I-IHIUUIR KEDL
A TEST TEcHNıKÁı' `
1 Megjelent a Journal de Psychulogı'e 32. évf. 3-4. számában, 1936. március 15.
és április 15. Elhangzott a francia Pszichológiai Társaságban 1934. május 17-én.
`
ELSŐ FEJEZET
A TEST-TECHNIKA FOGALMA A test technikáiról beszélek, mert a test-technika elmélete meg-
alkotható a test-technikák tanulmányozásából, megvilágításá-
ból, tiszta és egyszerű leírásából kiindulva. E kifejezés alatt
azokat a módozatokat értem, amelyek szerint az emberek az
egyes társadalmakban, a hagyományok szerint, használni tud-
ják saját testüket. Mindenesetre a konkréttól kell haladnunk az elvont felé, nem pedig fordítva.
Meg akarom Osztani önökkel azt, amit tanításom másutt
nemigen föllelhető részének gondolok, amit már elmondtam egy leíró etnológiai előadás-sorozatban (az Instructions sommaires-t és az Instructions á l'usage des etnogmphes-t tartalmazó kötetek megielenés előtt állnak), s amit a párizsi egyetem Etnolôgiai Intézetében oktatva magam is többször megtapasztaltam.
Természettudomány csak a konkrétum értelmében és mindig csak az ismeretlen irányába haladhat előre. Az ismeretlen viszont a tudományok határvidékén található, ott, ahol a professzorok „egymást eszik", mint Goethe mondja (én úgy mondom, eszik, de Goethe nem volt ilyen udvarias). A sürgős
problémák rendszerint ezeken a rosszul fölosztott területeken
lapulnak. E szűzföldek ezenkívül magukon viselnek egy szégyenfoltot is. A természettudományokban, úgy, ahogy vannak, mindig akad egy rút rovat. Mindig van egy olyan pillanat, amikor a fogalmakká nem kristályosodott, sőt szervesen nem is csoportosított tények tudománya a kupac tetejére kitűzi a tudatlanság lobogóiát: „különfélék". Ide kell behatolni. Az em-
ber bizonyos benne, hogy itt vannak föltárandó igazságok: először
is, mert tudjuk, hogy nem tudunk, meg azért is, mert élénken át-
érezzük, milyen sok tény van. Leíró etnológiai előadásaim során évekig kellett tanítanom a „különfélék” e csúfságával és gyalázatával a nyakamban, amikor ez a rubrika az etnográfiá-
425
ban még valóban sokféleséget takart. Tudtam jól, hogy például a járás, az úszás, mindenféle ilyen típusú dolog adott társadalmakra sajátosan jellemző; hogy a polinézek nem úgy úsznak, mint mi, s hogy az én nemzedékem nem úgy úszott, mint a mai nemzedék. De miféle társadalmi jelenségek ezek? „Különféle” társadalmi jelenségek voltak, s minthogy ez a rovat maga a
borzalom, sűrűn gondoltam a „különfélékre", legalábbis ak-
kor, amikor kénytelen voltam beszélni róla, de sokszor időközben is.
Bocsássák meg nekem, ha a test-technikák fogalmát önök
előtt kidolgozva elmesélem, milyen eseteim voltak és hogyan tudtam világosan megfogalmazni az általános problémát. Tu-
datos és tudattalan eljárások soráról van szó.
Először is, 1898-ban, kapcsolatban álltam valakivel: neve
kezdőbetűit még ma is tudom, de teljes nevére nem emlék.
szem. Lusta voltam visszakeresni O szerkesztett egy kitűnő cikket az „Úszás' -róla British Encyclopaedıa 1902-es, akkoriban
készülő kiadásához. (A két későbbi kiadás „Úszás” szócikke
már nem lett olyan jó.) Felmutatta számomra a kérdés történeti és etnográfiai érdekességét. Kiindulópont, megfigyelési keret
lett. A továbbiakban - én magam is észrevettem - tanúja voltam az úszástechnika megváltozásának a saját nemzedékem korában. Egy példa tüstént a dolgok sűrűjébe vezet minket,
pszichológusokat, biológusokat és szociológusokat egyaránt.
Hajdanán akkor tanították meg minket alámerülni, amikor
úszni már úsztunk. És amikor megtanítottak lemerülni, csukott szemmel kellett csinálnunk, azután kinyitni a vízben. Ma a technika épp a fordítottja. Az egész tanulás azzal kezdődik, hogy bozzászoktatják a gyereket nyitott szemmel a víz alatt lenni. Igy, mielőtt még úszni tudnának, főként azt gyakoroltatják velük, hogy uralkodjanak a szem veszélyes, de ösztönös reflexein, legelőször is megbarátkoztatják őket a vízzel, elosz-
latják a félelmeiket, egyfajta biztonságérzetet teremtenek, megválogatják a leállásokat és a mozgásokat. Van tehát a lemerülésnek és a lemerülés megtanításának egy-egy Olyan technikája,
amit az én időmben találtak ki. S látják, hogy bizony technikai oktatásról van szó, s hogy éppúgy, mint minden technikának, az úszásnak is van inasiskolája. Másfelől, a mi nemzedékünk
itt egy teljes technikaváltás szemtanúja volt: láthattuk, hOgyan lépnek a crawl [gyorsúszás] különféle módozatai a víz-
ből kidugott fejjel történő mellúszás helyébe. Ráadásul eltűnt az a szokás, hogy az ember nyelje-köpje a vizet. Az úszók az 426
én időmben csavargőzösnek tekintették magukat. Ez ostobaság volt, de én végül is még ma is ezt csinálom: nem tudok megszabadulni a technikámtól. Ime hát egy sajátos test-technika, egy testgyakorlás-művészet, amit napjainkban tökéletesitettek. Ez a sajátosság azonban minden technikára jellemző. Egy példa: a háború alatt számos megfigyelést tehettem a technikák e sajátosságáról. Itt van az ásás. Az angol csapatok, akikkel
együtt voltunk, nem tudták használni a francia ásókat, s emiatt
hadosztályonként nyolcezer ásót kellett kicserélni, amikor felváltottak egy francia hadosztályt, és fordítva. Nyilvánvalóan látszik, hogy csak mennyire lassan lehet megtanulni egy fo-
gást. Minden szorosan vett technikának megvan a maga formaja. De ugyanez a helyzet minden testi viselkedéssel. Minden
társadalomnak megvannak a maga sajátos szokásai. Ugyanabban az időben bőven volt alkalmam megfigyelni a hadseregek közti különbségeket is. Elmondok egy anekdotát a menetelés kapcsán. Mindannyian tudják, hogy a brit gyalogság másként lép, mint a miénk: más ütemben, más hosszúságút. Egyelőre nem is beszélek az angol egyensúlyozásról, se a térdmozgásról stb. A worcesteri regiment viszont, miután jelentős hőstetteket
hajtott végre a franciák oldalán az aisne-i csatában, engedélyt
kért a királytól, hogy francia trombita- és dobszót használhasson, francia trombitásai és dobosai lehessenek. Az eredmény
nem volt valami biztató. Közel hat hónapon át, jóval az aisne-i
ütközet után, gyakorta volt részem a következő látványban: a hadsereg megtartotta az angol lépést, de francia ütemre verte.
Az ezredtrombitások élén ráadásul egy fürge lábú kis francia vadász segédtiszt haladt, aki pörgetni is tudta a hangszerét, és még jobban fújta az índulókat, mint az emberei. A nagy Anglia
szerencsétlen regimentje képtelen volt felvonulni. Osszevissza
meneteltek. Ha megpróbáltak ütemre lépni, a zene nem volt velük összhangban. Olyannyira, hogy a worcesteri regiment végül kénytelen volt megválni francia zenészeitől. A trombitajelek egyébként, amiket egyik hadseregről a másikra átvettek, hajdanán, a krimi háborúban valójában „takarodó", „vissza-
vonulás” stb. jelzései voltak. Igy nagyon pontosan és gyakran
láttam nemcsak a menetelésre, hanem a futásra és mindarra nézve is, ami ezekből következik, micsoda különbség van az
elemi és sporttechnikákban az angolok és a franciák között.
Curt Sachs, aki most közöttünk él, ugyanezt a megfigyelést tet427
fi te. Több előadásában beszélt is erről. Ő messziről fölismeri az
angolt vagy a franciát a járásáról.
Ezzel azonban tárgyunkhoz csak egy kicsit kerültünk közelebb.
Egyfajta megvilágosodás a kórházban ért. Beteg voltam New Yorkban. Azon töprengtem, hol láttam én már így járni fiatal lányokat, mint ahogy az ápolónőim járnak. Volt időm töprengeni
rajta. Végül rájöttem, hogy a moziban. Amikor visszajöttem
Franciaországba, megfigyeltem, főként Párizsban, ennek a já-
rásmódnak a gyakoriságát; a lányok franciák voltak, és ugyanúgy jártak. Az amerikai járásmód a mozi jóvoltából elkezdett nálunk
is meghonosodni. Ezt a gondolatot általánosítani tudtam. A kar,
a kéz helyzete járás közben társadalmi idioszinkráziát alkot,
nem pedig egyszerűen valami mit tudom én, miféle, tisztán
egyéni, szinte teljesen fizikai elrendeződések és mechanizmu-
sok eredménye Egy példa: fel tudomismerni egy fiatal lányon ha zárdában nevelkedett Általában ökölbe szorított kézzeljár. S emlékszem, még harrnadikos koromból, arra a tanáromra, aki így rivallt rám: „Te baromállat, te állandóan azt a lapát tenyere-
det tárogatva mászkálsz!" A menést is lehet tehát tanítani. Egy másik példa: lazításkor vannak kényelmes és kényelmetlen kéztarta'sok. Arról a gyerekről, aki testéhez szorított könyökkel ül az asztalnál, s ha épp nem eszik, a térdén nyugtatja a kezét, biztosan ki tudják találni: angol gyerek. Egy kis francia már nem tudja így visszafogni magát: a könyöke szanaszét áll, letámasztja az asztalra és így tovább. Végül a futásna'l önök is mindannyian látták a technika változását. Képzeljék el, hogy az én tornatanárom, aki 1860 körül
a legjobbak közt végzett Joinville-ben, testhez szorított ököllel
tanított futni: ez homlokegyenest ellenkezik a futás minden mozdulatával; profi futókat kellett látnom 1890-ben, hogy megértsem, másképpen kell csinálni.
Sok év alatt tettem hát szert a „habitus” társadalmi termé-
szetének fogalmára. Kérem, figyeljenek föl arra, hogy jó öreg
latin nyelven, amit Franciaországban megértenek, „habitust” mondok. Ez a szó sokkal jobban közvetít, mint a „szokás”, az
„exis”, a „készségek” vagy Arisztotelésznek (aki pszichológus
volt) a „képesség”-e. Nem jelenti azokat a metafizikus szokásokat, azt a titokzatos „emlékezetet", melyekről kötetek vagy
rövid és híres tézisek szóltak. Ezek a „szokások” nem egysze-
rűen az egyénekkel és utánzásukkal, hanem főként a társadal-
makkal, a neveléssel, a közmegegyezésekkel és divatokkal, a 428
tekintéllyel változnak. Technikákat kell látnunk bennük, a kollektív és egyéni gyakorlati ész művét, Ott, ahol közönségesen
csak a lelket és annak ismétlésre való képességét láttuk.
Igy minden nagyjából ahhoz az állásfoglaláshoz vezetett, amit Társaságunkban Comte példájára többféleképp is megra-
gadhatunk: mint például Dumas, aki a biológiai és szociológiai
közti konstans kapcsolatokban nem hagy valami sok helyet a pszichológiai közvetítőelemnek. Arra a következtetésre jutok, hogy mindezen tényekről, a futásról, az úszásról stb. nem lehet világos képünk, ha nem vezetünk be háromoldalú szemléletet
az egyoldalú helyett, legyen az akár mechanikus és fizikai, mint a járás anatómiai és élettani elmélete, akár ellenkezőleg, lélektani vagy szociológiai. Hármas nézőpontra, a „teljes em-
ber" szemléletére van szükség.
Végül még egy ténysorozat bukkan föl. Az emberi testhasználat művészetének mindezen elemeiben uralkodóak az Oktatás tényei. Az oktatás fogalma fölébe helyezkedhetett az után-
zás fogalmának Hiszen vannak egyes gyerekek, akiknek nagy-
szerű utánzóképességük van, másoké pedig igen gyönge, de mindannyian ugyanazon az oktatáson mennek át, úgyhogy érthető a láncolatok sora. Varázslatos utánzás történik. A gyerek is, a felnőtt is azokat a cselekedeteket utánozza, amelyek
neki sikerültek, vagy olyanoknál látta sikeresnek, akikben bízik és tekintélyük van előtte. A cselekedet kívülről, felülről jön,
még akkor is, ha kizárólag biológiai, a testét illető cselekedetről van szó. Az egyén átveszi azokat a mozdulatsorokat, amelyekből az előtte Vagy mások által vele együtt végrehajtott cse lekedet áll. Eppen a parancsolt, megengedett, tanúsított cselekedetet végrehajtó személynek az utánzó egyén előtti tekintélyében rejlik az egész társadalmi összetevő. Az ezután következő
utánzási cselekedetben rejlik az egész lélektani és a biológiai
összetevő.
De az egészt, az együttest mindhárom szétbonthatatlanul
összekeveredett elem közösen határozza meg.
Mindez könnyűszerrel köthető néhány további tényhez. Elsdon Best egy nálunk 1925-ben megjelent könyvében található egy figyelemre méltó megfigyelés az új-zélandi maori asszonyok járásmódjáról. (Ne mondja senki, hogy primitívek, én
egyes dolgokban a kelták vagy a germánok fölébe helyezném
őket.) „A bennszülött asszonyok egyfajta >>gait<<-re tesznek 429
“s szert (az angol szó bűbájos [jelentése 'járásmócL járás közbeni
testtartás' - a ford.]): ez a csípő külön hintázó, mégis tagolt mozgása, ami számunkra esetlennek tűnhet, de a maori férfi-
nép előtt roppant nagy becsben áll. Az anyák idomítják (a szerző a „drill” szót használja) leányaikat erre az >>oni0i<< nevű járásmódra. Hallottam anyákat rápirítani leánykájukra: »te nem
onioizol!«l ha a kislány elfeledte fölvenni ezt a hintázó mozgást (The Maori. I., 408-409., vö. 135.). Ez tanult, nem pedig természetes járásmód. Egyszóval a felnőttnél talán nincs is „tel-_
mészetes mód". Még inkább így van ez, ha más technikai tények is közbelépnek: nálunk például az, hogy cipőben járunk,
megváltoztatja a lábunk helyzetét; ha mezítláb megyünk, tüstént érezzük ezt. Másfelől ugyanez az alapkérdés fölvetődött számomra egy
másik oldalról is: a mágikus erőbe, egyes cselekedeteknek nem
csupán a fizikai, de a szóbeli, mágikus, rituális erejébe vetett hitre vonatkozó minden fogalom kapcsán. Itt talán még inkább saját területemen mozgok, mint a járásmódok kalandos pszi-
chofiziológiai területén, ahová önök előtt merészkedtem. Itt van egy „primitív” jelenség, ezúttal ausztrál: egy varázs-
ige, ami a vadászat és a futás rítusához egyaránt hozzátarto-
zik. Tudjuk, hogy az ausztrál képes futva utolérni a kengurut, az emut, a vadkutyát, vagyis a dingót. El tudja kapni az oposzszumot a fa tetején, bár az állat elképesztő erővel tiltakozik. Az egyik ilyen vadászrítus, amit idestova húsz éve figyeltek meg, az Adelaid környéki törzsek dingóvadászatának rítusa. A va-
dász szünet nélkül az alábbi varázsigét énekli:
üsd le a (beavatási stb.) sastollcsokorral, üsd Ie az övvel,
üsd Ie a fejszalaggal
üsd Ie a körülmetéle'si vérrel üsd le a kar véréveı'
üsd Ie az asszony menstruuma'val
altasd el stb.2
Egy másik szertartás, az oposszumvadászat során az egyén igen-igen varázslatos követ: egy hegyikristálydarabot (kawemukka) tart a szájában, és egy ugyanilyenfajta varázsigét éne2 Teichelmann-Schurmann: Outlines of a Grammar. Vocabulary etc. South-
Australia. Adelaide, 1840. Atvette Eyre: journal etc. Il., 241.
430
kel, ezáltal válik biztossá, hogy ki tudja ugrasztani odvából az
oposszurnot, föl tud mászni a fára, és ott a derékövén függeszkedni tud, űzőbe veheti, elfoghatja és megölheti ezt a nehezen elejthető vadat. A mágikus eljárások és a vadásztechnikák közötti kapcsolatok nyilvánvalóak, túl evidensek ahhoz, hogy Ezeknél tovább időzzünk. Az a lélektani jelenség, amelyet most megállapítunk, a szociológia megszokott szempontjából nyilvánvalóan tudható és érthető volt. Amit azonban ezután akarunk megragadni, az a bizalom, a lélektani momentum, mely egy olyan cselekvéshez
kötődik, ami szavak és egy mágikus tárgy jóvoltából szerzett,
elsősorban biológiai rezisztencia-jelenség.
Technikai cselekvés, testi cselekvés, mágikus-vallásos cse-
lekvés a cselekvő szemében összekeveredik. Ezek az összete~ vők álltak hát rendelkezésemre. iii*
Nem értem be ennyivel. Láttam, hogy mindez leírható, de nem alkot rendszert; nem tudtam, milyen nevet, milyen címet adjak mindennek. Nagyon egyszerű volt, csak a hagyományos technikai és rituális cselekvéseknek ahhoz a felosztásához kellett visszatérnem, amit úgy gondolom, én alapoztam meg. Mindezek a cselekvésmódok: technikák, ezek a test technikái.
Elkövettiik, én is sok éven át elkövettem azt a hibát, hogy
csak Ott lássák technikát, ahol szerszám is van. Vissza kellett
térni az ősi fogalmakhoz, a technika platóni alapgondolataihoz, ahogyan Platón a zene és sajátosabb módon a tánc technikájáról beszélt, majd ezt a fogalmat kellett kiterjeszteni. Technikának a hagyományos, hatékony cselekvést nevezem (és
látni fogják, hogy e tekintetben nem különbözik a mágikus,
vallásos, szimbolikus cselekvéstől). Hagyományosnak és lııitéA konyrıak kell lennie. Nincs technika és nincs átadás, ha nincs hagyomány. Az ember mindenekelőtt ebben különbözik az álla-
toktól: technikáinak átadása, mégpedig nagyon valószínűen
szóbeli átadása révén. Engedjék meg, hogy úgy tekintsem, elfogadták meghatározásaimat. De rni a különbség egyfelől a vallás hagyományos, hatékony cselekvése, a hagyományos, hatékony, szimbolikus,
jogi cselekvés, a közösségi élet cselekedetei, a morális cseleke-
detek, másfelől pedig a technikák hagyományos cselekedete 431
Kozott! Az, höšý' ézˇ utóbbit a cselekvő mechanikai, fizikai pm fizikai-kémiai tenne'szetű cselekedetnek érzi, és ezzel a céllal is hajt. ja végre. Ezen feltételek mellett egyszerűen ki kell mondanunk: test_
technikákkal van dolgunk. A test az ember legelső és legtermë` szetesebb szerszáma. Vagy pontosabban, anélkül hogy szer. számról beszélnénk, az első és legtermészetesebb technikai
tárgy és egyben technikai eszköz az ember számára a teste`
Mindaz, amit a leíró szociológiában a „különfélék” nagy Rate.
juk, hová soroljuk.
A szerszám-technikák előtt ott van a test-technikák együtte.
se. Nem akarom eltúlozni ennek a fajta munkának, a pszíchoszociológiai taxonómia munkájának fontosságát. De azért ez mégiscsak valami: rendet vittünk a gondolatok közé, odaı ahol eddig nyoma sem volt. Az alapelv még a tények e csoportosításán belül is lehetővé tesz egy pontos Osztályozást. Ez a szüntelen alkalmazkodás egy-egy fizikai, mechanikus, kémiai célhoz (például amikor iszunk) cselekedetek egymásra épülõ sorozatában valósul meg, s ezeket nem egyszerűen maga az
egyén építi föl, hanem egész neveltetése, a társadalom, amely-
nek részét képezi, a hely, amelyet abban elfoglal. Ráadásul ezek a technikák nagyon könnyen beilleszthetők egy mindannyiunk számára közös rendszerbe: a pszichológu-
sok, főként Rivers és Head alapfogalma ez a szellem Szimboli-
kus életéről; az a fogalom, amelyet a tudat tevékenységéről alkotunk, ez pedig elsősorban szimbolikus építmények rendszere. Sose érnék a végére, ha be akarnám mutatni az összes olyan tényt, amit a test és az erkölcsi vagy intellektuális szimbólumok e versengésének láttatására fölsorolhatnánk. lNézzünk most csak magunkra. Minden irányított bennünk. En előadó vagyok önökkel szemben; ezt önök ülő helyzetemből és a hangomból tudják, önök pedig ülve, csöndben hallgatnak. logosak-e vagy sem, természetesek vagy sem, viselkedések együttesét hordozzuk. Igy például különböző értéket tulajdonítunk a farkasszemet nézésnek: udvariassági jelkép a hadseregben, udvariatlanság a hétköznapi életben.
432
MÁSODIK FEJEZET
lA TEsr-TECHNIKÁK
OszTALYOZAsANAK ALAPELVEI Két dolog közvetlenül szembeszökő volt a test-technikák e fogalmából kiindulva: nemek és kor szerint Oszlanak meg és vál-
toznak.
1. A test-technikák nemenke'nti megoszlása (és nem egyszerűen a nemek közti munkamegosztás). - A dolog eléggé jelentős. Yerkes és Köhler megfigyelései a majmoknál a tárgyaknak a testhez és főként az ágyékhoz viszonyított helyzetéről általános megjegyzéseket sugallhatnak a mozgó testnek a mozgó tárgyakhoz való eltérő viszonyáról a két nem esetében Ezeket ki kellene egészíteni. Engedtessék meg nekem, hogy ráirányítsam pszichológus barátaim figyelmét erre a kutatássorozatra. Én kevéssé értek hozzá, másfelől meg időm se lenne rá. Vegyük azt a módot, ahogyan az ember ökölbe szorítja a kezét. A férfi rendszerint úgy csinálja, hogy a hüvelykujja kívül marad, a nõ a hüvelykujját belülre szorítja; talán azért, mert nem tanították neki, de biztos vagyok benne, ha tanítanak, nehezen menne. Az ökölcsapás, a dobás lendülete gyönge. És mindenki tudja, hogy a dobás, a kőhajítás a nőnél nemcsak gyönge, hanem a férfiétól mindig eltér: a síkja függőleges, nem pedig vízszintes.
Talán a kétféle oktatás miatt van ez. Hiszen létezik egy férfitársadalom meg egy női társadalom. Mégis azt hiszem, talán vannak itt földerítendő biológiai és más, pszichológiai dolgok is. Azonban, ismétlem, a pszichológia egymagában itt is csak kétséges magyarázatokat tudna adni, és szüksége van a két szomszédos tudományág, az élettan és a szociológia segítségére. 2. A test-technikák kor szerinti' változása. -)A gyerek rendszerint
guggol. Mi már nem tudunk guggolni. Ugy vélem, ez abszurdurn, és fajtáinknak, kultúráinknak, társadalmainknak nagy 433
hátránya. Mondok egy példát. A fronton (fehér) ausztrálokkal
voltam együtt. Volt egy jelentős előnyük velem szemben. Ami-
kor sárban vagy vízben kellett megállnunk, le tudtak ülni a
sarkukra megPihenni,es a „trutymó", mint mondták, a sarkuk alatt maradt. En meg kénytelen voltam állva maradni a csiz-
mámban, egész lábfejemmel a vízben. A guggoló helyzet véle-
ményem szerint érdekes testtartás, melyet a gyereknél meg lehet őrizni. A legnagyobb vétek, ha leszoktatjuk róla. A mi társadalmainkat kivéve az egész emberiség megőrizte.
Ugy tűnik egyébként, hogy e testhelyzet jelentősége az em-
beri faj különböző koraibanis változott Emlékeznek rá, hogy egy időben az alsó végtag hajlottságát az elcsökevényesedés jelének tekintették. Élettani magyarázatot adtak erre a fajta-
jegyre. Akit Virchow még szerencsétlen degeneráltnak tekintett, s aki nem más, mint az úgynevezett Neander-völgyi em-
ber, görbe lábú volt. Mivelhogy jószerivel guggolva élt. Van-
nak tehát dolgok, amiket Örökletes természetűnek gondolunk,
jóllehet valójában élettani, pszichológiai és társadalmi termé-
szetűek. Az inak, sőt a csontok egy bizonyos formája nem más, mint a járás és a pihenés egy bizonyos formájának következménye. Ez elég világos. Ezzel az eljárással nemcsak a technikákat, hanem koronkénti és nemek szerinti változataikat is lehet
osztályozni. Miután bemutattuk ezt az osztályozást, amelybe a társada-
lom minden osztálya betagolható, lássunk egy harmadikat.
3. A test-technikák Osztályozâsa a kapott teljesítmény szerint. - A testtechnikák osztályozhatók a kapott teljesítmény szerint, a betanítäs eredménye szerint. A betanításnak, mint egy gép üzembe
helyezésének, valamilyen teljesítmény elérése, megszerzése a
célja. Itt ez egy emberi teljesítmény. Azokat az eljárásokat,
amelyeket az állatoknál alkalmazunk, az ember önként alkal-
mazza önmagára és gyermekeire. Valószínűleg a gyerekek voltak az első lények, akiket így tanították, minden állatot megelőzve, hiszen azokat előbb meg kellett szelídíteni. Követ-
kezésképpen bizonyos mértékben összehasonlíthatnárn eze-
ket a technikákat és átadásukat az idomítással, s ezeket a haté-
konyság rendje szerint osztályozhatnám. Ide kívánkozik az ügyességnek a lélektanban és a szociológiában egyaránt fontos fogalma. Franciául csak egy rossz fo-
galmunk van rá, az „habile", a latin „habilis” silány fordítása,
lévén az sokkal alkalmatosabb egy olyan ember leírására, aki-
434
nek megvan az a képessége, hogy minden jól összehangolt
mozdulatát a célhoz igazítsa, jártas valamiben, „tudja a dolgát". Ez az angol „craft” és „clever” (ügyesség, szellemi készenlét és hozzászokottság) fogalma, a valamiben való jártas-
ság. Ismét a technika területének kellős közepén járunk.
4. A technika formáinak átadása. - Utolsó szempont: lévén, hogy a technikáknak lényeges az oktatása, osztályozhatjuk őket az Oktatás és a betanítás természete szerint is. ltt új kutatási mező nyílik meg előttünk: minden korosztály és mindkét nem testi nevelését meg nem figyelt, de megfigyelendő apró részletek tömkelege alkotja. A gyereknevelés tele van Olyasmikkel, amiket mellékes apróságnak szokás tartani, ámde ezek lényegiek. Itt van például a kétkezesség problémája: rosszul figyeljük meg a jobb és a bal kéz mozdulatait, és nemigen tudjuk, menynyire tanult dolgok ezek. Első ránézésre felismerhetünk egy hithű muszlimot: még ha van is kése is, meg villája is (ez ritkaság), megpróbálja a lehetetlent, hogy csak a jobb kezét használja. A ballal tilos ételhez nyúlnia, némely testfertályaihoz pedig a jobbal tilos. Ahhoz, hogy megtudjuk, miért nem tesz ilyen vagy Olyan mozdulatot és miért tesz meg egy másikat, nem elég az élettan, se az ember motorikus diszimmetriájának lélektana, hanem azokat a hagyományokat is ismernünk kell, amelyek rákényszerítik. Robert Herz helyesen vetette föl ezt a problémát.3 Az ilyen és másfajta gondolatok azonban kiterjedhetnek mindenre, ami a mozdulatok alapelveinek társadalmi megválasztásával kapcsolatos. Helyénvaló lenne tanulmányozni a tanítás, az utánzás min-
denféle módjait, kiváltképpen azokat az alapvető módszere-
ket, amelyeket életmódnak, modusnak vagy tonusnak, „valami tárgyának”, „módozatnak”, „formának” nevezünk.
Ez tehát egy első osztályozás, vagy inkább négy szempont.
3 [a Préémínence de la main draite. Újból megjelent a Mélımges de Socíologie
relígieuse et de folklore-ban, Paris, Alcan.
435
HARMADIK FEIEZET
A TEsT-TECHNIKÁK sIoGRAFIKUs
FELsoRoLAsA
Ez egy egész más Osztályozás, nem mondom, hogy logikusabb, de a megfigyelő számára könnyebb. Egyszerű felsorolás.
Azt gondoltam, bemutatok önök előtt egy sor kis táblázatot, mint az amerikai professzorok szokták. Egészen egyszerűen nagyjából követni fogjuk az emberi életkorokat, az egyén hét. köznapi életútját, hogy felsoroljuk azokat a test-teclinikál~
amelyek rá vonatkoznak vagy amiket megtanítanak neki.
1. A születés e's a szülés technikái. - A tényeket elég rosszul ismerjük, és a klasszikus értesülések egy része vitathatófi A jobbak közül valók Walter Roth adatai a queenslandi ausztrál és a Brit Guyana-i törzsekről.
A szülés formái nagyon változóak. A gyermek Buddha úgy
született, hogy anyja, Májá álltában egy fába kapaszkodott Állva szült. Az indiai asszonyokjó része ma is így szül. Azok a dolgok amiket mi normálisnak gondolunk, tudniillik a háton
fekvő testhelyzetben szülés, nem normálisabbak, mint mások,
például a négykézláb álló' testhelyzetek. Vannak szülési technikák az anya részéről, és vannak segítői részéről, ahogyan megfogják a gyermeket; elkötik és elvágják a köldökzsinórt; ellátják az anyát; ellátják a gyermeket. Itt van tehát néhány elég jelentős kérdés. Es vannak még mások is: a gyerek megtartása, a nyomorékok kitétele, az ikrek elpusztítása döntő pillanat
egy-egy faj történetében. A gyermek elismerése az Ősi történe-
lemben és más kultúrákban is elsőrendű fontosságú esemény.
2. A gyermekkor technikái- A gyermek nevelése és táplálása - Két egymáshoz kapcsolódó élőlény: anya és gyermek viselkedésformái. Nézzük a gyereket: szoptatás stb., hordozás stb. Az a 4 Még Ploss Das Weil] című könyvének legutóbbi kiadásai is (Bartels stb. kiadásai) kívánnivalót hagynak maguk után.
436
gyerek, akit anyja két-három évig jószerivel a bőrén hordott,
egészen másként-:viselkedik vele, mint az, akit nem hordoztak így;5 egészen más viszonyban lesz az anyjával, mint a mi gyerekeink. A nyakába, vállára csimpaszkodik, lovagló ülésben a csípőjén ül. Figyelemre méltó torna,ez, egész életére nézve lényeges. Egy másik torna az anya számára, hogy hordozza. Sőt,
úgy tűnik, a mi gyermekkorunkból eltűnt lelkiállapotok létrejöttével van dolgunk. Nemek és bőrök érintkeznek stb. Elvâlaszta's - Nagyon hosszú, két-három évig is eltart. Köte-
lező szoptatni, Olykor még állatokat is. Az asszony nagyon sokáig nem apasztja el a tejét. Ráadásul van kapcsolat az elválasztás és a termékenység között, a termékenység az elválasztás idejéig szünetelfi
Az emberiség elég jól kettéválasztható bölcsős és bölcsőtlen
népekre. Vannak ugyanis test-technikák, amelyek feltételeznek valami eszközt. A bölcsős országokba sorolha tók az északi
félteke mindkét felének népei, az Andok vidéke és Közép-Af-
ˇ
rika egyes népességei. E két utóbbi csoportban a bölcső használata a koponya torzításaival is együtt jár (aminek lehet, hogy súlyos élettani következményei vannak). A gyermek az elválasztás után - Tud enni és inni; megtanították
járni; edzik a látását, a fülét, ritmus-, forma- és mozgásérzékét,
gyakran zenére és táncra is. Megtanulja az alvás, a lélegzés fogalmait és szokásait. Fölvesz egyes testtartásokat, amikre gyakran rákényszerítik.
Í1 3. A serdűlôkor technikái. - Főként a férfiaknál kell megfigyelni. A lányoknál kevésbé fontos azokban a társadalmakban, ame-
lyekre az etnológiai kutatás irányul. A testi nevelés nagy pilla-
` nata valójában az avatás. Aszerint, ahogyan a mi fiaink és lányaink nevelkednek, úgy képzeljük, hogy mindenütt ugyanazokat a viselkedésformákat és testtartásokat tanulják el, és
ugyanabban a gyakoroltatásban részesülnek. Ez az elgondolás már ránk nézve sem igaz - az úgynevezett primitív népeknél pedig teljesen hamis. Ráadásul úgy írjuk le a tényeket, mintha 1v mindig és mindenütt létezett volna valami olyasféle iskola,
mint a miénk, ami tüstént elkezdődik, dolga pedig az, hogy vigyázzon a gyerekre és készítse föl az életre. A szabály épp az
ellenkezője ennek. Például: a fiúgyerek nevelése minden fekeS Mostanában kezdenek megfigyeléseket közzétenni e tárgyról. 6 A Ploss által összegyűjtött és Bartels teldolgozta tények bőséges gyűjtemé-
nye e kérdésben kielégítő.
437
te társadalomban a kamaszkorban válik intenzívvé, a lányoké pedig, hogy úgy mondjam, hagyományos marad. A nőknek nincs iskolájuk. Anyjuk iskolájába járnak, és szüntelenül nevelődnek, hogy kivétel nélkül feleség legyen belőlük. A fiúgye-
rek bekerül a férfitársadalomba, ahol megtanulja a mesterségét, főként pedig hadi mesterségét. Férfi és nő számára azonban egyaránt a kamaszkor a döntő pillanat. Ekkor tanulják
meg véglegesen azokat a test-technikákat, amelyeket egész felnőtt életükre megtartanak.
4. A felnó'ttkor technikái - Ahhoz, hogy ezeket számba vegyük,
követhetjük a nap egyes szakaszait, amelyeken belül az összehangolt mozdulatok és a leállások megoszlanak. Megkülönböztethetjük az alvást és az ébrenlétet, az ébrenlé-
ten belül pedig a pihenést és a tevékenykedést. a) Alvdstechnikák Az az elgondolás, hogy a lefekvés tennészetes dolog, teljességgel pontatlan. Elmondhatom önöknek, hogy a háború engem megtanított bárhol, például kőrakáson aludni, de ágyat változtatni csak némi álmatlanság árán tudok; csak a második éjszakától vagyok képes gyorsan elaludni. Ami nagyon egyszerű, az az, hogy különbséget tehetünk az Olyan társadalmak, melyeknek az alváshoz a puszta földön kívül semmijük nincs, meg az olyanok között, amelyek eszköz-
zel segítenek magukon. A „15. szélességi fok cívilizációját”,
amiről Graebner beszél,7 egyebek között az jellemzi, hogy alváshoz kis padot tesznek a tarkójuk alá. A támasz gyakran totem, olykor kuporgó emberalakok, totemállatok faragványai díszítik. -Vannak gyékényes és gyékény nélküli népek (Azsia,
Óceánia, Amerika egy része). - Vannak kispárnás és kispárna nélküli népek. - Vannak népek, akik nagyon szoros körben összebújnak aludni a tűz körül, sőt tűz nélkül is. Vannak ősi
módszerek a test és a láb fölmelegítésére. A tűzföldiek, akik na-
gyon hídeg vidéken élnek, csak a lábukat tudják fölmelegíteni,
amikor alszanak, mivel csak egyetlen (guanaco)bőr takarójuk
van. - Végezetül ott van az állva alvás. A maszájok tudnak állva aludni. En is aludtam állva a hegyekben. Gyakran aludtam
lovon, olykor menet közben is: a ló értelmesebb volt nálam. Az
inváziók ókori történetírói a hunokat és mongolokat lovon alva ábrázolják. Ez ma is igaz, az alvó lovasok meg se állítják lovukat. 7 Graebner: Ethnologıˇe. Leipzig, 1923.
438
“___-v
Y
, Itt van a takaróhasználat. Emberek, akik betakarózva va nélkül alszanak. A függőágy és a felfüggesztve alvás ztakãró »mó ja.
Rengeteg szokás ez, amelyek test-technikák, és ugyanakkor .mélyen visszhangoznak biológiai jelenségeket is. Mindezt le. y'het és kell is terepen vizsgálni, s az efféle dolgok százait kell fmég megismernünk.
b) Ebrenlét: pihenési technikák - A pihenés lehet tökéletes pihenés vagy egyszerű leállás: fekve, ülve, guggolva stb. Próbálja-
f nak meg leguggolni. Meglátják, micsoda kínlódás lenne például
1; egy marokkói lakoma, amit minden rituális előírás betartásával
5, fogyasztanak el. Az ülésmód alapvető. Vannak guggoló és ülő
Í népek. Ez utóbbiak közt pedig vannak paddal rendelkező és
f, pad vagy emelvény nélküli népek; ülőalkalmatossággal rendel-
Ij kező és nem rendelkező népek. A fa ülőke, amit guggoló alakok
J: tartanak, igen figyelemreméltó módon nagyon elterjedt az észa-
l ki szélesség tizenötödik fokának minden vidékén és mindkét f félteke egyenlítői területein.B Vannak népek, akik használnak
Í asztalt, mások nem. Az asztal, a görög „trapeza” távolról sem
f egyetemes. Keleten ez mindenütt rendszerint egy szőnyeg vagy
v gyékényfonat. Mindez elég bonyolult, hiszen ezek a megpihenések magukban foglalják az étkezést, a beszélgetést stb. Egyes
- társadalmak a pihenést egyedülálló testhelyzetben töltik. Igy az vidékének egy részét, TanganyiÁ ` egész nílusi Afrikát és Csád "
káig, olyan emberek népesítik be, akik a mezőn gólyalábon pi-
. hennek. Van, aki meg tud állni fél lábon támasz nélkül is, mások
g. botra támaszkodnak. A pihenés technikái valódi kulturális vonások, melyek sok népnél, népek egész családjainál közösek. A > `., :. tudom,
`V
számára mi sem természetesebb; nem ˇ pszichológusok mindnyájan egyetértenek-e velem, de én úgy vélem, hogy ezek
a szavannai testtartások a magas fű miatt alakultak ki, a pásztor,
az őrszem stb. feladatainak függvényében; ezeket nehezen, ta.`, nulással sajátítják el és őrzik meg. pihenést; még a ^` Nézzük az aktív, általában esztétikai jellegű
ˇ pihenéskori tánc stb. is gyakori. Ezekre- lentebb visszatérünk. c) A fevékenykedés, a mozgás technikái A pihenés meghatáro-
zása szerint a mozgás hiánya, a mozgás pedig a pihenés hiáf 'ˇ nya. Ime egy egyszerű és közönséges felsorolás: L.. Az egész test mozgásai: mászás; taposás; járás. A ja'ra's: az ` -2 egyenesen álló test tartása menet közben, légzés, a járás ritmuB Ez Graebner egyik jó megfigyelése, uo.
439
sa, az ököl, a könyök hintáztatása; a törzs a test elé dől-e vagy a
test két oldala felváltva kerül előrébb (mi ahhoz vagyunk szokva, hogy egész felsőtestünk egyszerre mozdul). Lábfej kifelé
vagy befelé. A lábszár kinyújtása. Csúfolódni szoktunk a „ka.
kaslépésen”. Ezzel a módszerrel éri el a német hadsereg, ho a láb a leghosszabbra nyújtózhasson, lévén, hogy a hosszú lábú
északi emberek szeretnek a lehető legnagyobbat lépni. E gyakorlátok híján Franciaországban sokan közülünk kissé csámpás térdűek maradnak. Ime azon idioszinkráziák egyike, amelyek
egyszerre tartoznak a fajhoz, az egyéni és a kollektív mentalitáshoz. Az olyan technikák, mint a félfordulat, még furábbzıkl
Az „elvében” angol „jobbra át” annyira különbözik a miénktől, hogy az elsajátítása külön tudomány. Futás - A láb, a kar helyzete, légzés, a futás mágiája, kitartás_
Láttam Washingtonban a hopi indiánok Tűztestvériségének
főnökét, aki négy emberével azért jött, hogy tiltakozzék, mivel betiltották egyes alkoholos italok felszolgálását a szertartásaikon. Biztos, hogy a világ legjobb futója volt. 250 mérföldet tett
meg megállás nélkül. Ezek a pueblók mind hozzá vannak szok-
va mindenféle elképesztő fizikai teljesítményhez. Hubert, aki
látta ezeket az embereket, fizikailag a japán atlétákhoz hasonlította őket. Ugyanez az indián páratlan táncos is volt.
Végül elérkeztünk az aktív pihenés technikáihoz, amelyekben nemcsak egyszerűen az esztétika, hanem a testi játékok is feltárulnak. Ta'nc - Onök talán részt vettek von Hornbostel és Curt Sachs táncóráin. Melegen ajánlom ez utóbbi nagyon szép tánctörténeti munkáját.9 Elfogadom felosztásukat, amely szerint van~
nak pihenő táncok és aktív táncok. Talán kevésbé fogadom el
azt a feltételezést, ami e táncok további felosztására vonatko-
zik. Annak az alapvető tévedésnek estek áldozatul, amiben a szociológia egy része is él. Allítólag lennének kizárólag férfiágon leszárrnazó és női ágon leszármazó társadalmak. Az egyik,
a nőies, inkább egy helyben táncolna, a másik, a férfiaktól leszármazó inkább a helyváltoztatásban lelné kedvét. Curt Sachs jobban osztályozta ezeket a táncokat extrovertált és introvertált táncokra. A pszichoanalízis kellős közepén találjuk magunkat, ami itt talán kellőképpen megalapozott. Igazság szerint a szociológiának összetettebben kell látnia a dolgokat. Igy például a polinézek, főképpen pedig a maorik nagyon 9 Curt Sachs: Weltgeschı'chte des Tanzes. Berlin, 1933.
440
erõsen rázzák magukat még egy helyben is, és nagy helyváltoztatásokat végeznek, ha van rá terük.
Meg kell különböztetni a férfi- és a női táncokat, amelyek
akran ellentétesek
Végül tudni kell, hogy az összeölelkezve táncolás a modern
európai civilizáció terméke. Ez mutatja, hogy a számunkra teljesen természetesnek tűnő dolgok történetiek Ez a táncmód egyébként, minket kivéve, az egész világ szemében borzalmak borzalma. Attérek azokra a test-technikákra, amelyek mesterségek függ~ vényei és részei, vagy összetettebb eljárások. Ugrás - Az ugrástechnika átalakulása a szemünk láttára játszódott le. Mindannyian dobbantóról és szemből ugrottunk.
Ennek hál' Istennek vége. Ma szerencsére oldalról kell ugrani.
Magasugrás, távolugrás, mélybe ugrás. Műugrás, rúdugrás. Itt rálelünk Köhler, Guillaume és Meyerson barátaink elmélkedé-
seinek tárgyára: az ember és az állatok összehasonlító lélektanára. Ezek a technikák végtelenül változatosak. Ma'sza's - Elmondhatom önöknek, hogy igen gyatra famászó vagyok - hegyen vagy sziklán még elmegy a dolog. Neveltetés, következésképp módszerbeli különbség.
Az a famászási technika, amikor egy öv öleli körül a mászó
és a fa derekát, minden úgynevezett primitív népnél elsőrendű fontosságú. Viszont ez az övhasználat nálunk is megvan. Lát-
hatjuk a telefonszereló'ket is, amikor csak a vaskapcsaikkal, öv
nélkül másznak. Ezt az eljárást meg kellett nekik tanítani.10 Az alpinizmus módszereinek története roppant figyelemreméltó. Az én koromban mesés előrehaladást tettek. Lemene's - Nincs szédítőbb, mint elnézni egy kabilt, amint papucsban lefelé megy. Hogyan képes rá anélkül, hogy elhagyná a papucsát? Próbáltam nézni, csinálni, nem értem.
Azt se értem egyébként, hogyan tudnak a hölgyek magas sarkú cipőjükben járni. Ezt mind meg kell figyelni, nem csak összehasonlítani. Usza's - Már elmondtam, mit gondolok róla. Lemerülni, úszni;
segédeszközöket: tömlőket, deszkákat stb. használni. A hajózás feltalálásának ösvényére léptünk. Egyike voltam azoknak, akik bíráltuk de Rougé-ék könyvét Ausztráliáról, kimutattuk plágiumait, súlyos pontatlanságokat véltünk benne felfedezni. Másokkal együtt mesének minősítettem elbeszélésüket: látták, amint '0 Végre láttam, hogyan használják (1935. tavasz). 441
“1 a niol-niolok (Nyugat-Ausztrália) nagy tengeri teknőcöket lovagolnak meg. Most viszont kitűnő fényképek állnak rendel-
kezésünkre, amelyeken ezek az emberek teknőcháton látha-
tók. Ugyanígy, az úszáshoz használt fadarab históriáját följe-
gyezte Rattray az Ashantikban (I. kötet). Ez ráadásul biztosan
megvan Guinea, Porto Novo és saját gyarmataink majdnem minden lagúnájának bennszülötteinél. Erókífejtési mozdulatok - Nyomni, húzni, emelni. Mindenki
tudja, mi egy csípődobás. Ez tanult technika, nem pedig egy. szerű mozdulatsorozat.
Hajítaní, a levegőben vagy a talajon dobni stb; az a mód,
ahogyan az elhajítandó tárgyat ujjaik között tartják, figyelemre méltó és nagyon Változatos.
Tartani. Fogak közt tartani. Lábujjak, hónalj használata stb.
Amechanikus mozgások tanulmányozása elkezdődött. Ez a mechanikus párképzés a test segítségével. Nyilván emlékeznek Reulaux nagy elméletére a párképzésről. Es itt a nagy Farabeuf neve is eszünkbe ötlik - amint az öklömet használom, annál is inkább, hisz miután az embernek „chelles-i ökle
lett”, „párok” képződtek. Ide kívánkoznak a kézügyességi trükkök, bűvészmutatvá-
nyok, az atletizmus, az akrobatika stb. Meg kell mondanom
önöknek, hogy világéletemben a legnagyobb csodálattal adóztam a szemfényvesztőknek, a légtornászoknak, és ezzel ma
sem vagyok másként. d) A testápolás technikái. Dörzsölés, mosdás, szappanoza's - Ez a rovat épp a minap nyílt. A szappant nem az ókoriak találták
föl, ők nem szappanozkodtak. A gallok találták föl. Másfelől
pedig, tőlük függetlenül, egész Közép- és Dél-Amerika (észak-
keleti része) Panama fájával, a „brazilfával” szappanozta ma-
gát, amiről az ország a nevét kapta.
Szájápolás. - A köhögés és köpés technikája. Elmondok egy
személyes megfigyelést. Egy kislány nem tudott köpni, és ettől minden megfázása súlyosabb lett. Utánanéztem a dolognak. Apja falujában és különösképpen apja családjában, Berryben, nem tudtak köpni. Megtanítottam. Kapott köpésenként négy spus-t. Mivel szörnyen vágyott egy biciklire, megtanult köpni. O az első a családjában, aki tud.
A természetes szükségletek higiénéje -Itt számtalan tényt tud-
nék fölsorolni. e) A táplálkozás technikája. Evés - Emlékeznek a perzsa sah anekdotájára, amit Höffdíng mesél el. A sah III. Napóleon ven442
dége volt, és kézzel evett; a császár pedig ragaszkodott hozzá,
hogy aranyvillával egyék. „Nem is tudja, mekkora élvezettől
fosztja meg magát”, mondta neki a sah. A kés használata vagy hiánya. Mac Gee hatalmasat tévedett, amikor azt vélte megfigyelni, hogy a szeri indiánok (Madelaine-félsziget, California) a létező legprirnitívebb emberek, mi-
vel fogalmuk sincs a késről. Nem esznek késsel, és kész.
Ital - Nagyon hasznos dolog megtanítani a gyerekeknek, hogy tudjanak inni közvetlenül a forrásból, vízsugárból stb. vagy a vadak lábnyomából stb., az üveg érintése nélkül stb. f) A szaporodás technikái - Mi sem technikaibb jellegű, minta szexuális testhelyzetek. Nagyon kevés szerzőnek volt elegendő bátorsága ahhoz, hogy erről szót ejtsen. Hálával tartozunk Kraussnak, hogy közzétette az Anthropophyteı'a nagy gyűjteményét. Vegyük például azt a közösülésí helyzetet, amikor a férfi az asszony lábát térdénél fogva megemelve tartja. Ez egy jellemzőtechnika a Csendes~óceán egész vidékén, Ausztráliától a Behring-szoroson át Peru legcsücskéig - másutt, hogy úgy mondjam, igen ritka. Vannak mindenféle normális és nem normális nemiaktus-
technikák. Eríntések a nemi szervvel, a lélegzet keveredése, csó-
kok stb. Itt a technikák és a nemi erkölcs szoros kapcsolatban
állnak. g) Itt vannak végezetül az ápolás, a nem normális gondozása'nak technikái: masszázsok stb. De lépjünk tovább.
443
NEGYEDIK FEJEZET
ÁLTALÁNOS MEGFIGYELÉSEK Az általános kérdések talán jobban fogják érdekelni önöket,
mint a technikáknak ez a felsorolása, amit túl hosszadalmasan
tárgyaltam önök előtt. Mindezekből az derül ki nagyon világosan, hogy mindenütt cselekvéssorozatok fizio-pszicho-szociológiai összetételeivel állunk szemben. Ezek a cselekvések többé-kevésbé megszokot~ tak, és az egyén és a társadalom történetében többé-kevésbé régiek Menjünk még messzebbre: annak, hogy az egyénnél könynyebb megvalósítani őket, éppen az az egyik oka, hogy mindezeket a társadalmi tekintély révén és számára tanuljuk meg. Elmondom, hogyan érttettem meg káplárként az embereimmel, mi értelme zárt sorban gyakorlatozni, négyes sorban, lé-
pésben menni. Megtiltottam, hogy egyszerre lépjenek, sorba
vagy két négyes vonalba álljanak, és átvezényeltem a szakaszt az udvar két fája között. Egymás hegyén-hátán bukdácsoltak.
Rájöttek, hogy nem is akkora hülyeség, amit csináltatnak velük. A csoportos életben mindenütt van egyfajta oktatása a zárt sorban való mozgásoknak. Minden társadalomban mindenki tudja és tudnia is kell, meg
is kell tanulnia, hogy bármely helyzetben mit kell tennie. A tár-
sadalmi élet természetesen ostobaságoktól és anormalitásoktól sem mentes. A hiba is lehet alapelv. A francia tengerészet csak nemrégiben kezdte úszni tanítani a matrózait. De az alapelv: példa és rend. Mindezen tényeknek tehát alapos szociológiai okuk van. Remélem, ebben igazat adnak nekem. Másfelől, mivel ezek testmozdulatok, mindez óriási bioló-
giai, élettani gépezetet föltételez. Milyen nagy vajon a pszicho~
lógiai fogaskerék? Szándékosan mondok fogaskereket Egy Comte-követő azt mondaná, hogy a társadalmies a biológiai között nincs intervallum Én azt mondhatom önöknek, hogy itt a 444
pszichológiai tényeket áttételnek látom, nem pedig oknak, ki-
véve az alkotás vagy a reform pillanataiban. Az újításnak, az elvek lerakásának esetei ritkák. Az alkalmazkodás egyéni pszichológia dolga Ezt azonban rendszerint az Oktatás irányítja, vagy legalábbis az együttélés, a kapcsolatok körülményei Másfelől két nagy-nagy kérdés van a lélektan napirendjén: az egyéni képessége, a technikai orientációé meg a karakterisz-
tikáé, a biotipológiáé, amelyek versenghetnek az imént rövi-
den vázolt kutatással. A pszichológia nagy előrehaladása a legutóbbi időben véleményem szerint nem a pszichológia, úgy-
mond, képességei kapcsán jött létre, hanem a pszichotechnikában
és a pszichikai „egészek” elemzésében.
Itt az etnológus szembe találja magát egy-egy adott fajta, egy-egy adott nép ilyen és ilyen biológiájának nagy kérdéseivel. Ezek alapkérdések. Azt gondolom, hogy bárminek látszódjék is, itt is biológiai-szociális jelenségekkel van dolgunk. Ugy vélem, hogy mindezen technikák alapvető oktatása abban áll, hogy a testet a használatukhoz idomítjuk. A sztoicizmus legnagyobb próbatételeinek stb., amelyek az emberiség legna-
gyobb részénél az avatást jelentik, az a céljuk, hogy elsajátíttas-
sák a hidegvért, az ellenálló képességet, a komolyságot, a szellemi készenlétet, a méltóságot stb. Hajdani alpinistáskodásom
legnagyobb hasznát abban látom, hogy megtanultam a higgadtságot, ami lehetővé tette számomra, hogy állva aludjam a legkisebb kiszögellésen a mélység fölött. Ugy gondolom, hogy az önmagukat meghatározott eredmény elérése érdekében szelektáló emberfajták nevelésének ez az egész fogalma magának a történelemnek is alapvető mozza-
nata: a látás tanítása, a járás, fölmászás, lemenés, futás tanítása.
-Ez kiváltképp a higgadtság elsajátíttatásában áll. Ez pedig elsősorban késleltetési mechanizmus, az összehangolatlan mozgások megakadályozása; a késleltetés pedig lehetővé teszi az összehangolt mozdulatok immár összehangolt válaszát, amelyek így az akkor megválasztott cél irányába hatnak. Az em-
bert megrohanó nyugtalansággal szembeni ellenállás a társa-
dalmi és mentális életben alapvető dolog. Vízválasztó a kettő között, még az úgynevezett primitív társadalmakat is osztályokba sorolja: aszerint, hogy reakcióik durvák vagy kevésbé azok,
meggondola tlanok, öntudatlanok vagy épp ellenkezőleg, behatároltak, pontosak, tiszta tudattól vezéreltek-e.
A társadalomnak köszönhető, hogy a tudat beavatkozik.
Nem a tudattalannak köszönhető, hogy beavatkozik a társada445
lom. A társadalomnak köszönhető, hogy létezik a kész mozdu-
latok biztonsága, a tudat uralkodik az érzelmen és a tudattalanon. A józan észnek köszönhető, hogy a francia tengerészet kötelezi a matrózokat, tanuljanak meg úszni.
Innen könnyűszerrel átléphetünk kevésbé filozofíkus terü_
letekre.
Nem tudom, telfigyeltek-e arra, amire Granet barátunk má;I utalt a taoizmus technikáiról, test-technikáiról, főleg légzéstechnikáiról szóló nagy kutatásaiban. Elegendő mértékben ta-
nulmányoztam a jóga szanszkrit szövegeit ahhoz, hogy tud-
jam, ugyanezek a tények megvannak Indiában is. Azt gondolom, hogy még misztikus állapotaink mélyén is vannak olyan test-technikák, amelyeket még nem figyeltek meg, s vannak olyanok, amelyeket Kínában és Indiában a legősibb idők óta
tökéletesen megfigyeltek A misztika e szociopszicho-biológiai tanulmányozását el kell végezni Úgy vélem, hogy szük-
ségképpen vannak olyan biológiai eszközök amelyek segítsé-
gével „kapcsolatba léphetünk Istennel". Bármennyire is csak Kínában és Indiában alapvető szempont a légzéstechnika, sokkal általánosabban elterjedtnek gondolom. Mindenesetre ezen a ponton sok olyan tény megértéséhez van eszközünk, amiket eddig nem tudtunk megérteni. Azt is gondolom, hogy a közelmúlt reflexoterápiai felfedezései minden figyelmet megérde-
melnek tőlünk, szociológusoktól, a biológusok és pszichológusok mellett... akik ebben nálunk sokkalta illetékesebbek.
446
