A szófajok rendszere
A szófaj a legáltalánosabb nyelvi kategória, amelyet a szavak jelentése, mondatbeli szerepe, bővíthetősége és alaki viselkedése (Milyen toldalékot kaphat!) határoz meg.
-
Jelentésen a szavak használati értékét, lehetséges l ehetséges beszédbeli szerepét értjük. A mondatbe mondatbeli li szerep szerep azt azt jelenti, jelenti, hogy melyik szófaj szófaj milyen milyen funkció funkciótt tölt be a mondatban. mondatban. A bővíthe bővíthetőség tőség szempontja szempontja azt vizsgál vizsgálja, ja, hogy hogy melyik melyik szófaj szófajnak nak mi a tipikus tipikus bővít bővítménye ménye a mondatban. Vannak olyan szófajok, melyek nem bővíthetők (névelő, kötőszó).
A mai magyar nyelv szófajainak rendszere:
I. Igék: él, történik, olvas, eszik II. Névszók: 1. főnév: madár, ház 2. melléknév: jó, kellemes 3. számnév: sok, hatod, második 4. névmás: ő, magam, olyan III. Igenevek: 1. főnévi: írni, állni 2. melléknévi: síró, fizetendő, megbízott 3. határozói: sietve, befejezvén IV. Határozók: itt, tegnap V. Viszonyszók: 1. névelő: a, az, egy 2. névutó: mögött, alá 3. kötőszó: és, s, meg 4. igekötő: be, ki, le 5. segédige: fog, volna 6. módosítószó: nem, talán, bizony IV. Mondatszók: 1. indulatszó: jaj, nesze 2. felelőszó: persze, igen, nem I. Az ige:
-
Cselek Cselekvés vést, t, történ történést ést,, létezés létezést, t, vagy vagy állapot állapotot ot kifeje kifejező ző szófaj szófaj.. Az ige ige a mon monda datb tban an mind mindig ig állít állítmá mány ny.. Igej Igejel elek eket et és és iger igerag agok okat at kap kapha hat. t. Sokfé okféle le bő bővítm vítmén énye ye lehe lehet. t.
II: Névszók:
1. Főnév: A főnév a valóságban is létező, vagy ilyennek képzelt élőlények, élettelen tárgyak vagy gondolati dolgok nevét jelöli. A főnevek jelölhetnek valóságos vagy ilyennek gondolt fogalmakat: ezek a konkrét főnevek. Megnevezhetnek elvont fogalmakat, jelenségeket is, ezeket elvont főneveknek nevezzük. A konkrét főneveknek jelentésük alapján két csoportja van: a köznevek és a tulajdonnevek. A köznév több egyforma dolog közös megnevezése. A tulajdonnév valakinek vagy valaminek saját, megkülönböztető neve.A főnév a mondatban ragok segítségével bármely mondatrész szerepét betöltheti.
2. Melléknév: A melléknév személyek, tárgyak, dolgok tulajdonságait kifejező szó. A mondatban leggyakrabban jelző. Lehet állítmány vagy határozó is. A melléknevet fokozhatjuk: alsó-, középső-, felsőfok. Pl.: jó, jobb, legjobb. 3. Számnév: A számnév személyek, dolgok, tárgyak mennyiségét, vagy sorban elfoglalt helyét kifejező szó. Két faja a határozott és a határozatlan számnév. A határozott számnév pontosan megnevezi a számot vagy a sorrendi helyet. Lehet tőszámnév (kettő), törtszámnév (ketted), és sorszámnév (második). A mondatban lehet jelző, állítmány, számhatározó és számállapot-határozó. 4. Névmás: A névmás valódi névszókat (fő-, mellék- vagy számneveket) helyettesítő szófaj. A névmásoknak önmagukban nincs határozott jelentéstartalmuk, a beszédben válnak tartalmas szókká. Attól függően, hogy milyen szófajt helyettesítnek, megkülönböztetünk csak főnevet ún. e gyirányú, és a fő-, mellékvagy számnevet is helyettesítő ún. többirányú névmásokat. Egyirányú névmások (főnevet helyettesít): a: személyes: én, te, ő, engem, bennem b: birtokos: enyém, tied, övé, enyéim, tieid, övéi c: visszaható: magam, magad, maga, magunk, magatok d: kölcsönös: egymás Többirányú névmások (Főnevet, melléknevet, számnevet helyettesít): a: mutató: ez, olyan, akkora, annyi b: kérdő: ki, mi, milyen, mekkora, mennyi c: vonatkozó: aki, ami, amilyen, ahány, amennyi d: határozatlan: valami, valamilyen, némelyik, néhány e: általános: bárki, mindegyik, semmilyen, akárhol A névmásnak csak ritkán lehet határozója. III. Igenevek:
Az igenév igéből képzet olyan főnév, melléknév vagy határozószó amelynek igei tulajdonságai is vannak. Tipikusan átmeneti szófaj. 1. A főnévi igenév igéből -ni képzővel létrehozott származékszó, amely elvontan fejez ki cselekvést, történést, létezést, állapotot: sétálni. A mondatban főleg alany, tárgy és határozó szerepét tölti be, de a kell, lehet, szabad... állítmányok mellet alany is lehet. 2 Melléknévi igenév olyan -ó/-ő (egyidejűséget kifejező), -t/-tt (előidejűséget kifejező), -andó/-endő (utóidejűséget kifejező) képzős származékszó, amely az igei alapjelentést tulajdonságként nevezi meg. Mondatban leggyakrabban jelző, de határozó, állítmány l ehet. Tárgya és határozója lehet. 3. A határozói igenév olyan -va/-ve, -ván/-vén képzős származékszó, amely a cselekvésfogalmat határozói körülmények közt nevezi meg. A mondatban rendszerint mód- vagy állapothatározó. Tárgya és határozója lehet. IV. Határozószók:
A cselekvés, történés, létezés helyét, idejét, módját vagy a cselekvő állapotát kifejező szók: kint, most, rögtön, együtt. A határozószó a mondatban mindig határozói szerepet tölt be. Csak határozója lehet.
V. Viszonyszók:
A viszonyszók (viszonyítószók) nem önálló szófajok, mert a körükbe tartozó szavak csupán alakilag önállóak, de nincs önálló jelentésük. Önmagukban nem fordulnak elő, csak más szabad morfémákkal töltenek be mondatrészi szerepet. Ezért álszóknak, segédszóknak is nevezi őket a szakirodalom. Nem bővíthetők. 1. A névelő az utána álló főnév határozottságát (a, az) vagy éppen határozatlanságát (egy) fejezi ki. 2. A névutó az előtte álló ragos vagy ragtalan névszót határozóvá teszi. Alakilag önálló, de funkciója a viszonyragokra emlékeztet. Napjainkban már terjednek névszó előtti változataik, de ezeket inkább csak nyomatékosítás céljából használjuk. 3. A kötőszó mondatrészek vagy mondatok összekapcsolására, a közöttük levő nyelvtani vagy l ogikai viszony kifejezésére szolgál. 4. Az igekötő igéhez, igenévhez vagy más, igéből képzett származékszóhoz kapcsolódó, annak jelentését a határozószókra emlékeztetően módosító szó: meg-, be-, ki-, fel-. Csupán alakilag önálló, de önmagában jelentése nincs. 5. A segédige olyan igei jellegű szófaj, amely a mód-, idő-, szám- és személyviszonyok kifejezésére alkalmas úgy, hogy nem önálló mondatrész, hanem másokhoz kapcsolódik. Jelentésük önállótlanodott, alakjuk azonban maradt, ezért az állexémák közé soroljuk őket. Közös jellemzőjük - a tud kivételével -, hogy hiányos ragozásuak. 6. A módosítószó úgy módosítja az egyes mondatrésznek vagy az egész mondatnak a tartalmát, hogy a beszélő állásfoglalását is kifejezi. Önmagában sosem mondatrész. VI. A mondatszók:
Önmagukban tagolatlan mondatként vagy tagmondatként álló szavak. Indulatszónak is nevezik ezeket a lexémákat. Az indulatszó a beszélő érzelmeit, akaratát fejezi ki tagolatlan formában. Megkülönböztetünk érzelmet nyilvánító (Hajh! Jaj! Teringettét! Fúj!), akaratnyilvánító (Pszt! Csitt! Nana! Hajrá!) és az akaratnyilvánítón belül állathívogató, -terelő (cicic, pipi, gyí, hess) szavakat is. A felelőszók tagolatlan mondatok. Vagy megválaszolják a kérdést: Igen, persze, vagy kérdeznek: Nos?
