A Gonosz Útvesztője

James Luceno Star Wars A Gonosz útvesztője

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: STAR WARS: LABYRINTH OF EVIL by James Luceno a Del Rey® Book The Random House Publishing Group Copyright © 2007 by Lucasfilm Ltd. & ® or ™ where indicated All Rights Reserved. Used Under Authorization. Cover art copyright © 2007 by Lucasfilm Ltd. Translatíon copyright © 2007 by Lucasfilm Ltd. Fordította Szente Mihály ISBN 978 963 497 146 7

4/840

Hungarian edition © Szukits Könyvkiadó, 2007 Lektor: Juhász Ferenc Tördelés: Karaktertax Bt., Szvoboda Gabriella Színre bontás, tipográfia: A-SzínVonal 2000 Kft. Felelős kiadó: Szukits László és Szukits Gábor Nyomtatta és kötötte a Kaposvári Nyomda Kft. – 270913 Felelős vezető: Pogány Zoltán igazgató

Szerető nagynénimnek és nagybátyámnak, Rosemary és Joe Savocának, továbbá első mentoraimnak, Pat Mathisonnak, aki mindig arra biztatott, hogy meséljek neki, és Richard Thomasnak, aki bevezetett engem a science-fiction világába, valamint Ian Fleming-nek és Thomas Pynchonnak.

Köszönetnyilvánítás Szívből köszönöm Shelly Shapirónak, Sue Rostoninak és Howard Roffmannak, hogy mindvégig biztattak; George Lucas-nak, hogy választ adott számtalan kérdésemre; Matt Stovernek a háttérmunkáért és a kreatív ösztönzésért; Dan Wallace-nak, amiért a rendelkezésemre bocsátotta a kronológiai összefoglalóját; Haden Blackmannek, amiért nagylelkűen átengedte néhány ötletét; a Hotel Casona (Flores, Guatemala) személyzetének, mert fáradhatatlanul hordták nekem a kávét; továbbá Karen-Annek és Jake-nek, amiért biztosították számomra az álmodozáshoz szükséges időt és teret.

Első fejezet Bár az éjszaka lassan a hatalmába kerítette a Cato Neimoidia nyugati féltekéjét, ám az ostromlott világ felszínén megjelenő színes villanások ezrei valóságos fényorgiává varázsolták a sűrűsödő félhomályt. A Gunray helytartó fenséges erődjét övező manaxerdőben klóncsapatok és harci droidok gyilkolták egymást könyörtelenül, gépies pontossággal. Az erdő mélyén izzó energianyaláb vont kékes derengésbe egy facsoportot: Obi-van Kenobi fénykardja. Egyszerre két járőrdroid rontott a Jedimesterre. Obi-van szempillantás alatt megvetette a lábát, villámgyorsan jobbra, majd balra rántotta magasra emelt

8/840

energiapengéjét, és hárította ellenségeinek lövéseit. A visszavert lézernyalábok telibe találták a droidokat, amelyek hangos csörömpölés kíséretében darabokra szakadtak. Obi-van nyomban folytatta az útját. Bevetődött az egyik hatalmas rovar alá. Az ízelt lábú, óriási ám békés teremtményt Neimoidia népe a termés betakarítására használta. Obi-van felpattant a szelvényekre osztott test alatt, és annak fedezékében rohant tovább. A fellegvár védőpajzsáról lepattanó, és a fák közé, az agyagos földbe csapódó sugárlövedékek kísérteties fénybe borították a fákat, melyeknek vaskos törzse egy-egy pillanatra hosszú árnyékokat vetett a talajra. Az öt méter hosszú kombájnrovarok ügyet sem vetettek a körülöttük tomboló összecsapásra, állhatatos léptekkel törtettek egy, az erőd közvetlen közelében álló domb felé.

9/840

Lemetszett ágakból álló rakományukat vagy a csáprágóik között, vagy felívelő hátukon szállították. A végeérhetetlen, ritmikus rágcsálásukat kísérő recsegő-ropogó hangok különös, borzongató háttérzajt szolgáltattak a mennydörgő robbanásokhoz és a sugárlövedékek sistergő süvítéséhez. Obi-van hirtelen szervomotorok halk zümmögését hallotta bal felől, míg jobb felől figyelmeztető kiáltás harsant: – Bukj le, mester! Anakin még ki sem ejtette a száján az utolsó szótagot, amikor Obi-van térdre vetette magát, miközben a föld felé fordította villódzó fénykardját, nehogy felnyársalja vele egykori padavanját, aki szabályosan repült felé a levegőben. Hirtelen elmosódott körvonalú, tompán búgó energianyaláb villant el félkörben a nagymester háta mögött. Felforrósodott fém és elégett műanyag bűze kezdett terjengeni a levegőben, ezzel egy

10/840

időben egy lövészdroid hosszú, keskeny feje zuhant a földre, legfeljebb egyméternyire Obi-vantól. A fej szikrát hányva gurult még néhány lépésnyit, mialatt szenvtelen géphangon ismételgette: – Adás vége, adás vége, adás vége… Obi-van továbbra is térden állva szempillantás alatt megpördült, így még éppen végignézhette, hogy a nyurga droid összeroskad. Nem volt abban semmi új, hogy Anakin megmentette az életét, de az ifjú Jedi energiapengéje mintha egy kissé túl közel került volna a nyakához. Obi-van meglepetten pislogott néhányat, majd felemelkedett a földről. – Majdnem levágtad a fejemet – szólalt meg szemrehányó hangon. Anakin a teste mellé eresztette a fénykardját. A szeme jókedvűen villogott a csata lüktető fényében.

11/840

– Sajnálom, mester, de a fejed éppen ott volt, ahová vágnom kellett. Mester. A tiszteletteljes megszólítással nem egy padavan tüntette ki mentorát, hanem egy Jedi-lovag a Jedi-tanács egyik tagját. A kettejük között valaha létezett köteléket szertartásosan elmetszették, miután Anakin néhány vakmerő cselekedettel tanúbizonyságát adta felkészültségének. A fiatal Jedi ujjasa, magas szárú csizmája és combjaira feszülő nadrágja fekete volt, akár az éjszaka. Az arcán sebhely vöröslött, amelyet az Assaj Ventresszel vívott párbajban kapott. Mechanikus jobb kezén a könyökéig érő kesztyűt viselt. Az elmúlt hónapok során nem vágatta le a haját, így annak fürtjei immár a vállát verdestek. Az arcát viszont simára borotválta, nem úgy, mint Obi-van, akinek erős állkapcsát kurta szakáll borította.

12/840

– Gondolom, hálásnak kéne lennem, mert oda vágtál, ahova kellett, és nem oda, ahová szerettél volna – jegyezte meg epésen Obivan. Anakin szélesen elvigyorodott. – Én még úgy tudom, hogy ugyanazon az oldalon állunk, mester! – válaszolta derűsen. – Igen, de ha csak egyetlen pillanattal elkésem… Anakin távolabbra rúgta a droid sugárvetőjét. – A félelmeid csak az elmédben léteznek – válaszolta egyszerűen. – Viszont fej nélkül nehéz lenne elmélkednem, ugyebár? – vágott vissza Obi-van, majd megforgatta a fénykardját, és a szabályos sorokba ültetett fák között nyíló széles folyosó felé biccentett. – Arra parancsolj… Ismét futásnak eredtek. Az Erőből merítve gyorsaságot és ügyességet, emberfeletti sebességgel törtettek a céljuk felé. A

13/840

manaxerdőben a rohamot megelőző tűzcsapás áldozatainak maradványai – lövészdroidok darabjai – hevertek mindenfelé. Más droidok megtépázott bábokként himbálóztak az ágakon, ahová a robbanások lökéshulláma hajította őket. Egyes területeken hatalmas lánggal lobogtak a lombok. Az egyik fa tövében két megperzselődött, jószerével csak karokból és felsőtestből álló droid a feléjük száguldó Jedikre emelte a sugárvetőjét. Válaszképpen Anakin felemelte a bal karját, és az Erő közvetítésével hatalmasat taszított rajtuk. A két droid berepült a fák közé, egyenesen egy irtózatos lángtenger kellős közepébe. A Jedik hirtelen jobbra kanyarodtak, és átcikáztak a velük párhuzamosan, oszlopban haladó rovarok között. Pillanatok alatt átvágtak egy derékmagas bozóton, amelynek valahogyan sikerült megkapaszkodnia a

14/840

máskülönben gondozott gyümölcsösben. Egy széles öntözőcsatorna partján bukkantak ki a fák közül, amelynek vizét az erődítményt három oldalról határoló tó táplálta. A nyugati égbolton három Venator-osztályú, ék alakú rohamcirkáló lebegett a száguldó felhők alatt. Északon és délen az ég maga volt a káosz. Élénk színekben pompázó ion- és lézerlövedékek cikáztak keresztül-kasul mindenfelé. A fellegvár védőpajzsán kívül eső ütegekből skarlátvörös fénycsíkok valóságos özöne áramlott felfelé. A félsziget végéből kiemelkedő lépcsőzetes erődítmény távolról szemlélve a Kereskedelmi Szövetség anyahajóinak parancsnoki tornyára emlékeztetett. A Köztársaság csapatainak gyűrűjébe zárt hatalmas építmény mélyén lapult a Kereskedelmi Szövetség vezérkara. Miután a köztársaságiak megszállták Deko és Koru Neimiodiát, vagyis két kulcsfontosságú világát, és ostrom alá vették a

15/840

szülőbolygóját, Gunray helytartó jobban tette volna, ha a Szeparatista-tanács többi tagjához hasonlóan visszavonul a Külső Gyűrűbe. Csakhogy az ésszerű gondolkodás sosem volt a neimoidik erős oldala. Ráadásul a helytartó vagyonának túlnyomó része a Cato Neimoidián maradt, márpedig ő úgy érezte, hogy nem élhet meg az évek hosszú sora alatt szerzett javak nélkül. A hátában a Köztársaság hadihajóival sikerült beszöknie Cato Neimoidiára, azzal a szándékkal, hogy kiüríti a fellegvárat, mielőtt az elesik. Ám a Köztársaság csapatai már várták. Élve akarták kézre keríteni, hogy bíróság elé állíthassák számtalan, az elmúlt tizenhárom év során elkövetett bűncselekmény vádjával. Obi-van és Anakin immár négy standard hónapja távol volt Coruscanttól. Ám mivel Cato Neimoidia közel esett a Köztársaság központjához, most, hogy az utolsó szeparatista bázisokat is felszámolták a Magban és

16/840

a Kolóniákon, bízvást számíthattak arra, hogy napokon belül hazatérhetnek végre. Obi-van hirtelen zajt hallott az öntözőcsatorna túlsó partjáról. Néhány pillanattal később négy klónharcos kúszott ki a szemközti oldalon sorakozó fák közül. A páncélos katonák azonnal tüzelőállásokat foglaltak a csatorna partján heverő, a víz által simára csiszolt sziklák között. Messze, a hátuk mögött egy lezuhant leszállóegység lángolt a fák között. A gép függőleges vezérsíkja magasan az összefüggő lombkoronák fölé meredt, így jól látszott rajta a Galaktikus Köztársaság nyolcsávos harci emblémája. Hirtelen egy rohamcsónak siklott ki a csatorna kanyarulatából, és a várakozó Jedik felé vette az irányt. Az orrában álló, Cody nevű klónparancsnok kézjeleket adott a parton lapuló katonáknak, akik azonnal szétfutottak, hogy biztosítsák a környéket.

17/840

A klónok a sisakjukba épített rádión keresztül is beszélhettek egymással, ám a háború folyamán kidolgoztak egy egyszerű jelnyelvet, hogy elejét vegyék az ellenség lehallgatási kísérleteinek. A rohamcsónak hamarosan partot ért, és Cody néhány fürge ugrással a Jedik előtt termett. – Tábornok urak, üzenetet hozok a légierő parancsnokságától. – Mutassa! – utasította Anakin. Cody a jobb kezével aktiválta a bal csuklójára erősített miniatűr holovetítőt. Kék fénykúp áradt ki a készülékből, és hármójuk között megjelent Dodonna hadseregparancsnok hologramja. – Kenobi és Anakin tábornok urak! – kezdte a főparancsnok. – A felderítő egységeink jelentették, hogy Gunray helytartó és a kísérete az erőd északi oldala felé tart. A légierőnk és a tóparton

18/840

elhelyezkedő csapataink tűz alatt tartják a védőpajzsot, ám a pajzsgenerátor egy különösen erős bunkerben van, így nehéz elérni. A vadászainkra erős elhárítótűz zúdul az erőd alsó védőfalain lévő turbólézer lövegekből. Ha önöknek továbbra is szándékukban áll élve elfogni Gunray-t, meg kell kerülniük ezeket a védelmi létesítményeket. Vagyis keresniük kell egy alternatív útvonalat, amely a palota belsejébe vezet. A jelenlegi helyzetben nem áll módunkban erősítést küldeni. Ismétlem, nem áll módunkban erősítést küldeni. Miután a hologram fokozatosan elhalványulva elenyészett, Obi-van kérdő pillantást vetett Codyra. – Mit javasol, parancsnok? – kérdezte. Cody megnyomott néhány gombot a csuklóvetítőjén, mire a Jedik előtt, nagyjából derékmagasságban, megjelent az erőd háromdimenziós, kék fényben úszó tervrajza.

19/840

– Feltételezve – dörmögte megfontoltan a klónparancsnok –, hogy Gunray fellegvára hasonlít azokhoz az erődökhöz, amelyeket Deko és Koru Neimoidián találtunk, a föld alatti szinteken gombatelepek, feldolgozóüzemek és raktárak lesznek. Innen feljuthatunk a középső szintekre, ahol a lárvák keltetőcsarnokait találjuk. Ezekből a termekből több úton is felsurranhatunk a felső emeletekre. Cody egy rövid csövű, DC–15-ös típusú sugárvetőt hordozott. A testén azt a fehér páncélt, a fején pedig azt a képalkotó rendszerrel felszerelt, zárt sisakot viselte, amely az idők folyamán a Köztársaság Hadseregének jelképévé vált. A fehér páncélzatot pillanatnyilag vér- és sárfoltok, horpadások, mély karcolások és koromcsíkok tarkították. A sisak oldalára és a vállpáncélra festett narancssárga sávok Cody rangját jelezték. A jobb felkarján díszelgő csíkok jelképezték azokat a hadjáratokat, amelyekben

20/840

személyesen részt vett. A hozzáértők egyetlen pillantással felmérhették, hogy a parancsnok harcolt az Aagonaron, a Praesitlynen, a Paracelsus Minoron, az Antar–4-en, a Tibrinen és vagy tucatnyi más világon. Az elmúlt évek során Obi-van bajtársi, sőt szinte baráti kapcsolatba került számos klónharcossal. Például Alfával, akivel együtt raboskodott a Rattatakon, és Jangotattal, akivel az Ord Cestuson harcolt. A klónok első nemzedékeit a megteremtésük genetikai alapjait szolgáltató mandalori férfi, Jango Fett képezte ki. Idővel a kaminoiak nem csupán sorozatban gyártották a klónokat, de a továbbfejlesztésükkel is megpróbálkoztak. Ennek eredményeképpen egyes klónokba az átlagnál jóval több kezdeményezőkészség szorult, sőt jó néhányan bizonyos szintű parancsnoki képességekkel rendelkeztek. Vagyis az elődeikhez mérten sokkal jobban hasonlítottak magára a fejvadászra, sokkal emberibbek lettek.

21/840

A háború kezdetén a klónharcosokkal ugyanúgy bántak, mint azokkal a harci eszközökkel, amelyeket irányítottak és kezeltek. Ami nem csoda, hiszen számtalan vonásukban megegyeztek azokkal a harci droidokkal, amelyeket tízezrével ontottak magukból a Szeparatisták bolygóin működő baktoid fegyvergyárak. Ám a hozzájuk való viszony hamarosan megváltozott, ahogy egyre több és több klón esett el a harcmezőkön. A Köztársasághoz és a Jedikhez fűződő megingathatatlan elkötelezettségük révén bebizonyították magukról, hogy hűséges fegyvertársak, akik megbecsülést és együttérzést érdemelnek. Így aztán a Köztársaság haladó gondolkodású főhivatalnokain kívül maguk a Jedi-lovagok is azt javasolták, hogy a második és harmadik generációs klónok már ne sorszámot, hanem valódi neveket kapjanak. – Magam is úgy látom, hogy ezen az úton valószínűleg feljutunk a legfelső szintekre –

22/840

vélekedett végül Obi-van. – De ahhoz először be kell hatolnunk a gombatelepek mélyére. Erre is van ötlete, parancsnok? Cody felegyenesedett, és a manaxerdő felé intett. – Csatlakozzunk válaszolta.

a

rovarokhoz

–

Obi-van bizonytalan pillantást vetett Anakinra, majd a karjánál fogva néhány lépéssel távolabbra húzta, és fojtott hangon megkérdezte tőle: – Csak ketten vagyunk. Te mit gondolsz? – Azt, hogy túl sokat aggódsz, mester! Obi-van összefonta a karjait a mellkasán, és végigmérte az ifjú Jedit. – És mégis, ki aggódna a dolgok miatt, ha én nem? – kérdezte félig kihívó, félig tréfás hangon. Anakin oldalra billentette a fejét, és szélesen vigyorogva válaszolt:

23/840

– Vannak arra mások is! – Világos, Thripióról beszélsz. De mintha te magad építetted volna! – Arra gondolsz, amire akarsz, mester! Obi-van résnyire vonta a szemét, és kissé gúnyos hangon megjegyezte: – Kezdem érteni. Ám korábban valamiért azt hittem, hogy Amidala szenátort jobban érdekled, mint Palpatine főkancellárt. – Mielőtt Anakin visszavághatott volna, sietve hozzátette: – Dacára annak, hogy a hölgy is politikus. – Ne hidd, mester, hogy nem próbáltam felkelteni Padmé érdeklődését – kesergett hangosan az ifjú Jedi. Obi-van egy pillanatig hallgatott, majd folytatta: – Nézd, ha Palpatine főkancellárt valóban aggasztaná a hogyléted, bizonyára elintézné, hogy közelebb kerülj Coruscanthoz.

24/840

Anakin ismét elvigyorodott, Obi-van vállára tette mechanikus jobb kezét, és felsóhajtott: – Talán így van, mester, de akkor ki vigyázna rád?

Második fejezet Noha a természet négy roppant erejű lábbal és az alsó állkapcsukból kiálló, éles fogakkal teli csáprágókkal látta el őket, a megtermett rovarok együgyű, jóindulatú teremtmények voltak. Készségesen szolgáltak mindaddig, amíg nem fenyegette őket közvetlen veszély. Lapos fejükön hosszú, vékony csápok lengedeztek, amelyek nem csupán tapogatóként, hanem kommunikációs szervként is szolgáltak, mivel ezekkel érzékelték a társaik által kibocsátott erős feromonokat. Minden egyes rovar képes volt a saját súlyának ötszörösét szállítani. Az őket háziasító neimoidikhez hasonlóan ezek a teremtmények is egyfajta szigorúan hierarchikus társadalomba szerveződtek. Voltak köztük dolgozók, betakarítók, katonák

26/840

valamint tenyésztők, és valamennyien egy bizonyos távoli királynőt szolgáltak, aki ennivalóval hálálta meg az erőfeszítéseiket. Obi-vannak, Anakinnak és a Hetes-osztag tagjainak futniuk kellett, hogy lépést tartsanak a rovarokkal, amelyek egy, az erőd alapjánál álló természetes domb felé igyekeztek frissen szedett rakományukkal. Ennek a dombnak az oldalában tágas, kerek bejárat sötétlett. A rovarok fénylő páncélzata jótékonyan elrejtette az embereket a járőröző harci droidok érzékelő-felderítő műszerei elől. De ennél is fontosabb volt, hogy az organikus kombájnok ismerték a fellegvár és a manaxerdő közötti aláaknázott földsávot átszelő biztonságos útvonalakat. Az oszlopban haladó rovarok gyakran megálltak, hogy a fejüket mélyen leeresztve információt cseréljenek az ellenkező irányba tartó társaikkal, így a Jedik és a klónok kénytelenek voltak folyton a teremtmények hátsó lábai között maradni. Amint

27/840

megpillantották az energiapajzzsal védett helytartói rezidenciát, a teremtményeken bizonyos fokú izgatottság lett úrrá. Obi-van gyanította, hogy az erdő felé igyekvők felhívták a társaik figyelmét a fészküket fenyegető veszélyre, amit a Köztársaság folyamatos zárótüze jelentett. A válsághelyzetre adott válaszként katonarovarok kezdtek cirkálni a menetoszlop mellett, és sietve visszaterelték a sorba azokat, akik nyugtalanságukban és zavarodottságukban másfelé indultak. Ám a fegyelem így is gyorsan felfeslett. Az egyik fedezékül használt rovar váratlanul kitört jobb felé, és nekivágott a kopár földsávnak. Az alatta lapuló klónharcos ahelyett, hogy átugrott volna egy másik rovar alá, vele maradt, így pillanatok alatt a nyílt terepen találta magát. Obi-van hirtelen kisebb zavart érzett az Erőben, és a következő pillanatban a rovar aknára lépett a jobb elülső lábával.

28/840

Az erős robbanás magasra felverte a sziklás talajt, és leszakította a rovar ízeit végtagjának alsó felét. A klónharcos oldalra vetette magát, majd fektében ide-oda gördült, hogy elkerülje a körülötte toporzékoló, megmaradt lábakat. A katona nagy nehezen kivergődött a kétségbeesetten forgolódó teremtmény alól, ám az elkezdett ide-oda táncolni, nyilván azzal a szándékkal, hogy a földbe tapossa az immár ellenségnek tekintett embert. Végül a bal hátsó láb egyik erőteljes rúgása leverte a lábáról a klónt. A teljesen összezavarodott rovar megpördült, majd lehajolt, és sziklakemény fejével szörnyű erejű csapásokat mért a számára ismeretlen, fehér valamire. Az elkóborolt rovar megsebesülése és kétségbeesett harca a társaira is hatást gyakorolt. Mialatt a többség tartotta, sőt az előbbinél is szorosabbra vonta az alakzatot, néhányan kiváltak az oszlopból, amitől a katonarovarok fejvesztett rohangálásba

29/840

kezdtek. Az egyik teremtmény valahogyan két aknára is rálépett gyors egymásutánban, és a kettős robbanás ereje a levegőbe repítette a hatalmas testet. Ettől a látványtól rettegés lett úrrá a társain. A menetoszlop pillanatok alatt felbomlott. Betakarítók és katonák menekültek a szélrózsa minden irányába, miközben a klónok és a Jedik minden erejükkel azon voltak, hogy kitérjenek a gyilkos súlyú lábak útjából. – Maradjatok azokkal, akik még a fészek felé tartanak! – harsogta Anakin. Obi-van éppen ezen igyekezett, amikor észrevette, hogy az imént össze-vissza döngölt klón talpra áll. A katona az öklével ütögette a sisakjának oldalát, és szemlátomást nem törődött azzal, hogy hová teszi le páncélcsizmás lábát. Mialatt tántorogva megindult a társai felé, rárontott egy rémült rovar, a csáprágói közé kapta, és felemelte a levegőbe. A klón a megmaradt erejével ideoda csavargatta a testét, ám képtelen volt

30/840

kiszabadulni a derekát szorító erős rágószerv fogságából. A jelenet láttán Anakin kiugrott a fedezékéül szolgáló betakarító alól. Kesztyűs kezével szorosan megmarkolta a fénykardját, és elnyújtott ugrásokkal száguldott a kopár talajon. Hagyta, hogy az Erő vezesse a lépteit, így biztonságosan elkerülte a föld alatt lapuló aknákat. A rovarok rá sem hederítettek a közöttük cikázó ifjú Jedire, csakis azzal törődtek, hogy a rakományukat megőrizve mihamarabb eljussanak a fészek nyújtotta biztonságba. Anakin egy utolsó, hosszú szökkenéssel a felderítőt fogva tartó rovar előtt termett. A fénykardjának egyetlen, felfelé irányuló csapásával levágta a nyomorult teremtmény csáprágóit, és kiszabadította a klónt. Ettől viszont a rovvarkatonák valósággal eszüket vesztették. Obi-van szinte érezte a levegőben terjengő tömény feromonfelhőt, és sejtette, hogy az

31/840

miféle üzenetet hordoz: ragadozók portyáznak!

a

környéken

A tömegből elnyújtott, magas frekvenciájú visítás hangzott fel. Küszöbön állt a teljes pánik. Az aknák sorozatban robbantak az út mindkét oldalán. És ha mindez nem lett volna elég, hirtelen száznál is több harci robogó rajzott elő a manaxerdő felett gomolygó füstfelhőből. A galaxisszerte használt, egyszemélyes felderítőgépeket lebegtető hajtóművek tartották és mozgatták a levegőben. Az egyszerű légijármű neimoidi változatára egy duplacsövű sugárvetőt szereltek, amely jóval nagyobb tűzerőt képviselt, mint a lövészdroidok kurta csövű fegyvere. A támadó kötelék lőtávolságon belülre érve azonnal tüzet nyitott. A droidok mindenre lőttek, ami eléjük került. A szerencsétlen rovarok tucatjával hullottak. A levegőben cikázó energialövedékeken felül a találatot kapott, felrobbanó aknák is tovább

32/840

tizedelték őket. A sivár földsáv másodpercek alatt mészárszékké változott. Mialatt Anakin visszafelé igyekezett, a bal kezével tartotta a kiszabadított, bizonytalan léptű klónt, és menet közben a fénykardjával hárította a kettejükre záporozó gyilkos sugarakat. A Hetes-osztag többi tagja fedezéket keresett, és szakadatlan tüzeléssel ritkították a robogókat. Cody egy, a domb közelében húzódó keskeny öntözőcsatornához terelte a harcosait. Mire Obi-van odaért, a klónok már csatasorba rendeződve, fedezékbe bújva viszonozták a tüzet. Néhány pillanattal később Anakin is beugrott a sekély árokba, majd óvatosan a földre fektette a sebesültet. A Hetes-osztag felcsere nyomban odakúszott szerencsétlenül járt társához, és óvatosan leemelte róla a formáját vesztett, horpadozott sisakot.

33/840

Obi-van a sebesült klónra pillantott. Íme egy arc, amelyet sosem fog elfelejteni. Egy arc, amelyet immár képtelen elfelejteni. Hiába telt el megannyi év, még mindig tisztán emlékezett a Jango Fettel folytatott rövid beszélgetésre és összecsapásra. Végighordozta a tekintetét Codyn és társain. Egy egész hadsereg egyetlen emberből… De ő volt a megfelelő ember a feladatra. A sebesült harcos már utasította a páncélját, hogy adjon be neki egy fájdalomcsillapító injekciót, így aztán valamennyire megőrizte a mozgékonyságát, mialatt a felcser levette róla a mellvértjét, és a késével felhasította a testéhez simuló, fekete alsóruházatát. A rovar csáprágói szabályosan belepréselték a páncélzatot a férfi hasába. A bőre sértetlen maradt, de súlyos zúzódásokat szenvedett. Mivel az eredetileg 1,2 milliós klónhadseregnek immár csak a fele maradt harcképes, minden egyes harcos élete számított.

34/840

Kezdetben a vér és a csereszervek – amelyeket a reguláris hadsereg tagjai „tartalék alkatrészeknek” neveztek – bőséggel álltak rendelkezésre, ám amikor a háború a tetőfokára hágott, és a veszteségek az egekbe szárnyaltak, az egyik döntő fontosságú kérdéssé váltak. – Itt és most nem sokat tehetek – jelentette a felcser Anakinnak. – Szereznünk kellene egy FX–7-es légiegységet… – Nincs szükségünk droidokra – szakította félbe Anakin. Letérdelt a klón mellé, a bal tenyerét a sebesült hasára tapasztotta, és egy Jedi-gyógymód segítségével megakadályozta, hogy a klón sokkos állapotba kerüljön. Hirtelen különös, távoli morajlás vonta magára a csapat tagjainak figyelmét. Az erőd alsó védőfalán tátongó nyílásokból jókora, kerek tárgyak röpködtek kifelé, majd talajt érve legurultak a meredek

35/840

lejtőkön. Cody a szeméhez emelte makrotávcsövét, és felfelé figyelt. – Nem természetes eredetű lavina – közölte, és átnyújtotta Obi-vannak a távcsövet. Obi-van a szeme elé tartotta a műszert, és várt, hogy a lencsék automatikusan hozzáigazodjanak a szeméhez illetve a távolsághoz. Azonnal látta, hogy Cody nem téved. A szélsebesen feléjük gördülő testek valóban nem sziklák voltak, hanem a Szeparatisták arzenáljának talán legrettegettebb fegyverei. Droidekák.

Harmadik fejezet A rombolódroid néven is emlegetett, gyorsan telepíthető gyilkológépeket a colicoidik tervezték és gyártották, akik mindig készen álltak arra, hogy zűrzavart okozzanak. A puszta lendület, és a párhuzamos sorokba rendezett, kis méretű lebegtető hajtóművek együttes hatása lehetővé tette, hogy a bronziumpáncélos droidok úgy gördüljenek, mintha hatalmas, súlyos labdák lennének. A célpontot megközelítve megálltak, és egyetlen szempillantás alatt szétnyílva, háromlábú lövegtoronnyá alakultak. Minden egyes droidekát saját energiapajzzsal, tovább nagy tűzerejű, sugárvető ikerlöveggel szereltek fel. Mivel ezek a védőpajzsok elég erősek voltak ahhoz, hogy ellenálljanak a gyalogság és a könnyű tüzérség fegyvereinek, de még a fénykardoknak is, a droidekákkal szembeni

37/840

egyetlen helyes taktikának a menekülés bizonyult. Annál is inkább, mert ezek a harci gépek nem ejtettek foglyokat, így a megadás szóba sem kerülhetett. De Anakinnak más elképzelései voltak. – Azonnal kérjen támogatást a nehéztüzérségtől – kiáltotta Codynak, hogy túlharsogja a csatazajt. A parancsnok habozás nélkül rábólintott. Végül is az utasítást az az Anakin Skywalker adta ki, akit a klónok a „Rettenthetetlen Hős” néven emlegettek maguk között. Viszont jelen volt a „Végtelen Harcosa” is, aki a parancsláncolatban még az ifjú Jedit is megelőzte, így Cody megerősítést várva őrá pillantott. Obi-van biccentett, és odaszólt neki: – Hajtsa végre! Cody maga mellé rendelte a híradósát, aki átgázolt a sekély vízen, és hasra vágta magát

38/840

a parancsnoka mellett. Miután a navigátor megadta a szükséges koordinátákat, Cody megnyitotta a tüzérségi támogatóegységek egyik frekvenciáját, és hadarni kezdett a sisakjába épített mikrofonba: – Hetes-osztag a Tűzbázisnak. Az egységemet robogók támadják a Jenth-Bacta-Ion szektorban, továbbá hamarosan lerohannak minket az erődből indított rombolódroidok. Azonnali csapást kérünk az adáshoz mellékelt koordinátákra. Taktikai elektromágneses légicsapást javaslok, majd lézertüzet! Vége! – Az impulzusfegyverek nem válogatnak, parancsnok! – mutatott rá Obi-van. Cody vállat vont. – Ez az egyetlen megoldás, uram – válaszolta egykedvűen. – És szóljon nekik, hogy van egy sebesültünk. Küldjék ide a mobil sebészeti egységet!

39/840

Cody továbbította az üzenetet, majd hozzátette: – Figyelem, bázis, értesítsék a pilótát, hogy tűz alá vett területre kell leszállnia. Zöld füsttel jelezzük a biztonságos leszállózónát, és a sebesült mellett hagyunk két segítőt. Eközben az osztagparancsnok-helyettes néhány kézjelet mutatott a jobbjával. Miután az üzenet végigfutott az árok partján hasaló klónok során, valamennyien levették a sisakjukat, és kikapcsolták a páncélzatukba telepített elektronikus rendszereket. Végül összehúzták magukat, és a fejüket a kezükkel eltakarva meglapultak. Dél felől harsány, fülsértő süvítés hallatszott, majd egy olyan villanás borította kékesfehér fényárba az eget és a földet, amely egy szupernóva fényerejével vetekedett. A két másodperc múlva megérkező mennydörgés hallatán Obi-van úgy érezte, hogy foszlányokra szakadnak a dobhártyái. A

40/840

körkörösen szétterjedő lökéshullám végigsöpört a földsávon, átszáguldott az öntözőcsatorna felett, majd végigkorbácsolta a máris nagy lánggal lobogó manaxerdőt. Obi-van óvatosan kilesett az árok pereme felett. Elégedetten látta, hogy az északi, az erőd felé eső oldalon az imént tüzelőpozícióba állt droidekák bukdácsolva gurulnak-pattognak lefelé a lejtőn. A Jedi ekkor az ellenkező irányba fordította a fejét. A hátuk mögött a robogók úgy zuhogtak a lángoló fák közé, mintha csak elhajított kövek lettek volna. Az életben maradt rovarok kábultan tántorogtak a földsávon, és menet közben elszórták maguk körül értékes rakományukat. Pokoli süvítések hallatszottak dél felől, amikor a Köztársaság önjáró lövegei tüzet nyitottak azokat a droidekákra, amelyek valahogyan átvészelték az impulzuscsapást. A védőpajzsaik nem bírtak el ekkora tűzerővel, így a gyilkos gépezetek valósággal elolvadtak

41/840

az izzó energiasugarak találataitól, akár a lángok közé vetett viaszdarabok. Cody, a sisakját továbbra is a kezében tartva felegyenesedett, és kézjeleket adott a harcosainak. Obi-van is megértette az üzenetet: hatvan másodperc, és indulunk a fészek bejáratához. A droidoktól való függőségük, a fejlett technika iránti érzéketlenségük, minden természetadta gyávaságuk, kapzsiságuk és aljasságuk ellenére a neimoidik fiatalkorának volt egy megható szakasza, amikor valamennyien végtelenül kiszolgáltatottak voltak. Életük első hét esztendejét lárvaállapotban töltötték. Mivel a közös keltetőkben folyton meg kellett küzdeniük egymással a korlátozott mennyiségű ennivalóért, korán megismerték az alattomosságból és az önzésből fakadó előnyöket. Az életük első éveiben tápanyagul szolgáló gomba később, felnőtt

42/840

korukban is rendkívül fontos volt a számukra, mivel ez a bizonyos növényféleség számos faj kedvenc ételének számított galaxisszerte. Hatalmas gombatenyészeteikre támaszkodva Neimoidia népe gazdag, űrutazó társadalommá fejlődött. Idővel elég hajóval rendelkeztek ahhoz, hogy magukra vonják a Kereskedelmi Szövetség urainak kapzsi tekintetét, és végül elég droiddal ahhoz, hogy felállítsanak egy saját hadsereget. Sok kívülálló feltételezte, hogy a különleges ételt – amelyet nem csupán magas tápértéke miatt értékeltek nagyra, de a gyógyhatása miatt is – a neimoidik valahogyan a manaxfák lombjából kotyvasztják. Holott a valóságban a levelek és az ágak csupán táptalajként szolgáltak. A fészek mélyének nedves, meleg klímája kedvezett a gomba érési folyamatainak, amelyet tovább gyorsítottak a rovarok szervezetében termelődő enzimek. Aztán a termést már éppen csak

43/840

egy kicsit kellett módosítani ahhoz, hogy fogyasztható legyen. Obi-van még sosem járt gombatenyésztő telepen, még a Deko és Koru Neimoidia elleni ostromok után sem. De mihelyt berontott a fészek hatalmasan tátongó bejáratán, nyomban eszébe jutottak a réges-régi eligazításon kapott információk. Nyomban megpillantotta az összerágott, félig megemésztett, gondosan rétegekbe rendezett manaxleveleket, az ághalmokat és más, bomlófélben lévő szerves anyagokat, a rovardolgozókat, a munkálatokat felügyelő droidokat, továbbá a különféle osztályozó-, rakodó- és szállítójárműveket. Viszont egyetlen neimoidi sem tartózkodott a hatalmas, természetes eredetű üregben, ami megfelelt az egyik legfontosabb alapelvüknek, melynek értelmében mindenfelé fizikai munka egyenlő a szentségtöréssel. A gombacsírák, ezek a nyálkás, betegesen fehér gombócok a domb mélyének örök sötétségbe burkolózó

44/840

üregeiben kapták meg a növekedésüket felgyorsító, részben természetes, részben mesterséges eredetű vegyületeket. A neimoidik aztán a beérett termés egy részével a lárvákat táplálták, a java részét azonban becsomagolták és behajózták a fellegvár alapjait is képező felső szinteken. Cody szétküldte a harcosait, hogy biztosítsák a területet. A hátvédet alkotó párosra még rálőttek néhányszor az aknamező felett köröző robogók, ám a droidok a barlangba már nem mertek berepülni. A Hetes-osztag felcsere odasietett a két Jedihez, és figyelmeztette őket: – Tábornok urak, azt javaslom, hogy készítsék elő a légzőkészülékeiket. Valószínűleg nem kell behatolnunk a fészek legmélyére, de így is fennáll az esélye annak, hogy a levegőben lebegő spórákkal találkozunk.

45/840

– Mondja, őrmester, mérgezőek? – kérdezte Obi-van, aki aggodalmas képpel meredt a klónra. – Nem, uram, viszont kedvezőtlen hatást gyakorolnak az emberi lényekre. – Egészen pontosan? – szólt közbe Anakin. – A hatást általában „zavart viselkedésnek” nevezik, uram –válaszolta a klón. – Ahhoz az állapothoz hasonló, amely nagy mennyiségű alkoholos ital elfogyasztása esetén jelentkezik. – Ez esetben megfogadjuk a tanácsát, őrmester! – jelentette ki Obi-van, és odabiccentett Anakinnak. A Jedi-mester bal kezének ujjai éppen rátaláltak az egyik övtáskájába rejtett apró készülékre, amikor sugárlövedékek kezdtek záporozni a barlangba. Az energianyalábok telibe találtak két klónt, akik mindketten hanyatt zuhantak.

46/840

A váratlan támadás az egyik oldalsó járat felől érkezett, amelynek kerek torkolata felett vaskos, kétfelől sínekre erősített páncélajtó függött. Anakin máris az alagút felé rohant. Mindkét kezével a fénykardjának markolatát szorította, és a felé röpködő sugarak zömét visszaverte oda, ahonnan kiindultak: a sötétlő nyílásba. Obi-van oldalra szökkent, és a magasba lendítette fénykardját, hogy elkapjon két sugarat, amelyeket Anakin elengedett maga mellett. Az egyiket visszaküldte a forrásának irányába, míg a másikat szántszándékkal úgy hárította, hogy lefelé irányuló szögben induljon tovább. Az izzó energianyaláb visszapattant a simára csiszolt sziklapadlóról, felröppent a mennyezetre, onnan átszáguldott egy falra, majd még egyre, végül telibe találta az alagút kapujának kapcsolótábláját. A készülék heves szikrazápor kíséretében rövidre zárt, és a vaskos fémlemez hangos döndüléssel lezuhant.

47/840

Anakin kikapcsolta a fénykardját, sarkon fordult, és miután elismerően fejet hajtott, fennhangon megjegyezte: – Szép munka volt, mester! – A csodálatos hármas számú formagyakorlat – válaszolta Obi-van látványos nemtörődömséggel. – Egyszer neked is ki kellene próbálnod! – A védekezésben mindig is jobb voltál nálam – ismerte el az ifjú Jedi, majd sietve hozzátette: – Én viszont jobban kedvelem a támadó harcmodort. – Hiába, mestere vagy a szépítő kifejezéseknek – dohogott Obi-van. – Kenobi tábornok! – harsant a híradós klón hangja az üreg átellenes végéből. – A helyi felderítők most jelentették, hogy Gunray helytartó a kíséretével a dokkok felé tart. Csatadroidok védik őket, amelyeknek egy másik csoportja éppen erre jön.

48/840

Anakin a mesterére pillantott. – Egyikünknek el kell térítenie a droidokat – vetette fel. – Egyikünknek, naná – ismételte Obi-van, majd felsóhajtott: – Mintha ezt már eljátszottuk volna néhányszor… – Ez az egyik szép vonása a mi kettőnk viszonyának, mester. Te elcsalogatod a testőröket, én elkapom Gunray-t. Még sosem vallottunk kudarcot, igaz? – Bizonyos szempontból, dörmögte Obi-van. – szempontból…

Anakin – Bizonyos

– Hát jó! – vágta rá Anakin. – Akkor ezúttal én leszek a csali. – Annak semmi értelme – tiltakozott nyomban Obi-van, és hevesen megrázta a fejét. – Mindenki csinálja azt, amihez a legjobban ért!

49/840

Anakin képtelen volt elfojtani diadalmas vigyorgását. – Tudtam, hogy hallgatsz az okos szóra, mester! – örvendezett, azzal kiválasztott és maga mellé intett négy klónt. – Ti velem jöttök! – Igenis, uram! – recsegték a klónok egy szólamban. Obi-van a Hetes-osztag megmaradt tagjaival elindult a turbóliftek felé. A Jedimester alig tett meg néhány lépést, amikor hirtelen megállt, visszafordult egykori tanítványa felé, és rászólt: – Anakin! Jól tudom, hogy szívesen leszámolnál ezzel a Gunray-vel, de akkor se vedd személyes ügynek. Ne feledd, élve akarjuk őt!

Negyedik fejezet – De még mennyire, hogy személyes ügy – dünnyögte halkan Anakin, miközben végignézte, hogy Obi-van, Cody és további négy klónharcos eltűnnek az egyik felvonó jókora fülkéjében. Személyes ügy mindazért, amit Nute Gunray a Naboo bolygóval művelt tizenhárom évvel korábban. Személyes ügy, mert Gunray volt az, aki három évvel korábban felbérelt egy fejvadászt Padmé meggyilkolására. Jango Fett először bombát csempészett a lány hajójára, majd gyilkos férgeket juttatott Padmé szenátori lakosztályába. Márpedig Padmé Amidala volt az a nő, akit Anakin mindenkinél és minden másnál

51/840

jobban szeretett. A felesége. Ez volt a legmélyebb és egyben legkáprázatosabb titkuk. Még Obi-van sem tudott róla, mert még abból is csak gondok fakadtak volna. Végül pedig személyes ügy mindazért, ami a Geonosison történt: a tárgyalás, az ítélet és az arénában megrendezett kivégzés miatt… Anakin úgy érezte, hogy ha Obi-van elvárásainak szellemében képes lenne mindezt kisöpörni a fejéből, még akkor is személyes ügynek fogná fel, mert Gunray elkötelezte magát Dooku és a szeparatisták mellett, és az általuk gerjesztett háború ezernyi világot döntött romba. Most már a szeparatista mozgalom vezetőinek halálát látta az egyetlen megoldásnak. Immár úgy érezte, mindig is ez volt az egyetlen megoldás, annak ellenére, hogy a Jedi-tanács egyes tagjai – akik rendületlenül hittek a helyzet békés rendezésében – tiltakoztak ellene. Mindig is ez volt a

52/840

megoldás, annak ellenére, hogy a Szenátus több alkalommal megpróbálta megkötni Palpatine főkancellár kezét, hogy aztán a korrupt politikusok tovább folytathassák aljas üzelmeiket. Ezek voltak azok a végletekig lezüllött alakok, akiknek a zsebeit vastagon kibélelték a háborús gépezetet megteremtő és működtető társaságok. Ezek a vállalatok mindkét felet ellátták fegyverekkel, hajókkal, és minden mással, amire csak szükség volt a konfliktus kiterjesztéséhez és megnyújtásához. Már a puszta gondolat is felforralta Anakin vérét. Igen, miután Qui-gon Jinn illetve Obi-van kiszabadították őt a rabszolgaságból, és elvitték a Jedi-templomba, Yoda jól érezte, hogy tengernyi harag halmozódott fel a lelkében. Viszont még a bölcs Yoda sem ismerte fel, hogy a düh milyen remek hajtóanyag.

53/840

Anakin békés körülmények között képes volt uralni a haragját, de alkalmanként szabadjára engedte és felhasználta. Hagyta, hogy az indulatai hajtsák előre, hiszen ezek az érzések formálták azzá a személyiséggé, akivé lennie kellett. Kétszer is megölhette volna magát Dookut, ha Obi-van nem tartja vissza. És ő nem dacolt korábbi mesterével, sőt minden saját tapasztalata ellenére továbbra is támaszkodott Obi-van tanácsaira. Legalábbis alkalmanként. Amikor ő és a négy klón maguk mögött hagyták a hatalmas üreget, belerúgott valamibe, ami csörömpölve továbbpattogott a sziklapadlón. Anakin az Erő segítségével utánakapott, és kinyújtott bal kezébe rántotta a tárgyat. Azonnal látta, hogy Obi-van légzőkészülékét tartja a markában, amelyet régi mestere nyilván a láthatatlan harci droidokkal vívott rövid összecsapás során

54/840

veszített el. De nem számított. Anakin úgy sejtette, hogy Obi-van valószínűleg már a fellegvár alsó szintjein jár, ahol aligha lesz szüksége a készülékre. Az ifjú Jedi kinyitotta az övére erősített apró táskák egyikét, és belesüllyesztette az ujjnyi fémrudat. Előreküldte a klónokat, és felzárkózott mögéjük. Az osztag egyre feljebb és feljebb jutott a hatalmas erődítményben. Áthaladtak kisebbnagyobb termeken, rámpákon és meredek aknákon, amelyeket kizárólag droidok használtak. Átrohantak feldolgozó- és csomagolóüzemeken, valamint nyüzsgő lárvákkal teli keltetőcsarnokokon. Egyre csak fel és fel. Hamarosan elérték a fellegvár csillogóan tiszta középső szintjeit. Menet közben áthaladtak néhány csarnokon, amelyek a méreteiket tekintve egy csillaghajó hangárjával vetekedtek. Ezek a helyiségek a padlótól

55/840

a mennyezetig tele voltak… mindennel. Ezernyi és ezernyi sosem használt készülékkel és tárggyal, amelyek túl értékesek voltak ahhoz, hogy a tulajdonosaik a szemétre vessék, elajándékozzák, feldolgozzák vagy megsemmisítsék őket. A neimoidik több műszaki eszközt halmoztak fel itt, mint amennyi másutt egész világokon létezett. " Anakin csodálkozva csóválgatta a fejét. A Tatuinon ő és az anyja szerény körülmények között, egyszerű életet éltek, és a szabadságot leszámítva sosem vágytak semmire. Hitetlenkedő mosolya rövid életűnek bizonyult. Olyan erővel tört rá a harag és a bánat, hogy kínjában hangosan csikorgatta a fogait. Tovább rohantak felfelé, míg végül elérték a fellegvár légikikötőjét, azt a hatalmas, félkör alakú kiszögellést, amelynek külső peremén sorakoztak a csillaghajók dokkjai.

56/840

Anakin megállította az osztagát. Az egyik klón felemelte a kezét, és a sisakjának oldalát ütögetve jelezte, hogy rádióüzenetük érkezett. A katona néhány pillanatig hallgatott, majd kézjeleket mutatott Anakinnak. Gunray és csapata a közelben van. – Most tesztelik a menekülési útvonalakat – mondta halkan a híradós –, deaktiválták a védőpajzsot, és csalikat lőttek ki. Néhány csali átjutott a turbólézerek zárótüzén, áttört a blokádunkon, és elérte az orbitális pályán várakozó anyahajókat. Anakin elkomorult, és olyan erővel préselte össze a fogait, hogy a rágóizmai kidudorodtak az arcából. – Gyorsan kell cselekednünk – dörmögte alig hallhatóan. Senki sem tiltakozott, amikor az osztag élére állt. A klónok vita nélkül elfogadták, hogy a testpáncélok, képalkotó berendezések és egyéb műszaki eszközök hajítófát sem

57/840

érnek az Erőben rejlő képességekhez viszonyítva. Óvatos léptekkel végigsiettek néhány elegáns folyosón, amelyeknek padlóját helyenként szinte térdmagasságig elborították a menekülés hevében elhajított személyes holmik. Egy kereszteződés közelében Anakin ismét megállította, és csendre intette a harcosait. A sarok másik oldala felől csatadroidok árulkodó, döngő léptei hallatszottak. Az egyik klón a falhoz lépett, és óvatosan kidugta a sarkon ujjnyi vékony holokameráját, majd aktiválta a csuklójára csatolt holovetítőt. A készülék Nute Gunray-nek és kíséretének képét vetítette Anakin elé. A neimoidik esetlen léptekkel loholtak az oldalsó folyosón a kereszteződés felé. Magas süvegük bizonytalanul billegett a fejükön, méregdrága köpenyük vadul csapkodott a hátuk mögött. A magas rangú társaságot elölről és hátulról termetes harci droidok vigyázták.

58/840

Anakin jelnyelven utasította a klónokat, hogy készüljenek fel. Megfeszítette az izmait, és éppen ki akart ugrani a kereszteződés közepére, amikor annak átellenes oldalán, a folyosó túlsó végén felbukkant egy protokolldroid. Az ezüstösen csillogó robot mindkét kezét a magasba lendítette meglepetésében, és sietve megindult az osztag felé. – Legyenek üdvözölve, uraim! – lelkendezett fennhangon. – El sem tudom mondani, mennyire örülök, hogy végre ismét vendégeket látok a palotában! A nevem TC–16, és mindenben állok szolgálatukra. Sajnos, szinte mindenki elhagyta ezt a pompás építményt, természetesen az ostrom miatt, de biztosra veszem, hogy így is jól fogják érezni magukat minálunk, és hogy Gunray helytartó örvendezni fog… Fekete kesztyűs kéz tapadt TC–16 apró, háromszög alakú beszédszintetizátorára. A klón berántotta maga mellé a droidot, de a baj így is megtörtént.

59/840

Anakin kiugrott a sarok takarásából, de már csak azt láthatta, hogy a neimoidik futva távolodnak tőle. Egy másodpercre még belenézhetett a lapos orrú Gunray vöröslő szemébe, aki menekülés közben félig hátrafordulva ideges, gyűlölködő pillantást lövellt felé, aztán már mással kellett foglalkoznia. Mialatt a helytartó és a kísérete igyekezett minél hamarabb eltávolodni a veszélyforrástól, a harci droidok éppen ellenkezőleg, merev lépteikkel állhatatosán masíroztak a kereszteződés felé. Amint megpillantották Anakint, felemelték a jobb karjukat, amely félkörben lefelé fordulva tüzelőpozícióba állt. Még egy pillanat, és a folyosó levegője szinte felforrt a mindenfelé röpködő, izzó energianyaláboktól.

Ötödik fejezet Qui-gon Jinn sosem hitt az éfféle taktikákban, morfondírozott magában Obi-van, mialatt a turbóliftben ereszkedtek az erődítmény legalsó szintje felé. Az ilyesmihez legalább egy bizonyos fokú előzetes tervezés kell, amihez viszont Qui-gonnak sosem volt türelme. Ő úgy fogadta el a helyzeteket, ahogy jöttek. Egyszerűen csak kihúzta magát, merészen belegyalogolt a dolgok sűrűjébe, aztán részben a fénykardjára, de még inkább az ösztöneire támaszkodott, hogy megbirkózzon a következményekkel. Annak idején bizonyára gyakran került összetűzésbe a saját mesterével, Dookuval, aki vele ellentétben aprólékosan megtervezte minden egyes lépését. És aki immár Szith-lovag.

61/840

De természetesen ennek is volt magyarázata: a hatalomvágy. Egy időben ugyanez az érzés állt az Obivan és Anakin között dúló konfliktusok középpontjában is. Anakint éppúgy áthatotta az Erő, mint bármelyik Jedit, akit a Tanács valaha is a tagjává fogadott. Viszont ahogyan azt Obi-van újra és újra elmagyarázta neki, a Jedi-lét leglényege sosem az volt, hogy ki mennyire képes uralni az Erőt, hanem hogy ki mennyire képes uralni önmagát. Obi-van érezte, hogy Anakin egy napon fel fogja ismerni ezt az igazságot, és akkor valóban megállíthatatlan Jedi-lovag lesz belőle. Qui-gon rendelkezett azzal az éleslátással, hogy már több mint egy évtizeddel korábban felismerte az Anakinban rejlő képességeket, és Obi-van a korábbi mesterével szembeni kötelességének tartotta, hogy segítsen Anakinnak beteljesíteni a végzetét.

62/840

Az Anakinba vetett hite olyan erőssé vált, hogy ő lett legkitartóbb védelmezője a Tanácsban, amikor annak egyes tagjai aggódni kezdtek az ifjú növendék vakmerősége miatt, és ferde szemmel nézték a Palpatine főkancellárhoz fűződő bizalmas viszonyát. Ha – Anakin saját szavai szerint – Obi-van lett az ő sosem látott atyja helyett atyja, akkor Palpatine lett a bölcs nagybácsija, tanácsadója, mentora a Templomon kívül eső világban. Obi-van világosan látta, hogy Anakin irigyli őt, amiért a Tanács a tagjai közé választotta. És mivel a mellőzés ellenére „Kiválasztott”-nak nevezték, továbbá Palpatine folyton bátorította a dicséreteivel, nem csoda, hogy mindig bizonyítani akart. Be akarta bizonyítani egykori mesterének, illetve talán az egész galaxisnak, hogy képes tökéletes Jedi-lovaggá fejlődni. Anakin halálmegvető bátorsága számos alkalommal lehetőséget teremtett arra, hogy látszólag reménytelen helyzetekben is

63/840

kivívják a győzelmet. De ugyanilyen gyakran megesett, hogy Obi-van óvatossága volt az, ami visszarántotta a párost a szakadék pereméről. Hogy az előrelátó viselkedés Obivan veleszületett tulajdonsága volt-e, vagy a mindent egyesítő Erő révén fejlődött ki benne, azt ő maga sem tudta eldönteni. Azt viszont tudta, hogy az idők folyamán megtanult bízni Anakin kifinomult ösztöneiben. Legalábbis alkalmanként. Máskülönben aligha lett volna hajlandó eljátszani a csalétek hálátlan szerepét. – A következő szinten kiszállunk, tábornok – szólalt meg Cody a háta mögött. Obi-van megfordult, és végignézte, hogy a parancsnok teli energiatárat pattint a DC–15-ösébe, majd meghallotta a fegyver újratöltő mechanizmusának ismerős sípolását.

64/840

Ösztönösen a fénykardjának aktiválógombjára tette a hüvelykujját. – Hogyan akarja csinálni, uram? – kérdezte udvariasan Cody. – Maga a hadviselés mestere, parancsnok! – válaszolt Obi-van. – Maga vezet, én követem! Cody bólintott, és talán vigyorgott is egy sort a sisakja rejtekében. – Ez esetben, uram, a feladatunk roppant egyszerű. Végezzünk annyi ellenséggel, amennyivel csak tudunk! Obi-van felidézte magában azt a beszélgetést, amelyet egy Nate nevű klónharcossal folytatott az Ord Cestuson. Nate hasonlóságokat vélt felfedezni a Jedik és a klónok között. Úgy látta, hogy amíg az előbbieket a bennük keringő midikloriánok arra késztetik, hogy szolgálják az Erőt, addig az utóbbiakat arra képezik és programozzák, hogy szolgálják a Köztársaságot.

65/840

Ám a hasonlóság ezzel véget is ért, mivel a klónok sosem álltak le, hogy eltöprengjenek az egyes lépéseik lehetséges következményeiről. Miután megkapták a parancsot, a legjobb tudásuknak megfelelőn végrehajtották a feladatot, ezzel szemben néha még a legnagyobb Jediket is elfogta a kétely. Qui-gon mindig is kritikával illette a Tanácsot, amiért az nem tűr ellentmondást, és mert nem hajlandó változtatni rugalmatlan oktatási módszerein. Ő olyan helynek látta a Templomot, ahol a növendékeket beprogramozzák, hogy Jedivé váljanak, ahelyett hogy lehetővé tennék nekik ugyanezt. Qui-gontól nem állt messze az a fajta viselkedés, amelyet a Jedik „agresszív tárgyalásokénak neveztek, vagyis olyan módszereknek, amelyekben fontosabb szerepet kapott a fénykard, mint a diplomácia. Viszont Obi-van gyakran eltöprengett azon, hogy egykori mestere vajon miképp vélekedne a jelenlegi háborúról. Híven

66/840

emlékezett még Dooku gúnyolódására. A Geonosison történt találkozásuk alkalmával a gróf nem átallotta azt állítani, hogy ha Quigon még élne, akkor csatlakozna hozzá, és a szeparatista mozgalom egyik élharcosává válna. Mihelyt a turbólift megállapodott, két klón sokkgránátokat hajított az akna előtt húzódó folyosóra. A pusztító lökéshullámok összezúzták a lesben álló droidok java részét. A megmaradt robotharcosok viszont tüzet nyitottak, így villódzó sugárnyalábok özöne áradt a lift felé. Jobb megoldás híján Obivan, Cody, és a többiek belevetették magukat ebbe a vízszintesen száguldó energiaviharba. A klónok sorozatlövőre állított sugárvetőikkel viszonozták a tüzet. A halálos pontossággal leadott, szaggatott rövidsorozatok gyorsan végeztek a liftaknák közelében tartózkodó droidokkal, de a járat másik végében máris felbukkant az erősítés.

67/840

Két klón elesett, mialatt az osztag, Obivannal az élen, végigküzdötte magát a folyosón. Félúton jártak, amikor összeakadtak vagy tucatnyi csatadroiddal, amelyeket a neimoidik küldtek, hogy végre leszámoljanak a behatolókkal. A karcsú lövészdroidok valósággal eltörpültek az éjfekete testű csatadroidok mellett. Ezeket az egységeket nem lehetett egy csapással lenyakazni, mivel az építőik a fejüket belesüllyesztették vaskos felsőtestükbe. Hosszú, erős karjaikat és lábaikat vastag páncélzat védte. A karjaik végére csupán két hosszú, vastag fémujjat szereltek, így azok nem voltak jók másra, csak a nagy tűzerejű fegyverek kezelésére. – Úgy látszik, ráharaptak a csalira, tábornok! – kiáltotta Cody, mialatt ő, Obivan és a két megmaradt klón bevergődtek a folyosóról nyíló helyiségek egyikébe.

68/840

– Vagyis az akció sikeres! – állapította meg a Jedi. – Most már csak túl kell élnünk valahogyan! Cody a folyosó másik oldalán nyíló ajtóra mutatott, amely pontosan szemben volt azzal a helyiséggel, amelyikben átmenetileg menedéket találtak. – Annak a teremnek a túlsó végében van egy másik turbólift – kiáltotta a parancsnok, és megveregette Obi-van vállát, miközben hozzátette: – Maga megy elsőnek, mi majd fedezzük! A Jedi-mester kiperdült a folyosóra, a fénykardjával elhárított néhány lövést, majd megcsonkított két csatadroidot, amelyek elkövették azt a hibát, hogy megpróbálták útját állni. A szemközti fal felé táncolt a halálos sugárnyalábok között, aztán két hárítás között a bal könyökével odacsapott az ajtót működtető kezelőpanelre. A súlyos fémlap félresiklott, és Obi-van végre eltűnhetett

69/840

a nekivadultan lövöldöző droidok elől. Néhány pillanat múlva megérkezett a három klón is. Ők meg sem próbáltak kitérni a sugárnyalábok útjából. A fejüket leszegve, egyszerűen átrohantak közöttük, majd hatalmas ugrással bevetődtek az ajtón. Mindhárman azonnal felpattantak, visszaugrottak az ajtó mellé, és annak fedezékéből viszonozták a tüzet. Obi-van néhány lépést tett befelé, és körülnézett. Körülöttük a terem tele volt koporsó méretű, lebegtető hajtóműveken himbálózó konténerekkel, amelyeket valamiféle könnyűfémből öntöttek. A raktár szemközti falában tágas bejárat nyílt, amelyen keresztül lánctalpakon közlekedő robotvontatók fáradhatatlanul hozták az újabb és újabb konténereket a szomszédos csomagolóüzemből. Hirtelen, minden előjel nélkül, egy lövészdroid jelent meg a széles ajtónyílásban. Obi-van villámgyorsan szemügyre vette a kétszárnyú csúszókapu

70/840

vezérlőmechanizmusát, közben védekező állásba ugrott, majd pontosan úgy járt el, ahogyan a rovarok hatalmas üregében. Amikor a droid tüzet nyitott rá, az első lövést visszaverte magára a harci gépezetre, míg a másodikat a sima fémpadlóra irányította. A gondosan kiszámított szögekben ide-oda verődő sugárlövedék őrülten cikázott a teremben… Az események akár úgy is alakulhattak volna, ahogyan Obi-van tervezte, ám a lehető legrosszabb pillanatban újabb vontatódroid gördült be a csarnokba. Az ide-oda pattogó energianyaláb átütötte a robot mögött lebegő konténert, majd telibe találta az ajtó kapcsolótábláját. A vontatódroid riadtan füttyögött, és a rakományát maga mögött hagyva elmenekült. Az ajtószárnyak zárulni kezdtek, ám középen fémes csattanás kíséretében beleütköztek a konténerbe, így sajátos ciklusba kezdtek. Kinyíltak,

71/840

megpróbáltak bezárulni, ismét kinyíltak, majd megpróbáltak bezárulni… Valahányszor feltárult az ajtó, rajta keresztül egy-egy újabb lövészdroid lépett be a csarnokba, és azonnal tüzet nyitott. A gyorsan szaporodó harci egységek a másik ajtó felé szorították Obi-vant, ahol a klónok továbbra is ádáz tűzpárbajt vívtak a csatadroidokkal. Mindeközben valami más, alig észrevehető folyamat is lezajlott. Az imént kilyukasztott konténerből habkönnyű, fehér pászmák szállingóztak kifelé, majd a huzat révén villámgyorsan szétterjedtek a csarnok levegőjében. Néhány pillanattal később Obi-van felfigyelt a jelenségre, és nyomban rájött, hogy miféle veszély fenyegeti. A bal kezével elengedte a fénykardját, és beletúrt az övének egyik táskájába, ám üresen találta.

72/840

– Hogy az a lángoló szupernóva… – szitkozódott, sokkal inkább csalódottságában, mintsem dühében. Máris kezdett szédülni.

Hatodik fejezet – Uraim, ez egy szörnyű félreértés – kottyantotta ki TC–16, amikor egy pillanatra alábbhagyott a veszett tűzharc. – Hallgattassa el – parancsolta Anakin a droidhoz legközelebb eső klónnak. – De kérem… Egy másik klón Anakin felé fordult, és a már maguk mögött hagyott folyosószakasz felé intett. – Uram, hat lövészdroid közeledik felénk abból az irányból! Hamarosan kereszttűzbe kerülünk! Anakin hevesen megrázta a fejét. – Nem hagyjuk! – csattant Kövessenek, és hozzák a droidot is!

fel.

–

74/840

Elfojtott, kétségbeesett hang szökött ki TC–16 beszédszintetizátorából. Anakin szemét elsötétítette a harag. Behajlított jobb kezével magasra emelte a fénykardját, és kiugrott a kereszteződésbe. Nem használta az Erőt, ahogyan számos Jedi szokta mondani, mert az Erő tetőtől talpig átjárta őt. Az indulatait hívta segítségül, képeket idézett az emlékezetében, hogy azok felszítsák a dühét. Nem volt nehéz, bőven akadt gyászos emléke: a buckalakók tábora a Tatuinon, vagy a Yavin–4-en, a Jabiimon és a Praesitlynen elszenvedett vereségek… Kéken izzó pengéjével utat nyitott magának és csapatának a csatadroidok sorai között. Vízszintes csapásokkal felhasította fekete páncélzatukat, levágta fegyvert tartó karjukat, eltérített lövedékekkel térdre kényszerítette őket. Jószerével egy lövést sem engedett el maga mellett, így a mögötte nyomuló klónok a sérült, de még üzemképes droidokra összpontosíthatták a tüzet.

75/840

Körülötte a gépharcosok úgy jobbra-balra, mintha megadták magukat.

dőltek volna

Mihelyt Anakin kijutott a veszélyzónából, minden erejét beleadva rohant a menekülő előkelőségek után. A klónokat messze maga mögött hagyva végigszáguldott néhány folyosón, lassítás nélkül fordult be a sarkokon, de legvégül, egy utolsó folyosószakasz végén hatalmas zsilipkapuba ütközött. Habozás nélkül beledöfte kardjának energiapengéjét a gyűrűszerűen egymásba csukódó fémrétegekbe. Vadul vicsorogva erőlködött, hogy kört vágjon a vaskos lemezekbe. Minden erejét összeszedte, ám hamarosan el kellett fogadnia azt a szikár tényt, hogy a fénykardot nem erre a feladatra tervezték. Ekkor visszahúzta a pengéjét, és hátrált néhány lépést. Maga elé emelte ökölbe szorított bal kezét, kinyújtotta mutató és középső ujját, és apró kört rajzolt velük a levegőbe, hogy az Erő segítségével

76/840

kényszerítse rá az akaratát az átjáró nyitómechanizmusára. A zsilipkapu megremegett, de zárva maradt. Anakin ezúttal is a fogát csikorgatta tehetetlen dühében, és újra megpróbálta. Amikor a klónok végre utolérték, a kapu felé biccentett, és rájuk parancsolt: – Robbantsanak bele lyukat! Az egyik klón az ajtóhoz ugrott, és mágneses tölteteket tapasztott a sima, fénylő fémfelületre. Anakin a háta mögött járkált fel és alá, aztán egy másik harcos karon ragadta, és biztonságos távolságba húzta. A töltetek egyszerre detonáltak, és a zsilip engedett. Anakin gondolkodás nélkül lódult az ovális, még izzó peremű lyuk felé. A dokk tele volt konténerekkel és személyes holmikkal, amelyeket a neimoidiak hely vagy idő hiányában már nem tudtak magukkal vinni.

77/840

Viszont a helytartó kompja nem volt sehol. A levegőben párafelhők örvénylettek, és elégett üzemanyag bűze terjengett mindenfelé. Anakin kirohant a platform előreívelő peremére, és a tekintetével Cato Neimoidia fénylő pontokkal teleszórt éjszakai égboltját kutatta, hátha megpillantja a menekülő hajót. Nyomban észrevette, hogy a palota védőpajzsát kikapcsolták. A lenti lejtőkre telepített lézerágyúkból vörös energiasugarak százai száguldottak felfelé. Az osztaga is csatlakozott hozzá. Az egyik klón magával vonszolta a hiábavalóan tiltakozó TC–16-ot. – Milyen típusú a hajó? – förmedt Anakin a droidra. – Melyik hajó, uram? – érdeklődött udvariasan TC–16. – A komp! – csattant fel Anakin. – Gunray kompja! Melyik típushoz tartozik?

78/840

– Nos, úgy sejtem, hogy egy Sheathipedemodell, uram. – A Haor Chall gyár Sheathipede-osztályú teherkompja, uram – magyarázta az egyik klón. – A tervei az itteni rovarkatonákon alapulnak. Ovális test, felpúposodó felső gerinc, az orrba épített rakodórámpa, karmos leszállólábak. Gunray egységének neve: Lapiz Cutter. Hirtelen egy másik klón odaintett Anakinnak, és kézmozdulatokkal jelezte, hogy rádióadást vesz. Néhány pillanatig hallgatott, majd megszólalt: – Tábornok, üzenet Dodonna parancsnok zászlóshajójáról. Az elmúlt percekben több mint hatvan komp és más típusú hajó szállt fel az erődítményből. Tizenhármat megsemmisítettünk, tizennyolcat elfogtunk. Ismeretlen számú jármű sikeresen dokkolt a Kereskedelmi Szövetség anyahajóin, és a

79/840

Lucrehulk-osztályú hordozókon. Néhány komp jelenleg is a bolygó légkörében repül. Anakin hátat fordított az osztagának. Kesztyűs jobbja szörnyű erővel préselte össze a kardjának markolatát, míg a bal kezét ökölbe szorította. A haragja végül egy közeli konzolra zúdult. A fénykard néhány villámgyors csapásától a készülék csörömpölve szétszóródott a leszállópálya sima fémpadlóján. Anakin ismét fel-alá járkált, majd vállon ragadta, és maga felé fordított az egyik klónt. – Üzenet a repülésirányító központnak – mondta hevesen zihálva. – A hajómat és az asztrodroidomat akarom, méghozzá azonnal! A klón bólintott, továbbította az üzenetet, majd néhány pillanatnyi hallgatás után megszólalt: – A központ vette, uram. A lehető leghamarabb megkapja a vadászgépét.

80/840

Anakin visszafordult a platform széle felé, és felindultan fújtatott. Úgy tűnt, a csata lassan véget ér, ő viszont már nem veszi ki belőle a részét. Viszont ha folytatja Gunray üldözését… – Skywalker tábornok! – szólalt meg az egyik klón a háta mögött. – Sürgős üzenet Cody parancsnoktól. Őt és Kenobi tábornokot sarokba szorították az első szinten. Anakin furcsálkodó pillantást vetett a harcosra. – Droidok? – kérdezte hitetlenkedve. – Igen, uram, méghozzá rengeteg. Anakin felpillantott a fekete égboltra, majd vissza arra a klónra, akitől megkapta Cody üzenetét. – Tábornok, a repülésirányító központ jelenti, hogy a vadászgépe útnak indult – közölte a másik klón.

81/840

Anakin ismét felnézett az égre, aztán felsóhajtott, és a tekintetét végighordozta az osztagán. – Mit mondtak, hol van Obi-van és Cody? – Az egyes szinten, csomagolóüzemben.

uram.

Egy

Az ifjú Jedi összepréselte az ajkait, és döntött. – Rendben! – csattant fel. – Irány az egyes szint! Kihozzuk őket.

Hetedik fejezet A spórákkal szennyezett levegőjű raktárban a csúszóajtó szárnyai továbbra is hol kinyílva, hol becsukódva döngölték a megnyomorított konténert. A lövészdroidok áradata sem apadt el – minden egyes ajtónyitásra belépett egy-egy újabb harci gépezet. Nem sok minden változott, leszámítva Obi-van állapotát. A Jedi-mester úgy érezte magát, mintha lezúdított volna a torkán három üveg Whyren Bosszúját. Obi-van maga volt a megtestesült ellentmondás. Nagyokat pislogott, de a szeme éberen csillogott, összevissza dülöngélt, de talán még egy vihar sem dönthette volna le a lábáról.

83/840

Többé-kevésbé egy helyben állva ingadozott, szédelgett és tántorgott, de a fénykardjával tévedhetetlenül verte vissza az energianyalábok szinte szakadatlan záporát. A köpenyén megperzselődött lyukak tátongtak, viszont a darabokra hullott, szikrázó droidtestek és vonagló végtagok az ő hárításainak pontosságát szemléltették. Időnként úgy érezte, hogy ő maga nem is csinál semmit, csupán a kezében tartja a fénykardot, és hagyja, hogy az végezze el a munkát. Akár egy kézzel fogta a markolatot, akár kettővel, nem számított. Máskor viszont előre kiszámította a lövedékek pályáját, és villámgyorsan elhajolt vagy lebukott előlük. Néha még arra is sikerült egy-egy szempillantásnyi időt szakítania, hogy gratuláljon magának a kardvívás művészetében szerzett jártasságáért.

84/840

Érezte, hogy vele van az Erő, de valahol a lelke mélyén bizonytalanság gyötörte, miközben a világ lassan forgott körülötte. Mivel a klónok időben figyelmeztették a spórákra, Anakin a szájába vette a légzőkészülékét, mielőtt belépett abba a csarnokba, amelyben Obi-van egymaga verte vissza ötvennél is több droid támadását. A gyilkos gépek túlnyomó többsége már harcképtelen állapotban hevert a padlón. A tántorgó Obi-van éppen az utolsókkal végzett, amikor az erősítés benyomult a csarnokba. Miután az utolsó droid is összeroskadt, Obi-van maga mellé eresztette a fénykardját, és egy helyben állva, erősen imbolyogva szemlélte az eredményt. Hevesen zihált, de boldogan vigyorgott. – Anakin! – rikkantotta nagy vidáman. – Hogy vagy? Mi újság?

85/840

Amikor Anakin odasietett hozzá, egykori mestere szabályosan a karjaiba dőlt. Az ifjú Jedi sietve elkapta Obi-van lengedező karját, és kikapcsolta a fénykardját, aztán gyorsan a szájába illesztette azt a légzőkészülékét, amelyet a rovarok üregében talált. Végül felkapta a mélységes kábulatba zuhanó nagymestert, és odacipelte ahhoz a bejárathoz, amelynél az osztaguk várta őket. Néhány perccel később az egyik klón jelezte, hogy a csarnok légtisztító rendszere kiszűrte a spórákat a levegőből, így már nincs szükség a légzőkészülékekre. Ezzel egy időben Obi-van is kezdett magához térni. Anakin nyomban lecsapott rá. – Ez most melyik formagyakorlat volt, mester? – kérdezte vigyorogva. – Formagyakorlat? – motyogta Obi-van. – Vagy inkább annak hiánya – Anakin felkacagott. – Sokért nem adnám, ha Mace,

86/840

Kit vagy Shaak Ti láthatta volna azt, amit az előbb műveltél! Obi-van értetlenkedve pislogott, majd feltápászkodott, és végighordozta tekintetét a lövészdroidokból álló roncshalmokon. – Ezt mi csináltuk? – kérdezte Codytól. – A java részét ön, tábornok! Obi-van Anakinra.

zavarodott

pillantást

vetett

– Majd később elmagyarázom, mester – az ifjú Jedi hanyagul legyintett. Obi-van hátrasöpörte az arcába lógó hajtincseit, és hirtelen észbekapott. – Gunray! – kiáltotta. – Elfogtátok? Anakin lehorgasztotta a fejét. – Megszökött – válaszolta halkan. – Az egész kíséretével együtt.

87/840

Obi-van néhány pillanatig némán emésztette a kellemetlen hírt, végül kijelentette: – Utánuk kellett volna menned! – Hagytalak volna itt? – vágott vissza Anakin, majd hirtelen vigyorogni kezdett, és hozzáfűzte: – Persze, ha előre tudom, hogy nagy titokban elsajátítottál egy új kardvívó stílust… Ezúttal hiába tréfálkozott, Obi-van esze máshol járt. – Talán elkapták őket odafent – morfondírozott félhangosan. – Talán – visszhangozta Anakin, és ismét elkomorult. – Ha nem, lesz még rá alkalmunk, Anakin. Gondoskodunk róla – vigasztalta Obi-van. – Azt elhiszem, mester… Obi-van még hozzátett volna valamit, ám váratlanul egy idegen klón lépett ki az egyik

88/840

közeli turbóliftből, és odasietett hozzájuk. A jövevény előbb feszesen tisztelgett, majd jelentett: – Kenobi és Skywalker tábornok urak! Különös dologra bukkantunk a neimoidik hátrahagyott holmija között. Kérem, jöjjenek velem!

Nyolcadik fejezet Az örvendetes tény, hogy a Sheathipedeosztályú komp sikeresen átvergődött a turbólézer-lövedékek viharán, és dokkolt az anyahajó jobb oldali hídtornyán, még korántsem garantálta a biztonságot. Mialatt az utasok lesiettek a hajó hatalmas nyelvre emlékeztető elülső rámpáján, a hatalmas hordozó hevesen rázkódott a Köztársaság csatahajóinak kereszttüzében. Amint a vérvörös köpenyt és magas, sisakszerű fejéket viselő Gunray a fedélzetre tette a lábát, helyzetjelentést kért a dokkban várakozó, sötét védőszemüveget viselő technikusoktól. – Már kiszámítottuk a hiperűrugráshoz szükséges koordinátákat, uram – válaszolta a

90/840

legközelebb álló. – Pillanatok kérdése, és távol leszünk Cato Neimoidiától. A Szeparatista-tanács tagjai a Külső Gyűrűben várják önt, uram. – Csak érjünk oda – morogta Gunray, amikor az anyahajót ismét megingatta egy hatalmas robbanás. A helytartó mögött lépkedett a helyettese, Rune Haako, és az ő háta mögött sorakoztak a különféle pénzügyi, törvénykezési és diplomáciai tisztviselők – valamennyiük fején jellegzetes, egyéni formájú és díszítésű fejdísz pompázott. A droidok máris nekiláttak, hogy kiürítsék a komp raktereit, és elszállítsák a rakományt, vagyis azokat a kincseket, amelyekért Gunray oly sokat kockáztatott. A helytartó félrehívta Haakót, mialatt a többiek sorban elhagyták a csillogóan tiszta dokkot. – Maga szerint lesz még esélyünk arra, hogy visszatérjünk ide, és visszaszerezzük

91/840

mindazt, amit most itt hagyunk? – kérdezte Gunray aggodalmas képet vágva. – Semmiképpen, uram – válaszolta egyszerűen Haako –, az anyabolygónk immár a Köztársaságé. Az egyetlen reményünk, hogy új menedéket találunk magunknak a Külső Gyűrűben. Máskülönben ez a hajó lesz az otthonunk, de talán a végső nyughelyünk is. A szomorúság sötét felhőt vont Gunray vöröslő szemgolyóira. – De a gyűjteményeim… – sóhajtott bánatosan. – A legkedvesebb tárgyai elkísérték önt – vigasztalta Haako, és a rakodórámpa körül halmozódó konténerekre mutatott. – De ami a legfontosabb, életben maradtunk, uram. Még néhány pillanat, és a Jedik elfogtak volna minket. Egyetértése biccentett.

jeléül

Gunray

aprót

92/840

– Ön figyelmeztetett, Haako… – Így volt, uram. – Dooku gróf majd segít nekünk új otthonra találni, miután megnyerjük a háborút – jegyezte meg bizakodva a helytartó. – Ha megnyerjük a háborút, uram – mutatott rá Haako. – Úgy tűnik, a Köztársaságnak feltett szándéka, hogy kiűzzön minket a Galaxisból. Gunray ujjaival.

elutasító

gesztust

tett

kövér

– Átmeneti visszaesés – mordult fel türelmetlenül. – A Köztársaság még csak ezután fogja megpillantani valódi ellenségének arcát. Haako összerándult, sietve körülnézett, majd halkan, suttogva megkérdezte: – És úgy véli, uram, hogy ő elég lesz?

93/840

Gunray képtelen volt válaszolni, holott hosszú hetek óta rágódott már ezen a kérdésen. Egy dolgot világosan látott: a Kereskedelmi Szövetség dicsőséges korszakának bealkonyult. Ironikusnak vélte, hogy az az illető, akinek a leginkább köszönhető a Szövetség felvirágzása – és az ő felemelkedése –, ugyanaz a személy, aki később többször elárulta őket, és akihez most kénytelenek segítségért folyamodni. Darth Sidious, a Szith Nagyúr. Ott volt a Doralla és az Eriadu, ahol Sidious úgy mozgatta a szálakat, hogy a neimoidik kezébe játszotta a hatalmat; ott volt a Naboo, ahol parancsba adta, hogy vegyék blokád alá a bolygót, aztán a Jedi-lovag meggyilkolása, az Amidala királynő elleni merényletek… Ki sejtette akkor, hogy mindez végül a Kereskedelmi Szövetség csúfos vereségéhez vezet? A Köztársaság hosszú

94/840

éveken át próbálta elítéltetni őt, Nute Gunray-t és minisztereit, hogy megtörhessék azt a befolyást, amelyet a Szövetség élvezett az intergalaktikus szállítmányozás és kereskedelem területén. Ám ez alatt az idő alatt hiába zúdult rá tízmilliók megvetése, ő egyszer sem beszélt Sidious szerepéről. Vajon félelemből? Valószínűleg. De azért sem, mert érzékelte, hogy a Szithlovag nem hagyta magára mindenestől. Hiába fogták többször is perbe, a Sötét Nagyúr valahogyan elintézte, hogy a bíróságok felmentő ítéleteket hozzanak. Amikor a Szeparatista Szövetség erőre kapott, és a távoli szektorokban forgolódó hajók biztonsága kétségessé vált, a Kereskedelmi Szövetség szabadon gyarapíthatta állandó hadseregét azzal, hogy közvetlenül üzletelhetett az ipari világokkal, például a Geonosisszal és a Hyporival. A Köztársaság

95/840

erejének hirtelen megingását kihasználva a Kereskedelmi Szövetség kölcsönösen gyümölcsöző üzleteket kötött az Iparvállalati Szövetséggel, az Intergalaktikus Bankkartellel, a Pénzügyi Egyesülettel és más gigavállalatokkal. Aztán az utolsó tárgyalás folyamán felbukkant Dooku, és megkörnyékezte őt. Az ígérte, hogy a Kereskedelmi Szövetségre nézve végül minden jóra fordul. És ő, Gunray egy gyenge pillanatában beszélt neki a Darth Sidiousszal kötött egyezségeiről. Dooku figyelmesen végighallgatta, majd ígéretet tett, hogy a Jedi-tanács elé tárja az ügyet, holott ő maga akkor már több éve kilépett a Rendből. Gunray maga sem tudta eldönteni, hogy miképp vélekedjen Dooku céljairól, vagyis a Szeparatista Mozgalom megteremtéséről, főleg azért, mert a Köztársaság Szenátusát mételyező korrupció gyakran kapóra jött a Szövetségnek. Mégis úgy érezte, hogy ha a gróf nagy álmának, a

96/840

Független Rendszerek Konföderációjának megteremtése együtt jár a megvesztegetések és csúszópénzek kialakult rendszerének felszámolásával, hát annál jobb. Idővel aztán napvilágra kerültek Dooku valódi szándékai is: nem annyira egy új, egy másfajta világrend megteremtése, hanem sokkal inkább a fennálló Köztársaság térdre kényszerítése érdekelte – akár erőszakos módszerekkel is. Nagyjából ennek volt köszönhető, hogy a Kereskedelmi Szövetségnek sikerült felállítania egy jókora hadsereget Finis Valorum főkancellár orra előtt. Dooku közbenjárásának köszönhetően a Baktoid Fegyvergyárak készséggel szállítottak hadianyagot mindazoknak, akik hajlandóak voltak a gróf szövetségeséül szegődni. Mindettől függetlenül Gunray nem adott meg minden lehetséges támogatást a szeparatistáknak, noha többször is kérték tőle. Miért is tette volna, ha egyszer továbbra is

97/840

busásan jövedelmeztek a Köztársaság fennhatósága alá tartozó csillagrendszerekkel kötött üzletek? A saját játszmáját játszotta. Tudtára adta Dookunak, hogy a különféle megállapodások egyik előfeltétele nem más, mint Naboo korábbi királynőjének halála. Padmé Amidala két alkalommal is meghiúsította az ő nagyravágyó terveit, és a törvényszéki tárgyalásain is a felfuvalkodott nő volt az egyik leghangosabb vádlója. Aztán Dooku végre cselekedett. Felbérelt egy fejvadászt, aki két merényletet is elkövetett Amidala szenátor ellen, ám mindkettő kudarccal végződött. És akkor következett a Geonosis. Ám amikor végre a markába kaparintotta Amidalát – és kémkedés vádjával törvényszék elé állította –, Dooku csak köntörfalazott, és nem volt hajlandó nyíltan végezni a nővel. Ráadásul a kisujját sem mozdította, amikor váratlanul felbukkant vagy kétszáz

98/840

Jedi, a hátuk mögött a Köztársaság titokban felállított klónhadseregével! Azon a napon egy hajszálon múlt, hogy megmenekültek. Miután Dookuval az oldalukon ő és Haako végigrohantak a katakombákon, éppen csak sikerült felszállniuk a hatalmas csatamezővé vált felszínről, hogy aztán nagy kínkeservesen összekaparják azt, ami az anyahajókból és droidhordozókból megmaradt. Viszont a sok-sok kudarc és megaláztatás ellenére már túl késő volt ahhoz, hogy a Kereskedelmi Szövetség kihátráljon a gróf Konföderációjából. Kitört a háború, és Dookuról kiderült az igazság. Kiderült, hogy ő is Szith-lovag, és a mestere nem más, mint maga Sidious! Hogy a gróf a rettegett Darth Maul megüresedett helyére lépett-e, vagy már a Jedi-rendben töltött évei alatt is Szith volt, azt Gunray nem tudta, de nem is érdekelte. Egyedül az

99/840

számított, hogy hirtelenjében ugyanott találta magát, ahonnan sok-sok évvel korábban elindult: olyan erők szolgálatában, amelyeknek irányítása nem állt hatalmában. Amíg a háború neki kedvezett, nem okozott fejfájást a kérdés, hogy voltaképpen kit szolgál. A Kereskedelmi Szövetség szinte zavartalanul halászhatott a zavarosban. Egy ideig úgy tűnt, hogy a Sötét Nagyuraknak a Köztársaság megdöntéséről szőtt álmai valóra válnak. Ám, váratlanul kiderült, hogy Palpatine főkancellár személyében méltó ellenfélre akadtak. Az illető ugyan sosem tett mélyebb benyomást Gunray-re, de ő lett az, akinek a személyes vonzereje és fortélyossága révén sikerült megőriznie a hatalmát jóval a hivatali idejének lejárta után is. És ő volt az, aki rábírta a Jediket, hogy folytassák a háborút. Végül a hadiszerencse lassan fordulni kezdett. A Köztársaság sorban visszafoglalta a szeparatisták által ellenőrzött

100/840

világokat, és immár magát Nute Gunray helytartót is kiüldözték a Magból. Amiről Gunray úgy érezte, hogy valóságos sorscsapás a Kereskedelmi Szövetségre, de talán az egész neimoidi fajra nézve is. A helytartó nagyot sóhajtott, és végighordozta tekintetét a megmaradt javain: értékes köntösein és fejékein, csillogó ékszerein, felbecsülhetetlen értékű műalkotásain… Hirtelen jeges érzés kúszott fel a gerincén. Előreugró homloka és alsó állkapcsa valósággal elzsibbadt a félelemtől. Vörös szeme majdnem kiugrott a helyéről, miközben Rune Haako felé fordult. – A trón! – hördült fel elkínzott hangon. – Hol a trón? Haako értetlenül bámult rá. – A lépegetőtrónom! Hát nem érted, te ostoba! – a helytartó magából kikelve rikácsolt. – Nincs itt a trónom!

101/840

Haako arcán látszott, hogy végre észbe kap. A szeme kidülledt, az álla leesett. – Nem felejthettük ott… – dadogta kétségbeesetten. Gunray idegesen toporgott, és megpróbálta az emlékezetébe idézni, hogy hol és mikor látta utoljára a különleges bútort. – Biztosan tudom, hogy levitettem a dokkba – mondta végül. – Igen, igen, most már emlékszem, hogy láttam ott. Abban a nagy rohanásban… – Uram – szakította félbe Haako –, könyörgöm, mondja, hogy aktiválta az önmegsemmisítőt! – Hogy én? – kérdezte meghökkenve Gunray. – Én azt hittem, hogy ön gondoskodott róla. A helyettese a mellkasára tapasztotta a tenyerét.

102/840

– De uram, hiszen én még a biztonsági kódokat sem ismerem! A helytartó néhány pillanatig hallgatott, majd csendesen megkérdezte: – Mi lesz, ha belepiszkálnak? Haako széles, ajkak nélküli szája idegesen megrándult néhányszor, majd kissé felderült a képe, és felvetette: – A kódok nélkül semmire sem mennek, ugye? – Igen, Haako, igaza van. Hát persze, hogy igaza van! Gunray megpróbálta meggyőzni saját magát. Végső soron csupán egy lépegetőtrónról van szó. Igaz, remek a kidolgozása, valóságos műtárgy, de akkor is csak egy önjáró bútordarab. Egy bútordarab, amelyre hiperhullámú adóvevőt szereltek. Egy hiperhullámú adóvevőt, amelyet tizennégy évvel ezelőtt kapott… – Mi lesz, ha megtudja, hogy elvesztettük? – zihálta a helytartó felindultan.

103/840

– Sidious… – suttogta Haako. – Dehogy Sidious! – Vagyis Dooku gróf… – Használd már a fejed! – rikoltotta dühösen Gunray, de nyomban lehalkította a hangját: – Grievous-ről beszélek, ostoba! Mi lesz, ha Grievous megtudja? Grievous tábornokot, a droidseregek legfőbb parancsnokát San Hill és Poggle ajándékozta Dookunak. Valaha csupán egy barbár teremtmény volt, de manapság már egy kiborg szörnyeteg, amelyet arra szántak és terveztek, hogy gyilkoljon és pusztítson. Máris egész népek gyilkosa, megszámlálhatatlan világ feldúlója… – Még nem késő – jelentett ki váratlanul Haako –, innen is kapcsolatba léphetünk a trónnal. – Aktiválhatjuk az önmegsemmisítőt? – kérdezte reménykedve a helytartó.

104/840

Haako megrázta a fejét. – Nem, uram, de talán rá tudjuk venni, hogy valahogyan megsemmisítse magát. Mialatt hangos köpenysuhogás kíséretében a legközelebbi kommunikációs pult felé siettek, egy technikus feltartóztatta őket. – Helytartó úr, készen állunk a hiperugrásra – jelentette futás közben a védőszemüveges alak. – Ne csináljanak semmit – csattant fel Gunray –, amíg nem adok parancsot! – De uram, a hajónk már alig bírja a sortüzeket! – Most a sortüzek a legkisebb bajunk! – vágta oda dühösen a helytartó. – Siessünk – jegyezte meg Haako –, nincs sok időnk. Gunray hátat fordított a technikusnak, és odarohant a konzolhoz. Mielőtt bármibe

105/840

belekezdett volna, helyettesének: – Erről senkinek!

egyetlen

halkan szót

odasúgta sem

a

szólhat

Kilencedik fejezet A karmos lábú, púpos hátú, míves trón mozdulatlanul állt az immár elfoglalt fellegvár dokkjában, a menekülő neimoidik által hátrahagyott holmik között. Obi-van körülötte keringett, közben a jobb kezével töprengve simogatta rövid szakáilát. – Mintha már láttam volna ezt a szerkezetet – morfondírozott félhangosan. A trón mellett guggoló Anakin felnézett rá, és megkérdezte: – Hol? Obi-van megállt. – Azt hiszem, a Naboo-n – válaszolta. – Röviddel azután, hogy Gunray-t és a kíséretét őrizetbe vették Theedben.

107/840

Anakin csak a fejét csóválta. – Én nem emlékszem, hogy láttam volna. – Igen, téged túlságosan lefoglalt a droidvezérlő cirkáló felrobbantása – vélekedett Obi-van. – Viszont jómagam is csupán egy pillanatra láttam. Csak azért emlékszem rá, mert meglepett a holovetítő tálcájának kidolgozása. Azelőtt még sosem találkoztam hasonlóval, sőt azóta sem. A tágas dokk másik végében állt Anakin karcsú, sárga vadászgépe. R2–D2 a gép közelében ácsorgott, és bensőségesen csevegett TC–16-tal. Cody parancsnok az osztagával a palota mélyét járta, és – a klónok szavajárása szerint – éppen „nagytakarított”. Anakin szemügyre vette a holovetítőt. Az ovális, bordázott ötvözettányér oldalán lévő két csatlakozófoglalatból egy-egy adatcella állt ki.

108/840

– Eléggé szokatlan – dünnyögte Anakin. – Lehet, hogy ezek a cellák értékes információkat tartalmaznak. – Ami eggyel több ok arra, hogy békén hagyjuk, amíg nem ér ide valaki a Hírszerzéstől. – Az egy örökkévalóságig eltarthat… – Sietünk valahová, Anakin? – érdeklődött kissé gúnyos hangon Obi-van. – Nem, viszont… – Akkor jobb, ha várunk, amíg a szakértők nem futtatnak le egy megfelelő diagnosztikai programot. Anakin grimaszt vágott, és szemtelenül megkérdezte: – Mit tudsz te a számítógépes diagnosztikáról, mester? – Jártam már néhányszor a Templom kiberlaboratóriumában, Anakin.

109/840

– Tisztában vagyok vele, viszont itt van Artu, aki alkalmas egy efféle tesztre – azzal Anakin felállt, és odaintette magához az asztrodroidot. – Anakin… – kezdte volna mondani Obivan, de nem tudta befejezni. – Uraim, a leghatározottabban tiltakoznom kell – hangoskodott az R2–D2 nyomában érkező TC–16. – Ezek a tárgyak Gunray helytartónak és kíséretének a tulajdonát képezik. – Neked éppen nem adtunk szót – förmedt rá Anakin. R2–D2 a droidtársa felé fordította kupola alakú fejét, majd trillázott és dudált egy sort. A két robot azóta civakodott egymással, hogy a kisebbik begördült a dokkba. – Igen, tisztában vagyok vele, hogy berozsdásodtak az áramköreim – méltatlankodott TC–16. – Ami pedig a tartásomat illet, hát így is marad, amíg nem javítják meg a

110/840

csípőízületemet. Ti, asztrodroidok, nagyon nagyra tartjátok magatokat, csak mert vadászgépeket szoktatok vezetni. – Ne is törődj Artuval! – szólt rá Anakin. – Őt már elrontotta egy másik protokolldroid. Igaz, Artu? A kis droid választ zümmögött, majd kinyújtotta a számítógépes csatlakozókarját, és annak mágneses hegyét beleillesztette a lépegetőtrón egyik kimenetébe. – Anakin! hangon.

–

kiáltotta

Obi-van

éles

Az ifjú Jedi felállt, és engedelmesen odaballagott régi mesteréhez, aki immár a leszállóplatform peremén állt. Obi-van a mutatóujjával felfelé, egy pislogó fénypontra bökött, amely pillanatról-pillanatra nagyobbra nőtt az éjszakai égbolton. – Látod azt ott? – kérdezte. – Alighanem azt a hajót várjuk. A Hírszerzés szakértői

111/840

igencsak gorombák lesznek, ha megtudják, hogy beleütöttük az orrunkat a dolgukba. – Uraim… – recsegte a hátuk mögött TC–16. – Most nem érdekelsz – vágott vissza Obivan, anélkül, hogy hátrafordult volna. R2–D2 vadul füttyögött, dudált és sípolt, de a Jedik továbbra is az eget fürkészték. – Ha és amikor ők rábólintanak – folytatta Obi-van –, felőlem akár fel is darabolhatod a trónt, ha ez a szándékod. – Nem ez a szándékom, mester! – tiltakozott Anakin. – Remek. Qui-gon talán jobban tette volna, ha szépen otthagy téged Watto roncstelepén. – Ezt nem gondolod komolyan, mester. – Nem hát, viszont ott kedvedre belekontárkodhatnál mindenféle masinába.

112/840

– Uraim… – Most már tényleg hallgass, Tíszí! – kiáltotta Anakin. R2–D2 ismét dudált és sípolt, ám ezúttal a hangja mintha távolabbról érkezett volna. – És te is, Artu! – tette hozzá Anakin. Obi-van a türelmét vesztve hátranézett, és nagyon meglepődött. – Hol a trón? – kérdezte habozva. Anakin is megpördült, és a tekintetével végigsöpört a dokkon. – És hol van Artu? – csattant fel mérgesen. – Ezt próbáltam a tudtukra adni, uraim – mentegetőzött TC–16, és a dokk felrobbantott zsilipkapuja felé intett. – A trón elsétált, és magával hurcolta az önök öntelt kis droidját! Obi-van zavarodott pillantást Anakinra, aki bizakodva kijelentette:

vetett

113/840

– Nem juthatott messzire, mester! Kirontottak a folyosóra, és elrohantak az első kereszteződésig. Miután a keresztfolyosó is elhagyatottnak bizonyult, visszatértek a dokkhoz, és nekiláttak, hogy sorban átkutassák az azzal szomszédos termeket és szobákat. Néhány pillanattal később egy hosszan elnyúló, kétségbeesett elektronikus sikoly mindkettejüket visszarángatta a főfolyosóra. – Ez Artu – állapította meg Anakin. A két Jedi a mögéjük szegődő protokolldroid kíséretében követte az asztrodroid vészjelzését. Hamarosan beviharzottak egy kisebbfajta irányítóterembe, ahol meglepő látvány tárult a szemük elé. A lépegetőtrón a helyiség közepén, egy helyben menetelt. Szemlátomást egy kommunikációs konzol felé igyekezett, amellyel máris összekötötte egy feszesre húzott adatkábel. R2–D2 néhány ujjnyival a padló felett

114/840

lebegett. A fogókarjával egy iratszekrénybe kapaszkodott, míg a másik karja továbbra is a trón foglalatába csatlakozott. A kis droid szervomotorjai búgva tiltakoztak a túlterhelés ellen, de R2–D2 kitartott. A trón karmos lábai egyfolytában jártak, ám szerencsére nem találtak fogást a sima fémpadlón, így folyton elkapartak. A szerkezet hiába erőlködött, egy tapodtat sem került közelebb a konzolhoz. – Ez meg mit akar? – csodálkozott Obivan. Anakin furcsán grimaszolt, és megcsóválta a fejét. – Lehet, hogy feltölti magát? – találgatott félhangosan. Válaszképpen R2–D2 csivitelt és sípolt néhányat. – Mit mond Artu? – kérdezte Obi-van a protokolldroidot. – Azt, uram, hogy a lépegetőtrón éppen készül megsemmisíteni saját magát.

115/840

Anakin két ugrással a trón mellett termett. – Artu, húzd ki belőle a karod! – kiáltotta Obi-van. – Anakin, gyere, tűnjünk el innen! Anakin ujjai máris a holovetítő rögzítőcsavarjain dolgoztak. – Nem lehet, mester – tiltakozott hevesen –, most már biztosra vehetjük, hogy van valami ebben a székben, amit valaki szeretne eltitkolni. Obi-van aggodalmas pillantást vetett az asztrodroidra. – Mennyi időnk van még, Artu? – kérdezte. Ezúttal kérni sem kellett TC–16–ot, készségesen fordította a választ: – Néhány másodperc, uram! Obi-van a társa mellé ugrott.

116/840

– Nincs rá idő, Anakin! – kiáltotta feldúltan. – Egyébként is, lehet, hogy már attól felrobban, ha megpiszkálják! – Már majdnem kész vagyok, mester… – Csak közben megölsz minket! Obi-van hirtelen zavart érzett az Erőben. Gondolkodás nélkül vállon ragadta Anakint, és elrántotta a tróntól. A makacs készülék a következő pillanatban fehér, páraszerű anyagot lövellt oda, ahol az imént az ifjú Jedi guggolt. Obi-van krákogott néhányat, mialatt köpenyének bő ujjával eltakarta a száját és az orrát. – Mérgesgáz! – kiáltotta. – Fogadjunk, hogy ugyanaz, mint amit Gunray bevetett ellenünk a Naboo-n! Tartsd vissza a lélegzetedet! – Köszönöm, mester – dörmögte Anakin, és néhány lépésnyi távolságból ismét a trónt

117/840

tanulmányozta. Végül egyszerűen csak kijelentette: – Vállalnunk kell a kockázatot! Azzal, mielőtt Obi-van megakadályozhatta volna, megmarkolta az adatkábelt, és egyetlen rántással kitépte a kommunikációs konzolból. R2–D2 szinte nyüszített, míg TC–16 felnyögött rémültében. Hirtelen kék energiaháló szikrázott fel a trón és a konzol körül, amely leverte a lábáról Anakint. Ezzel egy időben nagy felbontású, körülbelül egy méter magas hologram jelent meg a trón holotálcája felett. R2–D2 ismét riadót füttyögött. És ekkor a trón rejtett hangszóróiban felzendült Nute Gunray eltéveszthetetlen hangja. Ez a hang alázattól és félelemtől remegett, mialatt a helytartó annyit mondott a kék színben úszó, a fején csuklyát viselő alaknak:

118/840

– Igen, igen, természetesen. Személyesen gondoskodom róla, Sidious Nagyúr!

Tizedik fejezet Ebben az időszakban egy Palpatine főkancellárral folytatott megbeszélést senki sem vehetett félvállról, még az úgynevezett Lojalista Bizottság tagjai sem. Megbeszélés? Sokkal inkább audiencia. Bail Organa csupán néhány órája érkezett a Coruscantra, és továbbra is azt a sötétkék köpenyt, fodros gallérú inget és magas szárú csizmát viselte, amelyet még a felesége készített ki neki, mielőtt elindult volna az Alderaanról. Csupán egyetlen hónapra utazott el a fővárosból, ám alig tudta elhinni, hogy miféle zavarbaejtő változások következtek be rövid távolléte alatt.

120/840

Innen nézve Alderaan még csodálatosabbnak, valóságos szentélynek tűnt. Mihelyt az emlékezetébe idézte gyönyörű, kék és fehér színekben pompázó szülőbolygóját, Bailt elfogta a vágy, hogy odahaza legyen, imádott felesége mellett. – További azonosítót kérek – recsegte a leszállóplatform biztonsági ellenőrzőpontjánál állomásozó klónparancsnok. Bail a személyi csipkártyájára mutatott, amelyet az imént csúsztatott a leolvasóba. – Ez minden, őrmester – közölte higgadtan. – Amúgy a Köztársaság Szenátusának tagja vagyok. A sisakos tiszthelyettes a letapogató képernyőjére pillantott, majd végigmérte a szenátort. – Azt látom – válaszolt barátságtalanul. – De akkor is szükség lesz még valamire.

121/840

Bail haragosan felszisszent, de belenyúlt brokátujjasának belsó' zsebébe, és előhalászta a hitelkártyáját. Íme, az új Coruscant, kesergett magában. Arctalan, a kezükben sugárvetőt szorongató katonák lepték el a kompkikötőket, az áruházakat, továbbá sorfalat álltak a bankok, szállodák és színházak előtt, vagyis jelen voltak mindenütt, ahol a lakosok összegyülekeztek vagy összevegyültek egymással. Folyton a tömeget fürkészték, és mindenkit feltartóztattak, akinek a külseje megfelelt a terroristákról alkotott profilnak. Egymást érték a személyi motozások és a házkutatások. Nem puszta szeszélyből cselekedtek így, mivel a klónharcosok sosem viselkedtek a pillanatnyi hangulatuk szerint. Nem tettek mást, csupán a beléjük plántált ösztönöknek engedelmeskedve végrehajtották a kapott parancsot.

122/840

A városbolygón ellenőrizhetetlen hírek keringtek erőszakos úton feloszlatott háborúellenes tüntetésekről, eltűnt személyekről és magánvagyonok elkobzásáról. Ugyanakkor ritkán kerültek elő a hatalmi visszaéléseket alátámasztó bizonyítékok, de ha mégis, láthatatlan kezek villámgyorsan eltüntették azokat. Bail észrevette, hogy őt magát sokkal jobban zavarja ez a mindenütt jól érzékelhető katonai jelenlét, mint helybeli barátait vagy akár szenátusbeli képviselőtársait. Elsősorban annak tulajdonította a nyugtalanságát, hogy ő a békés Alderaan szülötte, ám ez a magyarázat csak részben fedte az igazságot. Leginkább az a könnyedség idegesítette, amellyel a coruscanti lakosok túlnyomó többsége hozzászokott a változásokhoz. A biztonság érdekében készségesen, önként lemondtak a személyi szabadságjogaik egy részéről. Csakhogy ez a biztonság látszólagos volt. Mert miközben úgy tűnt, hogy

123/840

Coruscant messze esik a háborútól, a valóságban annak egyik központja volt. Most, a háború kellős közepén, a lakosság már szinte természetesnek vette az egyre szaporodó biztonsági intézkedéseket. Leszámítva természetesen azoknak a fajoknak a tagjait, amelyeket a leggyakrabban hoztak összefüggésbe a szeparatista mozgalommal – a geonosikat, a muunokat, a neimoidiket, a gossamokat és a többieket. Ezeket a teremtményeket vagy kiközösítették, vagy elűzték a fővárosból. Miután oly sok évig éltek félelemben és tudatlanságban, elenyészően kevés coruscanti állt elő a legfontosabb kérdéssel: voltaképpen mi történik velük és körülöttük? A legkevésbé maguk a szenátorok, akiket olyannyira lefoglaltak az alkotmánymódosítások, hogy teljességgel megfeledkeztek a kormányzat ellensúlyaként betöltött szerepükről. A háborút megelőzően széles körű és mélyreható korrupció fojtogatta a

124/840

törvényhozást. Egyes törvényjavaslatok egyszerűen eltűntek a bürokrácia útvesztőiben, más jogszabálytervezetek éveket töltöttek íróasztalok mélyén… A háború egyik hatásaként a korrupciót és a tétlenséget a kötelesség szándékos elhanyagolása váltotta fel. A józan vita és a higgadt eszmecsere ugyanolyan ritka lett, mint amilyen idejétmúlt. Egy olyan politikai légkörben, ahol a képviselők féltek a szabad véleménynyilvánítástól, könnyebbnek tűnt – és elvileg biztonságosabbnak is –, ha átruházzák a hatalmat egy olyan valakire, akinek legalább látszólag van némi fogalma az igazságról. – Szabadon távozhat – mondta végül az őrmester. A szenátor keserűen elmosolyodott. Szabadon távozhatok? Mégis, hová? – tépelődött magában, mialatt leintett egy légitaxit. Miután beszállt, utasította a

125/840

droidsofőrt, hogy repítse őt a Szenátus épületéhez, majd hátradőlt az ülésen, és körülnézett. Ebben a magasságban, jóval a város felszínébe mélyedő, feneketlen kanyonok felett, távol a járőröző klónoktól és köztársasági kémektől, Coruscant nagyjából ugyanúgy festett, mint annak idején, amikor megismerte ezt a fenséges városbolygót. A forgalom éppoly sűrűen áramlott a levegőben, mint régen. Kompok és leszállóegységek száguldoztak mindenfelé, ékes bizonyítékául annak, hogy továbbra is csillaghajók érkeznek Coruscantba a Galaxis minden egyes vidékéről. Új éttermek nyíltak, és zavartalanul virágoztak a különféle művészetek. A közhangulat minden fenyegetés ellenére derűsnek tűnt, és – talán éppen a háború miatt – több szertelen kicsapongásról lehetett hallani, amint korábban bármikor. Noha a Külső Gyűrűvel folytatott kereskedelem nem volt zavartalan, a

126/840

coruscantiak többsége magas életszínvonalon élt, és számos szenátor továbbra is élvezte azokat a kiváltságokat, amelyeket a háború előtti években vívtak ki maguknak. Innen fentről alaposan szemügyre kellett venni a várost, ha valaki látni akarta a változásokat. Viszont aki figyelt, akár egy apró, oválist formázó légitaxiban is észrevehette azokat. Az utasülés előtti tenyérnyi képernyőn egyebek mellett végigfutott egy reklám, amely a Köztársaság Védelmi Bizottságának erényeit és eredményeit dicsőítette. A hirdetés a következő szavakkal zárult: MI CSAKIS ALKALMAZUNK!

EMBERI

LÉNYEKET

Mindeközben a távolban, egy hatalmas irodatorony homlokzatáról függő holovetítő éppen a HoloHálózat esti híradóját sugározta, amely a legutóbbi, a Cato Neimoidia felszínén kivívott győzelemről tudósított. A

127/840

riporter szerint a Köztársaság a hős klónharcosoknak köszönhetően diadalt diadalra halmozott az utóbbi időben. Bail jól tudta, hogy ezekben az adásokban hosszú hónapok óta jóformán meg sem említik a Jediket, kivéve akkor, ha Palpatine főkancellár dicséretben részesíti valamelyiküket a Szenátus előtt. Főleg az ifjú Anakin Skywalkert. Máskülönben Coruscant utcáin alig bukkantak fel felnőtt Jedik. Ők vezették harcba a klónlégiókat, nem csoda hát, hogy messzire távolodtak a fővárostól, és szétszóródtak a Galaxisban. Bail barátságot kötött néhányukkal, már amennyire ez egy Jedivel lehetséges volt. Jól ismerte Obi-van Kenobit, Yodát, Mace Windut és Saesee Tiint, vagyis azon kevés kiválasztottakat, akiket Palpatine hajlandó volt személyesen fogadni. A szenátor kényelmetlenül mocorgott az ülésen.

128/840

Még Palpatine legharsányabb kritikusai is elismerték, hogy rajta kívül mások is felelősek mindazért, ami Coruscanttal történt. Bár aligha volt olyan ártatlan, mint amilyennek általában mutatta magát, a főkancellárt nemigen lehetett volna bármivel is megvádolni. A felemelkedését elsősorban annak a képességének köszönhette, hogy tudta egyszerre őszintének és szigorúnak mutatni magát. Legalábbis Bail szenátusbeli elődjének véleménye szerint. Antilles meglátása szerint tizenhárom évvel ezelőtt a szenátorokat csakis egyvalami érdekelte: hogy megszabaduljanak Finis Valorumtól. Valorumtól, aki mélységesen hitte, hogy képes lesz megtisztítani a legfőbb törvényhozó testületet a rárakódott és beleivódott mocsoktól. Palpatine valószínűleg már akkoriban gyűjtögette maga köré a befolyásos barátokat. Mindezek ellenére Bail gyakran eltöprengett azon, hogy vajon ki foglalta volna el

129/840

Palpatine helyét a főkancellári páholyban, ha a Raxus Prime-on és az Antar 4-en nem pontosan akkor robban ki a válság, amikor lejárt az ő hivatali ideje. Híven emlékezett még a Vészhelyzeti Törvény tárgyalása során röpködő érvekre; hogy milyen veszélyes „egyik kulacsból a másikba tölteni a vizet egy homokdűne tetején”. Akkoriban számos szenátor érezte úgy, hogy a Köztársaság ideje lejárt, és talán hagyni kéne, hogy Dooku gróf mozgalma kibontakozhasson. De mindjárt másképp vélekedtek, amikor teljes mivoltukban megmutatkoztak a Szeparatista Mozgalom veszélyei. Másképp vélekedtek, miután a korlátlan kereskedelem ígéretére hatezernél is több világ szakadt el a Köztársaságtól. Másképp vélekedtek, miután a komoly katonai ütőerővel rendelkező társaságok összeszövetkeztek Dookuval. Másképp vélekedtek, miután a Rimma Kereskedelmi

130/840

Útvonal elérhetetlen lett a Köztársaság hajóinak számára. A csapások következményeként a Szenátus elsöprő fölénnyel megszavazta azt az alkotmánymódosítást, amellyel határozatlan időre meghosszabbították Palpatine főkancellár mandátumát, azzal a kitétellel, hogy miután helyreáll a rend és a béke, önként lemond hivataláról. Ám hamarosan kiderült, hogy nincs esély a helyzet gyors rendezésére. A korábban szívélyes és szerény Palpatine hirtelen a demokrácia legfőbb szószólójává lépett elő, és megesküdött, hogy nem fogja tétlenül végignézni, amint a Köztársaság szétszaggatja önmagát. Hírek kezdtek keringeni az új Katonai Törvényről. Maga Palpatine egyszer sem kardoskodott egy állandó hadsereg felállítása mellett. Nem, ezt a szerepet meghagyta másoknak – néhány kellően megdolgozott szenátornak. A főkancellár végül megpróbált tető alá hozni egy békéltető tárgyalást, ám

131/840

Dooku látatlanban visszautasított minden ajánlatot. A békekötés helyett kitört a nyílt háború. Bail tisztán emlékezett arra a napra, amikor Palpatine, Mas Amedda és néhány malastari szenátor társaságában ott állt a Szenátusi Hivatal egyik balkonján. Szemtanúja volt, amint több tízezer klónharcos bemasírozott azokba a hatalmas csapatszállítókba, amelyek elvitték őket a háborúba. Tisztán emlékezett arra, hogy a látványtól milyen szörnyű elkeseredés kerítette hatalmába. A velejéig megrázta, hogy ezer évi békét követően ismét visszatért a gonosz, és vele a pusztítás. Pontosabban, hagyták, hogy visszatérjen. Mindettől függetlenül Bail eltemette magában az érzéseit, és eljátszotta a maga szerepét. Lelkes védelmezője lett olyan törvényjavaslatoknak, amelyekről korábban hallani sem akart. Támogatta Palpatine-t a

132/840

„nehézkes bürokrácia hatékonnyá áramvonalasításának” érdekében tett erőfeszítéseiben. Aztán nagyjából tizennégy hónappal ezelőtt a félelmei visszatértek, sőt felerősödtek. Különös dolgok történtek akkoriban. Váratlanul nyoma veszett Seti Ashgad szenátornak, aki hangosan kikelt a Szenátusi Hivatal megfigyelőkamerákkal való felszerelése ellen. Aztán gyanús körülmények között felrobbant egy csillaghajó, amelynek fedélzetén Finis Valorum utazott. Majd következett egy különleges biztonsági törvény, amely gyakorlatilag teljhatalmat biztosított Palpatine-nak Coruscant felett… És gyanús volt magának a főkancellárnak a viselkedése is. Gyakorta elzárkózott tanácsadóinak serege és illegálisan felállított személyi testőrsége mögé. Hajlíthatatlan elszántsággal hirdette, hogy a Köztársaságnak folytatnia kell a harcot, amíg ki nem vívja a teljes győzelmet. A szerény, szelíd

133/840

szavú Palpatine eltűnt. De vele együtt eltűnt az engedelmes Organa szenátor is. Bail akkor megfogadta, hogy a jövőben nyíltan fog beszélni az aggodalmairól, és kapcsolatokat épített ki azokkal a szenátorokkal, akik maguk is osztották ezeket az aggodalmakat. Közülük néhányan most is várták őt a hatalmas gombát formázó Szenátusi Hivatal előtt elterülő széles téren. Mialatt a légitaxi lassan leereszkedett, Bail sorban megpillantotta legfőbb szövetségeseit: az emberi fajhoz tartozó Padmé Amidalát, Mon Mothmát, Terr Taneelt, Bana Breemut, Fang Zart, és az egyik idegen faj szülöttét, Chi Eekway szenátort. Amikor Bail odaért hozzájuk, a karcsú, rövid hajú Mon Mothma melegen megölelte. – Milyen jelentőségteljes alkalom, Bail! – suttogta a férfi bal fülébe. – Palpatine audienciát tart!

134/840

Organa szenátor halkan felkuncogott. Ők ketten teljesen egyformán gondolkodtak. Padmé is megölelte, bár inkább szertartásosan, mint barátságosan. A Naboo egykori királynője káprázatosán festett. Az arca kissé kikerekedett azóta, hogy Bail utoljára látta, ám elegáns köntösében, a fején bonyolult frizurával maga volt a klasszikus szépségideál. Padmé röviden beszámolt arról, hogy ő maga is éppen most tért vissza a szülőbolygójáról, ahol egy csodálatos hetet töltött a családja körében. – Igen, a Naboo valami egészen különleges világ – helyeselt Bail. – Nem is értem, hogy hogyan származhat onnan egy olyan akaratos valaki, mint a mi Palpatine főkancellárunk. Padmé rosszalló pillantást vetett rá. – A főkancellár nem akaratos, Bail – tiltakozott szelíden –, maga nem ismeri

135/840

annyira, mint én. Ő igenis a szívére veszi mindazt, amit elmondunk neki. – Továbbá mindig készen áll a jóra – jegyezte meg Chi Eekway, és kék arcára gúnyos kifejezés költözött. – Ön alábecsüli Palpatine éleselméjűségét – vágott vissza Padmé. – Én biztosan tudom, hogy elvárja, sőt nagyra értékeli a nyílt beszédet. – Eddig is őszinték voltunk, szenátor – mutatott rá a sötét bőrű, mellig érő szakállt viselő Fang Zar. – De nem jutottunk vele messzire. Padmé végighordozta társaságon.

tekintetét

a

– Viszont most, hogy így együtt vagyunk… – kezdte bizonytalanul. – Már az is kevés lenne, ha itt volna a Szenátus egytizede –vágott közbe a tetőtől talpig fényes selyemruhákba öltözött Bana. –

136/840

Most az a legfontosabb, hogy ne hagyjuk magunkat eltéríteni a szándékainktól. Eekway súlyosan, komoran bólogatott. Mialatt besétáltak a hatalmas épületbe, a beszélgetés a könnyedebb, magánjellegű ügyekre terelődött. Valamennyien fellelkesülve, vitára készen érkeztek a főkancellár dolgozószobája elé. Palpatine helyett a szervezőtitkára várt rájuk, aki udvariasan megkérte őket, hogy helyezzék magukat kényelembe a dolgozószoba előtti fogadótérben, és várjanak türelemmel. Több mint egy órányi várakozás után a társaság derűs hangulata elpárolgott. Ám ekkor félresiklott Palpatine dolgozószobájának ajtaja, és kilépett rajta Sate Pestage, a főkancellár főtanácsadóinak egyike. – Nahát, szenátor hölgyek és urak, micsoda meglepetés! –lelkendezett fennhangon,

137/840

noha az ábrázata tanúskodott.

inkább

Bail talpra ugrott, nevében visszavágott:

és

bosszúságról mindannyiuk

– Aligha meglepetés, jó uram! A találkozó időpontját több mint három héttel ezelőtt egyeztettük. Pestage lapos szervezőtitkárra.

pillantást

vetett

a

– Valóban? – kérdezte vontatott hanghordozással. – Engem nem tájékoztattak róla. – Pedig tudnia kellett volna – jelentette ki határozottan Padmé –, tekintve, hogy az ön irodája igazolta vissza az időpontot. – Néhányan sokat kockáztattunk, és hatalmas utat tettünk meg azért, hogy most itt lehessünk – tette hozzá Eekway. Pestage sajnálkozó gesztussal széttárta a kezeit.

138/840

– Ezek az idők mindannyiunktól áldozatokat kívánnak, szenátorok! – sóhajtotta látszólag szomorúan, de közben alig bírta elfojtani elégedett mosolyát. – Vagy talán önök úgy érzik, hogy többet kockáztatnak, mint a főkancellárunk? Ismét Bail szólalt meg: – Senki sem célzott semmire. Valamennyien jól tudjuk, hogy Palpatine főkancellár fáradhatatlanul munkálkodik a Köztársaság… khm, érdekében. De ettől a tény még tény marad. Megegyeztünk, hogy fogad minket, és mi nem távozunk innen, amíg nem váltja valóra az ígéretét. – Nem rabolnánk sokáig az idejét – próbált megütni békülékeny hangot Terr Taneel. – Talán valóban nem – Pestage aprót biccentett –, viszont meg kell érteniük, hogy a főkancellár mennyire elfoglalt. Naponta új és új fejleményekkel kell szembenéznie. – A

139/840

főtanácsadó Bail felé fordult. – Úgy hallottam, hogy ön, szenátor úr, az utóbbi időben baráti kapcsolatokat ápol a Jedi-tanács egyes tagjaival. Mi lenne, ha meglátogatnák őket, mialatt én megpróbálok új időpontot keresni az önök számára? Bail szakállas haragtól.

arca

kivörösödött

a

– Nézze, Sate, nem távozunk innen, amíg nem találkoztunk vele! – jelentette ki kissé fenyegető hangon. Pestage erőltetett, görcsös mosolyra húzta a száját, és a fejét meghajtva válaszolt: – Kérem, szenátor úr, joguk van hozzá!

Tizenegyedik fejezet A komp, amelynek leszállófényei magukra vonták Obi-van figyelmét, nem csupán a hírszerzés szakértőit hozta a fellegvárba. Yoda is a fedélzeten tartózkodott, mert a lépegetőtrón felkeltette az érdeklődését. A technikusok rávették a trón holovetítőjét, hogy visszajátssza Sidious Nagyúr képét, míg a Hírszerzés kódfejtői biztosra vették, hogy egy alaposabb vizsgálatot követően még jó néhány titokra fény fog derülni. Anakin egyetlen pillanatra sem akarta szem elől téveszteni a trónt, ezért kikövetelte, hogy ő felügyelhesse szállításra való előkészítését és behajózását. Obi-van és Yoda feleslegesnek érezték magukat, ezért úgy

141/840

döntöttek, hogy járnak egyet Gunray helytartó palotájának folyosóin. A tiszteletre méltó, ősöreg Jedi-mester mélyen a gondolataiba merülve lépkedett. A csendet csak távoli lövések szórványos hangjai és Yoda botjának kopogása törte meg. Obi-van képtelen volt kifürkészni Yoda gondolatait. Nem tudta, hogy az agg mester vajon Sidious képén töpreng-e, vagy pedig a sajnálatos híren, mely szerint két Jedi életét vesztette a Cato Neimoidia felszínén dúló összecsapásban. Napról napra több és több Jedi áldozta életét a Köztársaságért. A legtöbbjüket lelőtték, akárcsak a klónokat. Sokan megsebesültek, megvakultak vagy megégtek… Egyeseken még segített a baktafolyadék, de jó néhányan mindörökre megnyomorodtak. Ezernél is több tanítvány vesztette el a mesterét, ezernél is több mester a padavanját. Mostanában, ha valahol összeverődött néhány Jedi, már nem az Erőről beszélgettek, hanem a hadjárataikról.

142/840

Az új fénykardok készítése immár nem meditációs gyakorlatnak számított, hanem a közelharc szörnyűségeire való felkészülésnek. Az egyik hosszú folyosó végéhez érve Obivan és Yoda megfordultak, és elindultak visszafelé. Yoda, a tekintetét továbbra is a padlóra szegezve, halkan megszólalt: – Fontos leletre bukkantál, Obi-van. Bizonyítja, hogy Dooku gróf összeszövetkezett valakivel. Bizonyítja, hogy az ismeretlen Szith-lovag nagyobb szerepet játszik ebben a háborúban, mint ahogyan eddig sejtettük. A Sidious név eleddig csupán egyszer merült fel a háború kitörése óta. A Geonosison történt, amikor Dooku azzal kérkedett az energiabilincsekbe vert Obi-van előtt, hogy ez a bizonyos Szith Nagyúr több száz szenátort tart a befolyása alatt. Obi-van akkor úgy vélte, hogy Dooku hazudik, mert el akarja hitetni vele, hogy továbbra is a Jedik mellett

143/840

áll, és a maga módján próbálja keresztülhúzni a sötét oldal híveinek számításait. Noha Dooku – hogy kimutassa őszinteségét – leleplezte saját magát, Yoda és a Tanács továbbra is úgy hitte, hogy Sidioust illetően hazudott. Sőt a Tanács két tagja szilárd meggyőződéssel vallotta, hogy a Szith Nagyúr maga Dooku, aki valahogyan elsajátította a sötét oldal tudományát. És most, amikor minden jel arra utalt, hogy Sidious valódi, létező személy, Obi-van már tényleg nem tudta, hogy mit gondoljon. A gróf titokzatos szövetségesei elleni hajtóvadászat már a háború kitörésekor megkezdődött. Dookuról tudni lehetett, hogy megtanított egyes Jediket a sötét fortélyokra – mestereket, akik elvesztették a hitüket a Köztársaságban, padavanokat, akiket lenyűgözött a sötét oldal ereje, valamint félrevezetett újoncokat, mint amilyen Asajj Ventress is volt. Viszont mindeddig nem

144/840

született válasz a legfontosabb kérdésre: ki volt Dooku mestere? Tizenhárom évvel korábban, amikor Obivan legyőzött egy Szith-lovagot a Naboo bolygón, a mestert ölte meg vagy a tanítványt? A kérdés abban a hitben gyökerezett, amely szerint a Szith-ek, miután egy évezreddel korábban gyakorlatilag szétverték a Rendjüket, és kiirtották egymást, mindörökre megtanulták, hogy sosem szabad felállítani egy egész Szith-hadsereget. Azt vallották, hogy egyszerre legfeljebb két Szith-lovag létezhet a Galaxisban, nehogy a tanítványok összeesküdjenek, és az erőiket egyesítve végezzenek a mesterükkel. Ez a tétel sokkal inkább dogma volt, mintsem szabály. De ez volt az a dogma, amelyre támaszkodva a Szith-rend ezer éven keresztül fennmaradt.

145/840

Viszont az a fején szarvakat viselő, vörösre tetovált Szith, akit Obi-van elpusztított, nem képezhette ki Dookut, mert ő akkoriban még a Jedi-rend tagja volt. Márpedig semmiképpen sem élhetett kettős életet a Templom falain belül. – Yoda mester – szólalt meg halkan Obivan –, lehetséges, hogy Dooku igazat mondott, amikor azt állította, hogy Sidious a befolyása alá vonta a Szenátus egy részét? Yoda lépett még néhányat, majd hevesen megrázta a fejét. – Rajta tartjuk a szemünket a Szenátuson – válaszolta határozottan –, és ezzel sokat kockáztatunk. Titokban kémkedünk azok után, akiket szolgálunk. De eddig nem találtunk bizonyítékot – felpillantott Obi-vanra, és megkérdezte: – Ha valóban Sidious irányítja a Szenátust, akkor miért áll még a Köztársaság? Ha valóban ő parancsolna a

146/840

szenátoroknak, akkor a Mag és a Belső Gyűrű már a szeparatisták kezében volna! Yoda elhallgatott egy pillanatra, aztán hozzátette: – Dooku gróf talán csak elszólta magát a Geonosison. Miként vélekedsz erről, Obivan? Hmmm? Obi-van összefonta a karjait a mellkasán, és elgondolkodva válaszolt: – Sokat töprengtem arról a napról, mester, és azt hiszem, hogy Dooku nem véletlenül fedte fel a kilétét. Az az érzésem, hogy amikor a csillaghajójához repült a robogóján, szándékosan manőverezett úgy, hogy felfigyeljünk rá. Mintha arra ment volna ki a játék, hogy belerángasson minket egy párviadalba. Először azt hittem, így próbálja elterelni a figyelmünket, hogy Gunray és a többi szeparatista vezér biztonságosan elmenekülhessen. De az ösztöneim azt súgják, hogy a gróf bizonyítani akart. Meg akarta

147/840

mutatni nekünk, hogy a Rendből való kilépése óta micsoda rettentő hatalomra tett szert. Azt hiszem, valóban meglepődött, amikor te váratlanul felbukkantál abban az üregben. És ahelyett, hogy végzett volna Anakinnal és velem, életben hagyott minket, hogy legyen, aki elviszi az üzenetét a Jediknek. – Igazat szólsz, Obi-van – helyeselt halkan Yoda. – A grófot büszkeség fűti. Ez a büszkeség arra ösztökélte, hogy megmutassa nekünk az igazi arcát. – Lehetséges, hogy ez a Sidious készítette fel őt? – A józan ész és a logika ezt diktálja. Sidious elfogadta őt tanítványának, miután te végeztél az előzővel. Obi-van röviden fontolóra vette a hallottakat, majd megkérdezte: – Hallottam néhány mendemondát arról, hogy Dookut már kora fiatalságában

148/840

elbűvölte a sötét oldal. Valóban megtörtént az az eset a Templomban azzal az ellopott Szith Holokronnal? Yoda lehunyta a szemét, lassan bólintott, és kijelentette: – A történet igaz. De meg kell értened, Obi-van, hogy a gróf Jedi-lovag volt. Hosszúhosszú éveken át. A Rend elhagyása nehéz döntés. Sok-sok minden befolyásolja. Nagy csapások kellenek hozzá. Például, hogy valakinek meghaljon a mestere, ahogyan a tiéd is meghalt. Az agg folytatta:

mester

Obi-vanra

pillantva

– Bonyolult dolog ez. Nem csupán azért, amit tudunk, hanem azért is, amit nem tudunk. És azért is, amit fel kell tételeznünk. Yoda megállt, és egy mívesen faragott padra mutatott.

149/840

– Üljünk le egy kicsit, Obi-van, elmondok neked néhány dolgot. Obi-van szíve egyre hevesebben dobogott, mialatt a halkan, rekedtes hangon kiejtett szavakat hallgatta. – Dooku szigorú mestere volt Qui-gonnak és a többieknek – kezdte Yoda. – Hatalmas Jedi volt, tapasztalt és vakmerő. De ami ennél is fontosabb, ő is le akarta rántani a leplet a sötét oldalról. Aggasztó jeleket láttunk mindannyian, jóval azelőtt, hogy te eljöttél a Templomba, jóval azelőtt, hogy Qui-gon eljött. Égbekiáltó igazságtalanságokat, részrehajlást, korrupciót. Egyre többször és többször hívták a Jediket, hogy mi kényszerítsük ki a békét. Egyre több és több halál esett. Az események kezdtek kicsúszni az irányításunk alól. – A Tanács érzékelte, hogy a Szith-ek visszatértek?

150/840

– Mindig is itt voltak a közelünkben, Obivan. De hirtelen erőre kaptak. Vagy közelebb kerültek a felszínhez. Dooku akkoriban folyton a próféciáról beszélt. – A Kiválasztottról szóló próféciáról? – Az csupán egy része annak a rendkívüli fontosságú jóslatnak, amely a sötétség korának eljöveteléről szól. Ebben a korszakban születik meg a Kiválasztott, aki majd helyreállítja az Erő egyensúlyát. – Vagyis Anakin – szúrta közbe Obi-van. Yoda néhány pillanatig meredten nézte őt, majd sietve kijelentette: – Nehéz megítélni. Talán igen, talán nem. Ennél fontosabb a sötét oldal leleplezése. Dooku sokat vitatkozott velem és a Tanács többi tagjával. Legfőképpen Sifo-Dyas mesterrel. Yoda elhallgatott, és Obi-van némán, türelmesen várta a folytatást.

151/840

– Jó barátok voltak – mondta végül sóhajtva az agg atyamester. – Összekötötte őket a mindent egyesítő Erő. De Sifo-Dyas aggódott Dooku miatt. Aggódott, mert tudta, hogy Dooku kiábrándult a Köztársaság eszméiből. És aggódott a Jedik befelé fordulása miatt is. Sifo-Dyas látta a barátján Qui-gon halálának hatását. És a Szith-ek megerősödésének hatását. – Yoda sajnálkozva csóválgatta a fejét. – Sifo-Dyas mester tudott arról, hogy Dooku hamarosan kilép a Rendből. Talán megérezte a Szeparatista Mozgalom megszületését is. – A Tanács pedig egyszerű idealistának tartotta Dookut – jegyezte meg csendesen Obi-van. Yoda a padlóra meredt, és lassan bólogatva válaszolt: – A saját szememmel láttam, hogy mi lett belőle, mégsem akartam elhinni, Obi-van mester.

152/840

– És Dooku vajon hogyan tudta felkutatni Sidioust? – kérdezte Obi-van. – Vagy talán fordítva történt? – Azt lehetetlen kideríteni. Annyi bizonyos, hogy Sidious elfogadta tanítványának Dookut. – Vajon Sifo-Dyas ezt is látta előre? – Ezt sem fogjuk megtudni soha. Esetleg azt hihette, hogy Sidious vadászik Dookura. Hogy elpusztítsa. – Vajon ez késztette Dookut arra, hogy kilépjen a Rendből? – Talán igen – vélekedett Yoda. – A sötét oldal nagyon erős, Obi-van, és nagyon fortélyos. Képes elcsábítani még a legállhatatosabb szívet is. Obi-van hirtelen Yoda felé fordult, és nekiszegezte a kérdést: – Mester, Sifo-Dyas rendelte meg a klónsereget?

153/840

– Igen, ő lépett kapcsolatba a kaminókkal – válaszolta Yoda. – A ti tudomásotok és beleegyezésetek nélkül? – Így történt. Létezik egy felvétel az első kapcsolatfelvételről. Obi-van kibökte:

csalódottan

felsóhajtott,

és

– Jobban ki kellett volna faggatnom Lama Sut. – A kaminókat alaposan kikérdeztük, Obivan mester. Sok mindent elárultak. – Valóban? – kérdezte meglepetten Obivan. – Mikor történt ez? – Amikor első ízben elmentem hozzájuk, még eléggé szűkszavúak voltak – válaszolta Yoda. – Csak annyit mondtak, amennyit korábban neked is. Hogy Sifo-Dyas adta a megrendelést, hogy Tyranus gondoskodott a klónok donorjáról. Hogy a klónok a

154/840

Köztársaság számára készülnek. Kamino népe egyszer sem látta magát Sifo-Dyast, sem pedig Tyranust. Ám később, miután támadás érte a bolygójukat, mindjárt megeredt a nyelvük. Megtudtam néhány dolgot például a fizetségről. – Sifo-Dyas intézte? – Tyranus. – Yoda mester, nem lehet, hogy Tyranus és Sifo-Dyas ugyanaz a személy? Nem lehet, hogy Sifo-Dyas álnév mögé bújt? Lehet, hogy így akart feddhetetlenséget biztosítani a Jediknek arra az esetre, ha kívülállók tudomást szereznének a klónhadsereg létezéséről! – Bárcsak így lett volna – jegyezte meg szomorúan Yoda. – Viszont Sifo-Dyast megölték, még mielőtt Jango Fett a Kaminóra érkezett volna. – Megölték?

155/840

Yoda szorosan összepréselte ajkait, és lassan bólintott.

vékony

– A halála mindmáig megoldatlan bűncselekmény, de igen, megölték őt. – Valaki tehát tudta – dörmögte Obi-van, és megkérdezte: – Dooku? – Felállítottam egy elméletet, de bizonyítékom semmire sincs – vallotta be Yoda. – Ha jól sejtem, Dooku elkövette a gyilkosságot, aztán a Jedi Könyvtárból eltüntette a Kaminóra vonatkozó adatokat. Jocasta Nu professzor végül megtalálta ennek bizonyítékait, bár az, aki behatolt az adattárba, ügyesen elrejtette a nyomait. Obi-vannak nyomban eszébe jutott a Könyvtárban tett látogatása. Kamino koordinátáit kereste, ám Jocasta Nu azt állította, hogy ez a bolygórendszer nem is létezik. De vajon mi késztette őt három nappal korábban arra, hogy oly meredten

156/840

bámulja a Könyvtárban Dooku gróf bronziumból öntött mellszobrát? – Mindeközben folytatódott a klónhadsereg gyártása, és valaki a finanszírozásról is gondoskodott – mondta végül Obi-van. – Lehetséges, hogy Sifo-Dyas és Tyranus összeszövetkeztek? – Ez egy újabb példája a vakságunknak és a tudatlanságunknak – Yoda letörten felsóhajtott. – Annyi bizonyos, hogy Jango Fett mindkét féllel üzletet kötött. A Köztársaság oldaláról valaki őt szemelte ki a klónok sablonjának, de Dookut is szolgálta mint bérgyilkos. Az Amidala királynő elleni merényletek során közvetítőként működött. Obi-van lelki szemei előtt megjelent Jango Fett, ahogyan a Geonosison látta, a kivégzőaréna mélyéről. A fejvadász a méltóságoknak fenntartott páholyban állt, Dooku háta mögött.

157/840

– Fett valószínűleg tudott mindkét hadseregről – vélte Obi-van –, mind a klónokról, mind a Kereskedelmi Szövetség droidjairól. Lehet, hogy ő ölte meg Sifo-Dyast? – Talán… – Yoda mester, meddig jutottál el, amikor a pénz útja után nyomoztál? – Sajnos, csak Jango Fett szülőbolygójáig, a Bogg–4-ig, onnantól a szálak zűrzavaros labirintusba vezetnek. – A kaminók nem mondták, hogy valaki megpróbálta lebeszélni őket a klónsereg legyártásáról? – Senki sem emelt vétót, Obi-van. Azzal az ellenségeink túlságosan hamar felfedték volna magukat. – Vagyis Dookunak nem maradt más választása, mint hogy ő is felállítson egy hadsereget, mielőtt a klónok elérik a bevethető állapotukat.

158/840

– Igen, minden jel erre utal. Obi-van hosszú pillanatokig némán emésztette a hallottakat, majd ismét megszólalt: – Amikor fogságba estem a Geonosison, Dooku azt mondta nekem, hogy a Kereskedelmi Szövetség már a Naboo elleni blokád előtt összeszövetkezett Sidiousszal, ám a Sötét Nagyúr később elárulta őket. Azt állította, hogy Gunray őhozzá fordult segítségért, és hogy ő megpróbálta a Jedi-tanács elé tárni az ügyet. Azt is állította, hogy bár többször is figyelmeztette a Tanácsot, nem hittek neki. Igaz ez, mester? – Java részben hazugság – válaszolta Yoda. – Kitalált egy történetet, hogy maga mellé állítson téged. Állj át az én oldalamra, Obi-van, mondta akkor Dooku, össze kell fognunk, mi ketten legyőzhetjük őket!

159/840

– Ha Gunray nem akarta volna megöletni Padmé Amidalát – töprengett hangosan Obivan –, és nem sikerül kinyomoznom annak a méregnyílnak az eredetét, amelyik végzett azzal a bérgyilkossal… – Akkor még most sem tudnánk a klónsereg létezéséről – fejezte be helyette a mondatot Yoda. – De hát a kaminók előbb-utóbb kapcsolatba léptek volna velünk – mutatott rá Obivan. – Így van, de csupán a legvégén. Csakhogy addigra a szeparatisták hadserege is hatalmasra duzzadt volna. Talán akkorára, hogy már le sem tudnánk győzni őket. Obi-van résnyire vonta a szemét, és gyanakodva felvetette: – Akkor az én esetem nem a vakszerencsén múlott? Yoda megrázta a fejét.

160/840

– Valaki szándékosan rendezte úgy, hogy tudomást szerezzünk a klónseregről – felelte. – Méghozzá a kritikus pillanatban – tette hozzá Obi-van. – A Tanács ugyebár mindig is idealistának tartotta Dookut. Aki talán sosem hitte volna, hogy a Jedik a seregek élére állnak. – Ostobaság – horkant fel Yoda kissé sértetten –, mi mindig is harcosok voltunk, és azok is maradunk. – De vajon valóban segítünk helyreállítani az Erő egyensúlyát, vagy a cselekedeteinkkel inkább a sötét oldal erősödéséhez járulunk hozzá? Yoda rosszkedvűen fintorogva válaszolt: – Egyre türelmetlenebb vagyok az efféle szóbeszédekkel. Titokzatos ez az egész háború! Az is, ahogyan elkezdődött, és az is, ahogyan kibontakozott. De mi a Köztársaság eszméiért harcolunk, Obi-van. A béke megteremtése az elsődleges célunk. Majd

161/840

aztán fogunk leásni ennek az ügynek a sötét szívéig. De végül fel fogjuk tárni az igazságot! Obi-van magában igazat adott Yodának. Ha a Jedik nem szereznek tudomást a klónseregről, és a szeparatisták váratlanul megjelennek a színen, a hátuk mögött a harci droidok tízezreivel, és több flottára való csatahajóval, az érintett rendszerek tetszésük szerint bármikor kiléphettek volna a Köztársaság kötelékéből. Az is tény, hogy a Köztársaság illetve a Dooku által megálmodott Konföderáció nem létezhetnek egymás mellett. Vagyis a két szövetség között mindenképpen kitört volna a háború. Márpedig ütőképes haderő hiányában a Köztársaság előbb vagy utóbb, de bizonyosan elbukott volna. Viszont Yoda miért nem beszélt neki hamarabb Sifo-Dyasról? Vagy ez is csupán egy újabb lecke volt, mint annak idején Kamino előkerítése? Yoda

162/840

azt mondta akkor, hogy úgy keresse a látszólag hiányzó bolygót, hogy elemzi a környezetére gyakorolt hatásait. Ez a különbség a tudás és a bölcsesség között, mondta egyszer régi barátja, Dex, miután könnyűszerrel azonosította a bérgyilkos életét kioltó méregnyilat, holott az még a Templom analizáló droidjain is kifogott. Yoda kíváncsi pillantással méregette őt, majd szelíden elmosolyodott. – A gondolataid elárulnak, Obi-van – jegyezte meg –, az jár a fejedben, hogy korábban kellett volna beszámolnom neked ezekről a szomorú eseményekről. – A te bölcsességed évszázadok bölcsessége, mester! – Az évek mit sem számítanak – válaszolta Yoda. – Te mostanában harcoltál. Felügyelted makacs padavanod fejlődését. Dookut és szolgáit üldözted… Az események sokkal sötétebbre váltottak. Immár

163/840

egyenesen baljóslatúak. Dooku és Sidious megpróbálják a maguk javára felhasználni ezt a háborút. – Hamarosan bizakodott Obi-van.

elfogjuk

Dookut

–

– A Naboo-n kivívott sikereid nem lebbentették fel a fátylat a sötét oldalról, Obivan! Ez a háború már rég túlnőtt a grófon. Most már mindkettejüket törvényszék elé kell állítanunk. És törvényszék elé kell állítanunk mindazokat, akiket Sidious átcsábított a sötét oldalra. – Yoda éles pillantást vetett Obi-vanra, és határozottan hozzátette: – Rád vár a feladat, hogy feltárd Sidious nyomait. Sok múlik most rajtad és a tanítványodon, Obi-van mester. Ha sikerrel jártok, hamarosan véget vethetünk a háborúnak.

Tizenkettedik fejezet Anakin folyton rajta tartotta a szemét a lépegetőtrónon, míg R2–D2 és TC–16 egyfolytában őrajta tartották a fotoreceptoraikat. A szakértők már lefuttatták a diagnosztikai rutinjaikat, és pillanatnyilag azon ügyködtek, hogy előkészítsék a különös bútort a behajózásra. A hírszerzők – pontosan úgy, ahogyan Obi-van megjósolta – rossz néven vették, hogy Anakin belekontárkodott a trónba, dacára annak, hogy ha nem teszi, akkor az valószínűleg megsemmisíti önmagát, és azzal mindörökre eltünteti az adatcelláiban tárolt információkat. Qui-gon talán jobban tette volna, ha szépen otthagy téged Watto roncstelepén.

165/840

Anakin tisztában volt azzal, hogy Obi-van tréfának szánta ezt a megjegyzést, ám valamilyen oknál fogva mégis bántotta. Talán azért, mert ő maga is sokszor eltűnődött azon, hogy mi lett volna belőle, ha annak idején Padmé Amidala csillaghajója nem hajt végre kényszerleszállást a Tatuinon. Igazán nem esett nehezére elképzelni, hogy milyen jövő várt volna rá, ha ott ragad Mos Espában. Kilencéves korára elsőrangú fogatversenyző lett belőle, így minden esélye megvolt arra, hogy huszonegy éves korára csillagközi bajnokká váljon. Előbb vagy utóbb megnyerte volna a Boonta Kupát, és azzal a hírességek közé emelkedik. Dúskálhatott volna a pénzben, megválthatta volna a saját, az anyja, de talán egész Mos Espa összes rabszolgájának szabadságát. Megnyerhette volna a Malastari Nagyversenyt, és szívesen látott vendég lett volna az Ord Mantell és Coruscant kaszinóiban. Igaz, nem lett volna belőle Jedi. sosem tanulta volna meg a

166/840

fénykard forgatásának művészetét. De még akkor is százszor felülmúlta volna a legkiválóbb Jedi-pilótákat. És még akkor is jobban átjárta volna az Erő, mint bármelyiküket. Viszont valószínűleg sosem találkozott volna Padméval… Amikor Padmé annak idején leszállt a Tatuinra, angyalnak hitte. Ez mindössze egy játékos megjegyzés volt a részéről, de korántsem olyan ártatlan, mint amilyennek hangzott. Viszont Amidala királynő csupán egy furcsa kisfiúnak látta őt. Padménak fogalma sem volt arról, hogy mi rejlik benne. Ő viszont már akkor tudta magáról, hogy más, mint a többiek. Néha előre tudta, hogy mi fog történni a jövőben. Már azelőtt kiválasztottnak érezte magát, hogy a Jedirend felruházta volna ezzel a címmel. Hiszen titokzatos teremtmények mentek el hozzá – angyalok és Jedik –, és kiválóan szerepelt

167/840

olyan versenyeken, amelyekre rajta kívül más emberi lények még csak be sem neveztek. Viszont hiába vendégeskedtek az otthonában Jedik és angyalok, nem látta előre a Tatuinról való hirtelen távozását, a Jedi-képzést és a házasságát. Ő már rég nem volt az a bizonyos furcsa kisfiú. Padmé viszont továbbra is az angyala maradt… Hirtelen befurakodott a gondolataiba egy látomás, és kizökkentette az álmodozásból. Valami… valami megváltozott. A szívét csordultig töltötte a vágy. Még az Erő segítségével sem tudta tisztázni, hogy egészen pontosan mi történik a bensőjében. Csupán azt érezte, hogy a felesége mellett akar lenni. Ott akar lenni mellette, hogy megvédhesse… Ökölbe szorította mechanikus kezét. Maradj a jelenben, parancsolt saját magára gondolatban. Egy Jedi nem időzhet a múltban. Egy Jedit nem fűzhetnek érzelmi

168/840

kötelékek olyan személyekhez és tárgyakhoz, amelyek idővel eltűnnek az életéből. Egy Jedi nem álmodozhat, és nem teheti fel a kérdést: mi lenne, ha… A tekintetét a három technikusra fordította, akik éppen azon ügyködtek, hogy a lépegetőtrónt beemeljék egy habszivaccsal kibélelt, törésbiztos szállítókeretbe. Az egyikük elkapkodta a dolgot, és majdnem felborította a trónt. Anakin dokkon.

felpattant,

és

átviharzott

a

– Hé, vigyázzanak! – kiabált messziről. A legidősebb technikus gúnyosan végigmérte, és visszaszólt: – Nyugi, kölyök, csak bízd ránk, jó? – Kölyköt mondott? – dünnyögte alig hallhatóan Anakin. – Hát jó… Kissé felemelte a bal kezét, és az Erő segítségével egy helyben tartotta a lépegetőtrónt,

169/840

amely így néhány ujjnyival a padló felett lebegett. A technikusok majd' megszakadtak az erőlködéstől, de meg sem bírták mozdítani a szerkezetet. Egy darabig még kínlódtak, aztán hirtelen rájöttek, hogy mi történt. A legidősebb felegyenesedett, és Anakin felé pillantott. – Rendben, Jedi, most engedd el szépen – mondta az előbbinél jóval szerényebben. – Mihelyt azt látom, hogy tudják, mit művelnek – válaszolt hűvösen Anakin. – Figyelj, kölyök… Anakin haragosan ráncolta a homlokát, és lépett egyet előre. A három technikus nyomban hátrálni kezdett. Félnek tőlem, gondolta elégedetten Anakin. Szóval már hallottak felőlem. A három férfi félelme egy szempillantásnyi időre hatalmas erővel töltötte fel,

170/840

ám a következő másodpercben elöntötte a szégyen, és lesütötte a szemét. A legidősebb technikus megadást mímelve feltartotta mindkét kezét, és békülékeny, kissé remegő hangon megszólalt: – Nyugodj meg, Jedi, nem akartalak megsérteni! – Ha akarod, te magad is becsomagolhatod – mondta a másik. Anakin nagyot nyelt. – Ez a trón nagyon fontos, ez minden – válaszolta némileg lehiggadva –, nem szeretném, ha baja esne. Mihelyt visszaengedte a készüléket a padlóra, valaki a nevét kiáltotta a háta mögött. Anakin megfordult, és látta, hogy az egyik klón a komp felé int.

171/840

– Hiperhullámú adás, uram! – jelentette a katona. – Egyenesen a főkancellár irodájából. Az ifjú Jedi elindult a hajó felé. Mialatt elhaladt a három technikus mellett, észrevette, hogy a magatartásuk ismét megváltozott. Immár nem tisztelettel, hanem szinte alázatosan méregették őt. Anakin egyetlen szó nélkül felsietett a komp rakodórámpáján. A hajó kommunikációs központjában, a holovetítő tálcája felett már ott villódzott a főkancellár kékes árnyalatú alakja. Amikor Anakin beállt a transzmissziós rács közepére, Palpatine elmosolyodott. – Engedd meg, hogy gratuláljak neked, Anakin, a Cato Neimoidián kivívott győzelemért. – Köszönöm, uram, ám sajnálattal jelentem, hogy Gunray kormányzó megszökött. És

172/840

a harcok jelenleg is folynak az erődítmény körül. – Igen, velem is közölték az imént – válaszolta Palpatine, és a derűs mosoly lassan eltűnt az arcáról. Nem ez volt az első alkalom, hogy elbeszélgetett Anakinnal egy-egy nagyobb csata után. Mielőtt a szeparatisták elfoglalták a Jabiimot, a főkancellár megparancsolta az ifjú Jedinek, hogy vonuljon vissza, míg a Praesitlynen megdicsérte őt, amiért megfordította a csata végső kimenetelét. Mindezek ellenére ezek a beszélgetések legalább annyira esetlenek voltak, mint amilyen hízelgőek. – Mi baj, fiam? – kérdezte Palpatine. – Érzem, hogy aggaszt valami. Ha Gunray szökése miatt emészted magad, hát én a szavamat adom rá, hogy nem tud elrejtőzni előlünk mindörökre. Egyikük sem, Anakin.

173/840

Egy napon megkapod az esélyt arra, hogy kiteljesítsd a győzelmedet. Anakin a nyelve hegyével megnedvesítette kissé kiszáradt ajkait. – Nem Gunray-ről van szó, uram – válaszolta. – Csak történt valami, amitől elöntött a harag. – Mi történt? Anakin a szíve szerint beszámolt volna a rendkívüli felfedezésről, viszont Yoda nagyon határozottan arra utasította, hogy egy szót se szóljon a lépegetőtrónról. – Tényleg csekélység, uram – felelte végül –, csak úgy vagyok vele, hogy ha megharagszom valamiért, utána mindig elfog a bűntudat. – Felesleges, Anakin – szólt Palpatine gyengéd hanghordozással –, hiszen a harag természetes érzés. Én azt hittem, hogy már túl vagyunk ezen a kérdésen.

174/840

– Obi-van például sosem dühös, uram – kesergett az ifjú Jedi. – Leszámítva, persze, ha hibát követek el. De még akkor is inkább csak… bosszús. – Nézd, Anakin, te egy szenvedélyes fiatalember vagy – magyarázta derűsen a főkancellár. – Ez különböztet meg téged a többi Jeditől. Obi-vannal és a többiekkel ellentétben te nem a Templomban nőttél fel, ahol a gyermekeket megtanítják arra, hogy hogyan uralják a haragjukat, hogyan emelkedjenek felül rajta. Te egy jó darabig természetes körülmények között nevelkedtél. Tudsz álmodozni, és van eleven képzeleted. Te nem valamiféle gondolatok nélküli gépezet vagy, holmi szívtelen készülék. Persze, ezzel nem arra célzok, hogy a többi Jedi az lenne – tette hozzá gyorsan. – Természetes dolog, hogy benned és a hozzád hasonlókban heves érzelmi reakciók játszódnak le, főleg, ha veszély fenyegeti azt, ami fontos neked. Megtörtént már a múltban, édesanyád

175/840

halálakor, és meg fog történni a jövőben is. Viszont nem szabad harcolnod ezekkel az érzésekkel. Tanulj belőlük, de ne harcolj ellenük. Anakint hirtelen elfogta a késztetés, hogy beszámoljon a Padméval kötött házasságáról, de még idejében elfojtotta. – Azt hiszed talán, hogy én magam mentes vagyok a haragtól? – kérdezte Palpatine a rövid szünet végén. – Még sosem láttam önt dühösnek, uram – felelte bizonytalanul Anakin. – Nos, talán megtanultam leplezni az indulataimat, hogy aztán magányos perceimben engedjek nekik szabad folyást – folytatta a főkancellár. – Viszont neked elárulom, hogy például amikor újra meg újra meg kell küzdenem a Szenátus csökönyösségével, egyre nehezebben uralkodom magamon. És ahogy ez a háború csak nem akar véget érni… Óh, jól tudom, hogy te és a többi Jedi-lovag

176/840

mindent megtesztek, ami tőletek telik. Ám a Jedi-tanács és jómagam nem mindig értünk egyet abban, hogy hogyan kellene megvívni ezt a háborút. Ha valaki, hát te jól tudod, hogy a Köztársaság iránti szeretetem nem ismer határokat. Pontosan ezért harcolok olyannyira elszántan a széthullása ellen. – A Szenátusnak egyszerűen csak követnie kellene az ön útmutatását, uram – jegyezte meg gúnyos hangon Anakin. – Ahelyett, hogy folyton akadályozzák a törekvéseit. Megkötik a kezét. Az az érzésem, uram, hogy irigylik azt a hatalmat, amellyel felruházták önt. – Így van, fiam – helyeselt a főkancellár. – Sokan így vannak vele. De szerencsére támogatóm is akad bőven. Viszont ennél is fontosabb, hogy ragaszkodnunk kell az Alkotmányban lefektetett törvényekhez és elvekhez, máskülönben nem leszünk jobbak azoknál, akik a szabadság útjában állnak.

177/840

– Talán nem ártana, ha egyesek felülemelkednének a szabályokon – mordult fel Anakin. – Lehet, hogy még arra is sor kerül – jegyezte meg bölcselkedve Palpatine –, egyébként lehet, hogy egy napon te is azok közé az egyesek közé fogsz tartozni, Anakin. Ám előtte még meg kell tanulnod, hogy mikor cselekedj, és mikor ne. – Értem, uram – Anakin nagyot bólintott, majd várt egy kicsit, és megkérdezte: – Egyébként mi újság odahaza, uram? – Coruscant éppen olyan, mint volt – válaszolta a főkancellár. – Ragyogó példája annak, hogy ha bölcsek vagyunk, akkor milyen életet teremthetünk magunknak. Én viszont, a legnagyobb sajnálatomra, túlságosan elfoglalt vagyok ahhoz, hogy kiélvezhessem fővárosunk számtalan gyönyörűségét.

178/840

Anakin eközben megpróbált keretet találni ahhoz a kérdéshez, amelyet mindenképpen fel akart tenni. – Jól sejtem, uram, hogy gyakran találkozik a Lojalista Bizottsággal? – tapogatózott óvatosan. – Magától értetődik, fiam. Kincset érő kis csapat, melynek tagjai ugyanolyan nagyra értékelik a Köztársaság vívmányait, mint te vagy én. – Palpatine elmosolyodott. – Példának okáért Amidala szenátor. Ebben a lenyűgöző ifjú hölgyben olyannyira buzog az életerő és a szenvedély, hogy szinte felfordulást okoz, amerre csak jár. – A főkancellár ekkor nyílegyenesen Anakin szemébe meredt, és hozzátette: – Szívből örülök, hogy oly közeli barátok lettetek. Anakin idegesen nyelt egyet, és kibökte: – Megtenné, hogy… szóval, üdvözölné a nevemben? – Természetesen, fiam.

179/840

Az ígéretet követő hallgatás egy pillanattal hosszabbra nyúlt a kelleténél. – Anakin, valahogyan gondoskodni fogok róla – mondta végül Palpatine –, hogy mielőbb visszatérhess a Külső Gyűrűből. Viszont nem pihenhetünk mindaddig, amíg nem számoltattuk el a bűneikért mindazokat, akik felelősek ezért a háborúért, és nem szüntettük meg a békét fenyegető összes veszélyforrást. Ugye, érted, hogy miről beszélek? – Megteszem, ami tőlem telik, uram – fogadkozott Anakin. – Helyes, fiam. Tudom, hogy meg fogod tenni.

Tizenharmadik fejezet Bail Organa nyugtalanul járkált fel és alá a fogadótérben. Már éppen felkészült rá, hogy a szervezőtitkárra zúdítja a dühét, amikor váratlanul feltárult az iroda ajtaja, és a kétoldalt álló vörös köpenyes testőrök között kisétált a tanácsadói testület. A méltóságteljes léptekkel vonuló főhivatalnokok sorát Pestage zárta. – Nahát, szenátorok, önök még mindig itt vannak! – kiáltott fel meglepetést színlelve. – Valamennyien rendelkezünk a türelem erényével – válaszolt gúnyosan Bail. – Ezt örömmel hallom – helyeselt Pestage –, mert legnagyobb sajnálatomra a főkancellár úrnak továbbra is rengeteg a tennivalója.

181/840

Ám ebben a pillanatban maga Palpatine is megjelent az ajtónyílásban. Előbb Pestage-re pillantott, majd végighordozta a tekintetét a bizottság tagjain. – Organa szenátor, Amidala szenátor, és önök is, nahát – lelkendezett derűsen –, micsoda öröm, hogy itt látom önöket! – Főkancellár úr – szólította meg Bail –, mi valamennyien úgy tudtuk, hogy találkozónk van önnel. Palpatine kérdőn felvonta a szemöldökét, és a főtanácsadójához fordult: – Valóban? Engem erről miért nem értesítettek? – A napirendje már így is olyannyira zsúfolt, uram – felelte Pestage alázatosan –, nem akartuk túlterhelni önt. Palpatine feddő pillantással méregette Pestage-t, és kioktató hangnemben rászólt:

182/840

– Sosem lehetek annyira elfoglalt, hogy ne tudjak időt szakítani a Lojalista Bizottság tagjaira. Most távozzon, Pestage, és legyen rá gondja, hogy senki se zavarjon minket! Amint szükségem lesz önre, szólítani fogom. Azzal félrelépett, és intett a szenátoroknak, hogy fáradjanak be a kerek dolgozószobába. Utolsónak C–3PO lépte át a küszöböt, közben a fejét ide-oda csavargatva, kíváncsian nézegette a mozdulatlan testőröket. Bail pontosan Palpatine magas háttámlájú forgószékével szemben foglalt helyet, és gyorsan szemügyre vette a nevezetes bútordarabot. Egyesek azt állították, hogy a trónszerű alkalmatosság egy pajzsgenerátort rejt magában, amely – akárcsak a testőrök – állítólag nélkülözhetetlen Palpatine biztonsága érdekében, noha ilyesmiről három évvel korábban még nem lehetett hallani. A vörös színben úszó helyiség vörös tapétás falai mentén derékmagas talapzatra állított

183/840

szobrok sorakoztak, leszámítva a hatalmas, köríves ablaksort. Noha a városban keringő hírek szerint napokig dolgozott alvás nélkül egyvégtében, Palpatine ébernek, kíváncsinak és kissé gőgösnek tűnt. – Szóval, miféle ügyek szólították ide önöket ezen a gyönyörű coruscanti délutánon? – kérdezte, miután kényelmesen elhelyezkedett és hátradőlt a karosszékében. – Valami azt súgja, hogy sürgős gondjuk akadt… – Egyenesen a lényegre térnék, főkancellár úr – válaszolta Bail. – Most, hogy a szeparatistákat kiűztük a Magból és a Belső Gyűrűből, tárgyalni szeretnénk egyes törvények eltörléséről, amelyeket annak idején a közbiztonság érdekében iktattunk be. Palpatine lerakta mindkét könyökét a karfákra, lassú mozdulattal egymáshoz

184/840

illesztette két kezének kinyújtott ujjait, és azok felett nézte a megszólalót. – Lehetséges, hogy a legutóbbi győzelmeink miatt érzik magukat ennyire biztonságban? – kérdezte kissé fáradt hanghordozással. – Helyesen látja, főkancellár úr – vágta rá Padmé. – Elsősorban a Megerősített Biztonsági Törvényről van szó – folytatta Bail. – Főleg azokról a rendelkezésekről, amelyek lehetővé teszik a kémdroidok alkalmazását, illetve a bírói ítélet vagy ügyészi felhatalmazás nélküli házkutatásokat és letartóztatásokat. – Értem – felelte Palpatine vontatottan –, ám sajnálatos tény, hogy a háborút még közel sem nyertük meg. Továbbá mások mellett én magam sem vagyok teljességgel meggyőződve arról, hogy az árulók és a terroristák immár nem jelentenek veszélyt a lakosságunkra. Persze, megértem, hogy a

185/840

győzelmeink hírére sokan úgy érzik, hamarosan lezárul ez a gyászos időszak. Jómagam viszont úgy vélem, hogy a diadalunk még korántsem teljes. Példának okáért éppen ma reggel tájékoztattak arról, hogy a szeparatisták továbbra is szilárdan tartják magukat a Külső Gyűrű néhány kulcsfontosságú bolygóján, és hogy ezek ostroma a végtelenségig eltarthat. – A végtelenségig? – megrökönyödve Eekway szenátor.

kérdezte

– Mi lenne, ha átengednénk nekik néhány megszállt világot – javasolta Fang Zar. – Hiszen a Magban és a Belső Gyűrűben zajló kereskedelemben már majdnem visszaálltak a háború előtti állapotok. Palpatine megcsóválta a fejét, és szelíden tiltakozott: – A szóban forgó világok nemrégiben még a Köztársaság fennhatósága alá tartoztak. Erőnek erejével foglalták el őket. Attól

186/840

tartok, veszélyes példát teremtenénk, ha egyszerűen csak hagynánk, hogy a szeparatisták megtartsák ezeket a bolygókat. Hiszem továbbá, hogy most van itt az ideje egy jelentős offenzívának. Addig kell fokoznunk az ellenségeinkre nehezedő nyomást, amíg már nem jelentenek veszélyt a mi hétköznapi életünkre. – Nem lát más megoldást, csakis a további háborúskodást? – kérdezte Bail. – Most talán rá lehetne venni Dookut, hogy hallgasson a józan eszére. – Ön alábecsüli a gróf elszántságát, szenátor úr – vágott vissza Palpatine. – De még ha tévedek is, tegyük fel, hogy békülékeny gesztus gyanánt lemondunk néhány világunkról. Ki fogja eldönteni, hogy melyik világokat engedjük át? Talán ön, Zar szenátor? Önök? Vagy én? Vagy bízzuk az ügyet egy szenátusi szavazásra? És az átengedett világok lakói vajon miként fognak vélekedni a mi nagylelkű gesztusunkról?

187/840

Vajon mit éreznének a derék alderaaniak, ha egy napon arra ébrednének, hogy immár a szeparatisták fennhatósága alá tartoznak? Hát ilyen keveset számítana a Köztársaság iráni hűség? Az efféle döntésekkel egyenesen arra késztetnénk a világainkat, hogy Dooku mellé álljanak! – De győzhetünk egyáltalán odakint, a Külső Gyűrűben – sóhajtott aggodalmasan Eekway – most, hogy a hadseregünk olyannyira megfogyatkozott, és a Jedik olyannyira szétszóródtak? Esetleg nem tűnhet úgy egyesek szemében, hogy a Jedik szándékosan elnyújtják a háborút? Palpatine felállt, eltávolodott néhány lépést hatalmas íróasztalától, hátat fordított a bizottságnak, és halkan megszólalt: – Roppant nyomasztó helyzetbe kerültünk. Megpróbáltuk ugyan helyreállítani a rendet, de csupán korlátozott mértékben sikerült. – Hirtelen szembefordult a

188/840

szenátorokkal, és egyenesen Eekway-re nézve folytatta: – És igen, azt is figyelembe kell vennünk, hogy mások hogyan vélekednek a háborúról. Hiszen egy egykori Jedilovag áll a szeparatista mozgalom élén. A Köztársaság seregeit Jedik vezetik. Egyes távoli világokon egyfajta próbálkozásnak tekintik a háborút, amely arra irányul, hogy a Rend az uralma alá hajtsa az egész Galaxist. Sokan már a háború előtt sem bíztak a Jedikben, részben az úgynevezett agresszív tárgyalási módszerek miatt, amelyeknek szenvedő alanyai voltak az elődöm hivatali ideje alatt. És persze ezekre a világokra is elért a híre annak, hogy a Jedik egyszerűen lerohanták a Geonosist, amiért két társukat halálra ítélték kémkedés miatt. Mi itt természetesen ismerjük az igazságot, de vajon hogyan akadályozhatnánk meg a baljós hírek téves értelmezését?

189/840

Bail hirtelen ráébredt, hogy alaposan elkanyarodtak az eredeti témától, és sietve megszólalt: – Nos, főkancellár úr, visszatérve a Biztonsági Törvény intézkedéseinek hatálytalanítására… – Én a Köztársaságot szolgálom, Organa szenátor – vágott közbe Palpatine. – Azt javaslom, tárja a Szenátus elé az ügyet! Kezdeményezzen szavazást a törvény eltörléséről! Jómagam ellenvetés nélkül elfogadom a szavazás eredményét. – És a kérdés megvitatása során tartani fogja magát a pártatlanság elvéhez? – kérdezte élesen Bail. – A szavamat adom rá. – Ami pedig ezeket az alkotmánymódosításokat illeti…

190/840

Mon Mothma sem fejezhette be a mondandóját, a főkancellár őt is félbeszakította: – Én eleven dokumentumnak tekintem az Alkotmányt – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. – És mint ilyent, úgy vélem, folyamatosan hozzá kell igazítanunk a folyamatosan változó körülményekhez. Máskülönben megrekedünk, és az Idő előbbutóbb túllép rajtunk. – Szeretnénk biztosítékát látni a hatalom bizonyos fokú… megosztásának – jegyezte meg Ban Breenu. – Hát persze – válaszolta Palpatine, és halványan elmosolyodott. – Akkor mi megtesszük az első lépést – jelentette ki határozottan Padmé. Palpatine sugárzó mosollyal fordult felé, és hirtelen témát váltott:

191/840

– Mit látok maga mellett, Amidala szenátor, csak nem azt a droidot, amelyet Anakin Skywalker, a mi rettenthetetlen Jedi-lovagunk épített? – De igen – válaszolta Padmé. Egy pillanatig úgy tűnt, hogy C–3PO megnémult – de éppen csak egy pillanatig. – Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy még emlékszik rám, fenség! – lelkendezett fennhangon. Válaszképpen Palpatine felkacagott. – Ez a cím inkább egy királyhoz vagy egy császárhoz illik –jelentette ki, majd Padméra pillantva folytatta: – Milyen érdekes, épp az imént beszéltem vele. – Anakinnal? – kérdezte meglepetten Padmé. A főkancellár szemrebbenés nélkül állta a vonzó, ifjú hölgy különös tekintetét, végül mosolyogva megjegyezte:

192/840

– Nahát, Amidala szenátor, esküdni mernék, hogy ön elpirult!

Tizennegyedik fejezet Miután visszatértek a dokkba, Obi-van észrevette, hogy Anakin és Yoda villámgyors pillantást váltanak egymással, ám ennek jelentését és jelentőségét képtelen volt megfejteni. Azt is furcsállotta, hogy Yoda egyetlen szó nélkül magára hagyta őt, aztán némán eldöcögött Anakin mellett, hogy szót váltson a komp rakodórámpája mellett ácsorgó technikusokkal. – A Jedi-tanács ügyei? – érdeklődött Anakin, miután régi mestere csatlakozott hozzá. – Egészen más – válaszolta Obi-van. – Képzeld, Yoda úgy sejti, hogy a lépegetőtrón valószínűleg Darth Sidious hollétére utaló

194/840

adatokat rejt. Azt várja tőlünk, hogy vágjunk bele a kutatásba. Anakin némán megkérdezte:

bólogatott,

és

– Mester, nem lenne kötelességünk értesíteni a főkancellárt erről a felfedezésről? – De igen, és meg is fogjuk tenni. – Vagyis akkor, amikor a Tanács jónak látja… – jegyezte meg Anakin. – Nem, hanem miután alaposan megvitattuk az ügyet. – De tegyük fel, hogy a Tanács egy-két tagja nem ért egyet a többséggel. Mi van olyankor? – A döntések nem mindig egyhangúak – válaszolta megfontoltan Obi-van. – És ha végképp nem jutunk dűlőre, akkor Yoda mester véleményét tekintjük mérvadónak. – Ezek szerint az Erő néha jobban átjár egyvalakit, mint a többi tizenegyet…

195/840

Obi-van megsejtette, hogy mi jár egykori tanítványa fejében, így mosolyogva bevallotta: – Természetesen Yoda sem tévedhetetlen, ha erre akarsz kilyukadni. – Márpedig egy Jedinek annak kéne lennie – jelentette ki Anakin, és lopva Yoda után pillantott. – Azok lehetnénk… – Mire gondolsz? – kérdezte gyanakodva Obi-van. – Arra, hogy az Erő segítségével messzebbre is elmehetnénk, ha nem fognánk vissza magunkat úgy, mint most. Feljuthatnánk a csúcsaira. – Sora Bulq mester és még néhányan egyetértenének veled, Anakin – felelte Obivan –, de egyes Jedik aligha elég erősek egy efféle hegymászáshoz. Nem vagyunk mindannyian annyira higgadtak, mint például Yoda vagy Windu mester.

196/840

– Viszont az is lehet, hogy tévedünk, amikor lemondunk a hétköznapi élet örömeiről – mélázott kissé keserűen Anakin. – Lemondunk a vágyakról, a szerelemről és még számos érzelemről, amelyek kifejezetten tiltottak a számunkra. A magasabb ügyek iránti elkötelezettség és odaadás jó dolog, szép dolog, mester, de talán nem volna szabad figyelmen kívül hagyni mindazt, ami a szemünk előtt történik. Te magad mondtad, hogy nem vagyunk tévedhetetlenek. Ezt Dooku is felismerte. Ő alaposan szemügyre vette a dolgokat, és úgy döntött, hogy cselekszik. – Dooku átállt a sötét oldalra, Anakin – mutatott rá Obi-van. – Meglehet, valaha jó oka volt arra, hogy kilépjen a Rendből, ám ő most már nem más, mint a megtévesztés mestere. Ő és Sidious a gyenge akaratúakra vadásznak. Persze önmagukat is becsapják, mivel ők egyenesen hisznek abban, hogy tévedhetetlenek.

197/840

– Viszont már magam is láttam olyant, hogy az egyik Jedi hazudott egy másiknak – vitatkozott Anakin. – Például Kolar mester hazudott, amikor azt állította, hogy Quinlan Vos átállt a sötét oldalra. És mi magunk is hazudunk most, amikor nem osztjuk meg Palpatine-nal a legújabb értesüléseinket. Vajon mit mondana Sidious vagy Dooku a mi hazugságainkról? – Ne hasonlíts minket őhozzájuk – fortyant fel Obi-van, és a hangja kissé élesebben csengett, mint szerette volna. – A Jedi-rend nem szekta, Anakin. Mi mentesek vagyunk a hatalomvágytól. Mi arra ösztönözzük egymást és magunkat, hogy a saját utunkat keressük. Hogy személyes tapasztalataink alapján alkalmazzuk mindazt, amit megtanítottak nekünk. Mi nem nyújtunk a másiknak könnyű mentségeket, ha az kivégzett egy feltételezett ellenséget. Minket a könyörületesség vezérel,

198/840

és az a hit, hogy az Erő több, mint azok összessége, akik átadják magukat neki. – Én csak kérdezek, mester – védekezett Anakin, és elhallgatott. Obi-van mélyeket lélegzett, hogy visszanyerje a nyugalmát. Azon törte a fejét, hogy Anakin vajon milyen messzire jutott volna el Qui-gon útmutatására támaszkodva? Ő maga csupán az ifjú Jedi kényszerűségből elfogadott mentora volt, és korántsem tökéletes mentora. Olyannyira elszántan próbált felnőni Qui-gon emlékéhez, hogy észre sem vette, hogy Anakin megpróbál felnőni őhozzá. – Obi-van folyton a vállán cipeli az egész Galaxis súlyát – jegyezte meg mosolyogva Yoda, aki az egyik hírszerző társaságában közeledett feléjük. Aztán, mielőtt bármelyikük válaszolhatott volna, gyorsan hozzátette: – Ezek a hírek talán enyhíteni fogják az aggodalmaidat, Obi-van mester.

199/840

Dyne kapitány, a sötét hajú, erős testalkatú hírszerző tiszt letelepedett az egyik konténer szélére, megköszörülte a torkát, és belekezdett: – Nos, tábornok urak, azt továbbra sem tudjuk, hogy a lépegetőtrónt véletlenül vagy szándékosan hagyták-e hátra, afféle csapdának, de annyi bizonyos, hogy Sidious képe eredeti. Az üzenetváltás két nappal ezelőtt történt, ám a forrását nem lesz könnyű kinyomozni. Az adás nem a HoloHálózaton, hanem a szeparatisták hiperhullámú relérendszerén keresztül érkezett, és az Intergalaktikus Bankkartell által kifejlesztett kóddal titkosították. Már dolgozunk egy ideje a kód feltörésén, és ha sikerül, a trón hiperhullámú adóvevőjével lehallgathatjuk az ellenség kommunikációs csatornáit. – Most már jobban érzed magad? – kérdezte Yoda, és Obi-van felé intett a botjával.

200/840

– Továbbá a trónon megtalálhatóak egyes gyártók pecsétjei, akikről tudjuk, hogy Dookut támogatják – folytatta Dyne. – A hiperhullámú készülékben ugyanolyan képalkotó rendszert és jelfogót találtunk, mint abban az aknarakó kaméleondroidban, amelyet Yoda mester zsákmányolt az Ilumon. – Abban a droidban Dooku képe is benne volt – szúrta közbe rekedtes hangján az agg mester. – Egy ideje már feltételezzük, hogy Dooku vagy éppen Sidious fejleszthette ki ezeket a műszereket, és ő építtette bele azokba a készülékekbe, amelyeket aztán eljuttatott Gunray-hez, és a Szeparatista-tanács további tagjaihoz. – Lehetséges, hogy ezt a lépegetőtrónt láttam a Naboo-n? –kérdezte Obi-van. – Úgy gondoljuk, igen – felelte Dyne. – Ám azóta több ízben módosították. Például felszerelték rá az önmegsemmisítő

201/840

mechanizmust és az önvédelmi gázfúvót. – A kapitány Obi-vanra pillantott. – A sejtése helyes volt, tábornok úr, a neimoidik évek óta használják ezt a gázt, amelyet eredetileg egy szeparatista vegyészmérnök fejlesztett ki, bizonyos Zan Arbor. – Zan Arbor – visszhangozta dühösen Anakin, és Obi-vanra meredt. – Akkor ez az a gáz, amelyet a gunganek ellen is bevetettek Ohma-D'unnál! Nem csoda, hogy előre megérezted, mester! A hírszerző tiszt is Obi-van felé fordult. – A gázfúvó készülék megegyezik azzal a berendezéssel, amit ön talált az Iparvállalati Szövetség E522-es típusú orgyilkosdroidjában. Obi-van töprengve simogatta a szakállát, és megszólalt: – Ha Gunray tizennégy évvel ezelőtt kapta a trónt, akkor valószínűleg már a Naboo elleni blokád idején is ezen keresztül lépett

202/840

kapcsolatba Sidiousszal. Ha kideríthetnénk, hogy ki gyártotta… – A szakértők ez egyszer megelőztek, Obivan – jegyezte meg vidáman kuncogva Yoda. – Azt tudjuk, hogy ki készítette a trón díszítőelemeit – magyarázta Dyne kapitány –, egy xi charri, akinek a nevét még csak meg sem próbálom kiejteni. – És honnan tudják? – kíváncsiskodott Anakin. A hírszerző diadalittasan vigyorogva válaszolt: – Onnan, hogy a művész szignálta a művét. A Szenátus előtti hatalmas téren Padmé elvált a társaságától. Már messziről észrevette az integető Typho kapitányt, így sietős léptekkel felé vette az irányt. Menet közben úgy érezte, hogy a tér hatalmas szobrai valósággal fölé tornyosulnak, és merev tekintetükkel őt bámulják. És maga a fenséges

203/840

épület sem tűnt nyomasztónak.

még

soha

ennyire

A Palpatine-nal való rövid találkozó korántsem oszlatta el az aggodalmait. És bosszús is volt. Noha Anakin töltötte be minden gondolatát, keményen megfogadta, hogy a megbeszélés idejére a tudatának legmélyére száműzi őt. Azt akarta, hogy minden idegszálával a feladatra összpontosíthasson. Ám a fondorlatos Palpatine végül valahogyan rátapintott a lényegre. Vajon Anakin bevallotta a főkancellárnak a kettejük viszonyát? Vajon Palpatine – akár Anakintól, akár valaki mástól – tud arról, hogy titokban összeházasodtak? Padmé kissé elszédült, így kénytelen volt lelassítani a lépteit. Hirtelen megérezte, hogy a férje éppen őrá gondol valahol a messzeségben. Válaszképpen felmerült benneaz egyik legkedvesebb emléke: az első közös vacsorájuk, amely még a Tatuinon

204/840

történt. Derűsen elmosolyodott, amikor eszébe jutott a Qui-gon és Jar Jar Binks között lejátszódott jelenet. A gungan illetlenül viselkedett az asztalnál – hosszú nyelvével vadászott a közös tálban lévő gyümölcsökre –, ám Qui-gon kissé megleckéztette. Anakin akkor még kisfiú volt. Padmé jól emlékezett rá, hogy az a kisfiú hogyan bámulta őt, miközben egymás mellett ültek az asztalnál. Végül úgy döntött, hogy nem számít, mit hoz a jövő, ezt a képet mindörökre meg fogja őrizni az emlékezetében.

Tizenötödik fejezet A Gunray helytartót és kíséretét szállító komp vakító fényű plazmalövedékek záporában száguldott a fekete semmiben. A fedezőkíséretet adó, Keselyű osztályú vadászdroidok minden igyekezetük ellenére sem tudták távol tartani a komptól a mintegy tucatnyi V-szárnyú vadászgépet. A Keselyűk fele elszántan követte a náluk jóval fürgébb köztársasági hajók támadó- és kitérőmanővereit, ám azok még így is több alkalommal eltalálták a komp farát és hatalmasan ívelő függőleges vezérsíkját. Grievous tábornok a szeparatista flotta zászlóshajójának, a Láthatatlan Kéznek hídjáról figyelte az őrült hajszát.

206/840

Míg bármely más szemlélőnek úgy tűnhetett, hogy a helytartó élete veszélyben forog, maga Grievous csalhatatlan bizonyossággal tudta, hogy mi zajlik a cirkálója közelében. Azonnal látta, hogy Gunray, miután a Cato Neimoidia felé tett kitérő miatt késve érkezett a találkozóra, megpróbálja azt a látszatot kelteni, hogy őt a köztársaságiak kikergették a Belső Gyűrűből. Grievous-nek viszont szemernyi kétsége sem volt afelől, hogy a helytartó szándékosan hagyta, hogy az ellenség kiszámítsa a hipervektorait. Mialatt a józan ész azt diktálta volna, hogy Gunray a Kereskedelmi Szövetség által felderített, és csakis általuk ismert titkos útvonalakat használja, a kompot szállító anyahajó a megszokott és közismert hipersávokon ugrott ki a belső rendszerekből. Sőt a tábornok azt is jól látta, hogy Gunray hajója nincs igazán veszélyben. A Keselyűk legalább kétszeres létszámfölénye miatt, és mert a V-szárnyúak nyílegyenesen a

207/840

Konföderáció egyik legjobb cirkálója felé tartottak, sokkal inkább a Köztársaság pilótái voltak azok, akik az életüket kockáztatták. Más alkalommal Grievous talán azzal fejezte volna ki a bátorságuk iránti elismerését, hogy hagyja őket elmenekülni, de most fennállt a veszély, hogy Gunray ostoba színlelési kísérletének jóvoltából a Köztársaság felderítői rábukkannak a flottájára. Így aztán eldöntötte magában, hogy a Vszárnyúak pilótáinak meg kell halniuk. De nem azonnal. Előbb egy kicsit megleckézteti Gunray-t, és megbünteti a baklövésért. Megkóstoltatja vele, hogy mire számíthat, ha még egyszer megtagad egy parancsot. Grievous hátat fordított a híd elülső megfigyelőablakainak, és odaszólt a tűzvezérlő pult mögött kuporgó két vézna droidnak: – Figyelem, tüzérek, a köztársasági vadászgépek nem hagyhatják el ezt a

208/840

szektort. Semmisítsék meg a hipermeghajtógyűrűiket. Ezt követően végezzenek az egyik Keselyű-rajjal. – Célpontok bemérve – válaszolta néhány pillanattal később az egyik droid. – Tüzet nyitottunk – jelentette a másik. Grievous éppen idejében fordult vissza az ablak felé, így még láthatta, amint a pontos találatok nyomán a vadászok hipergyűrűi sorban felrobbannak. Néhány pillanattal később a cirkáló turbólézerlövegei olvadt fémcseppekké és izzó gázfelhővé változtatták a vadászdroidok felét. A váratlan robbanások megriasztották a fedezőkíséret megmaradt egységeit is, így azok egy része éles szögben kikanyarodott a komp mögül, és messzire távolodott tőle. A széttöredezett alakzatban maradt Keselyűk követték az elektromos agyukba programozott protokollt. Megpróbáltak újjászerveződni, ám eközben kitették

209/840

magukat a hátuk mögött közeledő Vszárnyúak hajszálpontos lövéseinek. Grievous csak a fejét csóválta. Úgy vélte, hogy a droidok szerencsétlenkedése nem más, mint egy újabb következménye annak, hogy a korlátolt neimoidik vonakodnak kibővíteni a harci gépeik robotagyát egy fejlettebb helyzetelemző rendszerrel. Bár azt is elismerte magában, hogy a droidok így is sokkal hatékonyabbak, mint amilyenek például öt évvel korábban voltak. Három további Keselyű hullott darabokra, ezúttal a V-szárnyúak jóvoltából. Ekkor jól látszott, hogy a komp pilótáinak fogalmuk sincs, mihez kezdjenek. Megpróbálkoztak néhány kitérő manőverrel, ám ezeket maguk a Keselyűk hiúsították meg, mivel megpróbáltak úgy helyezkedni, hogy szinte egymáshoz érő energiapajzsaikkal fedezzék a védett hajót.

210/840

Mindeközben a köztársaságiak lövései folyton eltalálták a célpontokat. A hipergyűrűk megsemmisülése rádöbbentette a köztársasági pilótákat arra a tényre, hogy jóval a cirkáló lövegeinek lőtávolságán belül járnak, valamint hogy gyorsan végezniük kell a prédájukkal, különben esélyük sem lesz a menekülésre. Őrült tempóban átkígyóztak a megmaradt vadászdroidok között, és rávetették magukat a kompra. Grievous agyán átvillant, hogy talán egy Jedi-lovag is van a pilóták között, amely esetben inkább a gépek elfogását választaná, mintsem a megsemmisítésüket. Viszont minél figyelmesebben nézte a manővereket, annál biztosabban érezte, hogy klónok ülnek a pilótafülkékben. Igaz, valamennyien kiváló pilóták voltak – a sablonjuk, a mandalori fejvadász is az volt valaha –, de nem mutatták tanújelét azoknak a természetfeletti

211/840

képességeknek, amelyekkel az Erő révén a Jedik rendelkeztek. A V-szárnyúak rettenetes össztüzet zúdítottak Gunray kompjára. A meggyötört hajó elvesztette az egyik leszállókarmát, a bal szárnya felhasadt, és fehér pára lövellt ki a farán tátongó lyukakból. Az egység elavult részecske– és sugárpajzsai egyelőre kitartottak, de folyton gyengültek. Küszöbön állt a védelmi rendszer teljes összeomlása. Grievous jól tudta, hogy ha a pajzsok eltűnnek, a plazmatöltetek szabályosan feldarabolják a kompot, vagy az egészet egyszerre megsemmisíti egyetlen jól irányzott protontorpedó. A tábornok maga elé képzelte Gunray-t, Haakót és a többieket, amint fényűző üléseikbe szíjazva reszketnek a félelemtől. Sejtette, hogy a neimoidik alighanem megbánták már az anyabolygójuk felé tett kitérőt, valószínűleg elgondolkodtak azon, hogy egy maroknyi köztársasági pilóta hogyan tizedelhette meg ennyire a

212/840

droidvadászaikat, és egészen bizonyosan kétségbeesetten rimánkodnak az anyahajójuknak, hogy küldjenek utánuk erősítést. Grievous fejében megfordult, hogy a bátorságukért cserébe nem avatkozik közbe, és hagyja, hogy a köztársaságiak elejtsék a zsákmányukat, már csak azért is, mivel ő és a helytartó gyakran összekülönböztek az elmúlt három év folyamán. Ráadásul mérhetetlenül bosszantotta az, hogy a neimoidik csupán korlátlanul feláldozható eszközöknek tekintették a katonáikat és munkásaikat. Mérhetetlen gazdagságuk jóvoltából könnyűszerrel pótolhatták a veszteségeiket, így aztán gyakorlatilag semmibe vették az őket szolgáló gépeket. Az első találkozásuk alkalmával Gunray elkövette azt a hibát, hogy úgy bánt Grievous-vel, mint egy droiddal, noha előre figyelmeztették, hogy a látszat csal. A

213/840

helytartó holmi gondolatok nélküli teremtménynek tartotta őt. Aztán a neimoidik viselkedése hamar megváltozott, részben azért, mert a saját szemükkel győződhettek meg az ő páratlan képességeiről, részben pedig azért, ami a Geonosison történt. Ha nem köti le ravasz támadásaival a neimoidiket üldöző klónokat és Jediket a katakombákban, a helytartó és a kísérete aligha szökik meg ép bőrrel a bolygóról. A tábornok néha eltűnődött azon, hogy a kérdéses napon vajon hány klón sebesült meg és vesztette életét. És ami ennél is fontosabb, hogy hány Jedi? Azt nagyjából sejtette, hogy mire gondolhattak azok, akik szemügyre vették az elesett Jedi-lovagok holttesteit. Nyilván arra, hogy valami szörnyű teremtmény élhet azokban a sötét, föld alatti járatokban, hogy egy rankor vagy valami hasonló szaggatta darabokra a

214/840

tetemeket. Vagy talán azt hitték, hogy a geonosik szonikus fegyverei végeztek a bajtársaikkal. Akár így, akár úgy, azon is el kellett gondolkodniuk, hogy mit történt az áldozatok fénykardjával, melyek immár az ő gyűjteményét gyarapították. Ezek a trófeák sokszorosan felülmúlták azokat a szánalmas, lenyúzott bőrdarabokat, amelyeket egyes fejvadászok gyűjtögettek. Grievous őszintén csodálta azt a pontosságot és gondosságot, amelyet a Jedik a fénykardjuk készítése közben tanúsítottak. Különösen nagyra értékelte azt a tényt, hogy valamennyi fénykard kézzel készített, egyedi darab volt, és nem holmi sorozatgyártott tucatfegyver. Nagyra miközben gyűlölte.

becsülte a Jediket emiatt, magát a Rendet halálosan

Mivel az anyabolygójuk távol esett a Galaxis főbb központjaitól, Grievous fajának,

215/840

a kaleesh-eknek évszázadokon át alig akadt dolguk a Jedikkel. Ám váratlanul háború robbant ki a kaleesh-ek, és a szomszédos bolygón élő, huk nevezetű faj között. A hosszúra nyúló konfliktus alatt Grievous a saját népe között híressé, míg az ellenség köreiben hírhedtté vált. Egész kontinenseket hódított meg. Városokat égetett fel, hatalmas hadseregeket zúzott porrá, és a hukok tömegeit végeztette ki. Ám a hukok ahelyett, hogy annak rendje és módja szerint megadták volna magukat, a Köztársasághoz folyamodtak segítségért. Ekkor érkeztek a Jedik a Kalee-bolygóra. A béketárgyalások folyamán – a mintegy ötven Jedi mindvégig készen állt, hogy rávessék magukat Grievousre és seregére – a kaleesh-eket kiáltották ki agresszornak. A döntés oka egyszerű volt: míg a Kalee népének jószerével semmije sem akadt, amit áruba bocsáthatott volna, a hukok világán bőséggel akadtak értékes ásványok és ércféleségek. És a Kereskedelmi

216/840

Szövetség természetesen alig várta, hogy rátelepedhessen ezekre a forrásokra. A kaleesh-eket kitaszították a Köztársaságból, és a válság kora köszöntött rájuk. Szankciókkal sújtották, és jóvátétel megfizetésére kötelezték őket. A kereskedők messze elkerülték a bolygót. Grievous népe éhezett, és százezrével hullott. Végül az Intergalaktikus Bankkartell sietett a megmentésükre. Pénzalapokat hoztak létre, újra beindították a kereskedelmet, és új irányt mutattak magának Grievous-nek. Aztán évekkel később megérkeztek a muunok is… Grievous a tekintetével követte az immár közvetlen veszélyben lévő kompot. Tisztában volt azzal, hogy Dooku gróf és az ő Szith-mestere sosem bocsátana meg neki, ha ölbe tett kézzel végignézné Gunray halálát. Hiszen minden hibájuk ellenére a neimoidik okosak voltak. Gyakorlatilag

217/840

nélkülözhetetlenek. Páratlan tudást gyűjtöttek össze a Galaxist átszelő titkos hipersávokról, ráadásul a harci gépeiket úgy programozták be, hogy elsősorban a helytartónak és az ő vezérkarának engedelmeskedtek. A halálukkal a Konföderáció értékes szövetségesét veszítené el. Grievous belátta, hogy ideje kirántani Gunray-t a csapdából, amelybe ő maga hajszolta saját magát. – Indítsák a trivadászokat! – utasította a repülésirányítókat. – Haladéktalanul semmisítsék meg a Köztársaság vadászgépeit! A cirkálóból kiröppenő kötelék hamarosan láthatóvá vált a híd ablakaiból. A köztársasági pilóták szinte azonnal felfigyeltek az új veszélyre, és elég okosak voltak ahhoz, hogy felismerjék: jelentős hátrányba kerültek. Villámgyorsan elszakadtak a komptól illetve a Keselyűktől, és olyan irányt vettek, hogy a lehető leghamarabb eltávolodjanak a

218/840

cirkálótól, illetve az üldözésükre induló trivadászoktól. Két pilóta azonban lassabban reagált, így lemaradtak a társaiktól. Grievous állított egy keveset a szemébe épített elektronikus vezérlésű lencsén, hogy az ráközelítsen a köteléktől leszakadt gépekre. Nyomban felismerte, hogy ARC–170-es vadászokkal sodorta össze a véletlen. Korábban még sosem találkozott ezekkel a nemrégiben kifejlesztett, kétszemélyes gépekkel. Hogy kihasználja az alkalmat, alaposan szemügyre vette a hosszú szárnyak végébe épített nagy tűzerejű lézerágyúkat, illetve a protontorpedók kivetőcsöveit, amelyeket a szárnyak alá telepítettek. Elfogta a kíváncsiság, hogy lássa, mire képesek. A tekintetét továbbra is a gyorsan távolodó vadászokra szegezve hátraszólt a repülésirányítóknak: – Három trivadászraj vegye körül a kompot, és kísérjék be a dokkba. A többiek induljanak a menekülő V-szárnyúak után, és

219/840

végezzenek velük, leszámítva az ARC–170-eseket. Az utóbbiakat ütközetre kell kényszeríteni, de figyelem, nem semmisíthetik meg őket! Még akkor sem, ha elveszítünk néhány trivadászt. Miután kiadta a parancsot, ismét élesítette a szemét. Odakint, a nagy ürességben a trivadászok két csapatra oszlottak. A nagyobbik kötelék szétterült a komp körül, míg a kisebbik elindult a menekülő V-szárnyúak után. Hamarosan utolérték a két ARC–170-est, és ekkor a droidok bonyolult manőverekbe kezdtek, hogy párbajra csábítsák a köztársaságiakat. Grievous-t mélységesen lenyűgözte az, hogy a klónok milyen készségesen siettek egymás segítségére. Márpedig biztosra vette, hogy a bajtársiasságot nem a kaminói klónozók plántálták beléjük, és nem is a Jediktől tanulták el. Vagyis ez a fajta

220/840

viselkedés nem származhatott máshonnan, mint a mandalori fejvadásztól, noha Jango Fett nyilván tagadta volna ezt az állítást. A fejvadász ragaszkodott volna ahhoz, hogy őt nem érdekli senki más, csakis saját maga. Viszont a genetikai értelemben vett leszármazottai korántsem így gondolkodtak. Grievous megítélése szerint a kelleténél jóval nagyobbra tartották a társaik életének énekét. Mintha nem is az emberi fajból származtak volna… De persze az a lehetőség is fennállt, hogy a Köztársaság már annyira szűkölködött élőerőben és hadianyagban, hogy nem engedhetett meg magának semmiféle veszteséget. Grievous sietve elraktározta az elméjében ezt a gondolatot. Valami azt súgta neki, hogy egyszer még kiaknázhatja. Hirtelen megelégelte a játszadozást. Anélkül, hogy rájuk nézett volna, kurtán

221/840

odavetette a tűzvezető pultnál szolgálatot teljesítő droidoknak: – Végezzetek velük! Azzal odafordult a kommunikációs konzolnál álló droidhoz, és hozzátette: – Intézkedj, hogy a neimoidiket egyenesen az eligazítóterembe kísérjék. És tájékoztasd az érintetteket, hogy elindultam. Nute Gunray idegeit annyira megviselték a komputazás gyötrelmei, hogy reszketve üldögélt abban a kabinban, amelybe a kiszállást követően vezették őket. Amikor elindult a Cato Neimoidiáról, számított rá, hogy üldözőbe veszi néhány köztársasági vadászgép, ahogyan a Kereskedelmi Szövetség összes többi menekülő hajójával történt. Abban reménykedett, hogy azoknak a vadászgépeknek a felbukkanása azt a benyomást kelti majd a szemlélőkben, hogy őt aljas módon elüldözték az anyabolygójáról. Ám a gyors, problémák nélküli

222/840

átkelés váratlanul élethalálharccá alakult, amelynek eredményeképpen a komp súlyos sérüléseket szenvedett, és megsemmisült több mint egy rajra való Keselyű-vadász. A helytartó nem akart hinni a fülének, amikor a komp pilótája jelentette, hogy a Keselyűk többségét a cirkáló turbólézerütegei semmisítették meg. Néhány pillanattal később észbe kapott: hát persze, Grievousl Nyilván így bünteti őt a késlekedésért. Gunray szívesen felvilágosította volna Dookut a tábornok akcióiról, de attól tartott, hogy a Szith-lovag Grievous pártját fogná. A helytartó mellett, a csillogó asztalnál foglalt helyet a minden ízében remegő Rune Haako, míg a Szeparatista-tanács tagjai a falak mentén sorakozó kényelmes ülésekre telepedtek le. Köztük volt az elképesztően vékony testalkatú San Hill, az Intergalaktikus Bankkartell muun elnöke; az

223/840

Iparvállalati Szövetség vezérigazgatója, Wat Tambor, aki metángázzal töltött, nyomástartó öltözetet viselt; Kis Poggle, a csökevényes szárnyú geonosi, a Stalgasinkaptár főhercege; Shu Mai, a Kereskedőegyesület merev nyakú gossam elnöke; a homlokán jókora szarvakat viselő Passel Argente, az Iparvállalati Szövetség vezérigazgatója; valamint két egykori köztársasági szenátor, az aqualisi Po Nudo és a quarren Tikkes. Az első sokk múltával a nagyméltóságú urak az elmúlt percek dermesztő eseményeit tárgyalták, amikor fémesen csengő, súlyos léptek visszhangoztak végig az eligazítóteremhez vezető folyosón. Hirtelen mindenki elhallgatott, és a következő pillanatban az ajtóban megjelent Grievous tábornok. Hosszúkás, keskeny, halálfejet utánzó maszkjának csúcsa az ajtónyílás tetejét súrolta. Hátul felmagasodó kerámiapáncél nyakvédője széles körgallérra

224/840

emlékeztetett. A kiborg szélesre tárta páncéltokba bújtatott kezeit, és karomszerű durániumujjaival mindkét oldalon könnyedén megérintette az ajtó keretét. Fénylő ötvözetcsontokból felépített lábai olyan erősnek tűntek, mintha képesek lennének egy bolygó felszínéről egyetlen szökkenéssel orbitális pályára juttatni a gazdájukat. A teremtmény ezúttal hátravetve viselte padlót seprő tábornoki köpenyét, felfedve ezzel a mellkasát borító kerámia mellvértet. A szegycsontjának vonalától lefelé vaskos, íves fémbordák sorakoztak egymás alatt, egészen a csípőjéig. A különös bordázat rejtekében egy folyadékkal teli, zöldes színben játszó bélzacskó lapult, ebben helyezkedtek el azok a szervek, amelyek a tábornok eleven részét táplálták. A keskeny maszk gyászossá és egyben ijesztővé formálta az ábrázatát. A felső harmadán nyitott, lekerekített háromszögeket formázó lyukakon át

225/840

kegyetlenségről tanúskodó, a hüllőkéhez hasonlatos szempár meredt a világra. Ez a szempár most késéles pillantásokkal méregette a helyiségben tartózkodó nagyurakat, végül megállapodott a kínosan feszengő Nute Gunray-n, majd megszólalt a tábornok mély, reszelős gépi hangja: – Üdvözlöm a fedélzeten, helytartó úr! Már attól féltünk, hogy ide sem ér! Gunray érezte, hogy a kíséretének összes tagja őt bámulja. A kiborg teremtmény iránti gyűlölete nem volt titok, mint ahogy az sem, hogy Grievous sem állhatja őt. – És feltételezem, hogy önt mélységesen aggodalom fogta el ettől a lehetőségtől, tábornok úr! – válaszolta Gunray, miután kissé összeszedte magát. – Tudnia kell, hogy ön és a társai rendkívül fontosak a mi ügyünknek – darálta Grievous, bár a hangjából árnyalatnyi tisztelet sem érződött.

226/840

– Tisztában vagyok vele, tábornok, bár be kell vallanom, néha kételkedem abban, hogy vajon ön tisztában van-e vele? – Én az önök védelmezője vagyok, helytartó! Azzal Grievous belépett a terembe, megkerülte az asztalt, végül megállt Gunray háta mögött. Gunray a szeme sarkából látta, hogy Haako megborzong, összehúzza magát a lehető legkisebbre, lesüti a szemét, és idegesen tördeli egymásba font ujjait. – Uraim, nekem nincs kedvencem önök között – mondta végül Grievous –, én valamennyiükért harcolok. Azért hívtam ide önöket, hogy a jövőben is garantálhassam a biztonságukat. Senki sem tudott összekaparni magában annyi bátorságot, hogy megszólaljon. A tábornok néhány pillanatnyi hallgatás után folytatta:

227/840

– Azok az ostoba köztársaságiak azzal áltatják magukat, hogy ők futamították meg önöket, de valójában Sidious Nagyúr és Darth Tyranus tervelték ki ezt az egészet. Hogy milyen célok érdekében? Hamarosan minden ki fog derülni. Minden a terv szerint halad. Ugyanakkor, mivel az önök anyabolygóin immár a Köztársaság az úr, gyarmataikat pedig veszély fenyegeti, ezennel parancsot kapnak arra, hogy a közeljövőben maradjanak együtt. Utasítást kaptam, hogy keressek önöknek egy biztonságos menedéket itt, a Külső Gyűrűben. – Ugyan, melyik világ fogadna be minket? – kesergett hangosan San Hill. – Ha egyikük sem hajlandó, elnök úr, majd én elfoglalom valamelyiket. Grievous a kijárathoz ment, közben karomszerű lábai meg–megcsikordultak a padló sima fémlemezein.

228/840

– Most pedig valamennyien térjenek vissza a saját hajóikra! – recsegte szigorúan. – Miután kiválasztottuk a leendő otthonukat, kapcsolatba lépek önökkel a megszokott módon, és megadom az új találkozási pont koordinátáit. Gunray-nek rossz előérzete támadt, és lopva összenézett Haakóval. Mindketten tudták, hogy nagy a baj. A „megszokott módon” kifejezés nem utalt másra, mint a lépegetőtrónra, amelyet puszta figyelmetlenségből a Cato Neimoidián felejtettek.

Tizenhatodik fejezet A Charros IV. felszínének tompavörös és halványbarna színekben pompázó, bonyolult mintázata teljesen betöltötte a köztársasági csillaghajó elülső ablakait. Az egység már húsz évvel korábban is elavultnak számított, ám a hajtóművei megbízhatóan üzemeltek, így egyelőre nem került a roncstelepre. Ráadásul a Köztársaság flottája annyira szétszóródott a Galaxisban, hogy Obi-van és Anakin nem lehetett válogatós. A cirkáló egykori, emblematikus vörös színe eltűnt a friss, fehér bevonat alatt. A háború első éveiben az addig személyszállítóként szolgáló hajó nagy teljesítményű felderítő és célravezető radart kapott, továbbá nagy tűzerejű lézerágyúkat, valamint rakétaindító

230/840

állványokat építettek a vízszintes stabilizátorai alá. Obi-van volt az, aki kiszámította a három hiperugrást, amelyek a Belső Gyűrűből eljuttatták őket a Xi Char világokhoz, de a hajót mindvégig egyedül Anakin irányította. – Érkeznek a leszállási koordináták – dünnyögte Anakin anélkül, hogy a tekintetét elszakította volna a műszerfal képernyőiről. Obi-van kellemesen meglepődött. – Kezdem visszanyerni a hitemet – jelentette ki derűsen. –Régebben valahányszor azt az információt kaptuk, hogy a Hírszerzés elvégezte a felderítést, folyton kiderült, hogy egy szó sem igaz az egészből. Anakin a szeme sarkából rápillantott egykori mesterére, és felkacagott. – Mi olyan mulatságos? – érdeklődött Obi-van.

231/840

– Tudod, mi jár a fejemben, mester? Hogy már megint úton vagy! Obi-van hátradőlt az ülésében, és várta a folytatást. – Úgy értem – magyarázkodott Anakin –, hogy ha valaki, hát te arról vagy híres, hogy mennyire utálod az űrutazást. Ehhez képest alaposan kivetted a részedet a különleges, hosszú távú küldetésekből. Kamino, Geonosis, Ord Cestus… Obi-van a gondolataiba merülve kissé megtépkedte a szakállát. – Mondjuk úgy, hogy a háború arra kényszerített, hogy közelebbről is szemügyre vegyem a dolgokat – mondta végül. – Qui-gon mester igazán büszke lenne rád – válaszolta Anakin. – Ezt azért ne vedd biztosra. Indulás előtt Obi-van tiltakozott az ellen, hogy a Charros IV-re repüljenek. Régi

232/840

cimborája, Dexter Jettster valószínűleg minden szükséges információt megadhatott volna a hírszerzőknek a lépegetőtrónról. De Yoda ragaszkodott ahhoz, hogy ők ketten személyesen beszéljenek azzal a xi charrival, akinek a pecsétjét felfedezték a trónon. Obi-van eltűnődött azon, hogy vajon miért idegenkedett olyannyira ettől az utazástól. Az elmúlt hónapok viszontagságaihoz képest ez a küldetés szinte könnyed kirándulásnak ígérkezett. Anakinnak igaza volt, amikor kijelentette, hogy őneki aztán alaposan kijutott az efféle megbízatásokból. Viszont a Jedik egy része afféle önkéntes hírszerzőtisztként is tevékenykedett a háború folyamán. Hiszen Aayla Secura és Ylenic It'kla mesterek voltak azok, akik őrizetbe vették az Iparvállalati Szövetség egyik szökevényét a Korélián; Quinlan Vos másnak adta ki magát, hogy beépülhessen Dooku tanítványai közé…

233/840

És Palpatine főkancellárt sosem tájékoztatták – és nem is szerzett tudomást – ezekről a titkos küldetésekről. Nem azért, mert a Jedik nem bíztak meg benne, sokkal inkább azért, mert a Jedik már nem bíztak meg senkiben. – Gondolod, hogy az a xi charri szóba áll velünk? – kérdezte Anakin. Obi-van feléje fordult ültében, és hümmögve válaszolt: – Minden okuk megvan rá, hogy szívélyesen bánjanak velünk. A Naboo blokádja után a Köztársaság nem kötött velük üzletet, amiért ellátták a neimoidiket tiltólistás fegyverekkel. Azóta is égnek a vágytól, hogy jóvátegyék ezt a ballépésüket, főleg most, hogy a Baktoid Fegyvergyár sorozatban, vagyis náluk jóval olcsóbban gyártja a legfőbb termékeiket. A Xi Char elsősorban egy különleges, alakváltó csatadroiddal járult hozzá a neimoidik

234/840

fegyvertárának bővüléséhez. Ez az elsőrangúan megtervezett, szilárd tüzelőanyaggal hajtott egység képes volt három különböző üzemmódba alakítani magát. Anakin arcára gyanakvó kifejezés költözött, és óvatosan megjegyezte: – Remélem, nem veszik rossz néven, hogy megsemmisítettem egy rakás gépüket. Válaszképpen Obi-van felkacagott. – Hát, reméljük, hogy a hírneved még nem ért el idáig – mondta nevetve. – Viszont a sikerünk most jórészt azon múlik, hogy a mi protokolldroidunk valóban olyan jól beszéli-e a xi char nyelvet, mint ahogyan állítja. A pilótafülke egyik hátsó ülésén üldögélő TC–16 megértette a célzást, és természetesen nem hagyta szó nélkül: – Kenobi mester, biztosíthatom, hogy ugyanolyan jól beszélem ezt a nyelvet, mint egy

235/840

született xi charri. A Gunray helytartó szolgálatában töltött évek alatt elsajátítottam számos faj, egyebek mellett a xi charrik, a geonosik és a colicoidik nyelvét. Nyugodtan rábízhatják magát a tudásomra. Ha rajtam múlik, a xi charrik együtt fognak működni önökkel. Bár úgy sejtem, undorodni fognak a külső megjelenésemtől. – Miért is? – kérdezett közbe Anakin. – Nos, uram, a xi charrik létezésének alapja a precíziós technológiák iránti teljes odaadás – felelte a droid. – Magától értetődőnek tekintik azt az alapelvüket, mely szerint a gondos munka semmiben sem különbözik egy imától, sőt maga az istenségekhez szóló ima. Számukra a műhelyeik inkább afféle templomok, mintsem gyárak. Mindig, mindenben a tökéletességre törekszenek. Ha egy xi charri megsebesül, a felgyógyulásáig önkéntes száműzetésbe vonul, hogy a társainak ne kelljen látniuk a tökéletlenségeit vagy torzulásait. Az

236/840

egyik mondásuk úgy szól, hogy „az istenség a részletekben lakik”. – Inkább legyél büszke a sérüléseidre, Tíszí! – szólt rá Anakin vidáman a droidra, miközben felemelte és ökölbe szorította mechanikus jobb kezét. – Ahogyan én is az vagyok. A csillaghajó eközben belemerült a Charros IV. atmoszférájába, amelyben helyenként jókora, sűrű felhők kóboroltak. Obi-van kissé előredőlve kinézett az ablakon, és szemügyre vette a kietlen világot, amelyet csupán apró foltokban borított zöldellő növénytakaró. A helyiek a magas fennsíkokon éltek, amelyeket mindenfelől hósapkás hegyláncok szegélyeztek. Hatalmas kiterjedésű, fekete tavak tarkították a tájat. – Maga a megtestesült sivárság – dörmögte Obi-van. Anakin igazított a kormányon, hogy ellensúlyozza a hajót ostromló, dühödt széllökéseket.

237/840

– Készséggel odaadnám érte a Tatuint – jegyezte meg halkan. Obi-van rántott egyet a vállán. – Jártam én már a Tatuinnál rosszabb helyeken is – felelte. Ekkor mindketten megpillantották a távolban a keresett fennsíkot, és annak peremén a számukra kijelölt leszállóplatformot. Ahogy közeledtek felé, mindketten úgy látták, hogy a vadonatújnak tűnő ovális terasz a méreteit tekintve pontosan megfelel a csillaghajónak. – Esküdni mernék, hogy egyenesen nekünk építették – ámuldozott TC–16. – Hát ezért érdeklődtek folyton a hajónk pontos méreteiről! Anakin a szeme sarkából Obi-vanra pillantott, és elismerő hangon megjegyezte: – Azt hiszem, a Köztársaságnak igencsak kapóra jönne a xi charrik segítsége.

238/840

Azzal az ifjú Jedi zökkenés nélkül letette a cirkálót a platformra, gyors mozdulatokkal kikapcsolta a hajtóműveket, végül leeresztette a rakodórámpát. Mielőtt kiszállt volna, Obi-van megállt a rámpa tetején, és felhúzta a fejére köpenyének csuklyáját, hogy védje magát a szomszédos hegyek lejtőiről lezúduló jeges szelektől. A leszállópálya pereméből keskeny fémjárda indult ki. A csillogó ötvözetkígyó legalább fél kilométer hosszan kanyargott a felszínt borító sziklák között, és egy katedrálisszerű, hatalmas építményhez vezetett. A járda mindkét oldalán izgatott xi charrik tömegei sorakoztak. – Azt hiszem, ritkán látnak vendéget – állapította meg Anakin, miközben lesiettek a rámpán. Mint ahogyan az másutt is gyakran előfordult, a xi charrik gépei is a tervezőik és

239/840

gyártóik testfelépítését tükrözték. A teremtmények tömzsi, kitinpáncélos testük, négy vékony, ollószerű fogószervben végződő végtagjuk és csepp formájú fejük alapján lehettek volna akár az alakváltó harci droidok eleven változatai is. Az izgatottan cicergő–ciripelő xi charrik több száz fős tömege olyan lármát csapott, hogy Anakinnak szinte ordítani kellett. – Micsoda ünnepélyes fogadtatás! – harsogta. – Azt hiszem, élvezni fogom! – Nem bánom, amíg te is azt teszed, amit én – ordította vissza Obi-van. – Megpróbálom, mester! Minél közelebb értek a leszállóplatform széléhez, annál hangosabb lett a zsivaj. Obivan elképzelni sem tudta, hogy minek tulajdonítsa a xi charrik izgatottságát. Az egész olyan volt, mintha valamiféle futóverseny kezdődne. Pillanatonként előfordult, hogy egy-egy xi charri kiugrott a járda közepére,

240/840

ám a társai tömegbe.

rögtön

visszarántották

a

– Mondd csak, Tíszí, ők mindig ilyen lelkesek? – kérdezte kiabálva Obi-van. – Igen, uram – felelte a droid olyan hangerővel, hogy berezonált a beszédszintetizátora –, de ez a lelkesedés nem nekünk szól, hanem a hajónknak! A válasz jelentése azonnal tisztázódott, amikor ők hárman maguk mögött hagyták a leszállópályát. A xi charrik előrerontottak, és megrohanták a csillaghajót. A feketén csillogó testek teljesen elborították a megviselt cirkálót, a hátsó fúvókáktól kezdve egészen az orrból kinyúló receptorrudakig. A Jedik álmélkodva nézték, hogy a rovarszerű teremtmények pillanatok alatt eltüntetik a burkolaton éktelenkedő koromfoltokat, kiegyengetik a horpadásokat, beállítják a meggörbült tartóelemeket, és lemossák illetve kifényesítik az üvegacél ablakokat.

241/840

– El ne felejtsünk borravalót adni, mielőtt elindulunk – jegyezte meg vigyorogva Anakin. A rögtönzött, de alapos javítás alatt néhány xi charri folyton ott őgyelgett TC–16 körül. Egyik-másik megpróbálta elkapni a kezét vagy a lábát, ám a droid méltatlankodva lerázta magáról a kéretlen szerelőket. – Attól tartok, hogy mialatt generáloznak, véletlenül törlik a memóriámat – magyarázkodott panaszos hangon TC–16. – És az valóban olyan rossz lenne, tekintve, hogy mi mindenen mentél keresztül mostanában? – kérdezte a továbbra is szélesen vigyorgó Anakin. – De Skywalker mester, hogyan tanulhatnék a hibáimból, ha nem emlékszem rájuk? Körülbelül félúton jártak a hatalmas épület felé, amikor két, az átlagnál jóval nagyobb termetű xi charri sietett eléjük. TC–16

242/840

néhány hosszabb cicergést és ciripelést váltott velük, majd a Jedik felé fordulva közölte: – Ők ketten főpapjukhoz.

elvisznek

minket

a

– Nincs náluk fegyver, Anakin – mutatott rá Obi-van –, ez máris jól jel. – A xi charrik népe békés nép – magyarázta TC–16. – Ők csakis a gépek tervezésével és legyártásával törődnek, és nem azok felhasználásával. Ezért érezték igazságtalannak, hogy a Köztársaság megvádolta és durván elítélte őket, amiért a harci droidjaik egy része szerepet játszott a nabooi ütközetben. A protokolldroid által műhelynek nevezett építmény több mint kétszáz méteres magasságba nyúlt. A tetején kisebb-nagyobb tornyok és antennák százai álltak, amelyek az erős szél jóvoltából hosszú fütyülésekből és

243/840

süvítésekből komponált, kísérteties zenét szolgáltattak. Az egybefüggő, óriási belső térbe tetőablakok százain keresztül érkezett a természetes fény. Az irdatlanul nagy csarnokban xi charrik tízezrei szorgoskodtak. Fent, a magasban gazdagon díszített oszlopokra ültetett boltívek tartották a hatalmas ívben görbülő tetőt. Ezeket az oszlopokat vízszintes és rézsútos keresztgerendák százai kötötték össze egymással, amelyekről több ezer álomba merült xi charri lógott fejjel lefelé. Különös fogószervben végződő lábukkal kapaszkodtak a tartóelemekbe, és még alvás közben is egyfolytában zümmögtek. – Az ott fent vajon az éjszakai műszak? – ámuldozott hangosan Anakin. A kíséretül kijelölt páros bevezette őket egy jókora terembe, amelynek magas ajtaja egy kisebb, ablaktalan szobára nyílt. A helyiség úgy festett, hogy elment volna akár egy

244/840

luxus űrjacht parancsnoki kabinjának is. A kellős közepén jókora, trónnak is beillő karosszék magasodott, amelyben a legnagyobb termetű xi charri ült, akit a Jedik eddig láttak. A teremtményt éppen tucatnyi kisebb gondozta. Egyesek a páncélját fényesítették, mások a fogószerveinek szaruperemét csipkedték és reszelték, megint mások a végtagjait masszírozták. Rajtuk kívül a teremben vagy húsz xi charri szorgoskodott – mindannyian őrült iramban söpörtek, súroltak, kalapáltak, fényesítettek. TC–16 minden különösebb ceremónia nélkül a Főpap elé lépett, és mereven meghajolva üdvözletet ciripelt. Ezt követően a droid megosztotta a beszédszintetizátorát, így amikor megszólalt, mind a házigazdák, mind a Jedik értették a szavait, egymással párhuzamosan. – Engedje meg, hogy bemutassam önnek Obi-van Kenobi és Anakin Skywalker Jedimestereket – kezdte ünnepélyes hangon.

245/840

A főpap elhessegette a szolgáit, Obi-van felé fordult, és alaposan, tetőtől-talpig végigmérte. – Tíszí! – szólalt meg Obi-van. – Mondd meg neki, hogy elnézését kérjük, amiért tisztálkodás közben zavarjuk. – Nem zavarjuk őt, uram – felelte TC–16. – A Főpapot pontosan így gondozzák a nap minden egyes órájában és percében. A Főpap ciripelt valamit. – Nagyméltóságú uram, annak köszönhetően beszélem a nyelvüket, hogy korábban Nute Gunray helytartónál álltam alkalmazásban – közölte TC–16, aztán meghallgatta a Főpap válaszát, és gyorsan hozzátette: – Igen, uram, megértem, hogy ezzel nem sikerült belopnom magam az ön szívébe. Viszont szeretném kijelenteni, hogy a neimoidik között eltöltött évek a létezésem legkínosabb és leggyötrelmesebb évei voltak. Ahogyan azt a külsőm is bizonyítja, uram.

246/840

A Főpap szemlátomást megenyhült, és ismét ciripelt egy sort. – Nos, méltóságos uram – felelte TC–16 –, ezek a Jedik azért folyamodtak önhöz, hogy a beleegyezését kérjék. Szeretnének feltenni néhány kérdést az Xcan Műhely egyik hívőjének, egy bizonyos T'laalak-s'lalakt'th'ak mesternek. TC–16 olyan tökéletesen ejtette ki névben sorakozó torokhangokat és csettegő hangzókat, hogy még maga a Főpap is elismerően biccentett, míg a két Jedi egyenesen elámult. – Az illető egy valódi vésnökművész, méltóságos uram – folytatta zavartalanul TC–16. – A Jedik azért érdeklődnek iránta, mert egy általa készített mestermű felkeltette az érdeklődésüket. Azt remélik, hogy T'laalak-s'lalak-t'th'ak mester segítségével fényt deríthetnek egy fontos szeparatista vezér jelenlegi hollétére.

247/840

A Főpap a Jediket fürkészte, majd ismét cicergett valamit. – Nem, excellenciás uram, társaimnak eszük ágában sincs használni a fénykardjaikat – hadarta sietve a droid. – De ha ön ahhoz köti az engedélyét, hogy átnyújtsák önnek a fegyvereiket, készséggel megteszik. Obi-van máris előhúzta az övéből a fénykardját, de Anakin habozott. – Azt ígérted, hogy azt teszed, amit én – szólt rá Obi-van. – Azt mondtam, hogy megpróbálom, mester – válaszolta Anakin, de azért ő is a köpenye alá nyúlt. Mindketten átadták a fénykardjukat TC–16–nak, aki nyomban továbbította azokat a Főpapnak. A megtermett xi charri szemügyre vette a fegyvereket, majd a fejét csóválgatva, hosszasan ciripelt.

248/840

– Nem lepődöm meg – felelte TC–16 –, hogy méltóságod szükségét látja némi karbantartásnak és továbbfejlesztésnek. Hiszen melyik eszköznek ne válna javára, ha a gondjaiba veszi egy xi charri? A Főpap válaszát tokolldroid hozzátette:

követően

a

pro-

– Biztosra veszem, uram, hogy a Jedilovagok tisztelettel megköszönik az ön ígéretét arra nézve, hogy érintetlenül hagyják azokat a hibákat és hiányosságokat. – Jobban ment, mint vártam – jelentette ki elégedetten Obi-van, mialatt őt, Anakint és TC–16-ot bevezették az Xcan Műhely szívébe. Anakin kétkedve csóválta a fejét. – Túlságosan bizakodó vagy, mester – válaszolta. – Nekem valami azt súgja, hogy gyanakodnak ránk.

249/840

– Amit java részben Raith Sienarnak köszönhetünk – jegyezte meg Obi-van szomorúan. Majdnem két évtizeddel korábban a Sienar Gépgyár látta el vadászgépekkel a Köztársaságot. A vállalat dúsgazdag és befolyásos tulajdonosa és egyben elnöke, Raith Sienar hosszabb időt töltött a xi charrik között. Elsajátította az ő ultraprecíz tervezési és gyártási eljárásaikat, majd ezeket később a saját gyárában is felhasználta. Miután a xi charrik rájöttek, hogy a tanítványuk „hitetlen”, száműzték a Charros IV-ről, és fejvadászokat küldtek utána. Sienarnak az orgyilkosok közül négyet sikerült becsalogatni egy fekete lyukba, amelynek helyzetét rajta kívül csupán maroknyi mélyűri felfedező ismerte. A későbbiekben is folytatta az ipari kémkedést. Beférkőzött például a Kereskedelmi Szövetségbe, a Baktoid Fegyvergyárba és a Koréliai Gépművekbe. Ám a xi charrik sokáig megőrizték

250/840

emlékezetükben Sienar ténykedését, amelyet ők szentségtörésnek tartottak. Hat évvel a naboo-i csata előtt ismét megpróbálták megöletni. A merénylet a kém apjának halálával zárult, de az eretnek ismét megmenekült. Tíz évvel korábban maga Obi-van és Anakin is tengelyt akasztott Sienarral, a Zonama Sekot néven ismert eleven bolygó miatt. Ahogyan részben Sienar lelkén száradt a Zonama Sekot eltűnése, úgy részben ő volt a felelős azért, hogy a xi charrik soha többé nem fogadtak el az emberi fajhoz tartozó tanítványokat. Az Xcan Műhely lebilincselő látványt nyújtott. A mesterek egyénileg, vagy háromtól háromszáz főig terjedő csapatokba szervezve dolgoztak. A gyártás alatt álló termékek skálája a csúcstechnikájú háztartási eszközöktől a kisebb járműveken át egészen a

251/840

csillaghajókig terjedt. A rovarszerű teremtmények fáradhatatlan buzgalommal sürögtek-forogtak, fúrtak-faragtak, fűrészeltek, véstek, kalapáltak, csiszoltak, reszeltek, hegesztettek, festettek és díszítettek. A nagy sürgés-forgás ellenére a környezet tökéletes ellentéte volt a más ipartelepeken tapasztalható dübörgő zűrzavarnak. A csarnokra szinte templomi csend borult. A xi charrik jószerével alig szóltak egymáshoz munka közben, inkább egy különös, folyton ismétlődő dallamot zümmögtek, és tökéletesen belemerültek a munkájukba. Az a néhány teremtmény, amelyik egyáltalán felfigyelt a jövevényekre, sokkal több érdeklődést tanúsított TC–16, mint a Jedik iránt. És mégis minden, a Xcan Műhelyben folyó precíziós munka ellenére számos xi charri csupán afféle ugródeszkának tekintette a katedrálisszerű gyárat. Ők arról álmodoztak, hogy egy napon a Haor Chall Tervező és Gyártó Konglomerátumnak fognak dolgozni,

252/840

amely annak idején elhagyta a Charros IV-et, és kiköltözött a Külső Gyűrűbe. A kíséretül kijelöl xi charrik végül odavezették a vendégeket T'laalak-s'lalak-t'th'ak oltárához, amely két hatalmas oszlop között állt. Az oszlopokat több tízméteres magasságig gravírozott kőlapokból összeállított, lenyűgöző mozaikok díszítették. A keresztgerendákról itt is xi charrik egész tömegei lógtak fejjel lefelé. Amikor odaértek hozzá, T'laalak-s'lalakt'th'ak éppen egy vállalati emblémát maratott egy csillaghajó leendő műszerfalának burkolatára. Tőle balra jókora kupacban álltak a megmunkálásra váró darabok, míg a jobbján a már kész művek képeztek kisebbfajta falat. Amikor a mester meghallotta a nevét, felpillantott. Előbb a kísérő xi charrik ciripeltek neki valamit, majd TC–16 következett:

253/840

– T'laalak-s'lalak-t'th'ak mester, először is hadd mondjam el, hogy a te munkáid olyan kivételes minőségűek, hogy még maguk az istenségek is sóvárognak utánuk. A xi charri alázatos főhajtással fogadta a dicséretet, majd választ cicergett. – Nagyra értékeljük az ajánlatodat, és valóban szívesen néznénk téged, mialatt dolgozol – válaszolta a protokolldroid. – Viszont mi már találkoztunk néhány remekműveddel, sőt pontosan az egyik alkotásod miatt utaztunk ide, hogy szót válthassunk veled. Ez a műremeked nemrégiben került elő a Cato Neimoidián. Egy lépegetőtrónról van szó, amelyet te láttál el díszekkel. A bútor a Kereskedelmi Szövetség helytartójának, Nute Gunray-nek készült. T'laalak-s'lalak-t'th'ak nyomban elkezdett ciripelni, ám TC–16 megcsóválta a fejét, és hozzátette:

254/840

– De igen, minden bizonnyal a te műved, mert a hátsó láb belső felületén a te saját szimbólumod látható! A mester szemlátomást cicergett és zümmögött, visszakérdezett:

felháborodva mire droid

– Hogy a Baktoid egyik műhelye? Ez azt jelentené, hogy a te munkád, a te művészeted ilyen könnyen utánozható? Mialatt TC–16 a vésnökkel vitatkozott, Anakin finoman oldalba bökte Obi-vant, és a fejével oldalra biccentett: a közelükben dolgozó xi charrik kezdtek odafigyelni a beszélgetésre. – Megértjük, hogy nem szívesen beszélsz efféle dolgokról – mondta TC–16 az előbbinél jóval halkabban –, mivel a Főpap valószínűleg a kevélység jelének minősítené azt a tényt, hogy szignáltál egy terméket.

255/840

T'laalak–s'lalak–t'th'ak ábrázatáról valósággal ordított, hogy hirtelen elönti a harag. – Természetesen minden okod megvan rá, hogy büszke legyél – folytatta könyörtelenül a protokolldroid –, ám ha a Főpap tudomást szerez arról, hogy a művedet hosszú éveken keresztül egy olyan személyiség használta, mint Gunray helytartó… Ekkor a xi charri egyszerűen ledobta a szerszámait, és álló helyzetből hatalmasat ugrott. Ügyesen elkapta a feje fölött húzódó gerendák egyikét, majd felébresztett társainak méltatlankodó ciripelésére ügyet sem vetve, egyik gerendáról a másikra ugorva igyekezett felfelé. Egyértelműnek tűnt, hogy az egyik tetőablak felé tart. Obi-van figyelemmel követte néhány pillanatig, majd Anakinhoz fordult. – Valami azt súgja, hogy nem akar beszélni velünk.

256/840

Az ifjú Jedi egyetlen pillanatra sem szakította el a tekintetét a menekülőről. – De így is kénytelen lesz – dünnyögte, és ő is felpattant a levegőbe. – Anakin, várj! – kiáltotta Obi-van, majd csak úgy saját magának hozzátette: – Ugyan, mi haszna… Azzal ő is felugrott a legalsó gerendára. Anakin szélsebesen lendült és ugrott egyik tartóelemről a másikra, mint valami cirkuszi artista, így hamarosan elérte azt a résnyire nyitott tetőablakot, amelyen keresztül T'laalak-s'lalak-t'th'ak ki akart mászni. A xi charri vékony, ízekre osztott elülső lábaival már a tetőt kaparászta, amikor Anakin ráugrott, és szorosan átkulcsolta kerekded testét. Ám a teremtmény meglepően erősnek bizonyult. Vadul cicergett valamit, majd egy másik ablak felé indult, és magával vitte a hátán csimpaszkodó Anakint is.

257/840

Obi-van tízméteres távolságban, párhuzamosan haladt a menekülő lénnyel, így egyszerre értek fel a boltíves mennyezet középső, legmagasabb részébe. A hajsza immár többtucatnyi xi charrit felvert álmából, akik közül jó néhányan úgy döntöttek, hogy bekapcsolódnak a kergetőzésbe. Anakin továbbra is megpróbálta lerángatni a zsákmányát, ám ehhez nem volt elég a testsúlya. Obi-van attól tartott, hogy egykori tanítványa az Erőt fogja segítségül hívni, és esetleg eltúlozza a dolgot. A lelki szemei előtt megjelent az összeroskadó épület képe, és megkettőzte az erőfeszítéseit. Néhány villámgyors, oldalazó szökkenéssel a hátukba került, majd az utolsó ugrás közben, amikor éppen elérte a röppályája csúcsát, elkapta T'laalak-s'lalak-t'th'ak hátsó lábait. És ekkor mindhárman zuhanni kezdtek. Egymásba gabalyodva, pörögve estek egyik gerendáról a másikra, közben

258/840

magukkal sodortak többtucatnyi alvó xi charrit. Amikor végül egy kupacba zuhogva leértek a padlóra, mindkét Jedi eleresztette T'laalak-s'lalak-t'th'ak-ot. A következő pillanatban tehetetlenül forgolódtak az éppen feltápászkodó, dühödten ciripelő–csicsergő teremtmények között, mert rájöttek, hogy nem tudják megkülönböztetni őket egymástól. Aztán már nem az lett a legfőbb bajuk, hogy szem elől tévesztették a vésnököt, mert a gigászi műhelyben tartózkodó összes xi charri egyszerre megindult a kavarodás irányába, hogy segítsenek bajba jutott társaikon. Jó néhányan fenyegetően lóbálták különféle súlyos vagy éles szerszámaikat, hogy megadásra kényszerítsék a Jediket, mialatt a többiek egyszerűen rávetették magukat a betolakodókra, hogy a puszta súlyukkal vegyék elejét a további erőszaknak. – Semmi vérontás! – kiáltotta a rárontó teremtményekkel hadakozó Obi-van.

259/840

Anakin csodálkozva meredt rá egy dühödt xi charrikból álló, legalább három méter magas halom alól. Éppen csak a feje látszott ki a kitinpáncélos testek és ízeit lábak kusza tömegéből, és a tüdejében alig maradt annyi levegő, hogy nagy kínkeservesen kipréseljen magából egy mondatot: – Egész pontosan kihez beszélsz, mester? Obi-van gyorsan körülnézett a műhelyben. – Lökj fel valamit! – kurjantotta. – De gyorsan! Mielőtt befejezik a halmot! Azzal taszító mozdulatot tett a szabad kezével, és az Erő közvetítésével felborított egy valamivel távolabb álló asztalt. Gondosan egymásra fektetett, frissen gravírozott adóvevők és különféle áramkörök röpködtek szerteszét. Az Obi-vant a padlóra szorító xi charrik egy része, és a felé rohanók túlnyomó többsége rémülten ciripelve, hanyatt-homlok iszkolt, hogy megjavítsa a sérült készülékeket.

260/840

– Siess, Anakin! – harsogta Obi-van. Noha mindkét keze a teste alá szorult, Anakinnak sikerült feldöntenie egy konyhai eszközökkel megpakolt raklapot, aztán egy gondosan sorba rendezett játékokkal teli állványt, végül kitépett az oszlopokból vagy féltucatnyi falikart. A xi charrik újabb csapata futott, hogy mentse, ami menthető. – De ugye, nem élvezed? – figyelmeztette Obi-van az ifjú Jedit. A tekintetét egy hangszerekkel teli rekeszre függesztve éppen arra készült, hogy megszabadul a megmaradt fogva tartóitól, amikor váratlanul lézernyalábok süvítettek át a feje felett, és sorban belecsapódtak az egyik hatalmas oszlopba. A feldühödött xi charrik tömege szétnyílt, és megjelent közöttük maga a Főpap. A magas méltóság hordszéken ült – melyet hat xi charri cipelt a

261/840

vállán –, és mind a négy végtagjában egy-egy sugárvetőt tartott. A Jedikre szegezte a fegyvereit, mire a körülöttük tolongó teremtmények a padlóra vágták magukat. Ám még mielőtt a Főpap tüzet nyithatott volna, az egyik oszlop mögül előbukkant TC–16. Szinte rá sem lehetett ismerni, viszont azonnal látszott, hogy mi történt vele. Néhány vallásos révületbe esett xi charri az iménti nagy kavarodásban rávetette magát a protokolldroidra, villámgyorsan kiegyengették a burkolatának horpadásait, és tetőtől-talpig úgy kifényesítették, hogy valósággal sziporkázott a napsugarak és a reflektorok fényében. – Nézzék, mit műveltek velem! panaszkodott TC–16 a Jediknek.

–

A hangjában gyötrelem és csodálkozás keveredett, de a külsejében beállt változás olyan váratlannak és hihetetlennek bizonyult, hogy a Főpap és valamennyi alattvalója

262/840

csak tátogni tudott, mintha csoda történt volna a szemük láttára. A tömegből izgatott ciripelés csapott fel, mire a Főpap észbe kapott, visszafordult a Jedik felé, és ismét rájuk emelte a sugárvetőket. – De hát ők nem akartak ártani senkinek, excellenciás uram – avatkozott közbe TC–16. – Kérdeztek valamit T'laalak-s'lalak-t'th'aktól, ő viszont válasz helyett elmenekült előlük. Kenobi és Skywalker mesterek csupán arról szerettek volna megbizonyosodni, hogy mi késztette erre a művészt! A Főpap végignézett a tömegen, végül T'laalak-s'lalak-t'th'ak-on állapodott meg a tekintete. Ciripelni kezdett, mire TC–16 sietve fordított: – Kenobi mester, a Főpap azt javasolja, hogy itt és most tegyék fel a kérdéseiket, majd sürgősen hagyják el a Charros IV-et, mielőtt meggondolja magát.

263/840

Obi-van a vésnökre szegezte a tekintetét, és odaszólt TC–16-nak: – Kérdezd meg tőle, hogy emlékszik-e a lépegetőtrónra? A droid továbbította a kérdést, majd tolmácsolta a választ: – Most már emlékszik. – Helyes. Itt végezte a gravírozást? – A válasza „igen”, uram – felelte TC–16. – Ki hozta a trónt a Charros IV-re, a neimoidik, vagy valaki más? – Azt mondja, uram, hogy valaki más. Obi-van jelentőségteljes pillantást váltott Anakinnal. – Látott a trónon egy hiperhullámú adóvevőt? – kérdezte Obi-van. TC–16 hosszan hallgatta T'laalak-s'lalakt'th'ak válaszát, majd biccentett, és a Jedikhez fordult:

264/840

– Azt mondja, hogy amikor a trón idekerült, volt rajta egy adóvevő és egy holovetítő is. Azt mondja, ő nem csinált mást, csak vésetekkel díszítette a trón lábait, és kissé beszabályozta a lábak vezérlőrendszerét. – A droid jóval halkabban hozzáfűzte: – Szabadjon megjegyeznem, uraim, hogy T'laalaks'lalak-t'th'ak hangja reszket kissé. Gyanítom, hogy rejteget előlünk valamit. – Inkább csak fél – szólalt meg Anakin –, és nem Nute Gunray-től. Obi-van a droidra pillantott. – Kérdezd meg tőle, hogy tudja-e, ki gyártotta az adóvevőt. T'laalak-s'lalak-t'th'ak ciripelése ezúttal bűnbánónak tűnt. – Azt mondja, uram – fordított TC–16 –, hogy a berendezés egy Escarte nevű telepről került ide. Úgy sejti, hogy a készítője jelenleg is ott tartózkodik. – Escarte? – dörmögte Anakin.

265/840

– Aszteroidabánya, uram – magyarázta a protokolldroid. -egy aszteroidamezőben. A Kereskedőcéhhez tartozik.

Tizenhetedik fejezet – Tíz évvel ezelőtt még komoly diplomáciai bonyodalom származott volna ebből – fejtegette Dyne kapitány Yodának és Mace Windunak a Jedi Templom kommunikációs központjában. A számítógépekkel, holoasztalokkal és adóvevőkkel felszerelt, ablaktalan helyiségben egy különleges vészjeladó is helyet kapott. Ez a készülék egy olyan frekvencián forgalmazott, amelyet csakis a Jedi-lovagok ismertek, így a sokak által használt HoloHálózat megkerülésével is leadhattak, vagy éppen fogadhattak kódolt üzeneteket. – Mióta ilyen megbocsátóak a xi charrik? – vetette fel Mace Windu.

267/840

A derekán övvel összefogott barna ujjast valamint bézs színű nadrágot viselő mester laza tartásban támaszkodott egy íróasztal peremének. – Mióta rákényszerültek, hogy megrendelésre dolgozzanak – válaszolta a hírszerző tiszt. – Szeretnének ismét bekapcsolódni az üzleti játszmába, és ehhez egy vadászgépekről illetve harci droidokról szóló köztársasági szerződés lehet a kulcs. Alighanem az őrületbe kergeti őket a tudat, hogy Sienart napról napra gazdagabbá teszik azok a technikák és ötletek, amelyeknek alapjait tőlük lopta el. Mace ekkor Yoda felé pillantott, aki mindkét kezével a botjára támaszkodva álldogált az egyik holoasztal mellett. – Vagyis a xi charrik Főpapja aligha fogja jelenteni az esetet a Szenátusnak – vélekedett Windu mester. Dyne megrázta a fejét.

268/840

– Bizonyosan nem fogja – jelentette ki határozottan –, végső soron nem sérült meg senki, és károk sem keletkeztek. – Az incidens híre nem jut el a főkancellár füleihez – válaszolta Yoda –, viszont meglepődtem Obi-van mester jelentésén. Obi-van mester sokat veszített a higgadtságából és ítélőképességéből. – Mindketten ismerjük ennek okát – bölcselkedett Mace –, hiszen most már jó ideje Anakin társa. – Ha valóban Skywalker a Kiválasztott, akkor száz ilyen diplomáciai konfliktus miatt sem kell aggódnunk – Yoda egy pillanatra lehunyta a szemét, majd miután kinyitotta, a hírszerző tisztre meredt, és megjegyezte: – Ám a mi Dyne kapitányunk nem azért jött, hogy beszámoljon ezekről a dolgokról, hmmm?

269/840

A kapitány szélesen büszkén bólintott, és bejelentette:

elvigyorodott, diadalittasan

– Végre megfejtettük azt a kódot, amelyet Dooku, és valószínűleg maga Sidious is használt, amikor kapcsolatba lépett a Szeparatista Tanáccsal. A kód és a lépegetőtrón adóvevőjének felhasználásával máris elfogtunk egy Gunray helytartónak szóló üzenetet. Mace ellökte magát az asztaltól, és Dyne felé lépve megkérdezte: – Kapitány, tudtommal önök évek óta dolgoztak ennek a kódnak feltörésén, hogyhogy éppen most sikerült? – Így igaz, Windu mester – válaszolta Dyne –, tudja, a hi–perhullámú adóvevő vizsgálata során sok mindenre fény derült. Azonnal felismertük, hogy a memóriájába ágyazott kód nem más, mint az Intergalaktikus Bankkartell által használt kódok egyik változata. Ezért aztán úgy döntöttünk, hogy

270/840

vádalkut ajánlunk egy muun kémnek, akit nemrégiben tartóztattunk le egy csata után. Egy darabig győzködnünk kellett az illetőt, de végül megerősítette, hogy a szeparatisták titkos kódjához egy olyan kód áll a legközelebb, amelyet az Aargaun használnak átutalások és hasonlók lebonyolításánál. – Dyne elhallgatott, majd hozzátette: – Emlékeznek még azokra a hiányzó pénzekre, amelyek annak idején a Valorum kancellár elleni vádak alapját képezték? – Jól emlékszünk a kínos esetre – válaszolta Yoda, és szomorúan bólintott. – Nos, azok a pénzek, amelyek állítólag Valorum családjának zsebeibe kerültek, eltűnésük előtt megfordultak egyes aargau-i bankszámlákon is. – Igazán különös – jegyezte meg halkan Yoda. Dyne felnyitotta fém aktatáskáját, és kivett belőle egy bordázott adatcellát. Odalépett

271/840

az egyik holoasztalhoz, és beleillesztette a cellát az egyik foglalatba. Megnyomott néhány gombot, mire az asztal felett megjelent egy körülbelül egy méter magas, kék színben úszó hologram. – Grievous tábornok – állapította meg csendesen Yoda, és résnyire húzta a szemét. A felvétel elindult, és a teremben megszólalt a kiborg hangja: – Bizonyára örömmel hallja, helytartó, hogy kiválasztottunk maguknak egy világot. A Belderone lesz az átmeneti otthonunk. – A tábornok elhallgatott, majd felkiáltott. – Helytartó? Gunray! Hé! – azzal odafordult valakihez, aki nem látszott a hologramon, és dühösen odakiáltott neki: – Adás vége, kapcsold ki! Dyne megállította a felvételt, még mielőtt Grievous alakja elenyészett volna. – Ez a legnagyobb felbontású holokép, amit valaha láttam –közölte a kapitány. – A

272/840

technológia jelentősen eltér a miénktől, de még a szeparatisták készülékein sem láttunk ehhez foghatót. – Sidious ügyel a részletekre, hmmmm? – jegyezte meg Yoda. Mace töprengve ráncolta a homlokát, és megkérdezte: – Honnan érkezett az adás? – A Külső Gyűrű mélyéről, uram – felelte Dyne. – Valami más is történt odakint. Hat klónpilótánk odáig üldözött egy anyahajót, amely a Cato Neimoidián vívott csata után ugrott ki abba a szektorba. Egyikük sem tért vissza. – Ott volt a konföderációs flotta találkozási pontja – állapította meg Yoda. – És a Belderone lesz a következő – tette hozzá Mace, és ismét a hírszerző tisztre pillantott: – Kiderült már valami az eredeti, Sidious-féle üzenet forrásáról? Dyne sajnálkozva rázta a fejét.

273/840

– Még dolgozunk rajta, uram. Mace járkálni kezdett a holoasztal körül. – A Belderone ritkán lakott világ, viszont baráti kapcsolatokat ápol a Köztársasággal – töprengett félhangosan. – Grievous milliókat fog megölni, csak hogy bebizonyítsa, ki az úr a háznál! – hirtelen Yodára pillantott, és érces hangon kijelentette: – Nem hagyhatjuk, hogy megtörténjen! Dyne kapitány előbb Yodára nézett, majd vissza Mace-re. – Uraim – szólalt meg sóhajtva –, ha a köztársaság erői már a helyszínen lesznek, amikor Grievous lecsap, a szeparatisták rá fognak jönni, hogy lehallgatjuk az adásaikat. Yoda a szájára szorította a kezét, mialatt fontolóra vette az érveket. – Akkor is cselekednünk kell – mondta végül. – A csapataink majd elrejtőznek, és kivárják, hogy mi történik.

274/840

– Természetesen igaza van – ismerte el Dyne –, ha nem történik semmi, viszont kiszivárog ez a titkos értesülés… – a kapitány fürkésző pillantással méregette Yodát, és megkérdezte: – egyébként tájékoztatjuk a főkancellárt a kóddal kapcsolatos fejleményről? Yoda fülei megrándultak, és az agg mester nagyot sóhajtott: – Nehéz meghozni ezt a döntést. – Egyelőre megtartjuk magunknak a híreket – jelentette ki nyomatékosan Mace. – Egyetértek – közölte Yoda –, a vészjeladót fogjuk használni, hogy összegyűjtsük a csapatainkat. – Yoda mester, Obi-van és Anakin a Belderone közelében járnak – mondta Mace –, ők viszont egy másik nyomot követnek. – Az a nyom várhat, viszont nagy szükségünk lesz Obi-van-ra és Anakinra – az agg

275/840

mester Grievous továbbra is kéken derengő hologramjára pillantott, és hozzátette: – Nagyon gondosan fel kell készülnünk erre az ütközetre.

Tizennyolcadik fejezet Grievous életére.

az

álmaiban

emlékezett

az

A korábbi életére. Emlékezett a Kalee-re, és arra, hogy mi történt a Huk Háború után. Azok után, hogy kivette a részét számtalan ütközetből mind az anyabolygóján, mind a hukok világain… Azok után, hogy pusztított és gyilkolt, amerre járt… Azok után, hogy tucatnyi alkalommal súlyos sebekkel tért haza, szinte az utolsó cseppig kivérezve, és csakis feleségeinek illetve gyermekeinek köszönhette, hogy visszatért az életbe… Azok után a halállal vívott közelharcok után… Végzetesen megsérült egy közönséges kompbalesetben.

277/840

Annak idején ez az igazságtalanság, ez a megaláztatás jobban fájt neki, mint a sérülései. Hiszen megtagadták tőle a harcosoknak kijáró halált! Mialatt a baktában lebegett, tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a testét nem hozhatja helyre semmiféle gyógyfolyadék, semmiféle gammaszike, legyen az akár eleven teremtmény, akár sebészdroid kezében. Világos pillanataiban látta, hogy a vastag üveghenger falának túloldaláról a feleségei és utódai szörnyülködve bámulják szétroncsolt testét. A családtagjai bátorító szavakat suttogtak felé, és imádkoztak, hogy egészségesen térjen vissza hozzájuk. Grievous akkor többször feltette magának a kérdést: beérné-e azzal, ha csupán egy szellem volna egy érzéseitől megfosztott testben? Vagy ami ennél is fontosabb, képes lenne felhagyni egy harccal töltött élettel egy másik fajta életén, amelyben csakis önmagával kell harcolnia? Harcolnia, hogy

278/840

elviselje magát az életet, hogy éljen még egy napot… Nem. Ez a fajta élet nem kellett neki. Idővel aztán véget ért a Huk Háború, pontosabban a Jedik véget vetettek neki, és a kaleesh nép tovább szenvedett. A világuk romokban hevert, és hiába kértek igazságos döntést, a Köztársaság ügyet sem vetett rájuk. A kaleesh-eknek aztán a jó befektetések iránt mindig is fogékony Intergalaktikus Bankkartell nyújtott meglehetősen kétes értékű segítséget. Felajánlották, hogy gyorssegélyben részesítik a bolygót, átvállalják a nyomasztó adósságokat, ha Grievous a kartell szolgálatába áll. Szükségük volt egy könyörtelen végrehajtóra. A tömegpusztító fegyvereik hatékony „fizetési emlékeztetőként” szolgálták őket, míg az igazán piszkos munkát IG-sorozatú orgyilkosdroidok végezték nekik. Ám a tömegpusztító

279/840

fegyverek nem válogattak, az IG-k pedig veszedelmesen kiszámíthatatlanok voltak. Ráadásul a gyilkosságok sokat ártottak az üzletnek. A kartell olyasvalakit akart, akinek veleszületett tehetsége van a megfélemlítéshez. Grievous végül elfogadta az ajánlatot, egyfelől, hogy megmentse a világát, másfelől, hogy továbbra is harcosként, stratégaként, hadseregek vezéreként élhessen. Maga San Hill, a kartell elnöke ellenőrizte a szerződés részleteit, Grievous mégsem volt büszke a döntésére. Az adósságbehajtás igencsak messze esett a háborúskodástól. Ebben a világban nem volt más ellenfél, mint tengernyi erkölcstelen ügyfél, akik olyannyira ragaszkodtak a vagyonukhoz, hogy akár az életüket is feláldozták érte. Viszont a népe jól járt azzal, hogy a kartellhez szegődött. Rövid idő leforgása alatt tovább öregbítette a hírnevét.

280/840

És akkor jött a katasztrófa. A baleset. A balszerencse… Kérte az orvosokat, hogy emeljék ki a baktatartályból. Készséggel fogadta volna, ha a levegőn kell meghalnia, vagy a mélyűr vákuumában, de nem folyadékban. Napokig lebegett élet-halál között. Hol eszméletén volt, hol mély kómába süllyedt. Ekkor történt, hogy San Hill másodszor is felkereste őt. Fontos dolgokat forgatott az elméjében. Ezt még ő is észrevette rajta, holott jóformán nem is látott. – Életben tudjuk tartani önt – suttogta az elnök a baktahengerre szerelt mikrofonba, amely továbbította a hangját az ő épen maradt fülébe. Ezt már mások is megígérték neki. Tudta, hogy mit jelent az ajánlat: lélegeztetőgépet, életfenntartó berendezésekkel teli szobát, élethosszig tartó ágyfogságot. Ebből nem kért, és ezt meg is mondta San Hillnek.

281/840

– Más megoldások is léteznek – válaszolta az elnök. – Járni fog, beszélni fog, és lesznek emlékei. Lesz agya. – Agyam most is van – hörögte elgyötörtén a maszkjába –, ami hiányzik, az egy test. – A belső szerveinek többsége úgy megsérült, hogy még a legjobb sebészek sem tudják helyrehozni – folytatta könyörtelenül San Hill. – Sőt további testrészeiről is le kell mondania. Soha többé nem tapasztalhatja meg a test örömeit. – A test gyenge! Csak nézzen rám, és maga is láthatja. Hill felbátorodott ettől a megjegyzéstől. Előbb lelkes hangon káprázatos képet festett elé arról, hogy a geonosik milyen varázslatos szintre fejlesztették a kiborg technológiát, majd hosszasan ecsetelte, hogy sokak szerint az eleven testek és gépi alkatrészek összevegyítése jelenti a jövőt, a haladást.

282/840

– Csak gondoljon a Kereskedelmi Szövetség harci droidjaira – biztatta San Hill. – Gépagy vezérli őket. Valamennyit. A protokolldroidok, az asztrodroidok, sőt még az orgyilkos egységek is, egytől egyig programozást és gyakori karbantartást igényelnek. A kiborgokkal más a helyzet. Két rövid szócska magára vonta Grievous figyelmét: harci droid. – Már készülődik az a háború, amelynek során a harctérre fogják küldeni a droidok jó részét – suttogta San Hill alig hallhatóan. – Én ugyan meg nem mondom, hogy mikor fog kitörni, de amikor eljön a nap, az egész Galaxis lángba borul. Grievous-ben feltámadt a kíváncsiság, és megkérdezte: – Ki fogja kirobbantani a háborút? A Bankkartell? A Kereskedelmi Szövetség? – Valaki, akinek sokkal nagyobb a hatalma, mint ezeké együttvéve – titokzatoskodott az elnök.

283/840

– Ki? – Ön is találkozni fog vele, ha eljön az ideje. És biztosíthatom, hogy le lesz nyűgözve. – Akkor miért van szüksége rám? – Minden háborúhoz kellenek vezérek és parancsnokok. – Szóval droidok parancsnoka lennék? – Pontosabban droidok eleven parancsnoka – egészítette ki San Hill. Így aztán hagyta, hogy a geonosik munkához lássanak rajta, hogy duránium–, illetve kerámiaburkolatba foglalják azt a keveset, ami a testéből megmaradt. A lábadozása sokáig tartott. De még tovább tartott, mire megszokta új és számos módon továbbfejlesztett önmagát. Csak ezt követően mutatták be Dooku grófnak, és csak ekkor vette kezdetét a valódi felkészítése. A geonosiktól megtudta, hogy mi vezérli a droidokat,

284/840

de Dookutól – Tyranus Nagyúrtól – azt tudta meg, hogy mi vezérel egy Szith-lovagot. Maga Tyranus képezte ki a fénykard forgatására. Néhány röpke hét alatt felülmúlta Dooku összes korábbi tanítványát. Természetesen sokat segített, hogy szinte elpusztíthatatlan testet kapott. Sokat segített, hogy jóval magasabb volt a legtöbb értelmes lénynél. Sokat segítettek a kristály áramkörök, a négy, iszonyú erővel felruházott kar… Álmaiban még mindig emlékezett a régi életére. De valójában nem álmodott, mert álmodni csakis alvás közben lehetséges, márpedig Grievous tábornok sosem aludt. Időről-időre bevonult egy gubószerű, zárt kamrába, amelyet a testének készítői gyártottak a számára, és ott néhány percre sztázis-állapotba kapcsolta magát. Mialatt ebben a kamrában tartózkodott, néha felidéződött

285/840

benne, hogy hogyan érzett a régi életében. És amíg odabent volt, senki sem zavarhatta, legfeljebb váratlan vészhelyzet esetén. A kamra falára szerelt monitorokon keresztül figyelemmel kísérhette a Láthatatlan Kéz állapotát. Ám rendszerint már azelőtt tudatában volt egy-egy problémának, hogy a műszerek jelezték volna. Amikor kilépett a kamrájából, és döngő léptekkel elindult a híd felé, egy droid csatlakozott hozzá, amely közölte vele a legfrissebb híreket. Mihelyt a flottájuk kitört a hiperűrből, azonnal megtámadták őket – és nem a Belderone említésre sem méltó bolygóvédelmi erői, hanem egy köztársasági harccsoport. – Vadászkötelékek tartanak felénk – jelentette a droid –, továbbá rohamcirkálók, rombolók és más nagyobb egységek várakoznak a Belderone éjszakai oldala felett.

286/840

Mindenütt fejhangon visítottak a riadót jelző szirénák, míg a folyosókon tüzérdroidok és neimoidik rohantak a harcálláspontok felé. – Utasítsák a hajóinkat, hogy aktiválják a védőpajzsaikat, és álljanak elhárító alakzatba a hátunk mögött – recsegte a tábornok. – A járőrhajók térjenek vissza, és vegyék körül az anyahajókat. – Parancs visszaigazolva, tábornok. – Fordítsák a hajót jobb felé, és állítsák át az elhárítópajzsokat. Indítsák az összes vadászköteléket! Az oldalsó ütegek készüljenek fel pásztázó tűzmező kialakítására. A cirkáló megremegett egy robbanástól, mire Grievous megtámaszkodott az egyik válaszfalon. – Távoli lövések a köztársasági rombolókról – közölte nyomban a droid a híd

287/840

üzenetét. – Kár nem keletkezett. A pajzsok hatásfoka elérte a kilencven százalékot. Grievous megszaporázta a lépteit. A hídon a csata valós idejű hologramja vibrált a taktikai konzol felett. A tábornok néhány pillanatig némán tanulmányozta a Köztársaság harcrendjét. A hatvan nagyobb hajóból álló harccsoport nem volt elég nagy ahhoz, hogy egyszerűen lerohanja és megsemmisítse a flottáját, de elegendő ütőerővel bírt ahhoz, hogy megvédje a jelentéktelen Belderone-t. A sötétbarna bolygó felső légkörének egyik távoli szegmensében vadászgépekből, korvettekből és szállítóhajókból álló konvoj száguldott a Belderone egyik holdja felé. – A bolygó lakói menekülnek, uram – jelentette az egyik droid. Grievous meglepődött. Ha odalent megkezdődött a szervezett evakuálás, az csakis egy dolgot jelenthetett: a Köztársaság

288/840

valahogyan hírét vette annak, hogy a Belderone a célpont! De hogyan lehetséges ez, ha kizárólag a szeparatista vezetőket tájékoztatták a döntésről? Előrement az elülső ablakokhoz, hogy a saját szemével láthassa a csatát. Meg fogja tudni, hogy ki árulta el. De előbb az életben maradással kell törődnie.

Tizenkilencedik fejezet Anakin hajója a zömök szárnyai és a farba helyezett, kidudorodó pilótafülkéje révén közelebb állt azokhoz a Delta–7 Űrlidérc vadászokhoz, amelyekkel a háború elején repült, mint az újabb generációs V-szárnyúkhoz és ARC–170-es modellekhez. De amíg a Delta–7 hajó orra háromszöget formázott, ennek a gépnek az orra két külön darabból állt, amelyek egy-egy torpedóvetőt rejtettek magukban. A lézerágyúkat a szárnyak elülső élének mély hornyaiba építették. Akárcsak a Delta–7 esetében, az asztrodroid ennél a típusnál is a púpos pilótafülke bal oldalán kapott helyet. A hajó máris a Xagobah-nál vívott ütközet és más csaták veteránja volt, aminek köszönhetően úgy festett, mintha húsz évnél is

290/840

régebben gyártottak volna. De így is jobban manőverezett, mint az Azúr Angyal, amellyel a Praesitlynnél repült, és gyorsabb is volt annál. Miután felszállt a Sérthetetlenről, Anakin gyorsított, hogy mielőbb felzárkózzon az ARC és V-szárnyú kötelékekhez, amelyek elsőként hagyták el a rohamcirkáló hatalmas alsó dokkjait. Az egyik műszere azt jelezte, hogy a vadászgép ionhajtóműve valamivel az optimális szint alatt üzemel. – Artu – mondta a mikrofonba –, ellenőrizd a jobb oldali hajtóművet. A droid füttyögött, Anakin pedig leolvasta a válaszát a műszerfal egyik tenyérnyi képernyőjéről. – Igen, szerintem is – felelte. – Láss neki, szabályozd be. Nem akarok utolsónak érkezni.

291/840

R2–D2 soron következő fütyülését nem kellett lefordítani, olyan panaszosán hangzott. A hajtómű teljesítményét jelző műszer digitális mutatója hamarosan megindult felfelé, és a vadászgép hirtelen meglódult. – Ez az, Artu! Most már tényleg megyünk! Anakin hátradőlt az ülésben, néhányszor behajlította kesztyűs jobbját, és lassan kifújta a levegőt. Már éppen torkig volt a kémkedéssel. Igaz, nem került közelebb Coruscanthoz, de legalább visszatért oda, ahová mindig is tartozott: egy vadászgép fülkéjébe. És éppen arra készült, hogy mutasson egy-két trükköt az ellenségnek. A gépének orra a messzeségben lebegő ellenséges hajók felé mutatott. A nagyobb egységek körül százával rajzottak a kisebbek. Ez utóbbiak jó része Keselyű volt, de bőven akadtak köztük trivadászok, valamint az űrben is bevethető Nantex-egységek, a

292/840

geonosik kedvenc harci droidjai. Az első ARC–170-es kötelékek hamarosan elérték az ellenséget, és közelharcba bocsátkoztak a védőalakzatokba tömörült droidokkal. Az éles fényű lézernyalábok pusztító hálót szőttek az összekeveredő hajók köré. Anakin a Praesitlyn óta nem repült ilyen ellenségekkel teli környezetben. – Micsoda lőgyakorlat lesz – dünnyögte elégedetten, és szélesen elvigyorodott. Mechanikus jobbjával elengedte a botkormányt, és bekapcsolta a nagy hatótávolságú letapogatókat. A támadásjelző képernyőn megjelentek a szeparatisták nagyobb egységeinek apró, fénylő jelképei, melyek térben ábrázolták az egyes hajók elhelyezkedését. A flottában jelen voltak a Kereskedelmi Szövetség Lucrehulk-osztályú cirkálói és anyahajói; az Ipari Szövetség Hardcell-egységei, amelyeknek tojás formájú törzse mögé hatalmas fúvókaköteget

293/840

építettek; a Kereskedőcéh Gyémánt-osztályú cirkálói, továbbá fregattok, ágyúnaszádok és hatalmas, kerek radartányérokat hordozó felderítő-távközlési hajók. – Valóságos szeparatista seregszemle – dörmögte Anakin, azzal a harci frekvenciára hangolta a rádióját, és átszólt a kísérőgép pilótájának: – Azt mondom, hagyjuk meg az apraját Csodabogárnak és a többieknek, mi pedig menjünk rá egyenesen a fontos célpontokra! Obi-van már hozzászokott, hogy egykori tanítványa sokszor rá sem hederít a kiadott parancsokra, ezért megpróbált tárgyalni: – Nézd, Anakin, körülbelül ötszáz droid repked köztünk és Grievous között. Ráadásul a vezérhajókat túl erős pajzs védi. – Csak csináld, amit mondok, mester. Obi-van belesóhajtott a mikrofonjába: – Megpróbálom, mester.

294/840

Anakin előbb a támadásjelző képernyőt fürkészte, hogy jól az emlékezetébe vésse a legközelebbi ellenséges vadászokhoz vezető irányvektorokat, majd odaszólt R2–D2-nak: – Támadósebesség, Artu! A vadászgép tovább gyorsult. A műszerfal egyes kijelzői vörösre váltottak. A távolban kavargó ütközetből kivált egy droidkötelék, és pontosan Anakin felé vette az irányt. A kettős ék alakba rendeződött gépek sebesen közeledtek. Anakin nyílegyesen repült velük szembe, gondosan kivárt, aztán a kellő pillanatban jobbra, egy másodperccel később pedig balra és maga felé rántotta a kormányt. Az éles kanyarokkal leírt hatalmas S-betű pontosan az első ék bal széle fölé vitte. Hosszú sorozatokban leadott lézersugarai végigpásztázták a megzavarodott droidokat, amelyek néhány tizedmásodperces eltéréssel sorban felrobbantak.

295/840

Az első ék jobb széléhez érve Anakin szűk jobbos hurokba fordult, és szempillantás alatt a második hullám fölé siklott. A gépeknek esélyük sem volt semmiféle kitérő manőverre vagy ellentámadásra, pillanatok alatt megsemmisültek. Ám eközben egy, a közelben elhaladó trivadászraj felfigyelt a két köztársasági vadászgépre. Anakin hirtelen azon kapta magát, hogy vöröslő lézernyalábok cikáznak körülötte. Egyik-másik gyakorlatilag karnyújtásnyira villant el a pilótafülke burkolata mellett. R2–D2 sürgetőnek tűnő fütyülés- és dudálássorozatot hallatott, miközben a gép megremegett a védőpajzsait ért találatoktól. A műszerfalon kék kisülések táncoltak, az asztrodroid kétségbeesetten riasztott, ráadásul egyre több és több trivadász bukkant fel a közelben. A vadászgép egyre hevesebben rázkódott, így Anakin erősen nekifeszült a biztonsági hámnak.

296/840

– Már csak ez hiányzott – dörmögte elszántan. Éles szögben jobbra fordult, és egyetlen lövéssel leszedte az első, útjába kerülő droidot. A második oldalra csűrt, hogy kikerülje a szétterjedő törmelékfelhőt, de menekülés közben elkövette azt a hibát, hogy nem figyelt a hátára. Anakin azonnal a nyomába szegődött, célba vette, és rázúdította lézerágyúinak pusztító tüzet. A tűzgolyóvá alakuló droid imbolyogni kezdett a pályáján, balra csúszott, és irányítás nélkül belezúgott egy vele párhuzamosan haladó társába, aminek eredményeként mindketten felrobbantak. Anakin a műszereire pillantott, hogy megtudja, merre jár Obi-van. Miután megállapította, hogy régi mestere természetesen mindvégig vele maradt, vidáman beleszólt a mikrofonjába: – Jól vagy?

297/840

– Kicsit megpörkölődtem, de amúgy igen – hangzott az egykedvű válasz. – Minden rendben, mester, csak gyere utánam! – Van más választásom? – Végül is nincs, mester! Már igazán megszokhattad volna… Mostanra már teljes erővel tombolt az űrcsata. ARC–170-esek, Vszárnyúak és vadászdroidok kergették egymást őrült összevisszaságban. A gépek hol párbajoztak, hol egymásnak ütköztek, hol vadul tüzeltek, hol pedig kitérőpályára álltak, hogy aztán újra belevessék magukat a küzdelembe. Néha egy-egy gép pörögve, lángokat okádva kiemelkedett a kavalkádból, és irányíthatatlanul elhúzott a fekete semmibe. Mivel a droidok lényegében önjáró fegyverek voltak, pontosabban céloztak, mint a klónpilóták, viszont nehézkesen reagáltak, és könnyen összezavarodtak a köztársasági gépek váratlan, véletlenszerű manővereitől.

298/840

Ezen tulajdonságaik alapján másutt, máskor könnyű prédát jelentettek volna, ám itt és most rengetegen voltak. Anakin nyílegyenesen egy kötelékparancsnok felé vette az irányt, és minden fegyveréből tüzet nyitott rá. A taktikájához igazodó Obi-van kissé lemaradt, majd miután Anakin magára vonta a kötelék elhárítótüzét, teljes sebességre gyorsítva tüzelőpozícióba állt, és ő is leadott néhány sorozatot. – Szép lövés, mester! – harsogta diadalittasan Anakin, amikor a kötelékparancsnok szilánkokra robbant. – Szép előkészítés! mosolyogva Obi-van.

–

válaszolta

Anakin ekkor jelzett neki, hogy kövesse, azzal kihúzott a csata sűrűjéből, és új pályára állt, amely a szeparatisták hozzá legközelebb eső, hegyes orrú járőrnaszádja felé vitte. Kilőtt két rakétát, hogy magára vonja a naszád figyelmét, jobbra kanyarodott, szűk

299/840

hurokban visszafordult, és lézernyalábokkal árasztotta el a jókora egységet. – Menjünk a törzs fölé! – kiáltotta a mikrofonba. – Cél a pajzsgenerátor! – Anakin, még a végén berepülsz az egyik hangárba! – Nem is rossz ötlet, mester! – rikkantotta Anakin, aki mind jobban belemelegedett a harcba. Obi-van felzárkózott mögé, és megpróbált tájékozódni. Ugyanerre a naszádra egy köztársasági romboló is tüzet nyitott a távolból, így turbólézer–lövedékek röpködtek körülöttük, amelyek aztán vakító fényjelenségek kíséretében megtörtek a naszád részecske- és sugárpajzsain. A szeparatista egység erősen dülöngélt és folyton rázkódott a nehéztüzérségi tűz poklában. A pajzsvédelme több helyen összeomlott, amiből Anakin arra a következtetésre jutott, hogy immár egyetlen jól irányzott torpedó is

300/840

végezhet vele. Nyomban nekilátott, hogy a célba juttassa azt a bizonyos egy torpedót. A lövedék kiröppent a vadászgép kettős törzsének jobb oldali tagjából, és rövid lángcsóvát húzva maga után a célpont felé száguldott. A naszád védőpajzsai kihagytak egy pillanatra, ami elég volt ahhoz, hogy a következő sortűz megpecsételje a sorsát. A törzsét érő közvetlen találatok miatt a burkolata több helyen felhasadt, mint egy túlérett gyümölcs héja. A hatalmas repedésekben hosszú lángnyelvek táncoltak, és rajtuk keresztül kisebb-nagyobb tárgyak ezrei zúdultak ki az űrbe. Anakin kitérő manőverbe kezdett, közben lelkesen ujjongott a rádióba. – Tiszta az út Grievous felé! – kiabálta Obi-vannak. A tábornok zászlóshajója elkeskenyedő orrának és négy jókora vezérsíkjának

301/840

köszönhetően hasonlított egy oldalára fektetett, klasszikus stílusú coruscanti felhőkarcolóra. – Aligha tudunk a közelébe férkőzni, Anakin. Látod azokat a légelhárító ütegsorokat? – figyelmeztette Obi-van. – Mikor tanulsz már meg bízni bennem? – kérdezte kissé sértődötten Anakin. – Igenis, bízom benned! – tiltakozott Obivan. – Csak egyszerűen nem bírom ezt a tempót! – Rendben, akkor várj itt, hamarosan visszatérek! Anakin teljes sebességre gyorsított. Őrült kanyarokat leírva, folyamatosan tüzelve közeledett a Láthatatlan Kéz felé, ám mind a lézerlövedékei, mind a rakétái ártalmatlanul robbantak annak védőpajzsain. Felrántotta a gépét, hogy kitérjen a szorgalmasan válaszolgató elhárítóütegek lövései elől, majd lefelé bukott, és átsuhant a cirkáló hatalmas hasa

302/840

alatt. Miután kibukkant a másik oldalon, ismét felfelé húzott, aztán egy nagy ívű csavart orsóval a hatalmas test törzse fölött termett, ahonnan már nyílegyenesen süvített a közel kétszáz méter magas hídtorony felé. Alatta sorban életre keltek a cirkáló rövid hatótávolságú légelhárító lövegei, és gyilkos plazmatölteteket köpködtek felé, ám túl közel repült hozzájuk ahhoz, hogy hatékonyan célba vehessék. Anakin a hídtorony közelébe érve felhúzta a gépét, és mialatt a törzshöz képest rézsútosan repült felfelé, minden fegyverével tüzet nyitott a hídra. Az imént a hatalmas test még elrejtette az oldalsó ütegsorok elől, de most a tüzérek isméi megpillantották, és nyomban heves energiazáport zúdítottak rá. Anakin villámgyors fordulókkal jobbra-balra kígyózott, így a nehézlövegek lőelemképzői képtelenek voltak befogni. Anakin maga elé képzelte Grievous-t, amint rendíthetetlen magabiztossággal ott áll

303/840

a páncélüveg ablakok mögött, és egyszerre kilőtte az összes megmaradt protontorpedóját. A lövedékek ugyan nem törtek át a híd különösen erős védőpajzsán, ám a robbanássorozatba az egész hatalmas torony belerázkódott. – Egy kis ízelítő abból, hogy mi vár rád, ha személyesen is összetalálkozunk – morogta haragosan Anakin, miközben átemelte a gépét a hídtorony felett. Grievous a tekintetével nyomon követte a sárga–szürke vadászgép vakmerő manővereit. Alig hitt a szemének, amikor kiszámította, hogy a gép egyenesen a híd felé tör, aztán már jeges nyugalommal elemezte a látottakat. A pilóta hihetetlen pontossággal tüzel, előre megérzi az elhárítóütegek válaszcsapásainak irányát, és olyan kockázatot vállal, amelyre egy klón sosem lenne képes… Az illető nem lehet más, csakis egy Jedi.

304/840

Méghozzá egy olyan Jedi, aki nem fél attól, hogy segítségül hívja a haragját. Grievous jól látta, hogy a pilóta tökéletesen fesztelenül, teljes nyugalommal viszi bele a gépét a nyaktörő manőverekbe. Még a cirkáló vibráló védőpajzsain, és a híd páncélüveg ablakain keresztül is érzékelte azt a könnyedséget, amellyel a pilóta végrehajtotta a vakmerő támadást. Hirtelen elfogta a vágy, hogy megszerezze azt a fénykardot, amelyik ennek a Jedinek az oldalán himbálózik. Anakin Skywalker. Biztos, hogy ő az. És a hátát fedező vadászgépben nem ülhet más, csakis Obi-van Kenobi. Régóta fájó oldalában.

tüskék

a

szeparatisták

Grievous kibámult az ablakon. Az összes köztársasági pilóta hasonló lelkesedéssel küzdött. Egymás után lőtték ki a droidokat,

305/840

miközben a nagyobb egységeik a messzeségből egyfolytában tüzeltek a szeparatisták anyahajóira és cirkálóira. Grievous biztosra vette, hogy szükség esetén képes lenne megfordítani a csata sorsát, de a jelenlegi megbízatása nem erre szólt. A Szith Nagyurak parancsba adták neki, hogy védje meg a Tanács tagjainak életét. Visszanézett a taktikai konzol felett kéklő hologramra, majd ismét az ablak felé fordult. Hirtelen eszébe jutottak azok az ARC–170-es pilóták, akik az előző napon alaposan megkergették Gunray kompját. Grievous magához intette az egyik droidot, és odaszólt neki: – Értesítsék a parancsnokokat, hogy álljanak készenlétben. Hamarosan megkapják az új, módosított utasításaikat. – Értettem, tábornok – darálta a droid egykedvű hangon.

306/840

– Új pályára állunk. Minden készüljön az össztűzre!

löveg

Nincs halál, csakis az Erő létezik. Obi-van eltöprengett azon, hogy vajon látta-e már szemléletesebb demonstrációját ennek az ősi Jedi-tételnek, mint most, amikor Anakin az Erőre támaszkodva, halálmegvető bátorsággal nekirontott Grievous zászlóshajójának. Apró vadászgépe tűhegynél is kisebbnek tűnt az irdatlan cirkáló mellett. Anakin viszont nem törődött a méretbeli különbségekkel. Sőt semmivel sem törődött, csakis a híd elleni rohammal, így a rájuk támadó vadászdroidok egytől-egyig Obivanra maradtak. – Egyszer tényleg ő lesz a halálom – motyogta Obi-van. A saját sorsa persze kevésbé érdekelte, Anakiné annál inkább. Mi lesz, ha megölik az ifjú Jedit? Egyáltalán, meg lehet ölni? Ha tényleg ő a Kiválasztott, akkor

307/840

mindenképpen arra ítéltetett, hogy beteljesítse a próféciát. Lehet, hogy semmi sem árthat neki, vagy pedig támogatókra is szüksége van, hogy helyreállíthassa az Erő egyensúlyát? Esetleg az összes Jedinek az a rendeltetése, hogy mindenáron biztosítsák Anakin Skywalker életben maradását? Lehet, hogy ez volt az, amit Qui-gon ösztönösen megérzett sok-sok évvel ezelőtt a Tatuinon, és ez késztette arra, hogy oly elszántan harcoljon az ellen a Szith ellen, aki végül a vesztét okozta? Noha a hatalmas hajó pajzsai egyszerűen elnyelték Anakin lövedékeit, a kitartása fikarcnyit sem lankadt. Még Obi-van sorozatos hívásaira sem válaszolt, folyton ott keringett a Láthatatlan Kéz körül, és egyfolytában tüzelt. A cirkáló kezdett.

orra

váratlanul

emelkedni

308/840

Obi-van egy pillanatig sejteni vélte Grievous célját: nyilván úgy manőverez, hogy az összes orr-ütege egyszerre vehesse tűz alá Anakint. Ám a cirkáló orra tovább emelkedett, amíg már jóval a Belderone keringési pályájának vízszintes síkja fölé mutatott, majd kissé balra fordult. És ekkor a Láthatatlan Kéz tüzet nyitott. Nem a köztársasági egységekre, nem magára a Belderone-ra, hanem a menekülő konvojra. Obi-van szörnyű zavart érzett az Erőben, mialatt a szállítóhajók sorban megsemmisültek. A következő pillanatokban mind a harci, mind a parancsnoki frekvenciák megteltek haragos és rémült kiáltásokkal. Obi-van várta a következő sortüzet, de arra már sosem került sor. A trivadászok és a Keselyű-droidok villámgyorsan visszatértek azokba a hajókba, amelyekből nemrégiben kilőtték őket. Ezzel

309/840

egy időben az egész szeparatista flotta hátat fordított a köztársaságiaknak. Grievous természetesen jól tudta, hogy barbár cselekedetével meglepi az ellenségeit, de mint kiderült, nem akart mást, mint a pillanatnyi döbbenetet kihasználva a hiperűrbe menekíteni a flottáját. A tábornok nyilván úgy döntött, hogy a Belderone nem éri meg a kockázatot, főleg, mert még százával akadtak védtelen világok a Külső Gyűrűben. – Anakin, segítenünk kell a menekülteknek! – szólt csendesen a mikrofonba Obivan. – Jövök, mester! Obi-van látta, hogy az ifjú Jedi végre felhagy a hiábavaló kísérletezéssel, és elszakad a hatalmas cirkálótól. Távolabb, a flotta élén haladó szeparatista hajók kezdtek eltűnni a szeme elől, ahogy sorban fénysebességre kapcsoltak.

310/840

– A főflotta egységei biztonságban vannak, tábornok – jelentett egy droid Grievousnek, miután a Láthatatlan Kéz belépett a hiperűrbe. – Várható érkezési idő az új gyülekezési ponthoz: tíz standard óra múlva. – Veszteségek? – kérdezte Grievous. – Elfogadhatóak, közönyösen a droid.

uram

–

recsegte

Grievous kibámult az elülső ablakon, amelyen túl nem látott mást, csak a maguk mögött hagyott fény hosszan elnyúló, kéklő csíkjait. Tétova mozdulattal végigfuttatta karomszerű ujját a korlát egyik szakaszán, és megszólalt: – Utasítsák a testőrségemet, hogy mire kilépünk a hiperűrből, legyenek ott a kompomnál. Miután valamennyi hajó odaért a találkozási ponthoz, értesítsék Gunray helytartót, hogy meglátogatom.

Huszadik fejezet – Dooku alaposan felkészítette Grievous tábornokot – jelentette ki Yoda. Mace Windu szomorúan bólogatott. A két nagymester Yoda kamrájában üldögélt, egyegy alacsony meditációs zsámolyon. – Amikor csapdába esett, lecsapott a gyengékre – folytatta keserűen Yoda. – Ezzel választásra kényszerített minket. Vagy életeket mentünk, vagy folytatjuk a harcot. Yoda felidézte magában a Dookuval vívott párbaját. A gróf akkor cselhez folyamodott, hogy elterelje a figyelmét, és sietve elmenekült… – A Belderone képviselői hálájuknak adtak hangot a Szenátus előtt – újságolta Mace –, a veszteségek ellenére.

312/840

Yoda letörten megcsóválta a fejét. – Több mint tízezer halott! És huszonhét Jedi is odaveszett! Mace olyan erővel szorította össze a fogait, hogy hangosan megcsikordultak. – Milliók pusztulnak el ebben a háborúban – mondta csendesen –, de legalább a Belderone megmenekült, és ami ennél is fontosabb, elértük, hogy Grievous folyton meneküljön. – Igen, tudjuk, hogy hová ugrott – erősítette meg bizakodó hangon Yoda. – Ha kell, üldözni fogjuk akár a felderített űr pereméig is! – fűzte hozzá Mace. Yoda hosszú pillanatokra hallgatásba burkolózott, majd ismét megszólalt: – Beszélnünk kell a főkancellárral. – Méghozzá minden mentegetőzés nélkül – jelentette ki nyersen Mace. – Véget kell

313/840

vetnünk annak, hogy túl nagy tisztelettel, szinte hódolattal közeledünk felé! – Úgy lesz, ha véget ér a háború – felelte Yoda, és a társa felé fordult. – A Belderone-i csata szörnyű figyelmeztetés, Windu mester! A sötét oldal ereje egyre növekszik. Meg kell találnunk Sidioust! Mace komoran bólogatott, és hozzátette: – Meg kell találnunk, és végeznünk kell vele.

Huszonegyedik fejezet – Grievous tábornok elhagyta a dokkot – jelentette rádión a Kereskedelmi Szövetség egyik hadnagya Gunray-nek, aki az anyahajó jobb oldali hídtornyában kialakított, fényűző lakosztályában várakozott. – Melyik dokkot? – kérdezte a helytartó az adóvevő mikrofonja felé fordulva. – Az alsót, vagy azt, amelyik a toronyban van? – A tábornok kompja a toronyban szállt le, helytartó úr! Gunray megpördült és Rune Haakóra meredt. – Az azt jelenti, hogy pillanatokon belül ideér! – nyöszörögte kétségbeesetten, és szembefordult a falba épített monitorok egyikével, azzal, amelyik a lakosztály jókora

315/840

előszobájában működő kamera képét mutatta. Első pillantásra kitűnt, hogy Grievous érkezésének híre az ott posztoló őröket is megriasztotta. A felsőtestükön és lábszárukon vastag ötvözetpáncélt viselő, a testmagasságukat is meghaladó hosszúságú sugárvetőkkel felfegyverzett neimoidik sisakja szabadon hagyta az arcukat és vöröslő szemüket, így jól látszott, hogy valamennyiükön úrrá lett a rettegés. – Biztosan a lépegetőtrón miatt jött – találgatott Gunray, mialatt nyugtalanul járkált a képernyő előtt. – Mit mondott neki, uram? – kérdezte Haako. A helytartó megállt, és kissé reszkető hangon válaszolt: – Miután Shu Mai értesített a Belderone-i találkozóról, kapcsolatba léptem Grievousvel, és jól lehordtam, hogy engem miért nem

316/840

tájékoztattak. Megvádoltam szándékosan hagytak ki. – Ezt mondta szörnyülködött Haako.

neki,

azzal, uram?

hogy –

Gunray bólintott, és folytatta: – Ő viszont állította, hogy megpróbált kapcsolatba lépni velünk a trón adóvevőjén keresztül. Én meg ragaszkodtam ahhoz, hogy nem kaptam semmiféle üzenetet. – Jönnek! – mondta Haako, és remegő ujjával a képernyőre mutatott. Gunray ereiben meghűlt a vér, amikor meglátta, hogy Grievous a MagnaGuard nevezetű testőreinek kíséretében érkezett. A két lábon járó, félelmetes harci droidokat speciális feladatokra tervezték. A magasságuk és fizikai erejük a tábornokéval vetekedett. A fő fegyverzetük egy mindkét végén elektromágneses generátorral ellátott harci bot volt. Grievous továbbadta nekik a Dookutól elsajátított vívótudományának egy

317/840

részét, így a MagnaGuardok alapos jártasságra tettek szert a Jedik harcművészetében. A négy neimoidi őr a helyén maradt, sőt figyelmeztetésképpen mindkét kezükkel keményen megmarkolták, és keresztben a mellkasuk elé emelték a sugárvetőiket. Grievous testőrei még csak nem is lassítottak. A neimoidiket utánozva mind a négyen egyszerre maguk elé rántották, majd előrelendítették elektrosokkoló botjaikat, méghozzá olyan elképesztő gyorsasággal és pontossággal, hogy egész egyszerűen félresöpörték az útjukból Gunray testőreit, mintha csak fabábok lettek volna. A tábornok a biztonsági kamera lencséjébe meredt, és felmordult: – Engedjen be, helytartó! Vagy a testőreim minden szétzúznak, ami köztem és maga között áll. Megértette? Odabent, a fényűző szobában Haako sarkon fordult, és a hátsó kijárat felé iszkolt.

318/840

– Hová megy? – dörrent rá Gunray. – Ha szökni próbálunk, azt a látszatot keltjük, hogy bűnösök vagyunk! – Dehát bűnösök vagyunk, uram – szólt vissza Haako a válla felett. – Ő azt nem tudja! – Helytartó! – Grievous hangja ismét felzendült a rejtett hangszórókból. Haako megállt a nyitott ajtóban. Gunray tehetetlenül, a kezeit tördelve toporgott. Néhány pillanattal később valahogyan összeszedte magát. Felegyenesedett, megigazította a köpenyét és a fejékét, majd a falhoz lépett, és kövér ujjával megnyomta az ajtó nyitógombját. A tábornok valósággal berobbant a lakosztályba. A nyomában érkező négy MagnaGuard vérontásra készen legyező alakzatba állt a háta mögött.

319/840

– Mit jelentsen ez az erőszakos behatolás? – kérdezte fennhéjázva a helyiség közepén álló helytartó. – Az urai aligha fogják jó szemmel nézni, ha így bánik velem! Grievous fenyegetően végigmérte Gunrayt, és ráförmedt: – Majd elnézik, ha megtudják, hogy maga mit művelt. Gunray a mellkasára tapasztotta a tenyerét, és visszavágott: – Miről beszél, maga… maga… förtelem. Ha Sidious Nagyúr tudomást szerez arról, hogy maga biztonságos menedéket ígért nekünk, aztán mégsem tudta megszerezni… Elakadt a szava, mert mialatt beszélt, az egyik MagnaGuard előrelépett, és a botjával iszonyú erővel az arca felé suhintott. A csapás talán a fejét is letépte volna a nyakáról, ha a droid nem állítja meg a fegyverét egy ujjnyival az arca előtt. – Sidious Nagyúr ócska vasbábuja – folytatta Gunray, aki egyelőre még tanotta

320/840

magát, bár a hangja kissé megremegett. – A Kereskedelmi Szövetség nélkül magának nem volna serege, aminek parancsolhatna. Grievous a helytartóra szegezte jobb karjának karomszerű mutatóujját. – Hol van a lépegetőtrón? – kérdezte fenyegető hangon. – Látni akarom! Gunray nagyot nyelt, és egy szuszra kivágta: – A napokban elkapott egy dühroham. Összetörtem, és kivágtam a hajóból! – Hazudik! – dörrent rá a tábornok. – Nem volt semmi baj az önnek szóló adásommal. A trón vette az üzenetet! – Ezzel meg mire akar célozni? – kérdezett vissza felháborodva a helytartó. – Arra, hogy a trón már nincs magánál! Valahogyan az ellenségeink kezébe került, és rajta keresztül a Köztársaság tudomást szerzett a Belderone elleni támadásom tervéről.

321/840

– Magának elment a maradék esze! A sértéstől elfogyott Grievous türelme. Nyakon ragadta Gunray-t, és egyszerűen felemelte a levegőbe, mint egy zsákot. – Jól figyeljen rám, helytartó – mennydörögte a kiborg. – Addig nem megyek el innen, amíg nem mondott el mindent, amit tudni akarok!

Huszonkettedik fejezet Szerencsétlen Gunray, sajnálkozott magában Dooku. Micsoda szánalmas teremtmény… Bár a lépegetőtrón elvesztéséért megérdemelte, hogy Grievous alaposan ráijesszen. Dooku az elmúlt napokat visszavonultan töltötte a Kaonon lévő kastélyában. Nemrégiben beszélt a tábornokkal, és azon törte a fejét, hogy hogyan kezelje a kialakult helyzetet. Noha a Belderone-nál történt incidens nem bizonyította egyértelműen, hogy a köztársaságiak feltörték a szeparatisták legfontosabb kódját, Dooku úgy vélte, az óvatosság semmiképpen sem árthat. Máris utasította Grievous-t, hogy egy ideig tartózkodjon a kód használatától. Ám a

323/840

hiperhullámú adóvevő elvesztése más okok miatt is kínosan érintette. A készülék adatcellái rengeteg titkot rejtettek magukban. Fontos titkokat. Gyilkos titkokat. Egyikmásik még magát Grievous-t is mélységesen megdöbbentette volna. A tábornok nem szokta elveszíteni az ütközeteket. Akkoriban sem, amikor még a saját népének seregeit irányította. Pontosan ez volt az, amivel felhívta magára Sidious figyelmét. Miután a Szith Nagyúr kifejezte a Grievous iránti érdeklődését Dookunak, a gróf kifejezte a Grievous iránti érdeklődését San Hillnek, az Intergalaktikus Bankkartell elnökének. Szerencsétlen Grievous, gondolta Dooku, micsoda szánalmas teremtmény… A Huk Háború idején, majd a későbbiek folyamán, mialatt a Bankkartellt szolgálta, Grievous túlélt jó néhány ellene irányuló merényletet, így egy újabb orvtámadás szóba

324/840

sem került. Maga Hill állt elő a hajókatasztrófa ötletével, bár ez a megoldás jelentős kockázatokkal járt – Grievous akár meg is halhatott volna a balesetben. De életben maradt, sőt túlságosan is jó állapotban úszta meg. Olyannyira, hogy a legtöbb életveszélyes sérülését azután szenvedte el, hogy kihúzták a lángoló roncsból. Akkor viszont kiszámított gondossággal cselekedett az, aki a sebeket ejtette rajta. Amikor Grievous végül beleegyezett abba, hogy új testet teremtsenek neki, ígéretet kapott, hogy az agyában nem változtatnak meg semmi fontosat. De a geonosik erre is tudtak megoldást. Képesek voltak úgy belepiszkálni valakinek az agyába, hogy az illető sosem szerzett tudomást a módosításokról. A tábornok minden bizonnyal úgy hitte, hogy mindig is az a hidegvérű hódító volt, aki manapság, holott valójában a kegyetlensége és a vakmerősége java részben az újjáteremtéséből fakadt.

325/840

Sidious és Dooku nem is lehetett volna elégedettebb az eredménnyel. Főleg Dooku örült, aki nem szívesen állt volna egy droidsereg élére. Amúgy is éppen eléggé lefoglalta Nute Gunray-nek és Shu Mai-nak dajkálása, nem beszélve a többi szűk agyú nyomorultról, akikből végül kikerekedett a Szeparatista-tanács. A kiborg lény felkészítése viszont kimondottan élvezetet jelentett neki. Grievous-t nem kellett biztatni, hogy engedje szabadon a haragját és gyűlöletét, holott ezt az utasítást Dooku az unalomig ismételgette a korábbi tanítványainak kiképzése alatt. A geonosik elintézték Grievous-nek, hogy ne maradjon benne más érzés, csak a harag és a gyűlölet. Ami pedig a tábornok harci jártasságát illeti, kevés Jedi győzte volna le, ha egyáltalán akadt olyan. A hosszas gyakorlópárbajok során akadtak pillanatok, amikor magának Dookunak is össze kellett

326/840

szednie minden tudását, hogy felülkerekedjen a kiborg teremtményen. Éppen ezért megtartott magának néhány titkot. Csak a biztonság kedvéért. A Grievous átalakítása során alkalmazott manipulációk láttán Dooku elismeréssel adózott a tervezőknek. Elvégre a sötét oldal ereje azon alapult, hogy egy Szith-lovag minden elérhető eszközt felhasznált az áhított cél elérésének érdekében. Amely cél Sidious Nagyúr esetében nem jelentett mást, mint hogy az egész Galaxist egyetlen zseniális elme irányítása alá vonja. A jelenlegi háború a Szith-ek ezerévnyi gondos tervezésének eredményeképpen robbant ki. Mentorok és tanítványok generációi örökítették egymásra a sötét oldal tudását, noha Darth Bane korától kezdve ritkán voltak kettőnél többen egy-egy nemzedékben. A mindenkori mester és tanítványa annak szentelték magukat, hogy magukba szívják és

327/840

hasznosítsák a sötét oldalból áradó erőt, és a kínálkozó lehetőségeket megragadva tovább terjesszék a sötétséget. Sosem válogattak eszközökben. A fegyvertárukban szerepelt a háborúk kirobbantása, a gyilkosság és a korrupció ott és akkor, ahol és amikor csak lehetséges volt. Megindították a romlási folyamatot a köztársaság politikai testületeiben, aztán kárörvendve figyelték, ahogyan az végigterjed egyik pontról a másikra, amíg végül már a létfontosságú szerveket fenyegeti… A Szith-ek a saját testvérgyilkos harcaikból tanulták meg, hogy a rendszerek gyakran belülről korhadnak el, majd omlanak össze, amikor a hatalom megtartása és kiterjesztése lesz a létezésük elsődleges célja. Minél nagyobb veszély fenyegette a hatalmat, az érintettek annál jobban zárták soraikat. Pontosan úgy, ahogyan a Jedi-rend tette az utóbbi időben.

328/840

Két évszázaddal Darth Sidious eljövetele előtt a sötét oldal erőt gyűjtött, ám a Jedik csupán minimális erőfeszítéseket tettek a felszámolása érdekében. A Szith-lovagok kimondottan örültek annak, hogy a Jedik egyre nagyobb hatalomra tesznek szert, mert számítani lehetett rá, hogy idővel elalszik az éberségük, és fogalmuk sem lesz arról, hogy mi történik körülöttük. Szóval, összegezte magában Dooku, csak hagyni kell, hadd álljanak fel a maguk ácsolta piedesztálra. Hagyni kell, hadd pu–huljanak el. Hagyni kell, hadd felejtkezzenek meg arról, hogy a jó és a rossz csakis együtt létezhet. Hagyni kell őket, hogy ne lássanak messzebbre a Templomuk falainál, hogy ne lássák a fától az erdőt. És minden eszközzel támogatni kell a hatalmuk gyarapodását, mert minél nagyobb hatalomra tesznek szert, annál nagyobbat fognak bukni.

329/840

Természetesen nem mindegyikük veszítette el az ítélőképességét. Bőven akadtak olyan Jedik, akik felfigyeltek a változásokra, akik látták, hogy a Galaxis a sötét oldal felé sodródik. Yoda például egészen bizonyosan. Viszont a Jedi-tanács többi tagját rabul ejtette az a szilárd meggyőződés, hogy ez a sodródás elkerülhetetlen. Ahelyett, hogy megpróbáltak volna lehatolni a sötét oldal gyökereihez, beérték azzal, hogy kordában tartották. Várták, hogy megszülessen a Kiválasztott, mert abba a téves hitbe ringatták magukat, hogy egyedül ő tudja helyreállítani az egyensúlyt. Ezt a veszélyt hordozta magában a prófécia: akik hittek benne, meg sem próbáltak cselekedni. Ilyen idők járták, amikor Dooku bekerült a Rendbe, amely idővel önelégültté vált, és túlontúl büszke lett titokzatos tudására. A Köztársaság pedig szemet hunyt az igazságtalanságok felett, mert busásan és

330/840

kölcsönösen jövedelmező üzletek születtek azok között, akik a hatalmat gyakorolták. Míg bizonyos fokig a midikloriánok határozták meg, hogy kiben mennyire munkál az Erő, a Jedik képességeit öröklött jellemvonások is befolyásolták – noha a Templomban mindent megtettek annak érdekében, hogy ezeket a tulajdonságokat kiirtsák a tanítványokból. Mivel a nemesi rangot és a vagyont a születésekor készen kapta, Dooku tekintélyre vágyott. Már egészen fiatal korában megfertőzte elméjét a rögeszme, hogy mindent megtanuljon a Szith-lovagokról és az Erő sötét oldaláról. Beállt a Jedik sorába, sőt ő lett a Templom legkiválóbb vívómestere és instruktora. Mégis, már a kezdet kezdetén megvoltak benne a végső, nagy átalakuláshoz szükséges adottságok. Anélkül, hogy a Jedik valaha is ráeszméltek volna, Dooku a Rend bomlasztó elemévé vált.

331/840

Az elégedetlensége folyton növekedett és rosszabbodott. Kiábrándult a Szenátusból és az erélytelen Valorum főkancellárból, továbbá torkig volt a Jedi-tanács rövidlátásával. Aztán jöttek a hírek. A Kereskedelmi Szövetség blokád alá vette a Naboo-t. Állítólag megtalálták a Kiválasztottat egy sivatagos bolygón. Egy Szith-lovag végzett Qui-gon Jinnel… A Tanács miért nem látta, hogy mi történik? Miért állították továbbra is, hogy a sötét oldal mindent elhomályosít? Dooku készséggel beszámolt volna a rossz érzéseiről, ha hajlandóak lettek volna meghallgatni. Sosem titkolta az elégedetlenségét. Bár a kapcsolatukat senki sem nevezhette barátinak, ő és Yoda nyíltan és őszintén beszélgettek a baljós jelekről. De Yoda maga volt a testet öltött maradiság, ami nyilván elképesztően magas életkorából fakadt. Dooku igazi bizalmasa Sifo-Dyas mester lett, aki – noha őt magát is

332/840

aggasztották az események – túl erélytelen volt ahhoz, hogy cselekedjen. A Naboo-i ütközet rávilágított arra, hogy a Szith-ek visszatértek, és egy Szith Nagyúr ármánykodik valahol a háttérben. A Szith Nagyúr: az egyetlen, aki rendelkezett az utolsó lépés megtételéhez szükséges erővel. Annak idején Dooku azt latolgatta, hogy megkeresi őt, és ha teheti, meg is öli. Ám, ami kevés hite megmaradt a próféciában, elég volt ahhoz, hogy kételkedni kezdjen. Kételkedett abban, hogy egyetlen Szith megölése megállítja a sötét oldal térnyerését. Ha végeznek eggyel, új Nagyúr lép a helyére, aztán még egy és még egy. Történetesen úgy esett, hogy nem kellett vadásznia Sidiousra, mert Sidious volt az, aki megkörnyékezte őt. A Sötét Nagyúr vakmerősége először meglepte, de nem kellett hozzá sok idő, és Sidious levette őt a lábáról.

333/840

Ahelyett, hogy halálig tartó párbajt vívtak volna egymással, hosszasan elbeszélgettek, és fokozatosan ráébredtek, hogy a Galaxis megtisztításáról és megmentéséről vallott elképzeléseik végső soron nem is különböznek egymástól. Viszont egy Szith-lovaggal való szövetkezés még nem tett senkit Szithlovaggá. Ahogyan a Jedik tudását, úgy a sötét oldalét is el kellett sajátítania. Így aztán Dooku megkezdte a hosszas felkészülést. A Jedik ugyan sokszor figyelmeztették, hogy a harag megnyitja a legrövidebb utat a sötét oldal felé, de számára a harag sosem jelentett többet egy egyszerű, nyers érzésnél. A sötét oldal megismeréséhez a tanítványnak felül kellett emelkednie valamennyi erkölcsön. Felednie kellett a szerelmet és mindenféle egyéb szenvedélyt. Aztán mindent meg kellett tennie annak érdekében, hogy a világ a Szith-rend uralma alá kerüljön.

334/840

Dooku buzgó tanítványnak bizonyult, Sidious mégsem engedte igazán közel magához. Talán időközben más lehetséges utódokkal is foglalkozott, mivel legutolsó tanítványa, a kegyetlen Darth Maul igazából nem volt több egyszerű szolgánál, akárcsak Asajj Ventress vagy Grievous tábornok. Sidious felismerte Dookuban az ideális tanítvány vonásait, és mellette szólt az előélete is: máris jártasságot szerzett a Jedik tudományában, kiválóan bánt a fénykarddal, ráadásul remekül működött a politikai érzéke. Viszont fel kellett mérnie Dooku elkötelezettségét. – Az egyik volt bizalmasod megérezte a közelgő változásokat – mondta akkor Sidious Nagyúr. – Az illető kapcsolatba lépett egy klónozó csoporttal, és tárgyalásokat folytatott velük egy hadsereg megteremtéséről. Ez a hadsereg a Köztársaságot fogja szolgálni. A megrendelést nem törüljük, mert egy napon hasznát vehetjük

335/840

annak a hadseregnek. De Sifo-Dyas-nak vesznie kell, mert amíg mi magunk nem készülünk fel, a Jedik nem szerezhetnek tudomást a klónseregről. Így aztán Sifo-Dyas meggyilkolásával a sötét oldal teljesen befogadta Dookut, és Sidious felruházta őt a Darth Tyranus névvel. Még mielőtt végleg elhagyta a Jedi-rendet, utoljára behatolt a Könyvtár adattárába, és kitörölte belőle a Kaminóra vonatkozó összes bejegyzést. Ezt követően, immár Tyranusként, felkereste Jango Fettet a Bogg 4-en, és utasította, hogy utazzon egyenesen a Kaminóra, végül elintézte, hogy a klónozók, noha kacskaringós utakon, de folyamatosan megkapják a nekik járó fizetséget. Tíz év telt el azóta. Az új főkancellár irányítása alatt a Köztársaság némileg erőre kapott, aztán még korruptabb lett, és még nagyobb gondokkal

336/840

küzdött, mint korábban bármikor. Sidious és Tyranus pedig ott ártottak, ahol csak tudtak. Sidiousnak megvolt az a képessége, hogy bizonyos mértékig kifürkéssze a jövőt, de mindig számítani kellett a váratlan eseményekre. Viszont a sötét oldal hatalmával együtt járt a rugalmasság is. Dooku remek példáját látta ennek annak idején, amikor Obi-van Kenobi váratlanul megjelent a Geonosison. Qui-gon Jinn korábbi padavanja egyszer csak ott termett az orra előtt. Amikor tájékoztatta a mesterét Kenobi felbukkanásáról, Sidious mindössze annyit mondott: „Hagyd, hogy az események kiforrják magukat, Darth Tyranus. A terveink pontosan úgy haladnak előre, ahogyan annak idején megjósoltam. Ne aggodalmaskodj, az Erő velünk van.” És most bekövetkezett az újabb csavar. Nute Gunray ostobaságának köszönhetően a Köztársaság és a Jedik esélyt kaptak rá, hogy

337/840

kinyomozzák Sidious hollétét, és leleplezzék őt. A lépegetőtrón különleges adóvevőjét egy maroknyi teremtmény készítette Sidiousnak, akikről sejteni lehetett, hogy még életben vannak, legalábbis néhányan. Fennállt a veszély, hogy ha a Köztársaság hírszerzői – vagy éppen a Jedik – elég okosak és elég kitartóak, akkor előbb-utóbb eljuthatnak magához Sidioushoz. Dooku tisztában volt értesítenie kell a mesterét.

azzal,

hogy

Vagy mégsem? Egy pillanat erejéig habozott, és elképzelte azt a hatalmat, amely az övé lehetne. Aztán nyílegyenesen odament a Sidioustól kapott adóvevőhöz, és bekapcsolta.

Huszanharmadik fejezet Valahányszor Mace Windu betette a lábát a főkancellár dolgozószobájába, Palpatine különös, és furcsa módon felkavaró szoborgyűjteménye nyomban megragadta a figyelmét. Néha az a különös érzése támadt, hogy nem is egy irodában, hanem valamiféle szentélyben jár. Palpatine egy alkalommal felfigyelt az érdeklődésére, mire hosszas és lelkes beszámolót tartott a szobrok eredetéről. Az egyiket árverésen vásárolta a Commenoron, a másikat hosszas utánajárás és hatalmas költségek árán szerezte meg egy koréliai műkereskedőtől, a harmadikat egy ősi templom romjai között találták a Yavin egyik holdján, a negyedikkel a Naboo küldöttei, a Theed Tanács lepte meg, a következőt a gunganek ajándékozták neki és így tovább…

339/840

Mace tekintete pillanatnyilag egy apró bronziumszobrocskára tapadt, amely Palpatine szerint egy bizonyos Vapoe nevezetű alakot ábrázolt, akit a sistrosok az álcázás titokzatos istenének tartottak. – Bevallom, megkönnyebbültem, amikor felvették a kapcsolatot a szervezőtitkárommal – mondta ünnepélyesen a terjedelmes íróasztala mögött ülő főkancellár. – Éppen arra készültem, hogy megkeresem önöket néhány nagyon komoly ügy miatt. – Akkor előbb beszéljünk az ön ügyeiről – javasolta Yoda. Az ősöreg mester jókora, párnázott karosszéken kuporgott, amelytől annál is kisebbnek tűnt, mint amekkora valójában volt. Mace tőle balra foglalt helyet; a lábait széttárva, derékból előrehajolva ült, és a könyökével a térdén támaszkodott. Palpatine a szokásához híven mindkét könyökét a székének karfáin nyugtatta, és az arca előtt egymáshoz támasztotta kissé

340/840

széttárt ujjait. Könnyed mozdulattal az ajkához érintette a két mutatóujját, mélyet lélegzett, és hátradőlt hatalmas karosszékében. – Ez meglehetősen kínos, Yoda mester, de gyanítom, hogy az én problémám pontosan ugyanaz, mint amelyik ideszólította önt és Windu mestert. A Belderone-ra gondolok. Yoda homloka ráncba szaladt. – A megérzése nem csalta meg önt, főkancellár – vallotta be. – Azért jöttünk, hogy a Belderone-ról beszéljünk. Palpatine szélesen elmosolyodott. – Nos, gondolom, azzal kell kezdenem – szólalt meg derűs hangon –, hogy elmondom, mennyire örülök a legutóbbi győzelmünknek. Viszont őszintén bevallom, jólesett volna, ha önök még a támadás előtt tájékoztatnak a terveikről.

341/840

– Arra már nem maradt időnk, hogy hitelesíttessük a váratlanul beérkező titkos értesülést – vágta rá Mace habozás nélkül. – Úgy gondoltuk, akkor járunk el helyesen, ha gyorsan bevetjük az összes hajót, amit hirtelenjében össze tudunk szedni. Ez lényegében egy Jedi-hadművelet volt. – Egy Jedi-hadművelet – visszhangozta vontatottan Palpatine. – És a beszámolók szerint önök, pontosabban a Jedik győzelmet arattak Grievous tábornok erői felett. – Nem arattunk győzelmet – pontosította Yoda –, Grievous a hipertérbe menekült. És ezzel megvédte a szeparatista vezetőket. – Értem. Mi a következő lépés? Mace megköszörülte a torkát, és válaszolt: – Várjuk, hogy felbukkanjon, és akkor ismét lesújtunk. Palpatine furcsa pillantást vetett rá, és szerényen megkérdezte:

342/840

– A következő alkalommal esetleg velem is megosztanák a titkos értesüléseiket? Úgy emlékszem, hogy ön és én megállapodtunk ebben, amikor azt hittük, hogy Yoda mestert megölték az Ithoron. – Mielőtt Mace válaszolhatott volna, a főkancellár gyorsan folytatta: – Meg kell érteniük, hogy az egyik probléma maga a látszat. Míg jómagam mélységesen megértem, hogy némely információt titokban kell tartani, számos szenátor nem így gondolkodik. A Belderone esetében, és főleg mert a csata a Köztársaság győzelmével zárult, még el tudtam oszlatni egyes szenátorok félelmeit. Viszont jó néhányan attól tartanak, hogy a Jedik a saját kezükbe veszik a háború irányítását, és a Szenátus többé nem vonhatja felelősségre őket a cselekedeteikért. Mace teleszívta a tüdejét, és kissé dühösen válaszolt: – Nem engedhetjük, hogy a Szenátus irányítsa tovább a háborút.

343/840

– Határozatlanságából fakadóan a Szenátus hozott néhány döntést, amelyek rossz fényt vetettek a Jedikre – tette hozzá Yoda, majd a szemét résnyire húzva Palpatine-ra pillantott. – Igen, a látszat fontos kérdés, főkancellár. – Mi nem vagyunk gazemberek – jelentette ki nyomatékosan Mace. Palpatine békéltető gesztussal széttárta a kezeit. – Hát persze, hogy nem azok – válaszolta szívélyesen –, semmi sem állhat messzebb az igazságtól, mint egy efféle gyanúsítás. Viszont, ahogy az imént mondtam… Nézzék, uraim, a szenátoroknak legalább hinniük kell, hogy mindenről tájékoztatják őket, főleg ha tekintetbe vesszük, hogy mekkora hatalommal ruházták fel szerény személyemet. – Palpatine felegyenesedett, és kihúzta magát ültében. – Tudják, nem múlik el nap, hogy jómagam is ne lennék szenvedő alanya

344/840

gyanúsításoknak, vádaknak, és hátsó gondolatoktól bűzlő célzásoknak. És higgyék el nekem, ezek a gyanúsítások nem korlátozódnak az én személyemre. Egyesek már azt firtatják, hogy a Jedik vajon miféle szerepet játszanak a háborúban. Márpedig nem hagyhatjuk, sem én, sem pedig önök, hogy mások mindenfélét higgyenek rólunk. Főleg azt nem, hogy összejátszunk. Yoda furcsálkodva ráncolta a homlokát. – De hát együtt kell működnünk, ha győzni akarunk – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. Palpatine arcára elnéző mosoly telepedett, és behízelgő hangon válaszolt: – Yoda mester, távol álljon tőlem, hogy kioktassam önt, aki óriási tapasztalattal bír a politika természetéről. De az igazság az, hogy most, amikor a Külső Gyűrűbe száműztük a háborút, alaposan meg kell fontolnunk a soron következő hadjáratokat és a jövőbeni

345/840

célpontokat. Ha a tartós béke elérésére törekszünk, mostantól kezdve a lehető legnagyobb körültekintéssel kell végrehajtanunk minden egyes lépésünket. – Palpatine megcsóválta a fejét. – A körülmények rákényszerítettek minket, hogy feláldozzunk jó néhány köztársasághű világot. Akadhatnak olyan bolygók és rendszerek, amelyek ugyan átpártoltak a szeparatistákhoz, ám talán már visszakívánkoznak a Köztársaság kötelékébe. Természetesen a világért sem szeretném a Jediket terhelni ezekkel a problémákkal. Ezek az ügyek ennek az irodának a hatáskörébe tartoznak. – Még nem felejtettük el a Köztársaság ezer évnyi szolgálata alatt megtanult leckéket – jelentette ki éles hangon Mace. – A Jeditanács tökéletesen tisztában van ezekkel a gondokkal. Palpatine könnyedén rendreutasítást.

vette

a

346/840

– Ennek szívből örülök – válaszolta mosolyogva. – Akkor talán áttérhetnénk a további ügyekre. A nagymesterek némán várták, hogy mivel hozakodik elő. – Szóval, megtudhatnám, hogy a Jedik hogyan szereztek tudomást Grievous támadási tervéről? – kérdezte a főkancellár. – Egy hiperhullámú adóvevőn keresztül, amely nemrégiben még Nute Gunray helytartó tulajdonába tartozott – magyarázta Mace. – A Cato Neimoidián találtuk. A készülék segítségével a Hírszerzés megfejtette a szeparatisták kódját. Aztán elfogtuk Grievous tábornok Gunray-nek szóló üzenetét, és akcióba léptünk. Palpatine hitetlenkedve bámult a Jedimesterre, és döbbenten kérdezte: – Most már le tudjuk hallgatni a szeparatisták adásait?

347/840

– A Belderone-i csata után aligha – válaszolta Yoda. – Valószínűleg máris rájöttek, hogy kifürkésztük az egyik legfontosabb titkukat, és most új módszereket fognak keresni. A főkancellár néhány pillanatra elgondolkodott, majd kissé rekedtes hangon, komor arcot vágva folytatta: – Szóval, a Belderone kedvéért önök feláldozták a lehetőséget, hogy a jövőben is lehallgathassuk az ellenségeinket? – Mélyet lélegzett, és felderült az ábrázata. – Bár az önök helyében jómagam is így döntöttem volna. De hozzá kell tennem, uraim, hogy kellemetlenül érzem magam, amiért megkerültek engem. Miért nem szóltak? Talán már nem bíznak bennem? – De igen – Yoda majdnem úgy köpte ezeket a szavakat –, ám ebben az irodában sokan megfordulnak. Nekünk szűk körben kell tanácskoznunk.

348/840

Palpatine hirtelen elvörösödött. – És mégis megbíznak mindazokban, akik önök körül sündörögnek? – kérdezte csodálkozást színlelve. – El tudják képzelni, hogy sokan mit szólnának, ha a tudomásukra jutna, hogy a Rend számos tagja távol tartja magát a háborútól, sőt hogy jó néhány Jedi átállt a szeparatisták oldalára? – Ezek a szemrehányások már évtizedesek, főkancellár – jegyezte meg Yoda. – Attól tartok, hogy ön, Yoda mester, csak áltatja magát, ha azt hiszi, hogy az idő múlásával ezek az úgynevezett szemrehányások veszítenek az erejükből. Régi, megrögzött bírálóik aligha feledékenyek! Mace hirtelen ráeszmélt, hogy a megbeszélés kezd kicsúszni az ellenőrzésük alól. Mélyet lélegzett, hogy kissé lehiggadjon, és csak aztán szólalt meg:

349/840

– Van egy még fontosabb oka annak, hogy nem tájékoztattuk önt az adóvevőről, főkancellár úr. Ezúttal Palpatine várt. – A készülék memóriája tartalmaz egy üzenetet, khm…, egy üzenetet, amelyet Gunray helytartó kapott Darth Sidioustól. Palpatine a homlokát ráncolta, bizonytalan pillantásokkal méregette a Jediket, és elmélázva ismételgette: – Sidious…, Sidious…, igen, hallottam már ezt a nevet… – Ő Dooku mestere – magyarázta Yoda. – Ezt maga a gróf árulta el Kenobi mesternek a Geonosison. Ő az a titokzatos Szith Nagyúr, akinek mindeddig nem akadtunk a nyomára. – Most már emlékszem – szólalt meg Palpatine –, Kenobi mester mondta, hogy ez a Sidious valahogyan beépült a Szenátusba.

350/840

– Mi elvetettük ezt az állítást – válaszolta Yoda, és a kezével hessegető mozdulatot tett –, az viszont tény, hogy Sidious létezik. Palpatine a helyiség hatalmasan ívelő ablaka felé fordult a székével, és szemügyre vette Coruscant fenséges látványát. – Szóval, egy újabb Szith – dünnyögte halkan, majd ismét a Jedik felé fordulva folytatta: – Bocsássanak meg a tudatlanságomért, de ez miért akkora probléma? – A háború eleddig kiegyensúlyozottan zajlott – fejtegette Yoda. – Hol a Köztársaság győzött, hol a szeparatisták. A Szith-ek valószínűleg szerepet játszanak abban, hogy ez a konfliktus ilyen hosszúra nyúlik. Palpatine néhány másodpercig némán emésztette a hallottakat, végül csendesen megjegyezte: – Azt hiszem, kezdem megérteni, hogy mi készteti önöket titkolózásra. A Jedik nyilván megpróbálják leleplezni Sidioust.

351/840

– Követjük a nyomokat, főkancellár – ismerte el Yoda. – Sidious háborúnak?

elfogása

véget

vethet

a

– Lerövidítheti – felelte szűkszavúan Mace. Palpatine kijelentette:

súlyosan

bólogatott,

és

– Ez esetben a bocsánatukat kérem, amiért kérdőre vontam önöket. Cselekedjenek belátásuk szerint, és tegyenek meg mindent, hogy letartóztassák ezt a Sidioust.

Huszonnegyedik fejezet Obi-van meghökkenve szemlélődött a köztársasági cirkáló vezérlőfülkéjéből. – Amikor az a xi charri aszteroidabányát mondott, valamiért nem erre gondoltam – hümmögött rosszat sejtve. – Lehet, hogy Tíszí rosszul fordított – válaszolta Anakin. A protokolldroidot elküldték Coruscantba, hogy részletes beszámolót tartson a hírszerzőknek. R2–D2-t a Belderone-on hagyták, hogy a technikusok kijavítsák az ottani csatában keletkezett sérüléseit. Obi-van és Anakin kettesben repülték az öreg, fehér hajót. Indulás előtt a mélyűri utazók jóval célszerűbb ruházatára cserélték a Jedi-lovagok köpenyét és ujjasát. A bányatelep egy aszteroidaövezet egyik

353/840

különösen hatalmas, többé-kevésbé gömb alakú tagjáról kapta a nevét. A milliárdnyi kisebb-nagyobb sziklatömb hatalmas gázóriások között keringett egy máskülönben lakatlan csillagrendszerben, két űrugrásnyi távolságban a Perlemi Kereskedelmi Útvonaltól. Az Escarte-telep a bányászkodás kezdetén még csupán néhány barakkból állt, ám az azóta eltelt húsz esztendő alatt óriási, bonyolult épületkomplexummá növekedett, és csaknem teljesen beborította magát az égitestet. A még itt-ott kilátszó sziklafelszínbe jókora krátereket és árkokat vájtak a természet erői és a bányagépek. Miután a vállalat minden morzsányi ércet kitermelt az Escarte-ból, feldolgozóüzemekké alakította annak egybefüggő üregeit, alagútjait és aknáit. A csúcsra fejlesztett vonósugár-technológia lehetővé tette az itteniek számára, hogy egyszerűen befogják és a gyáraikba vontassák a kisebb égitesteket, így nem volt

354/840

szükségük vontatóhajókra, illetve helyszíni bányászkodásra. Az aszteroidamezőt a Kereskedőcéh korvettjei és a geonosik vadászgépeinek mintájára készült járőrhajói védték. A szigorú őrizet ellenére a Köztársaság hírszerzőinek sikerült beépíteniük az egyik titkos ügynöküket az Escarte-ra. Obi-vant és Anakint nem tájékoztatták arról, hogy hol, mikor és hogyan léphetnek kapcsolatba az illetővel, viszont az indulás előtti pillanatokban közölték velük, hogy Thal K'sart egyelőre ismeretlen vádakkal letartóztatták. A xi charri vésnök szerint ez a bith mester készítette a Gunray lépegetőtrónjára felszerelt hiperhullámú adóvevőt. A cirkáló műszerfalán megszólalt egy figyelmeztető jelzés. – Escarte jelentkezik – mondta Anakin. – Kérik, hogy azonosítsuk magunkat, és közöljük a szándékainkat.

355/840

– Ugyebár, szabadúszó kereskedők vagyunk, és munkát keresünk – emlékeztette Obi-van. Anakin bekapcsolta a rádiót, és megismételte mesterének szavait. Válaszképpen a fülke hangszóróiban megszólalt egy rekedtes hang: – Ismeretlen cirkáló, nem engedélyezzük a dokkolást. Ismétlem, nem engedélyezzük a dokkolást. Escarte-on jelenleg nincs munkalehetőség. Javasoljuk, hogy próbálkozzanak az Ansionon, vagy az Ord Mantellen. Obi-van kinézett az elülső ablakon. Jobb felől, a nagy messzeségben egy korvett közeledett feléjük. – Elfogópályán jön – jegyezte meg Anakin –, nos, van valami utasításod, mester? – Igen. Maradjunk a tervnél. Úgy kerülhetünk a legkönnyebben K'sar közelébe, ha letartóztatnak minket.

356/840

Anakin szélesen elvigyorodott. – Nem lesz probléma, mester. Csak kapaszkodj! Obi-van már így tett egy ideje, ennek köszönhetően többé-kevésbé meg tudta őrizni függőleges testhelyzetét, amikor Anakin előrenyomta a tolóerő-szabályzót, és éles jobb fordulóba vitte a cirkálót – egyenesen a korvett felé. A figyelmezető jel ismét felcsendült. – Azt akarják, hogy tartsuk magunkat távol tőlük, Anakin! Az ifjú Jedi az iménti irányon tartotta hajót. – Elsuhanunk mellettük – jelentette ki vígan. – Ebből majd megértik, hogy nem tettek boldoggá. – Semmi lövöldözés! – figyelmeztette Obivan. – Megígérem! Csak egy kis bemutató. Obi-van a korvettet figyelte, amely egyre nagyobbnak tűnt. A figyelmeztető jelzés

357/840

immár folyamatosan szólt. Néhány pillanattal később két turbólézer–nyaláb villant el a cirkáló két oldalán. Obi-van keményen megmarkolta az ülése kartámaszait. – Anakin, ezek nem tréfálnak – nyögte elkeseredetten. – Hát, akkor következzen az előzetesben ígért bemutató – Anakin ismét szélesen vigyorgott. Hirtelen leengedte a hajó orrát, és tovább gyorsított. Hosszú pillanatokig úgy látszott, hogy a korvett hasa alá akar kerülni, de az utolsó pillanatban hátrarántotta a kormányt, és spirális emelkedőpályára vitte a cirkálót. A korvett elülső lövegeinek sortüze éppen csak elvétette a hajó farát. – Ennyi elég is lesz – hadarta Obi-van –, hozd szintre, és jelezd, hogy engedelmeskedünk.

358/840

– Ugyan, mester – vitatkozott Anakin –, te nem veszed komolyan a küldetésünket. Ha nagyon megkönnyítjük nekik, gyanakodni fognak. A távolban két járőrhajó száguldott feléjük, hogy bekapcsolódjanak az üldözésbe. Vörös energianyalábok repkedtek a cirkáló körül. Anakin fogcsikorgató emelkedőbe kezdett, aztán az aszteroidamező sűrűje felé vette az irányt. – Csak egy rosszabb van annál, ha egy kötelékben repülök veled – kiáltotta kétségbeesetten Obi-van –, amikor az utasod vagyok! Anakin az oldalára döntötte cirkálót, hogy átkígyózzon néhány aszteroida között, ám ekkor egy lézernyaláb eltalálta a legközelebb eső sziklatömböt. Kőtörmelék záporozott a védőpajzsokra, de az állapotjelző képernyőn látszott, hogy a hajóban nem esett kár.

359/840

Anakin szilárdan megmarkolta a kormányt, és éles fordulóba döntötte a hajót. A járőregységek makacsul rájuk ragadtak, de az ifjú Jedi egyre szűkebbre és szűkebbre vette a forduló ívét, így végül nem bírták tovább a centrifugális erő szorítását, és leszakadtak. Anakin éppen egyenesbe hozta a cirkálót, amikor az váratlanul nagyot rándult. A Jedik előbb mélyen belepréselődtek az üléseikbe, aztán amikor a hajó hirtelen lelassult, nagy erővel előrelódultak, és csak a biztonsági öveiknek köszönhetően nem zuhantak rá a műszerfalra. Anakin felnyúlt, és átállított néhány kapcsolót. A cirkáló ismét gyorsulni kezdett, de hamarosan lefékeződött, végül remegni kezdett. Obi-van a műszereket fürkészte. – Találatot kaptunk? – csodálkozott félhangosan. – Nem – dünnyögte Anakin, miközben a kormánnyal küzdött.

360/840

– Akkor egy aszteroida? – Még csak az sem. – Nehogy azt mondd nekem, hogy hirtelen észhez tértél, és úgy döntöttél, hogy megadod magad! Anakin bánatosan végigmérte a társát. – Vonósugár, mester – válaszolta lemondó sóhajtás kíséretében. – Az Escarte-ról? Lehetetlen! – vitatkozott Obi-van. – Túl messze vagyunk tőlük. – Én is azt hittem… Anakin keze szélsebesen járt a műszerfalon, mialatt kiiktatott bizonyos rendszereket, és aktivált néhány másikat. – Ne próbálj harcolni, Anakin – szólt rá Obi-van. – Ez a hajó öt percig sem bírná. A cirkáló mélyéről hallatszó csikordulás megerősítette a szavait.

mély

361/840

Anakin szorosan összepréselte az ajkait, majd megcsóválta a fejét, és az ülésének kartámaszaira ejtette a kezeit. – Nézzük a dolog jó oldalát – jegyezte meg Obi-van bizakodva, mialatt a hajójuk lassan megindult a távoli bányatelep felé –, legalább megdolgoztattuk őket. A vonósugár óvatosan letette a cirkálót egy egykori kráterből kialakított dokk padozatára. Miután rádión kiparancsolták őket a hajóból, Obi-van és Anakin a kezüket a tarkójukon tartva várakoztak a rakodórámpa aljánál. Előbb egyenruhás neimoidik és gossamok vették körül a hajójukat, majd egy emberekből, geonosikból és harci droidokból álló biztonsági osztag masírozott feléjük. – Hát, a xi charrik szívélyesebben fogadtak – dörmögte Obi-van. – Igen, szinte visszavágyom a Charros IVre – válaszolta derűsen Anakin.

362/840

– Tartsátok úgy a kezeteket, hogy lássuk! – kiáltotta feléjük messziről a biztonsági osztag parancsnoka, egy megtermett férfi. – És semmi hirtelen mozdulat! – Micsoda izgalmak! – szemtelenkedett Anakin. – Eszedbe se jusson trükközni! – intette Obi-van. – Hogy te micsoda ünneprontó vagy, mester! A világos bőrű, szőke biztonsági tiszt ugyanolyan magas volt, mint Anakin, de vállban sokkal szélesebb. Szürke egyenruhájának gallérján az Escarte Gárda kapitányi rangjelzését viselte. Amikor már csupán három méter választotta el a Jediktől, egyetlen kurta parancsszóval megállította az egységét. Kézmozdulatára a geonosik félkört formázó alakzatba fejlődtek, és a foglyokra szegezték kúpos csövű szonikus fegyvereiket.

363/840

A kapitány tetőtől-talpig végigmérte Obivant és Anakint, majd a kezeit a háta mögött összekulcsolva megkerülte őket. Végül szemügyre vette a cirkálót, és megjegyezte: – Rég láttam utoljára ezt a típust. De a lövegekből ítélve önök aligha jószolgálati nagykövetek! Ugye? – Fogalmazzunk úgy, hogy kénytelenek voltunk az idők szavára hallgatni – válaszolta Obi-van. – Mit keresnek ebben a szektorban? – csattant fel a kapitány. – Azt reméltünk, hogy találunk munkát – felelte Anakin. – Engem másként tájékoztattak. Miért zaklatták az egyik korvettünket? Miért akarnak bajba kerülni? – Úgy éreztük, hogy önök udvariatlanok voltak – közölte Obi-van –, amikor mi nem akartunk mást, csak bemutatkozni.

364/840

A kapitány gúnyosan elhúzta a szája szélét. – Akkor ez az egész csupán félreértés, igaz? – Pontosan – válaszolta Obi-van. A férfi megcsóválta a fejét. – Ebben az esetben körbevezetjük önöket, és mindjárt a börtönszinttel kezdjük! – jelentette ki, azzal odafordult az osztagához: – Bilincseljétek meg ezeket a tréfás kedvű fickókat, és kutassátok át őket. – Nem úszhatnánk meg egy egyszerű bírsággal? – próbálkozott Obi-van, miközben a csuklójára pattintották az elektromágneses bilincseket. – Majd beszéld meg a bírósággal! Miután az őrök végeztek a motozással, hátraléptek, és jelentették: – Nincs náluk fegyver!

365/840

– Helyes, ez legalább mellettük szól – ismerte el a kapitány. – Kutassátok át a hajót, és foglaljátok le az értéktárgyakat. És értesítsétek a fogdát, hogy van két őrizetesünk. Azzal a kapitány a foglyokra irányította a sugárvetőjét, és intett nekik, hogy induljanak el a felvonók felé. A telepesek a dokkba torkolló folyosók közül néhányat megerősítettek duracél tárnokkal, és acélbeton burkolóelemekkel, míg más alagutak ugyanúgy festettek, mint abban az időszakban, amikor az Escarte-on még javában folyt a kitermelés. Első pillantásra látszott, hogy a turbólifteket is egykori bányaaknákba építették be. A kapitány beparancsolta Obi-vant és Anakint egy üres kabinba, majd maga is belépett. Mihelyt bezárult mögötte az ajtó, a férfi leengedte a fegyverét, és sietve beszélni kezdett:

366/840

– Rendben, fiúk, mostantól gyorsan kell cselekedni! – Szóval, te vagy Travale – állapította meg Obi-van, azt a fedőnevet használva, amelyet a Hírszerzés tudatott vele. – A helyzet tovább bonyolódott – folytatta a titkosügynök –, időközben a bith-et halálra ítélték. – Mit csinált? – kérdezte Anakin a homlokát ráncolva. – Megölt valakit? – Valamiféle könyvelési hibát vétett. – Akkor a halálbüntetés kissé túlzás, nem? – jegyezte meg Obi-van. – A helyi bíróság példát akar statuálni vele. Az világosan látszik, hogy a vád egyszerű koholmány – magyarázta Travale, és hozzátette: – Szerintem a ti látogatásotoknak is köze lehet ehhez az ítélethez.

367/840

Az ügynök nem fejtette ki, hogy pontosan mire gondol, de Obi-van így is egyetértve bólogatott, majd megszólalt: – Hát, ha a kivégzésére vár, talán szóba sem áll velünk. – Én is ettől tartok – válaszolta Travale –, viszont, ha kiszabadítanátok… – Tudsz segíteni? – kérdezte Anakin. – Megpróbálok. A turbólift félresiklottak.

megállt,

és

az

ajtók

– Üdvözlöm önöket a mi lakályos börtönünkben – hangoskodott Travale, aki szempillantás alatt újra magára öltötte a szerepét, és kitaszította Obi-vant a felvonóból. A szűkös, fojtogatóan alacsony mennyezetű terem közepén félkör alakú konzol húzódott, amely mögött öt mogorva aqualish őr állt. Valamennyien a Kereskedőcéh

368/840

uniformisát viselték, vaskos kezük hatalmas lézerpisztolyt markolt. – Kísérjétek a vendégeinket a négy-nyolcegy-hatos lakosztályba – utasította Travale az őrparancsnokot. – Az már foglalt – mordult fel az őrmester. – Az a bith lakik benne. – Sebaj, majd elszórakoztatják egymást – felelte kurtán az ügynök, azzal feszesen tisztelgett, és visszament a turbóliftbe. Az egyik négyszemű aqualish kilépett az áttetsző lézerképernyőkkel körülzárt területről, maga elé parancsolta Obi-vant és Anakint, és bekísérte őket a cellákkal szegélyzett folyosóra. Harminc méter után az őr megállt, beütött egy kódot a falra szerelt, tenyérnyi numerikus billentyűzetbe, mire a 4816-os cella vérfoltokkal tarkított ajtaja fülsértő csikorgás kíséretében becsúszott a falba.

369/840

A nyíláson át gyomforgató bűz áradt a félhomályos alagútba. – Felhívom a figyelmeteket, hogy a konyhánk minőségét már csak a lakosztályaink tisztasága múlja felül – közölte az őr, és harsányan elröhögte magát. – Akkor reméljük, hogy még ebéd előtt kikerülünk innen –válaszolta Obi-van, és belépett a cellába. Az összebilincselt kezű Thal K'sar az egyik sarokban kuporgott. Még egy átlagos bithhez képest is karcsú volt. Az elegánsan öltözött alak sértetlennek tűnt, amin Obi-van nem csodálkozott, hiszen emlékezett rá, hogy az illetőt csupán az előző napon tartóztatták le. K'sar felpillantott, de nem viszonozta Obivan köszönésnek szánt biccentését. – Egész otthonos! – állapította meg Anakin jó hangosan, miután a cellaajtó

370/840

bezárult mögöttük. számítottam.

–

Rosszabbra

Obi-van is eljátszotta a maga szerepét: – Fogd be a szádat! Azzal nem segítesz, ha magunkra haragítod az őröket! – A tanáraim mindig mondták, hogy egyszer börtönben végzem – felelte Anakin, aki alig bírta visszatartani a röhögést. Anakin odaballagott K'sar-hoz, és a közös nyelven megkérdezte: – Téged meg miféle napszél fújt ide? Noha a bith szemlátomást meglepődött a barátságos hangvételen, nem válaszolt. Anakin második próbálkozására is csupán annyit mondott: – Semmi közöd hozzá. Hagyj békén! Anakin vállat vont, és visszatért Obi-van mellé, a cella másik végébe. – Türelem – súgta Obi-van.

371/840

Azzal mindketten a mocskos falnak vetették a hátukat, és lassan leguggoltak. Körülbelül egy standard óra múlva hangokat hallottak a folyosóról. Az ajtó csikorogva feltárult. Travale áll mögötte, két aqualish biztonsági őr kíséretében. Az őrök egyetlen szó nélkül vállon ragadták az ügynököt, és belódították a cellába. Obi-van résen volt, így elkapta Travale-t, mielőtt nekicsapódott volna az ajtóval szemközti falnak. – Nocsak, újabb váratlan fejlemény? – érdeklődött a Jedi. Immár Travale is bilincset viselt a kezén, és látszott az arcán, hogy alaposan megverték. – Lelepleztek – felelte alig hallhatóan –, csak azt nem tudom, hogy ki és hogyan. Anakin a társára pillantott, és halkan megjegyezte: – Aligha véletlen egybeesés…

372/840

– Valaki felfigyelt ránk – válaszolta Obivan. – És most hogyan tovább? – Sikerült intézned valamit? – kérdezte Obi-van az ügynöktől. – Áramszünet – suttogta a férfi ravasz mosollyal –, rövid lesz, de elég ahhoz, hogy kijussatok innen. – Kijussunk – javított ki Anakin –, te is velünk jössz. – Azt megköszönöm – Travale biccentett, és bizonytalanul pislogott néhányat –, én úgy számoltam, hogy ti ki tudjátok nyitni az ajtót. Mondjátok, hogy nem tévedtem… – Menni fog – biztosította Obi-van. – Mikor lesz az áramszünet? – kérdezte Anakin. – Egy óra múlva – felelte Travale, és a bith felé biccentett –; vele mi van?

373/840

Anakin felállt, átszelte megállt K'sar mellett, megszólította:

a és

helyiséget, halkan

– Figyelj, azt már tudom, hogy nem szeretsz beszélgetni, de ha minden igaz, hamarosan kitörünk innen. Érdekel a dolog? A bith szemhéj nélküli, amúgy is nagy szeme hatalmasra tágult. – Igen. Igen! Nagyon köszönöm! – hálálkodott fellelkesülve. – Rendben. Állj készen! – Az őrállomásnál a bal oldali folyosón menjetek – magyarázta Travale, miután Anakin visszatért hozzájuk. – Aztán mindig tartsatok balra, amíg elértek egy lépcsőhöz, azon feljuthattok a dokkokhoz. – Te másfelé mész? – kérdezte Anakin. – Valakinek ki kell kapcsolnia a vonósugarat, különben nem tudunk felszállni – magyarázta az ügynök. – Két szinttel lejjebb van

374/840

egy áramelosztó–állomás. Ott átmenetileg ki tudom iktatni a sugarat. – Egyedül nem mehetsz – jelentette ki Obi-van. – Azt hiszem, ezúttal te következel, mester! – jegyezte meg Anakin szélesen vigyorogva. Obi-van nem vitatkozott. – Akkor K'sar veled megy – válaszolta. – Ne téveszd szem elől, Anakin! Travale a börtönfolyosó felé biccentett. – Az őrökkel hogyan bánunk el? – kérdezte. – Azt csak bízd ránk – válaszolta magabiztosan Anakin, azzal széttárta a karját, és a bilincsek lehullottak a csuklójáról. Obi-van ugyanígy tett, majd nyomban felpattintotta Travale bilincseit is. Az ügynök szélesen elmosolyodott, és megjegyezte:

375/840

– Tudjátok, fiúk, szeretem a jó terveket. Anakin és Obi-van már az ajtó előtt várakoztak, amikor a cella vastag mocsokréteggel borított lámpája néhány egyre gyengülő villanást követően kialudt. Obi-van a bal kezével toló mozdulatot tett, és az ajtó csikorogva visszahúzódott a falba. – Ez mindig lenyűgöz – vallotta be Travale, aki csodálkozva ingatta a fejét. Anakin közepes erővel rácsapott K'sar vállára. – Most pedig indulás! – vezényelt ellentmondást nem tűrő hangon. Mind a négyen kitódultak a sötétbe borult folyosóra. – Mindjárt bekapcsol a vészvilágítás! – figyelmeztette a társait az ügynök. A szűkös járat vége felől kapcsolók kattogása és izgatott mordulások hallatszottak. Néhány pillanattal később vörös színű,

376/840

gyenge fények gyúltak a falakon. Anakin félúton járt az őrállomás felé, amikor a szűkös alagút torkolatánál felbukkant az egyik őrszem. Az aqualish elég jól látott a derengésben, de nem olyan jól, mint a bith, és főleg nem olyan jól, mint a Jedik. Mielőtt észbe kaphatott volna, a sugárvetője átröppent a folyosón, egyenesen Anakin kezébe. Obi-van az Erő segítségével hatalmasat taszított a teremtményen, amitől az vadul kalimpálva átrepült az őrállomáson, és nekicsapódott a liftakna falának. A megmaradt őrök előrontottak az elsötétült vezérlőpult mögül, hogy ellentámadást indítsanak. Csakhogy addigra a két Jedi már odaért hozzájuk. Obi-van és Anakin ökölcsapásokat, rúgásokat és Erő–taszításokat alkalmazva pillanatok alatt leterítették a börtönszemélyzetet. Testek röpködtek a levegőben, melyek hol képernyőket zúztak szilánkokra, hol a falnak, hol pedig egymásra zuhantak. Az egyik aqualish-

377/840

nak sikerült leadnia egy lövést, ám az energianyaláb célt tévesztve pattogott a falak között, amíg bele nem csapódott a konzolba. Az összecsapás véget ért, még mielőtt igazán elkezdődött volna. A vészvilágítás vöröslő félhomályában K'sar döbbenten méregette a szabadítóit, és hirtelen észbe kapva, meglepetten felhördült: – Hiszen ti Jedik vagytok! – Csak ők ketten – jelezte Travale. – És… és mit kerestek itt, az Escarte-on? – kérdezte K'sar. Anakin eltúlzott komolysággal csendre intette. – Vigyázz, köztársasági ügy – titokzatoskodott, azzal a bith kezébe nyomta az egyik őrtől zsákmányolt sugárvetőt. K'sar lenézett a fegyverre. – Dehát… –hebegte.

378/840

– Nyugodj meg, nekünk nincs rá szükségünk! – vágott a szavába Obi-van. – Akkor itt most kettéválunk – jelentette ki Travale. – Véssétek az eszetekbe, hogy mindig tartsatok balra, amíg el nem éritek a lépcsőt! – Hová küldöd őket? – kérdezte tőle K'sar. – A harminchatos dokkba – felelte az ügynök. – Onnan már csak egy ugrás a negyvenes. Ott van a hajójuk. A bith bólintott, és kijelentette: – Ismerem az utat. Travale halkan felkacagott. – Hát ez egyre jobb és jobb – örvendezett vígan, azzal Anakinhoz fordult: – K'sar tudni fogja az utat. A dokkban találkozunk. Sok szerencsét! – Köszönjük, de nekem arra sincs szükségem – válaszolta az ifjú Jedi.

379/840

Miközben Travale és Obi-van futva elindultak az egyik lépcsősor irányába, Anakin észrevette, hogy az egyik turbólift lefelé tart. – A biztonságiak jönnek, hogy ellenőrizzék az őröket – magyarázta K'sar, aki szintén felfigyelt a liftpanel villogó jelzéseire. Anakin a sötétlő bal oldali folyosó felé intett, és rászólt újdonsült társára: – Indulás! K'sar sebesen haladt előre hosszú lábain. Ám, ahelyett, hogy Travale javaslatát megfogadva balra fordult volna az első kereszteződésben, jobbra kanyarodott. Nem jutott messzire. Anakin két ugrással utolérte, vállon ragadta, maga felé perdítette, és ráförmedt: – Nem erről volt szó! – Travale nemrégiben érkezett az Escartera – magyarázkodott lihegve K'sar –, én

380/840

viszont itt élek tizenöt éve. Minden zugát ismerem ennek a sziklának. Anakin nem felelt, csak némán méregette őt. – Bízz bennem, Jedi – kérte K'sar –, azzal nem nyerek semmit, ha átverlek, és itt ragadok! Anakin bólintott, és intett neki, hogy induljon. Néhány perces rohanás után elértek egy rozoga, rozsdás lépcsőhöz. K'sar pillanatnyi habozás nélkül elindult felfelé. – Kíváncsi lennék rá, hogy miért zártak börtönbe. Elmeséled? – kérdezte Anakin az előtte lépkedő bith-től. – Bárcsak tudnám! – szólt vissza lihegve K'sar. – A főnököm, egy gossam azt mondta, hogy elrontottam a könyvelést, ami kisebb vagyonba került a Kereskedőcéhnek. – Nézd már, te ilyen nagymenő voltál?

381/840

– Egyszerű műszerészként kezdtem – válaszolta szerényen a bith. – Tudod, tervezés, szerelés, a teljes skála. Aztán egyre feljebb kerültem. – Értem, viszont a rossz oldalon állsz ebben a háborúban – jegyezte meg komoran Anakin. – Az egész néped a rossz oldalon áll. K'sar megállt, hogy lélegzethez jusson. – Annak idején a Clak'dor Hetesnek nem sok választása volt – zihálta. – A szeparatisták korlátlan hozzáférést ígértek a hipersávokhoz, és jó árajánlatokat tettek… Ami pedig engem illet, én akkor már a céhnek dolgoztam. Minden ment a maga útján, aztán, legalábbis a Geonosison történtek miatt, a vállalatom egyszer csak háborúban állt a Köztársasággal – a bith felfelé meredt, és hozzátette: – A lépcső tetején balra fordulunk. Anakin kihallotta határozatlanságát.

a

hangjából

a

382/840

– Egészen biztos vagy benne? – kérdezte. – Mostanában nem jártam erre, de meglátod, hamarosan elérjük az űrkikötő szintjét. A következő járat sziklafalai még mindig magukon viselték az Escarte-ot valaha keresztül-kasul lyuggató hatalmas fúrók nyomait. A félhomályos alagút levegőjében érezhetően alacsony volt az oxigéntartalom, és az egyenetlen padozat csúszott a kicsapódó párától. Anakin a jobbjával átkarolta a bith karcsú derekát, hogy segítse a lépteit. – Várj! Álljunk meg! – kiáltotta hirtelen K'sar. – Mi a baj? – kérdezte gyanakodva Anakin. A bith tekintetéből rémület sugárzott. – El… elhibáztam! – dadogta. – Rossz irányba megyünk! Azonnal vissza kell…

383/840

A további szavai szervómotorok és hidraulikák búgásába vesztek. A járat kanyarulata mögül előrontott egy törpe pók-droid. Lézerágyújának hosszú csöve máris jobbra-balra kaszált. A harci gépezet célpontot keresett.

Huszonötödik fejezet – Jön valaki – állapította meg halkan Obivan. Egy keskeny futójárdán álltak, a hármas számú vonósugarat tápláló áramelosztónál. A hat méter magas, szögletes torony egy mély légakna fölé nyúló kerek platformon állt. Mielőtt nekiláthattak volna a feladatnak, meg kellett várniuk, hogy helyreálljon az áramszolgáltatás. Travale először elkövetett néhány hibát, de hamarosan úrrá lett a zavarodottságán, és már majdnem elkészült. Obi-van kikémlelt a torony sarka mellett, és abba az irányba figyelt, ahonnan az imént hangokat hallott. Három geonosi biztonsági őr közeledett feléjük a légakna túlsó oldalán nyíló alagútban.

385/840

– Bezzeg, amikor kéne, sehol egy fénykard… – suttogta Travale. – Nem tudod elterelni a figyelmüket? Obi-van gyorsan számba vette a lehetőségeit, és a jobb kezének ujjaival fricskázó mozdulatot tett. Különös nesz hallatszott a folyosón, az őrök háta mögül. Mindhárom geonosi megpördült, és sietve elindultak visszafelé, hogy kinyomozzák a furcsa zaj forrását. Elismerése jeléül Travale nagyokat bólogatott, és halkan megjegyezte: – Látod, ezért csodálom, hogy még nincs vége a háborúnak. – Túl kevesen vagyunk – sóhajtott Obivan. Az ügynök a szeme sarkából furcsa pillantást vetett a Jedire, és megkérdezte: – Ez az egyetlen oka?

386/840

Válasz helyett Obi-van az állával az elosztótorony felé bökött. – Ezzel foglalkozz! Nincs vesztegetni való időnk. Travale vigyorogva hümmögött valamit, majd egy körbeforgó tárcsával nullára állította a vonósugár tápenergiáját. – Ezek a vacakok jelentik a jövőt – suttogta az ügynök. – Rakj tele egy hajót vonósugarakkal, és onnantól az ellenséged képtelen lesz a hiperűrbe ugrani. – Ahhoz nincs kellően nagy hajó – vitatkozott Obi-van. – Majd lesz – felelte Travale –, és akkor nem lesznek újabb háborúk. A pókdroidokat, ezeket az önjáró vadászgyilkos egységeket a Kereskedőcéh járőrözésre és rendfenntartásra használta a bányatelepein. A magassága alig haladta meg a Kereskedelmi Szövetség lövészdroidjainak magasságát, viszont azoknál jóval mozgékonyabb volt. A nagy tűzerejű

387/840

lézerágyúval felszerelt, félgömb alakú testet négy karcsú, de erős fémláb hordozta. Az ágyúcső két oldalán egy-egy hatalmas fotoreceptor vöröslött, amelyek Anakinra és K'sarra szegeződtek, mialatt a droid gyilkolásra készen megindult feléjük. Anakin a járat oldalfalához taszította K'sart, és maga is utána ugrott, amikor a gépezet tüzet nyitott. Az energianyaláb hosszú árkot szántott a sziklapadozatba, és a lövés süvítése fülsüketítően visszhangzón a falak között. A kupola elfordult kissé, a fotoreceptorok rátaláltak Anakinra, és a droid újra lőtt. Az ifjú Jedi ezúttal a másik oldalra vetette magát. Repülés közben a teste előtt forgatta mindkét kezét, hogy az Erő segítségével megóvja magát a szétsugárzó hőhullámtól. Mihelyt a lába elérte padozatot, ismét elrugaszkodott. Ezúttal a droid felé szökkent, és megpróbált beugrani annak elülső lábai

388/840

közé. Ám a pók ismerhette a trükköt, mert sietve hátrált, és ismét tüzet nyitott. Anakin a levegőbe szökkent. A sziklába csapódó energianyalábok lökéshulláma hatalmasat taszított rajta, így először nekicsapódott a mennyezetnek, majd lezuhant. Egy pillanatra minden elsötétült körülötte. Amikor magához tért, azt látta, hogy a droid egyenesen felé tart, miközben lefelé fordítja a lézerágyúját. Anakin felpattant, és nekilódult, azzal a szándékkal, hogy kitépje az energiacellákat a kupolaforma test alól. A nem kevésbé elszánt gépezet azonnal hátrálni kezdett, miközben felágaskodott a két hátsó lábára. Anakin ugrása így rövidre sikeredett, de nyomban üldözőbe vette a pókot. A droid tovább hátrált, majd visszahuppant a négy lábára, és megpróbálta célba venni a felé rohanó embert. Anakin úgy tett, mintha oldalra ugrana, de előreszökkent, és bevetődött egyenesen a

389/840

pókdroid alá. Hallotta, hogy felette a gép kupolája ismét elfordul, majd azt, hogy a fegyvercső nekicsapódik a járat oldalfalának. A droid rájött, hogy az alagútnak ez a szakasza túl szűk neki egy félfordulathoz, így először dühödten toporzékolt egy sort, majd elkezdett visszahúzódni a járat tágabb része felé. Az ifjú Jedi felpattant, és ismét üldözőbe vette. Alig tett meg három métert, amikor éles sivítás kíséretében elvillant a válla mellett egy sugárnyaláb, majd még egy és még egy és még egy… Anakin megpördült, és meglepődött. K'sar a folyosó közepén állt, két kézzel markolta az automatára állított sugárvetőt, és folyamatosan tüzelt. Az izzó lövedékek végigpásztázták a droid fotoreceptorait és energiacelláit. Az összezavarodott gépezet ismét megpróbált megfordulni, ám ezúttal is elakadt. Elszabadult kövek záporoztak a falból, amint a fegyvercső újra meg újra

390/840

nekicsapódott. A bith egész idő alatt állhatatosan nyomult a pók felé, és addig lőtt, amíg ki nem ürült a fegyverének energiacellája. Hirtelen elektronikus sikoly szakadt fel a droid belsejéből, és szikrák kezdtek záporozni a felhasadt kupolából. A karmos lábak dühödten táncoltak még néhány pillanatig, majd megmerevedtek. Az alagút levegőjébe maró füst vegyült. Végül a droid összeroskadt – a lézerágyú csöve pontosan K'sar lába előtt csapódott bele a sziklapadozatba. Anakin elismerő mosollyal tapsolt néhányat, majd odalépett a bith-hez, és óvatosan kivette a kezéből a sugárvetőt. A hirtelen beálló csendben egyedül a droid hűlő kupolájának pattogását, és a sugárvető hűtőrendszerének halk sistergését lehetett hallani. – Mennyi van még hátra? – kérdezte Anakin a reszkető bith-től.

391/840

– Közel járunk – válaszolta kábán K'sar. – A kanyar után még egy fél kilométer. – Képes vagy rá? K'sar bólintott, így sietve folytatták az utat. Végigrohantak az utolsó, egyenes folyosószakaszon, amely a légikikötő hátsó falába torkollott. Száz méterre tőlük a cirkáló pontosan ott állt, ahová a vonósugár lerakta. Alig néhány őr lézengett a környéken, és azok többsége is droid volt. Anakin villámgyorsan áttekintette a helyzetet, és K'sarhoz fordult, aki szemlátomást túltette magát az alagútban átélt megpróbáltatásokon. – Jól figyelj rám – kezdte a Jedi –, ne törődj azzal, hogy én mit csinálok. Azt akarom, hogy nyílegyenesen rohanj a rámpához. Nem nézel se jobbra, se balra, nem állsz meg, amíg nem vagy a hajó belsejében! Világos?

392/840

K'sar bólintott. Anakin kiugrott a folyosóból, és nagyot ordított, hogy magára vonja az őrök figyelmét. Azt akarta, hogy inkább őrá tüzeljenek, mint a bith-re. Tökéletesen időzített szökkenésekkel és gurulóbukfencekkel tért ki a lövedékek elől, és hamarosan kellő közelségbe került a droidokhoz. Az Erő segítségével hol egymáshoz csapta a késve reagáló gépeket, hol pedig hatalmasat taszított rajtuk, amitől úgy elszálltak, mintha forgószél kapta volna fel őket. Végül, szintén az Erő közvetítésével, messziről magához rántotta az egyik droid sugárvetőjét, tüzet nyitott, és sorban lekaszálta a még harcképes őröket. Időközben K'sar elérte a rámpát, és felrohant rajta. Néhány pillanattal később Anakin is követte, majd berontott a pilótafülkébe, és villámgyorsan aktiválta a hajó védelmi rendszereit. Hirtelen energianyalábok kezdtek záporozni a burkolatra és a híd acélüveg ablakaira. Anakin körülnézett, és meglátta,

393/840

hogy újabb droidok közelednek feléjük az egyik oldalsó alagúton. Válaszképpen a folyosó torkolatának felső tartógerendájára irányította a cirkáló orr- és tatlövegét. A halálos pontossággal leadott lövések nyomán több tonnányi kőzet és duracél záporozott a droidokra, amelyek azonnal eltűntek a törmelék alatt. Miután beüzemelte a repülési rendszereket, Anakin elhagyta a pilótafülkét, hogy megkeresse K'sart. A bith a központi kabin padlóján térdelt, és hevesen zihált. – Hol vannak a többiek? – kérdezte levegő után kapkodva. – A korvettek már biztosan elindultak, hogy elállják az utat! Anakin odalépett hozzá, és szigorú arcot vágva rászólt: – Először beszélnünk kell – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. – Vagy válaszolsz a kérdéseimre, vagy kiraklak a

394/840

hajóból, hadd csináljanak veled az itteniek azt, ami akarnak. A bith nagyot nézett, és zavartan dadogta: – Be… beszélni? Miről akarsz beszélni? – Egy hiperhullámú adóvevőről, amit tizennégy évvel ezelőtt készítettél. – Tizennégy évvel ezelőtt? Hiszen már a múlt hétre is alig emlékszem! – méltatlankodott K'sar. Anakin durván ráförmedt: – Erőltesd meg az agyadat! – Miért csinálod ezt velem? – kérdezte panaszos hangon K'sar. – Hiszen segítettem neked! – Majd juttasd eszembe, hogy megköszönjem – válaszolta hűvösen Anakin. – De most mondj el mindent arról az adóvevőről. Különleges megrendelés volt. A szokásosnál szigorúbb titoktartás mellett kellett

395/840

dolgoznod. És jó pénzt kaptál érte. Egy lépegetőtrónra szerelted fel. K'sar jól láthatóan meghökkent. Ráncos álla leesett, és rémülten bámult Anakinra. – Most már minden összeáll – hebegte –, a letartóztatásom, a bebörtönzés és a halálos ítélet! Az adóvevő…, hát ti amiatt jöttetek ide! – Ki rendelte meg? – csattant fel Anakin. – Gyanítom, hogy te máris tudod a választ. – Hogyan lépett kapcsolatba veled? – A személyi hívómon keresztül – felelte a bith. – Szüksége volt egy ügyes kezű műszerészre. Valakire, aki kérdezősködés nélkül végrehajtja valamennyi utasítását. Olyan terveket küldött, amelyekhez foghatót még sosem láttam sem előtte, sem utána. A kész munkadarab szinte… szinte műalkotás lett. – És vajon miért hagyott életben?

396/840

– Fogalmam sincs – válaszolt őszintén K'sar. – Szerintem úgy számított, hogy még hasznomat veheti. Én is azt hittem, hogy majd további készülékeket akar tőlem, de soha többé nem jelentkezett. – Ha igazat mondtál a bebörtönzésedről, akkor az azt jelenti, hogy az illető a mai napig rajtad tartja a szemét – állapította meg Anakin kissé megenyhülve. – Mondj el mindent, és mi elbújtatunk előle. – Dehát mindent elmondtam! Nem tudok többet! – tiltakozott kétségbeesetten K'sar. – Nem, még rejtegetsz valamit – vágott vissza Anakin színtelen, fenyegető hangon. – Érzem. K'sar nagyot nyelt, és a torkához kapott. – Én… én kettőt készítettem – suttogta rekedten, fuldokolva.

397/840

– Ki kapta a másodikat? – csapott le nyomban Anakin. – Az egyik szeparatista vezér? K'sar végre levegőhöz jutott, és kibökte: – Sienar. – Raith Sienar? – Anakin meglepődve pislantott néhányat. – A Sienar Műszaki Kutatólaboratórium. Az adóvevő egy kísérleti csillaghajóhoz kellett, amelyet akkoriban építettek. – Kinek? – Fogalmam sincs, esküszöm, hogy fogalmam sincs – válaszolta K'sar kétségbeesetten, és hozzátette: – Viszont ismertem azt a pilótát, akit Sienar felbérelt, hogy leszállítsa a hajót. – Ismerted? – Hát, azt nem tudom, hogy él-e még – felelte a bith. – Viszont tudom, hogy hol kell kezdeni a keresését.

398/840

Két perccel azután, hogy Anakin kifaggatta K'sart, Obi-van és Travale harcra készen berobbantak a dokkba az egyik oldalsó járatból. Miután meglátták a szanaszét heverő, megtépázott és füstölgő droidokat, Travale örömteli kiáltást hallatott: – De szép az élet! Pillanatokkal később már a hajó központi kabinjában álltak, és a tekintetükkel a bith-et fürkészték, aki az arcát eltakarva kuporgott az egyik mély, párnázott ülésben. Obi-van halkan megkérte az ügynököt, hogy tartsa szemmel K'sart, ő maga pedig a pilótafülébe sietett, ahol gyorsan leült, és beszíjazta magát a másodpilóta ülésébe. – Simán vidáman.

ideértetek?

–

érdeklődött

– Csak a szokásos csetepaté – válaszolta Anakin hanyagul. – Ugye, jól látom rajtad, hogy kiiktattátok a vonósugarat?

399/840

– Nem ment olyan egyszerűen, mint vártam, de hála Travale-nak, végül sikerült. Anakin a műszerfalra pillantott. Megvárta, amíg a légzsilip jelzője zöldre vált, majd kissé megmozdította a tolóerő-szabályzót, hogy kivigye a hajót a dokkból. Alig távolodtak el az Escarte felszínétől, Obi-van meglátta, hogy tőlük jobbra két korvett támadásra készen, egy helyben lebeg a semmiben. – Biztos voltam benne, hogy még nem úsztuk meg – dohogta elégedetlenül. Anakin csak rántott egyet a vállán, és közönyösen megjegyezte: – A szokásos üzletmenet… Obi-van megérezte, hogy történt valami. Talányos pillantást vetett a társára, és csak úgy, szinte mellékesen megjegyezte: – K'sar barátunk egy kissé, hogy is mondjam, levertnek tűnik. Kikérdezted?

400/840

Anakin a műszerekkel foglalatoskodott, így csak kurtán válaszolt: – Röptében. – És? – Új nyomunk van – közölte az ifjú Jedi, és mielőtt Obi-van megszólalhatott volna, hozzátette: – És íme, a hiperűr-koordináták! A cirkáló széles ívben fordulózott, aztán szempillantás alatt felgyorsulva maga mögött hagyta a korvetteket, az Escarte-ot, és a hozzá képest lustán cammogó fényt.

Huszonhatodik fejezet Coruscanton akadtak olyan környékek, amelyekre a taxik sofőrdroidjai akkor sem vitték volna el az utasaikat, ha azok egyéves ingyenes olajfürdőt ígérnek nekik valamelyik karbantartó műhelyben. Ezek közé tartozott a Coruscant-körtértől délre eső sötét utcák labirintusa. A Bátrak Útjának az a szakasza, amely átszelte a Vos Gesalt az Uscru-kerület felső részén. A Hazad égi alagút a Manara-fennsíkon. És ezek közé tartozott az a kerület, amelyet a városban csak úgy emlegettek: „a Gyártelep”. A Szenátus-kerülettől látótávolságban elterülő Gyártelep valaha virágzó iparnegyed volt, ám idővel a gyorsan növekvő költségek

402/840

miatt a tulajdonosok más világokra költöztették az alkatrészeket, droidokat és munkagépeket gyártó üzemeiket. Több kilométer hosszan sorakoztak egymás mellett a lapos tetejű szerelőcsarnokok. Mindenfelé rozsdásodó toronydaruk és rogyadozó állványzatok meredtek az égre, míg a felszínen mágnesvasutak végeérhetetlen sínjei nyújtózkodtak, amelyeket rég felvert volna a gaz, ha a Coruscanton nőttek volna gyomnövények. Erre a környékre évszázadokon keresztül áramlottak a bevándorlók a Belső Gyűrűből és a Kolóniákról, akik valamennyien munkát kerestek, hogy újrakezdjék az életüket. Ám a Gyártelepre immár hosszú évek óta csupán börtönből szökött rabok, bűnözők és számkivetettek jöttek, akiknek szükségük volt egy zugra, ahol meghúzhatták magukat. Egy coruscanti lakos legfeljebb akkor tette be ide a lábát, ha kirúgták a munkahelyéről, és keresett valakit, aki anyagi ellenszolgáltatás

403/840

fejében hajlandó volt végezni a főnökével. Vagy akkor, ha már kevésnek érezte a halálpálcákat, és a drog utáni éhségében erősebb anyagra vágyott… A városi tanács rég lebontatta volna az egész kerületet, ha valaha is tisztázódott volna, hogy melyik gyárnak ki a tulajdonosa. Bolygószerte az a hír járta, hogy a bérgyilkosok és a bűnbandák már annyi holttestet ástak el a Gyártelepen, hogy akár temetőnek is nyilváníthatnák az egészet. Mindennek ellenére Dooku gróf szerette ezt a környéket. Miután minden szempontból tökéletes ellentéte volt a szülőföldjének, Serennónak, a Gyártelep sokkal jobban illett egy olyan emberhez, aki kiérdemelte a megtisztelő Darth Tyranus nevet. Főleg egy bizonyos építményt szeretett. Az oszlopforma, hatalmas toronyépület úgy emelkedett ki a Gyártelep közepéből, mintha

404/840

egy irdatlan cölöpöt vertek volna annak szívébe. A falakból – Darth Sidiousnak hála – csak úgy sugárzott a sötét oldal ereje. Dooku ebben az épületben sajátította el a sötét oldal tudományát, ahogyan őelőtte Darth Maul is, és még ki tudja hány Szithtanítvány. A háború kitörését megelőző tíz esztendő alatt a környezete sokszor hitte azt, hogy Dooku gróf a szeparatisták ügyeit intézve utazgat mindenfelé a galaxisban, holott ő eközben hosszú időszakokat töltött a Gyártelepen, vagy a saját akaratából, vagy Darth Sidious óhajának engedelmeskedve. Még a háború kirobbanása óta eltelt három évben is bármikor felkereshette a Coruscantot. Egyetlen pillanatig sem kellett tartania a lelepleződéstől azoknak a különleges berendezéseknek köszönhetően, amelyeket a geonosik építettek a csillagszlúpjába. A módosított Punworcca 116-os modell karcsú lábain nyugodott az épület egyik

405/840

légikikötőjében. A hegyes orr és gömbölyű fülkemodul első pillantásra elárulta a szakértő szemnek, hogy a járművet geonosik tervezték. A hatalmas, jellegzetes vitorlát viszont Sidious segítségével vásárolták egy kereskedőtől, aki a Köztársaság korát megelőző idők régiségeivel üzletelt a Gree Enklávéban. A modern korban ritkán látható vitorlát egy ősi űrutazó faj készítette, akik a kipusztulásukkal magukkal vitték a sírba a szuprakönnyű emissziós meghajtás titkait. Dooku utasította a szlúp FA–4-es típusú pilótadroidját, hogy maradjon a hajón, ő maga kiszállt, hogy kinyújtóztassa a hosszú utazás alatt meggémberedett tagjait. Fekete nadrágját hosszú csizmájába tűrve viselte, fekete ujjasát valódi bőrből szabott, széles derékszíj fogta össze a derekán. A vállain hátravetett serennói páncélszövet köpeny sejtelmesen villózva verte vissza a város távoli fényeit. A gróf meg sem próbálta álcázni magát ezeken az utazásain. Ezüstbe forduló

406/840

haja, bajsza és szakálla – amelyek egy színpadi mágus külsejét kölcsönözték neki – éppoly aprólékosan ápolt volt, mint mindig. Dooku most a normálistól kissé szaporább, bizonytalanabb léptekkel járt, így közeli ismerősei bizonyosan megmondták volna róla, hogy aggasztja valami. De még így is, amikor néhány pillanatra meg tudott feledkezni a látogatásának indokairól, derűsen méregette maga körül a lepusztult dokkot. Emlékezetébe idézte a Sidious gyámsága alatt töltött éveket, melyek során megtanulta a Szith-ek gondolkodásmódját és módszereit, elmélyedt a sötét tudományokban, és tökéletesítette önmagát. Megtanulta uralni a gonoszt, ahogyan Yoda mester mondta volna. Pontosan ezt látta a bajok egyik fő okának: a megfogalmazást. A Jedi-rend gondoskodott róla, hogy az Erő sötét oldalát a gonosszal azonosítsák az egész Galaxisban. De az

407/840

árnyék mióta gonoszabb, mint a szikrázó napsütés? Miután felismerték, hogy a sötét oldal mindinkább erőre kap, a Jediknek – az Erő szolgálóinak – lehetett volna annyi eszük, hogy maguk közé fogadják a Szithlovagokat, és összeszövetkeznek velük. Végső soron, ha az Erő egyensúlyának megőrzése azt kívánja meg, hogy a sötét oldal kerekedjen felül, akkor annak úgy kell lennie. Az ő felkészítése során Sidious Nagyúrnak nem kellett értékes órákat vesztegetnie a fénykard forgatásának rejtelmeire, és nem kellett lefosztania róla a Jedi-templomban felvett rossz szokásokat, mert már rég lerázta magáról valamennyit. Ezek helyett Sidious arra összpontosíthatott, hogy átadja neki mindazt a tudást, amely révén magába szívhatta és felhasználhatta a sötét oldal energiáit – amelyből annak idején egyetlen kóstoló is mámorítónak bizonyult. Egyetlen kóstoló elég volt ahhoz, hogy tisztán lásson. Rájött, hogy el kell hagynia a Jedi-rendet, sőt

408/840

azt is felismerte, hogy egész addigi élete nem volt más, mint felkészülés Sidious tanításának befogadására. Hosszú-hosszú időbe telt, mire rátalált igazi mentorára. A Jedikkel ellentétben a Szith-ek nem kizárólag fiatal tanítványokat vettek maguk mellé, noha gyakran így jártak el. A felkészítés néha simábban zajlott, ha a tanítvány már eleget élt ahhoz, hogy kiábrándult legyen, haragos vagy bosszúszomjas. Ezzel ellentétben a Jedik önként megszabadultak a szenvedélyektől. A könyörületességük, a megbocsátásra való hajlamuk és a lelkiismeret parancsai iránti engedelmességük megakadályozta őket abban, hogy átadják magukat a sötét oldalnak. Megakadályozta őket abban, hogy olyan erőssé váljanak, mint maga a természet, szinte abnormálisan erőssé és gyorssá, hogy képesek legyenek a Szith-villámok megidézésére és a haragjuk kimutatására.

409/840

A Szith-ek megértették, hogy a Köztársaság ostoba politikájának köszönhető széthúzásnak csakis úgy lehet véget vetni, ha a Galaxis különféle teremtményei egyetlen erős kéz irányítása alá kerülnek. Megértették, hogy a Galaxist csakis parancsszóval lehet megmenteni saját magától. Dooku felsóhajtott. Micsoda kötöznivaló bolondok a Jedik! Elvakítja őket a saját hanyatlásuk, elvakítja őket a felismerés, hogy lassan véget ér a fénykoruk. Micsoda bolondok… A grófot halk léptek neszezése zökkentette ki az álmodozásból, mire gyorsan megpördült. A dokk hosszanti fala mellől egy alak közeledett felé. Sötétkék szövetből szabott, csuklyás köpenyt viselt, amely olyan bő volt, hogy teljesen beburkolta a testét, csupán az arcának alsó része és a kezei látszottak ki belőle. Mivel az illető sosem vette le a fejéről

410/840

a csuklyát, szabadon járkálhatott Coruscant sötétségbe burkolózó alsó szintjeinek utcáin és terein. Aki látta, egyszerű remetének vagy vallási beavatottnak vélte, aki nyilván a távoli világok valamelyikéről érkezett a fővárosba. Dooku fejében többször megfordult már, hogy Sidiousnak és Yodának számos közös vonása akad. Először is egyikük sem az, aminek látszik. Érdekes módon mindkettőt törékeny külsejűvé tette az életkora, és ez a külső elleplezte azt az elképesztő lelkierőt, amely a Szith-ek illetve a Jedik tudományának magas fokú műveléséhez kellett. A grófot alaposan meglepte az, amit a Geonosison látott. Yoda nem csupán könnyűszerrel hárította, de még irányítani is tudta a Szith-villámokat. A gróf azóta többször is eltűnődött azon, hogy hosszú életének egyik szakaszában Yoda vajon nem tett-e rövid kirándulást a sötét oldalon, ha másért nem is, csupán azért, hogy kiismerje

411/840

az ellenség módszereit. Sőt a Vjun, mindössze egyetlen hónappal korábban, Yoda elszólta magát. „Magamban hordozom a sötétséget”, mondta akkor. Az agg nagymester valószínűleg úgy hitte, hogy ő futamította meg Dookut a Geonosison. Holott az igazság egészen másként festett. Dooku azért menekült el, hogy megóvja a rábízott terveket – a műszaki adatait annak, amely egy napon a Galaxis legfélelmetesebb fegyvere lesz… – Légy üdvözölve, Darth Tyranus – köszöntötte Sidious, amikor a közelébe ért. – Sidious Nagyúr! – válaszolta ünnepélyesen Dooku, és kissé meghajolt. – Sietve hagytam magam mögött a Kaont. – És nagy kockázatot vállaltál, barátom – tette hozzá Sidious. – Kiszámított kockázat volt, mester!

412/840

– Attól tartasz talán, hogy a Köztársaság kémjei immár képesek lehallgatni a magánbeszélgetéseinket? – Nem, nagyuram. Ahogy már mondtam neked, a Köztársaság valószínűleg megfejtette azt a kódot, amelyet a… szövetségeseinkkel folytatott üzenetváltásokhoz használunk. De biztosra veszem, hogy a hírszerzők mit sem tudnak az Escarte-on élő bith-tel kapcsolatos terveinkről. – Végrehajtották az utasításaimat? – kérdezte szigorúan Sidious. – Igen, uram! – És mégis ide jöttél… – Bizonyos dolgokat jobb személyesen megbeszélni. Sidious bólintott, és a kezeit kissé széttárva válaszolt: – Hát dolgokról.

akkor

beszéljünk

ezekről

a

413/840

Lassú léptekkel, szótlanul kisétáltak egy erkélyre, amelyről remek kilátás nyílt a Gyártelep sivár utcáira és kísértetiesen elhagyatott épületeire. A távolban a Szenátus-kerület pompás tornyai csillogtak, amelyeknek felső harmada eltűnt az alacsonyan vonuló felhők tömegében. – Valami azt súgja, hogy Thal K'sar eltüntetése nem pontosan a tervek szerint halad – mondta végül Sidious. – Mélységes sajnálatomra, uram! – válaszolta a fejét meghajtva Dooku. – Ugyan őrizetbe vették, de aztán az ottani megbízottunk súlyos hibát vétett. Nem cselekedett elég gyorsan. Néhány órával a kivégzés előtt egy köztársasági titkosügynök két Jedi segítségével megszöktette és eltüntette a bith-et. Dooku ritkán látta haragosnak Sidioust, de most érezte, hogy a mesterét majd' szétveti a visszafojtott düh.

414/840

– Szeretnék erről többet hallani, Tyranus Nagyúr! – csikorogta Sidious vontatottan. – Azóta a tudomásomra jutott, hogy ugyanez a két Jedi nemrégiben megfordult a Charros Négyen is. – A vésnök… – jegyezte meg halkan Sidious. – Pontosan, uram! Sidious néhány pillanatra eltöprengett, majd összefoglalta az elhangzottakat: – Tehát Gunray helytartótól eljutottak a xi charri vésnökhöz, onnan pedig a bith-hez, aki a terveim alapján összeállította a hiperhullámú adóvevőt és a holovetítőt… – A Jedik le akarják leplezni önt, mester! – És mi van, ha sikerrel járnak? – csattant fel mérgesen Sidious. – Azt hiszed talán, hogy azzal gátat vethetnek mindannak, amit én mozgásba hoztam?

415/840

– Nem, uram, de ez akkor is váratlan fejlemény. Sidious szembefordult a gróffal, és hosszasan méregette őt csuklyájának sötétlő rejtekéből. – Igen, Tyranus Nagyúr. Ahogy mondtad, ez váratlan fejlemény – ismerte el, azzal visszafordította az arcát a távoli tornyok felé, és folytatta: – Egy napon talán leleplezem magam az egész Galaxis előtt. De most még nem. Ennek a háborúnak még jó ideig folytatódnia kell. Bőven akadnak még olyan világok és személyek, amelyeket és akiket magunk mellé kell állítanunk. – Értem, nagyuram! – Áruld el nekem, ki az a két Jedi, akik oly elszántan próbálnak a nyomomra bukkanni? Dooku mélyet lélegzett, és kivágta: – Skywalker és Kenobi.

416/840

Sidious ismét válaszolt volna.

eltöprengett,

mielőtt

– Tehát az úgynevezett Kiválasztott, és egy másik Jedi, aki már annyiszor keveredett ki ép bőrrel a bajból, hogy az esetek hallatán szinte hinni kezdek a szerencsében – Sidious továbbra is a várost fürkészte, és halkan hozzátette: – Bosszant ez a fordulat, Tyranus Nagyúr. Nagyon-nagyon bosszant. Kenobi és Skywalker, az egykori mesterpadavan páros már jó ideje nyugtalanította Dookut. A Geonosison szándékosan hagyta, hogy üldözőbe vegyék, pontosan úgy, ahogyan Sidious utasította. És szintén az ő utasítására tudatta a Jedivel a Sötét Nagyúr létezésének tényét. Sidious azzal akarta összezavarni a Rendet, hogy elmondja nekik az igazságot. A szlúp dokkjában megmutatta erejét és tudását Kenobinak és Skywalkernek, jóllehet az utóbbit már korántsem lehetett egyszerűen legyőzni. A felbőszült ifjú Jedi kemény, méltó ellenfélnek

417/840

bizonyult, és Dooku gyanította, hogy időközben tovább gyarapodott a tudása. Sidious egyszer bevallotta, hogy régóta figyeli az ifjú Skywalkert. És az utóbbi időben nyilván még inkább szemmel tartotta. – Nagyúr, előfordulhat, hogy a Jedik a többieket is keresni fogják, akik annak idején részt vettek a kommunikációs készülékek előállításában – vélte Dooku, és sóhajtva hozzátette: – Továbbá itt lenne még Grievous legutóbbi megfutamodása is. Sidious lágy mozdulattal megadó pózba emelte mindkét kezét, mintha elfogadná a vereséget. – Ne törődj a Belderone-nal, barátom – válaszolta szinte derűsen –, végső soron beleillik a terveinkbe. Csak hadd higgye a Köztársaság, hogy kikergettek minket a drágalátos Magjukból. Ami pedig a kilétemet övező titkokat illeti, köszönöm, hogy aggódsz értem. Viszont kezdem látni, hogy hogyan

418/840

fordíthatnánk a magunk hasznára az eseményeket. – Elhallgatott, mintha törné a fejét valamin, aztán folytatta: – Igen, máris látom, hogy lángok veszik körül azt az ösvényt, amelyet Skywalker és Kenobi a jövőben követni fognak. Sidious a gróf felé fordult, és kegyetlen szája rosszindulatú vigyorgásba görbült. – A céltudatosságuk egyenesen a markunkba hajszolja őket, Tyranus Nagyúr! – jelentette ki elégedetten. – Csapdát állítunk nekik a Naos Hármason. Dooku kétkedve ráncolta a homlokát, és összekapart magában annyi vakmerőséget, hogy vitatkozzon: – Hiszen az olyan távoli világ, uram, hogy jószerével kívül esik az ismert űrön! – Mindazonáltal Kenobi és Skywalker oda fognak találni.

419/840

Dooku úgy döntött, hogy rábízza magát a mesterének előrelátására. – Mit kívánsz, uram, mit csináljak? – kérdezte alázatosan. – Semmi mást, csak azt, hogy tedd meg a kezdő lépést – felelte Sidious –, mert terád másutt lesz szükségem. Alkalmazz kívülállókat! – Ahogy óhajtod, nagyuram! – Még egy apróság – fűzte hozzá Sidious. – Gondoskodj róla, hogy Obi-van Kenobi a jövőben ne okozhasson több fejfájást! – a Szith undorodva felhúzta az orrát, amikor kiejtette a nevet. – Ekkora fenyegetést jelent a terveinkre? Sidious megrázta a fejét, és megfontoltan, a hangját lefojtva válaszolt: – Ő nem. De Skywalker igen. És Kenobi… Kenobi olyan neki, mintha apja helyett apja

420/840

volna. Viszont az egyszer s mindenkorra elárvult Skywalker át fog állni. – A sötét oldalra? – kérdezte Dooku meghökkenve. – Úgy van, a sötét oldalra – helyeselt Sidious. – Egy újabb tanítvány? Sidious hosszan meredt a grófra, végül ravasz mosoly jelent meg az arcán, és sejtelmesen válaszolt: – A maga idejében, Tyranus Nagyúr. Mindent a maga idejében.

Huszonhetedik fejezet Palpatine terjengős, a Köztársaság helyzetét értékelő beszéde négy teljes órán át tartott. A szóvirágokkal teleszőtt összegzést tucatnyi alkalommal szakította félbe a szenátorok lelkes tapsvihara, holott ezt az ősi hagyományt nem gyakorolták Valorum Eixes főkancellár kora óta. Miután Bail Organa végigszenvedte a jól hangzó, de jórészt értelmetlen szónoklatot, légitaxiba ült, hogy a Jedi Templomba vitesse magát. Utasította a pilótadroidot, hogy az épület északkeleti légikikötőjében tegye le a gépét, ahol két Jedi-tanítvány várta őt. Bail jószerével egyetlen pillantásra sem méltatta a széles folyosók pazar látványát, mialatt elvezették abba a terembe, ahol a Rend a kívülállókat szokta fogadni.

422/840

Amikor belépett a helyiségbe, annak közepén éppen Palpatine beszédének felvétele futott. A holoasztal körül ültek a Tanács tagjai: Yoda, Mace Windu, Saesee Tiin, Ki-Adi-Mundi, Shaak Ti, Stass Allie, Plo Koon, és Kit Fisto. – Így aztán nehéz szívvel bár, de újabb kétszázezer harcosunkat küldtem el a Külső Gyűrűben zajló hadműveletek támogatására – jelentette be Palpatine holoképe –, noha teljes bizonyossággal érzem, hogy a közeljövőben véget ér ez a szörnyű konfliktus. Kiűztük ellenségeinket a Magból, kikergettük a Belső Gyűrűből és a Kolóniákról. A Konföderáció drágán megfizet mindazért, amit rászabadított a mi tisztes világainkra. Palpatine elhallgatott, mert ezt a kijelentését is hosszúra nyúló taps követte. Droidkamerák keringtek a Nagy Rotundában, hogy közelképet adhassanak a

423/840

közismerten Palpatine-barát frakciókról, majd jókora kört leírva a főkancellár harminc méter magas szónoki emelvényének tövéhez röppentek, hogy elidőzzenek a csúcs közelében felsorakozott kétszáz törzstiszten, akik valamennyien ujjongva tapsoltak. – Erőfitogtatást látunk – jegyezte meg Yoda, és bosszúsan fíntorgott. A bíborvörös és élénkzöld színekben pompázó köpenyt viselő Palpatine szerény mosollyal fogadta az ünneplést, majd folytatta: – Önök közül néhány feltehetik a kérdést, hogy miért olyan nehéz az én szívem, ha a legutóbbi hírek régóta várt, diadalmas győzelmekről szólnak. A döntés súlya az, ami engem nyomaszt, hiszen mondhattam volna hamarabb is: ami elég, az elég. Hagyjuk a Konföderációt, hadd sorvadjon el odakint, a Külső Gyűrűben. Rajta, hozzuk haza a mi derék fiainkat. Vessünk véget a vérontásnak,

424/840

ne essen több bajuk dicső katonáinknak és nagyra becsült Jedi-lovagjainknak. Yoda megköszörülte a torkát, és fejcsóválva hallgatta tovább a beszédet. – Ám mélységes bánatomra nem dönthettem úgy, ahogyan a szívem diktálta. Mert nem engedhetjük meg, hogy a demokrácia ellenségei megpihenjenek és összeszedjék magukat. Ahogyan az életet fenyegető daganatot a testből, őket is gyökerestől ki kell metszenünk Köztársaságunkból. Ahogyan egy fertőző járványt, fel kell számolnunk őket. Ha nem tesszük meg, akkor a gyermekeink eljövendő generációinak folyton együtt kell élniük annak veszélyével, hogy mindazok, akik a mi korunkban egyszer már lángba borították a Galaxist, új erőre kapnak, és ismét támadásba lendülnek. – Újabb tapsvihar következik – jegyezte meg epésen Bail, aki már végighallgatta a beszédet.

425/840

A Jedik mocorogni kezdtek magas támlájú székeiken, de mindannyian hallgatásba burkolóztak. A kínosan hosszúra nyúló taps végeztével ismét Palpatine következett: – Nem szeretném, ha a kijelentéseim azt a benyomást keltenék valakiben, hogy már túl vagyunk a legnehezebb döntéseken, ezért sietek hozzátenni, hogy még rengeteg a dolgunk. Hisz oly sok mindent újjá kell építenünk, oly sok helyen kell visszaállítanunk a rendet… Önökhöz fogok fordulni útmutatásért, hogy melyek legyenek azok a világok, amelyeket visszafogadunk Köztársaságunk baráti, szent kötelékébe, melyek legyenek azok, amelyekkel tartózkodóan bánunk, és melyek legyenek azok, amelyekkel többé nem állunk szóba mindazokért a sértésekét és igazságtalanságokért, amelyekkel elhalmoztak minket. Ugyanígy önökhöz fogok fordulni útmutatásért, hogy hogyan öntsük új formába

426/840

Alkotmányunkat, hogy az megfeleljen az új korszak kihívásainak és igényeinek. – Ez meg mit akar jelenteni? – csattant fel Mace Windu. – Végül pedig önökhöz fogok fordulni, hogy legyenek a kitalálói és meghonosítói egy új szellemiségnek, amely szétterjed előbb Coruscantban, majd a Magban, aztán valamennyi csillagrendszerben, ahol továbbra is ragyog a demokrácia fénye, hogy ennek révén újabb ezer év béke köszöntsön ránk, aztán megint ezer év, és a háború szót mindörökre kitörölhessük a szótárainkból és emlékezetünkből. – Ennyi elég volt, ugye? – kérdezte halkan Stass Allie, mialatt a szenátorok ismét önfeledten ujjongtak, és szinte sebesre tapsolták a tenyerüket. Miután senki sem tiltakozott, a magas, karcsú, sötét bőrű nagymester kikapcsolta a holoasztalt.

427/840

A hirtelen beálló csendben Yoda a szenátor felé fordult, kissé meghajtotta a fejét, és barátságosan megszólalt: – Nagyra értékeljük, hogy felkeresett minket, Organa szenátor! – Csupán annyit akartam tudatni önökkel – felelte Bail –, hogy függetlenül mindattól, amit a HoloHálózaton látnak-hallanak, nem borulunk térdre mindannyian Palpatine előtt. – Tisztában vagyunk vele – válaszolta Yoda. Bail széles gesztussal kimutatott a terem háromszög alakú ablakain, miközben csüggedten megcsóválta a fejét, és megjegyezte: – Coruscanton máris eluralkodott az ünnepi hangulat. Szinte a levegőben érzem. – Korai még az ünneplés – mondta szomorúan Yoda.

428/840

Mace előrehajolt ültében, és kissé haragosan megszólalt: – Vajon mit képzel Palpatine? Elküldi Coruscant honi védelmi erőinek felét a Külső Gyűrűbe? – A főkancellárt túlságosan felbátorította az, ami a Belderone-nál történt – jegyezte meg Yoda. – Palpatine kijelölte Mygeetót, Saleucamit, és Feluciát – recsegte Plo Kloon az őt létfontosságú gázokkal ellátó maszkon át. Ki-Adi-Mundi hozzátette:

finoman

biccentett,

és

– A gonosz triádja, így nevezte a három világot. – Szeparatista támaszpontok, az igaz – ismerte el Yoda –, de oly távoliak, oly jelentéktelenek… – Akkor is veszélyt jelentenek a Köztársaságra – mutatott rá Bail.

429/840

Mace kurtán legyintett. – Amikor egy test megsérül, sok mindent figyelembe kell venni – bölcselkedett. – Minek törődni egy tűszúrással, ha a mellkast átégette egy sugárnyaláb? Bail végighordozta tekintetét a Tanácson, és bejelentette: – Néhányunkat mélységesen aggaszt valami. Úgy gondoljuk, hogy valaki telebeszélte Palpatine főkancellár fejét. Rávették, hogy erőltesse ezeket az ostromokat, hogy ezek révén akár erőszakos úton is gyarapítsa a köztársasági világok számát. Nemrégiben megdöbbentő törvényjavaslatok kerültek a Szenátus elé. Ha megszavazzák, Palpatine tetszése szerint felülbírálhatja a helyi kormányzatok döntéseit. Yoda felháborodásában szorosan összepréselte a száját.

430/840

– Ez a háború nem más, mint a gonosz útvesztője – mondta végül sóhajtva –, de nekünk meg kell védenünk magunkat. Meg kell óvnunk a Jedi-rend ezer nemzedéken át megtartott hagyományait. Mace megfontoltan bólogatott, és hozzáfűzte: – Reménykedjünk abban, hogy Kenobi és Skywalker mesterek időben megtalálják az utat ennek a háborúnak a forrásához, még mielőtt túl késő lenne.

Huszonnyolcadik fejezet Anakin jobb lába lágy csobbanás kíséretében majdnem térdig merült a Naos III. főutcáját elborító sötétszürke latyakba. Jókora cuppanás következett, amikor kiszabadította a lábát a sárból, és halkan káromkodva végre kiugrott a szilárd jégre. Lenézett, és felváltva rugdosott néhányat, hogy megszabaduljon a nyúlós mocsoktól, végül lemutatott egy rózsaszínű, hosszúkás valamire, ami továbbra is makacsul hozzátapadt a csizmájához. – Szerinted mi ez? – kérdezte utálkozva, és minden egyes szavára gomolygó párafelhő szállt ki a szájából.

432/840

Obi-van vonakodva bár, de lehajolt, és szemügyre vette az azonosíthatatlan fonálszerűséget. – Ez vagy él, vagy régebben élt, vagy valami olyan, ami egy élőlényből jött ki – állapította meg nagy bölcsen. – Mindesetre úgy látom, kedvel téged. – Hát, akármi ez, keressen magának valaki mást! – jelentette ki Anakin. Obi-van felegyenesedett, és zsebre dugta a kezét. – Én előre megmondtam, hogy vannak a Tatuinnál rosszabb helyek is – közölte derűsen. A keskeny, hosszan elnyúló utca mindkét oldalán alacsony, előre gyártott épületek sorakoztak. A lapos fémtetőket vastag hósapka borította, míg az ereszekről kövérre hízott, hosszú jégcsapok lógtak. Az utcát csak azért nem vette birtokába a hó, mert az alatta futó fűtőcsövek melegen tartották a kövezetét.

433/840

Anakin nagy erővel odaverte a talpát néhányszor a jéghez. A próbálkozását ezúttal siker koronázta: a makacs, rózsaszín teremtménynek elege lett, és beröppent egy hófúvásba. – Szóval, vannak a Tatuinnál rosszabb helyek is – dörmögte Anakin. – És úgy érzed, hogy nekünk sorban fel kell keresnünk valamennyit? Vajon mikor térhetünk végre vissza Coruscantra? – Thal K'sart hibáztasd – válaszolt egykedvűen Obi-van. – Ő tanácsolta, hogy itt kezdjük a kutatást. Az ifjú Jedi körülnézett, és letörten megjegyezte: – Nem tudom elhinni, hogy a következő helyszín ennél is rosszabb lesz. Egy időre mindketten elhallgattak, aztán egyszerre kitörtek: – Szinte visszavágyom az Escarte-ra!

434/840

Anakin fintorgott, és megjegyezte: – Tudod, mester, ha már ilyenek történnek, talán ideje véget vetni a kapcsolatunknak. Sőt már látom magam előtt, hogy Yoda lesz a következő társad. Össze is illenétek. Mindketten óvatosak vagytok, és szerettek másokat oktatni. – Igen, Yodát és engem ugyanarról a tőről szakítottak – ismerte el Obi-van. Tovább csúszkáltak a jégen arrafelé, amerre a helység központját sejtették. Kurtára szabott évének java részében a Naos III. néven ismert hold egy kopogósra fagyott kis gömb volt, amelyen a napok mintha sosem akartak volna véget érni. Az őshonos állatokat már az első telepesek kiirtották. A Rodiáról és a Ryloth-ról ideérkező gyarmatosítókat az a remény vonzotta, hogy ryllfűszerben gazdag telérekre bukkannak a hold vulkanikusan fűtött barlangjaiban.

435/840

Ezt a dermedt világot kizárólag egy ínyencfalatnak számító halféleség miatt lakták, amely a kopár hegyekből lefutó, befagyott folyók jégpáncélja alatt élt. A Naos-fogas néven ismert teremtmény a leghidegebb hónapokban ívott. A kifogott zsákmányt gyorsfagyasztva szállították a távoli világokra, ahol az éttermek elképesztő árat adtak érte. Ennek ellenére a helyiek közül alig néhányan tettek szert annyi kreditre, hogy egyszer s mindenkorra maguk mögött hagyhassák a holdat. Kínnal-keservvel megkeresett fizetésük általában visszavándorolt a Naos III. Kereskedőházhoz, vagyis ahhoz a vállalathoz, amely nem csupán a halászatot ellenőrizte, de egyben birtokolta majdnem az összes itteni boltot, szállodát, játékkaszinót és kantint. A holdat gyarmatosító, csüggedt humanoid teremtmények sosem fárasztották magukat azzal, hogy nevet adjanak a legfőbb lakossági központjuknak, így a falut is Naos

436/840

III. néven emlegették. A jellegzetes űrkikötőre számító látogatók alaposan meglepődtek a leszállást követően. A település számos, egymás tőszomszédságában felmeredő hegycsúcsra épült, amelyeket egy hatalmas folyó deltatorkolatának ágai felett átívelő hidak kötöttek össze egymással. Ahogy az már az ilyen csillagok háta mögötti világoknál lenni szokott, a Naos III. is elsősorban az űr számkivetett vándorait és a kétes jellemű szerencselovagokat vonzotta, akik égtek a vágytól, hogy elveszítsék vagy újra megtalálják önmagukat. A helyiek zömét rodiánok és tvi'lekek alkották, de szép számmal akadtak közöttük emberek és humanoidok is. Noha minden évben érkezett ide néhány dúsgazdag és kalandvágyó sporthorgász, a hold egyszerűen túl messze esett mindentől, így nem alakulhatott ki jelentősebb idegenforgalom. A Naos III. ugyan tökéletes búvóhelynek tűnt, Obi-van egy percig sem hitte, hogy itt

437/840

rábukkanhatnak a Fa'ale Leh nevezetű tvi'lek nőre. Úgy vélte, hogy a hölgy először is bizonyosan megváltoztatta a nevét, talán még az arcát is átszabatta egy sebésszel. De ennél is fontosabb, hogy a Naos III. nem sok munkalehetőséget kínált egy korábbi fűszercsempésznek, hacsak Fa'ale nem tartozott azok közé a halálmegvető bátorságú pilóták közé, akik a fogasrakományokat szállították mindenfelé. K'sar szerint a hölgy éppen nyakig benne volt a csempészkedésben, amikor Sienar felbérelte a kísérleti csillaghajó leszállítására. Obi-van úgy sejtette, hogy a kérdéses jármű nem lehetett más, mint az a módosított futárhajó, amellyel annak idején a félelmetes Szith-lovag, Qui-gon Jinn gyilkosa utazott a Naboo-ra, és amelyet megtaláltak a csata után. Amikor a Köztársaság szakértői behatoltak a hajóba, a repülési, a fegyvervezérlő és a kommunikációs rendszerek megsemmisítették magukat, ám a kiégett váz továbbra is

438/840

ott hevert Theed egyik titkos raktárában. A szakértők régebben azt feltételezték, hogy maga a tetovált zabrak hajtotta végre a módosításokat, ám a K'sartól származó információk fényében már valószínűnek tűnt, hogy a hajót Raith Sienar gyárában építették át, ráadásul Darth Sidious tervei alapján. Obi-van és Anakin rátörhetett volna magára Raith Sienarra is, ám Palpatine megvétózta az ötletet. A főkancellár azzal indokolta a tiltakozását, hogy rendkívül kényes helyzetben kell egyensúlyoznia, elvégre a köztársaság egyik legfontosabb fegyverszállítójáról van szó. És a másik fő fegyverellátó körül is zavarossá vált a helyzet. A Kuat Gépgyárról – amelynek egyik leányvállalata gyártotta az–Acclamator-osztályú rombolókat és az AT–TE lépegetőket – kiderült, hogy nem kizárólag a Köztársaságnak, de a Konföderációnak is szállít.

439/840

A hó egyre sűrűbben hullott, így a két Jedi megállt, hogy tájékozódjon. Obi-van egy közeli kantin felé intett, és megjegyezte: – Ez már vagy a tizenötödik! – És csak ebben az utcában – válaszolta Anakin. – Ha mindegyikbe betértünk volna egy italra, tántorognánk, mire megérkeznénk a hídhoz. – Vagy négykézláb közlekednénk – tette hozzá Obi-van –, viszont leginkább a kocsmákban juthatunk információhoz. – Hacsak nincs kedved a személyhívó-adattárban búvárkodni…

helyi

– A kocsmák végigjárása sokkal, de sokkal szórakoztatóbb – bölcselkedett derűs képpel Obi-van. Anakin szélesen vigyorgott. – Magam is így vélem, mester. Hol akarjuk kezdeni?

440/840

Obi-van körbefordult, majd az utca túloldalán álló kantinra bökött, amelynek ajtaja felett az „Elszánt Pilóta” név ékeskedett. Négy órával később meglehetősen ittas és félig összefagyott állapotban beléptek a híd előtti utolsó fogadóba. Mialatt leverték magukról a havat, és levették a fejükről a csuklyájukat, szemügyre vették a bárpultnál tolongó, illetve az asztaloknál üldögélő vendégsereget. – Hát, ha éppen nem halászol, nem sok tennivaló akad ezen a holdon – jegyezte meg Anakin. – Szerintem az itteniek még munkaidőben sem szakítják félbe az ivászatot – súgta halkan Obi-van. Két rodian éppen eltántorgott a pulttól, mire a Jedik gyorsan elfoglalták a megürült helyeket, és italt rendeltek. Anakin ivott egy kortyot, és számolni kezdett:

441/840

– Na, szóval, tíz kantin, ugyanennyi tvi'lek hölgy, akik valamennyien állítják, hogy itt születtek. Azt hiszem, hosszú időre itt ragadunk. – K'sar nem mondott róla semmi különöset? Feltűnő ismertetőjelek, például sebhelyek, tetovált lekku, ilyesmi? Anakin megrázta a fejét. – Semmit – mondta határozottan, és miközben Obi-van odaintette magához a pultost, hozzátette: – ha még egyszer tvi'lek étvágygerjesztőt rendelsz, esküszöm, hogy levágom a karodat. Obi-van felkacagott, és visszaszólt: – Pedig az előbb az a penészpárlat egész finom volt! – Csak nem kellett volna fegyverekről beszélnünk – dörmögte Anakin, és ismét ivott egy kortyot.

442/840

– Arról beszéltünk? meglepődve Obi-van.

–

kérdezte

– Igen. Legalábbis azt hiszem. Egyébként emlékszel arra, amikor Padmé merénylőjének kergetése közben, abban a klubban elmentél, hogy igyál egyet? Te akkor arra számítottál, hogy az a zam vessel a nyomodba szegődik? – Éppen ellenkezőleg. Tudtam, hogy utánad ered – jelentette ki határozottan Obi-van. – Arra akarsz célozni, hogy az alakváltók bomlanak értem? – Hát, amilyen peckesen te járni tudsz, ugyan melyik nő állhatna ellen neked? – azzal Obi-van Anakin hangját utánozva hozzátette: – Jedi-ügy. – Akkor most valld be szépen, hogy te csaléteknek használták engem! – követelőzött Anakin.

443/840

– Ez az előjog együtt jár azzal, ha valaki mester – bölcselkedett Obi-van. – Mindenesetre már jó néhányszor visszafizettél érte. Anakin maga elé lendítette a poharát, és lelkesen felkurjantott: – Erre igyunk! Amikor Obi-van meglátta a közeledő pultost, egy közepes címletű kreditet csúsztatott a pohara mellé, és megszólalt: – Még egy kört kérünk. A többi a magáé. A tagbaszakadt férfi, akinek vörös haja csaknem a derekát verdeste, gyanakodva méregette a kreditlapocskát. – Sok az egy ilyen ócska löttyért – állapította meg végül –, ha gondolják, keverek maguknak valami jobbfélét. – Nekünk igazából némi információra lenne szükségünk – válaszolta Obi-van. – Nahát, micsoda meglepetés – jegyezte meg fanyar képpel a pultos.

444/840

– Mi egy tvi'–lek nőt keresünk – mondta Anakin. – Az itt nem megy, fiúk! – tiltakozott a pultos. Obi-van hevesen megrázta a fejét, és gyorsan hozzátette: – Szigorúan üzleti ügyben. – Hát, ez gyakran előfordul a szóban forgó hölgyekkel – a férfi szaporán bólogatott. – Azt javaslom, próbálkozzanak a Palotaszállóban. – Látom, nem érti… – Dehogyisnem! – a pultos hanyagul legyintett. – Nézze – magyarázkodott Anakin –, akit mi keresünk, valószínűleg nem… izé, masszőr. – Vagy táncosnő – fűzte hozzá Obi-van. – Akkor meg mi a fenét keresne a Naos Hármason? – értetlenkedett a pultos.

445/840

– Régebben pilóta volt, fűszerekben utazott. – Obi-van nyílegyenesen a pultos szemébe meredt, és fojtott hangon hozzátette: – Valószínűleg az elmúlt tíz év során érkezett ide. A pultos szeme résnyire szűkült, és visszakérdezett: – Miért nem ezzel kezdték? Maguk Genne-t keresik! – Mi a Fa'ale Leh néven ismerjük a hölgyet. A pultos hanyagul legyintett, és vigyorogva kioktatta a Jediket: – Ugyan már, barátaim, a Naos Hármason a név arra való, hogy legyen hogyan szólítanunk egymást. – De azért ismeri a nőt! – csapott le Obivan. – Persze…

446/840

– Akkor talán azt is tudja, hogy hol találjuk – ütötte tovább a vasat Anakin. A pultos felfelé bökött a hüvelykujjával. – Odafent – közölte –, a hetes szobában. Csak menjenek fel nyugodtan. A Jedik szempillantás alatt kijózanodtak, és zavarodott pillantást váltottak egymással. – Vár minket? – kérdezte nyugtalanul Obi-van. A pultos higgadtan megvonta széles, izmos vállait, és félig már a következő vendégek felé fordulva visszaszólt: – Azt nem mondta, hogy kit vár. Csak annyit, hogy ha valaki keresné, küldjem fel hozzá. Obi-van és Anakin letették a poharaikat, és feltűnés nélkül odamentek az egyik hosszanti fal mentén emelkedő, hosszú lépcsősor aljához.

447/840

– Belepiszkáltál az agyába? – kérdezte halkan Anakin. – Ha igen, nem tudatosan tettem. – Tíz ital után nem is csodálom… – Én sem, és alighanem az a penészpárlat tette be a kaput – ismerte el Obi-van. – Viszont élek a gyanúperrel, hogy most szépen, nyílegyenesen belesétálunk egy csapdába. – Szóval, észnél kell lennünk… – Így van, Anakin, az nem fog ártani. A két Jedi felsietett a lépcsőn, aztán Obivan bekopogott a hetes szoba zöld plasztikajtaján. – Nyitva van! – kiáltotta valaki odabentről. Mindketten megbizonyosodtak róla, hogy könnyen elérik a fénykardjukat, de az övükben hagyták, és a köpenyükkel eltakarták a fegyvereket. Obi-van könnyed mozdulattal megérintette az ajtónyitó

448/840

billentyűt. Anakin azonnal benyomakodott a félresikló ajtó mellett, egy pillanattal később Obi-van is követte. A testhez tapadó nadrágot, csizmát és kurta, szőrmével szegett dzsekit viselő Genne – vagy talán Fa'ale Leh – a keskeny ágyon feküdt. A hátával az ágyvégnek támaszkodott, amelyre feltette mindkét lekkuját is, míg hosszú lábait kinyújtva és a bokáinál egymáson keresztbe vetve pihentette. Az ágy melletti éjjeliszekrényen egy szeszes itallal félig teli üveg állt. A nő kinyújtotta a kezét két mosatlan pohárért, és könnyed hangon megszólalt: – Isztok velem egyet? – Már elértük a törvényes határt – felelte éberen Anakin. A megjegyzés mosolyra késztette a tvi'lek hölgyet. – A Naos Hármason nem létezik törvényes határ, kölyök – belekortyolt a saját poharába, annak pereme felett szemügyre

449/840

vette a vendégeit, és megjegyezte: – Megmondom őszintén, nem rátok számítottam. – Ez most kellemes meglepetés, vagy csalódás? – vetette fel Anakin. – Miért, kit vártál? – kérdezte Obi-van. – Hát a megszokott nagydarab, ostoba típusokat – válaszolta a tvi'lek hölgy. – Fejvadászokat, ilyesmiket. Ti ketten viszont… Ti inkább úgy néztek ki, mint két elveszett Jedi. Talán azok is vagytok. Aminek külön örülök. A Jedikről tudni lehet, hogy még a leggorombább vadállatoknál is kegyetlenebbek. – Csak ha muszáj – mordult fel Anakin. A nő hanyagul vállat vont, mint akinek minden mindegy, és megkérdezte: – Itt akarjátok csinálni, vagy előbb meghívtok egy utolsó kajára? – Mit akarunk csinálni? – kérdezett vissza Obi-van.

450/840

– Mit, hát megölni engem… Anakin lépett egyet előre, és fenyegető képet vágva, fojtott hangon kijelentette: – Ez a lehetőség bármikor fennáll! A nő sóhajtott, és előbb Anakinra, majd Obi-vanra nézve megállapította: – Rossz Jedi, jó Jedi… Obi-van megelégelte közbevágott:

a

komédiát,

és

– Mi egy csillagközi futárhajóról szeretnénk beszélni veled, amit annak idején a Sienar-vállalat megbízásából elvittél valahová. A tvi'lek hölgy nagyot bólintott. – Hát persze – válaszolta fintorogva –, előbb néhány kérdés, aztán jöhet a sugárvető, óh, bocsánat, a fénykard. – Szóval te vagy Fa'ale Leh – állapította meg Anakin.

451/840

– Kitől tudtátok meg, hogy itt vagyok? – érdeklődött válasz helyett Fa'ale. – Nem lehetett más, mint Thal K'sar. Igazam van? Rajtam kívül már csak ő van életben. Az a nyavalyás, áruló bith… – Mesélj nekünk a futárhajóról – szakította félbe ezúttal Anakin. A nő elmosolyodott, amikor felidézte magában az emlékeit. – Az egy egészen különleges masina volt – kezdte szinte ábrándos hangon –, egy lángész alkotása. De már akkor tudtam, hogy baj lesz, amikor beszálltam a játékba. És nem tévedtem. Obi-van körülnézett a lepusztult, rideg és hideg szobában. – Itt rejtőzöl több mint tíz éve – állapította meg halkan. – Naná, a napsütötte tengerpart miatt jöttem ide – vágta oda hevesen a nő. – Mit

452/840

képzelsz? Tudjátok, megölték a tervezőket, a műszerészeket, a gépészeket, gyakorlatilag mindenkit, aki dolgozott azon a hajón. De én megéreztem. Előre tudtam, hogy mire számíthatok. így aztán leszállítottam a hajót, felmarkoltam a fizetségemet, és eltűntem. Bár akkor még nem menekültem eléggé messzire. A nyomorultak végigkergettek a Ryloth-on, a Nar Shaddán, végig a Tingel-kar csillagok háta mögötti világain. Bőven volt részem forró helyzetekben. Tudok mutatni néhány sebhelyet. – Arra semmi szükség – hadarta sietve Obi-van, amikor Fa'ale a válla felé kanyarította a bal lekkuját. A nő csak legyintett, és ismét ivott egy kortyot. – Szóval, ki küldött ide titeket? – kérdezte. – Sienar? Vagy az, akinek a futárhajót csinálták?

453/840

– Kinek csinálták? – kérdezte nyomban Anakin. Fa'ale egy pillanatig rámeredt az ifjúra, és mosolyogva válaszolt: – Tudjátok, ez már tényleg vicces. Sienar, maga Sienar mondta nekem, hogy egy Jedinek készült. De az a fickó, akinek átadtam a kormányt, nem Jedi volt. Óh, igen, volt fénykardja, meg minden, de mégis… Valami átkozottul nem stimmelt vele. – Ismerjük az illetőt. Nekünk is akadt már vele dolgunk – közölte Obi-van, sűrű bólogatások közepette. – És hová vitted a hajót? – kérdezte Anakin. – Természetesen a Coruscantra. Ebben a pillanatban Obi-van zavart érzett az Erőben, és felpillantott a mennyezetre. Egyetlen hatalmas ugrással átszelte a szobát, aztán minden udvariaskodás nélkül

454/840

felborította az ágyat. Fa'ale a padlóra zuhant, és eltűnt a rázúduló takarók, párnák, és a matrac alatt. Ezzel egy időben tompa dörrenés hallatszott, és beszakadt a mennyezet. A több méter átmérőjű lyukon keresztül az álmennyezet széttört elemei, fémgerendák darabjai és hóval borított tetőburkolólapok ömlöttek a szobába, végül bezuhant rajta két állig felfegyverzett trandosan is. Anakin kéken izzó fénykardja máris vad táncot járt a szoba közepén. Az ifjú Jedi tévedhetetlen pontossággal hárította a záporozó lövéseket, illetve egy vibrofejsze csapásait. Ez utóbbi fegyver nyelét egy vörös bőrű falleen fogta, aki az ajtón keresztül robbant be a helyiségbe. A háta mögött két ember érkezett, ám mohóságukban egyszerre akartak behatolni az ajtón, így egymásnak szorulva beékelődtek a nyílásba. Obi-van feléjük perdült, közben előkapta és aktiválta a fénykardját. Az első csapásával levágta az egyik férfi mindkét kezét. Az

455/840

ocsmány képű alak elkínzott üvöltést hallatott, és térdre rogyott. A másik kiszabadult, előrebukott, és egyenesen beledőlt a hasának szegezett fénykardba. Égett hús bűze töltötte be a szobát, amely összevegyült az imént használt robbanóanyag füstjével. Anakin továbbra is egy helyben állt a szoba közepén, és keményen tartotta magát a két hüllőszerű teremtménnyel, illetve a vibrofejszét forgató falleennel szemben. Az elhárított lövedékek könnyedén átütötték a helyiség vékony falait, aminek következtében a szomszédos szobák lakói kórusban szitkozódtak, vagy éppen sikítottak. Ajtók nyíltak és csapódtak, futó léptek dobogtak a folyosón. A falleen a bal lábán megpördülve Obi-van feje felé suhintott a fejszéjével. Obi-van lebukott a penge alá, és az ellenfele irányába vetődött. Repülés közben előrevágott a fénykardjával, és hosszú, mély sebet hasított a falleen combjába.

456/840

A sérülés csupán tovább tüzelte a humanoid lény haragját. A vibrofejszét a feje fölé rántva előrerontott, hogy kettéhasítsa a Jedit. Obi-van egy kecses hátraszaltóval kikerült a fejsze hatósugarából, viszont az éjjeliszekrény már nem volt ilyen szerencsés, így kettőbe vágva a padlóra dőlt. Viszont az ütés erejétől a szekrényen álló üveg átröppent a szobán, és hangosat koppanva telibe találta a nagyobbik trandosan fejét. A teremtmény felrikoltott dühében. A homlokán tátongó sebhez kapta karmos bal mancsát, viszont a jobb mancsában tartott sugárvetővel eközben is megszakítás nélkül tüzelt. Anakin megelégelte a kardgyakorlatot. Két lövés között felemelte bal kezét, és taszító mozdulatot tett vele a trandosan felé, amitől az hanyatt kirepült a szoba egyetlen ablakán. A másik hüllőszerű lény nyilván úgy gondolta, hogy gyorsan kihasználja az ellenfél

457/840

figyelmének előrelendült…

megoszlását,

mert

Obi-van a tekintetével követte a szobán átrepülő fejet, amely lezuhant a padlóra, majd kipattogott a folyosóra, ahol valaki vérfagyasztó sikolyt hallatott. A falleen hirtelen azon kapta magát, hogy egyedül néz farkasszemet két Jedivel, de még így sem esett kétségbe. Leeresztette maga elé a vibrofejszéjét, és szélsebesen pörögni kezdett a függőleges tengelye körül. Anakin elhátrált a hasa felé suhanó penge elől, és a falleen irányába, de egyúttal lefelé vetődött. A puszta lendülettől hajtva, hason fekve besiklott az újra meg újra körbevillanó fejsze alá, és egyetlen csapással térdből levágta a lény mindkét lábát. Az izzó energiapenge rögtön kiégette a szörnyű sebeket, amelyek így jószerével nem is véreztek. A fél méterrel megrövidült, de nem kevésbé őrjöngő falleen Obi-vanra hajította a

458/840

vibrofejszét, majd előrántotta az oldalán lógó sugárvetőjét, és tüzet nyitott. Obi-van elugrott a fegyver elől, és még röptében látta, hogy Anakin egy csapással megszabadítja a falleent a sugárvetőjétől és a karjától. A lény ekkor visítva, kétségbeesetten megugrott, mert az energiapengéből áradó hő felgyújtotta a ruházatát. A lángok pillanatok alatt szétterjedtek az egész felsőtestén, így tüzet fogott a mellén keresztbe vetett, jókora lövedékekkel teli tölténytár is. A falleen a lábcsonkjain bicegve elhátrált a fénykard elől, miközben egyre inkább pánikba esve csapkodta a mellkasán táncoló lángokat. Végül megfordult, és fejjel előre kiugrott az ablakon – hogy aztán foszlányokra robbanjon, mindössze egyetlen méternyire a célpontul kiszemelt hótorlasztól.

459/840

A szobára hirtelen mélységes csend borult, amelyben csakis a fénykardok pengéjére hulló hópelyhek sistergését lehetett hallani. – Tűnjünk el innen – vezényelt végül Obivan. Anakin kikapcsolta a kardját, kihúzta Fa'ale-t a nagy kupac ágynemű alól, és talpra rángatta. A nő megtántorodott, és körülnézett a romokban heverő szobában. – Ti egész tisztességes alakoknak tűntök – jelentette ki –, főleg ahhoz képest, hogy Jedik vagytok. Hirtelen megpillantotta az üvegét, amely valahogyan épségben átvészelte az összecsapást, és elindult éne. Anakin keményen belemarkolt a karjába, mire Fa'ale ökölbe szorította mindkét kezét, és erőtlen csapásokkal püfölni kezdte a Jedi mellkasát.

460/840

– Nekem ne hősködj, kölyök! – sziszegte összeszorított fogai között. – Belefáradtam a menekülésbe. Most már vége. Mindnyájunknak. – Addig nincs vége, amíg mi nem mondjuk – válaszolta higgadtan Anakin. Fa'ale elernyedt, és felsóhajtott: – Látjátok, éppen az a gond. Pontosan emiatt nem szakad vége a háborúnak. A mérhetetlen konokság miatt. Mindenki hajtogatja a maga igazát, aztán nézzétek meg, hogy hová jutottunk. Anakin az ajtó felé rángatta az erősen imbolygó tvi'leket. – Legfőbb ideje, hogy eltűnjünk innen – jegyezte meg Obi-van, aki időközben kinézett az ablakon. – További hat vendégünk érkezik. Hirtelen sugárnyaláb villant, és megsemmisítette az ablakkeret maradékát.

461/840

Anakin ismét felrángatta az összerogyni készülő Fa'ale-t, és szembefordította magával. – Figyelj rám! – förmedt rá kissé dühösen. – Tíz éven keresztül túljártál a fejvadászok eszén. Kell, hogy legyen menekülési útvonalad! – Erősen megrázta a nőt. – Hol van? A hölgy egy másodpercig hallgatott, aztán lehunyta a szemét és bólintott. Fa'ale végigvezette a két Jedit a folyosón, amelynek végében kinyitott egy falfülkét. Félresöpörte a különféle takarítóeszközöket, aztán egyetlen könnyed mozdulattal betolta a falba a fülke hátsó borítólemezét, amely mögött egy kisebb üregben két fényes rúd vezetett lefelé egy ovális, sötét lyukba. Mialatt Obi-van behúzta maga mögött a kamra külső ajtaját, Fa'ale ráugrott az egyik póznára, és belesiklott a tátongó nyílásba. Anakin gondolkodás nélkül követte. Az utolsónak maradó Obi-van még hallotta,

462/840

hogy odakint, a folyosón egy csapat eldübörög a hetes szoba irányába, majd kezét-lábát a rúdra fonva rábízta magát a gravitációra. A leereszkedés tovább tartott, mint várta. Számításával ellentétben a póznák nem a fogadó alagsorában, hanem a település alapjául szolgáló hegy lábánál végződtek. A halvány természetes fénynél Obi-van meglátta, hogy jókora, jéggel borított barlangba került, amelynek kijárata az egyik folyóág közelében ásítozott. A póznák tövénél három motoros szán állt, olyan, amilyeneket a helyi lakosok használtak lékhalászat közben. A hosszú csúszótalpakon és kurta lánctalpakon közlekedő alkalmatosságot erős, megbízhatónak tűnő hajtóművel szerelték fel. – Én túl részeg vagyok ahhoz, hogy vezessek – jelentette ki Fa'ale, miután mindhárman odafutottak a szánokhoz.

463/840

Anakin máris felugrott az egyik jármű keskeny, hosszúkás ülésére, és szemügyre vette a vezérlőrendszert. – Azt rám hagyhatod – válaszolta könnyedén a nőnek, és gyors egymásutánban lenyomott néhány gombot. A szán hajtóműve először köhögve-köpködve éledezett, majd erőre kapott, és egyenletes hangon dorombolt. Obi-van felült a másik szánra, miközben Fa'ale helyet foglalt Anakin mögött. – Előbb azt, aztán azt – magyarázta az ifjú Jedi, miközben rábökött az előmelegítőre és a gyújtáskapcsolóra, majd tovább mutogatott: – Az ott a fúvókákat indítja, az az egyensúlyvezérlő, ez meg itt a kormány. Obi-van belezavarodott.

szempillantás

alatt

– Így kell? – kérdezte nagyokat pislogva, mialatt tétován matatott a műszerfalon.

464/840

– Nem, előbb ezt! – hangsúlyozta Anakin, és újra megmutatta, hogy mit kell csinálni, aztán egy újabb sor kapcsolóra mutatott: – Azok a lebegtetőművet vezérlik. De ez a gép nem sikló. Legfeljebb kisebb halmokkal és rögös felszínekkel tud megbirkózni. – Emlékszel még, hogy hol hagytuk a cirkálót? – kérdezte Obi-van, miután végre beindította a szánja hajtóművét. – Még arra sem emlékszem, hogy egyáltalán leszálltunk –válaszolta fintorogva Anakin. – De az űrkikötő nem lehet messze! – Előbb lefelé a folyón – szólt közbe Fa'ale –, az első hegy mögött délnek, át a híd alatt, aztán a következő hegynél fordulj nyugatnak. Két újabb híd következik, majd irány dél, és máris ott vagyunk! Obi-van a homlokát ráncolva hallgatta az útbaigazítást, melynek végén csak legyintett, és odaszólt Anakinnak: – Ti mentek elöl!

465/840

A szánok egyre gyorsuló iramban kisiklottak a barlang száján, és rákanyarodtak a befagyott folyóra. Még mielőtt elérték volna az első hidat, máris sugárnyalábok hasogatták körülöttük a jeget. Obi-van hátrapillantott, és meglátta, hogy három, az övékhez hasonló szán dübörög feléjük a folyón. Ezalatt a hídon két, vastag öltözetet viselő alak célba vette őt egy hosszú csövű, sorozatlövő sugárfegyverrel.

Huszonkilencedik fejezet A Naos III. távoli napja elmosódott, fehér folt volt csupán, amely alig valamivel a látóhatár felett lebegett. A közeli hegyek felől baljóslatú felhők sodródtak a település felé. A hó egyre sűrűbben szakadt. Obi-van a lehető legnagyobb sebességre gyorsította a szánt, miközben úgy érezte magát, mintha egy hóvihar kellős közepén száguldozna. A máskülönben kellemesen simogató hópelyhek most olyan erővel vágódtak az arcának és fedetlen kezének, mintha apró szemű kavicsok lettek volna. Jóformán semmit sem látott, ráadásul a hol szürke, hol fehér, hol pedig kék jég korántsem bizonyult olyan simának, mint várta. A felszínt helyenként jókora rögök borították, másutt valóságos falat alkottak az egymásra torlódott

467/840

jégtáblák. Ha mindez nem lett volna elég, számolnia kellett a nyitva felejtett, és éppen csak befagyott horgászlékekkel is… Ráadásul egyfolytában tüzeltek rá. A hídról érkező sorozatok elől éles kanyarokkal igyekezett kitérni, így észvesztő iramban kígyózott jobbra-balra a kisebbfajta jéghegyek között. A lebegtető hajtóművek átemelték volna az akadályok felett – Anakin pontosan ezt csinálta néhány száz méterrel előrébb –, de Obi-van nem tudott rájönni a csalafinta berendezés nyitjára. Továbbá a rendszer működtetéséhez legalább az egyik kezére szüksége lett volna, márpedig pillanatnyilag mindkettő foglalt volt. A baljával elszántan markolta a gyorsítókarral kombinált kormányt, míg a jobbjába fogott fénykarddal vadul csapkodott maga körül, hogy kivédje a hátulról és felülről érkező lövéseket. A jobb fülét ostromló motorzaj arról tanúskodott, hogy az egyik üldöző szán

468/840

felzárkózott mellé. A szeme sarkából látta, hogy a jármű pilótája mélyen a kormányra hajolva vezet, mert így a mögötte ülő rodian kényelmesen célozhatott rövid, de vaskos csővel felszerelt sugárvetőjével. Mielőtt a teremtmény tüzet nyithatott volna, Obi-van erőteljesen ráfékezett, és íves csúszófordulóba vitte a szánt. A rodian első lövése elkerülte a Jedit, a másodikat a fénykardjával hárította. Kissé lefelé irányuló szögben pattintotta vissza a vörös sugárnyalábot, amely így telibe találta az üldözők szánjának hajtóművét. A jármű azonnal felrobbant, és az utasai pörögve elrepültek. A Jedinek jóformán sóhajtani sem maradt ideje, mert időközben a másik szán is utolérte. Ez utóbbin csupán egyetlen pilóta ült, de ez a tapasztaltabbak közül került ki. Az illető felgyorsított, és rézsútos pályán, oldalról

469/840

nekivezette a gépét Obi-van szánjának, hogy kibillentse az egyensúlyából, vagy beletaszítsa valamelyik jeges buckába. A találattól Obi-van járműve oldalazni kezdett, és éppen csak elkerült egy, a jégből kiálló vaskos fatörzset. A Jedi túlkorrigálta a csúszást, amitől a szánja vagy hatszor megpördült a függőleges tengelye körül, mire Obi-van visszanyerte az uralmát a nekivadult jármű felett. Addigra az üldözője ismét úgy helyezkedett, hogy másodszor is belerohanhasson, de a Jedi ezúttal számított erre a támadásra. Éles szögben elkanyarodott, és egy villámgyors S-manővert követően ő rohant bele oldalról az ellenfelébe, majd a baljával hatalmas Erő-taszítást küldött a sebesen távolodó szán után. A jármű hihetetlen tempóban lódult előre, és a pilóta a kormányba kapaszkodva, szabályosan az ülés felett lebegett a levegőben. A szán felszáguldott egy nagyobb jégdomb oldalán, majd annak csúcsán a levegőbe

470/840

röppent. Hosszan elnyúló pályát leírva érkezett vissza a jégre. Egyenesen egy vékonyan befagyott horgászlékbe csapódott, méghozzá olyan lapos szögben, hogy a lendület egyenesen a jég alá vitte mind a járművet, mind annak utasát. Hatalmas víztölcsér robbant a levegőbe, amely bőrig áztatta a közelében elhaladó Obi-vant. A harmadik szán továbbra is elszántan követte, sugárnyalábok süvítettek el a teste mellett. Obi-van meglátta, hogy messze előtte Anakinék délnek kanyarodnak két meredek hegy között. A két csúcsot összekötő hídról halálos, fénylő vonalkák valóságos özöne áradt feléjük, de valamennyi lövés elvétette a célt. Mivel nem tudta megismételni Anakin fürge manővereit, Obi-van fokozatosan lemaradt a társaitól. Hamarosan rájött, hogy túlságosan is könnyű célpontot nyújt a hídról tüzelő bérgyilkosoknak. Mivel esélye sem lett volna, hogy kitérjen a folytonos zárótűz elől,

471/840

hosszú fordulóba vitte a szánt, amelynek a végén távolodni kezdett a hídtól. De mihelyt befejezte a félkört leíró kanyart, azon kapta magát, hogy nyílegyenesen szembe száguld az utolsónak maradt üldözőjével. Elkerülhetetlennek tűnt a frontális ütközés, így Obi-vannak nem maradt más választása, mint hogy leugorjon a szánról. Ám közvetlenül azelőtt, hogy elrugaszkodott volna, a hídról leadott lövések egyike mellkason találta és a levegőbe hajította a felé száguldó jármű pilótáját. Obi-van vészfékezett, és jobbra kormányzott, hogy kikerülje az immár üresen sikló szánt. Egy pillanattal később már megkönnyebbülten haladt felfelé a folyón, és hamarosan kikerült a hátának irányzott sugárvetők lőtávolságából. Nem sokáig örülhetett, mert az egyik hegy felől mély morajlás hallatszott, és néhány másodperccel később hatalmas, fekete árnyék borult rá. Megint tüzelni kezdett egy

472/840

sorozatlövő fegyver, ezúttal majdnem pontosan a feje fölül. Az őrült gyorsasággal érkező sugárlövedékek felszaggatták előtte a jeget, így szélesen tátongó rianást nyitottak rajta. Obi-van biztosan látta, hogy még akkor sem tudna átugratni a fortyogó rés felett, ha amúgy a szándékában állna, így keményen ráfékezett. Már csupán tíz méter választotta el az úszó jégtáblákkal teli szabad vízfelülettől, amikor arra eszmélt, hogy egy hatalmas, nyolcágú fémkarom ereszkedik rá. Mielőtt bármit tehetett volna, a nyitott karmok összecsattantak körülötte, és felkapták a levegőbe. A hirtelen rántástól elejtette a fénykardját, és amikor immár több méteres magasságból utánanézett, már csak azt láthatta, hogy a szánja belesiklik a fagyos vízbe. – Hogy az a magasságos szupernóva – dörmögte elkeseredetten.

473/840

A hosszú kábelen himbálózó fogókarom megindult felfelé – egy jókora teherszállító nyitott raktere felé. A tvi'lek nő kivörösödött karjait Anakin dereka köré fonva kapaszkodott, miközben vadul kacagott és kurjongatott. Fa'ale nyilván kiválóan érezte magát, még az agyára boruló alkoholgőz ellenére is, vagy talán éppen azért. – Pályát tévesztettél, ifjú Jedi! – harsogta Anakin fülébe. – Fogatversenyzőnek kellett volna menned! – Az is voltam – kiáltott hátra Anakin a válla felett, és ekkor meglátta, hogy Obi-vant egy emelőkarom lekapja a szánjáról. Nyomban lassított, és jobbra kanyarodva 180 fokos kanyart írt le a szánnal. Az ifjú Jedi ekkor teljes sebességre kapcsolt, és nyílegyenesen száguldott vissza, az imént elhagyott híd irányába, miközben

474/840

fáradhatatlanul cikázott az ismét feléjük röpködő energianyalábok között. – Az ott egy begyűjtő – magyarázta Fa'ale, amikor megpillantotta a lustán tovalebegő szállítóegységet. – Összeszedik a fogást, így a halászoknak nem kell külön-külön bevinniük a zsákmányt a városba. Én is ezt csináltam. Ez volt a munkám! Az Obi-vant fogságba ejtő karom ekkor már félúton járt a begyűjtőgép felé. – Szerintem rég elkéstünk, kölyök! – kiáltotta Fa'ale. – Figyelj, mindjárt neked kell vezetni! – válaszolta higgadtan Anakin. Fa'ale elszántan kapaszkodott a Jedi ruházatába, és kétségbeesetten ordított: – Eszedbe ne jusson! Hová készülsz? – A magasba! – válaszolta kurtán Anakin, és tovább gyorsított.

475/840

Miután a szán elérte a teljes sebességét, Anakin felkormányozta a hidat tartó hegyek egyikére. Az erős hajtóműnek köszönhetően a jármű alig lassult, mialatt felkapaszkodott a meredek partoldalon, de Anakinnak ez sem volt elég. A bal kezének ujjaival végigsöpört a lebegtető hajtómű kapcsolóin, és a levegőbe rántotta a gépet. Végül elrugaszkodott az immár rakétaként repülő szánról, és az Erő segítségével a széles ívben himbálózó fogókarom felé hajtotta magát. A begyűjtőgép pilótája látta, hogy mi történik, és fordulóba döntötte a gépét, de már elkésett. A következő pillanatban Anakin rázuhant a fogókaromra. A feje felett a gép másodpilótája elhúzta a ülése melletti ajtót, és sugárvetőjével tűz alá vette az ideoda lengő célpontot. – Tudtam, hogy előkerülsz – jegyezte meg vigyorogva Obi-van a vaskos karmok fogságában.

476/840

Egy fentről érkező sugárnyaláb eltalálta az egyik karmot, és harsányan sivítva lepattant róla. – Tarts ki, mester! – zihálta Anakin. – Ez nem lesz sima ügy! Obi-van meghallotta a társa fénykardjának sistergő búgását. Felfelé kukucskált két karom között, és meglátta, hogy mi következik. – Anakin, várj! – kiáltotta, de már nem állíthatta meg egykori tanítványát. Amikor a fogókarmot már csupán egyetlen méter választotta el a raktértől, Anakin felfelé suhintott a fénykarddal, és hosszan felhasította az ormótlan repülő gépezet burkolatát. Szikrák pattogtak, és füst ömlött a nyílásból. A gép szinte azonnal a jobb oldalára dőlt. Éppen csak elhibázta az egyik hídpillért, miközben lassan pörögve, de egyre gyorsulva ereszkedett a hegyoldal felé.

477/840

Anakin a becsapódást megelőző pillanatban elmetszette a fogókarom kábelét, mire a fémszerkezet néhány méteres magasságból lepottyant a hóval és jéggel borított, meredek sziklafalra – és azonnal megindult. Három másodperccel később a szállítóegység nekivágódott a hegyoldalnak, és darabokra robbant. A fogókarom több száz méteren keresztül siklott, pörgött, bukfencezett és pattogott lefelé, miközben Obi-van belülről, Anakin pedig kívülről kapaszkodott, amibe éppen tudott. Végül a karom – a két potyautasával együtt – becsúszott a folyó közepére, és ott végre megállapodott. Anakin fénykardja rövid úton elbánt az emelőszerkezet karmaival. Obi-van kimászott a jégre, havat köpködött, és megrázkódott. – Hol van Fa'ale? – kérdezte, mihelyt egy kicsit összeszedte magát.

478/840

Anakin a hegyoldalakat fürkészte. A hídon állomásozó bérgyilkosok időközben meggondolták magukat, és visszavonultak. Az ifjú Jedi végül a folyó átellenes partjára mutatott, a két hófúvás közé ékelődött szánra. Fa'ale arcra borulva hevert, néhány lépésre a szántól, amelyen fekete égésnyomok jelezték, hogy több találatot is kapott. Anakin óvatosan a hátára fordította a nőt, és meglátta, hogy a jobb oldali lekkuját tőből levágta egy sugárlövedék. Fa'ale szemhéja megremegett, aztán a hölgy pislantott néhányat, végül szemlátomást meglepődve meredt Anakinra, aki a karjában tartotta. – Ne mondj semmit – suttogta alig hallhatóan. – Életben maradok, ugye? – Sajnálom, hogy ilyen rossz hírekkel zargatlak – válaszolta mosolyogva Anakin. – Egy hét a baktában, és helyrejössz – vigasztalta Obi-van. Fa'ale felsóhajtott.

479/840

– Nem titeket hibáztatlak. Nem rajtatok múlott. Ti ketten mindent megtettetek annak érdekében, hogy megölessetek. – Erőtlenül felemelte a fejét, körülnézett, és megkérdezte: – Nem kéne fedezékbe húzódnunk? – Elmentek – nyugtatta meg Anakin. Fa'ale bágyadtan megcsóválta a fejét. – Ennyi év után feladták volna… – suttogta elgyengülten. – Nem hinném – válaszolta őszintén Obivan –, valaki, aki még Raith Sienarnál is nagyobb hatalmú, nem akarja, hogy túl sokat megtudjunk arról a bizonyos hajóról. – Akkor az lesz a legjobb – vágta rá a nő szemlátomást felélénkülve –, ha mindent elmondok nektek. Anakin becsúsztatta a kezét Fa'ale teste alá, és felemelte a jégről.

480/840

– Szóval, egészen pontosan hová vitted azt a hajót? – kérdezte könnyed hanghordozással, mintha csak afféle baráti csevegést folytatnának. – Egy irdatlan toronyba – válaszolta Fa'ale –, egy régi iparnegyedben állt, amely a Szenátus-kerülettől nyugatra terült el. Akkoriban úgy hívták: Gyártelep.

Harmincadik fejezet Mace Windu a makrotávcsövön keresztül az aljától a tetejéig végigmérte az épületet. Nem sietett, gondosan szemügyre vette a kitört ablakokat, a leszakadt párkányokat, a megrogyott erkélyeket. A féltucatnyi hasonló építmény közepén magasodó toronyház háromszáz évnél is idősebb volt, és már erősen romosodott. A magasságának kétharmadát egy minden díszítést nélkülöző, oszlopszerű test alkotta, amely jókora gömbben végződött. A hatalmasan ívelő külső támfalakkal is megerősített építmény alapja óriási hengert formázott. A támfalak és az építmény találkozásánál tucatnyi ablaksor sorakozott egymás felett, melyek szabályos rendjét bizonyos térközönként ódon, fogaskerekeken

482/840

gördülő dokk-kapuk szakították meg. Ezeken a szinteken az ablakok zöme sértetlen maradt, de messziről is látszott, hogy az idő alaposan elbánt a kapuk nyitómechanizmusával. Mace tudott arról, hogy a hírszerzők már megkezdték a háttérmunkát. Javában keresték a toronyház egykori építőit és jelenlegi tulajdonosait. Mindenesetre a méreteiből és elhelyezkedéséből azonnal nyilvánvalónak tűnt, hogy valaha egy nagyvállalat központjaként szolgált, és belőle felügyelték a körülötte álló üzemcsarnokokban folyó munkát. Mace és Jedikből, klónokból, hírszerző szakértőkből álló csapata az épülettől nyugatra, attól nagyjából egy kilométerre állomásozott, egy zömök, csúcsos tetejű létesítményekkel körülvett területen. A nagymester úgy vélte, hogy ennél sivárabb, lehangolóbb környéket aligha lehetne találni szerte az egész Galaxisban. Fogadni mert volna, hogy

483/840

öt perces itt-tartózkodás öt évet elvesz bárki életéből. Szinte érezte, hogy mérgező anyagok jutnak a szervezetébe, valahányszor csak levegőt vesz, valahányszor csak hozzáér egy-egy mocskos tárgyhoz, vagy csupán végigsimít az arcán egy újabb, bűzös fuvallat. A levegőben terjengő savak gyorsan elemésztettek mindent. Mace megállapította magában, hogy a kísértetiesen elhagyatott, lepusztult környék tökéletes környezet egy Szith Nagyúr számára. – A kutaszdroidok elindultak, Windu tábornok – jelentette a klónosztag parancsnoka. Mace a nagyjából egy méter átmérőjű, gömbölyű gépezetekre irányította a távcsövét, amelyek szándékosan kiszámíthatatlanul manővereztek az épület felé. A Jedi-nagymester bosszúsan csóválgatta a fejét. A Szenátus Hírszerzést Felügyelő

484/840

Bizottsága megpróbálta megtiltani a klónok és a kutaszdroidok bevetését. A bizottság tagjai szemében abszurdnak tűnt a feltételezés, hogy egy szeparatista erőd létezhet a Coruscanton. Szerencsére – és őszintén szólva eléggé váratlanul – Palpatine főkancellár felülbírálta a bizottság határozatát, így Mace összeállíthatta azt az álomcsapatot, amelyben nem csupán Valiant parancsnok és Dyne kapitány szerepelt, de Shaak Ti mester is, továbbá jó néhány tehetséges padavan. – Tábornok úr, továbbra sincs jele annak, hogy bárki célba vette volna a droidokat – jelentette a híradós klón. Mace figyelemmel kísérte a fekete gömböket, amelyek lassan besiklottak a kitört ablakokon vagy a külső burkolaton tátongó, jókora réseken. – Az igazság pillanata – dünnyögte félhangosan.

485/840

Az Obi-van és Anakin által felkutatott tvi'lek pilóta nem tudott sokat az ügyről, de legalább elég jól leírta annak az épületnek a külsejét, amelybe annak idején leszállította a futárhajót. A nő megkapta ugyan a koordinátákat, de rég elfelejtette őket, ráadásul azt is elmondta, hogy leszállás közben a hajó automatikus üzemmódba kapcsolt, és voltaképpen saját magától landolt a célul megjelölt helyszínen. A hölgyet ezek után kifizették, és elfuvarozták a Nyugati Űrkikötőbe, ahol felszállt egy, a Ryloth-ra induló csillagközi utasszállítóra. A különleges csillaghajó rendeltetési helyéről szóló beszámoló nem mondott sokat a hírszerzőknek, mivel a Gyártelep több száz négyzetkilométeren terpeszkedett, és százával akadtak benne olyan épületek, amelyek megfeleltek a leírásnak. Az áttörés akkor következett be, amikor Tholme mesternek eszébe jutott egy apró információ, amelyet korábbi padavanjától,

486/840

Quinlan Vos-tól hallott sok-sok évvel korábban. Vos, miután elvállalta a titkos küldetést, nem csupán azt kapta feladatul, hogy épüljön be Dooku tanítványai közé, hanem azt is, hogy végezzen egy Viento nevezetű, kétkulacsos szenátorral. Rögtön a gyilkosság – és a K'Khruk mesterrel vívott iszonyú párbaj – után Vos futólag összeakadt magával Dookuval a Gyártelepen. A gróf akkor felvilágosította leendő védencét, hogy alaposan melléfogott, amikor Szith-lovagnak hitte Vientót, és ismét tagadta, hogy ő maga egy Sötét Nagyúr tanítványa volna. Akkoriban senki sem figyelt fel Vos megjegyzésére, mert úgy tűnt, őt magát is elcsábította a sötét oldal, így elveszett a Rend számára. Az akkori találkozóhelyről csupán annyit feltételeztek, hogy egy egyszerű, eldugott helyszín lehet. A Jediket és a Hírszerzést sokkal jobban érdekelte az a tény, hogy Dooku észrevétlenül belopózott a

487/840

Coruscantra, majd ugyanolyan észrevétlenül távozott onnan. – Érkeznek az első holoképek – jelentette Valiant. Mace leengedte a távcsövét, és a tábori holoasztalra fordította a tekintetét. A statikus zajtól kissé szemcsés, háromdimenziós felvételeken pusztulófélben lévő szobák, hosszan nyújtózkodó, sötét folyosók és hatalmas, üres termek látszottak. – Úgy tűnik, az épület tökéletesen elhagyatott, tábornok úr – szólalt meg a híradós klón. – Semmi jelük droidoknak vagy élőlényeknek. Csak olyasmit találtunk, ami teljesen megszokott a hasonló állapotú építmények esetében. – Talán elhagyatott, de nem elfeledett – jegyezte meg Dyne kapitány. – Ez az épület él. Működik az áramszolgáltatás és a világítás.

488/840

– Az még nem sokat jelent – válaszolta Mace. – Ebben a kerületben számos építmény rendelkezik saját áramtermelő egységekkel. Dyne biccentett, de tovább vitatkozott: – Így van, uram, viszont ebben a létesítményben szakaszos az áramszolgáltatás. Mace ekkor Valianthoz fordult: – Rendben, embereit!

parancsnok,

indítsa

az

A megfigyelőállás mögül és annak mindkét oldaláról csapatszállítók emelkedtek fel a füstös égboltra. A félrehúzott ajtókban ülő lövészek ismétlőfegyvereikkel megszakítás nélkül pásztázták a gépek alatti területeket, míg a hátuk mögött klónok sorakoztak kiszállásra készen. Ezalatt a felszínen, az évszázados szemétkupacok és törmelékhalmok között AT–TE lépegetők, és önjáró lövegek indultak a célpont felé.

489/840

Valiant odafordult az Aurek-osztaghoz: – Figyelem, mindenki! Az épületben nincs tűzkorlátozás! Önök döntik el, hogy kit tartanak veszélyesnek, és kit nem – A parancsnok teli tárat csapott rövid csövű fegyverébe, és még egyszer, röviden összefoglalta a feladatot: – Tehát, uraim: felkutatni, azonosítani, ártalmatlanítani! Függetlenül attól, hogy hány százszor hallotta már, Mace-t továbbra is zavarták a klónok egyik leggyakoribb csatakiáltására adott dörmögő válaszok. Bár elismerte magában, hogy valószínűleg a klónok is valami hasonlót érezhetnek, amikor meghallják, hogy egy Jedi odaszól egy másiknak: az Erő legyen veled. Megfordult, és odaintette magához Shaak Tit. – Én az Aurek-osztaggal megyek, tiéd a Bacta!

490/840

Shaak Ti gyönyörű volt, mint egy különleges virág, és halálos, akár egy vipera. Egyike volt azon Jedi-mestereknek, akiket mindenki szeretett maga mellett tudni, ha felforrósodott a helyzet. Elképesztően kecses, fürge mozgása révén könnyűszerrel áttört tömegeken vagy szűk helyeken, így gyakran bocsátkozott elsőként közelharcba, és kék fénykardja villámgyorsan megtalálta a célpontot. Mivel többször bebizonyította már rátermettségét és nélkülözhetetlenségét – például Kamino védelmében és a Brentaal IV.-en –, Mace szívből örült, hogy elhozta magával. Az Aurek-osztag szállítóegysége már zsúfolásig megtelt klónokkal és padavanokkal, amikor Windu mester is beszállt. A csapatszállító felemelkedett, és rézsútosan felfelé megindult az épület csúcsának irányába. A terv az volt, hogy felülről hatolnak be az építménybe, majd szintről szintre haladva lefelé szorítják az ellenséget, egészen a felszínig,

491/840

ahol a gyalogsági és tüzérségi osztagok máris tüzelőállásokat foglalva várakoztak. Ugyanakkor a környék alatt alagutak és járatok egész útvesztője húzódott. Miután képtelenség lett volna szemmel tartani valamennyit, az épület alagsorába torkolló főbb járatokba szenzorokat telepítettek, amelyek érzékelték mind a droidokat, mind a hús-vér teremtményeket. További problémát jelentett, hogy egyetlen olyan üzemképes dokkot sem találtak, amelybe befért volna egy csapatszállító. A klónparancsnokok azt javasolták, hogy robbantsanak lyukat az építmény oldalába, de a mérnökök attól tartottak, hogy az ehhez szükséges erejű detonáció esetleg leomlaszthatja magát az épületet is. így aztán a légiegység felrepítette az osztagot a csúcs közelébe, az egyik jókora, kitört tetőablak fölé, és egy helyben lebegett, amíg mindenki elhagyta a fedélzetét.

492/840

Miután Mace leérkezett a legfelső szint padlójára, aktiválta a fénykardját, és maga után intette a padavanokat. A klónok tűzkész állapotba kapcsolták a fegyvereiket, két-három fős csapatokra oszlottak, és nekiláttak az épület felderítésének. Mace energiapengéje ametiszt színű fényt árasztva ragyogott a sötétben. A nagymester halványan elmosolyodott, amikor megérezte a sötét oldal jelenlétét. Indulás előtt Yoda figyelmeztette, hogy a sötét Erő elhomályosíthatja a látásukat, eltakarhat előlük bizonyos szobákat és járatokat – amelyeket a Szith-lovagok titokban akarnak tartani –, viszont pillanatnyilag ébernek érezte magát. Ráadásul pontosan emiatt hozták magukkal a klónokat. Az osztagok sorban végigjárták az egyes szinteket, és csak azután nyilvánították biztonságosnak azokat, hogy benéztek

493/840

valamennyi szobába, falfülkébe, folyosóra és liftaknába. Egyre lejjebb és lejjebb hatoltak, de nem ütköztek ellenállásba, és nem találtak semmi különöset. – Csendes, mint egy sírbolt, tábornok úr – jelentette Valiant, miután végeztek a legfelső tíz emelettel. Mace a parancsnok csuklóvetítőjéből sugárzó, háromdimenziós térképet tanulmányozta. – Tájékoztassa a Bacta-osztagot, hogy a hármas szektorban várjuk őket – parancsolta. Valiant éppen beszélni készült, amikor megcsendült a rádiója. – Parancsnok, itt a Bacta-osztag – recsegte egy hang. – Találtunk egy működő dokk-kaput a hatos szinten. Látszik rajta, hogy nemrégiben használták.

494/840

A kisebbfajta, erősen romos dokk furcsa módon olyan tisztának tűnt, mintha a karbantartó droidok naponta kitakarították volna. A téglalap alaprajzú terem falain hosszú, keskeny, kék fényt árasztó fénycsövek izzottak. – Mindenki maradjon ott, ahol van – kiáltotta Dyne kapitány, amikor Mace és az Aurek-osztag felbukkant a dokk hosszanti falába vezető folyosó torkolatában. Shaak Ti és a Bacta-egységhez beosztott padavanok már félkörös védőalakzatba állva várakoztak a terem közepén. Dyne nagyjából húsz méterre állt tőlük, és két tovább hírszerző társaságában egy hordozható számítógép tenyérnyi képernyőjét tanulmányozta. A tisztek a teremben bolyongó kutaszdroidok adatait figyelték, melyek közül néhányan erősen illékony folyadékkal permetezték a padlót. Az olajozottan működő, vízszintes kapu nyitva állt, így a dokk ovális

495/840

bejáratán keresztül látni lehetett a sötétbe borult égboltot. – Egy Huppla Pasa Tisc típusú csillagszlúp állt ebben a dokkban, legfeljebb két standard héttel ezelőtt – jelentette emelt hangon Dyne, hogy mindenki hallhassa. – A leszállótalpainak és a rámpájának nyomai megegyeznek annak a Punworcca 116-osztályú hajónak a nyomaival, amely a Geonosisról szállt fel az ottani ütközet idején. – Vagyis Dooku hajója – vágta rá Mace. – Megalapozott feltételezés – erősítette meg Dyne. Néhány pillanatig ismét a képernyőre meredt, majd röviden tanácskozott két segítőjével, és folytatta: – A padlón két személy nyomai látszanak, akik a szlúppal egy időben tartózkodtak itt. Eközben a módszeresen ide-oda lebegő droidok vékony sávokba koncentrált fénysugarakkal pásztázták a padlót. Dyne utasította az egyiket, hogy tapogasson le egy

496/840

bizonyos területet, majd ismét a beözönlő adatokat figyelte, és fennhangon elemezte azokat: – Az első személy kiszállt a szlúpból, és odament – a kapitány a nyitott kapu előtti területre mutatott. – A nyomainak formája, és lépteinek hossza alapján azt mondanám, hogy az illető legalább százkilencvenöt centiméter magas, és hegyes orrú csizmát viselt. – Szóval Dooku volt – dörmögte Mace. A kutaszdroid ekkor újabb területre irányította a keresőfényt, és Dyne folytatta: – Az egyes számú személy ott találkozott a kettes számúval, aki jóval alacsonyabb nála, és… egy pillanat – a kapitány újabb adatsorokat böngészett –, puha talpú lábbelit, esetleg papucsot viselt. Ez az ismeretlen az épület keleti turbóliftje felől érkezett ide, majd miután csatlakozott… Dookuhoz, együtt kimentek a kapu feletti erkélyre. A páros

497/840

ugyanazon az útvonalon tért vissza a dokkba, ahol kettéváltak. Dooku beszállt a hajójába, míg az ismeretlen személy valószínűleg visszament a turbólifthez. Dyne ezt követően utasította a kutaszdroidokat, hogy kövessék a második célszemély nyomait, aztán ő maga is elindult utánuk, miközben odaintett Mace-nek. – Sorakozzanak fel mögöttem, tábornok! Senki se lépjen ki a sorból! – figyelmeztette a csapatot. Mace és Shaak Ti elindult felé, őket követték a padavanok, akik mögé felzárkóztak a klónok is. Mire a két nagymester utolérte a három hírszerzőt, azok már az egyik turbólift ajtajánál álltak. – Ellenőriztük – jelentette Dyne elégedetten mosolyogva –, a kettes számú célszemély ezt a felvonót használta. Azzal a fal felé fordult, és kesztyűbe bújtatott jobbjával rátenyerelt a jókora

498/840

hívógombra. Miután megérkezett a fülke, a kapitány a számítógépének adatkábelét a benti vezérlőpanel aljzatába csatlakoztatta, majd leolvasta a képernyőjén végigfutó adatokat. Végül, aprót biccentett és a Jedikhez fordult: – Tehát a fülke memóriájából kiderül, hogy a második alagsori szintről érkezett. Most lemegyünk oda, de ha nem találunk további nyomokat, kénytelenek leszünk visszatérni ide, és újra szintenként haladni lefelé. A felvonókabin viszonylag szűkös volt, így először csak Dyne, a két segítője, Mace, Shaak Ti, a két osztagparancsnok, és két kutaszdroid ereszkedett a mélybe. Menet közben Valiant rádión utasította a kint állomásozó egységeket, hogy hatoljanak be a kettes számú alagsori szintre, de kerüljék el a keleti turbólift környékét, és az oda becsatlakozó folyosókat.

499/840

Miután a kabin megállapodott, Dyne előreküldte a kutaszdroidokat, melyek mindkét irányban végigpermetezték a liftakna előtti folyosószakaszt. Az egyik droid legfeljebb öt métert tehetett meg, amikor lelassított, és elkezdte keresőfénnyel pásztázni a padlót. – Lábnyomok! – közölte fellelkesülve Dyne. – Szóval még nyomon vagyunk! Óvatosan kilépett a kabinból, és a droidok mögött lassan elsétált egy alagút torkolatáig. A felderítőgépek belebegtek az alagútba, majd néhány pillanat múlva visszatértek. A kapitány ekkor a társai felé fordult, akik továbbra is a liftakna előtt várakoztak. – A lábnyomok itt véget érnek! – jelentette Dyne. – Az ismeretlen személy valószínűleg járműre szállt. Mialatt beszélt, a Jedik is, a klónok is odaértek hozzá. Shaak Ti a szemét meresztve benézett a sötét alagútba.

500/840

– Hová vezet? – kérdezte. Dyne aktiválta a csuklóvetítőjét, előhívta a holotérképét, és szemügyre vette. – Ha megbízhatunk egy valamennyiünknél idősebb térképben – kezdte megfontoltan –, akkor ebbe a járatba több száz másik csatlakozik a Gyártelep egész területén. Ezen keresztül el lehet érni különféle épületek, üzemek, öntödék tucatjait, még egy régi űrkikötőt is. Az elágazások száma akár ezerre is rúghat. – Hagyjuk az elágazásokat – szólt közbe Mace. – Hol van a végpont? Dyne ide-oda forgatta és csúsztatta a holotérképét, végül megszólalt: – A főalagút elvezet egészen a Szenátuskerület nyugati határáig. Mace besétált néhány lépést a sötétségbe, és kesztyűs kezével végigsimított a járat kőlapokkal kirakott falán. Szenátorok százait

501/840

tartja befolyása alatt egy Szith Nagyúr, aki úgy hívnak: Darth Sidious, mondta Dooku gróf Obi-vannak a Geonosison. A nagymester szembefordult a társaival, és fennhangon kijelentette: – Ehhez erősítésre lesz szükségünk!

Harmincegyedik fejezet Yoda a főkancellár dolgozószobájában, a hatalmas íróasztallal szemben ült, és az ablaknál álló Palpatine-ra meredt, akinek csak a körvonalai látszottak a sötét háttér előtt. Az agg mester azon törte a fejét, hogy vajon hány főkancellárral beszélgetett már ebben a helyiségben. Mostanra már ötvennél is többel. De ezzel az eggyel gyakorta sodródott az összeütközés határára, főleg amikor szóba került az Erő. Amilyen erélytelen vezető volt, Finis Valorum legalább türtőztette magát, amikor ő az Erőt helyezte mindenek fölébe. Viszont Palpatine esetében nem kellett attól tartani, hogy az utolsó helyre teszi az Erőt – rendszerint még csak napirendre sem vette. – Teljességgel megértem az aggodalmait, Yoda mester – mondta szívélyes hangon a

503/840

főkancellár. – Sőt magam is osztozom bennük. Viszont folytatnunk kell a Külső Gyűrűben zajló ostromokat. Dacára annak, hogy ön esetleg miképp vélekedik rólam, és dacára annak a valóban különleges hatalomnak, amellyel a Szenátus jónak látott felruházni engem, én magam is csupán egyetlen hang vagyok a tömegből. Hosszú idő után a Szenátus végre kellőképpen fellelkesült ahhoz, hogy véget vessen ennek a pusztító konfliktusnak, és a testület nem fogja hagyni, hogy az útjába álljak. – Engem hiába próbál buzdítani, főkancellár úr! – intette szárazon Yoda. Palpatine válaszolt:

savanyúan

mosolyogva

– Elnézését kérem, ha rosszul hangzott, eszem ágában sincs prédikálni önnek. – A Szenátust az ön beszéde lelkesítette fel, főkancellár úr!

504/840

– Az én szónoklatom csupán az idők szavára adott felelet volt, Yoda mester. Ami ennél is fontosabb, őszintén beszéltem. – Ebben én nem kételkedem – válaszolta Yoda –, de túl hamar jött ez a bátorítás. Coruscant máris a küszöbön álló győzelmet ünnepli, holott a háború vége még messze van. Palpatine tekintetéből részben figyelmeztetés, részben ravaszság sugárzott, mialatt kijelentette: – Három rettegésben eltöltött év után Coruscant megnyugvásra vágyik, mester! – Ebben egyetértek önnel – Yoda megfontoltan bólintott –, de a nyugalom megőrzésére valóban a Külső Gyűrű világainak elfoglalása lenne a legjobb eszköz? A Szenátus túl sok új front megnyitására ösztökélt minket. A Jedik túlságosan szétszóródtak ahhoz, hogy hatékonyan teljesítsék

505/840

a feladataikat. Hiányzik egy ésszerű, átfogó stratégia! – A katonai tanácsadóim aligha örülnének, ha meghallanák, hogy ésszerűtlennek minősíti a stratégiájukat – jegyezte meg mosolyogva Palpatine. – Meg kell hallaniuk – válaszolta szigorúan Yoda –, sőt én magam fogom megmondani nekik! A főkancellár megemésztette magában az öreg nagymester kijelentését, és keményen Yoda szemébe nézve visszavágott: – Yoda mester, bocsásson meg, ha túlzottan merésznek találja a felvetésemet, de ha a Jedik valóban túlságosan szétszóródtak ahhoz, hogy irányítani tudják az ostromokat, akkor talán a teher egy részét átháríthatnák az én törzstisztjeimre. Yoda keményen összepréselte ajkait, és megrázta a fejét.

ráncos

506/840

– A klónok elsősorban a Jediknek engedelmeskednek – mutatott rá. – Bajtársi szövetségbe kovácsolódtak. Az egymás iránti hűségük tűzben és vérben született. Palpatine hirtelen felegyenesedett ültében, mintha lesújtott volna rá valami, és emelt hangon megjegyezte: – Valószínűleg félreértettem a szavait, mester, de majdnem úgy hangzott, mintha azt állítaná, hogy a hadseregünk a Jediké. – Én ilyent nem mondtam – vágott vissza nyomban Yoda. – Ez egyszerűen nem igaz. A hadsereg a Köztársaságé, és senki másé. Palpatine szemlátomást megenyhült, és ismét hátradőlve felvetette: – Akkor a klónokat talán át lehet programozni, hogy másoknak is ugyanúgy engedelmeskedjenek, ahogyan a Jediknek. – Igen, a klónokat át lehet programozni – Yoda rosszkedvűen bólogatott. – De attól az

507/840

elhibázott stratégiánk még nem változik meg! – Yoda mester, ugye emlékszik még a Geonosisra? – kérdezte ravaszul Palpatine. – Nem gondolja, hogy hibát követtünk el, amikor nem vettük üldözőbe a szeparatistákat? – Akkor még nem voltunk felkészülve – válaszolta a legteljesebb nyugalommal Yoda. – A seregünk új volt és tapasztalatlan. – Ez igaz – ismerte el a főkancellár. – De most már fel vagyunk készülve! Kikergettük a Konföderációt a belső rendszerekből, és én magam nem fogom hagyni, hogy még egyszer elkövessük azt a hibát, amit a Geonosison! – Nem, most egy egészen más jellegű hibát fogunk elkövetni – vágott vissza hűvösen Yoda.

508/840

Palpatine egymásba fonta az ujjait, és a tekintetét Yoda feje fölé függesztve óvatosan megkérdezte: – Yoda mester, ön most a Jedi-tanács véleményét tolmácsolja? – Így van. – Ezek szerint önök szembeszegülnek a Szenátus döntésével? Yoda a fejét rázva tiltakozott: – Szó sincs róla. Valamennyien esküt tettünk, hogy támogatjuk önöket. Palpatine elmosolyodott, és bocsánatkérő gesztussal széttárta a kezeit. – Az még nem jelent feltétlen hűséget, Yoda mester. Ha nincs szó többről, csupán egy esküről, akkor esetleg újra megfontolhatják a fogadalmukat. – Ez már megtörtént, főkancellár úr! – dörmögte komoran Yoda.

509/840

Palpatine szemlátomást megdöbbent, de hamar összeszedte magát, és óvatosan megkérdezte: – Remélem, szánják?

ezt

nem

fenyegetésnek

– Nem – felelte kurtán Yoda. A főkancellár megkönnyebbülten felsóhajtott, és óvatosan megjegyezte: – Ahogy azt már többször is kifejtettem önnek, nekem sajnos nem adatott meg, hogy az Erőn keresztül szemléljem a világot. Én csupán a valódi világot látom… – Nem is lenne semmi baj – szúrta közbe Yoda –, ha a valódi világ az lenne, aminek látszik. – … Így aztán mi, akik nem ismerjük az Erőt, ebben a vonatkozásban a Jedik hatalmában vagyunk.

510/840

Yoda csak a fejét csóválta, majd a mutatóujját felemelve határozottan rászólt Palpatine-ra: – Azzal még nem vetünk véget ennek a háborúnak, ha legyőzzük Grievous-t, és az ő géphadseregét. Azzal sem, ha elfoglalunk akárhány távoli világot. – Nyilván azokra a Szith-ekre gondol, Yoda mester – vetette közbe a főkancellár, aki röviden eltöprengett valamin, és folytatta: – Amikor azt hittük, hogy önt megölték az Ithoron, Windu mester beszélt nekem erről a problémáról. – És azóta nyilván ön is osztozik az aggodalmainkban, igaz? – csapott le nyomban Yoda. – Maga aztán tapasztalt párbajozó, Yoda mester – ismerte el Palpatine, és az ajkán furcsa mosoly játszott. – Amikor csak kell, főkancellár úr – válaszolta keményen Yoda.

511/840

– Jut eszembe, Yoda mester, még sosem számolt be részletesen arról, hogy mi történt ön és Dooku között a Vjunon. Mondja csak, a gróf nem tett célzást arra, hogy esetleg visszatérne a Rendbe, vagy hogy visszaállna a Köztársaság oldalára? Yoda ráncos arcán tisztán meglátszott a sajnálkozás, mialatt válaszolt: – A sötét oldalról nincs visszatérés, főkancellár úr. Ha valaki rálép arra az ösvényre, egyszer s mindenkorra eldönti a sorsát. – Szóval Dooku menne könnyen.

rehabilitációja

nem

Yoda ismét csak a fejét csóválta, és lesütötte a tekintetét. – Sosem fogjuk el élve – mondta halkan. – Harcolni fog egészen a halála pillanatáig. – Akárcsak az a Sidious – bölcselkedett Palpatine. – És amúgy ön szerint mi történne, ha megtalálnák és megölnénk Dookut?

512/840

Yoda tekintete elkalandozott az ablakon túli sötét égboltra, végül vállat vont, és bevallotta: – Azt nehéz megjósolni. Ha megfosztanánk a tanítványától, Sidious talán visszahúzódna, hogy megőrizze a Szith-rendet. – Egyetlen személy elég ahhoz, hogy fennmaradjanak a Szith hagyományok? – kérdezte kíváncsian a főkancellár. – Nekik nincsenek hagyományaik – felelte komoran Yoda. – Nincs odaát semmi, csak a sötétség. – És mi történne, ha előbb Sidioust ölnénk meg? – vetette fel Palpatine. – Azzal vajon növekedne Dooku ereje és hatalma? – Csakis az elszántsága. Megváltozna, annyi bizonyos – válaszolta eltöprengve Yoda. – Azt nem tudhatjuk, hogy Dooku valóban Szith-lovag lett-e, vagy egyszerűen csak elbűvölte és rabul ejtette őt a sötét oldal ereje.

513/840

– És Grievous tábornok? Yoda elutasítóan legyintett. – Ő inkább gépezet, mint élőlény – felelte –, bár nagyon veszélyes, az igaz. De Dooku vagy Sidious irányítása nélkül a szeparatisták hamar összeomlanának. Ellenségeinket a Szith-ek fogják össze. Az Erő sötét oldala a kötőanyag, amely egyben tartja a mozgalmat. Palpatine érdeklődő képet vágva előredőlt, és összegezte a hallottakat: – Tehát a Jedi-tanácsnak az a véleménye, hogy végeznünk kell az ellenségeink két fővezérével. Vagyis, Yoda mester, ez a háború voltaképpen az Erőn belüli hatalmi harc lenne? – Ebben a kérdésben egy a véleményünk… – Ön rendkívül meggyőző tud lenni – bókolt mosolyogva Palpatine, és kissé meghajtotta a fejét. – A szavamat adom rá, hogy az emlékezetembe fogom idézni ezt a

514/840

beszélgetést, amikor a Szenátussal találkozom, hogy megvitassuk a hadjáratainkat. – Ezt örömmel hallom, főkancellár úr! – válaszolta udvariasan Yoda, noha a hangjából hiányzott a valódi lelkesedés. Palpatine kényelmesen hátradőlt a székén, és könnyed, szinte csevegő hangnemben megkérdezte: – Egyébként elmesélné, hogy hogyan áll a Darth Sidious elleni hajtóvadászat? Yoda előrehajolt ültében, és a szemét résnyire vonva, komor hangon válaszolt: – Egyre közelebb jutunk hozzá.

Harminckettedik fejezet Dooku a Láthatatlan Kéz elülső rakterében, egy konténeren üldögélt, és bosszankodva figyelte a Grievous és a MagnaGuardok között zajló összecsapást. A kiborg tábornok állandó mozgásban tartotta három zsákmányolt fénykardját, melyekkel könnyűszerrel hárította az elektrosokkoló botok csapásait, míg a negyedikkel villámgyors ellentámadásokat indított. Ez utóbbi pengéje halálos pontossággal villant hol ide, hol oda, és gyakran csupán néhány milliméterre suhant el ellenfeleinek kifejezéstelen maszkja előtt. Dooku tisztában volt azzal, hogy Grievous-vel számolni kell, ugyanakkor mélyen megvetette őt a gyűjtőszenvedélye miatt. Már a fejvadászok trófeagyűjtő szokásai is megbotránkoztatták, de az ő szemében

516/840

a tábornok fénykardok iránti vonzalma a legrosszabb fajta szentségtöréssel ért fel. Ennek ellenére sosem fejezte ki a tiltakozását. Úgy gondolta, hogy minél több Jedivel végez Grievous, annál jobb. Ennél jobban már csak Grievous vívótechnikája bosszantotta, pontosabban az, hogy négy kardot használt egyszerre. Már a két pengét is soknak találta, akár úgy, ahogyan egykor Darth Maul alkalmazta, akár úgy, ahogyan az ifjú Skywalker próbálkozott a Geonosison. Na de négy kard? Hát mi lett az eleganciával és a lovagiassággal, ha egy pár–bajozó már nem boldogul egyetlen pengével? Sőt mi lett az eleganciával és a lovagiassággal egyáltalán? Grievous gyors volt, akárcsak IG–100-as típusú gyakorlópartnerei. Mellettük szólt a méretük és brutális erejük. A mozdulataik

517/840

olyan gyorsak voltak, hogy az emberi szem alig tudta követni azokat. A csapásaik és döféseik a mérlegelés teljes hiányára utaltak. Miután megkezdték egy manővert, sosem inogtak meg. Sosem lassítottak, hogy újra kiszámítsák egy-egy akció lehetséges végkimenetelét. A fegyvereik pontosan oda sújtottak, ahová szánták őket. És mindig az ellenfél testén túli pontokra céloztak, hogy a pengéik teljesen áthaladjanak az illetőn. Dooku látta, hogy alaposan felkészítette Grievous-t, és azt is, hogy Grievous alaposan felkészítette a testőreit. Az ő tanításának, és a memóriáikban tárolt hét klasszikus Jedivívóstílusnak köszönhetően szörnyű ellenfelek, valóságos gyilkológépek lettek. De természetesen így sem voltak legyőzhetetlenek, még maga Grievous sem, mert könnyen összezavarodtak egy-egy előre megjósolhatatlan mozdulattól, és mert távol állt tőlük a kifinomult küzdőstílus. Dooku tisztában volt azzal, hogy egy dejarik-játékos az agyába

518/840

vésheti az összes klasszikus megnyitást és ellentámadást, attól még nem lesz belőle csillagközi nagymester. Jól tudta, bármilyen küzdelem során előfordulhat, hogy a kevésbé tapasztalt fél győz, akinek fogalma sincs a hagyományos stratégiákról. Alkalomadtán egy harcművészt is leteríthet egy kocsmai verekedő, aki mit sem tud a formagyakorlatokról és az eleganciáról, viszont annál többet arról, hogy hogyan lehet gyorsan véget vetni egy összecsapásnak. Dooku rég belátta, hogy ha valaki túlságosan ragaszkodik a begyakorolt formákhoz, azzal kiszolgáltatja magát a megjósolhatatlan fordulatoknak. Gyakran a rugalmatlanság okozta egy-egy képzett párbajozó vesztét, és a gróf úgy vélte, hogy a rugalmatlanság taszítja a bukásba a Jedi-rendet is. Úgy látta, hogy az elegancia és a lovagiasság eltűnésével együtt a Rend napjai is

519/840

meg vannak számlálva, hogy az a tűz, ami a Jedi-rend volt egykoron, egyre kisebb lánggal lobog, és kihunyásra ítéltetett. A velejéig romlott Köztársasággal együtt a Jedik kora is lejárt. A nemes Jediket, az Erő szolgáit, a béke és az igazság felesküdött védelmezőit a Galaxis lakói egyre kevésbé látták hősöknek és megmentőknek, viszont egyre gyakrabban bajkeverőknek és zsarnokoknak. Dooku mégis sajnálta, hogy ő maga is közreműködik a Rend megbuktatásában. A közelmúltban gyakran eszébe jutott az a beszélgetés, amelyet Yodával folytatott a sivár Vjunon. Úgy érezte, hogy minden meggyőző ereje ellenére, minden, az Erőből származó személyes hatalma ellenére Yoda már nem más, csupán egy makacs aggastyán, aki képtelen magáévá tenni az új dolgokat, aki képtelen elfogadni mások véleményét, és csakis a saját feje után megy. Dooku ennek ellenére szörnyűnek találta, hogy a vénségesen vén atyamesternek a halála előtt

520/840

még végig kell néznie, hogy az egész életműve összeomlik, hogy a Galaxis a Szith-ek uralma alá kerül. Dooku kizökkent a gondolataiból. Felkapta a fejét, és a tekintetével követte a küzdő felek vad harci táncát. A kiborg teremtmény és a droidok aprólékos pontossággal adták elő a beléjük programozott mozdulatokat. Egy Ataro támadásra egy Shii-Cho hárítás volt a felelet, egy Soresura egy Lus-ma. A gróf képtelen volt tovább türtőztetni magát. – Nem, nem, nem! Álljanak le! Állj, állj! – kiáltotta, közben talpra ugrott, és a karjait széttárva besietett a küzdőkör közepébe. Miután meggyőződött arról, hogy valamennyien őt figyelik, Grievous-höz fordult, és ráförmedt: – Ezek az erőteljes csapások nyilván hatásosnak bizonyultak, amikor például a Hyporin küzdött olyan Jedikkel, mint

521/840

Daakman Barrek és Tarr Seir. De előre sajnálom magát, ha netán szembekerül a Tanács egyes tagjaival! – Azzal Dooku a baljával félrevonta a köpenyét, a jobbjába repítette és aktiválta a fénykardját, végül precíz, folytonos mozdulattal jókora X-alakzatot suhintott a levegőbe, egy Makashiköszöntést. – Talán nekem kell megmutatnom, hogy miféle válaszcsapásokra számíthat az olyan kardművészektől, mint Cin Drallig vagy Obi-van Kenobi? Netán hogy mire számíthat Mace Windutól vagy, hogy a csillagok irgalmazzanak önnek, Yodától? A gróf perdült egyet jobbra, egyet balra, miközben ide-oda villantotta a pengéjét. Két testőrt szempillantás alatt megszabadított a fegyverétől, aztán kardjának izzó hegyét egyetlen ujjnyira állította meg Grievous halálfejhez hasonlatos maszkjától. – Figyelt, tábornok? – kérdezte kihívó hangon. – Ravaszság. Kifinomultság.

522/840

Gazdaságosság. Máskülönben, attól tartok, drága barátom, hogy ha egyszer megfelelően képzett ellenfélre akad, még a geonosik sem rakják össze magát még egyszer. Érti, hogy mire gondolok? A hüllőszerű szempár rezzenéstelenül, kifürkészhetetlenül meredt Dookura, aztán a tábornok lassan bólintott. – Értem, hogy mire gondol, uram – morogta halkan. Dooku kikapcsolta, és az övébe rejtette a fénykardját. – Akkor újra! – vezényelt magabiztosan. – Ezúttal kissé finomabban és elegánsabban, ha kérhetném. Azzal visszament a konténerhez, leült az iménti helyére, és onnan figyelte, hogy a küzdő felek ismét egymásnak esnek. – Reménytelen – dünnyögte komoran néhány perccel később.

523/840

Természetesen tisztában volt azzal, hogy részben ő a felelős. Grievous felkészítése során is elkövette azt a hibát, amit korábban Ventress kiképzése alatt: hagyta, hogy a tanítványa a feje búbjáig feltöltekezzen haraggal. Márpedig a harag sosem pótolhatja a szenvtelenséget és a hidegvért. Még a legharagosabb ellenség is legyőzhető. Egy harcosnak harc közben a tudata mélyére kell űznie az érzelmeit, de még a személyiségét is. Harc közben semmi sem számít, csak maga a cselekvés. Annak idején ahelyett, hogy segített volna Ventressnek megszabadulni önmagától, tétlenül hagyta, hogy a tanítványán egyre inkább eluralkodjon a szenvedély. Sidious egyszer bevallotta, hogy ő is elkövette ezt a hibát Darth Maul kiképzése alatt. Így aztán Ventresst és Mault hajtotta a vágy, hogy remekeljenek, hogy ők legyenek a legjobbak, holott csak át kellett volna adniuk magukat a sötét oldalnak, hogy annak tiszta, tökéletes eszközeivé váljanak.

524/840

A Jedik tisztában voltak mindezzel. Tudták, hogy még a leg–jobbjaik is csupán az Erő eszközei. Dookut hirtelen elfogta az aggodalom. Vajon Sidious is így vélekedik róla? Lehet, hogy a mestere is elhibázottnak tartja az ő felkészítését? Hirtelenjében nagyon is elképzelhetőnek érezte, tekintetbe véve, hogy a tervei tökéletes kudarcba fulladtak a Naos III-on. Néhány standard nappal korábban küldött Sidiousnak egy kódolt üzenetet, amely legalább annyira bocsánatkérés volt, mint a felsülésre adott magyarázat, és mindeddig nem kapott rá választ. Fejcsóválva nézte, amint Grievous lefegyverzi két testőrét. Átvillant az agyán, hogy ha valaki, hát a tábornok tetőtől-talpig eszközzé lett. Aztán nyomban feltette magának a kérdést, hogy mivé lett ő maga? Mivé lett Dooku, Serenno grófja?

525/840

Még mielőtt eltöprenghetett volna a válaszon, megérzett valamit, és a raktér sarkában álló holoasztal felé pillantott. A következő pillanatban az asztal felett megjelent Sidious kéken villódzó holoképe. – Eljött az én időm – dünnyögte, és sietve elindult a sarok felé. Mialatt megállt a transzmissziós rács közepén, és büszkén kihúzta magát, a szeme sarkából látta, hogy Grievous odalép mellé és mögé, fél térdre ereszkedik, végül lehajtja a fejét. – Nagyuram – szólalt meg Dooku, és kissé meghajolt –, már vártam, hogy jelentkezz. – Fontos ügyek kötötték le a figyelmemet, Tyranus Nagyúr! – Uram, a Naos Hármason bekövetkezett kudarc kétségkívül az én hibám – kezdte öntudatos hangon a gróf. – Azoknak, akiket odaküldtem, minden esélyük megvolt arra, hogy végezzenek Kenobival, Skywalkerrel, és

526/840

a tvi'lek nővel. Ők viszont úgy döntöttek, hogy megpróbálják élve elkapni mindhármukat. Abban reménykedtek, hogy váltságdíjat csikarhatnak ki belőlem, illetve hogy az akció révén öregbíthetik a hírnevüket. Sidious még csak fel sem dühödön, inkább keserűnek tűnt. – Ez a fejvadászok módszere – dörmögte –, látnom kellett volna előre. Dooku zavarodottan pislogott. A mestere ezzel beismerte volna, hogy hibázott? Vajon valóban megremegett Sidious Nagyúr felső ajka, vagy csak egy külső forrás zavarta az adást? – Skywalkert sokkal jobban átjárja az Erő, mint az összes többi Jedit – folytatta Sidious. – Így van, uram. Éppen ezért a legközelebbi alkalommal személyesen óhajtok foglalkozni az ifjúval.

527/840

– Igen – mondta vontatottan Sidious –, hamarosan eljön az az idő, Tyranus Nagyúr! De először is el kell terelnünk valamivel a Jedik figyelmét, hogy egy időre felfüggesszék az ellenem folytatott hajtóvadászatot. Dooku most már biztosra vette, hogy a mesterének felső ajka folyamatosan rángatózik. Vajon az aggodalom miatt? Aggódik egy olyan valaki, aki előszeretettel mondogatja, hogy az események pontosan úgy zajlanak, ahogyan ő eltervezte? – Mi történt, uram? – érdeklődött óvatosan. – A tvi'lek nő információi alapján az ellenségeink eljutottak a coruscanti találkozóhelyünkre – felelte Sidious komoran. Dooku megdöbbent. – Mekkora a veszély, uram? – kérdezte habozva.

528/840

– Azt hiszik, hogy a nyomomra akadtak, Tyranus Nagyúr, és talán így is van. – El tudod hagyni a Coruscantot, uram? Sidious kissé dühösen meredt a tanítványára a hatalmas távolságból, és felcsattant: – Elhagyjam Coruscantot? – Csak egy időre, uram. Biztosan megtaláljuk a módját! Sidious egy pillanatra elhallgatott, aztán kijelentette: – Talán, Tyranus Nagyúr, talán. – Ha nem, én érted megyek, uram! – Arra semmi szükség – mondta Sidious a fejét csóválva –, ahogyan már megmondtam, az ellenem folyó nyomozást hamarosan a magunk javára fogjuk fordítani, és hála neked, már látom is a megoldást. – Mi a parancsa, mester? – recsegte Grievous a gróf mögül. A Sötét Nagyúr a

529/840

tábornok felé fordult, de továbbra is Dookuhoz intézte a szavait: – A Jedik megosztották az erőiket. Nekünk ugyanezt kell tennünk. A coruscantiakkal majd én foglalkozom. A többieket pedig rátok bízom. – A flottám bevetésre kész, mester – szólt közbe ismét kéretlenül Grievous, aki továbbra is a rácsra szegezte a tekintetét. – A Köztársaság szemmel tartja önt, tábornok? – kérdezte Sidious. – Igen, mester. – Képes arra, hogy ésszerűen megossza a flottáját? – Megoldható, Grievous.

mester

–

válaszolta

– Helyes, nagyon helyes! – örvendezett álnokul Sidious. – Nos, tábornok, haladéktalanul állítson össze egy harci különítményt, akkorát, amekkora a Tythe elfoglalásához

530/840

kell. Aztán induljon, és támadja meg a bolygót! Dooku Grievous.

ismét

megdöbbent,

akárcsak

– Bölcs ötlet ez, mester – kérdezte óvatosan, alázatosan a kiborg –, azok után, ami a Belderone-nál történt? Sidious válaszolt:

halványan

elvigyorodott,

és

– Több mint bölcs, tábornok. Egyenesen ihletett! – Dehát a Tythe, nagyuram – vitatkozott Dooku szintén alázatosan –, gyakorlatilag egy halott égitest. – Azért van némi stratégiai jelentősége, ugye, tábornok? – kérdezte derűsen Sidious. – Mint ugrópontnak, mester – válaszolta Grievous. – De ettől függetlenül kétes értékű, amikor sokkal jobb célpontok is léteznek.

531/840

– Lehet, hogy túl nagy áldozattal jár az elfoglalása, uram –avatkozott közbe ismét Dooku. – Ha befészkeljük magunkat az ottani támaszpontra, a Köztársaságiak esetleg porig rombolják az űrből. – Nem fogják megtenni – jelentette ki Sidious –, ha a Jedik meg lesznek győződve arról, hogy inkább vissza kell foglalni, mintsem megsemmisíteni. Dooku zavarodottan ráncolta a homlokát. – És hogyan fogjuk meggyőzni őket, nagyuram? – kérdezte. – Arra sem lesz szükség, barátom! Saját maguktól fognak eljutni ehhez a felismeréshez. Ráadásul, két régi barátunk, Kenobi és Skywalker fogják irányítani az ellentámadást. – Valóban, uram? – hitetlenkedett a gróf. – Valóban – válaszolta rendíthetetlen magabiztossággal Sidious –, nem fognak

532/840

elszalasztani egy alkalmat, hogy elfoghassák a nagy Dooku grófot! Dooku a szeme sarkából látta, hogy Grievous meglepetésében felkapja a fejét, és a holoképre bámul. – És miből gondolja, uram, hogy a Köztársaság nem fog egyszerűen végezni velem az űrből? – kérdezte Dooku inkább kíváncsiságból, mintsem félelemből. – Mert a Jedik kiszámíthatóak, Tyranus Nagyúr – felelte Sidious kioktató hangnemben. – Ha valakinek, hát neked ezt nem kell külön elmagyaráznom. Csak jusson eszedbe, hogy mennyi mindent kockáztattak a Cato Neimoidián, hogy elfoghassák Gunray helytartót. A rögeszméjük, hogy bíróság elé állítsák az ellenségeiket, ahelyett, hogy maguk szolgáltatnának igazságot. – Igen, ez az ő módszerük – ismerte el a gróf.

533/840

– Szóval nem bánod, ha te leszel a csalétek? – kérdezte végül Sidious. Dooku fejet kijelentette:

hajtott,

és

öntudatosan

– Ahogy mindig, most is rendelkezésedre, Sidious Nagyúr!

állok

Sidious ismét elvigyorodott, és kiadta az utasításait: – Hát akkor kösd le Kenobit és Skywalkert. Szórakoztasd el őket. Játssz a gyenge pontjaikra. Mutasd meg nekik a tudásodat, ahogyan az előző találkozásotok alkalmával is tetted. Grievous nem bírta tovább, és ismét közbeszólt: – Én ugyanezt fogom tenni a hadihajóikkal, mester! – Nem, tábornok! – szólt rá Sidious. – Valami mást tartogatok önnek és a flottája

534/840

másik részének. De mondja csak, el tudja rejteni az egységeit egy időre? – Elsőnek az Utapau jut eszembe, Sidious Nagyúr! – A helyszín kiválasztását önre hagyom, tábornok. – És mikor lássak hozzá, mester? – kérdezte mohón Grievous. – Ugye, emlékszik még a háború következő szakaszáról szóló terveinkre, amelyekről a közelmúltban beszéltünk? – Amelyek Coruscantra vonatkoznak… – Pontosan – Sidious elhallgatott, mintha megfontolna valamit, majd folytatta: – Át kell ütemeznünk azokat a terveket. Fel kell gyorsítanunk őket. Készüljön fel, tábornok, az életének legdicsőbb órájára!

Harmincharmadik fejezet – Fa'ale szépen gyógyul – újságolta Anakin, mialatt könnyed léptekkel odasietett Obi-vanhoz. – Még két nap a baktában, és talpra áll. Viszont azt mondja, a maga részéről végzett a Naos Hármassal. Valószínűleg itt marad a Belderone-on. Obi-van csalafinta képet vágott. – Roppant érdekes a nőkhöz fűződő viszonyod – jegyezte meg sejtelmes mosollyal. – Minél nagyobb veszélyben vannak, annál jobban aggódsz értük. És minél jobban aggódsz értük, ők annál jobban aggódnak teérted. – Ezt most egészen pontosan mire alapozod? – kérdezte Anakin rosszat sejtve. Obi-van elfordította a tekintetét.

536/840

– Óh, csak kering egy-két pletyka a HoloHálózaton… Anakin odalépett Obi-van elé, úgy helyezkedett, hogy a szemébe nézhessen, és megkérdezte: – Mester, látom rajtad, hogy valami baj van. Esetleg beavatnál? Obi-van felsóhajtott, és nagy nehezen kibökte: – Nem térhetünk vissza a Coruscantra. A Belderone körül keringő legnagyobb kórházhajó látogatók számára fenntartott várótermében voltak. Négy standard napja várták a Jedi-tanács utasításait. Ez alatt az idő alatt nem csináltak mást, csak naponta benéztek Fa'ale-hoz, hogy a hogyléte felől tudakozódjanak, és kezdett kiütközni rajtuk a tétlenségből fakadó feszültség.

537/840

Anakin hitetlenkedve bámult régi mesterére, aki felemelte a kézét, és halkan, de határozottan megszólalt: – Hallgass meg, mielőtt robbansz! Mace és Shaak Ti megtalálták a keresett épületet a Gyártelepen. Egyáltalán nem meglepő módon kiderült, hogy megegyezik azzal, amelyikben tavaly Quinlan Vos találkozott Dookuval. Miután behatoltak az építménybe, Mace csapata megdöbbentő nyomokra bukkant. Most már tudjuk például, hogy Dooku nemrégiben Coruscanton járt, és találkozott egy bizonyos személlyel. – Sidiousszal? – Alighanem igen. De még ha nem is ővele, valószínűnek tűnik, hogy Dookunak további szövetségesei is vannak odahaza, és ha lenyomozzuk őket, talán eljuthatunk Sidioushoz. De más bizonyítékok is előkerültek. A Hírszerzés kiderítette, hogy az épület régebben egy LiMerge Energia nevezetű

538/840

vállalat tulajdonába tartozott. Mármost ez a vállalat Finis Valorum idején belekeveredett tiltott fegyverek gyártásába és terjesztésébe. Akkoriban az a hír járta, hogy a LiMerge pénzelte azokat a kalózakciókat, amelyek a Kereskedelmi Szövetség teherhajói ellen irányultak a Külső Gyűrűben. Ami csupán azért érdekes, mert a Kereskedelmi Szövetség pontosan ezek miatt a kalóztámadások miatt kapott jogot arra, hogy harci droidokkal védje a hajóit. – Ezzel azt akarod mondani, hogy a LiMerge összeszövetkezett a Szith-tel? – kérdezett közbe Anakin. – Miért ne? – kérdezett vissza Obi-van. – A Naboo-n a Kereskedelmi Szövetség összeállt Sidiousszal. Mostanra már talán az egész Konföderáció a szövetségese lett. Anakin türelmetlenül rántott egyet a vállán, és hanyagul megjegyezte:

539/840

– Még mindig nem értem, hogy miért nem térhetünk haza… – Épp az imént értesítettek, hogy a szeparatisták megtámadták a Köztársaság bázisát a Tythe-on, és elfoglalták a bolygót – válaszolta Obi-van. – Kit érdekel? – csattant fel Anakin, de rögtön észbe kapott és helyesbített: – Úgy értem, sajnálom az elesett klónokat, meg minden, de a Tythe csupán egy kősivatag. – Pontosan – helyeselt Obi-van –, viszont mielőtt kősivataggá vált volna, a LiMerge számos telephelyet létesített rajta. Anakin néhány pillanatig a hallottakat emésztette, majd megkérdezte: – Ezek szerint Sidious újra megpróbálja eltüntetni a nyomait? Obi-van töprengve simogatta a szakállát, és megfontoltan válaszolt:

540/840

– A Tanács meg tudta győzni Palpatine-t arról, hogy vissza kell foglalnunk a Tythe-ot, így engedélyt adott egy teljes harccsoport bevetésére. Úgy tűnik, a főkancellár végül hajlandó megfogadni Yoda tanácsát. Most már talán belátja, hogy a szeparatisták vezérkarának felszámolására kell összpontosítanunk az erőinket. – Grievous a Tythe-on van? Obi-van elvigyorodott, és nagy elégedetten kivágta: – Még jobb a helyzet, maga Dooku van ott! Anakin hátat fordított egykori mesterének, és elsétált néhány lépést. Kisvártatva visszaperdült Obi-van felé. Az arca haragtól vöröslött, miközben felkiáltott: – Ez nekem nem tetszik! – Nem tetszik? – Obi-van értetlenül pislogott.

541/840

– Nézd, mester, mi kezdtük keresni Sidioust – méltatlankodott Anakin. – Mi fedeztük fel az első nyomokat. Ha ő elvileg Coruscanton van, akkor talán úgy illene, hogy mi kaphassuk el! – De Anakin – szólt rá Obi-van békítő hangon –, Mace és Shaak Ti nálunk jóval alkalmasabbak erre a feladatra. – Ezt nem hiszem, mester! – vágott vissza Anakin. – Hiszen Sidious egy Szith Nagyúr! – Ha az emlékezetem nem csal, már Dookuval sem boldogultunk valami fényesen – jegyezte meg halkan Obi-van. – Azóta minden megváltozott – vitatkozott egyre dühösebben az ifjú Jedi. – Sokkal erősebb vagyok, mint voltam. És te is! Mi ketten együtt legyőzhetünk bármiféle Szithet! – Anakin, ez most valóban Sidious elfogásáról szól? – kérdezte óvatosan Obi-van.

542/840

– Hát persze! Megérdemeljük ezt a dicsőséget! – Dicsőséget? – Obi-van meglepődött. – Mondd csak, mióta alakult át ez a háború az első helyért folytatott versengéssé? Ha arra gondolsz, hogy Sidious elfogásáért cserébe a Tanács elfogad teljes jogú tagjának… – Törődöm is én a Tanáccsal! – kiáltotta Anakin. – Egyszerűen csak vissza kell térnünk a Coruscantra. Rengetegen számítanak ránk! – Mégis, kik? – Hát… az ottani lakosok, például. Obi-van vett néhány mély lélegzetet, és megkérdezte: – Miért nem hiszek én neked? – Hát azt meg honnan tudjam, mester? – vágott vissza Anakin. – De talán elárulod, ha rájössz.

543/840

Obi-van résnyire húzta a szemét, és kissé éles hangon rászólt régi tanítványára: – Ne titokzatoskodj velem, Anakin! Valami más rejlik a háttérben. Ne is tagadd, mert érzem. Láttad a jövőt? Látomásod volt, amiről talán tudnom kéne? Anakin már majdnem kibökte a választ, de sietve visszanyelte, és újra elkezdte: – Az az igazság, hogy… csak haza akarok menni. Mindenki másnál régebb óta vagyunk idekint! – Látod, pontosan ezért lettél olyan jó abban, amit csinálsz – próbálkozott Obi-van, hogy egy kicsit felvidítsa a társát. – Nagyon belefáradtam, mester – válaszolta panaszos hangon Anakin. – Otthon akarok lenni. Obi-van figyelmesen tanulmányozta az ifjú Jedi arcát, és részvétteljes hangon megkérdezte:

544/840

– Ennyire hiányzik a Templom? Vagy az otthoni ízek? Coruscant fényei? – Igen. – Ezt most mire mondtad? – Az összesre – felelte kurtán Anakin. – Akkor a tiltakozásodnak semmi köze Sidious elfogásához, ugye? – De, nagyon is van! – vágta rá hevesen Anakin. – Na, akkor most melyik a helyes válasz? – kérdezte barátságosan Obi-van. – Az otthon hiányzik, vagy el akarod kapni Sidioust? – Miért ne lehetne mindkettő? Obi-van elhallgatott, mintha hirtelen feltámadt volna benne a gyanú, majd néhány pillanat múlva óvatosan megkérdezte: – Anakin, Padméról van szó? Anakin nagyot fújtatott, és felnyögött: – Na végre helyben vagyunk!

545/840

– Róla, ugye? – ütötte tovább a vasat Obivan. Anakin előbb szorosan összepréselte az ajkait, aztán nagy nehezen kibökte: – Nem akarok hazudni neked, mester. Igen, hiányzik nekem. Obi-van arcára együtt érző kifejezés költözött, de ettől függetlenül rászólt régi tanítványára: – Nem engedheted meg magadnak, hogy ennyire hiányozzon! – Egészen pontosan miért is, mester? – kérdezte kihívó hangon Anakin. – Mert nem jegyezheted el egyszerre a Renddel és Padméval.

magad

– Ki mondta, hogy feleségül akarom venni? – csattan fel az ifjú Jedi. – Ő a barátom. Barátként hiányzik, na!

546/840

– Padmé kedvéért hajlandó volnál megfeledkezni a rendeltetésedről? – kérdezte szomorúan Obi-van. Anakin haragosan felfortyant:

meredt

rá,

és

– Én sosem állítottam magamról, hogy én vagyok a Kiválasztott. Az Qui-gon volt! Immár a Tanács sem hisz benne, akkor te miért hiszel? – Mert szerintem te magad hiszed, hogy te vagy a Kiválasztott – válaszolta higgadtan Obi-van. – Szerintem te a lelked mélyén nagyon is jól tudod, hogy nagy és különleges tettekre születtél. – És te, mester? – csattant fel Anakin. – Te mit érzel a lelked mélyén, mire születtél? – Örök bánatra – felelte Obi-van, noha közben szelíden mosolygott. – És, ami a legfontosabb, Anakin, nem kerülheted el a sorsodat.

547/840

Az ifjú Jedi mélyen belenézett a társa szemébe, és kissé nyugodtabban folytatta: – Akkor viszont minden cselekedetünk a sorsunk része, igaz? Akár elmegyünk a Tythe-ra, akár visszatérünk a Coruscantra. – Lehet, hogy igazad van – mondta egyszerűen Obi-van. –Én nem ismerem a választ. – Tehát akkor most hová lyukadtunk ki? Obi-van az ifjú Jedi vállára tette a kezét, és derűsen mosolyogva felvetette: – Beszélhetnél Palpatine-nal! Kérd ki a tanácsát! Ő talán meglát valami a helyzetünkben, amit mi nem vettünk észre!

Harmincnegyedik fejezet Ötven méterrel Mace előtt Shaak Ti feltartotta ökölbe szorított kezét, hogy megállítsa a menetet. Mace a padló felé eresztette a fénykardját, közben megfordult, és továbbította a jelet a háta mögött sorakozó klónoknak. Shaak Ti halk suttogása az Erő szárnyain röppent Mace füléhez: – Valami mozog előttünk. A gyönyörű nagymester testét kék fényben fürdette fénykardjának izzása, miközben valamivel maga elé, egy oldalsó járat torkolatára mutatott. A nyílásból halovány, imbolygó fény áradt, mintha valaki egy lámpát lóbálva közeledett volna a kereszteződés felé.

549/840

Mace odaintett Valiantnak, aki nyomban jelzett az osztagának. A klónok megindultak előre. Mindvégig az oldalfalakhoz tapadva lopakodtak. Egyszer sem botlottak bele a kövezeten heverő kisebb-nagyobb törmelékkupacokba, mivel a sisakjukba épített infraszenzorok jóvoltából tökéletesen tájékozódtak a sötétben. A keresőcsapat meglehetősen barátságtalan környezetben dolgozott. A szellőztetés, már amennyi volt, egy ősrégi csőrendszeren keresztül bonyolódott, amely nem tett mást, csupán valamennyire elszívta az állott levegőt a mennyezetbe süllyesztett, mocskos rácsokkal fedett nyílásokon át. A járatban egyetlen lámpa sem üzemelt, csakis azok, amelyeket az osztag hozott magával. Mostanra már mélyen bent jártak a Grungeon-tömb nevezetű terület alatt. A húsz négyzetkilométeren elterülő telep valaha a Serv-O-Droid, Huvicko és Nebula Gyár termelési központjaként szolgált. A

550/840

vállalat egy darabig virágzott, ám idővel súlyos nehézségekkel került szembe, miután a három legnagyobb megrendelője sorban csődöt jelentett. Mivel a vezetők képtelenek voltak újabb, gyümölcsöző szerződéseket tető alá hozni, a befektetők a gyár bezárása mellett döntöttek, amely így az enyészeté lett. A Szith-ek búvóhelye elleni támadás napja óta Mace csapata átkutatta a Grungeon és a hozzá hasonló ipartelepek alatt húzódó útvesztő minden zegét-zugát. A LiMerge épületébe vezető alagútban, a végponttól tíz kilométerre, egy függőleges aknát találtak, amely egy mélyebben fekvő, nagyon régi járatba torkollott. Ez az utóbbi alagút szintén keletnek, a Szenátuskerület felé vezetett. A külsejét tekintve pontosan úgy festett, mint avele párhuzamos járatok, azzal a különbséggel, hogy a padlóján egy régi mágnesvasút sínje futott. A kutaszdroidok a sín mentén felfedeztek néhány foltot, ahonnan az évtizedek alatt felgyülemlett port és törmeléket elfújta

551/840

valami, valószínűleg egy lebegtető hajtóműves jármű lefelé irányuló légáramlata. Miután ezeket a foltokat leszámítva az egész környéken nem találtak semmi gyanúsat, a keresőcsapat a mágnesvasút alagútjában folytatta a keresést. Mace a nehézségek ellenére biztosan érezte, hogy jó nyomon járnak. A LiMerge-épület alapos átkutatása során Trang Robotics gyártmányú párbajdroidok szétkaszabolt maradványaira bukkantak. Első pillantásra látszott, hogy fénykarddal darabolták fel őket. Azaz csakis Sidious, Dooku vagy Sidious előző tanítványai gyakorolhattak a jobb sorsra érdemes gépezeteken. De további biztató jelek is akadtak. Röviddel azelőtt, hogy Dooku elhagyta a Jedi-rendet, és visszatért a szülőföldjére, gyakran megfordult egy Aranybilincs nevű klubban, amely akkoriban szenátorok,

552/840

lobbisták és különféle főhivatalnokok gyűjtőhelye volt. A Templom elemzői előkerítették, és azóta is buzgón tanulmányozták a biztonsági kamerák réges-régi felvételeit, hátha felfedeznek rajta valakit, akivel a gróf rendszeresen találkozott. Az erőfeszítéseik mindeddig nem vezettek sikerre. Az elemzők nem voltak könnyű helyzetben. Hiába bukkantak volna rá a grófot mások társaságában ábrázoló felvételekre, nem rendelkeztek semmiféle támponttal Darth Sidious azonosításához. De így sem adták fel a reményt. Úgy gondolták, hogy a felvételek révén esetleg újabb kiindulópontokat találhatnak, amelyekből folytathatják a nyomozást, ha az máskülönben elakadna. Shaak Ti felé közeledve már Mace is hallotta a neszezést és a halk beszédhangokat. Mivel tisztában volt azzal, hogy nem a legjobb taktika, ha vakon fejest ugrik egy csetepatéba, megállt, hogy tájékozódjon.

553/840

Kiterjesztette az érzékeit, és éberen figyelte, hogy felfedez-e valamit, amit mindeddig nem vett észre, mert a sötét oldal esetleg elhomályosította a látását. Miután ezúttal sem keltette fel semmi a gyanakvását, odabiccentett a közelében várakozó Valiantnak, aki válaszképpen halkan beleszólt a mikrofonjába: – Indulás! A klónok a vállukhoz rántották a fegyvereiket, kibiztosították a bénító– és repeszgránátjaikat, azzal berontottak az oldaljáratba. Mace szorosan a hátuk mögött rohant, és hallotta, hogy Valiant felordít: – Feküdj! Gyerünk, lefeküdni! Ne mozogj! Azt mondtam, hogyne mozogj! A szűkös alagút bejáratától néhány tucat méterre felrobbant két-három bénítógránát, miközben egyre több klón ordította:

554/840

– Maradj veszteg! Feküdj, és ne mozogj! Tartsd a fejed a kövezeten! Kezeket fel! Mind a négyet! Mind a négyet? – csodálkozott magában Mace. Átnyomakodott a klónok között, és odaért Valianthoz, aki a sugárvetőjét egy különös, nagyjából harminc főt számláló csoportra irányította. A rovarszerű, négykarú teremtmények reszketve magyaráztak valamit, de vagy a saját anyanyelvükön próbálkoztak, vagy olyan erős akcentussal beszélték a közös nyelvet, hogy egyetlen szavukat sem lehetett érteni. – Le a fegyverekkel! – utasította Mace a klónokat. – És valaki hozza előre a tolmácsdroidot! A klónok továbbították a Jedi parancsát. Néhány pillanattal később beóvakodott az alagútba egy ezüst színben pompázó,

555/840

fényesen csillogó protokolldroid, amely menet közben hangosan kesergett: – Fel nem foghatom, hogy hogyan történhetett. Tegnap még a szeparatistákat szolgáltam, ma már a Köztársaságot. Lehet, hogy részlegesen törölték a memóriámat? – Tartsd magad szerencsésnek! – szólt rá az egyik klón. –Most már a jó fiúk oldalán vagy! – Jó fiúk, rossz fiúk… – dohogott tovább a droid –, ugyan, ki a megmondhatója? Ön sem beszélne ilyen elhamarkodottan, ha valaki egy pillanat alatt átkényszerítené a másik táborba! – Droid! – csattant fel türelmetlenül Mace. – Van saját nevem, uram! – Tíszí valami, tábornok – szólt közbe az egyik klón.

556/840

– Örvendek – recsegte Mace, azzal karon ragadta, és a rettegő csoport felé lódította TC–16-ot. – Lássuk, boldogulsz-e ezzel a népséggel! A droid figyelmesen hallgatta a zagyvaságot, majd nyájas hangon válaszolt valamit, végül Mace-hez fordult: – Ezek itt unetek, tábornok úr. A saját anyanyelvükön beszélnek, amelyet une–nak hívnak. Mace végigmérte a reszkető, egymáshoz bújó teremtményeket. – Kérdezd meg tőlük, hogy mi keresnek idelent? TC–16 előbb végighallgatta az egyik unet hosszas válaszát, majd lefordította: – Azt mondják, halvány fogalmuk sincs arról, hogy hol vannak, uram. Egy konténerben érkeztek a Coruscantra, amelyet ejtőernyővel ledobtak egy elhagyatott

557/840

leszállóplatformra, innen körülbelül húsz kilométerre. Az illető, akinek el kellett volna vezetnie őket az Uscru–szektor mélyére, fegyvert fogott rájuk, elszedte tőlük az összes kreditjüket, végül a sorsukra hagyta őket. – Vagyis illegális bevándorlókkal van dolgunk – állapította meg csendesen Valiant. Mace csak a fejét csóválta. A Gyártelep alatti alagúthálózat folyton újabb és újabb meglepetésekkel szolgált. – Majdnem megölették jegyezte meg halkan.

magukat

–

– Az ilyesmi aligha újdonság nekik – válaszolta TC–16. – A bolygójukat elfoglalták a szeparatisták, aztán kalózok támadtak a teherhajóra, amelyen eredetileg utaztak, és több társukat… – Ennyi elég lesz! – Mace leintette a droidot. – Nyugtasd meg őket, hogy nem esik bántódásuk, és eljuttatjuk őket egy menekülttáborba.

558/840

A nagymester odabólintott Valiantnak, aki sietve kiválasztotta két gyalogosát, és rájuk bízta a feladatot. – Kíváncsi lennék, hogy még mit találunk idelent – szólalt meg Dyne, aki ekkor érkezett a kereszteződés felől, és menet közben kíváncsian fürkészte az uneteket. – Már eddig is szép a lista. – Hajléktalanok, halálpálca-kereskedők, elveszett droidok, most illegális bevándorlók – sorolta Mace. – A cthonok lesznek a következők – jelentette ki vigyorogva Dyne, azokra a húsevő, humanoid szörnyetegekre utalva, amelyekkel a babonás coruscantiak képzelete népesítette be a felszín alatti világot. Shaak Ti is csatlakozott hozzájuk, és sajnálkozva nézte a lassan megnyugvó uneteket.

559/840

– Ezek az alagutak a városközpont felé igyekvő menekültek országútjai – mondta csendesen. Dyne csalódottan hozzáfűzte:

felsóhajtott,

és

– És valahányszor csak áthalad itt valaki, mindannyiszor tovább csökken az esélyünk, hogy újra ráakadunk Sidious nyomaira. – Milyen messze vagyunk a Szenátus-kerülettől? – kérdezte Shaak Ti. – Néhány kilométerre – válaszolta Dyne. – És mi lenne, ha sorban felkeresnénk azokat a belvárosi épületeket, amelyek valaha a LiMerge tulajdonában voltak, és megvizsgálnánk, hogy azokból eljuthatunk-e a Gyártelepre? Mace fontolóra vette az ötletet, de végül csak a fejét rázta.

560/840

– Még nem – mondta határozottan. – Ezt a lehetőséget megtartjuk arra az esetre, ha végképp zátonyra futunk. Azzal a nagymester útnak indította az osztagot, ő maga pedig felzárkózott Shaak Ti mellé. – Szóval veszett gundarkra. vadászunk? – kérdezte csendesen Mace, amikor már újra az egykori mágnesvasút alagútjában haladtak. A Jedi-hölgy bólogatott, és hozzátette: – Ez talán annál is veszélyesebb. A célpontunk tisztában van azzal, hogy közeledünk hozzá. Nem tudta elhallgattatni azokat, akiket Obi-van és Anakin felkutattak. Mostanra nyilván azt is tudja, hogy felfedeztük a búvóhelyét. Aligha várja meg ölbe tett kézzel, hogy rátörjük az ajtót. – Ez igaz – helyeselt Mace. – De már azzal is nagyot lépünk előre, ha csupán azonosítjuk. Ha mi netán tévúton járnánk, Obi-

561/840

vanék még mindig előáshatnak valamiféle bizonyítékot a Tythe-on. – Feltéve, ha marad ott valami, miután Dooku kitakarítja azt a helyet – vetette ellen Shaak Ti. – Azok alapján, amit eddig láttunk, Sidious és Dooku ritkán követtek el hibát. Hosszú ideig csendben ballagtak egymás mellett. Körülbelül egy kilométert tehettek meg a Szenátus-kerület irányába, amikor Dyne utánuk kiáltott. Mace megfordult, és meglátta, hogy a három hírszerző és a klónok tőle nagyjából harminc méterre egy rakásra gyűltek. Bosszúsan fújt egyet, amikor rádöbbent a saját hibájukra. Ő és Shaak Ti olyannyira belemerültek a gondolataikba, hogy egyikük sem figyelt fel, amikor a kutaszdroidok megálltak, hogy megvizsgáljanak valamit. A két Jedi nyomban visszasietett a klónokhoz, akik félkörbe állva figyelték a jobb oldali fal előtt egy helyben lebegő droidokat, amelyek

562/840

egy jókora, sötétlő mélyedést pásztáztak a fényeikkel. Dyne kézi detektorának csupán egyetlen pillanatra volt szüksége ahhoz, hogy felfedezze az apró vezérlőpanelt, amely a mélyedés csúszóajtaját működtette. A kapitány a Jedikre pillantott, és miután Mace intett, megnyomta az egyik billentyűt. Az ajtó némán félresiklott. Halvány fénnyel megvilágított, szűkös járat húzódott mögötte. És a járat közepén, az ajtóval szemben egy lebegtető hajtóműves robogó állt – egy oldalról nézve nagyjából félkört formázó régi, de roppant megbízható modell. A két Jedi-mester döbbenten nézett össze. – Ezt meg hogyan hibázhattuk el? Miért nem vettük észre? – kérdezte halkan Shaak Ti. Mace nyugtalanul méregette a robogót, miközben komoran megszólalt:

563/840

– A válasz benne rejlik magában a kérdésben.

Harmincötödik fejezet Palpatine életnagyságú hologramja egy jókora holoasztal tetején kéklett, a kórházfregatt egyik kisebb eligazítótermében. Anakin a transzmissziós rácson állt, és valósággal csüngött a főkancellár minden egyes szaván. – Hát persze, hogy a Tanács nem érti – helyeselt Palpatine –, amit, ha jól sejtem, te egy fikarcnyit sem találsz meglepőnek. – Elvetik az összes javaslatomat, uram – kesergett hangosan Anakin. – Kezdem azt hinni, hogy ez náluk afféle alapelv. – Megértem, hogy bosszús vagy, Anakin, de légy türelemmel. Hamarosan eljön a te időd. – Mikor, uram?

565/840

Palpatine elmosolyodott, és megjegyezte: – Én nem látok a jövőbe, fiam. Anakin hevesen megkérdezte:

grimaszolt,

és

– Mit szólna, ha azt mondanám önnek, hogy én viszont igen? – Hinnék neked – vágta rá habozás nélkül a főkancellár. – Ha gondolod, én szívesen végighallgatlak. Rajta, meséld el, hogy mit láttál. – Coruscantot. – Veszélyben vagyunk? – Nem tudom biztosan megítélni, uram. Csupán csak érzem, hogy ott kellene lennem. Palpatine elkapta a tekintetét, és valahová a holokamera mellé nézve, félhangosan dörmögött: – Bizonyára ki tudok találni egy jó ürügyet, hogy hazahívjanak titeket…

566/840

visszanézett a kamerába, és megkérdezte: – De biztos, hogy bölcs ötlet? – Én nem tartozom a bölcsek közé, uram. Csak kérje ki erről a Tanács véleményét… – Mit szól ehhez Kenobi mester? – érdeklődött Palpatine. – Ő javasolta, hogy forduljak önhöz – felelte éles hangon Anakin. – Valóban? – a főkancellárról lerítt, hogy meglepődött. – És szerinte például mit kéne tenned? Anakin nagyot fújt, és kissé dühösen válaszolt: – Obi-van azzal áltatja magát, hogy különleges tettekre születtem. Szerinte akármit teszek, nem kerülhetem el a sorsomat. – Egykori mestered bölcsebb, mintsem gondolnád, Anakin – helyeselt rezzenéstelen arccal Palpatine.

567/840

– Igen, ráadásul az elmúlt ezer évben ő az egyetlen Jedi, aki végzett egy Szith-lovaggal. Palpatine széttárta a kezét, és elismerően bólogatva megjegyezte: – Látod, már egyedül ez a tény is sokat számít. Bár azt jómagam nem tudom, hogy pontosan miben és mennyit. – Igen, Obi-van bölcs – ismerte el Anakin mélyet sóhajtva –, viszont szívtelen, uram. Ő mindent az Erőn keresztül szemlél. – Ha az Erővel kapcsolatban van szükséged tanácsra, akkor hozzá kell fordulnod, mert abban én nem segíthetek – válaszolta Palpatine. – Pontosan ezt nem akarom! – tört ki Anakin szenvedélyesen. – Én az Erőben élek, de egyben a valódi világban is. Én a… én a valódi világ szülötte vagyok. Ahogyan ön is mondta, nekem normális gyerekkorom volt. Legalábbis bizonyos értelemben.

568/840

A főkancellár türelmesen kivárta, hogy az ifjú Jedi befejezze a szívből jövő, röpke szónoklatot, majd megnyugtató hangnemben folytatta: – Nézd, fiam, tudom, hogy nehéz a sorsa annak, aki az egyik lábával az egyik, a másikkal a másik világban áll. Az ilyesmi nem megy sokáig, mert felőrli az embert. Hamarosan neked is választanod kell. Anakin megfontoltan bólogatott, és öntudatosan kijelentette: – Én készen állok, uram! Palpatine belevágott:

szelíden

elmosolyodott,

és

– Most pedig térjünk vissza az iménti témánkhoz. Nekem úgy tűnik, hogy a Tythe visszafoglalásával hatalmasat lépnénk előre a háború mielőbbi lezárása felé. Bár, bevallom őszintén, nem látok mindent kristálytisztán. A Jedi-tanács sok mindent eltitkol előlem.

569/840

Anakinban feltámadt a késztetés, hogy beszámoljon a főkancellárnak a Darth Sidious utáni hajtóvadászat részleteiről, de az utolsó pillanatban erőt vett magán. Oldalra pillantott, a transzmissziós rács mellett álldogáló R2–D2-ra. A tekintete furcsa volt, mintha részvétre számított volna a droidtól, ám az csupán kupolaforma fejét forgatta, és az állapotjelzője kékről vörösre váltott. Az ifjú Jedi végül felsóhajtott, visszanézett a kamerába, és bevallotta: – Nem tudom, hogy mit tegyek, uram. Palpatine arcára együtt érző kifejezés költözött. – Értem, fiam, akkor elmondom, hogy mit teszek én – válaszolta egyszerűen. – Megkérem a Tanácsot, hogy rendeljen téged haza. Hiszen már éppen elégszer adtad tanúbizonyságát a bátorságodnak, és az ellenségeink legyőzése iránti elkötelezettségednek.

570/840

Anakin habozott, és Palpatine három évvel korábbi tanácsa járt a fejében: idővel megtanulsz bízni a megérzéseidben, és akkor legyőzhetetlen leszel. – Nem – mondta végül, hirtelen elhatározással –, kérem, uram, ne tegye! Szívből köszönöm, de… énrám a Tythe-on van most szükség. Dooku ott van. Mialatt kimondta, gondolatban vagy tízszer bocsánatot kért Padmétól. – Jól látod, fiam – válaszolta Palpatine –, most Dooku a megoldás kulcsa. A belső rendszerekben aratott győzelmeink ellenére… Egyébként lehetségesnek tartod, hogy ő és Grievous együttesen kiötlöttek valami titkos és egyelőre ismeretlen stratégiát? – Ha így történt, uram, Obi-van és én keresztülhúzzuk a számításaikat. Legyőzzük őket, még mielőtt igazából belefoghatnának.

571/840

– Helyes beszéd, fiam. A Köztársaság számít rátok! – Vigyázzon Coruscantra, uram! – búcsúzott Anakin. – Vigyázzon mindenkire, aki ott él. – Úgy lesz, fiam – felelte Palpatine, és atyai mosollyal bólogatott hozzá. – És légy nyugodt, szólítani foglak, amint szükségem lesz rád! Obi-van a kórházfregatt egyik elülső dokkjában várta a kompot, hogy átrepüljön rajta a Sérthetetlenre. A karjait a mellkasán összefonva ácsorgott, szerény zsákja mellette hevert a sima fémpadlón. – Na, sikerült? – kérdezte a felé siető Anakintól, aki mellett ott gördült az asztrodroidja is. – Hát, beszéltem vele – felelte kitérőén az ifjú Jedi. – Nem arra gondoltam…, szóval?

572/840

Anakin elfordította csendesen válaszolt:

a

tekintetét,

és

– Mindketten úgy gondoljuk, hogy az én helyem itt van, mester – a hangjából úgy tűnt, hogy a könnyeivel küszködik. Obi-van megjegyezte:

csupán

rábólintott,

és

– Egy pillanatig már azt hittem, hogy egyedül kell visszafoglalnom a Tythe-ot. Anakin a szemébe nézett, és látszott rajta, hogy a kijelentés megmozdít benne valamit. – Erről tudnék mesélni! – jelentette ki talányosán. – Szerinted nem vagyok rá képes? – kérdezte Obi-van, és lassan elvigyorodott. – Azt tudom, hogy kész vagy belehalni a próbálkozásba – felelte Anakin. – Hát, próbálkozásról szó sincs…

573/840

– Dehogyis nincs! – vágott közbe Anakin, és hozzáfűzte: – Te magad vagy az élő bizonyíték! Obi-van elmosolyodott, és kipillantott a dokk halványan kéklő energiamezővel lezárt nyílásán. – Jön a komp! Anakin a tekintetével nyomon követte a közeledő fénypontot. – Készen állok, ahogy mindig – jelentette ki határozottan, de még mindig nem mosolygott. Obi-van szelíden, de határozottan megmarkolta az ifjú Jedi felkarját, és roppant komolyan megszólalt: – Gyere, kapjuk el Dookut, és vessünk véget ennek az egész rémálomnak! Anakin nagyot nyelt, lassan bólintott egyet, végül annyit mondott: – Ha ez a sorsunk, mester…

Harminchatodik fejezet A kutaszdroidok áldásos működésének köszönhetően a folyosó végét lezáró, megfakult panelek mélyén kioldottak a zárak, és a súlyos fémlapok félrecsúsztak. Mace csapásra emelt fénykarddal átviharzott az egyre táguló nyíláson, Shaak Ti és a klónok tüstént utána rohantak. A következő pillanatban az osztag tüzelőállásba helyezkedett, de teljesen feleslegesen. – Micsoda meglepetés – Shaak Ti keserűen sóhajtott –, egy újabb folyosó. – Vagyis egy újabb folyosóval közelebb kerültünk a célszemélyhez – bölcselkedett Mace, aki eltökélte magában, hogy csakis a dolgok jó oldalát nézi.

575/840

Az osztag a rejtett alagúton keresztül fordulók, kereszteződések, elágazások, meredek lépcsők és omlások egész útvesztőjébe jutott. A sötét járat helyenként elég tágas volt ahhoz, hogy elférjen benne egy robogó, másutt viszont úgy összeszűkült, hogy szinte csak oldalazva tudtak továbbvergődni. Két kilométeren keresztül majdnem térdig gázoltak a Coruscant többrétegű felszínéről leszivárgó, mocskos vízben. Azon a szakaszon eltűntek a nyomok, de miután kijutottak a száraz részekre, a kutaszdroidok rábukkantak a folytatásra. Sőt néhány lábnyom olyan jó állapotban őrződött meg, hogy Dyne meg tudta állapítani a célszemély puha talpú lábbelijének méretét. Ráadásul a droidok a robogó kormányán és ülésén talált, elmosódott ujjlenyomatokból azt is megállapították, hogy az illető az emberi fajhoz tartozik. A gépezet további értékes részletekkel is szolgált: elemi

576/840

szálakkal, mikroszkopikus ruhafoszlányokkal és néhány hajszállal. A keresőcsapat adattárában kezdett kirajzolódni Dooku szövetségesének képe. Dyne kapitány a tekintetét a számítógépének kijelzőjére szegezve lassan poroszkált Mace illetve Shaak Ti felé, és néhány lépés távolságból odaszólt nekik: – Az adatokból ítélve most áttérünk egy újabb szintre. Mace körülnézett, a tekintetével liftaknát vagy lépcsőt keresett. – Fel vagy le? – kérdezte Shaak Ti, aki szintén kissé zavarodottan forgatta a fejét. A kapitány végre felpillantott, és észbe kapott. – Jaj, bocsánat – szabadkozott –, az új szintet nem szó szerint értettem! – Azzal a kutaszdroidok felé intett, amelyek egy helyben lebegve várták, hogy tovább

577/840

haladhassanak kelet felé. – Ha a nyomok továbbra is abba az irányba vezetnek, akkor hamarosan a Republica Ötszáz alagsorában fogunk kilyukadni. Mace odafordult, és a droidokra meredt, amint azok lassan megindultak előre. A nagymester rosszat sejtve csóválgatta a fejét. A Republica 500 hatalmas épületegyüttese dúsgazdag szenátorok, hírességek, iparmágnások valamint médiacsászárok lakóhelyéül szolgált. És minden jel arra mutatott, hogy közülük az egyik egy Szith Nagyúr.

Harminchetedik fejezet A Konföderáció vagy a Köztársaság már nem sokkal tudott volna hozzájárulni ahhoz a pusztításhoz, amelyet néhány évtizeddel korában a LiMerge okozott a Tythe-on. A mélyűrből nézve a gyakran hamuszürke felhőtakaró alá rejtőző felszín úgy festett, mintha végigsöpört volna rajta egy napkitörés, vagy belekerült volna egy gigászi meteor csóvájába. De a bolygó másnak köszönhette a sebeit. Nem a világűr bánt el vele, hanem maga a LiMerge vállalat, amely a Tythe természetes plazmakészletének kitermelésére tett kísérleteivel globális katasztrófát okozott. A bolygó felett három köztársasági cirkáló roncsa sodródott, amelyek szintén úgy néztek ki, mintha lesújtott volna rájuk egy

579/840

különös természeti erő, ám valójában a váratlan és villámgyors szeparatista támadás áldozatai voltak. A vákuum ezernyi tárgyat szippantott ki a burkolatuk sérülésein át, így a roncsokat sűrű törmelékmező vette körül, mialatt magatehetetlenül lebegtek a szeparatista és a köztársasági flotta között félúton. – Most már nagyon szeretnék megfizetni Dookunak és Grievous-nek – morogta haragosan Anakin, mialatt a Vörös-osztag elszakadt a Sérthetetlentől, és a bolygó felé vette az irányt. – A bosszúvágy az Erő sötét oldala felé terel, Anakin – válaszolta nyomban Obi-van, aki a taktikai hálózaton keresztül hallotta a dühös kifakadást. – Akkor is eljön az az idő, amikor felelniük kell a tetteikért – morogta Anakin. – És akkor majd az Erő fogja irányítani a pengéinket.

580/840

A két Jedi olyan közel repült egymáshoz, hogy a gépeik szárnyai majdnem összeértek. A Tythe napja a hátuk mögött vöröslött, míg velük szemben a szeparatista flotta lebegett a bolygó északi féltekéje felett. A Tythe holdjainak füzére eleve lefogott egy legalább kétszáz fokos ívet a bolygó körüli pályákból, ráadásul a szeparatisták sietve teleszórtak aknákkal néhány ugrópontot, így a köztársaságiaknak csupán egy szűkös ablak maradt, amelyen keresztül kitörhettek a hiperűrből. Az ablak csúcsain a Kereskedelmi Szövetség, az Iparegylet és a Kereskedőcéh jókora cirkálói várakoztak, míg további, hadrendbe állt egységek lebegtek a bolygó nappali oldala felett, az északi pólustól az egyenlítőig terjedő hatalmas sávban. A több tucatnyi szeparatista hajó előtt valósággal hemzsegtek a droidvadászok. Hogy a lehető legkisebbre csökkentsék a lőhető felületüket, a köztársasági hajók egyenesen szembefordultak a szeparatista

581/840

egységekkel. A vadászkötelékek teljes sebességgel száguldottak az ellenség felé, bár még egyikük sem keveredett harcba a Keselyűkkel vagy a trivadászokkal. – Készüljenek kemény jobbos fordulóra – utasította rádión Anakin a saját kötelékét. – Figyeljék a visszaszámlálót! Tehát a jelzésemre, tíz másodperc a fordulóig… Obi-van a taktikai képernyő alján lévő számlálóra függesztette a tekintetét. A nulla jelzésnél gondolkodás nélkül jobbra húzta a kormányt, aztán gyorsan körbepillantva elégedetten nyugtázta, hogy a Vörös-osztag tökéletesen hajtotta végre a manővert. A V-szárnyúak, a Jedik és az ARC–170-esek kötelékei mögött a köztársasági cirkálók és anyahajók szempillantás alatt befordultak, és az oldalukat mutatták a szeparatisták felé. Néhány pillanat múlva, miután a vadászgépek szétspricceltek előlük, tüzet nyitottak az oldalsó lövegsorok. Vakító

582/840

fényű, izzó turbólézer-nyalábok százai száguldottak át az űrön, elpárologtatták az útjukba kerülő droidokat, majd sorban becsapódtak az ellenséges hajók védőpajzsaiba. A szeparatista flotta nagyobb veszteségek nélkül úszta meg az első sortüzet. Néhány hajó megsérült, ezek nyomban megindultak, hogy a saját társaik mögé manőverezzenek. Aztán a harci különítmény az előzőhöz hasonló, gyilkos tüzeléssel válaszolt. Néhány köztársasági hajó súlyos sebet kapott. Hatalmas lángcsóvák lobogtak a törzsük közepén, mialatt óriási, kék energiakisülések cikáztak a burkolatukon. Mihelyt véget ért a tűzpárbaj, a vadászok teljes sebességre gyorsítottak, hogy rátámadhassanak az ellenséges hajókra, még mielőtt újratöltődnek azok lövegei és pajzsai. A droidvadászok viszont igyekeztek úgy helyezkedni, hogy útjukat állják a nagy hajók felé zúduló köztársasági kötelékeknek. A próbálkozásuk vagy tucatnyi ponton sikerrel

583/840

járt. A mindkét fél által szigorúan megtartott alakzatok több helyen felbomlottak, amint az egységek közelharcba keveredtek. Azok a köztársasági rajok, amelyek áttörtek a két flotta között kialakuló, gyilkos ütközeten, minden erejükkel azon voltak, hogy mielőbb elérjék a szeparatisták cirkálóinak vonalát. A Tythe felett az űrben vörös lézernyalábok cikáztak, rövid életű detonációk villantak, roncsok sodródtak, szárnyaikat vesztett vagy éppen lángoló gépek repültek irányíthatatlanul az űr mélye felé. – Szilánkokra lövik őket – sajnálkozott a Vörös Hetes a taktikai hullámhosszon. – Tudják a dolgukat – felelte szűkszavúan Anakin. Valamennyien tisztában voltak azzal, hogy a középen harcba bocsátkozó vadászok fogják megszerezni nekik azt az időt, ami ahhoz kell, hogy minden harcérintkezést

584/840

kikerülve, nyílegyenesen beleszáguldjanak a bolygó gravitációs mezőjébe. A köztársasági bázis túlélőinek utolsó rádióüzenetei megerősítették a hírt, hogy Dooku gróf a felszínen tartózkodik. De mert fennállt a lehetőség, hogy a Tythe elleni akció csupán egy gondosan kiszámított, elterelő hadművelet, Palpatine törzstiszti kara egyetértett abban, hogy csupán egyetlen harccsoportot, válasszanak le a Külső Gyűrűben állomásozó flottákból. Ugyanezen tisztek nem látták értelmét a felszíni inváziónak, legfeljebb egy nagyobb léptékű légitámadásnak. Végül eldöntötték, hogy megelégszenek egy szőnyegbombázással egybekötött vadásztámadással. Úgy vélték, ennyi bőven elég lesz ahhoz, hogy Dooku megfutamodjon; ez az eljárás összhangban állt azzal a stratégiával, amely szerint a szeparatistákat ki kell szorítani a Galaxis spirális karjaiba.

585/840

A Palpatine-hoz hű tisztek nézeteivel ellentétben a Jedik ragaszkodtak ahhoz, hogy igenis meg kell próbálni élve elfogni Dookut. Obi-vant és Anakint nem kellett emlékeztetni arra, hogy mi történt néhány héttel korábban a Cato Neimoidián, amikor Gunray helytartóra vadásztak, de a világért sem mondtak volna le annak lehetőségéről, hogy végre elkapják a Szith Nagyurat. A Vörös-osztag tervezett belépési pontja a Tythe északi pólusától húsz fokkal délre volt, ahol a szeparatista hajók eléggé szétszóródtak. Mivel a droidharcosok végeérhetetlennek tűnő hullámokban áradtak ki a Lucrehulk-hordozók ívelő karjainak végéből, továbbá a hatalmas hadihajók turbólézerlövegei lankadatlan buzgalommal ontották a fékezhetetlen energianyalábokat, Anakin vadul cikázva vezette át a kötelékét az ellenséges flotta kellős közepén.

586/840

– Sehol sem látom Grievous cirkálóját – állapította meg türelmetlenül. – Sőt a szeparatista vezérkar hajói sincsenek itt. Obi-van a fénylő vonalráccsal fedett támadás jelző képernyőre pillantott, és higgadtan válaszolt: – Így eggyel több okunk van hinni abban, hogy a grófot Sidious rendelte ide. – Akkor hol vannak a többiek? Ez a gondolat már hosszú pillanatok óta foglalkoztatta Obi-vant is. – Dooku biztosan tudja – felelte mosolyogva. – Majd megkérdezzük tőle, ha lefegyvereztük és megbilincseltük. Nem tréfálkozhatott tovább, mert a műszerfalán villogni kezdett a fedélzeti taktikai elemző képernyője. Obi-van leolvasta az adatokat, és elkomolyodva beleszólt a mikrofonjába:

587/840

– Figyelem, Vörös-egységek! Az a csatahajó ott, tizenegy óránál irányt vált, hogy elkapjon minket. – A Keselyűk leváltak – fűzte hozzá szenvtelen hangon Vörös Hármas –, felénk tartanak. Obi-van nyugtázta az információt, és kiadta az utasítást: – Minden energiát a hátulsó pajzsokra. Kikerüljük őket. – Akkor nagyon letérünk az útirányról! – vetette ellen Anakin. – Már majdnem a belépési pontnál vagyunk – erősködött Obi-van. – Az a csatahajó nem fog csak úgy félreállni. Zárkózzanak fel mögém! – parancsolta Anakin. – Megmutatjuk nekik, hogyan tudunk rögtönözni. További vitára már nem maradt idő. Obivan beállt a vezérgép mögé, és begyújtotta a

588/840

tolófúvókáit. A Vörös-osztag egysoros vonalba fejlődött, felgyorsított, és a csatahajó felé vette az irányt. – Készítsék a protontorpedókat – rendelkezett Anakin –, célozzanak az energiacellákra! A hatalmas hajó elhárító lövegei sorban ráálltak a feléjük tartó vadászgépekre, és heves tüzet zúdítottak rájuk. Két dugóhúzópályán száguldó rakéta telibe találta a Vörös Tízest és Tizenkettest, akik mindketten elhamvadtak egy-egy dühödt tűzfelhőben. A szeparatista tisztek valószínűleg ráébredtek a sebezhetőségükre, mert további droidvadászok röppentek ki a dokkokból. Ám abban a pillanatban, amikor a csatahajón kikapcsolták a védőpajzsokat, hogy begyújthassák a manőverező hajtóműveket, a Vörös-osztag lecsapott. A tizenegy vadászgép egysoros vonalban közeledett a csatahajó karcsú dereka felé. A

589/840

pilóták hamarosan megpillantották a célpontjukat, a hatalmas tat és a vékony középső törzs találkozásánál sorakozó jókora, henger alakú energiacellákat. Anakin a csatahajó fölé siklott, szűk ívben balra fordult, aztán közvetlenül a horpadozott páncélhéjazat felett nyílegyenesen a tat felé süvített. A köteléke pillanatok alatt lőtávolba ért, ekkor kiadta a parancsot: – Indítsák a torpedókat! Obi-van finoman meghúzta az elsütőbillentyűt, aztán a tekintetével követte az iszonyatos sebességgel előretörő lövedékeket. A háta mögött a Vörös-osztag ugyanígy tett. Anakin azonnal jobbra fordult, hogy elvigye a kötelékét a csatahajó közeléből. A torpedók sorban megtalálták a célpontjaikat. A pusztító detonációk nyomán hatalmas lángoszlopok és gázcsóvák törtek elő a cellákból.

590/840

– Ennek vége! – állapította meg elégedetten Anakin, mialatt a rajával együtt a Tythe felé fordult. Néhány pillanattal később a megsebzett csatahajó felrobbant. A gömb alakban szétterjedő, izzó gázok végigsöpörtek a menekülő vadászokon. A Vörös Kilences eltűnt a hatalmasra fúvódó, törmelékkel teli tűzgömbben, míg a mindkét szárnyától megfosztott Vörös Hetes vadul pörögve elhúzott a mélyűr felé. Obi-van hamar visszanyerte az uralmát hevesen bukdácsoló gépe felett, és ismét beállt a vezérgép mögé. – Belépési pont tizenöt másodperc múlva – közölte higgadtan Anakin. – A tehetetlenségi kiegyenlítőket állítsák a maximumra. Minden energiát az elülső pajzsokra. Fékezés a jelzésemre… Obi-van két kézzel markolta az erősen remegő kormányt, miközben a kötelék belemerült a Tythe légkörének felső, ritkás

591/840

rétegeibe. Pillanatokig azt hitte, hogy fogai kirázódnak az állkapcsából, hogy a nyomástól kirobban a szeme az üregéből, aztán beszakad a dobhártyája, végül beroppan a mellkasa, és összezúzza a szívét. Valahol a közelben fények villantak, és elhúztak a fülkéje mellett. Gyorsan körülnézett, és meglátta, hogy fél tucat droidvadász követte őket a Tythe gravitációs mezőjébe. Mivel a Keselyűk személyzet nélkül repültek, nem kellett törődniük a durva gyorsulás és lassulás élőlényekre gyakorolt hatásaival, így elméletileg képesek voltak a vadászoknál gyorsabban és pontosabban végrehajtani a leszállást. Ám ahogyan a súrlódás következtében a gépek kezdtek felhevülni, sorban feléledtek bennük az önvédelmi protokollok, melyek utasították a gépagyakat, hogy finomítsák a leereszkedés szögét. Néhány droidnak már így is késő volt. Előbb

592/840

csak kisebb, kiálló alkatrészek váltak le róluk, aztán fokozatosan darabokra hullottak, végül hosszan elnyúló lángcsóvát vontatva maguk mögött, tüzes meteoritként zuhantak a mélybe. Miután a Vörös-osztag hajmeresztő sebességgel áttört a légkör alsó rétegeiben nyújtózkodó felhőtakarón, egy légörvény megdobta Obi-van gépét, amely pörögni kezdett a hossztengelye körül. A Jedi-mester őrülten forgó kaleidoszkópnak látta a bolygó felszínét, amelynek alapvetően fehér és barna színeibe néha kék és zöld csíkok is vegyültek. Anakin kiáltása szinte mennydörgésként érte a fülét: – Húzd fel, mester! Fel az orrát! Obi-van hatalmas erőfeszítések árán, részben az Erőre támaszkodva kihozta a gépét az eszelős forgásból, aztán addig húzta maga felé a kormányt, amíg a féktelen

593/840

zuhanás jóval kezelhetőbb, lapos szögű ereszkedéssé szelídült. A gép alatt egy halott óceán szürke hullámai görögtek, felszínükön mocskos jéghegyek és jégtáblák úsztak. Obivan előrenyúlt, és aktiválta a felderítő rendszer felszíni letapogatóit. Néhány pillanattal később a nagy messzeségben feltűnt néhány sziklás sziget, számos félsziget, végül egy kontinens sivár partvidéke. A puszta földön rég kiszáradt folyóágyak kígyóztak, közöttük kopár, elpusztult fákkal borított, barnás dombok emelkedtek. Egy tönkretett világ terült el Obi-van szeme előtt. – Létszámellenőrzés sisakmikrofonjába.

–

mormolta

a

Öt hang válaszolt a parancsra. A Vörös Nyolcas és a Tizenegyes odavesztek a leereszkedés során. – Álljanak rá a célkoordinátákra! – parancsolta Anakin.

594/840

A Vörös-osztag szívszorító látványt nyújtó táj felett repült, amely egykoron éppoly buján zöldellt, mint Theed környéke a Naboo-n. Immár egy kihalt kősivatag volt, leszámítva egy-két foltot, ahol helyi, egzotikus növények éltek a barnás-vöröses vizű tavakban, amelyeknek partjait megkeményedett, sárga és fekete kéreg borította. A Tythe-on valaha plazmát bányásztak, méghozzá olyan mennyiségben, hogy a készletekből még kereskedésre is futotta. Ám a kapzsiság lázában égő LiMerge veszedelmes kísérletekbe fogott. A vállalat kutatói új módszereket kerestek, amelyekkel megfelelő hőmérsékleten tarthatják a szuperforró, ionizált gázt. Aztán a nukleáris fűtőanyagokkal beindított láncreakció végigszaladt a Tythe északi féltekéjét behálózó csővezeték-rendszeren, megsemmisítette a plazmafeldolgozó üzemeket, és évtizedekre lakhatatlanná tette magát a bolygót.

595/840

– A célpont tíz kilométerre van, nyugati irányban – közölte Anakin. – Készüljenek, a légvédelmük hamarosan rákezdi! A megfogyatkozott kötelék átrepült egy fennsík pereme felett, majd lezúdult egy széles völgybe, amelynek alján csillaghajók tucatjai és harci gépezetek százai sorakoztak. A völgyteknő mélyén Pergőtűz-osztályú droidok gördültek elő, hogy felszín-levegő rakéták tucatjaival fogadják a betolakodókat. A Kereskedelmi Szövetség leszállóegységeinek turbólézerlövegei vörös és lila fénycsíkokkal szórták tele a sárgásszürkés égboltot. Harci robogók röppentek a levegőbe, és lövészdroidok osztagai siettek a csapatszállító siklók felé. Mivel eszközök híján a vadászgépek nem védekezhettek egy ilyen heves támadással szemben, a megtépázott Vörös-osztag széles ívben észak felé vette az irányt, hogy mielőbb eltávolodjon a veszedelmes zónától. Menet

596/840

közben valamennyien villámgyors fordulókkal kerülgették a plazmasugarakat, és a hőkereső rakéták halálos szilánkokat szóró robbanófellegeit. Anakin és Obi-van kilőtték az utolsó protontorpedóikat is, hogy az utat megtisztítva megmentsék a Vörös Hármast, Négyest és Ötöst, de a próbálkozásuk hiábavalónak bizonyult. Ugyanakkor a lézerágyúikból leadott sorozataik számtalan siklóval végeztek, és alaposan megritkították a lövészdroidok seregét. A nagy tűzerejű lövegek találataitól a droidok megperzselődve, darabokra szakadva szóródtak szét a szennyezett talajon. R4–P17 szinte szirénázott kétségbeesésében, miközben Obivan csontrepesztő manőverekkel vitte át a gépét a felfelé áramló energianyalábok és a légi robbanások izzó tűzfelhői között. Hirtelen a Vörös Hatos is elenyészett egy röpke, de annál pusztítóbb detonációban.

597/840

Amikor végre kivergődtek a légelhárítás össztüzének sűrűjéből, Anakin felzárkózott egykori mestere mellé. – Ketten maradtunk – dörmögte komoran Obi-van a mikrofonjába. – Mester, három óránál – felelte minden sajnálkozás nélkül Anakin –, ott, a leszállóplatformon! Obi-van kinézett a fülke jobb oldali ablakán. Hatalmas plazmafeldolgozó üzem terült el mellettük. A beroppant kupolák és a tetejüket vesztett épületek mélyén jól látszottak az eldőlt tartályok, a felrobbant reaktorok, a leszakadt futójárdák. A komplexum közepén hatalmas, hatszögletű betontömb magasodott, amelynek felső lapját gyakorlatilag elborították az ellenséges droidvadászok. És a különféle típusú gépek gyűrűjében, a platform kellős közepén egy különleges formájú űrjármű állt. – Dooku csillagszlúpja…

598/840

Alighogy Obi-van kimondta a vészjósló szavakat, harci droidok rajzottak elő a telep szinte valamennyi épületéből és a leszállópálya alól. Az égre emelték a sugárvetőiket, és mintegy varázsütésre, egyszerre tüzet nyitottak a közelükben portyázó vadászgépekre. – Aligha mehetünk a főbejáraton át – állapította meg Obi-van. – Akkor keresünk egy másik kaput – válaszolta Anakin, miután maguk mögött hagyták az újabb tűzfüggönyt. – Menjünk, mondjuk, az északi nagy kupolán keresztül! Obi-van kinézett a részben beomlott, óriási félgömbre. A hatalmas plazmatároló fedele hiányzott, és a felső nyílása elég tágasnak tűnt ahhoz, hogy egy vadászgép berepüljön rajta. Obi-vannak elég volt néhány pillantás, és máris feltámadtak benne a balsejtelmek.

599/840

– És mi van, ha maradt még benne radioaktív szennyeződés? – tépelődött félhangosan. – Te a sugárzás miatt aggódsz? – Anakin felkacagott, és hozzátette: – Ugyan, mester, valószínűleg már magába a leszállásba belepusztulunk!

Harmincnyolcadik fejezet Ötvenhárom légikikötőjével, több száz privát turbóliftjével, ezernyi rejtett biztonsági rendszerével, hatalmas falakkal körülvett, parkosított átriumával a Republica 500 önmagában véve is egy külön világ volt. A Szenátus-kerületnek és a Nagyköveti Szektornak ez az égbe nyúló, páratlan ékessége több műszaki berendezést tartalmazott, mint számtalan világ a Külső Gyűrűben, és több lakója volt, mint másutt egész bolygóknak. Az eredetileg klasszikus stílusú, egyszerű hivatali épület az évszázadok folyamán egyre terebélyesedett, míg végül toronyházakból, lépcsőkből, emeletekből, liftekből, belső sétányokból és terekből, fiatornyokból és erkélyekből álló, heggyé magasodó, összefüggő épületegyüttessé növekedett.

601/840

A folyton magasabbra és magasabb épített, szinte organikusan egymásba fonódó építmények úgy törtek az ég felé, mintha a coruscanti napfényért versenyeztek volna. A gigászi komplexum legtetején luxuslakosztályokkal teli, több szintes korona ült, amelyből még egy utolsó, karcsú torony nyújtózkodott a világűr felé. A reggeltől estig napfényben fürdő, a fejét a felhők fölé emelő Republica 500 legfelső szintjeiről a kiválasztott kevesek valóban lefelé néztek a városbolygóra. A lenyűgöző építmény pontosan azért vált az elégedetlenek céltáblájává az egész Galaxisban, mert minden másnál hívebben szemléltette Coruscant aránytalanul nagy gazdagságát és kivételezett helyzetét. A távoli világok lakói közül sokan inkább a Republica 500–ban látták a gőgös és tehetetlen Szenátus jelképét, mintsem magában a Szenátus gombát formázó épületében.

602/840

Mace úgy érezte magát, mintha a mellkasára nehezedne a fölötte tornyosuló épület egész tömege, amikor a Gyártelep felől érkezve belépett a Republica 500 alagsorának legfelső szintjére, amely voltaképpen egy óriási oszlopokkal teli, irdatlan betonbarlang volt. Mindenfelé gépek százai búgtak, dübörögtek és visítottak, miközben árammal, hűtött vagy melegített vízzel és levegővel látták el a felettük lévő tízezernyi helyiséget. Akármilyen mélyen fekvőnek tűnt az alagsor, így is vagy száz méterrel terült el Coruscant igazi mélye, és több mint kétszáz méterrel a bolygó eredeti, természetes felszíne felett. A keresőcsapat órákig várakozott az alagút torkolatában, mire a Republica 500 biztonsági szolgálatának parancsnoka megadta nekik a belépéshez és a kutatáshoz szükséges engedélyeket. Mace egy darabig azt fontolgatta magában, hogy egyenesen Palpatinehoz fordul, akinek szintén volt itt egy lakosztálya, természetesen a korona legfelső

603/840

emeletén. Végül elvetette az ötletet, mert úgy sejtette, hogy Sidious nyoma már így is kihűlt, vagy éppen beleveszett a betonpadozatot borító milliónyi lábnyomba. – Hacsak nem találunk kimondottan erre utaló nyomokat –jelentette ki Dyne kapitány, mialatt kikapcsolta hordozható számítógépét –, nem vehetjük biztosra, hogy a célszemély valóban belépett-e az alagsorból magába a Republica Ötszázba. Lehet, hogy a különféle járatokon át az alsó légikikötők felé távozott. – Más szóval, innen akármerre mehetett – egészítette ki Shaak Ti. – Sajnos, így állunk – összegezte Dyne. Mace megfordult, és visszanézett abba az alagútba, amelyen keresztül elérték az épületet. – Lehet, hogy útközben nem vettünk észre valamit? – vetette fel komoran.

604/840

– Ezt kizárhatjuk, uram – vágta rá magabiztosan a hírszerző tiszt –, a droidok szenzorai mindenre rátalálnak. A Jedi-nagymester ekkor a mocskos padozatra mutatott, és megkérdezte: – Mivel magyarázza, hogy itt hirtelen véget érnek a nyomok? Dyne összepréselte az ajkait, és megrázta a fejét. – Esetleg az illető itt újra járműre szállt – találgatott. – Végül is a módszer mindegy – vágta el a további feltételezéseket Mace. – A lényeg, hogy meg kell keresnünk a nyomok folytatását. A kapitány aggodalmas képet vágva körülhordozta a tekintetét a hatalmasan terpeszkedő alagsoron, közben elmélyülten bólogatott, végül kijelentette: – Sokkal szükségünk.

több

kutaszdroidra

lesz

605/840

– Mennyire? – kérdezte Mace. – Rengetegre. – Mennyi időbe telik idehozni őket, és átvizsgálni az egész szintet? – állt elő az újabb kérdéssel Shaak Ti. A kapitány elkeseredetten felsóhajtott, és sorolni kezdte: – Hát, figyelembe véve ezt a tengernyi gépet, a több tucat becsatlakozó folyosót, a szeméttárolókat, a felvonókat és raktárakat…, még csak megbecsülni sem tudom. Ráadásul további engedélyekre lesz szükségünk. – Minden szükséges engedélyt megkapnak – biztosította Shaak Ti. Mace gondterhelten megjegyezte:

körülnézett,

és

– Valószínűleg meg kell vizsgálni az összes oldaljáratot, de még a külső falak környékét is!

606/840

– Az hetekbe telik, uram – válaszolta óvatosan Dyne. – Akkor minél előbb hozzáfogunk, annál jobb – bölcselkedett keserűen Mace. Dyne leakasztott a rádióját az övéről, és már éppen beleszólt volna, amikor a lábuk alatt megrándult a betonpadozat. – Földrengés? – csodálkozott Mace. – Nem hinném… – felelte habozva Shaak Ti. Egy második lökés is megrázta az alagsort, amely elég erős volt ahhoz, hogy a mennyezetről por szitáljon alá, és a magasból a csapatra zuhanjon néhány apróbb betonszilánk. – Talán valami nekiment egy épületnek – vélekedett a kapitány. Hirtelenjében Mace is ezt a magyarázatot tartotta a legvalószínűbbnek. Nem ez lett volna az első eset, hogy egy ittas vagy

607/840

kimerült pilóta letér a szabad forgalmú égi sávokról, és a gépével belecsapódik egy épület oldalába. A következő rázkódást távoli, erős robbanás fojtott dörrenése kísérte. Az alagsor lámpái egy pillanatra kihunytak, aztán ismét a teljes fényükkel világítottak. Viszont ez a röpke áramkimaradás is elég volt ahhoz, hogy a karbantartó droidok lázas ténykedésbe fogjanak. Ekkor, szintén valahol a messzeségben, felbőgtek a szirénák, és lármázni kezdtek a vészcsengők. – Nem működik a rádióm – közölte Dyne, miközben a mu–tatóujjával a készüléke frekvenciaváltóját nyomogatta. – Jóval a középső szintek alatt járunk – emlékeztette Shaak Ti. – Az mindegy – válaszolta a kapitány a fejét csóválgatva –, ennek akkor is működnie kellene!

608/840

Mace hirtelen felkavaró zavart érzett az Erőben, és ezzel együtt valami mást is: veszélyt, rettegést, fájdalmat és halált. – Hol a legközelebbi kijárat? – csattant fel éles hangon. Dyne balra mutatva válaszolt: – Az az alagút a keleti légikikötőbe vezet. A nagymester gondolatai szélsebesen kergették egymást. Hirtelen elhatározással Valianthoz fordult: – Parancsnok, Shaak Ti és én elvisszük magunkkal az osztagának felét. Ön itt marad a többiekkel, és segítenek Dyne kapitánynak. Folyamatos tájékoztatást kérek a fejleményekről! – És velem mi lesz? – kérdezte egy gépi, de szinte sírós hang. Mace előbb TC–16-ra, majd Dyne–ra pillantott. – A droid is itt marad önökkel!

609/840

Azzal a két Jedi, a hátuk mögött a klónosztag felével, elviharzott a távoli járat irányába. A keleti kikötőbe vezető alagút szinte egyfolytában rázkódott, mialatt a csapat áttört a különféle fajokhoz tartozó rémült gyalogosok hol kifelé, hol befelé hullámzó tömegein. A hatalmas, téglalap alakú, nyitott platformon emberek, humanoidok és mindenféle más teremtmények rettegve lapultak a járműveik, a légitaxik valamint az űrjachtok mellett, vagy éppen az egy emelettel feljebb futó mágnesvasút helyi állomása felé rohantak. A légi forgalom zajába kiáltások és sikolyok vegyültek. A szabad forgalmú sávokon fejvesztett pánik uralkodott. Taxik, légibuszok és teherhajók repkedtek nagy összevisszaságban. A gépek, miközben kétségbeesetten igyekeztek elérni a háztetőket vagy a nagyobb tereket, néha egymásnak, néha pedig az épületeknek ütköztek.

610/840

A magasból egy zömök, lángoló teherhajó zuhant az egyik autonavigációs útvonal felé. Mialatt átszáguldott a sávokon, telibe talált egy légibuszt, így onnantól a két jármű egymásba préselődve–csavarodva, együtt folytatta a végzetes zuhanást az egyik kanyon mélye felé. Mace egy pillanat erejéig követte a tekintetével ezt az utolsó, páros repülést, aztán felfelé fordította az arcát, és a halántékához emelte a jobbját, hogy védje a szemét a nap sugaraitól. Elmosódottnak és furcsán vibrálónak látta a távoli épületeket, ahogyan a nyári hőségek idején szokta. Először nem tudta mire vélni a különös benyomást, de rögtön észbe kapott, és odaszólt Shaak Tinek: – Aktiválták a kerület védőpajzsait! Tovább nézelődött, és hirtelen észrevette, hogy egészen fent, a magasban valami rendkívüli dolog történik: színes fények

611/840

villognak a felhők fölött. Most már azt is hallotta, hogy tompa, mennydörgéshez hasonlatos robajlások visszhangzanak a toronyházak között. Messze délen Coruscant halványkék felső légkörét fehér, vörös és lila csíkok szabdalták ezerfelé. Shaak Ti gyönyörű szeme hatalmasra tágult a csodálkozástól, amikor a társa felé fordult. – Megtámadtak minket… – suttogta hitetlenkedve. Mace előkapta a rádióját, átváltotta a Jedi Templom hullámhosszára, és a füléhez emelte a készüléket. – Semmi, csak a háttérzaj – állapította meg csalódottan néhány pillanattal később. – Biztosan a védőpajzs árnyékolja le – felelte Shaak Ti, de rögtön kétkedő kifejezés jelent meg szabályos arcán, és felvetette: – Vagy talán zavarják a rádióforgalmat!

612/840

Mace nagyot fújtatott, és az osztag felé fordult. – Próbálják lecsendesíteni és irányítani, akit csak lehet! Igyekezzenek elfojtani a pánikot! – parancsolta, majd miután a klónok csatárláncba állva elindultak az alagút felé, Mace a társa felé fordult: – Keresd meg a főkancellárt, és juttasd biztonságos helyre. Amint tudok, küldök erősítést!

Harminckilencedik fejezet Dooku gróf a plazmakitermelő telep adattároló archívumában várta Kenobi és Skywalker megérkezését. A kupolát formázó főcsarnok minden mérték szerint óriási volt: legalább harminc méter magas, míg az átmérője meghaladta a kilencven métert is. Dooku maga elé képzelte, hogy milyen lehetett itt az élet a katasztrófa előtt, amikor még helyi lakosok és idetelepült munkások százai sürögtek–forogtak a magasba ívelő falak között. Az élőlények eltűntek innen, viszont a könyvtárarchívum állva maradt, sőt lényegében sértetlenül vészelte át a bolygót sújtó csapást, amely tény a tervezőinek és építőinek szakértelméről tanúskodott. Dooku körülhordozta a tekintetét a falakat vagy nyolc méteres magasságig eltakaró,

614/840

holokönyvekkel és adattároló lemezekkel telezsúfolt polcokon. A tengernyi kötetet és lemezt túl sok sugárzás érte ahhoz, hogy elszállítsák innen akárcsak egy részüket is. A gróf a fenséges látványban gyönyörködve mélységesen megértette mindazokat, akiken szinte vallásos áhítat lett úrrá, valahányszor csak átlépték egy-egy könyvtár küszöbét. És azokat is megértette, akik úgy hitték, hogy a legkomorabb titkok lapulnak az ősrégi könyvtárak mélyén. Például az olyan Jediket, mint Kenobi és Skywalker, akik hinni akartak az ilyesmiben. Dooku úgy vélte, hogy ők ketten, noha döbbenetesen naivak, ugyanakkor módfelett kitartóak és – vajon merészelje bevallani, legalább saját magának? – egészen rendkívüliek. Rendkívüliek abban, hogy gyakran hajmeresztő kockázatokat vállalnak.

615/840

Rendkívüliek abban, hogy mennyire tartják magukat rég idejétmúlt eszmékhez. De még abban is, hogy rendíthetetlen, bár téves igazságérzetüktől vezérelve nyílegyenesen bekormányozták a gépeiket a telep legnagyobb plazmatárolójába, és mégis életben maradtak. Ezek az emberfeletti hőstettek szinte meggyőzték Dookut arról, hogy velük van az Erő. Csak ne lehetne őket oly könnyedén manipulálni! Darth Sidious ismét, már az ő saját döntésük előtt megjósolta, hogy miképpen fognak cselekedni. A Nagyúrnak ez a képessége nem annyira a jövőbe látáson, mint inkább a jelen folyamatainak tökéletes megértésén alapult. Természetesen maga Sidious sem volt tévedhetetlen. Meg lehetett lepni, és ki lehetett hozni a sodrából – mint például a lépegetőtrón esetében –, ha nem is sok időre. Az Erő sötét oldalának uralása

616/840

felruházta őt azzal a képességgel, hogy olvasni tudott a jövőt formáló áramlatokban, és világosan látta, hogy miközben ezek az áramlatok többfelé elágazhatnak, korántsem határtalanok. Sidioust egyebek mellett ez a felismerés különböztette meg Yodától. A Jedik atyamestere szilárdan hitte, hogy a jövőt nem lehet megfejteni, mert olyannyira mozgásban van, főleg azokban a korszakokban, amikor a sötét oldal erőre kap. De Yodától hogyan is lehetne elvárni a tisztánlátást, ha folyton behunyva tartja az egyik szemét? Ráadásul szándékosan. A Jedik magától értetődő ténynek fogadták el, hogy ha valaki átadja magát a sötét oldalnak, azzal mindörökre elvágja magát a fénytől, holott valójában pontosan a sötét oldal nyitotta meg az illető előtt az Erő teljes spektrumát.

617/840

Dooku úgy vélte, a Jedik éppen akkor követnek el végzetes hibát, amikor azt hiszik, hogy egyedül az övék az Erő használatának joga és dicsősége. Ez a fajta felfogás tisztán megmutatkozott például abban, ahogyan Kenobi és Skywalker a Geonosison vívott párbaj során segítségül hívták az Erőt: kézmozdulatokkal nyitogatták az ajtókat, hasonlóképpen távolították el az útjukból a különféle akadályokat, természetfelettinek tűnő gyorsasággal és ügyességgel pattogtak ideoda, és úgy forgatták kéken izzó energiapengéiket, mintha magának az Erőnek az akarata irányította volna minden mozdulatukat… Töprengés közben a gróf lehajolt, és az előre kiválasztott helyre állította a hordozható holovetítőt. Villámgyorsan ellenőrizte a készüléket, majd friss léptekkel elindult a főcsarnok északi oldalából induló folyosó felé. A járat végén felsietett egy hosszú lépcsőn, majd átvágott egy sor

618/840

fertőtlenítő kamrán, végül eljutott az épület legfelső szintjének oldalába épített vezérlőközpontba. Sietve elhelyezte és bekapcsolta a második holovetítőjét is, majd beállt a kamera elé. Valami erősen zavarta a vételt, mert az archívum főcsarnokából korántsem érkeztek olyan tiszta képek, mint szerette volna, ráadásul a készülék hangszóróiból folyamatos sercegés áradt. Dooku nem sokáig bosszankodott, mivel egyedül az számított, hogy Kenobi és Skywalker lássák és hallják őt. Végül a két Jedi a déli főbejáraton keresztül beviharzott az archívum hatalmas csarnokába, és rögtön mozdulatlanná dermedtek, amint az északi ajtó közelében megpillantották az ő életnagyságú holoképét. Mindenesetre a megdöbbenésük legfeljebb néhány pillanatig tartott. – Dooku! – hördült fel az ifjú Skywalker olyan hangon, mintha már a puszta

619/840

kiáltásával elrettenthetné az ellenségét. – Mutasd meg magad! Néhány emelettel feljebb a gróf üdvözlő gesztussal széttárta a kezeit, gúnyosan biccentett, és beleszólt a holovetítő mikrofonjába: – Látom, meglepődtél, ifjú Jedi! Nem így képzelted a viszontlátást? Válasz helyett Kenobi finoman megérintette Skywalker vállát, mire mindketten nekiláttak, hogy az Erőn keresztül letapogassák a csarnokot. – Nem fogtok megtalálni, Jedik… – Tudjuk, hogy itt vagy a közelben, Dooku! – szólalt meg hirtelen Kenobi, és a hangját bosszantó recsegés kísérte. – Érezzük a jelenlétedet! Dooku csalódottan felsóhajtott. Nem hallgatnak rá. Ráadásul, a csarnokból érkező képek minősége tovább romlott. Inkább az

620/840

Erőn, mintsem a holorendszeren keresztül azt látta, hogy a két Jedi rövid tájékozódás után megindul az északi ajtó felé, amelyen keresztül néhány perccel korábban ő maga is távozott az archívumból. Gondolatban ismét elismeréssel adózott ellenségei képességeinek. Hiába sajátította el az Erőn belüli elrejtőzésre alkalmas Quey-módszereket, mégis rátaláltak! A gróf ismét sóhajtott. Végül úgy döntött, legfőbb ideje annak, hogy Sidious óhajának megfelelően elszórakoztassa őket. Előhúzott az övéből egy tenyérnyi távirányítót, és jobb hüvelykjével beütött egy rövid számsort az apró, numerikus billentyűzeten. A következő pillanatokban fémesen csengő léptek hangos robajlásával kísérve ötven lövészdroid csődült be a főcsarnokba, annak keleti és nyugati bejáratán keresztül.

621/840

Skywalker ekkor odaszólt egykori mesterének, ám a beszédét hangos sistergések zavarták, így Dooku csak töredékesen értette: – kezdem… hinni… elég lesz… utálom a felfordulást… Mialatt az ifjú Jedi beszélt, aktiválta, és a jobb válla fölé emelte a fénykardját. Kenobi könnyed terpeszállásba ugrott, maga elé, rézsútosan lefelé szegezte a saját fegyverét és szinte derűsen válaszolt: – Akkor lássunk… csináljunk rendet! Dookut mélyen megérintette ez a baráti és bajtársi viszony, és elmosolyodott. Valami azt súgta neki, hogy Darth Sidious alighanem téved, ha arra számít, hogy az ifjú Skywalker valaha is átáll a sötét oldalra. A hüvelykujjával lenyomta a parancsközlő billentyűt. A főcsarnokban eddig mozdulatlanul várakozó droidok egyszerre az oldalukhoz

622/840

rántották a sugárvetőiket, egyszerre tüzet nyitottak.

és

szintén

Yoda teljesen átadta magát az Erő áramlatának. Néha, amikor ez az áramlat gyors volt és tiszta, képes volt Jedi-társainak szemén keresztül látni, mintha ők a Templom egyfajta távoli szenzorai lettek volna. Néha pedig, amikor az áramlat úgy száguldott, mintha valami magas hegycsúcsról zúdult volna le, meghallotta Qui-gon Jinn hangját, éppoly tisztán, mintha a nagymester elevenen állt volna mellette. – Yoda mester – mondta neki egyszer Qui-gon –, még mindig sok a tanulnivalónk. Az Erő továbbra is csupán egy részlegesen megfejtett kód. De rábukkantunk néhány újabb megoldókulcsra. Hamarosan erősebbek leszünk, mint valaha voltunk… Ez a nap nem tartozott a kivételes alkalmak közé. Ezen a napon örvények zavarták az áramlatot, vízi csapdák, amelyeknek

623/840

morajlása elnyomta azokat a hangokat, amelyeket Yoda hallani kívánt. Ezen a napon az áramlat nem áttetszően tisztán, hanem sárosan, zavarosan hömpölygött, mintha távoli partok homokja vörösre festette volna. Yoda szorosan összepréselte a szemhéjait, amelyek alatt a szemgolyói úgy forogtak és táncoltak, mintha képtelenek lennének ráfókuszálni egy bizonyos tárgyra. Hirtelen látomása támadt. Egy sötét, hosszan elnyúló üregben állt, melynek mennyezetéről halványkék fátylak lógtak. Félrevonta az elsőt, ám mögötte nem a keresett igazságot találta, hanem csupán egy újabb fátylat, majd még egyet és még egyet… Ezen a napon a sötét oldal meghiúsította valamennyi, a tisztánlátásra tett kísérletét. Ez az élmény még mindig újdonságként hatott rá. Noha évszázadok óta gyakorolta a jövőbe látás tudományát, sokáig nem találkozott

624/840

ezzel a különös érzéssel. Persze, a sötét oldal sosem tűnt el teljesen – ott lapult valahol a felszín alatt, ahogyan egy rovar meghúzza magát a fémpadló elemei alatt –, és Yoda világosan érzékelte, hogy ez a titokzatos hatalom mindig tovább erősödött, valahányszor hibát vétettek a Jedik vagy a Köztársaság vagy a két fél együttesen. Az agg nagymester azt is tudta, hogy a Jedik időnként belekeveredtek a Köztársaság tévedéseibe. És ezt gyakran tudatosan tették, sőt néha előfordult, hogy a két fél cinkosan összejátszott. A Jedik hagyták, hogy a sötét oldal gyökeret verjen. Hagyták, hogy a gőg megfertőzze a Rendet. A hatalom megtartása lett az elsődleges céljuk. A Jediket elbizakodottá tették a győzelmeik és a térhódításuk. Néhány Jedi úgy hitte, hogy Yoda vagy nincs tudatában ezeknek a baljóslatú folyamatoknak, vagy nem tett eleget annak érdekében, hogy gátat vessen a sötét oldal

625/840

áradásának. Néhányan azt hitték, hogy a Tanács gyakran helytelenül, vagy ami még rosszabb, kifejezetten ostobán cselekedett. Ezek a kétkedők egyszerűen nem értették meg, hogy ha a sötét oldal egyszer gyökeret vert, onnantól már elkerülhetetlen a felemelkedése, és ezt a folyamatot csakis az az egyetlen teremtmény tudja visszafordítani, aki az egyensúly helyreállítására született. Yoda tudta magáról, hogy nem ő az a bizonyos teremtmény. Hiába minden tapasztalata, évszázadok alatt felhalmozott tudása, hiába elsőrangú kardforgató… Még a sötét oldal hatalma sem volt ismeretlen a számára. Éppen ezért tudta, hogy menynyire veszedelmes az új Szith Nagyúr. De még ő maga sem érzékelte a veszélyt, amíg nem vívott meg Dookuval a Geonosison. Akkor végre, oly sok év után, teljes valójában megértette a szörnyű helyzetet.

626/840

Az ezerévnyi önkéntes száműzetésük alatt a Szith-ek nem csupán a megfelelő időt várták, hogy visszatérjenek, és bosszút álljanak minden sérelmükért, hanem egy olyan valaki megszületését is, aki elég erős ahhoz, hogy teljességgel magába fogadja az Erő sötét oldalát, és annak tökéletes eszközévé váljon. Ez a valaki Sidious lett, aki idővel akkora hatalomra tett szert, hogy tökéletesen elrejtőzött. Még azt is megengedheti magának, hogy Dookun keresztül a Jedik tudomására hozza a létezését, akik még így sem tudnak rátalálni. És éppoly gőgös, akár a Jedik. Szilárdan hiszi, hogy az ő útja az egyetlen járható út. Vajon tud Skywalkerről? Minden bizonnyal. Mivel is lehetne jobban biztosítani a végső, teljes győzelmet, mint a Kiválasztott meggyilkolásával vagy megrontásával? Még ha nem is ő a Kiválasztott, olyannyira átjárja az Erő…

627/840

Valaki, akit maga az Erő nemzett, mondaná erre Qui-gon, akiben különös módon sosem merült fel, hogy Anakin anyja esetleg nem mondott igazat, amikor azt állította, hogy a fiúnak nem volt apja. Yoda biztosra vette, hogy a Szith-ek tudnak Skywalkerről. Csak azt nem tudta kiszámítani, hogy az ifjú Jedi vajon hogyan fog viselkedni, amikor majd megpróbálják átcsábítani a sötét oldalra… Hirtelen felpattantak a szemei. Zavar keletkezett az Erőben, méghozzá olyan mértékű, hogy kilódította őt az áramlatból. Gondolatainak parancsára feltárultak az ablakok redőnyei. Yoda kinézett Coruscantra, a Gyártelepre és az azon túl fekvő területekre. Az égbolton furcsa fényjelenség játszott. A gyülekező felhők felett vörös és arany színben derengő füst gomolygott. A magasban, valahol a légkör és a világűr határán vörös, sárga és lila fények

628/840

cikáztak. Valami mozgott Coruscant felett – látni ugyan nem látta, de érezte. – Támadás… – mormolta hitetlenkedve az agg mester. Lehetséges, hogy a Szith Nagyúr válaszol így az ellene indított hajtóvadászatra? Yoda hirtelen azt is megérezte, hogy Mace a Templom folyosóin rohan, egyenesen az ő kamrája felé, aztán éppen abban a pillanatban fordult az ajtó felé, amikor Mace berontott rajta. Ezzel egy időben egy lángoló teherhajó húzott el a Templom karcsú tornyai felett, és heves robbanás kíséretében becsapódott valahová a Gyártelep mélyén. – Tiin, Koon, Ki-Adi-Mundi, és még néhányan már úton vannak ide – zihálta Mace. – Elküldtem Stass Allie-t, hogy segítsen Shaak Tinek, akit Palpatine védelmére rendeltem. Yoda helyeselve bólogatott, és kijelentette:

629/840

– A főkancellár testőrei jól képzettek. De nekünk, Jediknek így is meg kell mutatnunk, hogy aggódunk a személyes biztonságáért. – A törzstiszti kartól érkező információk nagyon zavarosak – folytatta Mace. – Annyi világos, hogy a támadás meglepte a honi flottát. Néhány szeparatista kötelék áttört a védelmi burkon, még mielőtt a flotta beavatkozhatott volna. A hírek szerint a flottánk pillanatnyilag keményen tartja magát. Yoda arcára haragról tanúskodó kifejezés költözött, amikor feltette a kérdést: – A parancsnokaink nem tartották szemmel a hiperűr visszatérési pontjait? Mace arcát is eltorzította a düh, mialatt válaszolt: – A szeparatista flotta a Mélymagból ugrott ide. – Azok a hipersávok titkosak! Csak mi ismerjük azokat, meg még néhányan – az öreg

630/840

mester Mace szemébe fúrta a tekintetét, és komoran fejtegette: – Dooku korlátlan hozzáféréssel rendelkezett az adattárhoz. Elég hozzáféréssel ahhoz, hogy eltüntesse a Kaminóra vonatkozó összes utalást. És a jelekből ítélve elég hozzáféréssel ahhoz, hogy tudomást szerezzen a Mélymagban történt legutóbbi felfedezésekről. Mace odament az egyik ablakhoz, és kibámult az égre. – Ezt a támadást nem Dooku vezeti – mondta csendesen –, Obi-van megerősítette, hogy ő most a Tythe-on van. – Ezzel napvilágra került a Tythe elleni támadás jelentősége – állapította meg Yoda. – Megint csak arra ment ki a játék, hogy minél több Jedit küldjünk a Külső Gyűrűbe. – Legközelebb Palpatine talán már odafigyel a Tanács figyelmeztetéseire – morogta Mace.

631/840

– Valószínűtlen – válaszolta Yoda –, de, ahogyan te magad mondtad, talán így lesz. Mace visszafordult Yoda felé, és határozottan kijelentette: – Ez Grievous. De nem tervezi Coruscant elfoglalását. Ahhoz a Galaxis összes harci droidja is kevés volna. – Megrémült és kétségbe esett – dünnyögte Yoda, inkább csak úgy magának. – Kötve hiszem – vitatkozott Mace –, ezek az érzések aligha szerepelnek a vezérlőprogramjában. – Nem Grievous-ről beszélek, hanem Sidiousról – pontosított Yoda. Mace néhány pillanatig aztán komoran válaszolt:

eltöprengett,

– Ha ez igaz, akkor közelebb jutottunk hozzá, mint hisszük. Viszont egy pillanatig sem gondolhatja komolyan, hogy a támadás miatt lemondunk a további keresésről.

632/840

– Nem is erről van szó – felelte Yoda a fejét ingatva –, hanem arról, hogy Grievous ezzel a lépésével demoralizálja Coruscantot. Zaklatja azokat, akik jómódban élnek, és akik a hatalmat gyakorolják. Ez a támadás sokakat megrémít, akik most majd elmenekülnek innen, hogy biztonságos menedéket keressenek maguknak. A támadás még a szenátorokat is megtöri! Mace fel-alá járkált az ablak előtt, és hirtelen felcsattant: – Ez megint arra fogja ösztönözni Palpatine-t, hogy megháromszorozza a klónhadsereg létszámát! Hogy még több hadihajót és vadászgépet építtessen, hogy még több világra sújtson le. Ha a Szenátus megbénul, többé senki sem fog szembeszállni vele! – Ebben a háborúban folyton újabb és újabb fordulatok követik egymást –

633/840

állapította meg Yoda –, vissza kell hívnunk minden elérhető Jedit. – A HoloHálózat működésképtelen – válaszolta Mace. – A védőpajzsok teljesen megbénítják a felszíni rádióforgalmat. Yoda bólintott, és kijelentette: – Akkor a vészjeladót fogjuk használni.

Negyvenedik fejezet A Republica 500-ba elérő, jórészt zavart és értelmetlen rádióadások alapján Dyne először úgy gondolta, hogy pillanatnyilag a gigászi épület alagsora a bolygó legbiztonságosabb helye. De most, hogy a csapat felfedezte a Gyártelep óta követett nyomok valószínű folytatását, kezdte úgy érezni, hogy az irdatlan üreg valószínűleg az egész Galaxis legveszélyesebb helye. Miután tudomást szerzett az űrben tomboló ütközetről, a Mace-től kapott utasítások ellenére megszállta a kísértés, hogy felfüggessze a kutatást, és további parancsért jelentkezzen a Hírszerzés főhadiszállásán. De végül, részben Valiant parancsnok magyarázatának hatására, belátta, hogy a keresőcsapat feladata legalább olyan fontos

635/840

a háború megnyeréséhez, mint a bolygót védő flotta harca. Így aztán, mialatt a további kutaszdroidok érkezését várták, megkezdték az alagsor felderítését, noha csak felületesen, mintha ezzel is beismernék, hogy a lehetetlenre vállalkoztak. A már meglévő kutaszdroidok átvilágítottak egyes falszakaszokat, továbbá átvizsgáltak számtalan üreget és mélyedést. Az alagsor lassan az egész háborút leképező mikrokozmosszá vált, amelyben a különítmény minden egyes tagja a saját szaktudásával járult hozzá a munkához. Szerencsére az épületen végigfutó, idegesítő rángások is abbamaradtak. Dyne egy külső forrásától megtudta, hogy az első rázkódásokat nem bombák, hanem egy, az űrből lezuhanó hajó becsapódása okozta. A második, az előzőnél jóval hosszabbra nyúló remegéssorozatot az épület saját turbólézerlövegei keltették, amikor tüzet nyitottak a közelben elhaladó szeparatista hajókra.

636/840

A korántsem alapos kutatás harmadik órájában Dyne fejében megfogant egy ötlet. Úgy érezte, fennáll a lehetősége annak, hogy esetleg egy bizonyos coruscanti – talán maga a Szith Nagyúr – segít koordinálni a támadást. Márpedig ha így van, akkor alighanem elő lehet keríteni. A kapitány sejtette, hogy miután a HoloHálózat kiesett, és a felszíni adásokat leárnyékolják a védőpajzsok, az illető nyilván egy különleges hullámhosszon kommunikál az űrben keringő egységekkel. Néhány pillanat múlva elhatározásra jutott, és utasította a kutaszdroidokat, hogy figyeljék és kövessék nyomon a ritkán használt frekvenciákon folyó üzenetváltásokat. Dyne éppúgy meglepődött, mint mindenki más, amikor a lebegő gépezetek furcsa, kódolt adásokra bukkantak, majd visszavezették a csapatot oda, ahonnan megkezdték a kutatást: ahol az azonosítatlan célszemély lábnyomai véget értek.

637/840

A droidok szerint a különös rádióadások pontosan a lábuk alól eredtek. A gépek arra is fényt derítettek, hogy az a jókora, kerek betonlap, amit mindeddig az alagútból kifutó vágány végpontjának hittek, valójában egy mozgó platform. Ezúttal viszont, a robogót rejtő folyosóval ellentétben, hiába kerestek rejtett kapcsolópanelt. Ekkor Dyne utasítására a kutaszdroidok hol az emberi fül számára hallható tartományon belüli, hol azon kívüli hullámhosszokon rövid rádióadásokkal próbáltak kapcsolatba lépni a platform vezérlőrendszerével, amely hamarosan válaszolt is az egyik hívásra. A droidok furcsa, füttyökből és ciripelésekből álló párbeszédbe bonyolódtak a platform elektronikájával. Hamarosan halk kattanás hallatszott. A betonlap lesüllyedt néhány ujjnyit, és újra megállt. Dyne eltöprengett azon, hogy vajon hová vezethet a kerek akna. Coruscant számos más toronyházával ellentétben a Republica

638/840

500 alapja nem régebbi építményeken nyugodott, hanem tömör volt, szinte egészen a bolygó természetes felszínéig. Legalábbis elméletileg. Coruscant civilizált rétegei alatt bőven akadtak feltáratlan területek, amelyekről az itteniek éppúgy nem tudtak semmit, mint egy távoli bolygóról. A kapitány végül úgy döntött, hogy kapcsolatba lép Mace Winduval, és kikéri a véleményét. De végül, miután hosszú percekig eredménytelenül próbálták rádión elérni a Jedi-mestert, ő és Valiant arra az elhatározásra jutottak, hogy nélküle folytatják tovább a kutatást. Az osztag tagjai sorban ráálltak a körülbelül négy méter átmérőjű betonlapra. – Az már biztos, hogy ez a legveszélyesebb hely az egész Galaxisban – dohogott izgatottan Dyne, miközben ő is benyomakodott a klónok közé.

639/840

A kutaszdroidok utasításokat ciripeltek a vezérlőelektronikának, és a platform elindult lefelé. A mozgásán nyomban érződött, hogy nem lebegtető hajtóművek, hanem valószínűleg hidraulikus emelőberendezések mozgatják. A kerek akna fala helyenként összevissza repedezett, másutt sötét foltok tarkították. – Ha van valaki odalent – mondta a kapitány Valiantnak –, akkor már tud rólunk. A jó tizenöt méteres ereszkedés végén a klónoknak nem kellett szólni, anélkül is tudták a dolgukat. A platform még meg sem állapodott alattuk, ők máris kibiztosították és lövésre emelték a fegyverekeit, aztán szempillantás alatt szétrajzottak, és tüzelőállásokat kerestek maguknak. Húsz méter széles, harminc méter hosszú, csövekkel, kábelkötegekkel és ősrégi gépezetekkel teli csarnokba jutottak, amely a

640/840

külsejét és az állapotát tekintve erősen hasonlított azokhoz a helyiségekhez, amelyeket a Gyártelep alatt láttak. A több járat csomópontjaként is szolgáló terem, ahogyan azt Dyne bölcseikedve megállapította magában, a régészek álma volt. Első pillantásra kitűnt, hogy a helyiség valaha, Coruscant ködbe veszett múltjában afféle karbantartó-ellátó központ lehetett. A függőleges aknával szembeni falra táncoló fény szűrődött ki egy jókora fémajtó kerete körül. A kapitány előreküldte a droidokat, és szemügyre vette a számítógépének képernyőjén átfutó adatsorokat. – Többen tartózkodnak az ajtó mögött – suttogta a szája sarkából a mellette álló Valiantnak –, az egyikük hús-vér teremtmény. A többi valószínűleg droid. – Felpillantott a klónparancsnokra. – Mit szól hozzá?

641/840

Valiant az ajtót méregette, és lassan bólintott. – Ha már idáig eljutottunk, azt mondom, fogjuk magunkat, és menjünk be – javasolta, és hangjából érezni lehetett, hogy vidáman mosolyog a sisakja alatt. Dyne szívverése felgyorsult, és hozzátette: – Felkutatni, ártalmatlanítani!

azonosítani,

Negyvenegyedik fejezet A hatalmas főcsarnokban az elpusztított droidok alkatrészei helyenként már olyan magasra halmozódtak, hogy az ide-oda táncoló Jedik jószerével alig látták Dooku erősen vibráló holoképét. A hosszúra nyúló, heves összecsapás hatásai kezdtek megmutatkozni Obi-vanon. Egyre lassabban mozgott, és a csapásai már korántsem bizonyultak olyan sebészi pontosságúak–nak, mint az első percekben, amikor a gróf rájuk szabadította a lövészdroidokat. Viszont egyikük sem hagyatkozott kizárólag a fénykardjára. Az Erő segítségével az ellenségeikhez vágtak mindent, amit csak fel tudtak kapni a padlóról, vagy le tudtak

643/840

tépni a falakról. Anakin – szintén az Erő közvetítésével – messzire repített négy droidot, pengéje egyetlen villanásával derékban kettévágott még hármat, azzal lendületet vett, és őrült vagdalkozás közepette elindult az északi ajtó felé. De minden egyes megsemmisített droid helyére öt újabb lépett valamelyik oldalsó ajtón keresztül, így áthatolhatatlan akadály képződött a két Jedi és a csarnok északi kijárata között. – Dooku! – hörögte Anakin szorosan összepréselt fogain keresztül. – Meg foglak ölni! – Uralkodj a haragodon, Anakin! – préselte ki magából Obi-van két ziháló lélegzetvétel között. – Ne add meg neki azt az örömöt, hogy dühösnek lát! Anakin értetlen pillantást lövellt a társa felé, és felcsattant:

644/840

– Még most sem lehetünk idegesek, mester? Mielőtt Obi-van válaszolhatott volna, húsz újabb harci droid tódult a terembe a háta mögött. Obi-van megpördült, szélsebes mozdulatokkal hárította az első sortüzet, majd beküzdötte magát egy jókora roncshalmaz mögé, ahol kisvártatva Anakin is csatlakozott hozzá. Abban a reményben, hogy a gróf hallja őket a távolból, Obi-van felkiáltott: – Akármi történjék itt, Dooku, a Konföderációdnak vége! A Köztársaság valamennyi seregeteket megfutamította, és hamarosan elkapjuk Sidioust is! Válaszképpen további masíroztak a csarnokba.

lövészdroidok

Obi-van sejtette, hogy Dooku számára ez az egész nem más, csupán játék. De ha a Szith-lovag meg akarta mutatni a hatalmát,

645/840

úgy Anakin még inkább készen állt arra, hogy tanúbizonyságát adja az erejének. – Dooku! – üvöltötte váratlanul az ifjú Jedi. A vérfagyasztó hang olyan erővel szakadt ki a torkából, hogy a hatalmas csarnok csúcsíves mennyezete omladozni kezdett.

Negyvenkettedik fejezet – Siess, Thripio! – szólt hátra Padmé a válla felett. – Különben a Szenátus lesz a végső nyughelyed! A protokolldroid megszaporázta lépteit, de nem állta meg szó nélkül a figyelmeztetést: – Biztosíthatom, asszonyom, hogy olyan gyorsan haladok, ahogyan csak a lábaimtól telik. Óh, átok az én gyenge fémtestemre! Itt leszek eltemetve! A Nagy Rotundából kivezető széles, díszes folyosó zsúfolásig megtelt szenátorokkal, szárnysegédekkel, a különféle kabinetek tagjaival és droidokkal, akik közül sokan iratkötegeket és adathordozó lemezeket cipeltek, néhányan pedig a befolyásos lobbistáktól

647/840

kapott értékes ajándékokat. A kék köpenyes szenátusi őrök és az ide rendelt klónharcosok minden tőlük telhetőt megtettek, hogy irányítsák a kiürítést, de a jajongó szirénáknak, és a tömegben terjedő rémhíreknek köszönhetően a kezdeti riadalom kezdett pánikká alakulni. – Hogyan történhetett meg? – kérdezte egy sullustan egy mellette igyekvő gotaltól. – Hogyan? A bith-ek, granok, vukik és rodianok gyűrűjében lépkedő Padmé hallotta, hogy körülötte mindenkit ugyanaz a kérdés izgat: hogyan lehetséges, hogy támadás érte Coruscantot? Ő maga is ezen törte a fejét. De a számára léteztek olyan dolgok, amelyek még a városbolygó sorsánál is jobban érdekelték. Vajon merre jár Anakin? Kinyúlt érte a gondolataival, hozzá fohászkodott egész szívével.

648/840

Szükségem van rád. Minél hamarabb gyere vissza hozzám! Grievous tökéletesen időzítette a támadást. Rengeteg követ és küldött csak azért érkezett Coruscantra, hogy meghallgassa Palpatine beszámolóját a Köztársaság állapotáról, és ezek a hatalmasságok itt ragadtak, hogy részt vegyenek a beszédet követő bálok és mulatságok végeérhetetlen során. Most, a váratlan támadás fényében Palpatine megnyugtató, önbizalomról tanúskodó értékelése még elhamarkodottabbnak tűnt. És dacára annak a ténynek, hogy a főkancellár derűlátó és bizakodó képet festett a Szenátus elé, Padmé észrevette, hogy a főhivatalnokok közül sokan testőrökkel veszik körül magukat, mások páncélt viselnek a ruhájuk alatt, megint mások különféle önmentő készülékekkel szerelkeztek fel.

649/840

Tisztán látszott, hogy Palpatine-nak nem sikerült mindenkit hamis biztonságérzetbe ringatni. Tizenhárom évvel korábban Padmé azon kevés méltóságok közé tartozott, akiknek otthoni világa támadásnak és megszállásnak esett áldozatául. Akkoriban a Kereskedelmi Szövetség vezetésével a neimoidik elfoglalták a Naboo-t, majd letartóztatták és börtönbe vetették a szüleit és tanácsadóit. Manapság viszont már csak egyike volt azon szenátorok ezreinek, akinek világát hasonlóképpen lerohanták és kifosztották. A szomorú tapasztalatoktól függetlenül Padmé nem igazán tudta elfogadni, hogy a Konföderáció esetleg megszállhatja Coruscantot, még úgy sem, hogy a honi flotta erejét a korábbinak a felére csökkentették. A tömegben ellenőrizhetetlen hírek keringtek arról, hogy a Nagyköveti Szektorban összedőlt néhány épület, hogy lövészdroidok portyáznak a főbb tereken, hogy az égi útvonalakat elárasztották a

650/840

droidvadászok… Padmé szilárdan hitt abban, hogy – még ha ezek a híresztelések igaznak is bizonyulnak – Palpatine meg fogja találni a módját annak, hogy ismét kikergesse Grievous-t a Magból. Talán visszahívja a Külső Gyűrű ostromait vívó csapatokat. Ami annyit tesz, hogy végre Anakin is visszatér. Padmé először megszidta magát az önző gondolatért, de szinte rögtön felmerült benne a kérdés: hát nincs joga ahhoz, hogy egy kicsit magára is gondoljon? Nem érdemelte ki ezt a jogot? Csak most az egyszer? A Szenátus épülete mindeddig sértetlen maradt. Mindazonáltal a Biztonsági Szolgálat parancsnoksága merő óvatosságból úgy döntött, hogy mindenkit leterelnek az építmény alatti óvóhelyekre. Fennállt a valószínűsége annak, hogy Grievous polgári

651/840

célpontokat is lövetni fog, ahogyan már számos alkalommal megtette. Padmé a sűrű, tolongó tömegben lépkedve összeütközött egy gran küldöttel, aki nyomban rászegezte mindhárom, vaskos kocsányon himbálózó szemét. – És maga még ellenezte a Katonai Törvényt? – recsegte dühösen a küldött. – Na, most mi a véleménye? Erre a kérdésre igazából nem lehetett mit felelni. Ráadásul Padmé már számtalan ehhez hasonló szemrehányást kapott a háború kitörése óta. A szidalmakat rendszerint azok hangoztatták, akik képtelenek voltak megérteni, hogy ő az Alkotmányért, és nem holmi szabadkereskedelmi zónák sorsáért aggódik. Hirtelen meghallotta, hogy a nevét kiáltják. Jobbra fordult, és meglátta, hogy Bail Organa illetve Mon Mothma nyomakodik arrafelé, ahol ő és C–3PO átmenetileg beszorultak. A szenátorok mögött két

652/840

Jedi-mester oldalazott a kifelé áramló testek zűrzavarában, két csodaszép, kecses hölgy: Shaak Ti és Stass Allie. – Látta valahol a főkancellárt? – kérdezte Bail, amikor a kis csoport végre odaért Padméhoz. Amidala szenátor csak a fejét rázta, és felvetette: – Talán a dolgozószobájában van. – Onnan jövünk – válaszolta Shaak Ti. – Az iroda üres. Még az őrök is elmentek. – Akkor bizonyára lekísérték a főkancellárt az óvóhelyre –vélekedett Padmé. Bail észrevett valamit, és a kezét a feje fölé lendítve integetett, hogy felhívja magára a figyelmet. – Ott van Mas Amedda – magyarázta a társainak. – Ő tudni fogja, hogy hol keressük a főkancellárt.

653/840

A magas, a homlokán szarvakat viselő chagrian felfigyelt a jelzésre, irányt váltott, és ügyesen átvágott a csődületen. – A főkancellár úrnak mára már nincs előre egyeztetett találkozója – válaszolta Bail kérdésére. – Tehát szerintem a lakosztályában tartózkodik. – Vagyis a Republica 500-ban – dünnyögte elégedetlenül Shaak Ti –, most jöttem el onnan. Amedda hirtelen aggodalmas képet vágva meredt a Jedi-mesterre. – És a főkancellár úr nem volt ott? – kérdezte ijedten. – Én nem őmiatta mentem oda, hanem… – kezdte magyarázni Shaak Ti, de elhallgatott, és másfelé kanyarította a beszédét: – Szóval, Allie mester és én megyünk, és ellenőrizzük a Szenátusi Hivatalt, valamint a Republica 500-at. Önök hová

654/840

tartanak? pillantva.

–

kérdezte

a

szenátorokra

Amedda csak a fejét ingatta, szótlanul búcsút intett, és elsietett. Bail furcsálkodva nézett utána, miközben válaszolt: – Ahová irányítanak minket. – Az alagsorba vezető turbólifteknél óriási a torlódás – közölte Stass Allie. – Órákba telik, mire kiürítik a Szenátust. A siklóm odakint áll, a tér északkeleti leszállóplatformján. Ha gondolják, azzal elrepülhetnek az óvóhelyekre. – Igazán köszönjük – hálálkodott Padmé –, de önöknek nem lesz rá szükségük? – Majd a robogómon válaszolta Shaak Ti.

megyünk

–

– Igazán nagyra értékeljük a gesztust – udvariaskodott Bail is –, de úgy tudom, hogy a főteret lezárták.

655/840

– Majd mi átvisszük önöket a kordonon – biztosította Stass Allie. A folyosókon állomásozó őrök minden vita nélkül átengedték őket, így hamarosan elérték a főtérre nyíló ajtókat. Itt viszont klónharcosok álltak a kijáratok előtt, és egy egyenruhás parancsnok lépett a közeledő társaság elé. – Sajnálom, de vissza kell fordulniuk. Errefelé nem hagyhatják el az épületet – közölte udvariasan, de határozottan. – Velünk vannak – válaszolta kurtán Shaak Ti. A parancsnok ekkor kézjeleket mutatott fehér páncélt viselő társainak, akik szó nélkül léptek félre, és kiengedték a vegyes összetételű csoportot az épületből. A szoborparknak is beillő tér felett hemzsegtek a felszíni vadászgépek és a személyszállító siklók. Az AT–TE lépegetők és további különféle légelhárító egységek máris

656/840

tüzelőállásban, a fegyvercsöveket az ég felé fordítva várták a célpontok felbukkanását. A Jedik egy nyitott siklóhoz vezették Padmét, C–3PO-t, Bailt és Mon Mothmát, amely mellett egy légirobogó parkolt. Shaak Ti átvetette a lábát az utóbbi jármű ülése felett, és begyújtotta a hajtóművet. Stass Allie nyomban mögé telepedett. – Sok szerencsét – búcsúzott Ti mester, azzal a robogó szinte felpattant a levegőbe, és elszáguldott a Szenátusi Hivatal felé. Bail a kormány mögé telepedett, míg Padmé, Mothma és a protokolldroid megosztoztak a hosszú hátsó ülésen. A szenátor jól ismerte az ovális formájú, Villám-osztályú sikló egyszerű irányítórendszerét, így azonnal indított. Bail a tér peremén átrepülve lefelé kormányozta a mozgékony gépet. A szabad forgalmú sávokon sűrű oszlopokban áradtak a járművek, de a szenátor ügyessége

657/840

átsegítette őket a nehezén, így hamarosan már a Szenátusi Kórház légikikötője alatt nyíló óvóhelybejáratok felé tartottak. A sikló utasai már éppen kezdtek megkönnyebbülni, amikor hirtelen két vörös energianyaláb villant el mellettük. Az irányukból kitetszett, hogy a magasból, a Szenátus épületének kupolája felől érkeztek. – Keselyűdroidok! – kiáltotta Bail. Padmé a tolmácsdroidba kapaszkodott, mialatt Bail vad fordulókkal igyekezett kitérni a feléjük zúduló lézersugarak elől. A vadászdroid, amely tűz alá vette őket, egyike volt azoknak a szeparatista egységeknek, amelyek áttörtek a védővonalakon, és az épületek között portyáztak. A köztársaság felszíni elfogóvadászai állhatatosan üldözték ezeket a gépeket, és ha csak tehették, tüzet nyitottak rájuk. Amikor Padmé körülnézett, a csodálkozástól leesett az álla. Sosem hitte

658/840

volna, hogy valaha Coruscant felett.

ilyesmit

fog

látni

Bail mindent elkövetett annak érdekében, hogy távol tartsa a siklót a légtérben cikázó lézer- és plazmasugaraktól, de ugyanígy tett az összes többi pilóta is. A környéken mindenki menekült, amerre látott, így pillanatok alatt több tucatnyi légijármű ütközött egymással. Bail ekkor mélyen leengedte a gép orrát, és meredek szögben száguldott lefelé, miközben egyre közelebb suhantak el mellettük mind az ellenséges, mind a baráti egységek lövései. Hirtelen éles villanás vakította el Padmét, ezzel egy időben a sikló erősen megbillent. Szerencsére mindannyian bekötötték magukat, máskülönben kizuhantak volna a meredeken jobbra dőlő járműből. Amikor Padmé ismét tisztán látott, döbbenten látta, hogy fekete füst ömlik a jobb oldali hajtóműből.

659/840

– Kapaszkodjanak! – kiáltotta Bail, miközben vadul küzdött a kormánnyal. – Óh, tervezőm, végünk! – rémüldözött C–3PO. Bail néhány pillanat múlva visszanyerte az uralmát a jármű felett. Ekkor egy széles híd felé vette az irányt, amely két toronyház között feszült, és amelynek oldalához hatszögletű, közepes méretű leszállóplatform csatlakozott. Padmé szörnyen érezte magát. A szemét elárasztották a könnyek, erős hányinger gyötörte, és félve tapasztotta a jobb tenyerét a hasára. – Anakin – suttogta hangtalanul. – Anakin!

Negyvenharmadik fejezet A szeparatista flotta zászlóshajója, Grievous kilométeres hosszúságú cirkálója, a Láthatatlan Kéz stacionárius pályán lebegett a Szenátus-kerület felett, amelynek pompás toronyházai még a felhőtakaróból is kimeredtek. A cirkáló hídjának egyik taktikai asztala felett az épületek kinagyított holoképei derengtek. Grievous néhány pillanat erejéig szemügyre vette ezeket a képeket, majd visszatért megszokott helyére, a híd elülső ablakaihoz. A hatalmas, ék alakú rohamcirkálók, amelyek méltán váltak a köztársasági flotta büszkeségeivé, úgy helyezkedtek, hogy fedezzék a bolygó legfontosabb központjait. A meglepetésszerű támadás első pillanatai roppant eredményesnek bizonyultak. Grievous-

661/840

nek sikerült elkapnia néhány hajót, amelyeknek legénysége átmenetileg kikapcsolta a védőpajzsokat. Ezek az egységek most lángba borulva, tehetetlenül sodródtak Coruscant éjszakai oldala felett, miközben tűzoltóhajók és mentőegységek rajzottak körülöttük – előbbiek hogy elfojtsák a pusztító tüzeket, utóbbiak hogy felszedjék a mentőkabinokat. Viszont az első csapást átvészelő cirkálók sikeresen megállították a szeparatisták további támadásait. Ennek gyakorlatilag nem volt semmi, de semmi jelentősége, mivel a tervek között nem szerepelt sem a felszíni bombázás, sem pedig az invázió. Grievous elégedetten bámulta az űrben folyó csatát. A köztársaság parancsnoki kara minden bizonnyal azt hiszi, hogy ő tervek nélkül érkezett ide. Nyilván úgy vélik, hogy a Középső és a Külső Gyűrűben elszenvedett vereségek miatti kétségbeesés arra ösztönözte őt, hogy összegyűjtse mindazt,

662/840

ami a flottájából megmaradt, és mindenét bevesse egy olyan ütközetben, amelynek a megnyerését még csak nem is remélhette. És Grievous mindent megtett annak érdekében, hogy alátámassza ezt a végtelenül téves elképzelést. Nagyon is átgondolt utasításaira a hajói véletlenszerűen szétszóródtak, szándékosan kitették magukat az ellenséges tűznek, főként távközlési műholdakra és orbitális tükrökre lövöldöztek, legfeljebb néha zúdítottak egy-egy, java részben hatástalan sortüzet az alattuk elterülő világra. A szeparatista flotta csekély veszteségeket okozott odalent, de nem számított, hiszen a tervnek egyetlen célja volt: a megfélemlítés. És a taktika máris kezdte éreztetni a hatását. Coruscant űrkikötőiből mind a nappali, mind az éjszakai oldalon személy- és teherszállító hajók tömegei áramlottak felfelé sűrű oszlopokban, hogy mielőbb elérjék a

663/840

biztonságosnak vélt mélyűrt. Ezzel egy időben legalább ugyanennyi egység próbált leszállni, amelyek a hatalmas forgalom miatt az autonavigációs pályákra kényszerültek, így könnyű célpontot jelentettek. A bolygóközeli űr más pontjain a Coruscantra tartó hajók, amelyek a csata zónáján kívül törtek ki a hiperűrből, a helyzettel szembesülve irányt váltottak, és vagy megpróbáltak Coruscant apró holdjai felé húzódni, vagy a csillagrendszer többi, belső világa felé menekültek. Eközben az orbitális pályákon droidvadászok és klónpilóták pusztították egymást bosszúszomjas haraggal. A csata kezdetén néhány Keselyű-köteléknek sikerült áttörni a Köztársaság védelmi vonalain, ám ezek java részét azóta már megsemmisítették a bolygó körül keringő orbitális lövegek, a felszíni vadászok vagy éppen a felszíni légvédelmi ágyúk. Más droidok nyílegyenesen belerepültek a Coruscant fontos kerületeit védő

664/840

elhárítópajzsokba. De ez is része volt a tervnek. Mindez jelentősen hozzájárult a pánikkeltéshez, mivel Grievous jól tudta, hogy egy átlagos, békés polgár szemében milyen félelmetes látványt nyújt, ha egy-egy plazmalövedék vagy lángolva zuhanó hajó nekicsapódik azoknak az áttetsző, vibráló kupoláknak. A városbolygó mesterséges kanyonjaiból helyenként felszálló, sűrű füstoszlopok arról tanúskodtak, hogy néhány droid átvergődött a pajzsokon meg a felszíni elhárítótűzön, és jelentős károkat okozott valahol a mélyben. Ugyanakkor a Coruscant honi flottáját alkotó hajók bizonyos puhatolózó manőverei elárulták Grievous-nek, hogy a köztársasági parancsnokok módfelett idegesek, és égnek a vágytól, hogy kiváljanak a szoros csatarendből, és egyenesen nekirontsanak a nagyobb szeparatista egységeknek. De a szigorú parancsok megkötötték a kezeiket. Meg kellett védeniük a bolygót, ráadásul túl kevesen

665/840

voltak egy nyílt ellentámadáshoz. Grievous egy pillanatig sem kételkedett abban, hogy a köztársaságiak erősítést várnak a távoli csillagrendszerekből. Mivel számított erre, előkészített egy kis meglepetést. Aknákat telepíttetett a hipersávok visszatérési pontjaihoz, továbbá ágyúnaszádokat állomásoztatott azok közelében. Úgy gondolta, hogy ha nem is tudja megakadályozni a visszarendelt hajók megérkezését, legalább késlelteti őket. Ha minden a terv szerint halad, akkor a szeparatista flotta készen fog állni a hiperugrásra, mire az ellenlökéshez szükséges erő összegyűlik Coruscant körül. Grievous egészen elmerült a vaskos páncélüvegen túli, néma csata látványába. Csak azt sajnálta, hogy ilyen messze van a vérontástól. Viszont jól tudta, hogy egy darabig még meg kell őriznie a türelmét. De egyszer majd kifizetődik minden várakozása és csalódása.

666/840

Az egyik neimoidi vezérlőpult mögül:

odaszólt

neki

a

– Tábornok úr, a bolygó egyes szektoraiban helyreállt a rádióforgalom. Úgy tűnik, az ellenség rájött, hogy ugyanazt a zavaróberendezést használjuk, mint amit a Praesitlynnél is bevetettünk. – Számítottam rá – válaszolta Grievous, továbbra is az ütközetet szemlélve. – Utasítsák az Egyes-csoportot, hogy továbbra is az orbitális tükrökre és a távközlési műholdakra tüzeljenek. Helyezzék át a zavarókészüléket a nulla-egy-nulla pályára, és adjanak több energiát a pajzsaira. – Igen, uram – válaszolta a neimoidi, aztán nagyot nyelt, és hozzátette: – Kénytelen vagyok jelenteni, uram, hogy szinte valamennyi kötelékünk súlyos veszteségeket szenvedett. Grievous megfordult, és a taktikai asztalra pillantott. Az Egyes számú harccsoport két

667/840

hordozót is veszített. A neimoidiknek sikerült kiüríteniük az egyiket, de a másik teljesen kettétört. A holoképen apró, kék pontok áradtak ki a hordozó karjából, amelyek a menekülő' droidvadászokat jelképezték. Grievous a pontokra mutatott, és kiadta a parancsot: – Írják felül azoknak a droidoknak az önvédelmi protokolljait. Csináljanak belőlük egyszerű, távvezérlésű bombákat. Aztán utasítsák őket, hogy vegyék az irányt Coruscant felé. – A célpont, uram? – A Szenátus-kerület és annak környéke. – Tábornok úr, néhány egységünk már behatolt abba a szektorba. – Kiváló! Utasítsa őket, hogy nyissanak tüzet a leszállóplatformokra, a járművekre, a gyalogosokra és az óvóhelyekre. Ahol lehet, semmisítsék meg Coruscant védelmi erőit.

668/840

– Parancs kiadva, uram! – jelentette a neimoidi néhány pillanattal később. – A köztársasági flotta kapott már erősítést? – tette fel a lényegbe vágó kérdést Grievous. – Néhány perccel ezelőtt négy könnyűcirkáló tört ki a hiperűrből, uram. Jelenleg Coruscant éjszakai oldala felett haladnak a társaik felé. – Utasítsák az ottani parancsnokainkat, hogy tartóztassák fel őket! Hamarabb, mint vártam, gondolta magában Grievous. Ritkán vágott bele valamibe tartalékterv nélkül, de most bízott abban, hogy Sidious és Tyranus Nagyurak értesítik minden változásról. Ha a flottája nem a titkos hipersávok egyikén közelíti meg Coruscantot, és az itteniek felkészülten várják, akkor a támadás percek alatt véget ért volna. A kevesek által ismert útvonalak adatait Sidious Nagyúr szolgáltatta, aki nem

669/840

sokat törődött a harc közben alkalmazott taktikákkal, annál többet a hosszú távú stratégiákkal. Grievous korábban még sosem találkozott ezzel a fajta hadviseléssel, amelynek részese, sőt egyik legfontosabb eleme lett. Ebben a hadviselésben a látszólagos vereségek valójában győzelmet jelentettek, a látszólagos ellenségek utóbb szövetségeseknek bizonyultak. Ez a fajta hadviselés nem hagyott semmit a vesztesnek, a győztesé lett minden. Vagyis maga a Galaxis. A neimoidi kommunikációs tiszt hirtelen felemelte a kezét, de mélyen hallgatott. Nyilvánvalónak tűnt, hogy friss híreket kap valahonnan. Néhány pillanattal később megszólalt: – Tábornok úr, egy Jedik által vezetett vadászkötelék emelkedett ki a bolygó gravitációs mezőjéből. – Hány gépből áll?

670/840

– Huszonkettőből, uram. – Vessenek be ellenük annyi trivadászt, amennyi csak kell. – Értettem, uram! Grievous ismét az ablakok felé fordult. – Összegyűlt már a különítmény? – kérdezte türelmetlenül. A tüzértiszt a monitorjára pillantva válaszolt: – A hajója készen áll, uram, a testőrei a dokkban várják. – A lövészdroidok is? – Ötvenen, uram. Grievous elégedetten bólintott. – Annyi elég lesz – jelentette ki, azzal végighordozta szigorú tekintetét a híd személyzetén, és kiadta a parancsot: – Folytassák a hadműveletet az eligazításon hallottak alapján. Belátásuk szerint nyissanak tüzet bármelyik köztársasági hajóra!

671/840

– Sajnálom, mester, de a jeladó továbbra sem működik! Yoda egy darabig fel-alá járkált a Templom kommunikációs központjában, aztán megállt, és a botja végével a vezérlőpult mögött ülő Jedi-lovag felé bökött. – Ne sajnálkozz – korholta szelíden a vészjeladó kezelőjét –, ez a szeparatisták bűne. Grievous zavarja a rádióforgalmat ebben a kerületben. A Jedi, a Lari Oll nevű, az emberi fajhoz tartozó nő levette a kezét a konzolról, és zavarodottan megrázta a fejét. – Azt nem értem, hogy Grievous hogyan tudott… – Dooku újabb vétke – vágott a szavába Yoda –, megosztotta a titkainkat a szövetségeseivel.

672/840

– Ha csak egyetlen vadászgép túljut a csatán, a HoloHálózaton keresztül leadhatja az üzenetet – javasolta Lari. – Tiin mester már végiggondolta ezt a lehetőséget – felelte Yoda. – Hamarosan megpróbálja értesíteni a Belderone-on, a Tytheon és más világokon tartózkodó Jediket. – És vajon időben ideérnek? – sóhajtott Lari. – Hmmmm. Az Grievous céljaitól függ – mondta Yoda. – Lehet, hogy hamarosan elmenekül innen. Várnunk kell, amíg nem jövünk rá, hogy mit forgat a fejében. – Elhallgatott, hogy eltöprengjen a saját kijelentésén, majd a botjára támaszkodott, és szigorú pillantást vetve Larira, megkérdezte: – Most is működik a jeladó? – Megszakítás nélkül, Yoda mester. Az agg Jedi ekkor a híradós konzol felé bökött az állával.

673/840

– Kérem, most hívja Windu mestert! Néhány pillanattal később a pult hangszóróiban megszólalt Mace hangja, ám a szavai közé hangos sistergések vegyültek: – … Fisto és én… Szenátus épületében. Shaak… Allie… főkancellár lakosztályához…. Később… velük. – Aktiválták a védőpajzsokat. Azok zavarják a rádióforgalmat – Yoda fintorgott, és a konzol felé biccentett: – Most próbálja meg Ti mestert. Lari számos hullámhosszon próbálkozott, ám végül feladta. – Sajn… Szóval, nincs válasz – mondta letörten. Yoda hátat fordított a pultnak, mintha ezzel a gesztussal nyilvánította volna ki a vészhelyzetben csődöt mondó technikai eszközök iránti megvetését. Tett néhány lépést, majd megállt, és lehunyta a szemét.

674/840

Az Erő segítségével kiterjesztette az érzékeit, és a lelki szemei előtt sorra megjelentek a társai: Mace és Kit Fisto, amint a háború dúlta égbolton száguldanak egy siklóban, Shaak Ti és Stass Allie, miközben a főkancellár lakosztálya felé sietnek a Republica 500 folyosóin, Saesee Tiin, Agen Kolar, Bultar Swan és más Jedik, amint vadászgépeikben ülve, energianyalábok és robbanások között cikázva távolodnak Coruscanttól… Grievous rászabadította a harci droidjait mind a katonai, mind a polgári célpontokra. Mindenre lövetett, ami csak a gépei elé került. Utasította a droidvadászait, hogy zuhanjanak rá a városbolygót védő energiaernyőkre, vagy rontsanak rá az égi sávokra, és szándékosan menjenek neki más járműveknek, hogy láncreakció-szerű, sorozatos ütközéseket indítsanak el. Mégis, minden ijesztő látszat ellenére, ezeket a hadicseleket pusztán a

675/840

demoralizálás és a pánikkeltés érdekében vetették be, így nem sok közük volt a valódi harchoz. Yoda jól tudta, hogy hasonló a helyzet a régóta húzódó háborúval is. A valódi harc nem a bolygók felszínén és a világűrben folyt, hanem az Erőn belül. A valódi harcot nem a szeparatisták vívták a köztársaságiakkal, hanem a Jedik a Szith-ekkel. Yoda végül egész lényével, mindenestől belemerült az Erőbe – és a torkán akadt a lélegzet. Az áramlat hideg volt, sőt fagyos! És ekkor, oly hosszú idő után első alkalommal megérezte Sidious jelenlétét. Legnagyobb meglepetésére azt is megérezte, hogy a Szith Nagyúr valahol a közelében, Coruscanton tartózkodik… Dyne kapitány még egyszer körülnézett a teremben. Itt, az ódon, porral lepett folyosóknak ebben a gépekkel teli

676/840

kereszteződésében nem csöpögött víz, nem mászkáltak rovarok, és nem fordultak elő elektromos árammal táplálkozó kábelférgek. Viszont különös módon a levegő frissnek, oxigéndúsnak tűnt. A kapitány mélyeket lélegzett, hogy megnyugtassa felbolydult idegeit. Annak idején természetesen átesett a harci kiképzésen, de az elmúlt éveket egyszerű hírszerző vagy elemző feladatokkal, unalmas rutinmunkákkal töltötte. Tudta magáról, hogy valaha éles reflexei meglehetősen eltompultak. Megállította és kikapcsolta a lebegő kutaszdroidokat, amelyek lassan leereszkedtek a kövezetre, aztán összecsukta, és az övére akasztotta a számítógépét. A combjára szíjazott tokból előhúzta Merr-Sonn típusú sugárvetőjét, maga elé emelte, és a hüvelyujjával átkattintotta az apró biztosítókart.

677/840

Felajzott képzelete a derengő fényben nesztelenül suhanó szellemeknek láttatta a klónokat, akik élesre állított fegyvereiket az oldalukhoz szorítva lopakodtak előre a jókora fémajtó felé. Valiant ment legelöl, a háta mögött a robbantási szakértővel, aki menet közben máris előkészítette a tölteteket. Dyne, TC–16-tal a nyomában, áthaladt a padozaton nyugvó kutaszdroidok között. Alig tettek meg néhány lépést, amikor furcsa, gurgulázó hangok ütötték meg a fülét. Érezte, hogy a tolmácsdroid mozdulatlanná merevedik a háta mögött. – Érdekes, itt valaki geonosi nyelven beszél – csodálkozott halkan TC–16. Dyne a különös hangok felé perdült, és azon kapta magát, hogy két szonikus fegyver hatalmasan ásítozó csövébe mered. Az organikus külsejű hanghullámvetőket geonosi katonák tartották a kezükben, akik az egyik

678/840

bal oldali folyosó torkolatában álltak. A kapitány azonnal megértette, hogy mi történt. A geonosik meghúzták magukat abban a járatban, és gondosan kivárták, amíg az osztag áthalad előttük, hogy a hátukba kerülhessenek. A következő eseménysort Dyne úgy érzékelte, mintha lassított felvétel peregne előtte. Látta, hogy a klónok elzuhannak, mintha viharos erejű szél döntené le őket a lábukról. Látta, hogy Valiant és a robbantási szakértő felemelkednek a kövezetről, és fejjel előre nekivágódnak a fémajtónak. Látta, hogy a kutaszdroidok elröppennek mellette. Végül, azt érezte, hogy ő maga is repül, és iszonyú erővel nekicsapódik a terem falának. Néhány pillanattal később hatalmas erőfeszítések árán felemelte a fejét, és körülnézett. Úgy sejtette, hogy egy-két klón még idejében reagált, és leadott néhány lövést,

679/840

mert nyomát sem látta geonosiknak, de érdekes módon TC–16 is eltűnt. A kapitány agyára sűrű köd borult, amelynek mélyén éppen csak pislákolt a tudata. Azt felfogta, hogy a lábai a teste alá gyűrődtek, és hogy természetellenes pózban, a hátát a falnak vetve ül. Az a különös benyomása támadt, hogy a testének valamennyi csontja gumiszerűen hajlékonnyá vált. Erőtlenül jobbra fordította a fejét. Látta, hogy az elérhetetlenül távolinak tűnő fémajtó hangtalanul kinyílik, és fény árad a terembe. A fény vagy eleve vörös volt, vagy ilyen színűre árnyalta a szemgolyóinak szétrepedt hajszálereiből szivárgó vér. A látása egy-két másodpercre elhomályosult, majd valamennyire kitisztult, és ekkor benézett az ajtó mögötti helyiségbe. Az öntudatának maradékával megállapította, hogy a kisebbfajta termet zsúfolásig

680/840

megtöltik a villogó műszerfalak és a sebesen futó adatsorokkal teli képernyők. Felfogta, hogy középen egy jókora holoasztal áll, amely felett egy kettétört, lángoló hadihajó holoképe lebeg. Hirtelen két, karmos fémlábakon járó gépezet bukkant fel az ajtóban. Karcsú, csőszerű testük egyértelműen elárulta róluk, hogy orgyilkos droidok. A hátuk mögött egy átlagos magasságú és felépítésű ember közeledett a terem felé, aki hanyag, nemtörődöm módon lépett át Valiant szörnyen kicsavarodott holtteste felett. A kapitány a velejéig megdöbbent. Noha a tudatára lassan sötét felhő telepedett, azonnal felismerte a férfit, és nem akart hinni a szemének. Cáfolhatatlan bizonyítékát látta annak, hogy a Jediknek igazuk volt, amikor azt állították, hogy a Szith Nagyúr beépült a

681/840

Köztársaság köreibe.

kormányzatának

legfelső

Az illető meg sem próbálta eltakarni az arcát, amiből Dyne megértette, hogy nem élheti túl ezt a találkozást. És valóban, néhány pillanattal a felismerés után még egy utolsót lélegzett, és csendesen kiszenvedett.

Negyvennegyedik fejezet – Hol a főkancellár? – kérdezte Shaak Ti a Palpatine lakosztálya előtt posztoló, vörös köpenyes őröktől. A nagymester nem egyedül érkezett. Mellette állt Stass Allie, aki a fénykardjának markolatán tartotta a jobbját, míg a hátuk mögött négy biztonsági őr sorakozott, akik felkísérték őket az egyik alsó légikikötőből a legfelső szintre. Dacára annak, hogy előre értesültek a Jedik érkezéséről, Palpatine tiszteletet parancsoló megjelenésű testőrei felemelték hosszú nyelű elektrolándzsáikat, amelyeknek borotvaéles feje körül apró, kékes kisülések táncoltak.

683/840

– Hol van? – förmedt rájuk türelmetlenül Stass Allie, és az arckifejezésén látszott, hogy akár így, akár úgy, de át fog menni közöttük. Shaak Ti már felemelte a balját, hogy az Erő segítségével kinyissa az ajtót, amikor az őrök leeresztették a fegyvereiket, és félreálltak az útjukból. Az egyikük beütött egy kódot a falra szerelt numerikus billentyűzetbe, és a kétszárnyú, fényesre pácolt faajtó kinyílt. – Parancsoljanak – mondta ugyanez az őrszem, és intett a Jediknek, hogy lépjenek be. Széles, szobrokkal és művészi holoképekkel szegélyezett folyosó vezetett a lakosztályba, amelyet, akárcsak Palpatine szenátusi dolgozószobáját, a vörös szín uralt. A folyosó egy jókora, körcikk alaprajzú szalonba torkollott, amelyet kívülről az épület koronájának körívben futó főfala határolt, és amelynek ablakain át a város felett gyülekező

684/840

felhők tetejét lehetett látni. Az autonavigációs utak teljesen bedugultak. Vízszintesen is, függőlegesen is minden irányban állt a forgalom. A sávok és Republica 500 között két, klónokkal teli csapatszállító és tucatnyi járőrsikló lebegett. A Szenátus-kerület határán az energiapajzs helyenként furcsán zavarosnak tűnt, ami arra utalt, hogy a szeparatista erők bombái bizonyos pontokon átjárhatóvá tették a félgömb alakú védernyőt. A pajzs kéken derengő kupoláján túl éles fények villogtak hatalmas, szürke felhőtömbök mélyén. Villámok vagy plazmatöltetek, állapította meg magában Shaak Ti. Palpatine jószerével rá sem hederített az újonnan érkezettekre. A kezeit a háta mögött összekulcsolva úgy járkált fel és alá a helyiségben, mint egy ketrecbe zárt vadállat, miközben hosszú, díszes köpenyének

685/840

szegélye a padlót borító vastag, csodálatos szőnyegeket seperte. Az elegáns szalonban további vörös köpenyes testőrök, valamint tanácsadók tartózkodtak, akik valamennyien a főkancellárra meredtek. Közülük néhányan adóvevőt vagy különféle elektronikus eszközöket szorongattak a kezükben, amelyekkel nyilván a külvilággal tartották a kapcsolatot. Shaak Ti jól tudta, hogy ha történne valami a főkancellárral, akkor a hivatala és szinte valamennyi jogköre átmenetileg a szenátusi szóvivőjére, Mas Ameddára szállna, aki, mint az egy rádióüzenetből kiderült, már biztonságos helyen tartózkodott, a Nagy Rotunda alatti óvóhelyen. Ti mester észrevette, hogy Palpatine két legfőbb tanácsadóját, Pestage-t és Isardot

686/840

majd' szétveti az idegesség. Stass Allie azonnal letámadta az utóbbit: – Miért van még itt a főkancellár úr? Isard keményen ráharapott az alsó ajkára, és kibökte: – Kérdezze meg tőle! Shaak Ti két ugrással Palpatine előtt termett, hogy végre felhívja magára a figyelmét, és keményen rászólt: – Főkancellár úr, a parancsunk értelmében le kell kísérnünk önt az óvóhelyre! Ők ketten régóta ismerték egymást. Olyannyira, hogy Palpatine személyesen is megdicsérte Shaak Tit a Geonosison, a Kaminón, a Dagun, a Brentaal IV-en és a Centaresen tanúsított bátorságáért és kitartásáért. Palpatine egy pillanatra megmerevedett, végigmérte a Jedi-hölgyet, aztán hátat

687/840

fordított neki, és mialatt ismét megindult, hangosan dohogni kezdett: – Ti mester, noha igazán nagyra értékelem, hogy ön ennyire a szívén viseli a sorsomat, nincs szükségem megmentőkre. Ahogyan azt már többször is világossá tettem a tanácsadóim és védelmezőim előtt, úgy érzem, hogy az én helyem itt van, ahonnan a legkönnyebben elérem a parancsnokainkat. Ha távozom is innen, csakis egyetlen helyre vagyok hajlandó átvonulni, mégpedig a dolgozószobámba. – Főkancellár úr, az óvóhelyeken is kiváló távközlési berendezések várják – próbálkozott félénken Pestage. – Az ön által olyannyira lenézett gyakorlatok során többször kipróbáltuk ezeket a rendszereket, és remekül beváltak – tette hozzá Isard.

688/840

Palpatine kényszeredetten vigyorgott a tanácsadói felé, és kioktató hangnemben rájuk förmedt: – A gyakorlat és a valóság két külön dolog, uraim! A Galaktikus Köztársaság főkancellárja nem fog elrejtőzni a Köztársaság ellenségei elől! Világosan beszéltem? Nyilvánvalónak tűnt, hogy Palpatine ideges, zavarodott és talán rémült is. De amikor Shaak Ti megpróbálta az Erő közvetítésével kifürkészni a gondolatait, nem tudta pontosan megfejteni, hogy mi játszódik le az idős férfi lelkében és fejében. – Főkancellár úr, én szívből sajnálom – udvariaskodott Stass Allie, majd keményebb hangnemet megütve folytatta: –, de a Jedik kötelesek voltak meghozni ezt a döntést az ön érdekében. Palpatine hirtelen Allie felé fordult, és kifakadt:

689/840

– És én még azt hittem, hogy önök nekem engedelmeskednek! A Jedi-hölgy rezzenéstelenül válaszolt: – Mi elsősorban a Köztársaságnak engedelmeskedünk, és amikor önt védjük, azzal a Köztársaságot is védjük. Palpatine szemében megjelent a szinte már a védjegyének számító, szúrós tekintet. – És vajon mihez kezdenek, ha ellenállok? – mennydörögte dühösen. – Akár az Erőt is bevetik ellenem, hogy kivonszoljanak a lakosztályomból? Vagy előrántják a fénykardjaikat, és nekiesnek a testőreimnek, akik szintén felesküdtek a védelmemre? Shaak Ti a testőrökre pillantott, és azt kívánta, hogy bárcsak láthatná az arcokat, amelyeket szinte tökéletesen elrejtettek a vörös csuklyák. A helyzet kezdett elfajulni. A nagymester hirtelen zavart érzett az Erőben, ami arra késztette, hogy kipillantson az ablakon.

690/840

– Főkancellár úr – szólalt meg ismét Pestage –, hallgatni kell az észérvekre… – Észérvek? – csapott le nyomban Palpatine, és kimutatott az ablakon. – Látja ön azt az egykor oly békés égboltot? Maga szerint ésszerű az, ami odakint történik? – Ami eggyel több ok arra, hogy biztonságos helyre vigyük önt, amilyen gyorsan csak lehet – vitatkozott tovább Isard. – Kérem, főkancellár út, a bunker mélyéről is irányíthatja Coruscant védelmét! – Vagyis önök a Jedikkel értenek egyet! – dörrent rá Palpatine a főtanácsadóira. – Így igaz, uram – ismerte el Isard, míg Pestage súlyosan, komoran bólogatott. – És ön? – fordult Palpatine a testőreinek parancsnokához. A magas, tagbaszakadt férfi némán bólintott. – Akkor önök valamennyien tévednek – jelentette ki Palpatine, és az ablakhoz

691/840

viharzott. – pillantást…

Talán,

ha

vetnének

egy

Mielőtt tovább dühönghetett volna, Shaak Ti és Stass Allie megmozdultak. Ti mester a főkancellárra vetette magát, és lerántotta a padlóra, míg Allie aktiválta, és vízszintesen maga elé tartott a fénykardját. A következő pillanatban a Republica 500 koronája mellett lebegő csapatszállítókba vagy tucatnyi plazmalövedék csapódott. A nyitott oldalsó ajtókban ülő lövészek kizuhantak a semmibe. A két hajó megtántorodott a levegőben, majd sűrű füstöt okádva belezuhantak az épület körül terjengő felhőkbe. – Szálljon le rólam! – követelőzött a Shaak Ti alá szorult főkancellár. – Hogyan merészeli! A nagymester nem hallgatott rá. Feltérdelt, és mialatt a baljával továbbra is a

692/840

szőnyeghez préselte Palpatine-t, a jobbjával előrántotta és aktiválta a fénykardját. Ekkor éles süvítés hallatszott, amely oly erősen szólt, hogy áttört a lakosztály zajcsökkentő berendezésein, és egy szeparatista rohamnaszád emelkedett fel az ablakok előtt. Az oldalsó nyílásokban harci droidok tucatjai várakoztak ugrásra készen. Ahogy a naszád közelebb oldalazott az épülethez, Shaak Ti úgy meglepődött, hogy kimaradt a lélegzete. A droidok mögött maga Grievous állt. – Feküdj! – kiáltotta Stass Allie, és a következő pillanatban berobbantak az ablakok. Mialatt tízezernyi apró üvegszilánk záporozott a bent lévőkre, lövészdroidok ugrottak be a szalonba, és azonnal tüzet nyitottak. Stass Allie rendíthetetlenül állt a dübörgésből, erős szélből és sugárlövedékekből szövődő vihar közepén. Hat testőr csapódott mellé, akiknek elektrolándzsái különös,

693/840

zümmögő hangokkal kísérték a Jedi-hölgy fénykardjának búgó-sistergő szólamát. A droidok karjukat, lábukat, fejüket vesztve hullottak, még mielőtt akárcsak két métert beljebb nyomulhattak volna a helyiségbe. Az Allie energiapengéjéről visszapattanó lövedékek kisüvítettek a szabadba, és leterítették a naszád oldalsó nyílásaiban csoportosuló droidokat, akik arra vártak, hogy átszökkenhessenek a hajó és a korona fala között tátongó résen. Shaak Ti néhány pillanatig biztosra vette, hogy Allie átugrik az ablakok előtt lebegő naszád fedélzetére, ám ehhez túl sok droid állt az útjában. Ti mester határozottan belemarkolt Palpatine köpenyének nyakába, és vontatni kezdte a főkancellárt a szalon belseje felé, miközben a jobbjával hárította a mindenfelől záporozó energianyalábokat. A támadás lendülete azonnal megtört az erős ellenálláson, és a naszádra is erős tüzet zúdítottak a körülötte keringő járőrsiklók.

694/840

Mialatt Allie és a testőrök végeztek az utolsónak megmaradt lövészdroidokkal, a szeparatista egység meredeken megindult lefelé, és az üldözésére induló járőrhajókkal a nyomában a felhők közé süllyedt. Shaak Ti két testőr felügyeletére bízta a főkancellárt, és az ablakhoz rohant. Hiába erőltette a szemét, már nem látott mást, csupán haragoslila és vörös villanásokat valahonnan a sűrű párarétegek mélyéről. A nagymester ekkor Isardhoz fordul: – Riasszák a Honi Biztonsági Szolgálatot! Közöljék velük, hogy Grievous áttört a védővonalainkon! Időközben a szalon mélyén Pestage talpra segítette Palpatine-t. – Most már készen áll, uram? – kérdezte a főtanácsadó, és a hangján érződött, hogy előre fél a választól.

695/840

Azonban megkönnyebbülésére némán bólintott.

a

mindannyiuk főkancellár csak

– Szóval mi van azokkal a mentőgyakorlatokkal? – kérdezte Stass Allie. Isard az egyik oldalsó ajtó felé intett. – Abban a helyiségben van egy titkos turbólift – magyarázta –, amellyel elfuthatunk egy szintén titkos, biztonságos dokkba. Ott egy páncélozott komp várja a főkancellár urat, hogy elszállítsa őt az óvóhelyére, a Sah'ckerületbe. – Rossz ötlet – vitatkozott nyomban Shaak Ti, és olyan hevesen rázta a fejét, hogy a csápjai ide-oda lengedeztek a háta mögött –, Grievous tudta, hogy hol keresse a főkancellárt. Abból kell kiindulnunk, hogy erről a menekülési útvonalról is tud. – Nem vihetjük őt nyilvános óvóhelyre! – tiltakozott Isard.

696/840

– Így van – értett egyet Shaak Ti –, más megoldást fogunk keresni. – Mi lenne, ha valamelyik magánlifttel mennénk? – vetette fel az egyik biztonsági őr. – Leereszkedünk az alagsorba, onnan már elérhetjük bármelyik légikikötőt. A Jedi-hölgyeknek legfeljebb három másodperc kellett a döntéshez. Egymásra pillantva mindketten bólintottak, majd Stass Allie a főkancellárhoz fordult: – Uram, a testőrei mindjárt védőgyűrűbe zárják önt. Arra kérem, hogy történjék bármi, ne hagyja el ezt a kört. Megértette? – Megteszem, amit csak akarnak – suttogta alig hallhatóan Palpatine, akit szemlátomást megtörtek az elmúlt percek eseményei. Allie megvárta, amíg a testőrök körülveszik az idős férfit, és kiadta a parancsot:

697/840

– Indulás, és mindenki szedje a lábát! Amikor a helyiség kiürült, Shaak Ti elővette az adóvevőjét. Nem is igazán remélte, hogy eléri Mace-t, így amikor meghallotta a nagymester hangját, megkönnyebbülve szólt bele a készülékbe: – Mace, Grievous idelent van, a felszínen! A válasz zajos volt, de még érthető: – Éppen most hallottam! – A főkancellár menekülési útvonala nem biztonságos – folytatta Shaak Ti. – Elindultunk a Republica alagsora felé. Oda tudsz jönni? – Kit és én a közelben vagyunk. Sietünk! Mialatt a turbóliftbe zsúfolódott társaság lefelé tartott, Shaak Ti a visszafelé pergő számokat figyelte a kezelőpanel kijelzőjén. Senki sem törte meg a csendet, amíg a kabin el nem érte az alsó szinteket.

698/840

– Ne állítsa meg a fülkét! – szólt rá Shaak Ti a kezelőpanelhez legközelebb álló biztonsági őrre. – Minél mélyebbre megyünk, annál jobb. – Egészen az aljáig? – kérdezett vissza az őr. – Pontosan! Amikor Shaak Ti végül kilépett a kabinból, megállapította, hogy visszajutott arra a környékre, ahol nemrégiben járt, csak most a keleti légikikötőhöz vezető folyosó bejáratának közelébe. Mialatt az alagút felé siettek, egy pillanatra megállt, és körülnézett. Abban reménykedett, hogy megpillantja Dyne kapitány csapatát, bár pontosan tudta, hogy erre csekély az esély. Tekintetbe véve, hogy mennyi minden történt az elmúlt órában, valószínűnek tűnt, hogy a csapat felfüggesztette a kutakodást. Vagy talán továbbra is dolgoztak, csak éppen azóta alaposan eltávolodtak a kezdőponttól. Shaak

699/840

Ti a társai után eredt. Mielőtt belépett volna a tágas folyosóba, még egyszer visszanézett, és meglátta, hogy a távolban egy ezüst színű, csillogó protokolldroid éppen bebotladozik a nyugati légikikötő alagútjába. A szíve szerint elindult volna utána, hogy kifaggassa, de neki most a főkancellár biztonságával kellett törődnie. – Itt megállunk! – utasította Shaak Ti a testőröket és Palpatine-t, amikor elérték a vészfényekkel megvilágított, félhomályos alagút torkolatát. Stass Allie kifutott a hatalmas épületek gyűrűjében elterülő leszállóplatform közepére, és felnézett a magasba. – Szerintem Grievous gépei megsemmisítették a kerület orbitális tükrét! – kiáltotta. Shaak Ti odaszaladt mellé, és ő is felfelé bámult. A kék égbolton úszó felhők látványát ezúttal nem zavarta a védernyő vibráló, kékesen áttetsző kupolája.

700/840

– A pajzs nem működik – vélekedett Ti mester. – Bizonyára kilőtték a generátort! Allie nagyot fújt, és kijelentette: – Rendben, akkor most keresek egy járművet, és lefoglalom. Shaak Ti a társa felkarjára tapasztotta a tenyerét, és rászólt: – Túl kockázatos. Maradjunk szilárd talapzaton, ameddig csak lehetséges. Válaszképpen Allie a mágnesvasút állomásához vezető lépcsőre mutatott, és felvetette: – Figyelj csak, a vonat megáll a bunkerkomplexum közelében. Shaak Ti rámosolygott, és a szájához emelte a rádióját. – Mace – mondta, miután Windu mester jelentkezett –, ismét változik a terv…

Negyvenötödik fejezet Miután kivergődött a rázuhant duracél gerendák és betondarabok alól, Dooku gróf reszketve talpra állt, és döbbenten bámulta a romhalmazzá vált vezérlőközpontot. Alig hitt a szemének. Vajon, a kupola szerkezete volt már olyannyira elgyengülve, hogy megadta magát a belecsapódó sugárnyalábok áradatának, vagy tényleg Skywalker dühödt ordítása omlasztotta le a mennyezetet? Ha nem ugrik félre az utolsó pillanatban, ő is a Jedik sorsára jut, akik most a főcsarnok kövezetét borító betontörmelék alatt feküdtek. Dooku mégis biztosra vette, hogy mindketten életben maradtak. Legalább csapdába ejtette őket, úgyis ez volt a szándéka.

702/840

Hanem, ami Skywalkert illeti… Ha a második magyarázat a helyes, és az ifjú Jedi valóban képes a puszta hangjával romba dönteni egy masszív épületet, akkor ismét tanúbizonyságát adta annak, hogy mivé fog válni a jövőben. Ami annyit tesz, hogy talán nagyobb veszélyt jelent a Szith-rendre nézve, mint ahogyan Sidious eddig feltételezte. A droidokkal vívott harcuk kezdetén Dooku szívből megörült, mert azt látta, hogy Skywalker és Kenobi végül megtanult együtt harcolni, és mert felmérte, hogy ők ketten az erőiket egyesítve milyen rettenthetetlen párost alkotnak. Remekül kiegészítették egymást, kölcsönösen kompenzálták a másik gyengeségeit. Dooku akkor úgy érezte, hetekig tudná nézni őket, amint harcolnak. Most már korántsem volt biztos a dolgában. Attól tartott, hogy esetleg az egész épület összedől, így aztán gyorsan leporolta a ruháját, és futva megindult az ajtó felé.

703/840

Miután kijutott az archívumból, fellélegzett, bár a félelmei korántsem oszlottak el maradéktalanul. Mi lesz, ha a köztársaságiak túljárnak Grievous eszén, és Coruscantnál megsemmisítik őt a flottájával együtt? Mi lesz, ha a Jedik leleplezik és legyőzik Sidioust? Mi lesz, ha oly sok küszködés és szenvedés után mégis a Köztársaság győz? Mi lesz az ő álmaival, amelyeket a Galaxis egy kézben összpontosuló uralmáról szőtt? A Vjun bolygón Yoda célzott rá, hogy a Jedi Templom ajtaja mindig nyitva fog állni előtte… De azt nem lehet. A sötét oldalról nem lehet visszatérni, főleg nem azokból a mélységekből, amelyekbe ő lehatolt. Akkor viszont hol lesz egy olyan kikötő a Galaxisban, ahol Dooku, Serenno egykori grófja meghúzhatja magát hátralévő éveire? A gróf jól látta, hogy minden a következő néhány nap eseményein múlik. Minden azon múlik, hogy Sidious Nagyúr szerteágazó

704/840

tervei sikert aratnak-e minden fronton, főleg így, hogy Nute Gunray ostobaságának köszönhetően fel kell gyorsítani azok végrehajtását. A szabadban, a Tythe sárgásszürke égboltja alatt a csillag-szlúp indulásra készen várta a gazdáját. A hajó mellett állt a droidpilóta, aki Dooku közeledtére recsegve megszólalt: – Üzenetet érkezett, uram, Grievous tábornoktól. – Játszd le! – parancsolta Dooku, majd felsietett a szlúp rámpáján, és berontott a műszerekkel telezsúfolt központi kabinba. A helyiség közepén a kiborg teremtmény kimerevített holoképe lebegett a szőnyeggel borított padló felett. Dooku lelökte a válláról porral lepett köpenyét, és fel-alá járkált, amíg a droid elindította a lemezre rögzített üzenetet.

705/840

– Tyranus Nagyúr! – szólalt meg hangszórókban Grievous hangja, miközben a kép mozgásba jött. – Palpatine főkancellár hamarosan a miénk lesz! Dooku elégedetten felsóhajtott. – Éppen idejében – dörmögte. Hirtelen megszállta a küszöbön álló győzelem mámorító érzése. Új erő költözött a tagjaiba, miközben frissen belépett a transzmissziós rács közepére, és rövid választ küldött Grievous-nek: – Tábornok úr, rövidesen csatlakozom önhöz!

Negyvenhatodik fejezet Padmé szemhéjai megrebbentek néhányszor, és végre felnyíltak. Először csupán egy jókora rózsaszín, homályos foltot látott, aztán lassan kitisztult előtte Mon Mothma mosolygó arca. – Nem alszunk munka közben, szenátor! El kell tűnnünk innen! – szólt rá Mothma asszony. Padmé furcsán távolinak, elfojtottnak hallotta a szavakat. Lassan magához tért, és rájött, hogy Stass Allie siklójának hátsó ülésén fekszik. A feje Mothma asszony vállán nyugodott. Nem fájt semmije, viszont úgy érezte, mintha mindkét füle be lenne dugaszolva valamivel. – Mennyi ideig… – kérdezte továbbra is kábán.

707/840

– Csupán egy pillanatra – felelte Mothma ugyanazon a tompa hangon. – Azt hiszem, nincs komolyabb baja. Az ütközés után még jól volt, aztán egyszer csak elájult. Tud mozogni? Padmé felült, és ekkor meglátta, hogy a sikló védelmi berendezései működésbe léptek. Szédült kissé, de sértetlen volt, így valamennyire megkönnyebbülve söpörte ki a haját az arcából. – Alig hallok – jegyezte meg panaszosan. Mon Mothma szemügyre vette őt, majd a kezét nyújtotta, hogy kisegítse a járműből. – Padmé, vigyáznia kell. Most jöjjön! Óvatosan, de gyorsan! Az asszony sietve elhúzta Padmét a siklótól, és beterelte egy modern stílusú, jókora szobor talapzata mögé, ahol Bail és C–3PO várta őket. Padmé visszanézett, és a nyomok láttán megértette, hogy mi történt. A siklójuk az imént végigszánkázott a

708/840

Nagyköveti Vásárcsarnok előtti félköríves téren, közben elsodort egy jókora reklámtáblát, és szétrombolt három kisebb pavilont. Szerencsére senkit sem ütöttek el, mert a zuhanórepülésben közeledő jármű láttán a járókelők szétszaladtak. Vagy talán annak a hajónak a látványától szóródtak szét, amelyet a szeparatista gépek lelőttek, és néhány másodperccel az ő siklójuk előtt zuhant a térre. A szerencsétlenül járt egység, a katonai rendészet egyik harci siklója az oldalára borulva hevert a Vásárcsarnok főfala előtt, és sűrű, fekete füstöt okádott. Nem messze tőle három klón feketére égett holtteste feküdt a mozaikmintás kövezeten. A fülsiketítő dübörgés, a viliózó fények és a tér felett terjengő maró bűz együttes hatása végképp kirángatta Padmét az enyhén sokkos állapotból. Valahol a közelben sikolyok és rémült kiáltások hangzottak fel, míg felülről a heves tűzpárbaj szisszenései és süvítései hallatszottak.

709/840

Padmé meglátta, hogy vér vöröslik Organa szenátor arcán. – Bail, maga megsebesült… – Egy karcolás az egész – felelte a férfi –, most ennél fontosabb dolgunk is akad. Padmé követte társának zord tekintetét, és azonnal megértette, hogy miért menekülnek a coruscantiak a Nagyköveti Vásárcsarnokot a Szenátusi Kórházzal összekötő felüljáróról. A híd másik végére leereszkedett öt Keselyűdroid, amelyek a leszállást követően szempillantás alatt, a szárnyaikat lábakká alakítva, felszíni üzemmódba váltottak. A négylábú fémszörnyek előrenyújtották a fejüket, amelyen a keskeny, hosszúkás szenzorok vérvörös fénnyel világítottak, és döngő léptekkel megindultak a Kórháztér felé. A lézerágyúik ugyan lefelé irányultak, viszont a félkörös keresztmetszetű törzsük felső részébe épített ikercsövekből torpedókat lőttek a légitaxikra, a kórház leszállóplatformjai

710/840

felé közeledő járművekre, óvóhelyek bejárataira…

a

szenátusi

Köztársasági hajók ereszkedtek le a Szenátustér felől, hogy harcba bocsátkozzanak a három és fél méter magas Keselyűkkel, de egyelőre csak szórványosan tüzeltek. Padmé sejtette, hogy a tüzérek és a pilóták igyekeznek kímélni a lakosságot, nem akarják, hogy energiafegyvereik vagy elektromágneses tölteteik tovább növeljék a felfordulást. A kereszttűzbe került járókelők átrohantak a felüljárón, abban a reményben, hogy menedéket találnak a Nagyköveti Vásárcsarnokban. Ám az épület elé érve csalódniuk kellett, mert az amúgy is bezárt bejáratok előtt vaskos biztonsági rácsok sorakoztak. Így aztán a több száz vagy inkább több ezer teremtmény futott, amerre látott. Mialatt Padmé mélységesen szánakozva nézte a menekülőket, ismét ájulás kerülgette.

711/840

A rémült, pánikba esett coruscantiak hirtelen belekóstoltak azokba a megpróbáltatásokba, amelyeket a Jabiim, a Brentaal és további több száz világ lakói alaposan megismertek az utóbbi három évben. Egyik pillanatról a másikra belecsöppentek egy ideológiai háborúba, amelynek sokan még csak a célját sem értették. Hirtelenjében beszorultak két hadsereg közé. Az egyik egy droidsereg volt, amelynek élén egy önjelölt forradalmár és kiborg mészáros állt, míg a másikat mesterségesen tenyészett és nevelt katonák alkották, akiket a Galaxis békéjének egykori őrei, a meglehetősen maradi Jedik vezettek. Coruscant lakosai beszorultak a két had közé, és pillanatnyilag egyik oldaltól sem remélhettek segítséget. Padmé tragikusnak és eszelősnek érezte a helyzetet. Erősen émelygett, de a saját rosszulléte sem akadályozhatta meg, hogy

712/840

kétségbeessen az értelmes lények jövője miatt. – Palpatine-nak ezzel vége – jelentette ki Mon Mothma. – Súlyos hibát követett el, amikor annyi hajónkat és katonánkat küldte a Külső Gyűrűbe. Úgy viselkedett, mintha a háború sosem érhetné el ezt a bolygót. Bail kétkedve ingatta a fejét. – Szerintem nem csupán nem fog belebukni, de még hasznát is veszi ennek az őrületnek – vélekedett komoran. – A nép a Szenátust fogja hibáztatni a támadásért, és mialatt mi majd szépen elvitatkozgatunk a felelősségről, Palpatine a maga csendes módján egyre több és több hatalmat fog magához ragadni. A szeparatisták, ha akaratlanul is, de igencsak a kezére játszottak ezzel a lépéssel. Padmé is beszállt volna a vitába, de nem volt hozzá ereje.

713/840

– Ezek mindannyian elvesztették a józan eszüket – folytatta Bail. – Dooku, Grievous, Gunray, Palpatine, és sorolhatnám még… – A Jedik megakadályozhatták volna a háborút – tette hozzá szomorúan Mon Mothma –, de most már ők is a főkancellár bábjai. Padmé lehunyta a szemét. Hogyan is válaszolhatott volna, amikor a tulajdon férje is azok közé tartozott, akiknek a hibájából kirobbant és hosszúra nyúlt a háború? Így aztán magába zárta a fájdalmát, és némán kesergett. Mibe rángatta bele a Jedi-rend Anakint, amikor elszakították az anyjától, és elhozták a Tatuinról? És mibe rángatta bele Anakint ő maga? Sőt mibe keveredtek ketten együtt? Bail hangja szempillantás alatt kirángatta az önsajnálatból. – Erre jönnek! – a férfi a túlsó oldalra mutatott. – Átkelnek a hídon!

714/840

A Keselyűk elektronikus agya nyilván kiszámította, hogy a felüljáró sokkal jobb tüzelési pozíciót kínál, mint a tér, mert a híd közepéről könnyen tűz alá vehetik a környező épületeket és a mély kanyonban hemzsegő járműveket. Ráadásul a köztársasági egységek még kevésbé fognak lőni rájuk, nehogy megsemmisítsék magát a felüljárót, amelynek darabjai egyenesen a kétszáz emelettel lejjebb nyújtózó főutakra és a mágnesvasutak vonalaira zuhantak volna. – Talán könyöröghetnénk a Vásárcsarnok tulajdonosainak, hogy emeljék fel a rácsokat – javasolta C–3PO. Bail a két szenátornőre pillantott, és odaszólt nekik: – A híd túlsó végén kell tartanunk a droidokat, hogy a mieink leszedhessék őket. Mon Mothma az oldalára dőlt harci siklóra nézett.

715/840

– Azt hiszem, van egy ötletem – közölte mosolyogva. A részben kiégett járművet alig ötven méter választotta el a fedezéknek használt talapzattól. Minden további szó nélkül mindhárman nekilódultak, és odafutottak a roncshoz. – Ezt vajon hogyan fogjuk megúszni? – töprengett hangosan a hátramaradt C–3PO, amikor meglátta, hogy a szenátorok átkutatják a siklót. – Olvasszanak be, ha tudom a választ! A három szenátor néhány pillanattal később immár sugárvetőkkel felszerelkezve tért vissza a talapzat mögé. – Ebből szinte teljesen kifogyott az energia – dörmögte savanyú képet vágva Bail, miután megvizsgálta a fegyverét. – Az önökével mi a helyzet? – Az enyémben is alig van – jelentett ki Padmé.

716/840

Mon Mothma kivette az energiacellát a sajátjából, és szomorúan jelentette: – Az enyém pedig üres. – Hát, azzal kell boldogulnunk, amink van – válaszolta komoran Bail. Azzal hátraküldte Mothma asszonyt a talapzat takarásába. Ő és Padmé lekuporodtak a szögletes építmény sarka mögött, majd mindketten gondosan célba vették a legközelebb eső Keselyűt. Addigra már három gép vágott neki a felüljárónak, amelyek menet közben vadul lövöldöztek véletlenszerűen kiválasztott célpontokra. Az épületek homlokzataiba csapódó torpedók robbanásai nyomán valóságos beton– és duracél lavinák keletkeztek, amelyek a mélybe zúdulva szerencsétlen coruscantiak tucatjait temették maguk alá. – Miután lőttünk, azonnal eltűnünk innen! Készüljenek! – kiáltotta Bail, és az

717/840

egyik épen maradt pavilonra mutatott. – Az lesz az első fedezékünk! Padmé az élen haladó gépezet lőelemképzőjére ültette a fegyvere célzótüskéjét, és meghúzta az elsütőbillentyűt. Az első lövéseivel nem ért el mást, csupán felhívta magára a droid figyelmét, de miután Bail is bekapcsolódott a tüzelésbe, egyre több találat érte a gép létfontosságú alkatrészeit. A Keselyű hátrált néhány lépést, de közben kilőtt három torpedót, amelyek nyílegyenesen átszáguldottak a felüljáró felett. Addigra viszont Padmé és a társai már javában rohantak a pavilon felé. Az első torpedó telibe találta és szilánkokra robbantotta a talapzatot meg a rajta álló szobrot. A második megsemmisítette mindazt, ami Stass Allie siklójából maradt. A harmadik a Vásárcsarnok egyik bejáratának védőrácsába csapódott, és tátongó lyukat ütött rajta. A környéken lapuló civilek azonnal

718/840

megindultak a füstölgő nyílás felé. Rohanás közben hevesen küzdöttek egymással, hogy elsőnek juthassanak be az épületbe. Padmé azt hitte, hogy a droidok tüzet nyitnak rájuk, ám mialatt azok a tér felől érkező támadásra figyeltek, megfeledkeztek a felettük köröző köztársasági hajókról. A csapatszállítók szárnyai és törzse alatt függő löveggömbökből vakító fényű sugarak áradtak a felüljáró felé, míg a gépek orra alá telepített lövegek rövid sorozatokkal tüzeltek. Két droid már a koncentrált támadás első pillanataiban felrobbant. A harmadik megfordult, hogy válaszoljon az össztűzre, de elkésett. A levegőből érkező rakéták sorban leszakították a bal lábait, aztán a fejét, végül egy kettős detonáció az egész gépet letaszította a felüljáróról. Ekkor a Kórház téren maradt két Keselyű

719/840

feldübörgött a felüljáróra, hogy minél jobb kilövést biztosító tüzelőállást keressen magának. A két szenátor egyfolytában lőtt, de a kézifegyverek tüze nem riasztotta el a droidokat, és nem tett bennük jelentősiebb kárt. – És én még azt hittem, hogy a Szenátus maga a csatatér! – kiáltotta Mon Mothma. A kilőtt droidokból áradó füst rohamra ösztökélte az egyik megmaradt Keselyűt. A gép előbb egy torpedóval kiugrasztotta a fedezékükből Padmét és a társait, aztán előrerontott, eloldalazott mozdulatlanná merevedett társai mellett, végül merészen rálépett a Vásárcsarnok előtti térre. Az egyik közeli csapatszállító gyors kört írt le a levegőben, de a téren sorakozó, magasba nyúló zászlórudak és szobrok miatt nem jutott lövéshez. – Én kifogytam – jelentette be Bail, és ledobta a sugárvetőjét. Padmé a saját

720/840

fegyverének apró kijelzőjére pillantott, és hozzátette: – Én is. – Hogyan fogom én ezt megmagyarázni Artunak? – csodálkozott hangosan C–3PO. Minden eszközüktől megfosztva még egyszer, utoljára futni kezdtek. Az épület felé tartottak, abban a reményben, hogy idejében elérik a biztonsági rácson ásítozó, továbbra is füstölgő nyílást. A Keselyű helyzetelemzője megfejtette a céljukat, és a gép ekkor taktikát váltott. Lassan közeledett feléjük, miközben – mintha csak örömét lelné a célpontjai gyötrésében – nem egyenesen rájuk, hanem eléjük tüzelt. A szenátorok és a nyomukban igyekvő tolmácsdroid kénytelenek voltak vissza, a tér pereme felé hátrálni, amely több száz méteres mélység felett húzódott. Padmét elöntötte a gyűlölettel vegyes harag, amelyet az élettel egyidős ösztönök szültek. Már azt fontolgatta magában, hogy ha

721/840

fegyvertelenül is, de nekimegy a Keselyűnek, és ha élve eléri, akkor a puszta kezével leszaggatja a szenzorokat arról a könnycsepp formájú fejéről, amikor a gyilkos gépezet hirtelen megtorpant, és beszüntette a tüzelést. A törzse közepéből kurta antenna bújt ki, amiből a szenátorok arra következtettek, hogy éppen rádióüzenetet fogad. A Keselyű végül visszahúzta a fejét a törzsének mélyedésébe, hátrafelé forgatta és szárnyakká merevítette ollószerű lábait, közben felszökkent a levegőbe. Azonnal balra fordult, majd a felüljáró pereme felett átbukva eltűnt a hitetlenkedve bámuló szenátorok szeme elől. Az utolsónak maradt droid is így tett, mire a környéken cirkáló köztársasági egységek azonnal elindultak utánuk. Elsőnek és lenézett mélyén a száguldott

Padmé ért oda a híd korlátjához, a szédítő magasságból. A kanyon mágnesvasút egyik szerelvénye délnek, a Heorem-alagút felé,

722/840

amely a gazdagok lakta Sah'c-kerületbe vezetett. A hídról elstartoló Keselyűk meredek szögben zuhantak, hogy mielőbb felzárkózzanak egy szeparatista rohamnaszád mögé, amely ekkor már javában üldözte a vonatot.

Negyvenhetedik fejezet Honnan tudta Grievous, hogy hol kell támadnia? Mace újra meg újra feltette magának a kérdést, mialatt a szerelvény óránként háromszáz kilométeres sebességgel száguldott az égi alagút felé, amelyen keresztül hamar eltűnhetett a Szenátus-kerületből. Miután a Republica 500 állomáson beszálltak a vonatba, a testőrök kitessékelték az utasokat a vonat második kocsijából, amelyben így csupán a főkancellár, a kísérete és a négy Jedi utazott. Mace néha egy-egy pillanatra meglátta a testőreinek védőgyűrűjében álló Palpatine-t, aki mélyen lehajtotta hullámos, ősz fürtökkel borított fejét, mintha emésztené magát

724/840

valami miatt, vagy éppen a gondolataiba merülne. Szóval, honnan tudta Grievous? kérdezte ismét önmagától Mace.

–

A város lakói közül sokan tudták, hogy Palpatine a Republica 500–ban lakik, de a lakosztályának pontos helye a hétpecsétes titkok közé tartozott. De ennél is fontosabbnak tűnt, hogy Grievous vajon honnan tudta, hogy a főkancellár nem a dolgozószobáinak valamelyikében, hanem az otthonában tartózkodik? Hiszen nem lehetett mindenért Dookut okolni… Az nagyon is valószínűnek tűnt, hogy Dooku szolgáltatta ki Grievous-nek a Mélymagot átszelő hipersávok adatait. Ugyanígy majdnem biztosnak látszott, hogy a gróf adta meg Grievous-nek a távközlési műholdak és relétükrök orbitális koordinátáit, vagy éppen a felszíni

725/840

pajzsgenerátorok helyzetét. De Palpatine-t éppen akkoriban választották meg főkancellárnak, amikor Dooku elhagyta Coruscantot, és Palpatine akkor még másutt, a Szenátus épületének közelében lakott, egy toronyházban. Tehát honnan tudta Grievous, hogy pontosan hol kell lecsapnia? Ebben is Sidious keze van? Ha valóban igaz, hogy a Szith Nagyúr már huzamosabb ideje szenátorok százait tartja a befolyása alatt, akkor hozzáférhetett a legmagasabb szintű bizalmas információkhoz. Sőt Sidious kémjei beépülhettek magába a Köztársaság katonai irányításába is, ami arra utalt, hogy a Coruscant elleni támadást esetleg már évek óta tervezték! Mace ismét meglátta Palpatine-t, akit vörös köpenyes, válogatott testőrei teljesen elszigeteltek mindenki mástól.

726/840

Aligha ez volt a megfelelő pillanat, hogy kifaggassa őt a legközelebbi bizalmasairól. De Mace szilárdan eltökélte magában, hogy valamikor a közeljövőben oda fog állni a főkancellár elé, és fel fog tenni neki néhány kínos kérdést. A vonat további kocsijai zsúfolásig tele voltak coruscanti-akkal, akik elmenekültek a Szenátusi- és a Pénzügyi-kerületből. Ha maga Palpatine nem avatkozik közbe, a testőrei az egész szerelvényt kiürítették volna. Shaak Ti beszámolt arról, hogy a főkancellárt majdnem úgy kellett kivonszolni a lakosztályából, amire Mace nem tudott mit mondani. De most már legalább úton voltak a bunker felé. A mágnesvasút vonala nem érintette ugyan a komplexumot, de a Sah'c-kerületbeli első megállója közel esett hozzá. A sötétített üveges ablakokon keresztül beszűrődő kinti fény egyre gyengült,

727/840

miközben a szerelvény besüvített a Heoremalagútba. A Szenátus-kerület néhány hatalmas épületén is átkígyózó, tágas, ovális alagútban nem csupán vonatok közlekedtek, de helyet kaptak benne autonavigációs és szabad forgalmú légi sávok is. A vonattól jobbra eső, dél felé vezető útvonalak szinte teljesen bedugultak. A légibuszok és a taxik meg-megállva araszoltak a biztonságosnak vélt tájékok felé. Ezzel ellentétben az észak felé vezető sávokon alig tűnt fel egy-egy jármű. Mace a szeme sarkából elmosódott fényfoltot pillantott meg a menetirány szerinti bal oldalon, mire a legközelebbi ablakhoz ugrott. Az északi irányú sávokon két Keselyűvadász tartott dél felé, és szemlátomást mindent megtettek annak érdekében, hogy mielőbb utolérjék a vonatot. Mielőtt Mace egyetlen szót kiálthatott volna, az egyik droid tüzet nyitott. A lövések telibe találták egy, az autonavigációs sávon haladó teherhajó

728/840

tompa orrát. A hajó azonnal felrobbant, és teleszórta a közelében haladókat repeszekkel, míg a lökéshullám kis híján letaszította a vonatot a sínről, amely az alagút aljából magasan kiemelkedő állványzaton futott. Rémült kiáltások és sikolyok hallatszottak a szomszédos kocsik felől. – Keselyűk! – kiáltotta Mace a Jediknek és a testőröknek. Leguggolt az ablak előtt, így meredeken felfelé nézve meglátta, hogy az egyik droid rézsútosan átrepül a szerelvény felett. Windu mester átrohant a vonat jobb oldalára, ahol már azzal szembesült, hogy a droid bevágódott a szabad forgalmú sávon haladó járművek közé, ügyesen manőverezve megtaszított egy közepes méretű teherszállítót, amivel pokoli ütközéssorozatot szabadított el. Számos detonáció következett, lángoló roncsok zuhantak a mélybe, mialatt robogók, siklók, légitaxik és buszok

729/840

menekültek kétségbeesetten a tér minden irányába. Két jármű rázuhant a vonatra, és visszapattant annak tetejéről, egyenesen a sáv kellős közepébe, ami újabb ütközéssorozatot eredményezett. A katasztrófa kezdeményezője, a gyilkos gépezet átvészelte a tömegszerencsétlenséget. Egy darabig párhuzamosan repült a Palpatine-t szállító vagonnal, majd meredeken felszárnyalt a magasba, és eltűnt. Egyetlen másodperccel később éles, fülsértő sistergés hallatszott valahonnan felülről és hátulról. Mace ekkor a vonat vége felé figyelt. A harmadik kocsi legömbölyített oldala mentén szikrák záporoztak lefelé. A szellőzőberendezés nyílásaiból olvadt fém szaga áradt. A harmadik vagon utasai rémülten sikoltoztak, mialatt öklök és lábak doboltak a két kocsi közötti átjáró ajtaján. Mace néhány ugrással a hátsó előtérben termett, ahol az ott állomásozó vonatőrök

730/840

egyike, egy megtermett weequay rémülten meredt rá, és odaszólt neki: – Nem tudjuk visszatartani őket, uram! Mace ekkor visszalépett az utastérbe, ahol ráparancsolt Shaak Tire és Allie-re: – Vigyétek a főkancellárt az első kocsiba! Shaak Ti úgy bámult rá, mintha őrültet látna. – Az teljesen tele van, Mace! – tiltakozott hevesen. – Tudom. Csináljátok! Mace maga után intette Kit Fistót, azzal mindketten átnyomakodtak az előtér végében összetömörült vonatőrökön, és aktiválták a fénykardjukat. Az ajtó túlsó oldalán tolongó utasok a bíborszínű és kék energiapengék láttán kezdtek visszahúzódni az utastérbe, ám ehhez előbb meg kellett küzdeniük azokkal, akik a hátuk mögött próbáltak átjutni az elülső kocsiba.

731/840

Amikor végre kiürült a harmadik vagon előtere, Mace utasítására a weequay kinyitotta az átjáró ajtaját. A két Jedi habozás nélkül berontott az utastérbe, ahol különféle fajú utasok tucatjai zsúfolódtak össze a széles középső folyosó két oldalán sorakozó üléseken. A tetőn jókora, olvadt peremű lyuk tátongott, amelyen keresztül iszonyú erejű szél süvített befelé, és amelyen keresztül fél tucatnyi lövészdroid ugrott be a kocsiba. Mace azonnal észbe kapott. Nyomban tudta, hogy miután a vadászgépek nem hordoznak harci droidokat, lennie kell egy harmadik szeparatista hajónak is. A droidok tüzet nyitottak. A rettegve meglapuló utasok szemében a helyzet reménytelennek tűnt. Nem attól féltek, hogy a Jedik nem tudják hárítani a nekik szánt sugárlövedékek áradatát, hanem attól, hogy a lepattanó energiatöltetek őket találják

732/840

el. Ám alaposan tévedtek, amikor nem ismerték fel, hogy az egyik Jedi maga Mace Windu, akiről az a hír járta, hogy egymagában megsemmisített egy szeizmikus harckocsit a Dantuinon, míg a másik Kit Fisto, a Mon Calamarin vívott csata nautoli hőse. A Jedi-mesterek a sistergő energianyalábok java részét a feléjük nyomuló droidokra verték vissza, míg a többit felfelé irányították, a nyílás felett lebegő Keselyűre. A droidvadász gyors egymásutánban számos találatot kapott a hasába, amely előbb füstölni kezdett, majd kirobbant. A gép az oldalára dőlt, és kisodródott a szerelvény fölül, hogy aztán hosszú füstcsóvát húzva maga után, dugóhúzó formájú pályát követve zuhanjon az alagút mélye felé. Az utastér levegőjében maró füst áradt szét, amelyet még az örvénylő szél sem tudott eloszlatni. Heves szikrazápor kíséretében vékony fémkezek és –lábak,

733/840

illetve keskeny, íves droid–fejek röpködtek mindenfelé. A szétszóródó alkatrészek megsebesítettek néhány utast, de a Jedik egyetlen pillantással felmérték, hogy egyikük sem szenvedett súlyos sérülést. Az utolsónak elpusztított droid kettévágott teste jóformán el sem érte a padlót, amikor Mace hatalmas szökkenéssel kiugrott a mennyezeti nyíláson. Röpke, íves repülés után a negyedik vagon tetején landolt mély guggolásban, majd az Erő segítségével tartotta magát, mialatt a menetszél őrjöngve korbácsolta a tarkóját és a hátát. Villámgyorsan körülnézett, hogy felmérje a helyzetet. Egy szeparatista hajó éppen lesüllyedt a szerelvény utolsó kocsija mögé, mialatt a távolban két köztársasági csapatszállító közeledett a vonat felé. Mace ösztönösen jobbra pillantott, éppen abban a pillanatban, amikor a második, a mélyből érkező Keselyű felemelkedett vele egy magasságba. A droid észrevette őt, és

734/840

lézertűzzel árasztotta el a vagon tetejét. Mace megpördült, és minden erejét beleadva visszaküzdötte magát a harmadik kocsi tetején ásítozó nyíláshoz, majd egy gondosan kiszámított szaltóval beleugrott. A Keselyű nyilván látta, hogy hol tűnt el a célpontja, mert a társa által nyitott lyuk fölé manőverezett, és lefelé fordított a lézerágyúit. A Jedik a nyílás alá rontottak, és a fejük fölé lendítették bekapcsolt fénykardjaikat, hogy hárítsák a következő tűzcsapást. Ám a várt lövésekre sosem került sor. Időközben a köztársasági csapatszállítók lőtávolon belülre értek, és azonnal kihasználták, hogy a Keselyű nem vette észre őket. Bőven volt idejük célozni, így a lövéseik sebészi pontossággal lenyírták a droidvadász mindkét szárnyát. A megcsonkult gépezet elvesztette az egyensúlyát, rázuhant a vagon tetejére, és legurult róla.

735/840

A Jedi-mesterek nyomban kikapcsolták a fénykardjaikat, és visszarohantak a második kocsiba, amelyben Palpatine tanácsadóin kívül immár utasok tucatjai is tartózkodtak, akiket a Jedi-hölgyek és a testőrök költöztettek át az első vagonból. Mace és Kit átverekedték magukat a tömegen, és éppen abban a másodpercben léptek a főkancellár kocsijába, amikor a szerelvény kifutott a Heorem-alagútból. Coruscant napja már a látóhatár felett lebegett. A nyugat felől a felszínből kimagasló toronyházak gigászi árnyékokat vetettek a többi épületre, a kanyonokra és a mágnesvasút alatt futó főutakra. Palpatine a kocsi közepén állt, továbbra is a testőreiből formált gyűrű közepén. Shaak Ti és Stass Allie hátrafelé figyeltek az egyik ablakon át, amelyet, mivel kinyitni nem lehetett, kénytelenek voltak kitörni. – Szerencsénk volt – állapította meg éppen Shaak Ti, amikor Mace odalépett

736/840

hozzájuk. – Egyetlen torpedó elég lett volna ahhoz, hogy a szerelvény leszaladjon a sínről, Mace kissé kidugta a fejét az ablakon, és az alattuk húzódó kanyont fürkészte. – És lövészdroidok nem potyognak csak úgy az égből – tette hozzá, miután visszahúzta a fejét. – Van egy harmadik gép is. Kit a főkancellár felé vágott kidülledő szemével, és halkan megjegyezte: – Élve akarják elkapni. Alig ejtette ki a száján a baljóslatú szavakat, amikor akkora ütések érték a vonatot, hogy előbb mindenki a kocsi bal, majd a jobb oldalára lódult. A testőrök még vissza sem nyerték az egyensúlyukat, amikor súlyos, fémesen csengő léptek dübörögtek a tetőn. Mace a hangokból megállapította, hogy legalább hárman közelednek hátulról az első kocsi felé, és komoran kijelentette: – Megjött Grievous!

737/840

– Akkor talán menjünk elé, és fogadjuk – javasolta Kit, akinek zord mosolyáról lerítt, hogy szívesen összeméri az erejét a kiborg szörnyeteggel. Mace és Kit visszaviharzottak a két kocsi közé, és az átjáró mennyezetén nyíló csapóajtón át kilendültek a tetőre. Három kocsival hátrébb Grievous és két testőre masírozott a szerelvény eleje felé. A MagnaGuardok a mellükhöz szorították elektrobotjaikat, nehogy a szél kitépje a kezükből, míg páncélszövet köpenyeik vadul csapkodtak a hátuk mögött. Valamivel hátrébb egy szeparatista rohamnaszád lebegett a hatodik és hetedik kocsi felett, amely karmos leszállólábait a vagonok tetejébe vájva mintegy lehorgonyzóit a szerelvényen. Grievous elnyújtott, döngő léptekkel haladt előre. A Jedik közelébe érve a testére csavarodó köpenyének rejtekéből előrántotta

738/840

két fénykardját, és azonnal aktiválta azokat. Mace rávetette magát a kiborgra. Egy rettenetes oldalsó csapással félresöpörte annak mindkét energiapengéjét, majd lefelé vágott Grievous mesterséges lábaira, aztán a csontvázszerű páncélmaszk felé döfött. A fénykardok mély hangon búgtak, és élesen sisteregtek, amikor vakító fényjelenség közepette egymásba akadtak. Mace az Erőt hívta segítségül, hogy a menetszél ne sodorja le a vonatról, míg Grievous-t a talpába épített elektromágnesek tartották a vagon tetején. Ugyanakkor ezek a mágnesek, amennyire segítették, annyira le is béklyózták a kiborg teremtményt, mialatt Mace folyamatosan ide-oda mozgott. A dühödt támadások, hárítások és ellentámadások hevében a három fénykard újra meg újra összecsapott, másodpercenként többször is. Grievous-t alaposan kitanították a Jedik kardvívóművészetére. Mace hamarosan

739/840

felismerte Dooku hatását a tábornok által alkalmazott technikákban. Grievous csapásaiban szörnyű erő rejlett, és valami elképesztő gyorsasággal mozgott. Viszont mit sem tudott a Vaapadiskoláról, erről a titokzatos stílusról, amelynek Mace avatott mestere volt. A vagon hátsó részén, ahol a tábornok testőrei elkövették azt a hibát, hogy szembeszálltak Kit Fistóval, a nautoli Jedi-mester pengéje úgy villant ide-oda az alkonyatban, mintha kék villámokat szóró elektromos vihar dühöngött volna a kocsi felett. A phrik–ötvözetből kovácsolt, elektromágneses generátorral felszerelt harci botok félelmetesen hatékony fegyvernek számítottak, ám mint minden gyilkos eszközzel, ezekkel is el kellett találni a célt, azt viszont Kit nem hagyta. A mozgását még egy tvi'lek táncosnő is megirigyelte volna, miközben körbe-körbe keringett a testőrök körül. A MagnaGuardok, hogy kövessék az ellenfelüket, kénytelenek

740/840

voltak mindig utánafordulni, és ehhez folyton fel kellett emelniük a lábukat, előbb a jobbat, majd a balt, aztán megint a jobbat és megint a balt… Kit a menetszélre bízta a többit, amely hamarosan szinte letépte a droidokat a vonat tetejéről. A Grievous organikus agyát támogató számítógépek nyilván feljegyezték a szövetségeseinek elvesztését, de ez a veszteség nem terelte el a figyelmét, és nem lassította le. A testét, a szellemét, az egész lényét egyetlen célnak rendelte alá: a támadásnak. Ugyanezek a számítógépek hamarosan kielemezték Mace vívóstílusát, és javasolták a tábornok eredeti agyának, hogy változtassa meg az állását és a testtartását, továbbá módosítsa hárításainak, viszontvágásainak, és döféseinek szögét. Az így előálló vívóstílus még nem volt Vapaad, de eléggé közel állthozzá. Grievous-

741/840

nek viszont nem állt módjában tovább finomítani a technikáját, mert Mace nem óhajtotta a kelleténél tovább nyújtani kettejük párviadalát. Hirtelen leguggolt, előre és lefelé körözött a pengéjével, így villámgyorsan jókora lyukat vágott a vagon tetejébe, közvetlenül az ismét felé lóduló Grievous lába elé. Mace, miközben hátraperdült, jól látta a meglepetést a kiborg hüllőkéhez hasonlatos szemében, amely arról tanúskodott, hogy minden ereje, ügyessége és elszántsága ellenére a tábornok eleven része nincs tökéletes szinkronban a testének gépi alkotóelemeivel. Tisztán látszott, hogy az a Grievous, amely egykor bátor csapatok dicső hadvezére volt, felismerte a cselt, és oldalra akart lépni, ám a jelenlegi Grievous tábornok, droidok és más gyilkos gépezetek parancsnoka nem akart mást, mint előrerontani és mindkét pengéjét egyszerre Mace mellkasába döfni.

742/840

A kétféle szándék eredménye egy bizonytalan mozdulat lett. A tábornok bal lába belecsúszott a lyukba, ahol a talpába épített elektromágnes nem tapadt oda semmihez, és Grievous megingott. Mace azonnal előrelendült, és nyílegyenesen előre, a kerámiapáncélból formált mellvért felé döfött. A támadás halálos lett volna, ám az utolsó pillanatban elkeseredett parancs villámlott át Grievous elektronikus idegvégződésein, amely gyors félfordulatra utasította a derekának mozgatóizmait. Mivel a kiborg kifordította előle a felsőtestét, Mace-t a lendület tovább vitte volna, valószínűleg egyenesen a kanyon mélyéig, ám ő számított erre a kitérő manőverre. így aztán hatalmasat szökkent hátra, hogy kiérjen az éppen keresztbe kaszáló energiapengék hatótávolságából. Mace látta, hogy az ellenfele még mindig nem nyerte vissza teljesen az egyensúlyát, ezért gyorsan felemelte a balját, és az Erő segítségével hatalmasat taszított rajta.

743/840

A tábornok a vagon oldalára zuhant, őrülten kapálózva legurult a gömbölyű felületen, és eltűnt Mace szeme elől. A nagymestert elfogták a kétségek. Vajon a szörnyű teremtmény lezuhant egészen a kanyon mélységes fenekéig? Vagy sikerült belevágnia durániumujjait a kocsi oldalába? Vagy esetleg elképesztő ügyessége révén elkapta valahogyan a sín alatti állványzat egyik tartóelemét? Nem szakíthatott több időt a töprengésre. Vagy száz méterre tőle a naszád visszavonta a leszállótalpait, és a vonat felett lebegett. Ekkor az egyik, immár lőtávolságon belül járó köztársasági egység pontos lövései rákényszerítették, hogy kitérjen oldalra, ahol nyomban lefelé vette az irányt. A köztársasági csapatszállító azonnal üldözőbe vette. Mace és Kit döbbenten bámult, miközben a két hajó vad tűzpárbaj közepette elszáguldott a vonat eleje felé. A két gép spirális

744/840

pályán keringőzött egymással, amelynek a tengelye maga a szerelvény volt. A szeparatista hajó egy utolsó csavarral a mozdony fölé lendült, ahol előbb jobbra kanyarodott, majd váratlanul, hihetetlenül szűk ívben száznyolcvan fokos fordulatot hajtott végre, és elsüvített kelet felé. Csakhogy addigra már a csapatszállító lövegeiből hosszú sorozatok villantak elő – és a tüzérei nem reagáltak kellő gyorsasággal a fortélyos, villámgyors manőverre. A gyilkos energiatöltetek sorban becsapódtak a mozdony hegyes orrába, könnyedén átütötték annak burkolatát, és megsemmisítették az elektromágneses lebegtetőrendszer generátorait. A szerelvény megingott, és nyomban megadta magát a könyörtelen gravitációs erőnek.

Negyvennyolcadik fejezet Anakin a törmelék alá temetve, a nagy sötétségben kiterjesztette az érzékeit. Hirtelen különös látomás játszódott le a lelki szemei előtt. Egy sötétbe burkolózó, magas, droidfejű teremtmény lopakodott Padmé felé, aki egy párkányon egyensúlyozott, valami iszonyú mélység felett, miközben körülötte a világ a feje tetejére állt. Aztán egy orvtámadást látott. Öldöklő csatát vívó ellenfeleket. A felszínen és a levegőben tomboló, hatalmas tüzeket. Mindent elhomályosító füstfellegeket. Halál, pusztulás, árulás… Hazugságokból szövődő útvesztő… Hirtelen úgy érezte, hogy körülötte is felborult a világ.

746/840

Anakin megborzongott. Az a benyomása támadt, hogy cseppfolyóssá hűlt gázban lebeg, és maga is annyira átfagyott, hogy egyetlen érintéstől milliónyi darabra robbanna a teste. Annyira elhatalmasodott rajta Padmé féltése, hogy minden más érzését elnyomta. A fülében Yoda szavai visszhangoztak: a félelem haraghoz vezet, a harag gyűlölethez, a gyűlölet a sötét oldalhoz… Ugyanúgy félt attól, hogy elveszíti Padmét, mint amennyire attól, hogy mindörökre a lányéhoz kösse a saját életét. A szörnyű ellentmondás olyan fájdalommal töltötte el, hogy azt kívánta, bárcsak meg sem született volna. Még az Erőben sem talált vigaszra. Jól tudta, hogy Qui-gon egykori tanácsának szellemében a valóságra kellene összpontosítania, de mégis, hogyan? Hogyan?

747/840

Obi-van hirtelen megmoccant mellette, és köhögni kezdett. – Te aztán tudod, hogyan kell rombolni – állapította meg a mester –, a Vjunon ehhez még gránátra volt szükséged! Anakin kisöpörte a fejéből a baljóslatú képsorokat. – Megmondtam, hogy egyre nagyobb a hatalmam – válaszolta egyszerűen. – Akkor talán tedd meg azt a szívességet, hogy kihúzol innen minket – javasolta Obivan. Néhány pillanat leforgása alatt, az Erőt illetve a végtagjaikat használva, kiásták magukat a törmelék alól. Miután talpra álltak, csodálkozva bámulták egymást, mivel mindkettejüket szürkésfehér por borította a fejük búbjától a csizmájuk orráig. – Gyerünk! – türelmetlenkedett Anakin. – Ha te nem mondod ki, megteszem én!

748/840

– Ha ragaszkodsz hozzá – Obi-van rántott egyet a vállán, és kibökte: – Szinte visszavágyom a Naos Hármasra! – Na még egyszer! – nógatta Anakin. – Csak most több átéléssel! – Majd máskor, Anakin. Előbb kapjuk el Dookut. Átküzdötték magukat a kupola maradványaiból, eltemetett bútorokból, felborult tárolópolcokból, droidalkatrészekből és holodokumentumokból álló, helyenként több méter magas torlaszokon, és kirontottak az épületből. Éppen idejében érkeztek ahhoz, hogy végignézzék, amint Dooku csillagszlúpja vagy tucatnyi más egység kíséretében a magasba emelkedik. – Inába szállt bátorsága – morogta megvetően Obi-van. – Fél szembeszállni velünk, inkább elmenekül.

749/840

Anakin még egyszer a hajók után nézett, amelyekből immár csak fénylő pontok látszottak, azzal a társához fordult: – Másról van szó, mester. Átvertek minket. Ez az akció nem a Tythe-ról szólt. Hanem rólunk.

Negyvenkilencedik fejezet A sebességét és magasságát néhány pillanat alatt elveszítő szerelvény keményen rázökkent a vezetősínre, amelyet a Sah'ckanyon peremét alkotó épületek oldalából kiálló, hatalmas támasztókarok tartottak. A több száz utas kiáltásaihoz és zokogásához a vagonok aljából felszakadó iszonyatos fémsikoly szolgáltatott hátborzongató kísérőzenét. Mace és Kit az övükre akasztották a fénykardjukat, minden erejüket beleadva visszarohantak az imént használt búvónyíláshoz, és beugrottak rajta. A vonat eközben úgy dülöngélt jobbra-balra, mintha oldalról érkező, dühödt szélrohamok ostromolnák.

751/840

Mace kinézett az lakán, és nyomban ugtalanító jelenség oldalához rögzített kezdtek meghajolni súlyától.

előtér jobb oldali abmeggyőződött a nyokáról. Az épületek hatalmas tartókarok a szerelvény irtózatos

A távolban feljajdultak a szirénák, ami arra utalt, hogy a mentőegységek máris megindultak a bajbajutottak megsegítésére. Kelet felől két hatalmas lebegőplatform közeledett a kisiklott vonat felé. A két nagymester az előtérben egyensúlyozva várta, hogy az egyre lassuló szerelvény megállapodjon végre. Amikor alábbhagyott a ringó mozgás, beléptek az utastérbe. A vagonok továbbra is hangos pendülésekkel és pattogásokkal tiltakoztak a megterhelés ellen, de a megereszkedett tartókarok kitartottak. Legalábbis még néhány másodpercig.

752/840

Aztán sorozatos recsegések-ropogások kíséretében a vonat közepe alatt sorakozó támkarok kiszakadtak a falakból, és mialatt a mélybe hullottak, magukkal vitték a sín vagy száz méteres hosszúságú szakaszát is. A középső három-négy kocsi beleszakadt ebben a hirtelen támadt szakadékba. A semmi felett hatalmas V betűt formázó vagonok az egész szerelvényt magukkal rántották volna a pusztulásba, ám szerencsére a többi kocsi vészfékjei olyan erővel kapaszkodtak a sínbe, hogy megtartották a vonatot. Eközben a hatalmas rándulástól a szakadék mögött lévő kocsik utasai utasok előre, míg az elülső kocsikban tartózkodók hátrafelé lódultak. Mace és Kit berobbantak az utastérbe, az Erő segítségével megfogták az egymásba gabalyodva hátrafelé zúduló embertömeget, majd előresiettek, ahol Shaak Ti és Stass Allie azért küzdöttek, hogy egy helyben tartsák a főkancellárt.

753/840

További tartóelemek kezdtek meggörbülni. Fémes csikorgás kíséretében újabb rángás vágott végig a szerelvényen, amikor további két kocsi siklott bele a két törött sínvég közötti szakadékba. A váratlan, nagy erejű rántás az oldalára fordította a rés előtt és mögött álló kocsikat, amelyeknek utasai hiába próbáltak megkapaszkodni, egyszerre rázuhantak az immár vízszintesen fekvő ablakokra és oldalfalakra. A coruscantiak rémülten sikoltoztak, kapaszkodtak, ahogyan az erejükből telt, vagy éppen egymást karmolva-tépve próbáltak támaszra találni. Mace ismét az Erőt hívta segítségül, és minden energiájával azon volt, hogy a helyükön tartsa a testőröket, illetve mindenki mást. Közben azt számítgatta magában, hogy ha Shaak Ti, Allie, Kit és ő maga egyesítik az erejüket, vajon képesek lennének-e megtartani a szerelvényt, de hamarosan elvetette az ötletet. Ehhez a feladathoz Yoda kellett volna.

754/840

Vagy még inkább öt Yoda. Váratlanul a megkönnyebbülés érzése suhant át rajta, és a következő pillanatban az erősen hátrafelé dőlő vagon kissé kiegyenesedett. – A vészhelyzeti lebegtetőrendszer – magyarázta hangosan Kit, aki nyomban megértette a jelenség okát. A vonat ismét megrándult, ám ezúttal azért, mert a V-alakot formáló kocsikat sorban felemelték az aljukba épített lebegtető hajtóművek. Addigra már a két lebegőplatform beállt a vonat bal oldala mellé, és további mentőegységek érkeztek a baleset helyszínére. Mace érezte, hogy a vagonokban rekedt utasokon dermesztő kétségbeesés lesz úrrá, mialatt megpróbálnak mielőbb kijutni a halálos csapdából. Jól tudta, hogy ez az állapot idővel csak rosszabbodni fog, mert a mentők egyetlen utast sem fognak

755/840

kiszabadítani mindaddig, amíg helyezték biztonságba a főkancellárt.

nem

A Jedik mindent megtettek annak érdekében, hogy ez az állapot mihamarabb bekövetkezzen. Néhány pillanat leforgása alatt az első kocsiban tartózkodók mindegyikét kiterelték az egyik platformra. A testőrei között lapuló Palpatine-t még csak látni sem lehetett. A platform nyomban eltávolodott a vagontól, nehogy akár egyetlen utas – még a főkancellár tanácsadói sem – átugorhasson rá. A légtérben hemzsegtek a naszádok és a csapatszállítók, amelyek közül kettő leereszkedett a platformra, mialatt az a kanyon keleti pereme felé közeledett. Az egyik hajóból két szakaszra való klón ugrott ki, akik nyomban felsorakoztak a platform pereme mentén, és fél térdre ereszkedve tüzelésre kész pozíciót vettek fel. A hátuk mögött négy Jedi-lovag érkezett, akik a Palpatine-t őrző Shaak Tihez és Stass Allie-hez siettek.

756/840

Mace az egyik, fekete égésnyomokkal tarkított egységben felismerte azt, amelyik nemrégiben még Grievous naszádját üldözte. Odasietett a hajó elejéhez, és jelzett a pilótának, hogy nyissa fel a pilótafülke jókora buborékhoz hasonlatos páncélüveg fedelét. Miután a klón engedelmeskedett, Mace felkiáltott neki: – Mi lett azzal a naszáddal? – A köteléktársam még üldözi, uram! – válaszolta a pilóta. – Éppen most kell jelentkeznie! – Mi történt Grievous-vel? Leesett a vonatról? – Én akkor még eléggé hátul voltam, tábornok úr! Sajnálom, de nem láttam semmit! Mace visszajátszotta az eseményeket az agyában. Lelki szemeivel látta saját magát, amint az Erő közvetítésével letaszítja a

757/840

kiborgot a vagon tetejéről. Látta, hogy Grievous lebukfencezik a lekerekített burkolaton, és kifelé, a sín bal oldali korlátja felé zuhanva eltűnik a szeme elől. Ezt követően a kiborg naszádja elszakadt a vonattól, és lebukott a mélybe, hogy aztán a szerelvény körül keringve meneküljön a csapatszállító elől… Mace ökölbe szorította a kezét, és Kithez fordult: – Lehet, hogy az a naszád valahogyan elkapta Grievous-t. Mielőtt folytathatta volna a hangos töprengést, a háta mögött megszólalt a pilóta: – Tábornok úr, a társam most jelentkezik! A H-öt-kettes szektorban repül. Még mindig azt a naszádot üldözi. Egyszer már lerázták, de újra megtalálta a célpontot. Uram, jobb lesz, ha én is odamegyek! – Rendben. Fisto tábornok és én magával tartunk! – mondta Mace, de mielőtt a

758/840

fedélzetre lépett volna, a Jedi-mesterekhez fordult. Szólnia sem kellett, Shaak Ti már a tekintetéből kiolvasta, hogy mi jár a fejében, és gyorsan kijelentette: – Menjetek csak, majd mi vigyázunk a főkancellárra, amíg el nem éri az óvóhelyet! Shaak Ti szállt be utolsónak a csapatszállítóba, amely nyomban a levegőbe emelkedett, és elindult a Sha'c-kerület egyik szervizhasadékában rejtőző komplexum felé. Palpatine némán ácsorgott a testőreinek gyűrűjében, a tágas utastér hátsó részében. Máskor gondosan ápolt, ősz fürtjei most lucskosan tapadtak a fejére és a nyakára, elegáns köpenyét sárfoltok tarkították. Hirtelen nagyon öregnek és törékenynek tűnt vállas, jó kiállású védelmezői között. Stass Allie és az újonnan érkezett négy Jedi a klónharcosok között, azokkal vállt vállnak vetve álltak a jobb oldali ajtó előtt. Shaak Ti

759/840

látásból ismerte két Jedi-társát, az emberi fajhoz tartozó férfit és a tvi'lek nőt, de a másik kettővel, az ithori és a talz férfival még csak nem is találkozott korábban. Mind a négyen rátermettnek tűntek, bár Shaak Ti szívből remélte, hogy ezen a napon már nem kell tanúbizonyságát adniuk a képességeiknek. Néhány pillanattal korábban a Mace-t illetve Kitet szállító egység elhúzott északnak, a Szenátus-kerület felé, hogy bekapcsolódjon Grievous naszádjának üldözésébe. Palpatine hajója éppen az ellenkező irányba, dél felé tartott, és szinte azonnal megkezdte a leereszkedést. A kanyon peremére már rátelepedett az alkonyat. Coruscant egén vérvörös, sárga, kék és lila színek örvénylettek. A mesterséges hasadékok falain milliónyi ablak világított, míg a mélyben fénylő pontok száguldoztak. A főkancellár hajója félúton járt a kanyon alja felé, amikor utolérte egy másik köztársasági csapatszállító, amely besorolt mögé, és

760/840

úgy helyezkedett, hogy hátulról biztosítsa az előtte haladó egységet. Onnantól kezdve a két hajó tökéletes szinkronban, majdnem teljes sebességgel száguldott és kanyargott az épületek között. A két gép egy utolsó, nagy ívű fordulóval megkerült egy kerek épületet, és annak végén megérkeztek egy szűk kanyon bejáratához. Néhány percig egy helyben lebegtek, mialatt a komplexum személyzete kikapcsolta az óvóhelyet, a taktikai és távközlési központokat, a leszállóplatformokat és a mindezeket összekötő alagúthálózatot védő részecskepajzsokat. Shaak Ti egyetlen pillanatra sem hagyta elkalandozni a figyelmét mindaddig, amíg a két csapatszállító át nem jutott a vibráló energiamezőn, hogy aztán megtegye az utolsó, rövid útszakaszt. A Jedi-mester ekkor fellélegzett, és nagyokat fújt, hogy kieressze magából a

761/840

felgyülemlett feszültséget. Kissé meglepődött, amikor meglátta, hogy a fedezőkíséretet adó hajó felgyorsít. Shaak Ti kihajolt az ajtón, és a tekintetével követte a gépet, amint az előreszáguldott, és a vezérgépet messze megelőzve ráereszkedett a nyolcszöget formázó, jókora leszállóplatformra. Amint a főkancellár hajója megállapodott a sima betonfelületen, a testőrök pillanatok alatt kiugráltak belőle, és sietve egy közelben várakozó siklóhoz terelték a náluk jóval nehézkesebben mozgó, holtfáradtnak tűnő Palpatine-t. A klónok is kiszálltak, hogy a jelenlétükkel tovább erősítsék a bunker saját védelmi erőit. Shaak Ti utasította a négy Jedi-lovagot, hogy kísérjék el a testőröket, és megígérte nekik, hogy Stass Allie-vel együtt csatlakozik hozzájuk, mihelyt értesíteni tudják a Templomot a biztonságos megérkezésről.

762/840

A két Jedi-hölgy előbb végignézte, hogy Palpatine siklója besüvít a széles alagútba, majd Allie elővette az adóvevőjét, és megnyomta a hívógombot. Többször is próbálkozott, de mindhiába, végül odaszólt Shaak Tinek: – Túl nagy az interferencia. Menjünk távolabb a hajóktól! Az interferencia mentette meg őket a néhány pillanattal később bekövetkező robbanástól, amely darabokra tépte és elemésztette a csapatszállítójukat. A köpenyük lángra kapott, és a lökéshullám vagy húsz méterre hajította őket attól a ponttól, ahol eredetileg álltak. Shaak Ti nem vesztette el az eszméletét, és a lendületet felhasználva kecses gurulóbukfenccel landolt a leszállóplatform pereménél. Azonnal hasra fordult, és villámgyorsan felmérte a helyzetet. Stass Allie a közelében, arcra borulva feküdt. A csapatszállítót megsemmisítő rakétát arról a hajóról lőtték ki, amely menet

763/840

közben csatlakozott hozzájuk, velük együtt jutott át a védőpajzsokon, hogy végül az ő gépüket vagy két perccel megelőzve leszálljon az óvóhely bejárata elé. Ez a gép most, mialatt lassan felemelkedett, minden fedélzeti fegyveréből tüzelt. A lézerágyúk lövései lángoló roncshalmazzá változtatták a platformon álló, védtelen hajókat, és rövid úton elbántak a menekülő klónokkal. Shaak Ti felpattant, odarohant Allie-hez, és gyorsan eloltotta a társnője köpenyen táncoló lángokat. Allie mocorogni kezdett, felemelte a fejét, és két tenyerét a betonra tapasztva megpróbált feltápászkodni. – Maradj fekve! – szólt rá Shaak Ti. A csapatszállító továbbra is felfelé tartott, amikor nehézfegyverzetű klónharcosok rajzottak elő a leszállópálya egyik lefelé vezető lépcsőjének nyílásából. A következő pillanatokban rakétahajtású gránátok süvítettek az emelkedő egység felé, amelyek java része

764/840

ártalmatlanul robbant az erős páncélhéjazaton, néhány viszont átütötte a hajtóművek burkolatát. A kisebb robbanásokat hatalmas detonáció követte, amely darabokra tépte a csapatszállítót Fémdarabok és alkatrészek szóródtak szét a tér minden irányába. Shaak Ti az oldalára fordulva, összegömbölyödve feküdt a betonon, mialatt mélyen leszegte az állat, és a kezével eltakarta a fejét. Hirtelen hőhullám söpört át a testén, majd aláhulló repeszek csörömpöltek körülötte. Az utolsónak lezuhanó darabok egyike, amely az arcától legfeljebb két méterre csapódott a betonhoz, egy lövészdroid részben megolvadt, feketére perzselődött feje volt.

Ötvenedik fejezet Mace és Kit a köztársasági csapatszállító nyitott, bal oldali ajtajában álltak, mialatt a gép végigkígyózott a Szenátus-kerület felhőkarcolói között. Grievous naszádja valamivel előttük száguldott, és vadul cikázott jobbra-balra, fel és le, hogy kitérjen a rázúduló lövedékek elől. Mace visszahúzódott a raktérbe, mert sugárnyalábok sisteregtek el közvetlenül az ajtó előtt, amelyek kis híján eltalálták a bal szárnyat. Kristálytisztán érezte, hogy valami nincs rendjén. A szeparatista hajó nyomon követése túlságosan könnyűnek bizonyult. Sem ő, sem pedig Kit nem tudott szabadulni attól az érzéstől, hogy a naszád gyakorlatilag megvárta őket a Szenátus épülete felett, és

766/840

csak azután kezdett megközelítették.

menekülni,

hogy

Mace behajolt az oldalsó löveggömbbe, és odakiáltott a tüzérnek: – Hol a másik gépünk? – Elvesztettük, uram! – ordított vissza a tüzér. – Sehol sem látjuk a taktikai képernyőn. – Akkor alighanem lelőtték – vélte Kit. Mace töprengve ráncolta a homlokát, majd a fejét csóválva kijelentette: – Ez a dolog bűzlik nekem! A fejük felett harsányan süvítő rakéták röppentek ki a kivetőcsövekből, majd távoli, tompa dörrenés vágott végig a környéken. Fekete füst és kisebb fémdarabok söpörtek el az ajtó előtt, miközben a tüzér éljenezni kezdett. – Elkaptuk, uram! – kiáltotta lelkesen. – Ég a fara, és lefelé tart!

767/840

A két Jedi éppen idejeben hajolt ki az ajtónyíláson ahhoz, hogy lássa, amint a naszád az oldalára fordul, és zuhanni kezd. – Figyelem, pilóta, kövesse tovább a célpontot! – harsogta Mace. A naszád egyre szűkülő, spirális pályán zuhant a Szenátustól keletre eső kanyonok egyike felé. Hamarosan súrolta egy leszállóplatform peremét, ekkor kisebb-nagyobb alkatrészek tucatjai váltak le róla. A csapatszállító pilótája hevesen oldalra rántotta a gépét, hogy elkerülje a szerteszét röpködő fémtörmeléket, de sikerült megmaradnia a végzetes sérüléseket szenvedett hajó nyomában. A platformmal történt ütközés még meg is pörgette a naszádot, amely innentől kezdve irányíthatatlanul, forogva hullott egyenesen a lámpafényben úszó Uscru sugárút felé, amelyen szerencsére gyér volt a forgalom. A szeparatista hajó végül az orrával előre belecsapódott a széles úttest közepébe. Hatalmas törmelékfelhő csapott

768/840

fel, és a légnyomástól a környék szinte összes ablaka kitört. Az összegyűrődő gép vagy száz méter hosszan felszántotta az út burkolatát, mire végre megállapodott. A csapatszállító pilótája előbb óvatosan körberepülte a roncsot, hogy minden oldalról megszemlélje. Miután meggyőződött róla, hogy nem kell robbanástól tartani, leeresztette a gépét a naszád által vájt, kéthárom; méter mély kráter peremére. Mace, Kit és tíz klón nyomban kiugrottak, hogy biztosítsák a helyszínt. A megdöbbent szemtanúk szinte azonnal kisebbfajta tömeggé verődtek össze, míg a távolban visítani kezdtek az elsőnek reagáló mentőegységek szirénái. Mace és Kit bekapcsolták a fénykardjukat, és a legcsekélyebb mozgásra is odafigyelve körüljárták a krátert. A megnyomorított hajó bal oldala az orrtól a tatig felhasadt, így a Jedik kívülről is bepillanthattak valamennyi belső helyiségbe.

769/840

Nyomát sem látták Grievous-nek, vagy akár a testőreinek. Csupán lövészdroidok maradványai hevertek a fülkékben – mozdulatlan, megcsonkított, eltorzult fémtestek. – Azt el tudom fogadni, hogy Grievous lezuhant a vonatról – dörmögte komoran Mace –, azt viszont nem, hogy csupán két testőrt hozott magával egy ilyen küldetésre. Kit felpillantott az elfeketült égboltra, és felvetette: – Akkor alighanem van egy második naszád is. – Pilóta! – kiáltotta Mace a csapatszállító felé. – Hívja a főkancellár bunkerét, és intézze el, hogy átengedjenek minket a pajzson! Grievous és hat testőre holttestekkel szegélyezett, véres ösvényt vágtak maguknak a széles folyosón, amely végül Palpatine óvóhelyéhez vezetett. A köztársaság katonái – mind a klónok, mind az egyenruhás

770/840

biztonságiak – tucatjával hullottak a kiborg fénykardjainak és a MagnaGuardok harci botjainak halálos csapásaitól. A hátuk mögött, a leszállóplatformon továbbra is heves tűzharc tombolt, amely – ahogyan azt Grievous mondogatta magának –, ha másra nem is volt jó, legalább lekötötte a két Jedinagymestert, és vagy kétszakasznyi klónt. A tábornok roppant elégedett volt. Eljutottak idáig, ha nem is történt minden úgy, ahogyan eltervezték. A merész vállalkozás remekül indult. Örömmel látta, hogy az ellenségei szinte megbénulnak a megdöbbenéstől, amikor Palpatine lakosztályánál megmutatta magát a rohamnaszád fedélzetén. Az üldözőit könnyedén lerázta, viszont közvetlenül ezután rögtönöznie kellett, mert a főkancellár védelmezői egy előre nem sejtett útvonalon indultak a bunker felé. Aztán kimondottan élvezte a vonat üldözését, leszámítva a vagon tetején vívott párviadalt.

771/840

Tyranus jó előre figyelmeztette őt Mace Windu kardvívó tudományára, és most már értette, hogy miért. A rosszul sikerült lépés miatt szégyellte magát, és szívből örült, hogy megsemmisült az a két testőre, amelyik szemtanúja volt a nevetséges hibának. Ha az utolsó pillanatban nem sikerül elkapnia a mágnesvasút oldalsó védőkorlátját, akkor most a Bankkartell összes pénze is kevés volna ahhoz, hogy a geonosik még egyszer összerakják a testét. De sikerült, akárcsak minden idők egyik legfortélyosabb hadicsele. A rohamnaszád felszedte őt, majd miután egy rövid időre eltűntek az üldözőik elől, a testőreivel együtt titokban átszállt arra a köztársasági csapatszállítóra, amelyet Tyranus Nagyúr szerzett nekik. Végül miután felzárkóztak a Palpatine-t szállító hajó mögé, mintha csak védőkíséretet adnának, senki sem kezdett gyanakodni, így minden gond nélkül átjutottak a bunkerkomplexum védelmi rendszerén.

772/840

És most a jóvoltából a szeparatisták hamarosan olyasmihez jutnak, ami többet ér, mint valamennyi vagyonuk együttvéve. Olyan ajándékkal lepi meg őket, amelynek révén talán a háború győztesének nyilváníthatják magukat. Grievous – öt megmaradt testőrével a háta mögött – döngő léptekkel tartott a bunker bejárata felé. Menet közben két fénykardjával elhárította az ajtó előtt térdelő három klón lövéseit, aztán három gyors csapással lefejezte őket. A nyolcszögletű, vaskos zsilipajtón nem hatolhattak át a sugárlövedékek, a radioaktív sugarak, sem pedig az elektromágneses impulzusok. Grievous tisztában volt azzal, hogy a fénykardjaival lyukat vághatna az ajtóba. Noha ez a megoldás módfelett látványossá varázsolta volna a belépőjét, egy egyszerűbb, gyorsabb módszer mellett döntött: felhasználta a Tyranustól kapott kódot.

773/840

– Bármi történjék, a főkancellárhoz egy ujjal sem nyúlhattok! – figyelmeztette a testőreit, mialatt az ajtó körkörösen egymásba záródó rétegei visszahúzódtak a falba. A helyiségben tartózkodók arcáról tükröződő döbbenet megnyugtatta a kiborgot, hogy a belépője így is hatásosra sikeredett. A kisebb teremnek is beillő, kerek szobát egy hatalmas íróasztal uralta, míg a falak mentén kommunikációs pultok sorakoztak. A bejárattal átellenben egy második ajtó lapult az ívelő falban. Grievous a hatás kedvéért pózolt néhány pillanatig a nyolcszögletű nyílásban, ezzel időt adott az ellenfeleinek, hogy aktiválják a fénykardjaikat, elektrolándzsáikat és más fegyvereiket. Az első sugárlövedékeket – szintén a hatás kedvéért – a puszta kezével hárította el, és csak aztán húzta elő két fénykardját.

774/840

A Jedik azonnal támadásba lendültek, de Grievous már az összecsapásuk első pillanataiban tudta, hogy nincs miért aggódnia. Ellenfelei Mace Winduhoz viszonyítva újoncok voltak, akik azokat a vívótechnikákat alkalmazták, amelyeket ő maga az elsők között sajátított el. A MagnaGuardok előrontottak a háta mögül, és csupán egyetlen szándék vezérelte őket: hogy darabokra tépjék a Palpatine előtt felsorakozott testőröket és klónokat. A főkancellár vörös köpenyt és vörös csuklyát viselő védelmezői tapasztaltak voltak, és elszántan harcoltak. Villámgyorsan mozogtak, és a csapásaikban szörnyű fizikai erő rejlett. Az elektrolándzsáik többször átütötték a droidok majdnem mindennek ellenálló páncélzatát. De így sem értek fel a félelmet és a fájdalmat hírből sem ismerő harci gépezetekkel, amelyeket a tervezőik minden lehetséges módon felkészítettek a gyilkolásra.

775/840

Grievous úgy vélte, hogy ha Palpatine elég okos lett volna ahhoz, hogy tapasztalt Jedikkel vegye körül magát – Mace Windu vagy Kit Fisto formátumú nagymesterekkel –, akkor az összecsapás esetleg másként zajlott volna. Különösebb erőfeszítés nélkül vívott négy ellenfelével, közben arra is maradt ideje, hogy végignézze, amint hat klón és három testőr görcsösen rángatózva elzuhan a MagnaGuardok kétfejű botjainak csapásai nyomán. Az egyik MagnaGuard megsérült, de még mindkét fotoreceptorát elveszítve, egyedül a hallására támaszkodva is tovább folytatta a harcot. A talpon maradt droidok viszont sorban megváltoztatták a testtartásukat és a támadó technikáikat, hogy hozzáigazodjanak a testőrök védekező stratégiájához. A kiborg tábornok mérhetetlenül élvezte, hogy ennyi Jedivel vívhat egyszerre. Ha az idő nem lett volna létfontosságú eleme a

776/840

hadicselnek, elnyújtotta volna az összecsapást. Így aztán arra kényszerült, hogy felgyorsítsa az eseményeket. Színlelt támadást indított a jobb kezében tartott fénykarddal, közben villámgyorsan előrecsapott a ballal, és lefejezte az egyik Jedit. Amikor az ithori Jedi véletlenül belerúgott a padlón guruló fejbe, önkéntelenül lenézett egy pillanatra, mire büntetésképpen egyenesen a szívébe kapta Grievous energiapengéjét. A két megmaradt Jedi hátraperdült, hogy felmérje a helyzetet, majd mindketten egyszerre vetették magukat Grievous-re. Támadás közben úgy ugráltak és szaltóztak, mintha holmi harcművészeti bemutatón lettek volna. A kiborg az agyának parancsaira villámgyorsan reagáló berendezések jóvoltából ugyanolyan fürgén mozgott, mint az ellenfelei az Erő támogatásával. Grievous megpördült, és levágta a talz kardot tartó kezét, aztán az elöl lévő lábát,

777/840

végül hosszan felhasította a mellkasát. A Jedi még el sem zuhant, amikor Grievous iszonyú gyorsasággal megpörgette mindkét pengéjét, valóságos szeletelőgéppé alakította önmagát, és megindult a negyedik felé. A tvi'lek nő arca elsötétült a félelemtől, mialatt kétségbeesetten hátrált előle. A kiborg ismét elégedett volt a saját teljesítményével. Megfutamította a kis nyomorultat, bár nem menekült messzire. Aztán, hogy némiképp megjutalmazza a vakmerőségéért és méltóságáért, hagyta, hogy megvágja az alsó karját és a vállát. A jelentéktelen sérülések mit sem számítottak, de a nő felbátorodott, és támadásba lendült. Viszont gyorsan kifárasztotta magát, mialatt megpróbálta megszabadítani Grievous-t a lábaitól – vagy egyáltalán csak megsebezni őt valamilyen módon. És mindezt miért? – kérdezte magától a kiborg teremtmény. A helyiség hátsó falához tapadó, rettegő öregemberért? A demokrácia

778/840

leendő bajnokáért, aki rászabadította klónhadseregét azokra a kereskedőkre, gyárosokra és bankárokra, akik szembeszálltak az uralmával – a Köztársaságával? Végül úgy gondolta, az lesz a legjobb, ha mihamarabb véget vet a Jedi szenvedéseinek. Amit meg is tett, egyetlen, villámgyors és nyílegyenes döféssel, mert úgy érezte, kegyetlenség volna a részéről, ha másként cselekszik. A helyiség másik felében a három megmaradt MagnaGuard keményen harcolt Palpatine öt testőrével. Mivel csak úgy repültek az akcióra kiszabott percek, Grievous a csata sűrűjébe gázolt. Az egyik testőr felé fordult, úgy tett, mintha balról suhintana felé, de villámgyorsan megpördült, és elektrolándzsáját az arca felé lendítette. Grievous méltányolta az ügyes támadást, bár könnyedén elsiklott a széles ívben kaszáló csapás elől. Nem várt tovább, támadásba lendült. Az egyik fénykardjával felfogta a

779/840

testőr lándzsáját, a másikkal levágta a fejét. A következő testőr mindkét veséjébe kapott egy-egy izzó energiapengét, aztán Grievous nagyjából deréktájon kettévágta a harmadik gerincoszlopát, és mielőtt a negyedik egyáltalán mozdulhatott volna, villámgyors, haránt irányú suhintással keresztben felhasította a mellkasát. Az utolsónak megmaradt testőrrel az egyik MagnaGuard ellenállhatatlan erejű csapása végzett. Grievous egyetlen mozdulattal utasította a droidjait, hogy biztosítsák a bunker nyolcszögletű ajtaját, majd kikapcsolta a fénykardjait, és Palpatine elé lépett. – Most pedig velünk jön, főkancellár – jelentette ki érces hangon. Palpatine nem omlott össze, és nem is tiltakozott. – Ön nagy veszteség lesz azoknak az erőknek, amelyeket képvisel – mondta halkan.

780/840

A megjegyezés meglepte a kiborgot. Vajon a főkancellár dicséretnek szánta? – Négy Jedi-lovag, és számos egyéb harcos – folytatta Palpatine, és méltóságteljes mozdulattal körbemutatott a szobán. – Igazán szép teljesítmény, de miért nem várja meg Shaak Tit és Stass Allie-t? – Hirtelen felszegte a fejét, mintha hallgatózna, és gúnyosan kijelentette: – Mintha már jönnének is! Tudja, tábornok, ők nagymesterek! Grievous nem válaszolt azonnal, mert nem tudta eldönteni, hogy mi történik vele. Lehetséges, hogy Palpatine csellel próbálkozik? – Egy másik alkalommal készséggel állok a rendelkezésükre – vágott vissza végül –, de most egy hajó várja önt, hogy elvigye Coruscantról. Kénytelen lesz elszakadni imádott Köztársaságától, főkancellár. Palpatine megvető képpel végigmérte a tábornokot, és megkérdezte:

781/840

– Komolyan azt képzeli, hogy sikerülhet a terve? Grievous állta a tekintetét, és visszavágott: – Maga konokabb, mint korábban hittem, főkancellár. Nos, a válaszom: igen. A terv sikerülni fog, az ön legnagyobb sajnálatára. Bevallom, szívesen végeznék magával, de parancsot kaptam rá, hogy élve vigyem el innen. – Szóval önnek mások parancsolnak! – állapította meg gúnyosan Palpatine. – Akkor kettőnk közül melyikünknek nagyobb a hatalma? – Még mielőtt Grievous válaszolhatott volna, gyorsan hozzáfűzte: – A halálom még korántsem jelenti a szeparatisták győzelmét, tábornok! A kiborg elgondolkodott a kijelentésen. Igen, Sidious Nagyúrnak nyilván megvannak a maga tervei, de tényleg azt hiszi, hogy Palpatine halála után a köztársaságiak leteszik a fegyvert? Vagy hogy a főkancellár halálát

782/840

követő zűrzavarban a Szenátus képes lesz parancsolni a Jediknek, és ők felhagynak a további harcokkal? Hogy oly sok évi háborúskodás után a Köztársaság egyszerűen csak megadja magát? Grievous-t futó léptek dübörgése zökkentette ki a töprengésből, ekkor gyorsan a bunker hátsó kijáratára mutatott, és ráparancsolt Palpatine-ra: – Induljon! A MagnaGuardok előreléptek, hogy ha kell, engedelmességre bírják a főkancellárt. Grievous a bunker kommunikációs pultjainak egyikéhez sietett. A kapcsolórendszer és a különféle billentyűzetek pontosan úgy néztek ki, ahogyan azt Tyranus Nagyúr leírta neki. Beillesztett egy adatcellát az egyik foglalatba, beállította a frekvenciát, majd beütötte a Szith-lovagtól kapott kódot, végül megnyomta az adásismétlő gombot.

783/840

Palpatine már az ajtóból figyelte a ténykedését, de most szinte derűs hangon visszaszólt: – Mondja, tábornok, tisztában van azzal, hogy mit csinált? – Nem, de nem is érdekel! – válaszolta mogorván Grievous. – Áh, értem, nyilván erre is parancsot kapott! – gúnyolódott a főkancellár. – Nos, ha jól láttam, éppen most továbbított egy kódolt üzenetet egy különleges, kizárólag a Jedik által használt hullámhosszon. Van egy olyan érzésem, hogy ezzel hazahívott néhány Jedit! – Jöjjenek csak! – vágott vissza büszkén a kiborg. – Bármikor szívesen gyarapítóm a gyűjteményemet! – Csak vigyázzon, tábornok! – válaszolta Palpatine keskeny ajkain bősz mosollyal. – Lehetnek köztük olyanok is, akikkel nem lesz könnyű dolga! Megkeserüli még, hogy ideszólította őket!

784/840

Grievous a főkancellárra meredt, és vakmerőn kijelentette: – Éppen ellenkezőleg, főkancellár! Azt fogom sajnálni, ha elkerüljük egymást!

Ötvenegyedik fejezet A bunkerben zajló események híre akkor érte el Mace-t és Kitet, amikor már visszafelé repültek, a Sah'c irányába. Nem kellett hozzá sok idő, és az apró mozaikokat összerakva rájöttek, hogy mi történt. A szeparatisták valahogyan elraboltak egy köztársasági csapatszállítót, majd a Palpatine-t szállító hajóéhoz időzítették a saját érkezésüket, így ellenőrzés nélkül átjutottak a bunker védőpajzsain. Ezt követően előresiettek, titokban kiszálltak, és meglapultak valahol, amíg a főkancellár eljutott a számára fenntartott óvóhelyre. Egy, a helyszínen tartózkodó klónparancsnok megerősítette, hogy az elrabolt hajót droidok vezették, és arról is beszámolt, hogy a roncsban nem találták meg Grievous maradványait.

786/840

Már egyedül ez az információ mélységes aggodalommal töltötte el a két nagymestert. Nagyjából tudták már, hogy mi történt, sejtették, hogy mi fog még történni, és szívből remélték, hogy tévednek. Amikor Mace és Kit megérkeztek az erős reflektorok fehér fényében fürdő platformra, a lelőtt csapatszállító még égett néhány helyen. A gép a nyolcszögletű pálya peremére zuhant, így összeroncsolódott törzsének jó harmada kilógott a mélység fölé. A Palpatine-t szállító hajóból még kevesebb maradt. Az orvtámadás áldozatait már elszállították, és a helyükre máris megérkezett az erősítés. Legalább ötven klónharcos nyüzsgött a bunker bejárata előtt, míg a platform szélei mentén két páncélozott lépegető járőrözött egyfolytában, amelyeket a széles szárnyú hordozókból raktak le. Mace és Kit ezúttal nem várták meg, hogy a gépük leszálljon. Öt méteres magasságból leugrottak, és nyílegyenesen berohantak az

787/840

alagútba. Mihelyt beléptek az első folyosóra, meggyőződhettek róla, hogy a legrosszabb félelmeik váltak valóra. A járat torkolatától nem messze három klón egy mozdulatlan MagnaGuardot vonszolt a fémpadlón. A droid testén jóval' több megperzselt szélű, sugárvető ütötte seb sötétlett, mint amennyi egy harci sikló elpusztításához kellett volna. Mace ekkor már biztosra vette, hogy a szeparatista rohamnaszád valahogyan elkapta a vonatról lezuhanó Grievous-t. Már csak az a kérdés maradt megválaszolatlanul, hogy a tábornok hogyan tudta így összehangolni az egyes támadóegységeinek mozgását, és honnan tudta, hogy mekkora erőkkel kell lesújtania? Nyilván onnan, hogy valaki pontosan beszámolt neki a főkancellár testőreinek és a bunkert védő csapatoknak a létszámáról, és még ezernyi részletről…

788/840

Ahogy a nagymesterek egyre mélyebbre és mélyebbre hatoltak a bunker gyomrába, minden egyes folyosószakasz újabb és újabb bizonyítékokat szolgáltatott arra, hogy milyen szörnyű harc dúlt itt nemrégiben. Végtagjaikat vagy fejüket vesztett, összekaszabolt holttestek hevertek a járatokban. Mace negyvenig számolta a tetemeket, aztán feladta. A helyenként szó szerint vérben úszó folyosók végállomása, a súlyos, nyolcszögletű zsilip nyitva állt. A behatolók már ezt a bejáratot is könyörtelen mészárlás árán közelítették meg, de odabent, a tulajdonképpeni óvóhelyen egyenesen vérfürdőt rendeztek. Stass Allie, akinek mind az arca, mind a keze hólyagosra égett, az utólagos erősítésnek küldött Jedi-lovagok tetemei mellett térdelt. Első pillantásra látszott, hogy kizárólag Grievous lehet a felelős azért, ami négyükkel történt. Ugyanez állt Palpatine öt

789/840

testőrére is, akiknek a testén fénykard ütötte sebek tátongtak. A kiborg tábornok, undorító szokásának szellemében, ezúttal is magával vitte a meggyilkolt Jedik fénykardjait. A halott testőrök közelében két MagnaGuard mozdulatlan fémteste hevert a padlón. Maga Palpatine nyomtalanul eltűnt. – Tábornok úr, mire mi megérkeztünk, a főkancellár már nem volt itt – jelentette a helyszínt biztosító klónok parancsnoka. – A foglyul ejtői a dél felé vezető alagúton hagyták el a komplexumot. Mace és Kit a szóban forgó járatra nyíló ajtó felé pillantottak, majd Shaak Tire néztek, aki magába roskadva álldogált egy holoasztal mellett. Amikor Mace odalépett hozzá, a Jedi-hölgy megtántorodott, és gyakorlatilag a karjaiba dőlt. – Harcoltam Grievous-vel a Hyporin – suttogta Shaak Ti elgyengülten. – Tudtam,

790/840

hogy mire képes. De ez, ami itt történt… És magával hurcolta Palpatine-t… Mace a társa dereka köré fonta a karját, és megtartotta, máskülönben összeesett volna. – Nem lesznek tárgyalások – vélekedett Mace. – A főkancellár nem fogja engedni, hogy az életéről alkudozzunk. – Lehet, hogy a Szenátus majd másképp látja, Mace – vitatkozott Shaak Ti, miközben kissé összeszedte magát, és kibontakozott a szelíd, de határozott ölelésből. – Valaki segített annak a kiborg szörnyetegnek. Valaki, aki közel van a tűzhöz. Kit egyetértése jeléül nagyokat bólogatott, és a hangjában szilárd eltökéltséggel kijelentette: – Meg fogjuk találni az illetőt. De előbb meg kell mentenünk a főkancellárt! Mace a klónparancsnokra megkérdezte:

nézett,

és

791/840

– Hogyan jutottak ki a komplexumból? – Majd én megmutatom – mondta Shaak Ti, azzal a holoasztalhoz lépett, és elindított egy felvételt, amelyet az egyik biztonsági kamera készített. A képsorokon jól látszott, amint Grievous és a testőrei végigvonszolják Palpatine-t a déli leszállóplatformon, menet közben lemészárolják az ott állomásozó őröket, aztán beszállnak egy háromszárnyú kompba, amely nyomban elindul, és felemelkedik az elsötétült felhők közé… – Hogyan jutottak ki a pajzson? – kérdezte komoran Mace a parancsnoktól. – Szétlőtték a részecskesugárzókat, uram – válaszolta a férfi. – A védett oldal felől nem nehéz megsemmisíteni őket, ha valaki tudja, hogy hová kell lőnie. És ők pontosan tudták. Mace és Kit jelentőségteljes, értő pillantást váltottak egymással.

792/840

– Hol járt most az a komp? – kérdezte Kit. Válaszképpen a parancsnok lenyomott néhány billentyűt, és az asztal felett felderengett a város háromdimenziós térképe. Ekkor a férfi begépelt néhány parancssort, mire a kéklő épületekfelett megjelent egy apró, vörös háromszög. – Az I-harminchármas szektorban, uram – jelentette a klónharcos. – A P-hetvenhetes autonavigációs sávon tartfelfelé. Néhány egységünk a nyomában van. Mace hátrahőkölt és felcsattant: – A tüzéreink tudják, hogy a főkancellár is a fedélzeten van? Tisztában vannak azzal, hogy nem lőhetnek arra a hajóra? – Parancsot kaptak, hogy amennyiben lehetséges, okozzanak sérüléseket a kompnak, és kényszerítsék leszállásra – válaszolta elbizonytalanodva a parancsnok. – Mindenesetre azt az egységet energiapajzsok védik, és a páncélzata is erős, uram.

793/840

– Ki tud még a főkancellár elrablásáról? – kérdezte Kit, és hirtelen aggodalmas képet vágott. – Értesítették már a médiát? – Igen, tábornok úr, néhány perccel ezelőtt. – Kinek a parancsára? – mordult fel bosszúsan Mace. – A főkancellár egyik tanácsadója adott rá utasítást, uram – felelte a parancsnok, és kissé behúzta a nyakát, mert attól tartott, hogy a válasza dührohamot vált ki a Jedikből. Balsejtelmei ellenére kellemesen csalódott. Mindössze annyi történt, hogy Shaak Ti nagyot sóhajtott, és halkan megjegyezte: – Percek kérdése, és egész Coruscanton eluralkodik a pánik. Mace kihúzta magát, teleszívta a tüdejét levegővel, nagyot fújt, majd határozott, de higgadt hangon megszólalt:

794/840

– Parancsnok, riassza a reptereket! Küldjék fel az összes rendelkezésre álló csillagközi vadászgépet. Az a komp nem érheti el a szeparatista flottát!

Ötvenkettedik fejezet Dooku nem egymagában menekült, magával vitte a szeparatista flottát is. A Tythe elleni támadásra immár csak a két fél megsemmisített hadihajóinak roncsai utaltak, amelyek lassan forogva, bukdácsolva sodródtak a bolygó körüli pályákon. – Már kezdtük azt hinni, hogy nem térnek vissza! – jelentette ki köszönés gyanánt a hangárparancsnok, miután Obi-van és Anakin visszatértek a rohamcirkáló alsó dokkjába. Obi-van leereszkedett a vadászgépe oldalának támasztott létrán, majd megfordult, és megkérdezte: – Mikor hajtotta végre a szeparatista flotta a hiperugrást?

796/840

– Egy órája sincs, uram – felelte a hangárparancsnok, és vigyorogva hozzátette: – Azt hiszem, elegük lett abból, amit tőlünk kaptak. Anakin egyszerűen csak leugrott a fedélzetre, és gúnyosan megjegyezte: – Azt hisz, amit csak akar. A hangárparancsnok bizonytalanul meredt rá, de mielőtt megszólalhatott volna, Obi-van gyorsan előállt egy újabb kérdéssel: – És azt tudjuk már, hogy hová tartanak? A parancsnok feléje fordult, és jelentette: – A nagyobb egységek java része befelé indult. A többi a Nelvaan–rendszer felé, amely úgy tizenhárom parszekre van innen. – Mik a parancsaink? – érdeklődött Obivan. – Egyelőre utasításokat várunk – válaszolta a férfi. – Az a helyzet, hogy a csata

797/840

első perceitől fogva nem kaptunk semmiféle üzenetet Coruscantról. Anakin felkapta a fejét, és látszott rajta, hogy feltámad benne a kíváncsiság. – Valószínűleg a helyi interferencia – vetette fel Obi-van. – Nem hinném, uram – a hangárparancsnok kétkedve ingatta a fejét. – Más harccsoportok is jelentették, hogy nem tudnak kapcsolatba lépni Coruscanttal. Anakin keserű pillantást vetett régi mesterére, sarkon fordult, és döngő léptekkel elindult az egyik kijárat felé. – Anakin! – szólt utána Obi-van, és a nyomába eredt. Az ifjú Jedi legfeljebb tíz métert tett meg, amikor váratlanul szembefordult Obi-vannal, és kifakadt: – Hibáztunk, amikor ide jöttünk, mester! Én hibáztam, amikor idejöttünk! Csapda volt

798/840

az egész, és mi gyanútlanul belesétáltunk. Távol tartottak minket Coruscanttól! Erre ment ki a játék! Obi-van összefonta a karjait a mellkasa előtt, és halkan megjegyezte: – Másképp látnád a dolgot, ha elkaptuk volna Dookut. – De nem kaptuk el, mester! – vágott vissza Anakin. – Egyedül ez számít. És nincs kapcsolat Coruscanttal! Hát még mindig nem érted? Hiába tombolt, Obi-van nem zökkent ki a lelki nyugalmából. – Mit nem értek, Anakin? – kérdezte higgadtan. Anakin mondani akart valamit, de meggondolta magát, és újra nekikezdett: – Én… én csak… szóval az lenne a legjobb, ha mindig csak harcolnék. Akkor nem maradna időm a gondolkodásra!

799/840

Obi-van ekkor mindkét kezét Anakin vállára tette, és szelíden rászólt: – Higgadj le, kérlek! Anakin lerázta magáról a mestere kezeit, és hirtelen új láng gyúlt ki a szemében, amikor megszólalt: – Te vagy a legjobb barátom, Obi-van. Hát rajta, mondd meg, hogy mit tegyek! Felejtsd el egy pillanatra, hogy a Jedik köpenyét viseled, és mondd meg, mit tegyek! Obi-van meglepődött egykori tanítványának súlyos szavaitól. Néhány pillanatig hallgatott, majd megfontolt hangon megszólalt: – A mi szövetségesünk az Erő, Anakin. Amikor átadjuk magunkat neki, a cselekedeteink összhangban állnak az Erő akaratával. Nem voltunk ostobák, amikor eljöttünk ide. Csupán nem értettük, hogy a Tythe elleni támadás egy nagyobb hadművelet része.

800/840

Anakin szomorúan lehorgasztotta a fejét, és keserűen megjegyezte: – Igazad van, mester. Az én elmém nem olyan gyors, mint a fénykardom – Anakin a mesterséges végtagjára pillantva folytatta: – És a szívem nem olyan érzéketlen a fájdalommal szemben, mint a kezem! Obi-van úgy érezte magát, mintha jeges karmok hasítanának a gyomrába. Hirtelen rádöbbent, hogy cserbenhagyta tanítványát és legjobb barátját. Anakin szenvedett, és ő nem nyújtott neki más gyógyírt, csupán a Jedik által oly gyakran hangoztatott közhelyeket. Vett egy mély, szaggatott lélegzetet. Már szóra nyitotta a száját, amikor megjelent mellettük a hangárparancsnok. – Skywalker tábornok, az asztrodroidját nagyon nyugtalanítja valami! – jelentette a tiszt. A két Jedi egyből a vadászgépek felé fordult.

801/840

– Artu? – kiáltotta Anakin idegesen. Válaszképpen a kis droid vadul fütyült, sípolt és szirénázott. – A tábornok megérti az asztrodroidokat? – kérdezte meglepődve a hangárparancsnok, amikor Anakin elviharzott mellőle. – Ezt az egyet igen – vetette oda kurtán Obi-van, és a társa után indult. Anakin sietve felkúszott a létrán, de már mászás közben megkérdezte: – Mi van, Artu? Mi a baj? A droid füttyögött, és hevesen megrázta magát az aljzatban. Anakin végre beugrott a pilótafülkébe, és lenyomott néhány kapcsolót. Obi-van éppen odaért a létra aljához, amikor a feje felett, a fülke hangszóróiban felcsendült Palpatine hangja:

802/840

– Anakin, remélem, eljut hozzád ez az üzenet. Nagy szükségem van a segítségedre. Csak benned bízhatok, fiam… A közelükben csipogni kezdett a hangárparancsnok adóvevője. Obi-van megfordult, és a férfire nézett, aki sietve a füléhez emelte a készüléket. – Valaki elárulná végre, hogy mi történt? – szólalt meg higgadtan a Jedi-mester. – Coruscant jelentkezik az egyik vészhelyzeti frekvencián, uram – válaszolta izgatottan a hangárparancsnok, majd dermedten fülelt, végül felkiáltott: – A szeparatisták megtámadták a bolygót! Obi-van álla leesett. A fülkében ülő Anakin elkínzott nyögést hallatott, és keserűen leszólt neki: – Mondd mester, a sors miért mindig azokat sújtja, akik fontosak nekem? – Nézd…

803/840

– Parancsnok! – Anakin a türelmét vesztve félbeszakította Obi-vant. – Azonnal töltsék fel a gépeinket!

Ötvenharmadik fejezet Grievous tekintélyes előnyre tett szert. Mace hátradőlt a cirkáló hídjának ülésében, oldalra pillantott, a hajót vezető Kitre, és lemondóan megcsóválta a fejét. Immár beletörődött, hogy nem tudják elfogni a kompot, mielőtt elhagyná Coruscant légkörét. És talán azt sem fogják tudni megakadályozni, hogy befusson a szeparatista flotta védelmező ölelésébe. Ettől függetlenül a vadászgépek mindent beleadtak az üldözésbe. Mivel hozzáfért a legmagasabb szintű bizalmas adatokhoz, Grievous könnyűszerrel megszerezhette egy különleges felszállási vektor adatait. Viszont ebben az esetben azt kockáztatta volna, hogy a kompját elfogja egy

805/840

vonósugár, vagy megbénítják az orbitális lövegek. Ezért inkább úgy döntött, hogy felhasználja az egyik autonavigációs felszállósáv erős forgalmának védelmét. A rendőrség, a kormányzat és a mentőegységek hajói bármikor igénybe vehették az autonavigációs útvonalakkal párhuzamos szabad forgalmú sávokat, de Mace és Kit cirkálóját még ezzel az előnnyel is több kilométer választotta el a felszálló komptól. A kiborg teremtmény ügyesen kihasználta, hogy a körülötte repülő egységeket standard felszállósebességre kényszerítik az orbitális vonósugarak. Mellette szólt az is, hogy legalább olyan ügyesen bánt a háromszárnyú hajóval, mint a fénykarddal. Valahányszor fennállt a veszélye annak, hogy a vadászok bekerítik, beszáguldott a forgalom sűrűjébe, és a különféle csillaghajók között kanyarogva menekült, miközben gátlástalanul használta

806/840

a fegyvereit, hogy megtisztítsa maga előtt az utat. A bolygó körüli pályákon dúló ütközetből visszatért Jedik – Agen Kolar, Saesee Tiin, és Pablo-Jill – immár nagyon közel kerültek ahhoz, hogy megbénítsák a kompot, de Grievous kétszer is megszökött előlük. A módszere egyszerű volt, de roppant hatásos. Szétlőtt néhány, a közelében haladó teherhajót, és mialatt a Jedik a robbanófellegeket kerülgették, ő ismét egérutat nyert. Viszont miután mind a vad, mind a vadászok az atmoszféra határa felé közeledtek, a Jedi pilóták végrehajthatták azokat a manővereket, amelyeket nem szívesen alkalmaztak volna a sűrűbb légrétegekben. A forgalomban cikázva minden lehetséges alkalommal tűz alá vették a kompot, amelynek pajzsgenerátora kezdett túltöltődni.

807/840

Grievous nem reagálhatott az üldözőinek valamennyi manőverére, válaszképpen tűz alá vett mindenkit, aki csak a fegyverei elé került. A Jedik, hogy kíméljék az ártatlanokat, kénytelenek voltak újra meg újra lemaradni. Coruscant légkörén túl az autonavigációs sáv egy jókora fa ágaihoz hasonlóan szerteágazott. A veszélyben forgó hajók gyorsítottak és irányt váltottak, hogy mihamarabb eltávolodjanak a zónától. Mivel azonban a bolygó körül szinte mindenütt ádáz tűzharc dúlt, a szökés nem ígérkezett könnyűnek. Egyes pilóták úgy döntöttek, hogy megmaradnak az orbitális pályákon, és azokat követve átrepülnek Coruscant napos oldalára, mások a bolygó holdjai felé indultak, míg sokan a legközelebbi ugrópontok felé vették az irányt. A komp viszont nyílegyesen repült a szeparatista flotta zászlóshajója felé.

808/840

Kit teljes sebességre gyorsította a cirkálót, amely így hamarosan csatlakozott a Grievous-t üldöző három Jedi-vadászhoz. Addigra már számos köztársasági fregatt és korvett kivált az ütközetből, hogy támogassa az elfogást. Mace minden korábbi balsejtelme ellenére néhány pillanatig azt hitte, hogy kétségbeesett akciójuk sikerrel zárul. Aztán minden bizakodása elillant, amikor vagy ötszáz droid-vadász rajzott elő az egyik Lucrehulk-hordozó köríves karjából, amelyek a komp elé siettek, hogy fedezzék, amíg biztonságba nem jut. Padmé, Bail és Mon Mothma a téren összegyűlt tömeg soraiból nézték a Nagyköveti Vásárcsarnok homlokzatára szerelt hatalmas vetítőt, amely a HoloHálózat rendkívüli híradóját sugározta. Amikor végül megerősítették Palpatine elrablásának hírét, az addig lélegzetvisszafojtva várakozó

809/840

tömeg felhördült. A coruscantiak döbbenten és értetlenül bámultak egymásra. Valamennyien ugyanazt kérdezték a szomszédjaiktól: három röpke év alatt hogyan juthattunk idáig? A káosz seregei keringtek Coruscant felett, akik elrabolták a Galaktikus Köztársaság köztiszteletben álló és közszeretetnek örvendő első számú vezetőjét. Sokak számára, mintegy varázsütésre, kőkemény valósággá váltak az eddig csupán elvont, ködös fogalmak. A harci cselekmények immár a fejük felett és az orruk előtt játszódtak le, és ezúttal a távoli világok lakói voltak azok, akik távolról, holokészülékeken követték az eseményeket. Padmé észrevette, hogy az idő múlásával a tömeg hangulata megváltozik. Noha a csúcspontján járó csata olyannyira a közelükben tombolt, hogy az égen szabad szemmel is jól látható fényjelenségek játszódtak le, a legtöbb coruscanti inkább az ütközet valós idejű képsorait figyelte. Padmé sejtette a

810/840

viselkedésük okát: ezzel a módszerrel távol tarthatták magukat a véres valóságtól. A HoloHálózat adását nézve olyan volt az egész, mintha egy érdekes, fordulatos filmet néznének. Padmé minden pillanatban azt várta, hogy az izgatott helyiek lázas találgatásba fognak körülötte: vajon a köztársaságiak utolérik a kompot, amelyen Palpatine-t fogva tartja a kiborg szörnyeteg? Lehet, hogy felrobban a komp, vagy annak úti célja, a hatalmas zászlóshajó? Mi lesz a Köztársasággal, ha a főkancellárt megölik, vagy Coruscantot megszállja több tízezer harci droid? Vajon a Jedik és az ő klónseregük megmentik a bolygót? Amikor Padmé nem tudta tovább nézni a háromdimenziós felvételeket, és nem bírta tovább a nézőközönség megjegyzéseit, kioldalazott a tömegből, és kisietett a tér szélére. Mindkét kezével megkapaszkodott a korlátban, és a villódzó ég felé fordította a tekintetét.

811/840

– Anakin – suttogta hangtalanul, és minden idegszálával azt kívánta, hogy bárcsak elérhetné a férjét a puszta gondolataival. Anakin. Könnyek patakzottak az arcán, mire a kézfejével letörölte őket. Elsősorban nem Palpatine miatt öntötte el mélységes szomorúság, bár az elrablása rettentően nyomasztotta. Padmé a jövőt siratta, amelyen ő és Anakin osztozhatott volna. A családot siratta, amellyé ők ketten válhattak volna. Minden korábbinál jobban bántotta, hogy mindketten fontos szerepet játszottak azokban az eseményekben, amelyek végül a háború kitöréséhez vezettek. Gyere haza, amíg nem késő! Visszafordult a tömeg felé, és megpillantotta C–3PO-t, amint éppen elbúcsúzott egy ezüstszínű protokolldroidtól, amely néhány pillanattal később beleveszett a tömegbe.

812/840

– Valami baj van, Thripio? – kérdezte, amikor a droid a közelébe ért. – Ez egy roppant különös találkozás volt, asszonyom – válaszolta C–3PO. – Azt hiszem, komoly baj van annak a fényes droidnak az áramköreivel. Ha jól sejtem, afféle látnoknak képzeli magát. Padmé résnyire vonta a szemét, és gyanakodva megkérdezte: – Ez meg hogy értsem? – Lényegében azt mondta nekem, hogy meneküljek, amíg lehet – felelte a tolmácsdroid. – Azt is mondta, hogy sötét idők jönnek, és hamarosan elmosódik a jót és a rosszat elválasztó határ. Hogy ami most jónak tűnik, az később gonosznak bizonyul, és ami gonosznak látszik, az később jónak bizonyul. C–3PO egyenesen belenézett szemébe, és hozzátette:

Padmé

813/840

– Azt is mondta továbbá, hogy ha valaha felajánlják nekem, hogy törlik a memóriámat, fogadjam el, máskülönben rettegésben fogom eltölteni hátralévő napjaimat.

Ötvennegyedik fejezet A helyenként már lángban álló, háromszárnyú komp a Láthatatlan Kéz alsó dokkja felé száguldott. Grievous eltökélten tartotta ezt a feltűnő irányt, bár közben tartaléktervek formálódtak a fejében. A vadászdroidok utat törtek neki a csata sűrűjében, de a sebezhető hajó még mindig nem volt biztonságban. A bosszúszomjas üldözők java részét lefoglalta a droidokkal vívott közelharc, de három vadászgépnek sikerült a komp mögött maradnia, és ezek továbbra is zaklatták elképesztő pontossággal leadott lövéseikkel. A bolygó gravitációs mezőjének elhagyása, és a cirkálóig tartó átkelés alaposan igénybe vette a kompot A hajtóművek visítva tiltakoztak, a sugárpajzsok energiaszintje vészesen

815/840

megfogyatkozott, és az amúgy is gyenge fegyverek majdnem teljesen kimerültek. Mivel a három vadászgép pilótái nem tudhatták bizonyosan, hogy a foglyul ejtői a kompnak melyik részén tartják a főkancellárt, csak módjával, és akkor is roppant körültekintően lőnek, de a találatok így is további sérüléseket okoztak a stabilizátorokban és a pajzsgenerátorban. A Láthatatlan Kézrőlérkező lövések arra ösztönözték a vadászokat, hogy bújjanak a komp mögé, és használják oly módon, ahogyan Grievous is felhasználta Palpatine-t: egyfajta pajzsnak. A komp pilótafülkéjének hangszóróiban recsegni kezdett a cirkáló egyik pilótadroidjának hangja: – Tábornok úr, óhajtja, hogy bevessük a trivadászokat a vadászgépek ellen? – Szó sem lehet róla! – tiltakozott Grievous. – Tartalékoljuk őket azokra a

816/840

helyzetekre, amikor valóban szükség lesz rájuk. A lövegek folytassák a tüzelést. – Uram, a számításaink arra utalnak, hogy a közeli elhárítótűz az ön hajójában is súlyos károkat fog okozni. Grievous ebben nem is kételkedett. A komp burkolata egyes helyeken már így is felforrósodott a zászlóshajóról érkező plazmasugaraktól. – Készítsék elő az elülső vonósugarat – rendelkezett rövid megfontolás után –, nyissanak tüzet mind a négyünkre, de ne törekedjenek a megsemmisítésre, elég lesz, ha csak megbénítják a hajókat. Irányítsák a vonósugarat a kompra, és húzzák be a dokkba, még akkor is, ha véletlenül befogják a vadászokat. És küldjenek három droidszakaszt a fogadásunkra. – Értettem, tábornok. Grievous ekkor a főkancellár felé fordult, aki egy ülésbe szíjazva ült két MagnaGuard

817/840

között. Palpatine a bunker elhagyása óta meglepően engedelmesnek bizonyult, bár néha gúnyos megjegyzéseket tett elrablójának pilótatudományára. A tábornok végigmérte a törékeny, idős embert, és elgondolkodott. Vajon mire számít, mi történik vele, miután elérik a cirkálót? Talán azzal áltatja magát, hogy a Szith Nagyurak váltságdíj fejében szabadon engedik? Nem fogta még fel, hogy valószínűleg soha többé nem látja Coruscantot? Grievous magában ismét megkérdőjelezte Sidious tervét, amelyet ő feleslegesen túlbonyolítottnak tartott. Miért kell húzni az időt, miért nem ölheti meg Palpatine-t most? Ha nem kapott volna parancsot… – Kapaszkodjon, főkancellár – szólalt meg a tábornok –, ez eléggé rázósnak ígérkezik!

818/840

– Biztosan az lesz, ha egyszer maga ül a kormánynál! – vágott vissza gúnyosan Palpatine. Amint a kiborg visszafordult a műszerfal felé, a Láthatatlan Kéz elülső lövegei tüzet nyitottak. Két vadászpilóta megérezhette, hogy mi következik, mert szorosan a komp tatjához tapadtak. A sortűz hevesen megrázta a kompot, és jókora darabokat tépett le belőle. A következő pillanatban a hajó valamennyi rendszere rövidre zárt. A későn reagáló vadászgép megsemmisült, míg a másik kettő csak a szárnyait veszítette el. A komp hirtelen megtorpant, és kissé oldalra fordult, de a pályájának iránya nem változott. Grievous elengedte a kormányt, és elégedetten hátradőlt. A hajóját immár a vonósugár húzta a cirkáló felé, akárcsak a két megmaradt vadászgépet, amelyek – legnagyobb szerencsétlenségükre – belekerültek a sugár nyalábjába.

819/840

A kiborg alig várta a megérkezést, mert előre tudta, hogy neki kell elbánnia a két gép pilótáival. A három roncs éppen csak átsiklott a dokk légkörzáró energiahálóján, amikor apróbb robbanótöltetek messzire hajították a vadászok pilótafülkéinek fedelét. A következő pillanatban két Jedi-lovag szökkent ki a gépekből. Még a levegőben szaltózva repültek, amikor aktiválták a fénykardjaikat. A fedélzetre érve tévedhetetlen pontossággal hárították a droidok lövéseit, miközben a Palpatine-t szállító hajó felé rohantak. A komp még le sem ereszkedett a fémpadlóra, amikor az egyik Jedi átdöfte kéken izzó fénykardját a jobb oldali kijárat zárófedelén. Mialatt Grievous hátrasietett, az egyre sűrűsödő füstön át megpillantotta Palpatine csúfondáros képét.

820/840

– Ha jól látom, meglepődött, tábornok! – örvendezett diadalittasan a főkancellár. – Majd meglátjuk, hogy ki fog meglepődni – mennydörögte Grievous, és az oldalsó ajtó felé perdült. Még mielőtt odaért volna, a körívben mozgó energiapenge visszahúzódott. Grievous kinyitotta a zárófedelet, és kiugrott a fedélzetre. Pontosan a két Jedi közé érkezett, akik, noha továbbra is hárítaniuk kellett a rájuk zúduló energianyalábokat, azonnal rárontottak. Grievous hátraszökkent, de csak annyi időre, hogy elővehesse és aktiválhassa két fénykardját, és nyomban ellentámadást indított. Heves, gyilkos párviadal dúlt a dokkban. A harci droidok sorban leeresztették a fegyvereiket, nehogy eltalálják a saját parancsnokukat. Grievous pillanatok alatt felmérte, hogy ezek a Jedik jóval ügyesebbek azoknál, akikkel a bunkerben harcolt, de így sem elég

821/840

tapasztaltak ahhoz, hogy legyőzzék őt. A négy energiapenge szemmel alig követhető gyorsasággal villant ide-oda. A Jedik hirtelen elhátráltak Grievous-től, szándékosan úgy helyezkedtek, hogy kétfelől támadhassák, és újra rávetették magukat. A kiborg viszont úgy döntött, hogy elég a játékból. A teste mellé eresztette mindkét karját, kissé előregörnyedt, és berogyasztotta a térdét. A Jedik csapásra emelt karddal repültek felé. Grievous az utolsó szempillantásban lábujjhegyre emelkedett, és a karjait széttárva, irtózatos gyorsasággal kétfelé döfött. Az izzó energiapengék mélyen behatoltak a Jedik mellkasába. Mindketten elzuhantak, az arcukon azzal döbbent kifejezéssel, amelyet csakis a hirtelen halál idézhet egy eleven teremtmény arcára. Néhány harci droid nyomban megindult a tábornok felé, aki rájuk parancsolt:

822/840

– Dobjátok ki a testeket! Válasszatok olyan helyet, ahol a köztársaságiak jól láthatják őket! A MagnaGuardok között valósággal eltörpülő Palpatine a komp rámpájának aljánál várakozott. – Vigyétek! – utasította Grievous a testőreit. A MagnaGuardok a főkancellár karja alá nyúltak, a levegőbe emelték, és az előresiető kiborg nyomába szegődtek. A droidok a főkancellárt cipelve végighaladtak számos folyosón, liftbe szállva feljebb utaztak néhány szinttel, végül beléptek egy jókora, kerek kabinba. Az ovális bejárattal szemközti oldalon félköríves ablaksorral határolt helyiség összes berendezését egy székekkel körülrakott hatalmas holoasztal alkotta. Grievous utasította a testőreit, hogy ültessék foglyot az asztalfőn álló, terjedelmes

823/840

forgószékbe, és verjék elektrobilincsbe a kezét. – Üdvözlöm önt, főkancellár, a tábornoki lakosztályomban! – recsegte a kiborg, miközben beütött egy parancssort a holoasztal kezelőpultján. A forgószék mögötti válaszfal hamarosan holovetítő képernyővé alakult, amely a Coruscant felett tomboló csata képét közvetítette. Grievous lenyomott még egy kapcsolót, mire Palpatine-nal szemben egy teleszkópos állványon mozgó, apró holokamera bújt elő az asztalból. – Most pedig bekapcsolódik a HoloHálózat adásába, főkancellár – közölte Grievous. – Előre elnézését kérem, amiért nem bocsátok a rendelkezésére tükröt, fésűt és néhány kozmetikumot. Attól tartok, a nézők most rájönnek, hogy hány éves valójában, bár valószínűleg nem ez a nap legnagyobb meglepetése.

824/840

Amikor Palpatine megszólalt, a hangja határozottan csengett: – Nézze, tábornok, azt nem tudom megakadályozni, hogy megmutasson, de beszélni nem fogok! Grievous megjegyezte:

komolyan

bólogatott,

és

– Tehát ön lesz a képen, de nem szól egy szót sem. Így értette? – Így. Önnek kell beszélnie! – Világos. Nekem kell beszélnem – ismételte Grievous szinte derűsen. – Örülök, hogy megértjük egymást. A kiborg teremtmény hirtelen elbizonytalanodott, aminek maga sem értette az okát. – Hamarosan megérkezik Tyranus Nagyúr, és onnantól ő veszi át az ön felügyeletét – jelentette ki síri hangon.

825/840

Palpatine arcára örömtelen költözött, mialatt válaszolt:

mosoly

– Biztosra veszem, hogy remekül fogunk szórakozni. Grievous tábornok több milliárdnyi teremtényhez szólt a cirkálójának mélyéről. Először valóban megmutatta az elfogott főkancellárt, majd maga felé fordította a kamerát. A HoloHálózat valamennyi hullámhosszát az ő rémisztő arca uralta, miközben sötétségről és végzetről szónokolt, megjósolta Palpatine uralmának végét és a korrupt Köztársaság rég megérdemelt bukását. Végezetül fényes jövőképet festett valamennyi világ és faj elé, amennyiben alávetik magukat a hamarosan kialakuló új rend urainak… A téren hirtelen elhallgatott a tömeg. Bail odasúgta Mon Mothmának, hogy hamarosan visszatér, majd kiverekedte magát a sokaságból. Nyomban megpillantotta Padmét, aki

826/840

C–3PO társaságában ácsorgott a tér peremének védőkorlátjánál, és a színes villanásokkal tarkított égboltot bámulta. Bail odasietett hozzá, a nevén szólította, mire Padmé megfordult, a karjaiba dőlt, és könnyektől nedves arcát az ujjasának szorította. – Padmé, nyugodjon meg, kérem! – vigasztalta Bail, és megsimogatta a fiatal nő fejét. – A szeparatisták nem nyernek semmit azzal, ha megölik Palpatine-t. Biztosra veszem, hogy nem esik bántódása. – Mi van, ha mégis, Bail? – kérdezte elgyengülten Padmé. – Mi lesz, ha megölik? Mi lesz, ha a hatalom Mas Amedda, no meg az ő bandája kezébe kerül? Ez nem aggasztja önt? Mi lesz, ha Grievous következő célpontja az Alderaan? – Természetesen aggódom mindezért – válaszolta komoran Bail. – És igen, féltem az Alderaant. De bízom benne, hogy nem fog

827/840

megtörténni. Ez a támadás véget vet a Külső Gyűrű ostromainak. A Jedik visszatérnek ide, ahová mindig is tartoztak. Ami pedig Mas Ameddát illeti, hát ő egy hétig sem fog megmaradni a helyén. Tudja, Padmé, szenátorok ezrei gondolkodnak úgy, ahogyan ön és én. Egységbe kovácsoljuk, és olyan erővé alakítjuk őket, amellyel számolni kell. Visszaállítjuk a Köztársaságot a helyes irányba, még akkor is, ha ezért foggal-körömmel kell harcolnunk mindazokkal, akik szembeszállnak velünk. – A férfi Padmé álla alá illesztette a mutatóujját, és gyengéden maga felé fordította a gyönyörű arcot. – Higgyen nekem, Padmé, ha meggondoltan cselekszünk, átvészeljük ezt a válságot is. Padmé szipogott egy kicsit, és halványan elmosolyodva megjegyezte: – Bárcsak képes lennék kizárólag a Köztársaság jövőjére összpontosítani…

828/840

Bail állta a tekintetét, megértése jeléül aprót biccentett, és halkan suttogva folytatta: – Padmé, ha ez megnyugtatja, akkor elárulom, hogy a feleségem és én mindenre készek vagyunk, hogy megvédjük önt, és mindazokat, akik fontosak önnek. – Köszönöm, Bail – válaszolta Padmé –, teljes szívemből köszönöm. Az Utapaun, a Külső Gyűrűnek ezen a víznyelőkkel és hosszan nyújtózó hegyhátakkal teli világán Nute Gunray a szemcsés holofelvételt nézte, amelyen Grievous tábornok éppen Coruscant fénykorának végéről beszélt. A helytartó mélyen eltöprengett. Lehet, hogy alábecsülte a kiborgot? Lehet, hogy hamarosan valóban semmivé foszlik a Köztársaság hatalma? Hiszen akkor a Szövetség hűséges támogatásáért cserébe az egész Galaxisra kiterjedő, korlátlan kereskedési jogokat kap! A helytartó valósággal elszédült,

829/840

amikor belegondolt, hogy a jövőben micsoda vagyonra fognak szert tenni. Óvatosan körülhordozta a tekintetét a kényszerűségből összeverődött, de most már egymás hátát lapogató, örvendező társaságon. Nute Gunray hosszú évek óta első ízben szélesen elmosolyodott, és csatlakozott az ünneplőkhöz. A kamrája mélyén kuporgó Yoda a HoloHálózat híradóját nézte. Egy külső kamera éppen két Jedi holttestét mutatta, amelyek a szeparatisták zászlóshajójának közelében lebegtek az űrben. Az agg mester arca eltorzult a szomorúságtól, miközben a mikrofon felé fordult. – Igen, látom őket – mondta halkan. A hangszórókban Mace hangja recsegett: – Ha áttörünk a flottájukon, megrohamozzuk azt a cirkálót!

830/840

– Grievous meg fogja ölni a főkancellárt – vetette ellen Yoda. – Nem hiszem – vitatkozott Mace –, ha végezni akarna vele, már rég megtette volna. – Akkor viszont várni fogunk, amíg a szeparatisták előhozakodnak a követeléseikkel – jelentette ki Yoda, és lehunyta a szemét. – A Szenátus akár Coruscantot is odadobná Palpatine-ért cserébe – Mace hangjában árnyalatnyi megvetés vegyült. – Igen, de tovább romlik a helyzet, ha a főkancellár meghal – mutatott rá Yoda. – Az akár a Köztársaság végét is jelentheti! Mace elhallgatott egy pillanatra. Yoda a lelki szemeivel látta őt, amint ott ül Kit Fisto mellett a cirkálóban. – Tehát mit csinálunk most? – kérdezte végül Mace. – Az Erőtől kérünk útmutatást – válaszolta Yoda. – Pillanatnyilag meg kell

831/840

akadályoznod, hogy Grievous flottája a hiperűrbe meneküljön. Visszahívtunk jó néhány Jedit. Mihelyt ideérnek, győzelemre fogják vinni a csatát. – Yoda mester, közel járunk ahhoz, hogy elkapjuk Sidioust. Érzem – jegyezte meg az előzőnél jóval halkabban Mace. – Ezt ő is tudja, és elrejtőzött – felelte Yoda. Nemrégiben megéreztem a jelenlétét Coruscanton, de már nem érzem, tette hozzá gondolatban. – Ez esetben, Yoda mester, itt tartjuk Grievous-t, és ha megérkezik az erősítés, kiszabadítjuk a főkancellárt – összegezte Mace, és megszakította a kapcsolatot. Yoda fáradt léptekkel az ablakhoz ballagott, és kibámult rajta. Coruscant nyugati részén immár a sötétség volt az úr, de a magasban, a légkör határán túl továbbra is színpompás fényjelenség játszott.

832/840

A Jedi-rend atyamestere letörten meredt a villózó égboltra. Biztosan tudta, hogy a jövő beláthatatlan veszélyeket rejt. Hiába nyerik meg a Coruscant felett tomboló csatát, még korántsem szakad vége a háborúnak. Ezzel az ütközettel kezdetét vette az utolsó felvonás.

Ötvenötödik fejezet Dooku utasította a pilótadroidot, hogy egy rövid időre törjön ki a hipertérből a Nelvaan közelében. Így, ha a köztársaságiaknak sikerült is kiszámítaniuk az útvonalát, azt fogják hinni, hogy a sok más szeparatista egységhez hasonlóan ő is ehhez a bolygóhoz repült. A szlúp álcázó berendezéseinek jóvoltából az ellenségeinek fogalmuk sem lesz arról, hogy azonnal továbbindult Coruscant felé, hogy csatlakozzon Grievous-höz, és eljátssza a szerepét a Sidious által írt drámában. A mestere a legutóbbi beszélgetésük alatt elárulta neki, hogy a hadművelet igazi nagy fogása Anakin Skywalker lesz.

834/840

– Igen, mester, tudom, hogy régóta szemmel tartod őt – mondta akkor Dooku, megismételve Sidious saját szavait. – Régebb óta, mintsem sejtenéd, Tyranus Nagyúr – felelte Sidious. – És közeledik az a perc, amikor ismét próbára tesszük őt. – A harci jártasságát, nagyuram? – A haragjának mélységét – felelte ravasz mosollyal Sidious. – Megvizsgáljuk, hogy mennyire hajlandó túllépni a Jedik által elébe állított határokat, és mennyire hajlandó belemerülni a sötét oldalba. Grievous tábornok hamarosan elküld egy üzenetet, amellyel visszahívja őt és egykori mesterét a Coruscantra, pontosabban arra a színpadra, amelyet mi fogunk berendezni nekik. Dooku bólogatással jelezte, hogy kezdi megérteni mesterének szövevényes tervét. – Te fogsz megküzdeni velük, Tyranus Nagyúr! – folytatta Sidious. – Megölöd

835/840

Kenobit. Az ő egyetlen rendeltetése, hogy meghaljon. A halála arra ösztönzi majd az ifjú Skywalkert, hogy hasznosítsa a félelmeiből és haragjából táplálkozó erőt. Viszont, ha túl könnyen legyőzöd az ifjút, akkor tudni fogjuk, hogy még nincs felkészülve arra, hogy a szolgálatunkba álljon. Talán soha nem is lesz felkészülve. Ám ha netán valamilyen úton–módon föléd kerekedik, én megfékezem őt, hogy megkíméljelek minden felesleges ártalomtól. Ez utóbbi esetben értékes szövetségest szerzünk magunknak. De mindenekfelett úgy kell intézned, hogy ez a párviadal valódinak tűnjön, Tyranus Nagyúr! – Megteszek mindent, ami tőlem telik. Nem fogsz csalódni bennem, uram! – ígérte akkor Dooku. Most, mialatt a csillagszlúp kényelmes központi kabinjában ült, kellemes izgalom járta át, és alig várta, hogy valóra válthassa

836/840

az ígéretét. Hátradőlt az ülésében, és a belső rádión előreszólt a pilótadroidnak: – Irány Coruscant!

Ötvenhatodik fejezet A két csillagvadász egymástól alig néhány méterre állt a dokkban. Az asztrodroidok javában melegítették a hajtóműveket, és előkészítették a rendszereket az induláshoz. Mialatt Anakin beszíjazta magát az ülésbe, meghallotta, hogy Obi-van átkiált neki a saját gépének fülkéjéből: – Minden őrültséged ellenére nincs senki, akivel szívesebben repülnék, mint veled! Anakin a fejét meghajtva megköszönte a bókot, és visszakiáltott: – Legfőbb ideje volt, hogy elismerd, mester! Vegyem úgy, hogy mostantól vita nélkül követsz?

838/840

– Amennyire tőlem telik! – fogadkozott Obi-van. – Lehet, hogy nem leszek folyton a szárnyad végénél, de a közeledben maradok, és fedezem a hátadat! – És ha segítséget kérek, te majd jössz, és megmentesz, ugye? – kurjantotta vidáman Anakin. – Nem tudok elképzelni olyan helyzetet, hogy te segítséget kérjél! Anakin hirtelen megkomolyodva szólt vissza: – Mester, össze sem tudod számolni, hogy már hányszor megmentettél! Obi-van nagyot nyelt, hogy megszabaduljon a torkában képződő gombóctól, és bizakodva kijelentette: – Hát akkor, akármi vár ránk, ezúttal is túl fogjuk élni! Anakin könnyedén felkacagott, és megkérdezte:

839/840

– Így van, hiszen ki állítaná helyre a Galaxis békéjét és rendjét, ha nem mi? Obi-van helyeselve elégedetten megjegyezte:

bólogatott,

és

– Legalább azt mondtad: mi. Azzal mindketten leeresztették a kabintetőt, felemelték a gépeiket, és lassan megindultak a dokk légkörzáró energiahálója felé. Miután kijutottak a rohamcirkálóból, felgyorsítottak és irányba álltak. Néhány pillanatig egymás mellett száguldottak, majd az ugróponthoz érve begyújtották a hiperhajtóműveiket, és eltűntek a csillagokkal tarkított, roppant feketeségben.

@Created by PDF to ePub