Flourish – Élj boldogan!
Az elme kerekei
MEGJELENT KÖTETEK Csíkszentmihályi Mihály: Kreativitás Kreativitás M. Scott Peck: Hazug emberek. A gonoszság lélektana Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat Oliver Sacks: Zenebolondok. Mesék Mesék a zenéről és az agyról Jerome Jerome Groopman: Hogyan gondolkodnak az orvosok? Oliver Sacks: Az elme szeme Richard Wiseman: Wiseman: 59 másodperc. Egy kis ésszel sokra mész
ELŐKÉSZÜLETBEN Martin Seligman: Amin változtathatsz… változtathatsz… és amin nem. Átfogó kalauz a sikeres önfejlesztéshez Paul Bloom: Élvezetek titka. Miért szeretjük azt, amit szeretünk
Martin Seligman
FLOURISH FLOURISH � ÉLJ BOLDOGAN! BOLDO GAN! A boldogság és a jól-lét radikálisan új értelmezése
AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Martin E. P. Seligman: Flourish. A Visionary New Understanding of Happiness and Well-Being. New York, 2011.
Fordította Bozai Ágota
ISBN 978 963 05 9150 8 Kiadja az Akadémiai Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19. www.akademiaikiado.hu Első magyar nyelvű kiadás: 2011 © Martin Seligman, Ph. D., 2011 Hungarian translation © Bozai Ágota, 2011 © Akadémiai Kiadó , 2011 Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetően is. Printed in Hungary
Tartalom
Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 I. ÚJ POZITÍV PSZICHOLÓGIA 1. Mi a jól-lét? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Egy új elmélet születése . . . . . . . . . . . . . . . . Az eredeti elmélet: autentikus életöröm . . . . . . . Az autentikus életöröm elmélettől a jól-lét elméletig A jól-lét elmélet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A jól-lét elemei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kedvességgyakorlat . . . . . . . . . . . . . . . . . A jól-lét elmélet összegzése . . . . . . . . . . . . . Örömállapot: a pozitív pszichológia célja . . . . . .
. . . . . . . . .
. . . . . . . . .
. . . . . . . . .
. . . . . . . . .
. . . . . . . . .
. . . . . . . . .
. . . . . . . . .
. . . . . . . . .
. . . . . . . . .
. . . . . . . . .
13 17 19 21 23 24 29 32 35
2. Mindenki a maga boldogságának kovácsa: hatásos pozitív pszichológiai gyakorlatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38 Köszönőlátogatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38 Megváltoztatható-e a jól-lét? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39 „Jó volt az, hogy…” gyakorlat (Más néven: „Három áldás”) . . . . . . 41 Pozitív pszichológiai beavatkozások és esetek . . . . . . . . . . . . . . 43 Karaktererősségek-gyakorlat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46 Pozitív pszichoterápia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48 3. Piszkos kis titok gyógyszerekről és pszichoterápiáról . Gyógyítás kontra tüneti kezelés . . . . . . . . . . . . . A 65 százalékos határ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Aktív, konstruktív válasz . . . . . . . . . . . . . . . . .
5
. . . .
. . . .
. . . .
. . . .
. . . .
. . . .
. . . .
. . . .
. . . .
52 53 54 55
Mit kezdjünk a negatív érzelmekkel? . . . . . . . . . . . . . . . . . . A gyógyítás új megközelítése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Alkalmazott pszichológia kontra pszichológiai alapok: problémák kontra talánok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Wittgenstein, Popper és a Penn . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. A jól-lét tanítása: az alkalmazott pozitív pszichológia varázslata Az első pozitív pszichológia mesterképzési program . . . . . . . Az alkalmazott pozitív pszichológia összetevői . . . . . . . . . . Intellektuálisan kihívást jelentő, alkalmazható tartalom . . . . Személyes és szakmai átalakulás . . . . . . . . . . . . . . . . . A coaching és a pozitív pszichológia . . . . . . . . . . . . . Átalakulások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A pozitív pszichológia mint elhivatottság. . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . .
. . . . . . . .
. 58 . 60 . 62 . 63 . . . . . . . .
70 71 72 72 76 76 78 82
5. Pozitív oktatás: a jól-lét tanítása �ataloknak . . . . . . . . . . . . . . . 85 Tanítsuk-e a jól-létet az iskolában? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86 A Penn Rugalmasság Program: módszer a jól-lét iskolai oktatására 88 A Geelong Gimnázium projekt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93 A pozitív oktatás tanítása (önálló kurzusok) . . . . . . . . . . . . . 96 A pozitív oktatás integrálása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97 A pozitív oktatás megélése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99 Pozitív informatika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101 A prosperitás új mértéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 104 II. HOGYAN ÉLJÜNK POZITÍV ÉLETET? 6. A határozott karakter (GRIT) és az eredményesség: az intelligencia új elmélete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 107 Siker és intelligencia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 108 Pozitív karakter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109 A jövő vonzza, nem a múlt hajtja előre. . . . . . . . . . . . . . . . . 110 Mi az intelligencia? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 112 Gyorsaság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 112 A lassúság erénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 116 A végrehajtó funkciók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118 Tanulási arányérték: a gyorsaság első származéka . . . . . . . . . 119 Önkontroll és határozottság (GRIT) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 121
Határozottság (GRIT) kontra önfegyelem Kiemelkedő emberi teljesítmény. . . . . A határozottság (GRIT) előnyei. . . . . . . Érdemjegyek átlaga . . . . . . . . . . . . West Point . . . . . . . . . . . . . . . . . Az amerikai helyesírási verseny . . . . . A siker elemeinek felépítése . . . . . . . . . .
. . . . . . .
. . . . . . .
. . . . . . .
. . . . .. . . . . . . . .
. . . . . . .
. . . . . . .
. . . . . . .
. . . . . . .
7. Erős sereg: a katonák általános alkalmassága . . . . . . . . . A pszichológiailag fitt hadsereg . . . . . . . . . . . . . . . . . Globális Felmérő Eszköz („Global Assessment Tool” – GAT) Online kurzusok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Érzelmi Fitness Modul. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Családi Fitness Modul . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Társas Fitness Modul. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Lelki Fitness Modul . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . .. . . . . . . . .
. . . . . . .
. . . . . . .
. 124 . 125 . 129 . 129 . 129 . 130 . 130
. . . . . . . .
. . . . . . . .
. . . . . . . .
. 133 . 134 . 136 . 144 . 146 . 148 . 150 . 156
. . . . . . . .
8. Traumából fejlődés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 159 Poszttraumatikus stressz zavar. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 159 Poszttraumatikus fejlődés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 165 Poszttraumatikus fejlődés kurzus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 167 Rugalmasság, lendület mesterkurzus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169 A mentális tartás felépítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 174 Forró helyzet: megküzdés a katasztrófagondolatokkal valós időben 176 Vadásszuk le a jó dolgokat! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 178 Karaktererősségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 178 Erős kapcsolatok kiépítése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 180 A módszer beélesítése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 184 9. Pozitív �zikai egészség: az optimizmus biológiája. . . . . . . . . . Feje tetejére állítani az orvoslást . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A tanult tehetetlenség elmélet eredete . . . . . . . . . . . . . . . . Szív- és érrendszeri betegségek (Cardiovascular Disease – CVD) . A szív- és érrendszeri betegségek összegzése . . . . . . . . . . . Fertőző betegségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Rák és a többi halálok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A jól-lét akarattal befolyásolható-e, és hogyan védhet? . . . . . . .
7
. . . . . . . .
. 188 . 188 . 190 . 196 . 201 . 201 . 208 . 212
Miért van az, hogy az optimisták kevésbé hajlamosak a betegségekre? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Pozitív egészségállapot . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A hadsereg adatbázisa: nemzeti kincs . . . . . . . . . . Szív- és érrendszeri értékek . . . . . . . . . . . . . . . . . Az edzettség mint egészségi érték? . . . . . . . . . . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. 213 . 216 . 219 . 221 . 222
10. A jól-lét politikai és gazdasági hatásai. Túl a pénzen . . . . . . . . . . . . . . . . A GDP és a jól-lét közötti eltérés . . . . Jólét és boldogság. . . . . . . . . . . . Pénzügyi válság . . . . . . . . . . . . . . Etika kontra értékek . . . . . . . . . . Optimizmus és gazdaság . . . . . . . Visszaható és nem visszaható valóság 51 százalék . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . .
. . . . . . . . .
. . . . . . . . .
. . . . . . . . .
. . . . . . . . .
. . . . . . .. .. .. . . .. . .
. . . . . . .. . . .. . . .. . .
. .. .. . . . . . . . . .. .. . .. .. .. . . . .. . .. .. .. .. . . . . .. .. .. . . . . . .
. . 229 . . 229 . . 230 . . 231 . . 236 . . 236 . . 241 . . 242 . . 245
Függelék – Karaktererősségek teszt Bölcsesség és tudás . . . . . . . . Bátorság . . . . . . . . . . . . . . Emberség és szeretet . . . . . . . Igazságosság . . . . . . . . . . . . Mértékletesség . . . . . . . . . . Transzcendencia. . . . . . . . . . Összegzés. . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . .
. . . . . . .
. . . . . . .
. . . . . . .
. . . . . . .
. . . . . . .
. . . . . . .
. . . . . . .
. . . . . . .
. . . . . . .
. . . . . . .
. . . . . . .
. . . . . . .
. . . . . . .
. . . . . . .
. . . . . . .
. . . . . . .
. . . . . . .
. . . . . . .
. . . . . . .
. 251 . 256 . 259 . 261 . 264 . 266 . 271
Köszönetnyilvánítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 273 Jegyzetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 277
8
Előszó
Ez a könyv abban segít, hogy örömállapotban éljünk. Tessék. Végre kimondtam. Szakmai életem során mindig kerültem az efféle könnyelmű ígéreteket. Kutató vagyok, ráadásul a tudományos módszereket illetően konzervatív. Írásaim a tudomány gondos módszerein, azaz statisztikai teszteken, validált kérdőíveken, alaposan tanulmányozott vizsgálatokon és nagy reprezentatív mintákon alapulnak; azaz ellentétben a népszerű pszichológiai művekkel és az önsegítő könyvekkel tudományos megalapozottságuk miatt hihetőek. Elképzelésem a pszichológia céljáról legutóbbi könyvem, az Autentikus életöröm ( Authentic Happiness, 2002) megjelenése óta megváltozott; a pszichológia még nagyobb mértékben változik. Életem nagy részében a pszichológia tiszteletre méltó célján dolgoztam, hogy enyhítsem a szenvedést és megszüntessem az életet megnyomorító állapotokat. Az igazat megvallva ez elég fárasztó tud lenni. Ha az ember a szívére veszi a szenvedés pszichológiáját – ahogy azt meg kell tenni, ha az ember depreszszióval, alkoholizmussal, skizofréniával, traumákkal és a szenvedés teljes skálájával, vagyis a pszichológia alapanyagával foglalkozik –, nagy megterhelés lehet a léleknek. A pszichológia gyakorlata és gyakorlása – amikor minden tőlünk telhetőt megteszünk páciensünk jól-léte érdekében – általában nem tesz jót a pszichológus lelkivilágának. Ha valami megváltozik a gyakorló pszichológus lelkében, az a depresszió irányába hat. 1 Része voltam a pszichológiában bekövetkezett földindulásszerű változás, a pozitív pszichológia tudományos és szakmai mozgalom felemel9
kedésének. 1998-ban az Amerikai Pszichológiai Társaság (American Psychological Association, APA) elnökeként sürgettem, hogy a pszichológia alapvető célját új céllal egészítse ki: tárja fel, mi teszi az életet élni érdemessé, és állapítsa meg, mik az ezt lehetővé tevő feltételek. A jól-lét megértése és az élet pozitív feltételeinek megteremtése nem azonos azzal a céllal, hogy megértsük a lelki szenvedést és megszüntessük az életet megnyomorító állapotokat. Jelenleg világszerte több ezer ember dolgozik a pozitív pszichológia területén, 2 és erőfeszítéseket tesznek e célok elérésének elősegítéséért. Ez a könyv az ő történetüket, vagy legalábbis történetük nyilvános részét mutatja be. A privát részt is be kell mutatni azonban. A pozitív pszichológia az embereket boldogabbá teszi. Tanítása, kutatása, coachként vagy terapeutaként való gyakorlati alkalmazása, az, hogy pozitív pszichológiai gyakorlatokat tartunk tizedikes gyerekeknek, hogy megtanítjuk kiképzőtiszteknek, mit tanítsanak a traumák utáni felépülésről, ha más pozitív pszichológusokkal találkozunk, ha egyszerűen olvasunk a pozitív pszichológiáról: hozzájárul az emberi boldogsághoz. A pozitív pszichológia területén dolgozóknál nagyobb jól-létben élőkkel még nem találkoztam. Maga a tartalom – boldogság, flow, értelem, szeretet, hála, önmeg valósítás, fejlődés, jobb kapcsolatok – is az ember jó lelki egészségéről szól. Megváltoztathatja az életünket, ha megtudjuk, ezek közül sokban részünk lehet, ha bepillantást kapunk a ragyogó személyes jövőbe. Ezért ez a könyv növeli az olvasó jól-létét… és segít abban, hogy pozitív életet éljünk.
�.
Mi a jól-lét?
Egészen mostanáig titok volt, hogyan kezdődött valójában a pozitív pszichológia. Amikor 1997-ben megválasztottak az Amerikai Pszichológiai Társaság elnökének, háromszor annyi e-mailt kaptam, mint korábban. Ritkán veszem fel a telefont, és hagyományos postai szolgáltatást már nem használok, de mivel az interneten huszonnégy órás bridzsjáték van, gyorsan és szorgalmasan válaszolok e-mailjeimre. Válaszaim éppen olyan szűkszavúak, amennyi időm van, míg kártyapartnerem gondolkodik, mit húzzon. (E-mail címem
[email protected]. Nyugodtan írjanak, ha nem sértődnek meg az egymondatos válaszokon.) Kaptam azonban egy e-mailt 1997 végén, amin nagyon elcsodálkoztam, és a „Mi van?” mappámba húztam át. Egyszerűen az állt benne: „Eljöhetnél hozzám New Yorkba.” Az aláírás csak egy monogram volt. Néhány héttel később egy koktélpartin voltam Judy Rodinnal, aki akkor a Pennsylvania Egyetem rektora volt, ahol negyven évig tanítottam. Judy, aki most a Rockefeller Alapítvány elnöke, végzős volt a Pennen, amikor én elsőévesként oda kerültem és együtt dolgoztunk Richard Solomon pszichológiaprofesszor állatviselkedés-kutató laborjában. Hamar összebarátkoztunk; csodálattal és nem kis irigységgel figyeltem, ahogy Judy nagyon fiatalon lett az Eastern Psychological Association elnöke, 3 aztán a Yale Egyetem Pszichológiai Karának dékánja, aztán a Yale rektora, majd a Penn rektora. Mindeközben sikerült együtt dolgoznunk egy vizsgálatban, ami az optimizmus és az erősebb immunrendszer kapcsolatát tanulmányozta az időseknél, amikor Judy a MacArthur Foundation hatalmas pszicho-neuro-immunológiai projektjét vezette. 4 A pszicho-neuro-im13
F������� – É�� ���������
munológia tudománya azt vizsgálja, hogyan befolyásolják a pszichét ért hatások azokat a neurális szintű folyamatokat, amik az immunrendszer működését irányítják. – Ismersz egy bizonyos „P.T.-t”, aki e-mailt küldött nekem, hogy látogassam meg New Yorkban? – kérdeztem Judyt, aki ismer mindenkit, aki valamit is számít. – Menj el hozzá! – felelte izgatottan. Két héttel később egy jelöletlen ajtónál találtam magamat Manhattan zsúfolt déli részén, egy kis, koszos irodaépület nyolcadik emeletén. Sivár, ablaktalan helyiségbe vezettek, melyben nem volt más, mint két ősz hajú, szürke öltönyös férfi és egy konferenciatelefon. – Egy meg nem nevezett alapítvány jogászai vagyunk – magyarázta egyikük, aki P. T.-ként mutatkozott be. – Kiváló embereket választunk ki, ön pedig kiváló ember. Tudni szeretnénk, milyen kutatást szeretne végezni, mire pályázna. Nem kispályás összegeket kezelünk. Előre figyelmeztetjük azonban, hogy ha felfedi kilétünket, minden finanszírozás leáll. Röviden elmondtam a jogászoknak és a konferenciatelefonnak egyik APA-kezdeményezésemet az etnopolitikai jólétről (külön hangsúlyoztam, hogy ez nem pozitív pszichológia), és azt mondtam, hogy szeretnék találkozni a népirtás negyven vezető kutatójával. Ki akartam deríteni, melyek azok a feltételek, amelyek között népirtás történik, vagy nem történik, összehasonlítani kívántam a huszadik század tucatnyi népirtásának helyszíneit és körülményeit azzal az ötven esettel, ami annyira gyűlölettől fűtött volt, hogy nagy valószínűséggel népirtás történhetett volna, de nem történt. Aztán könyvet szerkesztenék arról, hogyan lehet elkerülni a népirtásokat a huszonegyedik században. – Köszönjük, hogy ezt elmondta nekünk – mondták alig öt perc múl va. – Ha visszamegy az irodájába, küldene nekünk erről egy egyoldalas összefoglalót? És ne felejtsen költségvetés-tervezetet mellékelni! Két héttel később egy százhúszezer dollárról kiállított csekk tűnt fel az íróasztalomon. Kellemes meglepetés volt, mert szinte minden tudományos kutatás, amit addig terveztem, hosszadalmas finanszírozási kérvényekkel, idegesítő szakmai véleményekkel, hivatali bürokráciával, oktalan késedelemmel, aprólékos revíziókkal, majd elutasítással, vagy legjobb esetben döbbenetes költségkurtításokkal járt. 14
M� � ���-����
Megtartottam az egyhetes tanácskozást; szimbolikus helyszínt választottam hozzá, az észak-írországi Derryt; negyven tudós, az etnopolitikai erőszak fejedelmei és fejedelemnői részvételével. 5 Csak ketten ismerték egymást társadalomtudományi körökből. Egyikük az apósom volt, Dennis McCarthy, nyugdíjba vonult brit gyáriparos. A másik a meg nem ne vezett alapítvány kincstárnoka, a Cornell Egyetem nyugalmazott mérnökprofesszora. Később Dennis megjegyezte nekem, hogy soha ilyen kedvesek nem voltak még vele az emberek. Az Ethnopolitical Warfare6 (Etnopolitikai hadviselés) című kötet, amit Daniel Chirot és én szerkesztettünk, 2002-ben jelent meg. Érdemes elolvasni, de nem erről szól ez a történet. Már majdnem el is feledkeztem erről a bőkezű alapítványról, melynek még mindig nem tudom a nevét, amikor hat hónappal később újra felhívott a kincstárnok. – Remek találkozó volt, amit Derryben szerveztél, Marty! Két nagyszerű emberrel ismerkedtem meg ott; az orvos-antropológus Mel Konnerrel7 és azzal a McCarthy nevű fickóval. Jut eszembe, mit csinál? És te mit akarsz csinálni legközelebb? – Legközelebb? – hebegtem; egyáltalán nem voltam felkészülve arra, hogy újabb finanszírozási kéréssel álljak elő. – Hát, olyasmin gondolkodom, amit „pozitív pszichológiának” ne vezek. És vagy egy percben elmondtam, mi is az. – Nincs kedved meglátogatni bennünket New Yorkban? – kérdezte. A látogatás reggelén feleségem, Mandy a legjobb fehér ingemet tette elém. – Azt hiszem, inkább a viseltesebb gallérút kéne felvennem – mondtam, a Manhattan déli részén található szerény irodára gondolva. Az iroda azonban időközben Manhattan egyik legelegánsabb negyedébe költözött, a legfelső emeletre; az iroda nagy volt, csupa ablak, de ugyanaz volt a szituáció: két jogász és egy konferenciatelefon. Az ajtóra itt sem volt kiírva semmi. – Mi az a pozitív pszichológia? – kérdezték. Körülbelül tíz percig magyaráztam, aztán kikísértek, és azt mondták: – Ha visszaér az irodájába, küldene nekünk erről egy háromoldalas összefoglalót? És kérjük, ne felejtsen költségvetést mellékelni. 15
F������� – É�� ���������
Egy hónappal később csekket kaptam. Másfél millió dollárról szólt. A történet vége ugyanolyan furcsa, mint az eleje. Ezzel a finanszírozással virágba szökkent a pozitív pszichológia, és a névtelen alapítvány is érzékelhette ezt, mert két évvel később újabb egysoros e-mailt kaptam PT-től. Ez állt benne: „A Mandela–Milošević-dimenzió folytonos?” – Hmmm… mit jelenthet ez? – tűnődtem. Tudtam azonban, hogy nem véletlenül kérdezi, amit kérdez, ezért legjobb tudásom szerint tudós választ küldtem. Körvonalaztam, mit tudunk a szentek és a szörnyek természetéről és tenyészetéről. Válasza: – Nincs kedved meglátogatni bennünket New Yorkban? Ezúttal a legjobb fehér ingemet vettem fel, és volt már felirat az ajtón: „Atlantic Philanthropies.” Mint kiderült, az alapítvány egyetlen nagylelkű személy, Charles Feeney 8 ajándéka. Charles Feeney vámmentes boltok üzemeltetéséből szerezte a vagyonát, és a teljes összeget – 5 milliárd dollárt – az alapítványra bízta, hogy jó célra használják fel. Az amerikai jog miatt kénytelenek voltak nyilvános nevet használni. – Azt szeretnénk, ha összegyűjtené a vezető tudósokat a témában, és megválaszolnák a Mandela–Milošević-kérdést, a genetikától a politikatudományon át a jó és gonosz szociológiájáig – közölték. – Húszmillió dollárt szánunk erre. Ez rengeteg pénz, nyilvánvalóan sokkal nagyobb pénz volt, mint amennyit eddig bármikor bármire kaptam. A következő hat hónapban a két jogász és én megbeszéléseket tartottunk, tervezetet írtunk és újraírtunk, hogy aztán a benyújtást követő héten az alapítvány igazgatótanácsa ráüsse a pecsétet. Alapos, elegáns tudományos munka volt. – Nagyon zavarban vagyunk, Marty – közölte PT telefonon. – Az igazgatótanács elutasított bennünket. Ilyen még soha nem fordult elő. Nem tetszett nekik a genetikai rész. Azt mondták, az valóságos politikai robbanóelegy. Egy éven belül a jótétemény két csodálatos gondnoka eltűnt. Pedig olyanok voltak, mintha A milliomos című tévéműsorból léptek volna ki. (A The Millionaire az 1950-es évek tévésorozata volt, kamaszként ezen nőttem fel. Valaki megjelent az ember ajtajánál egy egymillió dolláros csekkel.) 16
M� � ���-����
A következő három évben figyelemmel kísértem az Atlantic Philanthropies tevékenységét – afrikai segélyek, az öregedés problémája, Írország, iskolák – és úgy döntöttem, hogy felhívom az alapítvány új ügyvezetőjét. Hajlandó volt beszélni velem, és szinte éreztem, hogy megacélozza magát az újabb kérés ellen. – Csak azért hívom, hogy köszönetet mondjak, és megkérjem, tolmácsolja legmélyebb hálámat Mr. Feeney-nek – kezdtem. – Éppen jó időben jöttek, és éppen a megfelelő finanszírozást adták a pszichológia egy újszerű irányvonalához, ami arról szól, hogy mi teszi az életet élni érdemessé. Segítettek nekünk, amikor a pozitív pszichológia újszülött volt, és nincs szükségünk további finanszírozásra, mert az irányzat már önfenntartó. De az Atlantic alapítvány segítsége nélkül mindez nem jöhetett volna létre. – Még soha nem kaptam ilyen hívást – mondta az ügyvezető csodálkozva.
Egy új elmélet születése Az anonim alapítvánnyal való találkozásom a pozitív pszichológia utóbbi tíz évének egyik legjobb pillanata volt; ez a könyv arról szól, amit ez a kezdet létrehozott. Annak magyarázatát, hogy mivé vált a pozitív pszichológia, a „pozitív” és az örömállapot („flourishing”) radikális át gondolásával kezdem. Legelőször és legfontosabbként azonban el kell mondanom új gondolataimat a boldogságról. Thalész úgy gondolta, hogy minden víz. 9 Arisztotelész szerint minden emberi cselekvés célja a boldogság elérése.10 Nietzsche szerint minden emberi cselekvés célja a hatalomszerzés.11 Freud szerint minden emberi cselekvés célja a szorongás elkerülése.12
Ezek a hatalmas gondolkodók elkövették a monizmus nagy hibáját: minden emberi indítékot egyetlenre vezettek vissza. A monizmus a lehető legkevesebb változóból a lehető legtöbbet igyekszik kihozni, ezért lobogó zászlóval veszik a filozófiai kánon alaptesztjét, a parszimóniaelv próbáját, miszerint a legegyszerűbb magyarázat a legjobb magyarázat. Ám a parszimóniának van alsó küszöbe: amikor túl kevés változó magya17
F������� – É�� ���������
rázza az adott jelenség sok nüanszát, semmire nincs igazi magyarázat. 13 A monizmus végzetes e négy hatalmas gondolkodó elméleteire nézve. Eredeti elképzelésem e monizmusok közül Arisztotelész elméletéhez volt a legközelebb – hogy mindent, amit teszünk, azért tesszük, hogy boldogok legyünk –, de már irtózom a boldogság szótól, amit úgy agyonhasználtak, hogy szinte teljesen elvesztette jelentését.14 A tudomány nem tud dolgozni ezzel a fogalommal, nem használható olyan gyakorlati területeken sem, mint az oktatás, a terápia, a közügyek, vagy egyszerűen egy ember személyes életének megváltoztatása. A pozitív pszichológiában az első lépés, hogy a „boldogság” monista fogalmát használható elemekre bontsuk. Szemantikai gyakorlatnál sokkal több múlik azon, hogy ezt jól tegyük. A boldogság megértéséhez elmélet szükséges, és ez a fejezet az új elméletemet mutatja be. – A 2002-es elméleted nem lehet helyes, Marty – mondta Senia Maymin, amikor korábbi elméletemről beszélgettünk, amit a „Bevezetés a pozitív pszichológiába” című előadásomon fejtettem ki 2005-ben az alkalmazott pozitív pszichológia mesterkurzus bevezető óráján. Senia harminckét éves, a Harvardon végzett matematika szakon, kitűnő minősítéssel; folyékonyan beszél oroszul és japánul, saját befektetési alapot vezet: a pozitív pszichológia mintaképe. Mosolya a legtátongóbb osztálytermeket is átmelengeti, még a Huntsman Hallt is, amit Halálcsillagnak neveznek a University of Pennsylvania keretében működő Wharton School üzleti tudományokat tanuló hallgatói, akiknek ez a főhadiszállásuk. Ebben a mesterprogramban igazán különleges hallgatók tanulnak: harmincöt sikeres felnőtt a világ minden részéről, akik havonta egyszer repülnek Philadelphiába három napra, hogy a pozitív pszichológia legújabb eredményeivel, technikáival, valamint ezek szakterületükön való gyakorlati alkalmazásaival ismerkedjenek. – Az Autentikus életörömben megfogalmazott elmélet arról szól, amit az emberek választanak, de van benne egy nagy hiányosság: hiányzik belőle a siker és a szakmai tudás. Az emberek a sikerre önmagáért a sikerességért törekszenek 15 – folytatta Senia. Ez volt az a pillanat, amikor kezdtem átértékelni a boldogságot.
18
M� � ���-����
Amikor egy évtizeddel ezelőtt megírtam az Autentikus életörömöt, a Pozitív pszichológia címet akartam adni neki, de a kiadó úgy gondolta, hogy ha a „boldogság” szó szerepel a címben, többen veszik meg a könyvet. Sok csatát nyertem szerkesztők ellen, de a címet illetően soha. Így maradt a nyakamon ez a szó. (Az „autentikus” sem tetszik, mert ez az „elnémított szelf” kifejezés szintén agyonhasznált „szelf” szavának közeli rokona.) Ezzel a címmel az alapvető probléma nemcsak az, hogy nem fejezi ki elég jól, mit választunk, hanem a modern fül a „boldog” jelentésbe azonnal belehallja a jókedv, derű, vidámság, jó kedély, mosolygás jelentést is. Ugyanilyen bosszantó, hogy a cím rám telepedett azzal a szörnyű smiley arccal is, valahányszor a pozitív pszichológia bekerült a hírekbe. A „boldogság” történetileg nem áll szoros kapcsolatban az ilyen hedonizmussal – a vidámság és a derű igen messze van attól, amiről Thomas Jefferson a Függetlenségi nyilatkozat ban kijelentette, hogy minden embernek joga van törekedni rá 16 –, az én pozitív pszichológiai törek véseimtől pedig még messzebb esik.
Az eredeti elmélet: autentikus életöröm A pozitív pszichológia eredeti szándékom szerint arról szól, amit önmagáért választunk. Nemrégiben a minneapolisi repülőtéren megmasszíroztattam a hátamat, mert úgy éreztem, jót tesz. Önmagáért választottam a hátmasszázst, nem azért, mert nagyobb értelmet adna az életemnek, vagy valami más okból, de nagyon fontos tudatosítani magunkban, hogy választásainkat gyakran nem az határozza meg, hogy mit érzünk jónak. Tegnap éjjel úgy határoztam, hogy meghallgatom hatéves gyerekem gyötrelmes zongora-előadását; nem azért, mert ettől jobban éreztem volna magamat, hanem mert szülői kötelességem és része mindannak, ami értelmet ad az életemnek. Az autentikus életöröm elmélete azt jelenti, hogy a boldogságot három olyan elemre lehet bontani, amit önmagáért választunk: pozitív érzelem, elmélyülés és értelem. És mind a három elem könnyebben meghatározható és mérhetőbb, mint a boldogság. Az első a pozitív érzelem; amit érzünk: öröm, elragadtatás, eksztázis, melegség, nyugalom stb. Ha sikeresen élünk e körül az álom körül, azt „kellemes életnek” nevezem. 19
F������� – É�� ���������
A második elem, az elmélyülés a flow-ról szól: eggyé válni a zenével, megáll az idő, öntudatunkat vesztjük egy olyan tevékenységben, ami nagyon leköt bennünket. Azt az életet, amit e célokat követve élünk, „elmélyült életnek” nevezem. Az elmélyülés más, mint a pozitív érzelem, sőt van, hogy annak éppen ellentéte; mert ha megkérdezzük a flow élményét átélőket, mire gondolnak és mit éreznek, általában azt mond ják: „semmit”.17 A flow állapotában eggyé válunk a tárggyal. Úgy vélem, hogy az összpontosított figyelem, amit a flow állapota megkövetel, leköti minden kognitív és érzelmi forrásunkat, amiből gondolat vagy érzés keletkezhetne. A flow állapotához nem vezet királyi út. Ellenkezőleg: minden erőnk és tehetségünk kibontakoztatása szükséges ahhoz, hogy a flow állapotában tapasztaljuk meg a világot.18 Az elmélyülés és a pozitív érzelem közti egyik különbség az, hogy utóbbihoz vannak erőfeszítést nem igénylő „királyi”, rövidebb utak. Az ember végezhet önkielégítést, bevásárlást, szedhet gyógyszert vagy nézhet tévét. Ezért fontos, hogy pontosan ismerjük erősségeinket, és megtanuljuk őket gyakrabban használni, mert így gyakrabban juthatunk a flow állapotába.19 Ám a boldogságnak van egy harmadik eleme: az értelem. Én a bridzs játékkal jutok el a flow állapotába, de egy hosszú verseny után, ha a tükörbe nézek, aggódom, hogy haszontalanságokkal töltöm a halálig hátralévő időmet. Az elmélyülés és az öröm keresése gyakran magányos, szolipszista vállalkozás. Az ember elkerülhetetlenül értelmet és célt keres az életében.20 Az értelmes élet velejárója a valahová tartozás, és olyan cél szolgálata, amit önmagunknál többre tartunk; az emberiség megteremti azt a pozitív intézményrendszert, ami mindezt lehetővé teszi: a vallást, a politikai pártokat, a környezetvédelmi mozgalmakat, a cserkészetet, a családot. Ez az autentikus boldogság elmélete: a pozitív pszichológia a boldogság három rejtett alakban való megjelenéséről szól. Ezek: pozitív érzelem, elmélyülés és értelem. Senia kritikája kikristályosította tíz év tanítását, gondolkodását, elmélettesztelését, és arra késztetett, hogy tovább csiszoljam. Az októberben kezdődő szemeszterben Huntsman Hallban átértékeltem azt, amit addig a pozitív pszichológiáról gondoltam. Átértékeltem a pozitív pszichológia elemeit és céljait is. 20
M� � ���-���� Autentikus életöröm elmélet
Jól-lét elmélet
Tárgy: boldogság Mérték: az élettel való elégedettség Cél: az élettel való elégedettség növelése
Tárgy: jól-lét Mérték: pozitív érzelem, elmélyülés, értelem, pozitív kapcsolatok és teljesítmény Cél: az örömállapot növelése azáltal, hogy növeljük a pozitív érzelmet, az elmélyülést, az értelmet, a pozitív kapcsolatokat és a teljesítményt
Az autentikus életöröm elmélettől a jól-lét elméletig Korábban azt gondoltam, hogy a pozitív pszichológia tárgya a boldogság, a boldogság mérésének aranyalapja az élettel való elégedettség és a pozitív pszichológia célja az élettel való elégedettség növelése. Ma már úgy vélem, hogy a pozitív pszichológia célja a jól-lét, a jól-lét mérésének aranyalapja az örömállapot (flourishing), a pozitív pszichológia célja pedig az örömállapot növelése. Ez a teória, amit jól-lét elméletnek nevezek, nagyon különbözik az autentikus életöröm elmélettől, és ez az eltérés magyarázatot kíván. Az autentikus életöröm elmélet három ponton nem egészen helytálló. Az első az, hogy a „boldogság” (életöröm) jellemző köznyelvi konnotációja kibogozhatatlanul összefonódik azzal az elképzeléssel, hogy az ember vidám hangulatban van. A pozitív érzelem a boldogság szilárd alap ja. Az elmélet kritikusai meggyőzően érvelnek azzal, hogy az autentikus életöröm elmélet önhatalmúlag és felhatalmazás nélkül újradefiniálja a boldogság fogalmát oly módon, hogy a pozitív érzelem mellé berángatja az elmélyülés és értelem kívánalmát is. Sem az elmélyülés, sem az értelem nem arra utal, hogyan érezzük magunkat, és bár vágyhatunk elmélyülésre és értelemre, nem részei és nem is lehetnek részei annak, amit a „boldogság” jelent. Az autentikus életöröm elmélet másik hiányossága, hogy az élettel való elégedettség túlságosan privilegizált helyet foglal el a boldogság mérésében. Az autentikus életöröm elméletben a boldogság aranyalapja az élettel való elégedettség, amit széles körben tanulmányoztak olyan önbeszámolós kérdőívekkel, amelyek a válaszadókat arra kérik, hogy 1-től 10- ig terjedő skálán jelöljék, mennyire elégedettek az életükkel (1 = szörnyű, 21
F������� – É�� ���������
10 = ideális, jobb nem is lehetne). 21 A pozitív pszichológia célja ebből az aranyalapból következik: az élettel való elégedettség növelése ezen a földön. Kiderült azonban, hogy a válaszadók erre a kérdésre adott válaszait nagymértékben az határozza meg, hogyan érzik magukat a kérdésfeltevés pillanatában.22 A sok emberrel végzett vizsgálatokból a kutatók azt a kö vetkeztetést vonták le, hogy a pillanatnyi hangulat több mint 70 százalékos mértékben befolyásolja, milyen mértékű életelégedettséget jelölnek be, míg az aktuális életelégedettség ebben az adatban csak 30 százalékos mértékben jelenik meg. Vagyis a pozitív pszichológia régi szép aranyalapja aránytalan mértékben kötődik a hangulathoz, a boldogságnak ahhoz a formájához, amit a régiek sznob módon, de teljesen jogosan vulgárisnak neveztek. Az ok, hogy megtagadom a privilegizált helyet a hangulattól, nem sznobéria, hanem a felszabadítás. A boldogság hangulatszemléletű megítélése a világ lakosságának felét, az „alacsony pozitív érzelemkifejező” népességet a boldogtalanság poklába száműzi. Bár ők nem jókedvűek, a világ népességének ez a „lehangolt” fele talán nagyobb elmélyülést és értelmet él át, mint a vidámak. Az introvertáltakon sokkal kevésbé látszik a vidámság, mint az extrovertáltakon,23 de ha a közérdek alapja (ahogy erre az utolsó fejezetben rákérdezünk) az, hogy hangulatértelemben maximalizálja a boldogságot, az extrovertáltak szavazatának értéke sokkal nagyobb, mint az introvertáltaké. A döntés, hogy inkább cirkuszt építsünk, mint könyvtárat, azon alapul, hogy mennyi járulékos boldogság keletkezik, amiben a vidámabbak nagyobb súllyal esnek latba, mint a kevésbé vidámak. Az elmélet, amelyik számításba veszi az elmélyülést és értelmet, valamint a pozitív érzelem növekedését morálisan felszabadító és demokratikusabb, jobban szolgálja a közérdeket. És kiderült, hogy az élettel való elégedettség nem veszi figyelembe, mennyi értelem van az életünkben és mennyire vagyunk elmélyülve munkánkban, mennyire törődünk szeretteinkkel. Az élettel való elégedettség alapvetően a vidám hangulatot méri, így nem jogos, hogy központi helyet foglaljon el egy olyan elméletben, ami a boldogságtannál több igyekszik lenni.24
Az autentikus életöröm elmélet harmadik elégtelensége, hogy a pozitív érzés, az elmélyülés és az értelem nem meríti ki azokat az elemeket, amiket önmagukért választunk. Az „önmagáért” a kulcsfontosságú kifejezés: egy elmélet kulcseleme, a választott dolog semmi más célt nem 22
M� � ���-����
szolgálhat. Ez volt a Senia kijelentésében rejlő kihívás; azt állította, hogy sokan csak a teljesítés kedvéért törekednek teljesítményre. Egy helytállóbb elmélet teljesebb meghatározást adhat az emberi választás elemeiről. Így jött létre ez az új elmélet, amelyik megoldja ezt a három problémát.
A jól-lét elmélet A jól-lét összetett fogalom (konstruktum), a boldogság egyszerű tapasztalati jelenség (real thing). Az „igazi” tapasztalati jelenség közvetlenül mérhető, önállóan létező dolog. Az ilyen tapasztalati jelenség „operacionalizálható”, azaz nagyon specifikus fokmérőkkel meghatározható. Például a meteorológiában a szél hűtő hatását a hőmérséklet és a vizet megfagyasztó (zúzmarát, deresedést okozó) szél kombinációjával határozzák meg. Az autentikus életöröm elmélet kísérlet arra, hogy az „igazi tapasztalati jelenséget”, a boldogságot, az élettel való elégedettségként magyarázzuk, melyben az emberek 1-től 10-ig terjedő skálán határozzák meg, menynyire elégedettek az életükkel. Azok a legboldogabbak, akik a legnagyobb fokú pozitív érzelmet, elmélyülést élik át és értelmet találnak életükben. A jól-lét elmélet azt mondja, hogy a pozitív pszichológia témája nem a tapasztalati jelenség, hanem a konstruktum – a jól-lét –, aminek tehát számos mérhető eleme van, melyek mindegyik e tapasztalati jelenség, mindegyik a jól-lét alkotórésze, de önmagában egyik sem definiálja a jól-létet .25 A meteorológiában az „időjárás” ilyen konstruktum. Az időjárás önmagában nem tapasztalati jelenség. Számos eleme van, mindegyik operacionalizálható, így mindegyik tapasztalati jelenség; ezek alkotják az időjárást: a hőmérséklet, a páratartalom, a szélsebesség, a légnyomás stb. Képzeljük el, hogy témánk nem a pozitív pszichológia, hanem a „szabadság”. Hogyan látnánk neki a szabadság tudományos tanulmányozásának? A szabadság konstruktum, nem tapasztalati jelenség; számtalan elemből tevődik össze: hogyan érzik magukat az állam polgárai, milyen gyakran tapasztalható cenzúra a sajtóban, milyen gyakran tartanak választásokat, a parlamenti képviselők és a lakosság aránya, a korrupt tiszt(ség)viselők aránya, és számtalan más tényező. A szabadsággal mint konstruktummal ellentétben ezeknek az elemeknek mindegyike mérhető, de csak az elemek mérésével kapunk átfogó képet a szabadság fokáról. 23
F������� – É�� ���������
A jól-lét struktúrájában olyan, mint az „időjárás” és a „szabadság”: egyetlen összetevőjével sem lehet kizárólagosan meghatározni (a szakzsargonban a „kizárólagos meghatározás” elnevezése: „operacionalitás”); de ez több elemből tevődik össze. Ezzel ellentétben az élettel való elégedettség úgy operacionalizálja a boldogságot az autentikus életöröm elméletben, ahogy a hőmérséklet és a szélsebesség meghatározza a szél hűtő hatását. Fontos, hogy a jól-lét elemei önmagukban is különböző dolgok; nem pusztán a pozitív érzelemhez kötődő gondolatokról és érzésekről szóló önbeszámolók, mint az autentikus életöröm eredeti elméletében. A pozitív pszichológia fókuszpontja éppen ezért a jól-lét konstruktuma, nem pedig az élettel való elégedetlenség entitása. Feladatunk az, hogy megnevezzük a jól-lét elemeit.
A jól-lét elemei Az autentikus életöröm elmélet veszélyesen közel kerül Arisztotelész monizmusához, mert abban a boldogság az élettel való elégedettséggel definiált, azaz operacionalizált. A jól-lét számos eleme biztonságban elterelhet bennünket a monizmustól. Ez alapvetően a szabad, kényszer nélküli választás elmélete, öt eleme magában foglalja azt, amit a szabad emberek önmagáért választanak. A jól-lét minden elemének három to vábbi elemet kell tartalmaznia: 1. Hozzájárul a jól-léthez. 2. Az emberek önmagáért, nem valamely más elem eléréséért keresik, törekednek rá. 3. Minden más elemtől függetlenül definiált és mért (kizárólagosság). A jól-lét elméletnek öt eleme van, mind az öt elemnek három tulajdonsága. Ez az öt elem: a pozitív érzelem, az elmélyülés, az értelem, a pozitív kapcsolatok és a teljesítmény. (Angolul: positive emotion, engagement, meaning, positive relationships és accomplishment; ezek emlékezeterősítő rövidítése a PERMA.) Vizsgáljuk meg ezt az öt elemet a pozitív érzelemtől kezdve!
24
�.
Pozitív �zikai egészség: az optimizmus biológiája
Az egészség összetett testi, mentális és szociális jól-lét, nem egyszerűen a betegség vagy bántalom hiánya.
Az Egészségügyi Világszervezet alkotmánya, 1946
Feje tetejére állítani az orvoslást Harmincöt éve vagyok pszichoterapeuta. Nem vagyok nagyon jó ebben – bevallom, jobban tudok beszélni, mint hallgatni –, de időnként elég jó munkát végeztem, és segítettem pácienseimnek megszabadulni szinte minden szomorúságuktól, szinte minden szorongásuktól és szinte minden dühüktől. Azt hittem, hogy munkám ezzel véget ért, és a páciensem boldog lesz. Boldog lett a páciensem? Nem. Mint a 3. fejezetben írtam, kiüresedett lett a páciens. Ez azért van így, mert a pozitív érzelem élvezésének képessége, az, hogy az ember olyanokkal van együtt, akik törődnek vele, ha van értelme az életének, ha eléri a céljait és jó kapcsolatokat ápol, az tel jesen más, mint az, amikor nem depressziós, nem szorong és nem dühös. Ezek a depressziók állnak a jól-lét útjában, de nem teszik lehetetlenné a jól-létet; ahogy a szomorúság, a szorongás és a düh hiánya sem garantálja a boldogságot. A pozitív pszichológia tanulsága az, hogy a pozitív mentális egészség nem csak a mentális betegség hiányát jelenti. 274 Közhely, hogy az ember lehet mentálisan nem beteg, de megrekedhet az életében és elerőtlenedhet. A pozitív mentális egészség jelenlét: a pozitív érzelem jelenléte, az elmélyülés jelenléte, az értelem jelenléte, a jó kapcsolatok jelenléte és a teljesítmény jelenléte. A mentális egészség állapotában lenni nem egyszerűen azt jelenti, hogy az ember mentes a rendellenességektől; a mentális egészség a boldogság jelenléte, az az állapot, amiben az ember kivirul. 188
P������ ������� ��������: �� ���������� ����������
Ez teljesen ellentmond annak a bölcsességnek, amit Sigmund Freud nyújtott le a Sínai-hegy magasából: hogy a mentális egészség nem más, mint a mentális betegség hiánya. Freud a filozófus Arthur Schopenhauer (1788–1860) követője volt. Mindketten hitték, hogy a boldogság illúzió, és a legjobb, amit remélhetünk, hogy minimumszinten tartjuk nyomorúságunkat és szenvedéseinket. Ne legyen kétség e felől: a hagyományos pszichoterápia nem arra van tervezve, hogy jól-létet teremtsen, hanem arra, hogy a lelki szenvedést csökkentse – ami önmagában sem kis feladat. A testi egészség területén ugyanezt a „bölcsességet” fogadták el: a testi egészség nem más, mint a testi betegségek hiánya. Az olyan nyilatkozatok, mint amilyent az Egészségügyi Világszervezet is közzétett (lásd fent) és a nemzeti egészségügyi intézmények neve ellenére (a név félrevezető, mert költségvetésük több mint 95 százaléka a betegségek enyhítésére megy el),275 az egészségtudomány szinte alig létezik. Ezt tartotta szem előtt Robin Mockenhaupt és Paul Tarini, a hatalmas Robert Wood Johnson Foundation munkatársai, amikor felkértek, hogy tartsak előadást a pozitív pszichológiáról. Azt szeretnénk, ha a feje tetejére állítanád az orvoslást – mondta Paul, az úttörő kezdeményezésekért felelős igazgató. Az úttörő kezdeményezés náluk az, aminek hangzik, a RWJF orvosi kutatásainak nagy részét olyan kitűnő ötletekre adják, mint a kövérség csökkentése, ezért a Pioneer Branch feladata, hogy kiegyensúlyozza a kutatási portfóliót azzal, hogy az orvosi kutatások főáramán kívül eső kutatásokat finanszíroz; olyan ötleteket, amik bőven megtérülhetnek az amerikai egészségügyben, az amerikaiak egészségében. – Nyomon követtük, amit a mentális egészség terén alkottál, hogy tudatosítani akarod, ez valós dolog, túlmutat és felülemelkedik a mentális betegségek hiányán, és szeretnénk kipróbálni ugyanezt a testi betegségek vonatkozásában – folytatta. – Vannak pozitív tulajdonságok, egészségvagyon-elemek, amikből a testi egészség aktuális állapota meghatározható? Van olyan állapot, ami növeli az élettartamot, csökkenti a morbiditást, ami jobb prognózishoz vezet, ha a betegség mégis bekövetkezik, és ami csökkenti az élethosszig tartó egészségügyi ellátás költségeit? Az egészség valós, önállóan létező dolog, vagy az orvoslásnak csak a betegség hiányára kell törekednie? 276 189
F������� – É�� ���������
Ez elég volt ahhoz, hogy hevesebben kezdjen dobogni a szívem. Ennek a nagy kirakósnak én csak egy elemén dolgoztam: egyetlen pszichológiai állapot, az optimizmus vizsgálatával foglalkoztam, ami bejóslója a kevesebb testi betegségnek, és lehetséges, hogy ebben oksági szerepe is van; mindebből eredmények kínzó panorámája kerekedett ki. Mindez negyven évvel az előtt kezdődött, hogy Paullal és Robinnal társalogtam.
A tanult tehetetlenség elmélet eredete Tagja voltam annak a hármas csapatnak – kutatótársaim Steve Maier és Bruce Overmier –, amely a hatvanas évek közepén felfedezte a „tanult tehetetlenséget”. 277 Azt találtuk, hogy állatok – kutyák, patkányok, egerek, sőt csótányok is – passzívvá válnak és feladják a nehézségekkel való megküzdést, ha korábban úgy éltek át kellemetlen dolgokat, hogy állapotuk csillapítására nem tehettek semmit. A tehetetlenséggel kapcsolatos első kísérletek után ezek az állatok a közepesen fájdalmas elektrosokk hatására egyszerűen lefeküdtek, kivárták, míg véget ér, és meg sem próbáltak menekülni. Azok az állatok, akik az első kísérletben ugyanolyan áramütést kaptak, de el tudtak menekülni, később nem mutatták a tehetetlenség tüneteit. Immunizálódtak a tanult tehetetlenség ellen. Az emberi lények pontosan ugyanúgy viselkednek, mint az állati lények: az emberi paradigma kísérletben, amit Donald Hiroto végzett, és amit azóta sokszor megismételtek, a kísérleti alanyokat véletlenszerűen három csoportra osztják. 278 Ezt „triádikus elosztásnak” nevezik. Az egyik csoportot (akiknek van menekülési lehetőségük) kellemetlen, de károsodást nem okozó eseménynek teszik ki, például hangos zajnak. Amikor megnyomnak maguk előtt egy gombot, a zaj megszűnik. A második csoportot (akiknek nincs menekülési lehetőségük) ugyanennek az ingernek teszik ki, de függetlenül attól, hogy a kísérleti alanyok mit tesznek, vagy mit nem tesznek, a hang magától, befolyásolhatatlanul szűnik meg és hangzik fel. A második csoport a dolog természeténél fogva tehetetlen, mivel annak a lehetősége, hogy a hang az ő tevékenységük miatt hallgat el, ugyanannyi, mint hogy a hang nem az ő tevékenységük miatt hallgat el, hiszen nem ők adják a válaszreakciót. A tanult tehetetlenség a definíció szerint azt jelenti, hogy az ember bármit tesz, nem tud190
P������ ������� ��������: �� ���������� ����������
ja megváltoztatni az eseményt. Fontos, hogy a menekülési lehetőséggel rendelkező és nem rendelkező csoportok esetében ugyanaz az objektív stresszor. A harmadik (kontroll-) csoport egyáltalán nem kap ingert. Ez a triádikus kísérlet első része. Kérem, olvassa el újra ezt a bekezdést, hogy biztosan értse a triádikus elrendezést, mert enélkül a fejezet többi részében nem sok értelmet talál. Az első rész a tanult tehetetlenség kiváltója, a második rész a drámai utóhatásokat mutatja be. A második kísérlet részének végrehajtására később, más helyen kerül sor. A második részben jellemzően mind a három csoport tagjait beültetik egy fülkébe. A kísérleti személy megérinti a fülke egyik falát, és megszólal a hangos zaj. Ha a kísérleti személy a kezét néhány centivel odébb mozdítja, a hang megszűnik. A korábban elkerülési lehetőséggel rendelkezett csoport tagjai könnyen megtanulják, hogy ha elmozdítják a kezüket, a hang megszűnik. Azok, akik abban a csoportban voltak, amelynek tagjai nem tudták megszüntetni a kellemetlen ingert, jellemzően nem mozdulnak. Csak ülnek és várják, hogy magától elmúljon a hang. A kísérlet első részében az rögzült bennük, hogy mindegy, mit tesznek, nem tudják befolyásolni a történést, ezért a második részben arra számítva, hogy ezúttal sem tudják befolyásolni a történést, meg sem próbálnak menekülni a helyzetből. Rengeteg anekdotát ismertem olyanokról, akik megbetegedtek, sőt meghaltak a tehetetlenség állapotában, ezért azon kezdtem tűnődni, va jon a tanult tehetetlenség valahogy bejuthat-e a testbe, és alááshatja-e az egészséget és a vitalitást. Ennek fordítottján is gondolkoztam: Paul Tarini kérdésén. Lehet, hogy a hatástudat – a tehetetlenség ellentéte – valahogy bejut a szervezetbe és megerősíti a testet? A triádikus elrendezés – három csoport: menekülési lehetőséggel, menekülési lehetőség nélküli és kontrollcsoport – a jól kivitelezett tanult tehetetlenségi kísérletek ismertetőjegye. A triádikus elrendezés azért ésszerű, mert az átlagos kontrollcsoport, melynek tagjai nem szereztek tapasztalatot a sztesszorral, lehetővé teszi a kétirányú következtetést. Va jon a tehetetlenség károsítja az embert, és ezzel egy időben a hatástudat megerősíti a személyt? A „Károsít-e a tehetetlenség” (a „patologikus”) kérdésre a válasz a második részben rejlik, amikor összehasonlítjuk a menekülés lehetősége nélkül kellemetlen zajingert kapott embereket a normál kontrollcsoporttal, akik a kísérlet első részében egyáltalán nem 191
F������� – É�� ���������
kaptak zajingert. Ha az első részben a menekülés lehetősége nélkül kellemetlen zajingert kapott csoport a második részben rosszabb eredményt mutat, mint a kontrollcsoport, az azt jelenti, hogy a tehetetlenség károsította őket. A másik póluson az a kérdés, hogy „Megerősíti-e a hatástudat a személyt?” Erre a kérdésre (a „pozitív pszichológia” kérdésre) a válasz szintén a második részben rejlik; összehasonlítjuk a menekülés lehetőségével kellemetlen zajingert kapott embereket a normál kontrollcsoporttal, akik a kísérlet első részében egyáltalán nem kaptak zajingert. Ha ők a kísérlet második részében jobban teljesítenek a kontrollcsoportnál, az azt jelenti, hogy a hatástudat megerősítette őket. Tudnunk kell, hogy a tehetetlen csoport gyenge teljesítménye a hatástudatos csoporthoz képest kevésbé érdekli a tudományt, mint a két csoport és a kontrollcsoport összehasonlítása, mivel a tehetetlen csoport gyengébben teljesít, mint a hatástudatos csoport, ha a tehetetlenség gyengíti, vagy a hatás-tudat erősíti az embereket, vagy ha mindkét feltételezés igaz. Ez a gondolat volt Paul Tarini kérdésének alapja; olyan nyilvánvaló meglátás, hogy könnyű elsiklani felette. A pszichológia, az orvostudomány, mely Freudot és az orvosi modellt követi, a patológia szemüvegén át szemléli a világot, és csak az ártalmas események mérgező hatásait vizsgálja. A pszichológia és az orvostudomány a feje tetejére áll, amikor a patológia ellentétéről, a megerősítő és hasznos hatásokról kérdezzük. Valójában bármilyen igyekezet – a táplálkozás, az immunrendszer, a jóléti rendszer, a politika, az oktatás, az etika –, amely a rossz helyzet orvoslására irányul, elmulasztja ezt a belátást, és csak félmunkát végez: kijavítja a hibákat, de nem épít erősségeket. A betegség pszichológiája
A tanult tehetetlenség révén kerültem kapcsolatba a testi betegségek pszichológiájával. Legjobb kísérletünk a testi egészséggel triádikus elrendezésben a patkányok és a rákbetegség kapcsolatát vizsgálta. Madelon Visintainer és Joe Volpicelli – akkor mindketten végzős tanítványaim – beültettek a patkányok hasüregébe egy tumort, aminek 50 százalékos a halálozási aránya (LD 50). Aztán a patkányokat véletlenszerűen kiválasztva három pszichológiai feltétel csoportba osztottuk: az egyik csoport 192
P������ ������� ��������: �� ���������� ����������
hatvannégy enyhén fájdalmas elkerülhető áramütést kapott (hatástudat), a másik ugyanennyi, de elkerülhetetlen áramütést (tehetetlenség), a harmadik egyáltalán nem kapott áramütést (kontrollcsoport). Ez volt a kísérlet első része. A kísérlet második részében csak vártunk, hogy kiderüljön, mely patkányok kapnak rákot és halnak meg, és melyek győzik le a tumort. Mint az várható volt, az áramütést nem kapott kontrollcsoport fele elhullt. Az elkerülhetetlen áramütést kapott csoportban az állatok háromnegyede elpusztult, ami azt mutatja, hogy a tehetetlenség legyengíti a testet. Az elkerülhető áramütést kapott csoportban az állatok negyede pusztult el, ami azt mutatja, hogy a hatástudat erősíti a testet. Meg kell említenem, hogy ez a kísérlet – ami a Science hasábjain jelent meg 1982-ben279 – az utolsó alkalom volt, amikor állatkísérletet folytattam,280 és fontosnak tartom, hogy ennek elmondjam az okát: az etikai ok az, hogy szeretem az állatokat; életemet gazdagították kutyáink. Nagyon nehezemre esett fájdalmat okozni az állatoknak, bármilyen okból is, legyen az akár humanitárius ok. De a tudományos érv számomra többet mond: általában vannak közvetlenebb módok is arra, hogy választ kap jak az engem legjobban érdeklő kérdésekre, és ezekben a kísérletekben nem kell állatokat használni, mert emberekkel is elvégezhetők. Minden állatkísérletnek, ami az emberekre vonatkozó érvényességet akar bizonyítani, meg kell küzdenie a külső validitás problémájával. Ez egy alapvető fontosságú, elhanyagolt és tulajdonképpen szakállas kérdés. Ami engem a kísérleti pszichológiához vonzott, az éppen a szigorúsága volt, amit belső validitásnak neveztek. Kontrollált kísérletet végezni a belső validitás szabványaranya, mert ez feltárja az ok-okozati viszonyokat. Vajon a tűztől forr a víz? Gyújtsunk tüzet és a víz forrni fog. Tűz (kontrollcsoport) nélkül a víz nem forr. A nem kontrollálható rossz események gyorsítják a tumor növekedését? Adjunk az egyik patkánycsoportnak kivédhetetlen áramütést, a másiknak ugyanolyan, de kivédhető áramütést, és hasonlítsuk össze egy olyan csoporttal, amelyik nem kap áramütést. Azokban a patkányokban, amik elkerülhetetlen áramütést kapnak, gyorsabban növekszik a tumor; vagyis az elkerülhetetlen áramütés tumornövekedést okoz a patkányokban. De mit mond ez nekünk az emberek rákbetegségéről és arról, hogy a tehetetlenség érzése hogyan befolyásolja a rákot az emberben? Ez a külső validitás problémája. 193
F������� – É�� ���������
Amikor laikusok a pszichológiai kísérletekkel kapcsolatban azt róják fel, hogy a kísérleti alanyok csak „fehér patkányok és másodéves hallgatók”, az külső validitás. Távol álljon tőlem a szűk látókörű fanyalgás, amit a pszichológusok oly kényelmesen nem vesznek tudomásul; ez egyáltalán nem felszínes fanyalgás, hanem mély aggály. A Homo sapiens nagyon sok vonatkozásban különbözik a Rattus norvegicus fehér, laboratóriumi változatától. Az elkerülhetetlen áramütés nagyon sokban eltér attól, hogy az ember megtudja, a gyermeke csónakbalesetben megfulladt. A tumor, amit a Rattus norvegicus testébe ültettünk, nagyon sokban különbözik a Homo sapiens testében természetes körülmények között előforduló tumortól. Ezért még ha a belső validitás tökéletes is – szigorú kísérleti elrendezés, a kontrollcsoport pontos, a minta elég nagy ahhoz, hogy a véletlenszerű kiválasztás lehetséges legyen – még mindig nem vonhatjuk le bizonyossággal azt a következtetést, hogy milyen hatása van az emberek betegségére a kontrollálhatatlan rossz eseményeknek. Ha valamit nem érdemes csinálni, azt jól csinálni sem érdemes. Kezdtem elgondolkodni azon, hogy a külső validitás sokkal fontosabb, de sokkal nehezebb tudományos következtetés, mint a belső validitás megteremtése.281 Az akadémikus pszichológiában egész kurzusokat tartanak a belső validitás megteremtéséről; minden komoly egyetem hallgatóinak „módszertan” kurzusokat kell teljesíteniük. Ezek a kurzusok teljes mértékben a belső validitásról szólnak, és szinte soha nem foglalkoznak a külső validitással, amit gyakran azzal intéznek el, hogy a laikusokat nem érdekli a tudomány. Sok száz pszichológiaprofesszor él abból, hogy a belső validitást tanítja; senki nem él azonban a külső validitás tanításából. Kétségtelen, hogy a közvélekedés a szigorú, alapos tudományban is kételkedik, és ez azért van, mert a külső validitás szabályai nem tisztázottak. A kísérleti alanyok kiválasztása például túlnyomórészt kényelmi szempontok figyelembevételével történt, nem abból a megfontolásból, hogy milyen következtetéseket lehetne levonni, ha a kísérlet működik. A pszichológia sosem használt volna fehér patkányokat, ha a videojátékokat már 1910-ben felfedezték volna. A másodéves egyetemi hallgatókat sosem választották volna kísérleti alanynak, ha a világháló már 1930-ban rendelkezésünkre állt volna. Számomra tudományos téren az a tanulság, hogy a lehető legnagyobb mértékben el kell kerülni a külső 194
P������ ������� ��������: �� ���������� ����������
validitást, mégpedig úgy, hogy emberekkel dolgozunk a való világbeli hatástudat és való világbeli tehetetlenség jelenségein megismételhető körülmények között. Vannak esetek, amikor szerintem az állatkísérlet szükségessége igazolható, de ezek olyan területeket érintenek, ahol a külső validitás problémái nem jelentősek, a kísérlet emberekkel való folytatásának etikai aggályai leküzdhetetlenek és az ember számára hatalmas az előny. Hiszem, hogy minden, ebben a könyvben szereplő téma jobban megvilágítható emberekkel folytatott kísérletekkel, ezért most ezekkel folytatom. A fenti tanult tehetetlenség leírásomhoz hozzá kell tennem egy fontos tényt: amikor embereknek elkerülhetetlen zajingert, embereknek, illetve állatoknak elkerülhetetlen áramütést adtunk, nem mindegyik vált tehetetlenné. Általában azt figyeltük meg, hogy az emberek egyharmada (és a patkányok egyharmada és a kutyák egyharmada) esetében nem alakult ki a tanult tehetetlenség. Megfigyelések szerint az emberek körülbelül egytizede (valamint a patkányok egytizede és a kutyák egytizede) eleve tehetetlen volt és passzivitásuk kiváltásához nem volt szükség laboratóriumi eseményre. Ez a megfigyelés vezetett a „tanult optimizmusnak” nevezett területre.282 Ki akartuk deríteni, ki az, aki sosem lesz tehetetlen, ezért szisztematikusan kerestük, hogyan magyarázták a rossz eseményeket azok, akikben nem tudtuk kiváltani a tanult tehetetlenség állapotát. 283 Azt találtuk, hogy azok az emberek, akik úgy gondolják, hogy életük nehézségei ideiglenesek, megváltoztathatók és helyi lokális jellegűek, nehezen tehetők tehetetlenné a laboratóriumban. Amikor a laboratóriumban elkerülhetetlen zajjal vagy az életben szerelmi visszautasítással találkoznak, arra gondolnak: Nem tart sokáig, hamar vége lesz, tehetek valamit ellene, és ez csak ebben az egy helyzetben fordul elő. Gyorsan helyrejönnek a nehézségekből, és nem viszik haza a munkahelyi problémákat. Őket optimistának nevezzük. Velük ellentétben azokból az emberekből, akik rendszerint azt gondolják, hogy Ez örökké így lesz, ez mindent aláás, mindent tönkretesz és semmit nem tehetek ellene, laboratóriumi környezetben könnyen ki váltható a tanult tehetetlenség állapota. Nem épülnek fel a vereségből, házassági problémáikat beviszik a munkahelyükre. Őket nevezzük peszszimistának. 195
