1
Lora Leigh Csábító Fenevad Rajongói fordítás
Lektorálta: Wendy
2
Callan Lyons egy genetikai kísérlet eredménye. Egyike annak hat harcosnak, akik a szabadságukért, a túlélésükért, és a Falkájukért küzdenek. Merinus Tyler az a riporter, aki megpróbálja elcsábítani, hogy dolgozzanak együtt, mígnem a "párzási őrület" körbezárja őket, és az általa okozott forró szexuális vágyból nincs menekvés. Megtévesztés, gyilkosságok, és az elvetemült Genetics Tanács akadályozza őket. Callan használni fogja az erejét, hogy megpróbálja megmenteni mindnyájukat.... és megtesz mindent, ami a hatalmában áll, hogy megszerezze, és megtartsa a nőjét.
1. FEJEZET
Washington D.C. – Ez a történet az enyém. – Merinus ránézett a hét bátyjára, és az apjára. Hangja határozottan csenget, megingathatatlan elszántsága érezhető volt. Tudta, hogy nem egy magas nő. 165 centijével, átkozottul nehéz volt meggyőznie a család férfi tagjait, akik mind 180 centinél magasabbak, hogy komolyan vegyék. De ebben az esetben tudta, hogy nincs más választása. – Nem gondolod, hogy ez egy kicsit sok, hogy megoldjad, Pimaszka? – Caleb a főszerkesztője és főnöke, a National Forum-nál, és egyben a második legidősebb bátyja, fölényesen vigyorgott rá. Merinus nem dőlt be a csalinak. Ránézett a hosszú asztalra, majd apja elgondolkodó arcára. John Tyler volt az, akit meg kell győznie, nem az idióta testvéreit. – Keményen dolgoztam apa, meg tudom csinálni. – Harcolt, hogy hangja eltökélt, acélos keménységű legyen, gyakran hallotta, ahogy a legidősebb bátyja csinálta. – Megérdemlem ezt a lehetőséget. Huszonnégy éves volt, a legfiatalabb, egy nyolc gyermekes családban, ráadásul az egyetlen lány. Gyűlölte a sminket, nem érdekelte az öltözködés, és a társadalmi helyzete. Gyakran hallotta, hogy bátyjai szerint Ő volt a női nem szégyene. A legkeresettebb újságíró akart lenni. Szeretett volna az az újságíró lenni, aki csinál valami különlegeset. Ő akarta megtalálni a férfit, akinek a képe az asztalon feküdt, és akinek a szeme ragyogó borostyán sárga volt. Talán több volt benne a nő, mint ahogy azt a családja sejtette. Megszállott volt. Merinus magában elismerte, hogy a tűzzel játszik, és próbálta ezt eltitkolni. Attól a pillanattól kezdve, hogy meglátta a képet a szóban forgó férfiról, ideges, rémült lett, megijedt, hogy a versenytársai lecsapnak a férfire, mielőtt elmondhatná az apja ajánlatát neki. – Miből gondolod, hogy te vagy a legmegfelelőbb személy erre a feladatra, Merinus? – Az apja előrehajolt a kézét összekulcsolta maga előtt az asztalon, kék szemével komolyan, mérlegelve nézte őt. – Mert nő vagyok. – megengedett magának egy kis mosolyt. – Te mondtad, hogy túl sok a tesztoszteron, küld el valamelyik behemótot innen és kapunk egy automatikus elutasítást. De egy nőt meghallgat.
3
– Meghallgat, vagy megpróbál elcsábítani? – a lány egy másik testvére tette fel a durva kérdést. – Ez az ötlet elfogadhatatlan. Merinus az apját nézte, és közben imádkozott, hogy legidősebb bátyja Kane, tartsa a száját. Apjuk hallgatott a bátyjára vele kapcsolatban, és ha úgy döntött, hogy túl veszélyes a dolog, akkor nem volt rá mód, hogy John Tyler megváltoztassa a döntését az utazásával kapcsolatban. – Tudom, hogy nagyon óvatosnak kell lennem. – mondta neki halkan. – Te és Kane képeztetek ki engem is. Szeretném ezt a lehetőséget. Megérdemlem. És ha nem kapja meg, akkor is megpróbálja. Tudta, hogy a bátyja nem tudna kapcsolatba lépni vele, de ő igen. Elnyomott egy borzongást a gondolat hatására. Egyesek azt állítják, hogy a férfi nem is ember. Egy genetikai kísérlet során fogant egy kémcsőben. Megváltoztatták a DNS-ét, egy állat génjeit keverték az emberi DNS-el. A férfi ösztönei, vadászképessége egy oroszláné. Egy tökéletesnek látszó férfi. Egy férfi, akit arra tenyésztettek, hogy kegyetlen gyilkos legyen. Merinus olvasta a jegyzeteket a kísérletekről, és annak a tudósnak a harminc évvel ezelőtti naplóját, aki kihordta a testében a férfit. Dr. Maria Morales az apja barátja volt még az egyetemen. Dr. Morales összekészített egy dobozt Johnnak, amit halála esetén kézbesítenek. És most azt a döntést kell meghozniuk, hogy ki hajtsa végre a nő utolsó kívánságát. Az apja feladata volt megkeresni Maria „bérfiát”, a nő által megjelölt helyen. Továbbá segíteni a férfinak, hogy legyőzze a titkos Genetics Tanácsot, meggyőzni, hogy jöjjön elő, és segíteni neki abban, hogy elérje, hogy biztonságban legyen. A nőnek volt elég bizonyítéka ahhoz, hogy a Tanácsot végleg elássa. Kane kiderítette a többit. Nem voltak megnevezve a tanács tagjai, nem tudták bizonyítani a részvételüket, de a férfi az Ő teremtményük. – Ez túl veszélyes, hogy rábízzuk. – Caleb érvelt újra. A többiek hallgattak, de Merinus tudta, hogy elég hamar ki fogják fejteni a véleményüket. Merinus vett egy mély lélegzetet. – Vagy én kapom meg a storyt, vagy követem azt az idiótát, aki megkapja. Nektek nincs esélyetek. – És itt jön az a nő, aki nem hajlandó sminkelni magát, és ruhát felvenni? – Egy másik testvére szólt közbe nevetve. – Drágám, senkit nem tudsz becsapni, több kell ahhoz. – Nem kell hozzá, csak egy kurva! – Szólt vissza dühösen, hogy leállítsa legfiatalabb testvérét. – Ez egyszerű logika, ostoba. Egy nő, legyen azon nadrág vagy ruha, több figyelmet kap egy férfitől, mint bármelyik másik férfi. Nagyon óvatos, senkiben sem bízik meg könnyen. Maria ezt nagyon egyértelműen állítja a naplójában. Nem fog megbízni egy másik férfiban. Alapvetően fenyegetésnek veszi. – És nagyon veszélyes, olyan amilyennek meg akarták alkotni. – Érvelt Caleb mellett Gray, ahogy végigszántott ujjaival rövid barna haján. – A francba, Merinus, te akkor sem mehetsz ennek a szemétnek a közelébe, ha akkor nincs üzlet.
4
Merinus vett egy mély levegőt. Lesütötte a szemét, és bámulta a sivár magányt, ami azokban a szemekben látszott a sima papíron. A férfi szeme megbabonázta őt a képen keresztül is. Az elmúlt évtizedek szomorúsága tükröződött benne. Most harminc éves volt, pár nélkül, egyedül. Egy család nélkül, vagy akár fajtárs nélkül, aki olyan, mint Ő. Milyen szörnyű ez, ráadásul még vadásztak is rá, és ez így tragédia. – Nem fogok itt maradni – mondta elég hangosan ahhoz, hogy mindenki hallja. – Követni fogom azt, aki kimegy oda, és nem hagyom, hogy elüldözzétek őt. Sűrű csend ült a teremre. Merinus érezte, hogy nyolc szempár különböző mértékű rosszallással tekint rá. – Én elmegyek vele. Tudom kezelni a kutatási részt, Merinus pedig kapcsolatot tud teremteni vele. – Kane hangjára Merinus meglepetten kapta fel a fejét. Sokk viharzott végig a testén, ahogy rájött, hogy az a bátyja, aki ez idáig a leginkább hátráltatta, most ténylegesen hajlandó segíteni neki ebben az ügyben. Nehéz volt elhinni. Kane arrogáns volt, és az esetek 90 %-ban Ő volt a világ legnagyobb bunkója. Egy ex – Speciális Erők (Special Forces commander) parancsnok, aki parancsolgatóbb bármelyik embernél, aki valaha is megszületett. Ez az első alkalom, hogy Kane szemébe nézett. Arckifejezése hűvös volt, de a szemében düh csillogott. Mélységes és forró dühvel nézett a szemébe, nem a szokásos kötekedő, csúfolódó tekintettel. Majdnem megijesztette intenzív tekintetével. Nem rá volt mérges, de Kane ki volt akadva. És egy pipa Kane, nem volt jó dolog. Merinus tudatában volt annak, hogy az apja hátradőlt a székében, és meglepetten nézte legidősebb fiát. – Már egy csomó időt rááldoztál erre az ügyre, Kane. – jegyezte meg John. – Legalább hat hónapot. Azt hittem készen áll minden? Kane az apjára pillantott, és enyhén megvonta a vállát. – Szeretném figyelni közben. Elég közel leszek ahhoz, hogy segítsek neki, ha szüksége van rám, de elég ügyes, és tudja, hogy ez a kutatás átkozottul veszélyes lehet rá nézve. Ha Ő is készen áll az indulásra ma este, akkor megpróbálhatja a maga módján elintézni ezt az ügyet. – Én készen leszek. – A lány válasza azonnali volt. – Csak mond meg, hogy mikor indulunk. – Legyél kész négyre. Vár ránk egy nyolc órás autóút, és akarok némi felderítést végezni hajnalban. Átkozottul jó dolog, hogy nem érdekel, hogy letörik néhány körmöd, kölyök, mert akkor mást se csinálnál, mint a körmeidet reszelnéd. Odajött hozzá, és talpra rántotta, miközben körülöttük ádáz vita tört ki. Merinus csak némán nézte, csodálkozott a döntésén. Mi a franc van ezzel az emberrel? Figyelmen kívül hagyta a másik testvére heves tiltakozásait. Az érvelt Merinus biztonságával kapcsolatban, és a biztosíték hiányára, hogy valami átkozott hibrid állat nem fertőzi meg. Merinus a szemét forgatta, aztán idegesen az ajkába harapott, Kane arcára maszkként borult a veszélyes düh. Szeme halott volt. Mintha nem lenne benne élet, vagy világosság. Ez ijesztő nézés volt. A szoba elcsendesedett. Senki, de tényleg senki nem mondott ellen Kane-nek, mikor úgy nézet ki, mint most. – Légy kész, kishúgi. – mondta nyugodtan, ahogy elhaladt a lány mellett.
5
– És ha csomagolsz egy rohadt ruhát, vagy egyetlen egy rúzst is, akkor a seggeden fogsz ülni bezárva a hálószobádban. – Ah, Kane, – nyöszörgött gúnyosan, – ott megy a saját poggyász ellenőröm. Seggfej. – Kane tudta, hogy jobban tud csomagolni, mint bármelyikük. – Ne pityeregj, kölyök. – Mielőtt kisétált, még meghúzta a lány hosszú barna haját. – Majd felveszlek este.
6
’2. FEJEZET”
Sandy Hook, Kentucky Ez nem egy szűz lánynak való látvány volt. Merinus távcsővel figyelte a férfit, aki kinyúlva a melengető napsugarak alatt, olyan meztelen volt amennyire csak lehetséges, és ez nem is kicsit keltett fel a figyelmét. Az a gyönyörű, erősen erezett rúd az ágyékánál jó 20 centiméterre – kevesebb nem lehet, esetleg több – elemelkedett a lapos hasától. Vastag, és hosszú volt, csábította, hogy a szájába vegye. Merinus nehezen kapott levegőt, egy szikla lapos tetején feküdt, ahonnan rálátott a védett, kicsi hátsó udvarra. Nem tudta levenni a szemét a férfiról. Callan Lyons magas volt. Legalább 193 centi, izmos széles felsőtesttel, keskeny csípővel, erős combokkal, és a legoltáribb lábakkal büszkélkedhetett, amit valaha is látott. Ez nem igazán az a látvány, amit egy kedves, prűd újságírónak, mint ő látnia kellene. Ez nem helyénvaló gondolatokat ébresztett benne. Gondolatokat, hogy milyen érzés lehet mellette feküdni, hozzásimulni, végigcsókolni azt az arany árnyalatú bőrt. Megborzongott a gondolatra. Ő és Mr. Lyons már egy hete egy kis szórakoztató játékot játszottak. Merinus úgy tett, mintha nem tudna róla semmit, nem tudná ki ő, és hol található meg. A férfi pedig úgy tett, mintha Merinus nem szaglászott volna a városban utána, nem tett volna fel kérdéseket róla és az elhunyt anyjáról, és arról, hogy hol lakik. Ez ment eddig, a beszélgetéseik alkalmával. Mintha Ő nem úgy jött volna ide, hogy előre felkészült, gondolta gúnyosan. Papírok, jegyzetek, emlékeztetők, képek, az egész embertelen mennyiségű anyag. Merinus tanulmányozta a férfit, mert hetekkel korábban magának követelte ezt a storyt. Még mindig nem tudta elhinni, hogy Kane kiállt mellette, és magával hozta, hogy kapcsolatba lépjen Callannal. És azt sem, hogy nem liheg a nyakában egész idő alatt. Ezt tenné, ha nem kellett volna a hét közepén visszarohannia Washingtonba, beszélni egy tudóssal, akiről azt gondolták, hogy részt vett az eredeti kísérletben. Marinusnak többet kellett megtudnia Callan anyjáról, és felvennie a kapcsolatot ezzel a megközelíthetetlen emberrel, aki lenyűgözte a lányt. Tehát megjelent a férfi életében, és ahelyett, hogy oknyomozó riporterként viselkedne, és a férfi után nyomozna, ő azt nézte, ahogy a férfi sütteti a hasát. De micsoda látvány volt cserzett, feszes bőrével. Hosszú aranybarna haja, aminek a színe az oroszlánt juttatta az eszébe, mellyel állítólag megváltoztatták a DNS-ét. Erős bátor arc, lenyűgöző, szinte már-már barbár vonások, csupa határozott vonalak, és szögletek. És azok az ajkak. Az ajkai férfiasak, ívelt, amitől enyhén könyörtelennek tűnt. Meg akarta csókolni azokat az ajkakat. A csókot a szájánál kezdené, és végig nyalná lefelé, az egész széles mellkasát, kemény, lapos hasát, amíg elér kemény erekciójáig. Megnyalta az ajkát a gondolatra. Összerezzent, amikor megérezte, hogy mobilja rezeg a csípőjénél. Türelmetlenül fintorgott. Tudta, hogy ki az. A legidősebb, és legbosszantóbb testvére. – Mi van, Kane? – sziszegte, miután kinyitotta és a füléhez emelte telefonját. Meglehetősen büszke volt magára, hogy szeme egyszer sem szakadt el a férfi dicsőségétől. 7
– Lehetett volna apa is. – Emlékeztette Kane, hangja sima és kemény volt. – Lehetett volna a pápa is, de mindketten tudjuk, hogy általában te hívsz. – motyogta. – Szuka – morogta majdnem szeretettel. – Miért Kane, milyen édes, – vigyorgott – én is szeretlek, seggfej. Hallott egy rövid kuncogást a vonalon keresztül, ezért ő is elmosolyodott. – Hogy haladsz a storyval? – hangja elkomolyodott, túl komoly lett. – Alakul. Ma délután lesz egy találkozom, egy nő hajlandó beszélni az anyjáról. Meggyilkolták a saját otthonában. Apa ezt nem tudta. Maria Moralest itt Jennifer Lyons néven ismerték, ebben a dél-kaliforniai kisvárosban halt meg, támadója kezétől, aki nem tolvaj volt, és nem is véletlen áldozat lett, hanem valaki semmi mást nem akart csak megölni. – Mit gondolsz, mit fogsz megtudni az anyja utáni kutatás közben? – kérdezte Kane – Neked a fiát kell meggyőznöd, ne felejtsd el Merrie. – Tudom, hogy miért vagyok itt. – tört ki. – De ahhoz, hogy eljussak a fiához, több információra van szükségem. Különben is, valaki megpróbál eltéríteni Moralestől. Tudod, hogy mennyire utálom ezt. Volt a nő halála körül valami rejtély, mindössze csak akkora, mint az, amelyik elnyúlt a nyugágyon alatta. Édes mennyország. Nézte, ahogy a férfi a kezével megmozdítja a heréit, gondolta azért, hogy ne sértse meg, de nem ezért nyúlt oda, hanem azért hogy simogassa, cirógassa. A vérnyomása átkozottul megemelkedett. – Én végzem a kutatást, emlékszel? – csattant fel a testvére. – A te feladatod csak a kapcsolatfelvétel. – Nos, mindkettőt meg tudom csinálni – sziszegte. Egy fáradt sóhaj volt a válasz a vonal túlvégéről. – Meg van még a kapcsolat Lyonsal? Felajánlottad neki az egyességet, amit apa hozott össze? – Igen, élete alkuja, arról, hogy a férfi mutassa meg magát, mondja el a történetét nekik, és ők híressé teszik. Baszd meg az életedet. A lánynak nem tetszett az ajánlat, de kezdte megérteni, hogy valószínűleg ez az egyetlen olyan alku, amit Callan valaha is kapni fog, ami némileg gondoskodik a biztonságáról. – Még nem. Korai. – harcolt, hogy egyenletesen vegye a levegőt, közben alatta a férfi a kezét összekulcsolta vastag farka alján, és elkezdte simogatni az egész csodálatos, kemény húst. A férfi elkezdett maszturbálni. Hitetlenkedve nézte, miközben belenyilallt a vágy, különösen a hüvelyébe, a látványtól. Itt a szeme előtt fog a férfi maszturbálni. Nem tudta elhinni. A férfi kezei lassan köröztek a vastag vesszőn, mozgása lassú és könnyű volt, szinte lustán indult a makktól a tövéig. Érezte, hogy elönti a hő a testét a combjai között. Az izmai összeszorultak a hüvelyében, benedvesedett, a méhe összehúzódott, az érzéki hő mint a villám, dárdaként hasított a testébe. A lány mellbimbója megkeményedett, fájt. A teste annyira érzékeny lett, hogy a szellő simítását is úgy érezte meztelen karján, mint egy szerető lágy érintését. Úristen, ilyen érzés a férfiaknak, amikor nézik a nőket maszturbálás közben? Nem csoda, hogy annyira tetszett nekik. Hosszú ujjaival simogatta vastag farkát a csúcsától a tövéig, másik kezével megragadta a herezacskóit, masszírozva azokat, egyidejűleg izgatva magát mindkét kezével. Hol van az az átkozott szél, amikor szüksége lenne rá? Bármelyik pillanatban túlhevülhet a teste. 8
– Siess, Merinus, nem érsz rá egész életedben. – Kane felmordult. – A fattyúra már zsoldosok vadásznak a saját területén. Nem tudom örökre védeni a seggedet. Van még három napod, utána apa szurokba forgat, amiért egyedül hagytalak. Igen, zsoldosok. Pislogott, ahogy azt nézte, a férfi befedi a kezével az erekciója csúcsát, ujjaival simogatva éppen a makkja alját. Megnyalta az ajkát és azt kívánta, bárcsak ott lehetne és segíthetne a férfinak. Élete végéig szüzességre van ítélve. – Sietek, megígérem. – motyogta – most had tegyem le, hogy elvégezhessek néhány rohadt munkát. Nincs időm erre a baromságra egész nap. Hallotta, hogy a férfi durván felsóhajt. – Hamarosan jelentkezz. Túl sokáig vársz, mire felhívsz. – vádolta őt. – Miért tegyem? Telefonálsz minden nap helyettem. – mondta neki szórakozottan. – Mennem kell Kane. Vár a munka. Cseveghetünk később ügye, drágám. Hallotta, hogy átkozza mielőtt megszakította a hívást, összezárta és visszarakta a mobilját a csípőjénél lévő kényelmes kis tartóba. Te jó ég, mindjárt felér a csúcsra a látványtól. Cicafiú úgy játszott most a farkával, mint egy finoman hangolt hangszerrel. Meg mert volna esküdni, hogy látta a farka pulzáló lüktetését. A férfi ágyéka megemelkedett, majd vastag sugárban kitört a krémes sperma, a férfi farkának tetejéből, kemény hasára, és durva kezére. – Ó ember, had kóstoljam meg. – suttogta, miközben képtelen volt elszakítani a szemét a látványtól. Ezután a férfi lustán nyújtózkodott, és kinyitotta a szemét. A lány élesen vette a levegőt, amikor tekintetük találkozott, és a férfi önelégült mosolyra húzta ajkait. Persze nem tudhatta, hogy végignézte az egészet, nyugtatta magának a lány. Egyszerűen ez nem volt lehetséges. Vagy mégis? Callan nevetett magában, ahogy elfordította tekintetét onnan, ahol a nő azt hitte elrejtőzhet. A francba vele, tudhatta volna, hogy az illatát még ellenszélben is majdnem egy mérföld távolságból megérzi. Nem olvasta el a házi feladatát? Tudta, hogy a dzsipben rejtegetett fájlok egyértelműen beszámolnak az ő kivételes látásáról, hallásáról és szaglásáról. Bár még soha nem érezte egyetlen egy nő kisugárzását sem olyan intenzíven, mint az övét. Felkelt a nyugágyról, újra nyújtózkodott, megmutatva a nőnek egy pillanatra izmai játékát, feszes seggét, miközben élvezettel nevetett magában. A kis újságíró ugratása szórakoztatóbbnak bizonyult, mint azt valaha is gondolta volna. Minden egyes alkalommal, amikor odament hozzá, úgy tett, mintha a nő nem utána nyomozna, és nem tudná ki ő. Tesztelte a nő türelmét, és várta, hogy vajon mikor adja fel. Kételkedett benne, hogy már sokáig tartana. Nem mintha nem szerette volna megérinteni. Callant kijózanította ez a gondolat. Nem, jobb volt így, hogy nem tette. A fenébe is, jobb lett volna, ha otthagyta volna, amikor megérkezett, de volt valami benne, ami erősen felkeltette a kíváncsiságát. A mondás a macska kíváncsiságáról nem alaptalan mese, bár képes lett volna ellenállni, figyelmen kívül hagyni ezt a jellemző genetikai beidegződést. – Még mindig ott van? – lépett ki Sherra a házból, amikor a férfi felhúzta a nadrágot a még mindig merev férfiasságára. – Szép kis műsort mutattál neki. A nő mosolygott, bár kérdőn nézett rá. – Lehet, hogy túlságosan élvezem ezt a játékot. – Vigyorgott vissza. 9
– Egyedi módját választotta annak, ahogy a történet után jár, el kell ismerned. – Vagy utánad jár. – Sherra visszament a konyhába. – Doki megint látni akar téged a laborban. A legújabb tesztjeidben volt egy kis eltérés. Újra le akarja futtatni őket. – Miért? – Callan összehúzta a szemöldökét. A havi vizsgálatokat még soha nem végezték el ilyen hamar újra. Sherra vállat vont. – A mirigyek, amik megjelentek a nyelveden tovább terjedtek. Callan homlokát ráncolva, végigfuttatta nyelve oldalát a fogai felett, de csak csekély különbséget érzett a szokásoshoz képest. Nem kell aggódni, ez már korábban is megtörtént. – Talán elkaptam valamit, vagy valami ilyesmi. – vonta meg a vállát. – A pulzus, adrenalin, sperma és vérvizsgálatok ezt kizárták. Lehet a berendezés hibája, de több mintát akar, a biztonság kedvéért. – A fenébe, máris szükségünk van új berendezésekre? – felsóhajtott. – Az a szar nagyon sokba kerül Sherra. – Viszont ez tart minket normálisan. – Emlékeztette őt Sherra, közben kivett a hűtőből egy ásványvizet magának. – Menj, tedd őt boldoggá. Tudod milyen házsártos lesz, ha nem végezhet el egy tesztet. Doki majdnem megőrült az utolsó évben amikor Taber megkergült, emlékszel? A pokolba is igen, emlékezett. Taber félőrült volt abban az évben. Olyan ingerlékeny volt, hogy csaknem vademberként viselkedett. Aztán napokra eltűnt. Nem mentegetőzött, nem kért bocsánatot. – Igen, és emlékszem arra a fél millára is, ami eltűnik a számláról, a modern a gépekért. – Callan elfintorodott. – A fenébe, jobban vigyázhatna a játékszereire. Ez az egész csak egy évvel ezelőtt volt. Sherra elvigyorodott, majd felhúzta az orrát, duzzogása felváltotta mosolyát. – Jobb, ha hagyjuk neki, hogy több mintát vegyen, csak hogy biztos legyen a dolgában. – sürgette a férfit. – Nem akarom, hogy az új berendezések beszerzése csak egy szeszély miatt legyen. Callan megrázta a fejét és gyorsan elindult a földalatti barlangba, ahol a labort kiépítették. Nem ez volt a legtökéletesebb hely arra, hogy titokban tartsák, de működött. A hűvös levegő nem volt olyan nedves, mint a többi barlangban, ez száraz, egyenletes hőmérsékletű volt, szilárd falakkal, állandó vízellátással a házból, és könnyű megközelíthetőséggel. Doki élvezte a helyet, és könnyebb volt megtartani a titkaikat. – További vizsgálatok. – motyogta – Úgy kellenek azok, mint amennyire az erekcióm súlyosbodása, a picsába vele. Megpróbálta megoldani a problémáját, az első adandó alkalommal elhatározta, hogy lefekszik bármelyik nővel, kivéve azt a csinos-segges újságírót, aki rá vadászik. De hiába, mint a fonnyadt saláta, olyan puha volt, hiába próbálkozott, aztán megérezte a másik illatát és olyan kemény lett, mint az acél. Kellemetlen, hogy finoman fogalmazzak. Az a tény, hogy ő volt az egyetlen egy nő, akit nem fektethetett le, nem segített a dolgok megoldásában. Tudta, hogy ez pszichológia is. Kívánta a lányt, és attól, hogy nem kaphatta meg, még inkább akarta. Az hogy egy újságíró követte, számára nem volt jó dolog. Sok titka volt, és a túlélése függött attól, hogy titokba tudja tartani. Kerülte a feltűnést, amennyire 10
lehetséges távol maradt a várostól, és kevés embernek hagyta, hogy megismerje őt, de ez csak az egyik oka, amiért semmiféleképpen sem hagyná egy újságírónak, de egy Tylernek még úgy sem, hogy megismerje. . A „béranyja” és az ő hülye meggyőződése, hogy azzal, ha felfedi magát, elérheti, hogy biztonságban szabadon élhet, volt az oka ennek. Egy dobozt postázott el a halála előtt a National Forumhoz, egy régi főiskolai barátjának, John Tylernek, elküldött minden bizonyítékot, amije volt. Jegyzetfüzeteket, feljegyzéseket, orvosi-, és labor vizsgálati eredményeket, DNS-szekvenálást1, az egészet 9 méter mélyre kellett volna temetni, és most mind hiányzik. Aznap amikor megölték a nőt, egész éjszaka ezen, vitatkoztak. Az anyja órákig érvelt, a többiek a 1 A DNS szekvenciája határozza meg a sejtmagban, a plazmidokban, a mitokondriumban vagy a kloroplasztiszokban azt az örökletes genetikai információt, ami minden élő szervezet működésének alapprogramját adja. A DNS-szekvencia meghatározása alapvető fontosságú az élő szervezetek működésének megértésében. A konyhában ordibáltak, mígnem már úgy üvöltöttek és káromkodtak, mint a halálos ellenségek. Végül mégis az anyja győzött. Beleegyezett, hogy elmegy vele New Yorkba, bár már abban a pillanatban tudta, hogy még több zsoldos fogja kergetni a seggét. Ő és a többiek otthagyták egyedül. Amikor visszatértek megtalálták Mariat a konyhában, saját vérébe fagyva, ahogy a gyilkosa hagyta. És most, egy évre rá, Merinus Tyler keresi őt. Amivel nem lenne baj, ha csak megdugná, és utána el tudná küldeni. De volt egy olyan érzése, amikor meglátta lány arckifejezését, hogy a kitartása és a makacssága miatt a dugásra nem sok reménye van.
11
3. FEJEZET
A Guss Up benzinkút, kisbolt, és étkezde is volt egyben, és mindig sokan voltak. És Callan ott dolgozott a kúton. Merinus késő délután lehúzódott az aszfaltozott parkolóba, körbenézett és lassan kiszállt a SUV – ból. Vagy fél tucat jármű parkolt össze-vissza, számos a benzinkútnál, valamint egy már ránézésre is megfáradt pickup felemelt motorháztetővel a szerelőműhely ajtajában. Merinus mély lélegzetet vett, majd gyors léptekkel megindult oda, ahol egy magányos férfi a motorház előtt állt, és feszülten nézett a régi pickup motorterébe. Kettőjük játéka jó volt, de már kezdett unalmas lenni. Mégis vonakodott, hogy abbahagyja. Főleg azok után, hogy nézte, azt a csillogó, kemény lüktető testet az orgazmus közben. Még mindig nem tért magához. Sem a teste a combjai között. Nem hagyta abba a lüktetést, hüvelye még mindig követelte, hogy az a kemény széles pénisz, hogy hatoljon mélyen bele. Vett egy mély lélegzetet és óvatosan megközelítette a teherautót. Callanon ma egy vékony kifakult farmer, egy póló és egy baseball sapka volt, amely eltakarta a haját. Remélte, hogy ez nem egy álruha volt. Ha igen akkor nem működött valami jól. Ő abban a pillanatban megismerte, ahogy meglátta az kúton. – Elnézést, meg tudná mondani, hogy hol találom Taber Williamst? – kérdezte Merinus vidáman, óvatosságból távol állva a férfitől. Olajfoltok tarkították a szürke pólót, és a kényelmes farmert, ami eltakarta hosszú izmos lábait. Még mindig nem tudott megfeledkezni az órákkal ezelőtti látványról. De most megint játszottak. Ő nem kérdezte, és a férfi nem mondta. Hülye játék. A széles vállak megmerevedtek, majd a fejét felé fordított, a piros baseball sapkáját egy kicsit feljebb tolta, de a szemeit egy sötét napszemüveg mögé rejtette. – Nincs itt. – motyogta, és visszafordult a motorhoz. Ennyit a kisvárosi vendégszeretetről. Merinus összeráncolta a homlokát. Ma nagyon udvariatlan volt. Vicsorgott. Férfi. – Nem tudja, hol találom? Esetleg hol hagyhatnék üzenetet neki? – kérdezett vissza. A fenébe jó a teste, de pokoli a modora. A férfi vállat vont. – Mondja el. Megmondom neki. – Rövid és lényegre törő, nem fordította el a fejét a figyelme tárgyáról, ami nevezetesen a motor és nem Merinus volt. Merinus előásott egy névjegykártyát a farmerja zsebéből és átadta neki. – Ez a számom. Meg tudná kérni, hogy hívjon fel a lehető leghamarabb? Fontos, hogy beszélni tudjak vele. – már nagyon irritálta ez a kurta ki – a – francot – érdekel hozzáállása. Legalább vehetné a fáradtságot, hogy megjátsza mintha figyelne. Talán eddig túl hűvösen játszott. – Átadom neki. – A kártya eltűnt az olajos farmerban. Merinus összehúzott szemekkel figyelte a férfit. – Meg tudná mondani hol lakik? Akkor át tudnám adni az üzenetet saját magam. – sziszegte összeszorított fogai közül. Megmozdultak az izmok, ahogy ismét vállat vont. – Itt lakik a legtöbb esetben. – nekem azt mondták. Merinus várt, de nem kapott újabb választ. 12
– Mi a helyzet Callan Lyonsal? Meg tudná mondani, hogy tudom elérni őt? – kérdezte édesen, egy csöppnyi gúnnyal a hangjában. Volt egy hosszú szünet, majd a férfi benyúlt a motortérbe, megigazított egy pár vezetéket, majd megütötte a vasat. – Hall engem? – kérdezte hamis édességgel – Callan Lyons? Tudja, hol találom meg? - Ismét megvonta a vállait, és Merinus a fogát csikorgatta dühében. – Ki tudja, hol van Lyons, – mondta végül – ő kedve szerint jön-megy. Merinus a szemét forgatta. Ez volt az igazság. És úgy nézett ki, ez átkozottul jól jött is neki. – Rendben – motyogta – majd megnézem később. – Tegye ezt, édes. – motyogta a férfi, és feszes mosollyal nézett a nőre. Merinus összehúzta a szemét. A férfi letette a csavarkulcsot, amit használt, és óvatosan végignézett rajta. Érezte, ahogy a tekintete végigsiklik rajta, kezdve a fehér tornacipőkkel, lassan felfelé a meztelen napbarnított lábakon, a rövidnadrág aljáig, majd feljebb. Megállt a hasánál kilátszó csupasz bőrénél, majd végigsiklott a mellein, míg el nem érte az arcát. Merinus visszanézett rá, szeme összeszűkült, ahogy észrevette a pimaszságot a viselkedésében és testtartásában. – Van még valami? – húzta fel egyik szemöldökét a szemüveg lencséje felé. – Nincs más. – megfordult és gyorsan elindult az étterembe. Callan nézte, ahogy az étterembe megy, elrejtve a mosolyát, amikor visszanézett. A fenébe, nagyon jól nézett ki. És határozottan rá vadászott. Fellobbant benne a megbánás, és bevallotta magának, hogy nagyon élvezné a hajszát, ha a körülmények mások volnának. Ha nem az volna aki, és ha az élete nem egyedül szerencsétől függene, akkor élvezettel játszana egy játékot vele, vagy többet. Átkozott legyen, ha nem, de a nő olyannak tűnt, aki élvezné vele a játékot. Összefutott a szájában a nyál, ahogy nézte hibátlan enyhén napbarnított bőrét, szexi alakját, ami csábító, mint a bűn. De nem engedi, hogy Merinus Tyler belekeveredjen az életébe, és a hozzá tartozó veszélybe. Nézte őt, de átkozott legyen, ha még közelebb engedi magához. De a pokolba, nézni őt, élvezetesebb dolog, mint amit valaha is csinált életében. Veszélyes nő. Egy rohadt veszélyes nő. És az illata. Az volt minden, amit tehetett, hogy távol tartja tőle a kezeit, és nem kóstolja meg az ajkait. Az illata égette, olyan volt, mint a fűszer és a tejszín. A lány szenvedélyének rabjává válna. – A fenébe, nem egykönnyen adja fel, ugye Cal? – Tanner a legfiatalabb öccse sétált ki lassan a garázsból, amikor Merinus eltűnt az étteremben. – Nem Tanner, nem adja fel egykönnyen. – vigyorgott Callan. – Csinos. Azokkal a nagy barna szemekkel, és a sűrű barna hajával. – Tanner vigyorogva megrázta a fejét. – Fogadok, Taber igazán sajnálni fogja, hogy nem volt ma itt. Mindketten tudták, hogy jobb lett volna, ha itt van. Most Taber helyett Callan találkozott a kis újságíróval. Callan nem volt annyira biztos, hogyan érezné magát Taber, hogy Ms. Tyler kereste őt. Kemény. – Segíts elindítani a teherautót, Tanner. Szeretnék hazamenni aludni, így tudok járőrözni éjszaka. És ez a motor nem hajlandó elindulni. – Callan megcsavart egy drótot, de még mindig semmi. – Aha, csak nem tudod, hogyan kell bánni vele. – Tanner nevetve tolta el Callant az útból, ahogy megmozdult, hogy megnézze a motort. – Ezek a régebbi motorok olyanok, min a nők, 13
ember. Tudni kell, hogy hol kell megsimogatni őket, és hogyan kell beszélni velük, igazából puhán és édesen. – fejezte be, enyhén elfordítva csuklóját. Életre kelt a motor, kicsit akadozva, de készségesen. – Hozd el később, hogy beállítsam neked. – Tanner előhúzott egy foltos rongyot a hátsó zsebéből, és vigyorogva megtörölte a kezét. – Mond meg Tabernak, hogy hagyja benne a kulcsokat, és megcsinálom. – Callan bólintott, és beszállt a vezetőülésbe. – Azt fogom tenni. – Tanner bólintott és szélesen vigyorgott, – és ha szükséged lesz bármilyen segítségre, valami csinos dologgal kapcsolatban, csak szóljál. – Feltétlenül szólni fogok. – Callan ismét felnevetett, szórakoztatta Tanner egyértelmű húzása. – Tartsd a farmerod begombolva, Tanner és talán még életben tartalak. Több apa is felkészült arra, hogy puskával tartsa sakkban a forróvérű fiatalokat. Callan nem várta meg a válaszát. Elindította a teherautót, megfordult a garázs előtt, sebességbe tette az autót, és elindult haza. Már késő délután volt, amikor Merinus elhagyta az éttermet, és elindult vissza a motelba, a vacsorájával felszerelkezve. Fáradt volt, izzadt és nyűgös. Miután a nap nagy részében figyelte Callant, és megpróbálta megtalálni az utat a házához, kicsivel több volt, mint kicsit fusztrált. Látta a teherautóját távozni majd visszatérni a nagy épülethez, de neki magának kellett megtalálnia az utat a házához. Hogyan rejtesz el egy utat? Nem tudott elég szorosan rátapadni ahhoz, hogy kövesse az úton, hogy megtudja, hol lakik. Ahhoz, hogy követhesse az előtte haladó számára észrevétlennek kellene lennie. Nem egy jó ötlet követni a kúttól, úgy tűnt, hogy azon a helyen mindig többen tartózkodtak Megtett több mérföldet aznap, különböző irányokba, és több hosszú utat az erdőben. Még mindig semmi. Beállt a motel parkolójába, és fáradtan felsóhajtott. Megeszi a vacsoráját, majd zuhanyozik. Holnap újra megpróbálja. Kell lennie ott egy útnak, csak neki nem sikerült megtalálnia. Ez minden. Kezdte úgy érezni, hogy nem több mint egy kis hülye. A kérdéseivel a városban nem ment semmire. Azok, akik beismerték, hogy ismerik Callant, csak a fejüket vakargatták, amikor irányokat kért, hogy merre lakik. A többiek csak a fejüket ingatták, és megjátszották a némát. Kisvárosokban nem történt még vele ilyen, általában az emberek egyszerűek. Ennek az egésznek így nem volt egyáltalán semmi értelme. A Guss Upphoz irányították, minden egyes alkalommal, amikor megkérdezte, hol van Callan. Sokat volt ott. Ez volt az első, amit kiderített. És az emberek, akik megesküdtek, hogy nem ismerik, rohadtul bizalmasan, közeli ismerősként bánnak vele, amikor elmennek a benzinkúthoz. A fenébe, tudta, hogy valahol ott lakik a közelben. Kinyitotta az ajtót, és felkapcsolta a lámpát a szobában. A férfi tudta, hogy ki ő, és valószínűleg azt is sejti, hogy mit akar, de még mindig figyelmen kívül hagyta. Ami nagy valószínűséggel jó dolog. Azután a kis jelenet után ma reggel, nem tudta, hogy megbízhat-e magában, hogy a kezeit távol tudja tőle tartani tőle, vagy sem.
14
Merinus gyorsan evett, szórakozottan nézte a televíziót, és azon gondolkodott, hogy hol van az út, ahhoz a rohadt házhoz, ahol Callan lakik. Lennie kell valahol egy útnak. Utak csak úgy nem tűnnek el. Vagy mégis? A vacsora és a fürdés közben végig ezek a gondolatok gyötörték. Ahogy kilépett a fürdőszobából és belebújt egy frottír köntösbe, az éjjeliszekrényen hangosan megszólalt a telefon. Homlokát ráncolva, óvatosan vette fel a kagylót. – Halló! − halkan, szólalt meg, hangjában érezhető kíváncsisággal, vajon ki hívhatta. – Ön Merinus Tyler? – A férfi hangja durva és hideg volt. – Ki kérdezi? Rövid csend állt be. – Ha szeretné megtalálni Callan Lyonst, kezdje el írni az útvonalat. Eltévesztette a helyes lehajtót. Merinus úgy érezte, hogy elönti az eufória. Végül valaki hajlandó beszélni. – Ismeri Callant? – miközben lecsapta az éjjeli szekrényre a papírt, kirántott egy ceruzát a fiókból. – Tudja írni? Lediktálom, hogy juthat el oda. Merinus sietősen leírta az irányokat, koncentrálva, hogy visszaemlékezzen azokra a tájékozódási pontokra, amiket neki adott. Rájött, hogy még nem járt ezen az úton, de úgy emlékezett, hogy ez az út nem vezet sehová. – Megvan? – kérdezte a hang. – Igen, de…. – a vonal megszakadt. Merinus vett egy mély lélegzetet, és a papírt bámulta. Vajon odaér sötétedés előtt? Nem volt még túl késő. Még mindig volt legalább egy óra sötétedésig. És egyébként is szeretett volna a házig settenkedni. Ledobta a köntösét, gyorsan belebújt egy farmerba és egy ujjatlan blúzba, felkapta a táskáját a vállára, és rohant a dzsip felé. Az elágazás, amihez irányították, csak pár mérföldre volt az út mentén. Cold Springs, ezt mondta. Emlékezett rá, látta a kis zöld nyilakat, kirándulásai alkalmával a szomszéd megyébe. El kell mennie oda most. Ujjongott magában, elárasztotta az öröm, ahogy beugrott a dzsipbe, és ráadta a gyújtást. A férfi most még el tudott futni előle, de ha tudni fogja, hogy hol lakik, akkor nem fog tudni elrejtőzni előle többet.
15
4. FEJEZET
Majdnem egy órával később, összeszorította fogait puszta kétségbeesésében, amint újabb kanyart tett az ország egyik legelhagyatottabb, mellékútján, amelyre az idegen férfi küldte, hogy erre találja Callan házát. A papírt az utasításokkal maga mellé rakta, hogy figyelhesse azt a néhány nyomot, amit kapott, és lássa, hogy hol van valójában. Folyton beverte és megütötte magát, a gidres-gödrös földúton, amely úgy tűnt sehová sem vezet. Lefékezett a kocsival, és zavartan körbenézett. Mit csináltam már megint? Meg mert volna esküdni, hogy a helyes úton jött végig, néhány fordulóval korábban. – Uram, ments meg engem egyszerű irányokkal. – zúgolódott. Kisimította a haját a homlokából, hátramenetbe rakta a váltót, és megfordult, a széles füves területen, ami az út mellett volt. Bizonyára nem is olyan bonyolult, gondolta. A fenébe is, még soha nem tévedt el, egyik nagyvárosban sem, ahol idáig járt, és most ez a kis parasztfalva kifog rajta. Ez nem lehet igaz, az összes testvére kineveti, ha megtudják, hogy eltévedt. – A fenébe. – húzódott le ismét az útról néhány mérfölddel arrébb, körülnézett, és elismerte vereségét. Eltévedt. Nos, ténylegesen és végérvényesen eltévedt, és nem volt senki, akit hibáztathatott volna, csak saját magát. Felsóhajtott, és fáradtan körülnézett. Találnia kell egy kiutat innen. Valamit elnézett valahol. Először is kiszállt a SUV-ból, kinyújtóztatta fáradt izmait, járkált egy kicsit az út szélén, lenézve kereste a civilizáció jeleit a völgyben. Nem volt semmi jele, hogy megtalálja. Minden, amit látott, ugyanolyan fák körülötte, és alatta, vastag törzzsel, sűrű lombozattal. Se egy háztetőt, se egy pajtát nem látott. Nem mintha egy pajta sokat jelentene errefelé, rengeteget látott közülük elhanyagolva, félig romba dőlve, és távolról sem a házak közelében. Miután alaposan körülnézett, átsétált az út másik szélére, és elkezdett felmászni az erdővel borított emelkedőre. Talán ha feljebb mászik, lát valamit. Lennie kell valahol házaknak. Ez nem olyan, mint amikor a sivatagban, vagy az esőerdőben volt, a fenébe is. Itt emberek éltek. Egy farmer már biztosította, hogy ha van egy út, akkor az vezet is valahova. Tehát valakinek vagy valaminek lennie kellett itt. És elindul, hogy minél hamarabb megtalálja őket. Már sötétedett, és ő tuti nem akar itt ragadni egyedül sötétedés után. Ahogy elérte az erdő sűrűbb részét, hátrafordult, hogy megbizonyosodjon arról, hogy még látja a kocsiját. Ahogy megfordult zajt halott maga mögül, megijedt, és a félelemtől gyorsan megfordult. Egy férfi állt több méterrel előtte, terepszínű kalapja karimája alól figyelte sötét szemekkel. Merinus érezte, hogy szíve gyorsabban ver a félelemtől, ahogy a férfi szeme végigszántott a testén, és világosan kiolvasta belőle a halálos szándékot. – Nos, mit keres itt? – A férfi magas volt, terepszínű kalapját a fejébe húzta, alatta fekete, zavaros a szeme, arca kemény, és az erdő félhomályában fenyegetőbbnek látszott. Merinus érezte, ahogy a félelem végigszáguld a testén. A szíve gyorsabban dobogott, a vére hangosan dübörgött a fülében, ahogy nézte a hideg, zord kifejezést a férfi arcán. – Eltévedtem. – Merinus megpróbált elhátrálni a fölé tornyosuló férfitól, aki buján elvigyorodott. – Éppen egy utat kerestem, ami levezet a hegyről. 16
– Eltévedtél, mi? – gúnyolódott, tekintetével levetkőztetve. – Szegény kis teremtés. Neked segítségre van szükséged, ugye? A hangja gyanúsan hasonlított annak a hangjára, aki felhívta és elküldte őt ebbe a hülye irányba. – Biztos vagyok benne, hogy elboldogulok. – Merinus lassan hátrált, harcolva a pánik ellen, ami elkezdett szétterjedni a testében. Ahogy megpróbált tovább hátrálni, a karját valaki megragadta hátulról, és a félelem egy szökőár erejével öntötte el őt. Érezte, hogy a gondolatai akadoznak, elönti a hisztéria, ahogy keményen megmarkolják a karját, és kemény testet érzett maga mögött. – Talán mi tudunk segíteni neked, megtalálni az utadat. – Javasolta a hang mögötte, és acélos keménységű szorítással húzta közelebb egy magas férfitesthez, a nő akarata ellenére. – Talán szeretne bulizni velünk egy kicsit előtte. Ez nem kérdés volt, hanem kemény szándéknyilatkozat. Merinus nagyokat nyelt, ahogy küzdött, hogy megtartsa ép eszét, mielőtt a félelem elmossa a józanságát. Egy nagy rakás bajban volt, és ezt tudta is. Istenem. Mit mondott neki Kane? Mit mondott, hogy mit tegyen? Mivel a férfi a háta mögött a karjánál fogva tartotta, megfeszítette a lábizmait, és felemelte a lábát a földről. A háta mögül hallatszó, meglepett hang volt az egyetlen figyelmeztetés. Ahogy elkezdett lezuhanni, Merinus összehúzta magát, és elgurult a férfiaktól, majd talpra ugrott, hogy elfusson. A sikolya darabokra törte az erdő csendjét, amikor meghallotta az első fickót, hogy gyorsan kiadja a parancsot az ő elfogására. Elfutott és sikított. Nem próbált takarékoskodni az energiájával, mert tudta, hogy nagy valószínűséggel nem éri el a dzsipjét. Így megpróbálta, hogy a láthatóan magányos vidéken áthatoljanak rémült sikolyai. Már majdnem eljutott a dzsipig, amikor megragadták, elesett, és teste nekicsapódott a kemény kavicsos talajnak, elég erősen ahhoz, hogy az ütéstől elakadjon a lélegzete, és a könnyei is eleredtek. – Ribanc – a férfi átkozódott, amikor a lány felkiáltott. Hátracsavarta a kezét, és durván talpra rántotta. A lány levegő után kapkodott, a vér fémes ízét érezte a szájában, és a saját rettegésének émelyítő szaga tekeredett köré, ahogy ismét szemtől szemben állt az első támadójával. – Újságíró vagyok, – zihálta – Merinus Tyler a National Forumtól. Keresni fognak engem. – És egy olyan csinos kis újságíró, mint maga, mit keres itt? – Ha lehetséges, hangja még hidegebb és kegyetlenebb lett. – Talán meg kellene tanítani magát arra, hogy ne üsse bele mindenbe azt a csinos kis orrát, Ms. Tyler. Merinust nem figyelmeztette semmi, nem volt előjele az ütésnek, még a férfi kezének mozdulatát sem látta, csak az ütést érezte az arcán, amitől a feje oldalra bicsaklott, és csillagokat látott. Ahogy a világ elsötétedett körülötte, megesküdött volna rá, hogy egy mély torokhangú hörgést hallott, és egy ördögi macska morgásának visszhangját az erdőből. Merinus kábultan a földre zuhant, ahogy hirtelen kiszabadult. Hallotta, ahogy támadói csizmáinak kemény talpa keltette zajok, egyre gyorsabban távolodnak tőle, miközben több lövés dördült. Kezével megtámasztotta magát a durva kavicsos úton, kétségbeesetten küzdött,
17
hogy eljusson a SUV-jáig. El kell jutnia a dzsiphez, abban van a telefonja. Felhívja a sheriffet, bizonyára ismeri a környéket eléggé ahhoz, hogy megtalálja. – Finoman. – Férfi kezek támogatták óvatosan, még akkor is amikor már a kocsinál voltak, és akadozva sírni kezdett. – Semmi baj, gyere, siessünk, szálljunk be a kocsiba, és tűnjünk el innen, a francba. Merinus megérezte a keze alatt a puha ülés szélét, küzdött, hogy felhúzza magát rá, még úgy is, hogy egy gyengéd kéz felemelte, hogy gyorsabban tudjon beülni. – Indulj azonnal. – A durva utasítást kiadó alak beugrott mellé és becsapta az ajtót. – Mi a fenét keresett itt? – egy női hang csattant követelőzően, ahogy a motor elindult, kapkodva berántotta sebességbe, és ahogy a kocsi rángatózva elindult a sofőr már nyomta is neki a gázt. Most, hogy légzése könnyebb lett, Merinus felemelte a fejét, és belenézett a leglenyűgözőbb, legintenzívebb aranyszínű szemekbe, amiket valaha látott. Újra zihálni kezdett, aztán mélységes szorongást és megalázottságot érzett, amiért a sötétség lassan teljesen körbe zárta. – El fogok ájulni…. − a sötétség végérvényesen elborította, puhán és hívogatóan, ahogy lerogyott Callan mellkasára. – A francba. – Callan ringatta őt, egyik karjával átölelve a mellét, a másik kezével kitámasztotta magát. Még így is kibaszottul rázott a kocsi. Ezen nem tudott segíteni, de magához szorította, arcát a lány fejére támasztotta, és megköszönte Istennek, hogy időben odaért hozzá. Mi a fenét csinálhatott? Nem volt ott más, csak sziklák, és mérföldeken keresztül a pusztaság. Tudta, hogy elkeseredett, amiért nem találta meg a házához vezető utat, de biztos volt annyi esze, hogy tudja nem ez volt az. – Hé, ezt nézd meg! – Sherra átnyújtott egy darab papírt, miközben küzdött a kocsival, hogy minél hamarabb lejussanak a hegyről. – Hová vigyük? Hozzád vagy a szobájába? – A szobájába. – Callan elvette a papírt, egy pillantást vetett a leírt útirányokra. – Hol a pokolba szerezte ezt? – Találkozott a tekintete Sherraéval a visszapillantó tükörben. – Úgy látszik a fiúk játszani akarnak, Callan. – mondta halkan. – Már tudják, hogy téged keres. Egy eszköz. Csak ennyi volt számukra a lány. Egy eszköz, hogy gúnyolják, hogy felpiszkálják a figyelmét. Már nem volt elég óvatos. Valahogy hagyta, hogy azok a szemetek észrevegyék, hogy érdekli a nő. Felemelte, az ölébe ültette, hogy megvédje a dzsip rázkódásától a göröngyös úton. Könnyűnek érezte a karjaiban, a teste kicsi és törékeny volt, ellensúlyozva az ő nagyságát és szélességét. Belélegezte az illatát, harcolt, hogy figyelmen kívül hagyja erekciója kemény lüktetését a farmerjában, harcolt a vágya ellen, hogy végigsimítson a bőrén a szájával. De megelégedett azzal, hogy hozzádörzsölje az arcát a selymes hajához. Őszibarack és tejszín illatának keveréke érződött a puha bőrén Csábította őt. Mindig is szerette az őszibarackot, bármilyen formában is volt. – Mit fogsz most csinálni, Callan? – szegezte neki a kérdést Sherra. Merinus most már veszélyben volt, ezt mindketten tudták.
18
– Tedd oda Dayant, hogy figyelje őt, – mondta neki – őt nem ismeri. Mond meg Dayannak, hogy maradjon a lehető legközelebb hozzá, a biztonság kedvéért. Szólj neki, hogy azonnal hívjon, ha baj van körülötte. – Nem kell, hogy a baj megkeresse, megtalálja ő magától is, ez nyilvánvaló. – jegyezte meg Sherra. Callan elmosolyodott, ujjaival óvatosan dörzsölgette a lány karját. Nem adja fel egykönnyen, ezt el kell ismernie. Pokolian makacs volt, de ebben az esetben ez nem volt jó tulajdonságnak mondható. – Még mindig ájult? – kérdezte Sherra aggódva. – Igen, úgyhogy siess, hogy eljussunk addig az átkozott motelig, mielőtt ez a minden lépben kanál felébred. Nem fogjuk jól érezni magunkat, ha nem érünk oda előtte. El tudta képzelni a lány örömét, ami nem lenne kölcsönös, ha rájönne, hogy a karjaiban fekszik. Nem is beszélve az átkozott kérdésekről, amik megállíthatatlanul ömlenének ki a száján. A lány csak a lehetőségre vár, hogy beismerje ki ő, és ő nem túl lelkes, hogy ezt megtegye neki. Arra aztán várhat. Tudta, hogy az egyetlen egy módja, hogy elkerülje őt az, ha elhagyja a megyét újra. Valamit mindenképpen csinálnia kell hamarosan, hogy elcsalja azokat a rohadt katonákat, mielőtt felfedezik az egész Falkát. A Tanács úgy tudja, hogy a többiek meghaltak abban az átkozott robbanásban több mint tíz éve. Azt akarta, hogy ez így is maradjon. – Itt vagyunk. – Sherra lehúzódott a motelszoba ajtaja elé. Megragadta Merinus táskáját, megkereste benne a kulcsot, majd előhúzta a táska aljáról. Callan hagyta, hogy kinyissa a szoba ajtaját, mielőtt kiszállt a kocsiból karjaiban az ernyedt lánnyal, és belépett a motelszobába. Letette az ágyra. Észrevette a fehér köntöst, ami a matracon hevert, az asztalon maradt vacsorát. A televízió be volt kapcsolva, a hang lenémítva, halvány fénnyel égett egy lámpa az ágy mellett az éjjeli szekrényen. Távolabb lépett tőle vonakodva, sajnálta, hogy ott kell hagynia, mielőtt felébred. Megérintette az arcát, finoman megsimogatta, és mielőtt meg tudta volna állítani önmagát, előrehajolt és megérintette az ajkával a szája szélét, alig érintve a lágy íveket. A nő puha és édes volt, mint ahogy azt előre sejtette. – Callan sietnünk kell. – Suttogta Sherra az ajtón kívülről. – Mennünk kell, mielőtt valaki meglát bennünket. Merinus ajka szétnyílt, egy kis nyögés vibrált a torkában, feje elfordult, öntudatlanul kereste a simogatást. A férfi nyelve tétovázva, bizonytalanul megérintette. Harcolt, hogy ne mélyítse el a csókot, megtagadja a vágyát, hogy mélyen a lány szájába hatoljon. Megelégedett még egy puha érintéssel a száján, aztán elhúzódott, és gyorsan kényszeríttette magát, hogy elhagyja a szobát. Becsukta az ajtót, mögötte Tanner teherautójával behúzódott a dzsip mellé. Sherra gyorsan beugrott a fülkébe, és némán nézte az ajtót miközben Tanner megfordult. Callan egyenesen előre nézett, figyelmen kívül hagyva Sherra aggódó pillantását, figyelmen kívül hagyva a saját szükségleteit, ahogy a forróság követelőzve végigszáguldott az erein. A kurva életbe, akarta Merinust. Meg akarta keresni az érzékeny pontjait, végig akarta simítani karcsú testének minden édes hajlatát, mielőtt olyam mélyen eltemeti magát benne, hogy egyikük sem tudna szabadulni soha többé a másiktól.
19
Ahogy kihajtottak a parkolóból, Callan figyelte, hogy Dayan beáll a parkoló egy kis félreeső helyére, ahonnan rálátott Merinus ajtajára. Figyelni kell őt, amíg nem megy el. Ott kellett volna már korábban hagynia, mielőtt a zsoldosok rájöttek, hogy vonzódik hozzá. Mielőtt úgy döntöttek, hogy felhasználják ellene. – Hívd Tabert, mikor érünk a bázisra. – mondta Tannernek, hangja fagyosan csengett, ahogy meghozta a döntését. – Elkapjuk azokat a szemeteket ma este. – Természetesen Callan – Tanner hangja sistergett a dühtől. Lehet, hogy személyesen nem volt érintett, de Merinus egy nő volt, és meg kell védeni, nem számít mi az ára. A fiatalabb férfiből ritkán tört elő az erőszakosság, amíg szembesült egy nővel szembeni visszaéléssel, legyen az fiatal vagy öreg. – Sherra menj vissza a motelhoz, és küld vissza Dayant – Callan tudta, Dayan mérges lesz, az ő válasza az lenne, hogy figyelmen kívül kell hagyni a gazembereket. – Menj oda, vigyázz rá, és vidd magaddal Dawnt is. – Sherra több mint képes volt megvédeni magát, de Callan gyűlölte elküldeni egyedül. – Szerezz egy darabot belőlük helyettem is. – Emlékek keserűsége töltötte meg a hangját. – Mindannyiunk helyett. – Callan bólintott, Tanner beállt a Guss Up elé. – Intézzük el a dolgainkat, hogy ki tudjunk menni elintézni őket. Tudták, hogy a katonák hol táboroznak, de azok nem sejtették, hogy felfedezték őket. Mint az elődeik, ők is azt hitték, hogy a kiképzés, és az óvintézkedések elrejtik őket, azt hitték, hogy a Callan DNS-ébe beivódott ösztönöket kihasználva kijátszhatják őt. De ők nem csak az ösztöneikkel keresik meg őket.
20
5. FEJEZET
Merinus másnap reggel fájdalomra ébredt. Nem az influenza, vagy a nyári nátha által okozott fájdalomra. Végképp nem menstruációs fájdalomra, ez a nemi kielégületlenség kínzó fájdalma. Mivel szűz volt, nem tudta, hogy ez így tud fájni, nem is lehetett biztos benne, hogy ez az. De a puncija síkos és nedves volt, eláztatta a bugyiját is, ami átkozottul nedves lett, nedvesebb mint amit elviselt. A mellei feszültek, mellbimbója megduzzadt és megkeményedett, és nagyon érzékeny lett. És megesküdött volna rá, hogy megcsókolta az ajkát a férfi. A lány ajka is érzékeny volt. Végigsimította a nyelvét rajta. Nem volt megdagadva, csak túl érzékenyek voltak ajkai, ahhoz hogy nagyon is tudatában legyen a ténynek. Aztán eszébe jutott az előző este. A lány összeráncolta a szemöldökét, haragja azonnal feltámadt. A francba vele. Még csak nem is maradt vele annyi ideig, hogy magához térítse? Hirtelen felült, majd durván felnyögött, amikor izmai fájón tiltakoztak a megerőltetés ellen. Ó a francba, ez most tényleg fájt. Nem volt okuk azoknak a szemeteknek, hogy így bánjanak vele. Felnyögött, ahogy a mobiljáért nyúlt. Kanenek kellett volna gondoskodnia arról, hogy ilyen ne történjen meg. Gyorsan beütötte a számokat, ahogy felállt. Míg kicsöngött, ledobálta magáról a ruháit, és felhúzott egy nagy puha pólót addig, amíg nem vesz egy forró zuhanyt. – Hol a fenébe voltál tegnap este? – Egy szigorú, házsártos hang szólt bele a telefonba. – Elkaptak a katonák. – közölte feszülten, tudván, jobb ha ő mondja el. – Ketten a hegygerincnél vártak, amikor Lyons búvóhelyét kerestem. Azt hittem, hogy ezt elintézted. A testvérének kiterjedt kapcsolatai voltak az állami és a magánszektorban, ezek bejuttatták őt olyan helyekre, és hozzájuttatták olyan információkhoz is, amiből tudnia kellett volna azokról az emberekről, akiket ráküldtek. Csend volt a vonalban. – A picsába – káromkodott végül halkan. – Húzz onnan Merinus. Valakinek nagyon sok fáradtságot ért meg, hogy elrejtse ezeket a szemeteket előlem. Szólok apának, és megyünk. – És én meg majd szó nélkül elfogadom az első ajánlatodat. – vágott a szavába – Ne zárj ki engem Kane. – A francba Merinus, ez nem biztonságos számodra többé. – Kiderítheted, hogy kik ők és megfenyegetheted őket. Mond meg nekik, hogy kivágod a golyóikat, és feleteted a kedvenc kutyáddal, vagy valami hasonló. – javasolta. – Érd el, hogy visszahúzódjanak, amíg befejezem ezt. Ne keress kifogásokat. Tudom, hogy képes vagy rá. Kane ügyes volt, és nagyon durva, ha arra volt szükség, és meg tudta védeni. Merinus tudta ezt. Senki nem packázhatott vele, a legtöbb ember a saját kis világában tartozott neki, és eléggé támogatták ahhoz, hogy ritkán keljen valamit kétszer kérnie. – Jesszus Merinus, miért nem csapsz le rájuk te magad, ha mindenre tudod a kibaszott megoldást – fakadt ki Kane.
21
Merinus az ajkába harapott, és fájdalmasan tudatában volt annak, hogy tiszta zúzódás a bal arca, és nem is tudja úgy mozgatni, ahogy kellene. – Rendben, azt meg tudom csinálni, hogy… − merengett elgondolkozva. – Olyan nagynak tűntek, de hé, talán ha bedobom a nevedet, akkor visszavonulnak. – erre tegnap is gondolhatott volna. – A francba – átkozódott Kane. – Úgy is azt fogod tenni, bármit mondok. Oké. Oké. Csak egy pár órát várj, lássuk mit találok itt. Kerüld a bajt, a fenébe is, amíg találok valamit. – Mindig kerülöm. – hazudta zavartalanul. Ha Kane tudta volna, hogy mekkora bajba akart kerülni, azonnal ide jönne, megkötözné, betömné a száját, a grabancánál fogva ráncigálná vissza New Yorkba, és átkozottul gyorsan kitekerné a nyakát. – Igen. Rendben – morogta szórakozottan. – Várni fogok a válaszodra – nyilvánvalóan Kane már keményen dolgozik a megbízható kis számítógépén. – Tedd azt – motyogta, majd megszakította a hívást. Merinus nagyot sóhajtott, ahogy összezárta a telefont, majd az ágyra dobta. A francba. Nem fog itt ülni, és leállni, miközben a testvére az interneten információra vadászott. És egyre jobban belefáradt a játékba, amit Callannal játszottak. Rápillantott az órára és összerezzent, hogy mennyi az idő. Késő délelőtt volt. Most már egyértelmű, hogy elaludt. A zuhany és az ebéd az első, azután Callan Lyons nyomába ered, ennyi. Ha muszáj, akkor az átkozott benzinkútról rángatja ki, még ha befagy a pokol, akkor is. Megcsörrent a telefonja, félbeszakítva dühös gondolatait. – Nos, ez gyors volt, – mondta, ahogy a füléhez emelte a telefont. – Hasznosnak bizonyult, hogy megfenyegetted őket a golyóikkal, vagy mi? Nem jött válasz. Merinus összevonta a szemöldökét. – Kane? – Talán nem kell annyi segítség neked, mint ahogy tegnap gondoltam – a férfi hangja halk volt, morajló, tele nevetéssel. – Minden nő, aki veszélyeztetheti ezt a fontos területet, elég kemény ahhoz, hogy elbánjon egy pár zsoldossal. – Vagy a seggfejjel, aki otthagyta őt, egész éjszaka eszméletlenül – vágott vissza. – Callan Lyons, nem leszünk jóban, ha több ilyen húzása lesz, mint ez. Erre határozott kuncogás volt a válasz. – Ki mondta, hogy jóban kell lennünk, drágám? Megpróbáltam segíteni egy kicsit. A sikolyaid megzavarták a nyugalmamat, megrázták az egész hegyet. – Nos nagyfiú, mond meg hol vagy, és megyek, hogy személyesen köszönjem meg, vagy valami hasonló. – A hasonló az, hogy seggbe rúgja, amiért olyan átkozottul bonyolult. – Hm, csábító ajánlat – hangja elmélyült, fátyolossá vált. Merinus csendben mély lélegzetet vett. Ó, amit ez a hang művelt a belsejében. Bármelyik pillanatban elöntheti a puncijából a leve az egész lábát. – Mégsem elég csábító – mosolygott, ahogy a saját hangja is fátyolos lett, egyre bársonyosabb, bensőségesebb. – Gyerünk Callan, biztosan nem akarsz megint megmenteni? Nem fogom feladni, ugye tudod? 22
Ott volt az a csend megint. – A hangod lágy Merinus, átkozottul selymes, ahhoz képest, hogy ellentétes oldalon állunk – végül felsóhajtott. – Callan, én nem adom fel – leült az ágyra, és megszorította a telefont. – Beszélnem kell veled. Meg kell mutatnom neked valamit, és el kell mondanom dolgokat, de ezt csak személyesen tudom megtenni. – Én nem egy story vagyok, szép hölgy, és tudom, hogy ez az, amit te keresel – mondta neki. Hangja annyira gyengéd volt, megnyugtató, hogy úgy érzete simogatják, dédelgetik. – Talán mégis az vagy – felelte. – Miért bujkálsz előlem, ha nem? Minden amit akarok, az az, hogy beszéljünk. – Talán én nem állok meg a beszélgetésnél – szuggerálta. – Te nem ismersz engem. És lehet, hogy ez alatt azt értem, amit a katonák, összegabalyodni veled. – És én talán nem harcolnék veled – Lehunyta a szemét tudván, hogy nem tenné. Már a hangja is olyan hatással volt rá, hogy a teste felforrósodott, mint egy átkozott kemence. A fenébe, a hüvelye megfeszült, olyan szorosan akarta megszorítani a farkát, ha végre megkapná. Mi a franc baja volt? Hallotta a mély és durva levegővételeit a telefonban. Vajon ő is hallotta őt? – Tetszett amit tegnap láttál? – A megdöbbentő kérdést meleg, reszelős hangon tette fel. Merinus mély lélegzetet vett, nyelvét végigfuttatta kiszáradt ajkain. – Tudtad, hogy ott voltam? – Persze hogy tudtam. Éreztem a mohó kis tekintetedet, ahogy rajtam legeltetted. Gondolod, kiverem egyébként? A francba, felnőtt ember vagyok, nem egy taknyos kölyök. Nem verem ki, ha kemény, csak hogy könnyebb legyen. Merinus harcolt, hogy ne nyöszörögjön, megköszörülte a torkát. Összeszorította a combjait, küzdött a sajgás ellen. – Miért? – suttogta – Miért tetted akkor? – Mert nézted. Mert tudom, hogy akarsz, de nem tudod, hogy mit kérsz. – Láttam... – A kurva életbe – morogta. Ténylegesen morogta a szavakat. – A fenébe asszony. Ez őrület, ugye tudod? Oh, tudta ő. Tudta, hogy nem a storyt akarta többé. Az csak megmenthette a férfi életét, felfedve egy nagy összeesküvést, a bűnt a természet ellen. Ez már többről szólt, és most úgy érezte, hogy tehetetlen az ellen, ami közöttük történik. – Nem tudom viszonozni a szívességet. – Honnan jöttek ezek a szavak? Merinus érezte, hogy elönti a pír az arcát, abban a pillanatban, ahogy kimondta a szavakat. Megint csend lett, hosszú, feszültségtől terhes. – Te nagyon csábító vagy számomra. – A hangja fojtott volt. – Tudod hol vagyok – ajánlotta fel, rekedt hangon. – Miért csinálod ezt? – úgy hangzott, mintha kelepcébe csalta volna az ajánlatával, a látvánnyal, amit felajánlott neki. – Én sem vagyok biztos benn. – Nagyot nyelt, miközben végigszántott a kezével a haján, ahogy küzdött a mindent felülbíráló szükséggel, ami lüktetett a testében. 23
– Mert veled akarok lenni. Ha nincs más választásom, akkor te is menjél keresztül azon a poklon, amit te okozol nekem. Nehezen lélegzett, de annyira kívánta. Hallotta a vágyat benne, ami ugyanolyan volt, mint ami őbenne lüktetett. – Túl öreg vagyok én már ehhez. – mondta, de a hangja nem volt meggyőző. – Túl öreg a szexhez? – Túl öreg a kukkoláshoz. Ez egyenes út a pokolba, hogy nézlek, de nem érinthetlek. Te nő, élve akarsz elégetni – ismét nem volt igazi melegség a hangjában. – Azt akarom, hogy megérints. – A vágyának ereje zavarta. – Nem tudom mi a baj velem, de itt ülök fájdalmasan vágyva rád, hogy elfogadnék mindent, még ezt a pokolian keveset is. Ez nem normális nekem, Callan. – Keress egy tapasztaltabb szeretőt. – Ahhoz kellene egy első szerető. – Csattant fel kétségbeesetten, sértettséggel hangjában. – Felejtsd el. Nem fogok könyörögni. – De, én esetleg... − tört ki – Mond, hogy nem vagy egy kurva szűz. – Nem, nem vagyok egy kurva szűz. A szüzek eddig még nem dugtak, emlékszel? A férfi átkozódott. A gyenge, nyers morajt felerősítette a telefon kapcsolat, úgy tűnt, a forróság megégeti a vonalon keresztül. – Azt akarom, hogy te is érezd olyan rosszul magad, az én farkam mindjárt szétrobban – vágott vissza. – Te kibaszottul veszélyes vagy. – Tehát marad a maszturbálás megint – morgott a lány. – Nem, várj egy órát, szeretném legalább nézni. A telefon szétkapcsolt. Merinus átdobta a szobán a készüléket, nőies felháborodásában egy visítás tört ki a torkából. A francba vele. Mindene fájt. Nem, nem csak fájt, megbántódott. És minden, amire gondolni tud, az a férfi vastag farka, ahogy belé hatol, lökései kemények és mélyek, a hüvelye köré szorulva megfeji, jobban és erőteljesebben, mint a keze tegnap. Elég, elég volt. A játéknak vége. Legyen átkozott, ha itt fekszik begerjedve, és leáll néhány falusi idiótától félve, mert nem akarja, hogy azok hozzá nyúljanak. Elviszi a férfinak azt az üzenetet, amit az apja küldött. Essünk túl rajta minél hamarabb. Lerakja az ajánlatot az asztalra, aztán irány haza. Neki erre nincs szüksége, és a férfira sincs szüksége. Nos, jó lenne a testét is meggyőzni erről.
24
6. FEJEZET
– Befejezted a bujkálást előlem? Callan tudta, hogy bajban van, amikor pillanatokkal korábban észrevette, hogy közeledik. A baj mindig felismerhető. Van egy jellegzetes illat, egy érzés, egy lassú rezgés, ami figyelmeztetve száguld végig az erein. Ez az érzés, most ott tobzódott, minden sejtjében. Ott állt mellette, a szemöldökét ráncolva nézte, ahogy újra az öreg teherautója vonakodó motorját bütyköli és küzd, hogy megtartsa az önuralmát. Az illatát felé sodorta a szellő, ezt a friss, tiszta, nőies illatot, az ébredező vágy illatát. Ezek az illatok szétterültek körülötte, csábították, vonzották őt. – Válaszolni fogsz nekem? – érdeklődött, oldalra döntve a fejét, szemében ingerültség tükröződött. Egyenes, sűrű, hosszú barna haja a vállára omlott, simogatva a selymes bőrét, és csábító karjait. A francba, nem volt szüksége erre a fajta bajra. Nem, azután a telefonhívás után korai, nem, miután a nő vágyának forró hulláma elérte, felajánlkozása telibe találta. – Én itt vagyok a szeme előtt. Hogy, hogy bujkálok? – Tesztelt egy sort a karburátorban. – Most mi a fenét akar tőlem? Azok a katonák nem adtak át egy jó kis figyelmeztetést önnek, Ms. Tyler? Ők soha nem adják fel. A lánynak nyilvánvalóan az volt a szándéka, hogy figyelmen kívül hagyja a helyzet veszélyességét. Meztelen karjait megtámasztotta a teherautó oldalán, merően nézte a motorteret, mintha tudná, hogy mi a fenét csinálok. – Egy barát küldött – vállat vont. Ettől a mozdulattól mellei finom görbéje megemelkedett, és hajszállal jobban kilátszódtak az ujjatlan topp nyakkivágásán. Piros. A francba, bűncselekménynek kell lennie, hogy egy nőnek ilyen rohadt jól áll a piros. Rápillantott. Barna szeme tiszta és tág, de inkább a motort tanulmányozta ahelyett, hogy ránézne. Az édes fűszertől, amit köré tekert, a farka követelőzően megkeményedett. Nagy probléma, gondolta Callan. Szó szerint. – Tehát, ki küldte magát? – enyhe érdeklődéssel kérdezte. – Nekem nincs sok barátom. – Talán nincs. – A lány felnézett rá, gyanú árnyékolta az arcát. – De az anyjának volt egy pár. Apám engem küldött, hogy részvétét nyilvánítsa, és hogy megkérdezzem szüksége van-e valamire. Megint rápillantott a nőre. A tekintetük most találkozott. Megtalálta, és körültekintően viselkedett. – Önnek vissza kellene térnie az otthonába Ms. Tyler – mondta neki halkan, figyelmeztetően. – Ez nem az ön, vagy az apja kérdéseinek a helye. Merinus lazán körbenézett. Ügyelve arra, hogy hangja halk maradjon, folytatta. – Apa segíthet neked, Callan. Ezért vagyok itt. Csalódottság öntötte el. Az újságírók naivitása gyakran megdöbbentette. Annyira mélyen hittek a szabadságjogokban, az emberek információhoz való jogában, és az a meggyőződésük,
25
hogy az igazságszolgáltatás nem látja a bűnt, azt fátyol fedi, és az ő dolguk a fátyol felfedése. Ennek az újságírónak a fene nagy ártatlansága elakasztotta a lélegzetét. – Gyere velem. – kihúzta magát teljes magasságában, lebámult a lányra, megfogta vékony karját, és elkezdte húzni magával. – Hová menjek veled? – gyanakvás érződött a hangjában. Félelem nem volt benne. Ki akart kelni a nő bátorsága ellen. A tudatlanságából fakadó meggyőződése ellen, hogy nem okoz semmi bajt. – Az emeletre. Az irodába. – Keresztül húzta a garázson, a hátsó sarokba, fel a meredek lépcsőn Taber irodájába. A garázs és a mellette lévő üzlet a Falka tulajdona, ahogy mind annyiuk háza is. De papíron Taber volt a tulajdonos. Ez így jobb volt. Kisebb az esélye, hogy megtalálják őket. Callan megrántotta az ajtót és betolta. Gondosan bezárta mögöttük, elfordította a kulcsot, meglehetősen bízva a magánszférában ezek után, figyelembe véve, hogy hangszigetelt szobában álltak. Szeretett volna egy esélyt, hogy blöfföljön, és eltérítse erről az útról, és erre csak egy lehetősége van. Azt fontolgatta, hogy hogyan kezdje, amikor a lány előhúzott egy borítékot a pénztárcájából, és kivette belőle a terhelő bizonyítékokat. – Ne fáradj azzal, hogy hazudj nekem – fájdalom volt a hangjában, mintha tudná, hogy mit tervezett. Callan keresztbe tette a karjait a mellkasa előtt, összehúzott szemekkel nézte a lányt, és hagyta, hogy csalódottsága egy érdes morajló morgásban szabadon megnyilvánuljon, aminek nem volt szándékában hangot adni. Veszélyes szándékkal töltötte meg a levegőt a halk, nagyon macskaszerű vicsorgás hangja. Nézte, ahogy a nő pislog. A képek kiestek a kezéből, a forróság a testében növekedett, az illata is sűrűbb, félelemmel kevert lett. A képek a padlón feküdtek szétterülve, terhelően, elítélően. Callan, gyerekként vastag oroszlán szőrzettel, ami befedte az egész testét, szeme borostyánarany és fényes, miközben megcsillan a fényképen. A következőn a szőr már lassan elhullott, amíg csak a kellemes majdnem láthatatlan, és rendkívül puha haj maradt. A másik egy szonogram volt, és Callan tudta, hogy a hátoldalára rá vonatkozó információkat rögzítettek. Vércsoport, DNS-szekvencia, rendellenességek. Minden adat. Mindegyik egy szög a koporsójában, amit Merinus Tyler segít megépíteni. Merinus nézte a magas, erőteljes embert, ahogy lehajolt, és felvette a képeket a padlóról. Arca kifejezéstelen volt, szeme keményen ragyogó borostyán, napbarnított arca elsötétedett. Nem állt szándékában megmutatni azokat a képeket, de tudta, hogy a férfi hazudni akar neki. A tudat végigvibrált az egész testén. Hazugság. A szó olyan volt, mint egy suttogás, sötét és vibráló. De Merinusnak bizonyítékai voltak. Nem feltételezésekkel és féligazságokkal jött hozzá. A bizonyítékok, amiket Maria Morales küldött John Tylernek, meggyőzőek, cáfolhatatlanok voltak. De ahhoz, hogy bebizonyítsák, hogy a vizsgálati eredmények és a képek nem hamisítványok, szükségük volt a férfira is. Nem akarta leejteni a képeket, a férfi torkából feltörő figyelmeztetés sima moraja több volt, mint meglepő. – Maria olyan volt, mint egy kis egér − sóhajtott fel, és megrázta a fejét, ahogy tovább bámulta a képeket. Az anyja hosszú vastag szálú sima homok szőke haja a tarkója alá ért, keretbe foglalva határozott éles vonalú, szinte már vad arcát, ferde szemei, sűrű szempillái voltak. Arccsontja furcsa, lapos szögben húzódott, és ott, ahol lágyan kellett volna ívelnie, 26
magas és éles volt. Az orra arisztokratikus volt, de az orrnyerge úgy tűnt mintha ellaposodna, túl egyenes volt, mint ahogy az arccsontja is. Merinus figyelmen kívül hagyta szíve kemény dobbanását, amikor végül ránézett. A méhe kényelmetlenül megfeszült, amitől hüvelye összeszorult, tiltakozva az üresség ellen. Szokatlan volt számára ez az érzés. Tisztában volt vele, hogy izgalma átszáguldott a testén. Elérte, hogy a mellei megduzzadjanak, hogy mellbimbói kényelmetlenül megkeményedjenek, és azok a szokatlan szemek rögtön észrevették a teste árulkodó reakcióit. – Megkérte apát, hogy segítsen neked. – mondta, és közben megpróbálta leplezni izgatottságát. – Azt akarja, hogy csatlakozz hozzám. Biztonsági intézkedéseket hozott.... Nevetett. Ajkát humortalanul lebiggyesztette, keserűsége szíven ütötte. Fejét rázva gúnyosan nézett rá. – Ha ez az, amiért ide jött Ms. Tyler, akkor te csak az idődet pazarolod. – Eltűnt a jófiú, helyét egy hideg, kemény lény vette át. Látta, ahogy a teste megfeszült, a szájában lévő éles metszőfogak kivillannak. – Nem vagy biztonságban – mondta neki aggódva – Az ezzel kapcsolatos kutatásaink felfedett egy tervet, hogy megöljenek, és… – És végül sikerrel fognak járni – vállat vont, mintha nem érdekelné. – Amikor sikerül nekik, lopja el a testemet, és írja meg a storyját, és sok szerencsét a további életéhez. Addig nincs szükségem a segítségükre. Meglepődött. – Te nem akarod leállítani őket? Megakadályozni, hogy megint megtegyék? – Ezt már megtették újra, újra és újra – mondta hűvösen. – Farkasokat is használtak. Tudtommal én vagyok az egyetlen ismert alany, akinél sikereket értek el. Merinus megrázta a fejét. Látta azoknak a szánalmas teremtményeknek a képeit, akik annyira deformálódtak, hogy nem volt esélyük az életre. Egyedüli sikerük, ahogy mondta, Callan volt. – Nem bujkálhat örökre – mutatott rá. – Megengedi, hogy győzzenek Mr. Lyons. – Én élek. Nem ölök. Nem követem a parancsukat. Nem fogtak el azóta, hogy tinédzser koromban egyszer visszavittek. Legyőzőm őket, amíg tudom Ms. Tyler. Aztán, ahogy mondják a többi már történelem. – Az apám egy alternatívát ajánl – érvelt. Küzdött a borzongás ellen, ami átjárta a testét, ahogy közeledett felé. Forróság öntötte el a combjai között, a puncija benedvesedett. Ha az érzés nem lett volna olyan különös, még élvezné is. Callan Lyons szemöldökét ráncolva nézte őt, kérdően, ahogy közelebb lépett. Mély levegőt vett, a szemébe nézett, amelyek összeszűkültek. Ahogy elment mellette súrolva őt, a borzongását nem sikerült elnyomnia. A fejbőre megfeszült, végigbizsergett a tarkóján, le az egész testén, libabőrt hagyva maga után. Megállt mögötte, a teste olyan forró, úgy tűnt a forrósága körbeöleli őt. Érezte, hogy a saját teste ellazul, és azt akarja, hogy megölelje. Combjai elgyengültek, és érezte, ahogy a hüvelyéből lassan szivárog a nedvesség, felkészülve a férfira, készen állva rá. Ez őrület.
27
Levegő után kapkodott, megdöbbent, amikor megérezte, hogy a mellkasát hozzádörgöli a hátához, fejét lehajtja a füléhez. – Ki fogom nyitni azt az ajtót, Ms. Tyler. Mikor megteszem, azt akarom, hogy sétáljon ki innen, üljön be az autójába, és menjen haza. Ne álljon meg sehol, és ne említse a nevemet senkinek, ért engem? Ez talán elég lesz ahhoz, hogy életben maradjon. – Megpróbál megfélemlíteni, Mr. Lyons? – Te jó ég, az a rekedt árnyalat a hangjában honnan származik? Talán ugyanonnan, ahonnan az az erőteljes összehúzódás a méhében. Érezte, hogy megfeszül a férfi teste a háta mögött. Keze megmozdult, a karjai felé indult, ujjait behajlította, és lágyan végigsimította az egész hátát. – Tudod, mit tesz a Tanács az olyan csinos kis nőkkel, mint te? – kérdezte, hangja halk moraja figyelmeztetésként hangzott a mellkasa mélyéről. – Beléd ültetik a legújabb adag genetikailag módosított sejteket. Aztán naponta elvisznek, hogy ellenőrizzék a fejlődését. Ha a tested visszautasítja és elvetélsz, akkor ezt újra és újra megismétlik, amíg meg nem marad a magzat, vagy túlságosan legyengülsz, hogy a hasznukra légy. Akkor odaadnak a katonáknak használatra, amíg meg nem halsz. Ez nem egy szép módja, hogy elhagyd ezt a világot. Merinus az ajkába harapott, ahogy fájdalmasan összeszorult a szíve. Ez nem félelem volt, elborzadt, undort és átható sajnálatot érzett a nőkért, akik megélték ezt, és a férfiért, aki nyilvánvalóan végignézte. – Sajnálom – suttogta, és visszanézve a dühtől vékony vonallá összeszorított száját látta. – Azzal, hogy itt vagy kockáztatod az épelméjűségedet. – A lélegzete simogatta a fülét, a borzongás még egyszer átcikázott a bőrén, ahogy beszélt hozzá. – Az épelméjűségedet, és az életedet. Távoznod kell. Hangjából figyelmeztetés áradt. A vágya lüktetve felébredt. Vastag és zömök, áthullámzott az idegvégződésein, égette a punciját. – Igen, ezt már mondtad. – Előre bámult, amikor újra megmozdult, hogy visszajöjjön elé, szembenézni vele. – Elmondtam, hogy nem vagyok hajlandó hagyni, hogy folytassák, és tovább öljenek, csonkítsanak, és neked sem kellene. Meg tudjuk állítani őket. A nagybátyám, Samuel Tyler szenátor, közel van az elnökhöz. Arra vár, hogy megtehessen mindent, ami szükséges. Van hét testvérem, ők is megtesznek bármit, amire csak képesek, és az apám hajlandó minden anyagi támogatást megadni, ami az újságjából, és egyéb forrásaiból a rendelkezésére áll, hogy támogasson téged. Meg kell állítanunk őket. – És azt gondolod, hogy ez elég, hogy megállítsátok őket? − kérdezte hitetlenkedve. Irigylem az ártatlanságát Ms. Tyler. Ez valójában nagyon ijesztő. Ezeket nem lehet megállítani. Meg kell állítani. Nem bírt volna azzal a tudattal élni, hogy sikerült megölniük őt. Büszke volt, eltökélt, és átkozottul figyelemre méltó, a maga rendkívül emberi módján, ami lehetővé teszi számukra, hogy megöljék. Meg kellett győznie, hogy számára a biztonságot jelenti felfedni a szörnyűségeket, és így megmenekülhet. – Tudod, hogy kik ők. Tudod, hogy mit tettek. Neked a rendelkezésedre állnak azok a bizonyítékok, amire nekünk szükségünk van ahhoz, hogy leállítsuk őket. – vitatkozott céltudatosan. – Az anyád ezért halt meg. 28
– Anyám egy véletlenszerű bűncselekmény áldozata – morogta. – Ha a Tanács lett volna, akkor eltüntetik, és a testét darabonként küldik vissza hozzám. A Tanács nem ölette meg őt. – Nyoma sem volt lopásnak. – Merinus olvasta a rendőrségi jelentést. – Ez egy személyes indíttatású bűncselekmény volt Mr. Lyons. Bárki is volt az elkövető, holtan akarta látni. Merinus nem felkészületlenül jött ide. Az apja meggyőződött róla, hogy mindent tud, ami összefügg Maria Morales halálával és a bizonyítékokkal, amik a Tanács ellen szólnak. – És sikerrel járt. De az nem a Tanács volt. – Lebámult rá kemény dühös tekintettel. – Ismerem az illatukat, ismerem a gonoszságuk bűzét. Olyan émelyítő és hideg, nem olyan édes és forró, mint a te vágyadnak az illata. Merinus kinyitotta a száját, hogy vitatkozzon, amíg az utolsó szavak értelmét fel nem fogta. Érezte, hogy az arca elpirul, szíve őrülten kalapál. Meglepetten bámult rá. Honnan tudta? – Magyarázd el nekem, hogy egy fiatal, ártatlan lány, miért áll itt előttem benedvesedett puncival, ami az állatok közt azt jelenti, hogy készen áll. És én egy állat vagyok, édesem, és semmihez sem hasonlítható, amit valaha is megismerhetnél.
29
7. FEJEZET
Merinus megremegett Callan pillantásától. Borostyánszínű szeme szinte izzott, hangja elmélyült, fátyolos lett. Egy gyors, rövid pillantás az ágyékára megmutatta a dudort, amitől még izgatottabb lett. Nyilvánvaló, hogy nem ő az egyetlen, aki szenved. Ez intenzívebb, mint amit a szenvedéssel leírhatna. Úgy érezte, hogy lázas, bőre érzékeny, eleped egy érintéséért. Ez más volt, mint bármi, amit valaha érzett. Ez más volt, mint bármi, amit valaha érezni akart. – Nem tudom – hallotta az idegességet és a zavart a hangjában. Minél hosszabb ideig tartózkodott a közelében, annál nehezebb volt ellenállnia a növekvő kísértésnek, hogy megérintse. A mellkasát bámulta, már nem volt képes a szemébe nézni. Ezek a borostyánsárga mélységek vonzották őt, hogy azt csinálja, amit szeretne, hogy azt csinálja amire szüksége van, de egyáltalán nem volt biztos benne, hogy meg is akarja tenni. Összerezzent, amikor ujjaival megragadta az állát, bizonytalan, szinte rémült volt. Ha nem lett volna tudatában annak, hogy a vágya lobog a testében, tudta volna kezelni a helyzetet. Tudta volna kezelni a pillantását, az ujjai simogatását az állán. Idegesen megnyalta száraz ajkait, érezte, ahogy hirtelen elárasztotta a vággyal teli feszültség, a sajgás és a lüktetés a bőre alatt. A férfi szemei összeszűkültek. A hüvelykujját kinyújtotta, kísérletezve végigfuttatta ujjbegyét puha szájának görbéjén, miközben letörölte a nedvességet róla. A mellkasa összeszorult, ahogy megpróbált rendesen lélegezni. Nem úgy tűnt, hogy elég levegőt tud venni ahhoz, hogy megtöltse a tüdejét. Úgy érezte, hogy küszködik a levegőért, és azért hogy ne nyögjön fel. – Te veszélyes vagy – megint ott volt az a morgás, épp csak a felszín alatt morajlott. – Bármi is ez Merinus, az életünket veszélyezteti. – Rendellenesség – Ajkába harapott. Erre nem voltak válaszai. Ajkán gúnyos mosoly jelezte, hogy nem ért egyet. – Ez nem olyan helyzet, amire van leírás, hogyan kezeld – nyugtatta meg. – Én egy ösztönlény vagyok Merinus, egy állat, amit alig álcáztak. Bármilyen reakciód egy része a félelem. – Nem egy állat. – Megrázta a fejét, látva a keserűséget a szemeiben. Gyorsan kibújt az érintéséből. A teste gyengévé tette, befolyásolhatóvá. Most minden józanságára szüksége volt. – Minek neveznél akkor? – egy dühös él érződött a hangján. – Ha megteszem, amit kérsz, és valami isteni csoda folytán nem halok meg, ezek után én lennék az Amerikai Szörnyszülött. További kísérletek, még több teszt várna rám. Így legalább szabad vagyok. Amíg gyorsabban tudok futni, mint a katonák, vagy ügyesebb vagyok a nyomozóknál, és el tudok előlük tűnni, addig életben maradok. – És a túlélés elég? – kérdezte, és dühös volt, hogy nem akar többet. – Mi van azokkal, akikre később kerül sor? Azokkal a szegény emberekkel, akik megfelelnek a gyilkos feltételeiknek? Nem érzed valahogy felelősnek magad, hogy leállítsd ezt? Cinizmus tükröződött az arcán. – Annyira szenvedélyes – suttogta, a falnak dőlve, karjait keresztbe fonva maga előtt, ahogy nézte. – Én vagyok az egyik ilyen ember. 30
– Egy olyan néppel, aki támogatni fog... – vitatkozott kétségbe esetten. – Az ártatlanságod dicséretes, Merinus – szakította félbe. Kiegyenesedett és közelebb húzódott hozzá. – Mint az indítékaid. De elképzelésed sincs arról, hogy mekkora falat is ez. Ebbe belegabalyodsz és elsüllyedsz. Megragadta a karját, magához rántotta, merevedését hozzá dörgölte a hasához. Merinus nehezen lélegzet, kezét megtámasztotta a mellkasán, ahogy körbezárta őt. – Rám zúdítod az erkölcseidet, és az igazságra vonatkozó elképzeléseidet, miközben egész idő alatt a nedved illata habzik belőled, csábítasz, az őrületbe kergetsz az illatoddal. Te nem a storyt akarod, és nem is az igazságot. Az akarod, hogy megbasszon a Macskaember. Valld be. Megragadta a csípőjét, és hozzádörzsölte magát. Merinusnak elakadt a lélegzete, küzdött a teste lassú megadása ellen, a vágyai ellen, amik váratlanul elárasztották. Hol is tartottak? – Én nem tudom miért! – kiáltott fel rekedten, megrázta a fejét tiltakozásul. – Ez nem az, amiért én ide jöttem. Én csak segíteni akartam neked. – És ez nem ijeszt meg téged, Merinus? – A kezével megragadta a haját, és hátrahúzta a fejét. – Nem félsz ettől a hirtelen feltámadt vágytól? Mert ha nem, akkor kellene. Átkozottul közel vagyok ahhoz, hogy lerázzam az önuralmam láncait, és kielégítsem a szükségleteimet, hogy az íróasztalra fektesselek, és addig basszalak, amíg sikítani nem kezdesz az élvezettől. Merinus remegett, felkiáltott, amikor a fejét lehajtotta. Az ajkait a nyakára tapasztotta, fogaival megkarcolta a bőre felszínét, egy lassú, de félelmetes mozdulattal. Merinus megrázkódott, keze megragadta hatalmas karját, kábult elragadtatásában a mennyezetet bámulta, ahogy nyelvét erősen nekinyomta a bőrének. A nedves érdesség mintha csiszolópapírral dörzsölte volna, az egész testét átjárta az érzés, és többet követelt. A feje oldalra billent, hogy felfedje a nyaka sebezhető ívét. A bőre bizserget, többért kiáltott. – A fenébe, de jó az ízed Merinus. Átkozottul jó. Megnyalta újra a bőrét, amitől felkiáltott. Hihetetlen érzés volt. Olyan érzés, mint a durva bársony, csak jobb. A vágy egy éles görcse fodrozódott a méhén keresztül. A hüvelyének izmai összehúzódtak, nyöszörgött a vágytól. Mi volt ez? Ez miért tűnt annyira jónak, amikor a nyaka azelőtt soha nem volt erogén zóna? Aztán az ajka befedte az övét. Merinust már sokszor megcsókolták ezelőtt is, de soha nem így. A nyelve becsusszant a szájába, és az íze részegítő volt. A nyelve találkozott az övével, mélyen körberajzolta, simogatta, tobzódott az izében. Forró és fűszeres. Az íze férfias volt, sötét és megfoghatatlan, hódító. Sóhajtott az ajkai alatt, többre volt szüksége, fel kell fedeznie ennek az íznek a forrását. Visszahúzódott, ajkai visszatértek még egyszer, végigsimítottak a nyakán. Fogai röviden megcsípték a bőrét, morgás hagyta el a torkát, az egyik kezét a derekára tette, és felfelé mozdította a melle alá. Annyira közel volt a kínzóan megduzzadt dombhoz, közel a lüktető mellbimbóhoz. Nyöszörgött, sürgetően hozzápréselte magát, nem számított, hogy ki vagy mi volt, csak a teste ősi válasza érdekelte, és az, hogy a férfié legyen. – Menj innen – recsegte, de nem engedte el őt. – Tűnj el innen, mielőtt olyat teszek, amit egyikünk sem él túl. Szája végigsiklott a nyakán, át a kulcscsontján, kortyolgatva, végignyalva az utat, a ruha kivágása mentén, a lány melleinek lágy halmai közé. Merinus úgy érezte élve elég az érintéséért. A mellbimbói még jobban megkeményedtek, nekifeszültek az ing puha 31
anyagának, kétségbeesetten vágyva a szája melegére. Ha nem érinti meg őket, ha nem veszi mélyen a szájába, és nem szívja meg őket, fel fog robbanni. Ó, Istenem, ha megteszi, akkor is felrobban. Közel volt az orgazmushoz, annyira nagyon közel, és ez megrémítette. A szíve pumpált, a vére száguldott az ereiben. Remegett a szorításában, teste ívben feszült a hátán lévő karhoz. Egy suttogás, egy kétségbeesett nyögés hagyta el a száját. Érezte, hogy az inge alját kirántja a nadrágból, és gyorsan húzza a duzzadt dombok fölé. A körmeit a férfi vállaiba mélyesztette, zavartság, vágy, tűz tépte szét a testét. – Mi a fenét teszünk egymással? – a hangja tükrözte a zavart, ami tajtékzott a testében. Keze megmozdult, a mellét masszírozta. Perzselően forró volt, ahogy a derekához ért, megemelte, a combját a lábai közé csúsztatta, ahogy megfordult, és elindult vele, hogy a falhoz nyomja. Kemény izmos combját megemelte, ahogy ment, és nyomta a lábai közét. Ó, ez jó érzés volt. A csiklója lüktetett, fájt, fájóan duzzadt a súrlódástól, ahogy mozgott vele. – Callan – kiáltása a félelem és az elsöprő szükség megrázó keveréke volt, kétségbeesett kérés, ahogy a szája befedte a kemény mellbimbót, amely könyörögve emelkedett ki a melléből. Az érzések, amiket előhívott belőle, bele nyilaltak, a méhébe, és a puncijába. A nyelve, ami dörzsölgette a kemény húst, reszelős, érdes volt, de mégis hihetetlenül gyengéd, mélyen erotikus. Szívogatta, nyalogatta, harapdálta őt. Vonaglott a combján, nyöszörgött, megkönnyebbülésért könyörgött. – A kurva életbe – elhúzódott tőle, lenézett rá, szemében vágy és zavartság tükröződött. – Ez nem normális, Merinus. Ennek a szükségnek nem kellene itt lennie. A veszteség érzése, a lüktető szükség csak erősödött. – Mit tettél velem? – zihálta, és megrázta a fejét. – Ez nem áll le. A férfi megmerevedett, visszafordult hozzá. – Mi? – összeráncolta a homlokát, belenézett a szemébe, és zavartság futott át az arcán. – Ez nem fog leállni – zihálta, ahogy az önuralmáért harcolt. – Te tettél velem valamit. Állítsd le, most. Callan letérdelt elé, a lány szemébe nézett, szemöldökét ráncolta, bármit látott is ott. A lány torkát reszketeg nevetés hagyta el. – A fenébe, Callan, neked igazán figyelned kéne a csókjaidra. Veszélyesek. – Még soha nem volt velük probléma ezelőtt – ujjait a homlokához emelte, mintha a lázát ellenőrizné. – Mindenkinek osztogattál belőle, ugye? – kérdezte fogcsikorgatva. – Nem szeretem ezt. Azt hiszem, hívni fogom a testvéreimet, hogy jöjjenek ide, és rúgják szét a seggedet, most. Nem tenné meg. Nem igazán. A testvérei örömmel fogadnák a lehetőséget, hogy komolyan vegye őket, különösen Kane, a nagymenő Special Force-os testvére, aki neheztel az egész világra. – Mit érzel? – kérdezte halkan. – Amellett, ami nyilvánvaló. – A nyilvánvaló csúcspontja megsokszorozódott, ahogy itt hagytál – tört ki, miközben összeszorította a combjait.
32
– Tudod, hogy én még szűz vagyok? Komolyan, a szüzeknek nem kellene ilyet érezniük. Ez ártalmas az egészségünkre, vagy valamire. Mi egy veszélyeztetett faj vagyunk, ugye tudod? – Figyelmen kívül hagyta a vádat a véleménynyilvánításában. Félredöntötte a fejét, tekintete átsiklott a nyakán, felhúzta újra az ingét, megvizsgálni a mellét. Merinus lesütötte a szemét, miközben majdnem elvigyorodott, annak a szerelmi harapásnak a láttán, ami meglátszódott a mellén. – Callan, a nyelved veszélyes – nyögött, mert a hüvelykujja végigszántott a mellén. Hallott egy mély nyögést, mielőtt a férfi szája befedte a másik csúcsot. Kezei a férfi hajába túrtak, közelebb húzta, miközben érezte, ahogy a nyelve finoman simogatja, szája szorosan rátapad. Fészkelődött, alsó testét mozgatva közelebb akart kerülni a feszes, kemény dudorhoz, amely azzal fenyegetett, hogy szétrepeszti a varrást a farmerján. – Istenem, érezlek téged. Annyira forró és édes – zihálta, ahogy elhúzódott tőle. A fejét megpihentette a mellei közötti völgyben. – Annyira kétségbeesetten meg akarlak ízlelni téged Merinus, hogy ez tombolva söpör végig rajtam. – Mi? – a megdöbbentő öröm felvillanyozta a testét. – Abba a forró kis puncidba akarom temetni a számat – nyögte – Azt akarom, hogy az öled minden csepp nedve elöntse a számat, amíg többet nem adsz nekem. A szóban forgó nedv néma kéréssel sírt, lassan csordogálva a hüvelyéből. Duzzadt csiklója lüktetett, méhe feszült. A szája rágcsálta a melle görbéjét, a nyelve simogatta a megduzzadt húst, a recés nyelv arra késztette, hogy a vágytól remegjen. – Kérlek, csinálj valamit. – A lány felnyögött, a combjait összeszorította körülötte, ahogy a farkát mélyen betolta a combjai találkozásához. – Esküszöm Callan, az érintésed olyan, mint a drog. A férfi megállt. Érezte, hogy az izmai megfeszülnek, azután egy káromkodás sistergett a szájából, ahogy elrántotta magát tőle. – Meg fogom bánni, hogy ezt megkérdezem. De mi a baj? – Visszavitte a kanapéhoz és lefektette, az ingét visszasimította a helyére, és elhúzódott tőle. Hallotta, ahogy a férfi levegőért kapkod. Kinyitotta a szemét és nézte, amint néhány méterre megállt tőle, őt nézve. – Ha nem tűnünk el innen, meg foglak dugni – tört ki vadul. – Gondolj bele Merinus. Te nem ismersz engem. Idegen vagyok a számodra. Egy olyan genetikai állat, ami felkészült arra, hogy letépje rólad a ruhádat, és megbasszon azon a zsírfoltos kanapén. Ez az, ahogy az első alkalommal akarod? Merinus a homlokát ráncolta. – Nos, ez nincs a mai top tízes listámon. De mindig is jól tudtam improvizálni. Nem jutott eszébe semmi olyan indok, amiért ne dőljön le a kanapéra, és ne engedje meg neki, hogy megtegye amit akar. Nem értette a problémát, és a teste annyira lázadt, hogy nem is érdekelte. – Merinus gondolkodj – szólt, és átült a kanapé másik szélére, ujjaival a haját túrta. – Még soha nem támadt fel benned a vágy ilyen módon. Ez nem lehet normális. – Honnan tudjam? – a lány a homlokát ráncolta. – mondtam már neked, hogy én soha nem csináltam még ilyet. És te? 33
– Én mi? – kérdezett vissza gyanakodva. – Szexeltél már korábban? – türelmetlenül kérdezte. – Annyira vonakodónak látszol, én csak kíváncsi voltam. – Természetesen szexeltem már korábban – a homlokát ráncolta. – Ez a szökésem előtt, kötelező tárgy volt a laborokban. Szexeltem több mint két éven keresztül minden nap. Megdöbbenés száguldott keresztül a szervezetén. – Te tizenhat éves voltál, amikor elszöktél. − mondta elborzadva – Akkor még túl fiatal voltál. Metsző tekintet szegeződött rá. – Újból elfogtak amikor tizenhét éves voltam, és addig tartottak fogva, amíg a huszadik születésnapom előtt el nem pusztítottam a laborokat. Neked biztos információkra kellene támaszkodnod, Merinus. – Megtanították neked, hogyan kell szexelni? – nem tudott elképzelni ennél barbárabb dolgot. – Természetesen. Egy embert is sokféleképpen lehet megölni. Megtanították nekem, hogyan lehet örömet, és hogyan lehet fájdalmat okozni vele – gúnyolódott. – Ez szörnyű. – suttogta. – Miért tettek ilyet veled? Felülírta a vágyát az érzés, hogy csillapítsa ennek az embernek a fájdalmát. A férfi ránézett, undorodva mind magától mind a lánytól. – Tették, hogy kiképezzenek – emlékeztette hidegen. – Nekem, Merinus, gyilkosnak kellett lennem. Nagyon sok módja van, hogyan lehet ölni, hogyan lehet az áldozaton meghamisítani a bizonyítékokat, csonkítani, vagy amit csak akarsz. Ezeket mind megtanultam. De ez nem ad választ arra a kérdésre, hogy mi a jelenlegi problémánk. Én nem emlékszem olyan időszakra, amikor a csókom kábítószerként hatott egy nőre. – Lehet, hogy csak rám van ilyen hatással – lehelte durván. – Igazán jól csókolsz, Callan. – Te veszélyes vagy. Most hogy érzed magad? – Felizgultan – sóhajtotta. – Nagyon felizgultan. A combjai között forrón lüktetett a teste, azzal fenyegetett, hogy átáztatja a nadrágját. Annyira készen állt, annyira kívánta, hogy úgy érezte, hogy felrobban. – Ez probléma lehet – sóhajtotta. – Miért, mert te is így érzel? – kiáltott fel. – Igen, ez nagyon megnehezíti a te kis túlélési tervedet, nem igaz? Merinus felállt. Elege volt ebből. Ha nem kapja meg tőle, könyörögni fog, hogy dugja szét az agyát. Csak szüksége van egy hét szünetre, hogy lenyugodjon. – Hová mész? – összeráncolta a homlokát, nézte, ahogy felveszi a táskáját a padló közepéről, és mély lélegzetet vett. – Vissza a táborba. – Táborba? – hitetlenkedve kérdezte. – Igen, a táborba – mondta.
34
– Néhány órával ezelőtt felállítottam egy sátrat a területed alsó részén. Ott megtalálsz, ha beszélni akarsz velem, vagy bármi mást. Hitetlenség tükröződött az arcán. – Kempingezel a patakom partján? – kiáltott fel. − Birtokháborítást követsz el. Mikor csináltad? Azt gondolod, hogy azok az átkozott katonák nem fognak megtalálni? – Ma reggel állítottam fel a sátrat. Elegem van a várakozásból, mondtam neked. Előbb-utóbb meg fogom találni az utat hozzád, ha belehalok is. – A katonák megölhetnek – szólt. – Nem maradhatsz ott, Merinus. Ez birtokháborítás – ismételte. – Akkor perelj be, mert nem úgy tűnik, hogy hajlandó vagy megdugni. – Vállat vont. – Várni fogok, Callan. De én egy elég türelmetlen ember vagyok. Én sietnék a te helyedben. – Vagy akkor mit csinálsz? – kérdezte gyanakodva. – Akkor hívom a testvéreimet, és megengedem nekik, hogy elvégezzék a munkájukat – mondta neki, miközben kinyitotta az ajtót. – És hidd el, pusztán a kitartásukkal megszégyenítik a Tanács katonáit. Én vagyok a szívesen látott előőrs, a Hét Tyler maga a pokol. Kiviharzott az irodából, csak az illatát hagyta ott neki. Annyira kibaszottul forró, friss és tiszta, és ez elérte, hogy a farka dobogjon. Visszahullott a kanapéra, bámulta a majdnem üres szobát, nyersen vette a levegőt. A francba, ez nem jó dolog. A lány még nem ment ki az épületből, és az volt minden, amit tehetett, hogy nem húzta vissza, hogy egy átkozott vággyal teli massza legyen belőle a kanapén. Sóhajtott és arra gondolt, hogyan tolná be a fejét azok közé a selymes combok közé. A nyelvére, ami betakarná azt az édes nedvességet, ami termelte azt a lenyűgöző illatot, és ez majdnem több volt, mint amit el tudott viselni. Megnyalta az ajkait, és elfojtott egy káromkodást. Valami nem stimmel. Ennek nem kellene ilyen erőteljesnek lennie. Feltápászkodott, odalépett az íróasztalhoz, és felvette a telefonkagylót. Gyorsan tárcsázott és várta, hogy felvegyék. – Martin doktor. – Sherra hangja művelt, sima és hűvös volt. – Küld ki a dokit a házba amint lehet. Problémám van. Csönd volt a vonalban. – Milyen fajta? – Kérdezte gondterhelten. – Testi. Szükségem van néhány vizsgálatra. Csak gyertek ki. Letette a telefont, mielőtt válaszolhatott volna. Lüktetett a teste, érzékeny volt, megkönnyebbülést követelt, a kicsi újságírótól, aki annyira reménytelenül csábította őt. A vágy nem ilyen. Tudta, hogy erősen szexuális beállítottságú, a természete hajtja ezen a területen, de tudta, hogy nem olyan, mint ez. Nem drog, ami megrészegít. Nem vájja bele a karmait a belsejébe kielégülést követelve. Ami azt jelentette, hogy ez egy probléma lesz. Egy ösztönös genetikai probléma, ami csak most jött elő. Megrázta a fejét, és imádkozott, hogy tévedjen, ahogy a teherautójával békés otthona felé tartott.
35
8. FEJEZET
– Ez néhány napot vehet igénybe. – Doc Martin, az egyetlen tudós, aki életben maradt, az eredeti ötből, akik együtt dolgoztak Callan és a többiek létrehozásán. Egy tucat üveget állítgatott be egy kis dobozba, és elkezdte összepakolni az eszközöket. Vérminták nyálminták, és a pokolba is több sperma minta tőle. Annak ellenére, hogy kézzel kielégítette magát, Callan farka még mindig lüktetett. A vére száguldozott az ereiben, és átkozottul nem tudott megszabadulni a testére tapad női illattól. – Bármi ötlet? – kérdezte Callan. A doki vállat vont. – Ez bármi lehet, Calllan, bár azt mondom, hogy nyugodtan leszűkíthetjük a kört szexuális problémára. Nem tudok addig semmi biztosat, amíg nincsenek készen a tesztek. És a nőtől szintén mintára van szükségem. Ma este ide kell őt hoznod, hogy tudjak venni tőle is mintát, és együtt tesztelhessem a tiéddel. – Nem – nem bízott magában, ha a közelében volt. – Abból, amit mondasz ő is érintett, Callan – Sherra szólalt meg az orvos mögül. – Tudnunk kell, hogy mi folyik itt. Ez nem csak rólad szól. Ez mindannyiunkra kihathat. A teljes falka összegyűlt, a másik három komoran nézte, enyhén szólva is aggódtak, hogy milyen új problémával kell szembenézniük. – Várjuk meg az eredményeimet. Ha a lány még mindig tapasztalja ezt a dolgot, akkor azt majd meglátjuk akkor – szólt Callan. – Addig nincs értelme riasztani őt. – Nincs értelme a csábító és dühöngő vágynak kitenni magukat. – Ez elég veszélyes, hogy egy normális emberrel volt bármilyen közös reakciótok – mondta sötéten Dayan. A puma barna szeme nyugtalanul villant, dühös arckifejezése vadabb volt, mint máskor. – Nem vagyunk szörnyetegek Dayan – tiltakozott Dawn, a legfiatalabb lány, aki szintén puma. – Mit nevezünk annak? Dugni akarsz egy normális férfival, és megvan az esélye annak, hogy a természeteddel elpusztítod – gúnyolódott Dayan. Callan nézte, ahogy Dawn meghátrál, arca elsápad, és a félelem megjelenik az arcán. – Elég – morogta Callan. – Mi történt veled Dayan, hogy belerángatod ebbe a nőket? Semmi sem jelzi, hogy bántanánk bárkit is. – Az a lány nem normális. Nélküle nincs probléma… Vad vicsorgás tört ki Tanner torkából. Bengáliai tigrise kiszámíthatatlan, és vadul védelmezi a nőket. Fiatal hím korában a vérmérséklete gyakran heves és türelmetlen volt. – Elég, a fenébe is. – Callan felállt, és bámulta őket. Taber és Tanner maguk mögé tolták Dawnt, és szembeálltak Dayannal, metszőfogaikat villogtatva, arckifejezésükre maszkként borult a düh. – Már megint kezdik – sóhajtotta Sherra. – Ez nem mehet így tovább.
36
– Nem szabad ilyen messzire mennünk. – Callan mérgesen fordult feléjük. – Ezt csináljátok, amikor én elcsalogatom a Tanács katonáit az otthonunktól? Küzdötök egymással? – Csak amikor Dayan megpróbálja átvenni az irányítást, – fakadt ki Tanner – te Tabert bíztad meg, és nincs joga utasítani minket, vagy Dawnt és Sherrát. – Kezd kicsúszni az irányításunk alól, Callan. – Taber hangja kevésbé volt erőszakos, de ennek az ígérete a felszín alatt húzódott. Egy jaguár DNS-e keveredett össze benne, lehetett nyugodt és türelmes, vagy kegyetlenül agresszív. – Dayan? – kérdezte Callan, hangja kemény maradt. Dayan megrázta a fejét. – Nem vagyunk normálisak. – Most visszafogottabbnak látszott, miközben visszavonult a többiektől. – Őrület úgy tenni, mintha azok lennénk. – Egyikünk sem próbál úgy tenni, mintha normálisak lennénk. – Callan frusztráltan végigszántott a haján. – Menj haza. Hátha visszanyered az önuralmadat holnap estére. Szeretném, ha te és Taber járőröznétek a gerincen, a katonákat figyelve. Nem hagyhatjuk abba a járőrözést, különösen most nem. Egy rövid bólintást kivéve Dayan nem válaszolt, mielőtt megfordult, és kiment a szobából. – Dawn? – úgy tűnt a fiatal lány még mindig meglapul Tanner és Taber mögött. – Gyere ki onnan kishúgi. Miért félsz mindig? – Mert a sötétség és az emlékek tépdesték, kínozták őt. Tudta jól, hogy miért fél. Kijött a másik két ember háta mögül, miközben Taberra pillantott megnyugtatásért. – Dayan megpróbálta kényszeríteni, hogy költözzön hozzá – mondta Sherra, és elkezdett segíteni Docnak becsomagolni a dolgokat. – Dayan vágya megrémíti őt. Dawn elsápadt. Callan fáradtan felsóhajtott. Voltak napok, amikor úgy érezte, hogy csoda, ha megőrizheti a józan eszét és a türelmét. – Vidd haza magadhoz, Sherra. – rendelkezett Callan. – Nem akarom, hogy egyedül maradjon. Figyelmen kívül hagyta Dawn hálás meglepettségét. – Legyen veled – folytatta – Én teljesen elfoglalt leszek Ms. Tylerrel, hogy elküldjem. Nincs szükségem másik problémára is. – Sok szerencsét – mondta Doc, ahogy tanulmányozott egy oldalt a notebookján, amit évekkel ezelőtt ellopott a laborból. – Mit találtál? – Callan megkönnyebbülten összevonta a szemöldökét. Jacob Martin a fejét rázta aggódva, ráncos arca mogorva kifejezést öltött, ahogy az információt olvasta, amit megtalált. – Volt egy ilyen eset, az első Leo teremtménnyel, mintegy tíz évvel előtted. Őt máshol tartották. Ez valójában egy női tudóssal történt. – Megfordult, aggódó szemekkel nézte Callant. – Ez nem csak rád van hatással, de a nőre is. Benne vagytok a Párzási Őrületben. – Párzási Őrület? – kérdezte óvatosan Callan. – Nem tudtam róla, mert soha nem voltak hasonló tüneteid. – A tudós zavartan rázta a fejét. – Ez egy igazán kicsi bejegyzés, de tényleg. A Leot és a nőt megsemmisítették, így nem voltak vizsgálatok a jelenséggel kapcsolatban. De extrém szexuális gyötrelem, bizonyos 37
feltételek mellett magas láz, fokozott érzékek, és a képesség, hogy megérezze a nőstény szexuális izgalmát, mind lejegyzett. Tudományosan Párzási Őrületnek kategorizálták. A feltételei megegyeznek a macskaféle állatokénál tapasztaltakkal. Callan leült, ahogy fáradtan felsóhajtott. – Ha nincsenek vizsgálatok, az azt jelenti, hogy nem lehet tudni mi fog történni – állapította meg fáradtan. Martin doki a fejét rázta. – Meg van említve, hogy több tudós azt akarta, hogy tanulmányozzák, megnézzék, hogy Leo szaporodhatna-e a nővel, de a projekt vezetői nem engedték meg ezt. Megsemmisítették a párt. Callan a lábára támasztotta a könyökét, kezét lelógatta a térdei közé, és lehajtotta a fejét, miközben rémülten rázta azt. Az élet és a halál döntéseit olyan könnyen hozták meg azon a pokoli helyen, ahol létrehozták őket. – Valakinek szemmel kell tartania a nőt. Szükségem van azokra a mintákra tőle – figyelmeztette az orvos. – Figyelemmel kell kísérnünk ezt a többiekért, ha másért nem is. Ha ez veled megtörtént, akkor meg fog történni velük is. És nem tudjuk, hogy a nő veszélyben van-e. Callan azon töprenget, hogy az éjszaka esetleg még rosszabb lesz. – Ellenőrizned kell őt, Cal – figyelmeztette Sherra. – Vagy küld el valamelyikünket. – Megcsinálom – morogta. Nem akarta a többi hím valamelyikét a közelébe tudni. – Elviszem a cellába. Doc, te és Sherra maradjatok a közelben. Kapcsolatba fogok veled lépni, ha ő még mindig… – Vállat vont. – Kanos? – Sherra pajkosan vigyorgott. – Begerjedt – szólt vissza. – Majd tudasd velem, mikor hagyhatja el a cellát. Merinus vágyakozott. Feküdt a hálózsákján a sátorban, meztelen teste verejtéktől fénylett, lüktetett a lázas vágytól. A keze megfogta a mellét, ujjait a kemény mellbimbóhoz nyomta, és nem tudta visszafogni a nyögését. Olyan jó érzés volt. Majdnem olyan jó, mint amikor Callan érintette meg ott. Morzsolgatta a kemény mellbimbókat az ujjai között, a fejét dobálta. A melle annyira érzékeny és duzzadt volt, hogy már fájt. A bőre bizsergett. Az egyik keze átfutott a lapos hasán, és becsusszant a combjai közé. Csúszós nedves forróság fogadta az ujjait. Csiklója lüktetett. Remegett az érzéstől, amit a saját ujjai váltottak ki belőle, ahogy végigfuttatta a kemény kis gombon. A szükség, mint az elektromosság száguldott végig a testén. Az éhség felemészti. Szüksége volt Callanra, akarta őt. Elismerte, hogy egy rendellenesség pokoli bugyrában volt. Valahogy megőrjítette, valahogy függővé tette az érintéséért, a csókjáért. A szájának az ízét érezte, és így ő többre vágyott. Ujjai lecsúsztak a nedvességgel vastagon bevont hasítékán. Combja megfeszült, lábai reszkettek. Óh, fájt. Ujjaival megcsípte a mellbimbóját, meghúzta őket, szorosan az ujjai közé fogta, míg fel nem nyögött indulatosan. Csípője az ujjai felé billent, ahogy körözött a csiklóján. Ó, ez jó érzés volt. De nem olyan jó, mint ahogy Callan becézgetéseitől érezné
38
magát. Érezni akarta a száját a csiklóján, ahogy szopja, a nyelvét, ahogy simogatja, mint ahogy a mellével tette. Levegő után kapkodott. Emlékezett a nedves forró szájra. Ujjai határozottabban mozogtak a csiklóján, egy nyögés megakadt a torkán, ahogy a forróság felduzzadt benne, körülölelte. Saját maga volt a tűz. Égett. Haldoklik. Mit tett vele? – Callan – suttogta a nevét remegve. Nevetne, ha nem volna annyira melege. Ha a vágy, ami lüktet a testében nem lett volna annyira intenzív, annyira perzselő. Azon tűnődött, hogy hol lehet Callan. Biztos van valami ötlete, hogy mi történik vele. Vajon ez a büntetése, amiért ide mert jönni, és megpróbálta kihúzni a nyilvánosság elé? Ez nem működik. Lihegve, ujjai megálltak a simogatásban. Nem fog elélvezni, így nem, hogy ő csinálja. A fenébe, tudta, hogy meg kellett volna vennie azt az átkozott könyvet a maszturbációról. De nem, meg volt győződve arról, hogy találni fog egy napbarnított, izmos istent, aki gondoskodik majd róla. Itt ragadt, és még egy utolsó csöves sincs itt, hogy megbassza, így a kanos lány élve elég, és nincs izmos isten, aki eloltsa a tüzet. – A fenébe. – Csapott a hálózsákjára, a frusztrációtól könnyek gyűltek a szemébe. – Megölöm, ha megtalálom. Meg fogom engedni Kane-nek, hogy ivartalanítsa. Szét fogom lőni a golyóit a fegyveremmel. Felsóhajtott, az oldalára fordult, miközben nehezen lélegzett. Túl tud jutni ezen. Keményen kifújta a levegőt, miközben megpróbált bizonyos mértékű ellenőrzést visszaszerezni a teste fölött. Meg tudná csinálni. Csak holnapig kell kibírnia, aztán levadászná abban az átkozott garázsban, és Mr. Callan Lyons, a Különleges Macskafiú gondoskodni fog erről az átkozott problémáról, így vagy úgy.
39
9. FEJEZET
– Sherra gyere ide, ha akarod azokat a vérmintákat. – Callan hangja halk volt, de érezhető és hallható volt benne a morgás, ami a mellkasából származott. A Párzási Őrület növekedett benne, de tudta, hogy Merinust is ez kínozza. Hallotta a ziháló nyögéseit, szagolta forró illatát. – A francba Call, hozd a házba – szólt Sherra hevesen. Egy sátor nem a legromantikusabb hely. És az is holt biztos, hogy nem a legjobb hely levenni a mintákat. – Ha megérintem, elvesztem az önuralmamat, Sherra – suttogta Callan. Nehéz volt ez bevallania. Nem tudta megérinteni, nem tudott a közelében lenni. Hallgatta a sűrű feszült csöndet. – Rendben, húzódj vissza. Odamegyünk és kihozzuk onnan. Maradj távol tőle, Callan. Szükségünk van a vér és a nyál mintákra, mielőtt megint megérinted őt. – Akkor jobb, ha gyorsan idejöttök. Ha megint azzal fenyeget, hogy ivartalanít, minden tervnek annyi. Callan megszakította a hívást, és távolabb ment a sátortól. Nem sokáig bírja elviselni a nyöszörgését. Az illata megőrjítette. A keze ökölbe szorult, a teste a vágytól feszült. Érezte, ahogy a kicsi, apró nyúlvány a makkja alatt megduzzad. A tüske. Tudta, hogy ott van. Számtalan alkalommal látta a röntgenfelvételeken, de eddig még szex közben sem aktiválódott soha. Most meg lüktetett. Úgy lüktetett, mintha önálló életet élt volna, majdnem elviselhetetlenül megduzzadt, önmagában igényt támasztott. Hogy milyen sokáig várt, Callan nem tudta. Az időt a farka lüktetésében és a vére dobolásában mérte. Úgy tűnt vágya kitartónak bizonyul. – Hé, tesó. – Taber lehajolt mellé, miközben Dawn és Sherra gyorsan bementek a sátorba. – Mond meg mit tegyek. Callan megrázta a fejét, nagyot sóhajtott. – Keress egy gyógymódot. – Elfintorodott és durván felnevetett. – Jelentős bonyodalomról beszélhetünk, Taber. Addig is, te és Tanner nézzetek körül a térségben, és győződjetek meg róla, hogy nincsenek megfigyelők. Követni fogom Dawnt és Sherrát, amint kihozták Merinust a sátorból, és a házhoz viszik. Taber bólintott. Vállon veregette Callant, a szeretet eme gesztusát mindannyian használták, majd gyorsan továbbállt. Callan nekidőlt a háta mögötti sziklának, és nagyot sóhajtott. A francba. Ez túl bonyolult. – Merinus, én Callan barátja vagyok. Bejöhetek? – a nő hangja lágy volt, és hihetetlenül kedves. Merinus felült, a hálózsákot a mellére húzta, és a behúzott ajtót bámulta. – Hol van az a rohadt fattyú? – dühösen szitkozódott, miközben lehúzta a cipzárt. – Meg fogom ölni. Két nő állt az ajtónyílásban. Beléptek, az ajtót bezárták, és kíváncsian nézték őt. – Merinus fel kell öltöznöd, és elviszünk Callan otthonába. Az orvosunk ott vár rád. – Van egy gyógymód? – összehúzott szemmel nézte őket. – Valahogy úgy – a szőke elfintorodott. 40
– Ha felöltöztél az odavezető úton mindent megmagyarázunk. – Nem tudom, hogy ki tudok-e menni innen. – Merinus felkiáltott, düh ébredezett benne. – Nem tudom mit csinált velem, de ez nem valami kellemes. – Callan egy kicsit jobb formában van jelenleg. A nevem Sherra, és a testvérem Dawn. Segíteni fogunk felöltözni. A dzsipem elég közel van, úgyhogy nem kell messzire menned. Míg Sherra beszélt, Dawn elővett egy könnyű rövidnadrágot, és egy laza ujjatlan topot a hátizsákjából. – Jó laza ruhák, megfelelőnek kell lenniük. – Sherra elvette a ruhákat, és odanyújtotta őket Merinusnak. – Szükséged van segítségre az öltözködésben? – Nem. – Merinus keze megszorult az anyagon. Okkal vette le a ruháit, hát még ezt sem tudják? Miközben megeresztett egy frusztrált sóhajt, összeszorította a fogait, és gyorsan felöltözött. Nem volt kellemes a mozgás. De hát a légzés sem volt kellemes. Nem pontosan illik rá a fájdalom. Ez élvezet, de olyan intenzív, hogy átkozottul lehetetlen volt visszafojtania a nyögését, amikor a puha pamut végigsiklott a mellein, simogatta a mellbimbóit. – Ó Istenem, meg fogom ölni – motyogta miközben zavarában elvörösödött. – Az én engedélyem megkapod. – Sherra kinyitotta az ajtót, és kiment a sátorból. – El tudsz menni a dzsipig? Hoztunk egy barátot, arra az esetre, ha nem tudsz elsétálni addig. Merinus megrázta a fejét, égő testétől zavarban volt. – Tudok járni. Csak siessünk, és menjünk oda. – Hálás volt azért, hogy Sherrának igaza volt, a dzsip sokkal közelebb állt a sátorhoz, mint amilyen közel Merinus a saját kocsiját leállította. Még mindig járt a motor, és a légkondicionáló is működött. – Tarts ki, sietünk – ígérte neki Sherra, ahogy elindult a kocsival. Oh, ez most nem volt fair. Merinus érezte, hogy a gerincén extázis vibrál végig, ahogy a kocsi pattogott a sziklás talajon. Lehunyta a szemét, miközben erősen szorította az acél merevítőt, és tartotta magát az ülés szélébe kapaszkodva. – Erről határozottan írnom kell egy történetet. Hogy nevezik ezt? – kérdezte Merinus. – Úgy érzem rohadt forró vagyok. – Összekapcsolódás. – Sherra vetett rá egy aggódó pillantást. – Úgy hívják Párzási Őrület. Ma estig nem is tudtuk, hogy létezik. Nincs sok kutatási anyag ebben a témában. Eddig csak egyszer történt meg a születésünk előtt. Nem tartott sokáig, hogy Merinus felfogja a szavak értelmét. – Mi? – megdöbbenve fordult felé. – Nem Callan az egyetlen? Sherra bólintott, közben az egyenetlen talajt nézte, ahogy óvatosan továbbhajtott. – Még öten vagyunk, három férfi, Dawn és én. A rólunk szóló bizonyítékok megsemmisültek a laborral együtt. Kizárólag Callanról maradtak feljegyzések. Szerencsére a tudósok megpróbálták átejteni a főnökeiket, és nem számoltak be nekik a mellékes kis kísérleteikről, azaz rólunk. Keserűség és düh volt a nő hangjában, de Merinus nem hibáztatta ezért. Csak elképzelni tudta, hogy milyen borzalmakat élhetett át a két fiatal nő. – Szóval nektek saját orvosotok van? – Merinus zihált, ahogy pattogtak egy sor keréknyom fölött. 41
Oh, Istenem! Ha nem évez el hamarosan, akkor élve elég. – Egyetlen tudós maradt. Segített nekünk a laborokban, aztán segített megszökni is. Vigyázz ránk, meggyőződik róla, hogy testileg minden rendben van velünk. Néha pszichikailag is vigyázz ránk. – Sherra vállat vont. – Ő egy jó ember. Kicsit öreg már, de jó ember. – Ó a pokolba, Sherra kérem, próbáljon figyelni a bukkanókra. – Merinus komoran sóhajtott, amint a nő gyorsított a gödrös úton. Ó Istenem, én ebbe belehalok. – Sajnálom Merinus, de tényleg sietnünk kell. A Blazer meglódult. Annak ellenére, hogy a földút keskeny volt és az egyik oldala csupa szikla, a nő hihetetlen sebességgel közlekedett, és folyamatosan haladtak előre a csaknem járhatatlan úton. – Már nem vagyunk messze – ígérte Sherra, amikor elérték a hegygerincet, aztán elindultak lefelé a másik oldalon. – Csak pár percre vagyunk. Egy éles kanyar után egyenesen egy széles patak medrében mentek tovább. Pár mérfölddel később kijöttek a patakmederből, és rátértek egy kavicsos útra, ami egy rusztikus nagy faházhoz vezetett. Nem csoda, hogy rohadtul nem találta az utat, gondolta. Nincs is út. – Csak hajts be a garázsba – mondta Dawn hátulról. – Az alagsorba kell vinnünk. – Dokinak van egy kis laborja a föld alatt, egy olyan barlangban, amit akkor találtunk, amikor először idejöttünk. A száraz hűvös hely tökéletes a munkájához. A jármű behúzódott a széles garázs oldalába, aztán jött a megrendítő megállás. – Gyerünk, Callan itt lesz pár perc múlva, és azt akarom, hogy biztosan eltűnjünk a szeme elől, mielőtt ideér. – Sherra egy ajtóhoz vezette, ami egy hűvös lépcsőházba nyílt. – Azt hittem, hogy az a lényeg, hogy közel legyek Callanhoz. – Merinus felsóhajtott. – Nem szeretem ezt, Sherra. – Nos Callannak, még kevésbé fog tetszeni, hogy időt adjon nekünk. – Sherra felnevetett. – Parancsolgató és arrogáns. Szeretjük őt. De az őrületbe kerget minket. – Mi a helyzet az ágyban? – Merinus követte a félhomályos lépcsőn, csaknem Sherra sarkára lépett, hogy befordultak, és beléptek egy nagy tágas terembe. A barlangot fényesen kivilágították, a fény megcsillant az asztalokon, a számítógépeken, és a bonyolult gépeken. – Hol van Frankenstein? – sóhajtotta megtorpanva, és csodálkozva nézett körül. – Úton van, mondtam már neked – nevetés visszhangzott Sherra hangjában. – Gyerünk, találkozzunk Dokival, és levesszük azokat a mintákat, amikre szükségünk van. Minták. Vérmintákat, nyálmintát, sőt még a hüvelyváladékából is mintát vettek. Merinus egy lapos felületen feküdt, egy lepedővel letakarva, ami eltakarta őt, és felszívta az izzadtságát. Sherra, Dawn és a nagypapás orvos folyamatosan mozogtak körülötte. Még a verejtékét is tesztelték. Nem volt kellemes, de összehasonlítva a tomboló intenzív vággyal, ami keresztül vágott rajta, ez nem volt olyan kellemetlen. – Oké, most már kérem azt az ellenszert. – Jelentette ki Merinus, amikor megérezte, a méhe kemény összehúzódásait, ami egybeesett a lüktetéssel a hüvelyében. – Ideje tenni valamit, srácok!
42
Doktor Martin lehajolt, egy bonyolult mikroszkóphoz. A számítógépeken bonyolult minialkalmazások futottak. A doki felemelte a fejét, benyomott több billentyűt, hogy ellenőrizze az eredményeket. – A párzás – morogta a doktor, végigfuttatva a kezét ritkuló szürke haján, ahogy felpillantott Sherrára. – Nézd meg az eredményeket, amikor összekeverem a hüvelyváladékot a spermával. – Oké, akkor itt az ideje, hogy megmagyarázza ezt nekem valaki. – Hallotta a habozást a saját hangjában, és elismerte, hogy lehetetlenné vált, hogy a félelmét továbbra is kordában tartsa. Mit tudott ezekről az emberekről igazából? Veszélyesek lehetnek. Ez lehet akár valami bonyolult színjáték is, hogy a saját kísérleteiket folytathassák. Érezte a teste remegését, de nem csak a vágytól, hanem a félelemtől is. Merinus felnézett, és látta a másik nő szemében az együttérzést, a rémálmok, és a fájdalom árnyékát a sötét whiskey színű szemekben. – Az hiszem, itt az ideje, hogy felhívjam az Elképesztő Hetest – suttogta, miközben a testvéreire gondolt. Ők rendbe hoznak bármit. – A testvéreim – magyarázta Dawn zavart arckifejezésére pillantva. – Igazán dühösek lesznek. Már be kellett volna jelentkeznem. Kane makacs seggfej volt, ordítani és üvölteni fog vele, aztán valószínűleg megöli Callant. Talán az lenne a legokosabb, ha nem árulná el az útvonalat, legalábbis addig, amíg meg nem oldódik ez a probléma a hormonjaival. – Valaki más sperma mintái reagálnak a váladékára? – kérdezte Sherra az orvost. Ó uram, ez rossz volt. Ezek összekeverték a mintáit más férfiak spermájával. Merinus a fogát csikorgatta. – Elég volt. – Nem várta meg a doktor válaszát. – Szerezz nekem egy telefont. Ideje hazatelefonálnom. – Merinus, minden rendben. – Dawn siklott előre, megérintette szív alakú arcát, Sherra és doktor Martin felé fordult. – Még egy kicsit bírd ki, és készen leszünk. Merinus felült az ágyon, azzal a szándékkal, hogy feláll és öltözködik. El kell mennie. Kemény remegés rázta meg a testét, majd a hüvelye megfeszült, és a hihetetlen szükség egy vad lökése rázta meg a testét, a torkából egy nyögés tört fel. – Ez rossz – nyöszörgött, összegörnyedt, a gyomrát szorongatva. Ó Istenem ez nagyon rossz. Ideje hazamenni. – Merinus. – Sherra odaszaladt hozzá, ahogy a sípjelek és fütyülések visszhangoztak a barlangban a gépekből, ahogy a lányhoz rögzített elektródák elkezdtek leesni. – Csak egy perc … – Lejárt az idő. – Callan állt a labor bejáratánál, haja a csupasz vállaira omlott, arany szemében vágy csillogott. Merinus zihált, ahogy jött felé. Meg kellett érintenie, vele kellett lennie. Nagynak és keménynek tűnt, és annyira forrónak. Nem habozott, amikor érte nyúlt, és felemelte a laborágyról. Hangosan felnyögött, amikor tüzes bőre megérintette, a karjaiba vette, és ahogy megfordult és kisétált a szobából a lepedő leesett a földre, végigcsúszva érzékeny bőrén.
43
– Vajon fájni fog? – nem tudta távol tartani az ajkait a mellkasától. Meg kellett ízlelnie őt. Beleharapott a kemény izomba, megnyalta a kicsi sérülést, amitől a férfi teste megremegett. – A pokolba, ha tudnám. – morogta. Végigmorajlott a mellkasán egy mély ragadózó szerű hang, amitől örömében megremegett. – És túl késő, hogy emiatt aggódj.
44
10. FEJEZET
Callan átvitte a sötét házon, gyors léptekkel haladt, ahogy végigment egy nagy konyhán, a rusztikus nappalin és egy hosszú folyosón. Belépett egy ajtón, és berúgta maga mögött, hogy bezáródjon, és elindult a szemben lévő fal felé, a széles ágyhoz. Merinusnak nem volt ideje gondolkodni, és Callan nem hagyta könyörögni sem. Abban a pillanatban, ahogy a háta megérintette a matracot, a férfi felette volt, ajkát a szájára tapasztotta, a nyelvét erőteljesen a szájába csúsztatva. Annyira jó volt az íze. Nyelve mohón csatázott a férfiéval, szájának fűszeres íze megszabadította a fájdalmas vágytól, ami fogva tartotta a testét. Mint egy kábítószerfüggő a drogozás első perceiben, a teste könnyűvé vált, a görcsök a gyomrában csökkentek. De nem érdemes kockáztatni. Kezével megragadta a haját, tartva a férfit, miközben szája felfalta őt. Az ajkaik és a nyelvük összeforrt, keményen, éhesen, miközben közelebb húzta őt, ösztönözve, hogy elmélyítse a csókot. A karjaival átkarolta, rövid körmeivel végigkarmolta a hátát, felívelve a férfihoz, kétségbeesetten forgolódva, hogy minden porcikájával a férfihoz érjen. Kemény mellkasa, aranybarna szőrzete dörzsölte a mellbimbóit, fokozva a fájdalmát. Erőteljes combjaival szétnyitotta a lábait, kezeit a lány melleire csúsztatta, befedve azokat, miközben még mindig csókolta. Ajkait nyalta, rágcsálta, beszívta a nyelvét a szájába, szívta azt, arra ösztönözve, hogy ugyanezt tegye ő is. Még többet akart a férfi hihetetlen ízéből. Megemelkedett, hogy közelebb kerüljön meztelen testéhez, puncija rángatózott, ahogy forró, vastag erekciója a szeméremajkaihoz ért. – Annyira jó – suttogta az ajkába, az öröm moraja visszhangzott a mellkasában, ami ara késztette a lányt, hogy megremegjen. – A csókod Merinus, az ízed nagyon finom. – Akkor kóstolj tovább – zihálta, fejét hátra feszítve, ahogy a durva, reszelős nyelvével a nyakát simogatta. Óh, ez jó volt. Igazán jó. Forrón, gyengéden dörzsölgette a nyelvével, lassan araszolt a mellei felé, amitől a lány zihálva vette a levegőt. – Ne játssz velem – könyörögte, beleveszve egy olyan erotikus forróságnak a szorításába, ami élve elégeti. – Tégy a magadévá Callan. Nem bírom már tovább. – Először meg akarlak kóstolni – morogta, a nyelvével nyalogatta, ajkával elvétve majszolgatta a mellét. – A puncidba akarom temetni a számat. A forróságod illata kiéheztet engem. A kezei a hasára vándoroltak, simogatva az utat, amíg a combjaihoz nem ért, és szét nem választotta őket. Majdnem felsikoltott, amikor vastag, forró ujjait belesüllyesztette a puncija keskeny, nedves hasítékába. Kinyitotta a szemét és látta, ahogy az öröm átalakul nyers vággyá az arcán. Döbbenten látta, ahogy a kezét a szájához emeli. Két ujján csillogott a habos krém. Nyöszörgött, ahogy a szájába vette, szeme elsötétült, az extázistól felsóhajtott, ahogy
45
megízlelte. Vágytól elnehezült szemét félig lehunyta, ajka teltebb lett, arca megfeszült, ahogy a szükség áthullámzott a testén. – Az ízed olyan finom, mint a tavasz, olyan forró, mint a nyár. – suttogta durva, elkínzott hangon. – Én még soha nem kóstoltam ennyire finomat Merinus. – Ó a francba. Szeretsz beszélni – felnyögött. – Ó Istenem, ez nem a filmvászonra való. Ez túl szexi, Callan. Elmosolyodott, de ajkai feszes mosolyra húzódtak. – Azt akarom, hogy a tested forró és édes legyen, Merinus – mondta sötéten, miközben lefelé araszolt a testén. – El akarom mondani neked, hogy hogyan fogom kinyalni azt az édes puncidat, hogyan fogom enni az a finom krémet a testedből. – A csípője önkéntelenül megrándult a nyers ígérettől, valamint maguktól a szavaktól. – Kérj meg rá, hogy megkóstoljalak – követelte durván. – Mond a szavakat, Merinus. – Oh, Istenem – a szeme elkerekedett, ahogy az arca a kétségbeesetten fájó testrésze felett lebegett. A férfi indulatosan nézte, szeme csillogott, vad volt, forró. – Mond a szavakat, – ismételte – adj engedélyt, hogy felfaljalak. Merinus megnyalta az ajkait, nehezen vette a levegőt, lábait jobban szétnyitotta, ahogy ujjai épphogy megérintették a nedvességtől bevont húst. – Igen – nyögte remegve, kétségbeesetten vágyva az érintésére. – Kóstolj meg Callan. Nyalj engem. Nyald meg, most – feje visszaesett, kemény remegés rázta a testét. A nyelvét végighúzta a résen, szája alulról felfelé haladt. Lassan csúszva, erotikusan durva, és annyira forró volt, hogy úgy érezte, megolvad a teste. Kemény kéz ragadta meg a combjait, széttárva őket, megakadályozva, hogy összeszorítsa a férfi feje körül. – Mmm – a halk nyögés a gyönyör rezgését indította el a csiklójában. Érezte, hogy a kis rügyecske lüktet, könyörög. Merinus levegő után kapkodott, ahogy nyalta őt, a nyelvét belemártotta a hüvelye szoros bejáratába, körbenyalta, habzsolta a nedvét, egyre többet akarva. Gyönyör járta át a testét. A lány elvesztette a fejét, az érzései intenzívebbek lettek, a bőre bizsergett, a nyomás egyre nagyobb lett a csiklójában, ahogy a férfi körbe simogatta, és finoman a szájába szívta. – Óh igen, szívd ott. – A megdöbbentő szavak, amik feltörtek belőle nem tudták megtörni a vágyát. A férfi szája habzsolta a nedvét. – Ó igen Callan. Igen. Épp így – már majdnem sikoltozott, most hogy a csiklóját mélyebben és keményebben szopta. – Kérlek, ó kérlek… Valami növekedett benne. A teste önkéntelenül összeszorult, minden csont és izom megfeszül benne, ahogy közelebb nyomta magát a szájához, forrón körberajzolta, nedves nyelvével nyalogatta. Ez megöli őt, de miközben megöli, az öröm építkezik benne, növekedik. Érezte, ahogy a szíve küzd, hogy lépést tartson a vágyával, az izgalom keringett benne. Keményen és gyorsan vert a szíve, miközben az öröm száguldozott az ereiben. Egy kemény férfi ujj
46
csúszott be a bőr puha redői közé. Szája gyorsabban szopta a csiklóját, ujjait belé nyomva, kitöltötte őt, miközben elégette. A szája ott volt, miközben felfalta a nedvét, a nyelvét belemártva hüvelyébe, újraépítve a gyönyört, ahogy újra a csiszolópapírhoz hasonló szerv dörzsölte a lágy húsát. – Először meg foglak baszni téged – morgott, erőteljes teste megmozdult, kezével felemelte őt, farka vastag fejét a hüvelye bejáratához illettette. – Meg foglak baszni téged, amíg újra nem sikítasz az élvezettől. Újra és újra. Sikíts nekem, baby. Sikított. Egy kemény lökéssel teljesen beléhatolt a testébe, a vastag acél keménységű erekció. Érezte, ahogy a herezacskók a fenekén csattannak, figyelte kemény arcát, ahogy átváltott fenséges örömbe, lehunyt szemmel a teste megfeszült. Callan levegőért küzdött, és az önuralmáért. Annyira szoros és forró volt a farka körül, izmai megragadták, mint egy ügyes bársony ököl. Önuralom. Meg kell küzdenie az irányításért. Uralkodnia kell a tomboló vágyán, miközben az követeli a kemény, vad vágtát. A lány dobálta magát alatta, csípője megvadult, keményebben hajtva őt, a puha testébe, a hüvelyébe, miközben dörzsölte. Fogait csikorgatta, lassított, miközben üvölteni akart, a hihetetlen gyönyörtől, a súrlódástól a húsán. A farka annyira érzékeny volt, szinte elviselhetetlen. Érezte, ahogy a kicsi tüskéhez hasonló kitüremkedés kiemelkedett a makkja alól, és lassan előbújt eddigi rejtekhelyéről. Imádkozott. Imádkozott, az Istenhez, akiben kételkedett, hogy ne okozzon neki sérülést. Mert arra nem volt mód, hogy megálljon. A lány fészkelődött alatt, amitől levegőért harcolt, teste nyirkos volt az izzadtságtól, a női méz bevonta belső combjait, és az övét is. Tolakodott a lány testének szoros mélységeibe, nyögve minden lökésnél a szűk melegben, ami szorítja őt. A tüske érzékenyen megdagadt, a lány lágy húsát végigszántva, miközben hajtja őt. Esztelen öröm csapott át rajta. Összeszorította a fogait, ahogy megerősítette magát az érzései ellen, megfeszült Merinus fölött. A lány megvadult alatta, fejét dobálta az ágyon, testét hozzászorította, miközben megkönnyebbülésért könyörgött. – Callan… – könyörgött zihálva, nehezen lélegezve, kezeit a vállára tette, nyöszörgött, és a körmei a vállába mélyedtek. Élesen felmordult, az érzés meglepte. Érezte, hogy a farka még jobban megdagad, és lüktet. Erősebb, mélyebb tempót diktált, egyik kezével átkarolva a lány derekát, hogy mozdulatlanul tartsa, a másik kezét a teste alá tolta, ahogy a lány felnyomta a melleit mohó szájához. Nem tudott betelni vele. Mellbimbója kemény, zamatos, hüvelye megszorította a farkát, ahányszor végigsimított rajta. A lány közel volt, annyira átkozottul közel. És ezzel ő is így volt. Érezte, ahogy a vakító forróság tüzes ujjai végighaladnak a gerincén. A megduzzadt tüske, az az apró, kemény kitüremkedés meghosszabbodott. Aztán elszabadult a pokol. Mélyen belevágódott a lányba, keményen, ahogy megérezte, hogy a kitüremkedés teljesen meghosszabbodik, kiterjed, és érezte, ahogy végigszántja a hüvely selymes falán keresztül azt a megfoghatatlan g-pontot. Ezért volt ott, és hatására a lökéseit kemény rándulások követték. Félt, hogy sérülést okoz vele, fáj neki. De ez a gyönyör. A gyönyöre más volt, mint bármi, amit valaha is tapasztalt. Körbefogta a merevedését, mint apró ujjak a mennyországnak, ugyanakkor hallotta Merinus sikoltását. A lány teste felívelt, a szemei kitágultak, kábult vad éhséggel bámulta az orgazmus előtti pillanatokban. Összeszorult körülötte, olyan szűk és forró lett, hogy nem tudott mást 47
tenni, mint követni őt. Torokhangon morgott, ahogy érezte, hogy keményen a testébe élvez, és ez az élvezet megdöbbentő volt, megrázta. A tüske, amitől rettegett ennyi éven át, megsemmisítette a józan eszét. Érezte, miközben mozgott, hogy simogatja azt az érzékeny pontot, amibe belefúródott, minden mozdulatánál Merinus felkiáltott, megrándult és összeszorult meghosszabbítva mindkettőjük orgazmusát. A lány nehezen lélegzett, sírt, fejét dobálta az extrém gyönyörtől. A tüske visszahúzódott, lehetővé téve neki, hogy gyengéden kihúzódjon a testéből. Merinus még mindig remegett, az arca nedves volt az izzadtságtól, és a könnyektől, ahogy levegő után kapkodott. A mellei duzzadtak voltak, mellbimbói kemények maradtak, feszülésük nem enyhült az orgazmustól. – Merinus, – suttogta a nevét gyengéden. Átkarolta és lefeküdt mellé, a kezével nyirkos hátát simogatta. – Ne sírj, baby. Nem hiszem, hogy a sírást kezelni tudom. A lány lélegzete elakadt, egyik kezével átölelte a hátát, a másikat a nyaka köré fonta. – Bántottalak? – megrémült, hogy talán bántotta a lányt, és nem is vette észre. A lány a mellkasába temette az arcát, és megrázta a fejét. Finom mozdulatokkal a nyelve a bőrét simogatta. Callan vett egy mély, alapos lélegzetet a simogatás hatására. Még mindig kemény volt, könnyedén újra magáévá tehetné, de féltette. A lány szűz volt, és nem bánt vele valami gyengéden, amikor behatolt a testébe. A mellkasába suttogott. – Mi? – megmozdult, hogy belenézzen a kábult, szomorú szemekbe. – Mit mondtál? – Megint szükségem van rád – egy könnycsepp gördült végig az arcán. – Többre van szükségem, Callan. Kimerült volt. Látta ezt a szemeiben, és hallotta a hangjában. Szégyenlős és zavart volt, megijedt azoktól az elsöprő érzésektől, amik a testét irányították. – Shh, ne sírj baby. Csak szólnod kell. – Lágyan mosolygott, a hüvelykujjával letörölte a könnyeket az arcáról. Annyira elfáradt, és ez nyugtalanította, de nem tudta figyelmen kívül hagyni a szükségleteit, nem akkor, amikor ez volt a saját vágya is. Felé fordult, a lábait felhúzta, és a fenekénél fogva megemelte a lányt. – Ezt most lassan könnyedén csináljuk. – ígérte neki. – Tudom, hogy fáradt vagy, Merinus. A fejét rázta, zihált és nyöszörgött, amint a vastag, hosszú farkát újra belétolta a csúszós mélységbe, feszítve őt. A lány szorosan körbezárta, és az újra feltámadó gyönyörtől a fogait csikorgatta. – Annyira jó veled – mormolta a fülébe, ujjai csiklója megduzzadt rügyéhez vándoroltak, és finoman masszírozta. – Annyira szoros és forró vagy körülöttem, Merinus. Soha nem éreztem még ilyet. – Elkábítottál minket. Ezért – zihálta – Bedrogoztál minket, Callan. – Akkor örökre bedrogozva maradnék, Merinus. – A lány fülcimpáját rágcsálta, szerette, ahogy élesen veszi a levegőt és kifújja.
48
– Nincs olyan öröm ezen a földön, mint ez az érzés, ahogy a csinos kis puncikád körülölel engem. – Óh, Istenem, ez miért hangzott annyira szexinek? – sóhajtotta. Összeszorult körülötte, és megremegett, ahogy az ajkait megérezte a nyakán. – Mert ez szexi – nyugtatta meg mosolyogva. Megnyalta a puha bőrt a füle mögött. Szerette azokat a kicsi elakadó lélegzeteket, amiket kiváltott a ténykedésével belőle. – Ez szexi és erotikus, és forró mint a pokol. Keményebben nyomult a szoros hüvelybe, összeszorítva fogait élvezetében. – Meg fogjuk ölni egymást, mielőtt ez a szükség elmúlik – lihegte. – Callan… – a lány hangja elakadt, amikor megérezte a reszketéseket, amik a hüvelyében munkálkodnak. Callan érezte, ahogy a tüske újból kiemelkedik, és bökdösi a feszes izmokat. – Ez fáj neked, Merinus? – őt már megkínozták, és rettegett attól, hogy sérülést, fájdalmat okoz a lánynak, annak ellenére, hogy szüksége volt rá. – Mond meg, ha ez fáj neked. Megpróbálok leállni. Nyirkos hajába temette a fejét. Isten irgalmazzon neki, ha fájdalmat okoz neki. Isten irgalmazzon mindkettőjüknek. – Mi ez? – zihálta, ahogy lökései keményebbé, mélyebbé váltak. Callan már nem tudta irányítani ezt. Az ágyéka keményebben lökte a farkát a lányba, a tüske ultra érzékenységétől a gyönyör annyira átkozottul jó, hogy ordítani akart tőle. – Fáj neked? – követelte a választ megint, miközben az irányításért harcolt összeszorított fogakkal. – Nem – kiáltott fel a lány, és a kezével megmarkolta becsapódó csípőjét. – Ah, még. Többre van szükségem. Pumpálta tovább, miközben mozgott mögötte, a vágya, az ösztöne irányította, az élvezet lüktetése, ami legyőzte az elméjét. A lány combjait szélesre tárva, ágyékát a fenekéhez csapkodta, érezte, ahogy a herezacskója megfeszül, és ettől még keményebben, még mélyebbre tolta a farkát. Fejét lehajtotta, fogai megragadták azt az érzékeny területet a váll és a nyak találkozásánál, és az élvezettől felsikoltott. És ez a színtiszta élvezettől volt. A lány még többért könyörgött. A férfi teste még keményebb lett, a lezúduló csípőjével, és az éles fogakkal mozdulatlanul tartotta a heves lerohanás alatt. Azzá az állattá vált, akitől mindig is rettegett. Az elméje egy eldugott zugában Callan elborzadt a saját tetteitől, de tehetetlen volt, nem tudta az őrjöngését megfékezni. A tüske csak félig egyenesedett ki, érzékenyen, csúszósan siklott a szűk hüvelyben, a sima húson. Ez több mint amit el tud viselni. Nem tudott uralkodni magán, már nem. Primitív, rekedt morgással követelte a megadását, hogy engedelmeskedjen neki, ahogy mozgott benne, újra és újra. A lány zokogott, teste megfeszült, tágult. A tüske teljes hosszúságára megnőtt, karcolta a bőrt, és a lány sikított élvezetében. Izmai összeszorultak erekcióján, ahogy az orgazmus végigsöpört rajta még egyszer. Callan még mélyebbre lökte magát, amikor a saját orgazmusa a tetőpontjára hágott. Ez megrázta a lelkét, folyamatosan morgott, valahonnan a mellkasa mélyéből, a kemény kilövellés alatt, amíg a hüvely az utolsó csepp spermáját is kifacsarta belőle. Ezután a lány lassan megnyugodott. A belső izmok lassan ellazultak, és Callan érezte, hogy a saját merevedése is kezd lecsillapodni. A lány teste ellazult, megnyugodott, és tudta, 49
hogy vagy az alvás vagy az eszméletvesztés rántotta magával. Bármelyik is volt, jól tudta, hogy örvendetes megkönnyebbülést hoz neki. Lihegve feküdt le mellé. Az ágy lábánál fekvő takarót magukra húzta, betakarva mindkettőjüket. A fáradtságot súlyosan érezte a vállaiban. Közel húzta magához a lányt, belélegezte az illatát, érezte a melegét. Kimerült volt. Soha nem élvezett még ennyire keményen, ennyire mélyen. Mintha nem csak a magját lövellte volna ki, a szűk zacskóból a farka alatt, hanem a lelkét is. – Enyém – suttogta a szót, keze összeszorult a birtoklási vágytól kimerülten. Tisztában volt vele, hogy a követelését nem tudhatja meg, mert megrémült volna ártatlan lelke.
50
11. FEJEZET
Merinus lassan, kábultan ébredt. Megmozdult az ágyban, az a meleget keresve, amiben egész éjjel volt, de Callan eltűnt. Kinyitotta szemét, pislogott, és felnézett a mennyezetre, megpróbálta figyelmen kívül hagyni a sürgető szükséget, ami még mindig lüktetett benne. A fenébe, szó lehetne egy hatalmas csókról. Kísérletképpen megnyalta duzzadt ajkait. Callan többször megcsókolta, végignyalta őket. A nyelve, a durva szövete akkor olyan érzés volt, mintha egy érdes bársony futott volna át rajta. Az emlékektől remegni kezdett. Szüksége volt egy zuhanyra. Az izzadtság rászáradt a bőrére, viszketett, és koszosnak érezte magát. A szex vad és forró illata megült a levegőben és a bőrén. A lány elfintorodott. Felkelt az ágyból és óvatosan végigsétált a hűvös keményfa padlón, a szoba jobb oldalán lévő nyitott ajtóig. Egy fürdőszobában találta magát, egy süllyesztett kádat és a pulton egy rövid kézzel írt üzenetet talált. Fürödj. Pihenj. Maradj a házban. Hamarosan visszajövök a holmiddal. Ennyit a táborról, sóhajtotta. Miután órákig tartott, hogy felállítsa, jó lett volna, ha tovább használta volna néhány óránál. Azon tűnődött, hogy mikor ment el a férfi, majd arra a következtetésre jutott, hogy nem igazán számít. Hamarosan visszatér, és neki kétségbeesetten szüksége volt arra a fürdőre. Majdnem teljesen feltöltötte a kádat, beleöntött egy nagy adag fürdősót, amit a kád szélén talált, aztán beleereszkedett a forró vízbe. Gyorsan hajat mosott, betekerte egy törülközőbe a vizes haját, majd a fejét a kád szélére támasztotta, és áztatta magát a vízben. Végigpillantott a testén, és látta a piros horzsolásokat a bőrén. A pici érzékeny pontokat, ahol a férfi nyelve kicsit durvábban simogatta. A mellei még mindig vágyakozva duzzadtak, mellbimbói kemények voltak. Ezt nem értette. Az előző napi események nem tűntek valóságosnak, olyan volt, mint egy álom. De valóságos volt az érzékenység a combjai között, a kipirosodott puncija, és a teste érzékenysége. Callan utáni vágya nem volt olyan intenzív és kemény, mint előző nap, de még mindig lüktetett benne. Még mindig fájt neki. Ennek nem volt semmi értelme. – Merinus – Sherra hangja hallatszott a zárt ajtó túloldaláról, és halk kopogása. – Bejöhetek? Merinus ellenőrizte a habot, a mi befedte, aztán mélyet sóhajtott. – Igen. Gyere. A másik nő belépett a szobába, aggodalom látszódott csinos, jellegzetesen világoskék szemében. – Ha Callan DNS-e oroszlán, akkor a tiéd mi? – Nem vette a fáradtságot, hogy kerülgesse a forró kását. Nem Callan volt az egyetlen és ő már tudta ezt. Sherra felsóhajtott. Kecsesen leült egy párnázott székre a kád végében. – Hómacska (szibériai tigris) – mondta csendesen – Dawn és Dayan puma. Tanner bengáli tigris. Taber jaguár, Callan oroszlán. Figyelmesen nézte Merinust, arckifejezése erőltetetten nyugodt, de a szemei árnyékoltak voltak.
51
– Mi történik a testemmel? – később felteszi a kérdéseit a DNS-ükkel kapcsolatban. De jelen pillanatban égetőbb problémája is volt. – Ez a párzás, Merinus – mondta Sherra szelíden. – A vizsgálatok nem egyértelműek, még. Doki még mindig dolgozik rajta. De úgy tűnik, hogy a feromonok, és a kémia a tettes. Te összeillesz Calannal, a teste reagált erre. A testünkről még mindig sok mindent nem tudunk. Semmi sem biztos. Sajnos több mintára lesz szükségünk. Remélte, hogy még fürdés előtt elkaplak, hogy elkezdhessem a teszteket. A tested több választ adhat nekünk, mint Callané, mivel a testedben keveredett a spermája és a te hüvelyváladékod. Félelem száguldott át rajta. – Nem szedek fogamzásgátlót. – suttogta remegő hangon. Nem tudta elhinni, hogy nem gondolt rá hamarabb. – Ne aggódj. – Sherra sietett megnyugtatni. – A fiúk ondója azelőtt egy nővel sem volt kompatibilis. De csak a biztonság kedvéért Doki tegnap beadott neked egy fogamzásgátló injekciót, ha ez a folyamat ezt megváltoztatta. – És ez a „dolog” folyik a testemmel? – kérdezte habozva – Ez le fog állni? Sherra nagyot sóhajtott. – Azt hisszük igen. Úgy tűnik, hogy Callan spermái semlegesítik a szert, de egyenlőre úgy tűnik, hogy nagyon lassan. Idővel azt hiszem kiiktatja. – Ember, én tényleg beletenyereltem ez alkalommal – felelte Merinus fáradtan. Becsukta a szemeit, mintha kizárhatná a problémát is, amiben most találta magát. – Ez nem jó így. – Talán Callannak az – mondta lágyan Sherra. – Ő egyre dühösebb lett, egyre reménytelenebb, Merinus. Vezet minket. Véd minket. Talán ez az, amire neki szüksége van. Nem mondhatnám, hogy nyugodt volt, amikor ma reggel láttam őt, de most nem a halála esetére készít terveket. – És milyen terveket készít most? – kérdezte Merinus, a fürdővíz páráján keresztül figyelve a nőt. – Gondoskodni rólad. Megvédeni téged – tájékoztatta Sherra habozva. – Nem – Merinus hevesen rázta a fejét. – Ez számomra csak egy story. Ez a kémiai dolog elmúlik, és én elmegyek. Nem tudok itt maradni. És ha ő visszajön velem, én megyek a következő történet után. Ez nem tart örökké. – Ez az amit most gondolsz. – Callan állt az ajtóban, arca sötét, kegyetlen, mintha maszk lenne rajta, és éberség a nehéz cél miatt. – Nem mehetsz el most, Merinus. Nem számít mi mit szeretnénk. – Sherrára nézett, tekintete kemény, parancsoló volt. – Szükségem van mintákra, Callan. Minél hamarabb – mondta neki, ahogy felállt. – És Merinusnak is fájdalmas… – Nincs szükségem arra, hogy elmond mi a kötelességem – vetett egy éles pillantást rá. – Mindig is tisztában voltam velük. – Természetesen tudod – mondta Sherra aggodalmasan. – Amikor befejezte a fürdést, szükségünk van rá a laborban. – Én nem vagyok kísérleti patkány – csattant fel Merinus. – Engem nem fogtok bökdösni és tapogatni szüntelenül.
52
Elvörösödött, ahogy Callan gúnyosan felhúzta a szemöldökét. Aztán a teste felforrósodott, a tekintete az ágyékára rebbent, aztán vissza. Felizgult. Készen állt. Megint. A teste tovább forrósodott, ahogy vére pumpált az ereiben. – Menj, Sherra. Nemsokára oda fogom vinni, a tesztjeidért. – Callan félreállt, így a nő ki tudott menni, majd becsukta az ajtót mögötte. Merinus rámeredt a kád mélyéből, lihegve, a teste reagált az álmodozó szemek tüzes csillogására. – Nem foglak magamévá tenni megint, egyenlőre – ígérte neki lágyan. – De hamarosan. Szükséged van segítségre, hogy ki tudj jönni a fürdőből? Tudok neked ebédet szerezni, mielőtt végig kell szenvedned Doki tesztjeit. Merinus összehúzta a szemét miatta. Parancsolgató, erőszakos volt. Utálta ezt egy emberben. – Felnőtt nő vagyok, és azt hiszem, képes vagyok megfürödni egyedül is – mondta neki kedvesen türelmesen. De érezte, hogy minden csak nem türelmes belülről. – Merinus, amíg a tested követeli az érintésemet, nem jó ötlet, hogy a női makacskodásoddal ingerelj – figyelmeztette. A férfiagresszió kiült az arcára. – Nem vagyok teljesen ura önmagamnak. Nem tudom megígérni, hogy finom leszek, ha tovább ingerelsz. Merinus szája elkeskenyedett. Milyen tipikus férfi. Kinyitotta a száját, hogy beszéljen, de inkább csendben maradt, amint a férfi felemelte a kezeit kérésként. – Hallgass meg – csikorogta – Fejezd be a fürdést. Akkor gyere enni. A ruháid az ágyon vannak. Igyekeztem elmondani, nem egy tündérmese hőse vagyok, bármit is gondolsz. Ebben a pillanatban inkább az ösztöneim vezetnek. Én most inkább azaz állat vagyok, akit megalkottak. Ne ingereld a fenevadat, mert még én sem tudom megjósolni a válaszát. A súlyos bánat a hangjában eloltotta a haragját. A szemét sivár emlékek töltötték meg, olyan érzelmek, amiket nem tudott meghatározni. De látta a fájdalmat is benne. Fájdalmat és rettenetes magányt. – Nagyon független vagyok – suttogta. – Nem tudok ezen változtatni. A parancsokat nem jól tűröm. Megrázta a fejét. – Nincs annyi önuralmam, hogy elnyomjam az állatot, hogy ne hajtsa be az igényeit. Talán az lenne a legjobb egyelőre, hogy visszaszorítod a függetlenségedet, annak fényében, amit egyikünk sem tud megjósolni. Nos, még egyszer. Szükséged van a segítségemre? – Nem. Azt hiszem boldogulok egyedül is. – Nem tudott segíteni a haragján. Nem látott okot arra, hogy elveszítse az önuralmát egy ilyen egyszerű döntés miatt. És ezt nem sokáig tudná elviselni. Csak addig, amíg el nem küldi a pokolba. – Dühös vagy – félrehajtotta a fejét, szemei felszikráztak. – Érzem az illatát, Merinus. A vágyad illatával keveredve – vett egy mély lélegzetet, mintha ízlelgetné az illatot. – Miért nem mész el, hogy befejezhessem a fürdést – tört ki. – Nem kértem, hogy gyere be. Nézte, ahogy összeszorította a fogait. – Azt javaslom, hogy bő ruhát vegyél fel, talán az egyik ingemet viseld, amit az ágyra tettem. A bőröd még mindig érzékeny, és a ruha irritálni fogja... 53
– Tudom, hogy milyen érzékeny a bőröm, Callan – tájékoztatta, miközben harcolt, hogy a hangja nyugodt maradjon. – Tudom, hogy mi történik a testemmel, és miért. Nincs szükségem magyarázatra. Amire szükségem van az a magánélet. Az arany szemöldök ráncba szaladt. Morajló morgás tört fel a torkából. – És ne morogj itt nekem... – fáradt, kiéhezett és irritált volt. Nincs szüksége még több hímsovinizmusra. – Menj el, és hagyj békén. Mikor kész leszek, meg foglak találni. – Te, Merinus Tyler, egy nagyon bosszantó teremtés vagy – vádolta. – Csak légy határozott, és azt mondják „szuka”, a testvéreim is mindig ezt csinálják minden alkalommal – csattant fel. – Most menj, játssz máshol, Lion-O2. Nekem erre nincs időm. 2 G.I. Joe típusú, oroszlános rajzfilm figura. Izmos ember test, oroszlán fej. – Lion-O? – kérdezett vissza. Jól megsértődött, hogy rajzfilmfigurához hasonlította. – Lion King? – kérdezte édesen. – Nem azért vagyok itt, hogy az egódat kényeztessem. Most menj, hagyj békén. Figyelte, ahogy a keze ökölbe szorul. Szeme még jobban összeszűkült, ami egy veszélyes ragadozó megjelenését kölcsönözte neki. Kinyitotta a száját, aztán úgy tűnt meggondolta magát. Megfordult, kicsörtetett a fürdőszobából, az ajtót hangos csattanással bevágta maga mögött. Merinus összerezzent, aztán összeszorította a combjait. Átkozott. – Hallottam, hogy a városban kérdezősködsz Mariaról a minap, – mondta Callan, miközben lerakott egy csésze kávét a szendvics mellé, és leült az asztalhoz. – Miért? Úgy tűnt, nem elégedett ettől az információtól. Ült vele szemben, ringatva egy gőzölgő csésze kávét, és borostyánszínű szemeivel figyelmesen nézett rá. – Mert meggyilkolták. – Merinus nem volt hajlandó bocsánatot kérni, vagy meghátrálni. – Ő különleges volt az apám számára, Callan. Meg tudom mondani abból, ahogy beszélt róla. Tudni akarom, hogy ki ölte meg és miért. Hosszú percekig hallgatott. Elég hosszú ideig ahhoz, hogy Merinus felemelje a sült marha, és paradicsomos szendvicset és beleharapjon. – Ez nem az apád dolga, és nem is a tiéd – hordta le halkan, miközben evett. – Ezzel ismét belekeverted magad egy olyan dologba, amibe nem kellene. Merinus nézte, gondosan felmérve a feszültséget a testében, a figyelmeztető morgást a hangjában. – Megölted azt, aki ezért felelős, Callan? – Merinus kényszerítette magát, hogy kimondja a szavakat, tudnia kell az igazságot. Nem hibáztatta volna érte, ha megtette, de tudnia kellett. Rámutatott, hogy milyen keveset tudott róla. Az éjszakát az ágyában töltötte, a teste egyesült az övével, az öröm olyan magasságaiba röpítette, amelyről soha nem képzelte, hogy létezhet. Tudta, hogy őt létrehozták, hogy öljön, de fogalma sem volt arról, hogy a férfi átlépte-e azt a vékony vonalat, az emberi és az állati ösztönei között. – Nem tudom, hogy ki ölte meg, Merinus. – Fáradtan megrázta a fejét. – Bárcsak tudnám, akkor nem kellene ezen gondolkodnom többé. És nem tudtam megfizetni neki, kedves.
54
A tény, hogy megölné az illetőt, súlyosan érződött a hangjában. Merinus befejezte a szendvicsét, de már nem élvezte úgy az ízeket. – De sejted, hogy ki lehetett? – kérdezte. – A pokolba is, mindenkire gyanakszom – tört ki. – Bárki lehetett. A Tanács szereti rendes emberekkel elvégeztetni a piszkos munkát. Tudom, láttam már azelőtt. Kedvenc gyanúsítottaim listája olyan hosszú, mint négy megye és ugyanolyan széles is. – Tudod, mit kerestek? Mit mondott Maria, mielőtt meghalt? – Merinus óvatosan faggatózott, tisztában volt a feszültségével, és az elnyomott haraggal a szívében. – Mint mondottam, nem számít, – végül felsóhajtott. – Nem nevezte meg a gyilkosát, az apádat kérte. Könyörögtem neki, hogy mondja meg, ki tette, de ő visszautasította. Megvédte őket, és esküszöm, nem tudtam kitalálni, hogy mégis kit védett. – Kit védhetett? Ki volt olyan közel hozzátok, Callan? – kérdezte, és küzdött, hogy a hangjában ne lehessen érezni a felmerülő gyanút a gyilkos kilétével kapcsolatban. – Mi nem bíztunk meg senkiben, és akik közel állnak hozzánk nem tehették. Ők nem tették volna meg. – Megvonta a vállát. – Bárki is volt az végül fel fogja fedni magát, és amíg ez megtörténik, én várok. A véglegességtől a hangjában Merinus végigborzongott. Ez a hang hideg és kemény volt, tele fenyegetéssel. – Callan… – Elég a kérdésekből Mariaról. Meg fogom oldani, ha eljön az ideje. Hogy érzed most magad? Merinus durván felsóhajtott. – Callan, hamarosan tenned kell valamit – suttogta. – Nem rejtőzködhetsz örökre. A világos, aranybarna mélység tele volt szomorúsággal, éberséggel, és sajnálattal, ahogy nézte. A szikár, cserzett arc feltűnően férfias volt. A szeme, annak ellenére, hogy a sötét érzelmek kavarogtak benne, annyira szépek voltak, hogy bilincsbe verték a szívét. – Amikor már nem leszek képes elrejtőzni többé, akkor elmegyek innen, Merinus. Ez minden, amit tehetek. – Megrázta a fejét, hiábavaló lenne az érvelés. – Mi segíthetünk, Callan. – Megpróbálta megfékezni a könnyeket, de ez nehezebb volt, amikor érezte, hogy összetörik a szíve, de nem csak a férfiért hanem Sherráért és magáért is. – Nem, szépségem. – Vigyorgott rá, bár nem volt humor a mosolyában. – Senki sem tud megmenteni, és ezt mindkettőnknek el kell fogadnia. Mindent megteszek a saját és a többiek biztonsága érdekében, de tudnak rólam. Nem létezik biztonság számomra. – De Callan – A férfi épp akkor állt fel az asztaltól, de a szavai megállították. – Ha befejezted az evést, akkor, ahogy megígértem Sherranak elvinnélek téged. Szükség van azokra a mintákra, és nekem is szükségem lesz rád addig, amíg meghalok. Felhúzta őt a székből, száját rátapasztotta az övére, a nyelve kavargott a szájában. Merinus felnyögött. A csók, forró volt, annyira csábító, íze önmagában elég ahhoz, hogy közel kerüljön a csúcshoz. – Ezt akartam, ebédre – suttogta, ahogy megkóstolta az ajkát.
55
– Átnyúlni az asztalon, Merinus, a fejemet eltemetve a combjaid között. Az ízed elég ahhoz, hogy lerészegedjek. – Fogai a nyakát karcolták, keze barangolt a sötétkék puha ing alatt, amit kölcsönadott neki. Keze megszorította a fenekét, széthúzva a két félgömböt, ujjait bedugta a résbe, ahogy közelebb húzta magához. Merinus megragadta a vállát, halkan és rekedten nyöszörgött, ahogy a férfi suttogott, a lány bőre, nedves és meleg lett. Aztán megcsókolta újra körberajzolta a nyelvével a száját, birtokolta, a forróság és a vágy a combjai közt pulzált. – Callan. – Sherra szólalt meg mögötte, kemény hangon. – Rá várunk. A férfi felemelte a fejét, és figyelte Merinust, aki megborzongott a karjában. – Siess, Sherra. – figyelmeztette a másik nőt, ahogy hagyta, hogy Merinus lassan, vonakodva eltávolodjon tőle. − Itt várok rá. – Gyerünk, Merinus. Nem tart sokáig – ígérte Sherra, elkapva Callan türelmetlen pillantását. Merinus felsóhajtott. – A fenébe. A szexnek nem kéne ilyen bonyolultnak lennie. – De azért követte a másik nőt, elhatározva, hogy siessenek, essenek túl rajta, hogy visszatérhessen Callan karjaiba.
56
12. FEJEZET
Mire a tesztek befejeződtek, Merinust a fájdalom majdnem elborította, újra keményen körbevette őt. Érezte, hogy a nedvesség síkossá tette a belső combját, a forróság és a szükség elönti a punciját, és mint egy vulkán, kitörni készül. A nyomás óriási volt. De betetőzte ezt, hogy volt egy másik probléma is. Ahogy telt az idő, Sherra és az orvos egyaránt kezdtek az idegeire menni. Vagy inkább eljutott arra a pontra, hogy nem bírta elviselni a kezük érintését, amit a latex kesztyű véd, igen. Ez tette, hogy szó szerint betegnek érezte magát, ahogy a hasán a bőre borzongott, és ez tette, hogy szeretne elhúzódni tőlük, ahogy közeledtek hozzá. Nem tudta teljesen megmagyarázni az érzést, még magának sem. Tudta azonban, ha el kell viselnie ezt, még egy percig, beteg lesz. És szüksége volt Callanra. Kétségbeesetten szüksége volt az érintésére, hogy érezze, a hihetetlen meleg bőrét, a keze simogatását. Fázott, fájt, és ijedt volt. – Nincs több vizsgálat – tájékoztatta őket, ahogy öltözködött, begombolva Callan ingét, megrázkódott, ahogy ujjai alatt melleinek dombja lüktetett. – A vizsgálatokra szükség van, Merinus – mondta neki Sherra sóhajtva. – Nézd, kibaszottul nem tudom tovább elviselni, hogy megérintsetek – csattant fel, szinte könnyezve, a bőre még mindig szinte elhúzódna az érintésüktől, kivéve Callanét. – Értetted? Meglepetés cikázott át Sherra arcán, zavartság látszott az orvoson. – Hogy érted ezt, Merinus? – Sherra hangja megnyugtató maradt, de Merinus hallotta a zavarodottságot a hangjában. – Csak úgy, ahogy mondtam. – Merinus a könnyeivel harcolt. – Hol van Callan? Úgy volt, hogy jön értem. Meg kellett találnia. A teste megőrült, megvadult. Kicsi tüzes ujjak nyaldosták végig a bőrét, borzongást hagyva maga után, amitől megremegett. – Callan fent van, ahogy megígérte – Sherra kinyúlt, hogy megérintse, de Merinus hátraugrott, megrettenve az érintéstől. – Merinus valami más is történik, nyilvánvaló. Meg kell engedned, hogy segítsünk neked. – Hagyj békén. – Merinus megrázta a fejét. – Sherra, hozd le Callant. – Doctor Martin eddig némán nézte az eseményeket, de most a hangja parancsoló lett. – Hozd ide gyorsan. Merinus megragadta az ágy szélét. A lába remegett, küzdött, hogy állva maradjon. – Haza akarok menni – lihegte, hirtelen megrémült, ezer különböző érzelem és érzés támadt rá. – Vitessen haza velük, Doctor. – Megbeszélem Calannal, Merinus – ígérte neki halkan, de hallotta, hogy a hangja elnéző. Csupán meg akarta nyugtatni. Hazudik neki. Rázta a fejét, közben küzdött, hogy állva maradjon. – Hol a picsában van Callan? – kiáltott fel, megzavarodva. Verejték lepte el, érezte, ahogy a nedvesség végigfut az arcán, le a mellei között. A szíve erősen vert, kínlódott, tüdeje levegőért küzdött. 57
– Mit csinált velem? A lány keze ökölbe szorult, ahogy összeomlott az ágy mellett. – Engedd meg, hogy segítsek Merinus. – a doktor érte nyúlt. Megérezte a kezeit a karján, hátrahőkölt, ahogy a tűz, mintha felhasítaná a bőrét, kiégetné a húsát, harcolt, hogy elhúzódjon. Megbotlott, az ágyra majd a térdére esett, érezte, ahogy a kemény padló felsérti a térdét, amikor arrébb küzdötte magát. – Ne érj hozzám – sikoltott fel. Sírt, a gyomra görcsbe rándult. Összekulcsolta a kezeit a hasán, összegörnyedt, ringatózott, a soha nem érzett fájdalomtól. Megrémült. Annyira megijedt, hogy az egész teste remegett. Fázott, a hideg rázta, tele volt félelemmel, a hisztéria szélén állt. – Merinus – Callan döbbent hangja visszhangzott a teremben. Másodpercekkel később a keze megragadta a karját, magához húzta. – Mi az ördög folyik itt? – hangja megemelkedett, a dühös, veszélyes morgás még az érintésén is érződött. – Elvonás – bökte ki az orvos. – Azt hiszem elvonási tünetei vannak. Callan érezte a félelmet végigfutni a testén. Merinus belé kapaszkodott, harcolt, hogy közelebb kerüljön hozzá, sírt, hisztérikus félelemmel vagy fájdalmában, nem tudta megállapítani melyik. – Mitől? – felemelte a fejét, és az arcába nézett. Sápadt volt, a szeme sötét, szinte fekete a sokktól. – Tőled – jelentette ki Doktor Martin durván. – Nem tudom, mit csináljak vele. Callan szitkozódott. – Segíts nekem – suttogta kétségbeesetten, forróság száguldott végig a testén, rázkódott, a bőre hideg és nyirkos volt. – Kérlek Callan. Segíts nekem. Gyorsan a karjaiba emelte, az ajkai találkoztak az övével, a csókja elnyelte a kiáltását, ahogy elfordult a többiektől. A nyelve becsusszant szájába, csábította, párzott vele. Tudta, hogy amikor a szükség a tetőpontjára hágott az éjszaka, akkor a csókja csillapította azt, enyhítette a karmoló vágyat. Isten segítsen neki, és a lánynak, ha ez most nem segít. Kétségbeesetten csókolta, sajgott, fájt, ahogy csavarodott a karjaiba, küzdött, hogy mélyebben csókolja, ajka és nyelve párosodott vele, a forró nyögés, amit felfogott a szájával, szinte lehetetlenné tette, hogy uralkodjon a saját vágyain. De enyhült. Lassan. Azok a kemény remegések, amik rázták a testét csökkentek, a nyöszörgő kiáltásai a vágy nyögései lettek. – Szükségünk van mintákra – hallotta a doktor hangját maga mellől. – Nem tudjuk megérinteni őt, Callan. A segítségedre van szükségem. Elhúzta a száját a lánytól, és lefektette az ágyra. Kábult szükséggel nézte, mint egy függő, akinek szüksége van az adagjára. Édes Istenem, mit tett vele. Óvatosan megragadta az állát. – Nyugalom – suttogta, ahogy a lány összerezzent meglátva az orvost. – Semmi baj, kicsim. A mintavevő pálca gyorsan körbefutott a szájában.
58
– Most te jössz. – tiszta pálca lebegett a szája előtt. Callan kinyitotta a száját, hogy mintát tudjanak venni tőle, de Merinust nézte óvatosan. – Nincs több vizsgálat – suttogta a lány – Nem bírom elviselni az érintésüket. – Nekem engeded? – kérdezte lágy, rábeszélő hangon. – Meg kell találnunk a módját, hogy megállítsuk ezt, Merinus. – Szükségem van hüvelyi mintára, és Sherrának vérre. Most Callan – az orvos hangja parancsoló volt. Merinus megrázta a fejét. – Csitt – Callan magához húzta – Rám koncentrálj, Merinus, és gyorsan túl leszel rajta. Kapaszkodj belém, baby. Az egyik karját a nyaka köré tekerte, a másikat kinyújtotta Sherra felé, megszorította a kezeit, nyugodtan tartotta őt. Aztán lehajolt hozzá. Neki volt a legpuhább, legédesebb ajka, a száját megjelölte, ahogy megérintette, csókjától a vesszője lüktetett. Érezte, hogy megrándul, amikor Sherra megszúrta a tűvel, de nem ellenkezett. Ugyanez történt, amikor a hüvelyi mintát vették, de elviselte, a csókra, a férfi érintésére figyelve, és nem a megalázó vizsgálatokra, amikre szükség volt. – Nagyon sajnálom – suttogta a lány ajkaiba, amikor végeztek. Felkapta a karjaiba, és gyorsan kiment a laborból. A francba velük. Vele, Sherrával, és az orvossal. Mit tettek Merinussal? Elvonási tünetek. Valahogy függővé vált, bármilyen ősi kábítószert is juttatott a csókjával a szervezetébe. A francba, nem tudják mi az, és nem tudják, hogyan lehet irányítani. Karjaival szorosabban ölelte. Nem tudta elviselni ezt a tűrhetetlen dolgot, most, hogy már tudta mit csinál vele, és a hiábavaló próbálkozást, ahogy próbálják megtalálni a módját, hogy megkönnyítsék ezt. – Most – suttogta elkeseredetten a lány, amikor belépett a ház nappalijába. – Szükségem van rád, Callan. A lány belemélyesztette az ujjait a vállába, hangja gyenge, könyörgő volt. Képtelen eljutni vele a hálószobába. Nem a lány testére volt egyedül hatással, nem a lány volt az egyetlen, aki folyamatosan elveszíti az ellenőrzést önmaga felett. Letette a kanapéra, leszakította a nedves inget a testéről, majd gyorsan lekapta magáról a farmert, mielőtt a térdét a combjai közé nyomta. Az erekciója acél keménységű lett, fájt, annyira szüksége volt rá. A lány illata teljesen elvette az eszét, forró és csábító volt, rabul ejtette, amikor megcsókolta, mint ahogy az orgazmusára is szüksége volt. Tudta, hogy a lány még mindig érzékeny, még mindig fáj neki. Küzdött, hogy megtartsa az irányítást. Hogy meg tudja tartani az irányítást, ebben soha nem lehet biztos. Becsusszant a lányba, kicsit visszahúzódott, figyelte, ahogy a szűk nyílás, a sima redők szétnyílnak, és körülölelik széles makkját. A lány vaginája körbeölelte őt, magába szívta. Ujjaival simogatta a selymes húst, punciját, a pillantása lassan az övébe kapcsolódott. – Gyantáztatsz? – suttogta, végighúzta az ujjait a nedves bőrön, körbesimogatta duzzadt csiklóját. A rügy lüktetett az ujjai alatt, a figyelméért könyörgött. – Igen – a fejét dobálta, fogait összeszorította, a felső izmai megszorították a vesszőjét. A lány kinyitotta a szemét, sötét, csábító, ajka elnyílt, megnedvesítette nyelvével a száját. A csípőjét megemelte. 59
– Egy barátom meggyőzött, hogy próbáljam ki – lihegte, mozgott alatta, melleit felnyomta a kezéhez, a légzése durva lett, ahogy a férfi simogatta a duzzadt mellbimbóit. – Én szeretem. – Miért? – csikorogta – Mond el, miért gyantáztatod le? Szinte ellenállás nélkül csúszott a testébe, a fogait összeszorította, izzadtság borította az egész testét, ahogy ismét becsúszott a feszes mélységbe. A lány izmai összeszorultak körülötte, forrón, szinte fejte a teste. Meg kell tartania a józan eszét. Az önuralmát. – Így jobb érzés. – zihálta – Szabadabb. – Úgy érzem, mintha forró szatén lenne, Merinus. – vicsorgott –Így teljesen megsemmisíted az önkontrollomat. Forró bársony belül, selyem és szatén kívül. Elveszed az eszem. A férfi odahajolt hozzá, egyik kezének ujjait a hajába merítette, ajkai az övét majszolták, visszahúzódott, majd lassan, centiről centire újra belémerült. – Oh, Callan – megborzongott. Megragadta a hátát, körmei a bőrébe mélyedtek. – Szükségem van rád, erősebben. Kérlek, keményebben csináld. A férfi ellenállt a kísértésnek. Először lassan és finoman akarta a lányt. Azt akarta, hogy ő is eljusson az őrületnek a peremére, ahol ő ingadozott, minden egyes alkalommal, amikor megérintette a nőt. – Érzem mennyire szoros vagy, Merinus – nyögte a lány nyakába, a nyelvét végigfutatva az izzadtságon. – Az érzés, ahogy a testem kitölt, szétfeszít téged. Téged egyedül nekem teremtettek. A hüvelye megfeszült körülötte, izmai összerándultak, ahogy a szavakat a nyakába suttogta. Visszahúzódott, a keze megfeszül a hajában, a másik kezével lefogta csípőjét, nyugodtan tartva őt, ahogy küzdött, hogy közelebb kerüljön hozzá. Ajka levándorolt a mellére, ami duzzadt, édesen ívelt, a mellbimbója kiemelkedett, mint egy érett kis bogyó. Nyalta a mellbimbóját, a nyelve dörzsölte, fogai közé vette, ahogy rángatózott, és megpróbálta kikényszeríteni a mélyebb érintkezést. Egész idő alatt a farka lassan mozgott benne, a feszes sima izmok húzták vissza, minden kihúzódásnál a tüske végigszántott a lágy szöveten. – Meg fogsz ölni – zihálta a lány, – Mi a fene ez, Callan? – Milyen érzés? – mormolta a lány mellébe. Megrémült, hogy ha elmondja neki, akkor undort fog érezni a vágy helyett. – Nem tudom. Intenzív – a lány keményen megragadta, a férfi elfintorodott, ahogy majdnem teljesen kihúzódott, aztán megint előrenyomult. – Erőteljes – zihálta. – Ez olyan mintha egy kis ujj gereblyézne bennem, engem. Az öröm kiáltása felvillanyozta a férfit, érezte, hogy a tüske egyre jobban kiemelkedik. Már nem bírja sokáig. Önuralom. Megállt, mélyen a lányban, harcolt a levegőért, amíg megérezte, hogy a kis kiemelkedés ellazult egy kicsit. A fenébe, ez megöli őt. A puszta öröm, ahogy a megnyúlt kiemelkedés kaparta a húsát, már majdnem elpusztította a lelkét. Ez még soha nem volt ilyen jó.
60
– Miért hagytad abba? – nyöszörgött, hozzápréselte magát, amikor a szájába húzta a mellbimbóját egy gyors kóstolóra. – Lassan és könnyen, Merinus – morogta. – Nem – megrázta a fejét. – Gyorsan és keményen. Istenem Callan. Ha nem leszel gyors meg fogok halni. A lány kábultan könyörgött, összeszorult körülötte, lágy krémje csúszott. Már nem bírja sokáig. A tüske lüktetett, a saját vágya, a pulzáló farka követelte az aktust, a heves, kemény súrlódás körülötte spirálisan vitte a csúcsponthoz. – Nem akarlak bántani – újra megcsókolta a mellét. – Tudom, hogy még érzékeny vagy. – Nem. Haldoklom – érezte, ahogy a lába körbeöleli a derekát, és az önuralma szétesett. Merinus felkiáltott, ahogy a lökések elkezdődtek. Keményen, forrón hatolt belé. A vastag farka feszítette őt, belehasított a húsába, bármi is az a valami, ami, mint a kis ujjacska, selymes gyötrelemmel izgatja, ahogy elhelyezkedik az erekcióján, és amit csinál vele attól megőrül. Ez kaparta a hüvelye falát, simogatta az idegeket, amelyekről azt sem tudta, hogy léteznek. Megduzzadt, lüktetett, ahogy kihúzta merevedését a testéből. A lábai összeszorultak a derekán, ösztönözte, hajtotta őt, hogy mélyebbre hatoljon, miközben levegőért kapkodott. Ez annyira jó volt. A férfi herezacskója a fenekéhez, a teste az alhasához ütődött, ágyéka a csiklóját dörzsölte. Érezte a tüzet a hüvelyében, a méhében, égetett, felperzselte. Izmai összeszorultak a férfi körül. Szerette az érzést, ahogy a durva ráspoly, bármi is volt az, simogatta hüvelye belső falát. Ez égető volt. Ó Istenem, megöli az élvezet úgy, mint egy kemény csiklandozás. Ez az, akármi is volt az. Egy erő, megsemmisítően csiklandozó, mely összehúzta az izmait, ellopta az erejét. – Merinus, baby – nyögte a lány melleibe, – nem tudom irányítani… A kis ujj megnyúlt, dörzsölte, bezárva a farkát mélyen benne, majd megszúrta azt a rendkívül érzékeny szövetet a hüvelye mélyén. Addig mozgott, pulzált, csiklandozta és simogatta, amíg fel nem robbant. Felsikított, érezte a keményen kilövelő ondója sugarait, ahogy a csúcsra ért, húsa körülölelte, csípőjét megemelte, csiklójában kitört az öröm, láva dübörgött végig az erein, fortyogó vad extázissal lüktetett benne, fejte a farkát, áztatta húsát. A férfi csípője megrándult, dübörgő hörgés rezegtette meg a mellkasát, élesen szedte a levegőt a lány vállába lihegett, ahogy nyögött a saját féktelen, őrjöngő agóniájában. Aztán lassan érezte, ahogy a nyomás megszűnik. A tüske visszahúzódott, és már csak a vastag farka volt, kihúzta belőle. – Ha egyszer kipihentem magam, – mondta álmatagon – el fogod mondani, hogy mi volt az, Callan. A lány odabújt a mellkasához, magához szorította, ahogy melléomlott, magukra húzott egy gyapjútakarót a kanapé háttámlájáról. A mellei a férfi mellkasán hihetetlen melegben nyugodtak, a teste bágyadt, kielégített. Pillanatnyilag. – Ha szükséges – suttogta a fülébe komoran. – Hm, muszáj – ásította – De először egy szundítás. – A szemei lecsukódtak, a teste ellazult a melegben, gyorsan sodródott az alvás felé.
61
13. FEJEZET
– Engem vár a munka. – Merinus hangja gondosan szabályozott, nyugodt volt, ahogy ott ült a konyhaasztalnál és lenézett érintetlen kávéjára. A reggelivel már végeztek, teljes csöndben, annak ellenére, hogy mennyien mozogtak az asztal körül. Ott volt a hat Új Faj, ahogy magukat nevezték, Merinus és az orvos. A történet puszta alakulása, amit most látott, megrémítette. Nem a következmények miatt, hanem azért amilyen szerepet játszott benne. A többiek távoztak, miután ettek. A másik három férfi eltűnt kint, Sherra, Dawn és a tudós visszatért a laborba, Callan maradt, figyelte Merinust, és aggodalmasan nézett rá. – Milyen munka az, ami miatt nem itt kell lenned? – férfi megvonta széles meztelen vállát, mintha az általa rá erőltetett bezártság nem okozna problémát. – Hol a mobilom? – nem törődött a kérdéssel – Azt akarom, hogy vigyél vissza a táborba. Nekem interjúim lesznek… – Ha rólam szól a történet, akkor miért kell másokkal interjút csinálnod? – kérdezte kíváncsian. – Az anyád halála… – kezdete. – Ez nem része a történetnek, Merinus – szakította félbe. – A halálában nem volt benne a Tanács tagjainak a keze, ezt már mondtam neked. Ezt a rejtélyt nem tudod megoldani. Így engedd el. A hangja csendes, sima volt. Nézte őt azokkal az aranyszínű szemeivel, még forró vággyal, de már beárnyékolta a követelés. – Van egy életem Callan, egy munkám – mondta neki határozottan. – Vissza kell térnem oda. És szükségem van a mobilomra. Beszélnem kell a családommal, hogy tudják, hogy jól vagyok. – Mit fogsz mondani nekik? – kérdezte, és a szeme elképesztő mértékű gyanakvás mutatott. – Nem mondhatod el nekik az igazat, Merinus. Addig nem, amíg rá nem jövünk mi ez. – Aggódni fognak. És ha aggódnak, akkor mind a hét testvérem ide fog jönni, és addig rugdossák szét a seggeket, amíg meg nem találnak – figyelmeztette. – Egyszerűbb lenne, ha hagynád, hogy felhívjam és megnyugtassam őket, hogy jól vagyok. – Nem probléma, hívd őket – vonta meg a vállát. – Nekem azzal van problémám, hogy mit mondasz nekik. Velem nem fog megtörténni, hogy egy csapat tudós, vagy a Tanács gyilkosai kövessék a nyomukat. Elég volt nekem arról a kettőről, aki megtámadott téged gondoskodni, nem kell még több a nyakunkba most. Sokk futott végig a testén. – Gondoskodni? – suttogta – Hogyan gondoskodtál róluk? -Ingerültség villant át az arcán. – A kezükre csaptam, és haza küldtem őket a mamájukhoz – csattant fel – Mit gondoltál, mit kellett volna tennem, Merinus? Ezek gyilkosok. Megerőszakoltak és megkínoztak volna téged, gondolkodás nélkül, fájdalmat okoztak volna és megölnek. Miért számít, hogy elintéztem őket? 62
A férfi talpra állt, és a mosogatóba tette az üres csészéjét. Merinus a hajába túrt, és kifújta a levegőt. A harag gyűlt benne, ahogy kezdte megérteni a helyzetet. – Te ölted meg őket? – kérdezte dühösen. Háttal állt neki, kifelé bámult az ablakon, vállai megfeszültek. – Nem volt más választásom – nehéz, rideg hangon suttogta. – Akkor nem vagy jobb, mint ők – vágott vissza. – Most te tévedsz – fordult szembe vele, a szemei lángoltak, a szája egy olyan vicsorgásra húzódott, ami felfedte a halálos metszőfogakat. – Nem kértem őket, hogy hozzanak létre engem, Merinus. Nem kértem, hogy megváltoztassák a DNS-emet, ők kódolták a testembe, és nem kértem meg őket, hogy képezzenek ki, hogy öljek. Nem kértem tőlük az ajándékaik közül egyet sem. És most határozottan nem kérte meg őket, hogy cserkésszenek be, kínozzák a barátaimat és tegyék az életemet pokollá, mert nem ölnék ártatlan személyeket nekik. És nem fogom eltűrni őket, miközben elküldik a katonáikat, hogy elpusztítsanak engem, sem azt, amit a sajátomnak tartok, Merinus. Ez a természet törvénye. Csak a legerősebbek fognak életben maradni. A harag remegett a testében, a hangjában. – Ez nem a dzsungel – kiáltott rá, talpra állt, a tenyerével a sima asztalra támaszkodott. – Nem kellene ölnöd, ha megengednéd a világnak, hogy tudják, hogy mi történik itt. – Istenit, ilyen ártatlanságot – morogta, ingerülten megemelve kezeit. – Ingatag a közvélemény, amivel Amerika rendelkezik. Valószínűleg máglyára vetik a szörnyeket. – Ez a jelen, Callan, ez már nem a középkor – csattant fel. – Nem gondolod, hogy a nyilvánosságnak joga van ahhoz, hogy tudja? Tisztában legyen vele, hogy milyen atrocitások folynak itt? Mutasd meg nekik, hogy szörnyetegek vannak, és ez garantálja a biztonságodat. – Ezt nem fogom megtenni – tört ki, miközben durván rázta a fejét. – Neked elképzelésed sincs ezekről az emberekről, akikkel szembeszállsz, Merinus. Ezeknek az embereknek a társadalmi, pénzügyi és politikai erőforrásai nem csak az igazságos Amerikára, de sok másik országra is kiterjednek. Te nem fogod tudni leállítani ezeket az embereket. Nem lehet megállítani a gyilkosokat. – Te nem is próbálod – érvelt Merinus hevesen. – Nézd meg, Callan. Rejtőzködsz, nem tudván, mi a fene folyik a saját szervezetedben, képtelen vagy megkapni azt a segítséget, amire szükséged van, amikor szükséged van rá. Ez nem élet. – Ez a legjobb, amit tehetek. – Szeme lángolt. – Hadd mondjak el egy másik lehetőséget Merinus. – A neve átokként hagyta el az ajkát. – Egy másik élet egy szervezett laborban, ahol kimenni csak a vizsgálatok, a kiképzés, vagy tenyésztési célra lehet. Hideg és steril és rosszabb, mint a pokol, mint amit valaha is el tudnál képzelni. Így legalább itt szabadok vagyunk. – Amíg ölsz? – A kezei ökölbe szorultak, ahogy küszködött, hogy megértse azt az életet, amit élt. A háborút, ami tombolt körülötte, ellene. – Ha többé nem próbálnának megölni, akkor már én sem ölném meg őket. – tájékoztatta hidegen, arroganciával, ami rátelepedett, mint a veszély egy kisugárzása. – Meg tudod állítani őket – ellenkezett. 63
– Ahogy tudom – mondta neki, és figyelte, ahogy küzd az önuralmáért. – Én sem ölném meg azokat az átkozott zsoldosokat, ha nem küldenék őket utánam. – Egyezz bele, és apa segít. – Nem tudta megérteni, hogy miért van szüksége arra, hogy elrejtőzzön, amikor inkább a felajánlott segítségre lenne szüksége. – Én nem leszek egy csodabogár a bulvárlapok oldalain, hogy mások elgondolkozzanak az emberiségről. – Megrázta a fejét. – Nekem ugyanannyi jogom van élni, mint neked, vagy a testvéreidnek. Nem adok rá alkalmat, hogy ezt megkérdőjelezzék, és nem fogom hagyni, hogy egy ingatag nyilvánosság döntsön a sorsomról. – Ez nem így történik. – Merinus összeszorította az öklét mérgesen. – A nyilvánosság segít. – Csak ha a te változatod a történetről jobb, mint az övék – csattant fel. – És elhiszem Merinus, hogy te jó vagy, ahogy a testvéreid is. De meg fogják vesztegetni a tudósaidat, a doktoraidat, ki fognak ragadni minden fegyvert, ami neked van, a kezeidből, amíg engem meg nem bélyegeznek, el nem érik, hogy ne tekintsenek többnek egy szörnynél. Azután, nem lesz olyan hely, ahol el tudnék bújni. – Ez nem fog megtörténni – biztosította Merinus. Merinus tudta, hogy az apja, a bácsikája és a testvérei nagyon elővigyázatosak voltak. Nem kockáztatnák az életét. A férfi gúnyos arckifejezést öltött. – Nem? – kérdezte őt. – Jacob azt gondolta, hogy segíthetne nekünk, és visszautasíthatná az ajánlataikat. Hazatérve a felesége és a gyerekei brutálisan meggyilkolt holtestei várták. Egy lecke volt. A tudósaid közül hány kockáztatná ezt? Sokk száguldott keresztül Merinus testén. Tudta, hogy a Tanács, válogatás nélkül öl, ő volt a bizonyíték rá. De hallva Callan hangját, ahogy beszélt róla így, ridegen, dühösen, ez valahogy valóságossá tette az egészet. – Ígérem, a családom talált egy megoldást – suttogta. – Nézz ránk, Callan. Nézz rám. Nem lehetek távol tőled, egy óránál többet anélkül, hogy a testemben megindulna valami őrült elvonás. Nem tudok így élni. – Ez csak ideiglenes – ígérte neki. – Doc meg fogja állítani. – Honnan tudod? – tört ki. – Mi van, ha nem lehet megállítani, Callan? Mi van, ha soha nem lehetünk távol egymástól? Mi van, ha nem akarunk együtt lenni? – Nem akartam megszületni, mint egy állat, vagy mint egy kísérlet. Hogy mit akarunk, az nem számít – hangját körbefonta a véglegesség. – És ha Doc nem tudja megállítani? – A hozzáállása csak tovább fokozta a haragját. – Mi lesz velem, Callan? El fogsz futni, és ott fogsz hagyni, hogy oldjam meg ezt, ahogy tudom? Grimaszolt, ahogy elfordult tőle. Nézte, ahogy az izmos háta egy érdes lélegzettel megemelkedik, a fejét lehajtotta. – Ha kell – mondta neki lágyan, és nem volt hajlandó ránézni. – Ha az a két választásom lesz, hogy felfedem a titkomat, és veled leszek Merinus, vagy a családommal, akkor a családom lesz az első. 64
– Tudok a családodról – indokolatlanul dühösen válaszolt neki, ahogy megnyerően az állványnál állt. – Minek kell történnie, hogy a szemembe mond? Megfordult, és olyan pillantással nézet rá, hogy meghűlt a vér az ereiben. A szemei hidegek, kemény kövek voltak, és olyan érzéketlenek, mint az arckifejezése. Zihált, hátrahőkölt tőle, küzdött egy olyan ösztönös félelem ellen, ami feltámadt benne. – Callan. – Sherra hangja megakadályozta, hogy válaszoljon. A magas szőke lány a konyhaajtóban állt, egyik kezében fecskendőt tartott, és őket nézte. – Mit akarsz, Sherra? – kérdezte a férfi élesen. – Nincs időm tovább a vizsgálatokra. Merinus figyelte, ahogy Sherra szeme elkeskenyedik. – Jó, mert én inkább megpróbálnálak megölni, és nem tesztelnélek – mondta kedvesen. – Merinusnak hoztam fogamzásgátló injekciót. Talán ki kellene menned az utcára, és visszaszerezned az önuralmadat, amíg beadom neki. Callan vetett rá egy kemény pillantást. – Ne próbálj megfélemlíteni, testvér – közölte vele, és eltökélten bejött a szobába – És ne próbáld megfélemlíteni Merinust se. Ez így is elég nehéz neki. – Én nem próbálom a megfélemlítést, Sherra – emlékeztette őt sötéten. – Nem, általában sikerül – ismerte el. – De ez most nem a megfelelő idő, hogy gyakorold a kemény hozzáállást. Menj, cserkéssz be valami nem emberit, a változatosság kedvéért, amíg elmagyarázom Merinusnak, miért kellett megölnöd őket, hogy megments egy fiatal lányt, akit a katonák találtak néhány órával azután, hogy megmented őt, ahelyett, hogy hagynád, hogy azt gondolja, hogy hidegvérrel tetted. Callan szeme összeszűkült, miközben Merinusé kiszélesedett. – Mi van? – suttogta hitetlenkedve. – Igen – Sherra bólintott, megállt mellette, és jelzett Merinusnak, hogy emelje fel a karját az injekcióhoz. – Amikor visszament követni, és harcképtelenné tenni őket, hogy szégyenszemre hazakullogjanak, ép egy fiatal lánnyal kegyetlenkedtek, akit korábban elraboltak. Amikor félbeszakította őket, a harcot választották, minthogy átadják a lányt, és amikor Callan még mindig megkegyelmezett nekik, egyikük megpróbálta megölni a lányt. Merinus vett egy mély, kemény lélegzettet és Callanra nézett. – Ők még mindig halottak – gúnyolódott a férfi – És meghaltak volna egyedül azért, mert megérintettek téged. Callan figyelte, ahogy Merinus pislog a nyilatkozatán. Nem állt szándékában felfedni ezt, de a szavak maguktól jöttek. Nem akarta élve elengedni azokat a fattyúkat, ahogy rendszerint tette. Gyilkos düh tombolt benne, miután megmentette Merinust a kezeiktől, és azzal a szándékkal ment oda, hogy megöli őket. A katonák éppen csak könnyebbé tették, hogy a lelkiismerete jobban viselje a terhet. Megérintették azt, ami az övé volt. Felismerte az érzelmet, ami dühből eredt. Elkapták a nőjét, rajta hagyták az illatukat. Átléptek egy olyan vonalat, amiről Callan azt sem tudta, hogy létezett. És ez a biztos halálukat okozta. Aggasztotta ez a kötődés, ami létrejött benne, és ettől erőszakos érzelmek örvénylettek az agyában és a testében. Tagadni akarta őket, nem csak a lány előtt, de önmaga előtt is. 65
Hogyan tudna elmenni tőle, ha nem tud meglenni néhány óráig anélkül, hogy meg ne érintené? Vigyázott, hogy arca kifejezéstelen maradjon, ahogy Sherra beadta Merinusnak az injekciót. Tudta, hogy Doc nem normális fogamzásgátlót adott neki. Az injekció nem volt olyan hatásos, mint a Depo-Provera injekció, amit egy nőgyógyászati rendelőben adnak. Csak pár napig tart a hatása, és nem befolyásolja a ciklusát olyan erősen. – Gyűlölöm ezeket a tűket, Sherra – Még mindig lehetett hallani a harag lüktetését Merinus hangjában. – Tudom, – Sherra megnyugtatta, ahogy kihúzta a tűt – Megvan minden a minta, amire szükségünk van. Amíg nem történik valami változás. – Hamarosan lennie kell valami változásnak – mondta Merinus határozottan. – Elegem van ebből. Vannak dolgok, amiket el kell intéznem. A lány távozni akart. Callan elnyomta azt az ösztönös dühöt, amit ettől a gondolattól érzett. Itt akarja hagyni, hogy növelje közöttük a távolságot, ha továbbra is megtagadja, hogy visszamenjen vele, és felfedje magát. Összeszorította a fogait. Annyira ártatlan, olyan átkozottul naiv. Nem lehetett semmilyen módon megszabadulni a Tanácstól, főleg nem olyan könnyen, ahogy azt ők gondolták. Ha bármit lehetett volna tenni, akkor Maria és Doc már megtalálta volna a módját, még a nő halála előtt. – Callan, Docnak még mindig szüksége van a mintákra tőled – tájékoztatta őt Sherra, félbeszakítva a gondolatait. – Csak a szokásos. Mikor leszel a laborban? -Callan vállat vont. – Bármikor, amikor neked jó. Küldd el Dawnt, maradjon addig Merinusszal. – Nincs szükségem bébiszitterre – vágott vissza Merinus, korábbi haragja még mindig érződött a hangjában. – De kár – mondta neki közönyösen. – Nem vagyok nyugodt, amikor egyedül hagylak, úgyhogy gondoskodni fogok róla, hogy ne legyél egyedül. A kívánságaid ebben az esetben nem számítanak. Figyelmen kívül hagyta Sherra meglepetés pillantását, Merinus szemeinek makacs villanását. – Jézus Callan, azt hiszem, a felesleges tesztoszteron elöntötte a testedet, és túlterhelést okozott – Sherra összevonta a szemöldökét. – Tesztoszteron túlterhelés? – Merinus egy úrnőhöz nem méltó röfögést hallatott. – Ez több annál, ez seggfej túlterhelés, ha engem kérdezel. Callan dacosan, mélyen felmordult. – És ne próbálj rám morogni még egyszer – parancsolóan mutatott rá. – Elegem van belőled ma reggel, Callan. Ne fáradj azzal, hogy elhagyd az odúdat a pincében, ha nem tudsz tisztességesen viselkedni. A farka lüktetett. Már ismerte a lány vágyának illatát, és érezte, ahogy a vére a farkába áramlik, és megkeményedik. Át kellene ugrania az asztal túloldalára, megbaszni, és egy sikoltozó orgazmus előtt otthagyni. Ettől megtanulná, hogy ne ellenkezzen vele így. A gondolat, hogy kiterülve fekszik a sötét fából készült asztalon, olyan elképzelhetetlenül erős vágyat okozott, hogy nehezen tudott ellenállni. Elképzelte, ahogy dobálja a fejét, könyörögne neki, hogy lovagoljon benne keményebben, mélyebben. Mélyet lélegzett. – Menjünk – Nagy léptekkel átvágott a szobán, ahogy megparancsolta Sherranak, hogy kövesse őt. 66
– Még egy perc ennek a nőnek a társaságában, és erőszakos leszek. – Vagy én – motyogta Merinus, bár a hangja gyengébbnek hangzott, és inkább ingerlékeny, mint dühös volt. Fura, a lány nem duzzogott azóta, amióta először meglátta, nem számított arra, hogy most ilyet halljon tőle. Megengedi neki, hogy biggyessze az ajkát, és amikor visszatér hozzá, megmutatja neki, ki a domináns közülük. Azt akarta, hogy sikoltozzon, könyörögjön neki, azért hogy átbillentse a csúcson. És tudta, hogyan kell csinálni. A Tanács hihetetlenül alaposan kitanította. A szex lehet fegyver, valamint örömforrás. Egy eszköz, amivel öl, vagy behízelgi magát, hogy melyik a kettő közül, azt a helyzet dönti el. Megmutatja neki, hogy az előjáték lehet kínzás, a tanulság pedig az, hogy az öröm annyira valószínűtlen, hogy határos a fájdalommal. A farka összerándult a gondolatra. A fenébe, először a tesztek, aztán megmutatja a nőnek, ki a főnök.
67
14. FEJEZET
Nem szerepelt a terveiben, hogy megvárja. Elege volt a tesztekből és a parancsokból, és a lüktető, dühös szükség, pulzált a testében. Amit tennie kell, az az, hogy elmenekül tőle. Ez volt a megoldás. A kierőszakolt fogság csak tovább növelte azt a függőséget, ami a testében megtelepedett. Ha most el tudna menekülni a férfitól, utána irányíthatná a függőségét. Merinus sietve felöltözött, jersey rövidnadrágot, egy könnyű tank felsőt, és az ő futócipőjét vette fel. Belegyűrt némi készpénzt a nadrágja cipzáras zsebébe, majd kisurrant a házból. Tudta, hogy a másik három férfi járőrözik a hegyek és a ház körül a zsoldosok miatt, de remélte, hogy nem figyelik erősen a főutat. Ha egy jármű jön azt könnyen meg lehetett hallani, ezt tudta. Nem ez a terület gyenge pontja. Vett egy mély lélegzetet, és átrohant az udvaron és továbbhaladt az erdőben, amely határos az úttal. Közel maradt a kavicsos bekötőúthoz, de a fák között maradt, és gyorsan kocogott a főút felé. Nemsokára Callan megtudja, hogy eltűnt, és tutira nem lenne gond neki, hogy kövesse őt. El kell jutnia a táborba. Callan ellophatta azt a mobiltelefont, ami vele volt, de volt egy tartalék is, amit elrejtettek a dzsipben. És a dzsip még mindig ott volt. Hallotta, ahogy reggel a többiekkel megvitatta ezt. Azt akarta, hogy fogják a dzsipet, és kezdjék meg a tábor lebontását, eltávolítva az összes nyomot, amit a környéken hagyott. Sherra kísérleteinek ellenére, hogy enyhítse a félelmeit, Merinus félt, hogy Callan mit akar vele tenni. Annyira könnyen beszélt azoknak a katonáknak a megöléséről. Mi akadályozná meg, hogy megölje őt, amikor a szenvedély véget ér? Amikor a teste már nem sóvárog utána, amikor a férfi vágyai elhalványultak. Kényelmetlenséggé válna, valaki, aki tudta a titkait. Félelem futott végig az ereiben, amitől a továbbhaladáshoz szükséges adrenalin áramlott szét benne, hogy eljusson a több, mint két mérföldre lévő főúthoz. Ott szerencséje volt. Nem sokkal azután, hogy elkezdett sietősen kocogni a járdán, egy autó haladt el mellette, majd lelassult. Megkönnyebbülés árasztotta el, amikor látta, hogy fiatal lányok néznek rá várakozóan. – Hé, nem te vagy az az újságíró aki a városban dolgozott? – a szőke vezető rágózott, és mosolyogva kérdezte őt. A lány pincérnőként dolgozott esténként abban a kicsi étteremben, ahová étkezni járt, Merinus emlékezett rá. – Vissza kell jutnom a táborba, szükségem lenne egy fuvarra. – mondta neki sürgetően Merinus. – Elvinnél oda? − Izzadt, a vére dübörgött a vénáin keresztül. Szüksége volt Callanre. Visszanyelte az epét, ami ellepte a torkát, és harcolt az elgyengítő tünetekkel. – Persze. Szállj be, bár egy kicsit betegnek nézel ki. Biztos, hogy nem akarsz inkább orvoshoz menni? Merinus meghúzta a hátsó ajtót, és az szerencsére kinyílt.
68
– Nem kell orvos. – Alig tudta megállni, hogy ne borzongjon a teste a gondolatra, hogy valaki megérinti. – Csak vigyél a táborhoz vezető bekötőútig. Onnan rendben leszek. A dzsipje vajon még mindig ott volt? Egy másik mobiltelefon volt benne elrejtve, egy tartalék, elővigyázatosságból, Kane mondta neki. Oda kell érnie ahhoz a telefonhoz. – Persze. Nem probléma. – Egy határozott mozdulattal belelépett a gázba, és az autó kilőtt előre. Merinus az ajkába harapott, harcolt a szükség ellen, hogy sikítson, hogy álljon meg, és vigye vissza a Callanhoz. A szenvedélybetegségek gyógyíthatóak, mondta magának. Detox. Kane keresztülment ezen régen, és azt mondta neki egyszer, hogy minden függőség gyógyítható. Csak annyit kell tenned, hogy küzdesz ellene. Csak harcolj ellen. Tudok harcolni ellene, biztosította magát Merinus. Üvöltés, tört ki Callan torkából, amikor rájöttek, hogy Merinus eltűnt, és ez sokkolta őt. Tudta, hogy az üvöltés megijesztette a többieket. Dawn nyöszörgött, Sherra meghátrált. Az a három ember, akiknek az egyetlen munkája a ház védelme volt, elsápadt. – Nem is tudtad, hogy kint volt? – Az előző morgás még ott volt a hangjában, és a három ember, akire irányult tett egy lépést, hogy hátráljon. – Fölötte voltunk, Callan. Nem volt okunk azt hinni, hogy megpróbál elmenekülni tőled. – Taber megvédte őket. – És miért nem járőröztetek az úton? Úgy gondoltad, hogy senki nem gondol arra, hogy használja? – élesen vágott oda. – Mi a fasz az ott? – Hallottuk volna… – Semmit sem hallottatok volna, ha ők is gyalog jönnek, mint ahogy Merinus – recsegte Callan dühösen. A harag, ami pulzált a testén keresztül, forró és erőszakos volt. Elátkozta a lányt, amiért elfutott előle. Magához vette a járműve kulcsait, pénzt, és elfutott a szükség ellenére, ami tombol a testében. És szűkölködött. Tudta, mert a vágy forró lüktetése elmebeteggé tette őt. – Elszámítottuk magunkat – ismerte be Taber. – Elbasztad, van egy kis különbség – vádolta Callan. – A tábor felé tart. – Végigszántott az ujjaival a haján miközben küzdött, hogy gondolkodjon. – A kocsijához akar jutni, hogy el tudjon futni. Menjünk! Sarkon fordult, és nem volt hajlandó tovább várni. – Sherra, te és Tanner menjetek a városban, és bizonyosodjatok meg róla, hogy nincs ott. A többiek velem jönnek a táborba. Amilyen az én rohadt szerencsém, felhívja a kibaszott tengerészgyalogosokat, mire odaérek. A tengerészgyalogosokat, vagy azokat az átkozott testvéreit, akikkel állandóan megfenyegette őt. Az a nő azt gondolta, hogy a testvérei meg tudnák mozgatni az egész átkozott világot, ha akarnák. Visszaszívta az undorodó káromkodást, ahogy beugrott a Broncóba és elfordította a kulcsot. Taber és Dayan gyorsan követték, és leültek az üléseikbe, ahogy Callan kirontott a felhajtón. – Teherré válik, Callan, – támadott Dayan, ahogy percekkel később felszáguldottak a főútra. Veszélyt jelent számunkra. – Fogd be a szád, Dayan. – Callan egy pillantást vetett a másik férfira a visszapillantó tükörből. 69
Nézte, ahogy a düh átmossa Dayan arckifejezését, barna szemei sértetten összeszűkülnek. Callant megválasztották vezetőjüknek. Ez nagy árral járt. Ő és Taber elbaszták, és Callan inkább elkárhozna, mielőtt elfogadná, hogy ezért ő lenne a felelős. Nekik mind megvolt a maguk feladata. A többi férfi megbukott a sajátjukban, és az ár ezért az életük, ha nem találják meg Merinust. – Nem juthatott messzire, nem sokkal előttünk indult – tört ki Callan – Nem lehet több előnye egy óránál, és majdnem ennyi idő, amíg kiért a főútra. – Nem lehet még ott, hacsak nem kap rögtön egy fuvart – aggódott Taber. Callan rávillanta gúnyos pillantását. – Persze, ő is kapott egy kört rögtön. Senki sem maradt itt senki nem sétál erre. – Ha hívta a családját, akkor hagynod kell elmenni, Callan – fakadt ki Dayan. – Mi mind bele fogunk menni abba, hogy újra elbújjunk. Nincs más választásunk. Callan megtagadta, hogy válaszoljon neki. Élesen befordult egy másikra kavicsos útra, amely lerövidíti az utat, és egyenesen ahhoz a területhez visz, ahol Merinus leparkolta a dzsipjét. A lehajtón az út pár perc volt, míg a főútvonalon fél óra, mire a táborhoz ér. Imádkozott, hogy odaérjen Merinus előtt, mielőtt odaér ahhoz az átkozott dzsiphez. Ha sikerül eltűnnie a megyéből, mielőtt utolérhetné, ők mindketten nagyon nagy bajban vannak, amire ráadásul gondolni sem akart. Callan ráadásul meg sem fontolná, hogy megengedje Merinusnak, hogy elmenjen. Nem tudta elengedni. Még nem. Nem most. Nem, amíg a teste égett, az ösztöne hajtotta, hogy leigázza a társát, akiért lázadozik a teste. Nem tudta elhinni, hogy egy ilyen átkozottul bolond lépésre szánta el magát. Az az erős, eltökélt nő, akit sikerült megismernie, nem futna el. Az elég bátor volt ahhoz, hogy csábítsa a vadállatot, ami épp a felszín alatt fekszik. Izzadt, a légzése kapkodóvá vált, mire elérte azt a kicsi tisztást, ahol a dzsipjét leparkolta. És még mindig ott volt. Megkönnyebbülésben majdnem sírt, megbotlott a jármű mellet, ahogy megpróbálta kihúzni a cipzárt a rövidnadrágján, és küzdött, hogy kihúzza a zsebéből a kulcsait. Kétszer majdnem leejtette őket, mielőtt sikerült beleillesztenie a kulcsot a zárba és elfordítania azt. Bemászott a kocsiba miközben remegett, a teste gyenge, bizonytalan volt, ahogy tapogatódzott a kesztyűtartónál hogy kinyissa azt. Az ajtó végül kinyílt, és felfedte a tartalék mobiltelefont, azt amihez Kane ragaszkodott. Felpöccintette a telefont, megnyomta a gyorstárcsázót, és hallgatta, ahogy kicsöng. – Merinus! – A hang egy kétségbeesett üvöltés volt a vonalon keresztül. – Kane – zihálta miközben végigfeküdt az ülésen, és szorongatta a gyomrát. – Ó, istenem. Bajban vagyok, Kane. Hallotta őt, ahogy szitkozódott és tombolt. Félelem volt a hangjában, és aggodalom. – A francba, Merinus, mondtam, hogy ez hülye ötlet – üvöltött újra. – Csak fogd be – megpróbált ordítani, de a hangja gyenge volt. – Gyere értem, Kane. Meg fog találni, és nem tudok vezetni. El kell jönnöd értem. Ez nagy. Istenen, nagyobb, mint gondoltuk… – a puha morgástól a háta mögül, félelmében megdermedt. – Merinus? – kérdezte a hirtelen csöndben, Kane. Merinus nyafogott. Érezte őt maga mögött, nagy, kemény, felizgult. Tudta, hogy felizgult, tudta, hogy dühös. – Siess, Kane… – A telefont kirántották a kezéből, és felemelték a dzsip üléséről. 70
Hallotta Kane kiabálását, nézte, ahogy Callan bezárja a telefont megszakítva a vonalat lassan, tudatosan. – Ez hiba volt – vicsorogta, a lány öklével az arcába vágott, ami meglepte. Ez elég hosszú időt adott neki, hogy elmásszon tőle, átrohanjon a fák között, a főút felé. Ha elég közel tudna kerülni hozzá, talán valaki meghallaná, ahogy segítségért sikoltozik. Valaki megtudná, hogy bajban van. – Hagyd őt – parancsolta meg Dayannak és Tabernek ahogy kezdtek utána menni. – Pakoljátok el ezt a szart, és rejtsétek el. A dzsipet, meg mindent. Találkozunk a házban néhány óra múlva. Callan bedobta a csengő mobiltelefont a dzsipbe egy vicsorgással. – Csak hagyod, hogy elfusson? – kérdezte Taber kíváncsian. – Elfelé fut az úttól, nem pedig rá. – Vállat vont, tudván, hogy sok zöldfülű, milyen gyakran elveszett a területen, mert az utak, nagyjából ugyanúgy néznek ki. – Tegyétek, amit mondtam. El fogom kapni. – Uhh, Callan, talán akkor hadd menjen utána én – javasolta Taber. – Te nem vagy éppen nyugodt most. – Ő biztonságban van. Egyelőre – biztosította Callan. – Csak tedd, amit mondtam, és találkozunk a házban később. Callan dühös volt. Nem tudta elhinni, hogy nem sikerült odaérnie, mielőtt megejtette azt az átkozott telefonhívást. Az az utolsó dolog, amire szüksége volt, hogy a Tyler újságíró klán, megszállja a kisvárost miközben őt keresik. Hamarabb gondoskodnia kellett volna a táborról és a dzsipjéről. Ez egy tévedés volt a részéről. És soha nem gyanította, hogy két mobiltelefont hozott magával. Minden, amire gondolni tudott, az a tény volt, hogy a lány elfutott előle. Szándékosan elhagyta a házat, és megpróbált elmenekülni. Hozzá tartozott, legalábbis addig, amíg ez a valami, amitől lüktetett a farka, bármi is volt az, meg nem szűnik. Addig a lánynak szüksége van rá. Ahogy neki is szüksége van a lányra. Érezte az illatát, a forróságát, ami hívogatta. Félelem, zavar és vágyakozás. Ettől a mámorító illattól a pulzusa lüktetett, az erekciója megrándult válaszként. Nem futott utána, becserkészte. Mozgott körülötte, mögötte, irányította a mozgását, ahogy terelte a felé a terület félé, amerre akarta. A tisztáson a sűrűn növő erdő mélyén, volt egy félreeső privát terület, amelyet három oldalról sziklák védtek, és csak egy szűk be- illetve kijárata volt. Akarta őt ott annak a helynek a magánszférájában, amit a sajátjaként választott. Nem tartott sokáig, mielőtt követte őt a bejáraton keresztül, könnyed csendes léptekkel. Hallotta hangos légvételeit, átkozódását. Elmosolyodott, a testvérei taníthatták neki azokat az átkokat, mert egy hölgy nem találhatott ki ilyet egyedül. A patak mellett ült, izzadságtól nedvesen, fejét lehajtotta, ahogy átkozott állatokról és felsőbbrendű emberekről motyogott halkan. – Oh, neked már nincs tovább. – Felnézett rá, szeme sötét, vadul csillogott benne a vágy és a dac. – Majd levadásznak, mint egy kutyát. – Hibás faj, drágám. – Elmosolyodott, lassan és magabiztosan. Összehúzta a szemeit, ahogy levette az ingét. – Seggfej – motyogott, a légzése nehézzé és érdessé vált, ahogy a férfi lerúgta a bőr mokaszinokat a lábairól. 71
– Enyém. – Morgott. A szemei elkerekedtek, ahogy levette az alsónadrágját, a farka megszabadulva keményen felmeredt, kiállt. Nézte, ahogy a mellbimbói tovább keményednek a ruhája alatt. – Nem vagyok a tiéd – csattant fel, de a tiltakozása gyenge volt. – Vedd le a ruhád, Merinus – mondta neki halkan. – Ha megkísérlem levenni, le fogom szakítani őket a testedről. Soha nem kellett volna elfutnod tőlem. – Nekem csak várnom kellene… – Vedd le a kibaszott ruhádat, mielőtt kettéhasítom rajtad – fenyegette meg ismét, és a keze ökölbe szorult, ahogy harcolt a késztetés ellen, hogy megtegye. – Nem akarom. – De igen, akarta. Érezte az illatán, hogy akarja őt, és érezte a testéből sugárzó forróságot. – Most. – Tett egy lépést felé, és elégedettség öntötte el minden pórusát, ahogy a lány gyorsan kibújt az ingéből, aztán a nadrágjából. Meztelen volt. Diadalmasan, gyönyörűen meztelen. A lány felnézett rá, kipirult és dühös volt, kemény lélegzete hangosnak tűnt, ahogy hirtelen csend ereszkedett a tisztásra. – Kane jön értem – figyelmeztette komoran. – Ő és a többiek. Nem fogja megengedi, hogy ezt tedd velem. – Először meg kell találnia – mondta neki halkan, mosolyogva a győzelme felett, ahogy felé jött. – És ígérem, nem fog megtalálni… Csillagok robbantak a szeme előtt, ahogy a lány megrúgta a golyóit. Pislogott, harcolt az epe rohama ellen, ami emelkedett a torkában, és küzdött a levegőért, ahogy a földre esett. Baszd meg. Ez fájt. Zihált, levegőért küzdött, és tisztában volt a lány reszkető mozdulataival, ahogy visszahúzta a ruháját. A lány gyenge volt, a teste remegett, a szükség ömlött keresztül rajta, amitől ügyetlenné vált. A kurva életbe, megint el akar tűnni. Kiiktatta őt, és újra elfut. Callan összeszedte magát, gyengén lábra állt, harcolt a levegőért és gondolatban a kis szukát átkozta mindenért, amiért érdemes volt. Vagy nem volt abban a pillanatban. Francba vele. Szíjat akart hasítani a hátából. Felkapta a farmerját a földről, fel akarta venni, mikor meghallotta a sikítását. Rettegés töltötte meg a hangot. Ledobta a nadrágját, és többel, mint egy kicsi fájdalommal rohant utána, a düh ismét feltámadt benne. Megöl bárkit, aki megijesztette őt. Azután Istenre esküszik, hogy a lány megfizet ezért a kis mutatványért.
72
15. FEJEZET
Dayan volt vele. Nem nyúlt hozzá, de nem kellett volna beleavatkoznia. A férfi arcára maszkként feszült a düh, száját széthúzta a vicsorgás, a metszőfogi kibukkantak, morogva, újabb figyelmeztetést küldött a lány felé. Szeme mintha izzana, a teste megfeszült és készen állt a támadásra. Merinus ismét a földön volt, megpróbált kétségbeesetten elhátrálni, ahogy a másik férfi közeledett felé. – Callan – a sikoly gellert kapott a tisztás körül, amikor Dayan után nyúlt. Callan ösztönösen cselekedett. Látta a szándékot Dayan arcában, azt a sodró dühöt és éhséget, amik a másikban tomboltak. Rávetette magát a férfira, egy vad vicsorgás tört ki a torkából, ahogy birkózott a másik emberrel. Callan tudta, hogy azelőtt csak egyszer ölt haragból. A szemei előtt vörös köd lebegett, megfeszültek az izmai a szükségtől, hogy öljön, ahogy eldobta Dayant Merinustól, az embertelen düh a vicsorában elégnek kellett volna lennie, hogy figyelmeztesse a másikat. Ehelyett, Dayan odagurult a lábaihoz, és szembenézett vele, büszkén megemelte a fejét, és engedetlenül vicsorgott. Callan összehúzta a szemeit, miközben látta, hogy Dayan szeme vérbe borul, és tudta, hogy eljött az idő, hogy újra megerősítse a vezető pozícióját a Falkán belül, amit megalapítottak. Merinus a növekvő horrort figyelte, ahogy a másik férfi megtámadta Callant. Fiatalabb volt, bár mindkét férfi kiváló kondícióban volt, és készen állt a harcra. – Ó, a francba – suttogta, lábra állt, és lassan hátrált. – Taber – kiáltott Callan, nem véve le a szemét Dayanról. – Kibaszottúl ne merj hozzáérni. Merinus kétségbeesetten körülnézett. A csendes, fekete hajú Taber bukkant elő a fák közül, a jade zöld szemeivel aggodalmasan nézte a másik két férfit. – Ne kényszeríts, hogy megérintselek, Merinus – figyelmeztette, ahogy az ellenkező irányba fordult. – Nem lenne kellemes egyikünk számára sem. A düh sikolya visszhangzott végig a tisztáson. Merinus épp időben fordult meg, hogy lássa, ahogy Dayan támad, majd átrepül Callan válla fölött, és keményen talajt ér. Gyorsan felkelt, és újra elindult Callan felé. Callan az utolsó pillanatban félreállt, és egy sima, mozdulattal pályára állította, és elmosolyodott, amikor Dayan ismét a földre került. Dayan megrázta a fejét, és kábultnak tűnt az eséstől. – Ha megérintetted volna a nőmet, Dayan, meg kellett volna öljelek, – figyelmeztette Callan, ahogy a másik férfi lábra állt. – Nem lesz más férfi illata rajta, csak az enyém. Merinus a szemét forgatta. Mi volt vele, és az illatokkal? – Te vagy a párja, Merinus, – Taber reagált a ki nem mondott kérdésre. Közel állt hozzá, de nem érintette meg, ahogy nézte a küzdelem alakulását. Most éppen ütéseket váltottak, bár Dayan vad lengőiből kevés talált be ténylegesen. A férfiban habzott a düh. Morgott, köpet repült, de Callan nyugodtan nézett vele szembe. – Nem vagyok a kibaszott párja – tört ki. 73
– Vigyázz a szádra. Még Sherra és Dawn sem használnak ilyen szavakat – mondta neki, összevont szemöldökkel, majd összerezzent, amikor Callan ismét a földhöz vágta Dayant. – Ó, Istenem – motyogta Merinus, ahogy a férfiak hirtelen a földre kerültek, fogakkal és puszta ököllel estek egymásnak. Callan ütései durvák, kemények voltak. Merinus hallotta, ahogy az ütések Dayan testén csattannak, hallotta, ahogy a másik férfi morog a fájdalomtól, és vicsorog dühében. Még soha nem látott ennyire kegyetlen verekedést, rengeteg vért, ütéseket, amiket kiosztottak egymásnak. Amíg végül Dayan összeesett, közel az eszméletvesztéshez, és Callan talpra ugrott. Vadul csillogó borostyán szemei Merinusra irányultak. Nézte, torka kiszáradt, szeme kitágult, ahogy a farka lassan megkeményedett, és egyre közelebb jött hozzá. – Vidd el innen – hangja durva reszelős volt, ahogy megragadta Merinus karját. – Vidd vissza a házba. Majd ott foglalkozom vele. – Te már foglalkoztál vele – tiltakozott Merinus, ahogy elkezdte visszahúzni a patakhoz. Keze keményen szorította a karját, szinte véraláfutást okozva, ahogy a háta mögé erőltette. – Majd tovább foglalkozok vele – csattant fel, a férfidüh pattogott a levegőben. – De veled most itt foglalkozok. Tolta őt a füvön, gyorsan belépett a combjai közé, hogy ne tudja kirúgni a lábát. Egyik kezével megragadta ökölbe szorított kezeit, megfeszítette a hátát, ahogy a testéhez szorította, és a farkát a rövidnadrágjához nyomta a benedvesedett hüvely bejáratához. – Callan. – Utálta azt a félelmet, ami hallatszott a hangján. Túl dühös volt, túl intenzív. Nem tudta, hogy hogyan kezelje a természete állatias, vad oldalát. Letépte a rövidnadrágját a testéről, elszakította és a foszlányokat eldobta. – Figyelmeztettelek téged, hogy letépem a testedről a ruhádat. Az ing lett a következő. A dühös küzdelme nem rettentette el a férfit, a legkevésbé sem. Nyugodtan tartotta őt, miközben nézte a testét, ahogy vonaglott. Merinus légzése akadozó volt, a bőre érzékeny, a szőrszálak dörzsölték a testét, simogatta, és majdnem őrületbe kergette. A szőrszálak pelyhesen puhák, simogatóak voltak. A szőrzete a lábain dörzsölte a belső combjait, az erekciójának a csúcsa, a lágy bejáratott bökdöste. Merinus érezte, ahogy a vére dübörög a vénáin keresztül. Akarta őt. Oh, annyira nagyon akarta, hogy ez meg készült ölni őt. Magában, mélyen és keményen akarta, miközben arra készteti, hogy sikítson a vágytól. – Elfutottál tőlem – morgott miközben a merevedésével pár centire beléhatolt. Merinus érezte az apró lökéseket, az izmai megszorultak körülötte, miközben többért könyörögtek. A csiklója lüktetett, a mellei fájtak, az érzékeny mellbimbók annyira kemények és forrók voltak, hogy azon töprengett, nem repednek-e szét. – Nem foglak elengedni. – A lány megrázta a fejét, háta ívbe feszült, ahogy még pár centivel beljebb hatolt. – Enyém – fogadalma halk volt és durva. – Nem. – Sírta a szükségtől. A nedve áztatta a punciját, többért könyörgött. – Nem hagyom, hogy ezt tedd velem. Nem hagyhatom.
74
A férfi egy kicsit beljebb hatolt. Merinus visszatartotta a lélegzetét, és érezte, ahogy szoros izmai megnyúlnak, hogy alkalmazkodjanak a szélességéhez. Lüktetett körülötte, érezte, hogy nedve eláztatja, hogy segítsék a behatolást. Síkos volt, nedvesítette a vágy. – Mondd – követelte, hangja sötét, durva volt. – Mondd, hogy az enyém vagy, Merinus. Lenézett rá, szeme ragyogó, élénk, ahogy biztosan tartotta őt, amíg beléhatolt, lassan, a kínzó gyötrelem fokozódott. Szégyenletesen tudatában volt belső húsa lüktetésének, ahogy fejte, simogatta őt. Megfulladt a saját vágyaiban, a saját szükségleteitől. – Érints meg – könyörgött szégyentelenül, mellét a mellkasának nyomta. – Kérlek, Callan, érints meg. A férfi nyelve megnyalta a lány mellét. Durván dörzsölte a húsát, a lány teste felívelt, többre vágyva. – Mondjad, és megadom neked azt, amire szükséged van – mondta neki feszülten. – Mondd a szavakat, Merinus. – Nem. – Megrázta a fejét, csípőjét csavargatta, küzdött, hogy közelebb kerüljön hozzá, hogy az acél keménységű test mélyen beléhatoljon. – Mondani fogod nekem – nyögte, kezével megragadta a csípőjét, míg a másikkal a lány kezeit szegezte a földhöz. Felnézett rá, látta a vad vonásokat az arcán, az elhatározást a szemében. A teste annyira forró és kemény volt, a saját teste is lángolt, majdhogynem megperzselt őt. Harcolnia kellet, a szavak ellen, amik ömleni akartak a szájából. Azt akarta, hogy megadja magát. A férfi uralni és birtokolni akarta, de ő nem hajlandó ezt lehetővé tenni számára. Nem hagyhatta, hogy birtokolja. Ha most megadja magát, többé nem lenne megállás, később is ezt csinálná. – Te az enyém vagy? – kérdezte helyette a lány, az izmai összeszorultak a kemény hús körül, azon a pár centin, ami benne volt. – Kihez tartozol, Callan? A férfi szemei összeszűkültek. – A testvéreim hamarosan itt lesznek – mondta neki, zihált, és küzdött, hogy megtartsa a józanságát. – És akkor haza fognak vinni. Akkor kié leszek? – Nem – mordult fel, a csípőjét megint visszahúzta, azután újra előrenyomult, bár a merevedését nem tolta beljebb, csak pontosan annyira, mint előtte. – Te nem vagy az enyém? – suttogott miközben zihált, ahogy a férfi fogaival megharapta a mellét, majd a nyelve végigsimított a mellbimbója fölött. Ó, mennyire szerette, ahogy a nyelve körözött a mellein. – Nem fogsz elmenni – morgott miközben megint megharapta, azután nyalogatta a harapás helyét. A fogai kemények, élesek voltak, a kicsi forró érzés villanásai bele nyilaltak a méhébe, keményen szorító érzést okozva a mélyben. – Hogyan fogsz megállítani? – suttogott felnézve rá, közelebb feszítve magát hozzá, hogy mélyebben hatoljon belé. Keményen kapkodta a levegőt. Durván. – Te az enyém vagy. Enyém, Merinus. – A csípője keményen alábukott, miközben mélyen elmerült a farkával benne, a testét átjáró örömtől felsikított, a túl sok érzéstől sírva fakadt, és a fogait a férfi vállába mélyesztette. 75
Nem volt megállás a férfi számára. Felnyögött, durván és vadul a lány nyakába, ahogy elkezdett mozogni benne. Kitöltötte a lány punciját, tágította az érzékeny édes szövetet, simogatta, és mint millió erotikus villámlás sistergett végig a hüvelyén. Mély lökésekkel hajtotta, úgy hogy már sikoltozott, könyörgött a megkönnyebbülésért. Érezte a farka lüktetését, aztán a hüvelye lágy szövetén érezte a kezdődő változást. Eleinte, csak egy puha, aprócska változást. A roham, mint a suttogás olyan érzéssel kezdődött. Külön lüktetett, az öröm hevítette, és nem tudott ellenállni. Az általa izgatott idegvégződések, amikről azt sem tudta, hogy léteznek, arra ösztönözték, hogy tekeredjen, hogy többért harcoljon. – Merinus, – nyögte a nevét, hangja tele elviselhetetlen örömmel, mert elkezdődött. – Mi ez? – A fejét dobálta, megfeszült, ahogy az a valami keményebben simogatva magasabbra röpítette. – Ó Istenem, Callan. Nem bírom… Felsikoltott, azzal a kevés levegővel, amit magába tudott szívni. Érezte, hogy tágítja, lüktet, ahogy befúródott az extrán érzékeny izmokba, mélyén a húsába, ahogy Callan kitüremkedése megnőtt benne. Nem tudta visszatartani a saját csúcspontját. Úgy tépte a testét, ahogy az a kis kitüremkedés pulzált, simogatta a középpontját. A lábát a csípője körül összeszorította, a csiklóját dörzsölgette minden egyes lökéssel, érezte a kemény ütéseket, amit az a kitüremkedés okozott ott, valamint mélyen a méhében. A hüvelye lüktetett, ahogy kitört, levegőért könyörgött, az öröm úgy látszott, hogy soha nem ér véget, amíg a férfi rá nem omlott. A férfi karjai szorosan körülölelték. Nem vette észre, mikor engedte el a kezét. Fejét a nyakába temette, lélegzetének ritmusára hullámzott a mellkasa, ahogy levegőért kapkodott. Teste feszült volt, kemény, és uralkodó. – Enyém – suttogta ismét a nyakába. Merinus érezte, hogy könnyek szöktek a szemébe. Meztelen volt, elnyúlt a füvön, egy átkozott erdő közepén, egy emberrel, akit igazán nem is ismert, és aki még mindig testében volt. Teste még mindig remegett az orgazmustól, a hüvelye szorította a merevedését, nem engedve, hogy kicsusszanjon, és ő váratlanul megrémült. – Engedj felkelni – suttogta, a vállát tolva, miközben harcolt a fáradtsággal és a félelemmel, ami növekedett benne. Érezte, hogy ajka még egyszer megérinti a nyakát. A meleg simogatástól bizsergető érzés áramlott szét a testén. A mellbimbói ismét megkeményedtek, és érezte a rebbenő szükséget a méhében, ahogy a teste reagált rá. Lélegzete elakadt, érezte, hogy a könnyei csorognak a szeméből, és legurulnak az arca oldalán. – Merinus? – A hangja lágy, halk volt, rekedtesen dorombolt a jóllakottságtól, ahogy magára húzta. Elfordult a férfitól, megmozdította a felsőtestét, és hirtelen megérezte a kemény földet maga alatt. Elhúzódott tőle, és alig tudta visszafojtani a zokogását, amikor megérezte, ahogy kemény hosszú farka lassan visszavonul a mélyéből. – Megsebeztelek? – Megemelte a lányt, kezét szelíden végigfutatta a testén, arckifejezése komor, bűnbánó volt. Merinus megrázta a fejét, küzdött a könnyeivel. Izzadságtól nyirkos volt, az ondó és a nedve szivárogott a combjai közül, annak a tüzes orgazmusnak egy forró emlékeztetője, ami pillanatokkal korábban magával ragadta. 76
A lány hallotta fáradt sóhaját, ahogy eltávolodott tőle, majd a férfi áthúzta az ingét a lány fején, karját beledugta, befedve a testét. Arrébb ment, felkapta a farmerját az erdő talajáról, és felvette. A mokaszin volt a következő, mozdulatai kecsesek, folyékonyak, annak ellenére, hogy érezte a dühöt lüktetni benne. – Maradj itt. Hozom a cipőd – parancsolta neki. Merinus bólintott, és lebámult meztelen lábára, a piros lakkot nézve, ami lepattogzott a körmeiről, a szennyeződést a lábán és a lábfején. Egy széles, férfias kéz megfogta az állát, és maga felé fordította az arcát. A lány megpróbálta elrántani a fejét, elrejtve az arcát, a könnyeit. A férfi keze újra megragadta az állát, megállítva a mozdulatot, ahogy lenézett rá, a töprengő arckifejezéssel. – Mondtam, hogy ne lökj el – emlékeztette őt, a hangja kemény volt. – Most már megvársz itt, vagy magam után kell húzzalak, amíg megtalálom azt az átkozott cipőt? Fuldoklott a visszafojtott zokogástól, harcolt, hogy visszatartsa. Szaggatottan bólintott. Nem tudott beszélni, ha rémült volt, elvesztené azt a kontrolt, amiért annyira kétségbeesetten küzdött. Elengedte őt, nem követelve semmi többet, aztán megfordult, és nagy léptekkel elment. Merinus átkarolta a derekát, az ajkába harapott, próbálta megfékezni a könnyeket, amik potyogtak a szeméből. Hirtelen az ijedtségtől remegni kezdett. Az Isten szerelmére, mi ütött belé? – Tessék. – Callan letérdelt a lábai előtt. Gyengéd kézzel adta rá a cipőjét, majd gyorsan megkötötte a fűzőket. Ahelyett, hogy felállt volna, amikor befejezte, továbbra is ott térdelt, fejét lehajtotta, ujjai simogatták a bokáját. – Sajnálom. – A hangja frusztrált volt. – Nem akartalak bántani. Fejét felemelte, szemei sötét aggodalommal és zavartsággal volt telve. Mintha a férfi is idegen vizeken járna, annyira ismeretlenen, hogy annak a fenyegetése, hogy megfulladjanak, egyre közelebbi lenne. – Kane eljön értem – suttogta. – El kell engedj, Callan. Az ajka keserű fintorba csavarodott. – Tudom – értett egyet, kezét felemelte, és a hüvelykujjával letörölte a könnyeit az egyik szeme alól. – De, ahhoz hogy elvigyen téged, Merinus, ahhoz meg kell ölnie engem. A hangjából áradó véglegesség megrémítette. A szavait követő visszhang, a szíve mélyén összetörte az utolsó reménysugarakat is, hogy valaha elszakadhat tőle. – Azt mondtad, hogy el tudsz menni – zokogott. – Még akkor is, ha ez fáj, el tudnál menni. – És egy órával később azt tapasztaltam, hpgy elmentél, és elvesztettem az eszemet – mondta barátságtalanul. Megrázta a fejét. Ez nem történhet meg. Nem így. Ennek nem lett volna szabad megtörténnie, ilyennek nem, mint ez.
77
– Kane nem fogja megengedi, hogy magad mellett tarts – mondta kétségbeesetten, hogy megértesse vele, hogy el kell engednie. Elkeseredett, ahogy győzködte saját magát is, annak ellenére, hogy a fájdalom lüktetett benne. Nem akarta, hogy megszabaduljon tőle, és ez mindennél jobban megrémítette. – Ahogy én sem engedném, hogy bárki is Sherrát vagy Dawnt akaratuk ellenére maga mellett tartsa – válaszolt neki, arckifejezése belenyugvást tükröztek. – Ezt neked kell megoldanod, Merinus. Valamelyikünk meg fog halni, ha megpróbálsz vele elmenni. Nem fogom megengedni neki, hogy elvigyen téged. – Azt mondtad, hogy a doktor találni fog egy gyógymódot. – Az öklei ökölbe szorultak, ahogy visszautasította a brutális nyilatkozatát. – Azt mondtad, hogy meg tudja oldani, hogy jobb legyen. – És amikor elfutottál, megtudtam, hogy tudja megállítani. – Callan felemelte a kezét, és hátrasimította a haját az arcából, ahogy nézte őt. – Ennek enyhülnie kell majd magától, és ebben biztos. De azt hiszi, hogy teljesen soha nem fog megszűnni. Ez a szükség, Merinus, bármi is ez, bármit is tesz, egyikünk sem fog tudni szabadulni tőle. Valamint, én nem biztos, hogy meg akarok szabadulni tőle. Hallotta a sebezhetőséget, és egy furcsa kíváncsiságot a hangjában. Megzavarodott ettől. – Fel kell hívnom a testvéreimet. Tudniuk kell, hogy biztonságban vagyok. – Tudta, hogy Kane teljesen őrült az aggodalomtól. Nem egy életbiztosítás, amikor ilyen állapotban van. Callan fáradtan sóhajtott miközben a felállt. – Gyerünk. Menjünk vissza a házba! Ezt ott beszéljük meg. – A kezét nyújtotta neki. Merinus felnézett rá, a harag és fájdalom keverékével. – Nem fogod megengedni, hogy felhívjam őket, ugye? Nem hagyod, hogy segítsenek nekem. – Nem engedem, hogy elvigyenek, – javította ki őt. – És ha meg tudnak találni, akkor megpróbálnak magukkal vinni téged, Merinus. Meggyőzik magukat, hogy meg tudnak gyógyítani. Hogy ezt a szükséget meg lehet szüntetni. De nem hiszem, hogy meg lehet. Azt hiszem, hogy a természet nevet utoljára azokon az őrült fattyúkon, akik létrehoztak engem. – Mit jelent ez? – Megrázta a fejét, ez most még zavarosobb, mint korábban. – A hormon, ami felszabadul a testemben, ellensúlyozza a tiédben a fogamzásgátló injekció hatását, amit a doktor ad neked – mondta neki halkan. – Mi teremtettek, képtelenek vagyunk a szaporodásra, a spermánk összeférhetetlenek a normális emberekkel. De ez a hormon lassan megváltoztatja ezt. Megváltoztatja a DNS kódot bennünk. Mi párosodtunk. A természet nem hagy más lehetőséget számunkra. Merinus úgy érezte, hogy összedől a világ. Kezei a gyomrát szorongatták, levegőért kapkodott. – Én már…? – szorongva nagyot nyelt. – Még nem – nyugtatta őt. – De végül az leszel. Semmit sem tehetünk, de látni, hogy ez a rendellenesség megszünteti önmagát. – Nem – kétségbeesett, könyörögve közelebb lépett, keze megragadta a karját. – Nem, Callan, tenned kell valamit, hogy megállítsuk ezt. Használj óvszert. Az megvédene engem. Gúnyos kifejezés ült ki az arcára. 78
– Micsoda, Merinus vonakodsz, hogy végül is egy állattal szaporodjál? Az ütés csak egy pillanatra dermesztette meg. – A fenébe – csapott le rá. – Nem vagyok hajlandó, hogy egy kísérlet legyek a számodra. Nem szeretsz engem, Callan. Semmit sem jelentek neked, de a testi funkció igen. Nem vagyok hajlandó arra, hogy egy gyerek ilyen körülmények között… – Az óvszer nem fog működni egyébként – mondta neki keserűen. – Az a részem, amely ilyen örömet okoz neked, megduzzad és lüktet benned, a húsodban, megakadályozza a használatát. – Mit mondtál? – Megragadta a férfi karját, a körmei belemélyedtek a húsába. – Az óvszer működne, Callan. – Az óvszer szétszakadna, amikor a tüske megduzzad a farkamon, Merinus. A teljes merevedésnél alul kitölti a szűk kis puncidat, és beágyazódik a húsodba. Ez nem bánt, mert tompa hegyű, de túl nagy ahhoz, hogy egy óvszer kibírja. Merinus érezte, hogy a vér kifut az arcából. Térde elgyengült, a szíve lomhán ver a mellkasában. – Tüske? – Hangja elcsuklott, ahogy küzdött az emelkedő hányinger, és a felkavarodott gyomra ellen. – Mondtam, hogy egy állat vagyok, Merinus – tört ki. – Nem emlékszel, figyelmeztetlek aznap a töltőállomáson? – A tekintete kemény és hideg volt, ahogy nézte. Merinus érezte, hogy a hideg fut végig a testén. – Hinned kellett volna nekem. Merinus elengedte a férfi karját, és küzdött, hogy lélegezzen a pánik ellenére, ami elárasztotta. – Akkor már csak az maradt, hogy küzdjünk ellene – mondta, szinte fuldokolva, ahogy a levegő bennakadt az összeszorult torkában. – Mi nem,… ne – intett a farmerja alatt megjelenő erekciója felé. – Basszunk? – kérdezte vizsgálódva, gúnyosan felhúzva az egyik arany szemöldökét. Merinus megrázta a fejét, halántéka lüktetett, a teste robbanásig feszült. – Csak tartózkodunk ettől. – Harcolt, hogy egyenletesen lélegezzen. – Át fogunk jutni ezen. Csak tartózkodunk. – Rendben, – morgott – tartózkodhatsz, meg minden, amit akarsz. De én nem vagyok hajlandó… – Nem – a lány rázta a fejét, és folyamatosan hátrált tőle. – Te is, Callan. Te is. Nem hozhatunk egy babát ebbe. Kérlek. A gyerekek ártatlanok. Nem tehetjük ki ennek. Újra sírt. A gyomra fellázadt, az idegei pattanásig feszültek, mellkasa feszült a fájdalomtól. Érezte, hogy a pánik elsöprő erővel elborítja, a hisztéria eluralkodik rajta. Neki nem lehet gyereke. Ő még nem volt kész egy gyerekre. – Gyerünk, haza kell érnünk. – A férfi átölelte a derekát. Merinus hátraugrott tőle. A rettegéstől megfagyott a vér az ereiben. Megrázta a fejét, felemelte a kezét, és hátrált tőle. – Nem érj hozzám – suttogta. – Nem engedhetjük, hogy ez megtörténjen, Callan. Nem lehet. Nem fogom hagyni, hogy ezt tedd velem. 79
– Merinus, menjünk haza. Majd elrendezzük ott – mondta neki, a hangszíne megnyugtató árnyalatot öltött. – Átkozottul igaz, el fogjuk rendezni – zihálta, megkeményítve a hangját. – Majd elrendezzük, hogy külön szobában legyünk, Callan. A ház két ellentétes oldalán. Ennek vége. Megtagadom, hogy legyen egy gyerekem, most vagy a közeljövőben. Különösen egy olyan emberrel, aki elhatározta, hogy mindent kockára tesz a saját büszkesége miatt. Átkozott legyek, ha megbízom benned, hogy megvédjük a gyermeket, ha te nem is teszel semmiféle intézkedéseket, hogy megvédjed magad. A lány nézte, ahogy a harag kiül az arcára a szemeibe. – Én nem engedem, hogy a gyerekemet vizsgálgassák, illetve elvegyék tőlem, Merinus – közölte vele hidegen. – Számíthatsz, erre. – És hogy a pokolba gondolod, hogy meg tudod akadályozni? – A hitetlenség keresztülszáguldott rajta. – Én megakadályozom azt – csattant fel, megragadta a karját, és húzta magával az ösvényen vissza a kocsihoz. – Az átalakulás még nem fejeződött be. Ha már igen, akkor foglalkozunk vele. Addig nem engedlek el. Testvér, vagy nem. – Nem tudsz itt tartani örökké. – Megbotlott, reszketett, ahogy a puha selymes szőr a mellkasán, simogatta a karját. A fenébe vele. Nem kellene ennyire jól éreznie ettől magát. A férfinak nem kellene ezt tennie vele. – Nos, ezt majd meglátjuk.
80
16. FEJEZET
Callan félig vonszolta a házba Merinust, arckifejezése megkövült, a szemei a megújult dühtől csillogtak. Az csak jó, gondolta Merinus, mert ő sem érezte túl nyugodtnak magát. A harag lüktetett a testében, olyan forrón és tisztán, mint a vágy. – Szükségem van egy zuhanyra – tört ki, miközben megpróbálta elrántani magát a férfitól, ahogy az becsapta az ajtót mögöttük. Az egész banda összegyűlt, gondolta szarkasztikusan, ahogy a hat másik ember érdeklődő arckifejezését nézte a szobában. Még Dr. Martin is ott volt, és nyugodtan kortyolta a kávéját, ahogy méregette őket. – Jó ötlet – csattant fel Callan. – Amikor kész vagy, akkor vonszold a seggedet a hálószobába, ahol nem tudsz bajba kerülni. Lány vetett rá gúnyos pillantást. – Emlékszem, Kane is ezt mondta egyszer. Szerintem azóta jobban tudja… Több kuncogás és változatos köhögés hallatszott a szobából. Merinus nem várta meg, hogy meglássa, ki mit csinál, vagy mi Callan reakciója erre. Ellenőrizte, hogy a pólója eléggé eltakarta a hátsó részét, és söpört a házon keresztül a hálószoba és egy forró fürdő felé. – Hívta a bátyját. – Callan nézte, ahogy Merinus eltűnik a folyósón. – Arra számítok, hogy az egész fészekalj ellep minket. Itt az idő, hogy terveket csináljunk. – Mondtam neked, hogy ő maga a baj. – Dayan morgott, a szemei féktelen haragtól ragyogtak, de a zúzódások elrontották az összképet. Callan bámulta az embert, és olyan dühöt látott rajta, ami nyugtalanította. – Én tartózkodnék az ilyen megjegyzésektől, amíg elfelejtem azt a tényt, hogy készen álltál arra, hogy megtámadd őt – hangzott szigorúan Callan szájából. Soha nem felejti el a látványt, ahogy Dayan készen állt, hogy ugorjon és támadjon. Dayan ajka felkunkorodott, és Callan majdnem elvesztette az önuralmát újra. – Menj ki és járőrözz a ház körül, ha nem tudsz hozzájárulni valami értelmessel ehhez a beszélgetéshez. Callan nagy léptekkel a kávéskannához ment, öntött magának egy nagy bögrével, és harcolt, hogy megőrizze a nyugalmát. Hallotta, hogy egy szék hátborzongatóan nyikorog a fa padlón. Másodpercekkel később, a hátsó ajtó becsapódott, az ablakok megremegtek. – Bárki más? – kérdezte anélkül, hogy megfordult volna. Csend fogadta a kérdést. Visszafordult feléjük, látta az aggodalmat az arcukon. – Kane Special Forces-os. – Taber csendesen tájékoztatta őt. – Jobban képzett azoknál a bohócoknál, akiket a Tanács állandóan kiküld. A testvérei sem kiscserkészek. Edzette őket. Meg fogják találni a házat. Még a pokolba is el fognak jönni érte, hogy hazavigyék. – Már számítottam rá – vicsorgott Callan. Tudta, hogy minden információt össze kell szednie a családról. Hét testvér és az apja, mindegyik magabiztos, erős. Arrogánsak voltak, és olyan impozáns erőt képviseltek egyesével is, hogy számolni keljen velük. Együtt egy kis hadsereget alkotnak. – Ha elviszik, vagy ha megölnek téged, szenvedni fog. – Dr. Martin hangosabban beszélt. 81
– A megvonás nem fog menni a tesztjeim szerint, Callan. – Mi van a fogantatás elméleteddel? – Callan élesen faggatta őt. Dr. Martin vállat vont. – A hormon, amit csak a terhesség alatt termel, lelassítja azt, de kevés. Az, ami nyugtalanít engem, a hatás, amivel a hormonjaid a fogamzásgátlókra hatnak. Ellensúlyozza őket. És valahogy, valamilyen módon, a spermádból egy parányi mennyiség tökéletesen normálissá vált. Van egy lehetőség, bár kicsi, hogy bármikor megfoganhatna. Callan fáradtan dörzsölte a nyakát. Több bonyodalom, több olyan teszt eredmény, amik kevesek, hogy segítsenek nekik. – Találkoznunk kell a testvéreivel, mielőtt ez még tovább menne – mondta gondterhelten Taber. – Nem kockáztathatunk téged, Callan. Vagy őt. – Hadd hívja fel őket, Cal, – tanácsolta Sherra, Taber nyilatkozata végén. – Meg vannak rémülve. Ő a pici húguk. John gyermeke. Maria gyűlölte volna ezt. Az emlékeztető az őt kihordó anyára, és a John Tyler iránti rajongására, belé fúródott. – Az nem árthat, hogy megengeded neki, hogy telefonáljon – Taber egyetértett. – Engedd meg neki, hogy megszervezze nekik, hogy találkozzanak Dockal, mielőtt idejönnek, mint az átkozott tengerészgyalogosok. Merinus nem fog köszönetet mondani neked, ha megsebzed közülük bármelyiket is. Valószínűleg megkísérelné, hogy saját kezűleg ölje meg őt, grimaszolt. – Talán igazad van – sóhajtott. – Talán ez lecsillapítaná őt valamennyire. Olyan, mint egy átkozott vulkán, kész hogy bármikor kitörjön. – És amikor ez megtörténik, akkor a segged fog megégni – mondta Sherra kevés együttérzéssel. – A hozzáállásod szar. Callan a szemöldökét ráncolta. – Ez normális. – A doki vigyorgott. – Minden állat párzási rítusa ilyen. A hímek az uralkodásért harcolnak a nőstényeik fölött. Az emberi hímek a feminizmussal és az egyenlő jogokkal elvesztették a küzdelmet az elmúlt nemzedékekben, és közben érintkezésbe léptek az érzékeny oldalaikkal – kuncogott. – Callan DNS-e megakadályozza, hogy válasszon, uralni akarja-e őt vagy sem. Ez része a genetikai kódjának. Callan vicsorgott. Csak ez az, amire szüksége volt, a probléma egy kibaszottul tudományos magyarázatára. – Szuper – motyogta Tabert. – Csak enny amit tudnunk kellett. És az igény, hogy uralkodjon rajta, csak egyre rosszabb lett, és nőtt. Callan küzdelme a saját szükségleteivel, a szexuális vágyával, egy állandó csata lett. – Több mintára lesz szükségem Merinustól a következő, uhm, egyesülés után. – A doktor megköszörülte a torkát, figyelmen kívül hagyva Callan csodálkozó pillantását a szavak megválasztása miatt. – Azért mert a teste annyira hevesen reagál bármilyen érintésre, de a tiédre nem, javaslom, hogy gyere vele. – Azt hiszem, én leszek itt az éjszaka, megint. – Sherra ásított, fáradtan nyújtózkodott. 82
– Szóval megyek az ágyba. – Én is. – Dawn, a leghalkabb a csoportból, felállt a székéről. A csészéjét a mosogatóhoz vitte, leöblítette, majd beállította a csöpögtetőbe. – Menjünk, Tanner – Taber felállt, Tanner hátára csapott, ahogy felemelkedett. – Ideje dolgozni menni. – Igen, a munka. – Tanner morgott, de nem volt habozás a mozgásában. – Ember, emlékeztess, hogy amikor én, és a többi domináns megtaláljuk a nőinket, az ne vitatkozzon. Hallani lehetett Merinust, ahogy átkozta Callant, végig az erdőben. – Vigyázz a szádra – parancsolta Callan sötéten. Tanner elvigyorodott, felemelte a kezét, barátságosan tisztelgett, és követte Tabert ki a konyhaajtón. A ház most csendes volt, kiürült a Falka a gondjaik, a problémáik és érzelmeik nélkül. Ettől Callan egyedül és feszültnek érezte magát. Az érzéstől. Merinusra vágyott. Nem csak szexuálisan, hanem a társaságára, a felbecsülhetetlen megértésére, amit a haragja ellenére megtalált benne. Felállt és belépdelt a nappaliba. Megfordult és bekapcsolta a televíziót azt remélve, hogy kitölti azt a csöndet, ami azelőtt soha nem zavarta. Ahogy fáradtan leült a székbe, a rezgéstől a farmerjában a meglepetéstől ráncolta a szemöldökét. Merinus mobiltelefonja. Előhúzta az eszközt a zsebéből, bámulta egy pillanatig, azután felpöccintette fogadva a hívást. – Igen? Csend volt a vonalban. – Azt akarom, hogy add oda a telefont Merinusnak. – A parancstól a férfi hangjában Callan összehúzta a szemöldökét, a birtokos ösztönei Merinussal kapcsolatban fellángoltak. – És megkérdezhetem, ki keresi? – Callan elvigyorodott. Mintha nem tudta volna. Újra csend. A harag csendes visszhangja. – Életben van? – Ha egy gyengébb ember volna, egy borzongás száguldott volna végig a gerincén, gondolta Callan. – Persze, hogy életben van – csattant fel. – Ártatlan fiatal nők meggyilkolása a jövő évi munkám. Ebben az évben én csak seggfej katonákra vadászok. – Van bőven belőlük, hogy a seggedre vadásszanak – csattant fel a másik hangja. – Elküldtem a húgomat egy ajánlattal, hogy segítsünk, és nem azért, hogy kihasználd őt. Callan felállt. – Nem használtam ki őt – morgott dühösen. Ha valaki, akkor ez a nő az, aki minden lehetséges alkalmat megragadott, és minden tőle telhetőt megtett, hogy meghiúsítja a legjobb kísérleteimet, hogy a problémáimtól távol tartsam. Mint a bátyja téged hibáztatlak, Mr. Tyler, hogy szándékosan teljesen figyelmen kívül hagyta az utasításaimat. A húgod egy két lábon járó időzített bomba. A frusztrációtól egy mélyebb morgás hagyta el a torkát, ahogy a csalódottságát éreztette azzal az emberrel, akinek valószínűleg a legtöbb köze volt ahhoz, hogy Merinusban ilyen jellemvonások fejlődjenek ki. – Akkor nem okoz neked problémát az, hogy odaadd neki ezt a telefont, hogy elrendezhessem ezt az ügyet, és begyűjtsem az akaratos húgomat – jegyezte meg gyanúsan nyugodtan Kane. – Pár órán belül le fogok szállni a repülőtéren. Arra számítok, hogy várni fog rám. Callan megnyugodott. 83
– Nem hiszem, hogy az lehetséges, Tyler – a hangját egyenletesen, nyugodtan tartotta. – Sajnálatos módon a befolyásod káros volt a számára. A húgod makacs, határozott, de ő az én nőm. Csend újra. Callan elképzelte a férfit, ahogy harcol, hogy uralkodni tudjon magán, és keresi a módját annak, hogy megmentse a húgát, bármilyen veszélytől, amiben hite szerint van. – Ne kényszeríts, hogy bemenjek, és elhozzam – figyelmeztette Kane selymes hangon. – Az nem tetszene neked, Lyons. – És a húgod nem élné túl – válaszolta neki halkan Callan. – Ne kövesd el ezt a hibát. – Ha bántani… – Ha ártanék neki az olyan lenne, mintha magamat bántanám – tört ki Callan. – A húgodat nem fenyegeti veszély a részemről. De nem hagyhat el engem, a saját biztonsága miatt, ez szóba sem jöhet. – Veled nagyobb veszélyben van – csattant fel Kane. – Ő kötődik hozzám Tyler, olyan módon, amit nem értesz – Callan felsóhajtott. – Láthatod a húgodat. Beszélhetsz vele, de az általam választott helyen és időben. – És azt várod, hogy nyugodtan elfogadom a döntésedet? – Nem, ismerve Merinust, valakitől eltanulta az önfejűséget, és az akaratosságot, és azt gyanítom, hogy nekem sűrűbben kellene a hátam mögé néznem egy ideig. – Callan elfintorodott. – De ne félj Tyler, én már elég régóta elsajátítottam ezt a szokást, úgyhogy ez nem okoz nehézséget. Callan történetesen abban a pillanatban nézet fel, amikor Merinus illata vonzani kezdte, a vérét fűtötte. Az ajtóban állt, karba tett kézzel, a homlokát ráncolva elkomorodott arckifejezéssel. – Az idődet vesztegeted – mondta neki türelmesen. – Ha ez Kane a telefonban, akkor nem fogod tudni meggyőzni semmiről sem. – Ki mondta, hogy egyáltalán meg szeretném győzni őt? – kérdezte őt, miközben megengedett egy önelégült mosolyt magának. – Én csak eluntam a saját társaságomat. – Hadd beszéljek vele, Lyons. – Tyler hangja hirtelen parancsolóan, dühösen csattant a fülébe. Merinus türelmesen állt előtte, mogyoróbarna szeme gyanúsan bizakodóan tekintett rá. Durván felsóhajtott. Soha nem kellett volna felvennie azt a rohadt telefont. Gondosan befedte a mikrofont, miközben nézte a lányt. – Nem fogom említeni a többieket – mondta lágyan. – De ha nem engeded meg neki, hogy beszéljen velem, veszélyessé fog válni, Callan. Nem akarom, hogy te vagy a testvéreim megsérüljetek. És biztos lehetsz benne Kane nincs egyedül. Callan halkan vicsorgott. Erre a bonyodalomra nem volt szüksége. – Beszélj vele, Merinus, de emlékezz. A falkám tagjai az életüket adnák érted. Ne áruld el őket. – Nem hitte, hogy a lány elárulná, de nem éltek volna túl sokáig, ha csak a hitre hagyatkoznak. Lassan odajött hozzá, karcsú karjával nyúlt a kis telefonért. Callan átnyújtotta neki, nézte, felbecsülte a lágy arckifejezését, ahogy a füléhez emelte a telefont. 84
Hallgatta, ahogy beszél a bátyjával. Hallotta a remegést a hangjában, a rendíthetetlen hitét Kaneben, ahogy beszélt vele. Vitatkozott vele. Győzködte őt. – Ez nem olyan egyszerű, Kane. Nem hagyhatom itt – mondta végül halkan. – Tudom, hogy nem érted, de megmagyarázom az egészet, ha én magam is megértem. Callan kinyúlt, ujjai könnyedén megfogták a másik karját. – Mondd meg neki, hogy találkozunk vele. Te, én és Dr. Martin. Egyedül Merinus. Nem az egész törzs, hogy a nyakamban lihegjenek. Meglepetten nézett rá. – Mintha nem tudnám, hogy elfoglalta az egész gépet a családod – morogta. Hallgatta, ahogy továbbította az üzenetét. Hosszú pillanatokig hallgatott, szomorúság költözött a szemébe. – Csak te és apa, Kane – mondta végül határozottan. – Vagy nem tehetem meg. Tudod, hogy nem kérném, ha volna más megoldás – Elhallgatott, egy hosszú pillanatig, aztán éles hangon válaszolt. – Figyelj, seggfej, ez nem a te döntésed. Állítsd le ezt a He-Man stílust, tudod, hogy ez velem szemben nem működik. Callan összerezzent. Legalább a bátyjának nem a Lion-O-s hasonlattal kellett szembe néznie. Aztán elkezdett Kane-nel vitatkozni. A hangja dühösen, kemény acélként csattant, ettől a nagyokossal együttérezve összerezzent. Hosszú idő múlva úgy tűnt, a lány nyert. – Megadhatod a részleteket, Callan. Ha kettőtöknek sikerül udvariasan beszélnetek egymással? – a lány felhúzta sötét szemöldökét, ahogy Callanra pillantott. – Én mindig udvarias vagyok – közölte huncutul. A szemét forgatta, ahogy átadta neki a telefont. – Próbálj meg akkor kicsit udvariasabb lenni. Mert a stílusod határozottan hagy némi kívánnivalót maga után. Elfogadta a telefont tőle, és nézte, ahogy aztán hátat fordított neki, és bevonult a konyhába. – Úgy látom, hogy te legalább olyan sikeres vagy abban, hogy meggyőzd az igazadról, mint én – mondta rosszindulatúan a telefonban. – Remélem, hogy a szeretőidet jobban idomítottad, mint a húgodat. – Meg foglak ölni, Cica Fiú – tört ki Kane, dühösen, és már nem tudta elrejteni a haragját. – Lassan. Fájdalmasan. – Azt te csak szeretnéd. – Callan hangjában csak szarkazmus hallatszott. – De kétlem, hogy megengedi neked. Hallotta, ahogy a fogait csikorgatta a vonal másik végén. Tudta, hogy a feltevése, hogy Merinus irányítja a családja erős férfi tagjait, helyes volt. Ő olyan volt, mint egy apró tábornok, aki irányította az egész bagázst, amikor ő is érintett volt. – Amikor földet érsz, egy nő fog várni. Természetes, világos szőke haja és világos, szürke szeme van. A neve Sherra. Tudni fogja, hogy ki vagy, és oda fog menni hozzád. Ő megadja a találkozó részleteit. Ezt így el tudod fogadni? Egy furcsa, feszült csend következet. Mintha Kane-nek elakadt volna a lélegzete, vagy meglepődött volna. – Sherra, – suttogta a nevét, mint egy sóhaj, hogy már Callan a homlokát ráncolta zavartan. – Vigyázni fogok rá. Callan felsóhajtott. Ezt a testvért sem volt könnyebb kezelni, mint a húgát. 85
– Legyél biztos benne, hogy igen – Callan felsóhajtott. – A húgod józan eszének érdekében, Tyler, tartsd a dühödet takarékon elég hosszú ideig ahhoz, hogy végighallgasd a problémákat, amik körülveszik. Talán akkor majd egy kicsivel több rokonszenvet érzel majd a helyzetem miatt. Letette a telefont. Callan örömtelenül vigyorgott. Jól megértette Kane problémáját. Mint ahogy Callan együtt érzett az ő helyzetével, mint Merinus testvére, Kane is szimpatizált Callannal akarata ellenére. Bár Kane dühös volt azon gyanúja miatt, hogy mi van Merinus és Callan között. – Végeztetek egymás vigasztalásával? – Az illata úgy megütötte, mintha egy ököl találta volna el. A lány az ajtóban állt, egyik kezében egy szendvicset, a másikban egy pohár tejet tartott. Kecses mozdulatokkal odament a kanapéhoz, a teste csábítóan domborodott a puha jersey nadrág és könnyű ujjatlan póló alatt. Mellbimbói kemény kis pontok voltak az anyag alatt, a szeme sötét, a vágy felébredt a testében. És úgy látszott, hogy elhatározta, hogy figyelmen kívül hagyja azt, és őt is. A lány felemelte a távirányítót a dohányzóasztalról, gyorsan végignézte a csatornákat, majd megállapodott egy véres akció-kaland filmnél, amikor a férfi összeszorította a fogait. A férfi nyugtalanul felsóhajtott, végighúzta az ujjait a haján, és kisétált a szobából. Legyen átkozott, ha ő ott ül, belélegzi az illatát, amitől majd megőrül, miközben a lány a televíziót nézi. Ha figyelmen kívül akarta azt hagyni, és őt is, akkor Isten úgy segélje, hogy ő megengedi, hogy így tegyen. Majd meglátjuk melyikük fog először könyörögni.
86
17. FEJEZET
Merinus figyelte Callant, ahogy körbejárja a házat evés közben. Amikor lefeküdt a kanapéra, combjait szorosan összeszorította, próbálta nézi a filmet, a férfi morgott, és nagy léptekkel visszament a hálószobába. Fáradtan felsóhajtott. A puncija olyan meleg volt, úgy érezte, hogy tüzel. Érezte a nedvességet a bugyiján, a krémes nedve bevonta meztelen puncija húsát. Szerencsétlen volt. Üres. Annyira üresnek érezte magát, hogy üvölteni akart utána, hogy töltse ki őt, hogy lovagolja meg keményen és mélyen, mint ahogy az erdőben. Az az uralkodó, az a durvább szex, a teljes ellenőrzés elvesztése meg jobban feltüzelte a vágyát. Reszketett, emlékezve, ahogy a foga megragadta az érzékeny bőrt a nyaka és válla között, ahogy az éles metszőfogak picit átszúrták a bőrét, az érzéki fájdalom magasabbra korbácsolta az örömét. Utálta ezt. Gyűlölte a tudatot, hogy annyira romlott, hogy élvezi azt, hogy szüksége van rá újra, ilyen rövid időn belül. Megmozdult a kanapén, a fejét a párnázott karfán nyugtatta, combjait felhúzta a hasáig. Ó, Istenem, fájt. Az izmok az vaginájában összeszorultak, feszültek. Lassan nedvedzett, miközben forrón, lüktetve ébredezett a vágya. Ajkába harapott, a szemeivel azt kereste, hogy Callan merre van a konyhában. A hűtőszekrény kinyílt, és egy kupak pukkant. A férfi visszalépdelt az ajtóhoz, tekintetét elfedte nehéz szemhéja, veszélyes volt, ahogy nézte őt. Felemelte a palackot a szájához, és ivott egy nagy kortyot. – Érzem az illatod végig az egész házban – morogta, miközben leengedte az üveget, ami már csak félig volt. – Mit akarsz bizonyítani azzal, hogy megtagadod mindkettőnktől? Merinus álmodozva, érzékien érezte magát, ahogy a férfi szeme végigsiklott rajta. A hátára akart fordulni, széttárni a lábait, és esedezni akart. Harcolt a vágy ellen, izmait összeszorította, ahogy bámulta a férfit, miközben visszautasította önmag és a férfi vágyát. Annyira átkozottul szexinek nézett ki, ahogy ott állt. Magas, széles és izgató. Az arca feszült volt, a teste megfeszült. Az izmok a hasán feszesek voltak, a tekintetét az ágyékára vonzotta. Ó, ember, olyan volt, mint egy tökéletes szobor, mint valami szex isten. – Nem tudom figyelmen kívül hagyni a lehetőséget – suttogta miközben visszafordult egy olyan műsorhoz, ami iránt kicsit sem érdeklődött. – Nem fogok megfoganni… – Kicsi az esély arra, hogy már most megtörténjen. – Callan megrázta a fejét. – Megragadsz minden kifogást, Merinus. Így volt, ezt tudta. Halálra rémült, nem Callantól, hanem önmagától. Rettegett a növekvő szükségtől, a menekülési vágy teljes hiányától, a szükség uralta az érzelmeitől. Nem tudta elválasztani többé az érzelmi szükséget a szexuális szükségtől. Reggel óta nem. Nem, azóta nem, mióta keményen és dominánsan magáévá tette, uralta a testét, a reakcióit. Nem, azóta a perc óta, amióta lefogta, és reszelős nyelvével finoman megsimította a kis sebet a nyakán. A jel még mindig ott volt. Érezte a lüktető pulzálást a szívverésével egy időben, miközben könyörög a csókja, a simogatása után. A fogai által okozott éles kis fájdalom után, ahogy összeszorítja a bőrét. 87
– Meg kell tanulnom uralni ezt – suttogta. A testvérei hamarosan itt lesznek. Válaszokat akarnak. Ismerte őket, de nagyon óvatosnak kell lennie. Elvinnék Callantől, és ezt nem engedheti meg. Éppen hogy csak vissza tudja fogni a nyöszörgést, és nem teljesen a szexuális, inkább az érzelmi fájdalom miatt. Nemcsak a teste fájt, de a szíve is. Nem akart elmenni. Még nem. Csak azt akarta, hogy ez a „dolog”, ami kínozza őket enyhüljön. Szexuális vágy nélkül akart a karjaiban feküdni. Azt akarta, hogy a férfi magáénak akarja, megérintse, törődjön vele. És rettenetesen félt, hogy semmit sem érez iránta, csak a kémiai vágyat. Úgy tűnt, hogy ezek közül egyikre sincs szüksége a férfinak. Az erekciója kemény volt. Úgy nekifeszült a puha izzadságtól csatakos alsónadrágnak, hogy sátrat vert a ruha anyagában, és a lány tekintetét magához vonzotta, és ott is tartotta. A lány nagyot nyelt, megnyalta száraz ajkait, ahogy azon gondolkodott, hogy meg akarja kóstolni ott a férfit. A vágy őrjöngésének forró tűzében az elmúlt napban erre nem volt lehetősége. Most rájött, hogy akarta ezt. A nyelvét végig akarta futtatni a farka duzzadó fején, érezni akarta a rángásokat az ajka alatt, felfedezni a különbséget, hogy mi történik az orgazmus közeledtével. Becsukta a szemét, és harcolt a vággyal. Nem csak a szükséggel, hanem a saját vágyaival is harcolnia kellett. – Merinus, ez nem fog működni – figyelmeztette őt, kemény hangon. Az alig leplezett hím dominancia ott bujkált a hangjában, a lágy morgásban, amitől megremegett. A férfi hangja akkor is érdes volt, amikor birtokba vette a testét. Amikor elélvezett, a mellkasa morajlott egy állatias morgással, aminek már az emlékétől is megborzongott. Ő volt a tökéletes hím állat, erősen szexuális, arrogáns a bátorsága és a képességei tekintetében. Izmos, erős, minden csont és izom tökéletes alakú volt a testében. Meg akarta kóstolni a bőrét, azokat a kemény izmokat és szögeket. Végig akarta nyalni és rágcsálni a testét, és hallani akarta, ahogy nyögve ejti ki a nevét. Végig akart nyúlni rajta, a testét a testéhez akarta dörzsölni, a forró bőr megkönnyebbülést hozna sajgó mellbimbóinak. Kinyitotta a szemeit, és megpróbált koncentrálni a lángokra és robbanásokra, amit a televízióban vetítettek. Ez biztonságosabb volt, mint az, hogy bámulja a kemény erekciót, ami azzal fenyegetett, hogy áttör Callan alsónadrágján, de ez kevéssé terelte el a figyelmét a combjai között pulzáló és sikoltó igényről. – El tudom érni, hogy működjön. Hihetetlenül makacs vagyok, kérdezd csak meg a testvéreimet – mondta neki, a hangja sokkal határozottabban csenget, mint ahogy érezte magát. – Nem kell semmit sem kérdeznem a testvéreidtől – csattant fel erőszakosan, a hangja morajlani kezdet. Oh, szerette azt a hangot. Annak ellenére, hogy nem tudta megfogni, mintha ennek a rezgései visszhangoznának a méhében. – Te vagy a legbosszantóbb nőstény, akivel valaha is találkoztam az életemben. Merinus vállat vont. A mozgástól a pólója elmozdult, és végigsimított a kemény mellbimbóin. Majdnem felsóhajtott az évezettől. A fenébe. Azt kívánta, hogy bárcsak ő is simán elsétálhatna. Menjen el, vagy vegye ki a döntést a kezéből, és addig döngesse, amíg sikítani nem kezd az orgazmustól. Ez az, amit akart. Azt akarta, ahogy korábban magáévá tette őt Callan, durva keze a testén, a hajában, olyan magasságokba hajtotta őt, amikről nem is sejtette, hogy létezhet. És mégsem akarta ezt. Ez egyformán vonzotta, és megrémítette.
88
– Más módon is könnyedén ki tudnálak elégíteni, Merinus – tört ki. Még mindig nem mozdult el az ajtóból. A lány felpillantott rá. A férfi feszülten figyelte őt, és várt a gyengeség bármilyen jelére. Megacélozta elhatározását. Megtehetné ezt. Nem engedheti, hogy a teste irányítsa. Tudta, hogy az esze után kell mennie, nem pedig fordítva. Merinus nehezen nyelt. – Nem, kérlek, hogy fejezd ezt be, Callan. Ez nem enyhül, amíg folyamatosa belém hatolsz. Tűzként mosta el a magja a szükséget, keményen és forrón robbant a puncijába, és ez volt az egyetlen, ami megkönnyebbülést hozott a növekvő vágyban. Nem számít, hányszor élvezett el, hogy hány különféle módon, csak a férfi végső ejakulációja az, amely lehűtötte testét a forrásból az enyhe izzásig. – Ezzel kockáztatod az önkontrollomat – mondta neki lágyan. – Ahogy a vágyad növekszik, úgy csökken az én önuralmam. Ahogy ma reggel is történt. Csábítod a bestiát, aki a magáévá fog tenni, nem úgy, mint az ember, Merinus. Belenézett a férfi arcába. A sörösüveg kiürült, de még mindig szorosan fogta. Az arcára maszkként borult a vágy, mely aggodalomra adott okot. A borostyánszínű szeme szinte izzott, forrón és kívánóan. A puncija tovább forrósodott. Óh, mennyire akarta a férfit. Órákon keresztül baszhatná, és akkor sem lenne elég. – Te nem egy vadállat vagy – mondta neki, lágy hangon, ahogy megpillantotta a megbánást a szemében. Ez zavarta a férfit, és a lány ismerte ezeket az igényeit, a dominanciájával küzdött, hogy ne gyakorolja felette, hogy ne erőltesse rá az akaratát. Nem tetszett neki, ha az ösztönei tomboltak benne, és még kevésbé kedvelte azokat, akik ellentmondtak neki. – De az vagyok, Merinus – sóhajtotta, és hosszú ideig nézte a kezében tartott üveget. Amikor újra ránézett, nem volt lelkiismeret-furdalása, csak az elfogadás. – Nem tagadom, hogy mi vagyok. Ezzel kockáztatnám a józan eszem. És te sem tagadhatod. Soha nem szabad elfelejteni, hogy az állat ott lappang a felszín alatt. Veszélyes ennek az ellenkezőjét hinni. A gondot az okozta, hogy a benne élő fenevad közel sem ijesztette meg annyira, mint amennyire a férfit zavarta. Érezte, hogy a belső izmai megfeszülnek, méhe megfeszül, a túlfűtött emlékek hatására elveszti a kontrollt. Mennyivel uralkodóbbá vált, tűnődött, majd megborzongott a gondolatra. – Merinus, ne tedd ezt – mondta neki, a hangja meggyötört volt. – Megtagadod önmagadat és engem is. Nem akarlak bántani. Hallotta a könyörgést a hangjában. Engedni akart, hozzá akart fordulni, hogy enyhítse a tüzet, ami szétszakítja a testét, de nem tudott. Most nem. Még nem. A férfinak nem kellett elcsábítania, sőt a saját kíváncsiságával szemben, az önuralma hiánya figyelmeztette őt. Már nem ura a saját testének, és tudta, hogy ez a gyökere a problémájának. Szüksége volt arra, hogy irányítson. El akarta dönteni, hogy mikor akar dugni, és mikor akar ölelkezni, és ne a teste, vagy ne egy kémiai reakció által kiváltott őrület diktáljon. – Még nem. – Becsukta a szemét, és harcolt a könnyeivel, harcolt a testével. Ez az ő teste, a fenébe is. Mostanában a testének saját akarata volt, és ez elpusztítja. Callan nézte egy darabig, majd átkozódva újra kisétált a szobából. Merinus sóhajtott, a légzése elnehezedett, most, hogy a férfi már nem volt a szobában. Nem tudta visszafojtani a 89
halk nyöszörgést, ami elhagyta az ajkát. Csak hálás lehetett, hogy a televízió elnyomta a hangját. Zihálva harcolt, hogy levegő kerüljön a tüdejébe, belülről megfeszült, megkönnyebbülést követelt. Csiklója ténylegesen lüktetett, és a mellbimbói is kínzóan kemények voltak, sajogtak a meleg szája után. A keze, ujjai könnyedén átsiklottak a kemény pontokon, mire a teste remegett a hihetetlen örömtől, amit ezzel okozott. A feje ránehezedett a fejtámlára. Érezte, hogy nedve elönti a combjai között. Elnyomott egy nyögést, felült a kanapén, megtámasztotta a könyökét a térdén, és ujjaival a hajába túrt. Az ujjaival meghúzta a haját. Újra megborzongott. Még ez a kis fájdalom is izgató volt. Le tudja győzni. Vett egy mély lélegzetet, megfékezte az őrületet, mely azzal fenyegetett, hogy átcsap rajta. Meg tudja tenni. Önuralom, ez minden, ami kell. Ha valaki le tudja győzni a drogelvonási tüneteket, akkor ő is biztosan túl tud jutni Callan elvonásának a tünetein. Csak az a dolga, hogy szabályozza a vágyat. Ennyi az egész. Határozottan bólintott. A mozdulattól felcsúszott az inge, újra végigszántva az érzékeny mellbimbóin, amitől az ajkába harapott, hogy vissza tudja tartani a nyögéseket. Valami hideg ital kell. Egy sör Callan készletéből. A fenébe is, egy egész hűtő tele van vele. Talpra állt, a borzongás végigszáguldott a testén, bugyija a csiklójába nyomódott. Ó, Istenem, már a tanga súrlódásától el fog menni. Ez szánalmas. Óvatosan lépegetve átment a konyhába, és kirántotta az egyik sört a hűtőszekrényből. Lecsavarta a kupakot, és hallotta a halk szisszenést. A szájához emelte az üveget, és egy nagyot kortyolt a hideg italból. Aztán az üveget a mellei közé nyomta, vett egy mély lélegzetet, ahogy nekidőlt a hűtőnek támaszért. Ez rossz. Nagyon rossz. – Hol van Callan? – Sherra belépett a konyhába, a szeme összeszűkült, ahogy nézte Merinust sört inni. – Az ágyban, – megvonta volna a vállát, ha tudta volna kezelni az érzést, amit a ruha súrlódása okoz a mellén. – Mikor baszott meg? – kérdezte Sherra nyersen. Merinus a szemét forgatta. – Elég régóta ahhoz, hogy ez megfeleljen nekem. Ja. Persze. Csak nem ebben az életben. Sherra ajkai megfeszültek. – Nem valami jó ötlet, megtagadni, amikor ez annyira erős, Merinus. Tudod, milyen rossz lesz. – Sherra otthagyta a mosogatót, töltött magának egy pohár vizet, és gyorsan megitta azt. – És ezt te honnan tudod? – csattant fel. – Nem látom, hogy amikor bármerre mész, néhányan megpróbálnának rád mászni. Sherra elfordította a tekintetét, arckifejezése hűvös lett, de egy pillanatra meglátszott a gyötrelem a szemében, Merinust elborította a lelkiismeret-furdalás. – Sajnálom, nem úgy értettem, Sherra. De ez az én testem, az én döntésem − morogta Merinus, majd megbillentette az üveget, és megitta a sört. Nem volt elég. Szüksége volt valamire, ami ellazítja. Kinyitotta a hűtőszekrényt, és megragadott a másik üveget. Kinyitotta a tetejét, és gyorsan nagyot nyelt belőle. – Ez veszélyes, Merinus. - Sherra elindult felé, homlokát ráncolva az ital láttán.
90
– Nem tudjuk, hogy az alkohol milyen hatással van arra a kémiai reakcióra, ami közted és Callan között van. – Azt hiszem, ezt mindjárt megtudjuk − Merinus a halántékára simította az üveget. Hűvös volt, és megnyugtatta kipirult bőrét. – Fel lehet kapcsolni a klímát egy kicsit magasabb teljesítményre, Sherra? − Kérdezte. − Nagyon meleg van itt. Becsukta a szemét, a készülék megtámasztotta a lányt, aki nehezen lélegzett. Fullasztó volt a levegő, és egyre melegebb lett. – Ez nem a klíma hibája, Merinus − mondta neki Sherra, halk hangon. − Ez egy válaszreakció. Az elvonásé. El kell menned Callanhez. – Tudom kontrollálni. − Merinus inkább magát, akarta meggyőzni mint Sherrát. – Csak több időre van szükségem. Vett még egy üveg sört, és végül megérezte a hatását, ahogy lassan áthatolt a vágy ködén. Párzási őrület, milyen pokoli nevet adtak neki, gondolta. Még sosem látott egy átkozott macskát sem így járni. Sikoltottak és visítottak, amikor megtörtént, de aztán végeztek egymással. Ez nevetséges. – Merinus, az alkoholnak is súlyos hatásai vannak – kezdte Sherra óvatosan. – Így is lehet szexelni Callannal − érvelt. − Az isten szerelmére, Sherra, a kis katonái ellensúlyozzák a fogamzásgátló hatását, amit a karomba bökdösöl. A spermája változik, és egyre normálisabb, és csak Isten tudja, mikor kezdődik a peteérésem, ha már most nem tartok ott. Nem akarom, hogy a végén terhes legyek egy férfitól, aki nem szeret, vagy akinek nincs szüksége rám, ha nem birizgálja meg valami kibaszott kémiai viszketés. Ez az, ami kialakult közöttünk. Miért nem vagytok képesek ezt megérteni srácok? Merinus érezte, hogy a düh tombol benne. Volt már ilyen korábban is. Emlékezett rá. Azon a napon a laboratóriumban, amikor Sherra és az orvos nem hagyta abba a fogdosását, miközben bökdösték. Odament az asztalhoz, és leült. A fájdalom lesz a következő. Nagy vakító hullámokban öntötte el az erotikus fájdalom, és amikor elmúlt gyenge volt és fáradt. Ekkor Callan megcsókolta. A férfi íze annyira férfias és a fűszeres, olyan meleg, hogy őrült módjára könyörgött neki, hogy tegye a magáévá. De akkor már enyhült a szörnyű vágy. Talán minden, amire szüksége van az egy csók? Tud kezelni egy csókot. Az ajka durva és meleg lenne, a nyelvét a szájába mártva, simogatná az övét, utánozva a mozgást, amit farka csinálna később, és hajtaná tovább az őrület felé. Vagy a nyelvét döfné a lába közé. Ez az, ahol igazán érezni akarta. Befedné őt, dugná a rászoruló puncit, vagy belemorogna a redők közé. Gyorsan befejezte a sört. – Megyek, lefekszem. − Felállt, megrogyott egy pillanatra, de összegyűjtötte az erejét és visszatotyogott a kanapéra. A fenébe, néhány sör még sohasem ártott meg így neki. – Ücsörgök veled egy darabig − sóhajtott Sherra, szorosan követve őt. – Legalább hadd segítselek ágyba Merinus. – Nem. Nem megyek három szobánál közelebb Callanhez. Francba vele. Az egész ház nem elég tágas most. – Az volna, ha abbahagynád, hogy küzdj ellene − javasolta Sherra. Merinus összeesett a kanapén. Felhúzta magát a kanapé hátuljáig, összegörnyedt teste megfeszült, érezve, hogy a fájdalom hullámokban kezdi ellepni. – Menj el − motyogta Merinus. 91
– Erre most nincs szükségem. Az első hullám megrázta a testét. Merinus lehunyta a szemét, közben megpróbált ellazulni a forróság ellenére, a száguldó vágy ellenére, ami keményen lecsapott rá. Mélyeket lélegzett, a hüvelye összeszorul egy kemény hullám alatt, és a nedve elöntötte a testét. Bugyija nagyon hamar elázik, gondolta és elkeseredetten sóhajtott egyet. Ez semmi olyasmihez sem hasonlított, amit valaha is érzett. Palackozni kéne, bármi is volt az, amit Callan kibocsátott. Egy vagyont keresnének. Afrodiziákum, ami semmihez sem hasonlítható. Sherra nem hagyta ott. Merinus tisztában volt azzal, hogy csendben ül mellette a kanapén, és közelről figyeli. Mint egy átkozott baktériumot a mikroszkóp alatt, gondolta Merinus rosszindulatúan. De így kezdte magát érezni. Egy perc múlva érzékelte, hogy Sherra kirohan a szobából. Nem sokáig tartott neki, hogy visszaérjen. Persze, volt vele egy kis kosárnyi nyalánkság. – Nyisd ki a szád. Merinus felnyögött, de úgy tett, ahogy kérte. A tampon végigsimított a lány száraz száján. Hogy mi értelme volt ennek, és hogy mit fognak vele kezdeni, Merinusnak fogalma sem volt róla. Aztán összeszorította a fogát, és igyekezett nem harcolni a buja igény, következő hulláma ellen. Ez erősebb volt, mint az előző, összehúzta a méhét, és összeszorította a hüvelyét. A fenébe, megfojtotta volna Callan farkát, ha az benne lett volna most. – Hüvelyi mintát. − Sherra elindult felé. – Próbáld meg, és megöllek. − Merinusnak elakadt a lélegzete. − Hagyd az átkozott puncimat békén. Van elég baja most. De nem harcolt, amikor a tampont gyorsan a lába és a rövidnadrág közé dugta, és letörölte a lé egy részét a hüvely bejáratánál. – Egy kibaszott szex kísérleti alany vagyok. − Merinus felnyögött. – Nagyon szükségem van egy vérmintára most. − Sherra aggódott. − Ez nagyon fontos. – Nektek srácok vámpíroknak kellett volna lennetek − rinyált Merinus, de kitette a karját, amikor Sherra odatolta a dohányzóasztalt a kanapéhoz, hogy arra tegye a karját. – Nem foglak megérinteni, hacsak nem muszáj − ígérte Sherra. – Ez baromi jó. De várj egy percet. − Merinus zihált. A remegés a méhében kezdődött, lassan eluralkodott a teste fölött, emelkedett, mint egy orgazmus, amíg Merinus kapkodni nem kezdte a levegőt, összeszorította az öklét, a testét rázta a vágy, és nem kapott levegőt. Hallotta Sherrát hevesen szitkozódni, ahogy eltávolodott tőle. Merinus nem volt biztos benne, hogy mennyi ideig tartott, meddig küzdött a levegőért. A szeme tágra nyílt, látása elhomályosult, ahogy mint a hullámok, lüktető vágy söpört végig rajta újra és újra. Ebbe bele fog halni. Tudta, hogy most meghal, olyan mint egy tüzelő szuka, és lassú, nyomorúságos halált hal itt és most.
92
18. FEJEZET
– Kibaszott, makacs nő. − Callan átka úgy tűnt, mintha visszhangozna a fejében. Felkapta a kanapéról a karjaiba, melle hozzápréselődött a mellkasához, combjai a férfi csípője köré szorult. Ajka befedte az övét, a nyelvét elsöprő erővel a szájába dugta, felperzselve a lányt. A lány a karjait a vállára tette, beletúrt a hajába, megragadta, és úgy húzta közelebb magához a férfit, nem érdekelve, hogy fájdalmat okoz neki. Azt akarta, hogy fájjon. Azt akarta, hogy a férfi tudja, mit csinál vele, azt akarta, hogy érezze, az erőszak úgy erősödik benne, ahogy a vágy, olyan éles és gyötrelmes volt, mint a halál. Átvitte a házon, ajka keményen tapadt az övére, felsértve ajkát a fogaival, a nyelve összegabalyodva leigázta az övét, végignyalta, simogatta a száját. Az erekciója forró volt, leplezetlenül nyomódott a rövidnadrág és az alsónadrág törékeny akadályán keresztül a lányhoz, ahogy átsétált a házon. Ez hajtotta őt az őrület felé. Azt akarta, hogy a farka benne legyen, most. A lány hozzáfeszítette magát, a keze még mindig húzta a haját, ahogy a férfi elhúzta a száját az övétől, és a nyakát kezdte cirógatni, ahogy bevitte őt a sötét hálószobába. Fogaival megcsípte a bőrét. A nyelvét végighúzta a bőrén, az enyhe dörzsöléstől még jobban a férfihoz nyomta magát, amitől keményebben nyomódott hozzá a farka. – Makacs szuka – szidta őt kifulladva, állatias zöngével a hangában, ahogy elkapta a lány haját, és annál fogva húzta hátra a fejét, bizsergető fájdalmat okozva. A francba, ez jó érzés volt. Túl jó. Aztán elengedte. Ledobta az ágyra, összehúzott szemmel nézte, ahogy feltérdelt. A lány a szemébe nézett, nehezen, keményen lélegzett. – Nem leszek úriember − figyelmeztette őt, érdes hangon. – Nem is azt akarom – áthúzta az inget a feje felett. Nézte a férfit, és megnyalta az ajkát, ahogy az a kezével végigsimított a hasán, feljebb, majd a tenyerébe fogta a mellét. Ettől az érzéstől felnyögött, és megriadt a férfi arcán látszódó vadságtól. A kérges meleg keze nem enyhített a kétségbeesett vágyon, de az arckifejezése miatti szörnyű ürességet enyhítette, ami növekedett a lelkében. A férfi akarta őt, vágyott rá, olyan kétségbeesetten, ahogy ő is vágyott a férfira. Csábította, gyötörte, annyira amennyire ő is ingerelte a férfit. A férfi ki tudta tolni a vágya határait, és a lány célja az volt, hogy ő is átlendítse a férfit. A lány kikapcsolta a nadrágján a derékszíjat, és a bugyijával együtt gyorsan levette. Ledobta a ruhákat a földre, a szemét nem vette le az arcáról. Nem volt hajlandó fekve, alázatosan, áldozatként várni, hogy a reakciói szétszaggassák a testét. Akarta a férfit, mindenestől. A férfit és a szörnyeteget. Vele akart tartani ahelyett, hogy egyedül a férfira hagyja a szenvedélyük irányítását. – Milyen, ha vad vagy? − kérdezte tőle, csodálkozva mély, csábító hangján. Az ujjai egy lassú rohammal végigszántottak a mellei között, a hasán, majd a combjain. A férfi szeme kitágult, arca kipirult, ahogy a lány az ujjait belemártotta a forró, nedvességtől csillog belső ajkak közé. A férfi ajka szétnyílt, a légzése durva és kemény lett. – Túl vad ahhoz, amivel próbálkozol, baby − figyelmeztette. 93
– Nem fogok engedelmeskedni. – Incselkedve mosolygott, az ujjait az ajkához emelte, és megízlelte saját magát, mire kemény morgás hagyta el a férfi száját. − Ha valamit akarsz, azt el kell venned. Kinyújtotta a kezét, ujjait a férfi szájához érintette. Az ajkai elváltak, forró szájával szívta az ujjairól a teste ízét. A férfi felnyögött, az ökleit összeszorította, ahogy nézte őt. Hátrahajtotta a fejét, a haja zuhatagként omlott le a hátára, duzzadt mellei csábították, ahogy a lány az ujjaival végigsimított a mellbimbóin. – Miért csinálod ezt? − kérdezte, hangja sötét, vad és szexi volt. – Az, hogy akarom nem elegendő ahhoz, hogy megtegyem? – Négykézlábra állt, a szája most egy magasságban volt a merevedése megfeszülő hosszával. − Én megteszem. – Merinus, ne kényszeríts arra, hogy megsebezzelek. − suttogta, bár könyörgés helyett, a hangja figyelmeztető volt. – Te ne kényszeríts arra, hogy megsebezzelek téged, Callan. − A nyelve simogatta a farka gumós fejét. Figyelmeztető sziszegés tört fel a torkából. Merinus elégedetten elmosolyodott, ajka szétnyílt, egyik kezével megragadta hatalmas erekciójának a tövét, száját a csúcs felett tartotta, majd ajkával végigsimított a forró húson, miközben piciket nyalt a nyelvével. Eleget olvasott az orális szexről, és eleget hallott róla, hogy tudja az alapokat. Úgy gondolta a többit improvizálja. Ajkait összezárta, és elkezdte mélyen magába szívni, a nyelvével kicsiket ütve rajta. Valamit nyilván nagyon jól csinált. Callan keze megfeszült a hajában, csípőjével előre lendült, szaggatottan döfködte a száját. Nyelvét valami bökdöste a makk alatt, és érzett, egy furcsa pulzálást, egy kemény, erőteljes lüktetést alul, a fej alatt, a sima, érzékeny bőrön. A férfi farka megrándult, és erőteljesebben lüktetett. – Istenem, Merinus − kiáltotta a nevét, félig morogva, félig könyörögve. − Ne tedd ezt. Így nem tudom irányítani a szükséget. Egyik kezével megragadta a tövénél a farkát, a másikkal megfogta a feszes herezacskókat, és masszírozta, simogatta őket, ahogy mozogni kezdett a szájával fel-le a duzzadt dárdán, a nyelvével és az ajkaival simogatva, miközben örömmel hallgatta a férfi fojtott nyögéseit, ahogy küzdött, hogy ne nyársalja fel a száját az erekciójával. Callan ujjai szorosan markolták a haját, húzta, a selymes szálak birizgálták a hasát, ahogy dugta a száját. Ez tökéletes volt, a nedves meleg körbeölelte, a nyelvével simogatta a rejtett tüskét is, ami az orgazmus közelében a felszínre kerül. Érezte lüktetését, és harcolt, hogy ne veszítse el az irányítást, aláásva az igényét, hogy imádják, követelve, hogy ő uralja. Hogy keményen dugja a száját, ahogy a punciját is, helyben tartva, belelőni a spermáját a szájába, a legintimebb orgazmus. Még sosem csinálta. Soha nem hagyta, hogy egy nő leszopja őt a csúcspontig. Akarta Merinust. Szüksége volt rá. Tudnia kellett, hogy az övé volt minden tekintetben. Kínozta a kényszer, hogy tegye magáévá minden módon, birtokolja, ahogy csak egy férfi birtokolhat egy nőt. Ez a kényszer csak erősödött, minden eltelt nappal. Harcolt ez ellen. Minden alkalommal, amikor látta, hogy lehajol, vagy nézte, ahogy a száját megnyalja. Harcolt a képek ellen, amikben megbassza a száját, a seggét. Az a szűk kis lyuk tiltott, intette magát, ahogy az ajka is az volt eddig. 94
Most meg a farkát szopja, a golyói megfeszültek, a tüske lüktetett. Megrázta a fejét, verejték öntötte el a testét. Forróság vette körül, megrohamozta a vágy, táplálta a lány érintése. – Merinus, elég, baby. − Nem tudta elhúzni a lánytól a farkát, a lány szívása maga volt az öröm. Nem tudta a vágyát irányítani, és a lány is elég jól figyelmen kívül hagyta őt. Szörcsögött a kemény, vastag farkán, beszívta úgy, hogy elérte a torkát, majd vissza, és újra be a torkáig. A nyelvével közben dörzsölgette, simogatta, minden egyes érintéssel egyre közelebb sodorva a csúcsponthoz. Nem tudta irányítani. Nem tudott harcolni a vágy ellen, a forró száguldó igény ellen. Érezte, ahogy a húsa hullámzik, a tüske előbukkan, megkeményedik, megduzzad. A lány sóhajtott az erekciója fölött, és a nyelve simogatta, az ajka szívja. Összeszorította a fogait, a kezével megragadta a fejét. Nem tudott harcolni ezzel, nem tudott harcolni vele. Az Isten verje meg, ő az a fenevad volt, amit azok a szemetek hoztak létre. Golyói megfeszültek, farka megrándult, felkiáltott, még mindig fogta a fejét, és olyan mélyen, olyan keményen temette magát belé, mint amilyen keményen az a kéz megragadta az erekciója tövét, és körbefogta mielőtt kitört. Nem engedte, hogy hátrahúzódjon, de a lány nem is próbálta meg. Ajkait a tolakodó farkára szorította, a nyelvével, mint egy tüzes ostor a makkját kényeztette. Érezte, ahogy a spermája kirobbant a testéből, és belefröccsen a szájába. Hosszú, vastag áramlással, szétszakítva a belsejét az öröm, mint ahogy a sziszegést a befejezés, amikor is egy kemény, férfias morgás visszhangzott a szobában. Levegőért kapkodott, mellkasa zihált, teste feszes volt, ahogy elhúzódott tőle, remegett, a lány ajka szorosan rátapadva csúszott végig a farkán, amikor kihúzódott belőle. A lány felnézett rá, az ajka nedves, szeme sötét, csillogó volt, tele érzékiséggel. Ő volt a legszebb teremtés a földön. Mértéktelenül bájos, még akkor is, amikor vágyakozik. Haja kuszán körülölelte kipirult arcát, ajka szétnyílt, ahogy a nyelvével lassan végigsimított rajta, mintha ízlelgetné az ízét. Még mindig kőkemény volt. Az orgazmusa enyhítette a legsürgetőbb igényt, de még többre van szüksége. Szüksége volt arra, hogy érezze az ő édes forró ízét, kitöltse a száját. Mielőtt ellenkezhetett volna bármi is, a hátára döntötte, a lány fölé kerekedett, lehajtotta a fejét, a szemét becsukta, és egy olyan forró csókkal zárta le az ajkát, hogy a lábujja végéig megperzselődött. Kezébe fogta a mellét, ujjai közé vette a kemény mellbimbóit, és finoman csipkedte őket. A lány felé homorított, kezét újra a hajába merítette, az ujjai köré tekerve a szálakat, ahogy tartotta vele a férfit. Nem, ma este nem volt hajlandó áldozat lenni ebben az őrületben. Ő egyáltalán nem volt alázatos. Minden csókban találkozott a mohósága a férfiével, minden simogatásra simogatással válaszolt, nyögött, felkiáltott minden érintésnél. – Élve elégetsz − suttogta a nyakába a férfi, a szájával dörzsölgetve a jelet, amit aznap hagyott rajta. A lány megborzongott a simogatástól. – Mi egymást fogjuk élve elégetni. − A hangja rekedt volt, tele csodálkozással, a fogai megkarcolták a vállát, mire a férfi megtorlásként végigkarcolta a nyakát. A férfi szerette érezni a lány fogait a húsába mélyedni, miközben végigszántott a bőrén, lakomázott rajta. A lány nyelve puha selyemként simogatta az egész bőrét. Forró, nedves selyem, amitől még jobban megőrült.
95
Lejjebb csúszott a testén, a szája a mellére költözött. Szerette a hangját, lélegzetelállító sikolyait, ahogy szívta a kemény kis bimbókat. Azt, ahogy a kezével megragadta a haját, közel húzva magához. Azt, ahogy lovagolt a combján, amit felhúzott közel a lány nedves puncijához. Éhezett a lány után. Alig várta, hogy lejjebb érjen, hogy nyalhassa a keskeny, zárt hasítékot, hogy a nyelvét mélyen a szűk vaginába süllyeszthesse, hogy behabzsolja a selymes krém minden cseppjét. Nem volt semmi olyan bódító, mint a nő örömének az íze. – Élve foglak felfalni téged − morgott a melle megdagadt dombjába, ahogy elkezdte a lefelé irányuló útját. − Vajon én is úgy megkínozzalak téged, mint amennyire te megkínoztál engem, baby? A lány felnyögött, könyörögve a simogatásért, ott, ahol a férfi ajkai elkezdték nyalogatni a lapos hasát. A kezei elmozdultak a combjaira, végigsimítva a forró bőre fölött, miközben messze szétválasztották őket, ahogy közéjük ereszkedett. Érezte a forróságát. Ez más volt, mint bármi, amit valaha tapasztalt. Édes, csak egy csipetnyi fahéjjal, vad és megfoghatatlan. Meghalt volna az ambrózia egy cseppjéért, és a lány birtokolta az egyetlen forrást, azok között a karcsú combok között. Lehajtotta a fejét, a nyelve lassan siklott a síkos esszenciára, ami bevonta a puha belső ajkakat. A nyelvének érintése olyan volt, mint az elektromos impulzus, ami megperzseli a méhét. Merinus felszisszent az érzéstől, a teste összerándult, ahogy szinte megfulladt az örömtől, ami átcsapott felette. Semmi sem volt fogható ehhez, egész életében. A lány megrándult a szája alatt, érezte, ahogy a nyelvével körbesimított a sajgó csiklóján, ajkai megszívták. Keze elválasztotta a redőket, ujja átfutottak a nedvén, utat simogatva a rejtett bejárattól lefelé, majd megdöbbentően le, a szűk végbélnyílásáig. Megrándult. A férfi felmordult, és ez figyelmeztetően hullámzott végig a testén, a rezgései által kiváltott eksztázis végigvisszhangzott a rajta. Felívelt. A férfi a nyelvét beleszúrta a lány hüvelyébe, ujja becsusszant a tiltott alsó bejáraton. – Ó, Istenem, Callan. Megragadta a vállát, körmeit belemélyesztette az izmaiba, hüvelye összeszorult, ahogy a teste kétségbeesetten próbálta a száját ott tartani, ahogy elámult az érzéstől, amit a popsija bejáratába fúródott ujja okozott. Nem fájt. Azt gondolta volna, hogy fájni fog. Kihúzta az ujját a teste szorításából, ujjait újra végighúzta a punciján, hogy megnedvesítse a nedvében, majd visszatért, hogy becsússzon újra a szűk lyukba. Mindeközben, a nyelve keményen és gyorsan dolgozott benne, egyre közelebb juttatva őt a befejezéshez, mint ahogy az ujjával egyre közelebb vitte az őrülethez. Hánykolódott, dobálta magát, kezével a férfi hajába túrva ismét közelebb húzta magához, ahogy megérezte, hogy az érzéki fájdalom belemar a fenekébe, a nyelve durva lökései a vaginájában folytatódtak. Kínzó vágy tépte a belsejét, szinte élve elégett, ahogy a nyelvével a hüvelyét keményen és gyorsan izgatta. Annyira keményen készült lecsapni rá az orgazmus, hogy tudta meghal az érzéstől. Zihált, elöntötte a forróság, felérve a csúcsra, a gyötrelmes örömtől sikított, és a férfi szája alatt robbant, az ujja mélyen belemerült a fenekébe egy pillanattal azelőtt, hogy izmai megfeszültek az orgazmustól. Tüzes ujjaitól elektromosan sistergett a belseje, a kezével megkapaszkodott a hajában, és a férfi kihúzta az ujját végbélnyílásából, mielőtt gyorsan felemelkedett a lány fölé. Pénisze becsapódott a testébe. Feszítette, kitöltötte, és mindketten felkiáltottak a karmoló, mohó vágytól, ami átvette az irányítást a testük felett. Nem volt 96
idejük, egy könnyed menetre. Testük féktelen volt, egyesülve a fájdalmas öröm táncában. A csípőjével mélyen belevezette a merevedését, döfései kemények és gyorsak voltak. Érezte, hogy a pici hüvelykujj a testében növekedni kezdett, megkeményedett, kiegyenesedett az erekciójának a feje alatt. Ez végigszántott azokon az izgatott izmokon, amelyek ettől szinte megfejték a férfi erekcióját, míg egy utolsó nagy lökésnél teljesen előbukkant, és bezárta a férfit mélyen, még akkor is, amikor lüktetett, rángatózott és robbanást váltott ki mélyen a testében, akkor is, amikor a sperma kitört a farkából. Merinus csillagokat látott. Az ő orgazmusa, olyan volt, mint egy pusztító vadállat, ahogy átszaladt a testén. Nem kapott levegőt, csak remegett, ahogy a férfi fogai a válla és a nyaka között kissé megcsippentették a bőrt, éppen csak annyi fájdalmat okozva, amennyivel elvezette őt az őrületbe. Egy hosszú pillanat múlva, érezte, hogy Callan melléomlik az ágyra, szorosan magához húzta a hullámzó mellkasára, és magukra húzta a takarót. Meleg testéhez közel tartotta, a lány keze és az arca a férfi mellkasán nyugodott, teste védelmezőn ölelte körül. – Sajnálom − suttogta, hangja kétségbeesett volt. − Ó, Istenem, Merinus, nagyon sajnálom. Nagyon sajnálom. A lány elhúzódott mellkasáról, és belenézett a megkínzott arany szemekbe. A lány kielégült, nyugodt volt. A teste már nem lüktetett, a vágy már nem karmolta a belsejét. – Mit? − A kezét felemelte, és gyengéden megsimogatta az álla kemény vonalát. – Fájdalmat okoztam. − Kezét az övére fektette, és köré zárta. − Nem akarlak bántani. – Hmm. − suttogta. − Bántsál egy kicsit, legközelebb is. Úgy látszik, találtál egy gyógymódot. – Mi van? – hangja döbbent volt. – Most tudok aludni. − Becsukta a szemét, hogy megtegye. − Most nem fáj, Callan. Visszabújt a mellkasához, és érezte, ahogy a karjával bizonytalanul körülölelte, és ez könnyeket csalt a szemébe. Megcsókolta a mellét gyengéden, majd hagyta, hogy a sötétben, és a teste csodálatos melegében elárassza a csend és a béke. Ez az első alkalom az utóbbi egy hétben, mióta látta a képét az apja íróasztalán, hogy megnyugodott.
97
19. FEJEZET
Alig hajnalodott, amikor Callan gyorsan felébresztette Merinust. A férfi kezét érezte a száján, halk hangon sziszegett a fülébe, figyelmeztette, hogy maradjon csendben. Meglepetten bámult rá, bólintott, alig ismerve fel ezt a vadembert, aki előtte állt. Arckifejezése kemény és ijesztő volt a félhomályos a szobában. Még félelmetesebb volt az a tény, hogy a férfi sötét gyakorlóruhába öltözött, a haját hátrakötötte, borostyánszínű szeme kísérteties fénnyel villant a sötét szobában. – Tessék – átrántott egy inget a feje fölött, és a lány kezébe nyomott egy rövidnadrágot. − Öltözz gyorsan. Ő már felöltözött. Amint idegesen felhúzta a nadrágot a csípőjére, átadott neki egy zoknit és egy túrabakancsot. – Siess − sürgette, miközben felhúzta a zoknit, és a bakancsot kötötte remegő ujjakkal. Miközben sietett, hogy felvegye a maradék ruháit, Callan beledobott egy kis dobozt egy hátizsákba, mozdulatai sietősek, de kontrolálltak voltak. Izmai a ruha alatt feszesek, kemények voltak, a teste megfeszült a várható veszély hatására. Ez nem volt valami kellemes ébresztő. – Mi a baj? − Zavarodottság volt a hangja, bár odafigyelt, hogy suttogjon. – Itt egy csapat. Katonák. − Megragadta a kezét, mikor bejezte a pakolást, és gyorsan az ajtó felé húzta. Ekkor Merinus meglátta a tompa csillogást, egy fegyvert vitt a kezében. Kicsi és halálos, ezüst − fekete színben finoman csillogott a sötétben, emlékeztetve őt arra, hogy a halál mindig körülvette. Vett egy mély, megnyugtató lélegzetet, követte, ahogy elhúzta az ágytól. A másik kezével a csuklóját fogta át, és így húzta ki a hálószobából, óvatosan a sötét folyosón keresztül. Merinus nem hallott semmit. Megfeszítette minden érzékszervét, hogy meghalljon valamilyen hangot, de teljes volt a csend, csak a saját szívverésének tompa dübörgését hallotta. Óvatosan mentek végig a folyosón a konyha felé, a falhoz simulva. Callan intett neki, hogy guggoljon le, míg átvágott vele a konyhán, a garázsba vezető ajtóig. Ott csendben elfordította a kilincset, éberen állt, és belélegezte lassan az illatokat. Kinyitotta az ajtót, és rohant vele végig a betonon egészen a titkos ajtóig. Az kinyílt mielőtt elérhették volna. Sherra gyorsan intett nekik, ő is sötét gyakorlóba öltözött, és fegyver volt a kezében. – Öltözz át gyorsan. − Callan Sherra felé tolta Merinust, ahogy elindult az orvoshoz, aki a berendezéseket pakolta kétségbeesett sietséggel. – Hagyd, ami nem létfontosságú. Csak a mintákat és a feljegyzéseket, doki. − Callan megragadott több dobozt, és rohant, hogy a barlangszerű terem végén parkoló dzsipbe pakolja. − Nincs idő a többire. – Milyen közel vannak? − Sherra egy nadrágot és egy pólót adott Merinusnak, ahogy hátranézett. − Pár percen belül feltörik a biztonsági rendszert. Az egy kis időbe fog telni nekik, hogy megtalálják a titkos ajtót. − Callan hangosan, parancsolóan beszélt. 98
− Szedjétek össze magatokat, és tűnjünk el innen. Taber és Tanner figyeli őket, és most a bejárati ajtón dolgoznak. Merinus sietve levette a bakancsát, felkapta a nadrágot a lábára, aztán a pólót áthúzta a fején. Amikor küzdött, hogy visszavegye a bakancsát akkor pillantott fel. Csak akkor látta meg a kis fülhallgatót és a mikrofont a férfi fején. Abba beszélt nyugodtan, ahogy berakott egy dobozt a Jeepbe. – Mi a helyzet Dayannal? − kérdezte Sherra a férfitől. Merinus felrántotta a nadrágot és végre visszavette a bakancsát. – Nincs kapcsolat vele. − Callan hangja kemény, hideg volt. – Megint elfutott? − kérdezte Sherra csodálkozva, harag lüktetett a hangjában. Nyilvánvalóan nem volt szokatlan, Dayantól, hogy eltűnik a tűzvonalból, amikor baj van. – Csomagolj. − Callan figyelmen kívül hagyta a kérdést. − Sherra, te és Dawn fogjátok a dokit és tűnjetek innen a fenébe. Menjetek a biztonsági házba, és várjatok meg ott. Tudod, mit kell tenned, ha nem jelentkezem. Merinus testén félelem futott keresztül. Mit csinálnak? Mi a helyzet Kanenel? Úgy volt, hogy Sherra találkozik vele reggel. – Azt ígérted, hogy Sherra találkozik Kanenel. − Meredt a helyiség túlsó végébe, Callan arcára hideg kifejezés ült ki. – És addig nem is támadott meg minket senki, amíg nem beszéltem a te orrgyilkos testvéreddel − csattant fel. − Amíg úgy gondolom, hogy ő volt az, aki elárult minket, addig csak a hűlt helyünket fogja találni. Ez nem egy átlagos csapat, Merinus, mint azelőtt. Ez egy totális támadás, több mint egy tucat katona. Ezek most nem adnak esélyt semmire. Merinus megrázta a fejét, megszólalt váddal a hangjában. – Nem Kane tette. Nem tudta, hogy hol vagyunk. – Kane egy katona, Merinus − morogta. − Lenyomozhatta azt a kurva vonalat, és perceken belül tudhatta, hogy hol vagyunk. Ha nem foglalkoztatott volna annyira a félelmed és az aggodalmad, akkor gondoltam volna erre. A saját gondatlanságommal kockáztattam mindnyájunkat. Merinus az ajkába harapott, ahogy gyorsan hozzá lépet, és egy nagy hátizsákot vett a vállára, és egy kisebbet az oldalára. – El kell mennünk. − Megragadta a lány csuklóját, húzta magával, amikor Sherra és az orvos a dzsiphez rohant. − Remélem, a katonák észreveszik a dzsip lámpáit, és követik azt, ameddig csak tudják. Sherra, és az orvos nem lesz veszélyben, ha kiérnek, mert ezt a területet sokszor használják a vadászok, és az út itt ismeretlen fogalom. Van egy kisebb, rejtett folyosó, ami kivezet minket a hegyekbe. – Hogyan fog ez segíteni nekünk? − Küzdött, hogy lépést tartson vele, ahogy rohant a szűkülő alagútban, ami keresztül vezetett a hegyen, amiben éppen voltak. – Úgy, hogy én ismerem ez a kibaszott területet, és ők nem − emelte meg a hangját egy kicsit. − Máshol nem vagyunk biztonságban Merinus. Csak itt. – Hívjuk Kanet − zihálta, amikor behúzta egy árnyékos hasadékba. Eltolt egy nagy sziklát az útból, behúzta egy sötét folyosóra, aztán visszagördítette a követ, és bezárta újra a nyílást. Másodpercekkel később, egy kis fénysugár világította meg az utat. 99
Merinus ideges lett, és pánik száguldott át rajta. Callan azt gondolta, hogy Kane elárulta őt, ezt tudta, de nem tudott olyat mondani, hogy meggyőzze az ellenkezőjéről. Ismerte a bátyját, ő soha nem hozná olyan helyzetbe, ahol súlyosan megsérülhet. Egy kicsi zúzódás az lehet, de soha nem engedné komolyabban megsérülni. – Lehet, hogy nem katonák. − Küzdött a levegőért, ahogy a férfi végigügetett a keskeny folyosón, és húzta őt maga után, arra kényszerítve, hogy ne maradjon le. − Talán azok Kane és a testvéreim voltak. – Akkor nem voltak valami udvariasak − csattant fel. − Bárkik voltak is azok, állig fel voltak fegyverezve, Merinus, és sokan voltak. Ez volt az első dolog, amit megéreztem. Az ablak előtt mentek el, mielőtt felébresztettelek. Ha ez a testvéred lett volna, akkor kibaszottul bekopogott volna. És Taber is felismerte volna a családodat. – Kane nem akarna bántani téged − érvelt. – A francba, Merinus, a fattyúnak van annyi esze, hogy tudja, hogy egy állat bassza a kishúgát. Dühös volt a telefonban. Ha én lennék a helyében, én már megöltem volna magamat. Elpirult a tudattól. Természetesen Kane tudja, de mégis, még soha nem látta őt ilyen impulzívan cselekedni, anélkül, hogy megvizsgálná és értékelné a helyzetet. Egyszerűen, nem olyan volt, mint Callan. De nem volt több levegője, hogy tovább vitatkozzon vele. Gyorsan haladtak a folyosón, a férfi léptei némák voltak, és ő is igyekezett, hogy ugyanolyan csendben mozogjon. A lány bakancsa puha talpú volt, de még így is ott volt az a csoszogás, ahogy a bőr súrlódott a kövön, és mintha visszhangozna körülötte. Úgy tűnt, mintha végtelen mérföldeket tettek volna meg a viharvert köveken, mielőtt lelassítottak, és gyors sétára váltottak, megkönnyítve neki a folyosón való haladást, a férfi a fejét oldalra döntötte, és figyelmesen hallgatózott. – Mindjárt kiérünk az alagútból. Azt akarom, hogy maradj csendben Merinus, és maradj mögöttem − figyelmeztette őt, amikor megállt, és a száját a fülére tapasztotta beszéd közben. − Nem számít, mit mondok, de amikor mondom, akkor csináld, és gyorsan csináld. Értetted? A hangja ismét csendes volt, és vadság lüktetett benne, amitől a szíve össze-vissza kezdett verni. Bólintott, amikor gyorsan visszapillantott rá. Szeme csillogott a sötétben, tompa arany, dühös és hideg. Eloltotta a zseblámpát, megfordult a sarkán hangtalanul elindult a félhomályban előre. A férfi megállította, az ujját a szájára tette, és a fejét oldalra döntve, feszülten figyelt. A falnak lökte a lányt, jelezve, hogy várja meg ott, és maradjon csendben. A férfi elindult nélküle. Merinus hevesen megrázta a fejét, ujjaival megragadta a karját. Aztán meghallott egy hangot, egy csusszanó hangot, ahogy egy láb enyhén súrlódik a köveken. Szeme tágra nyílt, rémület árasztotta el. Callan szeme összeszűkült, szorosabban a sziklához nyomta, arcán figyelmeztető kifejezéssel, ahogy kihúzta a pisztolyt az övéből, és elindult. Merinus vett egy mély, halk levegőt. Küzdött, hogy a légzése normális, a pulzusa lassabb legyen. Nem hallott semmit, azon túl, hogy a szíve kétségbeesetten dobol, és a vér száguld az ereiben. Halálra rémült. A saját félelme, mint egy különálló entitás fojtogatta, elzárta a levegő útját a torkában, amint Callan némán eltávolodott tőle. Nézte az arcát, látta a hideg fenyegetést rajta. Ez nem az ő szeretője volt, akit megismert az elmúlt napokban, vagy az a kötekedő, megfoghatatlan zsákmány, akit becserkészett az előző hetekben. Callan most
100
az a lény volt, akit azok az átkozott tudósok hoztak létre. Hideg, kemény, teste felkészülve, készen állva a harcra. Maradj! Tátogta csendben. Bólintott, nem akarta zavarni. Kane már rég figyelmeztette, az a legnagyobb veszély egy katona számára, amely lehetőséget ad megtörni a koncentrációját egy éles helyzetben. A férfinak képesnek kell lennie felvenni a harcot anélkül, hogy magával cipelné a belső konfliktusait, vagy elterelné valami a figyelmét. Szorosabban hozzásimult a kőhöz, kétségbeesetten nézte, és imádkozott, hogy tudja, ő ott fog maradni, ahogy utasította. A férfi elismerően elmosolyodott, aztán eltűnt a szeme elől, mint a kámfor. Callan érezte őket annak ellenére, hogy álcázták az illatukat, ostobán úgy gondolták, hogy elrejtik a jelenlétüket előle. Nem volt módja annak, hogy elrejtsék a büdös izzadság és az ölni vágyás illatát. Jók voltak, ezt elismerte. Ha nem lett volna ez a szag, nem tudta volna, hogy ott vannak, még mielőtt meghallotta a láb súrlódását. És azt elfedte a saját rohanásuk zaja, át a folyosón. A férfi, akit utána küldtek jól képzett és elszánt volt. Veszélyforrás. Taber és Tanner még mindig a barlang másik oldalán biztosították Sherra és Martin doki szökését. Nem tudnának segíteni neki. Csak az Isten tudja, hol volt Dayan. Mint mindig, eltűnt, amikor bajba kerültek. Három katona várta a kis barlangban, ahol a folyosó kiszélesedik. A jó dolog az volt, hogy azt hiszik, meg fogják idejében hallani a közeledését és lesz idejük reagálni. Nem rejtőztek el, hanem szem előtt voltak. Callan egy vadászkést csúsztatott a kezébe a combján lévő tokból, gondosan megfogta, majd belépett a látómezőjükbe. A fegyver annak a férfinak a vállába repült, aki először vette elő a fegyverét. Leejtette a földre, Callan a másik kettő felé fordult, egy másik kést kapott elő a hüvelyéből, és elrepítette a másik férfi karjába. – Nem akarlak megölni titeket rohadékok, de meg fogom tenni − jelentette ki halkan, fegyverét ráfogta a sérült, meglepett katonákra. Az utolsót nézte, aki állva maradt, őt figyelte hidegen, a férfi a kezét óvatosan vállmagasságban tartotta. – Nem azért vagyunk itt, hogy megöljünk, Lyons. Mi csak a lányt akarjuk. − A meglepő kijelentéstől Callan halkan, veszélyesen morgott. – Miért akarjátok a lányt? − kérdezte halkan. A katona vállat vont. − A Tanács utasítása. Nem mondtak szart se róla. Vajon a Tanács tudja? Honnan tudhatnák, kivéve ha Kane továbbadta a hívás után az információkat nekik? – Dobd ide a bilincseket. − Callan a műanyag gyorskötöző felé intett, ami a katona övén lógott. Óvatosan megmozdult. Callan látta megfeszülni az izmait, a szándékot a szemében. Kihúzta az utolsó kését, és célzott, mire a katona megnyugodott. – A következő rohadék, aki próbálkozik, a szívébe kapja − figyelmeztette őket. – Most azt teszitek, amit mondok, de rohadtul óvatosan. A bilincsek a lábánál landoltak. Odadobta a két másik katona egyikének. – Gondoskodj a haverjaidról − közömbösen nézte, ahogy a bilincsek a katonák csuklójára kerültek, feszesen, de nem elég szorosan ahhoz, hogy korlátozzák a vér áramlását. − Ülj le. Kezeket a hátad mögé. − Callan a padló felé intett a fegyverrel. Az felsóhajtott, de azt tette, amit parancsolt.
101
– Miért akarják a lányt? – ismételte meg a kérdést, ahogy megkötözte a katonát, majd a gyorskötözőkkel mindhárom férfi lábát is rögzítette. − És válaszolj erre, vagy a te véred is folyni fog. Hallotta a fogak csikorgását. Könnyen, hatékonyan elkapták őket. Ez nem néz ki jól a nyilvántartásukban. – Velem csak a parancsot közölték. − A katona vállat vont, és a viharvert arcán lemondás tükröződött. − Nem tudom, miért akarják őt. Csak annyit, hogy ő a nőd, és most a Tanács úgy gondolja az ő tulajdonuk. Harag égett Callan gyomrában. A Tanács tulajdona. Eldobható áru. Ha tudták, hogy Merinus a nője, akkor az élete nagyobb veszélyben van, mint az övé volt abban a pillanatban. Körbejárta az embereket, előhúzta a halálos késeket a rejtett tokokból, és a csizmákból. Kis tőrök kerültek elő az ingek alól, amiket belökött a karján az inge alatti tartóba. Volt vagy egy millió hely, hogy elrejtsék a fegyvereket, és csak azt remélhette, hogy megtalálta az összest, amit a katonák magukkal hoztak. – Mikor kaptátok meg a parancsot? – kérdezte meg Callan, kemény hangon. – A múlt éjjel. Sürgősen berendeltek minket, és a Tanács repülővel idehozatott. – Honnan rendeltek be? A katona morgott. − Nos, Callan, ennél te jobban ismered ezt a szart. − Ezt nem fogják elárulni, semmiképpen sem. − Hibáztál. – Nem, az te voltál, amikor megölted az utolsó csapatot − mondta neki halkan a katona. – Jelentették, hogy megmentetted a lányt, és amikor visszatértél a halálból, bebizonyítottad, hogy több számodra, mint egy kíváncsi újságíró. Okosabb is lehettél volna, ember. Callan vett egy mély lélegzetet. Nem ismerte ezt a katonát, de olyan volt, mint az összes többi, akiket ismert. Tudták, hogy mi is volt, és ki teremtette. Tudták, hogy a fő cél az elfogása, de a Tanács elfogadja a halálát is, ha nincs más megoldás. És most, már tudtak Merinusról. – Mondd meg a Tanácsnak és a haverjaidnak, hogy a játékidőnek vége − mondta neki halkan Callan, és visszament a folyosó bejáratáig. − Nem fogok játszani többé. Ölni fogok. Elhallgatott, óvatosan figyelve. Kiszagolta Merinus félelmét, és a kezdődő vágyat a testében. A fenébe is, nem elég gyorsan mozognak. Gyorsan biztonságos helyre kell vinnie. – Merinus − kiáltotta neki halkan. Odarohant hozzá, a lány kezét elérve a széles tenyérébe fogta azt. Átkarolta a lányt, és a katonát figyelte óvatosan. A férfi szeme azonnal a jelre tapadt Merinus nyakán. – A francba, párosodtál vele. − A katona megrázta a fejét, és nézte, ahogy Callan átkarolta a testét, rosszallással telt meg a hangja. − Lehet, hogy jobb lenne, ha már most megölnéd, ember. Soha nem éli túl a vizsgálatokat, amiket azok a szemetek kényszerítenek rá, amikor elkapják. Callan érezte, hogy Merinus megremeg félelmében. – Pszt, ne mondj semmit − figyelmeztette őt, a lélegzete a fülét csiklandozta. − Menjünk innen.
102
Elindult kifelé a barlangból, óvatosan megkerülve a katonákat. Jól képzettek, és még mindig nagyon veszélyesek, még így megkötözve is. Ha ráteszik a kezüket Merinusra, könnyen arra tudnák használni a lányt, hogy őt bármire rákényszerítsék, hogy engedelmeskedjen bármilyen parancsuknak, és ezt ő is jól tudta. A hajnal alig kukucskált át a gerincen, amikor átvágtak az erdőn. A reggeli puha csivitelés, az állatok ébredésének a hangjai, az evés, zavartalan mozgolódás megnyugtatta, hogy a veszély még nem volt túl közel, nem érték utol őket. Ki kellett vinnie őt a térségből, de ahhoz el kell érniük a gondosan elrejtett dzsipet. A többieknek még sejtelmük sem volt némelyik biztonsági intézkedéséről, és azok helyéről. Ez a jeep, gondosan elrejtve és vészhelyzet esetére felszerelve, elég messzire elviszi őket, hogy Merinus biztonságban legyen, és megfizethessen a bátyjának, azért mert elárulta a lányt. El kell vinnie, az egyik biztonságos házba. A testét már fűti a vágy, szüksége van rá, mint ahogy neki is kezd szüksége lenni a lányra. Még ebben a veszélyes időszakban is, érezte, hogy a vágy lüktet a vérében. – Honnan tudták, hogy a párosodtunk? – kérdezte őt, ahogy átvágtak a sűrű erdőn, egy ösvényen, ami úgy tűnt, hogy alig szélesebb, mint egy állat nyoma. – A butaságom miatt – csattant fel. A hibái miatt a végén a lány élete kevesebbet fog érni, mint egy lyukas garas, pedig számára kezdett mindent jelenteni. – Nem csináltál semmit − érvelt kifulladva, de még mindig tartotta a lépést a gyors ütemmel. Amennyire csak lehetett el kellett távolodniuk attól az átkozott barlangtól, mielőtt azok a katonák kiszabadulnak, és hívják a cinkosaikat. – A jel a nyakadon, és az a tény, hogy megérintettelek téged. A karjaimba húztalak – csattant fel. − Én ritkán érintek meg valakit, és csak a tényleges baszás alatt ölelek át egy nőt. És ezt ők is tudják. A katonák mindent tudnak a DNS-emről, a képzésemről, a szokásaimról. Elárultam magunkat. Tele volt önutálattal, és tehetetlen dühvel. Ő követte el az első hibát, amikor megölte a katonákat. Soha nem ment utánuk, hogy megkeresse őket, és csak akkor ölt, amikor nem volt más választása. Tudhatta volna, hogy a rohadékok jelentik Merinust, és az ő szondázó kérdéseit a Tanácsnak. Erre gondolnia kellett volna, a fenébe is, és nem lett volna szabad hagynia, hogy a düh irányítsa a tetteit. Az állatias vágy, hogy megvédje, és biztonságba helyezze, és hogy eltöröljön a nőjére leselkedő bármilyen fenyegetést, még akkor is keményen munkált benne. Ez egyre rosszabb lesz. Minden, amit tenni akart az volt, hogy megöli azokat az embereket a barlangban. Csak az tartotta vissza, hogy tudta Merinus hogyan reagálna, ha megtenné. A lány érzelmi kötődése nem élte volna túl azt a vérontást.
103
20. FEJEZET
Sherra némán állt a motel árnyékában, óvatosan figyelt, szeme összeszűkült, ahogy a kilenc ember elvált egymástól, és a saját szobájába ment. Dühösek, de veszélyesen higgadtak voltak. Már a repülőtéren is figyelte őket, miután otthagyta Docot a menedékházban, majd követte őket Sandy Hookig, és figyelte, ahogy bejelentkeztek. Kane nem emlékeztette őt Merinusra, semmilyen módon. Sötétebb hajú volt, a színe majdnem fekete, a szeme intenzív, hideg kék. Az erős állkapocs és a magas arccsont arra utalt, hogy indián származású, a kemény, könnyed test kiterjedt katonai kiképzésre utalt. Ismerte ezt a fellépést, ahogy egy gyilkos mozgott. Közöttük nőtt fel, és többször is megerőszakolták az ilyen alakok. De erről az egyről személyesen is tudta, hogy az. Ez az ember örömet okozott neki. A kifogásai ellenére, az akarata ellenére, hogy nem szeretné, egy kamera érzéketlen lencséje alá vitte, megbaszva őt, az egyik csúcsponttól a következőig vitte, és a férfi vágya táplálta az övét, és a lány érintése a férfiét. Vajon ez tényleg csak hét évvel ezelőtt volt? Magasságos egek, hogy gyötörte őt éjjel még most is, mintha csak tegnap történt volna. A sötét katona, aki megesküdött, hogy segít neki, hogy megmenti őt. Odajött hozzá, úgy hogy egyik kezében a szabadságát, a másikba pedig a szívét tartotta, és azzal töltötte az éjszakát, hogy megtanította a női test örömeire. Miután elment, soha nem tért vissza. De az orvosok igen. A videóval, nevetve, gúnyolódva, azokon a dolgokon, amit Kane Tyler tett vele, hogy ő is megtegye, mindezt a tudomány nevében. A nemi erőszak nem termékenyítette meg őt. Tudni akarták vajon az orgazmussal menne-e. A keze ökölbe szorult a dühtől, ahogy kilépett a szobából, lustán befejezni egy cigarettát, amit nemrég gyújtott meg. Meg akarta ölni. Megesküdött, hogy megöli, ha valaha rátalál újra. Megesküdött, hogy megfizet a fájdalom minden pillanatáért, amit elszenvedett annyi évvel korábban. Megesküdött, hogy fizetni fog azért, hogy hazudott neki, és ezt olyan könnyedén csinálta, hogy nem jött rá. Elárulta őt, mint ahogy elárulta a saját húgát is. A férfi arckifejezése megkeményedett, amikor az utolsó ajtó végre bezárult, és ő egyedül maradt vele. – Hol van Merinus? − A hangja vad volt, lüktetett benne a düh, amitől végigszaladt a testén egy kényelmetlen érzés. − És mi a faszért nem találkoztunk a repülőtéren, ahogy ígérte. – Nekem van egy jobb kérdésem − mondta az árnyék biztonságából. − Miért árulja el a bátyja a húgát, mikor az árulása előestéjén megesküszik, hogy szereti, és segítséget ígér neki? − A férfi lassan megfordult, mintegy mellékesen, míg szembe nem nézett vele. Kemény céltudatosságot látott az arcán, és meglepetést. – Mi a fenéről beszél? – Egy teljes csapat katona szállta meg Callan házát. Egy tucat ember. Annyit tudok biztosan, hogy nem kapták el őt, vagy Merinust. De azt tudom, hogy akarják a lányt. Tudnak róla. – Mit tudnak róla, az isten szerelmére? – A férfi a hajába túrt, a hangja halk, de durva volt a dühtől. − Mi a fenéért támadtak most? – Tudják, hogy a húga párosodott Callannal − mondta neki óvatosan. 104
– Mint ahogy maga is tudta. Vagy mégse? Nézte, ahogy az arca riasztóan elsápad, kék szeme elkerekedik. – Az a szemét megérintette őt? – vágta oda dühösen. – Nem – vontatottan, gúnyolódva beszélt. − Vele párzott. Biztosan emlékszel a fogalomra? És most a Tanács többé már nem törődik azzal, hogy Callan élő vagy halott. Akarják a nőt és a gyereket, akit hordoz. De maga már tudta ez, nem igaz, Mr. Tyler? Mi másért támadnának mindössze pár órával azután, hogy beszélt veled? A férfi lassan ingatta a fejét. – Soha nem árultam el a húgomat. Én nem. − Hangjától végigfutott a hideg a gerincén. Sherra összevonta a szemöldökét. – Azért jöttem, hogy megöljem, Kane Tyler − mondta óvatosan. Nem úgy tűnt, mintha meglepődött volna. Száját gúnyosan elhúzta. – Talán elhalaszthatja a piti kis kísérletét annyi időre, hogy megmentsem a húgom seggét – vetett oda. − Mi a fasz ez a párzási szar? – Később – kicsit felcsattant. – Ez most nem a magyarázatok ideje. Most annak van itt az ideje, hogy elmondja nekem, a Tanács honnan értesülhetett a párzásról, ha Merinus nem mondta el magának. És Sherra majdnem biztos volt benne, hogy nem tudta. Ő egy hazudozó volt, de ebben az egy esetben, igazat mondott. A képességei nőttek az évek során, az eltelt időtől és a kétségbeeséstől. Most már ismerte a hazugság szagát, mint valami kóros szemetet. – Ki vagy te? − A férfi hangja sistergett. − És neked most, egy kicsivel többet kell mondanod, ezek után, minthogy te egy nő vagy. Nem tudok segíteni Merinusnak vagy Callannak ilyen kevés információval. Vett egy mély lélegzetet, és Sherra kilépett az árnyékból. Nézte, ahogy a férfi szeme tágra nyílik, látta, hogy a gyanút felváltja a tudás. – Téged tényleg nem öltek meg − suttogta, pislogott, és próbálta meggyőzni magát, hogy a nő ott van. A keserűség hullámokban öntötte el, olyan intenzív fájdalommal, ami azzal fenyegette, hogy megfullad tőle. – Nem, szerelmem, engem nem öltek meg. De ez nem jelenti azt, hogy te sokkal tovább fogsz élni. És Sherra szembenézett a múltjával, ahogy még soha azelőtt. A rémálmok és a törött remények darabjai vették körbe, amik belerántották a lelkét egy olyan sivár, sötét űrbe, amiből félt, hogy soha nem szökhet el. Érezte a háborgó vágyat, a szükséget, csakúgy ahogy Callan és Merinus érezte azt, miközben a vére száguldozott, nagyon is. Előtte állt az az ember, aki évekkel ezelőtt elárulta őt. Egy sivár, hideg laborban, ahol a férfi teste munkálkodott rajta, aztán beletaszította őt a gyönyörbe, minden olyan akadály ellenére, amit ő felsorakoztatott ellene. A társa. Az apja a gyermeknek, amit ő elvesztett. Az egyetlen férfi, akit megesküdött, hogy megöl. Sötétedés előtt értek a Callan által elrejtett dzsiphez. Az óvintézkedésekhez a férfi ragaszkodott, így nehéz terepen mentek keresztül, és a félnapi túra egy teljes napot vett igénybe. Betolta Merinust a kocsiba, egy ima kíséretében fordította el az önindítót, és 105
megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor az autó könnyen beindult. Kihajtott a kicsi elhagyatott fészerből, ami egy fakitermelés szélén épült táborhoz tartozott és elindult az úton, átlagos sebességgel. Merinus a hátsó ülésen feküdt, fáradtan, kimerült a futástól és attól, hogy a drogként viselkedő vágy tombolt a testében. Callan gyorsan átvette a katonai pólóját egy sima fehér pamut pólóra. Haját egy baseball sapka alá tűrte, és a fegyvert könnyen elérhető helyre fektette maga mellé. Az út a következő városba nem volt messze, és ha marad ezen a főúton, távol az ismert útvonalaktól, akkor lehet, hogy kikerülnek innen viszonylag sértetlenül. A biztonsági ház több órára volt mostani otthonától. Egy nagyváros szélén, szerényen, csak néhány szomszéddal, és teljesen felszerelten várta. Elég hosszú ideig elrejtőzhetnek ott, hogy kiderítse, mi a fene történt. Pár órával később beállt a garázsba, és fáradtan sóhajtott, amikor a garázsajtó automatikusan bezárult mögötte. Merinus korábban nyugtalan alvásba zuhant. Nyöszörgött, néha forgolódott, de a fáradtság ami ellepte a testét túl sok volt. – Ott vagyunk? − a hangja álmos volt, lassan felemelkedett az ülésről, és felkelt. Jó Isten, akarta őt. A lány készen állt rá, nedves volt a teste. Vett egy mély lélegzetet. Először be kell vinnie a házba. – Gyerünk − kiugrott a jeepből, majd segített neki kiszállni, óvatosan a karjába emelte, és megindult az ajtó felé. – Tudok járni − tiltakozott, de még közelebb simult a férfihoz, szája megtalálta a nyaka meleg bőrét, ahogy a férfi beillesztette a kulcsot a zárba. – És én tudlak vinni − mondta neki, és érezte, hogy valami a mellkasában összeszorul, ahogy szorosan magához ölelte. A ház sötét volt, és csöndes. Felkapcsolta a kis lámpákat, amikor belépett a konyhába, figyelmesen beszívta a levegőt, hogy biztos legyen benne, hogy nem várta meglepetés. Minden, amit érzékelt az a ház zárt illata volt, és a meleg, nedves nő. – Éhes vagy? − Belépett a nappaliba, lerakta a lányt a kanapéra, és hátralépett. A hajába túrt, és felnézett rá. – Igen. És egy zuhany is kéne. Le kell zuhanyoznom − sóhajtotta. – Hol vagyunk? − Ashland másik oldalán − mondta neki halkan. − Gyere, megmutatom, hol a zuhanyzó, hogy le tudj fürödni. Én a másikat fogom használni, és együtt megvacsorázunk, amikor végeztem az étel elkészítésével. Nem tart sokáig. Bevezette őt a hálószobába. A nehéz fából készült bútorok, és a makulátlan megjelenés személytelen hangulatot árasztott. Soha nem törődött sokat a lakhelyéve, de az a tény, hogy ez teljesen az ellentéte annak, amit ő személy szerint választott volna, tette ezt a házat sokkal biztonságosabbá. – Menj tovább. − Bólintott a nagy és fejedelmi fürdőszoba és a hatalmas kád felé. − Majd kirakok egy pólót, hogy felvedd. Én a másik fürdőszobát használom. A lány visszafordult hozzá, szemhéja félig lecsukódott, a fáradtság húzta le, és még mindig a legszebb nő volt, akit valaha látott. Felemelte a kezét, hogy végigsimítsa az ujjait az arcán, és csak nézett le rá, vágyott rá. Csak az a tény, hogy a lány teljesen elnyűtt, fáradt és éhes volt, tartotta vissza attól, hogy ráfektesse a nagy, használatlan ágyra, és ki-be járjon benne. Hozzányomta az arcát az ujjaihoz, egy mosoly megemelte a szája sarkait, ahogy az ajkát biggyesztette. 106
– Nem kell sietned. − Callan lehajolt hozzá, ajkai rebbenve megérintette az övét, egy gyengéd csókra. − Én előtted elkészülök, a zuhany után elkészítem a vacsorát. Feljövök hozzád, ha kész. – Szeretlek, Callan. A szíve darabokra tört. Érezte, hogy összetörik, a szilánkok becsapódtak a lelkébe, ahogy felnézett rá, a szeme az álmosságtól elnehezedett, a teste tele volt vággyal, az életét több veszély fenyegette, mint amennyiről tud, és még így is ezeket a szavakat suttogta neki. Becsukta a szemét, el akarta torlaszolni a fejében azt a helyet, ahonnan a fenevad üvöltött ki nyomorában. – Nem − suttogta, és megrázta a fejét. Ők már összekötődtek, örökre összeköti őket a vágyuk egymás iránt. Ezzel a teherrel nem tudott szembenézni. Érezte az ujjait az ajkán. Remegtek. Kinyitotta a szemét, és látta, hogy egy könny folyik ki az egyik szeméből. Ez elindult lefelé az arcán, sivár és magányos utat vágva magának a poron és a piszkon keresztül, ahogy ők is végigmentek a hegyen. – Igen. − A lány hangja remegett, és küzdött a többi könnyével. Üvölteni akart e miatt az igazságtalanság miatt. A sors nevet rajta. Az egyik kezébe fektette minden álmát. A másik kezébe fektette a halálát. Magához húzta a lányt, szinte összetörte a mellkasán, ahogy harcolt a saját könnyeivel, a kiáltásokkal, ahogy a fenevad szenvedett belül. – Csak azt akartam, hogy tudd, Callan, már a párosodás előtt is szerettelek. Mikor még csak egy kép, egy történet, egy férfi voltál, már akkor sem tudtam megállítani az álmaimat. − Szavak megsebezték a szívét. − Nem akarok anélkül meghalni, hogy tudnád, hogy szeretlek. Hogy szerettelek még mielőtt megérintettél. Callan megborzongott. Karja megfeszült körülötte, arcát a nyakába temette. Ajkát a kis sebre nyomta, ahol megjelölte a fogával a szenvedély magasságai alatt. – Amikor először láttalak, te a koszos parkolóban álltál a kútnál, azt az átkozott farmert és azt a felsőt viselted, ami kivillantotta a hasadat − mondta rekedten. − A farkam átkozottul közel járt ahhoz, hogy kirepessze a farmerom, és a szívem vérzett. Mert néztem a nőt, aki az enyém volna, ha az életem a sajátom lenne. Az élete nem a sajátja, de a lány ott volt. A természet elvette a választást tőle. És az megöli őt, ha nem tudja megvédeni a lányt. Callan tudta, hogy az esélye annak, hogy megvédje, a mai nap után egyre kevesebb. A Tanács most már tudott róla. Tudtak a párosodásról. Visszahúzódott, nem tudta elviselni, hogy tovább érintse, nem tudta elviselni, hogy a bizonytalan jövővel szembenézzen. Elátkozott lelkük a pokolba kerül, és Merinusnak jobb volt, amíg halottnak hitték, mint hogy kockáztatja az életét így. A lánynak nem volt esélye. Végül, elkapnák. Ahogy végül mindig elfogták őt is. Végül. Elfordult tőle, és elindult a hálószoba ajtó felé. – Fürödj − suttogta, a hangja feszült volt, a fájdalom a lelkében majdnem megfojtotta őt. − Hamarosan készítek valamit, amit ehetünk. Hallotta, ahogy a háta mögött felsóhajt. Egy elveszett, fájdalmas sóhajjal, ami keresztüldöfte, megsebezte, még több fájdalmat okozva annál, ahogy már eddig is fájt neki. Olyan ártatlan volt. Átkozottul ártatlan a borzalmakhoz, amik várnak rájuk. Hogyan is tudná garantálni a biztonságát? Mit tehetne, hogy távol tartsa a megaláztatástól és a fájdalomtól, amikről tudta, hogy szenvedni fog tőle a jövőben? 107
Álljon ki a nyilvánosság elé, ahogy kérte? Ez a kérdés kísértette. El tudta volna viselni a megaláztatást, a bulvár történeteket, és az elítélő ítéleteket. Vállalja azt a lehetőséget, hogy megbélyegzik, elítélik, ha ettől a lány biztonságban lesz. Ha ettől biztonságban lesz. De ha a bátyja volt az, aki elárulta őt, akkor nem. De ha a másik gyanúja igaz, akkor egyáltalán nem a bátyja volt. A fáradtság elöntötte, a reménytelenség egy mellékes mozzanat felé terelte a figyelmét. Valami volt azokkal a katonákkal ott a barlangban. Egy megfoghatatlan illat szinte teljesen elkendőzve az emberek gonosz bűzével. Először nem vette észre, csak később, miután Merinus elaludt a dzsipben és újra megérezte. Ott volt egy szag, egy másik illat, ami nem a katonáké volt, egy emberé akit Callan jól ismert. A mellkasa megfeszült a tudástól, annak ellenére, hogy mindenképpen tagadni akarta. Azokat a védett barlangokat okkal nem használták. Azok a barlangok még azok előtt az emberek előtt is alig ismertek, akik ezen a területen laktak a hegyekben. És senki sem tudott az összekötő barlangokról, amiket Callan lezárt évekkel korábban. Gyorsan levetkőzött, beállította a vizet, és belépet a zuhany alá. Le akarta mosni magáról a rémület és a fájdalom emlékeit, de ez nem volt lehetséges. El akarta mosni a fogantatása gonoszságát, az emberiség elleni bűncselekmény bűzét, amit elkövetett, amire felhasználták. De még egyszer nem teszi meg. Csak annyit tehetett, hogy eltakarítja a mocskot, és újra kétségbeesetten elrepül egy biztonságos helyre, és imádkozik Istenhez, hogy tévedjen az áruló kilétét illetően. Elég vér tapad a kezéhez, és nyomasztotta a lelkét, nem akarta elkövetni a múlt bűneit újra, nem akarta szaporítani bűneit azzal a bűnnel, hogy meggyilkolja azon kevesek egyikét, akiket szeretett. – Callan. − Meglepetésében megrándult, ahogy egy sziluett megjelent az üvegajtón kívül. Formás, kicsi és törékeny volt. Merinus ott állt a párás kabinon kívül, hangja tétova, hívogató volt. A sínen végigcsúsztatva az ajtót, kinyitotta azt. Sugárzóan meztelen volt, a remény és a szükség csillogott a szemében. – Merinus − sóhajtott, és megrázta a fejét. – Kell valaki, aki megmossa a hátam. − Felemelte a fürdőkesztyűt, reménykedő arccal, ébredező testtel állt előtte. Vajon valaha képes lesz ellenállni a vágya illatának? Callan tudta, hogy nem. Soha nem fog tudni ellenállni. Ahogy megérezte a lány illatát megrészegült tőle. Ott állt a víz alatt, és simogatta a forró bőrét a víz, és tudta, hogy ez a forróság semmi ahhoz képest, amikor behatol a testébe. – Meg foglak dugni − nyögte. A lány szomorúan elmosolyodott, ahogy belépett hozzá a fülkébe, és becsukta maga mögött az ajtót. – És én szeretni foglak − suttogta. A lány kezei elidőztek a mellkasán, végigsimítottak a bőrén, ujjaival megtapogatva az izmokat. Levette a lány kezéről a mosdókesztyűt, és hanyagul a kis zuhany polcra ejtette maga mellett. Figyelte, ahogy a haján, behunyt szemén, és sápadt arcán a víz lépcsőzetesen folyik végig. Élvezkedett a forró víz alatt, mozgatta a fejét, hogy a víz mindenhol áztassa. – Akkor hadd mossalak meg, szépségem − mondta neki lágyan. Sokkal lágyabban, mint amennyire a nyugalma engedte. Mint amennyire akarta. A teste fájt attól, hogy mennyire szüksége van rá, fizikailag és érzelmileg is. 108
A tenyerébe öntötte a bőséges mennyiségű sampont és elkezdte megmosni a haját. Ujjaival simogatta fejbőrét, masszírozta a nedves selymen keresztül, és megsimogatta az érzékeny fejbőrét. A lány felnyögött a gyönyörtől, teste súrolta őt, ahogy közelebb hajolt a mellkasához, a nyelvét lassú érzékiséggel végigfuttatta a férfi sima mellbimbóján. A teste megfeszült, és egyre melegebb lett. Még egyszer alátolta a zuhanyrózsa alá, kiöblítette a haját, és figyelte, ahogy a hab lesiklott a vállára, és a mellére. Úgy siklott végig rajta, ahogy ő akarta simogatni. Megcsókolta a szaténpuhaságú bőrt, elrejtve a kemény rózsás mellbimbókat egy másodpercre. Amikor a hab maradékát is lemosta, levette a szappant a polcról. Otthagyta a mosdókesztyűt. Azt akarta, hogy semmi, de semmi ne válassza el a habtól csúszós kezét, a lány bőrétől. Felhabosította a szappant a kezében, és úgy nézett le rá. A szeme üveges volt a szenvedélytől, a teste remegett a fáradtságtól és a vágytól. – Eszel mielőtt lefekszel aludni − mondta neki halkan, önkéntelen mosollyal a szája szélén. A mosolya eltűnt, amikor megérintette a lányt. Merinus zihált, hozzátapadt, ahogy a kezeivel körbefogta a melleit, az ujjaival megfogta a mellbimbóit. Lassan, centiről-centire befedte a testét a krémes habbal, letérdelt a lába elé, széttolta a combjait, és az ujjait átfuttatta a sima bőrön a puncija felett. – Imádom, ahogy hozzám érsz − zihálta, ahogy ujjai elkezdték simogatni, mosni ott. A szappanos víz lefolyt a combjain, illata keveredett a mámorító illatú nőies vágy illatával. Callan nekidöntötte a fejét a hasának, az egyik karjával átölelte a combjait, hogy ott tartsa őt, míg a másikkal még jobban széttárta a lábait. Meg kellett ízlelnie a lányt. Nem tudott tovább várni. A nyelve befurakodott a selymes redők közé, és körbejárta duzzadt csiklóját. Remegett a markában. A keze a hajába vájt, kapaszkodott belé, ahogy lágy mozdulatokkal ütögette a kis rügyet, óvatosan, hogy távol tartsa a nyelve durvább részét tőle. Ha csak a hegyével simogatta körül a csiklóját, érezte, hogy borzong, a hasa megfeszül. A szájába szívta, majd éppen annyi nyomást alkalmazott, hogy a csípőjét hozzányomja, a szűkölő nyögése megakadjon, ami eddig megtöltötte a tusolót, ahogy ingerelte őt. – Callan, kérlek – a lány még jobban a szájához nyomta magát, ahogy ő hozzászorította a falhoz, aztán felemelte a combját a vállára. Felsikoltott, amikor a nyelvével felnyársalta belülről. Mélyen, keményen, tágította az izmokat a vaginájában, ahogy kereste a függőséget okozó vágya ízét. Egyik kezének ujjaival folytatta az ingerlő mozdulatokat a csiklóján, és figyelmen kívül hagyta a saját igényét az azonnali kielégülésre. Nem akarta elsietni, ki akarta élvezni az ízét és az érintését. Finoman nyalta a lányt, aztán nyögött, ahogy a nedve bevonta a nyelvét és az ajkát. Annyira készen állt. Nedves volt érte, könyörgött neki, izmai összeszorultak nyalakodó nyelve körül, ahogy várta a megkönnyebbülést, amit csak vele érhet el. – Az enyém − nyögte a redős bőrbe, gyorsabban, erősebben nyalva. – Az enyém − kiáltott fel a lány, kezét ökölbe szorította a hajában, a hangja vad volt a kezdődő orgazmustól. − Örökké az enyém. És az övé volt. A lányé. És a lány az övé. Felállította a lábára, majd kicsit megemelte, benyomakodott a combjai közé, a farka elmerült benne egy gyors lökéssel, és teljes hosszában birtokba vette őt. Callan csikorgatta a fogait attól a tüzes örömtől, ami átcsapott a teste fölött.
109
A lány szoros volt, és annyira átkozottul forrón fogta őt egy selymes ökölbe, hogy elakadt a lélegzete. Az öröm sikoltása szállt fel a lány ajkáról. Összeszorult, ringott körülötte. Hátrahúzódott, majd újra keményen előrelökött, a lány azonnal elélvezett, a pulzálások a merevedése körül azonnal megsemmisítették a maradék önuralmát. Magához szorította a karjával körbeölelte, az ágyékával erősen tartotta, ahogy küzdött, hogy mélyebben, közelebb legyen hozzá. Isten irgalmazzon neki, a lány volt minden, ami most számított. Minden megvolt a lányban, a szív, a lélek, és a test. Ez volt minden, amiről álmodott, és több, mint amit valaha is remélt. Könyörtelenül simogatta belülről, érezte, ahogy a lány újra a csúcs felé tart, hallotta a nyögéseit, érezte a tüske felbukkanását és tudta, hogy az eksztázis számára is csak másodpercekre van. Erősebben tartotta őt, szorosabban, gyorsabban, keményebben lökött. Merinus még egyszer összerándult a karjaiban, és ahogy a farka mélyen beletemetkezett, a magját belövellte, hallotta őt sikítani, és második alkalommal érezte, ahogy eljut a csúcsra. És a lány karjaiban, ebben a pár végtelen másodpercben megtalálta a békét.
110
21. FEJEZET
Két napig maradtak rejtőzködve a házban, és ez alatt az idő alatt Callan fel-alá járkált, kikoptatta a padlót, és folyamatosan ellenőrizte a titkos e-mail fiókját. Már mindenki bejelentkezett, biztonságban voltak, de két üzenettől az önvédelmi ösztönei beindultak. Az első Dayané volt, esküszik, hogy Kanet és a Tyler fiukat látták találkozni a katonákkal, hogy koordinálják a keresést Callan után, amely kiterjedt a hegység minden négyzetcentiméterére. A másik Sherrától jött, és tájékoztatta őt, hogy ő és a rokon kétségbeesetten keresi őket, hogy információkat adjanak át. Hevesen átkozódott, ahogy ez az e-mail megérkezett. Azt mondta neki, hogy maradjon, hogy halassza el a találkozóját Kane Tylerrel. Miért is vette ezt a saját kezébe? És ki hazudik? Sherra vagy Dayan? Ez az első alkalom születésük óta, hogy Callan kezdte megkérdőjelezni a Falka hűségét. – Minden oké? − Merinus állt a konyha és a nappali között, és aggodalmasan figyelte. Haja kuszán keretezte az arcát, az alvástól még mindig kipirult a bőre. Egy órával ezelőtt hagyta ott az ágyban aludni, a szex egy következő rohama után, ami átkozottul közel vitte ahhoz, hogy teljesen lecsapolja. A lány az ő egyik pólóját viselte. A kék pamut szegélye befedte a combjait és lógott a karcsú vállain. Az intimitástól, hogy az ő ruháját viselte, a belsőjét egy ütésként elöntötte a vágy, amit nem tagadhatott. A birtoklás, nyersen és forrón lobogott benne. Az asszonya. – Minden rendben − nyugtatta meg halkan, nem hajlandó még jobban nyugtalanítani. Mégis látta az aggodalmat a szemében, és tudta, hogy nem sikerült becsapnia őt. Az életük egy hajszálon múlott, és a helyzetükben rejlő veszélyek megrémítették. Merinus nem ismerte a gonoszság mértékét, ami a Tanácsban lakozott és imádkozott, hogy soha ne is tanulja meg. – Kapcsolatba kell lépnünk Kanenel, Callan, − szóba hozta az egyetlen témát, amit nem volt hajlandó még megvitatni sem. − Minél jobban aggódik, annál jobban elmegy az esze. És ez nem jó senkinek sem. A feltétlen hit a bátyjában, tükröződött arcán. A családjára gondolt, mielőtt magára gondolt volna. Bízott bennük, még akkor is, amikor ő nem tudott megbízni senkiben sem, főleg abban az átkozott katona testvérében. – Biztosnak kell lennem benne, hogy nem árult el minket egyszer már, Merinus. − Megrázta a fejét, és visszafordult Sherra e-mailjéhez. Azt kellett feltételeznie, hogy Kane árulta el, vagy egyikük a sajátjai közül. Melyikükről volt a legvalószínűbb, hogy őt és Merinust elfogva vagy holtan szeretné látni? – Kane nem árult el engem, Callan − mondta neki halkan. Nem volt harag a hangjában, sem kétség. Feltétel nélkül bízott a bátyjában. – Hogy lehetsz ilyen biztos benne, Merinus? − durván felsóhajtott. − A támadás egy órával azután kezdődött, hogy beszéltél vele. – Tudom, mert ismerem Kanet. − Megrázta a fejét, és beljebb jött a szobába. Elment mellette a kanapéhoz, leült, és ünnepélyesen nézett rá. – Kane olyan volt, mint a bolygó hollandi, amikor apa megmutatta neki a dobozt, amit az anyád küldött neki a halálakor − kezdte.
111
− Nem tudom, miért, de tudom, hogy megsebezték. Sérült és dühös volt, de nem rád. Hónapokat töltött a bizonyítékok megszerzésével, azon dolgozik, hogy felfedje a Tanács tagjait. Van egy listája a támogatóidról, az ellenségeidről, és egy köteg bizonyíték ellenük, amiért rettegnek tőled. Callan ránézett. – Miért nem mondtad ezt korábban? − kérdezte. – Megpróbáltam elmondani, de soha nem akartál meghallgatni − forgatta a szemét a hirtelen érdeklődés miatt. − Mondtam, hogy már minden el van intézve. Azt hitted hazudnék neked? – A pokolba, ha tudtam volna, hogy mit gondoljak akkor, vagy ha tudnám, hogy most mit gondoljak − morogta, leállította az e-mail programot, és járkálni kezdett. − Tudom, hogy elárult valaki, aki közel áll hozzánk, és ezzel vádolni a bátyádat, a pokolba is, sokkal könnyebb, mint a másik lehetőség. − Jobb, mint elhinni, hogy egy, a sajátjaim közül csinálta. Nem tudta kiverni a gondolatot a fejéből, hogy a sajátjai közül valaki elárulta őt, vagy annak az illatnak az emlékét ott a barlangban, ami megragadt a katona testén. – Ki az az alternatíva? − kérdezte Merinus óvatosan. − Callan, Kane nem tudta, hogy mi párosodtunk, vagy bárhogy is nevezzük ezt. Ráadásul abban sem lehetett biztos, hogy szexeltünk. Gyanakodott, de nem tudta, és azt sem, hogy ez valami mélyebb. – Tudnia kellett. − Callan összevonta a szemöldökét. Tudta, hogy Kane legalább gyanította, hogy húga érzelmileg túl közel került a szeretőjéhez, ahhoz hogy elhagyja. A Tanács ebből már gyanította volna a többit. Merinus felsóhajtott. − Lehet, hogy ő is, de nem árult volna el engem vagy téged. Túl sok munkát fektetett ebbe, túl sok kockázatot vállalt magára nézve is. – Miért? − Callan hangja csattant. − Miért csinálja ezt, ha csak egy történet? Nem volt szüksége semmire, több bizonyítékra sem, mint amit Maria adott, ennek elégnek kellett lennie a storyhoz. Merinus az ajkába harapott elgondolkodva. – Nem tudom, miért − ismerte el végül. – Csak azt tudom, hogy megtette. És tudom, hogy nagyon ideges, mióta ezen dolgozik, szinte megszállottja lett. Nem árulna el téged, nem csak azért, mert ezzel engem is kockáztat, hanem azért is, ami hajtja őt. Callan torkát halk morgás hagyta el. – Ez egy olyan szexi hang. − Megfordult meglepetésében, amiért szórakozottság hallatszott a hangjában. Nézte őt, ahogy a teste a változatosság kedvéért ellazult, a feje elgondolkozva oldalra billent. – Mi az? − kérdezte óvatosan. – Az a morgás a hangodban − mondta, miközben erős vágy sütött a szeméből. – Ettől elkezdek remegni, ez eléri, hogy a testemet a tiedhez akarjam dörzsölni. A hevület még nem volt rajta. Alaposan beleszagolt a levegőbe. Az illata meleg, készséges női illat volt, de nem volt benne az a kétségbeesett vágy, amihez hozzászokott már, amikor akarta őt. Callan figyelmesen nézte, de nem látott semmit rajta, amely arra utalna, hogy a 112
kémiailag indukált igények elárasztották volna. Ennek a szaga nem volt a levegőben, nem volt kétségbeesett, nem voltak feszült izmok, amelyek utalnának a szükségre. Mégis volt valami megfoghatatlan. Akárcsak a tavasz leghalványabb illata. Azt elismerte, hogy több, mint kicsit zavaros volt most a lány. – Miért nézel így rám? – a lány beletúrt az ujjaival a hajába, megpróbálta kicsit rendbe szedni azt. Még mindig szexis és kócos volt, bár meleg és hívogató is. – Akarsz engem. – A férfi teljesen ledöbbent, ezen a tényen. – Nos, tényleg? – egy olyan pillantást vetett rá, amivel kétségbe vonta az intelligenciáját. − Csak most jöttél erre rá, Sherlock? Callan összevonta a szemöldökét. – Asszony, te egy rosszindulatú teremtés vagy. – Hagyta, hogy a dübörgés a mellkasában visszhangozzon a hangjában. A lány arca kipirult, és az arckifejezése mutatta, hogy csábító hatással volt rá. – Én egy szuka vagyok − egyértelműen nevetett rajta. − Kérdezd meg Kanet, elmondja neked. A bátyja említése kijózanította. Bedugta a kezét a farmerja zsebébe, és az ablakhoz lépett, amit befedtek a nehéz függönyök. Nem nézett ki, nem volt rá szükség. Elég vadon élő állat élt a területen, hogy ha idegen lenne a környéken, ő tudja. A madarak éneke megszűnne, a békák megszakítanák a kora esti szerenádot. – Van olyan kapcsolatod vele, ami nem a mobiltelefon? − kérdezte. Sóhajtott, ahogy kijózanodott. A lány tele volt nevetéssel és reménnyel, a körülmények ellenére. Ártatlansága lenyűgözte, és megrémítette őt. – Nem, nem igazán. − Pillantott hátra, ahogy vállat vont. − Kane biztosította azokat a telefonokat, amiket használtunk, mielőtt eljöttem, úgyhogy a hívásokat nem hallgathatják le, vagy nem követhetik. Mindkét készüléken van egy kijelző, arra az esetre, ha a lehetetlen megtörténik, és valaki kapcsolódik a vonalra. Megtett minden óvintézkedést a telefonokkal kapcsolatban. Merinus a készülékét eldugta a zsákjában. Érezte, hogy rezeg kora reggel, amikor ő előásta a lőszerét és a pisztolyát. – Vagy a testvéred, vagy az enyéim közül valaki elárult minket − mondta neki, és nézte, ahogy az arca elsötétül a döbbenettől. − Bajban vagyunk, Merinus. A Tanács tudja, hogy már párosodtam veled, őket semmi sem állítja meg, hogy elvigyenek téged. Mindent megtettek, hogy tenyésszenek minket, miközben mi fogságban voltunk, gondolom azt hiszik, hogy a gyerekeinket könnyebb lenne irányítani, mint minket. Ha téged elvisznek, akkor engem is irányítani tudnak, és ők ezt tudják. Nézte, ahogy a félelem elöntötte az arcát. Nagyot nyelt, kezével megragadta az ing anyagát a derekánál, ujjai elfehéredtek, a feszültség lerohanta a testét. – Mit tegyünk? − kérdezte. Érdesen felsóhajtott. – Két lehetőségem van, és egyik sem biztonságos. Elhagyhatjuk az országot, és eltűnünk, de ez nem garancia arra, hogy nem találnak meg minket. Soha nem leszünk igazán biztonságban, sem mi, sem a gyerekeink. Vagy megbízhatok a családodban, és azt csinálom, amiért eredetileg jöttél, hogy meggyőzz, de még akkor sincs garancia semmire, ha ezt teszem. Mindkét választás bővelkedik veszélyben Merinus. Nem lesz béke számunkra, bármelyik utat is választjuk. 113
Remény árasztotta el az arcát. Annyira hit a testvéreiben és az apjában, hogy azt hitte, minden problémát meg tudnak oldani. Azon töprengett, hogy milyen lett volna, ha őt is ilyen biztonságos, védett környezetben nevelték volna fel. Milyen lenne bízni valakiben. – Kane tudja, mit csinál, ahogy a többiek is, Callan − ígérte neki kétségbeesetten. – Hét testvérem van, mindegyikük több mint hat hónapja dolgozik ezen. Gray az FBI-nál van, Caleb magánnyomozó, Kanenek mindenféle kapcsolatai vannak a CIA-nál és az egész tengerészetnél. Több aktányi bizonyítékuk van, de szükség van arra, hogy alátámaszd azt. Meg tudod tenni, Callan. Együtt meg tudjuk csinálni. Arckifejezése könyörgő volt, szeme tágra nyílt, és annyira tele volt bizalommal. Ezúttal benne. Úgy nézte, mintha egyedül ő tudná megoldani ezt a problémát. A pokolba kívánta az ártatlanságát, de azon kapta magát, kétségbeesett hinni akart benne. Biztos, hogy nem lehet ilyen egyszerű. Miután évekig futott, az évtizedes kétség és a reménytelenség után, lehet, hogy tényleg ilyen egyszerű lenne? Hát persze, hogy nem tudta, de mi más is maradt? – Várunk még egy napot – sóhajtott fel végül, és hátrapillantott a számítógépre, az e-mailek amiket kapott, jobban zavarták őt, mint amennyire szerette volna bevallani. Tanner és Taber minden üzenetét elküldte másolatban a falka többi tagjának is. Sherra nem. Az e-mailjei egyenként jöttek, gondosan kódolva. A lány már nem bízott senkiben sem, csak Kane Tylerben és önmagában. – Azt hiszem, hogy Dayan árult el engem − mondta végül halkan. − Az ő illata volt a barlangban, és a katonákon. Tudott a párzásról és dühös volt emiatt. Az instabilitása hajtotta a szakadék szélére. A férfi elrejtette a haragját, a fájdalmát. Ha Dayan elárulta a Falkát, akkor emiatt Callannak meg kell ölnie. Dayan lesz az üldözött, valami, amiről Callan megesküdött, hogy a többiek soha nem lesznek többé. – Callan. − Merinus közelebb jött, arckifejezése sivár volt, tele fájdalommal miatta. Megrázta a fejét, és eltávolodott tőle. Nem akarta, a gyengédségét most nem, miközben tele volt dühvel. – Kivittem őket, és a szökésük nyomait elfedtem a tudósok, a katonák és orvosok halálával − suttogta. − A haldoklók sikolyai még mindig visszhangoznak a fülemben, a halálesetek, a babák az inkubációs csövekben, még mindig majd megszakad a lelkem. − Végighúzta a kezét a haján, és harcolt az évek óta tartó rémülettel és megbánással. – Azt tetted, amit tenned kellett, Callan. − Megadta neki a teljes elfogadását, akkor, amikor ő saját maga ezt nem tudta elfogadni. – Megesküdtem, hogy soha nem fognak rájuk újra vadászni − suttogta, és harcolt az újra felszakadt szaggatott sebbel a lelkében. − Nem szeretnék vadászni a testvéremre, Merinus. Tudni, hogy a vadállat legyőzte őt, az nem ad reményt a többieknek. – Ez most komoly? – Hitetlenkedve, dühös hangon kérdezte. Meglepetésében felé fordult. Kezét a csípőjére támasztva, a szemöldökét összehúzva úgy bámult rá, mint aki elvesztette az eszét. – Hogyan? − kérdezte óvatosan. A fenébe, a lány nagyon szeszélyes lehet. – A vadállat legyőzte őt? – felhorkant, a divatosnál egy kicsit férfiasabban. Valószínűleg Kanet hibáztathatja e miatt a szokás miatt is. 114
− Sokkal valószínűbb hogy az emberi természet az, ami kijött. A francba, Callan, az állatok nem árulják el egymást. Egy kicsit gyakrabban nézd a Discovery Channelt. Szükséged van egy kis kutatásra, drágám. Csak az emberek adják el egymást, és csak az emberek ölnek ok nélkül. Úgy mondanám, hogy talán Dayan egy kicsit emberibb kódolású, mint a többiek közületek. Keresztbe tette a karját a mellén, úgy nézett le rá, mintha ő egy gyermek lenne, akinek szüksége van a kioktatásra. Hol volt a nő félelme? A tisztelete? Még a tudósok is nagyobb félelmet mutattak felé. Felhúzta a szemöldökét. Nem érti, mit hoztak a tudósok létre, hogy próbálták meg edzeni őket. Megbocsátja neki a tudatlanságát, döntötte el. – Ó, nézd, hogy ráncolja a homlokát − mondta gúnyosan. − Lion-O azt hiszi, mindent jobban tud. Callan összeszorította a fogát. Merinus feltette a kezét, mint aki vereséget szenvedett. – Rendben, azt hiszel, amit akarsz − kicsit felemelte a hangját. − Csakúgy, mint egy ember. De már most megmondom, és előbb-utóbb rá fogsz jönni, hogy igazam van, Callan Lyons, Dayan egy tipikus pszichopata. Ott van azokban a kicsi csillogó szemeiben. Én soha nem bíztam meg benne. – Van olyan, hogy tipikus pszichopata? Ezt is láttad a Discovery Channelen, drágám? A lány szeme elkerekedett a pici szurkálódástól, a fejét oldalra döntve gondolkodott. – Biztos vagyok benne, hogy sugárzott belőle, és biztos vagyok benne, hogy igazam van. Van egy bátyám, aki elsőrangú pszichológus, aki mindent tud erről a témáról, és biztos vagyok benne, hogy egyetértene velem. Gondolta. Volt valami, amit a testvérei nem csináltak? És vajon valaha is ellentmondtak annak a kis manónak, aki itt állt vele szemben? Eszébe jutott, hogy talán egy kicsit elkényeztették a lányt a testvérei. – Szóval, mit fogsz csinálni? – Megint a karcsú csípőjére tette a kezét. A melle nekifeszült a póló anyagának, és a kemény mellbimbói olyanok voltak, mint egy jelzőfény. Milyen ember tudna gondolkodni, amikor szembesül egy ilyen látvánnyal? – Azt mondtam, hogy majd holnap eldöntöm − morogta, harcolt a vággyal, aminek semmi köze nem volt a testének szükségét jelző illatához. A változatosság kedvéért, a lávaforróságú illat alig érződött. Azonban amit most érzett, az sokkal rombolóbb volt. Egy nő ingerült, dühös, és csak az egyszerű vágyának az illata. A farka lüktetett. – Nos, tudod, mit gondolok. Most megyek fürödni, és hagylak itt ülni, és töprengeni mindenen, amin akarsz. Aztán elkészítem a vacsorát. Csinálok egy nagy adag tésztasalátát. A lány kisöpört a szobából, mielőtt vicsorogni kezdett volna. Tészta saláta? Na azt már nem.
115
22. FEJEZET
Merinus megcsinálta a tésztasalátát, kiegészítve Callan steakjét és sült burgonyáját. Csendben ettek, majd kitakarították a konyhát. Callan töltött neki egy pohár bort, majd visszavezette őt a nappaliba. A férfi hallgatása nem volt idegesítő. Merinus elgondolkodott közben, mérlegelve a lehetőségeiket. Nem mintha sok lehetőségük lett volna. Kanet kellett hívniuk, akár tetszett neki, akár nem. A családja volt az egyetlen reményük. Miközben a férfi fel-alá járkált a szobában, ő ott ült a kanapén, és figyelmen kívül hagyta a hőt, ami növekedett a combjai között. Elismerte, hogy a szokásos vágy, amit érzett iránta, az is elég rossz volt, de ez az emelkedő feszültség, ez a vadság, ami úgy tűnt, hogy rosszabb lesz minden egyes kibaszott alkalommal, őrültté tette őt. – Vedd le az inget. − A férfi hangja feszült volt, durva a követelődző szexualitástól. Merinus meglepetten felnézett, ahogy megindult felé. Mozdulatai lassúak és kecsesek voltak, a farmer rátapadt a dudorra a combjai között, és úgy tűnt, hogy egyre nagyobb lesz, ahogy közeledett. Arckifejezése elszánt, szinte vad volt. Szeme csillogott, ragyogott a napbarnított arcban. Merinus szíve gyorsabban vert, lélegzése egyre nehezebb és mélyebb lett, ahogy várakozásban megnyalta az ajkát. Ez lenne a párzás. Az ezt megelőző időkben csak pusztán vágy volt, egy múló, égő tűz tombolt közöttük. De ez alkalommal más lesz, ezt ő is érezte. A lány felemelte a karját a mellkasa előtt, áthúzta az inget a feje fölött, és egy bágyadt mozdulattal felemelte a lábát a kanapéra, enyhén behajlítva, összezárva. Nem hódol be neki könnyen. Egy pillanatra nyugtalanító érzés rohant végig a testén. Szinte állatiasnak érezte magát, annyira szüksége volt a férfira, hogy ez már túlmutatott az egyszerű vágyon, megtörte az elhatározását, hogy tartja magát, egyre jobban növekedett benne a forróság, és a vágy. A férfi megállt a lány lábai előtt, a szemeit összehúzta, kezét a farmerja csatjára tette. Merinus kezeit a melleire csúsztatta, lassan megfogta őket, ujjai ingerelték a mellbimbóit, amitől domborítani kezdett. Egy lépés, mellyel ingerkedni, csábítani akart. Mélyről, halkan morgott, ajka enyhe vicsorba torzult. Merinus rámosolygott, a szemhéja leereszkedett, ahogy megnyalta az ajkát nedves nyelvével, és figyelte, ahogy a vastag, büszke, hosszú farka kiemelkedett a farmer nyílásán. – Nyisd szét a combod − parancsolta neki, a morgó hang, ami mint egy érzéki reszelő száguldott végig az idegvégződésein. Merinus ehelyett felállt. Most nem ad neki semmit készségesen. Ha akarja őt, ha meg akarja kapni őt, ha azt akarja, hogy az övé legyen, akkor meg kell küzdenie érte. Hogy ez a vadság honnan jött, nem tudta. Hogy mi késztette arra, hogy felemelkedjen, mi ez a késztetés a testében, nem tudta. De ott volt, és nem volt hajlandó megtagadni. – Még nem vetkőztél le − mondta kissé félénken. – Magadévá tennél úgy, hogy a farkad az egyetlen, ami meztelen? Szerinted ez izgató a számomra? Szemével óvatosan követte a mozgását. – A tűrőképességem határán vagyok, Merinus, − figyelmeztette őt, sötét hangon.
116
− Ez a démon túl gyorsan, túl keményen emelkedik bennem. Feküdj le, és ne harcolj velem. Nem akarok neked fájdalmat okozni. A lány vetett rá egy pillantást a válla fölött, miközben nagy ívben megkerülte a férfit. – Talán te leszel az, akinek a végén fájni fog – sugalmazta halk hangon, lüktető izgalommal, ahogy ez az új és izgalmas vágy növekedett benne. − Miért kellene engedelmeskednem? Lefekszel és megengeded nekem, hogy az én módszeremmel csináljuk. A lány keze végig simított a saját fenekén, hogy elhaladt mellette, jó karnyújtásnyira. Az érzés, ami attól száguldott keresztül a testén, ahogy kezével a saját fenekén simított végig, bizseregető, tiszta hő volt. Ahogy a lány rá nézett a válla fölött, és végighúzta a körmeit a bőrén, tudta, hogy lágy pírt hagy a bőrén a karcolás. A férfi arca kipirult, a szeme ragyogott. Kapkodás nélkül mozgott, ahogy lecsúsztatta a farmerjét a testéről, az erőteljes kemény izmok a lábán és a combjain megfeszültek, ahogy a ruhadarabot a kanapéra dobta. – Nem leszek elnéző, Merinus, − ígérte neki, ahogy a lány mozgott mögötte, vadászott rá, és az ő szándéka egyértelműen látszott az arckifejezésén. – Én sem − ígérte neki. Tudta, mielőtt lecsapott. Nézte az izmok játékát a mellkasán. Egy pillanattal azelőtt mielőtt a férfi megmozdult, elszáguldott a lépcsőhöz. Érezte, ahogy dobog a szíve, nyersen és hangosan a mellkasában, a vére tombolva száguldott végig a testén, a vágy körbeölelte őket, ösztönözve egy kétségbeesett játékra az uralomért. A lépcső felénél elkapta. Forró teste beburkolta az övét, ahogy elkapta a derekát, így meg kellett állnia, megroggyanó térdel. Merinus megpróbált eltávolodni tőle. Érezte, ahogy az erekciója a fenekéhez simul, fűtötte a keskeny hasadékot a hihetetlen forróság. Vastag és kemény volt, és annyira csábító volt a kísértés, hogy döntse meg a csípőjét, és lehetővé tegye a számára, hogy behatolhasson a nedves, szoros hüvelybe, amit keresett. Engedte, hogy úgy gondolja, hogy ez a szándéka. Ellazult, ahogy mozgolódott mellette, és amikor felemelte a karját, hogy átfogja a csípőjét, ő felrohant a lépcsőn. Természetesen csak megengedte neki, hogy menjen, nem bolond, hogy azt higgye, valóban meg tudott tőle szökni. Merinus visszapillantott, és nézte, ahogy jött a lépcsőn mögötte. A férfi gyorsan mozgott, arckifejezése egy vademberé volt. Berohant a hálószobába, azzal a szándékkal, hogy becsapja maga mögött az ajtót, és kizárja a férfit, és csak a hihetetlen vágya illatát hagyja ott neki a folyosón, hogy hívogassa őt. Félig be tudta csukni az ajtót, de akkor már ott volt, benyomult az ajtón, majd bevágva bezárta mögöttük azt. – Szeretnél megpróbálni elbújni az ágy alatt? – bársonyos hangon javasolta, ahogy a lány hátrált tőle. – Szeretnéd megint kipróbálni a térdemet a mogyoróidon? – Mosolyogva nézte, ahogy csaknem összerezzent. Az arca határozottan elkomorodott. – Akarsz − vádolta őt hidegen. – Érzékelem, ahogy a nedved gyöngyözik a puncidon. A lány megnyalta az ajkát, lassan és könnyeden futtatta a nyelvét fölöttük, ettől a férfi szemei megvillantak. – Hát, vedd el. − Vállat vont. − Ha tudod. 117
A férfi mosolygott. – Azt gondolod, hogy megint könnyű lesz, Merinus? − kérdezte őt, a hangja halk és veszélyes lett. – Azt gondolod, hogy ez csupán egy másik kemény és gyors baszás lesz, mielőtt a tüském lehorgonyoz benned? A hüvelye várakozóan szorult össze. De csak a fejét rázta erre. – Most nem, – figyelmeztette őt. − Most el fogom érni, hogy engedelmeskedj. – És neked hogyan áll szándékodban elérni ezt? − kérdezte pajkosan a férfit. A keze a farka előremeredő húsát markolta. Lassan simogatta magát, mozdulatai kényelmesek voltak. – Amikor végzek veled, Merinus nem lesz abban az édes testedben olyan bejárat, amit nem tettem a magamévá. – Közelebb araszolt, a lány hátrahőkölt tőle, és most óvatosan nézte őt. – Előttem fogsz térdelni, az ajkaid körbeölelik a farkamat, amíg én belé nem eresztem a spermámat a forró szádba. Meg fogom dugni az ajkaidat, úgy ahogy a kedvenc álmaimban, az óta az éjszaka óta, amikor elloptad tőlem az irányítást. És miután neked adtam az első adagomat, a hasadra foglak fektetni téged, kitágítom a fenekedet, és meg fogom dugni azt is, amíg le nem horgonyoz a tüském, és a magjaimmal többször meg nem töltelek. És mindketten tudjuk, hogy még mindig kemény leszek, amikor végzek. − Figyelmen kívül hagyta a lány kikerekedő szemeit. A lány nem tudta elképzelni, hogy a férfi befér oda. −Akkor fel fogom emelni a csípődet és meg fogom baszni azt a forró kicsi puncidat, amíg rekedt nem leszel a sikoltozástól, a testedet annyira sok lüktető orgazmus rázza meg, hogy könyörögve fogsz kérni, hogy álljak meg. – Nem akármilyen egy leírás volt − mondta neki kedvesen. – Jól csináltad, amíg nem hoztad fel azt az anális dolgot, Callan. Mindketten tudjuk, hogy ez nem fog működni, tehát ne ígérj olyat, amit nem tudsz betartani. Elmosolyodott egy pillanatra, mielőtt lerohanta volna. Merinusnak annyi ideje volt, hogy felkiáltson, mielőtt térdelve találta volna magát a férfi előtt. Keze lenyomva tartotta a vállát, és ott tartotta annak ellenére, hogy gyorsan küzdeni kezdett ellene. Farka ott lebegett a szája előtt, egyik kézével elengedte a vállát, és megfogta az állkapcsát mozdulatlanul tartva őt. – Te akartad – nyögte. Az erekciója csúcsát nekinyomta a nedves ajkainak, ujjaival kinyitotta a száját, amíg egy halk kiáltással belecsúszott. Le fogja szopni őt, Merinus tudta, de az orgazmust nem lesz könnyű elérnie. Nem vele. Még nem. Nem volt hajlandó rátapasztani a száját. A nyelvével simogatta őt lassú, könnyű mozdulatokkal, a teste megfeszült, rángatózott a száján belül. Halk, szexi morgás töltötte be a csendet, ahogy mozdulatlanul tartotta a fejét, csípőjét előrelökte, majd visszahúzta kereste a megkönnyebbülést a nedves száj mélységeiben. A vastag rúd tágította a száját, forrósága égette. Lassú mozdulatokkal simogatta, lusta szívó mozgással kényeztette az ajka, közben bámult rá, nézte, ahogy az arcát eltorzítja az öröm. A férfi keze a hajába túrt, gyúrta a fejbőrét, a rövid körme erotikusan kaparta a bőrét. Merinus felnyögött az emelkedő izgalomtól, érezte, ahogy a borzongás bejárja Callan testét, végigvibrál merevedésén. A növekvő feszültség és izgalom élve elégették.
118
Merinus érezte, hogy valaminek a szélén egyensúlyoz, hogy valami ébred benne, amit semmihez sem tudott hasonlítani. Érezni a vastag rudat, pici lökések simogatták a száját, a helyzete, a férfi domináns éne összekeveredett, a növekvő szenvedéllyel. A férfi herezacskója megfeszült, a farka tövénél, és a durva nyögés a puszta élvezet suttogása volt a fülében. Végignyalta a tövétől a hegyéig, mint a cukorkát. Ajkai simogatták a férfit, a nedvesség eloszlott a szája útján a nehéz, erezett farkán, ahogy szívta az enyhén nedves testrészt. Megtagadta, hogy megszorítsa az ajkait. Körözött, csábított és ingerkedett. Vadul akarta őt és forrón, vadabbul, mint valaha azelőtt. Az ujjai körbeölelték a feszes burok alatt lüktető merevedést, a körmei megkarcolták a combhajlatát, a nyelve bonyolult mintákat rajzolt a bőrére, és figyelmen kívül hagyta a kétségbeesett nyögéseit. – Szívd meg, Merinus − morgott a lányra, a kezei ökölbe szorultak a hajában. – A fenébe, szopjad. Nézte őt mialatt lejjebb eresztett az ajkait, a férfi elcsábította, hogy ezt csinálja vele, és felbátorította, hogy megbüntesse. A szexuális játék egy új, kielégítő és veszélyes módján. Érezte, hogy rá is hatással vannak saját tettei, de valami fontos igény önmagában, nem engedte, hogy könnyen megadja magát. Körözött az erekciója tetején a szájával, aztán megsimogatta a puha, hihetetlenül érzékeny területet, ahol a tüske lüktetett a bőr alatt, azzal fenyegetve, hogy felszínre kerül, és kétségbeesetten könyörgött szája erőteljes szorításáért, hogy keltse életre azt. – Ez egy veszélyes játék, baby − suttogta, ahogy rámosolygott. Merinus érezte a méhével az összeköttetést, érezte, ahogy lassan folyik a puncijából a nedve. Nedves és forró volt. A saját orgazmusa csak néhány lökésre volna innen, ha a férfi felnyársalná őt a vastag, rózsaszínű fegyverrel, amit a szájában tartott. És micsoda egy érzéki kínzóeszköz volt ez. Miközben kifelé csúsztatta a merevedését, végigsimított rajta a nyelvével, szorosan beburkolta a szájával és megint beszívta. Lassan. Nem volt hajlandó gyorsítani forró nyögései ellenére sem. – Merinus, baby, megölsz – lihegte, ahogy a lány ujjai csatlakoztak a játékhoz, simogatták és ingerelték a herezacskóját könnyű mozdulatokkal és körmei gyengéd karcolásával. A férfi keze a helyén tartotta, és megakadályozta, hogy visszahúzódjon, hogy folytassa merevedése kínzását a nyelvével. A combjai most keményen sziklák voltak, szélesebbre tárta őket, az ágyéka hirtelen mozdulatával behatolt a lány szájába. – A fenébe − morogta rekedten. − Ezért még megfizetsz, Merinus. Szopd le a kibaszott farkamat. Belenyomta a húsa teljes hosszát a szájába, majdnem megérintette a mandulákat mielőtt a lány fogai végigszántottak a selyembe ágyazott acélon, rögzítve azt, forró szájával megszorítva, ahogy a férfi elkezdte baszni sekély mozdulatokkal. – Igen. Igen. Így − suttogta, a hangja kemény miközben örömmel hangzik kínozottnak. A férfi nézte őt, szándéka kiolvasható volt tekintetéből, ahogy simogatta és kifelé csúszott a szájából. Szeme lecsukva, arca érzékien kipirult, az ajka szétnyílt, és teljesen kitöltötte, miközben a férfi lélegzette kemény és mély lett, a morgása suttogásként hagyta el a mellkasát egyre gyakrabban. Merinus körbefogta a szúrós fegyverét a tövénél, felnyögött a növekvő vágytól, és érezte az erekciója elején, ahogy az a horgas végű tüske megmerevedett. Ekkor lazított volna a szorításán, de Callan keze hirtelen megszorította az arcát, és az állát. 119
– Nincs több izgatás − vicsorogta le rá erotikusan, miközben előretolta a farkát, veszélyesen közel a torkához. A fenyegetés csak ösztönözte a kétségbeesett vágyát. Elkezdte mélyebben szopni, a nyelve gyors mozdulatokkal simogatta, és keményebben kezdte simogatni a szájával is. A férfi most vadember volt, vad a szexuális intenzitásában. A szögek az arcán megkeményedtek, a fogait kétségbeesetten összeszorította a növekvő szükségben az orgazmusra vágyva. Merinus érezte a farka pulzálását, a tüske előbukkanásának a jeleit, ahogy megfeszült a kisé lazább bőr, mert elkezdett előjönni teljesen mereven. Szüksége volt rá, most. Akarta az ízét. Szerette volna hallani a kétségbeesett kiáltásokat, ahogy pulzál, és belélövell a magját a szája várakozó mélységeibe. Meg akarta ízlelni őt, szeretni akarta őt. Meg akarta mutatni neki, bebizonyítani neki, hogy elfogadja őt, teljes egészében, minden vágyával, minden cselekedetével együtt. – Merinus. − Egyre keményebben, gyorsabban szívta, csak az egyik kezével tartotta a merevedése alját, hogy ne tudja letolni teljesen a torkán. Egy alacsony, aggodalmas morgás száguldott végig a férfi torkán, ahogy a légzése érdessé és méllyé vált. Az izzadás gyöngyözött a homlokán, a kezei visszavándoroltak a lány hajába és ökölbe szorultak a selymes tincsekben. Merinus megérezte a tüske teljes merevedését, legalább fél centi hosszú, merev és lüktető volt. Körbefuttatta körülötte a nyelvét, a férfi teste megmerevedett az állatias kiáltással együtt, ahogy megsimogatta, és megszorította körülötte a száját. A férfi kétségbeesetten tolta előre az ágyékát, teste remegett, vágya megelőzte őt. Olyan vad, annyira kétségbeesett volt a kitörés, hogy amikor érezte az első, kemény robbanás kilövellését a szájába, hallotta a macska hangos kiáltását, lüktető elégedettségét kiszakadni a mellkasából. Hosszan, keményen élvezett a szájába, az intenzív kilövellések folytatódtak. Merinus még mindig nem volt hajlandó abbahagyni a lágy mozdulatokat a nyelvvel. A férfi teste megremegett minden egyes alkalommal, amikor megnyalta az makkját, a tüske lüktetésével összhangban, kicsi adagokban szakadt ki élvezete a testéből minden egyes ütésre, hosszú pillanatokig. Végül a kis nyúlvány visszahúzódott, de a farka továbbra is kemény maradt. A férfi visszavonult, a szeme vadul villogott, arckifejezése egy vademberé volt, miközben lenyúlt, és gyorsan talpra húzta. – Az enyém vagy. − A hangja érdes volt, a birtoklás igényétől. A lány lustán csábítóan mosolygott. – Tehát te így bizonyítod ezt − suttogta.
120
23. FEJEZET
A vadállat Callanban ordított ettől a kihívástól, ami suttogva hagyta el a lány száját. Vicsorogva nézett le rá, már átlépett azon a ponton, ahol megdöbbenne önmaga reakcióján. A benne lakó vadállat, átvette a helyzet irányítását, és már nem számított, milyen keményen igyekezett harcolni ellene, most már nem tudta megfékezni! És Merinus volt a csábító. Szándékosan, módszeresen tönkreteszi az összes próbálkozását, hogy továbbra is uralja a helyzetet. Felhúzta a lányt, a keze nem szelíden ragadta meg, de még mindig küzdött, hogy ne fájjon a lánynak. Nem akarta bántani. Nem akarta, hogy megzúzódjon a finom bőre, de tudta, hogy a szorítása túl kemény, ahogy felhúzta a mellkasához. A lány mellbimbói a mellkasát bökdösték. Kemények, forrók, és csábítóak voltak. Lehajtotta a fejét, és a száját csábító mosollyal közelítette a lány ajkai felé. Morgott, amikor az nem volt hajlandó megnyílni neki. Fogaival megcsípte az ajkát. Érezte, ahogy a lány körmei belemélyedek a vállába, de még mindig nem volt hajlandó őt beengedni. – Merinus, ne csináld ezt − könyörgött neki, ahogy a józansága utolsó morzsái lassan kicsúsztak a kezéből, miközben a lány továbbra is kötekedett vele. A lány ajka egy kis mosolyra görbült, sötét szeme csillogott a leeresztett szempillái alatt, ahogy megnyalta a szája szélét. Keze megfeszült a karján. A vadállat karmolta belülről a szabadságért, az ágyékát a szükség tépte szét, egy olyan vágy erejével, amit már nem tudott tovább megtagadni. Közelebb rántotta magához, fogaival durván megcsípte a száját, majd körberajzolta a nyelvével, amitől egy meglepett örömteli kiáltás szakadt ki a lányból. Ez tette számára szabaddá a bejáratot. Megdöntötte a fejét, szájával a lány száján mozgott, ahogy behatolt a szájába. Érezte, ahogy a mirigyek a nyelve oldalán megduzzadnak, készen állnak arra, hogy kibocsássák azt a bódító hormont, ami csak az ő fajára jellemző. Megsimogatta a nyelvét, és a lány nem volt hajlandó játszani vele. Mint ahogy a farkát sem volt hajlandó befogadni a testébe, ahogy megadni sem volt hajlandó magát. Küzdött ellene, körmeivel a vállát karmolta, azonban a csípőjét kétségbeesetten szorította a rúdjához, és az ágyékához. Beszívta a nyelvét a szájába, a szája példásan körbefogta a lányét, majd felnyársalta a száját újra. A nevetés egy csábító hangja vibrált az ajkai alatt, ahogy újból ellenállt. Egy kézzel megragadta a haját, és ökölbe szorított kezével megrántotta. Tudta, hogy a pici fájdalom figyelmeztette őt a szándékára, de még mindig megtagadta, hogy beengedje a nyelvét. Vad morgása sokkolta önmagát, ahogy a tettei is, de már nem tett semmit, hogy a megmaradt önkontrolját megerősítse, hogy visszaszerezze az irányítást, sem azért, hogy megkönnyítse a lánynak a történéseket. Gyorsan a falhoz szorította a lányt, miközben az megpróbálta ellökni magától, a csípőjét és a farkát addig mozgatta, amíg az nem kezdte dörzsölni az átázott puncija lágy hajtásait. Annyira sima és krémes, olyan meleg és csábító, nem tudta megállítani a morgását, a reakcióját, ahogy az öröm pulzált végig a testén. Keze megragadta a fenekét, ujjait megmártotta a krémes nedvben, mielőtt bedugta volna a szoros végbélnyílásba.
121
– Tedd meg amit akarok − parancsolta neki vadul, ahogy a lány felkiáltott, ívbe feszült, ahogy kicsit beljebb hatolt. – Te tedd meg − megint szembeszállt vele, mint egy szirén, egy csábító, hogy elpusztítsa. – Ne csináld ezt, Merinus. − Ujja beljebb csúszott a fenekébe, farka ott rángatózott annak lyuknak a feszes, forró mélységeinél. − Jóval többet tudok az erőszakról, mint amennyit akarok, többet, mint amiről valaha is álmodtál. Nem akarlak bántani. Erre ő megharapta az ajkát, szája felívelt, tekintete hívogató lett. – Akarlak mindkettőtöket. Az embert és az állatot is − suttogta, amikor a férfi hátrahőkölt meglepetten, a lánytól szokatlan durva simogatástól. – Nem fogok behódolni neked többé. A vadállat üvöltött örömében, míg az ember a gyönyörtől remegett. Milyen hosszú ideje nem kapott a szenvedélye szabad kezet? Tudta, hogy ez nem volt azóta, mióta elhagyta a laboratóriumot, ahol olyan asszonyokat hoztak neki, akik jártassak voltak mindenféle fájdalmas szexuális aktusban. A vadállata tombolt, amikor a szexualitása először a felszínre került. De a szökése óta nem engedte meg, hogy az ismét szabadon a felszínre törjön. – Meg foglak sebezni – az ujja visszahúzódott, még több nedvességet kent rá, majd újra betolta teljes hosszában a fenekébe. A lány teste ívelt, szája kis sikolyra nyílt, ahogy megremegett az örömtől, amit ez okozott neki. – Azt fogod tenni, amit én akarok, Merinus − parancsolta neki, a hangja morajló dübörgés volt most, ahogy az ember és az állat összeolvadt. − Tedd, amit akarok. Szívd a nyelvem a szádba. A nyelve lüktetett az igénytől, hogy kibocsássa a lényegét a testébe. Az afrodiziákum megtöltené mindkettőjük testét, arra ösztönözve vágyait, hogy felszabadítsa a vadállatot az alól az utolsó törékeny kötelék alól, ami még tartotta. – Nem − kiáltotta fel, a fejét dobálva, teste rángatódzót, ahogy küzdött, hogy hozzászoktassa magát a karóba húzáshoz. – Akkor megállok – elkezdte kihúzni az ujját belőle. – Nem, nem. Ne hagyd abba. − Küzdött, hogy kövesse a lassú visszavonulást, hogy az ujját magába tartsa. – Tedd, amit kérek, Merinus − parancsolta a lány szájába, majd nyelvével végigsimított rajtuk, a durva reszelős érzés erősebb lett most, hogy a hormonális szükség hullámzott a testében. − Csináld, Merinus. A lány a fejét dobálta, ahogy a farkát hozzádörzsölte a csiklójához. Érezte, hogy a kis gyöngy kétségbeesetten remeg, duzzad a megkönnyebbülésért. Ajkai befedték a férfi ajkát, szájába engedte a nyelvét, lassan, érzékien körbesimítva rajta. Fűszeres íze betöltött az érzékeit, miközben kiáramolt a nyelvéből a bódító hormon. A lány felkiáltott, a körmei a hátába mélyedtek, lábával körbeölelte a derekát, ahogy elmerült benne a nyelvével, ki-be mozogva az a selymes ajkak között. Amikor a mirigyek már nem lüktettek, hátrahúzódott tőle. A lány zihált, melle emelkedett és süllyedt nehezen vette a levegőt, mellbimbói karcolták a másik mellkasát, csípője vergődött, ahogy megpróbálta forró puncijába kényszeríteni a férfi farkát. Ahogy felnézett rá, az arca a
122
hatékony hormontól, ami kezdett szétterjedni benne, kipirult. Az övé. Az ő asszonya. A párja. Ez bizonyította azt. – Az enyém − morogta ismét, kezét ökölbe szorította feneke két félgömbjén, ahogy hozzádörzsölte a kínzóan forró merevedéséhez, amely üvöltött a megkönnyebbülésért. − Mondd ki. Mondd, hogy te az enyém vagy. Mosolygott. Ettől a mosolytól a szíve majdnem szétrepesztette a mellkasát. Keveréke gyengédségnek és a kihívásnak, és ez több volt, mint amit el tudott viselni. – Te vagy az enyém − suttogta. A férfi szeme összeszűkült. – Ki fogod mondani a szavakat, mielőtt ez az éjszaka véget ér, Merinus – esküdözött. – Sikítani fogod nekem, és könyörögni, hogy hallgassalak meg. – Nem, te fogsz sikítani nekem. − Fülledt, halk, és rekedt volt a hangja, a teste forró és vad, ahogy végighúzta körmeit a mellkasán, és figyelte őt félig csukott szemmel. A lány eddig is mosolygott, és most még jobban mosolygott újra. Elég volt, a vadállat tombolt benne, halkan és mélyen morgott. Megnyalta az ajkát, érezte az ízét rajta. El akart elcsábítani, és kötekedett. Azt akarta, hogy eltűnjön az a vékony foszlány, amiért a férfi éveken át harcolt, hogy kordában tudja tartani a vadállatot. Hát legyen. A vadállat szabad volt. Ez vicsorgott le rá, nem erőszakkal, nem dühvel. Vággyal. Elindult vele, és így dörzsölte a selymes, sima redőket az erekciójához, ahogy az ágyhoz ment. Nézte, ahogy a lány szemei kitágulnak, arca kipirult, ahogy forró farkával simogatta a csiklóját. Hallotta elakadó lélegzetét, és büszke volt rá. Amikor elérte az ágyat, leejtette rá, és egy hosszú pillanatig nézte őt. Tudta, hogy milyen módon érheti el, amit akart. Olyan gyönyörbe tudná taszítani, olyan intenzív, olyan égő és mély gyönyörbe, hogy könyörögne neki, hogy a tulajdona lehessen, megkérné őt, hogy engedje meg neki, hogy az övé lehessen. Megmutatja neki ma éjszaka, hogy ki az úr az ágyukban. Odament az éjjeliszekrényhez, és lassan kinyitotta. Nem volt annyi erotikus eszköz ebben a házban, mint az otthonában, de mindig tartott itt is egy nagy tubus síkosító zselét. Ezt vette elő, és elindult vele vissza a lányhoz. Ránézett a tubusra, majd Callanra. A férfi elkapta a pillantását, óvatosan mozogva a matracon melléhúzódott. A férfi arcán az látszott, hogy neki vége. Az egyik lábával a combjait szorította le, hogy a helyén tartsa őt, a felső testével a vállát tartotta a matracon. – Le tudlak kötözni − suttogta, megcsípve a nyakát, ahogy küzdött ellene. – A korlátozások nagyobb örömhöz vezethetnek, Merinus. Szeretnéd ezt? Vagy inkább, megadod nekem, amit szeretnék? A lány légzése kemény és nehéz volt, és az illatában csak izgalom volt, félelem nem. Légvételei kemények és durvák voltak, a teste feszült, ahogy gondosan a helyén tartotta, arra várva, hogy jöjjön már az érintés. Megrándult, amikor kezével végigsimított a fenekén. A kerek sápadt gömbök arra csábítják, hogy simogassa, hogy megtöltse vele a kezeit, hogy merüljön el a melegében, és ő pontosan ezt tette. Azután az ujjai keresztülutaztak a keskeny gyűrődésen. Elmosolyodott várakozásában, amikor a lány lélegzete elakadt. – Most használatba fogom venni a fenekedet, Merinus − lélegzett a füle mellett. − Gondosan elő foglak készíteni és meg fogom mutatni neked, hogy mennyi örömöt és fájdalmat okozhat a birtokbavétele. Bármikor, ha készen állsz arra, hogy engedelmeskedj drágám, csak mondd ki a szavakat. 123
A tiltakozása egy elfojtott nyögés volt, ahogy az ujjai megtalálták a szűk kis bejáratot. A lány most már érzi a hatását az csókjának. Érezte, ahogy izmai ellazulnak, annak ellenére, hogy megpróbálta megakadályozni az események bekövetkeztét. Felnyitotta a kupakot, a kezét kicsit kihúzta, hogy bekenhesse az ujjait, a gélt a vastag sugárban nyomta a kezére. – Callan? − A hangja tele volt idegességgel, amikor a síkosított ujjai ismét megtalálták a szűk bejáratot. Callan feje a lapockája között feküdt, az egyik kezével elválasztotta a fenekét, az ujjaival elkezdte az érzéki inváziót. Az első ujj könnyen becsúszott. Hallotta a lány nyögésének a rezgését a hátán, ahogy ki-be csúszott könnyű mozdulatokkal hosszú pillanatokig. Aztán egy másik ujja csatlakozott a játékhoz. Könnyen kinyúlt a férfinak, teste megugrott, bőrét veríték lepte el, ahogy a férfi mozdulatlanul tartotta. Amikor a harmadik ujj csatlakozott az első kettőhöz, hosszú pillanatok múlva, összerándult a szoros rohamtól, az izmok feszülése, az égő öröm tudatta a férfival, hogy kezdte betörni a szűk csatornát. – Lazulj el, Merinus − csillapította őt. – Érezd, hogy a tested milyen könnyen elfogadja. Milyen könnyen csúsznak beléd az ujjaim. Visszahúzódott, azután egy gyors, mély behatolással visszatért. Majdnem felsikított az érzéstől, miközben visszatolta az ujjait, a teste a vágytól remegett. – Én ezt nem bírom ki – kiáltott fel, újra ellenszegülve. – Akkor mondd ki, amit hallani akarok − mondta neki gyengéden, bár tudta, semmi sem mentheti meg attól, hogy birtokba vegye. Már több mint egy évtizede nem tett nőt a magáévá ilyen módon. Emlékezett a szoros melegre, a mámorító érzésre és e tiltott dolog hirtelen elérhető lett. Elképzelte, ahogy a farka elsüllyed a női testben, ami kifeszül, hogy befogadja őt, és elfogadja ezt a végső intimitást. Másrészt Merinus nem egy kurva volt, akit csupán megfizettek az ő öröméért. Nem volt sem gyakorlott, sem jártas az örömekben és a vágy fájdalmában. Neki ez az érintés teljesen új volt, és a nőies tétovázása csak még magasabbra korbácsolta vágyát. – Nem. − Tagadólag rázta a fejét. – Nem lesz orgazmusod, amíg én meg nem kapom, amit akarok, Merinus − ígérte neki, lassan újra kitöltve őt. – Ismerek, vagy ezer módot, hogy magamévá tegyelek, és sikoltozz a megkönnyebbülésért. Engedj nekem most. A férfinak kellett a megadása. – Nem. – Csípője követte a férfi ujjait, amikor azok visszavonultak. A vadállat türelmetlenül vicsorgott, az ember gyorsan mozgott, ujjai visszavonultak, a teste a lány szétterpesztett combjai közé helyezkedett, farkát beillesztette a feneke vágatába. A lány meghökkent ettől a lépéstől, a teste megfeszült várakozásában. – Készen állsz, Merinus? − duruzsolta, a hangja szelídsége ellenére csiszolópapír érdességű volt a hangja. – Készen állsz arra, hogy oda beengedj engem? − Simogatta a kemény húsát a vágata mentén miközben nézte, ahogy a szoros gömbök elválnak, amíg megtalálta azt a kicsi rózsaszín lyukat, amit keresett. A lány rángatózott, amikor gyorsan elválasztotta és elhelyezkedett a combjai között, a kezeivel megrántotta a csípőjét a megfelelő pozícióba igazítva. Ekkor megpróbált eltávolodni tőle. Egy hajlékony, kecses mozdulattal majdnem kicsúszott a karjából, a hátára gördült, és megpróbált legurulni az ágyból. Callan nevetett a győzelemén,
124
amikor elkapta, visszahúzta az ágy közepére, belenézett a lány kitágult szemében, ahogy még egyszer elhelyezkedett a combjai között. – Meg tudjuk csinálni ezt így is − nyugtatta meg. Megragadta a bokáját, és felhúzta őket a vállára, és elhelyezte a csípőjét maga előtt. Az egyik kézével ott tartotta őt, a másikkal újra beillesztette a farkát. Merinus zihált, tágra nyílt szemmel nézett rá, a félelem és a várakozás keverékével. Nem várt tovább, tesztelte, hogy készen áll, és a sima előkészített apró lyuk bejáratához helyezte a farka fejét. – Engedelmeskedj − parancsolta neki, a teste megfeszült az örömteli gondolatra, hogy belehatolhasson. – Callan – kiáltott fel, és a csípőjét nekinyomta a széles fejnek, és lágyan megnyílt. – Engedelmeskedj. – Engedelmeskedj te – a kiáltása inkább kegyelemért könyörgés volt. Elkezdett benyomulni, érezte, ahogy az izmok elválnak, kifeszülnek, hallotta a reszkető nyögéseket, ami a növekvő öröm egy halk, hosszú kiáltásává változott. Callan összeszorította a fogait és harcolt az elsöprő vágyával, hogy teljesen behatoljon a testébe. Helyette inkább lassan simogatta, figyelte, ahogy a szeme tágra nyílik, közben érezte, ahogy a feneke összeszorul a húsán, és simogatta azt a szoros ellenálló izomgyűrűt, ami az utolsó akadály volt. Merinus nem tudott sikítani. Csak bámult fel Callanra, harcolt a levegőért, érezte vastag, hosszú farkát, ahogy karóba húzta a fenekét. A fájdalom keveredett az örömmel, amikor gyorsabb tempóra váltott, mélyebbre vezette őt, miközben ott tartotta az orgazmus szélén, ahogy kinyújtotta, és olyan idegvégződéseket simogatott, amikről nem is tudott. Az ökleivel szorította a takarót, a feje hánykódott, ahogy harcolt, hogy továbbra is ellenálljon neki. – Engedj – suttogta a férfi. Nem engedhetett. Nem, amíg csak ő enged. Addig nem, amíg a férfi mindent magának akar, miközben tudta, hogy ő is akarja. Nem, amíg az összes kontroll el nem tűnik. – Engedj te − könyörgött, amikor simogatni kezdte lassan belülről. Ezt nem tudta elviselni. Az érzések félelmetesek voltak. Az öröm és a fájdalom keveréke megöli. Callan a lábait a vállán tartotta, még jobban szétválasztva őket, a szemét oda szegezte, ahol megtámadta őt. Arca eltorzult az abszolút állatias örömtől. Szeme ragyogott. Csípője lassan és könnyedén mozgott, végig simítva rajta a farkával, kihúzódott, és minden lökésnél a herezacskója nekicsapódott a fenekének. Merinus összeszorult rajta, hallotta őt morogni. A lány felé tolta magát, szinte őrülten szüksége lett volna egy mélyebb, keményebb lökésre. – Többet − végül felkiáltott. − Kérlek, Callan, keményebben. – Hódolj be nekem. – A lány nagyon megdöbbent, amikor a nagy, széles kéz rácsapott a fenekére. A szeme elkerekedett az égőtő örömtől. – Nem − tagadta meg újra. A férfi lökései keményebbek, mélyebbek lettek, keze még egyszer megütötte a sima húst. Merinus kiáltott, egyre jobban az orgazmus szélére sodródott, minden egyes erős lökéstől, és minden egyes kis ütéstől a fenekén. Rángatózott, keményebben többért harcolt. Kétségbeesetten szüksége volt az orgazmusra. Ujjait a csiklójához emelte, azzal a szándékkal, 125
hogy átlendítse magát a határon, de Callan kinevette. Ránevetett, megragadta a kezét, és eltolta onnan. A csalódottságtól nyöszörgött. A fejét dobálta a kellemes fájdalomtól, ahogy a férfi makkja simogatta belülről a végbélnyílását, felkiáltott minden lökésnél, már majdnem könyörgött. – Engedelmeskedj nekem − parancsolta rá újra. Az ujjai egy pillanatra megérintették a csiklóját, és megremegett. Körözött a kis gyöngy körül, néha könnyű mozdulatokkal megpöckölte, de nem eléggé ahhoz, hogy elmenjen. A simogatás csak még mélyebbre taszította a benne ébredező őrült ingoványba. Érezte, ahogy a hüvelye összeszorult, nedvedzett. Az izmai, a teste könyörgött a megkönnyebbülésért. Megrázta a fejét, nem tudott beszélni most nem, amikor küzdött a csúcspontért. – Te akartad. − Az ujjai tovább mozogtak, míg a merevedése felnyársalta a végbélnyílását. Kitárta a szeméremajkait, a szeme összeszűkült, ahogy még erősebben tartotta a lábát a vállán. Aztán két ördögi ujját elsüllyesztette benne. Olyan közel volt. A teste megfeszült, egy leheletnyire volt az orgazmustól, és még mindig nem engedte elérni azt. Csak kifeszítette a vagináját, kitöltötte, ujjai forogtak benne, az ajkába harapott és harcolt, a szervezete követelte, hogy adja meg magát neki. Adja meg magát most, ordított a teste a szükségtől. – Az enyém vagy − mondta megint, szeme vadul összeszűkült. Arca vad volt, ahogy nézte, összeszorított fogakkal vicsorgott, ahogy még egyszer beletolta az ujjait. – A tiéd − sikított fel kétségbeesetten, testét ostromolta az oly sok érzés, tudta, hogy ez az őrületbe kergeti. − Te... Istenem, Callan, engedd meg. Ujjai keményen és gyorsan pumpálni kezdtek, a ritmus illeszkedett a farka tempójához, ami a fenekébe temetkezett el. Érezte, hogy a kisebb erekció, a tüske megjelenik, tovább feszíti a fenekét, és ez az égő fájdalom billentette át a peremen, közben hallotta a férfi morgását saját élvezése közben. Egy másodperccel később érezte a kemény robbanást, az ondója kilövellt benne, a szemhéja mögött csillagok robbantak, és azon tűnődött, vajon életben marad-e. Újra és újra robbant, sírt, gyenge és feszült volt, ahogy összeszorította a testét az élvezet, a keze ökölbe szorult, a teste hevesen remegett, a vad gyönyör cikázott végig rajta. Callan sem volt egyáltalán immunis. A vadállat szabad volt. Hátravetette a fejét, és kiüvöltötte győzelmet, az utolsó kilövellésnél, hogy a magját hátulra lőhette belé. Mélyen nyúlt el benne, farka rángatózott, a tüske lüktetett, ahogy tartotta magát a lányban. A haja nedves volt, arckifejezése szigorú, és a lány testét ismét magára húzta, remegett az orgazmusa utórengéseiben. Hosszú pillanatok múlva érezte, hogy kicsúszott a lányból, még mindig keményen, még mindig lüktetve, de a tüske már elvesztette merevségét. A farka még mindig kemény, vastag és nehéz volt a vágytól. A lány túl gyenge volt, hogy kinyissa a szemét megnézni, hova megy, de pillanatokkal később hallotta a víz csobogását a fürdőszobában. Amikor visszatért, gyengéden a hasára fordította. Nem tudott tiltakozni, bármit akart a férfi, meg tudta vele tenni. A csontjai kocsonyásak voltak, gondolkozni is képtelen volt, teljesen kielégült. De csak egy meleg nedves ruha érdességét érezte combjai közt. Először a puncija megduzzadt ajkai között, majd
126
a feneke keskeny hasadékában. Finoman megtisztította őt, a kezei lelassultak az ütések nyomain. – Jól vagy? − kérdezte végül, a hangja lágy, és bizonytalan volt. – Mmm. − Nem akarta energiát használni a ténylegesen beszédhez. Csend volt a háta mögött. A keze meleg volt, a lány fenekén, a csend azonban tele volt feszültséggel. – Sajnálom − alig hallotta a bocsánatkérést. Merinus vett egy mély lélegzetet erősítésként. A fenébe, a férfiak és az ő fóbiáik. A hátára fordult, és álmosan bámult rá. – Mit? − motyogta. Callan összevonta a szemöldökét. – Elvesztettem az önkontrollomat. – Na és? − Ásított. A fenébe, fáradt. – Én is akartalak téged. Most feküdj le ide, és ölelj át, a fenébe is. A nőt kellene ölelgetned ez után az észbontó szex után, nem megkísérelni megvigasztaltatni vele egyes férfiak pszichéjét. Uh oh. Látta a férfias sértettség kifejezését átsuhanni az arcán. Most, hogy a pokolba sikerült megsebeznie azt a szegény kis egóját? – A pszichémmel nincs probléma − közölte vele túlzott büszkeséggel. Merinus a szemét forgatta. – Akkor mi van? – Húzta maga felé gyengén, a másik oldalról a paplant, mert a hideg kezdte felváltani a meleg test helyét. – Elvesztettem az önkontrollomat − mondta újra. – És én erre azt mondtam: Na és? – Bántottalak. Merinus felnézett rá. Tökéletesen visszanyerte az önkontrollját, még ha egy kicsit szexuálisan frusztrált is volt. Ült mellette, a borostyánszínű szeme csillogott a sajnálattól. – Nem bántottál − érvelt. − Tetszett minden, amit tettél. – A fenébe Merinus, megütöttelek – csattant fel, kezével durván a hajába túrt. − Én nem ütök meg nőket. Merinus elmosolyodott. Jól emlékezett az örömre, amit az a különös pici fenekelés okozott. – Igen, tudom − sóhajtott a megelégedetten. − Átölelsz egy ideig, és utána megteheted velem újra. A megrökönyödés az arcán mulatságos lett volna, ha lett volna energiája nevetni. – Te akartad azt? − Zavarodottnak látszott. Merinus felsóhajtott. − Callan, mindkettőtöket akarlak. Akarlak akkor is, ha vad vagy és zsémbes, ha dorombolsz és elégedett vagy, és még tomboló kiadásodban is. Én nem csak egy kis részedet akarom. Szeretlek. Az egész csomagot. Megrázta a fejét, mintha tagadná a vágyát. – De te is az enyém vagy − mondta neki határozottan. – Emlékezz erre. Vagy tényleg ivartalanítani foglak. Vagy ott lesz Kane, hogy megtegye. És lefogadom, hogy nem fog érzéstelenítést használni.
127
A férfi összerezzent. Jó. Aztán a lány arcát a kezébe vette, arckifejezése megtelt gyengédséggel. A fenébe, jobb, ha nem fogja megríkatni. Erre már tényleg nem volt energiája. – Alázatossá teszel − mondta neki durván. – És ha most megríkatsz, lekeverek egyet – ennek ellenére megcsókolta a tenyerét, felsóhajtott, mielőtt elkezdett nyafogni. − Most kérlek, feküdj mellém, hogy melegben és kényelmesen legyek, így el tudok aludni. Vagy itt fagyok meg. Callan tétován megmozdult, kihúzta a takarót alóluk, és mellé feküdt. Merinus azonnal odabújt hozzá, a férfi testének melege balzsam volt kihűlt testének. Karjával körülölelte, szorosan a mellkasához húzta, állát a feje tetején nyugtatta. A férfi elgondolkodott, de a lány nem tudott már gondolkodni. A lány nem találta ezt jó ötletnek, figyelembe véve, hogy pillanatokkal azelőtt ez volt a leghihetetlenebb erotikus élménye, a gondolkodás nehezére esett. – Szándékosan provokáltalak, tudod jól − mondta végül elkeseredetten a lány, amikor odanyúlt, hogy lekapcsolja a lámpát. – Tudom, mit csináltál – a férfi újra átkarolta őt. – Akkor miért akadtál ki rajta olyan átkozottul? − Összeráncolta a szemöldökét. – Bánthattalak volna, Merinus – vetett oda ingerülten. − Tudom, hogyan kell. Veled minden kontrolon túl voltam. Ez veszélyes. – Nyilvánvalóan nem. − Vállat vont. − Callan, én nem az ellenséged vagyok, és nem fenyegetem az életed. Lépj túl rajta. Tényleg elképesztő dolgot tettél, hogy megadjam magam, és én örökké hálás leszek. Talán később is újra játszhatunk. – Megőrjítesz. − Hangja beletörődő volt. Merinus hosszú pillanatokig hallgatott. Vicces, az apja és testvérei gyakran ugyanezt a hangnemet és ugyanezeket a szavakat használják. Mi a fenét tett? – Most aludni fogok − majd rájön később. – A férfiak egyébként is kacifántosak számomra, hogy most találjam ki mi az ábra. Azt hitte, hallotta kuncogni, de lehet, hogy ezek a rezgések a lágy dorombolás hangjai is lehettek, ami az arca alól hallatszott. Határozottan megnyugtatóbb, mint a horkolás.
128
24. FEJEZET
Callan hosszú időn keresztül tartotta Merinust, miután álomba zuhant. A teste közel hajolt az övéhez, puhán és csábítóan. A kezei végigsimítottak háta ívén, a szemei bezáródtak a fájdalomtól. El kellett volna mennie tőle, abban a pillanatban mihelyst betette a lábát a városba. Csomagolnia kellett volna és el kellett volna tűnnie, ahogy megjelent. Ehelyett engedett a kísértésnek, amikor azok a barna szemek nevetéssel teltek meg, és egy csábítóan ívelt test másodpercek alatt megkeményítette a farkát. Aztán káoszba taszította az életét. Elfintorodott, tudván, hogy a múlt hét is nagyon kemény volt a lánynak. A teste igényei, a változások, zavaróan, ijesztően hathattak rá, de soha nem adta fel. Még mindig nevetett, még mindig küzdött vele, csábította. A testét szívesen odaadta neki, még azokban a pillanatokban is, amikor az „őrület” nem volt rá hatással. A lány szenvedélye élve elégette. Az, ami kevesebb, mint egy órával korábban történt megrémítette. Nem talált egy okot sem, amiért hirtelen követelte a behódolását. A lány vágyának az illata lesújtott rá, mintha a forrósága megütötte volna, kiváltva néhány ősi ösztönt benne. Ellentmondást nem tűrővé vált, hogy a lány behódoljon neki, és elfogadja, hogy az övé, és erre nem volt hajlandó. Hallania kellett, ahogy elismeri, hogy az övé, de ellenállt. Egy ideig. És ez a visszautasítás megtörte az önuralmát. Elfintorodott, mert eszébe jutott az életöröme, a fenevad felszabadult boldogsága. Ez végigdübörgött a vérén, a farkán, a szívén és a lelkén. Az orgazmusa olyan heves volt, azt hitte, a feje is felrobban, csakúgy, mint a farka. És a lány szerette minden percét. Nem lehetett eltéveszteni a kifejezést, ami kiült az arcára az eksztázis közben. A könyörgését még többért. A kétségbeesett, fojtott sikolyait. Átkozott nőszemély. Ezzel magához kötötte. El akarta hagyni a lányt. De most már kötődik hozzá, és már nincs remény a szökésre, nincs remény a biztonságra. Már nem tudott elfutni elég messzire, vagy elbújni elég hosszú időre, hogy megakadályozza a Tanácsot abban, hogy végül elkapják őt. Csak egy választása, egy esélye volt, hogy megmentse azt, amit vele megtalált. Óvatosan elhúzódott Merinustól, begyűrte a takarót körülötte, és sajnálkozva megérintette a haját. Ez soha nem lesz olyan egyszerű, mint amennyire szerette volna, hogy legyen. Soha nem tudja biztosítani neki a békét, vagy a valódi biztonságot. Miközben felvett egy nadrágot, Callan elhagyta a hálószobát és lement a földszintre. A számítógépen még mindig futott a levelező programja, fogadta az üzeneteket. Látta, hogy Sherra válaszolt, ahogy várta. Még mindig Kane-nel és a családjával volt. Ők maguk egy kisebb hadsereg, biztosította őt. Bízott bennük. De a lány nem bízik Dayanban. Callan a kezébe temette az arcát, és megdörzsölte. Elfogadta végül az igazságot, de utálta azt. Sherra Kane-nel várta, hogy hívja őket. Ahogy Merinus mondta, a vonalak biztonságosak, és Kane látná, ha feltörnék. Korábban már kivette a telefont a lány táskájából. Most az asztalán hevert. Rápillantott, és fáradtan sóhajtott. Felvette, beírta a biztonságos vonal számát, és figyelte a jelet a telefon hátulján. Az zöld maradt, biztonságos a vonal. – Merinus? − A hívott számon gyorsan válaszolt egy nagyon dühös testvér. – Alszik. – Callan azt akarta, hogy ez az első beszélgetés csak kettőjük között maradjon. − Hol van Sherra? 129
– Itt − válaszolta Kane. − Mondd meg, hogy hol találkozzunk, Callan. Most már egyre jobban ömlik a szar, gyorsan el kell jutnunk D.C. -be. – Hadd beszéljek először Sherraval. Aztán beszélek veled is. − Callan hallaná a lány hangján, hogy megbízhat-e a férfiban. Volt egy kis szünet, majd egy halk nőies hang szólalt meg. – Callan. − halkan beszélt. − Kane nem hazudik. Jelentős problémáink vannak itt. Callan nagyot sóhajtott, a megkönnyebbüléstől és az aggodalomtól. Legalább ő biztonságban volt. – Hol van Dayan? − kérdezte hűvösen Callan. Csend lett. – Sherra? − kérdezte óvatosan. – Eltűnt, Callan. Taber és Tanner követi őt, de távol marad tőlük. – Mi történt? – Valami történt, Callan tudta, vagy a többiek nem követnék. – Megtámadta Dawnt. Callan hallgatott, érezte ahogy a düh munkált benne, átszáguldott rajta. Azok után a borzalmak után amikkel Sherra és Dawn egyaránt szembe szállt, ő bántani merte Dawnt. – Mennyire rossz? − kérdezte óvatosan, és próbálta elnyomni a harci dühét. – Elég rossz. De túl fogja élni. − Sherra felsóhajtott. – Most Dockal van a biztonságos házban. Gondoskodik róla. Taber és Tanner gondoskodik Dayanről. Neked és Merinusnak New Yorkba kell mennetek. Kane terve annyira biztonságos, amennyire csak lehet, Callan. Ő az összes bizonyítékot összeszedte, csak annyit kell tenned, hogy megjelensz a szenátus géntechnológiai ülésén ezen a héten D.C.-ben. Callan elfintorodott. Ki kellett volna állni a világ elé, és kijelenteni, hogy nem teljesen ember, és nem egészen állat. Összeszorult a gyomra. Az egyetlen dolog, ami rosszabb lenne ennél, ami Merinussal történne, ha a kezük közé kaparintanák őt. – Azon a helyen vagytok, amit megjelöltem? − kérdezte őt, azokra a koordinátákra utalva, amit e-mailben küldött. – Itt vagyunk, csakúgy, mint Merinus testvérei, és az apja. Mondd el, mi a teendőnk, Callan. – Add Kane-t. – Hogy akarod csinálni, Lyon? − Kane hang szilárd és eltökélt volt. − Négy mérföldre tőled van egy repülőtér. Egy kicsi. Nagyon privát és elhagyatott. Legyen ott egy privát repülőgép holnap délben. Merinus és én találkozni fogunk veled ott, ahol most vagy, és együtt megyünk a repülőtérre. Amikor oda érünk, a pilóta hagyja ott a gépet, és én elvezetem egy meg nem nevezett helyszínre D.C. -ben. Ha még mindig megbízok benned ott, akkor folytatni fogjuk a tervedet. – Bizakodó fattyú, vagy az nem te vagy? – csattant fel Kane. – Kane, ha a Tanács elkapja a húgodat, fájdalmasan el fogják pusztítani őt. Amikor végeznek, nem marad semmi sem belőle, sem élő sem halott. Nem vagyok hajlandó megkockáztatni ezt. És ne gondold, hogy a Tanács nem figyel téged. Tudnak Merinusről és tudják, hogy ő ki, és ha Dayan elárult minket, akkor azokról a tervekről is szintén tudnak, amiket a családod csinált. Nem vagyunk biztonságban, te sem, és a családod sem, amíg ez tart.
130
– Tudom, mi a Tanács, Callan, és én is megtettem a saját biztonsági intézkedéseimet − nyugtatta meg Kane. – A húgomért, magamért, és az egész családért. Bízhatsz bennem. – Mindaddig, amíg tudok. Ne felejtsd el, holnap délben. − Callan megszakította a vonalat, és letette a telefont az asztalra. Mély levegőt vett. Megrémült attól, hogy megbízzon még valakiben Sherrán kívül. Most nem bízott senkiben, csak saját magában és Merinusban. Különösen most, amikor a veszély annyira közel van. Felállt, és lassan járkálni kezdett a szobában. A motel, ahol Kane és Sherra tartózkodott az egyik legjobb lehetőség volt, és ő tudta, hogy elővigyázatosak voltak, és megtettek minden óvintézkedést a bejelentkezésnél, hogy álcázzák magukat. Körültekintőek volta, tudták, hogy a Tanács már figyelte, a katonák pedig követni próbálták őket. Ez nem garantálja, hogy elég óvintézkedést tettek, mégis. Nem volt bombabiztos válasz. Az izmai megfeszültek a lehetőségektől, amit a tapasztalat súgott neki. Az utak sem itt, sem D. C. -ben nem voltak biztonságosak. A Tanács kémei elrejtőzködnek majd az utak mentén, ha már most nem voltak ott. A kurva anyját. Vicsorgott a dühtől. Egyedül megszökhetne, de nem Merinussal. – Callan? − Ott állt az ajtóban, ismét az ő ingébe öltözött, aggodalom vésett árkokat az arcára. Reszelős nagy levegőt vett, odafordult hozzá, széttárta a karját. Odament hozzá, olyan természetesen, mint a levegővétel. Karjával átfogja a derekát, szorosan magához ölelte, hozzásimult a csupasz mellkasához. – Hogyan védjelek meg, Merinus? − suttogta durván a lány hajába. − Félek, hogy elveszítelek. Megrémültem, nem tudom, hogy D.C. biztonságos-e. – Hogy csinálnád, ha nem lennék veled? − kérdezte tőle, felemelte a fejét, hogy a szemébe nézzen. – Lépést tudok tartani veled, Callan. Nem vagyok gyenge, és pokolian fogok igyekezni, hogy ne lassítsalak le. Tedd azt, amit akkor tennél, ha csak egyedül lennél, amíg el nem jutunk oda. – A nagy számok biztonsága − sóhajtotta. − A családod tudja ezt, ezért most összegyűltek. Remélem, a Tanács nem hajlandó mindent kockára tenni, hogy megállítsa őket. A nyilvános mészárlás csak hitelt adna a bizonyítékoknak, ami a testvérednél van, és ez nem szolgálná az ő céljaikat. – Akkor fent kell tartanunk ezt a nyilvánosságot − mondta a homlokát ráncolva. − Miért settenkedve próbálsz bejutni D.C. -be? Biztos vagyok benne, hogy Kane gondoskodik a nyilvános nyilatkozatról, és a nagybátyám Brian is el tudja intézni a kíséretünket D.C. -be. Miért akarsz rejtőzködni? – Mivel… − Callan nem jutott tovább. Lenézett a lányra, oldalra döntötte a fejét, és a lány ötletén gondolkodott. Miért rejtőzködne? Az csak Tanácsnak adna lehetőséget, hogy megpróbálja elkapni őket. Már elrejtőzött jó sokáig, olyan régóta, hogy úgy érezte nincs semmi más lehetőségük. Nem tudtak más módon harcolni. Felkapta a telefont az asztalról, és hívta Kane számát. A fényjelzés zölden villant. – Callan? − Kane hangja kérdő volt. – Van innen kapcsolatod a televíziós csatornákkal? − kérdezte Callan gyorsan. – Többel kapcsolatban vagyok. − Kane óvatosan válaszolt neki. – Az összegyűjtött bizonyítékok, könnyen hozzáférhetőek? 131
– A legtöbb igen − a hangja még mindig óvatos volt. Callan gyorsan felvázolta a tervet, ami körvonalazódott a fejében. A fattyúk nem érhettek hozzájuk, ha az egész ország nézte a kirándulásukat D.C. -be. Ez tökéletes lenne. – Ez működni fog − mondta neki Kane, a hangját átjárta az izgalom. − Eltart egy ideig, hogy ezt összehozzam. Visszahívlak a részletekkel. Ha rá tudod venni magad, hogy felvedd a telefont. – Majd felveszem − morogta Callan. – Hozd ezt össze. A riporterek legyenek készenlétben, hogy találkozzanak velünk. – Callan, mi a helyzet a többiekkel? − Kane hangja torokhangú lett. – Sherrával, Dawnnal, és a két férfivel. – Van egy harmadik férfi is − emlékeztette Callan. – Már nem sokáig. Abból amennyit rólad tudok, és ha jól tudom, akkor azt fogod tenni, amit én tennék. − Kane kicsit felemelte a hangját. – Fel fogod fedni őket is? Callan vett egy mély lélegzetet. − Ez az ő döntésük lesz. Sherra már felvette a kapcsolatot a többiekkel. Vagy kiállnak velem együtt, vagy mindent megteszek, hogy továbbra is elrejtsem őket. Bárhogy dönthetnek. Feszült csend volt vonalban. – Merinussal minden oké? − kérdezte végül Kane. Callan Merinusra pillantott, látta aggódó arcát. – Jól van. De ki akarok szállni ebből a vonalból, mielőtt megheckelik. Már túl sokáig beszéltünk ma este. Értesíts, amikor megvan minden, és megadom neked a helyzetünket. Callan letette a telefont. – Te tényleg végig fogod csinálni ezt? − Merinus reménykedve suttogta. − Tényleg kiállsz a nyilvánosság elé, és eléred, hogy megfizessenek? Callan morgott. Nem voltak illúziói. A Tanács nem igazán fog megfizetni. – Megyek, hogy haladjunk előre. Válaszolni fogok a kérdésekre, és végső soron a vizsgálat, egy ideig távol tartja őket – ígérte meg neki. − De a veszélynek soha nem lesz vége, Merinus, ezt meg kell értened. Nekünk mindig óvatosnak kell maradnunk, mindig a Falkával kell majd maradnunk. A mi erősségünk a számunkban rejlik. – És ha a többiek nem jönnek el? − kérdezte Merinus. – Eljönnek. – Jól ismerte mindnyájukat. Ők mellette állnak, nem számít, miről van szó. Ismét a karjaiba húzta Merinust, belekapaszkodott, és egy csodáért imádkozott, amire nem igazán számíthat. A béke túl nagy kérés lenne. Így csak a lány biztonságáért imádkozott, teljes szívével, lelkével. Csak ezért imádkozott. Kane letette a telefont, majd figyelmesen ellenőrizte a jelzőfényt. – Még mindig zöld. – Suttogta egy hosszú, fáradt sóhajjal, majd felnézett a többiekre a teremben. Sherrát azonnal megtalálta. Egy távoli sarokban ült, az egyik kényelmes széken henyélt, ami a lakosztályhoz tartozott. A testvérei várakozóan nézték őt, az apja arcára az aggodalom és fájdalom vésett ráncokat, mégis magabiztosnak látszott. – Létrehozunk egy sajtótájékoztatót. Caleb − szólt a második legöregebb testvéréhez. − Ülj rá a telefonra, és szerezz riportereket D.C. -ből és New York-ból. A legnépszerűbb nevek kellenek ide. Nem akarok egy vacak ügyet. 132
Megfordult, majd Sherra felé dobta a telefont. Ő ügyesen elkapta, a karcsú teste soha nem feszül vagy rándult meg, meglepetten. Mintha már számított volna az egészre. − Hívd fel a testvéreidet és Dr. Martint. Hívd össze a többieket ide, ahol vagyunk. Callan szeretné, ha a Dayan utáni keresést ejtenék. Azt akarja tőletek, hogy eldöntsétek, hajlandóak vagytok felfedni magatokat, vagy inkább rejtve szeretnétek maradni. – Értesítjük a Tanácsban a kapcsolatunkat? − kérdezte Gray, a legfiatalabb testvér, és az, aki a legjobban hasonlít Merinusra. – Nem, hadd értesüljenek a saját besúgóiktól és az újságokból, tévékből. − Kane vállat vont. − Elég lesz, ha csak a saját pecsenyénket sütögetjük itt. Az egységem készen áll a bevetésre, hogy biztosítsa a helyszint és a védelmet Callannak és a családjának. Nos, menjünk, és hozzuk mozgásba a dolgokat. A különleges erők volt tagjaiból álló, tizenkét fős csapatot alkalmazta Kane minden munkára, személyes vagy üzleti dolgaiban. Ők jelenleg itt aludtak, a Kane és családja által használt szobákkal határos helyiségekben. – Mekkora gondra számítasz? − John Tyler, a Tyler klán pátriárkája kérdezte szigorúan. Kane durván kifújta a levegőt. – A sajtótájékoztató alatt legalább egy kísérletre számítok ellenük − ismerte be. − Azt akarom, hogy Merinus golyóálló mellényt viseljen, és minden irányból, minden szögből fedezzük őket. Ott lesznek az embereim, hogy gondoskodjanak erről. Lehet, hogy nem lesz gond, de soha nem számítok könnyű menetre. – A Tanács holtan akarja majd látni őket, ha lehetséges. Ha nem, akkor megpróbálkoznak a kárenyhítéssel helyette. − Sherra felállt, hogy szembenézzen vele. − Nem számítanak arra a bizonyítékra, amit Kane összeszedett róluk, így mindnyájunknak biztonságosabb lesz, mint gondoltuk. Ez volt az, amiért Kane imádkozott. Amikor a szar belekerül a ventilátorba, akkor az számos országban több kormánytagot, valamint egy maroknyi milliárdost fog beteríteni. A kárelhárítás nem lesz olyan könnyű akkor már. – Oké, gyerünk, hogy minden készen álljon addigra − mondta John feszülten. − Azt akarom, hogy gondoskodjunk mindenről, és szeretném, ha a lányom itthon lenne. Gyerünk, mozgás. És persze, hogy így tettek. Senki sem hagyhatta figyelmen kívül John Tylert, vagy nem engedelmeskedett neki. Hozzáfogtak a feladatoknak. Mindenki, kivéve Sherrát. Ő megkezdte a telefonálásokat, tette a maga dolgát és Kane nézte, ahogy járkált nyugtalanul körbe a szobában. Ugyanolyan volt, mint egész nap. Csaknem ideges, nem hajlandó egy helyen maradni sokáig. Nem számított rá, hogy ugyanolyan feszült lesz, mint ő. Minden izom a férfi testében éberen megfeszült, és ez már azóta tartott, hogy kilépett az árnyékból a múltkor a lány. Nem tudta elfelejteni a lány érintését. A selymes bőre ízét, azokat az átkozott rekedt morgásokat, amiket csinált, amíg pumpálta magát a testébe. Szerette a durva szexualitását, a fogai csipkedését, kezei szorítását. Nem egy nebáncsvirág, vagy egy szende szűz volt, még akkor sem, hogy amikor még tényleg szűz volt. Maga volt a csábító nő, egy szirén, a testét mintha neki teremtették volna, ami hajtotta őt, forró kívánással. Annyira meg akarta dugni, hogy alig tudta elviselni. Szinte érezte azt a forró puncit, ami kifeszül körülötte, a krémjét,
133
ami áztatja a farkát és a heréit. Átkozott nőszemély. Nem volt ennyire kanos, a laboroknál eltöltött idő óta. Ez az, amiért a lány gyűlölte most. Soha nem értette, miért volt ott. És nem hallgatta meg, amikor megpróbálta elmondani neki, hogy miért nem jött vissza érte, ahogy megesküdött neki. Nehéz megmenteni valakit, ha félig egy gödörbe vagy eltemetve, és a véreddel trágyázod azt. A fattyúk tudták miben mesterkedik, valahogy rájöttek, és majdnem megölték az erőfeszítéseiért. Az egyetlen dolog, ami megmentette az a tény, hogy akkor, nekik fogalmuk sem volt, hogy ő kicsoda. És mire meggyógyult, már elfelejtették. Csak a tudósok és a laboratórium katonái látták az arcát, és Kane gondosan ügyelt arra, hogy elkerülje a rivaldafényt, és minden nyilvános szereplést. Már ezen dolgozott tíz éve, és ha Isten is úgy akarja, akkor látni fogja, ahogy mindegyik szemétláda elpusztul. Épp úgy, ahogy ők is mindent elpusztítottak. Nézte Sherrát, mellébe ismét fájdalom nyílalt, a bűntudat élve felfalta őt. Mit csináltak vele? Callan megmentette őt, nem sokkal azután, hogy az a gyilkossági kísérlet történt Kane ellen. Elvitte onnan a lányt, megmentette, de valami más mély nyomott hagyott benne. Ott volt az arckifejezésében, ahogy gondosan elhúzódik tőle, amikor túl közel került hozzá, a titok, amely sötéten kavargott a sötétzöld szemek mélyén. Már nem bízik benne, és nem tudta igazán hibáztatni ezért. A lány várta őt, hitt benne, és ő kudarcot vallott. Nem számít, hogy miért. – Sherra, mit mondott a családod? − Közelebb lépett hozzá, és megpróbálta kordában tartani a haragját, amiért a lány elhúzódott tőle. – Itt lesznek néhány órán belül. Taber és Tanner már útban van Dawnhoz. Dayan elillant előlük. Látta, ahogy az kezei ökölbe szorulnak. A lányt felbőszítette, amikor megtudták, hogy Taber éppen hogy csak odaért megmenteni a másik lányt, mielőtt brutálisan megerőszakolja az a férfi. – Vajon ők kiállnak vele? − kérdezte Kane, tudva, hogy egy csoport nagyobb hatást ér el, mint egy ember. – Mi mindig ott álltunk Callan mögött. Csakúgy, ahogy ő is mindig megvédett minket. – A lány rálőtt egy vad pillantást. Újabb vágás rajta. Mielőtt a lány végez vele, ő itt fog feküdni képletesen darabokban a lábainál. – Ez minden, amit tudnom kellett. − Bólintott, ahelyett, hogy megküzdene vele a többiek előtt. Caleb felé fordult. − Caleb, van egy lehetséges csoportunk, nem csak egy emberünk. Az információ legyen vázlatos, de ne lehessen ellenállni neki. Caleb bólintott, újabb hívást kezdeményezett. A Tyler fiúk járkáltak a szobában, különböző feladatokat teljesítettek. Sherra nézte az egészet félig vicsorogva. – Nyugi, kicsim, mi gondoskodunk mindenről − mondta neki halkan. A lány szeme elsötétült, arca megfeszült a dühtől. – Nem vagyok a kicsid − gúnyolódott. – Úgyhogy állj le ezzel a cuki szarral, Kane. Jól ismerlek téged, tudom milyen vagy, úgyhogy ne próbálj megszopatni. 134
Kane érezte, hogy önuralma kezd szétesni. Nyolc meglepett arcú fej fordult feléjük, és figyelmesen nézte az eseményeket. A férfi összehúzott szemekkel nézett a lányra, az ökle összeszorult a vágytól, hogy átrángassa a szomszéd szobába, és adjon neki valamit, amivel harcolhat. – Kicsim, amikor elkezdelek szopatni az nem próbálkozás lesz – a férfi kifakadt, és undorodva fordult el tőle. − Bassza meg, veled később fogok foglalkozni, amikor lesz időm. – Nem, nem fogsz foglalkozni velem később. − Elsuhant mellette, és elindult az ajtó felé. – Mit gondolsz, hova a pokolba mész? − Megragadta a karját, miközben a lány a kijárat felé tartott, körbefordította, hogy szembenézzen vele. A düh körülölelte a testét, ahogy lenézett a kézre ami, markolta a karját, aztán felnézett rá, mintha az érintéstől felfordult volna a gyomra. – Vedd le rólam a kezed. − A hangja vibrált a haragtól, de legyen átkozott, ha nem lát vágyat is lángoló szemében. Átvonszolta őt a szobán, durván lenyomta arra a székre, amin előtte ült. Amikor a lány megpróbált felállni, lecsapta a kezét a karfákra, visszakényszerítve őt. – Nem mész sehova – jelentette ki ádázul, és nézte a lány elvörösödött arcát. – Ülj le ide a seggedre, vagy fuss, és rejtőzz el a hálószobában, de nem hagyod el ezt a lakosztályt. Te kibaszottul itt maradsz. Felfogtad, amit mondok? – Kane – az apja éles hangon tiltakozott a háta mögött. Ez az első alkalom az életében, amikor Kane figyelmen kívül hagyta az apját. – Hallasz, Sherra? – csattant fel újra, végig fenntartva a szemkontaktust. A lány ajka elvékonyodott, a kis ajakbiggyesztés szinte kísértésbe vitte, hogy birtokba vegye őket az erős vágy közepette, miközben teljesen kiakasztotta őt. – Jól van – szó szerint rámordult, a szeme szikrákat szórt a dühtől, ahogy elhúzódott tőle, amennyire csak lehetséges volt. − A húgodnak igaza van, te egy seggfej vagy. Kane szeme elkerekedett a meglepetéstől, aztán összevonta a szemöldökét ingerültségében. – Kibaszottul tényleg mindenkinek azt mondja, hogy egy seggfej vagyok? − Hallotta a hangját hitetlenkedve megemelkedni, aztán a családjára nézett a válaszért. Ők a meglepetés és a hitetlenség keverékével bámultak rá. – Talán szereti figyelmeztetni a világot a rejtett dolgokra − gúnyolódott Sherra. − Ez nem olyan, amit könnyű észrevenni. Újra felé fordult. – Kane. − A parancsot az apja hangjában lehetetlen volt megtagadni. − Hagyd, hogy a lány egyedül legyen, azt mondta, hogy nem megy sehova. Tűnj el innen, és győződjön meg róla, hogy minden készen áll, így mindannyian tudunk egy kicsit pihenni, mielőtt megvirrad. Ami csak néhány órára van. John a szemébe nézett, mogorva arccal, és nem kevés zavarral nézte legidősebb fiát. – Sherra, ha elhagyod ezt a szobát, én esküszöm, hogy levadászlak − mondta neki vadul, és belenézett a szemébe, ami a döbbenettől elkerekedett. − És megígérem, hogy nem fog tetszeni neked, amit teszek, amikor megtalállak. Csendben vicsorgott, és felfedte a szokásosnál hosszabb szemfogakat a szájában. – Légy jó cica, kicsim. − Mosolygott gúnyosan. 135
Megfordult, és kiment a szobából, mielőtt még egy esélyt adott volna a megtorlásra, de a dühös átkozódás követte a hallba. A férfi élesen kifújta az eddig visszatartott levegőt, a kezével végigszántott a rövid, fekete haján, és trappolt a szomszéd szobába. A büdös picsába. Nem az volt a vágya, hogy Sherrával harcoljon. Nem akarta, hogy dühös legyen. Azt akarta, hogy meleg és vágyakozó legyen, és hogy könyörögjön neki. És előbb utóbb, úgy lesz, ahogy ő akarja.
136
25. FEJEZET
Callan Merinus mellett feküdt, és érezte a szükségének az illatát, a forróságát. Az illata megváltozott, és a mellkasát összeszorította a tudás. Nyugodtan feküdt a lány mellet, nem érintette meg őt, és gyötrődve bámulta a sötét mennyezetet. A „párzási őrület” befejeződött, Merinusnak peteérése volt. A lány hánykódott a matracon, még aludt, annak ellenére, hogy a szenvedély kezdett dühösen eluralkodni a testén. Hamarosan fel fog ébredni, és szüksége lesz a szenvedélyére, a magjára. A kétségbeesett vágy, Dr. Martin szerint enyhül és normálisabbá válna, de terhes lesz. Ezt abban az emailban írta le, amit Callan nem mutatott meg a lánynak. Azoknak a teszteknek az eredményei, amiket a tudós lefuttatott, múlt éjszaka végén meglettek. A bizonytalanság a terhességi hormon hatásai miatt, hogy az enyhíti-e az őrjöngést vagy sem, most már biztos volt. A korábbi jelek ellenére, amik szerint nem szaporodhattak, ez nem igaz, a tesztek végül bebizonyították, hogy a párzási őrjöngés útján biztosította a természet a szaporodást a Falkán belül. Az ökle összeszorult ettől a tudástól. Remény és düh hullámzott végig a testén. Mint minden ember, ő is álmodott egy gyermekről, és egy nőről, aki ellopja a szívét. Egy gyermekről, aki boldog, és tele van nevetéssel. De vajon az ő gyermeke élheti az életét valaha is gondtalanul? A gyermek, aki az apja megfertőzött DNS-t örökölte, egy gyerek, akit a tudomány torzszülöttjének neveznének? Merinus hozzábújt, és selymes keze a hasára vándorolt. Elfintorodott a saját testében emelkedő forróságtól, és az örömtől, amit az érintése kiváltott. A nyelvén ismét lüktetni kezdtek a mirigyek. Ez a kibaszott afrodiziákum, hogy biztosítsa a párzást. Végül a Természet nevetett utoljára mindnyájukon. Valahogy talált valami méltót a tudomány által létrehozott fajtájukban, és elhatározta, hogy megtartja őket. Nem törődött azzal az égő nedvességgel a szemeiben, a kezével végigsimított a karcsú karján, szerette a tapintását. A melegét. Elfogadást kapott tőle, de tudta, hogy megrémül majd, amikor felfedi az igazságot neki. Egy olyan igazságot, amiért imádkozott, hogy tévedés legyen. De a szaglása nem tévedt. Azt, hogy honnan tudta, hogy az az illat mi volt, nem tudta, de azt tudta, hogy nem téved. Ez volt az újjászületés illata, olyan világos és megfoghatatlan, mint a tavasz. Merinus halkan, mélyen felnyögött, a keze elindult lefelé, veszélyesen közel a lüktető erekciójához a combjai között. Keményebb volt, mint valaha. Lüktető, kétségbeesett, hogy elmerüljön benne, hogy mélyen eltemesse a farkát benne, mielőtt megindul a magömlése. – Merinus − suttogta a nevét, odafordult hozzá, a kezébe fogta az arcát, ahogy felébresztette őt. Szeme pislogva nyílt ki, ajkán érzéki mosoly játszott, és közelebb hajolt hozzá. – Várj − suttogta, és még mindig fogta. − Beszélnünk kell. – Később − hozzádörzsölte a mellét a mellkasához, a kemény mellbimbói égették a húsát. – Nem, drágám − tagadta meg. − Először beszélünk. Meg kell hallgatnod amit mondani akarok. 137
Látta a hajnalt megelőző árnyékos szobában, ahogy a homlokát ráncolta. – Beszélj. De siess. − Lába simogatta, ahogy szembefordult vele, a légzése egyre mélyebb, nehezebb lett. – Merinus, ha a magamévá teszlek, akkor megfogansz ma este. − Feszülten nézett rá, figyelte, ahogy a szeme tágra nyílik. – Mi van? − kérdezte idegesen. − Nem lehetsz biztos ebben. A lány megrázta a fejét, de a férfi érezte a növekvő forróságot. A fűszeres afrodiziákum illata a sajátja volt. Mintha a gondolat, hogy a gyermekét hordja, nem volt olyan iszonyatos számára, mint amilyennek lennie kellene. – Biztos vagyok benne, Merinus. – A kezével végigsimított az arcán, a hüvelykujjával nyomon követte a szája vonalát. – A szükség, amit most érzel csak romlani fog, egyre fájdalmasabb lesz addig, amíg a spermámat nem eresztem beléd. De tudnod kell, hogy mi lesz, ha ez megtörténik. Nem tudom megállítani ezt, Merinus. Nem tudlak megvédeni ettől. − Ki akarta ordítani a dühét, a fájdalmat, ami átjárta őt. – Nem lehet hibáztatni téged, Callan. − Mosolya remegett, szeme csillogott a könnyektől. − Ez nem a te hibád. Az iránta érzett harag hiánya megrepesztette a lelkét körülvevő burkot. Hogy lehet, hogy így elfogadja, így szereti őt, azt az embert, aki majdnem elpusztította az egész életét? – Szeretlek, Merinus. Azt akarom, hogy tudd − suttogta. − Te vagy a lelkem, és te vagy az életem. Most már nem tudnék élni nélküled. – Tudom. − Egy könnycsepp esett az arcára. − Tudom, Callan, mert te ugyanez vagy a számomra. A homlokát a lányéhoz döntötte, a légzés durva lett, csak nézett le rá, és küzdött, hogy megbirkózzon azzal, amit a mai este okozhat. Egy gyermek. Soha nem gondolta, hogy megtapasztalja, hogy ez milyen örömmel, és milyen félelemmel jár. – Megvédelek téged és a babát a legjobb tudásom szerint − mondta neki durván. − Az életem árán is Merinus. A keze remegett, ahogy végigsimított a lány arcán. Félelmet és bizonytalanságot érzett most. Hirtelen a bonyodalmak minden másodperccel nőttek. Ez már nem csak az ő életüket veszélyezteti, hanem egy ártatlan gyermekét is. – Ez nagyon rossz ebben a helyzetben. − Sóhajtotta nehezen, és a teste megremegett a felindultságtól. − Félek, Callan. Odabújt a hátához, mögé tornyosult, számára nem volt más mód, hogy a félelmeit távolt tartsa tőle. – Mindent megoldunk, nem lesz baj, szeretlek – fogadta meg, de fogalma sem volt, hogyan. – Valahogy, valamilyen úton a gyerek biztonságban lesz. Leeresztette a fejét, az ajka suttogva beborította a lányét, ahogy harcolt az igénnyel, hogy mélyen alámerítse a nyelvét a szájába. Birtokolni akarta őt minden módon, arra késztetni, hogy fogadja be azt a hormont, ami magasabb szintre emelné a vágyát, elérné, hogy a teste égjen, elérné, hogy az általa kibocsájtott ajzószer keresztülszáguldjon a testén és gyorsabban megtermékenyüljön a lány. Dr. Martin biztos volt benne, hogy ez volt a hormon 138
rendeltetése. Minden tesztnél, amikor a lánytól származó mintákat összekeverte vele, egyetlen egy eredmény volt a cél. Egy gyerek. Azt akarta, hogy ez az éjszakát ne felejtsék el, és ne csak a fogantatástól való félelem miatt emlékezzenek rá, hanem az örömükért és a szépségéért. Callan elkezdte ingerelni az ajkait. Nem az őrjítő szükséggel akarta elcsábítani, hanem a hosszú szerelmi játszadozással. Nem akarta őt esztelenül. Örömet akart szerezni neki, szeretni akarta. Az ajkaival csókolta meg finoman, kóstolgatva az ajkait; belenézett a lány tágra nyílt szemeibe, a kezével simogatta a megdagadt melleit, a kemény mellbimbóit. Aztán nyelvével súrolta a száját, besurrant, és lehetővé tette, hogy elkezdje a tudomány és a természet a hatását. A lány elfogadta az inváziót, a szeme lezárult egy nyögés kíséretében, amint megérezte a fűszeres ízét, ami kitöltötte mindkettőjük száját. Most már elkezdődött. És tartott attól, hogy hol lesz a vége. De nem állt meg, tovább csókolta. Nem tudott megállni. Azt akarta, hogy ez az utolsó érintkezés örökké megmaradjon az emlékezetében. Ez, amikor átadta neki a gyerekét, szerette, imádta őt. Perceken belül a légzésük felgyorsult, izzadtság vonta be a testüket, vágy hullámzott át rajtuk. Callan felnyögött, kezét leeresztette, és megkereste a gazdag krémet, ami felkészítette rá a lányt. Sima és meleg volt, készen állt rá. Elhelyezkedett a combjai között, lejjebb eresztette magát fölötte, az erekcióját beigazította, az első kemény lökéshez. Tudta, mi tetszik a lánynak, és biztosítani akarta minden lökéssel, hogy elérje a végső örömöt. – Szeretlek, Merinus − nyögte a lány szájába, ahogy mélyen és keményen beléhatolt. Merinus érezte, a lökést a hüvelye bejáratánál, a hirtelen feszítést a vaginájában, az öröm és fájdalom keveréke kiűzött minden más gondolatot a fejéből. A forróság égette a testét, összerántotta a méhét. Izmait összeszorította a farkán, ahogy a férfi ajkait suttogva elhagyták a szeretet szavai. Elélvezett a második lökéstől, de a forróság még mindig növekedett. A lány elé ment a lökéseinek, csípőjét megemelte minden lökésnél, még keményebbé téve minden mozdulatát a betörő erekciónak, keményen és gyorsan pumpált benne. Callan nyögött, fejét leeresztette a melleihez, a durva nyelvével nyalogatta a mellbimbóit, de közben a szájával is felváltva szopta őket. Farka egy kemény egyenletes ritmust tartott, ahogy kihúzódott és előrelendült. Minden lökés kifeszített, kitöltötte a lányt. Fejét dobálta, a teste megremegett. Aztán a férfi gyorsabb, keményebb iramra váltott. A szája a nyakára simult, arra a kis sebre, amely nem úgy tűnt mintha valaha meggyógyulna, fogait összezárta rajta, a nyelve simogatta, ahogy érezte, hogy a végső fázisba ér a birtoklása. A megkeményedett tüske, ejakuláció előtt pár másodperccel megjelent. Az erőteljes, merev test, amely megakadályozza, hogy kicsússzon, és biztosítja a fogantatást, ahogy a természet megalkotta. A lány felkiáltott, amint a kemény kitüremkedés kezdett megmerevedik, erotikusan végigszántott a testén, ahogy könyörtelenül elkezdett megakadni benne. Érezte a forróságot emelkedni a gyomrában, megmerevedtek az izmai. A hüvelye megszorította a farkát, hogy teljesen megfejje, követelve magját, és érezte, hogy egy még keményebb, erősebb orgazmus kezdődik a saját testében. Körmei belemélyedtek a hátába, a mély lökésektől gyengén felkiáltott. A férfi halkan morgott, a lány sikolyai visszhangzottak a szobában a tüske megnyúlt, és az utolsó kemény lökésnél bezárta Callant a lány érzékeny húsába, ami eljuttatta egy olyan kemény robbanásig, hogy szinte visítva mondta a férfi nevét, ahogy érezte, hogy a magja szinte kitölti belülről. A férfi karjai remegtek a súlya alatt, ahogy levegő után 139
kapkodott. Merinus feküdt ott levegő után kapkodott, és a szemöldökét ráncolta. Forró nedvesség csöpögött a vállára. Nem sok, csak néhány törékeny csepp. A könnyek az ő szemét is ellepték, a karjaival szorosabban ölelte a férfit, és azt kívánta, bárcsak tudná, hogy mit kellene mondania, tudna valami tenni, hogy enyhítse a fájdalmat ebben az erős emberben. – Alázatossá teszel − suttogta, arcát nyakába rejtve, rekedt hangon. − Megbabonáztál, Merinus. – És mivel értem el ezt? − kérdezte gyengéden, kezét végighúzta homokszínű haján. Megrázta a fejét. − A szereteteddel. Az elfogadásoddal. A hangja felerősödött, a rekedtség és az érzelmek lassan eltűntek. Megrázta a fejét, vett egy nehéz lélegzetet, és felemelkedett róla. Érezte, ahogy elhagyta a farka a testét, és felsóhajtott sajnálatában. Örökre ott tartaná őt, ha tudná. Elhúzódott tőle, kiült az ágy szélére, nézte a félhomályos szobában, ahogy a reggel lassan eljutott hozzájuk. A lány figyelte, és látta az erőt a testében, kihúzta magát, és készen állt szembenézni a következő csatával, ami olyan biztosan közeledett feléjük, mint a napsugarak az égen. – Ez nem lesz könnyű. − Bámult az ablak felé, amit vastag függönyök takartak el. − Nem tudok semmilyen más ígéretet tenni, csak azt, hogy én mindig szeretni foglak. Én nem hagylak el. Megteszem, amit tudok, hogy megvédjelek téged. – Senki sem vár el többet tőled, Callan − mondta neki lágyan. − Nem várok el többet tőled. – Pedig kellene. − Lehelte durván, ujjaival a hajába túrt. – Sikoltozva kellet volna elfutnod előlem, amikor először rájöttél, hogy kívánsz engem Merinus. Halkan felnevetett, és eszébe jutott az a nap, amikor nézte, ahogy maszturbál a hátsó udvaron. – Nem hiszem, hogy ez lehetséges lett volna − mondta mosolyogva. − Túlságosan elfoglalt voltam azzal, hogy megcsodáljam azt a gyönyörű testedet. Vetett rá egy gyors, zavart pillantást, majd szigorúan összevonta a szemöldökét a lányra. – Én komolyan beszélek − rótta meg őt. – Én is Callan. − Mosolygott. − Nem vagyok gyenge, nem vagyok annyira félénk, hogy ne tudjak szembenézni azzal, amit az élet kiszab rám. Oka van annak, hogy mi együtt vagyunk. Bármivel is kell szembenéznünk az életben, a tőlünk telhető legjobban fogjuk csinálni. Felült, a lábát maga alá húzta, nekidőlt a vállának, felnézett, és a férfi visszanézett rá. Ajkával megsimogatta az izmos vállát, a kezével végigsimított a hátán. Callan vett egy mély lélegzetet. − Soha nem számítottam rád – szórakozottan megrázta a fejét. − Te egy veszélyes nő vagy, Merinus Tyler. – Nem, csak egy céltudatos nő – vigyorgott a vállába. − Tudok, egy jó dolgot, akkorra amikor ennek vége lesz. A férfi elpirult. Vetett rá egy félig elkeseredett, félig zavart pillantást, megrázta a fejét, megfordult, és a karjaiba húzta őt. Szorosan átölelte a lány testét, aki élvezte a férfi testének a melegét, nyugodtan hozzábújt, és bizalommal teli tekintettel nézett fel rá.
140
– Le kell zuhanyoznunk, és elkezdeni felkészülni arra, ami ránk vár − mondta neki halkan, és arra gondolt, mi lesz a sajtótájékoztatón, az előttünk álló napokra, amik tele lesznek végtelen számú tesztekkel, kérdésekkel, és a veszélyre. Imádkozott, hogy Merinus testvére tudja, hogy mi a fenét csinál, mert ha bármi történne a lánnyal, akkor Callan tudta, hogy a dühét semmi sem tudná lecsillapítani, nem lenne elégedett kevesebbel, mint a vérrel. – Nem tértél vissza arra a szerelmi szívességre, amit ígértél − emlékeztette őt, a homloka sokatmondóan felívelt. − Amikor megint összebújunk, akkor azt meg kell csinálnod velem. Merinus elvörösödött. A pír elöntötte az arcát, de a vágy lángjai fellobbantak a combjai között is. Ez a bizseregető vágy emlékeket idézett fel, noha a megtermékenyülés lehetősége ezen az éjszakán is fennáll. Nem mondhatta, hogy az a gondolat, hogy ilyen hamar megtörténjen kellemes volna. Még várni szeretett volna, hogy viszonylagos biztonságban legyenek, és megosszanak egymással egy pár évet, mielőtt világra hozna egy gyermeket. – Meglátom, mit tehetek érted, szívecském − a lány vontatottan, utánozta a lassú déli akcentust, amit már annyira megszokott, ahogy hallgatta. – Hát, csak csináld azt a jó dolgot − gúnyolódott vele, és Merinusnak el kellett ismernie, hogy az ő szájából átkozottul hitelesebben hangzott, mint a sajátjából. Mindketten elhallgattak. Egymást átölelve figyelték, ahogy a fény lassan beszűrődött a szobába, ahogy a nap egyre magasabban járt az égen. – Nem akarom, hogy elmúljon ez az éjszaka − suttogta a lány végül sajnálkozva. − Bárcsak így maradhatnánk örökre. Callan lassan sóhajtott, kezével végigsimított a vállán, és a hátán. Megcsókolta a homlokát, a lágy simogatás kifejezte a sajnálkozását és a vágyát. – Gyere, zuhanyozzunk le, és reggelizzünk meg. Aztán fel kell vennünk a kapcsolatot a többiekkel. Hamarosan vége lesz, Merinus. Akkor talán, ki tudunk magunknak alakítani egy életformát. Merinus nehezen nyelt, félt és sajnálkozott. Még nem volt elég ideje vele. Időre volt szüksége, hogy elraktározza az emlékeit, arra az esetre, ha a legrosszabb történik. Nem volt bolond, tudta, hogy veszély leselkedik rájuk. Ismerte azokat a veszélyeket, amikkel Callan a kezdetektől fogva szembe szállt. A férfi felállt az ágyról, felhúzta maga mellé, és megcsókolta a feje búbját újra. – Gyerünk, zuhanyozni, én a másikat fogom használni, vagy nem leszek képes a kezeimet levenni a fenekedről − a fürdőszoba felé lökte. − Menj. Megreggelizünk amikor lejössz. – Mi van, ha elfenekellek? − kérdezte tőle huncutul. Olyan pillantást vetett rá a férfi, amiből világosan kiderült, hogy kételkedett benne, hogy ez lehetséges. Merinus szeme összeszűkült. Majd ő megmutatja neki. Vállat vont és nem mondott semmit, elindult a fürdőszobába, ahová követte az elnéző hím kuncogása.
141
26. FEJEZET
El fogja fenekelni a férfit. Merinus kuncogott magában, ahogy eliramodott a tartalék fürdőszoba mellett, hallotta, hogy Callan még zuhanyozik. Biztosan később kezdte a fürdést, ami azt jelentette, hogy a férfi valamiben mesterkedett, mielőtt elindult zuhanyozni. Összeráncolta a szemöldökét. A férfinak még meg kell tanulnia, hogy egy kicsit jobban kell próbálkoznia ahhoz, hogy ne kezdjen gyanakodni. Melegítőnadrágba, és a férfi egyik nagy ingébe öltözött, és bement a konyhába. Legalább addig megcsinálja a reggelit. Éhes volt, és a reggel jeleként, a nap fényesen kezdett ragyogni, a napsugarakat a nehéz függönyök tartották kint, amelyek az összes ablakot befedték. A pánik egy pillanatra szétsugárzott benne, a mai nap közelgő eseményire gondolva. Ez nem lesz könnyű, hagyni, hogy Callan kiálljon a világ elé, hogy bejelentse, ki és mi ő. Tudta, milyen nagy becsben tartja a magányos életet, és a megtalált békét, amikor éppen nem vadásztak rá. Ezek után a férfi soha nem fogja újra megtapasztalni azt. Felkapcsolta a villanyt, amikor belépett a konyhába, hogy eloszlassa a mély árnyékokat a szobában, aztán hirtelen megállt. A lány szíve nagyot dobbant a félelemtől, attól a férfitól, aki előtte állt. De ami igazán megrémítette az a fegyver volt, amely a gyomrát vette célba, és a lobogó düh, ami sötét lángokkal lobogott barna szemében. – Tudtam, hogy ide fog hozni − Dayan önelégülten vigyorgott, szép arca eltorzult a borzalmas dühtől, ahogy közeledett hozzá. − Azt hiszi, senki sem tud erről a helyről, de én igen. Tudtam, hogy ide fog jönni, hogy elrejtőzzön, és tudtam, hogy el fog téged is hozni ide. Merinus nézte, ahogy közeledik hozzá, miközben hátrált tőle, amíg be nem léptek a nappaliba, és imádkozott, hogy olyan pozícióba kerüljenek, ahol Callan rá tud ugrani, amikor lejön. – Meg akarsz halni, picsa? − gúnyolódott. A lány megrázta a fejét, kétségbeesetten és idegesen figyelte a fegyvert. – Vemhes vagy már? A hasi sebek igazán nagyon fájnak, ribanc, és az megöli azt a förtelmet, amit valószínűleg hordozol már. − Merinus lefedte a kezével a hasát, ezt az ösztönös reakciót nem volt képes megállítani, a férfi szeme követte az árulkodó mozdulatot. – Kérlek − suttogta. − Ne csináld ezt, Dayan. Callan meg fog ölni ezért. Dayan gúnyolódott. − Kedvesem, Callan is meg fog halni. Nem engedem, hogy elpusztítson mindent, amiért dolgoztam azóta, hogy megszöktünk a laborokból. Merinus nehezen nyelt. A félelem dübörgött a vérében, a szíve keményen dörömbölt. A mellkasa megfeszült, küzdött, hogy levegőt kapjon, próbálta leküzdeni a pánikot, hogy világosan gondolkodjon, és megtalálja a módját, hogyan tud segíteni Callannak. Istenem, ez darabokra fogja tépni. Dayan a családjához tartozott. – Callan az életét kockáztatta, hogy megmentsen, hogy te és a többiek rejtve maradjatok − zihálta. − Hogy árulhattad el őt így? Merinus nem értette, azt a mélységes gonoszságot, ami Dayant eltöltötte, hogy megtegye ezt. 142
– Mert elárult minket. − Dayan felemelte a hangját dühében, és ő nem is volt tudatában ennek. Merinus imádkozott, hogy Callan meghallja. – Kilép a nyilvánosság elé, és a többiek követik őt, mint az esztelen gyerekek, mintha még mindig azok lennének. Mintha ő lenne a Király. Mintha az övé lenne az utolsó szó. Nem tudja, mit csinál. Én mondtam annak a hülye kurva Mariának, de ő nem hallgatott rám. Így hát ezért meg kellett halnia. Majdnem meggyőzte őt tavaly. Nem engedhettem, hogy megtegye. Én nem hagyom, hogy megsemmisítsen mindent, amit szeretek. – Mit javasolsz, mit tegyen, Dayan? A Tanács nem áll le. – Óvatosan araszolt körbe a szobában, lassan araszolva egy szék kétes védelme mögé. Bárcsak megvédené a gyomrát, megvédené a gyermeket, aki előfordulhat, hogy még nem is létezik. – Vissza kellett volna mennünk. − Dayan tombolt. – Nekem kellene vezetnem a Falkát. Ez az én jogom. Én szenvedtem a legtöbbet közülünk. Nekem kellene vezetnem őket, és neki hagynia kellett volna, hogy elfogják. A dühös szavaitól Merinus rosszul lett. Emlékezett azokra a jelentésekre, amiket olvasott a laborokról. A barbár vizsgálatokról, a képzésekről, a kondicionálásokról, hogy Callan öljön, hogy ne legyen több, mint egy eldobható fegyver. Emlékezett a nőkre, akiket azért hoztak neki, hogy szaporodjanak, és akik meghaltak, amikor visszautasította őket. A borzalmas fájdalom, az elszenvedett büntetések, amikor megtagadta a parancsaikat. Csak egy torz, gonosz elme gondolhatja úgy, hogy a férfinak vissza kellett volna mennie. Csak egy szörnyeteg képes megölni egy nőt, aki segített felnevelni, és aki megpróbálta biztosítani a biztonságukat, úgy ahogy Dayan tette Mariaval. – Nyilvánvalóan nem voltál elég erős, hogy vezesd őket. – Emelte meg a hangját Merinus. – Egyedül egy állat javasolhatja, hogy ilyesmit csináljon. Hogyan hoztak létre téged, Dayan? Milyen kezeléssel tudtak végül létrehozni egy olyan lényt amilyen te vagy? Talán Callannak téged kellett volna visszaküldenie. A fájdalom és düh végig vibrált a testén. Callan számtalan alkalommal majdnem az életét adta ezért a rohadékért, csak hogy ő ellene forduljon, és elárulja, becsapja őt. – Ó, sikerült a legvadabb képzeletüket is túlszárnyalniuk. − Dayan nevetett. − Csak, hogy fogalmuk sincs, hogy milyen jól sikerült nekik. Én vagyok az álmaik gyermeke, Merinus, és amint a Falka az én irányításom alatt lesz, és Sherra és Dawn tenyészti a kölykeimet, akkor megmondom nekik. Ki fogják elégíteni minden igényemet, cserébe azokért a szolgáltatásokért, amit nyújtani tudok nekik. Merinus bámult hitetlenkedve rá. – Dayan, miből gondolod, hogy meg tudod csinálni? A tenyésztés nem önkéntes, tudhatnád ezt Callan és az én példámból. Ez hormonális. Ha Dawn vagy Sherra volna a társad, akkor azt mostanra már tudnád. – Nem. − Megrázta a fejét, egy mániákus mosoly ült ki az arcára. − Látod, tudok valamit, amit te nem. A mi nőink nem úgy mennek bele a tüzelésbe, mint te, Merinus. Nekik nem kell társ, mint ahogy Callan párosodott veled. Mikor peteérésük van, minden barom megtudja termékenyíteni őket, a bátyád és Sherra bebizonyította ezt. Merinus pislogott. − Mi a fasz köze van ehhez a bátyámnak? Melyik bátyám? A francba, nekem hét bátyám van, és mindegyikük élve fogja megnyúzni a seggedet, és a falukra fogják
143
fércelni az irhádat trófeaként, ha nem állítod le ezt a szart. Azaz, csak akkor ha Callan meghagy bármit is belőled. Önelégülten mosolygott rá, a fegyver nem ingott meg a kezében. − A bátyád Kane katona volt a laborokban, Merinus. Őt választották, hogy megerőszakolja, amikor először volt peteérése, és ő csodálatos munkát végzett. Ráadásul még egy kölyköt is elültetett benne. Nekem természetesen meg kellett szabadítanom ettől. Nem tudom tolerálni egy másik ember utódát a Falkámon belül. Merinus megingott a döbbenettől. Érezte, hogy térdei elgyengülnek. – Hazudsz − zihálta. − Kane nem tenne ilyet. Sosem bántana egy ártatlan nőt. Dayan sajnálkozva csóválta a fejét. – De megtette Merinus. Soha nem töprengtél el azon, hogy Kane honnan tudott egy állítólag szigorúan titkos kísérletről már azelőtt, hogy az apád megkapta Mariatól azt a doboz bizonyítékot? Honnan tudott róla, amikor mindenki, aki kapcsolatba került a laborokkal, halott? Valahogy túlélte a támadásomat. Túlélte a dühömet. De hamarosan megfizet érte, egyszer és mindenkorra. – Nem hiszek neked. Azt elhitte, hogy Kane ott lehetett, de nem azért, amit Dayan mondott, és holtbiztos, hogy nem erőszakolt meg senkit. Ennél azért jobban ismerte a bátyját. A férfi sötéten ráncolta a szemöldökét a lányra. − Nincs okom hazudni. – Minden okod megvan arra, hogy hazudj − mondta neki dühösen. − Te a saját fajtád árulója vagy, Dayan, nincs benned becsület. Még annyira sem lehet benned megbízni, mint az időjárásban. – Felvágták a nyelved, kurva − vicsorogta. − Ha eddig még nem határoztam volna el, hogy megöllek, már csak ezért is kinyírnálak. – Te egy kibaszott nagy pöcs vagy, néhány teljesen téves illúzióval a saját nagyságodról. – A szeme sarkából megpillantotta Callant, ahogy az árnyékban lassan lépked. − A többiek ízekre fognak széttépni. Nem fogod tudni eltüntetni Callan vérének az illatát a kezedről. Az ő érzékszerveikkel meg fogják érezni, Dayan. Tudni fogják. Látta a halvány bizonytalanság a szemében. – Nem fogják tudni – csattant fel, de a tiltakozása nem volt olyan erőteljes, mint amilyennek lennie kellett volna. – Megérzik a vért. Felismerik a saját fajtájuk vérének az illatát, a DNS-ük biztosítja ezt. Gondolod, hogy le tudod mosni a testedről a halál illatát? Tényleg azt hiszed, hogy nem fogják tudni? – Csak Sherrát és Dawnt hagyom életben. − Megvonta a vállát. − Tabert és Tannert megölöm. Merinus nevetett rajta, és megrázta a fejét, Callan közelebb jött. Azon volt, hogy elterelje a másik férfi figyelmét. – Nem fogsz egy mérföldnél közelebb kerülni egyikkőjükhöz sem − mondta neki gúnyosan. − Okosabbak, mint te. – Callan nem − ellenkezett. − Elkaptam a nőjét.
144
– Biztos? − kérdezte, és összerándulva vetette magát a földre, amikor Callan ordítása betöltötte a szobát. Megkerülte a széket, és meghallotta a kirobbanó sikolyt Dayan torkából. A fegyver elrepült, amikor Callan elkezdet birkózni vele. Merinus elfintorodott, mert pont az ellenkező irányba repült, mint a szék ahol ő volt. Lélegzett visszafojtva figyelte a küzdő feleket, és óvatosan elkezdett mászni körbe a szobában. Vadállatias hörgés töltötte be a helyiséget, bútorok törtek össze, ökölcsapások röpködtek. Dayan olyan volt, mint egy vadállat, de Callan még inkább annak tűnt. Lábbal rúgták egymást, ököllel kalapálták egymás testét, a két férfi harcolt a szobában, küzdöttek a hatalomért. Ahogy Merinus elérte a pisztolyt, a fájdalom hangos sikolya ért el hozzá, amitől végigfutott a hideg a hátán. Callannek sikerült lebirkóznia Dayant, és úgy irányította a másik embert, hogy maga előtt legyen, és a karjai körbefogták a nyakát. Ahogy Merinus szemei elkerekedtek a rémülettől, Callan egy utolsó vad mozdulatot tett. Attól a hangtól, ahogy a másik ember nyaka eltört, elöntötte az epe a torkát. Dayan szemei a meglepetéstől és vereségtől kitágultak, rémület vette át ezek helyét, majd mindezeket elmosta a halott kifejezés, Callan eleresztette, hogy lassan lecsússzon a padlóra. Merinus döbbent tekintetét a szeretőjére emelte. Ő a lányt nézte, arckifejezése hideg, kegyetlen volt. Nem nézett félre, nem kért bocsánatot, de látta, hogy a nyomor és a bánat visszafojtott könnyei ott csillognak a szemében. A férfi csupa vér volt. A csupasz mellkasa tele volt Dayan hosszabb, élesebb körmeinek karmolásaival. Csak egy nadrágot viselt, amit eláztatott a vér és az izzadtság. Mezítláb volt, a lába tele volt csúnya vágásokkal és zúzódásokkal, ahogy blokkolta a másik férfit, az izmai még mindig megfeszültek, felkészülve a veszélyre, az adrenalin még mindig lüktetett a testében. Merinus nehezen kapott levegőt, a szíve rémülten dobogott a mellkasában, a kezében még mindig ott szorongatta az elfelejtett fegyvert. – Bassza meg, most újra le kell zuhanyoznod − suttogta, nyelt egyet, majd elhúzta a száját az ostoba megjegyzésen. − Ó, Istenem, Callan. A lány a kezét a szája elé kapta, és megpróbálta a feltörő epét visszakényszeríteni a torkába. Dayan bámult rá, szeme üres, kitágult, úgy, ahogy az utolsó pillanatban, rémülten bámult rá. Ledobta a fegyvert, a teste olyan keményen remegett, hogy úgy érezte, a csontjai zörögnek. – Merinus. − Hirtelen letérdelt mellé, de nem ért hozzá, a hangja megtört a bánattól és a sajnálattól. – Megsérültél? A lány megrázta a fejét, és reménytelen küzdelmet folytatott a könnyei ellen. – Ó, Istenem, hogyan tudok segíteni neked? – Odafordult hozzá, mit sem törődve azzal, hogy vér borítja a testét. A saját és Dayan vére. A férfi karjai tétován ölelték körbe, amikor a karjaiba vetette magát. – Segíteni nekem? − suttogta, a hangja érdes volt, megérintette a haját, a hátát, mintha félne megölelni őt. − Most már biztonságban vagy, Merinus. Minden rendben van. Megrázta a fejét a férfi mellkasán, a könnyek végül megindultak a szeméből, hogy megalázzák a veszéllyel szembeni gyengeségének bizonyítékaként. Olyan gyáva, gondolta. A férfi megmentette mindkettőjük életét, megsebzett lelkének szüksége lenne vigaszra, hogy 145
megbirkózzon a testvére meggyilkolásának a tényével, de ehelyett neki van szüksége a férfi vigasztalására. Pedig neki kéne vigasztalnia a férfit. – Nagyon sajnálom − zihálta könnyein keresztül. − Nagyon sajnálom. Annyira gyenge vagyok, Callan. Olyan nagyon gyenge. Megragadta a férfi vállát, túl gyengének érezte magát ahhoz, hogy megálljon egyedül, a félelem még mindig visszhangzott a szervezetében, a horror, és az erőszak utóhatásaként még mindig remegett a teste. Ahogy Callan szorosabban ölelte, egy éles hanggal a bejárati ajtó beszakadt. Merinus felsikoltott, az ajtó repült befelé. Callan a szék felé lökte őt, az éles parancsa elveszett, dühös morgása közepette, ahogy lebukott a fegyverért amit Merinus leejtett. – Merinus. Callan. − A testvére éles hangja épp időben érte el őt, hogy Callanra nézve lássa, ahogy egy hajlékony, kecses mozdulattal térdre ereszkedik, a pisztolyt mindkét kezével megragadja, arcát a düh torzítja el. – Callan. − Elrugaszkodott felé, rettegett, hogy nem hagyja abba időben a mozdulatot. A férfi gyorsabban cselekedett nála. A fegyvert felfelé fordította, és ujjával gyorsan elengedte a ravaszt. Kábultan, nehezen lélegzett a sokktól, és a reakciójától, nézte, ahogy a férfi leguggolt, amikor a szoba kezdett megtelni mások jelenlétével. A testvérei, az apja, még a nagybátyja, Samuel Tyler szenátor is ott volt, valamint a közeli ismerőseik közül egy tucat ember, akik követték Kanet. Taber és Tanner, Sherra és Dawn, na és Dr. Martin zárta a sort. Mindenki, de még a szenátor, és az orvos is fel volt fegyverkezve, mintha egy fegyver bemutatón lennének, a testük feszes és harcra kész. – Istenem. Beszélnünk kell erről a kibaszott tesztoszteron túltengésről. − Merinus nyögött, ahogy lehuppant a fenekére, és végignézte, ahogy minden testvére, és Kane katonai csapata végigsöpört a szobán, az emeleten, hogy biztosítsák a házat, legalábbis ezt feltételezte. A francba, nem tudta, hogy mi a fenét csinálnak a fekete ruhás idegenek a kemény hideg szemeikkel, nemhogy a testvérei. – Ne nyúlj hozzá. − Hirtelen megfordult Callan dühös, elvadult szemmel nézett mindenkit, aki túl közel mert lépni hozzá. Merinus felnézett, látta, hogy Kane felemeli a kezét, és csendesen hátrál. Callan áthelyezkedett a szoba néhány méterre lévő részébe, és magával rántotta Merinust, a karjaiba. A teste nagy lángon égett, az izmai a végsőkig megfeszültek. – Adj neki néhány percet, hogy lehűtse magát. − Dr. Martin beállt a férfiak közé parancsolóan. − Menj távolabb tőlük. Vigyétek Dayan testét egy másik szobába. Hadd nyugodjon le, vagy sosem nyeri vissza az önkontrollját. Merinus nézte Callant. Az arca kipirult, a szeme csukva, miközben szorosan magához ölelte. – Callan? − suttogta. – Elveszíthettelek volna − felelte, hangja érces, durva volt. − Ha ez a Tanács katonái lettek volna, ha bárki más lett volna vele, elveszítettelek volna. A tartása megfeszült, harcolt a levegőért. − Istenem, segíts nekem, Merinus, nem veszíthetlek el. Merinus nagyot, mélyről sóhajtott. Nagy nehezen sikerült a karjait a férfi köré fonnia, mikor az végül lazított a szorításán egy kicsit. Karjait a vállán összefonta, fejét a hullámzó 146
mellkasára fektette. Körülöttük, az emberek mozogtak, beszéltek, kérdéseket tettel fel, és válaszokat követeltek. – Hogyan találtak meg minket? − Callan hirtelen felkapta a fejét, a szeme gyanakodva lángolt, ahogy körülnézett. – Kanenek volt egy nyomkövetője Merinus telefonján. − Sherra válaszolt neki hűvösen. − Nem tudtam róla, Callan, ma reggelig, amikor megpróbálta hívni, és a leolvasás azt az eredmény hozta, hogy a telefon megsemmisült. Halványan Merinus emlékezett, hogy látta a telefon törött maradványait Callan asztalán. Dayan összetörte, azt gondolta, hogy így megakadályozza, hogy segítséget hívjanak. Callannak nem volt telefonja a házban. Nem adott esélyt arra, hogy lenyomozzák a hívásait. Callan vett egy mély, megnyugtató levegőt. Merinus érezte, hogy lassan újra visszanyeri az önuralmát. Teste kicsit ellazult. – Callan, rendbe kell szedned magad. − Kane állt néhány méterre tőlük, és tűnődve figyelte őket. − Megyünk, hívjuk a rendőrséget, de tennünk kell pár dolgot, hogy enyhítsük a károkat. Sam bácsikám, − bólintott a szenátor felé, − az éjféli járattal jött, hogy személyesen kísérjen el a szenátus meghallgatására, a genetikai módosítás és DNS- technika alkalmazásának ügyében. Még sok munka vár ránk. Callan lassan talpra állt. A karjait Merinus köré fonta, és nem volt hajlandó elengedni maga mellől. – Merinus itt marad velünk − mondta neki határozottan Kane. – Nem hiszem, hogy így lesz. − Merinus nem bízott abban a hideg mosolyban amit Callan a bátyjára vetett. − Merinus velem marad, Kane. Pont. Beszélhetsz vele, miután mindketten megtisztálkodtunk. Merinus felállt Callan mellé, és nézte a két férfit, ahogy mindketten határozottan néznek a másikra, mindkettő azzal a szándékkal, hogy keresztülviszi az akaratát. Olyanok voltak, mint két pitbull, akik felkészültek arra, hogy megharcolnak ugyanazért a koncért, de különböző okok miatt. Kane vissza akarta szerezni, hogy továbbra is gyermekként kezelje, és megtartsa ártatlannak a húgát örökre. Callan azt a nőt akarta, akit neki teremtettek, és ő átkozottul eltökélt volt, hogy meg is tartsa magának. Kane kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit. Merinus tudta, bármit is mondana, az csak rontana a helyzeten. – Ne kezdd el, seggfej – emelte meg a hangját, látva, hogy gúnyosan villant a szeme, ami azt jelzi, hogy valami hülyeséget akart mondani. Egy sötét pillantást kapott a testvérétől. Merinus vett egy mély lélegzetet. – Szükségem van egy zuhanyra, és egyébként Callannak is. Tegyétek meg, amit kell, hogy a dolgok elrendeződjenek. Ezzel most nem tudok foglalkozni. Az elméje túl kábult volt, a sokk, a félelem és a düh még mindig az ereiben száguldozott. Az adrenalin túltengés átváltoztatta egy nyafogós picsává. – Legalább próbálj meg sietni. − Kane az ujjaival a rövid hajába túrt, türelmetlenség feszítette a testét. – Meg kell ismernünk az egész történetet, és meg kell állítanunk a dolgokat, amik innen elindulhatnak Merinus. Szükségem van rád ehhez. A férfi egy parancsoló pillantást vetett rá. 147
– Akkor várnod kell − mondta neki, elfogadva Callan köré font karjainak segítségét, a lába remegett alatta. – Most nem megy, Kane. Egyszerűen nem tudok ezzel foglalkozni. Tudatában volt nyugtalanságuknak, a családja aggódó, gondterhelt arckifejezésének. Szívesen megnyugtatta volna őket, aztán egy pillanatra egyedül akart maradni Callannal, hogy megnyugtassa a vadállatot, ami még mindig küzdött, hogy kiszabaduljon. – Gyerünk. − Callan megfordult anélkül, hogy foglalkozott volna a másik férfival, kihúzta őt a szobából. Amikor elérték a lépcsőt, nem hagyta, hogy a saját lábán menjen fel. Felkapta a karjába, és elindult a nagy fürdőszoba felé, a hálószobájuk mellett. Nem beszélt, az arckifejezése nem enyhült. De kemény volt. A farka olyan volt, mint az izzó vas, acélosan és a melegen feszült a csípőjének. Szemében lángolt a vágy. Bezárta a hálószoba ajtaját mögöttük, majd egy egyszerű rántással letépte a lány nadrágját, és lecsupaszította őt deréktól lefelé. – Nem tudok várni − nekinyomta őt a falhoz, felemelte, az egyik lábát megszabadította nadrágtól. Szétfeszítette a lábait, mélyen belevezette a farkát a lányba. Merinus levegő után kapkodott, nem tudván, mennyire készen állt ő is a férfira. A vaginája összeszorult a férfi merevedésén, egy forró, sima hüvely, olyan feszes, mint egy ököl, ahogy eltemette magát benne. A feje a falnak ütődött, kezével megragadta a férfi vállát és véresre karmolta, a férfi lehajolt, a fejét a lány a nyakába fúrta, és elkezdett hevesen mozogni benne. Rekedten nyögött az örömtől minden tolásnál. Az erekciója kemény volt, égetően forró, és olyan természetesen vezette őt a szenvedélybe, olyan mélyen, mint maga a szeretet. Forróság és tűz égette a testét, az öröm szökőárként száguldott át rajta, eltörölve minden visszamaradt kétséget, és a maradék félelmet. A férfi keze megragadta a csípőjét, a lány a combjait összekulcsolta a férfi körül, aki a farkát eltemette benne újra és újra. Kitágította, kitöltötte, a vágyával megégette őt. Ez nem hormonális vágy volt, nem volt előtte csók, hogy növelje a lángolásukat, nem volt előzménye, csak kemény, őszinte szenvedély. Fogaival megharapta a nyakát azon a helyen, amelyet ő jelölt meg a lányon. Az érdes nyelvével megsimogatta. Callan durván morgott, Merinus nyögései felerősödtek, ahogy a tempó gyorsult. A lány már az orgazmus közelében járt, növekedett benne, a robbanás mindössze pár másodpercre volt. Nehezen kapott levegőt, Callan növelte a lökései tempóját. Nedves testrészek csaptak össze, az ő puncija szinte szörcsögő hangokat hallatott, ahogy a farka könnyen csúszott benne újra és újra. Reszketni kezdett, remegett, küzdött a sikoly ellen, és sikerült is magában tartania a hangos kiáltást, érezte, ahogy a tüske előbukkan, meghosszabbodik, megkeményedik, amíg mélyen belül összekapcsolta őket. Ez a forró simogatás eljuttatta a szakadék szélére. A lány orgazmusa sokkolóan kemény és mély volt, összeszorította a testét, és érezte, hogy spriccelt a megkönnyebbüléstől benne a férfi is, összerezzent, távolról hallotta a férfi elégedett üvöltését, ami visszhangzott körülöttük. Ó ember, Kanenek határozottan problémái lesznek ezzel. Odalent Callan szexuális üvöltése egyértelműen hallható volt. Sherra elfintorodott, a nyolc férfi elvörösödött a haragtól, felpillantva a lépcsőn, testük megmerevedett felháborodásukban. – Nem gyerek már – tájékoztatta őket. – Akár hozzá is szokhatnának ehhez. 148
John Tyler egy vad szemöldökráncolással hozzá fordult. − Kisasszony, az az én gyermekem – felelte ingerülten. – Nem, uram, ő most már Callan társa. – érvelt keményen. – A lánya élete veszélybe került, és Callan DNS-e azt diktálja, hogy újra megerősítse a jogos igényét. Szokjon hozzá, és fogadja el minél hamarabb, mielőtt lejön, mert ha mindannyian neki ugranak, a férfias büszkeségük miatt idegesen, akkor csak az ösztönei kerülnek előtérbe. Még csak most szerezte meg magának, hagyják hogy megszokja ezt a helyzetet, mielőtt még foglalkoznia kellene az önök birtoklási vágyával. Sherra figyelmen kívül hagyta Kane gúnyos mosolyát. Már két napja ezt tette. – Van más fontosabb problémánk is. Samuel Tyler hangosabban beszélt, ahogy megzavarta a testvéri és atyai felháborodást kibontakozását. – Vegyük sorra a prioritásokat, és azok szerint haladjunk! Négy óra van még a sajtótájékoztatóig, és nekünk sok munkánk van még addig.
149
EPILOGUS
Wayne Dubrow, tudosítása Washingtonból a DNS-átalakítás és kutatás szenátusi meghallgatásáról. Callan Lyons, az állítólagos Teremtmény, akit tudósok egy csoportja hozott létre genetikai átalakításokkal, megjelent a genetikai kutatások szenátusi bizottsága előtt ma délután. Elkísérte őt a mennyasszonya, Merinus Tyler, John Tyler lánya, a National Forum tulajdonosa. Szintén elkísérte őt egy tucat orvos, tudósok, akiket a DNS - kutatás szakembereiből hívtak össze egy héttel ezelőtt, hogy ellenőrizzék az állításait. Mr. Lyons, és négy másik családtagja, akiken szintén kísérleteztek, és ilyen szörnyű teszteket hajtottak végre, a szenátus tagjai és a sajtó előtt tettek tanúvallomást. A riporter impozánsan, komoran állt, a szenátusi épület előtt, a hangja érdes, érzelmektől túlfűtött volt, ahogy részletesen beszámolt a tanúvallomásokról, különösen a két fiatal nőjéről. A világot bűvöletben tartotta a csendes szőke szépsége, és az aranybarna félénksége, ijesztő törékenysége. De ott voltak még a férfiak, arcukat tökéletes férfias ívek és szögek jellemezték, és sokkoló volt a szavaikból áradó igazság, a történet, amit elmeséltek. Callan Lyons, a család feje, büszkén állt, feltűnő borostyán szemeit közvetlenül és egyenesen a rémült szenátorokra és a különböző törvényhozókra szegezte, ahogy beszámolt a borzalmakról, amelyeket elviselt. A halálról, a kegyetlenkedésekről, a zsoldos identitásról, a katonákról, a milliárdosokról, a politika és a közélet összefonódásáról. A politikai szereplők egy része észrevehetően hiányzott a meghallgatásokról. A tudósok beszéltek, közöttük Dr. Martin, a DNS specialista, aki születéstől fogva kezelte mindegyik tagot, és követte őket a merész szökésük és a saját családja halála után is. A Tylerek sem voltak fegyvertelenek. Évekig kutattak, és bizonyítékokat gyűjtötték. Nem maradt olyan kő, amit fel ne fordítottak volna. A történet borzalmas volt, ahogy kibontakozott, nemzetközi együttérzést és támogatást nyújtott a büszke tagoknak, akik az életükért és a békéért harcoltak egész életükben. Az afrikai dzsungel mélyén, a műholdas kapcsolat sugározta a történteket, egy pár némán ült, figyelt. A hím, Callan egy öregebb, régebbi kiadása, csendes volt, és feszült. A nő, egy kis sötét hajú doktor némán sírt. A történetükön, hogy azt elmondta. Ez a férfi, Callan Lyons, győzött ott, ahol ők nem tudtak. A kezüket összekulcsolták, és a férfi, Leo Vanderale tudta, hogy ők hamarosan meg fogják teremteni a saját útjukat, és velük fog tartani a fia, aki harminc évvel korábban megszületett. Lehet, hogy a fiuk végül megszabadulna a múlttól, és a veszélytől, ami elől ilyen sokáig elbújtak. Mexikó hegyeinek mélyén egy másik forgatókönyv zajlott. Mexikói és amerikai ügynökök özönlöttek el egy rejtett labort, a tűz kitört, ahogy a tudósok megpróbálták a bizonyítékokat és az életeket megsemmisíteni, bár megelőzték őket. A babák sírtak, a nyöszörgés hangjait mind az emberek és a kísérletek állati, felnőtt tagjai is meghallották, elkapták a gyerekeiket a felbolydulásban, és fedezékbe futottak. Átküzdötték magukat a füstön és a hamun keresztül, hogy elkerüljék az ügynököket, akik megpróbálták bekeríteni őket, a katonákat, akik megpróbálták megölni őket.
150
Kemény szürke szemek mérték fel a jelenetet, a fél tucat férfit és nőt, a négy gyereket, akik megszöktek a tömegmészárlás elől. Gyorsan követte őket, a Falkája el tudja rejteni őket, amíg szükséges. Legyen átkozott, ha hagyja, hogy felhajtsák és bekerítsék őket, mint az állatokat. Morris Goveny tábornok ott állt a mozdulatlan biztonsági tisztje előtt. Az ügynökök bekerítették, fegyvert szegeztek rá, a mexikói és amerikai hivatalnokok keményen, elítélően néztek rá. Ő a Genetikai Tanács büszkesége, az ő laborja volt állítólag a legtitkosabb, azok a farkas hibridek, amik neki voltak, amit ők tenyésztették a legkivételesebb példányok. És ez annak köszönhető, hogy az egész környéket, a megfigyelése alatt tartotta. A biztonsági tisztjét lelőtték a rohadékok, megrohamozták a laboratóriumát, a kutatást vezető doktor megszökött a laborokat érő első lövéseknél. A tábornok ennél sokkal okosabbnak tartotta magát. Felemelte a kezét a válla fölé, visszanézett azokra, akik elítélően figyelték, azokra, akik érte jöttek. – Ezek állatok. Eszközök és semmi több − motyogta, ahogy a televízió búgott mögötte, a riporter felsorolta azokat a jellegzetességeket, amit ő Emberi Genetikai Hibridnek nevezett. − Ezek nem emberek. Nem igazán. Nem emberek, állatok, amiket azért hoztak létre, hogy engedelmeskedjenek a mestereik parancsainak, szolgálják őket. A szemei összeszűkültek, ahogy a biztonsági monitorokon megpillantotta a dzsipeket, amik versenyeztek a keverékekkel. Természetesen elszöktek. A teremtményei, a háziállatai. Pillanatnyilag legyőzték őt, de megesküdött, hogy eljön az a nap, amikor megfizetnek. – Goveny tábornok, le van tartóztatva. − Egy magas amerikai hivatalnok határozottan előlépett. Goveny ajkai gúnyosan felkunkorodtak, ahogy megpillantott a bírálatot a másik ember tekintetében. – Ők nem a társadalom háziállatai – tört ki. − Ezek állatok. Vadak, embertelenek. Ezeket ki kell képezni, be kell börtönözni... – Ön, uram, ön lesz az egyetlen, akit bebörtönöznek. − Bilincsek csattantak a csuklói fölött. − A bűnös hanyagsága és elmebeteg parancsai miatt, a labor megsemmisült, és mindenki meghalt odabent. A teremtményei meghaltak, de ígérem, hogy megfizet a megszületésük bűnéért. Elrejtette a mosolyát. Elrejtette a terveit. Nem voltak halottak. De ígéretet tett magának, hogy hamarosan azt kívánják, bár azok volnának.
151
