövetsége volt. Ebben a tíznyíl szövetségben a 7 vezér fejedelemmé választotta a 8. vezért, s a Nyék és a mindenkori tárkány törzzsel kiegészülve adódott a tíznyíl-szövetség. Ezen szövetségben a Nyék-törzsbeliek voltak a beavatottak, az uruki-mani és az Életfán alapuló gondolat-rezgéseket érzékelő sámánvilág papjai, akik addig minden honfoglaló törzsszövetséget összefogtak. A pannon, a hun és az avar törzsszövetségek az erőszakos hittérítés miatt sorban elbuktak, szörnyű öldöklések közben. A békés időszakokban katonasorba került uruki-mani és Életfa hívőket gályarabságba hurcolták, míg végül István-Vajk fejedelemfi és Gizella házasságával létrejött egy olyan egyezmény, amely elismerte, hogy az avarok bécsi kurgánjának te rülete az Encs vonaláig Gizella, míg a Pannonföld István-Vajk tulajdona, aki tartalékerőit a társuralkodó Lebéd-ház területéről meríti. A pusztaszeri egyezmény értelmében az uralkodó mindig az Árpád-házból választatik meg, amely az urukimani érdeknélküli szeretet vallását követi, de figyelembe veszi az ősi Életfa egyházainak tanításait is. A kettős fejedelemségnek, az Álmos-háznak és a Lebéd-háznak a tartalék erői egészen Magyarkáig terjednek. Itt a Gyula és Béla törzs tartalékként a besenyők, a kunok és az úzok fóldje között állomásozik. Domonkost, az uruki-mani püspököt Tuspába és Uruk városába küldték, ahonnan az uruki-mani koronával tért vissza. Ez több beszélő követ tartalmazott és a beavatottak segítségével alkalmas volt gondolat közlésekre is. 1265 Árpád-házi Domonkosnak eredeti uruki-mani neve Turu volt. Bizáncban Domonkosnak keresztelték, Esztergomban pedig felvette a Mihály nevet. Ezen korszakban szokásban volt a hármas keresztelő. Mihályt ~éldául a lengyelek Vazulnak, Brunó az esztergomi várban Sebestyénnek keresztelte. Igy az uralkodóház két főpappal rendelkezett. Ebben az időben Domonkos-Turu volt az esztergomi érsek, Sebestyén a kalocsai érsek, míg Benedek-Bene-Csaba, a fehéregyházi öspörös lett a váci püspök (az uruki-mani Árpád-házi püspök). Domonkos 1001-ben részt vett a Ravennai zsinaton. 1003-ban, Doboka fővezér útba indulásakor halálosan beteg lett. Sebestyénre adta a főpapi áldását, mint az utána következő esztergomi érsekre. 1007 tavaszán gyanús körülmények között meghalt. Így Anasztáz-Astrik lehetett az új esztergomi érsek, akinek fő célja az volt, hogy a közéletből a rovások használatát eltörölje. Domonkos-Turu 980-tól sorba járta Géza fejedelem megbízásából az uruki, a bizánci és a római keresztény intézményeket. Mégis, amikor Rómában II. Szilveszter elé járult, Géza és István-Vajk kérelme szerint III. Ottó mainzi érseksége a Géza fejedelem által kiküldött Sebestyént akarta esztergomi érsekké kineveztetni. Pedig Domonkos Turfánban uruki-mani, majd Bizáncban keleti keresztény püspökké lett felkenve, Turu Mihály és Domonkos névre egyaránt hallgatott. Amikor Rómában előadta, hogy uruki kísérettel a Szentföldön járt és a hivatalos egyházi szervek igazolásával hozott egy darabkát Krisztus keresztjéből, II. Szilveszter rögtön figyelembe vette rátermettségét, vallásos elmélyülését és nyelvtudását és főként azt, hogy Domonkos a Szentfóldet végig járta. Ezért Domonkost esztergomi érsekké, míg Sebestyént veszprémiaranyasszony püspökké szentelte fel Domonkos javaslatára. Székesfehérváron Csaba lett az esperes. Derencsény uruki-mani püspök és Életfás fősámán fia, Domonkos turfáni áldással elhozta az uruki királyi koronát, amelyet Gilgames készíttetett. 29-ben a Nazírt is uruki királlyá koronázták vele. Az iszlám erőszakos hittérítése és nyomása miatt jogutódként - az Álmos- és Lebéd-házi fejedelmeknek ajándékozták. II. Szilveszter a kölcsönös ajándékozások közepette ezen uruki koronát megáldotta, és a lengyeleknek szánt liliomos koronát átadta Domonkosnak, hogy Istvánt királlyá koronázzák azzal. Mivel II. Szilveszter is beavatott volt, szinte megdermedt a sok drágakővel ékesített színarany koronától. A Korona

gondolatrezgés parancsa szerint a lengyelek helyett Esztergomba küldte a liliomos római koronát. Csodálkozott rajta, hogy Domonkost az ummai lovas úzok testőrsége kísérte. A 973-as nagy nyugati értekezlet Kvedlinburgban és Mainzban felvetette, hogy fejedelemség lesz-e Magyarország vagy királyság? Ezen az értekezleten a 954-ben született Turu is részt vett kísérő lovasként. Derencsény beavatott fejedelemnek, édesapjának utasítására először uruki-mani szerzetessé tették. Besenyő kísérettel Turfánból Urukba és ÚR városába is elment a vallásos életet tanulmányozni. Az ummai úzokkal 990 nyarán érkezett vissza. Kísérő harcosait Szent-Gál templomában megkeresztelte. Elment a 99es Nagyszalára, ahol 100 fejedelmi személy közül 30 a nyugati, 30 a keleti, míg 35 az uruki kereszténység mellett, 5 pedig az Eletfán alapuló Oreg-Osten mellett döntött. 60 személy a nyugati kereszténység, 35+5 személy pedig a keleti kereszténység mellett szavazott. Még nem üldözték az ősi-hiten lévőket, de már előre vetítődött az öldöklés árnyéka, amely szerint később 12 törzsszövetségi főurat ki is végeztek. Ekkor Bizánc és Róma között nagy versengés folyt Magyarországért. Domonkost már 26 éves korában, 980. augusztus 15-én, Bizáncban püspökké szentelték. A kis Vajk na 1266 gyon kedvelte Domonkost és gyermekkorában csak Tatának szólította. Esztergomban Gézát a turfán-uruki aranykoronával a magyarországi keresztények uralkodójává koronázta, akit a keresztény beavatottak köre első uralkodójának ismerte el. Így Domonkos mint uruki-mani és bizánci püspök Gézát Magyarország keresztény uralkodójává kente az uruki püspökségből hozott megszentelt Nazír-olajjal. Ebben az időben még élénk levelezés folyt Bizánc, Uruk, valamint Turfán között. Bizánc semmiféleképp nem akarta elismerni, hogy Nazírt, az Istenfiát Urukban lugallá kiáltották ki és a Nagytemplomban egyházfejedelemmé felszentelve királlyá kenték. Ezen feljegyzésekről Susa városában is találtak nyomokat. Amikor az Istenfiát Urukba kísérték, az ünnepi menet lovasai Susából részt vettek a diadalmi felvonuláson. Susából lovon, Úr, Uruk és Umma városából szamárháton mentek az ünneplők. Az ünneplő többség úgy kívánta, hogy Nazír is szamárháton folytassa az útját. Az 1001. április 4-től 13-áig megtartott Ravennai zsinaton III. Ottó, II. Szilveszter pápa, Odiló clunyi apát Romuald és Brunó püspökök jelenlétében hozzájárultak az esztergomi érsekség megalapításához. IstvánVajk részére királyi koronát, ország-almát, zászlós-dárdát, apostoli gyűrűt, karkötő-palástot és Isten áldását elküldték. Ezen Ravennai okmányt az összes nyugati keresztény érsek ellátta kézjegyével. A koronázási szertartás az Urukból hozott Szent-olajjal való felkenéssel kezdődött, amelyet Domonkos-Turu Sebestyénnel és Bene-Benedekkel végzett. Utána a 72 tömény területéről hozott 1-1 arany vékás fóldből koronázódombot készítettek a Csörszvonal tárkányai. Doboka-Urhida-Buda-Zsombor-Bucna ötösfogat ajtónálló vitézek Istvánt feldíszítették az apostoli, pántokkal ellátott palásttal, majd felszálit a „Sólyom" nevű, igen kedves lovára. Ekkor Domonkos kezébe adta az ország almáját és a királyi kardot. Utána István fellovagolt a koronázási dombra. Kardjával először délnek, majd északnak, utána nyugatnak és legvégül keletnek sújtott. Lováról leszállva beleült az Ordoszból hozott, aranyozott uralkodói székbe. Domonkos-Turu először a fejére tette az ÚR városbeli, uruki zárt koronát, majd föléje a Ravennában engedélyezett, római liliomos koronát. Újból fellovagolt a koronázódombra, majd bevonult az esztergomi érsek székesegyházába, ahol DomonkosTuru és Anasztáz-Asrik érsekek megáldották a felövezett és megkoronázott királyt. Ekkor István megcsókolta Domonkos érseket. Anasztáz körmenetben vezette az ünneplő tömeget a székesegyház körül. Mindezt azért kellett a nyugati szokásoktól eltérően az ősi uruki szertartás szerint is elvégezni, mert a három keresztény egyház hívei közül az uruki keresztények voltak jelen a legnagyobb létszámmal. Amíg Gizella megkoronázása tartott, az Istvánnal egyívású 7 vezér Atilla pajzsán az új királyt, az első fejedelmet a koronázódombra vitte. A koronázáson összegyűlt ország népe örömmel üdvözölte a kardos, zászlós, lándzsás új királyt. Az Erdeljü Gyula lovasfejedelem által felvezetett fejedelmi ifjak az alábbiak voltak: Doboka Buda Urhida Bucna Zsombor Boja Bonyha (970-1025) (979-1020) (971-1035)(980-1028) (9771032)(980-1028) (981-1025) Ezzel a kettős koronázással a kettős fejedelemség megszűnt, de Kipcsák továbbra is vállalta az Árpád-ház mindenkori megsegítését. A Lebéd-ház Bizánchoz közeledett, míg Vajk Huniája és Gizella Avariája Rómához. Domonkos érsek uruki-mani szerzetes-rendet állított fel mind Magyarkán, mind Jászvásáron, melyeket róla sokáig Domonkos-rendnek neveztek. Itt történt a kiski 1267 rályok koronázása. A hun törzsszövetségi népek a Kurszánvári koronázás után Jászvásáron kisfejedelmeknek nevezték Doboka, II. Zoltán, III. Zoltán, Szolnok, Vatta ifjakat. Ezen fejedelmi ifjakból azonban egyik sem lett király, mert István királynál mind Doboka, mind fia, II. Zoltán és III. Zoltán is hamarább meghaltak. A hatalom megszilárdításában azonban tevékenyen részt vettek. A Kvedlinburgi

értekezlet ellensúlyozására Jászvásáron még 990-ben megtartották az előtanácskozást, amelyet azután a 992-es Nagyszalában megerősítettek, amely a kisfejedelemséget szentesítette. Ezen kisfejedelemségi vezetők voltak a Magyar Törzsszövetség legbiztosabb harcosai, akik védték a határokat: Kolozs Gyula

Géza

Gerecsák

Taksony

Erdeljü Gyula

925-961

951-997

960-998

926-970

960-1015

II. Szabolcs

Vajk-István

Erős-Csák

Tolma-Judit

Buda

948-987

969-1038

987-1017

966-1026

79-1020

Doboka

II. Zoltán

III. Zoltán

Szolnok

Vatta

970-1025

988-1025

1007-1036

987-1045

1019-1052

Ung

Zombor

Kipcsák

II. Lebed

Pereg

990-1009

1009-1025

1025-1036

1036-1045

1045-1052

A 20 éves Doboka, II. Zoltán, III. Zoltán, Szolnok és a Vattával felnövekedett ifjúság védte az országot az ellenségtől. Endre, Béla és Levente érdekterületén ekkor, az 1055-ös lélekszámlálás szerint 230 tömény élt. 100 a belső, 110 a határőrizeti, míg 10 a külső ispánságokban. Osszesen 2-3 tömény volt első vonalbeli fegyverforgató lovas. A beavatottak szerint a legcsekélyebb terület-átengedés is megalapozhatja a nyugatiak előretörését. 1043-ban Aba Sámuel az Árpád-nembéliekkel megbeszélve átenged te a Lajta és Bécskurgán város közötti területet azzal a kikötéssel, hogy aki további terület átengedéshez hozzájárul, annak pusztulnia kell. Ennek alapján került I. Endre után I. Béla hatalomra. Vatta fia, János hiába állt a paraszthadak élére, Géza, László és Lambert kiskirályok gondolatai győztek. Doboka ötös fogata után Ung, Zombor, Kipcsák, II. Lebed és Pereg kisfejedelmek lettek az uruki kiskoronával megkoronázva Kipcsák keleti nagyfejedelem utódainak jelenlétében, Gerecsák uruki püspök és Pamir fősámán Életfa szentélyében. Az ősi hiten élők száma ekkor a városi és falubírók jelentései alapján: 266 tömény és 8336 lélek volt. Megmutatkozott, hogy Bizánc, Mohamed és Buddha erőszakos térítése mennyire lecsökkentette a Béla és Gyula törzsek létszámát. Ezért Géza, László majd Lam hercegek az ország belső megerősödésére törekedtek. A beavatottak még Nazírnak szabír nyelven írt leveleit is lemásolták, hogy elősegítsék Géza, László és Lam hercegek hatalomra jutását. Géza és László a hadsereg szervezését végezte, Lam herceg ütőképessé tette a töményeket és gazdaságilag megerősítette az országot. Salamont már 5 éves korában kiskirállyá koronáztatták a nyugati irányzat hívei. Béla királyra rászakíttatták az épülő nyári lakának állványait, amelybe az belehalt. De Géza, László és Lam hívei mégis magukhoz ragadták a hatalmat és győztek. Később Salamon már nyugaton is visszautasításra talált. Ekkor Szakszin besenyőihez folyamodott. A besenyők, kunok és a fekete-úzok azonban László elgondolásait tették magukévá és 1075-ben, a szakszini vérszerződéskor Mikó vitéznek tudomására hozták: „Ha kell, 10 tömény lovast is bocsátanak a hercegek rendelkezésére!" 1268 Az Arvisuráinkban megörökített pusztaszeri vérszerződés törvényeit közölték Lam herceggel. Ennek figyelembevételével Lam herceg Palóc-Vasváron megalkotta a beavatottak titkos törvényeit. Szent Koronáinkat Dajka beavatott aranyműves a beszélő köveink gondos elrendezésével egy koronává szerelte össze. István-Vajk és Imre hercegek szentté avatása után László királyunk hajlandó volt magát az új SzentKoronával megkoronáztatni, miután Salamon Pólában vízbe fúlt. Amikor Géza 1077. április 25-én elhunyt, László kiskirály sehogy nem akarta ma gát megkoronáztatni. De a bányagondnokok és a tizedesek intézménye az Erdőispán ságok Vasvári ünnepén, 1077. május elsején a sima Gilgames koronával királlyá koronázta. Ekkor döntötték el a hármas királyi koronának az összeszerelését. Így került sor 1087-ben, Salamon halála után a jelenlegi SzentKoronánknak használatára, mivel László királyunkat a nemesi rendek is királlyá koronázták. László királyt a pápaság meg akarta bízni a Szentföld elleni Keresztes-hadak fővezérségével. Beavatottjai ezt ellenezték, mivel a Hírös-Kapu környékén maradt szabírok ellen nem foghatott fegyvert. Géza király fia, Kálmán igen gyakran megfordult Lam herceg birodalmában és az uruki-mani könyveket tanulmányozta. Mindketten javasolták a boszorkányperek megszüntetését. László király szerette volna Álmos herceget maga után a trónon, de a tizedesek tanácsa Kálmánt javasolta királynak, aki a kézművesek jogait védte a pusztaszeri vérszerződés értelmében és a parasztság mellé állt. Lam herceg az országot 10 tárkány kerületre osztotta fel a „Tíznyíl" Szövetség törvényei szerint és kiépítette a beavatottak jászvásári központját. Kálmán herceg már 15 éves korában azt hirdette:

- Nem szabad tovább vazallusként élnünk, hanem a hármas, az uruki, a római és a bizánci korona egyesítésével mi is szabad ország lehetünk! Erősödjünk meg ősiségünk szent jogával! - Ennek alapján alkotta meg a törvénykönyvét. Lammal együtt megszervezték Kajdu mongol vezérrel a kapcsolatukat. Piroskát, László király leányát Bizáncba adták férjhez, aki délről biztosította az ország nyugalmát. Lam herceg munkája legfontosabb eredménye az volt, hogy tengerhez jutottunk, s így újból 72 egységű hazánk lett. I. László király vállalta a magyarkai uruki-mani püspökség anyagi támogatását. Váradról eleinte Dajka, majd Bene sámánok vitték az aranyakat a papi tizedek fejében és a menekülőknek az országunkba való irányítása végett. 1125-1135-ig Palóc-Vasvár vállalta a keleti hírszerzés költségeinek fedezését. Ezen utazások alatt sok hírszerzőt képzett ki Bene sámán. Maga Kajdu is eljött Jászvásárra és ott Kálmánnal mindenben megegyeztek 1102ben. Majd Baáj 1120-ban és Tumbináj 1125-ben Bugátban találkozott Bene sámánnal. Kabul kagán 1140-ben azt javasolta, hogy a magyar és mongol seregeket egyesíteni kellene Füzesgyarmat székhellyel. A kiskagán, Bartán is javasolta az erők egyesítését. A tizedesi kézműves intézmény nyugat felől hozta a híreket. II. Gézának sok baja akadt a terjeszkedni akaró III. Konráddal. Itt Bene sámánnak szeme is megsérült egy csatában, így Törtelen aranyasszony folytatta a beavatottak rovását. Ebben a korban az emberek a bőséges nagyállattartás miatt szinte holtra zabálták magukat. Viszont a beavatottak, Pepi fáraóhoz hasonlóan csak kis állatokat fogyasztottak és 96 évig uralkodó és 102 évet túlélő elődjük példájára hosszú életet éltek. Lam herceg is ragaszkodott Pepi fáraó, Álmos tanfejedelem és Madaj asszony életmódjához és aránylag hosszú ideig élt. Viszont II. Béla, II. István és II. Géza 32-33 éves kor 1269 ban meghaltak. III. István, II. László és IV István a trónért való harcban korán elestek. A Bizáncban felvilágosodott Béla herceg komolyan vette Bartan 3 töménnyel való megsegítési ajánlatát és Gerecsák Lászlóval elküldték a több nyelven beszélő sámánképzősöket Bugát, Magyarka és Füzesgyarmat térségébe, hogy a hírszolgálatot és a Királyi Kancelláriát megszervezzék. Lukács érsek azonban tőle is megtagadta a koronázást, ezért a pápa békítő levelére Bátka, a Pósa-had unokája és a kalocsai érsek végezte el III. Béla apostoli királlyá való felövezését. Tette ezt azért, mert korábban a Lam-béliek Palóc-Vasvár kegyhelyén a megmaradt uruki-mani koronával megkoronázták. Erre a makacs Lukács érsek visszavonult, hogy a hármas koronával való felékesítés is megtörténhessen, ami az Árpád-ház tagjai előtt megtörtént. Lukács volt érsek hallott róla, hogy Szakszinban megtörtént az 1180-as Nagyszala, amely Bartán révén Törtelen közvetítésével felvette III. Béla Kancelláriájával a kapcsolatot. Ennek alapján a beavatottak megadtak minden segítséget III. Béla építkezéseihez. Karakórumban minden 5. évben egy ötössámánfogat képviselte hazánkat. Törtelen 74 évig élt, s munkája nyomán Magyarország megerősödött. Kutula kagán kérésére 1190-ben a Párisban tanult Pósa Pál kispapot küldték a karakórumi képzésre, majd Imre király 1200-ban Turcsit küldte el. Mivel III. Béla király után Imre király is meghalt, Turcsi aranyasszony a Pósa Pál vezette Királyi Kancelláriának adta át a beavatottak ordoszi összejövetelén meghozott határozatokat: 1) Minden talpalatnyi fóldet meg kell művelni! 2) Minden néprétegriek az Élethez való jogát biztosítani kell! 3) Minden ember talpát a fóldre és tenyerét a fűre helyezze! 4) Mindenki sajátítsa el a Kaltes-asszony földjének bölcsességét! 5) Mindenütt valósítsák meg a társfóldünk háborúmentes életét! Pósa Pál, a Kancellária vezetője megdöbbent, hogy a Magyar Törzsszövetségnek elrendelték, hogy a nyolcas szaporodási törvény értelmében, legkésőbb 800 év alatt szüntessék meg a háborúskodások miatt engedélyezett gyilkosságokat. A harcot a Vízöntő Világhónapjában ne egymás ellen fordítsák az emberek, hanem közös erővel a természet erőit az emberiség javára irányítsák. Karakórum, 1200-ban: Bartan-baatur Kutula kagán Jiszügej-baatur Karakórum-Égi-képzés Ordosz-beavatott-képzés Bugátsámánképzés Még III. Béla Kancelláriája rendezte a 24 nemzetségi család Nimród-i címereit, amelyek száma Pósa Pál gondoskodása alatt 72 nemzetség címeres zászlójáig emelkedett. Imre herceget 1194-ben kiskirályként Horvátország-Avaria élére állította. I. László királyt minden ellenkezés nélkül szentté nyilváníttatta. A királyságra soha nem gondoló elődjének a megállapításait magáévá tette: - Az uralkodást nem lehet súlyos bűnök elkövetése nélkül előmozdítani. Jó uralkodó csak úgy lehet valaki, ha elkárhozik! Bugát úgy rendelkezett, hogy az uruki-mani beszélőköves koronát Bizánc és Róma szövetségében fel kell használni a magyarság fennmaradása érdekében. Megjelentek a templomok falain Szent-István, SzentImre és Szent-László ábrázolásai. III. Béla elrendelte a nemesi rend hagyományainak rovásokba foglalását. Andrási Simon a bizánci és párisi útja kapcsán elkezdte Esztergomban és Kurszán-városban nagyarányú

építkezéseit. Megjelentek a Nimród-oroszlános díszítések mellett a turusasos, halas, lovas, medvés, szarvasos, vadkanos, bölényes, kecskés és párducos nemzetség jelvé1270 nyek a családi évkönyvekkel. Lassan kialakult a 24 Hun Törzsszövetség jelvénytára, amikor elrendelték, hogy a Magyarok tetteiről való megemlékezéseiket róják le. Imrét még 1180-ban kiskirállyá koronáztatta édesapja, III. Béla, míg Endre fiára várakat, birtokokat és mérhetetlen pénzt hagyott, hogy az V keresztes-hadjáratot hajtsa végre. Endre azonban Imre király ellen fordult. Ekkor a tizedesi intézmény az Erdőispánságokkal Imre mellé állt és a Somogy-megyei Rádnál legyőzték Endre nyugatias seregét és az osztrák-avar fóldet végigpusztították. Imrét az egyház kiátkozta, de keleten mindenki csak nevetett ezen. Imre a bogumilok ellen fordult, amellyel megnyerte Róma tetszését és most már közösen követelték Endrétől, hogy ne az asszonyok szoknyája mellett hősködjön, hanem III. Béla akarata szerint a Szentfóldre induljon. Ekkor a főpapság is elállt Imre kiközösítésétől. A bogumilok elleni küzdelemben Imre király a szerb fejedelem mellé állt. Legyőzték a bogumilokat és ekkor felvette a „Szerbia királya" nevet. Imrének az aragóniai király leányától kisfia született. A kis Lászlónak biztosítani akarta a trónt. Ezért Endre a keresztes hadjárat helyett Imre ellen fellázadt, mivel László királyfit az uruki-mani koronával megkoronázták. Endre ekkor a keresztes haddal Imre ellen indult, de Varasdnál Imre a keresztes hadak táborába ment palóc csákányos vitézeivel és Endrét nádpálcájával megfenyegette: - Atilla és Álmos vére ellen, a megkoronázott királya ellen ki meri a kezét felemelni? Ki meri a Turuj-sasos uralkodói rendet megsérteni? Ki mer Apánk akarata ellen cselekedni? Ekkor öccsét megragadta és bilincsbe verette, míg lázadó feleségét az Árpád-házi kincsektől megfosztva apjához hazaküldte. Imre a lázadásért nem vakíttatta meg Endrét, hanem ragaszkodott Endre keresztes hadainak az útbaindításához. Endre részére 2000 lovast felszerelt és börtönéből kiengedve 1204 szeptemberében a kis III. Lászlót a Szent László által összeszereltetett hármas királyi koronával is megkoronáztatta és gyámjául Endre királyfit jelölte ki. Ezzel azt gondolta, hogy Endre királyságra törő tervét megbénítja. Imre, a nagy vadász király belátta, hogy Gelyza fejedelem annak ide jén jogtalanul foglalta el Esztergomot, mert az a Kurszán-nembélieket illette volna meg. Ezért Vajk-István Domonkos és Sebestyén érseket neveztette ki esztergomi érsekké és csak Asrik-Anasztáz gyilkosságai után engedett a nyugatias térítési módnak. Imre személyes bátorsága bizonyított volt. A főpapok és főurak hűtlensége miatt - nem kellett aggódnia, mivel mellette állt a Csák, Pósa, Zoltán, Ágnes és Lam-nembéliek összefogó ereje. Az Árpád-háziak ereje ekkor még túlsúlyban volt. Karakórumi kiképzett beavatottait titkos küldetéssel a Szeldzsuk Szultánság körzetébe küldte, f mert a magyarka-tuspai út bizonytalan volt. A karakórumi beavatott képzésre induI lókat pénzfedezettel látta el és az utódjainak meghagyta, hogy Budavár, Avarbástya és Kurszán-vár szellemében az új ÉgiBirodalommal szövetségre lépjenek, mivel az Égi eredetű beavatott emberiség 1 tömény (10 000) évvel műveltebb tömege a haladást és az uruki-mani érdeknélküli, igaz szeretet vallás céljait szolgálja. Ezért a Szeldzsuk i Szultánság beavatottjainak jóakaratát meg kell nyernünk, mert mindkét oldalról az Égiekben fellángoló érdeknélküli szeretet naggyá fogja tenni Magyarországot. Imre király hirtelen rosszul lett. A papok ráadták az utolsó kenetet. Az antiochiai útjáról hazaérkezett Pósa Pál az összes arbag-sámánt összehívatta, akik az összes Arbag-Arvisuráknak az alapján megmondták, hogy Imre királyt ugyanazzal a méreggel mérgezték meg, mint az esztergomi érseket augusztus 20-án. Imre király kínjait még tudták az arbag-sámánok csökkenteni. Az Árpád nembéli családok javaslatára a kalocsai érsek Imre fiát, III. Lászlót az ország királyává koronázta. Imre király min 1271 dent elrendezve 1204. szeptember 10-én elhunyt. Mielőtt azonban elhunyt volna, Endre herceget meghívta István király ünnepére Fehérvárra, ahol Endre III. László királyra felesküdött és a rendek előtt vállalta a III. László király fólötti gyámkodást, mivel neki III. Béla végakarata szerint a Szentfóldre kell mennie és az apjuk által kitűzött parancsot végre kellett hajtani. Ez pedig a beavatottak szerint több évet vett igénybe. Tehát Endre herceg egyszerre lett gyám, Magyarország kormányzója és a Szentfóld felszabadítása mellett az Uruk-Umma-Susa egykori élenjáró beavatott birodalmi részek felszabadításának kiszemelt végrehajtója. III. László édesanyjával, Konstancia királynővel, Imre király városába ment lakni, míg Endre királyfi, a gyám, Fehérváron székelt és törvénynapokat tartott. A kis király a koronázására és gyermekkirálysága emlékére édesapja örökségeként kapott ajándékpénzeiből az Imre-városi gyermekek részére játszótereket létesíttetett. Sajnos, a csodára éhes pesti kézműves gyermekekkel a testőrei összeverekedtek. Ezért a kis király úgy döntött, hogy a kecskeméti-kapu közelében a maradék pénzéből is létesített egy játékteret, ahol minden gyereket megvendégelt. Az Imre-városi és pesti gyermekek itt békésen játszottak. A boldog anya örömmel nézte a kis László király gyermek pajtásainak igaz örömét. Utána a kiskirály ünnepi konyháján működő kis kukták segítségével, édesanyjával együtt osztogatták a gyermekek kedvelt ínyenc falatjait. Itt mindenkinek egyformán joga volt a kiskirály vendégségében falatozni.

Édesanyjának, a szépséges Konstanzia királynőnek este azt mondta: - Édesanya, ez a nap volt életem legboldogabb napja! Sajnos, ez a boldogság nem tartott sokáig, mert a pénzre éhes főurak a kincstári járadékot a királynétól és a kiskirálytól megtagadták. Ebben az ügyben III. Ince pápa III. László királynak a védelmére kelt. Levelet írt az esztergomi érseken keresztül Endre hercegnek. „Magyarország kormányzójának! Az Isten nevében megkoronázott III. László királyt mindenki által tisztelni kell, hiszen Imre király mindent elkövetett a Szentfóld felszabadítása érdekében. Ezért Endre herceg ne hallgasson bizonyos ördögi jellemű embereknek III. László kiskirály elleni fellépésére! A kiskirály iránti hűségüket szívükben őrizzék meg és ellene semmit ne tegyenek! Védjék meg a gyermek-király tiszteletét!" Mindkét város gyermekei fellázadtak az ellen, hogy a III. László kiskirály által építtetett játszótereket Endre herceg csatlósai éjnek idején szétrombolták. Pósa Pál, a kancellári hivatal vezetője a Kurszán-házbeli Uröm vitézt küldte le Budavárából az eset kivizsgálására. Az ifjú lovasokból álló küldöttséget ez a rossz cselekedet annyira felbosszantotta, hogy a megsértett gyermekhad kíséretében Budavár-Kancelláriájába felmentek és Pósa Pálnak elmondták a panaszukat. Az új Kancellária hivatalnokai délutánonként a játszótereket rendbe hozták és vasárnaponként, a gyermekekkel együtt játszottak és a játszótereket kibővítették. Ebben az időszakban voltak a legboldogabbak a budavári, kurszánvári és pesti vascipóraktáros és kézműves gyermekek, mivel közöttük az aranyszívű III. László király minden válaszfalat lerombolt. Fehérváron azonban az ország pénzét más célra akaró főurak ellenségesen kezelték a kiskirály jogos rendelkezéseit és erőszakosan léptek fel. A pápai intelmek ellenére sem érezték magukat biztonságban a kis király és az édesanyja, ezért III. László és udvartartása a Pósa és Kurszán-nembéli gyermekhaddal Bécsbe távoztak. Itt a Bécskurgáni avarok városrészében laktak és az avar-magyar közös nyelvet beszélő ifjú gyermekekkel III. László ajándékpénzeiből felépítették a Baján-ifjak játszóterét. Ennek az építési költségeit az Bécs-kurgánban lakó Árpád-nembéliek fedezték és öröm 1272 mel nézték III. László kis király kedvtelését és az egyenlősdi célkitűzéseit. A májusi rügyfakadást még közösen ünnepelték a játszótereken, de utána szomorúság ülte meg az avar-magyar várost. Járványos betegség sepert végig Bajorhontól a Lajtáig és III. László, a kis király beteg lett. Az egyházi orvosok nem láttak komoly veszélyt. A Kurszán-nembéliek rögtön a Pozsony-nemzetségbeli arbag-sámánokhoz lovagoltak. Bécs papi vezetősége azonban lezárta előttük a város kapuit, mivel a székely-határvadászok sámánjai a bécsi papsággal ellentétes nézeteket vallottak. Az arbagok a karakórumi felfogás szerint azt tartották, hogy a Föld gömbölyű és ' forog. Ezen forgás idézi elő a tengerek mozgását, amely a Hold hatására árad és apad. A római papság azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a Földünk korong alakú és a tengerekre senki ne merészkedjék messzire kimenni, mert akkor a nagy Mindenségbe leesik. Ezért az arbagokat nevezték a bécsi orvosok tudatlan kuruzslóknak, s megtiltották a városba lépésüket. A kiskirály ezen tudatlanság miatt 1205. május 7-én meghalt. III. László halálával kapcsolatban mindenki mérgezésről beszélt. A pesti gyermekek felkeresték az új Kancelláriát, követelve a kis király hazahozatalát. Először erről a felnőttek hallani sem akartak, hogy nincsen rá pénz. Erre az Imre-városi és Pest vascipó raktárosainak gyermekei minden pénzecskéjüket összeszedték és most már a Szent-Imre székesegy ház apátját keresték fel. Ez a gyermekkövetelés az esztergomi érsek tudomására jutott és elrendelte a kis király holttestének hazaszállítását. A kettős koporsóban hozott kiskirályt Bécstől Imre-városig az országutak mentén zokogó gyermekek sokasága követte. A Szent-Imre székesegyházában ravatalozták fel. Itt vett búcsút az első gyermekszerető királytól a Kurszán és Pósa nembéli gyermekekkel együtt Budavár, Avarbástya és Kuszánvár gyermekeinek sokasága, Pest, a kézműves város, Atillaváros, Kurszánváros, az Imreváros gyermekhada és lakossága. Innen a kis király koporsóját a síró gyermekek sokasága Fehérvárra kísérte, ahol Szent István bazilikájában temették el. Endre híveinek tábora meghátrált a gyermekek sírása elől és legtöbbjük nem vett részt a temetési szertartáson. Uröm vitéz jóslaxa szerint a sok gyermekszív az elkövetkezendő sok esztelen háború áldozatait siratta. A nép III. László halála után az 1205. május 29-én megkoronázott II. Endre gonoszságairól beszélt. Elkezdte a királyi birtokoknak a nemesek és vendégfőurak részére való szétosztását, megerősítette a nemesi vármegyék szervezetét és igyekezett az erdőispánsági földeket visszavenni a kézművesektől. III. Bélát ezen erdőispánsági terü' letek az ismert királyságok leggazdagabb uralkodójává tették. Szent-Koronánk beszélő kövei Gilgames forrasztó aranyának rezgései hatására , Pandjaleh új műszereinek az igazságot továbbították: „Szent-László törvényei alapján készülő Aranybullát a Csák, Pósa, Zoltán és Lam-béliek az igazságnak megfelelően állítsák össze. III. Béla és Imre királyok a pusztaszeri vérszerződést is javasolták felvenni. II. Endre új nemesei ez ellen tiltakoztak. Sík vidéken 1 ekényi földet, míg a

; határispánságokban 8 ekényi földet javasoltak a jobbágyságnak, hogy a kapupénzt és füstpénzt szedhessék." Amíg II. Endre háborúskodott, addig Gertrud, a felesége az idegen főurakkal ural; kodott. A Meráni család a magyarságot háttérbe szorította, mivel a király feleségének I részegen elárulta, hogy a Mongol Törzsszövetséggel, a Szeldzsuk török és babilóni vezetőséggel is kapcsolatban áll. Arra törekedett, hogy a két szellemi világ határán keresse az igazságot. Endre király harcolt a bogumilok, Halics és Ladoméria ellen, s az országunk pénzét elherdálta. A királyné meg a vendégfőurakkal csak mulatott. A 1273 Pilis-erdőségben Gertrudot Péter ispánék meggyilkolták. II. Endre csak Pétert húzatta karóba, mert felesége erkölcstelenségéről megbizonyosodott. 1215-ben Jolanta francia hercegnőt vette el feleségül. Így francia lovagok özönlötték el az országot és kaptak birtokot. Pósa Pál 1222-re megszerkesztette a nemzetségi közösség megbonthatatlanságát hangsúlyozó Aranybullát, amely a magyari törzsek 10 hold földhasználata mellett, kabar-palócföldön 20 hold, Erdélyben 25 hold, míg Árvában, Sárosban, Beregben és Bélaváron 30 hold fóld használatára jogosított. Az Aranybulla pontjai főként a nemes- i ség érdekeit szolgálták, de a pusztaszeri vérszerződés pontjait is belevonták a Pósa és Lam-nembéliek tanácsára: „14. Várjobbágyokat a királytól rendelt szabadságban kell tartani. 15. Várispánok a nép földjeit ne dúlják fel... 17. A jobbágyok úgy kövessék a királyi udvart vagy utazzanak bármerre, hogy a szegényeket el ne nyomják, se ki ne fosszák. , 27. Erdőispánságok termőfóldeket kötelesek kialakítani, veteráni családok határvé delmét irányítani. Gondnokok és tizedesek hadi és fóldművelési eszközöket szabad ságuk fejében kötelesek készíteni. 28. Meg kell szüntetni az izmaelita, zsidó, vendégfőúri és az egyházi személyek által pénzszerzés végett űzött rabszolga-kereskedelmet. 29. Parasztokkal való bánásmód a pusztaszeri szerződés értelmében legyen megértő, mert minden jólét az ő munkájukból ered. 30. Tárkányok, kereskedők kamarái a kézműveseknek szerződéses szabadságokat biztosítanak, mivel nélkülük a csatákban megjelenni nem lehet. Vándor kézművesek tanulását az Erdőispánságok támogassák. 31. Azt is elrendeltük, hogyha mi vagy utódaink közül valaki valamely időben ezen rendelkezések ellen akarna cselekedni, ennek a Bullának erejénél fogva mind a püspöknek, mind a többi jobbágyoknak és országunk nemeseinek, együttesen és különkülön a jelenben és jövőben mindörökké szabadságukban álljon, hogy a hűtlenség minden vétke nélkül nekünk és a mi utódainknak ellenállhassanak és ellentmondhassanak. A pusztaszeri szerződésben minden embernek a nemesek által irányított szabadság adassék és a királyt ezen Aranybulla alapján ősiségi törvényeinkre kényszeríthessük! Jótéteményeit azonban dicsérhessük." Pósa Pál javaslatára Béla kiskirályt az Árpád-házi Gilgames-koronával megkoronázták és Erdély, míg Kálmán herceg Horvátország, András királyfi meg Halics kormányzója lett. Béla hercegnek Kunország felé olyan szoros kapcsolatai keletkeztek, hogy 20 000 kun vitéz megkeresztelkedett és tervbe vette a Volga vidéki magyarok megtérítését. Mivel a nemesség a parasztságot és kézművességet védő pontokat igye kezett eltörölni, az erdélyi szászok 1224-ben kiharcolták az „Andreánumot", amelyben az erdélyi szászok szabadságjogait állapították meg. Mivel a szászok 1225-ben önálló államot akartak alapítani, Endre király a német lovagrendet kiűzte az országból, s azok a pogány oroszokat mentek megtéríteni `. Béla kiskirály is fellépett II. Endre birtokadományozásai miatt, valamint a rabszolga-kereskedelem ellen és követelte az Aranybulla szigorú betartását, nehogy mi is Avaria sorsára jussunk. Sok mellékpontot, amelyek a kisembereket védték, igyekeztek megszüntetni és az esztergomi érsek kiközösítési jogát igyekeztek a megyés püspökök részére biztosítani. A pápai és püspöki jogok érvényesítése miatt a hadba induló II. Endrével elfogadtatták a „Bereg-Egyezményt", amely tiltotta ugyan a keresztény rabszolgák adás-vételét, de a só kereskedelmét az egyháznak biztosította. Az egy1274 házi bíróságok felállításában megegyeztek. II. Endre a második házasságából született Jolánt I. Jakab aragóniai királyhoz adta feleségül, aki folyton haza vágyott. Ez a Csobánka volt az az Anyahita gondolatrezgéseit érzékelni képes beavatott leszármazott, aki a keresztségben a Jolán nevet kapta és gondolatait a nagy messzeségből a királyi Kancelláriával közölni tudta. Honórius pápa és második feleségének, Jolantának lovagjai az V Keresztes-hadjárat beindítását sürgették. A követelőző nemeseket seregébe osztotta be. Pénzszerzés végett a sóértékesítést, vámokat és kompokat elzálogosította. Új pénzverést rendelt el. Pósa Pál, Uröm, Turcsi, Masa és Gács beavatottak már a Kelet

lehetőségeivel foglalkoztak. A Mongol Törzsszövetség hírszerzése nyomán még Bizánc trónját is el akarta nyerni. Pósa Pál kezdeményezésére elrendelték, hogy a szegény népet senki ki ne fossza és a papi tizedek beszedését a parasztságnál termény-fizetésre változtassák át. Az új pénzverés azonban pénzromlást okozott, ezért a papi-tizednek csak külföldi pénzt akartak elfogadni. Velencétől béreltek hajókat annak fejében, hogy lemondtak Zára városról és Velencének átengedték. Ezeken a gályákon sok olyan gályarab volt, akiket azért ítéltek gályarabságra, mert nem voltak hajlandók magyar nyelven kívül más nyelvet megtanulni. A bérelt hajókon voltak olyan Somogy-Koppány birtokáról eladott parasztok, akiket az idegen főurak adtak el az izmaelitáknak. Ilyen viszonyok mellett érkeztek Ciprusra, ahol a csapszékekben szétnéztek és sok elhurcolt magyarral találkoztak, akiket a főurak juttattak rabságba, szolgaságba, hogy többé ne jöhessenek haza. Gács, Masa és Uröm vitézek követelték II. Endrétől, hogy ezen ifjakat hajójára vegye fel és a hadjárat után tartsa meg őket várjobbágyi szabadságukban. Ez a főpapi és főúri rabszolga-kereskedelem a nagy lelkesedéssel jött keresztes-vitézeket nagyon elkeserítette. Ezt mondták: - Hiába küldi Magyarka és Füzesgyarmat hazánkba a jó vitézeket és hiába dolgozzuk le mi a főurak birtokán mind a két kezünket, ha a legkisebb vétségért, vagy a miséken való nevetgéléséért egyenesen a gályákra adnak el bennünket örök rabságra. Ezeket a bujdosó magyar ifjakat felvették hajóikra és közösen evezve érkeztek be Akkonba, ahol partra szálltak. Úti élményeik miatt a harcosoknak elment a kedve minden harcolástól, mivel még nemesembereket is találtak az akkoni csapszékekben, akiket rágalmak miatt eladtak. Titkos hírszolgálat eredményeként a keresztények fenyegetett voltát megszüntették és a szabírokkal sem bocsátkoztak háborúba, mivel a hikszosz maradványokkal megértették egymást és a Szentfóldet felszabadító lovagok rabszolgarendszerével nem értettek egyet. II. Endre király a borkészletét féltette és csak ereklyéket gyűjtve körül lovagolta a Szentfóldet, de a szabírok tanácsára senkivel hadba nem bocsátkozott. A szabír beavatottakkal Uröm, Masa és Gács elment Babilonba, Urukig. A Szeldzsuk Szultánságban járt LTröm beavatott és vitézei igen kedvező fogadtatásban részesültek. Hódítási terveikről tájékoztatták őket a kasszufóldi rokonlátogatásuk alkalmával és Urömöt a Halis csillagának ékes rendjelével tüntették ki. Innen Jeruzsálembe ment, ahol II. Endre királyt meglátogatták a kékszemű hikszosz maradványok, akik a tengeri csatákból megmenekült magyar gályarabokat is hoztak magukkal. Ezeket az Élisten hívői rejtegették, nehogy az iszlám hívők fogságába kerüljenek. Masa beavatott Babilónba ment Gáccsal együtt. Itt a művelt beavatottak minden tudományukról beszámoltak és kieszközölték, hogy Massa a Van-tó környéki Vanisten maradványokat meglátogassa az iszlám kereskedők jóvoltából. Masa a saját szemével meggyőződhetett, hogy az uruki-mani keresztények itt még erős gyülekezetet 1275 alkotnak és sok köztük a Vanisten hívő, akik a kereszténységben az iszlámhoz közelednek. Sokan Magyarkára akarnak vándorolni, hogy onnan a Gyula törzs irányítása mellett Magyarországra menjenek. Masa végiglátogatta Paripa, Dabósa és Nimród városok maradványait és Babilónba újból Lóvároson keresztül érkezett meg. Babilónban bevárta egy uruki kereskedő házában Üröm és Gács beavatottakat. Masa karavánja az uruki kereskedők csoportjához csatlakozva elment az Urukban székelő uruki-mani püspökség templomgazdaságába, ahol a romvárosban a gondolatrezgések csillagászati vonatkozásait tanulmányozták. A 29-ben megalapított érdeknélküli szeretet vallását a rovások ismeretében lemásolták, de az iszlám és Garé isten dúlásai miatt azok már hiányosak voltak. Ezért Üröm beavatott uruki vezetéssel elment Úrba, ahol az Úristen hívők templomgazdasági iratai között újabb leletekre akadtak. Gács Ummában tett egy beavatottal látogatást és a kertgazdasági feljegyzési agyaglapon oly napi jegyzetre akadtak, amelyik az Uruki és Úr városi feljegyzéseket kiegészítették. Masa azonban még mindig nem nyugodott és Susa szumir maradványú városba ment egy beavatottak által vezetett kis kereskedő csoporttal, ahol a templomgazdaságban megtalálták azon 30-ban írt Nazír-levelek agadei rovásokkal írt másolatát, amelyek az Urukban talált eredeti, de hiányos részeket kiegészítették. Jeruzsálem kereszténysége örömmel ünnepelte II. Endre király seregének megjele nését és ereklyékkel halmozta el a bátor magyar uralkodót, mivel az ellenségeskedések megszűntek. Sajnos, az Árpád-ház keleti hírszerzése a keresztény egyházak egymás közötti lappangó ellentétekről számolt be. A hatalomra törekvő Nagy Károly-i paulinus egyház a háborúskodásokkal szerzett gazdagságra törekedett a keleti keresztény gyülekezetekkel szemben és törekvésük nagy visszatetszést váltott ki a szeretet vallásában. A Szent-Koronán lévő kövek a Gilgames korona forrasztásos maradványainak kisugárzására tovább beszélgettek: - Az ordoszi beavatottak az Árpád-ház-i és a keleti uralkodóházak tagjainak a kívánságára II. Endrének biztosították a zavarmentes V Keresztes-hadjáratot és létszámát 31 gályarab menekülttel kiegészítették. János esztergomi érsek, II. Endre megbízottja szomorúan fogadta a királyt hazaérkezésekor, 1218-ban több

hónap után, mivel itthon sok gonoszság történt a király távollétében, amit ellene a főurak és az egyház elkövettek. Kincstári jövedelméből kifosztották. János érsek szerint az idegen származású főurak ellenség módjára kezelték a magyarokat, nyugati mintára vett új berendezkedés címén. Ennek nagy ellenzői voltak az uralkodóházzal rokonságban álló nemesek és azok atyafisága, mivel ők, mint a király katonái aggodalmaskodtak a királyi várbirtokok eladományozása miatt. Főuraink a földközösségi birtokokra is rávetették magukat, mivel az új királynővel újabb idegenek jöttek az országba, sokszor csak látogatóként, s végül itt maradtak. A nemesi rendek kívánságára 1221-től Béla kiskirály vezetésével megkezdődött az eladományozott várfóldek visszavétele. Az 1217-18. évi hadjárattól kezdve birtok elvesztés miatt „Hadi-adót" és nyolcad vámot vetettek ki. Új pénzverés évenként többször is volt. Esztergomban volt a pénzverde, de 1210-től több új pénzverőt állítottak fel a bérlő izmaelita és zsidó kereskedők a vámosaik által, akik sok hasznot zsebeltek be a súlykülönbségekből. II. Endre jeruzsálemi tanulmányai szerint az egyházakat igyekezett kiszorítani a sógazdaságokból, majd ezeket is bérbe adta és Sókamarát szervezett az új bérlőkkel. Ezért az egyház és a főurak támadták a királyt, főként a könnyelmű háborúi miatt, mivel 1208-1216 között 5 alkalommal indított Halics ellen háborút, de a magyar érdekeket védeni kellett az ortodoxok erőszakos hittérítései ellen. Gondjai csökkentésére bevezette a pénzgaz 1276 dálkodást. Halics urai elismerték Kálmán fia uralmát. 1219-ben az orosz papok fogságába került, de mint halicsi királyt, később szabadon engedték. Honórius pápa 1220-ban figyelmeztette, hogy a nyugati „új berendezkedés" elidegenítéseit törekedjék visszaszerezni. Ekkor elrendelte a királyi várbirtok-rendszer részére a földek visszaadását. Az V Keresztes-hadjáratból visszajött beavatott és kispap jelentéseket Pósa Pál intézményei felülbírálták és 1222 tavaszán bírálni kezdték eddigi királyaink jó és rossz cselekedeteit. Ezért II. Endre viselkedése miatt új mozgalom támadt, amely az „AvarKuria" intézményéből indult ki. Palóc-Vasvár medvetorán elindították a nemesek, a kézművesek és parasztok jogainak visszaállítására irányuló törekvéseiket, amelynek 72 cikkét 31-re csökkentették. Gács, Masa és Uröm beavatottak a Pósa Pál vezette Kancellária belső munkatársai lettek. Mivel Bor Árpádot, a pólai nemes embert Gertrud rokonsága gályarabságra eladta Bánk bán rokonságából, II. Endre gyakorlottsága révén a gályások, hajósok és bödönösök kiképzésének vezetőjévé tette. Mindannyian megtanulták a rovások használatát, majd Dunaordoszban és a Nyulak-szigetén, az Aranyasszony településén a sereg részére gályákat, hajókat és bödönöket készítettek. Ugyanis az uruki és ummai rovásokban mindhármat említették. Pósa Pál javaslatára a birtok visszaszerzéstől Béla kiskirályt erdészeti vezetőnek, Erdély kormányzásával és a jászvásári kunmisszió vezetésével bízták meg, Kálmán herceget Halicsból áthelyezték Horvátország kormányzójának és a bödönösök seregvezérének, míg András herceget Halics kormányzójának tették meg. A 20 000 kun megkeresztelése után Halicsból és Jászvásárról az 1230. évben az Etil vidék magyar jait felkeresték. II. Endre Halicsban vereséget szenvedett, de Béla kiskirály és Kálmán herceg bödönösei az avaros Szörényi bánságot Orsovától egész az Olt torkolatáig elfoglalták. Jolanta, a felesége 1233-ban meghalt. A gondolatrezgések érzékelésében jól kiképzett kisleányát, Jolán hercegnőt 1235-ben Jakab aragóniai királyhoz adták nőül, hogy a gondolatok közlése útján az Árpád-házat mindig értesítse a nyugati körök terveiről. Babenberg Frigyes került az osztrák hercegség élére, aki megkezdte az ellenségeske déseket, amelynek folyományaként a „Beregi-Egyezményt" aláírató Jakab követ felbujtására, János boszniai püspök kimondta II. Endrére az egyházi átkot, de Róbert esztergomi érsek nem csatlakozott hozzá. A pápa is az egyházi átok alóli feloldozás mellett volt, mert a király visszavonta a papság bormérés jogát, hogy az ilyen jövedelmeket Kálmán herceg bogumilok elleni harcára fordíthassa. András fia meghalt a sokéves hadjárat következtében, s így az Etil-magyarok látogatása szünetelt. Egyébként II. Endre különcködő uralkodó hírében állott. Bor Árpád, a pólai szolgálatot viselt nemes, aki a leghosszabb Aranybulla pont rovását vésette a családi sírboltjának belső falára, meghalt. Az áldomást követő toron egyik fia nem volt hajlandó bort inni, ezért Bor Zoltánnak 3 falus birtokot adományozott. Bort kellett termelnie a Mecsek ben és családi nevét Bornemisszára változtatta. Harmadszor is megnősült, de a házasságából származó kis István herceget a királyi család nem ismerte el, mivel a megszületett gyermeken az Árpád-ház lóherés vagy Gilgames anyajegye nem volt látható. Jolán hercegnő azonban megjósolta, hogy a kis István utódjainak hátán már látható lesz. Ezért a főúri-udvari körök a várakozás álláspontjára helyezkedtek. Estei Beatrix 1236-ban egy német követtel együtt kiszökött az országból és István fiát Bécsben szülte meg. Ennek a kis Istvánnak született egy Endre nevű fia, akit vallásos elmélyülése a korbácsoló szektába sodort. A Pólában szolgálatot teljesítő Bor 1277 Zoltán temetése után a magyar gyászolók előtt a hátán lévő Árpád-házi lóherés anyajeggyel igazolta, hogy az Árpád-házhoz tartozik.

Még élt II. Endre, amikor a pápaság Béla kiskirály költségén 4 domonkos szerzetest küldött keletre, a magyarság felkutatására, hogy azokat megtérítsék, de csak Juliánus jutott el Nagy-Bolgáriába, ahol egy magyarul beszélő nővel találkozott, aki elmagyarázta a badzsirt-magyarokhoz vivő utat. Itt a Jenő, Béla és Gyarmat-törzs maradványaival találkozott, akiktől megtudta, hogy a tatárok a németek elleni háborúra készülnek, míg a déli seregük Babilón ellen akar fordulni. Juliánus félt a téltől, így hiába marasztalták. Lengyelországon keresztül 1236 karácsonyán a Szepességre ért. Jelentését IV Béla királynak elküldte, míg Richardus a pápának írt jelentését vitte el Rómába. A pápaság sejtette a magyar királyoknak a mongolokkal való levelezését és a mainzi érsekség beavatottjainak csak egy kis csoportja javasolta a mongol támadás elleni kereszteshadjárat viselését. Erről aragóniai Jolán királynő az Árpád-házat értesítette. Béla és Kálmán hercegek öccse, András 1234-ben Halicsban meghalt. Lebédváron született 3 fia, Bilke, Dolha és Laborc hercegek a Vihorlát erdőkapitányságban kaptak egyfalus erdőbirtokot. Györk töményvezérrel fogták Jolán herceglány gondolatrezgéseit és azt Györk (1204-1272), IV Béla gyermekei leghűségesebb barátja a Kancelláriában az Árpád-háziakkal közölte. Csobánka-Jolán pedig egyre közvetítette az aragóniai királyi háztól a gondolat-rezgéseit, hogy a nyugati világ lovagjai nem akarnak a mongolok ellen harcolni. IV Béla lelkében uruki-mani keresztény maradt és bízott a pápaság ígéreteiben, ezért Györköt bízta meg a jászvásári hírközpont vezetésével. Ilyen viszonyok mellett ült össze 1240. augusztus 15-én az Aranyasszonyok napján a Királyi-Tanács a budavári Kancelláriában, amelyen a Lamnembéliek közül csak Virány tárkányfejedelem vett rész és a 24-es tanácsban 12-12 arányban tanácstalanok maradtak, mivel IV Béla vonakodott az 1 szavazattal a felelősséget magára venni. Nyomban elrendelte a pusztaszeri szokás szerint a 100 tagú tanács összehívását, amelyen 63 ispán, 11 erdőispán, 10 érsek-püspök és 16 Arpád-házi főúr 52-48 arányban úgy döntött, hogy „Nyugat védelmében ellenállnak a mongol haderőnek!" Csobánka-Jolán pedig a gondolat-rezgésekkel folyton azt jelentette: Egy emberfia sem fog jönni a magyarság megsegítésére! IV Béla király legerősebb beavatottja Csákányi István volt, akit már csupán azért is maga mellett tartott koronaőrként, mivel maga nem volt harci sikerekben hadvezéri alkat és a Szent-Korona gondolat közléseit rögzíteni tudta. Így Ungika szojorgaktani üzeneteit is vette. IV Béla a tatárok és Frigyes fogságából kiszabadult és megkezdhette az országépítést. Legelső dolga volt, hogy a 24 évi tatarozásokat végezve Budavárát új védőfalakkal látta el és újjáépítette a Kancelláriát, új toldásokkal. A pápa felhívásának az lett az eredménye, hogy a Niederaltaichi évkönyv az örök ellenség megszűnését elkönyvelte: - Magyarország harmadfélszáz évi fennállás után elpusztult! Mindenki csak nevetett nyugaton a magyar nemzetségek kipusztulásán. A beavatottak Fonyód töményvezér irányítása mellett István királyfit a Vasvár égerfa-várából megmentett Gilgames-koronával Aranyasszony havának 20. napján ifjú királlyá megkoronázták és az ősi koronát Avarbástya alagút-rendszerében, a Szövetség ládájában elrejtették. Közben Ungika szojorgaktani beavatott fiai, Möngke és Kubiláj az Uj Égi Birodalom uralkodói lettek. 1252-től felvették Pósa András beavatottal a kapcsolatot és a magukkal elvitt palóc-kerel harcos töményeket István kiskirály seregébe irányították. 1278 Kálmán herceg árva fiának, Csepely tárkányvezérnek esküvőjén Mocsi és Büri kishercegek társaságában egy Bogárka becenevű mongol hercegecske is részt vett, aki titokban a kis Margit-Tündérke hercegleány vőlegénye lett. Ungika nekik szánta a felszabadított Ujgurföld uruki-mani vallású keresztény államának trónját. Ehhez IV Béla és felesége soha nem járult hozzá, hanem a leányt cseh és nápolyi királyi házakba akarták férjhez adni, de Margit ezt megtagadta. Ongikán emlékére megesküdött, hogy Ujgur-földön, Gilgames szerint fognak élni és Magyarország védelmét keletről fogják férjével biztosítani. Csákányi István halála után az ifjú István király IV Béla seregét is legyőzte, de a Csákányi fiúk kérésére kibékült apjával, pedig ekkor Kubiláj 1270-ben már 11 237 fő jól kiképzett sereget küldött vissza István kiskirálynak, hogy Ottokárral szemben Magyarországot megvédhesse. V Istvánt 1270. május 27-én hajnalban a palóc kézművesek által épített új „Begina kolostorban" a „Gilgames koroná"-val az ifjúság megkoronázta. Innen Budavárába lovagoltak, ahol a 72 töményből összehordott dombon a négy égtáj felé való kardvágást elvégezve a Szent-Koronával is megkoronázták. Itt az ősmagyar vallás szerint V István kihirdette: „Az avar Bős-Tudunnak és Szent-Istvánnak tett ígéretek szerint Róma minden 24 megválasztott pápája után a következő pápa csak 24 hun törzsszövetségi római katolikus főpap lehet!" V István az „Avar Kuriá"-ban megtalálta az Uröm, Gál és Masa beavatottak által hozott Nazír levelek másolatát, mely nyíltan kimondta: „Ha Földünk eléri Kaltesasszony-földjének műveltségét, annak tízezer évvel magasabb színvonalát, nálunk is megszűnnek az emberevési szokások után a háborúskodások is. Lám, az Égiek adományaként én az Égi módszerekkel fogok gyógyítani!" Anna nővére azonban nem nyugodott bele V István királyi székbe való ültetésébe, ezért Kunigunda férjével, Ottokárral zsoldos seregeket toboroztatott és a Csákok Vágmenti birtokára törve Nyitra város határáig nyomultak. Baján hadvezér azonban elküldte Karatán nevű öccsének harcedzett töményét és Ottokár zsoldosai megfutamodtak.

V István ekkor belátta, hogy ugyanúgy járt, mint az apja, aki hiába várt a tatárok ellen minden ígérgetések ellenére segítséget. Nyugaton csupán egy Nürnberg melletti beavatott hirdette meg az új keresztes hadjáratot és a kézműves legényekkel, a saját maguk által készített fegyverekkel a magyarok segítségére akart sietni. Ezen beavatott ugyanazt hirdette, mint Nazír az urukiakhoz írt levelében: „Meg kell szüntetni minden emberirtást, hiszen a Földünk olyan gazdag kincsekben, hogy azok felkutatása révén az emberiség jóléte és élelmezése biztosítva lehetne!" A határispánságokba az új király mindenütt Árpád-házi leszármazottakat ültetett és a határőrizetet a Kubiláj által küldött új tömények vették át. Szent László annak idején Lam herceget, az öccsét epy kézműves tizedes csoporttal nyugatra küldte építkezések tanulmányozása végett. Utközben megismerkedett Bégha hitszónok tanaival, amik az ősmagyar vallás tanaival megegyeztek. Ennek mintájára az uruki templom gazdaságok szervezetéhez hasonlóan Begina-udvarokat létesítettek. Ezek az Esztergom és Pest kézműves köreiből kündulva rohamosan elszaporodtak. Az Aranybulla 1267-es újabb módosításánál az volt a 12 nemzetséges Csák-nembéliek fő célja, hogy a vendég főurak erőszakos birtokszerzési terveit meghiúsítsák. Erős követelői lettek a harcos jobbágy mozgalomnak, hogy a pusztaszeri szerződés értelmében a köznépet senki ne zaklassa és a kézművesek, valamint az ősmagyar vallású várjobbágyok szabad költözködését biztosítsák. Az uruki-mani háborúmentes irányzat Margit hercegnő 1270. január 18-án bekö 1279 vetkezett halálával meggyengült. Utána 1270. május 3-án elhunyt IV Béla király V Istvánt édesanyja soha nem akarta engedni királlyá koronáztatni, de ez is megoldódott Mária királynő 1270 augusztusában bekövetkezett halálával. Így V Istvánt 1270. május 15-én a Gilgames kiskoronával, majd 1270 augusztus végén a Szent-Koronával is megkoronázták. Kubiláj, a mongolok Égi-Birodalombeli császára levelet küldött édesanyja révén V Istvánnak: „Égi-örömök mellett fájdalom is érte a Gilgames-ház szövetségét, mivel IV Béla az ifjúkori esküjét megszegve, még a mongol-tatár sereg segítségével sem volt hajlandó a Nyugatot meghódítani! Pedig az Égi-békesség nevében megszüntettük volna a gyilkosok kiképzését, a háborúkra való felkészülésüket. A tízezer évvel maga sabb műveltségű társfóldünk szokásaihoz igazodva hétszáz évvel hamarább el lehetett volna érni a Krisztusibékét! Soha nem avatkozott volna bele az Égi-Birodalom a Nyugat vallásos életébe! Az ataiszi beavatottak mindig támogatni fogják Magyarországot!" V István és felesége, Kun-Erzsébet nem tagadta meg a Kipcsákok által a mongol uralkodó-körökkel való rokonságot, ezért András herceg Ladomérban maradt utódait és az új király leszármazottjait is rokon királyi családnak tekintették. Támogatásukra Szentimur herceg megalapította a Sárkányos-Társaságot Kubiláj parancsára. Amíg-IV Béla nem volt harcos egyéniség és csatáit elvesztette, addig fia, V István mindenki ellen győzött. Leányai közül Mária hercegnő II. Anjou Károly nápolyi és szicíliai királyhoz ment nőül, míg a pápaság javaslatára László királyfinak Izabella nápolyi hercegnőt kellett volna feleségül vennie. Anna nevű leányát Andronikosz görög császárhoz adta feleségül, hogy hazánk határait dél felé biztosítsa. A prágai királyi udvar a nyugatiakkal szövetségben azt hirdette: „V Istvánnal a dicső Turul-nemzetség a sírjába szállt, mivel nem nyugati házból való leányt vett el feleségül!" Ezért kapcsolódott össze V István a Dél-európai királyi családokkal. Amikor IV Béla király halála után V István átvette a hatalmat, rögtön a szakszini, karatán és kapgán besenyők vették át a határőrizetet. Mária királynőt kiengedték Kunigunda unokájának meglátogatására Ottokárhoz Prágába. Ekkor vitték ki a „Kubiláj-tervet" a cseheknek, akik azt Rómába továbbították. Ezen volt feltüntetve: „Béla Égi-Birodalma" amellyel a nyugati béke birodalmát alkotta volna meg. Ezért a nyugati körök Kőszegiék csoportját bérelték fel, hogy Erzsébet királyné fiának házasságát akadályozza meg. Ezért Kun-Erzsébetet és László királyfit elrabolták és Kapronca várába hurcolták. Amikor a királynő látta a csalást, hiába tiltakozott, foglyokká váltak. Ez a gyermekrablás V Istvánt elkeserítette és beteggé tette. Halálos betegen a Beginák-kolostorában élő Erzsébet testvéréhez szállították, ahol értesült a „Kubilájtérkép" elrablásáról és Kapronca várának ostromát rendelte el. Ekkor Gutkeled Joáchim hívei a királyt lassan ölő velencei orvossággal megmérgezték. A beginák hiába kezelték az ősi gyógyszerekkel, mert ettől sem gyógyult meg. Ekkor Csepelre vitette magát, ahol 1272. augusztus 6-án meghalt. - Éljen az új király! - hangoztatták Kapronca várában. A 10 éves IV László mellett Kun Erzsébet lett mongol szokás szerint a régens a Királyi Tanáccsal együtt. Szakszinben egy új pecsétet készítettek: „Erzsébet, Magyarország királynéja, a kun császár leánya". Tudták a 24 Hun Törzsszövetség országaiban, hogy 1240től Kunország Mongol Törzsszövetségbeli ország volt. Ekkor a nyugati körök harciasabb társadalma Magyarország megsemmisítését rendelte el az Arpád-ház megsemmisítésével. A nyögérek hírszolgálata szerint Prágában tervet dolgoztak ki Kunország és Magyarország elpusztítására. 1272. augusztus 9-én, V István temetésén a Szakszinból jött 1280

Sambe-ifjak állottak őrséget és értékes Arvisura anyagot hoztak tanulmányozásra Erzsébet hercegnőnek, a régens királynőnek s Kubiláj barátságáról biztosították a ma i gyarságot, Baján töményeit felajánlva. Erzsébet királynő apját azon esetben, ha az ifjú László királlyal szövetkezne a Nyugatot megtámadva, császárrá léptetnék elő. Ha ezt elmulasztják, Magyarországot sok baj fogja érni! A temetésen még Katalin leánya férjével, Dragutin szerb királlyal és Piroska leánya a férjével, Argyas kun fejedelemmel is részt véve csapataival felesküdött Kubiláj császár és a magyar nép barátságára! András herceg, Kun László öccse, Derzsikét vette el feleségül, Argyas húgát. A kiskirály katonai nevelését Panyit hadvezérre bízták és 1273. szeptember 3-án a kurszánvári Domonkos esperes jelenlétében királlyá koronázták. IV László oktatásaként öten adták be a Kancelláriára: „A magyarság tetteiről való történe tet." Csák Máté, Pósa András, Bebek Árpád, Apor Géza és a székely Kézai Simon ifjú, a kiskirály legjobb barátja. Budavárában ekkor rovásos irodalmi versengés folyt. Ottokár Magyarországra támadt. Hívét, Gutkeled Joachimot megfosztották hadvezéri tisztségétől és helyette a 12 nemzetséges Csák Pétert nevezték ki, aki a polgári ' csatában győzött. Szakszin ekkor 1 tömény íjászt vezényelt a kiskirály védelmére. Eközben a sok pályázó közül nem Ottokárt választották meg német királynak, hanem a római király Habsburgi Rudolfot, aki császár is lett. Ekkor második töményként a jászvásáriakat is Magyarországra vezényelte Szakszin. 1278. augusztus 26-án Habsburg Rudolf a magyar nemesi sereggel és a szakszini és moldvai töményekkel megnyerte a morvamezei csatát, akik IV László öccsét magukkal vitték, mert Habsburg Rudolf nem akarta a kun töményeket hadizsákmányban részesíteni. Ekkor Habsburg Rudolf és Kun-László megegyeztek abban, hogy a kunokat később kielégítik. A főuraink ekkor elkezdtek pártoskodni és IV Béla legkisebb öcsének, István hercegnek a fiát, az Árpád-házi lóherés anyajeggyel bíró Endre herceget jelölték királynak. A morvamezei csatából IV László öccse, András herceg a szakszini tóménnyel sebesülten eltávozott és ott a fejedelmi családból megnősült. A magyarság Ottokár ha' lálával megszabadult az egyik trónkövetelőtől. Az idegen tartományurak fellázították a szebeni szászokat, akik Gyulafehérvárt felperzselték. III. Miklós úgy tekintette Magyarországot, mint a IV László királyhoz nőül ment Anjou Izabella hazáját, ezért Fülöp fermói püspököt küldte hozzánk a kun kérdés , rendezésére. Rómában Magyarország ellenségei jelentették, hogy a király kun módra él. Fülöp hangoztatta, hogy a magyar királyok a koronát a pápától kapták. Viszont IV László bebizonyította, hogy I. Péter a pápai liliomos koronát Rómába visszavitte. Ezért Szent László királyunk a római belső körszabályzót, a bizánci abroncs koronát és Gilgames sámánkoronáját összeszereltette, így a magyarok három irányban is kötve vannak a hármaskorona elméletével. Maguk is érezték: A kun kérdést rendezni kell! Osszeült a Királyi Tanács és a kun töményvezérekkel megalkották a 2. Kun-törvényt. 2-2 tömény a DunaTisza és a Körös-Maros között, majd az Ordosz és Maribirodalombeliek a Temes-Béga folyók környékén az elhalt magyar nemesek és várjobbágyok földjein telepedjenek le. Kun nem tarthat keresztény foglyot, viszont a kuno i kat sem lehet rabszolgaként eladni. Fülöp is részt vett a Budán megtartott zsinaton, amelyen megtiltották a papok részére a világi fényűzést, a korcsmatartást, a nőkkel I való együttlakást. IV Lászlóra szigorú egyházi átkot mondtak ki, mivel Anjou Izabel' lát ellökte magától, mert nem szült neki gyermeket. Mind a tíz kun töményben voli tak ágyasai. Nemcsak Éduától, hanem Köpcsestől és Mandulától is származtak gyermekei, de több kun településen is voltak még gyermekei. Kun László nevetett az egyházi átok kimondása miatt és kunjai közé ment. Mula 1281 tozás után kiállt Keve vezér Kőhalom vára elé és nyíltan hangoztatta a „Magyarok tetteiről" lerótt igazságokat: - Már ezelőtt a beavatottak megállapították, hogy Joli-Tórem Földje gömbölyű és forog. Róma akarja nekünk bebeszélni, hogy korong alakú és ne merészeljünk elmenni a szélére, mert a semmibe leesünk! Fülöp istenkáromlásnak nevezte Kun-László megnyilatkozását, de Miklós esztergomi érsek, ismerve az Arvisura tanokat, maga is kételkedett, mivel a Sambe térképek szerint Vinek fóldjéről át lehetett menni Kuszkó Birodalmába. IV László székely-kun testőrségével Fülöpöt elfogatta és kiszolgáltatta a kunoknak. Ekkor az Aba-nembéliek és a vendég bárók elfogták Kun Lászlót és Kurszán várába vitték megpuhítani. Erre a kunok is szabadon engedték Fülöpöt és a bárók is szabadon engedték királyukat. Aba nádor, majd országbíró és Finta erdélyi vajda és nádor védelmébe vette a kiátkozott királyt. Az 1279. évi Budai Zsinat Fülöp fermói püspökkel az élén elismerte, hogy IV László a morvamezei csatában III. Miklós pápának véleménye szerint igazságot tett. Méltóvá vált arra, hogy Izabellától fiúgyermekei

szülessenek. Ezért összezáratták Anjou Izabellával, de a gyermekáldás nem következett be. A kunok fellázadtak, s ekkor IV László királyt kiengedték a börtönből és a Hódtavaknál a kunokat leverte. Ladomér lett az esztergomi érsek és Izabellát a szigeti kolostorból kiszabadíttatta. László király Kézai Simon udvari papjának parancsba adta: „Semmit el ne hallgasson a sok ezer éves múltunkból és úgy írja meg a székelyek-magyarok sok ezer éves históriáját, hogy abból még a négy társa is tanulhasson!" Kubiláj kérésére a kun ötösfogat után, most székely ötösfogatot indítottak Kambalukba Imre herceg utódai közül a Zoltán nembéliek jogán, akik Uzonyka és Kun Lászlótól származtak: Agmánd, Doboka, Magócs, Farkas és Torda kisapródok, Szibián Jank Csák-nembéli, Sárkányrendi vitéz irányítása mellett. Ezen ifjak a beavatott-képzés mellett részt vettek Baján hadvezér hódításaiban és valamennyiüket 1321. augusztus hó 20-án Szentimur herceg a Sárkányos-Társaság lovagjává ütötte. A Csák-nembéli Szibián Jank lett a keletmagyarországi Sárkányrend lovagja, míg Agmánd, Doboka, Farkas, Magócs és Torda a Sárkányrend aranysarkantyús vitézei, akik az Árpád-házi nembélieknek az élére állottak és az Árpád-házi leszármazottakkal együtt a beolvasztás elől igyekeztek megmenteni. A kunokkal és tatárokkal barátkozó IV László alattvalóinak tiszteletét az egyházi átokkal való sújtás miatt elvesztette. Oldamér rokonságát felbérelték és 1290. július 10-én a Körösszeg melletti kun táborban megölették.Utolsó kívánsága az volt, hogy gyermekei mind a nyolc kun töménybe házasodjanak be, míg leányai az Ordosz és Mari töménybe nyerjenek befogadást. Uzonyka fiai az ordoszi Pató és Mari-biroda lom Betseán törzsébe házasodtak be. Hírszolgálata szerint a magyar királyságot Anna hercegnő, Katalin vagy Mária utódjainak kell leányági öröklés módján átadni, vagy pedig III. Endrének az uralkodási jogokat biztosítani. III. Endre már bent volt az országban, de Habsburg Rudolf elfogatta és Habsburg Ágnessel eljegyeztette. Ekkor Árbóc, Törtel és Kemence lerészegedve IV Lászlót megölték 1290. július 10-én. Az ellentábor Bécsből III. Endrét Fehérvárra vitte és 1290. július 13-án ott megkoronázták. Édua 8 fia és a többi ágyasainak gyermekei 24-en Szakszinba menekültek. Izabella végre elnyerte a királynékat megillető birtokokat és oda oláhokat telepített. Izabella és II. Anjou Károly nápolyi király 1299-ig előkészítette a lehetőségét annak, hogy az Árpád-ház nőági vonalon uralkodjon tovább, mivel a férfiak Róma számára bizonytalanokká váltak. 1282 III. Endre a gilgamesi koronával való megkoronázás után 1290. évi július 23-án a Szent-László féle SzentKoronával a koronázó dombon is megkoronáztatta magát és ígéretet tett arra, hogy a nemesség támasza marad és a kunféle népeknek birtokokat nem adományoz. Közben az 1278-ban elesettnek hitt AndrásEndre herceg fiai is jelentkeztek, de azok Géza herceg utódjaihoz hasonlóan csak egyfalus birtokokat kaptak. Ellenben engedélyezték az Anna utáni görög és Mária utáni nápolyi uralkodóházak börtönlakóinak az Izabella birtokaira való költözködését. 1294-ben meghalt III. Endre felesége, Fennena, akitől Erzsébet nevű leánya szüle tett. A király feleségül vette Habsburg Ágnest. 1298 augusztusában országgyűlést hívott egybe a király, ahol Róbert Károly ellenében III. Endrét uralkodónak ismerték el. 1299-ben Tomasina, a királyi anya Szlavóniában a király uralmát visszaállította. Károly Róbert 1300 augusztusában, Spalatóban lépett az ország területére. 1300. szeptember 18-án III. Endre megbízottja közölte Rómában az egyházi körök uralkodóházunk megszüntetésére irányuló törekvéseit és személyesen is megjelent a pápá-. nál, aki elismerte, hogy a vád ellenére is III. Endre egészséges és épelméjű. Követét azonban megmérgezték. Ami nem sikerült Rómában, az 1301. január 14-én sikerült Budavárán, mert III. Endrét lassan ölő méreggel megmérgezték. Ágnes királynő előbb Ausztriába ment, majd Svájcban 1364-ben meghalt. Erzsébet leányát nem engedték Magyarország területére lépni, hanem ausztriai birtokán élt mostohaanyjával, majd a tössi domonkosrendbe kényszerítették, ahol 1338. május 6án apácaként halt meg. Magócs, Farkas és Torda aranysarkantyús vitézek 1325 nyarán ki akarták a tössi domonkosrendből szabadítani Kun László gyermekeivel együtt, de az osztrákok ellenük támadtak. Cserke Árpádnak, Madaras Zoltánnak, Dorozsma Bélának, Alpár Álmosnak, Gyomai Gézának és Csanádi Elődnek sikerült a három lovaggal együtt Zalavárra lovagolni, miközben Árkodi Lászlónak és Lugosi Taksonynak a kun harcosokkal együtt biztosítani kellett a visszavonulásukat. III. Endre bűnéül azt is felrótták, hogy Kun László gyermekeinek, ha Szakszinban tartózkodtak is, az egyfalus birtokot biztosította. Kubiláj jóslata valósággá vált, mert V István, Kun László és III. Endre is erőszakos halállal lett félreállítva, mert nem a nyugati érdekek szolgálatába akarták állítani Magyarországot. Az Árpád-ház 1301-ben Csák Mátét koronázta meg a Gilgames koronával január 15-én. A papság titokban Esztergomba szállíttatta Róbert Károlyt és 1301. február 14én királlyá koronázták. Viszont a kis Vencelt Prágából az egyik főúri csoport Fehérvárra vitte és 1301. augusztus 27-én tették meg királynak. 1302-ben Temesvárról indultak el Róbert Károly és Izabella seregeivel az Anjou pártiak Budavár ellen, de a Kancellária Csák Máté királyságához ragaszkodott. Ekkor Miklós bíboros javaslatára VIII. Bonifác pápa 1303. december 6-án Róbert Károlyt nyilvánította királynak. A budaiakat kiközösítette az egyházból és átkot szórt rájuk. Csák Máté és Vencel hívei csak nevettek rajta. II. Vencel bevonult az esztergomi fellegvárba, de Csák Máté elől menekülnie kellett. Ekkor meghalt II. Vencel és III. Vencel lett az utódja. Trónját IV Béla unokájának, Ottónak adta. 1305. december 6-án a kis Ottót Magyarország királyának megkoronázták. Csák Máté

azonban őt is kiűzte az országból. Ottó a besztercei szászokhoz menekült, ahonnan szintén menekülnie kellett. Atadták Csák Ugrinnak, és midőn a trónjáról lemondott, Bajorországba hazaengedték. Rákoson 1307. október 10-én a vendég főurak és a nemesek egyik része elismerte Róbert Károlyt királyuknak. Csák Máté, Kán László és a Kőszegiek azonban nem voltak hajlandók elismerni. 1283 Amikor Csák Máté 1309 nyarán a trencséni birtokára költözött, Gentilis pápai bíborosnak bátorsága nyílt arra, hogy június 15-én Róbert Károlyt a magával hozott királyi koronával királlyá koronáztatta. 1309 karácsonyán a bíboros Kán Lászlót is kiközösítette, mert a királyi koronát nem akarta átadni. 1310. augusztus 27-én a papság, a főnemesség egy része és a Johannita lovagok sorfala között Székesfehérvár székesegyházában Róbert Károlyt újból megkoronázták. Csák Máté Budavárig végigdúlta az országot és Róbert Károly ismét Temesvárra menekült. 1312. június 15-én a rozgonyi mezőn a két tábor összeütközött és a csatát a Johannita-rend lovagjai és az olaszhoni bankházak zsoldosai döntötték el Róbert Károly javára. Csák Máté 1321. március 18-án bekövetkezett haláláig uralmon maradt és szívesen adta volna át a királyságot bármelyik Árpád-házi örökösnek, még a tössi Erzsébet apácának is, hogy az országban Árpád-házi uralkodó maradhasson. Szentimur herceg részt vett Csák Máté temetésén és 1321. augusztus 20-án az ÉgiBirodalom nevében Szibián Jank utódjait, mint az Árpád-ház képviselőit a Sárkányos-Társaság lovagjaivá ütötte és a díszes kardját nekik ajándékozta. Így lett Szibián Jank, Demők, Rajk és Hunyadi Vajk a Sárkányos-Társaság parancsnoka, aki felvette a Hunyadi János nevet és Zsigmond seregében előbb szörényi bánként, majd erdélyi vajdaként, s végül nándorfehérvári kapitányként védte hazánkat az Oszmán-Birodalom ellen. 1443 nyarán újabb népfelkeléssel győzelmesen fejezte be a téli hadjáratot és 1444-ben megkötötték a híres szegedi békét, amelynek kapcsán sok magyar gályarabot adtak át. Albert király halála után a kis V László lett a király A déli végek védelme miatt Hunyadi Jánost az ország kormányzójává nevezték ki. Majd I. Ulászló alatt vállalta az ország déli védelmét és Nándorfehérvárnál 1456. július 14-től 23-ig döntő győzelmet aratott a török hadsereg ellen. Hunyadi László és Kapisztrán János végrehajtotta az üldözött parasztság felriasztását, majd a Toktai tömény vezetésével a SárkányosTársaság hadai hosszú időre megmentették az országot. Hunyadi János a győzelmi-tor másodnapján Nemzetgyűlést tartott Nándorfehérváron, ahol Toktai urukimani püspök mondott hálaadást. Sajnos Hunyadi János nemsokára meghalt és a szakszini, moldvai és toktai tömények elhagyták az országot. Sokan lettek belőlük a Sárkányos-Rend vitézei, akik vállalták Hunyadi árváinak a támogatását. Amikor Hunyadi Lászlót kivégezték, megindult a szavárd magyarok és a szaksziniak töménye, Modun töményvezér és húszezer lovasa hozzásegítette Mátyást királlyá választásához. Megmérgezése után pedig Mátyás gyermekeit kimenekítették az országból. Korvin Jánost eltették láb alól a királyi-ház várományosainak hívei, de az Árpádház Csák, Zoltán, Lam, Géza, András és Kurszán-ház utódjai közöttünk élnek. Szent-Koronánk körül pedig hullámzanak az ÉletKegyhelyének rezgései, amellyel a nagyhatalmak tudósai most kezdenek foglalkozni. A tízezer évvel magasabb műveltségű Kalte~ sasszon~én ped~ arról t~na ,~',„~„ko~,ak, vajon. elé~érettek-e már ,. oliTórem Föld~ének lakói arra, hogy a nagy eltávolodás ellenéré elvége_zzék a izontő i agV~T~`~onap ban a nagy t~a 'a~ko á t~~`""~~`"`- `~ "" `~`"~ ~`~~ 1514-ben~oz páraszt~ái az"Aránybullából kitörölt jogaikat követelték. A nemesség, amelyik nem volt hajlandó a keresztes hadjáratban harcolni, a felfegyverzett paraszt és kézműves tömegek ellen fordult. Temesvárnál legyőzték őket és a védtelenné vált paraszt-kézműves tömegeket lemészárolták. A paraszt-kézműves tömegek ellen képes volt a nemesség hősiesen harcolni, de Mohács mezején csúfosan elbukott. Ettől az időtől kezdve a magyar beavatott gyermekeket hol a török, hol a német vitte el 1284 magával, mivel minden né 'lniakarásához óm-'elzésű beavatottakra van szüksé . Most a Szent Korona területén 3 fiatalkorú beavatott született, tehát 30 m~t to~em~er vezetésére alkalmas ifjú, míg ezek életbentartásában 2 idős óm-jelzésű beavatott fáradozik. Tehát 50 millió magyar élniakarásához szükséges beavatottal rendelkezünk. 1514-től kezdve most van alkalmunk kihasználni a beavatottakban való bővelkedésünket. Kaltes-asszony Földjén - magasabb műveltségüknél fogva - már tízezer évvel ezelőtt megszüntették a háborúkat, hogy a természet titkainak fokozatos megismerésével az emberibb életet megteremthessék. Megszüntették az ifjúság millióinak gyilkosokká való kiképzését, nehogy 10 vagy 100 millió embert kelljen kiirtaniuk. Az ifjúság náluk nemes versengésre kel, hogy értelemben, kézügyességben, valamint testmozgási versengésekben egymással előzködjön. Szent Koroná_nkon a kövek az ÉletKegyhelyének távoli irányítása mellett folyton beszélgetnek. Gondolatrezges~csa~z om-~e"-`Tzesú szeme eTz ál"tá erez eto apro u amo ton su annak. Vajon mit hoz a jövő? A csillagjósok az évezredek során az égbolt helyzetéből néha meg tudták állapítani valakinek a szerencsés helyzetképeit, de gyakran tévedtek. Egy azonban bizonyos, hogy Kaltes-asszony Földjéhez hasonlóan a

nagy Mindenségből származó emberiség a minden 2160. évben bekövetkező új Világhónapban változtatott jó vagy rossz sorsán, s ilyenkor mindig gyökeres változások következtek be. Szalaváré Tura, a Vízöntő Világhónapjának hivatott beszélője élvezte a titkos beavatott társadalom bizalmát, de a légi-aknák kioltották életét. Amit mesélt az Élet Kegyhelye és a tudósok által elnevezett Deszant-könyvek titkairól, abból az utókor erőt meríthet a háborúmentes jövőnkről. A Halak Világhónapja a nagy háborúskodások jegyében zajlott le. A Földünket borító Nagyvizekben a nagyhalak felfalják a kishalakat, de a Vízöntő Világhónapjának beszélője azt hirdette: „Legyen a Földön béke!" Ez annyit jelent, hogy Kaltesasszony Földjéhez hasonlóan nálunk is szűnjenek meg az emberirtó háborúk! Ha a tízezer évvel műveltebb társbolygónkon már 1 tömény évvel ezelőtt beszüntették a háborúkat és az emberek a természet titkait kutatva gondtalan jólétet teremtettek Földjükön, nekünk is követni kell a példájukat, s így tíz, ötven vagy százmillió ember kiirtását megakadályozhatjuk. Ne legyenek a mi Földünkön az örök győzők és az örök legyőzöttek közötti ellentétek! A Társföldünkről vendégségbe jött emberek a mi Földünkön lévő emberekkel fokozatosan keveredve átvették a beavatottak nagy műveltségét és hatalmas építkezéseikkel megmutatták, hogy minden korban lehet alkotni. Ha gyűlölködés helyett az ő eszméjüket átvesszük, a Földünkön soha nem lesz gyilkos háború! Ez volt Szalaváré Tura végakarata és velük együtt a világ minden beavatottjának leghőbb kívánsága. Jelenleg minden tízmillió ember között születik egy-egy beavatott. 4122-ig a gondolat-rezgéseket minden embernek elérhetően kifejleszthetjük, és akkor minden ember békeszerető beavatottá válik. A gondolkozóvá fejlődött új emberiség bizonyára le tudja győzni a gyilkos hajlamokkal született emberiséget. Legyen a Földön Béke! Ahhoz azonban, hogy a Szent-Korona körül hullámzó gondolatok valósággá váljanak, a három, 1960-as évek után született óm-jelzésű beavatottnak nagykorúvá kell lenniük. Így a „Négyfolyó" vízgyűjtő területén megtelepedett Magyar Törzsszövetséget békességgel fogják átvezetni a krisztusi idők harmadik évezredébe. Szalaváré Tura nemcsak elhozta a 24 Hun Törzsszövetség hatezer éves regevilágát, az Arvisurát, hanem azt akarta, hogy a köztudatba átmentett regevilág erejével a szellemi és művészeti világunk továbbfejlődjön. Dr. Zsiray Miklósban megvolt a jóakarat és a 348. Arvisurát ki akarta adatni, de 1956 decemberében a hivatalos megjelen 1285 tetést megakadályozták. A keszthelyi, az egri és a balassagyarmati múzeumokban az Arvisuráknak a palócok regevilágában lerótt „Igazszólásait" a három ifjú beavatott olvashatja. A Kőrösi Csoma Társaságnak adományozott Palócok-Regevilágát bárki lefényképezheti, hogy őseink mondavilága a Földünkön elterjedhessen, s abból erőt kapjon a jobb sorsra érdemes magyarság. ' ` ' Arvisuránk nem magántulajdon. Ez lesz az éltető erőnk az újabb Vízöntő Világhó~ napban, amelyik 4122-ig tart. Igazszólásunkat az a cél hatja át, hogy Kaltes-asszony Földjéhez hasonlóan a mi Földünkön se legyen többé háború, hiszen a társbolygónkon minden háborúskodást már tízezer évvel ezelőtt megszüntettek. Az Élet-Kegyhelyén leszállott, társbolygónkbeli beavatott is azt hirdeti az új beavatott, felnövekvő nemzedéknek, hogy valósítsuk meg a náluk megvalósult emberséges életet. Szent-Koronánk beszélő kövei is hangoztatják: „Ne legyenek többé győzők és legyőzöttek, mert mindenkinek joga van az emberséges élethez. Egy kis kövecske siránkozik: „Ne legyenek örökös jóllakottak és örökös nyomorgók!" Hej rege rejtem Arvisura Még a kövek is vitáznak Jugán és Pandjaleh rovása m.t.é.)

350(A).

Kr. e. 8508-Kr. u. 1980. (m.t.é. előtt 4468~020.

Az Arvisurák az Egiek szerint igyekszenek mindenkinek igazat adni. A torzszülöttek számának csökkentése végett a havaruti Nagyszalában hozott döntésekkel még a kétneműek számát is nagymértékben le tudták csökkenteni. A beavatott társadalom ekkor óriási építkezésekbe kezdett Harapiban, a Ménes-birodalomban és KuszkóMaja birodalmában. Ezeknek a mostani művelt világ is a csodájára jár. Azok a bölcsek, akik a hagyományok szerint az égboltozatot figyelték, megelőzve a nagy római birodalmat, Ordoszban, Harapiban és a Tura hegyvidékén, észrevették, hogy egy 25 karátos beavatott fog születni az Égiek ajándékaként, aki változást fog az embertelenségben hozni. Róma gondolkozói, az etruszkok az Istenségek Ligetébe siettek, hiszen azoknak a tudását még nem vették át teljesen és megkérdezték: Vajon igaz-e az, amit a keletről jött bölcsek beszélnek? Rómába három oldalról is befutott a hír, hogy a csillagok állása szerint egy olyan csecsemő fog születni, amelyik a tízezer évvel nagyobb tudású társfóldünkön hasonlóan a szeretet tanítását valóra váltja. A Halak-

Világhónapjában lesznek ugyan nagy háborúk, de az emberiség fokozatosan rá fog jönni, hogy esztelen háborúkkal nem lehet megoldani mindent, ellenben megértés kell a népek között. Eljön azon idő, amikor a Vízöntő Világhónapjába érünk és az emberiség nem azon fog gondolkozni, hogy egymás rovására jobban éljenek, hanem a természet titkait fürkészve háborúmentes jólétet teremtsenek. - Látjátok - mondtam az okos embereknek - amikor nekem valaki ehhez hasonlót mond, a keleti emberek szokása szerint csak udvariasan mosolygok. Még 1945 augusztusában megfogadtam a tőlem műveltebbek tanácsára, csak a Mária Terézia előtti sok-sok ezer év regevilágával foglalkozom, hiszen bennünket, palócokat a tudományos körök csak Göre G'áborként és Durbints sógorként ismernek, pedig munkások vagyunk. 1286 - Jól tudjuk - mondták harcostársaink, - hogy éhezve és sok esetben rongyoskodva nem Göre Gábor és Durbints sógor módjára, vasanyagokat, acélláncot és drótkötelet gyártottatok a Dunába hullott hídjainkhoz, hogy az esztelen háború okozta veszteségeket pótoljátok. Eltettük azon újságokat, amelyben azt ígérték: „Majd ha nagykorú lesz a munkásosztály, még az irodalomban is átveszi a vezető szerepet! Mit csinálhattam. Udvariasan mosolyogtam. - Tudjuk, hogy egy vak író (Molnár Gábor) felkeresett. Meghallotta, van egy munkás a palóc hegyvidéken, aki manysi szokás szerint a barátjának emlékére felkereste dr. Zsiray Miklós tanszékvezető egyetemi tanár budapesti Finnugor Intézetének hallgatóit, ahová Igor Szalmi partizán kapitány vitte el a szovjet követség kocsiján. Ruttkayné, a volt adminisztrátor nagyon megrémült. Ugyanis Nógrádi Sándor enge délyezte, hogy egy gyári újságban „Fehér Tücsök" címen e kétezer éves találkozás megjelenhessen. Minden segítséget megadtak hozzá, hogy a mennyei szokások szerinti Arvisurát legépeljék. Dr. Hajdú Péter, dr. Lavotta Odön és Diószegi Vilmos javaslatára, dr. Zsiray Miklós engedélyével beadták hazánk felszabadulási pályázatára az anyagot s egyben a megemlékezés hatására könyvkiadási szerződést adtak. Emlékezünk rá, hogy Pápay, Munkácsy és több magyar tudós felkereste a manysi földet. Hadifogolyként dr. Zsiray Miklósnak megígérték, ha a fősámáni rovások újból a Szalaváré család tulajdonába kerülnek, az Arvisurákat lemásolva elhozzák. Annyi sok rokonlátogató után Szalaváré Tura öt társával elhozta e másolatokat, akik közül Szőnyi Márton és az utolsó manysi fősámán hősi halált halt. Az utolsó kívánsága az volt Turának, hogy a manysi rokonlátogatás küldeményeit juttassuk el a néphez az Arvisura rovások szertartása szerint. A vak író egyik könyvében ezt írta: „Bűn lenne hallgatni olyasmiről, aminek ezer esztendők történelmi viharzásában fogant híre elért engem. Nem az Ezeregyéjszaka csodálatos mesevilága ez? Valami más. Új színek, formák, események bukkannak föl Ázsia ősi hagyományainak világából." Mindezeket Jugán a Szent-Korona megtekintésén hallotta a hosszú várakozási idő alatt, amikor az ózdi és csepeli hengerészek egymás között vitatkoztak. Pandjaleh vij szont a rovását az orrom elé tette, vajon mit szólok hozzá: j - Látjátok, én ezt talán soha nem mondtam volna el Nektek, mert ez nem jellemj ző a mai társadalmunkra - mondtam Egerben, egy látogatáson nekik. Elmondották, hogy most a „Vízöntő Világhónapjának" a jól megszervezett Nagy' szalájáról jönnek. Nagy kár, hogy nem lehettem ott idős koromnál, valamint helyhez kötöttségem miatt, de részletesen elmondtak mindent. Most kellett megrendezniük, mivel a következő évben nagy botrányok lesznek Hettevarett-Karnak térségében, mert az elvakult muzulmánok gyilkolni fognak és ennek előkészületei, valamint végrehajtása körüli ellenőrző rendelkezések miatt jövőre már nem tarthatnák meg a Nagyszalát. Atadták a hatezer éves Féran Névadó-Naptár fogalmazványát, amelyet el kell készítenem ebben az évben Ilona napjától Ilona napig bezárólag, de akkor a karnaki papírt el kell égetnem a szertartás értelmében. Az ataiszi 24 neves Féran Úristen, Élisten és Vanisten hite szerint készült el annak idején, amelyben világunk összes nevei bennfoglaltatnak. Hozzánk~ a 24 Hun Törzsszövetséghez_csu '~a Vanisten névadása tartoz„~,Fés annak~is csak a nyolcszögletű csillag Szemir-virágos he ánjá, mivel mi, palóc~ok _Gilgames Umma_-n'e~'ehe~z tartozunk. Ehhez jöhet még a 4 neves uru m-mam evado, amelyk már nem a csi ag~ok~járása szerint szól. Így az egykori !~ Melegvizek Birodalmában, a Havaruti-Nagyszalában az egykori előrelátás szerint 12 férfi és 12 női nevet irányoztak elő. 1287 Elkérték tőlem a „Kövek beszélgetnek" című 349. Arvisurámat, amelyet Pandjaleh beavatott-fejedelmi rovásához fognak csatolni. A befejezéshez Jugán igazat adott a Szent-Koronánkon lévő legkisebb beszélő kőnek, hogy ne legyenek örökösen jóllakottak és örökös nyomorgók, hanem az árvizek és belvizek kiegyensúlyozására meg kell művelnünk a parasztvezérek miatt most megműveletlenül álló sok tízezer kilás földek szöcskelegelőit is, mivel azok a nagy árvizek miatti veszteségeket pótolhatják. Ha a termésátlagok hazug kierőszakolása miatt nem engednek ültetni búzát, kukoricát, burgonyát vagy cukorrépát, háztájiként lehetne ezeket is kisebb mennyiségben termelni. Vagy ha ezt megtiltják, miért ne lehetne gyógynövényeket, babot ültetni.

Pandjaleh még azt is helyeselte volna, ha mezőgazdaságunk gyümölcsöt vagy bogyós gyümölcsöket engedélyezne termeltetni, hiszen a szeszmentes arab világ a hűsítő italokat minden mennyiségben és minőségben átvenné. Abban is igazat adtak a kis kövecskének, hogy 8 sereg, azaz 8 millió lakos mellett 1938-ban minden talpalatnyi földet örömmel ültetett be a megcsonkított Magyarország lakossága, akkor most, a felszabadult demokratikus Magyarország 10 sereg, azaz 10 millió lakosa bizonyára be is ültetné minden talpalatnyi föld vagyonát, ha az értekezlet-munkások azt engedé lyeznék. Igen ám - vágta rá Jugán, de akkor a leggazdagabb gazdaságoknak nem lenne annyi hasznuk és nem kérkedhetnének oly sokat a jólétükkel, hiszen a piac el lenne látva a szegénység terményével. Pandjaleh így szólt: - Ami a 348. Arvisurádban meg van írva, az a világháborús kornak teljesen megfelel, de lehet, hogy addig nem fogsz tudni meghalni, amíg a 2 Világ-hónap után a többi 8 hónap történetét is meg nem írod, hiszen így a rovásaid Arvisurává, azaz teljes művé válnak... ~~~-~ - Az amerikaiaknál egy lengyel ember lett a külügyminiszter, aki nem felejtette el, hogy a varsói zendülés alkalmával bombázták és minden fegyverrel lőtték a főváro~ .~; F:` ~l sukat. A magyar tüzérség parancsnoka megtagadta Varsó lövetését olyan címen, hogy ,. ' a lengyelek testvéri egyetértése miatt ő nem lövi Varsó fővárost, még a parancs ellenére sem. A lövetést parancsoló német hadvezetőségnek azt mondta: „Addig nem lövi Varsót, amíg a magyar Hadvezetőség el nem rendeli. A híradós szakaszvezető közben szétszerelte a távbeszélő készülékeket és jelentette: „Varsó lövetését a hadsereg főparancsnokság betiltotta!" Erre a tüzérségünk elvonult! A beavatott társadalom tudja, főként ezért kaptuk vissza a Bizánc-GilgamesRóma eredetű királ i koronánkat. `~°°~~`°`""M"`~`-`"""~""`"~°'..,._ ~ _ _ ~. Az első kő Kr. e.~ 4~1~- én~Árv`~isu~ra Anyahita révén került Agaba bölcs emberhez, aki a 24 Hun Törzsszövetséget újjászervezte. A második kő Bogács kalandozásakor került Kuszkó-Birodalmából az ordoszi beavatott központba Kr. e. 1695-ben és Bogács azt az Aranyasszonyok házába vitte. A harmadik Gilgames ajándéka volt Aranka Úz-országbeli lánynak, aki kérésére a legtöbb fiút szülte neki, ezért abroncskoronás kővel az úz nép királynőjévé koronázta, amit Kr. e. 1680-ban Ordoszba ajándékként vitt. A hetedik, nyolcadik, kilencedik és tizedik követ Paszametik fáraó Kr. e. 625-626 között Karnakból Ordoszba szállíttatta a saka-szkítákkal. A tizenegyedik követ Dajka aranyműves adta ajándékba Lam hercegnek 1095-ben, Kajdu mongol rovósámán kíséretében Aracsilla kincseiből. A tizenkettedik követ Szent-László leánya küldötte édesapjának a hármas királyi korona összeszerelése alkálmából 1095-ben, amit sokáig Piroska kövének hívtak. Kálmán király a KÁLL-Tanácsban elfogadta a „Koronaelméletet", ami szerint: a 1288 Föld, Életjog, Termés, Bölcsesség és Béke biztosítéka a mi hármas koronánk, amely Gilgames abroncspántos, a római Fekete-Arnó féle és a bizánci koronából lett összeállítva. Legelőször Salamon király halála után Szent-Lászlót koronázták meg vele. Legérdekesebb a negyedik, ötödik és hatodik kő története, mivel Gilgames uruki szeretői versenyre keltek az Umma környék leányaival, hogy az abroncskoronát viselő költő-királyt - Gilgames fején vitte 3 csüngős gyöngyszemmel - követve gyermekeikkel versenyt fussanak a 12 fiúgyermeket világrahozó Arankával. Aranka a harmadik legnagyobb követ kapta, mikor Ninszun, Gilgames apja végezte a legtöbb fiúunokával őt megajándékozó Aranka meg to~T ró z sát. A ób~i három gyöngyszemet a sorrendben beérkező uruki leányok kapták, akik kézenfogva érkeztek futóképes gyermekeikkel. Itt felesküdtek arra, hogy a Gilgames fején hozott koronához hűek lesznek és követik évszázadok múltán is Gilgames koronáját a vándorútján. Gilgames utódai a háromszori bőséges étkezéssel 142 évet élő hős költő-királyra felesküdtek, hogy az Egyigaz Isten hitében követik. Amikor a 25 karéjos Nazír beavatottat Urukban királlyá koronázták Gilgames abroncskoronájával, szamárháton, ünnepelve Ummába kísérték, ahol megfogadta: „Élisten agade-rovásával felveszi velük a kapcsolatot." Népe 670-ben bevonult Avarbástyára, ahol Nazír leveleit az alsóvilág ban elhelyezték. Azóta van nálunk Uruki-mani hit és Biblia. A Korona kövei beszélni kez te : Gilgames köve elmondta: - Lényegében mind a 12 kő a társbolygónkról eredt, és Arvisura-Anyahita hozományaként került Kr. e. 8508-ban Ataiszba. Vitézsége miatt Gilgames örökölte Árpád kőfaragó fejedelem révén azt a legnagyobb erejű gondolatrezgés követ, amelyet Gilgames hordott a fején a tündöklő hármas-koronával. Ibolya kövét Agaba és a fősámáni dinasztiák révén hozta magával Buda, aki 435-től kezdve Budavár alsó-világát és a fősámáni palotát felépíttette. Csaba kövét Kr. e. 1695-ben hozták ajándékba Kuszkó Birodalmából és Atilla legkisebb fia birtokába került 453-ban, s azóta is a székelyek tulajdonában volt. Mindhárom követ Turu-

Domonkos juttatta a korona kincsestárába, amellyel a királyokat, majd később a magyar kisfejedelmi személyeket megkoronázták. - Utána következtek az Kr. e. 2700-ból eredő drágakövek, amelyek Gilgames ajándékaként kerültek az uruki-királynak legtöbb gyermeket adó úz-birodalombeli nők tulajdonába. Aranka, Erzsébet és Mari kövét Madaj-asszony, Árpád, Gyula, Kurszán és Kandics nagyanyja hozta mag'aval a Van-tó birodalmából és azokat a Gilgames eredetű koronába helyezték. Az Kr. e. 625-ben Karnakból elhozott Nimród, Gizella, Sangi és Kadhafi köve a Havaruti-Nagyszala emlékeként kerültek átadásra Paszametik egyiptomi fáraó igazságérzetéből, amelyeket aztán a saka-szkíták az uruki-mani keresztény-egyháznak ajándékoztak. Innen a Nimród, Gizella, Sangi és Kadhafi kövei: Aracsilla, Embavér, Abacil és Emese révén kerültek a Magyar Törzsszövetség tulajdonába. A szavárd-magyarok kövét Dajka aranyművelő hozta Vasvárra. Piroska kövét Szent László leánya ajándékozta a bizánci császár udvarából édesapjának, aki a jelenlegi királyi koronát összeszereltette. Így 6 darab 24 hun törzsszövetségi és 6 db magyar törzsszövetségi beszélő kő díszíti a Dajka aranymuve ira- ~L 1 i k_oronánkát. -....___._.._..__.__..___._-___._ _ _._______._~-a_..__..__.._.________. ___. Á D~ukász~'ály által küldött bizánci koronát volt ideje Dajka beavatott aranyművesnek a Fekete-Arnó által Rómából és Firenze városából elhozatott koronával, a Gilgames pántokkal és az Ibos-csillagra (Kr. e. _3970ben) néző beavatott kereszttel összeszerelni. Szent Lászlo kir únk ~e e vette, ogy csa a o 1289

meg magát a hármas koronával, ha Salamon király már nem él. A Korona drágakövei közé Dajka beavatott azért rejtette el a beszélő, gondolatrezgésre hajlamos kövecskéket, hogy azok a 24 Hun Törzsszövetség beavatottjainak gondolatrezgéseit átadják. A Ráten birodalomból Gilgameshez került, Mari-városbeli kő új gondolatot vetett fel: - A vöröshajú cethal alatt a tüzes-pokol állandóan mozog és ha megsérti a CET hasát, az megmozdul és ilyenkor mozog a Föld beszélik egyes emberek. A 10 000 évvel magasabb műveltségű, Égi eredetű beavatott társadalombeli emberek, ha egy mákszemnyi tudásuk is van az Eletfájuknak valamelyik rejtekében az Égiek adomá nyaként, tudják a beavatott társadalom titkait, hogy a földrengések más eredetűek. - Mi tudjuk Uruk birodalombeli tapasztalatunkból, hogy Joli-Tórem birodalmában sokszor pusztítottak Özönvizek és elöntötték a síkságokat, de a hegyvidékek mentesek voltak az ilyen veszedelemtől - kezdte el beszédét az Erzsébet kő, akit Orzsének becéztek. Dajka beavatott is 11 olyan özönvízről tudott, amelyik Nimród egyik birodalmát veszélyeztették. A mai bölcsek számítása szerint Kr. e. 3540 - 3400 - 3200 - 3213 - 3000 - 3253 - 3252 - 3213 - 2700 - 2501-ben, azaz 10 esetben írták le a 24 Hun Törzsszövetség Arvisuráiban, legterjedelmesebben az Kr. e. 5038-ban bekövetkezett nagy Özönvizet, amikor Ataisz elsüllyedt és csak Kanakföld jéggel borított csúcsai maradtak meg órök emlékeztetőül, hogy az Égiek a földi fejletlen emberek társadalmát megbüntették. A beavatottak azonban, amikor ezen veszélyeket észrevet ték, a gondolatrezgések továbbításával értesítették az Égi eredetűeket, így azok időben melegebb vidékekre menekültek. Nippurban az ataiszi rovó-papok pontosan leírták, hogy a tíz Ozönvíz-szerű olvadással kapcsolatos vízáradat átlag 1-1 pergő úttal hosszabbította meg az egykori kikö~`~, `R tővárosok és hordalékos tengerpartok távolságát. Szavárd, amikor első hírnökként (~ ,~ Ataiszból megérkezett 2758 évvel Arvisura-Anyahita uralkodása után, megalapította ,~ Nippur városát. Ataisz Kr. e. 5038-ban való elsüllyedése idején már olyan nagy menynyiségű hordalék keletkezett, hogy 50 pergőnyi időbe tellett, amíg az egykori tengerparti Nippurtól Úr városának építési helyére értek, amely akkor Eriduval és Urukkal együtt tengeri kikötő lett. Tehát Kr. e. 5758-tól Kr. e. 5038-ig 50 pergőt nőtt a szárazföldi út, majd a két legutolsó nagy Ozönvíz Kr. e. 2700-ben, Kr. e. 2501-ben, újabb 10-12 pergővel hosszabbította meg a sok hordalék létrehozta termőföldet és nádtermő területet, melyből építkeztek. Uruk és Úr városa ekkor megszünt kikötőváros lenni. Tuliás, amikor Kr. e. 1680-ban Hétvárosba hajózott, egész idő alatt morajlott a tenger. Futárok jelezték a hideg vizek betörését Tennó birodalmába és a beavatottak hangoztatták: az előre megjósolt felmelegedés most következett be. Suruppak feljegyzései szerint előfordultak olyan időszakok, hogy a Nagyfog csúcsairól elfogytak a jégmezők és Kerétáról meg lehetett közelíteni Atlanticot. A kilencedik tárkány-napon Lótanu megközelítette 3 hajóval Atlanticot, de szökőár keletkezett és csak 1 hajó menekült meg Dél-Atlantic elmerülésekor. Később Rabatiban 11 hajót megjavítottak és 5 hajóval Vizkaja beavatott vezetésével körülhajózták a megkisebbedett Atlanticot, amelyet Suruppak bölcs emberei úgy írtak le, hogy zöldellő, dúsan termő sziget, jómódú emberek sokaságával, amely sorozatos földrengések után elsüllyedt. A 11. tárkány napon jelentették az ifjú hajósok, hogy az Öreg-Kőhegynél átszakadt a sík vidék és a látótávolságnyi tengeren át el lehet hajózni Kerétára. Ez a folyamat a baszk hajósok szerint Kr. e. 1680-tól 1671-ig tartott, amíg a hegytöredékeken át mertek csónakokkal kelni. Ekkor a régi beavatott társadalom szerint Atlantic területe egyharmadára csökkent, de minden évben fogyott a területe a fóldrengések miatt. Ebben a vitában aztán részt vettek az Aranka, a Gilgames-féle Aran, Erzsébet, 1290

Nimród, Gizella, Kadhafi, Sangi és Dajka beavatott kövei, azonban Piroska bölcs köve, mivel a bizánci császári udvarból került ide és Szatambul, valamint Konstantinápoly minden tudását magába szívta, megértően hallgatott. Szerényen így szólt: - Ti mindannyian lázadtok a haladás ellen, mert nem éltétek meg Bizánc, Konstantinápoly és Szatambul korszakait. A 10 000 évvel már régebbi telítettségeteknél fogva sok mindent láttatok... Ezután az Arantól örökölt Gilgames kő és Dajka beavatott köve vitatkoztak arról, hogy a Vízöntő Világhónapjában mi történik Földünk mezőgazdasági termelésével. 1291