Elj-Szivvel-Lelekkel.pdf

Steve-nek, Teljes

Ellennek

szivemből

és

szeretlek

Charlie-nak. benneteket.

Előszó

9

Köszönetnyilvánítás BEVEZETÉS:

19

Szívvel-lélekkel élni

21

BÁTORSÁG, E G Y Ü T T É R Z É S ÉS KAPCSOLÓDÁS:

A tökéletlenség ajándékai

29

A szeretet, a valahová tartozás és az „elég vagyok" érzésének ereje

51

A dolgok, amelyek utunkat állják

63

1.

ÚTJELZŐ:

A hitelesség meggyökereztetése Mások véleményének elengedése 2.

87

ÚTJELZŐ:

Az önmagunkkal való együttérzés meggyökereztetése A perfekáonizmus elengedése 3.

95

ÚTJELZŐ:

A spirituális rugalmasság meggyökereztetése A tompaság és a tehetetlenség elengedése 4.

105

ÚTJELZŐ:

A hála és az öröm meggyökereztetése A hiányérzet és a sötétségtől való

jelelem

elengedése

121

8 - ÉLJ SZÍVVEL-LÉLEKKEL!

5.

ÚTJELZŐ:

Az intuíció és a bizalommal telt hit meggyökereztetése A bizonyosság igényének elengedése 6.

133

ÚTJELZŐ:

A kreativitás meggyökereztetése Az összehasonlítás elengedése 7.

141

ÚTJELZŐ:

A játék és a pihenés meggyökereztetése A kimerültség státusszimbólumának és a termelékenységnek mint 8.

az

önbecsülés

fokmérőjének

elengedése

149

ÚTJELZŐ:

A nyugalom és a csend meggyökereztetése A szorongás mint életstílus elengedése 9.

157

ÚTJELZŐ:

Az értelmes munka meggyökereztetése Önmagunkkal kapcsolatos kételyeink és a „kellene" elengedése . . 10.

165

ÚTJELZŐ:

A nevetés, az ének és a tánc meggyökereztetése A trendiség és a dolgok kézben tartásának elengedése

173

Végső gondolatok

183

A kutatási folyamatról: további izgalmakra éhezőknek és módszertan-őrülteknek

187

Jegyzetek

191

A világ legbátrabb tette nem más, mint ha elfogadjuk saját történetünket, és közben mindvégig képesek vagyunk szeretni önmagunkat.

Ha egyszer az ember meglát egy mintázatot, nem tudja többé nem látni. N e k e m elhiheted, tapasztalatból tudom. És amikor ugyanaz az igazság sokadszorra j ö n szembe velünk, egyre nehe­ zebb úgy tenni, mintha az egész csak véletlen volna. Én például bármilyen bőszen igyekszem is meggyőzni magamat arról, hogy hat óra alvás is elegendő, ha nyolc óránál kevesebbet pihenek, mindig türelmetlenné, szorongóvá válok, és elkezdek sóvárogni a szénhidrátok után. Ez tehát egy ismétlődő mintázat az életem­ ben. Ahogyan az is, hogy hajlamos vagyok a halogatásra: ha ír­ nom kellene, képes vagyok inkább átrendezni az egész házat, és megrendelni egy irodaszer-nagykereskedés teljes árukészletét, csak hogy minél később kelljen nekifognom a munkának. Ebbe a hibába minden egyes alkalommal belefutok. Mi, emberek pedig már csak azért sem vagyunk képesek nem észrevenni az efféle tendenciákat, mert az elménk úgy van programozva, hogy kifejezetten keresse a mintázatokat, és j e ­ lentést rendeljen hozzájuk. Az én agyam pedig különösen haj­ lamos erre — legyen ez bár áldás vagy átok. N e m csoda, hiszen hosszú évekig fejlesztettem magamban ezt a képességet, ma pe­ dig ebből élek. Kutatóként megfigyelem az emberek viselkedését, hogy képes legyek azonosítani és megfogalmazni azokat a kifinomult kapcso­ latokat, összefüggéseket és mintázatokat, amelyek segítenek ér­ telmezni a gondolatainkat, magatartásformáinkat és érzéseinket.

10

•

ÉL] S Z Í V V E L - L É L E K K E L !

Imádom a munkámat. A mintázatkeresés csodálatos feladat, és hozzátartozik az igazsághoz, hogy egész pályafutásom során szigorúan csak a magánéletemben tettem kísérleteket arra, hogy figyelmen kívül hagyjam a mélyebb összefüggéseket, és letagad­ j a m a saját hiányosságaimat, emberi gyengeségeimet. Mindez azonban gyökeresen megváltozott 2 0 0 6 novemberében, amikor a kutatás, amely az elkövetkező lapokat megtölti majd, alaposan fejbe vágott és kijózanított. Életemben először kétségbeesetten próbáltam nem meglátni saját vizsgálódásom eredményeit. Egészen addig az egész karrieremet annak szenteltem, hogy olyan nehéz és problémás érzelmeket tanulmányozzak, mint például a szégyen, a félelem vagy a sérülékenység. A szégyenről tudományos értekezéseket is írtam, és kifejlesztettem egy a szé­ gyen kezelését segítő oktatóanyagot egészségügyi és mentál­ higiénés szakemberek számára, akik nap mint nap függőségben szenvedőkkel dolgoznak. Erről a témáról szól / Thought It Was Just Me című könyvem is. 1 A több ezer történet feldolgozása során — amelyek az ország legkülönbözőbb pontjain élő, tizennyolc és nyolcvanhét év közti nőktől és férfiaktól származtak — olyan mintázatokra let­ tem figyelmes, amelyekről szerettem volna többet megtudni. Rájöttem, hogy mindannyian küzdünk a szégyen érzésével, és a félelemmel, hogy nem vagyunk elég j ó k . Es igen, nagyon sokan nem merjük megmutatni, kik is vagyunk valójában. Ugyanakkor a hatalmas adathalmazból időről időre kiemelke­ dett egy-egy sikeres nő vagy férfi története, aki csodálatos és inspiráló életet élt. Ezek a történetek általában arról szóltak, hogy valaki elfo­ gadta a saját tökéletlenségét és sérülékenységét. Miközben ol­ vasgattam őket, lassan megtanultam, hogy az öröm és a hála között elválaszthatatlan kapocs húzódik, és hogy azok a dolgok, amelyeket én maguktól értetődőnek vettem — például a pihe­ nés és a játék —, éppolyan fontosak az egészségünk szempontjá­ ból, mint a táplálkozás vagy a mozgás. Ezek a kutatási alanyok

ELŐSZÓ •

í í

bíztak önmagukban, és olyan módon beszéltek a hitelességről, a szeretetről és a valahová tartozásról, amely teljesen új volt szá­ momra. Szerettem volna egészében látni ezeket a történeteket, úgy­ hogy fogtam egy nagy papírt és egy filcet, és felírtam rá az első kifejezést, amely az eszembe jutott. Ez volt az: szívvel-lélekkel. Akkor még nem voltam biztos benne, mit is jelent ez valójá­ ban, annyit azonban már tudtam, hogy ezek az emberek szív­ vel-lélekkel élnek és szeretnek. Egy sor kérdés nyomult az elmémbe ezzel a kifejezéssel kap­ csolatban. Vajon milyen értékrendet vallanak ezek az emberek? Hogyan valósítják meg a nagyfokú rugalmasságot az életükben? Mi jelenti számukra a legnagyobb gondot, és hogyan kezelik ezt? Egyáltalán, lehetséges-e szívvel-lélekkel élni? Mi kell ah­ hoz, hogy megteremtsük mindazokat a dolgokat, amelyekre szükségünk van? És milyen akadályokkal kell szembenéznünk? Ahogy elkezdtem elemezni a történeteket, hogy beazono­ sítsam a visszatérő mintázatokat, rájöttem, hogy nagyjából két csoportra oszthatók; az egyszerűség kedvéért ezeket a „Tedd!" és a „Ne tedd!" névvel illettem. A „Tedd!" oszlopba olyan szavak kerültek, mint önértékelés, pihenés, játék, bizalom, hit, intuíció, remény, hitelesség, szeretet, valahová tartozás, öröm, hála és kreativitás. A „ N e tedd!" oszlop pedig csupa efféle sza­ vakkal telt meg: tökéletesség, tompaság, bizonyosság, kimerült­ ség, önelégültség, trendiség, beilleszkedés, ítélkezés és hiány. Amint elkészültem a listával, és hátraléptem a táblától, hogy szemügyre vegyem, mit írtam, még a lélegzetem is elállt. Szó szerint sokkolt, amit láttam. Emlékszem, a következőt motyog­ tam magam elé: „ N e m , nem és nem. Ez meg hogy lehet?" Jóllehet én írtam a listát, mégis sokkolt, amikor elolvastam. Az adatok kódolása közben mindig egyfajta mélyebb, „kuta­ tói" üzemmódba kapcsolok. Ilyenkor csak arra figyelek, hogy minél pontosabban írjam le, amit hallottam. N e m az jár a fe­ jemben, hogy én hogyan fogalmaznék meg valamit, csakis az,

12 • É L J S Z Í V V E L - L É L E K K E L !

hogy a vizsgálati alany hogyan fogalmazta meg. N e m gondolok arra, hogy számomra mit jelentene az adott tapasztalat, csakis arra, hogy a történet szereplője számára mit jelentett. Ott ültem a reggelizőasztalnál a kedvenc piros székemben, és hosszasan bámultam a két listát. A szemem keresztbe-kasul ván­ dorolt a szavakon. Emlékszem, egy ponton kicsordult a könynyem, és ijedtemben a szám elé kaptam a kezemet - épp úgy, mint amikor valaki rossz hírről értesül. És a maga módján az is volt: rossz hír. Amikor belefogtam a kutatásba, azt hittem, kiderül majd, hogy azok, akik szívvel-lé­ lekkel élik az életüket, pont olyanok, mint én, és pont ugyan­ azokat a dolgokat csinálják, mint én. Keményen dolgoznak, betartják a szabályokat, addig próbálkoznak, amíg nem sikerül valami, kutatják önmagukat, és úgy nevelik a gyerekeiket, ahogy az a nagykönyvben meg van írva... Miután már vagy egy évtizede vizsgáltam olyan témákat, mint amilyen például a szégyen, meggyőződésem volt, hogy elismerést érdemlek, amiért „helyesen élek". O t t és akkor azonban kemény leckét kellett megtanulnom (amit azóta is tanulok, minden áldott nap). Ez pedig a következő: Hogy mennyire ismerjük és értjük önmagunkat, az valóban na­ gyon fontos.

Van azonban valami, ami még alapvetőbb ahhoz,

hogy szívvel-lélekkel éljünk: önmagunk szeretete. A tudás lényeges, de csak akkor, ha gyengéden és szeretettel bánunk önmagunkkal, miközben felfedezzük, kik is vagyunk. Ha szívvel-lélekkel akarunk élni, legalább olyan fontos, hogy elfogadjuk saját gyengeségünket és sebezhetőségünket, mint hogy tudásra tegyünk szert, és magunkhoz ragadjuk személyes hatalmunkat. A legfájdalmasabb felismerés mégis talán az volt, hogy nem adhatjuk meg a gyermekeinknek azt, ami nem a miénk. Vagyis, hogy mennyire élünk szívvel-lélekkel, az sokkal erősebb muta-

E L Ő S Z Ó •

13

tója a szülői sikernek, mint bármi, amit a kézikönyvekből meg­ tanulhatunk. Az előttünk álló út során ugyanannyira szükségünk van a szí­ vünkre, mint a fejünkre. Engem pedig azért érintett olyan tragi­ kusan ez a felismerés azon a bizonyos ködös novemberi napon, mert tisztán láttam, hogy a szív oldalán még van mit javítanom. Végül rászántam magam, hogy felálljak a székből, fogtam a filcet, és húztam egy vonalat a „ N e tedd!" lista alá, majd fel­ írtam, hogy „én". Világos volt, mint a nap: problémáim és küz­ delmeim e lista eredőjéből adódnak. Szorosan összekulcsoltam a karomat a mellkasom előtt, úja belesüppedtem a székbe, és azt gondoltam magamban: Nagysze­ rű. Mintha csak a selejtes lista szerint élném az életem. Vagy húsz percen keresztül járkáltam fel-alá a lakásban. K é t ­ ségbeesetten próbáltam nem látni és érvényteleníteni mindazt, amire rájöttem. De már késő volt. T ö b b é nem tudtam kiverni a listán szereplő szavakat a fejemből. Mivel képtelen voltam meg nem történtté tenni a dolgot, a második legdrasztikusabb eszközhöz folyamodtam: fogtam a papírt, szépen összehajtogat­ tam, majd az egészet besüllyesztettem az ágyam alatt lévő nagy dobozba, a karácsonyi csomagolópapírok mellé. A taktika mű­ ködött. Egészen 2 0 0 8 márciusáig rá se néztem. Ezek után az első dolgom volt, hogy keressek magamnak egy jó terapeutát. Segítségével egy éven át tartó, komoly lelki munkába kezdtem, amely örökre megváltoztatta az életemet. Dianával még ma is nevetünk, ha eszünkbejut az első látogatá­ som a rendelőjében. Diana olyan terapeuta, aki sok terapeutát kezelt már életében, úgyhogy rögtön a lényegre tért. - M e s é l j , mi történik épp veled! - kezdte. Én pedig elővettem a „Tedd!" listámat, és határozottan így feleltem: —Azt szeretném, ha több dolog lenne az életemben erről a listáról. Praktikus tippeket és eszközöket szeretnék. Csak semmi mélység. Csak semmi gyermekkorban vájkálás és a többi szarság.

14 • É L J S Z Í V V E L - L É L E K K E L !

Nagyon hosszú év volt. A blogomban csak úgy hívom ezt az időszakot, hogy a „2007-es spirituális ébredés". Számomra tankönyvi összeomlásnak tűnt, Diana azonban következetesen spirituális ébredésnek hívta. Azt hiszem, mindkettőnknek igaza volt. Sőt, igazság szerint ma már egyre inkább úgy gondolom, hogy az egyik nem lehetséges a másik nélkül. Természetesen az sem véletlen, hogy mindez 2 0 0 6 novem­ berében kezdődött. Akkoriban minden összejött az életemben, ami egy összeomláshoz kell. N e m sokkal előtte szoktam le a cu­ korról és a lisztről, a szervezetem pedig még nem tudott alkal­ mazkodni a drasztikus változáshoz. Csak napok választottak el a születésnapomtól (számomra ez mindig az elmélkedés, a szám­ vetés ideje). Kiégtem a munkámban. Mindennek tetejében pe­ dig ott tornyosult előttem az a hatalmas feladat, amelyet életközépi tisztázásnak szoktam nevezni. Ez utóbbit gyakran hívják életközépi „válságnak", pedig nem az. A tisztázás ideje ez — olyan időszak, amikor az ember nagyon erős késztetést érez, hogy azt az életet élje, amelyet élni akar, ahelyett, amelyet élnie „kell". Amikor a világegyetem ki­ hívás elé állítja, és próbára teszi, vajon képes-e elengedni azt, akiről úgy gondolja, hogy lennie kellene, és végre elfogadni azt, aki ő valójában. Az életközép időszaka kétségkívül az egyik legnagyobb tisz­ tázó utazás. Léteznek azonban más periódusok is az életünk so­ rán, amelyek hasonló feladat elé állítanak bennünket. Ilyenek például: • a házasságkötés, • a válás, • a szülővé válás, • a gyógyulás, • a költözés, • a gyerekek kirepülése, • a nyugdíjba vonulás,

ELŐSZÓ •

15

• a veszteség vagy trauma megtapasztalása, • a lélekölő munka. A világegyetem nem fukarkodik az efféle ébresztők fújásá­ val. Mi azonban ilyenkor általában gondolkodás nélkül meg­ nyomjuk a szundi gombot, és gyorsan visszaalszunk. Hamar kiderült számomra, hogy a rám váró munka nehéz és nagy felfordulással jár. De miután végre belevágtam, egy nap a fáradtságtól kimerülten, izzadtan és piszkosan azt mondtam magamnak: „ O , Istenem! Egész máshogy érzem magam. Olyan igazinak. Boldog vagyok. M é g mindig van bennem félelem, de bátorság is. Valami megváltozott — a csontjaimban érzem." Egészségesebbnek, boldogabbnak és hálásabbnak éreztem magam, mint valaha. Sokkal nyugodtabb voltam, és sokkal ke­ vésbé szorongó. Visszatért a kreativitásom, megújultak a családi és baráti kapcsolataim. És ami a legfontosabb, életemben elő­ ször igazán j ó l éreztem magam a saját bőrömben. Megtanultam, hogy sokkal inkább amiatt kell aggódnom, hogy mit érzek, nem pedig amiatt, hogy „mit gondolnak má­ sok". Új határokat jelöltem ki magam körül, és egyre j o b b a n elengedtem a késztetést, hogy mindig mindenkinek a kedvé­ ben járjak, folyton a legjobb teljesítményt nyújtsam, és mindig tökéletes legyek. Egyre többször mondtam nemet a hát persze helyett (ezeket a hát perszéket régebben mindig megbántam, és nagyon sok frusztráció forrásává váltak számomra). A „Jól hangzik, de rengeteg a munkám", illetve a „Majd akkor, ha (karcsúbb, kevésbé elfoglalt, jobban felkészült) leszek" helyett pedig egyre többször feleltem úgy, hogy: „O igen, gyerünk!" Ahogy végigmentem ezen az úton Dianával, és egyre in­ kább szívvel-lélekkel kezdtem élni az életem, majdnem negy­ ven könyvet elolvastam, köztük az összes spirituális ébredéssel kapcsolatos visszaemlékezést, ami csak a kezem ügyébe került. Hihetetlenül hasznos segítségnek bizonyultak, ugyanakkor még

í 6 • ÉLJ SZÍVVEL-LÉLEKKEL!

mindig úgy éreztem, szükségem lenne egy kézikönyvre, amely ösztönöz és forrásként szolgál — egyfajta lelki utazóknak szánt útikönyvre. Egy nap aztán, ahogy az éjjeliszekrényemen tornyosuló könyvkupacra pillantottam, hirtelen eszembe jutott: El akarom mesélni a történetemet. El akarom mondani, hogyan vált egy cinikus és dörzsölt tudós szép lassan azzá a sztereotípiává, ame­ lyet egész felnőtt életében kárhoztatott és gúnyolt. És aztán ho­ gyan lett belőle középkorú, gyógyulófélben lévő, egészségtuda­ tos, kreatív és érzelgős spirituális kereső, aki olyan dolgokon el­ mélkedik, mint a kegyelem, a szeretet, a hála, a kreativitás, a hitelesség, és közben boldogabb, mint azt korábban egyáltalán lehetségesnek tartotta. De eszembe jutott, hogy mielőtt megírom az emlékiratai­ mat, még össze kell állítanom egy kézikönyvet a kutatásaim alapján arról, hogyan kell szívvel-lélekkel élni. Aztán 2 0 0 8 kö­ zepére meg is töltöttem három hatalmas dobozt a jegyzeteim­ mel, naplóimmal és különböző anyagaimmal. Számtalan órát szántam új kutatásra. Minden megvolt, ami az íráshoz kellett, beleértve a szenvedélyes vágyat is, hogy „kiadjam" magamból ezt a könyvet, amelyet most a kezedben tartasz. Azon a sorsdöntő novemberi napon, amikor úgy fejbevágott az ominózus lista, és rájöttem, hogy nem élek, nem szeretek szívvel-lélekkel, még nem voltam teljesen biztos a dolgomban. Az, hogy láttam a szavakat, még nem győzött meg teljesen az igazukról. Nagyon mélyre kellett ásnom, és meg kellett hoz­ nom a tudatos döntést, hogy hinni fogok... hinni magamban, és abban, hogy lehetséges máshogy élni. R e n g e t e g kétség, könny és örömteli pillanat múlva aztán ez a hit segített, hogy meglás­ sam a lista igazságát. Ma már tudom, hogy a világ legbátrabb tette nem más, mint ha megtanuljuk elfogadni a saját történetünket, és közben mindvégig képesek vagyunk szeretni önmagunkat. Tudom, hogy ha szívvel-lélekkel igyekszünk élni, az nem

ELŐSZÓ •

17

olyan, mint amikor egy cél felé törekszünk. Inkább olyan, mint­ ha egy csillag felé tartanánk az égen. Sosem érkezünk el hozzá igazán, azt azonban egyértelműen tudjuk, hogy jó irányba hala­ dunk. Tudom, hogy az olyan ajándékok, mint a bátorság, az együtt­ érzés és a kapcsolódás csak akkor működnek, ha gyakoroljuk őket. Nap mint nap. Tudom, hogy a meggyökereztetés és az elengedés feladatai, amelyek ott találhatók a tíz útmutatás között, nem tartoznak a „Tedd!" listához. N e m olyan dolgok ugyanis, amit egyszer el­ érünk, és utána kipipálhatjuk őket. Ez életre szóló munka. L é lekmunka. Számomra a hit hozta meg a felismerést. Először hittem, és csak aztán voltam képes meglátni, hogy valóban megváltoz­ tathatjuk önmagunkat, a családunkat és a közösségünket. Csak meg kell találnunk magunkban a bátorságot, hogy szívvellélekkel éljünk és szeressünk. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy velem tartasz ezen az úton!

Legmélyebb hálámat szeretném kifejezni a

következő embereknek:

Patricia Broat, Karen Casey, Karen Chemyaev, Kate Croteau, April Dahl, R o n d a Dearing, Sid Farrar, Margarita Flores, Karen Holmes, Charley Kiley, Polly Koch, Shawn Ostrowski, Cole Schweikhardt, Joanie Shoemaker, Dave Spohn, Diana Storms, Ashley Thill, Sue Thill, Alison Vandenberg, \blanda Villarreal, Jo-Lynne Worley, a Move-a-Body barátaim, a csalá­ dom és a Lovebombers

Szívvel-lélekkel élni annyit jelent, hogy a méltóság és az önbe­ csülés kiindulópontjából közelítünk a világhoz. Hogy meggyö­ kereztetjük mindennapjainkban a bátorságot, az együttérzést és a kapcsolódást, és reggelente ezzel a gondolattal ébredünk: Mindegy, mennyit tudok ma megtenni, és mennyi minden marad elvégezetlenül, elég vagyok. Este pedig ezzel hajtjuk álomra a fejün­ ket: Igen, tökéletlen vagyok, sebezhető, és néha félek is. Ez azonban mit sem változtat a tényen, hogy bátor is vagyok, és megérdemlem, hogy szeressenek, és hogy tartozzam valahová.

Az utazás Szívvel-lélekkel élni nem egyszeri döntés kérdése. Ez egy folya­ mat. Sőt, igazság szerint úgy gondolom, hogy egy életre szóló utazás. A célom pedig nem más, mint hogy felhívjam a figyel­ medet azokra a döntésekre, amelyek engem elindítottak ezen az úton, és megosszam veled mindazt, amit attól a sok-sok ember­ től tanultam, akik szintén ezt az utat járják. Mielőtt útnak indulnánk - bármilyen útról legyen is szó -, fontos, hogy meghatározzuk, hová szeretnénk eljutni. Mit jelent az, hogy valaki a méltóság kiindulópontjából közelít a dolgok­ hoz? Hogyan fogadhatjuk el a tökéletlenséget? Hogyan tehetünk szert mindarra, amire szükségünk van, és hogyan engedhetjük el mindazt, ami visszatart minket? A válasz mindezekre a kérdésekre

22 • É L J S Z Í V V E L - L É L E K K E L !

a bátorságban, az együttérzésben és a kapcsolódásban rejlik ezekre az eszközökre lesz szükségünk az úton. Most talán az j á r a fejedben: Nagyszerű. Akkor tehát szuper­ hőssé kell válnom,

hogy leszámoljak a perfekcíonizmussal. Megérte­

lek. A bátorság, az együttérzés és a kapcsolódás valóban túl ma­ gasztos és fennkölt ideáloknak tűnhetnek. Valójában azonban olyan mindennapi gyakorlatokról van szó, amelyek — ha rend­ szeresen végezzük őket — életünk legnagyobb ajándékaivá vál­ hatnak. A jó hír pedig nem más, mint hogy épp a sebezhető­ ségünk kényszerít bennünket arra, hogy ezekhez a nagyszerű eszközökhöz folyamodjunk. Mivel emberek vagyunk, és így csodálatosan tökéletlenek is, mindennap használnunk kell eze­ ket. Ily módon pedig a bátorság, az együttérzés és a kapcsolódás ajándékká válhatnak — a tökéletlenség ajándékaivá. Most pedig nézzük, mi vár rád az elkövetkező oldalakon. Az első fejezetben arról írok, hogy mit tanultam a bátorságról, az együttérzésről és a kapcsolódásról, és miért gondolom, hogy ezek azok az eszközök, amelyek révén kifejleszthetjük ma­ gunkban az egészséges önértékelést. Miután már jobban látjuk az eszközöket, amelyeket használni fogunk az úton, a következő fejezetben rátérünk a lényegre: a szeretet, a valahová tartozás és az önértékelés témájára. Pálya­ futásom legnehezebb kérdéseire fogom keresni a választ: Mi a szeretet? Szerethetünk-e valakit úgy, hogy közben eláruljuk? Miért teszi lehetetlenné a valahová tartozást a beilleszkedés folytonos kényszere? Szerethetünk-e j o b b a n másokat - pél­ dául a párunkat és a gyermekeinket —, mint saját magunkat? Hogyan határozzuk meg az önértékelést és a méltóságot, és a legtöbbször miért csak küzdünk értük ahelyett, hogy hinnénk bennük? Minden utazás során várnak ránk akadályok; ez sem kivétel. A soron következő fejezetből kiderül majd, mely dolgok jelen­ tették számomra a legnagyobb korlátot azzal kapcsolatban, hogy szívvel-lélekkel éljek és szeressek. Azt is megmutatom, miként

SZÍVVEL-LÉLEKKEL ÉLNI

•

23

fejleszthetsz ki hatékony stratégiákat ezek legyőzésére, és h o ­ gyan válhatsz rugalmassá. Ezek után rátérünk majd a szívvel-lélekkel teli élet tíz útjel­ zőjére. Ezek olyan mindennapi gyakorlatok, amelyek kijelölik számodra az utat, és segítenek, hogy irányban maradj. Minden útjelzőnek egy teljes fejezetet szenteltem, amelyeket történe­ tekkel, definíciókkal, idézetekkel és ötletekkel tettem teljessé, hogy segítsenek neked tudatos és átszellemült döntést hozni az­ zal kapcsolatban, hogyan érdemes élni és szeretni.

Meghatározó pillanatok Ez a könyv olyan emelkedett fogalmakról szól, mint amilyen a szeretet, a valahová tartozás és a hitelesség. Alapvetően fontosnak tartom, hogy definiáljuk ezeket a szavakat, amelyekkel naponta dobálózunk, de csak ritkán vesszük a fáradságot, hogy meg is magyarázzuk őket. Véleményem szerint szükség van jó és hasz­ nálható definíciókra. Igyekeztem hát úgy meghatározni ezeket a fogalmakat, hogy segítsek „kicsomagolni" őket, és egyenként szemügyre venni a részleteiket. Ha elég mélyre ásunk, és el­ hagyjuk a mézesmázos felszínt, majd ezt követően eljutunk azokhoz a mindennapi tettekhez és tapasztalatokhoz, amelyek hozzáadják az élethez a szív minőségét, máris láthatjuk, miként definiálják az emberek a tetteiket, meggyőződéseiket és érzel­ meiket vezérlő fogalmakat. Amikor a kutatási alanyok olyan fogalmakról beszéltek, mint például a szeretet, mindig arra törekedtem, hogy úgy definiáljam ezeket, ahogyan ők megtapasztalták. Ehhez olykor arra volt szükség, hogy új meghatározásokat alkossak (ahogyan ezt meg is tettem például a szeretet és még sok más szó esetén). Máskor elő­ fordult, hogy a meglévő szakirodalomban fedeztem fel olyan definíciókat, amelyek j ó l tükrözték a résztvevők tapasztalatait. Jó példa erre a játék fogalma. Játék nélkül nem lehet szívvellélekkel élni, így aztán a kutatásaim során szükségszerűen elju­ tottam Dr. Stuart Brown 1 lenyűgözően érdekes munkássága-

24 • É L J S Z Í V V E L - L É L E K K E L !

hoz. Ebben a témában ahelyett, hogy új definíciót alkottam vol­ na, inkább rá hivatkozom, mivel az ő meglátásai híven tükrözik mindazt, amire én magam is jutottam a vizsgálataim során. Tisztában vagyok vele, hogy a definíciók mindig nézetelté­ rések és viták forrásai, engem azonban ez mit sem zavar. M é g mindig j o b b , ha vitatkozunk a számunkra fontos szavak jelen­ tésén, mint ha egyáltalán nem beszélnénk róluk. Mindemellett a tudatosság és a tudás terjesztéséhez szükségünk van egy közös nyelvre - ennek kialakítása tehát alapja a szívvel-lélekkel teli életnek.

KITARTÁS! A 2008-as év kezdetén, amikor a blogom még meglehetősen új volt, írtam egy bejegyzést arról, hogy összetörtem magamban a „kitartás-gombot". Tudod, miről beszélek, ugye? Ez az a gomb, amelyhez nyúlsz, ha túl fáradt vagy, hogy felkelj az éjszaka köze­ pén, kimoss még egy adag kakis-büfis pelenkát, elérj még egy gépet, visszahívj még egy embert, vagy úgy tegyél, ahogy rende­ sen szoktál, még akkor is, amikor legszívesebben fellöknél vala­ kit, és magadra húznád a takarót. A „kitartás-gomb" a túlélés egy titkos szintje, amely akkor aktiválódik, ha kimerültek és túlter­ heltek vagyunk, túl sok a dolgunk, és túl kevés az időnk saját magunkra. Az említett blogbejegyzésben arról írtam, hogyan döntöt­ tem el, hogy nem fogom megreparálni magamban ezt a gom­ bot. Vagyis megígértem magamnak, hogy ha érzelmileg, fizika­ ilag vagy szellemileg lestrapáltnak érzem magam, megpróbálok lassítani ahelyett, hogy a régi j ó l bevált eszközeimhez nyúlnék: a túléléshez, az erőltetett menethez és a lenyeléshez. Ez egy darabig működött is, de egyre jobban hiányzott a régi gomb. Rossz volt, hogy nincs mihez nyúlnom, amikor kimerült­ nek érzem magam. Szükségem volt egy eszközre, amelynek se­ gítségével kiránthatom magam a mocsárból. Úgyhogy visszatér­ tem a kutatásomhoz, és reméltem, hogy sikerül felfedeznem egy

SZÍVVEL-LÉLEKKEL ÉLNI

•

25

olyan módszert, amely jobban összeegyeztethető a szívvel-lélek­ kel teli élettel. Lennie kell valaminek azon túl, hogy az ember egyszerűen lenyeli a dolgokat — gondoltam magamban. íme, amit találtam: Azok a férfiak és nők, akik szívvel-lélek­ kel élnek, valóban kitartóbbak - csak máshogy. Amikor kime­ rültek és túlterheltek: • Tudatossá válnak a gondolataikban és a tetteikben az ima, a meditáció vagy egyszerűen a szándékaik kinyilvánítása által. • Ösztönzést merítenek ahhoz, hogy új, az eddigiektől el­ térő döntéseket hozzanak. • N e m ülnek ölbe tett kézzel. Cselekszenek. Amióta erre rájöttem, én is e szerint az új módszer szerint élek. Mondhatom, fantasztikus. Nemrég például belevesztem az internet ködébe. Ahelyett, hogy dolgoztam volna, szépen el­ altattam magam mindenféle eszetlen facebookos játékkal. Ez a foglalatosság pedig nem volt sem üdítő, sem pedig hasznos inkább hatalmas idő- és energiapocsékolásnak nevezném. És akkor eszembe jutott, hogy ez pont jó alkalom arra, hogy kipróbáljam az új módszert: Légy tudatos, meríts ösztönzést és cselekedj! Azt mondtam magamnak: „Ha szükséged van a fel­ töltődésre, és az internetes játékok szórakoztatnak és pihentet­ nek, akkor hajrá, csináld tovább. De ha nem így van, keress valamit, ami valóban kikapcsol. Valami olyasmit, amiből ösz­ tönzést meríthetsz, ahelyett hogy ezt a lélekölő dolgot folytat­ nád. És végül, de nem utolsósorban kelj fel és csináld!" Azzal a lendülettel le is hajtottam a laptopom fedelét, elmondtam egy gyors imát, hogy figyelmeztessem magam, legyek gyengéd és figyelmes önmagamhoz, majd megnéztem egy filmet, amely már vagy egy hónapja ott csücsült egy borítékban az íróasztalo­ mon. Pont erre volt szükségem. Ez már nem a kitartás régi változata volt — nem a túlélésre ment ki. N e m kényszerítettem magam munkára vagy bármiféle

26 •

ÉLJ SZÍVVEL-LÉLEKKEL!

produktív cselekvésre. Inkább imádkozva, tudatosan és szándé­ kosan valami olyasmi elfoglaltságot kerestem, amely segített fel­ töltődnöm. Minden útjelzőhöz tartozik a könyvben egy „Kitartás!" című rész, amely segít, hogy átgondold, hogyan hozhatsz az adott helyzetben tudatos és ösztönző döntéseket, és hogyan léphetsz a tettek mezejére. Személyes stratégiáimat osztom meg veled, ugyanakkor arra biztatlak, hogy te is alkoss saját módszereket. Tapasztalatból tudom, hogy ezek az új eszközök sokkal hatéko­ nyabbak, mint a j ó öreg „túlélő technikák".

Mit szeretnék adni? Ez a könyv tele van olyan nagy hatású és komoly témákkal, mint az önszeretet, az elfogadás és a hála. Természetesen nem én vagyok az első, aki ezeket a témákat feszegeti, az pedig egé­ szen biztos, hogy vannak nálam sokkal okosabb kutatók és te­ hetségesebb írók. Ugyanakkor tudtommal én vagyok az első, aki arra keresi a magyarázatot, hogy miként élhetünk szívvellélekkel az imént felsoroltak segítségével, és hogyan működnek ezek az értékek külön-külön, illetve együtt. És, ami talán még fontosabb, szintén én vagyok az első, aki úgy közelítem meg ezeket a témákat, hogy előtte éveken keresztül tanulmányoz­ tam a félelem és a szégyen fogalmát. El sem tudom mondani, hányszor akartam feladni a szégyen kutatását. Nagyon nehéz volt olyasminek szentelni a karriere­ met, amitől az emberek irtóznak. így aztán számtalanszor elő­ fordult, hogy szó szerint a magasba emeltem a két kezemet, és azt mondtam: „ O k é , feladom. Ez így nem megy. Annyi más érdekes téma van, amit kutathatnék. Befejeztem!" Emellett fontos, hogy a szégyent és a félelmet nem én választottam kuta­ tásom témájául, hanem fordítva: a témák választottak engem. Ma már azt is tudom, hogy miért. Mert erre volt szükségem mind szakmailag, mind a magánéletemben —, hogy felkészül­ hessek erre a könyvre. Enélkül nem tudtam volna megírni, h o -

SZÍVVEL-LÉLEKKEL ÉLNI

•

27

gyan éljünk szívvel-lélekkel. Mert könnyű a bátorságról, a sze­ retetről és az együttérzésről frázisokat pufogtatni, de amíg nem vagyunk hajlandók őszintén megvizsgálni, hogy mi miatt esik nehezünkre megvalósítani ezeket az értékeket a hétköznapi életben, addig nem is változunk. Egyszerűen lehetetlen. A bátorság j ó l hangzik, csakhogy előbb arról kell beszél­ nünk, hogy a megvalósításához el kell engednünk a többi em­ ber véleményét. A legtöbbünk számára pedig ez félelmetes. Az együttérzés szintén olyasvalami, amire mindannyian áhíto­ zunk, de vajon azt hajlandók vagyunk-e megvizsgálni, hogy a határok kijelölése és a nemet mondás kulcsfontosságú összete­ vői? A valahová tartozás szintén elengedhetetlen ahhoz, hogy szívvel-lélekkel éljünk, először azonban az önszeretetet, az önelfogadást kell kifejlesztenünk magunkban, és azzal kell szem­ benéznünk, hogy miért jelent ez olyan nagy küzdelmet szá­ munkra. Mielőtt nekiülnék írni, mindig felteszem magamnak a kér­ dést: „Miért érdemes megírnom ezt a könyvet? M i t szeretnék adni általa az embereknek?" Talán ironikus, de mégis úgy gon­ dolom, hogy a legértékesebb dolgok, amelyeket hozzátehetek a szeretetről, a valahová tartozásról és az értékes életről való folytonos elmélkedésekhez, mind abból származnak, amit a szé­ gyen kutatása során megtapasztaltam. Miután úgy vágtam bele ebbe a munkába, hogy tisztában va­ gyok vele, hogy a szégyen szólamai és szelleme miként tartanak meg bennünket, embereket a félelemben és a kisebbségérzés­ ben, nem pusztán arra vagyok képes, hogy nagyszabású gondo­ latokat közvetítsek. Ez a nézőpont arra is lehetőséget ad, hogy valós stratégiákat osszak meg az olvasóval azzal kapcsolatban, h o ­ gyan változtathatja meg az életét. Ha tudni szeretnénk, miért félünk annyira attól, hogy megmutassuk az igazi énünket, meg kell értenünk a szégyen működését. Amíg nem lépünk fel haté­ konyan a „Sosem vagy elég j ó ! " és a „Mégis mit képzelsz, ki vagy te?!" hangja ellen, addig nem léphetünk előre.

28 • É L J S Z Í V V E L - L É L E K K E L !

A szégyennel kapcsolatos kutatásaim során számtalanszor előfordult, hogy padlóra kerültem, és úgy éreztem, elveszítet­ tem a küzdelmet. Bárcsak akkor is tudtam volna, amit ma tu­ dok! Bárcsak visszamehetnék, és a saját fülembe súghatnám azo­ kat a szavakat, amelyekkel most téged is utadra bocsátalak: Nem könnyű az embernek elfogadnia a saját történetét, mégis ezerszer könnyebb, mint egész életében menekülni előle. Ma­ gunkhoz ölelni a sérülékenységünket bizony kockázatos, de közel sem olyan veszélyes, mint feladni törekvésünket a szeretetre, a va­ lahová tartozásra és az örömre (ezek azok a tapasztalatok, ame­ lyek a legsérülékenyebbé tesznek bennünket). A fény végtelen ere­ jét csak akkor tapasztalhatjuk meg, felfedezni a sötétséget.

ha elég bátrak vagyunk

Az egészséges önértékelést úgy fejleszthetjük ki magunkban, ha mindennap gyakoroljuk a bátorság, az együttérzés és a kapcso­ lódás erényeit. A kulcsszó a gyakorlás. Mary Daly teológus így ír erről: „A bátorság habitus, szokás, erény: az ember bátor tet­ tek által tehet szert rá. Ahogy úszni is úgy tanul meg, ha úszik. A bátorságot tehát bátorkodás révén tanulhatjuk meg." És ugyanez igaz az együttérzésre és a kapcsolódásra is. Az együtt­ érzést akkor hívjuk meg az életünkbe, ha együtt érző módon cselekszünk, legyen szó akár önmagunkról, akár másokról. Kapcsolódni pedig akkor fogunk tudni, ha kinyújtjuk a kezün­ ket, és kapcsolódunk. Mielőtt meghatároznám ezeket a fogalmakat, és rátérnék a működésükre, meg szeretném mutatni, hogyan működnek együtt a való életben - a gyakorlatban. Következzen hát egy személyes történet, amely a bátorságról szól, hogy kinyújtsuk a kezünket. Az együttérzésről, amely azt mondja: „Én is jártam már ebben a cipőben." A kapcsolódásról, amely táplálja méltó­ ságunkat.

Nevelési fegyver, avagy a szégyen vihara Nemrég meghívást kaptam az egyik nagy állami általános iskola igazgatójától és

szülő-tanár munkaközösségének

elnökétől,

hogy tartsak előadást egy csapatnyi szülőnek a rugalmasság és a határok kijelölésének kapcsolatáról. A saját kutatásomban épp

30 • ÉLJ S Z Í V V E L - L É L E K K E L !

arról gyűjtöttem adatokat, hogy mi kell ahhoz, hogy szívvel­ lélekkel neveljük a gyermekeinket, ezért aztán különösen izga­ tottan fogadtam a lehetőséget. Fogalmam sem volt, hogy mi vár rám. Abban a pillanatban, hogy beléptem az iskola előadótermébe, rögtön megéreztem a szülők felől áradó furcsa rezgéseket. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy dühösnek tűntek. Amikor meg­ kérdeztem az iskolaigazgatót, mi ennek az oka, ő csak megvon­ ta a vállát, és elsétált. A szülő-tanár munkaközösség elnöke sem méltatott válaszra. Úgyhogy összeszedtem magam, és igyekez­ tem nem venni tudomást a dologról. Az első sorban ültem, amikor az igazgató bemutatott. A mai napig nem sikerült hozzászoknom az ilyen helyzetekhez. Valaki épp az érdemeimet sorolja, miközben én titokban majdnem el­ ájulok, és arról győzködöm magam, hogy ne akarjak kirohanni a teremből. Ez a bemutatás azonban minden eddigi tapasztala­ tomon túltett. Az iskolaigazgató olyasmiket mondott, hogy: „Meglehet, nem fog tetszeni maguknak, amit ma este hallani fognak, de a gyermekeink miatt kötelességünk meghallgatni ezeket a dol­ gokat. D r . Brown azért jött, hogy megváltoztassa az iskolánkat és az életünket! O majd gatyába ráz minket, akár tetszik ne­ künk, akár n e m ! " Ráadásul hangosan, sőt kifejezetten agresszív tónusban be­ szélt, amitől úgy tűnt, mintha ő is dühös lenne. Kezdtem úgy érezni magam, mint egy boxgálán. Már csak az ujjongás és né­ hány villódzó stroboszkóp hiányzott. így visszagondolva a következőt kellett volna mondanom, miután felmentem a pódiumra: „Kicsit kellemetlenül érzem magam. Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek, de nem azért jöttem, hogy bárkit is gatyába rázzak. És nem szeretném, ha azt gondolnák, hogy egy röpke óra alatt meg akarom változtatni az iskolájukat. Ugye nem hiszik, hogy ez lehetséges?" De nem tettem. Ehelyett belevágtam a szokásos, saját sérülékenysége-

A T Ö K É L E T L E N S É G AJÁNDÉKAI • 3 1

met kidomborító mondókámba, miszerint „kutató vagyok, ugyanakkor szülő is, aki ugyanolyan gondokkal küzd, mint bárki más". A kocka azonban el volt vetve. A jelenlévők egy­ általán nem vették a lapot. Ehelyett úgy néztek rám, mint aki megbolondult. És akkor figyelmes lettem egy férfira, aki az első sorban ült; két karját szorosan összefonta a mellkasa előtt, az állkapcsát pedig olyan erősen összeszorította, hogy az erek kidagadtak a nyakán. Három-négy percenként menetrendszerűen fészkelődni kezdett a székében, a szemét forgatta, és olyan hangosat sóhajtott, ami­ lyet még életemben nem hallottam. Igazság szerint nem is ne­ vezném sóhajtásnak azt a hangot, amit kiadott. Olyan rettenetes volt, hogy a mellette ülők láthatóan elszörnyedtek a viselkedé­ sén. Persze velem is borzasztóan elégedetlenek voltak, ez az em­ ber azonban megadta a kegyelemdöfést az estének, és mind­ annyiunk számára tökéletesen elviselhetetlenné tette az egész helyzetet. Tapasztalt tanárként és csoportvezetőként tudom, hogyan kell kezelni az efféle helyzeteket, és általában nem is okoznak gondot. Amikor valaki zavar minket a munkában, alapvetően két dolgot tehetünk: figyelmen kívül hagyjuk, vagy szünetet tartunk, és személyesen hívjuk fel az illető figyelmét arra, hogy nem megfelelő a viselkedése. Én azonban a furcsa tapasztalat hatására annyira kiestem a megszokott ritmusból, hogy a lehető legrosszabb dolgot csináltam: megpróbáltam lenyűgözni a férfit. Egyre hangosabban és egyre szélesebb kézmozdulatokkal kezdtem beszélni. Riasztó kutatási statisztikákat idéztem — olya­ nokat, amelyektől minden normális szülő haja égnek állna. Egy szóval: próbáltam magam megerősíteni a helyzetemben, és tisz­ teletet parancsolni azzal a hátsó üzenettel, hogy: „Jobb lesz, ha idefigyelsz, kishaver, különben a gyerekeid harmadikban ki­ buknak az iskolából, és drogos stopposként végzik, vagy ollóval a kezükben rohangálnak majd otthon." Semmi.

32 • É L J S Z Í V V E L - L É L E K K E L !

Egyetlen apró bólintás, egyetlen arcizomrándulás sem. M i n ­ den igyekezetemmel csak annyit értem el, hogy halálra rémí­ tettem a többi kétszázötven, már amúgy is dühös szülőt. Ka­ tasztrófa volt. Öreg hiba, ha az ember megpróbál meggyőzni vagy megnyerni magának egy ilyen fickót, hiszen ezzel valójá­ ban a saját hitelességét ajánlja fel az illető elismeréséért cserébe. Feladja a méltóságát, és ahelyett, hogy hinne benne, küzdeni kezd érte. Én pedig rettenetesen küzdöttem. Abban a pillanatban, hogy vége volt az előadásnak, felnyalá­ boltam a holmimat, és futólépésben az autómhoz siettem. Ahogy tolattam kifelé a parkolóból, az arcom csak úgy lángolt. Nagyon kicsinek éreztem magam. A szívem hevesen kalimpált. Kétségbeesetten próbáltam nem megnyomni a mentális újrajátszás gombot, de képtelen voltam másra gondolni. A szégyen vi­ harfelhői gyülekeztek a fejem felett. És amikor a szégyen elő­ szele fújdogál körülöttem, szinte képtelen vagyok bármi j ó t gondolni magamról vagy a helyzetről. Úgyhogy azonnal ócsá­ rolni kezdtem magam: „Istenem, mekkora hülye vagyok! Miért kellett így leégetnem magam?" A legnagyobb ajándék, amelyet kutatásom és a személyes életemben végzett munka tartogatott számomra, nem más, mint hogy ma már azonnal felismerem a szégyen érzését. E l ő ­ ször is tisztában vagyok a fizikai tüneteivel: a szájszárazsággal, a lassuló idő érzésével, az alagútvízióval, az elvörösödéssel, a szívdobogással. Tudom, hogy ha azzal kínzom magam, hogy újra meg újra lejátszom a fejemben a történtek lassított felvételét, az felér egy vészjelzéssel. Ahogyan azzal is tisztában vagyok, hogy a lehető legjobb dolog, amit ilyenkor tehetünk, tökéletesen a józan ész ellen való: Legyünk bátrak, és teremtsünk kapcsola­ tot! Minél hamarabb a magunkévá kell tennünk és el kell fogad­ nunk a történetünket, majd meg kell osztanunk valaki olyannal, aki erre érdemes. Akire számíthatunk, és akiről tudjuk, hogy együttérzéssel fog reagálni. Amire tehát szükségünk van, az a bátorság, az együttérzés és a kapcsolódás. Méghozzá azonnal.

A T Ö K É L E T L E N S É G AJÁNDÉKAI

•

33

Ha kinyújtjuk a kezünket mások felé, és elmeséljük a törté­ netünket, a szégyen megfutamodik. Ki nem állhatja ugyanis, ha szavakba öntjük - nem éli túl, ha megosztjuk. A titkolózást szereti. Épp ezért a lehető legveszélyesebb dolog, amit egy szé­ gyenletes esemény után tehetünk, ha elbujdosunk, vagy meg­ próbáljuk eltitkolni a történteket. Ha így teszünk, a szégyen át­ téteket képez. így hát hangosan azt mondtam magamnak: „Most azonnal beszélnem kell valakivel! Gyerünk, Brené, légy bátor!" Csakhogy most j ö n a trükkös rész, már ami az együttérzést és a kapcsolódást illeti. N e m mondhatjuk el a történetünket csak úgy bárkinek. A dolog nem ilyen egyszerű. N e k e m pél­ dául nagyon sok barátom van, mégis egy kezemen meg tudom számolni, kik azok, akiknek számíthatok az együttérzésére, ha beleestem a szégyen sötét vermébe. Ha nem a megfelelő emberrel osztjuk meg a szégyennel kapcsolatos történetünket, könnyen lehet, hogy az illető csak olajat önt a már amúgy is veszélyes tűzre. Egy ilyen helyzetben szilárd kapcsolatra van szükségünk — amely leginkább egy ro­ busztus, vastag törzsű fához hasonlít. Ezért mindenképp j ó , ha elkerülöd: 1. Azt a barátot, aki miután meghallotta a történetedet, maga is elkezd szégyenkezni miatta. Nagyokat sóhajtozik, és még jobban megerősíti, hogy milyen szörnyű, amit tettél. Aztán következik a hosszú, kínos csönd. Végül pedig még neked kell vigasztanod őt. 2. Azt a barátot, aki sajnálattal („Jaj, te szegény!") reagál em­ pátia („Tudom, miről beszélsz, veled érzek, én is voltam már ilyen helyzetben.") helyett. Ha tudni szeretnéd, milyen az, amikor a szégyen vihara halálos ciklonná fajul, csak dobj be egy ilyen kijelentést: „ O , szegénykém!" vagy a sajnálkozás passzív-agresszív verzióját: „Egyem a szívedet!" 3. Azt a barátot, aki minden esetben a méltóság és a hitelesség szobraként viselkedik. N e m tehet róla, muszáj éreztetnie

34'ÉL]

SZÍVVEL-LÉLEKKEL!

veled, mennyire kiábrándult belőled a hibáid miatt. Hiszen azzal, amit tettél, őt is cserbenhagytad. 4. Azt a barátot, aki annyira nem tud mit kezdeni az emberi sebezhetőséggel, hogy kapásból leszid: „Hogyan hagyhat­ tad, hogy ez történjen? Mégis mit gondoltál?" Vagy egyből keres valaki mást, akit okolhat: „Ki volt az? Mondd meg, és j ó l fenékbe billentem!" 5. Azt a barátot, aki mindig mindent meg akar javítani, és saját mániákus kényelmetlenségérzése miatt nem hajlandó elis­ merni, hogy az ember igenis lehet meggondolatlan, és hoz­ hat borzalmas döntéseket: „Eltúlzod a dolgot. Biztos vagyok benne, hogy nem ilyen szörnyű a helyzet. Te fantasztikus vagy. Tökéletes vagy. Téged mindenki szeret." 6. Azt a barátot, aki összekeveri a „kapcsolódást" a lehetőség­ gel, hogy rátromfoljon a történetedre: „Ez semmi. Hallgasd csak, mi történt velem nemrég!" Persze mindannyian beleeshetünk abba a hibába, hogy ilyen barátok leszünk — különösen, ha valaki egy olyan történetet oszt meg velünk, amely kiveri a szégyen-biztosítékunkat. Hi­ szen emberek vagyunk: tökéletlenek és sérülékenyek. Nehéz együtt érzőnek lenni, miközben mi magunk is küzdünk a saját hitelességünkért, vagy épp elveszítettük a méltóságunkat. Amikor együttérzésre van szükségünk, olyasvalakit kell ke­ resünk, aki szilárdan áll a lábán, ugyanakkor képes vegyülni, és mindenekelőtt olyat, aki elfogad bennünket az erősségeink­ kel és a hibáinkkal együtt. Fontos, hogy tiszteljük a saját vívó­ dásainkat, és egy olyan ember előtt fedjük fel őket, aki kiérde­ melte a jogot, hogy tudjon róluk. Amikor együttérzést kere­ sünk, a lényeg, hogy a megfelelő emberrel teremtsünk kapcsolatot a megfelelő időben és a megfelelő témában. Én a húgomat hívtam fel. Csak a 2007-es spirituális ébredé­ sem óta szoktam megkeresni a testvéreimet azért, hogy támo­ gatást kérjek tőlük a szégyennel kapcsolatos érzéseimben. Van

A T Ö K É L E T L E N S É G AJÁNDÉKAI

•

35

egy öcsém, aki négy évvel fiatalabb nálam, és két húgom (ik­ rek), akik nyolccal. Azelőtt megrögzötten hittem, hogy én va­ gyok a legidősebb, és ezért tökéletes (vagyis beképzelt és ítél­ kező) testvér. Ashley fantasztikusan fogadta a dolgot. Meghallgatott, és tel­ jes együttérzéssel reagált. N e m félt visszanyúlni a saját, méltósá­ gért folytatott küzdelmeinek tapasztalatához azért, hogy igazán képes legyen kapcsolódni mindahhoz, amit átéltem. Olyan cso­ dálatosan őszinte és empatikus dolgokat mondott, hogy: „ Ó , egek! Tudom, milyen kemény ez. Én is jártam már ebben a ci­ pőben. Utálom ezt az érzést!" Talán nem mindenki szeretett volna ilyesmiket hallani az én helyemben, nekem viszont egy­ szerűen tökéletes volt. A húgom nem billent ki a saját egyensúlyi pozíciójából, és nem hagyta, hogy őt is magával ragadja az én viharom. Ugyan­ akkor nem volt kemény és rideg sem, és nem kezdett el azon­ nal ítélkezni és kritizálni. N e m próbált j o b b kedvre deríteni, csak meghallgatott, és aztán bátran megosztotta velem a saját sérülékenységét. Egyszerre éreztem,

hogy teljesen kiszolgáltatott vagyok,

ugyanakkor nagyon szeretnek és elfogadnak (ami számomra t ö ­ kéletesen lefedi az együttérzés fogalmát). Hidd el nekem, a szé­ gyen nem képes ellenállni ennek a fajta nagyon erős kapcsolat­ nak két ember között. Épp ezért van szükségünk a bátorságra, az együttérzésre és a kapcsolódásra, ha szívvel-lélekkel akarunk élni. Mindennek tetejébe pedig, mivel hajlandó voltam meg­ nyílni egy olyan ember előtt, akit szeretek, és hagytam, hogy meglássa a tökéletlenségemet, a kapcsolatunk megerősödött ezért is nevezem a bátorságot, az együttérzést és a kapcsolódást a tökéletlenség ajándékainak. Ha megengedjük magunknak, hogy tökéletlenek — és igaziak — legyünk, elnyerhetjük ezeket az ajándékokat. Engedd meg, hogy röviden elmeséljem neked a történet folytatását is: Körülbelül egy héttel a bokszmeccsé fajult előadás

36 • É L J S Z Í V V E L - L É L E K K E L !

után megtudtam, mi volt a fő baj az iskolával. A szülők napköz­ ben is bejártak az osztálytermekbe, és akadályozták a tanítást. Az iskolaigazgató és a szülői munkaközösség vezetője anélkül parancsolta meg a szülőknek, hogy üljenek be az előadásomra, hogy nekem szóltak volna erről. Azt mondták nekik, azért j ö v ö k , hogy elmagyarázzam, miért kell abbahagyniuk a ki-be járást az iskolába. Más szóval úgy állítottak be engem, mint a sa­ ját emberüket. Ez pedig nem j ó . Igaz, hogy én sem feltétlenül értek egyet azzal, hogy a szülők bejáratosak legyenek az osztály­ termekbe, ugyanakkor nem vagyok nevelési fegyver, akit csak úgy felbérelhetnek. Az egészben pedig az a legironikusabb, hogy még csak fogalmam sem volt róla, mi áll a háttérben, úgy­ hogy fel sem hoztam a témát. Most, hogy elmeséltem ezt a történetet, vegyük szemügyre közelebbről is azokat az összetevőket, amelyek ahhoz kellenek, hogy szívvel-lélekkel éljünk.

Bátorság A bátorság életem egyik nagy témája. Úgy tűnik, mindig vagy épp érte imádkozom, vagy hálát adok, amiért találtam magamban egy keveset belőle, vagy másokban értékelem, vagy kutatom. De nem hiszem, hogy ezzel egyedül volnék. A bátorság olyas­ valami, ami mindenkit foglalkoztat, és amire mindenki vágyik. Miután megkértem egy sor embert, hogy mesélje el nekem élete történetét — az erősségeit, a küzdelmeit —, rájöttem, hogy a bátorság azok egyik legfontosabb tulajdonsága, akik szívvel­ lélekkel élnek. De nem ám akármilyen bátorság; arra j ö t t e m rá, hogy hétköznapi bátorságra van szükségünk. Várj, rögtön elma­ gyarázom, mit is értek ez alatt. A kurázsi kifejezés a latin cor, azaz 'szív' szóból ered. Kezdet­ ben, közvetlenül a kialakulása után még egészen mást jelentett, mint manapság. Ezt valahogy így foglalhatjuk össze: „kimonda­ ni, amit gondolunk; kiadni magunkból, ami a szívünket nyom­ j a " . Az idők során azonban a szó definíciója igencsak megváltó-

A T Ö K É L E T L E N S É G AJÁNDÉKAI

•

37

zott, és mára már inkább a „hősies" kifejezéssel szinonim. A h ő ­ siesség fontos dolog, és egy percig sem kérdéses, hogy igenis szükségünk van hősökre. Ugyanakkor sajnálatosnak tartom, hogy elfelejtettük, hogy a bátorság szó eredetileg azt jelenti, hogy az ember őszintén és nyíltan beszél önmagáról, illetve az érzéseiről és a tapasztalatairól (legyenek bár j ó k vagy rosszak). A hősiességhez általában azt a jelentést társítjuk, hogy valaki vá­ sárra viszi a bőrét valamilyen ügy érdekében. A hétköznapi bá­ torság ezzel szemben azt jelenti, hogy a sebezhetőségünket visszük vásárra. A mai világban pedig ez egyáltalán nem hétköznapi. 1 Ha odafigyelünk, nap mint nap tanúi lehetünk a bátorság megnyilvánulásainak. Például olyankor, amikor az emberek se­ gítséget kérnek — ahogyan én is tettem Ashley-vel. De ezt látom akkor is, ha az osztályomban az egyik tanuló felteszi a kezét, és azt mondja: -Teljesen elvesztettem a fonalat. Fogalmam sincs, miről be­ szél a tanárnő. Tudod, milyen hatalmas bátorság kell ahhoz, hogy valaki ki­ mondja: „Nem értem", miközben szinte biztos benne, hogy a körülötte ülők mind tisztában vannak vele, hogy miről van szó? Huszonakárhány éves pályafutásom során persze megtanultam, hogy ha egy ember veszi a bátorságot, és szól, hogy elvesztette a fonalat, hamarosan még legalább tíz másik is csatlakozik hoz­ zá. Ok azok, akikben nem volt annyi bátorság, hogy kockáztas­ sanak, de ugyanúgy profitálnak annak az egynek a bátorságából. A bátorság megnyilvánulását láthattam a lányomban, Ellen­ ben is, amikor felhívott egy pizsamapartiból este fél 11-kor, és azt mondta: —Anya, eljönnél értem? Én persze mentem, és felvettem a ház előtt. Beszállt az autó­ ba, és azt mondta: — Sajnálom. N e m vagyok elég bátor. Úgy hiányzott az ott­ hon. Olyan nehéz volt. Mindenki aludt, nekem pedig be kel­ lett mennem Libby anyukájának a szobájába, hogy felkeltsem.

38

'

ÉLJ

SZÍVVEL-LÉLEKKEL!

Beálltam a kocsifelhajtónkra, kiszálltam az autóból, átmen­ tem a másik oldalra, és beszálltam a hátsó ülésre Ellen mellé. Átöleltem, és így szóltam hozzá: - E l l e n , én úgy gondolom, hogy a lehető legbátrabb dolog az, ha az ember képes kimondani, hogy mire van szüksége. En egy csomó pizsamapartit szenvedtem végig csak azért, mert fél­ tem megkérni a szüleimet, hogy vigyenek haza. Nagyon büsz­ ke vagyok rád. Másnap a reggelinél Ellen így szólt: - G o n d o l k o d t a m azon, amit mondtál. Lehetek megint bá­ tor, és kérhetek még valamit? Mosolyogtam és bólintottam. —A j ö v ő héten megint lesz egy pizsamaparti. Eljössz értem lefekvésidőben? Ú g y érzem, még mindig nem vagyok kész rá, hogy ott töltsem az éjszakát. Na, ezt nevezem én bátorságnak. Ez az, amire mindanynyiunknak nagy szükségünk volna. De magamban is szoktam látni a bátorságot, amikor hajlandó vagyok kockáztatni, és hagyom, hogy sebezhető és csalódott le­ gyek. Sok-sok éven át, ha nagyon akartam valamit — konferen­ ciameghívást, előléptetést, rádióinterjút -, úgy tettem, mintha az egész nem is volna olyan fontos. Ha valamelyik barátom vagy kollégám megkérdezte, hogy: „Na, izgulsz az interjú miatt?", csak megrántottam a vállam, és így feleltem: „ N e m is tudom. N e m olyan nagy dolog." A valóságban persze mindennél j o b ­ ban szerettem volna, ha megkapom a lehetőséget. Csak az utóbbi néhány évben j ö t t e m rá, hogy ha elnyomom és eltitkolom az izgalmamat, semmivel sem csökkentem azt a fájdalmat, amelyet olyankor érzek, ha nem kapom meg a hőn áhított dolgot. A siker örömét azonban minimalizálom, ráadá­ sul elszigetelem magam másoktól. Ha ugyanis lebecsülöm vala­ minek a fontosságát, a barátaim nem fognak felhívni, hogy megvigasztaljanak, és azt mondják: „Sajnálom, hogy nem sike­ rült. Tudom, mennyire szeretted volna."

A T Ö K É L E T L E N S É G AJÁNDÉKAI

•

39

Manapság már, ha valaki rákérdez egy függőben lévő lehe­ tőségre, amely miatt izgatott vagyok, inkább összeszedem min­ den bátorságomat, és azt mondom: „ R e t t e n t ő izgatott vagyok miatta. Próbálok realista maradni, de nagyon remélem, hogy sikerül." így, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy tervez­ tem, mindig van kit felhívnom, hogy azt mondjam: „Emlékszel még arra a dologra, amiről beszéltem? N e m j ö t t össze. Beval­ lom, eléggé elkenődtem miatta." Nemrég szintén megtapasztalhattam a hétköznapi bátorság egy példáját a fiam, Charlie iskolai előkészítőjén. A gyerekek ze­ nés előadással készültek, amelyre meghívták a szülőket is. B i z o ­ nyára mindenkinek ismerős a kép: huszonakárhány gyerek énekel ötvenakárhány szülő, nagyszülő és testvér előtt, akik harminc­ akárhány videokamerával veszik őket nagy bőszen. A szülők az egész előadás alatt a magasba emelgették a fényképezőgépei­ ket, és kattogtattak, a bemenetelnél pedig majdnem fellökték egymást, csak hogy mutassák a gyerekeiknek, hogy nem késtek. Ha mindez még nem lett volna elég, az egyik hároméves kis­ lány, aki még viszonylag új volt a csoportban, egész végig sírt, mert nem látta az édesanyját a hevenyészett színpadról. Mint ki­ derült, a nő nem is voltjelen, mert közlekedési dugóba került, és lekéste az előadást. Amikor megérkezett, én éppen az osztály­ terem ajtajában guggoltam, és búcsúzkodtam Charlie-tól. Ebből a lenti nézőpontból lehettem szemtanúja, ahogy a nő beviharzott az ajtón, és idegesen járatta a szemét fel-alá a teremben, a lányát kutatva. Épp amikor fel akartam állni, hogy a terem hátsó részé­ re irányítsam a figyelmét, ahol a tanárnő épp a kislányát vigasz­ talta, egy másik anyuka megállt mellettünk, egyenesen ránézett az ideges nőre, majd a szemét forgatva csóválni kezdte a fejét. Felálltam, vettem egy nagy levegőt, és igyekeztem lebeszélni magam arról, hogy utána eredjek ennek az ítélkező, szemforga­ tó anyukának, és egy jó nagyot billentsek azon a mindig tökéle­ tesen pontos fenekén. De akkor megjelent a színen két másik anyuka, és rámosolygott szegény ideges anyukára, aki ekkor

40 '

ÉLJ

SZÍVVEL-LÉLEKKEL!

már a könnyeivel küszködött. Az egyikük a vállára tette a kezét, és így szólt: —Mindannyian voltunk már ilyen helyzetben. A múlt alka­ lommal én is lemaradtam az előadásról. Ráadásul nem is csak elkéstem, hanem teljesen megfeledkeztem róla. Láttam, ahogy az ideges anyuka vonásai némileg megeny­ hülnek. Felemelte a kezét, és letörölte az arcáról a könnyeket. A másik nő kedvesen ránézett, és azt mondta: —Az én fiam volt az egyetlen az iskolában, aki a pizsinapon nem pizsamában j ö t t - még ma is emlegeti, hogy az volt élete legszörnyűbb élménye. Hidd el, nemsokára j o b b lesz! Mind­ annyian voltunk már ebben a cipőben. Mire az anyuka odaért a terem hátsó részébe, ahol a tanárnő a kislányát vigasztalta, már nyugodtan tűnt. Biztosan tudom, miből merített erőt, amikor a lánykája ott bömbölt tőle tíz mé­ terre. Az anyukák bátorsága volt az, akik megosztották vele a saját tökéletlenségükről és sebezhetőségükről szóló története­ ket. Ez a két nő vette a fáradságot, hogy megálljon, és azt mondja: „íme, ez az én történetem. N e m vagy egyedül." Pedig senki sem kötelezte őket erre; akár csatlakozhattak volna a „tö­ kéletes szülő vagyok" parádéhoz is, és megvetően elmasírozhat­ tak volna mellette. Ezek a történetek is j ó l mutatják, hogy a bátorság az egész környezetünkre kihat. Ha ezt választjuk, körülöttünk minden­ ki egy kicsit j o b b a n kezdi érezni magát, a világ pedig egy kicsit boldogabb hely lesz. A bátorság és a kedvesség pedig olyan ér­ tékek, amelyekből jócskán elkel az utánpótlás.

Együttérzés Amikor a szégyenről szóló könyvem megírására készültem, mindent elolvastam az együttérésről, amihez csak hozzájutot­ tam. Végül figyelemre méltó párhuzamot fedeztem fel az inter­ j ú i m során hallott történetek és az amerikai buddhista szerzetes2

nő, Pema Chödrön munkássága között. Közelíts a félelemhez!

A T Ö K É L E T L E N S É G AJÁNDÉKAI •

41

című könyvében így ír: „Amikor az együttérzést gyakoroljuk, számítanunk kell rá, hogy megtapasztaljuk félelmünk fájdalmát. Az együttérzés gyakorlása ezért nagy bátorságot igényel. M e g kell tanulnunk hozzá elengedni magunkat, és hagyni, hogy gyengéden egyre közelebb és közelebb kerüljünk félelmünk tárgyához." Chödrön definíciójában leginkább talán az az őszinteség fo­ gott meg, amellyel megközelíti az együttérzés gyakorlásával járó sebezhetőséget. Ha jobban megvizsgáljuk az együttérzés szó ere­ detét — ahogy azt a bátorsággal is tettük —, beláthatjuk, miért nem ez az első reakciónk a szenvedés láttán. Az angol compassíon 'együttérzés' szó latin eredetű, eszerinti jelentése pedig: 'együtt szenvedni valakivel'. N e m hiszem, hogy ez egy alapértelmezett emberi magatartás volna. Sokkal inkább úgy gondolom, hogy a fájdalomra - legyen az a magunké, vagy valaki másé - adott első reakciónk az önvédelem. Ez a legtöbbször úgy valósul meg, hogy keresünk valamit vagy valakit, amit vagy akit okolhatunk a kialakult helyzet miatt. Néha pedig ítélkezéssel vagy a dolgok azonnali megjavításának kényszerével igyekszünk pajzsot vonni magunk köré. Chödrön ezt az önvédelemre való hajlamot igyekszik célba venni, amikor azt mondja, hogy legyünk őszinték, ugyanakkor megbocsátóak magunkhoz: „Az együttérzés kialakításakor ta­ pasztalataink egészéből merítünk — szenvedésünkből, empá­ tiánkból, ahogyan kegyetlenségünkből és rettegésünkből is. N e m is lehetne másképp. Az együttérzés nem a gyógyító és a sebesült kapcsolata - sokkal inkább egyenrangú felek viszonya. Csak akkor nézhetünk szembe más emberek sötétségével, ha ismerjük a saját sötétségünket. Az együttérzés akkor válik igazi­ vá, amikor felismerjük közös emberi mivoltunkat." Az én esetemben Ashley velem akart maradni sötét hely­ zetemben. N e m akart a megmentőm lenni, nem akart rendbe hozni; egyszerűen csak velem volt - egyenlő félként -, fogta a kezem, miközben keresztülvergődtem az érzéseimen.

42 •

ÉLJ SZÍVVEL-LÉLEKKEL!

A határok kijelölése és az együttérzés Az együttérzés gyakorlásának egyik legnagyobb (és legritkáb­ ban említett) akadálya a határok kijelölésétől és az emberek fe­ lelősségre vonásától való félelem. Tudom, hogy furcsán hang­ zik, de hiszek abban, hogy sokkal kedvesebb emberré váltam, amikor megértettem a kapcsolatot a határok, a felelősség, az el­ fogadás és az együttérzés között. A válságom előtt „édesebb" voltam - belül persze sokkal ítélkezőbb, bosszúsabb és indu­ latosabb, kívül azonban édesebb. Mondhatnám úgy is, hogy cukormázas. Ma azonban - azt hiszem - sokkal őszintébben vagyok együtt érző, és sokkal kevésbé ítélkezem az emberek felett. Ugyanakkor sokkal komolyabban veszem a határok kije­ lölését. N e m tudom, kívülről hogyan fest ez a kombináció, be­ lülről azonban egész biztosan nagyon hatásos. A kutatásom előtt is nagyon sokat tudtam ezekről a fogal­ makról, azt azonban nem sejtettem, hogy ilyen szoros kapcso­ latban állnak egymással. Aztán az interjúk készítése során óriási meglepetés ért, amikor rájöttem, hogy az együttérzés igazán el­ kötelezett gyakorlói egyben azok, akik a leginkább tudatában vannak a saját határaiknak. Az együtt érző emberek tehát hatá­ rokkal rendelkező emberek. N e k e m bizony még az állam is le­ esett, amikor ez kiderült. íme, amire rájöttem: Az együttérzés magja valójában az el­ fogadás. Minél inkább képesek vagyunk elfogadni önmagunkat és a többi embert, annál együtt érzőbbé válunk. Bizony nem könnyű elfogadni valakit, aki bánt minket, kihasznál bennünket vagy keresztülgázol rajtunk. A kutatásom azonban megtanította nekem, hogy ha valóban együtt érzőbbé szeretnénk válni, azzal kell kezdenünk, hogy kijelöljük a határainkat, és felelőssé teszszük az embereket a viselkedésükért. A hibáztatás kultúrájában élünk: mindig azt keressük, hogy valami kinek a hibája, és hogyan fog megfizetni érte. Szemé­ lyes, társadalmi és politikai színtéren is folyton csak kiabálunk és ujjal mutogatunk, ugyanakkor nagyon kevésszer vonjuk igazán

A T Ö K É L E T L E N S É G AJÁNDÉKAI

»

43

felelősségre az embereket. Hogyan is tehetnénk? Hiszen olyan fáradtak vagyunk a sok fröcsögéstől, hogy nincs erőnk értelmes következtetéseket levonni a történtekből, és keresztülvinni azokat. Kezdve a kormányzástól és a bankoktól egészen az isko­ láinkig és az otthonainkig, ez az ordibálós, hibáztatós, túl fáradt és elfoglalt hozzáállás dívik, és ez az oka annak, hogy annyira ál­ szentek, ugyanakkor kevéssé együtt érzők vagyunk. Vajon j o b b lenne, ha kedvesebbek, de szigorúbbak volnánk? Mennyiben volna más az életünk, ha kevesebb indulat és harag, ugyanakkor több felelősség lenne bennünk? Hogyan festene a munkahelyi és az otthoni létezésünk, ha kevesebbet hibáztat­ nánk a többi embert, de több tisztelettel viseltetnénk a határok iránt? Nemrégiben meghívtak, hogy beszéljek egy csapatnyi válla­ lati vezető előtt, akik épp egy nehéz és problémás átszervezés kellős közepén jártak. Az előadás után odajött hozzám az egyik projektmenedzser, és őszintén elmondta, milyen nagy aggoda­ lommal tölti el, amit a szégyenről mondtam. Valójában nem tet­ tem mást, csak felhívtam rá a figyelmüket, mennyire veszélyes a szégyent a vezetés eszközeként alkalmazni. Ez a férfi pedig ko­ molyan elgondolkozott rajta, és attól tartott, hogy sokszor meg­ szégyeníti a vele dolgozókat. Elmondta, hogy amikor frusztrált, hajlamos rá, hogy kipécézzen bizonyos embereket, és a megbe­ széléseken a többiek előtt kritizálja a munkájukat. Azt mondta: - Gyakran vagyok frusztrált. Van két beosztottam, akik egy­ szerűen nem hallgatnak rám. Hiába magyarázom el nekik a pro­ jekt minden egyes apró részletét, hiába bizonyosodom meg róla többször is, hogy értik, amit mondok, mégis a saját fejük után mennek. Nincs választásom. Ú g y érzem magam, mint akit sa­ rokba szorítottak, ettől aztán dühös leszek, és úgy állok bosszút rajtuk, hogy lehúzom őket a kollégáik előtt. Amikor feltettem neki a kérdést, hogy miként vonja felelős­ ségre ezt a két beosztottat azért, amiért nem követik a projekt előírásait, így felelt:

44 • É L J S Z Í V V E L - L É L E K K E L !

—Mit ért azon, hogy felelősségre vonni? —Miután megbizonyosodott arról, hogy értik, amit mondott nekik, és tudják, mit vár el tőlük és mik a céljai, hogyan magya­ rázza el nekik, hogy milyen következményekre számíthatnak, ha nem követik a terveket és nem érik el a célokat? — tettem fel neki a kérdést. Mire azt mondta: — N e m szoktam a következményekről beszélni. Tudják, hogy tartaniuk kell magukat az előírásokhoz. E k k o r bedobtam egy ötletet: — Rendben. És mi lenne, ha azt mondaná nekik, hogy ha legközelebb megsértik az előírásokat, felírja őket egy listára, vagy hivatalos figyelmeztetésben részesíti őket, és amennyiben ez így folytatódik tovább, elveszíthetik az állásukat? A fejét rázta, és így szólt: — O, nem, azt nem. Túl komolyan hangzik. Ehhez be kelle­ ne vonnom a H R - e s kollégákat is. Túl nagy felhajtás lenne. Hát igen. A határok kijelölése és az emberek felelősségre vonása sokkal nagyobb munka, mint a megszégyenítés és a hibáztatás. Ugyanakkor sokkal hatékonyabb is. A megszégyenítés és a hibáztatás felelősségre vonás nélkül mérgező mind a pár­ kapcsolatokban, mind a családi, szervezeti és közösségi életben. Először is elvonja a figyelmet a másik eredeti viselkedéséről, és a mi saját viselkedésünkre tereli. Mire az iménti főnök befejezi a beosztottjai megszégyenítését a kollégáik előtt, utóbbiak jó eséllyel már semmire sem emlékeznek az egészből, csak arra, hogy ő hogyan reagált. Ráadásul, ha ilyen helyzetben nem érvényesítjük a szüksé­ ges következményeket, az emberek megszokják, hogy figyel­ men kívül hagyhatják a kéréseinket — még akkor is, ha azok fe­ nyegetés vagy ultimátum formáját öltik. Tegyük fel például, hogy azt várjuk a gyerekeinktől, hogy ne dobálják szerteszét a ruháikat a lakásban. Ha mindeközben tudják, hogy ellenkező esetben nem teszünk mást, csak néhány percig ordibálunk ve-

A T Ö K É L E T L E N S É G AJÁNDÉKAI

•

45

lük, joggal hihetik, hogy az egész valójában nem is olyan fontos számunkra. Nehéz megértenünk, hogy úgy is lehetünk együtt érzők és elfogadók az emberekkel, ha közben felelőssé tesszük őket a vi­ selkedésükért. Sőt, ez nem csupán lehetséges, de egyben a leg­ j o b b megoldás is. Anélkül is szembesíthetünk valakit a tetteivel (sőt, ki is rúghatjuk, meg is buktathatjuk, vagy meg is fegyel­ mezhetjük), hogy megaláznánk vagy leszidnánk. A kulcs nem más, mint hogy meg kell tanulnunk elválasztani az embereket a viselkedésüktől, és mindig azt kell megcéloznunk, amit tesz­ nek, nem pedig azt, akik (a következő fejezetben erről bőveb­ ben is lesz még szó). Fontos az is, hogy vállaljuk az együttérzéssel és a határok kijelölésével járó kellemetlenséget. Tartózkodnunk kell az olyan megoldásoktól, hogy meggyőzzük magunkat, gyű­ lölünk valakit, és az illető megérdemli, hogy rosszul érezze ma­ gát csak azért, hogy mi jobban lehessünk. Itt kezdődnek ugyanis a bajok. Ha elhitetjük magunkkal, hogy nem kedvelünk valakit, csak azért, hogy elkerüljük a konfliktus kezelésének kellemet­ lenségét, gyakorlatilag nem hagyunk magunknak más lehetősé­ get, csak a megszégyenítést és a hibáztatást. Amikor nem jelöljük ki a határainkat, és nem vonjuk felelős­ ségre az embereket a tetteikért, úgy érezzük, hogy kihasználnak és rosszul bánnak velünk. Ezért is támadjuk meg azt, akik — pedig ez sokkal fájdalmasabb, mint ha csak a viselkedésüket vagy a döntésüket céloznánk meg. A saját érdekünk, hogy meg­ értsük, milyen veszélyes a kapcsolatainkra nézve a szégyen és a hibáztatás, illetve az önelégült indulatosság. Haragos szívvel le­ hetetlen együtt érzőnek lenni. Ha az elfogadást szeretnénk gya­ korolni, szükségünk van a határok kijelölésére és a felelősségre vonásra.

Kapcsolódás A kapcsolódást én úgy határozom meg, mint azt az energiát, amely két ember között jön létre, amikor úgy érzik, hogy a másik lát-

46 • É L J S Z Í V V E L - L É L E K K E L !

ja, hallja és értékeli őket; amikor képesek ítélkezés nélkül adni és kap­ ni; és amikor erőt merítenek a köztük lévő viszonyból. Ashley-vel a közös tapasztalatunk után úgy éreztük, hogy na­ gyon mélyen összekapcsolódtunk. Tudtam, hogy lát, hall és érté­ kel engem. Jóllehet a helyzet félelmetes volt, mégis képes voltam kinyújtani felé a kezemet, hogy segítséget kérjek. Az élmény pe­ dig mindkettőnket megerősített és megelégedéssel töltött el. Sőt, pár hét múlva Ashley odajött hozzám, és azt mondta: - E l se tudom mondani, mennyire örülök, hogy aznap en­ gem hívtál fel. Nagyon sokat segített, hogy láttam, nem én va­ gyok az egyetlen, aki ilyesmiket művel. És annak is nagyon örülök, hogy segíthettem neked, és megbíztál bennem. A kapcsolódás kapcsolódást szül. Igazság szerint a kapcsolódás belénk van kódolva. A biológi­ ánkba. Attól kezdve, hogy megszületünk, szükségünk van kap­ csolatokra, hogy érzelmileg, fizikailag, szellemileg és intellektu­ álisan fejlődjünk. Egy évtizeddel ezelőtt az elképzelés, miszerint „kapcsolatokra vagyunk huzalozva", még érzelgős, lila ködös, ezoterikus blablának tűnhetett. Ma azonban már tudjuk, hogy a kapcsolódás szüksége nem csupán egy megérzés. Tudományos tény. Idegtudományos, hogy egészen pontosak legyünk. Társas intelligencia: Az emberi kapcsolatok új tudomány'a3 című könyvében Dániel Goleman feltérképezi, hogyan igazolják a legmodernebb biológiai és idegtudományi kutatási eredmények azt a feltevést, miszerint mi, emberek arra teremtettünk, hogy kapcsolódjunk, valamint hogy a kapcsolataink meghatározzák a biológiánkat és a tapasztalatainkat is. így ír: „Még a leghét­ köznapibb találkozásaink is szabályozóként hatnak az agyunkra, és alakítják, megszabják érzelmeinket - néha kívánatos, néha pedig nem kívánatos módon. Minél erősebben kapcsolódunk valakihez érzelmileg, annál nagyobb ez a kölcsönös hatás." Le­ nyűgöző - ugyanakkor talán nem meglepő -, hogy a kapcsoló­ dás, amelyet tapasztalunk, kihatással van agyunk fejlődésére és működésére.

A T Ö K É L E T L E N S É G AJÁNDÉKAI

•

47

Belső, velünk született igényünk a kapcsolódásra még inkább valóssá és fenyegetővé teszi az elszigetelődés, a kapcsolódás kép­ telenségének következményeit. Néha előfordul, hogy csak azt hisszük, hogy kapcsolódunk. A technológia például könnyen becsaphat és a kapcsolódás illúziójába kergethet bennünket, mi­ közben valójában nem is kapcsolódunk - vagy legalábbis nem úgy, ahogyan kellene. Technológiamániás világunkban össze­ keverjük a kommunikációt a kapcsolódással. Csupán az, hogy elérhetőek vagyunk, még nem jelenti, hogy úgy is érezzük, hogy hallanak és látnak bennünket. Sőt, a hiperkommunikáció azt eredményezheti, hogy több időt töltünk a Facebookon ló­ gassál, mint azzal, hogy személyesen találkozzunk a számunkra fontos emberekkel. El sem tudom mondani, hányszor voltam már szemtanúja olyan jelenetnek, hogy családok ülnek egy étte­ remben, a szülők mobiltelefonálnak, a gyerekek pedig S M S eznek vagy videojátékot játszanak. így mi értelme van egyáltalán a közös programnak? Ha már a kapcsolódás definíciójáról esett szó, és arról, hogy mennyire könnyű összetéveszteni a technológia vívmányainak használatát az igazi kapcsolódással, azt is meg kell vizsgálnunk, hogyan

engedhetnénk

el

végre

az

önelégültség mítoszát.

A kapcsolódás egyik legnagyobb korlátja ugyanis nem más, mint az „egyedül is képes vagyok rá" gondolatának kulturális túlhangsúlyozása. Valahogy odáig jutottunk, hogy összekever­ j ü k a sikert azzal, hogy nincs szükségünk másokra. Sokan va­ gyunk, akik szívesen nyújtunk segítő kezet embertársainknak, ugyanakkor vonakodunk kimutatni, ha nekünk kell támogatás. Mintha csak két csoportra osztottuk volna a világot: azokra, „akik segítenek", és azokra, „akiknek segítségre van szüksé­ gük". Pedig az igazság az, hogy mindannyian beletartozunk mindkettőbe. Rengeteget tanultam azoktól a nőktől és férfiaktól, akik szívvel-lélekkel élnek, de ennél talán semmi sem fontosabb:

48 • É L J S Z Í V V E L - L É L E K K E L !

Mindaddig, amíg nem tudunk nyitott szívvel kapni, adni sem le­ szünk képesek nyitott szívvel. Amíg ítéletekkel viseltetünk a se­ gítség elfogadása iránt, addig tudat alatt a segítségnyújtás iránt is ítéletekkel fogunk viseltetni. Hosszú éveken keresztül mindent elkövettem, hogy én játszszam a segítségnyújtó szerepét a családunkban. Mindenki hoz­ zám fordult, ha valamilyen válságba került, esetleg pénzre vagy jó tanácsra volt szüksége. Én pedig mindig boldogan segítettem. Magam azonban soha nem hívtam fel a testvéreimet, amikor nekem kellett volna támogatás - főleg nem akkor, ha mardosott a szégyen. Az idő tájt vehemensen tagadtam volna, hogy bár­ milyen ítélettel viseltetem bőkezű adakozásom iránt. Ma azon­ ban már tisztában vagyok azzal, hogy abból a tudatból merítet­ tem hamis önbecsülést, miszerint nekem sosincs szükségem másokra, én viszont mindig kész vagyok segítő kezet nyújtani bárkinek. Spirituális ébredésem alatt aztán ez teljesen megváltozott: úgy éreztem, hogy szükségem van segítségre. Végre képes vol­ tam kinyúlni, és elfogadni a felém nyújtott segítő kezet. Hála istennek! Az, hogy az öcsémhez és a húgaimhoz fordultam támogatásért, teljesen megváltoztatta a családunk dinamikáját. Én végre megkaptam az engedélyt, hogy szétessek, és ne legyek mindig a tökéletesség szobra, ők pedig végre megmutathatták, milyen erősek és bölcsek tudnak lenni. Ha a kapcsolat fogalmát két ember közti energiaáramlásként definiáljuk, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ennek az áramlásnak kétirányú­ nak kell lennie. Szívvel-lélekkel élni nem azt jelenti, hogy ellenállás nélkül élünk. Sokkal inkább azt, hogy tudatosan járjuk az utunkat, és tisztában vagyunk a saját döntéseinkkel. Hogy őszinte legyek, ez a legtöbbször azt is feltételezi, hogy ellene megyünk a mai kultúrának. Fel kell vállalnunk, hogy megosztjuk másokkal

A T Ö K É L E T L E N S É G AJÁNDÉKAI

'

49

a saját történetünket, hogy átérezzük mások fájdalmát, és őszin­ tén kapcsolatban maradunk egymással ebben a kapcsolatgyilkos világban. Ez pedig nem olyasvalami, amit fél szívvel tehetnénk. A bátorságot, az együttérzést és a kapcsolódást akkor gyako­ rolhatjuk az életünkben, ha körbenézünk, és azt mondjuk: „Benne vagyok!"

A szeretet a legfontosabb dolog az életünkben; szenvedély, amelyért képesek vagyunk küzdeni vagy akár meghalni is. És mégis, vonakodunk a nevén nevezni. Pedig kifinomult szókincs nélkül még csak beszélni vagy gondolkodni sem tudunk róla. DIANE A C K E R M A N

A szeretet és a valahová tartozás érzése az emberi tapasztalat alapvető fontosságú összetevője. Amikor az interjúkat készítet­ tem, rájöttem, hogy csupán egyetlen egy dolog különböztette meg azokat a nőket és férfiakat, akik mély szeretetet és össze­ tartozásérzést éltek meg, azoktól, akik csak küzdöttek ezért. Ez pedig nem más, mint hogy hittek a saját értékességükben. Enynyire egyszerű, és egyben ennyire bonyolult. Ha szeretnénk teljes mértékben megtapasztalni a szeretet és a valahová tartozás érzését, akkor hinnünk kell abban, hogy megérdemeljük, hogy szeressenek bennünket és tartozzunk valahová. Ha képesek vagyunk elengedni a félelmet, hogy vajon mit gondolnak mások, és magunkévá tenni a saját történetünket, máris felértékeljük önmagunkat, és előhívjuk az „elég vagyok úgy, ahogy vagyok" érzését. Máskülönben az egész életünket azzal tölthetjük, hogy megpróbálunk távol maradni életünk azon részeitől, amelyek nem illenek bele az idealizált képbe, amelyet arról a valakiről alkottunk, akinek szerintünk lennünk kellene. így aztán örökre kívül rekedünk a saját történetünkön, és sosem érezzük magunkat elég értékesnek. Folyamatosan tel-

52 • É L J S Z Í V V E L - L É L E K K E L !

jesítünk, tökéletesítünk, bizonyítunk és mások kedvére te­ szünk. Pedig saját értékességünk tudata - énünk ezen kritikus eleme, amely hozzáférést biztosít számunkra a szeretet és a vala­ hová tartozás érzéséhez — a történetünkön belül lakik. A legtöbbünk számára az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy elhiggyük, már most, ebben a pillanatban is értékesek vagyunk. Az ember értékességének nincsenek előfeltételei. Sokan azon­ ban tudatosan megalkottunk, tudat alatt elfogadtunk vagy át­ vettünk ilyen előfeltételeket. Ezek például: •

Majd akkor leszek értékes és méltó a szeretetre, ha lefogyok húsz kilót.

•

Majd akkor leszek értékes és méltó a szeretetre, ha sikerül teherbe esnem.

•

Majd akkor leszek értékes és méltó a szeretetre, ha leszokom az ivásról.

•

Majd akkor leszek értékes és szeretetre méltó, ha mindenki elismeri, hogy jó szülő vagyok.

•

Majd akkor leszek értékes és szeretetre méltó, ha meg tudok élni a művészetemből.

•

Majd akkor leszek értékes és szeretetre méltó, ha meg tu­ dom menteni a házasságomat.

•

Majd akkor leszek értékes és szeretetre méltó, ha sikerül tár­ sat találnom.

•

Majd akkor leszek értékes és szeretetre méltó, ha a szüleim végre elfogadnak.

•

Majd akkor leszek értékes és szeretetre méltó, ha a tegnapi srác elhív randizni.

•

Majd akkor leszek értékes és szeretetre méltó, ha ezt az egé­ szet kirázom a kisujjamból, és még csak nem is látszik raj­ tam, hogy egyáltalán akarom. Ez az, ami igazán meghatározza, hogy valaki szívvel-lélekkel

él-e: elhiszi-e, hogy ebben a pillanatban értékes. N e m „ha".

A SZERETET...

•

53

N e m „akkor, amikor". Mi mindannyian megérdemeljük, hogy szeressenek bennünket, és tartozzunk valahová most. Ebben a pillanatban. Úgy, ahogy vagyunk. A „ha" és „akkor, amikor" kezdetű mondatok elfelejtése mellett van még egy lépés, amely kulcsfontosságú a saját törté­ netünk elfogadásához és értékeink felismeréséhez. Ez pedig nem más, mint ha jobban megértjük, mit is jelent valójában a szeretet és a valahová tartozás. Furcsa mód óriási szükségünk van mindkettőre, arról azonban nagyon ritkán beszélünk, hogy mit is jelentenek valójában, és hogyan működnek. Vizsgáljuk hát meg ezt most közelebbről!

A szeretet és a valahová tartozás meghatározása Éveken keresztül módszeresen kerültem a szeretet szó használa­ tát a kutatásaimban, mert nem tudtam, hogyan definiáljam. N e m voltam biztos abban, hogy a „ D e hiszen tudod, a szere­ tet!" típusú meghatározás elég lesz. Mégsem hagyatkozhattam idézetekre vagy dalszövegekre, bármennyire igaznak és inspirá­ lónak éreztem is azokat. Kutatóként egyszerűen nem ehhez voltam hozzászokva. Ahhoz képest, hogy milyen nagy szükségünk van a szeretet­ re, nagyon keveset beszélünk a jelentéséről. Gondolj csak bele! Talán mindennap kimondod, hogy „szeretlek", de vajon mikor beszélgettél valakivel utoljára komolyan arról, hogy mi a szere­ tet? Ebből a szempontból a szeretet tükörképe a szégyennek. Az utóbbit minden erőnkkel igyekszünk kerülni, és nem aka­ runk beszélni róla. Ugyanakkor a szégyen eloszlatásának egyet­ len módja az, ha beszélünk róla. A legtöbbünk biztonságra és egyértelműségre vágyik. A szégyen és a szeretet viszont a sérü­ lékenységben és a gyengédségben gyökerezik. A valahová tartozás szintén olyan téma, amely nagyon m é ­ lyen gyökerezik az emberi tapasztalatban, mégis keveset beszé­ lünk róla. A legtöbben szinonimaként használjuk a beilleszkedés és a valahová tartozás fogalmát. M i , akik tökélyre fejlesztettük a

54 •

ÉLJ SZÍVVEL-LÉLEKKEL!

beilleszkedés képességét, nagyon j ó l tudjuk, hogyan vívjuk ki mások elismerését és elfogadását. Tudjuk, milyen ruhákat kell hordanunk, miről kell beszélnünk, és mit kell inkább elhallgat­ nunk. Tudjuk, miként tegyünk az emberek kedvére, és hogyan lavírozzunk át a napjainkon kaméleon módjára. Számomra a kutatás során az volt az egyik legnagyobb meg­ lepetés, amikor rájöttem, hogy a beilleszkedés és a valahová tar­ tozás nem ugyanaz, sőt az előbbi akadályozza az utóbbit. A be­ illeszkedés arról szól, hogy előzetesen értékeljük a helyzetet, majd azzá válunk, akinek az elfogadás érdekében lennünk kell. A valahová tartozás ezzel szemben nem követeli meg tőlünk, hogy változtassunk azon, akik eredetileg vagyunk. Sőt, épp arra van szükség hozzá, hogy azok legyünk, akik vagyunk. Mielőtt rátérnék a fontos fogalmak definiálására, szeretnék rámutatni három olyan témára, amelyeket leginkább igazsá­ goknak neveznék: A szeretet és a valahová tartozás mindig bizonytalansággal jár. Bár az emberi kapcsolatok és viszonyok életünk legfonto­ sabb összetevői, egyszerűen nem tehetjük patikamérlegre őket. N e m fordíthatók le bekarikázható válaszokra. Az emberek közti kapcsolatok valamiféle meghatározhatatlan térben történ­ nek - abban a térben, amelyet sosem ismerhetünk és érthetünk meg teljesen. Ezért aztán mindenki, aki veszi magának a bátor­ ságot, és megpróbálja megmagyarázni a szeretet és a valahová tartozás fogalmát, lehetetlenre vállalkozik. Ebbe természetesen magamat is beleértem. A szeretet és a valahová tartozás összetartozik. Kutatásom egyik legérdekesebb hozadéka az volt, hogy rájöttem, egyes fogalmak párban járnak. Ilyen például a szeretet és a valahová tartozás — nem lehet őket szétválasztani, hiszen amikor az embe-rek az egyikről beszélnek, óhatatlanul megemlítik a másikat is. És ugyanez igaz az öröm és a hála fogalmára is, amelyekről

A SZERETET...

•

55

egy későbbi fejezetben esik majd szó. Amikor egyes érzelmek és tapasztalatok ilyen szorosan összekapcsolódnak az emberek történeteiben, az sosem véletlen; ez szándékos, tudatos kapocs­ ról árulkodik. A szeretet és a valahová tartozás összetartozó fo­ galmak. Egy dologban történetesen teljesen biztos vagyok. Miután tör­ ténetek ezreit gyűjtöttem össze, azt hiszem, nem nagy vakme­ rőség tényként kezelni, hogy a szeretet és a valahová tartozás mély érzése minden nő, férfi és gyermek elvitathatatlan szükséglete. Biológiai, kognitív, fizikai és szellemi értelemben is a szeretetre vagyunk huzalozva — arra, hogy szeressünk és szeressenek, és tartozzunk valahová. Ha ez a szükségletünk sé­ rül, képtelenek vagyunk úgy működni, ahogyan működnünk kellene. Összetörünk. Szétesünk. Megdermedünk. Fájunk. Fájdalmat okozunk másoknak. Megbetegszünk. Persze a be­ tegségnek, a dermedtségnek és a sérülésnek lehetnek egyéb okai is, a szeretet és a valahová tartozás hiánya azonban kivétel nélkül mindig szenvedéshez vezet. Három évembe telt, hogy az évtizedeken át készített interjúk alapján leszűrjem a következő meghatározásokat és fogalmakat. Nézzük hát őket szép sorban! Szeretet: A szeretetet úgy táplálhatjuk, ha látni engedjük énünk legsérüléke­ nyebb és egyben legnagyobb hatalommal rendelkező részét, és biza­ lommal, tisztelettel és gyengédséggel viszonyulunk ahhoz a szelle­ mi kapcsolathoz, amely ebből a kitárulkozásból nő ki. A szeretet nem olyasvalami, amit adhatunk vagy kaphatunk; a szeretetet dédelgetnünk és táplálnunk kell. Olyan kapcsolat, amely csak akkor jöhet létre két ember között, ha mindkettejükben létezik — épp ezért csak annyira szerethetünk másokat, amennyire önmagunkat szeretjük.

56

•ÉLJ

SZÍVVEL-LÉLEKKEL!

A szégyen, a hibáztatás, a tisztelet hiánya, a megcsalás és a gyengédség hiánya mind a szeretet gyökereit rongálják. A szeretet csak akkor élheti túl ezeket a sérüléseket, ha felismerjük és meg­ gyógyítjuk őket, és nem válnak túl gyakorivá. Valahová tartozás: A valahová tartozás az ember azon veleszületett vágya, hogy ré­ sze legyen valaminek, ami nagyobb nála. Mivel ez a késztetés na­ gyon ősi, gyakran úgy próbáljuk kielégíteni, hogy igyekszünk be­ illeszkedni, és az elfogadást keressük. Ezek azonban nem csupán üres pótlékai a valahová tartozásnak, de akadályai is. Mivel az igazi valahová tartozás csak akkor jöhet létre, ha hiteles és tökélet­ len énünket mutatjuk a világnak, ez az érzés sosem lehet erősebb bennünk az önelfogadásnál. Az egyik ok, amiért olyan sok időmbe telt megalkotni eze­ ket a meghatározásokat, nem más, mint hogy nagyon nehezen fogadtam el az igazságukat. Persze egész más lett volna, ha a ma­ dárürülék virágföldre gyakorolt hatásait vizsgálom. Ez a téma azonban személyes és gyakran fájdalmas. Bizony többször elő­ fordult, hogy miközben az adatokat vizsgáltam, hogy a fentiek­ hez hasonló definíciókat alkossak, elfogott a sírás. Rájöttem, hogy nem akarom, hogy az önszeretetem szintje korlátozza azt a szeretetet, amelyet a gyermekeimnek és a férjemnek nyújtok. Hogy miért? Mert őket szeretni és az ő tökéletlenségeiket elfo­ gadni sokkal könnyebb volt számomra, mint önmagámra irá­ nyítani ennek a szerető jóságnak a sugarait. Ha megnézed a szeretet definícióját, és belegondolsz, hogy mit jelent az önszeretetre vonatkoztatva, láthatod, hogy na­ gyon pontos meghatározást ad. Az önszeretet gyakorlása azt j e ­ lenti, hogy megtanulunk bízni önmagunkban, tisztelettel lenni önmagunk iránt, és gyengéden, kedvesen viszonyulni önma­ gunkhoz. Ez bizony igen magas elvárás, ha azt nézzük, a leg­ többen milyen keményen bánunk magunkkal. Én például tu-

A SZERETET...

•

57

dom, hogy sokszor beszélek úgy önmagammal, ahogyan egy másik emberrel sohasem beszélnék. „Istenem, de hülye va­ gyok! Te jó ég, hogy én mekkora egy idióta vagyok!" Ismerő­ sek az ilyen mondatok? Pedig ha így beszélünk önmagunkkal, az ugyanolyan összeegyeztethetetlen a szeretettel, mint ha vala­ ki mást neveznénk hülyének vagy idiótának. N e m véletlenül használom a veleszületett és ősi szavakat a vala­ hová tartozás definíciójában. Meggyőződésem, hogy ez a kész­ tetés a DNS-ünkben van kódolva, és a legelemibb túlélő ösztö­ neinkhez kapcsolódik. Ha azt nézem, hogy a mai perfekcionista világban mennyire nehéz a valahová tartozás ezen mélyről faka­ dó igénye mellett kifejleszteni és megőrizni az egészséges önszeretetet, nem is csoda, hogy a legtöbben azzal töltjük az életün­ ket, hogy próbálunk beilleszkedni, és a többi ember elfogadását hajszoljuk. Hiszen mennyivel könnyebb azt mondani, hogy: „Az le­ szek, aki vagy ami akarod, hogy legyek, csak hadd érezzem, hogy hozzád tartozom!" Klikkesedünk, pletykálkodunk, és bármit megteszünk, hogy beilleszkedjünk, mert úgy gondoljuk, hogy ezáltal kielégíthetjük a valahová tartozás iránti igényün­ ket. Csakhogy ez nem lehetséges. Egyedül akkor tartozhatunk valahová, ha a leghitelesebb énünket adjuk, a többiek pedig el­ fogadják azt, akik valójában vagyunk.

A szeretet és a valahová tartozás gyakorlása Ha tettként gondolunk a szeretetre, nem pedig érzésként,

akkor automatikusan beleértjük

a felelősségvállalás fogalmát. BELL H O O K S 1

Miközben a személyes és a szakmai életemben rengeteget küz­ döttem, mire kikristályosodott bennem a szeretet és a valahová tartozás definíciója, be kell vallanom, hogy szülőként ez a ta-

58 •

ÉLJ S Z Í V V E L - L É L E K K E L !

pasztalat alapvetően megváltoztatta a hozzáállásomat. Ismerem magamat. Amikor fáradt vagy feszült vagyok, nagyon goromba tudok lenni, és hajlamos vagyok másokat kritizálni - főleg a fér­ j e m e t , Steve-et. Pedig ha igazán szeretem őt (és istenemre, ez így van), akkor az, ahogyan a hétköznapokban viselkedem vele, legalább olyan fontos - ha nem fontosabb -, mint az, hogy min­ dennap elmondom-e neki, hogy szeretem. Ha a gyakorlatban nem mutatjuk ki a szeretetünket azok iránt, akiket állításunk szerint szeretünk, az nagyon sokat kivesz belőlünk. A követke­ zetlen élet ugyanis rendkívül fárasztó. Kutatásaim arra is rákényszerítettek, hogy meglássam, mi­ lyen lényeges különbség van a szeretet hangoztatása és gyakorlása között. Nemrégiben arról beszéltem egy rádióinterjúban, hogy mi az oka annak, hogy manapság a hűtlenség szinte minden­ napos a hírességek életében. —Vajon lehetséges-e, hogy szeretünk valakit, mégis meg­ csaljuk, vagy rosszul bánunk vele? - tette fel a kérdést a műsor­ vezető. Hosszasan gondolkodtam, és megpróbáltam a lehető leg­ j o b b választ adni a kutatási eredményeim alapján. — N e m tudom, hogy lehetséges-e egyszerre szeretni valakit és elárulni, vagy kegyetlen módon viselkedni vele, azt azonban tudom, hogy ha elárulunk valakit vagy kegyetlen módon visel­ kedünk vele, akkor nem gyakoroljuk a szeretetet. És ami en­ gem illet, nekem nem elég, hogy valaki csupán azt mondja, hogy szeret. Olyasvalakire van szükségem, aki ezt mindennap ki is mutatja. Amellett, hogy segítettek megértenem, mit is jelent, ha két ember szereti egymást, ezek a definíciók azt is megláttatták ve­ lem, hogy az önszeretet és az önelfogadás kifejlesztése nem vá­ lasztható tevékenység. N e m olyan vállalkozás, amelybe bele­ foghatok, ha van egy kis szabadidőm. Ez mindennél fontosabb.

A SZERETET...

•

59

Lehetséges-e, hogy másokat jobban szeretünk önmagunknál? Az önszeretet és az önelfogadás ideája számomra rendkívül ra­ dikális gondolat volt — és még ma is az. Ezért 2 0 0 9 - b e n feltet­ tem a blogom olvasóinak a kérdést, hogy ők mit gondolnak az önszeretet fontosságáról, és arról az elképzelésről, hogy nem szerethetünk jobban másokat, mint önmagunkat. Mondhatom, szép kis vita bontakozott ki a kommentekben. N e m egy ember szenvedélyesen tagadta, hogy az önszeretet előfeltétele lenne mások szeretetének. Voltak, akik amellett ér­ veltek, hogy mások szeretete megtanít, hogyan szeressük önma­ gunkat. Mások pedig egyszerűen ilyesmiket írtak: „Köszönöm, hogy tönkretetted a napomat — nem akarok erre gondolni." Volt két komment, amely nagyon egyenesen és nyíltan rá­ mutatott a téma bonyolultságára. Ezeket szeretném megoszta­ ni. Justin Valentin mentálhigiénés szakember, író és fotográfus a következőt írta: A gyermekeim által tanultam meg igazán feltétel nélkül sze­ retni, és együtt érzőnek lenni olyankor, amikor borzasztóan érzem magam. Sokkal nagyvonalúbbá váltam; már nem fé­ lek adni. Ha azt a lányomat nézem, aki nagyon hasonlít rám, olyan, mintha önmagamat látnám kislányként. Ez mindig eszembejuttatja, hogy legyek kedvesebb ahhoz a kislányhoz, aki bennem él, és szeressem és fogadjam el a sajátomként. A lányaim szeretete inspirál, hogy jobb emberré váljak, és megtanuljam szeretni és elfogadni önmagam. Mindemellett még mindig sokkal könnyebb a lányaimat szeretnem... Talán több értelme van, ha inkább így gondolok rá: a pácienseim közül sokan anyák, akik drogfüggőséggel küz­ denek. Ezek az anyák egytől egyig jobban szeretik a gyer­ mekeiket, mint saját magukat. Tönkreteszik az életüket, utálják magukat, és a legtöbbször visszafordíthatatlanul ki­ zsákmányolják a testüket. Mindig azt mondják, hogy gyű-

60 •

ÉLJ SZÍVVEL-LÉLEKKEL!

lölik magukat, a gyermekeiket azonban imádják. Úgy hi­ szik, hogy a gyermekeik szerethetők, ők viszont nem. Fel­ színesen nézve tehát tényleg azt mondhatjuk, hogy jobban szeretik a gyermekeiket, mint önmagukat. De várjunk csak egy kicsit — a gyermekeink szeretete valóban csak azt jelen­ tené, hogy nem mérgezzük meg őket szándékosan és köz­ vetlenül, ahogy ezt magunkkal tesszük? Nem lehet, hogy a problémáink úgy hatnak rájuk, mint a passzív dohányzás? Kezdetben arról is azt gondolták, hogy nem olyan veszé­ lyes, és a füstölgéssel az ember csak önmagának árt. Később azonban kiderült, hogy a passzív dohányzás akár halálos is lehet. R e n a e C o b b , aki nappal tréner-terapeutaként dolgozik, éj­ j e l pedig blogot ír, a következőképpen fogalmaz: Kétségtelen, hogy azok, akiket szeretünk, a gyengédség és az együttérzés olyan magasságaiba repítenek bennünket, ahová egyébként talán sosem érnénk el. De hogy igazán meghódíthassuk ezeket a szinteket, a legtöbbször először le kell ásnunk önmagunk mélységeibe, hogy feltérképezzük a fény-árnyék, jó-rossz, szerető-pusztító dimenzióit, és rend­ be tegyük önmagunkat. Csak így szerethetjük őket igazán jól. Épp ezért nem gondolom, hogy az önszeretet és mások szeretete vagy-vagy kérdés volna. Sokkal inkább is-is. Való igaz, hogy egy másik embert vadul tudunk szeretni - j o b ­ ban, mint ahogy azt önmagunkkal kapcsolatban lehetséges­ nek tartjuk. Ez a vad szeretet azonban saját énünk mélysé­ geibe vezet bennünket, és hozzásegít, hogy megtanuljunk együtt érzőbbek lenni önmagunkkal. Egyetértek Justinnal és Renae-vel. Önmagunkat szeretni és elfogadni a lehető legnagyobb bátorság. Egy olyan társadalom­ ban, amely a „Sorold magad a legbátrabb!" képmutató szlogen-

A SZERETET...

•

6Í

j é t tűzte a zászlajára, az önszeretet és az önelfogadás szinte forra­ dalmi tettnek számít. Ha mi is szeretnénk részt venni ebben a forradalomban, elő­ ször is tisztába kell j ö n n ü n k a szeretet és a valahová tartozás ana­ tómiájával; meg kell értenünk, mikor és miért hajszoljuk a saját értékeinket ahelyett, hogy egyszerűen kinyilvánítanánk őket. Fel kell ismernünk azokat a dolgokat, amelyek akadályoznak ben­ nünket. Minden úton várnak ránk akadályok; akkor is, amikor épp azon fáradozunk, hogy szívvel-lélekkel éljünk. A követ­ kező fejezetben tehát ennek az útnak az akadályait vizsgáljuk meg.

2008-ban meghívtak, hogy tartsak előadást egy nagyon külön­ leges eseményen, amelynek a The UP Experience nevet adták. Nagyon szeretem a párt, akik szervezték, úgyhogy különösebb gondolkodás nélkül és boldogan mondtam igent. Bizonyára te is ismered azokat a dolgokat, amelyek csak messziről tűnnek szépnek, amíg az ember még nem látja a rész­ leteket. Ez is egy volt közülük. A meghívást valamikor 2 0 0 8 végén fogadtam el, és aztán eszembe sem jutott az egész egészen 2 0 0 9 elejéig, amikor meg­ hirdették az előadók listáját az esemény internetes oldalán. L e ­ gyen elég annyi, hogy a névsor lehengerlő volt, tele híresebb­ nél híresebb szaktekintélyekkel. És én ott voltam ezek között a nevek között. „Gyere és találkozz tizenhat emberrel a világ legizgalmasabb gondolkodói és előadói közül ezen az elmetágí­ tó napon!" - szólt a hirdetés szövege. Teljesen kikészültem. El sem tudtam képzelni, hogy egy szín­ padon lépjek fel R ó b e r t Ballarddal (ő az az oceanógrafos, aki felfedezte a Titanic roncsait), Gavin Newsommal (San Francisco polgármestere), Neil deGrasseTysonnal (asztrofizikus, a NOVA című sorozat műsorvezetője és a Hayden Planetárium igazga­ tója) és David Plouffe-fal (a zseni Obama elnöki kampánya mögött). És ez még csak négy név volt a tizenötből. Ráadásul az esemény tervezett keretei csak tovább fokozták bennem a teljesen kívülálló érzését. Az egészet ugyanis a T E D

64 • É L J S Z Í V V E L - L É L E K K E L !

{wunv.ted.com) előadások mintájára szervezték meg. A résztve­ vőknek mindössze húsz perc állt a rendelkezésükre, hogy meg­ osszák a közönséggel a legkreatívabb gondolataikat — azzal a kö­ zönséggel, akiket nemes egyszerűséggel csak C-szériásnak ne­ veztek. Ez arra utalt, hogy a nézőtéren főleg C E O - k (ügyvezető igazgatók), C F O - k (gazdasági igazgatók), C O O - k (üzemeltetési igazgatók) és C I O - k (informatikai vezetők) ültek, akik kemény ezer dollárt fizettek ezért az egynapos programért. Másodpercekkel azután, hogy megláttam az előadók listáját, felhívtam a barátnőmet, J e n Lement, és felolvastam neki a neve­ ket. Miután végeztem, hatalmasat sóhajtottam, és hozzátettem: — N e m tudom. N e m hiszem, hogy nekem is ott lenne a he­ lyem. Bár J e n több ezer mérföldnyire volt tőlem, láttam, ahogy hevesen rázza a fejét, miközben ezt mondta a telefonban: — Tedd már el a patikamérlegedet, Brené. - E z t meg hogy érted? - csattantam fel. — Ismerlek — felelte J e n . — Tudom, hogy már most azon gon­ dolkozol, hogyan tehetned minél „kutatósabbá" és bonyolul­ tabbá a húszperces beszédedet. M é g mindig nem érettem, mit akar mondani. - H á t persze. Még j ó , hogy kutatós leszek. Mondd, bele­ gondoltál te ebbe a névsorba? E z e k . . . ezek az emberek... fel­ nőttek. — Igazán? És akkor mi van? Erre nem válaszoltam. — Na, ide figyelj — kezdte el magyarázni J e n . — Mindenki tudja, hogy kutató vagy. A legértékesebb eredményeid azonban mégsem a fejedben születnek, hanem a szívedben. A legjobb lenne, ha azt csinálnád, amiben igazán otthon vagy: története­ ket mesélnél. Legyél igazi! Legyél őszinte! Letettem. Idegesen forgattam a szememet, és azt gondoltam magamban: „Meséljek történeteket! Na persze! Ez megőrült! Báboznom nem kellene?!"

A D O L G O K , A M E L Y E K U T U N K A T ÁLLJÁK •

65

Rendes esetben egy-két nap alatt szoktam összeállítani a be­ szédeim kivonatát. Sosem tartok előadást jegyzetből, mindig van azonban a fejemben egy vizuális kép arról, hogy mit szeret­ nék mondani. Ezúttal nem így történt. Őszintén szólva könynyebb lett volna, ha tényleg báboznom kell. Teljesen lebénul­ tam, és hetekig képtelen voltam bármi értelmeset kitalálni. Egyszerűen nem akart működni a dolog. Aztán egy este, úgy két héttel az esemény előtt Steve, a fér­ j e m megkérdezte: — Hogy állsz a UP-beszédeddel? Sírva fakadtam. — Sehogy. Egy árva szót sem írtam. Képtelen vagyok rá. Azt hiszem, beteget kell jelentenem, vagy el kell hitetnem velük, hogy autóbaleset ért. Steve odaült mellém, és megfogta a kezemet. - M i a baj? Ez nem te vagy. M é g sosem láttalak ilyennek egyetlen előadásod előtt sem. Hiszen már több éve ezt csinálod. A kezembe temettem az arcomat, és azt motyogtam: — Leblokkoltam. Egyszerűen nem tudom kiverni a fejem­ ből azt a rettenetes élményt, ami pár évvel ezelőtt történt ve­ lem. -Miféle élményt? — kérdezte meglepetten Steve. — Még sosem beszéltem neked róla — feleltem. Steve köze­ lebb hajolt, és türelmesen hallgatott. — Körülbelül öt éve volt. Úgy elrontottam egy előadást, ahogy még soha. Teljes kataszt­ rófa volt. Nagyon félek, hogy újra megtörténik. Steve nem akarta elhinni, hogy elhallgattam előle egy ilyen fontos élményt. - D e mi a franc történt? És miért nem mondtad el? Felálltam az asztaltól, és azt mondtam neki: - N e m akarok róla beszélni. Csak tovább rontana a dolgon. O azonban megragadta a kezemet, és visszahúzott. Mélyen a szemembe nézett. Tudtam, mire gondol. Rá volt írva az arcára, hogy az én fixa ideámmal fog visszavágni:

66 • É L J S Z Í V V E L - L É L E K K E L !

- H á t nem te mondod mindig, hogy beszélnünk kell a ne­ hézségekről? Hogy a beszéd mindent meggyógyít? Túlságosan fáradt voltam, hogy ellenkezzek, úgyhogy in­ kább elmeséltem neki az ominózus történetet. Öt évvel ezelőtt, az első könyvem megjelenése után meg­ hívtak egy női kör összejövetelére. Nagyon izgatott voltam, hi­ szen tudtam, hogy — akárcsak a UP esetében — itt is „normál" emberek előtt kell majd beszélnem. N e m terapeutáknak vagy kutatóknak, hanem hétköznapi üzletasszonyoknak. Igazság sze­ rint ez volt életem első olyan alkalma, amikor nem szakmabe­ lieknek tartottam előadást. Korán érkeztem a puccos vidéki klubba, ahol a találkozót tartották. Bemutatkoztam az esemény háziasszonyának, aki előbb j ó l végigmért, majd néhány rövid kijelentéssel üdvözölt. —Jó napot. N e m úgy fest, mint egy kutató. Én fogom bemu­ tatni. Szükségem lenne az önéletrajzára. Mi tagadás, érdekes válasz volt az „Örülök, hogy találkozunk"-ra, de nem baj. Átadtam neki az önéletrajzomat, és ezzel megkezdődött a vég. Ügy harminc másodpercig olvasta, majd nagyot sóhajtott, odafordult hozzám, és az olvasószemüvege fölött rám nézett. -Eszerint maga a szégyent kutatja. Igaz ez? - kérdezte barát­ ságtalanul. Hirtelen úgy éreztem magam, mintha tízéves lennék, és be­ hívtak volna az igazgatói irodába. Lehorgasztott fejjel így feleltem: - I g e n , asszonyom. Szégyenkutató vagyok. Összeráncolta az ajkát, és így szólt: —Van más kutatási területe is? Képtelen voltam válaszolni. — Kutat még valami mást? — kérdezte egyre követelőzőbben. — Igen, a félelmet és a sebezhetőséget. Sikoltással vegyes sóhajtás hagyta el az ajkát. - N e k e m azt mondták, hogy maga azt kutatja, hogyan él­ hetjük örömtelibb és értelmesebb módon az életünket.

A D O L G O K , A M E L Y E K U T U N K A T ÁLLJÁK •

67

„ Ó . . . már értem. Ez a nő semmit sem tud rólam. Bizonyára olyasvalakitől kapta meg az elérhetőségemet, aki elfelejtette ki­ fejteni neki, mivel is foglalkozom. így már minden világos." Megpróbáltam hát elmagyarázni neki a dolgot: — Valóban nem azt kutatom, hogy miként élhetünk örömte­ libb és értelmesebb életet. Ennek ellenére sokat tudok ezekről a témákról, hiszen azokkal a dolgokkal foglalkozom, amelyek az öröm, az értelmes élet és a kapcsolódás útjában állnak. A nő anélkül, hogy egyáltalán rám nézett volna, fogta magát, és kisétált a teremből. Egyszerűen faképnél hagyott. Milyen ironikus, ugye? A szégyenkutató, aki egyszer csak ott áll a „nem vagyok e l é g j ó " mocsarának kellős közepén. Pár perc múlva visszatért, átnézett a fejem fölött, és így szólt: — A következő lesz a menet! Egyes pont: N e m beszélhet azokról a dolgokról, amelyek utunkat állják. A hogyanról kell beszélnie. Az emberek itt ezt akarják hallani. A hogyant. Kettes pont: N e m ejtheti ki a szégyen szót. Az emberek enni fognak, miközben maga beszél. Hármas pont: Az emberek azért j ö n n e k ide, hogy kellemesen érezzék magukat és örüljenek. Ez min­ den. Úgyhogy legyen maga is kellemes, és örüljön. Csak álltam ott, és a döbbenettől szóhoz sem jutottam. A nő csak nézett rám, és egy pár néma pillanat után megkérdezte: - R e n d b e n ? - Majd még mielőtt bármit is mondhattam vol­ na, válaszolt helyettem: — Ú g y tűnik, igen. Majd miután elindult, hogy ismét magamra hagyjon, még egyszer hátrafordult és azt mondta: — Csak könnyedén és légiesen. Ezek az emberek ezt szeretik. És ha még nem lett volna elég nyilvánvaló, mit is akar, szét­ tárta az ujjait, és nagy, söprögető mozdulatokat tett a kezével, hogy éreztesse a „könnyedén" és „légiesen" szavak jelentését (körülbelül olyan volt, mintha Margaret Thatcher B o b Fosse-t utánozta volna). Ezek után negyven percet álltam az összejövetel vendégei előtt teljes bénultságban, és olyasmiket ismételgettem gépiesen,

68 • É L J S Z Í V V E L - L É L E K K E L !

hogy: „Az öröm nagyszerű dolog. A boldogság nagyon, nagyon nagyszerű dolog. Mindannyiunknak örömteli életet kell él­ nünk. És olyat, amelynek értelme van. Mert ez így j ó . " A nők meg csak mosolyogtak, bólogattak, és majszolták a csirkéjüket. Olyan volt, akár egy vonatkatasztrófa. Mire befejeztem a történetmesélést, Steve arca egyetlen fáj­ dalmas grimasszá torzult. A fejét rázta. Mivel ő maga nem na­ gyon szeret nyilvánosan beszélni, azt hiszem, a saját szorongását hárította, miközben az én katasztrofális történetemet hallgatta. Furcsa mód azonban nekem sokat segített, hogy elmesélhet­ tem neki. Igazság szerint mire befejeztem, már egész máshogy éreztem magam. Végre megértettem. Rájöttem, hogy a mun­ kám — az egy teljes évtized, amelyet kutatással töltöttem — más­ ról sem szólt, csak „a dolgokról, amelyek utunkat állják". Azért nem beszélek soha a „hogyanról", mert tíz év alatt egyszer sem láttam, hogy a „hogyan" működött volna anélkül, hogy előbb sorra vettük volna az akadályokat. Az, hogy végre megértettem és feldolgoztam ezt a történetet, segített tisztába j ö n n ö m önmagammal mint kutatóval. Rátalál­ tam a saját hangomra. A férjemre néztem, és elmosolyodtam. —Engem nem érdekel a hogyan. Öt év óta először tudtam, hogy az a barátságtalan nő ott ab­ ban a vidéki klubban nem azért jött, hogy engem kikészítsen és tönkretegye az előadásomat. Ha így lett volna, akkor az egész nevetséges helyzet nem lett volna ilyen nagy hatással rám. A ké­ rések, amelyeket nekem szegezett, a kultúránkban gyökerező félelmeket tükrözték. Azt, hogy nem szeretjük a kényelmetlen­ ségeket. Hogy mindig a gyors „hogyanokat" keressük a bol­ dogságra. Én nem felelek meg ennek az elvárásnak. Sosem feleltem meg. Ne érts félre; én is szeretnék könnyedén átlépni a nehéz­ ségeken, de egyszerűen nem megy. Munka nélkül nem válto­ zunk, nem fejlődünk, nem jutunk előre. Ha valóban örömteli és értelmes életet akarunk élni, és kapcsolatokat akarunk te-

A D O L G O K , A M E L Y E K U T U N K A T ÁLLJÁK •

69

remteni, akkor muszáj beszélnünk a dolgokról, amelyek utun­ kat állják. Amíg nem értettem meg ezt a történetet, hagytam, hogy a „gyors hogyanok" és az „egyszerű lépések" hiánya aláássa a szakmai önbecsülésemet. Miután azonban tisztába j ö t t e m azzal, hogy miért is történt ez az egész, ráébredtem, hogy az én mun­ kámban a sötét oldal kutatása ad kontextust és keretet a fény és az értelem keresésének. Boldogan mondhatom, hogy a UP-előadás remekül sike­ rült. Sőt, a beszédemben el is meséltem ezt a „csak könnyedén és légiesen" történetet. Kockázatos volt, de úgy gondoltam, hogy még egy C-szériás közönség tagjai is küzdenek önértéke­ lési problémákkal. Pár héttel az esemény után felhívott a szer­ vező házaspár hölgy tagja: -Gratuálok! Beérkeztek az értékelő lapok, és a te beszéded az első kettő között volt aznap! Ahhoz képest, hogy a kutatási területed sötét ló, elég szép teljesítmény! És a tanulság: Ha teljes szívvel akarunk élni és szeretni, és önbecsüléssel részt venni a világban, akkor igenis beszélnünk kell azokról a dolgok­ ról, amelyek utunkat állják — különösen a szégyenről, a félelemről és a sebezhetőségről. A jungiánus pszichológiában a szégyent gyakran titulálják a lélek mocsarának. Senkit sem szeretnék arra buzdítani, hogy másszon bele ebbe a mocsárba, és verjen ott tábort. Én magam megtettem, és mondhatom, bármilyen fontos hely is a lélek mocsara, az ember ne akarjon ott lakni. Sokkal inkább azt szorgalmazom, hogy tanuljunk meg átkel­ ni rajta. Be kell látnunk, hogy ha csak állunk a parton, és azon szörnyülködünk, mi történhet, ha őszintén beszélünk a félel­ meinkről, az sokkal fájdalmasabb, mint megragadni egy bizal­ mas barát kezét, és átgázolni a mocsáron. Sokkal nehezebb foly-

70 • É L J S Z Í V V E L - L É L E K K E L !

ton azon erőlködni, hogy megálljunk a lábunkon az állandóan mozgó, imbolygó talajon, mint elindulni a túlsó partra, ahol az önbecsülés vár ránk. A „hogyanok" a rövidebb út ígéretével csábítanak. Tudom én. Miért is kelnénk át a mocsáron, ha egy kis ügyességgel ki is kerülhetjük? A dilemma azonban a következő: vajon miért olyan csalogató a „hogyan", ha egyszer már most is tudjuk, hogy „hogyan", mégis egy helyben állunk, és csak vágyakozunk az örömtelibb, értelmesebb életre és kapcsolatokra? Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb ember, aki olvassa ezt a könyvet, tisztában van vele, hogyan kell egészségesen táplálkoz­ ni. Én magam például kívülről fújom az összes szupermarketben kapható élelmiszer kalóriaértékét. Ahogyan a South Beach-diéta első fázisának bevásárlólistáját vagy az ételek glikémiás indexét is. Mindannyian tudjuk, hogyan kellene egészségesen ennünk. Ahogyan azt is tudjuk, hogyan hozhatnánk j o b b pénzügyi dön­ téseket. Hogyan elégíthetnénk ki érzelmi szükségleteinket. Mindezzel tisztában vagyunk, és mégis... Mi vagyunk a legelhizottabb, legtöbb gyógyszert szedő, legsúlyosabb függőségekkel küszködő és legeladósodottabb amerikaiak, akik valaha éltek a történelem során. De miért? Pedig minden eddiginél több információ, könyv és tudományos eredmény áll a rendelkezésünkre — akkor miért szenvedünk mégis sokkal jobban, mint a régiek? Azért, mert nem beszélünk azokról a dolgokról, amelyek utunkat állják, és megakadályozzák, hogy azt tegyük, amiről tudjuk, hogy a leg­ j o b b lenne a magunk, a gyermekeink, a családunk és a közössé­ geink számára. Tudhatok én mindent az egészséges táplálkozásról, de ha épp egy olyan nap van, amikor Ellen valamilyen iskolai feladat­ tal küzd, Charlie betegen nyomja az ágyat, nekem le kell ad­ nom egy cikket, a helyi rendőrség veszélyre figyelmeztet, a fü­ vünk kiégett, a nadrágom nem j ö n rám, a gazdaság recesszióba süllyedt, nincs net és elfogyott a kutyapiszokzacsi — felejtsd el! Ilyenkor más vágyam sincs, mint hogy lefojtsam a bennem

A DOLGOK,

A M E L Y E K U T U N K A T ÁLLJÁK

'

71

tomboló idegességet egy jó kis csokis muffmnal, egy zacskó chipsszel vagy egy nagy tábla extra krémes csokival. N e m beszélünk arról, hogy miért zabálunk, amíg betegek nem leszünk, hogy miért vállalunk magunkra teljesíthetetlenül sok feladatot, hogy miért akarjuk olyan kétségbeesetten elvenni a dolgok élét, és miért vagyunk tele annyi szorongással és két­ séggel, hogy egyszerűen képtelenek vagyunk azt tenni, amiről egyébként tudjuk, hogy a legjobb nekünk. N e m beszélünk az önértékelésért vívott harcról, amely olyannyira részévé vált az életünknek, hogy nem is vesszük észre, hogy dróton rángat bennünket. Amikor „olyan" napom van, a szorongás és az idegesség egy része az élet természetes velejárója, egy másik része azonban a saját, önmagammal szemben támasztott elvárásaimból fakad. Szeretném, ha Ellen fantasztikusan szerepelne az iskolában. Sze­ retném minden időmet Charlie mellett tölteni, és elfelejteni a határidőmet. Szeretném bebizonyítani az egész világnak, mi­ lyen j ó l egyensúlyozok család és karrier között. Szeretném, ha a füvünk zöldebb lenne, mint a szomszédé. Szeretném, ha az emberek látnák, hogy mi biológiailag lebomló zsákokba szed­ j ü k a kutyakakit, és azt gondolnák magukban: Istenem, milyen nagyszerű emberek! Vannak napok, amikor ellen tudok állni a késztetésnek, hogy mindenkinek megfeleljek, máskor azon­ ban minden energiámat ez emészti fel. Ahogy arról az előző fejezetben szó volt, ha küzdenünk kell azért, hogy higgyünk a saját értékünkben, akkor elkezdjük haj­ szolni a dolgot. Az önbecsülésért folytatott hajszának pedig megvan a saját aláfestő zenéje, és — ezt most csak azoknak mon­ dom, akik velem egy idősek vagy idősebbek — az nem a laza „ D o the Hustle" című sláger a hetvenes évekből. Sokkal in­ kább a fejünkben újra és újra lejátszott, végtelenített szalag, amely ezt az üzenetet harsogja: „Sosem vagy elég j ó . " •

„Mit gondolnak majd az emberek?"

72 • É L J S Z Í V V E L - L É L E K K E L !

•

„Most még nem szeretheted magad igazán. Hiszen nem vagy elég

(csinos, karcsú, sikeres, gazdag, tehetséges,

boldog, okos, nőies, férfias, termékeny, kedves, erős, kemény, gyengéd, népszerű, kreatív, tisztelt, elismert, hasznos)." • •

„Senki sem tudhatja meg rólad, hogy

."

„Úgy fogok tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne."

•

„Képes vagyok megváltozni, ha ez kell ahhoz, hogy elfogad­ janak!"

•

„Mégis miből gondolod, hogy a világ kíváncsi a gondolataid­ ra/művészetedre/ötleteidre/meggyőződéseidre/írásaidra?"

•

„Először is róluk kell gondoskodnom. Csak aztán jövök én." A szégyen az a mindent elsöprő érzés, amely elborít minket,

és amelytől hirtelen nagyon kicsinek és selejtesnek érezzük ma­ gunkat. Ha szeretnénk megtanulni, hogyan kezeljük - felis­ merni, és úgy megélni, hogy közben nem veszítjük el az önbe­ csülésünket és a hitelességünket —, akkor először is arról kell beszélnünk, hogy egyáltalán miért alakul ki. A szégyenről folytatott őszinte beszélgetések megváltoztat­ hatják azt, ahogyan élünk, szeretünk, a gyermekeinket nevel­ jük, dolgozunk és a kapcsolatainkat ápoljuk. T ö b b mint ezer levelet őrzök azoktól az emberektől, akik olvasták a szégyen kezeléséről írt könyvemet. Mindannyian ugyanarról számoltak be: „Hihetetlen, hogy a szégyenről való egyenes beszéd meny­ nyire megváltoztatta az életemet!" (Sőt, garantálom, hogy még ehetsz is közben.)

Szégyenkezelési kisokos A három legfontosabb dolog, amelyet a szégyennel kapcsolat­ ban tudnod kell, a következő: 1. Mindannyiunkat érint. A szégyen univerzális jelenség, és egyben az egyik legősibb emberi érzés. Egyedül azok nem

A D O L G O K , A M E L Y E K U T U N K A T ÁLLJÁK •

73

éreznek szégyent, akik empátiára és emberi kapcsolatok ki­ alakítására sem képesek (vagyis szociopaták). 2. Mindannyian félünk a szégyenről beszélni. 3. Minél kevesebbet beszélünk a szégyenről, annál j o b b a n át­ veszi az irányítást az életünk felett. A szégyen alapvetően nem más, mint az attól való félelem, hogy nem vagyunk elég szerethetőek. Tehát teljes ellentéte an­ nak, hogy feldolgozzuk és elfogadjuk a saját történetünket, és becsüljük önmagunkat. A kutatásaim alapján a következő defi­ níciót alkottam meg a szégyenre vonatkozóan: A szégyen az a rendkívül fájdalmas érzés vagy tapasztalat, amely annak nyomán alakul ki, hogy elhisszük, hibásak, selejtesek va­ gyunk, és emiatt nem vagyunk méltók a szeretetre és a valahová tartozásra.' A szégyen távol tartja tőlünk az önbecsülést azáltal, hogy meggyőz bennünket, ha megbékélünk a saját történetünkkel, kevesebbnek gondolnak majd minket. A szégyen tehát a féle­ lemről szól. Félünk, hogy az emberek nem fognak szeretni bennünket, ha kiderül számukra, kik is vagyunk, honnan j ö t ­ tünk, miben hiszünk, mennyit küzdünk, vagy hogy — ha hi­ szed, ha nem — milyen csodálatosak vagyunk, amikor kiter­ jesztjük a szárnyunkat, és a magasba emelkedünk (igen, néha éppolyan nehezünkre esik elfogadni az erősségeinket, mint a hibáinkat). Az emberek szeretik azt gondolni, hogy a szégyen csak azok osztályrésze, akik valamilyen szörnyű traumán mentek keresz­ tül. Ez nem így van. A szégyen olyasvalami, amit mindannyian átélünk. És bár úgy tűnik, mintha csak az emberi élet legsö­ tétebb zugaiban rejtőzne, valójában ott van a leghétköznapibb helyeken: a testképben, a családban, a gyermeknevelésben, a pénzben és a munkában, az egészségben, a függőségben, a sze-

74 • É L J S Z Í V V E L - L É L E K K E L !

xualitásban, az öregedésben és a vallásban. Szégyent érezni anynyi, mint embernek lenni. Küzdelmeink történetét mindig nehéz feldolgoznunk és el­ fogadnunk, de ha egész életünkben keményen dolgoztunk azon, hogy kívülről úgy tűnjön, minden a legnagyobb rendben van velünk, az igazmondás tétje különösen nagy lehet. Ezért van, hogy a szégyen imádja a perfekcionistákat — hiszen ben­ nünket könnyen két vállra fektethet. N e m csak attól tartunk, hogy mások kiábrándulnak belő­ lünk. Attól is szorongunk, hogy ha elmeséljük a történetünket, összeroppanunk az adott tapasztalat súlya alatt. Igazi félelem él bennünk azzal kapcsolatban, hogy egyetlen dolog alapján ítél­ nek majd meg bennünket, holott a valóságban az csupán egy apró szelete mindannak, aki vagyunk. I Thought It WasJust Me című könyvemben nagyon sok ilyen történetet osztok meg. Az első, amelyik eszembejut, egy nőhöz kapcsolódik, aki hosszas tipródás után végre vette a fáradságot, és elmondta a szomszédjának, hogy gyógyulófélben lévő alko­ holista, mire a szomszéd így felelt neki: - N e m vagyok biztos abban, hogy szeretném, ha a gyerme­ keim továbbra is átjárnának hozzátok. A bátor asszony minden félelmét és szorongását félretéve a következőt válaszolta: - D e hát már két éve rendszeresen átjárnak, én pedig húsz éve nem iszom. Én ugyanaz az ember vagyok, aki tíz perce is voltam. N e m lehet, hogy te változtál meg? Ha a szégyen nem más, mint univerzális félelem, hogy ér­ demtelenek vagyunk a szeretetre és a valahová tartozásra, és ha minden emberben kiolthatatlan és veleszületett igény él a szere­ tet és a valahová tartozás megtapasztalására, könnyen belátható, miért nevezik a szégyent gyakran „az érzelmek mesterének". Hiszen megtapasztalnunk sem kell, hogy bénítóan hasson ránk elég a félelem, hogy mások szemében értéktelennek tűnhetünk, és máris hallgatásba burkolózunk a történeteinket illetően.

A D O L G O K , A M E L Y E K U T U N K A T ÁLLJÁK

•

75

A jó hír azonban az, hogy mindannyian megtanulhatjuk ke­ zelni a szégyent. Ez azt jelenti, hogy képesek lehetünk felismer­ ni és építő módon megélni, úgy, hogy közben mindvégig meg­ őrizzük az önbecsülésünket és a hitelességünket. Ha ez sikerül, végül több bátorságra, együttérzésre és kapcsolódásra leszünk készek a tapasztalatnak köszönhetően. A legelső dolog, amit meg kell értenünk a szégyennel kapcsolatban, hogy minél ke­ vesebbet beszélünk róla, annál inkább a hatalmában tart minket. A szégyen kialakulásához három dolognak kell kisiklania a kezünk közül, és elhatalmasodnia az életünkben: a titkolózás­ nak, a némaságnak és az ítélkezésnek. Amikor valami szégyen­ letes dolog történik velünk, és mi magunkban tartjuk, a tapasz­ talat növekedni és burjánzani kezd. Felemészt bennünket. Nagyon fontos, hogy megosszuk másokkal ezeket az élménye­ ket. A szégyen csakis emberek között j ö h e t létre, és ezért csakis emberek között gyógyulhat meg. Ha sikerül találnunk valakit, aki méltó rá, hogy megosszuk vele a történetünket, akkor el kell mondanunk neki. A szégyen minden erejét elveszíti felet­ tünk, ha beszélünk róla. Épp ezért meg kell barátkoznunk a sa­ ját történetünkkel, hogy elengedhessük a vele kapcsolatos szé­ gyenérzésünket, és meg kell tanulnunk kezelni ezt az érzést, hogy megbarátkozhassunk a történetünkkel. Mintegy egy évtizedes kutatásom során rájöttem, hogy azok a nők és férfiak, akik j ó l tudják kezelni a szégyent, a következő négy tulajdonsággal rendelkeznek: 1. Ismerik a szégyen működését, és tudják, milyen üzenetek és elvárások váltják ki belőlük ezt az érzést. 2. Tudatos kritikával szemlélik az eseményeket, és mindig meg­ vizsgálják, mennyire valósak azok az üzenetek és elvárások, amelyek azt súgják, hogy tökéletlennek lenni egyenlő az alkal­ matlansággal és a méltatlansággal. 3. Kinyújtják a kezüket segítségért, és megosztják a történetü­ ket azokkal, akikben megbíznak.

76 • É L J S Z Í V V E L - L É L E K K E L !

4. Beszélnek a szégyenről - nem félnek használni a szégyen szót, nem félnek elmondani, mit éreznek, és kérni, ha szük­ ségük van valamire. Ha azokra a nőkre és férfiakra gondolok a kutatásaimból, akik a történetek átalakító erejéről beszéltek — akik nem félnek megosztani másokkal a tapasztalataikat —, arra kell rájönnöm, hogy ezek az emberek egyben azok, akik a legjobban kezelik a szégyen érzését. És mivel az önbecsülés és a szégyen kezelése ilyen szorosan kapcsolódik ahhoz, hogy képesek vagyunk-e megbarátkozni a saját történetünkkel, szeretném megragadni az alkalmat, és megosztani veled az én egyik legemlékezetesebb, szégyenhez fűződő tapasztalatomat. Előtte azonban még meg kell válaszol­ nunk néhány alapvető és gyakran ismételt kérdést a szégyennel kapcsolatban. Azt hiszem, ez sokat segít majd, hogy jobban megértsd és átérezd a témát. Mi a különbség a szégyen és a bűntudat között? A legtöbb szégyenkutató és klinikus egyetért abban, hogy a szégyen és a bűntudat közti különbség leginkább a „rossz vagyok" és a „roszszat tettem"

kifejezések jelentésének különbségével adható

meg. Tehát: Bűntudat = Rosszat tettem. Szégyen

= Rossz vagyok.

A szégyen tehát azzal kapcsolatos, akik vagyunk, a bűntudat pedig azzal, amit teszünk. Bűntudatot akkor érzünk, ha a tet­ teink nem felelnek meg az arról alkotott képnek, hogy kik sze­ retnénk lenni. Kellemetlen érzés, ugyanakkor hasznos. Ha be­ látjuk tetteink helytelenségét, elnézést kérünk értük, megpró­ báljuk jóvátenni őket, és megváltoztatni azt a viselkedésünket, amellyel kapcsolatban rossz érzésünk támadt, akkor általában a

A D O L G O K , A M E L Y E K U T U N K A T ÁLLJÁK •

77

bűntudat motivál bennünket. A bűntudat épp olyan erős, akár a szégyen, ugyanakkor a hatása pozitív, míg a szégyen csak rom­ bol. Amikor azt látjuk, hogy valaki elnézést kér, igyekszik j ó v á ­ tenni valamely tettét, és a negatív viselkedését építő mintával helyettesíti, ott szinte mindig a bűntudat az ösztönző, nem pe­ dig a szégyen. Sőt, a kutatásom arról győzött meg, hogy a szé­ gyen érzése épp azt a részünket sorvasztja el, amelyik hisz ab­ ban, hogy képesek vagyunk változni és megjavulni. Hát n e m épp a szégyen az, amely arra ösztönöz, hogy j ó k legyünk? Sok más szakemberrel együtt én is arra a következte­ tésrejutottam, hogy a szégyen sokkal inkább motivál destruktív és ártalmas viselkedésre, mint építő megoldások keresésére. Is­ métlem: az ember természete az, hogy méltónak akar mutat­ kozni a szeretetre és a valahová tartozásra. Amikor a szégyen elborít minket, elidegenedést érzünk, és kétségbeesetten haj­ szolni kezdjük mások megbecsülését. Ilyenkor pedig — tele szé­ gyennel és a szégyenhez tapadó félelemmel - sokkal hajlamo­ sabbak vagyunk önpusztító tevékenységekbe menekülni vagy másokat megtámadni, illetve megszégyeníteni. A szégyen ilyen módon szorosan összefügg az agresszióval, a depresszióval, a füg­ gőséggel, a táplálkozási zavarokkal és a lelki terrorral. Azok a gyermekek, akiknél a szégyennel teli én-dialógus domi­ nál (Rossz vagyok) a bűntudattal teli én-dialógus (Rosszat tettem) ellenében, rendkívül látványos önértékelési problémákkal, sőt öngyűlölettel küzdenek. A megszégyenítés mint nevelési esz­ köz arra tanítja meg a gyermeket, hogy nem méltó a szeretetre.

Szégyenkutató, gyógyítsd meg magad! Bármennyit is tudunk a szégyenről, az ismeretek tárháza még nem jelent biztonságot vele szemben (hidd el nekem, tapaszta­ latból beszélek). Bizony előfordulhat, hogy az ember épp egy szégyenérzéssel teli tapasztalat kellős közepén van, de fogalma

IS '

ÉLJ SZÍVVEL-LÉLEKKEL!

sincs, hogy mi történik és miért. A jó hír azonban az, hogy ele­ gendő gyakorlással megtanulhatjuk kezelni a szégyent. A kö­ vetkező történet nem csupán azt érzékelteti, milyen alattomos érzésről is van szó, de megerősíti, mennyire fontos, hogy be­ széljünk róla, és megosszuk másokkal a történetünket. 2009-ben a blogom több hónapon át látható volt az üze­ meltető cég honlapjának főoldalán, mint reklám. Igazán jó m ó ­ ka volt, hiszen így nagyon sok olyan ember is ellátogatott az ol­ dalamra, akik egyébként nem valószínű, hogy egy hitelességgel és bátorsággal foglalkozó blogon kötöttek volna ki. Egy nap ér­ kezett egy levél egy nőtől, akinek nagyon tetszett az oldal el­ rendezése és vizuális tervezése. Büszke voltam magamra, és há­ lát éreztem, amiért ezt megírta... egészen addig, amíg el nem jutottam a levél azon részéhez, amelyben a következőket írta: Nagyon tetszik a blogja. Kreatív és olvasmányos. Egyetlen kivétel talán a fotó, amelyik a barátnőjével ábrázolja a szín­ házban... Atyaég! Én sosem tennék ki ilyen rossz képet a blogomra, de hát kettőnk közül én vagyok a fotós! :) N e m akartam hinni a szememnek. Az említett kép akkor ké­ szült, amikor a legjobb barátnőmmel, Laurával épp egy sötét nézőtéren ültünk, és izgatottam vártuk, hogy elkezdődjön a Szex és New York mozifilm vetítése. Aznap mutatták be a fil­ met, mi pedig nagyon boldogok voltunk, hogy ott lehetünk. Előkaptam hát a gépet, és csináltam egy gyors képet. Az idegen nő megjegyzését olvasva dühöt, zavarodottságot és döbbenetet éreztem, de azért tovább olvastam. Egy sor kér­ dést tett fel a blogom megjelenésével kapcsolatban, majd azzal zárta a levelét, hogy megjegyezte, hány „alkalmatlan szülővel" dolgozik együtt nap mint nap. Megígérte, hogy megadja nekik az elérhetőségemet. Blabla. A lényeg, hogy alig láttam a dühtől. Kimentem a konyhába kicsit pakolászni, aztán visszaültem a gép elé, hogy megfogalmazzak egy választ.

"

A D O L G O K , A M E L Y E K U T U N K A T ÁLLJÁK

•

79

Az első verzió így szólt: „Atyaégi Én sosem kritizálnám mások képeit, de hát kettőnk közül én vagyok a szégyenkutató!" A második verzió így: „Megnéztem a neten a fotóit. Ha nem szeretne rossz képeket publikálni, azt tanácsolnám, hogy törölje őket." A harmadik pedig: „Ha már veszi a fáradságot, hogy írjon egy szaros e-mailt, miért nem kapcsolja be a helyesírás-ellenőrző funk­ ciót?" Csípős volt és goromba. De nem érdekelt. Végül azonban nem küldtem el. Valami azt súgta belül, hogy ne tegyem. Vé­ gigolvastam a három verziót, vettem egy mély lélegzetet, és ki­ rohantam a fürdőszobába. Felkaptam a futócipőmet és a base­ ballsapkámat, és elviharzottam otthonról. Ú g y éreztem, ki kell mennem a lakásból, hogy megszabaduljak attól a furcsa energi­ ától, amely az ereimben lüktetett. Úgy egy mérföldet gyalogoltam, amikor felhívtam a legjobb barátnőmet, Laurát - aki az ominózus képen is ott volt velem. Elmeséltem neki, hogy mit írt a nő. —Ugye, csak hülyéskedsz? — kérdezte nagyot sóhajtva. - N e m , nem hülyéskedek. Akarod hallani a három válaszle­ hetőséget, amit írtam? M é g nem döntöttem el, melyiket is küldj em el. Azzal megosztottam vele a „dögölj m e g " típusú mondatai­ mat. Megint nagyot sóhajtott. —Brené, ez nagyon bátor dolog. Én erre biztosan nem lennék képes. Inkább csak fájna a dolog, és valószínűleg sírva fakadnék. Laura és én folyton súlyos dolgokról beszélünk. Nagyon j ó l rá tudunk hangolódni egymás ritmusára. Néha csak úgy dobál­ j u k oda-vissza a szavakat gyors ütemben, máskor nagyokat hall­ gatunk együtt. Folyton elemzünk, és ilyeneket mondunk: „Oké, várj... gondolkozom..." vagy: „Érted?" vagy: „Nem. Nem. Várj. Itt van a nyelvem hegyén." A beszélgetésnek ezen a pontján így szóltam Laurához:

80 •

ÉLJ SZÍVVEL-LÉLEKKEL!

-Laura, most nem tudok mit felelni. Át kell gondolnom, amit az imént mondtál. És aztán két-három percig nem hallott mást, csak a lihegésemet. Végül azt mondtam neki: — Szóval neked rosszul esne és sírnál? Laura vonakodva így felelt: — Igen. De miért? - H á t mert... - mondtam, és egy kicsit megint megálltam gondolkodni — én azt hiszem, részemről épp a sírás és a megbántódás lenne a legbátrabb választás. — Mit akarsz ezzel mondani? — kérdezte. Megpróbáltam elmagyarázni: - N á l a m a gorombaság és a támadás az alapbeállítás. Ahhoz nem kell összeszednem a bátorságomat, hogy j ó l kiosszam és ugyanúgy megszégyenítsem ezt a nőt, ahogy ő tette velem. Egy pillanat

alatt hatalmas

rombolást tudok véghezvinni

ezzel

a módszerrel. De megsértődni, és hagyni, hogy megsértsenek — na, az már egy más történet. Azt hiszem, ami neked alapbeállí­ tás, az nálam nagy bátorság. Egy darabig beszélgettünk, és megállapítottuk, hogy Laura számára az a bátorság, ha elismeri a sértettségét anélkül, hogy el akarna menekülni előle, számomra pedig az, ha úgy ismerem el, hogy nem akarom ezzel egy időben én is megbántani az ille­ tőt. Abban mindketten egyetértettünk, hogy a kegyetlenség soha nem jelent bátorságot - sokkal inkább a helyzetek olcsó és egyszerű „kezelési" módja, amely igencsak elharapózott a mai kultúrában. Miután még vagy egy mérföldnyi távot végigbeszélgettünk, Laura azt kérdezte tőlem: — Na j ó , és most, hogy így tisztáztuk a sértettség elismerésé­ vel kapcsolatos dolgainkat, szerinted mi lenne a legbátrabb vi­ selkedés részedről az e-maillel kapcsolatban? A könnyeimmel küszködve így feleltem:

A D O L G O K , A M E L Y E K U T U N K A T ÁLLJÁK

•

81

— Megengedni magamnak, hogy egyszerűen sértett legyek. Sírni. Neked elmesélni. Elengedni. Kitörölni a levelet, és nem is válaszolni. Laura egy percig hallgatott a vonal túlsó végén, aztán ki­ nyögte: — O, istenem! Hát erről szól a szégyenkezelés, ugye? Hogy az ember bátran viselkedik! Zavartan álltam, mintha még sosem hallottam volna koráb­ ban ezt a fogalmat. - M i ? Mit mondtál? Laura türelmesen megismételte: -Tudod, a szégyenkezelés, amiről a könyvedben írtál. A kék­ ben. A szégyenkezelés négy lépése. Nevezd meg. Beszélj róla. Fogadd el a történeted. Mondd el valakinek. Mindkettőnkből kitört a nevetés. „Te jó ég! M ű k ö d i k ! " gondoltam magamban. Egy héttel később ott álltam hetven végzős diák előtt, akik eljöttek a szégyenről és empátiáról tartott kurzusomra. Épp a szégyenkezelés négy lépéséről beszéltem, amikor az egyik lány feltette a kezét, és arra kért, mondjak egy példát. Ú g y döntöt­ tem, elmesélem nekik az „atyaég-sztorit". Ez a történet nagy­ szerűen mutatja, hogy a szégyen teljes mértékben tudat alatti szinten is létrejöhet, ezért olyan fontos, hogy megnevezzük és beszéljünk róla. A történet előkészítéseképpen meséltem egy kicsit a blogomról és arról az újdonsült elhatározásomról, hogy megtanulok fo­ tózni. Elmondtam, mennyire féltem megosztani a fotóimat, és milyen rosszul esett, amikor ezt a kritikus e-mailt olvastam. Miután bevallottam, milyen mélyről j ö v ő vágyat éreztem, hogy kegyetlenséggel reagáljak, néhány diák a kezébe temette az arcát, mások pedig szemmel láthatóan képtelenek voltak rám nézni. Biztos vagyok benne, hogy nagyot csalódtak bennem, amikor rá kellett jönniük, hogy én is csak egy gyarló ember va­ gyok. Megint mások arcán egyenesen ijedtség tükröződött.

82 • É L J S Z Í V V E L - L É L E K K E L !

Aztán az egyikük feltette a kezét, és így szólt: — Feltehetek egy személyes kérdést? Mivel már amúgy is a kellős közepén voltam egy nagyon ér­ zékeny és privát történet elmesélésének, úgy gondoltam, roszszabb már nem lehet. Tévedtem. A diák fennhangon folytatta: —Hajói értem, azt mondja, hogy rosszul érezte magát, ami­ ért megkritizálták a fotóját. De vajon tényleg ez volt a gond? Tényleg abból fakadt a szégyene, hogy úgy érezte, elítélik egy rossz kép miatt, vagy inkább abból, hogy így kitárulkozott, és engedte, hogy megsértsék, ahelyett hogy védte volna magát. N e m lehet, hogy inkább arról szólt ez az egész, hogy túl nyi­ tottá vált, és túl nagy támadási felületet hagyott? Ereztem, hogy a szám egy csapásra kiszárad. Kivert a víz. Idegesen dörzsöltem a homlokomat, majd egyenesen a lángoló arcú diákok szemébe néztem. —Ezt nem hiszem el! Pontosan ez történt! Eddig a pillanatig magam sem tudtam, de így volt. Csináltam egy pocsék képet a moziban — ez olyasvalami, ami nem jellemző rám. De aznap a legjobb barátnőmmel voltam, és elengedtük magunkat. Azért tettem fel a netre, mert izgatottságomban és jókedvemben azt hittem, jópofa dolog lesz. Aztán j ö t t valaki, és felvilágosított, hogy nem feltétlenül az. Néhány diák úgy nézett a bátor fiúra, mint aki ezt gondolja: „Túl messzire mentél. Ezzel most nagy traumát okoztál neki." Én azonban nem így éreztem. N e m éreztem, hogy lelepleztek volna. Sem azt, hogy kiszolgáltatottá váltam. Épp ellenkezőleg: olyan volt, mintha mázsás súlytól szabadultam volna meg. R á ­ j ö t t e m , hogy a történet, amelyet el kellett fogadnom, nem egy újdonsült fotósról szól, aki az egyik képére kapott kritikával küzd. Sokkal inkább egy túl komoly emberről, aki megengedte magának, hogy kirúgjon a hámból, mókázzon, és tökéletlen le­ gyen, mire valaki rámutatott a gyengeségére. A szégyenkezelés képessége sokszor lassan, fokozatosan ala-

A D O L G O K , A M E L Y E K U T U N K A T ÁLLJÁK

»

83

kul ki bennünk. Előbb meg kell értenünk a dolgokat. Mit j e ­ lentett számomra az adott tapasztalat? Mit súgtak a fülembe a szégyen belső hangjai, a „gonosz manók"? Mert nem csak az a feladatunk, hogy elfogadjuk a történetünket és közben szeres­ sük önmagunkat. M e g is kell értenünk, miről is szólt valójában ez a történet. Ha igazán meg akarjuk erősíteni az önbizalmun­ kat, azt is meg kell tanulnunk, hogyan óvhatjuk meg magunkat a szégyentől.

Hogyan fest a szégyen? Ha arról van szó, hogyan védekezünk a szégyen ellen, mindig nagy tisztelettel gondolok a Wellesley-beli Stone Center mun­ kásságára. Dr. Linda Hartling, aki egykor kultúraelmélettel fog­ lalkozott az intézetben, ma pedig a Humán Dignity and Humiliation Studies (emberi méltósággal és megaláztatásokkal kapcso­ latos tanulmányok) kutatásainak vezetője, a néhai Karén Horney nyomdokában jár, amikor megpróbálja feltérképezni az elidege­ nedés azon stratégiáit - a felé mozdulást, az ellene mozdulást és az elmozdulást -, amelyekkel általában a szégyent kezeljük. 3 Dr. Hartling szerint egyesek az elmozdulást választják, azaz menekülnek, visszahúzódnak, elrejtőznek, elnémulnak és tit­ kolóznak. Mások a felé mozdulásban látják a megoldást, ami azt jelenti, hogy a másik kedvében akarnak járni, ki akarják békíte­ ni. Megint mások pedig az ellene mozdulásban találják meg a vá­ laszt, vagyis igyekeznek átvenni a hatalmat a másik fölött azzal, hogy agresszívvá válnak, és a szégyenre megszégyenítéssel rea­ gálnak (például goromba válaszleveleket küldözgetnek). A legtöbbünk ezen módszerek mindegyikét használja - kü­ lönböző helyzetekben, különböző emberekkel szemben és kü­ lönböző okokból. Ugyanakkor egy dolog közös ezekben a stra­ tégiákban: eltávolítanak bennünket a saját történetünktől. A szé­ gyen a félelemről, a hibáztatásról és az elszigetelődésről szól. A történetünk pedig az önbecsülésről és arról, hogy elfogadjuk a gyengeségeinket és a tökéletlenségünket, ami lehetővé teszi,

84 • É L J S Z Í V V E L - L É L E K K E L !

hogy bátrabbá és együtt érzőbbé váljunk, és kapcsolódjunk. Ha teljes életet akarunk élni, anélkül hogy folyton attól rettegnénk, nem vagyunk elég j ó k , meg kell barátkoznunk ezzel a történet­ tel. Ugyanakkor fontos, hogy olyan módon reagáljunk a szé­ gyenre, amely nem fokozza bennünk tovább a szégyenérzést. Erre egyrészt akkor lehetünk képesek, ha felismerjük magunk­ ban a szégyent, és tudatosan válaszolunk rá. A szégyen egész lényünkre hatással van. Azok a nők és férfi­ ak, akik megtanulták j ó l kezelni ezt az érzést, először is képesek felismerni. Ennek legkönnyebb módja, ha tisztázzuk magunk­ ban a szégyen fizikai tüneteit. Amint azt a bátorságról, együtt­ érzésről és kapcsolódásról szóló fejezetben mondtam, én ma­ gam mindig tudom, hogy szégyennel állok szemben, ha elborít az alkalmatlanság érzésének forró hulláma, a szívem kalimpálni kezd, az arcom lángol, a szám kiszárad, a hónaljam bizsereg és az idő lelassul körülöttem. Nagyon fontos, hogy mindenki ismerje a saját, rá jellemző tüneteket, mert csak így reagálhat tu­ datosan a szégyen érzésére. Amikor szégyent érzünk, nem vagyunk alkalmasak arra, hogy más emberekkel kapcsolatot teremtsünk. Ehhez először talpra kell állnunk érzelmileg, és csak akkor tehetünk, mondha­ tunk, írhatunk vagy üzenhetünk a másiknak, különben nagy va­ lószínűséggel megbánjuk. Én például tudom magamról, hogy körülbelül tíz-tizenöt percre van szükségem, hogy összeszedjem magam, ahogyan azt is, hogy a sírás ilyenkor segít. És az imádság is. Hatalmas könnyebbség, hogy ezekkel tisztában vagyok. Ha te is szeretnél belevágni a szégyenkezelés első lépésébe, vagyis a történeted elfogadásába, kezdd a következő néhány kér­ dés megválaszolásával, ami megváltoztathatja az egész életedet: 1. Kivé válsz olyankor, amikor a szégyen sarokba szorít? 2. Hogyan védekezel? 3. Kit szoktál felhívni, hogy kiadd magadból a gorombaságaidat, a siránkozásodat vagy a megfelelni vágyásodat?

A DOLGOK, AMELYEK

U T U N K A T ÁLLJÁK •

85

4. Mi a legbátrabb dolog, amit olyankor tehetnél magadért, ha nagyon kicsinek és sértettnek érzed magad? A történetünk nem tartozik bárkire. Csak az arra érdemesek pri­ vilégiuma, hogy meghallgassák. Épp ezért, mielőtt elmonda­ nánk, mindig tegyük fel magunknak a kérdést: „Ki az, aki méltó rá, hogy megosszam vele a történetemet?" Ha van egy-két em­ ber az életünkben, aki hajlandó leülni velünk, hogy végighall­ gassa a szégyennel kapcsolatos történeteinket, és - ami nagyon fontos — közben mindvégig szeressen bennünket az erősségein­ kért és a gyengeségeinkért, akkor hihetetlenül szerencsések va­ gyunk. Ha van egy barátunk, egy szűk baráti körünk vagy olyan családunk, akik elfogadják a tökéletlenségeinket, a sebezhetősé­ günket és az erőnket, és mindeközben éreztetik velünk, hogy hozzájuk tartozunk, akkor hihetetlenül szerencsések vagyunk. Nincs szükségünk rá, hogy mindenki szeressen, éreztesse velünk, hogy hozzá tartozunk, és meghallgassa a történeteinket. Legalább egy ilyen ember azonban mindenképp kell az éle­ tünkben. Ha megvan ez az ember vagy ez a néhány ember, akkor a legjobb, ha úgy szentesítjük ezeket a kapcsolatokat, hogy nyugtázzuk a saját értékeinket. Ha olyan viszonyokat sze­ retnénk kialakítani ezekkel a különleges személyekkel, amelyek szereteten, összetartozáson és a történeteink megosztásán ala­ pulnak, mindig ugyanott kell kezdenünk: az önbecsülésnél.

Az emberek gyakran visszafelé próbálják élni az életüket: azért igyekeznek anyagi javakra, például több pénzre szert tenni, hogy azt tehessék, amit akarnak, és boldogabbak legyenek. Pedig a dolog valójában pont fordítva működik. Először is annak kell lenned, aki vagy, és azt kell tenned, ami igazán belőled fakad, mert csakis így tehetsz szert mindarra, amire vágysz. MARGARET Y O U N G

Mielőtt belevágtam volna a kutatásba, azt hittem, csupán kétfé­ le ember létezik: hiteles és hiteltelen. Vagyis meg voltam győ­ ződve arról, hogy a hitelesség olyan tulajdonság, amely vagy megvan valakiben, vagy nincs. És azt hiszem, a legtöbben ugyanígy gondolkodnak, amikor azt mondják valakiről: „O egy nagyon hiteles ember." Ám ahogy egyre j o b b a n belemerültem a kutatásomba, és mellette a saját, személyes lelki munkámba, rájöttem, hogy - mint oly sok más kívánatos minőség - a hite­ lesség sem olyasvalami, amivel vagy rendelkezünk, vagy nem. Sokkal inkább gyakorlás kérdése - tudatos választás azzal kap­ csolatban, hogy hogyan szeretnénk élni az életünket. A hitelesség ebben a felfogásban döntések eredője, amelye­ ket nap mint nap meg kell hoznunk. A választás, hogy megmu­ tatjuk magunkat, és valódiak leszünk. A döntés, hogy őszintén veszünk részt az életben. Az elhatározás, hogy hagyjuk, hogy mások meglássák igazi énünket.

88 •

ÉLJ S Z Í V V E L - L É L E K K E L !

Vannak, akik tudatosan gyakorolják a hitelességet, vannak, akik nem, és vagyunk sokan, akik bizonyos napokon gyakorol­ juk, máskor meg nem. Hidd el nekem, hogy bár rengeteget tu­ dok a hitelességről, és folyamatosan dolgozom rajta, hogy elér­ j e m , amikor tele vagyok kétellyel és szégyenérzéssel, én is sokszor eladom magam, és azzá válok, akinek a körülmények látni akarnak. A gondolat, hogy a hitelességet választanunk kell, sokunkat reménnyel tölt el, ugyanakkor ki is merít. Reménykedünk, hi­ szen valódinak lenni olyasvalami, amire vágyunk, és aminek ér­ téket tulajdonítunk. A legtöbben a harmonikus, valódi és őszin­ te emberekhez vonzódunk, és mi is szeretnénk hozzájuk hason­ lóvá válni. Ugyanakkor kimerültnek érezzük magunkat, hiszen anélkül, hogy különösebben belegondolnánk, tudjuk, hogy a hitelességet választani egy olyan kultúrában, amely mindent meg akar szabni — attól kezdve, hogy hány kilónak kell len­ nünk, egészen odáig, hogy hogyan rendezzük be a lakásunkat —, óriási feladat. A vállalás nagyságát nézve — hitelesnek lenni egy olyan kul­ túrában, amely azt várja tőlünk, hogy beilleszkedjünk és te­ gyünk mindenkinek a kedvére — úgy döntöttem, hogy a kuta­ tásom segítségével kidolgozom a hitelesség egy olyan definíció­ ját, amelyet próbakőként, viszonyítási pontként használhatok. Vajon hogyan fest a hitelesség anatómiája? Melyek azok az öszszetevők, amelyeknek együtt kell lenniük egy hiteles személyi­ ségben? íme, amire rájöttem: A hitelesség arról szól, hogy nap mint nap elengedjük azt, akinek szerintünk lennünk kellene, és elfogadjuk azt, aki vagyunk. A hitelességet választani annyi, mint •

kifejleszteni magunkban a bátorságot, hogy tökéletlenek le­ gyünk, kijelöljük a határainkat, és megengedjük magunknak a sérülékenységet;

• gyakorolni az együttérzést, amely abból fakad, hogy tudjuk,

1. Ú T J E L Z Ő •

89

mindannyiunknak megvannak a magunk erősségei és küzdel­ mei; és •

ápolni, táplálni a kapcsolatokat és a valahová tartozás érzését, amelyek csak akkor jöhetnek létre, ha hiszünk benne, hogy elég jók vagyunk. A hitelesség azt Jeltételezi, hogy szívvel-lélekkel élünk és sze­

retünk - még akkor is, ha nehéz; még akkor is, ha meg kell küz­ denünk a szégyennel és a félelemmel, hogy nem vagyunk elég jók; és főleg akkor, ha az örömünk olyan nagy, hogy nem merjük át­ adni magunkat neki. Ha tudatosan gyakoroljuk a hitelességet a lélek útkereső küz­ delmei során, azzal meghívjuk az életünkbe a kegyelmet, az örö­ möt és a hálát. Látni fogod, hogy a tíz útjelző által felvetett témák nagy része bele van szőve az iménti definícióba. Ezek tehát újra meg újra felbukkannak majd a könyv során. Az összes útjelző kapcsolódik egymáshoz valamilyen módon. Szeretnék mindegyikről egyen­ ként, ugyanakkor összességükben is beszélni. Célom, hogy fel­ térképezzük, hogyan működnek külön-külön, önmagukban, il­ letve hogyan alkotnak rendszert. A könyv hátralévő részét tehát azzal fogjuk tölteni, hogy olyan fogalmakat „csomagolunk ki", mint amilyen például a tökéletesség, hogy megértsük, miért olyan fontosak, és mik azok a dolgok, amelyek a leggyakrabban akadá­ lyoznak bennünket abban, hogy szívvel-lélekkel éljünk. N e m könnyű a hitelességet választani. E. E. Cummings így ír erről: „Csakis önmagad lenni egy olyan világban, amely min­ dent elkövet, hogy kiforgasson önmagádból — ez a legkemé­ nyebb csata, amit csak ember vívhat. Egy örökké tartó csata." Hát igen. „Igaznak maradni" az egyik legbátrabb tett, amelyre valaha képesek lehetünk. Amikor azt választjuk, hogy hűek maradunk önmagunkhoz, a körülöttünk lévő emberek nehezen értik, miért és hogyan változunk. A párunk és a gyermekeink ijedten, sőt kétségbeesve

90 • É L J S Z Í V V E L - L É L E K K E L !

szemlélik a bennünk végbemenő folyamatokat. A családunk és a barátaink aggodalmuknak adnak hangot azzal kapcsolatban, miként fogja érinteni őket és a velük való kapcsolatunkat ez a mi hitelesség-gyakorlatunk. Lesznek olyanok is, akiket inspi­ rál az elhatározásunk; mások úgy fogják érzékelni, mintha túl­ ságosan megváltoztunk volna - hiszen könnyen lehet, hogy el­ engedjük a kezüket, vagy olyan tükröt tartunk eléjük, amelybe nem lesz kellemes belenézniük. N e m is annyira a hitelesség cselekedete az, ami megkérdőjelezi a fennálló rendet, hanem sokkal inkább a hitelesség vakmerősége. A legtöbbünk szégyelli, mert úgy gondolja, hogy önzőnek, sőt egoistának tűnhet miatta. N e m szeretnénk, ha a külvilág nár­ cisztikus lépésnek tekintené hitelességünket. Én, amikor elő­ ször kezdtem tudatosan gyakorolni a hitelességet és az önbe­ csülést, úgy éreztem, mintha minden pillanatban a gonosz szel­ lemek kereszttüzében kellene léteznem. Nagyon hangosak, nagyon kérlelhetetlenek voltak. •

És mi van, ha én úgy gondolom, hogy elég jó vagyok, de mások nem?

•

Mi van, ha hagyom, hogy az emberek meglássák és megis­ merjék a tökéletlen énemet, de senkinek sem fog tetszeni?

•

Mi van, ha a családom/a barátaim/a kollégáim jobban sze­ retik a tökéletes énemet... tudod, azt, aki mindenre és min­ denkire gondol?

Néha, ha elkezdjük feszegetni a határokat, a rendszer visszaüt. Ez megnyilvánulhat abban, hogy az emberek a szemüket for­ gatják és összesúgnak a hátunk mögött, de akár komolyabb kapcsolati problémákkal és elszigetelődéssel is járhat. Fel kell készülnünk rá, hogy valódi, hiteles hangunk kegyetlen és meg­ szégyenítő reakciókat is kiválthat a környezetünkből. A hiteles­ ség és a szégyen viszonyát vizsgáló kutatásom során azt találtam, hogy a nők esetében a szégyen egyik legfőbb kiváltója, ha kiáll-

1. Ú T J E L Z Ő

'

91

nak önmagukért. A résztvevők a következő szavakkal írták le a hitelességért folytatott küzdelmüket: • •

Ne kelts rossz érzéseket az emberekben, de legyél őszinte. Ne dühíts fel és ne sérts meg senkit, de mondd ki, amit gon­ dolsz.

•

Add tanúbizonyságát műveltségednek és j ó l informáltságod­ nak, de ne legyél tudálékos.

•

Ne hangoztass népszerűtlen és vitás nézeteket, de legyen benned elég bátorság, hogy ellentmondj a tömegnek.

Arra is rájöttem, hogy a férfiak és a nők küzdelmeinek egyik fő forrása, ha a véleményük, az érzéseik és a meggyőződéseik el­ lentmondanak a kulturálisan elfogadott nemi szerepeknek. Ha megnézzük például, hogy a kutatások szerint melyek azok a tulajdonságok, amelyeket leginkább összekapcsolunk a „nőies­ ség" fogalmával, a következőket találjuk: karcsú, kedves, sze­ rény. 1 Ez tehát azt jelenti, hogy ha egy nő biztonsági játékos, akkor olyan kicsinek, csendesnek és vonzónak kell lennie, amennyire csak telik tőle. Ha — ezzel szemben — megvizsgáljuk a férfiasság fő jellem­ vonásait, ilyesmiket találunk: érzelmi kontroll, munkabírás, a nők irányítása, státuszkeresés, rivalizálás.2 Ebből pedig az k ö ­ vetkezik, hogy ha egy férfi be akarja biztosítani a pozícióját, minél jobban el kell fojtania az érzéseit, minél több pénzt kell keresnie, és fel kell adnia mély emberi kapcsolatait. Az igazság az, hogy a hitelesség nem mindig a legbiztonsá­ gosabb választás. Sőt. Ha úgy döntünk, hogy inkább igazak akarunk lenni, és nem azzal foglalkozunk, hogy ki szeret ben­ nünket és ki nem, sokszor a lehető legkockázatosabb játékot játsszuk. Hiszen ehhez ki kell lépnünk a komfortzónánkból. Én, aki már többször kimerészkedtem a biztos territórium ha­ tárain túlra, mondhatom, hogy az ember idegen terepen könynyen elbotlik.

92 • É L J S Z Í V V E L - L É L E K K E L !

Könnyű támadni és kritizálni valakit, aki kockázatot vállal, és hangot ad valamilyen népszerűtlen véleménynek, megoszt egy merőben új dolgot a világgal, vagy épp kipróbálja magát egy olyan területen, amelyet még nem sajátított el teljes egészé­ ben. A kegyetlenség olcsó, könnyű és agresszív. És gyáva is. Főleg, ha névtelenül kritizálunk valakit - amint azt a technoló­ gia oly könnyen lehetővé teszi manapság. Miközben azért küzdünk, hogy hitelesek és bátrak legyünk, nem szabad elfelejtenünk, hogy a kegyetlenség mindig rombol és sérülést okoz — még akkor is, ha tudjuk j ó l , hogy a megfogal­ mazott kritika nem igaz. Fel kell készülnünk rá, hogy amikor le­ vetkőzzük a félelmeinket, és megmutatjuk magunkat és a mun­ kánkat a világnak, egyes emberek ezt fenyegetésnek érzik majd, és úgy reagálnak, hogy a lehető legtöbb sérülést okozzák. Kiné­ zetünket, szerethetőségünket vagy szülői alkalmasságunkat fog­ j á k kritizálni, hiszen ezek a legérzékenyebb pontjaink. A gond az, hogy ha az embert egyáltalán nem érdekli mások véleménye, és vastag páncélt növeszt maga köré a sérülések el­ len, akkor ezzel a kapcsolódástól is elvágja magát. A bátorság nem ezt jelenti. A bátorság arról szól, hogy elmondjuk a törté­ netünket úgy, hogy közben nem válunk immúnissá a kritikára. A sebezhetőség kockázatát vállalnunk kell, ha továbbra is kap­ csolódni szeretnénk embertársainkhoz. Ha te is olyan vagy, mint én, a hitelesség gyakorlása ijesztő lépésnek tűnhet számodra - hiszen kockázatos kiadni magunkat a világnak. Én azonban abban is hiszek, hogy még kockázato­ sabb elbújni, és elrejteni a tehetségünket a világ elől. Ki nem mondott, meg nem osztott gondolataink, nézeteink és ötleteink nem múlnak csak úgy el. Hajlamosak eluralkodni rajtunk, és teljesen lerombolni az önbizalmunkat. Komolyan úgy gondo­ lom, hogy nekünk, embereknek is olyan figyelmeztető cím­ kékkel kellene a világra jönnünk, mint amilyenek a cigarettás dobozokon találhatók: Vigyázat! Ha jeladod a hiteles énedet a biz­ tonság kedvéért,

a következő tünetek megjelenésére számíthatsz: szo-

1. Ú T J E L Z Ő • 93

rongás, depresszió, táplálkozási zavarok, függőségek, indulatosság, hibáztatás,

neheztelés és megmagyarázhatatlan búskomorság.

Feláldozni önmagunkat amiatt, amit más emberek gondol­ nak rólunk, egyszerűen nem éri meg. Lehet, hogy a mi hiteles­ ségért folytatott küzdelmünk „növekedési fájdalmakat" vált ki a körülöttünk élőkben, végső soron azonban a legeslegnagyobb ajándék, amelyet a szeretteinknek adhatunk, ha hűek maradunk magunkhoz. Én, amikor elengedtem azt a törekvésemet, hogy mindig mindenkinek megfeleljek, hirtelen azt vettem észre, hogy több időt, figyelmet, szeretetet és törődést tudok adni azoknak, akik igazán fontosak számomra. A hitelesség-gyakor­ lással néha nehéz pillanatokat okozok a férjemnek és a gyereke­ imnek — főleg azért, mert időt, energiát és odafigyelést igényel. Ugyanakkor ők is ugyanezt a harcot vívják. Ahogyan mindanynyian.

KITARTÁS! Légy tudatos!

* Ha érzékeny helyzetben találom magam,

mindig tudatosítom a szándékaimat, és elismételem a követke­ zőket: „Ne húzódj össze! Ne puffadj fel! Maradj meg a saját he­ lyeden!" Úgy vélem, van abban valami mélyen spirituális, ha az ember tudja, hol a helye, és meg is tartja. Ez a rövid mantra mindig eszembe juttatja, hogy ne húzzam össze magam csak azért, hogy mások kényelmesebben érezhessék magukat, de ne is öltsék vastag páncélt védekezésképpen. Meríts ösztönzést! * Engem mindenki inspirál, aki megosztja a munkáját és a véleményét a világgal. A bátorság ragályos. Az egyik barátnőm, Katherine Center azt mondta: „Az ember­ nek bátran kell élnie az éltét, hogy mások is bátran éljék a saját­ jukat." 3 Tedd a dolgod! * Amikor olyan helyzetbe kerülök, amelyben sebezhetőnek érzem magam, mindig igyekszem hű maradni

94 • É L J S Z Í V V E L - L É L E K K E L !

önmagamhoz. M é g sosem bántam meg, ha úgy cselekedtem, hogy közben a hitelesség célja lebegett a szemem előtt. Érzel­ mileg talán sérültem, szégyent azonban sosem éreztem. Ha vi­ szont az emberek elfogadását és helyeslését keresem, és végül mégsem működik a dolog, akkor mindig elborít a szégyen. „ N e m vagyok elég j ó " — gondolom magamban. Vagyis, ha a hitelesség a célom, nem érdekel, hogy közben esetleg nem tet­ szem másoknak. De ha az a célom, hogy szeressenek, és közben nem szeretnek, akkor bajban vagyok. A dolgunkat úgy tehetjük a legjobban, ha a hitelességet tesszük rangsorunk legelejére. Számodra

mit jelent a

KITARTÁS?

2. ÚTJELZŐ:

Az önmagunkkal való együttérzés meggyökereztetése A PERFEKCIONIZMUS ELENGEDÉSE Ugy gondolom, nagyon nehéz és egyben nagyon nagy teljesítmény, ha valaki képes lemondani a tökéletességről, és elkezd önmaga lenni. ANNA QUINDLEN'

A munkám egyik legjobb része, amikor levelet kapok az olva­ sóimtól. Emlékszem, az ezredik e-mailem 2 0 0 9 elején landolt a postafiókomban, és olyasvalaki írta, aki olvasta / Thought It Was Just Me című könyvemet. Ennek megünneplésére indítottam egy nyolchetes „együttolvasást" a blogomon, amelynek a kö­ vetkező címet adtam: Szégyen.Nélkül. Öröm. Telin. Az együttolvasás gyakorlatilag azt jelentette, hogy alakítot­ tunk egy internetes könyvklubot. Minden héten a könyv egy fejezetével foglalkoztunk, én pedig blogbejegyzéseket, videoüzeneteket, fórumtémákat és művészeti alkotásokat töltöttem fel az aktuális témával kapcsolatban. Olyan nagy sikere volt, hogy még a mai napig is ott van a blogomon, és az emberek használják. N e m véletlenül — ha csoportban vagy akár csak egy baráttal olvasunk el és dolgozunk fel egy könyvet, az sokkal na­ gyobb élményt jelent, mint egyedül. Épp mielőtt elindítottam volna az együttolvasást, kaptam egy levelet, amelyben ezt írta valaki: „Nagyon tetszik az együtt­ olvasás ötlete. Azt hiszem, a szégyennel nincs problémám, de ha a perfekcionizmusról is lesz szó, elsőként jelentkezem." Az el-

96 • É L J S Z Í V V E L - L É L E K K E L !

köszönés után pedig ezt a rövid mondatot biggyesztette oda: „U.i.: Ugye, j ó l gondolom, hogy a szégyennek és a perfekcionizmusnak nincs köze egymáshoz?" A válaszomban elmagyaráztam, hogy a szégyen és a perfekcionizmus nagyon is összefüggő fogalmak: ahol perfekcionizmus van, a szégyen is mindig ott ólálkodik a háttérben. Ponto­ sabban mondva, a szégyen a perfekcionizmus szülőanyja. Nagyon tetszett, amit a válaszlevelében írt: „Jó lenne, ha ír­ nál vagy mondanál erről valamit, még mielőtt az együttolvasás elkezdődik. A barátaimmal tudjuk, hogy perfekcionizmussal küzdünk, azt viszont nem hittük volna, hogy a szégyenből ered a problémánk." Nem hittük volna, hogy a szégyenből ered a problémánk. El sem hinnéd, hányszor hallottam ezt a mondatot! Tisztában vagyok vele, hogy a szégyen ijesztő szó. A baj csak az, hogy ha nem is­ merjük fel magunkban a szégyent, átveszi felettünk az irányí­ tást. Az egyik csatorna pedig, amelyen keresztül belopódzik az életünkbe, épp a perfekcionizmus. M i n t gyógyulófélben lévő perfekcionista és a „jó vagyok így, ahogy vagyok" életfilozófiájának lelkes tanulója, én nagyon hasznosnak találtam, amikor végre sikerült leszámolnom a perfekcionizmushoz kapcsolódó tévhitekkel. Fontos, hogy megal­ kossuk a fogalom egy olyan definícióját, amely pontosan tükrö­ zi, mit is jelent ez a tulajdonság, és milyen következményekkel jár az életünkre nézve. •

A perfekcionizmus nem azt jelenti,

hogy megpróbáljuk kihozni

magunkból a maximumot. A perfekcionizmus sosem az egész­ séges teljesítményről vagy fejlődésről szól. Sokkal inkább abból a hitből fakad, hogy ha tökéletesen élünk, tökéletesen nézünk ki, és tökéletesen cselekszünk, akkor elkerülhetjük a hibáztatásból, az ítélkezésből és a szégyenből fakadó fájdal­ mat. N e m más tehát, mint védőpajzs. Egy húsztonnás védő­ pajzs, amelyet magunkkal cipelünk, csak mert úgy gondol-

2. Ú T J E L Z Ő •

97

juk, hogy megóv bennünket. A valóság azonban az, hogy lehúz, és nem engedi, hogy szárnyaljunk. •

A perfekcionizmus

nem

önmagunk

tökéletesítéséről szól.

Nem

más az alapja, mint a küzdelem az elismerésért és az elfoga­ dásért. A legtöbb perfekcionistát úgy nevelték, hogy a jó tel­ jesítményért (jó jegyekért, udvariasságért, engedelmességért, előzékenységért, jó

megjelenésért,

sporteredményekért)

agyondicsérték őket. Aztán valahol útközben magukévá tették a következő veszélyes és ártalmas hiedelemrendszert: Járj az emberek kedvében.

Teljesíts. Légy tökéletes. Az egészséges

törekvés jellemzője, hogy mindig saját magunkra fókuszál: Hogyan lehetnék jobb? A perfekcionizmus ezzel szemben a má­ sikat nézi: Mit fognak gondolni rólam? Ha le szeretnénk tenni a pajzsunkat, hogy elkezdhessük élni az életünket, először is meg kell értenünk az egészséges törekvés és a perfekcionizmus közti különbséget. A kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy a perfekcionizmus akadályozza a sikert. Sőt, a legtöbbször depresszióhoz, szorongáshoz, függőséghez és élet­ bénultsághoz vezet. 2 Az élet-bénultság azokra az elszalasztott lehe­ tőségekre utal, amelyekkel azért nem élünk, mert túlságosan fé­ lünk attól, hogy bármit is a világ elé tárjunk magunkból, ami nem tökéletes. Az álmainkra, amelyeket azért nem követünk, mert valahol mélyen rettegünk a kudarctól, a hiba elkövetésétől, és attól, hogy csalódást okozunk másoknak. A perfekcionista gyűlöl kockáztatni; úgy érzi, az önbecsülése múlhat rajta. Ezt a három megfigyelést olvasztottam össze a perfekcionizmusról szóló definíciómban (hiszen tudod, mennyire szeretem szavakba önteni a küzdelmeimet). Elég hosszú, de mondhatom, nekem rengeteget segített. Talán nem véletlen, hogy ez az a de­ finíció, amelyre a blogom olvasói is a leggyakrabban kíváncsiak. •

A perfekcionizmus olyan önpusztító és függőséget okozó hiedelem­ rendszer, amely a következő alapgondolatot ülteti el az ember fejé-

98 • É L J S Z Í V V E L - L É L E K K E L !

ben: Ha tökéletesen nézek ki, tökéletesen élek, és mindent tökéletesen csinálok, akkor a minimálisra csökkenthetem a szégyenből, az ítélkezésből és a hibáztatásból fakadó fájdal­ mat. •

A perfekcíonizmus önpusztító, egyszerűen azért, mert a „ tökéle­ tesség" nem létezik. Elérhetetlen cél. Ráadásul a perfekcíoniz­ mus alapvetően az észlelésről szól — azt szeretnénk, ha töké­ letesnek látnának bennünket. Ez ismét csak elérhetetlen — mások észlelését ugyanis nem irányíthatjuk, bármennyi időt és energiát ölünk is abba, hogy ezzel próbálkozunk.

•

A perfekcíonizmus függőséget okoz, hiszen amikor szégyent, ítélke­ zést vagy hibáztatást tapasztalunk, sokszor azt hisszük, ez azért történik, mert nem vagyunk tökéletesek. Úgyhogy ahelyett, hogy megkérdőjeleznénk a perfekcíonizmus téves logikáját, még inkább belehajszoljuk magunkat abba az igyekezetbe, hogy mindig tökéletesen éljünk, nézzünk ki és cselekedjünk.

•

A szégyen, az ítélkezés és a híbáztatás (és az ezektől való félelem) az emberi élet valós elemei. A perfekcíonizmus pedig növeli annak az esélyét, hogy megtapasztaljuk ezeket a fájdalmas érzelmeket, és gyakran önmarcangoláshoz vezet. „Az én hi­ bám. Azért érzem magam így, mert nem vagyok elég j ó " — gondoljuk magunkban.

Ha szeretnénk legyőzni perfekcionizmusunkat, akkor el kell fogadnunk a gyengeségeinket, és azt, hogy emberként ki va­ gyunk téve a szégyen, az ítélkezés és a hibáztatás egyetemes ta­ pasztalatának. M e g kell tanulnunk továbbá kezelni a szégyent, és megértéssel és együttérzéssel viszonyulni saját magunkhoz. Ha gyengédebben és szeretetteljesebben bánunk önmagunkkal, és elsajátítjuk a szégyen kezelésének módszerét, képesek le­ szünk elfogadni tökéletlenségeinket is. A legnagyobb ajándé­ kok pedig — a bátorság, az együttérzés és a kapcsolódás — itt rej­ lenek, saját tökéletlenségeink elfogadásának folyamatában.

2. Ú T J F . L Z Ő •

99

Az általam gyűjtött adatok alapján nem hiszem, hogy egyes emberek perfekcionisták, míg mások egyáltalán nem azok. Ez a tulajdonság sokkal inkább egy kontinuum mentén írható le. Mindannyiunkba szorult valamennyi perfekcionista hajlam. Egyeseknél csak akkor j ö n elő, ha egy helyzetben valami miatt különösen sebezhetőnek érzik magukat. Másoknál ez a tulaj­ donság megrögzött, krónikus és debilizáló karaktert mutathat — hasonlóan a függőségekhez. Amikor elkezdtem dolgozni a perfekcionizmusomon, min­ dig csak egy zűrös területtel foglalkoztam egyszerre. Mire a vé­ gére értem, végre megértettem (a csontjaimban is érzem), hogy mi a különbség a perfekcionizmus és az egészséges törekvés k ö ­ zött. Félelmeink feltérképezése és az önmagunkkal folytatott párbeszéd megváltoztatása kritikus lépések a perfekcionizmus legyőzésének útján. íme, az én példám: Akárcsak a legtöbb nő, én is sokat küzdök a testképhez és az önbizalomhoz kapcsolódó témákkal, na meg az ételek és az érzelmek közti igen bonyolult viszonnyal. Nézzük hát, mi a különbség a perfekcionista diéták és az egészsé­ ges étrend között. A perfekcionizmus hangja: „Á! Egyetlen ruhám sem j ö n rám. Kövér vagyok és gusztustalan. Szégyellem, ahogy kinézek. Ha azt akarom, hogy szeressenek, és valakihez tar­ tozzak, muszáj változtatnom az alakomon!" Az egészséges törekvés hangja: „Persze, hogy szeret­ ném jobban érezni magam a bőrömben, és szeretnék egész­ ségesebb lenni. De nem a mérleg dönti el, hogy az emberek szeretnek és elfogadnak-e. Ha elhiszem, hogy érdemes va­ gyok a szeretetre és a tiszteletre így, ahogy vagyok, azzal be­ hívom az életembe a bátorságot, az együttérzést és a kapcso­ lódást. Szeretném, ha így lenne. Biztos vagyok benne, hogy

í 00 • É L J S Z Í V V E L - L É L E K K E L !

képes vagyok rá." Ez az elmozdulás az egész életemet megváltoztatta. A perfek­ cionizmus ugyanis egyáltalán nem járt eredménnyel. Sőt, a mogyoróvaj karjaiba taszított. Néha kénytelen voltam a „tegyél úgy, mintha" módszeré­ hez folyamodni. Ú g y gondolok erre, mint a tökéletlenség gya­ korlásának egyik módszerére.

N e m sokkal azután például,

hogy elkezdtem ezen a definíción dolgozni, néhány barátunk váratlanul látogatóba j ö t t hozzánk. A lányom, aki akkor kilenc­ éves volt, így kiáltott: - M a m a ! D o n és Julié vannak az ajtóban! A ház szaladt, és hallottam Ellen hangján, hogy ez jár a fejé­ ben: Jaj ne! Anya ki Jog borulni! - E g y pillanat! - kiabáltam, és berohantam a gardróbba átöl­ tözni. Ellen utánam szaladt, és megkérdezte: — Feltartsam őket, anya? - N e m , kicsim, csak átöltözöm - feleltem. - Nagyon örülök, hogy itt vannak. Milyen csodás meglepetés! Kit érdekel a ház?! Aztán magamra öltöttem a túlvilági derű álarcát. Ha tehát szívvel-lélekkel akarunk élni, mit kell tennünk, hogy a perfekcionizmus ne hiúsítsa meg az erőfeszítéseinket? Amikor olyan emberekkel készítettem interjút, akik hitelesség­ gel és önbecsüléssel élik az életüket, rájöttem, hogy nagyon ha­ sonlóan gondolkodnak a perfekcionizmusról. Először is ezek a nők és férfiak gyengéd és megértő módon, mindenféle szégyen- és félelemérzés nélkül beszéltek a saját tö­ kéletlenségeikről. Másodszor tartózkodtak attól, hogy ítélkez­ zenek önmaguk vagy mások felett. Nyilvánvaló volt, hogy a „mindenki a legjobbat teszi, ami tőle telik" gondolat mentén élik az életüket. Az életükben jelen lévő bátorság, együttérzés és kapcsolódás pedig láthatóan abból fakadt, ahogy önmaguk­ hoz viszonyultak. Akkor még nem tudtam, hogyan kellene megfogalmazni ezeket a tulajdonságokat, de úgy sejtettem,

2. Ú T J E L Z Ő

•

101

hogy különálló minőségek. Aztán, úgy két évvel ezelőtt rátalál­ tam dr. Kristin Neff munkásságára, aki az önmagunkkal kap­ csolatos együttérzést kutatja. Azt hiszem, itt az ideje, hogy mi is közelebbről megvizsgáljuk ezt a fogalmat, továbbá, hogy miért is olyan alapvető ez a tulajdonság a hitelesség gyakorlásához és saját tökéletlenségeink elfogadásához.

Az önmagunkkal kapcsolatos együttérzés Egyetlen pillanat,

amikor együtt érzel önmagáddal,

az egész napodat megváltoztathatja. Ilyen pillanatok sorozata pedig az egész életedet. C H R I S T O P H E R K.

G E R M E R

3

Dr. Kristin Neff a Texas Egyetem kutatója és professzora. Ő ve­ zeti az On-együttérzés Kutató Laboratóriumot, ahol azt vizs­ gálja, hogyan fejleszthető és gyakorolható ez a tulajdonság. N e f f szerint az önmagunkkal kapcsolatos együttérzés három elemből áll: az önmagunkkal való gyengédségből, az emberi közösség­ ből és a tudatos jelenlétből. 4 íme, a három fogalom részletes definíciója: •

Gyengédség önmagunkkal: Kedvesen és megértően fordulni sa­ ját magunk felé, amikor szenvedünk, hibázunk vagy alkal­ matlannak érezzük magunkat, ahelyett hogy letagadnánk fáj­ dalmunkat, vagy önmarcangolásba, önostorozásba fognánk.

•

Emberi közösség: Felismerni, hogy a szenvedés és a személyes alkalmatlanság érzése közös emberi tapasztaltunk része — olyasvalami, amin mindannyian keresztülmegyünk, és nem „csak velünk" történik meg.

•

Tudatos jelenlét: Kiegyensúlyozottan kezelni a negatív érzel­ meket. Ez azt jelenti, hogy nem nyomjuk vagy túlozzuk el ezeket a tapasztalatokat. Lehetetlen egyszerre figyelmen kívül hagyni a fájdalmunkat, és együtt érzőn tekinteni rá. A tudatos

1 02 • É L J S Z Í V V E L - L É L E K K E L !

jelenlét megkívánja, hogy ne azonosuljunk túlságosan a gon­ dolatainkkal és az érzéseinkkel. így a negativitás nem lesz akkora hatással ránk; nem fog bennünket elsodorni. A sok közül az egyik dolog, amiért nagyon tisztelem dr. NefFet, a tudatos jelenlétről alkotott definíciója. Sokan azt hisszük, hogy a tudatosság annyit jelent, hogy nem kerüljük a fájdalmas érzése­ ket. Az ő meghatározása azonban eszünkbe juttatja, hogy egy­ ben arról is szól, hogy nem túlozzuk el és nem azonosulunk túl­ ságosan velük. És azt hiszem, ez kulcsfontosságú azoknak, akik perfekcionizmussal küzdenek. Várj, mondok egy „tökéletes" példát: nemrégiben levelet írtam egy szerzőnek, és megkérdez­ tem, idézhetem-e az egyik gondolatát ebben a könyvben. Meg­ adtam neki a konkrét bekezdést is, amelyikre gondoltam, hogy el tudja dönteni a választ. Nagylelkűen igent mondott, de fi­ gyelmeztetett, hogy az e-mailben elírtam a nevét. Azonnal beindult bennem a perfekcíonizmus, és teljesen le­ blokkoltam: „Édes Istenem! írok valakinek egy levelet, hogy használhatom-e a gondolatait, és még a nevét sem tudom leírni rendesen! Most biztosan azt gondolja, hogy egy zugíró vagyok. Hogy lehetek ilyen béna?" N e m borított el a szégyen — olyan messzire nem jutottam, de nem is gyakoroltam az önmagam­ mal való együttérzés erényét. Közel voltam hozzá, hogy „elso­ dorjon a negativitás". Azt hiszem, az volt a szerencsém, hogy ott feküdt mellettem az asztalon ennek a fejezetnek a kézirata. Ránéztem, és elmosolyodtam. Légy gyengéd önmagadhoz, Brené! Nem olyan nagy dolog! Ebből a történetből j ó l látható, hogy a perfekcíonizmus és az önmagunk iránti együttérzés hiánya milyen könnyen vezet ítélkezéshez. Elég egy apró hiba, és máris béna zugírónak ér­ zem magam. Ugyanígy, ha én kapok levelet valaki mástól, és hibákat találok benne, hajlamos vagyok azonnal ítéletet alkotni az illetőről. A dolog pedig akkor kezd igazán veszélyessé válni, amikor a lányom, Ellen odajön hozzám, és azt mondja: „Ma-

2. Ú T J E L Z Ő

•

103

ma, küldtem egy levelet a tanárnőmnek, és véletlenül elírtam a nevét." Mire én vagy így reagálok: „Micsoda? De hisz ez elfo­ gadhatatlan!" Vagy így: „ N e aggódj, kicsim, én is csináltam már ilyet. Mindenki szokott hibázni." A perfekcionizmus sosem légüres térben történik. Minden­ kire hatással van a környezetünkben. Továbbadjuk a gyerme­ keinknek, fojtogatjuk vele a barátainkat és a családtagjainkat, megfertőzzük a munkahelyünket lehetetlen

elvárásainkkal.

Szerencsére azonban az együttérzés is gyorsan terjed. Ha gyen­ géden bánunk önmagunkkal, az együttérzés olyan tartalékát halmozzuk fel, amelyből másoknak is jut. A gyermekeink minket látva — megtanulják, hogyan legyenek megértők és kedvesek saját magukhoz, a körülöttünk lévő emberek pedig úgy érzik, szabadon lehetnek önmaguk, és kapcsolódhatnak hozzánk.

KITARTÁS! Légy tudatos! * Az egyik dolog, ami nagyon sokat segített ne­ kem, hogy tudatosabbá váljak az önmagam iránti együttérzéssel 5

kapcsolatban, dr. Neff Ön-együttérzés Skálája. Ez nem más, mint egy rövid kérdőív, amely az ön-együttérzés összetevőit méri (gyengédség önmagunkkal, emberi közösség, tudatos j e ­ lenlét), valamint azokat a dolgokat, amelyek az utunkat állják (önmagunkkal kapcsolatos ítélkezés, elszigetelődés és túlzott azonosulás). Ez a skála segített felismernem, hogy az emberi közösség és a tudatos jelenlét területein egész jó vagyok, az ön­ magam iránti gyengédséget azonban még gyakorolnom kell. A kérdőív és még sok más nagyon hasznos információ elérhető dr. Neff internetes honlapján: wuw.self-compassion.org. Meríts ösztönzést! * A legtöbben igyekszünk hiteles életet él­ ni. Valahol mélyen mindannyian arra vágyunk, hogy levehessük az álarcot, és végre önmagunk lehessünk — a magunk tökélet­ lenségében. Leonard Cohen Anthem (Himnusz) című dalában

104 •

ÉLJ S Z Í V V E L - L É L E K K E L !

van egy sor, amely mindig visszaterel a normális kerékvágásba, ha abba az állapotba kerülök, amikor mindent irányítani szeret­ nék, és azt akarom, hogy a dolgok tökéletesen menjenek. így szól: „Mindenben van egy apró repedés. Ott j u t be a fény." Há­ nyan vagyunk, akik megszállottan rohangálunk, és igyekszünk betömködni, kijavítani a repedéseket, hogy minden hibátlan­ nak tűnjön? Ez a sor azért csodálatos, mert mindig eszembejut­ tatja a repedések szépségét (ahogy a rendetlen házét, a tökélet­ len kéziratét és a túl szoros farmernadrágét is). Emlékeztet rá, hogy a tökéletlenségeink nem haszontalanságok; azt fejezik ki, hogy mindannyian egy csónakban evezünk. Tökéletlenül, de legalább együtt. Tedd a dolgod! * Néha segít, ha reggel felkelés után azt mon­ dom magamnak: „Ma elhiszem, hogy elég vagyok azáltal, hogy csak vagyok." Számodra

mit jelent a

KITARTÁS?

3. ÚTJELZŐ:

A spirituális rugalmasság m eggyö kerez te tése A TOMPASÁG ÉS A TEHETETLENSÉG ELENGEDÉSE Sosem volt képes arra, hogy visszamenjen, és megszépítse a részleteket. Mindig csak előre ment, és az egészet tette gyönyörűvé. T E R R I ST. C L O U D , W W W . B O N E S I G H A R T S . C O M

A rugalmasság — vagyis a nehézségek legyőzésének képessége — az 1970-es évek elején került a kutatások középpontjába. Egy olyan világban, ahol a stressz és a küzdelem mindennapos jelen­ ség, a pszichológusoktól és a pszichiáterektől kezdve a szociális munkásokon és a papokon át az igazságszolgáltatásban dolgozó­ kig mindenki arra kíváncsi, miért van az, hogy egyesek sokkal jobban veszik az akadályokat, és sokkal könnyebben talpra áll­ nak, mint mások. Szeretnénk megérteni, hogyan képesek ezek az emberek úgy kezelni a stresszt és a traumákat, hogy azok elő­ re vigyék őket az életben, míg másokat ugyanezek a tapasztala­ tok letaglóznak és meggátolnak a haladásban. Az anyagok gyűjtése és elemzése közben arra j ö t t e m rá, hogy a legtöbb sikeres ember, akivel beszéltem, rugalmasságról szá­ molt be. Szívvel-lélekkel éltek, a nehézségek ellenére. A nagy stressz és feszültség dacára is képesek voltak megőrizni tudatos jelenlétüket és hitelességüket. Beszámoltak róla, hogyan tudták a traumákat előnnyé kovácsolni, és fejlődni általuk. N e m volt nehéz rájönnöm, hogy ezek a történetek a rugal­ masságról szólnak, hiszen épp akkoriban jártam egyetemre, ami-

106

•

ÉLJ

SZÍVVEL-LÉLEKKEL!

kor az ezzel kapcsolatos kutatások fénykorukat élték. Rögtön tudtam, hogy az interjúalanyaim elmondásai az úgynevezett pro­ tektiv faktorok mentén szerveződnek. Ezek azok a dolgok — tettek, tulajdonságok, szokások —, amelyek segítenek az embernek, hogy minél gyorsabban felfelé vegye az irányt, miután padlóra került.

Miből áll a rugalmasság? Ha a mostani kutatásokat nézzük, a következő öt tényezőt tár­ sítják leginkább a rugalmas emberekkel: 1. Leleményesek, és jó a problémamegoldó képességük. 2. Gyakrabban kérnek segítséget. 3. Hiszik, hogy képesek olyasmit tenni, aminek a segítségével jobban kézben tarthatják az érzéseiket. 4. Számíthatnak másokra — van körülöttük egy támogatói kör. 5. Jó kapcsolatokat ápolnak más emberekkel, például a család­ jukkal vagy a barátaikkal. 1 A kutatók személyétől függően léteznek természetesen egyéb faktorok is, ezek azonban a legfontosabbak. Kezdetben abban reménykedtem, hogy a mintázatok, ame­ lyeket a kutatásom során felfedeztem, végül egy nagyon egyenes és nyilvánvaló végkövetkeztetésbe torkollnak majd. Szerettem volna látni, hogy a rugalmasság is épp olyan alapvető összetevője a szívvel-lélekkel teli életnek, akárcsak a többi útjelző, amelyet a könyvben közreadok. Volt azonban még valami az elmondá­ sokban, amit nem hagyhattam figyelmen kívül. A történetek nem csak a rugalmasság pontján találkoztak; kivétel nélkül mindegyik a szellemről szólt. Interjúalanyaim szerint ugyanis az említett „protektiv fak­ torok" alapja nem más, mint a spiritualitás. Spiritualitáson nem a vallást vagy a teológiát értem, hanem egy közös és nagyon mélyen gyökerező hitet. Kutatásom és alanyaim elmondásai alapján a következőképpen definiálom:

3.

ÚTJELZŐ

'107

A spiritualitás annak felismerése és ünneplése, hogy mi mindanynyian elválaszthatatlanul kapcsolódunk egymáshoz egy olyan ha­ talom által, amely nagyobb mindannyiunknál, és hogy az ehhez a hatalomhoz és egymáshoz fűződő kapcsolatunk a szeretetben és az együttérzésben gyökerezik. A spiritualitás gyakorlása távlatot, értelmet és célt ad az ember életének. A spiritualitás pedig — vagyis az énnél nagyobb hatalomba, vala­ mint a szeretetben és az együttérzésben gyökerező összefonó­ dásba vetett hit - kivétel nélkül a rugalmasság összetevőjeként jelent meg. A legtöbb alany beszélt Istenről, de nem mindegyi­ kük. Néhányan jártak templomba, mások nem. Egyesek horgá­ szás közben imádták Istent, mások kegyhelyeken, mecsetekben vagy otthon. Néhányuk nem volt kibékülve a vallás ideájával, mások lelkes követői voltak valamilyen intézményes egyház­ nak. Az egyetlen dolog, amely közös volt mindannyiukban, az a rugalmasság alapját jelentő spiritualitás. A spiritualitás ezen alapjából pedig három további fontos mintázat bontakozott ki, amelyek szintén alapvető összetevői a rugalmasságnak: 1. A remény táplálása. 2. A kritikai tudatosság gyakorlása. 3. A sebezhetőség, a kellemetlenségek és a fájdalom tompításá­ nak elengedése. Nézzük akkor most ezeket, és vizsgáljuk meg, hogyan függnek össze a rugalmassággal és a spiritualitással.

Remény és tehetetlenség Kutatóként nem tudnék két olyan szót mondani, amelyeket nagyobb félreértés övez, mint a remény és a hatalom jelentését. Amint rájöttem, hogy a remény a szívvel-lélekkel teli élet fon­ tos része, vizsgálódni kezdtem a témában. Hamarosan rátalál-

108

•

ÉLJ SZÍVVEL-LÉLEKKEL!

tani C. R. Snyder munkásságára, aki a Kansas Egyetem kutató­ ja volt egykor. 2 Korábban mindig úgy gondoltam a reményre, mint egy érzelemre — mintha csak az optimizmus és a lehetősé­ gek felismerésének meleg és jóleső érzése volna. Tévedtem. Sőt, igazság szerint sokkolt, amikor megtudtam, hogy a re­ mény nem egy érzelem, hanem egyfajta gondolkodásmód vagy kognitív folyamat. Az érzelmek is szerepet játszanak benne, valójában azonban

egy gondolkodási mechanizmus, amely

Snyder megfogalmazásában a célok, utak és tevékenység hármas fogatából tevődik össze. 3 Nagyon egyszerű megfogalmazásban a remény akkor alakul ki, ha: •

képesek vagyunk rá, hogy a valóságnak megfelelő célokat tűzzünk magunk elé (Tudom, hová akarok menni);

•

tudjuk, hogyan érhetjük el ezeket a célokat, beleértve a ru­ galmasság és az alternatív utak keresésének képességét (Tu­ dom, hogyan juthatok el oda, kitartó vagyok, és kudarc esetén nem bátortalanodom el,

•

hanem újrapróbálkozom);

hiszünk önmagunkban (Meg tudom csinálni!). A remény tehát a megfelelő célok kijelölésének, a kitartás­

nak és az állhatatosságnak, valamint a saját képességeinkbe ve­ tett hitnek a keveréke. S ha mindez nem lenne elég nagy újdonság, még nincs vége: a remény tanulható! Snyder szerint a reményteli, célorientált gondolkodásmódot más emberektől sajátíthatjuk el. A gyer­ mekek általában a szüleiktől. Hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a kicsik magukévá tegyék a reményteli gondolkodás alapjait, olyan kapcsolatokra van szükségük, amelyeket a határok kijelö­ lése és betartása, következetesség és támogatás jellemez. Nekem személy szerint hatalmas erőt ad, hogy tudom, képes vagyok megtanítani a gyermekeimet remélni. Hogy ez az egész nem szerencse, hanem tudatos választás kérdése.

3. Ú T J E L Z Ő

•

109

Snyder reménnyel kapcsolatos munkásságát kiegészíteném még egy pár gondolattal, amelyek a saját kutatásom nyomán kristályosodtak ki bennem. Rájöttem, hogy azok a nők és férfi­ ak, akik önmagukat reménytelinek ítélték, kivétel nélkül mind jelentős értéket tulajdonítanak a kitartásnak és a kemény mun­ kának. Az új kulturális tévhit, miszerint minden legyen szóra­ koztató, gyors és könnyű, egyszerűen összeegyeztethetetlen a re­ ményteli gondolkodással. Sőt, egyenesen predesztinál a remény­ telenségre.

Ha ugyanis olyan nehézséggel találjuk szemben

magunkat, amelynek a megoldása jelentős mennyiségű időt és erőfeszítést igényel, hajlamosak vagyunk azt gondolni: „Ennek könnyen kellene mennie; az egész nem ér ennyi erőfeszítést." Vagy: „Ennek sokkal könnyebben kellene mennie; csak azért megy ilyen nehezen és lassan, mert nem csinálom elég j ó l . " A reményteli öndialógust ezzel szemben ilyen mondatok j e l ­ lemzik: „Ez kemény, de meg tudom csinálni!" Másrészt viszont azok számára is van mondanivalóm, akik — hozzám hasonlóan - úgy gondolják, hogy minden értelmes és értékes dolog szükségszerűen fájdalommal és szenvedéssel jár. Idővel ugyanis arra is rá kellett j ö n n ö m , hogy a semmi se legyen szórakoztató, gyors és könnyű felfogás épp ugyanolyan káros, mint a minden legyen szórakoztató, gyors és könnyű. Mivel hajlamos va­ gyok addig kergetni egy célt, amíg a puszta kimerültségtől meg nem adja magát, nagyon sokáig nem akartam megtanulni ezt. A kutatásom előtt meggyőződésem volt, hogy amihez nem ta­ pad a vér, az izzadság és a könnyek szállóigévé vált hármasa, az nem is érdekes. Megint csak tévedtem. Reményteli gondolkodásmódot akkor alakíthatunk ki ma­ gunkban, ha megértjük, hogy bizonyos értékes és értelmes c é ­ lok elérése nehéz, időigényes és egyáltalán nem szórakoztató. Ugyanakkor azt is fel kell ismernünk, hogy csupán azért, mert egy cél elérésének folyamata szórakoztató, gyors és könnyű, még nem biztos, hogy kisebb értéket képvisel, mint egy nehezen el-

110 •

ÉLJ S Z Í V V E L - L É L E K K E L !

érhető cél. Ha ki szeretnénk fejleszteni magunkban a reményteliséget, egyszerre kell rugalmassá, ugyanakkor kitartóvá is vál­ nunk. N e m minden cél ugyanolyan. A csalódások iránti tole­ rancia, az elszántság és az önmagunkba vetett hit a remény legfontosabb építőkövei. Mint egyetemi professzor és kutató, meglehetősen sok időt töltöttem tanárok és iskolai adminisztrátorok körében. Az el­ múlt két évben növekvő aggodalommal szemlélem, hogyan neveljük gyermekeinket, akik egyre kevésbé tudják kezelni a csalódásaikat, ugyanakkor nagyon erősen hiszik, hogy bizo­ nyos dolgok megilletik őket. Ez utóbbi nem ugyanaz, mint az egészséges ambíció. Aki úgy véli, hogy a dolgok megilletik, így gondolkozik: „Megérdemlem csupán azért, mert akarom." Akiben pedig buzog a tettvágy, az így: „Tudom, hogy meg tu­ dom csinálni." Ha ez „a dolgok megilletnek engem" felfogás keveredik a félelemmel, a csalódottság érzésével és a teljesít­ ménykényszerrel, az a legjobb recept a reménytelenségre és a kétkedő önmarcangolásra. A reménytelenség pedig veszélyes, hiszen tehetetlenségér­ zéshez vezet. A reményhez hasonlóan a hatalom szóhoz (ango­ lul a tehetetlenség, gyengeség a 'hatalom' jelentésű power fosztóképzős alakja) is gyakran társítunk negatív jelentést. Ez megint csak tévedés. A hatalom talán legjobb definíciója az ifjabb Mar­ tin Luther Kingtől származik. O úgy írta le ennek a szónak a j e ­ lentését, mint „a változtatás képességét". Mindig, ha megkér­ dőjeleződik benned a hatalom szükségessége, jusson eszedbe a következő kérdés: Hogyan érzed magad, amikor azt hiszed, hogy nem áll hatalmadban megváltoztatni az életedet? A tehetetlenség veszélyes. A változtatás képtelensége a leg­ többünk számára kétségbeejtő érzés. Szükségünk van a rugal­ masságra, a reményre és egy olyan szellemre, amely átsegít min­ ket a kételyeken és a félelmeken. Hinnünk kell abban, hogy megváltoztathatjuk a dolgokat, és élhetünk, szerethetünk teljes szívvel-lélekkel.

3.

ÚTJELZŐ

•

ÍH

A kritikai tudatosság gyakorlása A kritikai tudatosság gyakorlása azt jelenti, hogy mindig leellen­ őrizzük a „sosem vagy elég j ó " hangok üzeneteinek és elvárásai­ nak valóságtartalmát. Attól a pillanattól kezdve, hogy reggel ki­ nyitjuk a szemünket, egészen addig, amíg este újra álomra hajtjuk a fejünket, ezek a hangok folyamatos üzenetekkel és elvárásokkal bombáznak bennünket életünk legkülönbözőbb aspektusaival kapcsolatban. A magazinok címlapjaitól kezdve a tévéreklámo­ kon át a mozifilmekig és a videoklipekig mindenhol meg akarják mondani nekünk, hogy nézzünk ki, hány kilók legyünk, milyen gyakran éljünk szexuális életet, hogyan neveljük a gyerekeinket, hogyan rendezzük be az otthonunkat, és milyen autót válaszszunk. Az efféle üzenetek teljesen elborítanak bennünket, és sen­ ki sem menekülhet előlük. Ha az ember megpróbálja kikerülni a média hatását, az olyan, mintha visszatartaná a lélegzetét, hogy ne kelljen beszívnia a szennyezett levegőt. Képtelenség! A biológiánkba van kódolva, hogy bízzunk abban, amit a szemünkkel látunk. Ettől olyan veszélyes egy nagy műgonddal megszerkesztett, túltökéletesített, szétphotosoppolt világban él­ ni. Ha rugalmas szellemiséget szeretnénk kifejleszteni magunk­ ban, és nem akarunk abba a csapdába esni, hogy összehasonlítjuk saját, hétköznapi életünket ezekkel a gyárilag létrehozott képek­ kel, akkor tudnunk kell, hogyan ellenőrizzük le a látottak való­ ságtartalmát. Ehhez pedig fel kell tudnunk tenni magunknak, il­ letve meg kell tudnunk válaszolni a következő kérdéseket: 1. Vajon valódi-e, amit látok? Vajon ezek a képek a való életet mutatják-e, vagy inkább egy fantáziavilágot? 2. Vajon ezek a képek az egészséges, szívvel-lélekkel teli életet tükrözik-e, vagy inkább tárggyá és árucikké alacsonyítják az életemet, a testemet, a családomat és a kapcsolataimat? 3. Ki az, aki profitál az én rossz érzéseimből, amelyek ezeknek a képeknek a láttán keletkeznek bennem? Megsúgom: Ilyen­ kor mindig a pénzről és/vagy az irányításról van szó!

112

•

ÉLJ SZÍVVEL-LÉLEKKEL!

Amellett, hogy a rugalmasság alapvetően fontos összetevője, a kritikai tudatosság egyben a szégyenkezelés négy elemének egyike is. A szégyen úgy működik, mint egy fényképezőgép fókuszlencséje. Amikor szégyenkezünk, csak a hibáinkat, a ma­ gányosságunkat és a küzdelmeinket látjuk. Azt gondoljuk ma­ gunkban: „Hát csak én vagyok ezen a nyavalyás világon, aki­ nek lóg a hasa? Csak az én családom ilyen rendetlen, hangos és kezelhetetlen? Csak én vagyok, aki nem szexei heti 4,3 alka­ lommal (egy Calvin Klein modellel)? Valami nincs rendben ve­ lem. Egyedül vagyok ezekkel a problémákkal." De ha visszazoomolunk, vagyis ismét tágabbra vesszük a fó­ kuszt, teljesen más kép tárul elénk. Azt vesszük észre, hogy raj­ tunk kívül még nagyon sokan küzdenek ugyanezekkel a prob­ lémákkal. És akkor ahelyett, hogy azt gondolnánk: „Én vagyok az egyetlen", hirtelen így kiáltunk: „Ezt nem hiszem el! Hát te is? Istenem, hát mégis normális vagyok? Azt hittem, ez csak ve­ lem fordulhat e l ő ! " Amint egy kicsit távolabbról kezdjük szem­ lélni a dolgokat, máris jobban meg tudjuk ítélni a szégyenünket kiváltó üzenetek és elvárások valóságtartalmát, amelyek azt su­ gallják, hogy sosem vagyunk elég j ó k . Tanárként és szégyenkutatóként a felismerések és a bölcsesség hihetetlenül értékes forrását találtam megjean Kilbourne ésjackson Katz munkásságában. Mindketten a média által sugallt képek és a valós társadalmi problémák — például az erőszak, a gyerme­ kek szexuális bántalmazása, a pornográfia és a cenzúra, a férfiasság és a magány, a tinédzserkori terhesség, a függőség vagy a táplál­ kozási zavarok — összefüggéseit vizsgálják. Kilbourne például így vélekedik a témáról: „A reklámipar évi több mint 200 milliárd dollárt hoz az érintettek konyhájára. Mi mindannyian naponta több mint 3 0 0 0 hirdetés hatásának vagyunk kitéve. Ugyanakkor, meglepő módon a legtöbben úgy gondoljuk, hogy a reklámok nem befolyásolnak bennünket. Pedig a reklámipar nem csupán termékeket akar eladni nekünk. Értékeket, képeket, életérzése­ ket, a siker és a méltóság örömét, szerelmet és szexet, népszerűsé-

3.

ÚTJELZŐ

•

113

get és egészséget közvetít. Megmondja nekünk, hogy kik va­ gyunk, és kikké kell válnunk. Sőt, néha függőségeket is árul." 4 Mint azt korábban említettem, a spiritualitás gyakorlása táv­ latot, értelmet és célt ad az életünknek. Ha hagyjuk, hogy kul­ turálisan belénk kódolják a meggyőződést, miszerint nem va­ gyunk elég j ó k , nem keresünk és nem birtoklunk eleget, kárt teszünk a saját lelkünkben. Ezért vagyok meggyőződve arról, hogy a kritikai tudatosság gyakorlása és az állítások valóságának ellenőrzése legalább annyira szól a spiritualitásról, mint a kriti­ kai gondolkodásról.

A fájdalom tompítása Számos olyan kutatási alannyal volt alkalmam beszélgetni, akik­ nek gondjuk volt az önbecsüléssel és saját értékeik felismerésé­ vel. Amikor arra terelődött a szó, hogy miként birkóznak meg a nehéz érzelmekkel (például a szégyennel, a szomorúsággal, a fé­ lelemmel, a kilátástalansággal, a csalódottsággal vagy a gyásszal), újra meg újra arról számoltak be, hogy igyekeznek eltompítani, elvenni az élét azoknak az érzéseiknek, amelyek a sebezhetősé­ güket, a feszültségeiket és a fájdalmukat okozzák. Ki is fejtették, melyek azok a viselkedésmódok, amelyek segítenek elnyomni az érzéseket, vagy elkerülni a fájdalom megtapasztalását. Egyesek tökéletesen tisztában voltak magatartásuk tompító hatásával, míg mások szemmel láthatóan nem vontak párhuzamot a két jelen­ ség között. Amikor azonban azokat az alanyokat kérdeztem ugyanerről a témáról, akik szívvel-lélekkel élik az életüket, ők következetesen arról beszéltek, hogy igyekeznek megélni az érzé­ seiket, tudatosan kiszűrni a tompító hatású magatartásmintákat, és mi­ nél jobban átélni a kényelmetlen és nehéz érzelmeket. Tudtam, hogy ez kutatásom egyik sarkalatos pontja, úgyhogy több száz további interjút szenteltem annak, hogy kiderítsem az érzelmek eltompításának következményeit, és azt, hogy miként viszonyul ez a magatartásmód a függőségekhez. íme, amire rá­ jöttem:

114

'ÉL)

SZÍVVEL-LÉLEKKEL!

1. A legtöbbünk (tudatosan vagy tudat alatt) olyan magatartás­ formákat választ,

amelyek

segítenek

eltompítani

sérülé­

kenységünket, fájdalmunkat és kellemetlenségérzésünket, és elvenni az élét. 2. A függőséget úgy írhatjuk le, mint az érzések krónikus és kényszeres eltompítását. 3. A tompítás nem válogat az érzelmeink között. Ha elnyom­ j u k magunkban a fájdalmas érzéseket, a pozitívak is eltűn­ nek velük együtt. A legintenzívebb érzéseink általában olyan élesek és szúrósak, akár egy tüske hegye. Amikor eltalálnak minket, az kellemetlen és fájdalmas. Már maga az érzés megjelenését övező félelem is elég, hogy elviselhetetlen sérülékenységérzést generáljon ben­ nünk. Tudjuk, hogy j ö n . A legtöbbünknek pedig nem az az el­ ső reakciója, hogy odatartja az ujját a tüskéhez, és átadja magát a fájdalomnak, hogy teljes mértékben átélje és átérezze. Inkább elkapjuk a kezünket, és arra törekszünk, hogy minél hamarabb elmulasszuk a kellemetlen érzést. Ezt pedig úgy érjük el, hogy eltompítjuk a fájdalmat, és elvesszük a tapasztalat élét valami­ lyen eszközzel, amely gyors enyhülést hoz. Egy sor dolog léte­ zik, amellyel leszedálhatjuk magunkat.

Ilyenek az alkohol,

a drog, az evés, a szex, a kapcsolatok, a pénz, a munka, a gon­ doskodás, a szerencsejáték, az elfoglaltság, a káosz, a megcsalás, a vásárlás, a tervezés, a perfekcionizmus, az állandó változás vagy akár az internet. Mielőtt elvégeztem volna ezt a kutatást, úgy gondoltam, hogy a tompítás mechanizmusa csak a függőségeknél lép mű­ ködésbe, ma azonban már nem így vélem. Meggyőződésem, hogy mindenki tompít és igyekszik elvenni a fájdalmas érzések élét, függőségről pedig akkor beszélhetünk, ha valaki ezt kény­ szeresen és krónikus mértékben teszi. Azok a férfiak és nők, akik részt vettek a vizsgálataimban, és akikről azt mondanám, hogy teljes egészében szívvel-lélekkel élnek, sem immúnisak

3. Ú T J E L Z Ő •

1 15

a tompításra. A legfőbb különbség köztük és a többiek között az, hogy ők tisztában vannak ennek a mechanizmusnak a ve­ szélyeivel, és kialakították magukban azt a képességet, hogy még a legnagyobb sérülékenységet okozó és legfájdalmasabb tapasztalatok során is érzők és éberek maradjanak. Továbbá határozottan úgy gondolom, hogy a genetika és a neurobiologia kritikus szerepet játszik a függőségek kialakulá­ sában. Ugyanakkor abban is biztos vagyok, hogy rengeteg em­ ber van, aki azért küzd a tompítás következményeivel, mert a függőség betegségmodellje nem felel meg annyira a tapaszta­ latainak, mint amennyire az a modell, amelyik figyelembe veszi a tompítás folyamatát. N e m minden ember függősége egyforma. Amikor nekiláttam a kutatásomnak, már első kézből ismer­ tem a függőség témáját. Ha olvastad az előző könyvemet, vagy követed a blogomat, talán tudod, hogy már majdnem tizenöt éve józan vagyok. Mindig is igyekeztem nagyon őszintén ke­ zelni a tapasztalataimat, de korábban sosem írtam róluk nagy részletességgel. Ez utóbbinak az volt az oka, hogy amíg nem vágtam bele ebbe az új, szívvel-lélekkel teli élettel kapcsolatos kutatásba, nem igazán értettem az egészet. Ma viszont már értem. Az én meg nem értésem abból fakadt, hogy sosem éreztem magam

szinkronban

a

felépülés

mozgalom

célkitűzéseivel.

A tizenkét lépéses program alapelvei hatásos és rendkívül fon­ tos pontok az életemben, de sajnos arra kellett rájönnöm, hogy ez a fajta megközelítés nem egészen nekem való. Tisztában va­ gyok vele, hogy emberek milliói köszönhetik annak az életü­ ket, hogy kimondhatták: „Hello, XY vagyok, alkoholista." Én azonban mindig is tudtam, hogy ez nem az én utam. Bár hálás vagyok a józanságomért, és meggyőződésem, hogy a program gyökeresen megváltoztatta az életemet, mindig is úgy éreztem, hogy ezek a szavak megfosztanak a méltóságomtól, és egyben furcsán őszintétlenek is. Gyakran gondolkodtam azon, hogy vajon azért éreztem-e

116 •

ÉLJ

SZÍVVEL-LÉLEKKEL!

rosszul magam, mert túl sok mindent hagytam el egyszerre. Emlékszem, az első szponzorom nem tudta elképzelni, milyen csoportba járok, és nagyon meglepődött, hogy az én ivási szo­ kásaim mellett alkoholistának titulálom magam. (Alapvetően azért hagytam abba az ivást, mert többet akartam tudni a valós énemről, a vad bulizós énem pedig akadályozott ebben.) Aztán egy este rám nézett, és azt mondta: - Olyan ez nálad, mint a függőségek svédasztala: mindenből van egy kicsi. Ha biztosra akarsz menni, a legjobb lenne, ha egy­ szerre hagynál fel az ivással, a cigizéssel, a vigaszevéssel, és azzal, hogy beleszólsz a családtagjaid életébe! Ránéztem, odavágtam a villámat az asztalra, és így feleltem: — Hát, ez nagyszerű. R e m é l e m , lesz elég szabadidőm eljárni ebbe a sokféle csoportba. Egyetlen olyan csoportot sem találtam, ahol igazán otthon éreztem volna magam. Az ivást és a dohányzást egy nappal az­ után hagytam abba, hogy lediplomáztam, és elég találkozón vettem részt, hogy megcsináljam a tizenkét lépést és egy évig józan maradjak. Ma már tudom, hogy miért. Életem nagy részét azzal töltöttem, hogy megpróbáltam el­ nyomni magamban a sebezhetőséget és a bizonytalanságot. E n ­ gem nem úgy neveltek, hogy rendelkezzem azzal a képességgel és érzelmi gyakorlattal, amely ahhoz kell, hogy az ember „átad­ ja magát a kellemetlenségeknek". így aztán idővel tompító al­ koholista lett belőlem. Ilyeneknek azonban nem szerveznek csoportokat. Sőt, némi kísérletezés után hamar rájöttem, hogy a puristák nem feltétlenül szeretik, ha az ember így írja le a saját függőségét. Az én életemben ugyanis nem csak a táncparkett, a hideg sör és a Marlboro Lights okozta fiatalkori kisiklásról volt szó. Minden olyan dolgot túlzásba vittem — legyen az a banános süti, a chips és a burrito, az e-mailezés, a munka, az állandó el­ foglaltság, a folytonos tervezés, a perfekcionizmus és minden

3.

ÚTJELZŐ

'117

egyéb —, ami képes volt tompítani bennem a sérülékenység fáj­ dalmas és szorongással teli érzését. Néhány barátom, miután elmondtam nekik, hogy „tompító alkoholistának" tartom magam, aggódni kezdett a saját állapota miatt. „Én minden este megiszom egy pár pohár bort. Ez is rossz?" Vagy: „Ha feszült vagy szomorú vagyok, mindig elme­ gyek vásárolni." Vagy: „Ha úgy adódik, hogy épp nincs mit csinálom, alig tudok nyugton maradni." Ismételten hangsúlyozom, hogy hosszú évek kutatómunkája után meggyőződésem, hogy mindannyian alkalmazzuk a tom­ pítás mechanizmusát. A kérdés nem ez. A kérdés az, hogy vajon a(z)

(evés, ivás, költekezés, szerencsejáték, világmeg­

váltás, pletykálkodás, perfekcionizmus, hatvanórás munkahét) akadályoz-e bennünket abban, hogy hitelesen éljük az életün­ ket? Meggátolja-e, hogy érzelmileg őszinték legyünk, kijelöl­ j ü k és megtartsuk a határainkat, és úgy érezzük, j ó k vagyunk úgy, ahogy vagyunk? Lehetetlenné teszi-e, hogy ítélkezés nél­ kül éljünk és kapcsolódjunk a többi emberhez? Vajon nem arra szolgál-e, hogy elmeneküljünk vagy elrejtőzzünk saját életünk valósága elől? Miután a függőség lencséje helyett elkezdtem a sérülékeny­ ség lencséjén át szemlélni a saját viselkedésemet és érzéseimet, az egész életem megváltozott. Ezzel egy időben megerősödött a j ó ­ zanság, az absztinencia, az egészség és a spiritualitás iránti elköte­ lezettségem. Ma már képes vagyok azt mondani: „Hello! A ne­ vem Brené, sérülékenységemet és bizonytalanságomat ma úgy szeretném kezelni, hogy megeszek egy almatortát, legurítok egy sört, elszívok egy doboz cigit, és hét órát lógok a Facebookon." Ez így már elég kellemetlenül és őszintén hangzik.

Ha eltompítjuk a sötétséget, a fényt is kizárjuk Kutatásom másik, nagyon váratlan felfedezése volt az a tény, hogy nem létezik szelektív érzelmi tompítás. Az emberi érzel­ mek egy spektrum mentén helyezkednek el, és ha a sötét oldalt

118

•

ÉLJ SZÍVVEL-LÉLEKKEL!

eltompítjuk, akkor a világosat is. így tehát, amikor azon igye­ keztem, hogy fájdalmam és sebezhetőségem élét elvegyem, ez­ zel együtt akaratomon kívül a jó érzéseimet, például az örömöt is elnyomtam. Ha visszagondolok, nem tudok még egy kutatá­ si eredményt mondani, amely olyan nagy hatással lett volna mindennapi életemre, mint ez. Ennek köszönhetem, hogy ma már képes vagyok teljes mértékben átadni magam az örömnek, még akkor is, ha ezzel együtt sebezhetőbbé is válok. Sőt, igaz­ ság szerint várom, hogy gyengéd és sebezhető legyek. Az öröm épp ugyanolyan tüskés és éles, mint bármelyik sö­ tét érzelem. Vadul szeretni valakit, teljes szívvel hinni valami­ ben, ünnepelni a múló pillanatot, egészen átadni magunkat egy olyan életnek, amelyben semmire sincs garancia — ezek olyan kockázatok, amelyek óhatatlanul együtt járnak a sebezhetőség­ gel és gyakran a fájdalommal is. Ha elveszítjük a kellemetlen­ ségek iránti toleranciánkat, ezzel együtt az örömöt is elveszít­ j ü k . Sőt, igazság szerint a függőségkutatások azt mutatják, hogy egy nagyon intenzív pozitív élmény épp olyan gyakran okoz visszaesést, mint egy nagyon intenzív fájdalmas tapasztalat.5 Az nem lehet, hogy készítünk egy listát az összes „negatív" érzelemről, aztán azt mondjuk: „Ezeket el fogom tompítani magamban", majd pedig összeírjuk a „pozitív" érzelmeket, és azt mondjuk: „Ezeket pedig teljes mértékben át fogom élni!" Talán már látod, milyen ördögi körhöz vezetne ez. N e m ta­ pasztalok túl sok örömöt az életemben, épp ezért nincs tarta­ lékom, amihez nyúlhatnék, ha rossz dolgok történnek velem, így aztán még fájdalmasabbak lesznek, úgyhogy tompítanom kell rajtuk. Tompítok, ezért örömöt sem élek meg. És így to­ vább. Az örömről a következő fejezetben bővebben is lesz szó. Most legyen elég annyi, hogy miután kezdtek visszatérni az éle­ tembe az élek és a tüskék, rájöttem, hogy ha átengedem magam annak a kellemetlenségérzésnek, amellyel a sebezhetőség jár, megtanulhatok örömmel, hálával és áldással teli életet élni. Aho-

3. Ú T J E L Z Ő •

1 19

gyan azt is tudom, hogy ehhez a kényelmetlen és ijesztő átenge­ déshez mind a spiritualitásra, mind pedig a rugalmasságra szük­ ségem van. A legnehezebb ebben az, amire nagyon gyakran rá is kér­ deznek nálam (főleg a kollégáim a tudományos életben). Ez pe­ dig a következő: A spiritualitás vajon szükséges feltétele a ru­ galmasságnak? A válasz pedig igen. A reménytelenség, a félelem, a hibáztatás, a fájdalom, a ké­ nyelmetlenség, a sebezhetőség és az elszigetelődés érzései mind akadályozzák a rugalmasság kialakulását. Az egyetlen tapasztalat, amely elég széles körűnek és erősnek mutatkozik, hogy fel­ vegye a versenyt egy ilyen listával, az nem más, mint a hit, mi­ szerint mindannyian együtt ülünk ebben a csónakban, és létezik valami, ami hatalmasabb nálunk, és ami képes szeretetet és együttérzést hozni az életünkbe. Ismét csak el kell mondanom, nem arról van szó, hogy a ru­ galmasság szempontjából a spiritualitás bármely értelmezése j o b b lenne, mint a többi. Ez nem elnevezések és dogmák kér­ dése. A spiritualitás gyakorlása az, ami gyógyulást hoz és meg­ teremti a rugalmasság feltételeit. Számomra a spiritualitás azt j e ­ lenti, hogy az ember összekapcsolódik Istennel. Ezt én leggyak­ rabban a természet, a közösség és a zene által élem meg. Fontos, hogy mindannyian olyan értelmezést adjunk a spiritualitásnak, amely ösztönöz bennünket. Akár valamilyen akadályt győzünk le, akár egy traumát élünk túl, akár stresszel vagy szorongással küzdünk, ha van az életünknek célja, értelme és távlata, akkor képesek vagyunk egy mélyebb szinten felfogni a dolgokat, és továbblépni. Ezek nél­ kül azonban könnyen elveszíthetjük a reményt, és érzelmeink eltompításához folyamodhatunk, vagy a körülmények áldozatá­ vá válhatunk. Ez utóbbi esetben kicsinek, alkalmatlannak és el­ veszettnek érezhetjük magunkat a küzdelemben. A spiritualitás alapja az összetartozás. Ha hiszünk ebben az elválaszthatatlan kapocsban, sosem érezzük magunkat egyedül.

120 •

ÉLJ S Z Í V V E L - L É L E K K E L !

KITARTÁS! L é g y tudatos! * Az egyik nagyon jó barátnőm egy tizenkét lépéses csoportban hallotta a következő nagyszerű emlékeztetőt, amely segít, hogy kinyilvánítsuk a szándékainkat. Egyszerűen imádom! A lényege, hogy fel kell tennünk magunknak a kö­ vetkező kérdéseket: •

Sikerült ma józannak maradnom? (Bárhogy is definiáld ma­ gadban ezt a szót — bevallom, számomra ez nem mindig könnyű, főleg ha ételről, munkáról vagy a számítógép előtt töltött időről van szó.)

•

Mozogtam ma már?

•

Mit tettem ma önmagamért?

•

M i t tettem ma másokért?

•

Vannak-e ma bennem kifejezés nélkül maradt érzelmek?

•

Milyen jó dolog történt ma velem?

Meríts ösztönzést! * Engem személy szerint rendkívüli módon ösztönöz az író és kutató Elizabeth Kübler-Ross következő mondata: „Az emberek olyanok, akár az ólomüveg ablakok. Ha süt a nap, szikráznak és ragyognak, de ha leszáll a sötétség, csak akkor látni a szépségüket, ha belülről árad a fény." Én nagyon is hiszek ebben a belső fényben, hiszen láttam világítani azokban a rugalmas emberekben, akikkel volt alkalmam beszélni. Ez a fény nem más, mint a szellemük. Nagyon szeretem ezt a gondolatot. Tedd a dolgod! * Rendkívül fontosnak tartom a mindennapi meditációt és imádságot. Néha a legjobb módja, hogy cselek­ vésre ösztönözzem magam, ha előbb leülök, és csendesen imád­ kozom. Számodra

mit jelent a

KITARTÁS?

h. ÚTJELZŐ:

A hála és az öröm meggyökereztetése A HIÁNYÉRZET ÉS A SÖTÉTSÉGTŐL VALÓ FÉLELEM ELENGEDÉSE

Korábban már említettem, mennyire meglepődtem, amikor bizonyos fogalmak párokban vagy csoportokban bukkantak fel a kutatásom során. Ezek a „fogalomcsoportok" végül nagyon fontos paradigmaváltáshoz vezettek gondolkodásmódomban, ami az életemet és mindennapi döntéseimet illeti. Jó példa erre a szeretet és a valahová tartozás összekapcsoló­ dása. Ma már tudom, hogy ahhoz, hogy igazán úgy érezzem, tartozom valahová, az igazi énemet kell adnom, erre pedig csak akkor vagyok képes, ha gyakorlom az önszeretet erényét. Hoszszú évekig azt hittem, hogy pont fordítva van: ha minden tőlem telhetőt

megteszek,

hogy

beilleszkedjek,

akkor elfogadnak

majd, és jobban fogom szeretni önmagam. (Már attól elfárad­ tam, hogy ezt leírtam, és belegondoltam, hány éven keresztül él­ tem így. N e m is csoda, hogy folyton fáradt és kimerült voltam!) Ez a kutatás nemcsak azt mutatta meg, hogyan érdemes gondolkodnom az életről és a szeretetről, de azt is, hogy milyen kapcsolat van a tapasztalataim és a döntéseim között. Eletem egyik legfontosabb változását az hozta, amikor megértettem a hála és az öröm összefüggését. Mindig is úgy gondoltam, hogy az örömteli emberek egyben hálásak is. Miért is ne lenné­ nek azok? Hiszen mindenük megvan, amiért hálásak lehetnek! Miután azonban sok-sok órát töltöttem azzal, hogy az örömről és a háláról szóló történeteket gyűjtöttem, három igen erős mintázat rajzolódott ki előttem:

122

•

•

Kivétel nélkül minden ember, akivel interjút készítettem,

ÉLJ SZÍVVEL-LÉLEKKEL!

és aki örömteli életről számolt be, aktívan gyakorolta a hála erényét, és saját örömteliségét ennek a hálának tulajdonította. •

Mind az örömöt, mind pedig a hálát spirituális gyakorlatként írták le, amelyek szorosan kapcsolódnak az emberek össze­ tartozásába és egy mindannyiunknál nagyobb hatalomba ve­ tett hithez.

•

Mindegyikük hangsúlyozta a boldogság és az öröm közti kü­ lönbséget. Az első egy emberi érzelem, amely a körülmé­ nyektől függ, míg a második egy spirituális világlátás és az ezen alapuló gyakorlat, amely a hála megéléséhez kapcsolódik.

Hála A hálával kapcsolatban folyton egy szó j ö t t velem szemben a ku­ tatásom során: gyakorlat. N e m biztos, hogy más kutatók a he­ lyemben ugyanígy megdöbbentek volna ezen, nekem azonban, aki mindig is úgy gondoltam, hogy a tudás lényegesebb a gya­ korlatnál, nagyon erős figyelmeztetés volt. Sőt, azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy a 2007-es spirituális ébredé­ semet épp az indukálta, hogy vonakodva bár, de felismertem a gyakorlat fontosságát. Éveken keresztül hittem abban, hogy a hála életszemlélet. Azóta megtanultam, hogy az életszemlélet egy olyan hozzáállás, irányultság vagy gondolkodásmód, amelyből még nem követ­ kezik automatikusan egy bizonyos magatartásforma. Mondhatnám például, hogy elsajátítottam a jóga életszemlé­ letét, hiszen az ideálok és a hitrendszer, amelyek mentén az éle­ temet élem, nagyon is összhangban állnak azokkal, amelyeket a jógához kapcsolunk. Értéknek tekintem például a tudatos j e ­ lenlétet, a légzést és a test-elme-szellem hármasságot. Van egy csomó jógakellékem és -ruhám. Ugyanakkor hadd tegyem hoz­ zá gyorsan, hogy mindez nem azt jelenti, hogy ha odaállítasz egy jógamatracra, és megkérsz, hogy álljak fejen, akkor sikerülni is fog. Az igazság az, hogy még soha életemben nem jógáztam.

4. Ú T J E L Z Ő •

123

Tervezem, hogy változtatok ezen valamikor még azelőtt, hogy ez a könyv megjelenne, de most, hogy itt ülök és írom ezeket a sorokat, a helyzet nem más, mint hogy még életemben nem próbáltam a jógát. Vagyis ott, ahol az egész valójában eldől — a jógamatracon — az én életszemléletem egyelőre nem sokat ér. Akkor hát hogyan fest tulajdonképpen a hála gyakorlása? Az emberek, akikkel interjút készítettem, arról számoltak be, hogy hálanaplót vezetnek, mindennap végeznek hálameditációkat vagy imádságokat, háláról szóló műalkotásokat készítenek, vagy épp megállnak egy-egy stresszes és elfoglalt nap kellős közepén, hogy jó hangosan azt mondják: „Hálás vagyok, amiért..." A lé­ nyeg, hogy amikor olyan emberek beszélnek a háláról, akik szív­ vel-lélekkel élnek, az elmondások mindig tele vannak igékkel. Úgy tűnik tehát, hogy a hála gyakorlat nélkül olyan, mint a hit munka nélkül — élettelen.

Mi az öröm? Az öröm olyan számomra, mintha egy lépéssel a boldogság után lenne. A boldogság külső atmoszféra, amelyben néha, szerencsésebb időkben megmártózhatunk. Az öröm azonban fény, amely reménnyel, hittel és szeretettel tölt el bennünket. A D E L A R O G E R S ST. J O H N S

Szintén a kutatásom során j ö t t e m rá, hogy a boldogság és az öröm nem ugyanaz a tapasztalat. Interjúalanyaim gyakran mond­ tak ilyesmiket, hogy: „Az, hogy hálás és örömteli életet élek, nem azt jelenti, hogy mindig boldog vagyok." Én pedig igye­ keztem rákérdezni ezekre az állításokra: „És, milyen az, amikor hálás és örömteli az élete, de nem boldog?" Mind ugyanazt vála­ szolták: a boldogság a körülmények függvénye, az öröm viszont a szellemből és a hálából fakad. Ahogyan azt is megtanultam, hogy sem az öröm, sem a bol­ dogság nem állandó; nincs olyan ember, akinek az élete mindig

124

•

ÉLJ SZÍVVEL-LÉLEKKEL!

boldog vagy örömteli lenne. Mindkét tapasztalat múlékony. A boldogság a külső helyzetektől és eseményektől függ, és úgy növekszik vagy csökken, ahogy ezek diktálják. Az öröm ezzel szemben a szívünkhöz kötődik, méghozzá a spiritualitás és a hála által. Az öröm valódi megtapasztalásai - a mély szellemi összekapcsolódás és gyönyör intenzív érzései - azonban nagyon sebezhető módon érintenek bennünket. Miután kikövetkeztettem ezeket a különbségeket a rendel­ kezésemre álló adatokból, körülnéztem, hogy lássam, mit mon­ danak más kutatók a boldogságról és az örömről. Érdekes m ó ­ don egy teológusnál találtam meg azt a leírást, amelyik a legjob­ ban megfelelt az általam tapasztaltaknak. Anne Robertson metodista lelkész, író és a massachusettsi bibliakör elnöke egyik írásában arról értekezik, milyen fontos jelentést hordoz a mai ember számára a boldogság és az öröm sza­ vak görög eredetije. A boldogság ókori görög megfelelője a makáriosz szó, amelyet arra használtak, hogy leírják a gazdagok szabadságát, akiket nem gyötörnek a hétköznapi ember gondjai és bajai, vagy olyasvalakit, akit valamilyen jó szerencse ért - pél­ dául pénz vagy egészség formájában. Robertson szembeállítja ezt a jelentést az öröm görög megfelelőjének, a khara szónak a jelentésével. Ez utóbbit az ókori görögök úgy fogalmazták meg, mint „a létezés betetőzését" vagy „a lélek jókedvét". R o ­ bertson így ír erről: „A khara az ókori görögök olvasatában olyasvalami, amivel csak Isten rendelkezik, és ami az erények­ ből és a bölcsességből fakad. N e m a kezdők és a tudatlanok eré­ nye; betetőzés, kulmináció. A görögök úgy tartották, hogy en­ nek az ellentéte nem a szomorúság, hanem a félelem." 1 Mind a boldogságra, mind pedig az örömre szükségünk van. Ü g y gondolom, nagyon fontos, hogy keressük és felismerjük azokat a tapasztalatokat, amelyek boldoggá tesznek minket. Nagy rajongója vagyok Gretchen R u b i n Boldogságterv című könyvének, 2 ahogyan Tal Ben-Shahar Happier című kutatásának és az ez alapján készült könyvnek is. Ugyanakkor megtanultam,

4. Ú T J E L Z Ő

•

125

hogy a boldogság megteremtése mellett azokat a spirituális gya­ korlatokat is meg kell gyökereztetnünk az életünkben, amelyek örömteliséghez vezetnek. A legfontosabb ezek közül a hála. Én személy szerint szeretném, ha több boldogságot tapasztalhatnék meg, ugyanakkor arra törekszem, hogy mindig a hála és az öröm kiindulópontjából éljem a napjaim. Ehhez jó alaposan meg kell vizsgálnunk azokat a dolgokat, amelyek útját állják a hálának és az örömnek, és egy bizonyos mértékben a boldogságnak is.

Hiányérzet és félelem a sötétségtől Az első alkalommal, amikor arról akartam írni, hogy mi állja út­ ját az életünkben a hálának és az örömnek, épp a nappalinkban ültem a kanapén, mellettem a laptopommal, kezemben a kuta­ tási feljegyzéseimmel. Fáradt voltam, és munka helyett órákig azzal voltam elfoglalva, hogy az étkezőnk fölé lógatott, lágyan villódzó égősort bámultam. Nagy rajongója vagyok ezeknek az apró, tiszta fényű karácsonyi égőknek. Mivel meggyőződésem, hogy szebbé teszik a világot, nálunk egész évben kint vannak. Ahogy ott ültem, és a történeteket olvasgattam, na meg az égők fényét csodáltam, egyszer csak fogtam a tollat, és papírra vetettem a következő gondolatot: A villogó fények az öröm tökéletes metaforái. Az öröm nem ál­ landó. Csak pillanatokra teszi tiszteletét nálunk — ezek pedig a legtöbbször teljesen hétköznapi pillanatok. Néha épp azért nem vesszük észre az apró örömkitöréseket, mert túlságosan lefoglal bennünket a nem hétköznapi pillanatok kergetése. Máskor meg annyira félünk a sötétségtől, hogy nem engedjük meg magunknak, hogy élvezzük a fényt. Az örömteli élet nem folyamatos reflektorfény. Ha így len­ ne, idővel elviselhetetlenné válna. Én abban hiszek, hogy az örömteli élet apró örömpillana­ tokból áll, amelyek kecsesen fel vannak fűzve a bizalom, a há­ la, az inspiráció és a hit égősorára.

126

'

ÉLJ

SZÍVVEL-LÉLEKKEL!

Ha olvasod a blogomat, számodra már ismerős lehet ez a gon­ dolat a pénteki hálabejegyzéseimből. Annyira megszerettem ezt az idézetet, hogy összefoglaltam egy rövid mantrában, amelyet mindig kiteszek a pénteki posztban. Hogy miről szólnak ezek a pénteki posztok? Arról, hogy miben bízom, miért vagyok há­ lás, mi inspirál, és hogyan gyakorlom a hitemet. Az ide érkező hozzászólások mindig rengeteg erőt adnak. Az öröm és a hála nagyon sérülékeny és intenzív tapasztalat. A mai ember rendszerint ideges és szorongó, és nagyon kevéssé tűri a sérülékenységet. Szorongásunk és félelmünk pedig könynyen hiányérzetként nyilvánul meg. Azt gondoljuk magunkban: •

Nem engedhetem meg magamnak, hogy átéljem ezt az örömöt, hi­ szen tudom, hogy úgysem tart sokáig.

•

Ha elismerem, mennyire hálás vagyok, az olyan, mintha meghív­ nám az életembe a katasztrófát.

•

Inkább nem akarok örömöt érezni, csak ne kelljen arra várnom, hogy mikor következik be az ellentéte.

Félelem

a sötétségtől

Mindig is hajlamos voltam a szorongásra és az aggódásra, de mi­ után anya lettem, még j o b b a n oda kellett figyelnem, hogy egyensúlyban tartsam az életemben az öröm, a hála és a hiány­ érzet mennyiségét. N e m sikerült. A félelem, hogy valami rette­ netes történik a gyerekeimmel, éveken át megakadályozott, hogy igazán átéljem az örömöt és a hálát. Minden egyes alka­ lommal, amikor túl közel kerültem hozzá, hogy ellágyuljak, és beleolvadjak az örömbe, amelyet a gyermekeim és az irántuk érzett szeretetem okozott, eszembe jutott, hogy mindezt egyet­ len pillanat alatt elveszthetem. Először azt hittem, megbolondultam. Meg voltam győződ­ ve arról, hogy én vagyok az egyetlen ember a világon, aki ezt csinálja. De aztán, amikor elkezdtem a terapeutámmal dolgoz­ ni, rájöttem, hogy ez az én „túl szép, hogy igaz legyen" felfogá-

4. Ú T J E L Z Ő

•

127

som teljes mértékben a félelemhez, a hiányérzethez és a sérülé­ kenységhez kapcsolódik. Mivel ezek elég egyetemes érzelmek, vettem magamnak a bátorságot, és beszéltem a tapasztalataimról egy körülbelül ötszáz szülőből álló csoport előtt, akik a nevelési előadásaimat látogat­ ták. Hogy érzékeltessem velük a vívódásaimat, elmeséltem, hogy amikor a lányom kiságya fölött állok, és nézem, ahogy alszik, az egyik pillanatban óriási hálát érzek, majd a másikban olyan képek tolakszanak az agyamba, amelyeken valami szörnyűség történik vele, és kiszakítanak ebből az örömteli állapotból. Hirtelen néma csend lett a teremben. M é g a légy zümmö­ gését is meg lehetett volna hallani. „ O , Istenem. N e m vagyok normális. Most bizonyára azt gondolják, hogy megőrültem, és azon morfondíroznak, hogy léphetnének le a leggyorsabban." Aztán hallottam, ahogy egy nő felsír a hátsó sorok valamelyiké­ ben. N e m csak úgy szipogott, hanem hangosan zokogott. R ö g ­ tön utána valaki így kiáltott a terem elejében: „ O , Istenem! De hát miért csináljuk ezt? Mi lehet a jelentősége?" Az előadó­ terem lassan olyanná vált, mint egy méhkas; a szülők felboly­ dultak. Szemmel láthatóan nagyon érzékenyen érintette őket a téma. Ebből már sejtettem, hogy talán mégsem vagyok anynyira egyedül. A legtöbbünk megtapasztalta már azt az állapotot, amikor túlcsordul az örömtől, majd hirtelen elborítja a sebezhetőség érzése és a félelem. Amíg nem tanuljuk meg kezelni, elviselni és hálává alakítani ezt a sebezhetőséget, addig a szeretet intenzív érzései gyakran fogják előhívni belőlünk a veszteségtől való fé­ lelmet. Ha össze kellene foglalnom, hogy mit tanultam a féle­ lemről és az örömről, a következőt mondanám: A sötétség nem mulasztja el a fényt; körülírja, értelmezi, megha­ tározza. A sötétségtől való félelem az, ami árnyékba taszítja örö­ münket.

128 •

ÉLJ S Z Í V V E L - L É L E K K E L !

Hiányérzet Szorongással és félelemmel teli időket élünk, ez a két érzelem pedig hiányérzetet szül. Félünk, hogy elveszítjük azt, amit a legjobban szeretünk, és utáljuk, hogy semmiben sem lehetünk biztosak. Azt hisszük, ha nem vagyunk hálásak, és nem éljük át az örömöt, akkor kevésbé fog fájni. Úgy gondoljuk, ha képesek vagyunk kiütni a nyeregből a sebezhetőséget azáltal, hogy előre elképzeljük a veszteségeinket, akkor kevésbé fogunk szenvedni. Tévedünk. Egyetlen dolog biztos: ha nem gyakoroljuk a hálát, és nem engedjük meg magunknak, hogy megéljük az örömöt, voltaképpen azt a két dolgot hagyjuk ki az életünkből, amelyek megtarthatnak bennünket az elkerülhetetlen nehéz időkben. Ez az érzés nem más, mint a biztonság hiányérzete, vagyis a bizonytalanság. Léteznek azonban másféle hiányérzetek is. A barátnőm, Lynne Twist írt egy nagyszerű könyvet The Soui of Money címmel, amelynek fő témája a hiányérzet. íme, egy részlet a könyvből: Nekem is, ahogyan a legtöbbünknek manapság, az az első gondolatom, miután reggel kinyitom a szemem, hogy: „Már megint nem aludtam eleget." A következő pedig az, hogy: „Nincs elég időm." Akár igaz, akár nem, a nem elég gondola­ ta már azelőtt automatikusan benyomul az elménkbe, hogy egyáltalán elgondolkodnánk rajta vagy megkérdőjeleznénk. Eletünk nagy részét azzal töltjük, hogy azt hallgatjuk, arról beszélünk és panaszkodunk, vagy azzal kapcsolatban aggodal­ maskodunk, hogy miből nem áll rendelkezésünkre elég... Nem mozgunk eleget. Nincs elég munkánk. Nincs elég be­ vételünk. Nincs elég erőnk. Nincs elég bátorságunk. Nincs elég szabadidőnk. És persze nincs elég pénzünk - soha. Nem vagyunk elég karcsúak, okosak, csinosak, fittek, műveltek, sikeresek vagy gazdagok — soha. Mielőtt még fel­ ülnénk az ágyban, mielőtt a lábunk hozzáérne a padlóhoz, máris alkalmatlanok vagyunk. Máris lemaradtunk, vesztet-

4.

ÚTJELZŐ

•

Í29

tünk, máris van valami, ami hiányzik. És mire este újra álomra hajtjuk a fejünket, az elménkben vadul kavarognak a gondolatok azzal kapcsolatban, hogy mit nem értünk el, mit nem szereztünk meg, és mit nem végeztünk el aznap. Ezeknek a gondolatoknak a terhével alszunk el, hogy aztán másnap ismét a hiány érzésével ébredjünk... Ami először csak a felgyorsult és kihívásokkal teli élet egyszerű hozadé­ kának tűnik, az idővel az elégedetlen élet legfőbb igazolásá­ vá növi ki magát.3 Amikor ezt a részt olvastam, teljesen tiszta lett előttem, miért is vágyunk annyira az örömre — hiszen majd' meghalunk a hála hiányától. Lynne azt mondja, a hiányérzetünket sosem a bőség keresésével kell orvosolnunk, sokkal inkább azzal, hogy az elé­ gedettség nézőpontjára váltunk: Mindannyiunknak megvan a lehetőségünk — minden kö­ rülmények között —, hogy hátralépjünk, és elengedjük a hi­ ányérzetet tápláló gondolkodásmódot. Ha ezt megtesszük, máris felfedezhetjük a megelégedettség meglepő igazságát. Megelégedettségen nem azt értem, hogy bármiből is ele­ gendő áll a rendelkezésünkre. Ez nem az az állapot, ami ket­ tővel a szegénység felett és eggyel a bőség alatt helyezkedik el. Nem lehet kifejezni a majdnem elég vagy a több mint elég mértékével. A megelégedettség ugyanis egyáltalán nem mértékre utal. Tapasztalat, általunk létrehozott kontextus, deklaráció. Tudás, hogy amink van, az elegendő számunkra. És hogy mi magunk is elegendőek vagyunk. A megelégedettség mindannyiunkban ott él, és bármi­ kor előhívhatjuk. Tudatos, szándékos választás, amely azzal kapcsolatos, ahogyan a körülményeinkről gondolkozunk. 4 A hiányérzet nagyszerű táptalaja a különböző, félelmet gene­ ráló belső hangoknak, „gonosz szellemeknek". Korábbi szé-

130

•

ÉLJ

SZÍVVEL-LÉLEKKEL!

gyenkutatásaimban — ahogy ebben az újban is — azt tapasztal­ tam, hogy nagyon sok ember elhiszi a gondolatot, miszerint csak olyasmi okozhat örömöt, ami nagyon különleges. / Thought It Was Just Me című könyvemben így írok erről: „Ügy tűnik, az emberek tetteit (és néha az egész életüket) teljes egészében nyilvános elismertségük alapján ítéljük meg. A hírnév és a gaz­ dagság lettek az érték fokmérői. Ez a kultúra hajlamos azonnal lesöpörni a csendes, hétköznapi és dolgos nőket és férfiakat. Sokszor teszünk egyenlőségjelet a hétköznapi és az unalmas sza­ vakjelentése közé, sőt, ami még veszélyesebb, a hétköznapi ma­ napság kezd az értelmetlen szinonimájává válni." 5 Azt hiszem, a hétköznapi dolgok értékével kapcsolatban a legtöbbet azoktól a nőktől és férfiaktól tanultam, akik vala­ milyen hatalmas veszteségről számoltak be a velük készített in­ terjúim során — például egy gyermek haláláról, erőszakos bűncselekményről, traumáról. Az emlékek, amelyeket ezek az emberek a legszentebbnek, a legbecsesebbnek tartanak, egytől egyig hétköznapi pillanatok. Velük beszélgetve tisztán kirajzo­ lódott, hogy a legdrágább perceink hétköznapi pillanatok sorá­ ból állnak. Ezek az emberek azt tanácsolták másoknak, hogy álljanak meg, és legyenek hálásak ezekért a pillanatokért, és az örömért, amelyet magukban hordoznak. Az író és spirituális vezető Marianne Williamson azt mondja erről: „Az öröm ak­ kor történik meg velünk, ha megengedjük magunknak, hogy felismerjük, valójában milyen j ó l is mennek a dolgaink."

KITARTÁS! L é g y tudatos! * Amikor elborít a félelem és a hiány érzése, úgy próbálom előhívni magamban az örömöt és a megelége­ dettséget, hogy elismerem a félelmeimet, aztán pedig átalakí­ tom őket hálává. Ilyenkor mindig a következő mondatot mon­ dom, ha lehet, hangosan: „Sebezhetőnek érzem magam. Ez nem baj. Hálás vagyok, amiért

." Ez a gyakorlat tagad­

hatatlanul megnövelte bennem a képességet az örömre.

4. Ú T J E L Z Ő

•

13Í

Meríts ösztönzést! * Én magam rengeteg inspirációt merítek azokból a napi örömbombákból, amelyeket az átlagos pillana­ toknak köszönhetek. Elmenni a gyerekeimért az iskolába, és együtt hazasétálni, ugrálni a trambulinon, együtt vacsorázni a családommal - felbecsülhetetlenül értékes tapasztalatok. M i ­ után felismertem, hogy az élet valójában ezekről a pillanatokról szól, tejesen megváltozott a hozzáállásom a munkámhoz, a csa­ ládomhoz és a sikerhez. Tedd a dolgod! * Attól kezdve, hogy az asztalnál egymásnak adjuk a szót az ételért való hálaadásnál, egészen az olyan kreatí­ vabb gyakorlatokig, mint például a hálacédulák gyűjtögetése egy konyhai befőttesüvegbe, nálunk a családban mindenki ki­ veszi a részét a szívvel-lélekkel teli életből. Számodra

mit jelent a

KITARTÁS?

5. ÚTJELZŐ:

Az intuíció és a bizalommal telt hit meggyökereztetése A BIZONYOSSÁG IGÉNYÉNEK ELENGEDÉSE Ez a kutatás olyan utakra vitt, amelyekről azelőtt fogalmam sem volt. Még csak elképzelni sem tudtam soha. Ez különösen igaz a hittel, az intuícióval és a spiritualitással kapcsolatos témák ese­ tében. Amikor először felmerült, hogy az intuíció és a hit alap­ elemei a szívvel-lélekkel teli életnek, bevallom, egy kicsit meg­ rándultak az arcizmaim. Megint csak úgy éreztem, hogy régi jó barátaim — a logika és az értelem — veszélyben vannak. Emlék­ szem, azt mondtam Steve-nek: - M o s t meg az intuíció és a hit j ö t t ki! Mondd, hát elhiszed te ezt? - M e g l e p , hogy ezen te meglepődsz — felelte. — Hiszen fo­ lyamatosan a hitedből és a megérzéseidből merítesz a munkád során. Ez a megjegyzés nagyon szíven ütött. Leültem mellé, és azt mondtam: - I g e n , tudom, hogy sokat adok a megérzésekre és a hitre. Mégsem gondolom, hogy túl intuitív lennék. Nézd ezt a defi­ níciót a szótárban: „Az intuíció az igazság vagy a tények bár­ mely értelmezési folyamat nélküli, közvetlen érzékelése." 1 Steve kuncogni kezdett. —Talán a definíció nem illik arra, amit a kutatási adataidból látsz? Akkor majd írsz egy másikat. N e m ez lesz az első alkalom. Egy teljes évet töltöttem azzal, hogy az intuíció és a hit té­ májára fókuszáltam. Rengeteg emberrel beszélgettem, adató-

134

'

ÉLJ

SZÍVVEL-LÉLEKKEL!

kat, történeteket gyűjtöttem, hogy megértsem, mit jelent az intuíció és a bizalommal teli hit felébresztése. Mondanom sem kell, hogy meglepődtem azon, amit találtam.

Intuíció Az intuíció nem független az értelmezési folyamatoktól. Sőt, a pszichológusok úgy gondolják, hogy valójában egy gyorstü­ zelésű, tudat alatti asszociációs folyamat - olyan, akár egy men­ 2

tális kirakójáték. Amikor az agy tesz egy megfigyelést, végig­ nézi az általa tárolt adatokat, és hozzárendeli a megfigyelést a már meglévő emlékekhez, tudáshoz és tapasztalatokhoz. Miu­ tán ilyen módon összepárosított néhány dolgot, kialakul ben­ nünk egy „megérzés" azzal kapcsolatban, amit megfigyelünk. Intuíciónk néha azt mondja nekünk: „ N e m tudom." Más­ kor pedig a tények és az értelmezés irányába visz el bennünket. Lehet, hogy az intuíció egy halk belső hang, ez a hang azonban nem csak egyféle üzenetet képes közvetíteni. Néha azt súgja: „Kövesd az ösztöneidet!" Néha pedig így kiabál: „Ezt le kell ellenőrizned; nem áll rendelkezésünkre elég információ!" A kutatásom alapján úgy gondolom, hogy leginkább a bizo­ nyosság iránti igény az, ami elnyomja bennünk az intuíció hangját. Az igazság az, hogy a legtöbbünk nem túl magabiztos a saját tudását illetően. Ezért szeretjük a garantált dolgokat, oly­ annyira, hogy sokszor nem is figyelünk agyunk társítási folya­ matának eredményeire. Ahelyett, hogy tiszteletben tartanánk egy erős belső megérzést, inkább hagyjuk, hogy elvakítson minket a félelem, és másoktól várjuk a megerősítést. • „Te mit gondolsz erről?" • „Szerinted meg kellene tennem?" • „Jó ötletnek tartod, vagy úgy gondolod, hogy meg fo­ gom bánni?" • „Te mit tennél az én helyemben?"

5. Ú T J E L Z Ő

•

135

Az emberek az ilyen kérdésekre általában a következőt vála­ szolják: „Nem tudom, mit kellene tenned. Mit súgnak az ösz­ töneid?" Hát itt vagyunk. Mit súgnak az ösztöneid? Mi pedig megrázzuk a fejünket, és azt mondjuk: „ N e m tu­ dom. N e m vagyok biztos b e n n e . " Holott az igazi válasz inkább ez: „Nem tudom, mit súgnak az ösztöneim; már évek óta nem beszéltünk." Amikor

elkezdünk

másokat

faggatni

a

véleményükről,

olyankor általában nem bízunk a saját tudásunkban. Túl inga­ tagnak, túl kétségesnek hisszük. Megerősítésekre, biztosíté­ kokra vágyunk, na meg olyan emberekre, akikkel osztozhatunk a felelősségen, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeret­ nénk. Én j ó l ismerem ezt. Profi véleménykikérő vagyok — néha nagyon nehezemre esik egyedül dönteni. Amikor valamilyen nehéz választás előtt állok, és úgy érzem, elvesztettem a kapcso­ latot a saját intuíciómmal, hajlamos vagyok mindenkit kifaggat­ ni a környezetemben. Ironikus módon, amióta elvégeztem ezt a kutatást, az efféle kérdezősködés piros lámpa számomra. M i n ­ dig arra figyelmeztet, hogy sebezhetőnek érzem magam, amiért meg kell hoznom egy döntést. Mint azt korábban már említettem, ha megtanulunk bízni a saját megérzéseinkben, az intuíciónk még azt is képes meg­ súgni nekünk, hogy valamivel kapcsolatban nem j ó k a megér­ zéseink, és további adatokra, információkra volna szükségünk. Egy másik jó példája annak, hogyan akadályozza a bizonyosság­ ra törekvés az intuíció működését, amikor egyszerűen figyel­ men kívül hagyjuk az érzéseinket, miszerint lassítanunk kelle­ ne, hogy több információt gyűjtsünk, és megvizsgáljuk elvárá­ saink valóságtartalmát: • „Akkor is megcsinálom. Nem érdekel." • „Elegem van abból, hogy erről gondolkozzam. Feszült­ té tesz."

136 •

ÉLJ S Z Í V V E L - L É L E K K E L !

• „Inkább belevágok, mint hogy még egy pillanatot is várnom kelljen." • „Nem bírom elviselni, hogy nem tudok biztosat." Amikor ilyen módon makacsul fejest ugrunk valamilyen nagy és fontos döntésbe, annak az is oka lehet, hogy nem akar­ j u k tudni a választ, amire a megfelelő gondosság fényt derít­ hetne. Félünk, hogy a tények keresése eltávolít bennünket az iránytól, amelyet a fejünkbe vettünk. Én mindig azt mondom magamnak: „Ha félek utánanézni a számoknak, vagy leírni valamit, akkor meg kell tennem." Amikor úgy érezzük, hogy csak szeretnénk minél hamarabb le­ tudni egy döntést, nem árt feltennünk magunknak egy kérdést. Gondoljunk bele, vajon nem arról van-e szó, hogy egyszerűen nem bírjuk elviselni a sebezhetőséget, amely abból fakad, hogy arra az időre is nyugton kell maradnunk, amíg átgondoljuk a dolgot, és meghozzuk a felelős és értelmes döntést. Láthatod, hogy az intuíció nem mindig arról szól, hogy hozzáférkőzünk a belső válaszokhoz. Néha ez az ösztönös böl­ csesség épp arra figyelmeztet bennünket, hogy nem áll rendel­ kezésünkre elég tudás a jó döntéshez, és további vizsgálatokra van szükségünk. íme hát a definíció, amelyet a kutatásaim alap­ ján megalkottam: Az intuíció nem egyszerűen a tudás egy formája — sokkal inkább képesség, hogy helyet adjunk a bizonytalanságnak, és hajlandó­ ság, hogy megbízzunk abban a sokféle útban, amelyen keresztül tudáshoz és felismerésekhez juthatunk,

beleértve az ösztöneinket,

a tapasztalatainkat, a hitünket és az értelmünket.

Hit Szintén a kutatásaim nyomán j ö t t e m rá, hogy a hit és az érte­ lem nem természetes ellenségek. Csak a mi emberi igényünk a bizonyosság iránt, és a törekvésünk, hogy „igazunk legyen"

5.

ÚTJELZŐ

-137

állította szembe egymással ezt a két fogalmat szinte kibékíthetetlenül. Rákényszerítettük magunkat, hogy válasszunk a világ megismerésének e két módja közül, és az egyiket a védel­ münkbe vegyük a másik rovására. Tisztában vagyok vele, hogy a hit és az értelem sokszor üt­ köznek egymással, ez pedig kellemetlen feszültségekhez vezet. Ezek a feszültségek az én életemben is jelen vannak; a csont­ jaimban érzem őket. Kutatásom azonban megmutatta, hogy a legtöbbször az ismeretlentől és a tévedéstől való félelmünk okozza konfliktusainkat és szorongásunkat. Valójában a hitre és az értelemre is szükségünk van, hogy jelentést vigyünk ebbe a bizonytalan világba. El sem tudom mondani, hányszor hallottam a szívvel-lélek­ kel élőktől azt a szót, hogy hiszek vagy hitem. Először úgy vél­ tem, azt a felfogást értik alatta, miszerint „a világon mindennek oka van". Személy szerint kényelmetlenül éreztem magam a szóhasználatuk miatt, mert nem szeretek Istenről, hitről vagy spiritualitásról beszélni egy tragédia kontextusában. Mindig is úgy éreztem, hogy az emberek felcserélik a bizonyosságot a hittel, amikor azt mondják: „A világon mindennek oka van." Hamarosan be kellett azonban látnom, hogy interjúalanyaim­ nak a hit valami mást jelentett. íme a definíció, amelyet a velük készült interjúk alapján alkottam: A hit titokzatos hely, ahol elég bátrak vagyunk, hogy higgyünk abban, amit nem látunk, és elengedjük a bizonytalanságtól való félelmünket. Ahogyan arra is rájöttem, hogy nem mindig a tudósok azok, akik a hit ellen ágálnak, és a vallásosak sem fogadják el teljes mértékben a bizonytalanságot. A fundamentalizmus és a szélső­ ségesség számos formája szól arról, hogy a bizonyosságot vá­ lasztják a hit ellenében. Nagyon szeretem a következő gondolatot a teológus R i -

138

-

ÉL)

SZÍVVEL-LÉLEKKEL!

chard R o h r tollából: „Tudós barátaim megalkották a bizonyta­ lanság alapelveit és a fekete lyukakat. Imádnak elképzelt hipo­ tézisek és elméletek között élni. Sok vallásos ember eközben ragaszkodik az olyan válaszokhoz, amelyek mindig igazak. Imád­ j u k a lezártságot, a határozottságot és az egyértelműséget, köz­ ben pedig azt gondoljuk, hogy hiszünk! Milyen különös, hogy maga a hit szó jelentése a teljes ellenkezőjébe fordult át!" 3 A hit alapvetően fontos számunkra, ha úgy döntünk, hogy teljes szívvel szeretnénk élni és szeretni egy olyan világban, ahol mindenki biztosítékokat és garanciákat keres, mielőtt megkockáztatná, hogy sebezhetővé váljon. Ha azt választjuk, hogy szívvel-lélekkel veszünk részt az életünkben, anélkül kell hinnünk, hogy látnánk.

KITARTÁS! L é g y tudatos! * Számomra a bizonyosság elengedése jeleni az egyik legnagyobb kihívást. M é g fizikai tüneteket is képes va­ gyok produkálni a „nemtudás" hatására: a szorongás, a félelem és a sebezhetőség egyfajta furcsa keverékét. Ilyenkor egyedül az segít, ha keresek magamnak egy nyugalmas helyet, és elcsende­ sülök. A gyerekeim és a rohanó életem mellett ez sokszor azt jelenti, hogy be kell menekülnöm a garázsba, vagy a háztömb körül kell kocsikáznom egy darabig. Tudom azonban, hogy bármi is legyen az ára, nagyon fontos, hogy meghalljam a saját hangomat. Meríts ösztönzést! ^Spirituális és hitbeli életem visszahódítása nem volt egyszerű folyamat (amint azt 2()07-es spirituális ébre­ désem is mutatja). Van egy idézet, amely szó szerint a szívembe mart. Anne Lamott egyik könyvéből származik: „A hit ellenté­ 4

te nem a kétely, hanem a bizonyosság." Lamott hitről és áldás­ ról szóló könyvei nagy hatással voltak rám.

5

Ahogyan Sue

6

M o n k Kidd When the Heart Waits és Pema Chödrön Comfortahle with Uncertainty7 című művei is. Igazság szerint megmen-

5. Ú T J E L Z Ő

•

139

tették az életemet. Végül pedig imádom a követező idézetet Paulo Coleho Az alkimista című regényéből: „ . . .az intuíció va­ lójában nem más, mint amikor a lélek hirtelen beleveti magát az élet egyetemes áramába, ahol minden ember története öszszeér, és mindent tudunk, hiszen minden ott van leírva." Tedd a dolgod! * Amikor nagyon félek vagy bizonytalan va­ gyok, azonnal szükségem van valamire, amivel lecsillapíthatom a bizonyosság utáni sóvárgásomat. N e k e m a Békesség ima min­ dig beválik: Istenem, adj nekem békességet, hogy elfogadjam azokat a dolgokat, amelyeken nem tudok változtatni, bátorságot, hogy vál­ toztassak azokon, amelyeken tudok, és bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget. Ámen! Számodra

mit jelent a

KITARTÁS?

6. ÚTJELZŐ:

A kreativitás meggyökereztetése AZ ÖSSZEHASONLÍTÁS ELENGEDÉSE

Legjobb gyermekkori emlékeim a kreativitáshoz fűződnek. Szin­ te mind abból az időből való, amikor N e w Orleansban éltünk, egy élénk rózsaszín, stukkókkal díszített ikerházban, néhány ut­ cányira a Tulane Egyetemtől. Emlékszem, anyámmal órákat töltöttünk azzal, hogy fából készült, kígyó és teknősbéka for­ májú kulcsláncokat festettünk, és csillogó flitterekből készítet­ tünk mindenfélét. Még ma is előttem van, ahogy anyám és a barátnői hazajön­ nek a trapéznadrágjaikban a francia negyed piacáról, és aztán töltött tüskéstököt meg egyéb finomságokat készítünk együtt. Annyira szerettem segíteni neki a konyhában, hogy egy szom­ bat délután apával megengedték, hogy teljesen egyedül főzzek. Azt készítek, amit szeretnék, abból, amiből szeretnék — mond­ ták. Zabpelyhes-mazsolás kekszet sütöttem. Fahéj helyett rák­ fűszerrel. Az egész ház napokig bűzlött tőle. Anyám varrni is nagyon szeretett. Imádott összeillő ruhákat készíteni magának és nekem (na és a babámnak). Ami nagyon különös, hogy ezek az emlékek, amelyek valamiféleképpen a kreativitáshoz és valaminek a létrehozásához kapcsolódnak, sokkal élőbbek, sokkal tapinthatóbbak számomra — szinte ma is érzem az illatokat, az ízeket, az anyagok puhaságát. Annyi, de annyi kedves és drága érzés kapcsolódik hozzájuk! Sajnos azonban ezeket az emlékeket nyolc-kilencéves k o ­ rom tájékán mintha elvágták volna. Az ötödik osztály utáni

142 •

É L J S Z Í W E L - L É L E K K F.L!

időkből egyeden ilyen dolgot sem tudok felidézni. Ekkoriban költöztünk egy hatalmas házba, a Kertvárosba, Houston egyik külvárosába. Minden megváltozott. N e w Orleansban az ottho­ nunk falait olyan képek díszíttették, amelyeket vagy anyám, vagy mi, gyerekek készítettünk. Minden ablakunkban házilag varrt függöny lógott. Lehet, hogy akkoriban a pénzszűke vitt rá bennünket, hogy ilyesmiket alkossunk, én azonban úgy emlék­ szem, hogy gyönyörűek voltak. Houstonban aztán minden egész más lett. Emlékszem, ami­ kor először beléptem az új szomszédaink nappalijába, az jutott eszembe, hogy olyan a berendezés, mint valami luxusszállóban. Hosszú, nehéz drapériák, hatalmas szófák hozzájuk illő karos­ székekkel, és csillogó üvegasztalok. A helyiség stratégiai pont­ jain gondosan elhelyezett virágtartókból az élőkhöz megszóla­ lásig hasonlító művirágok lógtak, az asztalok tetején pedig szárított virágköltemények díszelegtek csinos fakosárkákban. Furamód az összes szomszéd nappalija ugyanígy nézett ki. Ugyanakkor, amíg a házakat mind ugyanarra a kaptafára ter­ vezték és rendezték be ilyen elegáns módon, az iskola egy má­ sik történet volt. Korábban N e w Orleansban katolikus iskolába jártam, ahol mindenki ugyanúgy nézett ki, ugyanúgy imádko­ zott, és — az esetek nagy részében — ugyanúgy is viselkedett. Houstonban azonban állami iskolába írattak a szüleim, ahol nem kellett egyenruhát viselni. Mondanom sem kell, hogy itt nagyon is számított, ki hogyan öltözik. Aki lépést akart tartani a többiekkel, az nem hordhatott holmi házilag varrt ruhákat; a plázában kellett vásárolnia. N e w Orleansban az apám nappal dolgozott, este pedig j o g o t tanult az egyetemen. Az életünket belengte valami vidám laza­ ság és jókedv. De miután Houstonba költöztünk, minden reg­ gel felöltözött, és egy olajipari vállalat központjába ment dol­ gozni, ahogy minden más környékbeli apa is. A dolgok nagyon megváltoztak. Ez a költözés sok értelemben alapvető elmozdu­ lást hozott a családunk életébe. Szüleim is ráléptek a teljesít-

(>. Ú T J E L Z Ő •

143

ménylétrára, a kreativitás helyét pedig átvette a beilleszkedés és az „én j o b b vagyok, mint ő k " törekvésének fojtogató keveré­ ke. Ez utóbbi törekvést versengésnek is nevezik. Az összehasonlítás nem szól másról, csak a beilleszkedésről és a versengésről. Első látásra úgy tűnik, hogy ez a két fogalom egymást kizáró ellentét, pedig nem így van. Amikor összeha­ sonlítunk egymással két dolgot, arra vagyunk kíváncsiak, hogy melyik a legjobb egy csoport „hasonló dolog" közül. Összeha­ sonlíthatjuk például a saját gyermeknevelési szokásainkat olyan szülőkével, akik teljesen más értékeket és hagyományokat kép­ viselnek. Az igazán bosszantó méricskélések azonban mindig azok, amelyeket a szomszédainkkal, az iskolai focicsapat tag­ jaival vagy az osztálytársainkkal végzünk. N e m a város másik végén álló villákkal hasonlítjuk össze a házunkat. Azt nézzük, mennyire zöld a fű a szomszéd kertjében. És amikor ezt teszszük, természetesen mi akarunk a legjobbak lenni. Az összehasonlítás kényszere pedig hamarosan átalakul kínzó ellentmondássá: „Beilleszkedni vagy kitűnni?" Ilyenkor már nem arról szól a dolog, hogy az önelfogadás, a valahová tartozás és a hitelesség értékeit fejlesszük magunkban, hanem hogy olya­ nok legyünk, mint mindenki más, csak épp egy kicsit jobbak. Könnyen beláthatjuk, milyen nehéz időt szakítani az igazán fontos dolgokra - például a kreativitásra, a hálára, az örömre és a hitelességre —, miközben hatalmas mennyiségű energiát paza­ rolunk a beilleszkedésre és a versengésre. Ma már értem, miért mondja a barátnőm, Laura Williams mindig azt, hogy „az öszszehasonlítás megöli a boldogságot". El sem tudom mondani, hányszor volt már, hogy az egyik pillanatban csodálatosan érez­ tem magam, ha a családomra vagy az életemre gondoltam, aztán a következőben ennek hirtelen vége is szakadt, amikor elkezd­ tem tudatosan vagy tudat alatt összehasonlítani a helyzetemet más emberekével. Ami a saját történetemet illeti, tisztán látom, hogy minél idősebb lettem, annál kevesebb értéket tulajdonítottam a krea-

1 44 • É L J S Z Í V V E L - L É L E K K E L !

tivitásnak, és annál kevesebb időt szántam alkotásra. Amikor az emberek arról kérdeztek, hogy szoktam-e kézműveskedni vagy műalkotásokat készíteni, mindig ezt válaszoltam: „ N e m va­ gyok az a kreatív típus." Magamban persze azt gondoltam köz­ ben: „Kinek van ideje arra, hogy festegessen, fotózgasson vagy gyöngyöt fűzögessen, amikor céljai vannak, amelyeket el kell érnie, és feladatai, amelyeket el kell végeznie?" Sőt, mire betöltöttem a negyvenedik évemet, és elkezdtem dolgozni ezen a kutatáson, a kreativitás puszta hiánya átfordult bennem megvetésbe. N e m vagyok biztos benne, hogy amit a kreatív elfoglaltságok iránt érzetem, az a negatív sztereotí­ piákról vagy inkább a szégyenről, vagy esetleg a kettő kombi­ nációjáról szólt, azzal azonban tisztában vagyok, milyen veszé­ lyes mértéket öltött. Végül már úgy gondoltam, hogy az alkotás kedvéért való alkotás finoman szólva is önzés, kevésbé finoman szólva pedig egyszerűen hibbantság. Mindeközben persze tudtam - már csak a szakmámból adó­ dóan is —, hogy minél erősebben reagál az ember egy témára, és minél j o b b a n próbál védekezni ellene, annál inkább meg kell vizsgálnia a vele való viszonyát. Ahogy most visszanézek ezekre az időkre, azt hiszem, akkoriban túl fájdalmas lett volna beval­ lanom magamnak, mennyire hiányzik a kreativitás (ami valaha nagyon is része volt az életemnek). N e m hittem volna, hogy szemben találom magam valami­ vel, ami elég erősnek bizonyul, hogy kirobbantson a kreativi­ tásról vallott megkövesedett rögeszméimből. De aztán j ö t t ez a kutatás... Engedd meg, hogy összefoglaljam, mit tanultam a kreativi­ tásról azoktól, akik szívvel-lélekkel élnek és szeretnek: 1. A „nem vagyok az a kreatív típus" egyszerű kifogás. Nincs olyan, hogy valaki kreatív vagy nem kreatív. Csak olyan emberek léteznek, akik használják a kreativitásukat, illetve akik nem. A nem használt kreativitás azonban nem tűnik

6. Ú T J E L Z Ő

•

145

csak úgy el. Bennünk él és dolgozik egészen addig, amíg ki­ fejezést nem talál, még ha teljesen el is fojtjuk félelmeinkkel és megvetésünkkel. 2. Azok az egyedi eredmények, amelyeket elérhetünk ebben a világban, kivétel nélkül mindig a kreativitásunkból szület­ nek. 3. Ha valami értelmeset akarunk csinálni, művészettel kell fog­ lalkoznunk. Főzni, írni, rajzolni, firkálni, festeni, fénykép­ albumot vagy kollázst készíteni, fotózni, kötni, szerelni, szobrászkodni, táncolni, dekorálni, színészkedni, énekelni - mindegy. Mindaddig, amíg alkotunk, értelmes dolgot csi­ nálunk. Pontosan egy hónappal

azután,

hogy végigrágtam magam

a kreativitásról gyűjtött adatokon, feliratkoztam egy tökfestő tanfolyamra. N e m viccelek. Az anyámmal és a lányommal, E l ­ lennel mentünk, és bizton mondhatom, hogy az volt életem egyik legjobb napja. Hosszú évtizedek óta először végre újra alkotni kezdtem. És azóta meg sem álltam. A fotózásba is belekóstoltam. Talán köz­ helyesen hangzik, de egész máshogy látom a világot. Mindenhol észreveszem a szépséget és a lehetőséget - legyen az a kertem, a közért vagy egy régi képes újság -, szó szerint mindenhol. Az átállás rendkívül érzelemteli volt mind az én, mind pedig a családom számára. A gyerekeim mindketten imádják a művé­ szetet, és azóta rendszeresen alkotunk közösen. Steve-vel M a c függők vagyunk, és nagyon szeretünk együtt filmeket készíte­ ni. A múlt hónapban Ellen bejelentette, hogy vagy szakács lesz, vagy „életművész", mint a barátnőm, Ali Edwards, aki mind­ kettőnket inspirál. Charlie, a fiam festeni szeret, és jelenleg úgy gondolja, hogy ha felnő, régiségboltot nyit (ami kreativitásról és vállalkozó szellemről is tanúskodik). Időközben arra is rájöttem, hogy a munkám nagy része a kreativitásról szól. Az író William Plomer szerint a kreativitás

146 • É L J S Z Í V V E L - L É L E K K E L !

nem más, mint „a hatalom, hogy összefüggést keressünk a lát­ szólag össze nem függő dolgok között". Az én munkám másról sem szól, mint összefüggések kereséséről. Az átalakulásom tehát részben azt is jelentette, hogy végre elismertem és értékelni kezdtem már meglévő kreativitásomat. Az összehasonlítás elhagyása nem egy egyszeri, kipipálható feladat. A legtöbbünk számára folyamatos éberséget igényel. Könnyen szem elől veszíthetjük a saját utunkat, hogy megnéz­ zük, mit csinálnak és hol tartanak a többiek. A kreativitás, amely tulajdonképpen eredetiségünk kifejeződése, segít, hogy mindig tisztában legyünk azzal, hogy amit mi viszünk a világba, az teljesen egyedi és semmivel sem összehasonlítható. Összeha­ sonlítás nélkül pedig értelmüket vesztik az olyan fogalmak, mint az előrébb vagy hátrébb, illetve a jobb vagy rosszabb.

KITARTÁS! L é g y tudatos! * Ha úgy tekintünk a kreativitásra, mint luxusra, vagy olyasvalamire, amit csak a felesleges időnkben űzünk, ak­ kor sosem fogjuk feléleszteni. Ezért én minden héten szakítok rá időt, hogy fotókat hívjak elő, filmet vágjak, vagy alkossak va­ lamit a gyerekeimmel. Ha megadom a kreativitásnak az őt meg­ illető helyet, minden sokkal jobban működik az életemben. Meríts ösztönzést! * Semmi sincs, ami annyira inspirálna, mint a Lovebombers-szel való kapcsolatom. A név egy művé­ szeti csoportot takar, akik között az írótól a fotográfusig sokféle ember van. Az interneten ismertem meg őket, és azóta minden évben együtt töltünk egy hosszú hétvégét. Nagyon fontosnak tartom, hogy az ember találjon magának egy hasonló közössé­ get, akikhez tartozhat, és akikkel megoszthatja kreativitással kapcsolatos gondolatait és tapasztalatait. Tedd a dolgod! * Iratkozz be egy tanfolyamra. Ne félj sebez­ hetővé és tökéletlenné válni, és iratkozz be egy tanfolyamra.

6. Ú T J E L Z Ő

»

147

Ha fontos számodra a rugalmas időbeosztás, ma már fantaszti­ kus kurzusokat kínálnak az interneten is. Próbálj ki valami olyasmit, ami megijeszt, vagy amiről már régóta álmodozol. Sosem tudhatod, miben fogod megtalálni a kreatív ösztönzést. Számodra

mit jelent a

KITARTÁS?

7. ÚTJELZŐ:

A játék és a pihenés meggyökereztetése A KIMERÜLTSÉG STÁTUSSZIMBÓLUMÁNAK ÉS A TERMELÉKENYSÉGNEK MINT AZ ÖNBECSÜLÉS FOKMÉRŐJÉNEK ELENGEDÉSE Néha, amikor egyes emberekkel készítettem interjút a kutatá­ somhoz, úgy éreztem magam, mint aki nem ugyanarról a boly­ góról jött. Mint egy földönkívüli, aki megpróbálja kikövetkez­ tetni, milyen szokásai és hagyományai vannak azoknak a lé­ nyeknek, akik szemmel láthatóan ennyire különböznek tőle. Rengeteg furcsa pillanatot éltem meg, és sokszor nagyon nehe­ zemre esett megérteni, mit és miért tesznek ők, akik szívvel­ lélekkel élnek. Az általuk használt fogalmak gyakran olyan ide­ genek voltak számomra, hogy meg sem tudtam nevezni őket. Ez a téma egyike volt a nagy talányoknak. Emlékszem, azt mondtam az egyik kollégámnak: - E z e k a szívvel-lélekkel élők folyton csak szórakoznak. — Folyton csak szórakoznak? Ezt meg hogy érted? Megrántottam a vállam. - N e m tudom. Egyszerűen j ó l érzik magukat... nem is tu­ dom, hogy nevezik ezt. Mennek, és jó dolgokat csinálnak. A kolléganőm zavartnak tűnt. — Mégis milyen dolgokra gondolsz? Hobbikra? Kézműves­ ségre? Sportra? — Igen — feleltem. — Ilyesmikre, de nem ennyire komolyan. Azt hiszem, kutakodnom kell még egy kicsit. Most, amikor visszagondolok erre a párbeszédre, az j u t eszembe: „Hát hogy lehet, hogy nem láttam, ami ott volt a sze-

150 •

ÉLJ SZÍVVEL-LÉLEKKEL!

m e m előtt?" Lehetséges, hogy annyira távol álltam ettől a foga­ lomtól, hogy fel sem ismertem, és képtelen voltam megnevezni? Ez a fogalom nem más, mint a játék, a szívvel-lélekkel teli élet egyik nagyon fontos összetevője. Erre a felismerésre akkor jutottam, amikor egyszer a gyere­ keimet néztem, és hirtelen beugrott, hogy ugyanazt a játékos magatartást látom rajtuk, amelyről az interjúalanyaim is beszél­ tek. Ezek az emberek tehát játszanak. A játék fogalmának kutatása meglehetősen rázósan indult számomra. Hamar megtanultam, hogy a következő kifejezést nem szabad beütni a Google keresőjébe: „felnőtt játékok". Olyan gyorsan kellett bezárnom a különböző pornóoldalak fel­ ugró hirdetéseit, mintha csak valami videojátékot játszanék. Miután sikerült felocsúdnom ebből a kisebb kezdeti kataszt­ rófából, szerencsére hamar rátaláltam dr. Stuart Brown munkás­ ságára. Dr. Brown pszichiáter, klinikus és a Nemzeti Játékinté­ zet alapítója. Mindemellett szerzője egy csodálatos könyvnek is, amely a Play: How It Shapes the Braín, Opens the Imagination, and Invigorates the Soul címet viseli. 1 Ebben a könyvben Brown saját kutatásaira, na meg a legújabb biológiai, pszichológiai és neuro­ lógiai eredményekre alapozva elmagyarázza, miként alakítja a játék az agyunkat, hogyan fejleszti az empátiánkat, és hogyan segít, hogy eligazodjunk a bonyolult társadalmi csoportokban. Arról is beszél, miért központi eleme a játék a kreativitásnak és az újításnak. Ha most azon gondolkozol, hogy miért került egymás mel­ lé a játék és a pihenés ebben az útjelzőben, akkor figyelj. Miu­ tán elolvastam a játékkal kapcsolatos kutatást, kétségem sem maradt afelől, hogy a játék épp olyan alapvető szerepet játszik egészségünk megőrzésében, mint a pihenés. Ezek után, ha egy kicsit is hasonlítasz rám, most bizonyára azt kérdezed magadban: „ D e micsoda tulajdonképpen a játék?" B r o w n a játék hét jellemzőjét sorolja fel, amelyek közül a legel­ ső nem más, mint a céltalanság. Ez alapvetően azt jelenti, hogy

7.

ÚTJELZŐ

•

151

magáért a játékért játszunk. Azért tesszük, mert jó érzés, és mert ezt akarjuk tenni. És itt j ö n be az én munkám, mint szégyenkutatóé. A mai kultúrában, ahol az önbecsülésünket alapvetően a termelé­ kenységünk határozza meg, nagyon ritka, hogy az ember célta­ lan tevékenységet végezzen. Igazság szerint sokan már az ilyen dolgok hallatán is pánikrohamot kapunk. Annyi mindent kell elvégeznünk olyan kevés idő alatt, hogy még gondolni sem szeretünk arra, hogy olyasmivel foglalkoz­ zunk, ami nincs rajta a teendőink listáján. Meggyőződésünk, hogy a játék nem más, mint drága időnk elfecsérlése. Sőt, az elvetemültebbek még az alvással kapcsolatban is így gondolkoznak. Meg kell csinálni! Mindegy, hogy egy sokmillió dolláros vál­ lalatot igazgatunk, családot látunk el, műalkotást készítünk vagy tanulunk, a legfontosabb, hogy soha ne hagyjuk abba a munkát! Nincs idő a játékra! Brown azonban épp azt állítja, hogy a játék nem választás kérdése. így ír erről: „A játék ellentéte nem a munka, hanem a depresszió." Állítását pedig a következővel magyarázza: „Ha tiszteletben tartjuk biológiailag meghatározott játékszükségle­ tünket, az a munkánkat is teljesen megváltoztathatja. Visszahoz­ hatja rég elvesztett lelkesedésünket és kíváncsiságunkat. A játék segít megbirkóznunk a nehézségekkel, szabadságérzést nyújt, tá­ mogat szaktudásunk tökéletesítésében, és alapvető része a kreatív folyamatnak. Továbbá, ami a legfontosabb, a valódi játék — amely saját belső igényeinkből és vágyainkból fakad — az egyetlen útja annak, hogy tartós örömöt és kielégülést találjunk a munkánk­ ban. Hosszú távon a munka elképzelhetetlen játék nélkül." Ebben az egészben számomra az volt a legmegdöbbentőbb, hogy a testünknek ugyanolyan szüksége van a játékra, mint a pihenésre. A pihenés pedig szintén olyan téma, amely felmerült a szívvel-lélekkel teli életről szóló kutatásom során. Úgy tűnik, ha teljes szívvel akarunk élni és szeretni, tiszteletben kell tarta­ nunk testünk megújulás iránti igényét. Amikor először kutatni

152

•

ÉLJ SZÍVVEL-LÉLEKKEL!

kezdtem a pihenéssel, az alvással és az alváshiánnyal kapcsolatos eredményeket, alig akartam elhinni, ez utóbbi milyen komoly következményekkel járhat. A Betegségfelügyeleti és Megelőzési Központ szerint az elégtelen mennyiségű alvás egy sor krónikus betegséggel és egészségügyi állapottal hozható összefüggésbe, köztük a cukor­ betegséggel, a szívbetegséggel, az elhízással és a depresszióval.

2

Ahogyan az is kiderült, hogy a kialvatlan vezetés ugyanolyan veszélyes - és megelőzhető -, mint az ittas vezetés. Ugyanakkor valamiért még mindig nagyon sokan hiszik, hogy a kimerültség a kemény munka státusszimbóluma, az alvás pedig puszta luxus. Az eredmény mindenütt látható, amerre nézünk: rettentő fá­ radtak vagyunk. Vészesen fáradtak. Ugyanazok a hangok, amelyek azt súgják, hogy túl elfoglal­ tak vagyunk a játékhoz és a szórakozáshoz, a következő mon­ datokat is gyakran a fülünkbe duruzsolják: •

„Dolgozz még egy órát! A hétvégén majd bepótolod az alvást."

•

„A szunyókálás lógósoknak való."

•

„Csináld tovább! Kibírod."

Az igazság azonban az, hogy nem bírjuk ki. Olyan nemzet vagyunk,

ahol kimerült és

túlstresszelt felnőttek nevelnek

agyonterhelt gyermekeket. A szabadidőnket arra használjuk, hogy kétségbeesetten keressük az örömöt és az értelmet az éle­ tünkben. Azt hisszük, hogy az elért eredmények és a megszer­ zett javak megadhatják nekünk ezeket, csakhogy épp ez a tö­ rekvés

az,

ami

miatt

olyan

végtelenül

fáradtak vagyunk,

ugyanakkor nem merünk lassítani. Ha szívvel-lélekkel akarunk élni, tudatosan kell gondolkoz­ nunk az alvással és a játékkal kapcsolatban, és el kell engednünk a kimerültség státusszimbólumát, valamint a termelékenységet mint az önbecsülés fokmérőjét.

7. Ú T J E L Z Ő •

153

Úgy dönteni, hogy igenis pihenni és játszani fogunk, fino­ man szólva is ellene megy a jelenlegi kulturális trendeknek. Hiá­ ba tűnt számunkra a férjemmel tökéletesen logikus választásnak, hogy elengedjük a kimerültség és a termelékenység érdemrend­ jeit, mégis rengeteget küzdöttünk azzal, hogy a gyakorlatban is megvalósítsuk a szívvel-lélekkel teli élet alapfeltételeit. 2008-ban történt, hogy Steve-vel leültünk, és készítettünk egy listát azokról a dolgokról, amelyek összetartják a családun­ kat. Alapvetően a következő kérdésre kerestük a választ: „Miket csinálunk, amikor igazán j ó l mennek a dolgaink?" A válaszok között ott volt az alvás, a mozgás, az egészséges táplálkozás, a fő­ zés, a pihenés, a hétvégi kiruccanások, a templomba járás, a gye­ rekekkel töltött idő, a pénzügyek kézben tartása, az értelmes munka, amely nem őröl fel, a családra és a barátokra szánt idő és a szórakozás. Ezek voltak a mi összetevőink az örömhöz és az ér­ telmes élethez (és még ma is azok). Aztán fogtuk az álmaink listáját, amelyet néhány évvel k o ­ rábban kezdtünk el vezetni (és azóta is rendszeresen vezetünk). Ez a második lista kizárólag eredményeket és anyagi javakat vo­ nultatott fel: három hálószobás ház, utazás, fizetésemelés, szak­ mai elismerések és így tovább. Minden arról szólt, hogy pénzt keressünk, és még több pénzt költsünk. Amikor összehasonlítottuk a két listát, rá kellett jönnünk, hogy ahhoz, hogy az álmainkat éljük - most, a jelenben -, nem kell mást tennünk, mint elengedni azokat a dolgokat, amelye­ ket el akarunk érni és meg akarunk szerezni. Beláttuk, hogy nem kellene a jövőről álmodoznunk. Hiszen a dolgok, amelye­ kért dolgoztunk, semmivel sem tették teljesebbé az életünket. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyű követni ezt az „öröm és értelem" listát. Vannak napok, amikor tökéletesen lo­ gikusnak tűnik, máskor viszont hajlamos vagyok úgy gondolni, hogy sokkal j o b b lenne az életünk, ha lenne végre egy nagy vendégszobánk és egy modern konyhánk, vagy meghívnának ide, és írhatnék ebbe vagy abba a népszerű magazinba.

154

•

ÉLJ SZÍVVEL-LÉLEKKEL!

M é g Ellennek is volt min változtatnia. Tavaly úgy döntöt­ tünk, hogy csökkentjük a különóráit, ezért döntenie kellett, hogy egynél több sportot szeretne-e űzni, vagy inkább cserkészkedik iskola után. Először némi ellenállást mutatott. Azzal érvelt, hogy így is kevesebb különórára jár, mint a legtöbb barátja. Ami igaz is volt. Nagyon sok olyan barátja van, aki egyszerre két-há­ rom sportot is űz, mellette pedig zeneórákra, nyelvórákra vagy rajzórákra jár. Ezek a gyerekek reggel 6-kor kelnek és este 10kor kerülnek ágyba. A férjem és én leültünk Ellennel, és elmagyaráztuk neki, hogy az „óracsökkentés" egy nagyobb családi terv része. Én át­ mentem részmunkaidőre az egyetemen, Steve pedig megegye­ zett a főnökeivel, hogy heti négy napot fog dolgozni. A lá­ nyunk úgy nézett ránk, mintha valami szörnyű hírt készülnénk közölni vele. —De miért, mi a baj? — kérdezte. Elmondtuk neki, hogy több szabadidőre vágyunk. Többet szeretnénk pihenni és kikapcsolódni. Miután látta, hogy nem bolondultunk meg, kezdett izgatottá válni, és azt kérdezte: —És akkor többet fogunk tévézni? — N e m — feleltem neki. — Ez csak a családi együttlétekre vo­ natkozik. A közös játékokra. Az apáddal mindketten imádjuk a munkánkat, ugyanakkor nagyon kimerültek vagyunk. Én sokat utazom, és állandóan kéziratleadási határidők között kell laví­ roznom; apádnak pedig folyton készenlétben kell állnia. Te is keményen dolgozol az iskolában. Szeretnénk biztosak lenni ab­ ban, hogy mindannyiunknak j u t elegendő idő a kikapcsolódás­ ra és a feltöltődésre. Jóllehet ez a változtatás most talán nagyszerűen hangzik, de be kell vallanom, hogy szülőként rettentő ijesztőnek éltem meg. Mi van, ha nincs igazam? Mi van, ha csak az elfoglaltak és kimerültek érvényesülnek? Mi van, ha emiatt a lányomat nem veszik fel arra az egyetemre, ahová menni szeretne, csak mert

7. Ú T J E L Z Ő

•

155

nem tud hegedülni, nem beszél mandarinul és franciául, vagy nem űz aktívan hatféle sportot? Mit ér, ha normálisak, csendesek és boldogok vagyunk? Számít ez egyáltalán valamit? Véleményem szerint erre a kérdésre csak akkor felelhetünk igennel, ha nekünk számít. Ha a saját rangsorolásunkat nézzük, akkor a pihenés és a játék előkelő helyet foglal el. De ha ne­ künk az számít, hogy mit gondolnak, vagy mit tartanak érté­ kesnek más emberek, akkor legjobb, ha visszamászunk a m ó ­ kuskerékbe, és a j ó l ismert kimerültségig hajtjuk magunkat, hogy így tegyünk szert némi önbizalomra. Én ma a játékot és a pihenést választom.

KITARTÁS! Légy tudatos! * Az egyik legjobb dolog, amit valaha a család­ dal csináltunk, az „öröm és értelem" összetevőlista elkészítése volt. Neked is nagyon ajánlom, hogy ülj le, és írd össze mind­ azt a speciális feltételt, amelyek együtt vannak, hajói érzed ma­ gad a bőrödben. Aztán hasonlítsd össze ezt a listát teendőid és vágyaid listájával. Lehet, hogy nagyon meg fogsz lepődni. Meríts ösztönzést! * A játékkal kapcsolatban én személy sze­ rint folyamatos ösztönzést merítek a már említett Stuart B r o w n munkásságából, valamint Dániel Pink A Whole New Mind3 cí­ mű könyvéből. Ha te is szeretnél többet tudni a játék és a pihe­ nés fontosságáról, szívből ajánlom ezeket a forrásokat. Tedd a dolgod! * Mondj nemet ma! Szegülj ellen a rendszer­ nek! Húzz ki valamit a teendőid listájáról, és szunyókálj egy j ó t ! Számodra

mit jelent a

KITARTÁS?

8. ÚTJELZŐ:

A nyugalom és a csend meggyökereztetése A SZORONGÁS MINT ÉLETSTÍLUS ELENGEDÉSE Miután először megfogalmazódtak bennem ennek a kutatásnak a kérdései, emlékszem, azonnal felhívtam a terapeutámat. Tud­ tam, hogy az életem kibillent az egyensúlyából, és szerettem volna, ha több j u t nekem azokból a tapasztalatokból, amelyek­ ről a vizsgálataim során tanultam. Ahogyan azt is szerettem vol­ na kideríteni, miért szédülök mindig, ha szorongok vagy na­ gyon feszült vagyok. Egy idő óta szó szerint az történt ilyenkor, hogy a fejem furcsán könnyűvé vált, a világ pedig forogni kez­ dett velem. És volt, hogy el is estem. Ez a szédülés viszonylag új keletű dolog volt; a szoron­ gás azonban nem. Mielőtt elkezdtem volna foglalkozni a szív­ vel-lélekkel teli élet témájával, valahogy mindig ellavíroztam bokros teendőim között, és sikerült megfelelnem mind a csa­ ládban, mind a könyörtelenül nagy elvárásokat támasztó tu­ dományos életben. A szorongás sok tekintetben állandó ven­ dégem volt. Amint azonban egyre tudatosabbá váltam azzal kapcsolat­ ban, hogy mit is jelent szívvel-lélekkel élni, olyan volt, mintha a testem azt mondaná: „Segítek neked megvalósítani ezt az új­ fajta életet. Megnehezítem, hogy figyelmen kívül hagyd a szo­ rongásaidat." Ettől kezdve aztán, ha a szorongásom elért egy bi­ zonyos szintet, szó szerint le kellett ülnöm, hogy ne essek el. Emlékszem, azt mondtam Dianának, a terapeutámnak: - N e m tudok tovább így élni. Egyszerűen nem megy.

158 •

ÉLJ SZÍVVEL-LÉLEKKEL!

- T u d o m . Látom. Szerinted mire lenne a legnagyobb szük­ séged? Egy másodpercig elgondolkoztam a válaszon, majd így fe­ leltem: — Hogy meg tudjak állni a lábamon, amikor elkap a szorongás. Diana csak ült, bólogatott, és várt, ahogy a terapeuták szok­ tak. Csak várt, várt és várt. Végül rájöttem, amire rá kellett j ö n n ö m : —A, már értem! így nem tudok tovább élni. Ebben a szo­ rongásban. N e m arra van szükségem, hogy megtanuljam kezel­ ni a szorongást, hanem hogy kitaláljam, miként szabadulhatnék meg tőle. Ez a csend dolog nagyon hatásos tud lenni. Az ember a po­ kolba kívánja, de attól még hatásos. Úgyhogy arra használtam a kutatásomat, hogy összeállítsak egy tervet a saját szorongásom csökkentésére. Azok a nők és fér­ fiak, akikkel az interjúkat készítettem, mentesek voltak a szo­ rongástól, sőt, irtóztak tőle. Es ami a lényeg: nagyon tudatosan kezelték a témát. Egy olyan élet mellett kötelezték el magukat, amelyben a szorongás valóság ugyan, de sosem norma. Ezt pedig úgy érték el, hogy igyekeztek táplálni és erősíteni magukban a nyugalmat és a csendet, és ezek gyakorlását tették normává. A nyugalom és a csend első hallásra talán egyazon dolognak tűnik. A kutatásomból azonban azt is megtanultam, hogy kü­ lönböznek, és mindkettőre szükségünk van.

Nyugalom A nyugalmat én úgy definiálom, mint a távlat és a tudatos jelenlét megteremtését,

miközben

kézben

tartjuk

érzelmi

reakcióinkat.

Ha

nyugodt emberekre gondolok, mindig olyanok jutnak eszem­ be, akik képesek perspektívát vinni a bonyolult helyzetekbe, és úgy megélni, átérezni az érzéseiket, hogy közben nem reagál­ nak olyan felfokozott indulatokkal, mint amilyen például a féle­ lem vagy a düh.

8. Ú T J E L Z Ő

•

159

Amikor várandós voltam Ellennel, valakitől kaptam egy ap­ rócska könyvet. Az volt a címe, hogy Baby Love: A Tradition of Calm Parenting} A szerzője egy bizonyos Maud Bryt, akinek az édesanyja, a nagyanyja és a dédanyja is bábák voltak Hollandiá­ ban. A könyv az ő bölcsességükből merít. M é g most is élénken látom magam, ahogy ott ülök a vadonatúj hintaszékemben, egyik kezemet hatalmas és gömbölyű pocakomon pihentetem, a másikban pedig ezt a pici könyvet tartom. Emlékszem, ez járt a fejemben: „Ez kell nekem. En is nyugodt szülő akarok lenni." Talán meglepő, de egész nyugodt szülő vált belőlem. Na, nem azért, mert ez j ö n természetesen, hanem mert gyakorlom. Sokat. Szerencsére nagyszerű példaképre leltem a férjemben, Steve-ben. Öt figyelve fokozatosan megtanultam, milyen nagy értéke van a perspektívának és a csendnek a nehéz helyzetekben. Igyekszem mindig lassan reagálni, és gyorsan feltenni ma­ gamban a kérdést, hogy: „Vajon rendelkezésemre áll minden információ, ami a döntéshez vagy a reagáláshoz kell?" Próbá­ lom észben tartani, milyen hatással van a nyugalom egy ideges emberre vagy helyzetre. A pánikreakció csak további pánikot és félelmet szül. Az író és pszichológus Harriet Lerner így ír erről: „A szorongás rendkívül ragályos, de a nyugalom is." 2 A kérdés tehát a következő: Vajon mivel kívánjuk megfertőzni ön­ magunkat és a körülöttünk élőket? Még több szorongással vagy inkább gyógyító nyugalommal? Ha a gyógyító nyugalom mellett döntünk, el kell köteleződnünk a nyugalom gyakorlása mellett. Az apró dolgok is szá­ mítanak. Például, mielőtt reagálnánk, számoljunk el tízig, vagy mondjuk ezt: „ N e m vagyok biztos benne. Gondolkodnom kell rajta még egy kicsit." Szintén nagyon hatékony módszer, ha beazonosítjuk azokat az érzelmeket, amelyek a leggyakrab­ ban váltanak ki belőlünk heves reakciókat, és aztán ezekkel gyakoroljuk a nem-reaktív válaszolást. Néhány évvel ezelőtt volt egy társadalmi célú hirdetés, amelyben egy pár ordibált egymással, majd az egyikük rávágta

160

•

ÉLJ SZÍVVEL-LÉLEKKEL!

az ajtót a másikra. Olyan dolgokat vágtak egymás fejéhez, hogy: „Gyűlöllek!" vagy „Mi közöd hozzá?" vagy „ N e m aka­ rok beszélni veled!". A kisfilmből nem derült ki, pontosan mi miatt vesztek össze, és mire ez a nagy kiabálás meg ajtócsapko­ dás. Aztán, úgy húsz másodperc múlva a pár megfogta egymás kezét, és levonult a képernyőről. Közben az egyikük azt súgta a másik fülébe: „Azt hiszem, készen vagyunk." Végül pedig be­ vágták a bemondó arcát, aki így szólt: „Beszéljen gyermekeivel a drogokról. N e m könnyű, de megmentheti vele az életüket." Ez a reklám nagyszerű példáját adta a nyugalom gyakorlásá­ nak. Ha valaki nem olyan családban nőtt fel, ahol elsajátíthatta volna ezt a nyugalmat a szüleitől, nem valószínű, hogy a feszült és érzelmileg labilis helyzetekben ez lesz az alapreakciója. Számomra a légzés jelenti a legjobb kiindulópontot. Elég vennem egy mély levegőt, mielőtt reagálnék. Ettől mindig le­ lassulok és megnyugszom. Néha azt gondolom: „Vajon van elég információm, hogy kiboruljak? És vajon segít, ha kiboru­ l o k ? " A válasz kivétel nélkül mindig nem.

Csend A csend fogalma ugyan kevésbé bonyolult, mint a nyugalomé, de - számomra legalábbis - sokkal nehezebb átültetni a gyakor­ latba. Bárcsak elmondhatnám, az elején mennyire utáltam, amikor egy interjúalany megemlítette nekem a csendet mint a szívvellélekkel teli élet elvitathatatlanul fontos részét. De nem volt menekvés: ezek az emberek egytől egyig arról beszéltek, mi­ lyen fontos, hogy — akár meditáció, akár ima, akár csendes el­ mélkedés, akár szándékosan beiktatott egyedüllétek útján — rendszeresen lecsendesítsék a testüket és az elméjüket, hiszen csak így válhatnak kevésbé feszültté és túlterheltté. Biztos vagyok benne, hogy az én személyes ellenállásom a témával kapcsolatban abból fakad, hogy már a meditáció gon­ dolatától is feszült leszek. Ha meditálni próbálok, mindig úgy

8. Ú T J E L Z Ő

•

161

érzem magam, mint egy pozőr. Végig csak arra tudok gondolni, hogy most épp semmire sem kellene gondolnom. „Rendben, akkor nem gondolok semmire. N e m gondolok semmire. Tej, pelenka, mosogatószer... állj! R e n d b e n , csak semmi gondolko­ dás. N e m gondolkodom. O, egek! M i k o r lesz már vége?" Bármilyen nehéz is bevallanom, az igazság az, hogy a csend gondolata sokáig nagyon feszültté tett. Az én fejemben az el­ csendesülés csak azt jelentette, hogy valaki lótuszülésben ül a padlón, és a megfoghatatlan semmire gondol. De ahogy egyre több történetet gyűjtöttem és ismertem meg, ismét csak be kel­ lett látnom, hogy tévedtem. íme, a definíció, amelyet a kutatá­ si adatok feldolgozása után alkottam: A csend nem egyenlő azzal, hogy a semmire fókuszálunk. A meg­ tisztulásról szól. Arról, hogy megnyitunk egy érzelmi összeviszszaságtól mentes teret, és megengedjük magunknak, hogy igazán erezzünk, gondolkodjunk,

álmodjunk és kérdezzünk.

Ha elengedjük az előítéleteinket azzal kapcsolatban, hogy h o ­ gyan is kell kinéznie az elcsendesülésnek, és megtaláljuk a meg­ tisztulás azon módját, amely számunkra a legmegfelelőbb, j o b b eséllyel leszünk képesek megnyitni magunkat, hogy szembe­ nézzünk a csend következő akadályával: a félelemmel. Mert ez a félelem bizony nagyon nagy lehet. Nagyon-nagyon nagy. Ha elég időt töltünk csendes érzelmi megtisztulással, éle­ tünk igazsága elkerülhetetlenül feltárul előttünk. A mai világ­ ban elhitetjük magunkkal, hogy ha elég elfoglaltak vagyunk, és folyton rohanunk, a valóság nem fog tudni utolérni bennünket, így próbálunk mindig két lépéssel az igazság előtt járni, mert nem akarjuk bevallani magunknak, milyen fáradtak, rémültek, zavartak és túlterheltek vagyunk. Az egészben persze az az iró­ nia, hogy épp abban fáradunk el, hogy megpróbáljuk letagadni magunk előtt, mennyire fáradtak vagyunk. így működik a szo­ rongás. Önmagát táplálja. Ezért szoktam mindig mondani,

162

•

ÉLJ

SZÍVVEL-LÉLEKKEL!

hogy ha meghirdetnek egy tizenkét lépéses csoportot elfoglalt­ ság-függőségben szenvedőknek, előtte mindenképp béreljenek ki egy futballcsarnokot. A félelem mellett létezik még egy akadály, amely útját állja mind a csendnek, mind pedig a nyugalomnak. Ez pedig nem más, mint az, hogy milyen gondolatokat neveltek belénk ezek­ kel a gyakorlatokkal kapcsolatban. A nyugalomról és a csendről általában már apró gyermekként rendkívül ellentmondásos üze­ netekkel bombáznak bennünket. A szüleink és a tanáraink így kiabálnak: „Csend legyen!" vagy „Ülj nyugodtan!". Ugyanak­ kor, ami ezeknek a magatartásformáknak a gyakorlását illeti, ők maguk csak nagyon ritkán mutatnak példát. így aztán ahelyett, hogy követendővé válna, a csend idővel inkább csak fokozza szorongásunkat, a nyugalom gondolata pedig arra késztet, hogy ugrándozni kezdjünk. Pedig ebben az egyre bonyolultabb és feszültségekkel terhes világban épp arra lenne szükségünk, hogy több időnk és keve­ sebb teendőnk legyen. Amikor először próbáljuk meggyökerez­ tetni a nyugalmat és a csendet az életünkben, természetes, hogy nehéz dolgunk van. Gondoljunk csak arra, mennyire meghatá­ rozza a stressz és a szorongás a mindennapi életünket! De ahogy egyre többet gyakorlunk, a szorongás fokozatosan elveszíti felet­ tünk a hatalmát. Egyre tisztábban látjuk, hogy mit teszünk, mer­ re tartunk, és mi az, ami igazi jelentőséggel bír számunkra.

KITARTÁS! Légy tudatos! * A szorongástól való megtisztuláshoz az én ese­ temben több nyugalomra és csendre volt szükség, ugyanakkor több mozgásra és kevesebb koffeinre is. Megannyi embert is­ merek, aki esténként bevesz valamit, hogy aludni tudjon, nap­ pal pedig dönti magába a kávét, hogy ébren maradjon. A nyu­ galom és a csend nagyon hatásos gyógyír mind az általános álmatlanságra, mind pedig az energiahiányos állapotra. Miután megnöveltem belőlük a napi adagomat, és beiktattam az éle-

8. Ú T J E L Z Ő •

163

tembe a rendszeres sétákat és az úszást, na meg elhagytam a koffeint, mintha kicseréltek volna. Meríts ösztönzést! * Ezzel a témával kapcsolatban általában Harriet Lerner The Dance of Connection című könyvéből merítek ösztönzést. Dr. Lerner arról ír, hogy mindannyiunknak meg­ vannak a magunk módszerei a szorongás kezelésére. Egyesek túl­ működéssel, mások alulműködéssel reagálnak rá. A túlműködők hajlamosak azonnal tanácsokat osztogatni, rögtön mások meg­ mentésére sietnek, átveszik tőlük az irányítást, mindenbe bele­ szólnak, és beleütik az orrukat mások dolgába ahelyett, hogy in­ kább magukba néznének. Az alulműködők stressz hatására ke­ vésbé kompetenssé válnak. Másoktól várják, hogy átvegyék az irányítást a dolgok felett, és ezért gyakran találják magukat a csa­ ládi pletykák és aggodalmak kereszttüzében. Sokszor „felelőt­ lennek", „problémásnak" vagy „befolyásolhatónak" bélyegzik őket. Dr. Lerner szerint, ha képesek vagyunk ezeket a viselkedés­ mintákat úgy szemlélni, mint a szorongásra adott bevett reakció­ kat, ahelyett hogy a személyiségünk elválaszthatatlan részeként gondolnánk rájuk, megérthetjük, hogy változtathatunk rajtuk. A túlműködőknek — köztük nekem is — azt kell megtanulniuk, hogy a szorongást kiváltó helyzetekben hogyan fogadják el j o b ­ ban saját gyengeségeiket, az alulműködőknek pedig azt, hogy hogyan domborítsák ki erősségeiket és képességeiket. Tedd a dolgod! * Kísérletezz a nyugalom és a csend különböző formáival! Mindannyiunknak szükségünk van rá, hogy találjunk magunknak valamit, ami személy szerint nekünk a legjobban be­ válik. Őszintén megmondom, én akkor vagyok a legnyitottabb és érzelmileg a legkevésbé összevissza, ha egyedül sétálok odakint a szabadban. Technikai értelemben ez se nem nyugalom, se nem csend, bennem azonban megteremti a szükséges érzelmi meg­ nyílást. Számodra

mit jelent a

KITARTÁS?

9. ÚTJELZŐ:

Az értelmes munka meggyökereztetése ÖNMAGUNKKAL KAPCSOLATOS KÉTELYEINK ÉS A „KELLENE" ELENGEDÉSE

A kreativitásról szóló fejezetben már említettem, hogy mun­ kám oroszlánrészét teszi ki az összefüggések keresése. Sőt, az egészben épp az a lényeg, hogy megtaláljam és megnevezzem a gondolataink, érzéseink és tetteink közti nagyon finom és gyakran rejtett kapcsolódásokat. Ezek néha könnyen észreve­ hetők és j ó l kategorizálhatók. Máskor illékonyak, megfoghatatlanok, és hiába próbálom, sehogy sem tudom kibogozni őket. Ez az útjelző is egy ilyen kibogozhatatlan és megfoghatat­ lan tapasztalatként indult, idővel azonban sikerült felfedeznem benne néhány meglepő összefüggést. Már kutatásom nagyon korai szakaszában világossá vált, hogy a szívvel-lélekkel teli élethez szervesen hozzátarozik az, amit interjúalanyaim közül sokan csak értelmes munkának nevez­ tek. Mások úgy fogalmaztak, hogy elhivatottságot éreznek vala­ mi iránt. Megint mások pedig egyszerűen azt mondták, hogy a munkájuk hatalmas eredmények és célok elérésére sarkallja őket. Ez mind meglehetősen egyértelmű volt, leszámítva azt a bosszantó szólistát, amely valamiért fontosnak tűnt, és amely­ ről tudtam, hogy valahogyan kapcsolódik az értelmes munka iránti vágy témájához. íme, a lista: •

adottságok és tehetségek

•

spiritualitás

•

anyagi boldogulás

166 ' É L J S Z Í V V E L - L É L E K K E L !

•

elkötelezettség

•

„kellene"

•

önmagunkkal kapcsolatos kételyek

Azért mondom, hogy bosszantó, mert nagyon sokáig tartott, amíg rájöttem, hogyan is kapcsolódnak ezek a szavak egymás­ hoz. Kimerült énem szerette volna egyszerűen félretenni eze­ ket az „extra" szavakat, valahogy úgy, ahogy Steve szokta az IKEA-bútorok maradék csavarjaival szerelés után. Szerettem volna én is hátralépni, egy kicsit megbillegtetni, majd azt mon­ dani: „ O k é , elég szilárdan áll a lábán! Ezek csak véletlenül ke­ rültek a dobozba." De nem tudtam. Úgyhogy fogtam magam, és darabjaira szedtem az értelmes munka fogalmát. Újabb interjúkat készí­ tettem, megtaláltam az összefüggéseket, és újra összeraktam az egész útjelzőt. íme, ez lett belőle: •

Mindannyian

rendelkezünk

adottságokkal

és

tehetségekkel.

Ha

gondozzuk ezeket, és megosztjuk őket a világgal, értelmet és célt vihetünk az életünkbe. •

Adottságaink eltékozlása szenvedéssel jár. Mint kiderült, nem csupán „sajnálatos", ha nem használjuk ki a számunkra ada­ tott tehetséget; hanem érzelmi és fizikai jóllétünkkel kell fi­ zetnünk érte. Ha nem arra használjuk a tehetségünket, hogy értelmes munkát végezzünk, küzdelemre kárhoztatjuk ma­ gunkat. Hamarosan úgy érezzük majd, hogy elveszítettük a kapcsolatot önmagunkkal, és láthatatlan terhek mázsás súlya alatt görnyedezünk. Ezek a terhek az üresség, a fruszt­ ráció, a neheztelés, a szégyen, a csalódottság, a félelem, sőt a gyász érzései.

•

A legtöbben, akik spirituális kapcsolatra vágyunk, túl sok időt töltünk azzal, hogy bámuljuk az eget, és azon tűnő­ dünk, miért van olyan messze tőlünk Isten. Pedig Isten ben­ nünk él, és nem felettünk. Az Istennel való kapcsolatteremtés

9. Ú T J E L Z Ő

•

167

egyik leghatékonyabb módja, ha megosztjuk adottságainkat és te­ hetségüket a világgal. •

Hatalmas mértékű elhivatottság kell ahhoz, hogy adottságainkat és tehetségünket arra használjuk,

hogy értelmes munkát végezzünk.

Ennek elég prózai oka van: az értelmes munka legtöbbször nem elég arra, hogy kifizessük a számláinkat. Vannak, akik­ nek minden összejön — kihasználják az adottságaikat és a te­ hetségüket, értelmes munkát végeznek, és ezzel nemcsak a lelküket, de a családjukat is táplálni tudják; a legtöbb em­ bernek azonban nem megy ilyen könnyen. •

Senki sem mondhatja meg, hogy számunkra mi az értelmes munka. Még a kultúra sem. Legyen az akár kertészkedés, akár gyermeknevelés, jogászkodás, tanítás vagy festés. Aho­ gyan adottságaink és tehetségünk is, az értelmes munka is mindig egyéni és csak ránk jellemző.

Önmagunkkal kapcsolatos kételyeink és a „kellene" Azok a bizonyos belső hangok könnyen az értelmes munka út­ jába állhatnak. Általában úgy kezdik, hogy gúnyolódnak az adottságainkon és a tehetségünkön: •

„Lehet, hogy mindenkinek vannak adottságai... kivéve té­ ged. Talán ezért van, hogy még mindig nem találod őket."

•

„Igen, ebben tényleg jó vagy, ez azonban még nem tehet­ ség. N e m elég nagy és fontos dolog ahhoz, hogy igazi tehet­ ségnek lehessen nevezni."

Az önmagunkban való kételkedés lehetetlenné teszi, hogy ráta­ láljunk tehetségeinkre, és megosszuk a világgal. Továbbá, ha az Istennel való kapcsolatunkat úgy erősíthetjük meg, hogy ki­ bontakoztatjuk és megosztjuk a világgal az adottságainkat, ak­ kor az önmagunkban való kételkedéssel voltaképpen hagyjuk, hogy a félelmeink aláássák hitünket. A hangok sok erőt nyernek a „kellene" szóból. Ez nem más,

168

•

ÉLJ

SZÍVVEL-LÉLEKKEL!

mint a beilleszkedés, a perfekcionizmus, a mások kedvének ke­ resése és az önmagunknak való bizonygatás csatakiáltása: • •

„A pénzzel kellene foglalkoznod, nem az értelemmel." „Ha felnősz,

-nak kellene menned. Mindenki erre

számít." •

„Utálnod kellene a munkádat. Hiszen ez hozzátartozik a munka definíciójához."

•

„Ha elég bátor vagy, ott kellene hagynod a munkádat, hogy a boldogságodat kövesd. A pénz miatt ne aggódj!"

•

„Választanod kellene: Olyan munka, amit szeretsz, vagy olyan, amelyik eltartja azokat, akiket szeretsz."

Az önmagunkkal kapcsolatos kételyek és a „kellenék" legyőzé­ se érdekében először is meg kell hallanunk ezeket az üzenete­ ket. Mi az, amitől félünk? Mik szerepelnek a „kellene" listán­ kon? Ki mondja ezeket? És miért? A gonosz manók olyanok, akár a kisgyerekek. Ha nem fi­ gyelsz rájuk, egyre hangosabban kiabálnak. Rendszerint az a legjobb, ha egyszerűen tudomásul vesszük az üzeneteket. írd le őket. Tudom, hogy nem tűnik túl jó ötletnek, de hidd el, azzal, hogy leírod őket, nem adsz nekik több erőt. Saját magadat erő­ síted. Lehetővé teszed, hogy azt mondd: „Értem már. Látom, hogy félek ettől, de akkor is meg fogom csinálni."

Örülök, hogy találkoztunk. Mivel Foglalkozol? A szégyen belső hangjai mellett az is az értelmes munka akadá­ lyátjelentheti, hogy nehezen valljuk be őszintén a világnak, kik is vagyunk, és mit csinálunk. Egy olyan társadalomban, amely a munka elsőbbrendűségét hirdeti, a leggyakoribb kérdés a „ M i ­ vel foglalkozol?". R é g e b b e n mindig megrándultak az arcizma­ im, ha valaki ez után érdeklődött. Úgy éreztem, két választá­ som van: vagy egy könnyen emészthető és j ó l csengő hangsorrá korlátozom magam, vagy teljesen összezavarom az illetőt.

9. Ú T J E L Z Ő

•

169

Manapság már mindig úgy válaszolok, hogy visszakérdezek: „Mennyi időd van?" A legtöbbünknél igen bonyolult a válasz. Én például a k ö ­ vetkezőkkel foglalkozom: anya, társ, kutató, író, mesélő, nővér, barátnő, gyerek és tanár vagyok. Mindezek a dolgok együttesen teszik ki azt, aki vagyok, ezért sem tudom soha, mit is vála­ szoljak erre a kérdésre. És hogy őszinte legyek, bele is fáradtam abba, hogy megkönnyítsem a beszélgetőtársam dolgát. 2009-ben találkoztam Marci Alboherrel, aki íróként/elő­ adóként/trénerként dolgozik. Ha most azon gondolkozol, mit keresnek itt ezek a perjelek, megnyugtatlak, hogy nagyon is jó helyen vannak. Marci ugyanis a szerzője a One Person/Multiple Careers: A New Modelfor Work/Life Success című könyvnek. 1 Alboher több száz olyan emberrel készített interjút, akik egyszerre többféle dolgot csinálnak, és arra j ö t t rá, hogy ezek a „perjeles" karrierek — kutató/mesélő, művész/ingatlanközvetítő - teljes egységet képeznek, és kifejezik azokat a sokrétű szenvedélyeket, tehetségeket és érdeklődési köröket, amelyeket egy szimpla pálya nem képes kifejezésre juttatni. Marci könyve hemzseg az olyan emberekről szóló történetektől, akik úgy ta­ lálták meg az értelmes elfoglaltságot az életükben, hogy nem voltak hajlandók egyféle munkát végezni. Olvashatunk például kikötői dokkmunkás/dokumentumfilmesről, vezetői tanács­ adó/képregényrajzolóról,

ügyvéd/szakácsról,

rabbi/stand-up

komikusról, sebész/drámaíróról, befektetési igazgató/rapperről és terapeuta/hegedűkészítőről. Azért szerettem volna megosztani veled a perjel-hatás gon­ dolatát, mert a blogírók, művészek és írók között rengeteg olyan emberrel találkozom, akik félnek felvállalni a munkáju­ kat. Nemrégiben egy közösségi kommunikációval foglalkozó konferencián találkoztam egy nővel, aki könyvelő/ékszerkészí­ tő. Alig vártam, hogy élőben is találkozzam vele, miután az interneten vásároltam tőle egy csodálatos fülbevalót. Amikor megkérdeztem, mióta ékszerkészítő, elpirult és azt mondta:

1 70 • É L J S Z Í V V E L - L É L E K K E L !

- C s a k szeretnék az lenni. Egyelőre könyvelő vagyok, nem ékszerkészítő. „Az Isten szerelmére, most is a te fülbevalód lóg a fülemben, nem pedig egy adóbevallás" — gondoltam magamban. R á m u ­ tattam a fülemre, és így szóltam: —Dehogyisnem vagy ékszerkészítő! De ő csak mosolygott, és azt felelte: - E z z e l nem lehet pénzt keresni. Csak azért csinálom, mert szeretem. Bármilyen nevetséges kifogásnak hangzott is, megértem. Én is gyűlölöm magam írónak nevezni, mert nem érzem „törvé­ nyesnek". N e m vagyok eléggé író. Az önmagunkkal kapcsolatos kételyeinket akkor győzhetjük le, ha elhisszük, hogy elég j ó k vagyunk, és nem törődünk azzal, hogy mások szerint mivel kellene foglalkoznunk, és kinek kellene hívnunk magunkat. Van egy idézet a teológus Howard Thurmantől, amelyet minden félévben megosztok a végzős diákjaimmal. Mindig is a kedvenceim közé tartozott, de amióta tanulmányoztam az ér­ telmes munka fontosságát, új jelentőséget nyert számomra, íme, így szól: „Ne kérdezd, mire van szüksége a világnak. Kér­ dezd azt, hogy mi az, ami éltet téged, és csináld. Mert a világ­ nak olyan emberekre van szüksége, akik élnek."

KITARTÁS! Légy tudatos! * Eltarthat egy darabig, amíg az ember tudato­ sítja magában, mit is jelent számára az értelmes munka fogalma. Én végül úgy döntöttem, hogy nagyon részletesen megvizsgá­ lom a dolgot, és összeírtam a saját kritériumaimat az „értelmes" szóhoz. Jelenleg én, személy szerint a következőket várom el a munkámtól: legyen inspiráló, nyújtson lehetőséget az elmélke­ désre, és legyen kreatív. Ezeket használom szűrőnek, hogy el­ döntsem, mi az, amit elvállalok/mi iránt kötelezem el ma­ gam/minek szentelem az időmet.

9. Ú T J E L Z Ő

•

171

Meríts ösztönzést! * Melegen ajánlom Marci Alboher már említett One Person /'Multiple Careers című könyvét. Rengeteg gyakorlati tanács van benne azzal kapcsolatban, hogyan valósít­ hatjuk meg a perjeles karriert. Malcolm Gladwell szintén folya­ matos ösztönzést jelent számomra. Outliers című könyvében azt írja, hogy az értelmes munkának három ismertetőjele van: a komplexitás, az önállóság, valamint az erőfeszítés és az ered­ mény közti egyensúly. Azt is hozzáteszi, hogy ezeket általában a kreatív munkákban találhatjuk meg. 2 Ezek a kritériumok tel­ jes mértékben egybecsengenek azzal, amit a szívvel-lélekkel te­ li élettel kapcsolatos kutatásomból megtudtam. Végül pedig, úgy gondolom, mindenkinek el kellene olvasnia Paulo Coelho Az alkimista című könyvét. 3 Én minden évben legalább egyszer megteszem. Nagyon hatásos segítség, hogy meglássuk az adott­ ságaink, a spiritualitásunk és a munkánk (legyen akár perjeles, akár nem) közti összefüggéseket, és azt, hogy miként alkotnak ezek egységet, hogy értelmet teremtsenek az életünkben. Tedd a dolgod! * írj egy listát azokról a munkákról, amelyek inspirálnak! Ne akarj gyakorlatias lenni. Ne arra gondolj, hogy miből lehet megélni; azt nézd, hogy mit szeretnél csinálni. Sen­ ki sem mondja, hogy hagyd ott a jelenlegi állásodat, ha értelmes munkát akarsz végezni. Ahogyan azt sem, hogy a jelenlegi állá­ sod nem értelmes munka — talán csak arról van szó, hogy még sosem gondoltál rá így. Mi lenne számodra az ideális perjeles foglalkozás? Mi szeretnél lenni, „ha nagy leszel"? Mi az, ami értelmet visz az életedbe? Számodra

mit jelent a

KITARTÁS?

10. ÚTJELZŐ:

A nevetés, az ének és a tánc meggyökereztetése A TRENDISÉG ÉS A DOLGOK KÉZBEN TARTÁSÁNAK ELENGEDÉSE Táncolj úgy, mintha senki sem látna. Énekelj úgy, mintha senki sem hallana. Szeress úgy, mintha még sosem csalódtál volna, és élj úgy, mintha a menny a földön volna. M A R K

TWAIN

Az ember a történelem során mindig is arra használta a nevetést, az éneket és a táncot, hogy kifejezze önmagát, történeteket és érzelmeket mondjon el, ünneplejen és gyászoljon, és ápolja a közösséget. Ugyanakkor, jóllehet a legtöbb ember azt vallja, hogy az élet elviselhetetlen lenne nevetés, ének és tánc nélkül, nagyon gyakran készpénznek vesszük ezeket a tapasztalatokat. A nevetés, az ének és a tánc olyannyira átszövi a mindenna­ pi életünket, hogy sokszor el is felejtjük értékelni azokat az em­ bereket, akik megnevettetnek bennünket, a dalokat, amelyek arra késztetnek, hogy letekerjük a kocsiablakot, és hangosan énekelni kezdjünk, és a teljes szabadság eksztázisát, amelyet ak­ kor érzünk, ha „úgy táncolunk, mintha senki sem látna". Dancing in the Streets: A History of CollectiveJoy című könyvé­ ben Barbara Ehrenreich a történelmet és az antropológiát hívja segítségül, hogy bemutassa, milyen fontos az általa „kollektív eksztázisnak" nevezett emberi tapasztalat. Következtetésében kijelenti, hogy „veleszületetten társadalmi lények vagyunk, akik szinte ösztönös késztetést éreznek, hogy megosszák az örömü-

174

'

ÉLJ

SZÍVVEL-LÉLEKKEL!

ket". 1 Teljes mértékben egyetértek vele. Én is nagyon szeretem a kollektív eksztázis ideáját - főleg manapság, amikor inkább úgy tűnik, mintha az emberiség a kollektív félelem és szorongás álla­ potában vergődne. Az adatok feldolgozásakor két kérdésre kerestem a választ: 1. Miért olyan fontos számunkra a nevetés, az ének és a tánc? 2. Létezik-e esetleg egy olyan transzformációs összetevő, amely mindháromban megvan? Ezeket a kérdéseket egyáltalán nem volt könnyű megválaszolni, ugyanis nemcsak olyankor nevetünk, táncolunk és énekelünk, ha örömöt érzünk, de akkor is ezekhez a kifejezőeszközökhöz nyúlunk, amikor magányosak, szomorúak, izgatottak, szerelme­ sek, csalódottak, riadtak, magabiztosak, bizonyosak, kétkedők vagy bátrak vagyunk, vagy amikor szégyent, gyászt vagy eksztá­ zist érzünk (hogy csak egypárat említsek). A magam részéről meg vagyok győződve arról, hogy minden emberi érzelemhez tartozik egy dal, egy tánc és egy nevetés. Miután néhány évig kutattam, és elemeztem az adatokat, a következőre j ö t t e m rá: A nevetés, az ének és a tánc érzelmi és spirituális kapcsolatot te­ remt. Ha vigaszra, ünneplésre, vagy gyógyulásra vágyunk, arra az egyetlen dologra emlékeztetnek bennünket, ami igazán fontos. Ez pedig nem más, mint hogy nem vagyunk egyedül. Meglehetősen ironikus, hogy az alatt a nyolc év alatt tanultam a legtöbbet a nevetésről, amikor a szégyent kutattam. A szé­ gyenkezelés egyik alapeleme a nevetés. Előző könyvemben a gyógyító nevetést bölcs nevetésnek hívom. A nevetés a közös­ ségvállalás egy nagyon spirituális formája. Segítségével szavak nélkül mondhatjuk egymásnak: „Veled vagyok. Értelek." Az igazi nevetés sosem használja önmarcangolásra vagy ön-

10. Ú T J E L Z Ő

•

175

ostorozásra a humort; nem az a fájdalmas nevetés, amely mögé sokszor elbújunk. A bölcs nevetés azt a megnyugvást és össze­ kapcsolódást testesíti meg, amelyet akkor érzünk, amikor meg­ osztjuk egymással a történetünket. N e m egymáson, hanem egymással nevetünk. Az egyik kedvenc definícióm a nevetésről Anne Lamott írónőtől származik: „A nevetés a szentség egy vidám és pezsgő formája." Ámen!

Dal A nyolcszámos kazettáktól kezdve, amelyeket a szüleim hallgattak az autónkban, az 1970-es évekből származó bakelitgyűjteménye­ men és a 80-as, 90-es évekből való válogatáskazettáimon keresz­ tül egészen a mai iTunes lejátszási listáimig a számítógépemen, az életem egyetlen nagy filmzene. A dalok pedig, amelyek he­ lyet kaptak benne, semmihez sem hasonlítható módon képesek emlékeket felidézni bennem, és érzelmeket kiváltani belőlem. Bár tisztában vagyok vele, hogy nem mindenki osztozik a zene iránti őrült szenvedélyemben, azt is tudom, hogy az ének egyik egyetemes tulajdonsága, hogy képes érzelmeket előcsalogatni be­ lőlünk — néha olyankor is, amikor nem is sejtenénk. Nemrégiben egy film rendezői változatát néztem. Volt benne egy nagyon drá­ maijelenet, amelyet először zenével, majd zene nélkül is láttam. El sem akartam hinni, micsoda különbség volt köztük. A legmegdöbbentőbb azonban az a felismerés volt, hogy amikor először láttam a filmet, fel sem tűnt, hogy a jelenet alatt zene szól. Annyira el voltam foglalva azzal, hogy a körmömet rágtam, és drukkoltam, hogy minden úgy alakuljon, ahogy sze­ retném. De amikor megnéztem zene nélkül, a jelenet laposnak tűnt. A várakozás szikráját sem éreztem. Z e n e nélkül olyan tényszerűnek, érzelem nélkülinek tűnt az egész. Legyen szó akár egy vallásos énekről a templomban, a nem­ zeti himnuszról, egy egyetemi indulóról, rádiós felvételről vagy egy gondosan megkomponált filmzenéről, a zene mindig elér

176 •

ÉLJ SZÍVVEL-LÉLEKKEL!

hozzánk, megérint minket, és kapcsolódni hív. Enélkül pedig nem élhetünk.

Tánc A családom spirituális egészségét azon szoktam lemérni, hogy mennyit táncolunk a konyhában. N e m viccelek. Charlie leg­ inkább a „Kung Fu Fighting" című dalra indul be, Ellen pedig az „Ice Ice Baby"-re. Imádjuk a zenét és a táncot, de nem vagyunk sznobok. N e m szégyelljük, hogy olyan régi dalokat is szeretünk, mint amilyen a „ T h e Twist" vagy a „ T h e Macarena". Mivel a konyhánk nem túl nagy, ha mind a négyen beszabadulunk, és zokniban ropni kezdjük, a „táncparkett" pillanatok alatt „dühöngővé" válik. Ez néha egy kicsit nagy csörömpöléssel jár, de a lényeg, hogy mindig nagyon jó móka. N e m volt nehéz rájönnöm, hogy a tánc sok ember számára nehéz téma. Ha hisztérikus nevetőgörcsöt kapunk, vagy nyilvá­ nosan rázendítünk egy nótára, legfeljebb úgy érezzük, hogy a kelleténél egy kicsit jobban elengedtük magunkat. Nincs azon­ ban az önkifejezésnek még egy olyan formája, amely annyira előhozná belőlünk a sebezhetőség érzését, mint a tánc. Szó sze­ rint az egész testünket védtelennek érezzük ilyenkor. Olyan, mintha meztelenek lennénk — azt pedig talán nem kell magya­ ráznom, mennyire erős sebezhetőségérzést képes kiváltani be­ lőlünk ez a tapasztalat. Sok ember számára túl nehéz feladat, hogy megkockáztassa ezt a fajta nyilvános sebezhetőséget, ezért csak otthon hajlan­ dók táncolni, vagy csak olyan emberek előtt, akik nagyon kö­ zel állnak hozzájuk. És vannak, akik olyannyira nem tudnak mit kezdeni a sebezhetőséggel, hogy egyáltalán nem táncolnak. Egy asszony egyszer azt mondta nekem: „Néha, ha egy filmben táncolnak, vagy megy egy jó szám, elkezdek dobolni a lábam­ mal, anélkül hogy észrevenném. Amikor végre eljut a tudato­ mig, hogy mit csinálok, mindig zavarban érzem magam. Egyál­ talán nincs ritmusérzékem."

10. Ú T J E L Z Ő

•

í 77

Senki sem vitatja, hogy egyes emberekbe több zenei hajlam és tehetség szorult, mint másokba. Ennek ellenére egyre bizto­ sabb vagyok abban, hogy a tánc a genetikánkba van kódolva. N e m a szupertrendi, legújabb divat szerinti lépésekre és figurák­ ra gondolok, és nem is arra, amiről a Szombat esti láz című táncos vetélkedő is szól. Arról az erős késztetésről beszélek, amely a rit­ mus és a mozgás felé húz minket, ha meghalljuk az első taktuso­ kat. A gyermekeknél még nagyszerűen látszik ez a vágy. Amíg meg nem tanítjuk nekik, hogy mindig gondoljanak bele, hogy néznek ki, és mit gondol róluk a többi ember, a gyerekek tán­ colnak. Sőt, meztelenül táncolnak. N e m mindig elegánsan, és nem is mindig ütemre, de mindig nevetve és boldogan. Az író Mary Jo Putney szerint: „Amit az ember gyermek­ ként szeret, azt örökké a szívébe zárja." Ha ez igaz - márpedig én hiszem, hogy az —, akkor a tánc egészen biztosan a szívünk­ ben marad még akkor is, amikor a fejünk már azzal a gondolat­ tal van tele, hogy vajon mit gondolnak mások.

A trendiség és a dolgok „kézben tartása" Az egyetlen igazi értékmérő ebben a becsődölt világban az, amit olyankor osztasz meg valakivel, amikor nem vagy menő. Idézet a Majdnem híres című filmből Egy j ó t nevetni; énekelni, ahogy a torkunkon kifér; táncolni, mintha senki sem látna - ezek a dolgok kétségkívül jó hatással vannak a lélekre. D e , ahogy már mondtam, egyben a sebezhető­ ség forrásai is. A nevetés, az ének és a tánc köré nagyon sok szé­ gyent kiváltó tényező tapad. Ezek közé tartozik például a féle­ lem, hogy ügyetlennek, esetlennek, hülyének, görcsösnek, ódi­ vatúnak, szétesettnek, éretlennek, bolondnak vagy hibbantnak tartanak majd. A legtöbbünk számára ez egy meglehetősen ijesztő lista. A gonosz manók csak a megfelelő pillanatra várnak, hogy az önkifejezést átfordítsák önvédelembe és önmarcangolásba.

1 78 • É L J S Z Í V V E L - L É L E K K E L !

•

„Mit fognak gondolni az emberek?"

•

„Mindenki engem néz — nyugi!"

•

„Röhejesen festesz! Szedd már össze magad!"

A nők gyakran mondják, hogy nem akarnak „túl harsánynak" vagy „túl lazának" tűnni. El sem tudom mondani, a gyengébb nem képviselői közül hányan számoltak be nekem arról a fáj­ dalmas tapasztalatról, hogy kockáztattak, és az átlagosnál többet mutattak meg magukból, mire atyáskodóan rájuk szóltak, hogy fogják vissza magukat. A férfiak gyakran említették, milyen veszélyes, ha látszólag „kiengedik a kezükből az irányítást". Az egyikük így fogalma­ zott: „A nők folyton azt mondják, hogy engedjük el magunkat, és szórakozzunk. Mégis mennyire lennénk vonzóak a szemük­ ben, ha hülyét csinálnánk magunkból a táncparketten más férfi­ ak előtt, vagy - ami még rosszabb - a barátnőik előtt. Sokkal egyszerűbb hátradőlni, és úgy tenni, mint aki nem szeret tán­ colni. M é g akkor is, ha valójában szeretünk." A nők és a férfiak sokféleképpen hajszolják az elismerést. A leginkább azonban két törekvés ösztönöz minket arra, hogy csendben üljük a fenekünkön. Fenn akarjuk tartani a látszatot, hogy „trendik" vagyunk, illetve hogy „kézben tartjuk" a do­ gokat. A menőzés nem arról szól, hogy mi akarunk lenni a leg­ vagányabb srácok vagy csajok a környéken — hanem arról, hogy minimálisra akarjuk csökkenteni a sebezhetőségünket, és vissza akarjuk szorítani annak a kockázatát, hogy nevetségessé váljunk mások szemében. Ú g y hajszoljuk az elismerést, hogy magunkra öltjük az ér­ zelmi kényszerzubbonyt, és menőzünk. Tragikusan jófejek va­ gyunk, és végérvényesen „jobbak, mint". A dolgok kézben tartásának kényszere nem arról szól, hogy manipulálni szeret­ nénk a helyzeteket — a legtöbbször csak a látszatot akarjuk fenntartani. M e g akarjuk szabni, mit gondoljanak rólunk má­ sok, mert csak így érezzük magunkat elég jónak.

10. Ú T J E L Z Ő

•

179

Én olyan családban nőttem fel, ahol menőnek lenni és beil­ leszkedni nagy értéknek számított. Felnőttként aztán folyama­ tosan dolgoznom kell azért, hogy megengedjem magamnak a sebezhetőséget és a hitelességet. Nevetek, énekelek, sőt tán­ colok is, egészen addig, amíg nem tűnök hülyének, bénának vagy esetlennek. Ezek a lehetőségek évekig a szégyen fő forrá­ sai voltak számomra. A 2007-es spirituális ébredésem során aztán megtanultam, milyen sokat veszítettem, miközben menő akartam maradni. Rájöttem, hogy többek között azért félek új dolgokat kipró­ bálni (mondjuk, a jógát vagy a hiphopot), mert tartok attól, hogy mások bénának és esetlennek látnak majd. Rengeteg időt és energiát szántam arra, hogy változtassak ezen a helyzeten. Ez rendkívül lassú folyamat. M é g ma is csak olyan emberek körében tudom magam igazán elengedni — és tökhülyén vagy tökbénán viselkedni -, akikben száz százalékig megbízom. De azt hiszem, ez rendjén van így. Sokat dolgozom azon is, hogy ne adjam tovább ezt a gyerekeimnek, ami szintén nem könnyű. Az ember könnyen megfeledkezik a hangokról és a szégyent kiváltó tényezőkről. íme, a bizonyíték: Tavaly történt, hogy egyszer el kellett rohannom a Nordstrombe néhány sminkszerért. Épp a „nincs egy rongyom sem, és különben is úgy nézek ki, mint Dzsabba" hangulatban vol­ tam, úgyhogy a leginkább kinyúlt pulóveremet vettem fel, a hajamat pedig ahelyett, hogy megmostam volna, hanyagul felgumiztam, és azt mondtam Ellennek: - C s a k bemegyünk, felmarkoljuk a szajrét, és már ott sem vagyunk. A plázába menet Ellen eszembejuttatta, hogy a cipője, ame­ lyet a nagymamájától kapott, ott van a kocsi csomagtartójában, és megkért, hogy cseréljük be egy nagyobbra. így hát, miután meg­ vettem a sminkszereket, felmentünk a cipőboltba. Amint felér­ tünk az emeletre, és kiléptünk a liftből, egyből megpillantottam három bombanőt a cipőosztályon. Hosszú, csillogó (és tiszta) ha-

í 80 • É L J S Z Í V V E L - L É L E K K E L !

j u k lágyan omlott puha, keskeny vállukra, ahogy a magas sarkú, hegyes orrú csizmáikban tipegtek, és szemmel tartották hason­ lóan gyönyörű lányaikat, akik épp tornacipőt próbálgattak. Miközben minden erőmmel azon voltam, hogy ne kezdjem magam összehasonlítgatni velük, és tekintetemet mereven a ki­ állított cipőkre szegeztem, hirtelen egy furcsa, kék foltot vettem észre a szemem sarkában, amely fel-le ugrált. Ellen volt. A szom­ szédos üzletben egy popdal szólt, és az én magabiztos nyolcéve­ sem bizony táncra perdült. Vagy, hogy egészen pontos legyek, robotozott. Abban a pillanatban, hogy Ellen felnézett, és meglátta, hogy bámulom, érzékeltem, hogy a csodálatos anyukák és a hasonlóan csodálatos lányaik egyenesen Ellen felé fordulnak. Az anyukák láthatóan zavarban voltak egy ilyen „nem helyénvaló" viselke­ dés láttán, a lányaik pedig, akik mindössze pár évvel lehettek idősebbek Ellennél, majdnem hangot is adtak nemtetszésüknek. Ellen megfagyott. M é g mindig robotpózba merevedve rám né­ zett, és a szemével azt kérdezte: „Most mit csináljak, Mama?" Automatikus reakcióm ebben a helyzetben valószínűleg az lett volna, hogy eleresztek egy dorgáló nézést Ellen felé, ami­ vel tudtára adom a véleményemet: „Jesszusom, ne égess már!" Vagyis az azonnali válaszom az lett volna, hogy mentem a saját bőröm, és elárulom a lányomat. Hála istennek nem így tettem. A kutatásomból tanultak és anyai ösztönöm (amely hangosabb volt a félelmemnél) azt súgták: „Válaszd Ellent! Állj mellé!" R á n é z t e m a csodálatos anyukákra, aztán Ellenre. Összeszed­ tem minden bátorságomat, elmosolyodtam, és azt mondtam: — A madárijesztőt még nem mutattad. Aztán elernyesztettem a kézfejem, hagytam, hogy élettele­ nül lógjon a csuklómon, és körözni kezdtem a karommal. Ellen visszamosolygott. Ott álltunk a cipőbolt kellős közepén, és tánclépéseket gyakoroltunk, amíg vége nem lett a dalnak. F o ­ galmam sincs, mit szóltak hozzá a bámészkodók. Ugyanis le sem vettem a szememet Ellenről.

10. Ú T J E L Z Ő

•

181

Az árulás egy nagyon fontos szó ebben az útjelzőben. Ami­ kor többre értékeljük a trendiséget és a dolgok kézben tartását, mint a szabadságot, hogy szenvedélyesen, bénán, szívvel-lélek­ kel kifejezzük, kik is vagyunk, akkor eláruljuk magunkat. És ha rendszeresen eláruljuk magunkat, akkor ezt azokkal is meg fog­ juk tenni, akiket szeretünk. Ha nem engedjük meg magunknak, hogy szabadok legyünk, mások szabadságát sem fogjuk tudni tolerálni. Lehurrogjuk őket, kigúnyoljuk a viselkedésüket, sőt, néha még a megszégye­ nítésig is elmegyünk. Ez történhet szándékosan, de tudat alatt is. Bárhogy is legyen, az üzenet ugyanaz: „Jesszusom, ne égess mar! A hopi indiánoknak van egy mondásuk: „Aki látja a tán­ cunkat, az hallja a szívünket." Én tudom, milyen nagy bátor­ ság, ha hagyjuk, hogy az emberek hallják a szívünket. Az élet azonban túlságosan értékes ahhoz, hogy menőzéssel és az irá­ nyítás látszatának fenntartásával töltsük, miközben akár nevet­ hetünk, énekelhetünk és táncolhatunk is.

KITARTÁS! Légy tudatos! * Ha hiszünk abban, hogy a nevetés, az ének és a tánc hozzátartozik lelkünk ápolásához, akkor mit teszünk érte, hogy helyet szorítsunk ezeknek az életünkben? Mi a családom­ mal például mindig bekapcsoljuk a zenét a konyhában az ebéd utáni pakolás és mosogatás alatt. Miközben jár a kezünk, tán­ colunk és énekelünk, ez pedig mindig kiadós nevetésbe csap át. Meríts ösztönzést! * Imádok egy téma alapján dalokat válogat­ ni, és lejátszási listákat készíteni belőlük. Ezeket aztán elővehetem, ha egy bizonyos kedvem vagy hangulatom van. Olyan fantázianeveket adok nekik, mint „Isten az iPodon" vagy „Fuss, ha kedves az életed". Mind közül a legkedvesebb listám azonban a „Hiteles É n " nevet viseli — ezen azok a dalok vannak, amelyektől a leginkább önmagamnak érzem magam.

í 82 •

ÉLJ SZÍVVEL-LÉLEKKEL!

Tedd a dolgod! * Merj béna lenni. Mindennap táncolj legalább öt percet. Készíts egy C D - t , amelyet direkt arra tartasz a kocsiban, hogy énekelj. Nézd meg azt az idétlen YouTube videót, ami mindig megnevettet! Számodra

mit jelent a

KITARTÁS?

Azt hiszem, a legtöbbünk némi fenntartással kezeli az „önsegí­ t ő " könyveket. És ez így van j ó l . Túl sok olyan munka született az utóbbi időben, amelynek borítóján és fülszövegében fele­ lőtlen ígéretek olvashatók. Ezek szerzői sokkal könnyebbnek festik le a változást, mint amilyen a valóságban. Az igazság az, hogy a változás sokszor kellemetlen, sőt kockázatos, különö­ sen, ha tökéletlenségeink elfogadásáról és hitelességünk felvál­ lalásáról van szó. Na meg arról, hogy képesek legyünk szétnéz­ ni a világban, és őszintén azt mondani: „Elég vagyok." Bármennyire félünk is a változástól, végül meg kell válaszol­ nunk magunknak a kérdést: Mi a nagyobb kockázat? Elengedni, hogy mit gondolnak mások, vagy elengedni, amit érzek, amiben hi­ szek, aki vagyok? Szívvel-lélekkel élni annyit jelent, hogy az önbecsülés és a méltóság kiindulópontjából közelítünk a világhoz. Hogy meg­ gyökereztetjük mindennapjainkban a bátorságot, az együttérzést és a kapcsolódást, és reggelente ezzel a gondolattal ébredünk: „Mindegy, mennyit tudok ma megtenni, és mennyi minden ma­ rad elvégezetlenül, elég vagyok." Este pedig ezzel hajtjuk álom­ ra a fejünket: „Igen, tökéletlen vagyok, sebezhető, és néha félek is. Ez azonban mit sem változtat a tényen, hogy bátor is vagyok, és megérdemlem, hogy szeressenek, és tartozzak valahová." Számomra teljes mértékben érthető és logikus, hogy miért épp a bátorság, az együttérzés és a kapcsolódás a tökéletlenség

Í84

•

ÉLJ SZÍVVEL-LÉLEKKEL!

ajándékai. Ha visszagondolok, milyen volt az életem ez előtt a munka előtt, tudom, hogy ezt gondoltam: „Mi van, ha nem le­ szek képes ennyi mindent kézben tartani? Miért nem dolgozik mindenki keményebben, hogy megfeleljen az elvárásaimnak? Mit gondolnak majd az emberek, ha kudarcot vallok vagy feladom? Mikor hagyhatok fel azzal, hogy mindenkinek bizonyítsak?" Számomra a kockázat, hogy elveszíthetem önmagam, sokkal rémisztőbbnek tűnt, mint az, hogy az emberek megláthatják az igazi énemet. Immár közel négy éve annak a napnak, amikor 2006-ban a kutatásom feje tetejére állította az életemet. Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy ez volt életem legjobb négy éve. Ha tehetném, sem változtatnék rajta semmit. A spirituális ébredés rázós volt ugyan, de engem kemény fából faragtak. Azt hiszem, az univerzum így akarta elérni, hogy odafigyeljek rá. Bárhová is kerül majd ez a könyv a boltok polcain, nem va­ gyok biztos benne, hogy klasszikus önsegítő munka. Inkább szeretek úgy gondolni rá, mint meghívóra a szívvel-lélekkel teli élet forradalmára. Egy apró, csendes, földalatti mozgalomra, amelynek jelmondata: „Fontos a történetem, mert én magam fontos vagyok!" Egy mozgalomra, ahol utcára vonulhatunk a rendetlen, tökéletlen, narancsbőrös, csodálatos, szívszorongató, áldással és örömmel teli életeinkkel. Egy mozgalomra, amelyet az a szabadság fűt, amely a „minden rendben van" látszatának elengedésével j ö n el. Olyan hívás ez, amelyet a gyomrunkban érzünk, és amely arra ösztönöz bennünket, hogy ünnepeljük életünk intenzív és örömteli pillanatait, még akkor is, ha sike­ rült elhitetnünk magunkkal, hogy a boldogság megélése olyan, mintha kihívnánk magunk ellen a sorsot. A forradalom talán egy kicsit túl drámaian hangzik. Ebben a világban azonban a hitelesség és az önbecsülés választása ab­ szolút ellenállásnak számít. Úgy dönteni, hogy szívvel-lélekkel fogunk élni, engedetlenség. Készülj fel, hogy nagyon sok em­ bert össze fogsz zavarni, fel fogsz háborítani, meg fogsz rémíte­ ni — köztük magadat is. Az egyik pillanatban azért imádkozol

VÉGSŐ G O N D O L A T O K

•

185

majd, hogy legyen vége a változásnak, a másikban pedig már azért, hogy sose legyen vége. N e m érted majd, hogyan lehetsz egyszerre ilyen bátor és félelemmel teli. Én legalábbis nagyon sokszor érzem ezt... hogy bátor vagyok, félek, de közben élek. Nagyon is élek.

Néhány évvel ezelőtt az egyik előadásom után odajött hozzám egy fiatal nő, és azt mondta: —Remélem, nem sértem meg vagy ilyesmi, de egyáltalán nem úgy fest, mint egy kutató — aztán elhallgatott, és csak állt ott zavartan. Elmosolyodtam, és azt kérdeztem tőle: — Hogy érti ezt? —Olyan normálisnak tűnik — felelte. Felnevettem. — Hát, tudja, a látszat néha csal. Inkább nem normális vagyok. Végül remekül elbeszélgettünk. Elmesélte, hogy egyedülálló édesanya, és épp akkor szerezte meg a pszichológia diplomáját. Imádta a kutatást, de a tanszéki karriertanácsadó eléggé elvette a kedvét a pályától. A munkáról és az anyaságról beszélgettünk, és arról, hogyan is kellene kinéznie egy kutatónak. Ú g y tűnt, az a baj, hogy hiányzik a kezemből az egérketrec, és a ruhám sem a j ó l ismert fehér köpeny. — Mindig is úgy képzeltem, hogy a kutatók idős, fehér férfi­ ak, akik laboratóriumokban dolgoznak, és egerekkel kísérletez­ nek. N e m egy anyuka, aki az érzéseit vizsgálja - mondta. Az utam, amely a kutatóságig vezetett, minden volt, csak nem egyenes és sima. Ironikus módon talán épp ezért kötöttem ki az emberi viselkedés és az érzelmek vizsgálatánál. Annak ide­ j é n hosszú évekig nem találtam a helyemet az egyetemen. S o ­ kat halasztottam, dolgoztam felszolgálóként és pultosként, háti-

188 •

ÉLJ SZÍVVEL-LÉLEKKEL!

zsákkal bejártam Európát, és nagyon sokat teniszeztem... érted, mire gondolok. A húszas éveim végén találtam rá a szociális munkára mint hivatásra. R ö g t ö n tudtam, hogy ez nekem való. Két évig elő­ készítőrejártam, hogy bekerülhessek egy j o b b egyetemre, ahol indítanak szociális munkás képzést. O t t szerettem bele a taní­ tásba és az írásba. A sokéves útkeresés után végül kitüntetéssel diplomáztam a Texas-Austin Egyetemen huszonkilenc évesen. R ö g t ö n ez­ után beadtam a jelentkezésemet mesterszakra a Houston Egye­ temre. Felvettek, keményen dolgoztam, lediplomáztam, és be­ kerültem a doktori programba. Doktori tanulmányaim során fedeztem fel magamnak a kva­ litatív kutatást. A kvantitatív kutatással ellentétben, amely kér­ dőívekről és statisztikákról szól, amelyek alapján az ember megjósol és ellenőriz bizonyos jelenségeket, a kvalitatív kuta­ tásban

összefüggéseket,

mintázatokat

és

témákat keresünk,

amelyek segítségével jobban megérthetjük az általunk vizsgált jelenségeket. Ez a két megközelítés egyaránt fontos, ugyanak­ kor nagyon különböző. Én a kvalitatív módszertan egy bizonyos fajtáját alkalmazom, amelyet megalapozott elméletnek neveznek. Szerencsés vol­ tam, hogy Barney Glasertől, a módszer egyik megalkotójától tanulhattam. Dr. Glaser Kalifornia és Houston között ingázott, hogy módszertani témavezetőként dolgozzon velem a disszer­ tációmon. 1 A megalapozott elmélet legfőbb kiindulópontja, hogy a le­ hető legkevesebb előzetes feltevéssel indítsuk a vizsgálatunkat, mert így az elméletünket olyan adatokra alapozhatjuk, amelyek a kutatás során merülnek fel. N e k e m például, amikor először belevágtam abba, amit később a szívvel-lélekkel teli élet kutatá­ sának neveztem el, két kérdésem volt: Hogy fest az emberi kapcsolatok anatómiája, és hogyan működik? Miután volt al­ kalmam az emberi lét széles spektrumát tanulmányozni — a leg-

A KUTATÁSI FOLYAMATRÓL

•

189

jobbtól a legrosszabbig —, megtanultam, hogy a kapcsolatoknál nincs fontosabb. Ezért szerettem volna tudni, hogyan alakítha­ tunk ki értelmes és igazán értékes kapcsolatokat. Aztán, amikor elkezdtem az adatok gyűjtését és feldolgozását, beleütköztem a szégyen fogalmába. Ez az a valami, ami tönkre­ teszi az emberi kapcsolatokat. Úgy döntöttem, teszek hát egy gyors kitérőt, és feltérképezem ezt a fogalmat, csak hogy jobban megértsem a kapcsolatokat. Ezen a ponton a kérdésem tehát így módosult: „Mi a szégyen, és milyen hatással van az életünkre?" Ez a gyors kitérő aztán nyolc év hosszúra nyúlt (sok min­ dent kellett megtanulnom). Az eredmények alapján folyton új kérdéseket fogalmaztam meg. Rájöttem, hogy azok a férfiak és nők, akik elfogadják tökéletlenségeiket és sebezhetőségüket, és hatékonyan tudják kezelni a szégyent, egy bizonyos életfelfogás mentén helyezkednek el. Mi ez az életfelfogás, és hogyan gyö­ kereztették meg ezek az emberek az életükben az ehhez szük­ séges mintázatokat? Ezek a kérdések alapozták meg a szívvel­ lélekkel teli élettel kapcsolatos kutatásomat. Az adataim nem kérdőívekből vagy felmérésekből származ­ nak; beszélgetek az emberekkel. Történeteket gyűjtök, és le­ írom azokat. Alapvetően sztorivadász vagyok. Az elmúlt tíz év során több mint tízezer történetet gyűjtöttem. Körülbelül ezer emberrel készítettem formális kutatási interjút,

egyedül és

fókuszcsopotokban. Emellett az emberek még nagyon sokféle úton osztották meg velem a történeteiket: levelekben, emailekben, a blogomon és az általam tartott előadásokon, illet­ ve kurzusokon. Néhányan még a naplómásolataikat és a rajzai­ kat is elküldték. Továbbá sok tízezer mentálhigiénés szakember előtt tartottam előadásokat, akik szintén megosztották velem a saját praxisukban tapasztalt eseteket. Amikor végzek az interjúkkal, elemzem a történeteket. T é ­ mákat és mintázatokat keresek bennük, hogy elméleteket al­ kothassak a rendelkezésemre álló adatokból. Az adatok kódolá­ sa közben mindig egyfajta mélyebb, „kutatói" üzemmódba

190 •

ÉLJ SZÍVVEL-LÉLEKKEL!

kapcsolok. Ilyenkor csak arra figyelek, hogy minél pontosab­ ban adjam vissza, amit a történetekben hallottam. Nem az jár a fejemben, hogy én hogyan fogalmaznék meg valamit, csakis az, hogy a vizsgálati alany hogyan fogalmazta meg. Sosem közelítek egy problémához a „bizonyítékokat kere­ sek arra, amit igaznak gondolok" felkiáltással. A megalapozott elmélet arra kényszerít, hogy engedjem el a saját érdeklődése­ met és céljaimat, és teljes egészében a megkérdezett emberek problémáira, érdeklődésére és gondolataira fókuszáljak. Az adatok kódolása nehéz és fáradságos munka. Férjem, Steve általában fogja a gyerekeket, és elhagyja a várost, amikor ebbe az összehasonlító, cetliző és analizáló üzemmódba kapcso­ lok. Azt mondja, meglehetősen ijesztő számára, ilyenkor ugyan­ is kábultan járkálok fel-alá a lakásban egy köteg sárga cetlivel a kezemben, és érthetetlen szavakat motyogok magam elé. Amit a legjobban szeretek, és egyben a legjobban gyűlölök a megalapozott elméletben, hogy az ember sosincs kész. Az elmé­ let, amelyet az adatokból megalkotunk, csak annyira „ j ó " , amenynyire az új adatokat képes megmagyarázni. Ez pedig azt jelenti, hogy minden egyes alkalommal, ha felveszünk egy új interjút, vagy hallunk valakitől egy új történetet, „le kell futtatnunk" rajta az általunk megalkotott elméletet. Vajon működik? Igaz rá? Va­ j o n a már meglévő elmélet megállja a helyét az új adatokkal is? Ha követed a blogomat, vagy voltál már az előadásaimon, ta­ lán te magad is tapasztaltad, hogy az elméleteim folyamatos vál­ tozásban vannak. Ha az ember tiszteletben akarja tartani a törté­ neteket, amelyeket mások megosztanak vele, akkor mindent meg kell tennie, hogy megtalálja és visszaadja igazi jelentésüket. Nagy kihívás, de én őszintén imádom, amit csinálok. Ha bővebben is érdekel a megalapozott elmélet, vagy több információt szeretnél kapni ezzel a módszertannal kapcsolatban, látogass el a honlapomra, ahol számos tudományos forrást találsz nem csupán ezzel, de a szégyenkutatás és a szívvel-lélekkel teli élet elméletével kapcsolatban is (unvw.brenebrown.com).

Jegyzetek

ELŐSZÓ

1. Brené Brown: Connections: A 12-Session Psychoeducational ShameResilience Curriculum. Center City, 2009, Hazelden. / Tlrought It Was Just Me (but it isn't): Telling the Truth About Perfectionism, Inade­ quacy, and Power. New York, 2007, Penguin/Gotham Books. Shame Resilience Theory. In Susan P. Robbins, Pranab Chatterjee és Edward R. Canda (szerk.): Contemporary Human Behavior Theory: A Critical Perspective for Social Work. Boston, 2007, Allyn and Bacon. Shame Resilience Theory: A Grounded Theory Study on Women and Shame. Families in Society, 2006/1. 43-52. o. Bevezetés: Szívvel-lélekkel élni 1. Stuart Brown és Christopher Vaughan: Play: How It Shapes the Brain, Opens the Imagination, and Invigorates the Soul. New Ybrk, 2009, Penguin. Bátorság, együttérzés és kapcsolódás 1. Nem vagyok biztos benne, ki használta először a hétköznapi bátor­ ság fogalmát, én Annie Rogers egy lányokról és nőkről írt cikké­ ből ismerem. 2. Pema Chödrön: Közelíts a félelemhez! Budapest, 2005, Édesvíz. 3. Dániel Goleman: Társas intelligencia: Az emberi kapcsolatok új tudo­ mánya. Budapest, 2010, Nyitott Könyvműhely.

í 92 •

ÉLJ SZÍVVEL-LÉLEKKEL!

A szeretet, a valahová tartozás és az „elég vagyok" érzésének ereje 1. Bell Hooks: All About Love: New Visions. New York, 2001, HarperCollins. A dolgok, amelyek utunkat állják 1. Brené Brown: / thought It Was Just Me. 2. A szégyennel kapcsolatos modern tudományos irodalom legátfo­ góbb összefoglalását June Price Tangney és Ronda L. Dearing Shame and Guilt című könyvében találjuk (New York, 2002, Guilford Press). 3. Linda M. Harding, Wendy Rosen, Maureen Walker és Judith V Jordan: Shame and Humiliation: From Isolation to Relational TransJormation. Wellesley, 2000, The Stone Center, Wellesley College. 1. útjelző: A hitelesség meggyökereztetése 1. James R. Mahalik, Elisabeth B. Morray, Aimée CoonertyFemiano, Larry H. Ludlow, Suzanne M. Slattery és Andrew Smiler: Development of the Conformity to Feminine Norms Inventory. Sex Roles 2005/7-8. 417-35. o. 2. James R. Mahalik, W Tracy Talmadge, Benjamin D. Locke és Ryan P. J. Scott: Using the Conformity to Masculine Norms Inventory to Work with Men in a Clinical Setting. Journal of Clinical Psychology, 2005/6. 661—74. o. James R. Mahalik, Ben­ jamin D. Locke, Larry H. Ludlow, Matthew A. Diemer, Ryan P. J. Scott, Michael Gottfried és Gary Freitas: Development of the Conformity to Masculine Norms Inventory. Psychology oj Men and Masculinity, 2003/1. 3-25. o. 3. Katherine Center blogja, esszé a Defining a Movement videóhoz, 2010. január 28., http://www.katherinecenter.com/defining-a-movementl'. 2. útjelző: Az önmagunkkal való együttérzés meggyökereztetése 1. Anna Quindlen: Anna Quindlen's Commencement Speech, http:// www.mytholoyoke.edu/offices/comm/oped/Quindlen.shtml Being Perfect. New York, 2005, Random House. 2. Joe Scott: The Effect of Perfectionism and Unconditional SelfAcceptance on Depression. Journal oj Rational-Emotive and Cog-

J E G Y Z E T E K

•

193

nitive-Behavior Therapy, 2007/1. 35-64. o. Anna M. BardoneCone, Katrina Sturm, Melissa A. Lawson, D. Paul Robinson és Roma Smith: Perfectionism across Stages of Recovery from Eating Disorders. International Journal of Eating Disorders, 2010/2. 139-48. o. Hyunjoo Park, P. Paul Heppner és Dong-gwi Lee: Maladaptive Coping and Self-Esteem as Mediators between Per­ fectionism and Psychological Distress. Personality and Individual Differences, 2010/4. 469-74. o. 3. Christopher K. Germer: The Mindful Path to Self-Compassion: Freeing Yourself from Destructive Thoughts and Emotions. New York, 2009, Guilford Press. 4. Kristin D. Neff: Self-Compassion: An Alternative Conceptuali­ zation of a Healthy Attitude Toward Oneself. Self and Identity, 2003/2. 85-101. o. 5. Kristin D. Neff: The Development and Validation of a Scale to Measure Self Compassion. Self and Identity, 2003/2. 223—50. o. 3. útjelző: A spirituális rugalmasság meggyökereztetése 1. Suniya S. Luthar, Dante Cicchetti és Bronwyn Becker: The Con­ struct of Resilience: A Critical Evaluation and Guidelines for Future Work. Child Development, 2000/3. 543-62. o. Suniya S. Luthar, Dante Cicchetti: The Construct of Resilience: Impli­ cations for Interventions and Social Policies. Development and Psychopathology, 2000/12. 857-85. o. Christine E. Agaibi és John P. Wilson: Trauma, PTSD, and Resilience: A Review of the Literature. Trauma, Violence, and Abuse, 2005/3. 195—216. o. Anthony D. Ong, C. S. Bergeman, Toni L. Bisconti és Kimberly A. Wallace: Psychological Resilience, Positive Emotions, and Successful Adaptation to Stress in Later Life. Journal of Personality and Social Psychology, 2006/4. 730-49. o. 2. C. R. Snyder: Psychology of Hope: You Can Get There from Here. New \brk, 2003, Free Press. Hope Theory: Rainbows in the Mind. Psychological Inquiry, 2002/'4. 249-75. o. 3. C. R. Snyder, Kenneth A. Lehman, Ben Kluck és Yngve Monsson: Hope for Rehabilitation and Vice Versa. Rehabilitation Psychology, 2006/2. 89-112. o. Psychological Inquiry, 2002/4. 2 4 9 275. o. C. R. Snyder: Hope Theory.

194

-

ÉLJ

SZÍVVEL-LÉLEKKEL!

4. Jean Kilbourne: Lecture Series: What Are Advertisers Really Selling Us?, http://jeankilboume.com/?page_id=12 5. Gerard J. Connors, Stephen A. Maisto és William H. Zywiak: Male and Female Alcoholics' Attributions Regarding the Onset and Termination of Relapses and the Maintenance of Abstinence. Journal of Substance Abuse, 1998/1. 27-42. o. G. Alan Marlatt és Dennis M. Donovan: Relapse Prevention: Maintenance Strategies in the Treatment of Addictive Behaviors. New York, 2007, Guilford Press. Norman S. Miller és Mark S. Gold: Dissociation of ,,Conscious Desire" (Craving) from and Relapse in Alcohol and Cocaine Dependence. Annals of Clinical Psychology, 1994/2. 99-106. o. 4. útjelző: A hála és az öröm meggyökereztetése 1. Anne Robertson: Joy or Happiness? www.stjohnsdover.org/99adv 3.html 2. Gretchen Rubin: Boldogságterv. Budapest, 2010, Édesvíz. 3. Lynne Twist: The Soul of Money: Transforming Your Relationship with Money and Life. New York, 2003, W W Norton and Co. 44. o. 4. Uo. 75. o. 5. Brené Brown: / Thought It Was Just Me. 204-205. o. 5. útjelző: Az intuíció és a bizalommal telt hit meggyökereztetése 1. wuw.Dictionary.com 2. David G. Myers: Intuition: Its Powers and Perils. New Haven, 2002, Yale University Press. Gerd Gigerenzer: Gut Feelings: The Intelligence of the Unconscious. London, 2008, Penguin. 3. Richard Rohr: Utterly Humbled by Mystery, http://npr.org/ templates /story /story .php?storyId=6631954 4. Anne Lamott: Plan B: Further Thoughts on Faith. New York, 2006, Penguin. 256—57. o. 5. Anne Lamott: Bird by Bird: Some Instructions on Writing and Life. New York, 1995, Random House. Grace (Eventually): Thoughts on Faith. New York, 2008, Penguin. 6. Sue Monk Kidd: When the Heart Waits: Spiritual Direction for Life's Sacred Questions. New York, 2006, HarperCollins.

J E G Y Z E T E K •

195

7. Pema Chödrön: Comfortable with Uncertainty: 108 Teachings on Cultivating Fearlessness and Compassion. Boston, 2008, Shambhala. 8. Paulo Coelho: Az alkimista. Budapest, 2002, Athenaeum. 7. útjelző: A játék és a pihenés meggyökereztetése 1. Stuart Brown és Christopher Vaughan: Play: How It Shapes the Brain, Opens the Imagination, and Invigorates the Soul. New "York, 2009, Penguin. 2. Sleep and Sleep Disorders: A Public Health Challenge, www.cdc. govlsleepl'. L. R. McKnight-Eily és mások: Perceived Insufficient Rest or Sleep - Four States, 2006. MMWR, 2008/8. 200-203. o. www.cdc.gov/mmwr/preview/mmwrhtml/mm5708a2.html 3. Daniel H. Pink: A Wliole New Mind: Why Right-Brainers Will Rule the Future. New York, 2006, Penguin. 8. útjelző: A nyugalom és a csend meggyökereztetése 1. Maud Bryt: Baby Love: A Tradition of Calm Parenting. New \brk, 1998, Dell. 2. Harriet Lemer: The Dance of Connection: How to Talk to Someone When You're Mad, Hurt, Scared, Frustrated, Insulted, Betrayed, or Des­ perate. New York, 2002, HarperCollins. 9. útjelző: Az értelmes munka meggyökereztetése 1. Marci Alboher: One Person /Multiple Careers: A New Model for Work/Life Success. New \brk, 2007, Business Plus. 2. Malcolm Gladwell: Outliers: The Story of Success. New York, 2008, Little, Brown and Co. 3. Paulo Coelho: Az alkimista. 10. útjelző: A nevetés, az ének és a tánc meggyökereztetése 1. Barbara Ehrenreich: Dancing in the Streets: A History of Collective Joy. New York, 2006, Metropolitan Books. A kutatási folyamatról 1. Barney G. Glaser és Anselm L. Strauss: The Discovery of Grounded Theory: Strategies for Qualitative Research. Hawthrone, 1967, Aldine Transaction. Barney G. Glaser: Theoretical Sensitivity: Advances in the

Í96

•

ÉLJ

SZÍVVEL-LÉLEKKEL!

Methodology of Grounded Theory. Mill Valley, 1978, Sociology Press. Basics of Grounded Theory Analysis: Emergence vs. Forcing. Mill Valley, 1992, Sociology Press. Doing Grounded Theory: Issues and Discussions. Mill Valley, 1998, Sociology Press. The Grounded Theory Perspective: Conceptualization Contrasted with Description. Mill Valley, 2001, Sociology Press. The Grounded Theory Perspective II: Description's Remodeling of Grounded Theory. Mill Valley, 2003, Sociology Press. The Grounded Theory Perspective III: Theoretical Coding. Mill Valley, 2005, Sociology Press.