Száray Miklós - Történelem 4.

Forrásközpontú történelem    

Száray Miklós – Kaposi József    

Történelem IV. a középiskolák számára

Nemzeti Tankönyvkiadó     Lektorálta: ROMSICS IGNÁC     Pedagógiai lektor: Fischerné Dárdai Ágnes     Felelős szerkesztő: PÁLINKÁS MIHÁLY     Illusztrációk: OLGYAY GÉZÁNÉ     Tipográfia: GAUGECZ ISTVÁNNÉ

    Fedélterv:                 ISBN           Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. A kiadásért felel: Jókai István vezérigazgató Raktári szám: 14425 Műszaki igazgató: Babicsné Vasvári Etelka Műszaki szerkesztő: Gaugecz Istvánné Grafikai szerkesztő: Slezák Ilona Terjedelem: 1. kiadás, 2005 nyomdai impresszum  

TARTALOM     Előszó   I. Az első világháború, a forradalmak és a békék 1. Az első világháború 2. Forradalmak – a világforradalom bűvöletében 3. A világháborút lezáró békék 4. Magyarország a világháborúban, a forradalom kirobbanása 5. A polgári demokrácia bukása és a Tanácsköztársaság 6. Az ellenforradalom győzelme 7. A trianoni békeszerződés   II. Két világháború között 8. A győztes Európa gondjai 9. A fasizmus és a tekintélyuralmi rendszerek kialakulása 10. Köztes-Európa az új világban 11. A bolsevik Oroszország 12. A világgazdasági válság, és kiutak keresése 13. A gyarmati világ megrendülése 14. A nácizmus Németországban 15. A harmincas évek második fele – élet a két világháború között 16. A bethleni konszolidáció Maygarországon 17. Társadalom és életmód Magyarországon a két háború között 18. A világgazdasági válság és hatásai Magyarországon 19. Törekvések és kényszerpályák a világháború előtt   III. A második világháború 20. A náci birodalom előretörése 21. A szövetségesek felülkerekedése 22. A szövetségesek győzelme 23. A második világháború jellegzetességei és borzalmai 24. Magyarország háborúba sodródása 25. Magyarország a világháború poklában 26. Német megszállás, nyilas rémuralom és háborús katasztrófa IV. A kétpólusú világ 27. A hidegháború kezdete 28. A gyarmati rendszer felbomlása és a hidegháború évei 29. Szembenállás és enyhülés 30. A kis hidegháború és a szovjet rendszer válsága 31. A kétpólusú világ összeomlása 32. Demokratikus kísérlet és a kommunista diktatúra előkészítése Magyarországon

33. A diktatúra kiépítése 34. A Rákosi-korszak 35. Az 1956-os forradalom és szabadságharc 36. Megtorlások és konszolidáció 37. „A legvidámabb barakk”, a gulyáskommunizmus időszaka 38. A szocializmus válsága Magyarországon 39. A rendszerváltás Magyarországon   V. A globális világ előnyei és gondjai 40. A gazdaság és a társadalom átalakulása a XX. század második felében 41. Globális problémák – természet és társadalom 42. Globális problémák – népesedési viszonyok 43. Az Európai Unió kialakulása és felépítése 44. A magyar demokrácia működése 45. Népesedési viszonyok a XX. századi Magyarországon 46. Nemzetiségek és etnikumok a XX. századi Magyarországon 47. A kisebbségbe került magyarság helyzete a XX. században 48. Társadalmi változások a XX. századi Magyarországon

Előszó   A kötet újszerűsége.Az olvasó olyan történelemtankönyvet tart a kezében, mely kísérletet tesz az új tantervi és a kimeneti szabályozás (az érettségi vizsga) által teremtett követelmények teljesítésére. Az új követelmények lényege a lexikai anyag jelentős csökkentése, ugyanakkor a szövegértéstől a forrás- és képelemzésen át az árnyalt látásmódig és a vitakészségig terjedő készségek és képességek fejlesztése. Ez az egyszerűnek tűnő módosítás mind az óravezetésben, mind a tankönyv felépítésében jelentős változásokat követel meg, amelyeket leginkább a tanórai keretek által szűkösen biztosított idő tesz szükségessé. A forráselemzés, a kérdések, feladatok megértése és megvitatása időigényes folyamat, amelyet a szerzőknek – a tantervi követelmények figyelembevételével – több módon is lehetővé kellett tenni. Talán a leglátványosabb változása hagyományos tankönyvi szöveg drasztikus csökkenése.A leckénként kb. másfél oldalas szövegek döntően azt tartalmazzák, amit valóban meg kell tanulni, illetve meg kell érteni. Ezek a szövegek adják azokat a tényekből és összefüggésekből álló ismeretekeket az adott korszakról illetve problémáról, amelyeket a tanulóknak alkalmazniuk kell. A rövidítés, tömörítés nem volt könnyű feladat. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy annál jobban érthető a történelem sokszínűsége, minél részletesebben ismerjük az eseményeket. Minél inkább tömörítjük az anyagot, annál inkább közeledünk a sokszor semmitmondó tételmondatok felé. Reményeink szerint ezt a veszélyt sikerült elkerülni. A tananyagcsökkentés elfogadását mindannyiunk számára megkönnyítheti az a tapasztalat, hogy a kevesebb sokszor több, ha azt valóban sikerül átadni a diákoknak. Az idő felszabadítása szempontjából a második fontos lépésa leckék számánaka szokásoshoz képestjelentős, mintegy húsz százalékos csökkentésevolt. Erre a szerzők szerint több szempontból is óhatatlanul szükség volt. A követelmények ma már előírják a teljes XX. századi történelem feldolgozását. Akkor fejezzük be valóban a negyedikes anyagot, ha a tanulók a XX. század végi változásokat, a kétpólusú világ felbomlását és a magyarországi rendszerváltás folyamatát is megértik. Ugyanakkor időt kell hagyni az érettségire való felkészülésre is. Ha nem redukáltuk volna a leckeszámot, ismét elvégezhetetlen ismerettömeggel állnánk szemben, újra csak versenyt futnánk az idővel, és a tankönyvben levő többlettartalmak (a források, a képek, az ábrák és térképek) nem segítenének, hanem ártanának. A két változtatás – a szöveg és a leckeszám redukálása – csak együttesen hozhatja meg a kívánt eredményt. Tartalmi arányok.Részben a fenti változtatások, részben a tankönyv szerkezeti felépítése révén szerettünk volna jelentős mértékben előrelépni a politikatörténet és az egyéb tartalmak (gazdaság-, népesség-, társadalom- és életmódtörténet stb.) megjelenítésében. Régóta, sokak által megfogalmazott igénya politikatörténet túlsúlyának visszaszorítása,amit a tankönyveken is számon kérnek. Szakítani kívántunk azzal az álságos megoldással, hogy e kívánalom teljesítése érdekében az amúgy is hatalmas köztörténeti anyaghoz terjedelmes életmód-, tudománytörténeti részeket, s így azok elsajátítására vajmi kevés esély mutatkozik, mivel a politikatörténet eleve elviszi az időt. Tartózkodtunk attól is, hogy művelődéstörténetnek fogjuk fel a néhány tucat művész és tudós névsorához rendelt tételmondatokat. Véleményük szerint ennek semmi értelme sincs, mert ez a legelavultabb, a lexikára koncentráló oktatásnak felel meg. A fenti módszerekkel szakítva a kérdést úgy próbáltuk megoldani, hogy – mint arról már szóltunk – jelentősen csökkentettük a lexika mennyiségét, s így maradt idő más témák tárgyalására is. A nem szorosan vett politikatörténet jelentős részét a tankönyvi leckék ötödét kitevőutolsó nagy fejezetben kiemeltük. E megoldás mellett szól az is, hogy ezáltal igazodtunk az érettségi követelményrendszeréhez, másrészt így az év végi összefoglalás és az érettségire történő felkészülés egy jelentős része beépült a tankönyvi anyagba. A politikatörténet háttérbe szorulását mutatják a források: a tárgyalt korszak megértését a jogtörténettől a gazdaságtörténeten át az életmódra vonatkozó kínálat is segíti. A tankönyv felépítése.A leckék hármas tagozódásúak: a körülbelül másfél oldalastankönyvi szöveg,a feldolgozásra szánt forrásokat, ábrákat, vázlatos térképeket és képeket tartalmazóarchívum, és a múltba történő „mélyfúrásokat” lehetővé tevő nézőpontok rész, amely vitás kérdésekkel, személyiségekkel vagy problémákkal foglalkozik, források segítségével. Azarchívumanyagai kínálatot jelentenek a tanórai munkához. A főszövegben megjelenő alfejezetek mindegyikéhez kapcsolódik valamilyen típusú forrás. Természetesen nem kell valamennyit feldolgozni, a tanulóközösség összetételének megfelelően a szaktanár döntheti el, hogy melyikre kerüljön sor. A forrásokhozkérdések, feladatokkapcsolódnak, így valamennyi alkalmas a kívánt készségek és képességek megszerzésére, az új követelményeknek megfelelő felkészülésre. A választástpiktogramoksegítik, melyek tájékoztatnak arról, hogy a kérdéses dokumentum mely szakterülethez, illetve kompetenciához tartozik, s hogy milyen típusú feldolgozást ajánlanak a szerzők. A fenti módszertan a harmadik egységben, anézőpontokban is megtalálható. Itt azonban az önálló és árnyalt vélemény kialakítására helyeződik a hangsúly. A nézőpontokban egy-egy vitatott kérdést (pl. forradalom vagy puccs), személyiséget (pl. Károlyi Mihály) vagy jelenséget (pl. a „dühöngő ifjúság”) ismerhetnek meg a diákok különböző megközelítésekben, vitára sarkalló kérdésekkel. Reményeink szerint ez az újszerű tankönyvi egység önálló állásfoglalásra, vitára, gondolkodásra késztetheti a tanulókat. Szemlélteti azt, amivel az életben is folyamatosan találkoznak: a kérdéseket több nézőpontból lehet megközelíteni. A nézőpontok is kínálatot nyújtanak, s a szaktanár dönti el, hogy ebből mennyit tud, vagy akar beépíteni az órai munkába. Fontos tudatosítani, hogy az archívum és a nézőpontok anyaga a feldolgozást, a megértést és az önálló vélemények kialakítását szolgálja, s nem memorizálandó tananyagot jelent. Abban a reményben bocsátjuk közre tankönyvüket, hogy kevesebbet kérünk, de többet adunk, s ezáltal munkánk segíti, hogy a történelem

érthetőbb, izgalmasabb és így szerethetőbb tantárgy legyen. a Szerzők

I. AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ, A FORRADALMAK ÉS A BÉKÉK   1. Az első világháború   A HÁBORÚ KITÖRÉSEA XX. század elején Európában két, egymással szemben álló szövetségi rendszer jött létre: a Franciaországot, Oroszországot és Nagy-Britanniát tömörítőantantés a Németországot, az Osztrák-Magyar Monarchiát valamint Olaszországot magába foglalóhármas szövetség(más néven központi hatalmak). A két hatalmi tömb között a legjelentősebb ellentét – az egyenlőtlen gazdasági fejlődés törvényszerűsége következtében – a gyorsan fejlődő Németország és az ipari fejlődésben megtorpanó Nagy-Britannia, valamint a leszakadó Franciaország között húzódott.Németország részt követelt avilághatalmat biztosítógyarmatokból, míg az ezeket uraló franciák és angolok nem engedtek. Az alapvető ellentéten túl a felek között számos érdekütközés mutatkozott:a franciákatévtizedek ótafűtötte a reváns, a visszavágás vágya a németekkel szemben, vissza akarták szerezni Elzászt és Lotaringiát.Oroszország a Balkán feléakart előretörni, s ezzel veszélyeztette az Osztrák–Magyar Monarchia biztonságát. A háború kirobbantásához az ürügyet a nemzeti ellentétei miatt „lőporos hordónak” nevezett Balkánon 1914-ben eldördült pisztolylövések szolgáltatták. A Monarchia által korábban megszállt Bosznia–Hercegovina fővárosában, Szarajevóban egy Szerbiából átszökött szerb nacionalista,Gavrilo Princip megöltea Monarchia trónörökösét,Ferenc Ferdinándot.Miután a nagyhatalmak elérkezettnek látták az időt az összecsapásra, a Monarchiát a németek, a szerbeket az oroszok határozott fellépésre biztatták. Ennek megfelelően a Monarchia kemény ultimátumot küldött Szerbiának, a szerbek pedig vállalták az ultimátum visszautasítását.A Monarchia hadat üzent Szerbiának(1914. július 28.).A szövetségesi szerződések értelmében– miután a többi nagyhatalom is alkalmasnak tartotta az időpontot céljai megvalósítására – néhány nap alatt szinteegész Európa hadban állt(az antant részéről: Oroszország, Franciaország és Nagy-Britannia, a központi hatalmak részéről Németország, az Osztrák-Magyar Monarchia és rövidesen Törökország is). Kitört a világháború.   AZ ÁLLÓHÁBORÚEurópában már nemzedékek óta nem pusztított jelentős háború. A vezérkarok és az utca emberemindkét oldalon gyors győzelmet vártak.Az utcákon lelkesenünnepelték a háborút.Ám mindenki rosszul számított, saz emberek hangulata lassan megváltozott,amikor befutottak az első sebesültekkel zsúfolt vonatok, majd rövidesen érzékelhetővé váltak az ellátási nehézségek. A katonáknak is csalódniuk kellett. Úgy gondolták, az új fegyverekkel a háború hamar véget ér, de éppen az ellenkezője történt. A megnövelt tűzerő a védelem esélyeit növelte, így gyors támadások helyett a hadseregek lövészárkokba ásták be magukat,állóháború alakult ki. Anémethadvezetés szerette volna kihasználnikezdeti fölényét, s elkerülni a kétfrontos háborút. Ezért azt a XX. század elején kidolgozott tervet követte (Schliffen-terv), hogy Belgiumon át lerohanja Franciaországot, míg az oroszok előrenyomulását a Monarchia seregei feltartóztatják. Az oroszok azonban a vártnál gyorsabban vonultak fel, így német erőket kellett átdobni keletre, sa franciákPárizstól 22 kilométerremegállították a német csapatokataz ún. első marne-i csatában (1914. szeptember). A következő évekbenváltakozó sikerrel folyt a háború: hol az egyik, hol a másik fél törte át a frontot, dedöntést egyikük sem tudott kicsikarni.Mindkét tábor – az ellenfelek rovására tett ígéretekkel –újabb országok bevonásávalpróbált előnyre szert tenni. 1915-ben Olaszország – a Monarchia rovására megszerzett területek reményében – az antant, Bulgária – a Szerbiától megszerzendő területekért – a központi hatalmak oldalán lépett be a háborúba. Így a Monarchia az Alpok előterében is új front megnyitására kényszerült, de Szerbiát a bolgárokkal karöltve elfoglalták. 1916-ban Verdun környékén a németek indítottak támadást, majd az antant a Somme folyónál nyomult előre. Az eredmény csupán a frontvonal kisebb eltolódása volt, azáldozatokszáma azonban mindkét oldalon meghaladta az egymillió főt. Nem sok sikert hozott az antant számára Románia beléptetése a háborúba (1916), hiszen a románok gyorsan vereséget szenvedtek.   ÚJ VONÁSOK A HADVISELÉSBENA világháború frontjait egymással szemben húzódó lövészárok rendszerek alkották. Tömegesen vetették be a korábban kifejlesztettnagy tűzerejű fegyvereket, például a géppuskát, s a kilométerek százain át futó frontvonalaknál egymással farkasszemet néző hadosztályok irányítását is ahírközléskorábbi fellendülése tette lehetővé. A frontok áttörésének szándéka megkövetelte, s a technika fejlődése – melyre a háború ösztönzőleg hatott – pedig lehetővé tetteúj fegyverekbevetését. A sok újítás közül a repülőgépek, a páncélosok és a tengeralattjárók a háború második felében már jelentős szerepet játszottak, azonban a hadviselés jellegét majd csak a második világháborúban alakították át mozgékonyabb hadviselést eredményezve. Arepülőt kezdetben csak felderítésre használták, majd a fedélzeti gépfegyverekkel légi csatákat vívtak, s bombázták egymás állásait. Az első világháborúban a hátországot még nem érintették a légierő támadásai. Aharckocsit – az új találmány angol fedőneve volt a tank – az angolok vetették be először. A szembenálló felek új fegyverkénthasználták a gázt,azonban a gyilkos fegyverrel szemben megtalálták a védekezés módját (gázálarc). Miután a háború elhúzódott,a győzelemnemcsak a katonák közötti harc kimenetelétőlfüggött,hanem az őket ellátóhátországok teljesítőképességétőlis. A hadban álló országok egész nemzetgazdaságukat a háború szolgálatába állították, állami irányítássalhadigazdálkodást építettek ki. Ebben a versenybena gyengébb gazdaságokegyre inkábbkimerültek. Az ellátás romlott, az emberek nyomorogtak. Elsőként a leggyengébb gazdasággal rendelkező Oroszország omlott össze, melynek részvétele a háborúban az 1917 februári forradalom következtében egyre csökkent. Az Osztrák–Magyar Monarchiában és Németországban is mutatkoztak a kimerülés jelei. AZEGYESÜLT ÁLLAMOKHADBA LÉPÉSE – AZ ANTANT GYŐZELMEAzantanta háború kezdete ótablokádalatt tartotta a központi hatalmak kikötőit, így elzárta azokat a világkereskedelemtől. Ez a nemzetgazdaságok háborújában egyre nyomasztóbbá vált, főleg azért, mert a német flottának az angol tengeri blokád áttörésére tett kísérletei kudarcba fulladtak. Így Németország nem jutott nyersanyagokhoz, míg Anglia az Egyesült Államokból és saját gyarmatairól korlátlan utánpótlást szerezhetett. Az Angliába történő szállítások megakadályozásáraa németek tengeralattjárókat(U-hajókat)vetettek be. Mivelaz Egyesült Államokjórészt hitelre szállította az utánpótlást az antantnak – a blokád miatt a központi hatalmak szinte semmit sem vásárolhattak –, az amerikai óriás egyre inkábbaz antant győzelmében vált érdekeltté.Az Egyesült Államok tartott attól is, hogy a XIX. század közepe óta egyre lendületesebb gazdasági fejlődést mutató Németország győzelme esetén még erősebb versenytárs lesz. Ugyanakkor Oroszország meggyengülése az antantot nehéz helyzetbe hozta. Az amerikai vezetés döntött. Miután a német tengeralattjárók támadásait felhasználva sikerült az amerikai a közvéleményt is a háborús részvétel mellé állítani,1917 áprilisában az Egyesült Államok hadba lépett az antant oldalán. 1918-ban Németország– még az amerikai csapatok európai megjelenése előtt –döntést akart kicsikarni a nyugati fronton.A németek újra megközelítették Párizst, azonban az antant amerikai támogatással megállította a támadást. Ezt követően az antant anyagi és emberfölénye

mindinkább kibontakozott, s1918 őszérea frontokon aközponti hatalmakvédelme összeomlott.Fegyverszünetet kértek(a Monarchia november 3-án, Németország november 11-én aláírta a feltétel nélküli fegyverletételt), s ezzel elismerték, hogy a háborút elvesztették.

      2. Forradalmak – a világforradalom bűvöletében   AZ OROSZ FORRADALOMA nagyhatalmak közüla leggyengébb gazdasággalésa legkiélezettebb társadalmi feszültségekkelOroszország lépett a világháborúba. A parasztokat, sőt még igásállataikat is elvitték a háborúba, visszaesett a mezőgazdasági termelés, romlott az ellátás, különösen a városokban. A társadalom már 1916 végére kifáradt, az embereknek elege lett a háborúból. Ugyanakkor Oroszországbanhiányoztak a társadalmi feszültségeket levezető politikai csatornák(parlamentarizmus, szabad sajtó stb.), s létezett egy erős, jól szervezett párt (a bolsevikok), amely a hatalom erőszakos megdöntésére tört. A sztrájkok, tüntetések állandósultak, s amikor a katonák már nem akartak a tömegre lőni, a cári rendszer összeomlott. A régi vezető réteg is változásokban, egy új politikai vezetésben látta a helyzet megoldásának kulcsát.APétervárott kitörtforradalom megdöntötte a cárizmust(1917 február 23.). A megalakulóIdeiglenes Kormánytagjai jórészt a hagyományos orosz vezető rétegből kerültek ki, akikalkotmányos viszonyokat kívántakteremteni. E törekvésüket támogatták a jelentős tömegbázissal rendelkezőeszerek(parasztpártiak) és amensevikek(szociáldemokraták). A forradalmi szociáldemokraták,a bolsevikokegyértelműen szemben álltak az új rendszerrel, és az új helyzeteta hatalom megragadásáraakarták felhasználni. Céljukat első számú vezetőjük,Lenina permanens (folyamatos) forradalomról kialakított elméletében fejtette ki. A forradalom napjaiban sajátos hatalmi szervek jöttek létre Oroszországban, aszovjetek(tanácsok). Szovjeteket alakítottak a katonai egységek, az üzemek, a lakóközösségek, melyek a kaotikus viszonyok között a helyi irányítást is ellátták. A szovjetek nem politikai pártok voltak, politikai állásfoglalásuk attól függött, hogy tagjaik között melyik csoport hívei kerültek többségbe. A forradalom kezdetén eszer és mensevik túlsúly alakult ki. A szovjetek az Ideiglenes Kormány megalakulása után sem szűntek meg, így Oroszországban sajátos helyzet jött létre: akettős hatalom. A helyzet stabilizálása érdekében a kormánynak a tömegek két alapvető követelését kellett volna teljesítenie: azonnali békekötéssel befejezni a szenvedéseket okozó háborút, és az orosz társadalom döntő többségét képező parasztság vágyának megfelelően földet osztani.A kormány törvényben biztosította a polgári szabadságjogokat, de nem kötött békét, s a földosztást is csak tervbe vette.Így a helyzet tovább súlyosbodott. A kormány összetétele többször is megváltozott, minden átalakítással balra tolódott (eszer és mensevik politikusok léptek be), ám az alapvető kérdések megoldása továbbra sem történet meg. Nem osztottak földet és nem léptek ki a háborúból, sőt, az eszerKerenszkijvezette kormány 1918 nyarán újabb támadást indított a keleti fronton, amely gyorsan összeomlott.   BOLSEVIK HATALOMÁTVÉTELMiközben az Ideiglenes Kormány az antant nyomására nem lépett ki a háborúból és a mensevikek fenntartásai miatt nem osztott földet,a bolsevikok az egyre romló helyzetet kihasználva előretörtek.A bolsevik propaganda az egyenlőségen és demokrácián alapuló jövőkép mellett éppen azt ígérte, amit a mensevikek és az eszerek nem hajtottak végre programjukból: békét és földet. (Mindkét ígéret beváltása kétséges volt, hiszen a hatalom megragadása háborút jelentett, a földről pedig egészen más elképzelései voltak a pártnak.) Propagandájukkal a bolsevikok főként a nagyvárosokban működő szovjetekben nyertek teret, azonban országosan ez nem sikerült. A bolsevikokkal ellentétben Kerenszkij a katonai körökre próbált támaszkodni, de elképzelése meghiúsult, mert a volt cári tisztikar szemében a kormányban részt vevő mensevikek és a kormány hatalmát veszélyeztető bolsevikok között nem volt lényegi különbség.Az Ideiglenes Kormányt jobbról és balról is támadták:előbb egy cári tábornok, Kornyilov kísérelt meg puccsot (1917. augusztus), majd a szovjetek második összoroszországi kongresszusa idejéna bolsevikoka jelentős karhatalommal nem rendelkező kormánytól Pétervárottátvették a hatalmat(október 25.), amit a kongresszussal meg is szavaztattak. A hatalomátvétel kimondása mellettdekrétumot (határozatot) fogadtak ela békéről és a földről:vagyis elhatározták az azonnali kilépést a háborúból, és az eszer program alapján kimondták a földosztást. Új hatalmi szerv alakult Lenin vezetésével, a Népbiztosok Tanácsa, amelyproletárdiktatúrátvezetett be. Béke helyettvéres polgárháborúkezdődött, amelybőla bolsevikok kerültek ki győztesen.Egyrészt azért, mertközpontosított pártjuk sikeresen vezette a harcot a megosztott ország kevésbé szervezett politikai erőivel szemben, másrészt a földosztással a parasztság jelentős tömegeit állították maguk mögé. A győzelemben jelentős része volt annak, hogy a háború és belső problémáik miatt a nagyhatalmak nem tudtak komoly erőkkel beavatkozni a küzdelembe. Ettől kezdve Európában a szociáldemokrata pártok radikális csoportjaiból szerveződőkommunista pártok(amelyeknek célja a proletárdiktatúra erőszakos megvalósítása volt), Lenin pártját, s annak ideológiai és politikai irányvonalát tekintették mérvadónak.   A NÉMET FORRADALOMNémetországot erős gazdasága ellenére teljesen kimerítette a hosszú háború. A lakosság zöme éhezett, hiányt szenvedett minden közszükségleti cikkből és szinte minden családban voltak háborús áldozatok. A jómódúakat kevésbé érintették a nehézségek, emiatt kiéleződtek a társadalmi feszültségek. A háború egyre nyilvánvalóbb elvesztése pattanásig feszítette az indulatokat. Miután az antant áttörte a nyugati frontot (1918. augusztus 8.), a német hadsereg elvesztette esélyét a győzelemre. Amikor november elején országszerte háború- és hatalomellenes megmozdulásokra került sor, a régi Németország vezető körei háttérbe húzódtak. Aberlini forradalomhatására a császár lemondott (november 9.), s a polgári erőkkikiáltották a köztársaságot,majd a compiegne-i [kompjenyi] erdőbenfegyverszünetet kötöttekaz antanttal (november 11). A kérdés az volt, hogy a kormányban is vezető erővé váló szociáldemokraták meg tudják-e állítani a forradalom radikalizálódását, s ha igen, ennek nem lesz-e ára a hatalom korábbi birtokosainak, vagy a náluk is antidemokratikusabb csoportoknak a hatalomra kerülése. A vesztes háború után német földön is magával ragadta a lakosság jelentős részét az eljövendő világforradalomba vetett hit: a megváltást, minden rossz megszűnését várták tőle. Az erős szervezeti keretekkel rendelkezőszociáldemokraták ajelentős középrétegekre támaszkodópolgári pártok támogatásávalazonbanurai tudtak maradni a helyzetnek.A szélsőbaloldali erők csak viszonylag későn szerveződtek önálló politikai párttá (Német Kommunista Párt – NKP, 1918 decembere), és a hadsereg tisztikara – bár nem lelkesedett a szociáldemokratákért, s az általuk képviselt polgári demokráciáért – felismerte a különbséget köztük és a kommunisták között, így támogatást nyújtott a szélsőbaloldali hatalom-átvételi kísérletekkel szemben. Sikeresenleverték a berlini kommunista felkelést(1919 januárja),majdtavasszalaMünchenben megalakulóbajor tanácsköztársaságot(1919. május). A demokratikus erők és a tömegek

támogatásával a kormányzat megvédte a demokratikus rendszert a szintén diktatúrára törőszélsőjobboldali csoportokkal szemben is.

3. A világháborút lezáró békék   PROPAGANDA ÉS BÉKEKÍSÉRLETEKA hadviselő felek mindegyike hatalmi érdekeit követte, melyek néha megegyeztek apropagandisztikusan meghirdetett célokkal, mint a franciák esetében Elzász és Lotaringia megszerzése, de sokszor csak az ellenségkép kialakítását szolgálták. A németek és a Monarchia népei elé az orosz cári elnyomás elleni felszabadító harcot, míg a franciák és az angolok elé – jellemző módon, a cárizmussal szövetségben – a demokrácia kiterjesztését és az elnyomott nemzetek felszabadítását állították célként. És természetesen – a szólamok szintjén – mindegyik fél a tartós béke létrejöttéért is küzdött, nyilvánvalóan a saját érdekeit szolgáló tartós békéért. Már 1915-tőltöbbkísérlet történt az elhúzódó háború lezárására, sikertelenül, mivel a felek nem voltak hajlandók lényegi engedményekre. A közvetítő tárgyalások (dán, amerikai, pápai) szintén hasonló okokból eredménytelenek maradtak. A legjelentősebbbékepróbálkozásaz 1916-ban Ferenc József halála után trónra lépő IV. Károly nevéhez fűződik, aki 1917 elején fordult az antanthoz, de kísérlete kudarccal végződött. Wilson amerikai elnök 1918 elején 14 pontból álló békejavaslatot dolgozott ki.Ahíreswilsoni pontok a szabad kereskedelmet és a nemzeti önrendelkezés elvét hirdették meg,a győztesek igényeinek visszafogott megfogalmazása mellett. A béke tartós megőrzése érdekében Wilson javasolta aNemzetek Szövetségének(Népszövetség) létrehozását. A békére vágyó tömegek körében népszerű javaslatokat azonban a győzelemre törő ellenfelek egyike sem fogadta el. Később, a háborús vereség küszöbéna központi hatalmak a wilsoni elvekre próbáltak építeni,de természetesen a győztesek mégúgy se hajlottak a megegyezésre.   NEMZETISÉGI TÖREKVÉSEK A MONARCHIÁBANA soknemzetiségű Osztrák–Magyar Monarchiában a birodalom határain túl nemzetállammal rendelkező nemzetiségek – mint a románok és a szerbek – már a háború előtt is anyaországaik felé tekintettek. A birodalom határai között élő csehek és horvátok többnyire – a nagyobb önállóság reményében – a Monarchián belül képzelték el jövőjüket. Védelmet reméltek az orosz és a német terjeszkedéssel szemben, ugyanakkor a Monarchia kedvező gazdasági feltételeket biztosított számukra. AMonarchia háborús vereségeazonban felcsillantotta számukra a függetlenség reményét, s Németország és Oroszország is meggyengülni látszott.Felerősödtek az elszakadási törekvések. Több nemzetiségi politikus – mint a cseh Masaryk és Beneš – emigráltak, s Párizsban és Londonban igyekeztek megnyerni az antant vezetőit nemzeti törekvéseik támogatására. Folyamatospropagandátfejtettek kia Monarchia ellen,mely a valós kritika mellett hamisításokat is tartalmazott. Propagandájukat elősegítette hogy angol és francia körökben sokan szimpatizáltak velük.   HATALMI ÉRDEKEKA győztes hatalmak elvben a nemzeti önrendelkezést hirdették, de valójábanhatalmi érdekeikmegvalósítására törekedtek. A rendezésben emelletta bolsevizmus terjedésének a megakadályozásajátszott jelentős szerepet. A döntéseket alapvetően a franciák (Clemanceau) és az angolok (Lloyd George) hozták, mivel az Egyesült Államok (Wilson) nem volt igazán érdekelve a térségben, az olaszok (Orlando) pedig nem tudták érvényesíteni érdekeiket.A franciákelsősorbanNémetországot kívánták alkalmatlanná tenni a visszavágásra, míg a briteketleginkábba gyarmati kérdések motiválták.A veszteseket csak a békeokmányok aláírására hívták meg. A francia törekvéseket a hatalmi egyensúlyban érdekelt angolok tompították. Németország jelentős, de nem alapvető területi veszteségeket szenvedett. Katonai erejét meg akarták törni, így megtiltották az általános hadkötelezettséget és a modern fegyvernemek rendszerben tartását. Jelentős hadisarcot, jóvátételt róttak ki rá, ám csak az első részlet összegét határozták meg, így a kérdést nem rendezték megnyugtatóan.Németországottehátmegalázták, de potenciálisan Európa egyik legerősebb hatalma maradt,ami kiszámíthatatlanná tette a jövőt. Kezdetben nem volta nyugati hatalmakcélja a Monarchia felosztása, hiszen a korábbi évszázadokban (pl. 1848–49-ben) mindent megtettek fennmaradása érdekében, mivel létét az európai egyensúly talpkövének tekintették. A háború során álláspontjuk lassan módosult. A hadba lépés fejében az olaszoknak és a románoknakjelentős területeket ígértek,utóbbinak Erdélyt és Kelet-Magyarországot, egészen a Tiszáig. A háború végére alakult ki az új Közép-Európa-koncepció. A franciák a rendezéskor két szempontot vettek figyelembe: egyrészt afrancia vezetést elismerő szövetséges államoklétrehozását a németek hátában, másrészta világforradalom megállítását.Az új Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország és a megnövelt Románia alkalmasnak látszottak e szerepekre. Franciaország támogatására szorultak a németekkel szemben, és a legmerészebb nemzeti álmok megvalósításával kívánták a tömegeket elfordítani a bolsevik eszméktől. A rendezés egyik alappillére afrancia nagyhatalmi befolyásvolt, a másika térség új államainak az ereje.Természetesen felmerült, hogy a széttagolt Közép-Európa nem jelent majd kellő ellensúlyt Németországgal szemben és nem tudja föltartóztatni a bolsevizmust, ám az új államok létrehozói, mint Masaryk is, ajövőbeni gazdasági és politikai együttműködést vázolták fel. Már az új Ausztria létrehozásakor kiderült, hogy repedések vannak a rendszeren. A közép-európai birodalomból kiváló németAusztria ugyanis egyesülni kívánt Németországgal(Anschluss), ezért a saint-germaini békében ezt meg is tiltották.   A MODERN TÖRÖKORSZÁG MEGSZÜLETÉSEAz Oszmán Birodalommal kötött békében (Sevres) a nemzeti önrendelkezés elve mögé rejtve a győztesek hatalmi érdekei jelentek meg. Az arab területeketfrancia és brit protektorátus(védnökség) alá helyezték, vagyis a lényeget tekintve gyarmataikká tették. Jelentős területek átadásával a törökök rovására akarták kielégíteni a görögöket és az olaszokat is. A békét elfogadni kész szultáni kormányzattal szembena katonatisztekfelkelést robbantottak ki, éskikiáltották a köztársaságot.AKemál pasavezette nemzeti mozgalom egyrésztmodernizálta Törökországot(állam és egyház szétválasztása, parlamentarizmus, a nők egyenjogúsága, európai szokások és a latin ábécé bevezetése), másrésztfegyveresen szállt szembea béke értelmében megjelenőantantcsapatokkal. Mivel a nyugati hatalmak – az orosz forradalomhoz hasonlóan – nem tudtak bevetni jelentős erőket, a helyzetet a helyi erőviszonyok döntötték el. Az olaszok eleve meghátráltak,a görögökpedigvéres háborúban szenvedtek vereséget.A török–görög háború vegyes lakosságú területeken folyt, s a reguláris erők mellett a polgári lakosság is részt vett a harcokban. Az öldöklést lezáró béke (Lausanne, 1923) utánmilliók menekültek el szülőföldjükről:törökök vándoroltak a Balkánról Kis-Ázsiába, görögök Kis-Ázsiából a Balkánra. Kemál pasa nemzetállamot kívánt létrehozni, s így a görögök elűzése után azörményekre törtek, százezreket legyilkolva vagy menekülésre kényszerítve.   KISEBBSÉGVÉDELEMA Párizs-környéki békékkisebbségvédelmi intézkedéseket kényszerítettek az új államokra, részben Wilson amerikai elnök nyomására, részben azért, mert a döntéshozók szembesültek azzal a szomorú ténnyel, hogya nemzetiségek elnyomása nem szűnt meg,sőt brutálisabbá vált. A rendelkezések tiltották a nemzetiségi alapon történő hátrányos megkülönböztetést, előírták a szabad nyelvhasználatot a magán-, az üzleti és a vallási életben, valamint a sajtóban. Az utódállamok az elemi szintű anyanyelvi oktatás támogatására is kötelezettséget vállaltak.

A kisebbségeknek jogában állt panaszaikkal a Népszövetséghez fordulni. A jövő kérdése volt, hogy a fellángoló nacionalizmusok mellett mennyire lehet érvényt szerezni az előírásoknak.

4. Magyarország a világháborúban, a forradalom kirobbanása   A HÁBORÚBANMagyarországon a lakosság a háború kitörését – mint Európában mindenütt – először nagy lelkesedéssel fogadta. A magyar pártok a kormányzó Nemzeti Munkapárttól a parlamenten kívüli Magyarországi Szociáldemokrata Pártig támogatták a háborút. Ám a háború borzalmai és a nélkülözések hatására a közhangulat rövidesen megváltozott. Az 54 milliós Monarchia által mozgósított 8 millió katona közel felét Magyarország adta. A magyar katonákat mind a keleti, mind az olasz fronton nagy számban bevetették. Az országotóriási emberveszteségekérték. A világháború frontjai, csatái (Premysl, Gorlice, Doberdo, Isonzo vagy Piave) nemzedékekre beivódtak a magyar társadalom emlékezetébe. A háború előrehaladtával rohamosan romlottak a körülmények, s végül közeledve már ajegyrendszerrel sem lehetett biztosítani a tömegek minimális ellátását sem.Sztrájkhullámoksöpörtek végig az országon. A szenvedélyeket felkorbácsolta, hogy az erőfeszítéseket és az áldozatokat értelmetlenné tevőháborús vereségmind elkerülhetetlenebbé vált. 1916-tól a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) és a polgári értelmiségieket tömörítő, 1914-ben alakult Országos Radikális Párt, valamint a század elejétől működő Kisgazdapárt is hangot adott aháborúellenes közvéleménynek. Hangosabbá vált a most már háborúellenes parlamenti ellenzék is. Aháború előtt már válságba került hagyományosfüggetlenségi politikát gróf Károlyi Mihály baloldali programmal töltötte meg:támogatta a választójog kiterjesztését és a földkérdés megoldását. Károlyi a kevés antantbarát politikus közé tartozott, s felszólalt a háború ellen. Emiatt egyre népszerűbb lett. Bíztak demokratikus elkötelezettségében, s antantbarát kijelentései nyomán a magyar közvélemény a jövő emberét látta benne, aki a vereség ellenére meg tudja menteni a történelmi Magyarországot.   A BIRODALOM SZÉTESÉSEAmikor nyilvánvalóvá vált a vereség, s ezzel párhuzamosan a Monarchia szétdarabolásának a terve, a vezetés még megpróbálkozott a Monarchia megmentésével.IV. Károlya wilsoni pontok alapjánbékét kért, s a birodalmat föderalisztikus alapon kívánta újjászervezni.Jellemző a kor magyar vezető rétegének szűkkeblűségére, hogy Wekerle Sándor magyar miniszterelnök tiltakozására a föderalizáció csak a Lajtán túl (tehát Ausztriában) lett volna érvényes. A nemzetiségekazonban ennélmárjóval többet akartak. Még nem robbantak ki nemzeti felkelések, a hadsereg a frontokon még jórészt engedelmeskedett, de a győztesek oldalán szerveződő cseh, délszláv és román erők már azúj államok kialakítására törekedtek.A forradalomtól való félelem miatt a régi hatalom harc nélkül vonult vissza, átengedve a hatalmat és a felelősséget a tömegeket irányítani képes új, nemzeti alapon létrejövő szerveknek, anemzeti tanácsoknak (cseh, osztrák stb.). Magyarországon is hasonló folyamat zajlott le.Októberben(24-én) Budapestenmegalakult a Magyar Nemzeti Tanács,a Károlyi vezette Függetlenségi és 48-as Párt, a Jászi Oszkár vezetése alatt álló Polgári Radikális Párt és a szociáldemokraták részvételével.   AZ ŐSZIRÓZSÁS FORRADALOM1918 őszére Budapest éhezett, a városban egyre több volt a katonaszökevény. A frontról hazatérők és a hátországban nyomorgók a szabadságjogok kiterjesztését, földet, megélhetést követeltek, s a háborút elveszítő vezetés helyett újat akartak, amely majd megvalósítja vágyaikat. A Nemzeti Tanácsa belpolitikai problémák orvoslását a demokratikus jogok kiterjesztésében és a földosztásban látta. A háborús vereség ellenére úgy vélte, a történelmi Magyarország megmenthető, ha az antant által meghirdetett elveket, a nemzeti önrendelkezést és a demokráciát megvalósítja. Ígyprogramjában a demokratikus jogok(pl. a nőkre is kiterjedő általános választójog)biztosítása, a földkérdés megoldása és a nemzetiségeknek tett jelentős engedmények szerepeltek. A pesti tömeg Károlyi Mihály miniszterelnöki kinevezését követelte az uralkodótól. Mivel IV. Károly ettől vonakodott, október 30-áról 31ére virradó éjszakaa Pesten tartózkodó katonáksapkájukra őszirózsát tűztek a császári címer helyébe, éselfoglalták a város kulcsfontosságú pontjait.A hatalom nem mert ellenállni. Reggelregyőzött az őszirózsás forradalom.Október 31-én reggel, hogy megakadályozzák az események radikalizálódását,az uralkodónevében József főhercegkinevezte Károlyi Mihályt miniszterelnöknek.   A KÁROLYI-KORMÁNY BELPOLITIKÁJAA forradalmakat követő napok kibontakozást ígértek, merta politikai erők döntő többsége felsorakozott az új kormány mögött.A kormány első intézkedései – a függetlenség, a köztársaság kikiáltása, a polgári szabadságjogok kiterjesztése – tovább növelték népszerűségét. A helyzet stabilizálása azonban más, sokkal nehezebben megoldható problémáktól függött. Égető szükségszerűség volt az ellátás javítása. Ebben nem sikerült eredményt elérni, sőt a háborús rendszabályok (központi elosztás) megszüntetése tovább rontotta – főleg a fővárosban –azélelem- és fűtőanyag-ellátáshelyzetét, amialáásta a kormány népszerűségét. A forradalom bázisának kiszélesítése és a polgári rendszer megszilárdítása szempontjábólalapvető lett volna a földkérdés megoldása.A frontokról hazaözönlő, zömében parasztokból álló kezelhetetlen katonatömeg gyorsabban, és megnyugodva tért volna vissza falujába, ezáltal a társadalmi feszültségek jelentősen enyhültek volna. Másrészt a parasztbirtokosokkal magyar polgári demokrácia számára létfontosságú középréteg erősödött volna meg. A nemzetiségi kérdés szempontjából is fontos volt a földkérdés rendezése, mivel a jórészt paraszti társadalmat alkotó nemzetiségeket – utolsó lehetőségként – ezzel a magyar kormány megnyerhette volna. A földosztástazonban őszinténcsak Károlyi, a polgári radikálisok és aNagyatádi Szabó István vezetteKisgazdapárt támogatta.A függetlenségiek a magántulajdon sérelmét, a szociáldemokraták éppen ellenkezőleg, a kistulajdonosok megerősítését látták benne.Amegkésve megszületőföldosztásról szóló törvénynekkellő erély híjánKárolyi nem tudott érvényt szerezni.Egyéni példamutatása – Kápolnán fölosztotta birtokait – kevésnek bizonyult.   KÜLPOLITIKAI KUDARCAz új kormány megörökölte a háborús vereséget, s annak minden negatív következményét. A szomszédos – régi és most alakuló – államok elérkezettnek látták az időt nemzetállamaik létrehozására. A magyar kormány az ország területi egységének fennmaradását az antant elvárásainak megfelelő politikában és a nemzetiségeknek nyújtandó széleskörű autonómiában látta. A nemzetiségi ügyekkel foglalkozó Jászi Oszkárnak rövidesen tapasztalnia kellett, hogya nemzetiségek vezetőinem hajlandóak tárgyalniaz engedményekről,el akarnak szakadni Magyarországtól. Károlyi részben saját meggyőződése okán, részben az antant propagandáját komolyan véve úgy vélte, az ország akkor számíthat a győztesek részéről kedvezőbb elbánásra, hapacifista és következetesen demokratikus politikátfolytat.Az antantazonban nem a széles körű demokráciát, hanemaz erős, a bolsevizmust feltartóztatni képes államok létrejöttét tartotta fontosabbnak.A katonai erőviszonyok következtében kialakult helyzet (az ország jelentős területein román, szerb, francia és csehszlovák csapatok állomásoztak) is jelentősen

befolyásolta a háború utáni rendezést. Miután az antant nem értékelte politikáját, s újabb és újabb – zömében magyarok lakta területeket is – megszállás alá vont, Károlyi megkésve és nem következetesen támogatni kezdte a védelem megszervezését. A külpolitikai kudarcok azonban addigra már aláásták Károlyi, s így a polgári demokratikus berendezkedés tekintélyét az országban.

5. A polgári demokrácia bukása és a Tanácsköztársaság   A KMP MEGALAKULÁSAAzOroszországból hazatérőhadifoglyok között volt egy kisbolsevik csoport,amelya baloldali szociáldemokratákkalés néhány értelmiségivel karöltve – élve a frissen megszülető szabadságjogokkal –megalapította a Kommunisták Magyarországi Pártját(KMP, 1918. november 24.). A Kun Béla vezette kommunisták a világforradalom katonáinak tekintették magukat, s ígyközvetlen céljuk– orosz mintára –a proletárdiktatúra bevezetésevolt. A permanens forradalom elméletének megfelelően – szovjetorosz pénzügyi támogatással – mindent megtettek az ellentétek kiélezése érdekében. A kommunista propaganda a hatalom megragadását szolgálta, és a hibák bírálatára épült. Ezekre az adott körülmények között megvalósíthatatlan megoldásokat javasoltak, ésa szovjet típusú rendszer bevezetését ajánlották a problémák orvoslására.A kormány eredménytelen külpolitikája hozzájárult ahhoz, hogy a polgári demokrácia helyett mind többen úgy látták, a bolsevik diktatúra és a világforradalom az egyedül lehetséges válasz szomszédaink mohóságára is. Ugyanakkor a kormány továbbra sem erősítette meg a karhatalmat, mert Károlyi Mihály tartott a tisztikarral való együttműködéstől.A KMPés a politikáját követő csoportokakciói egyre erőszakosabbá váltak,például 1919. február 20-án szétverték a Népszava szerkesztőségét, s az összetűzésnek halálos áldozatai is voltak. Válaszul Berinkey Dénesa miniszterelnök(a köztársasági elnökké váló Károlyi utóda)kemény fellépést rendelt el.Bezárták a párt irodáit, betiltották szócsövét, a Vörös Újságot, s letartóztattak félszáz kommunista vezetőt. A rendőri fellépés erőszakkal társult, melyet azonban Károlyi Mihály – ragaszkodva a polgári szabadságjogok tiszteletben tartásához – leállíttatott. Így az akció nem bénította meg a KMP-t, hanem még növelte a népszerűségét.   A KMP HATALOMRA JUTÁSAA polgári kormányzatot válságos helyzetben érte az antant újabb területi követelése, aVix-jegyzék(A francia Vix alezredes volt a budapesti antantmisszió vezetője). Ebben újabb magyarlakta területek – Nagyvárad, Debrecen, Gyula, Szeged – kiürítését követelték. Károlyilátva az antant méltánytalan magatartását, a jegyzéket elfogadhatatlannak tartotta, ami az engedmények politikájának feladását jelentette. Ugyanakkor úgy vélte, hogy ebben a súlyos helyzetben a kormányzást csak a széles tömegtámogatást élvező szociáldemokraták vállalhatják eredménnyel, ígytisztán szociáldemokrata kormányt nevezett ki.A szociáldemokraták azonban a kommunistákkal a hátukban nem merték egyedül vállalni a kormányzást, s ezért Károlyi tudta nélkülkiegyeztek a KMP vezetőivel. A két párt kommunista programmal egyesült (Magyar Szocialista Párt), s ígyaz új kormányhatalomra kerülése egybena proletárdiktatúra bevezetését is jelentette(1919. március 21.). Károlyi a helyzetet tudomásul vette és visszavonult.   TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MAGYARORSZÁGONAz ország a falragaszokról értesült arról, hogy megalakult a Magyarországi Tanácsköztársaság, s proletárdiktatúrát vezettek be. A szovjet-orosz mintát követvea végrehajtó hatalmat anépbiztosokból állóForradalmi Kormányzótanácsgyakorolta. A tényleges hatalom a külügyi népbiztos,Kun Bélakezében összpontosult. A végrehajtó hatalmat elméletileg a Tanácsok Országos gyűlése felügyelte, mint törvényhozó hatalom, ám sem jogköre, sem ülésezési rendje ezt nem tette lehetővé. Helyi szinten az önkormányzatok feladatait atanácsok és a direktóriumokvették át, melyekben a törvényhozó és a végrehajtó hatalom nem vált külön. A karhatalmi feladatokat a Vörös Őrség látta el. A Forradalmi Kormányzótanács államosította a húsz munkásnál többet foglalkoztató ipari üzemeket, a kereskedelmet, valamint a középés nagybirtokokat (kb. 75 hold fellett).A parasztok nem kaptak földet,mert a korábbi birtokokat szövetkezetekké alakították át. Ez a lépés a parasztságot elidegenítette az új rendszertől.A munkástömegek kezdetben támogatták az új hatalmat,de miután néhány pozitív intézkedést leszámítva (pl. a munkásgyerekek nyaraltatása, a Margitsziget megnyitása) nem tudták megvalósítani ígéreteiket és az életkörülmények nem javultak, a lelkesedés megcsappant. A proletárdiktatúrával szembenparasztlázadások(pl. Kalocsa környékén), sztrájkok robbantak ki.Fegyveres ellenállásra is sor került (Budapesten a Ludovika Akadémia katonatiszt növendékei és a dunai flotta matrózai lázadtak fel) – ezeket a Vörös Őrség és a Lenin-fiúknak nevezett karhatalmi egység verte le, néholvéres terrort alkalmazva. Jelentős erők támogatását biztosíthatta viszont, hogyKun Béláék visszautasították a Vix-jegyzéket,és úgy tűnt, vállalják az ország feldarabolásával szembeni ellenállást. Az új hatalom jórészt kis létszámú és demoralizált hadsereget örökölt a polgári kormányzattól. Így a románok előretörtek a Tiszáig, a csehek pedig már elfoglalták Miskolcot, azzal a szándékkal, hogy kész helyzetet teremtve foglalásaikat végleges határként ismertessék el. A Forradalmi Kormányzótanács fölállította aVörös Hadsereget, amelynek létszáma, részben a munkásság mozgósításával, rövidesen a százezer főt is meghaladta.A régi tisztek többsége,ahogyan a polgári demokráciát, úgy az új hatalmat iskész volt szolgálni az ország védelmében.A tapasztalt tisztikart alkalmazva megszilárdították a fegyelmet. Miután a románok megálltak a Tiszánál,amegerősítettVörös HadseregStromfeld Aurél (a Monarchia hadseregének vezérkari tisztje) és Landler Jenő (a szociáldemokratából lett kommunista) vezetésévelvisszafoglalta a csehektől a Felvidék keleti és középső részét(1919. május–június). A Kormányzótanács, hogy igazolja internacionalista elkötelezettségét és a világforradalomba vetett hitét, ösztönözte a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltását (Eperjes), amely azonban nem rendelkezett jelentős belső bázissal. A párizsi békekonferencia a sikeres ellenállás hatására felvette Magyarországgal a kapcsolatot.Clemanceau[klemanszó]táviratában (1919. június 13.) kilátásba helyezte, hogy a visszafoglalt észak-magyarországi területek kiürítése fejében (az új határok mögé való visszavonulásért) a konferencia eléri a Tiszántúl kiürítését. Ez közvetve a Tanácsköztársaság elismerését jelentette volna.A kommunista vezetők– mivel számukra nem a nemzeti kérdések, hanem a hatalom megtartása volt a döntő –elfogadtáka javaslatot, hogy időt nyerjenek a világforradalom közelinek ítélt győzelméig. A magyar társadalom többsége számára a döntéselfogadhatatlan volt,mivel Kun Béláék abban a kérdésben hátráltak meg, amelyért hatalomra kerülésüket a lakosság jelentős része tudomásul vette, s támogatta. Több helyen tiltakozó gyűléseket tartottak (pl. Kassa). A magyar csapatok demoralizálódtak, a tisztikar csalódott, a katonák tömegesen hagyták el a zászlókat. A helyzetet tovább nehezítette, hogy a románok nem vonultak ki a Tiszántúlról. A Kormányzótanácsahadsereg maradványaivaltámadást indította Tiszánál,mely azonbangyorsan összeomlott.A románok átlépték a Tiszát, s Budapest felé nyomultak.A Kormányzótanács lemondott(augusztus 1.), a kommunista vezetők vonaton Bécsbe menekültek. Az ország kiszolgáltatottan állt mind szomszédaival, mind a polgári forradalmat és a tanácsuralmat megbosszulni vágyó erőkkel szemben.

6. Az ellenforradalom győzelme  

ROMÁN MEGSZÁLLÁS – VÁLTOZÓ KORMÁNYOKA Vörös Hadsereg összeomlását követőena román csapatokbevonultaka védtelenBudapestre,majd a Dunántúl északi részét is megszállták. A román hadsereg megkezdte az ország módszeres kirablását, a malmok, a gyári berendezések leszerelését és elszállítását. A Tiszántúlon új közigazgatást akartak kialakítani, mellyel a terület Romániához csatolását készítették elő. A Forradalmi Kormányzótanács lemondása utánszociáldemokrata kormány alakult,amely visszaállította a polgári tulajdonviszonyokat és kormányzást. Azonban a polgári forradalom kudarca és a proletárdiktatúra utána polgári demokráciának nem voltak meg sem a belső, sem a külső feltételei.Román támogatással néhány nap után új, immár jobboldali kormány alakult, azonban az antant elismerése és katonai erő híján ez sem rendelkezett tényleges hatalommal.   A SZERVEZŐDŐ ELLENFORRADALOMA proletárdiktatúra ellen a belső ellenállás mellett két helyen is szervezkedett a háború előtti vezető réteg. Bécsben gróf Teleki Pál és gróf Bethlen István vezetésével már a Tanácsköztársaság létrejöttét követően megalakult az Antibolsevista Comité (ABC), azonban az Osztrák Köztársaság területén nem volt lehetőség jelentősebb erők összpontosítására. Nem így a franciák által megszálltSzegeden,ahol azellenforradalmi kormánymegszervezte a proletárdiktatúrával és az oktobristákkal (a polgári demokrácia hívei) szemben álló középosztálybeli erőket és a katonatiszteket. A szegedi kormány hadügyminisztere,Horthy Miklós vezetésévelmegkezdődött egyúj haderő,a Nemzeti Hadseregszervezése. Horthy rövidesen függetlenítette magát a szegedi kormánytól, székhelyét áttette a román megszállástól mentes Dunántúlra. Itt a közigazgatás gyengeségét kihasználva tiszti szabadcsapatok szerveződtek, melyek terror alatt tartották a lakosságot. A tanácsállam oldalán szerepet vállaló, vagy csak azzal meggyanúsított embereket nyilvánosan megkínozták, sokakat legyilkoltak. Az ország népe a háborús szenvedések és a vörösterror után megismerhette afehérterrorborzalmait is. Horthy fővezérként megkezdte a tiszti különítmények beolvasztását a Nemzeti Hadseregbe.   A KOALÍCIÓS KORMÁNY MEGALAKULÁSAA magyarországi bizonytalan állapotok az antant számára is egyre kényelmetlenebbé váltak. Ezért 1919 őszén megbízottat küldtek Budapestre Clerktábornok személyében.Clerk céljaa törvényes rendetmind a tiszti különítményekkel, mind a szélsőbaloldali erőkkel szembenbiztosítani képes kormány létrehozásavolt, mellyel az antant aláírathatja a békét. Tárgyalt a tényleges katonai erővel rendelkező Horthyval és a jelentősebb pártok képviselőivel. A Szociáldemokrata Párt (SZDP) ugyan jól szervezett volt, de részvétele a forradalomban és a proletárdiktatúrában megnehezítette tevékenységét. A hagyományos jobboldali erőket egy gyűjtőpárt, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja (KNEP) fogta össze. A szélesebb választójog révén ekkor szerzett először jelentős befolyást a magyar társadalom legnépesebb csoportjának, a parasztságnak a képviseletében a Kisgazdapárt, Nagyatádi Szabó Istvánnal az élen. Clerk fellépésérea románok kivonultak a fővárosból,a Tisza vonala mögé. Az antantmegbízott kilátásba helyezte Horthy szerepének méltánylását, ha megfékezi a különítményeket, s támogatja az új kormányt. A megállapodásnak megfelelőenHorthy bevonult a fővárosba, és a három párt (KNEP, Kisgazdapárt, SZDP) részvételévelkoalíciós kormányt hoztak létre(Huszár-kormány), mely széles választójog alapján új választást bonyolított le (1920 januárja).A választásokat a Kisgazdapárt nyerte meg, kis fölénnyel a KNEP előtt. A szociáldemokraták a fehérterror elleni tiltakozásul távolmaradtak.   HORTHY KORMÁNYZÓVÁ VÁLASZTÁSAFellángolt a vita az államformáról is: királyság vagy köztársaság legyen. A forradalmak utáni politikai hangulatban akirályságmellett foglalt állást szinte minden jelentősebb politikai erő. Mivel a Habsburg-ház restaurációját az antant eleve elvetette, az államfői tisztség ideiglenes betöltésére – a magyar hagyományokkal összhangban – bevezették a kormányzói méltóságot. Ez a megoldás egyben alkotmányos helyet biztosított Horthy és a mögötte álló erők számára. Az országgyűlés kormányzóvá választotta Horthy Miklóst(1920. március. 1.). Jogkörét a törvények jogkörét úgy szabták meg, hogy az ne veszélyeztesse az országgyűlés függetlenségét és hatalmi súlyát. Helyreállt a parlamentarizmus, de a politikai életben a baloldal, sőt az oktobristák sem juthattak jelentős szerephez – ezt elsősorbana választójogtöbbszöri,erős korlátozásabiztosította. Az új kormány képviselői írták alá 1920. június 4-én a trianoni békeszerződést.   TELEKI PÁL MINISZTERELNÖKSÉGE – A KONSZOLIDÁCIÓ KEZDETETeleki Pálgróf a háború előtti liberális-konzervatív arisztokrata vezető réteghez tartozott. Miniszterelnökkéntigyekezett visszaszorítania háború után előretörő középrétegeket, valaminta jobb- és a baloldali szélsőségeket.A különítményeket karhatalommal számoltatta fel,a kommunista pártot és szervezkedést betiltotta(1921. március) és a rendőrséggel üldöztette. A kormány a forradalmat követően nem kerülhette ki aföldreformkérdését, már azért sem, a nemzetgyűlés legerősebb pártja a Kisgazdapárt volt. A Nagyatádi Szabó István által kidolgozott változatnál azonban sokkal visszafogottabb reformra került sor (1920): csak a nagybirtokok kis hányadát osztották fel, így a parasztság földigényét nem elégítették ki. Mivel növelni akarták a rendszer támogatóinak számát, aránylag sokan kaptak földet (majdnem 500 ezren), ezáltalsok életképtelen kisbirtokjött létre, ráadásul a kisajátított földekért a földbirtokosokat az új gazdák terhére kártalanították, ami komoly terhet jelentett a földhözjuttatottak számára. Így Magyarországona nagybirtokrendszer,s a nagybirtok gazdasági és politikai befolyásaérintetlen maradt.   NUMERUS CLAUSUSA Teleki-kormánynak szembe kellett néznie a háború, majd a békeszerződés következtében létrejött rendkívüli gazdasági és társadalmi nehézségekkel, amelyek minden társadalmi réteget sújtottak, így az értelmiségi és az alkalmazotti pályákon élőket is. A helyzetet nehezítette, hogy Trianon következtébenközel 400 000 magyar menekülta megmaradt országterületre, főleg Budapestre. Zömük értelmiségi és alkalmazotti munkakörben dolgozott korábban, így itt kiéleződött a konkurenciaharc. A társadalmi feszültségek fölerősítették az antiszemitizmust,amely a háború előtt csak szórványosan fordult elő, s amelyet korábban a hatalom is visszafogott. Ebbe az irányba hatott, hogy a vesztes forradalom és a tanácsköztársaság – melyet a közvélemény egy része a katasztrófa egyedüli okának tartott – vezetői között magas volt a zsidó származásúak aránya. A nemzetgyűlésaz egyetemi felvételek szabályozásáraszármazási és politikai megkülönböztetést tartalmazó törvényt fogadott el,a numerus clausust(zárt szám). Eszerint a fölvehető hallgatók nemzetiségek és „népfajok” szerinti arányát az illető nemzetiség és „népfaj” lakosságon belüli aránya határozta meg. Mivel a dualizmus kora óta az értelmiségen belül a zsidóság számarányát meghaladó mértékben volt jelen, e rendelkezés alapvetőena zsidóságot sújtotta.

7. A trianoni békeszerződés   A BÉKESZERZŐDÉS ALÁÍRÁSAA magyar békedelegáció már 1920 elején kiutazott Párizsba. A politikusokat felkészült szakemberek kísérték, köztük a földrajztudós és politikus Teleki Pál. Az ő nevéhez fűződik a Kárpát-medence etnikai viszonyait bemutató „vörös térkép”. A

delegáció célja az volt, hogyetnikai, történeti, geográfiai, közlekedési és gazdasági érvekkelbizonyítsa bea történelmi Magyarország egységét,s ebből következően a békefeltételek tarthatatlanságát. Alapvetően nem csupán a magyarlakta területek megtartására koncentráltak, bár ilyen javaslatokat is készítettek. A békedelegáció taktikája azonban nem sokat számított.A vesztes Magyarországota döntéshozatal soránnem kérdezték meg,csak közölték a feltételeket, hiszen a győzteseket az utódállamok megerősítésének szándéka vezette. Egyes vitás területeknél kilátásba helyezték anépszavazáslehetőségét, de erre csak az Ausztriának ítéltSopron és közvetlen környéke esetébenkerült sor (1921. december), ahol a lakosság Magyarország mellett döntött. Ezután kapta Sopron a „leghűségesebb város” címet. Magyarország képviselői1920. június 4-én, a versailles-i Trianon-palotában írták alá a békediktátumot.A történelmi Magyarország 282 000 km²-es területéből csak 93 000 km² maradt meg, vagyisaz ország korábbi területének kétharmadát elcsatolták.A Kárpátok hegyvidéke teljes mértékben az utódállamokhoz került, de a Kisalföld északi részét és a Nagyalföld déli és keleti területeit is elvették.   ETNIKAI VONATKOZÁSOKA békekötés révén a zömében nemzetiségek lakta területek az utódállamokhoz kerültek. Az akkor kb. 10 millió főt számlálómagyarság harmada is idegen fennhatóság alá kényszerült.Különösen fájdalmas és nehezen magyarázható volt, hogy a kisebbségbe került magyarság jelentős része színmagyar területeken, közvetlenül a trianoni országhatár túloldalán élt. A kisebbségi magyarság helyzete bizonytalan volt, atrocitások érték, emiatt a négyszázezret is elérte a szülőföldjét elhagyók száma. Az új határok közé szorítottMagyarországellenbennemzetállammávált, mert lakóinak 92%-a magyar volt. Az etnikai elvek figyelmen kívül hagyása és a jelentős nemzeti kisebbségekkel rendelkezőúj államok törekvése a nemzetállam kialakításáraelőrevetítette annak árnyékát, hogyabéke következtébentérségnépei közötti szembenállásnem csökken, hanemfokozódikmajd.   A BÉKE GAZDASÁGI HATÁSAIA béke évszázados gazdasági kapcsolatokat szakított szét. Magyarországnyersanyagforrásokat(fa, szén, vas stb.),veszített el,ugyanakkoregyes ágazatokban a korábbi országterületre méretezettipari kapacitásai maradtak kihasználatlanul.Különösen igaz ez Budapestre. Szinte az egész ország a világváros vonzáskörzetébe került, ami egészségtelen irányba terelte a magyar településhálózat fejlődését.Nagyvárosok vesztették el vonzáskörzetüket,váltak határ menti, fejlődésképtelen településekké. A borsodi iparvidéken Magyarországé maradtak a szénbányák, Csehszlovákiáé lettek a vasérctelepek. A magyarvasúthálózatjelentős része az utódállamokhoz került, ezáltal több helyen megszűnt vagy bonyolulttá vált egyes országrészek között a vasúti kapcsolat. A vasútvonalak a határ meghúzásában is szerepet játszottak: a Szatmárnémeti–Nagyvárad–Arad vonal érv volt a terület Romániához csatolása mellett. A számos probléma közül kiemelhetjük a vízgazdálkodást, az árvízvédelmet: a folyók felső szakaszait elcsatolták, emiatt az alsó szakaszokon jelentkező gondokat csak együttműködéssel lehetett volna megoldani. Gazdasági szempontból azonban a legnagyobb csapástaz egységes birodalmi piac szétesésejelentette, ami nemcsak hazánkat, de az új államokat is kedvezőtlenül érintette. A gazdasági széttagoltság az egész térség fejlődését visszavetette. Megszűnt a jelentős piac, a tőke és a munkaerő szabad áramlása. A problémát fokozta, hogyaz utódállamokmindegyike azönálló, s gyakran az önellátó gazdaság létrehozásávalkívánta megerősíteni önmagát. Az elzárkózást fokozták a politikai ellentétek. Az elcsatolt területek magyar és nem magyar lakóinak helyzetét tovább rontotta, hogy az utódállamok hosszú távonaz újonnan megszerzett területek rovásárafejlesztették törzsterületüket.   KATONAI ELŐÍRÁSOKA trianoni béke – a Németországgal kötött megállapodáshoz hasonlóan –alkalmatlanná kívánta tenni az országot a katonai visszavágásra.Megtiltották az általános hadkötelezettséget, s maximálták a toborzott hadsereg létszámát (35 000 fő), megtiltották a modern fegyvernemek (páncélosok, repülők) rendszerben tartását. Még azt is figyelembe vették, hogy az új államhatárok jobban védhetőek legyenek az utódállamok felől. Például a Salgótarján felé vezető fővonalon a dupla sínpár egyikét felszedették, hogy nehezítsék a magyar katonai felvonulást a határra. A rendelkezések ésa szomszédok erőteljes fegyverkezésekövetkeztében Magyarország haderejét az utódállamok hadseregei külön-külön is többszörösen felülmúlták.   REVÍZIÓA béke nyilvánvaló igazságtalanságai megnehezítették az azóta is „trianoni traumának” nevezett problémakör feldolgozását. Magyarországonegyetlen politikai erő sem fogadta el a békét,hanem saját szempontjai, eszme- és érvrendszere alapján ítélte el. Hangoztatták gazdasági hátrányait, a nemzeti önrendelkezés megsértésé, vagy akár mint imperialista békét bélyegezték meg Trianont.Abéke felülvizsgálatának,revíziójának azigényeáltalános volt. Tömegesen alakultak a civil szervezetek, melyek a béke ellen agitáltak (MOVE, Magyar Területvédő Liga). A kormányzat aláírta a békét, ezért nyíltan nem léphetett fel ellene, de támogatta a szervezkedéseket, és a kormánytagok révén ezek a szervezetek sokszor komoly befolyásra tettek szert. A revízió módját és mértékét illetően már nem volt egység.A helyzetből fakadóan is nyilvánosságot elsősorban abékés revíziógondolata kapott, bár az utódállamok magatartása ennek realitását megkérdőjelezte. A beszédekben, kiáltványokban és plakátokon hol a teljes revíziót, vagyisaz egész történelmi Magyarország visszaállítását,hol csak a béke igazságtalanságainak korrigálását,a magyarlakta területek visszacsatolásátkövetelték. A hatalomra kerülő politikai elit gyakran használta fel a revízió kérdését a polgári demokratikus vagy baloldali erők háttérbe szorítására, máskor a belső feszültségek elkendőzésére.

II. A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT   8. A győztes Európa gondjai   A GAZDASÁG TALPRAÁLLÍTÁSAA győztes európai nagyhatalmakszámára a világháború gazdasági szempontból vereséget jelentett. A harcot csak az Egyesült Államok segítségével tudták megnyerni, a háború folyamáneladósodtak,s a világ pénzügyi központja Londonból New Yorkba helyeződött át.Európaa népességi mutatók és gazdasági súlya alapján isveszített jelentőségébőlaz Egyesült Államokkal és a gyarmatokkal szemben. Az öldöklő háború szenvedései után a gazdasági nehézségekkel kellett szembenéznie a győzteseknek. A hadigazdálkodásról a normális gazdasági életre való átállásmunkanélküliséget okozott, hiányzott a tőke, az állam azinflációt kihasználva (s fedezetlen pénzkibocsátással azt gerjesztve) kezelte eladósodását,beszűkült a piac. A győztesek aNémetországra kirótt jóvátétellelképzelték el gazdaságuk helyreállítását. A törlesztésre a nehéz helyzetben lévő német gazdaság nem volt képes. A franciák – hegemón törekvéseiktől is hajtva – a Ruhr-vidék megszállásával próbálták kierőszakolni a német

teljesítést (1923). Az akcióban azonban csak lelepleződött gyengeségük, mert a németek passzív ellenállása megakadályozta a szénszállításokat, s a francia gazdaság pedig szinte összeomlott a megszállás anyagi terheit alatt. Az európai gazdaság válsága kedvezőtlen volt az Egyesült Államok számára is, mivel veszélybe került a háború alatt folyósított kölcsöneinek visszafizetése. Ezértjóvátételi konferenciáthívtak össze (1924), aholkidolgozták a Dawes-tervet.(Dawes [dóz] amerikai üzletember vezette a szakértői bizottságot.) Ennek értelmében jelentőskölcsönökkel és tőkékkel(befektetésekkel)támogattákanémet gazdaság helyreállítását,hogy a németek képesek legyenek a franciáknak és az angoloknak a háborús jóvátétel megfizetésére, akik így törleszteni tudnak az amerikaiaknak. Az európai gazdaságaz 1920-as évek közepéretalpra állt,azonban részesedése a világtermelésből csökkent. Beszűkült a piac, a gazdaság a korábbinál lassúbb fejlődési pályára állt, ésvirágzásanagymértékbenaz amerikai tőkén nyugodott. A gazdaság konszolidációjában – mint láttuk – a kormányok, az állam jelentős szerepet vállaltak. Ez a háborús gazdasági tapasztalatokkal együtt az uralkodó liberális gazdasági felfogás (az állam maradjon távol a gazdaságtól) módosulását indította el.   POLITIKAI TENDENCIÁKA világháború a belpolitikai erővonalakat is átrajzolta. A háború következtében Nyugat- és Közép-Európában ismegjelentekolyan politikai erők, melyek a fennálló polgári alkotmányos rend erőszakos megdöntésére és diktatúrák bevezetésére törekedtek.Aszélsőjobboldali és szélsőbaloldali (kommunista) pártoka politikai harc új formáit alkalmazták: ezek centralizált, néhány, vagy egyetlen ember (a „vezér”) által vezetett, fegyveres egységekkel is rendelkező tömegpártok voltak, jellemzőjük a szociális (szélsőbal és szélsőjobb) és a nemzeti (szélsőjobb) demagógia, s a hatalom megragadása érdekében bármilyen eszköz felhasználását megengedhetőnek tartották. Növelte a veszélyt, hogy a háborút követőenOroszországban a baloldali(kommunista),Olaszországban a jobboldali(fasiszta)szélsőséges erők kerültek hatalomra,és Szovjet-Oroszország támogatta a kommunista szervezkedéseket az egész világon. A szélsőséges erők számára a gazdasági nehézségek, a tömegek életkörülményeinek romlása jelentett a lehetőséget a térnyerésre.Ahúszas évekbenstabilizálódó gazdaságviszontmegteremtette az alapját annak, hogyEurópa néhány országábanvisszaszorítsák a demokráciát veszélyeztető csoportokat.A nők tömeges munkába állásával magyarázható, hogy sok országban ekkor terjesztették ki a nőkre is a választójogot.   MEGBÉKÉLÉS NÉMETORSZÁGGALNémetországban a szociáldemokratáknak a polgári pártokkal összefogva sikerült kivédeni mind a szélsőjobb, mind a szélsőbal támadásait, és megszilárdítani a polgári demokráciát. A Weimarban kidolgozott alkotmány utánweimari köztársaságnak nevezett rendszernek azonban együtt kellett élniea szélsőségesek akcióival,a politikai gyilkosságokkal, sőt a hatalomátvételi kísérletekkel is. A szociáldemokrata vezetés helyzetét alapvetően befolyásolta a győztesek politikája, főként a jóvátétel kérdése. A belpolitikai stabilitáshoz megegyezésre volt szükség e kérdésben, ezért a szociáldemokratáka teljesítés politikájátakarták követni.Ehhez azonban a győzteseknekreális, a német gazdaság helyzetét figyelembe vevőjóvátételi kötelezettségeketkellett volna meghatározniuk. Kezdetbennem sikerültmegállapodni, így a németek a szintén elszigeteltSzovjet-Oroszországgalkötöttekgazdasági szerződést (Rapallo, 1922). A német–francia viszonyban a Ruhr-vidék megszállásának kudarca és a Dawes-terv hozott változást. A francia polgári erőknek, miután szembesültek Franciaország gazdasági korlátaival, szintén alapvető érdekük fűződött a megegyezéshez. Szorították őket a Franciaországban előretörő szélsőséges erők, és az egymást követő kormányválságok. A franciák hajlandósága az engedményekre kedvező helyzetet teremtett a német–francia tárgyalásokra. Briand francia és Stresemann német külügyminiszter a német teljesítési politika alapján tető alá hozták alocarnoi szerződést (1925), amelygarantálta Németország nyugati határait.Cserébe a franciák beleegyeztek a Ruhr-vidék kiürítésébe, majd Németország felvételt nyert a Népszövetsége (1926). Az 1920-as évek második fele a megbékélés jegyében telt.Németország aláírtaaz amerikai ésafrancia külügyminiszter nevével fémjelzettKellogg–Briand-szerződést(1928): ebben az aláírók elítélték a háborút, és vállalták, hogy nemzetközi konfliktusaikat békés úton rendezik. Ugyanakkor a következő évben összeülő jóvátételi konferencián elfogadottYoung[jang]-tervhatalmas (114 milliárd márka) jóvátételt írt elő Németország számára, melyet egészen 1988-ig kellett volna törlesztenie.   ÍRORSZÁG MEGSZÜLETÉSENagy-Britannia a világháború előtt mereven elzárkózott az írek követeléseinek teljesítésétől. Emiatt az első világháború alatt Írországban fegyveres felkelés robbant ki (1916), melyet ugyan gyorsan vérbe fojtott a hadsereg, az ellentétek azonban még jobban kiéleződtek.A világháború végén a választások során az ír képviselőksaját nemzetgyűlést hoztak létre, majdkinyilvánították függetlenségüket,ír közigazgatást szerveztek – Észak-Írország kivételével – és önkéntesekből megalakult az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA). A britekismét erőszakot alkalmaztak, azonban belső nehézségeik miatt nem tudtak teljes erejükkel fellépni. Végüla katolikus Írországra nézve elismerték az ír önkormányzatot(1922). A béke mégsem köszöntött be, mert az írek jelentős része nem nyugodott bele a protestáns északi területek elszakadásába.

9. A fasizmus és a tekintélyuralmi rendszerek kialakulása   AZ ELÉGEDETLEN GYŐZTESOlaszország nagy áldozatokat vállalva a győztesek oldalán vett részt a világháborúban. Azonban a béketárgyalásokon a korábbi ígéreteknek csak egy részét tudta érvényesíteni, mivel Franciaország a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságot kívánta megerősíteni a térségben.A részsikerek– a vesztes országokhoz hasonlóan –megkérdőjelezték a háborús áldozatok értelmétaz olasz nép szemében. A gyenge olasz gazdaság teljesen kimerült a háborúban, az olasz lakosság nyomorgott,délen földfoglalásokra,északon gyárfoglalásokra került sor. Az egymást követő polgárikormányok nem tudtak úrrá lenni a helyzeten.Mikor olasz nacionalisták bevonultak a délszláv államnak ígért – korábban Magyarországhoz tartozó – Fiumébe, az olasz kormány nem merte vállalni a konfliktust, és ez tovább fokozta az elégedetlenséget.   A FASISZTÁK HATALOMRA KERÜLÉSEA kiélezett helyzetben Olaszországban is megjelentek aszélsőséges erők.A kommunisták csak 1921ben szerveződtek párttá. A szélsőjobboldali csoportokat egy volt szocialista értelmiségi,Mussolinikovácsolta egységbe afasiszta párt(Nemzeti Fasiszta Párt) keretei között.A fasiszták szemben álltak a nemzeti eszmét elvető kommunizmussal, de a polgári demokráciával is,amely álláspontjuk szerint az anarchiát és a kisemberek kiszolgáltatottságát jelenti. Anemzeti felemelkedést, a nagytőke korlátozását, a kisemberek felkarolásátmegvalósító erős államotkívántak létrehozni.A szociális és nemzeti demagógiát ötvöző fasiszták szavainak a párt felfegyverzett félkatonai csoportjainakgyilkosságai és terrorakcióiadtak nyomatékot. Az erő politikája – miután Mussolini mérsékelte szociális követeléseit – alkalmasnak látszott a kommunista mozgalom visszaszorítására. Így történhetett meg, hogy amikor Mussolini meghirdette a „Rómába menetelést” (Marcia su Roma – marcsa szu Róma), vagyis a hatalomátvétel kierőszakolását (a eseményt demagóg módon „fasiszta forradalomnak” nevezték), a kormány nem vetette be a

hadsereget.Mussolinit a király miniszterelnöknek nevezte ki,s koalíciós kormány élén kezdte meg működését.   A FASISZTA ÁLLAMMussolininéhány év alatt (1929-ig)felszámolta az alkotmányosságot,a parlamentet, a pártokat, a szabad sajtót. Minden kérdésben avezér, a duce [ducse], illetve a párt vezetői (Fasiszta Nagytanács) döntöttek. Apártállamigyekezett mindent az ellenőrzése alá vonni, hogy még csírájában elfojthassanak minden ellenállást. Az egyént semmivé kívánta tenni a mindenható, az ún.totális állammal szemben.Jelentős államosításokra került sor. Állami ellenőrzés alá vonták a szakszervezeteket, létrehozva az ún.korporációs rendszert, amelyben a munkaadók, a munkavállalók és az állam közösen kezelték a munka világában felmerült konfliktusokat. A vitás kérdésekben az állam döntött. A törvényesség látszatát kívánta kelteni az ágazatonként szervezett korporációk képviselőinek testülete, mely azonban semmiféle joggal nem rendelkezett. A rendet tehát erőszakkal tartották fenn, ugyanakkora fasiszta hatalom fejlesztette Olaszország gazdaságát,kiterjesztette szélesebb néprétegekre az állami gondoskodást.Utak és lakások épültek, mocsarakat csapoltak le, visszaszorították a szicíliai maffiát. A válság leküzdése érdekében Mussolini – félretéve ideológiai megfontolásaitfelvette a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval,hogy a szovjet piac megnyíljon az olasz árucikkek előtt. A vallásos Olaszországban fontos volt, hogy Mussolini – több mint fél évszázados szembenállást rendezve –konkordátumot kötött a pápasággal(lateráni egyezmény, 1929), amelyben elismerte a Vatikán függetlenségét, a katolikus vallást államvallássá nyilvánította. A fasiszta Olaszország az 1920-as években elsősorbanKözép-Európában és a Balkánon akart befolyásra szert tenni,fő ellenfele a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság volt. Mussolini megszállta Fiumét, melyet a világ tudomásul vett.   TEKINTÉLYURALMI RENDSZEREKA háborút követőenDél-Európa számos államában(Portugália, Spanyolország) szintén kiéleződtek a társadalmi ellentétek. Ezek a társadalmak modernizálódtak, vagyis megszülettek azok az erők, amelyek félre akarták állítani a társadalmi és gazdasági fejlődés útjában álló korlátokat (pl. nagybirtokrendszer, egyház világi befolyása). Ugyanakkor az elmaradottság következtében és a demokratikus intézmények hiányában a szélsőséges erőknek is tér nyílt. Így ezekben az országokban részbena hagyományos vezető csoportok érdekeit érvényesítő, de a gazdasági és társadalmi modernizációt is szolgáló diktatúrák,tekintélyuralmi rendszerekjöttek létre.Ezek az államok sokfélék, ezért egy csoportba sorolásuk nem egyértelmű. Egyértelműen megkülönböztethetőek a parlamentáris rendszerektől, de semmiképpennem azonosak a fasizmussal,mert itt nem hoztak létre tömegpártokat, nem volt egyetlen, kötelező ideológia, és nem beszélhetünk totális államról sem. A húszas években az Ibériai-félsziget mindkét országában felszámolták az alkotmányos rendszert.PortugáliábanSalazar,SpanyolországbanPrimo de Rivera egyre népszerűtlenebbé váló diktatúrája tett kísérletet a problémák megoldására.Törökországbana hagyományokkal szemben fellépő, az országot a Nyugathoz közelíteni kívánó Kemal pasa tekintélyuralmi rendszerrel tudta csak biztosítani reformjai sikerét.    

10. Köztes-Európa az új világban   KÖZTES-EURÓPA FOGALMAA történetírásban egyes régiókat gyakran jelölnek földrajzi nevekkel (pl. Nyugat-Európa), az elnevezés azonban inkább a térséget más vidékektől elválasztó történeti, gazdasági, politikai, kulturális, vallási jellegzetességeket jelöli. Ennek következtében a régiók területe folytonos változásban van, ahogy jellegzetességeik is módosulnak.Az első világháború után új régió alakult ki,a több korábbi régiót (Kelet-Közép-Európa, Balkán, Észak-Európa) összefogóKöztes-Európa,melyet nyugatról Németország és Olaszország, keletről a Szovjetunió határolt. Köztes-Európa anagy birodalmak szétesése,illetve területvesztései következtében született meg, s alapvetően kis- és középállamok alkották. Azúj államokkorábbi nemzeti törekvések beteljesüléseként jöttek létre, emiatt mindenütthomogén nemzetállamkialakítására törekedtek.A területre jellemző nagyfokú etnikai keveredés miatt ez óhatatlanulnemzetiségi feszültségekkel járt mind az országokon belül, mind az államok között. Az itteni országhatárokeltérőgazdasági, kulturális, vallási stb.hagyományú területeket fogtak össze, s ezért a nemzetiségi ellentétek egyéb problémákkal együtt jelentkeztek. Az új államok az önálló gazdaság kiépítése soránelzárkóztak szomszédaiktól,ami az egész térségben lelassította a gazdasági növekedést. Köztes-Európa országainakpolitikai önállósága attól függött, hogy meddig marad fenn a világháború végén kialakult hatalmi helyzet, vagyisNémetország és Oroszország kiesése a nagyhatalmak közül,illetve a francia vezető szerep. Az 1920-as években már felborulni látszottak ezek a viszonyok (locarnói szerződés), de még sem Németország, sem a Szovjetunió nem vonta befolyása alá a régiót. Franciaország gyengülése és a térség államainak ellentétei azonban előrevetítették a későbbi tragédiát.   A BALTI-TÉRSÉGOroszországról szakadt le a korábban független államként nem létező Finnország,Észtország, Lettország és Litvánia.A csekély népességű államok be tudtak kapcsolódni a világkereskedelembe, a Nyugathoz kívántak csatlakozni, de a belső ellentmondások csakkorlátozott parlamentáris rendszerekkiépülését tették lehetővé. Lengyelországlegnagyobb része szintén a volt orosz területekből jött létre, de már erősen kötődött Közép-Európához. A lengyelek a SzovjetOroszországgal vívott háborúban alakították ki végleges keleti határaikat (1920, rigai béke). Lengyelország a térség legnagyobb és legnépesebb államává vált, ugyanakkorsoknemzetiségűállammá is. A társadalmi és etnikai feszültségek a Piłsudski marsall vezettetekintélyuralmi rendszerkiépítéséhez vezettek.   A MONARCHIA UTÓDÁLLAMAI:Ausztria:Az Osztrák Köztársaság lakosságának döntő többségét az osztrákok alkották, így Magyarország mellett az egyetlenhomogén nemzetállamvolt a Monarchia utódállamai között. Az ország vezetése a húszas években a keresztényszocialistáknak és a szociáldemokratáknak köszönhetően elkerülte a szélsőségek hatalomra jutását. Azonban a piacait vesztett modern Bécs és a mezőgazdasági jellegű területek ellentéte, a gazdasági nehézségek kiélezték a társadalmi problémákat. Napirenden voltak ajobb- és a baloldal közötti összetűzések,amelyek a pártok fegyveres egységei révén utcai összetűzésekig fajultak. Az 1930-as évek elején Ausztriában istekintélyuralmi rendszerjött létre.. Csehszlovákia:kicsiben modellezte a Monarchiát, annak előnyeivel és gondjaival együtt. Az ország népei közötta csehek csak relatív többséget képviseltek,s nagy nemzetiségi tömbök helyezkedtek el a peremterületeken. A szlovákok is inkább csak papíron tartoztak az államalkotó nemzethez, mertaz ország vezetése a cseh polgárság kezébe került. Ugyanakkor Csehországmegörökölte a Monarchia legiparosodottabb részeit.A mezőgazdasági jellegű volt magyarországi területek – melyeken az ipart visszafejlesztették – piacot biztosítottak a fejlett cseh iparnak. Így a térség többi államához képest ittmagasabb volt az

életszínvonal,ami az etnikai ellentétek ellenére lehetővé tette apolgári demokráciafenntartását. Románia:A megalakuló Nagy-Romániában isnagy létszámú nemzeti kisebbségekéltek, bár a románok aránya meghaladta a 70%-ot. A nemzetiségi ellentéteken túl azeltérő gazdasági és kulturális hagyományú területekösszekovácsolása is nehézséget jelentett, főként miután a gazdagabb Erdély rovására fejlesztették a régi romániai területeket. Romániaalkotmányos királyságvolt, azonban az állam az alkotmányosságot akorrupció ésatársadalmi ellentétekmiatt egyre kevésbé biztosította polgárainak. Szerb–Horvát–Szlovén Királyság:Az új délszláv államvégletesen eltérő fejlettségű és kultúrájú népeket fogott össze, és az országbana szerbek dominanciájaérvényesült. A királyság fejletlen területeit az egykori Szerbia, Montenegro, a fejlettebb részét Horvátország és a Magyarországtól elcsatolt Délvidék, valamint a korábban Ausztriához tartozó Szlovénia alkotta. A horvátok és a szlovének nem törődtek bele alárendeltségükbe, s abba, hogy erőforrásaik rovására kívánják fejleszteni Szerbiát.Szeparatista szervezetekalakultak, melyek közül a legerősebbé azusztasamozgalomvált. A sokszínű országot a széthúzó erők ellenében demokratikus kormányzással nem lehetett egyben tartani, így az országbankirályi diktatúraalakult ki. A Magyarország területéből nagy – köztük jelentős magyarlakta – területeket megszerző államok, tartva a magyar revánstörekvésektől, 1920–1921 folyamán kétoldalú szerződésekbenmagyarellenesvédelmi szövetséget hoztak létre, az ún.kisantantot.   A KISEBBSÉGEK HELYZETEA Párizs környéki békék hatásáraa kisebbségek számaa korábbiakhoz mértencsökkent, de a nehéz gazdasági körülmények közöttfeléledő nacionalizmusokmiatthelyzetük romlott.Abéke ugyan tartalmazottkisebbségvédelmi rendelkezéseket,azonban ezeket az utódállamok – eltérő mértékben ugyan, de –nem tartották be.A homogén nemzetállam eszméjét követvea nemzetiségek beolvasztására törekedtek,igyekeztek korlátozni a nemzetiségi jogokat. A demokratikus Csehszlovákiában és a diktatórikus Jugoszláviában egyarántmegtalálták az eszközöketa kisebbségek visszaszorítására. Aföldosztássorán elsősorban a magyar földbirtokosoktól vették el a földet, s azt jórészt a többségi nemzet tagjainak osztották szét.Olyanközigazgatási egységeket alakítottak ki, hogy azokbana magyar lakosság aránya ne érje el azt a mértéket, amelynél a törvények már biztosítottákaz anyanyelvű oktatást és egyébkisebbségi jogok gyakorlását.Ugyanakkor a magántulajdonon alapuló társadalom, az egyházak és a civil szervezetek működése nehéz körülmények között, de lehetővé tette, hogy a kisebbségbe került magyarság létrehozza kulturális és politikai szervezeteit. A legnagyobb lélekszámú magyar kisebbséggel és a legerősebb történelmi gyökerekkel rendelkező Erdélyben a magyar nyelvű oktatás visszaszorítása ellenérefelvirágzott az erdélyi magyar kultúra.

11. A bolsevik Oroszország   A HADIKOMMUNIZMUS ÉS A NEPA bolsevik hatalom ideológiájának megfelelőenállamosítottaaz ipart és a kereskedelmet, a parasztoktól pedig elvették a saját földjeiken megtermelt terményeket. A polgárháború időszakában a gazdaság szétzilálódott, a termelés a háború előttinek a töredékére esett vissza, a piac és a pénz elméletileg és gyakorlatilag is megszűnt. Mindkét tényező a termelés és az elosztás központi irányítását erősítette. A hatalmat megragadó majd a polgárháborúban megvédő bolsevikok a korábbiaknál nehezebb feladattal kerültek szembe, amelynek megoldásához sem ideológiájuk, sem korábbi tapasztalataik nem adtak biztos támpontot: a békés élet, az új világ megszervezésével. A piac kizárásán alapuló rendszerthadikommunizmusnak szokás nevezni, bár a kortárs bolsevikok ezt természetesen eszméik gyakorlati megvalósításának tekintették.A piac megszűntemiattahelyzet a béke beköszöntével nem javult, hanem romlott:nem volt sem élelmiszer, sem iparcikk.A bolsevik hatalomtól jobb életkörülményeket váró emberek éheztek, s rövidesenlázadások és sztrájkokrobbantak ki. Különösen fenyegető volt az új rendszer számára az elégedetlenség átterjedése a hadseregre (pl. a kronstadti matrózlázadás, 1921). A hatalom megtartása érdekében Lenin útmutatása alapján gazdasági irányváltásra került sor, azúj gazdaságpolitika,rövidítvea NEP(Novaja Ekonomicseszkaja Polityika) bevezetésére. Korlátozott mértékbenvisszaállították a piaci viszonyokatés a pénzforgalmat. Leglényegesebb intézkedéseként a parasztoknak engedélyezték a kötelező beszolgáltatáson túl megmaradó terményeik piaci értékesítését. Azérdekeltségévezredes hajtóerejének részbeni érvényesülése javított az ellátáson, ugyanakkor elvi problémákat vetett fel, hiszen a kapitalizmus alapelvének részleges visszaállítását jelentette. A rendszerre jellemző módon „ideológiai vitát” folytattak a kérdésről, melyet Lenin tekintélye és a kényszerhelyzet döntött, a világforradalom és a béke kérdéséhez hasonlóan.   A SZOVJETUNIÓ LÉTREJÖTTEA polgárháborúban a bolsevikok a cári Oroszország területének nagy részét megszerezték, ezért győzelem utánrendezni kellett a nemzetiségek helyzetét.Acárizmus orosznacionalizmusának ahelyét a világforradalom eszméje vette át.A nagyobb nemzetiségi területek (Örményország, Grúzia stb.) különállását elméletileg elismerték, azonban bekényszerítették ezeket az országokat az újonnan megalakulószövetségi államba,a Szovjetunióba (1922). A szovjet alkotmány értelmében a tagállamok számára még az elszakadás joga is adott volt. A valóság egészen más volt: egyre inkábba központi akarat érvényesült.   MODERNIZÁCIÓ – TERVUTASÍTÁSOS RENDSZERA Szovjetunió a bolsevik rendszer kiépülésével a fejlődés két alapvető forrásától zárta el önmagát: a külföldi tőke és technológia beáramlásától, valamint a piaci viszonyok ösztönző hatásától. Így az eltervezett óriási ipari fejlődés megvalósításához egyéb forrásokat kellett feltárni:az iparosítás más ágazatok(mezőgazdaság, infrastruktúra, könnyűipar)és az életszínvonal rovására valósult meg.Fokozta a nehézségeket, hogy Oroszország eleve fejletlen gazdasága hatalmas károkat szenvedett a polgárháborúban. Mindez társult azzal a problémával, hogy a várt világforradalom elmaradt, s ígyellenséges környezetbenkellett kialakítani az új rendszert. Mivel a célok és eszközök tekintetében szűk volt a bolsevik vezetés mozgástere, felmerült az a kérdés, hogylehet-e egy országban felépíteni a kommunizmust,sőt, felvetődött a hatalomról való lemondás lehetősége is. „Elvi vitában” a hatalom megtartása mellett érvelők kerültek ki győztesen. Aziparosítást tűzték ki célként,hogyaz ideológiai elvárásoknak megfelelőenbiztosítani lehessen a munkásosztály túlsúlyát(a társadalom zömét ekkor még a parasztok alkották). Másrészt alapvetőnek tartottáka katonai erő fokozásátaz újabb külső támadások elhárítása és a remélt világforradalom támogatása érdekében. Ezértminden erőforrást a bányászati, a nehézipari és az energiatermelő ágazatokbafektettek. A gazdaság irányítását a párt által vezetett kormány végezte, és ezen alapvetően a NEP engedményei sem változtattak. Erőteljesen növekedett a központi apparátus a NEP visszavonása után, a húszas évek második felében. Ez tette lehetővé egyes ágazatokból és a lakosságtól történő elvonásokat. Atervutasításosnak nevezettgazdaságirányításrévén épültek a villamos erőművek, a kohók és a gépgyárak. A gazdaságnak – a központ által készített –időarányos terveket (ötéves tervek) kellett teljesítenie. Mivel a piac ki volt zárva és a rendszerben nem működtek népképviseleti ellenőrző szervek, a terveket alapvetően a központi akarat szabta meg. Emiatta valóságtól elrugaszkodó célokat tűztek ki,s az eredmények elmaradását erőszakkal torolták meg. Így a vállalatok papíron igyekeztek teljesíteni a tervet, azonban a valóságban a mennyiség vagy a minőség nem egyezett a számokkal.  

KOLLEKTIVIZÁLÁSAzipar külterjes(extenzív)fejlesztésea munkaerő létszámának folytonos növelését igényelte. Ezt csak a parasztság átirányításával lehetett megvalósítani.A munkaerő biztosítását és akommunista rendszertől idegen,magántulajdonnal, s ezért bizonyos önállósággalrendelkező parasztság felszámolását a kollektivizálássalkívánták megoldani. Atermelőszövetkezetek(kolhozok)ésazállami gazdaságok(szovhozok)mezőgazdasági nagyüzemkéntműködtek, ahol a dolgozókat munkásként foglalkoztatták, vagyis elválasztották őket a tulajdontól (munkaeszközök, állatok stb.) és ezzel együtt az egyéni érdekeltségtől. A mezőgazdasági nagyüzemek tették lehetővé a munkaerő átirányítását és a jövedelmek elvonását a mezőgazdaságból. A parasztság azonban nem volt hajlandó önként feladni gazdaságait. Az önkéntesség lenini elvét ezért felváltotta az erőszak.Ajómódú,kuláknak minősített parasztságtönkretételévelkezdték, akik ateljesíthetetlen beszolgáltatásokrévén gazdasági bűntettek elkövetőivé váltak. Majd a parasztság többi rétege került sorra; megtörésükre embertelen módszereket alkalmaztak. Az erőszak, a gazdasági kényszer következtébenmilliók haltak éhen,miközben gabonát exportáltak, hogy az ország valutához jusson. Az alapvető gazdasági és ideológiai célt elérték, a szovjet mezőgazdaság azonban soha nem tudta megfelelően ellátni az országot.   SZTÁLIN DIKTATÚRÁJALenin halála után (1924) több évi hatalmi harcban Sztálin szerezte meg a párt, s így az ország vezetését. A diktatúra lényegéből fakadóan rövidesen valamennyi vetélytársát és lehetséges ellenfelét félreállította, s minden jelentős posztra a személyéhez feltétlenül hű embereit állította. A rendszer – hogy céljait meg tudja valósítani –megfélemlítette a társadalmat.Volt, akit meggyilkoltak, másokat koholt vádak alapján ítéltek halálra (koncepciós perek). A tisztogatási hullámok ezreket érintettek. Ha a pártkongresszus nem értett egyet a „vezérrel”, a résztvevők nagy részét rövidesen meggyilkolták. Nem volt biztonságban senki, sem az egyszerű párttagok, sem a bolsevik vezetők. A megfélemlítés összekapcsolódott azzal, hogyminden áron gazdasági eredményeketakartak elérni: a mostoha körülmények között zajló bánya- és útépítésekre a hiányzó munkáskezeket a politikaifoglyok millióinak munkatáborokba(GULAG)hajtásávaloldották meg, ahol az embertelen körülmények miatt milliók pusztultak el. A félelemben élő országban megkezdődöttSztálinvisszataszító tömjénezése,személyi kultusza.A vezér képe, szobrai elárasztották az országot, beszédeit ütemes taps kísérte, behízelgő versek és cikkek jelentek meg róla. Az iparosítás eredményei azonban a hamisított statisztikák mellett is valóban jelentősek voltak:a szovjet ipar alkalmassá vált egy erős hadsereg ellátására.Az ár iszonyatos volt, s a modernizációt a világgazdaságból nem kiszakított Oroszország sokkal kisebb áldozatokkal elérhette volna.  

12. A világgazdasági válság, és kiutak keresése   A VÁLSÁG KITÖRÉSEA világháborút követően a világgazdaságban jelentős változások zajlottak le. Az európai gazdaság csak állami beavatkozással és az amerikai tőke segítségével tudott talpra állni, de fejlődési üteme a boldog békeidőkhöz képest lelassult. A világkereskedelem fejlődési üteme is visszaesett, mivel szűkültek a piacok, kiesett Oroszország, s a gyarmatok gazdasági fejlődésével csökkent az itt elhelyezhető áruk mennyisége is. Egyedül a világháborús szállításokból hasznot húzóEgyesült Államokgazdasága fejlődött gyors ütemben, s a korszakban már egyértelműena világgazdaság központjává és motorjává vált.Az Egyesült Államokban az életszínvonal gyorsan nőtt, ami növelte a fogyasztást, vagyis az eladható áruk mennyiségét. A konjunktúrabefektetésekre ösztönzött,ám a piac nem bővült ezzel arányosan.Amikor 1929-ben az összefüggés hirtelen, egyik pillanatról a másikra nyilvánvalóvá vált a New York-i tőzsdén, hirtelen mindenki eladni akart, venni senki, kirobbant atőzsdekrach. A tőzsde összeomlása láncreakciót indított el. A vállalatok nem tudták értékesíteni termékeiket, ezért csökkentették vagy leállították termelésüket, elbocsátották munkásaikat. Ezzel azonban tovább csökkent a vásárlóerő,szűkült a piac, így az üzemek még jobban visszafogták tevékenységüket, mely újabbelbocsátásokhoz vezetett.A válság az iparból indult, determészetesen a gazdaság összetettsége révén (pl. vállalatok hitelei, élelmiszerek és nyersanyagok iránti kereslet visszaesése)kiterjedt a mezőgazdaságra és a hiteléletre is. Mivel a korszakra a világgazdaság már összekapcsolta a Föld minden régióját, a visszaesés – ha eltérő mértékben is –minden kontinensre kiterjedt.A válság azokat sújtottaleginkább,akikvagy fejlettségük (Egyesült Államok, Németország) vagy speciális helyzetük révén (pl. Argentína – szarvasmarha)jelentős exportot bonyolítottak le, s nem rendelkeztek gyarmatokkal,melyekre átháríthatták volna a terhek egy részét. A kormányoka hagyományoknak megfelelően a vállalatokhoz hasonlóan kezelték a problémát. Csökkentették az állami költségvetést, leépítették a hivatalnoki kart, megvonták a támogatásokat és vámokkal védték országuk piacait. Ez a módszer azonban – a magántőke reakciójához hasonlóan –tovább rontotta a helyzetet.A korábban eredményes válságkezelés azért nem járt sikerrel, mert nem a régi típusú, időről-időre visszatérő ágazati válságokról, hanem az egész világot, s szinte minden gazdasági ágat érintő problémáról volt szó. Így nem működött a korábban jól bevált recept, mivel atúltermelési válságba kerülő területet a korrekció után nem zárkóztatta fel a többi, virágzó ágazat.   A VÁLSÁG TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI HATÁSAIA fejlett országokban milliók váltak munkanélkülivé, kerültek az utcára, éheztek. Nemcsakromlottak az életkörülmények,de a leginkább sújtott Németországbanszázezrek haltak éhen.Mindez békeidőben történt, s a középréteg biztonságát is megrendítették az események. Ugyanakkor a felsőbb rétegek életszínvonala nem változott. Növelte a feszültséget, hogy milliók éheztek, de a tengerbe szórták az eladhatatlan gabonát, vagy kávéval fűtötték a mozdonyokat. S miközbentömegek bizalma megrendült a polgári demokráciákban,a nehézségeket minda szélsőjobb,minda szélsőbal– demagóg ígéretekkel –térnyerésre használta fel. A kommunista propaganda hatását növelte, hogya válság kevésbé érintette a Szovjetuniót,illetve a világ nem értesült vagy nem hitte el a szovjet gazdasági nehézségekről és a törvénysértésekről érkező híreket. A fentiek miatt döntőpolitikai kérdéssé vált a válság megoldása.Ez a demokratikus keretek megtartásával vagy azok mellőzésével is végbemehetett. Méreteik és gazdasági erejük folytán a legfontosabbá az Egyesült Államokban és Németországban lejátszódó események váltak. Nagy jelentőséggel bírt, hogy a világon a legnagyobb gazdasági erőt képviselőEgyesült Államokban a válság leküzdése a demokrácia megvédésévelegyütt valósult meg.   KEYNES ELMÉLETEMiután a szokásos válságkezelés csak mélyítette a gondokat,Keynes[kéjnsz] angol közgazdász az első világháborús állami beavatkozás tapasztalatai alapján új megoldást vetett fel. Azt javasolta, hogy a szabad verseny elvét feladva ne a beruházások, az állami költségvetés csökkentésével védekezzenek a válság ellen, mert ezáltal csak romlik a helyzet, hanem éppen ellenkezőleg, a termelés beindításával kísérletezzenek.Állami beavatkozást sürgetett.Véleménye szerint az államnakmegrendelőkéntkell fellépnie. Így bővülne a

piac, megindulna a termelés, új munkahelyek létesülnének, mely tovább szélesítené a piacot, s megkezdődne a fellendülés. Keynes szerinta beruházásokatolyan területekrekell összpontosítani,melyek termékeikkel nem terhelik a piacot,hanem éppen új beruházásokra teremtenek lehetőséget: ilyenek a közlekedés, a szolgáltatások vagy az energiatermelés.   A NEW DEALA válság az Egyesült Államokat is erősen érintette. A jólét helyett hirtelen munkanélküliség, nyomor, sőt éhínség szakadt a tömegekre. A kormánnyal elégedetlen emberek ezért választották meg elnökké az új programot (New Deal = új irány) hirdető, és New York állam kormányzójaként sikereket elérő Rooseveltet (1932). Roosevelt[rózevelt]állami beavatkozást hirdetett,zárolta a bankbetéteket, a dollár árfolyamát elszakította az aranyalaptól, s így tulajdonképpen inflációt gerjesztett, ami olcsóbbá tette az állami beruházásokat. A megnövelt állami lehetőségek birtokábanközmunkaprogramot indított el.Közmunkákkal megkezdték az autópályák építését, szabályozták és munkába fogták a Tennessee-folyót [teneszi].Avetésterületüket csökkentő farmereknek az állam fizetett,így a közpénzekből modernizálták gazdaságaikat. Roosevelt a tisztességes versenyről szóló törvény megalkotásávalkorlátozta a versengést(egységes feltételeket teremtett a piac szereplői számára a termelés mennyiségének szabályozásával és a minimálbér megállapításával). A kormány atársadalombiztosításbevezetésével egyszerre javított a munkavállalók helyzetén és szélesítette a belső piacot. Roosevelt a reformjai mellé kívánta állítani a lakosságot, s ehhez felhasználta a technika és apolitikai nyilvánosságeszközeit. A rádióban az ún. „kandalló előtti beszélgetések” során közvetlenül szólt az emberekhez, ismertette érveit, érzelmileg közel került a választókhoz. Roosevelt nem tudta teljes mértékben megvalósítani elképzeléseit, mert az Alkotmánybíróság rendelkezései egy részét alkotmányellenesnek nyilvánította. Azonban a New Deal intézkedései nyomán enyhült a válság. (Igazi fellendülést majd csak az európai háború keltette piac hoz.) A New Deal sikere alátámasztotta azt a meggyőződést, hogyszükség van állami beavatkozásra a gazdaságban,hogy a gazdasági és társadalmi gondok kezelését egyaránt lehetővé teszi az állami beavatkozás nyomán létrejövőjóléti állam.Ugyanakkor döntő jelentőséggel bírt az, hogy az állami beavatkozást a világ legerősebb gazdaságában a demokrácia fenntartása mellett sikerült megvalósítani.

13. A gyarmati világ megrendülése   A GYARMATOSÍTÁS UTOLSÓ HULLÁMAA világháborút követőena győztes Nagy-Britannia és Franciaország– a meghirdetett elvekkel ellentétben – érdekeinek megfelelőenkiterjesztették gyarmatbirodalmukata volt német gyarmatokra és az Oszmán Birodalom arab területeire.A függőségnek azonbanúj jogi kereteit hozták létre, mert ezek az országok elvileg a Népszövetség ellenőrzése alá kerültek, amely azonbanmandátumként, valójában gyarmatként átadta a két győztesnek az ellenőrzést. Fekete-Afrikában a váltás nem okozott gondot, nem úgya Közel-Keleten.Az angolok az Oszmán Birodalom elleni küzdelem érdekében – függetlenséget ígérve – fellázították az arabokat, felszítva azarab nacionalizmuslángját. A háborút követően, miután ígéreteiket nem váltották be, maguk isszembekerültek az arabokkal.Irakban az angolok, Szíriában a franciák csak komoly katonai erő bevetésével tudtak úrrá lenni a felkeléseken. Sajátos helyzet alakult ki Palesztinában.A világháború alatt az angolok,hogy megnyerjék az Egyesült Államokban élő tekintélyes számú és gazdasági erejű zsidóság támogatását az Egyesült Államok hadba lépéséhez,engedélyezték a zsidóság betelepülését Palesztinába(Balfourdeklaráció). A XIX. század végén kialakulócionista mozgalomcélul tűzte ki, hogy létrehoznak egy „zsidó otthont” vagyis államot a sok hányattatást megélt zsidóság számára az egykori őshazában. A meginduló bevándorlás következtében Palesztinában a zsidóság aránya a kezdeti tíz százalék körüli értékről gyorsan növekedett. Ez azonban kiváltotta az arab lakosság tiltakozását, skezdetét vette a véres arab–zsidó konfliktus.Mindkét fél aterroreszközét vetette be a másik és az angolok ellen. Az angolok magatartása a második világháborúhoz közeledve megváltozott, mivel egyre fontosabbá vált számukra az arabok rokonszenve, így korlátozták a zsidók bevándorlását.   MODERNIZÁCIÓS TÖREKVÉSEK A KÖZEL-KELETENA Kemál pasa által bevezetett reformok nem maradtak hatás nélkül a térségben.Perzsiábanaz angolok és a szovjetek szorításában Kemálhoz hasonlóan egy katonatiszt (Reza kán) valósította meg a hadseregre támaszkodva először afüggetlenséget, majd areformokat (állam és az iszlám szétválasztása, európai viselet stb.). Rendszeremonarchikusformában jelentkezőkatonai diktatúraként tudta csak helyzetét megszilárdítani. A britek Egyiptombanis kénytelenek voltak engedni: bárrészleges függetlenséget adtakaz országnak, az Indiába vezető utat biztosítóSzuezi-csatornát katonai ellenőrzésük alatttartották. A térségben így továbbra is érvényesült a két nagy gyarmatosító birodalom befolyása, de hatalmuk már ingataggá vált. Az új problémákon (pl. az arab nacionalizmus, az arab–zsidó ellentét, a modernizáció miatti társadalmi változások és függetlenségi igény) egyre nehezebben tudtak úrrá lenni.   A GYARMATTARTÓK HATALMÁNAK GYENGÜLÉSEA világháborús győzelem érdekében a britek teret engedtek agyarmatok gazdasági megerősödésének. Ez felgyorsította a fejlettebb gyarmatokon a XIX. században megindult polgárosodást, anemzeti burzsoáziakialakulását. E folyamat eredményeként Indiában az új polgárság megismerte, s törekedett azonosulni az angol életmóddal és mentalitással. Majd anacionalizmuseszméjétől áthatva igyekezett megszervezni a gyarmat lakosságát, hogy minél inkább a saját ellenőrzése alá vegye az ország erőforrásait. Azindiai függetlenségi mozgalomnak egy Angliában műveltséget és jogi diplomát szerzett értelmiségi,Gandhilett az első nagyhatású vezetője. Gandhierőszakmentes mozgalmat hirdetett,fellépett India jogaiért, ugyanakkorharcot indított az indiai társadalmat fojtogató hagyományok,így a kasztrendszerellenis.Igyekezetta népek és vallások sokszínű mozaikjából álló – s csak az angolok által kényszerű egységbe fogott –India belső ellentéteit tompítani,különösen az egyre éleződő muzulmán–hindu viszályt. Gandhikompromisszumra törekedetta britekkel, ezért fékezni próbálta aNemzeti Kongresszus Pártáltal meghirdetett függetlenségi törekvéseket. A britek engedményektől való elzárkózása miatt azonban tiltakozásul maga iserőszakmentes tömegmegmozdulásokat szervezett:például sómenetet a tengerhez, hogy az angolok által megadóztatott só helyett a tengerből nyerjenek adómentes sót, vagy az angol textiláruk bojkottját, s a hazai termékek vásárlását. Az angolok látszatengedményei nem elégítették ki az indiaiakat, különösen azután, hogy aWestminsteri Statútumlétrehozta aBrit Nemzetközösséget (1931), de Írországgal, Kanadával, Dél-Afrikával, Ausztráliával és Új-Zélanddal ellentétbenIndia nem kapta mega szinte függetlenséget jelentődomíniumi rangot.Így az ellentét kiéleződött, s a szubkontinens vezető rétege egyre inkább csak az elszakadásban látta a probléma megoldását.   A CSENDES-ÓCEÁNI TÉRSÉGAz első világháború utáni erőviszonyokat a Csendes-óceán medencéjébenawashingtoni konferenciánhatározták meg (1921–1922). Mivel e térség – elsősorban a kínai piac miatt – az Egyesült Államok számára döntő jelentőséggel bírt, a Párizs környéki békékkel ellentétben ezeken a tárgyalásokon a főszerepet az Egyesült Államok játszotta. A

világháborúba belerokkant Nagy-Britannia képtelen lett volna folytatni a világháború előtti fegyverkezési versenyt, ezért a leszerelést hirdette, s abban volt érdekelt, hogy maximálják a flották erejét.A britek kénytelenek voltak feladni korábbi döntő fölényüket,és engedni kényszerültekKínábanis: a befolyási övezeteket felszámolták, ésmeghirdették az ún. nyitott kapuk elvét, Ez nyilvánvalóan a legerősebb gazdasággal rendelkező nagyhatalomnak, az Egyesült Államoknak nyitotta meg a hatalmas kínai piacot.   KÍNA ÉS JAPÁNJapánaz antant oldalán belépve a világháborúbamegszerezte a németek kínai területeit(Santung-félsziget). A gyorsan fejlődő japán iparnak a világháború utánválsággal kellett megküzdenie, mely a társadalmi ellentétek kiéleződéséhez vezetett, és a szélsőséges csoportoknak kedvezett. Az egyre zavarosabbá váló – politikai gyilkosságokkal, mind véresebb leszámolásokkal jellemezhető – belpolitikai helyzetbena politikai küzdelemből a hadsereg tisztikarának egymással is rivalizáló csoportjai kerültek ki győztesen,amelyek ajapán felsőbbrendűségtudatát ötvözték anyugatellenességgel és merész hódító terveikkel(csendes-óceáni világbirodalom). A Koreát már uraló Japán megtámadta Kínát, s MandzsúriábanMandzsukuonéven egy japán bábállamot hozott létre (1931). Az egyre agresszívabbá váló Japán az évtized végénfolytatta a terjeszkedést Kínában,s a legjelentősebb városok, valamint a tengerpart ellenőrzése alá került (1938). A kínai forradalom még a világháború előtt megdöntötte a császárságot (1911), ám a remélt fejlődés és a félgyarmati sors lerázása elmaradt.Kína– annak ellenére, hogy a washingtoni konferencia elvben elismerte függetlenségét – a korábbinál rosszabb helyzetbe került: a központi hatalom szinte megszűnt, s az országhaduraknak kiszolgáltatott tartományok halmazára esett szét. Moszkva támogatásával megalakult aKínai Kommunista Párt(KKP, 1921). A Szun Jat-szen vezette nemzeti párt, aKuomintanga kommunisták támogatásával kívánt úrrá lenni a helyzeten. A KKP befolyása gyorsan nőtt, így az 1920-as években a Kuomintang élére kerültCsang Kaj-sekmegpróbálta felszámolni a pártot. Ez csak részben sikerült, mert északonMao Ce-tungvezetésével és szovjet támogatással újjászerveződött a KKP. Sőt, a kommunisták új vezetője a hatalomért folytatott küzdelemben megtalálta győzelem kulcsát:földet ígért akínai társadalom túlnyomó többségét alkotóparasztoknak. A japán támadás utána Kuomintang és a KKP fegyverszünetet kötött,ám a japánok elleni harcnál is fontosabbnak tekintették a felkészülést az egymással való leszámolásra.

14. A nácizmus Németországban   A NÁCIZMUSA világháborút követő években Németországban tömegesen nem találták helyüket aháborúból hazatért fiatalok.Nem kaptak munkát, vagy ha mégis, azt a hadseregben megszerzett pozícióikhoz képest megalázónak érezték. Gyűlölték a civil világot, amelyben véleményük szerint sokan tisztességtelenül gazdagodtak meg, míg ők a frontokon szenvedtek. Tömegesen csatlakoztak a háború után alakultszélsőjobboldali szervezetekhez, melyekhelyet kínáltak soraikban a kallódó embereknek,s nemzeti és szociális demagógiát alkalmazva diktatórikus hatalomra törtek. Anemzetiszocialista (náci) mozgaloma húszas évek elején még egy volt a számos szélsőjobboldali szervezet közül. Először 1923-ban hívták fel magukra a figyelmet, amikor a bajor fővárosban,Münchenben puccsot kíséreltek meg.Egy sörcsarnokban elfogták a bajor kormány tagjait, s megpróbálták a hatalom megszerzését (sörpuccs). Akciójukat gyorsan felszámolták. A puccs és az azt követő per, majd a börtönbüntetés szerzett ismertséget a párt vezetőjének,Adolf Hitlernek. Hitler gondolataitMein Kampf(Harcom) című könyvében foglalta össze. Ideológiájátszociális és nemzeti demagógiajellemezte. A munkásoknak munkát és a nagytőke megfékezését, a tőkéseknek a kommunisták és a szakszervezetek korlátozását,a parasztoknak földet ígértaz újonnan meghódítandó területeken.Harcot hirdetett a németeket ért háborús sérelmek orvoslásáért,a kisebbségben élő németek védelmezőjeként lépett fel. A versailles-i rendezés korrigálásán túl terveiben kezdettől megjelent a keleti irányú terjeszkedés, akeleti „élettér”megszerzésének gondolata. Elgondolásaiba jól beleillett afajelmélet,mely a németséget felsőbbrendű (szóhasználatuk szerint árja) fajnak tartotta, míg a többi népet alsóbbrendűnek. A fajelmélet elsősorbana zsidóság ellenirányult, akiket minden rossz okozójaként állított be.   A HATALOM MEGRAGADÁSAA náci párt a konszolidáció éveiben nem tudott jelentős párttá válni, de kiépítette pártapparátusát, erőszakés propagandaszervezeteit. A náci szociális és nemzeti demagógia hatékonyságát két tényező növelte: apropagandamodern eszközeinek és módszereinek alkalmazásaésazerőszakbevetése. Hitler a hagyományos propagandaeszközök – plakátok és a sajtó – mellettaz új technikákat(rádió és a film)is használta.Gyakran repülőgéppel utazott, így egy nap több helyszínen is felléphetett. Beszédeiben tudatosan alkalmazta a tömeglélektan által felkínált módszereketa tömeg befolyásolására.Ameggyőzésta nácikkiegészítették az ellenfelek megfélemlítésével,melyeta pártbarnaingesrohamosztagai(SA) végeztek. A nácik számára a lehetőségeta világgazdasági válság nyománkibontakozó nyomor és kilátástalanság teremtette meg.A párt taglétszáma folyamatosan nőtt,ésválasztási eredményei javultak.Hasonló ütemben erősödött a kommunisták befolyása. A szélsőséges erőkkel szembena polgári pártok és a szociáldemokraták nem tudtak egységesen fellépni.1932-ben már a szavazók többsége valamelyik szélsőséges pártra szavazott (nácik: 37,8%, kommunisták: 14,3%). A kommunista veszélytől megrémültjobboldalegyes csoportjai – úgy gondolván, hogy féken tudják tartani a nácikat – hajlottak aHitlerrel való együttműködésre. MiutánHindenburgköztársasági elnök megoldási kísérletei kudarcot vallottak,kinevezte kancellárrá(kormányfővé) az 1932-ben legtöbb szavazatot szerzett párt vezetőjét,Hitlert(1933. január 30.), aki így alkotmányosan került egy koalíciós kormány élére. Rövidesen csalódtak azok, akik úgy gondolták, hogy kézben tudják tartani Hitlert. A náci vezér a szélsőséges csoportokra jellemző gátlástalansággal minden politikai eszközt megengedhetőnek tartott a teljhatalom megszerzésére. Ademokrácia játékszabályait kihasználvakerült a kancellári székbe, s annak maradványait kijátszvaszámolta fel az alkotmányosságot.Új választásokat írt ki, melyből a Birodalmi Gyűlés épületének (Reichstag) felgyújtására hivatkozva kizáratta a kommunistákat. Majd az új törvényhozássalmegszavaztatta a felhatalmazási törvényt,mely lehetővé tette számára, hogy a törvényhozás kizárásával, rendeletekkel kormányozzon. Hindenburg halála után (1934) pedigaz államfői hatalmat is megszerezte(vezér és kancellár).   A NÁCI HATALOMHitler rövid úton felszámolta az alkotmányos rendszer valamennyi intézményét.A kommunisták után a többi pártot is megsemmisítette,képviselőik jelentős részét koncentrációs táborokba záratta. Majd sor került a társadalom minden önszerveződésének szétverésére, a szakszervezetektől kezdve a diákszervezeteken át az egyszerű egyletekig bezárólag.Minden hatalom a náci párt, sezen belül a vezér,a Führer kezében összpontosult.Egyedül az egyházak élték túl a totális pártállam kiépítését, bár azokat is jelentősen korlátozták Hitler totális hatalmát még két csoport veszélyeztethette: a hadsereg és a párt korlátozott önállósággal rendelkező félkatonai szervezete, az SA. A két kérdés összefüggött egymással. A hadsereg vezetői tartottak attól, hogy Hitler az SA-ból állít fel új hadsereget, míg az SA legénysége, komolyan véve a náci szociális demagógiát, a hatalom megragadása után követelte a „második forradalmat”, vagyis a nagytőke korlátozását.Hitlerezért a két teljes mértékben az irányítása alatt álló karhatalmi szervezetre,az SS-re és a Gestapóra(Titkos Államrendőrség)támaszkodva leszámolt az SA-val(hosszú kések éjszakája, 1934. június 29–30.). Hitler napirenden tartotta azantiszemitizmust,faji törvényeket hoztak (nürnbergi törvények, 1935), melyben a zsidónak minősülő

németeket megfosztották állampolgárságuktól, vagyis az állam védelmétől. 1938-banállami kezdeményezésreországos méretű pogromra került sor (kristályéjszaka, 1938. november 9–10.). Hitler a hatalom birtokában is folyamatosantörekedett a tömegek megnyerésére és befolyásolására.Továbbra is rendszeresek maradtak atömegdemonstrációk, a gyűlések. A gyerekektől az öregekig mindenkitnáci jellegű szervezetekbe kényszerítettek, ahol megkövetelték a rendszer melletti nyílt kiállást. A sajtó melletta művészeteketisa náci propaganda szolgálatábaállították. Nemcsak a nácizmus dicsőítését írták elő, de megszabták a formákat is: klasszicizáló monumentalitásra törő alkotásokat akartak. A nácik hatalomra kerülését a világgazdasági válság nyomora tette lehetővé. Hitler tisztában volt azzal, hogya gazdaság helyreállításanélkül nem tudja hatalmát megszilárdítani. A nácik ugyan nem szüntették meg a magántulajdont, de növelték az állami beavatkozást és az állami irányítást. Egyrészt az állam megrendelőként lépett fel (pl. autópályák építése), másrésztszociális engedményekreszorították a tőkét (társadalombiztosítás, fizetett szabadság). Mindeza termelés növekedéséhez és a munkanélküliség gyors visszaszorulásáhozvezetett. A válság leküzdésében jelentős szerepet játszott afegyverkezésújbóli beindítása, hiszen az infrastrukturális beruházásokhoz hasonlóan az is állami megrendeléseket jelentett, ugyanakkor nem terhelte fogyasztási cikkekkel a piacot. Az általános gazdasági fellendülésnek, a fegyverkezésnek és milliók egyenruhába öltöztetésének köszönhetőenNémetország kilábalt a válságból.Mindez jelentősen növelte a tömegek körében Hitler népszerűségét.

15. A harmincas évek második fele – élet a két világháború között   A NÁCI KIHÍVÁS ÉS AZ ENGEDMÉNYEK POLITIKÁJAHitlerazonnal hozzálátott a hadsereg megerősítéséhez, melyet azonban a versailles-i béke pontjai tiltottak. Ezértkilépettagyőztesek békéje felett őrködőNépszövetségből(1933), majd ismétbevezette az általános hadkötelezettséget,s elrendelte a modern fegyvernemek fejlesztését (1935). Ugyanebben az évben a békeszerződés értelmébena Saarvidéklakossága szavazhatott arról, hova kíván tartozni, s a németekNémetország mellett döntöttek. Hitler azonbana német nemzeti sérelmeket csak ürügyként használta felnagyhatalmi törekvéseinek kezdeti igazolására. Ezt a németek nem érzékelték, és a nyugati hatalmak sem léptek fel ellene. A nyugati hatalmak– elsősorban Nagy-Britannia – a konfliktus elkerülése érdekébenaz engedmények politikáját választották.Szerepet játszott ebben az is, hogy különösen a szintén fegyverkező Szovjetuniótól tartottak. Azt remélték, Hitler elsősorban kelet felé fordul, mint azt a Mein Kampfban is hirdette. Ezért történhetett, hogy mikorHitler megszállta a Rajna-vidéket– s ezzel felrúgta a locarnói szerződést – a nyugatiak nem léptek fel politikájával szemben (1936). Külpolitikai sikerei jelentősen megerősítették Hitler helyzetét Németországban, s miután hazardírozása eredményes volt, 1938-ra a náci hadsereg egyes modern fegyvernemekben (légierő, páncélosok) már megközelítette a két nyugati nagyhatalom haderejét.   A SPANYOL POLGÁRHÁBORÚSpanyolországban avilággazdasági válsága diktatúra és a monarchia összeomlásához vezetett (1931). Azúj köztársaságradikális reformokat hajtott végre (földosztás, az egyház korlátozása, szociális törvények). A válság körülményei között a szélsőséges erők megerősödtek. A jobb- és baloldali csoportok összecsapásai egyre véresebbé váltak. 1936-banFranco tábornoka hadsereg jelentős részének támogatásávaljobboldali felkelést robbantott ki.Megkezdődött apolgárháború(1936–1939). Mindkét fél külső támogatást kapott. A lázadó tábornokot a fasisztaOlaszország ésa náciNémetország fegyverrel, csapatokkal(pl. a Condor-légió)támogatta,ami Francot a fasizmus felé közelítette. A náci német hadsereg számára az új fegyverek (pl. a repülőgépek) kipróbálására is lehetőség kínálkozott spanyol földön. A köztársaságiakat a Szovjetunió segítette, ésez a kommunisták megerősödéséhez vezetett, akik ki akarták sajátítani a diktatúraellenes köztársasági mozgalmat. A köztársaságiak mellett álltaz európai és amerikai– egyben a Szovjetunióval is rokonszenvező –baloldal.Önkénteseik anemzetközi brigádokban ezrével vettek részt a harcokban. A nyugati nagyhatalmak abe nem avatkozás politikájáthirdették meg. Ez az engedmények, a háború elkerülésére tett pacifista erőfeszítések következménye volt, de így teret engedtek a fasiszta és a kommunista nagyhatalmaknak. VégülFrancohadserege aratott győzelmet, s a véres polgárháború után Spanyolországban akatonai diktatúraévtizedei következtek. HATALMI ÁTRENDEZŐDÉSA náci Németország megerősödése átrendezte az európai erőviszonyokat.Franciaországlátva az általa létrehozott biztonsági rendszer összeomlását,a Szovjetunióhoz közeledett(1934). A kommunistákkal és a szélsőjobboldali szervezetekkel küszködő demokrácia nem bízott a szintén totális diktatúrát kiépítő és a világforradalmat hangoztató Szovjetunióban, bár a szovjet irányítású nemzetközi kommunista szervezet,a Kominterna fasiszta veszélyre hivatkozvameghirdette a népfrontpolitikát.Ennek lényege, hogy a kommunista pártoknak a fasizmus ellen ideiglenesen szövetséget kell kötnie a szociáldemokratákkal és a polgári pártokkal. Ugyanakkora fasiszta Olaszországpolitikájában is jelentős változás következett be. Az 1930-as évek közepén Mussolini még szemben állt Hitler Duna-völgyi terjeszkedésével, és az Anschluss esetére beavatkozással fenyegetett. Ámgyarmatbirodalmi tervei,Abesszínia (a mai Etiópia) elfoglalása (1936) szembefordították a britekkel és franciákkal, a hódító háborúk nehézségei pedig bebizonyították az olasz hadsereg gyengeségét. ÍgyMussolini rászorult Hitler támogatására,s engedni kényszerült a Duna medencéjében.   AZ ANSCHLUSS ÉS A MÜNCHENI EGYEZMÉNYMiután megteremtődtek a nemzetközi feltétek,Hitler kikényszerítette az Anschlusst,Ausztria csatlakozását a Német Birodalomhoz (1938 márciusa). Ausztria megszületésekor még sokan életképtelennek tartották a kis országot, és támogatták volna egyesülését Németországgal. 1938-ban azonban ez mára nácizmushoz való csatlakozástis jelentette, így sok osztrák is ellenezte. A kérdésben népszavazást írtak ki, de Hitler inkább kész helyzetet akart teremteni, s csapatai bevonultak az országba. A hitleri agresszió következő állomásaCsehszlovákiavolt. Az okot a beavatkozásra az országtöbb mint hárommilliós német kisebbsége adta, amely német határ mentén élt (Szudéta-vidék). A többnemzetiségű Csehszlovákiával szemben Lengyelország és Magyarország is területi követelésekkel lépett fel. A csehszlovákok nem voltak hajlandóak átadnia Szudéta-vidéket.ACsehszlovákiát létrehozónagyhatalmak(Anglia és Franciaország) azonban – remélve, hogy ezzel kielégítik Hitler követeléseit –a müncheni konferencián (1938. szeptember) olasz jóváhagyássalátengedtéke területetNémetországnak.1939-ben Németország támogatásávalSzlovákia kikiáltotta függetlenségét,s a németek bevonultak a megmaradt Csehországba,megszerezve a fejlett cseh hadiipart. A nyugat még mindig nem avatkozott közbe, s a müncheni példa nyomán Köztes-Európa országai magukra maradva dönthettek arról, hogy igazodnak-e a náci birodalomhoz, vagy magukra maradva vállalják az ellenállást.   ÉLETMÓDVÁLTÁS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTAz első világháborút követően Amerikában és Nyugat-Európában folytatódtak és kiteljesedtek a századfordulón meginduló folyamatok.Európábanlezárult a népességrobbanás,lelassult a népességnövekedés üteme, de nőtt az átlagéletkor.A kontinens népesedési súlya csökkenni kezdett a világban, s a folyamatot a világháborús veszteségek és az azt követő spanyolnátha-járvány csak fokozták. A második ipari forradalom kibontakozásávala tudományos és technikai fejlődés új vívmányai egyre szélesebb körben terjedtek

el.Mindennapossá vált a mozi, a rádió, a nagy távolságok áthidalása, javult az orvosi ellátás stb. Ez átalakította a hétköznapokat és a politikát is. Tömegessé – Amerikában általánossá – vált azautó, s a korszak végére apolgári légi közlekedésis megjelent. Ugyanakkor látnunk kell, hogy még nagy bravúr az óceán átrepülése, és a francia vagy olasz falvakban az élet még alig változott. A változásokat azonban felgyorsította, hogy a fejlett világ a válságot a piac bővítésével, vagyis a tömegek életkörülményeinek javításával gyűrte le. A civilizációs vívmányok elsősorban a városlakók életét érintették. Az ipari fejlődéssel párhuzamosancsökkent a falusi, és nőtt a városi lakosság aránya.A gazdaság átalakulásától függően volt, ahol még csak ekkor kezdett csökkenni a mezőgazdasági népesség és nőni az ipari munkásság aránya, ugyanakkor alegfejlettebb országokbanmár a harmadik szektorban (oktatás, szolgáltatások) dolgozók száma emelkedett az ipari munkásság rovására. A technikai fejlődés révén az átlagember több információhoz jutott, ésa választójog – nőkre is kiterjedő – általánossá válásakövetkeztében megnőtt beleszólása a politikába. A XX. században kibontakozótömegkultúranyilvánvalóan előrelépést jelentett, de sekélyes volt, s szélesebb teret nyitott ademagógiaés apopulizmusszámára. Nem véletlen, hogy a sikeres politika akár a New Dealről, akár a náci propagandáról van szó, a kor legújabb technikai vívmányait és módszereit alkalmazta.

16. A bethleni konszolidáció Magyarországon   GAZDASÁGI ÉS POLITIKAI VÁLSÁGAz első világháborút és a forradalmat követően Magyarország rendkívülmély gazdasági és politikai válságot élt át. A többi hadviselő országhoz hasonlóan hazánkban is drasztikusan romlottak az életkörülmények a háborús évek alatt, majd át kellett állítani a háborús gazdaságot a békés termelésre. Nehezítette a helyzetet, hogy szembe kellett nézni a Monarchia felbomlásából fakadó gazdasági hátrányokkal: apiacvesztéssel,a tőke- és munkaerőáramlás megszűnésévela térségben. Mindezt tetézték aterületvesztés következtében fellépő problémák, melyek a közlekedéstől a sörgyártásig minden ágazatot nehéz helyzetbe hoztak. Hasonlóan súlyos válság jellemezte a politikai életet is. 1920-ban egyszerre kellett kezelni a trianoni béke hatásait, a menekültek százezreinek problémáját, a forradalom, a proletárdiktatúra és az ellenforradalom időszakában egymással végletesen szembekerülő társadalmi és politikai erők ellentétét. A Teleki Pál által megkezdett konszolidációt átmenetileg megakasztottaIV. Károly két visszatérési kísérlete(1921). A Habsburg uralkodó trónra kerülését az antant, s főként a kisantant elfogadhatatlannak tartotta, mert abban az Oszták–Magyar Monarchia feltámasztását látták.A kisantant államaimozgósítással éskatonai beavatkozással fenyegetőztek.Horthy az első alkalommal egy beszélgetés során bírta távozásra Károlyt, az uralkodó újabb visszatérési kísérletekor azonban már kisebb fegyveres összecsapásra is sor került (budaörsi csata). A „királypuccsok” idején a magyar vezető réteg királypárti csoportjai meginogtak, így az első visszatérés idején a miniszterelnöki székben ülő Teleki Pál is, aki emiatt elvesztette Horthy bizalmát.A kormányzóa Telekihez közelállóBethlen Istvántbízta meg kormányalakítással,akinek nevéhez a konszolidáció megvalósítása kötődik.   GAZDASÁGI KONSZOLIDÁCIÓMind a békés termelésre való átállás, mind a béke területi vonatkozásai miatt a gazdaságbanjelentős szerkezeti átalakítást kellett végrehajtani. Túlméretezetté vált az élelmiszeripar (pl. budapesti malmok), a vasipar és a gépgyártás. Lehetőségkéntakorábban fejletlenebbkönnyűipari ágazatok (pl. textilipar)fejlesztésekínálkozott. A szerkezetváltás azonban komoly tőkét igényelt, ami a húszas évek elején hiányzott Magyarországon. Emiatt kezdetbeninflációs politikátalkalmaztak. A kormányzat a pénzkibocsátás fokozásávalhiteleketadotta vállalkozóknak,melyeket az inflálódó pénzben – számukra előnyösen – fizettek vissza. Az infláció azonban veszélyes fegyver, mert felgyorsulása alááshatja a gazdaság erejét, nyomorba taszíthatja a bérből élőket, kiélezve az amúgy is feszült politikai helyzetet. Elengedhetetlenné vált, hogykülföldi tőkétvonjanak be. Azonban a korszakban egy vesztes ország nehezen kapott kölcsönt. Jelentős külpolitikai eredmény volt, mikor angol támogatással– legyőzve a kisantant ellenállását – sikerült a Népszövetségtől 250 millió aranykoronát felvenni(népszövetségi kölcsön). A kölcsönből finanszírozták a szerkezetváltást, sbevezettékaz új valutát,a pengőt(1927).Hitelt nyújtottaka mezőgazdaságmodernizálásához (gépesítés),a turizmus(a lillafüredi Palota Szálló),a villamosipar és a közlekedés(a csepeli szabad kikötő kiépítése, a Budapest–Hegyeshalom vasútvonal villamosítása)fejlesztéséhez.A kölcsönből nyílt mód a középrétegek, elsősorban a köztisztviselők egzisztenciális biztonságának megteremtésére és a repatriáltak tömegeinek elhelyezésére. Bethlen tevékenysége nyomána gazdaság stabilizálódott,1929-re az ország számos területen túlszárnyalta az utolsó békeév (1913) eredményeit (textilipar, elektronika). Ugyanakkor a stabilitás részben a külföldi tőkén nyugodott, és a gazdasági növekedés üteme – ahogyan az egész térségben –alacsonyabb maradt a békeévekben tapasztaltnál.   POLITIKAI STABILIZÁCIÓA gazdasági stabilizáció megteremtette a politikai nyugalom feltételeit, ugyanakkor a kettő kölcsönhatása is megfigyelhető. Bethlen aparlamentarizmusrendszerét kívánta visszaállítani, melyet a Népszövetség is elvárt tőle. Annak érdekében, hogy biztosítsa a háború előtti vezető rétegek döntő befolyását, távol akarta tartani a parlamenttől a szélsőségeket, s csak jelentéktelen szerepet szánt a polgári demokratáknak és a szociáldemokratáknak. Elképzeléseita választójogújbólikorlátozásávalkívánta megvalósítani (magas cenzus, vidéken nyílt szavazás). Ezáltal erősen beszűkítette a hatalom társadalmi alapjait. A parlamentáris keretek közötti kormányzáshoz Bethlennekerős kormánypártra volt szüksége. Ezért a parlamenti többség biztosítása érdekében híveivel belépett Nagyatádi Szabó István Kisgazdapártjába, slétrehozta az Egységes Pártot.A kisgazdák a földreform végrehajtása érdekében együttműködtek vele, s csak a világgazdasági válság idején hozták létre ismét önálló – valóban a gazdaparaszti érdekeket képviselő – pártjukat (Független Kisgazdapárt, 1930). Bethlena szélsőségekkel szembenTeleki politikáját követte: a különítményeseket a hadsereg fegyelme alá vonták, a szélsőjobb politikai szerveződéseit betiltották.A kommunisták ellensokkal keményebben léptek fel, s az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvény (1921) alapján arendőrséggelpróbálták felszámolni szervezkedésüket . Bethlen a belső nyugalom – s a nyugati világ elismerése – érdekébenkiegyezett a szociáldemokratákkal(Bethlen–Peyer-egyezség, 1921). A szociáldemokraták vállalták, hogy nem szervezkednek a földművesek, a közalkalmazottak és a vasutasok körében, Bethlen pedig biztosította a párt szabad működését és parlamenti képviseletét. A törvényhozás stabilitását szolgálta afelsőházújbóli felállítása (1927). Ide méltóság, hivatali rang, kormányzói kinevezés vagy törvényhatósági delegálás alapján kerültek be a tagok. Bethlen a gazdasági stabilitás mellett konszolidálta a politikai viszonyokat is.Korlátozott parlamentáris rendszert alakított ki: a szélsőségeket visszaszorították, de az országgyűlés munkájában az alkotmányosság talaján álló ellenzéki pártok is csak korlátozottan vehettek részt, így a népesség jelentős hányada nem kapott valódi képviseletet.   KÜLPOLITIKAA vesztes háború és Trianon rendkívül behatárolta az ország külpolitikai mozgásterét. A kormány aláírtaa trianoni békét,de aztsem a közvélemény, sem a politikai elit nem fogadta el.Ugyanakkor az ország lehetőségei és a nemzetközi viszonyok nem tették

lehetővé, hogy a béke revíziója a kormánypolitika szintjére emelkedjen. A vesztes, katonai ellenőrzés alatt álló, ellenséges szövetség gyűrűjében élő ország számára azalapvető külpolitikai feladat az elszigeteltség oldása és az egyenjogúság kivívásavolt. A nagyhatalmak közül Franciaország a kisantant mögött állt. Nagy-Britannia ugyan megértőbbnek mutatkozott, például támogatta a magyar kölcsönkérelmet, de a békerendszert nem kívánta felrúgni. A Szovjetunió elutasította a versailles-i békét, sőt Romániával szemben területi követelései voltak, azonban a kommunista nagyhatalommal a magyar vezetés nem kívánt együttműködni. A győzelmével elégedetlenOlaszország kínált egyedül lehetőséget a nyitásra.S valóban, az olaszok támogatásával került sor a soproni népszavazásra is. Az olaszokra a délszlávokkal szemben igen, de Romániával és a Csehszlovákiával szemben nem számíthattunk, mert befolyásuk megerősítése érdekében ezekkel az országokkal is jó viszonyra törekedtek. Bethlen – mint láttuk – igyekezett a nyugati elvárásoknak megfelelően alakítani az ország belső életét. Politikája elismerésekéntMagyarországot felvették a Népszövetségbe(1922). Jelentős siker volt a népszövetségi kölcsön megszerzése is.Akisantant megbontására irányuló kísérletekazonban meghiúsultak, mivel engedményekre egyik fél sem mutatott hajlandóságot. Az egyetlen komolyközeledési kísérlet Jugoszlávia irányábatörtént, mivel a délszláv országgal szemben voltak a legenyhébbek a sérelmeink és a követeléseink. Ebben fontos állomás Horthy mohácsi beszéde, melyet a csata ötszáz éves évfordulóján (1926) mondott el, s amelyben a közös harcokra emlékezett. A fejlemények hatására a jugoszlávellenes olasz külpolitika a korábbinál is nagyobb hajlandóságot mutatott a megegyezésre. Így született meg a magyar elszigeteltséget megtörő, Bethlen és Mussolini által aláírtolasz–magyar örök barátsági szerződés(1927).  

17. Társadalom és életmód Magyarországon a két háború között   LASSÚ MODERNIZÁCIÓA magyar társadalom modernizációja felgyorsult a dualizmus idején. Az ipari fejlődéssel párhuzamosan megjelentek, majd megerősödtek a modern társadalmakra jellemző rétegek: a polgárság, az értelmiség, az alkalmazottak valamint a munkásság. Ugyanakkor a torlódott társadalmakra jellemzően még a korszak végén is az agrárgazdasághoz kötődő földbirtokos és paraszti rétegek voltak a meghatározóak. A két világháború között folytatódott a modernizáció,lassan csökkent a mezőgazdasági népesség, s nőtt a munkásság, az értelmiség és a szolgáltatásokban dolgozók aránya.Hazánk a társadalmi átalakulás azon szakaszában járt, mikor még a munkásság (s nem a harmadik szektorban foglalkoztatottak) száma nőtt gyorsabban a mezőgazdasági népesség rovására.   A TÁRSADALOM RÉTEGZŐDÉSEA társadalmi hierarchia sem változott alapvetően a korszakban. Mivel a nagybirtokrendszert lényegében érintetlenül hagyták, anagybirtokosokpolitikai és mintaképzőszerepe(mentalitás, viselkedés) isváltozatlan maradt.Továbbra is hatalmas tömeget képviselt azagrárproletariátus,bár megerősödött amódosabb parasztság.A magyar társadalom legégetőbb problémáját változatlanul a szegényparasztság helyzete jelentette. A magyarpolgárságlétszáma növekedett: alacsony volt a középpolgárság, s magas a kispolgárság aránya. Amunkásságlétszáma is nőtt, és a gazdasági szerkezetváltás következtébenösszetétele is megváltozott.Csökkent a szakmunkások, és nőtt a betanított munkások, valamint a segédmunkások aránya, ami együtt járt a női munkaerő arányának növekedésével. A változás nyománaz alacsonyabb bérezésűek arányának emelkedésemiatt átlagosan romlottak a munkások életkörülményei. Azerősödő középrétegekgerincét továbbra is az„úri középosztály”adta, vagyis a középrétegek zöme szellemében és életmódjában követni szerette volna adzsentri életeszményt. A nemesi származás azonban már régen nem volt az „úri középosztályhoz” tartozás feltétele. Természetesen ez a csoport isrendkívül tagoltvolt, hiszen ide tartozott az önálló háztartást fenntartó, cselédet is alkalmazó értelmiségitől a középbirtokosig (pl. Horthy) bezárólag mindenki az „úriemberek” világából. Az államhatalom fokozott mértékben kívánt e társadalmi csoportra támaszkodni, azonban a dualizmus korához képesthelyzete bizonytalanabbá vált.Ennek ellenére a magyar társadalom jelentős rétegei szerettek volna az „úri középosztályhoz” tartozni. Magyarországon továbbra ismegmaradt az úri és a paraszti világ közötti hierarchikus különbség. Egy magas jövedelmű gazdagparaszt a kor szemlélete szerint alacsonyabb szinten állt, mint egy szerényebb jövedelmű középosztálybeli.   A NŐK HELYZETEMagyarországon is átalakulóban volt a nők helyzete. A korszak második felében fokozatosankiterjesztették a nőkre is aválasztójogot.A női szerep megváltozása, amunkába állás,az önálló egzisztencia megteremtésének a lehetősége elsősorban a felső rétegeket, valamint az alkalmazotti és a munkásrétegeket jellemezte. A női munkaerő az adminisztrációs munkakörökben és a könnyűiparban vált tömegessé, de jelentős szerepet töltött be az oktatásban, s megjelent a többi értelmiségi pályán is. A női szerep átalakulását segítette elő, illetve részben annak következménye volt a népesedési folyamatok megváltozása. Az ország a demográfiai fejlődés újabb szakaszába lépett: a halálozásoknál gyorsabban csökkent a születések száma, ígylassult a népességnövekedésüteme..   ÉLETMÓDVÁLTÁSMagyarországon is egyre szélesebb körben terjedtek el a technikai fejlődés civilizációs vívmányai, az autótól a rádión és a mozin át az angolvécéig. Divattá vált a nyaralás, a sport. Sok tényezőtől függött, hogy ki milyen mértékben részesülhet a modernizáció áldásaiból. A legalapvetőbb a jövedelem volt, hiszen az arisztokraták és nagytőkések már a háború előtt is bejárták a világot és használták az autót (pl. Károlyi Mihály több autóbalesetet szenvedett). A korszakbana középrétegek, a kispolgárság és a szakmunkások számára nyílt meg egyre több lehetőség.Közülük a mozi, az újságolvasás általánossá vált, de a telefon vagy a balatoni nyaralás még elérhetetlen volt. Az agrárvilágot kevésbé érintették a változások.A falu és a város,különösen a falu és a világvárosi életkörülményeket biztosító Budapestközött a távolság alig csökkent,sőt egyes térségek lemaradása növekedett. Érzékelhető volt a különbség a fejlettebb NyugatMagyarország és az elmaradottabb keleti területek között.   AZ OKTATÁSA társadalmifelemelkedéslehetőségét alapvetően a magasabb műveltség megszerzése,az oktatás tette biztosította.Ezért mind az értelmiségi, mind a felemelkedni vágyó kispolgári és paraszti családok mindent megtettek annak érdekében, hogy gyermekeiket taníttassák. Azérettségimegszerzése az alkalmazotti állások betöltését, adiplomamár a középrétegekhez tartozást biztosította, származástól függetlenül. A korszakbannőtt a magasabb iskolai végzettségűek száma. Az állam kiemelt fontosságot tulajdonított az oktatásnak, s folytatta azoktatási infrastruktúradualizmusban megkezdett kiépítését. A nehéz gazdasági helyzet ellenére a húszas években növelték az oktatásra szánt összegeket mind abszolút mértékben, mind a nemzeti jövedelem arányában. Nagy léptékű programok végrehajtása fűződikKlebelsberg Kunovallás- és közoktatásügyi miniszter nevéhez. El tudta fogadtatni a politikai elittel hogy a magyarság felemelése, régi szerepének visszaszerzése csak a népesség kulturális szintjének emelésével, az ún.kultúrfölényfenntartásával lehetséges.

Az oktatás minden szintjén jelentős fejlesztésekre került sor.Elemi iskolák(népiskolák), tantermek és tanítói lakásoképítésévela hátrányos helyzetű, kistelepüléseken élő szegénység oktatási lehetőségeit lényegesen javították. Az analfabetizmus harmadára csökkent, s a fiatalság körében szinte teljesen visszaszorult. A korszak végénbevezették a kötelező nyolcosztályos általános iskolát. A középfokú oktatásbanis jelentős a fejlődés: új reprezentatív iskolaépületek létesültek,korszerűsítették a tananyagot(a modern nyelvek és a természettudományok szerepének növelése), s a biztos egzisztencia megteremtésével a magas színvonalú tanári gárdáról is gondoskodtak. Az egyetemi oktatást szintén támogatták, otthont adtak a határváltozások miatt menekülni kényszerülő főiskolák és egyetemek számára. Így települt át a selmecbányai Bányatisztképző Sopronba, a pozsonyi egyetem Pécsre, a kolozsvári Szegedre,új egyetemi városokat teremtve, s egyben a regionális különbségeket is tompítva. A magyar tudományos élet nemzetközi színvonalúvá tétele érdekébenkülföldön(Róma, Bécs, Berlin)intézeteket hoztak létre, ahová a kutatókállami ösztöndíjakrévén juthattak ki. Az iskolarendszerben voltak olyan iskolatípusok, melyek zsákutcát jelentettek a továbbtanulás szempontjából, de a tehetséges, szorgalmas és alkalmazkodni képes diákok jelentős részének széleskörű ösztöndíj-rendszerrelbiztosította a továbbtanulás lehetőségét(pl. ösztöndíj a hadiárvák számára, melyet József Attila is igénybe vehetett). Az eredmény nem maradt el. A magyar középiskolák és egyetemek képzési színvonalát jól példázza, hogy az itt végzettek közülsokan kerültek a világ műszaki és tudományos életének élvonalába,s többen részesültek Nobel-díjban.    

18. A világgazdasági válság és hatásai Magyarországon   A VÁLSÁG GAZDASÁGI KÖVETKEZMÉNYEIAz 1920-as években nehezen stabilizálódó magyar gazdaságot az évtized végén a nemzetközi gazdasági összeomlás mély válságba sodorta. A kormányzat újabb külföldi kölcsönökkel próbálkozott, azonban nem járt sikerrel. Hasonlóképpen nem hoztak eredményt a költségvetési megszorítások és a külföldi hitelek törlesztésének felfüggesztése. A válság következtébenhazánkban is visszaesett a termelés, megnőtt a munkanélküliség.Az exportlehetőségek bezárultak, a fogyasztás és a termelés csökkent. Az exportra termelő, s az ország piacához túlméretezett ágazatokban volt a legrosszabb a helyzet: a vasiparban, a gépgyártásban valamint a mezőgazdaságban.Számos kis- és középbirtokos tönkrement,különösen azok, akik hitelekből fejlesztették gazdaságukat.A legkisebb veszteséget a könnyűipar(pl. textilgyártás, bőripar)könyvelhette el,sőt némi fejlődést is mutatott, mivel kapacitása messze alatta maradt az országos piacnak, így a védvámok révén még növelhette is termelését és a munkáslétszámát.   A VÁLSÁG TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI HATÁSAIA válság következtében a nagybirtokos és a nagytőkés réteg kivételével minden társadalmi csoport helyzete romlott. Súlyosan érintette a munkanélküliség a munkásságot és a középrétegeket: a tisztviselőket és az értelmiséget. A mezőgazdasági termelés visszaesése kisbirtokosok tömegeit tette tönkre, s elviselhetetlen helyzetbe sodorta az agrárproletariátust. A válság növelte a tömegek politikai aktivitását. Aszociáldemokratapárta háború és a forradalmak óta előszörtömegtüntetéstszervezett Budapesten (1930. szeptember 1.), amit a hatalom brutálisan szétvert. A kisgazdák kiváltak az Egységes Pártból, slétrehozták a Független Kisgazdapártot(FKgP). Ekkor kapcsolódtak a mozgalomhoz a későbbi vezetők, például Tildy Zoltán, Nagy Ferenc és Kovács Béla. A kormányzat a választásokon a kisgazdákkal szemben fokozott erőszakot alkalmazott. A nyomor és a kilátástalanság miatt a csak nemrég visszaszorított szélsőséges erők befolyása a társadalomra megnőtt.Szélsőjobboldali csoportokalakultak (pl. kaszáskeresztesek).A kormányzat elsősorban a kommunista szervezkedéstől tartott.A KMP szervezetei a húszas években ugyan rendre lebuktak, de mindig újjá is szerveződtek. A párt programjában továbbra is a hatalom megragadását tekintette közvetlen céljának. Mikor egy magányos merénylő (Matuska Szilveszter) a bécsi gyors alatt felrobbantotta a biatorbágyi viaduktot (1931), a kormány a kommunista veszélyre hivatkozvastatáriumot (rögtönítélő bíráskodást) vezetett be. Így kerülhetett sor két elfogott kommunista vezető (Sallai Imre és Fürst Sándor) kivégzésére.   GÖMBÖS GYULA KORMÁNYALAKÍTÁSABethlen, miután külföldi kölcsönökkel nem tudta megoldani a helyzetet, és a szükséges népszerűtlen intézkedések végrehajtását nem vállalta,lemondott.Az őt követő Károlyi Gyula megszorító intézkedései sem hoztak eredményt, így a társadalmi válság elmélyülésétől tartva Horthyazúj programmal és új stílussal jelentkező GömbösGyulát nevezte kiminiszterelnöknek (1932). Az egykori katonatiszt a háború óta politikával foglalkozott, s hol együttműködött Bethlennel, hol jobboldali ellenzéke volt. Gömbös95 pontból álló Nemzeti Munkatervet bocsátott közre, melybenaz államhatalom megerősítését helyezte kilátásba, hogyennek birtokábanfellendítse a gazdaságot és szociális biztonságot teremtsen.Ígérte a földkérdés rendezését, a munkanélküliség felszámolását, a tőke korlátozását, sőt a választójog kiterjesztését is. A meghirdetett célkitűzések sokszor egymással is ellentmondásban álltak, azonban a demagóg ígéretek és a módszerek újszerűsége (átfogó terv, széleskörű propaganda) hatottak a változást váró közvéleményre. A megszerzett bizalom lélegzetvételhez jutatta a kormányzatot. Gömbös olasz mintárakísérletet tetta munka világának állami ellenőrzésére, a tőke érdekeinek és a munkásköveteléseknek összehangolására,a szakszervezetek államosítására(korporatív rendszer). Tervét azonban a tőke és a szakszervezetek ellenében nem volt ereje végrehajtani.   GÖMBÖS KÜLPOLITIKÁJAMagyarország méreteinél, s nyitott gazdaságánál fogva saját erejéből nem tudta leküzdeni a válságot. A gazdaság talpra állását a világgazdaság lassú fellendülése hozta meg, de a folyamatot elősegítette Gömbös külpolitikája is. Felvette a kapcsolatot a náci Németországgal, s személyes látogatásakor Hitlernélelérte, hogy a német piacra több magyar mezőgazdasági terméket szállíthassunk.Hasonló megegyezésre jutott Olaszországgal is. Gömbös külpolitikájának homlokterében arevízióállt. Ezért politikai téren isközeledni kívánt Hitlerhez,akiben – a kortársak többségéhez hasonlóan – nem ismerte fel a világot romba döntő diktátort. Hitler ekkor még nem ígért támogatást. Gömbös a náci Németország mellettMussolinire próbált támaszkodni,aki továbbra is fenn kívánta tartani befolyását a Duna-medencében. Így került sor az olasz–magyar–osztrák gazdasági és politikai együttműködést megerősítőrómai jegyzőkönyvaláírására (1934).   GÖMBÖS BUKÁSAAz elvárások, az ígéretek és a propaganda keltette bizakodás lassan apadt, ahogy bebizonyosodott a Nemzeti Munkaterv kudarca. Reformjai sikere érdekébenGömbös kísérletet tett hatalmának növelésére,melynek zálogát az olasz minta alapján egytömegpártlétrehozásában látta. A kormánypártot átszervezve (Egységes Pártból Nemzeti Egység Pártja) elragadta a párt vezetését Bethlentől. Majd a választásokon (1935) példátlan erőszakot alkalmazva a saját embereit juttatta az országgyűlésbe. Kísérleteazonbanszembeállította mind a politikai-gazdasági elit jelentős részével, mind Horthyval.Látták, hogy Németországban a nácik a

jobboldali konzervatív köröket is teljesen kiszorítják a hatalomból.Gömbös kül- és belpolitikai törekvéseitezértveszélyesnek tartottáka rendszerre nézve. Gömböst csak halálos betegsége (vesebaj) mentette meg a bukástól. Horthy a beteg, kormányzásra alkalmatlan embert nem mozdította el helyéről, miniszterelnökként halt meg (1936). Gömbös kísérlete nem múlt el nyomtalanul. Az országgyűlés összetételét megváltoztatta, az általa bejuttatott, jórészt középrétegekből származó,a szélsőjobb felé nyitottabb képviselőkjelentős erőt adtak. Hasonló folyamat játszódott le az államigazgatásban és a hadseregben (őrségváltás). Ezek a változások a náci Németország térnyerésével párhuzamosan jelentősen rontották a náciellenes politika esélyeit.  

19. Törekvések és kényszerpályák a világháború előtt   A KÜLPOLITIKAI HELYZET VÁLTOZÁSAA világgazdasági válságot követőenösszeomlott a Versailles-ban létrehozott hatalmi rendszer.Köztes-Európában a náciNémetország befolyásafokozatosannövekedett. Az abesszin háború után Olaszország is elismerte a németek elsőségét. A nyugati hatalmak a megbékélés politikáját folytatva sorsára hagyták az általuk létrehozott kisállamokat.A térség kormányai– Csehszlovákia kivételével, melyet kezdettől létében fenyegettek a nácik – valamilyen formábankénytelenek voltak Németországhoz közeledni. A német előretörést megkönnyítette, hogy a versailles-i rendezés nem oldotta meg a kisállamok szembenállását, s így a németek kihasználták az ellentéteket céljaik eléréséhez. Tovább rontotta a térség kisállamainak a helyzetét, hogyaz egyre erősödő Szovjetuniókeletrőlugyanolyan veszélyeket jelentett, mint Németország nyugatról: a szélsőséges erők hatalomra kerülését és a függetlenség elvesztését.   KÍSÉRLET A TÁVOLSÁGTARTÁSRAGömbös halálát követően Horthy és a Bethlen mögött álló erők bel- és külpolitikai irányváltást kívántak. Ezt kapta feladatául az új miniszterelnök,DarányiKálmán (1936–1938). A Németországgal fenntartott jó viszony mellettközeledni próbált a Nyugat és Olaszország felé.Szakított Gömbös kísérletével, szabadabb teret nyitott a baloldali mozgalmaknak, sfellépettaz ekkor megerősödőszélsőjobboldallal szemben. Az egyre valóságosabbháborús veszély,s a fokozódó európai fegyverkezés közepette Magyarország még mindig a trianoni béke által meghatározott, a védelmi feladatok ellátására is alkalmatlan hadsereggel rendelkezett. Az Anschlusst követően a Kisantant államai is elismerték Magyarország jogát a fegyverkezésre, mivel Magyarország lemondott az erőszak alkalmazásáról. Darányi az ún.győri programmal (1938) megindította a hadsereg felfegyverzését (erre 1 milliárd pengőt szántak). Az öt évre meghirdetett tervet hiába teljesítették két év alatt, az évtizedes lemaradást nem lehetett behozni.A magyar hadsereg továbbra is korszerűtlen maradt,fogatolt tüzérséggel, huszárokkal és kerékpáros egységekkel nézhetett szembe a közeledő háborúval. A csekély katonai erő jelentősen csökkentette a magyar politika mozgásterét. Darányinem tudta tartani a megszabott irányt:egyre inkább Németországhoz közeledett, sengedni kényszerült a szélsőjobbnak.Az Anschluss révén náci birodalom már az ország nyugati szomszédjává vált. A kormányt az is befolyásolta, hogya német sikerek Magyarországon is növelték a nácik tekintélyét,egyre többen vélték úgy, hogy a jövőben Németország fogja meghatározni a térség politikáját. Az erősödő szélsőjobboldali veszéllyel szemben a vezető réteg konzervatív csoportjaia kormányzói jogkör erősítéséttartották kívánatosnak: a kormányzót hivatali tetteiért az országgyűlés nem vonhatta felelősségre, és a törvénykezésben kétszer hat hónapra kiterjedő halaszó vétójogot kapott (1937). TOVÁBBI SODRÓDÁSMiután Darányi nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, HorthyImrédyBélát – az angolbarátnak tartott bankárt – nevezte ki miniszterelnökké (1938–1939). Imrédy azonban rövidesenmég erőteljesebb német orientációra tért át. Ez nem véletlen: a térségben egyre nyomasztóbbá váló német befolyás mellett szinte lehetetlen volt felhasználni a németeket a revíziós politikában, ugyanakkor közeledni a mindinkább háttérbe szoruló Nyugathoz. Berlini látogatása során Imrédy Horthyval együtt még visszautasította Hitler felszólítását egy Csehszlovákia elleni kalandor akcióra. Ugyanakkor a németek követelésének is engedett:elfogadtattaaz országgyűlésselaz ún. első zsidótörvényt(1938), amely a jogegyenlőséget feladva több értelmiségi pályán 20%-ban korlátozta az izraelita vallású magyar állampolgárok arányát. (A zsidókat vallási alapon különítették el.) Emellett Imrédy nagyobb teret engedett a náci befolyásnak a magyarországi németek körében (Volksbund).   AZ ELSŐ BÉCSI DÖNTÉSA müncheni konferencián (1938 szeptembere) a Csehszlovákiával szembeni magyar és lengyel területi igények eldöntésétkétoldalú tárgyalásokra bízták, ámmegegyezés nem született.A lengyelek katonai akcióval foglalták el Teschen környékét, míg Magyarország igényeiről nagyhatalmi döntés született. Az első bécsi döntésbenNémetország és Olaszország– mivel a franciák és az angolok érdektelenséget jelentettek a kérdésben –Magyarországnak ítélte Csehszlovákia magyarlakta területeit(1938. november 2.). A magyar csapatok bevonulását mind az érintett területek lakossága (82%-uk magyar volt), mind az anyaország népe kitörő lelkesedéssel fogadta. Ugyanakkor a németek kegyéből megvalósuló revízió tovább erősítette a nácik befolyását.   BELPOLITIKAI HELYZETAz országban a náci befolyás erősödésével párhuzamosan két ellentétes folyamat bontakozott ki: egyrészt felemelték szavukat a náci veszéllyel szemben álló erők, másrészt megerősödött a szélsőjobb. Még1937-benjött létre széles összefogással, elsősorban népi írók, baloldali értelmiségiek és kommunisták részvételével aMárciusi Front,mely a 48-as hagyományokból a demokráciát és a függetlenséget kiemelve hívta fel a figyelmet a náci veszélyre. A kormányzat rövidesen lehetetlenné tette működését, de a szellemi mozgalom a későbbiekben is hallatta hangját. Több szélsőjobboldali szervezet egyikeként alakult a Nemzeti Akarat Pártja (1935), mely későbbNyilaskeresztes Pártnéven vált ismertté. A nyilasok vezetőjévé egy nyugdíjazott katonatiszt, Szálasi Ferenc vált, aki a kormányzat szélsőjobb-ellenes fellépései nyomán kétszer is börtönbe került.Szálasi alakította ki azavaros, faji alapon álló nemzeti és szociális demagógiára épülőhungarista ideológiát.A nyilasok – náci anyagi támogatás és a titkos választójog bevezetése (1938) révén – a háború előestéjén (1939) a mandátumok 19%-át szerezték meg a magyar országgyűlésben. A szélsőjobb felé nyitóImrédyBéla nemzeti és szociális demagógiát alkalmazva kormánypárti „csodálatos forradalmat” hirdetett. Híveit aMagyar Élet Mozgalomba szervezvetömegpártot kívánt létrehozni.Erre azért is szüksége volt, mert hagyományos úton (a parlamentben) nem tudta terveit megvalósítani. Amikorrendeleti kormányzást akart bevezetni, az országgyűlés leszavazta.Lemondott, de Horthy ismét felkérte a kormány vezetésére, a kormányzó és a vezető réteg bizalmát azonban elvesztette. Végül azért kényszerült lemondásra, mert nyilvánosságra hozták, hogy felmenői között egy izraelita vallású dédszülő is van.A kormányzóa kétszer már vakvágányra siklott politikai program (jó viszony a németekkel és közeledés a Nyugathoz) megvalósítására a nagy tapasztalattal rendelkezőTeleki Pált nevezte ki

miniszterelnökké(1939–1941).

III. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ   20. A náci birodalom előretörése   A HÁBORÚ KITÖRÉSE ÉS A FURCSA HÁBORÚCsehszlovákia feldarabolása utánHitlerLengyelország felé fordult, sDanzig(Gdańsk) kikötővárosánakátadását követelte.A nyugati hatalmakmég bíztak abban, hogy a két totális hatalom, a náci Németország és a Szovjetunió egymással kerül szembe, ugyanakkor fokozták – megkésve – védelmi erejüket, éstárgyalásokat kezdtek a szovjetekkel.A szovjetek nem bíztak a nyugatiakban, féltek, hogy egyedül maradnak egy németekkel szembeni háborúban, és a nyugatiak oldalán nem látták biztosítva nyugati irányú hódító terveik megvalósulását. Hitler a helyzetet felismerve egyezséget ajánlott a szovjeteknek. Így született meg az ún.Molotov–Ribbentrop-paktum(1939. augusztus 23.), amelynek nyilvános része egy megnemtámadási szerződés, titkos záradékában pedig felosztották Lengyelországot, s a nácik elismerték a szovjetek jogát a Baltikumra és Besszarábiára.A Szovjetunió növelhette területétés elkerülte, hogy egyedül kelljen háborúznia Hitlerrel.A németek lerohanhatták Lengyelországot,és erőiket a későbbiekben a Nyugat ellen összpontosíthatták, ráadásul jelentős nyersanyag- és élelmiszerszállításokhoz jutottak. A német csapatok 1939. szeptember 1-jénmondvacsinált okokra hivatkozvamegtámadták Lengyelországot.Nagy-Britannia és Franciaország – a lengyelekkel kötött szerződéseik értelmében – válaszul hadat üzent a németeknek.Kitört a második világháború.A jelentős létszámú, de rosszul felszereltlengyel haderőt agépesítettnémethadseregegy hét alatt szétzúzta.A német légierő lebombázta a logisztikai központokat, majd az összehangolt védelemre alkalmatlan lengyel csapatokat felmorzsolta. A gyors sikerhez hozzájárult, hogy keletrőla Vörös Hadsereg is megtámadta Lengyelországot(szeptember 17.). A németek és a szovjetek szerződésüknek megfelelően felosztották a térséget. Nagy-Britannia és Franciaország ugyan hadat üzent,ajelentős erőt képviselőfrancia hadseregazonban inkábbvédelemre rendezkedett bea nagy költségen kiépített erődrendszer, a Maginot [mazsino]-vonal mögött.Az angolokpedig csakkisebb szárazföldi erőkkel rendelkeztek,így tényleges támogatást nem tudtak nyújtani azon kívül, hogy befogadták az emigráns lengyel kormányt. A francia–német határon a nyugatiak nem tudtak támadni, Hitler pedig még nem akart, ezért tényleges hadműveletek nélküli, ún.furcsa háborúalakult ki. A nyugatiak lekötöttségét és a német szövetséget kihasználva a szovjetek biztonsági érdekeikre hivatkozva a finnektől területeket követeltek, s az elutasítást követően megtámadták a kis országot. Meglepő módon kezdetben a Vörös Hadsereg kudarcot vallott, végül azonban érvényesült a túlerő, és a finnek átadták a követelt térséget. A NYUGAT LEROHANÁSAHitler– megelőzve a briteket – Skandinávia felé indított támadást 1940 tavaszán (április).Lerohanta Dániát és Norvégiát,s ezzel biztosította a nyugati előretörés északi szárnyát és a svéd vasércszállításokat. A dánok és a norvégok nem fejtettek ki jelentős ellenállást, s a nácik a megszállt országokban németbarát, gyakran nemzetiszocialista kormányokat segítettek hatalomra.A norvégkollaboráns kormányvezetőjének neve (Quisling) az ellenséggel való együttműködés fogalmává vált. Az északi sikerek utána német hadseregnyugatnak fordult, s Belgiumon át, a Maginot-vonal megkerülésévelkét hónap alatt legyőzte Franciaországot.Bebizonyosodott, hogy a modern hadviselés a gyors páncélosokon, s az azokat támogató gépesített egységeken és repülőkön alapul. A német páncélosok átkeltek az Ardenneken, elvágták egymástól a szövetséges francia és angol erőket. A britek egyetlen eredményes akciója az angol haderő kimentése volt a kontinensről (Dunkern). A francia hadsereg összeomlott, a hadvezetés nem értette meg a modern hadviselés lényegét, a katonák pedig nem akartak harcolni.Franciaországkapitulált (1940. június), sészaki részePárizzsal együttnémet megszállás alá került, míg délenPétain [peten] marsall vezetésévela németeket kiszolgáló kollaboráns kormány alakult.(A székhelyéről vichyi kormánynak nevezték.) Így 1940 közepére Európa jelentős részét Hitler uralta, s mivel az országok többsége – mint a francia, dán vagy cseh területek – érintetlenül kerültek a nácik birtokába, jelentősen megnőtt a német hadiipari termelés. A Molotov–Ribbentrop-paktum, majd a francia összeomlás után a még független közép-európai államok mozgástere végletesen beszűkült.   AZ ANGLIAI CSATAA Szovjetunió mellett már csak Nagy-Britannia képviselt számottevő németellenes erőt, hiszen az Egyesült Államok izolacionalizmus miatt nem avatkozott az események menetébe. Hitler kezdetben bízott a britekkel való kiegyezésben. A brit vezetés – kisebb habozás után – az új miniszterelnök, Churchill [csörcsil] irányításával az ellenállás mellett döntött, ezértHitler Anglia elfoglalását tűzte ki célul. Erős német flotta híján az invázió csak ateljes légi fölény birtokábanlehetett eredményes, ezért sor került a világtörténelem első valóban nagyméretű légi háborújára.Az angliai csatában(1940. július–szeptember) Anglia népe megismerte a háború szenvedéseit, de nem roppant össze, csak elszántsága erősödött. Az angolok egy emberként sorakoztak fel Churchill mögött. A brit légierő – melynek fejlesztését a szárazföldi csapatokkal ellentétben már korábban megkezdték – olyankomoly veszteségeket okozotta németeknek,hogy le kellett állítani a hadműveletet. Így a csekély szárazföldi erőkkel rendelkezőAnglia megmenekült az inváziótól.   TÁMADÁS KELET FELÉHitler 1941 nyarán kelet felé fordult, hogy megszerezze a Szovjetunió hatalmas élelmiszer- és nyersanyagtartalékait. A támadást tavaszra tervezték, azonban a dél-európai események miatt a nyár közepéig elhalasztották a terv megvalósítását. A módosítást az olasz hadsereg kudarcai kényszerítették ki.Az olaszoktámadást indítottak Afrikában az angolok ellen, devereséget szenvedtek Etiópiában és Líbiábanis. Hasonló kudarc várt rájukGörögországbanis. Az olasz vereség elősegítette a németellenes fordulatot aJugoszláviában. A tervezett nagy keleti hadművelet hátában Hitler nem engedhette meg a fasiszta szövetség (tengely) hatalmának megingását, ezért Afrikába küldte Rommel tábornok vezetésével az Afrika-hadtestet (1941 tavasza). Ezzel párhuzamosan a német hadsereg hetek alatt lerohanta Jugoszláviát és Görögországot, s az itteni kisebb angol erőket kivonulásra kényszerítette. A déli szárny biztosítása után indították meg a támadásta Szovjetunió ellen.Hitler könnyű győzelemre számított, de a demokratikus Nyugat politikusai se jósoltak két hónapnál többet a Szovjetuniónak. Ezt a feltételezést erősítette a szovjet hadsereg gyenge szereplése a szovjet–finn háborúban és a Vörös Hadseregben végzett hatalmas méretű tisztogatás is. Ugyanakkor nem voltak tisztában a két évtizedes szovjet fegyverkezés eredményeivel. Sztálin nem hitt a hírszerzés és az angolok figyelmeztetéseinek, így a német támadás váratlanul érte a szovjet erőket.A németek három oszlopban,Leningrád, Moszkva és Kijev irányábanegyszerre, nagy erőkkel törtek előre.A nyugati villámháborús német győzelmek megismétlődni látszottak, hetek alattóriási területeket foglaltak el,százezrével ejtették fogságba a szovjet katonákat. Ugyanakkor intő jelek is mutatkoztak: a német veszteségek óriásiak voltak (a francia hadjárat alig harmincezer áldozatát tízszeresen meghaladták) mivel a szovjet

katonák általában nem adták meg magukat. Az úttalon utakon áthidalhatatlanná váltak a távolságok,az utánpótlás szinte lehetetlen volt,és a leszakadt orosz egységekpartizánként folytattáka harcot. A nem várt ellenállás, a rossz utak következtébencsökkent a német haderő technikai és kiképzésbeli fölénye,a beálló kemény téli hidegben akadozva működő német technika pedig megváltoztatta a helyzetet:Moszkva alatt megállították a német előretörést(1941. november–december). A villámháborús terv összeomlott, s a hitleri Németország a szovjet erőforrások gyors megszerzése helyett katonai erejének döntő részét lekötő hosszú háborúba keveredett.    

21. A szövetségesek felülkerekedése   JAPÁN ÉS AZEGYESÜLT ÁLLAMOKHADBALÉPÉSEJapán a harmincas évek eleje óta háborút viselt Kínában, újabb és újabb területeket szerezve meg. A második világháború kitörése után az európai gyarmatosítók meggyengülését kihasználvaa japán katonai vezetés Délkelet-Ázsia és a Csendes-óceán térségében kívánt előretörni.A szovjetekkel megnemtámadási szerződést kötöttek (1941), hogy teljes erővel az Egyesült Államok ellen fordulhassanak. AzEgyesült Államokban mind a közvélemény, mind a politikai erők zömeizolacionistavolt, vagyis távol akart maradni a háborútól. A világ legerősebb gazdaságával rendelkező országa a flottán kívül kisebb katonai erővel rendelkezett, mint hazánk bármelyik szomszédja a háború előestéjén. Roosevelt elnök felismerte a náci és a japán veszély nagyságát, ugyanakkor alkotmányosan meg volt kötve a keze. A magára maradt Angliának engedélyezte a nyersanyag- és hadianyag-szállítást. Mikora britek valuta- és aranytartalékai kimerültek(miután az Egyesült Államokba kerültek), az elnök új megoldást talált, akölcsönbérleti szerződést, mely gyakorlatilag ingyenes szállításokat jelentett.Roosevelt és Churchillnem sokkal a Szovjetuniót ért támadás után egy csatahajó fedélzeténaláírták az Atlanti Chartát, melyben meghatározták a polgári demokráciák háború utáni világról alkotott alapelveit (demokrácia, nemzeti önrendelkezés, szabad kereskedelem, annexió nélküli béke). A japánok az Egyesült Államokban látták a fő ellenséget, s az adott pillanatot megismételhetetlennek tartották. Ugyanis népesség és gazdasági erő tekintetében az Egyesült Államok javára óriási fölény mutatkozott Japánnal szemben, a fegyverkezés területén azonban éppen fordított volt a helyzet. S mivel ameginduló amerikai fegyverkezéskövetkeztében olvadni látszott az előny,Japán hadüzenet nélkül megtámadta az Egyesült Államok támaszpontját, Pearl Harbort, sjelentős csapást mért az amerikai flottára (1941. december 7.). Az akció nyomán egy időre a japánok a csendes-óceáni térség uraivá váltak, s hadseregük gyors ütembenIndiáig és Ausztráliáig nyomult előre.Az európai háborúban lekötött angolok, franciák és hollandok gyarmatait könnyűszerrel elfoglalták. Az amerikai veszteség azonban nem volt végzetes, mivel az amerikai anyahajók nem tartózkodtak a támaszponton. S ami ennél sokkal jelentősebb, a Pearl Harbor-i támadás következtébenaz izolacionizmus háttérbe szorult, az Egyesült Államok belépett a háborúbaés az amerikai közvélemény felsorakozott a küzdelem mögött. A gigászi méretű gazdaságot átállították a haditermelésre: csak idő kérdése volt, hogy a gazdasági fölény mikor érvényesül a harctereken.   A FORDULAT ÉVE, 1942A moszkvai csata következtében a német hadsereg nem veszítette el erejét, de a teljes frontvonalon egyidejűleg már képtelen volt előrenyomulni.1942-ben Sztálingrád irányába összpontosult a német támadás.A Volga-parti város az európai és ázsiai területek közlekedési gócpontja volt, így elfoglalása megbéníthatta volna a szovjet védelmet, s utat nyitott volna a bakui olajmezők felé is. A veszteségek pótlására a németek a szövetséges Olaszország és a csatlósállamok (Románia, Szlovákia, Magyarország) fokozottabb háborús részvételét erőszakolták ki. A Paulus tábornok vezette német gépesített egységek hatalmas területeket elfoglalva elérték Sztálingrádot és dél felé a Kaukázus láncait.A szovjetek,akiknek fontos iparvidékeit foglalta el az ellenség, elpusztítottáka termelőkapacitásokatvagyáttelepítették keletre,ahol a húszas évek közepe óta áldozatokat nem kímélve iparosítottak. Ígya szovjet haditermelésnem esett vissza, sőt 1942–1943-ra már jóvaltúlszárnyalta a németekét.Hadrendbe állítottakmodern harceszközöket, mint a T–34-es páncélost vagy a katyusának nevezett rakétavetőt. A szovjet fegyveres felkészüléshez jelentős mértékben járultak hozzá azangol ésfőleg azamerikai kölcsönbérleti szállítások(mennyiségi, de még inkább minőségi tekintetben). Az újonnan felállított és a Távol-Keletről átdobott csapatokkalSztálingrádnál a szovjetek ellentámadást indítottak,s bekerítették Paulus hadseregét. Miután Hitler nem engedélyezte a visszavonulást, a kimerült ésafagyhalál szélén állónémet hadsereg megadta magát(1943. február 2.). E hadműveletben pusztult el a 2. magyar hadsereg is a Donkanyarban. A sztálingrádi csatában a német haderő először szenvedett olyan komolyabb vereséget, mely egyrészt csökkentette erejét, másrészt szertefoszlatta a náci hadsereg legyőzhetetlenségébe vetett hitet. Szintén jelentős – bár méreteit tekintve sokkal kisebb – volt a Rommel vezetteAfrika-hadtest veresége Egyiptombanaz angol Montgomery tábornoktól (El-Alamein, 1942. október–november). Az amerikaiak (Eisenhower tábornok) marokkói partraszállását követően, 1943 elejérea szövetségesek kiszorították a németeket és az olaszokat Afrikából. 1942 nyaránaz amerikai flotta a Midway-szigeteknél jelentős győzelmet aratott,megállítva a japán előrenyomulást. A következő évben már megindult az ellentámadás, s az amerikaiak szigetről-szigetre szorították vissza a japánokat („békaugrás hadművelet”).   A SZÖVETSÉGESEK ELŐRETÖRÉSE1943 már a szövetségesek fölényét mutató győzelmeket hozott.A keleti frontona németek utolsó átütő támadásukat indítottákKurszktérségében, ahol több ezer tank vívott hatalmaspáncéloscsatát. A szovjet tankok mennyiségben felülmúlták, minőségben pedig megközelítették a németekét, így győzelmet arattak. Az év folyamán a szovjetek fokozatosannyugat felé szorították a német csapatokat. A nyugati szövetségesek már partraszállást 1942-ben terveztek Európában, de ehhez se akkor, se 1943-ban nem volt meg a kellő erő és az elszántság. Nem akarták a német haderő megrendülése előtt megnyitni az ún. második frontot, mert akkor a német hadsereg – óriási emberáldozatokat követelő – felmorzsolásából is részt kellett volna vállalniuk. AzÉszak-Afrikában győztesangol és amerikai hadsereg1943 nyarán sikeresenpartra szállt Szicíliában, majd Dél-Itáliában.A támadás következtébenaz olasz királya hadseregre támaszkodvalemondatta Mussolinit,s Olaszország kilépett a háborúból (1943 júliusa). A szövetségesek azonban nem használták ki a helyzetet, nem gyorsították az előrenyomulást, ígya németek megszállták Olaszországot,ahonnét kiszorításuk csak lassan haladt előre („csigaoffenzíva”) 1943-ra eldőlt a tengeri fölény megszerzéséért folytatott ún.atlanti csatais. A némettengeralattjárókkezdetben óriási károkat okoztak az angol kereskedelmi és hadiflottának. Az angolok – akár az első világháborúban – először konvojokkal és vízibombákkal védekeztek, ám alig mérséklődtek a károk. Majd megtalálták az új ellenszert, arepülőgépeket. A szövetségesek felülkerekedtek, a német tengeralattjárókat visszavonták. A nyugati szövetségesek ugyanakkormegkezdték Németország bombázását.A német hadiipari kapacitások szétverését tűzték ki célul, de ez

nem járt sikerrel (a kapacitások 5%-át tudták csak megsemmisíteni), a német hadiipari termelés 1943 végéig folyamatosan nőtt. Így a bombázások fokozatosan apolgári célpontok ellenirányultak, hogy megtörjék a német nép ellenállását. A német városok romba dőltek, s milliók maradtak holtan a romok alatt.

22. A szövetségesek győzelme   A SZÖVETSÉGESEK EGYÜTTMŰKÖDÉSEAz antifasiszta koalíció alapjáta németek ellen kezdetben egyedül harcoló Anglia és az Egyesült Államok által aláírtAtlanti Chartaképezte (1941 augusztusa), amelyhez egyre több állam csatlakozott, így a Szovjetunió is (bár a Chartában rögzített alapelveket sohasem gondolták magukra nézve kötelezőnek). A háború kimenetelét meghatározóhárom nagyhatalomvezetője(Churchill, Roosevelt és Sztálin)üzenetváltások és személyes találkozóksorán alakította ki a háborús stratégiát és készítette elő a háború utáni rendezést. A megbeszéléseken Sztálin kezdettől fogva, Churchill a háború előrehaladtával egyre inkábba háború utáni befolyási övezetek biztosításáttartották szem előtt, míg Roosevelt ezt a szempontot kevésbé vélte időszerűnek. Roosevelt és Churchillszámos találkozót tartott, melyek közül kiemelhetjük aCasablancában(1943 januárjában) zajló eszmecserét, ahol – részben a nyugatiak különbékéjétől tartó szovjetek megnyugtatására –megállapodtak, hogy csak a feltétel nélküli békét fogadják el.Ez év végén Moszkvában a három nagyhatalom külügyminiszterei folytattak tanácskozást, s előkészítették a nagy jelentőségűteheráni csúcstalálkozót (1943 decembere). Teheránban Roosevelt, Churchill és Sztálin megállapodott amásodik frontészak-franciaországi megnyitásáról, és Sztálin kötelezettséget vállalt, hogy a győztes európai háború után megtámadja Japánt.Sztálinnak– a szovjet és a lengyel határok kérdésével összefüggésben –mársikerült elfogadtatniaaz 1939–1940-es szovjet területszerzéseket.Ezzel végleg szertefoszlottak azok, az elsősorban Churchill által támogatott elképzelések, hogy a nyugati szövetségesek dél felől (a Balkán) törjenek előre, ami pedig együtt járt volna azzal, hogy Kelet-Közép-Európa országait – így hazánkat – a nyugati erők szabadítják föl.   NÉMETORSZÁG VERESÉGEAnémet hadseregmég 1944-ben is hatalmas erőt képviselt, s óriási veszteségeket okozott ellenfeleinek. A nácik azonban Németország pusztulása és a német polgári lakosság millióinak halála árán iscsak lassítani tudták a szövetségesek előrenyomulását.A népét feláldozó diktátor ellen katonatisztek merényletet követtek el (1944. július), de Hitler túlélte az akciót, s a résztvevőket kivégezték. 1944 első felében a Vörös Hadsereg átlépte a szovjet határt,s folytatta az előrenyomulást Németország felé.A nyugati szövetségeseknyáron (1944. június 6.)partra szálltak Normandiában,s gyorsan nyomultak előre. A lengyel ellenállás – miután a közeledő szovjetek kommunista vezetésű lengyel fegyveres csoportot hoztak létre – megkísérelte saját erejéből fölszabadítani a lengyel fővárost, Varsót. Sztálin azonban nem nyújtott nekik támogatást, sőt a nyugati szövetségeseket is megakadályozta ebben, így a németek leverték avarsói felkelést (1944. szeptember). A szovjet haderő csak ezután indított támadást. A Vörös Hadsereg előnyomulását felgyorsítottaRománia átállása(1944. augusztus), mert megkönnyítette, hogy a szovjet erők délről bejuthassanak a Kárpát-medencébe és a Balkánra. A nyugati szövetségesek előretöréséta német haderő kisebb ellentámadásokkal (pl. a nyugati fronton az Ardenneknél, 1944 decemberében) lassította. Tavaszraa szovjet és az angol-amerikai szövetségesekközeledtek egymáshoz, majdtalálkoztak az Elbánál. A Vörös Hadseregrövidesenbevette Berlint(145. május 2.). Hitler még korábban öngyilkos lett (április 30.), sa német hadsereg kapitulált(1945. május 7–8.). Európában Németország vereségével véget ért a háború.   A JALTAI ÉS A POTSDAMI ÉRTEKEZLETA szövetségesek győzelmeik közepette ültek ismét tárgyalóasztalhozJaltában(1945 februárja), ahol már elsősorbana háború utáni rendezésről volt szó. Megállapodtak a lengyel határok nyugatra tolásáról, s ezzel – immár véglegesen – elismerték a szovjetek háború előtti hódításait. Abefolyási övezetekfelvázolása során – a hatalmas szovjet haderő jelenlétének következtében – körvonalazódni látszotta szovjetek közép-európai térnyerése,bár a tárgyaló felek ekkor még hitet tettek a térség országainak szabad fejlődése mellett. A háború utáni rendezést szolgáltaa győztes hatalmakáltal San Franciscóban tartott konferencia (1945. áprilistól–júniusig), ahol a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáralétrehozták az Egyesült Nemzetek Szervezetét(ENSZ). A következő csúcstalálkozóra már a győzelem után,Potsdambankerült sor (1945. július). A résztvevők személye változott: Sztálin tárgyalópartnere az angol Attlee (Churchill elvesztette a választásokat) és az elhunyt Roosevelt alelnökéből elnökké előlépő Truman lett.Megállapodtak Németország keleti határairól, az ország megszállásáról(a megszállási övezetekről)és a háborús bűnösök felelősségre vonásáról.Bár erősödött a szembenállás az amerikaiak és a szovjetek között, a két döntő befolyásra szert tevő nagyhatalom ekkor még azegyüttműködésben volt érdekelt.   JAPÁN VERESÉGE1944 közepérea japánflotta súlyos veszteségeket szenvedett,szárazföldi hadseregük azonban Kínában és Japánbanmég jelentős erőkkel rendelkezett.A japán katonák harcértékét rendkívüli elszántságuk növelte. Az amerikai haditengerészet ellen bevetették azöngyilkos repülőket (kamikazék), és az élő torpedókat, melyek súlyos veszteséget okoztak, ám a hadihelyzetet már nem tudták megfordítani. Az amerikai tengeralattjárók akciói 1944 végére szinte lehetetlenné tették a Japán-szigetekről való kihajózást. Azamerikaiak a hatalmas emberveszteségeket követelő szárazföldi harcok helyett – miután kapitulációs felhívásuk eredménytelen maradt –atomtámadást intéztek Japán ellen (Hirosima, 1945. augusztus 6. – Nagaszaki, 1945. augusztus 9.). A bombák sosem tapasztalt pusztítást vittek végbe, óriási volt a polgári áldozatok száma. Az amerikai atomtámadást azonban már a volt szövetségesnek,aháborúban katonailag rendkívül megerősödőSzovjetuniónak szóló figyelmeztetésnek is szánták.A szovjeteka nyugati szövetségeseknek tett ígéreteiknek megfelelően felmondták a japánokkal kötött megnemtámadási szerződést, ésMandzsúriában(Kína)támadásba lendültek.Igyekeztek a Távol-Keleten is kiterjeszteni a szovjet befolyást. Az atomtámadás és a szovjet hadsereg előretörése fegyverletételre kényszerítette a japánokat.1945. szeptember 2-án véget értaz 52 millió ember életét követelőmásodik világháború.      

23. A második világháború jellegzetességei és borzalmai   AZ ÚJFAJTA HADVISELÉS JELLEGZETESSÉGEIAz első világháború előtt szinte senki sem látta előre, hogyan alakítják át a háborút az új fegyverek. Az új világégés kezdetén is csak kevesen mérték fel helyesen a haditechnikai változások hatásait. Az első világháborúban már fiatal tisztként harcoló De Gaulle [dö goll] vázolta fel könyvében azúj hadviselésjellegzetességeit, helyesen vonva le a tapasztalatokat a

világháború utolsó évének hadieseményeiből. Megállapította, hogya páncélosok, s a velük együttműködő légierőhatározza majd meg az új hadviselést. A francia katonai vezetés nem szívlelte meg De Gaulle tanácsait, pedig elméletét fényesen igazolták a német haderő elsöprő erejű kezdeti sikerei: a légi támogatással harcoló gépesített egységek áttörték az ellenséges vonalakat, szétzúzták a védelmet, ígynem alakult ki állóháború,a hadjáratok felgyorsultak. (A francia hadseregben viszont a gyalogsághoz rendelt páncélosok mozgását a lassú gyalogság határozta meg.) A gyorsan mozgó hadseregek és a légitámadások következtébena háború nem korlátozódott a frontvonalakra,hanem kiterjedt a hadviselő államok szinte teljes területére. A megváltozott helyzetben a korábbiakkal ellentétben apolgári áldozatokszáma megközelítette a katonák veszteségeit, s egyben megsokszorozódott: a második világháborúban 52 millió ember halt meg! Különösen sok polgári áldozatot követeltek alégitámadások.Hatványozott mértékben ismétlődtek meg a spanyol polgárháborúban lebombázott Guernica szenvedései: az angliai csatában London és a vidéki városok bombázása során gyermekek, asszonyok tízezrei estek áldozatul, majd a szövetséges légierő német városokat rombolt le, ahol százezrek lelték halálukat. Nagyon sok polgári áldozatot követeltek azerődökkéntvédelmi célokrafelhasznált városok,mint Leningrád, Budapest, Bécs vagy Berlin.   A PARTIZÁNHÁBORÚA németek gyors előretörése és kegyetlen uralma hívta életre a partizánmozgalmakat.A szétzúzott nemzeti hadseregek maradványai ésa polgári lakossága német megszállást követően számos országbanfegyveres ellenállásba kezdtek.A legjelentősebb partizánmozgalmak Lengyelországban, a Szovjetunióban, Jugoszláviában és Franciaországban bontakoztak ki. A partizánháborúban a néhány fős egységekrajtaütésszerűenrátörtek kisebb alakulatokra,felrobbantottáka közlekedési útvonalakat, majd gyorsan visszavonultak, s eltűntek a természet vagy a városok rejtekében. A megszálló erők válaszulmegtorló akciókat indítottak a partizánok és a polgári lakosság ellen. A küzdelem egyre véresebbé és kegyetlenebbé vált, a náci csapatok a partizánakciók megtorlásául sokszor egész falvakat irtottak ki (pl. a franciaországi Oradour és a csehországi Lidice).   A HADIFOGLYOK HELYZETEA XX. század elejére kialakultak a modern hadviselés szabályai, így a hadifoglyokkal való bánásmódé is (ellátás, gyógykezelés, testi épségük biztosítása), amit az első világháborúban jórészt be is tartottak. A második világháború folyamán azonbanszámos hatalom,elsősorban Németország, Japán és a Szovjetuniótömegesen végzett ki hadifoglyokatvagy pusztított el százezreket a minimális életfeltételek megvonásával, illetve agyondolgoztatással. A németek jórészt azonnal kivégezték a hadifogságba kerülő párttagokat és a partizánok többségét is (rájuk nem vonatkoztak a hadifoglyokat védő nemzetközi egyezmények), a szovjetek pedig az elfogott SS-katonákat. Előfordult, hogy a szovjet hadifoglyokon a nácik emberkísérleteket végeztek, míg a szovjetek Katyńnál legyilkolták a fogságba került lengyel tisztek ezreit, a japánok halálra dolgoztatták a brit foglyokat a burmai vasút mentén (a Kwai-folyó hídja). A háború légkörére jellemző, hogy még az Egyesült Államokban is internáltak több mint százezer japán származású amerikai állampolgárt, akiknek egyetlen bűne az volt, hogy japánnak születtek.   NÉPÍRTÁSOK – A HOLOKAUSZTA második világháború alatt olyan borzalmak is bekövetkeztek, melyeknek semmi köze nem volt a modern hadviselés okozta változásokhoz: emberek tömegeit semmisítették meg tudatosan, szinte „iparszerűen”. A zavaros náci ideológiának kezdettől fogva részét képezte afajelmélet, amely az embereket „felsőbb rendű” és „alacsonyabb rendű” csoportokra osztotta. Hatalomra kerülésük után szinte azonnal felléptek politikai ellenfeleik és a különböző „alacsonyabb rendűnek” minősített csoportok ellen, így a szellemileg sérültek, a nyomorékok, a homoszexuálisok, a cigányok és mindenek előtt a zsidók ellen. Ajogsértések(politikai, gazdasági jogok és személyi szabadságjogok korlátozása, megalázó megkülönböztetés) mellett márpogromokra is sor került (kristályéjszaka). A háború alatt pedigmegkezdték az egész európai zsidóság módszeres kiirtását.A zsidóság kiirtásának végleges, „iparszerű” programját,a „végső megoldást”(Endlösung)1942 januárjában dolgozták ki(wanssee-i program). A háború folyamán a náciktöbb tucat koncentrációs tábort hoztak létre(Auschwitz-Birkenau, Dachau, Buchenwald, Mauthausen, Treblinka stb.), ahová a megszállt országokból összegyűjtötték a zsidóságot. (Ezek részben munkatáborok, részben megsemmisítő táborok voltak.) A zsidónak minősített embereket a helyi hatalmi szervek felhasználásávalgettókba kényszerítették, majd marhavagonokban a koncentrációs táborokba szállították. Néhány országban (Románia, Szlovákia) a helyi hatalom maga hajtotta végre a népirtást. A koncentrációs táborokban az öregeket és a gyermekeket azonnal megsemmisítették, a munkaképes felnőtteket embertelen körülmények között dolgoztatták, majd a legyengült emberek jelentős részét megölték. A tömeggyilkosságot ipari méretűvé fejlesztették, a táborok foglyaival gázkamrákban végeztek, majd a holttesteket krematóriumokban égették el. Néhány év leforgása alatta közel tízmilliós európai zsidóságnak több mint a felét, közel hatmillió embert gyilkoltak le. Adeportálásoktöbbnyirekomolyabb ellenállás nélkülzajlottak le. Ebben szerepet játszott a terjedő antiszemitizmus és a félelem. Az elhurcolt emberek nem sejtették előre a sorsukat, a családokat kezdetben nem szakították el egymástól, magukkal vihették ingóságaik egy részét, s úgy tudták, kényszermunkára mennek. Később fokozatosan fosztották meg őket javaiktól és a reménytől. A kívülállók passzivitását részben magyarázza, hogy emberi ésszel nem lehetett felfogni azt, ami történt. 1944-ben két auschwitzi menekült üzenete tárta a világ elé a hihetetlen valóságot. Néhány helyen ellenállásra is sor került, melyek közül a legjelentősebb a varsói gettó felkelése volt (1943 tavasza). A zsidóság tömeges legyilkolásának tragikus folyamatára napjainkban két elnevezést is használunk: a görög eredetűholokauszt(égő áldozat), illetve a hébersoá(katasztrófa) kifejezést. A nácik célul tűzték ki a zsidóság mellettaz európai cigányság kiirtását:közel kétszázezer roma lelte halálát a gázkamrákban. A lengyel kultúra és nemzettudat megsemmisítésére is kísérletet tettek. Tudatosan gyilkolták le a lengyel értelmiségieket, a földdel tettek egyenlővé történelmi városokat, mint Varsót.  

24. Magyarország háborúba sodródása   TELEKI PÁL BELPOLITIKÁJAA konzervatív Teleki Pál – bírva a kormányzó és Bethlen csoportjának a bizalmát – arra tett kísérletet, amibe már két kormány is belebukott: visszaszorítani a szélsőjobbot, a romló nemzetközi helyzet ellenére fékezni a német befolyás növekedését, ugyanakkor felhasználni a németeket a revíziós célok elérésére, és mindeközben közeledni a nyugati nagyhatalmakhoz. Telekibetiltotta Szálasi Hungarista Mozgalmát(bár az Nyilaskeresztes Párt néven azonnal újjáalakult). Ugyanakkorelfogadtatta a parlamenttel amég Imrédy által előkészített ún.második zsidótörvényt,mely már faji alapon állt (vallásukra való tekintett nélkül zsidónak minősítette azokat az állampolgárokat, akiknek két nagyszülője izraelita vallású volt), és a 20%-os küszöb helyett foglalkozástól függően 12, vagy 6, vagy 0%-ra szorította le a zsidók arányát.   KÜLPOLITIKA – A REVÍZIÓ FOLYTATÁSATeleki ápolni kívánta az angol kapcsolatokat, de a Hitlernek szabad kezet adó nyugati politikára

1939-ben nem lehetett támaszkodni. Ezért a német jóindulat megtartása érdekébenaz ország csatlakozott az antikomintern paktumhoz és kilépett a Népszövetségből. 1939 márciusában Hitler bekebelezte Csehországot, és támogatásával létrejött a független, németbarátSzlovákia. A magyar kormány ekkorKárpátalja visszacsatolásamellett döntött, s a magyar csapatok bevonultak a döntő többségében ruszinok lakta országrészbe. Teleki elképzeléseivel ellentétben Kárpátaljának nem adtak önkormányzatot, s így lakosságát nem sikerült megnyerni.   A HÁBORÚ KITÖRÉSE – A FEGYVERES SEMLEGESSÉGA közeledő háborúval kapcsolatban Teleki megfogalmazta az általa helyesnek tartott politikát. Véleménye szerint Németország nem győzhet, így a magyaroknak ugyan együtt kell menetelnie – mert mást nem tehetnek – a németekkel, de nem szabad belépni a háborúba.A magyar fegyveres erőket– az első világháborús tapasztalatokból okulva – nem szabad a háborúban feláldozni, hanemmeg kell őrizni a háború végére,a rendezések időszakára. E politika jegyében hirdette meg afegyveres semlegességpolitikáját a háború kitörésekor (1939. szeptember 1.).Nem engedélyeztea Lengyelország ellen támadóa német csapatok átvonulásátMagyarországon, majd megnyitotta a magyar határt alengyel polgári és katonai menekültekelőtt. E lépése bátor kiállás volt a Molotov–Ribbentrop-paktum ellen, a magyar kormány mozgástere azonban a francia összeomlást követően tovább csökkent.   A MÁSODIK BÉCSI DÖNTÉS1940 nyarán a szovjetek ultimátumban követelték a románoktólBesszarábiaátadását, melyet meg is kaptak. A magyar politikai vezetés és a közvélemény elérkezettnek látta az időt az újabb revíziós lépésre, melyet a szovjet kormány is megértően fogadott (1939-ben diplomáciai kapcsolat jött létre a Szovjetunióval). Telekinek fenntartásai voltak, mivel félt attól, hogy a németek túl nagy árat szabnak a területekért. A lehetőséget azonbana kormánynem hagyta elveszni, smagyar csapatokat vonultatott fel a román határon. Anémeteknem engedhették meg két csatlósuk fegyveres összecsapását. Ismét el kívánták játszania döntőbíró szerepét, hogy mind a magyarokat, mind a románokat szorosabban magukhoz kössék, s a későbbiekben is a területi változtatások reményével tudják újabb és újabb háborús áldozatokra rávenni öket. Így került sora második bécsi döntésre (1940. augusztus 30.), amelyMagyarországnak ítélte Észak-Erdélyt és a Székelyföldet. A területet enyhe többségben magyarok lakták, de jelentős számú román került magyar fennhatóság alá. (Dél-Erdélyben viszont sok magyar maradt román fennhatóság alatt.) A bevonulás során összetűzésekre került sor, s százezrek hagyták el szülőföldjüket (a magyarok északra, a románok délre költöztek). A hálára kötelezett Magyarország nem kerülhette el, hogycsatlakozzéka németek, olaszok és japánok által kötöttháromhatalmi egyezményhez(1940. november).(Ugyanekkor Románia is csatlakozott.)   KIÚTKERESÉS – SODRÓDÁS A HÁBORÚBAA náci Németország növekvő hatalmi súlyát Teleki a németbarát politikát folytató jugoszláv kormányhoz közeledve próbálta némiképp ellensúlyozni. A tárgyalások eredményeként 1940 végén a két kormányörök barátsági szerződéstírt alá. 1941 tavaszán azonbanaháromhatalmi egyezményhez csatlakozójugoszláv kormánytangolbarát tisztek katonaipuccsal megdöntötték.Hitlera küszöbönálló nagy szovjetellenes hadjárat előtt nem hagyhatta fedezetlenül jobbszárnyát, ígyelhatározta Jugoszlávia lerohanását.A magyar kormánytól a német csapatok átengedését és a volt magyarországi területekért cserébe katonai részvételt követelt.Az együttműködés visszautasítása szakítást jelentett volna a németekkel, elfogadása pedig ugyanezt a nyugati szövetségesekkel. Telekipolitikáját nélkül nem lehetett folytatni. A miniszterelnök a tiltakozásnaköngyilkosságba menekült.Ez azonban nem változtatta meg az eseményeket: az ország az újonnan kinevezett miniszterelnök,BárdossyLászló (1941–1942) vezetésévelteljesítette a németek követeléseit.A magyar csapatokbevonultak a Délvidékre,azzal a megkötéssel, hogy előbb megvárták a jugoszláv állam szétesését (a horvátok kiválását). A revíziós politika újabb eredményea Muraköz, a baranyai háromszög és Bácska visszatérése(1941. április). A visszacsatolt területeken a lakosságnak csak a 40%-a volt magyar.Az angolok nem üzentek hadat Magyarországnak,de megszakították a diplomáciai kapcsolatokat. A jövőre nézve ennél vészterhesebb volt, hogy az ország immár teljes mértékben a német blokk befolyása alá került.

25. Magyarország a világháború poklában   A SZOVJETUNIÓ MEGTÁMADÁSABárdossy László belpolitikai helyzete még elődeinél is kedvezőtlenebb volt:a szélsőjobboldal megerősödött,a német sikerek tetőfokán a németek győzelmébe vetett hit a tisztikar jelentős részét magával ragadta. Tartani lehetett attól, hogy ha a kormány ellenáll a német követeléseknek, a nácik magyar híveiket, a nyilasokat segítik hatalomra. 1941. június 22-én a németek megtámadták a Szovjetuniót. Románia nagy erőkkel csatlakozott a hadjárathoz, sa magyar vezetés attól félt, hogy a románok kedvezőbb elbírálás alá esnekmajd Németországban. Horthy és a tisztikar a bolsevizmus elleni „keresztes hadjáratból” sem kívánt kimaradni. A vezérkari főnök, Werth Henrik a szovjetellenes győzelmes német hadjárat időtartamát hat hétre becsülte. Ebben a légkörben került sorKassa bombázására(körülményei máig tisztázatlanok), amelyet a vezérkar szovjet támadásként értékelt.A kormányzómég aznap (1941 június 26.)döntött a hadiállapotról,amit Bárdossy másnap jelentett be az országgyűlésen. A képviselők többsége hozzájárult a magyar csapatok Szovjetunió elleni támadásához. EzzelMagyarországvisszavonhatatlanulbelépett a háborúba.A lépés súlyosságát növeli, hogy ekkor a németek nem gyakoroltak hazánkra közvetlen erős nyomást a részvétel érdekében. A hadműveletek kezdetén a vezetésbevetettea legjobban felszerelt magyar egységet,az ún. gyorshadtestet,amely azonban a harcokban rövidesen elvesztette ütőképességét.   BÁRDOSSY MENESZTÉSEA Szovjetunióba küldött közel 50 000 fős magyar haderő – miután fegyverzetének jelentős része a harcok során elpusztult –megszálló feladatokat látott el. A kormány újabb alakulatok kiküldéséhez ugyan nem járult hozzá, az év végére – Sztálin kérésére – mégis megérkezett azangol hadüzenet,majdnémet nyomásraBárdossy hadat üzent az Amerikai Egyesült Államoknak. Így Magyarország immáron teljes mértékben Németország katonai szövetségesévé vált. A moszkvai vereséget követően a német hadvezetés elhatározta a csatlósállamok fokozottabb bevonását a háborúba. Ribbentropp külügyminiszter és Keitel tábornagy magyarországi látogatásán kierőszakolta, hogy 1942-ben újabb magyar hadsereget küldjenek a frontra. Tovább romlott a zsidóság helyzete, miután a németek és a nyilasok követelésének engedve a kormány kiadta az ún.harmadik zsidótörvényt (1941. augusztus 8.), amely faji alapontiltotta a zsidó és nem zsidónak minősítettmagyar állampolgárok közötti házasságot.Ugyanakkor, miután a környező országokban már a zsidóság fizikai megsemmisítése folyt, a kisebbségben élő magyar zsidóság tömegesen menekült Magyarországra. 1942 januárjábanÚjvidékenés környékén szélsőjobboldali tisztek vezetésévela magyar honvédségpartizánakciók megtorlásakéntvérfürdőt

rendezett.Bestiális módon legyilkoltak több ezer polgári személyt, jórészt magyar zsidókat. A kormányzat vizsgálatot indított, de az akcióra parancsot adó tisztek Németországba menekültek, s csak a nyilas uralom alatt tértek vissza. A német katonai vereségek felerősítették a Bethlen-féle irányzat hatását a politikai életre ésa kormányzóra, aki 1942 tavaszánmenesztettea németeknek engedékenyBárdossy Lászlót.HelyéreKállay Miklóst nevezte ki,akitől a Németországhoz fűződő szálak lazítását várta el.   AZ ELLENÁLLÁS FOKOZÓDÁSAA német sikerek, a német támogatásnak köszönhető revíziós eredmények a magyar lakosság körében növelték a náci Németország népszerűségét. A német vereségek,a győzelembe vetett hit megingása,valamint az a tény, hogy a németek veszélyeztették az ország függetlenségét, egyre többeket indított németellenes cselekvésre. Nemzeti és baloldali érzelmű fiataloktüntettekaz aradi vértanúk emléknapján (1941)a Batthány-örökmécsesnél,majd halottak napjánTeleki Pál sírjánála háború és az erősödő náci veszély ellen. Széles, népfront jellegű fellépés volt aNépszava karácsonyi száma(1941). Komoly eredménynek számított a szintén népfront jellegűMagyar Történelmi Emlékbizottságlétrehozása (1942. február), amely megszervezte a legjelentősebbháborúellenes tüntetést a 1848-as forradalom emléknapjána budapesti Petőfi-szobornál. Ugyanakkor a tiltakozások nem tudtak nagyobb tömegeket megmozgatni, s nem létesült működőképes kapcsolat a németellenes erők és a kormányzat között.   KÁLLAY „HINTAPOLITIKÁJA”Kállay Miklós miniszterelnök igyekezett új irányt adni a magyar politikának, de térségünkben a németek hatalma még nem ingott meg, ígya kormány 1942 nyarán kiküldte a frontra a 2. magyar hadsereg 250 000 katonáját.A németek a rosszul felfegyverzett hadsereg számára a létszámához képest tarthatatlanul hosszú frontszakasz védelmét jelölték kia Donnál.A sztálingrádi áttörés sorána magyar hadsereg jelentős részeiselpusztult.A veszteségeket növelte, hogy a hadsereg főparancsnoka, Jány Gusztáv végrehajtotta azt a német utasítást, amelynek értelmében a magyaroknak fedezniük kellett a németek visszavonulását a rendkívüli hidegben (1943. január–február). Kállaymár a katasztrófa előttmegkezdte a háborúból való kiugrás előkészítését,s elhatározását a németek sztálingrádi kudarca és a magyar hadsereg pusztulása megerősítette. Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas kutatónk vezetésével Isztambulban tárgyalások kezdődnek az angolokkal, majdelőzetes fegyverszüneti egyezményt kötöttek (1943. szeptember–október). Ennek értelmében a magyar hadsereg szembefordult volna a németekkel, ha az angol-amerikai haderő eléri az ország határát. Ugyanakkora kormány megtagadta Hitler kérését, hogy újabb magyar hadsereget küldjenek a frontra,majd Horthy kiállt Kállay miniszterelnök mellett, akinek leváltását Hitler egyre keményebben követelte. A magyar kormány – és a közvélemény – az olasz kiugrás tükrében bizakodóan ítélte meg a helyzetet, ám az események másként alakultak.  

26. Német megszállás, nyilas rémuralom és háborús katasztrófa   NÉMET MEGSZÁLLÁS ÉS KIUGRÁSI KÍSÉRLETAz angolszász erők a várakozások ellenére nem közeledtek, így a fegyverszünetnek nem lett gyakorlati következménye. Ugyanakkor a tárgyalásokról a német titkosszolgálat tudomást szerzett. Hitler elvesztette bizalmát Horthyban, ezérta közeledő keleti front árnyékában a németek megszállták Magyarországot(1944. március 19.). Az ország katonailag gyenge volt, s – a német csapatösszevonásokról kapott hírek ellenére – nem készültek fel a védelemre, így a Németországba csaltHorthyaz ellenállás helyetta megszálló németekkel való további együttműködésmellett döntött. Ezzel az önállóságát vesztett országban megőrizte befolyása egy részét, ugyanakkorlehetővé tette a németeknek a magyar államapparátus és a hadsereg felhasználását.Döntésével ő is felelőssé vált azokért az eseményekért, amelyek Magyarország háború utáni megítélését negatívan befolyásolták. Horthy német követelésreSztójay Döme,volt berlini követet nevezte kiminiszterelnökké. A kormány együttműködött a német hadsereggel és a Gestapóval.Megkezdődött az ellenzéki, illetve a németellenes politikusok letartóztatása(Kállay és Bethlen is illegalitásba kényszerült). A magyar haderőt mozgósították, és ismét a háborúba küldték. Újabb zsidóellenes intézkedések következtek:kötelezővé tettéka sárga csillagviselését, majd azsidóságot gettókba kényszerítették.Ezután megindulta vidéki zsidóság deportálása(1944. május közepe). Az országba érkező Gestapo és az Eichmann-különítmény látott hozzá a megvalósításhoz. Néhány hónap alatt százezreket hurcoltak el. Az akcióhoz felhasználták a magyar erőszakszervezetet is. Voltak, akik vállalták az együttműködést, mint a két nyilas államtitkár, Baky László és Endre László. A csendőrség közreműködése nélkül ilyen gyorsan nem tudták volna végrehajtani a zsidóság összegyűjtését. Horthy nemzetközi nyomásra és a második front megnyitásának hírére nyáron leállíttatta a deportálásokat, ám ezzel már csak a budapesti zsidóság kerülte el a pusztulást. A román átállást követően(1944. augusztus)megnőtt a lehetősége a magyar kiugrásnakis, mivel a Vörös Hadsereg betört a Kárpátmedencébe, és a közeledő fronton harcoló magyar csapatokat a németek ellen lehetett volna fordítani.A kormányzóazonbannehezen szánta el magáta szovjetekkel történő tárgyalásra, csak a magyar csapatok újabb erdélyi vereségeinek hatására küldte el követeit (szeptember vége). Molotov átadta a szovjet feltételeket, mely az 1937-es határok visszaállítását és a németeknek szóló hadüzenetet követelését tartalmazta. Horthy elfogadta a szovjet kívánalmakat. Aháborúból valókiugrástrosszul szervezték meg.Horthy környezetében alig akadtak megbízható katonák és politikusok (a kormányzóhoz hű esztergomi páncélosokat is a frontra vezényelték), miközben a németek Budapestre küldték Skorzenyt, a korábban Mussolinit is kiszabadító tapasztalt SS-tisztet, elrabolták Budapest Horthyhoz hű városparancsnokát, majd a kormányzó fiát is. Megbénították a magyar haderő irányítását, s fia életével megzsarolták a kormányzót. A tragikus az volt, hogy a tisztikar egy része nem akarta követni a kormányzót, jelentős részük pedig ingadozott.Horthy bejelentette a rádióban a fegyverszünetet(1944. október 15.),de a hadsereg nem kapott parancsot a fegyverletételre.A kormányzó nem ment a csapatok közé, hanem a Várban, műszaki zár mögött várta a fejleményeket. Nem vették igénybe a szovjet hadsereg tehermentesítő támadását, így a német erőket szabadon felhasználhatták ellenük. Csak Dálnoki Miklós Béla, az 1. magyar hadsereg parancsnoka állt át a szovjetekhez, mintegy 20 000 magyar katonával. Őket azonban a megállapodással ellentétben hadifoglyoknak minősítették, és leszerelték. A kiugrási kísérletet egy nap alatt elbukott.   NYILAS RÉMURALOM ÉS NEMZETI KATASZTRÓFAHorthy sikertelen kiugrási kísérletét követőena nácik hatalomra juttatták a nyilasokat.A nemzetiszocialista kisebbség kezébe került a magyar államapparátus irányítása (Szálasi, mint „nemzetvezető” egyesítette az állam és a kormányfői tisztséget). Szinte ellenállás nélkül áldozhatták fel ország emberi és anyagi erőforrásait a vesztes háború szolgálatában. A nyilasokhozzáláttak a budapesti zsidóság kiirtásához.Deportálni már nem volt módjuk, de elhagyott bányákban, téglagyárakban, a Duna partján 20-25 000 embert gyilkoltak le. Igaz, fokozódott a lakosság és az egyházak aktivitása, tízezreket bújtattak a városban. Megjelent egy kis létszámú zsidó ellenállási csoport is. Az életét kockáztató sok névtelen ember mellett kiemelendő Angelo Rotta pápai nuncius és Raoul Wallenberg svéd diplomata akikmenlevelekkiadásával emberek ezreit mentették meg. A nyilasok keményen felléptek minden ellenállással

szemben, így kivégezték a Magyar Nemzeti Felszabadító Bizottság vezetőjét, Bajcsy-Zsilinszky Endrét is. A nyilasok rémuralma következtébenaz ország hadszíntérré vált,romba dőlt, lakossága elszenvedte a harcok pusztítását és a hadseregek kegyetlenkedését.Magyarország a nyilas hatalom alatt a háború utolsó pillanatáig harcolt a nácik oldalán. Debrecentérségében még a nyilas hatalomátvétel előtt megkezdődött a háború egyik legnagyobbtankcsatája,s az erődé nyilvánítottBudapestettöbb hónaposvéresostrommal foglalták el a szovjetek (1945. december–február). A visszavonuló német hadseregSzékesfehérvárnálsikertelenellentámadástkísérelt meg.A Vörös Hadsereg 1945 áprilisára szabadította fel az országot a náci uralom alól.   VESZTESÉGEINKHazánk az 1944-es országterületre számítva közel egymillió embert veszített a háborúban. A veszteség felét az elhurcolt éslegyilkolt magyar zsidóságtette ki. Jelentősek voltak akatonai veszteségek:a doni katasztrófa során, majd a háború utolsó szakaszában, a kiugrási kísérletet követően, s még inkább a nyilas rémuralom alatt közel: 150-200 000 katonánk esett el a frontokon. 800-900 000 magyar katona került fogságba, közel kétharmaduk szovjet táborokba, ahonnan nagy részük sohasem tért haza. Közel kétszázezerre tehető a bombázások és a frontharcok soránelpusztult polgári lakosokszáma. Kezdetben csak ipartelepeket bombázott a szövetséges légierő, majd hazánkban is városi célpontokat támadtak. A front elhaladtával sem értek véget a polgári lakosság szenvedései, mertsokakat hurcoltak el a Szovjetunióba kényszermunkára. A túlélők, akik megszenvedték a hadseregek erőszakoskodásait, egy romba dőlt országban jöhettek fel a pincékből.A háború elpusztította a nemzeti vagyon nagyobbik részét:nem maradtak ép hidak, közlekedési eszközök. A gyárak egy részét leszerelték, más részük romos volt. Az állatállomány elpusztult, vagy valamelyik hadsereg elkobozta. A lakásállomány fele szintén romokban hevert.  

IV. A KÉTPÓLUSÚ VILÁG   27. A hidegháború kezdete   HATALMI ÁTRENDEZŐDÉS – A SZUPERHATALMAK LÉTREJÖTTEA világháború alapvetően átalakította a hatalmi viszonyokat.A legyőzött országokgazdasága romokban hevert,elvesztettékkatonai erejüket és átmenetileg mégszuverenitásukatis. A győztesNagy-Britanniagazdasága is megrendült, teljesen eladósodott az Egyesült Államok felé. A nagyhatalmi szerephez elengedhetetlen hatalmas fegyverkezési kiadásokat – melyeket eddig is csak amerikai segélyekkel tudtak finanszírozni – képtelen volt vállalni, emiatt Angliamásodrendű nagyhatalommá vált.Fokozottan igaz volt ez Franciaországra. A győztesek közé is csak azért kerülhetett – feledve a vichy-i kormány politikáját –, mert így a nyugati szövetségesek jobban tudták ellensúlyozni a Szovjetuniót a megszállt Németországban. A többi hadviselő féllel ellentétbenaz Egyesült Államokgazdasága tovább erősödött, s az atombomba birtokában egyértelműen a Föld vezető nagyhatalmává vált.A Szovjetunióugyan óriási veszteségeket szenvedett, de a háború során létrehozott 12 milliós hadserege révén nagyhatalmi súlya csak az Egyesült Államokéhoz volt mérhető. A világ kétpólusúvá vált, s a következő évtizedekben az alapvető kérdésekben akét szuperhatalomállásfoglalása döntött.   AZ ENSZ MEGALAKULÁSA ÉS FELÉPÍTÉSEAz új hatalmi struktúra és a világháború előtti történelmi tapasztalatok érvényesültek az új világszervezet, az ENSZ létrehozásakor.Az ENSZ felépítése biztosította a győztes nagyhatalmak dominanciáját.A legfőbb fórumnak számítóKözgyűlésnek ugyan minden felvett tagállam résztvevője lett egy szavazattal, de az ENSZ legfőbb döntéshozó szervében, aBiztonsági Tanácsban a 11 tagból öten (Egyesült Államok, Szovjetunió, Franciaország, Nagy-Britannia és Kína)állandó tagokvoltak ésvétójoggalis rendelkeztek. A vétó megakadályozta számos kérdés megvitatását (1946 és 1964 között a SZU 103, Nagy-Britannia 4, Franciaország 3, Kína 1 alkalommal élt vétójogával), de az érdekérvényesítés e végső eszköze nélkül a nagyhatalmak nem vettek volna részt az ENSZ munkájában, így a szervezet súlytalanná vált volna. A vesztes nagyhatalmak később bekerültek a világszervezetbe, dea Biztonsági Tanács állandó tagjaiváltozatlanulugyanazok a nagyhatalmak maradtak. Az ENSZ védnöksége alatt számosszakirányú szervezetet hoztak létre (UNESCO – oktatás, IMF – Nemzetközi Valutaalap stb.). Az ENSZ működésének fontos előfeltétele volt a költségvetés, melyet a tagállamok – legnagyobb arányban az Egyesült Államok – befizetései biztosítottak.   KÖZTES-EURÓPA A HÁBORÚ UTÁNA térség vesztes országai megszállás alá kerültek, s a békekötésig nem nyerték vissza teljes mértékben szuverenitásukat. Életüket aSzövetséges Ellenőrző Bizottság(SZEB) irányította, amely széles jogkörrel rendelkezett (pl. törvényeket semmisíthetett meg, sőt letartóztatásokat eszközölhetett). A SZEB-ben elméletileg minden győztes nagyhatalom képviselője egyenrangú volt, gyakorlatilag azonbanannak a nagyhatalomnak az akarta érvényesült, amelynek a katonai ereje megszállóként jelen volt az országban(e hatalom képviselője volt a SZEB vezetője is). A hatalmi átrendeződés következtében azonban elsősorban nem a győztes vagy vesztes oldalhoz tartozás döntötte el a térség országainak (és Németországnak) a sorsát, hanem az hogy melyik nagyhatalom érdekszférájába kerültek (a vesztes országot mely hatalom szállta meg). Nyugati katonai jelenlét esetén a nagy erőt képviselő, s az antifasiszta harc miatt fegyveres erővel is rendelkező kommunista ellenállás sem tudta átvenni a hatalmat, mint pl. Görögországban, ugyanakkor Lengyelországban a polgári ellenállás maradt alul a szovjet támogatást élvező kommunistákkal szemben. Miután a szovjetek biztosították maguknak a Molotov–Ribbentrop-paktumban megszerzett területeket – kiegészítve Kárpátaljával –,Köztes-Európa Görögország kivételévelközvetlen vagy közvetettszovjet befolyás alá került. A befolyási övezet országaiban – a kezdeti nagyhatalmi együttműködés jegyében –a szovjetek többnyire fenntartották a demokrácia látszatát(Magyarországon és Csehszlovákiában jobban, míg Romániában vagy Lengyelországban kevésbé). A jobboldali erőket azonban nem engedték újjászerveződni, és a kommunisták kezébe juttatták a karhatalmi szerveket, a gazdasági kulcspozíciókat. Már ebben az időszakban igyekeztek felmorzsolni a legjelentősebb demokratikus pártokat (választási csalások, koholt perek, s végső esetben szovjet közbelépés).A szovjet–amerikai viszony kiéleződése után (1947) Sztálin felgyorsíttatta az átalakulást, s így egyre keményebbek a helyi kommunista pártok eszközei. A demokratikus erőket szétverték, majd a szociáldemokrata jellegű pártokat a kommunista pártba kényszerítették.1948-ban,a „fordulat évében” mindegyik csatlós állambanlezárult a kommunista diktatúra feltételeinek megteremtése.A valós többpártrendszert mindenütt felszámolták,a kommunista párt választási színjátékon is megerősítette hatalmát. Ezzel megtörtént a szovjet típusú, s a Szovjetuniónak közvetlenül alárendelt rendszerek kiépítése. A kommunista pártok politikájának szovjet érdekek szerinti összehangolását – az 1943-ban a nyugati szövetségesekre való tekintettel megszüntetett III. Internacionálé helyett – az 1947-ben létrehozottKominform(Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája) végezte (1956-ig működött).

  A HIDEGHÁBORÚAz amerikaiak kezdetben nem számoltak azzal, hogy a szovjetek birodalmuk növelésére használják fel katonai jelenlétüket, és együttműködésre törekedtek Sztálinnal. Ez elősegítette Köztes-Európa kommunista diktatúráinak létrehozását. Görögországban az angolok erélyes fellépése meg tudta akadályozni a szovjet rendszer kiépítését (1946). (Ez történt pl. Iránban is.) Churchillangol miniszterelnök volt az, aki a győzelem pillanatától fogva fenntartással kezelte a szovjeteket. Előretörésüket látva mondta el híresfultoni beszédét (1946), amelybena szovjet előretöréssel szembeni erélyesebb fellépést hirdette meg.A szembenállás jele volt az is, hogy az Egyesült Államok által meghirdetett segélyprogramot (Marshall-segély) a szovjet befolyás alatt álló országok visszautasították. A kibontakozó szembenállás légkörében kötötték meg az európai háborút lezárópárizsi békét(1947). Nem tudtak azonban megegyezniNémetország és Ausztriakérdésében, így a két országtovábbra is megszállási övezetekre oszlott.Németországban a helyzetet az is bonyolította, hogy a szovjet zónában a kommunista, a nyugati övezetben a polgári erők kerültek hatalomra. Ugyanakkor a békeszerződésbe foglalt jóvátétel miatt a Szovjetunió gyárak százait szerelte le és szállította el, így az életkörülmények nem javultak. A nyugati övezetben azonban valutareformot hajtottak végre, s megkezdték a terület gazdasági támogatását. Ezért a szovjetek Nyugat-Berlint blokád alá vonták, de a nyugati hatalmak légihídon biztosították a város ellátását. A berlini válság (1948–1949) szovjet visszakozással ért véget. Rövidesenlétrejötta befolyási övezeteknek megfelelő két német állam,a Német Szövetségi Köztársaság(NSZK)és a Német Demokratikus Köztársaság(NDK). Állandósult Németország megosztottsága. Truman amerikai elnök a szovjet térhódítással szemben meghirdette afeltartóztatási politikát(1947). A következő évtizedeketa két nagyhatalom szembenállásajellemezte. Világméretű konfliktus nem tört ki, de a két szuperhatalom támogatásával egymást érték ahelyi háborúk.Ezt a szembenállást nevezzükhidegháborúnak. Az Egyesült Államok és szövetségesei a feltartóztatási politika jegyében megalakították katonai szervezetüket (NATO, 1949). Válaszul a Szovjetunió – miután az NSZK-t is felvették a nyugati katonai szövetségbe – csatlósállamaival hozott létre katonai tömböt (Varsói Szerződés, 1955).    

28. A gyarmati rendszer felbomlása és a hidegháború évei   A GYARMATI RENDSZER ÖSSZEOMLÁSAAz európai hatalmak gyarmati uralma már az első világháborúban megrendült, mivel a világégésben a gyarmattartók meggyengültek, a gyarmatok függetlenségi törekvései pedig megerősödtek. Hatványozottan igaz volt ez a második világháborút követően. Egy sor gyarmatonkomoly helyi fegyveres erőis létrejött(pl. Vietnamban, a japánok elleni küzdelemben). Az alapvető változás azonban a hatalmi struktúra eltolódásából adódott:a két szuperhatalom nem támogatta a gyarmati rendszer helyreállítását,sőt befolyásuk növelése érdekében – eltérő módon – segítették annak felszámolását.   INDIAAz indiai szubkontinensnek már a háború előtt alkotmányt ígértek a britek. A háború folyamán további engedmények ígéretével akarták elérni, hogy az indiaiak ne forduljanak a japánok felé, miközben a gyarmat gazdasága, s így polgárosodó vezető rétege egyre erősödött.Az angoloknem akarták betartani ígéreteiket, ám amikor a helyzet robbanásig feszült,beleegyeztek abba, hogya gyarmat önállóságáért régóta küzdő Nemzeti Kongresszus Párt jelöltje,Nehru alakítson kormányt.Ekkorra már nem is az angolok és az indiaiak, hanema hinduk és a muzulmánok közöttiellentét vezetett zavargásokhoz. Mivel a két vallás hívei részben keverten éltek, állandósultak avéres összetűzések.Amikorkikiáltották India függetlenségét(1947), az angolok által egységbe kovácsolt szubkontinensvallási alapon három országra esett szét:a túlnyomórészt hinduIndiára,a mohamedánPakisztánraés a buddhistaCeylonra. Milliók hagyták el lakhelyüket, hogy a vallásuknak megfelelő országba költözzenek. Az indulatok hevességét jellemzi, hogy egy fanatikus hindu azért gyilkolta meg Gandhit (1948), mert szót emelt a felekezetek közötti békéért.   KÍNAA hatalmas országban az amerikaiak által támogatottKuomintang és aszovjetek pártfogoltaKínai Kommunista Párt(KKP) egymással és a Japánokkal is küzdött. Miután 1945-ben a Vörös Hadsereg elfoglalta Mandzsúriát, a Kuomintang egyre jobban visszaszorult. Ameddig a két szuperhatalom viszonya baráti volt, addig még tárgyalások szakították meg az ellenségeskedést. Ám azután, hogya KKP felkarolta a földosztás programját,a 98%-ban parasztok lakta országban, a nemzeti oldal helyzete megpecsételődött.ACsang Kaj-sek vezettenemzeti erők Tajvanra szorultak vissza,s a KKP vezetője,Mao Ce-tung kikiáltotta a Kínai Népköztársaságot(1949. október). A föld legnépesebb országa a kommunista tömb része lett.   A KOREAI HÁBORÚSztálin újabb és újabb területekre akarta kiterjeszteni a szovjet befolyást, igazolva ezzel tételét az osztályharc és a nemzetközi ellentétek fokozódásáról, a küszöbön álló harmadik világháborúról. Újabb világháború kirobbanásához 1945 után először Koreában állt közel a világ. A szovjet és az amerikai megszállás következtébenkét Korea jött létre,egy kommunista északon és egy demokratikus berendezkedésű délen. 1950-benaz északiak támadást indítottak Dél-Korea ellen.AzEgyesült Államokés szövetségesei azonbanENSZ-felhatalmazással visszavágtak, s elfoglalták csaknem egész Észak-Koreát. Erre akínaiak– koreai„önkéntesekként”– beléptek a háborúba, s visszaszorították ademarkációs vonalra (amely a 38. szélességi kör mentén húzódott) az ENSZ- erőket. Békeszerződést nem írtak alá, de a megkötött fegyverszünet (1953) ma is érvényben van.   A KÖZEL-KELETAz Oszmán Birodalom felbomlása után a térségfrancia és angol ellenőrzésalá (lényegileg gyarmati sorba) került. Már a második világháború előtt számos ország elvileg függetlenné vált, bár a gyarmattartók befolyása megmaradt. A második világháborút követően a két gyarmattartó meggyengülése felgyorsította a függetlenedés folyamatát, s1948-ra megszűnt a térségben a gyarmati uralom. A várt béke azonban nem köszöntött be, mert a gyarmati felszabadító küzdelmek helyébe azarab–izraeli konfliktuslépett. A zsidó bevándorlás már a háború előtt kiváltotta az arabok elégedetlenségét, így a britek – mivel a németekkel harcolva nem akartak konfliktust az arabokkal – korlátozták a betelepülést.A holokausztot követőenennek ellenéretömegessé vált a zsidók bevándorlása. Az angolok, miután nem tudták megoldani a kérdést – s mindkét fél a terror eszközéhez nyúlt –, az ENSZ kezébe adta a döntést. Más-más okokból, de mindkét szuperhatalom Izrael létrehozása mellett döntött, s az ENSZ két részre osztotta Palesztinát: egy arab és egy zsidó államra.Amikor Ben Gurion deklarálta a zsidó állam létrejöttét (1948), a környezőarabországoktámadást indítottak. A túlerőben lévő, de megosztottarabok azonbanvereséget szenvedtek. A megkötött fegyverszünetbenIzrael a korábban neki ítéltnél nagyobb területet tudottmagánakmegszerezni, s közel egymillió palesztin menekültet nem engedett vissza régi lakhelyére. A kérdés nem oldódott meg, és amenekültekáldatlan helyzete miatt tovább mérgesedett. Sőt, a konfliktus egyre inkább a két szuperhatalom szembenállásának színterévé vált.Az arab országok egy részét(pl. Egyiptomot)a

Szovjetunió támogatni kezdte,hogy növelje befolyását a térségben. 1956-banIzraela Szuezi csatornaellenőrzését megtartani kívánófrancia és angol csapatokkal szövetségben támadást indított Egyiptom ellen.A háborút megnyerték, ám miután az Egyesült Államok nem támogatta az európai nagyhatalmak önálló fellépését a térségben, a két szuperhatalom nyomására visszavonultak. Aszuezi konfliktust követően – a szovjetek ellensúlyozása érdekében és az amerikai zsidóságra tekintettel –az Egyesült Államok Izrael mögöttsorakozott fel, s jelentős katonai-pénzügyi segítségben részesítette.   A NEOKOLONIALIZMUS – A HARMADIK VILÁGAz 1950-es évek közepére az ázsiai gyarmatok zöme felszabadult. Az angolok inkább kivonultak gyarmataikról, míg a franciák – mint azt Vietnamban vagy Algériában tették – csak hosszú harcok után adták fel pozícióikat. Az 1960-as évek közepére zömében Afrika gyarmati országai is felszabadultak. Afüggetlenséget kivívó országok nehéz gazdasági helyzetbe kerültek. Napirenden voltak atörzsi vagy vallási alapú hatalmi harcok,amelyeket fokozott a szegénység, a gazdasági elmaradottság. A szembenálló csoportokat az egyik oldalról a szovjetek, a másikról a volt gyarmattartók, illetve az amerikaiak támogatták. Az új országok zöme a magántulajdonon alapuló társadalmat épített ki, de nem tudott önállóan fejlődni.Gazdaságuk jelentős mértékben a fejlett világtól függött.A függőség gazdasági eszközökkel (pénzügyi befektetések, hitelek, gazdasági beruházások) való fenntartását nevezzükújgyarmatosításnak (neokolonializmus). A neokolonializmus ugyanakkor sok országban a gazdasági fejlődés egyetlen forrását jelentette. A kétpólusú világban a volt gyarmati országok megkíséreltek egy új, független irányvonalat kialakítani. A„harmadik világ”,azel nem kötelezettek mozgalmabontott zászlót abandungi értekezleten (1955). A mozgalom szellemi vezérei Nehru indiai miniszterelnök és Nasszer egyiptomi elnök voltak. A kezdeti diplomácia sikerek után azonbannem születtek komoly eredmények.Ez magyarázható a mozgalomhoz csatlakozott országok gyengeségével, s még inkább belső ellentéteikkel. A résztvevőkegymás között sem tudták érvényesíteni elveiket– mint például a szuverenitás vagy a határok sérthetetlenségének elvét –, ha azok érdekeikkel szemben álltak  

29. Szembenállás és enyhülés   A SZEMBENÁLLÁS OLDÓDÁSASztálin halála után (1953) a Szovjetunió új pártfőtitkára,Hruscsovpolitikai irányváltást hajtott végre.Belátta, hogy a fegyverkezés folytatása mellett országának nincs lehetősége az életszínvonal szerény emelésére sem. Belpolitikájábanfellépett a sztálinizmusvisszásságai (személyi kultusz, büntetőtáborok, tisztogatások)ellen,külpolitikájábanközeledni próbált a Nyugathoz.A nyitásban szerepet játszottak a fegyverkezési versenyben elért szovjet eredmények, az atombomba (1949), majd a hidrogénbomba kifejlesztése, melyek növelték a szovjet vezetés biztonságérzetét. Sok területen engedmények születtek: lezárták a koreai háborút, megkötötték azosztrák államszerződést (1955). Ennek értelmében a szovjetek is kivonultak Ausztriából, mely örök semlegességet fogadott. Hruscsov az egyenjogúság alapjánrendezte kapcsolatait Titóval,a külön utakon járó Jugoszlávia vezetőjével. Ez az időszak sem volt azonban mentes a konfliktusoktól. A szocialista tömbön belül nem engedtek fellazulást:az NDK-bantankokkal verték le akommunistaellenes felkelést (1953). A következő évben az NSZK-t felvették a NATO-ba, s válaszul a Szovjetunió megalakította aVarsói Szerződést. 1956-ban Magyarországon fegyveresen tiporták el a forradalmat. Hruscsov nem szalasztotta el az alkalmat, melyet akubai forradalom(1959) nyújtott. A nyomor és a diktatúra ellen Fidel Castro vezetésével fellépő mozgalmat felkarolták, amely így egyre inkább kommunista jelleget öltött. A forradalom győzelme utána szovjetekatomrakétákat telepítettek Kubába(1962). Avilágháborús veszélyóriási volt: a két szuperhatalom hadereje közvetlenül állt szemben egymással. John Kennedy amerikai elnök határozottan lépett fel, s szinte az utolsó pillanatban sikerült a két vezetőnek kompromisszummal (a szovjetek kivonták a rakétákat, az Egyesült Államok lemondott Kuba lerohanásáról) elkerülni a világháborút.   AZ ENYHÜLÉSHruscsov irányváltása kiélezteaSzovjetunióésa szintén kommunista nagyhatalomKína közötti ellentéteket. A hatvanas évek elején bekövetkezett anyílt szakítás.A szembenállásnak ideológiai, gazdasági, s legfőképpen hatalmi okai voltak. Kína vezetője,Mao Ce-tungkitartott a sztálinizmus mellett,egyre nagyobb „baráti” segítséget követelt. Nem volt nyitott – országa fejletlenségéből adódóan sem – a gazdasági reformokra, nem fogadta el a hruscsovi „békés egymás mellett élés” elvét, és mindenekelőtt nem volt hajlandó birodalmát alárendelni a mindenkori szovjet érdekeknek. A szovjet–kínai határonkisebb fegyveres összecsapásokra is sor került, és ez arra kényszerítette a szovjet vezetést, hogy a haderő egy részét keletre csoportosítsa át. Az amerikai politika ezt kihasználva közeledett Kínához.A szovjetek egyezkedni kényszerültek a Nyugattal,nyitottabbá váltak a tárgyalásokra. Hruscsovot a reformjait túlzottnak találó szovjet vezetés félreállította (1964). Az új pártfőtitkár, LeonyidBrezsnyevkonzervatívabb politikát folytatott. Miként elődei, ősem tűrte a szovjet érdekszférából való kiválástvagy az önálló politikát. A csehszlovák reformkísérletet a Varsói Szerződés katonai intervenciója törte le („prágai tavasz”, 1968). Brezsnyev nevéhez fűződikakorlátozott szuverenitás elmélete(Brezsnyevdoktrina – lásd az Archívumot). Ugyanakkora rakétatechnika fejlődése(interkontinentális rakéták) megszüntette mindkét fél sebezhetetlenségét, s gyakorlatilagkilátástalanná tette bármelyik fél győzelmét.Így a haditechnika fejlődése és a szovjet tárgyalókészség nyománfegyverzetkorlátozási tárgyalásokkezdődtek. A két szuperhatalomerőegyensúlyára alapozva kívánták megállítani a fegyverkezési versenyt, s maximálták a rakétafegyverek mennyiségét (SALT-szerződés, 1972). Azenyhülési folyamatcsúcspontját aHelsinkiben tartottértekezlet(1975) jelentette, ahol a résztvevők a leszerelésről, a környezetvédelemről és az emberi jogok tiszteletben tartásáról állapodtak meg.   AZ ÚJ KELETI POLITIKANémetország akét világrendszerszembenállásának egyik sarkalatos pontját képezte. A háború után Németország két részre osztása, majd a hidegháború éveiben aberlini válság(1948–1949), a két német államellentétes katonai tömbökhöz való csatlakozása, később aberlini falfelépítése (1961) mind-mind a kötélhúzás egy-egy erőpróbáját jelentette. Eközben az NSZK Konrad Adenauer kancellár vezetésével fokozatosan megvalósította a németek és a Nyugat megbékélését, melynek alapjáta francia–német ellentétek feloldásaképezte. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Európa megosztottságát a Nyugat nem tudja felszámolni, ugyanakkor a szovjet politika Európában nem kívánt további előretörést, ezért az enyhülés részeként a német kérdés átgondolására is sor került.Az „új keleti politika” vagy „reálpolitika”az újjászülető német szociáldemokráciához és a párt vezetőjének,Willy Brandtnak anevéhez kötődik.A kancellári széket elnyerő (1969) Brandt elfogadtatta politikáját a közvéleménnyel, s megkötötte anémet–szovjet, majd a német–lengyel szerződést(1970), amelybenelismerték az új német határokat(a sokat vitatott keleti, Odera–Neisse folyóknál húzódó határt is). Rövidesenrendezték a status

quo alapján a két német állam viszonyát(1972), s a következő évben mindkét országot felvették az ENSZ-be. A német kérdés rendezése jelentősen hozzájárult az európai stabilitás megerősödéséhez.   HELYI KONFLIKTUSOKAz enyhülési politika azonban nem szüntette meg a szembenállást, s így ahelyi háborúkhátterében továbbra is a két szuperhatalom állt. A helyi háborúk közül méreteiben kiemelkedett avietnami háború. A franciák kivonulása (1954) után kettészakadó országban a kommunista Észak harcolt a nyugati irányultságú Dél ellen.Az Egyesült Államok– amely már a franciákat is támogatta anyagilag – 1964-től katonailag is részt vett a háborúban (volt, hogy több mint félmillió amerikai katona harcolt itt). A Szovjetunió fegyverekkel és pénzzel támogatta az északiakat és a déli partizánokat. A nagyarányú amerikai veszteségek (kb. 60 000 amerikai katona esett el) miatt háborúellenessé vált amerikai közvélemény nyomására a szuperhatalombékére kényszerült(Párizs, 1973), Vietnam pedig kommunista vezetés alatt egyesült (1976). A Közel-Keletenisállandósulta feszültség.Izrael az ún.hatnapos háborúban (1967) ismét legyőzte a környező arab országokat, s jelentős területeket szerzett meg (Sinai-félsziget, Ciszjordánia). 1973-ban szovjet támogatással az arabok vissza akartak vágni, azonban kudarcot vallottak, Izrael megőrizte az elfoglalt területeket. Tiltakozásulaz arab államok bevetették az ún. olajfegyvert.Miután döntő részesedéssel bírtak az olajkitermelésben, a termelés csökkentésével négyszeresére tudták emelni az energiahordozó árát (olajválság, 1973–1974). Ez alapvető gazdasági változásokat indított el a világban. Az 1960–1970-es évekbentöbb helyi konfliktusrobbant kiAfrikábanis (Nigéria, Etiópia, Angola stb.).

30. A kis hidegháború és a szovjet rendszer válsága   KIS HIDEGHÁBORÚA szovjet vezetésa fegyverzetkorlátozási szerződések írott betűjét nem szegte meg, de a szerződés alá nem eső területeken, elsősorbana hagyományos fegyverzeteknél(páncélosok, repülők, szállítógépek stb.)óriási ütemű fejlesztésekbe kezdett. A kibontakozó fölényta Szovjetunióigyekezett kihasználni, s növelni a birodalom befolyását szerte a világban.Teret hódítottakAfrikában(Etiópia, Angola stb.). 1979-ben Bécsben aláírták aSALT-IImegállapodást, de végrehajtására nem került sor, mert a szovjet előretörés folytatódott: a szocialista nagyhatalommegszállta Afganisztánt. Afganisztán a XX. század elején ütközőállam volt a terjeszkedő Oroszország és Nagy-Britannia indiai gyarmatbirodalma között. Az első világháborút követően függetlenné vált, és a Szovjetunió gazdasági segítségben részesítette a rendkívül szegény országot. Cserébe szerződéssel biztosította, hogy Afganisztán felől nem fenyegeti veszély, az afgán emír távol tartotta magát a szovjetellenes akciók támogatásától. Amikor az afgán uralkodótól miniszterelnöke elragadta a hatalmat (1973), a Szovjetunió az új diktatúra ellen lázadó erők mögé állt. Miután a lázadók is szembekerültek egymással, a szovjetek jelöltjüket (Babrak Karmalt) segítették hatalomra, majd bevonultak az országba (1979), és a szovjetbarát vezetőt felhasználva„szocialista jellegű” rendszer kiépítésébe kezdtek. A szovjetek ezáltal megközelítették az Indiai-óceánt, s a Föld leggazdagabb kőolajkészleteit.A helyzetet a Nyugat számára tovább nehezítette, hogyIránban,a térség legerősebb és legfontosabb Egyesült Államokkal szövetséges országábaniszlám forradalomrobbant ki. A hatalom a szélsőségesen Amerika-ellenes Khomeini ajatollah (főpap) kezébe került, kikiáltották avallási törvényekalapján működő iszlám köztársaságot. Az Egyesült Államok válaszul meghirdette az ún.Carter-doktrinát,amely kimondta, hogy a legfontosabb kőolajforrásokat akár fegyverrel is megvédik. Az amerikai kormányzat elfogadott számos, a szocialista tömböt gazdaságilag érzékenyen érintő lépést is, például leállították a fejlett technológiák és gépek exportját (Cocom-lista). A szovjet katonai beavatkozás utánaz Egyesült Államok fegyveres támogatásban részesítette az afgán gerillákat.Így a szovjetekvéres partizánháborúba bonyolódtak, amely egyre több emberéletet és anyagi erőforrást követelt (az itt harcoló szovjet csapatok létszáma meghaladta a 100 ezret). Végüla Szovjetunió kénytelen volt kivonulni Afganisztánból(1988), ahol ezután a szélsőséges iszlám erők kerültek hatalomra.   A SZOVJET RENDSZER VÁLSÁGAAzolajárrobbanás,mely 1979-ben megismétlődött, világméretű gazdasági válságot idézett elő. A szocialista tábor, bízva a szovjet olajkitermelésben és a világgazdaságtól való részleges elszigeteltségében, kezdetben a kapitalizmus meggyengülésében reménykedett. Ennek éppen a fordítottja történt: amagas energiaköltségekmiatt a talpon maradást csak atermelékenységfokozásával, agyors technikai-technológiai fejlesztésekkel lehetett elérni (pl. takarékosabb gépjárművek, kevésbé energiaigényes gyártási technológiák). A megváltozott helyzethez való alkalmazkodásbana szocialista rendszerek nem bírták a versenyt a piacgazdaságokkal,s a fejlődésben egyre nagyobb mértékben maradtak le a Nyugattól. Miután gazdaságuk a hetvenes évektől egyre több szállal kapcsolódott a világgazdasághoz,megkezdődött eladósodásuk. Helyzetüket súlyosbította, hogy a világkereskedelembena cserearányok számukra hátrányosan változtak: a magas technológiájú termékek ára nőtt az alapanyagok és félkész termékek árához képest. Mindezgazdasági összeomláshoz vezetett. A kibontakozó válság a Szovjetunióban és a csatlós országokban is egybeesett az extenzív iparosítás feltételeinek lezárulásával, miközben a fejlődés előmozdítására tett kísérleteket (pl. a csehszlovák és a magyar reformokat) politikai okokból leállították.   A LENGYEL VÁLSÁGA gazdasági kríziselőször Lengyelországbanvezetettpolitikai összeomláshoz. A növekvő népességet nem tudták ellátni munkával, s mivel gátolták a parasztgazdaságok fejlődését,az élelmiszerellátásisakadozott.Sztrájkoktörtek ki, melyeknek a gdański Lenin Hajógyár vált a központjává. A sztrájkmozgalom kierőszakolta, hogy az állampárt feladja szakszervezeti monopóliumát, s engedélyezze egy független érdekképviselet, aSzolidaritásbejegyzését (1980). A munkások új vezetőjükkel,Lech Wałęsávalaz élen folytatták küzdelmüket a jobb életfeltételekért. Ugyanakkor a szocialista országok vezetői támadták a számukra veszélyes példát. A lengyel belpolitikai helyzet egyre jobban elmérgesedett,a szovjetek katonai beavatkozást fontolgattak.Erre azonban nem szánták rá magukat, mivel a nemzetközi viszonyok kedvezőtlenebbek voltak számukra, mint az 1968-as csehszlovákiai beavatkozás idején, s tartani lehetett a lengyelek – történelmi hagyományokból is következő – ellenállásától. A beláthatatlan következményekkel járó szovjet katonai intervenció végülJaruzełskitábornokhatalomátvételével és arendkívüli állapotkihirdetésével került le a napirendről. A Szolidaritást betiltották, vezetőit internálták. A kezdeti véres összecsapások után a lengyel ellenzék illegálisan szervezkedett tovább, sa kommunista diktatúráttöbbé márnem lehetett konszolidálni Lengyelországban.   A NYUGAT VÁLASZAA mértéktelen fegyverkezés, a világ több pontján való egyidejű katonai és politikai jelenlét az összeomlás szélére juttatta a válságba került szovjet gazdaságot. A szovjet térnyerés kiváltottaaz Egyesült Államok ellenlépéseit, mindenekelőtt az erőteljes fegyverkezést. A hagyományos fegyverzetekben meglévő szovjet túlsúlyt aneutronbombakifejlesztésével (1981) ellensúlyozták. Majd Ronald Reagan amerikai elnökúj rakétaelhárító rendszerkiépítését határozta el, amelya világűrbe telepített eszközök fölhasználásávalvédelmet jelentett volna a szovjet interkontinentális rakéták ellen. Az óriási költségeket igénylő „csillagháborús terv” azzal fenyegette a Szovjetuniót, hogya két tömb közötti katonai egyensúly felbomlik.Ugyanakkor nyilvánvalóvá vált, hogy a szovjetek a fegyverkezésben se pénzügyileg, sem technikailag nem tudnak lépést tartani az amerikaiakkal.

31. A kétpólusú világ összeomlása   A PERESZTROJKAA Brezsnyev főtitkár halála (1982) utáni hatalmi harcból a reformer MihailGorbacsovkerült ki győztesen. A válságonbelső reformok bevezetésével kívánt úrrá lenni. Politikája, aperesztrojka(átalakítás) az életkörülmények romlásának megállítását tűzte ki célul. Erre egyedüla fegyverkezés ütemének visszafogásaadott reményt, amimegkövetelte a szovjet külpolitika megváltozását,a kis hidegháború alatt megszerzett területek (Nicaraguától Afganisztánig) feladását. Gorbacsov ezen az alapon kezdhetett tárgyalásokat az amerikaiakkal, s a Reagannel folytatott csúcstalálkozókon (Genf, Reykjavík, Washington, Moszkva) soránmegegyezés született a fegyverzetkorlátozásról. A reformok azonban már nem voltak elegendőek. A szovjet gazdaság teljesítőképessége tovább romlott, a peresztrojkával együtt meghirdetettnyilvánosság(glásznoszty) révén pedig az emberek hangot adtak elégedetlenségüknek.   A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI SZOCIALISTA RENDSZEREK VÁLSÁGAKelet-Közép-Európa országai a szovjet katonai jelenlét következtében váltak kommunista vezetésű szovjet csatlósállamokká.Az itt élő népek többször tettek kísérletet a szocialista tömbből való kiszakadásra.Az NDKban 1953-ban, Magyarországon 1956-ban csak a tankok tartották fenn a szovjet uralmat. 1968-ban Csehszlovákiában a Varsói Szerződés hadseregeinek bevetése akadályozta meg a kibontakozást. Lengyelországban is többször voltak sztrájkok, tömegtüntetések (1956, 1970, 1980), amelyeket a hatalom – sokszor brutálisan – levert és megtorolt. Az 1980-as évek második felére valamennyi európai szocialista országbansúlyos gazdasági válságalakult ki. A válságra a kormányok eltérő módon reagáltak. Volt, ahol még jobbanelzárkóztak, sőt a külföldi adósságokat is visszafizették, mint Romániában. Ennek következtében azonbanaz életkörülmények hihetetlen mértékben romlottak,s az állam már a társadalom alapvető működését sem tudta biztosítani (élelmiszerellátás, orvosi ellátás, lakások fűtése és világítása stb.). Más országok, mint Magyarország és Lengyelországegyre nagyobb külföldi hiteleket vettek fel,amelyekkel politikai okokból továbbra is a fogyasztást,az elért életszínvonal fenntartásátfinanszírozták. Így ezek az államokeladósodtak, és az 1980-as évekre devizabevételeik jelentős részét a kamatok törlesztésére fordították. Ezáltal elvesztették a kilábalás minden lehetőségét.   KELET-KÖZÉP-EURÓPA FELSZABADULÁSAASzovjetunióban kibontakozó változásoklehetetlenné tették a keményvonalas kommunisták erőszakos fellépését, és a pártelitek reformra hajló csoportjainak lehetőséget adtak a változtatásra. Fontos volta peresztrojka hatásaa csatlós államok társadalmaira: az emberek úgy érezték,oldódikaza szorítás,mely bekényszerítette őket a szovjet blokkba, s az ezzel járó életkörülményekbe. Kezdtek eltűnni azok az évtizedes tapasztalatokon alapuló reflexek, melyek távol tartották az embereket a politikától, oldódott a félelem. 1989 a kelet-közép-európai szocialista rendszerek összeomlásának éve.A gazdasági válság nyomán a kommunista vezetés mindenütt átadta a hatalmat,részbena szovjet támogatás megszűnése,részbenaz ellenzéki mozgalmak nyomásamiatt.Lengyelországvált előszörfizetésképtelenné, így nem juthatott újabb hitelekhez. A termelés csökkent, nőtt a munkanélküliség,a hatalom tárgyalásokra kényszerültaz ellenzékkel.Szabad választásokmegrendezéséről állapodtak meg, de előre kikötötték a kommunista párt mandátumainak számát. Így 1989-bena kommunistákválasztási vereségük ellenére átmenetilegmegőrizhették pozícióik egy részét. Magyarországoniskerekasztal-tárgyalásokon egyeztek meg a többpárti, szabad választásokról. Miután Magyarországmegnyitotta nyugati határaitaz NDK menekültjei előtt(1989. szeptember), az események megállíthatatlanul azNDK összeomlásához vezettek. Tömegtüntetésekkel, de vér nélkül győzöttCsehszlovákiábana„bársonyos forradalom”.Távoznia kellett a kommunista vezetésnekBulgáriábanis. Az év végén Romániában fegyveres népfelkelés és puccs döntötte meg Ceauşescu diktatúráját.   KELET-KÖZÉP-EURÓPA A RENDSZERVÁLTÁS UTÁNA diktatúrák bukásával nem oldódtak meg a problémák. Apiaci viszonyokra való átállás óriási feszültségekkel járt: ennek legdrámaibb jele anövekvő munkanélküliség és a szociális az ellátórendszerek megrendülése.Az „egyenlősdihez”, s az állam gyámkodásához szokott embereknek egyszerre kellett megtanulniuk a piaci viszonyokhoz való alkalmazkodást, az öngondoskodást és elviselniük az egyreszembetűnőbbvagyoni különbségeket. Az átállást a fejlettebb gazdasággal és kulturális hagyományokkal rendelkező országok (Csehország, Lengyelország, Magyarország) tudták nagyobb megrázkódtatás nélkül megvalósítani. A szovjet hatalmi szféra és a diktatúrák összeomlása nyománfelszínre törtek az elfojtott nemzeti törekvések.Felbomlottak a Monarchia szétesése után mesterségesen létrehozott soknemzetiségű államok.Csehszlovákiabékés úton vált ketté (1992), s a megszülető Szlovákia megőrizte helyét a térség fejlettebb országai között.Tragikus polgárháborúba torkolltviszont az egykoriJugoszláviafelbomlása:az etnikailag kevert állam népei (szerbek, horvátok, szlovének, albánok) kölcsönösen homogén nemzeti területek és államok kialakítására törekedtek, s az egyre véresebb küzdelemben emberek tízezreit gyilkolták le, illetve kergették el szülőföldjükről. A térség gazdasági fellendülésének és politikai stabilitásának záloga azEurópai Unióhoz való csatlakozás. A fejlettebb országok ezt már megtették (2004). Küszöbön áll Románia és Bulgária csatlakozása, s beadta kérelmét Horvátország is. (Az Európai Unióval a 43. leckében foglalkozunk részletesen.)   A SZOVJETUNIÓ SZÉTESÉSEAGorbacsovvezette Szovjetunió a számára egyre kedvezőtlenebb folyamatokkal nem szegült szembe:nem avatkozott be a szocialista tömb szétesésekor, majd beleegyezett Németország egyesítésébe is.(A Kelet-Közép-Európából történő szovjet kivonulásról Gorbacsov és idősebb Bush amerikai elnök a máltai találkozón egyezett meg, 1989-ben.) A közvetlenül a szovjet birodalomhoz tartozó balti államok önállósodási törekvéseivel szemben viszont már fegyveresen léptek fel (1991). A helyzetet – akaratuk ellenére – a Gorbacsovot puccsal félreállítani akaró, s a régi rendszert visszahozni próbáló katonatisztek és politikusok oldották meg. Vereségük utána szovjet vezetés elismerte a balti államok függetlenségét.Még ugyanebben az évbenmegszűnt a Szovjetunió(1991. december), a kommunista pártot betiltották. Oroszország mellett a volt Szovjetunió többi köztársasága is független országgá vált, bár az orosz befolyás fenntartása érdekébenlétrehozták– a volt balti államok kivételével –a Független Államok Közösségét(FÁK). Az átalakulás során az egykori birodalom területénszámos nemzeti konfliktustört felszínre (csecsenek, abházok stb.).A gazdaság modernizálásaislassúütemben haladt, kevesek óriási vagyonokat gyűjtöttek, míg a tömegek életszínvonala nem érte el a korábbit sem. A jövő nagy kérdése, hogy sikerül e kiegyensúlyozottabbá tenni az életkörülményeket, s ezzel párhuzamosan megszilárdítani a demokráciát a hatalmas országban.    

32. Demokratikus kísérlet és a kommunista diktatúra előkészítése Magyarországon   A SZOVJET MEGSZÁLLÁSAz országot a szovjet hadsereg szabadította fel a náci és a nyilas uralom alól, de elsődleges célja nem a szabadság elhozatala volt, hanem a szovjet birodalom és ideológia kiterjesztése. Erre lehetőségük nyílt, mivela szuverenitását elvesztő országbana legfőbb hatalom aSzövetséges Ellenőrző Bizottság(SZEB) kezébe került, amelyben döntő mértékben aszovjet akaratérvényesült. A szovjet vezetéskezdetben a nyugati szövetségesekre való tekintettel, és a kommunista párt gyengesége miatta proletárdiktatúrátcsupánhosszú, demokratikusnak álcázott politikai küzdelemben látta megvalósíthatónak.Azonban már kezdettől kész helyzetet kívántak teremteni: ezt aszovjet haderő jelenlétemellett azzal is biztosították, hogyaz állami erőszakszervezeteket(hadsereg, rendőrség, belügyminisztérium)kommunista kézbeadták, így azok a későbbi politikai küzdelmekben a kommunisták eszközeivé váltak.   AZ IDEIGLENES KORMÁNY MEGALAKULÁSAA Dunántúlon még tartott a háború, mikor az ország keleti részében hozzáláttak a gazdasági és politikai élet beindításához. A Vörös Hadseregnek utakra, élelmiszerekre és nyersanyagokra volt szüksége, ugyanakkor fel kellett mutatnia egy új, demokratikusnak tartott kormányzatot. Ezért aMoszkvából hazatérő,s a Vörös Hadsereg támogatását élvezőkommunisták(Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Révai József, Nagy Imre) azt az utasítást kapták, hogy a proletárdiktatúra helyett demokratikus kormányzatot követeljenek. Elfogadták ademokratikus pártok:aFüggetlen Kisgazdapárt(FKgP), aNemzeti Parasztpárt(NPP), aSzociáldemokrata Párt(SZDP) és aPolgári Demokrata Párt(PDP) működését. Az új törvényhozás képviselőit tömeggyűléseken „választották” meg. Mivel a pártok vezetői jórészt még az ostromlott Budapesten voltak, a katonai igazgatás pedig bizonytalanságot és félelmet keltett az emberekben,az1944 decemberében Debrecenben összeültIdeiglenes Nemzetgyűlésbenés a megalakulóIdeiglenes Kormányban a kommunisták(Magyar Kommunista Párt – MKP)arányamagasvolt, s a kulcspozíciókat is ők szerezték meg. A „demokratikus” jelleget kívánta demonstrálni, hogy aDálnoki Miklós Béla,a kiugrási kísérlet pillanatában szovjet oldalra átálló első magyar hadsereg parancsnokalett a miniszterelnök. A kormány névsorát és programját a Szovjetunióban állították össze. A program – céljának megfelelően – azt a látszatot keltette, hogy lehetőség van a demokratikus kibontakozásra. A kormányhadat üzent Németországnak,bár Magyarország a náci Németország legyőzésében már nem kapott szerepet.Betiltotta a szélsőjobboldali szervezeteket,vállalta aháborús jóvátételmegfizetését, s megszervezte a Vörös Hadsereg ellátását. A régi államapparátus helyett megkezdték az új közigazgatás és a „demokratikus” fegyveres erő megszervezését,   A FÖLDOSZTÁSAz Ideiglenes Kormány legjelentősebb és legnagyobb hatású intézkedése aföldosztásvolt (1945. március). Magyarországon XIX. század vége óta a demokratikus pártok követelték a földosztást (Károlyi Mihály, Kisgazdapárt). 1945-ben egyrészt a parasztság részéről jelentkezett elemi erejű igény a földosztásra, másrészt a kommunisták is ezt szorgalmazták, mivel így kívánták megnyerni politikájuknak az ország legnépesebb társadalmi csoportját, a parasztságot. Egyben ki akarták húzni a talajt a földbirtokosok és a katolikus egyház alól. Aközép- és kisparasztságot képviselőKisgazdapárt életképes méretű parasztgazdaságokatkívánt létrehozni. Ezzel szembenaz MKP a földosztást csak átmeneti lépésnek tekintette,mert a jövőt a szovjet típusú szövetkezetekben látta. Így abban volt érdekelt, hogy minél több emberre terjedjen ki a földosztás, akkor is, ha ígyéletképtelen törpebirtokokezrei jönnek létre. A földnélkülieket képviselő NPP az MKP javaslatával értett egyet. A földreform során 600 000 földigénylő között felosztották a 100 hold feletti „úri” és a 200 hold feletti „paraszti” birtokokat, valamint a háborús bűnösök teljes birtokállományát. Felosztásra kerültek az egyházi birtokok is. A földigénylők átlagban 5 holdat kaptak.A földreforma nehézségek ellenére alapvetőenmegerősítette a kistulajdonosi rétegetMagyarországon, amely egy polgári demokrácia alapját képezhette volna.   AZ 1945-ÖS VÁLASZTÁSOKMivel a Szovjetunió demonstrálni akarta a demokratikus fejlődést, már1945 őszén sorkerülhetett a választásokra. Minden 20 év feletti magyar állampolgár választójogot kapott, a háborús bűnösöknek nyilvánított személyek kivételével. Aáltalános és titkos választáslistás rendszerű volt: a választóknem egyéni jelöltekre, hanem pártokraadhatták le szavazataikat. Vorosilov – a SZEB elnöke –, tartva a kisgazdák jó szereplésétől azt ajánlotta, hogy a választási eredményektől függetlenül előre osszák fel a mandátumokat a pártok. Ezt az antidemokratikus módszert azonban ekkor még nem lehetett elfogadtatni. A választástaz FKgP nyerte meg(57%-kal).Az abszolút többség birtokában tisztán kisgazda kormány is alakulhatott volna, azonban a döntő szót nem az ország népe mondhatta ki. A kisgazdák nem gondolhattak arra, hogy az MKP nélkül alakítsanak kormányt, sőt a helyzetre jellemzően nem is igen merték volna nélkülük felvállalni a kormányzati felelősséget. A kisgazdapártiTildy Zoltán miniszterelnökvezetésével megalakultkoalíciós kormányban a tárcák elosztásánál a győztes párt kénytelen volt átengedni a kulcspozíciót jelentőbelügyet éshadügyeta kommunistáknak.   A GAZDASÁG HELYZETEA romokban heverő országban alapvető kérdés volt a gazdaság beindítása. Létfontoságú volta közlekedés újjáélesztése,a vasút, a hidak részleges helyreállítása, hogy az ipart nyersanyagokkal láthassák el. Azújjáépítéselsődleges forrását az emberek élni akarása és óriási munkakedve jelentette. A nehéz körülmények között, a munkaidő megsokszorozásával végzett munka áránaz ország hamar talpra állt.A városokban pénzért nem lehetett élelmiszerhez jutni, így a lakosságközvetlen termékcserérekényszerült. Az értelmiség meglévő ingóságait – ékszerek, ruhák, iparcikkek –, míg a munkások gyáruk termékeit cserélték el vidéken a „batyuzások” során. Jelentős teher volt (kb. a nemzeti jövedelem 30%-át vett igénybe)a megszálló hadsereg ellátásaés ajóvátételi szállítások.A jóvátétel néhány esetben gyárak leszerelését és elszállítását, illetve árúk kivitelét jelentette. Az áruhiány, a helyreállítás terhei a pengő elértéktelenedéséhez, majd teljes értékvesztéséhez vezettek.A történelem legnagyobb mértékű inflációjátszenvedte el az ország lakossága. A helyreállítás eredményei (széncsata, hídcsata), a fogyasztás visszafogása és kisebb amerikai hitelek 1946 augusztusára megteremtették azúj, értékálló valuta, a forintbevezetésének feltételeit. A MKP átlátta a gazdasági helyreállítás politikai fontosságát, ezért igyekezett megszerezni a gazdaságban a vezető pozíciókat. Kiharcolta egy gazdaságirányító főhatóság, aGazdasági Főtanácslétrehozását, melynek vezetését is megszerezte (Vas Zoltán). A kommunisták ahelyreállítást az állami ellenőrzés fokozásával ésegyre szélesebb körű államosítássalkötötte össze.  

33. A diktatúra kiépítése  

BELPOLITIKAI KÜZDELMEK – A SZALÁMITAKTIKAA legfontosabb politikai erők abban egyetértettek, hogyMagyarországállamformájaköztársaságlegyen. A köztársaság kikiáltása után (1946. február 1.) a parlamentTildy Zoltánminiszterelnököt választottaköztársasági elnöké, sa kormány vezetéséta szintén kisgazdaNagy Ferenc vette át.(A köztársasági elnöknek elsősorban reprezentatív szerep jutott.) Az államformától eltekintve azonban szinte minden kérdésbenéles harcbontakozott kiaz FKgP és az MKP között.A kisgazdák kísérletet tettek arra, hogy a választási eredményeiknek megfelelő arányban kapjanak helyet az államapparátusban, és a változásokat a polgári demokrácia keretei között tartsák.Az MKPbiztosítani, sőt egyre bővíteni akarta hatalmi pozícióit. Ennek érdekébenarra törekedett, hogy szétzilálja a polgári demokrácia politikai bázisát,s így lehetővé váljon egy demokratikus színezetű hatalomátvétel. A hatalmi harcban ügyesen felhasználta atömegeket, ademagógiaés amegfélemlítéseszközeit. Taktikája a kis lépésekben való térnyerés volt. Ellenfeleit – a Vörös Hadsereg jelenlétéből fakadó erőfölénye révén – fokozatosan szorította vissza,újabb és újabb számára veszélyes csoportokat választva le a rivális pártokról,valósággal „fölszeletelte” azokat. (Ezt nevezték szalámitaktikának.) A politikai ellenfélnek számító pártokon belül kommunista szimpatizáns, ún.baloldali csoportokalakultak, amelyek tagjai nem léptek át az MKP-ba, hanembelülről bomlasztották pártjaikat,illetve támogatták a kommunista politikát. Az MKP kezdeményezésére megalakították aBaloldali Blokkot (1946. március), az MKP, az SZDP és az NPP részvételével.Támadást indítottaka kisgazda jobboldal ellen,mondván: csak a demokratikus (értelmezésükben a baloldali) kisgazdákkal készek együttműködni. Majd kihasználva, hogy a kisgazdák felül akarták vizsgálni a földosztás során a közép- és gazdagparasztokat ért sérelmeket, az MKP kisbirtokos parasztok tömegét vonultatta fel Budapest utcáin a „Földet vissza nem adunk!” jelszóval (1946 márciusa). Az eredmény nem maradt el. Lemondott Kovács Béla kisgazda miniszter, és a párt kizárta sorai közül húsz tagját, akik Sulyok Dezső vezetésével új pártot alapítottak (Magyar Szabadság Párt). Sikerült ismét egy szeletet levágniuk a képletes szalámiból. Ezt követően állandósultak a támadások a kisgazdák ellen. A közigazgatásban„B” listázást hajtottak végre, elbocsátottak tízezreket úgy, hogy a kisgazdák bázisa csökkenjen. Amikor lelőttek egy szovjet katonát,Rajk Lászlókommunistabelügyminiszter betiltotta a civil szervezeteket, a cserkészektől a bélyeggyűjtő egyletekig, újabb csapást mérve a polgári társadalom ellenálló erejére. A kisgazdák a parasztság megszervezése érdekében a szakszervezetek mintájára paraszti érdekképviseleteket kívántak létrehozni, és miután az MKP ezt nem akadályozhatta meg, a SZEB tiltotta meg a kérdés parlamenti tárgyalását. A szalámitaktika hatásáraaz FKgP parlamenti többsége és befolyása folyamatosan apadt,s kezdte elveszíteni gyűjtőpárt jellegét, melynek 1945-ös győzelmét köszönhette.   A PÁRIZSI BÉKE1947 februárjában került sor Párizsban a második világháborút lezáróbékeszerződésaláírására. A magyar kormány komoly reményeket fűzött a rendezéshez. Arra számítottak, hogy az ország visszanyeri szuverenitását, és a szovjet csapatok távoznak, így a demokrácia erői sikeresen vehetik fel a harcot az MKP-vel. Csalódniuk kellett, mert a szovjet csapatok – az ausztriai megszállásra hivatkozva – maradtak. A területi kérdéseknélelsősorban a Romániától visszaszerzett határ menti területek megtartásában bíztak, de ezek a várakozások sem teljesültek.A béke lényegében visszaállította a trianoni határokat,sőt, csehszlovák kérésre további három magyar falut Csehszlovákiához csatoltak (pozsonyi hídfő). A békeszerződés a kisebbségi kérdés tekintetében kedvezőtlenebb volt a trianoni békénél. Miután a náci politika felhasználtaa kisebbségvédelmet,és a Szovjetuniónak is kényelmetlen lett volna annak fenntartása,megszüntették. Így a kisebbségek helyzete az adott ország belügyévé vált egy olyan időszakban, amikor milliókat telepítettek ki, hurcoltak el szülőföldjükről.   A KISGAZDAPÁRT SZÉTVERÉSE1947-ben a Kominform nyomásáraaz MKPisgyorsítani kívánta az átmenetet.Mivel a belügy és a rendőrség a kommunisták kezében volt, a tények tudatos torzításával és felnagyításávalállamellenes összeesküvést kreáltak,amelybe belekeverték a kisgazda politikusok egy részét. Többeket letartóztattak.A Kisgazdapárt főtitkárát, Kovács Bélátnem sikerült megfélemlíteniük, ezért a politikusta szovjet csapatok hurcolták el(csak 1956-ban térhetett haza).Nagy Ferenc miniszterelnökötsvájci tartózkodása idején vádolták meg az összeesküvésben való részvétellel, és Magyarországon maradt kisfiával megzsarolva őt,lemondásra kényszerítették.   AZ 1947-ES VÁLASZTÁSOK1947-benaz MKP elérkezettnek látta az időt a hatalom megragadására,így a Nagy Ferenc helyére ültetett baloldali kisgazda, Dinnyés Lajos miniszterelnök közreműködésévelkierőszakolta az új választásokat. A gyűjtőpárt jellegű Kisgazdapárt szétverése miatt a kommunistákkal szembenálló erők több pártban indultak a választásokon.Az MKPharsány választási propaganda utána választáson a csalástól sem riadt vissza.A kommunista aktivistákat – többnyire fanatikus fiatalokat – teherautókra ültették, és ők a lakóhelyüktől távollevők számára biztosítottkék cédulákkaltöbb helyen is leszavaztak az MKP listájára. (A választás listás volt, nem egyéni képviselőkre, hanem pártokra lehetett szavazni.) A csalással szerzett több tízezer szavazat lényegesen nem befolyásolta a választási eredményeket, de a politikai viszonyokat jól jellemzi, hogy a kommunisták választási csalás ürügyén semmisíttették meg a közel 670 000 szavazatot kapó Magyar Függetlenségi Párt mandátumait. A választásokon az MKPaz adott helyzet ellenére 1945-höz képest csak 5,4%-kal tudta növelni eredményét. Ezzel ugyana legnagyobb párttá vált, de a demokratikus erők– a kisgazdákkalegyütt– még így istöbbségben maradtak.Az események azonban ismét bebizonyították, hogy a választások csak egy színjáték kellékei voltak. A demokratikus erők nem kerülhettek hatalomra, ígyaz MKP, az SZDP, az FKgP és az NPP alakított kormányt,melyben immár a demokrácia szabályai szerint is az MKP volt a vezető erő.   A „FORDULAT ÉVE”, A PROLETÁRDIKTATÚRA KIÉPÍTÉSE1947-re megváltozott a nemzetközi politikai háttér,a szovjet vezetés a radikálisabb átalakítás mellettdöntött. A többi közép-európai kommunista párthoz hasonlóan a magyar kommunistákat is a gyorsabb átmenet végrehajtására utasították. Az 1945 óta tartó térnyeréssel, a szovjet csapatokkal a hátuk mögött ez már nem okozott komolyabb nehézséget.Előszöra két munkáspárt, az MKP és az SZDP egyesült,látszólag demokratikusan, igaz, a jobboldalinak kikiáltott vezetőket (pl. Kéthly Annát) előbb kizárták a szociáldemokrata pártból. Az 1948-bankommunista programmal és vezetéssel megalakultegységes munkáspárt, aMagyar Dolgozók Pártja(MDP) rövidesen felszámolta a többpártrendszert, így megvalósultak a proletárdiktatúra feltételei. Ezért nevezték 1948-at a fordulat évének.

34. A Rákosi-korszak   A TOTÁLIS DIKTATÚRA KIÉPÍTÉSEAz egypártrendszer kiépülésével párhuzamosanfelgyorsították a gazdaság államosításátis: 1947-ben a bankokat, 1948-ban a száznál több munkást foglalkoztató üzemeket, 1949-ben a nagykereskedelmet, a tíz munkásnál nagyobb üzemeket, majd a kisipar és a kiskereskedelem döntő részét államosították. Megvalósult az állam és az azt kézben tartó párt mindenhatósága, az állampolgárok teljes kiszolgáltatottsága. Szintén a fordulat évében került soraz iskolák államosítására(csak néhány intézmény maradhatott az egyházak kezén). Az átalakulás

jelentős szellemi veszteséggel járt: képzett szerzetes tanárok százait bocsátották el. A katolikus egyház megtörése érdekében koholt vádak alapján perbe fogták a megalkuvásra nem hajlandó esztergomi érseket,Mindszenty Józsefet,sbörtönbüntetésre ítélték(1949). Rövidesen több egyházi vezető is hasonló sorsra jutott. Az átalakulás felgyorsulásávalbefejeződött a civil szervezetek és a többpártrendszer felszámolása.A pártok végleges megszűnését az 1949ben létrehozottMagyar Függetlenségi Népfrontba történő beolvadásuk jelentette (1954-től Hazafias Népfront). Az1949-bentartottegypárti választáson az MDP „megszerezte” a szavazatok 96%-át: Magyarországonlétrejött a proletárdiktatúra. Új alkotmányt fogadtak el, amely rögzítette a kommunista párt (amelyet ezentúl „a párt”-nak említettek) vezető szerepét és azt, hogy Magyarországnépköztársaság. Az köztársasági elnök szerepét azElnöki Tanácsvette át, az önkormányzati rendszer helyett kiépült a központi akaratot végrehajtótanácsrendszer(1950).   A FÉLELEM SZEREPEA rendszer a nincstelenek millióinak ígért jobb életet, az ígéreteknek azonban csak kis részét valósította meg, ígya diktatúra valóságos támogatóinak köre egyre szűkült.A hatalom a szovjet példát követve a megfélemlítésre alapozta uralmát. A korábban a Belügyminisztériumhoz tartozó Államvédelmi Osztályt (ÁVO) függetlenítettékÁllamvédelmi Hatóság(ÁVH) néven (1948). A hírhedt és kegyetlen szervezet vezetője Péter Gábor lett, akiközvetlenüla párt első emberétől,Rákosi Mátyástólkapta az utasításokat.Az ÁVH lecsapott a volt demokratikus pártok tagjaira, az egyházak képviselőire, a kulákokra és az értelmiségiekre. Valójában senki sem érezhette magát biztonságban, hiszen a fekete autó bárkiért eljöhetett hajnalban, mivel a terror lényege a megfélemlítés volt, az áldozat személye csak másodlagos.Internálótáborokat (Kistarcsa) ésbüntetőtáborokat (Recsk) hoztak létre. A Szovjetunióhoz hasonlóan a hatalom megszilárdítása utána terror elérte a párttagságot, sőta hatalmi harc révéna párt több vezetőjét is.Előbb az egykori szociáldemokrata vezetők következtek (pl. Marosán György), majd az 1945 előtt nem a Szovjetunióban élő, ún. hazai kommunisták (pl. Rajk László, Kádár János). Az ő elítélésük megmutatta, hogy a párt, azaz Rákosi Mátyás totális hatalommal rendelkezik. (A legnagyobb visszhangot a Rajk-per és Rajk kivégzése keltette, 1949-ben.)  

„A VAS ÉS ACÉL ORSZÁGA”Ahogy a politikában, úgy a gazdasági életben is a szovjet példa szolgai másolása valósult meg. A gazdaságpolitika Rákosi mellett Gerő Ernő irányítása alatt állt. A harmadik világháborúra is készülvea nehézipar fejlesztéséttűzték ki célul. „A vas és acél országa” akartunk lenni, de ez a célkitűzés nem felelt meg sem hazánk természeti adottságainak, sem fejlettségének. A korszak iparosításának tragikuma, hogyóriási áldozatok árán korszerűtlen, alacsony hatékonyságú iparthoztak létre. A nehézipar fejlesztése párosult a korszakban még inkább elavultönellátásra törekvéssel: költséges beruházásokkal nyitottak bányákat, emeltek gyárakat, hogy az ország lehetőleg semmilyen téren ne függjön más országoktól. Mindezt a világgazdaságtól, a tőke beáramlásától elzárva,kizárólag belső forrásokbólfinanszírozták: a forrásokata mezőgazdaság, az infrastruktúra és az életszínvonal rovásárateremtették meg. A magángazdaság felszámolásával párhuzamosantervgazdálkodást vezettek be, vagyis a piaci mechanizmusok helyett azOrszágos Tervhivatalhatározta meg a gazdaság fejlődését. (Az újjáépítésre kidolgozott hároméves terv után 1950-ben kezdődött meg az első ötéves terv megvalósítása.) A tervgazdálkodás nehézségei azonnal megmutatkoztak, amikor a pártvezetés az első ötéves terv eleve irreálisan magas tervszámait tovább emelte. Az ésszerűtlen irányítás következtében az erőfeszítések ellenére1952-re a termelés visszaesett, az emberek életszínvonala süllyedt.   A MEZŐGAZDASÁG KOLLEKTIVIZÁLÁSAA kommunisták a földosztást kezdettől csak politikai manővernek tekintették, ezért hatalomra kerülése után az MDP meghirdettea kollektivizálást, majd megkezdte ennekerőszakosvégrehajtását. A kormányzat gazdasági és politikai eszközökkel lépett fel a parasztság ellen. Megemelte a parasztság adóit, növelte a beszolgáltatási mennyiségeket. Voltak évek, amikor a földművesek vetőmagját is elvették (padlássöprés). A falu vezetését adó parasztgazdák megtörésére a szovjet módszert alkalmazták: kuláknak nyilvánították őket. Adóikat és beszolgáltatási kötelezettségeiket teljesíthetetlen mértékűre emelték, s rendőri erővel léptek fel ellenük. A nagyüzemi gazdaság előnyeit hirdető propaganda a földdel rendelkező parasztság döntő többségének körében nem talált igazán visszhangra,a parasztság ragaszkodottrégi vagy újonnan kapottföldjéhez. Aszovjet típusú szövetkezetekalakítása – mivel ezeka tagokat teljes mértékben megfosztották a tulajdonuktól –merev ellenállásba ütközött. Erőszakos módszerekkel is csak a parasztok harmadát tudták szövetkezetekbe kényszeríteni, ugyanakkora mezőgazdasági termelés jelentősen visszaesett. A kollektivizálás – a szovjet példához hasonlóan – Magyarországon is ideológiai, politikai és gazdasági célokat szolgált. A pártvezetésa mezőgazdaságban isuralkodóvá kívánta tenni a fejlettebbnek tekintettállami tulajdont, ugyanakkor meg kívánta törni a magántulajdona révén még független parasztság ellenálló erejét. Gazdasági szempontbóla téeszesítéselsősorban az iparosítást szolgálta,megkönnyítette az erőforrások elvonását, illetve biztosította azextenzív iparfejlesztésdöntő forrását: a munkaerőt. KULTÚRPOLITIKA ÉS SZEMÉLYI KULTUSZA kultúra irányítása is a párt kezébe került, ami ezen a területen is egyet jelentett a szovjet minták szolgai másolásával. A kulturális élet irányítója, Révai József azosztályharcos szemléletet és asematizmust képviselte (zsdanovi elvek). A kultúra minden területén a párt által az élre állított kutatók és művészek hajtották végre a váltást, s aki nem volt hajlandó erre, azt kiszorították a tudományos vagy a művészeti életből. A Szovjetunióbeliszemélyi kultuszt követve Magyarországon isbevezették Sztálin és Rákosi Mátyás dicsőítését.Az osztálytermektől a közlekedési eszközökig mindenhol ott függtek portréik, a szobrászoktól a színészekig a művészek kénytelenek voltaka két vezért istenítő alkotásokat készíteni, és a tudományos művekben is rájuk kellett hivatkozni. Rákosi személyi kultusza 60. születésnapján érte el csúcspontját, amikor ünnepségek százai zengték „a dicső vezér” nagyszerűségét. Kisiskolások írtak hozzá verseket, dalokba foglalták nevét.   RÁKOSI BUKÁSA – NAGY IMRE MINISZTERELNÖKSÉGE1953-ban meghalt Sztálin, s a hatalmi harcból győztesen kikerülőHruscsov a sztálinizmus visszaszorítására tett kísérletet.Ezért Moszkvába rendeltéka magyar pártvezetést, ésutasították a hibák(személyi kultusz, kuláklisták, erőltetett iparosítás)kijavítására. A szovjet vezetés személycsere mellett döntött:Rákosimegtartottapártfőtitkári tisztségét, de helyetteNagy Imrelett aminiszterelnök. Nagy Imre parlamenti beszámolójában körvonalazta a változásokat. Kilátásba helyezteaz országgyűlésszerepének növelését,azaránytalan, és az ország adottságaitól idegeniparfejlesztési politika korrigálását,a téeszesítés visszafogását és a törvénytelenségek megszüntetését. Az internálást beszüntették, a koncepciós perek szociáldemokrata és kommunista áldozatait kiengedték a börtönökből, majd rehabilitálták. A miniszterelnök megkezdte programja végrehajtását: leállították az erőszakos téeszesítést és egy sor nagyberuházást, enyhítettek a beszolgáltatási rendszeren, és intézkedéseket tettek az életszínvonal emelésére (pl. fizetések emelése, az árak csökkentése, áruellátás javítása). A vezető politikai erőazonban továbbra isa párt maradt,melynek politikáját Moszkvában határozták meg. EzértRákositöbbször Moszkvába utazott, és – mivel a külpolitikai feszültségek miatt a szovjet vezetésben átmenetileg ismét a keményebb vonal került előtérbe –elérte Nagy Imre menesztését(1955). A hatalom ismét Rákosi kezébe került.

 

35. Az 1956-os forradalom és szabadságharc   ELŐZMÉNYEKRákosi háttérbe szorította Nagy Imrét, s az új miniszterelnök, Hegedűs András az ő embere volt, a külpolitikai helyzet és ennek következtében a Szovjetunióban folyó hatalmi harc azonban számára egyre kedvezőtlenebbül alakult.Az SZKP XX. kongresszusán(1956. február)Hruscsov élesen szembefordult a sztálinizmussal,és a hibák kijavítását tűzte ki célul. Így az 1953-tól kibontakozópártellenzéket Magyarországon sem lehetett elhallgattatni, sőt a fiatal értelmiséget magába foglalóPetőfi-köregyre élesebben bírálta a pártvezetést. A Kreml a belpolitikai viszonyok hatásáraRákosi Mátyáslemondatása mellett döntött.HelyéreGerő Ernőtültették, ami semmiképpen sem nyugtatta meg az elégedetlenkedőket. A párton belüli reformerek Nagy Imre köré csoportosultak. A forradalmat megelőző szellemi pezsgést azIrodalmi Újságjelenítette meg a legszemléletesebben, ahol nem egy cikk maró gúnnyal bírálta a pártfunkcionáriusokat, az új uralkodó osztály képviselőit. Már tömegeket mozgósítottRajk László és három kivégzett társának újratemetése(1956. október 6.). 1956 októberének második felében azegyetemi ifjúságszervezetei sorra kiváltak a kommunista ifjúsági szervezetből (Demokratikus Ifjúsági Szövetség – DISZ), ésfüggetlen mozgalmatalapítottak. A fővárosban és vidéki egyetemi központokban létrejövő szervezetekköveteléseiket pontokba foglalták.Követelték a tervgazdaság módosítását és a bérek-árak viszonyának új szabályozását, az ország politikai rendszerének megújítását, a demokratikus viszonyok helyreállítását, a nemzeti jelképek visszaállítását, a szovjet–magyar kapcsolatok kölcsönösségi alapokra helyezését, a szovjet csapatok Magyarországról való kivonulását.   A FORRADALOM KITÖRÉSE1956. október 23-án a követeléseket megfogalmazó egyetemi ifjúság a Petőfi-kör támogatásávaltüntetést hirdetett meg a lengyel megmozdulásokkal való szolidaritás jegyében a budapesti Bem térre. A szerveződő tüntetést a pártvezetés először betiltotta, majd később engedélyezte. A Budapesti Műszaki Egyetemtől, illetve a Budapesti Tudományegyetem mellől induló tüntetés délután három órakor kezdődött.A Bem térenösszegyűlt közel ötvenezer ember szabadságot, a demokratikus viszonyok helyreállítását, a magyar önállóság megteremtését és Nagy Imre miniszterelnöki kinevezését követelte. Az egyetemisták megmozdulásához késő délutána budapesti munkásságis nagy számbancsatlakozott. A tüntető tömeg a Bem térről az Országház elé vonult és Nagy Imre személyes megjelenését, beszédét követelte. A Parlament előttösszegyűlt százezres tömeg egy része későbba Dózsa György úti Sztálin-szoborhozvonult, hogy ledöntse a gyűlölt diktatúra és a nemzeti elnyomás tíz méter magas talapzaton álló, nyolcméteres bronzszobrát. A tüntetők másik részea Magyar Rádió épületéhezment, hogy követeléseit nyilvánosságra hozza. A rádiónál azonban a hatalom nem engedélyezte a követelések beolvasását, helyette Gerő Ernő beszédét közvetítették, melyben Gerő azt állította, hogy a megmozdulás a nép ellenségeinek a műve. Az egyre feszültebb hangulatban a rádió védői közül valaki rálőtt a feldühödött tömegre, s ennek nyomán az indulatok elszabadultak, lövöldözés kezdődött.Kitört a fegyveres felkelés, a forradalom. A felkelők a fegyverraktárakból, illetve kivezényelt katonáktól szereztek fegyvereket, s a harc a főváros több pontján fellángolt. A megmozdulásokat a hajnal folyamán megérkezőszovjet páncélosoksem tudták leverni, sőt megjelenésük olaj volt a tűzre, sa harcok kiszélesedtek.   A FORRADALOM BUDAPESTEN ÉS VIDÉKENA következő napokban számos vidéki városban tömegtüntetésekre került sor,a forradalom országossá vált.A megrémült pártvezetés utasítására az Elnöki Tanács október 24-énNagy Imrétnevezte kiminiszterelnökkéazzal a céllal, hogy lecsendesítse az általánossá váló elégedetlenséget. Ekkor azonban ez már kevés volt: a felkelők nem egyszerű kormányváltást, hanem gyökeres változást követeltek. Az irányítás egyre inkább kicsúszott a pártvezetés kezéből, és az egyszerű emberek, fiatal munkások, értelmiségiek, diákok lettek az események meghatározói. Budapesten folytatódtak a harcok.Október 25-én a Parlamentnél békésen tüntető tömegbe lőttekszovjet páncélosokból és a Mezőgazdasági Minisztérium épületéből. Közel 200 halott maradt holtan a Kossuth téren. A fővárosifelkelőközpontok(Széna tér, Baross tér, Corvin köz, Mester utca, Tűzoltó utca) támogatására általánossá vált a sztrájk, a munkahelyeken aforradalmi bizottságokjöttek létre.   A HATALOM MEGHÁTRÁLÁSAAz országossá váló megmozdulások és a Budapesten kibontakozó fegyveres felkelés következtében Rákosi követői kiszorultak a Magyar Dolgozók Párja vezetéséből.Gerőt leváltották, shelyérea Rákosi börtönét is megjárt kommunistát,Kádár Jánost állították.Most már ők is forradalomnak nevezték az eseményeket, feloszlatták az MDP-t, ésMagyar Szocialista Munkáspárt(MSZMP)néven új kommunista pártot alapítottak(november 1.). A párt vezetésében bekövetkező változások eredményeképpenNagy Imremeghirdette a felkelőkkel való megegyezést, éshitet tett a forradalmi követelések végrehajtása mellett.Rádióbeszédében (október 28.) a miniszterelnök az eseményeket nemzeti demokratikus forradalomnak nyilvánította. Kihirdette a mindenki által gyűlöltÁVH feloszlatását,ígéretet tett atöbbpártrendszervisszaállítására és a szovjet csapatok Magyarországról történő kivonására. A felkelők és a hatalom tűzszünetet kötött, ésmegkezdődöttaz új hatalmi-politikai rendszer legfontosabb elemeinek kiépítése, valaminta szovjet csapatokBudapestről történőkivonásais. Ismét megvalósult a sajtószabadság, újjáalakultak az egykori pártok, és számos korábbi koncepciós per elítéltje (pl. Mindszenty József) kiszabadult a börtönből. A politikai változások betetőzéseként november 1-jétől új,koalíciósalapon szerveződőkormányvette át az ország irányítását.   A FORRADALOM LEVERÉSEA szovjet vezetők október utolsó napjaiban fontolóra vették, hogy elfogadják a megváltozott Magyarországi viszonyokat, és a magyar kormány felé is ezt az álláspontot közvetítették. Az október végiszuezi válságés azamerikaiak nyilatkozataia be nem avatkozásrólazonban megkönnyítették számukra adöntéstaz erőszakos fellépés mellett.1956. november 1-jén, miközben a koalíciós alapon szerveződő Nagy Imre-kormány megkezdte munkáját, megindult a magyarországi szovjet csapatok megerősítése. A magyar kormány kényszerhelyzetbe került: Nagy Imre bejelentetteMagyarország kilépéséta Varsói Szerződésből.Egyidejűleg kérte az ENSZ főtitkárát, járjon közbe, hogy a nagyhatalmak ismerjék el Magyarország semlegességét, és a Biztonsági Tanács tűzze napirendre a magyar kérdés vitáját. Az országban lecsillapodni látszódtak a politikai indulatok és megteremtődtek a békés építőmunka feltételei. A szovjetek azonban már kidolgozták a „Forgószél” fedőnevű hadműveletet a forradalom leverésére. A valódi szovjet szándékokat elfedve november 3-án tárgyalások kezdődtek a magyar kormány és a szovjet parancsnokság között a kivonulás feltételeiről, és ezen a tárgyaláson a szovjet hadsereg letartóztatta a diplomáciai mentességet élvező magyar tárgyalódelegációt. Anyílt szovjet támadás november 4-énhajnalban indult meg döntő túlerővel. A magyar honvédség csak szórványosan védekezett,

jelentősebb ellenállást a budapesti fegyveres csoportok fejtettek ki. A kézifegyverekkel felszerelt felkelők komoly veszteségeket okoztak a szovjet csapatoknak, azonban az egyenlőtlen küzdelemben csak néhány napig tudtak kitartani. November 12-ére sikerült a szovjeteknek felszámolni a legfontosabb ellenállási központokat.  

36. Megtorlások és konszolidáció   AZ ÚJ KORMÁNY MEGALAKULÁSAA felkelőközpontok felszámolásával párhuzamosan érkezett Budapestre, a szovjetek által kijelölt új vezető,Kádár János, akianovember 4-én megalakulóForradalmi Munkás-Paraszt Kormány névében átvette a hatalmat.Nagy Imre és közvetlen munkatársai a jugoszláv nagykövetségre, Mindszenty hercegprímás az amerikai nagykövetségre menekült. A harcokban résztvevők jelentős része, félve a retorzióktól nyugatra menekült, és követte őket a demokratikus átalakulás reményében csalódottak több százezres tömege is. A forradalom és szabadságharcot a külső erőszak leverte, de aKádár-kormánynak és az MSZMP-nek még hosszú ideig meg kellett küzdenie ahelyi, üzemi szinten (pl. a munkástanácsokban) megnyilvánulóellenállássalésanemzetközi elszigeteltséggel.   A MEGTORLÁSA hatalom a szovjet hadsereg révén Kádár János kormányának kezébe került, de az ország nem volt hajlandó az együttműködésre: a munkástanácsok és az Írószövetség kitartott a forradalom követelései mellett. Ugyanakkoraz MSZMP1956-os decemberi pártértekezleteellenforradalomnak minősítette a forradalmat,a társadalom ellenállását azonban csak aszovjet csapatokerejére és az újonnan szervezettkarhatalomra (a pufajkásokra), majd amunkásőrségre támaszkodva tudta letörni. 1957-től megkezdődteka forradalom résztvevői elleni perek,melyek nyomán több mint 300 forradalmárt kivégeztek, 20 000 embert börtönbe zártak és 13 ezret internáltak.A forradalomban résztvevő vezető politikusokatcsak később állították bíróság elé, és pereiket teljes titoktartás mellett folytatták le. Nagy Imrét és társait a jugoszláv követségről csellel kicsalták, s Romániába szállították. Mivel együttműködésre egyiküket sem tudták rábírni, haza kerültek, és 1958-banzárt tárgyaláson ítélték előket.Nagy Imrét,Maléter Pált, Gimes Miklóst és Szilágyi Józsefetkivégezték,társaik több éves börtönbüntetést kaptak. A későbbiekbena forradalom tabuvá vált,s ellenforradalomként is csak a kiválasztottak szólhattak róla, akik a történteket egyre inkább elferdítették. Ahogy telt az idő, úgy vált a forradalom a hivatalos történetírás lapjain köztörvényes bűnözők kegyetlenkedéseivé.   POLITIKAI KONSZOLIDÁCIÓA forradalom leverése, majd a kegyetlen megtorlások egyre több emberben keltették azt a meggyőződést, hogy a szovjetek által hazánkra kényszerített rendszer nemzedékeken át fennmarad. Ezérta lakosság jelentős része megkísérelte a fennálló hatalommal való együttélést,sokanpedig az új hatalommellé álltak.Így demonstrálhatta az MSZMP és a kormány már 1957 május elsején tömeges támogatottságát. Kádára forradalom emlékét és a magyar nép ellenszenvét kihasználva megakadályoztaRákosivisszatérését Magyarországra, skövetőit fokozatosan kiszorította a hatalomból.Azonban – néhány kivételtől eltekintve – a korábbi években törvénytelenséget elkövetőket nem büntették meg, hanem az államigazgatás különböző szintjeire helyezték el őket, így befolyásuk részben megmaradt. A forradalomból okulva a párt vezetőióvakodtak a személyi kultusz bevezetésétől, a politikai aktivitás kikényszerítésétől és a durva törvénytelenségektől.Az új politika lényegét Kádár nyilvánosan is megfogalmazta: „Aki nincs ellenünk, az velünk van”. 1963-bankomoly nemzetközi nyomásra, cserébe azért, mert a „magyar kérdést” levették az ENSZ napirendjéről,az ’56-os elítéltek zömét szabadon bocsátották,s ezzel párhuzamosan az MSZMP-n belül háttérbe szorították a sztálinistákat.   GAZDASÁGI KONSZOLIDÁCIÓA forradalom tanulságaként a pártvezetés kiemelten kezelte az életszínvonal kérdését.A politikai stabilizáció érdekében alapvetőnek tekintették az emberek jóléténekszerény, defolyamatos növelését,mintegy kárpótolva őket a politikai szabadságjogok korlátozásáért. A forradalom okozta gazdasági problémák (termeléskiesés, pusztulás) megoldását a szocialista tömb országai által nyújtott jelentős pénzés áruhitel segítette. A gazdaságpolitikábancsökkentették a beruházások arányátaz életszínvonal emelésére szánt forrásokhoz képest, és nem erőltették a korábbiakhoz hasonló mértékben az alapanyag-termelő ágazatok (pl. bányászat, kohászat) fejlesztését,bár a nehézipar továbbra is elsőbbséget élvezett. 1956 után rövid ideig a rendszer biztosította az egyéni parasztgazdaságok működési feltételeit, decélkitűzéseezután isa mezőgazdaság teljes kollektivizálásamaradt. A mezőgazdaság ún. szocialista átalakítását azért erőltették továbbra is, mert a kisgazdaságoknál magasabb rendűnek vélték a mezőgazdasági nagyüzemeket, s merta mezőgazdaságból kívánták biztosítani az iparosításhoz szükséges munkaerőt.Fontosnak tartották a magántulajdonon alapuló paraszti önállóság fölszámolását, hiszen az a parasztság számára az államtól, a hatalomtól jelentős függetlenséget biztosított. 1959 és 1961 között folyt a mezőgazdaság kollektivizálása.A téeszek szervezése most sem volt mentes az erőszaktól, emellett azonbana kormányzat igyekezett megnyerni a parasztokat:kedvezményeket nyújtottak, gépeket biztosítottak a gazdálkodáshoz, kiterjesztették a társadalombiztosítást a termelőszövetkezeti parasztságra. Jelentősen csökkentette az ellenállást, hogy nem a szovjet modell pontos másolására került sor, hanem engedélyeztéka háztáji gazdaságokkialakítását. Ezáltal lehetővé vált azotthoni állattartás,s így a magyar parasztság – ellentétben a szovjet kolhozparasztokkal – nem idegenedett el a munkától. A siker fontos tényezője volt, hogy a parasztság számára is nyilvánvalóvá vált, hogy ezzel a rendszerrel kell együtt élnie. A fenti módszerrel a téeszek szervezése – ellentétben az 1950-es évek elejével – kevésbé járt a mezőgazdasági termelés visszaesésével, és későbbbiztosította a jó élelmiszerellátást,ami a korszak életszínvonal-politikájának egyik tartópillérévé vált.

37. „A legvidámabb barakk” – a gulyáskommunizmus időszaka   „A LEGVIDÁMABB BARAKK” NEMZETKÖZI HÁTTEREA Kádár János vezette MSZMP az 1960-as évektől – kezdetben Hruscsov szovjet pártvezető támogatásával – olyan politikát kívánt alkalmazni, mellyel a magyar lakosság és a nemzetközi közvélemény számára isbizonyítanilehetetta szocializmus életképességét.Meghatározó szempont voltaz életszínvonalévenkénti mértékletesemelése,és bizonyos fogyasztási javak iránti szükségletek kielégítése. Úgy gondolták, hogy ezzelhelyettesíthetika politikai szabadságot,és depolitizálják az 1956ban a kommunista rendszerrel szembeforduló lakosság jelentős részét.   A TÁRSADALOM ÉS A HATALOM KIEGYEZÉSEA hatvanas évek közepétől a társadalommal szembeni békülékenység, „az élesedő osztályharc” tagadása határozta meg a Kádár János vezette párt hatalomgyakorlását. E politika jegyébena hatalomrészlegesenrendezte viszonyát a különböző egyházakkal,a közvéleményt meghatározó írókkal, és meghirdette anemzeti egységmegteremtésének

szükségességét. A több évtizedes megpróbáltatások után a lakosság többsége beletörődéssel fogadta el a hatalom békülékenységét, kiegyezési szándékát. Tudomásul vették, hogy ha lemondanak a párt politikájának nyílt bírálatáról, az ellenzéki politizálásról, akkor magánés családi életük háborítatlan marad, sőt a szerény anyagi gyarapodás lehetősége is biztosított számukra.Az „élni és élni hagyni” politikájatöbb mint két évtizedremegteremtette a hatalom és a társadalomnagyobb konfliktusok nélküliegyüttműködését.   ÚJ GAZDASÁGI MECHANIZMUSA politikai szempontból is oly fontos életszínvonal biztosítása megkövetelte a mezőgazdaság mellett az ipar fejlődését is. Miután a mezőgazdaság átalakítása befejeződött, az ipar számára nem maradtak jelentős paraszti munkaerő-tartalékok, a nők munkába állításával pedig a női is munkaerő-tartalékok kimerültek.Az ipar extenzív(új gyárak létesítésével és a régiek bővítésével történő)fejlesztésének a lehetősége lezárult.A fejlődés a továbbiakban csaka termelékenység fokozásánalapulhatott. Az 1960-as évek közepére egyre nyilvánvalóbbá vált azonban, hogy az intenzív gazdasági fejlődés a tervgazdálkodás merev rendszerében nem valósítható meg. A szükséges gazdasági reformokhoz, miután hasonló gondok a Szovjetuniót is terhelték, a magyar pártvezetés megkapta a szovjetek beleegyezését. Ennek köszönhetően1968-ban bevezettékhazánkbanaz új gazdasági mechanizmust,melyapiacgazdaság elemeitkívánta a gazdasági vérkeringésbe beépíteni. Az új gazdaságirányítási rendszer tágabb keretet biztosított azönálló vállalati kezdeményezéseknek, és lépéseket tett avalós árak és bérekkialakítására is. A rendszerbe azonbanpolitikai megfontolásokból fékeketépítettek: pl. továbbra is alapelv a teljes foglalkoztatás, sok terméknél fennmaradt a kötött ár, és visszafogták a nagyobb személyi jövedelmeket. Így a gazdaság fellendült, alkalmazkodóképessége javult, az életszínvonal és az ellátás színvonala is emelkedett, de nem vált alkalmassá az elkövetkezendő válságok leküzdésére.   A GAZDASÁGI-TÁRSADALMI VÁLTOZÁSOKA hatvanas évek közepétől a hetvenes évek elejéig az ipari termelésen belülmeghatározóvá vált ajelentős anyag- és energiaszükségletűnehézipar(61%), és kismértékben tovább csökkent az élelmiszeripar valamint a könnyűipar részesedése. Az ipari termelés dinamikus növekedése (átlagosan kb. 7%) elsősorban új beruházásokkal (gépipar, vegyipar stb.) és új munkaerő bevonásával valósult meg, dea termelékenység nem javult.A korszaksikerágazata egyértelműena mezőgazdaság,mely látványos fellendülést produkált, csökkenő földterületen és csökkenő élőmunka ráfordítással, a hatékonyság növelésével. A mezőgazdaság korszerűsítésében agépesítésés aműtrágya-felhasználásmellett jelentős szerepet játszott azúj növényfajtákés aziparszerű növénytermesztés(kukorica, burgonya, cukorrépa, napraforgó) elterjedése. Az állattenyésztés is felfutott, s ebben a fejlődőháztáji gazdaságoknak is kiemelkedő szerep jutott.Az infrastruktúrán belüla közlekedésben, elsősorban a motorizáció terén (személygépkocsi, tehergépkocsi, autóbusz) indult el lényeges fejlődés, ennek ellenéreaz ország lemaradásaa nemzetközi szinthez képestalig mérséklődött.Mégsúlyosabbelmaradást mutatotta hírközlés,a telefonhálózat kiépítettsége,hiszen az egy főre jutó készülékek számában Magyarország a harmadik világ országainak színvonalán állt. A korszakban a társadalmi változások a nemzetközi tendenciáknak megfelelően történtek, csak gyorsabban – hiszen Nyugat-Európában a hasonló folyamatok több mint fél évszázad alatt zajlottak le –, és mintegy harminc-negyven éves fáziskéséssel. A legfontosabb társadalmi változás az volt, hogybefejeződött a mezőgazdasági munkások tömeges elvándorlása az iparba,és megkezdődött a szolgáltató ágazatokba dolgozók számarányának növekedése. Ezzel párhuzamosan folyamatosannőtta szellemi dolgozók, és csökken a fizikai dolgozókaránya.Megkezdődött a vidék polgárosodása, és folytatódott azurbanizáció(a lakosság városokba költözése), melynek új eleme, hogy nem elsősorban a főváros, hanem avidéki (nagy)városoklélekszáma nőtt dinamikusan (Miskolc, Győr). Az oktatás területén általánossá vált az óvoda, és folyamatosan csökkent a nyolc osztályt el nem végzők számaránya, valamint emelkedett a középiskolákban, illetve a felsőoktatásban tanulók száma. Kiemelkedő jelentőségű, hogy a Kádár-korszakbanmegszűnt a napi nélkülözés.A jövedelmi viszonyok kiegyenlítődnekaz iparban és a mezőgazdaságban dolgozók között, sőt a szellemi és a fizikai munkát végzők, valamint a vezetők és a beosztottak között is.   A GULYÁSKOMMUNIZMUSAgazdasági reformkövetkeztében Magyarországon – legalábbis kelet-közép-európai mérté szerint –robbanásszerűen nőtt a lakosság fogyasztása.Jelentősen emelkedett az életszínvonal, általánossá vált egy sor közszükségleti cikk (mosógép, rádió, televízió) és elterjedt az autó. Javult az élelmiszerellátás színvonala, lényegesen nőtt például a hús-, a tej- és a cukorfogyasztás. A gazdasági változások – mint láttuk –széleskörű társadalmi mobilitást is eredményeztek, melynek hatásáranőtt az első generációs szellemi foglalkozásúak aránya.E folyamatot jelentős mértékben elősegítette azoktatási és a közművelődési hálózatországos kiépítése. A rendszer keretein belülszabadabbá vált a sajtó és a könyvkiadás.A híres-hírhedt három T (tiltás, tűrés és támogatás) körülményei között nőtt a művészetek mozgástere is. A nagyobb jövedelmek és a szabadabb politikai légkör hatására jelentős mértékben emelkedett aNyugatra utazó magyarok,és ezzel párhuzamosan aMagyarországra látogató külföldiekszáma is. Az áruval teli üzletek, a nagy autófogalom, a szabadabb könyvkiadás, az utazási feltételek javulása, a hatalom nyílt erőszaktól való tartózkodása, az ideológia viszonylagos háttérbe szorulása megváltoztatta a Magyarországról és a Kádár-rendszerről 1956 után kialakult negatív képet a nyugati világban éppúgy, mint belföldön. Az egypárti diktatúra kádári változatának, a „gulyás- vagy frizsiderkommunizmusnak” akülső és belső népszerűségét tovább növelte, hogy a szocialista táboron belül ezzel ellentétes folyamat bontakozott ki.    

38. A szocializmus válsága Magyarországon   A REFORM LEÁLLÍTÁSARontotta a reform esélyeit, hogy a Varsói Szerződés tagállamai – köztük Magyarország – katonai erővel fojtották el a demokratikus szocializmus jelszavával kezdődő „prágai tavaszt”.Az 1968-as csehszlovákiai bevonulást követőena magyar pártvezetés a reformkezdeményezéseket szigorúan a gazdaság területén akarta tartani, ám ez a folyamat lefékeződéséhez vezetett. A szovjet pártvezetés és a reformok MSZMP-n belüli ellenzőinek nyomására 1972 után háttérbe szorították a gazdasági változásokat kidolgozó politikusokat (Fock Jenő, Nyers Rezső), majda reformotisleállították(1974). A pártelit meghatározó tagjaifölismerték, hogy az újítások következetes végrehajtásagyakorlatilaga pártállam felszámolásához vezethet.A piaci viszonyokhoz való alkalmazkodás politikai és társadalmi következményeinek elvetése egyben arra a problémára is rávilágított, hogy megreformálható-e érdemben a szocialista rendszer.   A VISZONYLAGOS JÓLÉTA pártvezetésben folyó reformvitákat és az ehhez kapcsolódó személyi kérdéseket a lakosság jelentős része a hatalmi elit belső konfliktusaként értékelte. A társadalom és a politika így szinte teljesen eltávolodott egymástól. A hetvenes évek során az

ország versenyképességének romlását – mely különösképpen a nyersanyag- és energiaigényes nehézipari termelést sújtotta – a lakosság döntő többsége nem, vagy alig érzékelte.A politikából kirekesztett emberek többségének figyelmét az egyéni vagyonszerzés(lakás, nyaraló, autó) illetvea különböző vásárlási és utazási lehetőségek kötötték le.A politikai tisztánlátást az is nehezítette, hogy néhány területenlátványos eredményekszülettek.A mezőgazdaságsikeresenhelytállt a nemzetközi versenyben,és termelékenysége a nyolcvanas évekre jó néhány termék esetében megközelítette a mezőgazdaságilag legfejlettebb európai országok színvonalát. A hetvenes-nyolcvanas évtized során gyakorlatilag töretlenül nőtt a döntően a háztáji gazdaságokból származó zöldség- és gyümölcstermelés és a sertésállomány. A hetvenes években kezdődő válságjelek fölismerését nehezítette, hogy jó néhány régóta vártinfrastrukturális beruházást ebben az időszakban adtak át. Útjára indult a budapesti metró (1970), és megnyitották a balatoni autópálya első szakaszát (1975). Amagyarkülpolitikais ebben az évtizedben vált – a szűkös mozgástér ellenére – a lakosság szemébensikerágazattá. Az általános katonai és politikai enyhülést kihasználva Magyarország széles körű gazdasági és politikai kapcsolatokat alakított ki a korábban ellenségnek tekintett nyugati államokkal. Ajószomszédi viszonykeretében különösképpen Ausztriával ápoltunk jó kapcsolatokat, ami a hetvenes évek végén a vízumkényszer eltörléséhez vezetett. Az évtized soránrendeztükpolitikai és gazdasági kapcsolatainkat az NSZK-val, a Vatikánnal és az Egyesült Államokkal(ez utóbbi eredményeként hazánk visszakapta a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket). A külpolitikai mozgástér kitágulását az is jelezte, hogy – elsősorban Románia vonatkozásában – a határon túli magyarok helyzete ismét a közbeszéd tárgyává válhatott.   A KIBONTAKOZÓ VÁLSÁGAz 1970-es évek elején a jövedelemkülönbségeket is eredményező gazdasági reform leállítása és a munkások helyzetét javító intézkedések (béremelés, munkaidő-csökkentés) hozzájárultak a gazdasági-társadalmi konfliktusok tompításához. Ugyanakkor az ország gazdasági teljesítőképessége, s főleg alkalmazkodóképessége nem javult, így az 1973-asolajválságnyomán egyre nagyobb mértékben jelentkezetta cserearányok romlása.Ez azt jelentette, hogy folyamatosan és nagymértékben csökkent a magyar ipari termékekért (autóbusz, televízió stb.) vásárolható nyersanyag- és energiaennyiség. A tervgazdálkodás által gúzsba kötött, a KGST piacára kényszerítettmagyar gazdaság képtelen volt alkalmazkodni az olajválság teremtette világpiaci változásokhoz.Az ipar nem tudta növelni termelékenységét, így a magyar gazdaság világpiaci helyzete folyamatosan romlott. A pártvezetés a kibontakozó gazdasági válságotnyugati kölcsönökfelhasználásával kívánta elkerülni. A fölvett kölcsönök azonban nem tudták a magyar gazdaság válságát megoldani, mert felhasználásuk kétsúlyos gazdasági tévedésen alapult. Az egyik azt feltételezte, hogy az olajárrobbanás átmeneti jelenség, mely alapvetően csak a fejlett nyugatot sújtja. A másik pedig abból indult ki, hogy az „olcsó” nyugati kölcsönök révén sikerülhet olyan központi nehézipari beruházásokat elindítani, melyekből a fölvett hitelek kamataikkal együtt kifizethetők. A gazdaságpolitikai hibákat az is tetézte, hogy a pártvezetés ragaszkodott az 1956-ból levont tanulsághoz, és nem merte az életszínvonalat drasztikusan csökkenteni. Így politikai okokbóla kölcsönök jelentős részét az elért életszínvonal megtartásárafordították. A rugalmatlan tervutasításos rendszerbena megindítottszénbányászati és nehéziparinagyberuházások jelentős része csak rontott a helyzeten.A hetvenes évek végére egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az ország gazdasága súlyos válság felé sodródik. Kádár János ezt kihasználva hiába szorította vissza a párton belüli konzervatív erőket és helyezte újra kulcspozícióba a reformok híveit, az ország kényszerpályára került,beindult az eladósodási spirál:a régebbi adósságok törlesztésére kellett újabb kölcsönöket fölvenni, egyre rosszabb feltételekkel. Az 1979-ben hozottmegszorító intézkedések(áremelések, reálbér-csökkenés) sem tudták rövid távon a magyar gazdaságot növekedési pályára állítani, az adósságcsapdába került ország gazdasági helyzetét rendezni.   ELMÉLYÜLŐ GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI VÁLSÁGAz elhibázott gazdaságpolitikai döntések nyománaz ország gyorsan eladósodott.A pártvezetés az 1980-es évek elején újra gazdasági reformokkal kísérletezett, de ezek sem hoztak számottevő eredményeket. A kudarcok egyre szélesebb kör számára tették nyilvánvalóvá, hogy a rendszer részleges reformjai nem segítenek,a tervgazdálkodás nem versenyképes a piacgazdasággal. Az 1980-as évekre az eladósodás mértéke elérte azt a szintet, amelynél márlehetetlen volt a korábbi életszínvonal megőrzése.Miközben az emberek egyre többet dolgoztak, az állam egyre kevésbé tudta biztosítani a szocialista rendszer alapjainak tekintett vívmányokat (ingyenes egészségügyi ellátás, teljes foglakoztatás stb.) Ez egyre szélesebb rétegek leszakadását,elszegényedését eredményezte. A társadalom növekvő aggodalommal vette tudomásul a romló életkörülményeket, mely abban is megmutatkozott, hogy megkezdődött a lakosság lélekszámának fogyása. A „gulyáskommunizmus” meghatározó pillére, az életszínvonal folyamatos emelése összedőlt. A szociális problémák társadalmi válságot okoztak, ésegyre nagyobb tömegek fordultak el a rendszertől.

39. A rendszerváltás Magyarországon   A RENDSZERVÁLTÁS ELŐZMÉNYEIAz 1980-as évek második felében egyre nyilvánvalóbbá vált a szovjet típusú szocializmus csődje. Az elaggott és a realitásokat mind kevésbé figyelembe vevőpártvezetésgyakorlatilagképtelen volt a kialakuló gazdasági és társadalmi válsághelyzetet kezelni.Az ország gyorsulóeladósodása következtében az államháztartás többször is közel került apénzügyi csődhöz. A társadalom többsége a csökkenő jövedelméttúlmunkavállalásával egészítette ki. Erre lehetőséget biztosítottak a különböző melléküzemágak, a vállalatokon belül többletmunka végzésére alakult gazdasági munkaközösségek (GMK), a megerősödő háztáji gazdaságok, a megjelenő magánvállalkozások (pl. taxizás). Az ún.második gazdaságon belülvégzett önkizsákmányoló munka gyakorlatilag minden családban megjelent. A napi 10-14 órai munka az egészségügyi helyzet romlását eredményezte. Ugyanakkor megindult a társadalom anyagi differenciálódása, ésnőttek a vagyoni különbségek. A rendszer erősödő válságával párhuzamosan megkezdődöttaz ellenzék megszerveződése.Az első jelentős ellenzéki tanácskozásraMonoronkerült sor (1985), ahol jelen voltak az akkori ellenzék és reformértelmiségiek vezető egyéniségei. Már ezen a találkozón felmerült a pártállam megszüntetésének és a politikai szabadságjogok kiterjesztésének a követelése.   KEDVEZŐ KÜLPOLITIKAI FORDULATAz 1980-as évek második felében egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a Szovjetunió elvesztette a nyugati világgal vívott fegyverkezési versenyt, és súlyosbodó gazdasági nehézségei miatt képtelen fönntartani a Kelet-Közép-Európában állomásoztatott több mint félmilliós hadseregét. Gorbacsov és a pártvezetés a konfrontáció és a bezárkózás helyett irányváltást hajtott végre: átértékelte addigi védelmi politikáját, és szabad utat engedett a kelet-közép-európai országokban elindult társadalmi, politikai változásoknak.   ÚJ POLITIKAI ERŐK JELENTKEZÉSEAz 1980-as évek végére kialakuló és megszerveződőúj politikai-gazdasági elitegyre nehezebben viselte a gyengülő pártvezetés atyáskodását, felügyeletét. 1988-ra a Kádár János vezetteMSZMP elveszítettemind apárttagokjelentős részének, minda társadalomszéles rétegeinektámogatását.A lakosság többsége gyökeres változásokat akart.

Ellenzéki szervezetekjöttek létre, a későbbi pártok előzményei: aMagyar Demokrata Fórum(MDF), aSzabad Demokraták Szövetsége(SZDSZ), aFiatal Demokraták Szövetsége(FIDESZ). Rendezvényeik egyre több embert vonzottak. 1988. március 15-én, a tüntetéssé váló budapesti ünnepségeken több mint tízezren vettek részt, s egy év múlva már kb. százezren ünnepeltek az ellenzékiekkel. Az MSZMP-n belüla tagság egyre nagyobb része fordult a változásokat követelőreformer vezetők,Pozsgay Imre és Nyers Rezsőfelé. Az 1988-as májusi pártértekezleten megerősödtek a reformerek, képviselőik bekerültek a legfelsőbb pártvezetésbe.Kádár Jánost leváltották,és a pártapparátus képviselőjét,Grósz Károlyt választották főtitkárrá.A miniszterelnökként már néhány óvatos reformot végrehajtó Grósz csekély,a rendszer lényegét nem érintő változtatásokkal kívánta megoldani a helyzetet. A gazdasági válság azonban tovább mélyült, Magyarország eladósodásáról egyre riasztóbb adatok kerültek nyilvánosságra. Az ellenzék egyre aktívabbá vált, de a szovjet pártvezetés nem támogatott semmilyen erőszakos fellépést ellenük. 1989 elejénPozsgayImre nyilvánosannépfelkelésnek minősítette az 1956-os forradalmat.Ez a Kádár-rendszer eszmei alapjának (hogy 1956 ellenforradalom volt) a tagadását jelentette.Az állampárt szétesésnek indult,a politikai életben a szerveződő új pártok, politikai mozgalmak vették át a kezdeményező szerepet. A gazdaságban elindult aspontán privatizáció,melynek során a politikai-gazdasági elit biztosította helyét az új rendszerben. Nagy Imre és mártírtársainak újratemetésén(1989. június 16.) a közel 150 ezres tömeg nemcsak az 1956-os hősök emléke előtt tisztelgett, de jelképesen a Kádár-rendszert is eltemette.   A BÉKÉS RENDSZERVÁLTÁSAz ország népebékés rendszerváltást akart, amely megszünteti a pártállami diktatúrát, és apolitikai jogokbiztosítása mellett minden állampolgára számáraszociális biztonságot is ad. 1989 nyarán kezdődtek meg a békés átmenetet előkészítőtárgyalásokaz MSZMP és azellenzéki erőket képviselőEllenzéki Kerekasztal(EKA)között.Az EKÁ-t az ellenzék egységes fellépése érdekében hozták létre, és összefogta a legnagyobb társadalmi támogatottságot élvező ellenzéki pártokat (pl. MDF, SZDSZ, FIDESZ, SZDP, KDNP és az FKgP). A tárgyalásokon az MSZMP és az EKA képviselőimegállapodtak a békés átmenet sarkalatos törvényeiről és forgatókönyvéről(1989. szeptember). AZ MSZMP beleegyezett az ellenzék által javasoltalkotmánymódosításba, atöbbpártrendszeren alapulószabad választásokfeltételeinek megteremtésébe (pártok anyagi támogatása, választási szabályok stb.), és garanciát vállalt arra, hogy mindezeket az országgyűlés jóváhagyja Ezzel párhuzamosan az utolsó kommunista kormányNémeth Miklósvezetésével hozzákezdett a pártállam intézményeinek lebontásához, a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő kapcsolatok átértelmezéséhez.Tárgyalásokat kezdetta szovjet csapatok magyarországi kivonulásáról(az egyezményt 1990 márciusában írták alá), ésmegnyitotta a határtaNyugatra távozni akaróNDKállampolgárok előtt(1989. szeptember). Ez utóbbi lépésnek igen jelentős szerepe volt Németország egyesítésében, és a kelet-középeurópai kommunista rendszerek dominószerű összeomlásában. Időközben a volt állampárt helyetta reformkommunisták(Pozsgay Imre, Nyers Rezső, Németh Miklós)megalakították a Magyar Szocialista Pártot(MSZP), amely örökölte az MSZMP vagyonát és hatalmi pozícióit, de a polgári demokráciát elfogadó modern szociáldemokrata pártként határozta meg önmagát. 1989. október 23-án,a levert forradalom 33. évfordulóján a parlament alkotmánymódosítása nyománkikiáltottákhazánkbana harmadik köztársaságot.Az igazi politikai őrségváltás azonban csak a szabad, többpárti választások után következett be. Az ország népe számára szokatlan politikai harc,választási küzdelembontakozott ki a sajtóban, a televízióban, a nagygyűléseken és a falragaszokon. Ez váratlan módon nem a régi hatalom képviselőivel szemben, hanemaz új pártok közöttvolta legélesebb.Az ellentétek már a kerekasztal-megállapodás aláírása után felszínre törtek. Az SZDSZ és FIDESZ például ellenezte, hogy a köztársasági elnököt még az országgyűlési választások előtt, közvetlenül a nép válassza meg, mert így valószínűleg az ismert és akkor nagyon népszerű Pozsgay Imre lett volna az államfő. A kérdésről kiírtnépszavazáson (1989. november) eldőlt, hogya köztársasági elnökötaz új országgyűlés választhatja meg,de az aláírásgyűjtéssel kiharcolt népszavazás végletesen szembeállította egymással a két legerősebb ellenzéki pártot, az MDF-et és az SZDSZ-t. A pártállam bukása utáni első országgyűlésiválasztásokon, 1990 márciusában és áprilisában a szavazásra jogosult polgárok 65,77%-a adta le a voksát. Aválasztást a Magyar Demokrata Fórum nyerte meg, s Antall József vezetésével az MDF–FKGP–KDNP koalíciója alakított kormányt.A parlament legerősebb ellenzéki pártja a radikális antikommunista jelszavakat hangoztató SZDSZ lett. A parlament és a kormány működéséről a két legnagyobb párt, azMDF ésazSZDSZ paktumot kötött. Ennek értelmében az SZDSZ adta a köztársasági elnököt Göncz Árpád személyében, az MDF pedig a parlament elnökét Szabad Györgyöt. A kormányzás zavartalansága érdekébenszűkítették azoknak a törvényeknek a körét, amelyeket csak a képviselők kétharmadának „igen” szavazatával lehet elfogadni (kétharmados törvények). Akonstruktív bizalmatlansági intézményelfogadásával pedig megerősítették a miniszterelnök politikai súlyát. 1990 őszénönkormányzati választásokat tartottak. A központi akaratot végrehajtó tanácsrendszer megszűnése és a helyi ügyekről önállóan döntő, széles jogkörűönkormányzatok megalakulásaa rendszerváltás egyik legnagyobb jelentőségű eseménye.   A SZOCIÁLIS PIACGAZDASÁG KIÉPÍTÉSEA rendszerváltás nyomán Magyarországon megkezdődött aszociális piacgazdaságkiépítése. A cél egypiaci viszonyokon alapuló, de a kirívó visszásságokatállami beavatkozássaltompító, a társadalom széles rétegei számára jólétet biztosító berendezkedést kialakítása volt. A rendszerváltás utáni első kormány mozgásterét azonban rendkívüli módon leszűkítették a megöröklöttadósságból eredő fizetési kötelezettségek, aválságba került gazdaságésa hazai tőke hiánya.Így a piacgazdaság megteremtéséhez, a gazdaság talpra állításához elengedhetetlenprivatizációellentmondásos körülmények között ment végbe. A privatizáció nyomán számos veszteségesen működő gyárat, üzemet bezártak éstöbb százezren váltak munkanélkülivé.Mindez hozzájárult a magyar gazdaság modernizálódásához, de sokak számára a létbizonytalanságot eredményezte, így a rendszerváltásnak nemcsak nyertesi, hanem vesztesi is voltak.

V. A globális világ előnyei és gondjai   40. A gazdaság és a társadalom átalakulása a XX. század második felében   A VILÁGHÁBORÚ UTÁNA háborút követően Európában a gazdaság talpra állítása volt az alapvető feladat.A Szovjetunió és a kialakuló szocialista tömbhatalmi és ideológiai okokból gazdasági értelemben iskizárta magát a világgazdaság vérkeringéséből.Ezen országok szovjet mintára állami kézbe vették teljes gazdaságukat, és a tervutasításos rendszerre tértek át. Így kimaradtak a nemzetközi tőkeáramlásból, s kezdetben a nemzetközi kereskedelemből is. Európa nyugati fele – mely a tőkés világ része maradt – szintén új utakat keresett. Az állami beavatkozás sikereit látva a kor közgazdászai – modern gondolatként – az állami szerepvállalás fokozását hirdették. Így egyes ágazatokban (közlekedés, kohászat, bányászat)Nyugaton is államosításokra került sor, és növelték az állam újraelosztó, gazdaságirányító szerepét. Az európai gazdaság helyreállításában – gazdasági és politikai okokból – az Egyesült Államok is részt vállalt. Széleskörű segélyprogramot hirdettek, melyet előterjesztőjéről (George Marshall)Marshall-segélynek neveztek. A terv keretébenáru- és tőkehiteleketbiztosítottak a

résztvevő országoknak. A segély több szempontbólelősegítette Nyugat-Európa regenerálódását:stabilizálta az életszínvonalat, így csökkentek a belpolitikai feszültségek, fejlődési pályára állították a gazdaságot, és az elosztás megszervezése kiindulópontját képezte az európai együttműködésnek. (A szocialista tömb országai politikai okokból visszautasították a segélyt.) Az európai helyreállítással egy időbenegyre gyorsabb ütemben bomlott fel a gyarmati rendszer.A volt gyarmatok hozzáláttak gazdaságuk fejlesztéséhez, és ebben bizonyos térségek (pl. Délkelet-Ázsia) látványos eredményeket értek el. Az egykori gyarmattartóknak a hagyományos nemzetközi versenytársak mellett meg kellett megküzdeniük ezen országok fejlődő gazdaságaival is. A legyőzöttJapánszintén amerikai segítséggel látott hozzá gazdasága helyreállításához. Előnyére vált, hogy a békeszerződés értelmében költségvetésének csupán 1%-át fordíthatta hadikiadásokra. Ígyanyagi erőforrásait az ásványkincsekben szegény országa termelékenység fejlesztésére használta fel,amivel megalapozta későbbi rohamos gazdasági fellendülését.   A JÓLÉTI ÁLLAM ÉS TÁRSADALOMA tőkés világgazdaság fellendülése gyakorlatilag egy amerikai mintára végrehajtott óriási New Dealen alapult. Ennek lényege az állami beavatkozás melletta piac folyamatos bővítésevolt, melynek forrása – gyarmatosítható területek híján – csaka belső fogyasztás növekedése lehetett.Ennek megfelelően a fejlett országokban az 1950-es évek közepétőlgyorsan emelkedett az életszínvonal:nőttek a jövedelmek, csökkent a munkaidő, bővültek és általánossá váltak az állami szociális juttatások (munkanélküli segély, biztosítási rendszerek stb.). A jóléti társadalomban tömegessé – gyakorlatilag minden kereső ember számára elérhetővé – váltak a korábban csak a középosztály által használt és élvezett fogyasztási cikkek és szokások (televízió, telefon, évenkénti nyaralás stb.).   A „DÜHÖNGŐ IFJÚSÁG”A háborút megélt nemzedékek a túlélés örömével vetették bele magukat az újjáépítésbe.A születések számaa háború miatt elodázott családalapítások következtébenmegugrott,így népes korosztályok nőttek fel a fogyasztói társadalom nyújtotta egyre jobb életkörülmények között. Ugyanakkor a háború, majd a kommunizmus valósága, a hidegháború, a gyarmati összecsapások aláásták a felnőttek világát meghatározó eszméket. Az életmódváltás együtt járta régi ideálok háttérbe szorulásával, a fiatalság új eszményeket, új formákat keresett.A régi értékek elutasításátfeltűnő módonszerették volnakifejezni:új ruha, új hajviselet, új zene hódított tért. A polgári világ elutasított eszményei (tulajdon, konszolidált élet stb.) helyettteret hódított a baloldali színezetűforradalmi romantikával átitatottlázadás szelleme(pl. Che Guevara istenítése) Az ifjúság lázadása az Amerikai Egyesült Államokban összefonódotta vietnami háború elleni tiltakozással. Kialakult a„hippi-mozgalom”,amely az erőszakmentességnek, a régi értékek elutasításának és a semmittevés kultuszának egyfajta keveréke volt. Európában az ifjúság lázadása az 1968-as diákmegmozdulásokban érte el csúcspontját. Ám a forrongó ifjúság annak a rendszernek volt a haszonélvezője, melyet elutasított, és az óhajtott szabadságot a polgári demokráciákon kívül még kevésbé találhatta meg. A „nagy nemzedék” lassan felnőtt, tagjai maguk is bankárok, tanárok, vállalkozók és munkások lettek, ésa lázadás az ifjúkor nosztalgikus emlékévé szelídült.A hatvanas-hetvenes évek iránti nosztalgia és a lázadás varázsa azonban tovább élt a következő nemzedékekben, és ezt aszórakoztatóipara haszon reményében máig élteti.   INFORMATIKAI FORRADALOM – ÚJ FEJLŐDÉSI CENTRUMOKAzolajárrobbanást követő gazdasági válság kikényszerítette, a tudományos és technikai fejlődés pedig lehetővé tette azinformatikai forradalomkibontakozását. A hetvenes évektől a fejlődés motorjává alapvetően és végérvényesen a termelékenység fokozása vált.Új iparágak születtek és váltak húzóágazattá(elektronika, számítástechnikai ipar), míg mások jelentősége csökkent (pl. a kohászat). A technológia fejlődésével megváltoztak az ipar telepítő tényezői (pl. a kohászatban a szén szerepe csökkent, így az iparvidékek elszakadhattak a széntelepektől). A nagy változásokat jelzia fejlődési centrumokáthelyeződéseis. Míg a XX. század elején Nyugat-Európától az Amerikai Egyesült Államok vette át a centrum szerepét, a XX. század utolsó harmadában először Japán, majd a délkelet-ázsiai „kis tigrisek” (Tajvan, Dél-Korea) törtek előre. A XX. század végén pedig már Kína indult robbanásszerű fejlődésnek. A gazdasági fejlődés centrumainak változása összetett folyamat: a történeti, kulturális hagyományoktól kezdve a népességszámon át a munkaerő áráig számos tényező szerepet játszik benne. Mégis kiemelhetjük, hogy a XIX. századi mozgásokhoz hasonlóan manapság isalapvető a tőke vándorlása.A tőke mindig oda igyekszik, ahol a leggyorsabban, a legnagyobb profitra tehet szert: így továbbra is fontos az olcsó munkaerő, a nagy felvevőpiac (nagy népességszám és/vagy magas jövedelmek), valamint az adókat és egyéb terheket meghatározó politikai környezet szerepe.   A JÓLÉTI TÁRSADALOM ÉS KIHÍVÁSAIA jóléti társadalom megjelenésévela hagyományos társadalmi rétegződést leíró fogalmak átalakulnak,s részben használhatatlanná válnak. Eltűnik a parasztság, a klasszikus munkásosztály, ugyanakkor nagymértékben megnő az értelmiség létszáma. Ezzel párhuzamosan az átalakuló társadalombana régi ideológiák(pl. liberalizmus, konzervativizmus, marxizmus) isrészben érvényüket vesztik,vagy legalábbis új problémákra kell válaszokat adniuk. Afogyasztói társadaloma gazdaság fejlődésére, folyamatos növekedésére épül,így létezése igen sérülékeny. A Föld globális problémáinak megoldása sokszor ellentmond a jóléti társadalmak magas fogyasztásának és jólétének. Nagy kérdés, hogy ha a jólét forrása részben mások szegénysége, akkormegvalósítható-e a jólét kiterjesztése a Föld minden területére?A szegény országokban tapasztalható demográfiai robbanás miatti áttelepülés (migráció) és a fejlett országok népességcsökkenése az ellátó rendszerek (pl. a nyugdíjrendszer) összeomlásával fenyegetnek.A jólétiállamokban a gazdálkodókat sújtóterhek(pl. magas adók, magas fizetések)a tőkét a fejletlen régiókba irányítják,ami a gazdálkodók számára megoldást jelent, míg a társadalomban problémaként jelentkezik.  

41. Globális problémák – természet és társadalom   GLOBÁLIS PROBLÉMÁKA XX. század második felében lezajlotttudományos-technikai forradalom,a világgazdaságkiépülése, az egész Földre kiterjedő, azazglobális problémáksorát hozta magával. A globális problémák összefüggnek afenntartható fejlődéskérdésével, melyet az ENSZ 1992-ben Rio de Janeiróban lezajlott konferenciáján vitatott meg. A konferencia megállapítása szerint a fenntartható fejlődés azt jelenti, hogya jelen szükségleteit úgy kell kielégíteni, hogy ez ne veszélyeztesse az emberiség jövőjét. Aglobális problémákkezelésében így a társadalmi-gazdasági és ökológiai kérdések azonos súllyal, egymással szoros összefüggésben jelennek meg, s minden országra, kontinensre kihatnak. Éppen ezértmegoldásuk csakaz emberiség összefogásával,az államok együttműködésével lehetséges.Természetesen a globális problémák kezeléséért minden ember személyesen is felelős a saját országában, a lakóhelyén és a szűkebb környezetében. Nem véletlenül fogalmazódott meg az alábbi jelmondat: „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!”   KÖRNYEZETKÁROSODÁSAz embereket körülvevő természeti környezet védelme a XX. század közepétől vált egyre tudatosabbá. Mára sokak

vélekedése szerintaz emberiség jövője függ a hatékony környezetvédelemtől,az egyén és a társadalom környezettudatos magatartásától. A természeti környezetet fenyegető veszélyekre hívja föl a figyelmetFöldünk éghajlatváltozása, mely szorosan összefügg az ipari termelés és a tömegközlekedés által kibocsátott szennyeződéssel. Egyre több kutató fogalmazza meg azt, hogy a levegő szennyeződése, az üvegházhatás a Föld általános felmelegedését idézi elő. Mindezek következtében egyes területeken fokozódik a szárazság, felgyorsul az elsivatagosodás, más területeken enyhébb, nedvesebb klímát eredményez, vagyisaz éghajlat szélsőségesebbé válik.A globális fölmelegedés a világóceánok vízszintjének emelkedését eredményezheti. A tengerszint néhány méteres emelkedése katasztrofális hatással járhat a partvidékeken élő lakosság számára.A légszennyezéssel összefüggő súlyos probléma a földi életet a káros kozmikus hatásoktól védőózonpajzs sérülése,az Antarktisz feletti ózonlyuk növekedése. Különösen veszélyes atrópusi esőerdők pusztítása. Ha az irtás a jelenlegi ütemben folytatódik, akkor fél évszázad múlva lényegesklímaváltozáskövetkezhet be. Az erdők kiirtásával is összefüggőtalajerózió, a művelhető talajok elvesztése és a talajpusztulás (a talaj tápanyagtartalmának, víztartó képességének csökkenése) is a globális problémák közé tartozik. A növekvő környezetkárosodás miattveszélybe került az emberiség vízkészlete.Az egyre gyakoribb tengeri szennyeződések (pl. kőolajszállító hajók balesetei) súlyos katasztrófát idézhetnek elő a tengerek élővilágában. A rendelkezésünkre álló édesvízkészletek is fogyóban vannak: mindez azzal függ össze, hogy a világ vízfelhasználása 1950 óta megháromszorozódott, az egy főre jutó vízfogyasztás mindenütt növekszik. Az ipari fejlődésselnövekvő energiaigénykapcsolta be a nukleáris (atom-) energiát az energiaforrások közé. Azatomerőművekben termelt energia ugyanakkor több vonatkozásban is veszélyt jelenthet az emberiségre. Egyrészt nehéz kizárni az atombaleseteket (amire 1986-ban a csernobili atomerőmű egyik blokkjának felrobbanása mutatott rá), hatalmas problémát jelent az elhasználódott nukleáris fűtőelemek biztonságos tárolása. A fentiek alapján is levonható az a következtetés, hogya globális problémák szorosan összefüggenek egymással,így megoldásuk is csak komplex módon képzelhető el.   GAZDAGOK ÉS SZEGÉNYEKA különböző társadalmak és kultúrák fejlődése – mint történelmi tanulmányaink során láttuk – nem egy időben és nem egyformán zajlott le a Földön. Mindig voltak a fejlődés élvonalában álló területek (centrum) és ezektől gazdaságilag függő fejletlenebb zónák (periféria). A centrum és a periféria kapcsolata sokrétű volt: a fejlettebb területek haszonélvezői voltak a hátrányos helyzetű területekkel folytatott gazdasági kapcsolatoknak, ígya centrum gazdagabb a periféria szegényebb lett.Az érem másik oldala viszont, hogy a lemaradó területeketa centrumból fejlesztő hatásokérték, így felzárkózásuk forrásai is a centrumból eredtek. Az 1980-as évektől vált globális problémává az ún.Észak–Dél ellentét,melynek hátterében az áll, hogy az Északnak nevezett európai, északamerikai és ausztráliai régió a világ jövedelmének négyötödével rendelkezik, miközben a világ lakosságának egynegyedét sem adja. Vagyis a gazdag országok döntő többsége az északi féltekén található, míg a szegények – amelyek a világtermelésből még 20%-ban sem részesülnek – tőlük délre fekszenek.Északgazdasági erejénél fogvauralja a világgazdaságot,előírja annak szabályait, továbbá irányítja a nemzetközi pénzügyi intézményeket. Ezért a jólétben és a nyomorban élő térségek világméretű konfliktusát Észak–Dél szembenállásának nevezik. Az egykori gyarmati világ országai az 1980-as években kettészakadtak.A délkelet-ázsiai„kis tigrisek”,az olajexportáló országoktöbb szempontból (fogyasztás, egy főre jutó nemzeti jövedelem stb.)felzárkóztak a fejlett világhoz.Ugyanakkoraz olajban szegény Délállamainak többsége a korábbi évtizedekben felvett kölcsönök miattóriási mértékben eladósodott,mivel a felvett pénz kamatait sem tudja kiegyenlíteni. Az adósságcsapda súlyos társadalmi problémák forrása lehet. A szegények és gazdagok életviszonyai és megélhetési lehetőségei közötti különbség a fejletlenebb országokbóltömeges kivándorlást (migrációt) eredményezhet. E folyamat megingathatja a nyugati államokban kialakult szociális biztonságot (társadalombiztosítás, orvosi ellátás), a kulturális és életmódbeli különbségek révén pedig társadalmi ellentéteket is eredményezhet.   A TERRORIZMUSA terrorizmusaz erőszak és a megfélemlítés különböző eszközeinek sokszor kegyetlen alkalmazását jelenti, s nem új jelenség a történelemben. Ugyanakkor összekapcsolódva a népesedés és a szegénység problémájávala XX. század utolsó harmadától globális problémává vált. Egyre több terrorszervezet rendelkezik olyan fegyverekkel (sokszor vegyi és biológiai), melyek bevetése emberek tömegeit veszélyeztetheti. A világot egyre intenzívebben átszövő gazdasági kapcsolatok, a világméretű turizmus, a technikai és kommunikációs fejlődés rendkívüli mértékben megnöveltea terrorizmus hatékonyságát. Az 1980–1990-es évektől a terrorizmus terjedését az is elősegítette, hogynéhány államközvetlenül isbekapcsolódott a terroristákanyagitámogatásába,kiképzésébe, ugyanakkora nyugati demokráciákpolgáraiknak és a bevándorlóknak ismind szélesebb a szabadságjogokat biztosítottak. A terrorizmus világméretű kiszélesedésében jelentős szerepet játszik az elhúzódópalesztin–zsidó háborúskodás.A fegyveres harcban alulmaradt muzulmán világ egyes csoportjai úgy vélik, hogy csak terrorista eszközökkel (robbantások, merényletek, emberrablások) folytatott küzdelemben tudják legyőzni Izraelt. A muzulmánok (muszlimok) egész világra kiterjedő harcát jelentős mértékben erősítiaz iszlám újjászületés(fundamentalizmus), amely szemben áll a nyugati értékrenddel, életmóddal, és a hagyományos értékrendhez, szokásokhoz (női fejkendő) való visszatérést hirdette meg. A nemzetközivé váló terrorizmus erejét bizonyították az Egyesült Államok ellen 2001. szeptember 11-én végrehajtott terrortámadások, melyek során személyszállító repülőgépek elrablásával támadást intéztek a New York-i Világkereskedelmi Központ felhőkarcolói és a washingtoni Hadügymisztérium épülete (Pentagon) ellen. A terrorizmus elleni harctüneti kezelése a fegyveres védekezés, a megelőzést szolgáló – és a szabadságjogok korlátozását is jelentő –fokozott ellenőrzés, hosszú távon azonban azokata gazdasági, szociális, kulturális problémákat kell megoldani,melyek újra és újra fanatikus támogatókat biztosítanak a terrorizmusnak.

42. Globális problémák – népesedési viszonyok   A NÉPESSÉGROBBANÁS ÉS AZ AZT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐKAz emberiség fejlődése sorána népességszám növekedése nem volt egyenletes:egyes időszakaszokban ugrásszerűen megemelkedett a lakosságszám, máskor stagnált vagy éppen csökkent.Alapvetően az élelemtermeléstől függött,hogy egy terület hány embert bír eltartani. Ha növekedett a termelés, nőtt a népességszám is. Atermészetes (tehát nem a bevándorlásból eredő)népességnövekedésnek két tényezője van:aszületések és a halálozásokszáma. A történelem korábbi időszakaibana népességnövekedésa halálozási arány csökkenéséből eredt.A születések száma – nem lévén születésszabályozás – folyamatosan nagyon magas volt. A megszületett gyermekek nagyobb része azonban a rossz táplálkozás, a higiénia és az orvosi ellátás hiányában meghalt.Az élelemtermelés növekedéseaz egyik tényező,a halálozások átmeneti visszaszorulását eredményezte.A népesség száma nőtt, ha azonban a növekedés elérte az adott terület eltartó képességének határát, az ellátás ismét

romlott, a halálozási arány újra növekedett, igaz a népesedés egy magasabb szintjén. Természetesen az élelemtermelés alakulását agazdasági fejlettségmellettmás tényezőkis befolyásolhatták: példáuléghajlati változások, járványok, háborúk.(Az utóbbi kettő gyakran a gazdasági nehézségek kísérőjelensége volt.) Az éghajlati változások – felmelegedések és lehűlések – játszottak szerepet az élelemtermelés megindulásában a neolitikumban, Nyugat-Európa mezőgazdasági forradalmában és a XIV. századi nagy válságában, vagy a XVII. század „kis jégkorszakkal” együtt járó visszaesésben. A pestis tizedelte a hanyatló Róma lakóit és a XIV. századi Európát, és az Európából behurcolt betegségek járultak hozzá az indián népesség drasztikus megfogyatkozásához is.   NÉPESSÉGROBBANÁSOK A TÖRTÉNELEMBENAz első– általunk is tanult – jelentősnépességrobbanást az újkőkor kezdetén a földművelés és az állattenyésztés megjelenéseidézte elő a Közel-Keleten. A neolitikus kultúra terjedésével – ami jórészt a túlnépesedés következtében elvándorló csoportoknak köszönhető – egyre nagyobb területek váltak népesebbé. A XI–XII. századi Nyugat-Európában új mezőgazdasági eszközök és módszerekjelentek meg, és ez a népesség gyors növekedését idézte elő. A túlnépesedés következtében emberek százezrei (hospesek) indultak kelet felé új földeket keresve, és honosították meg KözépEurópában a fejlettebb gazdasági módszereket. Az ipari forradalmatmegelőzőmezőgazdasági forradalom(vetésforgó, trágyázás)tette lehetővéa jobb táplálkozást, s így a népességszám emelkedését. Ugyanakkorúj vonásokis megjelentek:a népességtovábbinövekedése már a higiéniai körülmények javulásának és a tudományos fejlődésnek is köszönhető(csatornázás, tiszta ivóvíz, oltások, kórházi rendszer stb.). A XVIII. századi Angliában tapasztalható népességrobbanás az ipari forradalom térhódításával párhuzamosan XIX. század során jellemzővé vált a az egész fejlett világban. A lakosságszám ugrásszerű emelkedése következtében az ipari forradalom idejénmillióknak kellett elhagyniuk lakóhelyüket,amely már nem tudott megélhetést biztosítani. Először a nagy tömegek létfeltételeit biztosítóiparvárosokban koncentrálódott a lakosság,majda szaporulat jelentős része innét iskivándorlásra kényszerült. Nyugat-Európából és az ipari forradalom keletre tolódásával Közép-Európából több tízmillió ember keresett új hazát a tengerentúlon, elsősorban az Amerikai Egyesült Államokban. Ugyanakkora nyugati társadalmakbana gazdasági fejlődés nyománmegkezdődött a születések számának csökkenése. A népesség továbbéléséhez már nem volt szükség a magas születésszámra, emellett a műveltség emelkedése nyomán elterjedt a születésszabályozás.   NÉPESSÉGROBBANÁS A XX. SZÁZAD VÉGÉNA gyarmatosítás és a világkereskedelem révén az európai gazdaság fejlettsége kisugárzott az egész Földre. Az Európán kívüli világban, Latin-Amerikában, Afrikában és Indiában a XIX. századi európai folyamathoz hasonló népességrobbanás zajlott, illetve zajlik le. Napjaink népességnövekedése alapjaiban hasonló a korábbiakhoz, de jelentősek az eltérések is. A korábbiakhoz hasonlóan a népességnövekedésnek alapvetően gazdasági okai vannak, s a XIX. századi európai folyamatoknak megfelelően jelentős szerepet játszik az egészségügyi ellátás színvonalának javulása. Ma azonban a világgazdasági kapcsolatok és az orvostudomány fejlődése révénszámos olyan országban is megindult a népesség gyarapodása, melyeknek fejlettsége önmagában ezt nem idézte volna elő.Ezekben az országokban a népességcsökkenés is lassabban fog bekövetkezni, hiszen ezt csak a gazdasági fejlettséggel együtt járó belső társadalmi átalakulás (pl. a születésszabályozás elterjedése) hozhatná meg.   A NÉPESSÉGROBBANÁS KÖVETKEZMÉNYEIAhogy Európában a XIX. században, úgy a fejlődő világban napjainkban a növekvő mezőgazdasági népesség elvándorol a megélhetését nem biztosító falvakból.Drasztikus mértékben nő a városok lakossága,lényegesen gyorsabban, mint az itteni munkahelyek száma. Mint láttuk, a XIX. századig a népességfelesleget részbena kivándorlásvezette le. Erre napjainkbankorlátozottmértékben van lehetőség, mert nincsenek hatalmas lakatlan vagy ritkán lakott térségek.A népesség helyváltoztatása(migrációja) ma éppen fordított, mint a XIX. században és a XX. század elején volt: afejletlen területekről a magasabb életszínvonalat biztosító régiók(Amerikai Egyesült Államok, Európa)irányábatörténik.A fejlett országokazonbanigyekeznek korlátozni a bevándorlást,mivel a szakképzetlen emberek tömege – a gazdasági haszon mellett – számos problémát vet fel (munkanélküliség, beilleszkedési nehézségek stb.). A fejletlen régiókbana túlnépesedéséhínségekhez,nyomorhoz,háborúkhoz vezet. A probléma tüneti kezelése, vagyis a segélyek osztása csak időleges, rövid távú megoldás.Ezen térségek fejlesztése jelenthet kiutata krízisből, ami – a jelenleginél magasabb lélekszámon – a népességnövekedés leállásához is vezethet, mint az Japán vagy Korea esetében is történt. A térség kormányai kísérletet tettek a születésszabályozás bevezetésére. Indiában vallási okokból ez felháborodást váltott ki, és nem vezetett eredményre, míg Kínában megállították a népességrobbanást.   NÉPESEDÉSI KILÁTÁSOK A fejlett világbana születésszám lecsökkent, ígya népesség gyarapodása megállt,sőt ha nem lenne bevándorlás, népességcsökkenés következne be. A fejlett társadalmakelöregednek,és ez már középtávon a szociális ellátórendszerek összeomlásához és munkaerőhiányhoz vezethet. A fejlődő világbana népesség növekedése egyes helyekenmár leállt, másutt mégtovább tart.Bár a Föld eltartó ereje véges, ennek mértéke mindig a gazdasági teljesítmény függvénye volt. A Föld lehetséges népességszámát a tudomány másként becsülte a XVIII., a XIX. és a XX. században. A szakemberek szerint azonbana jelenlegi növekedési ütemmel már közeledünk az eltartó képesség határához.Emiatt az emberiségnek, ha a népességgyarapodás a fejlődő országokban nem mérséklődik, komoly problémákkal kell szembenéznie. A demográfusok ma azt feltételezik, hogya XXI. század középére leáll a népességnövekedés.Kérdéses azonban, hogy addig milyen feszültségekhez vezet a migráció és a természetes környezet további pusztítása.  

43. Az Európai Unió kialakulása és felépítése   TÖRTÉNELMI ELŐZMÉNYEKAz európai integráció évszázadok óta sok gondolkodó álma volt. A terv csak a második világháborút követő időszakra érett reális lehetőséggé.Az integrációra való komoly törekvéseknek alapvetően politikai oka volt: Európa kettéosztottsága, az európai államok félelme a szovjet előretöréstől.Ugyanakkor jelentkezett agazdasági kényszeris:a háború pusztításai nyilvánvalóvá tették Európa elmaradását, és a további térvesztés megakadályozása új megoldásokat követelt. Fontos, hogy az Egyesült Államok által meghirdetettMarshall-terv(1948) egyszerre teremtette meg a nyugat-európai országok háború utáni gazdasági fellendülésének és együttműködésének az alapjait. Az európai integráció az 1940-es évek végétől gazdasági és politikai téren egyidejűleg indult meg. A politikai együttműködést szolgálta az1949-benlétrejöttEurópa Tanács.Ezzel párhuzamosan a Marshall-segélyt elfogadó országok közös tevékenységére alakult megaz Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet,mely az Unió egyik elődjének tekinthető. A folyamat következő állomása azEurópai Szén- és Acélközösségmegalapítása (1951) volt. E szervezet célja a szén és acél közös piacának létrehozása volt: a hat tagország közösen végezte a

nyersanyagok és késztermékek ellenőrzését, döntött a készletek kiaknázásáról és a termelés mennyiségéről. E megállapodás nyománelső alkalommal került ki nemzetállami keretekből egy fontos gazdasági ágazat,a szén és acéltermelés feletti rendelkezés. A gazdasági együttműködés politikai alapját afrancia–német megbékélésjelentette. 1957-ben Rómában jött létrehat nyugat-európai állam részvételével (Franciaország, NSZK, Olaszország és a Benelux államok)az Európai Gazdasági Közösség(EGK), más néven a Közös Piac. A szerződés aláírói tervbe vették a vámok kölcsönös leépítését, a munkaerő, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgásának biztosítását.   A KÖZÖS PIACTÓL AZ EURÓPAI UNIÓIGAz 1960-as években tovább erősödött a francia–német együttműködés. AzAdenauernémet kancellárés De Gaulle[dö goll] francia elnök fölvázolták a gazdasági és pénzügyi unió terveit. Az integrációs elképzelésekkel szemben természetszerűen mindig megfogalmazódtak a nemzeti önállóság féltéséből adódó ellenvélemények is, de a gazdasági sikerek és az együttműködést kikényszerítő politikai és gazdasági tényezőkegyre vonzóbbá tették aKözös Piacot. 1973-ban Dánia, Írország és az Egyesült Királyság, 1981-ben Görögország, 1986-ban pedig Portugália és Spanyolország is az EGK tagja lett. Az1990-es évekelején a közösség kibővülésével és Németország újraegyesítésével párhuzamosan megerősödtek aszorosabb gazdasági és politikai integrációtámogatói. 1992-ben amaastrichti szerződésalapján létrejött azEurópai Unió.A szerződésben a tagállamok elkötelezték magukat a teljes gazdasági és pénzügyi unió megteremtése és az összehangolt európai kül- és biztonságpolitika mellett, valamint döntöttek azuniós állampolgárságbevezetéséről ésaz Európai Parlament jogkörének növeléséről.Aschengeni egyezményben megszűnt az uniós tagállamok közötti országhatárok elválasztó szerepe, biztosítva ezáltal a személyek szabad mozgását. A gazdasági-pénzügyi együttműködés további fontos állomása volt, hogy 2002. január 1-jén az akkori 15 tagállamból 12-ben a mindennapi forgalomban isbevezették azegységes európai valutát, azeurót.(Nagy-Britannia, Dánia és Svédország egyelőre megőrizte nemzeti valutáját.). Az integrációs megállapodások aláírása óhatatlanul fölvetette azt a kérdést, hogy mennyiben csorbult a tagországok önállósága, hiszenkorábban nemzeti kézben lévő jogkörök kerültek közösségi hatáskörbe, azonban hosszú egyeztetések során sikerült ebben is megállapodni.   AZ UNIÓ BŐVÍTÉSE ÉS AZ INTÉZMÉNYI REFORMOK1995-ben csatlakozott az Unióhoz Finnország, Ausztria és Svédország, és ekkor született döntés a volt szocialista országokkal való bővítési tárgyalások megkezdéséről.Az Unió bővítéseazonbanfölvetette az Unió intézményi és döntéshozatali rendszerének átalakítását,hiszen az eredetileg hat tagállamra létrehozott közösségi intézményrendszer már tizenöt tagállammal isegyre kevésbé volt működőképes,nemhogy a bebocsátást kérő újabb tíz országgal. Az 1990-es évek második felében egyszerre folyt a belső intézményi reformok és az Unió keleti bővítésének az előkészítése. Az intézményi átalakításokat szolgáló megállapodást 2000-ben írták alá (Nizza). A több tagállamra való tekintettela korábbi konszenzusos döntéshozatali rendszert számos területen a többségi elvvel váltották fel,illetve ahhoz közelítették.Rögzítették az Unión belüli országok,országcsoportoksúlyáta döntések meghozatalában (szavazati arányok). 2003-ban, az Athénban aláírt csatlakozási szerződésekkel került sor az Unió eddigi legnagyobb mértékű bővítésére, hiszena 15 országot tömörítő integráció 2004. május elsejétől 10 új tagállammal, köztük hazánkkal gyarapodott.(További csatlakozók: Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Málta, Szlovákia, Szlovénia.) A bővítés nyomán 2004 júniusában már 25 tagország részvételével rendezték meg az Európai Parlamenti választásokat.   AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYRENDSZEREAz Unió nem laza államszövetség, hanem egyalkotmányosan működő európai szövetségi államnak tekinthető. Intézményrendszerében keverednek a nemzeti és a nemzetek feletti intézmények. Az Unióbanegyszerre érvényesülnek a közösségi intézmények által alkotott és a nemzeti kormányok és parlamentek által hozott döntések, jogszabályok.Az Unió döntéshozatali és működési mechanizmusait alapvetően négy fő szerv biztosítja: a Tanács, a Bizottság, a Parlament és a Bíróság. Az Európai Unió egyik meghatározó szervezete a Strasbourgban ülésezőEurópai Parlament,melynekképviselőitaz uniós tagállamok polgáraiközvetlenül választják meg.A parlamentbe a tagországoklakosságszámuknak megfelelő aránybanküldhetnek képviselőket (Magyarország 24-et) akik a parlamenten belülipártfrakciókhoz csatlakozhatnak. A Parlament az e téren legjelentősebb jogkörrel rendelkező Tanács mellettrészt vesz a jogalkotásban és a döntéshozatalban,ugyanakkorkonzultatív ellenőrző testületként működik. Az Unión belüla legfőbb döntéshozó szerv az Európai Tanács,melya tagállamok állam- és kormányfőibőláll (itt tehát a nemzeti érdekek jelennek meg), és évente legalább kétszer ülésezik. A testület a nagy horderejű, stratégiai kérdésekben dönt, valamint meghatározza az Unió által követendő általános politikai irányvonalakat. A Tanács működése szempontjából meghatározóelnöki tisztséget a tagállamokfélévenként váltvatöltik be. Az Unió kormányának nevezettBizottság,melynek tagjaia tagállamok által delegált biztosok,a mindenkori elnök irányításával dolgoznak. A Bizottság tagjai között a feladatokszakterületenkéntfelosztottak. Bár az Unió kormányaként működik, jogköre korlátozott, leginkábbdöntés-előkészítő, jogszabály-kezdeményezőfeladatokat végez, és csak igen csekély mértékben lát el végrehajtói jogkörből adódó feladatköröket. Székhelye Brüsszel, ahol jelentős számú hivatalnok segíti munkáját. A luxemburgi székhelyűEurópai Bíróságügyel a tagállamokban a közösségi jog betartására, egységes alkalmazására és zökkenőmentes érvényesítésére.   PROBLÉMÁK ÉS TOVÁBBI FELADATOKAz Unió hatalmas lépéseket tett azegységes belső piaclétrehozásáért: eltörölték a vámokat, a mennyiségi korlátozásokat, biztosítják a tőke és a munkaerő szabad áramlását, a tagországok döntő többségében sikeresen bevezették az eurót. Az Unió előtt azonbanszámos régi és új problématornyosul. Fontos – s az új tagállamok csatlakozása után még jelentősebb – kérdés az elmaradott területekközponti források segítségével történőfejlesztése. Régi keletű gond amezőgazdasági támogatásokkérdése. Mivel az alapító országokban jelentős paraszti-kistermelői réteg élt, a Közösség támogatást nyújtott a mezőgazdaság fejlesztéséhez. Ennek következtében azonban a világpiaci áraknál drágábban termelő mezőgazdaság alakult ki, amely évről évre jelentős felesleget halmoz fel. A Közösség költségvetésének – a lefaragások után is – mezőgazdaság támogatása a legnagyobb tétele. Növeli a feszültséget, hogy a parasztok nem akarnak lemondani a támogatásról, míg azok az országok, ahol a mezőgazdaság szerepe alacsony (pl. Anglia), nehezményezik az elosztás ilyen módját. Komoly probléma aközponti intézményektovábbi sorsa: hogyan lehet a bürokrácia növelése nélkül gyorsabbá, hatékonyabbá tenni ezek működését? Hogyan lehet kialakítani egységes külpolitikát, a központ hatékonyabb alkotmányos felügyeletét a nemzetek szuverenitásának sérelme nélkül?  

44. A magyar demokrácia működése

  A JOGÁLLAM ÉS A PARLAMENTÁLIS RENDSZERA rendszerváltást követően hazánkban jogállam jött létre, amelybenjogi garanciák biztosítják az államhatalom ellenőrzését és az emberi jogok érvényesülését.Hazánkban az állampolgárok felhatalmazásán nyugvóparlamentáris kormányzati rendszeralakult ki. A legfontosabb közhivatalokatválasztás útjántöltik be, az állampolgárok választhatnak a hatalmi pozíciókért küzdő pártok között. Biztosított a lakosság részvétele a közügyek intézésében és az államhatalom ellenőrzésében. A jogállam teljes körűen biztosítja azegyéni szabadságjogokat, melyek közül a szólás- és a sajtószabadság a hatalom ellenőrzésében is komoly szerepet játszik. A demokratikus világban kétféle kormányzati rendszer jött létre: az elnöki és a parlamentáris. Azelnöki rendszerben mind a törvényhozást, mind az államfőt (elnököt) a nép választja. Az elnök nevezi ki a kormányt, mely elsősorban neki felelős. Aparlamentáris rendszerben csak a törvényhozást választja a nép, és a törvényhozásban többséget szerző párt által jelölt miniszterelnök alakít kormányt. A kormány elsősorban a törvényhozásnak felelős. Az államfőnek egyeztető és reprezentációs szerepe van.Hazánkbana rendszerváltás ótaparlamentáris rendszerműködik.   A VÁLASZTÁSI RENDSZERA modern demokráciákban az állampolgárok többféleképpen nyilváníthatnak véleményt, lehetnek részesei a politika befolyásolásának. Ennek legfontosabb eseménye országos szinten az országgyűlési, helyi szinten az önkormányzati választás. Hazánkbanaz egyéni és listás választások sajátosságait ötvöző vegyes választási rendszervan érvényben. A polgárok külön szavazhatnak a pártok listájára és az egyéni jelöltekre. A parlamenti mandátumokból 176-ot közvetlenül választunk (egyéni képviselők), 210-et pedig a listára leadott szavazatok révén.A többség bizalmát bíró párt vagy pártkoalíció alakíthat kormányt.A kormány zavartalan működésének feltétele a mandátumok legalább 51%-ának a megszerezése. Azönkormányzati képviselők választásaa települések nagysága és típusa szerint eltérő.Atízezernél kevesebb lakosúvárosokban kizárólag egyéni jelöltek indulhatnak, s a polgárok a jelöltek közül a törvényben előírt számú képviselőt választanak meg. Atízezernél népesebbtelepüléseken – s ilyennek minősülnek Budapest kerületei is – a képviselők többségét egyénileg, kisebb részét listáról választják.Budapest és a megyei közgyűlésekképviselőire közvetlenül, de listáról történik a szavazás. Minden településnél egységes az önkormányzat vezetőjének,a polgármesternek a megválasztása: rá a polgárok közvetlenül szavaznak.   AZ ÁLLAMSZERVEZET FELÉPÍTÉSE, MŰKÖDÉSEAzországgyűlésmint a törvényhozó hatalom megtestesítőjetörvényeket alkot ésellenőrzi a végrehajtó hatalom (kormány) tevékenységét.Itt fogadják el a kormány által beterjesztett költségvetést. A magyar országgyűlésegykamarás.Működését a házszabály határozza meg, elnökét egyszerű többséggel maga választja. A választások után a parlamentbe került pártok képviselőiből alakul ki a kormányoldal és az ellenzék. A parlamenti munka az országgyűlés plenáris ülésein, a különböző bizottságokban és a parlamenti pártok frakcióiban folyik. A nemzet egységét jelképező, lényegében formális hatalommal rendelkezőköztársasági elnököt a parlament választja, öt évre. A köztársasági elnök, amennyiben nem ért egyet a parlament döntésével,egyszer visszaküldheti a javaslatotújratárgyalásra, de másodszorra már köteles aláírni. Kezdeményezheti a törvénytervezetek és az elfogadott törvények alkotmánybírósági felülvizsgálatát is. A választásokon győztes párt (vagy koalíció) jelöltjét a köztársasági elnök javasolja, és a parlament választja megminiszterelnöknek. A kormány tagjai a miniszterek és az államtitkárok, aminisztériumok feladatkörönkéntszerveződnek (pénzügy, külügy, belügy, hadügy, oktatásügy stb.). A minisztériumok száma és szerkezete kormányonként változhat. Egyes sajátos területek (statisztika, vízügy) ügyeitországos hatáskörű hivatalokirányítják. A törvényhozó és végrehajtó hatalom munkájának ellenőrzését végző fontosabb testület az 1990-től működőAlkotmánybíróság.Tagjait az országgyűlés választja, kétharmados többséggel, kilenc évi időtartamra A magyarbíróságokfüggetlenek, és e függetlenségnek több garanciája van. A bírói szervezet tagjait a köztársasági elnök és nem a kormány nevezi ki, a Legfelsőbb Bíróság elnökét az országgyűlés választja. Javadalmazásukat sem közvetlenül a kormányzattól kapják.   AZ ÖNKORMÁNYZATI RENDSZERMagyarországon a falvak, a városok, a főváros és kerületei, valamint a megyék rendelkeznek önkormányzatokkal. Ahelyi önkormányzatok(városok, falvak) mellett a nagyobb régiókat érintő feladatok (magasabb szintű iskoláztatás és egészségügyi ellátás, közlekedés stb.) ellátására és irányítására szervezték meg az önkormányzatok másik szintjét, az ún.területi önkormányzatokat (a főváros és a megyék). Az önkormányzat legfőbb szerve aközvetlenül választott képviselőtestület. A képviselőtestület – az országgyűléshez hasonlóan – ellenőrzi a polgármesteri hivatal tevékenységét, helyi rendeleteket alkot, kinevezi az önkormányzati intézmények (iskolák, rendelők, tűzoltóság stb.) vezetőit, megvitatja és megszavazza az önkormányzat költségvetését. Az önkormányzati képviselők az ügyköröknek – gazdaság, oktatás stb. – megfelelőbizottságokat hoznak létre, melyek előkészítik a döntéseket a testület számára.Az önkormányzat választott vezetője a polgármester.Munkáját segíti, illetve a törvényességre ügyel a képviselőtestület által megbízottjegyző.Apolgármesteri hivatalban köztisztviselők és közalkalmazottak végzik a munkát. A hivatal a polgárok ügyeit intézi, regisztrálja adataikat (születés, házasságkötés, halálozás, lakhelyváltoztatás, építkezés stb.).   SZAKSZERVEZETEK, KAMARÁK ÉS CIVIL SZERVEZETEKA szakszervezetek a munkavállalók gazdasági és szociális érdekeit védika munkaadókkal szemben. A pártokkal ellentétben – amelyeknek ez tilos – a munkahelyeken szerveződnek. A szakszervezetek az egyeztetések sikertelensége eseténlegerősebb fegyverükhöz, a munkabeszüntetéshez (sztrájk) folyamodhatnak. Akamarákban egyes szakmák, hivatások dolgozói, illetve vállalkozói egyesülhetnek. A kamarák olyanérdekképviseleti köztestületek,melyek keretében a munkavállalók vagy vállalkozók más szakmáktól elkülönülve, egymástól függetlenül végzik tevékenységüket (pl. taxisok, őrzővédők, orvosok, ügyvédek). Vannak területek (pl. ügyvéde, orvosok stb.), ahol a kamarai tagság előfeltétele a munkavégzésnek. A polgárok azegyesülési jogalapján különböző szervezeteket hozhatnak létre. Ezek acivil szervezeteksegíthetik az egyént munkájában, kedvteléseiben, közösséggé kovácsolják az embereket.  

45. Népesedési viszonyok a XX. századi Magyarországon   A DEMOGRÁFIAI ROBBANÁS LEZÁRULÁSAMagyarországon a gazdasági és társadalmi fejlődésnek megfelelőena dualizmus kezdeténindult el ademográfiai robbanás.A növekvő népesség avárosokba áramlott, illetve a korszak végéig közel kétmilliónyiankivándoroltaka tengerentúlra. A magyar demográfiai robbanás éppen az első világháború időszakában érte volna el csúcspontját. Ekkor viszont jelentősen megemelkedett a halálozás, s a családalapítások elmaradása négy éven keresztül drasztikusan csökkentette a születések számát.Az 1920-as évek elejéna

háború ellenhatásakéntmegemelkedett a születések száma, deaz első világháború után Európán végigsöprő influenzás jellegű megbetegedés, aspanyolnáthaa legyengült szervezetű népesség között tömegesen szedte áldozatait.A két világháború közöttaz ország a demográfiai hullám leszálló ágába került. Aszületések száma egyre kisebb mértékben nőtt.Akét világháború közöttidinamikus népességnövekedéstelsősorbana halálozások számának csökkenéseokozta, de szerepet játszotta kivándorlásjelentős mérséklődése, és főként aközel félmilliókisebbségbe kerültmagyar menekültbevándorlása.   A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ ÉS KÖVETKEZMÉNYEIA második világháborúemberveszteségemegközelítette az egymillió főt(a deportált és legyilkolt magyar zsidóság, a bombázások és a front áldozatai, a hadifogságban elhaltak, a Szovjetunióba elhurcoltak). A veszteségeket csak kis részben pótolták az ismét elcsatolt területekről érkező magyar menekültek (közel négyszázezer ember). Ugyanakkora háborút követő két évben újabb százezrek hagyták el az országot.Emigrált vagy nem tért vissza a régi vezető réteg jelentős része. A potsdami konferencia döntése alapján a SZEB utasításáraamagyarországi németekjelentős részét(mintegy kétszázezer embert)kitelepítették. A csehszlovák kormány miután országa magyar lakosságától nem tudott úgy megszabadulni, mint a németektől, Magyarországot rászorította az ún.lakosságcsere egyezményre. Így mintegy 75 000 magyarországi szlovák önkéntesen áttelepülhetett Csehszlovákiába, s ennél jóval több magyar nemzetiségű lakost kényszerítettek szülőföldje elhagyására.   A RATKÓ-KORSZAK ÉS HATÁSAIA háborús emberveszteségeket az ország viszonylag gyorsan kiheverte, ami jórészta születésszám emelkedésének volt köszönhető. (A háború miatt elmaradt családalapítások ellenhatása most is jelentkezett.) ARákosi-korszakmennyiségi szemlélete és központi irányítása a népesedéspolitikában is megnyilvánult: a párt a népesség gyors növekedését akarta elérni, ezértRatkó Annaegészségügyi miniszterbetiltotta a művi abortuszokat(1950–1955). Ennek következtében a születések száma meredeken megugrott. A rövid távú emelkedés árnyoldala, hogy sokan magánúton – kellő kórházi háttér nélkül – végeztették el a veszélyes beavatkozást, emiatt számos fiatal asszony lelte halálát, vagy került börtönbe orvosával együtt. Az állami beavatkozás a népesedési viszonyokra is károsan hatott. Az erőszakos intézkedés deformálta a gyermekáldáshoz való viszonyt, ésamikor feloldották a rendelkezést, a születések száma drasztikusan és hirtelen csökkent.A Ratkó-korszakígyavilágháborúk miatt amúgy is hullámzó magyarnépességszám újabb kilengéseit(a népesség korcsoportok szerinti összetételét ábrázoló korfa újabb torzulásait)eredményezte,ami azóta isszámos nehézséget okozott, s fog okozni.A népesebb korosztályok mindig túlzsúfolt iskolába jártak, az alacsonyabb népességűek idején pedig rossz a kihasználtság, s mikor a népesebb korosztályok nyugdíjba mennek, hirtelen megugranak a társadalom nyugdíjterhei.   A SZÜLETÉSSZÁM CSÖKKENÉSE ÉS A PROBLÉMA KEZELÉSEA hatvanas évekbena születésszám csökkenése folytatódott,ami a Ratkókorszak ellenhatása mellett számos társadalmi jelenséggel magyarázható. Ilyen elsősorbana nők munkába állása:a dolgozó nőknek – támogatás nélkül – a munkahelyi és a családi szerep együttes vállalása komoly nehézségeket jelentett. Szintén a gyermeklétszám csökkenését idézte elő avárosiasodás és az iparosodás, mivel csökkent a hagyományosan magasabb gyermeklétszámmal rendelkező falusi lakosság aránya. Ebbe az irányba hatott, hogy az ifjúság körébenmegfogyatkozott a vallásukat gyakorlók száma. A kormányzat a folyamat megállítása és visszafordítása érdekében programot dolgozott ki. A dolgozó anyák támogatására fejlesztettéka bölcsődei és óvodai ellátást. Növelték afizetett szülési szabadságot, majdbevezették a gyest(gyermekgondozási segély, 1967). Ez lehetővé tette, hogy a szülők egyike gyermekét három éves koráig otthon nevelhesse, s még szerény állami ellátásban is részesüljön.Támogatták a gyermekeket vállalók lakáshoz jutását,emelték a gyermekek után járócsaládi pótlékösszegét. A születésszámvalóbanemelkedett, ám ez csak részben volt az intézkedések következménye. Jórészt arról volt szó, hogya Ratkó-korszakfelnövekvőnemzedéke szülőképes korba érkezett.Az1970-es évek közepétőlazután ismét csökkent a születések száma,melyet az újabb – anyagi jellegű – intézkedések csak fékezni tudtak. Az 1980-as években kibontakozó válság, az életszínvonal romlása, majd a gondoskodó állam visszahúzódása a folyamatot felgyorsította. (1981 volt az első év, amikor Magyarország népessége az előző évihez képest kevesebb volt.) Agazdasági összeomlása népesség egészségi állapotának a romlását idézte elő. S míga születésszám csökkenéserészben megegyezett a fejlett országok trendjével, addiga halálozások számánakgyors emelkedésenem. A várható életkor csökkent (főleg a férfiaknál), melyet a munkaképes korú lakosság halálozási mutatóinak romlása idézett elő. A halálozási arány a húszas évekéhez hasonlóvá vált.A rendszerváltást követőena születési tendenciák nem változtak meg, azonbana halálozás növekedése megállt,s lassú csökkenésnek indult. A NÉPESSÉGCSÖKKENÉS – ELÖREGEDŐ TÁRSADALOM ÉS KÖVETKEZMÉNYEI Magyarország lakosságszáma a XX. század vége óta csökken,s az elért tíz és fél milliós maximumról az előrejelzések szerint néhány évtized alatt – ha nem történnek változások – hét millió főre fogy. A fogyás mellett a hetvenes évektől kezdődően megfigyelhető az egyre rohamosabbá válóelöregedés, vagyis nő az idősebb nemzedékek aránya a társadalmon belül. A két folyamatnak rendkívül jelentős gazdasági kihatásai vannak. A népességcsökkenés következtébenmunkaerőhiányléphet fel, ami gátjává válhat a gazdasági növekedésnek. A munkaerőhiány – miként az Nyugat-Európa számos hasonló helyzetben lévő országban bekövetkezett –vendégmunkásoktömegeinek alkalmazásához, majd a bevándorláshoz vezet. Azelöregedéskövetkeztében egyre kisebb lesz a munkaképes korúak, s nő a nyugdíjasok aránya. Ez azonban azzal jár, hogycsökken a járulékot fizetők, s nő a járulékot kapók aránya,ami egy kritikus határon túl összeomlással fenyegetheti a szociális ellátó rendszert. Emiatt került sor hazánkban is a nyugdíjkorhatár emelésére, s ezért támogatja az állam az öngondoskodást.

46. Nemzetiségek és etnikumok a XX. századi Magyarországon   A SOKNEMZETISÉGŰ MAGYARORSZÁGAközépkorban–ahogyan a legtöbb államot – Magyarországottöbb etnikumlakta. A XVI–XVII. századi, közel kétszáz éven át tartótörökháborúskodásóriási veszteségeket okozott. Miután aháborúkelsősorbanaz alföldeken és folyóvölgyekben élőmagyarságot pusztították,a magyarság korábbi, 80%-osra becsült aránya csökkenni kezdett.A XVIII. századbana hiányzó munkáskezek pótlására a Habsburg uralkodók és a földbirtokosok más nemzetiségű telepeseket hívtak be, és a jobb élet reményében százezrek érkeztek Magyarországra. A történeti demográfia szerinta betelepítések következtében a magyarság aránya 42%ra csökkent. A különböző nemzetiségek ugyan nagyobb tömböket is alkottak, de jórésztkevertenéltek. A nemzeti ébredés koráig, a XVIII. század végéig az emberek számára nem nemzeti kötődéseik voltak az elsődlegesek. Fontosabbnak tartották felekezeti és társadalmi hovatartozásukat, így nemzetiségi ellentétekre ritkán került sor. A nemesség és a polgárság körében kialakult az ún. hungarus tudat, amely a Magyarországon élő valamennyi népet összefogta. Anacionalizmusmegjelenése után azonban hangsúlyossá vált anemzeti identitás(azonosságtudat),melynek térségünkben legfontosabb

jellemzője azanyanyelvlett. A közeledési próbálkozások ellenére a magyarok és a nemzetiségek egy része 1848–1849-ben szembekerült egymással.A dualizmus korábana liberálisnak számítónemzetiségi törvény– mely nem adott autonómiát – nem elégítette ki a nemzetiségeket, ígyaz ellentétekfennmaradtak, sőt, a XIX. század végétőlkiéleződtek. Ennek oka a nemzetiségeket háttérbe szorító politika és a magyarok által lakott területek dinamikusabb fejlődése.  

NEMZETISÉGI VISZONYOK TRIANON UTÁNA trianoni békediktátum után (1920. június 4.) megváltozott a helyzet, mivel a megmaradt ország területén döntő többségbe került a magyarság (90%),Magyarországa kor fogalmai szerintnemzetállammá vált.Az ország népességének tíz százalékát azonban ezentúl is a nemzetiségek alkották, bár megváltozott összetétellel: egyedüla németek(7%)és a szlovákok(2%)aránya volt jelentős,míg a többi nemzetiség részesedése nem érte el az 1%-ot. Nemcsak a nemzetiségek összetétele változott, hanem a földrajzi elhelyezkedésük is: zömük az ország területén szórtan és a magyarsággal keverten élt. Mindez a gazdasági fejlődéssel és migrációval együttgyorsította azasszimilációt. S mivel a nemzetiségi jogok kiterjesztésére – a térség többi országához hasonlóan – Magyarországon sem került sor, a korszak végére a nemzetiségek aránya 7%-ra csökkent.   A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁNA nemzeti kisebbségeket a második világháborút követőenjelentős veszteségérte. Több mint kétszázezer németet a győztes hatalmak utasítására kitelepítettek hazánkból, míg a csehszlovák kormány nyomására kierőszakolt szlovák–magyar lakosságcsere 60-70 000 szlovák távozását eredményezte. Így a nemzetiségi lakosság aránya már alig haladta meg az 1%-ot. Az ötvenes években a diktatúra a nemzetiségek számára is elnyomást jelentett, hiszen államosították szervezeteiket. Tovább rontotta helyzetüket, hogy a kitelepítések miatt féltek magukat németnek vallani, és a Jugoszláviával kirobbanó ellentétek után ez érvényesült a délszlávok esetében is.AKádár-korszakbanaz erőszakos elnyomás megszűnt, sőt „a lenini nemzetiségi politika” jegyébentámogatták iskoláikat, nemzeti kultúrájuk ápolását.Ez azonban a pártállam idején csakaz állam ellenőrzésévelvalósulhatott meg, ezért hatékonysága alacsony volt. A szétszórtan, alacsony számban élő nemzetiségek természetesasszimilációját csak fékezni tudta, melyaz iparosítással felgyorsult.   A NEMZETISÉGEK HELYZETE A MAI MAGYARORSZÁGONA rendszerváltás ótaalkotmányunk biztosítja a nemzetiségek számárakultúrájuk ápolását,identitásuk megőrzését,az anyaországgal való szoros kapcsolattartást. Az önkormányzati törvény lehetővé tette a nemzetiségek számára nemzeti kultúrájuk védelme érdekébenkisebbségi önkormányzatoklétrehozását. A félelmek megszűnését jól mutatja, hogy a németek száma növekedett, a többi nemzetiség számának csökkenése pedig megállt.   A CIGÁNYSÁGSajátos helyet foglal el a kisebbségek között a cigányság, mivelidentitásuknem az anyanyelvhez – mert többségük magyar anyanyelvű –, hanema közös származáshoz és kultúrához kötődik.A cigánysághoz tartozás így alapvetően vállalás kérdése: humanista polgári felfogásunk értelmében az a cigány, aki annak vallja magát. Mint minden etnikai kisebbségnél, körükben is gyakori a kettős kötődés kialakulása. A cigányságot az utóbbi években szokásromáknak nevezni (alkotmányunk a „cigány” kifejezést használja). A névváltoztatás mögött az húzódik meg, hogy sokan a cigány megnevezésben negatív tartalmakat véltek felfedezni. Hasonló folyamat játszódott le a XIX. században a románoknál és a szlovákoknál, akiknek egy része a régi oláh, illetve a tót elnevezés ellen lépett fel. Napjainkra ezek a régi népnevek lassan feledésbe merülnek. AzIndia felől kelet felé vándorló nomád cigányságról Magyarországon az első írásos dokumentum Zsigmond király (1387–1437) idejéből való: az uralkodó engedélyezte bebocsátásukat az országba. A cigányság hagyományos tevékenységéről, amuzsikálásról már Mátyás korából vannak adataink. A vándorló csoportokteknővájással,kovácsmesterséggel is foglalkoztak.Letelepítésükre először Mária Terézia(1740–1780)tett kísérletet,nem sok sikerrel. Mivelföldet nem művelhettek,letelepedett mesterségekkel nem foglalkozhattak, szokásaikban, hagyományaikban a vándorló életmódhoz alkalmazkodtak. Ezösszetűzésekhez vezetetta letelepült lakossággal.Az államhatalom sokszor erőszakhoz folyamodott letelepítésük érdekében. A cigánysága második világháború idejénszenvedte el a legnagyobb erőszakot, amikorezreket deportáltakMagyarországról is anáci haláltáborokba,akik közül kevesen tértek haza. A szegény körülmények között élő cigányság lélekszáma csekély volt a történelmi Magyarországon. Lélekszámuk a magas halálozási arány miatt lassan emelkedett. Változásaz 1950-es 1960-asévekbenkövetkezett be, mikor a gazdaság és a szociális ellátás fejlődése következtébenkörükben iskibontakozott ademográfiai robbanás,és számuk gyors növekedésnek indult. 1971-ben a roma népesség számát 320 000-re, 1993-ban 400 000-re becsülték, ígynapjainkban a romák Magyarország legnépesebb etnikai kisebbségét alkotják.Számukat csak becsülni lehet, mivel az anyanyelvi összeírás (1900-ban 5600, 1941-ben 15 000, 1990-ben 48 000) nem mutat valós adatokat. A cigánysághoz való tartozás pedig – mint említettük – vállalás, és nem külső megítélés kérdése. A cigányság évszázadokig jórészt kívül rekedt a fejlődésen. Ennek örökségekéntalacsony az iskolázottsági szintjük,és ma isszámos, a kívülállóknak különös szokástkövetnek.A felzárkózás lassú folyamatát megnehezítettea rendszerváltással beköszöntő munkanélküliség,mely – a fenti okok miatt –fokozott mértékben érintette a roma népességet. Körükben ma istömeges a szegénység.Ez az egyikokaa mai magyar társadalom égető problémáját jelentőbeilleszkedési zavaraiknak.A cigányság százezreinek szellemi és gazdasági felemelése Magyarország egyik legfontosabb belpolitikai kérdése. Kölcsönös toleranciára és a többségi társadalom segítségre (pozitív diszkriminációra) van szükség. A cél elérésének legfőbb eszköze az oktatás és a nevelés.  

47. A kisebbségbe került magyarság helyzete a XX. században   A TRIANON UTÁNI HELYZETAz első világháború előtt – a kivándorlókat és a moldvai csángókat leszámítva – a magyarság döntő többsége Magyarországon élt. Miutána trianoni határokmeghúzásánálnem követték az etnikai határokat,a magyarság harmada (hárommillió ember) kisebbségi sorba kényszerült. Ezeknek közel a fele közvetlenül a magyar határ túloldalán élt. Jelentős etnikai tömböt alkotott a székelység, a fennmaradó rész pedig a többségi lakossággal vegyesen élt, sok esetben a városokban koncentrálódott. Az utódállamoka versailles-i békerendszer kisebbségvédelmi intézkedéseit jórészt kijátszották, mivelhomogén nemzetállamok kialakítására törekedtek. Fokozatosanleépítették a magyar iskolahálózatot,s igyekeztek akadályozni a magyarok érvényesülését a helyi közigazgatásban. Ausztriát leszámítva – ahol elenyésző volt a magyarok száma –telepítési politikával megbontották a határ menti egységes magyar tömböket.A háborút követő földosztásoknál is nemzetiségi szempontokat érvényesítettek. A hatalomváltás, majd az elnyomás következtében közel négyszázezer magyar menekült el lakóhelyéről Magyarországra (repatriált). E politika, és a – főleg a városokban meginduló – asszimiláció következtében az utódállamokbanmegkezdődött a magyarok arányának csökkenése. A repatriálók jelentős része értelmiségi volt, s ez nehezítette a helyben maradt magyar kisebbségek kulturális és politikai szerveződését.

Fokozta a nehézségeket, hogy az oktatási rendszer átalakítása révén egyrecsökkent az értelmiségi utánpótlás.Ennek ellenére a húszas évekbenélénk irodalmi életbontakozott ki, főleg a legnagyobb lélekszámú kisebbség, az erdélyi magyarság körében (Tamási Áron, Áprily Lajos, Kós Károly). Az önszerveződést segítette, hogya magyar földbirtokosok, parasztok és polgárok továbbra is jelentős vagyonnal rendelkeztek,így támogatni tudták szervezeteiket. Kiemelt szerepük voltaz egyházaknak, amelyek vagyonuk és alapítványaik révénműködtetni tudták a megmaradt magyar iskolákat,szervezetükkel hátteret biztosítottak a nemzetiségi mozgalomnak. A két világháború között a polgári demokráciát megőrző Csehszlovákiát leszámítva a diktatórikus berendezkedést kiépítő utódállamokban romlottak a nemzetiségi lét feltételei: erősödött a nacionalizmus és korlátozták a politikai szabadságjogokat.   A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ ÉS KÖVETKEZMÉNYEIA területi változások következtébena kisebbségi magyarság jelentős része ismét Magyarországhoz került.A továbbra is kisebbségben élők közül mintegy kétszázezren menekült át Magyarországra, s hasonló számban nemzetiségiek az országon kívülre. Mind a visszacsatolt, mind az utódállamok kezén maradt területekennőtt a nemzetiségi elnyomás.A hadköteles nemzetiségieketmunkaszolgálatra hívták be, ahol megalázó körülmények közé kerültek, és sokan estek áldozatul az embertelen bánásmódnak. A magyar zsidóság az utódállamokban magyarságáért és izraelita vallásáért is üldöztetésnek volt kitéve. Emiatt hatalmas tömegben menekültek Magyarországra, de innét is deportálták őket, s többségük elpusztult. A világháború végén és az azt követő években óriási veszteség érte a kisebbségi magyarságot.A szovjet csapatok oldalán visszatérő szerb partizánok aDélvidékenmintegy 20 000 – a pontos számuk az elhallgatás és a félelem légköre miatt bizonytalan – polgári lakost hurcoltak ki a falvak határába és gyilkoltak le.Erdélybenaz ún. maniu-gárdisták törtek rá a falvakra. A vérengzések miatt a szovjet hadsereg ÉszakErdélyből és a Székelyföldről kiparancsolta a román közigazgatást, s a helyi lakosságra támaszkodó irányítást vezetett be. A Szovjetunióhoz csatoltKárpátaljánminden felnőtt férfit (14 és 55 év között) deportáltak, s a munkatáborokban közel húszezren lelték halálukat. A nemzetiségeitől szabadulni kívánóCsehszlovákia kollektíven bűnösnek mondta ki a magyarságot(Beneš elnök kassai programja, 1946), megtagadták a magyaroktól az állampolgárságot, és kísérletet tettek – a hárommillió némethez hasonlóan – a teljes magyarság eltávolítására. Erre a nagyhatalmak nem adtak engedélyt, de a kierőszakoltlakosságcsere egyezménnyeltízezreket üldöztek el a Felvidékről. Közel negyvenezer magyart Csehországba, a kitelepített németek helyére költöztettek. A legyilkolt, deportált, szülőföldjéről elüldözött vagy megalázott embereknek egyetlen bűnük volt: a származásuk. Súlyosbítja a tragédiát, hogy az eseményekről Magyarországon és az utódállamok területén hosszú évtizedekig még beszélni sem volt szabad.   A SZOCIALIZMUS IDŐSZAKAA szocialista rendszerek kiépülése egyrészt könnyített a kisebbségek helyzetén, mivel lezárultak a világháborút követő üldözések. Másrészt a kisebbségi magyarok – a többséghez hasonlóan –kiszolgáltatottá váltak az állammal szemben,mivel felszámolták vagyonukat, civil szervezeteiket, és erősen korlátozták a támaszul szolgáló egyházakat is. Az állampárt irányítása alatt korlátozott mértékben, devoltak iskoláik, könyvkiadásuk, saját irodalmi életük.Ugyanakkor az államoknak nagyobb lehetősége nyílt azerőszakos asszimilációra, s mivel Magyarországgal ellentétben a környező szocialista országokban a kommunista pártok erősen nacionalista jellegűek voltak, éltek is hatalmukkal. Országonként eltérő volt a kisebbségek helyzete.Tito Jugoszláviájábanavajdasági autonómiaés a többi szocialista országhoz képest szabadabb légkör viszonylag kedvező feltételeket teremtett.Romániábana békekötésnek köszönhetően a magyarok széles jogokat kaptak az oktatásban, sőt a kisebbségi magyarság történetében egyedüla Székelyföldönjött létremagyar területi autonómia(Maros-Magyar Autonóm Tartomány).A hatvanas évek közepétől,Ceauşescu [csauseszku] pártfőtitkárnacionalista irányváltása után egyre nagyobb mértékben felszámolták intézményeiket, telepítésipolitikábakezdtek, s a rendszer bukása előtta magyar falvak többségének felszámolásáteredményező településfejlesztési koncepciót dolgoztak ki (a „falurombolás” végrehajtására már nem volt idejük).Csehszlovákiábancsak lassan nyerte vissza önbizalmát a magyar kisebbség, sokáig százezrek nem merték magukat magyarnak vallani. A szocializmus éveiben folytatódott az asszimiláció és a Magyarországra való áttelepülés, s mindez a kisebbségi magyarok számarányának további csökkenéséhez vezetett.   A RENDSZERVÁLTÁST KÖVETŐENA rendszerváltás után a kisebbségek helyzete politikai tekintetben javult, hiszena polgári szabadságjogok bevezetése, a magántulajdon visszaállítása és az egyházak szerepének növekedéseebbe az irányba hatott. A magyar kisebbségek éltek is a lehetőségekkel,létrehozták pártjaikat és szervezeteiket,melyek hatásosabban képviselik érdekeiket. Ugyanakkor az átalakulástöbb helyenfelszínre hozta a nacionalizmust és az etnikai ellentéteket.A mindenütt jelentkező szélsőséges pártok magyarellenessége is veszélyt jelent. A politikai átmenet idején Romániában és Jugoszláviában voltak véres magyarellenes fellépések (pl. Marosvásárhely, 1990). A rendszerváltást követő gazdasági visszaesés is kedvezőtlenül érintette a kisebbségeket, mertfokozódott az elvándorlás, részben Magyarország, részben a világ más területei felé. Rendkívül pozitív változása térség csatlakozása az Európai Unióhoz,amelya nemzetiségi kérdés megoldásával is kecsegtet.Magyarország mellett Szlovákia vált uniós tagországgá, és rövidesen Románia is beléphet, így a határok jelképessé válnak. A kisebbségi magyarság így részesül azUnió megkövetelte szabadságjogokban, másrészt szabadon utazhat, munkát vállalhat és élhet bárhol az Unió területén. Az Unió további bővítése a térség többi államában (pl. Szerbia, Ukrajna) élő magyar kisebbség számára is reményt adhat mind az anyagi, mind a nemzeti felemelkedéshez.  

48. Társadalmi változások a XX. századi Magyarországon   AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ UTÁNA háború, majd az azt követő területi változások jelentős hatást gyakoroltak a magyar társadalom változásaira.A dualizmus korában meginduló modernizációs folyamatok(városiasodás, a középrétegek jelentőségének növekedése, a kulturális szint emelkedése stb.)ütemea lelassuló gazdasági fejlődés miattlefékeződött.A torlódott társadalmakra jellemzően továbbra isegymás mellett élt,továbbra is külön társadalmi hierarchiát alkotottaz agrár jellegű falusi és az iparosodó városi társadalom,bár az elkülönülés csökkenőben volt. Miután sem a forradalmak, sem az ellenforradalom nem hajtott végre átfogó földreformot, a parasztság helyzete és rétegződése alig változott.A törpebirtokos és földnélküli szegényparasztságmegmaradt a magyar társadalom legnagyobb csoportjának. Életkörülményeit alapvetően aszegénységhatározta meg, így a korszak ipari fejlődésének vívmányaiból vajmi kevés jutott el hozzá. A nagybirtok továbbélésével azuradalmi cselédségis változatlanul kiszolgáltatott helyzetben létezett. Aközép- és gazdagparaszti rétegek polgárosodásaviszontelőrehaladt. Jól példázza ezt a Független Kisgazdapárt (1930), melyet a parasztgazdák (mint pl. Kovács Béla vagy Nagy Ferenc) hoztak létre és tartottak fenn. Szintén e folyamatra utal anépi írókfellépése. Ők a parasztságot tekintették a magyar jövő zálogának, és sokan közülük paraszti származásúak voltak (Szabó Pál, Veress Péter).

Az agrártársadalom csúcsán továbbra is azarisztokráciaállt, megőrizve elszigeteltségét, gazdasági erejét és politikai befolyását. A korszak egyik változása az arisztokrácia némi térvesztése részben az ipari tőkével, részben a középrétegekkel szemben. Az ipari társadalom legnépesebb csoportjának,a munkásságnak alétszáma tovább nőtt.Az ipar szerkezeti változásai miattemelkedett a szakképzetlenek és a nők aránya.Így a munkásság átlagos életkörülményei nemcsak a fejlődés lelassulása következtében romlottak. A harmincas években megjelenőszociális intézkedések(biztosítások kiterjesztése, fizetett szabadság) és a háborúhoz közeledve a munkanélküliség megszűnése javulást hozott életükben. A technikai vívmányok elterjedésének köszönhetően a munkások körében is általánossá válhatott a mozi, az újságolvasás vagy a kirándulás. Jelentős változás, hogynőtt a középrétegektársadalmon belülisúlya.Ugyanakkor anyagi helyzet, életmód és szemlélet tekintetében továbbra is nagy különbség volt apolgári középosztály, az értelmiségi-alkalmazotti réteg és a középbirtokosság között. Utóbbi kettő, azúri középosztálytovábbra is az egyre inkább jelképpé váló dzsentri ideálhoz igazodott, miközben életvitelükben és foglalkozásukban is erőteljesen polgárosodtak. A két ideál sok áttételen keresztül az urbánus–népies vitában is felszínre került.   VÁLTOZÁSOK A SZOCIALIZMUS ÉVTIZEDEIBENA világháború borzalmai és az azt követő társadalmi mozgások, politikai folyamatokgyökeresen megváltoztatták a magyar társadalmat.A deportálások miatt óriási veszteség érte a magyar középosztályt, amit tovább súlyosbított a közigazgatásban dolgozó régi elit jelentős részének elmenekülése. Aföldosztáskövetkeztébenmegszűnt az arisztokrácia és a középbirtokos réteg, ugyanakkorkiszélesedett a törpe- és kisbirtokos paraszti réteg. Az államosítások felszámolták a nagy- és kispolgárságot, és a fordulat évét (1948) követőena kispolgárságisbeolvadt a munkásságba. Az erőltetett iparosítás gyorsította atársadalmi mobilitást, melynek a szövetkezetesítés adott lendületet:paraszti tömegekhagyták el a falvakat, sváltak ipari munkássá.Nőtt a városlakók és csökkent a falusiak aránya.A változás megfelelt a korszak fejlődési trendjének, módja azonban ellentmondásokat hordozott. Mivel növekvő mértékben volt szükségpolitikailag is megbízható szakemberekre, tömegesen indult meg azúj értelmiség képzésea munkás- és parasztfiatalok beiskolázásával. A folyamat a hatvanas évek közepéig nagy lendülettel haladt (egyidejűleg a téeszek kiépülésével). Az alkalmazottakból, a szövetkezeti parasztságból és a kisszámú magángazdálkodóból (maszek, egyéni gazdálkodó) felépülő magyar társadalom modernizációja a gazdasági fejlődés következtébena hetvenes évekbenis folytatódott.A mobilitás üteme lassult,és a fejlett társadalmak modelljének megfelelően változott. Tovább csökkent – igaz, már kisebb ütemben – a mezőgazdasági dolgozók száma, lelassult, majdmegállt az ipari munkásság térnyerése,és növekedni kezdett a harmadik szektorban (kereskedelem, szolgáltatások, értelmiségi foglakozások) dolgozók aránya. Sajátos a városokban (többnyire az iparban) dolgozó, de a falvakban lakó és jövedelmét mezőgazdasági tevékenységgel (pl. gyümölcstermesztés a kertben) kiegészítőkétlakiréteghelyzete. A hatvanas és hetvenes évekbenáltalános volt a teljes foglalkoztatottság,a rendszerlétbiztonságot nyújtott az alkalmazottaknak, ami az életkörülmények és a társadalmi közérzet jelentős javulásához vezetett. Ennek jele volt a lakásépítéstől a mosógépek és porszívók használatán át az általánossá váló üdülésig sok minden.Az életkörülmények javulása a lakosság széles rétegeit érintette.Állami lakásberuházások, illetve a kedvezményes kölcsönök révéntömegesen épülteka lakótelepilakások és a családi házak,melyek komfortfoka nagy előrelépést jelentett. Ugyanakkor a folyamat ellentmondásosságát mutatja, hogy e lakások jelentős részének (különösen a lakótelepeken) a mérete és a színvonala szerény volt a kor követelményeihez képest. A szocializmus válságával akorábbi társadalmi modell és az állam által nagy tömegeknek biztosítottszerény jólét és biztonság is összeomlott.Megjelent amunkanélküliség, újabb és újabb csoportok szakadtak le, ahogyan kikerültek az állami gondoskodás alól: például a munkásszállások megszűnését követően megjelentek az utcákon a hajléktalanok.     A RENDSZERVÁLTÁS HATÁSAIA piacgazdaságnak és a demokráciának egy válságba jutott gazdaság és társadalom romjaiból kellett megszületnie.A rendszerváltásazonbankezdetben a válságjelenségeket erősítettefel:ezt tükrözték a privatizációval együtt járó gyárbezárások és fokozódó munkanélküliség. A helyzetet nehezítette, hogy a szocializmus felszámolta a társadalom önsegélyző rendszereit és hagyományait, így a rendszerváltással nem állt le az elszegényedés folyamata. Különösennehéz helyzetbe kerültek a szakképzetlen és az idősebb munkavállalók, valamint a nyugdíjasok.Számukra a piaci viszonyok révén meginduló gazdasági fejlődés se nyújtott, s nyújt önálló fejlődési lehetőségeket.