Bevezetés a burgonyatermesztésbe
Bevezetés a burgon yaterm esztésb e
Szerkesztette: dr. Szalay Attila
EGYETEM.
AGRÁRTUDOMANYI Könyvtára, D~:brecen R"''t"1 ;.•J: ..
Mezőgazdasági
Budapest, 1998
.!i.J.f..).k.~......................... .
Szaktudás Kiadó
Ez a kiadvány a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) támogatásával készült Fordította: Hajdu Zoltán, 1998 Lektorálta: dr. Tas Levente Borítóterv és tipográfia: Keresztes Jú lia A könyv tartalma a wageningeni (Hollandia) Nemzetközi Mezőgazdasági Központban tartott Nemzetközi Burgonya Tanfolyam anyaga alapján készült !ntroduction to potato production/Pudo c, Wageningen. Irta: H. P. Benkemb és D. E. Van der Zaag
ISBN 963 356 245 7 Kiadja: a Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó 1142 Budapest, Erzsébet királyné útja 36/b Telefon: 252-4772 Felelős kiadó a kiadó ügyvezető igazgatója A kiadvány a Dinasztia ház Grafika-Typapress Nyomdájában készült 1147 Budapest, Kerékgyártó utca 47-49. Telefon: 251-5335 Felelős vezető a nyomda ügyvezető igazgatója
Előszó növényünk: a búza, rizs A burgonya élelmezési szempontból egyik el.legfontosabb Hála az ökológiai alkalmazkodásá-
és kukorica után a negyedik helyet foglalja nak, ma már a világ minden országában termesztik. Az évszázadok során a "második kenyérként" ismert növény többször segítette az emberiséget átvészelni a válságos idókben. Két olyan holland szerzőnek, több kiadást is megért könyvének fordítását tartja kezében az olvasó, akik a wageningeni Nemzetközi Mezőgazdasági Egyetem tanárai és nemzetközileg elismert szakemberek. A szerzóknek feltett szándékuk, hogy a könyv segítségére legyen mindazoknak, akik szeretnék megismerni a burgonyatermés fejlődését és növekedését befolyásoló tényezóket. Eltekintve az elméleti tételek teljes ismertetésétó1, megpróbáltuk a fordítást a gyakorló gazdák igényeihez igazítani. A különböző fejezetek betekintést adnak mindazokról a kérdésekró1, amelyek a termelés technológiájával, a gumó minőségével és a vetőgumó-termeléssei foglalkoznak. Az utóbbi évtizedekben az egy főre jutó évi burgonyafogyasztás Magyarországon erőteljesen csökkent és 50-60 kg/fő mennyiségben állandósult. A csökkenés túlzott mértékű, hiszen táplálkozásbiológiai szempontból a fogyasztás növekedése volna kívánatos. Ezt indokolná a burgonya feldolgozóipar fejlődése is, mely újabb távlatokat és lehetőségeket ígér a hazai burgonyatermelés bővülésére. A hazai burgonyatermelő terület 1920-1965 közötti időszakban219-290 ezer ha körül ingadozott, amikor a hektáronkénti termésátlag csak kivételesen haladta meg a 10 tonnát. Az ország burgonyaszükségletének hazai termésbó1 való biztonságos kielégítése- a rendkívül alacsony termésátlagok miatt- a nagy terület ellenére is gondot jelentett. A 70-es évek közepétó1 egy fejlesztési program segítette elő a fajtaváltást, a termesztéstechnológia és a tárolás korszerűsítését. Az ország burgonyaszükségletének megtermelése a jelen időszakban és a jövóoen is fontos ágazatfejlesztési feladat. A mennyiségi igények kielégítése mellett azonban nő a kereslet a különböző felhasználási céloknak megfelelő fajtatiszta, egészséges, jó küllemű, fajtamegnevezéssel árusított és csomagolt étkezési burgonya iránt. A feldolgozóipar pedig a speciális célra alkalmas, kiváló minőségű áruburgonyát részesíti előnyben. 5
A fajtaváltás és a termesztéstechnológia korszerűsítése eredményeként a hektáronkénti termésátlag a 80-as években 17-18 tonnára növekedett, 1984-ben pedig a . 20 tonnát is meghaladta. Az utóbbi évtizedek igazolták, hogy az ország szükségletének biztonságos hazai megtermelése 50-55 ezer ha szántóföldi burgonya vetésterületén és az ezt kiegészítő mintegy 15-20 ezer ha kiskertekben megvalósítható. Sajnos az utóbbi évek aszályos időjárása és a gazdasági változások miatti agrotechnikai színvonalromlás (vetőgumó-felújítás elmaradása, tápanyagutánpótlás csökkenése, növényvédelmi munkák késedelme, illetve elmaradása, speciális gépek nagyfokú elhasználódottsága stb.) a korábbi fejlődést visszavetette. Ahhoz, hogy az ország burgonyaszükségletét biztonsággal itthon termeljük meg, az eddigieknél lényegesen jobban kell kihasználnunk az egyre bővülő fajtaválaszték genetikai potenciáljának tartalékait. A Magyarországra vonatkozó sajátosságokat a szerzók beleegyezésével külön alfejezetekben illetve pár helyen megjegyzések formájában mutatjuk be. Az értelmezés megkönnyítése érdekében a bibliográfiai adatokat nem soroljuk fel, holott azok nélkülözhetetlenek voltak munkánk során. Egyben szeretnénk elnézést kérni olvasóinktól kiadványunk olykor nehézkes stz1usáért, amely a holland nyelvbó1 való fordítás következménye. Szándékunk és hítünk szerint- remélhetően -hasznos szakkönyvet adunk az érdeklődák keze'be. - a szerkesztő-
6
Burgonya a világ körül
'Íl. kukorica után a burgonya a világon a legnépszerűbb növény. Közel ég-
140 országban termesztik, ezekből több mint 100 a trópusi és szubtrópusi hajlatban található. A termelés jelentős része a mérsékelt égöv iparilag fejlett országaiban található. Az össztermés egyharmadát a. fejlődő országok adják (1. táblázat).-~ l. táblázat A burgonyatermés eloszlása
Térségek
Világ (összesen) -iparilag fejlett országok -
fejlődő
-Európa -Ázsia
országok
Termés
'
Az országok száma
(1 OOO OOO tonna)
129
309
27 90 8 4
74 38 150 47
A burgonya Dél-Amerika hegyes vidékeiről származik, ahol régóta fontos szerepet töltött be az élelmezésben. A 16. században a burgonyát Európába kuriózumként hozták be. Fokozatosan élelmiszernövénn yé vált, főleg azután, hogy olyan fajtákat válogattak ki, amelyek a hosszú nappalokhoz alkalmazkodni tudtak. A 18. és 19. században Európaszámos országában már fontos élelmiszernövényn ek számított. Észak-Amerikába n is, ahová az európai bevándorlók juttatták el, hamarosan megtalálta a helyét a többi növény között. Az utóbbi időben egy enyhe termőterület-visszaesés tapasztalható. A termőterületek növekedtek a nyugat-európai országokban, de igencsak változatlanok maradtak az ázsiai országokban. Növekedés tapasztalható a fejlő dő országokban, kivéve Latin-Amerikát. 7
Európában és Észak-AJ!lerikában az össztermés nem sokat változott. A legnagyobb változások Azsia és Afrika országaiban voltak. A piacgazdasággal rendelkező országokban a termelés majdnem megkétszereződött 1975 és 1985 között. Ez a változás úgy a termőterület, mint a termés növekedésének köszönhető. A termésnek több mint felét az élelmezésben használják fel (2. táblázat). Takarmányozásra főleg Kelet- és Közép-Európában használják. A bttrgonya keményítő termelése Kelet-Európába, Hollandiába valamint Japánba tömörül. A burgonya alkoholkészítésre való felhasználása elenyésző. 2. táblázat A burgonyatermés felhasználása Felhasználás Élelmezés Takarmányozás Vetőanyag Keményítő
Mennyiség (1 OOO OOO t)
% az egészből
126 88 39 6
45 31 14 2
Kelet-Közép-Európában nagy eltérések tapasztalhatók a terméseredményekben, úgyszintén a fejenkénti fogyasztásban is. Világszinten az egy főr:~ eső fogyasztás 28 kg, míg Európában 60-?0 kg. Az iparilag fejlett országokban és főleg Eszak-Amerikában a burgonyatermelést majdnem teljesen gépesítették Egy hektár áruburgonya termése (50 t) 20-40 ember-óra alatt állítható elő és tárolható. Majdnem 30 évvel ezelőtt egy hektár burgonya (30 t) előállítása és tárolása több mint 200 emberórát igényelt. A kézi munka ilyen mértékű csökkenése csakis a gépesítésbe, valamint a· tárolás ba való komoly beruházások által volt lehetséges. Egy másik következménye a gépesítésnek a szakosított farmokon való termeléskoncentrálódás. Nyugat-Európában a burgonyatermelés enyhén csökkent, főleg Németországban és Franciaországban, de növekedett Hollandiában. Hollandia burgonyatermésének majdnem kétharmadát feldolgozva vagy friss áruként exportálják Nagy eltérések találhatók a fejlődő országok termelési rendszereiben. Az Andokban, Közép-Afrikában vagy a Himalája vidékein a burgonyát általában a gyenge megélhetéssel rendelkező termelők termelik, akik 1-2 ha területet művelnek meg. Ilyen környezetben egy vízigényes növény mint a burgonya, gyakran van kitéve olyan szélsőséges körülményeknek mint a szárazság, eső, fagy, jégeső vagy tájfun. A termés egy részét a termelők megtartják vetőmagnak Azokon a vidékeken, ahol a burgonya aránylag olcsó (ez általában a magasan fekvő vidékeken fordul elő), a termést egyszerű körülmények közt tárolják és házi fogyasztásra használják. Burgonyát nem ajánlott termelni olyan vidékeken, ahol magas az évi átlaghőmérséklet 8
Az Andok magas fennsíkjain hosszú tenyészidejű régi fajtákat (Solanum andigenum) termelnek. Ezek a fajták magas fitottóra rezisztenciáva l rendelkeznek és könnyen regenerálódna k a fagy, jégeső vagy más szélsőséges éghajlati viszonyok után. Kolumbia több vidékén bebizonyosod ott, hogy a Solanum tuberosumma l való keresztezés során rövidebb tenyészidejű fajták állíthaták elő, amelyeket sikerrellehet termeszteni a magasan fekvő területeken. A termőterületek legnagyobb részén rövid tenyészidejű fajtákat használnak, főleg a trópusi és szubtrópusi égövben, ahol a rövid nappali feltételek mellett a behozott fajták tenyészideje még inkább lerövidül. Más növényekhez viszonyítva a burgonya hektáronkénti szárazanyag-, energia- és fehérjetartalma eléggé magas (3. táblázat). 3. táblázat
A növények rangsorolása szárazanyag-, energia- és fehérjetartalom szerint Rangsor l.
2. 3. 4.
5. 6. 7. 8. 9. 10.
manióka jamsz burgonya édesburgonya rizs sárgarépa káposzta banán búza kukorica
Fehérje (kg/ha/nap)
Energia (MJ /ha/ nap)
Szárazanyag (t/ha) 3,0 2,4 2,2 2,1 1,9 1,7 1,6 1,5 1,3 1,3
burgonya jamsz sárgarépa kukorica káposzta édesburgonya rizs búza manióka tojásgyümölcs
216 182 162 159 156 152 151 135 121 120
káposzta bab burgonya borsó tojásgyümölcs búza lencse paradicsom csicseriborsó sárgarépa
2,0 1,6 1,4 1,4 1,4 1,3 1,3 1,2 1,1 1,0
Energiatartalm át véve alapul, a burgonya alapkultúrána k számíthat a meleg égövű országok számára, ugyanakkor nem elhanyagolha tó fehérjetartalma sem. Rövid tenyészidején ek (rövid nappali körűlmények között kevesebb mint 100-120 nap) valamint nagyszerű energia- és fehérjetermel ésének tulajdonítva, jó előveteménynek számít ott, ahol a termesztésére kevés idő áll rendelkezésre.
Termelési költségek Figyelembe véve a különböző országok és vidékek termelési sajátosságait, eléggé nehéz elvégezni a termelési költségek pontos megállapításá t. Ez a használt termelési rendszerek, természeti adottságok valamint a számítási eljárások különbözőségének tulajdonítható. Mindezek után egyértelmű, hogy a fejlődő országokban a burgonya termelési költsége egységnyi energiára és fehérjére számolva átlagban 2-3-szor magasabb, mint a búza vagy rozs esetében. Az iparilag fejlett országokban ezek a költségek csak kevésbé haladják meg a búza illetve a rozs költségeit (4. táblázat). 9
4. táblázat A termelési költség és a fogyasztói ár burgonyánál valamint más növényeknél
%
Fogyasztói ár
Termelési költség Termés (t/ha)
ha
energia (10,6 kJ)*
fehérje (kg)
energia (10,6 kJ)*
fehérje (kg)
10,5 1,4 2,1
1520 250 380
47 14 18
7 2 4
114 47 52
18 5 11
45 6,5 50
2500 1400 1900
18 17 14
3 2 -
95 116 52
15 13 -
a
Fejlődő
országok burgonya búza rozs Fejlett országok burgonya búza cukorrépa
* 10,6 = 1 OOO OOO
Az a termény, amely nagy termésátlag-különbségekre képes és amelyet nem könnyű tárolni a meleg égöv országaiban, nagy különbséget fog mutatni a termelői, valamint a fogyasztói árban. Majdnem minden országban, ahol a burgonya valamilyen fontosságnak örvend, az árak betakarításkor a legalacsonyabbak. 5. táblázat A termelői ár, mint a kiskereskedelmi ár százaléka a az országok számát tüntettük fel)
Afrika (10) Latin-Amerika (6) Közel-Kelet (2)
különböző
országokban (zárójelben
Távol-Kelet (7) Észak-Amerika (2) Hollandia (a standard)
52 69 54
61 22 33
A termelői árak mint a kiskereskedelmi ár részei sokkal nagyobb ingadozást mutatnak a fejlődő országokban, mint az iparilag fejlettekben (5. táblázat). Mivel a kiskereskedelmi ár akárcsak a fogyasztói ár nagyon változhat még egy adott vidéken belül is, nehéz egy valamennyire is pontos árösszehasonlítást elvégezni. A 6. táblázat megpróbállegalább az informáltság erejéig néhány adatot szaigáitatni e tekintetben. Mivel sok országban a búza, illetve a kenyér támogatott árrendszerben részesül, valamint sok országban 6. táblázat Egy kilogramm fehérje valamint 106 kJ energia átlagára (USA dollár)
Térségek Egyesült Államok Nyugat-Európa (14) Kelet-Európa (4) Távol-Kelet (4)
10
Burgonya energia fehérje 129 87 126 142
20 14 20 22
Rozs
Kenyér energia
fehérje
energia
fehérje
90 103 83 77
10 12 9 9
56 79 85 40
16 17 8
11
a burgonyát zöldségként tartják nyilván, helyesebb volna a burgonyaárakat a zöldségek áraihoz hasonlítani. Más zöldségekhez viszonyítva a burgonya sokkal olcsóbbnak tűnik (7. táblázat). 7. táblázat A burgonya átlag fogyasztói ára (%) összehasonlítva más zöldségfélével (zárójelben azon vásárok számát jelöltük meg, ahol az árak majdnem azonosak voltak) Egységnyi fogyasztói ár Zöldségfaj fehérje energia friss tömeg 100 186 314 238 139
100 911 284 338 459
100 193 157 119 139
Burgonya (10) Paradicsom (9) Hagyma (9) Sárgarépa (6) Káposzta (5)
Vaj~n miért olyan magasak a kiskereskedelmi árak a fejlődő országokban? Ugy tűnik, hogy ennek oka a fejlődő országok relatív magas termelési költségei, és hogy ezt az árat nem a marketing hiánya okozza, amint azt gyakran feltételezik. A fejlett országokban a jövedelmek növekedésével visszaesett a burgonyafogyasztás. A fejlődő országok számára viszont, ahol alacsony a fejenkénti fogyasztás úgy becsülték, hogy amennyiben a fogyasztás két százalékkal nő, az árak egy százalékkal fognak csökkenni. A kiskereskedelmi árat csökkenteni lehet, ha csökkentik az egységnyi súlyra eső termelési költségeket. Ezt két úton lehet megvalósítani: egyrészt a hektáronkénti termelési költségek csökkentése által, anélkül hogycsökkennea termés, másrészt növelni a termést, változatlanul hagyva a hektáronkénti költségeket A hektáronkénti termelési költségek olyan tényezők csökkentése által érhető el, mint a kézi munka és a vetőmag ára. Más élelmezési cikkekkel összehasonlítva a burgonya vetekedik azok tápértékével (8. táblázat).
8. táblázat A burgonya tápértéke összehasonlítva más növényekével (10 g-ban kifejezve) Élelmiszer
Nyers Zsír SzénEnergia Víztartalom hidrát sav fehérje (kj) (%)
Rost
Hamu Ca
p
Fe Tiamin Aszkorbin (mg)
(g)
Burgonya Kukorica Szárított kukorica Rizs Búza Manióka
335 540
78 63,5
2,1 4,1
0,1 1,3
18,5 30,3
2,1 1,0
1,0 0,8
9 50 0,8 5 128 1,1
0,1 0,18
20 9
1498 1523 1389 607
11,5 12,0 12,3 62,6
9,5 6,8 13,3 1,1
4,4 0,5 2,0 0,3
73,2 9,3 2,4 80,2 70,9 ' 12,1 35,2 5,2
1,3 0,6 1,7 0,9
12 251 3,4 20 115 1,1 44 359 3,9 38 41 1,0
0,35 0,04 0,52 0,6
-
36
11
Az elérhető term.és becslése Egy burgonya termésfeljavító programnak annak a hiányosságnak a betöltésével kell kezdődnie, amely a mostani és az elérhető termés között létezik. Gyakran nagyon nehéz meghatározni ezt az elérhető termés fogalmát. A potenciális vagy biológiai termés annál a növénynél érhető el, amely teljes egészében kihasználta tenyészidejét és ahol a napi gumótermés optimális volt (optimális volt a vízellátás, tápanyagellátás, a levélfelületet nem támadta betegség illetve kártevő). A potenciális termés maga a biológiai optimum és nem azonos a gazdaságilag optimális terméssel, amely az elérhető terméssel egyenértékű. Az "ideális" termés, bármilyen növényről is legyen szó, egy egyszerű eljárással könnyen kiszámítható. Több országban is, ugyanazon tenyészidőhasszal számolva, már kiszámították a potenciálisan elérhető termést, majd összehasonlították a jelenlegi terméssel. A felmérésből kiderült, hogy a mostani és a potenciális termés közötti arány egy nagyon jó mutató az illető ország vagy vidék technikai fejlettségének kiértékelésére. Ez az arány Nyugat-Európa viszonylatában egyharmadnyinak értékelhető a kihasználtsághoz viszonyítva.
12
A burgonyár ól általánoss ágban lágyszárú nöAz élelmezésben használt burgonya egy gumót termelő nem a termését fo-
vény. Mint vegetatív szaporítású kultúra, természetesen gyasztjuk, amely szolanintartalma miatt emberi fogyasztásra alkalmatlan, hanem az úgynevezett módosult föld alatti gyökerét. Ezt nevezzük gumónak, a gyakorlatban termésnek.
A bokor A föld feletti szár, amely elágazhat, keresztmetszetben háromszögű és üres. A szárnak egyenes vagy elágazó mellékhajtásai vannak. A talajhoz közeli részén a szár kemény és kerek. A kifejlett levelek összetettek A levélzet levélnyélből és oldallevelekből illetve a csúcslevélből valamint az elsődleges és másodiagos levelekből áll. A szár akkor számít főszárnak, ha egyenesen a gumóból ered. A talaj felszínén elhelyezkedő főszárból kiinduló szárakat mellékszáraknak nevezzük. Amennyiben egy mellékszár nagyon közel ágazik ki a főszárból, úgy a sztóló valamint a gumóképződés nagyon hasonlít a főszáréhoz, ezt pedig főszárnak lehet tekinteni (1. ábra). A mellékhajtáson a burgonyaszár növekedése folyamán többször is fejleszthet ki csúcshajtásokat
.,.mellékszár
főszár.,
)
főszár.,
1. ábra. A főszárak és mellékszárak
13
Aszár talaj feletti részét, beleértve a levélzetet is, egészen az első virágzatig - első szintnek nevezik. Az első és második virág generáció közötti szintet második szintnek, míg a második és harmadik generáció közötti szintet harmadik szintnek mondjuk. Aszintek száma és a szár hossza függ a fajta jellegétől, a nappalok hosszától, a nitrogénellátottságtól és egyéb tényezők től (2. ábra). A rövid tenyészidejű fajtáknak kevesebb szintjük van, és a szintek között rövid a szárrész. Hosszú tenyészidejű fajtáknál több szint létezik, és a szintek között hosszabb szárrész található. virág vagy virágrügy • rügy • lehullott (sárga) levelek 4. szint
(n-2 (n-1) (n-1)(n-1) (n-1)(n-2)
3. szint
l
.
(n-2j(n-2)
2. ábra. Növényiszintek
A gyökér A magoncok vékony karógyökeret hajtanak néhány oldalelágazássaL A gumóból felnevelt növények mellékgyökereket hajtanak a sztólóból és a föld alatti szárból (3. ábra). A hurgonyának sekély a gyökérzete (gyakran nem mélyebb mint 40-50 cm). Amennyiben fejlődésekor nem találkozik kemény réteggel illetve nincs talajrétegváltás, akkor a gyökérzet akár egy méterig is lehatolhat. 14
Szem alap
Sztóló
y"~·
~F1atal
gumo'
3. ábra. A növény föld alatti részei
A gumó A gumót egy föld alatti raktározásra és szaporodásra alkalmas szárnak tekinthetjük. Gyakran megtörténik, hogy a gumók a levélhónaljakban, a levegőben képződnek. Ez általában akkor történik meg, amikor a levélzet tovább termeli az asszimilátumot, viszont ezek gumóba való szállítása leáll. Ezt a leállást mechanikai sérülések illetve Rhizoctonia solani okozta fertőzé sek idézhetik elő. A gumó egy megnyúlt és elvastagodott sztóló. A pikkelylevelek maradványainak tekinthetők a szemöldökök és a szemek (rügyek). Minden szemnek több hajtásrügye van. A gumó héján több lenticellát lehet találni. Ezek a gumó légzőnyílásaL Keresztmetszetben megkülönböztetjük a külső peridermát, a tárolásra alkalmas belső és külső parenchimát és a nyalábgyűrűt A héj és a nyalábgyű rű közti távolság általában 0,5 cm, viszont a héj és a gyűrű a szemek tájékán valamint a sztólóhoz való ízesülés helyén, a köldöknél sokkal közelebb kerülnek egymáshoz (4. ábra).
4. ábra. A gumó keresztmetszete
A gumó héja Amikor a sztóló vége elkezd vastagadni és megindul a gumóképződés, kifejlődik a héj vagy periderma. Az epidermisz alatt található sejtek úgynevezett felogénné alakulnak. A felogén kifele szilárdító sejteket termel. Egy beparásodott gumó héja 5-15 sejtrétegből áll. Ez a héj majdnem áthatolhatatlan a gázok, kemikáliák és folyadékok számára, s ugyanakkor védelmet nyújt a fertőzések valamint a vízveszteség ellen. A lenticelák vagy paraszemölcsök közvetítő szerepet játszanak a gumó belvilága és a környezet között. Fontos szerepet töltenek be a légzésben, mivel a héjon nehezen hatol át a víz, oxigén vagy szén-dioxid. Ha a gumók vizenyős talajban fejlődnek ki, akkor a légzőnyílások nagyra nőnek és általá15
ban nyitva maradnak, ami elősegíti a fertőzést. A mikroorganizmuso k gyakran a lefertőtlenített gumók lenticeláiban is megmaradnak. Azok a gumók, amelyek nem parásodtak be eléggé, könnyen sebezhetők és a tárolás folyamán sok nedvességet fognak veszíteni, továbbá könnyű prédái lesznek a mikroorganizmuso knak. Amikor egy gumó megsérül, szükséges, hogy ezt a felületet a kambium szövet védje a fertőzések illetve kiszáradás ellen. A sebek begyógyulása egy regeneratív folyamat, amely egyrészt magába foglalja a parásodást, s védelmi szerepe van a fertőzés illetve a vízveszteség ellen. Másrészt a felogén működése által új sejtek képződnek, kívül a periderma, és belül alkalomadtán kifejlődik a feloderma. A gyors és tökéletes héjképződés előfeltétele a magas hőmérséklet és a relatív magas páratartalom, valamint az oxigén jelenléte. A parásadás sokkal gyorsabb a fiatal gumók esetében, mint az öregekében. Egy 10-20 oc fokos hőmérsékleten, megfelelő páratartalommal és oxigénnel, a parásadás 3-5 napig tart. Egy tökéletes parásadáshoz legalább 90 százalékos relatív nedvességre van szükség. Mindazonáltal, hogy a hőmér séklet és a páratartalom növekedésével növekszik a parásadási hányados, egészségügyi okok miatt a burgonyát nem szabad 15 oc fok felett és 95 százalékos relatív nedvességen tárolni, mivel a feltételek kedveznek a mikroorganizmusok fejlődésének
A hajtás A gumók felületén levő szemek száma nagyon változó. Ezt olyan tényezők befolyásolják, mint a fajta, gumóméret vagy termesztési körülmények. A 45 mm átmérőjű Bintje fajtán például gyakori a 12-15 szem. A szemek spirálisan vannak elhelyezkedve. A rügyeket vagy a hajtást egy levélmaradvány veszi körül. A szem tulajdonképpen nem más, mint a száron levő levél csúcsrügye. A legtöbb esetben a főhajtás a szem közepében található, egy-egy mellékrüggyel körülvéve. Ezek a mellékrügyek a hajtás legalacsonyabb rügyeinek tekinthetők, amelyek a gumónövekedésk or elváltak. Normális hajtá-
Csúcsrügy
Oldairügyek Hajtásalap Paraszemölcsök Gyökércsúcs
5. ábra. A fényhajtás részei
16
sok fejlődnek ki ezekből a rügyekbőL A fényhajtásan tisztán kiértékelhetők azok a mellékrügyek, amelyek mellékhatásokat és sztólót fejleszthetnek Abban az esetben, ha a főhajtás letörik, de az alapi része megmarad, az alsó mellékrügyek, amelyek normális körülmények között sztólókat fejlesztettek volna ki, egy vagy több szárrá fognak kifejlődni. Amennyiben a fényhajtást hosszabb ideig tartják fent, akkor az oldalrügyekből is hajtások fognak kifejlődni (5. ábra). A gumók nyugalmi ideje és a hajtás növekedése
A gumók nyugalmi állapotban levőknek tulajdoníthatók, ha kedvező feltételek mellett két héten belül a rügyek nem hajtanak ki. A nyugalmi időt úgy is szakták meghatározni, mint azt az időszakot, amikor a rügyek csírázása bármilyen okból is gátolt. A nyugalmi időszak hossza számítható a betakarítás és a rügyek növekedése között eltelt napok számában, illetve a gumóképződés és a rügyek növekedése között eltelt napok számában. A gyakorlatban az előbbi meghatározás a használtabb. Vannak olyan esetek, amikor a rügyek növekedésnek indulnak még a betakarítás előtt (ez a másodiagos növekedés). A nyugalmi idő a maximumot a gumóképződéskor éri el. A nyugalmi időszak hossza függ a fajtától, a gumók érési fokától, a talaj és az éghajlati viszonyoktól, a tárolási feltételektől valamint a gumók sérülési fokától. A fajták nagymértékben különböznek a nyugalmi időszak hosszában. A különbségek egy része a gumók élettani sajátosságainak köszönhető. Anyugalmi időszak nem függ össze a fajta érési csoportjának tulajdonságaival. Lehetséges hosszú tenyészidejű fajtát nemesíteni rövid nyugalmi idővel, és fordítva is, rövid tenyészidejű fajtát relatív hosszú nyugalmi időszakkaL Nem találtak összefüggést szakemberek a szárazanyag-tarta lom és a hosszú tenyészidő között. A teljesen érett gumóknak rövidebb a nyugalmi idejük mint a korai vagy az éretlen állapotban betakarított gumóknak. Ezt próbálja érzékeltetni a 9. táblázat is, ahol a különböző érési állapotban betakarított gumók viselkedését mutatjuk be. A betakarítás, valamint a csírák növekedésének megindulása közt eltelt idő annál rövidebb, minél korábban takarították be a burgonyát. A nyugalmi időszak hossza egy adott fajtánál nem állandó. Ez egyik évről a másikra változik, mi több, a termesztési hely megválasztása is befolyásolja az időszak hosszát. A nappalak hosszának a hatása a nyugalmi időszak ra még nem eléggé ismeretes. A rövid nappali körülmények között termelt burgonyának rövidebb a nyugalmi ideje. A termelési körülmények hőmérséklete eléggé befolyásolja a nyugalmi időszak hosszát. A magas hőmérsékleten termelt burgonyának, illetve a tenyészidő vége felé termelt burgonyának rövidebb a n u almi időszaka.
::::·t""'~d .j~:". ';~) . ':-tn
!
17
9. táblázat
A gumók érési fokának befolyása a nyugalmi
Fajta
Betakarítás ideje
időszakra
Nyugalmi időszak (hetek)
A nyugalmi időszak vége (dátum)
Al p ha
július 26. augusztus 30. szeptember 20.
19 14 12
december 6. december 6. december 13.
Bintje
július 26. augusztus 30. szeptember 20.
18 12 12
november 29. november 22. december 13.
júl. 26. =virágzó állapot; aug. 30.= az érés beállta; szept. 20.= többé-kevésbé érett gumók
A hűvös és nedves nyár után a nyugalmi időszak hosszabb, mint a meleg és száraz nyarak után. A tárolási hőmérséklet szintén befolyásolja a nyugalmi időszak hosszát. A hőmérséklet 10 oc fokról 20 oc fokra való növelése nagyobb hatással van a nyugalmi időszakra, mint a 2 oc fokról 10 oc fokra való növelése. Bizonyos esetekben a hőmérséklet ingadozása jobban rövidíti a nyugalmi idő szakot, mint az állandó hőmérsékleten való tárolás. Az Alpha fajta 2-3 héttel hamarabb csírázik, ha a tárolási hőmérséklet 2 és 20 oc fok között ingadozott, mintha azt állandó 20 oc fokon tartották volna. Más esetekben és más fajtáknál ez a kezelés kevés illetve ellenkező hatással mutatkozott. A tárolás páratartalma is befolyásolhatja a nyugalmi időszakot. A magas páratartalom megrövidíti a nyugalmi időszakot. A fényen való tárolás megnyújtja az érett gumók nyugalmi időszakát és megrövidíti az éretlen gumó két. A mechanikailag sérült illetve mikroorganizmusok által (Phytophtora és Fusarium) fertőzött vagy megtámadott gumóknak rövidebb a nyugalmi időszaka, mint az egészséges gumóknak. Ezért a gumók elvágása elősegíti a gumók csírázását. A nyugalmi időszak alatt a csírák nem mutatnak látszólagos növekedést. Amikor már a nyugalmi időszak véget ér, a tárolási hőmérséklet befolyásolja a csírázást. A tárolási hőmérséklet 22,5 oc fokról 10 oc fokra való csökkentése által a csírázásmentes időszak majdnem két héttel hosszabbítható meg, míg 10 oc fokról4,4 oc fokra való csökkentéssei 9 héttellehet meghoszszabbítani a nyugalmi időszakot. A gumók hajtásnövekedése függ a gumó élettani korától (növekedési feltételek, tárolási körülmények, a tárolási időszak hossza, előzetes hajtásnövekedés), a csírázási hőmérséklet, fényviszonyok, relatív páratartalom és a csírák közötti versengés (gumó mérete és a rügyek száma) ~értékétől. A gumók élettani korakideríthető a csírák állapotából. Igy a fiatal gumók esetében a csírák még alvó, illetve csúcsrügydominancia állapotában találhatók, amikor még nincsenek hajtások, illetve ha egy hajtást találunk. A "normális csírázási állapot" azáltal ismerhető fel, hogy sokszori csírázás, illetve elágazott csírák találhatók a gumón. Az öreg vagy a szenilitás (több18
szörösen utántermesztett) állapotában levő gumókra a cérnahajtás, valamint a kis gumók képződése a jellemző. A gumó élettani állapota a termesztési feltételek, a tárolási időszak hossza és az előzetes gumócsírázás által befolyásolt. Azok a gumók, amelyeket meleg körülmények között termesztettek és magas hőmérsékleten tároltak, hamarabb öregednek, mint a hűvös körülmények között termesztett és tárolt gumók. A rövid tenyészidejű fajták hamarabb öregednek, mint a hosszú nyugalmi időszakkal rendelkező fajták A gumóból kifejlődő hajtások száma függ a gumó élettani korától. Ha a hajtások a gumó fiatal, csúcsrügy állapotában jelennek meg, akkor csak a csúcson levő rügy fog hajtást mutatni. A csúcsrügy uralja a többi rügyet, amelyek ezért alvó állapotban maradnak. Amikor ezt a csúcsrügyet eltávolítjuk, a többi alvó rügy is kihajt. Miután az első csírátlanítást elvégzik, a gumó még mindig a csúcsrügy dominancia állapotában van. Miután a gumót másodszor is csírátlanítják, nagyszámú hajtás fog kialakulni. Többszöri csírátlanítás után a gumó elveszítheti csírázóképességét. Ez az állapot egyes fajtáknál kétszeri csírátlanítás után beáll. A gyakorlatban ezért maximum egyszeri csírátlanítást javasolnak Amennyiben az alacsony hőmérsékleten tartott gumók később fognak kicsírázni (például a csúcsrügy dominancia állapota után), több hajtás fog megjelenni. A nyugalmi időszak befejezése után a hajtások lassabban fejlődnek. Később ez a fejlődés felgyorsuL A maximális hajtásnövekedés hamarabb érhető el azoknál a gumóknál, amelyeket magasabb hőmérsékleten tároltak, mint az alacsony hőmérsékleten tároltaknáL Az egyszeri csírátlanítás után a második hajtásgeneráció hamarabb fejlő dik. A csírázás optimális hőmérséklete 16-20 oc fok. A hőmérséklet hatása a csírázásra a 6. ábrán látható. A magas relatív páratartalom segíti a hajtások meggyökeresedését. Magasabb hőmérsékleten a magasabb páratartalom elősegíti a hajtások hosszanti növekedését. A fényen hajtatott csírák klorofillt termelnek, keményebbek és zömökebbek, mint a sötétben hajtatottak Egy és fél hét utáni 17 oc fokon való tároláskor, a leghosszabb hajtás átlaghossza csak 3 százaléka a sötétben hajtatottnak A csírák növekedése alacsony fényerősségkor csökken.
~ 50 (!)
40 co (!)
E :.8 30 ....Cll
'(ji u
·.: ......
20 10 4
8
12
16
20
24
28
3?
hőmérséklet
(°C)
6. ábra. A hőmérséklet hatása a csírázásra
19
A gumón kifejlett hajtások száma függ a fajtától is. Ugyanazon vetőmag kezelések és ültetési eljárások esetében, a különböző fajták különböző számú hajtásokat biztosítanak. A nagyobb gumók több hajtást termelnek, mint a kisebbek. A gumón kifejlett főhajtások száma egyenesen arányos a gumó felületének nagyságával. A növekedési ütem gyorsabb a nagy gumók esetében, mint a kis gumóknál. Nem elhanyagolható a hajtások közötti versengés sem, amely annál nagyobb, minél több hajtás található a gumón. Relatív növekedési erély 1()0
75
100
/r---
Tárolás
75 /
12"C-on/ 50
l
l
,.---\
//
l
25
'
/
50
\
\ \
/
\
\
//
25
Jaerla
Desirée ~ll
100
l ~O
200
2SO
:100
:V'>ll
400
4'>0
tárolás (napl
7. ábra. A növekedési erély és a gumó kora közötti összefüggés
A növekedési erély a gumónak az a képessége, amely hajtást és növényt nevel fel a növekedésnek megfelelő feltételek között. A 7. ábrán a csírázási képességet a szárhossz, a gumón található szárak száma, és az eiültetett gumókra számított szárazanyag-terme lés alapján fejezzük ki. Az ábra a tárolási feltételeknek a növekedési erőre kifejtett hatását mutatja be. A Standard Desirée például jobban megőrzi a növekedési erélyét, mint a Jaerla fajta.
A termés környezetélettana A növény termése a fotoszintézis és a légzés eredménye. Mindkét tényező növényélettani valamint környezeti tényezők által meghatározott. A termelő számára csak azok a növényi részek fontosak, amelyeket fel tud használni. Ez az amit termésmutatónak vagy harvest indexnek neveznek. A burgonya esetében a gumó az, ami a termelőt érdekli. A gumótermést kétféleképpen lehet kifejezni. Egyrészt a napi gumótermés és a termelési napok szorzata által, másrészt pedig a befogadott fényruennyiség és ennek felhasználási hányadosa, a termésmutató valamint a szárazanyag-tarta lom fordított értékének szorzata által. A fotoszintézis egy olyan komplex folyamat, amelyre csak a zöld növények képesek. A levél szöveteiben található szén-dioxid klorofillal lekötő dik, és a fény segítségével cukorrá alakul át. A fotoszintézis erőssége a hő mérséklet, fényerősség, levéléletkor valamint a szén-dioxid kancentráció mértékétől függ. Ha a bruttó fotoszintézisből kivonjuk a légzési hányadost, megkapjuk a nettó fotoszintézist. 20
A mezőgazdasági növények annak függvényében, hogy milyen a fotoszintézis első terméke, két csoportba sorolhatók: azok, amelyek három vegyértékű, illetve azok, amelyek négy vegyértékű szénvegyületet alkotnak. A C3 típusú növények közé tartozik a burgonya, cukorrépa és búza (főleg a mérsékelt égövi növények), a C4 típusú növények közé a rizs, kukorica és cukornád. A C3 típusú növények fotoszintézis együtthatája majdnem azonos. Ez a hasonlóság azt mutatja, hogy a nemesítés e téren nem sokat tud változtatni. Amennyiben a fényviszonyok is megfelelnek, a fotoszintézis 20-25 oc fok között optimálisan zajlik le. Magasabb fényerősségnél az optimális érték a magasabb hőmérséklet felé tolódik el. A fotoszintézisben az aktív sugárzásnak csak egy kis része, mintegy 8 százaléka használódik fel. Ahhoz, hogy felértékelhessük a termést, a fotoszintézis hányadosát társítani kell a fényt felfogó zöldnövény felületével. A fotoszintézis maximális kapacitása a levelek megjelenése utáni 25-75 nap között található. Ahhoz, hogy az asszimilációs hányadost növeljük, az idős leveleknek idejében kell cserélődniük a fiatalokkaL Szaros összefüggés van a szén-dioxid kancentráció és az asszimiláció között. A levélen kívül található szén-dioxid kancentráció sajnos nem befolyásolható. A levélben található kancentráció függ a légzőnyílások zárt állapotától, amelyet a légzési hányados, sugárzás valamint a vízellátottság befolyásol. A légzőnyílások zártságát nem a fotoszintézis csökkenése, hanem a vízhiány határozza meg. A növények légzése történhet a fény jelenlétében illetve annak hiányában. A fényben való légzés része a fotoszintézis folyamatának. A zöld levélzet által termelt anyagokat a növény a levélzet, a gyökérzet és a gumók növekedésére használja fel. A növekedés első időszakában a növény az asszimilátumokat a gyökérzet és a levélzet növekedésére fordítja. Néhány héttel később megindul a sztólók valamint a gumók képződése is. Egy pár hét múlva beindul a gumónövekedés és az asszimilátumok nagy hányada fog a növekedésre és a raktározásra fordítódni. Az utolsó időszak ban minden asszimilátum a gumóba koncentrálódik. Az asszimilátumok elosztása befolyásolhatja a fotoszintézis hányadosát. A termékek opti,mális szállítása a levélzetből a gumókba elősegíti a fotoszintézist. A nettó fotoszintézis a gumónövekedés beálltával növekszik. A növény felhasználható része a termésmutató. Ez a burgonyánál a gumók valamint a növény össz szárazanyag-tartalmának arányában mérhető. A bokor súlyát általában a teljes kifejlettség állapotában határozzák meg. A gyökérzet valamint a sztólók ennek az egynegyedét jelenti. A mérsékelt égövben a termésmutató általában 0,75-0,85, ám amelegebb égövben ez az érték alacsonyabb. Ez azt mutatja, hogy a hőmérséklet erősen befolyásolja az asszimilátumok eloszlását. A különböző termőhelyek nagyon váltakozó terméseredményeit nem lehet megmagyarázni csak a fotoszintézisben, a légzésben valamint a tenyészidő hosszában beállt változásokat Figyelembe illik venni a növekedési módokat befolyásoló tényezőket is. 21
A növekedési módot (a bokor, a sztólók és a gumók növekedése) a hőmér séklet, a nap hossz, a fényerősség, a gumó élettani kora, a növénysűrűség, a nitrogénellátottság és a vízellátottság által határozza meg. Ezek a tényezők egymagukban illetve társultan fejtik ki hatásukat. Ezért nehéz meghatározni a tényezők egyedi befolyását, ugyanakkor nem minden fajta reagál egységesen ezekre a tényezőkre. A burgonya növekedésében három fontos időszakot lehet megkülönböztetni: ezek a csírázás, a bokornövekedés és a gumónövekedés (8. ábra).
Gumók
/
/
/
/
/
/ /
/
/
máj.
jún.
'
\
A gumó~ Szár képződés\ mértéke \
/
ápr.
''
júl.
aug.
szept.
8. ábra. A burgonya növekedése
Az ültetés előtt illetve az ültetés után a gumók hajtást és gyökeret fejlesztenek. Ha a vetőgumón már ültetés előtt hajtások fejlődtek ki, a gyökérfejlő dés azonnal megindul az ültetés után. Ez elősegíti a kelést. Ehhez a folyamathoz megfelelő talajned vességre van szükség. Az alacsony vízellátottság és az alacsony hőmérséklet késlelteti a kelést. A növények kelése után a bokor és a gyökérzet egyidőben fejlődik. A gumónövekedés kelés utáni 2-4 hétben lassan elkezdődik és egy eléggé hosszú időszakra meghatározóan folyamatosan tart. Ez a felhalmozódási időszak. Megfelelő körülmények között a felhalmozódás napi 800-1000 kg is lehet hektáronként. A bokornövekedéssel párhuzamosan zajlik a gumónövekedés is. A két folyamat kölcsönhatást mutat egymás iránt. A kései gumónövekedés túlzott bokornövekedéssel társul, míg a korai gumónövekedés kevésbé gazdag bokorzat kifejlődésével jár. A 9. ábrán két típusú növekedési mód látható: egy rövid valamint egy hosszú tenyészidejű növényé. A rövid tenyészidejű növényre a kevésbé fejlett lombozat, korai gumónövekedés és korai érés jellemző. Az e típusú növények általában rövid idő alatt eléggé magas termést képesek produkálni. A hosszú tenyészidejű növények gazdag levélzetet fejlesztenek ki, a gumónövekedés későn indul be és kései az érés is. A növekedési szakasz első felében a növények egy eléggé alacsony termést hoznak, amely később termésben túlszárnyalja a rövid tenyészidejű növényeket. A termeszthető típus megválasztása függ a tenyészidő hosszátóL Ha a termeszthető időszak rövid, akkor a rövid tenyészidejű növények adják a legmagasabb termést.
22
rövid
tenyészidejű
- - hosszú ápr.
máj.
jún.
9. ábra. A rövid és hosszú
júl.
aug.
tenyészidejű
tenyészidejű
szept.
burgonya növekedése
A gumóképződést befolyásoló tényezők között létezik egy kölcsönös egymásra hatás, ugyanakkor a tényezőknek, úgy a gumónövekedésre mint a bokornövekedésre lehet egyedi hatásuk is (10. táblázat). Amennyiben minden más tényező állandó, egy tényező megváltozása is megváltoztathatja a növekedési típust. A nappalak hossza e növekedési típust befolyásoló tényező. Rövid nappalas körülmények között a növényeknél hamarabb megindul a gumóképződés, a sztólók rövidebbek és a bokor alacsonyabb marad. Hosszú nappalas feltételek mellett a növények később fejlesztenek gumót, hosszabbak a sztólók és gazdag a bokornöyekedés. Néhány fajta hosszú nappalas feltételek közt nem termel gumót. Igy jutottak arra a megállapításra, hogy minden fajtának megvan a maga kritikus naphossza. Ennek a megállapításnak az értelmében a gumóképződés csak akkor áll be, ha a nappalak hossza megegyezik, illetve rövidebb mint a kritikus naphossz. A kritikus naphossz az európai hosszú tenyészidejű fajtáknál rövidebb mint a rövidebb tenyészidejűeknél. Ha a fajták rövid nappalas feltételek közé kerülnek, akkor a növekedési típus inkább megváltozik, mint a koraiaknáL Mivel a hőmérséklet befolyásolása mellett létezik a hőmérséklet és a naphossz egymásra hatása is, a jelenség megne10. táblázat A növekedési típust befolyásoló
tényezők
Hosszú tenyészidejú növények
Rövid tenyészidejú növények
- hosszú nappaJok - magas hőmérséklet -alacsony fényerősség -élettanilag fiatal vetőmag - alacsony növénysűrűség - magas nitrogéntrágyázás - bőséges vízellátás - gibberellinsav
- rövid nappaJok - alacsony hőmérséklet - magas fényerősség - élettanilag öreg vetőmag - magas növénysűrűség -alacsony nitrogéntrágyázás - korlátolt vízellátás - B9 és cycocel
23
vezesere ajánlottabb a termo-fotoperiódus szót használni, mint csak a fotoperiódus t. A gumónövekedésben azt tapasztalták, hogy a rövid nappaJok és az alacsony hőmérséklet segíti a gumóképződést (az alacsony éjjeli hőmérsékletek sokkal hatékonyabbak mint az alacsony nappali hőmérsékletek). Az alacsony és mérsékelt hőmérsékleten a naphossznak nagyobb hatása van a hosszú tenyészidejű fajtákra, mint a rövid tenyészidejűekre. Hosszú nappali feltételek alatt a magas hőmérsékletek gátolják a gumóképzést Rövid nappalosfeltételek és magas hőmérsékletekalatt a rövid tenyészidejű fajták hamarabb képeznek és fejlesztenek ki gumókat, mint a hosszú tenyészidejű ek. Magasabb hőmérsékleten a gumóképződés hamarabb beindul a rövid idejű fajtáknál, mint a hosszú tenyészidejűeknél. A rövid nappaJok pótolják a magas hőmérsékletet. Ha a tenyészidőben csökken a naphossz és a hőmérséklet, akkor ezt olyan fajták megválasztásával kell pótolni, amelyek gazdag lomhozatot nevelnek (például eléggé kései fajtákat). Növeini kell a műtrágyaadagot és relatív fiatal vetőmagot kell használni. Ennek ellenkezőjét kell tenni, amikor növekedik a naphossz. Ha azt óhajtjuk, hogy majdnem ugyanazt a termést érjük el, úgy a magasabb vidékeken mint az alacsonyabbakon, növeini kell a nitrogénadagot, illetve késeibb tenyészidejű fajtát, valamint fiatal vetőmagot kell használni. Azokon a vidékeken, ahol rövidek a nappaJok és alacsonyabb a hőmérséklet, a használatos korai fajták eléggé szegényes lomhozatot alkotnak, s ezért olyan tajtát kell választani, amelyik gazdag lomhozatot képes felnevelni. Az említett tényezőkön kívül természetesen vannak olyan más tényezők is, amelyek befolyásolják a növekedési típust. Ilyen tényezőnek számítanak a növényvédelmi munkák, valamint a tápanyagellátás és vízellátás. Ezeket más fejezetekben tárgyaljuk Magas hőmérsékleten az erős nitrogéntrágyázás olyan gumóképződés késést okozhat, amely által csökken a termés. Miután a gumónövekedés beállt, a nc:phossznak és a hőmérsékletnek kevés hatása van a növény habitusára. Ugy tűnik, hogy a 15-18 oc fokos talajhőmérséklet a legmegfelelőbb a burgonyának. A gumók életkora gyakran befolyásolja a növekedési módot. Az öreg gumók használata elősegíti a koraibb beérést. Az igen öreg vetőgumó használatának káros hatása hangsúlyozottabb a rövid nappalos körülmények között, mint a hosszún. A hűvös körülmények között termelt és tárolt vetőmag 8-9 hónap tárolás után is fiatal vetőmagként viselkedik. A legszembetűnőbb különbség az élettanilag fiatal valamint öreg vetőgu mó között az utóbbi nagyszámú hajtása. A magas növénysűrűség elősegíti a korai gumónövekedést és a koraibb érést. Ennek oka az lehet, hogy a magas növénysűrűség alatt kevesebb oldalhajtás keletkezik. Ugyanakkor az egy szárra eső nitrogénadag is kevesebb, mint egy alacsonyabb sűrűség esetén. Azok a növények, amelyek magas nitrogénadagokat kapnak, később érik el a maximális gumóképződést mint azok, amelyeknél az adagok alacsonyak. A nitrogén serkenti a bokor24
növekedést, a gumóképződés pedig majdnem egyidőben kezdődhet úgy az alacsony, mint a magas adagok esetében. A gumónövekedés első szakaszaiban kevesebb szárazanyag jut a gumókba. A növénysűrűség növelésével növelhető a nitrogénadag is. A túladagolás túlzott bokornövekedést, csökkentett termést, gumóképző dés-késést, éretlen gumókat valamint minőségi kiesést idéz elő. Ha a nitrogénadagolás magas hőmérséklettel, valamint nedves talajviszonyokkal társul, akkor hatása jobban kihangsúlyozódik, mint a száraz és alacsony hő mérsékletű körülmények között. Vizes (tőzeges) talajban felnevelt növények gazdag levélzetet nevelnek. Azoknál a fajtáknál, amelyek rövid nappalos körülmények között képeznek gumót, hosszú nappalos körülmények között késik a gumóképződés vagy nincs gumóképződés. Ez kihangsúlyozódik, ha magas a hőmérséklet. A kései érésű fajták a hosszú nappalos körülmények között úgy viselkednek, mint a korai fajták rövid nappalos körülmények között. Mivel a hőmérsék let kölcsönhatásban van a nappalok hosszával, nem mindig lehet megjósolni a fajta viselkedését a különböző éghajlati viszonyok között. A növényben található természetes hormonok fontos szerepet játszanak a szárazanyag-elosztásban. Amikor gibberellinsavval kezelik a növényeket, illetve a vetőgumót, akkor növekedik a lombozat és késik a gumónövekedés. Amikor B9-et (dimetil-borostyánkősav-hidrazid) vagy CCC-t (klór-kolin-klorid vagy cycocel) használnak egy fejlődő növényre, akkor csökken a bokornövekedés és serken a gumóképződés. Mindazok után, hogy több növekedésserkentőnek is kimutatták kedvező hatását, a mellékhatások miatt a meglévők közül csak néhányat alkalmaznak kereskedelmi céllal. Az alkalmazás időzítése és az anyag töménysége nagyon változó lehet a növény fejlődé si állapotának, az időjárási feltételek, valamint más tényezők függvényében. A gibberellinsavat a nyugalmi időszak megszüntetésére alkalmazzák A burgonya virágzását elősegíti a hosszú fotoperiódus. A virágkezdemények általában hosszú nappalok alatt fejlődnek ki virággá. Rövid nappalos feltételek mellett a virágrügyek elhalnak. A virágzást a hőmérséklet befolyásolja.
25
A gumótermés és kiszámítása
i
A termés kifejezhető úgy, mint a napi gumótermés és a napok szorzata, valamint a növény zöld felülete által felfogott sugárzás, a feldolgozási hatásfok, a termésmutató, valamint a gumók szárazanyag-tartalmának fordított szorzataként. Az első meghatározás szerint a gumóképződés beállta valamint a növekedési időszak vége közötti periódusban, abban az esetben, ha a termelési feltételek állandóak, a termés majdnem lineárisan növekszik. Ezt a lineárisan növekvő időszakot a felhalmozódás időszakának nevezik. Ebben a felhalmozódási időszakban igen gyakori a napi 700-900 kg/ha gyarapodás. A napi gumótermést az egységnyi felületű levél fotoszintézise, a levélfelület nagysága, a sugárzás, a légzési hányados, a levél szén-dioxid tartalma és a gumóba szállított asszimilátumok befolyásolják. Ahhoz, hogy magas gumótermést érjünk el, a felhalmozódási periódusnak hosszúnak kell lennie. Ezért egy hosszú tenyészidejű fajta többet fog teremni, mint egy korai fajta. Ha a tenyészidő rövid, akkor korai érésű fajtákat kell választani. Amikor egy régió termésfejlesztési lehetőségeit latolgatjuk, úgy a napi termelés növelésének a lehetőségét, mint a termelési napoknak a növelését számba kell venni. A második eljárás szerint a termést (t), a zöld növényzet által felfogott sugárzás (S), ennek felhasználási foka (F), a termésmutató (P) valamint a gumó szárazanyag-tartalma (T) adja meg. t=SxFxPxl/T A növények növekedése komplex együtthatásban zajlik a környezettel. A változások (a nappalak és az éjszakák között), a sugárzás, a nappalak hossza, a víz- és tápanyagellátottság, a betegségek és kártevők valamilyen mértékben befolyásolni tudják a termést. Számítógépes prograrnak segítségével a környezeti tényezők nyomon követhetők. Számos olyan modellt dolgoztak ki, amely által serkenthető a termés. hőmérsékleti
26
A termés olyan tényezők által korlátolt, mint az éghajlat, vízellátás, tápanyagellátás, gyomirtók, betegségek és kártevők A kifejlesztett modellek általában az említett tényezők valamelyikére specifikus. Egy ilyen modellt fogunk ismertetni. A modell a következő feltételezéseken alapszik: a napi össz szárazanyag-termelés (P) egy zárt sorú standard állomány esetében kiszámítható egy felhőtlen (Pe) illetve egy felhős (Po) nap napi szárazanyag-termeléséből a következő képlet alapján: P = F x Po + (l - F) x Pe, ahol az F értéke a napnak az a része, amikor borult az ég. A Pe és a Po értékeit teljes fénytelítettség esetén számították ki. A burgonya esetében a 3 g szén-dioxid per m 2 per óra levélfotoszintézis a használt érték. Az Fértéket ki lehet számítani a jelenlegi napi sugárzásból (Ha), amelyik egy szabványos felhőtlen napon (He), majdnem a fele a beeső látható összsugárzásnak.
F =He-Ha 0,8 x He Amennyiben a növények által felfogott sugárzás nem mérhető, akkor az a talajborítottságbóL Mivel nincs több információ erre vonatkozóan, általánosan elfogadott, hogy a két százalék ,majdnem azonos. A termésmutató 0,7 és 0,9 között váltakozik. Altalában a hidegebb égövön 0,8-at számolnak, míg a melegebb égövön 0,75-öt. A gumók szárazanyag-tartalma 15-25 százalék között váltakozik, így számításoknál 20 százalékot vesznek- általában- figyelembe. A modellt bármely olyan növény termésének kiszámításánál lehet használni, amelynek ismert a levélzetfejlődése. Az állomány potenciális terméséről akkor beszélhetünk, ha ez teljes egészében kihasználta a vegetációs periódust és ahol a napi gumótermés optimális. A potenciális termés a biológiai optimális terméssel egyenértékű, de nem a gazdaságilag optimális terméssel. Ez utóbbi az elérhető terméssel egyenértékű. Amennyiben a levélfejlődésről elkészíthető egy valamennyire reális becslés, akkor az elérhető termés könnyen kiszámítható. A 11. táblázat egy jelenlegi, valamint egy "ideális" állomány közötti összehasonlítást mutat be, ahol a két állomány közötti különbség majdnem 50 százalékos. Ennek oka a jelenlegi állomány levélzetének fényfelfogó képessége. észlelhető
-~
gumó
minősége
A burgonya minősége egy rendkívül összetett fogalom. Ide sorolhatók a gumó külső megjelenését meghatározó tényezők, mint a héj színe és finomsága, a gumó mérete és formája, a károsítóktól való mentessége. Ezekről a külső megjelenési formákról már esett szó. Itt a beltartalmi tulajdonságokra fogunk kitérni.
27
11. táblázat
Az "ideális" valamint a jelenlegi állomány összehasonlítása
Paraméterek Mért szárazanyag-tart alom (g/m 2) K,.iszámított szárazanyag-tart alom Osszesített fényfelfogás (MJ l m 2) Felhasználási fok - mért termés - kiszámított termés
Jelenlegi
"Ideális"
500 690 554 0,9 1,25
A jelenlegi termés és a potenciális termés aránya egy szintetikus mutató az illetve vidék technikai fejlettségének szintjéről.
-
924 729 -
1,27 illető
ország,
A minőség genetikailag meghatározot t tulajdonságokból áll, amelyeket az ökológiai tényezők jelentősen befolyásolnak. Irányított termesztés és tárolástechniká val a kedvezőtlen környezeti tényezők szerepe jelentősen csökkenthető.
A gumó összetétele és fizikai állapota meghatározza a felhasználás célját. A legfontosabb tulajdonságok a szárazanyag-t artalom, a redukáló cukortartalom, a főzés utáni gumószürkülé s, a mechanikai sérülésekre való é!zékenység vagy szürke (kék) foltosság, hántás utáni nyers elszíneződés. Eleimiszer-ipari feldolgozás esetén ehhez még speciális beltartalmi és méreti tulajdonságok társulnak.
A gumó szárazanyag-tartalma A gumó ehetetlensége , valamint szétfővése a szárazanyag-t artalommal függ össze. A friss fogyasztásban piacra szánt burgonya esetében ez fontos tulajdonság. Közismert, hogy az élelmiszeripa r csak alacsony szárazanyagtartalmú gumókat képes feldolgozni. A legtöbb feldolgozóipari ágazatban a magas szárazanyag- tartalom meghatározó igény. A feldolgozás során a gumókat kisebb vagy nagyobb mértékig kiszárítják Minél magasabb a szárazanyag-tartalo m, annál kevesebb vizet kell elpárologtatni , tehát a magas szárazanyag-tart almú gumók esetében nagyobb a nyereség, mint a kis szárazanyag-tartalm úak esetében. A burgonyaszir om (chips) és a hasábburgony a (pommes frites) kevesebb olaj felhasználását igényli. Majdnem minden olyan tényező, amely befolyásolja a gumóban tárolt szárazanyag mennyiségét, befolyásolja a termést is. A gumó össz-szárazanyag-tartalm ának és tömegének aránya adja a gumó százalékos szárazanyag-tartalm át Ha egy adott tényező az össz-szárazan yag-tartalmat jobban befolyásolja mint a gumótömeget , a szárazanyag-t artalom növekedni fog. Ha a fordítottja történik meg, akkor csökken a szárazanyag-tartalom. A különböző tényezők hatása nagyon komplex. A szárazanyag-t artalmat egyaránt befolyásolja a gumó érettségi és növekedési típusa, valamint a víz- és tápanyag-felvételi képessége. A fajta hatása 28
a szárazanyag-tartal omra ezen tényezők különböző hatásként nyilvánul meg. A gumó érésének befolyása a szárazanyag-tartal omra a 10. ábrán látható. A tenyészidő előrehaladásával nő a szárazanyag-tartal om, majd csökken a tenyészidő vége felé. redukáló cukor % 1.5~
Szárazanyag
140 1.10
1.2J 110 100 J 90 080 070
o;~
•
\ ·y;·
060
l
21
...
'*-- --- ---
20
- ---*
19
18
•
l
0.50 /
0.40
0.30
.
.•. ...
1/
/
/ 16
0.20
jún. 17. Jún. 24.
virágzáskor
júl.~
•- _ -• felszedéskori szárazanyag • - - • felszedéskori redukáló cukor ~o fejlődési stádiumban
aug. 27.
júl.}:-;. júl. 22
~
teljes érés
előtt
80%-os érettségnél
10. ábra. A gumó szárazanyag- és redukáló cukortartalma
A növekedési típus, a víz, valami}lt a tápanyagfelvétel hatása a szárazanyag-tartalomra nagyon komplex. Altalában azok a tényezők, amelyek serkentik a bokornövekedést, csökkentik a szárazanyagot. Amelyek serkentik a gumónövekedés t, növelik a szárazanyag-tarta lmat A magas hőmérsékletnek csökkentő hatása van. Ezért van az, hogy a száraz éghajlatban alacsonyabb a szárazanyag. Ez kedvezőtlen a feldolgozóiparnak Ahhoz, hogy magas szárazanyag-tartalmú gumókat nyerjünk, olyan fajtát kell kiválasztani, amely erre alkalmas. A kicsi gumók majdnem ugyanabban az időben fejlődnek ki, mint a nagyok, csak kevesebb asszimilátumot kapnak és így szárazanyag-tartalmuk alacsony marad. A feldolgozás gyakran dehidratálást jelent. A feldolgozás után a különböző szárazanyag-tarta lmú gumókban különböző mennyiségű víz marad. Ez hátrányt jelent a chips- és hasábburgonya-gy ártásban. A burgonya halmon belüli széles szárazanyageltéré se a friss piac szempontjából sem megfelelő. Az eltérések részben a talajkörülményekn ek, műtrágyázásnak, nedvességtartalomnak tudhatók be. A gumóképződés ideje meghatározza a gumók betakarításkori érését, s így a szárazanyag-tarta lmat is. A burgonya nagyon sok kis gumót termel, de ezek közül csak kevesen érik el a normális gumóméretet. A többi kicsi marad illetve eltűnik. Normális feltételek mellett minden gumó majdnem ugyanazon a 7-10. napon belül kezd el kifejlődni. Ezt a fejlődést számos tényező befolyásolhatja: a hőmér séklet, a hozzáférhető nitrogénmennyisé g és az alacsony talajnedvességet 29
követő magas nedvességtartalom. A tényezők váltakozásának tulajdonítható a másodiagos növekedés. Ilyenkor a gumónövekedés szakasza elnyúlik, ami érésbeli és szárazanyag-tartalombeli különbségekhez vezet. A másodiagos növekedés egy másik úton is befolyásolhatja a szárazanyag-tartalmat. A gumók másodiagos növekedést fejleszthetnek ki. Amikor a bokor elhal, illetve összezúzzák a gumókból a keményítő azokba vándorol. Egy másik eset a szárazanyag-tartalom-változásra a gumóméret változása. Ha a növény éretlen, a kisebb gumóknak általában magasabb a szárazanyag-tartalma, mint a nagyobbaknak A növekedés utolsó heteiben a nagyobb gumók szárazanyag-tartalma jobban növekszik, mint a kisebbeké s így a tenyészidő végén a nagyobb gumóknak nagyobb a szárazanyag-tartalma, mint a kisebbeknek A vírusfertőzött növénynek alacsonyabb a szárazanyag-tartalma, mint az egészségesnek. Ami a termesztés t illeti, megállapítható, hogy azok a területek, amelyek tápanyagellátásban és talajtípusban azonosak, kevesebb ingadozást mutatnak a termés szárazanyag-tartalmában, mint a heterogén talajok. A szabályos kelés (jól előkészített vetőgumó és magágy) és sűrűség esetén egyenletes a növekedés, így csökken a gumóképzés ideje. A gumóképződés utáni új gumók képződése enyhe nitrogénezéssel és öntözéssel megelőzhető.
A redukáló cukor
A redukáló cukor jelenléte nagy bosszúságot jelent a chipsfeldolgozónak és kevesebbet a hasábburgonya-, granulátum- illetve pehelyfeldolgozónak Ezek alacsony redukálócukor-szintet (glükóz és fruktóz) igényelnek. Sütéskor a burgonya a redukáló cukor valamint az aminosavak reakciójának következtében megbarnul. Ezt nevezik Maillard hatásnak. A redukáló cukor szintje befolyásolja a sült burgonya színét. A cukortartalom a fajtától, a gumó érettségétől, a termesztési és tárolási körülményektől és a gumó élettani fejlettségétől függ. A fajták különbözőképpen válaszolnak a külső feltételekre. Ez azt jelenti, hogy vannak fajták, amelyeknek magas a redukálócukor-tartalmuk és vannak, amelyeknek alacsony. A redukáló cukor szintje csökken a gumó érésének arányában. A cukortartalom a levelek elhalása előtt magas, míg a bokor teljes elhalásakor alacsony. Minden olyan tényező, amely késlelteti a gumóérést, növelheti a redukálócukor-tartalmat Ahhoz, hogy alacsony cukortartalmú gumókat nyerjenek, fontos az egyenletes, nem túl gazdag bokornövekedést valamint a természetes bokorérést elősegíteni. A hosszú nappalak és a magas hőmérséklet annyira befolyásolhatja a bokornövekedést, hogy megkésik a gumók érése. Megfigyelések alapján azt állapították meg, hogy a 10, 14 és 18 órai naphossz esetében a burgonyaszirom színe fokozatosan sötétedett. Ezt bizonyítja az is, hogy sokkal nehezebb burgonyasziromnak való burgonyát termelni Európa északi 30
felén, mint a délin. Az eltérések az eső, valamint a fényerősség különböző hatásának is tulajdoníthatók, mivel a meleg, száraz nyarakon termesztett gumóknak alacsony a cukortartalma. A sok esőzés főleg a tenyészidő végén káros lehet. Az olyan tápanyagellátottság, amely nem jár erőteljes bokornövekedéssel, alacsony cukortartalmat eredményez. Ez azt jelenti, ha a nitrogénadagolás nem eredményez betakarításkor éretlen gumókat, akkor nem lesz hatással a redukáló-cukor-tartalomra sem. Abban az esetben, ha az éghajlati viszonyok olyanok, hogy a nitrogénadagolás gazdag bokornövekedést okoz, akkor ennek következtében késik az érés. Az éretlen gumók betakarítása magas redukálócukor-tartalmat jelent. Nagyon keveset ismernek a foszfor hatásáról. Normális ellátottság mellett nem befolyásolja a cukortartalmat A kálium pedig mintha csökkentené a redukáló cukor tartalmát A gumók redukálócukor-tartalmára leginkább a fajta és a tárolási hőmér séklet van hatással. A cukor keményítővé és a keményítő cukorrá alakulása egy hőérzékeny folyamat. Hasonló módon történik a redukálócukor szacharázzá és a szacharóz redukálócukorrá alakulása is. A hőmérséklet 2 oc fokról 4 oc fokra való növekedése jobban csökkenti a szacharóz, mint a redukálócukor tartalmát Ez a magyarázat a burgonya megédesedésére. Ahhoz, hogy csökkentsük a redukálócukor-tartalmat, a tárolási hőmérsék letnek magasnak kell lennie. Az alacsony hőmérséklet okozta édesedés nagyjából visszafordítható a hőmérséklet 15-20 oc fokra való növelésével. Ezt a feldolgozóiparban gyakran használják. , A sült burgonyatermékek barnulását nemcsak a redukáló cukor okozza. Altalánosan elfogadott, hogy a cukortartalom a chips esetében ne haladja meg a 0,2% (friss tömeget), míg a hasábburgonya és pelyhek esetében a 0,4 százalékot. Az éretlen gumóknak magasabb a redukálócukor-tartalmuk, mint az éretteknek A tárolás során (amikor a csírák fejlődése megindul) növekszik a cukortartalom is. A csíranövekedést csírázásgátlókkal valamint a gumók csírátlanításával (letörés) lehet megakadályozni. Az alacsony hőmérséklet és a csírázásgátlás okozta édesedéstől eltérő a hosszú tároláskor beálló édesedés. Ez a fajta édesedés szemben az előbbivel már visszafordíthatatlan.
Nyers
elszíneződés
és szürkefoltosság
A hámozás utáni elszíneződést a tirozin melaninné alakulása adja. A folyamatot a fenoláz enzim katalizálja. A folyamat erősségét a gumó tirozintartalma valamint a fenoláz működése határozza meg. A szürkefoltosságra való hajlam a sejtek sérülésre való érzékenységéből adódik. A kálium csökkenti a tirozin mennyiségét, míg a nitrogén növelhet. Az esőzések szintén növelik a tirozintartalmat Az enzimes szürkülés fajtajelleg. A szürkefoltosság az ütést szenvedett gumóknál, a héj alatti szövetekben kékesszürke kisebb-nagyobb foltok alakjában jelenik meg. A sérült sejtek-
31
ben a tirozinenzimes hidratálás és oxidáció útján sötét színű melaninná alakul. Az elszíneződés az ütés utáni 2-3. napon jelenik meg. A foltok csak akkor láthatók, ha a gumót meghámozzák A szürkefoltosságra való érzékenység a sejtfal különböző károsodásával magyarázható és összefügg a tárolási és gumóhőmérséklettel, a szárazanyag-tartalommal valamint a sejtek víztelítettségéveL A tárolási és gumóhőmérséklet hatását és a tárolás idejét a 11. ábra mutatja. Alacsony hőmérsékleten a gumók érzékenyebbek, mint 12-15 oc fok fölött. A szürkefoltosságra való érzékenység a fajta szárazanyag-tartalmával függ össze. Magas szárazanyag-tartalom esetén nő az érzékenység. A Bintje fajtánál, ha kevesebb mint 20 százalék a szárazanyagtartalma, akkor nem érzékeny a foltosságra. Azok a tényezők, amelyek csökkentik a szárazanyag-tartalmat (magas kálium- és nitrogénadagok, érés előtti betakarítás), csökkentik a szürkefoltosságot is. A párolgás következtében beálló súlyvesztés általában növeli a gumók érzékenységét. Az előzetes párolgás csökkenti a foltasságra való érzékenységet. A túlságosan puha gumók kevésbé érzékenyek a foltosságra. Kékfoltosság (%) 100
90 80
JO. 30C
70
60 50 40
30 20 10
nov. dec.
jan.
feb. rnárc. ápr. máj.
jún.
11. ábra. A tárolási hőmérséklet hatása a kékfoltosságra
Főzés
utáni gumószürkülés
A főzés utáni szürke elszíneződés gyakori hiba. Ezt a fajta szürkülést nem enzimek okozzák, hanem egy szürke festékanyag, amely összetételében ott van a klorogénsav és a vas. Először e két anyag színtelen formája jelenik meg, amely a levegőn való oxidálódástól megszíneződik. A folyamatot befolyásolja a gumó pH- (savassági) értéke, valamint a citromsav és a klorogénsav (C 16H 18Ü 9) aránya. Az elszíneződést a színesvaskomplexum illetve a klorogénsav mennyisége határozza meg. A kialakuló szín természete és színe a gumó pH-értékétől függ. Mindazok a tényezők, amelyek befolyásolják ezt a három tulajdonságot, befolyásolják a főzés utáni gumószürkülést is. Mivel a citromsav 32
nemcsak a pH-értéket, hanem a hozzáférhető vas mennyiségét is befolyásolja, a citromsavtartalmat befolyásoló tényezők meghatározzák a szürkülést is. A kálium növeli, míg a klorid csökkenti a citromsavtartalmat A nitrogén növeli, míg a kálium csökkenti a klorogénsav-tartalmat. A két sav aránya alacsonyabb a hűvös, nedves nyarakon és magas a száraz, meleg nyarak esetében. A fajták közötti különbségek feltűnőek. A Bintje fajta például magas nitrogénadagolás esetében sem szürkül meg.
Glikoalkaloidok Ebbe a csoportba azok a potenciálisan toxikus anyagok tartoznak, amelyek a Solanaceae családba tartozó növényeknél fordulnak elő. Ezek az anyagok a növény minden részében megtalálhatók, leginkább a virágokban és a hajtásban (12. táblázat). Amennyiben a szalanidin (a szolanin egyik összetevője) kancentráció meghaladja a 150mg/friss gumótömeget, a gumó íze keserűvé válik. A magas glikozidtartalmú gumó fogyasztása bélbántalmakat és esetleg halált is okozhat. A főzésnek és a sütésnek kevés a tisztító hatása, mivel ezek az anyagok 280 oc fokon is stabilak. A burgonya héját nem szabad takarmányozásra használni. A fajtajelleg befolyásolja a glikozidtartalmat. A Bintje fajtánál alacsony, míg az Astarte fajtánál magas a glikozidtartalom. Ezért az Astarte fajtát csak keményítő előállítására használják. A keményítő nem tartalmaz glikozidot. A nemesítési munka folyamán nemcsak a Solanum tuberasum fajt próbálták ki, hanem olyan fajokat is, amelyeknek magas a glikozidtartalma. Nem találtak összefüggést a glikozidtartalom és a fajták burgonyavész-, illetve varasodásrezisztenciája között. Nem ez a helyzet a burgonyabogár esetében, ahol a glikozidtartalom összefügg a rezisztenciával. Azok a tényezők, amelyek befolyásolják a burgonya glikozidtartalmát, a 13. táblázatban elemezhetők. Nem sokat tudunk a talaj, trágyázás, éghajlat valamint a növekedésben szerepet játszó más tenyezők behatásáróL Valószínű, hogy a különböző stresszhatások növelik a glikoalkaloid-tartalmat. 12. táblázat
A növény
különböző
részeinek glikoalkaloid-tartalma
A növényi részek Gumó Héj (kb. 3 mm vastag) Fényhajtások Sötétben kialakult hajtások Levél Szár Virág Bogyók
Friss tömeg (mg/kg) 20-200 20-1000 600-4000 1000-5000 300-3000 30-100 3000-5000 200-1500
33
Ha a gumókat csak rövid időre is napra teszik, a hatás drámai lehet. A korai burgonya kezelésére fokozottan kell figyelni. A betakarítás, tárolás és fogyasztás között eltelt időszak rövid legyen. Betakarításkor az áruburgonya glikozidtartalma ne legyen több mint 100mg/kg friss tömeg. 13. táblázat A környezeti
tényezők
és feltételek hatása a gumó glikozidtartalmára
Állapot Éretlen gumók Kicsi gumók A betakarítás utáni közvetlen napsütés Fényen való rövid tárolás Sötétben való tárolás (8 hónap) Károsodás Növekedési feltételek
Növekedés (hányszoros) 4
2 10 2-3 1-2 2-3 2-3
*A növekedés normális körülmények között termelt ép és érett burgonyára vonatkozik.
Burgonyafajták minőségi követelményei Magyarországon Nem említettünk egy olyan fajtajelleget, amely gyakorlatilag szűkítheti a fajtaválasztékot, s amelynek semmi köze sincs a gumó minőségéhez. Ez a gumó héjának színe. A burgonya gumójának színe általában sárga, ritkáhban vöröses (rózsa) illetve lilás vagy foltos. A hús színe a fehér és a sárga között váltakozik. A brit illetve amerikai fajták húsa általában fehér, a holland fajtáké halványsárga, míg a német fajtáké sárga. A brit és amerikai fajtáknak alacsonyabb a szárazanyag-tartalma, mint a holland fajtáké. A magas fogyasztói igényű országokban a termesztett fajták döntő hányada sárga. Rózsahéjú burgonyát ezen országok piacain csak elvétve lehet találni. Az 1905-ben előállított sárgahéjú Bintje ma is a feldolgozóiparban a legjobbnak számít. A tényleges minőségi jellemzők (mint az étkezési érték, a főzé si tulajdonságok és a táplálkozási-élettani érték) gyakran alig játszik szerepet a fajta kiválasztásában. A burgonya főzési típusa szerinti osztályozását a 14. táblázat foglalja össze. A legfontosabb étkezési és feldolgozói minőséget meghatározó tulajdonságokat a 15. táblázat mutatja be.
A piacosított áru
A gumóméret az eladás szempontjából sokkal fontosabb mutató, mint az össztermés. Egyes piacok nagyobb gumókat igényelnek (hasábburgonya), míg mások kisebbeket (vetőgumó). Az eladható árut vagy a megválogatott 34
14. táblázat A burgonya étkezési Főzési
minősége
és
főzési
típusa Elsődleges
felhasználási alkalmasság
Jellemzők
típus
A A-B
után is egyben maradó gumó, finomszemcsés textúra
Burgonyasalá ta, hidegkonyha i készítmény ek
B
Kissé szétfővő, kissé szappanos vagy kissé lisztes konzisztencia, közepesen finom textúra
Vegyes hasznosítású étkezési burgonya, pommes frites alapanyag
laza szerkezetű, lisztes, közepesnél nagyobb szemcsézet, száraz, porhanyós
Pürépehely, chips és tészták alapanyaga
Főzés
B-A B-C
c
Szétfővő,
B-C C-D
Megjegyzés: az egyes
15. táblázat A burgonyafajt ák
Érésidő
Gumónagyság Gumóforma Hússzín Keményítő-
tartalom Redukálócukor-tartalom Szürkefoltosság Nyers
pürépehelygyártás alapanyaga
durva textúra, száraz, erősen lisztes
Teljesen
szemcsézetű
Tulajdonság
Keményítő,
szétfővő,
D
C-D
főzési
minőségi
primőr
formák között további átmeneti típusok lehetségesek
követelmény ei
Étkezési és nyári
korai nagy méret
téli
középkorai 40-60 mm
Ipari feldolgozás hasábburgonya püré és pehely korai-közép korai 50-80 mm ovális hosszú
gömbölyű
gömbölyű
hosszú ovális nem meghatározó nem meghatározó nem meghatározó nem meghatározó alacsony
hosszúkás ovális nem meghatározó 10% felett
alacsony
alacsony sz in tű közepes
közepes
alacsony
alacsony B,B-C
alacsony A,A-B,B B-C
nem meghatározó alacsony szintű
jó színtulajdonságok 14-16% 0,6-0,8%
chips
korai változó
korai-középkorai 40-70 mm
gömbölyű
gömbölyű
ovális
ovális
sárga
sárga
15-19%
15-18%
0,8% alatt alacsony
0,6% alatt
szintű
alacsony sz in tű
alacsony
-
közepes
közepes
közepes
alacsony B,B-C
.alacsony B-C, C,C-0
alacsony B-C,C
elszíneződés
Gumózöldülés Főzés utáni szürkülés Főzési típus
35
burgonyát két tényező befolyásolja: egyrészt az össztermés, másrészt az egységnyi területen található gumók száma. A gumók fészek alatti száma nagyrészt a növénysűrűségtől függ. A tenyészidóoen kifejlődő gumók száma a tenyészidő korai szakaszában válik meghatározhatóvá. Amint a termés növekszik, a tenyészidő alatt ugyanúgy fog növekedni a gumóméret is. Ezt a 12. ábrán feltüntetett példa szemlélteti. A tenyészid,ő korai szakaszában, amikor a termés még alacsony, kicsi a gumók mérete. Altalában az alacsony termésű állományok esetében az átlag gumóméret is kisebb, míg a bőtermő fajtáknál az átlag gumóméret is nagyobb. Termés (t/ha) 50 40 30
<55mm
20 10
<45mm ----<35mm
Hónapok
12. ábra. A gumó mérete és tömege közötti összefüggés
A növénysűrűség befolyásolja mind az össztermést, mind a gumóméretet. Növelve a sűrűséget, növekszik a termés, de csökken az átlag gumóméret. A magasabb növénysűrűség adta magasabb termés a következőknek tulajdonítható: - a talajt hamarabb borítja be a zöld levélzet (a növények a tenyészidőben több fényt fognak fel és hasznosítanak az asszimilációs folyamatban), - kevesebb mellékhajtás keletkezik, -a gumóképződés korán beindul. A növénysűrűség hatását (mLkénti tő- illetve szárszámban kifejezve) a gumóméretre valamint a termésre a 13. ábrán mutatjuk be. A növénysűrűség és a termés nagysága összefügg a gumóméret- tel. Ahhoz, hogy kisméretű gumókat állítsunk elő, magasabb sűrűséget kell biztosítani, mint a nagy gumók esetében. Természetesen alacsony növénysűrű ségen is lehet kisméretű gumókat előállítani, például ha a termést éretlen állapotban takarítják be. Ekkor a termés is kisebb. A vetőmag mérete, a fajta, valamint az esetleges vetőmagkezelés befolyásolja a gumón kifejlődő hajtások számát. A gumó méretét általában a tömege vagy a mérete alapján állapítják meg. A 35 l 45-ös méret azt jelenti, hogy egy gumó sem fog átjutni a 35 mm átmérőjű postán illetve minden gumó átjut a 45 mm-esen.
36
Sok esetben a gumóméret a gumó tömegében meghatározott. Egy hosszúkás gumónak nagyobb a tömege, mint az ugyanolyan átmérőjű kerek gumának (14. ábra). Termés (t/ha) 60
>35 mm -_- -,-- , 50 _-:_:.~__:._:._--~-~--~-:~----_____ ..
40
l
l
:
l
:
l
30~
~>'5mm
20 :
10
5
10
>55 mm
:
:
:
' l
l :
15
20
13. ábra. A sortávolság és
db/m2
40
35
30
25
növénysűrűség
Gumósúly (g)
összefüggése
o
1
gömbölyű
110
hosszúhengeres x
100
90 80
//
70
/
/
/
/
.
ovális
.o
/
60 50
/
x
/
/
40
"....
30 20
,x
/
c.·
/
10
25
35
45
55
Gumóméret (mm)
14. ábra. A gumóméret és gumósúly közötti összefüggés
A
növénysűrűség
A gumókan található hajtások és az eiültetett vetőgumók száma előzetes tájékozódást adhat a várt növénysűrűségrőL A növénysűrűség nemcsak az elültetett összhajtások számától függ, hanem a gumó csírás állapotától, az esetleges gumókárosodástól illetve a talajfeltételektől is. Nem minden csíra fog főhajtást eredményezni. Amikor egy vetőgumónak kicsi és nagy csírái egyaránt vannak, akkor a nagyobb csírák fognak hajtássá alakulni. Ültetés után a vetőgumók összesírájának csak mintegy harminc százaléka fog szárrá alakulni. Megfigyelések igazolják, hogy a gyökérkezdeményes hajtások majdnem 90 százaléka szárrá alakul, míg a gyökérkezdemények 37
nélküli hajtások csupán 10 százalékban fognak csak szárrá alakulni. Szoros összefüggést tapasztaltak a látható gyökérkezdem ényekkel rendelkező hajtások száma és a véglegesen kialakult szárak száma között. A főszárak száma mintegy 98 százalékot tett ki a gyökérkezdem ényekkel rendelkező hajtások számábóL A gyökérkezdem ényekkel rendelkező hajtások egy héttel az ültetés után, nedves talajban gyökérnöveke dést mutatnak. Főleg a gépesített ültetéskor a csírák nagy hányada megsérül. Az életképes vetőgumó nagyfokú károsodása magas növénysűrűséget eredményez, mivel minden letört csírát több másik helyettesít. Ezeknek a csíráknak a kialakulása mindenképp időt igényel. A magas fokú csírakárosodá s kései és egyenetlen állományhoz vezet. A talajviszonyo k alapvetően befolyásolják a hajtások fejlődését A száraz és/vagy göröngyös talajba ültetett vetőgumó nemcsak kevés szárat nevel ki, hanem késik a kelésben is. Ezért a vetőgumót mindig nedves, jól elmunkált talajba kell ültetni. Sőt, ültetés után a gumókat azonnal be kell takarni, megelőzve így a gumó körüli talaj kiszáradását Könnyű szerkezetű talajokon könnyebb elérni a csírázáshoz szükséges optimális állapotot, mint a nehéz szerkezetű agyagoson. Amennyiben az egy növényre eső termést akarjuk növelni, akkor a növénysűrűségnek alacsonyabbn ak kell lennie. Kétfajta versengés állhat be az állományban: a növények közötti illetve a növényen belüli (ilyen a szárak közötti versengés). A növények közötti versengés pedig annál fontosabb, minél kisebb a növények közötti távolság. A növényen belüli versengés pedig annál fontosabb, minél jobban nő a növények közötti távolság, illetve ha nő a növényen található szárak száma. Amennyiben elértünk egy elfogadható növénysűrűséget (például 20 szárat négyzetméter enként) a vetőgumó nagysága már kevésbé befolyásolja a termést. Ahol a betakarított termésnek nagy százalékban kell nagyméretű gumót tartalmaznia, ott alacsony sűrűséget kell alkalmazni (főleg a gyenge termőképességű vidékeken). Ilyen esetben a kisméretű gumók használata lehet előnyös (alacsonyabb a növények közötti konkurencia). Azokon a helyeken, ahol nem alkalmazzák a gumók elvágását, a kisebb méretű gumók termesztése ajánlott. Ebben az esetben magas sűrűséget kell alkalmazni, ezért nagyméretű gumókat kell az ültetésnél használni. Sok országban alkalmazzák a gumók elvágását, főleg akkor, ha alacsony sűrűséget akarnak elérni. A burgonya 50-100 cm sortávolságba n termeszthető, de Magyarország on a 75 cm az általános gyakorlat. A kis sortávolság jobb szárelosztást eredményezhet, viszont technikai okok miatt (a gumók feltöltésekor szükséges talaj mennyisége) ajánlottabb a tágasabb sortávolság (75-80 cm) megválasztása. Amennyiben a növekedési feltételek biztosítják a bokor normális fejlő dését, ez nem befolyásolja a termést. Ha a sortávolság nagy és szegényes a bokornöveked és, akkor a talajt nem zárja a növényzet, s így csökken a termés. Ha a növénysűrűség valamint a sortávolság adott, könnyen kiszámítható a növények közti távolság (15. ábra).
38
907565 50 cm
100000 90000
Sortávolság
80000 ~
..c::
'E ·~ N
70000 60000
>-
= z
50000
·v
> 'o
40000 30000 20000 10000 5
10
15
20
25
30
35
40
45
50 cm
Tőtávolság
(cm)
15. ábra. Összefüggés a növényszám és sortávolság között
Általánosan elfogadott elv, hogy normális áruburgonya-term és eléréséhez négyzetméterenké nt 15-20 szárra, míg a vetőgumó előállításához 30 szárra van szükség. Mivel aszárak számát nemcsak a vetőgumó n:érete határozza meg, eléggé nehéz meghatározni a vetőgumó-szükségletet. Altalában az áruburgonya esetében 35 000-45 OOO növényt számolnak egy hektárra (1,5-2,5 tonna vetőgumó), míg a vetőmagtermesztés esetében mintegy 60 OOO növényt számolna~ (3-5 tonna vetőgumó). Az Egyesült Allamok gazdagabb termőtalajú vidékein (ahol öntöznek, illetve bőséges esőzések vannak) átlag 40 OOO-es sűrűséget, még száraz körülmények közötti termesztésben 15 000-30 OOO-est használnak. A termés céljának függvényében (kis vagy nagy gumók), különböző vetőgumó-szükségletet kell alkalmazni. Ennek meghatározásában a betakarításkori átlagos gumóméret a mérvadó. Alacsonyabb termések, alacsonyabb sűrűséget igényelnek. Ha nagyméretű vetőgumót használunk a kisméretű helyett, akkor nagyobb mennyiség fog a talajba kerülni. A gazdaságilag optimális növénysűrűséget befolyásolja a vetőgumó ára és a betakarításkor várható burgonya ára (16. táblázat). Ez a példa azt mu16. táblázat A növénysűrűség növelésének hatása
Növénysűrűség
(szár /m2)
10-15 15-20 20-25 25-30
Termésnövekedés (t/ha) 5,9 2,6 1,3
o
Pénzmegtérülés a különbözó termésáraknál 30c 20c lOe 590 260 130
1180 520 260
1770 780 390
Vetőgumó
árnövekedése a különbözó
Vetőgumó
(kg/ha)
600 650 700 750
vetőgumóáraknál
30c
50c
80c
180 195 210 225
300 325 350 375
480 520 560 600
(az árak holland guidenben szerepelnek, ahol csupán a trend a lényeg)
39
tatja (a táblázatban ismertetett árak szerint), ha a vetőgumó ára kétszerese az áruburgonyáénak, nem tanácsos növeini a növénysűrűséget a 20 szár per négyzetméter fölé. Ez az elv olyan állományra érvényes, ahol a kisméretű és a nagyméretű gumók között árban minimális az eltérés. Amikor a nagyméretű gumók ára jóval meghaladja a kisméretűekét, a sűrűséget alacsonyabb szintre kell beállítani. Ahol a kisméretű gumók meghaladják a nagyméretű árát, ott a sűrűséget a táblázatban bemutatott értékek fölé is lehet emelni. Számításba kell venni azt is, hogy a gumóméretet befolyásolja a termés mennyisége. Az állományt gyakran még érés előtt be kell takarítani, máskülönben a gumók túl nagyra fognak nőni. Növelve a növénysűrűséget,lehető ség van arra, hogy az állomány még egy pár napig vagy esetleg hetekig is mindenféle károsodás nélkül növekedhessen (17. táblázat). 17. táblázat A tenyészidő meghosszabbításának hatása a termésre Növekedési többlet l nap 3 nap l hét 2 hét 3 hét
Termésnövekedés (700 kg/ha/nap) 700 2100 4 900 9 800 14 700
Jövedelem megtérülés különbözó kilogrammonkénti árak esetén lOe
20c
30c
70 210 490 980 1470
140 420 980 1960 2940
210 630 1470 2940 4410
A növénysűrűség befolyásolja a gumók minőségét is. Alacsony sűrűségű állománynál a gumók igen nagyra nőhetnek Ez úgy a gumók belsejében, mint külsejében okozhat hasadást illetve alakváltozást. Ezáltal megnő a másodlagos gumóképződés esélye. A növénysűrűség a növény szaporodási hányadosát is befolyásolja. Növelve a növénypopulációt, csökken a vetőgumóból kifejlett hajtások száma, miközben kevesebb az egy szárra számított gumók száma. Ha magas növénysűrűséget használnak, csökkenni fog az egy vetőgumóra számított utódok száma.
Vetőgumó-s zükséglet Ültetéskor a gumónak olyan állapotban kell lennie, hogy minél hamarabb kikelhessen. Az ültetés valamint a kelés közötti időszak talán a legkritikusabb a burgonya életében. Ahhoz, hogy ez gyorsan bekövetkezzen, a gumán elegendő hajtásnak kell lennie. A hiánytalan kelés, a hibátlan gépi ültetés alapja a méretre válogatott és kiváló vetőgumó. Különös figyelemmel kelllenni azokra a betegségekre, amelyek a talajban fertőznek (mint a Pseudomonas vagy a Corynebacterium), s amelyektől ad40
dig a termőterület mentes volt. Ugyanakkor azokra a betegségekre is figyelni kell, amelyek a tenyészidő alatt terjedhetnek el (mint a burgonyavész), amely tönkreteheti az egész állományt. A vetőgumó mérete csak szűk keretek közt változhat. A burgonya vírusfertőzésének megállapításába nagyon sok munkát fektettek bele. A fertőzés hatása függ: -A vírus típusától. A fertőzés legelső hatása a bokor méretének csökkenése. Az eddigi adatok szerint amennyiben az első generációban létezik egy 100%-os levélsodró fertőzés, vagy az Y vírus számos mozaikus szimptomája, akkor 40-60%-os terméskiesésre lehet számítani. Azok a vírusok, amelyek kevésbé járulnak hozzá a bokorméret csökkenéséhez, mint az Y vírus N típusa, a termés 20-30%-os kiesését okozhatják. Az S valamint X vírus okozta fertőzések után a terméskiesés kb. 10%-os. -A fajtátóL A bokornövekedés néhány fajta esetében nagyon érzékenyen reagál a fertőzésre, míg más fajták kevésbé reagálnak erre. - A termesztési feltételektőL Egy jól fejlett állományban a szomszédos egészséges növény pótolni fogja a beteg növény csökkent bokornövekedését A beteg növények mindenképp gazdagabb bokrot fognak kinevelni a gazdag feltételek mellett, mint a szegényes feltételek mellett. Az állománysűrűségi együttható a talajfeltételektől (beleértve a trágyázást is), az éghajlati tényezőktől, valamint a fajtától függ. Egy "normálisan" fejlődő állomány együtthatája 2 körül található. Az alább bemutatott képietet olyan állomány esetében dolgozták ki, ahol úgy az egészséges, mint a beteg tövek egyaránt szerepeitek y=-
x Mh + ___Z_d_ _ x Md, Zh (K x Zh + Zd) (K x Zh + Zd)
ahol Y = a termés K = az állománysűrűségi együttható Zh =az egészséges növények aránya (1-0) Zd = a másodlagosan ferbzött növények aránya (0-1) Mh = az egészséges állomány termése Md = a fertőzött állomány termése a K értéke 1,5 a zárt állományú gyenge bokornövekedés esetében 2,0 a jól fejlett bokor esetében 2,5 túlságosan fejlett bokor esetében. Ha aK értéke 1,5, az Mh értéke 25 t/ha és Md értéke 12,5 t/ha valamint 6,5 t/ha, akkor a következőket kapjuk (18. táblázat). A 16. ábrán a másodiagos fertőzés termésre gyakorolt hatását próbálták felbecsülni három vírustípus és három együttható alkalmazásával. Az l. vonal Md értéke 0,9 Mh (például az S és X vírus), a 2. vonal Md értéke 0,7 Mh 41
18. tábláza t A fertőzés hatása a termésre A
A termés (t/ha)
vetőgumó
egészségi állapota
Md
o
= 12,5
Md
25,0 21,5 17,5 12,5 6,3
25,0 22,6 22,0 16,7 12,5
25 50 75 100
=6,25
(például az Y vírus N típusa), a 3. vonal Md értéke 0,5 Mh, amely a levélsodró valamint az Y vírusra vonatkozik. Ebből a becslésből arra lehet következtetni, hogy a fertőzésben a vírustípus inkább számít, mint a termesztési feltételek. Beteg növények (%) O
10 20 30 40 50 60 70 BO 90 100
5
10
1 Md = 0,9Mh
15
20
25
30
2 Md
=
0,7 Mh
35 40 45 50
''
'
' 3 Md = 0,5Mh
Terméscsökkenés (%)
16. ábra. A másodiagos
vírusfertőzés
--K=2 ---- K = 2,5 K = 1,5
és a termés közötti összefüggés
A grafikon segítségével a különböző fertőzöttségű vetőgumó értéke is kiszámítható. Feltételezve, hogy a jövedelmi megtérülés (termés és ár szorzata) mínusz a vetőgumó ára (vetőgumó-szükséglet és ár szorzata) a különböző vetőgumó minőségek esetében azonosnak kell lennie. A következő egyenletet lehet használni: a x p - b x t = (a - a x z) v p - b x y ap -bt = ap - a x z x p -by t -y =
a axzxp = b x z x p, b
ahol t = az egészséges vetőgumó ára/ t y = a szegény vetőgumó ára/ t a =az egészséges vetőgumó termése (t/ha) b= használt vetőgumó-mennyiség (t/ha) 42
z = terméskiesés p= az áruburgonya ára/t Vegyük a következő példát: a= 30 t/ha b= 2 t/ha l. típusú vetőgumónak 2 százalékos a levélsodró fertőzése 2. típusú vetőgumónak 25 százalékos a levélsodró fertőzése K=2 Az 1., illetve a 2. vetőgumó melyik árkülönbözeténél-az áruburgonya termésében kifejezve- fogja a termelő elhatározni, hogy az l. típust választja, tudva azt, hogy a két vetőgumó minden más tulajdonságában egyenértékű? A 16. ábra értelmében abban az esetben, ha a második típust használná, a terméskiesés mintegy 8 százalékos lenne. A fenti képietet használva a töréspont 1,2-t mutatna. t-
30 2
80 100
y =- - x - - x p
= 1,2
Amennyiben a két vetőgumó közötti árkülönbözet kevesebb, mint az áruburgonya 1,2-szerese, a termelőnek az l. típusú egészséges vetőgumót kell használnia. Ha az árkülönbözet több, akkor használhatja a második típusú vetőgumót is. A gyakorlatban a 35-80 g-os vetőgumót használják. Általános vonatkozásban elmondható, hogy a kis gumó ugyanazt az eredményt tudja produkálni megfelelő minőségben. A nagy gumók használata akkor előnyös, ha: - a talaj valamint az éghajlati viszonyok nem megfelelőek - a tenyészidő rövid (gyorsabb a hajtásnövekedés és kelés) - fennáll annak a veszélye, hogy a tenyészidő első felében az állományt fagy, jégeső illetve szárazság sújtja. Majdnem ugyanazt a növénysűrűséget érték el például a Bintje fajtánál, amikor 4: 6: 9 arányban használtak 28/45, 35/45 és 45/55 méretű gumókat Ezen a méreteknek megfelelő vetőgumó ára viszont 10: 7: 5 volt. A termelő nem csak a szársűrűséget veszi figyelembe, hanem az árkülönbözetet is. A nagyméretű gumók több hajtást nevelnek fel, mint a kisebb gumók, egységnyi tömegre számolva viszont a nagy gumók kevesebb hajtást termelnek ki, mint a kisebbek. Ezért a termés inkább a hajtások számától függ, mint a használt vetőmagmennyiségtől. A termelő elősegítheti a szárszámnövekedést azáltal, hogy elvágja illetve előhajtatja a vetőgumót, elkerüli a csírák károsadását és rögmentes (nedves) laza talajba ülteti a gumót. A vetőgu móméret valamint a kifejlett szárak száma és a vetőgumó-mennyiség közötti összefüggést (négyzetméterenként 15 szárral számolva) a 18. és a 19. táblázat mutatja. 43
18. táblázat A vetőgumó mérete, a szárszám és gumótömeg közötti összefüggés Gumóméret (mm)
Gumótömeg (g)
Becsült szárak száma (szár l gumó)
Növénysűrűség
28-35
25
2,5
60 OOO
35-45
50
4
38 OOO
45-55
90
5
30 OOO
(tó/ha)
19. táblázat A vetőgumó mérete és a vetőgumó mennyiségi összefüggése Sortávolság (cm)
mennyisége (kg)
60
70
80
28-35
1500
28
24
21
35-45
1900
44
38
33
45-55
2700
55
48
42
Vetőgumó
Gumóméret (mm)
A felnevelt szárak száma nemcsak a gumó méretétől, hanem a gumó élettani állapotától valamint a fajtától is függ. Egyes fajták több hajtást termelnek ki, mint mások, a gömbölyű gumók egységnyi tömegre számítva több szárat nevelnek ki, mint a hosszúkásak. Ültetés előtt a burgonyát megválogatjá k Minden fertőzött, beteg gumót ki kell szedni, mivel ezek fertőzési gócokat jelentenek az új állományban. Néhány betegség hiányos keléshez vezethet. A méretezés vagy kalibrálás szintén fontos (20. táblázat). Amennyiben _nagyok a gumóméreti eltérések, egyenlőtlen állományt fogunk kapni. Ugy a kiválogatásko r, mint a méretezéskor ügyelni kell arra, hogy ne terjesszük a fertőző betegségeket az egészséges gumókra. A gumó élettani állapota nemcsak a hajtások számát, hanem a növekedési módot is befolyásolhatja. Amikor élettanilag öreg gumókat használnak, 20. táblázat A kis és a nagy vetőgumó összehasonlítása
Kis
vetőgumó
- több hajtás egy kilogramm gumón - nehezebb magas sűrűséget elérni -az egy növényre számított szárak száma kevesebb és jobb eloszlásúak - kései kelés - szegényes talajviszonyok között gyenge a kelés -amennyiben korai a károsodás, nehéz a regenerálódás
44
Nagy
vetőgumó
- kevesebb hajtás egy kilogramm gumón - könnyű nagy sűrűséget elérni - több az egy növényre eső szárak száma és kedvezőtlen az eloszlásuk - korai kelés - kevésbé előnyös feltételek között is jó a kelés - könnyű a regenerálódás
akkor a bokornöveked és kevésbé látványos, a gumóképződés koraibb és az állomány hamarabb érik be. Egy rövid tenyészidő alatt az élettanilag öreg gumók használata magas termést eredményezh et, viszont a hosszú tenyészidő alatt ennek fordítottja érvényes. Az elöregedett gumókból felnevelt növények gyakran satnyák és alacsony a termőképességük Ez a típusú vetőgumó gyenge cérnahajtások at, következéské ppen kis gumókat képes termelni, főleg ha a gumót meleg, nedves talajba ültetik. Ha a betakarítás és az ültetés között rövid az idő, a gumók még mindig nyugalmi állapotban vannak illetve csak csúcsrügyeke t fognak nevelni. A nyugalmi időszak megtörésére illetve a csúcsrügyek kialakulásána k elkerülésére több eljárás létezik. Amennyiben a betakarítás és az ültetés közötti időszak túl hosszú, a vetőgumó élettanilag túl öreg lehetett. Ez az állapot elkerülhető, ha a tárolási és a termesztési feltételek megfelelőek. Ha a vetőgumót hosszú időre kell tárolni (például 5 hónapra), a tárolási hőmér sékletnek 2-4 oc fok körül kell lennie. A betakarítás után rövidesen sorra kerülő ültetés esetében (például 1-2 hónap) a gumókat magasabb hőmér sékleten (például 10-15 oc fokon) ajánlatos tartani, mivel ez lerövidíti a nyugalmi időszakot. Mivel a vetőgumót a tárolás alatt illetve a kiültetés után is számos fitapatogén kórokozó károsítja - amelyek egyenlőtlen kelést és lombbetegség eket okoznak - ajánlott a gumók csávázása. A már betakarításko r fertőzött, gyengébb beltartalmi értékű, éretlen vagy sérült gumók nagymértékb en csökkentik a tárolás biztonságát. Amennyiben megfelelő tárolási feltételeket biztosítanunk és nagy mennyiségű vetőgumó tárolható egyszerre, akkor a felhasználóna k nem kell az ültetés előtt izgulnia. Ha a gumók már kicsíráztak, a további hajtatást ~inimumra kell csökkenteni (fény, alacsony hőmérséklet és szellőztetés). Ime néhány tanács: a gumókat soha nem szabad közvetlen napfényre tenni csak árnyékba, s csak lehetséges, helyezzük a gumókat jól szellőzött helyre tálcákba vagy kosarakba illetve vékony rétegbe a padlózatra. Amikor magas a környező hőmérsék let, a nyitott zsákokat helyezzük a padlóra és ne rakjuk egymásra. Védjük a gumókat az eső és fagy ellen. Az előcsíráztatást vagy előhajtatást üvegházakban , fóliasátrakban vagy más természetes illetve mesterséges megvilágítású (60-100 lux) helyiségben végezzük. Amennyiben a betakarítás és az ültetés között rövid az idő, a vetőgumó még nyugalmi állapotban lehet és a hajtások kedvező feltételek között sem fognak kifejlődni. A nyugalmi időszak megszakításá ra több kémiai anyag létezik. Számos problémát okoz ezen szerek kereskedelmi szinten történő alkalmazása, mivel a gumóknál beállhat a gyenge csírázás. A kemikáliák alkalmazásán ak ideje valamint a használt koncentrátum függ a fajtától, az alkalmazási feltételektől, a nyugalmi időszaktól, a használt eljárástól, a környező hőmérséklettől valamint más tényezőktől. 45
A következő eljárásokat lehet használni: -Tárolás: a sötétben és nedves körülmények közötti tárolás (fennáll a gyökeresedés veszélye). - Vág ás: egyes esetekben elégséges lehet a gumók elvágása. - Szén-diszulfid kezelés: ez egy gyorsan illó folyadék (forrási foka 46,3 °C). A gáz két-és félszer nehezebb mint a levegő, ezért ha a kezelést zárt helyiségben végzik, szükséges a szellőztetés. A gáz mérgező és robbanékony. A kezelést ajánlott szigetelt tárolókban illetve a talajba képzett árkokban elvégezni. A magas töménység vékony hajtásokat illetve gyökeresedést idézhet elő, ezért mindig tartsuk be a technológiai előírásokat.
- Thiaurea (NH 2CSNHJ az elvágott gumókat 1-2%-os oldatban tartjuk 1-2 órán keresztül. - Etilén-klorhidrin (ClCH 2CH20H): ezt a mérgező és robbanékony anyagot gázkamrákban használják (ll anyagat számolva 250-275 kg burgonyára). A kezelés 5 napig tart. - Rindit: a gumókat gázkamrában kezelik 4 napig 22 °C-on: A használt dózis 0,3 ml/kg burgonya vagy 2-3 napig 26-28 °C-os hőmérsékle ten kezelik a 0,8-1,0 ml anyagat használva minden kiló burgonyára. Az anyag nagyon fitotoxikus. - Gibberellinsav: Amennyiben sikerül a gumó héján áthatolnia, a gibberellinsavas kezelés nagyon hatékony lehet a nyugalmi időszak megtörésére. Mivel a héj nem engedi át a kémiai anyagokat, a kezelés csak a vágott illetve a sérült gumók esetében sikeres (frissen betakarított gumók). Túladagoláskor elnyúlott szárnövekedés, csökkent gyökérnövekedés és gumótorzulás állhat elő. Több országban használt gyakorlat a gumók elvágása. Ezt főleg akkor alkalmazzák, ha nagy a vetőgumó mérete. A gumók elvágásának oka, hogy vetőgumót takarítsanak meg és javítsák a szaporodási hányadost, növeljék az egy gumóra eső szárak számát valamint segítsék a csírák növekedését. A szakemberek megfigyeléseikben az elvágott valamint az ép vetőgumó között különbségeket találtak. A magyarázat erre talán az, hogy különböző növénysűrűségeket, vetőgumóméretet és vágási eljárásokat alkalmaztak. A gumók élettani kora szintén befolyásolhatta az eredményeket. Az azonos tömegű elvágott és egész gumó termését összehasonlítva azt találták, hogy az egész gumó termése nagyobb volt. Egy adott tömegű egész gumónak, nagyobb a héjfelülete, mint egy hasonló tömegű vágott gumának, s így több hajtást tud felnevelni. Viszont az ültetés idején a gumók még mindig nyugalmi illetve csúcsdominancia állapotában vannak, ezért a gumók elvágása gyorsabb kelést és gumónként nagyobb szárnövekedést fog eredményezni. Ebben az esetben, ha azonos mennyiségű vetőgumót ült~tünk, a vágott vetőgumó jobb eredményt fog adni. Altalában a kelési százalék alacsonyabb, ha vágott vetőgumót használunk. A kelési százalék fordítottan arányos a vágott burgonya méretével. A gumók elvágásának nagy hátránya a vágáskor fennálló késsel átvihető fer46
Ekkor olyan betegségeket lehet átvinni, mint az X és S vírus, Corynefertőzések részben megelőzhetők a kés fertőtlenítéséveL Mivel a gumók elvágásával számos probléma merülhet fel, nem feltétlenül kell az eljárást alkalmazni. Amikor a talajfeltételek nem megfelelőek (például száraz vagy nedves, hideg vagy meleg) vagy a vetőgumó élettanilag már öreg, nem kell a gumókat elvágni. Azokat a gumókat, amelyek kicsik, nem szabad elvágni. A gumódarabok általában 40 g körüliek legyenek (=35 mm) és 2-3 szemmel rendelkezzenek (a gumók koronarészén több szem található mint a köldöki részen). Az elvágott gumókon lehetőleg ugyanannyi szem illetve hajtás legyen. Ezért a gumót hosszirányban vágjuk el, vagy a gumó koronarész felőli harmadának levágása után vágjuk hosszában ketté a gumót. Alkalmazva azokat az eljárásokat, amelyek által a sebfelület hegesedése elősegíthető, megelőzhető a vágott gumók leromlása. A vágás után a sejteknél megindul a hegesedés és egy periderma képződik a behegesedett szint alatt. Ennek a védőrétegnek a kialakulására fordított idő a fajtátó l, a gumó életkorától, hőmérséklettől, páratartalomtól és a levegő oxigéntartalmától függ. -A fajta: főleg a korai fajták érzékenyek a Fuzarium sp. okozta fertőzésre és lassúak a hegesedésben. - A gumó életkora: a frissen betakarított gumók hamar hegesednek A hegesedésért felelős anyag termelése késik, amint véget ér a csúcsdominancia kora. A hosszasan tárolt vetőgumó elvágása kockázatos lehet. Sőt az elöregedéssei a gumók érzékenyebbek a Fuzariumos fertőzésre. -Páratartalom, hőmérséklet és oxigéntartalom: a gyors és tökéletes hegesedés magas páratartalmat, 12 °C-nál magasabb hőmérsékletet és viszonylag magas oxigéntartalmat igényel. A 15 százaléknál alacsonyabb oxigéntartalom tökéletlen hegesedést eredményez. A legjobb eredményeket olyan eljárások használata adja, amelyek segítik a hegesedést. A vágási felület legalább 15 százalékos karbamátot tartalmazó porral való kezelése csökkenti a gumódarabok leromlását.
tőzés.
bacterium, Erwinia, Pseudomonas és mások. Ezek a
Az európai gyakorlattal ellentétben az Egyesült Államokban a gumókat gyakran elvágják. A vetőgumót gyakran az ültetés előtt vágják el, ügyelve arra, hogy sem az ültetés előtt, sem utána se száradjon ki a vágási felület. Az ültetés után a gumódarabokat azonnal betakarják. Hogy munkaerőt spóroljanak meg az ültetéskor, a gumókat gyakran előzetesen elvágják. A sebek hegesedését mintegy 4 napig végzik a páratartalom 85 százalékos illetve a hőmérséklet 15 °C-on való tartásávaL A vágott gumókat kis ládákba helyezik, amelyeket vizes zsákokkal boritanak le. Hogy megelőzzék a gumók egymáshoz ragadását a ládákat naponta megmozgatják A vágott gumók zsákban is behegesednek. Ilyenkor csak félig töltik meg és úgy rakják, hogy ne tudjanak összemelegedni. A túlzott nedvesség káros lehet. A gumókat nem minden esetben vágják el teljesen, így a két fél a köldök résznél együtt marad, megelőzve ezáltal a gumót a kiszáradástóL 47
A gumókat nem ajánlott a tárolóból egyenesen a talajba ültetni, a szemeknek zöldessárgás csírának kell látszania. Amennyiben "zárt szemű" gumót ültetünk el, akkor késik a kelés és akifejlődő hajtást könnyen megtámadják a mikroorganizmusok. A legtöbb országban a gumót előcsíráztatják, s így ültetéskor a gumókan 1-2 cm-es hajtások vannak. Az előcsíráztatás korai állomány kialakulásához és korai gumóképzéshez vezet. Az állomány termése magasabb, főleg akkor, ha a vegetációs idősza kot teljes egészében ki tudta használni. Az előcsíráztatás szabályos kelést és egyenletes állományt biztosít (kevés a Rhizoctonia solani okozta fertőzés). A csíráknak ültetéskor erőseknek kell lennie. Ha a csírák túl fiatalok vagy túl hosszúak és vékonyak, akkor ültetéskor könnyen letörnek. Hogy a hajtások megerősödjenek, fényre és szellőztetésre van szükség. Ezért a gumókat kis ládákba illetve vékony rétegben elterítve a padlóra teszik. Azokat a gumókat, amelyeket alacsony hőmérsékleten tároltak, előze tesen 3-4 napig 18-20 C-os hőkezelésben részesítik, amíg a hajtások pár milliméteresek lesznek, majd a gumókat fényerr és alacsonyabb hőmérsék leten (l O oc -on) tartják. A kisméretű csíráztató ládák használata kevésbé munkaigényes. Leginkább a hézagolt oldalfalú, 10-12 cm magas, magasított lábú fa vagy mű anyag ládákat használják. Pár héttel az ültetés előtt a gumókat közepes hőmérsékletű, szellős helyre szállítják. Ha késik az ültetés, akkor a hajtások túl hosszúak lesznek. Amennyiben az előcsíráztatás előtt a gumóknak csúcsrügyeik voltak, azokat le kell törni. Az előcsíráztatás eléggé költséges (munka és felszerelés szempontjából) és csak akkor ajánlott elvégezni, ha jobb eredményeket lehet általa elérni. Ez akkor lehetséges, ha: rövid a tenyészidő, gyenge a vetőgumó, ültetéskor alacsony a talaj hőmérséklete, fennáll a gumók leromlása és/vagy a rizoktóniás fertőzés, késik az ültetés és fontos a korai kelés.
48
A termést befolyásoló éghajlati tényezáK éghajlati tényezők befolyásolják a termés mennyiségét és minőségét. A veszteségek felbecsülésére nemcsak a befolyásoló tényező időtartamának ismerete fontos, hanem a növény fejlettségi állapota is. A jégeső valamint a fagyok terméscsökkentő tényezők. A terméskiesés függ a hatás erősségétől és a növény fejlettségi állapotától. A fiatal növények a kár után gyorsabban felépülnek, mint az öregebb növények. Egy kísérletben szimulált károsodás eredményeit mutatja be a 21. táblázat. A terméskiesés nagyobb, ha a károsodás rögtön a virágzás után áll be. Feltételezve, hogy a növény felépül, egy korai éjszakai fagykár kevésbé veszélyes, mint egy későbbi időpontban beállott károsodás.
A
szélsőséges
21. táblázat A jégeső okozta károk (t/ha) Növekedési állapot 50%-os virágzás Teljes virágzás 50%-a '-:irágzás után Atlag
A jégeső
erőssége
(%)
Ha nincs károsodás
25
50
75
100
átfag
36,6
35,6
33,0
31,0
19,1
31,1
37,7
33,6
31,0
28,1
12,3
28,1
36,8 37,2
30,2 33,2
29,4 31,2
21,6 27,0
14,6 16,3
26,4
A magas hőmérséklet hatását a kelésre, a vetőgumó minőségére és a fotoszintézisre már az előzőekben leírtuk A magas hőmérséklet más természetű károkat is okozhat. Ilyen a másodiagos növekedés, az elszíneződé sek és a fekete üregesedés. A másodiagos növekedés esetén találkozhatunk megnyúlt gumókkal, füzéres növekedéssel, kicsírázott gumókkaL A magas talajhőmérsékleteknek nagyobb a hatásuk, mint a levélzet magas hőmérsékletének A fajták más és más módon reagálnak a különböző hőmérsékletekre. Minden olyan feltétel 49
(hosszú nappalok, magas nitrogénelláto ttság), amely késlelteti a gumóképződést, segíti a szárnövekedé st és a sztólóhosszab bodást, segíti a másodiagos növekedést. A szárazság nem közvetlenül befolyásolja a másodiagos növekedést, hanem közvetetten, mivel a száraz körülmények között a levélzet hőmérséklete magasabb és a nitrogénfelvétel gátolt. Miután beállt a másodiagos növekedés, leáll az elsődleges gumónövekedés, mivel a levélzet termelte asszimilátumo k a másodiagos növekedést fogják előnyben részesíteni. Ha az elsődleges valamint a másodiagos gumónövekedés össze van kapcsolva és a lombazatot elpusztítjuk, akkor a másodlagos gumók továbbra is növekedni fognak az elsődleges gumók felhalmozta szénhidrátok kárára. Az elsődleges gumókból a keményítő először a köldöki részen tűnik el (üveges gumóképződés). Ezeknek a gumóknak az étkezési értéke alacsony, de amennyiben nem veszítenek sok szénhidrátot, akkor vetőgumónak még felhasználható k. A magas hőmérsékletek belső barnafoltossá gat (csokoládébet egség) okozhatnak, főleg a homokos talajon. Néhány fajta nagyon érzékeny erre a károsodásra. Jellemzője a húsban található szabálytalan száraz barna foltok jelenléte. A jó agrotechnika (öntözés és széles bakhát), valamint a magasabb növénysűrűség csökkenti a barnafoltosság gyakoriságát. Ott, ahol jelenléte problémát okoz, kerülni kell az érzékeny fajták ültetését. A fekete szívüresség egy olyan élettani rendellenesség , amely a magas hő mérsékleten (35-40 oc fok) fejlődő gumóknál jelentkezik. A magas hőmér séklet a gumókban oxigénhiányh oz vezet. Ilyen feltételek állnak elő a tároláskoJ..és a szállításkor. Hasonló jelenség fordul elő, ha betakarításko r a gumókat erős napfénynek teszik ki, vagy ha a talaj hőmérséklete a tenyészidő alatt túlságosan megnő.
50
Talajigény és talaj-eló'készítés talajművelést, magágykészítést (ültetést és az ápolási munkálatokat) úgy kell elvégezni, hogy minél hamarabbi kelést, optimális gyökeresedést, valamint jó vízlevezetést tudjunk biztosítani. Lehetővé kell tenni a gumók talajjal való borítottságát is. Amennyiben a gumókat nem borítjuk kellő vastagságú talajréteggel, akkor azok megzöldülnek és ki vannak téve a burgonyabogár és a burgonyavész támadásainak, illetve emelkedik a hőmérsék letük. Ismert tény, hogy a burgonyának sekély a gyökérzete és az át nem eresztő rétegek jelenléte akadályozza a fejlődésüket, s így a termést is. Ezért a gyökérzethez a száraz időszakban nem jut el a megfelelő vízmennyiség. Ilyen talajok esetében sokkal kívánatosabb az öntözés. A talajtömődöttség a másik hátránya, hogy az öntözések illetve erős esőzések után a talaj hosszú ideig vízzel telített, ez pedig a gyökerek elhalását valamint a gumók meggyökeresedését eredményezi. Megfigyelések alapján összefüggést találtak a burgonya termése és a talaj "A" szintjének szerkezete között. Ajánlott a kemény, át nem eresztő rétegek felszakítása, valamint a talajművelés okozta tömítés megelőzése. A gyökérzet fejlődését az éghajlati viszonyok befolyásolják leginkább. A gyökérfejlődés fontos tényezője a pórusokban található oxigén és széndioxid arány. Mivel a gyökérzetnek magas a légzési hányadosa, ezért oxigénre van szüksége. A gyökérzet fulladása leginkább akkor áll be, amikor heves esőzések után nem képes a víz eléggé gyorsan lefolyni. Magasabb hőmérsékleten a hajtások hamarabb fejlődnek, s ezért a magasabb hőmérséklet segíti a kelést. A talaj 30 oc fok feletti hőmérsékletekor a kelés nagyon szegényes. Ha a talaj hőmérséklete alacsony, a sekélyebb ültetés ajánlott. Magasabb talajhőmérséklet esetén megengedhető a mélyebb ültetés is. A talaj nedvességtartalma nyomósan befolyásolja a gumók csírázását (22. táblázat).
A
51
22. táblázat Ültetés után mért gumótömegek (a gumótömeg százalékos aránya) Időszak
Száraz talaj
Normálisan nedves talaj
Vízzel telített talaj
Május 10.
100
100
100
Május 15. Május 23. Május 29.
100
106
103
96
110
106
97
121
-
minden gumó kicsírázott
minden gumó elrothad t
gyenge a csírázás vagy vékonyak a hajtások, nincs gyökérzet
Amennyiben száraz a talaj, a gumók veszítenek nedvességükből, késik a kelés és csökken a kifejlettszárak száma. Normális vízellátás mellett a kelés gyorsan zajlik és a hajtásokon megjelenő gyökerek már képesek a vízfelvételre. Vízzel telített talajban a gumók leromlanak, mivel nem jutnak oxigénhez. Ezért az ültetés utáni öntözés káros lehet. A vetőgumót nedves talajjal kell körülvenni, vagy legalább nedves talajbakell ültetni. Ahhoz, hogy megvédjük a gumókat a kiszáradástól, megfelelő vastagságú talajréteggel kell borítani. A tél beállta előtt a talajt legalább 25-30 cm mélyen ~~gszántják. Tavasszal a szántást elsimítják, majd előkészítik a magágyat Ultetéskor a gumókat sorba helyezik el, majd egy kis bakhátat képeznek ki. Az ültetés után a talajtípustól valamint más tényezőktől függően, egy vagy több műveletből elkészítik a végleges bakhátat Közepes talajok esetében egyszerű talajmegmunkáló eszközök segítségévellehet elérni azt a talajvastagságot, amely ültetéskor a gumók betakarásához szükséges. Viszont néha nehézkes eléggé porhanyós talajt előkészíteni a végleges bakhát kiképzésére. Ekkor talajroarós töltögetőgépek segítségével alakítják ki a szekunder bakhátat Az ültetés és a kelés közötti időszak a legkritikusabb. A burgonya kelése függ a vetőgumó minőségétől (a vetőgumó kora és csírázási állapota), a talaj hőmérsékletétől és nedvességétőL Ha a vetőanyag gyenge minőségű, különös figyelmet kell fordítani az ültetésre. Az ültetés mélységét a talajviszonyoknak megfelelően ajánlatos alkalmazni. Mivel a talaj a mélyebb rétegekben később szárad ki, mint a felszín, szára~ körülmények között az ültetés mélyebb lehet. A mélyen való ültetés nem előnyös nedves környezetben, fő leg akkor, ha nem áll fenn annak veszélye, hogy a felszín kiszáradjon. Hű vös környezeti feltételek között előnyösebb a felszíni ültetés. A mély ültetés nehezíti a betakarítást és rontja a gumók alakját. Ezért a burgonyát átlagosan 6-8 cm mélyre ültetik. A gépi betakarításnál az ültetési mélység cmkénti növelése 30-40 t földtöbblet megmozgatását jelenti hektáronként. 52
A fejlődő állomány gumóit megfelelő vastag talajréteggel kell takarni, hogy megvédjük a gumókat a közvetlen napfénytől (amely hatásától megzöldülnek), a magas hőmérséklettől (másodlagos növekedést okoz) és a kártevőktőL
A sztólók képződésének szintje az ültetés mélységétől függ. Az újonnan kifejlődő gumók elhelyezkedését a sztólók helyzete és hossza határozza meg. A sztólók hossza nemcsak az állomány típusától (fajta, hőmérséklet és naphossz), hanem a bakhát méretétől is függ. A kifejlődött gumók takarását mély ültetéssei és jól kiképzett bakháttal lehet elérni. Mivel a túl mélyen történő ültetés késlelteti a kelést, ajánlott az ültetésnél figyelembe venni a talaj nedvességtartalmát, hőmérsékletét és a gumótakarási igényeket. Minél sekélyebben ültetünk, annál magasabbnak kell a bakhátnak lennie. A bakhátnak nemcsak magasnak, hanem alapjánál megfelelő szélesnek is kell lennie. A töltögetések ideje a talaj hőmérsékleté től és nedvességétől függ. Figyelembe kell venni a gyomirtást is. Töltögetéskor ügyeljünk, hogy a zöld levelek felső szintjét ne takarjuk be. A magágykészítést akkor kell elkezdeni, amikor megfelelő a talaj nedvességtartalma. Egyes talajokon és bizonyos körülmények között káros lehet a túl porhanyósra készített magágy. Ez a helyzet áll fenn, a könnyű talajok esetében, amikor az öntözés illetve komoly esőzések után a talajfelület tömítődik. Száraz talajviszonyok között nehéz megfelelő porhanyós talajt elkészíteni, míg nedves körülmények között a talajműveléskor sár képződik. A talajt nem kell mélyebben művelni, mint ahogy azt nedvességtartalma megengedi. Mivel minden talajművelettel csökken a talaj nedvességtartalma, a műveletek számát minimálisra kell csökkenteni. Az ültetés után a gumókat megfelelő talajréteggel kell borítani. A meleg és száraz vidékeken ajánlott a gumókat 3-5 cm-re az elművelt talajszint alá ültetni, nagyon száraz vidékeken még 5-10 cm-re is. Gépi betakarítás esetén hátrányos lehet a mélyre ültetés. Mivel a gépi betakarításkor nehéz különválasztani a gumót a rögtől, a talajművelési munkálatoknál valamint a bakhátképzésnél el kell kerülni a rögképződést. Ott, ahol nem gépesített a betakarítás, nem annyira fontos a sekélyen való ültetés. A burgonyát akár kézzel, akár géppel ültetik, fontos követelmény a gumók pontos, egyenletes térbeli és mélységbeli elosztása. Az egyenletlen, hiányos ültetés nemcsak a hozamot csökkenti, hanem rontja a termés minőségét is. A kézzel való ültetéskor a burgonyát előre elkészített sorokba rakják. A gépi ültetésre több típusú ültetót használnak: szorítóujjas, kanalas vagy gumihevederes kivitelben. Ez utóbbi kettőt előhajtatott gumók ültetésére is lehet használni. Ugyancsak ilyen célra használják a félautomata kézi adagolású ültetőgépet A gumihevederes, félautomata illetve automata gépek használata által csökken a munkaerő-szükséglet. Az előcsíráz tatott gumókat a ládákból az ültetőgép tartályába ürítik (folyamatosan) az ültetés során. A burgonyát általában bakhátas művelésben termesztik. A bakhát előnye, hogy az ültetést nem kell nagyon mélyen végezni és a tenyészidő folyamán
53
a bakhátat emelni lehet, biztosítva így a fejlődő gumók takarását. A bakhátkés,zítés ideje az ültetési mélység, talajhőmérséklet, nedvesség és a gyomirtási eljárás függvényében történik. Amennyiben az ültetés után csökkenni fog a talaj hőmérséklete és/vagy tömítődik a talaj felszíne, akkor nem ajánlott az ültetés után rövid időn belül készíteni az utolsó bakhátat. Ilyenkor addig kell várni, amíg megjelennek a növények illetve amíg 15_:_20 cm magasak lesznek. Ha a talaj hőmér séklete túl magas és az ültetés után egy száraz periódus várható, akkor ajánlott az ültetés után minél hamarabb elkészíteni az utolsó bakhátat. Nagyon fontos, hogy a bakhát mérete megfeleljen a termesztési célnak, szerkezete pedig rögmentes legyen. Kisméretű gumók ültetése esetén valamint a korai burgonyánál elegendő a 20-22 cm magas és 400-500 cm2 keresztmetszetű bakhát. Főleg öntözött burgonyánál minél szélesebb alapú (25-28 cm magas és 600-800 cm2 keresztmetszetű) trapéz alakú bakhát ajánlott. A rossz szerkezetű és kisméretű bakhátban csökken a termés, sok a szabálytalan és megzöldült gumó. Rögös bakhát felületén kevésbé hatékony a vegyszeres gyomirtás is. A 19. ábra a talajhőmérséklet és a bakhát méretének viszonyát érzékelteti. A vetőgumó hőmérséklete a 6 cm vastag talajborítottságkor magasabb, mint a 12-14 cm vastagság esetén. A túl vékony talajréteg a gumó körüli talaj gyors kiszáradását eredményezheti.
19. ábra. A bakhát méretének hatása a talajhömérsékletre
A 20. és 21. ábra a burgonya különböző ültetési és töltögetési eljárásait mutatja be. A burgonya gyomirtása történhet mechanikai illetve kémiai eljárásokkaL Ha a mechanikai gyomirtást alkalmazzák, akkor a bakhátat fokozatosan képezik ki. Amikor új gyomgeneráció jelenít meg, megismétlik a műveletet, amely a bakhát felső szintjének a leboronálásából, majd feltöltéséből áll. Kölönösen fontos az állomány gyommentessége, mivel egyes gyomfajok a vírusokat terjesztő levéltetveknek lehetnek köztes gazdái, vagy a hurgonyával azonos vírusbetegségeik vannak. Nagy gondot kell fordítani a gyomirtó szerek kiválasztására, az előírt dózisok betartására és az egyenletes kijuttatásra. 54
20. ábra A burgonya ültetési és
töltőgetési
fázisai
== "./
~ l· · " " · · .....· " · · ·.
<,j
~~~ P6?F1 ~ ~ ~ ~
p.y:g
21. ábra Külömböző
ültetési és bakhátkészítési eljárások
55
Tápanyag-utánpótlás
A
burgonya speciális morfológiai és anatómiai sajátosságaiból adódóan csak akkor képes teljesítményének kifejtésére, ha tenyészideje alatt a mindenkori igényeinek megfelelően felvehető formában állnak rendelkezésére a szükséges tápanyagok. A kijuttatott tápanyagok mennyisége, aránya, összetétele, formája, a kijuttatás ideje és módja nagymértékben befolyásolja a gumák minőségét és biológiai értékét. A szükséges tápanyagmennyiségnek és aránynak a megválasztásánál figyelembe kell venni a fajlagos tápanyag igényét, a talajban felvehető állapotban levő tápanyagok mennyiségét valamint az adott ökológiai viszonyokat. Egy 30 tonnás termés eléréséhez a burgonya hatóanyagonként 150 kg nitrogént, 60 kg foszfort, 350 kg káliumot, 90 kg kalciumot és 30 kg magnéziumot vesz fel. Mivel betakarításkor csak a gumókat takarítjuk be, az anyagok egy része visszamarad a talajban. A tápanyagban szegényebb talajok esetében a megadott értékeket az egységnyi termés eléréséhez 10-15 százalékkallehet növelni, míg a gazdagabbakon ennyivellehet csökkenteni. Túladagolásnál növekszik a költség, romlik a burgonya minősége, felhasználási értéke és a talajszennyezéssel is számolni kell.
A termést és
minőséget
meghatározó tápelemek
A burgonya egyformán jól reagál mind a természetes mind a műtrágyák alkalmazására. A természetes trágyák esetében a talaj nemcsak nitrogénben, foszforban, és káliumban gazdagszik, hanem a trágya talajszerkezet javító hatásában is. Ez hatással van a talaj megmunkálhatóságára valamint a nedvességmegőrző képességére is. Normális talajon az N. P. K arány l: l: 2, de más környezetben más arányt válasszunk. Szerves anyagokban gazdag homokos illetve tőzegtalajokon alacsony nitrogénmennyiséget kell használni. Ott, ahol a talaj a foszfort valamint a káliumot leköti, ezeket az anyagokat nagy mennyiségben adagolják A növény érzékenyebben reagál a gazdag tápanyag-ellátottságú ta-
56
lajokon mint a szegényebben, ugyanakkor az optimális mennyiségek is magasabbak. A 22. ábra a termés és a talaj N-P-K alacsony illetve magas ellátottságának viszonyát mutatja. Ez azt jelenti, hogy a trágyázási kísérleteket ugyanolyan talajfeltételek között kell elvégezni, mint amilyenen azt alkalmazni akarják. Amikor a talaj már feljavult, a trágyamennyiséget megfelelő adagra kell beállítani.
218 ? 16 '"'§
(l)
f-
14
4L-----~----~---4---
o
3
NPK szintek
22. ábra. A trágyázás és a termés összefüggése
A burgonyának szánt nitrogén mennyisége 100-200 kg/ha (esetenként 300 kg) a talaj illetve a termés céljának megfelelően. A nitrogén segíti a bokornövekedést és késlelteti a gumóképződést. Kedvezően hat a gyökérsejtosztódásra, a kezdeti fejlődésre, az asszimilációs felület kialakítására. Mérsékli a kelési betegségeket és a károsodásokat, javítja a növény általános ellenálló képességét. Az az állomány, amelyik több nitragént kapott, később fog beérni. Ha az állomány a hozzáférhető tenyészidő befejezte előtt érik be, az azt jelenti, hogy növelhető a nitrogénadag. A túlzott adagoláskor a növények érzékenyebbek a betegségekre: a vetőburgonyánál elrejti a vírustüneteket s nehezíti a beteg tövek kiválasztását. Az éretlen gumók könnyen megsérülnek és nehezen tárolhatók. A vetőmagparcellákon valamint a korán lekerülő fajtáknál kevesebb nitragént kell használni. A nitrogénhiány világoszöld színű, alacsony bokron, felfelé álló levélzetű növényt eredményez. Gyorsítja a gumóérést, s csökkenti a termést. A növénynek a legnagyobb nitrogénigénye az ültetés utáni 50-80 napon, illetve a növény 15-20 cm-es magasságánál van. A nitrogénfelhasználás az egész tenyészidő alatt folyamatos, a felvétel a bokornövekedéskor a leggyorsabb. A bokor nitrogéntartalma a gumóképzés beindulása után gyorsan csökken. Amikor egy jól kifejlett állomány bokorzata maximum fejlettségben van, a nitrogén mennyisége a szárazanyagnak minimum mintegy 4 százaléka. A nitragént ültetéskor illetve kevéssel előtte jutattják ki. A részleges kijuttatás előnyösebb lehet abban az esetben, ha fennáll a kimosódás veszélye (könnyű talajok, heves esőzések) illetve ha szárazság alatt a nagy mennyiségű nitrogén perzselést okoz. Nem kevesebb mint 3 héttel a kelés után az
57
adag második felét is ki kell juttatni. Ott, ahol esőztető öntözést alkalmaznak a nitrogénmennyiséget több öntözéssel kell kijuttatni. Ezt az eljárást a lombtalanítás előtt 4 héttel ajánlatos befejezni. A __nitrogént nitrát, ammónium illetve karbamát formájában lehet adagolni. Ontözéskor illetve heves esőzésekkor nagy a kimosódás. Ilyenkor nem használnak nitrát formájú nitrogént, illetve azt részleteiben adagolják Egy ideális rendszer az, amikor az öntözéssel a kelés utáni 20-60. napon 10-20 kg nitragént adnak ki hektáronként. Ebben az esetben az első 2 mm és az utolsó 5 mm vizet nitrogén nélkül kell kijuttatni. Amennyiben a talaj foszforban gyengén ellátott, akkor a burgonya meghálálja ennek adagolását. A foszfor ellensúlyozza a nitrogénhatás káros következményeit, javítja a burgonya beltartalmi és felhasználási értékeit, gyorsítja a fejlődést, elősegíti az úgynevezett öregségi vagy életkor-rezisztenciát, sőt fokozza a betegségekkel szembeni rezisztenciát. Az élettanilag öregebb növények nehezebben fertőződnek vírussal és fertőzés esetén azok lassabban szaporodnak el és lassabb a gumókba való jutása. Ha növelik a nitrogénés káliumadagot, akkor növeini kell a foszforét is. A foszfor hozzájárul a termés éréséhez és a korai gumóképzéshez, s növeli a növényenként termelt gumók számát. Nagy mennyiséget használnak a vetőburgonya-termesztés ben, mivel a foszfor csökkenti a vírusos fertőzéseket Leggyakrabban 100 kg/ha adagot szórnak ki, de a faszfort megkötő talajokon ennél nagyobb mennyiségeket kell használni. Mivel a foszfor kevésbé mosódik ki, ezért tartalékolható dózist is alkalmazhatunk. A teljes mennyiséget egyszerre lehet kiszárni az ültetés előtt vagy ültetéskor. Akárcsak a nitrogén esetében, a foszforfelhasználás is folyamatosan zajlik az egész tenyészidő alatt. A maximális felhasználás itt is a bokornövekedéskor van. Mivel folyamatos a felhasználás, gondoskodni kell arról, hogy mindig megfelelő mennyiség álljon rendelkezésre. Savas talajokban a faszfort az alumínium és a vas megköti. A meszezés segíti a foszforfelvételt A foszforhiány szegényes növényzetben, fakózöld levélzetben nyilvánul meg. A kálium nem minden esetben segíti a termést, de befolyásolja a termés minőségét, szárazanyag-tartalmát, sérülések begyógyulását, főzés utáni elszíneződést és a tárolhatóságat A kálium-szulfát a kálium-kloriddal szemben kevésbé csökkenti a szárazanyag-tartalmat A kálium javítja a burgonya valamennyi beltartalmi és felhasználási értékét Fontos szerepe van a sejtosztódásban és a fotoszintézisben, növeli a növény szárazságtűrését, a lombozat fitoftórával és más betegségekkel szembeni ellenálló képességét. Javítja a sejtek rugalmasságát, mérsékli a tárolás alatti rothadást, a gumók vízveszteségét, s megnyújtja a gumók nyugalmi id~jét. Káliumhiány esetén a növények korán elpusztulnak, a levélzet színe sötétzöld-sárgás elszíneződést kap. Az alacsony káliumtartalmú gumók könnyen sérülnek, a héj alatt szürkés elszíneződés jelenik meg. A jól fejlett állomány mintegy 350 kg/ha káliumot von ki a talajból. Betakarításkor egy hektáron mintegy 200 kg káliumot távolítunk el a talajból. Amennyiben a 58
bokornövekedés elérte a maximumot, egy meredek zuhanás észlelhető a káli umfelhasználás ban. A magnézium kedvezően befolyásolja a fotoszintézist és azon keresztül a szénhidrát-felhalm ozódást. Növeli a lombozat betegségekkel szembeni rezisztenciáját. A gyengén savas talajokon fokozott figyelmet kell szentelni a magnéziumellátot tságnak Az ammóniumformáb an kiadagolt nitrogén valamint a kálium csökkenti a magnéziumfelvéte lt A túlzott káliumadagolás gyakran magnézium hiányt okoz. Hiánya rövíditi a tenyészidőt. A bokor magnéziumtartalm a a növekedés során nagyon változó lehet. A megfelelő ellátottságú gumók általában a szárazanyag 0,3-0,4%-át tartalmazzák. A burgonya magnéziumszüksé glete közel 30 kg/ha. Ezen mennyiség felének az erőteljes bokornövekedés előtt a növény rendelkezésére kell állnia. A magnéziumfelvéte lt befolyásolhatja a talaj savassága, a talaj szerkezetlensége, és a nitrogénellátottság. Habár az ammónium csökkenti a felvételt, a talajban nitráttá alakulhat, amely forma már elérhető a növény számára s így az ammónia ellensúlyozni képes a magnéziumhiány okozta szimptómákat, amelyek nagyon jellegzetesek Az öregebb levelek az erezetek között elszíneződnek, míg a levél szélei zöldek maradnak. Mindazonáltal, hogy a burgonya jóltoleráljaa talaj savasságát, 4,8 pH-érték alatt a kalciumhiány következtében az állomány elpusztulhat. A csírák nem hajtanak ki vagy a növények alacsonyak maradnak és sok kicsi gumót termelnek. Mivel a kalcium javítja a talaj szerkezetét valamint a burgonya után vetésre kerülő növények magasabb pH-értéket igényelnek, célszerű nek tűnik a talaj pH-értékét egy elfogadható szinten tartani. Nagyon sok műtrágyának savanyosító hatása van. Ezen trágyák használatakor ajánlott a mész időnkénti használata is, mivel az ültetés előtti adagolása befolyásolhatja a burgonyavarasad ást Ajánlott, ha ezeket a talajokat a vetésforgó más növényei esetében meszezik. Az említett tápanyagokból jelentős mennyiséget juttatnak ki. A mikroelemek közüla mangán, molibdén, cink, bór, réz és vas kedvezően befolyásolja a gumók minőségét, amelyek sok nyomelemet képesek raktározni. A műtrágyák hatásukat leginkább akkor tudják kifejteni, ha a gyökerek által elérhető mélységben találhatók. A nitrogénnel és a káliummal ellentétben a foszfor mélységét a kimosadás csak kismértékben változtatja meg. Ezért a foszfor hatása akkor a legmegfelelőbb, ha a gyökér közelében található. A műtrágyák kiszárása hátrányos lehet azokon a talajokon, amelyek a faszfort és a káliumot megkötik. Ott, ahol magas dózisokat alkalmaznak és nincs elemmegkötés, a kiszórás eredményes lehet. Amennyiben a talaj tápanyagellátottsága alacsony és fennáll a megkötés veszélye, akkor a műtrá gyázás indokolt. Nagy mennyiségű műtrágya elhelyezése közvetlen a gumó közelében (főleg száraz évszakokban) égést okozhat. Három biztonságos elhelyezési mód létezik: a gumók melletti, illetve 5 cm-es távolságban elhelyezett sáv, a műtrágyának a sor alján való elhelyezése és annak ültetés előtti összekeverése, valamint a műtrágya kis rakásokban való adagolása a sor alsó részén. 59
Magyarországon használt szerves és
műtrágyák
műtrágyákat a következő szempontok szerint választjuk ki: - a talaj tápanyag-ellátottsága, - a növény igénye, - a műtrágya hatóanyagformája és összetétele, - a műtrágyák oldhatósága valamint a -költségek alapján. A talaj tápanyagtartalmának egyetlen megbízható és objektív meghatározási módja a rendszeres talajvizsgálat. Ezt ötévenkénti mintavétellel végzik el az illetékes hatóságok. A talajvizsgálat lehetőséget ad arra, hogy ne csak a tápanyag mennyiségét, hanem a talaj egyéb tulajdonságait is figyelembe vegyék (például mésztartalom, pH-érték). A növények igénye jelentősen változik a tenyészidő hosszától valamint az alkalmazott termesztési technológiától. A műtrágya hatóanyagformája befolyásolja a felvétel ütemét. A műtrágyák a fontosabb fizikai és kémiai tulajdonságai illetve a hatástartalom alapján, a halmazállapot, összetétel, hatóanyagforma, környezeti hatás valamint a vízoldhatóság szerint osztályozhaták A szilárd halmazállapotú (por, szemcsés és kristályos) hatóanyagat tartalmazó nitrogénműtrágyák közül megemlítjük az: - Ammónium-nitrátot. Hatóanyag-tartalma 34%. Alap-, indító és fejtrágyaként használják. Lúgos és semleges kémhatású talajokon használható
A
előnyösen.
- Mészammonsalétrom. Hatóanyag-tartalma 25-28% nitrogén. Ammónium és nitrát-nitragént tartalmaz. Savanyú talajokon is használható. Pétisó és Agronit néven forgalmazzák. - Ammónium-szulfát (kénsavas ammóniák). Hatóanyag-tartalma 20,5%. Könnyen tárolható, nem tapad össze. Csak meszes talajokon lehet alkalmazni. -Karbamid. Hatóanyag-tartalma 46,3%. Kiszórás után azonnal be kell dolgozni. Levéltrágyaként is felhasználható. Erősen higroszkópos. A foszfortartalmú műtrágyák közül megemlítjük a: .. - Szuperfoszfát. Hatóanyag-tartalma 18-20% P205 és 30% CaO. Ultetés előtt kell kiszórni. -Koncentrált szuperfoszfát (kettős vagy hármas szuperfoszfát). Hatóanyagtartalma 36-48% P205. Tulajdonságai megegyeznek a szuperfoszfáttal. A káliumtartalmú műtrágyák csoportosítása aszerint történik, hogy a káliumsót milyen formában tartalmazzák. Lehetnek klorid-, szulfát- illetve nitráttartalmú trágyák. - Kálisó. Hatóanyag-tartalma 40-60% K20. Por és szemcsés alakban forgalmazzák. - Kénsavas káli. Hatóanyag-tartalma 50% K20. Kloridérzékeny növények trágyázására, s így a burgonyára is alkalmas. Csepegtető öntözésben nem használható.
60
- Kalium-nitrát. Hatóanyag-tartalma 46% K20 és 13% N. Lombtrágyaként is használható. Elsősorban fejtrágyaként használják. A magnéziumtartalmú műtrágyák közül a Kieserit (hatóanyag-tartalma 26% MgO), magnézium-szulfát (hatóanyag-tartalma 16% MgO) és a magnézium-nitrátot (hatóanyag-tartalma 15% MgO és ll% N) említjük meg. Az összetett vagy több hatóanyagat tartalmazó (komplex) műtrágyák leggyakoribb összetétele: 10:10:10; 4:14:14; 15:15:15; 9:16:24 és 8:24:16 NPK. A folyékony halmazállapotú trágyák közüla Wuxal, Fitohormon, Peretrix készítmények a legismertebbek. Ezek vízben tökéletesen oldódó levél- és talajtrágyák. A rendszeres és nagy adagú műtrágyák használata következtében csökken a talajok mésztartalma s így a talaj elsavanyodik. Ennek következményeként fellépnek a mészhiány okozta megbetegedések, leromlik a talaj vízgazdálkodása, romlik a tápanyagfelvétel és csökken a talaj biológiai aktivitása (23. táblázat). 23. táblázat Talajjavító anyagok Lúgos hatású talajjavitó anyagok
Kalcium-karbonát (%)
Nedvességtartalom(%)
Puha mészkőőrlemény Kemény mészkőőrlemény Mésziszap Lápi mész
80 90 40 50
5 5 35 40
Savas hatású talajjavító anyagok
Kalcium-szulfát (%)
Nedvességtartalom (%)
50 40 40
5 5 35-40
Gipszanhidrit Lignites gipsz Gyári gipsziszap
A gumók biológiai értéke növelhető, ha a tápanyagok egy részét istállótrágyázással pótoljuk. A talajszerkezetre gyakorolt hatása mellett nagymértékben növeli a gumók mikroelem-tartalmát. A humusz javítja a nehéz talajok szerkezetét, a könnyű talajokon fontos szerepe van a nedvesség megőrzésében. Az istál)ótrágyázás mintegy 20 százalékkal növeli a kijuttatott nitrogén hatását. Erett trágyát kell használni, mivel az éretlen trágya a tenyészidő végén fejti ki hatását, csökkenti a gumák szárazanyag-tartalmát és késlelteti az érést. Az éretlen trágya pentozán hatást okoz, ami gátolja a burgonya gyors kezdeti fejlődését és több betegség forrása lehet. Alkalmazásakor a magágy gyorsabban kiszárad. A trágya összetétele és értéke függ az állatfajtól, a használt alom mennyiségétől és minőségétől, a komposztálás módjától és fokától, valamint a takarmányozástól. 10 tonna istállótrágya átlagos összetétele: 15 kg nitrogén, 6 kg foszfor, 40 kg kálium, 50 kg kalcium, 17 kg magnézium, 300 g mangán, 40 g réz és 50 g bór. Az istállótrágyát 15-20 tonna mennyiségben alkalmazzák az őszi szántás alá.
61
Az istállótrágya halmazállapo ta szerint lehet almostrágya, illetve hígtrágya. A hígtrágyát kevésbé kedvező tulajdonsága imiatt-összet étel és minő ség - kevésbé használják. A szerves trágyát csak érlelés illetve komposztálás után célszerű alkalmazni. Az érettség alapján megkülönböz tetünk friss, félérett és érett istállótrágyát A friss trágya perzsel és a talaj szerkezetére kifejtett hatása is gyengébb. Az ilyen trágyában nagy mennyiségű ammónia képződik. A félérett trágya a kötött illetve a szikes talajok lazítására kitűnően alkalmas. Nagyobb mennyiségbe n tartalmaz könnyen felvehető növényi tápanyagokat , mint az éretlen trágya. Az érett trágya homogén anyag, az alkotórészek már nem ismerhetők fel benne, nincs kellemetlen szúrós szaga, nem bocsát ki károsító ammóniumot , s a tápanyagok könnyen felvehető állapotban vannak. Az istállótrágya minőségét a 24. táblázatban mutatjuk be. 24. táblázat Az istállótrágya elbírálása az NPK-tartalom szerint
Jellemzók
Jó
N% P,Oó% Kp% Szerves anyag % C: N arány
0,5-0,8 0,2-0,5 0,6-0,8 18,0-22,0 15-20:1
Közepes
Gyenge
0,4-0,5 0,2-0,3 0,5-0,6 15,0-18,0 20-25: 1
0,3-0,4 0,1-0,2 0,3-0,5 10,0-15,0 20-30: 1
A szerves trágyák szerkezetjavító és tápanyaghatá sa nem csak egy évig tart. A talajban a trágyák lebomlása a trágyaféleségtől, a talaj kötöttségétől és az éghajlati tényezőktől függ (25. táblázat). 25. táblázat Az istállótrágya hatásának
Talajféleségek
időtartama
Értékesülés években (%-ban) l
2
3
4
Kötött talaj
40
30
20
10
Vályogtalaj
50
30
15
5
Homok
60
30
10
-
Egy másik trágyázási lehetőség a zöldtrágyázás . Ezt főleg azokon a területeken alkalmazzák, ahol a talaj szerves anyagban szegény. Célszerű másodvetésű zöldtrágyanöv ényeket (olajretket, mustárt, napraforgót vagy csillagfürtöt) termeszteni.
62
A vízellátás
A burgonyatermesztésben a vízhiány egyike a termést leginkább csökken-
tő tényezőknek Olyan országokban is, ahol a havi átlagcsapadék a tenyészidőben mintegy 60 mm, előfordulhat, hogy a vízhiány csökkenti a termés mennyiségét és minőségét. Sok országban az átlagcsapadék ennél alacsonyabb, valamint az elosztás is egyenlőtlen, tehát a termesztés öntözés
nélkül eléggé nehézkes. A víz fontos a növények növekedésében. Fontos szerepet tölt be a fotoszintézisben, a tápanyagfelvételben, a szárazanyag-elosztásban, a levelek öregedésében és a gumó minőségében. A víz hatása a növény különböző fejlődési szakaszaiban más és más. Az ültetés után a gumót nedves talajnak kell körül vennie, hogy ezáltal is segítse a gyökérnövekedést s így a gyors és egyenletes kelést. A túl sok víz oxigénhiányt valamint a vetőmag gyökeresedését okozza. A tömítődésre alkalmas talajok esetében az intenzív öntözés, illetve a nagy esőzések talajtömítettséget okoznak, illetve olyan lezártságot, amely késlelteti a kelést. Az ültetés utáni illetőleg a kelés előtti öntözés kritikus lehet az egyenletes és gyors kelésben, valamint a növényen kialakult szárak számára. Amikor magas a talajhőmérséklet, azt öntözéssel lehet mérsékeln~, de azután esőztető öntözéssel gyakran kell kis mennyiségű vizet kijuttatni. Igy a hő mérsékletet 5-10 °C-kallehet csökkenteni, amely jelentős lehet, viszont a túlöntözés, s így az oxigénhiány gumóleromlást illetve keléskésést idézhet elő. Az öntözéssel kialakított kedvező mikroklíma, az alacsonyabb talajhő mérséklet megnyújtja a gumók nyugalmi idejét és javítja a biológiai értékét Az esőztető öntözéssel gyéríthetők a levéltetvek is. A kelés és a gumónövekedés közötti időszakban úgy a bokor, mint a gyökérnövekedést serkenteni lehet. Azokon a napokon, amikor a párologtatási hányados mintegy 3 mm/nap vagy több, majdnem elhanyagolható a sejtek megnyúlása. Az éjszaka folyamán a növény gyorsan növeini tudja a levelek víztartalmát, s így a levélmegnyúlás éjszaka és kora reggel következik be. A túlságos vízellátottság ebben az időszakban felületes gyökérrendszerképződést fog eredményezni. Hogy folyamatos legyen a vízellátás, mély 63
gyökérzetre van szükség. A túlöntözés tehát káros. A vízellátásnak a növény fejlődésével együtt kell haladnia. A gumóképződést közvetlenül megelőző, valamint a képzés alatti idő szakban a növény nagyon érzékeny a hőmérsékletre, naphosszra, a nitrogén- és vízellátásra. Ezek valamint más tényezők befolyásolják a növény hormonháztar tását, s így a gumófejlődést is. Amennyiben ebben az idő szakban szárazság áll be, akkor a gumókezdem ények megsínylik azt. A túlzott vízellátás esetén sok apró gumó képződik. A vízellátáshoz a fajták különbözőképpen viszonyulnak Egyes fajták sok és apró gumót termelnek ki, míg másoknál nedves talajra van szükség ahhoz, hogy az optimális piacosítható gumómennyi séget elérjék Ha az öntözést a varasodás megelőzésé re használják, ügyelni kell a túladagolásra , főleg azon fajták esetében, amelyek sok apró gumót termelnek ki genetikailag. A gumónöveked és utáni - felhalmozódá si- időszakban az optimális termés eléréséhez megemelt vízmennyiség re van szükség. A szükséglethez társul az optimális levélfelület Ez csak akkor lehetséges, ha a C02 kancentráció a sejtekben nem csökken a légzőnyílás rezisztenciájától. A vízellátás fontosságát a 26. táblázat mutatja. 26. táblázat Az öntözés hatása a termésre Időpont
Csak eső esetén 20-30 cm magas növény Virágzás kezdete és érés Virágzás vége és érés Virágzás alatt
Öntözés (mm)
Relatív termés (%)
-
100 124 127 130 110
168 141 111 60
A vízhiánynak közvetlen hatása van az asszimilációs hányadosra és közvetett hatása a levélzet öregedésére, ezáltal rövidebb lesz a tenyészidő. A vízhiány nemcsak a termelt gumók mennyiségét, hanem azok minősé gét is befolyásolja. Az egyenlőtlen vízellátás egyenlőtlen (alakváltozás, hasadt) gumónöveked ést eredményez. Többszöri szárazság és a magas hő mérséklet - főleg a fejlődés első időszakában - növeli a másodiagos gumók számát. Amikor a párologtatás magasabb, mint a gyökerek vízfelvétele, a légzőnyílások fokozott bezáródása miatt a növény csökkenti a párologtatást. Már a sztómák bezárása előtt csökken a szár valamint a fiatallevelek növekedése. Csökken a fotoszintézis. Ha kevés a víz, minden légzőnyílás bezárul, s nem termelődik szárazanyag. A párologtatás leálltakor nő a levélzet hőmérséklete és a légzés. A gumók megfelelő vízellátása a szárazanyag-t artalmat is befolyásolja. Az a vízmennyiség , amely elegendő az optimális növekedéshez , enyhén csökkenti a szárazanyag-t artalmat, főleg ha a növekedés utolsó fázisában bőséges a vízellátás. A szárazanyag-t artalmat nagyon sok tényező befolyásolja, s ezek egymásra is hatással vannak. 64
Egy optimális termés elérésében a burgonya vízszükség lete a párologtatástól valamint a tenyészidő hosszától függ. l kg gumótermé s kifejlesztéséhez 140-180 liter vízre van szükség. A felhasznált víznek a gyökérzón ában kell hozzáférhetőnek lennie. Természete s, hogy ebben a zónában nem lesz mindig jelen egész tenyészidőben a megfelelő vízmennyis ég. A különbözetet pótolja az esőzés, a talajvíz, az öntözés vagy mindhárom együtt. A felhasznált víz majdnem teljes mértékben a párologtatá sra fordítódik. A párologtatá s az a folyamat, amely magába foglalja a víznek közvetlenü l a talajból illetve az állománybó l történő elpárolgásá t, valamint a növény párologtatásá t. A párolgást a meteorológ iai állomások mérik. A szükséges vízmennyis ég megállapítá sában a párologtatá s és a szárazanyag-tarta lom közötti összefüggés különös szerepet tölt be. Ezt a korrelációt a párolgás befolyásolja. Minél intenzívebb a párolgás, annál több vízre van szükség. Egy jól fejlett állományna k l kg gumó előállításához 40-70 l vízre van szüksége. A párolgást több meteorológ iai tényező befolyásolja: a hőmérséklet, sugárzás, szélsebessé g és a párateltség i hiány. A párologtatá s és a párateltség i hiány aránya évjáratonké nt nagyon változó. A termés számára hozzáférhető víz mennyiség e függ a talajtípustó l, a gyökerek mélységétől és a talajvíztőL Mivel a talajvíz általában nem hozzáférhető, az állomány növekedésé hez nem említjük ennek hatását. A talaj víztartó képessége vagy vízkapacitá sa azt a vízmennyis éget jelenti, amelyet a növény a gyökérzóná ban tárolni tud és képes azt felvenni. A talajkötötts éggel párhuzamo san nő a vízkapacitá s értéke is. Amikor egy vízzel telített talaj megfelelően csapolt, a talaj nedvességt artalma a szántóföldi vízkapacitá s szintjén van. Minél kötöttebb a talaj, annál nagyobb a víztartó képessége. Ha ismerjük a talaj szántóföldi vízkapacitá sát valamint a holtvíztartalmá t, akkor könnyen kiszámítha tjuk, hogy mennyi víznek kelllennie a talajban. Egy jól fejlett állományna k több vízre van szüksége, mint ami a talajban található. A kijuttatott vízmennyis ég értéke 300-400 mm lehet. A legtöbb helyen az esőből származó vízmennyis ég nem elegendő, ugyanakko r az eső eloszlása sem olyan, hogy az egybeessen a szükséglete kkel. Ha kevés az eső, akkor az öntözés gyakoriság át vagy az öntözési fordulót a felvehető vízmennyiség, és a napi párologtatá s arányában lehet kiszámítan i (27. táblázat). A barázdás öntözések között nagyobb időszakot kell alkalmazni , mint az esőztető technológiá k esetében. Az esőztető öntözéssel egyszerre maximum 40 mm-t kell kijuttatni. Magas párolgás esetén eléggé nehéz betartani az öntözések optimális sű rűségét. Figyelembe véve az öntözési költségek, a stressz hatását a gumótermésre és a minőségre, talán gazdaságos abb, ha az öntözések között nagyobb időszakot hagyunk. Egyenlőtlen esőzések esetén ezt méginkább figyelembe kell venni, mivel az öntözés utáni heves eső kárt okozhat az állományb an. Ezért, amikor esők várhatók, az öntözések időzítését és mennyiség ét figyelmesen kell megválaszt ani. 65
27. táblázat Két öntözés közötti napok száma egy olyan állományban, amely több mint 80 százalékban fedi a talajt* A gyökerek mélysége
Éghajlat hőmérséklet
(oC)
relatív páratartalom(%)
18-23 23-27 27<
60-80 30-50 >30
Párolgás (mm/nap)
3 6 8
30 cm
50 cm
talajtípus
talajtípus
I
II
I
II
3 (9) 1 (6) l (6)
10 (30) 2 (12) 1,5 (12)
8 (25) 2 (10) l (8)
17 (50) 3 (20) 2,5 (20)
*A zárójelben az öntözéssel igényelt vízmennyiség szerepel. A szél sebessége 2m. Megjegyzés: Az I-es talajtípus (homokos vályog) közepes vízmegtartó kapacitású, az össz hozzáférhető víz mennyisége 1,5 mm per 1 cm talaj. A II-es talaj (üledékes vályog) magas vízmegtartó kapacitású, az össz hozzáférhető vízmenniység 2,5 mm per l cm talaj. Alacsony párologtatás esetén (napi 5 mm alatt) a növény a hozzáférhető víz 50 százalékát használja fel, míg a magas párologtatás esetében (napi 5 mm felett) 33 százalékát. Ezek az arányok magasabbak az I-es talajon, mint a II-esen.
Az öntözés idejének megválasztásában három gyakorlati eljárást használnak: a talaj nedvességtartalmának kézzel vagy tenziométerrel történő meghatározása és a napi fogyasztás valamint a hozzáférhető vízmennyiség meghatározása a gyökérzónában mintaszárítással. A kézzel történő meghatározáskor pár centiméterrel a gumó alatti talajból mintát vesznek és többszöri lapítás-préselés után labdát készítenek belőle. Annak mértéke, hogy mennyire lehet labdát gyúrni belőle, függ a talajtól és a víztartalomtól (28. táblázat). 28. táblázat A víztartalom meghatározása Hozzáférhető
víztartalom(%)
A vályog- illetve a homokos vályogtalaj állapota
0-25 25-50 50-75 75-100 100 Telített
száraz, laza, elfolyik az ujjak között száraznak tűnik, nem készíthető belőle labda nyomás alatt labdát lehet készíteni, de könnyen szétesik labdát lehet gyúrni, kézben való dobáláskor eltörik nyomásra nem jelenik meg a szabad víz, nyomot hagy a kézen nyomásra megjelenik a szabadvíz
Azokon a vidékeken, ahol ritkák az esőzések, az öntözések közötti idő szak hosszát a napi párologtatás, talajtípus és a gyökerek fejlettségi mélysége szerint lehet eldönteni. Ezt a becslést ajánlott ellenőrizni a kézzel történő ned vességmegha tározássaL
66
A burgonya öntözése Magyarorszá gon A burgonyának nagy az alkalmazkodóképe ssége, mégis genetikai potenciáljának megfelelő magas termést csak a számára jó termőhelyi adottságok mellett - mérsékelten meleg, jó csapadékellátotts ágú termőhelyeken képes produkálni. Magyarország ökológiai adottságai csak részben felelnek meg a burgonya igényeinek, mivel a hőmérséklet magasabb, a csapadék pedig kevesebb. A burgonya nagyon meghálálja az öntözést. A szántóföldi növények közül az egységnyi öntözővízre jutó pénzbeli hozam itt a legmagasabb. Az egy öntözéskor kijuttatott vízmennyiség függ a szántóföldi vízkapacitásig való feltöltéstől és a használt öntözőberendezéstőL A leggyakrabban használt öntözési eljárások a következők: barázdás, esőztető és csepegtető öntözés. Utóbbit burgonyánál nem nagyon használják. A barázdás vagy áztató öntözés a legrégebbi eljárás, még ma is használják. A talajok különbözősége a barázdás öntözésben eltérő megoldásokat hozott létre. A lazább talajokon a víz inkább lefele halad, oldalirányban csak kis távolságra szivárog. Ilyen talajon sűrűbben kell a barázdákat elhelyezni. Kötöttebb talajokon oldalirányba is nagy a vízmozgás, megközelítőleg annyi, mint lefele. A barázdák távolabbra kerülhetnek egymástól. A beázás mélysége és iránya a barázdák mélységétől is változik. A barázdák hossza összefügg a talaj lejtésével és a talajtípussal (beázási hányados és beázási mélység) (Részletesebb információ a 29. táblázatban). 29. táblázat
A barázda maximális hossza (m) 50 cm beázás esetén A barázda lejtése (mm/m)
2,5 5 10 15 20
A talaj szemcsemérete durva
közepes
finom
100 90 60 50
160 145 100 85 70
300 270 195 165 140
-
Az eljárás előnyeként említhetjük: alacsony befektetést igényel, nem nedvesíti a levélzetet (megelőzi a levélbetegségeket), nem igényel túl nagy szakértelmet, szélben és szeles helyeken is alkalmazható. Hátránya sima helyet igényel, kis lejtésű, laza homokon nem használható, rombolja a talaj szerkezetét, munkaigényes, körülményes a kijuttatott víz mennyisége, az öntöző felület kialakítása problémás, alacsony a hatásfok (nagy mennyiség szivárog be, rossz az elosztás), nem gépesíthető. Az esőztető öntözés többféle lehet: mozgatható kis szórófejes, mozgatható lineáris, körkörös és vízágyús rendszer. A mozgatható kisszárófejes rendszer "önműködését", a fejek körbeforgását, a vízsugár ereje, valamint a 67
sugárbon tó egymásra hatása adja meg. Ha a vízfolyás sebessége nagyobb és a nyílás kicsi, akkor a cseppek apróbbak lesznek. A kis cseppek közelebb, míg a nagyobba k távolabb hullnak le. Ha a nyomás nem megfelelő, a víz éppen, hogy kicsurog a nyíláson. Több szórófej egy~ttes használat akor meghatározot t felállási rend szerint kell dolgozni. Altalában a 18x18 vagy a 24x24 m-es felállás a célszerű. Az eljárás előnyei között említhetjü k, hogy egyenetle n felületen, lazább talajokon, lejtős területeke n is használha tó. A vízkibocs átás nagyjából egyenletes. Kevesebb kézi munkát igényel, gazdaságosa bb a vízfelhas ználás, gazdaság os (8-10 mm/ óra) és mérhető a kiadott vízmenny iség. Hátránya ként említhető, hogy viszonyla g drága eljárás, nagy az üzemkölt sége, szélben egyenlőtlen a vízelosztás, nagy a párolgás és szakértel met igényel. A víziágyúk a legtöbb gépesítet t burgonya farm kedvenc eszközei. Mindazonáltal , hogy magas a befektetés, a farmerek kedvelik ezt az eljárást. A rendszer hátránya, hogy nagyon szélérzék eny és heves öntözés esetén károsítja az állomány t. Ezért a következőkre kell figyelni: az öntözés erőssége nem lehet több mint 10 mm/ óra a növényze ttel nem takart talaj esetében és 15 mm/ óra a növényze ttel takart esetében. Ha a talaj tömítődésre hajlamos, akkor csökkent eni kell a sugár erősségét. A vízcseppe k aprók legyenek és az elosztás egyenlete s. A központo sított valamint a lineáris rendszert csak a modern nagyfarm okon használjá k. A befekteté s nagyon drága, viszont nem munkaigé nyes. Ezzel a rendszerr el a műtrágyák, gyomirtó k, gomba- és rovarirtó szerek is kijuttatható k. A központo sított rendszer hátránya, hogy nagy az öntözés erőssége, főleg a végeken és oldalt. A rendszert a könnyű talajokon használják, ahol az öntözések közötti időszakok rövidek. Egy másik öntözési eljárás az altalajöntözés. Ekkor a vizet abba a talajrétegbe vezetjük, ahol a legjobban hasznosu L A víz a talajban elhelyeze tt cső rendszer segítségé vel jut ki. A csöveket úgy kell elhelyezni, hogy ne zavarják a talajmunk ákat. A csövekbe a víz nyomás nélkül vagy kis nyomássa l, lényegéb en mint gravitáció s víz jut ki. Az eljárás előnye, hogy a talaj felszínét a víz nem károsítja, nem zavarja a munkálat okat, jó a víz hasznosu lása. Hátránya , hogy a hosszan tartó szárazság után a földfelszín kiszárad. Fontos megállap ítani az öntözővíz minőségét is. A burgonya érzékeny az öntözővíz sótartalm ára. A magas sótartalom alacsony víz- és tápanyagf elvételt, a kloridok jelenléte pedig növényi károsodá st, valamint a levelek perzselését okozhatja . Az öntözővíz megenge dett sótartalm a függ a só összetételétől (a kloridok sokkal veszélyes ebbek mint a kalcium vagy magnéziu m), az öntözés gyakoriságától és a használt vízmennyiségtől (magasab b sótartalm ú vízzel többször és kis mennyisé gben kell öntözni), a talaj típusától (a nagyobb mennyiségű agyagot tartalmaz ó talajokon a sótartalom károsabb, mint a homokos talajon). A literenké nt 1,5-2,5 g-ot tartalmaz ó víz komoly terméskie sést okozhat. A homokos talajon a burgonya könnyen termeszthető akkor is, ha az öntöző-
68
víz sótartalma 3-3,5 g/C feltéve, ha kloridtartalma alacsony. Amennyiben a vízelemzés eredménye magas sótartalmat állapít meg, a barázdás öntözés ajánlottabb, mint az esőztető öntözés. A természetes vizek minősége is eltérő. Általában az esővíz sótartalma a legkisebb, a felszíni vizeké már több, a felszín alattiaké a legtöbb. A vízben oldott kalcium és magnézium adja a víz keménységét. Ennek értéke 8-15 fok között van. Maga a növény is figyelmeztet a sótartalomra. Ilyenkor a növények csenevészek, levelük kékeszöld színű és gyengén fejlettek. A növények a virágzáskor a legérzékenyebbek. Ha kemény a víz, akkor azt mésszel illetve savakkal kelllágyítani. Nagyon lényeges a víz hőmérséklete. A 18 ocnál alacsonyabb hőmérsékletű víz használatát kerülni kell. Az esőszerű öntözésnél a repülő cseppek hőmérséklete lényegesen emelkedik, s ez annál nagyobb, minél apróbbak a cseppek. Ilyenkor nagyobb a párolgási veszteség is.
69
Növényvédelem
A burgonyatermesztés technológiájában ez a fejezet az integrált védelemre, a betegségek okoztakárok csökkentésére valamint az olyan betegségek terjedésének a megelőzésére vonatkozik, amelyek eddig nem voltak megtalálhatók a termőterületen. Az integrált védelem keretében külön eljárásokat ismerünk az egyes betegség kezelésére. Az áruburgonya-termesztés esetében egyszerre több betegséget is ellenőrzés alatt tartanak. Gyakran a széles kihatású betegség2k kezelésekor elvégzik a kisebb kiterjedésűek kezelését is. A gyakorlatban csoportbetegségeket kezelnek egyszerre, de fontos ismerni külön is az egyes betegségek hozzájárulását, beleértve a specifikus kezeléseket is. Az általunk alkalmazott mostani eljárások a betegségeket csak egy bizonyos fokig ellenőrzik. A teljes ellenőrzést nehéz és költséges elvégezni. Egy olyan betegség fertőzési foka, amelyiket tolerálni lehet, függ a betegség fertőzésétől, az okozott károktól (mennyiségi és minőségi) és a termesztés céljától (piaci felhasználás, vetőgumó vagy ipari felhasználás). A betegségek okozta terméskiesés a
következőkben
nyilvánul meg:
- vetőgumó-leromlás vagy a hajtások károsodása, - gombák okozta levélbetegségek, amelyek csökkentik a levélfelületet, s így a fényfelfogó felületet, - a vírusos betegségek okozta gyenge bokornövekedés és csökkent asszimiláció, -a baktériumos és gombás betegségek következtében megjelenő hervadás rövidíti a tenyészidő hosszát (csökken a felfogható fénymennyiség és annak felhasználtsága), - gumósérülések, gumógyökeresedések a növekedés és a tárolás alatt, a gyökérzet károsodása, -a héj gombás fertőzés utáni károsodása csökkenti a burgonya árát, akárcsak az apró és ikernövéses illetve fiasadott burgonya. 70
Az említett elemek felsorolásával felbecsülhetőek a különböző betegségek okoztakárok és eldönthető, hogy milyen kiterjedésig kell egy betegséget ellenőrizni. A jelenlegi állomány kártételekor le kell vonni a következmén yeket a következő állományra is. A betegségeket a vetőgumó, a talaj, a használt zsákok illetve a munkaeszközök terjesztik. A fertőzés fő forrása a vetőgumó, amelynek termesztése elkerülendő, ha: terjedelmes terméskiesést okoz, bonyolult az ellenőrzése, hosszú ideig túlél a talajban, nem csak a burgonyát hanem más növényeket is károsít. Azon betegségek terjedését kell megtiltani, amelyek nehezen ellenőrizhetők és egy nagyobb fertőzés jelentős terméscsökke nést okozhat. Azon betegségeknél , amelyek általában megtalálhatók a termőterületeken (rizoktónia, varasodás), nem használnak speciális eljárásokat. Szakszerűség a lényeg minden betegség terjedésének a gátlásában. A burgonyabete gségek és kártevők kezelésére több lehetőség is rendelkezésre áll. Mivel ezek egymagukban való használata nem elégséges, hogy megfelelő legyen az ellenőrzés, egy többtényezős védekezési eljárást kell alkalmazni. A használt eljárások közül a következőket említjük meg: a) termesztési technológiába n használt eljárások (talajmunkála tok, ültetési és töltögetési eljárások, vetőgumó-kezelés, vízellátás, drénezés, öntözés, gyomlálás és szártalanítás, betakarítás és tárolás), b) tiszta vetőgumó használata, c) gumófertőtlenítés, d) gombaölő szerek vegetációban való használata, e) kártevők ellenőrzése, j) vetésforgó, g) növényegészs égügy. A termesztési technológiába n használt eljárások képezik az alapját e betegségek elleni küzdelemnek. A talajműveléskor nem csak a fizikai állapotot javítják, hanem ellenőrzik a gyommentess éget és minden olyan fertőző forrást, amely burgonyapato géneket hordoz. A gyors kelés valamint a gumó leromlásának megelőzése fontos tényezők a terméskiesés és a kelésben levő növény fertőzésének megelőzésében. A talajművelést, magágykészítést, ültetést és töltögetést olyan módon kell elvégezni, hogy ne késleltesse a kelést. Ültetés után, hogy a gumók ne száradjanak ki, megfelelő vastagságú nedves talajjal kell azokat borítani. A gumó körüli talajhőmérsékletnek nem szabad sem túl magasnak, sem túl alacsonynak lennie. Hűvösebb vidékeken az ültetést sekélyebben és az utolsó bakhátat nem kell a kelés előtt elvégezni. Száraz, meleg vidékeken az ültetésnek mélynek kell lennie és a gumókat vastagabb talajréteggel kell borítani. A nedves talaj kiszáradásána k megelőzése érdekében a talajműveletek valamint az ültetés és első feltöltés közötti időszaknak rövidnek kell lennie. Az ültetés időpontját az éghajlati és talajviszonyo knak megfelelően kell megválasztan i. Azokon a talajokon, amelyek túl nedvesek, túl hidegek vagy túl melegek, az ültetés halasztható. Nagy bakhát kiképzése szükséges ahhoz, hogy az újonnan alakuló gumók védve legyenek és megelőzzük a rovartámadást, zöldülést, burgonyavész t és a gumó felmelegedésé t. Esetleg talajtakarást kell alkalmazni. 71
Ültetés előtt a gumók at csírázta tják illetve elvágják. Az előhajtatást akkor k haszná lják, ha gyors kelést valami nt rizoktó nia fertőzésmegelőzést akarna cm 1-2 hajtás a vagy elérni. Legalá bb három szemne k már nyitva kelllen nie hosszú legyen. A hajtásn ak eléggé erősnek kell lennie, hogy elviselje az ültetési károso dást valami nt a fertőzést. A gumók elvágás akor csak egy veszély áll fenn, hogy elősegítjük a leroma lás t valami nt betegsé geket terjeszt ünk el. Ahhoz, hogy ezt megelőzzük, következőket kell betarta ni: -Az öreg gumók at nem kell elvágni. Amenn yiben a magágy feltétel ek nem megfelelőek (magas hőmérséklet), a gumók at nem vágják el. -A beteg gumók at sem kell elvágni. A vágásh oz éles, fertőtlenített kést kell haszná lni. -A vágás előtt a gumók at fertőtleníteni kell. A friss vágási felületet azonnal 15% karbam áttal kell beporo zni. Hamut , kaolint , rizspor t, talkum ot lehet adalék ként haszná lni (négy rész adalék és egy rész vegysz er). A felületet 2 százalé kos tiabend azollal is lehet kezelni. -A gumók 500-1000 mg/1 nátrium -hipokl oritba való mártásá val megelőz hető a baktéri umos fertőzés. Ha nedves a talaj, a légzőnyílások nyitotts ága miatt a patogé nek könnye bbben hatolna k be a gumób a. A gyöker ek és a talajban levő szárrés z könnye kekell el legyen, kell ge képessé __ esztő ben fertőződik. A talajnak jó vízáter orülni a munká latok okozta talajtömítést. Ugyein i kell az öntözé s túladag nedmagas ori ültetésk az yek lására, mivel a vágott gumók nagyon érzéken vességr e. Ajánlo ttabb a burgon yát már előre beáztat ott barázd ákba vagy magág yba ültetni, mint száraz talajba, s azután öntözn i. A magas talajhő eg mérsék let (30 oc felett) hátrány os lehet a gyors kelésben. A felső talajrét és etet mérsékl talajhő a beáztat ása vagy a talajbo rítás haszná lata csökke nti folytatkell ben segíti a kelést. Az öntözé st a vegetác ió idején olyan mérték ni, hogy a talaj ne legyen túlságo san száraz vagy nedves . A beteg, fertőzött növény eket azért kell eltávol ítani az állomá nyból, mert így: - eltávolítják a fertőző gócokat és megelőzik a betegség elterjedését (vírusok), - megbiz onyoso dnak arról, hogy a tárolás ra kerülő rothadt gumók szintjét alacson yan lehet tartani (bakteriális betegség), -megelőzik a patogé nek gyors elszapo rodását (Pseudornonas). A fertőzött növény ek kiszedé sét (negatí v szelekció) általáb an a vetőmag parcell ákorr és a vele szomsz édos területe ken végzik el. Termés zetesen a tisztog atás azonna l időszerű, amint a betegsé g jelei megmu tatkozn ak. si A tisztog atás előtt a vetőmagot levéltet vek ellen kezelik. Magas leromlá mint bb magasa fertőzés a ahol ken, területe a körülm ények között azokon 2%, a tisztog atásnak kétes a hatása. A szártal anítást azért végzik, hogy: - megelőzzék a gombá k okozta betegsé geket (alterná ria, burgon yavész ); - megáll ítsák a spóraképződést a gumóm egbeteg edést okozó betegsé geknél (burgon yavész );
72
- megfékezzék a vírusok gumófertőzését és ha magas a levéltetű-populá ció, megelőzzék a vírusos fertőzést; -lehetővé tegyék a betakarítást. A betegségek és kártevők okozta károk növekednek, ha a gumó sokáig marad a talajban illetve ha a talaj meleg vagy vizes. Azért, hogy csökkentsük a gumóbetegségek fejlődését és szaporodását, a következőket kell betartani: -a betakarításta kedvezőtlen éghajlati viszonyok beállta előtt el kell kezdeni, -ha éretlen állapotban kell a gumót betakarítani, a növényt szártalanítani kell (vegyszerrel vagy géppel), - a szárzúzás és a betakarítás közötti időszak legyen rövid, de elegendő a parásodáshoz, -a károsodásokat a szedésnél és más műveleteknél minimálisra kell csökkenteni, -a válogatást és méretezést csak a beparásodott gumónál szabad elvégezni; a beteg gumókat el kell távolítani, -a nedves gumókat azonnal szárítani kell (szellőztetés); a betakarítás után a gumókat védeni kell az eső elől, - az első két héten a tárolást kb. 15 °C-on kell kezdeni, majd fokozatosan csökkenteni a hőmérsékletet. A gumókat úgy kell tárolni, hogy szellőz tetni lehessen őket. A vetőgumónak mentesnek kelllennie a talajban hosszú ideig túlélő, nehezen ellenőrizhető betegségektől és kártevőktől mint a Pseudomonas, Synchytrium vagy Globodera. Az egészségügyi követelmények más betegségekre nagyon szigorúak. A vetőgumóval szembeni betegség-tűréshatár alacsonyabb mint az áruburgonya esetében. A termelésben általános gyakorlat a gumók fertőtlenítése, csávázása. A tárolás előtti kezelés legyen az por vagy folyékony állapotú (egy liter vízhez 30-40 g tiabendazol/t) csökkenti a Fusarium, Phoma és Helminthosporium okozta károkat A kezelést a betároláskor végzik ügyelve arra, hogy a folyadék egyenletesen legyen elosztva. A gumóknak nem szabad megnedvesedniük. Kezelés után szellőztetni kell a gumókat. Egy másik csávázási eljárás, amikor a gumókat vegyszerbe merítik. A higanyt tartalmazó anyagokat széles körben alkalmazzák, mivel nem csak a gumó felületén található gombákat öli meg (Rhizoctonia, Alternaria, Phoma, Verticillium), hanem az oldatban levőket is. Mindazonáltal, hogy a higanytermékek hatékonyak a szennyező hatásuk miatt, sok helyen felhagytak használa tukkaL A tiabendazolba való bemártást ma is használják. Hatásos módszer a gombás betegségek leküzdésében, de ha a kezelt tétel beteg baktériumos gumókat is tartalmaz, fennáll a fertőzés terjesztése. A nátrium-hipoklorit (500-1000 mg/1) adagolásával csökkenthető a baktériumos fertőzés. A Globodera sp. (fonalféreg) okozta kár megelőzésére léteznek olyan módszerek, hogy a burgonyát megmossák. Ezzel az eljárással viszont terjednek a baktériumos betegségek. A nátrium-hipoklorit ebben az esetben is sikeresen alkalmazható. 73
A legbiztonságosabb kezelési módszer az, amikor a gumókat kosarakba vagy kisebb ládákba helyezik és úgy merítik a csávázó folyadékba. Ennek az az előnye, hogy nincs károsodás és a fertőzés terjedése is korlátolt. Ennek ellenére a por használata népszerűbb. A gázosító készülék használatakor a trioximetilén a meleg hatására formaaldehiddé alakul át. A formaaldehides kezelés elpusztítja a Rhizoctonia valamint más gombás betegségek spóráit. A gyakorlatban nehéz a gáz egyenletes eloszlása. A 2 amino-bután (200 mg/kg burgonya) több gombás be!.egség kezelésében bizonyult hatásosnak. Ultetéskor a csávázás célja a rizoktónia okozta károk megelőzése. A leghasználtabb vegyszerek a mancozeb, solacol, monceren és thiabendazol. A thiabendazolnak kiváló anyag viszont nem mindig hatásos a rizoktónia kezelésében. A talajban lakó fonalférgek, rovarok és gombák ellenőrzésére többféle vegyszer létezik: a Rhizolex 50-ből (20-30 kg/ha) illetve a Moncerene 25-ből (15-20 kg/ha) mint nedvesített port adagolnak ki ültetés előtt, majd ültetéskor bedolgozzák a talajba. Ha a burgonyasorba adagolják ki az ültetéskor, fél adagot kell használni. - PCNB (quintazen) por vagy permetlé formájában adagolva, a talajba bedolgozva hatásos a rizoktónia és a varasodás ellen. A vegyszer terméscsökkenést okozhat valamint furcsa ízt adhat a gumónak - Diklórpropánt (150-250 l/ha) és metamnátriumot (300-400 l) használnak a fonalféreg ciszták leküzdésére. Ha az adagolás megfelelő, akkor a Ciabodera sp. populációt 80 százalékban elpusztítja. Hatásos a Verticillium dahliae kezelésére is. - Aldicarb, karbofurán, oxamyl granulátum formában való adagolása csökkenti a fonalférgek szaporodását és a fonalférgek okozta terméscsökkenést. Szisztemikus féregírtók, de mínt rovarírták is használhaták Az aldicarb vagy oxamyl a levéltetvek és más rovarok ellenőrzésében használtak. - Dieldrin használata azokon a vidékeken előnyös, ahol a talajlakó rovarok problémát jelentenek. -A szisztemikus rovarírták (dísiston) granulátum alakban alkalmazva (ültetéskor) a levéltetvek populációját 8-12 hétig tudja ellenőrizni. Mindazonáltal, hogy a vegyszerek használatának számos előnye van a hátrányok közül, a következőket említjük meg: -a vegyszerek csak akkor hatásosak, ha alkalmazásuk megfelelő, - néhány vegyszert bizonyos reális problémák megjelenése előtt kell kijuttatni, mert nem biztos, hogy nem lesz károsodás a vegyszer használata nélkül, . -néhány vegyszernek utóhatása is van, is elpusztul. ellensége természetes annak hanem -nem csak a célzott rovar, Azok a betegségek, amelyek a levélzetet károsítják (Phytophthora, Alternaria, Cercospora) rézalapú vegyszerekkel, dithio-karbamátokkal, fentin vegyületekkel és ma n eb l fentin kombinációval permetezhetők. Az említett vegyszereknek csak védő hatásuk van. Tulajdonképpen a vegyszernek a
74
már jelen kelllennie a növényen. Hogy megelőzzük a fertőzés fejlődését, a tenyészidő elején be kell állítani egy növényvédelmi programot. A permetezések gyakorisága a helyi adottságoknak megfelelően történik (3-tól 20 napos szünettel). A védekezési programot a főbb betegségek kezelésére kell alapozni (vész, alternária). Ezek ellenőrzése biztosítja a kisebb gombás betegségek ellenőrzését is. Nemrég olyan vegyszereket is kifejlesztettek, amelyeknek nem csak megelőző hatása van, hanem a sporuláció csökkentésére is képesek. Mivel a ridomilra ellenálló rasszokat találtak, a vegyszerekbe manebot kevertek. Az ésszerű vetésforgó megelőzi a betegségek terjedését. Ha a talaj fertőzött, akkor ezzel a fertőzés csökkenthető. Mivel több betegség és kártevő is talajlakó, a vetésforgót azokon a területeken is alkalmazni kell, ahol nem fordultak elő fertőzések. Mindezt azért, hogy megelőzzék a kártevők elszaporodását. A vetésforgóba nem kell olyan növényeket választani, amelyeknek a burgonyával közös kártevőjük és betegségük van illetve ezeknek gazdanövényei. Elméletileg a hosszabb burgonyamentes időszak ajánlatos. A gyakorlatban a négyévenkénti termesztést alkalmazzák.A szomszédos burgonyatáblák fertőzési források lehetnek. Hogy elkerüljük a terjeszkedésüket, ajánlatos a fertőzés előtt a szártalanítást alkalmazni. Néha hasznos lehet a környező burgonyatáblák levéltetű elleni kezelése is. Ha ezt elvégeztük, akkor a vírusos növényeket is ki kell szedni. Az elsődleges fertőzés (a tenyészidő alatt) okozta terméscsökkenés sokkal alacsonyabb, mint a másodiagos (a fertőzött gumóból felnevelt növény) fertőzésé. Az áruburgonya-termesztés esetében kétséges, hogy a vírusfertőzés megelőzésére fordított munka megtérüL A vírusfertőzés ellenőrzését leginkább a vetőgumó-termesztési programokban használják. A vetőburgonya termesztés alapemele a negatív vagy pozitív kiválogatás. A rovarok közvetve illetve közvetlenül fejtik ki kártételüket A közvetlen kártételüket azáltal fejtik ki, hogy betegségeket terjesztenek (levéltetvek). Az áruburgonya-termesztésben a rovarirtás a közvetlen károk megelőzésében nyilvánul meg, míg a vetőgumó-termesztésben mindkét kár megelőzése fontos. A közvetlen károk megelőzésére rovarirtókat használnak. Nagyon sok érv szól a használatuk ellen (rezisztencia kialakulása, emberre való veszély, környezetszennyezés) és néha bizonyos fertőzöttséget el kell fogadni. A nagyon fontos technológiai elemek mellett (vetésforgó, talajmegmunkálás, talajdrénezés) a következő eljárásokat használják: a rovarirtók levélzetre való kiszórása, a kelés illetve az állomány fejlődésekor alkalmazott talajkezelés és a tároláskori gumókezelés. A legtöbb kártevőt a megjelenése pillanatában lehet a legjobban kezelni. A drótféreg és cserebogárpajor esetében a kezelést a támadás előtt kell elvégezni. Egyes kártevőkre (burgonyamoly) több eljárást is lehet alkalmazni. Egy általános irányzat létezik a vegyszerek mennyiségének csökkentésére. Ezért kell előtérbe helyezni az integrált termelési rendszert, amely nem más, mint az egészséges vetőanyag előállítása, a talaj termőképességének a megőrzése valamint a gazdasági, ökológiai és társadalmi vonatkozások figyelembevételével tett hosszú lejáratú termesztés.
fertőzés kedvező időszakában
75
A burgonya betegségei A termesztett növények közül a burgonya az, amelynek a legtöbb kártevő je és betegsége van. A betegségek és kártevők nem csak a szántóföldön, hanem a tárolás, szállítás és forgalmazás idején is károsíthatják a burgonyát.
a) A vírusos betegségek Elsősorban
levéltetvek által terjednek. Fő terjesztői a levéltetvek, amelyek perzisztens illetve nem perzisztens módon terjesztik a vírust. A perzisztens módon történő terjesztéskor (levélsodró vírus) a levéltetű nedvszívásával együtt a vírus is bekerül a tetű szervezetébe, ahol rövid inkubációs idő után, élete végéig fertőzni képes. A vírus terjedése levéltetű fajhoz kötött, mint a Myzus persicae (őszibarack levéltetű). A terjesztő levéltetvek tömeges megjelenésekor elvégzett szártalanítás jelentősen mérsékelheti a betegség terjedését. Mivel a vírus levéltetűbe való beépülése illetve a fertőzés inkubációhoz kötött, az ebben az időszakban elvégzett vegyszeres védekezés hatékonynak bizonyult. Talajfertőtlenítéssei gátolható a populáció felszaporodása. A nem perzisztens vírusok esetében (Y, A, M, S) a tetvek szívásakor a vírusok nem kerülnek be a szervezetbe, azt szúró-szívó szájszervükkel terjesztik. A vírus nem fajspecifikus, nagyon sok levéltetű faj terjeszti. Mechanikai úton is terjed. Mivel több levéltetű faj terjeszti, a fertőzés veszélye az egész vegetáció idejére kiterjed. A szártalanítás és a vegyszeres gyomirtás kevésbé eredményes. A perzisztens vírusokat a tetvek nagyobb távolságokra szállítják mint a nem perzisztens vírusokat. A perzisztens vírusok terjedését a levélpopuláció irtásávallehet megfékezni. Fontos, hogy a környező burgonyatáblákat is lekezeljék A levélsodró, Y, A, M vírusokat a kártétel alapján súlyos vírusokként is említik, míg az A és X vírusokat könnyű károsítóként. A fiatal növényeket a tetvek könnyebben fertőzik meg, ezért a tavasszal kirajzó levéltetvek és szárnyatlan egyedei elleni védekezés csökkenti a burgonyatáblán belüli valamint a táblán kívüli vírusátvitelt A nyári fertőző rajzáskor berepülő tetvek elleni kezelés kevésbé hatékony. 1. Levélsodró vírus: a betegséget a levéltetvek és a fertőzött vetőgumó terjeszti. Az elsődleges fertőzés esetén a tünetek a tövön felülrőllefelé terjednek. A betegségre a levelek, levélkék sodródása jellemző. A fertőzést követően az első korkép a hajtáscsúcs levélkéinek sárgulása. Ezt követően a levelek besodródnak. A másodiagos fertőzés esetén a tünetek a növény alsó részein jelennek meg. A levelek kivilágosodnak és sárgászöld színűvé válnak. 2. Burgonya X-vírus: a betegség mechanikai úton illetve egyik évről a másikra a gumó által terjed. A mozaikfoltosság tünetei főleg a fiatal növényen láthatók. A levelek mozaikszerűen sárgás,világoszöld elszíneződést
76
kapnak a levélerezet határolta területen. A kórkép csak áteső fényben érzékelhető jól. Az S- és A-vírusokkal kombinálva súlyosleromlást eredményezhet. 3. Burgonya Y-vírus: a betegség levéltetvek által és mechanikai úton terjed. Egyik évről a másikra a fertőzött gumó terjeszti. Az elsődleges tünet a levélfonák tintafoltossága, ahol az érközökben barnásfekete foltok jelennek meg. Az erek később megbarnulnak majd a levélnyélen és száron sötétbarna vonalak jelennek meg. A levelek elsárgulnak majd megbarnulnak Az Yés X-vírussal fertőzött töveken az ún. ráncos mozaik tünete lép fel. A fertő zött gumókból kifejlődő növény alacsony és levelei ráncosak. 4. Burgonya A-vírus: főleg levéltetvek valamint a gumó által terjed. Enyhe mozaiktünetet okoz, amely a levélerek által határolt részeken mozaikos foltosságban nyilvánul meg. Az A- és Y-víruskombináció esetén a levelek felhólyagosodnak A gumó fejlődésben visszamarad. 5. Burgonya M-vírus: levéltetvek terjesztik. A kortünet a vírustörzstől valamint a fajtától függ. A tünetek általában magasabb, 24 oc hőmérsékle ten jelennek meg halvány mozaikos formában, majd a levelek deformálódnak, besodródnak. 6. Burgonya 5-vírus: a betegség mechanikai úton terjed. A tünetek fajonként változnak. A legfelső levelek, főleg a levélnyaknál beráncosodnak és hólyagosodnak 7. Aucuba mozaikvírus: levéltetvek és gumó által terjed. A mozaikos foltok jól elkülönülnek és világoszöld színűek. A foltok a tő alsó részén jelennek meg. A gumón a héj alatti részen az edényszélek fele terjedve vörösesbarnás, barnásfekete elszíneződés látható. 8. Dohány (rattle) vírus: fonalférgek terjesztik. A betegség tünete, hogy a tövek fejlődésben visszamaradtak, a levélkék egymás irányába befelé fordulnak, csakrosodnak A gumó felületén szabálytalan, körkörösen szaggatott, részben összefüggő vonalak láthatók. 9. Sztolburvírus: legfőbb terjesztői a kabócák. A gumó nem fertőz. A kortünetek a tenyészidő második felében jelennek meg. A tő felső harmadában a hajtások és a levelek gyengén fejlettek, végül az egész növény elharvad, a gumó megpuhul, a gyökerek elhalnak. 10. Lucerna mozaikvírus: a ritka vírus mechanikailag terjed (levéltetvekkel és vetőgumóval), jellegzetes sárga levélfoltossággaL Lehetőleg lucerna után ne vessünk emiatt burgonyát, de természetesen kiszelektálható.
77
b) A baktériumos betegségek átmérőjű var nagykórokozó a alakul ki, zömében besüppedve. A varas vetőgumóval tartburgonyát, termeljünk ne mértékben elterjedhet A fertőzött táblákon talajvíz-kapacitás Megfelelő suk a kívánatos 4 évenkénti vetésforgást gátolja kialakulását. Az egyes fajták érzékenysége e tekintetben nagyon kü-
l.Varasodás (Streptomyces scabies): a gumó héján 1-10 m
lönböző.
2. Fekete tőrothadás (Erwinia atroseptica): főleg a nedves, hűvös tavaszi és nyári időjárásban fordul elő és egyike a legsúlyosabb betegségeknek. Gyakori a nyirkos, mély fekvésű, kötött talajokon. A fertőzés a talajon és a beteg gumókan keresztül terjed. A betegség megjelenésekor a növények alulról felfelé sárgulnak, elhervadnak, a csúcslevelek sodródnak. A szár gyökérnyaki része feketésbarna színűvé válik, amely később elrothad. A tövek könnyen kihúzhatók. A betegség foltokban jelenik meg. A gumón a szövetek feketés színezetűek. A belső szövetek elrothadnak, jellegzetes nedvesbüdös szaguk van. 3. Baktérhonos nedves rothadás (Erwinia carotovora): a fertőzés a lenticellákon vagy a friss sérülések helyén fertőzi a gumót. A gumó húsa krémszínű, puha, nedves majd nyálkás és kellemetlen szagú. A gumók elrothadnak 4. Baktériumos gtjűrűsrothadás (Corynebacteriwn sepedonicwn): az elvágott vetőgumó használatakor gyakran előforduló betegség. A beteg gumó nem csírázik vagy a gyenge hajtások hamar elpusztulnak. A kevésbé fertőzött gumókból fejletlen tövek származnak. A lombozat a levélsodróvírus betegségéhez hasonló tüneteket mutat. A gumó húsában az edénynyalábok elszíneződnek, majd elnyálkásodnak. Száraz időjáráskor az edénynyaláb elfásodik. Magyarországon karanténbetegségn ek minősül. 5. Baktériumos barnarothadás (Pseudomonas solanacearum): a betegség a levelek felől halad a gyökerek és a gumó felé. A lombozat korán lesárgul, majd elszárad. A gumóban az edénynyalábok károsodnak, a héj alatt barna foltok láthatók, amiből fehér baktériumos nedv folyik ki. A gumó elrothad. Olykor a gumó egészséges marad és csak a köldöki rész fertőződik. Szintén karanténbetegségnek tekinthetjük.
c) A gombás betegségek l. Burgonyavész (Phytophthora infestans): a burgonya egyik legveszélyesebb betegsége, amely általában június végén, július elején jelenik meg. Kedvező éghajlat a páradús, csapadékos időjárás és a 18-21 °C-os középhőmérséklet. Fertőzéskor a lombazaton a levél csúcsán vagy szélén eleinte sárgás 78
majd barnuló foltok jelennek meg, a fonákon pedig kialakulnak a fehéres spóratelepek A gumó a levélzetről a talajba mosódó spórákka! fertőződik. A fertőzés következtében a gumón szabálytalan alakú, ólomszürke, kissé besüpped t foltok keletkeznek. A gumó szövetében sötétbarna rothadás jelentkezik. A rothadás száraz jellegű. 2. Fuzáriumos hervadás és száraz gumórothadás (több Fuzarium nemzetséghez tartozó gomba károsít): fertőzéskor a lombozat elsárgul, a levélzet leszárad. Tipikus sebparazita. Tároláskor az optimálisnál nagyobb páratartalom esetében terjed a legjobban. A gumó héján a fitoftórás tünetekhez hasonló besüpped t foltok láthatók, amelyek később még jobban behorpadnak Végül a gumók kemény múmiává alakulnak át. Magyarország ökológiai viszonyai kedveznek a különböző fuzarium fajok kártételének 3. Cerkaspórás levélfoltosság (Cercospora concors): a lombozaton a betegség sárgászöld foltokban jelenik meg, mely később megbarnul. A foltok kerekek vagy szögletesek. A levél fonákján a foltoknak megfelelő nagyságú szürkés vagy szürkéslila spóratelep keletkezik. 4. Burgonyahimlő (Rhizoctonia solani): a betegség hűvös, nedves időszakban gyakori. A tünetek a hajtásokon, a száron és a gumón jelennek meg (fekete szemölcsök). A fertőzés a talajból indul ki. A szártőrothadás esetén talajfelszín felett fehéres, szürkésfehér penésztelep jelenik meg. A lombozaton csúcssodródás formájában jelentkezik, amely fajtától függően elszíneződhet. 5. Kolletotrichumos tó1wrhadás és gumótorzulá? (Colletotrichum atramentarium): a betegség a talaj és a gumó útján terjed. Altalában száraz időjárás esetén fordul elő. A lombozat kezdetben sárgul majd elszárad és lecsüng, de nem barnul meg. A föld alatti részen szürkésbarna foltok láthatók, a gyökérzet elpusztul. A gumók fonnyadtak, ráncosak. A gumó belseje a sztólótól kiindulva elfeketedik.
6. Fertőző hervadás (Verticillium alba-atrum): a fertőzés virágzás után és érés előtt, a szár gyökérnyaki részénél jelentkezik. Szárazság esetén gyorsan terjed. A lombozaton a levélzet alulról felfelé kezd elsárgulni majd elszáradni. A gumón a köldöki rész behorpad majd rothadásos foltok jelennek meg, az edénynyalábokon gyűrűsbetegség jelenik meg. A gumót átmetszve annak belsejében nedves illetve száraz rothadás látható. 7. Burgonyarák (Synchytrium endobioticum): karantén gumóbetegség. A talajban hosszú évekig életképes a gomba. Fertőzéskor a gumón karfiolszerű daganatos sejtburjánzás jelentkezik. 8. Sugárgombás varasodás (Streptomyces scabies): a kártétel száraz időjárás és lúgos vegyhatású talajok esetén gyakori. A gumók felületéből kiemelkedő
79
vagy héjba bemélyedő illetve a héjon laposan maradó parásadó sötétbarna foltok jelentkeznek. 9. Ezüstfoltosság (Spondylocladium atrovirens): a fertőzés a gumó héján világosszürke, ezüstös színű, rajta elszórtan fekete pontok szabályos kerek vagy ovális foltként jelentkezik. 10. Poros varasodás (Spongospora subterranea): a közönséges varasodáshoz hasonló tünetek jelentkeznek, azzal a különbséggel, hogy a varasodás mélyedéseiben keletkező dudorok fekete porszerű anyaggá esnek szét. A fertőzött gumók beszáradnak majd elrothadnak Hazánkban veszélyes listán szereplő megbetegedés. ll. Fehérpenészes rothadás (Sclerotinia sclerotiorum): a fertőzés a szár és levélnyélalapnál jelentkezik, amikor azok eltörnek illetve lehull a levél. A gumó meglágyul és vattaszerű, piszkosfehér majd feketedő penész található rajta.
12. Alternáriás levélfoltosság és gumórothadás (Alternaria solani): július közea levélen körkörös barna foltok jelentkeznek. A lombozat teljesen leszáradhat. A gumókan korhadó barnásfekete foltok jelentkeznek.
pétől
13. Fómás gumórothadás (Phoma exigua): karanténbetegség. Terjedését gátolja a magasabb hőmérséklet és a minimális betakarításkori gumósérülés.
Védekezés A vírusos betegségek ellen a tiszta vetőmaghasználattal valamint a beteg tövek kiszedésévellehet védekezni. A baktériumos és gombás betegségek ellen a kantakt szerekkel valamint a felszívádá szerekkellehet védekezni. A fuzariumos fertőzés ellen csávázószereket is használnak. A csávázászerek közüla porcsávázás a legelőnyösebb, mivel feltapad a sérülésekre. A gumófelületre tapadt pornak talajfertőtlenítő hatása is van. A vizes, áztató csávázás nagyobb tételek kezelésénél nem ajánlott, mert ha a kezelt tételt azo.nnal nem ültetik el, akkor a tartós nedvesség gátolja a gumó sebgyógyulását, s fokozza a rothadást. A csávázással mérsékelhető a rizoktónia- és a burgonyavész-fertőzés is. - Szintetikus készítmények: Acrobat HZ, Curzate R, Mikak C-64 WP, a Ridamil család, Sandafan C és Z, Brestan és Brestanid. - Réztartalmú gombaölő szerek: Bordóilé, Cryrnoxat, Champion és Rézoxiklorid. - Kantakt hatású fungicidek: Altima, Bravo, Dithane, Polyram, Tatoo, Miltox, Cuprosan és Perotox. Baktericid-fungicid hatású készítmény a Kasumin 2 L. 80
A burgonya
kártevői
l. Burgonyabogár (Leptinotarsa decemlíneata): a bogár okozta termésveszteség annál nagyobb, minél korábban és minél nagyobb m~rtékben pusztul el a levélzet. A termésveszteség elérheti a 70-80%-ot is. Eventekét generációja van.
2. Levéltetvek: a nedvszívóhatáson kívül a vírusok terjesztője. Szárnyatlan alakjaik átmásznak a szomszédos növényre, míg a szárnyasok akár több tíz kilométerre is eljutnak. 3. Gumórontó fonalféreg (Dítylenchus destructor): jelenlététa sztóló környékén megbarnult foltok jelzik. A burgonya húsa barna színű, morzsalékos. Később a burgonya héja elszürkül és megráncosodik 5. Gyökérrontó fonálféreg (Heterodera rostochíensis): karanténkártevő. Több évig élnek a talajban. Gyökérpusztulást okoz, s így az állományban foltosodás jelentkezik. 6. Cserebogár (Melolontha melolontha) pajorja okoz kárt. A rágási felületet (a gumón) legtöbbször sebpara szigeteli. A rágott gumók étkezésre alkalmatlanok. 7. Burgonyamaly (Phtorymala operculella): hernyája rágással károsítja a gumót, hazánkban karantén kártevőnek minősül. 6. Drótféreg (Agriotes sp.) a kárt a pattanóbogár !árvái okozzák, amelyek rágásimeneteket fúrnak a gumóba. Hazánkban mintegy 150 faj él belőle. Védekezés
A burgonyabogár ellen a Bancol, Padan, Match, Trebon, Judo, Mospilan, Karate, Gaucho, Regent, Sevin, Sumi alfa a leghasználatosabb. A talajlakó kártevők ellen a Chinofur, Dyfonat, Gaucho, Furadan szereket használják, a levéltetvek ellen pedig a Chess, Talstop, Dimecron, Ekalux, Sumi alfa, Ultracid, Best, Thionex, Thiodan, Chinetrin, Decis, Judo, Karate. Fonalférgek ellen rezisztensfajtákkal, valamint a Vydate, Furadan, Dacomex, Basamid, Di-Trapex szerekkellehet védekezni.
81
Az élettani betegségek és károsodások l. Cérnahajtás-képződés: a beteg gumók nem hajtanak ki, esetleg vékony, hosszú, gyakran elágazó hajtásokat fejlesztenek. A tünetet előidézheti a vírusos, korinebaktériumos, fuzáriumos fertőzés, esetleg a túl meleg vagy túl hideg tárolás.
2. Külső hajtásgumócska-képződés: rendellenes tápanyagcsere következménye, amikor a rügyekben több cukor halmozódik fel, mint amire a hajtásnak szüksége van. Oka a meleg tárolás és az alacsony hőmérsékleten való ültetés. 3. Levélbronzosodás: káliumhiánynak köszönhető. Aszár alacsony, rövidek a szártagok, az idősebb levelek fodrosodnak A levél barna majd szürkésfehérré fakul. A levelek elszáradnak. 4. Növekedési zavarok: a vegyszerek (gyomirtók) helytelen használatakor jelentkezik. A burgonyatövek eltorzulnak, a levelek hegye megnyúlik, felülete hullámos, fodros lesz. 5. Ikernövés, fiasodás, füzérképződés, héjrepedezettség: akkor következik be, ha a gumóérés kezdetén hosszabb ideig szárazság van, majd ezt esőzés követi. Az újonan képződött gumók tárolhatósága csökken. 6. Hálózatos héjrepedezettség: fajtatulajdonság. 7. Fehérszemölcsösség: a gumón kidudorodó fehér szemölcsök képződnek, amelyek könnyen eltávolíthatók. A nedves talajokon jelentkező légzési rendellenesség. 8. Megzöldülés: a fényen tartott gumó héjában és húsában fill képződik.
mérgező
kloro-
9. Vasfoltosság: a gumó szövetében elszórtan rozsdavörös vagy sötétbarna foltok képződnek. Különbség van a fajták vasfoltossági hajlama között. A nagymértékben vasfoltos gumó étkezésre alkalmatlan. 10. Üvegesség: kevés keményítőtartalom eredménye. A gumó nem alkalmas étkezésre. ll. Szürkefoltosság: a metszésfelületen a héjtól befelé szürkés, szürkésfekete elmosódott foltok jelentkeznek. Oka a mechanikai ütés. Fajtatulajdonság is.
12. Fekete szívüresség: 35-40 °C-os hőhatás esetén a burgonya húsa középtájékon elfeketedik és megreped. Hosszabb kihatás esetén a gumó elfonnyadhat. 82
13. Fagykártétel: a gumó húsában feketés színű hálózatos elhalás áll be, a gumó megpuhul és nedves lesz. A gumók elrothadnak Kisebb kártételkor a gumó húsa édes lesz.
Gyomirtás Alapkezelésként a leghasználatosabb a Patoran, a Racer, a Dual és a Sencor, amelyet a kelés előtt egy héttel juttatnak ki. A muharfélék kezelésére (3-5 leveles állapot) ajánlott a Sencoros állománykezelés. Rövid tenyészidejű, korán lekerülő fajták esetében elégséges egy alap illetve egy állománykezelés. Sencorra érzékeny fajtáknál nem kell használni a szert. Kelés előtt (alapkezelésnél) kombinációs partnerként javasolt készít}llények: Stolup, Propanit, Aresin, Merkasin, Gesagard és Monolinaron. Aliománykezelésre a Sencor WG és a Titus 25 OF ajánlott. , A használandó vegyszerek mennyisége általában a talajkötöttségtől függ. Igy kötött talajon a legnagyobb, középkötött talajon közepes, míg laza talajon a legkisebb mennyiséget illetve töménységű gyomirtót kell használni. A használt mennyiség a talaj szervesanyag-tartalmától is függ. Szegényebb talajokon kisebb dózisokat kell alkalmazni: Pataranból homoktalajon 3-4 kgot, máshol4-5 kg-ot. Pataran Specialból egy kilogrammal többet. Sencorból kelés előtt ~omokos talajon 1-1,3 kg-ot, míg más talajon 1,2-1,6 kg-ot kell használni (Allománykezelésre a homokon 0,6 kg-ot, míg más talajon 0,7 kgot). Egyszikű gyomosodás esetén Fusilade, Titus, Agil, Nabu, Furore, Farga és Pantera készítményeket ajánljuk a termelőknek A gyomirtó szerek hatását, s így a gyommentesség tartósságát nagymértékben befolyásolja az állomány zártsága. A dús lombozatú, egészséges állomány esetében a gyomirtó szerek hatása maximális. A hiányos, beteg állomány esetében hatásuk csökken. Egyes készítmények csak megfelelő talajnedvesség esetén fejtik ki hatásukat (talajvegyszerek), míg másokat be kell dolgozni a talajba. A gyomirtók hatásukat tekintve lehetnek szelektívek vagy totálisak (Reglone és Harwade). Hatásuk által gátolhatják a fotoszintézist, módosíthatják a növekedést, befolyásolhatják a klorofillképződést és korlátozhatják a sejtosztódást
83
A burgony a betakar ítása és tárolása figyelembe A betakarítás idejének meghatározására a következőketéskell a várható árak,
venni: a jelenlegi termés és az elérhető termés, a jelenlegi a betakarítás idejének a hatása a gumó minőségére, a jelenlegi és a várható éghajlati és talajviszonyok , a terület felszabadulás ának ideje. Két burgonyaállo mány termésének és terméskiesésé nek helyzetét mutatjuk a 30. táblázatban. Egy fajta kisebb termőképességét a magasabb árral lehet kiegészíteni. A termés mennyisége mellett a minőséget befolyásolja az érés előtti betakarítás. Az éretlen gumó héja vékonyabb és a héj alatti sejtek falának vastagsága sokkal kisebb, mint az érett gumóké. Ez az oka annak, hogy az éretlen gumók betakarításáná l a gumók hámlanak és könnyen sérülnek. 30. táblázat A termés és a terméscsökkené s két
különböző tenyészidejű
Rövid tenyészidejú állomány A betakarítás ideje
termés (t/ha)
termésterméscsökkenés csökkenés Il I
állomány esetében
Hosszú tenyészidejú állomány termés (t/ha)
termésterméscsökkenés csökkenés Il I
7 27 19 7 20 26 6 13 33 4 7 39 3 3 43 46 Magyarázat: I.- a terméscsökkenés t az elérhető terméshez hasonlították (t/ha); II. -a terméskiesést a következő terméshez hasonlították (t/ha)
Augusztus 1. Augusztus 10. Augusztus 20. Szeptember 1. Szeptember 10. Szeptember 20.
26 31 35 37 37,5 37,5
11,5 6,5 2,5 0,5 -
5 4 2 0,5 -
A tenyészidő alatt a gumó szárazanyag-t artalma fokozatosan növekszik, míg az össz és a redukáló cukortartalom csökken. Az éretlen gumóknak alacsony a szárazanyag-t artalma és magas a redukáló illetve nem-redukáló cukortartalma . A vetőgumót, hogy megelőzzék 84
a vírusos fertőzéstől, korábban takarítják be. A burgonyavészes fertőzés ugyancsak ok lehet a korai betakarításra. A korai betakarításkor (mivel vékonyabb a héj) gyakoribbak a károk és a gombás, illetve baktériumos fertő zések (Fusarium). Betakarításkor a bakrot kitépik, levágják, elégetik illetve zúzzák. A kémiai szárégetést kombinálhatják a mechanikai szártalanítással. A szárat általában azért verik le, hogy elősegítsék a betakarítást valamint a gumó héjának a beparásodását. Gépi betakarításnál a szártalanítást az állomány érettségétől, a használt géptől és a talajfeltételektől függően, 10-20 nappal előtte kell elvégezni. A 31. táblázat a betakarítás idejének és a szártalanításnak a hatását mutatja be a gumók parásodására. Hogy a parásadás idejét lerövidítsék, egy fiatal éretlen állományban a szártalanítás és betakarítás között hosszabb időnek kell eltelnie, mint egy érett állomány esetében. A parásadásra a fajtának is hatása van. Az érés normális folyamata láthatóan befolyásolja a parásadás csökkenését. A szártalanítás (főleg ha a gumók még nem érettek) elő segíti a gumók leválását a sztólókról. Erre a folyamatra 10-20 nap elegendő lehet. Mivel a gumók mikroorganizmusokkal (Rhizoctonia) és kártevőkkel fertőződhetnek, a szártalanítás és a betakarítás közötti időszaknak rövidnek kell lennie. Kísérleti megfigyelések igazolják a Rhizoctoniás fertőzés növekedését (32. táblázat). 31. táblázat A betakarítás és a szártalanítás befolyása a sérülésekre Parásadási hányados Fajta
augusztus 14.
augusztus 24.
szeptember 3.
10 nappal
20 nappal
10 nappal
20 nappal
10 nappal
20 nappal
Chippewa
44
38
42
29
32
32
Kennebec
54
52
55
33
38
40
Kathadin
54
36
40
31
39
34
Mountain
43
35
49
36
45
35
A szár kitépésé egyike a leggyakrabban használt eljárásoknak mivel vegyszert nem használnak, könnyebb a gépi betakarítás és alacsony a rizoktóniás fertőzés. Az eljárás hátránya, hogy a gumókat borító talaj egy része eltávolítódik (fennáll a zöldülés veszélye) és magas a munkaigénye (létezik szártépő gép is). A szártalanítást főleg a korai fajtáknál alkalmazzák Ha gazdag a bokornövekedés és a gumók még nem eléggé érettek, akkor a szártalanítást vegyszerezéssei társítják A kémiai vegyszerezés (égetés) olcsó és könnyen elvégezhető. Hátránya, hogy a vegyszerek mérgezőek és utáhatásuk lehet a következő növényre. Ahhoz, hogy megelőzzük a burgonyavész gumón történő károsítását, a szárat épp a fertőzés beállta előtt kellleverni. Ez a gyakorlatban akkor indokolt, amikor 20 növényen5-10 fertőzött levél van. 85
32. táblázat A szártalanítási eljárások valamint a szártalanítás és betakarítás közötti a Rhizoctonia okozta fertőzésre
Szártalanítási eljárás Kémiai
A szártalanítás és betakarítás között eltelt idő (nap) 4 8
ll 15
Gépi
4 8
ll 15
A rizoktóniás
fertőzés
idő
hatása
százaléka
mentes
enyhe
közepes
komoly
87,8 84,4 72,0 71,7
ll,O 14,3 17,4 14,0
1,2 1,3 9,3 11,3
0,0 0,0 1,3 3,0
84,3 90,0 84,0 93,0
15,0 9,0 14,7 6,3
0,7 1,0 1,3 0,7
0,0 0,0 0,0 0,0
A bokron történő fertőzéssel szemben a gumófertőzés szempontjából a vegyszeres szártalanítás sokkal hatékonyabb, mint a szártépés. A vegyszeres szártalanításkor nem csak a burgonya szárát zúzzák össze, hanem agyomokét is. Nagy mennyiségű vízre van szükség: legkevesebb 500 l/ha száradáskor és 800-1000 liter anélkül. A használt vegyszerek közül megemlítjük: - DNOC (dinitro-orto-cresol) illetve DNBP (Dinoseb), amely olajos tapintású, emberre mérgező anyag, főleg ha magas hőmérsékleten adagolják ki. Nincs kihatással a következő növényre. Az anyag minőségétől, valamint a burgonya érésétől függően 20-351/ha használnak. - Diquat (Reglone) kevésbé mérgező, mint elődje. A gazdag bokornövekedés esetén a permetezés nem mindig elégséges. A vegyszer nem mérgező a burgonyát követő növényre. Adagolása 5 l/ha. -Nátrium-klorid. 15-25 kg/ha mennyiségben használják. Elég lassan hat és a szárra nem kevésbé hatékony. Ha kevés az eső, a magasabb adagok károsíthatják a burgonya utáni növényt. A vegyszeres kezelés következtében a növényeken nekrotikus tünetek jelennek meg. Aszárvégződés kissé besüpped, a szállítászövet sárgásbarnás színben jelenik meg. A legtöbb esetben a szállítászövet teljesen elbarnul és a gumó a tárolás alkalmával a szárvégen csírázni kezd. A jelenség gyakori, ha a vegyszert magas hőmérsékleten adagolják ki és a növény vízhiányban szenved. Ezért kerülni kell a nappali permetezést. Ezt inkább reggel illetve késő délután kell elvégezni. Talán jobb, ha heves esőzések illetve öntözés után nem permetezünk A burgonya betakarításában a következő műveleteket lehet megkülönböztetni: szedés, a gumók összegyűjtése, a gumók válogatása és szállítása. Minden betakarítási eljárásnak az a lényege, hogy a gumók kiszedésétől a betárolásig (vagy a piacra jutásig) a műveletet a legolcsóbban és veszteség-
86
mentesen lehessen elvégezni. A betakarítási eljárások a gazdasági helyzet(melyek a gépi illetve a kézi betakarítás költségei), a betakarításhoz szükséges időtől, a burgonya mennyiségétől, a terület méretétől, alakjától és helyzetétől, az éghajlati és talajviszonyoktól valamint a termés felhasználásától (piaci) (illetve tárolás) függenek. A betakarításhoz különböző géptípusokat használnak: egyszerű töltögetőeke, forgóvillás szedő, rázószalagos betakarító vagy az egyszerre több művelet elvégzésére képes kombájn. A kombájnokat olyan helyeken lehet használni, ahol a gépi szedés technológiai elemeit betartották, ahol a talaj nem rögös illetve gyommentes. Más esetekben a részleges gépesített eljárást kell alkalmazni. Ha a burgonyát nedves talajról kell betakarítani, ajánlatos a gumóknak száradási lehetőséget adni a kiszedés és halomba való összegyűjtés előtt. Ez idő alatt a héj megkeményedik és a ráragadt talaj megszárad. Ha a héj nincsen eléggé beparásodva, akkor a meleg napon való tartás égési sebeket okozhat. A fekete szívüreg megjelenése az oxigénhiánynak tulajdonítható, amely a száraz és meleg talajok esetében jelenik meg. A gumókat a szállítás és válogatás alatt több kártétel érheti. A betakarító kombájnok használatával a gumót általában ömlesztve rakják a szállító járműre, majd tárolják. A válogatást a héj beparásodása illetve a sérülések begyógyulása után kell csak elkezdeni. Néhány betakarítógép zsákba szedi a burgonyát. Szedéskor a burgonyát szokták kosarakba vagy ládákba is gyűj teni. A ládákba gyűjtöttek kevésbé horzsolódnak től
A tárolás tudnivalói A burgonyát azért tárolják, hogy biztosítsák az egyenletes piaci ellátást és magasabb árat kapjanak az áruért. Hogy biztos legyen a vetőgumó minősé ge, fontos néhány tárolási követelményt betartani. Mivel a hosszú idejű tárolás drága és növekednek a tárolási veszteségek, minden esetben el kell dönteni, hogy a betakarítási időszakot lehet-e az igényekhez igazítani vagy a tárolásba való beruházás a kifizetődőbb. El kell dönteni azt is, hogy melyik tárolási eljárás a legmegfelelőbb. A használt eljárás kiválasztásában figyelemmel kell lenni: a termés felhasználására (piaci fogyasztás, feldolgozás, vetőgumó), a tárolás idejére, a tárolás alatti külső hőmérsékletre (átlaghőmérséklet, átlag maximum és minimum hőmér séklet), abetárolandó burgonya mennyiségére és a kezelési eljárásokra. A gumó "tárolás alatti élete" a tárolási hőmérséklettől, a termés minősé gétől és a fajtától függ (33. táblázat). A táblázatban bemutatott adatok csak útmutatóul szolgálnak. A tárolási veszteségek elkerülése, a gumók kémiai összetétele valamint az élettani állapotváltozások elkerülhetetlenek a tárolás folyamán. Ezek a veszteségek a légzés, párologtatás, csírázás, a gombák és baktériumok okozta fertőzés valamint a kártevők kártételének tulajdoníthatók. A tárolási feltéte87
33. táblázat A burgonya becsült "tárolási élete" (hónapok) hőmérséklet, °C
Vetőgumó
Étkezési burgonya
Tárolási
sötétben
IPC-CIPC* 10 8 6 4 l 0,5
10 5 4 3 l 0,5
4 10 15 20 30 35
sötétben
szórt fényben
10 6 5 4 2 l
ll 9 8 6 3 2
* IPC-ClPC = prop ham/ dorpropham = csírázásgátló légtér
leknek olyannak kell lenniük, hogy ezek a veszteségek a minimálisak legyenek, a gumók megfelelő élettani állapotban legyenek és a gumók kémiai összetétele a kívánt minőségű legyen. A burgonyagumó 80% vizet tartalmaz. A tároláskori súlyveszteség első sorban a vízveszteségnek tulajdonítható, amely a minőséget rontja. A víz a héjon, sebeken és a csírán keresztül párolog el. A sebeken és a csírán át nagyobb a vízveszteség, mint a héjon keresztül. A héjon, seben és csírán keresztüli vízveszteség aránya 1:300:100. Ezért magas a párologtatás a sérült burgonya illetve a vékony héjú burgonyánál. A párologtatásból felszabaduló víz elvegyül a gumót körülvevő levegőben. A tárolt burgonyánál, hogy eltávolítsuk a meleget és szárazon tartsuk a gumó felületét valamint oxigénhez juttassuk, fontos a levegő mozgása vagy a szellőztetés. A vízveszteség egyébként mindig fennáll. A párologtatás okozta veszteségek a levegő relatív páratartalmától, a szellőztetés mértékétől és az idejétől függ. A 34. táblázat a különböző mértékű szellőztetés hatását mutatja a gumók vízveszteségére. Az adatokból következik, hogy ha a szellőztetés mértéke nem haladja meg a 10 m'/Óra/t burgonyát, az időegység alatti párologtatás alacsony és majd34. táblázat A becsült párologtatás különböző szellőztetési arányok alkalmazásával százalék az eredeti súlyból (mm/hét) A burgonya állapota Frissen betakarított Csíramentes, néhány hét után a tárolóban 1% Csírázott 2% 4% 8%
88
Szellőztetési
arány (m' l óra/ t) 50
100
200
0,34
0,7
0,7
0,7
0,2 0,3 0,34 0,34 0,34
0,2 0,3 0,4 0,6 0,84
0,2 0,3 0,4 0,6 1,0
0,2 0,3 0,4 0,6 1,0
10
20
0,17 0,17 0,17 0,17 0,17 0,17
nem ugyanaz a frissen betakarított csíramentes gumónál, mint a kicsírázott gumónáL Magasabb szellőztetési aránynál az időegységre számított párolgási veszteség magasabb a frissen betárolt burgonyánál és a csírás burgonyánál, mint a csíramentes keményhéjú (beparásodott) gumónáL A szellőztetés arányának 20 m3 -ről 200 m 3-re való növelése a csíramentes burgonyánál egységnyi időre számítva nem eredményez párologtatási veszteségeket. A burgonyagumó egy élő szervezet, amely lélegzik. A légzés folyamán a környezetből oxigént von el és a szénhidrátokkal együtt azt vízzé és szén-dioxiddá alakítja. A szén-dioxidot a környező levegőbe juttatja. A folyamat során meleg keletkezik. A légzési hányados (s így a szén-dioxid termelés és a meleg termelése) a gumó hőmérsékletétől függ (23. ábra). A légzést befolyásoló más tényezők közé a gumó érettségét, a cukortartalmat és sebek jelenlétét illetve hiányát említjük. A sérült, éretlen vagy csírázó gumóknak magasabb a légzésük. Az érett gumók hőtermelése 5-10 °C-on egy pár héttel a betakarítás után mintegy 40 J/kg/ óra, amely20°C-on 100 J /kg/ óra értékre emelkedik. Az éretlen gumók közvetlen betakarítás utáni légzése sokkal magasabb, mint az érett gumóké. A frissen betakarított éretlen gumók hőtermelése 20 oc -on több lehet, mint 400 J /kg/ óra. Néhány hét (kb. 2 hét) után a légzés szintje normális lesz (23. ábra).
r ·r 35
45
i
40
~
.l
30 ..<:: b!; ----.o<
----o' u bJ:J
E
25
l
15
5
o
l
l
l
l
5
..<::
l
i
l
v
li
10
"'"
N
bJ:J 1800 .o< ----o o o
1/
N-}v
.O
2400
~
l l
20
10
l
15
/;
25
23. ábra. A gumók lélegzése és
l
l
ll
l
l
l
l
i
l
l 20
l l l
30
35
lJ 40
45°C
hőtermelése
A burgonyahalom légzése útján keletkezett hőt szellőztetésseilehet csökkenteni. Amikor több hő keletkezik mint amennyit eltávolítottak, akkor beáll a túlmelegedés. Ez akkor jelentkezik, amikor a környező levegő hőmér séklete viszonylag magas, magas a légzés is és alacsony a szellőztetés. A normálisan szellőztetett (1,8 méter magas) burgonyahalomban a túlmelegedés 25 oc körül áll be, míg a 3,5 méter magas halom esetében 20°C-nál. Az éretlen, frissen betárolt burgonyánál az 1,8 méter magas halomnál 20 oc -on,
89
míg a 3,5 m magas halomnál már 14 °C-on beáll a túlmelegedés. Egyértelmű, hogy a veszteségek 4-8 oc között alacsonyak. Ahhoz, hogy elkerüljük az oxigénhiányt (fekete szívüreg), a képződött C02 mennyiséget el kell távolítani és oxigénnel helyettesíteni. Időnként a gumó körüli levegőt ki kell cserélni. Minden 24 órában tonnánként 4-5 m 3 friss levegőt kell bejuttatni a tárolóba. A gumók csírázása a párologtatás, a növekedett légzés és a szénhidrátáramlás miatt túlzott veszteségekhez vezet. Az első 1-3 hónapban (amikor a gumók nyugalmi időszakban vannak) nem lesz csíranövekedés. A hő mérsékletnek ugyan nincsen nagy behatása a nyugalmi időszak hosszára, de hatása van a csírák növekedésére. A hőmérséklet növekedésével növekszenek a csírák is. A nedvesség szintén segíti a csírázást. Ha a tárolást 2-4 °C-on végezzük, akkor nem valószínű a csírázás. Ha hosszabb ideig (kb. 8 hónap) tároljuk a burgonyát és nem használunk csírázásgátlót, akkor a 3-4 oc fok elégséges lehet. A ma használatos csírázásgátlóknak (IPC-CIPC), 18 °C-nál magasabb hőmérsékleten alacsony hatása van. A fény jelenléte csökkenti a csírák növekedését. A vetőgumó tárolása esetén a szórt fény hatásos lehet. A tárolás során a betegségek és kártevők jelentős veszteségeket okozhatnak. Ez főleg akkor történik meg, amikor a betárolásra kerülő burgonya fertőzött, a gumóknak vékony a héja illetve sérültek. A burgonya érzékenységétől (fajta, termesztési feltételek) függően szaporodnak el a betegségek és a kártevők Csak az egészséges, sértetlen gumókat lehet sikeresen tárolni. Nemcsak azok a betegségek, amelyek nedves rothadást okoznak (Erwinia, Pseudomonas, Corynebacterium, Phytium, Phytophthora) lehetnek károsak, hanem a száraz rothadást (Fusarium, Macrophominia, Phoma) okozók is. Más olyan betegségek is jelentkezhetnek, amelyek nem okoznak rothadást (Rhizoctonia, Oospora, Helminthosporíum), viszont tároláskor elszaporodhatnak és befolyásolhatják a gumó minőségét. Majdnem minden baktériumos illetve gombás betegség okozta kárt csökkenteni lehet a jó szellőztetés biztosításával és a hőmérséklet alacsony szinten, de nem kevesebb mint 3-4 °C-on való tartásávaL A nedves gumókat azonnal szárítani kell. A frissen betakarított, eső által áztatott gumókat nem szabad betárolni. A tárolási időszak lejártával az élelmezésre szánt gumóknak kevés illetve egyáltalán ne legyenek csírái. A hosszú idejű tárolásra alacsony (4-6 oc) hőmérséklet szükséges, míg a rövid idejű tároláshoz a magasabb hőmérsék letek is elfogadottak. A vetőgumót úgy kell tárolni, hogy a kiültetés után gyorsan kihajtsanak és kikeljenek Ha a tárolási időszak (a betakarítás és ültetés között) 2-3 hónap, a hőmérséklet magasabb is lehet. Ha a vetőgumót fényen tárolják, akkor az élettanilag fiatalabbnak számít a sötétben tároltaknáL Hosszú iciőszakra tárolni a 3-4 °C-on vagy szórt fényben és magasabb hő mérsékleten lehet. A tárolás során a keményítő cukorrá alakul és a cukor keményítővé. A cserefolyamatot enzimek irányítják a hőmérséklet függvényében. A cukor
90
az alacsony hőmérsékleten tartott gumókban halmozódik fel. Ha a gumókat tartósan 2-3 °C-on tartják, azok megédesedhetnek Magasabb hőmérsékle ten kevesebb cukor halmozódik fel: az 5-6 oc még mindig magas ahhoz, hogy feldolgozhassák Ha a hasábburgonyát és a chipset magas cukortartalmú gumókból készítik, akkor azok megbarnulnak Ezért a feldolgozásra szánt burgonyát nem kevesebb mint 5-7 oc illetve 7-9°C-on tartják. A rövidebb időre való tároláskor magasabb hőmérsékletet lehet alkalmazni. A magas cukortartalmat csökkenteni lehet, ha a gumókat rövid időre (1-2 hét) magas hőmérsékleten tárolják (15-20 °C). A felhalmozódott cukor a légzéskor elhasználódik (újrakondicionálás). Ez a folyamat nem mindig ad megfelelő eredményt. A tárolási hőmérséklet befolyásolja a kékfoltosságra valamint a horzsolásra való érzékenységet is. Az alacsony hőmérsékleten tartott gumók inkább érzékenyek, mint a magasabban tartottak. Ezért a hidegben tartott gumókat akitárolás előtt melegben (15-18 °C) kell tartani. Gyakorlatilag csak néhány olyan tényező létezik, amelyik a gumó tárolhatóságát befolyásolja. Ezek: a jó héj és gumóminőség; elegendő szellőzte tés; alacsony hőmérséklet; alacsony nedvesség és páratartalom; fény; vegyszerek. A tárolás legfontosabb kívánalmai már a tulajdonképpeni tárolás előtt elkezdődnek. A tárolás csak akkor lesz sikeres, ha a tárolásra kerülő gumók épek és egészségesek. A gumó minőségét befolyásolja a termesztéskor használt technológia valamint a betegségek és kártevők elleni védekezés. Az éretlen gumókat sokkal nehezebb tárolni mint az éretteket, mivel alacsonyabb a szárazanyag-tartalmuk és vékony a héjuk. Csak az érett gumókat érdemes betárolni. Mielőtt a gumókat véglegesen betárolnák, el kell távolítani a rothadt és fertőzött gumókat, mert ezek fertőzési gócoknak számítanak az egészséges gumók számára. Néhány esetben bebizonyosodott, hogy a gumók rövid idejű (egy hét) előzetes tárolása segíti a válogatást. Ez idő alatt a betegségek okozta tünetek láthatóbakká válnak valamint a gumóknak van idejük beparásodni. Az a burgonya, amelyiket alacsony (4 °C) hőmérsékleten fognak tárolni, az első héten mintegy 15 °C-os hőkezelést igényel a sebek és horzsolások begyógyulására. A tárolási minőség megőrzése szempontjából nagy eltérések vannak a fajták között. Azokat a fajtákat, amelyeknek jó a tárolási minősé ge, hosszabb ideig lehet tárolni, míg a gyengébb minőségűeket hamarabb kell piacra juttatni. A szellőztetés folyamán a tároláskor keletkezett hőt, nedvességet és C02-t el kell távolítani és oxigénnel helyettesíteni. A szellőztetés lehet természetes illetve mesterséges. A halomban tárolt burgonya a légzés következtében meleget termel. A termelt hő a környező levegő és gumók hőmérsékletének emelkedéséhez vezet, amely általlevegőmozgás jelentkezik. A csomóból a meleg levegő felszáll, a hideg pedig elfoglalja ennek helyét (24. ábra). Mivel a csomón áthaladó levegő mennyisége behatárolt (gyakran nem több mint 12 m 3 levegő l tonna/ óra) a szellőztetés hatásfoka nem a legmegfelelőbb. 91
A levegőt a burgonya folyamatosan melegíti s ezért a halom felületén melegebb a levegő mint a halom alján. A halom alján és tetején mért hőmérséklet különbség természetes szellőztetésnél minden méterre 1,5-2 oc. Ha a halom nem túl magas (kb. l m) a burgonya hőmérséklete nem több mint a környező levegő hőmérséklete. Ez a helyzet áll fenn, amikor a burgonya egészséges és a halomban a levegőmozgás nincs gátolva (tároláskor nem kerül be talaj is).
24. ábra. A gumók természetes
szellőzése
A burgonyát halomban és zsákban is lehet tárolni. Ha a gumókat zsákokban tárolják, kisebb a levegőmozgás. A halom illetve a rakás mérete függ a gumó minőségétől, a környező levegő hőmérsékletétől, a levegőmozgás ellenállásától (talaj, növényi maradványok, gumóméret). Ha a gumók egészségesek, a környező levegő hőmérséklete nem magas (4-15 °C) és a tárolás időszaka nem haladja meg a nyugalmi időszakot, akkor a burgonyát 1,5-2 m magasan lehet tárolni szellőztetővel ellátott padlózaton (25. ábra). Amikor a környező levegő hőmérséklete magas, főleg a frissen betakarított gumóknál ahhoz, hogy elkerüljük a túlmelegedést, a burgonyát nem szabad magasabban tárolni l méternél.
25. ábra. Mesterségesen javított
szellőztetés
A zsákokban tárolt burgonyát egy vagy két sorba rakják, kis hézagot hagyva a sorok között. Ha a rakást fény, alacsony vagy magas hőmérséklet, eső elől kell megvédeni, akkor a takaró anyagnak szellősnek kell lennie (szalma). Ha műanyag takarót használunk, akkor a halmot nem szabad teljesen betakarni (26. ábra). A halom alját csak szalmával fedjük le. A helyenként elhelyezett szellőztetők javítják a szellőzést és gyakran használják a nagyobb burgonyacsomók esetében. Mivel a természetes levegőcserének a hűtésre vonatkozóan határai vannak, ezért a nagyobb halmokat kisebbekre kell osztani. Ilyen esetben nagyobb tárolási felületre van szükség.
92
i A szellőzés miatt a fóliázást itt nélkülözzük!
26. ábra. Szalmával és fóliával takart halom
A mesterséges szellőztetéskor a levegő a ventilátor segítségével a szellő és a padlón kiképzett nyílásokon át jut a burgonyahalomba. Igy majdnem ugyanaz a levegőmennyiség hatol át a gumók között. A mesterséges szellőztetéssei sokkal nagyobb szellőztetési arányt lehet elérni, mint a természetes szellőztetéssel. Egy ilyen rendszerrel könnyen elérhető a 3,5-4 m magas halom lehűtése, ahol a padlózat és a halom tetején mért hőmérséklet között nincs több mint 1,5 oc különbség. A ventilátor teljesítményét valamint a szellőztető járatokat a levegő sebességének és elosztásának megfelelően kell kiválasztani. A szellőztetési hányados a hozzáférhető hideg levegő minőségétől és a szükséges szárítási foktól függ (35. táblázat). Nagy sebességű hideg levegőt használva a hatás sokkal nagyobb, mint a kis sebesség esetén. A szárítási hányados növekedésével gyakran nem nő arányosan a párolgás, de csökken a szellőzteté si órák száma. Ajánlott, hogy a tárolókat olyan szellőztető kapacitással szereljék fel, amely nem kevesebb mint 50-80 m 3 levegőt képes óránként minden tonna burgonyának biztosítani. A 100-120 m 3 levegőt biztosító szellőz tetés a legmegfelelőbb. A levegő sebessége egy konuszos főcsatornában gyakran nem több mint 6 m/ s, míg egy azonos keresztmetszetű csatorna esetében 3,5 m/s.
zőc~atornákon
35. táblázat A környezeti feltételek hatása a szél sebességére Feltételek
Szükséges szélsebesség
Hosszú időre hideg a levegő Rövid időre hideg a levegő A levegőnek alacsony a páratartalma A gumók gyakran nedvesek A gumók gyakran szárazak
alacsony magas magas magas alacsony
Ahhoz, hogy egyenletes levegőeloszlás t biztosítsunk, az oldalsó szellőzte tő cső valamint a halom magasságának az aránya kb. 1:1,5 (a távolság= 0,7 halommagasság) kell legyen. Fontos, hogy a szellőztető levegő egyenletes legyen, hogy a gumók ugyanolyan mértékben legyenek lehűtve. Ez csak 93
akkor lehetséges, ha a levegő-ellenállás is ugyanaz. A 27. ábrán ebben a tekintetben láthatunk néhány példát. Az ömlesztett burgonyát a kellően felszerelt tárolókban 4 m magasságig lehet tárolni. A zsákban tárolt burgonyának nagyobb a levegő ellenállása, s ha a szellőztetéshez használt levegő hő mérséklete megegyezik a követelményekkel, akkor a zsákok tárolási magassága alacsonyabb. A mesterséges szellőztetést olyan tárolókban használják, ahol a külső levegő hidegebb illetve hűtőgépet használnak. A levegő a jobb oldali nyílásokon eltávozik
Jobb oldalt a szellőzés kevésbé hatékony
Jobb oldalt akadályozott a légmozgás
Középen szegényes a légmozgás
27. ábra. Négy példa
egyenlőtlen levegőeloszlásra
A hőmérséklet meghatározza a tárolási idő hosszát. A hőmérséklet meghatározó elemei: az éghajlati adottságok, tárolási eljárások és a tárolási konstrukciók. Ha veremben tároljuk a burgonyát, akkor a gumók hőmérséklete ugyanaz, mint a talajé, ahol közepesek a hőmérsékletekés jó a talaj vízáteresztő képessége, a nyugalmi időszak végéig az ún. "késleltetett betakarítást" lehet alkalmazni. 94
A természetes szellőztetésű tárolóknál az l m magas halomnak a hőmér séklete majdnem megegyezik a kinti átlag napi hőmérsékletteL A tárolási veszteségek majdnem azonosak voltak 4-5 hónapos tároláskor, amikor csak éjjeli szellőztetés volt és amikor a szellőztetés folyamatos volt (a minimális hőátlag 8-14 oc, a maximális pedig 16-27 °C). Mivel a természetes szellőz tetéskor a levegőcserét csak éjjel nyitott és nappal csukott rendszerrellehet megoldani, a rendszer bonyolultsága miatt gyenge hatást lehet elérni. A mesterséges szellőztetéskor a jól szigetelt tárolókban a külső levegőt csak akkor nyomatják be, ha a levegő hőmérséklete alacsonyabb, mint a gumák hőmérséklete. Miután a levegő áthatol a halmon, a gumók hőmérsék lete majdnem egyenlő lesz a minimum hőmérséklet átlagávaL A környezeti hőmérséklet jellemzőinek ismeretében helyenként kell eldönteni azt, hogy a külső levegőbenyomatása hasznos-e vagy sem. A minimum hőmérséklet átlagának ismerete mellett fontos ismerni a legalacsonyabb és a legmagasabb hőmérsékleteket valamint azt, hogy hány órán keresztüllehet a külső levegőt szellőztetésre használni. Amikor a külső hőmérséklet O°C-nál alacsonyabb, akkor a külső valamint a belső levegőnek a keverékét használják a szellőztetésre. A külső levegővel való szellőztetést nagy mennyiségű burgonyánál használják és ahol a külső minimum hőmérséklet megfelelő. Ha a külső minimum hőmérséklet a tárolás alatt fagypont alá süllyed és ha a nappali maximum hőmérséklet arányaiban magasabb mint a minimum hőmérséklet, akkor a mesterséges szellőz tetéshez fontos a falak valamint a tető szigetelése. Amennyiben a gumókat hosszú ideig kell tárolni és a külső hőmérséklet olyan, hogy a természetes szellőztetés illetve a mesterséges szellőztetés külső hűtése nélkül nem tárolható a burgonya, akkor hűtött levegőt kell használni. A hűtőházakban a burgonyahalom kisebb egységekre van osztva vagy mesterségesen szellőztetik A szellőztetőcsatornák típusa és rendszere ugyanolyan mint a mesterséges szellőztetés esetében, csak ez egy zárt rendszer, ahol a levegőt újrahasználják A külső levegőt csak időlegesen engedik be, hogy gyarapítsák a levegő oxigéntartalmát (naponta körülbelül 5 m 3-t tonnánként). A szükséges hűtési kapacitást általában az első hetekben szükséges értékek figyelembevételével állapítják meg. Az épületbe hatoló melegfölösleget a hűtőberendezés távolítja el. Ezek a hőforrások a betárolásra kerülő gumók melege, a légzés útján keletkezett hő, a falakon-tetőn-padlón át bejutá hő, a ventilátor okozta meleg, a levegőcsere útján keletkezett hő, az ember-gépek-szivárgás okozta melegből adódnak. A hűtési kapacitás és az épület szigetelésének megállapítására a következő adatok és képlet lehet szükséges: -hővezetés: a tárolt anyagonáthatoló hő toleranciája, kb. 10 W /m2. A falak hővezetése vagy a K-érték (W /m2 °C) 10
95
-a falakon, tetőn, padlón áthaladó hő (W vagy J ls) függ a tető, a falak és padló felületétől (m 2 ) x K-érték X T kint= Tbent' -a gumók melegének a csökkentése: ahhoz, hogy az l tonna gumó hő mérsékletét l °C-kal csökkentsük, 3600 kJ szükséges. A burgonya specifikus hőmérséklete 3600 kJ/tonna;oC, -a gumó termelte hő, különböző hőmérsékleteken 25 oc 20 oc l o oc 5 oc 2 oc 38,0 w/t, 33,8 18,1 7,8 11,5 -a ventilátor melege: 100 m'/h kapacitás esetén 12 W, -az ember, gépek szivárgások okozta meleg: nagy kapacitású tároló esetében 5%-ot, kis tárolók esetében pedig 10 %-ot lehet hozzáadni a szükséges hűtési kapacitáshoz. A tárolás során a gumókat szárazan kell tartani, de ugyanakkor el kell kerülni a kiszáradásukat is. A következő szempontokat kell figyelembe venni: -a mesterséges száraz levegőjű tárolóknál nagy kapacitású szellőztetésre van szükség. Amikor a külső levegőt használják hűtésre, akkor általában óránként 70-120 m 3 l tonna levegőt használnak. A hűtőház ventilátor kapacitása a szükséges hűtési kapacitásnak kell megfelelnie. Ez kb. 0,26 m 3 l óra/kJ hűtőkapacitást jelent, -amennyiben a gumókat nedvesen szállítják a betároláshoz, akkor azt szárítani kell (a túlzott szellőztetés vízveszteséghez vezet) -ha a gumók már megszáradtak, akkor a szellőztetést minimálisra kell beállítani, -a hűtésre használt levegő hőmérséklete jelentősen alacsonyabb (2-4 ockal) kell legyen, mint a gumó hőmérséklete, -a hűtőháznak megfelelően szigeteltnek kell lennie. A fény egy jó alternatíva az alacsony tárolási hőmérsékletre. A vetőgumó szórt fényen való tárolása meghosszabbítja a tárolás idejét. A szórt fényben tárolt gumó gyakran jobb termést ad, mint a sötétben és magasabb hőmér sékleten tartott. A szórt fényt akkor alkalmazzák, amikor hosszú (több mint 4 hónap) időszak telik el a tárolás és az ültetés között. Ha ez az időszak rövid (2-3 hónap), akkor ajánlottabb a gumókat halomban tartani addig, amíg nyugalmi idejük lejár. Majd lecsírázva, szórt fényen tárolni. A rendszer kisebb mennyiségek tárolására képes. Ahhoz, hogy megelőzzük a hajtások megjelenését, csökkentsük a gombák és baktériumok okozta fertőzéseket, valamint a rovarok okozta támadásokat, a tárolás előtt illetve alatt vegyszeres kezeléseket használnak. Ha nagy mennyiségű burgonyát kell tárolni hosszabb időre, akkor nagy befektetést igénylő tárolókra van szükség. A hely éghajlati adottságainak megfelelően ez lehet természetes vagy mesterséges szellőztetés illetve hűtéssei ellátott. A tárolást végző szakembernek el kell döntenie azt, hogy hogyan fogja a burgonyát tárolni. A döntésében elsősorban arra kell válaszolnia, hogy: - hogyan töltse fel a tárolót úgy, hogy a rendelkezésre álló tér maximálisan legyen kihasználva, - hogyan lehet a veszteségeket minimálisra csökkenteni.
96
A mesterséges szellőztetéssei felszerelt tárolóban a gumókat tárolhatjuk 3-4 m magassághalomban. Minden négyzetméter alapfelületen így 700 kg burgonya tárolható. Ugyanerre a területre zsákokban csak 560 kg-ot tehetünk. A természetes szellőztetéssei ellátott tárolóban a tárolás magasságának alacsonyabbnak kelllennie és a nagyobb mennyiségeket kisebb egységekre kell elosztani. A zsákokat két zsák széles sorba kell rakni, a sarok között 30-40 cm helyet hagyva. Így kb. 450 kg burgonyát lehet m 2-ként tárolni. A szórt fényben tárolt vetőgumóból (kis ládákba helyezve), nem több mint 250 kg gumót lehet tárolni egy m 2-en.
97
A vetó'burgonya termesztése A burgonyát általában vetőgumóval szaporítják, de bizonyos körülmények
között a botanikai magot is felhasználják A vetőanyag minősége (élettani állapota, betegségek) közvetlen módon nemcsak a termés növekedését befolyásolja, hanem a gumón illetve a gumóban levő betegségeket is, amelyek a talajba bevihetők vagy a szomszéd állománynak átadhatók. A betegségek és kártevők közül egyesek (Pseudomonas, Streptomyces, Globodera) ha már bejutottak a talajba, ott hosszú ideig képesek megmaradni. A vetőgumó-ter mesztés célja, hogy a kívánt fajtából minőségi vetőgumót termeljenek és elkerüljék a talaj- illetve gumóbetegségek elterjedését ott, ahol azok még nem fordultak elő. A burgonya szaporítási hányadosa, ha a klasszikus szaporítási eljárásokat használják, más növényekéhez képest alacsony (20-12). A 36. táblázatban a vetőmagszükségletet és a szaporodási hányadost mutatják be néhány növény esetében. Ha figyelembe vesszük, hogy gyakran csak a kisebb méretű gumókat használják fel és számos vidéken a termés alacsony, a vetőgumó szaporítási hányadosa nem több mint 5-7 vagy ennél még kevesebb. A megfelelő termesztési technológia használata, mint a talajmegmunkálás, természetes trágyák és műtrágyák használata, öntözés, a gumók előcsíráztatása és a gumók elvágása magasabb szaporítási hányados elérését eredményezik. 36. táblázat Szaporodási hányados és
Növény
Búza Árpa Kukorica Burgonya
98
vetőmagszükséglet
(kg/ha)
Termés (kg/ha)
Szaporítás i hányados
120-160 80-120 25-40 1500-2500
5 OOO 5 OOO 6 OOO 30 OOO
40-30 60-40 240-150 20-12
Vetőmagszükséglet
A növénysűrűség növelésével csökken a szaporítási hányados, de az eljárást gyakran használják a vetőmagtermesztésben, ahol a kisebb méretű gumók elérése a cél. Ha azért növeljük a növénysűrűséget, hogy több vetőméretű gumót kapjunk, akkor érdemes fontolóra venni azt, hogy a kisebb gumó ára elég magas-e a nagyobb méretűhöz viszonyítva. Mivel a burgonyát vegetatíve szaporítják, a vírusfertőzések következtében az állomány leromlik. A tenyészidő alatt a vírus által megtámadott növények vírusos gumókat fognak teremni. Ha a fertőzött növényeket (és gumójukat is) nem távolítják el, akkor egy előzőleg tiszta állomány pár generáció után fertőzött lesz. A leromlás mértéke vidékről vidékre és tenyészidőről tenyészidőre változik. A magas fertőzöttségű vidéken a tiszta állomány (O-l% vírus) l, 2, 3 generáció után 10, 45, 100%-os fertőzést mutat. Az alacsony fertőzöttségű vidéken a vírusfertőzöttség l, 2, 3, 4, 5 és 6 generáció után 2-7-20-55-95 és 100%. A leromlási, valamint a szaporítási hányados alapján ki lehet számolni, hogy mennyi tiszta vetőanyagat kell egy vidékre juttatni ahhoz, hogy 1000 t vetőanyagat termeljen az áruburgonya ültetéséhez. Ha figyelembe vesszük, hogy a szaporodási hányados 7 és a vetőgumó fertőzöttsége 15%, akkor a magas fertőzöttségű vidéken a vetőgumót egyszer lehet elszaporítani, míg az alacsony fertőzöttségű területeken a 15-20%-os fertőzöttségig kétszer-három szor is. Így a magas fertőzöttségű vidékeken 1000:7 = 143 t tiszta vetőanyagra van évente szükség. Az alacsony fertőzöttségű területeken 1000:7 x 7 = 20 tonna illetve 1000:7 x 7 x 7 = 3 tonna közötti vetőgumóra van szükség. Magas fertőzés esetén, sajnos nem állnak rendelkezésre olyan egyszerű eljárások, amelyek csökkenthetik a leromlást. A lehetőségek közül megemlítjük: - a vetőmagtermő területek térbeli elszigetelése az áruburgonya termőte rületeitől,
-a vetőmag-szaporító területek levéltetű elleni védelme (ez csak akkor lehet hatásos, ha a szaporító valamint az áruburgonya területe külön van), - amikor a tenyészidő későbbi időszakában megjelennek a levéltetvek, szártalanítást kell végezni. Ezeknek az eljárásoknak a betartásával főleg az alacsony fertőzöttségű vidékeken lehet alacsonyabb leromlási százalékot elérni. A gumók élettani állapota befolyásolja a hajtásnöveked ést és az állomány fejlődését A gumók általában a betakarítás után nyugalmi állapotban vannak, s nem csíráznak megfelelő környezetben. Az egyes fejlődési fázisok hossza a termesztési feltételektől, a fajtától, a betakarításko ri érés állapotától és a tárolási feltételektől függ (37. táblázat). Minél magasabb a tárolási hőmérséklet, a gumók annál hamarabb megöregednek Ha a vetőgumót relatív hosszú időre tárolják, akkor az optimális hőmérséklet 2-4 oc. Ha ilyen körülmények nem állnak rendelkezésre, akkor jó megoldásnak tűnik a szórt fényben való tárolás.
99
37. táblázat A négy fiziológiai állapot hossza
Fiziológiai állapot
A fiziológiai állapot hossza (betakarítás utáni hónapok)
Nyugalmi Csúcsdominancia Normális csírázás Öreg
tárolás 4 oc
tárolás 12 oc
2-3 3-6 6-11 11<
2-4 3-4 4-7 7<
A frissen kiszedett gumók általában 2-3 hónapig nyugalmi időszakban vannak. A nyugalmi idő alatt a gumót nem igazán ajánlott elültetni. A csúcsdominancia időszakában eiültetett burgonyának gyenge a sűrűsége. Magas növénysűrűséget lehet elérni, ha letörik a csúcsrügyet, lehetővé téve ezáltal a többi hajtások megjelenését is. Az ültetésre legalkalmasabb fejlődési idő szak a "normális csírázás" állapota. Ahhoz, hogy ültetéskor a vetőgumó a megfelelő állapotban legyen, azt a termelés vagy a beszerzés időszakának illetve a tárolási eljárások megválasztásávallehet befolyásolni. A talajban hosszú ideig fennmaradnak olyan baktériumos illetve gombás betegségek valamint kártevők (fonalférgek), amelyek kihatással vannak a termésre. Ha már egyszer bejutottak a talajba, akkor nehéz őket ellenőrizni. A leggyakrabban előforduló burgonyabetegségeknél van egy fertőzési szint, amely elfogadható. Ez a helyzet főleg azon betegségek esetében, amelyek nem okoznak komoly károkat
Vetőgumóforrások A
és felhasználásuk
termelők a vetőgumóhoz különbözőképpen jutnak hozzá: - tovább termesztik saját vetőgumójukat, - friss egészséges gumót vásárolnak, amelyet több évig maguk termesztenek tovább, - friss egészséges gumót vásárolnak és rövid ideig maguk termelik meg a vetőgumót,
- minden évben friss vetőgumót vásárolnak. A 38. táblázat azokat a tényezőket mutatja be, amelyek a termelő döntéshozását befolyásolhatják. Különböző eljárások léteznek arra vonatkozóan, hogy a termelő farmszinten feljavítsa a már létező vetőgumóját és hogy /vagy az újonnan beszerzett vetőgumót több szaporítás után is megfelelő minőségben tartsa. A termelő a vetőmagot beszerezheti a "piacról", azokról a vidékekről és/vagy termelőktől, akik mint jó vetőgumó-termelők ismertek (szakosodott vetőgumó-termelőktől) és importbóL Azokon a vidékeken, ahol alacsony a leromlási hányados, az alacsony tárolási hőmérsékletek javíthatják a vetőmag minőségét, akárcsak a tárolási 100
vagy a szelekciós eljárások A tárolási eljárások bevezetése javítja a szelekciós eljárásokat, mert azok a termelők, akik azért építenek tárolókat, hogy jobb körülmények között tárolják a vetőgumót, ki fogják használni a szelekció nyújtotta előnyöket (38. táblázat). 38. táblázat
A
termelő vetőgumója
A
termelő
saját
a más forrásokból származó
vetőgumója
-Vidéken alacsony a Jeromlási hányados - Az előző termésből betakarított gumók a megfelelő élettani állapotban vannak - A tárolási feltételek és eljárások adottak -Jó a saját vetőmag minősége -A piacon nem kapható megbízható vetőgumó -Szegény az infrastruktúra (utak, távolság, farm méret) - A burgonya nem főtermék alacsonyak a burgonyaárak -A vetőmag és áruburgonya áraránya magas -A befektetési alapok nem
vetőgumóval
szemben
Más forrásból származó
vetőgumó
-Magas a Jeromlási hányados - Az előző termésből betakarított gumók nincsenek ültetésre megfelelő élettani állapotban - A tárolási feltételek és eljárások nem elérhetőek a termelő számára -Gyenge a saját vetőmag -Könnyen hozzáférhető a hiteles vetőgumó -Jó az infrastruktúra -A burgonya
jövedelmező
növény
-Alacsony a vetőmag és áruburgonya áraránya -A befektetésre szánt összegek
elérhetők
elérhetőek
Ott, ahol a betakarítás valamint az ültetés között rövid az idő (esős évszakok) és hiányoznak a megfelelő adottságok, a vetőgumót a száraz évszakban kell termelni. Az ültetési időszak helyes megállapításának másik oka, hogy elkerüljék a magas levéltetű populációt. Gyakran magas hőmérsékle tű időszak után a populáció mérete csökken és fokozatosan nő, amint a hő mérséklet is csökken. Ismeretesek olyan példák, ahol a korai ültetéssei (amikor a hőmérséklet elég magas) a vírusfertőzés alacsony volt. A "piacról" való vásárláskor nem igazán ismert a gumó minősége. A vásárló csak a külső megjelenést (méret, fertőzöttség) tudja megítélni. Sok országban vannak hagyományos vetőgumó-termelő vidékek, amelyek gyakran az alacsony leromlási övezetekben találhatók. Ha a vásárló ismeri a termelőt és a tenyészidőben meglátogatta a vetőmagparcellát, akkor sokkal nagyobb a garancia egy jó minőségű vetőgumó beszerzésére. Az állomány fenntartására illetve feljavítására gyakran használják a kiválogatást (szelekciót) a negatív vagy a pozitív kiválogatást. A negatív kiválogatáskor vagy szelekciókor a tenyészidőben a beteg növényeket eltávolítják (kitépik) az állományból. A beteg és jellegtelen növényeket kiszedik, hogy megelőzzék a fertőzést és így feljavítsák az állomány 101
Ha a kiszedést kellőképpen végzik, akkor csökkenthető a leromtöbb generáción át fenn lehet tartani. A kiválogatás haállományt az lás és leromlású vidékeken. alacsony az tása nagyobb A pozitív kiválogatásko r a fajtára jellegzetes, egészséges, jól fejlett növényeket megjelölik, majd vetőgumóként használják fel (28. ábra). Különböző eljárásokat ismerünk: kisparcellás eljárásnál a megjelölt növények gumóit összeöntik, s a következő ültetéskor felhasználják Egyes területeken nem csak az egészséges növényeket kell megjelölni, hanem a Pseudomonas solanacearum baktériumma l fertőzöttet is. Ez lehetővé teszi, hogy csak olyan egészséges növényeket takarítsunk be, amelyek nem voltak a fertőzött növény közelében sem. A klónszelekciós programokba n a kiválogatott és egészségesne k tűnő növény gumóit mint utódokat ültetnek el. Az utódgenerációkat két vagy több szaporítás után öntik össze (29. ábra). A vetőgumó-fertőtlenítés leghasználato sabb vegyszerei a karbarnátok és a benzimidazoL Ezeket a vegyszereket porként alkalmazzák A vegyszerek használata nem helyettesíthet i a "tiszta termesztési eljárásokat". minőségét.
28. ábra. Pozitív szelekció
Vetőgumóprogramok Miután a szelekció, hajtáscsúcsten yészet (merisztéma) vagy hőterápia módszerével egészséges növényeket állítottak elő, a vetőgumókat fertőzésmente sen kell továbbszapor ítani. Ezt a vetőgumóprogramok valamint az ellenőr zési eljárások segítik elő. Ez biztosítja az állomány fajtatisztaságát és egészségét. Ahol a Myzus persicae levéltetű-populáció relatív alacsony és kevés a fertőzési forrás, alkalmas a vetőgumó-termesztésre. Gyakorlatilag a folyamat az évente kiválogatott, friss, egészséges alapanyaggal indul. Ezek utódait 2-4 évig külön elszaporítják, mielőtt ugyanazon klónba öntenék össze. Ez alatt az idő alatt az állományt folyamatosan ellenőrzik a vírusos fertőzésre szemlézéssel, szerológiai vizsgálatokkal, tesztnövények kel majd utóvizsgálatta l. Számos törzselit termesztésben a szárdarabalás és más gyors szaporítást biztosító eljárásokat használnak. 102
.
i•
!
l
~~öDCJ ·. .~ .·.
... .. ... ~'·o·:· D. [3··~ ~ @ ~~~J :::::: :: .:
:··~··
l. generáció
ll növény 20 növény 20 növény 13 növény
;-;:::::-
.. .... .. . .. . ... ..... :::::::::::: ... .. ... ......... .... ..... ........ ....... .............. ........ :::::::::::: .............. .······ .................... .. ..
.......
........ ..... ..... ..... ......... ........ .... ...... ..... ' ...... ..... .... ....... ..... ......
........ ........... g~~~~ ................ .... " ... .... ...... ....
..... .:::::: "**"".
....... ....... ······ ....... ........ ....... :::::: ······
c...!..!..,__
liO növény
~
. . . . . . It • • • • • • ~·
::::::
200 növény
:::::
.. . . . . l
*""R
130 növény
@ Q Ci)
0,022 660
0,2 66110
g
g
g
ha
kg
ha kg
0,04 1200
0,4 12000
2. generáció
ha
0,1126
ha
kg
7HO
kg
ha kg
J:r<
3. generáció 4. generáció
29. ábra. A burgonya klónszelekciós programja
Az az állomány, amely átjutott a klónszelekcián és nem fertőzött, a vetőgu mó-osztályozás sorozatába kerül. Ott minden csoportnál meghatározott egészségügyi előírásoknak kell megfelelni. Az állomány csak akkor marad meg az illető osztályon belül, ha paraméterei a toleranciaértékeken belül vannak. Mivel a burgonya szaporítási hányadosa alacsony ahhoz, hogy az áruburgonyának megfelelő mennyiségű vetőgumót lehessen biztosítani, többszöri szaporításra van szükség. A szaporítások során a gumó újrafertőződhet Ez általában a magas fertőzöttségi területeken történik meg. A szaporítási hányados függvényében 2-3 generáció elégséges, hogy 150 kg tiszta törzselit vetőmagból 3000-4000 kg burgonyát állítsunk elő. Ott, ahol alacsony a leromlás, lehetőség van arra, hogy a tiszta vetőgumót a minőség megőrzésével 2-3 évig szaporítani lehessen. A magas leromlással rendelkező vidékeken ezt nem lehet megvalósítani. Itt egy-két szaporítás után elvész a minőség, s ugyanazon mennyiségű törzselit előállításához nagyobb mennyiségű vetőgumóra van szükség, mint az alacsony fertőzöttsé gű vidékeken. Azokban az országokban, ahol alacsony a leromlási hányados, a teljes vetőmag-termesztési program megvalósítható, beleértve a törzs103
elitek előállítását is. Azokban az országokban, ahol alacsony a leromlási hányados, nem lehetséges a teljes vetőmag-termesztés, s ezért jó minőségű vetőgumóimportra szorulnak. A törzselit vetőgumó előállítása egy bizonyos technikai felszereltséget és szakértelmet igényel. Ezt a munkát általában kormányszervezetek végzik az arra szakosított kísérleti állomások, intézmények, egyetemek farmjain. A törzselitből nyert szuperelit után az elit szaporulat, majd az utántermesztett kategóriák következnek. Az utántermesztett vetőburgonya képezi az árutermelés alapját. A vetőgumó mennyisége és minősége a vetőburgonya-piactól függ. A vetőgumópiac csak abban az esetben fejlődhet, ha a kínált vetőgumó a megfelelő fajtából van, a kívánt minőségben (fertőzöttség hiánya, élettani kora, gumóméret), ültetéskor megfelelő mennyiségben áll rendelkezésre és árban versenyképes. A termelő saját vetőgumójával, valamint a más forrásokból beszerezhető vetőgumóval szembeni követelményeket már bemutattuk A vetőgumópiac ellátására szánt gumóknak csak alacsony vírusfertőzöttsége lehet (0-2%). Ha azonnali áruburgonya-termesztésre használják, akkor magasabb fertőzöttség is megengedett (10%). A magasleromlási hányadossal rendelkező vidékeken folyamatos a szükséglet, míg az alacsony loromlású vidékeken az igény változó. A sikeres vetőgumóprogramok az igények növekedésével nagyobb méreteket érhetn::k el, amelynek kezelésében a következő veszélyek jelentkezhetnek: -a termelés növekedése negatívan hat ki a minőségre, - a nagyméretű termelés szervezési és kezelési problémák megjelenését teszi lehetővé, amelynek következtében terméscsökkenés valamint a vetőmagparcellák elvesztése állhat be, - vetőgumó-túltermelés jelentkezik, amelyet nem lehet az előzőleg szánt célnak értékesíteni, -negatív hatással van a termelő saját vetőmag-termelési rendszerére. A termelés jobb alternatívájának számít az, amikor kisebb mennyiségű, viszont jó minőségű vetőgumó-termelésre szorítkozik a rendszer, s amelyet azokhoz a termelőkhöz j~ttatnak el, akik több utántermesztésen át szaporítják tovább a vetőgumót. Igy a relatív korlátolt mennyiség sokkal ésszerűbb gazdálkodást eredményez. A vetőgumó-programokban nemcsak a gumók mennyisége és minősége, hanem azok ésszerű felhasználása is fontos. A program fejlődésének fontos része, hogy a stratégiailag legfontosabb vidékek (amelyek továbbszaporítják és elosztják a vetőgumót), ellegyenek látva áruval. A hozzáférhető ár ugyancsak fontos tényezője az ésszerű felhasználásnak Egy országos vető gumóprogram nem minden esetben tudja megtermelni a szükséges vetőgu mót, ezért a meglévő rendszert friss anyaggal kell felújítania. A törzselit vetőgumó előállításának több lehetséges útja ismert: a) A klonális eljárás során a fajtaazonos, egészséges növényeket kiválogatják (pozitív szelekció), majd minden bokor gumóját utódokként ültetik el. A nyugalmi állapot megszüntetésével elvégzik a vírusfertőzés tesztjeit 104
(szemlézés, szerológiai és biotesztek). Betakarítás után minden gumó utódját külön tárolják és újra tesztelik. Ily módon végeznek további 2-4 klónszaporítást. A klóntelepek 100 százalékos tisztasága nagyon fontos. Az eljárást főleg az alacsony leromlási hányadossal rendelkező vidékeken lehet használni. b) A gyors elszaporítási eljárások közüla szárdarabok, csíradarabok, hajtásdarabok, levélrügydara bok használata a legismertebb. Az eljárást akkor alkalmazzák, amikor kis mennyiségű tiszta vetőgumó áll rendelkezésre . Ezzel az eljárással kevesebb növényt kell vírusfertőzésre tesztelni. Az eljárás végrehajtására levéltetűmentes üvegházra van szükség. c) Az in vitro (üvegbeni) szaporításkor a hajtáscsúcsot kis üvegedények ben (táptalajon) laboratóriumo kban nevelik. Többszöri átültetés során több száz illetve több ezer növényt lehet felnevelni. Elméletileg egy hajtáscsúcsból közel egymillió növénykét lehet hat hónap alatt felnevelni. Az in vitro eljárás helyettesíteni képes a klonális szelekció időigényes kiválogatási fázisait Ugyancsak ezzel az eljárással lehet mikrogumóka t (in vitro gumók), valamint minigumókat előállítani. Ezen utóbbit az üvegben előállított növények kiültetése után nyerik. A mikrogumók mérete 2-10 mm, míg aminigumóké 10-20 mm. Ezeket a gumókat a törzselitek előállítása céljából szabadföldbe ültetik ki. Néhány esetben a törzselit vetőgumó-termesztésre a botanikai anyagot (a generatív magot) is felhasználják Vetéssel, palántanevelé ssel és kipalántázással apró vetőgumókat termesztenek. A palántákat vetés után 25-40 napra ültetik ki, amikor a növény magassága 8-12 cm és 4-5 levéllel rendelkezik. A sűrűség 10-15 növény l m 2, a sortávolság 25-30 cm. A botanikai magból felnevelt növények tenyészideje hosszabb, mint a gumóból ültetett növény esetében. A nagy sűrűséget használó eljárás esetében (kb. 100 palánta/m2) 1 m 2-en kb. 4-5 kg kisméretű (500-600 db) gumót lehet előállítani. A vetésre használt eredeti mag szabad beporzású illetve e célra megfelelő hibrid mag lehet. Mivel a termelt gumók különböző genotípushoz tartoznak, kiválogatást szükséges végezni.
Vetőgumó-termelés
és a vírusos betegsége k
Nagyon sok országban a vírusos leromlás és a vírusos betegségek nagy gondot okoznak. A burgonya mechanikai úton (eszközök, érintés), rovarok (fő leg levéltetvek) valamint fonalférgek és gombák által fertőződhet. Ha a bokor fertőzött, akkor a vírus a gumóba is eljuthat. Amikor a gumó befertőző dik és ezt vetőgumónak használják, az új növény fertőzött lesz és fertőződ het a termelt gumó is (másodlagos fertőzés). A vírusos betegségek elleni eljárások alapjában a fertőzés megelőzésére vonatkoznak. A használatos eljárások közül megemlítjük: az alacsony fertőzöttségű vidékeken felszámolni a fertőző gócokat illetve olyan időszakban végezni a gumótermelés t, amikor 105
alacsony a vektorpopu láció, a vektor ellenőrzése, a növény ellenálló képességének növelése, vírusellená lló fajták termesztése és az ásványi olajok használata. A fertőzés szempontjá ból két forrást kell figyelembe venni: a területen belüli és területen kívüli. A területen belüli fertőzött növények a legfontosab b forrásai a mechanika i úton fertőző vírusoknak A nem perzisztens vírusok úgy a területen belülről, mint a területen kívülről fertőzhetnek A perzisztens vírusok nagyobb távolságok ra szállíthatók , mint a nem perzisztens ek. Ahhoz, hogy a fertőzött növények számát alacsony szinten tartsuk, el kell azokat távolítani a termőterületrőL A szomszédo s területeket szintén meg kell tisztítani a fertőzött növényektőL Ha magas a levéltetű-populáció, akkor a vetőgumót elkülönítet t táblákban kell termeszten i. Mivel a levéltetvek a vírusok legfontosab b vektorai, olyan termőterületet kell kiválasztan i, ahol alacsony a populáció vagy a populáció szintje nem jelent veszélyt. Amikor a populáció mérete elér egy bizonyos fejlettséget, a szárnyas tetvek repülni kezdenek. Ekkor kell a burgonyán a szártalanítá st elvégezni, megelőzve a vírus gumóba való bejutását. Alacsony populációval rendelkező vidékeken a telek hidegek, a tavasz hűvös, a tenyészidő pedig szeles és esős. Hegyvidék en szintén alacsony a levéltetű-populáció. Ugyancsak alacsony populációr a lehet számítani akkor, ha a tenyészidőben és utána magas hőmérsékletek voltak. Egy sokéves vetőgumóprogram megtervezé séhez és kivitelezés éhez szükséges ismerni azokat a vidékeket és az évnek azokat a szakaszait, ahol és amikor alacsony a levéltetű-populáció. A levéltetű-populáció nagyságának a meghatáro zásában a következő eljárásokat használják: -Sárga csapdák: a burgonyatá blába vagy a tábla mellé, belül sárgára festett vízzel telt és valamilyen mosószerre llúgosított tálakat helyeznek el. A tálakat a növény magassága felett helyezzük el. A tálakat időszakosan (kétszer hetente) ellenőrzik. A kapott adatok nem csak a levéltetvek számára világítanak rá, hanem azok életműködésére is. -A növényeke n és a leveleken található levéltetvek száma nem ad elfogadaható értéket a szárnyas (fertőző) egyedek számáról. A számolásko r a növényeke t véletlen módon válogatják ki, amelyekről ütésseileve rik a levéltetvek et, majd megszámol ják azokat. Levélszám oláskor 25 véletlenül kiválasztot t növény, négy teljesen kifejlett levelét (kettő a növény alsó és ,kettő a növény felső feléből) vágják le, majd megszámol ják a tetveket. U gy tűnik, hogy nehéz összefüggé st találni a vírusos fertőzések és a levéltetvek száma között. Ennek meghatáro zásában olyan adatokat kell még figyelembe venni, mint: a levéltetvek száma és fertőzőképessé ge, a fertőzési források száma, a növény fejlettségi állapota, a levéltetvek , jelénléténe k ideje és a fajta ellenállósága. Altalánosa n elfogadott, hogy a levéltetű kritikus időszakát akkor éri el, amikor a csapdában egy hét alatt 5 fertőzésre képes szárnyas levéltetűt találnak (két egymás utáni napon, napi 2 levéltetűt) vagy ha 100 levélen több mint 20 levéltetűt számoltak 106
A leromlás felbecsülésére használt tesztek a különböző vidékekre és ültetési időszakokra vonatkozóan sokkal pontosabb adatokat szolgáltatnak a vírusfertőzésre. Mindazonáltal, hogy ezek a tesztek bizonyos körülmények között mérik a vírusfertőzöttséget, az eredményeket gondosan kell feldolgozni és a szomszédos területek fertőzési fokát is figyelembe kell venni. A vírusfertőzés meghatározására a következőket lehet használni: a) különböző ültetési és betakarítási időszakok, b) 100-200 ismert egészségi állapotú gumó elültetése különböző vetőgumó-termesztő vidékekek, c) kisparcelián egy sor fertőzött növény mellé több sor egészséges növényt ültetni. Ahhoz, hogy a vírusos fertőzést felértékeljék, minden növényből betakarításkor kiválasztanak egy gumót, amelyet a következő idényben újra elültetnek. A második eljárás esetében két gumót választanak ki, amelyikből egyet az ELISA (enzim linked immunosorbent assay) vagy enzimkapcsolatú ellenanyag technika módszerrel vizsgálnak meg, míg a másik gumót elültetik. A harmadik esetben minden sor gumóját külön tesztelik. A levéltetvek ellenőrzése csökkenti a vírusok terjedését, főleg ha perzisztens vírusok terjedéséről van szó. A területen kívüli fertőző források kevésbé ellenőrizettek A kezeléseknek korlátolt a hatása a nem perzisztens vírusok terjedésében. Sokkal jobb eredményt lehet elérni, ha a zárt vidék minden burgonyatábláját kezelik a levéltetvek ellen. Ezek a kezelések lehetnek: granulátumok, amelyeket ültetéskor kell kijuttaní és 8-10 hétig ellenőrzik a levéltetű-populációt valamint permetlevek, amelyet 50 százalékos kelésnél alkalmaznak majd minden 2. héten. A beteg tövek kiszedése előtt el kell végezni a levéltetvek irtását. A burgonya fiatal korában sokkal érzékenyebb a vírusos fertőzésre, mint később. A termesztési gyakorlatot úgy kell beállítani, hogy a levéltetű-po puláció fertőzésekor a növény maximális ellenálló képességgel rendelkezzen. A korai érés adta ellenálló képesség kialakítható, ha a gumót előcsíráztatják, korán ültetik és mérséklik a nitrogénadagolást. A növény részéről többféle rezisztenciát ismernek: -·immunitás az X, Y és A vírusra, amely domináns gén adta rezisztencia, - hiperszenzibilitás (túlérzékenység) gyakran domináns géneken alapszik, amelyek bizonyos vírusokra (az X vírus rasszai) érzékenyek, - részleges rezisztencia, amely a levélsodró vírus esetében több gén által megha tározott tulajdonság, - tolerancia a növénynek az a képessége, hogy elviseljen egy betegséget. A magas talerandával rendelkező növények kevésbé érzékenyek a fertőzés re és lehetséges, hogy kortünetet sem mutatnak. A vetőgumó egészségi fokozatát olyan tényezők befolyásolják, mint a talajfertőzések, az ültetett vetőgumó minősége, a szomszédos parcellák fertő zöttsége, az uralkodó időjárás, a táblában előforduló betegségek és a terjedésük megakadályozására alkalmazott eljárások (ültetés és betakarítás ideje, permetezés), betakarítási-tárolási és osztályozási eljárások Ezeknek az eljárásoknak a betartására többszöri ellenőrzésre van szükség. 107
A vetőgumó-ellenőrzés és Magyarországon
minősítés
Magyarországon azokat a burgonyafajtákat ellenőrzik, amelyek állami minősítésben részesültek vagy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium ideiglenes szaporítási engedélyt adott rá. Az Országos Mezőgazda sági Minősítő Intézet (OMMI) a szántóföldi ellenőrzés előtt a rendelkezésre álló táblatörzskönyv, szaporítási főkönyv alapján ellenőrzi a vetőmagpar cella helyét, alakját, az előző években termesztett növényfajtákat, a tápanyagellátottságot és az izolációt. Ez azért fontos, mert az érvényben levő szabványok szerint: - nem szabad vetőgumót szaporítani olyan területeken, ahol négy éven belül burgonyát termesztettek, az előző évben pedig burgonyával rokon növényeket termesztettek (dohány, paradicsom, paprika, lucerna), - a szaporítótáblán belül a különböző szaporítású fokozatok és fajták között legalább 1,5 m távolságnak kell lennie. A tábla szélétől200 m távolságban nem szabad burgonyát valamint vele rokon növényt termelni. Az izolációs távolság betartása azért fontos, hogy védekezzünk a külső fertőzések ellen. A belső fertőzések ellen permetezéssel valamint a beteg, csenevész növények eltávolításával kell védekezni. Ezt a munkát az első tünetek megjelenésekor el kell kezdeni, majd folyamatosan végezni a szártalanításig. Ez a munka a vetőmag-szaporítás legfontosabb munkafolyamata. A szelekciókor eltávolítjuk a csenevész és vírusos töveket, valamint a baktériumos fekete tőrothadásos és az idegen töveket. A beteg és idegen töveket az anyagumóval együtt távolítjuk el. A munkálat elvégzéséhez a legalkalmasabb idő a kora reggel, a délelőtti órák és a borongós időjárás. Nagy melegben (a már fonnyadt levélzeten) nem lehet jó munkát végezni. Hazánkban a jogszabályok fémzárolatlan vetőgumó-forgalmazását nem engedélyezik. A fontos cédula (fémzárolási címke) igazolja, hogy a vetőgu mó a tenyészidőben négy alkalommal szántóföldi ellenőrzésben részesült és a szabványelőírásoknak megfelelt (magyarán fajtaazonos és fajtatiszta, valamint vírusvizsgálatban részesült). A szántóföldi ellenőrzések során a vizsgálatokat a tábla méretének, alakjának és domborzati viszonyainak figyelembevételével a kijelölt helyeken végzik. Aminősítés a tábla átlagos állapota valamint amintavételek alapján történik. A tenyészidő alatt általában három ellenőrzést végeznek el: l. Az első ellenőrzést a növény 20-25 cm fejlettségekor végzik el, amikor a következőket szemlézik: a tőhiányok száma, a növény fejlettsége, a kiegyenlítettség (a növények egyenletes térbeli eloszlása, arányos fejlettsége), a kultúrállapot (gyomosság, tápanyagellátottság, növényápolás, növényvédelem), a súlyos és enyhe tüneteket mutató betegségek előfordulása. Súlyos leromlást okozó betegségek a levélsodró vírus, Y vírus, mozaikvírus és a biborszínű csúcssodródás mikoplazma. Enyhe leromlást okozó betegségek közé tartozik az: A, M, S, X vírus, az aucuba vírus, lucerna mozaik108
vírus, stolbur mikoplazma, a fekete tőrothadást okozó baktériumos betegség valamint a Fusarium (szárazrothadás), Verticillium (fertőző hervadás), Colletotrichum (tőkorhadás) okozta gombás betegségek. A fejlettséget, kiegyenlítettséget és a kultúrállapotot 1-5-ig terjedő értékszámmal fejezik ki. Azok a táblák, amelyek 3-nál kisebb értéket kaptak, nem alkalmasak vetőgumó-szaporításra. A fajtabélyegek alapján ellenőrzik a növényállomány fajtaazonosságát Az összes hiba nem haladhatja meg a 20%ot (amelyből a vírusfertőzés a 10%-ot és a tőhiány a 10%-ot). 2. A második ellenőrzéskor ugyanazokat a vizsgálatokat végzik el, mint az elsőnéL Az ellenőrzést virágzáskor illetve 15-20 napra az első ellenőrzés után végzik el. 3. A harmadik szántóföldi ellenőrzést közvetlenül a szártalanítás előtt vagy a gumók fiziológiai érésekor végzik el. A második ellenőrzésen elvégzett vizsgálatokon kívül elvégzik a szártalanítás határidejének a meghatározását valamint a gumóvizsgálatokat A szaporító terület alkalmas minősí tést csak az időben elvégzett szártalanítás után, valamint a vírusos betegségek határértékeken belüli állapotában kaphat. A szártalanítás célja a betegségek megelőzése valamint a gumóméret szabályozása. A második és harmadik ellenőrzésen a nemesített vetőburgonya az előírt minőségi követelményeknek kell hogy megfeleljen (39. táblázat). 39. táblázat
A
vetőgumó-szaporítások minőségi
követelményei (megengedett értékek) a szántóföldi
ellenőrzéseken
A
Szaporítási fokozat
minősítés jellemzői
szuperelit Fejlettséget, kiegyenlítettséget, kultúrállapotot minősítő értékszám Kóros, gyengén fejlett, csenevész tövek % Súlyos tüneteket mutató vírusos és mikoplazmás betegségek % Enyhe tüneteket mutató vírusos és mikoplazmás betegségek % Fekete tőrothadás % Egyéb tő- és hervadásos0,5 betegségek % Idegen fajtájú tövek %
elit
után-termesztett
4
4
3
o
o
0,5
0,1
0,2
0,5
0,2
0,5
2,0
0,2 0,5
0,5 1,0
1,0
o
o
0,1
A magyarországi követelmények összehasonlítását más országok szuperelit, elit és utántermesztett megengedett fertőzési fokozatait a 40. táblázat mutatja be. A harmadik ellenőrzésen a növénynek meg kell felelnie a második ellenőrzésre előírt feltételeknek Fekete tőrothadás, csenevész tövek egyik szaporítási fokozatban sem fordulhatnak elő. A gombás és baktériumos rothadások nem haladhatják meg a 10%-ot. Ha a harmadik szántóföldi ellenőrzésre
109
40. táblázat Megengedett fertőzési fokozatok %-ban (növény/ha) Kanada 1 Franciaországl· 3 Hollandia 1• 3 Egyesült Királyság 2
Kámsodás Súlyos mozaik Enyhe mozaik
SE, E Ut. SE, E Ut.
0,25 1,0 0,25 1,0
0,33 1,0 0,33 1,0
0,09 0,25 0,09 2,0
0,1 2,0 0,5 5,0
SE, E Ut. SE, E Ut.
0,1 2,0
0,5 1,0 0,1 0,2
o
0,5 2,0 0,05 0,5
Fekete tőrothadás
Idegen fajta
o 0,1
5
o o
A SE és E kategóriában három szántóföldi ellenőrzés, míg az Ut.-ben két ellenőrzés van. 2 A SE és E kategóriákban két ellenőrzés, míg az Ut.-ben egy ellenőrzés van. 3 Az adatok az E valamint az Ut. kategóriára vonatkoznak. 1
is m.egfelel az állomány, akkor "nemesített burgonya vetőgumónak használható" minősítést kap. Ha a szártalanítást időben nem végezték el, akkor az állományt egy fokozattal visszaminősítik. Ugyanígy járnak el akkor. ha valamelyik szaporítás nem felel meg az előírásoknak. Az utávizsgálatok elvégzésére (rügydugványvizsgálat, ELISA teszt) valamint a kisparcellás ellenőrző kitermesztésre, a szártalanítás után 14-16 napra legalább 440 gumóból álló mintát vesznek ki. A rügydugványok első vizuális vizsgálatát akkor végzik, amikor a növény 20 cm magas, a másodikat pedig 25-30 cm-es fejlettségekor. A módszer lényege, hogy a betakarítás előtt a gumóminta nyugalmi idejét feloldva, majd gumónként 1-1 hajtást kivágva és azokat növénnyé nevelve, megállapítsák a fertőzést. Latens, tüneteket nem mutató fertőzések kimutatására nem alkalmas. Ezeket az ELISA teszt elvégzése teszi lehetővé, amellyel a levélsodródás kimutatható. Jelenleg a legelterjedtebb és legmegbízhatóbb diagnosztikai eljárás. A teszthez tételenként legalább 100 növényre van szükség. Vírusdiagnosztikai eljárásként használják még a bioteszteket (tesztnövények) és a kémiai (festési) eljárásokat. A nemesített burgonya vetőgumója kizárólag fémzároltan kerülhet forgalomba. A vetőgumó akkor fémzárolható, ha a szántóföldi ellenőrzéseken vetőgumónak alkalmas minősítést kapott hasonlóan a rügydugványvizsgálatokon (akárcsak az ELISA teszten). Továbbá ha fajtaazonos és fajtatiszta, egyöntetű, ép, egészséges, érett, száraz, tiszta, karantén betegségektől mentes, és a gumón nincsenek hajtások A hibák és betegségek megengedett értékei a szuperelit, elit és utántermesztett kategóriákban: -száraz rothadás l%, nedves- és vegyes rothadás valamint fagykárosított gumó 0,2%, sugárgombás varasodás, rizoktóniás gumó 5%, vas- és szür110
kefoltos gumó 3%, sérültéstorz gumó 3%, felismerhetetlen idegen fajta gumója 0,1 %. Az összbetegség és hiba 6%. A tapadó föld, rög és egyéb szennyeződés 2%. A vetőgumó mérete minimálisan 28 mm a gömbölyű és ovális gumók esetében és 25 mm a hosszúkás gumóknál. A maximális méret 60 mm, alaktól függetlenül. Az alsó és felső méret között az eltérés 20 mm-nél nem lehet több. A megengedett eltérés az adott méreten belül, úgy az alsó, mint a felső határnál 3 százalék lehet. A fémzárolt vetőgumó biztosítja a felhasználót, hogy a fajta államilag minősitett, a tenyészidőben négyszer ellenőrzésben részesült a szabványelő írásoknak megfelel, fajtaazonos és fajta tiszta. Igazolja, hogy a tétel vírusvizsgálatban részesült és nem tartalmaz a szabvány által meghatározottnál nagyobb mértékű leromlási tüneteket. A fémzárolt vetőgumó minden zsákján címke található, amelyen fel van tüntetve a fajta neve, szaporításfoka, a fémzárolás száma, a csávázás és a minőség érvényességi ideje. Az utóbbi évek vetőgumó-szaporító területe és a fémzárolt mennyiségek a következőképpen alakultak (41. táblázat) 41. táblázat
Az OMMI által fémzárolt években
Év
1989-90 1990-91 1991-92 1992-93 1994-95 1996-97
vetőgumó
Őszi import
import és a szaporító terület alakulása az 1990-1997. Vetőgumó-
(t)
Tavaszi import (t)
Összes import (t)
szaporító terület (ha)
2294,0 1983,0 906,0 1308,2 4068,8 753,4
4727,0 6411,7 8344,6 7505,0 9487,7 3283,4
7 021,0 8 394,7 9 250,6 8 813,2 13 556,5 4 036,0
2 446 2553 2684 2634 3300 1170
A fajtaeloszlást két éghajlati adottság határozza meg leginkább: a magas és az aszályra való hajlam. Különösen a júliusi középhőmérsék letek okoznak gondot, amikor a legjobb körzetekben is ez az érték 19:-20 oc körül alakul. A hőmérséklet területi eloszlását a 30. ábra mutatja. Am bizonytalan a csapadék időbeli és mennyiségbeli eloszlása is. A csapadék eloszlását a 31. ábra mutatja. Ezek a kevésbé kedvező feltételek hozzájárulnak a burgonya fiziológiás leromlásához. Egy másik terméscsökkenést okozó tényező a vírusos leromlás. A leromlás során csökken a burgonya életereje, terméshozama, állapota kórosan megváltozik A vírusfertőzöttség terméshozamra gyakorolt hatását a 42. táblázat mutatja be. Egyébként a vírusbetegségek megengedett mértéke: superelit fokozatban 2%, elit fokozatban 4%, utántermesztett fokozatban pdig 10 százalék A közeljövőben a fenti határértékket összhangba kell hozni az EU előírásával, hőmérséklet
111
21,8 21,0
30. ábra. Magyarország
•c
·c hőmérséklet
eloszlása gumókötéskor
31. ábra. Magyarország csapadék eloszlása gumókötéskor
42. táblázat
A
vírusfertőzöttség
terméshozamra gyakorolt hatása Vírusfertőzöttség
Termés Relatív termés% Abszolút hozam t/ha
112
o
10
20
40
60
100
96
91
78
26
25
23,7
20,3
60 15,6
%
80 43 12,1
100 33 8,6
ami egyértelmű szigorítást fog jelenteni. Mindezek várhatóan először az ezredfordulóban végzett szaporításoknál érvényesülnek. Leromlásra hajlamos fajtáknál a kedvezőtlen termesztési feltételek között a terméscsökkenés egy év alatt elérheti a 20-30 százalékot is. A vírusok a vegetatív szaporításnál (ellentétben a magokkal történő szaporítással) mindig átkerülnek a következő generációba. A termőhely ökológiai viszonyai gyorsítják vagy lassítják a leromlás folyamatát. A kedvezőtlen ökológiai és termesztési feltételek között romlik a növények betegségekkel szembeni ellenálló képessége és a szaporítóanyag biológiai értéke is. A tartós szárazság kedvez a vírust terjesztő levéltetvek felszaporodásának A kedvezőtlen tárolási feltételek jelentős terméscsökkenést okoznak a gumók öregedéseveL Az ilyen gumókból fejlődött csenevész növények gyakran mutatnak a vírusos fertőzöttséggel azonos tüneteket. A fiziológiailag öreg gumókból fejlő dőtt, vírussal fertőzött növényeknél a vírusos tünetek súlyosabban jelennek meg. Az ország természeti adottságait valamint a kórtaní viszonyokat figyelembe véve a vetőgumót kétévente kell cserélni, a leromlásos vidékeken pedig évente, de ez utóbbi az ajánlatos mindenütt. A hagyományos szelekcián alapuló vetőgumó-szaporítás a leromlásra hajlamos vidékeken és vírusfogékony fajtákkal szinte lehetetlen megfelelő egészségi állapotú illetve biológiai értékű vetőgumót előállítani. Ezért vált szükségessé a speciális vetőgumó- termesztési eljárások kidolgozása. Ilyen a nyári ültetés (tarló burgonya) vagy a szártalanításos eljárás. A burgonya nyári tarlába ültetését már régóta ismerik. Megfigyelték, hogy ezzel a módszerrel egyes fajtáknál egészségesebb vetőgumót lehet elő állítani, mint tavaszi ültetésset A nyári ültetés sikere változó lehet, mivel magasak a költségek és alacsony a hozam. A levéltetvek szárnyas alakjainak második tömeges rajzása (a gradáció) az időjárástól és a termőhelytől függően június végére, július első napjaira tehető. A fertőzés megelőzésére a táblákat szártalanítják. A módszert elsősor ban a korai gumókötésű és vírusérzékeny fajtáknál használják. Hatékonyságát nagymértékben befolyásolja a környezet virológiai állapota és az izoláció (43. táblázat). Az éretlen gumók a szártalanítást követő 10-14 nap után beparásodnak. Ezt követően célszerű kiszedni, mert a sokáig talajban hagyott gumókan fokozódik a tárolás alatti rothadás veszélye. 43. táblázat A szártalanítás és az izoláció hatása a Ültetési idő
Szártalanítás
Április
ültetés után
Május
éréskor ültetés után
70 nap 90 nap 120 nap 70 nap 90 nap
fertőzésre
(a Desirée fajtánál)
Izolációval fertőzés% termés t/ha 5,8 5,8 87,5 53,0 96,7
54,2 49,7 32,0 49,0 35,0
Fertőzött fertőzés%
környezet termés t/ha
95,8 89,2 95,8 100,0 99,2
50,8 47,2 24,7 32,8 31,5
113
A köztermesztésben levő burgonyafajták vírus-ellenállósága között jelenkülönbségek vannak. A vad burgonyafajok vírusbetegségekkel szembeni nagyfokú rezisztenciája megoldás lehet a genetikai úton történő védekezésre. Egy másik lehetőség a biotechnológiai eljárások használata, amikor sejtfúzióvallehetővé válik az ivaros úton nem keresztezhető vadfajok tulajdonságainak a kultúrfajokba történő átvitele. Irányított génátvitellel egyes tulajdonságok úgy vihetők át a gazdanövénybe, hogy annak más tulajdonságai nem változnak meg. Belátható időn belül viszont nem várható olyan fajták megjelenése, amelyek valamennyi vírussal szemben ellenállóak legyenek, ugyanis újabb vírustörzsek és vonalak alakulnak ki, ez pedig folyamatos nemesítési munkát fog továbbra is igényelni. A vírusok okozta leromlás még sokáig csak komplex védekezésseilesz mérsékelhető. tős
A vetőgumó-szaporítás jelenlegi színvonalának jellemzői A korábbi országos hálózattal rendelkező szervezetek megszűnése óta szervezett vetőgumó-előállítás és -termelés alig van Magyarországon. A szaporítást végzők száma az utóbbi néhány évben megduplázódott, a szaporító terület elaprózódott. Gyakorlatilag az egész országban szétszórtan megtalálhatók a vetőgumó-előállítók, így a szakmai követelmények érvényesítése is sok gondot okoz. Nálunk fejlettebb államokban a vetőgumó előállítása túlnyomó részben szervezett keretek között történik. A szervezésnek több szervezett formája lehetséges. A leggyakoribb, hogy a nagykereskedelmi szervetetek- akár magán, akár szövetkezeti szervezetek - egyúttal nemesítéssei is foglalkoznak, így ők rendelkeznek az általuk nemesített vagy vásárolt fajták tulajdonjogávaL A fajtatulajdonos jogán- amíg a fajta védettséget élvez- kizárólagosan szervezik a fajtáik fajtafenntartását és szaporítását, valamint a vetőgumó értékesítését. Vállalati érdek, hogy a végtermék minél jobb minőségű legyen. A független minősítő szervezetek mellett a cégek minőségellenőrei folyamatosan figyelemmel kísérik a vetőgumó-előállítás minden folyamatát. Másik lehetőség: amikor szabad, de még keresett fajták fajtafenntartására és szaporítására szerveződnek a kereskedők (szaporítók) megfelelő laboratóriumi illetve ellenőrzési rendszer kialakítása mellett. A két rendszer természetesen kombinálódhat is. Mindkét szervezetnél alapvető érdek, hogy a szaporítóterületek legjobb klimatikus területeken, zárt rendszerben legyenek, ahol áruburgonya, v,agy más - a burgonya vírusbetegségeit hordozó - kultúrák termesztését nem végzik. Előfordul, hogy a zárt körzeteken belül még a szaporítható fajtákat is korlátozzák. Ismereteink szerint ilyen rendszerek működnek azokban az államokban, ahonnan vetőgumót importálunk Hollandiában, Belgiumban, Franciaországban, Nagy-Britaniában, Németországban, Kanadában és Lengyelországban. 114
Magyarország9n az 1970-es évek eleje óta a hazai fajták termelése csak kis területen folyik. Igy a hazai fajtatulajdonosok - bár 3 szervezetnek ll államilag minősített fajtája van- vetőgumó-szaporítást koordináló hatása ma még csak kismértékű. Egyébként a külföldi fajták szaporításának-ami jelenleg a szaporítóterület mintegy 95 százalékára terjed ki - sincs meg a kívánt szervezettsége. Lényegében közel három évtizede az a rendszer alakult ki Magyarországon, hogy az import vetőgumótegy évig szaporítják és ennek termése a következő évben már az árutermelő területek vetőgumójaként kerül felhasználásra. Ettől az időtől kezdv~ a nagy árutermelő gazdaságok egyúttal vető gumó-szaporítók is lettek. Igy tudták a kevésbé jövedelmező étkezési burgonyatermesztést az "olcsó" vetőgumó felhasználásával gazdaságossá tenni. Az általuk használt hagyományos vetőgumó-szaporítási módszer csak néhány tényező tekintetében jelent minőségi változást azt áruburgonya termesztéséhez viszonyítva. Ez a minőségi változás azt jelenti, hogy a burgonyatermesztésben általánosan használt agrotechnikai és technológiai eljárások közül kiemeli azokat, amelyek a termelési hagyományok során kialakulva jelentősen befolyásolják a termelés eredményességét. Ezek közül legfontosabbak: a tábla helyes kiválasztása és izolálása, a hektáronkénti optimális tőszám biztosítása, a gondos növényápolási, szelektálási valamint a szakszerű tárolási munkafázisok. Kiemeit tényező a negatív szelekció, ami a tulajdonképpeni minőségi változást mutatja az áruburgonya-termesztéssei szemben. A módszernek kezdetlegessége miatt sok hibája van. Vizsgálatok azonban egyértelműen bizonyították, hogy az évek többségében még így is egészségesebb, jobb biológiai értékű vetőgumót lehet előállítani a szelektáltan, izolálatlan burgonyáknál. Mindez ma már legfeljebb a legjobb vírusrezisztenciával rendelkező fajtáknál alkalmazható eredményesen. Reményeink szerint visszaszorulóban van és előtérbe kerül a fejlettebb, szigorú, minőségi követelményeket támasztó szaporítási módszerek széles körű alkalmazása. Tapasztalatok szerint azoknál a szaporítóknál fordítottak a minőségjavítás ra nagyobb gondot, amelyeknél a saját vetőgumóigény mellett jelentős volt az értékesített vetőgumó mennyisége is. Ezeket a területeket ugyanis folyamatosan a piac minősítette. A csak saját ellátási célra szaporítóknál az alacsony színvonal konzerválódott. A vetőgumó, így a burgonya vetőgumó is bizalmi cikk. Ha a vetőgumót vásárló termelőnek, vagy kereskedőnek megrendül a bizalma valami miatt az előállítóban, más partnert keres és annál marad meg tartósan, akivel elégedett. Az elmúlt huszonöt évben - a folyamatos hiánygazdálkodás ellenére is - a jobb vetőgumó-szaporító gazdaságoknál kialakult az elégedett törzsvásárlói réteg. Míg más gazdaságokban a bizalom és a kereslet hiánya miatt a szaporító terület folyamatosan csökkent, majd megszűnt. Amennyiben a burgonyatermesztés színvonala nem emelkedik jelentősen Magyarországon, az Európai Unióhoz való csatlakozás hosszabb távon burgonyatermesztésünk, felszámolódását fogja eredményezni. Ennek bekövet-
115
kezése nem lehet érdekünk, tehát sürgős lépésekre van szükség. Melyek lennének ezek? A teljesség igénye nélkül: a) minősített vetőgumó-használat igen jelentős emelése a jelenlegi 20 százalékróllegalább 60 százalékra. b) forgalomba kerülő vetőgumó minőségének folyamatos javítása, melynek elengedhetetlen feltételei: a folyamatos fajta váltás, a vetőgumó-sza porítási zárt körzetek kialakítása, a levéltetű-megfigyelő szolgálat kialakítása és működtetése, a vetőgumó-szaporítás technológiájának javítása, a felvilágosító munkával a vetőgumó-vásárlók igényességének fokozása, valamint a minősítetlen burgonyát "vetőgumóként" forgalmazák kiszorítása a piacról, c) általános technológiai fejlesztés és fejlődés, d) piac megszervezése.
116
Burgonyafajták és a nemesítés A burgonya nemesítése A burgonya neinesítése hosszadalmas és költséges tevékenység. A legújabb nemesítési technikák (szövettenyésztés és génsebészet) felhasználásával is egy-egy fajta-előállításra közel 13 évet vesz igénybe. A nagyobb nemesítő intézetek évi 100-150 ezer magoncot nevelnek fel, s az elmúlt tíz éveben több mint 600 fajtát és fajtajelöltet jelentettek be állami elismerésre az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézethez (OMMI). A magasabb termések eléréséért folytatott szelekció bizonyára Dél-Amerikában még a történelem előtti időkben elkezdődött. A legvalószínűbb, hogy a a fejlődés az irányítatlan beporzás. Következménye, amikor bizonyos gumótulajdonságok (héjszín, alak, termés, ellenálló képesség) felhívták magukra a termelő figyelmét, s amelyeket tovább szaporítottak A 16. században az Andigena faj tetraploidjai kerültek Európába és ezekből kezdődött el a burgonya nemesítése. Az európai hódítók által a burgonya a világ majdnem minden tájára eljutott. Egyfajta genetikai anyagcsere (az európai és az amerikai nemesítési prograrnak között) csak kismértékű volt, mivel kevésnek bizonyult a Dél-Amerikából behozott kiinduló anyag. Európában a behozott Andigenum fajból tenyésztették ki a Solanum tuberasum var. tuberasum fajt. Ennek jellemzője, hogy kevesebb a vegetatív növekedése, korábbi a gumóképződése, rövidebb a növekedési ciklusa és toleránsabb a melegre. A betegségekre és kártevőkre (burgonyavész, varasodás, vírusos betegségek, fonalféreg) való relatív érzékenysége, élénkítette a nemesítést és a származási helyéről való csíraanyagbeszerzést. Ezáltallehetővé vált az új fajták nemesítése, beleértve a vadon élő, primitív fajokat vagy az új Andigena fajok felhasználását is. A burgonyát általában vegetatív úton szaporítják, így minden kiválasztásos eljárás a fajtának megfelelő egyedet eredményez (kivéve a ritkán előfor duló mutációkat). Az új fajtákat már a keresztezés első (Fl) generációjában ki lehet választani, így eléggé könnyű a vad fajok keresztezése, mutációja és a mesterséges polipioidok előállítása. Mint a legtöbb vegetatív úton szaporodó növény, a burgonya is heterozigóta. 117
A vegetatív szaporodás hátrányai közé tartozik: -a kiválogatott növényeket a szaporítások ideje alatt vírusmentesen kell tartani, - a keresztezésekben használt szülőpárok valamint a fajták erősen heterozigóták (vegyes tulajdonságúak) és keresztezéskor a jó tulajdonságukat csak kismértékben örökítik át, -a genatípusok nem virágoznak illetve pollensterilek, -a palántakiválogatás és az első klónév kevésbé hatásos, mivel a szaporítási és a termesztési feltételek különböznek a normális termesztési feltételektől,
-a gumókat nehéz tárolni és évente legalább egyszer szaporítani kell, -a gumónak alacsony a szaporítási hányadosa. Mivel a legtöbb fajta tetraploid és ezen a szinten a legmagasabb a termés, általában a nemesítési programot ezen a szinten végzik. Számos fontos tulajdonság egyetlen uralkodó (domináns) génnel öröklődik (varasodás, burgonyavész, X, A, Y túlérzékenység, fonalféreg-rezisztencia). Ezeket a géneket könnyen be lehet juttatni a génkombinációba, gond csak akkor van, amikor a rezisztencia csak egy rasszra fejti ki hatását. Ez a burgonyavész esetében komoly gondot jelent. A burgonya fejlődése a kialakulási helyén diploid szinten (2n=2x=24) történt. A kromoszóma számváltozása fajon belüli, fajok közötti keresztezésPkkel és mutációval volt lehetséges. A kromoszómaszám sokszorozódása vagy a poliploidizáció általában a kromoszómák megkettőződésével, a különböző ploidia szintek keresztezésével vagy apomixissel jön létre. A használatos burgonyafajták tetrapioidok (2n=4x=48) és a Solanum tuberasum var. andigenum fajhoz tartoznak, de ismeretesek diploid fajták is (Solanum phureja). A nemesítésben gyakran használnak diploidokat illetve tetrapioidból nyert haploidokat. A haploidoknak óriási előnyei vannak, mert gyakran nem lehet vad diploidokat tetraploidokkal keresztezni. Diploid szinten az örökösödési tulajdonságok könnyebben megfigyelhetők és nagyobb homozigóta anyag állítható elő. A diploidokat kolchicines kezeléssei tetraploidokká lehet alakítani. A több gén által befolyásolt jellegek kiválogatása nehézkes, mivel ezekre behatással vannak a környezeti feltételek is. Több burgonyafajban találtak már rezisztencia géneket. Erremutat példát a 44. táblázat. Az említett fajták megjelenésre, kromoszómaszámra, termésre, minőségre, ellenálló képességre különbözőek lehetnek a termesztett fajtóL A nemesítésben akkor lehet a legkönnyebben sikert elérni, ha a jelleget egy domináns gén határozza meg és a legnehezebben akkor, ha a jelleg poligénnel ellenőrzött. A környezeti feltételek nagyban befolyásolják a rezisztenciagének hatását. A nappalak hossza és a hőmérséklet befolyásolja a szárazanyageloszlást valamint a fajta koraiságát is. A nemesítési munka haladását befolyásolja a használt nemesítési eljárás és a növény genetikai rendszere (45. táblázat). Ha a jellegeket egy domináns gén határozza meg és ez teljes védelmet nyújt, akkor a növény pozitívan rea118
44. táblázat Burgonya rezisztencia források Burgonyavész
Fertőző
S. dernissum S. sta/anifemm
S. tuberasum
Varasodás
Baktériumos fonnyadás
S. jamesi i S. chacoense
S. chacoense S. phureja
Rizoktónia
Levélsodró vírus
S. demissum S. acau/e
S. andigenum S. etuberosum
Levéltetű
Fonalféreg
S. berthau/tii
S. vernei S. andigenum
hervadás
45. táblázat A növények reagálása és genetikai rendszere Genetikai rendszer
A növény reagálása
-rassz specifikus rezisztencia - nem rassz specifikus rezisztencia
domináns poligénes
+vagy+és-
Y vírus -immunitás - részleges rezisztencia
domináns poligénes
+vagy+és-
poligénes domináns poligénes poligénes
+és+vagy+és+és-
Betegségek
Phyothpthora infcstans
Levélsodró vírus Fonalféreg Termés Minőség
gál (+), míg a gén hiányában ez a fajta védelem nem létezik, a növény nem reagál(-). A poligénes jellegek nemesítése nehezebb, mivel a növény reagálása nem meghatározott(+,-). Nemesítéskor a botanikai magot szaporítóládákba ültetik, majd onnan kis cserépedényekbe vagy néha a szabad földbe ültetik át. Amikor a növények éréshez közel állnak, minden növénytől általában egy gumót tartanak meg. A gumókat többszöri válogatásnak vetik alá (rezisztencia, héjszín, bokornövekedés) az elkövetkező években. A korai és kései genotípusokat gyakran 119
együtt termesztik. Betakarításkor 6-8 gumót tartanak meg a kiválasztott növényekből. A szelekciók száma az évek folyamán csökken, míg a szelekció növényeinek száma nő (46. táblázat). 46. táblázat
Egy szelekdóra és szaporításra használt eljárás arányai Évek 1 2 3 4 5 6 7 8
Genotípus 40 OOO 30 OOO 4 OOO 400 100 25 6 3
magonc további szelekciója klón, klónonként egy gumó, amelyből kiválasztott klón, klónonként 6 gumó, amelyből kiválasztott klón, klónonként 24 gumóval, amelyből kiválasztott klón, klónonként 48 gumóval, amelyből kiválasztott klón, klónonként 96 gumóval, amelyből kiválasztott klón, klónonként 300 gumóval, amelyből kiválasztott klón, klónonként 1200 gumóval, amelyből kiválasztott
4 OOO 400 100 25 6 3 2
A klasszikus nemesítési eljárásoknak van néhány korlátozó tényezője. Az új eljárások, mint a szomaklonális variációk bevezetése és in vitro- in vivo szelekciója, a szomatikus keresztezés (genotípus x citoplazmával), valamint a génsebészet által átvihető gének, olyan eljárások, amelyeknek kihatását a burgonyanemesítésre korai volna megjósolni.
Burgonyafajták A világon napjainkig több ezer fajtát termesztettek ki és termesztenek kereskedelmi szinten. A burgonyafajták száma a legújabb becslések szerint megközelíti a 3 ezret Földünkön, míg Európában több mint 500-at termelnek különböző nagyságrendben. A fajtajellegekkel többféle leírásban és variációban találkozhatunk. Ezek a leírások általában azokra a környezeti feltételekre vonatkoznak, ahol a fajtát kitenyésztették Mivel csak néhány jelleg azonos a különböző talaj-és éghajlati viszonyok között, valamint sok tulajdonság érzékeny a környezeti hatásokra, a fajtákat ezek ismeretében kell kiértékelni és bevezetni. Egy olyan országban, ahol különbözőek a természeti adottságok, a fajta tulajdonságait és viselkedését annak a vidéknek megfelelően kell megállapítani. A 47. táblázatban egy pár fajtajelleget tüntettünk fel. Egy fajtaellenőrző program keretében különleges figyelmet szentelnek azoknak a jellegeknek, amelyek a környezeti tényezők által erősen befolyásoltak Az ismertetett jellegeknek nem minden környezet között ugyanaz a jelentősége. Egyes esetekben olyan jellegeket is be kell foglalni a leírásba, amelyek az illető vidékre vonatkoznak. Egy vidék fajtaellenőrző programjának a célja olyan új fajtának a kiválasztása, amely helyettesíteni tudja a termesztésben levő fajtát vagy ezzel párhuzamosan termeszthető. Tökéletes fajtát még nem állítottak elő, min120
47. táblázat
A burgonyafajták tulajdonságai Időjárás~
Termés
-Kelés -Bokornövekedés Szárak száma -
Gumóképző-
d és -Érés -Termés -Gumó minősége
Gumó
Tárolási
minősége
minőség
- héjszín
Betegségellenállóság
-nyugalmi idő - burgonyavész a hossza levélzeten - gumóalak - hajtásnövekedés - burgonyavész a gumón - gumóméret - gumórothadás- - alternária érzékenység -szemek mélysé- - fuzárium- rizoktónia ge érzékenység -vágás utáni -varasodás - szárazanyagleromlás tartalom - Ciabodera - étkezési minőség - permetezés - sütési minőség - levélsodródás - chipsminőség -A vírus - kékfoltosság -Y vírus -X vírus
tolerancia és fiziológiai elváltozások - másodiagos növekedés -kis gumó -szárazság -magas hőmérséklet
-szél
den fajtának vannak hibái. Viszont fel kell értékelni a fajta alkalmazko~ dóképességét, termésállandóságát, tárolhatóságát, minőségét és betegség rezisztenciá já t. Magyarországon termesztett burgonyafajták A fajtaválaszték bővülésével mind nagyobb a lehetőség arra, hogy a terme~ az adott viszonyaik között a felhasználási célnak, minőségi követelmé~ nyeknek és a technológia függvényében a legmegfelelőbb fajtákat vá~ lasszák Az új burgonyafajták megismerhetők az OMMI fajtakísérleti parcelláin, a termelőknél, a különböző intézmények tájkörzetenkénti bemutatóparcelláin. Az utóbbi 20 évben Magyarországon a burgonyát kizárólag élelmezési célra termesztették A megtermelt burgonya zömét hagyományos módon, házi készítésben fogyasztják A termesztés célja és a fogyasztás jellege nagymértékben meghatározza a fajtákkal szembeni igényt..{\. burgonya-fajtaválasztásnál különös jelentőségű a fajták leromlással szembeni ellenállásága és fiziológiai stabilitása. Fontos, hogy a termőképesség jó termésstabilitással párosul~ jem. A gépesítéssei párhuzamosan nő az igény a fajták mechanikai terhelésre (sérülés, szürkülés) való rezisztenciával szemben. Az élemiszer~ipari feldolgozás fejlődésével megnőtt a kereslet a speciális fajták iránt (a korábban uralkodó közismert és kedvelt hazai fajták Gülbaba, Kisvárdai rózsa, Somogy gyöngye stb. a köztermesztésből a fajtafentartás megszűnésével eltűntek). lők
121
Mivel a 70-es évek után beállt fajtaváltás után a hazai nemesítés nem tudott még a nyugat-európai országokból származó burgonyával hasonértékűt előállítani, az ország külföldi fajták behozatalára szorult. Az akkor importált fajták (főleg holland) ma is meghatározói a hazai burgonyatermesztésnek, részarányuk meghaladja a 90 százalékot. Ezek közül köztermesztésben három fajta terjedt el a legjobban: Cleopatra, Kondor, és a standard Desirée (az össszes hazai szaporítóterület mintegy 85 százalékát uralja e három fajta). A külföldi fajták elterjedéséhez az is hozzajárult, hogy az új~ jonan megjelenő magyar fajtákkal szemben - habár azok vetekednek illetve egyesek felülmúlják a külföldieket - nincs meg a bizalom. A termelők nem igen mondanak le a már bevált fajtákróL A minősített fajták választékát (48. táblázat) az ideiglenesen szaporítási engedéllyel rendelkező fajták 48. táblázat
Államilag minősített és fontosabb szaporításra engedélyezett burgonyafajták 1997.
Származás helye (ország)
Fajtalistára vétel éve Magyarországon
Nagyon korai és korai érésíí fajták Cleopatra Réka Rosara Rebeka Impala Ukama Karl ena Lato na
Hollandia Magyarország Németország Magyarország Hollandia Hollandia Németország Hollandia
1987 1990 1995 1995 1996
Középkorai és középérésíí fajták Desirée Kondor Romano Ciklámen Sarolta Bakonyisárga Kánkán Százszorszép White Lady Agria Raja Frisia Góliát Helena Asterix Sant e Somogyi sárga kifli Panda Tomensa Solara Hópehely Kuroda
Hollandia Hollandia Hollandia Magyarország Magyarország Magyarország Magyarország Magyarország Magyarország Németország Hollandia Hollandia Magyarország Németország Hollandia Hollandia Magyarország Németország Németország Németország Magyarország Hollandia
1972 1987 1987 1988 1989 1990
Fajta neve
122
-
1997
-
1993 1994 1992 1995 1995 1995 1995 1995 1996 1993 (1960)
1997 1997 1997 1997
egészítik ki. Ezek a fajták főleg a feldolgozóiparban valamint a primőrter mesztésben népszerűek. A fajtaminősítés mindenhol állami feladat és az ehhez szükséges kísérleteket és összehasonlító vizsgálatokat részben az állam, részben a fajtát elő állító szervezetek finanszírozzák. Az érvényes jogszabályok értelmében csak olyan növényfajták termeszthetők, szaporíthaták és forgalmazhatók, amelyek állami minősítést kaptak. Minősítésben az a fajta részesíthető, amely egynemű, megkülönböztethető, állandó, gazdasági értékkel bír és van neve. A fajtaérték vizsgálatok alapelve, hogy a különböző ökológiai adottságok mellett és azonos feltételekkel vizsgált fajták közötti különbségek megállapíthaták legyenek, a fajtára jellemző értékmérő tulajdonság pedig négy termőév adatai alapján kimutatható legyen. A nagy burgonyatermelő országok értékeléseiben a felhasználási érték vagyis a minőségi tulajdonságok élveznek elsőbbséget. Ezzel szemben körülményeink között a felhasználási érték mellett a termésbiztonság is fontos tényezőnek számít. A fajták fontosabb értékmérő tulajdonságai az alábbiak szerint csoportosíthatók: - termóképesség: a fajtajelöltek elbírálásakor a termésbiztonság és a minő ségi tényezők egyaránt fontosak. A fajtában rejlő termőképesség mintegy 30-40 százalékban kihasznált, de az országos termésátlagban a 20% sem mutatható ki; - termésbiztonság: nagy jelentősége van a leromlást okozó vírusos megbetegedésekkel szembeni rezisztenciának. A leromlásra alkalmas fajták fenntartása, szaporítása és termesztése kockázatos. A leromlás elbírálásánál a fogékony Desirée fajta a határérték. Ha egy fajta érzékenyebbnek bizonyult e tekintetben, nem kerülhet állami minősítésre. A gombás lombbetegségekkel szemben a (burgonyavész) kívánatos a legalább közepes rezisztencia, de nem elhanyagolható a szárazságtűrés sem; - minőség: a minőséget egyidőben több tulajdonság jelenléte illetve hiánya határozza meg. Ide sorolhatók a gumó külső megjelenését meghatározó tulajdonságok (héjszín, gumóméret, betegségek jelenléte) valamint a belső tulajdonságok (szárazanyag-tartalom). A gumó minősége genetikailag meghatározott tulajdonság és nagyban befolyásolt a környezeti tényezőktől. Fontos tényező a gépesített betakarítás és tárolás esetén a szürkefoltosság. Alapvető minőségi tulajdonság az íz, főzési-sütési tulajdonságok, a nyers elszíneződés és a főzés utáni gumószürkülés; -tárolhatóság: jól tárolhatók a gumórothadással szemben rezisztens, gumóit egyidőben kötő fajták. Gumórothadásra érzékeny fajta nem kerülhet minősítésre.
123
Mellékletek A burgonya
vetőgumó-szükséglete
a gumó alakja szerint (sortávolság 75 cm)
Vetőgumó-szükséglet
Méret Gumóalak (mm)
30-45
(kg/ha), tenyészterület cm-ben
63 500 58 OOO 53 300 49400 44 400 40 400 37000 33 300 (21x75) (23x75) (25x75) (27x75) (30x75) (33x75) (36x75) (40x75) 2670
2440
224 0
2070
1860
1700
1550
1400
ovális hosszúkásovális
2980
2730
2510
2320
2090
1900
1740
1570
349 0
3190
2930
2720
2440
2220
2040
1830
gömbölyű gömbölyű-
603 0
5510
5060
4690
4220
3840
352 0
3160
ovális hosszúkásovális
6790
6210
5700
5290
4750
4320
3960
356 0
7620
6960
6400
5930
5330
485 0
4440
400 0
gömbölyű gömbölyű-
45-55
A burgonya Gumóméret (g)
20 30 40 50 60 70 80 90 100 110
124
vetőgumó-szükséglete
a gumó mérete szerint (sortávolság 75 cm)
Vetőgumó-szükséglet
74100 (18x75) 1480 2220 2960 3710 445 0 5190 5930 6670 7410 8150
(kg/ha), a tenyészterület cm-ben
63 500 58 OOO 53 500 49 400 44400 40 400 37 OOO 33 300 (21x75) (23x75) (25x75) (27x75) (30x75) (33x75) (36x75) (40x75) 1270 1910 2540 3180 3810 4450 508 0 572 0 6350 6990
1160 1740 2320 2900 3480 4060 4640 522 0 5800 6380
1070 1600 213 0 2670 3200 3730 4260 4800 5330 5860
990 1480 1980 2470 2960 3460 3950 4450 4940 5430
890 1330 1780 2220 2660 3110 355 0 4000 4440 4880
810 1210 1620 2020 2420 2830 3230 3640 4040 4440
740 1110 1480 1850 222 0 2590 2960 3330 3700 4070
670 1000 1330 1665 2000 2330 2660 3000 3330 3660
Burgonya vetőgumó-szaporítást végző termelők 1998-ban (OMMI adatok szerint) BARANYA MEGYE Pécsi Mg. Rt. 7600 Pécs-Üszögpuszta Tel.: (72) 310-311, 314-926 Agromeda Kft. 7951 Szabadszentkirály, Petőfi u. 54. Tel.: (73) 373-345, (60) 361-597
Mg.-i és Szolgáltató Szövetkezet 3895 Gönc, Rákóczi u. 66. Tel.: (46) 388-323 SZE-GA Bt. 3888 Vizsoly, Szent Imre u. Tel.: (46) 387-122, (20) 394-282 Vaskó Attila 3895 Gönc, Virágos út 42.
Szolanum Kft. 7940 Szentlőrinc, Nyárf u. 1 /a Tel.: (73) 471-660 FEJÉRMEGYE BÁCS-KISKUN MEGYE Béke MgTsz. 6087 Dunavecse, Fő u. 20. Tel.: (78) 478-006, 437-130 Haladás Tsz. 6323 Dunaegyháza, Duna u. 35. Tel.: (78) 473-006, 437-130 Seedex Kft. 6400 Kiskunhalas, Kossuth u. 19. Tel.: (77) 422-039 Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Tanüzeme 6000 Kecskemét Kisfái Tel.: (76) 321-180 BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN ME GYE Gömör Mag Kft. 3630 Putnok, Bajcsy-Zs. u. 50.
Szabó Ferenc 8136 Lajoskomárom, Ozorai u. 5. Tel.: (30) 467-898 Béke Mg. Szövetkezet 8156 Kisláng, Fő u. 29. Tel.: (22) 374-515 Győzelem Mg. Szövetkezet 8136 Lajoskomárom, Ozorai u. 5.
GYŐR-MOSON-SOPRON
Március 15 Mg. Szövetkezet 9155 Lébény, Fő u. 45. Béke Szövetkezet 9232 Darnózseli, Felszabadulás u. 82. Tel.: (98) 316-288,316-143 Tetragro Bt. 9011 Győr, Körtér 17 l A
Sajóvölgye Tsz. 3653 Sajópüspöki, Kossuth u. 36. Tel./ fax: (48) 437-703
Red Ribbon Kft. 9012 Györ, Szabolcska u. 1 /B
Rákóczi Tsz. 3576 Sajóhíd vég, Táncsics u. 116.
Liresits Imre 9200 Mosonmagyaróvár, Zichy u. 11.
Mg. Bt. 3891 Vilmány, F6 u. 66.
GSD Agrárprodukt Kft. 9476 Zsira, Rákóczi u. 8.
125
HAJDÚ-BIHAR MEGYE Agrárvállalkozók Szövetkezete 4183 Kaba, Szabadság tér 5. Tel.: (54) 465-523, (60) 484-150
Rákóczi Mg. Szövetkezet 8724lnke, Rákóczi út 187. Tel./fax: (82) 494-035 Gál és Társa Kft. 6500 Baja, Szent László u. 105.
SOLANUM Kft. 4200 Hajdúszoboszló Herman O. u. 13. Tel.: (52) 364-955, (60) 305-325
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE
NAGISZ-NÖVÉNY Kft. 4181 Nádudvar Tel.: (54) 480-419, 480-352
Agromarkt Kft. 4600 Kisvárda, Csillag u. 17. Tel.: (45) 405-256
Kösely Mg. Rt. 4200 Hajdúszoboszló Tel.: (52) 365-022
Tiszatim Kft. 4466 Tímár, Szabadság u. 2.
Növénytermelő
Kft. 4064 Nagyhegyes Tel.: (52) 362-986, (60) 480-957 Nagyhegyes Gazdaszövetkezet 4064 Nagyhegyes, Táncsics u. 29. Tel.: (52) 367-175 Interpens Kft. 4031 Debrecen, Tócoskert tér 1. Tel.: (60) 305-335 FEMO Kft. 4220 Hajdúböszörmény, Polgári u. 73. Tel.: (52) 372-485
Balkányi Vetőburgonya Vetőmagterm. Kft. 4233 Balkány Tel.: (42) 361-722, 363-330 Vencsellői Mg.-i Szövetkezet 4471 Gávavencsellő Tel.: (42) 206-009
Várdagrow Kft. 4600 Kisvárda, József A. u. 56. Szűcs László és Társai 4600 Kisvárda, Tel.: (42) 420-203
DA TE Kutató Központ 4400 Nyíregyháza, Westsik V. u. 4-6. Tel.: (42) 430-000
KOMÁROM-ESZTER GOM MEGYE Solum Rt. 2900 Komárom, Városmajor u. 30. Tel.: (34) 340-040
TOLNAMEGYE
KMK Bt. 2885 Bakonybánk
Új Élet Mg. Tsz. 7131 Mözs, Szent István u. 42. Tel.: (74) 340-433
SOMOGYMEGYE
702~
Solanum Kft. Berzence, Szabadság tér 19. Tel.: (82) 351-051, (60) 368-766
VASMEGYE
Mike Szövetkezet 7512 Mike, Kossuth u. 31-33.
Kisfaludy Mg. Szöv. 9841 Kám Tel.: (94) 376-042
126
Igazság Mg. Tsz. Madocsa, Fő u. 29.
VESZPRÉM MEGYE Bakony-Agro Kft. 8425 Zirc, Petőfi u. 4. Tel.: (88) 314-781, 314-340
Pannon Agrártud. Egyetem Burgonyakutató Osztály 8360 Keszthely, Festetics u. 7. Pf. 71 Tel.: (83) 311-231, 311-290
ZALAMEGYE
Közép-Zala-menti Mg. Tsz. 8798 Zalabér Tel.: (83) 3 376-011, 376-013
Zabó József 8360 Keszthely, Vaszary K. u. 24. Tel.: (83) 310-858, (30) 364-086
SÖPRO Kft. 8900 Zalaegerszeg, Gibárti u. 105. Tel.: (92) 311-165
127
Burgonya vetőgumó-forgalmazók 1998-ban (OBTT adatai alapján) AGRICO Magyarország Ker. Kft. 1027 Budapest, Bem rkp. 30 I. 7. Tel.: (06-30) 429-632 Fax: 201-4588, 332-3749 Csiszér-Bakosmag Kft. 1118 Budapest, Csiki-hegyek u. 4. Tel.: 153-8602 Fax: 153-8601 Bedalin Kft. 1085 Budapest, József krt. 30-32. Tel.: 133-2170, (30) 567-437 Garden 93 Kft. Raktáráruház 4031 Debrecen, Déli sor 29. Tel.: (52) 311-623, (52) 347-641
Pannon Agrártudományi Egyetem Burgonyakutatási Osztály 8360 Keszthely, Festetics u. 7. Tel.: (83) 311-290,311-231 Fax: (83) 311-231 Seedex Ker. és Szolg. Kft. 6400 Kiskunhalas, Kossuth u. 29. Tel./ fax: (77) 422-039, 420-469 (60) 303-413 STOLO Kft. 1028 Budapest, Patakhegyi u. 83. Tel.: 176-5511/278,397-2520 (30) 333-646, Fax: 397-2519
Vetőmag
KONDOR Trade Kft. 6794 Üllés, Felszabadulás u. 13. Tel.: (62) 382-058, (60) 483-918
Gumó-Forg Kft. 8226 Alsóörs, Séd köz 2. Tel.: (87) 347-300, (30) 460-540
Mezőmag Kft. 8000 Székesfehérvár Prohászka Ottokár u. 42. Tel.: (22) 314-288 Fax: (22) 329-018
KITE Kft. 4181 Nádudvar, Bem u. l. Tel.: (52) 380-401 Fax: (52) 380-203 BÉTAMAG Vetőmag Kft. 9485 Nagycenk, Gyár u. 87. Tel.: (99) 360-031, 360-12 Fax: (99) 360-062 DATE Kutató Központja 4400 Nyíregyháza Westsik V. u. 4-6. Tel.: (42) 311-632
Üllés és Vidéke ÁFÉSZ 6794 Üllés, Felszabadulás u. 25. Tel.: (62) 382-025, (60) 383-311 Vetőmag
Kereskedó1táz Rt. Hajdúsági Üzletága 4200 Hajdúszoboszló, Kötelesi út. Tel.: (52) 361-577 Fax: (52) 362-421 Wendler István Kft. 1398 Budapest 62. Pf. 586 Tel.: 352-5205, 352-5204 1073 Budapest Erzsébet krt. 2. Il. 14/b
OBTT megnevezése és címe: ORSZÁGOSBURGONYA TERMÉKTANÁCS TITKÁRSÁG 1054 Budapest, Akadémiai u. 1-3. fszt. 33. Tel./fax: (l) 311-9404
128
Növényb etegsége k I.
Burgonya levélsodró vírus
Burgonya Y-vírus
Burgonya X-vírus
Burgonya aucuba vírus
Növénybetegségek II.
Burgonyavész
Verticilliumos hervad ás
Alternáriás levélfol tosság
Fekete
szá rtő roth a dás
Gum ó beteg sége k I.
Szárazro thadás
Rizoktónia
Közönséges varasodá s
Baktériurnos
gyűrűsrothadás
Kártevó'k
Burgo nyama ly
Vetési bagoly pill (lárvája)
Gumó rontó fonalféreg
Burgo nyabo gár (lárvája)
Tartalomjegyzék Előszó
......................................................
5
Burgonya a világ körül . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Termelési költségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Az elérhető termés becslése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 A burgonyáról általánosságban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A bokor .............................................. .... A gyökér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A gumó .............................................. .... A gumó héja .............................................. A hajtás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A gumók nyugalmi ideje és a hajtás növekedése . . . . . . . . . . . . . . A termés környezetélettana . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
13 13 14 15 15 16 17 20
A gumótermés és kiszámítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A gumó minősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A gumó szárazanyag-tartalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A redukáló cukor ........................................ Nyers elszíneződés és szürkefoltosság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Főzés utáni gumószürkülés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Glikoalkaloidok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Burgonyafajták minőségi követelményei Magyarországon . . . . . . . . A piacosított áru . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Anövénys~r~ség ........................................ Vetőgumó-szükséglet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
26 27 28 30 31 32 33 34 34 37 40
A termést befolyásoló éghajlati Talajigény és
talaj-előkészítés
tényezők
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51
Tápanyag -utánpótl ás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56 A termést és minőséget meghatár ozó tápeleme k ........ ........ 56 Magyaro rszágon használt szerves és műtrágyák . . . . . . . . . . . . . . . . 60 A vízellátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63 A burgonya öntözése Magyaro rszágon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67 Növényv édelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A burgonya betegsége i ........ ........ ........ ........ ..... a) A vírusos betegsége k . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . b) A baktérium os betegsége k . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . c) A gombás betegsége k . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Védekezé s . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A burgonya kártevői ........ ........ ........ ........ ....... Védekezé s ........ ........ ........ ........ ........ ..... Az élettani betegsége k és károsodá sok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Gyomirtá s . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
70 76 76 78 78 80 81 81 82 83
A burgonya betakarítá sa és tárolása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84 A tárolás tudnivaló i . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87 A
vetőburgonya termeszté se . . . . . . . . . Vetőgumóforrások és felhaszná lásuk
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 98 ........ ........ ........ .. 100 Vetőgumóprogramok ........ ........ ........ ........ ....... 102 Vetőgumó-termelés és a vírusos betegsége k ........ ........ .... 105 A vetőgumó-ellenőrzés és minősítés Magyaro rszágon ........ .... 108 A vetőgumó-szaporítás jelenlegi színvona lának jellemzői ........ . 114
Burgonya fajták és a nemesítés ........ ........ ........ ........ .. A burgonya nemesítés e ........ ........ ........ ........ ..... Burgonya fajták ........ ........ ........ ........ ........ .... Magyaro rszágon termeszte tt burgonya fajták ........ ........ .
117 117 120 121
Melléklet ek ........ ........ ........ ........ ........ ........ .. 124
