Paul Watzlawick, John H. Weakland, Richard Fisch: Változás - A problémák keletkezésének és megoldásának elvei

Tartalom Előszó (Milton H. Erickson) Bevezetés 1. RÉSZ. ÁLLANDÓSÁG ÉS VÁLTOZÁS 1. Az elméleti perspektíva 2. A gyakorlati perspektíva 2. RÉSZ. A PROBLÉMA KÉPZŐDÉSE 3. „Ugyanabból még több” 4. A szörnyű egyszerűsítések 5. Az utópia-szindróma 6. Paradoxonok 3. RÉSZ. A PROBLÉMA-MEGOLDÁS 7. A másodfokú változás 8. Az átalakítás nemes művészete 9. A változás a gyakorlatban 10. Példák Ugyanabból kevesebb A rejtett nyilvánvalóvá tétele Rejtegetés helyett reklámozás Kis okok nagy következményei A Bellac-trükk Az ellenállás hasznosítása Vitathatatlan vádak és bizonyíthatatlan tagadások Jótékony szabotázs A figyelmetlenség áldásai Tanulási problémák Az utópiák kezelése „Egyezség az ördöggel” 11. A szélesebb láthatár Gerevich József: A változás változása, avagy a problémamegoldás problémái (Előszó az első magyar kiadáshoz) Paul Watzlawick (1921-2007) Irodalom

PAUL WATZLAWICK JOHN H. WEAKLAND RICHARD FISCH

VÁLTOZÁS A PROBLÉMÁK KELETKEZÉSÉNEK ÉS MEGOLDÁSÁNAK ELVEI

CHANGE The Principles of Problem Formation and Problem Resolution © Paul Watzlawick, John H. Weakland, Richard Fisch, 1974 ISBN 978 963 9751 16 3

Előszó Szí​ve​seb​ben mon​da​nék töb​bet erről a könyv​r ől, mint amennyit fogok. Saj​nos beteg​ség gátol ebben, éppen ezért rög​tön a lényegre térek. Ren​g e​teg könyv és elmé​let fog​lal​ko​zik azzal, hogyan vál​toz​tas​suk meg az embe​r e​ket; ebben a könyv​ben viszont magát a vál​to​zást vizs​g ál​ják végre-vala​hára komo​lyan a szer​zők, köze​lebb​r ől azt, miként zaj​lik az spon​tá​nul és miként lehet elő​se​g í​teni. Saját mun​kám során magam is ezt pró​bál​tam meg​ér​teni, és erről szól​nak írá​saim. Az embe​r ek első​sor​ban nem azért for​dul​nak a pszi​cho​ló​g i​á​hoz, hogy meg​vi​lá​g o​sod​jék előt​tük a meg​vál​toz​tat​ha​tat​lan múlt, hanem azért, mert elé​g e​det​le​nek a jelen​nel, és jobbá sze​r et​nék tenni a jövőt. Hogy milyen irá​nyú és mek​kora vál​to​zásra van szük​ség, azt nem tud​hatja sem a beteg, sem a tera​peuta. De az adott hely​zet vál​to​zást kíván, s ha ez egy​szer bekö​vet​ke​zik, bár​mi​lyen kicsi is, további vál​to​zá​so​kat tesz szük​sé​g essé, s e jelen​ték​te​len vál​to​zá​sok lavi​na​ha​tása újabb, jelen​tő​sebb vál​to​zá​sok​hoz vezet a beteg lehe​tő​sé​g e​i​nek meg​fe​le​lően. Ahhoz, hogy meg​ért​sük az emberi visel​ke​dést – a magun​két és a máso​két –, alap​ve​tően fon​tos tud​nunk, hogy ezek a vál​to​zá​sok átme​ne​tiek-e, állan​dóak-e, s vezet​nek-e más vál​to​zá​sok​hoz. Mun​kás​sá​gom nagy része azok​nak a vál​to​zá​sok​nak a siet​te​té​sé​ből állt, ame​lyek for​r ong​tak már az egyén​ben vagy a csa​lád​ban, de ahhoz, hogy meg​fog​ható gyü​möl​csöt hoz​za​nak, valami „meg​le​pe​tés​szerű”, „illo​g i​kus”, „várat​lan” lépésre volt szük​ség. Ez a könyv a vál​to​zás jelen​sé​g é​vel fog​lal​ko​zik, valódi ter​mé​sze​té​vel és faj​tá​i​val, amit oly sokáig figyel​men kívül hagy​tak az embe​r ek meg​vál​toz​ta​tá​sá​r ól szóló elmé​le​tek meg​fo​g al​ma​zá​sa​kor. Ezt a jelen​sé​g et kutatta Watz​la​wick, Wea​k​land és Fisch e rend​kí​vül fon​tos könyv​ben, s olyan fogalmi keretbe öntöt​ték, és olyan sok​féle terü​let​r ől szár​mazó pél​dák​kal vilá​g í​tot​ták meg, hogy ezen​túl könnyebb lesz meg​ér​te​nünk, hogyan ala​kul​nak ki az embe​r ek közötti csap​dák, s mit lehet tenni annak érde​ké​ben, hogy a sze​r ep​lők kijus​sa​nak az ilyen zsák​ut​cák​ból. Ez az új fogalmi keret a kiin​du​ló​pont​jául szol​g áló „pszi​cho​ló​g iai” prob​lé​mák​nál jóval szé​le​sebb terü​le​ten alkal​maz​ható, ez egy lel​ke​sítő mű. Azt hiszem, jelen​tős tel​je​sít​mény – és remek olvas​mány –, s min​den​ki​nek nél​kü​löz​he​tet​len, aki meg akarja érteni a cso​port​vi​sel​ke​dés külön​böző vonat​ko​zá​sait. Örü​lök, hogy mun​kás​sá​g om hoz​zá​já​r ult vala​mi​vel a könyv​ben leírt elkép​ze​lé​sek​hez, s hálás vagyok, hogy hoz​zá​fűz​he​tem ezt a rövid kom​men​tárt. Itt talán

épp​úgy, mint másutt, csak egy kis gesz​tust kell ten​nie annak, aki siet​tetni akarja a dol​g o​kat. Phoenix, Arizona 1973. november Milton H. Erickson

Bevezetés Merész do​log az isme​ret​lent vizs​gál​ni, de még me​ré​szebb rá​kér​dezni az is​mert​re. KASPAR Ami​kor 1334-ben Mar​g a​r eta Mault​asch, Tirol her​ceg​nője körül​zárta Hochos​ter​witz várát Karin​ti​á​ban, nagyon jól tudta, hogy a vá​r at, amely egy hihe​tet​le​nül magas szik​lán tró​nolt a völgy felett, köz​vet​len táma​dás​sal lehe​tet​len bevenni, csak egy hosszú ost​r om bír​hatja rá a behó​do​lásra. A védők hely​zete egy idő után kri​ti​kussá vált: mind​ö ssze egyet​len ökrük és két zsák árpá​juk maradt. Mar​g a​r eta hely​zete – noha más okok​ból – ugyan​csak nyo​masztó volt: csa​pa​tai enge​det​len​kedni kezd​tek, úgy lát​szott, az ost​r om​nak soha​sem lesz vége, s ugyan​ilyen sür​g ős kato​nai ügyek vár​tak rá másutt. Ekkor a vár​pa​r ancs​nok két​ség​be​esett lépésre szánta el magát, amit embe​r ei min​den bizonnyal szín​tiszta bolond​ság​nak tar​tot​tak: levá​g atta az utolsó ökröt, has​üre​g ébe bele​töl​tette a mara​dék árpát, s elren​delte, hogy a tete​met dob​ják a mere​dek szirt​r ől az ellen​ség tábora előtti mezőre. Felül​r ől ezt a meg​vető üze​ne​tet kap​ván, az elbi​zony​ta​la​no​dott her​cegnő véget vetett az ost​r om​nak, és elvo​nult. Egé​szen más hely​zet állt elő 1940 máju​sá​ban egy brit halász​ha​jón, amely tit​kos talál​ko​zóra tar​tott egy német hír​szerző tiszt​tel, Rit​ter őrnaggyal, a La Manche csa​tor​nán. A hajón két „ket​tős ügy​nök” volt, Snow, illetve Bis​cuit fedő​né​ven. Snow a múlt​ban kitűnő mun​kát vég​zett az ango​lok szá​mára, a néme​tek pedig az egyik leg​jobb ügy​nö​kük​nek tar​tot​ták Ang​li​á​ban. A több​szö​rö​sen bün​te​tett elő​életű Bis​cuit igen meg​bíz​ható rend​ő r​ségi besú​g óvá vált, akit most Snow beosz​tott​ja​ként akar​tak bemu​tatni Rit​ter őrnagy​nak azzal, hogy Német​o r​szágba kel​lene kül​deni kikép​zésre, s aztán vissza​ve​zé​nyelni Ang​li​ába. Ilyen vagy olyan okok​ból az angol hír​szerző szol​g á​lat úgy látta jónak, hogy egyik ügy​nök se tudja a másik​r ól, hogy az szin​tén az ango​lok​nak dol​g o​zik, de ezt végül nyil​ván mind​kettő meg​sej​tette. Ez lidér​ces hely​zet​hez veze​tett, amit Mas​ter​man így ír le az ango​lok ket​tős​ügy​nök-rend​sze​r é​r ől szóló nagy​szerű mun​ká​já​ban:75 Az úton (a Rit​ter​r el való talál​kozó felé tartva) Bis​cuit Snow visel​ke​dé​sé​nek és sza​va​i​nak meg​fi​g ye​lé​sé​ből arra a belá​tásra jutott, hogy az való​já​ban a néme​tek​nek dol​g o​zik és Rit​ter​r el talál​kozva nyil​ván tudatni fogja vele, hogy ő fel​ügye​let alatt álló ügy​nök. Snow-nak viszont – itt nem ele​mez​hető okok​ból – az a benyo​mása támadt, hogy Bis​cuit valódi német

ügy​nök, s biz​to​san elárulja Rit​ter​nek az ő ket​tős mivol​tát. Emi​att min​dent elkö​ve​tett, hogy meg​g yőzze Bis​cu​i​tet arról, hogy való​ban a német érde​ke​ket szol​g álja, s ily módon meg​ket​tőzte Bis​cuit gya​nú​ját.75 Ebben a külö​nös hely​zet​ben tehát mind​két fél azzal pró​bál​ko​zott, ami az adott hely​zet​ben a leg​jobb​nak lát​szott, de minél job​ban pró​bál​koz​tak, annál remény​te​le​nebb lett a hely​zet. Végül Bis​cuit saját érde​ké​ben, és hogy meg​aka​dá​lyozza azt, amit kataszt​r ó​fá​nak vélt az angol tit​kos​szol​g á​lat szá​mára, kabin​jába zár​atta Snow-t, a hajót pedig vissza​irá​nyí​totta Grimbsby felé anél​kül, hogy talál​kozni pró​bált volna Rit​ter​r el. Vagyis őszinte igye​ke​ze​té​ben, hogy elke​r ülje a nagyobb bajt, maga idézte azt elő. Ez a két példa köny​vünk témá​ját szem​lél​teti. A könyv az emberi dol​g ok állan​dó​sá​g á​nak és vál​to​zá​sá​nak ősrégi kér​dé​se​i​vel fog​lal​ko​zik. Köze​lebb​r ől azzal, hogyan kelet​kez​nek a prob​lé​mák, hogyan állan​dó​sul​nak bizo​nyos hely​ze​tek​ben, és oldód​nak meg mások​ban. Leg​in​kább pedig azzal, miként vezet – para​dox módon – sok​szor csőd​höz a józan ész és a „logi​kus” visel​ke​dés, míg az olyan „illo​g i​kus”, „éssze​r űt​len” cse​le​ke​de​tek, mint Hochos​ter​witz védőié, elő​idé​zik a kívánt vál​to​zást. Bár a józan ész és a logika kiváló meg​o l​dá​so​kat ered​mé​nyez​nek, ami​kor működ​nek, min​den​ki​nek volt része abban a bor​zasztó és riasztó tapasz​ta​lat​ban, hogy bár a józan ész és a logika sza​bá​lyai sze​r int meg​tett min​den tőle tel​he​tőt, ám a dol​g ok ettől csak rosszabbra for​dul​tak. Időn​ként viszont „illo​g i​kus” és meg​lepő, de öröm​teli vál​to​zást tapasz​ta​lunk egy kel​le​met​len patt​hely​zet​ben. A rej​té​lyes, éssze​r űt​len meg​o l​dás fel​buk​ka​nása ősi téma, meg​ta​lál​ható a nép​köl​té​szet​ben, a tün​dér​me​sék​ben, a humor​ban és sok álom​ban épp​úgy, mint azok​ban a nép​szerű vagy művel​tebb magya​r á​za​tok​ban, ame​lyek a többi ember, a világ vagy a sátán per​ver​zi​tá​sá​nak szám​lá​jára írják a for​dí​tott hely​ze​tet. Komo​lyan és rend​sze​r e​sen azon​ban nem nagyon vizs​g ál​ták ezt a kér​dést, amely ma épp​o lyan rej​té​lyes és ellent​mon​dá​sos, mint koráb​ban volt. Mi magunk köz​vetve kezd​tünk fog​lal​kozni ezzel a prob​lé​má​val, pszi​cho​te​rá​piás gya​kor​la​tunk és vizs​g á​ló​dá​sa​ink előre nem sej​tett követ​kez​mé​nye​ként, s fej​te​g e​té​se​ink és pél​dá​ink nagy része ehhez az álta​lunk leg​in​kább ismert terü​let​hez kap​cso​ló​dik. Ám annak elle​nére, hogy az emlí​tett sajá​tos úton jutot​tunk ide, köny​vünk első​sor​ban az állan​dó​ság​r ól és a vál​to​zás​r ól szól, arról, hogy mi a sze​r e​pük az emberi gya​kor​lat​ban, álta​lá​ban a prob​lé​mák kiala​ku​lá​sá​ban és meg​o l​dá​sá​ban. Mivel még leg​ál​ta​lá​no​sabb néze​te​ink is a konk​r ét tapasz​ta​lat​hoz kap​cso​lód​nak, nem árt néhány szót szól​nunk szak​mai hát​te​r ünk​r ől. Mint az orto​dox módon kép​zett és sok​évi gya​kor​lat​tal ren​del​kező tera​peu​ták álta​lá​ban, mi is

egyre csa​ló​dot​tabbá vál​tunk mód​sze​r e​ink bizony​ta​lan​sága, a keze​lé​sek hossza​dal​mas​sága és ered​mé​nyük cse​kély​sége miatt. Ugyan​ak​kor izga​tott ben​nün​ket az időn​ként alkal​ma​zott „trük​kös” meg​o l​dá​sok várat​lan és meg​ma​g ya​r áz​ha​tat​lan sikere – leg​in​kább való​szí​nű​leg azért, mert nem téte​lez​tük fel, hogy bár​mi​féle jóté​kony hatá​suk lehetne. Egyi​künk, Richard Fisch java​solta 1966-ban annak az intéz​mény​nek a meg​ala​pí​tá​sát, ame​lyet jobb híján Rövid​te​r á​piás Köz​pont​nak* nevez​tünk el, s a Palo Alto-i Men​tal Rese​arch Ins​ti​tute-hoz tar​to​zott. Fisch irá​nyí​tá​sá​val kezd​tük vizs​g álni az emberi vál​to​zás ter​mé​sze​tét, s hama​r o​san arra jutot​tunk, hogy min​dent, amit eddig hit​tünk, tanul​tunk és a gya​kor​lat​ban csi​nál​tunk, újra kell gon​dol​nunk.* Az is össze​ko​vá​csolt és össze​kö​tött ben​nün​ket, hogy kez​det​től fogva azo​nos nyel​vet beszél​tünk: a Men​tal Rese​arch Ins​ti​tute kuta​tó​i​ként több​éves gya​kor​la​tunk volt az emberi kom​mu​ni​ká​ció kuta​tá​sá​ban és az inter​ak​tív pszi​cho​te​r á​pi​á​ban (azaz a pár- és csa​lád​te​r á​pi​á​ban), aho​g yan azt Gre​g ory Bate​son elmé​leti és Don D. Jack​son kli​ni​kai irá​nyí​tá​sá​val a lazán Palo Alto-i cso​port​nak neve​zett kuta​tó​g árda kiala​kí​totta és művelte. Hozzá vol​tunk szokva, hogy inkább a folya​ma​tokra, mint a tar​tal​makra, s inkább az itt-és-mostra, mint a múltra figyel​jünk. Talán ugyan​ilyen fon​tos az is, hogy mind​annyi​unk​nak volt kép​zett​sé​g ünk és gya​kor​la​tunk a hip​nó​zis​ban, ami nem​csak elfo​g ad​ha​tóvá tette szá​munkra a köz​vet​len beavat​ko​zást, de meg​is​mer​te​tett ben​nün​ket Mil​ton Erick​son meg​lepő és újszerű tech​ni​ká​i​val, aki​nek mind​annyian szív​ből hálá​sak vagyunk. Kez​det​től fogva fel​té​te​lez​tük, hogy ha egye​sít​jük tudá​sun​kat, képe​sek leszünk meg​ér​teni és hasz​no​sí​tani a vál​to​zás koráb​ban emlí​tett, zavarba ejtő jelen​sé​g eit, s olyan új mód​sze​r e​ket találni, ame​lyek​kel haté​ko​nyan be lehet avat​kozni az emberi prob​lé​ma​hely​ze​tekbe. Fel​te​vé​sünk helyes​nek bizo​nyult, de várat​lan fej​le​mény​hez veze​tett: ami​kor meg​ter​vez​tük egy sajá​tos emberi zsák​utca ese​té​ben a beavat​ko​zás leg​meg​fe​le​lőbb for​má​ját, olyan rej​tett fel​te​vé​sekre támasz​kod​tunk, ame​lye​ket kép​te​le​nek vol​tunk az idő tájt pon​to​san leírni. Ez egyre kíno​sabbá vált, mert egyre több kívül​álló ismerte meg a műkö​dé​sün​ket elő​adá​so​kon, demonst​r á​ci​ó ​kon és kiképző, fel​ké​szítő tan​fo​lya​mo​kon, érdek​lőd​tek iránta, s nem hagy​ták elkáp​r áz​tatni magu​kat a fur​csa trük​kök​től, hanem a tevé​keny​sé​g ünk alap​jául szol​g áló fogalmi rend​szer​r ől akar​tak töb​bet tudni. Lát​ták a hatá​so​kat, de azt akar​ták tudni, hogy mi idézi elő eze​ket. Magunk is csak aprán​ként tud​tuk fogal​mi​lag meg​r a​g adni saját meg​kö​ze​lí​té​sün​ket, s ebben a könyv​ben azt pró​bál​juk rend​szerbe fog​lalni, amire elő​fel​te​vé​se​ink vizs​g á​lata során rájöt​tünk. Eddigi tapasz​ta​la​ta​ink alap​ján fel vagyunk készülve arra, hogy néhá​nyan meg​tá​mad​nak ben​nün​ket, mivel, úgy​mond, gya​kor​la​ti​lag is, fogal​mi​lag is

„mani​pu​la​tív” módon, őszin​tét​le​nül köze​lít​jük meg az emberi prob​lé​má​kat. Az „őszin​te​ség” diva​tos jelző manap​ság, kép​mu​ta​tás a javá​ból. Homá​lyo​san azzal az elgon​do​lás​sal függ össze, hogy a világ​nak van egy „helyes” szem​lé​lete, ami álta​lá​ban azo​nos a szem​lé​let bir​to​ko​sá​é​val. Össze​függ azzal az elkép​ze​lés​sel is, misze​r int a „mani​pu​lá​ció” nem​csak hogy rossz, de kerü​lendő is. Azt, hogy miként, saj​nos eddig senki sem magya​r ázta el. Nehéz elkép​zelni, hogyan lehet egy​ál​ta​lán úgy visel​kedni egy másik sze​mély jelen​lé​té​ben, hogy az ember min​den kom​mu​ni​ká​ciót elke​r ülve képes legyen ellep​lezni saját néze​tét a ket​te​jük közötti viszony ter​mé​sze​té​r ől, követ​ke​zés​kép​pen ne befo​lyá​solja az ille​tőt. Az ana​li​ti​kus, aki hall​g a​tásba bur​ko​lózva ül a fekvő páci​ens mögött vagy a „nem beavat​kozó” tera​peuta, aki „pusz​tán elis​métli” bete​g é​nek ver​bá​lis meg​nyi​lat​ko​zá​sait, óri​ási befo​lyást gya​ko​r ol ezzel a maga​tar​tás​sal, kivált miu​tán ez „be nem avat​ko​zás​ként” van defi​ni​álva. A prob​léma tehát nem az, hogyan lehet kikü​szö​bölni a befo​lyá​so​lást és a mani​pu​lá​ciót, hanem az, hogyan lehet a leg​job​ban meg​ér​teni és fel​hasz​nálni eze​ket a beteg érde​ké​ben. Ez az a téma, amely mind​vé​g ig fog​lal​koz​tat ben​nün​ket ebben a könyv​ben. Töké​le​te​sen tisz​tá​ban vagyunk azzal, hogy az itt elmon​dot​tak jó részét mások már elmond​ták vagy meg​csi​nál​ták, bár álta​lá​ban más kon​tex​tus​ban és más elő​fel​te​vé​sek alap​ján. Remél​jük, az olvasó meg​érti, hogy nem tudunk rámu​tatni min​den ilyen hason​ló​ságra, s elma​g ya​r ázni sem tud​juk a különb​sé​ge​ket. Külö​nö​sen áll ez a visel​ke​dés​te​r á​pi​á​val való nyil​ván​való pár​hu​za​mokra, de az olva​só​nak nem sza​bad elfe​lej​te​nie, hogy mi nem támasz​ko​dunk „hibás” tanu​lás​sal, felej​tés​sel, kon​di​ci​o ​ná​lás​sal, dekon​di​ci​o ​ná​lás​sal stb. kap​cso​la​tos fel​te​vé​sekre. Mint​hogy köny​vünk fő célja álta​lá​nos néze​te​ink és követ​kez​te​té​se​ink bemu​ta​tása, az ezek​hez vezető hosszú utat itt nem követ​jük végig. Ehe​lyett, aho​g yan a tar​ta​lom​jegy​zék​ből egy pil​lan​tásra kitű​nik, az abszt​r akt​tól hala​dunk a konk​r ét felé, a gya​kor​lati pél​dák bemu​ta​tása és meg​vi​ta​tása felé. Az első feje​zet ennek meg​fe​le​lően két, álta​lunk hasz​nos​nak talált elmé​le​tet ír le, a vál​to​zás​sal kap​cso​la​tos néze​te​ink fon​to​sabb vonat​ko​zá​sa​i​nak rend​sze​r e​zé​sére és meg​vi​lá​g í​tá​sára egé​szen álta​lá​nos szin​ten; neve​ze​te​sen a cso​port​el​mé​le​tet és a logi​kai típu​sok elmé​le​tét. A máso​dik feje​zet azt mutatja be, hogyan alkal​maz​ható témánkra ez a két elmé​let a gya​kor​lat​ban. A II. rész tel​jes egé​szé​ben a prob​lé​ma​kép​ző​dés​nek az állan​dó​ság és a vál​to​zás köl​csön​ha​tá​sá​ból adódó kér​dé​se​i​vel, a III. rész pedig a prob​lé​ma​meg​o l​dás​sal fog​lal​ko​zik. Min​de​nek​előtt néhai Don D. Jack​son​nak, a Men​tal Rese​arch Ins​ti​tute ala​pí​tó​já​nak és első igaz​g a​tó​já​nak rójuk le hálán​kat, aki új esz​mék iránti fogé​kony​sá​gá​val és segí​tő​kész​sé​g é​vel báto​r í​tott ben​nün​ket, hogy vág​junk bele ebbe a kuta​tási prog​r amba. Ezután mun​ka​tár​sunk​nak, Arthur Bodin​nek sze​r et​nénk

kife​jezni elis​me​r é​sün​ket, aki hat éven át dol​g o​zott a Rövid​te​r á​piás Köz​pont​ban, vala​mint Mrs. Bar​bara McLach​lan​nek, aki fárad​ha​tat​la​nul szer​vezte a Köz​pont​ban zajló tevé​keny​sé​g e​ket. Köszö​net​tel tar​to​zunk a Köz​pont többi, haj​dani és jelen​legi mun​ka​tár​sá​nak is (Lynn Segal, Jack Simon, Tom Fer​g u​son, Joel Lat​ner, Paul Druck​man, George Green​berg és Frank Ger​bode), vala​mint a car​meli Cypress Ins​ti​tute-ban dol​g ozó bará​tunk​nak, John Fryk​man​nek. Sze​r et​nénk továbbá köszö​ne​tet mon​dani azok​nak az intéz​mé​nyek​nek és mun​ka​tár​sa​ik​nak, akik segít​sé​g ünkre vol​tak kuta​tá​sunk nem kli​ni​kai vonat​ko​zá​sa​i​nak vizs​gá​la​tá​ban: Allan Coffey és a Santa Clara County Juve​nile Pro​ba​tion Depart​ment; Wal​ter Morse és a Santa Clara County Adult Pro​ba​tion Depart​ment; Barry Bloom és Terry Bur​r is, vala​mint a San Fran​cisco Drug Treat​ment Prog​ram. Más intéz​mé​nyek​től is kap​tunk érté​kes segít​sé​g et, külö​nö​sen San Fran​cisco, San Mateo, Sac​r a​mento és Mon​te​r ey megyék Juve​nile Pro​ba​tion Depart​ment-jei​től. Mély​sé​g e​sen hálá​sak vagyunk Mrs. Claire Bloom​nak a kéz​irat tech​ni​kai elő​ké​szí​té​sé​ben nyúj​tott fárad​ha​tat​lan és baráti segít​sé​g é​ért. A Rövid​te​r á​piás Köz​pont műkö​dé​sét az első évben a Luke B. Han​cock Foun​da​tion, a T. B. Wal​ker Foun​da​tion és a Robert C. Whe​eler Foun​da​tion támo​g a​tása tette lehe​tővé. Hálá​san köszön​jük nagy​lel​kű​sé​g ü​ket.

I. RÉSZ. ÁLLANDÓSÁG ÉS VÁLTOZÁS

1. Az elméleti perspektíva Plus ça change, plus c’est la même chose. (Minél inkább vál​to​zik, annál in​kább u​gyan​az.) A fenti fran​cia köz​mon​dás több puszta szel​le​mes​ség​nél. Cso​dá​la​to​san tömö​r en fogal​mazza meg az állan​dó​ság és a vál​to​zás rej​té​lyes és ellent​mon​dá​sos kap​cso​la​tát. Köz​vet​le​neb​bül utal a tapasz​ta​latra, mint a filo​zó​fu​sok és mate​ma​ti​ku​sok leg​o ko​sabb elmé​le​tei, s egy gyak​r an figyel​men kívül hagyott, alap​vető dologra céloz, neve​ze​te​sen, hogy az állan​dó​sá​g ot és a vál​to​zást együt​te​sen kell figye​lembe venni, bár ter​mé​sze​tük lát​szó​lag ellen​té​tes. Nem valami rej​tett értelmű eszme ez, hanem sajá​tos pél​dája annak az álta​lá​nos elv​nek, hogy min​den ész​le​lés és min​den gon​do​lat viszony​la​g os. Ezt az össze​ha​son​lító beál​lí​tott​sá​g ot azon​ban nehéz volt kiala​kí​tani a gya​kor​lat​ban. A nyu​g ati világ tudo​mányfi​lo​zófi​ája sze​r int a vál​to​zás annyira átható és köz​vet​len eleme tapasz​ta​la​tunk​nak, hogy csak azután vál​ha​tott a gon​dol​ko​dás tár​g yává, miu​tán sike​r ült meg​r a​g adni ellen​téte, az állan​dó​ság (inva​ri​an​cia) fogal​mát (ez elő​ször az antik görög gon​dol​ko​dók​nak sike​r ült). Addig nem volt mivel szem​be​ál​lí​tani a vál​to​zást fogal​mi​lag (a tapasz​ta​lat fogalmi tago​lá​sá​nak és nem a „való​ság” fel​fe​de​zé​sé​nek prob​lé​má​já​r ól van itt szó), s a hely​zet olyas​féle lehet, mint Whorf pél​dá​já​ban: egy olyan uni​ver​zum​ban, amely​ben min​den kék, eltérő szí​nek hiá​nyá​ban a „kék​ség” fogalma nem ala​kul​hat ki. A nyu​g ati kul​tú​r á​ban az évszá​za​dok során szá​mos elmé​le​tet fogal​maz​tak meg az állan​dó​ság​r ól és a vál​to​zás​r ól, ezek azon​ban több​nyire vagy az állan​dó​ság, vagy a vál​to​zás elmé​le​tei vol​tak, nem pedig állan​dó​ság- és vál​to​zás​el​mé​le​tek. Azaz, vagy egyi​ket, vagy mási​kat tekin​tet​ték „ter​mé​sze​tes”, spon​tán álla​pot​nak, amely magá​tól érte​tődő és nem szo​r ul magya​r á​zatra. Ám már maga a tény, hogy mind​két állás​pont nehéz​ség nél​kül elfo​g ad​ható, arra utal, hogy ezek kiegé​szí​tik egy​mást, vagyis hogy ami prob​le​ma​ti​kus, az nem abszo​lút és nem a dol​g ok ter​mé​sze​té​ből követ​ke​zik, hanem az adott eset​től és az adott néző​pont​tól függ.* Ez a nézet egy​be​vág saját tapasz​ta​la​ta​ink​kal az emberi dol​g ok​r ól és nehéz​sé​g ek​r ől. Pél​dául akár​hány​szor figye​lünk meg egy olyan embert, csa​lá​dot vagy tár​sa​dalmi egy​sé​g et, aki/amely ismé​tel​ten és állan​dóan vala​mi​lyen prob​lé​mába bonyo​ló​dik – noha sze​r etné meg​vál​toz​tatni a hely​ze​tet, és erő​fe​szí​té​se​ket is tesz ennek érde​ké​ben – min​dig két kér​dés merül fel egy​-

forma súllyal: „Miért marad fenn ez a nem​kí​vá​na​tos hely​zet?” és „Mire van szük​ség ahhoz, hogy meg​vál​toz​zék?” Mun​kánk során nem​csak egyes ese​tek​ben, hanem álta​lá​nos​ság​ban is némi​leg előbbre jutot​tunk e kér​dé​sek meg​vá​la​szo​lá​sá​ban. Úgy érez​zük azon​ban, hogy e hosszú út végig​kö​ve​tése helyett job​ban bemu​tat​hat​juk és meg​vi​lá​g ít​hat​juk követ​kez​te​té​se​ink egy részét két álta​lá​nos elmé​let segít​sé​g é​vel a mate​ma​ti​kai logika terü​le​té​r ől. Az egyik a cso​port​el​mé​let, a másik a logi​kai típu​sok elmé​lete. Per​sze tisz​tá​ban vagyunk azzal, hogy egy​ál​ta​lán nem kielé​g ítő mate​ma​ti​kai szi​g or​r al hasz​nál​juk eze​ket az elmé​le​te​ket. Tekint​sék okfej​té​sün​ket csu​pán ana​ló​g i​á​nak. A cso​port​el​mé​let a 19. szá​zad ele​jén tűnt fel. A cso​port fogal​mát Galois fran​cia mate​ma​ti​kus* vezette be. Az ő első meg​fo​g al​ma​zá​sai után szá​mos kiváló mate​ma​ti​kus járult hozzá ahhoz, hogy a cso​port​el​mé​let az egyik leg​fan​tá​zia​dú​sabb mate​ma​ti​kai ága​zattá fej​lőd​jék. A klasszi​kus fizika 1900 után lezaj​lott for​r a​dal​mát köve​tően jelen​tős sze​r e​pet kez​dett ját​szani a kvan​tum​el​mé​let​ben és a rela​ti​vi​tás​el​mé​let​ben is. Mon​da​nunk sem kell, hogy bonyo​lul​tabb követ​kez​mé​nyeit csak az elmé​leti mate​ma​ti​ku​sok és elmé​leti fizi​ku​sok képe​sek átlátni. De alap​té​te​lei az alko​tó​ele​mek és az egész viszo​nyá​r ól nagyon – talán meg​té​vesz​tően – egy​sze​r űek. Az elmé​let sze​r int egy cso​port a követ​kező tulaj​don​sá​g ok​kal ren​del​ke​zik. 1. Ele​me​i​nek van (leg​alább) egy közös voná​suk; ha ez meg​van, a tény​le​g es ter​mé​sze​tük elvi​leg töké​le​te​sen érdek​te​len. Ezek az ele​mek lehet​nek szá​mok, tár​g yak, fogal​mak, ese​mé​nyek vagy bármi más, amit valaki egy cso​portba akar sorolni, fel​téve, hogy ren​del​kez​nek ezzel a közös neve​ző​vel, és két vagy több elem bár​mely kom​bi​ná​ci​ó ​já​nak ered​mé​nye maga is eleme a cso​port​nak. Legye​nek pél​dául egy cso​port ele​mei az óra szám​lap​ján az órá​kat jelölő 1-12-ig ter​jedő ter​mé​sze​tes szá​mok. Nyil​ván​való, hogy két vagy több elem bár​mely kom​bi​ná​ci​ó ja újra cso​port​ele​met ered​mé​nyez (pél​dául reg​g el 8.00 plusz 6 óra meg​fe​lel dél​után 2.00 órá​nak); a kom​bi​ná​ció itt az ele​mek össze​adá​sára vagy kivo​ná​sára vonat​ko​zik. Ugyan​így, ha egy dobó​kocka hely​ze​tét dobás​sal meg​vál​toz​tat​juk, a kapott ered​mény újra tagja lesz az effajta dobá​sok hat lehet​sé​g es kime​ne​te​lé​nek, a kom​bi​ná​ció pedig ebben az eset​ben a kocka egy vagy több for​g ó​moz​gása, ame​lye​ket három ten​g e​lye körül vala​me​lyik vagy több ilyen körül végez. Azt is lát​hat​juk, hogy a kom​bi​ná​ció kife​je​zés vala​mi​lyen vál​to​zásra vonat​ko​zik, amely révén a cso​port lehet​sé​g es belső álla​po​ta​i​nak egyi​ké​ből egy másikba megy át. A cso​por​to​sí​tás műve​lete a való​ság ész​le​lé​sé​nek és fel​fo​g á​sá​nak leg​-

alap​ve​tőbb és leg​szük​sé​g e​sebb eleme. Miköz​ben vilá​g os, hogy két dolog soha​sem lehet tel​je​sen egy​forma, a világ cso​por​tokba ren​de​zése (ame​lyek​ben min​den elem ren​del​ke​zik egy lénye​g es közös vonás​sal), struk​tú​rát ad annak, ami egyéb​ként kép​ze​let szülte káosz volna. De mint lát​tuk, ez a ren​de​zés állan​dó​sá​g ot is lét​r e​hoz a fent emlí​tett érte​lem​ben, vagyis úgy, hogy a cso​port ele​me​i​nek kom​bi​ná​ci​ó ja maga is a cso​port eleme lesz (aho​g yan Key​ser 55 mondja: „egy dolog a rend​sze​r en belül s nem azon kívül”). Vagyis az első cso​port​tu​laj​don​ság szám​ta​lan vál​to​zást tesz lehe​tővé a cso​por​ton belül (van​nak ún. vég​te​len cso​por​tok is), de nem teszi lehe​tővé, hogy egy elem vagy az ele​mek bár​mi​lyen kom​bi​ná​ci​ó ja kívül kerül​jön a rend​sze​r en. 2. A csoportnak egy másik sajátossága az, hogy elemeit különböző sorozatokba kombinálhatjuk, a kombináció eredménye mégis ugyanaz marad. Gyakorlati példaként nézzük a következőt: egy felszín adott pontjáról elindulva akárhány különböző hosszúságú és irányú szakaszt járunk be, mindig és elkerülhetetlenül ugyanazt a rendeltetési helyet érjük el, teljesen függetlenül attól, hogy milyen változásokat eszközlünk a szakaszok sorrendjében, feltéve természetesen, hogy az egyes szakaszok száma, hosszuk és irányuk nem változik. A legegyszerűbb eset az volna, ha négy, egységnyi (például egy yard, egy mérföld stb.) szakaszunk lenne, s mindegyik valamelyik égtáj felé mutatna. Függetlenül a szakaszok megtételének sorrendjétől (például először északra, aztán nyugatra stb.), ilyen feltételek között a négy szakasz végigjárásának befejezésekor mindig a kiindulóponthoz jutnánk vissza. Azt lehetne tehát mondani, hogy az eljárás változtatható, az eredmény azonban invariáns. 3. Min​den cso​port tar​tal​maz egy üres ele​met (iden​ti​tás​ta​g ot). Az üres elem kom​bi​ná​ci​ó ja egy másik elem​mel egyenlő a másik elem​mel, vagyis az üres elem meg​ő rzi a másik elem azo​nos​sá​g át. Azok​ban a cso​por​tok​ban pél​dául, ame​lyek​ben a kom​bi​ná​ció sza​bá​lya az össze​adás, az üres elem a 0 (pél​dául 5+0=5); azok​ban, ame​lyek​ben a szor​zás, az üres elem az 1, mert 1-gyel szo​r ozva min​den enti​tás önmaga marad. Ha han​g ok​ból képez​nénk egy cso​por​tot, az üres elem a csend lenne, míg az összes hely​vál​toz​ta​tás (vagyis moz​g ás) cso​port​já​nak üres eleme a moz​du​lat​lan​ság. Az üres elem fogalma első pil​lan​tásra meg​té​vesz​tő​nek tűn​het, de a cso​por​tin​va​r i​an​cia spe​ci​á​lis ese​té​nek kell tekin​teni. Gya​kor​lati jelen​tő​sé​g ét pél​dául Ashby10, 11 mutatta ki a kiber​ne​ti​kai rend​sze​r ek ese​té​ben, ahol a para​met​r i​kus vál​to​zá​sok cso​port​já​nak nulla függ​vé​nye köz​vet​len sze​r e​pet ját​szik az ilyen rend​sze​r ek sta​bi​li​tá​sá​nak fenn​tar​tá​sá​ban. A min​ket érdeklő

prob​lé​mák szem​pont​já​ból az a lényeg; hogy egy elem működ​het anél​kül, hogy az szá​mí​tana. 4. Végül minden rendszerben, amely kielégíti a csoport fogalmát, minden egyes elemnek megvan a reciproka vagy az ellentéte, úgyhogy bármely elem kombinációja az ellentétével az üres elemet eredményezi; például 5+ (-5)=0, ahol a kombinációs szabály az összeadás. Ismét azt látjuk, hogy ez a kombináció egyfelől határozott változást idéz elő, másfelől viszont az eredmény maga is eleme a csoportnak (a jelen példában a nullát is magába foglaló pozitív és negatív egész számok csoportjának), következésképpen benne foglaltatik a csoportban. Véle​mé​nyünk sze​r int a cso​port​el​mé​let még abban a pri​mi​tív meg​fo​g al​ma​zás​ban is, ame​lyet itt hasz​nál​tunk alap​fo​g al​ma​ink jel​lem​zé​sére (azt kíván​ván szem​lél​tetni, hogy a spe​ci​á​lis vál​to​zá​sok nem szá​mí​ta​nak a cso​port​ban), érvé​nyes fogalmi kere​tet kínál, ha az állan​dó​ság és a vál​to​zás sajá​tos köl​csön​ha​tá​sá​r ól kívá​nunk gon​dol​kodni, melyet szá​mos olyan gya​kor​lati eset​ben figyel​he​tünk meg, ame​lyek​ben plus ça change, plus c’est la même chose. A cso​port​el​mé​let azon​ban lát​ha​tó​lag nem alkal​mas az olyan típusú vál​to​zá​sok model​lá​lá​sára, ame​lyek kilép​nek egy adott rend​szer​ből, illetve fogalmi keret​ből. Itt kell igénybe ven​nünk a logi​kai típu​sok elmé​le​tét. Ez az elmé​let olyan „dol​g ok” gyűj​te​mé​nye​i​nek fogal​má​ból indul ki, ame​lye​ket egy sajá​tos, mind​egyi​kük​ben közös tulaj​don​ság egye​sít. A tel​jes​ség össze​te​vőit itt is tagok​nak neve​zik, mint a cso​port​el​mé​let​ben, a tel​jes​sé​g et viszont nem cso​port​nak, hanem osz​tály​nak hív​ják. A logi​kai típu​sok elmé​le​té​nek egyik lénye​g es a​xió​má​ja az, hogy „az, ami magá​ban fog​lalja egy gyűj​te​mény tel​jes​sé​g ét, nem lehet a gyűj​te​mény része”, aho​g yan White​head és Rus​sell meg​fo​g al​maz​ták monu​men​tá​lis művük​ben, a Prin​ci​pia Mathe​ma​ticaban.101 Első pil​lan​tásra nyil​ván​való, hogy az embe​r i​ség az összes egyén osz​tá​lya, maga azon​ban nem egyén. Ment​he​tet​le​nül zavar​hoz és kép​te​len​ség​hez vezet, ha az egyi​ket a másik fogal​ma​i​nak segít​sé​g é​vel pró​bál​ják kezelni. Egy nagy város népes​sé​g é​nek gaz​da​sági visel​ke​dé​sét pél​dául nem lehet meg​ér​teni úgy, hogy beszo​r oz​zuk mond​juk négy​mil​li​ó ​val egy lakos visel​ke​dé​sét. A köz​gaz​da​sági elmé​let kez​det​ben tör​té​ne​te​sen épp ezt a hibát követte el, s ma gúnyo​san Robin​son Cru​soe-féle gaz​da​sági elmé​let​ként utal​nak rá. Egy négy​mil​liós népes​ség nem egy​sze​r űen mennyi​sé​g i​leg, hanem minő​sé​g i​leg külön​bö​zik egy egyén​től, mert magába fog​lalja az egyé​nek közötti köl​csön​ha​tás​rend​sze​r e​ket is. Hason​ló​képp, míg egy faj egye​dei álta​lá​ban nagyon spe​ci​á​lis túl​élési tech​ni​kák​kal ren​del​kez​nek, jól ismert dolog, hogy az egész faj hanyatthom​lok rohan​hat a kiha​lás felé – s ez alól való​szí​nű​leg az emberi faj sem kivé​-

tel. A tota​li​tá​r ius ideo​ló​g i​ák​ban ezzel szem​ben az egyént pusz​tán egy osz​tály ele​mé​nek tekin​tik, s ezál​tal tel​je​sen lényeg​te​lenné és fel​ál​doz​ha​tóvá válik, egy han​g yává a han​g ya​boly​ból, vagy aho​g yan Koest​ler olyan talá​lóan írja Nico​las nevű tár​sá​r ól, aki​vel egy spa​nyol bör​tön sira​lom​há​zá​ban volt együtt: „Esze​r int a nézet sze​r int Nico​las puszta tár​sa​dalmi abszt​r ak​ci​ó ​ként léte​zett, amely​hez úgy jutunk, hogy egy tíz​ez​r es mili​cista töme​g et elosz​tunk tíz​ezer​r el.”61 Az effajta ered​mé​nyek abból szár​maz​nak, hogy figyel​men: kívül hagy​ják az elem és az osz​tály óri​ási különb​sé​g ét, s azt a tényt, hogy egy osz​tály nem lehet önmaga eleme. Min​den tevé​keny​sé​g ünk​ben, de külö​nö​sen a kuta​tás​ban örökké szem​be​ke​r ü​lünk a logi​kai szin​tek hie​r ar​chi​á​i​val, úgy​hogy a szin​tek össze​ke​ve​ré​sé​nek és az abból adódó rej​té​lyes követ​kez​mé​nyek​nek a veszé​lye örö​kö​sen fenye​g et ben​nün​ket. A vál​to​zás jelen​sége sem kivé​tel ez alól, de ezt sok​kal nehe​zebb ész​r e​venni a visel​ke​dés​tu​do​má​nyok​ban, mint mond​juk a fizi​ká​ban. Ahogy Bate​son rámu​tat,20 a vál​to​zás leg​egy​sze​r űbb és leg​is​mer​tebb for​mája a moz​g ás, neve​ze​te​sen a hely​vál​toz​ta​tás. De maga a moz​g ás is vál​toz​hat, ti. gyor​sul​hat vagy las​sul​hat, s ez egy hely​zet​vál​to​zás vál​to​zása (vagy meta​vál​to​zás). Még egy szint​tel fel​jebb a gyor​su​lás (vagy a las​su​lás) is vál​toz​hat, ami azt jelenti, hogy egy hely​zet​vál​to​zás vál​to​zá​sá​nak a vál​to​zá​sá​val (vagy meta-metavál​to​zás​sal) van dol​g unk. Még mi, lai​ku​sok is könnyen belát​hat​juk, hogy a moz​g ás​nak ezek a for​mái nagyon eltérő jelen​sé​g ek, s kiszá​mí​tá​suk​hoz eltérő magya​r ázó elvekre és mate​ma​ti​kai mód​sze​r ekre van szük​ség.* Az is belát​ható, hogy a vál​to​zás min​dig magába fog​lalja a követ​kező maga​sabb szin​tet: ahhoz pél​dául, hogy egy nyu​g almi hely​zet kilen​dül​jön a moz​g ás felé, ki kell lépni a nyu​g almi hely​zet elmé​leti kere​té​ből. Ezen a kere​ten belül nem hoz​ható létre a moz​g ás fogalma, kezelni meg vég​képp nem kezel​hető, s min​den pró​bál​ko​zás, hogy figyel​men kívül hagy​ják a logi​kai típu​sok elmé​le​té​nek ezt az alap​a​xió​má​ját, para​do​xon​hoz vezet. E fon​tos kér​dés további szem​lél​te​té​sé​nek cél​já​ból tekint​sük át a követ​ke​ző​ket. Egy nyel​ven szám​ta​lan dol​g ot ki lehet fejezni, kivé​telt képez​nek azok az állí​tá​sok, ame​lyek magára a nyelvre vonat​koz​nak.* Ha egy nyelv​ről aka​r unk beszélni, épp​úgy egy meta​nyelvre van szük​sé​g ünk, mint a nyel​vé​szek​nek és a sze​man​ti​ku​sok​nak, s amennyi​ben ennek a meta​nyelv​nek a struk​tú​r á​ját kíván​juk kife​jezni, egy meta​nyelv​hez kell for​dul​nunk. Ugyanez vonat​ko​zik a jelek és a jelen​té​sek viszo​nyára. Frege német mate​ma​ti​kus már 1893-ban rámu​ta​tott, hogy vilá​g o​san meg kell külön​böz​tetni „azo​kat az ese​te​ket, ame​lyek​ben magá​ról a jel​ről, s azo​kat, ame​lyek​ben a jelen​té​sé​ről beszé​lek. Ez még – ha szőr​szál​ha​so​g a​tás​nak tűnik is – elke​r ül​he​tet​len. Észre kell venni, hogy mennyire meg​za​varja végül a beszéd vagy az írás pon​tat​lan​sága a gon​do​la​tot, ha (e pon​-

tat​lan​ság) tudata elenyé​szik.”37 Vagy vegyünk egy másik pél​dát: a mód​szer szó egy tudo​má​nyos eljá​r ásra utal; azok​nak a lépé​sek​nek a meg​ha​tá​r o​zása, ame​lye​ket kije​lölt sor​r end​ben kell alkal​mazni ahhoz, hogy egy adott vég​ered​mény​hez jus​sunk. A mód​szer​tan viszont a követ​kező, maga​sabb logi​kai típus fogalma, a külön​böző tudo​mány​ágak​ban alkal​ma​zott mód​sze​r ek soka​sá​g á​nak filo​zófiai vizs​g á​lata. Min​dig a tudás meg​szer​zé​sére irá​nyuló tevé​keny​ség​g el, s nem egy sajá​tos kuta​tás​sal fog​lal​ko​zik. Ez tehát meta-mód​szer, s ugyan​o lyan logi​kai viszony​ban áll a mód​szer​r el, ami​lyen​ben egy osz​tály áll egy ele​mé​vel. A mód​szer és a mód​szer​tan össze​ke​ve​r ése filo​zófiai kép​te​len​ség​hez vezetne, mert aho​g yan Witt​gens​tein mondta egy alka​lom​mal: „a filo​zófiai prob​lé​mák akkor kelet​kez​nek, ami​kor a nyelv sza​bad​ságra megy.”107 A ter​mé​sze​tes nyelv gyak​r an saj​nos nagyon meg​ne​he​zíti az elem és az osz​tály vilá​g os meg​kü​lön​böz​te​té​sét. „Van​nak ese​tek – írja Bate​son – ami​kor ugyan​azo​kat a sza​va​kat hasz​nál​hat​juk egy osz​tály és egy osz​tály ele​me​i​nek a leírá​sára is, és mind​két eset​ben helye​sen. A hul​lám szó a részecs​ke​moz​g á​sok egy osz​tá​lyá​nak a neve. Azt is mond​hat​juk, hogy maga a hul​lám mozog; de akkor egy osz​tály moz​g á​sa​i​nak a moz​g á​sára uta​lunk. Ez a meta​moz​g ás súr​ló​dás hatá​sára nem veszít a sebes​sé​g é​ből, aho​g yan a részecske moz​g ása veszí​tene.”19 Bate​son​nak egy másik ked​venc pél​dája az, hogy nor​má​lis körül​mé​nyek között való​szí​nű​leg csak egy szki​zof​r én enné meg az étla​pot az étel helyett (és panasz​kodna – tehet​nénk hozzá – hogy rossz ízű). Hasz​nos ana​ló​g i​á​val szol​g ál egy hagyo​má​nyos sebes​ség​vál​tós autó. A motor tel​je​sít​mé​nyét két​fé​le​kép​pen vál​toz​tat​hat​juk meg: a gáz​pe​dál segít​sé​g é​vel (a hen​g e​r ekbe jutó üzem​anyag mennyi​sé​g é​nek növe​lé​sé​vel, illetve csök​ken​té​sé​vel), vagy sebes​ség​vál​tás​sal. Vigyük tovább egy kicsit az ana​ló​g iát, s mond​juk, azt, hogy az autó​nak min​den egyes sebes​ség​ben meg​ha​tá​r o​zott „visel​ke​dés​tar​to​má​nya” van (ide tar​to​zik ener​g ia​ki​me​nete, követ​ke​zés​képp sebes​sége, gyor​su​lása, kapasz​ko​dó​ké​pes​sége stb.). Egy ilyen tar​to​má​nyon belül (vagyis ebben a visel​ke​dés​o sz​tály​ban) a gáz​pe​dál meg​fe​lelő hasz​ná​lata lét​r e​hozza a kívánt tel​je​sít​mény​vál​to​zást. De ha a szük​sé​g es tel​je​sít​mény kívül esik ezen a tar​to​má​nyon, a sofőr​nek sebes​sé​g et kell vál​ta​nia, hogy elérje a kívánt vál​to​zást. A sebes​ség​vál​tás tehát maga​sabb logi​kai típus jelen​sége, mint a gáz​adás, épp ezért nyil​ván​való kép​te​len​ség volna, ha az össze​tett sebes​sé​g ek mecha​ni​ká​já​r ól az üzem​anyag-ellá​tás ter​mo​di​na​mi​ká​já​nak nyel​vén kez​de​nénk beszélni. Témánk​hoz azon​ban való​szí​nű​leg az a meg​fo​g al​ma​zás illik a leg​job​ban,

ame​lyet Ashby ad egy beme​net​tel ren​del​kező gép kiber​ne​ti​kai tulaj​don​sá​g a​i​ról: „látni fog​juk, hogy a ‘vál​to​zás’ szó egy ilyen gépre alkal​mazva két rend​kí​vül eltérő dologra utal​hat. Van az álla​pot​r ól álla​potra való vál​to​zás, ami a gép visel​ke​dése, és van a transz​for​má​ci​ó ​r ól transz​for​má​ci​ó ra való vál​to​zás, …ami a gép visel​ke​dés​mód​já​nak vál​to​zása, és amit a kísér​le​tező sze​szé​lye vagy vala​mi​lyen más külső tényező idéz elő. Ez a különb​ség fun​da​men​tá​lis, nem lehet sem​mi​lyen körül​mé​nyek között sem figyel​men kívül hagyni.”13 * Két lénye​g es követ​kez​te​tést kell tehát levon​nunk a logi​kai típu​sok elmé​le​té​nek posz​tu​lá​tu​ma​i​ból: (1) a logi​kai szin​te​ket szi​g o​r úan külön kell válasz​tani, ha el kíván​juk kerülni a para​do​xo​no​kat és a zavart, és (2) az átme​net egy szint​r ől a követ​kező, maga​sabb szintre (azaz az elem​r ől az osz​tályra) vál​tás​sal, ugrás​sal, disz​kon​ti​nu​i​tás​sal vagy transz​for​má​ci​ó ​val, egy​szó​val vál​to​zás​sal jár, s ez a vál​to​zás a lehető leg​na​g yobb elmé​leti (és mint a követ​ke​zők​ben látni fog​juk, gya​kor​lati) jelen​tő​ség​g el bír, mert ezál​tal lehet kijutni a rend​szer​ből. Az eddi​g iek össze​fog​la​lá​sa​ként a követ​ke​ző​ket mond​hat​juk: a cso​port​el​mé​let olyan kere​tet biz​to​sít szá​munkra, amely​ben azok​r ól a vál​to​zá​sok​r ól gon​dol​kod​ha​tunk, ame​lyek egy rend​sze​r en belül for​dul​nak elő, miköz​ben a rend​szer maga vál​to​zat​lan marad; a logi​kai típu​sok elmé​lete nem azzal fog​lal​ko​zik, ami egy osz​tá​lyon belül, azaz egy osz​tály ele​mei között tör​té​nik, hanem olyan fogalmi kere​tet nyújt, amely​ben az elem és az osz​tály viszo​nyát vizs​g ál​hat​juk, vala​mint azt a sajá​tos meta​mor​fó​zist, amely azok​ban az átme​ne​tek​ben fog​lal​ta​tik benne, ame​lyek révén egy logi​kai szint​r ől a követ​kező, maga​sabb logi​kai szintre jutunk. Ha elfo​g ad​juk a két elmé​let​nek ezt az alap​vető különb​sé​g ét, ebből követ​ke​zik, hogy a vál​to​zás​nak két külön​böző faj​tája van: az egyik egy adott rend​sze​r en belül zaj​lik, amely maga vál​to​zat​lan marad, a másik magát a rend​szert vál​toz​tatja meg.* Az emberi visel​ke​dés terü​le​té​r ől a követ​kező pél​dá​val vilá​g ít​hat​juk meg ezt a különb​sé​g et: ha vala​ki​nek rém​álma van, sok min​dent csi​nál​hat álmá​ban: fut​hat, rej​tőz​köd​het, har​col​hat, sikol​toz​hat, leugor​hat egy kőszirt​r ől stb., de bár​me​lyik​r ől bár​me​lyikre vált is át ezek közül a visel​ke​dés​mó​dok közül, ezzel nem vet véget a rém​álom​nak. Ezt a továb​bi​ak​ban első​fokú vál​to​zásnak nevez​zük. Egy álom​ból egyet​len vál​to​zás segít​sé​g é​vel lehet csak kike​r ülni: ha fel​éb​r e​dünk. Az ébre​dés nyil​ván nem része az álom​nak, hanem olyan vál​to​zás, mely​nek révén egy attól töké​le​te​sen eltérő álla​potba kerü​lünk. A vál​to​zás​nak ezt a faj​tá​ját másod​fokú vál​to​zásnak fog​juk nevezni. (Ez a meg​kü​lön​böz​te​tés egyen​ér​tékű Ashby koráb​ban idé​zett defi​ní​ci​ó ​já​val, amely a kiber​ne​ti​kai rend​sze​r ek​ben elő​for​duló két​fajta vál​to​zást hatá​r ozza meg.) A másod​fokú vál​to​zás tehát a vál​to​zás vál​to​zása, az a jelen​ség, amely​nek léte​zé​sét Arisz​to​te​lész olyan kate​g o​r i​ku​san tagadta.

Vizs​g á​ló​dá​sunk​nak ezen a pont​ján vissza kell for​dul​nunk, s még egy pil​lan​tást kell vet​nünk a cso​port​el​mé​let​r ől szóló, nagyon leegy​sze​r ű​sí​tett ismer​te​té​sünkre. A logi​kai típu​sok elmé​le​té​r ől szer​zett tudá​sunk fényé​ben rájö​vünk, hogy a cso​por​tok​nak az a négy tulaj​don​sága, ame​lyek a cso​por​ton belüli vál​to​zás és állan​dó​ság sajá​tos köl​csön​ha​tá​sá​nak meg​te​r em​té​sé​ért fele​lő​sek, nem eleme a cso​port​nak. Ez külön​le​g e​sen vilá​g ossá válik, ha egy sajá​tos cso​portra érvé​nyes kom​bi​ná​ciós sza​bályra gon​do​lunk. Lát​tuk pél​dául, hogy ahol a cso​por​ton belüli műve​le​te​ket a szor​zás sza​bá​lya hajtja végre, az üres elem 1. Ha a szó​ban forgó cso​por​ton belüli kom​bi​ná​ciós sza​bályt össze​adásra vál​toz​tat​nánk (ez másod​fokú vál​to​zás, és csak kívül​r ől vezet​hető be, magán a cso​por​ton belül nem hoz​ható létre), külön​böz​nék az ered​mény: n elem és az üres elem (1) kom​bi​ná​ci​ó ja nem n elem lenne (mint a régi sza​bály ese​té​ben, ami​kor is n×1 újra n-t adna), hanem n+1. Most belát​hat​juk, hogy a cso​por​tok csak az első​fokú vál​to​zás szint​jén inva​r i​án​sak (azon a szin​ten tehát, ahol egy elem vál​to​zása másik elem​hez vezet, vagyis ahol minél job​ban vál​toz​nak a dol​g ok, annál inkább ugyan​azok marad​nak), a másod​fokú vál​to​zás szint​jén viszont meg​vál​toz​nak (vagyis az olyan vál​to​zá​sok követ​kez​té​ben, ame​lyek a belső rend​jü​ket vagy struk​tú​r á​ju​kat meg​ha​tá​r ozó sza​bá​lyok kész​le​tét érin​tik). A cso​port​el​mé​let és a logi​kai típu​sok elmé​lete ily módon nem​csak össze​egyez​tet​hető, de ki is egé​szí​tik egy​mást. Továbbá (és nem feled​kezve meg arról, hogy ami​kor a prob​lé​mák kelet​ke​zé​sé​vel és a prob​lé​ma​meg​o l​dás​sal kap​cso​lat​ban beszé​lünk vál​to​zás​r ól, min​dig másod​fokú vál​to​zás​r ól van szó), a két elmé​let hasz​nos fogalmi kere​tet biz​to​sít szá​munkra ahhoz, hogy a vál​to​zás konk​r ét, gya​kor​lati ese​teit vizs​g ál​juk. Végül pedig, tekin​tetbe véve, hogy a másod​fokú vál​to​zás min​dig disz​kon​ti​nuus, logi​kai ugrás jel​lege van, szá​mít​ha​tunk rá, hogy a másod​fokú vál​to​zás gya​kor​lati meg​nyil​vá​nu​lá​sai olyan logi​kát​lan​nak és para​dox​nak fog​nak mutat​kozni, mint Hochos​ter​witz parancs​no​ká​nak az a dön​tése, hogy túl​élés érde​ké​ben kidobja mara​dék élel​mét.

2. A gyakorlati perspektíva Eszem ágá​ban sem lenne belépni egy olyan klubba, ame​lyik haj​landó lenne fel​venni engem. GROUCHO MARX Míg az első​fokú és a másod​fokú vál​to​zást szi​g orú elmé​leti fogal​mak segít​sé​gé​vel viszony​lag könnyű meg​kü​lön​böz​tetni, ugyan​ezt a különb​sé​g et a valódi élet​hely​ze​tek​ben rend​kí​vül nehéz meg​r a​g adni. Így aztán gyak​r an figyel​men kívül hagy​ják, össze​ke​ve​r ik a vál​to​zás két szint​jét, s a nehéz hely​ze​tek​ben olyan lépé​se​ket tesz​nek, ame​lyek nem idé​zik elő a kívánt vál​to​zást, s ráadá​sul még azt a prob​lé​mát is fel​fo​koz​zák, amelyre a „meg​o l​dást” alkal​maz​ták. Mielőtt azon​ban a meg​o l​dá​sok​kal fog​lal​koz​nánk, szem​lél​tet​nünk kell néhány gya​kor​lati pél​dá​val az 1. feje​zet​ben tár​g yalt elmé​leti meg​fon​to​lá​so​kat. a) Az első cso​port​tu​laj​don​ságra (vagyis arra, hogy a cso​port​ele​mek bár​mely kom​bi​ná​ci​ó ja, transz​for​má​ci​ó ja vagy a cso​port​ele​me​ken vég​zett bár​mely műve​let újra cso​port​ele​met ered​mé​nyez és így meg​tartja a cso​port struk​tú​r á​ját) nem nehéz pél​dá​kat találni. John Fow​les regé​nyé​ben, A lep​ke​gyűjtőben egy fia​tal​em​ber elra​bolja Miran​dát, a szép kép​ző​mű​vész-növen​dé​ket, akibe sze​r el​mes, s fog​lyát egy távoli és „mene​kü​lés​biz​tos” vidéki ház​ban tartja. Bár Miranda tel​je​sen a hatal​má​ban van, a hely​zet, amit a férfi hozott létre, őt épp​annyira a nő rab​jává teszi, mint amennyire az az ő rabja. Mivel vadul remény​ke​dik abban, hogy a lány végül bele​sze​r et, sem erő​sza​kot nem tud alkal​mazni vele szem​ben, sem eleresz​teni nem tudja. A sza​ba​don bocsá​tás gya​kor​lati okok​ból sem jön szá​mí​tásba: súlyos bűn​cse​lek​mény elkö​ve​té​sé​ért letar​tóz​tat​nák, hacsak a nő nem val​laná azt, hogy önként követte. Miranda ezt haj​landó meg​ígérni, de a férfi tudja, hogy ez a leg​jobb eset​ben is csak csel lenne sza​ba​du​lása érde​ké​ben, s többé nem térne vissza hozzá. E szo​kat​lan körül​mé​nyek között mind​ket​ten két​ség​be​eset​ten pró​bál​nak vala​mi​lyen vál​to​zást elő​idézni (a férfi azt akarja elérni, hogy a lány bele​sze​r es​sen, a lány a sza​ba​du​lást), de min​den lépé​sük az első​fokú vál​to​zá​sok körén belül marad, s csak meg​szi​lár​dítja és tovább bonyo​lítja a patt​hely​ze​tet. Hasonló hely​zet ala​kul ki a Kés a víz​ben c. film​ben. Egy házas​pár fel​vesz egy autó​sto​pos fiút, s maguk​kal viszik jacht​ki​r án​du​lá​sukra. Hama​r o​san feszült​ség és fél​té​keny​ség támad a két férfi között. Mind​kettő bizony​ta​lan, s a másik rová​sára akar hatni a csi​nos fele​ségre. Végül össze​ve​r ek​sze​nek, s a fiú (aki koráb​ban azt állí​totta, hogy nem tud úszni) bele​esik a vízbe és eltű​nik. A férj

utána ugrik, de nem találja meg, s végül kiúszik a partra, hogy érte​sítse a rend​őr​sé​g et. Ezután a fiú (aki elrej​tő​zött egy bója mögé) vissza​má​szik a vitor​lásra, elcsá​bítja a fele​sé​g et, majd elvá​lik tőle, ami​kor beér​nek a kikö​tőbe. Vissza​tér a férj: kép​te​len volt fel​je​len​teni magát, de arra is kép​te​len, hogy meg​bo​csás​son magá​nak, ha arra gon​dol, hogy ő az oka a másik halá​lá​nak. A fele​ség ter​mé​sze​te​sen meg​mondja neki, hogy a fiú él, de a férj meg van győ​ződve, hogy csak vigasz​talni pró​bálja. Az asszony, látva, hogy siker​te​le​nek a zsák​utca meg​szün​te​té​sére irá​nyuló kísér​le​tei, elő​ve​szi azt az érvet, ame​lyet a leg​erő​sebb​nek és a leg​meg​g yő​zőbb​nek vél; elmondja a tel​jes igaz​sá​g ot: „A fiú él, sőt meg is csal​ta​lak vele.” Ez a „meg​o l​dás” nem​csak hogy nem idézi elő a kívánt vál​to​zást, de gya​kor​la​ti​lag ki is zárja azt: a férj csak azon az áron hihetné el, hogy nem ölte meg a mási​kat, ha tudo​má​sul venné, hogy az asszony elárulta; ha pedig kizárja a fele​sége hűt​len​sé​g ét, akkor a fiú az ő hibá​já​ból halt meg. Ugyan​ebbe a kate​g ó​r i​ába tar​to​zik két, másutt sze​r eplő példa, s itt rövi​den elis​mé​tel​jük őket: egy kép​ze​let​beli ország alkot​má​nya módot ad a kor​lát​lan par​la​menti vitára. Ezt a sza​bályt fel lehet hasz​nálni a demok​r a​ti​kus eljá​r ás tel​jes meg​bé​ní​tá​sára. Az ellen​zéki párt​nak csak véget nem érő beszé​dekbe kell kez​de​nie, s máris lehe​tet​lenné tesz min​den, szá​mára ellen​szen​ves dön​tést. E zsák​utca meg​szün​te​té​sé​nek nyil​ván​va​lóan elen​g ed​he​tet​len fel​té​tele a sza​bály meg​vál​toz​ta​tása, ezt azon​ban éppen azzal tud​ják lehe​tet​lenné tenni, ti. a vég​te​len obst​r uk​ci​ó ​val, amit meg kel​lene vál​toz​tatni.98 Hogy ez a példa nem merő kita​lá​lás, hanem van​nak gya​kor​lati pár​hu​za​mai a nem​zet​közi kap​cso​la​tok terén, azt egy másik, Osgood​tól idé​zett példa mutatja: „Poli​ti​kai és kato​nai veze​tő​ink nyil​vá​nos szó​nok​la​ta​ik​ban lénye​g é​ben egy​sé​g e​sen azt állít​ják, hogy foly​tat​nunk kell a fegy​ver​ke​zési ver​senyt és élen kell jár​nunk abban, arról viszont ugyan​csak egy​sé​g e​sen egy szót sem szól​nak, hogy azután mi lesz. Tegyük fel, hogy elju​tunk a köl​csö​nös elret​ten​tés ide​á​lis álla​po​tába. És azután? Bizo​nyára egyet​len épeszű ember sem képes elkép​zelni boly​g ón​kat, amint a vég​te​len​sé​g ig kering, miköz​ben két, állig fel​fegy​ver​zett táborra van osztva, ame​lyek egyenlő erő​vel ren​del​kez​nek egy​más meg​sem​mi​sí​té​sére, s ezt béké​nek és biz​ton​ság​nak neve​zik! A lényeg az, hogy a köl​csö​nös elret​ten​tés poli​ti​kája nem tar​tal​maz sem​mi​féle lehe​tő​sé​g et önmaga meg​szün​te​té​sére.”77 Az utolsó mon​dat igen vilá​g o​san rámu​tat arra az inva​r i​an​cia​té​nye​zőre, amely meg​aka​dá​lyoz egy rend​szert (ezt itt a mate​ma​ti​kai érte​lem​ben vett cso​port​fo​ga​lom​mal ekvi​va​lens foga​lom​ként hasz​nál​juk) abban, hogy lét​r e​hozza önma​gán belül a másod​fokú vál​to​zás​hoz szük​sé​g es fel​té​te​le​ket. A rend​szer átme​het szá​mos első​fokú vál​to​zá​son, mivel azon​ban struk​tú​r ája vál​to​zat​lan marad, nincs másod​fokú vál​to​zás.

b) A máso​dik cso​port​tu​laj​don​ság – ha emlék​szünk rá – azzal a ténnyel füg​gött össze, hogy egy műve​let​sor, amely a cso​portra érvé​nyes kom​bi​ná​ciós sza​bály​nak meg​fe​le​lően műkö​dik a cso​port​ele​me​ken, meg​vál​toz​tat​ható anél​kül, hogy a műve​le​tek ered​mé​nye meg​vál​toz​nék. Az 1. feje​zet​ben meg​le​he​tő​sen elvont pél​dá​val szem​lél​tet​tük ezt. Témánk​hoz köz​vet​le​neb​bül kap​cso​lód​nak azok a pél​dák, ame​lyek​kel a bonyo​lult home​o sz​ta​ti​kus rend​sze​r ek műkö​dé​se​kor talál​koz​ha​tunk. Ezek a rend​sze​r ek hosszú belső álla​pot​so​r o​kon fut​hat​nak végig, s meg​es​het, hogy hosszú meg​fi​g ye​lési peri​ó ​du​sok tel​nek el anél​kül, hogy két tel​je​sen azo​nos álla​pot​sort figyel​het​nénk meg, végül azon​ban mind​egyik ugyan​ah​hoz az ered​mény​hez, ti. az egyen​sú​lyi álla​pot​hoz jut el. Ezt model​lálja Ashby home​o ​sztátja.10 Az emberi inter​ak​ció terü​le​tén gyak​r an meg​fi​g yelt séma a követ​kező: van két part​ner, pél​dául két házas​társ, akik vala​mi​lyen oknál fogva bizo​nyos érzelmi távol​sá​g ot tar​ta​nak fenn egy​más között. Ebben a rend​szer​ben egy​ál​ta​lán nem szá​mit, ha az egyik fél több érint​ke​zést kez​de​mé​nyez, mert az egyik part​ner min​den köze​le​dé​sét meg​jó​sol​ha​tóan és meg​fi​g yel​he​tően a másik vissza​hú​zó​dása követi, úgy​hogy az ural​kodó séma min​dig fenn​ma​r ad.* Vala​mi​vel bonyo​lul​tabb, de lénye​g é​ben ugyan​ilyen szer​ke​zetű sémá​val talál​ko​zunk gyak​r an az alko​ho​lis​ták​nál, ami​kor kipro​vo​kál​ják fele​sé​g ük bírá​la​tát és őrzési kísér​le​teit. Amint az asszony panasz​kodni kezd és meg​pró​bálja „meg​vé​deni” őket az alko​hol​tól, töb​bet kez​de​nek inni, ami viszont sza​po​r ítja az asszony pana​szait stb. Hason​ló​kép​pen, ami​kor egy fia​tal​korú bűnöző maga​tar​tása javul, a szü​lők gyak​r an azt „fede​zik fel ”, hogy egy másik, koráb​ban „jónak” tar​tott gye​r e​kük kezd bűnö​ző​ként visel​kedni. És nem fan​tá​zi​ál​nak: a kli​ni​kai tapasz​ta​lat azt mutatja, hogy ez az ún. bűnö​ző​el​le​nes visel​ke​dés való​ban hatá​r o​zott vál​to​zá​son megy át, amint a test​vér „egye​nesbe jön”. A jó gye​r ek most ahe​lyett, hogy bírálná test​vére rossza​sá​g át, mint koráb​ban, elkezdi csú​folni jósá​g á​ért, s ezál​tal vagy sike​r ül vissza​ál​lí​ta​nia az ere​deti hely​ze​tet, vagy maga válik bűnö​zővé. Hasonló sémá​kat figyel​he​tünk meg bizo​nyos csa​lá​dok dön​tés​ho​za​ta​la​i​ban. Mind​egy, hogy ki áll elő egy javas​lat​tal, ami​kor meg​pró​bál​nak vala​mit együtt elter​vezni, a töb​bi​ek​nek muszáj elvet​niük az elgon​do​lást. Külö​nö​sen érde​kes kli​ni​kai pél​dát emlí​tett nekünk nem​r é​g i​ben Sel​vini Palaz​zoli pro​fesszor, aki olyan olasz csa​lá​dok​kal fog​lal​ko​zott, ame​lyek​ben étvágy​ta​lan​ság​ban szen​vedő lány​g yer​me​kek vol​tak. Ezek a lányok szinte kivé​tel nél​kül hal​lat​lan érdek​lő​dést mutat​tak a főzés és a többi csa​lád​tag táp​lá​lása iránt, jól​le​het maguk undo​r od​tak az étel​től. Az össz​be​nyo​más Sel​vini meg​fo​g al​ma​zása sze​r int az, hogy ezek​ben a csa​lá​dok​ban szél​ső​sé​g e​sen, majd​nem kari​ka​tú​r a​sze​r űen fel​cse​r é​lő​dött a táp​láló és a táp​lált sze​r epe. Az ilyen visel​ke​dés​szek​ven​ciák, ame​lyek fenn​tart​ják

azt, amit Jack​son csa​ládi home​o sz​tá​zis​nak neve​zett,49, 50 nem egy​sze​r űen sze​rep​cse​r ék (aho​g yan egy szo​cio​ló​g us eset​leg meg​fo​g al​mazná), hanem valódi első​fokú vál​to​zá​sok, ame​lyek révén külön​böző, a lehet​sé​g es visel​ke​dé​sek egy véges kész​le​té​ből szár​mazó visel​ke​dé​sek eltérő szek​ven​ci​ákba kom​bi​ná​lód​nak, de min​dig azo​nos vég​ered​mény​hez vezet​nek. A máso​dik cso​port​tu​laj​don​ság​ban rejlő állan​dó​ság a leg​g yak​r ab​ban olyan​kor figyel​hető meg, ami​kor a cse​lek​mé​nyek oksági rendje nem line​á​r is, hanem kör​kö​r ös (cir​ku​lá​r is), ami álta​lá​nos min​den olyan rend​szer​ben, amely​ben az egyes ele​mek köl​csön​ha​tás​ban működ​nek. Jó pél​dák erre a fegy​ver​ke​zési ver​se​nyek vagy az olyan​fajta poli​ti​kai esz​ka​lá​ció, ami​lyen az arab orszá​gok és Izrael között fenn​áll. Tegyük fel az egy​sze​r ű​ség ked​vé​ért, hogy csak két fél​r ől van szó: köl​csön​ha​tá​suk cir​ku​la​r i​tása gya​kor​la​ti​lag eldönt​he​tet​lenné teszi, hogy egy adott tett a másik fél cse​lek​vé​sé​nek (visel​ke​dé​sé​nek stb.) oka-e vagy követ​kez​mé​nye. Ter​mé​sze​te​sen mind​két fél úgy látja, hogy rea​g á​lá​sait a másik cse​le​ke​de​tei hatá​r oz​zák meg és pro​vo​kál​ják ki, kívül​r ől nézve viszont bár​me​lyik fél bár​mely tette választ kiváltó inger. Ebben a keret​ben az A visel​ke​désre alkal​ma​zott B visel​ke​dés gya​kor​la​ti​lag ekvi​va​lens a B-re alkal​ma​zott A-val, ami kielé​g íti a máso​dik cso​port​tu​laj​don​sá​g ot. Komoly konflik​tus oka lehet a két fél között az ese​mény​sor „köz​pon​to​zá​sá​nak” eltérő meg​íté​lése.16, 67, 93

c) A har​ma​dik cso​port​tu​laj​don​ság alapja az üres elem; amely​nek kom​bi​ná​lása bár​mely más elem​mel lénye​g é​ben zéró első​fokú vál​to​zást jelent. Ennek szem​lél​te​tése bonyo​lul​tabb, mert nehéz rámu​tatni arra, ami nem áll fenn, illetve tri​vi​á​lis azt hang​sú​lyozni, hogy ami nem hoz létre vál​to​zást, az úgy hagyja a dol​g o​kat, ahogy van​nak. De ez csak a lát​szat! A dolog azon​nal nem tri​vi​á​lis, amint rájö​vünk, hogy a zéró vál​to​zás szük​ség​kép​pen a vál​to​zá​sok mind​két szint​jére vonat​ko​zik. A jelen pil​la​nat​ban azon​ban egy​sze​r űbb tovább​men​nünk az utolsó cso​port​tu​laj​don​ság bemu​ta​tá​sára, mert ennek során könnyebb lesz fel​is​mer​nünk, hogy az üres elem nem egy​sze​r űen semmi, hanem meg​van a maga szubsz​tan​ci​ája. d) A negye​dik cso​port​tu​laj​don​ság, mint lát​tuk, arra utal, hogy bár​mely cso​port​elem kom​bi​ná​ci​ó ja a recip​r o​ká​val vagy ellen​té​té​vel az üres ele​met adja. Milyen gya​kor​lati követ​kez​mé​nyek​kel jár ez a tétel? Fel​szí​ne​sen nézve nehéz dur​vább és gyö​ke​r e​sebb vál​to​zást elkép​zelni, mint vala​mi​nek a helyet​te​sí​té​sét az ellen​ke​ző​jé​vel. Ám egy kevésbé fel​szí​nes pers​pek​tí​vá​ból könnyen nyil​ván​va​lóvá válik, hogy tapasz​ta​la​tunk világa (és csak erről beszél​he​tünk) ellen​tét​pá​r ok​ból épül fel, és hogy a való​ság min​den por​ci​kája ellen​té​té​nek léte​zé​sé​ből meríti anya​g át vagy konk​r ét​sá​g át. A pél​dák meg​szám​lál​ha​tat​la​nok, és mind köz​hely​szerű: vilá​g os​ság-sötét​ség; alak-hát​tér; jó-rossz; múlt-jövő, és így

tovább. E pél​dák pusz​tán egy​azon rea​li​tás vagy fogalmi keret egy​mást kiegé​szítő olda​lai, noha lát​szó​lag össze​egyez​tet​he​tet​le​nek és kizár​ják egy​mást.* Pél​dául a kínai kul​tu​r á​lis for​r a​da​lom során a vörös​g ár​dis​ták vál​toz​ta​tá​sa​i​nak egyike az volt, hogy a reak​ciós, bur​zsoá múltra utaló jele​ket (utcá​két, épü​le​te​két, üzle​te​két stb.) for​r a​dalmi nevek​kel helyet​te​sí​tet​ték. Lehe​tett volna radi​ká​li​sab​ban sza​kí​tani a múlt​tal? A kínai kul​túra szé​le​sebb kon​tex​tu​sá​ban azon​ban ez a sza​kí​tás töké​le​te​sen egy​be​vág azzal, amit valaha Kon​fu​ci​usz „a nevek kija​ví​tá​sá​nak” neve​zett, s ami azon a hie​del​men ala​pul, hogy a „jó” név​ből követ​ke​zik a „jó” rea​li​tás (ellen​tét​ben a mi nyu​g ati fel​fo​g á​sunk​kal, hogy ti. a nevek tük​r ö​zik a való​sá​g ot). Való​já​ban tehát a vörös​g ár​dis​ták név-vál​toz​ta​tá​sai az első​fokú vál​to​zá​sok körébe tar​toz​nak: érin​tet​le​nül hagy​ták a kínai kul​túra egyik ősi jel​leg​ze​tes​sé​g ét, sőt meg is erő​sí​tet​ték azt. Azaz, nem zaj​lott le másod​fokú vál​to​zás, mely tény meg​ér​tése való​szí​nű​leg komoly prob​lé​mát oko​zott volna a vörös​g ár​dis​ták​nak. A dol​g ok külön​böz​het​nek, mint „éj a nap​tól”, s az átté​r és az egyik​r ől a másikra szél​ső​sé​g es​nek és vég​le​tes​nek tűn​het, de egy tágabb kon​tex​tus​ban (a mate​ma​ti​kai érte​lem​ben vett cso​por​ton belül) még​sem vál​to​zik semmi sem. „Meg​men​tése érde​ké​ben le kell rom​bol​nunk a várost” – mondta állí​tó​lag egy ame​r i​kai csa​pat​tiszt Viet​nam​ban, s való​szí​nű​leg nem volt tuda​tá​ban sem mon​dása ször​nyű abszur​di​tá​sá​nak, sem mélyebb értel​mé​nek. A vál​to​zás​sal kap​cso​la​tos egyik leg​na​g yobb téve​dés az, hogy ha valami rossz, akkor az ellen​té​té​nek szük​ség​kép​pen jónak kell len​nie. Az a nő, aki elvá​lik egy „gyenge” férfi​tól és hoz​zá​megy egy „erős​höz”, gyak​r an leg​na​g yobb két​ség​be​esé​sére azt veszi észre, hogy miköz​ben máso​dik házas​sága az első szö​g es ellen​téte, való​já​ban még​sem vál​to​zott semmi. A poli​ti​ku​sok​nak és a dik​tá​to​r ok​nak min​dig ked​venc pro​pa​g an​da​fo​g á​suk volt az éles kont​r asz​tok fel​idé​zése. „Nem​ze​ti​szo​ci​a​liz​mus vagy bol​se​vik káosz?” – kér​dezte fel​leng​ző​sen egy náci pla​kát, azt sugallva, hogy pusz​tán ez a két alter​na​tíva léte​zik, s min​den jóra​való ember​nek válasz​ta​nia kell, még​hozzá nem két​sé​g es, hogy mit. ”Erdäp​fel oder Kart​o ffel” (Krumpli vagy bur​g o​nya?) – rep​li​ká​zott egy kicsiny cédula, ame​lyet egy ille​gá​lis cso​port ragasz​tott ezekre a pla​ká​tokra, ami​vel óri​ási Ges​tapo-vizs​g á​la​tot sza​ba​dí​tott el. Már Herak​lei​tosz, a vál​to​zás nagy filo​zó​fusa is fel​is​merte az ellen​té​tek​nek ezt a külö​nös össze​füg​g é​sét, amit enan​ti​o​dró​miának neve​zett. A fogal​mat átvette Jung, egy alap​vető lelki mecha​niz​must látva benne: „Min​den pszi​cho​ló​giai szél​ső​ség rejtve tar​tal​mazza a maga ellen​té​tét, vagy vala​mi​lyen ben​ső​sé​ges és lényegi kap​cso​lat​ban áll vele… Nincs az a szent szo​kás, amely alkal​man​ként ne vál​toz​hatna az ellen​ke​ző​jére, s minél szél​ső​sé​g e​sebb egy hely​zet, annál inkább szá​mít​ha​tunk enan​ti​o ​dró​mi​ára, ami​kor valami az ellen​ke​ző​jére

vál​to​zik.”53 Annyi bizo​nyos, hogy tör​té​nel​münk tele van enan​ti​o ​dro​mi​kus sémák​kal. Ami​kor pél​dául a hel​lén​iz​mus elju​tott a leg​lé​g i​e​sebb spi​r i​tu​a​liz​mus​hoz, ezt azon​nal követte a sötét, kao​ti​kus, orfi​kus ele​mek betö​r ése Kis-Ázsi​á​ból. A nő roman​ti​kus esz​mé​nyí​té​sé​nek a 11. szá​zad​tól a 13.-ig tartó tru​ba​dúr​kor​szak​ban, s val​lási meg​fe​le​lő​jé​nek, a buzgó Mária-kul​tusz​nak a 11. szá​zad​tól volt egy külö​nös és rémítő úti​társa a tör​té​ne​lem​ben: a boszor​kány​ül​dö​zé​sek kitö​r ése és ször​nyű cre​scen​dója. Szűz Mária és a boszor​kány a női​ség két olyan oldala, melyek​nél távo​lib​bat és ellen​té​te​seb​bet nehéz lenne elkép​zelni; s mégis „csu​pán” egy ellen​tét​párt alkot​nak.* Később, a fel​vi​lá​g o​so​dás korá​ban a Szü​zet az Ész isten​nő​jé​vel helyet​te​sí​tet​ték, akit viszont a roman​tika és C. G. Carus „fel​fe​de​zése”, a tudat​alatti det​r o​ni​zált. S hogy futó pil​lan​tást ves​sünk a jövőbe is: nagy biz​ton​ság​g al meg​jó​sol​ható, hogy a velünk egy​korú hip​pi​nem​ze​dék leszár​ma​zot​tai bank​igaz​g a​tók akar​nak majd lenni, meg fog​ják vetni a kom​mu​nát, s az elé a gyötrő kér​dés elé állít​ják jóin​du​latú, de meg​za​va​r o​dott szü​le​i​ket, hogy „vajon hol ron​tot​tuk el a gyer​me​ke​in​ket”? Ha szem előtt tart​juk eze​ket a pél​dá​kat, az üres elem fogalma vala​mi​vel meg​fog​ha​tóbbá válik. Ahogy fen​tebb, c) alatt kimu​tat​tuk, az üres elem egy másik elem​mel kom​bi​nálva meg​ő rzi a szó​ban forgó elem azo​nos​sá​g át (vagyis zéró első​fokú vál​to​zást hoz létre); míg ha egy cso​port​ele​met az ellen​té​té​vel kom​bi​ná​lunk, a cso​port azo​nos​sága őrző​dik meg (vagyis ez a kom​bi​ná​ció az üres ele​met hozza létre, s ezál​tal zéró másod​fokú vál​to​zást idéz elő. Pél​dául: a hagyo​mány ter​mé​sze​té​hez tar​to​zik, hogy biz​to​sítsa az állan​dó​sá​g ot, ha kell, akár erő​sza​kos cse​lek​vés árán is. A cse​lek​vés alap​ja​ként a hagyo​mány​nak tehát üres elem funk​ci​ó ja van. A for​r a​da​lom viszont ter​mé​sze​té​nél fogva vál​to​zást idéz elő. De aho​g yan a vörös​g ár​dis​ták pél​dája mutatja, lehet​sé​g es olyan for​r a​dalmi cse​lek​vés, amely hagyo​má​nyos módon pró​bál meg vál​to​zást elő​idézni. Az effajta cse​lek​vés​nek az a funk​ci​ó ja, mint a recip​r ok​nak vagy az ellen​tét​nek, és amint lát​tuk, meg​ő rzi a tár​sa​dalmi rend​szer azo​nos​sá​g át. A tör​té​ne​lem zavarba ejtően sok olyan for​r a​da​lom​r ól tud, ame​lyek vég​ered​mé​nye min​dent egy​be​vetve nem sok​ban tér el attól a hely​zet​től, amely​nek fel​szá​mo​lá​sára a for​r a​da​lom meg​in​dult, s ame​lyet egy szép új világ​g al akart helyet​te​sí​teni.* A min​den​napi emberi dol​g ok​ban e zéró vál​to​zás fel​is​me​r ése a hide​g ebb fejű​e​ket arra sar​kall​hatja, hogy levon​ják a szo​morú követ​kez​te​tést: való​szí​nű​leg akkor járunk a leg​job​ban, ha egy​ál​ta​lán nem boly​g at​juk a hely​ze​tet. De ez a fel​is​me​rés sem​mi​képp sem álta​lá​nos érvé​nyű; az üres tag külö​nös zéró hatá​sát az is növeli, hogy „lát​ha​tat​lan”. Nem nehéz fel​is​merni, hogy valami nyil​ván​va​lóan átvál​to​zott az ellen​té​tévé s érvelni sem nehéz emel​lett, viszont annál nehe​zebb – külö​nö​sen az emberi viszo​nyok ese​té​ben – tuda​to​sí​tani, hogy ez a vál​to​zás a séma egé​szét tekintve nem vál​to​zás. Sok emberi konflik​tus és konflik​tust

okozó „meg​o l​dás” ennek a tuda​to​sí​tás​hi​ány​nak a követ​kez​mé​nye. Erre a prob​lé​mára további pél​dá​kat muta​tunk majd be a 4. feje​zet​ben. Ennyit a négy cso​port​tu​laj​don​ság szem​lél​te​té​sé​r ől. Lát​tuk, hogy sem önma​guk​ban, sem egy​más​sal kom​bi​nálva nem képe​sek másod​fokú vál​to​zást elő​idézni. Az olyan rend​sze​r ek​r ől, ame​lyek végig​fut​hat​nak az összes lehet​sé​g es belső vál​to​zá​su​kon (és nem szá​mit, hogy hány ilyen van) anél​kül, hogy rend​szer​vál​to​zás, vagyis másod​fokú vál​to​zás követ​kezne be, azt mond​ják, hogy bele​r a​g ad​tak egy vég​te​len játsz​mába.97 A vég​te​len játszma nem hozza létre saját meg​vál​toz​ta​tá​sá​nak a fel​té​te​leit: nem gene​r á​lód​nak a játszma sza​bá​lyait meg​vál​toz​tató sza​bá​lyok. Van​nak olyan játsz​mák, ame​lyek szer​ke​ze​tébe be van építve egy vég​pont, és a játszma előbb vagy utóbb eljut eddig. Akár kel​le​me​sek, akár kel​le​met​le​nek ezek a kime​ne​te​lek, az ilyen játsz​mák nem vezet​nek azok​hoz a káros körök​höz, ame​lyek szinte min​dig fel​lel​he​tők az emberi konflik​tu​sok gyö​ke​r e​i​nél. A vég nél​küli játsz​mák viszont, mint az elne​ve​zés is jelzi, nem érnek véget: nem „gon​dos​kod​nak” saját lezá​r á​suk​r ól. A befe​je​zés (mint a fel​éb​r e​dés a lidér​ces álom pél​dá​ban) nem része a játsz​má​nak, nem eleme az adott cso​port​nak: a befe​je​zés a játék​hoz képest meta-álla​pot, más logi​kai típusba tar​to​zik, mint a játszma lépé​sei (az első​fokú vál​to​zá​sok). Mind​azon​ál​tal tagad​ha​tat​lan, hogy a másod​fokú vál​to​zás egy​ál​ta​lán nem lehe​tet​len, sőt meg​le​he​tő​sen min​den​na​pos jelen​ség; az embe​r ek igenis talál​nak új meg​o l​dá​so​kat, a tár​sa​dalmi szer​ve​ző​dé​sek képe​sek az önkor​r ek​ci​ó ra, a ter​mé​szet örökké új alkal​maz​ko​dási for​mákra talál. A tudo​má​nyos fel​fe​de​zés és a művé​szi alko​tó​munka folya​mata éppen abban áll, hogy a régi keret​ből egy újba lép át valaki. Tulaj​don​kép​pen egy rend​szer élet​ké​pes​sé​g é​nek vagy „egész​sé​g es​sé​g é​nek” meg​íté​lé​se​kor a leg​hasz​nál​ha​tóbb kri​té​r ium éppen ez a rej​té​lyes, a szo​ká​sos gon​dol​ko​dás​nak ellent​mondó képes​ség – ext​r ém pél​dá​ját Münch​hau​sen báró demonst​r álta, ami​kor saját hajá​nál fogva kihúzta magát az ingo​vány​ból. A másod​fokú vál​to​zást több​nyire ellen​ő riz​he​tet​len, sőt fel​fog​ha​tat​lan, ám lehet​sé​g es átme​net​nek tart​ják a két rend​szer között; hir​te​len meg​vi​lá​g o​so​dás​nak, ami elő​r e​lát​ha​tat​la​nul buk​kan fel hosszú, gyak​r an csa​ló​dást keltő szel​lemi és érzelmi munka után, néha álmunk​ban, néha szinte a teo​ló​g iai érte​lem​ben vett kegye​lem jóvol​tá​ból. Koest​ler Terem​tés c. írá​sá​ban encik​lo​pé​di​kus pél​da​sort gyűj​tött össze erre a jelen​ségre, és beve​zette a biszo​ci​á​ció fogal​mát. „Biszo​ci​á​ció az, ami​kor egy hely​ze​tet vagy egy esz​mét két, önma​g á​ban követ​ke​ze​tes, de nor​má​li​san össze​egyez​tet​he​tet​len hivat​ko​zási keret​ben szem​lé​lünk”,59 s „ha egy men​tá​lis ese​mény hir​te​len két, egy​más​sal álta​lá​ban össze​egyez​tet​he​tet​len adat​sor​r al biszo​ciál, a gon​do​lat​sor várat​la​nul átvált az egyik asszo​ci​a​tív kon​-

tex​tus​ból egy másikba”.60 Bro​nowski ugyan​ez​zel a prob​lé​má​val fog​lal​ko​zik egy ragyogó írá​sá​ban, a döntő ugrást ő szin​tén meg​jó​sol​ha​tat​lan​nak, szinte vélet​len jel​le​g ű​nek tartja: nem tud​juk, hogyan zaj​lik le ez, s nincs rá mód, hogy meg​tud​has​suk. „Az érte​lem sza​bad játéka ez, inven​ció, ami kívül esik a logi​kai folya​ma​ton. A tudo​mány​ban a kép​ze​let nagy jelen​tő​ségű tette ez, s min​den szem​pont​ból olyan, mint a hasonló moz​za​na​tok az iro​da​lom​ban. E tekin​tet​ben a tudo​mány és az iro​da​lom hason​lít egy​másra: a szel​lem mind​ket​tő​ben elha​tá​rozza, hogy gaz​da​g í​tani fogja a rend​szert vala​mi​féle több​let​tel, melyet a sza​bad válasz​tás nem mecha​ni​kus aktusa hoz létre.”27 Az idé​zett szer​zők tekin​té​lyé​nek és nézet​azo​nos​sá​g á​nak együt​tes súlya elle​nére is, tapasz​ta​la​ta​ink alap​ján úgy vél​jük, hogy a másod​fokú vál​to​zás csu​pán az első​fokú vál​to​zás felől, vagyis a rend​sze​r en belül​r ől nézve előre lát​ha​tat​lan, várat​lan és logi​kát​lan.* Ennek így is kell len​nie, mert – mint lát​tuk – a másod​fokú vál​to​zás kívül​r ől lép a rend​szerbe, s így nem isme​r ős és nem ért​hető az első​fokú vál​to​zá​sok​ból. Rej​té​lyes és sze​szé​lyes ter​mé​szete tehát lát​szó​la​g os; kívül​r ől nézve csu​pán a rend​szert mint egé​szet kor​mányzó fel​te​vé​sek meg​vál​to​zása (ti. a cso​port​el​mé​let kom​bi​ná​ciós sza​bá​lya​i​nak a meg​vál​to​zása). Az új sza​bá​lyok​nak ez a cso​portja maga is mutat​hat aztán cso​port-inva​r i​an​ciát, s vál​to​zá​suk ez eset​ben ismét csak egy maga​sabb szint​r ől vezet​hető be. Ahhoz azon​ban – s ez nagyon fon​tos és gya​kor​lati jelen​tő​ségű dolog –, hogy az ere​deti rend​sze​r en belül vál​to​zást idéz​zünk elő, csak a meta​szin​tig kell elmen​nünk.

1. ábra

Egy némi​leg elvont, de nagyon egy​szerű példa kissé vilá​g o​sabbá teszi mind​ezt. Az 1. ábrán lát​ható kilenc pon​tot össze kel​lene kötni négy egye​nes vonal​lal úgy, hogy köz​ben nem emel​jük fel a ceru​zát a papír​r ól. Annak az olva​só​nak, aki nem ismeri ezt a prob​lé​mát, azt java​sol​juk, hogy áll​jon meg itt, s pró​bálja

külön papí​r on meg​o l​dani, mielőtt tovább​menne, s külö​nö​sen, mielőtt meg​nézné a meg​o l​dást (2. ábra). Akik elő​ször kísér​le​tez​nek a prob​léma meg​o l​dá​sá​val, szinte kivé​tel nél​kül elfo​g ad​nak egy, a meg​o l​dást lehe​tet​lenné tevő fel​te​vést. Azt ugyanis, hogy a pon​tok négy​szö​g et alkot​nak, és a meg​o l​dást ezen a négy​szö​g ön belül kell meg​ta​lálni. Ez a fel​te​vés a meg​o l​dás kere​ső​jé​től szár​ma​zik, az inst​r uk​ció nem tar​tal​mazza. A siker​te​len​ség tehát nem a fel​adat meg​o ld​ha​tat​lan​sá​g á​nak, hanem a meg​o l​dás​kí​sér​let​nek a követ​kez​mé​nye. Füg​g et​le​nül attól, milyen kom​bi​ná​ci​ó​ban és sor​r end​ben húzza meg az egye​ne​se​ket, ebben a keret​ben gon​dol​kodva min​dig marad leg​alább egy nem érin​tett pont. Ez azt jelenti, hogy a kísér​le​tező hiába pró​bálja végig a négy​szö​g ön belül létező összes első​fokú vál​to​zás​le​he​tő​sé​g et, nem fogja meg​o l​dani a fel​ada​tot. A meg​o l​dás a másod​fokú vál​to​zás​ban rej​lik: fel kell adnia látás​mód​ját a pon​tok hatá​r olta mező​r ől, el kell hagy​nia a 9 pont​tal hatá​r olt vir​tu​á​lis mezőt. A Prin​ci​pia Mathe​ma​tica nyel​vén: a meg​o l​dás​nak meg kell halad​nia a (9 fekete pont alkotta) cso​por​tot, követ​ke​zés​kép​pen nem lehet annak része.* Nagyon keve​sen tud​ják maguk​tól meg​o l​dani a kilenc​pon​tos fel​ada​tot. Akik​nek nem sike​r ül és fel​ad​ják, ugyan​csak meg​le​pőd​nek a meg​o l​dás várat​lan egy​sze​r ű​sé​g é​től. A kilenc​pon​tos dilemma és szá​mos való​sá​g os élet​hely​zet között nyil​ván​való hason​ló​ság áll fenn. Mind​annyian kerü​lünk hasonló kínos hely​ze​tekbe, s egy​ál​ta​lán nem szá​mit, hogy hűvö​sen és logi​ku​san pró​bál​juk meg​o l​dani őket, vagy tom​bolva rohan​g á​lunk fel s alá. De – aho​g yan koráb​ban már emlí​tet​tük – csak a hely​ze​ten belül, az első​fokú vál​to​zás pers​pek​tí​vá​já​ból tűnik a meg​o l​dás hatal​mun​kon kívül álló, meg​lepő meg​vi​lá​g o​so​dás​nak. A másod​fokú vál​to​zás pers​pek​tí​vá​já​ból annyi​r ól van csak szó, hogy az egyik logi​kai szin​ten meg​fo​g al​ma​zott fel​te​vés​r ől átté​r ünk egy másik logi​kai szint fel​te​vé​sére. Arról, hogy a fel​adat a (vir​tu​á​lis) négy​szö​g ön belül old​ható meg, át kell vál​ta​nunk egy másikra. Más szó​val a meg​o l​dás nem a pon​tok, hanem a pon​tokra vonat​kozó fel​te​vé​sek vizs​g á​la​tá​nak az ered​mé​nye.* Vagy hogy filo​zofi​ku​sab​ban fogal​maz​zuk meg ugyan​ezt az állí​tást: nyil​ván nem mind​egy, hogy gya​log​nak tekint​jük-e magun​kat egy hely​zet​ben, mely​nek sza​bá​lyait való​ság​nak nevez​zük, vagy olyan részt​ve​vő​nek, aki tudja, hogy a sza​bá​lyok csak annyi​ban való​sá​g o​sak, hogy meg​te​r em​tet​tük vagy elfo​g ad​tuk őket, és meg is vál​toz​tat​ha​tók. A 8. feje​zet​ben rész​le​te​seb​ben fog​lal​ko​zunk majd ezzel a témá​val. Mindez azon​ban fel​té​te​lezi, hogy tisz​tá​ban vagyunk uni​ver​zu​munk logi​kai szer​ke​ze​té​vel, s azzal, hogy a logi​kai tar​to​mány szint​jeit tisz​tán el kell külö​ní​te​nünk. A logi​kai típu​sok elmé​lete alap​ján vilá​g os, hogy az osz​tály​r ól nem beszél​he​tünk azon a nyel​ven, amely tel​je​sen helyén​való lenne az osz​tály ele​me​-

i​nek ese​té​ben. Ez logi​kai hiba, és fölöt​tébb zavaró zsák​ut​cába vezetne ben​nün​ket. Ilyen típus​al​ko​tási hibá​kat két​fé​le​kép​pen lehet elkö​vetni: vagy úgy, hogy egy bizo​nyos tulaj​don​sá​g ot nem az ele​mek​hez, hanem az osz​tály​hoz ren​de​lünk (illetve for​dítva), vagy pedig úgy, hogy figyel​men kívül hagy​juk az elem és az osz​tály közötti jelen​tős különb​sé​g et (azo​nos abszt​r ak​ciós szin​ten kezel​jük a ket​tőt). Nem sza​bad elfe​lej​teni, hogy a másod​fokú vál​to​zás az első​fo​kú​nál eggyel maga​sabb logi​kai szin​ten van. Ennél​fogva nem fejez​hető ki az első​fokú vál​to​zá​sok leírá​sára még meg​fe​lelő for​mu​lák​kal, s rend​kí​vül zavaró, ellent​mon​dá​sos követ​kez​mé​nyek nél​kül nem köze​lít​hető meg azok​kal a mód​sze​r ek​kel, ame​lyek az első​fokú vál​to​zás szint​jére alkal​maz​ható.* Tra​g i​ko​mi​kus tudo​má​nyos vitá​kat lehetne pél​dául kikü​szö​bölni, ha a vitá​zók ész​r e​ven​nék, hogy vál​to​zás​r ól beszélve, azon az egyik fél első​fokú vál​to​zást ért (ti. adott visel​ke​dés​mó​don belül egy visel​ke​dés átvál​to​zá​sát egy másikká), míg a másik (gyak​ran nem tuda​to​san) a másod​fokú vál​to​zást kéri szá​mon (vagyis a visel​ke​dés​mód meg​vál​toz​ta​tá​sát egy másik visel​ke​dés​móddá). Bate​son, aki​nek való​szí​nű​leg a leg​na​g yobb hoz​zá​já​r u​lása a logi​kai típu​sok elmé​le​té​nek beve​ze​tése volt a visel​ke​dés​tu​do​má​nyok terü​le​tére, s aki​nek hálá​sak vagyunk az útmu​ta​tá​sért, tömö​r en fog​lalta össze ezt a hely​ze​tet: „Ha a visel​ke​dés​ku​ta​tók figyel​men kívül hagy​ják a Prin​ci​pia Mathe​ma​tica prob​lé​máit, meg​kö​ze​lí​tő​leg hat​van​év​nyi lema​r a​dás​sal kell szá​mol​niuk.”

2. ábra. A megoldás

II. RÉSZ. A PROBLÉMA KÉPZŐDÉSE

3. „Ugyanabból még több” – amikor a megoldás válik problémává Elő​ször fel​ver​jük a port, aztán azt mond​juk, hogy nem lehet látni. BERKELEY Most, hogy áttör​ted a fejed​del a falat, mit fogsz csi​nálni a szom​széd cel​lá​ban? S. J. LEC: ÚJ, FÉSÜLETLEN GONDOLATOK A vál​to​zás elő​moz​dí​tója álta​lá​ban az elté​r és vala​mi​lyen nor​má​tól. Ha jön a tél és csök​ken a hőmér​sék​let, fűteni kell a szo​bá​kat, a sza​bad​ban pedig több ruhát kell viselni ahhoz, hogy jól érez​zük magun​kat. Ha a hőmér​sék​let még ala​cso​nyabb lesz, még erő​seb​ben kell fűteni és még mele​g ebb ruhá​kat kell hor​dani. Más szó​val, vál​to​zásra van szük​ség, hogy hely​r e​áll​jon a kénye​lem és a túl​élés szem​pont​já​ból kívá​na​tos norma. A kívánt vál​to​zást – a negye​dik cso​port​tu​laj​don​ság​nak meg​fe​le​lően – annak az ellen​ke​ző​jén keresz​tül lehet elérni, ami az elté​r ést lét​r e​hozta (pél​dául meleg vs hideg). Ha ez a helyes​bítő akció elég​te​len lenne, az „ugyan​ab​ból még több” meg​hozza végül a kívánt hatást. A prob​lé​ma​meg​o l​dás​nak ez az egy​szerű és „logi​kus” esete nem​csak sok min​den​napi élet​hely​zet​ben műkö​dik, hanem a köl​csön​ha​tá​son ala​puló fizio​ló​g iai, neu​r o​ló​g iai, fizi​kai, gaz​da​sági folya​ma​tok miri​ád​ja​i​ban. De a tör​té​net​nek ezzel nincs vége. Néz​zünk néhány más, lát​szó​lag hasonló hely​ze​tet. Az alko​ho​liz​mus komoly tár​sa​dalmi prob​léma. Ezért kor​lá​tozni kell az alko​hol​fo​g yasz​tást, s ha ez nem szün​teti meg a prob​lé​mát, a vég​ső​kig – a szesz​ti​la​lo​mig – alkal​maz​zák ugyan​azt. Azon​ban eme tila​lom​r ól mint gyógy​mód​r ól kide​r ült, hogy rosszabb, mint maga a beteg​ség: az alko​ho​liz​must nem képes kor​lá​tozni, viszont egész föld​alatti ipar ala​kul ki, a ter​mé​kek rossz minő​sége még inkább köz​egész​ség​ügyi prob​lé​mává teszi az alko​holt, spe​ci​á​lis rend​ő ri erőkre van szük​ség az alko​hol​csem​pé​szek lefü​le​lé​sére, ebbe a folya​matba azon​ban szo​kat​lan mére​tek​ben belép a kor​r um​pá​ló​dás stb. Aho​g yan rom​lik a hely​zet, a szesz​ti​la​lom kény​szerű betar​tá​sá​nak módja egyre szi​g o​r o​dik, de itt az ugyan​ab​ból még több „meg​lepő módon” nem idézi elő a kívánt vál​to​zást. Ellen​ke​ző​leg: a „meg​o l​dás” nagy​ban növeli a prob​lé​mát, való​já​ban végül ez lesz a nagyob​bik baj a kettő közül (az egyik a népes​ség bizo​nyos szá​za​lé​ká​nak alko​ho​liz​musa, a másik a szé​les körű csem​pé​szés, kor​r up​ció és gengsz​ter​há​ború a nagy​ará​nyú alko​ho​liz​mus tete​jébe). Ez a példa arra is jó, hogy egy másik lénye​g es, és első pil​lan​tásra ezzel

ellen​té​tes dol​g ot meg​vi​lá​g ít​son a valós élet​hely​ze​tek​ben zajló vál​to​zá​sok​kal kap​cso​lat​ban. A cso​port​el​mé​let fogal​mait hasz​nálva, a cso​port ele​meit (pél​dául szá​mo​kat, részecs​ké​ket) indi​vi​du​á​lis tulaj​don​sá​g aik tekin​te​té​ben vál​to​zat​lan​nak fog​juk fel: ami vál​toz​hat, az a sor​r end​jük, egy​más​hoz való viszo​nyuk stb. Az élet​ben, bár néhány emberi prob​léma hosszú ideig lehet nagyon komoly, sok nehéz​ség nem marad sokáig ugyanaz, hanem elkezd növe​kedni és kiter​jedni, ha nem old​ják meg, vagy ha rossz meg​o l​dás​sal kísér​le​tez​nek – és külö​nö​sen akkor, ha egy rossz meg​o l​dást egyre mér​ték​te​le​neb​bül alkal​maz​nak. Ha ez tör​té​nik, a hely​zet struk​tu​r á​li​san hasonló vagy azo​nos marad​hat, de a nehéz​ség inten​zi​tása és a vele járó szen​ve​dés növek​szik. Az olva​só​nak nem sza​bad ezt elfe​lej​te​nie, mert külön​ben követ​kező pél​dá​ink ellent​mon​dá​sos​nak fog​nak tűnni; egy​fe​lől ti. úgy mutat​juk be a prob​lé​mát, hogy az nem vál​to​zik, más​fe​lől azt állít​juk róla, hogy egyre súlyo​sabbá válik. Kár​té​kony-e a por​no​g ráfia tár​sa​dal​mi​lag? A válasz sok ember szá​mára vitat​ha​tat​lan (és soha nem vita​tott) igen. Ennél​fogva logi​kus, hogy min​den ren​del​ke​zésre álló tör​vé​nyes esz​köz​zel üldöz​zék és har​col​ja​nak ellene. A dán példa azon​ban azt mutatja, hogy a por​no​g ráfia tel​jes libe​r a​li​zá​lása nem nyi​totta meg a bűn és az álta​lá​nos elfa​ju​lás zsi​lip​jeit, hanem éppen ellen​ke​ző​leg, arra kész​tette az embe​r e​ket, hogy kine​ves​sék és tudo​mást se vegye​nek róla.* A por​no​g ráfia ese​té​ben tehát az „ugyan​ab​ból még több”-féle meg​o l​dás (a jogi rep​resszió) nem pusz​tán a nagyob​bik két baj közül, hanem maga a prob​léma – a „meg​o l​dás” nél​kül a prob​léma sem létezne. Külö​nös látni, hogy egy​fe​lől nyil​ván​va​lóvá válik az ilyen​fajta meg​o l​dá​sok kép​te​len​sége, más​fe​lől a vál​to​zás​nak ezt a for​má​ját mégis újra és újra meg​kí​sér​lik elő​idézni, mintha azok, akik a vál​to​zás lét​r e​ho​zá​sá​ért fele​lő​sek, kép​te​le​nek len​né​nek levonni a szük​sé​g es követ​kez​te​té​se​ket a tör​té​ne​lem​ből.* Egy másik ilyen példa a gene​r á​ciós sza​ka​dék. Az idő​sebb és a fia​ta​labb nem​ze​dék közötti fáj​dal​mas hasa​dás nyil​ván igen rég​ó ta léte​zik, és meg​le​he​tő​sen szte​r eo​tip for​du​la​tok​kal sirán​koz​nak miatta évez​r e​dek óta.* Ugyan​ak​kor, bár​mi​lyen ősrégi is ez a téma, lát​ha​tó​lag senki sem talált módot a meg​vál​toz​ta​tá​sára; így okunk van fel​té​te​lezni, hogy nincs rá meg​o l​dás. Manap​ság azon​ban sokan meg​g yőz​ték magu​kat arról, hogy a gene​r á​ciós sza​ka​dé​kot meg lehet és meg is kell szün​tetni. Ez a meg​győ​ző​dés, s nem a gene​r á​ciós sza​ka​dék, hal​lat​lan prob​lé​má​kat terem​tett – főként a gene​r á​ciók közötti pola​r i​zá​ció növe​lé​sé​vel –, hol​o tt koráb​ban mind​ö ssze egy​fajta nehéz​ség​r ől volt szó, amellyel az embe​r i​ség lát​ha​tó​lag meg​ta​nult együtt élni. De most, hogy meg​nö​ve​ke​dett a kez​deti pola​r i​zá​ció, egyre több ember kezdi úgy „látni”, hogy nagyobb szük​ség van a cse​lek​vésre. Recept​jük a vál​toz​ta​tásra az „ugyan​ab​ból még több” – és ez a „meg​o l​dás” lett a prob​léma.

Véle​mé​nyünk sze​r int hasonló bonyo​da​lom rej​lik szá​mos makacs emberi nehéz​ség​ben is, ame​lyek​ben a józan ész azt taná​csolná, hogy egy fáj​dal​mas vagy zavaró tényt úgy lehet kivé​deni, hogy a szi​tu​á​ci​ó ba beve​zet​jük a tény ellen​ke​ző​jét. Mit tart​hat​ná​nak pél​dául éssze​r űbb​nek a roko​nok és a bará​tok, mint hogy meg​pró​bál​ják fel​vi​dí​tani a lehan​g olt embert? De a depressziós való​szí​nű​leg még mélyebbre süllyed a méla​bú​jába, ahe​lyett hogy javára vál​nék a dolog. Ez arra kész​teti a töb​bi​e​ket, hogy fokoz​zák erő​fe​szí​té​se​i​ket, s ráve​zes​sék, hogy az élet való​já​ban egy kerti ünne​pély. Mint​hogy az „érte​lem” és a „józan ész” vezérli őket, kép​te​le​nek belátni (a páci​ens pedig kép​te​len meg​mon​dani), hogy segít​sé​g ük egyen​ér​tékű annak köve​te​lé​sé​vel, hogy a beteg ren​del​kez​zék bizo​nyos érzel​mek​kel (öröm​mel, opti​miz​mus​sal), mások​kal ellen​ben ne (szo​mo​r ú​ság, pesszi​miz​mus stb.). Min​den​nek ered​mé​nye​ként az, ami ere​de​ti​leg talán csak átme​neti lehan​g olt​ság volt a beteg​nél, most átita​tó​dik azzal az érzés​sel, hogy kudar​cot val​lott, rossz és hálát​lan azok​kal szem​ben, akik annyira sze​r e​tik és min​dent meg​tesz​nek érte. Ez a depresszió nem az ere​deti szo​mo​rú​ság. A leg​g yak​r ab​ban olyan csa​lá​dok​ban figyel​het​jük meg ezt a sémát, ame​lyek​ben a szü​lők oly mér​ték​ben elfo​g ad​ják azt az elkép​ze​lést, hogy egy jól nevelt gye​r ek​nek bol​dog​nak kell len​nie, hogy még a gye​r ek leg​nor​má​li​sabb, idő​le​g es szo​mo​r ú​sá​g á​ban vagy bizony​ta​lan​sá​g á​ban is néma vádat lát​nak, s ezál​tal meg​te​r em​tő​dik az egyen​let: „szo​mo​r ú​ság egyenlő rossza​ság”. A „menj a szo​bádba, és elő ne gyere, amíg nem tudsz moso​lyogni!” parancs egyike csak a sok hason​ló​nak, ame​lyek segít​sé​g é​vel a szü​lők meg​pró​bál​hat​nak vál​to​zást elő​idézni. A gye​r ek most nem​csak bűnös​nek érzi magát, ami​ért kép​te​len azt érezni, amit „érez​nie kell” ahhoz, hogy elfo​g ad​ják és „jónak” tart​sák, hanem fel​te​he​tő​leg harag​szik is ami​att, amit tesz​nek vele. Vagyis a szü​lők két további érzés​sel gya​r a​pít​ják a „nem érez​hető” érzé​sek lis​tá​ját. Ha egy alap​ve​tően ártal​mat​lan nehéz​ség „fél​r e​ke​ze​lé​sé​nek” ez a sémája rög​ző​dik és meg​szo​kott elvá​r ássá vál​to​zik, nincs többé szük​ség a külső meg​erő​sí​tésre (a szü​lők vál​toz​ta​tási kísér​le​te​ire). A kli​ni​kai tapasz​ta​lat azt mutatja, hogy az egyén végül maga alkal​mazza magára a depressziót elő​idéző „meg​o l​dást”, s ezál​tal alkal​massá válik rá, hogy meg​kapja a beteg cím​két. A prob​lé​ma​meg​o l​dás​nak ugyan​ez​zel a hatás​ta​lan for​má​já​val kísér​le​te​zik álta​lá​ban az alvás​za​var​r al, ezzel a szok​vá​nyos, de zavaró gond​dal küsz​ködő sze​mély. A leg​több álmat​lan elkö​veti azt a hibát, hogy meg​pró​bálja aka​r at​tal alvásra kény​sze​r í​teni magát, ami​től csak még ébe​r ebb lesz. Pedig az alvás ter​mé​sze​té​nél fogva olyan jelen​ség, amely csak spon​tán módon tud bekö​vet​kezni. A spon​ta​ne​i​tást viszont nem lehet aka​r at​tal elő​idézni. De az álmat​lan​ság​ban szen​vedő, aki egyre két​ség​be​eset​tebb lesz, aho​g yan telik az idő, pon​to​san ezt teszi, s végül „gyógy​módja” lesz a beteg​sége. Az „ugyan​ab​ból még több” ez

eset​ben elve​zet​het az étrend meg​vál​toz​ta​tá​sá​hoz, a lefek​vési idő cse​r él​g e​té​sé​hez, alta​tó​sze​dés​hez és ezál​tal gyógy​szer​füg​g ő​ség​hez, s e lépé​sek mind​egyike fokozza a prob​lé​mát, ahe​lyett hogy meg​o l​daná. A pár​terá​pi​á​ban gyak​r an meg lehet figyelni, hogy a két házas​társ olyan maga​tar​tás​for​má​kat alkal​maz, ame​lye​ket külön-külön mind​ket​ten a lehető leg​meg​fe​le​lőbb rea​g á​lás​nak tar​ta​nak valami rosszra, amit a másik követ el. Vagyis mind​kettő kor​r i​g á​lan​dó​nak tekinti a másik sajá​tos kor​r ek​ciós visel​ke​dé​sét. Pél​dául, a fele​ség​nek az a benyo​mása támad, hogy a férje nem elég nyílt vele, s így ő nem tud​hatja, hánya​dán áll vele, miket gon​dol róla a férje, mit csi​nál, ami​kor nincs ott​hon stb. A kívánt infor​má​ciót úgy pró​bálja meg​sze​r ezni, hogy kér​de​zős​kö​dik, figyeli férje visel​ke​dé​sét, s más módo​kon is ellen​ő rzi. Ha a férj ezt a visel​ke​dést túl tola​ko​dó​nak tartja, való​szí​nű​leg eltit​kol majd előle egyéb​ként tel​je​sen ártal​mat​lan, érdek​te​len infor​má​ci​ó ​kat is, „csak azért, hogy meg​ne​velje az asszonyt”. Ezzel egy​ál​ta​lán nem sze​r eli le a fele​sé​g et: a meg​o l​dás​kí​sér​let nem​csak hogy nem idézi elő a fele​ség visel​ke​dé​sé​ben a kívánt vál​to​zást, de újabb tápot ad aggo​dal​ma​i​nak és bizal​mat​lan​sá​g á​nak – „ha még ezek​r ől az apró​sá​g ok​r ól sem beszél nekem, akkor itt len​nie kell vala​mi​nek”. Minél keve​sebb infor​má​ciót ad a férj, annál áll​ha​ta​to​sab​ban nyo​moz a fele​ség, s minél áll​ha​ta​to​sab​ban nyo​moz, annál kevésbé infor​málja a férj. Mire eljut​nak a pszi​chi​á​ter​hez, az asszony visel​ke​dé​sét már kóros fél​té​keny​ség​ként lehetne diag​nosz​ti​zálni, amennyi​ben elte​kin​te​nénk a ket​te​jük közötti inter​ak​ciós sémá​tól, s meg​o l​dási kísér​le​te​ik​től, ame​lyek maguk alkot​ják a prob​lé​mát.

3. ábra

A fenti pél​dák azt mutat​ják, hogy bizo​nyos körül​mé​nyek között a prob​lé​mák egy​sze​r űen úgy áll​nak elő, hogy egy létező nehéz​sé​g et rosszul pró​bál​nak meg​ol​dani,* és ez az emberi funk​ci​o ​ná​lás bár​mely szint​jén – egyéni, páros, csa​ládi, szo​ci​á​lis stb. szin​ten – elő​for​dul​hat. Az emlí​tett házas​párt szem​lélve a

meg​fi​g ye​lő​nek két olyan mat​r óz jut eszébe, akik majd kies​nek a vitor​lás olda​lán, hogy sta​bi​li​zál​ják jár​mű​vü​ket: minél job​ban kiha​jol az egyik, annál job​ban ki kell hajol​nia a másik​nak is, hogy kiegyen​lítse a társa sta​bi​li​záló kísér​le​té​ből szár​mazó insta​bi​li​tást, miköz​ben a vitor​lás töké​le​te​sen sta​bil lenne, ha abba​hagy​nák akro​ba​ti​kus mutat​vá​nya​i​kat (3. ábra). Könnyű belátni, hogy ezt a kép​te​len hely​ze​tet úgy lehetne meg​vál​toz​tatni, ha leg​alább az egyi​kük egy lát​szó​lag tel​je​sen éssze​r űt​len dol​g ot művelne, ti. kevésbé húzná a köte​let; ez ugyanis azon​nal arra kény​sze​r í​tené a mási​kat, hogy ugyan​ezt tegye, hacsak nem akar vízbe pottyanni, s végül kényel​me​sen ülné​nek egy sta​bil vitor​lás​ban. A vál​to​zás elő​idé​zé​sé​nek ez a köz​g on​dol​ko​dás​sal ellen​kező módja lesz a 7. feje​zet témája: jelen feje​ze​tünk befe​je​zé​se​ként hadd mutas​suk ki, hogyan ille​nek bele fenti pél​dá​ink vál​to​zás​el​mé​le​tünkbe. Aho​g yan első pél​dánk (meleg vs hideg) szem​lél​teti, szám​ta​lan hely​zet​ben a nor​má​tól való elté​r ést az elté​r és ellen​té​té​nek alkal​ma​zá​sá​val lehet nor​ma​li​zálni. A kiber​ne​ti​ká​ban ez egy​szerű nega​tív vissza​csa​to​lás,* amely​nek révén egy rend​szer vissza​nyeri és fenn​tartja sta​bi​li​tá​sát. A cso​port​el​mé​let fogal​mait hasz​nálva azt mond​hat​juk, hogy a home​o sz​ta​ti​kus folya​mat ren​del​ke​zik a negye​dik cso​port​tu​laj​don​ság​g al, vagyis vég​ki​me​ne​tele az üres elem vagy zéró vál​to​zás. Ren​g e​teg olyan eset van, ame​lyek​ben ez a fajta prob​lé​ma​meg​o l​dás és vál​to​zás érvé​nyes és kielé​g ítő meg​o l​dást biz​to​sít. A rend​szer​ben rejlő első​fokú vál​to​zás​po​ten​ciál ezek​ben az ese​tek​ben meg tud bir​kózni a zavar​r al, s a rend​szer szer​ke​zete vál​to​zat​lan marad. A feje​ze​tünk​ben bemu​ta​tott többi példa ese​té​ben az első​fokú vál​to​zás, tel​je​sen füg​g et​le​nül attól, hogy melyik sze​r e​pel benne a négy cso​port​tu​laj​don​ság közül, nem alkal​mas a kívánt vál​to​zás elő​idé​zé​sére, mert magá​nak a rend​szer​nek kell meg​vál​toz​nia, ez viszont csak a másod​fokú vál​to​zás szint​jé​r ől idéz​hető elő. (Autós pél​dá​val, pad​ló​g áz helyett sebes​ség​vál​tás.) Az a kísér​let, hogy első​fokú vál​to​zást idéz​ze​nek elő ilyen körül​mé​nyek között, vagy fokozza a meg​o l​dandó prob​lé​mát, vagy maga lesz a prob​léma. Vál​lalva a koc​ká​za​tot, hogy sze​man​ti​kai szőr​szál​ha​so​g a​tók​nak lát​szunk, különb​sé​g et kell ten​nünk „nehéz​ség” és „prob​léma” között. A továb​bi​ak​ban nehéz​ség​r ől beszélve, ezen szimp​lán egy nem​kí​vá​na​tos hely​ze​tet értünk, amely meg​o ld​ható vala​mi​lyen raci​o ​ná​lis cse​lek​vés​sel (álta​lá​ban első​fokú vál​to​zás​sal, lásd meleg vs hideg) és nem téte​lez fel spe​ci​á​lis prob​lé​ma​meg​o ldó kész​sé​g e​ket; vagy még inkább olyan nem​kí​vá​na​tos, de több​nyire tel​je​sen átla​g os élet​hely​ze​tet, amely​nek nincs ismert meg​o l​dása és – leg​alábbis idő​le​g e​sen – együtt kell élni vele. Prob​lé​má​r ól beszélve zsák​ut​cákra, holt​pon​tokra, gör​csökre uta​lunk, ame​lyek a nehéz​sé​g ek hely​te​len keze​lé​sé​ből áll​nak elő s ezek miatt marad​nak fenn. A hely​te​len prob​lé​ma​ke​ze​lés​nek alap​ve​tően három faj​tája van:

1. A megoldást úgy próbálják elérni, hogy tagadják annak probléma voltát: a cselekvés szükséges, de nem cselekszenek. 2. Olyan nehézséget próbálnak megváltoztatni, amelyik vagy gyakorlatilag megváltoztathatatlan (például a generációs szakadék vagy a gyógyíthatatlan alkoholisták egy bizonyos százalékának létezése a népességen belül), vagy nem létezik: vagyis cselekszenek, amikor nem kellene cselekedni. 3. A logikai típusalkotásban követnek el hibát, s előáll a vég nélküli játszma. Ez előfordulhat akkor, ha elsőfokú változást alkalmaznak egy olyan helyzetben, amelyik csak egy magasabb szintről változtatható meg (például a kilencpontos probléma, vagy azok a józan észen alapuló tévedések, amelyeket a depresszióval, az álmatlansággal és a féltékenységgel kapcsolatos példáink szemléltetnek), vagy éppen ellenkezőleg, másodfokú változással kísérleteznek, amikor elég lenne az elsőfokú is (például, attitűdváltozást követelnek, és nem elégszenek meg a viselkedés megváltozásával): vagyis rossz szinten cselekszenek. Tapasz​ta​la​tunk sze​r int a prob​lé​mák hely​te​len keze​lé​sé​nek ez a három módja olyan alap​ve​tően fon​tos, hogy a követ​kező három feje​zet​ben külön fog​lal​ko​zunk mind​egyik​kel.

4. A szörnyű egyszerűsítések Meg akar​lak taní​tani arra, hogy áttérj a lep​le​zett kép​te​len​ség​ről a nyil​ván​való kép​te​len​ségre. WITTGENSTEIN Első pil​lan​tásra való​szí​nűt​len​nek lát​szik, hogy bárki úgy pró​bálna meg​bir​kózni egy nehéz hely​zet​tel, hogy tagadja a prob​léma prob​léma vol​tát. Pedig még a köz​nyelv is tük​r özi ezt a maga​tar​tást olyan for​du​la​ta​i​ban, mint „homokba dugja a fejét”, „strucc​po​li​ti​kát foly​tat”, „fél​r e​néz” stb. A tipi​kus for​mula álta​lá​ban a követ​kező: nincs prob​léma (vagy rosszabb eset​ben pusz​tán nehéz​ség​nek minő​sül), s aki prob​lé​mát lát, az gonosz vagy bolond, sőt eset​leg ő az elis​mert nehéz​ség egyet​len for​r ása. A prob​léma taga​dása tehát együtt jár azok táma​dá​sá​val, akik pró​bál​nak rámu​tatni arra vagy küz​deni azzal. Mivel sze​r in​tünk az emberi folya​ma​tok oksága nem egy​irá​nyú és egye​nes vonalú, hanem a külön​féle szín​te​r ek​től (csa​lád, mun​ka​hely, poli​ti​kai rend​szer stb.) füg​get​le​nül kör​kö​r ös (cir​ku​lá​r is), úgy hisszük, nem kell bele​bo​nyo​lód​nunk itt vagy bár​me​lyik követ​kező pél​dánk​ban a tyúk-tojás kér​désbe a tekin​tet​ben, hogy mi volt elő​ször. A taga​dás​nak és a táma​dás​nak ez a keve​r éke abból szár​ma​zik, hogy valaki dur​ván leegy​sze​r ű​síti a tár​sa​dalmi, és álta​lá​ban a modern, össze​tett, egy​másra utalt és gyor​san vál​tozó világ​ban zajló köl​csön​ha​tá​sok bonyo​lult​sá​g át, majd a maga cső​lá​tá​sát az élet rea​lisz​ti​kus, becsü​le​tes fel​fo​g á​sá​nak minő​síti, vagy „makacs ragasz​ko​dás​nak a tények​hez”. Az 1968-as májusi diák​moz​g al​mak után szü​le​tett fran​cia kife​je​zés, a ter​rib​les simp​lifi​ca​te​urs (ször​nyű egy​sze​r ű​sí​tők) kivá​lóan alkal​mas a szó​ban forgó állás​pont kép​vi​se​lő​i​nek minő​sí​té​sére. Az eddi​g i​ek​ből egy​ál​ta​lán nem követ​ke​zik, hogy az egy​sze​r ű​sí​tés min​den körül​mé​nyek között hiba, vagy hogy nem segít​het elő vál​to​zást. A tudo​mány tör​té​ne​té​ből igen vilá​g o​san kide​r ül, hogy az idő múlá​sá​val a tudo​má​nyos elmé​le​tek egyre bonyo​lul​tabbá vál​nak, mivel a tudó​sok egyre több kivé​telt és követ​ke​zet​len​sé​g et pró​bál​nak hoz​zá​il​lesz​teni az elmé​let átfogó pre​misszá​i​hoz. Idő​vel azután egy zseni kidobja ezt a tákol​mányt, s kita​lál egy új és ele​g áns pre​missza​sort, amely szá​mot ad a vizs​g ált jelen​sé​g ek​r ől.* De ez a fajta egy​sze​rű​sí​tés kimon​dot​tan másod​fokú vál​to​zás. S mon​da​nunk sem kell, hogy van​nak zse​nik és „zse​nik”. Szá​mos ún. zseni talá​lé​kony​sága pusz​tán abban áll, hogy kép​te​len meg​r a​g adni a hely​zet bonyo​lult​sá​g át, vagy érzé​ket​le​nül elte​kint mások igaz​sá​g á​tól. Ebből a pers​pek​tí​vá​ból a kényel​met​len sza​bá​lyok áthá​g ása

vagy a kalóz​ko​dás egyéb for​mái időn​ként tény​leg egy zseni bátor​sá​g á​nak lát​sza​tát kelt​he​tik. A taga​dás mint véde​kező mecha​niz​mus fon​tos sze​r e​pet ját​szik a pszi​cho​ana​li​ti​kus elmé​let​ben, de álta​lá​ban olyan tudat​ta​lan szük​ség​le​tekre és kész​te​té​sekre kor​lá​to​zó​dik, ame​lyek tuda​to​sí​tá​sát meg​g á​tol​ták léte​zé​sük taga​dá​sá​val. Mi viszont arra jutot​tunk mun​kánk során, hogy a leta​g ad​ha​tat​lan prob​lé​mák taga​dá​sá​nak jóval súlyo​sabb és fel​tű​nőbb követ​kez​mé​nyei van​nak, mint ami​lye​ne​ket egy moná​di​kus szem​lé​let az int​r a​pszi​chés taga​dási mecha​niz​mu​sok​nak tulaj​do​nít​hat. Vitat​ha​tat​lan, hogy a szo​ci​a​li​zá​ció folya​mata nagy​r észt min​den tár​sa​da​lom​ban abból áll, hogy meg​ta​nít​ják a fia​ta​lo​kat: mit nem sza​bad lát​niuk, hal​la​niuk, gon​dol​niuk, érez​niük vagy mon​da​niuk. Egy ren​de​zett tár​sa​da​lom épp​úgy elkép​zel​he​tet​len olyan, nagyon ala​po​san meg​ha​tá​r o​zott sza​bá​lyok nél​kül, ame​lyek elő​ír​ják, minek kell kívül reked​nie a tuda​tos​sá​g on, mint azok nél​kül, ame​lyek meg​ha​tá​r oz​zák, hogy minek kell a tuda​tá​ban lenni és miről kell kom​mu​ni​kálni.* De – mint min​de​nütt – itt is van​nak hatá​r ok, és léte​zik az ellen​kező vég​let, amit akkor ér el valaki, ha az eluta​sí​tás​ban vagy a taga​dás​ban rejlő való​ság​tor​zí​tás súlyo​sabbá kezd válni, mint a taga​dás​ból szár​mazó előny. Laségue és Fal​r et majd​nem száz évvel ezelőtt írt tanul​má​nya,70 Lidz műve az irra​ci​o ​na​li​tás tovább​adá​sá​r ól,73 Wynne álköl​csö​nös​ség-fogalma,110 Laing össze​ját​szása64 és meg​té​vesz​tése,66 Scheflen műve a hát​bor​zon​g ató két​sze​mé​lyes játé​kok​r ól83 és Fer​r e​ira csa​ládi míto​szai33 a műkö​dés​za​var​r al küzdő csa​lá​dok​ban talál​ható prob​lé​ma​le​ta​g a​dás sajá​tos vonat​ko​zá​sa​i​nak meg​fi​g ye​lé​sén ala​pul​nak. A prob​lé​mák taga​dá​sá​nak első és leg​fon​to​sabb oka való​szí​nű​leg az a szük​ség​let, hogy elfo​g ad​ható tár​sa​dalmi kül​színt tart​sa​nak fenn. Ennek köz​vet​len követ​kez​mé​nyei közé tar​toz​nak ezek​ben a csa​lá​dok​ban az ún. nyílt tit​kok. Nyíl​tak, mivel min​denki tud róluk; tit​kok abban, hogy ezt a tudást senki sem téte​lezi fel a másik​r ól. Mint már emlí​tet​tük, a tudat​ta​lan elem gyak​r an tel​je​sen hiány​zik, egy hall​g a​tó​la​g os, sze​mély​közi szer​ző​dés helyet​te​síti, vagy aho​g yan Fer​r e​ira meg​fo​g al​mazza: „Az egyes csa​lád​tag tud​hatja és gyak​r an tudja is, hogy a (csa​lád)kép nagy​r észt hamis, és egy​fajta hiva​ta​los ‘párt​vo​na​lat’ kép​vi​sel csu​pán.”32 A „párt​vo​nal” kife​je​zés rend​kí​vül sze​r en​csés, mert ezek való​ban ugyan​azt a célt szol​g ál​ják, mint a csa​ládi míto​szok, csak nagyobb lép​ték​ben. A jel​lem​zett hely​ze​tek ért​hető módon még alat​to​mo​sabbá és beteg​ség​kel​tőbbé vál​nak, ha nem​csak a prob​léma léte​zé​sét tagad​ják, de tagad​ják magát a taga​dást is.* Ezek a rend​szer​be​teg​sé​g ek lát​vá​nyo​sabb ese​tei, ame​lyek​ben már az a kísér​let is hamar gonosz​ság​nak vagy őrült​ség​nek minő​sül, ha valaki rá akar mutatni a taga​dásra – a prob​lé​má​r ól nem is beszélve –, hol​o tt a gonosz​-

ság vagy az őrült​ség ennek a ször​nyű egy​sze​r ű​sí​tés​nek az ered​mé​nye – hacsak valaki el nem sajá​títja azt a fon​tos kész​sé​g et, hogy lás​son ugyan, de abban, amit kimond, óva​tos legyen. Mert aki a kül​szín mögé lát, és ezt meg is mondja, akkor kár​ho​zott; ha meg lát, de még magá​nak sem vallja be, akkor őrült. Vagy aho​g yan Laing írja:68 Ját​sza​nak. Azt játsszák, hogy nem ját​sza​nak. Ha kimu​ta​tom nekik, hogy látom, mit csi​nál​nak, meg​sze​g em a sza​bályt, és meg​bün​tet​nek. Azt kell ját​sza​nom, hogy nem látom, hogy ját​szom. És: Ha nem tudom, hogy nem tudom, azt hiszem, hogy tudom. Ha nem tudom, hogy tudom, azt hiszem, hogy nem tudom. Az egy​sze​r ű​sí​té​sek szá​mos tágabb tár​sa​dalmi össze​füg​g és​ben is jelen van​nak. A csa​ládi míto​szok és a párt​vo​na​lak alap​vető hason​ló​sá​g ára már rámu​tat​tunk. Egy másik terü​let: a poli​ti​ku​sok válasz​tási ígé​r e​tei. Prog​r am​jaik gyak​r an tele van​nak egy​sze​r ű​sí​té​sek​kel, melyek töme​g ekre hat​nak meg​g yő​zően. Ha meg​vá​laszt​ják az ille​tő​ket, akkor vagy rájön​nek, hogy ígé​r e​te​i​ket lehe​tet​len tel​je​sí​teni, mert előre nem látott (bár nem előre lát​ha​tat​lan) prob​lé​mák​kal talál​ják szem​közt magu​kat, vagy kataszt​r ófa-poli​ti​kába sod​r ód​nak. Bizo​nyára nagyon szép volna, ha a bajok egy​sze​r űen meg​szűn​né​nek erő​sza​kos taga​dá​suk nyo​mán. Nem vitás pél​dául, hogy az elekt​r o​nika for​r a​dalma hal​lat​lan, dehu​ma​ni​záló prob​lé​mák​kal szem​be​sí​tik a tár​sa​dal​mat, de ezek biz​to​san nem old​ha​tók meg ször​nyű egy​sze​r ű​sí​té​sek​kel, pél​dául azzal, hogy: tör​jük össze a kom​pu​te​re​ket, és tér​jünk vissza az egy​szerű, tiszta élet​hez! Az ipari for​r a​da​lom okozta meg​r áz​kód​ta​tást sem oldot​ták meg a gép​r om​bo​lá​sok, bár​mi​lyen kézen​fek​vő​nek tűn​he​tett is ez a meg​o l​dás akko​r i​ban. Nagyon könnyű elvá​lasz​tani a sza​bá​lyo​kat a fel​ál​lí​tá​suk​hoz vezető konk​r ét szük​ség​sze​r ű​sé​g ek​től, majd hősies cse​le​ke​det​nek vélni, ha valaki ellen​sze​g ül a meg​cson​kí​tott sza​bály​nak, mintha az kizá​r ó​lag a rossz​in​du​lat vagy az elő​íté​let műve volna. Egy közép​korú férfi tipi​kus​nak mond​ható csa​ló​dás​r ól szá​molt be nekünk. Támo​g a​tói szán​dék​kal két, autók iránt érdek​lődő ifjú​nak fel​aján​lotta, hogy ingyen kiképzi őket kicsiny autó​sze​r elő műhe​lyé​ben. A fia​ta​lok bol​do​g an vet​ték az aján​la​tot, de ami​kor kide​r ült, hogy mun​ka​vé​delmi okból a hosszú haju​kat le kell köt​niük és a mun​ká​ban erő​sí​tett bakan​csot kell visel​niük, úgy lát​ták, hogy ebben csu​pán az idő​sebb gene​r á​ció tipi​kus elő​íté​le​tei nyil​vá​nul​nak meg az ő önki​fe​je​zési for​má​ik​kal szem​ben.

Ha ez a példa némi​képp tri​vi​á​lis​nak lát​szik, néz​zük ugyan​ezt az atti​tű​döt nagyobb lép​ték​ben. Egy fel​mé​r és​ben az Ohio State Uni​ver​sity pszi​cho​ló​g us cso​portja 120 utas​tól meg​kér​dezte, hogyan véle​ked​nek a biz​ton​sági intéz​ke​dé​sek​r ől. Három terü​le​tet vizs​g ál​tak: az egyéni kényel​met, a haté​kony​sá​g ot és azt, hogy az uta​sok maguk milyen spe​ci​á​lis intéz​ke​dé​se​ket pár​tol​ná​nak. Töb​bek között kide​r ült, hogy a har​minc év alatti uta​sok ellen​zik „a gya​nús kül​sejű uta​sok meg​mo​to​zá​sát, a menet​je​g yek árá​nak eme​lé​sét, a repü​lő​g ép-elté​r í​tők élet​fogy​tig​lani bebör​tön​zé​sét és a repü​lő​g é​pek sze​mély​ze​té​nek harci kikép​zé​sét. Ezt talán értel​mez​het​jük úgy, hogy ezek egy, a kor​társ fia​ta​lok köré​ben elter​jedt álta​lá​no​sabb atti​tű​döt kép​vi​sel​nek.”25 Saj​nos, a vizs​g á​lat nem tar​tal​mazta azt a kér​dést, hogy milyen alter​na​tív intéz​ke​dé​se​ket java​sol​ná​nak ezek az uta​sok a légi kalóz​ko​dás világ​szerte elter​jedt prob​lé​má​já​nak keze​lé​sére; ezért csak való​színű, de nem bizo​nyí​tott fel​ve​tés maradt, hogy ez az „álta​lá​nos atti​tűd” azon a tipi​kus egy​sze​r ű​sí​té​sen ala​pul​hat, hogy ez a prob​léma nem prob​léma. Ez elve​zet az egy​sze​r ű​sí​tés egy újabb pél​dá​já​hoz, neve​ze​te​sen ahhoz a kér​dés​hez, amely a leg​több észak-ame​r i​kai és euró​pai egye​te​men fel​me​r ül, hogy ti. meg​fe​lelő-e, rele​váns-e a kime​r ítő egye​temi kép​zés (vagyis, hogy meg kel​lene könnyí​teni a dip​loma meg​szer​zé​sét). Itt ismét azok​nak a mély prob​lé​mák​nak a merész leta​g a​dá​sá​val talál​ko​zunk, ame​lyek​kel a fel​vi​lá​g o​sult gon​dol​ko​dók és neve​lők szá​za​do​kon át küsz​köd​tek. Eulau egy elő​adása31 jól össze​fog​lalja a hely​ze​tet: „(A kép​zés rele​van​ci​á​já​nak fel​ve​tése) …egy​szerű és köz​vet​le​nül ért​hető magya​r á​za​tot jelent való​já​ban rop​pant bonyo​lult kér​dé​sekre. Ez a magya​rá​zat több​nyire az egy​té​nye​zős magya​r á​za​tok faj​tá​jába tar​to​zik: a kör​nye​zeti prob​lé​mák a profit​éh​ség​ből szár​maz​nak; a bör​tön​prob​lé​má​kat az őrök kegyet​len​sége okozza; a hábo​r úk kivál​tója a gaz​da​sági impe​r i​a​liz​mus, és így tovább. És a „magya​r á​zók” álta​lá​ban hang​sú​lyoz​zák, hogy ezek az ügyek nem tűr​nek halasz​tást, azon​nali meg​o l​dásra van szük​ség, nincs idő bonyo​lult elem​zésre, ami egyéb​ként is csu​pán ürügy arra, hogy ne tör​tén​jék semmi. A rele​van​cia másod​szor azt jelenti, hogy az okta​tás-kuta​tás tar​talma olyan friss és nap​r a​kész legyen, mint a reg​g eli rádió​hí​r ek. Az ese​mé​nyek tör​té​nelmi vagy filo​zófiai meg​kö​ze​lí​tése fölös​le​g es pepe​cse​lés. Viszont az új ese​mé​nyek terem​tette rej​té​lyek​kel lehe​tet​len együtt élni… Negyed​szer, a rele​van​cia azt jelenti, hogy az ember elkö​te​le​ző​dik és min​denki mást elkö​te​lez, akár akarja az illető, akár nem, a tár​sa​dalmi és a poli​ti​kai cse​lek​vés mel​lett…

Ötöd​ször, a rele​van​cia azt jelenti, hogy csak azo​kat kell meg​hall​g atni, akik egyet​ér​te​nek a mi ügyünk​kel, és elkö​te​le​zik magu​kat mel​lette…”31 Sok hasonló pél​dát talál​ha​tunk az orvos​tu​do​mány terü​le​tén is a prob​lé​mát okozó egy​sze​r ű​sí​té​sekre, külö​nö​sen azért, mert ott igen nagy az érzelmi ténye​zők sze​r epe. Egy olyan beteg​ség​cso​port, mint a rák, annyira bonyo​lult, hogy még a tapasz​talt szak​em​ber is csu​pán egy rész​te​r ü​le​té​vel képes fog​lal​kozni. Mégis szinte rend​sze​r e​sen meg​tör​té​nik (amint azt a Kre​bi​o ​zin vagy a Lae​trile pél​dája mutatta), hogy egy tudo​má​nyo​san érték​te​len keve​r é​ket cso​da​szer​ként sike​r ül elfo​g ad​tatni a nagy​kö​zön​ség​g el. A vitába szálló szak​em​be​r ek előbb vagy utóbb abba a gya​núba keve​r ed​nek, hogy a saját bűnös cél​jaik érde​ké​ben akar​ják kikü​szö​bölni a szert. Feje​ze​tünk témái a követ​ke​zők vol​tak: egy prob​léma hely​te​len keze​lé​sé​nek egyik módja az, ha valaki úgy visel​ke​dik, mintha a prob​léma nem létez​nék. A taga​dás​nak erre a for​má​jára a ször​nyű egy​sze​rű​sí​tés kife​je​zést vet​tük köl​csön. Két dolog követ​ke​zik belőle: a) a prob​léma elis​me​r é​sét – és adek​vát meg​o l​dási kísér​le​teit – a gonosz​ság vagy az őrü​let meg​nyil​vá​nu​lá​sá​nak tekin​tik; és b) a vál​to​zást igénylő prob​léma erő​tel​je​sen fel​fo​ko​zó​dik a fél​r e​ke​ze​lése követ​kez​té​ben kelet​kező „prob​lé​mák” nyo​mán. A cso​port​el​mé​let nyel​vén azt mond​hat​juk, hogy e zsák​utca ese​té​ben az egy​sze​r ű​sí​tés kielé​g íti az üres elem fogal​mát (vagyis a har​ma​dik cso​port​tu​laj​don​sá​g ot), amennyi​ben beve​ze​tése egy létező prob​lé​mába (melyet cso​port​elem​nek tekin​tünk) vál​to​zat​la​nul hagyja azt. De mivel az érdek​lő​dé​sünk körébe vont cso​port​ele​mek emberi prob​lé​mák, ame​lyek – ellen​tét​ben a mate​ma​ti​kai, logi​kai, elmé​leti fizi​kai stb. elvont és sta​bil cso​port​ele​mek​kel – meg​o l​dat​la​nul mara​dása fokozza az ere​jü​ket (miköz​ben a cso​port struk​tú​r ája fenn​ma​r ad), egy egy​sze​r ű​sí​tés való​ban ször​nyű hatás​sal lehet, mert tar​tó​sítja, sőt meg​sok​szo​rozza az ere​deti prob​lé​mát.

5. Az utópia-szindróma Tel​jes körű vizs​gá​lat révén meg​bi​zo​nyo​sod​tam róla, hogy Utó​pia az ismert világ hatá​rain kívül fek​szik. GUILLAUME BUDE Mialatt az elér​he​tet​lent űzzük, lehe​tet​lenné tesszük a meg​va​ló​sít​ha​tót. ROBERT ARDREY Ha a ter​rible simp​lifi​ca​teur olyan valaki, aki nem lát prob​lé​mát ott, ahol van, filo​zófiai ellen​téte az utó​pista, aki meg​o l​dást lát ott, ahol nincs.* Korunk az utó​piák kora. A gran​di​ó ​zus, csak a beava​tot​tak szá​mára ért​hető utó​piák nem divat​hó​bor​tok csu​pán, hanem korunk jelei. Min​den​fajta guru ajánl​g atja, hogy sies​sünk oda, ahová az angya​lok nem mer​tek belépni: „Az ember ter​mé​sze​tes álla​pota az eksz​ta​ti​kus csoda; nem érhet​jük be keve​seb​bel!” – mondja a Free Uni​ver​sity (Sza​bad​egye​tem) ala​pí​tó​le​ve​lé​nek beve​ze​tője. Az egyik prog​r am „az emberi fej​lő​dés gon​do​san struk​tu​r ált rend​sze​r ét” kínálja, „mely vilá​g os gon​dol​ko​dást, érzelmi kiegyen​sú​lyo​zott​sá​g ot, fizi​kai élve​ze​tet és békes​sé​g et biz​to​sít. Az ered​mény az érte​lem, az érze​lem és a test hiány​ta​lan integ​r á​ci​ó ja, ami az ember ter​mé​sze​tes álla​pota.” Egy másik pros​pek​tus a követ​kező sza​vak​kal vezet be egy kur​zust házas​pá​r ok szá​mára: „Az a házas​ság, amely meg​r ontja a sze​r el​met, nem éri meg az uta​zást.” Egy másik, igen jó hírű fel​ső​o k​ta​tási intéz​mény tan​fo​lyami beve​ze​tője pedig bizal​ma​san ezt ígéri: „Ha önképe bizony​ta​lan és töré​keny, ha úgy érzi, hogy a kap​cso​lata mások​kal kínos vagy zava​r os, ez az elő​adás-soro​zat az élet mély​sé​g es gaz​dag​sága felé for​dítja majd, s ráve​zeti annak valódi értel​mére.” De mi tör​té​nik, ha valaki kép​te​len eljutni az eksz​ta​ti​kus csoda ter​mé​sze​tes álla​po​tába, s ha az élet mély​sé​g es gaz​dag​sága nem vilá​g o​so​dik meg előtte? 1516 óta, ami​kor Morus Tamás leírta azt a távoli szi​g e​tet, mely​nek az Utó​pia (Sehol) nevet adta, köte​te​ket írtak tele az ide​á​lis élet témá​já​r ól. Sok​kal keve​seb​bet beszél​tek viszont arról, milyen ered​mé​nyek​kel jár​nak a konk​r ét egyén és tár​sa​da​lom szá​mára az utó​pista elvá​r á​sok. Korunk​ban kez​de​nek nyil​ván​va​lóvá válni ezek az ered​mé​nyek és sajá​tos pato​ló​g iák. E viru​lens, s már nem pusz​tán sajá​tos tár​sa​dalmi vagy poli​ti​kai rend​sze​r ekre kor​lá​to​zódó ered​mé​nyek azt bizo​nyít​ják, hogy az utó​pista vál​toz​ta​tási kísér​le​tek igen sajá​tos követ​kez​mé​nyek​hez vezet​nek, melyek több​nyire fenn​tart​ják, sőt tovább ront​ják azt, amit meg kel​lett volna vál​toz​tatni. A szél​ső​sé​g es​ség az emberi prob​lé​mák meg​o l​dá​sá​ban leg​g yak​r ab​ban annak

a hit​nek az ered​mé​nye​kép​pen jele​nik meg, hogy valaki meg​ta​lálja (vagy leg​alábbis meg​ta​lál​hatja) a végső és átfogó meg​o l​dást. Logi​kus, hogy ha valaki ezt hiszi, meg is pró​bálja – hűt​len lenne önma​g á​hoz, ha nem ezt tenné. Az ebből adódó visel​ke​dést nevez​zük utó​pia szind​r ó​má​nak; ez három for​mát ölt​het. Az elsőt „int​r o​jekt​ív​nek” nevez​het​nénk. Követ​kez​mé​nyei inkább pszi​chi​át​r i​a​iak, mint tár​sa​dal​miak, mert a cél eléré​sé​nek egyéni kép​te​len​sége a kudarc mély és fáj​dal​mas átélé​sé​hez vezet. Ha a cél utó​pista, akkor már a kitű​zése meg​te​r emti azt a hely​ze​tet, amely​ben a kudar​cért nem a cél utó​pista jel​le​g ét, hanem a cél​ki​tűző alkal​mat​lan​sá​g át teszik nagy való​szí​nű​ség​g el fele​lőssé. Ennek a nyo​masztó hely​zet​nek fel​mor​zso​ló​dás, depresszió, vissza​hú​zó​dás, eset​leg öngyil​kos​ság* a való​színű követ​kez​mé​nye. Az Ame​r i​kai Ort​ho​pszi​chi​át​r iai Tár​sa​ság egyik kon​fe​r en​ci​á​ján tar​tot​tak egy műhelyt az ún. RAP-köz​pon​tok (Real Alter​na​tive Prog​r ams, valódi alter​na​tíva prog​r a​mok – lénye​g é​ben tanács​adó szol​g á​la​tok, ahol a fia​ta​lok valódi alter​na​tí​vák​kal ismer​ked​het​nek meg) műkö​dé​sé​r ől. Prob​lé​má​ju​kat a követ​ke​ző​kép​pen össze​g ez​ték: Ezek​nek a köz​pon​tok​nak a popu​lá​ci​ó ja külön​bö​zik a klasszi​kus kli​ni​kai popu​lá​ci​ó ​tól; pél​dául kró​ni​kus „magá​nyos​sá​g ot”, „elvi​sel​he​tet​len​sé​g et” érez​nek, fél​nek a hiva​ta​los intéz​mé​nyek​től vagy a „beteggé” nyil​vá​ní​tás​tól; állandó és azon​nali bol​dog​ság​vá​g yuk nem elé​g ül ki, s ennek hiá​nyát a RAP-kli​en​sek „beteg​ség​nek” tekin​tik. Ragá​lyos köre​ik​ben a rend​ő r​ség​g el való rej​tett és belé​jük neve​lő​dött fog​lal​ko​zás (még ami​kor indo​ko​lat​lan, akkor is); szük​ség​te​len​nek, sőt káros​nak tekin​tik a kép​zést, amely segít​hetne raj​tuk. A RAP-köz​pon​to​kat mégis több ember keresi fel, mint a kerü​leti ideg​g on​do​zó​kat.54 Az utó​pia-szind​r óma tár​g yalt for​má​já​nak egyéb lehet​sé​g es követ​kez​mé​nye az elide​g e​ne​dés, a válás, a nihi​lista világ​né​zet; mindez gyak​r an alko​hol​lal vagy kábí​tó​szer-fogyasz​tás​sal kap​cso​ló​dik össze, s az utób​bi​ak​ból adódó rövid eufó​r i​á​kat elke​r ül​he​tet​le​nül követi a vissza​esés egy még ride​g ebb, még szür​kébb való​ságba, s ez még csá​bí​tóbbá teszi az egzisz​ten​ci​á​lis „fel​mor​zso​ló​dást”. Az utó​pia-szind​r óma máso​dik vál​to​zata nem ennyire drá​mai, még bizo​nyos bája is lehet. Mot​tója R. L. Ste​ven​son híres, való​szí​nű​leg egy japán köz​mon​dás​ból merí​tett afo​r iz​mája: „Jobb remény​kedve utazni, mint meg​ér​kezni.” Ez eset​ben azzal vádolja magát az ember, hogy kép​te​len elő​idézni egy utó​pisz​ti​kus vál​to​zást, hanem átadja magát a halo​g a​tás ártat​lan, majd​nem játé​kos for​má​já​nak. Mivel a cél távoli, az uta​zás hosszú lesz; egy hosszú uta​zás pedig

hossza​dal​mas elő​ké​szü​le​te​ket kíván. Szük​ség​te​len fel​tenni azt a kényel​met​len kér​dést, hogy elér​hető-e a cél egy​ál​ta​lán, vagy ha elér​hető, meg​éri-e a hosszú uta​zást. Éppen ezt az atti​tű​döt ábrá​zolja Kavafisz görög költő Ithaka c. köl​te​mé​nyé​ben. Imád​kozz, hogy hosszú legyen az út – taná​csolja a ten​g eri uta​zó​nak –, hogy uta​zá​sod tele legyen kaland​dal és tapasz​ta​lat​tal. Min​dig Itha​kára gon​dolj, a meg​ér​ke​zés a sor​sod, de ne siesd el az uta​zást, az a jó, ha éve​kig tart. Légy egé​szen öreg, mire hor​g onyt vetsz a szi​g et​nél. És Kavafisz ismer egy nem utó​pista meg​o l​dást: sosem látott kikö​tőkbe térsz be, s mind​az​zal gaz​da​godva, amit az út adott, ne várd Itha​ká​tól, hogy gaz​daggá tegyen. Itha​ká​tól kap​tad a gyö​nyörű utat, Ithaka nél​kül nem indul​tál volna el. De Kavafisz bölcs, meg​bé​kélő meg​o l​dása keve​sek​nek ada​tik meg, mert az utó​pi​ába érke​zés álma riasztó is lehet a kijó​za​no​dás​tól való féle​lem miatt, vagy mert, aho​g yan Ham​let mondja: „inkább tűrni a jelen gonoszt, mint isme​r et​le​nek felé sietni”. Mind​két eset​ben az uta​zás szá​mít, nem a meg​ér​ke​zés; az örök diák, a per​fek​ci​o ​nista, a siker elő​es​té​jén min​dig kudar​cot valló – ők mind azok közül az uta​zók közül valók, akik örökké ván​do​r ol​nak, de soha​sem érkez​nek meg. Az elér​he​tet​len pszi​cho​ló​g i​ája szük​ség​sze​r űvé teszi, hogy min​den tény​le​g es kielé​g ü​lést vesz​te​ség​ként, pro​fa​ni​zá​lás​ként élje​nek meg, mert a jám​bor zsi​dó​nak Izrael állam poli​ti​kai rea​li​tása alig több egy ősrégi, mes​si​a​nisz​ti​kus vágy baná​lis paró​di​á​já​nál; mert a roman​ti​kus sze​r el​mes, aki végül meg​hó​dítja a gyö​nyörű nőt, győ​zel​mé​nek való​sá​g át fény​év​nyire érzi attól, amit álma​i​ban kép​zelt. Bemard Shaw ugyan​ezt a gon​do​la​tot még tömö​r eb​ben és pesszi​mis​táb​ban így fogal​mazta meg: „Az élet​ben két tra​g é​dia van. Az egyik, hogy nem érjük el szí​vünk vágyát. A másik, hogy elér​jük.” Az utó​piz​mus a min​den​napi élet​ben akkor válik prob​le​ma​ti​kussá, ha valaki úgy véli, hogy a „meg​ér​ke​zés” – nem úgy, mint az élet állan​dóan elő​r e​ha​ladó folya​mata – töké​le​te​sen prob​lé​ma​men​tes. A mi szem​pon​tunk​ból nem érdek​te​len, hogy az össz​népi mito​ló​g ia az élet fon​tos átme​ne​tét zavar​ta​lan, tel​jes​ség​gel bol​do​g ító tapasz​ta​lat​ként ábrá​zolja: az új háza​so​kat a bará​tok és roko​nok (és per​sze a bútor​üz​le​tek) azzal üdvöz​lik, hogy „bol​do​g an éltek majd együtt”; ide tar​to​zik a nászút mági​ája; az ifjú pár, akik első gye​r e​kü​ket vár​ják, s arról beszél​nek nekik, hogy milyen élve​ze​tes dolog szü​lő​nek lenni, s hogy a szü​lő​ség mennyire közel hozza majd őket egy​más​hoz; a nyug​díjba vonu​lás mint békés betel​je​sü​lés egy​r észt, új lehe​tő​sé​g ek fel​tá​r u​lása más​r észt; egy távoli, egzo​ti​kus városba való (tény​le​g es) meg​ér​ke​zés vará​zsa stb. Ugyan​ak​kor jól tud​juk, hogy nor​má​li​san ezek az átme​ne​tek min​dig bizo​nyos sze​mé​lyes kényel​met​len​ség​g el, nehéz​ség​g el és csa​ló​dás​sal jár​nak együtt. Az utó​pia-szind​r óma har​ma​dik vál​to​zata lénye​g é​ben „pro​jektív”; alap​ö ssze​te​vője vala​mi​féle erköl​csi állás​pont, az igaz​ság meg​ta​lá​ló​já​nak a meg​g yő​ző​-

dé​sé​től és egy​fajta misszi​o ​ná​r ius fele​lős​ség​tu​dat​tól áthatva. A vilá​g ot elő​ször a meg​g yő​zés külön​böző mód​ja​i​val pró​bálja meg​vál​toz​tatni, azt remélve, hogy ha egy​szer sike​r ül meg​vi​lá​g í​ta​nia az igaz​sá​g ot, akkor azt min​den jóaka​r atú ember meg is látja. Követ​ke​zés​képp azok, akik nem értik vagy meg sem hall​gat​ják, csak rossz​in​du​lat​ból cse​le​ked​het​nek, s ezért meg​sem​mi​sí​té​sük az embe​ri​ség jóléte érde​ké​ben iga​zol​ható.* Ha az éle​tem nem állandó eksz​ta​ti​kus csoda, ha az egye​te​mes sze​r e​tet még nem való​sult meg a világ​ban, ha szor​g al​mas gya​kor​la​to​zá​som elle​nére még min​dig nem értem el a meg​vi​lá​g o​so​dást, ha kép​te​len vagyok mély és értel​mes kom​mu​ni​ká​ciót foly​tatni part​ne​r em​mel, ha a sze​xu​a​li​tás csa​ló​dást keltő közép​szerű élmény marad a szá​momra, akkor ez azért van, mert szü​leim vagy álta​lá​ban a tár​sa​da​lom meg​nyo​mo​r í​tot​tak sza​bá​lya​ik​kal és kor​lá​to​zá​sa​ik​kal, nem haj​lan​dók meg​adni nekem az önmeg​va​ló​sí​tá​som​hoz kellő sza​bad​sá​g ot. „Wir vom Sys​tem krank​g e​machte Typen” (mi, aki​ket meg​be​te​g í​tett a fenn​álló rend​szer) – mond​ták a német radi​ká​li​sok. Vissza​ta​lá​lás ez egy​ben Rous​seau-hoz: „Que la nature fait l'homme heu​r eux et bon, mais que la soci​été dép​r ave et le rend misé​r ​able” (A ter​mé​szet bol​doggá és jóvá tette az embert, de a tár​sa​da​lom leal​ja​sítja s elnyo​mo​r ítja). R. Ard​r ey az Émile kez​dő​mon​da​tát idézve úgy véli, hogy ez indí​totta el azt, amit talá​lóan az „alibi korá​nak” nevez: a ter​mé​szet bol​doggá és jóvá tett, s ha még​sem vagyok ilyen, ez a tár​sa​da​lom hibája. Az alibi kora, Ard​r ey sze​r int:8 nagyobb rokon​szenv​vel visel​te​tik a tör​vény​szegő, mint a sér​tett iránt, ele​gán​san fel​ké​szít ben​nün​ket arra, hogy maxi​má​li​san meg​sé​r ü​lünk, mint​hogy jövő​ként a maxi​má​lis pol​g ári zűr​za​var vár ránk. Olyan filo​zófia ez, amely évti​ze​de​ken át arra készí​tett fel ben​nün​ket: az emberi fogya​té​kos​ság min​dig mást ter​hel; a dest​r uk​tív maga​tar​tá​sért kizá​r ó​lag a tár​sa​da​lom a fele​lős; az embe​r ek fej​lő​dé​sé​ben min​den kel​le​met​len elté​r ést a kel​le​met​len kör​nye​zet szám​lá​jára kell írni… ez a filo​zófia tel​jes pom​pá​já​ban elő​ké​szí​tette az erő​sza​kos kisebb​sé​g ek jogos öniga​zo​lá​sát; és az áldo​za​tok bűn​tu​da​tát és zava​r o​dott​sá​g át is.8 Adler töké​le​te​sen tisz​tán látta az effajta pro​jektív mecha​niz​mu​so​kat, pél​dául, ami​kor meg​ha​tá​r ozta az egyéni élet​terv fogal​mát: „egy neu​r o​ti​kus élet​terve meg​kö​ve​teli, hogy ha kudar​cot vall, az min​dig más​va​laki hibája legyen, s ő maga meg​sza​ba​dul​jon a sze​mé​lyes fele​lős​ség​től.” A para​no​i​á​r ól pedig ezt írja: „(A para​no​iás) tevé​keny​sége álta​lá​ban igen har​cias. A páci​ens máso​kat vádol azért, mert az ő eltúl​zott ter​veit nem koro​názza siker, s aktív harca a tel​jes fel​sőbb​r en​dű​sé​g ért ellen​sé​g es​sé​g et ered​mé​nyez a töb​bi​ek​kel szem​ben… Hal​lu​ci​ná​ciói… min​dig olyan​kor támad​nak, ami​kor fel​té​tel nél​kül akar vala​mit, de

ugyan​ak​kor azt akarja, hogy sem​mi​ért sem tekint​sék fele​lős​nek.”2 Mind​azon​ál​tal az ilyen meg​o l​dás​ja​vas​la​tok, utó​pista ter​mé​sze​tük elle​nére, vagy éppen azért, meg​le​pően pró​za​iak és rosszak – Ard​r ey sza​va​i​val: egy évszá​zad kipró​bált és elég​te​len​nek talált kli​séi6 – s a kivé​te​les​sé​g ükbe és hal​lat​lan ere​de​ti​sé​g ükbe vetett hitet csak a múlt tapasz​ta​la​ta​i​nak átfogó mel​lő​zé​sé​vel lehet fenn​tar​tani. Az utó​pia-szind​r óma egy másik lénye​g es részét alkotja a múlt​beli élmé​nyek elszánt lené​zése is. További „előny​ként” lehe​tő​sé​g et kínál arra, hogy az ember egye​dül​ál​ló​nak, hal​lat​la​nul nehéz​nek, min​den más​sal össze​ha​son​lít​ha​tat​lan​nak lássa saját szen​ve​dé​sét és a világ sanyarú álla​po​tát. Akik nem vesz​nek tudo​mást a tör​té​ne​lem​r ől – figyel​mez​tet San​tayana –, arra van​nak kár​hoz​tatva, hogy meg​is​mé​tel​jék. Eddig azo​kat az ese​te​ket vet​tük szem​ügyre, ame​lyek​ben egy irre​á​lis ideál szol​gá​la​tá​ban tet​tek kísér​le​tet az én vagy a világ töké​le​te​sí​té​sére, s ame​lyek​ben a vál​toz​ta​tási kísér​le​tek prob​lé​mává növel​tek vala​mi​lyen meg​vál​toz​tat​ha​tat​lan nehéz​sé​g et. Ám az is elő​for​dul, hogy az embe​r ek egy nehéz​ség hiá​nyát tekin​tik kor​r ek​ciót köve​telő prob​lé​má​nak, s addig tény​ked​nek, míg sike​r ül terem​te​niük egy jól fej​lett álprob​lé​mát. Kiváló meleg​ágya ennek a puri​ta​niz​mus (mely​nek alap​sza​bá​lyát tré​fá​san így defi​ni​ál​hat​nánk: bár​mit tehetsz, fel​téve, hogy nem élve​zed). Itt az a pre​missza, hogy az élet kemény, örö​kös áldo​za​tot kíván, s hogy min​den sikert drá​g án meg kell fizetni. Ennek kere​té​ben a könnyed​ség, a spon​ta​ne​i​tás, az „érdem​te​len” élve​zet, a várat​lan sze​r en​csé​r ől nem is beszélve, valami rossz​nak, az iste​nek azon​nali bosszú​já​nak bal​jós elő​jele. Az anya​sá​g ot dicső​sé​g es áldo​zat​ként meg​élő asszony („Ó, igen, min​den reg​g el rosszul vol​tam, de nagyon élvez​tem”91) jut az ember eszébe, vagy a meg​szál​lott férj, aki csak mun​ká​já​nak él, bár az ő néze​tük sze​r int álta​lá​ban a gye​r ek vagy a fele​ség „fele​lőt​len” visel​ke​dése a prob​léma. Egy másik példa a tehet​sé​g es diák, aki min​den aka​dályt könnye​dén vesz az egye​te​men, de egyre job​ban szo​r ong, hogy eljön a vég​ki​fej​let, az igaz​ság pil​la​nata, ami​kor majd nyil​ván​va​lóvá válik, hogy való​já​ban nem tud sem​mit, s eddig csak „sze​r en​cséje” volt.* Vagy ott van​nak a „part​r a​szál​lás spe​ci​a​lis​ták”; ők örö​kö​sen vala​mi​lyen vég​ze​tes vész​hely​zetre tre​ní​r oz​zák magu​kat, mely​nek bekö​vet​ke​zése idő kér​dése csu​pán, s amely igénybe veszi tel​jes fizi​kai ere​jü​ket és túl​élő kapa​ci​tá​su​kat. Ezek​ben az ese​tek​ben a fel​te​vés egy nega​tív utó​piát fog​lal magába: minél job​bak a dol​g ok, annál rosszab​bak való​já​ban, el kell tehát ron​tani őket. A pozi​tív utó​pia sze​r int „nin​cse​nek prob​lé​mák”, a nega​tív sze​r int „nin​cse​nek meg​o l​dá​sok” – mind​kettő abnor​má​lis​nak minő​síti az élet nor​má​lis nehéz​sé​g eit és örö​meit. Az utó​pia-szind​r óma min​den vál​to​za​tá​ban közös, hogy az ala​pul szol​g áló

pre​misszá​kat való​sá​g o​sabb​nak tekin​tik, mint a való​sá​g ot. Ezen azt ért​jük, hogy az egyén (vagy egy cso​port, egy tár​sa​da​lom) meg​pró​bálja elő​fel​te​vé​sé​nek meg​fe​le​lően elren​dezni az egész vilá​g ot, s ha azt látja, hogy kísér​lete kudar​cot vall, tipi​kus eset​ben nem a hipo​té​zise vagy vala​mely eleme kép​te​len​sé​g ét, irre​a​li​tá​sát vizs​g álja, hanem külső ténye​ző​ket hibáz​tat (pél​dául a tár​sa​dal​mat), vagy saját alkal​mat​lan​sá​g á​nak tudja be a cső​döt. Az az elkép​ze​lés, hogy a pre​misszák hibá​sak lehet​nek, elvi​sel​he​tet​len, mert szá​mára ezek alkot​ják az igaz​sá​g ot, a való​sá​g ot. A mao​is​ták pél​dául azzal érvel​nek, hogy ha a mar​xiz​mus szov​jet vál​to​za​tá​nak több mint fél évszá​zad alatt nem sike​r ült lét​r e​hoz​nia az ide​á​lis, osz​tály nél​küli tár​sa​dal​mat, ennek az az oka, hogy a tiszta tan mocs​kos kezekbe került, s nem az, hogy valami alap​vető baj volna a mar​xiz​mus​sal. Ugyan​ez​zel az állás​pont​tal talál​ko​zunk a siker​te​len kuta​tási ter​vek ese​té​ben, ami​kor a meg​o l​dást a több pénz​ben, a nagyobb sza​bású kuta​tási terv​ben pró​bál​ják meg​ta​lálni, vagyis az „ugyan​ab​ból még több” eről​te​té​sé​ben. A tények és a fel​ve​té​sek meg​kü​lön​böz​te​tése döntő jelen​tő​ségű a vál​to​zás meg​ér​tése szem​pont​já​ból. Utal​tunk már erre a különb​ségre a kilenc​pon​tos prob​léma bemu​ta​tá​sa​kor, ahol a prob​lé​mára vonat​kozó hibás fel​te​vés gátolta a meg​o l​dást. Vilá​g o​sabbá fog válni, hogy ez a téve​dés egy​ál​ta​lán nem tri​vi​á​lis, ha az egzisz​ten​ci​á​lis szo​r on​g ás poten​ci​á​li​san vég​ze​tes össze​füg​g é​sé​ben vizs​gál​juk meg. Sok ember jut oda, hogy öngyil​kos​ságra gon​dol, sőt el is követi, mert – mint Heming​way – nem képes bizo​nyos elvá​r á​sok​nak meg​fe​le​lően élni. Ez az, ami​ért éle​tü​ket kez​dik értel​met​len​nek érezni; az egzisz​ten​cia​lista írók Kier​ke​g aard​tól és Dosz​to​jevsz​kij​től Camus-ig az érte​lem hiá​nyá​nak halá​los követ​kez​mé​nye​i​vel fog​lal​koz​tak. Az egzisz​ten​ci​á​lis szo​r on​g ás​nak ebben a for​má​já​ban az élet értel​mé​nek kere​sése annyira köz​pon​tivá és min​dent átha​tóvá vál​hat, hogy a kereső min​dent meg​kér​dő​je​lez​het a nap alatt, kivéve magát a kere​sést, vagyis azt a szá​mára vitat​ha​tat​lan pre​misszát, hogy az élet​nek van értelme, s neki ezt meg kell talál​nia, ha élni akar.* Bár​mi​lyen komoly​ta​la​nul han​g oz​zék is ez, éppen ez a különb​ség sok emberi tra​g é​dia áldo​za​tá​nak és az Alice Cso​da​or​szág​ban egyik hősé​nek atti​tűdje között. A Szív​ki​r ály, miu​tán elol​vasta Fehér Nyúl non​szensz köl​te​mé​nyét, derű​sen így szól: „Ren​g e​teg baj​tól kímél meg ben​nün​ket, ha nincs benne érte​lem, mert így nem kell értel​met keres​nünk benne.” De ismét elő​r e​sza​lad​tunk és meg​o l​dá​so​kat emle​g e​tünk, hol​o tt jelen​legi témánk a prob​lé​mák kelet​ke​zése. Ez azon​ban szinte elke​r ül​he​tet​len, mert miként lát​tuk, időn​ként maga a „meg​o l​dás” a prob​léma. S külö​nö​sen ez a hely​zet azo​kon a terü​le​te​ken, ame​lyek sajá​to​san a vál​to​zás​sal fog​lal​koz​nak, vagyis a pszi​cho​te​r á​pi​á​ban és a tár​sa​dalmi gaz​da​sági-poli​ti​kai vál​to​zá​sok szé​le​sebb terü​le​tén.

Ami a pszi​cho​te​r á​piát és az utó​piz​must illeti, fel​me​r ül a kér​dés: lehet​sé​g ese, és ha igen, mennyire, hogy a keze​lés abba a hibába essék, melyet gyó​g yí​tani hiva​tott. Adler, Sul​li​van és Hor​ney kivé​te​lé​vel a leg​több pszi​cho​te​r á​piás iskola (bár egyes köve​tői nem okvet​le​nül) utó​pista célo​kat tűzött maga elé. Ilyen cél​lal a pszi​cho​te​r á​pia nyi​tott végű folya​mattá válik, amely talán humá​nus (bár való​szí​nű​leg nem az, amennyi​ben a páci​en​sek konk​r ét szen​ve​dése nem múlik el). A törek​vés fenn​költ​sé​g ét tekintve éssze​r űt​len volna konk​r ét és gyors vál​to​zást várni, s így a konk​r é​tot ragyogó, szinte orwelli logi​kai akro​ba​ti​ká​val utó​pis​tá​nak bélyeg​zik, az utó​piát pedig gya​kor​lati lehe​tő​ség​ként hatá​r oz​zák meg. Ha egy konk​r ét prob​léma konk​r ét meg​vál​toz​ta​tá​sát egy szinte vég​te​le​nül távoli cél függ​vé​nyévé teszik, az ered​mény​ként lét​r e​jövő hely​zet – Lip​son74 fogal​má​val – önmeg​erő​sí​tővé válik. Ha pél​dául egy akut vak​bél​g yul​la​dást nem gyó​gyít meg a páci​ens imá​já​nak ereje, ez pusz​tán azt bizo​nyítja, hogy hite nem volt elég erős, s halála ily módon inkább alá​tá​masztja, sem​mint érvény​te​le​níti a spi​r i​tu​á​lis gyó​g yí​tás tanát. Vagy hogy egy kevésbé tra​g i​kus pél​dát vegyünk: ha egy neu​r o​ti​kus tünet​r ől úgy véle​ked​nek, hogy az csu​pán a jég​hegy csú​csa, és ha a fel​táró terá​pia sok hónapja után még min​dig nem javul, ez annak a fel​te​vés​nek a helyes​sé​g ét „bizo​nyítja”, hogy az érzelmi prob​lé​mák gyö​kere a tudat​alatti leg​mé​lyebb réte​g e​ibe nyúl​nak, ez viszont ért​he​tővé teszi, hogy a páci​ens​nek további és még mélyebb ana​lí​zisre van szük​sége. A nyi​tott végű, önmeg​erő​sítő tanok min​den​képp nyer​nek, mint abban a keser​nyés vicc​ben, ahol a páci​ens több​évi keze​lés után még min​dig ágyba vizel, de már érti, hogy miért. Az utó​pista vál​toz​ta​tási kísér​le​tek olyan zsák​ut​cá​kat terem​te​nek, ame​lyek​ben gyak​r an lehe​tet​len vilá​g o​san meg​kü​lön​böz​tetni a prob​lé​má​kat és a „prob​lé​má​kat”, vala​mint a „prob​lé​má​kat” és a „meg​o l​dá​so​kat”. Egy utó​pia elér​he​tet​len​sége álprob​léma, de a szen​ve​dés, amit okoz, nagyon is reá​lis. „Ha az embe​r ek a hely​ze​te​ket való​sá​g os​ként hatá​r oz​zák meg, azok követ​kez​mé​nyei is való​sá​go​sak” – jegyzi meg Tho​mas.90 Ha egy logi​kai buk​fenc​cel a kon​zek​ven​ci​á​kat lát​ják a prob​léma oká​nak, akkor logi​kus, hogy eze​ket pró​bál​ják meg​vál​toz​tatni. És mivel ezek a pró​bál​ko​zá​sok siker​te​le​nek (mint​hogy annak kell len​niük), akkor logi​kus, hogy még erő​seb​ben pró​bál​koz​za​nak. „A nehéz​ség​g el elbá​nunk, a lehe​tet​len​hez kicsi​vel több időre van szük​sé​g ünk” – hir​deti a frap​páns, ám pök​hendi afo​r izma. Ha pedig valaki ezt akár félig is elhi​szi, annak kegyet​len csap​dává válik. Ismét Ard​r eyt idézve: „Míg az elér​he​tet​lent haj​szol​juk, lehe​tet​lenné tesszük a meg​va​ló​sít​ha​tót”.5 Neve​tünk a vicc​beli része​g en, aki nem ott keresi a kulcs​cso​mó​ját, ahol elvesz​tette, hanem az utcai lámpa alatt, mert ott van vilá​g os. Humo​r os hely​zet, mivel itt nyil​ván​való, hogy az illető

olyan meg​o l​dás​sal pró​bál​ko​zik, ami elvisz a prob​lé​má​tól (és ezért kudarcra van ítélve). A hiá​ba​való kere​sés azon​ban sok más hely​zet​ben örökké tart​hat – vagyis a meg​o l​dás kísér​lete maga a prob​léma. A min​den​napi élet​hely​ze​tek​ben ez a tény álta​lá​ban az összes érin​tett figyel​mét elke​r üli; a gyógy​mód nem egy​sze​r űen csak rosszabb, mint a beteg​ség, de maga a beteg​ség. Pél​dául nagyon kevés házas​ság felel meg néhány klasszi​kus házas​sági kézi​könyv vagy az össz​népi mito​ló​g ia ide​ál​ja​i​nak – ha van egy​ál​ta​lán ilyen. Akik elfo​g ad​ják eze​ket a fal​vé​dőre rótt szen​ten​ci​á​kat, ame​lyek meg​mond​ják, hogy milyen​nek kell való​já​ban len​nie a házas​társi kap​cso​lat​nak, való​szí​nű​leg prob​le​ma​ti​kus​nak lát​ják saját házas​sá​g u​kat, s elkez​de​nek a meg​o l​dá​son dol​g ozni, míg aztán a válás elsza​kítja őket egy​más​tól. Konk​r ét gond​juk nem a házas​sá​g uk, hanem az, hogy olyan prob​lé​mára keres​nek meg​o l​dást, amely min​de​nek​előtt nem prob​léma, de még ha az volna is, nem old​ható meg azon a szin​ten, ame​lyen meg​pró​bál​ják. A fen​tiek alap​ján tehát az ember ahhoz a zavarba ejtő fel​is​me​r és​hez jut el, hogy a fele​lős és humá​nus pszi​cho​te​r á​pia hatá​r ai való​szí​nű​leg jóval szű​keb​bek, mint álta​lá​ban gon​dol​ják. Annak érde​ké​ben, nehogy a terá​pia a saját pato​ló​g i​á​jává vál​jék, a szen​ve​dés eny​hí​té​sére kell kor​lá​to​zód​nia; a bol​dog​ság kere​sése nem lehet a fel​adata. Jog​g al vár​juk az asz​pi​r in​től a láz​csök​kentő hatást, de nem remél​jük, hogy zse​ni​á​lis gon​do​la​ta​ink támad​nak tőle, s azt sem, hogy ele​jét veszi jövő​beni fej​fá​já​sa​ink​nak. Lénye​g é​ben ugyanez érvé​nyes a terá​pi​ára is. Ami​kor egy buzgó tanít​vány a meg​vi​lá​g o​so​dás vehe​mens kere​sése köz​ben meg​kér​dezte a zen mes​tert, hogy milyen a meg​vi​lá​g o​so​dás, az így felelt neki: „mint a haza​té​r és és a kényel​mes pihe​nés”. Tár​sa​dalmi, gaz​da​sági, poli​ti​kai szin​ten hasonló a hely​zet, csak a levo​nandó, kijó​za​nító követ​kez​te​té​sek talán még meg​r á​zób​bak és eluta​sí​tot​tab​bak. Egy vezető svájci napi​lap írta nem​r é​g i​ben eze​ket az isme​r ős mon​da​to​kat: „Most jövünk rá, hogy a mone​tá​r is poli​ti​ká​ban éve​ken keresz​tül össze​ke​ver​tük az oko​kat és a követ​kez​mé​nye​ket… Ha nem sza​bunk határt jövő elvá​r á​sa​ink​nak és ezek miti​kus vele​já​r ó​i​nak, kudarcra van ítélve min​den kísér​let, hogy meg​küzd​jünk az inflá​ci​ó ​val. Akár azt is mond​hat​nánk, hogy azo​kat a bajo​kat, ame​lye​ket most ural​nunk kel​lene, modern, expan​zi​o ​nista intéz​ke​dé​se​ink hoz​ták létre.”24 Ugyan​így, a fej​lett világ bonyo​lult és bőkezű nép​jó​léti prog​r am​jai elju​tot​tak arra a pontra, hogy maguk terem​te​nek új szük​ség​le​te​ket, s ezál​tal meg​hi​ú​su​lásra íté​lik saját cél​ja​i​kat. Nem sok​ban külön​bö​zik ettől a hely​zet az Egye​sült Álla​mok​ban sem. Thayer nem​r é​g i​ben egy elő​adá​sá​ban, mely csí​pő​sen „az inkom​pe​ten​cia funk​ci​ó ​r ól” szólt, meg​em​lí​tette azt a meg​lepő tényt, hogy 1968 és 1970 között – azaz mind​ö ssze két év alatt – a szo​ci​á​lis kiadá​sok körül​be​lül 27 szá​za​lék​kal, 11 mil​li​árd dol​lár​r ól 14 mil​li​árdra emel​ked​tek. Ez nem​csak azt bizo​nyítja, hogy ezek a jóléti intéz​ke​dé​sek szük​sé​g e​sek, hanem

valami mást is, neve​ze​te​sen, hogy több ezer spe​ci​á​lis mun​ka​helyre is szük​ség van e prog​r a​mok kivi​te​le​zé​sé​hez, „és hogy gaz​da​sá​g unk e részé​nek folya​ma​tos növe​ke​dése pár​hu​za​mos a pol​g ár​ság inkom​pe​ten​ci​á​já​nak foko​zó​dá​sá​val mind​azok​ban a dimen​zi​ó k​ban, ame​lyek​ben már van, illetve lét​r e​hoz​ható ilyen civil prog​r am”.89 De nem a növekvő inkom​pe​ten​cia az egyet​len prob​léma, amellyel szem​be​né​zünk. A filo​zó​fus Karl Pop​per már 1947-ben arra figyel​mez​te​tett Utó​pia és erő​szak c. esszé​jé​ben, hogy az utó​pista ter​vek szük​ség​kép​pen új vál​sá​g ok​hoz vezet​nek. Mint kimu​tatja, saj​nos jóval könnyebb ide​á​lis és elvont célo​kat kitűzni s ezek​hez lel​kes köve​tő​ket találni, mint konk​rét prob​lé​má​kat meg​o l​dani. De – figyel​mez​tet Pop​per – „ember​tár​sa​ink​nak joguk van a segít​sé​g ünkre. Egyet​len nem​ze​dé​ket sem lehet a jövő nem​ze​dé​ke​kért, egy eset​leg soha​sem rea​li​zál​ható bol​dog​ság-ide​á​lért fel​ál​dozni. Rövi​den, az a véle​mé​nyem, hogy egy raci​o ​ná​lis poli​ti​ká​nak a leg​sür​g ő​sebb prob​lé​mája az emberi nyo​mo​r ú​ság. A bol​dog​ság nem ilyen prob​léma. A bol​dog​ság eléré​sét pri​vát erő​fe​szí​té​se​inkre kell bízni.”78 Jóval Pop​per előtt pedig Höl​der​lin, a költő, ezt jegyezte fel: „Az álla​mot az tette pokollá, hogy az embe​r ek menny​o r​szá​g ot akar​tak csi​nálni belőle.” Nehéz volna tömö​r eb​ben jel​le​mezni az utó​pia-szind​r ó​mát. De men​jünk tovább egy lépés​sel, s gon​dol​juk át, mi tör​ténne, ha sike​r ülne elérni egy utó​pista vál​to​zást, mond​juk, a tár​sa​da​lom​po​li​ti​ká​ban. Ez elő​ször is fel​té​te​lezné, hogy az ide​á​lis tár​sa​da​lom olyan egyé​nek​ből állna, akik ide​á​lis és egyenlő mérvű érett​sé​g ük​ben mind​annyian egy​for​mán gon​dol​kod​ná​nak, érez​né​nek és cse​le​ked​né​nek – olyan tév​eszme ez, amely a töké​le​te​sen ste​r il, moz​du​lat​lan töme​g ek vagy a neu​manni robo​tok lidér​ces képét idézi fel, ame​lyek meg van​nak fosztva attól az élet​teli feszült​ség​től, amely csak az embe​r ek ter​mé​sze​tes külön​bö​zés​égé​ből szár​maz​hat. És van a dolog​nak egy még rémí​tőbb vonat​ko​zása: neve​ze​te​sen, hogy a vál​to​zást, az egyé​ni​ség és a kre​a​ti​vi​tás min​den moc​ca​ná​sát meg kel​lene til​tani, mert ezek csak a töké​le​tes​ség​től a töké​let​len​ség​hez való vissza​té​r ést ered​mé​nyez​het​nék. Olyan orwelli tár​sa​da​lom lenne ez, amely​ben azok tűn​né​nek el elő​ször a szö​g es​dró​tok mögött vagy az elme​gyógy​in​té​ze​tek​ben, akik ma a leg​han​g o​sab​ban köve​te​lik az utó​pi​kus vál​to​zást. Lezá​r ulna a cir​cu​lus viti​o ​sus, az ide​á​lis meg​o l​dás végső meg​o l​dássá válna. Az utó​pia-szind​r óma olyan pato​ló​g ia, amely túl​megy azon, amit a tünet​kép​ző​dés hagyo​má​nyo​sabb elmé​le​tei taní​tot​tak. Ha meg​nyil​vá​nu​lá​sa​i​ban egy szél​ső​sé​g e​sen merev szu​pe​r ego nyo​mása követ​kez​té​ben kiala​kult int​r a​pszi​chés konflik​tus ered​mé​nyeit lát​juk (aho​g yan a pszi​cho​di​na​mi​kus elmé​let sugallná), vagy egy neu​r o​ti​ku​san nagy​r a​vá​g yó élet​ter​vet (aho​g yan az adle​r i​á​nu​sok értel​-

mez​nék pél​dá​ink több​sé​g ét), szem elől tévesz​te​nénk a lénye​g et, hogy ti. a vál​to​zás fél​r e​ke​ze​lése bár​mi​lyen belső vagy külső, „tuda​tos” vagy „tudat​ta​lan” okból tör​tén​jék is, olyan, csak rá jel​lemző követ​kez​mé​nyek​kel jár, ame​lyek nem redu​kál​ha​tók a másod​la​g os tüne​tek stá​tu​sára anél​kül, hogy maga a reduk​ció is a pato​ló​g ia részévé ne vál​nék. Az utó​pia-szind​r óma annak egy pél​dája, amit a bio​ló​g us füg​get​lenné váló minő​ség​nek nevezne, vala​mi​nek, ami több és más, mint azok​nak az össze​te​vők​nek az összes​sége, ame​lyek​ből kiala​kult. A Ges​talt-pszi​cho​ló​g ia klasszi​kus értel​mé​ben (Wert​hei​mer, Koffka, Büh​ler stb.) vett Ges​talt ez, struk​túra abban az érte​lem​ben, aho​g yan a modern struk​tu​r a​liz​mus hasz​nálja a szót. Min​den gim​na​zista tudja, hogy ha egy egyen​letbe behe​lyet​te​sít​jük a nul​lát vagy a vég​te​lent, para​dox ered​mény​hez jutunk. Ebben a feje​zet​ben olyan másod​fokú vál​to​zá​sok elő​idé​zé​sére irá​nyuló kísér​le​te​ket vizs​g ál​tunk, ame​lyek​r ől elmond​ható, hogy a vég​te​lent veze​tik be. A cso​port​el​mé​let leg​jobb tudo​má​sunk sze​r int nem vetett szá​mot ezzel a lehe​tő​ség​g el, bár lehetne úgy érvelni, hogy ha egy adott cso​port kom​bi​ná​ciós sza​bá​lya a vég​te​len​nel való osz​tás, akkor az ered​mény az üres elem. Ez eset​ben a vég​te​len beve​ze​tése a negye​dik cso​port​tu​laj​don​ság spe​ci​á​lis esete volna. Nincs meg hozzá a szak​ér​tel​münk, hogy emel​lett érvel​jünk, külö​nö​sen mivel szán​dé​ka​ink sze​r int gon​do​lati modell​ként hivat​ko​zunk a cso​port​el​mé​letre, s nem mate​ma​ti​kai bizo​nyí​tá​so​kat ter​jesz​tünk elő. De azt hisszük, hogy teo​r e​ti​ku​san egy pon​ton biz​tos tala​jon állunk: az utó​pia-szind​r óma ezer​arcú meg​nyil​vá​nu​lá​sa​i​nak gyö​ke​r é​nél a tény​le​g es való​ság és az elvár​ha​tó​ság ellent​mon​dása talál​ható, vagyis ellent​mon​dás akö​zött, aho​g yan a dol​g ok van​nak, s aho​g yan len​niük kel​lene egy bizo​nyos előz​mény értel​mé​ben. Az ellent​mon​dás vál​to​zást kíván, amely – elmé​le​ti​leg leg​alábbis – irá​nyul​hat akár a meg​levő, akár az elvár​ható hely​zetre, hogy lezárja a köz​tük lévő fáj​dal​mas sza​ka​dé​kot. Gya​kor​la​ti​lag nagyon sok olyan hely​zet van, amely​ben a rea​li​tást meg lehet vál​toz​tatni, hogy össz​hangba kerül​jön egy pre​misszá​val. De való​szí​nű​leg leg​alább ugyan​ennyi olyan is van, amely​ben sem​mit sem lehet tenni a dol​g ok aktu​á​lis állá​sá​val szem​ben. Ha e hely​ze​tek közül bár​me​lyik​ben reá​li​sabb​nak tart​ják a fel​té​te​le​zett lehe​tő​sé​get (a „len​nie kell” álla​po​tát), mint a való​sá​g ot, akkor olyan vál​to​zást kísé​r el​nek meg elő​idézni, amely meg​va​ló​sít​ha​tat​lan, és amely​nek meg​kí​sér​lé​sére sor sem kerülne, ha nem fogad​ták volna el eleve az utó​pista pre​misszát. Vagyis a prob​léma az a pre​missza, hogy a dol​g ok​nak egy bizo​nyos módon kel​lene len​niük, s vál​toz​tatni ezen kell, nem a dol​g ok valódi állá​sán. Az utó​pista pre​missza nél​kül a való​sá​g os hely​zet egé​szen elvi​sel​hető lenne. Vagyis a vál​to​zás hely​te​len keze​lé​sé​vel van dol​g unk: első​fokú vál​to​zás​sal kísér​le​tez​nek ott, ahol csak a másod​fokú vál​to​zás hoz​hat meg​o l​dást.

6. Paradoxonok Min​den kré​tai hazu​dik. KRÉTAI EPIMENIDÉSZ „Azt sze​r et​ném mon​dani, hogy azt aka​r om, Andy tanul​jon meg meg​csi​nálni dol​g o​kat, és azt aka​r om, hogy csi​nál​jon meg dol​g o​kat, de úgy, hogy ő akarja meg​csi​nálni őket. Úgy értem, követ​heti vakon is a paran​cso​kat, anél​kül hogy akarná. Rájöt​tem, hogy hibát köve​tek el, nem tudom pon​to​san meg​mon​dani, hogy mit csi​ná​lok rosszul, de nem aka​r om elő​írni neki, hogy mit csi​nál​jon, viszont ha egy gye​r ekre min​dent ráhagy​nak, végül ilyen disz​nóól lesz körü​lötte (a pad​lón heverő játé​kokra, ruhákra stb. utal), vagy valami, hát szó​val, két vég​let van. Azt aka​r om, hogy ő akarja meg​csi​nálni a dol​g o​kat, de azt is tudom, hogy bizo​nyos dol​g okra meg kell taní​tani.” Ez az anya azt pró​bálja elma​g ya​r ázni, hogy milyen nehéz​sé​g ek​kel találja szem​közt magát, ami​kor pró​bálja meg​vál​toz​tatni nyolc​éves gye​r eke visel​ke​dé​sét, aki nem sze​r eti meg​csi​nálni a lec​ké​jét. Még ha tudná is, hogy para​do​xonba keverte magát és gye​r e​két, tudása aligha csök​ken​tené zava​r o​dott​sá​g át, hisz a para​do​xo​nok zavarba ejtő ter​mé​szete nagyobb kopo​nyá​kat is évszá​za​do​kig fog​lal​koz​ta​tott. Álta​lá​ban azt mond​ják, hogy ha egy para​do​xon hoz létre egy tart​ha​tat​lan hely​ze​tet, a zsák​ut​cá​ból annak a tény​nek a segít​sé​g é​vel lehet kike​r ülni, hogy a hely​zet logi​kai lehe​tet​len​ség, követ​ke​zés​képp nincs gya​kor​lati jelen​tő​sége. Így a falusi bor​bély, aki​nek azo​kat és csak azo​kat a férfi​a​kat kell meg​bo​r ot​vál​nia, akik maguk nem borot​vál​koz​nak, vagy a pos​tás, aki azok​nak és csak azok​nak kell kikéz​be​sítse a kül​de​ményt, akik nem maguk veszik fel a pos​ta​hi​va​tal​ban, a saját sza​kál​lu​kat, illetve leve​le​i​ket ille​tően „való​já​ban” nin​cse​nek kínos hely​zet​ben, mert amíg szi​g o​r úan a for​má​lis logika kere​tei között mara​dunk, defi​ní​ció sze​r int nincs is ilyen bor​bély, ilyen pos​tás és ilyen falu. Lehet, hogy logi​kai szem​pont​ból ez vitat​ha​tat​lan, de miu​tán mind​annyian talál​koz​tunk logi​kát​lan maga​tar​tás​sal és hely​ze​tek​kel min​den​napi éle​tünk során, ez a túl​sá​g o​san is logi​kus néző​pont nem elé​g ít ki ben​nün​ket. Leg​jobb tudo​má​sunk sze​r int Witt​g ens​tein elmél​ke​dett elő​ször a para​do​xon gya​kor​lati, visel​ke​dés​beli követ​kez​mé​nye​i​r ől: „A logi​kai para​do​xon külön​böző, félig tré​fás fel​buk​ka​ná​sai csak annyi​ban

érde​ke​sek, amennyi​ben bár​kit arra a tényre emlé​kez​tet​nek, hogy a para​do​xon komoly for​mája tel​jes​ség​g el elke​r ül​he​tet​len, ha helye​sen ért​jük funk​ci​ó ​ját. Fel​me​r ül a kér​dés: milyen sze​r e​pet játsz​hat egy ilyen logi​kai hiba egy nyelv​já​ték​ban?” Ezután Witt​g ens​tein a király para​do​xon​jára utal, aki életbe lép​te​tett egy tör​vényt, mely sze​r int min​den, orszá​g ába érkező ide​gen​nek meg kell mon​da​nia jöve​tele valódi cél​ját; akik nem az iga​zat mond​ják, azo​kat fel​akaszt​ják, ami arra kész​te​tett egy szofis​tát, hogy azt állítsa: azért jött, hogy a tör​vény értel​mé​ben fel​akasz​tassa magát. Witt​gens​tein fel​te​szi a döntő jelen​tő​ségű kér​dést: „Milyen fajta sza​bá​lyo​kat kell a király​nak hoz​nia, hogy a továb​bi​ak​ban elke​r ülje azt a kínos hely​ze​tet, amelybe fog​lya hozta? – miféle prob​léma ez?”105 A para​do​xon visel​ke​dés​beli hatá​sait az emberi kom​mu​ni​ká​ci​ó ​ban a Bate​son által veze​tett cso​port szisz​te​ma​ti​ku​san meg​vizs​g álta. Ez a kuta​tás veze​tett a szki​zof​r é​nia ket​tős​kö​tés-elmé​le​té​nek fel​ál​lí​tá​sá​hoz.16 Az ezt követő kuta​tá​sok azon​ban azt sugall​ták, hogy a szki​zof​r é​nia csak spe​ci​á​lis esete az elmé​let​nek, és az álta​lá​ban is alkal​maz​ható a meg​za​va​r o​dott kom​mu​ni​ká​ció más ese​te​ire is, tehát az emberi inter​ak​ció nem pszi​cho​ti​kus sémá​ira is. A para​do​xon aka​r at​lan lét​r e​ho​zása a nehéz​sé​g ek vagy a szük​sé​g es vál​to​zás fél​r e​ke​ze​lé​sé​nek egy har​ma​dik, tipi​kus esete. Mint​hogy ter​mé​sze​té​vel és hatá​sá​val rész​le​te​seb​ben fog​lal​koz​tunk másutt,94 itt csak két újabb, kitűnő kuta​tást emlí​te​nénk e terü​let​ről. R. D. Laing angol pszi​chi​á​ter mun​kás​sága az egyik, kivált​képp Cso​mók című, bosszan​tóan ragyogó könyve,68 és egy argen​tin kuta​tó​cso​port ered​mé​nyei, melyet Carlos E. Sluzki pszi​chi​á​ter és Eliseo Verón szo​cio​ló​g us veze​tett.85

4. ábra. „Őrült vol​tam, ami​k or hoz​zád men​tem – azt hit​tem, képes leszek igazi férfit csi​nálni belő​l ed.”

Az emberi kom​mu​ni​ká​ci​ó ​ban a para​do​xon visel​ke​dés​beli hatá​sán rövi​den azt a külö​nös zsák​ut​cát ért​jük, ami olyan üze​ne​tek nyo​mán ala​kul ki, ame​lyek szer​ke​ze​ti​leg a klasszi​kus, for​mál​lo​g i​kai para​do​xon​hoz hason​lít: Ilyen üze​netre példa a „légy spon​tán!” (vagy ennek lehet​sé​g es vál​to​za​tai, vö. a 4. ábrá​val) – vagyis egy olyan visel​ke​dés köve​te​lése, amely ter​mé​sze​té​nél fogva csak spon​tá​nul tud kiala​kulni, köve​te​lés ered​mé​nye​ként viszont nem lehet spon​tán. Pon​to​san ez az a dilemma, amit a fen​tebb jó szán​dékú anya hozott létre. Azt akarja, hogy a gye​r eke tel​je​sítse, amit köve​tel tőle, de nem azért, mert köve​teli, hanem spon​tá​nul, saját aka​r a​tá​ból. Az egy​szerű „azt aka​r om, hogy tanulj” (ami​nek a gye​r ek vagy enge​del​mes​kedne, vagy nem) helyett azt mondja: „azt aka​r om, hogy akarj tanulni”. A gye​r ek​nek tehát nem​csak a helyes dol​g ot kel​lene ten​nie (ti. nem csu​pán tanul​nia), de a helyes dol​g ot a helyes okból is (ti. azért kell tanul​nia, mert tanulni akar), ami bün​te​ten​dővé teszi, ha a helyes dol​got a rossz okból teszi (vagyis azért tanul, mert azt mond​ták neki, hogy tanul​jon, és külön​ben meg​bün​tet​nék) és hát​bor​zon​g ató szel​lemi akro​ba​ti​kára kény​sze​r íti. Ugyanis el kell érnie, hogy azt akarja, amit nem akar, s követ​ke​zés​képp azt is akar​nia kell, amit csi​nál​nak vele. Az anya szá​mára most szin​tén elvi​sel​he​tet​len a hely​zet. Az a mód, aho​g yan pró​bálja meg​vál​toz​tatni gye​r eke visel​ke​dé​sét, lehe​tet​lenné teszi azt, amit el akar érni. Éppen annyira csap​dá​ban van, mint a gye​r ek. Annak ter​mé​sze​te​sen semmi aka​dá​lya, hogy rákény​sze​r ítse a gye​r e​ket a tanu​lásra, s ha az ellen​ke​zik, még töb​bet alkal​maz​zon ugyan​ab​ból a kény​szer​ből. Ez meg​fe​lelő és kielé​g ítő első​fokú vál​to​zás​hoz vezetne.* De ő

nem azt akarja, hogy a gye​r ek egy sza​bály​nak enge​del​mes​ked​jék, hanem spon​tán szol​g á​lat​kész​sé​g et. Gyak​r an kelet​ke​zik hasonló hely​zet a házas​társi konflik​tu​sok​ban is, ha az egyik fél bizo​nyos visel​ke​dést kíván a másik​tól, „de csak ha ő iga​zán akarja, ha mon​da​nom kell neki, az egész nem ér sem​mit”. Miféle prob​léma ez? – kér​dez​het​jük Witt​g ens​tein​nel. Ha igaz az, hogy min​den kré​tai hazu​dik, akkor Epi​meni​dész egy​szerre mon​dott iga​zat és hazu​dott. Követ​ke​zés​képp iga​zat mond, ami​kor hazu​dik, és hazu​dik, ami​kor iga​zat mond. A para​do​xon a kije​len​tés vissza​ható jel​lege miatt kelet​ke​zik, az elem és az osz​tály össze​ke​ve​r ése miatt. Epi​meni​dész kije​len​tése önmaga összes kije​len​té​sére vonat​ko​zik, követ​ke​zés​kép​pen a szó​ban forgó kije​len​tésre is, mivel az utóbbi eleme annak az osz​tály​nak, amely összes kije​len​té​sét tar​tal​mazza. E neve​ze​tes kije​len​tés​nek kissé rész​le​te​sebb, de struk​tu​r á​li​san azo​nos vál​to​zata vilá​g o​sabbá fogja tenni a dol​g ot: „Bár​mit mon​dok, az hazug​ság! Ez a mon​dat az illető összes kije​len​té​sére vonat​ko​zik, a kije​len​té​sek osz​tá​lyára; követ​ke​zés​kép​pen akkor is hazu​dik, ami​kor azt mondja, hogy ‘hazu​dik’ (ez erre az egy kije​len​tésre vonat​ko​zik, követ​ke​zés​kép​pen az osz​tály egy ele​mére).” Min​den „légy spon​tán!” para​do​xon struk​tú​r ája – így az anya „azt aka​r om, hogy akarj tanulni” köve​te​lése is – hasonló. Azt a sza​bályt állítja fel, hogy a visel​ke​dés spon​tán legyen és ne sza​bály​kö​vető. Vagyis azt mondja, hogy egy külső sza​bály​hoz való alkal​maz​ko​dás elfo​g ad​ha​tat​lan visel​ke​dés, mert ennek a visel​ke​dés​nek belül​r ől faka​dó​nak, sza​ba​don moti​vált​nak kell len​nie. De ez az alap​sza​bály, miköz​ben magába fog​lalja az összes sza​bály osz​tá​lyát, maga is eleme az osz​tály​nak. Epi​meni​dész tehát épp​úgy, mint az anya, meg​sérti a logi​kai típu​sok elmé​le​té​nek leg​fon​to​sabb a​xió​má​ját, ti. azt, amely sze​r int, ami magába fog​lalja egy osz​tály tel​jes​sé​g ét, nem lehet az osz​tály eleme. Az ered​mény para​do​xon.* Most már jobb hely​zet​ben vagyunk ahhoz, hogy meg​ért​sük a 3. feje​zet​ben idé​zett beve​zető pél​dák néme​lyi​ké​ben rejlő prob​léma kiala​ku​lá​sá​nak sajá​tos​sá​gait. Az álmat​lan​ság​ban szen​vedő tipi​ku​san a „légy spon​tán!” para​do​xonba keve​r e​dik: aka​r at​tal pró​bál elérni egy ter​mé​sze​tes és spon​tán jelen​sé​g et – így aztán ébren marad. A lehan​g olt ember szin​tén azzal pró​bál kedély​ál​la​po​tán vál​toz​tatni, hogy azokra az érzé​sekre kon​cent​r ál, ame​lyek​kel ren​del​kez​nie kel​lene ahhoz, hogy „kike​r ül​jön depresszi​ó ​já​ból” – és a „kel​lene” ter​mé​sze​te​sen magá​ban fog​lalja, hogy az érzé​sek spon​tán lét​r e​jöt​tét lehet prog​r a​mozni, ha valaki elég kemé​nyen pró​bál​ko​zik. A sze​xu​á​lis nehéz​sé​g ek meg​vál​toz​ta​tá​sára irá​nyuló kísér​le​tek​ben ugyan​csak kiemel​kedő sze​r epe van a „légy spon​tán!” para​do​xon​nak. A sze​xu​á​lis kész​te​tés vagy az orgaz​mus spon​tán jelen​sé​g ek; minél erő​tel​je​seb​ben kívánja valaki őket, annál kisebb való​szí​nű​ség​g el követ​kez​nek be. A légy​o tt kudarccá vál​toz​-

ta​tá​sá​nak egyik biz​tos módja az, ha valaki pazar rész​le​tes​ség​g el elter​vezi azt. Kli​ni​kai tapasz​ta​lat sze​r int a sze​xu​á​lis érzé​ket​len​ség sok eset​ben azzal függ össze, hogy a nő sze​r et​ke​zés köz​ben két​ség​be​eset​ten pró​bálja fel​kel​teni magá​ban azo​kat az érzé​se​ket, ame​lye​ket saját elvá​r á​sai vagy vala​mi​lyen sze​xu​á​lis kézi​könyv sze​r int érez​nie kel​lene. Meg​jegy​zendő, hogy ezek​ben az ese​tek​ben nincs szó utó​pi​ák​r ól: az elal​vás vagy bizo​nyos érzel​mek, illetve sze​xu​á​lis érzé​keny​sé​g ek léte nagyon is ter​mé​sze​tes jelen​sé​g ek. Szinte elke​r ül​he​tet​le​nül vezet​nek hasonló para​do​xo​nok​hoz a dik​ta​tú​r ák. Ezek nem elég​sze​nek meg azzal, hogy az embe​r ek egy​sze​r űen alkal​maz​kod​ja​nak a józan ész bizo​nyos sza​bá​lya​i​hoz (nagy​já​ból ennyit kér​nek egy demok​r á​ci​á​ban), hanem meg akar​ják vál​toz​tatni az embe​r ek gon​dol​ko​dá​sát, érték​r end​jét, élet​szem​lé​le​tét. A puszta alkal​maz​ko​dás vagy az álhű​ség nem ele​g endő; a hall​g a​tás​nak az a for​mája pedig, melyet Hit​ler ide​jén „belső emig​r á​ci​ó ​nak” nevez​tek, egy​fajta passzív ellen​ál​lás​nak minő​sül. Nem elég egy​sze​r űen meg​bé​külni az erő​szak​kal; akarni kell. Nem elég, hogy valaki alá​írja a hazug val​lo​mást, hanem lenyu​g od​jon is bele és tegye túl magát rajta. Hin​nie kell benne, őszin​tén be kell val​la​nia; mint aho​g yan a Sötét​ség dél​ben58, az 198476 című regé​nyek, vagy A vád​lott100 és A for​ra​da​lom gyer​meke72 c. élet​r ajzi írá​sok bemu​tat​ják – hogy csak néhány pél​dát említ​sünk –, és aho​g yan ez tény​le​g e​sen el is érhető az agy​mo​sás tech​ni​ká​já​val. De ez a mód​szer nem vezet, nem vezet​het a kívánt ered​mény​hez, s küsz​kö​dése végén a lélek​g ya​lázó egy hul​lá​val, egy elme​be​teg​g el vagy egy robot​szerű appa​r at​csik​kal találja együtt magát, s e vál​to​zá​sok egyike sem köze​líti meg azt, amit el akart érni. Hiba lenne per​sze azt hinni, hogy kevésbé tota​li​tá​r ius rend​sze​r ek​ben nem kelet​kez​het​nek hasonló para​do​xo​nok. E tekin​tet​ben nem minő​ségi, csu​pán mennyi​ségi különb​ség van a rep​r esszív és a per​mis​szív tár​sa​dal​mak között. Egyet​len tár​sa​da​lom sem enged​heti meg magá​nak, hogy ne véde​kez​zék a devi​an​cia ellen, hogy ne pró​bálja meg​vál​toz​tatni azo​kat, akik ellen​zik sza​bá​lyait és szer​ke​ze​tét. Noha több ezer köte​tet írtak a bün​te​tő​jog​r ól, az igaz​ság​szol​g ál​ta​tás filo​zófi​ája soha​sem volt és talán nem is lesz képes kiemelni a bün​te​tés funk​ci​ó ​ját a bosszú​val, az elret​ten​tés​sel és az átne​ve​lés​sel való para​dox össze​ke​ve​r e​dett​sé​g é​ből. E három cse​lek​mény közül az utolsó, az átne​ve​lés a leg​pa​r a​do​xabb és egy​ben a leg​em​be​r ibb is. Bár nyil​ván nem vagyunk hiva​tot​tak arra, hogy a bün​tető igaz​ság​szol​g ál​ta​tás humá​nus kivi​te​le​zé​sé​nek bonyo​lult prob​lé​máit tag​lal​juk, a bűnö​sök pszi​ché​jé​nek és visel​ke​dé​sé​nek meg​vál​toz​ta​tá​sára tett kísér​le​tek által lét​r e​ho​zott zsák​ut​cák még a lai​kus szá​mára is fel​fog​ha​tók. Akár maxi​má​lis szi​g or​r al őrzött fegy​ház, akár javí​tó​in​té​zet a szín​hely, a para​do​xon ugyanaz: azt, hogy milyen mér​ték​ben sike​r ült ezek​nek az intéz​mé​nyek​nek átne​-

vel​niük a bűnö​zőt, azon az ala​pon íté​lik meg, miért mondja és teszi a „helyes” dol​g o​kat: mert átne​vel​ték, vagy mert meg​ta​nulta a „meg​fe​lelő” nyel​ve​ze​tet és visel​ke​dést. Ha az átne​ve​lést nem enge​del​mes​ség​nek tekin​tik, ment​he​tet​le​nül önreflex​ívvé válik – ti. ezzel azt téte​le​zik fel, hogy önnön oka és követ​kez​mé​nye is egy​szerre. Ezt a játsz​mát a jó „szí​né​szek” nye​r ik meg; a vesz​te​sek azok a bör​tön​la​kók, akik nem hagy​ják átne​velni magu​kat, mert túl őszin​ték, vagy túl dühö​sek ahhoz, hogy beszáll​ja​nak ebbe a hin​tába; illetve azok, akik hagy​ják, hogy „raj​ta​kap​ják” őket, s ennél​fogva nem elég spon​tá​nak. Az embe​r i​es​ség így hozza létre a kép​mu​ta​tást, s ez ahhoz a szo​mor​kás követ​kez​te​tés​hez vezet, hogy jobb min​den bűn​nek meg​szabni az árát, vagyis a bün​te​té​sét, s békén hagyni a bűnöző lel​két. Csak így kerül​het​jük el a lélek​el​len​ő r​zés para​do​xon​ja​i​nak kínos követ​kez​mé​nyeit. Az elme​g yógy​in​té​zet szin​tén olyan tár​sa​dalmi intéz​mény, amely a vál​to​zást szol​g álja. Nem meg​lepő, hogy ezt is meg​fer​tőz​ték a meg​kö​ve​telt enge​del​mes​ség és az elvárt spon​ta​ne​i​tás egy​be​ját​szá​sá​ból adódó prob​lé​mák, itt azon​ban a hely​ze​tet leír​ha​tat​la​nul súlyos​bítja, hogy a hos​pi​ta​li​zált beteg​r ől fel​té​te​le​zik: kép​te​len magá​tól helyes dön​té​se​ket hozni; tehát dön​teni kell helyette és az ő érde​ké​ben. Ha kép​te​len ezt belátni, akkor újabb bizo​nyí​té​kot szol​g ál​tat alkal​mat​lan​sá​g ára. Ez ret​te​ne​te​sen para​dox hely​ze​tet teremt, amely azt köve​teli a páci​ens​től és a sze​mély​zet​től, hogy „eljátsszák, hogy nem játsszák a javu​lás játsz​má​ját”. Az az egész​sé​g es visel​ke​dés a kór​ház​ban, amely erő​tel​je​sen meg​ha​tá​r o​zott nor​mák​nak felel meg; ám ezek​nek a nor​mák​nak spon​tán módon kel​lene enge​del​mes​kedni, és nem kény​szer​ből; mind​ad​dig, amíg kikény​sze​r í​ten​dők, a páci​enst beteg​nek tekin​tik. Mint​hogy így áll a hely​zet, az elme​g yógy​in​té​zet​ből való gyors elbo​csát​ta​tás régi stra​té​g i​ája több mint vicc: 1. Fejlessz ki egy látványos tünetet, amely megfelelően kellemetlen az egész osztály számára; 2. Ragadj rá egy fiatal orvosra, akinek szüksége van a sikerre; 3. Hagyd, hogy gyorsan kigyógyítson a „szimptómádból”; és 4. Tedd őt annak leghevesebb szószólójává, hogy visszanyerted egészségedet. Eddigi pél​dá​ink olyan helyek​r ől szár​maz​nak, ame​lye​ket Goff​man totá​lis intéz​mé​nyek​nek neve​zett.85 Van​nak azon​ban a vál​to​zás szol​g á​la​tá​ban jóval kevésbé elnyomó intéz​mé​nyek is, ám a folya​mat során hasonló para​do​xo​nokba bonyo​lód​nak, kizárva ezál​tal az elő​idézni kívánt vál​to​zást. A pszi​cho​ana​lí​zist pél​dául tré​fá​san olyan beteg​ség​ként defi​ni​ál​ják, melyet a pszi​cho​ana​lí​zis​nek kell meg​g yó​g yí​ta​nia – ez az afo​r izma nagyon jól tük​r özi a pszi​cho​a​-

na​lí​zis para​dox, önreflexív ter​mé​sze​tét, de figyel​men kívül hagyja azo​kat a gyógy​ha​tás​sal kap​cso​la​tos vonat​ko​zá​so​kat, ame​lyekre itt a para​do​xon vonat​ko​zik, füg​g et​le​nül attól, hogy az ana​li​ti​kus ennek tuda​tá​ban van-e – mint Jack​son és Haley kimu​tat​ták az átté​tel​r ől szóló klasszi​kus írá​suk​ban.52 Ám a pszi​cho​ana​lí​zis​nek van egy olyan oldala, mely​nek követ​kez​mé​nyei sok​kal tűr​he​tet​le​neb​bek, mint az orvos-beteg viszony: neve​ze​te​sen a kiképző ana​li​ti​kus és a kikép​zendő jelölt viszo​nya. A jövő​beli ana​li​ti​kus sze​mé​lyes ana​lí​zise fon​tos része a kikép​zé​sé​nek. Ennek az ana​lí​zis​nek a során azt vár​ják tőle, hogy leg​alább azo​kat a fon​to​sabb neu​r o​ti​kus sze​mé​lyi​ség​tren​de​ket ragadja meg, ame​lyek komo​lyab​ban aka​dá​lyoz​hat​ják jövendő mun​ká​já​ban. Így a leg​dön​tőbb kri​té​r i​ummá annak érté​ke​lé​sé​ben, hogy meg​kapja-e a dip​lo​má​ját vagy sem, a kiképző ana​lí​zis lefo​lyása és ered​mé​nye válik. (További anya​g ok ebben az össze​füg​g és​ben: Sym​po​sium on Train​ing 86, T. Szasz87.) Ez jóval para​do​xabb hely​zetbe hozza a jelöl​tet, mintha páci​ens volna. Azt vár​ják tőle, hogy meg​vál​toz​zék, a vál​to​zás mér​té​kére pedig a leg​spon​tá​nabb​nak tar​tott lelki meg​nyil​vá​nu​lá​sok​ból, neve​ze​te​sen az álmok​ból és a sza​bad asszo​ci​á​ci​ó k​ból követ​kez​tet​nek. Míg az elszánt páci​enst nem​igen tartja semmi vissza attól, hogy egy​sze​rűen abba​hagyja az ana​lí​zist vagy másik ana​li​ti​kus​hoz men​jen, ezek a lehe​tő​sé​gek a jelölt szá​mára nem áll​nak nyitva. Egy​r észt elvár​ják tőle, hogy tel​je​sen spon​tá​nul s őszin​tén kom​mu​ni​kál​jon ana​li​ti​kus​ta​ná​r á​val, más​r észt viszont tudja, hogy ha spon​ta​ne​i​tása nem a meg​fe​lelő fajta, szu​per​vi​z​o ra nem fogja dip​lo​mára java​solni. Ebben a sajá​tos kap​cso​lati hely​zet​ben még az enge​del​mes​ség sem elég jó; az enge​det​len​ség pedig vég​képp szá​mí​tásba sem jöhet. Ez újra a neve​lés, a vál​to​zás par excel​lence intéz​mé​nyé​nek hatal​mas terü​le​tén rejlő álta​lá​nos prob​lé​mák​hoz vezet ben​nün​ket. Emlí​tet​tük már a rele​van​cia fogal​mát. Hadd utal​junk itt pusz​tán az anya „légy spon​tán!” para​do​xon​já​nak egy uni​ver​zá​lis vál​to​za​tára. Ez rej​tet​ten benne fog​lal​ta​tik „az iskola játék” (vagy „az isko​lá​nak játék​nak kell len​nie”) állí​tás​ban, mely oly ked​ves a szü​lők​nek és a neve​lők​nek, de több​nyire igen távol esik a diá​kok tény​le​g es tapasz​ta​la​tá​tól. Ne becsül​jük le egy ilyen tár​sa​dalmi dogma hatal​mát, külö​nö​sen, ha gye​re​kek​r ől van szó. Ezt az üze​ne​tet rend​sze​r int nem kíséri sem​mi​féle magya​r á​zat, ami inkább meg​erő​síti, mint​sem érvény​te​le​níti, mint​hogy így az követ​ke​zik belőle, hogy magá​tól érte​tődő. Vagyis nem csu​pán „baj van velem, ha nem sze​r e​tem az isko​lát, de nyil​ván gonosz vagy ostoba is vagyok, ha nem vagyok képes ész​r e​venni, hogy az iskola játék, hol​o tt min​denki más képes így látni”. Egy másik lehet​sé​g es reak​ció: „Nem úgy bán​nak velem, mint a töb​bi​ek​kel, ezért van az, hogy nekem ez nem játék.” A hagyo​má​nyos okta​tási rend​szer​ben elis​mer​ték a tanár tekin​té​lyét, s ő hatá​-

rozta meg, hogy mit kell meg​ta​nulni. A modern okta​tás​ban kitar​tóan kísér​le​tez​nek a tanár sze​r e​pé​nek demok​r a​ti​zá​lá​sá​val, ez azon​ban kínos para​do​xo​no​kat teremt, ame​lyek nagyon hason​lí​ta​nak az anya és enge​det​len kisfia viszo​nyá​hoz. A neve​lők​től álta​lá​ban elvár​ják, hogy szak​ér​tők legye​nek annak meg​íté​lé​sé​ben, hogy mi a külön​böző stú​di​u​mok értéke, annak azon​ban nincs „demok​r a​ti​kus” módja, hogy meg​kö​ve​tel​jék a diá​kok​tól a tanu​lást. Ugyan​ak​kor, ha meg​en​g ed​nék, hogy a diá​kok „demok​r a​ti​ku​san” eldönt​sék, hogy mit akar​nak, illetve nem akar​nak tanulni, vagy hogy akar​nak-e egy​ál​ta​lán isko​lába járni, az ered​mény egy nagy káosz lenne. Így aztán a tanár csak ezt teheti, hogy kifi​no​mult mód​sze​r ek​kel befo​lyá​solja a diá​ko​kat a „helyes” irány kivá​lasz​tá​sára, vala​mi​kép​pen meg​g yőzi őket (s lehe​tő​leg önma​g át is), hogy ezek „neve​lési tech​ni​kák”, s nem a kény​szer lep​le​zett esz​kö​zei, mint​hogy az ki van átkozva a spon​ta​ne​i​tás nagy​be​csű ide​álja nevé​ben. Az emberi kap​cso​la​tok terén álta​lá​ban könnyen és vélet​le​nül ala​kul ki para​do​xon a nehéz​sé​g ek legyű​r é​sére irá​nyuló kísér​le​tek során. Miu​tán annyi​ban érez​zük reá​lis​nak magun​kat, amennyi​ben egy jelen​tős másik sze​mély meg​erő​síti vagy jóvá​hagyja önké​pün​ket, s mivel ez a jóvá​ha​g yás csak akkor tölti be a funk​ci​ó ​ját, ha spon​tán, az emberi kap​cso​la​tok csak ide​á​lis eset​ben lehet​nek men​te​sek a para​do​xo​nok​tól. A csa​lás eleme kisebb vagy nagyobb mér​ték​ben álta​lá​ban jelen van, alku for​má​ját öltve: légy ilyen velem, s akkor én olyan leszek veled. Ha ezt a „vala​mit vala​mi​ért” üzle​tet, egy kap​cso​lat quid pro quoját51 a részt​ve​vők nem fogad​ják el az élet játsz​má​já​nak része​ként, szük​ség​kép​pen prob​lé​mák kelet​kez​nek. Genet a Bal​konban, külö​nö​sen az első fel​vo​nás​ban, mes​te​r ien vázolt fel egy ilyen csa​lá​son ala​puló mik​r o​koz​moszt. Irma madám szu​per​bor​dé​lyá​ban a kli​en​sek meg​kap​ják azo​kat a nél​kü​löz​he​tet​len pót​lé​ko​kat, ame​lyek segít​sé​g é​vel kicsi​nyes létü​ket a nagy​ság fél​r e​á​lis álmává vál​toz​tat​hat​ják – csak fél​r e​á​lissá ter​mé​sze​te​sen, mert egy​r észt fizetni kell a szol​g ál​ta​tá​sért, más​r észt min​dig elő​for​dul​nak zavaró és kiáb​r án​dító kis bal​ese​tek, pél​dául, ami​kor a pót​lé​kok nem egé​szen emlé​kez​nek sze​r e​pükre. Az effajta vál​toz​ta​tás​kí​sér​le​tek hasz​ta​lan​sá​g á​val és a csa​lás​ból eredő kap​cso​lati prob​lé​mák​kal rész​le​te​sen fog​lal​ko​zik Laing 64 . A házas​ság​te​r á​pi​á​ban elő​for​duló prob​lé​mák több​nyire a kap​cso​lat ere​deti alap​jául szol​g áló quid pro quo meg​vál​toz​ta​tá​sá​nak szinte legyőz​he​tet​len nehéz​sé​g é​vel kap​cso​la​to​sak. Ez a quid pro quo ter​mé​sze​te​sen soha​sem nyílt tár​g ya​lás ered​mé​nye, inkább hall​g a​tó​la​g os szer​ző​dés jel​lege van, amely​nek fel​té​te​leit a part​ne​r ek eset​leg tel​jes​ség​g el kép​te​le​nek sza​vak​ban meg​fo​g al​mazni, noha külön​le​g e​sen érzé​ke​nyek ezek​nek az írat​lan klau​zu​lák​nak min​den​fajta meg​sér​té​sére. Ha konflik​tus támad, a part​ne​r ek tipi​ku​san a szer​ző​dés kere​tein

belül maradva pró​bál​ják meg​o l​dani, így bele​ke​ve​r ed​nek a maguk által kre​ált kilenc​pon​tos prob​lé​mába. Mert bár​mit tesz​nek is az adott kere​ten belül, azt a cso​port​tu​laj​don​ság alap​ján teszik, s így a kap​cso​lat belső struk​tú​r á​ját (vagyis a kap​cso​lati visel​ke​dés​r e​per​to​árt) érin​tet​le​nül hagy​ják. A hall​g a​tó​la​g os kap​cso​lati szer​ző​dé​sek​nek ez a faj​tája ment​he​tet​le​nül elavul, ha másért nem, az idő múlása miatt. A szük​sé​g es vál​to​zás​nak a szer​ző​dés meg​vál​toz​ta​tá​sát kel​lene meg​cé​loz​nia (azaz másod​fokú vál​to​zás​nak kel​lene lezaj​la​nia), nem pusz​tán a szer​ző​dés kere​tein belül maradó első​fokú vál​to​zás​nak. Azon​ban, mint már több​ször meg​je​g yez​tük, ez a „belül​r ől” kívülre lépés rend​kí​vül nehéz. A másod​fokú vál​to​zást kiváltó tech​ni​kák képe​zik köny​vünk III. részé​nek témá​ját.

III. RÉSZ. A PROBLÉMA-MEGOLDÁS

7. A másodfokú változás Kimenni az ajtón keresz​tül lehet. Miért nem akarja senki ezt a kijá​ra​tot hasz​nálni? KONFUCIUSZ Mi a célja a filo​zófi​á​nak? Hogy meg​mu​tassa a légy​nek a kijá​ra​tot az üveg​ből. WITTGENSTEIN A mito​ló​g iák nehe​zen hal​nak el, s ez alól a vál​to​zás mito​ló​g i​ája sem kivé​tel. Mint​hogy a vál​to​zás annyira átható eleme a léte​zés​nek, az ember azt várná, hogy ter​mé​sze​tét és elő​idé​zé​sé​nek mód​sze​r eit vilá​g o​san értik. De gyak​r an a leg​köz​vet​le​neb​bül adot​tat a leg​ne​he​zebb meg​r a​g adni; ez a nehéz​ség elő​se​g íti a mito​ló​g iák kép​ző​dé​sét. A mi vál​to​zás​el​mé​le​tünk ter​mé​sze​te​sen szin​tén mito​ló​gia, de úgy lát​juk, hogy – Orwellel szólva – bizo​nyos mito​ló​g iák „egyen​lőb​bek” – vagyis sajá​tos körül​mé​nyeik között mások​nál job​ban működ​nek. Aho​g yan az emberi prob​lé​mák​kal fog​lal​kozva egyre elé​g e​det​le​neb​bek let​tünk a bevett mito​ló​g i​ák​kal, s egyre inkább bele​me​r ül​tünk a vál​to​zás vizs​g á​la​tába, hama​r o​san fel​fe​dez​tük, amire kez​det​től fogva szá​mí​tot​tunk: a vál​to​zás meg​ér​té​sé​nek leg​ké​zen​fek​vőbb for​r á​sá​r ól nin​cse​nek tudo​má​nyos fel​jegy​zé​sek. Ez a for​r ás a spon​tán vál​to​zás, azaz az a fajta prob​lé​ma​meg​o l​dás, amely az élet nor​má​lis mene​té​ben zaj​lik, szak​tu​dás, bonyo​lult elmé​le​tek vagy össz​pon​to​sí​tott erő​fe​szí​té​sek nél​kül. Ez a kép​te​len hely​zet a sko​lasz​tika egyik híres ese​tére emlé​kez​te​tett min​ket: a pári​zsi egye​tem, vala​mi​kor a 13. szá​zad​ban meg​pró​bált vála​szolni arra a kér​désre, hogy meg​fagy-e a hideg téli éjsza​kán kinn hagyott olaj – s tet​ték ezt Arisz​to​te​lész műve​i​nek tüze​tes átvizs​g á​lá​sá​val, ahe​lyett hogy kitet​tek volna egy edény ola​jat a hidegbe. Ami​kor mindez kez​dett meg​vi​lá​g o​sodni arisz​to​te​li​á​nus elménk​ben, sok beszél​g e​tést kez​de​mé​nyez​tünk olya​nok​kal, akik​r ől úgy tűnt, hogy való​szí​nű​leg ren​del​kez​nek némi gya​kor​lati tudás​sal az alábbi három terü​let egyi​kén vagy eset​leg több ilye​nen is: 1) a spon​tán vál​to​zás jelen​sége; 2) mito​ló​g i​ák​kal vagy más „hiva​tá​sos” szak​ér​te​lem​mel kevéssé ter​helt embe​r ek mód​sze​r ei a vál​to​zás érde​ké​ben; 3) olyan, hiva​tá​so​sok által lét​r e​ho​zott vál​to​zá​sok, ame​lye​ket a for​má​lis teó​r iák nem képe​sek magya​r ázni. Így aztán érint​ke​zésbe lép​tünk csa​po​sok​kal, áru​házi detek​tí​vek​kel, spon​tán gyó​g yult neu​r o​ti​ku​sok​kal, taná​r ok​kal, piló​ták​kal, a meleg hely​ze​tek hatás​ta​la​ní​tá​sá​ban jára​tos rend​ő rök​kel, néhány meg​le​he​tő​sen sze​r e​tetre méltó csa​ló​val, siker​te​len öngyil​ko​sok​kal, hoz​zánk hasonló tera​peu​ták​kal, sőt még néhány szü​lő​vel is. Az ötlet jónak lát​szott, de az

ered​mény sovány volt. Amire rájöt​tünk, az vissza​te​kintve tel​je​sen nyil​ván​való volt: hogy ti. a nem szok​vá​nyos prob​lé​ma​meg​o l​dás tehet​sége együtt jár egy​fajta kép​te​len​ség​g el a folya​mat​ban sze​r e​pet ját​szó cse​lek​vé​sek és gon​do​la​tok ter​mé​sze​té​nek tisz​tá​zá​sára. A követ​kező fel​fe​de​zé​sünk az volt, hogy mi is hasonló vál​toz​ta​tási tech​ni​kák​kal dol​g o​zunk, ami arra utalt, hogy len​nie kell egy hall​g a​tó​la​g os fel​te​vés​hal​maz​nak, amelyre támasz​kodva műkö​dünk. Tel​je​sen min​den​na​pos volt, hogy a páci​en​sek​kel talál​kozva és együtt meg​fi​g yelve őket, min​den össze​be​szé​lés nél​kül, egy​más​tól füg​g et​le​nül ugyan​arra a keze​lési stra​té​g i​ára jutot​tunk – és ez a stra​té​g ia a kli​en​sek szá​mára fölöt​tébb rej​té​lyes maradt, akár​ho​g yan is akar​tuk ért​he​tővé tenni magun​kat. Vagyis, bár​mi​lyen külö​nös volt is, kép​te​le​nek vol​tunk meg​fo​g al​mazni válasz​tá​sa​ink és cse​lek​vé​se​ink teo​r e​ti​kus alap​ját.* Noha infor​má​to​r a​ink köz​vet​le​nül nem sok​kal járul​tak hozzá vál​to​zás​el​mé​le​tünk​höz, pél​dáik gyak​r an igen hasz​no​sak vol​tak annak a gya​núnk​nak a meg​erő​sí​té​sé​ben, hogy a spon​tán vál​to​zás gyak​r an hihe​tet​le​nül távol esik attól, ami​lyen​nek a létező elmé​let alap​ján fel​té​te​le​zik. Pél​dák követ​kez​nek. Első óvo​dai nap​ján egy négy​éves kis​lány annyira zak​la​tott lett az anyja távo​zása lát​tán, hogy az anya kény​te​len volt vele maradni egész nap. Ezután min​den nap ugyanez tör​tént. A hely​zet idő​vel komoly ter​het jelen​tett miden érin​tett​nek, de a hely​zet keze​lé​sére irá​nyuló min​den kísér​let cső​döt mon​dott. Egy reg​g el az anya nem ért rá elvinni a kicsit az óvo​dába, s így az apa tette le, mun​kába menet. A gye​r ek sírt egy kicsit, de hamar meg​nyu​g o​dott. Bár a követ​kező nap újra az anya vitte el, a gye​r ek nem esett vissza; nyu​g odt maradt, s a prob​léma soha többé nem jelent​ke​zett.* A követ​kező példa egy házas​páré, akik egyre keve​seb​bet sze​r et​kez​tek, és végül az alábbi ese​tet meg​elő​zően már hóna​po​kon keresz​tül nem volt köz​tük sze​xu​á​lis érint​ke​zés: nya​r alni men​tek, egy éjsza​kára egy barát​juk házá​ban meg​szállva. A barát ven​dég​szo​bá​já​ban a fran​cia​ágy egy sarokba volt tolva, úgy​hogy csak az egyik olda​lá​r ól és a végé​r ől lehe​tett meg​kö​ze​lí​teni. (Saját háló​szo​bá​juk​ban az ágy​nak csak a tám​lás része volt a fal​nál, vagyis mind​egyi​kük a maga olda​lá​r ól tudott ágyba bújni. Vala​mi​kor az éjszaka folya​mán a férj​nek, aki a fal mel​lett aludt, ki kel​lett men​nie. Elő​ször bele​üt​kö​zött a falba, aztán rájött, hogy hol van, és elkez​dett átmászni a fele​sé​g én. Eköz​ben – mint maga mondta – „rájött, hogy van ott valami kel​le​mes” és magá​évá tette. Ezzel vala​ho​g yan meg​tört a jég, és sze​xu​á​lis kap​cso​la​tuk gya​ko​r i​sága meg​fe​le​lővé vált. Hadd ne men​jünk itt bele a vál​to​zás miért​jébe; elég ész​r e​venni azt, hogy a vál​to​zás egy várat​-

lan és lát​szó​lag jelen​ték​te​len ese​mény ered​mé​nye​kép​pen követ​ke​zett be, amely​nek aligha lett volna része egy szak​szerű meg​o l​dás​kí​sér​let​ben. További jel​lemző pél​dánk egy közép​korú, nőt​len férfi. Zár​kó​zot​tan élt, amit ago​r a​fó​bia (tér​iszony) súlyos​bí​tott. Szo​r on​g ás​men​tes terü​lete egyre zsu​g o​r o​dott, ami végül már nem​csak abban aka​dá​lyozta meg, hogy dol​gozni jár​jon, de azzal fenye​g e​tett, hogy a leg​kö​ze​lebbi bolt​tól is elvágja, ahon​nan az élel​mi​szert és egyéb alap​dol​g o​kat besze​r ezte. Végső két​ség​be​esé​sé​ben úgy dön​tött, hogy öngyil​kos lesz. Elter​vezte, hogy kocsiba ül és elmegy egy, az ott​ho​ná​tól körül​be​lül 80 km-re levő hegy​te​tőre, abban a hit​ben, hogy néhány utcá​nyi veze​tés után szo​r on​g ása vagy egy szív​r o​ham véget vet nyo​mo​r ú​sá​g á​nak. Az olvasó sejt​heti a tör​té​net végét: az illető biz​ton​ság​ban elju​tott kitű​zött cél​já​hoz, és évek óta első ízben sem​mi​féle szo​r on​g ást nem érzett. Annyira fel​aj​zotta ez a tapasz​ta​lat, hogy lehet​sé​g es meg​o l​dás​ként meg akarta ismer​tetni ago​r a​fó​biás sors​tár​sa​i​val. Végül talált egy olyan pszi​chi​á​tert, akit érde​kelt a spon​tán gyó​g yu​lás, s komo​lyan vette őt.3 A pszi​chi​á​ter több mint öt évig kap​cso​lat​ban maradt ezzel az ember​r el, így meg​bi​zo​nyo​sod​ha​tott arról, hogy az illető nem​csak hogy nem esett vissza a fóbi​á​jába, de sok más fóbi​ás​nak is segí​tett. Utolsó pél​dánk más nagy​ság​r endű: egy pári​zsi láza​dás alkal​má​val (vala​mi​kor a 19. szá​zad​ban) egy kato​nai egy​ség azt a paran​csot kapta, hogy tisz​títsa meg a város egyik terét a cső​cse​lék​től. A parancs​nok tüze​lő​ál​lásba vezé​nyelte a kato​náit, a pus​kák a tömegre irá​nyul​tak, majd a beállt halá​los csend​ben a tiszt, kihúzva kard​ját, tel​jes hang​erő​vel így kiál​tott: „Höl​g yeim és uraim! Azt a paran​csot kap​tam, hogy tüzel​jek a cső​cse​lékre. De mivel szá​mos becsü​le​tes, tisz​te​letre méltó pol​g árt látok itt magam előtt, arra kérem őket, hagy​ják el a teret, hogy biz​to​san a cső​cse​lé​ket löves​sem.” Néhány per​cen belül a tér üres volt. Van közös neve​ző​jük ezek​nek a pél​dák​nak? Első pil​lan​tásra nincs. Az első két pél​dá​ban a vál​to​zás elő​idé​zője egy lényeg​te​len, vélet​len ese​mény; a har​ma​dik​ban a végső két​ség​be​esés; a negye​dik​ben pedig a tömeg​pszi​cho​ló​g ia okos alkal​ma​zása. Ám ha a másod​fokú vál​to​zás fogal​mát alkal​maz​zuk rájuk, kitű​nik e lát​szó​lag eltérő ese​mé​nyek rokon​sága. A döntő akció mind​egyik eset​ben (tuda​to​san vagy sem) a meg​ol​dás​kí​sér​letre irá​nyul, arra ti., amit a nehéz​ség leküz​dé​sére éppen alkal​maz​nak, s nem magára a nehéz​ségre: 1. Az anya nap mint nap a gyerekkel marad, egyetlen megoldásként a kicsi dührohamának elkerülésére. Ez viszonylag sikeres, de tipikusan elsőfokú változás, s változatlanul, sőt megváltoztathatatlanul hagyja a helyzet

egészét. A folyamatban a gyermek alkalmazkodási nehézsége az óvodához „problémává” növekszik; az anya hiánya viszont azon a reggelen létrehozza a kitérő viselkedés hiányát is, és a rendszer új premissza alapján szerveződik újjá. 2. A házaspár nehézségei valószínűleg szexuális életük rutinná válása miatt kezdődtek. Csökkent szexuális érintkezésük gyakorisága; egyre jobban kerülték egymást; az egyre csökkenő gyakoriság aggasztotta s arra késztette őket, hogy ugyanabból (ti. egymás elkerüléséből) még többet alkalmazzanak. A barát vendégszobájában kialakuló helyzet azáltal idézett elő másodfokú változást, hogy megzavarta „megoldásukat”, vagyis a kölcsönös kitérést, de ennek a változásnak egyáltalán nincs köze ahhoz, amit hagyományosan „valódi” problémájuknak tekintenének. 3. Az agorafóbiás esetében különösen nyilvánvaló, hogy „megoldása” a probléma. Amikor addigi elképzelésével ellentétben nem azzal próbálkozott, hogy szorongásmentes övezetében marad, az addigi probléma-megoldás beszüntetése megsemmisítette a problémáját. 4. A tiszt egy fenyegető tömeggel áll szemben. Azt a parancsot kapja – az elsőfokú változás előidézésének tipikus példájaként –, hogy az ellenségességgel ellenségességet szegezzen szembe – többet ugyanabból. Mivel az ő emberei fel vannak fegyverezve, a tömeg pedig nincs, nem vitás, hogy az „ugyanabból még több” sikeres lenne. De egy átfogóbb összefüggésben ez a változás nemcsak hogy nem lenne változás, hanem tovább szítaná a meglevő izgalmat. Közbelépésével a tiszt másodfokú változást idéz elő – kiemeli a helyzetet abból a keretből, amely addig a pillanatig őt is, a tömeget is magába foglalta, s úgy formálja át, hogy az minden érintett számára elfogadhatóvá válik. Ezzel az átformálással eléri, hogy nyugodtan túl lehet lépni az eredeti fenyegetésen, s ennek fenyegető „megoldásán” is. Fog​lal​juk össze, amit eddig fel​fe​dez​tünk a másod​fokú vál​to​zás​r ól: 1. A másodfokú változás azt célozza meg, ami az elsőfokú változás perspektívájából megoldásnak látszik – ugyanis a másodfokú változás megvilágításában erről a megoldásról kiderül, hogy éppenséggel alappillére a megoldani kívánt problémának. 2. Míg az elsőfokú változás látszólag mindig a józan megfontoláson alapul (például az „ugyanabból még többet” recepten), a másodfokú változás általában különös, váratlan, és nem következik a szokásos logikából; a változás folyamatában van valami rejtélyes, paradox elem.

3. Amikor másodfokú változási technikákat alkalmazunk a megoldásra, ez azt jelenti, hogy a helyzetet az itt-és-mostban kezeljük. Ezek a technikák a hatásokra és nem a probléma feltételezett okaikra vonatkoznak; a döntő kérdés nem a miért, hanem a mit. 4. A másodfokú változási technikák kiemelik a helyzetet abból a paradoxont generáló csapdából, amit a megoldáskísérlet reflektivitása hoz létre, és más keretbe helyezik (ahogyan ez szó szerint megtörténik a kilencpontos probléma esetében). E négy elv közül az első​r ől ele​g et beszél​tünk; e könyv II. része tel​jes egé​szé​ben erről szólt. A máso​dik elv​r ől, a másod​fokú vál​to​zás józan ésszel ellen​té​tes ter​mé​sze​té​r ől a 2. feje​zet​ben volt szó. A har​ma​dik elv az, melyet – leg​alábbis a mi tapasz​ta​la​tunk sze​r int – a leg​erő​seb​ben elle​nez​nek azok, akik hiva​tás​sze​r űen fog​lal​koz​nak vál​to​zá​sok elő​idé​zé​sé​vel; most ezzel kell rész​le​te​seb​ben fog​lal​koz​nunk. A miért kér​dése min​dig köz​ponti, gya​kor​la​ti​lag dog​ma​ti​kus sze​r e​pet ját​szott a tudo​mány tör​té​ne​té​ben. Vég​tére is a tudo​mány a magya​r á​zat​tal fog​lal​ko​zik. Nem vagyunk ille​té​ke​sek abban, miért tekinti a tudo​má​nyos gon​dol​ko​dás a magya​r á​za​tot a vál​to​zás elő​fel​té​te​lé​nek, de vitat​ha​tat​la​nul ez a hely​zet. Egy rövid esz​me​fut​ta​tást azon​ban meg​en​g ed​he​tünk magunk​nak. Annak isme​r ete, hogy a miért kér​dés van fel​téve, és ez hatá​r ozza meg a tudo​má​nyos eljá​r á​so​kat és ered​mé​nye​i​ket, nem jár érvé​nyes magya​r á​zat​tal. Amennyi​ben ezt a hely​ze​tet itt-és-most léte​ző​nek tekint​jük, anél​kül, hogy meg​ér​te​nénk ere​de​té​nek és fej​lő​dé​sé​nek miként​jét, a tudat​lan​sá​g unk elle​nére kezd​he​tünk vele vala​mit. Ha ezt tesszük, azt kér​dez​zük: mi? Azaz: mi a hely​zet, mi tör​té​nik itt-és-most?* Ám az a mítosz, hogy egy prob​léma meg​o l​dása érde​ké​ben elő​ször annak miért​jét kell fel​fogni, oly mélyen beivó​dott a tudo​má​nyos gon​dol​ko​dásba, hogy min​den kísér​let, amely csu​pán aktu​á​lis szer​ke​zete és követ​kez​mé​nyei szem​pont​já​ból kíván fog​lal​kozni a prob​lé​má​val, elké​pesztő felü​le​tes​ség​nek szá​mít. Ami​kor azon​ban a miért helyett mi elvet vál​to​zás​el​mé​le​tünk kere​tein belül állít​juk fel, jó tár​sa​ság​ban talál​juk magun​kat. Az elv nem a mi fel​fe​de​zé​sünk – mi csak vélet​le​nül buk​kan​tunk rá a mun​kánk során –, foko​za​to​san jöt​tünk rá, hogy már koráb​ban is meg​fo​g al​maz​ták, ámbár más kon​tex​tus​ban. Az egyik for​r ás Witt​g ens​tein. Filo​zófiai vizs​gá​ló​dá​sok c. művé​ben106 nagyon hatá​r o​zot​tan állást fog​lal a magya​r á​za​tok és kor​lá​taik elle​né​ben. Így kezdi: „A magya​r á​za​tok vala​hol véget érnek. De mi a jelen​tése az ‘öt’ szó​nak? A magya​r á​zat​tal egy​ál​ta​lán nincs mit kez​deni, csak azzal, aho​g yan hasz​nál​ják az ‘öt’ szót.” Később, ugyan​eb​ben a műben olyan meg​fo​g al​ma​zás​sal tér vissza

erre a témára, amely messze túl​megy a nyelvfi​lo​zófia abszt​r ak​ci​ó in egy rop​pant isme​r ős terü​let irá​nyába: „Gyak​r an elő​for​dul, hogy csak akkor ismer​jük fel a lénye​g es ténye​ket, ha elnyom​juk a ‘miért’ kér​dést; és vizs​g á​ló​dá​sa​ink során a tények elve​zet​nek ben​nün​ket egy válasz​hoz.”109 Az idős Witt​g ens​tein szá​mára maga a kér​dés válik kér​dé​sessé; ez az elkép​ze​lés erő​tel​jes rokon​ság​ban van a vál​to​zás ter​mé​sze​tére vonat​kozó vizs​g á​ló​dá​sunk​kal; és Witt​g ens​tein leg​fon​to​sabb ifjú​kori művé​ben, a Logi​kai-filo​zófiai érte​ke​zésben is érin​tette: „Még ha meg is vála​szol​juk vala​mennyi lehet​sé​g es tudo​má​nyos kér​dést, élet​prob​lé​má​in​kat ezzel még egy​ál​ta​lán nem érin​tet​tük. Akkor per​sze nem marad egyet​len további kér​dés sem, és éppen ez a válasz. Az élet prob​lé​má​já​nak meg​ol​dá​sát e prob​léma eltű​nése jelenti.”103 A mate​ma​ti​kára szük​ség​te​len hosszan kitér​nünk. Ebben sem sze​r e​pel a miért, pedig ez az átható elem​zé​sek és a kép​ze​let​dús meg​o l​dá​sok kirá​lyi útja. A mate​ma​ti​kai állí​tá​so​kat a leg​job​ban egy rend​sze​r en belüli, köl​csö​nö​sen össze​függő ele​mek​ként lehet meg​ér​teni. Ere​de​tük vagy okaik meg​ér​té​sére nincs szük​ség a jelen​tő​sé​g ük meg​r a​g a​dá​sá​hoz, sőt ez akár meg​té​vesztő is lehet. Egy másik terü​let, ahol az oksági magya​r á​za​tok (azaz, a miér​tek) vagy a jelen​tésre vonat​kozó kér​dé​sek igen alá​r en​delt sze​r e​pet ját​sza​nak, a kiber​ne​tika. Ismét Ashbyt idéz​zük: „Jegyez​zük meg, hogy az átala​ku​lást nem úgy defi​ni​ál​juk, hogy mi az ‘való​já​ban’, vagy hogy milyen fizi​kai oka van a vál​to​zás​nak, hanem úgy, hogy meg​ad​juk a vál​toz​ta​tan​dók egy hal​ma​zát, s egy állí​tást arról, hogy mire vál​toz​zék. Az átala​ku​lás azzal fog​lal​ko​zik, hogy mi tör​té​nik, s nem azzal, hogy miért.”12 A leg​el​von​tab​ból a leg​konk​r é​tabb felé haladva végül azt talál​juk, hogy a meg​fi​g ye​lés, az elem​zés és a cse​lek​vés „miért helyett mi” jel​legű meg​kö​ze​lí​té​sét támasztja alá az, amit az elekt​r o​ni​ká​ban egy​sze​r űen fekete doboz meg​kö​ze​lí​tésnek nevez​nek. A foga​lom még a máso​dik világ​há​bo​r ú​ból szár​ma​zik, és arra az eljá​r ásra alkal​maz​ták, ami​kor ellen​ség​től zsák​má​nyolt elekt​r o​ni​kus fel​sze​re​lést vizs​g ál​tak, s nem nyit​hat​ták fel, mert fenn​állt a lehe​tő​sége, hogy rob​ba​nó​töl​tet van a bel​se​jé​ben. A kuta​tók külön​böző inpu​to​kat alkal​maz​tak a „dobozra”, és ezek „out​put​ját” mér​ték. Így képe​sek vol​tak kita​lálni, hogy mit csi​nál az adott esz​köz, és ehhez szük​ség​te​len volt a miért​jé​vel fog​lal​kozni. Manap​ság álta​lá​no​san alkal​maz​zák ezt az elvet olyan elekt​r o​ni​kus áram​kö​r ök​nél, ame​lyek fel​épí​tése nagyon bonyo​lult (bár még min​dig egy​sze​r űbb, mint az agyé); így kényel​me​sebb egy​sze​r űen input-out​put viszo​nya​i​kat vizs​g álni, mint az esz​köz „valódi” ter​mé​sze​tét. Mint már emlí​tet​tük, a leg​na​g yobb ellen​ál​lást az emberi visel​ke​dés kuta​tása terén a miért leér​té​ke​lése váltja ki. Mi legyen akkor azzal a tagad​ha​tat​lan

ténnyel – kér​de​zik álta​lá​ban –, hogy egy sze​mély jelen​legi visel​ke​dése múlt​beli tapasz​ta​la​ta​i​nak az ered​mé​nye? Hogyan lehet tar​tós hatású egy olyan beavat​ko​zás, amely érin​tet​le​nül hagyja a múlt​beli oko​kat? Ám a tény​le​g es – külö​nö​sen a spon​tán – vál​to​zá​sok vizs​g á​lata éppen ezek​nek az elő​fel​te​vé​sek​nek mond a leg​in​kább ellent. Nem​csak a kli​ni​kai, hanem a min​den​napi tapasz​ta​lat sze​r int is tör​tén​het vál​to​zás meg​ér​tés nél​kül, és nagyon kevés visel​ke​dés​beli vagy tár​sa​dalmi vál​to​zást kísér – s külö​nö​sen előz meg – gene​zi​sük bonyo​dal​ma​i​nak meg​ér​tése. Lehet pél​dául, hogy egy álmat​lan​ság​nak a múlt​ban van a gyö​kere (pél​dául fáradt, ide​g es anyja min​dig for​szí​r ozta a gyer​meke mielőbbi elal​vá​sát). Azon​ban, bár az ilyen​fajta fel​fe​de​zés érzék​le​tes, sőt időn​ként nagyon kifi​no​mult magya​r á​za​tot ad a jelen​ségre, álta​lá​ban sem​mi​vel sem járul hozzá meg​o l​dá​sá​hoz.* Főleg ez utóbbi tény alap​ján jutot​tunk arra, hogy az emberi prob​lé​mákba való tuda​tos beavat​ko​zás leg​prag​ma​ti​ku​sabb meg​kö​ze​lí​tése nem a miért, hanem a mit kér​dés; azaz, mit tesz​nek itt-és-most az érin​tet​tek a prob​léma fenn​ma​r a​dá​sá​hoz, és mit lehet tenni itt-és-most a vál​to​zás​hoz? Ebből a szem​pont​ból a meg​fe​lelő és a disz​funk​ci​o ​ná​lis műkö​dés között az a leg​je​len​tő​sebb különb​ség, hogy képes-e és milyen mér​ték​ben képes egy rend​szer (egyén, csa​lád vagy tár​sa​da​lom) önma​g á​tól vál​to​zást gene​r álni, vagy vég​te​len cik​lusba bonyo​ló​dik. Lát​tuk koráb​ban, hogy utóbbi eset​ben maga a meg​o l​dás​kí​sér​let a prob​léma. Most azt is ész​r e​ve​het​jük, hogy a múlt​beli okok kuta​tása szin​tén ilyen önmeg​hi​ú​sító „meg​o l​dás”. Ha a pszi​cho​te​r á​pi​á​ban a vál​to​zás elő​fel​té​te​léül szab​juk a „miért” meg​is​me​r é​sét, azzal meg​hi​ú​sít​juk magát a terá​piát. Az okok kuta​tása – a tera​peuta, a páci​ens vagy mind​ket​tő​jük részé​r ől – csak oda vezet​het, hogy fokoz​zák ugyan​ezt a kuta​tást, ha az általa nyert meg​ér​tés nem elég „mély” ahhoz, hogy a belá​tá​son keresz​tül lét​r e​hozza a vál​to​zást. Azon​ban sem az óvo​dát kezdő kis​lány, sem a szü​lei nem lát​ták át azt a prob​lé​mát, amellyel egy ideig küsz​köd​tek! Sőt, erre nem is volt szük​sé​g ük! Az ago​r a​fó​bia is spon​tán elmúlt, anél​kül, hogy a páci​ens meg​ér​tette volna tünete ere​de​tét vagy jelen​té​sét, akár a vál​to​zás előtt, akár alatta, akár utána. Ez a beteg, bár segít​sé​get nyúj​tott hasonló baj​jal küsz​ködő ember​tár​sa​i​nak, nyil​ván nem jutott el segít​sége elmé​leti vonat​ko​zá​sa​i​nak mélyebb meg​ér​té​sé​hez. Ezek után meg​fo​g al​maz​ha​tunk néhány elő​ze​tes gya​kor​lati javas​la​tot a másod​fokú vál​to​zás​sal kap​cso​lat​ban. Tér​jünk vissza még egy​szer az álmat​lan ember pél​dá​já​hoz. Már szó volt arról, hogyan lett az illető páci​ens: hibá​san kezelt egy szok​vá​nyos nehéz​sé​g et, s ez bele​bo​nyo​lí​totta egy maga által kre​ált „légy spon​tán!” para​do​xonba. Az ilyen kli​en​sek egy részén gyor​san lehet segí​teni vala​mi​lyen lát​szó​lag kép​te​len, para​dox elő​írás​sal. Pél​dául elő​ír​juk, hogy feküd​je​nek az ágyon, de ne huny​ják le a sze​mü​ket, amíg el nem álmo​sod​nak.

Az ilyen köz​be​lé​pés nyil​ván​va​lóan nem az ere​deti álmat​lan​ságra irá​nyul, hanem meta​szin​ten hoz létre vál​to​zást; ott, ahol az addigi rossz prob​lé​ma​meg​ol​dási kísér​le​tek lét​r e​hoz​ták a „légy spon​tán!” para​do​xont (a továb​bi​ak​ban pedig fenn​tar​totta a gyógy​szer​sze​dés és a többi, „józan ész dik​tálta” lépés). Ha az álmat​lan​ság​ban szen​vedő nem jára​tos az önhip​nó​zis​ban (ha igen, akkor való​szí​nű​leg nem küz​dene ilyen baj​jal), kép​te​len nem kívánni, hogy elalud​jon, és ez a men​tá​lis akti​vi​tás aztán para​dox módon meg​aka​dá​lyozza az elal​vást. A másod​fokú vál​to​zást elő​idéző beavat​ko​zás célja tehát nem az – aho​g yan a józan ész taná​csa szólna –, hogy ráve​g ye az elal​vásra, hanem annak meg​aka​dá​lyo​zása, hogy alvásra pró​bálja kény​sze​r í​teni magát. Vagy vizs​g ál​juk meg köze​lebb​r ől a fóbiás pél​dá​ját, aki nem tud bemenni egy zsú​folt üzletbe, mert fél, hogy elájul vagy meg​ful​lad. Ere​de​ti​leg talán nem tapasz​talt rosszab​bat némi rosszul​lét​nél, meg​szé​dü​lés​nél vagy egy várat​lan vér​cu​kor​szint csök​ke​nés​nél. De néhány nap​pal később, ami​kor ismét vásá​r olni készült, talán még friss volt ennek az ese​mény​nek az emléke, s való​szí​nű​leg „össze​szedte magát”, hogy véde​kez​zen az ere​deti pánik lehet​sé​g es vissza​té​r ése ellen – ami​nek ered​mé​nye​ként azon​nal meg​je​le​nik a szo​r on​g ás és a pánik. Az ilyen ember ért​he​tően úgy érzi, hogy elvi​sel​he​tet​len kiszá​mít​ha​tat​lan​ság​g al rátörő belső erők​nek van kiszol​g ál​tatva, és egye​düli véde​ke​zése csak a korábbi hely​zet tel​jes elke​r ü​lése lehet (mind​ezt való​szí​nű​leg rend​sze​r es nyug​ta​tó​sze​dés kíséri). Ám az elke​r ü​lés nem​csak hogy nem meg​o l​dás, hanem maga a prob​léma, és a páci​ens para​do​xonba bonyo​ló​dik. Ezen csak egy ellen​pa​r a​do​xon elő​írá​sá​val lehet segí​teni: pél​dául elő​ír​juk, hogy sétál​jon be a boltba és ájul​jon el szán​dé​ko​san, akár rátör abban a pil​la​nat​ban a szo​r on​g ása, akár nem. Miu​tán majd​nem jógi​nak kel​lene len​nie ahhoz, hogy ez sike​r ül​jön neki, leg​kö​ze​lebb azzal az inst​r uk​ci​ó ​val lát​hat​juk el, hogy kerül​jön annyira be az üzletbe, amennyire csak akar, de okvet​le​nül áll​jon meg két lépés​sel az előtt a pont előtt, ahol a szo​r on​g ás rátörne.* A beavat​ko​zás mind​két eset​ben a meg​o l​dás​kí​sér​letre irá​nyul, és így lét​r e​jö​het a vál​to​zás.* Hason​ló​kép​pen, bár ez idáig ezt senki sem bizo​nyí​totta, való​szí​nű​leg helyes sej​tés, hogy a mari​hu​ána lega​li​zá​lása (mely​nek káros hatá​sai nem biz​to​sak, de való​szí​nű​leg nem rosszab​bak, mint szá​mos, szé​les kör​ben hasz​nált kábító anyagé) nem​csak csök​ken​tené hasz​ná​la​tát, de szinte azon​nal meg​szün​tetné tör​vé​nyi til​tá​sá​nak – amely sok szak​értő sze​r int rosszabb gyógy​mód, mint a baj, amire alkal​maz​zák – bonyo​lult és a kívánt​tal ellen​té​tes hatású követ​kez​mé​nyeit. A biza​lom nehe​zen meg​fog​ható kap​cso​lati jelen​sége kínál egy másik pél​dát arra a tech​ni​kára, amely​nek segít​sé​g é​vel másod​fokú vál​to​zást lehet elő​idézni. A fel​té​te​le​sen sza​bad​lábra helye​zett illetve a fel​ügyelő rend​ő r​tiszt között az ide​á​lis kap​cso​lat​nak a tel​jes bizal​mon kel​lene ala​pul​nia, mivel – megint csak

ide​á​lis körül​mé​nyek között – a rend​ő r​tiszt fel​adata az érin​tett segí​tése a beil​lesz​ke​dés​ben – ami​hez pon​to​san tud​nia kel​lene, hogy az milyen élet​mó​dot foly​tat. Ám azt is mind​ket​ten jól tud​ják, hogy a rendőr, az állam​ha​tal​mat kép​vi​selve, kény​te​len min​den olyan ese​tet jelen​teni, ami​kor a pró​bára bocsá​tott ember meg​sérti sza​bad​lábra helye​zése bár​mely fel​té​te​lét. Ebben a hely​zet​ben egy​ál​ta​lán nem hite​les, ha ezt mondja a kli​en​sé​nek: „Bíz​nia kell ben​nem!” A biza​lom nyil​ván​va​lóan spon​tán dolog, amit kíván​ságra sem elnyerni, sem érezni nem lehet. Ami​kor a prob​lé​ma​meg​o l​dás para​dox tech​ni​ká​i​nak hasz​ná​la​tára képez​tünk ki ilyen rend​ő r​fel​ügye​lő​ket, nagyon hasz​nos​nak bizo​nyult, ha azt mon​dat​tuk velük a sza​bad​lábra helye​zett​nek: „Sohase bíz​zon ben​nem tel​je​sen, és ne mond​jon el nekem min​dent.” Az olvasó könnyen átlát​hatja, hogy ez az uta​sí​tás hason​lít Epi​meni​dész állí​tá​sára, vagy a szofista kije​len​té​sére, aki azért ment a király​ságba, hogy fel​akasz​tassa magát. A különb​ség az, hogy ebben az eset​ben az ered​mény nem állí​tás és taga​dás vég​te​len folya​mata, hanem egy külön​ben remény​te​le​nül para​dox hely​zet prag​ma​ti​kus meg​o l​dása. A rend​ő r​fel​ügye​lőt kije​len​tése – arról, hogy ő meg​bíz​ha​tat​lan – meg​bíz​ha​tóvá teszi, s ezzel meg​te​r em​tő​dik egy műkö​dő​ké​pes kap​cso​lat alapja. Egy másik vál​to​zat a biza​lom témá​jára s az olyan prob​lé​mára, amely egy nehéz​ség fél​r e​ke​ze​lé​sé​ből szár​ma​zik, Hru​scsov (talán két​sé​g es ere​detű) emlék​ira​ta​i​nak azon rész​lete, amely​ben leírja Sztá​lin lányá​nak disszi​dá​lá​sát. Miu​tán kisaj​nál​kozta magát azon, milyen rossz lehe​tett az asszony​nak elhagyni a nagy Szov​jet​uniót, rámu​tat a tör​té​net másik olda​lára: Szvet​lana osto​ba​sá​g ot csi​nált, de osto​bán is bán​tak vele – osto​bán és fara​gat​la​nul. Férje teme​tése után a követ​sé​g ünkre ment, Új-Del​hibe. Bene​dik​tov volt ott a nagy​kö​ve​tünk. Ismer​tem őt. Nagyon nyers ember volt. Szvet​lana elmondta, hogy sze​r etne néhány hóna​pig Indi​á​ban maradni, de Bene​dik​tov azt taná​csolta neki, hogy azon​nal tér​jen vissza a Szov​jet​uni​ó ba. Ez osto​ba​ság volt. Ha egy szov​jet nagy​kö​vet azt taná​csolja egy szov​jet állam​pol​g ár​nak, hogy azon​nal tér​jen haza, az illető gya​na​kodni kezd. Szvet​lana külö​nö​sen jól ismerte a nálunk honos szo​ká​so​kat e tekin​tet​ben. Azon​nal rájött, hogy ez azt jelenti: nem bíz​nak benne. Hru​scsov ezután bemu​tatja, milyen sokat tud arról, hogyan lehet az ilyen bizalmi prob​lé​má​kat para​dox módon kezelni: Mit kel​lett volna tenni sze​r in​tem? Meg vagyok győ​ződve arról, hogy ha más​kép​pen bán​nak vele, ez a saj​ná​la​tos inci​dens soha nem for​dult volna elő. Ami​kor Szvet​lana bement a követ​ségre, hogy két vagy három hóna​-

pig még Indi​á​ban kel​lene marad​nia, azt kel​lett volna mon​da​niuk neki: „Szvet​lana Joszi​fovna, miért csak három hóna​pig? Itt egy vízum egy vagy két, sőt akár három évre. Meg​kap​hatja a vízu​mát, és élhet itt. Aztán ami​kor úgy gon​dolja, vissza​me​het a Szov​jet​uni​ó ba.” Ha meg​hagy​ták volna a válasz​tási sza​bad​sá​g át, meg​erő​sí​tet​ték volna a tar​tá​sát. Ki kel​lett volna mutat​niuk, hogy bíz​nak benne… És mi tör​tént volna, ha azt csi​nál​juk, amit sze​r in​tem kel​lett volna, és Szvet​lana még min​dig nem jött volna haza Indi​á​ból? Nos, ez nagyon kel​le​met​len lenne, de nem volna rosszabb, mint ami tör​tént.56 Az összes fel​so​r olt pél​dá​nak azo​nos a szer​ke​zete. Kez​de​tét veszi egy nem kívá​na​tos X. ese​mény. A józan ész azt sugallja, hogy ezt az ellen​ke​ző​jé​vel (nem-X.) lehet meg​előzni vagy elke​r ülni. Ez azon​ban csu​pán első​fokú vál​to​zást ered​mé​nyez „meg​o l​dás​ként”. Amíg a meg​o l​dást az X. vagy nem-X. ket​tő​sön belül keresi az érin​tett, az alter​na​tí​vák illú​zi​ó​jába99 bonyo​ló​dik, s ebben is marad, akár az egyik, akár a másik alter​na​tí​vát választja. Éppen az a habo​zás nél​kül elfo​g a​dott illú​zió, hogy ti. válasz​tani kell X. és nem-X. között és nincs más kive​zető út a dilem​má​ból, tartja fenn a dilem​mát és vakít el ben​nün​ket a bár​mi​kor ren​del​ke​zé​sünkre álló, de a józan ész​nek ellent​mondó meg​o l​dás​sal szem​ben. A másod​fokú vál​to​zás kép​lete ellen​ben a „se nem X., se pedig nemX.” ősi elve, ame​lyet pél​dául Tai Hui zen-mes​ter demonst​r ált, ami​kor egy botot muta​tott tanít​vá​nya​i​nak, ezt mond​ván: „Ha ezt bot​nak neve​zi​tek, akkor állí​to​tok; ha nem bot​nak neve​zi​tek, tagad​tok. Hogyan tud​ná​tok meg​ne​vezni az állí​tá​son és a taga​dá​son kívül?” Ez tipi​kus zen-koan, azzal a cél​lal, hogy kilen​dítse az elmét az állí​tás-taga​dás csap​dá​já​ból, s egy hir​te​len átme​net​tel eljut​tassa egy felet​tes logi​kai szintre (ezt neve​zik meg​vi​lá​g o​so​dás​nak). Való​szí​nű​leg ugyan​erre gon​dolt Lukács apos​tol, ami​kor ezt írta: „Aki meg akarja tar​tani éle​tét, elve​szíti azt, aki elve​szíti éle​tét, újra meg​ta​lálja azt.” Filo​zófi​a​i​lag ugyanez az elv az alapja Hegel dia​lek​ti​ká​já​nak, amely azt a folya​ma​tot hang​sú​lyozza, amely a tézis és anti​té​zis közötti inga​do​zás​tól elve​zet a szó​ban forgó dicho​tó​miát meg​ha​ladó szin​té​zi​sig. Az üveg​ből kive​zető út a légy szá​mára – hogy vissza​tér​jünk Witt​g ens​tein afo​r iz​má​já​hoz108 – a leg​ke​vésbé nyil​ván​való nyí​lá​son át vezet. Chau​cer, Bath fele​sé​g é​r ől szóló, köl​tői szép​ségű mesé​jé​ben ennek az elv​nek külö​nö​sen vilá​g os pél​dá​já​val talál​ko​zunk: egy fia​tal lovag kel​le​met​len​nél kel​le​met​le​nebb hely​ze​tek​ben találja magát annak követ​kez​té​ben, hogy ismé​tel​ten válasz​ta​nia kell két elfo​g ad​ha​tat​lan alter​na​tíva közül. Végül azt választja, hogy nem választ, azaz eluta​sítja a válasz​tást magát. Így találja meg a kive​zető utat, s másod​fokú vál​to​zást hajt végre azzal, hogy átvált a követ​kező logi​kai szintre. Ahe​lyett, hogy továbbra is kivá​lasz​tana egy alter​na​tí​vát (ti. az

alter​na​tí​vák osz​tá​lyá​nak egy ele​mét), meg​kér​dő​je​lezi és tel​je​sen elveti, hogy válasz​ta​nia kell – s így az osz​tállyal (az összes alter​na​tí​vá​val) kerül kap​cso​latba, nem csak az egyik elem​mel.95 Ez a másod​fokú vál​to​zás lényege. A leg​meg​hök​ken​tőbb dolog az ilyen​fajta prob​lé​ma​meg​o l​dás​ban az, hogy még akkor is lehet​sé​g es – vagy eset​leg akkor lehet​sé​g es iga​zán –, ha a szi​tu​á​ció konk​r ét tényei meg​vál​toz​tat​ha​tat​la​nok. Ennek illuszt​r á​lá​sára a másod​fokú vál​to​zás koráb​ban tár​g yalt negye​dik elvére kell rátér​nünk, neve​ze​te​sen az átala​kí​tás tech​ni​ká​jára.

8. Az átalakítás nemes művészete Kér​dés: Mi a különb​ség egy opti​mista és egy pesszi​mista között? Válasz: Az opti​mista azt mondja, hogy a pohár félig tele van, a pesszi​mista pedig azt, hogy félig üres. NÉVTELEN Az élet​nek van értelme, s ki kétel​ked​hetne ebben, ha nekünk nin​cse​nek efe​lől két​sé​ge​ink. PIET HEIN: TRÜKKÖK Szom​bat dél​után van, szü​net min​den fiú szár​mára, kivéve Tom Sawyert, aki​nek bün​te​té​sül le kell meszel​nie egy körül​be​lül 30 méter hosszú, s majd​nem 3 méter magas fa-kerí​tést. Üres​nek látja az éle​tet, a léte​zés csak teher szá​mára. A mun​kát is elvi​sel​he​tet​len​nek találja, de még inkább azt, hogy arra járó haver​jai majd jól kicsú​fol​ják, ami​ért dol​g oz​nia kell. Ebben a sötét és remény​te​len pil​la​nat​ban – írja Mark Twain – ihlet szállja meg. Nagy és cso​dá​la​tos ihlet. Nem​so​kára fel​tű​nik egy fiú, s nem is akár​me​lyik, hanem az, aki​nek a gúnyo​ló​dá​sá​tól Tom a leg​job​ban tar​tott: – Kap​tál jó mun​kát. Hogy ízlik, mi? – szólt újra Ben. – Te vagy, Ben? Észre sem vet​te​lek. – Megyek für​deni, nem jössz? Per​sze, majd elfe​lej​tet​tem, te inkább dol​g o​zol, ugye? Tom egy dara​big szót​la​nul nézte. – Mondd: mit értesz tulaj​don​kép​pen munka alatt? – kér​dezte végre. – Ezt a mesze​lést pél​dául. Tom bemár​totta a mesze​lőt, és közöm​bö​sen felelte: – Lehet, de az is lehet, hogy a mesze​lés nem munka. Egy biz​tos, nekem tet​szik. – A végén még bebe​szél​néd nekem, hogy szí​ve​sen dol​g o​zol. Tom csak meszelt sza​ka​dat​la​nul. – Mi az, hogy szí​ve​sen! Csak azt mondd meg, miért ne csi​nál​nám szí​ve​sen? Azt hiszed, min​den​nap meszel​he​tek kerí​tést? Ez per​sze mind​járt más szín​ben tün​tette fel a dol​g ot. Ben abba​hagyta az alma​r á​g ást. Tom nagy len​dü​let​tel húzta végig a mesze​lőt a kerí​té​sen, föl-le, föl-le, hát​r a​lé​pett, hogy lássa az ered​ményt, itt-ott kiiga​zí​totta mun​ká​ját, majd újra meg​nézte az össz​ha​tást. Ben perc​r ől percre nagyobb érdek​lő​dést árult el, mind​job​ban figyelt, és egé​szen bele​-

me​r ült a munka szem​lé​lé​sébe. Egy​szer csak meg​szó​lalt: – Tom, hadd meszel​jek egy kicsit!* A dél​után köze​pére a kerí​tés három​szor át volt meszelve, Tomot pedig szó sze​r int fel​ve​tette a gaz​dag​ság: a fiúk egy​más után vál​tak meg kin​cse​ik​től, hogy abban a kivált​ság​ban része​sül​hes​se​nek, hogy beme​sze​lik a kerí​tés egy részét. Tom​nak sike​r ült átlen​dí​te​nie a rab​szol​g a​sá​g ot meg​fi​ze​tendő élve​zetté, s bará​tai egy ember​ként elfo​g ad​ták a való​ság defi​ní​ci​ó ​já​nak ezt a meg​ha​tá​r o​zást. A Kar​ne​vál Fland​ri​á​ban c. fran​cia film​ben a legyőz​he​tet​len spa​nyol hadak köze​led​nek egy kicsiny, de virágzó fla​mand falu​hoz. Spa​nyol kül​dött érke​zik a faluba azzal az üze​net​tel, hogy adják meg magu​kat, külön​ben kifoszt​ják és lerom​bol​ják a falut. Majd távo​zik anél​kül, hogy meg​hall​g atná vála​szu​kat. A pol​g á​r ok meg van​nak ret​tenve, átlát​ják, hogy sem ők, sem védel​mük nem tartja fel a meg​szálló had​se​r e​g et. És mégis csak egy meg​o l​dás van: inkább a vég​ső​kig véde​kez​niük kell, sem​hogy meg​ad​ják magu​kat és két​ség​be​eset​ten végig​néz​zék, hogy a hír​hedt spa​nyol kato​nák meg​erő​sza​kol​ják asszo​nya​i​kat és elra​bol​ják java​i​kat. Vagyis az alter​na​tí​vák tipi​kus illú​zi​ó ​jába esnek, s nem lát​nak kevésbé kataszt​r o​fá​lis meg​o l​dást. Végül az asszo​nyok elő​áll​nak egy egé​szen más, meg​le​he​tő​sen „bolond” terv​vel, amely töké​le​te​sen átala​kítja a hely​ze​tet: a férfiak „elszök​nek” a falu​ból, s magukra hagy​ják az asszo​nyo​kat; nem lesz se harc, se behó​do​lás, mivel nem lesz​nek férfiak, akik akár az egyik​hez, akár a másik​hoz kel​le​né​nek. A falu​ban csak kiszol​g ál​ta​tott asszo​nyok lesz​nek, akik a bátor kato​nák védel​mére szo​r ul​nak; a hely​zet szinte kihívja a spa​nyo​lok köz​mon​dá​sos lova​g i​as​sá​g át. És a „hódító” sereg, melyet mele​g en üdvö​zöl​nek az asszo​nyok, való​ban a falu​siak sze​r ény vára​ko​zá​sait felül​mú​lóan visel​ke​dik; gálán​sak és udva​r i​a​sak a nők​kel, bár mindez szá​mos pikáns sze​r elmi kaland​dal keve​r e​dik (ami egy​ál​ta​lán nincs a höl​g yek elle​nére). A spa​nyo​lok, ami​kor foly​tat​niuk kell útju​kat északra, szinte vona​kod​nak meg​válni bájos ven​dég​lá​tó​ik​tól, s gaz​da​g on meg​aján​dé​koz​zák a falut a civi​li​zált és élve​ze​tes ven​dég​lá​tá​sért. És egy példa a mi pra​xi​sunk​ból: egy erő​sen dadogó férfi (ebben az össze​füg​g és​ben érdek​te​len, miért dado​g ott) úgy látta, nincs más válasz​tása, mint hogy ügy​nök​ként pró​bál​jon sze​r en​csét. Beszéd​hi​bája egész éle​té​ben fog​lal​koz​tatta, de ebben a hely​zet​ben ért​hető módon még inkább. A hely​ze​tet a követ​kező fel​épí​tésű szö​veg​g el ala​kí​tot​tuk át a szá​mára: Az ügy​nö​kö​ket álta​lá​ban nem ked​ve​lik, mert sima, okos beszéd​del pró​bál​ják rávenni az embe​r e​ket, hogy vásá​r ol​ja​nak meg vala​mit, amit nem akar​nak. Bizo​nyára tudja, hogy külön képe​zik őket erre a szinte meg​sza​-

kít​ha​tat​lan, folya​ma​tos üzleti mon​dó​kára – de vajon tudja azt is, mennyire zavarja az embe​r e​ket, ami​kor lero​han​ják őket ezzel a tapa​dós, szinte támadó szó​ö zön​nel? És ész​r e​vette-e, milyen türel​me​sen és gon​do​san hall​gat​ják meg az embe​r ek azo​kat, akik​nek vala​mi​lyen beszéd​hi​bá​juk van? El tudja kép​zelni, milyen hatal​mas különb​ség van a gyors, erő​sza​kos ügy​nök​be​széd és akö​zött, aho​g yan ő óha​tat​la​nul beszélne egy ugyan​ilyen hely​zet​ben? Gon​dolt-e arra valaha is, hogy milyen előnnyé vál​hat ez a beszéd​hiba az új fog​lal​ko​zá​sá​ban? Aho​g yan a kli​ens foko​za​to​san ebben az új – és első pil​lan​tásra csak​nem nevet​sé​g es – meg​vi​lá​g í​tás​ban kezdte látni prob​lé​má​ját (és meg​erő​sítve azzal az inst​r uk​ci​ó ​val, hogy a mun​kája köz​ben minél fel​tű​nőb​ben dadog​jon, szá​mára tel​je​sen isme​r et​len okok​ból egyre kényel​me​seb​ben érezte magát, s ezért spon​tá​nul egyre kevésbé dado​g ott. Az átala​kí​tás tehát azt jelenti, hogy meg​vál​toz​tat​juk azt az érzelmi vagy fogalmi kere​tet, ame​lyet a páci​ens addig fenn​tar​tott, olyanná ala​kítva, amelybe a konk​r ét tények épp​o lyan jól vagy még job​ban bele​il​le​nek, de az egész​nek a jelen​tése egé​szen más lesz.* Az, hogy milyen mecha​niz​mus ját​szik itt sze​r e​pet, nem egé​szen vilá​g os; külö​nö​sen, ha figye​lembe vesszük, hogy léte​zik vál​to​zás, miköz​ben maga a szi​tu​á​ció tel​je​sen vál​to​zat​lan, sőt meg​vál​toz​tat​ha​tat​lan marad. Az átala​kí​tás ered​mé​nye​ként a hely​zet​hez ren​delt jelen​tés módo​sul, s ezál​tal módo​sul​nak a követ​kez​mé​nyei, de konk​r ét tény​sze​r ű​sé​g ük ter​mé​sze​te​sen nem – aho​g yan Epik​tét​o sz már az i.sz. 1. szá​zad​ban kife​jezte: „Nem maguk a dol​g ok, hanem a róluk alko​tott véle​mé​nyek zavar​nak ben​nün​ket.” Az idé​zet​ben sze​r eplő „róluk” arra emlé​kez​tet ben​nün​ket, hogy min​den véle​mény (vagy nézet, jelen​tés-hoz​zá​r en​de​lés stb.) meta-hely​zetű a véle​mény vagy a nézet tár​gyá​hoz képest, ennél​fogva a követ​kező logi​kai szin​ten helyez​ke​dik el. A logi​kai szin​tek elmé​le​té​nek értel​mé​ben ez elég nyil​ván​való. Vigyá​zat! Ez a téma, a nor​ma​li​tás kri​té​r i​u​má​nak tekin​tett „alkal​maz​ko​dás a rea​li​tás​hoz” seké​lyes fogalma való​sá​g os Pan​dora-sze​len​céje. Milyen rea​li​tás​hoz alkal​maz​ko​dik a nor​má​lis​nak tekin​tett sze​mély? Köny​vünk cél​ját meg​ha​ladná a kime​r ítő válasz erre a kér​désre, mivel mély filo​zófiai és nyel​vé​szeti prob​lé​má​kat érint. Ezért fél​r e​tesszük itt a kér​dést, s csu​pán annyit jegy​zünk meg, hogy a pszi​chi​át​r i​á​ban a rea​li​tás fogal​mán rit​kán értik a rea​li​tást mint önma​g á​ban vett dol​g ot, vagy mint objek​tí​ven meg​fi​g yel​he​tőt. A „rea​li​tás” sok​kal inkább véle​mé​nyekre utal, pon​to​san abban az érte​lem​ben, aho​g yan Epik​tét​osz hasz​nálta a szót, vagy aho​g yan mi is hasz​nál​juk: a szó​ban forgó jelen​sé​gek​nek tulaj​do​ní​tott érté​kekre és jelen​té​sekre.* Ez igen​csak távol áll attól az egy​sze​r ű​sítő, de nagyon álta​lá​nos fel​te​vés​től, mely sze​r int van egy objek​tív

rea​li​tás vala​hol „kívül”, s az egész​sé​g es embe​r ek ennek inkább a tuda​tá​ban van​nak, mint az őrül​tek. Egy hasz​nos egy​sze​r ű​sí​tés​sel élve, rea​li​tás​nak azt tart​juk, amit meg​fe​le​lően sok ember haj​landó annak nevezni* – csak​hogy ezt a tényt álta​lá​ban elfe​lej​tik; és a köz​meg​egye​zést tár​g yi​a​sít​ják, míg végül úgy viszo​nyul​nak hozzá, mint külső, objek​tív rea​li​tás​hoz* (mely​nek való​sá​g os​sá​g át nyil​ván csak egy őrült nem látja). A tár​g yi​a​sí​tás​nak van​nak foko​za​tai: sok olyan hely​zet van, ame​lyet a leg​több ember való​ban veszé​lyes​nek és ezért kerü​len​dő​nek tart, de ter​mé​sze​te​sen mind​két irány​ban van elté​r és az átlag​tól – nem is szólva azok​r ól, akik ilyen-olyan okkal kihív​ják vagy pro​vo​kál​ják a halált, vagy akik iga​zol​tan mazo​chis​ták stb. Ők nyil​ván igen​csak más​ként defi​ni​ál​ják a rea​li​tást, amely ettől szá​mukra még nagyon is valós. Az átala​kí​tás a meta-rea​li​tás szint​jén műkö​dik, ahol – mint pró​bál​tuk kimu​tatni – még akkor is bekö​vet​kez​het vál​to​zás, ha a hely​zet objek​tív körül​mé​nyei embe​r i​leg nem befo​lyá​sol​ha​tók. A logi​kai típu​sok elmé​lete ismét lehe​tővé teszi, hogy pon​to​sab​ban meg​fo​g al​maz​zuk ezt: amint lát​tuk, az osz​tály azon ele​mek tel​jes gyűj​te​mé​nyét kép​vi​seli, melyek ren​del​kez​nek egy sajá​tos, közös tulaj​don​ság​g al. Egy és ugyan​azon ele​met álta​lá​ban több osz​tályba is beso​r ol​hat​juk. Miu​tán az osz​tály maga nem tár​g yi kép​ződ​mény, hanem az elménk​ben terem​tett foga​lom, az ele​mek beso​r o​lása egy adott osz​tályba vagy tanult dolog, vagy dön​tés kér​dése, de semmi esetre sem végső, meg​vál​toz​tat​ha​tat​lan igaz​ság. „Az igaz​ság nem az, amit fel​fe​de​zünk – írja Saint-Exu​péry – hanem amit lét​r e​ho​zunk.” Egy piros fakocka lehet eleme a piros tár​g yak, a koc​kák, a fatár​g yak, a gyer​mek​já​té​kok stb. osz​tá​lyá​nak.* Emel​lett bár​mely tárgy további hova​tar​to​zá​sát a róla alko​tott „véle​mé​nyek” hatá​r oz​zák meg, aho​g yan Epik​tét​o sz értette a dol​g ot; vagyis a nekik tulaj​do​ní​tott érték és jelen​tés. Az, hogy ezen hoz​zá​r en​de​lé​sek közül melye​ket fogad el, hagy figyel​men kívül, melye​ket része​sít előny​ben vagy uta​sít el stb. valaki, az nagy​mér​ték​ben a körül​mé​nyek és dön​tés kér​dése. Ám ha a sze​mély lehor​g ony​zott a dolog vala​mely érté​ké​nél vagy jelen​té​sé​nél (azaz, osz​tályba sorolta), nagyon nehe​zen fogja ugyan​azt, ugyan​olyan érvénnyel egy másik osz​tály ele​mé​nek tekin​teni. A leg​több ember pél​dául meg​veti a lóhúst, néhá​nyan viszont sze​r e​tik. A lóhús mind​két eset​ben ugyanaz: lóhús, de jelen​tése és értéke, vagyis, hogy milyen osz​tályba tar​to​zik, nagyon eltérő a két​fajta ízlésű ember szá​mára. Csak drasz​ti​ku​san más körül​mé​nyek (pél​dául háború, éhín​ség) képe​sek meg​vál​toz​tatni – oly​kor akár az ellen​ke​ző​jére – ezt a meta-rea​li​tást. Aki​nek volt türelme végig​kö​vetni ezt a meg​le​he​tő​sen fárasztó okfej​tést, most már lát​hatja, hogyan függ mindez össze az átala​kí​tás​sal mint másod​fokú vál​to​zást elő​idéző tech​ni​ká​val. Az átala​kí​tás hang​súly​vál​tást jelent, vagyis az

tör​té​nik, hogy egy tárgy* adott osz​tály-hova​tar​to​zása helyett a továb​bi​ak​ban egy másik, épp​o lyan érvé​nyes osz​tály-hova​tar​to​zá​sára kerül a hang​súly. Ismét az a hely​zet, hogy ha ellen​ál​lunk a csá​bító „miért” kér​dés​nek, észre tud​juk venni, mi zaj​lik az átala​kí​tás során: 1. A tapasztalat azon alapul, hogy az észlelt dolgokat osztályokba soroljuk. Az osztályok szellemi termékek, vagyis teljesen más logikai szinten helyezkednek el, mint az elemeik. Az osztályokat nemcsak az elemek tulajdonságai alapján hozzuk létre, hanem azon az alapon is, hogy milyen erős az értékük és a jelentésük a számunkra. 2. Ha egy tárgyat egyszer egy adott osztály elemeként minősítünk, rendkívül nehéz úgy látnunk, hogy egy másik osztálynak is eleme. Az eredeti osztály-hovatartozást tartjuk a tárgy realitásának, s így, aki a tárgyat egy másik osztály elemének látja, az gonosz vagy őrült. Ebből az egyszerűsítő feltevésből aztán következik egy másik ugyanilyen egyszerűsítő, nevezetesen, hogy a valóságnak ehhez a szemléletéhez ragaszkodni nemcsak egészséges, de „tisztességes”, „autentikus” is. Amikor az emberek szembesülnek azzal az alternatívával, hogy valami másként (egy másik osztály elemeként) is tekinthető, az frappírozó hatású. 3. Az átalakítást az teszi a változás igen hatásos eszközévé, hogy ha egyszer sikerül érzékelnünk az alternatív osztály-hovatartozást, nem tudunk olyan könnyen visszatérni egy korábbi „valóság”-szemlélet csapdájába vagy gyötrelmeibe. Ha valaki egyszer megmutatja nekünk a kilencpontos problémát, szinte lehetetlen visszacsúsznunk korábbi ügyefogyottságunkba, s különösen eredeti reménytelenségünkbe (hogy ti. a megoldás lehetetlen). Erre első​ként ismét Witt​g ens​tein hívta fel a figyel​met, a Meg​jegy​zé​sek a mate​ma​tika alap​ja​i​ról c. művé​ben, bár nem egé​szen ebben az össze​füg​g és​ben (hanem a játék és a sza​bály​tu​dat viszony​la​tá​ban). Ezt írja: Vegyünk egy olyan játé​kot, amely​ben egy sajá​tos, egy​szerű trükk révén min​dig az győz, aki kezdi. Ám amed​dig ezt nem veszik észre, a játék – játék. Azon​ban, amint valaki fel​hívja rá a figyel​mün​ket – a játék nem játék tovább… Ez azt jelenti, hogy… más​képp látunk vala​mit, és nem tudunk már nai​van tovább ját​szani.104 Egy​ál​ta​lán nem meg​lepő, hogy a mate​ma​ti​kai játék​el​mé​let​ben nagyon hasonló konk​lú​ziók kezd​tek fel​tűnni, mivel a sza​bály​tu​dat, mint lát​tuk, döntő

sze​r e​pet ját​szik egy játék vég​ki​me​ne​te​lé​ben. Howard hasonló fel​te​vé​sek​ből kiin​dulva épí​tette fel az ún. „egzisz​ten​cia​lista a​xió​ma”4 6 játék​el​mé​leti modell​jét, kimu​tatva, hogy „ha egy sze​mély ‘meg​is​mer ’ egy visel​ke​dé​sére vonat​kozó elmé​le​tet, az többé nem kor​lá​tozza, ugyanis lehe​tővé válik, hogy ‘ne enge​del​mes​ked​jék’ annak”.4 7 Ashby ugyan​erre a témára utalva ezt írja Beve​ze​tés a kiber​ne​ti​kába c. köny​vé​ben: „Ha az olvasó úgy érzi, hogy ezek a kuta​tá​sok kissé elvon​tak és nem alkal​maz​ha​tók, el kell tűnőd​nie azon a tényen, hogy a játék​el​mé​let és a kiber​ne​tika egy olyan elmé​let alap​jai, ame​lyik arról szól: ‘Hogyan érd el a magad mód​ján!’ Kevés téma van, amely​nek ennél gaz​da​g abb alkal​ma​zási lehe​tő​sé​g ei len​né​nek!”14 Ennyit az átala​kí​tás elmé​leti hát​te​r é​r ől, s most lás​sunk néhány gya​kor​lati pél​dát: Egy sze​les napon… egy férfi rohant ki az épü​let sarka mögül, s erő​sen nekem ütkö​zött, amint ott áll​tam, hogy véde​kez​zem a szél ellen. Mielőtt vissza​nyer​hette volna egyen​sú​lyát, s hoz​zám szól​ha​tott volna, lát​vá​nyo​san az órámra néz​tem, s udva​r i​a​san, mintha az idő​pont iránt érdek​lő​dött volna, így szól​tam: „Két óra lesz tíz perc múlva”, hol​o tt való​já​ban majd​nem négy óra volt, s tovább​sé​tál​tam. Körül​be​lül fél ház​tömb​nyit men​tem, majd vissza​néz​tem, s lát​tam, hogy még min​dig utá​nam bámul, meg​jegy​zé​sem​től nyil​ván meg​za​va​r odva és azon tépe​lődve.4 4 Így írja le Erick​son azt az ese​tet, amely ráve​zette a hip​nó​zis​kel​tés egy szo​kat​lan mód​sze​r é​nek kiala​kí​tá​sára, melyet később „meg​za​va​r ási tech​ni​ká​nak” neve​zett. Mi tör​tént? Az egy​más​nak ütkö​zés olyan kon​tex​tust terem​tett, amely​ben a kézen​fekvő hagyo​má​nyos rea​g á​lás a köl​csö​nös bocsá​nat​ké​r és lett volna. Ám Erick​son reak​ci​ó ja hir​te​len és várat​la​nul más​kép​pen defi​ni​álta a hely​ze​tet, mivel az ő meg​ha​tá​r o​zása sze​r inti kon​tex​tus akkor lett volna tár​sa​dal​mi​lag helyén​való, ha a másik meg​kér​dezte volna, hogy hány óra van. A vála​szul adott infor​má​ció még ekkor is zavarba ejtő lett volna, nyil​ván​való hely​te​len​sége miatt, ami tel​jes ellen​tét​ben állt a pro​fesszor udva​r ias, aggá​lyo​san kor​r ekt modo​r á​val. Az ered​mény az illető zava​r o​dott​sága lett, amit nem eny​hí​tett sem​mi​lyen további infor​má​ció (ami​nek segít​sé​g é​vel új keretbe lehe​tett volna illesz​teni a rej​télyt). További okfej​té​sé​ben Erick​son kimu​tatta, hogy kísér​leti sze​mé​lyei, abbeli igye​ke​ze​tük​ben, hogy egy új vonat​koz​ta​tási keret segít​sé​g é​vel meg​ta​lál​ják a kive​zető utat a kísér​le​tek​ben hasonló módon kel​tett zava​r o​dott​ság​ból, külön​le​g e​sen kész​sé​g essé és mohóvá vál​nak a rákö​vet​kező konk​r ét infor​má​ció iránt. Tehát a meg​za​va​r ás moz​za​nata, amely elő​ké​szíti a tere​pet az

átala​kí​tás szá​mára, fon​tos lépéssé válik a másod​fokú vál​to​zás lét​r e​ho​zá​sá​nak folya​ma​tá​ban, abban, hogy „meg​mu​tas​suk a légy​nek a kijá​r a​tot az üveg​ből”. Álta​lá​no​sabb érte​lem​ben azt mond​hat​juk, hogy az átala​kí​tás min​den sike​r es csa​pat​mun​ká​ban sze​r e​pet ját​szik; a jó hip​no​ti​zőr ismérve tulaj​don​kép​pen az a képes​ség, hogy sikerré és a transz elmé​lyü​lé​sé​nek bizo​nyí​té​kává ala​kít​son bár​mit, amit az alany tesz (vagy nem tesz). Ha pél​dául ki lehet vál​tani a kéz​le​vi​tá​ciót, ez nyil​ván​való jele a hip​no​ti​kus transz kez​de​té​nek. Ám ha a kéz nem moz​dul és nehéz marad, ezt át lehet ala​kí​tani annak bizo​nyí​té​kává, hogy az illető már mély rela​xá​ci​ó ​ban van. Ha a lebegő kéz ismét lefelé kezd hanyat​lani, a moz​du​la​tot annak bizo​nyí​tá​sára lehet hasz​nálni, hogy rela​xá​ci​ó ja növek​szik, és hogy abban a pil​la​nat​ban, ami​kor keze visszaér a kar​fára, két​szer olyan mély transz​ban lesz, mint egy kicsi​vel előbb. Ha félő, hogy az alany meg​sza​kít​hatja a hip​nó​zis kiala​ku​lá​sát pél​dául azzal, hogy nevetni kezd, azzal ural​hat​juk a hely​ze​tet: kísér​leti ala​nyunk még a transz​ban sem veszíti el a humor​ér​zé​két. Ha valaki azt állítja, hogy nem is volt transz​ban, ezt úgy lehet átala​kí​tani, hogy a hip​nó​zis​ban semmi sem tör​tén​het az alany elle​nére. A fel​so​r olt köz​be​lé​pé​sek mind​egyike arra szol​g ál, hogy elő​ké​szítse, bein​dítsa vagy meg​erő​sítse a hip​no​ti​kus rela​xá​ciót. De mint az előző olda​la​kon már kimu​tat​tuk, az átala​kí​tás​nak nincs okvet​le​nül köze a hip​nó​zis​hoz. Erick​son29 egy​szer egy olyan, szinte remény​te​len patt​hely​zet​tel került szembe, amely​ben mind​két fél vehe​men​sen köve​telte, hogy a másik enged​jen. A szó​ban forgó pár, bár​hon​nan haza​in​dulva jel​lem​zően össze​ka​pott: mind​kettő vezetni akart, arra hivat​kozva, hogy a másik túl részeg. Egyik sem hagyta, hogy a másik „legyőzze”. Erick​son azt java​solta, hogy az egyi​kük vezes​sen a házuk előtti utolsó ház​töm​big, ott cse​r él​je​nek, és a másik vigye hazáig a kocsit. Eme presz​tízs​mentő és csak lát​szó​lag gyer​me​teg átala​kí​tás segít​sé​g é​vel a patt​hely​zet meg​o l​dó​dott. A 6. feje​zet​ben emlí​tet​tük a fri​g i​di​tás​r ól és a dest​r uk​tív „légy spon​tán!” para​do​xon​r ól, ame​lyet a part​ne​r ek álta​lá​ban bele​visz​nek a hely​zetbe. Amíg a prob​lé​mát élet​tani, eset​leg érzelmi tünet​ként keze​lik, maga a fogalmi keret gátolja a meg​o l​dást. Ez eset​ben a szimp​tóma vagy olyasmi, amit az ember nem tud ellen​ő rizni, vagy olyasmi, amin aka​r at​erő​vel úrrá lehet; az aka​r at​erő beve​tése azután lét​r e​hozza az „ugyan​ab​ból még töb​bet” prob​lé​mát. A sike​r es átala​kí​tás​nak ki kell emel​nie a prob​lé​mát a tüneti keret​ből, olyan szintre helyezve, ami nincs meg​ter​helve az addigi kudar​cok követ​kez​mé​nye​i​vel. Ter​mé​sze​te​sen nem jó akár​mi​lyen keret, csak az, ame​lyik össz​hang​ban van a sze​mé​lyek gon​dol​ko​dás​mód​já​val, s azzal, aho​g yan kate​g o​r i​zál​ják a való​sá​g ot. Annak a hagyo​má​nyos meg​ha​tá​r o​zás​nak a gyógy​ha​tá​sá​ban, hogy a fri​g i​di​tás nem más, mint a nő ellen​sé​g es​sége a férfi​val szem​ben, pél​dául kétel​ke​dünk. Ez csak arra jó, hogy a

zavart egy​fajta gonosz​sággá ala​kítsa, bűn​tu​da​tot ered​mé​nyezve és végső soron még inkább szem​be​ál​lítva a fele​ket egy​más​sal. Ha való​ban ellen​sé​g es​ség​r ől van szó, azt fel lehet hasz​nálni a prob​léma átala​kí​tá​sára, mond​ván: a prob​lé​mát az idézi elő, hogy az asszony túl​zot​tan védi a férfit, nyil​ván attól félti, hogy az nem tud meg​bir​kózni az ő gát​ta​lan sze​xu​a​li​tá​sá​nak nyo​má​sá​val? Hogyan lehetne biz​tos benne, hogy a férfit nem éri meg​r áz​kód​ta​tás? Mi lesz, ha impo​tenssé válik? Nem lehet, hogy ezek a bizony​ta​lan​sá​g ok kész​te​tik arra, hogy kímélje a férfi egó​ját, és inkább azt hitesse el vele, hogy neki van valami baja? Mint​hogy ez az átala​kí​tás a két házas​társ jelen​lé​té​ben zaj​lik, a tera​peuta oda​for​dul​hat a férfi​hoz, s elkezd​het azon tűnődni, hogy nem olyan ember​nek lát​szik, aki​nek szük​sége lenne erre a véde​lemre. Miu​tán az asszony (ha való​ban ellen​sé​g es) min​denre haj​lana inkább, mint hogy a maga kárára védje a férfit, a prob​lé​má​nak ez az átala​kí​tása ösz​tön​zés​kép​pen hasz​nálja fel ellen​sé​g es​sé​g ét, mert neki fog látni, hogy bebi​zo​nyítsa fér​jé​nek (és a tera​peu​tá​nak), hogy nem áll szán​dé​ká​ban a fér​jet védeni és elvál​lalni a páci​ens sze​r e​pet. Az átala​kí​tás kihí​vást jelent a férj férfi​as​sá​g ára nézve is, s ő nagy való​szí​nű​ség​g el ki fogja jelen​teni, hogy nem tart igényt az asszony védel​mére, s nagyon kívá​na​tos​nak tar​taná, hogy az asszony meg​sza​ba​dul​jon gát​lá​sa​i​tól. Az átala​kí​tás​nak némi​leg hasonló for​má​ját lehet hasz​nálni a zsém​bes fele​ség és a passzív-agresszí​ven vissza​hú​zódó férj gya​kori konflik​tusa ese​té​ben is. Az asszony visel​ke​dé​sét úgy lehet átala​kí​tani, hogy az egy​fe​lől töké​le​te​sen ért​hető, figye​lembe véve a férje bün​tető jel​legű hall​g a​tá​sát, más​fe​lől viszont azzal a hát​r ánnyal jár, hogy jó szín​ben tün​teti fel a fér​jét a kívül​ál​lók sze​mé​ben. Ugyanis a kívül​álló csak annyit lát, nai​van össze​ha​son​lítva ket​te​jük visel​ke​dé​sét, hogy a férj csön​des, ked​ve​sen tűr, meg​bo​csát, lát​ha​tóan kitű​nően funk​ci​o ​nál a rend​kí​vüli meg​pró​bál​ta​tást jelentő ott​honi hely​zet elle​nére is, amelybe min​den este haza kell tér​nie stb. Az asszonyt éppen visel​ke​dése újra​defi​ni​á​lá​sá​nak osto​ba​sága fogja arra ösz​tö​nözni, hogy abba​hagyja a férj „képé​nek fel​épí​té​sét” a kívül​ál​lók szá​mára – egy​út​tal a saját kárára; de attól a pil​la​nat​tól fogva, hogy ugyan​ab​ból keve​seb​bet csi​nál, való​szí​nű​leg a férj is kevésbé húzó​dik vissza, s végül semmi sem olyan meg​g yőző, mint a siker. Ezek a pél​dák szán​dé​ka​ink sze​r int arra is rámu​tat​nak, hogy a sike​r es átala​kí​tás​nak tekin​tetbe kell ven​nie azok​nak a néze​teit, elvá​r á​sait, érveit, pre​misszáit – rövi​den fogalmi kere​tét –, akik​nek a prob​lé​máit meg kívánja vál​toz​tatni. „Fogadd el úgy, és azt, amit a páci​ens hoz neked” – ez Erick​son egyik alap​sza​bá​lya az emberi prob​lé​mák meg​o l​dá​sa​kor. Ez a sza​bály éles ellen​tét​ben áll azzal, amit a pszi​cho​te​r á​piás irány​za​tok több​sége vall; ugyan​azt az eljá​r ást alkal​mazva mecha​ni​ku​san a leg​kü​lön​fé​lébb páci​en​sekre, sőt, ráadá​sul a páci​ens​nek kell elsa​já​tí​ta​nia a mód​szer szá​mára új nyel​ve​ze​tét, annak fogal​mai

men​tén kell gon​dol​kod​nia, s aztán ezen a nyel​ven kom​mu​ni​kálva pró​bál​nak meg vál​to​zást elő​idézni. Az átala​kí​tás viszont azt téte​lezi fel, hogy a tera​peuta tanulja meg a páci​ens nyel​vét, s ez gyor​sab​ban és gaz​da​sá​g o​sab​ban vég​hez​vi​hető, mint az ellen​ke​zője. Ebben a meg​kö​ze​lí​tés​ben a vál​to​zás elő​idé​zé​sére a leg​job​ban éppen a vál​to​zás​sal szem​beni ellen​ál​lás hasz​nál​ható fel. A prob​lé​ma​meg​o l​dás​nak ez a for​mája több érte​lem​ben is hason​lít a dzsúdó tech​ni​ká​jára és filo​zófi​á​jára, ahol az ellen​fél löké​sére nem egy ellen​lö​kés a válasz, hanem a lökést elfo​g ad​ják, ella​zulva alkal​maz​kod​nak hozzá, és vele együtt moz​dul​nak. Az ellen​fél ezt nem várja; ő az erő-ellen​erő játé​kot játssza, az „ugyan​ab​ból még töb​bet” játsz​má​ját, s ennek sza​bá​lyai sze​r int ellen​lö​késre szá​mít, nem pedig egy egé​szen más for​du​latra. Az átala​kí​tás, hogy újra Witt​g ens​tein sza​vait hasz​nál​juk, nem hívja fel sem​mire a figyel​met – nem hoz létre belá​tást –, hanem egy másik játékra tanít meg, s ezál​tal elavulttá teszi a régit: „A másik most valami mást lát, s nem tud tovább nai​van ját​szani.” Érde​kes meg​fi​g yelni a pesszi​mista „játé​kát”. Rend​sze​r int meg​r ög​zöt​ten azt követi, hogy elő​ször elő​hívja a töb​biek opti​mista néze​teit, majd egyre mélyebb pesszi​miz​mus​sal támadja azo​kat. Az opti​mis​tább part​ner erre álta​lá​ban meg​pró​bálja az „ugyan​ab​ból még töb​bet”, majd végül fel​adja a dol​g ot – mely eset​ben a pesszi​mista „nyert” egy kört, bár a saját kárára. Ez a séma egy pil​la​nat alatt meg​vál​to​zik, ha egy másik sze​mély még pesszi​mis​tább​nak mutat​ko​zik, mint a pesszi​mista. Ekkor inter​ak​ci​ó ​juk már nem az „ugyan​ab​ból töb​bet” esete, mivel az egyik cso​port​elem (a pesszi​miz​mus) nem recip​r o​ká​val vagy ellen​té​té​vel (az opti​miz​mus​sal) kom​bi​ná​ló​dik, ami fenn​tar​taná a cso​port inva​r i​an​ci​á​ját, hanem lét​r e​jön egy másod​fokú vál​to​zás, ami​nek eléré​sére a pesszi​mista saját „nyel​vét”, vagyis pesszi​miz​mu​sát hasz​nál​ták fel. Ter​mé​sze​te​sen mindez nem kor​lá​to​zó​dik a terá​pi​ára; a fan​tá​zia​dús prob​lé​ma​meg​o l​dók és a gya​kor​lott tár​g ya​lók min​dig alkal​maz​ták eze​ket a tech​ni​ká​kat. Fran​cis Bacon A tár​gya​lás​ról c. esszé​jé​ben már 1597-ben ezt írta: „Ha vala​kit meg akarsz puhí​tani, ismer​ned kell ter​mé​sze​tét vagy szo​ká​sait, s ezek révén vezet​he​ted; vagy gyen​g e​sé​g eit és hát​r á​nyait, s ezek segít​sé​g é​vel meg​fé​lem​lít​he​ted; vagy azo​kat, akik érdek​lőd​nek iránta, s így kor​má​nyoz​ha​tod őt. Ha ravasz sze​mé​lyek​kel van dol​g unk, min​dig cél​ja​i​kat tekin​tetbe véve kell értel​mez​nünk beszé​dü​ket; s nem árt keve​set mon​dani nekik, s olyas​mit, ami a leg​ke​vésbé érdekli őket.” A modern tör​té​ne​lem egyik leg​ki​vá​lóbb dip​lo​ma​tája két​ség​kí​vül Tal​leyrand volt. Legen​dássá vált, az amit 1814-15-ben Bécs​ben vég​hez​vitt, hogy kihúzza

Fran​cia​o r​szá​g ot egy olyan hely​zet​ből, melyet csak Német​o r​szág 1918-as hely​ze​té​hez lehet hason​lí​tani – a meg​vert agresszor sze​r e​pé​ből, melyet egész Európa gyű​lölt és meg akart bün​tetni, lefa​r agva terü​le​té​ből és kemény kár​té​r í​tést köve​telve. Neki köszön​he​tően Fran​cia​o r​szág való​sá​g os győz​tes​ként került ki a bécsi kong​r esszus​r ól: terü​lete érin​tet​len maradt, meg​ő rizte hatal​mát és sze​r e​pét a kon​ti​nen​sen, s mind​ezt úgy, hogy nem bün​tet​ték meg és nem fize​tett kár​té​r í​tést. Tal​leyrand-nak a kong​r esszus kez​de​té​től fogva ez volt a célja. Cél​ját azután lefor​dí​totta egy sor témára, s min​dig azt hasz​nálta ezek közül, ame​lyik egy adott part​ner gon​dol​ko​dá​sá​nak és remé​nye​i​nek a leg​job​ban meg​fe​lelt. Mon​da​nunk sem kell, kor​tár​sai és a tör​té​né​szek azóta is fel​tet​ték a tipi​kus kér​dést: hitt-e abban, amit mon​dott, vagy „őszin​tét​len” volt? Nem tud​juk – és ezek az alter​na​tí​vák csak fél​r e​ve​zet​het​nek ben​nün​ket –, de egy Madame de Staël​nek Bécs​ből írt levele így feje​ző​dik be: „Adieu: nem tudom, mit fogunk itt elérni, de azt meg​ígér​he​tem Magá​nak, hogy a nyel​ve​zet fenn​költ lesz.” Ahe​lyett, hogy meg​pró​bál​koz​nánk itt meg​bir​kózni azzal a lehe​tet​le​nül bonyo​lult fel​adat​tal, hogy kimu​tas​suk, hogyan műkö​dött Tal​leyrand egye​dül​álló képes​sége ellen​fe​lei gon​dol​ko​dá​sá​nak meg​vál​toz​ta​tá​sa​kor a bécsi kong​resszu​son, tipi​kus pél​da​ként beér​jük itt Crane Brin​ton leírá​sá​val arról, hogyan alkal​mazta töké​le​tes átala​kí​tási kész​sé​g ét a pári​zsi Pont de Jena meg​men​té​sére: Water​loo után a szö​vet​sé​g es sere​g ek elfog​lal​ták Párizst. A porosz Blü​cher fel akarta rob​ban​tani ezt a hidat, mert egy olyan csa​tára emlé​kez​tette, melyet a legyőz​he​tet​len poro​szok, hogy, hogy nem, elvesz​tet​tek. Wel​ling​ton, aki ennél hasz​no​sabb dol​g o​kat tanult Eton kri​kett​pá​lyáin, meg tudta tenni az első lépé​se​ket, hogy meg​aka​dá​lyozza Blü​chert a híd fel​r ob​ban​tá​sá​ban. Tal​leyrand pedig, akit talán min​dig job​ban ismert, töké​le​te​sen el tudta térí​teni ter​vé​től azzal az egy​szerű meg​o l​dás​sal, hogy Pont de l’École Mili​taire-ré keresz​telte át a hidat. Aho​g yan ő maga meg​je​g yezte, „Ez az elne​ve​zés kielé​g í​tette a poro​szok bar​bár hiú​sá​g át, s szó​já​ték​ként talán még jobb cél​zás volt, mint az ere​deti Jéna név.” Egy Tal​leyrand-nál kevésbé könnyed és talá​lé​kony ember elment volna Blü​cher​hez, elmondta volna, hogy bocsás​son meg ellen​sé​g e​i​nek, hogy a híd fel​r ob​ban​tása nincs össz​hang​ban a Hegyi Beszéd​del, hogy a Pont de Jena léte​zése a leg​ke​vésbé sem sérti Porosz​o r​szá​g ot, és még sok min​dent. A kér​dés csak az, hogy újjá tudta volna-e épí​teni ez a mere​vebb gon​dol​ko​dású ember a hidat, melyet Blü​cher, nem vitás, fel​r ob​ban​tott volna.26 Több mint száz évvel később Dánia kirá​lya, X. Keresz​tély hasonló hely​zet​ben találta magát 1943-ban, ami​kor a néme​tek elha​tá​r oz​ták, hogy az addig

viszony​lag biz​ton​ság​ban lévő dán zsi​dókra is a „végső meg​o l​dást” alkal​maz​zák. A zsi​dó​kér​dé​sért fele​lős náci kül​dött a királlyal beszél​g etve azt akarta meg​tudni, hogyan szán​dé​ko​zik meg​o l​dani a zsi​dó​kér​dést Dáni​á​ban. A beszá​mo​lók sze​r int a király erre így vála​szolt: „Nálunk nincs zsi​dó​kér​dés; nekünk nincs kisebb​ségi érzé​sünk.” Nem vitás, ez kitűnő pél​dája az átala​kí​tás​nak – hogy mennyire volt dip​lo​ma​ti​kus és sike​r es, az tel​je​sen más kér​dés. De ami​kor vala​mi​vel később a néme​tek elren​del​ték, hogy a zsi​dók​nak sárga Dávid-csil​la​gos kar​sza​la​g ot kell visel​niük, a király megint sike​r e​sen átala​kí​totta a dol​g ot, mert beje​len​tette, hogy mivel dán és dán között nincs különb​ség, a német ren​de​let min​den dánra vonat​ko​zik, s hogy ő lesz az első, aki viselni fogja a Dávid-csil​la​g ot. A népes​ség túl​nyomó több​sége követte a király pél​dá​ját, s a néme​tek kény​te​le​nek vol​tak vissza​vonni ren​de​le​tü​ket. Az átala​kí​tás​nak egy kissé más, inkább a meg​za​va​r ási tech​ni​ká​val rokon for​má​ját alkal​mazta Ken​nedy elnök a kubai raké​ta​vál​ság tető​fo​kán. 1962. októ​ber 26-án pén​te​ken Fomin, a washing​toni szov​jet nagy​kö​vet​ség egyik veze​tője fel​ke​r este John Sca​lit, az ABC kül​ügy​mi​nisz​té​r i​umi tudó​sí​tó​ját egy nyil​ván​va​lóan magya​r áz​kodó, fél​hi​va​ta​los meg​bí​za​tás​sal. A lehető leg​sür​g ő​seb​ben meg akarta tudni, hogy az Egye​sült Álla​mok bele​egyezne-e egy olyan meg​o l​dásba, hogy fel​ügye​let mel​lett kivon​ják a táma​dó​r a​ké​tá​kat Kubá​ból, a Szov​jet​unió meg​ígérné, hogy nem viszi vissza a raké​tá​kat a szi​g etre, az Egye​sült Álla​mok pedig garan​tálná, hogy nem támadja meg Kubát. A javas​la​tot elfo​g ad​ha​tó​nak talál​ták, s erről néhány órá​val később ugyan​ezen a csa​tor​nán keresz​tül érte​sí​tet​ték a szov​jet nagy​kö​vet​sé​g et. Szom​ba​ton reg​g el azon​ban olyan hiva​ta​los hírek érkez​tek Moszk​vá​ból, ame​lyek vilá​g o​san arra utal​tak, hogy a szov​jet kor​mány meg​vál​toz​tatta állás​pont​ját, s most azt köve​teli, hogy a kubai raké​ták kivo​ná​sá​val egy​ide​jű​leg sze​r el​jék le az ame​r i​kai raké​tá​kat Török​o r​szág​ban. Ahogy Hilsman Egy nem​zet moz​gó​sí​tása c. köny​vé​ben leírja, Washing​ton ekkor olyas​mi​hez folya​mo​dott, amit a meg​za​va​r ási tech​nika alkal​ma​zá​sá​nak nevez​het​nénk: Robert Ken​nedy talált ki egy ragyogó dip​lo​má​ciai manő​vert – később „Trol​l​o pe-trükk​nek” nevez​ték, Anthony Trol​l​o pe regé​nye​i​nek egy vissza​térő jele​ne​tére utalva, amely​ben a lány egy kéz​szo​r í​tást házas​sági aján​lat​nak értel​mez. Azt java​solta, hogy csak a pén​teki üze​net​cso​mag​g al fog​lal​koz​za​nak – Hru​scsov táv​ira​tá​val és a Sca​lin keresz​tüli köze​le​dés​sel –, mintha az ezek​kel ellen​té​tes szom​bati üze​net, amely össze​kap​csolja a kubai raké​tá​kat a török​o r​szá​g i​ak​kal, nem is létez​nék. Ezt az üze​ne​tet egyéb​ként már vissza​uta​sí​tot​ták egy nyil​vá​nos köz​le​mény​ben. A fel​adat tehát a pén​teki köze​le​dés​cso​mag meg​vá​la​szo​lása és a válasz nyil​vá​nos​-

ságra hoza​tala, ami bizo​nyos poli​ti​kai nyo​mást jelen​tene, és egy​ben fel​gyor​sí​taná a folya​ma​tot.4 5 Mint isme​r e​tes, a szov​jet kor​mány elfo​g adta ezt, és meg sem pró​bálta elosz​latni a szán​dé​ko​san kel​tett zavart.* S végül, vissza​térve a nem​zet​közi konflik​tu​sok​tól a kap​cso​la​tiak terü​le​tére, bemu​ta​tunk még egy pél​dát, amely​ben a meg​za​va​r ási tech​ni​kát hasz​nál​ják az átala​kí​tás érde​ké​ben. Egy rend​ő r​tiszt, aki​nek kiváló képes​sége volt kínos hely​ze​tek szo​kat​lan meg​o l​dá​sára, gyak​r an lefegy​verző humor​r al, éppen egy idé​zést töl​tött ki egy kisebb köz​le​ke​dési sza​bály​sér​tési ügy​ben, ami​kor ellen​sé​g es tömeg kezdte körül​venni. Mire elké​szí​tette az ira​tot, a tömeg han​g u​lata már erő​sen fenye​g ető volt, és az őrmes​ter maga sem volt biz​tos abban, hogy épség​ben vissza​jut URH-s kocsija viszony​la​g os biz​ton​sá​g ába. Ekkor az jutott eszébe, hogy fenn​han​g on beje​lentse: „Önök most éppen tanúi vol​tak annak, hogy az oak​landi rend​ő r​ség egyik tagja kiál​lí​tott egy köz​le​ke​dési sza​bály​sér​tési ira​tot.” S mialatt a bámész​ko​dók bele​me​r ül​tek, hogy meg​fejt​sék e túl​sá​g o​san is nyil​ván​való kom​mü​niké mélyebb értel​mét, elju​tott cir​ká​ló​jáig, és elhaj​tott. Az olvasó nyil​ván ész​r e​ve​szi, hogy ebben az eset​ben a zavarba ejtően nyil​ván​való köz​lé​sen keresz​tül meg​ej​tett átala​kí​tás kiemelte a szi​tu​á​ció jelen​té​sét abból az ellen​sé​g es keret​ből, amelybe a tömeg helyezte. A példa vala​hol Erick​son köz​lése („Tíz perc múlva két óra”) és a fran​cia tiszt epi​zódja között helyez​ke​dik el, aki​nek sike​r ült a teret oly módon meg​tisz​tí​ta​nia, hogy a hely​ze​tet udva​r ias aggo​da​lommá ala​kí​totta át. Meg​o l​dotta a prob​lé​mát egyet​len pus​ka​lö​vés nél​kül azzal, hogy a tömeg​nek fel​kí​nálta a körül​mé​nyek​nek egy új defi​ní​ci​ó ​ját, s így rávette, hogy ebben az új keret​ben szem​lélje a hely​ze​tet, és ennek meg​fe​le​lően visel​ked​jék.

9. A változás a gyakorlatban A nem kre​a​tív elme fel tudja ismerni a rossz vála​szo​kat, de a rossz kér​dé​sek fel​is​me​ré​sé​hez kre​a​tív elme szük​sé​ges. A. JAY: AZ IGAZGATÁS ÉS MACHIAVELLI A koráb​bi​ak​ban azo​no​sí​tot​tuk a prob​lé​mák kiala​ku​lá​sá​nak és meg​o l​dá​sá​nak elveit. Hátra van még, hogy bemu​tas​suk, hogyan alkal​maz​ha​tók a leg​job​ban ezek az elvek az emberi prob​lé​mák gya​kor​lati keze​lé​sé​ben. Ebben a feje​zet​ben nagy​r észt a Rövid​te​r á​piás Köz​pont​ban vég​zett mun​kánkra támasz​ko​dunk, ami anya​g un​kat hatá​r o​zot​tan pszi​cho​te​r á​piás beál​lí​tott​sá​g úvá teszi; az olvasó azon​ban rá fog jönni, hogy túl​nyomó része nem kli​ni​kai, nem terá​piás kon​tex​tus​ban épp​úgy alkal​maz​ható; a kli​ni​kai munka néze​tünk sze​r int tulaj​don​kép​pen a prob​lé​ma​meg​o l​dás spe​ci​á​lis esete csu​pán. A fen​tebb rög​zí​tett elvek​kel meg​kö​ze​lítve egy prob​lé​mát, egy négy lépé​ses eljá​r ás meg​fo​g al​ma​zá​sá​hoz és alkal​ma​zá​sá​hoz jutunk. A lépé​sek a követ​ke​zők: 1. 2. 3. 4.

a probléma világos megfogalmazása konkrétumok segítségével; az eddigi megoldáskísérletek vizsgálata; az elérendő konkrét változás világos megfogalmazása; egy olyan terv kidolgozása és életbe léptetése, amely létrehozza ezt a változást.*

Ami az első lépést illeti, nyil​ván​való, hogy egy prob​léma meg​o l​dá​sá​hoz annak való​ban prob​lé​má​nak kell len​nie. Ezen azt ért​jük, hogy egy homá​lyo​san érzett nehéz​ség, dilemma lefor​dí​tása konk​r é​tu​mokra lehe​tővé teszi az álprob​lé​mák kiszű​r é​sé​nek igen fon​tos lépé​sét. Ezek​nél a meg​vi​lá​g í​tás nem meg​o l​dást ered​mé​nyez, hanem a panasz meg​szűn​tét. Ez per​sze nem zárja ki azt, hogy fenn​ma​r ad vala​mi​lyen nehéz​ség, amelyre nincs ismert gyógy​mód, és amellyel együtt kell élni. Egyet​len épeszű ember sem pró​bálna meg​o l​dást keresni egy komoly vesz​te​ség (pl. egy sze​r e​tett sze​mély elvesz​tése) okozta meg​r en​dü​lésre, vagy arra a rémü​letre, ame​lyet egy átélt föld​r en​g és okoz. (Kivéve talán néhány gyógy​szer​g yá​r at, ame​lyek gyógy​szer​is​mer​te​té​se​ik​ben azt az utó​pista fel​te​vést sugall​ják, hogy az érzelmi kényel​met​len​ség min​den meg​nyil​vá​nu​lása kóros és gyógy​szer​r el leküzd​hető, sőt leküz​dendő!)71 Ha viszont a panasz nem álprob​lé​mán ala​pul, akkor az első lépés sike​r es befe​je​zése a lehető leg​konk​r é​tabb ter​mi​nu​sok​ban mutatja ki a prob​lé​mát, ami nyil​ván​va​lóan a meg​o l​dás kere​sé​sé​nek elő​fel​té​tele.

A máso​dik lépés​ről nem szük​sé​g es sok​kal töb​bet mon​da​nunk. A meg​előző feje​ze​tek​ben végig azt vizs​g ál​tuk, hogyan jön​nek létre és marad​nak fenn a prob​lé​mák a nehéz​sé​g ek hibás vagy fél​r e​si​ke​r ült keze​lé​sé​nek követ​kez​té​ben. E meg​o l​dás​kí​sér​le​tek gon​dos vizs​g á​lata nem​csak azt mutatja meg, hogy milyen vál​to​zá​sok​kal nem kell pró​bál​kozni, de azt is, hogy mi tartja fenn a meg​vál​toz​tatni kívánt hely​ze​tet. A har​ma​dik lépés, amely egy konk​r é​tan defi​ni​ál​ható és gya​kor​la​ti​lag elér​hető célt köve​tel, magát a prob​lé​ma​meg​o l​dót védi attól, hogy rossz meg​o l​dá​sokba keve​r ed​jen, s meg​o l​dás helyett növelje a prob​lé​mát. Kimu​tat​tuk már, hogyan teremt magá​nak zsák​ut​cát az a tera​peuta, aki a gyó​g yí​tás nevé​ben egy utó​pista vagy más módon homá​lyos célt vezet be vagy vesz át páci​en​sé​től – tud​tán kívül azzal végzi, hogy olyan fel​té​telt kezel, mely​nek lét​r e​ho​zá​sá​ban maga segéd​ke​zett, és ame​lyet azután a terá​pia fenn​tart. Nem​igen lepőd​het meg, hogy ilyen körül​mé​nyek között a keze​lés hossza​dal​mas és nehéz lesz. Ha a fel​me​r ülő panaszt álta​lá​ban egy miti​kus jég​hegy csú​csá​nak minő​sí​tik, nega​tív átala​kí​tás zaj​lik le, mely​nek követ​kez​té​ben a létező prob​léma olyan bonyo​lulttá és méllyé válik, hogy csak komp​li​kált, mélyre hatoló eljá​r á​sok kecseg​tet​nek a vál​to​zás remé​nyé​vel. Az a prob​lé​ma​meg​o ldó, aki elfo​g adja az emberi (és kivált érzelmi) prob​lé​mák jég​hegy-hipo​té​zi​sét, s ennek meg​fe​le​lően tűzi ki cél​jait, való​szí​nű​leg Ros​ent​hal-hatást* hoz létre, mely​nek ered​mé​nye​ként a meg​o l​dás​hoz vezető út hosszú, fáj​dal​mas, sőt veszé​lyes lesz. Mun​kánk ezzel szem​ben arra taní​tott ben​nün​ket, hogy konk​r ét, elér​hető célok fel​ál​lí​tása pozi​tív Ros​ent​hal-hatást idéz elő. A rövid inter​ven​ciók iránt érdek​lődő tera​peu​ták jó része egyre inkább fel​is​meri, hogy min​den keze​lést vilá​g o​san meg​ha​tá​r o​zott és konk​r ét cél​lal kell kez​deni; lásd Bar​ten köny​vé​ben15 a témára vonat​kozó uta​lá​sok soka​sá​g át. Azon​ban gyak​r an nem egy​szerű fel​adat kor​lá​tozni a panaszt a homá​lyos vég​te​len​ség​g el szem​ben. Ahogy már emlí​tet​tük, sok ember, aki segít​sé​g et kér egy prob​lé​mája meg​o l​dá​sá​hoz, a kívánt vál​to​zást lát​szó​lag értel​mes, de való​já​ban hasz​nál​ha​tat​lan fogal​mak​kal jel​lemzi: bol​do​g ab​bak akar​nak lenni vagy job​ban akar​nak kom​mu​ni​kálni házas​tár​suk​kal, töb​bet akar​nak kihozni az élet​ből, keve​seb​bet akar​nak aggódni stb. Eze​ket a célo​kat éppen azért nem lehet elérni, mert homá​lyo​sak. Ha az ille​tő​ből ki aka​r unk pré​selni egy választ arra vonat​ko​zó​lag, hogy minek kel​lene konk​r é​tan tör​tén​nie (vagy nem tör​tén​nie), hogy bol​do​g abb legyen, job​ban kom​mu​ni​kál​jon stb., gyak​r an tel​je​sen tanács​ta​lanná válik. Ez a meg​za​va​r o​dás első​sor​ban nem annak a követ​kez​mé​nye, hogy eddig még nem talált választ a prob​lé​má​jára, hanem annak, hogy rossz kér​dést tett fel. Ahogy Witt​g ens​tein mondta ötven évvel ezelőtt: „Egy olyan fele​let​hez, ame​lyet nem lehet kimon​dani, nem lehet kimon​-

dani a kér​dést sem.”102 Amel​lett, hogy a „jó kér​dést” keres​sük, s így a célt konk​r ét ter​mi​nu​sok​ban fogal​maz​zuk meg, meg​pró​bál​juk a vál​to​zás folya​ma​tát idő​ben is kor​lá​tozni. Tel​je​sen egyet​ér​tünk azok​kal a tera​peu​ták​kal, akik meg​fi​g yel​ték, hogy az idő​ben kor​lá​to​zott keze​lés növeli a siker esé​lyét, míg a nyi​tott végű, hosszú távú terá​piák álta​lá​ban addig húzód​nak, míg a páci​ens rájön, hogy keze​lése a vég​te​len​sé​g ig eltart​hat és lemor​zso​ló​dik. Mi azt vet​tük észre, hogy amennyi​ben egy páci​ens bele​egye​zik vagy egyet​ért a konk​r ét cél​lal (füg​g et​le​nül attól, hogy mennyire látja nagy​nak és mono​li​ti​kus​nak a bajt), való​szí​nű​leg egyet​ért az idő​beli kor​lá​to​zás​sal is – a mi Köz​pon​tunk​ban ez álta​lá​ban tíz keze​lést jelen​tett.* Ez elve​zet ben​nün​ket a negye​dik lépéshez. Az első három lépés szük​sé​g es elő​fel​té​tel, s a leg​több eset​ben elég gyor​san lehet végezni velük; a vál​to​zás tény​le​g es folya​mata a negye​dik lépés​ben zaj​lik. Vizs​g ál​junk meg most néhány álta​lá​nos stra​té​g iát, majd a 10. feje​zet​ben fel​so​r o​lunk néhány spe​ci​á​lis tak​ti​kát annak szem​lél​te​té​sére, vál​to​zás​el​mé​le​tünk hogyan tehető át a gya​kor​latba. Két, ide vágó álta​lá​nos elvet már isme​r ünk: a vál​to​zás célja a meg​o l​dás​kí​sér​let; a válasz​tott tak​ti​kát pedig le kell for​dí​tani az alany saját „nyel​vére”, azaz az ő fogalmi rend​sze​r ét fel​hasz​nálva kell bemu​tatni. Egy másik álta​lá​nos elv is nyil​ván​va​lóvá vált az eddig bemu​ta​tott pél​dák egy részé​ből: a para​do​xon épp​o lyan fon​tos sze​r e​pet ját​szik a prob​lé​ma​meg​o l​dás​ban, mint a prob​lé​mák lét​r e​ho​zá​sá​ban. Mivel erről a sze​r ep​r ől másutt96 rész​le​te​sen beszél​tünk, itt egy rövid össze​fog​la​lásra kor​lá​to​zó​dunk csu​pán. Min​den emberi prob​lé​má​ban benne van az elke​r ül​he​tet​len​ség eleme, külön​ben nem volna prob​léma. Külö​nö​sen így van ez azon nehéz​sé​g ek ese​té​ben, ame​lye​ket álta​lá​ban tüne​tek​nek nevez​nek. Ismét az álmat​lan​ság​ban szen​vedő sze​mélyre hivat​koz​zunk: emlék​szünk, ami​kor meg​pró​bálta arra kény​sze​r í​teni magát, hogy elalud​jon, bele​ke​r ült a „légy spon​tán!” para​do​xon csap​dá​jába, mi pedig azt állí​tot​tuk, hogy ezt a szimp​tó​mát a leg​jobb ugyan​ilyen para​dox módon meg​kö​ze​lí​teni, neve​ze​te​sen, a továb​bi​ak​ban pró​bálja arra kény​sze​r í​teni magát, hogy marad​jon ébren. Ezzel azon​ban, bonyo​lul​tan ugyan, de pusz​tán „fel​ír​tuk” neki a saját tüne​tét; vagyis arra vet​tük rá, hogy aktí​van idézze elő és ne har​col​jon ellene. A tünet-elő​írás – vagy átfo​g óbb, nem kli​ni​kai érte​lem​ben: a para​do​xo​non keresz​tül elő​idé​zett másod​fokú vál​to​zás – két​ség​kí​vül a prob​lé​ma​meg​o l​dás álta​lunk ismert leg​ha​té​ko​nyabb és leg​ele​g án​sabb for​mája. Ezek​nek az álta​lá​nos elvek​nek az alkal​ma​zása elve​ze​tett egy sor inter​ven​ció kifej​lesz​té​sé​hez. A követ​kező feje​ze​tet ezek bemu​ta​tá​sára szán​juk. Mivel eze​ket min​dig a konk​r ét prob​lé​má​hoz illesztve kell meg​szer​kesz​teni és alkal​mazni, nyil​ván​va​lóan nem adha​tunk kime​r ítő „kata​ló​g ust”. A követ​kező olda​la​kon

sze​r eplő pél​dák nem az egye​düli, s nem szük​ség​kép​pen a leg​jobb beavat​ko​zá​sok, ame​lyek​nél job​bat nem talál​hat ki a prob​lé​ma​meg​o l​dás logi​kai alap​ja​i​ban jól eliga​zodó, fan​tá​zia​dús prob​lé​ma​meg​o ldó. Ami​kor bemu​tat​juk beavat​ko​zá​sa​in​kat, töké​le​te​sen tisz​tá​ban vagyunk azzal, hogy mások – külö​nö​sen Erick​son4 3 és Frankl36 – leír​tak már hasonló tech​ni​ká​kat. Azt is hang​sú​lyozni akar​juk, hogy nem célunk tel​jes eset​le​írá​so​kat közölni, a hagyo​má​nyos érte​lem​ben vett „kúrák​r ól” nem is beszélve. Illuszt​r álni kíván​juk csu​pán, hogyan alkal​maz​ha​tók a gya​kor​lat​ban a vál​to​zás​sal kap​cso​la​tos teo​r e​ti​kus elve​ink.* Kudar​ca​ink​r ól is kell néhány szót szól​nunk. Miköz​ben úgy lát​juk, hogy elve​ink nagyon hasz​no​san alkal​maz​ha​tók a kli​ni​kai tapasz​ta​lat​ból ismert prob​lé​mák tel​jes körére és más prob​lé​mákra is, nem állít​juk, hogy elve​ink gya​kor​lati alkal​ma​zása és a velük össze​függő inter​ven​ciók min​dig tel​je​sen sike​r e​sen meg​o ld​ják a prob​lé​má​kat.* A bögre és a száj sok​fé​le​kép​pen elcsúsz​hat egy​más mel​lett. A kudarc egyik oka az irre​á​lis vagy nem meg​fe​lelő cél. Gyak​r an elő​for​dul, hogy amint több infor​má​ció bir​to​kába jutunk, vagy vala​mi​lyen rész​le​g es vál​to​zás lezaj​lik a keze​lés során, az ere​deti célun​kat át kell ala​kí​tani. A nehéz​ség vagy a kudarc máso​dik oka a válasz​tott inter​ven​ció ter​mé​szete. Ha egy páci​ens vég​r e​hajtja uta​sí​tá​sa​in​kat és sem​mi​féle pozi​tív vál​to​zás nem tör​té​nik, nyil​ván​va​lóan az inst​r uk​ció a hibás. Ha egy páci​ens, aki elő​ször egyet​ér​tett egy visel​ke​dés-elő​írás​sal, vissza​jön azzal, hogy nem volt ideje vég​r e​haj​tani vagy elfe​lej​tette, vagy még egy​szer átgon​dolva butá​nak és haszon​ta​lan​nak találta, ez rossz kilá​tást jelent a siker szem​pont​já​ból. Vagyis a kudarc egyik lehet​sé​g es oka az, hogy nem sike​r ült a beavat​ko​zást (ille​tő​leg a konk​r ét uta​sí​tást) olyan „nyel​ven” meg​fo​g al​mazni, ame​lyik​nek van értelme a kli​ens szá​mára, tehát fel tudja vál​lalni, el tudja fogadni és képes vég​r e​haj​tani. Az előző feje​zet​ben kimu​tat​tuk ezzel kap​cso​lat​ban az átala​kí​tás jelen​tő​sé​g ét. A követ​kező feje​zet​ben az „Egyez​ség az ördög​g el” alcím alatt egy másik mód​szert is bemu​ta​tunk e nehéz​ség keze​lé​sére.

10. Példák Hadd kezd​jük pél​dá​in​kat egy önma​g á​ban talán nem túl​sá​g o​san gya​kori hely​zet​tel, amely​nek azon​ban meg​van az az elő​nye, hogy vilá​g o​san bemu​tat​hat​juk rajta négy lépés​ből álló eljá​r á​sun​kat.

UGYANABBÓL KEVESEBB 1. A prob​léma. Egy fia​tal pár azért jött terá​pi​ára, mert a fele​ség úgy érezte, nem bírja tovább elvi​selni a férje túl​zott alá​r en​de​lő​dé​sét és füg​g é​sét a szü​le​i​től. (Egyet​len gye​r ek, har​minc​éves, szak​ma​i​lag sike​r es, anya​g i​lag füg​g et​len.) A férj kész​sé​g e​sen egyet​ér​tett a prob​lé​má​nak ezzel a fel​ve​ze​té​sé​vel, hoz​zá​téve, hogy nem lát rá meg​o l​dást. A szü​lei egész éle​té​ben tel​je​sí​tet​ték min​den igé​nyét, elárasz​tot​ták a támo​g a​tás min​den elkép​zel​hető for​má​já​val (pénz, ruhák, autó, drága tanít​ta​tás, költ​sé​g es uta​zá​sok stb.). Arra a pontra jutott, hogy min​den további aján​dé​kuk csak növeli erköl​csi adós​sága amúgy is elvi​sel​he​tet​len ter​hét, de azt is tudja, hogy a folya​ma​tos és kéret​len segít​sé​g ük vissza​uta​sí​tása bán​taná meg őket a leg​job​ban, mert az az elkép​ze​lé​sük, hogy a jó szülő foly​ton ad. A szü​lők nem nagyon örül​tek part​ner​vá​lasz​tá​sá​nak, de a házas​ság azon​nal további oko​kat jelen​tett szá​mukra a fiuk most már csa​lá​dos éle​tébe való ala​pos bele​nyú​lá​sokra. Ők válasz​tot​ták ki a pár ott​ho​nát és fizet​ték ki a fog​la​lót, bár a fia​ta​lok inkább egy kisebb, olcsóbb házat sze​r et​tek volna egy másik helyen. A lak​be​r en​de​zés min​den fon​tos kér​dé​sé​ben is a szü​lők dön​töt​tek, még a kert​ben lévő bok​r o​kat és fákat is ők válo​g at​ták össze. Emel​lett meg​vet​ték a nagyon drága bútor​zat egy részét, gya​kor​la​ti​lag semmi esélyt sem adva a fia​ta​lok​nak, hogy a saját ízlé​sük sze​r int ren​dez​zék be ott​ho​nu​kat. Bár több mint 800 km-re lak​tak, évente négy​szer láto​g at​ták meg a fia​ta​lo​kat; ezek a vizi​tek rend​sze​r e​sen három hétig tar​ta​nak, ami​től a fia​ta​lok már előre resz​ket​nek. Ilyen​kor a szü​lők tel​je​sen átve​szik az ural​mat a ház​ban; a fia​tal​asszonyt szinte kitilt​ják a kony​há​ból, az anya készíti el az összes ételt, min​den lemos​ha​tót lemos a ház​ban, átren​dezi a búto​r o​kat, miköz​ben az apa mossa-ellen​ő rzi-javítja két kocsi​ju​kat, össze​g e​r eb​lyézi a leve​le​ket, lenyírja a pázsi​tot, ültet, metsz és gyom​lál. Ami​kor mind​annyian együtt men​nek vala​hová, min​dig min​den kiadást az apa fedez.

2. A meg​ol​dás​kí​sér​le​tek. A fia​tal pár azt állítja, már min​den ötle​tük​ből kifogy​tak. Nagyon kemé​nyen, de siker​te​le​nül pró​bál​koz​tak, hogy meg​te​r emt​sék a füg​g et​len​ség mini​mu​mát, de leg​eny​hébb pró​bál​ko​zá​sa​i​kat is, hogy véd​jék magu​kat a szü​lők ural​má​val szem​ben, az öre​g ek a hálát​lan​ság jele​ként értel​mez​ték, mély bűn​tu​da​tot váltva ki a férj​ből, a fele​ség​ből meg tehe​tet​len dühöt. Ezek a kísér​le​tek ráadá​sul nevet​sé​g es nyil​vá​nos jele​ne​tek​hez vezet​nek, pél​dául az anya és a meny ver​sengve pró​bálja rávenni a pénz​tá​r ost az áru​ház​ban, hogy az ő pén​zét fogadja el, vagy ami​kor az apa és a fia szinte szó sze​r int dula​kod​nak a ven​dég​lői számla meg​szer​zé​sé​ért, amint a pin​cér lete​szi az asz​talra. Azzal is pró​bál​koz​tak, hogy egy-egy láto​g a​tás után drága aján​dé​kot küld​tek a szü​lők​nek, de erre pos​ta​for​dul​tá​val még drá​g ább érke​zett vissza. Ter​mé​sze​te​sen ezután úgy érez​ték, hogy az aján​dé​kot fel​tűnő helyen kell tar​ta​niuk a házuk​ban, jól​le​het gyű​löl​ték még a lát​vá​nyát is. Minél kemé​nyeb​ben pró​bál​tak valami mini​má​lis füg​g et​len​sé​g et kihar​colni maguk​nak, a szü​lők annál kemé​nyeb​ben igye​kez​tek „segí​teni” raj​tuk. Vagyis mind a négyen a tipi​kus „ugyan​ab​ból még töb​bet” csap​dába estek. 3. A cél. Ebben az eset​ben arány​lag könnyű volt az, ami gyak​r an nagyon nehéz fel​adat: meg​fo​g al​mazni egy konk​r ét célt. A pár azt akarta, hogy a férj szü​lei ne kezel​jék őket úgy, mintha gye​r e​kek len​né​nek; meg akar​ták sze​r ezni azt a jogot, hogy maguk dönt​hes​se​nek még a szü​lők láto​g a​tá​sai alatt is, maguk akar​ták meg​vá​lasz​tani élet​for​má​ju​kat, s mind​ezt úgy, hogy ne legyen bűn​tu​da​tuk az öre​g ek meg​sér​tése és elide​g e​ní​tése miatt. Egy opti​má​lis inter​ven​ció meg​ter​ve​zé​sé​hez azon​ban ez a meg​fo​g al​ma​zás még min​dig túl álta​lá​nos volt. Ezért meg​kér​dez​tük a férj​től, hogy minek kel​lene spe​ci​á​li​san tör​tén​nie, ami kéz​zel​fog​ha​tóan bizo​nyí​taná a szá​mára, hogy elérte a cél​ját. Habo​zás nél​kül rávágta, hogy az apjá​nak kel​lene spon​tán kimon​da​nia: „Most már fel​nőt​tek vagy​tok, nek​tek kell maga​tok​r ól gon​dos​kod​no​tok, nem vár​hat​já​tok, hogy anyád és én a vég​te​len​sé​g ig kényez​tes​sünk ben​ne​te​ket.” A keze​lés cél​ja​ként azt fogad​tuk el, hogy lét​r e​hoz​zuk ezt a spe​ci​á​lis vál​to​zást az apa hoz​zá​ál​lá​sá​ban. 4. A beavat​ko​zás. Ezek​ből az infor​má​ci​ó k​ból egy​ér​telmű lett, hogy min​den sike​r es beavat​ko​zás​nak azon az egyet​len „nyel​ven” kell zaj​la​nia, ame​lyet a szü​lők meg tud​nak érteni, neve​ze​te​sen, szá​mukra mér​he​tet​le​nül nagy a jelen​tő​sége, hogy jó szü​lők legye​nek. Mivel éppen küszö​bön állott a követ​kező negyed​éves láto​g a​tá​suk, a követ​ke​ző​ket mond​tuk a pár​nak: a leg​utolsó láto​g a​tá​sig min​den tőlük tel​he​tőt meg​tet​tek, hogy meg​aka​dá​lyoz​zák a szü​lő​ket a taka​r í​tás​ban, a sze​r e​lés​ben és a töké​le​te​sí​tés​ben. Most több nap​pal a szü​lők érke​zése előtt szün​tes​sék be a taka​r í​tást; hagy​ják fel​hal​mo​zódni a szennyest, ne

mos​sák le az autó​kat, alig hagy​ja​nak ben​nük ben​zint, hanya​g ol​ják el a ker​tet, s a kony​há​ban ne legyen jófor​mán sem​mi​lyen élel​mi​szer. Bár​mi​lyen elrom​lott szer​ke​zet, hiba van a ház​ban (kiégett vil​lany​kör​ték, csö​pögő csa​pok), hagy​ják úgy, aho​g yan van. Nem​csak hogy ne aka​dá​lyoz​zák meg a szü​lő​ket abban, hogy kifi​zes​sék a bolti és az éttermi szám​lá​kat, a szín​ház​je​g ye​ket, a ben​zint stb., de vár​ja​nak nyu​g od​tan, amíg elő​ve​szik a pénz​tár​cá​ju​kat, s hagy​ják, hogy min​dent kifi​zes​se​nek. Ott​hon a fele​ség hagyja össze​g yűlni a koszos edé​nye​ket a kony​há​ban, s várja el, hogy az anyósa elmo​so​g as​son; a félj olvas​son vagy nézze a tévét, mialatt apja a kert​ben vagy a garázs​ban dol​g o​zik. Időn​ként dugja ki a fejét az ajtón, s kér​dezze meg derű​sen: „Szia, apa, hogy men​nek a dol​g ok?” Leg​in​kább pedig attól volt eltiltva a fia​tal pár, hogy bár​mi​féle kísér​le​tet tegyen arra, hogy a szü​lők​kel elis​mer​tesse a füg​g et​len​ség​hez való jogát. Min​dent, amit a szü​lők tesz​nek értük, tart​sák tel​je​sen ter​mé​sze​tes​nek, és csak érin​tő​le​g e​sen kell meg​kö​szön​niük. Ha a fia​tal párt nem tette volna olyan ide​g essé a hely​zet, mint amennyire ez már bekö​vet​ke​zett, való​szí​nű​leg nem lehe​tett volna „eladni” nekik ezt az ötle​tet, mert a fel​szí​nen úgy tűnt, hogy a fel​sza​ba​dí​tás helyett még mélyebbre taszítja őket ebbe a nyo​mo​r ult hely​zetbe. Mind​azon​ál​tal az utolsó betűig vég​r e​haj​tot​ták az uta​sí​tá​so​kat, s ami​kor két hét​tel később a követ​kező beszél​g e​tésre jöt​tek; arról szá​mol​tak be, hogy a szü​lők lerö​vi​dí​tet​ték láto​g a​tá​su​kat. Mielőtt elmen​tek volna, az apa fél​r e​vonta a fiát, s azt mondta neki barát​sá​g o​san, de fél​re​ért​he​tet​le​nül, hogy ő (a fiú) és a fele​sége túl​sá​g o​san el let​tek kényez​tetve, nagyon hoz​zá​szok​tak, hogy a szü​lők kiszol​g ál​ják és támo​g at​ják őket, s hogy most már éppen itt az ideje, hogy fel​nőt​tebb módon visel​ked​je​nek és kevésbé függ​je​nek tőlük. Mint a fen​ti​ek​ből kitű​nik, nem pró​bál​tuk a szü​lő​ket bevonni a keze​lésbe, hogy elő​se​g ít​sük a prob​léma köl​csö​nös meg​ér​té​sét s a belőle szár​mazó elága​zá​so​kat. Ehe​lyett a köz​be​lé​pés a fia​tal pár meg​o l​dás​kí​sér​le​tét vette célba, s úgy volt meg​ter​vezve, hogy a szü​lők tovább játsz​has​sák a „jó” szülő sze​r e​pét, amely​r ől való​szí​nű​leg sem​mi​kép​pen sem mond​tak volna le. A fia​tal pár agyon​ké​nyez​te​tése helyett most annak a szin​tén örö​met okozó szü​lői fel​adat​nak szen​tel​ték éle​tü​ket, hogy levá​lasszák a gye​r e​ke​ket maguk​r ól.

A REJTETT NYILVÁNVALÓVÁ TÉTELE Egy közép​korú férfi és a fele​sége közös terá​pi​ába kezd​tek, mivel állan​dóan ismét​lődő szó​csa​tákba keve​r ed​tek, nagyon bol​dog​ta​lanná téve a fele​sé​g et, aki

ami​att is aggó​dott, hogy rossz hatás​sal lesz​nek tizen​éves gye​r e​ke​ikre. Hama​r o​san kide​r ült, hogy a vita esz​ka​lá​ci​ó ja egy sajá​tos össz​já​té​kon ala​pul: a férj (aki beval​lot​tan élvezi a vesze​ke​dést, házon kívül is, pél​dául egy étte​r em​ben) finom, de meg​jó​sol​ha​tóan sike​r es pro​vo​ká​ciót alkal​maz, amire a fele​ség úgy rea​g ál, hogy ő kijö​het a sod​r á​ból és támad​hatja az asszonyt. Mon​da​nunk sem kell, az asszony úgy gon​dolta, hogy csak egy​féle elke​r ü​lés​sel véde​kez​het a pro​vo​ká​ció ellen. Egyi​kük sem volt tuda​tá​ban, de külö​nö​sen nem a fele​ség, hogy e nél​kül a sajá​tos „elke​r ülő” rea​g á​lás nél​kül nem jöhetne létre esz​ka​lá​ció. Miköz​ben még mér​le​g el​tük, hogyan lehet a leg​meg​fe​le​lőb​ben bele​avat​kozni ebbe a sémába, egy vélet​len ese​mény jó alkal​mat kínált a visel​ke​dés-elő​írás​hoz. Az alábbi szö​veg az inter​ven​ciót követő csa​lád​te​r á​piás ülés mag​nó​fel​vé​te​lé​nek átirata, s nem kíván kom​men​tárt. Tera​peuta: Vég​r e​haj​totta az uta​sí​tást vasár​nap? Apa: Igen. Tera​peuta: Jó. Mesél​jen. Apa: Nem tud​tam sen​kit sem találni, aki együtt​mű​kö​dött volna velem. Tera​peuta (a gye​r e​kek​hez): Nos, azok épü​lé​sére, akik nem tud​ják, hogy miről beszé​lek. Vasár​nap reg​g el tele​fo​non beszél​tem a szü​le​i​tek​kel, akik megint vesze​ked​tek, s azt mond​tam az apá​tok​nak, hogy men​jen el egy gyű​lésre San Fran​cis​cóba, és kezd​jen el ott vesze​kedni vala​ki​vel – valódi vesze​ke​dés​r ől volt szó –, mert apá​tok azt mondta itt (nem nagyon emlék​szik rá), hogy az ese​tek több​sé​g é​ben való​szí​nű​leg maga keresi a vesze​ke​dést. Én meg azt mond​tam, hogy nagyon jó tapasz​ta​lat lenne, ha egy​szer kísér​leti ala​pon csi​nálná; hogy meg​pró​bálja kita​lálni, hogyan teremti meg egy vesze​ke​dés fel​té​te​leit. (Az apá​hoz): És azt mondja, sen​kit sem talált, aki együtt​mű​kö​dött volna magá​val egy vesze​ke​dés​ben? Apa: Nem – úgy értem, logi​ka​i​lag, és ez… ez vic​ces. Időn​ként hőbör​g ök vala​ki​vel, de ez spon​tán. Most ezt akar​tam, meg​ter​vez​tem egy vesze​ke​dést vala​ki​vel. Egy bará​tom​mal elmen​tem, mar​ti​nit akar​tam inni. És azt mond​tam a pasas​nak, hogy szá​r a​zon aka​r om, mire azt mondta: „Szá​r az.” Mire én: „Akkor igya meg maga.” És azt mond​tam: „Miféle gint hasz​nál​nak? Maguk édes gint hasz​nál​nak? Ez nem szá​r az mar​tini! Csi​nál​jon egy szá​r a​zat!” „Oké, hogyan csi​nál​jam?” – mondta a pul​tos, és kevert nekem egy nagyon jó mar​ti​nit. Való​szí​nű​leg az első is jó volt. Maga mondta, hogy vesze​ked​jek. Tera​peuta: Igen – és ő nem hagyta. Apa: Igen, nem hagyta. Nem vitat​ko​zott velem, meg​csi​nálta az ita​lo​mat, pon​to​san úgy, aho​g yan mond​tam. Akkor tovább akar​tam pro​vo​kálni, és

azt mond​tam neki: „Ez sok​kal jobb.” Mire ő: „Fogok rá emlé​kezni.” Azok​kal sem igen lehet vesze​kedni, akik​kel üzleti kap​cso​lat​ban van az ember, bár időn​ként szok​tam velük. De ami​kor bemen​tem a kiál​lí​tó​te​rembe, min​denki üdvö​zölt. Hal​lot​ták, hogy beteg vol​tam. Azt mond​tam az egyik fic​kó​nak: „Miért nem kül​dött nekem egy kata​ló​g ust?” És erre azt vála​szolta: „Gon​dol​tam rá, és amint haza​me​g yek, kül​dök magá​nak.” Így aztán vár​tam ott, míg ked​vem nem támadt a kocsi​mért menni. Meg​néz​tem a par​ko​ló​je​g yet, és húz​tam az időt még 15 per​cig – gon​dol​tam, most lesz egy jó kis vesze​ke​dé​sem. Húz​tam negyed​ó ráig az időt, aztán lemen​tem a kocsi​mért, úgy​hogy öt perc​cel túl​lép​tem a kerek órát. És akkor lemen​tem, és azt mond​tam a fic​kó​nak: „Mennyi?” „Három és fél dol​lár.” Mire én: „Csak három. Akkor elkezdte kiszá​molni, hogy mennyit kell fizet​nem ezért a plusz idő​ért. Tizenöt cen​tet szá​mol​tak fel, de én meg​pró​bál​tam vitat​kozni vele. Azt mondta: „Nem vitat​ko​zom magá​val, az embe​r ek engem örökké bajba kever​nek emi​att, nem tudok mit tenni, írjon az igaz​ga​tó​ság​nak.” Mon​dom: „De hát maga az igaz​g a​tó​ság – adok három dol​lárt magá​nak, és kivi​szem innen a kocsi​mat.” Azt mondja: „Kivi​szi? Akkor csak leírom a rend​szá​mát, és átadom a főnök​nek, hadd intézze el ő a dol​g ot.” Ez a par​ko​lóőr való​szí​nű​leg egy csomó vitat​ko​zós ember​r el talál​ko​zik, így aztán ő se műkö​dött együtt, pedig én meg​pró​bál​tam, az inst​r uk​ci​ó ​já​nak meg​fe​le​lően. Talán azért nem bír​tam iga​zán jól erős​ködni, mert a maga inst​r uk​ci​ó ​ját követ​tem. De nagyon gon​do​san kiter​vel​tem két helyet is, úgy​hogy ha valaki vissza​dobta volna a lab​dát, gyö​nyörű cse​te​pa​ténk lett volna. Tera​peuta (miköz​ben az anyára néz): Ha valaki vissza​dobta volna a lab​dát – értem. Apa: Úgy értem, hogy ha sike​r ül elér​nem, hogy a pacák elve​szítse a fejét, kicsi​nál​tam volna. Ugyan​úgy a pin​cért is. Ahogy a fen​ti​ek​ből lát​ható, az inter​ven​ci​ó ​nak két hatása volt: lét​r e​hozta a „légy spon​tán!” para​do​xont az apa szá​mára, a „spon​tán” vesze​ke​dé​sei ese​tére, a fele​ség​ben pedig job​ban tuda​to​sí​totta saját hoz​zá​já​r u​lá​sát a prob​lé​má​hoz, mint bár​mi​lyen belá​tást célzó magya​r á​zat vagy értel​me​zés. Gya​kori típus​hely​zet a „rossz​nak” bélyeg​zett tizen​éves kamasz visel​ke​dése, ami rend​sze​r int ragyo​g óan bele​il​lik a szü​lők házas​sági prob​lé​má​iba. Pél​dául a kamasz​lány igen tisz​te​let​le​nül, agresszí​ven visel​ke​dik az anyá​val, az anya pedig úgy rea​g ál, ami csak tovább növeli köl​csö​nös ellen​sé​g es​sé​g ü​ket. Ért​hető módon az anya azt várja, hogy az apa állítsa helyre a tekin​té​lyét, és segít​sen a

lány meg​r end​sza​bá​lyo​zá​sá​ban, ám leg​na​g yobb aggo​dal​mára azt veszi észre, hogy az apa túl​sá​g o​san „elnéző”. Helye​sen vagy hely​te​le​nül, min​den​esetre arra a követ​kez​te​tésre jut, hogy az apa és a lány tit​kos koa​lí​ciót alkot​nak ellene, vagyis hogy az apa titok​ban élvezi és báto​r ítja a lány visel​ke​dé​sét – ez olyan bebi​zo​nyít​ha​tat​lan vád, melyet kimon​dása ese​tén a férj való​szí​nű​leg dühö​sen vissza​uta​sí​tana. Ezek​ben az ese​tek​ben nagyon hasz​nos​nak bizo​nyult, ha azt mond​tuk az apá​nak (az anya jelen​lé​té​ben), hogy rop​pant könnyen hely​r e​ál​lít​hatja a békét ott​hon, ha haj​landó egy elég külö​nös dol​g ot végig​csi​nálni: nyúl​jon a zse​bébe, és adjon a lányá​nak 10 cen​tet min​den alka​lom​mal, ami​kor az arro​g áns kezd lenni az any​já​val. Szó nél​kül hajtsa végre ezt az uta​sí​tást, mintha mi sem volna ter​mé​sze​te​sebb, s ha a lány min​den​áron tudni akarja, hogy mi ez az egész, csak annyit mond​jon: „Adni akar​tam neked egy tíz​cen​test.” A tera​peuta ezzel a visel​ke​dés-elő​írás​sal elke​r üli a bele​ke​ve​r e​dé​sét abba a remény​te​len vitába, hogy az apa „való​ban” ellen​sé​g es-e az anyá​val szem​ben, s hogy a lány „való​ban” kijátssza-e ezt az ellen​sé​g es​sé​g et az apa tit​kos elé​g e​dett​sé​g ére. Az elő​írás homá​lyos szim​bo​li​kus követ​kez​mé​nyei egy​fajta meg​za​va​rási tech​ni​kát tes​te​sí​te​nek meg a lányt ille​tően, az anyá​ban pedig azt az érzést kel​tik, hogy az apa hosszú távon olyas​mit csi​nál, ami segít neki a lány ellen – habár az apa célja kel​lő​kép​pen zava​r os ahhoz, hogy ne lehes​sen vitá​ik​ban fel​hasz​nálni. Aho​g yan az első pél​dá​ban, itt is az tör​té​nik, hogy az elő​írás vég​r e​haj​tása nyílttá tesz egy olyan „spon​tán” visel​ke​dést, amely addig rej​tett volt – s nem a szó hagyo​má​nyos értel​mé​ben vett belá​tá​son, hanem egy sajá​tos cse​le​ke​de​ten keresz​tül. De amint a „játék” nyílt, lehe​tet​len tovább vakon ját​szani (aho​gyan Witt​g ens​tein és Howard mond​ják a 8. feje​zet​beli idé​ze​tek​ben). Egy anya elhozta keze​lésre a 25 éves, szki​zof​r én​nek diag​nosz​ti​zált és az elmúlt tíz év nagy részét elme​g yógy​in​té​ze​tek​ben vagy inten​zív pszi​cho​te​r á​piás keze​lés​sel töl​tött fiát. Úgy vélte, a fiú ismét az össze​o m​lás hatá​r án van. A fiú már külön élt, albér​let​ben, és bár beirat​ko​zott két egye​temi kur​zusra, a vizs​g á​kon meg​bu​kott. A talál​ko​zá​sok során a visel​ke​dése modo​r os, de udva​r ias volt. A prob​léma az ő szem​pont​já​ból az anyagi támo​g a​tása miatti, rég​ó ta tartó feszült​ség volt közte és a szü​lei között. Rossz néven vette, hogy a szü​lők úgy fizet​ték lak​bé​r ét és egyéb szám​láit, „mintha gye​r ek volna”. Arra vágyott, hogy a szü​lők adja​nak neki meg​fe​lelő havi támo​g a​tást, amely​ből aztán ő maga ren​dezi köte​le​zett​sé​g eit. A szü​lők viszont úgy vél​ték, hogy a korábbi és a jelen​legi visel​ke​dése is arra utal, hogy nem tudja meg​o l​dani ezt a fel​ada​tot, s ret​te​ne​te​sen rosszul gaz​dál​kodna a pénz​zel. Ezért szí​ve​seb​ben adtak neki heten​ként némi pénzt, s ez az összeg lát​ha​tóan attól füg​g ött, hogy mennyire tűnt „jónak” vagy „őrült​nek” éppen akkor. Ezt azon​ban soha​sem mond​ták ki vilá​g o​san, mint

aho​g yan a fiú sem fejezte ki köz​vet​le​nül, hogy harag​szik ezért a meg​o l​dá​sért. Inkább egy​fajta pszi​cho​ti​kus bohóc​ko​dásba húzó​dott vissza, ami viszont fokozta az anya félel​mét, hogy rövi​de​sen elke​r ül​he​tet​lenné vál​hat egy újabb, költ​sé​g es kór​házi keze​lés. Az anya jelen​lé​té​ben elma​g ya​r áz​tuk a fiú​nak: mivel úgy érzi, hogy a szü​lei elnyom​ják, min​den joga meg​van ahhoz, hogy véde​ke​zés​ként azzal fenye​g esse meg őket, hogy egy jóval nagyobb kiadásba fog​nak keve​r edni, ha lel​ki​leg megint össze​o m​lik. A tera​peuta ezek után néhány konk​r ét javas​la​tot ter​jesz​tett elő arról, hogyan kel​lene visel​ked​nie ahhoz, hogy egy küszö​bön álló össze​om​lás benyo​mást keltse – ezek a javas​la​tok nagy​r észt azt a némi​leg fur​csa visel​ke​dést for​mu​láz​ták újra, melyet a fiú külön​ben is tanú​sí​tott. Ez a beavat​ko​zás átfor​málta a fiú „őrült” visel​ke​dé​sét, még​hozzá úgy, mintha uralni tudná, s így ki is tudná hasz​nálni saját elő​nyére; de azt is lehe​tővé tette, hogy az anya éppen ennek lássa, s kevésbé fél​jen tőle. Az egyik ered​mény az volt, hogy a követ​kező vesze​ke​dé​sük során az anya egy​sze​r űen dühös lett rá, s meg​mondta neki, hogy bele​fá​r adt ügyei inté​zé​sébe, abba, hogy a sofőrje legyen stb., és meg​ál​la​pí​tott szá​mára egy havi járan​dó​sá​g ot, ami​vel tőle azt csi​nál, amit akar. A későbbi, után​kö​vető talál​ko​zás​kor kide​r ült: ez a meg​o l​dás annyira jól műkö​dött, hogy a fiú havi járan​dó​sá​g á​ból idő​köz​ben meg​spó​r olt egy autóra valót, s ezál​tal még inkább füg​g et​le​ne​dett any​já​tól.

REJTEGETÉS HELYETT REKLÁMOZÁS Ren​g e​teg olyan prob​léma van, melyek közös neve​zője egy​fajta tár​sa​dal​mi​lag gátló vagy zavaró fogya​té​kos​ság, vagy olyasmi, amit az érin​tett sze​mély nem tud nem tenni, hol​o tt nem volna sza​bad ten​nie, vagy épp ellen​ke​ző​leg, valami, amit sze​r etne, de kép​te​len meg​tenni. Ezek​ben az ese​tek​ben a prob​léma meg​ha​tá​r o​zása álta​lá​ban könnyű, a meg​o l​dás​kí​sér​let​ben pedig álta​lá​ban sze​r e​pet ját​szik az aka​r at​erő latba vetése, ami nem​kí​vá​na​tos ered​ményre vezet. Az előző rész​ben emlí​tett pél​dák​kal szem​ben itt a prob​léma nem rej​tett. Jó példa erre a nyil​vá​nos sze​r ep​lés​től való ret​te​g és. Embe​r ünk attól fél, hogy szo​r on​g ása nyil​ván​va​lóvá válik, s végül a hall​g a​tó​ság szeme lát​tára össze​r op​pan. Meg​o l​dás​kí​sér​lete ezért arra irá​nyul, hogy ural​kod​jon magán, és elrejtse szo​r on​g á​sát, meg​pró​bálja „össze​szedni magát”, eltit​kolni, hogy remeg a keze, pró​bál hatá​r o​zott, emelt han​g on beszélni, elen​g e​dett​nek lát​szani stb. Minél feszül​tebbé válik, annál kemé​nyeb​ben pró​bál​ko​zik, s minél kemé​nyeb​ben pró​bál​ko​zik, annál feszül​tebb lesz. Bár „az” egy​előre még nem for​dult elő,

„tudja”, hogy leg​kö​ze​lebb elő fog, s képes maga elé idézni tel​jes rész​le​tes​ség​gel a küszö​bön álló kataszt​r ó​fát. A hely​zet össze​te​vői tehát a követ​ke​zők: a) egy olyan fel​te​vés követ​kez​té​ben elő​álló „prob​léma”, amely a kli​ens szá​mára való​sá​g o​sabb, mint a való​ság; és b) meg​o l​dás​kí​sér​le​tek, az első​fokú vál​to​zás körébe tar​tozó prob​lé​ma​meg​o ldó visel​ke​dés, amely ele​ve​nen tartja a prob​lé​mát, s így iga​zolja a prob​léma kiala​kí​tá​sá​ért fele​lős pre​misszát. A hagyo​má​nyos pszi​cho​te​r á​pi​á​ban a tera​peuta a páci​ens fel​te​vé​sét kutatná, hogy fény derül​jön ere​de​tére és ter​mé​sze​tére, a prob​lé​mát (tüne​tet) pedig a jég​hegy csú​csá​nak minő​sí​tené. A rövid​te​r á​piás meg​kö​ze​lí​tés ezzel szem​ben a „meg​o l​dásra” irá​nyul; a sze​mélyt arra uta​sít​ják, hogy mond​jon egy rövid beve​ze​tést beszéde előtt, amely​ben közli a hall​g a​tó​ság​g al, hogy rend​kí​vül ide​g es, s hogy szo​r on​g ása való​szí​nű​leg el fog ural​kodni rajta. Ez a visel​ke​dés-elő​írás tel​jes for​dí​tottja az eddig kipró​bált meg​o l​dá​sok​nak: az ille​tő​nek ahe​lyett, hogy meg​pró​bálná elrej​teni szimp​tó​má​ját, rek​lá​moz​nia kell. De mivel meg​o l​dás​kí​sér​lete a prob​lé​mája, a prob​léma eltű​nik, amint elveti a prob​lé​ma​meg​o l​dást, s ezzel együtt eltű​nik az alap​pre​missza is anél​kül, hogy bár​mi​féle belá​tás sze​r e​pet ját​szott volna a dolog​ban. Ter​mé​sze​te​sen nem könnyű rávenni vala​kit egy ilyen inst​r uk​ció vég​r e​haj​tá​sára. Elsőre nem tartja éssze​r ű​nek, hogy a fel​fo​g á​sá​val ennyire ellen​té​tes dol​got tegyen: nyíl​tan rek​lá​mozza azt, amit a leg​hőbb vágya elrej​teni. Ezen a pon​ton rend​kí​vül fon​tossá válik, hogy tud​junk a páci​ens nyel​vén beszélni. Egy mér​nök​nek vagy infor​ma​ti​kus​nak e visel​ke​dés-elő​írás okát a vissza​csa​to​lá​sos mecha​niz​mu​sok ter​mi​nu​sait hasz​nálva magya​r áz​hat​juk el. Egy olyan páci​ens​nek, aki a prob​lé​má​ját az önmeg​ve​tés​sel kap​csolja össze, elis​mer​het​jük, hogy nyil​ván szük​sége van az önbün​te​tésre, s ez kitűnő módja e szük​ség​let kielé​g í​té​sé​nek. A keleti gon​dol​ko​dás​sal rokon​szen​ve​ző​nek emlé​ke​ze​tébe idéz​het​jük a zen-koa​nok lát​szó​la​g os abszur​di​tá​sát. Sok páci​ens​nél való​szí​nű​leg bejön az auto​r i​ter állás​pont: egy​ál​ta​lán nem adunk magya​r á​za​tot az uta​sí​tás​hoz. Ha viszont vala​ki​r ől azt gon​dol​juk, hogy nem túl​zot​tan együtt​mű​ködő, olyan szö​veg​g el közöl​jük az elő​írást, hogy a prob​lé​má​já​ból ugyan ki lehetne jutni egy egy​szerű, bár kissé külö​nös módon, de majd​nem biz​tosra vesszük, hogy ő nem az a fajta ember, aki hasz​no​sí​tani tud egy ilyen meg​o l​dást. A magunk​faj​ták​nak pedig akár elő​adást tart​ha​tunk a dolog​r ól, fel​hasz​nálva a cso​port​el​mé​le​tet, a logi​kai típu​sok elmé​le​tét, az első- és másod​fokú vál​to​zást… Mint emlí​tet​tük, a rek​lá​mo​zás akkor választ​ható tech​nika, ami​kor a meg​o l​dás​kí​sér​let a rej​te​g e​tés volt. Hasz​nál​ható az elpi​r u​lás​nál, az ide​g es reme​g é​sek​nél (amely​ben Frankl34 már sok évvel ezelőtt java​solta), pár​kap​cso​lati hely​ze​tek​ben, ami​kor valaki a fel​sü​lés​től fél (itt a rek​lá​mo​zás​nak az a további elő​nye is meg​van, hogy a mási​kat külön​le​g e​sen ked​ves és támo​g ató maga​tar​tásra ösz​-

tönzi, ezzel meg​törve az önmeg​va​ló​sító pró​fé​ciát), fri​g i​di​tás és impo​ten​cia, s még egy sor hasonló prob​léma ese​té​ben. Nagyon érde​kes, hogy sok eset​ben a páci​ens nem volt képes tel​je​sen vég​r e​haj​tani ezt az inst​r uk​ciót, de pusz​tán az, hogy ott volt a fejé​ben, mint egy lehet​sé​g es kiút az egér​fo​g ó​ból, elég volt egy akkora visel​ke​dés​vál​to​zás​hoz, ami meg​aka​dá​lyozza a régi minta még egy mene​té​nek leját​szá​sá​ban* – és semmi sem meg​g yő​zőbb, mint a siker.

KIS OKOK NAGY KÖVETKEZMÉNYEI Van​nak, akik ret​te​ne​te​sen fél​nek a hibá​zás​tól. Hibáik száma és súlya álta​lá​ban nem múlja felül bárki másét, de ez a tel​je​sen nyil​ván​való tény nem csök​kenti szo​r on​g á​su​kat. Aggo​dal​mas​ko​dá​suk azon​ban való​ban haj​la​mo​sabbá teheti őket bak​lö​vé​sek és téve​dé​sek elkö​ve​té​sére, s álta​lá​ban az elke​r ü​lé​sükre irá​nyuló erő​fe​szí​té​sek készí​tik elő ezek​hez a talajt. Tipi​kus pél​dát kínál egy fog​tech​ni​kus esete. Tisz​tá​ban volt a mun​kája érté​ké​vel és hogy a főnöke elis​meri a szak​ér​tel​mét. Azt is tudta, hogy mind​ed​dig még nem köve​tett el komoly bak​lö​vést, azon​ban sze​r inte ez csak idő kér​dése; s az idő ment​he​tet​le​nül ellene dol​g o​zott, mert a nagy hibá​tól való félelme egyre erő​sebbé vált, s szinte lidérc​nyo​mássá vál​toz​tatta a mun​ká​ját (amit alap​já​ban véve sze​r e​tett, s amire szük​sége volt a meg​él​he​té​sé​hez). Elő​ször tel​je​sen vissza​r et​tent az uta​sí​tás​tól, hogy min​den álló nap köves​sen el szán​dé​ko​san vala​mi​lyen apró, sok kárt nem okozó, de elég ostoba hibát. Az olvasó nyil​ván sejti, hogy ez a visel​ke​dés-elő​írás a túl óva​tos, elke​r ülő visel​ke​dé​sét vette célba, szá​mára azon​ban töké​le​te​sen abszurd ötlet volt, nem is lehe​tett volna ellen​té​te​sebb azzal, amit ő az egyet​len lehet​sé​g es meg​o l​dás​nak ítélt (egyre több elke​r ülő visel​ke​dés). Rész​le​te​sen el kel​lett magya​r áz​nunk neki az inst​r uk​ció „valódi” értel​mét. Ez a magya​r á​zat hasz​nos lehet más, de hasonló struk​tú​r ájú prob​lé​ma​hely​ze​tek​ben is, pél​dául pszi​cho​g én fáj​dal​mak, kény​sze​rek, tik​kek, ágy​ba​vi​ze​lés s egy sor más, lát​szó​lag kont​r ol​lál​ha​tat​lan körül​mény ese​té​ben is. A magya​r á​zat lényege rövi​den egy olyan átala​kí​tás, amely hasz​no​sítja a sze​mély ért​hető vágyát a tünet feletti ellen​ő r​zésre. Tehát elma​g ya​r áz​tuk neki, hogy aka​r at​ereje még komo​lyabb latba veté​sé​vel való​szí​nű​leg képes lenne elke​r ülni a leg​kel​le​met​le​nebb hibá​kat, de ezen a módon soha​sem fogja úgy érezni, hogy kel​lő​kép​pen ura a hely​zet​nek. Ez állandó küz​de​lem volna. Ezzel szo​mo​r úan egyet​ér​tett. Ezután kifej​tet​tük neki, hogy az ilyen​fajta prob​lé​má​kat akkor uralja valaki iga​zán, ha nem​csak az elke​r ü​lé​sükre, hanem szán​dé​kos elő​idé​zé​sükre is képes. Ezért kell követ​nie elő​írá​sun​kat, mert csak a szán​-

dé​kos hibá​zá​sok során tanul​hatja meg, hogy miképp legyen úrrá a hibá​zá​sok fölött. Ami​kor az után​kö​ve​tés során talál​koz​tunk vele, arról szá​molt be, hogy sok​kal job​ban érzi magát, noha bizo​nyos érte​lem​ben a dol​g ok most rosszab​bak: tartja magát ahhoz, hogy min​den​nap elkö​vet egy kis hibát, s a napi hibák meg​ter​ve​zése annyira elfog​lalja, hogy nincs ideje a másik, a nagy hiba miatt aggódni. Hama​r o​san azon​ban az egész gya​kor​la​tot kezdte osto​ba​ság​nak látni, s így lét​r e​jött egy másod​fokú vál​to​zás, ismét csak anél​kül, hogy fel​de​r í​tet​tük volna tünete „mélyebb” okát, vagy bár​mi​lyen belá​tás​hoz jut​tat​tuk volna. Némi​leg hasonló prob​lé​má​val szem​be​sí​tett ben​nün​ket egy vonzó, har​min​cas nő, aki élet​mód​ját mintha egye​ne​sen Bunuel film​jé​ből, A nap szépéből másolta volna, azzal a különb​ség​g el, hogy nem volt férj​nél. Élvezte szak​mai kar​r i​er​jét; kol​lé​g ái tisz​tel​ték – ugyan​csak meg​le​pőd​tek volna, ha rájön​nek, hogy ez a kifo​g ás​ta​lan nő éjszaka egé​szen más éle​tet foly​tat. Bárokba vagy olcsó tán​cos szó​r a​ko​zó​he​lyekre járt, ott össze​sze​dett vala​mi​lyen gusz​tus​ta​lan férfit, hagyta, hogy az haza​kí​sérje, miu​tán jó sokat ittak, s ott min​den eset​ben fel​há​bo​r o​dott és meg​r é​mült, ami​kor az illető elvárta, hogy bekö​vet​kez​zék, ami ilyen​kor be szo​kott követ​kezni, s távo​zásra szó​lí​totta fel. Leírása alap​ján a dol​g ot nem lehe​tett baga​tel​li​zálni, mert e férfiak egy része elég bru​tá​li​san bán​tal​mazta. Nem ismerte fel, hogy ő maga keveri bele magát ezekbe a hely​ze​tekbe, illetve sej​tett magá​ban bizo​nyos kény​szert arra, hogy általa meg​ve​tett, mélyen az ő szintje alatti pri​mi​tív férfiak bán​tal​maz​zák. Prob​lé​má​já​nak ezzel a váz​la​tos leírá​sá​val fel​kí​nálta azt a két fő témát, ame​lyek köré azután a beavat​ko​zást meg​ter​vez​tük: az egyik a saját indí​té​ka​i​nak a homá​lyos sej​tése, a másik a leala​cso​nyo​dás​sal való ját​sza​do​zás. Meg​ma​g ya​r áz​tuk neki, hogy olyan okok​ból, ame​lye​ket való​szí​nű​leg sem mi, sem ő nem fog soha tel​je​sen érteni, szük​sége van arra, hogy meg​bün​tesse magát. Mivel nála „a jobb kéz nyil​ván​va​lóan nem tudja, hogy mit csi​nál a bal”, ezért min​de​nek​előtt tuda​to​sí​ta​nia kell az itt sze​r e​pet ját​szó mecha​niz​mu​so​kat, ami nem megy más​képp, csak gon​dos és lépés​r ől lépésre meg​ter​ve​zett kísér​le​te​zés​sel. Las​san és ala​po​san körül​jár​tuk ezt a témát, s végül arra uta​sí​tot​tuk, hogy ami​kor kész​te​tést érez önmaga egy ilyen mély leala​cso​nyí​tá​sára, teremt​sen olyan hely​ze​tet, amely​ben kisebb tár​sa​dalmi meg​bé​lyeg​zés​nek és deg​r a​dá​ló​dás​nak van kitéve. Erre szá​mos visel​ke​dési elő​írást dol​g oz​tunk ki, pél​dául visel​jen fele​más cipőt nyil​vá​nos helyen, tegyen fel egy ola​jos kosz​fol​tot az arcára, men​jen el úgy hazul​r ól, hogy valami fel​tűnő rend​el​le​nes​ség legyen az öltö​zé​ké​ben (min​dig kifo​g ás​ta​la​nul öltö​zött), vagy szán​dé​ko​san botol​jon meg és hasal​jon el egy zsú​folt bevá​sár​ló​köz​pont​ban stb. Nagy​já​ból ugyan​úgy, mint a fog​tech​ni​kus ese​té​ben, itt is a meg​kö​ve​telt cse​-

lek​vés jelen​ték​te​len, de szán​dé​kos ter​mé​szete idé​zett elő visel​ke​dés​vál​to​zást. Az a gon​do​lat, hogy köz​ne​vet​ség​nek tegye ki magát, annyira elfo​g ad​ha​tat​lan volt a szá​mára, hogy hát​térbe szo​r í​totta visel​ke​dése többi részét. Ismét nem kerül​tünk a belá​tás​nak vagy a meg​ér​tés​nek még a köze​lébe sem: visel​ke​dése abban az érte​lem​ben vál​to​zott meg, hogy kép​te​lenné vált nagy (és veszé​lyes) meg​aláz​ta​tá​sok​nak kitenni magát, miu​tán rájött, hogy milyen ször​nyűek szá​mára a jelen​ték​te​len kínos hely​ze​tek. Egy másik fia​tal nő, aki szin​tén nem volt férj​nél, fűvel-fával lefe​küdt, ami​től bor​zasz​tóan olcsó​nak érezte magát, de úgy látta: ez az egyet​len lehe​tő​sége azzal a két​ség​be​ejtő gon​do​lat​tal szem​ben, hogy külön​ben egyet​len férfi sem tar​tana igényt a tár​sa​sá​g ára. Ráadá​sul tel​je​sen kielé​g ü​let​len volt min​den sze​xu​á​lis érint​ke​zés után – ezért úgy gon​dolta, hogy „kur​va​ként” is érték​te​len. Így aztán túl​sá​g o​san szé​g yellte magát ahhoz, hogy újra talál​koz​zon a férfi​val, s újat kere​sett. Nem volt képes belátni, hogy ilyen körül​mé​nyek között ez a meg​ol​dás​kí​sér​lete (hogy min​dig valaki más​sal kezd ki, akit újra csak a szex érde​kel) maga a prob​léma. Hogy kihúz​zuk ebből a káros kör​ből, s egy​ben azzal a sza​bá​lyunk​kal össz​hang​ban, hogy a gyó​g yító köz​be​avat​ko​zást a „meg​o l​dásra” kell alkal​mazni, arra uta​sí​tot​tuk, hogy követ​kező barát​já​nak mondja a követ​ke​zőt: olyan okok miatt, ame​lye​ket lehe​tet​len fel​fed​nie, de ame​lyek erő​tel​je​sen szim​bo​li​kus jelen​tő​sé​g űek, csak úgy haj​landó sze​r et​kezni, ha a férfi előbb ad neki 25 cen​tet, de csakis régi ezüst​érme lehet, az új ötvö​zet​ből készült pénzt nem fogadja el. Ez eset​ben sem magya​r áz​tuk meg elő​írá​sun​kat. A páci​ens rend​kí​vül meg​r et​tent a szö​veg vár​ható követ​kez​mé​nye​i​től, viszont nagyon sze​rette volna foly​tatni a terá​piát. Az inst​r uk​ció végig​vi​te​lére kép​te​len​nek érezte magát, így „kény​te​len” volt a hely​ze​tet úgy meg​o l​dani, hogy nem feküdt le lép​ten-nyo​mon bár​ki​vel. Meg​le​pődve fel​fe​dezte, hogy a férfiak még​sem hagy​ják azon​nal fakép​nél. Ily módon vál​to​zás követ​ke​zett be, noha soha​sem haj​totta végre az inst​r uk​ciót. Min​ket pedig ez a for​du​lat egy másik köz​be​lé​pési forma kidol​g o​zá​sá​hoz veze​tett.

A BELLAC-TRÜKK Egy gya​kor​lott és intel​li​g ens igaz​g a​tó​he​lyet​tes nőnek, aki hoz​zá​szo​kott, hogy önál​lóan dönt​sön, nehéz​sé​g ei támad​tak az egyik főnö​ké​vel. Abból ítélve, aho​gyan az asszony jel​le​mezte a konflik​tust, a főnö​köt lát​ha​tó​lag ide​g e​sí​tette és egy​ben elbi​zony​ta​la​ní​totta az ő füg​g et​len és kissé erő​sza​kos tény​ke​dése, s nagyon kevés alkal​mat sza​lasz​tott el, hogy letrom​folja, külö​nö​sen har​ma​dik

sze​mély jelen​lé​té​ben. Az asszonyt ez annyira bán​totta, hogy még távol​ság​tar​tóbb és leeresz​ke​dőbb lett a férfi​val szem​ben, amire az azzal vála​szolt, hogy még töb​bet ócsá​r olta, ami​től az asszony min​de​nek​előtt nagyon dühös lett. A hely​zet már azzal a nyil​ván​való követ​kez​ménnyel fenye​g e​tett, hogy a főnök a nő áthe​lye​zé​sét vagy elbo​csá​tá​sát fogja java​solni, ő viszont azt fon​tol​g atta, hogy meg​előzi ezt és beadja a fel​mon​dá​sát. Min​den mélyebb elem​zés helyett az asszony​nak azt az uta​sí​tást adtuk, hogy várja meg a követ​kező össze​tű​zést, s akkor ragadja meg az első alkal​mat és fél​r e​vonva a főnö​köt, a zavar lát​ható jele​i​vel küzdve mond​jon neki valami ilyes​mit: „Rég​ó ta meg akar​tam már mon​dani magá​nak, csak nem tud​tam, hogyan, elég őrült dolog, de ami​kor úgy bánik velem, mint az imént is, ez tel​je​sen fel​iz​g at engem, nem tudom miért, talán vala​ho​g yan az apám​mal függ össze a dolog” – majd hagyja el a helyi​sé​g et, mielőtt a másik egy szót is szól​hatna. Az asszony elő​ször elbor​zadt, aztán kíván​csivá vált, végül pedig rop​pant mulat​sá​g os​nak találta az ötle​tet. Azt mondta, alig várja, hogy kipró​bál​hassa, de ami​kor leg​kö​ze​lebb vissza​jött, azt állí​totta, hogy érde​kes módon a főnök visel​ke​dése vala​ho​g yan már a követ​kező reg​g el hir​te​len meg​vál​to​zott, udva​r ias lett, s azóta is nagyon könnyű vele együtt​mű​ködni. Való​ság az, amit „való​ság​nak” kez​dünk nevezni – ha ezt bizo​nyí​tani kel​lene, a vál​to​zás​nak ez a for​mája komoly segít​sé​g ünkre lehetne ebben. Szi​g o​r úan és konk​r é​tan szólva „való​já​ban” semmi sem vál​to​zott abban az érte​lem​ben, hogy sem​mi​féle nyílt kom​mu​ni​ká​ció vagy akció nem zaj​lott le a két ember között. A prob​lé​ma​meg​o l​dás​nak ezt a for​má​ját azon​ban az a tudás teszi haté​konnyá, hogy az ember más​kép​pen tud kezelni egy koráb​ban fenye​g ető hely​ze​tet. Ez a tudás idézi elő a vál​to​zást az illető visel​ke​dé​sé​ben, ame​lyet azután az emberi kom​mu​ni​ká​ció vál​to​za​tos és finom csa​tor​nái továb​bí​ta​nak, a kívánt for​má​ban befo​lyá​solva a kap​cso​lati rea​li​tást még akkor is, ha a tény​le​g es visel​ke​dési elő​írást soha​sem való​sít​ják meg. Ezt a sajá​tos effek​tust emlí​tet​tük már a „rek​lá​mo​zás​r ól” szóló rész​ben. Míg a tipi​kus emberi konflik​tus​hely​ze​tek​ben minél inkább vál​toz​nak a dol​g ok, annál inkább ugyan​azok marad​nak, itt majd​nem az ellen​ke​zője tör​té​nik: minél inkább ugyan​azok marad​nak a dol​g ok, annál job​ban meg​vál​toz​nak. Girau​doux Bel​lac Apol​lónja c. szín​da​r abja nyo​mán kezd​tük ezt a fajta inter​ven​ciót Bel​lac-trükk​nek nevezni. Agnès, a félénk lány ide​g e​sen vára​ko​zik, hogy behív​ják a főigaz​g ató szo​bá​jába fel​vé​teli beszél​g e​tésre. A váró​szo​bá​ban van egy fia​tal​em​ber is, aki, miu​tán rájön, hogy a lány fél, elmondja neki, hogy a leg​egy​sze​r űb​ben úgy lehet az embe​r ek​kel bánni, ha azt mond​juk nekik, hogy szé​pek. Noha Agnèst elő​ször vissza​r i​asztja a dolog lát​szó​la​g os őszin​tét​len​-

sége, a fia​tal​em​ber​nek sike​r ül meg​g yőz​nie, hogy ha vala​ki​nek azt mond​ják, hogy szép, az széppé teszi, s így nincs a dolog​ban semmi tisz​tes​ség​te​len​ség. A lány végül elfo​g adja taná​csát, s rög​tön meg​nyeri a zsém​bes sze​mély​ze​tist, azután a fenn​hé​jázó igaz​g a​tó​he​lyet​test és az igaz​g a​tó​kat. Hir​te​len a főigaz​g ató vihar​zik ki iro​dá​já​ból: Agnès kis​asszony, ez az intéz​mény tizenöt éve bele​süp​pedt a bús​ko​mor​ságba, a fél​té​keny​ségbe és a gya​nak​vásba. És most, ma reg​g el hir​te​len min​den meg​vál​to​zott. A sze​mély​ze​ti​sem, ez a hiéna (a sze​mély​ze​tis nyá​ja​san moso​lyog) olyan nyá​jassá vált, hogy még a saját árnyé​kát is köszönti a falon (a sze​mély​ze​tis helyeslő fej​bó​lin​tás​sal néze​g eti árnyé​kát a nap​fény​ben – az árnyék vissza​bó​lint). Az első igaz​g a​tó​he​lyet​tes, aki​nek begyö​pö​sö​dött​sé​g ét és szer​tar​tá​sos​sá​g át soha senki nem von​hatta komo​lyan két​ségbe, ragasz​ko​dott hozzá, hogy ing​ujj​ban üljön az igaz​g a​tó​ta​nács​ban, isten tudja, miért…39 A főigaz​g ató szin​tén más emberré válik, amint Agnès azt mondja neki, hogy szép. Vala​mi​vel később, civa​ko​dós fele​sége, Thérèse jelen​lé​té​ben fon​tos követ​kez​te​tésre jut, neve​ze​te​sen arra, hogy ha az ember azt mondja mások​nak, hogy szé​pek, attól maga válik gyö​nyö​r űvé: Rájöt​tél valaha is, Thérèse, hogy a Jóis​ten miért terem​tette az asszo​nyo​kat? Nyil​ván nem azért sza​kí​totta ki őket az oldal​bor​dánk​ból, hogy gyöt​re​lemmé tegyék az éle​tün​ket. A nők azért van​nak, hogy azt mond​ják a férfi​ak​nak, hogy szé​pek. És akik a leg​töb​bet mond​ják ezt, azok a leg​gyö​nyö​rűb​bek. Agnès azt mondja, hogy szép vagyok. Ez azért van, mert ő gyö​nyörű. Te azt mon​dod, hogy ronda vagyok. Miért?4 0 (A kieme​lé​sek tőlünk.) Amit Girau​doux itt fel​vá​zol, az éppen az ellen​ke​zője azok​nak az önfenn​tartó kap​cso​lati bajok​nak, ame​lyek​ben a ron​da​ság ron​da​sá​g ot nemz a másik​ban, s aztán vissza​táp​lá​ló​dik kiin​duló pont​jába. Girau​doux azt is bemu​tatja, bár élve a szín​mű​író jogá​val az egy​sze​r ű​sí​tésre, hogy egy igen kicsiny kez​deti vál​to​zás elég ahhoz, hogy meg​vál​toz​tassa az egész sémát. S mi a hely​zet a Bel​lac-féle Apollón​nal, a szép​ség​nek ezzel az esz​mény​ké​pé​vel, amely​hez az összes sze​rep​lőt mérik? Ilyen szo​bor nincs – közli bizal​ma​san a fia​tal​em​ber Agnès​sel. Ezt ő találta ki, de min​denki haj​landó hinni a léte​zé​sé​ben.

AZ ELLENÁLLÁS HASZNOSÍTÁSA Emlí​tet​tük már rövi​den a 8. feje​zet​ben, hogy a vál​to​zás​sal szem​beni ellen​ál​lást a vál​to​zás fon​tos hor​do​zó​jává lehet avatni. A leg​egy​sze​r űbb meg​o l​dás, hogy az ellen​ál​lást a vál​to​zás elő​fel​té​te​lévé, sőt egyik olda​lává ala​kít​juk át. Néhány példa meg​vi​lá​g ítja ezt. A lai​kus szá​mára ellent​mond a józan ész​nek, mégis van néhány olyan ember, aki nyil​ván​va​lóan nem azért kezd a terá​pi​ába, hogy meg​o ldja egy prob​lé​má​ját, s maga is meg​vál​toz​zék ebben a folya​mat​ban, hanem – bár azon​nali segít​sé​g et köve​tel – úgy visel​ke​dik, mintha le akarná győzni a szak​em​bert, ezál​tal mel​les​leg azt is bebi​zo​nyítva, hogy a prob​lé​mát nem lehet meg​o l​dani. Eric Berne egy nagyon hasonló sémát „Miért nem… – Igen, de…” játsz​má​nak nevez.23 Ez a játszma tipi​kus zsák​ut​cát ered​mé​nyez: valaki segít​sé​g et kér, ezzel kiváltja mások józan taná​csait, mire az illető ugyan​ab​ból még töb​bel rea​g ál (ti. még több érv​vel, hogy miért nem hasz​nál​ható a tanács, és még inkább köve​teli a „jó” segít​sé​g et), mire a töb​biek azzal rea​g ál​nak, hogy még több józan tanáccsal lát​ják el, és így tovább. Az emberi kom​mu​ni​ká​ció fogal​mait hasz​nálva azt mond​hat​juk, hogy a „tanács​adók” a tar​ta​lom szint​jén rea​g ál​nak és figyel​men kívül hagy​ják az üze​ne​tet a kap​cso​lat szint​jén,92 míg​nem előbb vagy utóbb – inkább utóbb, besé​tálva a csap​dába – a kap​cso​lat olyan fáj​dal​massá és fruszt​r á​lóvá válik, hogy vala​me​lyik fél két​ség​be​eset​ten vagy dühö​sen meg​sza​kítja azt. A vázolt atti​tűd elég könnyen meg​vál​toz​tat​ható, fel​téve, hogy a tanács​adó maga haj​landó kilépni a meg​szo​kott keret​ből és képes fel​tenni azt a (csak lát​szó​lag abszurd) kér​dést: „Miért kel​lene meg​vál​toz​nia?” Erre a vál​tásra a panasz​kodó álta​lá​ban nincs fel​ké​szülve. Az ő rej​tett sza​bá​lyai sze​r int vilá​g os és két​ség​be​von​ha​tat​lan, hogy nem kell vál​toz​nia – tulaj​don​kép​pen az egész játszma ezen a fel​te​vé​sen ala​pul. A „Miért kel​lene meg​vál​toz​nia?” ezért olyan lépés, amely nem tar​to​zik bele az ő játsz​má​jába; ez a fel​ve​tés tel​je​sen új játsz​mát vezet be, tehát nem foly​tat​ható tovább a régi. Ha pél​dául azt mond​juk egy okos, har​minc​éves szki​zof​r én​nek, aki tíz évet töl​tött külön​böző kór​há​zak​ban, hogy meg kel​lene vál​toz​nia, ki kel​lene sza​ba​dí​ta​nia magát csa​ládja befo​lyása alól, mun​kát kel​lene vál​lal​nia, saját éle​tét kel​lene élnie stb., lehet, hogy egyet​ért, de aztán elma​g ya​r ázza, hogy a han​g ok zavar​ják, s egy​sze​r űen nincs még olyan álla​pot​ban, hogy elhagy​hassa a kór​há​zat. Éppen ele​g et hal​lotta már eze​ket a buz​dí​tá​so​kat, s tudja, hogyan hárítsa. Egé​szen más hely​zet áll elő, ha valaki a „Miért kel​lene meg​vál​toz​nia?” meg​kö​ze​lí​tést választja. Ahe​lyett, hogy az értel​met​len​sé​g et a józan ésszel páro​sí​taná (olyan ellen​té​tek ezek, ame​lyek

együt​te​sen az állan​dó​sá​g ot tart​ják fenn, s nem a vál​to​zást segí​tik), az ellen​ál​lás hasz​no​sí​tá​sá​nak dzsúdó-tech​ni​ká​ját alkal​mazza: „Tudom, hogy nem lenne sza​bad ezt mon​da​nom magá​nak, hiszen mit fog gon​dolni egy olyan orvos​r ól, aki ilye​ne​ket beszél, de szi​g o​r úan magunk közt szólva el kell mon​da​nom, hogy mit gon​do​lok való​já​ban a hely​ze​té​r ől. Ami azt illeti, nekem kel​lene meg​vizs​gál​tat​nom a feje​met, nem magá​nak. Mert maga vég​tére is meg​csi​nálta, meg​ta​lálta azt az élet​mó​dot, amit a leg​töb​ben élni sze​r et​né​nek. Én, ami​kor fel​ke​lek reg​g el, olyan nap áll előt​tem, ame​lyen való​szí​nű​leg 99 dolog nem sike​r ül; tíz nyo​mo​r ú​sá​g os órát kell min​den​féle köte​le​zett​ség​g el és prob​lé​má​val eltöl​te​nem. Maga meg fel sem kel, ha nincs kedve, a napja biz​ton​sá​g os és előre lát​ható, három​szor kap enni, dél​után való​szí​nű​leg gol​fo​zik, este meg fil​met néz. Tudja, hogy a szü​lei továbbra is fize​tik a kór​házi költ​sé​g e​ket, s biz​tos lehet benne, hogy ha végül meg​hal​nak, az állam gon​dos​kodni fog magá​r ól. Mi az ördö​g ért cse​r élné fel az élet​mód​ját valami kis​szerű lét​harcra, ami​lyen az enyém?” Ha a témát kel​lő​kép​pen körül​jár​juk és követ​ke​ze​te​sen kép​vi​sel​jük, a páci​ens hama​r o​san valami ilyes​mi​vel rea​g ál: „Elment az esze, dok​tor úr? Ki kell innen kerül​nöm, mun​kát kell sze​r ez​nem, a saját éle​te​met kell élnem, ele​gem van abból, hogy beteg​nek nevez​ze​nek.” (Figyel​mez​tet​nünk kell az olva​sót, hogy a fen​ti​e​ket nem egy elme​za​var gyógy​mód​ja​ként adtuk elő, hanem egy másod​fokú vál​to​zási tech​nika szem​lél​te​té​se​ként.) Ennek az inter​ven​ci​ó ​nak a vál​to​zata az a kér​dés: „Hogyan tudna maga meg​vál​tozni?” Ami​kor a vál​to​zás las​san bon​ta​ko​zik ki, a józan ész min​dig azt súgja, hogy egy kis báto​r í​tásra, némi taszi​g á​lásra van szük​ség. S ugyan​így, ha elin​dult a vál​to​zás, a dicsé​r et és az opti​miz​mus meg​könnyíti a további fej​lő​dést. Semmi sem áll távo​labb az igaz​ság​tól. A küszö​bön álló vál​to​zást spe​ci​á​li​san kell kezelni, s a „las​sí​tani!” üze​net a para​dox inter​ven​ciós dön​tés. Az előbb emlí​tett páci​ens ese​té​ben pél​dául kéz​zel​fog​ha​tóan ellen​té​tes hatást vál​tana ki, ha arra uta​sí​ta​nánk, hogy rajta, hagyja el a kór​há​zat, és elszán​tan néz​zen szembe az élet​tel. Ehe​lyett a tera​peuta min​den​fajta pesszi​mista ellen​ve​tést tesz és sötét jós​la​tokba bocsát​ko​zik, ame​lyek egyen​ér​té​kűek azzal a figyel​mez​te​tés​sel, hogy a páci​ens irre​á​lis opti​miz​mus​sal szem​léli a hely​ze​tét, hogy ha elhir​te​len​kedi a dol​g ot, az csak csa​ló​dás​hoz vezet​het, hogy amit mond, nem úgy hang​zik, mintha belőle fakadna, talán vala​mi​lyen könyv​ben olvasta, és egy​előre sem​mi​lyen körül​mé​nyek között sem sza​bad hagy​nia, hogy ter​vei túl​men​je​nek a gon​dol​ko​dás fázi​sán. Azt is java​sol​hat​juk neki: annak érde​ké​ben, hogy a dol​g ok kikris​tá​lyo​sod​ja​nak a lel​ké​ben, leg​alább egy hétig még csak ne is gon​dol​jon rájuk. A „las​sí​tani!” inter​ven​ció gyü​möl​csö​zően egye​sít​hető egy vissza​esés elő​írá​sá​val, külö​nö​sen, ha valaki elő​ször jutott át egy lát​szó​lag leküzd​he​tet​len aka​dá​-

lyon, s meg​má​mo​r o​so​dott sike​r é​től, de köz​ben attól fél, hogy ez talán csak vélet​len sze​r en​cse volt. Ekkor azt mond​hat​juk neki, hogy okvet​le​nül be kell követ​kez​nie egy vissza​esés​nek, de ez kívá​na​tos is, mert lehe​tővé teszi szá​mára, hogy job​ban meg​értse prob​lé​má​ját, s ezért arra kell töre​ked​nie, hogy elő​se​g ít​sen egy ilyen vissza​esést, lehe​tő​leg még a követ​kező keze​lés előtt. Ennek a „légy spon​tán!” para​do​xon​nak a kere​tén belül csu​pán két dolog tör​tén​het: vagy vissza​esik, s ekkor az ese​mény már átfor​má​ló​dott, ami annak bizo​nyí​téka, hogy most már eléggé ura a hely​zet​nek ahhoz, hogy szán​dé​ko​san elő​idézze a vissza​esést; vagy nem esik vissza, ami azt „bizo​nyítja”, hogy most már eléggé ura a hely​zet​nek ahhoz, hogy szán​dé​ko​san elke​r ül​jön egy vissza​esést. Mind​két eset​ben újra las​sí​tásra szó​lít​juk fel. A para​do​xon más for​mái szin​tén nagy lehe​tő​sé​g et kínál​nak a vál​to​zás​sal szem​beni ellen​ál​lás keze​lé​sé​ben. Beszél​tünk már a rend​ő r​tiszt​r ől, aki arra szó​lí​totta fel a fel​té​te​le​sen sza​bad​lábra helye​zett sze​mélyt, hogy soha ne bíz​zon benne tel​je​sen, és ne mond​jon el neki min​dent. Sok évvel ezelőtt Aich​horn4 azt java​solta, hogy a fia​tal​korú bűnö​ző​vel arról beszél​jünk, hogy hogyan hagy​hatta elfo​g atni magát, s ne arról, hogy miért hágta át a tör​vényt. Az effajta para​dox beavat​ko​zás​nak másik mód​ját hasz​nál​tuk egy közép​korú férfi ese​té​ben, aki hip​no​te​r á​pi​á​ban része​sült, mert hosszú évek óta alvás​za​var​r al küz​dött. Min​den objek​tív jel arra muta​tott, hogy nagyon könnyen esik transzba, de soha​sem lehe​tett belőle a leg​cse​ké​lyebb moto​r os akti​vi​tást sem kivál​tani (pél​dául ujj​moz​g á​so​kat vagy kéz​le​be​g ést), és ami​kor kike​r ült a transz​ból, min​dig kétel​ke​dett abban, hogy való​ban elju​tott vala​mi​lyen hip​no​ti​kus álla​potba. A keze​lé​sek után nagy​já​ból vál​to​zat​la​nul panasz​ko​dott, hogy alvás​prob​lé​mái sem​mit sem javul​tak, noha a fele​sége tudatta velünk, hogy egész tisz​tes​sé​g e​sen alszik. Végül azt mond​tuk neki, hogy bizo​nyos okok miatt, ame​lyek túl​sá​g o​san tech​ni​ka​iak, sem​hogy a ren​del​ke​zé​sünkre álló rövid idő alatt elma​g ya​r áz​hat​nánk neki, s ame​lyek​kel való​szí​nű​leg sem​mi​kép​pen sem értene egyet, soha sem​mi​lyen körül​mé​nyek között nem tudat​hatja velünk, hogy javu​lás követ​ke​zett be az alvá​sá​ban, hanem akkor egy​sze​r űen fejezze be a terá​piát, „ami​lyen gyor​san csak lehet​sé​g es”. Kissé meg​za​va​r o​dott, de bele​egye​zett. Két keze​lés​sel később tudatta velünk, hogy most már min​den éjjel ele​g et alszik altató nél​kül is, amit 19 éven át sze​dett, s hogy most már maga is elbol​do​g ul. Szem​r e​há​nyást tet​tünk neki, ami​ért meg​szegte azt az egyez​sé​g ün​ket, hogy nem tudatja velünk a fej​le​mé​nye​ket, s kife​je​zésre jut​tat​tuk a vál​to​zás gyor​sa​sága miatt érzett pesszi​miz​mu​sun​kat. Három hónap​pal később fel​ke​r e​sett ben​nün​ket, s azt állí​totta, hogy az eltelt idő​szak​ban gyógy​sze​r ek nél​kül aludt, de egy újabb keletű mun​ka​he​lyi nehéz​ség újra zavarja az alvás​ban. Kapott némi meg​erő​sí​tést, s ezután a talál​ko​zás után fel​hí​vott ben​nün​ket, mond​ván, hogy túl​ju​tott a

vissza​esé​sen. Egy tizen​éves fiút fel​füg​g esz​tet​tek az isko​lá​ban, miu​tán raj​ta​kap​ták, hogy alta​tó​kat áru​sít az isko​la​ud​va​r on. Nagyon bosszan​ko​dott, de nem azért, mert nem mehet isko​lába, hanem mert meg​aka​dá​lyoz​ták az „üzle​tét”. Bosszan​ko​dása dühvé vál​to​zott, ami​kor az igaz​g ató közölte vele, hogy a fel​füg​g esz​tés az ő érde​keit szol​g álja, és a javára fog válni. Az igaz​g ató tájé​koz​tatta, hogy amíg fel van füg​g esztve, addig is kap osz​tály​za​tot min​den fel​adatra, amit ott​hon elvé​g ez – a házi fel​ada​tokra, vizsga-elő​ké​szítő tesz​tekre stb. –, s hogy anyja meg​kapja az isko​lá​ban, és haza​vi​heti neki az ehhez szük​sé​g es fel​adat​la​po​kat. Mivel a fiú ere​de​ti​leg sem volt túl jó tanuló, de most még hara​g u​dott is az igaz​g a​tóra a fel​füg​g esz​tés miatt, közölte any​já​val, hogy ha bele​pusz​tul, sem csi​nál meg sem​mi​féle házi fel​ada​tot. Az anya ekkor kért segít​sé​g et. Abban remény​ke​dett, hogy a tera​peuta be tudja vala​mi​képp csá​bí​tani a fiát a ren​de​lőbe, s elfo​g ad​tatja vele az igaz​g ató ren​del​ke​zé​sét úgy, hogy a gye​r ek dühe alább​hagy és haj​landó lesz az isko​lai mun​kát elvé​g ezni. Ehe​lyett a tera​peuta, mivel rájött, hogy a fiú dühét az igaz​g ató ellen a vál​to​zás eme​lő​je​ként lehet hasz​nálni, a követ​kező inst​r uk​ciót adta az anyá​nak: men​jen haza, s mondja azt a fiá​nak, hogy beszél​g e​tett a hely​ze​té​r ől néhány másik anyá​val, s rájött vala​mire, de nem biz​tos benne, hogy elmond​hatja neki a dol​g ot. Némi habo​zás után foly​tassa, és adja elő kel​le​met​len „fel​is​me​r é​sét”, neve​ze​te​sen: ez az igaz​g ató arról híres, hogy nagyon nagy súlyt helyez az isko​lába járásra, és az a szi​lárd meg​g yő​ző​dése, hogy a magán​ta​nu​lók kép​te​le​nek meg​bir​kózni a tan​anyag​g al; s való​szí​nű​leg azért füg​g esz​tette fel, hogy az egész évet elve​szítse. Aztán kiemelte, hogy ha a fiú leg​alább úgy vagy még job​ban tanulna a fel​füg​g esz​tési idő alatt ott​hon, aho​g yan tanult az isko​lá​ban, az igaz​g ató nagyon dühös lenne, és nagyon meg​za​va​r odna. Azzal fejezte be, hogy éppen ezért azt hiszi, az lenne a leg​jobb, ha nem érne el „túl jó” ered​ményt, és nem veszé​lyez​tetné ezzel az igaz​g ató tekin​té​lyét. Az anya ezek után arról szá​molt be, hogy ami​kor a gye​r ek ezt meg​hal​lotta, sátáni vigyor ragyo​g ott fel az arcán, s a sze​mé​ben bosszú​vágy égett. Mód nyílt meg​to​r olni a sérel​mét, s nem szá​mí​tott, hogy annak érde​ké​ben hozzá kell lát​nia a mun​ká​hoz. Egy későbbi meg​be​szé​lé​sen az anya arról szá​molt be, hogy a gye​r ek „heve​sen” bele​ve​tette magát az isko​lai mun​kába, s kezd jobb jegye​ket kapni, mint bár​mi​kor koráb​ban. Mi tűn​hetne gyó​g yí​tás-elle​ne​sebb​nek és érzé​ket​le​nebb​nek, mint azt mon​dani vala​ki​nek, aki segít​sé​g et kér, hogy a hely​zete remény​te​len? És mégis, aho​g yan az olvasó mos​tanra bizo​nyára fel​is​meri, van az emberi prob​lé​mák​nak egy egész osz​tá​lya, ame​lyek​ben a józan észen és a humá​nus atti​tű​dön ala​puló opti​miz​mus és a támo​g a​tás csak arra jó, hogy kon​zer​válja a prob​lé​mát. S ha ismét elke​r ül​jük a hagyo​má​nyos gya​kor​la​tot, s nem tesszük fel a kér​dést, hogy miért

játsszák egye​sek azt a játé​kot, hogy jel​zik: „Segíts, de nem hagyom, hogy segíts”, hanem tudo​má​sul vesszük, hogy van​nak ilyen embe​r ek, akkor arra össz​pon​to​sít​ha​tunk, hogy mit csi​nál​nak, hogyan illik az bele az adott kon​tex​tusba, és mit lehet vele kez​deni. A segély​ké​r ők ezen osz​tá​lyá​nak tipi​kus kép​vi​se​lője az a sze​mély, aki olyan prob​lé​má​val jelent​ke​zik terá​pi​ára, ame​lyet jó sok szak​em​ber nem tudott meg​o l​dani. Ilyen előz​mé​nyek után a tera​peuta gyor​san rájön, hogy a páci​ens a tró​fea-gyűj​te​mé​nye újabb tag​ja​ként sze​melte ki őt, s hogy itt a szak​mai önbi​za​lom és opti​miz​mus csak arra lenne jó, hogy a páci​ens mal​mára hajtsa a vizet, tel​je​sen füg​g et​le​nül annak „való​sá​g os” és „mélyeb​ben fekvő” indí​té​ka​i​tól. A gyó​g yító hoz​zá​ál​lás ezért itt nem a „Hogyan segít​he​tek magá​nak?”, hanem „A maga hely​zete remény​te​len”. A tera​peuta azzal készíti elő ezt a beavat​ko​zást, hogy elő​ször türel​me​sen kikér​dezi a páci​enst múlt​beli kudar​ca​i​nak rész​le​te​i​r ől – hány orvos​nál volt, mivel pró​bál​koz​tak az ille​tők siker​te​le​nül, hány és miféle tesz​tet hasz​nál​tak, milyen gyógy​sze​r ek​kel, sebé​szi beavat​ko​zás​sal vagy más eljá​r ás​sal kísér​le​tez​tek, és így tovább. Miu​tán kellő mennyi​ségű bizo​nyí​té​kot hal​mo​zott fel a kudarc meg​ál​la​pí​tá​sára, a lehető leg​au​to​r i​te​r ebb és leg​pesszi​mis​tább stí​lus​ban szem​be​síti kli​en​sét a bizo​nyí​té​kok​kal. Azzal fejezi be, hogy meg​mondja neki: tel​je​sen irre​á​lis elvá​r á​sai van​nak a terá​pi​á​val szem​ben, mivel a prob​lé​mája meg​o ld​ha​tat​lan, illetve leg​fel​jebb annyit lehet tenni, hogy meg​ta​nít​ják arra, hogyan éljen együtt vele. A tera​peuta ezzel tel​je​sen meg​vál​toz​tatja a játék​sza​bá​lyo​kat; most ő mondja, hogy a terá​pia haszon​ta​lan, s állí​tá​sát még meg​g yő​zőbbé teszi, hogy szak​mai jó hírét ahhoz a jós​lat​hoz köti, hogy a páci​ens nem fog meg​vál​tozni. Ez két lehe​tő​sé​g et hagy a páci​ens​nek: vagy tel​je​sen fel​adja játé​kát, vagy foly​tatja, amit csak úgy tehet, hogy azon keresz​tül „győ​zik le” a szak​em​bert, hogy „bebi​zo​nyítja”: a javu​lás pedig lehet​sé​g es. Az inter​ven​ció mind​két eset​ben másod​fokú vál​to​zás​hoz vezet. Lénye​g é​ben ugyan​ezt a beavat​ko​zást hasz​nál​hat​juk a mogorva, ellen​sze​g ülő tizen​éves bűn​el​kö​ve​tők​kel szem​ben is. A tera​peuta beszéd​stí​lusa hason​lóan leeresz​kedő és kel​let​len, nagy​r észt azt hang​sú​lyozva, hogy a kli​ens „szü​le​tett vesz​tes”, és ezért az a sorsa, hogy a vesz​tébe rohan​jon: „A hoz​zád hason​lók​kal kap​cso​la​tos tapasz​ta​la​taim alap​ján tel​jes biz​ton​ság​g al meg​jó​sol​ha​tom, hogy három vagy leg​fel​jebb hat hónap múlva újra elkö​vetsz vala​mit és bajba keve​red magad. A szü​leid azt a nevet​sé​g e​sen ósdi elkép​ze​lést dédel​g e​tik, hogy én vagy valaki más segít​he​tünk neked, hogy ne élj ennyire osto​bán. Fel fogom hívni őket, és meg​mon​dom nekik, hogy taka​r é​kos​kod​ja​nak a pén​zük​kel, én nem sze​r e​tem az idő​met vesz​te​sekre fecsé​r elni.” Ezután csak a szü​lők​kel kell talál​kozni, s azon a „nyel​ven” kell velük meg​be​szélni, hogy mi a leg​jobb stra​té​g ia a prob​léma keze​lé​sére, ame​lyet a leg​könnyebb elfo​g ad​niuk. A követ​ke​-

zők​ben ezek közül a stra​té​g iák közül muta​tunk be néhá​nyat.

VITATHATATLAN VÁDAK ÉS BIZONYÍTHATATLAN TAGADÁSOK Van​nak prob​lé​ma​hely​ze​tek, ame​lyek​ben az egyik fél olyas​mi​vel vádolja a mási​kat, amire nincs köz​vet​len bizo​nyí​ték, de a meg​vá​dolt elkö​vette a múlt​ban. Ezzel pél​dául azok a tera​peu​ták és rend​ő r​tisz​tek talál​koz​hat​nak, akik bűn​el​kö​vető gye​r e​kek csa​lád​já​val fog​lal​koz​nak, s azok​ban a házas​sá​g ok​ban is erről van szó, ahol az egyik fél mér​ték​te​len ivás​sal vádolja a mási​kat. A séma valami ilyesmi: hát​tér​ként adva van a múlt​beli „rossza​ság” (amit a meg​vá​dolt elis​mer), s a vádló arra gya​nak​szik, hogy a másik titok​ban újra elkö​veti a régi vét​ket. Amaz ezt tagadja. A vita addig esz​ka​lá​ló​dik, hogy a vádló „bizo​nyí​té​ko​kat” vesz elő – pél​dául: „Teg​nap este is majd lera​g adt a sze​med, nem áll​tál valami biz​to​san a lába​don stb.” Vagy egy tizen​éves ese​té​ben: „Elpi​r ul​tál, ami​kor meg​kér​dez​tem, hogy van-e sze​xu​á​lis kap​cso​la​tod a bará​tod​dal” vagy „Azon​nal fel​r o​han​tál a szo​bádba, ami​kor haza​jöt​tél”, vagy: „Rossz​kedvű vagy” stb. Ezek​kel a homá​lyos bizo​nyí​té​kok​kal szem​be​sülve a vád​lott dühös lesz, és heve​sen véde​ke​zik, ami​vel meg​g yőzi a vád​lót, hogy ez a han​g os til​ta​ko​zás a bűn újabb bizo​nyí​téka. A dol​g ok elér​he​tik azt a forr​pon​tot, ami​kor a vád​lott ismét meg​szö​kik ott​hon​r ól, vagy inni kezd, s ezt aztán a vádló annak kéz​zel​fog​ható bizo​nyí​té​ka​ként hasz​nálja, hogy gya​núja az első perc​től kezdve meg​ala​po​zott volt. Mire az ilyen prob​lé​mák​kal pszi​chi​á​ter​hez men​nek, a vádló tel​je​sen meg van győ​ződve a „tények​r ől”, a vád​lott pedig remény​te​le​nül fruszt​r ált. Néze​tünk sze​r int „a valódi tények” meg​ál​la​pí​tása másod​la​g os jelen​tő​ségű. Elő​ször is majd​nem lehe​tet​len. De ennél fon​to​sabb az, hogy bár​mi​lyen mér​ték​ben bonyo​ló​dott is bele a vád​lott vala​mi​lyen elfo​g ad​ha​tat​lan maga​tar​tásba, a vádló mód​szere az ügy keze​lé​sére csak arra jó, hogy fenn​tartsa és fel​erő​sítse a prob​lé​mát. Arról nem is beszélve, hogy a vád​lott, ha való​já​ban jól visel​ke​dik, hogyan győz​hetné meg a vád​lót, aki „tudja”, hogy más​képp van? Csak olyan inter​ven​ció tör​heti meg gyor​san a vitat​ha​tat​lan vádak és bizo​nyít​ha​tat​lan taga​dá​sok cik​lu​sát, amely mind​két fél jelen​lé​té​ben zaj​lik. A tera​peuta nem haj​landó arról tár​g yalni, hogy érvé​nyes-e a vád vagy a véde​ke​zés. Azzal tér ki ez elől, hogy közli, ő nem volt ott, s így nem áll mód​já​ban, hogy meg​ítélje a „ténye​ket”. Mind​azon​ál​tal, jegyzi meg, mivel a vád​lott elis​meri, hogy a múlt​ban elkö​ve​tett ilyes​mit, ennyi alapja min​den​esetre van a vádak​nak.

Ennek elis​me​r ése után kicsit tovább​megy, s azt mondja, hogy bár a vád​ló​nak van némi bizo​nyí​téka, talán nem elég éles szemű, hogy több bizo​nyí​té​kot is össze​szed​jen, s hogy éppen ezért a követ​kező fel​adat az, hogy figyel​me​sebb legyen, de ez meg​kí​vánja a vád​lott „segít​sé​g ét”. Ha az ivás a prob​léma, arra uta​sít​juk a vád​lot​tat, hogy egy nap ne igyon, de köves​sen el min​den tőle tel​he​tőt, hogy részeg​nek látsszon, egy másik napon viszont igyon jó sokat, de lát​szód​jon olyan józan​nak, ami​lyen​nek csak tud. Mind​ezt – taná​csol​juk neki – több​ször is meg​te​heti, vélet​len​szerű idő​kö​zök​ben. A vádló így kide​r ít​heti, hogy milyen éles szemű meg​fi​g yelő, oly módon, hogy meg​pró​bálja fel​ál​lí​tani a helyes diag​nó​zist. A szü​lők ese​té​ben, akik azzal vádol​ják tizen​éves gye​r e​kü​ket, hogy titok​ban rosszul visel​ke​dik, rövid elő​adást tar​tunk a gye​r ek​nek a szü​lők jelen​lé​té​ben a „fel​nőtté válás​r ól”, s hang​sú​lyoz​zuk, hogy ennek egyik vonat​ko​zása, hogy az ember „nem beszél a szán​dé​ka​i​r ól”. Azt taná​csol​juk neki, hogy a fel​nőtt​ség e for​má​já​nak kifej​lesz​tése érde​ké​ben csi​nál​jon a jövő héten egy-két olyan dol​g ot, ami örö​met okozna a szü​le​i​nek, és büsz​kévé tenné őket, de egy szót se szól​jon ezek​r ől. Ezután a szü​lő​ket arra inst​r u​ál​juk, „segít​se​nek” a gye​r e​kük​nek ellen​ő rizni, hogy meg tudja-e tar​tani azt az elha​tá​r o​zá​sát, hogy tit​kolja előt​tük a cse​le​ke​de​teit, még​hozzá úgy, hogy min​den​áron pró​bál​ja​nak meg kiszedni belőle bizo​nyos rész​le​te​ket ezek​r ől a cse​le​ke​de​tek​r ől. Ha a gye​r ek úgy érezné, hogy a szü​lők túl​sá​g o​san is jók a nyo​más​g ya​kor​lás​ban, végső mene​dék​ként talál​jon ki valami rossz cse​le​ke​de​tet, s hazudja azt, hogy meg is tette. Az olvasó nyil​ván magá​tól is rájön, hogy ez a beavat​ko​zás meg​for​dítja azt a patt​hely​ze​tet, melyet a csa​lád prob​lé​ma​meg​o l​dása lét​r e​ho​zott. Nem játsz​hat​ják tovább a régi játé​kot, mert a vád​ló​nak most az a dolga, hogy azt fedezze fel, mikor és mit csi​nál jól a vád​lott, a vád​lott​nak viszont nem kell a továb​bi​ak​ban bebi​zo​nyít​ha​tat​lan taga​dá​so​kat elő​ad​nia.

JÓTÉKONY SZABOTÁZS Haté​kony köz​be​lé​pés egy másik, bera​g adt krí​zis keze​lé​sére, amely szü​lők és lázadó kamasz gye​r e​keik között szo​kott kiala​kulni (bár más hely​ze​tekre is alkal​maz​ható, ame​lyek​ben az egyik sze​mély kitar​tóan, de hatás​ta​la​nul küzd azért, hogy uralja a másik visel​ke​dé​sét). A leg​több eset​ben könnyű meg​ha​tá​rozni a prob​lé​mát: a kamasz nem enge​del​mes​ke​dik, nem tanul, nem tartja rend​ben a szo​bá​ját, durva, tisz​te​let​len, későn jön haza, meg fog bukni az isko​lá​ban, rossz tár​sa​ságba keve​r e​dett, való​szí​nű​leg kábí​tó​sze​r e​zik, össze​üt​kö​zésbe fog

kerülni vagy már össze​üt​kö​zésbe került a tör​vénnyel stb. A hely​zet álta​lá​ban szte​r eo​tip módon ala​kul ki. A tizen​éves átala​ku​lása gye​r ek​ből fia​tal fel​nőtté egyike azok​nak a kri​ti​kus idő​sza​kok​nak a csa​lád​ban, ame​lyek vál​to​zást tesz​nek szük​sé​g essé a csa​ládi viszo​nyok sza​bá​lya​i​ban, ti. másod​fokú vál​to​zást. Hogy túl​sá​g o​san is leegy​sze​r ű​sít​sük a dol​g ot: míg tel​je​sen meg​fe​lelő lehet, ha azt mond​juk egy nyolc​éves gye​r ek​nek, hogy „Azt csi​náld, amit mon​dok, vagy…”, 14 éves korá​ban eset​leg vissza​for​dul, és szem​te​le​nül azt kér​dezi: „Vagy?”, s a szü​lők ott áll​nak régi rend​sza​bály-reper​to​ár​juk​kal, amely évek​kel koráb​ban elvesz​tette haté​kony​sá​g át. A józan ész és az első​fokú vál​to​zás „ugyan​ab​ból még töb​bet” receptje most csak zsák​ut​cá​hoz vezet​het, ahol minél inkább vál​toz​nak a dol​g ok, annál inkább ugyan​azok, csak rosszab​bak. A szü​lők pél​dául meg​pró​bál​hat​nak elő​ször vitat​kozni a gye​r ek​kel; ez nem fog ered​ményre vezetni, mert mások a pre​misszáik; aztán kisebb bün​te​té​se​ket szab​nak ki, a kamasz sike​r e​sen fel​lá​zad; még több bün​te​tést alkal​maz​nak, melyek (a negye​dik cso​port​tu​laj​don​ság​nak meg​fe​le​lően) csak még több láza​dást vál​ta​nak ki, míg végül a rend​ő r​sé​g et és a fia​tal​korú bűnö​zők​kel fog​lal​kozó ható​sá​g ot hív​ják segít​sé​g ül annak keze​lé​sére, ami most már nyil​ván​va​lóan ellen​sze​g ülő, befo​lyá​sol​ha​tat​lan visel​ke​dés.* Tel​je​sen nyil​ván​való, hogy a meg​o l​dás​kí​sér​let teremti meg és tartja fenn a prob​lé​mát, de ezt a tényt elho​má​lyo​sítja az a kap​cso​lati vak​ság, amely annyira jel​lemzi az emberi prob​lé​má​kat. A szü​lők nem merik eny​hí​teni a nyo​mást, mert „tud​ják”, hogy akkor a gye​r ek visel​ke​dése tel​je​sen elsza​ba​dulna; a gye​r ek szá​mára viszont a láza​dás az egyet​len módja a pszi​cho​ló​g iai túl​élés​nek azzal szem​ben, ami az ő néző​pont​já​ból a szü​lők foly​vást növekvő köve​tel​mé​nye​i​nek veszé​lye. Az ered​mény tipi​kus „köz​pon​to​zási” prob​léma, rövi​den szól​tunk róla már a 2. feje​zet​ben a máso​dik cso​port​tu​laj​don​ság​g al kap​cso​lat​ban. A kívül​álló meg​fi​g ye​lő​nek nin​cse​nek két​sé​g ei, hogy ha bár​me​lyik fél képes lenne ugyan​ab​ból keve​seb​bet csi​nálni, a másik hama​r o​san követné. Ennek érde​ké​ben a szü​lők​nek azt taná​csol​juk, hogy élje​nek jóté​kony sza​bo​táz​zsal. Ez abban áll, hogy az ember meg​adja magát, azaz őszin​tén elis​meri az ifjú előtt, hogy kép​te​len befo​lyá​solni a visel​ke​dé​sét: „Azt akar​juk, hogy gyere haza tizen​egyre, de ha nem jössz, nem tudunk mit tenni” – ez lehet az egyik üze​ne​tük. A kamasz gyor​san rájön ebben az új keret​ben, hogy a köve​te​lés​nek és a dac​nak nincs sok értelme. A gyen​g é​vel nem lehet jól dacolni. A szü​lő​ket ezek után arra lehet uta​sí​tani, hogy tizen​egy​kor zár​ják be a ház összes ajta​ját és abla​kát, és feküd​je​nek le, úgy​hogy ami​kor a gye​r ek végül hazaér, ne tud​jon bemenni, és kény​te​len legyen csön​g etni vagy kopogni. Ekkor tet​tes​sék azt, hogy mélyen alsza​nak, és hagy​ják jó sokáig kint ácso​r ogni, mielőtt ajtót nyit​nak, de elő​ször álmo​san kér​dez​zék meg, hogy ki az. Aztán enged​jék be, kér​je​-

nek elné​zést, hogy így meg​vá​r a​koz​tat​ták a hideg​ben, s feküd​je​nek le a szo​ká​sos kér​de​zős​kö​dés (merre járt, miért jött ilyen későn stb.) nél​kül. Más​nap reg​gel ne hoz​zák szóba a témát, ha a gye​r ek nem hozza fel, ekkor viszont újra zava​r o​dott, bocsá​nat​kérő atti​tű​döt mutas​sa​nak. A kamasz min​den rossz lépé​sére további sza​bo​táz​zsal vála​szol​ja​nak, olyan gyor​san, aho​g yan csak gya​kor​la​ti​lag lehet​sé​g es: ha pél​dául nem ágyaz be, az anya vesse meg az ágyát, de tör​jön össze néhány kek​szet, és szórja a mor​zsá​kat a lepe​dőre. Ha a gye​r ek panasz​ko​dik, az anya bocsá​nat​ké​r ően vallja be, hogy kek​szet evett ágya​zás köz​ben, és nagyon saj​nálja, hogy sze​me​telt. Ha soha nem rakja rendbe a ruháit, az anya köves​sen el vala​mi​lyen ostoba hibát („Nem tudom, mi van velem mos​ta​ná​ban, hülye​sé​g et hülye​ségre hal​mo​zok!”), és tegyen kemé​nyí​tőt a mosó​gépbe, ami​kor a ruháit kimossa, vagy cukor helyett sót a ked​venc puding​jába, vagy vélet​le​nül öntse le egy pohár tej​jel, ami​kor ran​de​vúra indul. A szü​lők​nek soha​sem sza​bad szar​kasz​ti​ku​san vagy bün​tető szel​lem​ben nyi​lat​koz​niuk ezek​ről a sza​bo​tázs​ak​ci​ó k​r ól, min​dig bocsá​nat​ké​r ő​nek és zava​r o​dott​nak kell mutat​koz​niuk. Ezt a visel​ke​dés-elő​írást azok​kal a szü​lők​kel a leg​könnyebb elfo​g ad​tatni, akik tehe​tet​len dühöt érez​nek a gye​r e​kük visel​ke​dése miatt, és ezért haj​lan​dók az elő​írást a „kapja vissza” kere​ten belül vég​r e​haj​tani. De az olvasó könnyen elkép​zel​heti, hogy más szü​lők (külö​nö​sen az anyák) külön​böző mér​ték​ben, de vona​kod​nak vég​r e​haj​tani, sőt akár meg​fon​tolni is az elkép​ze​lést. A leg​g ya​ko​ribb gát, hogy nem akar​nak „tet​tetni”, „sze​r e​pet ját​szani”, ezt követi a til​ta​ko​zás, hogy „Nem lehe​tek ilyen aljas vele.” Ezért mielőtt egy​ál​ta​lán emlí​te​nénk ezt az inter​ven​ciót, tisz​tába kell jön​nünk azzal, hogy milyen „nyel​ven” ismer​tes​sük velük. Ha a szü​lők lát​ha​tó​lag annak a nega​tív utó​pi​á​nak a hívei, hogy az élet tele van áldo​za​tot köve​telő nehéz​sé​gek​kel, akkor azt kell mon​dani nekik, hogy a szük​sé​g es visel​ke​dés nehéz áldo​zat lesz szá​mukra, de szü​lői köte​les​sé​g ük, hogy meg​hoz​zák ezt az áldo​za​tot. A kato​ná​sabb gon​dol​ko​dású szü​lők ese​té​ben hasz​nos lehet, ha kimu​tat​juk, hogy a lágy​szívű kiképző őrmes​tert ked​ves fic​kó​nak tart​ják a kato​nái, de lágy​szí​vű​sége követ​kez​té​ben a kikép​zés nem készíti fel a fiú​kat a front​szol​g á​latra és a harc​ban meg fog​nak tize​de​lődni, míg az erő​sza​kos kikép​zőt szív​ből utál​hat​ják az újon​cok, mégis nagyobb esé​lyük lesz a túl​élésre. Nagy​já​ból ugyan​ezt az érve​lést kell hasz​nálni azok​nál a lel​ki​is​me​r e​tes szü​lők​nél is, akik azt sze​r et​nék, hogy sze​r es​sék őket, s ezért fél​nek attól, hogy „alja​sok” legye​nek. Meg lehet bírálni őket, hogy túl könnyűvé akar​ják tenni a maguk szá​mára a gye​r ek​ne​ve​lést a gye​r e​keik szám​lá​jára. Mások való​szí​nű​leg akkor fogad​ják el ezt a fel​ada​tot, ha elma​g ya​r áz​zák nekik, hogy az egyik leg​fon​to​sabb lecke, amit egy fia​tal​nak meg kell tanul​nia, a köl​csö​nös​ség, s hogy a gye​r e​kük​nek való​szí​nű​-

leg fogalma sincs arról, milyen sokat kap tőlük, anél​kül hogy vala​mit is vissza​adna nekik. Ter​mé​sze​te​sen min​dig nagyon gon​do​san meg kell figyelni, hogy mennyire tud​nak meg​egyezni a szü​lők a közös akci​ó ​ban. Ha úgy tűnik, hogy rosszul fog​nak koope​r álni, akkor tünet-elő​írást lehet alkal​mazni magán a tünet-elő​írá​son belül, s azt lehet pél​dául mon​dani nekik, hogy a gyen​g ébb való​szí​nű​leg el fog követni vala​mit öntu​dat​la​nul, hogy meg​hi​ú​sítsa a sikert, de lehe​tet​len előre meg​mon​dani, hogy melyi​kük fog gyen​g ébb​nek bizo​nyulni. A jóté​kony sza​bo​tázs haté​kony​sága jórészt egy két​o l​dalú átala​kí​tási folya​mat​ban rej​lik: a kamasz szá​mára haszon​ta​lanná és taszí​tóvá teszi a láza​dást, miu​tán nem nagyon van mi ellen lázad​nia; a csa​ládi inter​ak​ció dina​mi​ká​ját pedig gya​kor​la​ti​lag a feje tete​jé​r ől a tal​pára állítja. A fia​tal​korú bűn​el​kö​vető tipi​kus csa​lád​já​ban a szü​lők nyíl​tan bün​te​tők és rep​r esszí​vek, rej​tet​ten viszont per​mis​szí​vek és von​zók. A jóté​kony sza​bo​tázs olyan hely​ze​tet teremt, amely​ben nyíl​tan meg​en​g e​dővé és véd​te​lenné vál​nak, míg rej​tet​ten bün​tet​nek, de olyan módon, hogy a kamasz nem nagyon tud fel​lá​zadni ellene. Ahe​lyett, hogy üres fenye​g e​té​se​ket, ész-oko​kat és buz​dí​tá​so​kat alkal​maz​ná​nak, gyer​me​kük keze​lé​sé​nek egy csön​de​sebb, de jóval haté​ko​nyabb mód​ját sajá​tít​ják el. Ez a vál​to​zás véget vet egy haszon​ta​lan, prob​lé​ma​fenn​tartó „meg​o l​dás​nak”.

A FIGYELMETLENSÉG ÁLDÁSAI Az, hogy mek​kora figyel​met haj​lan​dók az embe​r ek egy​más​nak szen​telni, fon​tos eleme kap​cso​la​tuk ter​mé​sze​té​nek, s könnyen vál​hat prob​lé​mák for​r á​sává. De a figyel​mes​ség és hiá​nya, a figyel​met​len​ség még​is​csak olyan ellen​té​tek, ame​lyek egy​más​sal szem​be​ál​lítva elke​r ül​he​tet​le​nül lét​r e​hoz​zák az üres ele​met, és ennek követ​kez​té​ben zéró összegű másod​fokú vál​to​zást pro​du​kál​nak. Ebben a kon​tex​tus​ban épp​úgy, mint a már idé​zett pél​dák ese​té​ben a meg​o l​dás azt kívánja, hogy egy olyan pre​misszára vált​sunk át, amely lát​szó​lag tel​je​sen ellent​mond a józan ész​nek. Pél​dául, a fia​tal és buzgó taní​tó​nő​nek nehéz​sé​g ei van​nak egy ún. „prob​lé​más” gye​r ek​kel. Míg az osz​tály​nak, úgy lát​szik, javára válik a taní​tása, ennek a gye​r ek​nek (egy nyolc​éves fiú​r ól van szó) nem. A taní​tónő behívja a szü​lő​ket beszél​g etni, s meg​tudja, hogy elvál​tak, az anya dol​g o​zik és nagyon kevés ideje van a kisfi​ára, a gye​r ek pedig ott​hon meg​le​he​tő​sen magá​nyos. A taní​tónő elha​tá​r ozza, hogy min​den tőle tel​he​tőt meg​tesz, hogy pótolja a gye​r ek éle​té​nek ezt a hiá​nyos​sá​g át, és maxi​má​lis figyel​met for​dít rá. De minél kemé​nyeb​ben pró​bál​ko​zik, annál kevésbé sike​r es. Ez arra ösz​tönzi,

hogy még kemé​nyeb​ben pró​bál​koz​zon. A hely​zet végül zsák​ut​cába tor​kol​lik, amely​ben nem​csak a tanuló tel​je​sít​mé​nye esik a mini​mum alá, de a taní​tónő is kezdi két​ségbe vonni saját érté​két. Arra gya​nak​szik, hogy ide​g es​sé​g é​nek valami köze van a prob​lé​má​hoz, és tipi​kus józan ész sze​r inti meg​o l​dást alkal​mazva „meg​pró​bálja össze​szedni magát”. Leírá​sá​ból a tera​peuta szá​mára tel​je​sen nyil​ván​való, hogy meg​o l​dása, tehát az, hogy mér​ték​te​le​nül sok figyel​met for​dít a gye​r ekre, egy kez​deti nehéz​sé​g et prob​lé​mává ala​kí​tott át, és fenn is tartja a prob​lé​mát. A taní​tónő ter​mé​sze​te​sen nem képes ezt azon​nal belátni; a józan ész és pszi​cho​ló​g iai tanul​má​nyai nyo​mán sze​r inte a prob​léma a gye​r ek szét​zi​lá​ló​dott ott​hona, álta​lá​nos bol​dog​ta​lan​sága stb., és ezt a prob​lé​mát úgy kell kezelni, aho​g yan ő pró​bálta. Nem kevés átala​kí​tási mun​kát igé​nyel, amíg haj​landó abba​hagyni az „ugyan​ab​ból még töb​bet” mód​szer alkal​ma​zá​sát, vagyis amíg haj​landó lesz arra, hogy ne emelje ki a kisfiút figyel​mé​vel, hanem bán​jon vele többé-kevésbé ugyan​úgy, mint az osz​tály többi tanu​ló​já​val. A gye​r ek azon​nal elkezdi fel​hívni magára a figyel​mét, elő​ször jelen​ték​te​len kel​le​met​len​ke​dé​sek​kel, ame​lye​ket a taní​tónő – inst​r uk​ci​ó nk​nak meg​fe​le​lően – nem vesz észre, majd isko​lai tel​je​sít​mé​nye javí​tá​sá​val (amit inst​r uk​ci​ó nk sze​r int azon​nali elis​me​r és​sel és dicsé​r et​tel jutal​maz). Vál​lalva az önis​mét​lés koc​ká​za​tát, sze​r et​nénk rámu​tatni, hogy itt szin​tén azt kér​dez​tük magunk​tól: mi tör​té​nik itt-és-most, s nem azt, hogy miért visel​ke​dett úgy a gye​r ek, aho​g yan visel​ke​dett, miért érezte azt a taní​tónő, amit érzett, miért tette azt, amit tett stb. Arra jutot​tunk, hogy ugyanez az elv fel​hasz​nál​ható a szök​döső tizen​éve​sek ese​té​ben is. A leg​több ilyen eset​ben a szü​lők ért​he​tően aggód​nak gye​r e​kük eltű​nése miatt, de attól is húzó​doz​nak, hogy fel​hív​ják a ható​sá​g o​kat, és beje​lent​sék az eltű​nést, külö​nö​sen, ha nem ez az első eset, s az előző kalan​dok viszony​lag ártal​mat​lan csí​nyek vol​tak. Ám annak elle​nére, hogy nem tesz​nek beje​len​tést, maguk min​den követ meg​moz​g at​nak, hogy fel​de​r ít​sék a gye​r ek hol​lé​tét. Ha a szü​lő​ket rá lehet venni, hogy ne csi​nál​ja​nak sem​mit, még a bará​tok​tól se kér​de​zős​köd​je​nek, ne pró​bál​ják köz​ve​tí​tők révén fel​venni a kap​cso​la​tot a gye​r ek​kel, nagyon hamar kitűnő esé​lyük lesz rá, hogy a szö​ke​vény maga keresse velük a kap​cso​la​tot. Ter​mé​sze​te​sen meg​kér​dez​heti tőlünk valaki, vajon hon​nan tud​juk, hogy nem tör​ténne-e ugyanez épp​ilyen hamar vagy még hama​rabb akkor is, ha kere​sik a gye​r e​ket. Azt mond​hat​juk csu​pán, hogy e tizen​éve​sek​kel készült inter​jú​ink alap​ján okunk van fel​té​te​lezni, hogy nagyon oda​fi​gyel​nek arra, mennyi figyel​met for​dí​ta​nak az eltű​né​sükre, és hogy az ész​r e​ve​hető nem törő​dés (ami​r ől álta​lá​ban a bará​ta​i​kon keresz​tül érte​sül​nek) erő​tel​jes ösz​tön​zést jelent, hogy fel​ve​g yék a kap​cso​la​tot a szü​lők​kel, míg ha tud​ják,

hogy azok két​ség​be​eset​ten kere​sik őket, való​szí​nű​leg meg​hosszab​bít​ják a hely​ze​tet, amely végül is a szü​le​ik​kel való tipi​kus kap​cso​lati játé​kuk egyik vál​to​zata. A bécsi humo​r ista, Roda Roda egyik elbe​szé​lé​sé​nek magva a figye​lem​fel​kel​tés, szán​dé​kos nem​tö​r ő​döm​ség segít​sé​g é​vel. Egy vigasz​ta​lan galí​ciai kis​vá​ros​ban állo​má​sozó oszt​r ák lovas​sági ezred fia​tal tiszt​je​i​nek egy​hangú kato​nai rutin​ját egyet​len remény​su​g ár vilá​g ítja meg: a városka egyet​len kávé​há​zá​nak kasszír​nője, egy nagyon bájos, nagyon kívá​na​tos fia​tal hölgy. Ott ül a kasszá​ban, a kikent-kifent kato​na​tisz​tek ost​r o​mol​ják, udva​r ol​nak neki, de ő sze​mér​me​sen vissza​uta​sítja köze​le​dé​sü​ket. Az elbe​szé​lés hőse ret​te​ne​te​sen sze​r el​mes belé, de tudja, hogy nem​igen van esé​lye, ha ugyan​úgy ver​se​nyez, mint tiszt​tár​sai. Ezért szán​dé​ko​san a nem​tö​r ő​döm​ség stra​té​g i​á​ját alkal​mazza: egye​dül ül az asz​tal​nál, hát​tal a lány​nak, s elfelé menet kiszá​mí​tott közönnyel fizet neki a pénz​tár​nál. Ő az egyet​len tiszt, aki nem akarja meg​hó​dí​tani, s lévén az emberi ter​mé​szet olyan, ami​lyen, ez ret​ten​tően fel​kelti a hölgy érdek​lő​dé​sét. Végül ő kezd a fiú után futni, a tiszt​tár​sak leg​na​g yobb meg​le​pe​té​sére, akik a csá​bí​tás min​den álta​luk ismert for​té​lyát beve​tet​ték, s most azt lát​ják, hogy tár​suk, aki egy​ál​ta​lán „sem​mit” nem tett, elnyeri a díjat. Régen a kelet-euró​pai csa​ládi hagyo​mány​ban hasonló, bár ellen​té​tes módon hasz​nál​ták a figyel​met és a figyel​met​len​sé​g et a házas​ság​szer​zés​ben. A házas​sá​go​kat a szü​lők szer​vez​ték, s válasz​tá​suk ért​hető módon rit​kán vál​tott ki nagy lel​ke​se​dést a jöven​dő​be​lik részé​r ől. Ilyen​kor a szü​lők álta​lá​ban igénybe vet​ték egy hiva​tá​sos házas​ság​köz​ve​títő segít​sé​g ét, aki több​nyire a követ​ke​ző​kép​pen járt el: elő​ször meg​ke​r este az egyi​ket, mond​juk a legényt, fél​r e​vonta, s meg​kér​dezte tőle, ész​r e​vette-e, hogy mennyire figyeli őt a lány, ami​kor ő nem néz oda. Mivel a válasz álta​lá​ban tagadó volt, a házas​ság​köz​ve​títő azt mondta, hogy figyel​jen csak ala​po​san, per​sze nem tola​ko​dóan, s majd meg​látja. A jöven​dő​beli mát​kát ezután ugyan​ilyen tanáccsal látta el, s a két fia​tal hama​r o​san erő​tel​je​sen érdek​lő​dött egy​más iránt.

TANULÁSI PROBLÉMÁK A diá​kok erő​fe​szí​té​sei, hogy meg​bir​kóz​za​nak az isko​lai köve​tel​mé​nyek​kel, gyak​r an ter​mé​sze​tük​nél fogva nem​kí​vá​na​tos ered​ményre vezet​nek. Egy viszony​lag új keletű példa muta​tis mutan​dis a hasonló prob​lé​mák egész osz​tá​lyát kép​vi​sel​heti itt. Egy dip​loma előtt álló, intel​li​g ens fia​tal​em​ber​nek külö​nö​sen nagy nehéz​sé​-

get oko​zott a dol​g o​za​tok meg​írása és határ​időre leadása. Ret​tegve a fel​adat​tól, álta​lá​ban az utolsó hét​vé​g ére hagyta, szom​ba​ton haj​nal​ban fel​kelt, leült az asz​ta​lá​hoz, bámulta az üres papí​r o​kat és hat, gon​do​san kihe​g ye​zett ceru​zá​ját, de még az első mon​da​tot sem volt képes leírni. Néhány órai alvás után ugyanez a kín​ló​dás foly​ta​tó​dott és foko​zó​dott vasár​nap késő éjsza​káig, ami​kor is végső két​ség​be​esé​sé​ben össze​ka​part valami rövid esszét, amely​nek egy részét külön​böző kézi​köny​vek​ből másolta ki, majd hét​főn reg​g el beadta, hogy betartsa a határ​időt. Min​den alka​lom​mal meg volt győ​ződve az elég​te​len osz​tály​zat​r ól, de leg​na​g yobb meg​le​pe​té​sére a dol​g o​za​tait álta​lá​ban elfo​g ad​ták. Ezt rend​sze​rint vala​mi​lyen vélet​len téve​dés​nek tulaj​do​ní​totta, vagy a pro​fesszora szim​pá​ti​á​já​nak, aki emi​att sze​met huny szé​g yen​le​tes tel​je​sít​mé​nye fölött. Végül már csak két dol​g o​za​tot kel​lett meg​ír​nia, hogy meg​kapja a foko​za​tát. Mivel tipi​kus esete volt annak, aki sze​r int „jobb utazni, mint meg​ér​kezni”, a halo​g a​tás külön​le​g e​sen gyöt​r el​mes orgi​á​jába kez​dett. Ami​kor erről a nehéz​sé​g é​r ől beszá​molt nekünk, már két​szer meg​hosszab​bí​totta a határ​időt, de egy har​ma​dik módo​sí​tást már nem remél​he​tett. Miu​tán régebb​r ől ismer​tük, tud​tuk, hogy utó​pista köve​tel​mé​nye​ket támaszt mun​kája minő​sé​g é​vel szem​ben, s ez kény​sze​r íti halo​ga​tásra; ez az egyet​len elér​hető elke​r ü​lési tak​tika a szá​mára. Külö​nö​sen az írás meg​kez​dése oko​zott neki gon​dot, mert mind​egy, hogyan fogal​mazta meg az első mon​da​tot, az egy​sze​r űen nem volt elég jó, s ez meg​aka​dá​lyozta, hogy akár csak gon​dol​koz​zon is a máso​di​kon. Elő​ször azt a kézen​fekvő taná​csot adtuk neki, hogy írja meg úgy ezt a két dol​g o​za​tot, hogy éppen csak átmen​jen velük, de ezt kapás​ból eluta​sí​totta. Elfo​gad​ha​tat​lan volt szá​mára az az ötlet, hogy szán​dé​ko​san írjon közép​sze​r űt, noha azzal kény​sze​r űen egyet​ér​tett, hogy a végső ered​mény álta​lá​ban közép​szerű szo​kott lenni. De – és ez döntő különb​ség volt a szá​mára – bár​mi​lyen lett is, amit csi​nált, min​den​kép​pen gyöt​r el​mes mennyi​ségű mun​kát áldo​zott rá. Ugyan​ak​kor pén​tek dél​után volt, s pon​to​san tudta, hogy eddigi mód​sze​r é​vel sem​mi​kép​pen sem képes hétfő reg​g elre elké​szí​teni a két dol​g o​za​tot. Végül haj​lan​dó​nak mutat​ko​zott a követ​kező komp​r o​misszumra: az egyik dol​g o​za​tot meg​írja úgy, aho​g yan szokta, a másik ese​té​ben viszont min​den tőle tel​he​tőt elkö​vet, hogy csak elég​sé​g est kap​jon rá. Meg​ígérte, hogy ebben sem​mi​képp sem fogja meg​vál​toz​tatni az első mon​dat első ver​zi​ó ​ját, és szán​dé​ko​san bele​tesz valami csa​csi​sá​g ot, ha újra​o l​vasva úgy találja, hogy túl jól sike​r ült az elég​sé​g es​hez. Az olvasó való​szí​nű​leg sejti a tör​té​net végét. A követ​kező talál​ko​zá​son elmondta, hogy elő​ször a „mi” dol​g o​za​tun​kat írta meg, alig két óra alatt, aztán neki​lá​tott a magá​é​nak, amire ráment gya​kor​la​ti​lag az egész hét​vé​g éje. Ami​kor vissza​kapta a dol​g o​za​to​kat, a „saját​ján” elég​sé​g es, a „mién​ken” kitűnő osz​tály​-

zat volt. Lát​ha​tó​lag meg volt zava​r odva, s nem értette, miféle világ az, ahol ilyes​mik tör​tén​het​nek. Mint lát​ható, ebben az eset​ben az átala​kí​tást nagy​r észt a hely​zet körül​mé​nyei végez​ték el: az idő kér​lel​he​tet​len múlása egy​sze​r űen rákény​sze​r í​tette elő​fel​te​vése elve​té​sére, s mi ezt a vész​hely​ze​tet hasz​nál​tuk ki, amel​lett hogy tisz​te​let​ben tar​tot​tuk azt a szük​ség​le​tét, hogy a dol​g o​kat a lehető leg​ke​ser​ve​seb​ben csi​nálja. Mindez ter​mé​sze​te​sen kevésbé lett volna fáj​dal​mas a szá​mára, ha oly módon tud​tuk volna átala​kí​tani a prob​lé​mát, ami job​ban illett volna érték​r end​jé​hez és világ​né​ze​té​hez, s ezért kevésbé érezte volna fenye​g e​tő​nek. De még ez az egyet​len tapasz​ta​lat is meg​ta​ní​totta arra, hogy – Witt​g ens​tein sza​va​i​val – egy másik játsz​mát játsszon a sajátja helyett, s azt a továb​bi​ak​ban már nem játsz​hatta nai​van. Vagyis mara​dandó vál​to​zás zaj​lott le ezen a keze​lé​sen, s köz​ben csak a jég​hegy csú​csát érin​tet​tük, vagyis nem kama​toz​tat​tunk sem​mi​féle belá​tást, amely per​fek​ci​o ​niz​mu​sá​nak oka​ira vagy értel​mére vonat​ko​zott volna. A tanu​lás​sal kap​cso​la​tos halo​g a​tás, és a gyöt​r el​mes, de haszon​ta​lan kon​cent​rá​ció keze​lé​sé​nek egy másik módja az idő​ha​tár-sza​bás. Meg​kér​dez​zük pél​dául a diá​kot, mikorra vár​ható éssze​r űen az adott fel​adat befe​je​zése. Tegyük fel, azt vála​szolja, hogy este kilencre. Ekkor azt mond​juk neki, hogy ha kilen​cig nem fejezi be, bár​mit csi​nál​hat, amit akar, tanulni viszont nem tanul​hat. Ez az elő​írás bün​te​téssé ala​kítja a sza​bad​időt, s azok​nak a diá​kok​nak, akik álta​lá​ban a jutal​ma​zás és bün​te​tés fogal​ma​i​ban gon​dol​kod​nak, több​nyire nem kell tovább magya​r ázni a dol​g ot. A leg​jobb azt mon​dani nekik, hogy a puding pró​bája az evés. Egy másik hasz​nos tech​nika az, ha úgy kap​cso​lunk össze két prob​lé​mát, hogy az egyi​ket a másik „bün​te​té​se​ként” írjuk elő. Ha pél​dául egy diák​nak a tanu​lás​sal is, a ran​de​vú​zás​sal is nehéz​sé​g ei van​nak, mind​két terü​le​ten vál​to​zást lehet elő​idézni azzal az elő​írás​sal, hogy amennyi​ben nem sike​r ül vala​mi​lyen tanul​má​nyi fel​ada​tot meg​o l​da​nia, a követ​kező napra ran​de​vút kell kér​nie egy lány​tól. A prob​lé​mák effajta össze​kap​cso​lása nagyon sok más emberi zsák​utca ese​té​ben is hasz​nál​ható mód​szer.

AZ UTÓPIÁK KEZELÉSE A józan ész azt sugallná, hogy a túl​mé​r e​te​zett célok​ból fakadó prob​lé​mák leküz​dé​sé​nek leg​jobb módja az, ha rámu​ta​tunk ezek meg​va​ló​sí​tá​sá​nak gya​kor​lati nehéz​sé​g e​ire és kép​te​len​sé​g e​ire abban a remény​ben, hogy az utó​pista mind​ezt be fogja látni. Az emberi prob​lé​mák ese​té​ben azon​ban gyak​r an a

józan ész meg​o l​dá​sai jár​nak a leg​na​g yobb, dest​r uk​tív csa​ló​dá​sok​kal. Az a kísér​let, hogy „való​sá​g ot” fecs​ken​dez​zünk az utó​pi​ákba, első​fokú vál​to​zás​sal járó zsák​ut​cát teremt és tart fenn, a recip​r ok beve​ze​té​sén keresz​tül (ti. józan ész ver​sus utó​pia). Az ered​mény cso​port-inva​r i​an​cia, mert némi​leg sza​ba​don hasz​nálva Lao-ce sza​vait, a józan észt csak azért lát​hat​juk józan ész​nek, mert van​nak utó​piák. A józan ész és a szél​ső​sé​g es esz​mék köl​csö​nös füg​g ő​sége külö​nö​sen vilá​gossá válik, ha bete​g es ará​nyo​kat öltő esz​mék​kel fog​lal​ko​zunk. A bete​g e​sen gya​nakvó para​no​i​ást egy​ál​ta​lán nem lehet lesze​r elni azzal, ha meg​pró​bál​juk meg​g yőzni, hogy nincs mitől fél​nie: „Ha nem akar​ná​nak bán​tani, akkor nem pró​bál​ná​nak erről olyan ráme​nő​sen meg​g yőzni” – ez a tipi​kus rea​g á​lása, s a több az egyik olda​lon itt is több​höz vezet a mási​kon. Ugyan​így, ha vala​ki​nek nagyon nagyra törő cél​jai van​nak az élet​ben, egy​ál​ta​lán nem veszi jó néven, ha meg​pró​bál​ják rávenni, hogy adja egy kicsit alább, nyesse kissé reá​li​sabbá a cél​jait. Szá​mára ez azt jelenti, hogy nyo​mo​r ú​sá​g os, nyo​masztó életre akar​ják kár​hoz​tatni; a leg​ke​vésbé a józan ész nyelve alkal​mas arra, hogy sike​r e​sen nyúl​junk hozzá prob​lé​má​já​hoz. Ő az utó​pia nyel​vét érti. A józan ész nem sokat tehet azzal a gon​do​lat​tal szem​ben, hogy amit meg aka​r unk vál​toz​tatni, azt nem elle​nezni, hanem éppen hogy táp​lálni kell. Pedig lát​tuk, hogy a pesszi​mis​tát úgy a leg​könnyebb kezelni, ha felül​múl​juk a pesszi​miz​mu​sát, s az utó​pista ugyan​így álta​lá​ban gyor​san fel​adja utó​pi​áit, ha valaki az általa sza​bott hatá​r on túl eről​teti azo​kat. A követ​kező rész​le​tek egy inter​jú​ból valók, egy 29 éves diák​kal; és remél​he​tő​leg meg​vi​lá​g ít​ják az inter​ven​ci​ó ​nak ezt a for​má​ját. (Mon​da​nunk sem kell, ez nem tel​jes eset​le​írás, s a beavat​ko​zás önma​gá​ban nem „gyógy​módja” a szki​zof​r é​ni​á​nak.) A páci​ens elmondta, hogy éppen most enged​ték ki egy állami kór​ház​ból. Három hét​tel koráb​ban került be akut pszi​cho​ti​kus álla​pot​ban: „Nagyon sok hal​lu​ci​ná​cióm volt, ellen​ő riz​he​tet​lenné vál​tak. Az autó űrha​jóvá vál​to​zott, a hely​szín mintha száz évvel ezelőtti lett volna, és min​den úgy nézett ki, mintha a világ mes​ter​sé​g es rekonst​r uk​ci​ó ja lenne.” Ami​kor meg​kér​dez​tük, hogy most mit akar magá​val kez​deni, elég gran​di​ó ​zus ter​ve​ket adott elő. Los Ange​lesbe akart eljutni, hogy Ravi Shan​kar​nál tanul​jon szi​tá​r on ját​szani, s arra szá​mí​tott, hogy ez a zene lesz az a közeg, ame​lyen keresz​tül befo​lyá​solni fogja az egész nyu​g ati vilá​g ot. Emel​lett a mező​g az​da​sá​g ot kívánta tanul​má​nyozni, hogy elsa​já​títva a kínai mód​sze​r e​ket, ezek segít​sé​g é​vel éle​lem​mel lássa el a Föld éhező töme​g eit. Ami​kor a tera​peuta tel​je​sen egyet​ér​tett ezek​kel a célok​kal, de nem találta őket elég nagy​sza​bá​sú​ak​nak, a páci​ens ellen​sze​g ült, s egy jóval kevésbé ambi​ci​ó ​zus terv​r ől kez​dett beszélni, neve​ze​te​sen, hogy bele​vág egy út menti fogadó épí​té​sébe. Az

elmúlt két évben – mondta – túl​sá​g o​san befelé for​dult, és szük​sége van némi szo​ci​á​lis vissza​csa​to​lásra, hogy kike​r ül​jön belső vilá​g á​nak mély üre​g é​ből. A tera​peuta újfent túl kicsi​nek találta ezt az ötle​tet: „Ha egy​ál​ta​lán tehe​tünk itt vala​mit tíz talál​ko​zás alatt, a leg​ke​ve​sebb, hogy meg​pró​bál​juk tisz​tázni, mit érde​mes ten​nie, mit érde​mes elér​nie – abból a szem​pont​ból is, hogy az elég érté​kes legyen a világ szá​mára, és jelezze, hogy maga valami érté​ke​set csi​nált, szó​val képet kel​lene alkotni arról, hogy mi legyen az irány.” Vála​szá​ban a páci​ens még min​dig ragasz​ko​dott gran​di​ó ​zus remé​nye​i​hez, de rea​lisz​ti​ku​sab​ban kez​dett arról beszélni, hogy mit tehetne a köz​vet​len jövő​ben: Az egyet​len irány​féle, amit el tudok kép​zelni, tudja, olyasmi, mint az embe​r i​ség hatal​mas töme​g ei, nem tudom elkép​zelni a keleti… a két keleti hagyo​mányt, Maóét és… és amit végső soron az ember​ben látok, a végső hindu dol​g ot, ami most Ravi Shan​kar zenéje, mert most ez a leg​tün​dé​r ibb meg​je​le​nése, most per​sze az igazi medi​tá​ción kívül. És ami​kor Mao Cetung a mező​g az​da​ság​g al fog​lal​ko​zik, tudja, az agrár​r e​form​mal, és a kettő, én a ket​tőt nagy töm​bök​nek látom, és az út menti foga​dó​val kap​cso​la​tos dolog, ez az egyet​len, amire gon​dolni tudok. Pil​la​nat​nyi​lag nem tudok tovább​menni… vagy elmenni zenész​nek Los Ange​lesbe, vagy a fogadó vala​hol Santa Cruz körül. Néhány perc​cel később még egy​szer elő​jött ez a séma, s ekkor a páci​ens nagyon egy​szerű nyel​ven jel​le​mezte nehéz​sé​g eit: Tera​peuta: Szó​val ilyen messzire tud jutni a gon​dol​ko​dás​ban. Eddigi gon​do​la​tai a zene​is​ko​lá​r ól vagy a foga​dó​r ól meg​le​he​tő​sen konk​r é​tak és gya​kor​la​ti​a​sak. Mindez per​sze tel​je​sen rend​ben van a maga helyén, de ha nagyon erő​sen a prak​ti​kus dol​g okra kon​cent​r ál, ez meg​aka​dá​lyozza abban, hogy maga​sabb szintre emel​ked​jen, és nagyobb és átfo​g óbb dol​gok​ban gon​dol​kod​jon. Páci​ens: Ha maga​sabb szintre megyek, az min​dig elvon​tabb. Ez időbe kerül, s nekem nincs sok időm – késés​ben vagyok, tudja –, ha ezek​kel a prak​ti​kus ter​vek​kel fog​lal​ko​zom, ame​lyek meg​szállva tar​ta​nak, elfogy a pén​zem, úgy​hogy azon​nal kell vala​mit csi​nál​nom, ez a prob​léma. A tera​peuta ezt a tech​ni​kát hasz​nálva képes volt a dia​ló​g ust egyre gya​kor​la​ti​a​sabb szin​tekre terelni.*

„EGYEZSÉG AZ ÖRDÖGGEL”

Az embe​r ek egy része úgy gon​dolja, hogy prob​lé​mája egy​szerű, s halo​g atja a szük​sé​g es, de némi koc​ká​zat​tal és kényel​met​len​ség​g el járó cse​lek​vést. Az a munka nél​küli mér​nök jut az ember eszébe, aki szo​r ong a fel​vé​teli beszél​g e​tés koc​ká​za​tá​tól, vagy az a fia​tal​em​ber, aki túl szé​g yen​lős, s nem mer a nők​höz köze​ledni. Koc​ká​zat​men​tes meg​o l​dá​so​kat keresve a nehéz​sé​g eik rend​sze​r int foko​zód​nak, míg végül a hoz​zá​ál​lá​suk túl óva​tossá válik. A bará​tok és isme​r ő​sök csak fokoz​zák prob​lé​má​ju​kat, ami​kor sür​g e​tik őket, hogy „tegye​nek már vala​mit”. Min​den​fe​lől jön a biz​ta​tás, „nincs mitől fél​ned”, „nin​csen abban semmi” stb. Eze​ket a jó szán​dékú biz​ta​tá​so​kat az érin​tett álta​lá​ban úgy értel​mezi, hogy a töb​biek ret​te​ne​te​sen alá​be​csü​lik az ő alkal​mat​lan​sá​g át, vagyis a csőd és a kudarc tény​le​g es koc​ká​za​tát. Ha valami tudja növelni a koc​ká​zat​fé​lel​met, hát a „Meg​lá​tod, hogy meg tudod csi​nálni” üze​net ilyen. Ami​kor egy ilyen sze​mély terá​pi​ába kezd, tel​je​sen bele van gaba​lyodva a követ​kező dilem​mába: amit el sze​r etne érni, az egyre sür​g e​tőbbé válik, mert megy az idő, a pénz stb., viszont éppen e miatt a sür​g ős​ség miatt paran​csoló szük​ség, hogy a végül meg​te​endő lépés ne jár​jon sem​mi​féle hibá​zás lehe​tő​sé​gé​vel. Ha a tera​peuta hagyja bele​r án​tani magát ebbe a dilem​mába, ilyen javas​la​tok​kal fog elő​állni: küzdje le izgal​mát, tegye meg a szük​sé​g es lépé​se​ket. A páci​ens szo​ká​sos ellen​ve​té​sei (miu​tán figyel​me​sen és egyet​ér​tően végig​hall​gatta eze​ket a taná​cso​kat): a tanács kivi​te​lez​he​tet​len; nincs meg​fe​lelő alka​lom a vég​r e​haj​tásra, eset​leg elárulja, hogy már kipró​bálta eze​ket koráb​ban, de ered​mény​te​le​nül, és miért ismé​tel​jen meg vala​mit, ami biz​tos kudarc. Köz​vet​le​nül vagy köz​vetve min​den egyes eluta​sí​tá​sá​val egy​ben pro​vo​kálja is a tera​peu​tát, hogy újabb és újabb javas​la​tok​kal áll​jon elő, s aztán újra meg​is​mét​lő​dik a cik​lus. Az ilyen terá​pia gyak​r an úgy ér véget, hogy a páci​ens, kime​r ítve a tera​peuta böl​cses​sé​g ét, beje​lenti: ez a keze​lés sehová se vezet, s talán más terá​pi​ára vagy tera​peu​tára lenne szük​sége. Az ilyen páci​en​sek​nél álta​lá​nos, hogy több​féle, rövid életű terá​piás kalan​don már túl van​nak. Az „Egyez​ség az ördög​g el” manő​ver alkal​ma​zá​sá​val a tera​peuta úgy küzd meg a dilem​má​val, hogy kilép belőle, s ugyan​ak​kor para​dox módon fron​tá​li​san neki​megy a koc​ká​zat​prob​lé​má​nak. Mivel a páci​ens nem veti el óva​tos​sá​g át, s mivel prob​lé​mája sem​mit sem vál​to​zott a korábbi vagy a jelen​legi terá​pi​á​tól, azt mond​juk neki, hogy van egy ter​vünk, amely​nek segít​sé​g é​vel nagyon való​szí​nűen elér​heti a cél​ját, de mivel biz​to​san el fogja vetni, mint egy újabb javas​la​tot, ezt a ter​vet csak akkor árul​juk el neki, ha elő​ször meg​ígéri, hogy vég​r e​hajtja, füg​g et​le​nül attól, mennyire nehéz​nek, kényel​met​len​nek vagy éssze​r űt​len​nek lát​szik. Anél​kül, hogy bár​mi​lyen rész​le​tet elmon​da​nánk neki, biz​to​sít​juk arról, a kivi​te​le​zé​sére biz​to​san képes, az nem fáj​dal​mas és nem költ​sé​g es. A moti​vált​sága további ger​jesz​tése érde​ké​ben hoz​zá​te​het​jük: „Ha úgy gon​-

dolja, hogy más​ként is meg​o ld​hatja a prob​lé​má​ját, akkor nincs szük​sége rám. Ha viszont nem, akkor szük​sége van a segít​sé​g emre, én viszont csak ezen a módon segít​he​tek.” Ezen a pon​ton a páci​ens rend​sze​r int úgy érzi, leg​alább mini​má​lis uta​lá​sok​kal kel​lene ren​del​kez​nie a dolog koc​ká​za​tá​r ól, de a tera​peuta fenn​tartja ere​deti állás​pont​ját: „semmi rész​let, mielőtt elkö​te​lezné magát”. Mivel a páci​ens úgy érzi, hogy az idő már sür​g eti, ezt is fel lehet hasz​nálni: „Tisz​tá​ban vagyok vele, hogy nagy dol​g ot kívá​nok magá​tól, mintha üres csek​ket kér​nék. Azt hiszem, rend​ben van, ha ala​po​san meg akarja gon​dolni, mielőtt dönt, úgy​hogy tudassa a vála​szát velem a jövő héten.” (A nega​tív válasz érte​lem​sze​r űen azt jelenti, hogy a keze​lés befe​je​ző​dött.) Ez a manő​ver külö​nös hely​zetbe hozza a páci​enst: csak igen​nel vagy nem​mel felel​het. Ha nemet mond, anél​kül, hogy tudná, mit uta​sít el, illetve csak annyit tud róla, hogy való​szí​nű​leg meg​o l​daná a prob​lé​má​ját, arra kény​sze​r ült, hogy dönt​sön. Ráadá​sul el kell ismer​nie, ha csak érte​lem​sze​r űen is, hogy pana​sza egy​ál​ta​lán nem olyan fon​tos vagy sür​g ető, s ez eset​ben a további terá​pia vagy a bará​tok​tól való örö​kös tanács​ké​r és fölös​le​g essé válik. Ha viszont igent mond, elkö​te​lezi magát, hogy követi egy másik ember uta​sí​tá​sát anél​kül, hogy alkalma lenne azt elő​ze​te​sen felül​vizs​g álni az „érte​lem” és a „logika” szem​pont​já​ból. Vagyis akár elfo​g adja, akár eluta​sítja ezt az „egyez​sé​g et az ördög​gel”, leg​alább akkora koc​ká​za​tot vál​lal, mintha tenne vala​mit a prob​lé​mája meg​o l​dá​sá​ért. Ha ebbe bele​megy, akkor már alig szá​mít, hogy a terv biz​ton​sá​gos, hasz​nos meg​kö​ze​lí​tése-e a koc​ká​za​tos hely​zet​nek, vagy valami drasz​ti​ku​sabb vagy egé​szen más cse​lek​vés, mivel a bele​egye​zés puszta ténye máris meg​vál​toz​tatta ere​deti hoz​zá​ál​lá​sát, neve​ze​te​sen, hogy „min​den​áron óva​tos legyen”. Az „Egyez​ség az ördög​g el” külö​nö​sen vilá​g os példa, és a segít​sé​g é​vel még egy​szer össze​fog​lal​hat​juk vál​to​zás​el​mé​le​tün​ket: amíg a páci​ens is, a tera​peuta is azon a kere​ten belül marad, melyet az előbbi állí​tott fel, a prob​léma szük​ség​kép​pen fenn​ma​r ad. Sok​féle meg​o l​dás​sal lehet e kere​ten belül kísér​le​tezni, de mind​egyik​nek ugyanaz lesz az ered​mé​nye, neve​ze​te​sen zéró másod​fokú vál​to​zás. Ezen a kere​ten belül a „Mit tehetne még a páci​ens?” kér​dés csak az „ugyan​ab​ból még töb​bet” prob​lé​má​hoz vezet​het, ame​lyet éppen hogy meg kel​lene olda​nia, s vég nél​küli játsz​mát indít el. Az „Egyez​ség az ördög​g el” viszont a keret​tel fog​lal​ko​zik, vagyis a hal​maz​zal, s nem annak ele​mé​vel. A régi játsz​mát egy olyan újjal váltja fel, amely​ben a kli​ens​nek koc​ká​za​tot kell vál​lal​nia, még ha ez a koc​ká​zat csak annyi is, hogy eluta​sítja az egyez​sé​g et.

11. A szélesebb láthatár Köny​vünk​ben végig azt pró​bál​tuk meg​mu​tatni, hogy mód​sze​r ünk a prob​lé​mák kiala​ku​lá​sá​nak és meg​o l​dá​sá​nak meg​kö​ze​lí​té​sé​ben nem kor​lá​to​zó​dik a kli​ni​kai ese​tekre, hanem az emberi műkö​dés jóval szé​le​sebb terü​le​tére alkal​maz​ható. Az, hogy sok pél​dánk a pszi​cho​te​r á​pia terü​le​té​r ől szár​ma​zik, pusz​tán annak tud​ható be, hogy ezt a terü​le​tet ismer​jük a leg​job​ban. Meg​pró​bál​tuk kimu​tatni, hogy ezek az alap​el​vek egy​sze​r űek, álta​lá​no​sak, s nincs belő​lük sok; nincs olyan ok, ami​ért ne lehetne őket az elénk kerülő szo​ci​á​lis rend​szer mére​té​től füg​g et​le​nül alkal​mazni. A nagyobb rend​sze​r ek per​sze való​szí​nű​leg bonyo​lul​tab​bak, s a gya​kor​lat​ban nehe​zebb fel​de​r í​teni és befo​lyá​solni őket, mivel több fon​tos részt​ve​vőt, alrend​szert stb. fog​lal​hat​nak magukba. De nem sza​bad eleve fel​té​te​lezni, hogy meg​kö​ze​lí​té​sün​ket lehe​tet​le​nül nehéz nagy rend​sze​r ekre alkal​mazni pusz​tán azért, mert ezek a rend​sze​r ek nagy nehéz​sé​g ek elé állí​tot​tak más meg​kö​ze​lí​té​se​ket, kivált​képp, ha ezek a meg​kö​ze​lí​té​sek épp​o lyan prob​lé​mát keltő ter​mé​sze​tűek, mint a meg​előző feje​ze​tek​ben tár​g yal​tak. Egy mód​szer meg​íté​lé​sé​nek egyet​len meg​bíz​ható alapja az, hogy milyen ered​ményre vezet, ha alkal​maz​zuk. Ha nagyobb szo​ci​á​lis rend​sze​r e​ket nézünk, olyan közön​sé​g es prob​lé​mák​kal, zsák​ut​cák​kal, esz​ka​lá​ci​ó k​kal és nagy prog​r a​mok​kal talál​ko​zunk, ame​lyek struk​tu​r á​li​san nagyon hason​lí​ta​nak az emberi élet sze​mé​lye​sebb terü​le​te​i​nek prob​lé​má​i​hoz. 1. Túlságosan gyakori dolog, hogy egy szociális rendszer tagjainak státusz-, pozíció- és érdekkülönbségei nem konstruktív és hatékony együttműködést eredményeznek, hanem tartós és gátló patthelyzeteket, amelyekben minden érdekelt boldogtalan, de amelyeket nem képesek megváltoztatni. 2. Ahol a különböző felek különbözőnek és szimmetrikusnak érzik magukat, az eredmény gyakran valamilyen konfliktus többé-kevésbé gyors kiterjedése; ezek az eszkalációk nagyon hasonlóak, akár két egyén, akár két ország, akár két faj szerepel bennük. 3. Ahogyan az utópiák hatásának tárgyalásakor már említettük, nagyon tipikus problémák alakulhatnak ki olyan programok eredményeként, amelyek valamilyen erősen kívánatos célt akarnak elérni, de „valahogy” nem úgy sikerül a kivitelezés, ahogyan tervezték, sőt gyakran ellentétes

irányba vezet. Ennek a har​ma​dik típus​nak egyre növek​szik a jelen​tő​sége. Míg az ilyen csőd​nek, ha egyéni élet​terv​r ől van szó, nincs vagy alig van tár​sa​dalmi utó​ha​tása, mér​he​tet​len vesz​te​sé​g et és fruszt​r á​ciót okoz​hat a nagy kor​mány​prog​r a​mok ese​té​ben. Véle​mé​nyünk sze​r int ezen a terü​le​ten külö​nö​sen akkor lehet hatá​sos vál​to​zást elérni, ha mini​má​lis, las​san elő​r e​ha​ladó, konk​r ét célokra kon​cent​r ál​nak, s lépés​r ől lépésre halad​nak, nem pedig hatal​mas és homá​lyos célo​kat eről​tet​nek, ame​lyek kívá​na​tos​sá​g át senki sem vitatja, kivi​te​lez​he​tő​sé​gük azon​ban egé​szen más dolog. Sok alap​vető tár​sa​dalmi prob​léma keze​lé​sét – sze​g ény​ség, öreg​ség, bűnö​zés stb. – álta​lá​ban úgy köze​lí​tik meg, hogy eze​ket a gon​do​kat mint​egy önma​g uk​ban léte​zők​ként elkü​lö​ní​tik, majd​nem diag​nosz​ti​kus kate​g ó​r i​ává emelve őket, melyek nagyon külön​böző prob​lé​mákra utal​nak, s nagyon külön​böző meg​o l​dá​so​kat igé​nyel​nek. A követ​kező lépés azután az, hogy hatal​mas admi​niszt​r a​tív és fizi​kai struk​tú​r á​kat, egész szak​ér​tő​g yá​r a​kat hoz​nak létre, ame​lyek azután egyre nagyobb inkom​pe​ten​ciát ter​mel​nek ki.89 Sze​r in​tünk ez a meg​kö​ze​lí​tés nem kívá​na​tos ered​ményre vezet, hatal​ma​san fel​na​g yítja a devi​áns népes​ség​szá​mot, hogy ez a népes​ség biz​to​sítsa e mono​li​ti​kus intéz​mé​nyek és ága​za​tok rai​son d’être-jét, léte​zé​sé​nek okát. Hasonló pél​dát kínál​nak a szen​ve​dély​be​teg​sé​g e​ket (kábí​tó​szer, alko​hol, dohány) kör​nyező, gigan​ti​kusra hízott kér​dé​sek, ame​lye​ket ma több​nyire pszi​cho​ló​g iai fogal​mak segít​sé​g é​vel defi​ni​ál​nak. A saját, köz​vet​len tapasz​ta​la​ta​ink és álta​lá​nos elve​ink alap​ján nagyon való​szí​nű​nek tart​juk, hogy a hero​i​kus intéz​ke​dé​sek tel​je​sen aka​r at​la​nul, de nagyon erő​sen hoz​zá​já​r ul​nak, hogy az embe​r ek mági​kus tulaj​don​sá​g ok​kal ruház​zák fel eze​ket a szen​ve​dély​keltő sze​re​ket, s majd​nem lehe​tet​lenné teszik, hogy a szen​ve​dély​prob​lé​má​kat kisebb esz​kö​zök​kel lehes​sen meg​o l​dani. A szen​ve​dély​füg​g ő​ség kér​dése vitat​ha​tat​la​nul nagyon komoly, de könnyeb​ben kezel​hető, ha olyan visel​ke​dés​prob​lé​má​nak tekint​jük ezt, mint amely alap​ve​tően hason​lít más ilyen​fajta prob​lé​mák​hoz, és első​sor​ban arra figye​lünk, hogy milyen rossz meg​o l​dá​sok segí​tik elő fenn​ma​r a​dá​sát. Össze​fog​la​lóan, úgy lát​juk, hogy alap​vető néze​te​ink a prob​lé​ma​kép​ző​dés​r ől és a prob​lé​ma​meg​o l​dás​r ól, az állan​dó​ság​r ól és a vál​to​zás​r ól hasz​no​san és kielé​g í​tően alkal​maz​ha​tók az emberi prob​lé​mákra álta​lá​ban. Ter​mé​sze​te​sen tisz​tá​ban vagyunk azzal, hogy igen sok​féle ese​mény és körül​mény léte​zik, ame​lyek​nek közük van ugyan a vál​to​zás​hoz és az állan​dó​ság​hoz, de kívül esnek az emberi beavat​ko​zás hatás​kö​r én: a ter​mé​szeti világ fizi​kai és kémiai folya​ma​tai az evo​lú​ci​ó ​tól a föld​r en​g é​se​kig, a bio​ló​g iai beteg​sé​g ek, bizo​nyos

vélet​le​nek és sok min​den más. Ezekre a jelen​sé​g ekre, ame​lye​ket adott​sá​g ok​nak kell tekin​te​nünk, nem alkal​maz​ha​tók köz​vet​le​nül néze​te​ink, arra viszont, hogy az embe​r ek hogyan keze​lik eze​ket a „ter​mé​szeti” körül​mé​nye​ket, épp​úgy alkal​maz​ha​tók, mint arra, aho​g yan keze​lik a tár​sa​dalmi körül​mé​nye​ket. S ma nyil​ván​va​lóan elő​tér​ben áll az emberi visel​ke​dés​nek ez a szfé​r ája, mint olyan terü​let, ame​lyen isme​r e​te​ink és kész​sé​g e​ink felül​vizs​g á​latra szo​r ul​nak.

Előszó az első magyar kiadáshoz A változás változása, avagy a problémamegoldás problémái Tizenöt évvel az ame​r i​kai kiadást köve​tően, mégis meg​döb​bentő aktu​a​li​tás​sal veheti kezébe az olvasó végre Magyar​o r​szá​g on is a Palo Alto-i pszi​cho​te​r a​pe​uta-cso​port kor​sza​kos művét, mely meg​je​le​né​sét köve​tően óri​ási hatást gya​ko​rolt a kor​társ visel​ke​dés​vál​toz​tató mód​sze​r ekre, s alig van olyan „vala​mi​r e​való” pszi​cho​te​r á​pi​á​val fog​lal​kozó kézi​könyv, amely ne hivat​kozna rá, ne tekin​tené kiin​du​ló​pont​nak, akár egyéni, akár cso​port- vagy szer​ve​zeti szintű beavat​ko​zá​sok​r ól legyen szó. Miért olyan aktu​á​lis, miért mél​tán világ​hírű Watz​la​wic​kék e műve? Első​sor​ban azért, mert kátyúba jutott vál​ság​ke​ze​lési stra​té​g i​ák​kal, meg​r e​kedt túl​élési manő​ve​r ek​kel, mély​pontra zuhant „kibon​ta​ko​zási” folya​ma​tok​kal szem​ben mutat fel az átlag​o l​vasó szá​mára is könnyen átte​kint​hető, konk​r ét meg​o l​dási sémá​kat, élet​ké​pes cse​lek​vési, segí​tési alter​na​tí​vá​kat. S miu​tán a világ​nak ezen a felén a nyolc​va​nas évek​ben állan​dó​sult a vál​ság, kró​ni​kussá vál​tak a prob​lé​mák, Watz​la​wic​kék csak​nem vala​mennyi meg​fi​g ye​lése és követ​kez​te​tése húsba vágóan érvé​nyes kelet-euró​pai viszo​nya​inkra. Bár​me​lyik szek​to​r át választ​juk is ki a magyar tár​sa​da​lom​nak, min​de​nütt az első​fokú vál​to​zás elvén ala​puló prob​lé​ma​ke​ze​lés​sel talál​ko​zunk, s ez saj​nos azokra a reform​tö​r ek​vé​sekre is igaz, ame​lyek​nek hir​de​tői mélyen meg van​nak győ​ződve arról, hogy radi​ká​li​san sza​kí​tani sze​r et​né​nek a múlt örök​sé​g é​vel. Az első​fokú vál​to​zás során a rend​szer nem vál​to​zik, csak a rend​szer ele​me​i​nek a viszo​nya vál​to​zik a rend​szer​hez. Watz​la​wic​kék könyve arra figyel​mez​tet a fel​g yor​sult​nak lát​szó hazai vál​to​zá​sok meg​íté​lé​sét ille​tően, hogy kerül​jük el a kínai kul​tu​r á​lis for​r a​da​lom vörös​g ár​dis​tá​i​nak vak​folt​ját: ne az első​fokú vál​to​zás logi​ká​já​nak meg​fe​lelő kere​tek között gon​dol​koz​zunk, hanem – a szer​zők egy másik pél​dá​jára utalva – az eről​te​tett gáz​pe​dál​nyom​ko​dás helyett vált​sunk át egy másik sebes​ségi foko​zatra. Úgy vélem, s ez a szer​zők sora​i​ból is követ​ke​zik, e könyv elol​va​sása után már nem lehet a meg​szo​kott, hagyo​má​nyos módon viszo​nyulni kör​nye​ze​tünk prob​lé​má​i​hoz. A másod​fokú vál​to​zás gon​do​lata ugyanis nem a prob​lé​mák oka​ira, hanem a hibás prob​lé​ma​meg​o l​dásra helyezi a hang​súlyt, ezt tekinti kulcs​fon​tos​sá​g ú​nak a prob​lé​mák kép​ző​dé​sé​ben és fenn​ma​r a​dá​sá​ban. E műben a prob​lé​ma​meg​o l​dás prob​lé​má​i​r ól van tehát szó, és ez minő​sé​g i​leg új szem​pont​r end​szert jelent a humán élet​prob​lé​mák

meg​kö​ze​lí​té​sé​ben. Az emberi beavat​ko​zás káros követ​kez​mé​nye​i​nek gon​do​lata vissza​nyú​lik a rég​múltba, de elmé​leti keretbe helye​zé​sére csak az elmúlt húsz évben került sor. Watz​la​wic​kék mel​lett külö​nö​sen Sam Sieber mun​kás​sága emel​ke​dik ki, aki Mer​ton „önma​g át betel​je​sítő jós​lat” fogal​má​ból kiin​dulva a segítő cél​zatú beavat​ko​zá​so​kat három nagy cso​portra osztja; prog​r esszívre, ha a beavat​ko​zást köve​tően javul, oldó​dik a prob​léma, null​va​r i​ánsra, ha nem tör​té​nik vál​to​zás, végül reg​r esszívre, ha az inter​ven​ciót köve​tően a prob​léma súlyos​bo​dik, és az egy​ér​tel​műen a. beavat​ko​zás​sal van kap​cso​lat​ban. Sieber sze​r int a humán beavat​ko​zá​sok sok​kal nagyobb szá​za​léka tar​to​zik a reg​r esszív inter​ven​ciók kate​g ó​r i​á​jába, mint amennyi erről a köz​tu​dat​ban él, s ezzel Watz​la​wic​kék vég​kö​vet​kez​te​té​sei is egy​be​csen​g e​nek. A naiv olva​só​ban jog​g al vető​dik fel a kér​dés, hogyan lehet​sé​g es ez. Mivel magya​r áz​ható, hogy az emberi beavat​ko​zá​sok tuda​tos ter​ve​zése során nem szá​mol​nak komoly szem​pont​ként a segí​tés árny​o l​da​la​i​val, a beavat​ko​zás koc​ká​za​ta​i​val? Azt hiszem, ennek dön​tően az az oka, hogy a veszé​lyek és koc​ká​za​tok ész​le​lése nem könnyű, külö​nö​sen nem olyan beavat​ko​zá​sok ese​té​ben, ame​lyek az emberi visel​ke​dés befo​lyá​so​lá​sát céloz​zák. Ne felejt​sük el, hogy a segítő is részévé válik annak a rend​szer​nek, amely​nek vál​to​zása nél​kül nem lehet segí​teni, és ez a bevo​nó​dás rend​kí​vüli módon meg​ne​he​zíti a tájé​ko​zó​dást. Más​r észt az is két​ség​te​len, hogy egy eset​le​g es reg​r esszív inter​ven​ció tet​ten​érése, lelep​le​zése nem min​den​ki​nek érdeke. Van​nak tör​té​nelmi kor​sza​kok, ami​kor komoly erők „dol​g oz​nak” azon, hogy elfed​jék az inter​ven​ciók reg​resszív, azaz a prob​lé​má​kat súlyos​bító jel​le​g ét. Egy olyan tár​sa​da​lom​ban, amely​ben a viszony nem egyen​r angú a segítő és a segí​tett között, ami​kor a páci​ens sok​szor kiszol​g ál​ta​tott hely​zet​ben van a segí​tés intéz​mé​nyes kere​tei között, a reg​r esszív inter​ven​ció defi​ni​á​lá​sára rit​kán kerül​het sor. Watz​la​wic​kék sze​r int a prob​lé​mák kelet​ke​zé​sé​nek három for​mája van: 1. Nemkívánatos helyzetek, nehézségek támadnak, de ezek felismerése nem történik meg, következésképpen elmarad a kívánt beavatkozás, pedig szükség lenne rá. 2. Olyan nehézségeket próbálnak megváltoztatni, amelyek vagy megváltoztathatatlanok, vagy nem léteznek – tehát cselekszenek, amikor nem kellene cselekedni. 3. A cselekvés nem a legmegfelelőbb szinten történik, vagyis logikai típushibáról van szó. Magyar szem​mel nézve mind​há​r om for​má​nak igen nagy jelen​tő​sége van. Ha

a men​tál​hi​g i​é​nés prob​lé​má​kat emel​jük ki a prob​lé​mák kong​lo​me​r á​tu​má​ból, jól lehet érzé​kelni mind​há​r om prob​lé​ma​ke​ze​lési hibát. Ad 1. A men​tál​hi​g i​é​nés prob​lé​mák túl​nyomó része (neu​r ó​zis, alko​ho​liz​mus, öngyil​kos​ság, kábí​tó​szer-füg​g ő​ség) keze​let​len, a szük​sé​g es beavat​ko​zá​sok hiá​nyoz​nak, nin​cse​nek meg​fe​lelő és kor​szerű intéz​mé​nyek, kevés a jól kép​zett szak​em​ber. Ad 2. Egyre több a fan​to​m​in​téz​mény, amely nagy költ​ség​ve​tés​sel, ugyan​ak​kor kellő kihasz​nált​ság híján (egyes böl​cső​dék, és óvo​dák kór​házi gyer​mek​osz​tá​lyok, szak​o r​vosi ambu​lan​ciák), vagy a „vég nél​küli játszma” sémája sze​rint dol​g o​zik (alko​hol​el​vo​nók, neu​r o​ti​ku​so​kat „kezelő” kör​zeti orvosi háló​zat). A nagy​fai alko​hol​el​vonó inté​zet lét​r e​jöt​tét és fenn​ma​r a​dá​sát is az a kez​det​től fogva kor​sze​r űt​len szem​lé​let moz​g atja, mely sze​r int az alko​ho​liz​mus és a bűnö​zés okait zárt inté​zet kere​tei között meg lehet oldani. Ad 3. A men​tál​hi​g i​é​nés prob​lé​mák meg​o l​dá​sá​ban rit​kán érvé​nye​sül a másod​fokú vál​to​zás elve, a hiva​tá​sos segí​tők több​sége a tüne​tek tar​tal​mára és nem kom​mu​ni​ka​tív jelen​té​sére össz​pon​to​sít. A lelki zavar​ban szen​ve​dők szé​les réte​g eit nem empá​ti​á​val, érzelmi támasz nyúj​tá​sá​val, a sze​mé​lyi​ség és köz​vet​len kör​nye​zete egé​szét érintő (rend​szer)vál​to​zást elő​hívó beavat​ko​zás révén segí​tik. Még min​dig túl​súly​ban van​nak a mora​li​záló, diszk​r i​mi​náló és stig​ma​ti​záló meg​kö​ze​lí​té​sek. Ha túl​lé​pünk a pszi​cho​ló​g iai kér​dé​sek sík​ján, és szé​le​sebb tár​sa​dalmi kon​tex​tus​ban pró​bál​juk Watz​la​wic​kék elmé​le​tét újra​g on​dolni, leg​in​kább az utó​pia​szind​r ó​má​r ól írot​ta​kat érez​zük léleg​zet​el​ál​lí​tóan e régi​ó ra sza​bott​nak. Az utó​pia-szind​r óma Watz​la​wic​kék sze​r int akkor lép fel, ami​kor „az egyén (vagy egy cso​port, vagy egy egész tár​sa​da​lom) meg​pró​bálja pre​misszá​já​nak meg​fe​le​lően elren​dezni az egész vilá​g ot, s ha azt látja, hogy kísér​lete kudar​cot vall, nem azt vizs​g álja, hogy nem tar​tal​maz-e a pre​missza vala​mi​lyen kép​te​len vagy irre​á​lis ele​met, hanem… külső ténye​ző​ket hibáz​tat”. Tehát a pre​misszák a való​ság​nál is „való​sá​g o​sab​bak”. Jól pél​dázza ezt a pro​jektív utó​pia, mely​nek ese​té​ben egy szűk cso​port úgy véli, hogy meg​ta​lálta az igaz​sá​g ot, s egy​fajta misszi​o​ná​r ius fele​lős​ség​g el (pon​to​sab​ban fele​lőt​len​ség​g el) pró​bálja másokra eről​tetni azt. Azok, akik nem értik vagy mást gon​dol​nak erről, csak rossz​in​du​lat​ból cse​le​ked​het​nek, s ezért az embe​r i​ség jóléte érde​ké​ben tönk​r e​té​te​lük iga​zol​ható. A pro​jektív utó​pia Alf​r ed Adler neu​r o​ti​ku​sá​nak élet​ter​vé​hez hason​lít​ható: „egy neu​r o​ti​kus élet​terve meg​kö​ve​teli, hogy ha kudar​cot vall, az min​dig más​va​laki hibája legyen, s ő maga meg​sza​ba​dul​jon a sze​mé​lyes fele​lős​ség​től”. Egy olyan ország​ban, ahol az elhú​zódó és súlyos​bodó prob​lé​mák​nak nin​cse​nek fele​lő​sei, e gon​do​la​tok való​ban reve​lá​ci​ó ​ként hat​nak! Karl Pop​per Utó​pia és erő​szak című esszé​jé​nek e könyv​ben idé​zett sorai

vilá​g ít​ják meg leg​pon​to​sab​ban az irra​ci​o ​ná​lis cél érde​ké​ben tör​ténő cse​lek​vés​ből fakadó prob​lé​mák ter​mé​sze​tét: „Egyet​len nem​ze​dé​ket sem lehet jövő nem​ze​dé​ke​kért, egy eset​leg soha​sem elér​hető bol​dog​ság​ide​á​lért fel​ál​dozni.” Watz​la​wic​kék könyve nem​csak a prob​lé​ma​ke​ze​lés prob​lé​má​i​nak elő​te​r ébe helye​zése révén tár új pers​pek​tí​vá​kat a hazai olva​sók elé. A könyv szem​lé​lete áttöri a kor​lá​to​kat az egyes humán disz​cip​lí​nák között, éle​sen vilá​g ít rá az orvosi, a jogi, a pszi​cho​ló​g iai és szo​ci​á​lis prob​lé​mák közös ter​mé​sze​tére, vagyis arra, hogy min​den egyes emberi prob​lé​má​nak kom​mu​ni​ka​tív aspek​tusa is van, amely​nek keze​let​len​sége a prob​lé​mák fenn​ma​r a​dá​sát, kiéle​ző​dé​sét vonja maga után, és sok​szor csak gyö​ke​r e​sen új meg​kö​ze​lí​tés len​dít​heti ki a hely​ze​tet a holt​pont​r ól. Ezért a prob​lé​má​kat nem lehet, nem sza​bad egy szű​ken értel​me​zett disz​cip​lína sémá​iba eről​tetni. Egyes jogi prob​lé​mák meg​o l​dása kul​csot adhat meg​o l​dat​lan lelki prob​lé​mák javí​tá​sá​hoz, vagy bizo​nyos szo​ci​á​lis prob​lé​mák meg​o l​dó​dá​sá​nak tanul​sá​g ai alkal​maz​ha​tók lehet​nek az orvos​tu​do​mány​ban is. Ez a leg​szo​r o​sabb és leg​r o​kon​szen​ve​sebb érte​lem​ben vett inter​disz​cip​li​ná​r is szem​lé​let magába fog​lalja a sike​r es „lai​kus” meg​o l​dá​sok rej​té​lyei iránt tanú​sí​tott arisz​tok​r a​tiz​mus​men​tes érzé​keny​sé​g et, foko​zott figyel​met és min​den olyan meg​o l​dás beépí​té​sét a mód​szer​tani reper​to​árba, amely fogal​mi​lag meg​r a​g ad​ható. Így jut​ha​tott el a Palo Alto-i cso​port csa​po​sok, áru​házi detek​tí​vek, piló​ták, csa​lók, siker​te​len öngyil​ko​sok és öngyó​g yító neu​r o​ti​ku​sok inter​ak​ci​ó ​i​nak vizs​g á​la​tán át a budd​hiz​mus négy nemes igaz​sá​g áig a szen​ve​dés​r ől, a szen​ve​dés ere​de​té​r ől, a szen​ve​dés meg​szün​te​té​sé​r ől és a szen​ve​dés meg​szün​te​té​sé​hez vezető útról. Elmé​leti meg​ala​po​zott​ság, vilá​g os gon​do​lat​me​net, empi​r i​kus indít​ta​tás nyi​tott​ság a pszi​chi​át​r ián túl​mu​tató tapasz​ta​la​tok felé, vala​mint az ame​r i​kai hagyo​má​nyok​ból fakadó erős prag​ma​tiz​mus – íme ezek a tulaj​don​sá​g ok ala​poz​ták meg a vál​to​zás vál​to​zá​sá​r ól szóló könyv ele​ven érvé​nyes​sé​g ét, nap​ja​in​kig élő hatá​sát. A prag​ma​ti​kus gon​dol​ko​dás a múlt elem​zése, az okok kuta​tása helyett az „itt és most” gya​kor​la​ti​as​sá​g át helyezi elő​térbe, a miért kér​dés helyére a mit kér​dés kerül: mit tesz​nek itt és most, ami a prob​léma fenn​ma​r a​dá​sát szol​g álja. A beavat​ko​zás ennek meg​fe​le​lően cél​zott, gyors, nem idő​igé​nyes, belát​ható időn belül kecseg​tet meg​fe​lelő ered​ménnyel. A Palo Alto-i cso​port inter​disz​cip​li​ná​r is nyi​tott​sága sze​r en​csére nem hor​dozza a part​ta​lan​ság veszé​lyét. A szer​zők nem győ​zik hang​sú​lyozni kom​pe​ten​ci​á​juk kor​lá​tait, azo​kat a hatá​r o​kat, ame​lyek gátat szab​nak elmé​le​tük érvé​nyé​nek és gya​kor​lati mun​ká​juk moz​g ás​te​r é​nek. A szen​vedő ember​r el fog​lal​koz​nak. „A fele​lős​ség​tel​jes és humá​nus pszi​cho​te​r á​pia hatá​r ai jóval szű​keb​bek, mint gon​dol​ják. Hogy a terá​pia nehogy saját pato​ló​g i​á​jává vál​jék, a szen​ve​dés

eny​hí​té​sére kell kor​lá​to​zód​nia; a bol​dog​ság kere​sése nem lehet fel​adata.” E sorok akár szak​mai ars poe​tica is lehetne. Mind​ezek után előre kell bocsá​ta​nom néhány óva​tos​ságra intő meg​jegy​zést is Watz​la​wic​kék rövid terá​piás mód​sze​r é​nek hazai alkal​ma​zá​sá​val kap​cso​lat​ban. A szer​zők, mon​dan​dó​juk kihang​sú​lyo​zá​sára időn​ként „ellen​pon​toz​nak”, azaz szem​be​he​lye​zik szem​lé​le​tü​ket azok​kal a pszi​cho​ló​g iai, pszi​cho​te​r á​piás irány​za​tok​kal, ame​lyek gyö​ke​r e​sebb visel​ke​dés- és sze​mé​lyi​ség-vál​to​zás remé​nyé​ben több időt igé​nyel​nek, az itt és most mel​lett a múlt​ban leját​szó​dott, de a jelen visel​ke​dést több-keve​sebb inten​zi​tás​sal meg​ha​tá​r ozó tör​té​né​sek​kel, lelki sérü​lé​sek​kel fog​lal​koz​nak. A pszi​cho​te​r á​piák vilá​g á​ban járat​lan olvasó arra a követ​kez​te​tésre is jut​hat, hogy a szer​zők által java​solt tíz ülés​ből álló rövid terá​pia egyen​ér​tékű alter​na​tí​vája a mély​lé​lek​tani keze​lé​sek​nek, mindaz, amit Watz​la​wic​kék aján​la​nak, helyet​te​síti a pszi​cho​a​na​lí​zis mód​szer​ta​nát. Ez koránt sincs így. A rövid és „hosszú” terá​piák kiegé​szí​tik egy​mást, dön​tően más az indi​ká​ciós spekt​r u​muk. Gyak​r an egy sike​r es para​dox keze​lés moti​válttá teheti a páci​enst egy hosszabb keze​lés vál​la​lá​sára. A rövid keze​lés​nek gya​kor​lati jelen​tő​sége első​sor​ban abban lehet, hogy könnyeb​ben kivi​te​lez​hető, könnyeb​ben hoz​zá​fér​hető, és ezál​tal az ana​li​ti​kus mód​sze​r ek​nél nagyobb a ható​su​g ara. Az így elért vál​to​zás nem vál​toz​tatja meg a sze​mé​lyi​sé​g et, a sze​mé​lyi​ség​za​va​r ok kor​r ek​ci​ó ​jára tehát a rövid keze​lé​sek nem alkal​ma​sak. Watz​la​wic​kék rövid terá​pi​á​já​nak eről​te​tett szem​be​ál​lí​tása a hosszabb, a sze​mé​lyi​ség mélyebb réte​g eit is érintő mód​sze​r ek​kel már csak azért sem indo​kolt, mert a pszi​cho​te​r á​piás eljá​r á​sok​ban több a közös vonás, mint ami e könyv​ből kitű​nik. Min​den​fajta pszi​cho​te​r á​pi​á​ban lét​r e​jön vál​to​zás, másod​fokú vál​to​zás. A tuda​tos belá​tás hiá​nya mel​lett bekö​vet​kező tünet​men​tes​ség – erre Watz​la​wic​kék sokat hivat​koz​nak – a pszi​cho​ana​li​ti​kus mód​szer alkal​ma​zása során is gyak​r an elő​for​dul. A tudat​ta​lan átté​teli és viszont​át​té​teli folya​ma​tok rit​kán jut​nak búvó​pa​tak​ként fel​színre, s ha az ana​li​ti​kus nagy részü​ket észre is veszi, csak óva​to​san, rit​kán és meg​fe​le​lően idő​zítve értel​mezi azo​kat a páci​ens szá​mára. Az értel​me​zés nyel​ve​zete a pszi​cho​ana​lí​zis​ben is nagyon fon​tos kér​dés. A páci​ens szint​jé​től eltérő meg​fo​g al​ma​zá​sok ugyan​azo​kat a buk​ta​tó​kat idé​zik elő, mint Watz​la​wic​kék direkt inst​r uk​ciói ese​té​ben. És végül, de nem utol​só​sor​ban, a pszi​cho​a​na​lí​zis is a páci​ens ellen​ál​lá​sá​val dol​g o​zik. A könyv hazai meg​je​le​né​sé​től én első​sor​ban azt várom, hogy a másod​fokú vál​to​zás para​dig​mája hazánk​ban is beke​r ül a humán segítő szak​mák látó​te​r ébe. Ha emel​lett egyre töb​ben pró​bál​koz​nak majd – remél​he​tően meg​fe​lelő szak​mai kont​r oll mel​lett – para​dox, „zavar​keltő” „várat​lan” rövid tech​ni​kák​kal

Watz​la​wic​kék útmu​ta​tá​sai alap​ján, akkor már mél​tán tekint​het​jük sike​r es​nek itt​hon is e köny​vet. Buda​pest, 1989. ápri​lis hó Ger​evich József

Paul Watzlawick (1921-2007) A csa​lád​te​r á​pia, a rend​szer​el​mé​let és a konst​r uk​ti​vista filo​zófia úttö​r ője Vil​lach​ban szü​le​tett és tanult. A velen​cei Cà Fos​cari Egye​te​men filo​zófi​á​ból és filo​ló​g i​á​ból dok​to​r ált, majd a züri​chi Carl Jung Inté​zet​ben ana​li​ti​kus pszi​cho​te​r á​pi​á​ból szer​zett képe​sí​tést. 1957-ben tele​pült át Ame​ri​kába, El Sal​va​dor egye​te​mén kezdte kuta​tói pályá​ját. 1960-ban Don D. Jack​son hívta meg a Palo Alto-i Men​tal Rese​arch Ins​ti​tute kuta​tói csa​pa​tába. Emel​lett 1967-től a Stan​ford Egye​te​men okta​tott pszi​chi​át​r iát. Az MRI-ben G. Bate​son munka-cso​port​já​ban (Jack​son. John Wea​k​land és Jay Haley mel​lett) kidol​g ozta a szki​zof​r é​nia „ket​tők kötés” elmé​le​tét. 1967-ben jelent meg az emberi kom​mu​ni​ká​ci​ó ​r ól szóló alap​műve (Prag​ma​tics of Human Com​mu​ni​ca​tion, Jack​son​nal és Janet Beavin​nel közö​sen). Wea​k​land és Richard Fisch tár​sa​sá​g á​ban meg​ala​pí​tója volt az MRI kere​té​ben működő Brief The​r apy Cen​ter​nek. Rövid​te​r á​piás meg​kö​ze​lí​té​sük alap​el​veit fog​lal​ták össze az 1974-ben meg​je​lent Change, Prin​cip​les of Prob​lem For​ma​tion and Prob​lem Reso​lu​tion c. kötet​ben. Ennek magyar kiadá​sát tartja kezé​ben az olvasó. 1960 és 2006 között, azaz 46 éven át dol​g o​zott az MRI-ben. Ezen idő alatt 22 köny​vet írt (a leg​is​mer​teb​bek: Az emberi kom​mu​ni​ká​ció prag​ma​ti​kája, 1967; Vál​to​zás, 1974; A vál​to​zás nyelve, 1977: A kita​lált való​ság, 1990; Hogyan való​sá​gos, ami való​sá​gos? 1976) és több mint 80 nyelvre for​dí​tot​ták le. Aktív mun​kás​sá​g át 85 éves koráig foly​tatta. Egy év múlva hunyt el Palo Alto-i ott​ho​ná​ban. Tes​tét a tudo​mány​nak adta, teme​tésre nem került sor.

Irodalom 1. Adler A.: The Practice and Theory of Individual Psychology. New York: Harcourt Brace, 1927. 235. 2. Adler A., i.m. 246. 3. Agoraphobia: An Informative Guide to Overcoming Phobias. Terrap, 560 Oxford Avenue, Palo Alto, CA. 94306 4. Aichhorn A.: Wayward Youth. New York: Viking Press, 1936. 5. Ardrey R.: The Social Contract: A Personal Enquiry into the Evolutionary Sources of Order and Disorder. New York: Atheneum, 1970. 3. 6. Ardrey R., i.m. 157. 7. Ardrey R., i.m. 196. 8. Ardrey R., i.m. 286-287. 9. Arisztotelész: Fizika, V/2, 225n. 10. Ashby W. R.: Design for a Brain. New York: Wiley, 1954. 11. Ashby W. R.: An Introduction to Cybernetics. London: Chapman Hall, 1956. Magyarul: Bevezetés a kibernetikába. Budapest: Akadémiai, 1972. 12. Ashby W. R., i.m. 11. 13. Ashby W. R., i.m. 43. 14. Ashby W. R., i.m. 243. 15. Barten H. H. (ed.): Brief Therapies. New York: Behavioral Publ, 1971. 16. Bateson G., Jackson D. D., Haley J, Weakland J: Toward a Theory of Schizophrenia. Behav Science, 1: 251-264. 1956. 17. Bateson G., Jackson D. D.: Some Varieties of Pathogenic Organization. In: Disorders of Communication. (Ed. D. Rioch) Vol. 42. Research Publ. Assn for Research in Nervous and Mental Disease, 1964. 270-283. 18. Bateson G.: Steps to an Ecology of Mind. New York: Ballantine Books, 1972. 279. 19. Bateson G., i.m. 282n. 20. Bateson G., i.m. 283. 21. Bateson G.: Személyes közlés. 22. Bell E. T.: Men of Mathematics. New York: Simon and Schuster, 1937. 375. 23. Beme E.: Games People Play. New York: Grove Press, 1964. Magyarul: Emberi játszmák. Bp. Gondolat, 1987. 148-157. 24. Böhler E.: Voraussetzungen einer Überwindung der Wahrungskrise. NZZ,

25.

26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36.

37. 38. 39. 40. 41.

42. 43. 44. 45. 46. 47. 48.

Nov. 7, 1971. 18. Boltwood C. E., Cooper M. R., Fein V. E., Washburn P. V.: Skyjacking, Airline Security, and Passenger Reaction: Toward a Complex Model for Prediction. Am Psychologist, 27: 539-545. 1972. 544. Brinton C.: The Lives of Talleyrand. New York: Norton, 1936. 190-191. Bronowski J.: The Logic of Mind. Am Scientist, 54: 1-14. 1966. 6. Dosztojevszkij F. M.: Ördögök. Budapest: Magyar Helikon, 1972. Erickson M. H.: Személyes közlés. Esterson A.: The Leaves of Spring. Harmondsworth: Penguin, 1972. Eulau H.: Reason and Relevance: Reflections on a Madness of our Time. Student Lawyer, 1: 16. 1972. Ferreira A. J.: Family Myth and Homeostasis. Arch Gen Psychiatry, 9: 457-463. 458. Ferreira A. J.: Psychosis and Family Myth. Kézirat. Franki V. E.: The Doctor and the Soul. New York: Knopf, 1957. Franki V. E.: Paradoxical Intention. Am J Psychother, 14: 520-535. 1960. Franki V. E.: Man’s Search for Meaning: An Introduction to Logotherapy. New York: Pocket Books, 1963. Magyarul: „…és mégis mondj igent az Életre!” A logoterápia dióhéjban. Bp. Pszichoteam, 1988. Frege G.: Grundgesetze der Arithmetik. Vol. 1. Jena: Hermann Pohle, 1893. 4. Fry WF Jr.: Sweet Madness: A Study of Humor. Palo Alto: Pacific Books, 1963. Giraudoux J.: The Apollo of Bellac (Bellac Apollónja). Giraudoux J., i.m. 93. Gödel K.: Über formai unentscheidbare Satze der Principia mathematica und verwandter Systeme Monatschr. für Mathematik und Physik, 38: 173198, 1931. Goffman E.: Asylums: Essays on the Social Situations of Mental Patiens and Other Inmates. Garden City: Anchor Books, 1961. Haley J. (ed.): Advanced Techniques of Hypnosis and Therapy: Selected Papers of M. H. Erickson. New York: Grune and Stratton, 1967. I.m. 131. Hilsman R.: To Move a Nation. Garden City: Doubleday, 1967. 223. Howard N.: The Theory of Metagames. General Systems, 11: 167-186, 1966. Howard N.: Paradoxes of Rationality: Theory of Metagames and Political Behavior. Cambridge: MIT Press, 1971. xx. I.m. 64.

49. Jackson D. D.: The Question of Family Homeostasis. Psychiat Quart, Suppl 31: 79-90. 1957. 50. Jackson D. D.: Family Interaction, Family Homoestasis, and Some Implications for Conjoint Family Psychotherapy. In: Individual and Familial Dynamics. (Ed. J Masserman.) New York: Grune and Stratton, 1959. 122-141. 51. Jackson D. D.: Family Rules. Arch Gen Psychiat, 12: 589-594. 1965. 52. Jackson D. D., Haley J.: Transference revisited. J Nerv Ment Disease, 137: 363-371. 1963. 53. Jung C. G.: Symbols of Transformation. New York: Bollingen Foundation, 1952. 375. 54. Kahn R. (elnök, kerekasztal): The RAP Center: Seeing People Who Would Never Get Seen. 1971. évi 48. közgyűlés anyaga. 52. 55. Keyser C. J.: Mathematical Philosophy: A Study of Fate and Freedom. NY: Dutton, 1922. 203. 56. Khrushchev Remembers. (Ed. E. Crankshaw) Boston: Little & Brown, 1970. 194-195. 57. Khrushchev Remembers, i.m. 498. 58. Koestler A.: Darkness at Noon. NY: Modern Library, 1941. Sötétség délben. Bp: Európa, 1988. 59. Koestler A.: The Act of Creation. New York: Macmillan, 1964. 35. 60. Koestler A., i.m. 59. 61. Koestler A.: The Invisible Writing. New York: Macmillan 1969. 435. 62. Kuhn T. S.: The Structure of Scientific Revolutions. Chicago: Univ Chicago Press, 1970. 122. Magyarul: A tudományos forradalmak szerkezete. Bp. Gondolat, 1984. 63. Kursh C. O.: The Benefits of Poor Communication. Psychoanal Rev 58: 198-208. 1971. 64. Laing R. D.: Self and Others. New York: Pantheon Books, 1969. 108-124. 65. Laing R. D., i.m. 124. 66. Laing R. D.: Mystification, Confusion and Conflict. In: Intense Family Therapy (Ed. I Böszörményi-Nagy, J. L. Framo) NY: Harper & Row, 1965. 343-363. 67. Laing R. D., Phillipson H., Russell L. A.: Interpersonal Perception. New York: Springer, 1966. 8. 68. Laing R. D.: Knots. New York: Pantheon Books, 1970. 1. és 55. 69. Lao Tsu: Tao Te Ching. New York: Vintage Books, 1972. Magyarul: Az út és és erény könyve. Budapest: Helikon, 1980. 70. Lasègue Ch, Falret J.: La folie à deux, ou folie communiquée. Ann

71. 72. 73.

74. 75. 76. 77. 78. 79. 80. 81. 82. 83. 84. 85. 86. 87. 88. 89. 90.

Médico-Psychol 18, novembre 1877. Lennard H. L. et al: Mystification and Drug Abuse. San Francisco: JosseyBass, 1971. Leonhard W.: Child of the Revolution. Chicago: Henry Regnery, 1958. 197-208. Lidz T., Cornelison A., Terry D., Fleck S.: Intrafamilial Environment of the Schizophrenic Patient: VI. The Transmission of Irrationality. Arch Neurol Psychiat, 79: 305-316. 1958.0 Lipson L.: How to Argue in Soviet. Unpubl. Stanford University, April, 1969. Masterman J. C.: The Double-Cross System in the War of 1939 to 1945. New Haven: Yale Univ Press, 1972. 43. Orwell G.: 1984. New York: Harcourt Brace, 1949. Magyarul: 1984. Bp: Európa, 1989. Osgood C. E.: Reciprocal Initiative. In: The Liberal Papers (Ed. J Roosevelt). Chicago: Quadrangle Books, 1962. 172. Popper Karl: Utopia and Violence. In: Conjectures and Refutations. New York: Basic Books, 1962. 361. Premack A. J., Premack D.: Teaching language to an Ape. Scientific American, 227: 92-99, 1972. Prior A. N.: Changes in Events and Changes in Things. The Lindley Lecture, Department of Philosophy, University of Kansas, 1962. 3. Rosenthal R.: Experimenter Effects in Behavioral Research. New York: Appleton Century Crofts, 1966. Salzman L.: Reply to Critics. Int J Psychiatry, 6: 473-476. 1968. Scheflen A. E.: Regressive One-to-One Relationships. Psychiatric Quart, 23: 692-709, 1960. Schopenhauer A.: Über den Willen in der Natur. In: Schopenhauer sämtliche Werke, III. k. Münich: Piper, 1912. 346. Sluzki C. E., Verón E.: The Double Bind as a Universal Pathogenic Situation. Fam Proc 10: 397-410. 1971. Symposium on Training. J. Anal Psychol 6: 95-118. 1961. Szasz T. S.: Psycho-analytic Training. Int J. Psycho-anal, 39: 589-613. 1958. Tarski A.: Logic, Semantics, Mathematics: Papers from 1923-1938. Oxford: Clarendon, 1956. Thayer L.: The Functions of Incompetence. In: Festschrift for Henry Margenau. New York: Gordon and Breach. Thomas W. I., idézi S. Sussman, An Approach to the Study of Family

91. 92.

93. 94. 95. 96. 97. 98. 99.

100. 101. 102.

103. 104. 105. 106. 107. 108. 109. 110. 111.

Interaction. Views Magazine, Summer, 1965. Watzlawick P.: An Anthology of Human Communication (Text and Tape). Palo Alto: Science and Behavior Books, 1964. 21. Watzlawick P., Beavin J. H., Jackson D. D.: Pragmatics of Human Communication: A Study of Interactional Patterns, Pathologies and Paradoxes. New York: Norton, 1967. 51-54, 80-93. Watzlawick P., Beavin J. H., Jackson D. D., i.m. 54-59, 93-99. Watzlawick P., Beavin J. H., Jackson D. D., i.m. 187-256. Watzlawick P., Beavin J. H., Jackson D. D., i.m. 230-231. Watzlawick P., Beavin J. H., Jackson D. D., i.m. 230-253. Watzlawick P., Beavin J. H., Jackson D. D., i.m. 232-236. Watzlawick P., Beavin J. H., Jackson D. D., i.m. 235. Weakland J. H., Jackson D. D.: Patient and Therapist Observations on the Circumstances of a Schizophrenic Episode. Arch Neurol Psychiat, 79: 554-574. 1985. Weissberg A.: The Accused. New York: Simon and Schuster, 1951. Whitehead A. N., Russell B: Principia mathematica. Cambridge: Cambridge Univ Press, 1910-1913. Vol. L. 37. Wittgenstein L.: Tractatus Logico-Philosophicus. New York: Humanites Press, 1951. 187. Magyarul: Logikai-filozófiai értekezés. Budapest: Akadémiai, 1963. Wittgenstein L., i.m. 189. Wittgenstein L.: Remarks on the Foundations of Mathematics. Oxford: Blackwell, 1956. 100. Wittgenstein L., i.m. 179. és 181. Wittgenstein L.: Philosophical Investigations. New York: Macmillan, 1958. 3. Wittgenstein L., i.m. 19. Wittgenstein L., i.m. 103. Wittgenstein L., i.m. 134. Wynne L. C., Ryckoff I. M., Day J., Hirsch S. I.: Pseudo-mutuality in the Family Relations of Schizophrenics. Psychiatry, 21: 205-220. 1958. Yalom I., Yalom M.: Ernest Hemingway: The Psychiatric View. Arch Gen Psychiatry, 24: 485-494. 1971

Jegyzetek * A név azért nem meg​fe​lelő, mert „rövid” terá​pián gyak​r an a tűz​o ltó jel​legű, felü​le​tes vagy első​se​g ély​szerű köz​be​avat​ko​zá​so​kat értik, ame​lye​ket ide​ig​le​ne​sen, a „valódi”, hosszan tartó terá​pia lehe​tővé válá​sáig alkal​maz​nak. Bar​ten Rövid terá​piák15 c. könyve való​szí​nű​leg jól tük​r özi a témá​val kap​cso​la​tos néze​tek soka​sá​g át. Kitűnő beve​ze​tés után 25 szerző tanul​má​nyát tar​tal​mazza. Ezek​ből tíz kutató tekinti a rövid terá​piás mód​sze​r e​ket a terá​pia önma​g á​ban jogo​sult for​má​já​nak, kilenc sze​r int ezek a leg​jobb pót​meg​o l​dá​sok azok​ban az ese​tek​ben, ame​lyek​ben ilyen vagy olyan okok miatt a hosszan tartó keze​lés lehe​tet​len (vagy még nem lehet​sé​g es), hét pedig oly módon gon​dol​ko​dik hasz​nos​sá​g uk​r ól, amit rövi​den így fog​lal​ha​tunk össze: „igen, de még​sem”. * Azért tart​juk fon​tos​nak, hogy leg​alább rövi​den szót ejt​sünk ezek​r ől a fej​le​mé​nyek​r ől, mert külön​ben az olvasó eset​leg azt hiheti, hogy soha nem hal​lot​tunk a tudat​alat​ti​r ól, a múlt és a múlt meg​ér​té​sé​nek óri​ási jelen​tő​sé​g é​r ől, az átté​tel​r ől, a karak​ter​je​g yek​r ől és szimp​tóma-helyet​te​sí​tés​r ől, s kivált​képp a mani​pu​lá​ció veszé​lyes​sé​g é​r ől. * Mint később látni fog​juk, az állan​dó​ság​g al és a vál​to​zás​sal kap​cso​la​tos prob​lé​mák egy​aránt köz​ponti jelen​tő​sé​g űek vol​tak a kiber​ne​tika kiala​ku​lá​sá​ban. * Egy 1832-ben, a lehető leg​szo​kat​la​nabb körül​mé​nyek között írt cikk​ben java​solta a foga​lom beve​ze​té​sét: „Evar​iste Galois alig volt húsz​éves, ami​kor egyet​len éjszaka meg​írta (mint​egy 60 olda​las) tanul​má​nyát. Ez az éjszaka azt a haj​nalt előzte meg, ame​lyen Galois-t meg​ö l​ték egy pár​baj​ban, amelyre két ostoba, sovén „hazafi” hívta ki. Átlőt​ték a hasát, s mivel sebész nem volt jelen, egy​sze​r űen hagy​ták, hogy meg​hal​jon. „Nincs időm, nincs időm” – írta több​ször is a kéz​irat mar​g ó​jára, miköz​ben két​ség​be​eset​ten pró​bált annyit az utó​korra hagyni, amennyit képes volt közölni. Amit abban a néhány remény​te​len órá​ban papírra vetett, több száz évre való mun​kát ad mate​ma​ti​ku​sok gene​r á​ci​ó ​i​nak” – írja Bell.22 * A gyor​su​lás vál​to​zá​sá​nak mate​ma​ti​kai keze​lése pél​dául koráb​ban isme​r et​len elmé​leti prob​lé​mák​kal szem​be​sí​tette az űrku​ta​tó​kat. * Hason​ló​kép​pen, a Párizs​ban elhe​lye​zett szab​vány​mé​ter az egyet​len dolog,

amit a met​r i​kus rend​szer​ben nem lehet lemérni, még​hozzá azért, mert ez az egész rend​szer alapja. (Mit sem vál​toz​tat ezen az alap​vető para​do​xo​non, hogy a pári​zsi méter​r u​dat mára pon​to​sabb, a fény hul​lám​hosszán ala​puló szab​vá​nyok​kal vál​tot​ták fel.) * Ahhoz, hogy egy bizo​nyos visel​ke​dés​mód fenn​ma​r ad​jon (vagyis sta​bil marad​jon), vala​mi​lyen alsóbb szin​ten vál​to​zá​sok​nak kell zaj​la​niuk, még​hozzá szük​ség​sze​r űen. A bicik​li​ző​nek pél​dául folya​ma​to​san apró osz​cil​láló kor​mány​moz​g á​so​kat kell vég​r e​haj​ta​nia ahhoz, hogy meg​tartsa egyen​sú​lyát, és simán halad​jon. Ha eze​ket a moz​g á​so​kat valami meg​aka​dá​lyozza (pél​dául valaki hir​te​len meg​fogja a kor​mányt), a bicik​lista azon​nal elve​szíti egyen​sú​lyát, és fel​bo​r ul. * A görö​g ök, úgy lát​szik, csak az első fajta vál​to​zást ismer​ték. „Semmi sem kelet​ke​zik vagy szű​nik meg. Egy dolog inkább bele​ke​ve​r e​dik már létező dol​gokba, vagy külön​vá​lik ilye​nek​től” – mondja Ana​xa​g o​r asz. Arisz​to​te​lész szá​mára a vál​to​zás átme​ne​tet jelent a lehet​sé​g es​ből a való​sá​g osba, és kife​je​zet​ten eluta​sítja azt, amit ma egy bizo​nyos szint​r ől egy meta​szintre való átme​net​nek neve​zünk, ami​kor ezt írja: „Nem lehet​sé​g es a moz​g ás moz​g ása, a lét​r e​jö​vés lét​r e​jö​vése, vagy álta​lá​nos​ság​ban szólva a vál​to​zás vál​to​zása.”9 Később haj​lot​tak rá, hogy a vál​to​zást a levés és a vala​mivé válás anti​nó​mi​á​ja​ként fog​ják fel. Csak Hérak​lei​tosz látta más​ként a vál​to​zást. Híres töre​déke mel​lett („nem lehet két​szer ugyan​abba a folyóba lépni”), egy másik töre​dé​ké​ben ezt állítja: „Min​den vál​to​zás ellent​mon​dá​sos: ennél​fogva az ellent​mon​dás a való​ság leg​mé​lyebb lényege.” Kitű​nően összegzi Prior a vál​to​zás fogal​má​nak fej​lő​dé​sét: „Való​szí​nű​leg túl​zás nél​kül állít​hat​juk, hogy a modern tudo​mány akkor kez​dő​dött, ami​kor az embe​r ek hoz​zá​szok​tak a vál​to​zás vál​to​zá​sá​nak esz​mé​jé​hez, azaz az egy​szerű moz​g ás​sal ellen​té​tes gyor​su​lás esz​mé​jé​hez.”80 * Visel​ke​dé​sük nyil​ván​való sza​bá​lyos​sága lát​tán egyi​künk​nek (R. F.-nek) az jutod eszébe, hogy olya​nok, mintha egy 10 láb hosszú, lát​ha​tat​lan és a dere​kukra erő​sí​ted rúd​dal len​né​nek össze​kötve (s egy​ben elvá​lasztva), s így az egyik köze​le​dése odébb löki a mási​kat, és for​dítva, ami​ből aztán véget nem érő köl​csö​nös vádas​ko​dá​sok szár​maz​nak az ered​mény pedig egy cso​dás tánc, amely​ben semmi sem vál​to​zik soha. * Vö. Lao-ce: „A mennyek alatt csak azért lát​hat​juk a szép​sé​g et szép​ség​nek, mert van rút​ság. Azért ismer​het​jük a jót jónak, mert van gonosz​ság.”69 Weö​r es Sán​dor átköl​té​sé​ben: „Mikor a szé​pet meg​is​me​r ik, | fel​buk​kan a rút is; | mikor

a jót meg​is​me​r ik, | fel​buk​kan a rossz is.” A cso​port​tag​nak és recip​r oká​nak ez a köl​csö​nös füg​g ő​sége azok​ban a külö​nös krí​zi​sek​ben válik nyil​ván​va​lóvá, ame​lyek​ben vala​mi​lyen oknál fogva az egyi​ket nem ellen​sú​lyozza ki a másik, aho​g yan első pil​lan​tásra kívá​na​tos volna. Csak ilyen​kor lehet ész​r e​venni e köl​csön​ha​tás sta​bi​li​záló funk​ci​ó ​ját. Ezt sok​szor meg lehet figyelni a csa​lád​te​r á​pi​á​ban. Ha az index-páci​ens (az a csa​lád​tag, aki a pszi​chi​át​r iai diag​nó​zis cím​ké​jét meg​kapta) javul, ez álta​lá​ban nem nagy öröm: vagy az tör​té​nik, hogy a csa​ládi rend​szer meg​pró​bálja vissza​te​relni a páci​enst a bűn​bak funk​ci​ó ​jába (a leg​g yak​r ab​ban úgy, hogy a javu​lást az őrült​ség újabb bizo​nyí​té​ká​nak tekin​tik), vagy egy másik csa​lád​tag válik indexpáci​enssé. Bár​mi​lyen kel​le​met​len lehet is ez önma​g á​ban véve, egy meg​o l​dat​lan dilemma nagyon is jól funk​ci​o ​nál​hat egy​fajta meg​o l​dás​ként, aho​g yan Kavafisz mes​te​r ien fel​vá​zolja ezt „Bar​bá​r okra várva” c. ver​sé​ben. Róma várja a bar​bá​rok invá​zi​ó ​ját: a csá​szár, a sze​ná​to​r ok, a kon​zu​lok és a prae​to​r ok össze​g yűl​nek a város​ka​puk​nál, hogy fogad​ják őket, a város​ban majd​nem meg​áll az élet, mert ha egy​szer itt lesz​nek a bar​bá​r ok, úgyis min​den más lesz, és akkor: De mért egy​szerre ez a zűr​za​var, ez a fel​boly​du​lás? (Milyen sötét lett min​den arc!) Mért nép​te​le​ned​nek el utcák és terek, s mért siet ki-ki ott​ho​nába komo​r an? Mert éj lett, és a bar​bá​r ok nem jöt​tek el. S futá​r ok érkez​tek a lime​sek felől, jelentve, hogy bar​bá​r ok többé nin​cse​nek. S most – vajon bar​bá​r ok nél​kül mi lesz velünk? Ők még​is​csak meg​o l​dás vol​tak vala​hogy… (Som​lyó György for​dí​tása) * A hin​du​iz​mus​ban ezt az ellen​tét​párt jóval meg​fe​le​lőb​ben egy isten​ség kép​vi​seli, Káli istennő, aki teremt és rom​bol. * Dosz​to​jevsz​kij okos intu​í​ci​ó ​já​val ennek a cir​cu​lus viti​o ​sus​nak a kari​ka​tú​r á​ját raj​zolta meg az Ördö​gökben. Sigal​jov egy rend​kí​vül bonyo​lult tanul​mány szer​zője, arról, hogy „milyen lesz a jelen​le​g it fel​váltó, a tel​jes sza​bad​sá​g ot garan​táló tár​sa​da​lom”. Sigal​jov egy össze​es​küvő cso​port​hoz beszél. Rövi​dí​tett for​má​ban sze​r etné elő​adni gon​do​la​tait, de ehhez „a feje​ze​tek szá​má​nak meg​fe​le​lően leg​alább tíz estére lesz szük​ség. (Neve​tés hal​lat​szott.) Ezen​kí​vül előre kije​len​tem, hogy rend​sze​r em nincs befe​jezve. (Megint nevet​tek.) Bele​bo​nyo​-

lód​tam a tulaj​don ada​ta​imba, és vég​kö​vet​kez​te​té​sem szö​g es ellen​tétbe került ere​deti elkép​ze​lé​sem​mel. Bár a kor​lát​lan sza​bad​ság​ból indu​lok ki, a végén a kor​lát​lan zsar​nok​ság​hoz jutok el. Mind​azon​ál​tal hoz​zá​te​szem, hogy a tár​sa​dalmi kép​let​nek álta​lam java​solt meg​o l​dá​sán kívül sem​mi​lyen más meg​o l​dás sin​csen. (A neve​tés egyre foko​zó​dott, erő​sö​dött…).” Makai Imre for​dí​tása28 * 1931 óta, ami​kor Gödel meg​fo​g al​mazta híres eldönt​he​tet​len​ségi teor​émá​ját,4 1 amit a Prin​ci​pia Mathe​ma​ticára ala​po​zott, elmé​le​ti​leg is bizo​nyí​tott, hogy egy rend​szer kon​zisz​ten​ci​á​ját nem lehet bebi​zo​nyí​tani saját fogalmi rend​sze​r én belül. Ez a bizo​nyí​tás csak kívül​r ől jöhet, s további a​xió​má​kon, pre​misszá​kon, fogal​ma​kon, össze​ha​son​lí​tá​so​kon stb. kell nyu​g od​nia, ame​lye​ket az ere​deti rend​szer sem gene​r álni, sem bizo​nyí​tani nem képes. A Prin​ci​pia Mathe​ma​tica alap​té​te​le​i​vel össz​hang​ban egy cso​port kon​zisz​ten​ci​á​já​nak állí​tása magába fog​lalja a gyűj​te​mény tel​jes​sé​g ét, és ennél​fogva nem lehet annak része. * Néz​zük a „belül” és a „kívül” e döntő különb​sé​g é​nek két további pél​dá​ját: az ember kép​te​len tel​jes egé​szé​ben látni a saját tes​tét (leg​alábbis köz​vet​le​nül), mert érzék​szer​vei maguk is részei az ész​le​lendő tel​jes​ség​nek. Aho​g yan egy zen-mes​ter mondja: „Az élet olyan kard, amely sebez, de önma​g át nem tudja meg​se​bezni, mint aho​g yan a szem sem lát​hatja önma​g át.” Ugyan​ezen okból az ember​nek rend​kí​vül nehéz saját kul​tú​r á​ját mélyeb​ben meg​ér​te​nie; ehhez ki kell abból lép​nie, s fel kell készül​nie a sokkra, ami​kor kívül​r ől (vagyis egy másik kul​túra szem​szö​g é​ből) szem​léli – aho​g yan ezt nagyon jól ismeri min​den kul​túr​ant​r o​po​ló​g us. * Hasz​nos lehet ezen a pon​ton össze​ha​son​lí​tani ezt a fajta prob​lé​ma​meg​o l​dást és vál​to​zást a pszi​cho​te​r á​pia leg​több klasszi​kus isko​lá​já​nak ere​deti fel​te​vé​se​i​vel. Álta​lá​ban azt tart​ják, hogy a vál​to​zás a jelen​legi bajt kiváltó múlt​beli okok meg​ér​té​sén keresz​tül követ​ke​zik be. De aho​g yan a kilenc​pon​tos prob​léma mutatja, a múltba való effajta elka​lan​do​zás​nak nincs sok értelme: a meg​o l​dást aka​dá​lyozó, gátló fel​te​vés​nek tel​je​sen érdek​te​len az ere​dete, a prob​léma az ittés-most​ban oldó​dik meg azál​tal, hogy kilé​pünk a „doboz”-ból. A kli​ni​ku​sok egyre inkább fel​is​me​r ik, hogy míg a meg​ér​tés nagyon kifi​no​mult magya​r á​za​to​kat kínál​hat a tüne​tekre, meg​vál​toz​ta​tá​suk szem​pont​já​ból keve​set vagy sem​mit sem szá​mít. Ez az empi​r i​kus tény fel​vet egy lénye​g es isme​r et​el​mé​leti kér​dést. Min​den elmé​let​nek van​nak a pre​misszá​i​ból logi​ku​san követ​kező kor​lá​tai. Eze​ket a kor​lá​to​kat gyak​r an az emberi ter​mé​szet szám​lá​jára írják. A pszi​cho​a​na​lí​zis sze​r int

pél​dául, ha a kiala​ku​lás​ban fele​lős alap​konflik​tus fel​o l​dása nél​kül tün​te​tik el a szimp​tó​mát, annak szimp​tóma-helyet​te​sí​tés​hez kell vezet​nie. Ennek a bonyo​da​lom​nak nem az emberi lélek ter​mé​sze​té​hez van köze, hanem az elmé​let​ből követ​ke​zik. A visel​ke​dés​te​r á​pi​á​ban, amely tanu​lási és kiol​tási (felej​tési) elmé​le​tekre ala​poz, a szimp​tóma-helyet​te​sí​tés kér​dése nem is merül fel. * A humor leg​több for​mája az elem és az osz​tály szán​dé​kos össze​ke​ve​r é​sén ala​pul. Gro​u​cho Marx mon​dása, feje​ze​tünk mot​tója klasszi​kus példa erre. A téma ala​pos tár​g ya​lá​sát lásd Fry​nál.38 * Köny​vünk írá​sá​nak ide​jén a dán por​nó​g yá​r ak állí​tó​lag még min​dig tel​jes kapa​ci​tás​sal dol​g oz​tak; ter​mé​keik szinte kivé​tel nél​kül azok​ban az orszá​g ok​ban vol​tak kelen​dők, melyek​ben az állam​pol​g á​r o​kat még min​dig tör​vény „védte” a por​no​g ráfi​á​tól. * A szesz​ti​la​lom-kísér​tet szo​morú csődje az Egye​sült Álla​mok​ban nem gátolta meg pél​dául az Indiai Köz​tár​sa​sá​g ot abban, hogy beve​g ye alkot​má​nyába a szesz​ti​lal​mat – 14 évvel azután, hogy az USA-ban hatály​ta​la​ní​tot​ták a tör​vényt – s ugyan​azokba a prob​lé​mákba ütköz​zön, mint elődje. * Egy leg​alább 3000 éves babi​loni agyag​táb​lán a követ​ke​zők olvas​ha​tók: „A mai fia​tal​ság vele​jéig rom​lott, gonosz, isten​te​len és lusta. Soha​sem lesz olyan, ami​lyen​nek az ifjú​ság​nak len​nie kell, és kép​te​len lesz kul​tú​r ánk meg​ő r​zé​sére.” * Sőt, mint az 5. feje​zet​ben látni fog​juk, még kép​te​le​neb​bül, nem létező nehéz​sé​g ek meg​vál​toz​ta​tá​sá​nak követ​kez​té​ben. * A kiber​ne​ti​ká​ban járat​lan olvasó szá​mára: a nega​tív vissza​csa​to​lás egy létező elté​r és ellen​ke​ző​jére vagy for​dí​tott​jára (és így a meg​szün​te​té​sére) utal. Tech​ni​kai kife​je​zés, nem tar​tal​maz sem​mi​féle érték​íté​le​tet. * Amint Kuhn írja: „Mint már lát​tuk, a nor​mál tudo​mány végül csak ano​má​liák és krí​zi​sek fel​is​me​r é​sé​hez vezet. És ezek​nek nem vala​mi​lyen elha​tá​r o​zás vagy értel​me​zés vet véget, hanem egy viszony​lag várat​lan és struk​tu​r á​lat​lan ese​mény, amely olyan, mint a Ges​talt-vál​tás. A tudó​sok ilyen​kor gyak​r an beszél​nek arról, hogy „leesett a hályog a sze​mük​r ől”, vagy hogy „hir​te​len meg​vi​lá​go​so​dott az elmé​jük”, s a koráb​ban ért​he​tet​len rej​tély vilá​g ossá vált; sike​r ült új módon látni alko​tó​r é​szeit, s ez tette lehe​tővé a rej​tély meg​o l​dá​sát.”62 * Ez a tény, neve​ze​te​sen, hogy az emberi kom​mu​ni​ká​ció nagy része a kom​mu​-

ni​ká​ció hiá​nyán keresz​tül zaj​lik, egyre inkább elke​r üli a jól helyez​kedő ször​nyű egy​sze​r ű​sí​tők figyel​mét, akik cso​port- és csa​lád​te​r á​piát, mara​toni cso​por​tot, érzé​ke​nyítő tré​nin​g e​ket stb. ala​poz​nak arra a prob​lé​mát okozó fel​te​vésre, hogy a kom​mu​ni​ká​ci​ó ​nak vilá​g os​nak, őszin​té​nek, nyílt​nak, köz​vet​len​nek egy​szó​val totá​lis​nak kell len​nie. Ám erő​fe​szí​té​sük a totá​lis kom​mu​ni​ká​ci​ó ra a leg​jobb eset​ben is csak tota​li​tá​r i​u​sak. (Fris​sítő őszin​te​ség​g el és mégis ala​po​san tár​g yalja ezt a témát Kursh írása.63) A szó​ban forgó meg​kö​ze​lí​tés​ben rejlő ször​nyű egy​sze​r ű​sí​tés vala​mi​vel nyil​ván​va​lóbbá válik, ha fel​idéz​zük, hogy az infor​má​ció​el​mé​let egyik alap​tör​vé​nye sze​r int pél​dául az a betű nem​csak „a”-t jelent, hanem azt is, hogy „nem btől z-ig”. Az infor​má​ció​cse​r é​nek még ezen az alap​szint​jén is, sőt ezen külö​nö​sen, a jelen​tés tény​le​g e​sen azon keresz​tül kom​mu​ni​ká​ló​dik, amit nem kom​mu​ni​kál​nak. Hason​lít​suk ezt össze azzal, amit Lao-ce mon​dott az üres tér érté​ké​ről: „Har​minc küllő kerít egy kerék​agyat, de köz​tük üres​ség rej​lik: a kerék ezért hasz​nál​ható. Agyag​ból for​mál​ják az edényt, de benne üres​ség rej​lik: az edény ezért hasz​nál​ható. A házon ajtót-abla​kot nyit​nak, mert belül üres​ség rej​lik: a ház ezért hasz​nál​ható. Így hasz​nos a létező és hasz​not-adó a nem​lé​tező.”69 * Az ilyen csa​ládi inter​ak​ciót Ester​son jel​le​mezte rész​le​te​sen.30 * Az ellen​té​tek ter​mé​sze​te​sen job​ban hason​lí​ta​nak egy​más​hoz, mint ahhoz a közép​po​zí​ci​ó ​hoz, ame​lyet kizár​nak. Az egy​sze​r ű​sí​tő​ket tulaj​don​kép​pen vehet​jük úgy is, mint akik sze​r int bizo​nyos utó​piák már létez​nek. Azt mond​hat​nánk, hogy az egy​sze​r ű​sí​tők is, az utó​pis​ták is egy prob​lé​ma​men​tes vilá​g ért küz​de​nek – az egyik úgy, hogy tagadja prob​léma léte​zé​sét, a másik elis​meri ugyan léte​zé​sét, de alap​ve​tően abnor​má​lis​ként, s ezért meg​o ld​ha​tó​ként jel​lemzi őket. Vagyis, ami​kor szi​g o​r úan külön akar​juk válasz​tani az egy​sze​r ű​sí​té​se​ket és az utó​pi​á​kat, ezt nem azért tesszük, mert nem vagyunk tuda​tá​ban gya​kor​lati rokon​sá​g uk​nak, hanem pusz​tán a rend​sze​r es​ség ked​vé​ért. * Lásd Yalom és Yalom írá​sát Heming​way​r ől: „Ami​kor az ide​a​li​zált kép szi​gorú és elér​he​tet​len, mint Heming​way ese​té​ben volt, tra​g i​kus követ​kez​mé​nyek szár​maz​hat​nak belőle. Az egyén a való​sá​g os élet​ben nem tudja meg​kö​ze​lí​teni az ide​a​li​zált kép ember​fe​letti dimen​zi​ó ​ját, s a való​ság végül rátör, és ő fel​is​meri, mek​kora különb​ség van akö​zött, ami​lyen lenni sze​r etne, és ami​lyen tény​le​g e​sen. Ekkor elárasztja az öngyű​lö​let, s ez önrom​boló mecha​niz​mu​sok tucat​jain keresz​tül feje​ző​dik ki, az önkín​zás finom for​má​i​tól az én totá​lis meg​sem​mi​sí​té​séig.”111

* Ezek a pre​misszák ter​mé​sze​te​sen szin​tén nagyon leegy​sze​r ű​sí​tet​tek, de van egy lénye​g es különb​ség az „egy​sze​r ű​sí​tők” és az utó​pis​ták között. Az első egy prob​lé​mát tagad, a máso​dik lát egy nehéz​sé​g et, sőt hadat is üzen neki, és heve​sen ost​r o​molja, de úgy, hogy az nem​kí​vá​na​tos ered​mény​hez vezet. * Az ember​nek Till Eulen​spie​g el jut eszébe, aki az Arden​nek dim​bes-dom​bos vidé​kén ván​do​r olva sírt, ami​kor lefelé eresz​ke​dett egy domb​o l​da​lon, és neve​tett, ami​kor fel​felé kap​ta​tott. Ami​kor e külö​nös visel​ke​dés oká​r ól fag​g at​ták, elma​g ya​r ázta, hogy ami​kor lefelé jön, arra gon​dol, hogy micsoda emel​kedő vár rá a völgy másik olda​lán, de ami​kor fel​felé mászik, már előre élvezi a könnyed leeresz​ke​dés örö​mét. * Vagy vö. Laing: „A tév​hit​ben lele​dzés és a kiáb​r án​du​lás ala​pul​hat​nak ugyan​azon a kép​ze​lő​dé​sen. Vagy van vala​hol ‘egy válasz’, vagy nincs válasz sehol. Bár​ho​g yan is, egyre megy.”65 * Ez tehát jó példa arra, ami​kor másod​fokú vál​to​zást pró​bál​nak elő​idézni ott, ahol az első​fokú is meg​tenné, mint ezt a 3. feje​zet végén rövi​den emlí​tet​tük. Vagyis atti​tűd​vál​to​zást kíván​nak, a puszta visel​ke​dés​vál​to​zást nem talál​ják elég jónak. * Idéz​tük már Gro​u​cho Marx mon​dá​sát, mely sze​r int nem haj​landó olyan klubba belépni, ame​lyik kész lenne olyan embert fel​venni, mint ő. Hasonló példa lehetne a követ​kező: kép​zel​jük el, hogy valaki decem​ber 10-én vásá​r ol egy doboz kará​cso​nyi képes​la​pot, és arra kéri az eláru​sí​tó​nőt, hogy aján​dék​ként cso​ma​g olja be. Tipi​kus para​dox zavar támad a tar​ta​lom (a képes​la​pok) és a tar​tal​mat meg​ha​tá​r ozó keret (az aján​dék​cso​ma​g o​lás) között: ha ez egy kará​cso​nyi aján​dék, aho​g yan a cso​ma​g o​lás​ból követ​kez​nék, akkor a tar​talma értel​met​len – a kará​cso​nyi lapo​kat egyen​ként és kará​csony előtt kell fel​adni. Ha viszont így hasz​nálja fel őket a vásárló, akkor a becso​ma​g ol​ta​tá​suk módja értel​met​len. Más szó​val: ha ez a külö​nös cso​mag kará​cso​nyi aján​dék, akkor nem az, ha pedig nem az, akkor az. Azok​nak a meg​le​he​tő​sen barát​sá​g os, alkalmi talál​ko​zá​sok​nak az egyi​kén, ame​lyek sok-sok évvel ezelőtt állí​tó​lag meg​es​tek a Jóis​ten és az Ördög között, utóbbi azzal „bizo​nyí​totta” Isten​nek, hogy nem min​den​ható, hogy meg​kérte: teremt​sen egy olyan ret​te​ne​te​sen nagy szik​lát, ame​lyet még ő maga, az Isten sem tud átug​r ani. Isten vála​sza nem maradt ránk, de a 12. szá​zadi sko​lasz​ti​ku​sok köré​ben ez a tör​té​net aggo​dal​mat kel​tett. Ezt pél​dázza a Szent Vic​tor-beli Hugo szinte meg​in​dító pró​bál​ko​zása, hogy meg​mentse Isten min​den​ha​tó​sá​g át.

Okos​ko​dása jó pél​dája annak a zsák​ut​cá​nak, amelybe a para​do​xo​nok meg​o l​dá​sára tett kísér​le​tek olyan könnyen vezet​nek: Hugo végül csak úgy tud kisza​ba​dulni saját „bizo​nyí​té​kai” hínár​já​ból, hogy tagadni kény​te​len Isten képes​sé​g ét arra, hogy lehe​tet​lent tegyen. Arra a külö​nös konk​lú​zi​ó ra jut, hogy a lehe​tet​len meg​csi​ná​lá​sá​nak képes​sége nem az omni​po​ten​cia, hanem a tehe​tet​len​ség, az impo​ten​cia bizo​nyí​téka: „Deus impos​si​bi​lia non potest; impos​si​bi​lia posse non est posse, sed non posse.” * Végül rájöt​tünk, hogy ez a hely​zet köz​vet​le​nül össze​függ a nyelv, a kom​mu​ni​ká​ció, a tanu​lás stb. hie​r ar​chi​kus ter​mé​sze​té​vel. Aho​g yan az 1. feje​zet​ben kimu​tat​tuk, valami magya​r á​za​tá​hoz eggyel maga​sabb logi​kai szintre kell vál​tani, mint ame​lyen a kife​je​zendő vagy a meg​ma​g ya​r á​zandó van. Ugyan​azon a szin​ten nincs mód a magya​r á​zatra: meta-nyel​vet kell hasz​nálni, ez a meta-nyelv azon​ban nem áll szük​ség​kép​pen a ren​del​ke​zé​sünkre. Más dolog vál​to​zást lét​r e​hozni, és megint más erről a vál​to​zás​r ól kom​mu​ni​kálni; utóbbi első​sor​ban a helyes logi​kai típus​al​ko​tás és egy meg​fe​lelő meta-nyelv lét​r e​ho​zá​sá​nak a prob​lé​mája. A pszi​cho​te​r á​piás kuta​tá​sok​ban meg​le​he​tő​sen gya​kori olyan, külön​le​g e​sen tehet​sé​g es, intu​i​tív tera​peu​ták​kal talál​kozni, akik bár úgy vélik, tud​ják, miért teszik azt, amit, ám magya​r á​za​taik egy​sze​r űen tart​ha​tat​la​nok. A hely​zet lénye​g é​ben hasonló (csak for​dí​tott elő​jel​lel), hogy sok tehet​sé​g es író meg​hök​ken, sőt bosszan​ko​dik azo​kon a mélyebb jelen​té​se​ken, ame​lye​ket mások bele​o l​vas​nak az írá​sa​ikba. Vagyis, míg az előb​biek úgy vélik, hogy tud​ják, de lát​ha​tó​lag nem tud​ják, az utób​biak inkább töb​bet tud​nak, mint amennyit haj​lan​dók elis​merni. Mindez vissza​visz ben​nün​ket Laing​hez: „Ha nem tudom, hogy nem tudom, azt hiszem, hogy tudom; ha nem tudom, hogy tudom, azt hiszem, hogy nem tudom.” * Fel​me​r ül a kér​dés: mi tör​ténne, ha az óvo​dai pszi​cho​ló​g us lehe​tő​sé​g et kapna fog​lal​kozni ezzel a prob​lé​má​val. Min​den való​szí​nű​ség sze​r int elő​ször is diag​nosz​ti​zálná (óvoda-fóbia); majd a szak​mai irá​nyult​sá​g á​tól (míto​szá​tól) füg​gően a terá​pia tár​g ya a gye​r ek füg​g ő​ség-igé​nye, az anya pro​tek​ti​vi​tása, ket​te​jük kap​cso​la​tá​nak szim​bi​o ​ti​kus vonat​ko​zá​sai, a gye​r ek szü​le​i​nek rej​tett vagy nyílt konflik​tus lenne. Ha ennek a kis​lány​nak, tegyük fel, 21 éves korá​ban vala​mi​lyen érzelmi nehéz​sége támadna, már lenne egy pszi​chi​át​r iai adat​lapja a gyer​mek​ko​r á​ból, ami​től viszont a fel​me​r ülő zavart komo​lyabb​nak prog​nosz​ti​zál​nák, mint egyéb​ként. Ter​mé​sze​te​sen min​den​féle kifo​g ást fel lehet hozni okfej​té​sünk ellen. A leg​in​kább meg​jó​sol​ható az a cir​ku​lá​r is érv, hogy mivel a vál​to​zás nagyon könnyen lezaj​lott, ez azt bizo​nyítja, hogy nem volt szó „valódi” fóbi​á​r ól. A

szó​ban forgó érv iránt érdek​lődő olva​só​nak Salz​mant82 ajánl​juk. * Meg​hök​kentő, hogy milyen rit​kán teszik fel komo​lyan a mit kér​dést. Ehe​lyett vagy a szi​tu​á​ció ter​mé​sze​tét tekin​tik tel​je​sen magá​tól érte​tő​dő​nek, vagy lénye​gé​ben a miért fogalmi kere​té​ben írják le és magya​r áz​zák, ere​de​tére, oka​ira, motí​vu​ma​ira, nem pedig az itt-és-most meg​fi​g yel​hető ese​mé​nyekre utalva. * Az ilyen empi​r i​kus ered​mé​nyek nem érdek​te​le​nek az álta​lá​nos meg​fon​to​lá​sok szem​pont​já​ból, amennyi​ben eze​ket végső logi​ká​ju​kig átgon​dol​juk. Két lehe​tő​ség van. 1. A múlt oki jelentősége csupán izgalmas, de pontatlan mítosz. Ez esetben az egyetlen praktikus kérdés: hogyan lehet a leghatékonyabban létrehozni a konkrét viselkedésben egy kívánatos változást. 2. Van oki kapcsolat a múltbeli és az aktuális viselkedés között. Ám mivel a múltban lezajlottak nyilvánvalóan megváltoztathatatlanok, vagy feladjuk egy lehetséges változás reményét, vagy fel kell tételeznünk – legalábbis néhány lényeges vonatkozásban –, hogy a múlt csupán azon keresztül befolyásolja a jelent, ahogyan valaki a jelenben értelmezi múltbeli tapasztalatait. Ebben az esetben a múlt nem azért jelentős, mert „igaz” vagy „valóságos”, hanem mert valaki itt-és-most így és így nézi. Következésképpen nincs értelme a múltat elsődlegesnek vagy okilag lényegesnek tekintenünk a jelen szempontjából; a múlt újraértelmezése a jelen viselkedés befolyásolásának csupán egyik lehetősége a sok közül. Ez esetben viszont visszakerültünk az egyetlen értelmes, pragmatikus kérdéshez, nevezetesen: hogyan lehet a leghatékonyabban előidézni a jelenlegi viselkedés megváltozását? * Csak futó​lag uta​lunk arra, hogy a páci​en​sek nem​csak hogy elfo​g ad​ják az ilyen abszurd és gyak​r an fur​csa visel​ke​dési elő​írá​so​kat, de gyak​r an szé​les mosollyal teszik, mintha vala​mi​kép​pen meg​ér​tet​ték volna a para​do​xon lénye​gé​ben humo​r os – és per​sze mégis mély​sé​g e​sen komoly – ter​mé​sze​tét. * Bár némi​leg eltúl​zott össze​ha​son​lí​tás​nak tűn​het, de a fóbiás hárító visel​ke​dése lényegi hason​ló​sá​g ot mutat a por​no​g ráfia betil​tá​sá​val: mind​kettő „prob​lé​mát” csi​nál egy nehéz​ség​ből, s a „prob​léma” mind​két eset​ben eltű​nik a „meg​ol​dás” eltűn​té​vel. * Korok​nay Ist​ván for​dí​tása.

* Az átala​kí​tás fon​tos sze​r e​pet ját​szik a humor​ban, azzal a különb​ség​g el, hogy itt a máso​dik keret, melyet álta​lá​ban egy hatá​sos bemon​dás vezet be, várat​la​nul tré​fás beál​lí​tásba helyezi az egész tör​té​ne​tet. (Mint már emlí​tet​tük, Koest​ler 59 átfo​g óan tár​g yalta ezt a témát.) Egy régi, ám ezt a tech​ni​kát illuszt​r áló vicc még 1878-ból szár​ma​zik, ami​kor az oszt​r ák-magyar had​se​r eg okku​pálta Bosz​niát, a bos​nyá​kok aka​r ata elle​nére, akik rövi​de​sen jelét is adták elé​g e​det​len​sé​g ük​nek: kezd​ték les​ből kilőni az oszt​r ák tisz​te​ket. A hely​zet olyan rosszra for​dult – szól az anek​dota –, hogy Bécs​ben drá​kói tör​vényt hoz​tak. E sze​r int: a bel​ügy​mi​nisz​terre lőni: két év kény​szer​munka; a kül​ügy​mi​nisz​terre lőni: három év kény​szer​munka; a had​ügy​mi​nisz​terre lőni: négy év kény​szer​munka; a minisz​ter​el​nökre lőni tilos! * Az ilyen jelen​tés nem az intel​lek​tu​á​lis, objek​tív meg​ér​tés kér​dése, hanem a szó​ban forgó hely​zet tel​jes sze​mé​lyes jelen​tő​sé​g ét kép​vi​seli. * Egy bank​jegy rea​li​tása pél​dául elsőd​le​g e​sen nem a for​mai jegyein ala​pul, hanem azon a meg​egye​zé​sen, hogy adott érték​kel bír. Bate​son21 érde​kes pél​dát említ: Új-Gui​nea ten​g er​parti terü​le​té​nek lakói kagy​ló​pénzt hasz​nál​tak apró, min​den​napi vásár​lá​sa​ik​hoz, de nagy, malomkő alakú köve​ket nagyobb tranz​ak​ciók ese​tén. Ilyen követ akar​tak átszál​lí​tani a folyón, de az a csó​nak​kal együtt elme​r ült, és a „pénz” eltűnt a mély víz​ben. Mivel az ese​mény​r ől min​den érde​kelt tudott, ezt az elsüllyedt követ vál​to​zat​la​nul tör​vé​nyes fize​tő​esz​köz​ként hasz​nál​ták több későbbi tranz​ak​ció során, noha annak rea​li​tása ettől kezdve már csak a szem​ta​núk tuda​tá​ban léte​zett. * Ezt a folya​ma​tot, mely​nek során elő​ször meg​te​r em​tünk egy „rea​li​tást”, majd „elfe​lejt​jük”, hogy az a saját teremt​mé​nyünk, s magunk​tól tel​je​sen füg​g et​len​ként kezd​jük érzé​kelni, már Kant és Scho​pen​hauer is leírta. * Pre​mack és Pre​mack nagyon érde​kes kísér​leti bizo​nyí​ték​kal támasz​totta alá azt az intu​i​tíve való​szí​nű​nek lát​szó fel​te​vést, hogy az álla​tok a maguk vilá​g át szin​tén ele​mekbe és osz​tá​lyokba ren​de​zik, és képe​sek különb​sé​g et tenni a kettő között. Egy Sára nevű csim​pánz nyil​ván​va​lóan ren​del​ke​zett ezzel a képes​ség​gel: „…meg​ta​ní​tot​tuk arra, hogy a követ​kező osz​tá​lyokba sorol​jon be képe​ket: élő és élet​te​len, fia​tal és öreg, férfi és nő. Az állat ugyan​azt az egy​sé​g et több​fé​le​kép​pen is tudta osz​tá​lyozni, a fel​kí​nált alter​na​tí​vák​tól füg​g ően. Az egyik alter​na​tíva-sor​ban a dinnye a gyü​möl​csök közé, egy másik​ban a nagy dol​g ok közé, egy har​ma​dik​ban az enni​va​lók közé került. Miu​tán bebi​zo​nyo​so​dott, hogy ren​del​ke​zik ezek​kel a fogalmi kész​sé​g ek​kel, fel​té​te​lez​tük, hogy nem​csak

egy osz​tály konk​r ét ele​me​i​nek, hanem maguk​nak az osz​tá​lyok​nak a neve​ire is meg lehet taní​tani.”79 A további kísér​le​tek iga​zol​ták e fel​te​vés helyes​sé​g ét. * A tár​g yat a leg​el​von​tabb érte​lem​ben kell érteni; tehát ese​mé​nye​ket, hely​ze​te​ket, embe​r ek közötti, illetve embe​r ek és tár​g yak közötti kap​cso​la​to​kat, visel​ke​dés-sémá​kat stb. * Hru​scsov igen rész​le​te​sen tár​g yalja emlék​ira​ta​i​ban a kubai hely​ze​tet, de egy​ál​ta​lán nem említi azt a köve​te​lést, hogy az ame​r i​ka​iak von​ják ki a raké​tá​i​kat Török​o r​szág​ból. Ami a vál​ság fent emlí​tett fázi​sát illeti, sem​mit sem mond a Fomin-Scali talál​ko​zók​r ól (ami nem meg​lepő, tekintve ezek nem hiva​ta​los jel​le​g ét); idézi Robert Ken​ne​dyt, aki majd​nem könnyek közt könyö​r ög Dob​r i​nyin​nál (a szov​jet nagy​kö​vet​nél) gyors meg​o l​dá​sért, mert az elnök kato​nai puccs​tól fél, s így fejezi be: „Lát​tuk, hogy gyor​san meg kell vál​toz​tat​nunk pozí​ci​ó n​kat. ‘Elv​tár​sak – mond​tam – mél​tó​ság​tel​je​sen kell kivo​nul​nunk ebből a konflik​tus​ból. Ugyan​ak​kor ter​mé​sze​te​sen meg kell győ​ződ​nünk arról, hogy nem veszé​lyez​tet​jük Kubát.’ Küld​tünk egy jegy​zé​ket az ame​r i​ka​i​ak​nak, amely​ben bele​egyez​tünk raké​tá​ink és bom​bá​zó​ink kivo​ná​sába, azzal a fel​té​tel​lel, hogy az elnök biz​to​sít ben​nün​ket arról, sem az Egye​sült Álla​mok had​se​r ege, sem senki más nem rohanja le Kubát. Ken​nedy végül meg​hát​r ált, s bele​egye​zett, hogy ilyen értelmű nyi​lat​ko​za​tot tegyen.”57 Hru​scsov, aki azt a lát​sza​tot akarja kel​teni, hogy a krí​zist az ame​r i​ka​iak pro​vo​kál​ták ki, s az ő állam​férfiúi böl​cses​sége oldotta meg, itt maga is az átala​kí​tás bri​li​áns pél​dá​já​val szol​g ál. * Jóval azután, hogy ily módon rend​sze​r ez​tük meg​kö​ze​lí​té​sün​ket, rájöt​tünk, hogy – min​den előre meg​fon​tolt, blasz​fe​mi​kus rossz​in​du​lat nél​kül – eltu​laj​do​ní​tot​tuk a budd​hiz​mus négy nemes igaz​sá​g át: a szen​ve​dés​r ől, a szen​ve​dés ere​de​té​r ől, a szen​ve​dés meg​szün​te​té​sé​r ől, vala​mint a szen​ve​dés meg​szün​te​té​sé​hez vezető útról szóló igaz​sá​g o​kat. Job​ban meg​g on​dolva ez nem is túl meg​lepő, mert a budd​hiz​mus alap​ta​ní​tá​sai lénye​g é​ben gya​kor​la​tiak és egzisz​ten​ci​á​li​sak. * Robert Ros​ent​hal81 kísér​le​ti​leg bizo​nyí​totta, hogy a kísér​let​ve​zető, az inter​jú​ké​szítő és – hoz​zá​te​het​nénk – a tera​peuta véle​mé​nyei, szem​lé​let​módja, remé​nyei, vala​mint elmé​leti és gya​kor​lati elfo​g ult​sá​g ai hatá​r o​zot​tan hat​nak ala​nyai tel​je​sít​mé​nyére, még akkor is, ha soha​sem fejezi ki eze​ket, s akár kísér​leti pat​ká​nyok, akár embe​r ek az ala​nyok.

* Ter​mé​sze​te​sen fel lehet tenni azt a kér​dést, hogy a ren​g e​teg elgon​dol​ható cél közül hogyan választ​juk ki a jót? Ám a „jó” és „rossz” ellen​té​tébe szo​r í​tott kér​dés maga is kiváló pél​dája a rossz kér​dés​nek. Az egyet​len válasz erre az, hogy nem tud​juk, nem tud​hat​juk, és nem is szük​sé​g es tud​nunk. A mi meg​kö​ze​lí​té​sünk nem tele​o ​lo​g i​kus, nem azon a hie​del​men ala​pul, hogy van a nor​ma​li​tás​nak egy végső álla​pota, amely​nek a tera​peuta a szak​ér​tője, s ennél​fogva meg tudja hozni a végső dön​tést arról, hogy mi a leg​jobb a páci​ens​nek. Aho​gyan a tüne​tet nem egy mély alap​prob​léma fel​színi meg​je​le​né​se​ként köze​lít​jük meg, ugyan​úgy a célt sem pró​bál​juk meg össz​hangba hozni az élet végső értel​mé​nek vala​mi​lyen esszen​ci​á​lis, pla​tóni ide​á​já​val. A máso​dik lépés​ben fel​de​r í​tet​tük, hogy miben áll itt-és-most a prob​léma; a nyil​ván​való cél az, hogy meg​tör​jük ezt a vissza​csa​to​lá​sos kör​for​g ást, nem pedig az ember vala​mi​lyen filo​zófiai abszt​r ak​ci​ó ​já​nak a meg​va​ló​sí​tása. * A követ​ke​ző​ket nem ajánl​juk azok​nak a prob​lé​ma​meg​o l​dók​nak, akik túl becsü​le​te​sek ahhoz, hogy „játssza​nak”, vagyis akik inkább úgy sze​r et​nek ját​szani, hogy ne lás​sék, hogy ját​sza​nak. * Szem​lél​te​tés​ként meg​em​lít​het​jük azt a 97 ese​tet, ame​lyek​kel a Rövid​te​r á​piás Köz​pont​ban fog​lal​koz​tunk, és ame​lye​ket ellen​ő riz​tünk három és hat hónap​pal később. Nagyon sok​féle pszi​chi​át​r iai prob​léma for​dult elő ezek között. Átla​g o​san hét órát fog​lal​koz​tunk egy eset​tel. 40%-ban a prob​léma tel​je​sen meg​o l​dó​dott (amin azt ért​jük, hogy elér​tük a keze​lés kitű​zött cél​ját), további 33% jelen​tő​sen javult, de nem javult meg tel​je​sen, a fenn​ma​r adó 27% viszont kudarc volt. * A beavat​ko​zás ezen olda​lá​r ól töb​bet mon​dunk majd a Bel​lac-trükk kap​csán. * Aki dol​g o​zott már fia​tal​korú bűn​el​kö​ve​tők​kel, nagyon jól tudja, hogy a szó​ban forgó ható​sá​g ok előtt nyitva álló lehe​tő​sé​g ek épp​o lyan kor​lá​to​zot​tak, mint a szü​lők lehe​tő​sé​g ei, s hogy a fia​ta​lok nagyon hamar rájön​nek, hogy ők is csak papír​tig​r i​sek. * Ezt a páci​enst tech​ni​kai okok miatt csak három alka​lom​mal kezel​tük. A négy hónap​pal későbbi kont​r oll-interjú során elme​sélte, hogy nem kezdte el zené​szi pálya​fu​tá​sát, hanem beirat​ko​zott egy állami egye​temre, és filo​zófi​á​ból készül foko​za​tot sze​r ezni. Mint mondta, ez raci​o ​ná​li​sabb, konk​r é​tabb ala​po​kat nyújt neki, mint a zene. Még min​dig vol​tak hal​lu​ci​ná​ciói, de most nem törő​dött velük, „értel​met​le​nek és baná​li​sak”, mint mondta.