Jane Roberts_A psziché természete

JANE ROBERTS

A psziché természete ÉS EMBERI KIFEJEZŐDÉSE

ÉDESVÍZ KIADÓ BUDAPEST, 2003 A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Jane Roberts / The Nature of Psyche Co-published by Amber-Allen Publishing and New World Library California, 1994

Fordította Pordán Ferenc

Jane Roberts: A psziché természete 2

TARTALOM

JANE ROBERTS ELŐSZAVA ............................................ .................................................................. ................................. ........... 3

1. A PSZICHÉ KÖRNYEZETE ........................................... ................................................................. ................................. ........... 9 2. ÁLMODÓ PSZICHÉTEK ÉBREN VAN .......................................... ....................................................... ............. 25 3. ASSZOCIÁCIÓK, ÉRZELMEK ÉS ÚJ VISZONYÍTÁSI RENDSZER ........................................... ................................................................. ............................................ ................................... ............. 40

4. A PSZICHÉ ÉS ÉS A SZEXUALITÁS KAPCSOLATA. KAPCSOLATA. A FÉRFI ÉS A NŐ - A NŐ ÉS A FÉRFI.......................................... ................................................................. ....................................... ................ 60 5. PSZICHÉ, SZERETET, SZEXUÁLIS KIFEJEZŐDÉS ÉS KREATIVITÁS ........................................ .............................................................. ............................................ ................................ .......... 81 6. A SZERETET NYELVE. KÉPEK ÉS SZAVAK

SZÜLETÉSE ..................102

7. A PSZICHÉ, A NYELVEK ÉS AZ ISTENEK .......................................... ............................................. ... 116 8. ÁLMOK, KREATIVITÁS, NYELVEK ÉS „KORDELLÁK" ..................... ..................... 134 JELLEMZŐI, A PSZICHÉ ENERGETIKÁJA ÉS AZ ESEMÉNYEK SZÜLETÉSE......................................... ............................................................ ................... 153

9. A TISZTA ENERGIA

10. JÁTÉKOK, AMELYEKET AMELYEKET BÁRKI JÁTSZHAT. JÁTSZHAT. AZ ÁLMOK ÉS AZ ESEMÉNYEK KIALAKULÁSA............................................ ........................................................... ............... 187 11. AZ UNIVERZUM ÉS A PSZICHÉ ......................................... ............................................................ ................... 207


Jane Roberts előszava Amikor ezeket a sorokat írom, már elfeledtem azt a rengeteg név telen éjszakát, amelyek során Seth, az én transzszemélyiségem ezt a könyvet diktálta. Csak a férjem, Robert Butts által írt jegyzetek emlékeztetnek, milyen események is történtek velünk a könyv elkészültének ideje alatt. Egy dolog biztos: az ülések éjszakáin transzba kerültem, és Seth -ként lediktáltam ezt a könyvet. Az adott napok sikerei és kudarcai többé kevésbé a feledés homályába merültek, azonban ezek az oldalak valam ilyen módon megőrizték azokat a késő esti órákat, és ilyen értelemben azok tovább élnek. Vajon Seth valóban az én transzszemélyiségem - az idő nélküli psz ichológiai birodalmak lakója, aki idővel árnyalt világunkba küldi üzen eteit? Vagy én lennék Seth térben és időben élő transzszemélyisége, aki kis híján megfeledkezett örökségéről? Talán sosem fogok választ kapni ezekre a kérdésekre. Azonban sorozatos élményeim nyilvánvalóvá te tték számomra, hogy Seth személyisége rányomta bélyegét az ülésekre és írásaira, és egyfajta egyedi módon talán az én tudatosságomra is. Ha nem „változom Seth -té", ha nem csinálom végig az egészet, ha nem változtatom meg alapvető pszichológiai beállítottságomat - ha Seth nem mosolyog és nem beszél -, akkor nincs a Seth-anyag. Tehát, bár az ülések alkalmával csak két ember van jelen a nappalink ban, mégis joggal mondhatom, hogy nem vagyunk négyszemközt. Jól tudom, hogy voltak olyan esték, amikor „meg kellett volna" tart anunk a menetrend szerinti Seth- ülésünket, azonban mára már elfeledett okok miatt mégsem tettük. Talán úgy éreztem, nem va gyok formában, vagy az íróasztalom mellett ültem, a saját munkámba merülve. Esetleg betoppant egy váratlan vendég, vagy az ünnepek jöttek közbe. Valójá ban nagyon nyugtalanított az idő gyors múlása, a kézirat elkészítésével kapcsolatos határidő. Azon időszak alatt, amelyet Seth e könyv diktálásának szentelt, Robert legépelte az előző könyv, Az „ismeretlen" való ság (The ság (The „Unknown" Reality) két kötetét, és számtalan jegyzetet fűzött hozzá, amelyek összefüggést teremtettek ezen könyv és Seth korábbi


munkái között. Tudtam, hogy az ülések éjszakái alatt Robert értékes időt „vesz el" saját munkájától, és másnap ráadásul az új anyagot is le kell gépelnie, míg nekem mindössze annyit kellett tennem, hogy... mit is? Hogy Seth-té válok. Sok levelezőtársunk ír, kommentálva az ülések drámai eseményeit, és ez az egész ügy kívülről minden bizonnyal egy termékeny pszichológiai dráma. Mindazonáltal a legtöbb ember nem ismeri fel, mennyi időt és munkát igényel lépést tartani Seth látszólag végtelen kreativitásával: az ülések anyagát le kell gépelni, ellenőrizni kell a kézirat elkészültének különböző fázisait, és mindvégig ki kell tartanunk, hogy az ülések az élet mindennapi gondjai ellenére is folytatódhassanak. Rob gépelte le az eddigi könyveket: a Seth megszólalt, a Seth könyvét, A személyes valóság természetét és természetét és Az „ismeretlen" valóság mindkét valóság mindkét kötetét, ellátta azokat a jegyzeteivel, és ő végezte szinte az összes, a k iadatásukat megelőző munkát. Amikor Seth befejezte ezt a köny vet, Robert még mindig az utóbbi kéziraton dolgozott. Aztán Seth szinte azo nnal belekezdett egy újba, Az egyén és a világméretű [tömeges!] események természete (The Individual and the Nature of Mass Events) című munkába. Én ezalatt a saját könyveimen dolgoztam, előkészítettem azokat a k iadásra, meggyőződve arról, hogy Seth semmit sem fog elvenni a kreat ivitásomból. Mégis, amikor Seth befejezte a diktálást, ráme redtem az anyagra, és azt kívántam, bárcsak ő is tudna gépelni! Visszagondoltam az elfeledett, transzban töltött órákra, új nézőpontból szemlélve a zokat és szinte megijesztett az az egyszerű gondolat, amely ebben a formában korábban nem jutott eszembe: ezek az órák termékenyek voltak. Eredményeket hoztak az idő világában. Ez a transztudatosság - akárhogyan is nevezzük - tudta, mit tesz. És eltűnődtem: vajon milyennek láthat e ngem Robert, miközben Seth-ként előrehajolok, mosolyogva (az én szemüvegem nélkül, Seth sötétebb szemével), viccelődöm, gesztikulálok és várok, amíg ő hoz nekem (Jane -nek) egy sört. Biztos vagyok a b ban, hogy létezik egyfajta transzemlékezet, de hagyományos memóriám vajmi keveset jegyzett fel ezekről a transzban töltött órákról. Azonban arra sem egykönnyen vagyok képes emlékezni, hogy a me gszokott hétköznapi életemben mi történt az elmúlt napok során, úg yhogy a „valós" és a transzban töltött idő egyformán semmivé foszlik: és ezen a héten újra transzba fogok kerülni, és Seth újra lediktálja egy újabb könyv egy részletét, amelyet Rob mához körülbelül egy évre fog majd végleges formába önteni. Tehát ez a „ma" szintén a múlt részévé válik majd. A mi fogalmaink szerint.


Azért teszem hozzá, hogy „a mi fogalmaink szerint", mert - mindannak ellenére, amit az imént mondtam - maguk az ülések örökké jelen idejűnek tűnnek. Úgy érzem, olyan energiát tartalmaznak, amely me gelevenedik Seth szavaiban, így hát azok egyaránt részei a múltnak és a jövőnek is. Ezen szavak mind eredeti és spontán módon, erőteljesen és lendületesen hangzottak el, bár elég lassan ah hoz, hogy Robert képes legyen lejegyezni őket. Mindegyik Seth sajátos hangszínét h ordozta taglejtésekkel kísérve, egy élő előadás keretében, és remélem, ezt minden olvasó észben tartja. Transzban töltött órák százai! Íme, itt vannak. De ha én transz ban voltam, vajon Seth- ről is elmondható -e ugyanez? Ő bizonyosan éber, aktív, fogékony, törődik az emberekkel egyénileg és általá ban is, valamint a világgal is. Mégis úgy érzem, hogy tudatosságának csak egy része van jelen az ülések alatt - annak rajtam keresztül kifejeződő része -, így hát akármilyen is Seth eredeti létezésének természete, a mi világunkban való megnyilvánulása pusztán sejtet egy, a jelenlegi megértésünket messze meghaladó pszichológiai komplexitást. Ebben a könyvben Seth kiadatásra kerülő munkái során első al kalommal szenteli magát az emberi szexualitás témájának, kifejtve , hogyan viszonyul az az egyéni és a tömeges pszichéhez, és kapcsola tot teremtve a szexualitás és annak spirituális és biológiai forrásai között. Amint azt a legtöbb olvasónk tudja, Seth már a kezdeti ülések során elnevezett engem Ruburtnak, a férjemet, R obot pedig Joseph-nek. Elmagyarázta, hogy ezek a mi teljes személyiségünk nevei, és engem v alamelyest mulattatott, hogy az én nevem férfinév, vala mint hogy Seth néha férfiként hivatkozik rám. Sok tanulónak is elárulta a személyisé gnevét, és számtalan alkalommal folytattunk rengeteg élénk beszélgetést a nevek nemet jelölő tulajdonságáról. Mára felfedeztük, hogy az ilyen utalások a mi, nemeknek tulajdonított minőségekkel kapcsolatos, meglehetősen korlátolt fogal mainkhoz igazodnak, mivel Seth a könyvében egyértelművé teszi, hogy a psziché nem női és nem férfi, hanem „maga a szexuális beállítottság tárháza". Kihangsúlyozza az emberiség biszexuális természetét, és a biszexualitás jelentőségét mind spirituális, mind biológiai értelemben. Ám Seth biszexualitás kifejezése sokkal hatalmasabb és komple xebb fogalom annál, mint amit általában ez a kifejezés sugall, és ő ezt a nemi meghatározások alapvető forrásának tekinti. Melyek ezek a meghatár ozások? Hány alapvető ezek közül, és hány tanult definíció? Olyan ké r-


dések ezek, amelyeket Seth is felvet. Sőt, a szexualitásról szóló értek ezésébe beágyazta a nyelvek születését és „a rejtett Isten" természetét is. A psziché azonban nem csak a nemi irányultság tárháza, de olyan lappangó képességeket és tulajdonságokat is tartalmaz, amelyek külső ingerek hatására lépnek működésbe. A harmadik feje zetben Seth azt mondja: „az egyes matematikai formulák nincsenek bevésve az agyba, azonban veleszületetten jellemzők az agy szerkezetére, és benne fogla ltatnak annak létezésében ". Seth szerint saját vágyaink, fókuszaink és szándékaink határozzák meg, milyen belső információkat hívunk elő a rendelkezésünkre álló végtelen területekről. Ő látja, hogy minden tudás egyszerre létezik, nem száraz adatokként vagy feljegyzésekként, hanem az őket érzékelő elme által élővé varázsolva. A múlt és a jelen elméi nyitva állnak előttünk, vagy legalábbis a tartalmuk elérhető szá munkra, nem egyfajta parazita kapcsolat, hanem eleven csere által, amelyben az összes különböző ko r ból származó tudás gazdagítja az összes többi történelmi kor tudását. Seth spirituális és biológiai valóságot ad a tudás ezen szövetségének. Ha ezeket az állításokat az oktatásra vonatkoztatjuk, az elképesztő dolgokat eredményez: az információ gépies ismételgetésén túl iskoláink és egyetemeink a lehető legtöbb területtel ismertetnek meg bennünket, mivel ezek külső aktivátorokként működnek, előhozva a természetes belső tudást, olyan készségeket léptetve működésbe, amelyek csak a külső világból érkező megfelelő impulzusok ra várnak. Mialatt Seth ezt, a psziché lehetőségeinek és információbefogadási módjának szentelt könyvet diktálta, úgy tűnt, a saját élménye im - mint mindig - az ő tézisét megerősítő leckék szerepét töltik be. Például Seth épp hogy csak belekezdett a munkáb a, amikor hirtelen egy, a művésze tfilozófiáról és művészeti technikákról szóló könyv pszichikus befog adója lettem. A könyv anyaga arra engedett következtetni, hogy Paul Cézanne- tól, a huszadik század elején elhunyt híres francia festőtől szá rmazik. Seth Az

„ismeretlen" valóságban kezdte el kifejteni a világképek lényegét. Egyszerűen fogalmazva: a világkép az egyéni élet élő pszi chológiai képe annak tudásával és tapasztalásával, amely fogékony és életképes marad hosszan azután is, hogy a fizikai élet véget ér. Tehát az általam érzékelt anyag nem személyesen Paul Cézanne -tól érkezett, h anem az ő világképéből származott. Valójában miközben e könyv anyaga áramlott hozzám, úgy érez tem magam, mint egy titkárnő, akinek mentális úton diktálnak. De micsoda


diktálás volt ez! Ez a kézirat nem pusztán magával ragadó képet adott egy zseni munkájáról, de egy olyan terület - a művészet - szakirányú tudását is közvetítette, ahol én a legjobb esetben is csak amatőrnek számítok. Seth maga írta a könyv előszavát, az ülé sek során egyrészt a saját, ezzel a kötettel kapcsolatos anyagát diktálva, majd átváltva a Cézanne-könyv bevetésére. A Paul Cézanne világképe (The World View of Paul Cézanne) 1977 ben jelent meg a Prentice- Hall kiadónál. Amint befejeztem, részem volt egy hasonló tapasztalásban, épp amikor Seth a jelen könyv végére ért. Az Egy amerikai filozófus halálon túli naplója: William James világké pe (The Afterdeath Journal of an American Philosopher. The World View of William James) című könyv hasonló módon született, akár egy mentális diktálás: azonban míg a Cézanne -könyv kifejezetten a művészetről szólt, a James -anyag szélesebb körű volt. Kiterjedt a James haláhal ála utáni világra, és lefedte az amerikai történelem teljes egészét, a spir i-

tualitás, a pszichológia és a demokrácia összefüggéseiben. Seth véleménye szerint mindannyian képesek vagyunk ráhangolódni az ilyen „plusz" információkra, de saját vágyainknak és szándékainknak megfelelően kapjuk meg azokat. Például a Cézanne -könyvet a saját, a művészet iránt tanúsított érdeklődésem segített működésbe hozni, és az, hogy Robert oly nagyra értékelte e festő műveit; a James -anyagot pedig a saját, William James munkái iránt tanúsított kíváncsiságom, és Ró bertnek a James munkái iránt érzett nagyrabecsülése hívta elő. Seth fenntartja, hogy gyakran érkezik az elménkbe belső információ, bár saját egyéni pszichénken áramlik keresztül, és az életünk beárnyékolja azt, így rendszerint nem ismerjük fel valódi forrását. Néha ez az álmodás során vagy ihletett állapotban történik meg: például a feltalálók egy adott ötletet esetleg a jövőből kapnak, vagy egy archeológus a múltból érkező információ hatására fedez fel egy ősi leletet. Seth azt állítja, belső tudásunk rendszerint oly simán és lágyan vegyül el jelenlegi dolgainkkal, ho gy csak ritkán ismerjük fel annak forrását, mégis ez biztosít megbízható, folyamatos információáramlást az egyén és a fajunk számára, egy olyan pszichológiai forrás révén, amellyel mindannyian kapcsolatban állunk. Mélységeiben tárgyalja a korai ember tapasztalását és az érzékelés akkoriban uralkodó, a jelenlegitől eltérő szerkezeteit, és kihangsú lyozza, hogy fajunk mindig hozzáférhetett a „belső adatokhoz", tehát a tudás forrása sohasem kizárólag a külső körülményekből állt. Seth véleménye szerint ez alakítja ki a tudás azon belső testét, amely a mi ren d-


szerezett, objektív, információtároló társadalmi folyamataink alapját képezi. Tehát ebből az következik, hogy a megérzések részei az evolúciós módosulásoknak, így a különböző fajok már a jelenben felkészülhet nek, hogy végrehajtsák a jövőben szükségessé váló változtatásokat. És mindeközben Seth, ahogy mindig, most is nagy hangsúlyt he lyez a lehetőségekre, amelyek életbevágóan fontos szerepet töltenek be az egyén és a faj fejlődésében, fejlődésében, és a szabad akarat alapját jelentik. Véleménye szerint a psziché az álomállapot során elsősorban a lehetséges cs elekedetekkel kísérletezik. Említést tesz az emberiség tömeges álmairól, mivel ezek biztosítják azt a belső eszközt, amelynek segítségével az ember kialakítja a világméretű eseményeket. A psziché egyéni, ám ö szszességében minden psziché képes kapcsolatba lépni a közös pszichével.

Mindazonáltal - amint azt Seth egyértelművé teszi - ez a könyv nem egy, a pszichéről szóló tanulmány. Segítségével minden olvasó közve tlenebb módon teremthet kapcsolatot saját egyéni pszichéjé vel. Sok gyakorlatot tartalmaz, amelyek megismertetik az egyént az Én mélyebb részeivel, és ösztönzik az olvasót, hogy sok szinten kutasson mélyebb gondolataiban és tapasztalásaiban. A szexualitással kapcsolatos eltorzult hiedelmek például gátolhatják a pszichikus és spirituális fejlődést, és Seth kimerítően tár gyalja gyalja ezt a t émát. Érinti a férfi és női homoszexualitás kérdését is, annak egyéni és társadalmi hatásaival együtt. Alig várjuk, hogy a nyilvánosság elé tárjuk ezt a sajátos anyagot, m ivel sok olvasónk kérdezett minket levélben Seth -nek a szexualitással kapcsolatos álláspontjáról. Ez a vágy Seth láthatólag végtelen kreativ itásával társulva, arra az elhatározásra juttatott bennünket, hogy mo stantól a Seth -könyvekben jóval kevesebb jegyzet lesz. Az „ismeretlen" valóság két kötetében Robert megpróbálta rendszerezni Seth különböző témákról alkotott álláspontjait, visszavezetve azokat a korábbi könyve ihez (és gyakran ki nem adott anyagokhoz is), megmutatva azt a kontextust, amelyben az adott könyvek megszülettek. Ezen könyv tartalmazza a szokásos, az üléseken született jegyzeteket, de az olvasónak saját m agának kell nyomon követnie az elméletek fejlődését, és összefüggést teremtenie Seth jelenle gi és korábbi könyvei között. Amikor ezeket a sorokat írom, Seth már nagyjából lediktálta Az egyén és a világméretű események természete című könyvet, amely ki fog ja fejteni, hol és hogyan válnak világméretű eseményekké az egyéni hi e-


delmek. Én előkészítettem a kiadatásra Az emír tanítása a mágia helyes használatáról (Emir's Education in the Proper Use of Magical Power) című kötetet, amelynek teljes első fejezete egy álom során „jött le", és a Hetes, a mindenekfelett való lélek további iskolája (The Further Education of Oversoul Seven) című munkát. Seth és jóma gam könyvei is kétségkívül a psziché hatalmas kreativitásának bizonyítékául szolgálnak, valamint azon képességének, hogy egyformán tudja érzékelni és has znosítani a belső, illetve a külső környezetből érkező információkat. Az én esetemben ez a kreativitás az írásban nyilvánul meg. Másoknál lehet, hogy a családi kapcsolatok és érzelmek terén jelent kezik, vagy különféle művészeti tevékenységekben, a tudományok ban, a sportban vagy egyszerűen abban, hogy életük minőségét új, gazdagabb szintre emelik.

***

1. A psziché környezete 752. ÜLÉS, 1975. JÚLIUS 28., HÉTFŐ, 21:25 (Vacsoraidőben azt mondtam Jane-nek, hogy ma este egy újabb kön yvet kezd majd el diktálni Seth -ként — azon „energiaszemélyiség esszenciaként", aki akkor szólal meg rajta keresztül, amikor ő transzá llapotban van —, és hogy most ő maga fogja elkészíteni a jegyzeteket is. E n rögzítem az üléseket, dátumozom őket, és feljegyzem a legszükség e sebb dolgokat, így Jane majd ezen anyag köré csoportosítva képes lesz összeállítani a saját jegyzeteit. Az volt az elképzelésem, hogy amint a gyorsírással készített feljegyzéseket legépelem, Jane azonnal hozzáa dhat bármit, amit csak akar, a transzállapotaival, érzéseivel és gondol ataival kapcsolatban, amíg az ülés körülményei még frissen élnek az e lméjében. Mondtam neki, nem törődöm azzal, hogy a könyv rövid vagy hosszú lesz-e — és — és azzal sem, hogy hat hónap, egy vagy akár öt év alatt készül e el, hogy hetente egy vagy két ülést tart -e, vagy csak havonta egyet; mindenképpen megszületik a könyv, és övé lesz e „megnyugtató bö lcsesség". S ha inkább azt szeretné, hogy egyáltalán ne legyenek je gyzetek, nekem az is tökéle tesen megfelel.


Seth három hónappal ezelőtt, az április 23 -án tartott 744 -ik ülésen fe jezte be legutóbbi könyve, Az „ismeretlen" valóság diktálását. Jane a mai nap folyamán végre beismerte, hogy azóta azért tartott csak hét ülést, mert nem akarta, hogy túl sok pluszmunkám legyen, mivel annyira lefoglaltak a könyv bonyolult jegyzetei. Amint rájöttem, miért késlek edett, elhatároztam, hogy ráveszem, folytassa a munkát a Seth -anyaggal, mégha jelenleg nem is fejezte be a saját könyvé t, a Pszichikus politiká t (PsychicPolitics). Jane szinte

egy szót sem szólt vacsora alatt, miután előálltam az új könyv ötletével. Megleptél engem - mondta 21 óra 10 -kor, mielőtt elkezdtük volna az ülést. — A A hiúságomra apelláltál, vagy valami ilyesmi... -

- Pont, ahogy terveztem terveztem - ffeleltem. eleltem. e — Nagyon elnézőnek kell lenned velem. Ha én írom majd a jegyzet eket, nem lesz belőlük sok. És nem vagyok biztos abban, hogy ma este el kellene kezdenünk egy új könyvet. Legalábbis egyetlen ötletem sincs.

— Neked nem is kell, hogy legyen — viccelődtem. — viccelődtem. — Mihez lenne inkább kedved 1? Belekezdeni egy könyvbe, vagy szülni egy gyereket'? — Ehhez — vágta rá azonnal, az ülésre célozva. — — A gyermekáldás gondolatának megszokására azonban van kilenc hónapod. Es én még azokra a könyvekre sem készültem fel, amelyekről már beszéltünk: a Krisztus-könyvre vagy a múlt hónapban említett munkára a kulturális valóságról. Úgyhogy miről is szólhatna egy új könyv ? Elnevettem magam, látván, hogyan húzza az időt. Beszélgettünk néhány percig, aztán Jane megszólalt, némileg csodálkozva: — Azt hiszem, már tudom, mi lesz a címe: A psziché A psziché természete, kettős pont: És emberi kifejeződése. Nem vagyok biztos benne, de azt hiszem, ez lesz az...

Szóval úgy tűnt, épp azon vagyunk, hogy belekezdjünk egy nagyszerű, új Seth-könyvbe, Jane jelentős — valójában — valójában elengedhetetlen — segítsé— segítsé gével. Megértettem, hogy ő kissé aggódik amiatt, hogy Seth minden elő zetes bejelentés nélkül belevág egy új könyvbe, de ugyanakkor semmi kétségem sem volt afelől, hogy Seth - és Jane — képes — képes lesz a dologra. És azt akartam, hogy Jane kreatívan részt vegyen egy folyamatos mu nkában. Úgy gondoltam, ez képezhetné mindennapi életének alapját.


Amint megvan a kapcsolat, hozzákezdünk — mondta Jane. Néhány percig csendben üldögéltünk, vörösbort kortyolgatva. Jane rágyújtott egy ci garettára. garettára. Hallgattunk. -

Már jön - mondta. — Már — Már csak egy perc, hogy összeszedjem m a gam... Aztán, 21 óra 25 perckor, elég szaggatottan elkezdte:) -

Nos... ( —Jó —Jó estét, Seth.)

Nincs előszó. Első fejezet: Beleszülettek az életnek nevezett körülményekbe, majd elhagyjátok azokat. Érkezésetek és távozásotok között leéltek egy életet. Az élet és a halál közt függve - legalábbis számotokra így tűnik - saját lényetek természetén tűnődtök. Megvizsgáljátok a tapasztalataitokat, és tanulmányozzátok a múlt hivatalos történetét, azt remélve, hogy meglelitek bennük a saját valóságotok természetére v onatkozó iránymutatásokat. Életetek látszólag azonos a tudatosságotokkal. Ennélfogva úgy tűnik, hogy önmagatokról alkotott tudásotok fokozatosan nő, ahogy öntudat otok fejlődik a születésetektől kezdve. Továbbá úgy tűnik, hogy tudato sságotok találkozni fog a halállal, és Én -tudatotok nem éli túl ezt a ra ndevút. Talán vágyakozva és szinte reményteli nosztalgiával gondoltok gyermekkorotok v allására, és egy olyan hiedelemrendszerre emléke ztek, amely halhatatlanságot biztosított számotokra. A legtöbben közül etek valamiféle személyes és közvetlen bizonyítékra vágytok, és valam iféle belső bizonyosságot kerestek arra nézvést, hogy az egyéniséget ek nem ér véget egy csapásra a halálotok pillanatában. Minden ember ösztönösen tudja, hogy a létezése valamilyen módon fontos, és van valamiféle értelem, amely — habár rejtett módon - egy nagyobb teremtő mintához kapcsolja az egyént. Mindenki érzé keli időnként a saját célját, és mégis sokan frusztráltak, mivel ezt a belső célt nem ismerik tudatosan, és nem értik meg egyértelműen. (21:35)

(Rövid szünet.) Gyermekkorotokban tudtátok, hogy a felnőttkor felé haladtok. Életben tartott titeket az eltervezett képességekbe vetett hit etek: magától értetődőnek vettétek, hogy a tanulás és a növekedés foly amatában vesztek részt. Mindegy, mi történt vele tek, egyfajta elvont pszichikai közegben éltetek, amelyben lényetek ragyogó és életerős volt. Tudtátok, hogy a valamivé válás állapotában vagytok. A világ e b ben az értelemben szintén a valamivé válás állapotában volt.


A magánéletben és a világ színpadán folyamatosan jelen van a tett. Könnyű magatokra vagy a világra tekinteni, vessző, látni magatokat és hipnotizálttá válni jelenlegi állapototoktól, amitől mindenféle változás és növekedés lehetetlennek tűnik számotokra, s hasonlóképpen látjátok a világot is. Törvényszerű, hogy nem emlékeztek a születésetekre. Bizonyára úgy tűnik, a világ születésére sem emlékeztek. Mindazonáltal van egyfajta születés előtti történelmetek - amint a világnak is megvan a születésetek előtti történelme. (Rövid szünet 21:49 -kor.) A tudósok még mindig titkolóznak egymás előtt. A természettudományok azt a látszatot keltik, hogy a szá zadok egymás utáni sorrendben léteznek, miközben a fizikusok már felisme rték, hogy az idő nemcsak, hogy a szemlélőtől függ, de minden esemény egyidejű. A régészek továbbra is vígan folytatják a „múlt" civilizáció inak datálását anélkül, hogy valaha is megkérdeznék maguktól, mit is jelent a múlt - vagy azt mondanák: „Ez az én nézőpontomból tekintett relatív (aláhúzva) múlt". A csillagászok a világűrről beszélnek és olyan galaxisokról, ame lyek mellett a sajátotok eltörpül. Az általatok ismert világban vannak há borúk is, háborús hírek és a pusztítás próféciái. Mindezek ellenére az egyének , a világ számára ismeretlen, névtelen férfiak és nők egy ébr edő, határozott megerősítést éreznek magukban, amely azt mondja: „Fontos vagyok. Célom van, még ha nem is ér tem, mi az. Életem, amely oly jelentéktelennek és eredménytelennek tűnik, mégis elsőrendű fontossággal bír valamiféle általam nem ismert módon." Pont. Bár foglyul ejtett titeket egy látszólag frusztráló élet, bár családi go ndok gyötörnek, aggódtok a betegségek miatt, úgy tűnik, min den gyakorlati célkitűzésetekben vereséget szenvedtek, mégis min den egyes ember személyiségének egy része kikel ezen csapások és elbátortalanítások ellen, és olykor -olykor, legalább futólag, egy pillanatra megérzi taga dhatatlan, marad andó érvényességét. Ez minden egyes egyén azon „tudó" részéhez szól, amelyet én önmagam nak nevezek. Pont. (22:01. Nyomatékosan.) Egyrészt nem könnyű együtt dolgozni ve lem mint szerzővel, mivel a tudatosságnak egy számotokra ismeret len szint jéről szólok hozzátok. szólok hozzátok. Másrészt viszont a hangom oly természetes, mint a szélben szálló tölgyfalevelek tánca, mivel a tudomás olyan szintjéről szólok, amely a pszichétek számára természetes, mint az évszakok a lelketek számára.


nevű személyiségen keresztül írom ezt a köny vet. Ez a születésekor kapott neve. Ő veletek együtt osztozik a fizikai létezés örömeiben és fájdalmaiban. (Egyperces szünet.) Akárcsak ti, ő is olyan életet kapott ajándékba, amely látszólag a születésével kezdődik, és a színre lépés ezen pillanatától egészen a halál bekövetkeztének pillanatáig tart. Ő is ugyanazokat a kérdéseket tette fel, amelyeket ti kérdeztek Egy Jane Roberts

csendes pillanataitokban.

Azonban ő olyan hévvel kérdezett, hogy keresztültörte a legtöb betek által felállított korlátokat, így megkezdődött egy, az ő és a ti javatokat egyaránt szolgáló utazás - mivel minden egyes tapasztalat, legyen akármilyen apró vagy látszólag jelentéktelen is, fajotok tudásának részévé válik, gazdagítva azt. Honnan jöttök és merre tartotok? Mik vag ytok ti? Milyen a psziché természete? Én ennek a könyvnek csak egy részét írhatom meg. Nektek kell k iegészítenetek, mivel „A Psziché" értelmetlen, ha nem áll kapcso latban az egyéni pszichével. Énetek olyan szintjeiről beszélek nek tek, amelyeket már elfeledtetek, és mégsem feledtetek el. Nyomta tott oldalakon keresztül szólok hozzátok, szavaim mégis újra felébresztik bennetek azokat a hangokat, amelyekre gyermekkoro tokban és születésetek előtt hallgattatok.

Ez a könyv nem száraz értekezés, amely precízen informál tite ket valamilyen hipotetikus, pszichének nevezett szerkezetről. Előhívja már elfeledett tapasztalásaitokat a mélyből, és az idő és a tér végtelen kite r jedéséből összeállítja azokat a varázslatos egyéniségeket, amelyek ti vagytok. Tartsatok szünetet. (22:17. — Még — Még

a címet is elfelejtettem — mondta Jane, amint magához tért a kiváló transzból, vagy tudathasadásos állapotból. -

Gratulálok, Kedves — feleltem neki. Jane nevetett.

- Azt

mondtad, csináljak valamit, és én megtettem. Most már muszáj végigcsinálnom — és ráadásul, úgy érzem, most azonnal képes lennék lefeküdni, és órákig aludni... - Rendben, tedd azt! — mondtam — mondtam évődve. — Szállj csak ki, futamodj meg, ha akarsz! — Emlékeztettem Emlékeztettem őt a könyv teljes címére, és tettem pár javaslatot arra nézvést, hogyan tudná a saját kommentárjaival ellátni a

kéziratot, kihangsúlyozva, hogy úgy kezeli azokat, ahogyan csak akarja. Nekem egyszerűen csak arra lesz időm, hogy a minimális jegyzeteket


tse el mellékeljem. Am természetesen nem várom tőle, hogy egyedül készí tse a könyvet, közvetítse Seth -et, és aztán elvégezze az összes, a jegyzetek megírásával együtt járó munkát is — bár, amint az később kiderült, Jane valóban segített nekem a jegyzetek elkészítésben.

Végül: — Csak várok -

mondta Jane. -

Úgy érzem, jön még több

anyag is...

Az ülés 22:41-korfolytatódott, gyorsabb tempóban.) Nos: A földnek van egyfajta szerkezete. Ebben az értelemben (aláhúzva) a pszichének is van egyfajta szerkezete. Ám ti a bolygó tok felszínének csak egy bizonyos részén éltek, és egy adott időben csak e nynyit vagytok képes látni - mégis bizonyosnak veszitek, hogy az óceánok akkor is léteznek, ha nem látjátok a hullámaikat és nem érzitek a ví zpermetet.

És még ha egy sivatagban éltek is, biztosak vagytok benne, hogy v alóban léteznek hatalmas, megművelt földterületek és vannak he lyek, ahol ömlik az eső. Igaz, hogy hitetek bizonyos része a tudáson alapul. Vannak emberek, akik elutaztak oda, ahol ti nem jártatok, a televízió pedig az otthonotokba hozza a képeket. Mindennek ellenére az érzéke itek csak a közvetlen környezetetek képeivel látnak el titeket, hacsak nem fejlesztitek őket bizonyos, viszonylag szokatlan módokon. Magától értetődőnek tartjátok, hogy a földnek van egyfajta tör ténelme. Ebben az értelemben saját pszichéteknek is van törté nelme. Megtanítottátok magatokat kitekinteni a fizikai valóságba, de lényetek belső érvényességét ott nem lelhetitek meg - csak annak hatásait. B ekapcsolhatjátok a televíziót, és láthattok egy történetet, de pszichétek belső elevenségét és tapasztalásait rejtélyes módon elfedik a külső me gnyilvánulások, az olyan egyszerűek is, amelyek például azt teszik leh etővé, hogy bekapcsoljátok a televíziót, és értelmezzétek a látott képeket. Így hát saját pszichétek elevensége általában kicsúszik a markotokból. van a tévéfilm, mielőtt feltűnik a képernyőn - és hová tűnik azután? Hogyan létezhet az egyik pillanatban és érhet véget a következő ben, és hogyan tűnhet fel újra, ha megfelelők a körülmé nyek? Ha megértitek a tévé működését, tudni fogjátok, hogy a film nyilvánvalóan nem tűnik sehová. Egyszerűen csak van, amíg a megfelelő körülmények é bren tartják azt a figyelmetek számára. Ugyanígy ti is léteztek, függetl enül attól, hogy szerepeltek -e a föld egyik „adóján" vagy sem. Ti vagytok , függetlenül attól, hogy az időben vagytok -e, vagy sem. Hol


Remélem, ez a könyv segít nektek kapcsolatba kerülni saját lé lényetekkel, ahogyan az az általatok megszokott kontextuson kívül lét ezik.

(22:55. Egyperces szünet.) Mint ahogy egy adott városban vagy fa luban éltek, úgy „éltek" jelenleg a psziché belső bolygójának egy ki csiny területén. Ezt a területet az otthonotokként azonosítjátok be, az Énetekként. Az emberiség megtanulta felfedezni a fizikai környezetét, de épp hogy csak elkezdte a nagyobb belső utazásokat, ame -lyeket örömmel telve és bátran fog megtenni, felfedezvén a psziché belső területeit. Mindazonáltal ez a szűz föld minden egyén öröksége, és nincs két tökéletesen egyforma tartománya. Mégis van egyfajta belső érintkezés, és ahogy a felszíni kontinensek kiemelkednek a föld belső szerkezeté ből, úgy emelkedik ki a psziché területe egy még hatalmasabb, láthata tlan forrásból. (Hangosabban.) Mára vége a

diktálásnak. diktálásnak.

( — — Rendben. 23:14-kor Seth kézbesített egy üzenetet és az ülés végül 22:43-kor fejeződött fejeződött be.)

egy tudósnak, aki írt nekünk,

753. ÜLÉS, 1975. AUGUSZTUS 4., HÉTFŐ, 21:21 (Sok rövid szünettel, de elkezdődik:) Jó estét. (- Jó Jó estét, Seth.) Tehát. Diktálok (A psziché természetéhez): mint ahogy a Föld ren geteg különböző környezetből áll, éppúgy a psziché is. Mint ahogy vannak különböző földrészek, szigetek, hegyek, tengerek és félszi getek, éppúgy a psziché is többféle formával bír. Ha egy adott országban éltek, a világ más részeiről származó embereket gyakran idegeneknek tartjátok, és közben ők természetesen szintén idege neknek tartanak titeket. Ebben az értelemben a psziché a valóság rengeteg eltérő szintjét foglalja magában. A ti szemszögetekből ezek esetleg idegennek tűnhetnek, mé gis éppannyira a pszichétek részei, mint ahogy a szülőföldetek is a vilá g része. A különböző országokban különbözők a törvények, és még egy -egy földrajzi területen területen belül is lehetnek olyan részek, ahol a lakosság a helyi törvényeket követi. Például ha autót vezettek, bosszúsan fedezhetitek fel, hogy a helyi sebességhatár az egyik kisvárosban kilométerekkel al a-


csonyabb, mint a másikban. Hasonló értelemben a psziché különböző részeinek is megvannak a maga helyi „törvényei", a saját „államfo rmái". Mindnek megvan a maga jellegzetes föld - és természetrajza. természetrajza. Ha körbeutazzátok a világot, rendszeresen alkalmazkodnotok kell a helyi időhöz. Amikor a pszichében utaztok, akkor is fel kell fedeznetek, hogy a saját időtök automatikusan torzul. Ha egy percre elképzelitek, hogy képesek vagytok magatokkal vinni a saját időtöket egy ilyen ut azásra, szépen takarosan becsomagolva egy karórába, nagyon meglepő dnétek azon, ami történne. Egyes pszichétartományok határára érve, órátok elkezd vi szszafelé járni. Amint a psziché más tartományaiba léptek be, órá tok sietni vagy késni fog. Na mármost, ha az idő kellőképpen gyor san haladna visszafelé, azt észrevennétek. Ha eléggé sietne vagy késne az órátok, szembeötlő lenne az eltérés. Ha az idő nagyon lassan vagy a körülményeknek megfelelően haladna visszafelé, talán nem lennétek tudatában az eltérésnek, mivel túl sok „időnek" kel lene eltelnie ahhoz, hogy eljussatok a jelenlegi pillanattól az azt „megelőzőhöz", és talán egyszerűen csak az lepne meg titeket, hogy úgy ereznétek, valami ismerős dolog történik veletek, amely mintha már megtörtént voln a egyszer. (21:34)

Mindazonáltal a psziché más tartományaiban még ennél is külö nösebb események következhetnek be. Maga az órátok is megvál tozhat, más alakot ölthet, nehézzé válhat, mint egy kő, vagy köny -nyűvé, mintha légnemű lenne, úgyhogy nem is lennétek képesek leolvasni róla az időt. Vagy esetleg meg se mozdulnának a mutatói. A psziché egyes részein az említett jelenségek mind megszokottak, mivel a psziché szétf eszít minden, általatok „hivatalosnak" ismert helyi törvényt, és megvan az a képessége, hogy egyszerre végtelen számú valóságot -kötőjeltapasztalást kezeljen. Nos (odafigyelve és halkan):

fizikai testeteknek nyilvánvalóan van nak képességei, amelyeket csak kevesen használnak ki teljes mértékben. De ezeken túl fajotok maga is rendelkezik az alkalmazkodás képességével, amely lehetővé teszi, hogy létezzen és fennmaradjon a fizikai környezet drasztikus változásai közepette is. A test biológiai szerkezetébe rejtve léteznek olyan látens specializálódások, amelyek lehetővé teszik fajotok fennmaradását, fennmaradását, és ezek figyelembe veszik az összes, a bolygó körülményeiben esetlegesen bekövetkező változást, bármi okozza is azokat. A pszichének - habár tapasztalásaitok szerint az evilági létre van ráhangolódva - szintén rengeteg valóságrendszerrel kell „megküz denie". Tehát minden egyes psziché tartalmazza az összes lehetsé ges, adott k öö-


rülmények között működésbe lépő lehetőségeket, képességeket és erőket. -kor.) A psziché, a ti pszichétek képes felje -gyezni (Rövid szünet 21:5l -kor.) és megtapasztalni az időt hátrafelé, előrefelé, gondolatjel -vagy oldal-tan) -, vagy akár irányban, az alternatív jelen rendszerei által (határozot -tan) egy idő nélküli környezetben is képes fenntartani saját integritását. A psziché az időkomplexumok teremtője. Elméletileg napotok leggyorsabban elszálló pillanatát a végtelenségig fenn lehet tartani. Mindazo náltal ez nem valamiféle statikus meghosszabbítás lenne, hanem egy éle tteli alámerülés abba a pillanatba, amelyből az összes idő, a ti időfoga lmaitok szerint a múlt, a jövő és az összes valószínűség kiemelkedhet.

Ha ezt a könyvet olvassátok, már unjátok a hivatalos elképzelé seket. Már elkezdtétek érzékelni saját lényetek tágabb dimenzióit. Készen ál ltok szakítani az összes konvencionális doktrínával, és türelmetlenül vá r játok, hogy megvizsgáljátok és megtapasztaljátok a természetet a maga természetességében, hiszen ez születéseteknél fogva megillet titeket. Oly sokáig rejtették e jogotokat szimbólumokba és mitológiákba. A tudatosság szimbólumokat alkot. Ezek nem a dolgok valós működését ábrázolják. A szimbólumok nagyszerű, termékeny játék szerek. Építkezhettek belőlük, ahogy a gyermek játszik az építőkockáival. T anulhattok belőlük, ahogy egykor az ABC -kockákat raktátok halomba az iskolában. A szimbólumok olyan természetesek az elmétek számá ra, akárcsak a fák a Föld számára. Azonban van különbség a gyermeke knek elmesélt, erdőről szóló történet és egy valódi erdőben kószáló valódi gyermek esete között. Mind a mese, mind az erdő „valódi". De a ti fogalmaitok szerint a valódi erdőbe belépő gyermek része lesz az erdő életciklusának, a tegnap lehullott leveleken lépked, emlékezeténél so kkal idősebb fák alatt pihen meg, és éjszakánként felnéz a Holdra, amely nemsokára eltűnik. Ha az erdő képét nézegeti, talán kiváló képzeletbeli tapasztalatot jelent a gyermek számára, de mégis más lesz; és ő tudja, mi a különbség a két dolog között. (22:09) Ha

összetévesztitek a szimbólumot a valósággal, progra mozni fogjátok létezéseteket, és azt fogjátok bizonygatni, hogy minden erdő úgy néz ki, mint a könyvben lévő képen. Másképp fo galmazva: azt fog játok elvárni, hogy a psziché különböző részeivel kapcsolatos tapaszt alataitok többé -kevésbé ugyanolyanok legye nek. Magatokkal viszitek a helyi törvényeket, és megpróbáljátok egy karórával meghatározni a pszichikai időt.


(Hosszas szünet, egy a sok közül.) Mindazonáltal használnunk kell néhányat a ti kifejezéseitek közül, különösen az elején. Az ismerőstől eltérő terminológiát megismerés útján fogjuk magunkévá tenni. Saját lényetek valóságát senki más nem határozhatja meg, csakis ti, és így a saját meghatározásotokat kell a legjobban megérteni mint viszonyítási pontot. A pszichológusok, a papok, a fizikusok, a filozófusok és a guruk csak akkor magyarázhatják el nektek a saját pszichéteket, ha megfele dkeznek arról, hogy ők szakemberek, és közvetlenül az egyéni pszichével foglalkoznak, amelyből az ösz -szes specializáció származik. Tartsatok szünetet. (22:21. Jane transza csak egy órát tartott. - Valóban

belevágott - mondta. Azt javasoltam neki, hogy az ülés hát ralévő részét ralévő részét szentelje annak, hogy feltegyen Seth -nek néhány személyes kérdést, amelyekre választ szeretne kapni. Jane egyetértett velem, úg yhogy ez a szünet a diktálás végét jelentette arra az estére.)

755. ÜLÉS, 1975. SZEPTEMBER 8., HÉTFŐ, 20:59 Egyéb, a 753-ik ülést követően felmerült sürgető dolgok — az én munkám, hogy jegyzetekkel kellett ellátnom Seth előző könyvét, Jane elfoglaltsága, amelyet az okozott, hogy egy saját könyve kijött új, puh akötésű kiadásban, és a váratlan látogatók áradata — miatt néhány hétig nem tartottunk üléseket. [A kérdéses könyv a Seth megszólal volt, amely eredetileg keménykötésbenjelent meg - Hogyan fejlesszük ESP képességeinket címmel.] Aztán augusztus 25-én, a 754-ik ülésen Seth egy nagyszerű értekezést özölt az általa a „személyiség bélyegének" nevezett dologról, elmagy arázva, az egyén hogyan jelöli meg fizikailag a valóság bizonyos külső aspektusait, és hogyan „teszi azokat a magáévá" sorjában, személyes belső szimbólumokkal. Az ülés során Jane azt érezte, hogy Seth elvitte őt egy vezetett túrára Jeruzsálembe, az időszámításunk szerinti első é v századba. Mindazonáltal ezen dolgok egyike sem tartozott a könyv anyagához, így pusztán a feljegyzéseinket gyarapítják más anyagokkal egyetemben, amelyekről reméljük, hogy egy nap majd kiadatásra kerü lnek.

Egy órával azelőtt, hogy Jane transzállapotba került volna ezen az es tén, azt mondta, különböző csatornákon érintkezik Seth -tel, mindegyik más is más téma esetén használatos, és „majd meglátjuk", milyen anyag jön át ma este. Aztán közvetlenül azelőtt, hogy a diktálás megkezdődött volna, azt mondta, ma este Seth új könyvét folytatjuk.)


Nos: Jó estét. ( —Jó —Jó estét, Seth.)

Kezdem a diktálást. Amikor a „psziché" kifejezést használom, sokan rögtön elcsodál koznak a definíciómon. Bármely szó, egyszerűen azáltal, hogy elgondoljátok, leírjátok vagy kimondjátok, azonnal egyfajta specifikációt von maga után. Mindennapi valóságotokban roppant praktikus megkülönböztetni egymástól a különböző dolgokat azáltal, hogy mindegyiknek nevet adtok. Mindazoná ltal, amikor szubjektív tapasztalatokról van szó, a meghatározások gya kran sokkal inkább korlátoznak, mintsem kife jeznek egy adott tapasztalást. A psziché természetesen nem valamiféle „dolog". Nincs eleje és nincs vége sem. A hagyományos érte lemben nem lehet látni vagy me gérinteni. Ennélfogva haszontalan és felesleges próbálkozás megkísérelni bármilyen hagyományos szókincs segítségével jellemezni, mivel nye lvetek elsősorban inkább fi zikai, nem pedig nem-fizikai élmények az onosítását teszi lehetővé. Nem azt mondom, hogy a pszichét nem lehet szavakkal leírni , de nem

lehet meghatározni a segítségükkel. Hiábavaló feltenni a kérdést: „Mi a különbség a pszichém és a lelkem között, az egyéniségem és felsőbb lényem között?", mivel mindezen kifejezéseket az önmagatokban érzékelt nagyobb, magasabb rendű rész kifejezésére irányuló erőfeszítése itek során alkalmazzátok. Ráadásul amiatt a mód miatt, ahogy a nyelvet használjátok, sóvárogtok a meghatározások iránt. Remélem, ez a könyv lehetővé tesz számotokra bizo nyos meghitt tudást, néhány konkrét é lményt, amelyek megismertetnek saját pszichétek természetével, és a kkor látni fogjátok, hogy a psziché valósága kibújik az összes definíció alól, ellenáll mindenféle kategorizálásnak, kirobbanó kreativitással t aszít félre minden törekvést, amely arra irányul, hogy csinosan becsom agolja. Amikor megkezdtek

egy fizikai utazást, különállónak érzitek magat okat a tájtól, amelyen keresztülhaladtok. Nem számít, milyen messzire utaztok - motorbiciklin, autóval, repülőgéppel, vag y gyalog (Jane Seth mozdulatával legyintett a mondat közben), kerékpárral vagy tevével, teherautóval vagy csónakkal -, mindig ti maradtok a vándor, és a vidék vagy az óceán, a sivatag pedig a környezet, amelyben barangoltok. Ám amikor megkezditek utazásotokat a saját psziché tekben, minden megváltozik. Továbbra is ti vagytok a vándor, az utazó - de ti vagytok a


jármű és a környezet is. Utazásotok során ti alakítjátok ki az utakat, az utazás módját, a dombokat és a hegyeket, az óceánokat, az Én vagy a psziché hegyeit, farmjait és falvait. Amikor a gyarmati időkben a férfiak és a nők nyugatra tartva átszelték Észak -Amerikát, sokan közülük abba vetették hitü ket, hogy a föld valóban folytatódik az eléjük tornyosuló hegyek mögött. Amikor úttörőként utaztok keresztül a saját valóságotokon, ti teremtetek meg minden egyes fűszálat, minden négyzetcentiméternyi földet, minden napfelkeltét és naplementét, minden egyes oázist, barátságos kunyhót és ellenséges idegent az utatok során. (21:15)

Tehát ha egyszerű meghatározásokat kerestek, amelyek megma gyarázzák a pszichét, ebben én nem segíthetek. Ha azonban saját lény etek csodás kreativitását kívánjátok megtapasztalni, olyan mód szereket kínálok nektek, amelyek fel fogják ébreszteni legnagyszerűbb kalan dvágyatokat, a magatokba vetett leghatározottabb hiteteket, és olyan ké peket fogok festeni a pszichétekről, amelyek segítenek akár a legtágabb kiterjedésében megtapasztalni azt. A psziché tehát nem ismert terület. Nem egyszerűen csak idegen birodalom, ahová vagy amelyen keresztül az utatok vezet. Nem egy befejezett vagy majdnem befejezett szubjektív univerzum, amely készen várja, hogy felfedezzétek. Örökké a kialak ulás állapotában van, s létezé setek jelenlegi jelenlegi érzete rejtőzik benne. Ti teremtitek meg a psziché teket, és az teremt meg titeket. (Hosszas szünet.) Az általatok elfogadott fizikai értelemben te remt. Másrészt viszont ti teremtitek meg a fizikai időt a pszichétek számára, amely nélkül nem tapasztalnátok meg az évszakokat és azok váltakozását. (Seth így nevezi Jane „teljes entitását") „a pillanat édes magányának" nevez, tehát ha lénye tek egy része szeretne a pillanat magányos menete fölé emelkedni, a pszichétek egy másik része elragadtatva beleveti magát a saját konkrét időfókuszotokba. Ahogy most vágytok arra, hogy felfedezzétek n agyobb létezésetek időtlen, örök dimenzióit, úgy ennek a nem földi ide ntitásnak nagyszámú eleme „éppen most" ugyanolyan hevesen vágyik arra, hogy felfedezze a földi és teremtett létet. Nem lenne olyan tapasztalat, amelyet Ruburt

Korábban említettem néhány szokatlan eseményt, ame lyek előfordulhatnának, ha megpróbálnátok magatokkal vinni az órátokat vagy valamilyen más időmérő eszközt a valóság más szint jeire. Nos, ha megpróbálnátok a létezés más formáiban értelmezni a személyiséget eket, látszólag ugyanilyen meglepetések, torzulások vagy változások kö(21:30)


vetkeznének be. Azt gondoljátok: „Persze, a pszichém rengeteg fizikai életet él, egyiket a másik után. Ha a jelenlegi létezésemet a gyermekkori létezésem határozza meg, akkor nyil vánvaló, hogy a jelenlegi életem a korábbiak eredménye." Tehát megpróbáljátok az idő szempontjából meghatározni a pszichéteket, és ezáltal korlátozzátok a megértéseteket és a vele kapcsolatos tapasztalásaitokat is. (Hosszas szünet.) Lássunk egy másik analógiát. Képzeljetek el egy, az alkotás lázában égő festőt. Előtte a vászon, és egyszerre dolgozik annak minden területén. Az ő szempontjából a vászon minden egyes része egy időtartam - mondjuk egy- egy adott század. Megpróbál valamiféle ált alános egyensúlyt és célt fenntartani az elméjében, úgy hogy ha tesz egy ecsetvonást a vászon bármely adott területén, a teljes területen belüli összes kapcsolat megváltozik. Azonban soha egyetlen ecsetvonás sem törlődik ki teljesen analógiánk ezen misz tikus vásznán, mindegyik megmarad, továbbra is megváltoztatva az összes kapcsolatot az adott szinten.

Ezen varázslatos ecsetvonások nem csak egy sík felület mintái, h anem élnek, mindegyikük magában hordozza a festő szándékát, az adott egyéni ecsetvonáson keresztül összpontosítva azt. Ha a művész egy kaput fest, ezen keresztül az összes érzékelt per s pektíva megnyílik, és a valóság további dimenzióit adja a kép hez. Mivel ez a mi analógiánk, addig nyújthatjuk, ameddig csak akarjuk - sokkal tovább, mint bármilyen művész képes lenne nyújtani a vásznát (viccesen biccentve). Ennélfogva nem kell korlátok közé szorítanunk magu nkat. Maga a vászon is megváltoztathatja formáját és méretét, ahogy a művész dolgozik. A művész festményén lévő emberek sem csak puszta ok, akik örökké csak visszabámulnak a festőre, üveges szemmel alak ok, vagy feltűnő mosollyal (megint humorosan), legszebb ünneplő ruháju k ban. Ehelyett vitába szállhatnak vele, és visszabeszélhetnek neki. Olda lra fordulhatnak a fest ményen, és rápillanthatnak a társaikra, megviz sgálhatják a környezetüket, sőt még a kép dimenzióiból is kinézhetnek, és kérdéseket tehetnek fel alkotójuknak. Nos, analógiánkban a psziché a kép és a művész is, mivel a művész úgy találja, hogy a kép összes eleme az ő része. Sőt, ha jobban megnézi, művészünk felfedezi, hogy szó szerint körülveszik őt más festmények, amelyeket szintén ő hoz létre. Amint közelebbről megszemléli a dolgot, rájön, hogy van egy még ennél is nagyobb műalkotás, amelyen ő művészként jelenik meg, amint azt a képet festi, amelyet éppen elkezd fe lismerni.


Tartsatok szünetet. (21:55. Jane-t

nagyon feltöltötték a nap eseményei: aznap kapta meg verseskötete, A lélek és a halandó én beszélgetései az időben első hat példányát, amely most jött ki a Prentice- Hall Hall nyomdájából, és a szünet alatt erről a könyvről beszélgettünk. 22:05 -korfolytattuk az ülést.) Művészünk ekkor felismeri, hogy az összes ember, akit ő festett, szi ntén festi a saját festményét, és mindannyian a saját valóságukban léte znek oly módon, amelyet ő még nem képes érzékelni. A tisztánlátás egy pillanatában megérti, hogy ő maga is egy fes tett figura - hogy mögötte is áll egy másik művész, akitől az ő kreativitása származik, és ő is elkezd kitekinteni a vászonról. Tehát: ha most össze vagytok zavarodva, az jó - mivel ez azt jelenti, hogy áttörtünk a hagyományos fogalmakon. Bármi, amit ezen analógia alapján mondok, viszonylag egyszerűnek tűnik, mivel mostanra meg kellett értenetek, hogy minimum egy kis reménye tek van arra, hogy felfedezzétek saját tágabb dimenzióitokat. (Rövid szünet.) Ahelyett, hogy megpróbálnám meghatározni a psz ichét, megint csak megkísérlem ösztönözni a képzeleteteket, hogy kép esek legyetek a tanult énképetek mögé pillantani, hogy valamiféle kö zvetlen tapasztalatra tegyetek szert. Bizony os értelemben ez a könyv önmaga demonstrációja. Jane Robertset én Ruburtnak hívom (ennélfogva Seth néha férfiként hivatkozik rá) egyszerűen azért, mert ez a név a valóságának másik részét jelzi, míg ő Jane -ként azonosítja magát. Í rja a saját könyveit, intézi a saját ügyeit, akárcsak ti az élet megszokott ko ntextusában. Megvannak a maga egyedi rokonszenvei és ellenszenvei, megvannak a maga egyedi jellemzői és képességei; a saját ideje és tere éppolyan, mint a tiétek. Ő a psziché egy élő portréja, független a saját összefüggéseiben és az adott kör nyezetben. nyezetben. Na már most, én a valóság festményének egy másik részéről ér keztem, a psziché egy másik dimenziójából, amelyben a létezésete ket meg lehet figyelni úgy, ahogy esetleg ti néztek egy hagyomá nyos festményt. Ebben az értelemben én kívül vagyok a ti összefüggési „kerete teken". A ti saját valóságfestményetek nem tartalmazhatja az én nézőpontomat. A könyveimet én írom, de mivel az én elsődleges fó kuszom egy olyan valóságban van, amely „nagyobb, mint a tiétek ", nem jelenhetek meg teljes önmagamként a ti rendszereteken belül.


Így hát a saját vágya és kíváncsisága miatt Ruburt szubjektív nézőpontja megnyílik, és felfedi az enyémet. Ő felnyit magában egy ajtót, amely lényének egyéb szintjeire vezet, egy olyan lényhez, aki nem nyilvánulhat meg teljesen a ti világotokban. Ez a létezés az enyém, a valóság egy másik szintjén észlelt tapasztalásaimon át nyilvánul meg, úgyhogy Ruburton keresztül kell megírnom a könyveimet. A psziché ajtajai nem egyszerűen nyílások, amelyek egyik szobából a másikba vezetnek; könyveim csak felvillantják előttetek a létezésemet. Mindannyiótoknak vannak ilyen pszichológiai ajtajai, amelyek a psz ichének nagyságrendekkel nagyobb területeire nyílnak, úgyhogy kisebb nagyobb mértékben lényetek azon egyéb aspektusaihoz szólok, amelyek (22:20)

nem jelennek meg a mindennapjaitokban.

Amögött, amit én a saját létezésemként ismerek, vannak még más létezések is. Valamilyen mértékben osztozom a tapasztalataik ban - sokkal nagyobb mértékben, mint amennyire például Ruburt osztozik az enyéimben. (22:29) Adj neki egy sört és egy cigarettát, és folytassuk. ( — — Rendben.)

Néhány, viszonylag ritka alkalommal Ruburt például képes volt ka pcsolatba lépni azzal a lénnyel, akit ő Seth Kettőnek hív. A valóságnak ez a síkja mindazonáltal még távolabb esik a tiétektől. A ti fo galmaitok szerint ez a psziché még tágabb kiterjesztését képviseli. (Hosszas szünet.) Létezik egy sokkal közelebbi kapcsolat, amely ben én a saját személyiségemet Seth Kettő létezésének egy elhatárolható részeként ismerem fel, ahol Ruburt csak kevés egyezést érez. Bizonyos értelemben Seth Kettő valósága magában foglalja az enyémet, mégis tudatában vagyok az én közreműködésemnek az ő tapasztalásaiban. Ugyanígy minden egyes olvasómnak van kapcsola ta a pszichikus valóság ugyanezen szintjével. Átfogóbb értelemben ez mind egy szerre történik. Ruburt közreműködik az én tapasztalásaimban, ő alakítja ki azok egy részét, éppúgy, ahogy én alakítom az övéit. Az identitásotok nem valamiféle befejezett dolog. A legapróbb tetteitek, gondolataitok és álmaitok is hozzáadódnak pszichétek valóságához, nem számít, milyen nagynak vagy szigorúnak tűnik számotokra a hipotetikus értelemben vett psziché. Vége a diktálásnak. (22:37. — Rendben - mondtam.)


Pihentesd egy kicsit a kezed, aztán folytatjuk.

(Seth kettőnknek szóló, személyes anyagokkal folytatta. Ezután ren dszerint véget értek az ülések, azonban ezen az estén Jane annyi energiát érzett magában, hogy Seth még lediktált valamennyit a könyv anyagából — emlé — emlékezetem szerint ez volt az első ilyen alkalom. Mindenesetre Seth 23:30- kor így fejezte be személyes anyagát):

Tehát: Mivel úgy gondolom, még nem vagy kész az első fejezetünk folytatására, most... ( — — Nekem Nekem belefér még egy félóra - mondtam.)

Tartsatok szünetet. (23:31. De nem volt szünet. Seth folytatta): Diktálok: Ruburt a tudatosság és a psziché tanulmányozására szak osodott. A legtöbb olvasómat nagyon érdekli ez a téma, azon ban vannak, akik aggodalmat éreznek ezzel kapcsolatban, és ez megakadályozza, hogy belevágjanak egy ilyen kiterjedt kutatásba. Mindenkinek van fizikai valósága, amellyel foglalkoznia kell. Ez egyaránt érvényes Ruburtra és Josephre is (Seth ezzel a névvel illeti az én teljes entitásomat). Ez idáig a könyveim Joseph kiterjedt jegyzeteit is tartalmazták. Úgymond azok alkották a hátterüket. Azonban a munkáim túlmentek ezeken a határokon. A ti fogalmaitok szerinti időben ennél többet nem lehetett megtenni. Joseph még most is az ezt megelőző ké ziratomat gépeli. (Az „ismeretlen" valóságot). Ez a könyv oly módon készült, amely Ruburt és Joseph személyes tapasztalását egymástól e lválaszthatatlanul egy nagyobb, elvont, elméleti szerkezethez kapcsolta. Következésképpen ebben az új könyvben néha én fogom meg teremteni a saját „díszleteimet". Másként fogalmazva: a psziché be mutatása kibújik a gyakorlati, fizikai korlátok közül, úgyhogy az én v alóságszintemről többé már nem várhatom el, hogy Joseph az ülések rögzítésénél többet tegyen. Arra kérlek hát titeket, legyetek elnézők v elem szemben. A saját módomon megpróbálok megfelelő referenciákat biztosítani számotokra, hogy ezek által megtudhassátok, mi is megy végbe fizikailag a ti időtökben, miközben ezt a könyvet írom. Ezen könyv nagyrészt egy „idő nélküli vagy időn kívüli kontextusban" születik. Mindazonáltal fizikailag Robert és Joseph rengeteg órát tölt ezzel a munkával. Új házba költöztek. Ruburt szokás szerint dohányzik, miközben beszélek. Lába a dohányzóasztalon pihen, mikö z-


ben fel-alá

ringatózik a hintaszékében. Már majdnem éjfél van (23:42). Korábban hatalmas égiháború volt, úgy tűnt, a villámok szétszaggatják az égboltot. Most minden csendes, csak Ruburt új hűtőjének zümmögését hallani, mintha valamilyen mechanikus állat dorombolna.

Miközben ezt a könyvet olvassátok, szintén hasonló, bizalmas fi zikai tapasztalatokba merültök. Ne tekintsétek ezeket elválasztottnak lényetek nagyobb, magasabb szintű valóságától, tekintsétek annak részeiként. Nem a pszichéteken kívül, hanem azon belül léteztek. Talán épp most fektettétek le aludni a gyermekeiteket. Talán egy asztal mellett ültök. Talán épp most mentetek ki a fürdőszobába. Ezek a világi tevékenységek esetleg roppant távolinak tűnnek attól, amit mondok nektek, mégis minden egyes mozdulatban, a legszükségesebb fizikai cselekedetben is ott van az az ismeretlen, varázsla tos könnyedség, amelyben éltek - és a leghétköznapibb mozgásban is jelek és utalások találhatók a psziché természetére és emberi kifejeződésére vonatkozóan. (Hangosan és kedélyesen.) Vége az első fejezetnek, és vége az ülé snek. ( — — Köszönjük, Köszönjük, Seth. Jó éjt...)

2. Álmodó pszichétek ébren van nagyszerű transzállapotban volt. Pár percig beszélge ttünk, majd azt mondta: - Istenem, jön a második fejezet. Nem, ehhez már túl késő van! Még az első fejezet címe sincs meg, de a következőét tudom... -Szeme elfátyolosodott, sötét lett. Azt mondtam, fáradtnak tűnik a folytatáshoz. (23:50. Jane

— Nem, Nem, nem vagyok fáradt - vágott vissza. Konok tagadása mulatsá gos volt, mivel jól láttam, hogy igenis kókadozik. De folytatta: — Csak pár bekezdést a következő fejezetből... következő fejezetből... A címe: „Álmodó pszichétek ébren van ". — Aztán Aztán azonnal átjött Seth:) Hipnotizáljátok magatokat, és így úgy tűnik, hatalmas eltérések va nnak ébrenléti és álombeli tapasztalásotok között. Habár álomba fogtok merülni ma éjszaka, és megtapasztaltok bizonyos dolgokat, ezekre utólag nem fogtok emlékezni, pusztán azért, mert arra taní tottak, hogy nem emlékezhettek rájuk. Ám alvás közben valóságo tok rengeteg dimenzi ó ja tárul föl előttetek tisztán és egyértelmű en; elfelejtitek az összes me g-


határozást, amelyet önmagatokkal és létezésetekkel kapcsolatban belétek neveltek. Miközben alszotok, eredeti és tiszta formájukban haszná l játok a képeket és a szavakat. Álomállapotban a szavak és a képek oly módon kapcsolódnak eg ymáshoz, amely pusztán azért tűnik idegennek számotokra, mi vel elfelejtettétek nagyszerű szövetségüket. Kezdetben a nyelv célja a kifejezés és a közlés volt, nem a meghatározás és a korlátozás. Ennélfogva álmaitok során a szavak gyakran egybeolvadnak a képe k kel, kel, hogy egymás me gnyilvánulásaivá, kifejeződéseivé váljanak, és kiegészítsék egymást. Í gy gyakorlati hasznát vehetitek a köztük lévő belső kapcsolatnak. Amikor ébren vagytok, megpróbáljátok a nyelvet definíciókra korlátozni. Azt hiszitek, a szavak és a képek különböző dolgok, így hát me g próbáljátok „összehozni" őket. Azonban álmaitokban lényetek valódi, ősi nyelvét használjátok. Ennyi elég lesz mára. Vége az ülésnek. Ahogy Ruburt mondaná: béke és barátság veletek. ( — — Köszönjük, Köszönjük, Seth. Jó éjt.

Az ülés 23 óra 59 perckor ért véget, és Jane most is teli volt energi ával. Ügy döntött, a szokásos jegyzeteim — olyan röviden, ahogy vannak — elégségesek — elégségesek ehhez a könyvhöz, és ő csak nagyon keveset fog hozzátenni a sajátjaiból, ha egyáltalán... Azonban úgy határozott, írni fog egy előszót. Mielőtt Seth befejezte volna a második fejezet diktálását, Jane ment áális úton megkapta tőle az első fejezet címét, amelyet beillesztett a ké ziratba.)

756. ÜLÉS, 1975. SZEPTEMBER 22., HÉTFŐ, 21:17 Jane azt mondta, szerinte kapunk anyagot az új (Röviddel az ülés előtt Jane könyvhöz is, és egyéb, minket érdeklő információkat is. A legutóbbi ülés óta volt néhány vendégünk. Én buzgón rendeztem a Seth előző könyvéhez készített jegyzeteimet, és minden nap engedélye ztem magamnak egy kis időt a festésre. Jane -t lefoglalták a saját feljeg y zései — három — három olyan álma is volt, amelyekben lehetséges valóságokban tett látogatást, és ezeket írta le.) Jó estét. ( —Jó —Jó estét, Seth.)


Tehát: diktálással kezdünk - folytatjuk a második fejezetet. (Rövid szünet.) Álmodó pszichétek csak azért tűnik álmodónak, mert nem fogadjátok el sajátotokként ezt a tudatossági állapotot. Az álmodó psziché valójában éppolyan éber, mint amilyenek hagyományos, ébren töltött időtök során vagytok. Mindazonáltal ezen éberség másfajta sze rkezetű. Úgymond, más szögből közelítitek meg az álmodást. Az álombeli tevékenységekben megfigyelt „eltolódott" minőség, vessző, a különböző nézőpontok és a perspektíva megváltozása együtt esen kaotikus képet eredményezhetnek, ha az álomállapotot az ébrenléti állapot felől közelítjük meg. A ti fogalmaitok szerint évszázadokkal ezelőtt a szavak és a ké pek szorosabb kapcsolatban álltak egymással - ez a kapcsolat mára valam elyest megfakult, meggyengült -, és ez a régebbi ka pcsolat jelenik meg az álmok szövedékében. Használhatjuk példaként a ti nyelveteket is. Pé ldául a személynevek nagyszerű leíró természete jelezheti számotokra a képek és a szavak álmaitokban megnyilvánuló egységét. Valaha azt az embert, aki ruhákat szabott és varrt, Szabónak hívták. Aki rabolt, azt Rablónak. Ha a szabó keresztneve történetesen Péter volt, és a fia ugyanazt a szakmát választotta, akkor - hogy meg tudják különböztetni apát és fiát - a fiú a Péterfi nevet kapta. Számos ilyen példát találha tunk. Ma a nevek már nem ennyire leíró jellegűek. Mindazonáltal le het egy álmotok, amelyben egy szabóműhelyt láttok. A szabó táncol vagy éppen haldoklik, esetleg megházasodik. Később, az ébrenléti életetekben egy barátotok, bizonyos Szabó úr (betűzve) úr (betűzve) partit ad vagy haldoklik, esetleg megházasodik, vagy amit éppen álmotokban láttatok, ti mégsem hozzátok soha kapcsolatba az álmot a bekövetkező eseménnyel, mert nem értitek a módot, ahogyan a szavak és a képek egyesülnek az álmaito kban.

Ébrenléti életetek egy végletekig gondos szervezés ered ménye, lenyűgöző tisztasággal karbantartva. Habár minden ember egy kicsit eltérő szemszögből látja a valóságot, mégis előfordulnak ezeken belül bizonyos irányok vagy frekvenciák. Ezekre szinte ugyanúgy fók uszáltok, ahogy a televízió képét állítjátok be, ám eb ben az esetben nem csak a képet és a hangot hozzátok összhangba, hanem egy sokkal össz etettebb valóság jelenségét. Ennél a példánál maradva, mindenki a valóság egy kicsit eltérő képét látja, és a saját csatornáján követi - a „beállítások" mégis azonosak. (21:32)


Azonban amikor álmodtok, egy teljesen eltérő „készüléken" ta pasztaljátok meg a valóságot. Tehát amikor megpróbáljátok álmodó készüléketeket ugyanúgy beállítani, mint az ébrenlétit, a végén zavaros és homályos képet kaptok. Ám maga a készülék nagyjából éppolyan jól működik, mint az ébrenléti, és sokkal több sávot képes fogni. Rengeteg csatornát be tudtok hozni rajta. Amikor a megszokott televízió műsorotokat nézitek, mondjuk szombat délután, megfigyelőként szemlélitek az adást. Hadd mondjak erre egy példát. (Kedélyesen.) Ruburt és Joseph gyakran nézik a Star Treket vacsora közben. Kényelmesen üldögélnek a nappalijukban lévő kanapén, előttük a dohányzóasztalon a vacsorájuk, és körbeveszik őket a tár sadalmatokban megszokott kedves, otthonos dolgok.

Miközben így kényelmesen a kanapéra kucorodnak (Seth mosolyogva előrehajol), olyan drámákat figyelnek meg, amelyekben bolygók ro b bannak fel, és más világokból érkezett intelligenciák különböző kihívások elé állítják, vagy éppen segítik a jó öreg Enterprise rettenthetetlen kapitányát és a félelmet nem ismerő Mr. Spockot - de ezen drámák egyike sem rémíti meg a barátainkat, Ruburtot és Josephet. Iszogatják a kávéjukat, és majszolgatják a kekszüket. Tehát: Megszokott, ébrenléti valóságotokat egy olyan tévéjáték hoz lehetne hasonlítani, amelyben közvetlen módon vesztek részt az összes történésben. Először is, ti teremtitek meg ezeket. Ti alakítjátok ki egyéni és közös kalandjaitokat, és ti teszitek ez eket ta pasztalássá fizikai készüléketek — a testetek - segítségével egy bizonyos módon, egy nagy programsávra ráhangolódva, amelyben rengeteg különböző csatorna van. Ti vagytok a megtapasztalt cse lekmény, és úgy tűnik, minden t evékenység körülöttetek fo rog. Ti magatok vagytok az észlelő is. Az álomállapot olyan, mintha egy másfajta tévékészüléket néznétek, amely mindazonáltal kapcsolatban áll a sajátotokkal. Ha ezt használjátok, az eseményeket nem csak a saját szempontotokból vagytok képesek megtapaszta lni, de más nézőpontokból is. Ezzel a készülékkel, úg ymond, állomásról állomásra ugrálhattok - nem pusztán csak érzékelve, de meg is tapasztalva azt, ami más helyeken és más időkben történik. (21:51) Tehát

az események másféleképpen szerveződnek. Nem csak, hogy megtapasztalhatjátok a drámákat, amelyekben érintet tek vagytok, de a tevékenységeitek köre is megsokszorozódik, így képesek vagytok az eseményeket a megszokott kontextusotokon „kívülről" látni. Például végignézhettek egy drámát, ugyanakkor részt is vehettek benne.


Amikor a normál, ébrenléti valósággal van dolgotok, a számta lan szint egyikén működtök, amely pszichétek számára természetes. Am ikor álmodtok, a ti szemszögetekből a valóságnak más, a psziché számára éppoly természetes szintjeire léptek be, de általában az eseményeket továbbra is a bevett ébrenléti készüléketeken keresztül tapasztaljátok meg. Azon álmaitokat, amelyekre emlékeztek, bizonyos mértékben k iszínezitek, megváltoztatjátok vagy akár cenzúrázzátok is. Ezt semmiféle elengedhetetlen pszichológiai vagy biológiai szükségszerűség nem indokolja, ám a valóság és az ép -elméjűség természetéről alkotott elké pzeléseitek és hiedelmeitek ilyen szakadást eredményeznek. Térjünk most vissza barátainkhoz, Ruburthoz és Joseph -hez, akik a Star Treket nézik, ahogy ti valamennyien nézitek a kedvenc műso rotokat.

Ruburt és Joseph tudja, hogy a Star Trek nem „valódi". Bolygók ro b banhatnak fel a képernyőn, Ruburt mégsem fog kilöttyinteni egyetlen csepp kávét sem. A lakályos, barátságos nappali teljesen biztonságban van a kanapétól mindössze néhány méterre bekövetkező képzeletbeli katasztrófáktól. Mégis, valamilyen módon, a program általánosságban tükrözi társadalmatok bizonyos hiedelmeit, ezért olyan, mint egy sajá tságos, tömeges éber álom - valódi, és mé gsem az. Azonban egy percre váltsunk át a kedvenc „rendőrök akcióban" műsorotokra. Egy nőt lelőnek az utcán. Ez a dráma sokkal „valódibb", sokkal valószerűbb, kevé s bé biztonságos. így hát, ha egy ilyen műsort néztek, némileg megféle mlítve érzitek magato k at, at, mégis jórészt közömbösek maradtok. Barátaitok közül néhányat talán egyáltalán nem érdekelnek az ilyen történetek, ehelyett inkább épületes sagákat vagy vallási darabokat né znek. Talán ott áll a tiszteletes, sugárzó arccal, átható te kintettel, magasztalva a szívjóságot, és megátkozva a sátán légióit - és néhányótoknak ez a sátán, amelyet soha nem láttatok, amely soha nem jelent meg előtt etek, esetleg ugyanúgy tökéletesen valódinak tűnik. Tehát kialakítotok bizonyos fókuszokat. Vígan figyelmen kívül ha gytok egyes, a televízióban látható veszélyeket és hamisítatlanul jó kala ndokat, míg mások szíven ütnek, mert „túl valódiak". Azaz mind ébrenléti, mind álomállapototokban elvégzitek ugyanazt a fajta különbségtételt. Az éber állapotban vagy az álomban történő események aszerint érint enek meg vagy hagynak hidegen titeket, hogy mekkora jelentőséget t ulajdonítotok nekik. Ha nem tetszik az egyik műsor a tévében, ujjatok egyetlen moz dulatával átkapcsolhattok egy másik csatornára. Ha nem szeretitek saját


tapasztalásaitokat, akkor is átválthattok egy másik, előnyösebb állomásra - de csak akkor, ha felismeritek a tényt, hogy ti vagytok ezen tapasztalások megteremtői. fizikai

Az álomállapot során sok ember megtanulja, hogyan men eküljön el egy rossz álomból azáltal, hogy felébred, vagy tuda tosan megváltoztatja a fókuszát. Mint már mondtam, Ruburtot és Josephet nem rémítik meg a Star Trek eseményei. (Hosszas szünet.) Nem szünet.) Nem érzik mag ukat kevésbé biztonságban, ha ezt a műsort nézik. Azonban egy rémisztő fizikai élmény közepette, vagy ha foglyul ejt titeket egy fájdalmas ré málom, azt kívánjátok, bárcsak tudnátok, hogyan „váltsatok csatornát". (22:15)

Tartsatok szünetet. (Szünet 22:20-tól 22:44-ig.) Diktálok, röviden. Gyakran annyira magával ragad titeket egy tévéműsor, hogy egy percre elfelejtitek: az „nem valódi", és annyira összpontosítotok rá, hogy átmenetileg elfeledkeztek a titeket körülvevő nagyobb valóságról. Néha például nagyon megrémültök egy horrorfilmtől. Muszáj végi gnéznetek, hogyan alakulnak az események, és azt veszitek észre, hogy képtelenek vagytok lefeküdni aludni, amíg meg nem oldódik a szörnyűséges szituáció. Egész idő alatt tudjátok, hogy kezetek ügyében van a megváltás: bármikor csatornát válthattok. Mennyire komikusnak tűnne, ha valaki egy véres éjszakai filmet nézve hirtelen felsikítana, felkiáltana vagy felpattanna a fotelből, hiszen cselekedete nem a „valódi" szituác ióban, hanem egy pszeudodrámában lenne megfelelő! A sikoltásnak és a kiabálásnak abszolút semmiféle hatása nincs a történetet játszó színészekre, és fikarcnyival sem változtatja meg a cselekményt. A megfelelő cselekedet az lenne, ha csatornát váltana. Ebben az esetben a megrémült szemlélő tökéletesen tudja, hogy a képernyőn látható borzalmas események nem fognak hirtelen berob banni a nappalijába. Amikor egy ijesztő fizikai élményt éltek át, ugya nilyen ostoba dolog kiabálni, sikítani vagy toporzékolni, mivel a cselekmény nem ott játszódik le (mosolyogva). Újfent csak annyit kellene tennetek, hogy csator nát váltotok. De gyakran any -nyira elmélyültök az élethelyzetetekben, hogy nem ismeritek fel haszontalan reakcióitokat. Ebben az esetben ti magatok állítjátok elő a programot, és a valódi események nem ott zajlanak le, ahol gondoljátok - nem a külső történé-


sekben -, hanem a pszichében, ahol az adott darabot írjátok és tok. Álmaitok során rengeteg ilyen drámát írtok, és játszotok el.

előadjá-

Vége a diktálásnak. (22:57. Seth még átadott nekünk néhány oldalnyi, egyéb témával kap csolatos anyagot. Az ülés végül 23 óra 42 perckor ért véget.)

758. ÜLÉS, 1975. OKTÓBER 6., HÉTFŐ, 21:14 2 1:14 (A 757-ik ülést egyéb, Jane -t és engem érdeklő anyagoknak szente ltük.) Jó estét. ( —Jó —Jó estét, Seth. Kedélyesen suttogva): Diktálok. Újfent egy példával élve: az agy tökéletesen képes számtalan külö n böző „frekvencián" működni, amelyek mindegyike a saját valóságképét közvetíti az egyén számára, adott módon hatva a fizikai érzékszervekre, a rendelkezésre álló adatokat a saját egyedi módján rendszerezve, és valamelyest eltérően kezelve magát a testet és az elme tartalmát. Életetek ébren töltött részében általában egy adott frekvenciát has ználtok. Ennélfogva úgy tűnik számotokra, hogy nem létezik másik valóság az általatok érzéke lten kívül - és nem áll rendelkezésre több adat annál, mint ami normál esetben ismerős számotokra. Úgy tűnik, a dolgok csak megtörténnek veletek. Gyakran érzitek úgy, hogy nincs nagyobb befolyásotok életetek eseményei felett, mint egy tévéfilm végkimenetele esetében. Néha azonban az álmai tok vagy megérzéseitek olyan információkkal lepnek meg titeket, amelyek az események elfogadott menete szerint általában nem elérhetők. Az ilyen jele nségeket roppant nehéz megmagyarázni a hagyományos mentális pro gramozás kínálta történetmenet és hely -zetek összefüggéseiben. An nyira erős a kondicionálásotok, hogy még alvás közben is megpróbáljátok az álombéli eseményeket a szerint a megszokott frekvencia szerint elle nőrizni és értelmezni, amelyet a valóság egyetlen ismérvének tanultatok meg elfogadni. Ám amikor álmodtok, szinte szó szerint más frekvenc iákra hangolódtok rá, és a testetek biológiailag sok szinten válaszol ezekre.


Ami azt illeti, a test természeténél fogva tökéletesen alkalmas a „tud atosság kivetülése" vagy a testen kívüli utazás kezelésére - ki melyik névvel szereti illetni ezt a jelenséget. Biológiai szerkezete tek tartalmaz olyan mechanizmusokat, amelyek lehetővé teszik, hogy tudatosságotok egy része elhagyja a testeteket, majd visszatérjen belé. Ezek a mech anizmusok éppúgy részei az állatok természetének is. A test fel van szerelve arra, hogy sokféle olyan élményt is érzékeljen, amelyeket általá ban nem tartotok természetes emberi tapasztalásnak. Tehát kisebbnagyobb mértékben megtanuljátok folyamatosan ellenőrizni a viselk edéseteket, hogy az megfeleljen az épelméjű, racionális tapasztalások kritériumainak. Társadalmi lények vagytok, akárcsak az állatok. Sok dédelgetett, téves hiedelmetek ellenére fajotok az együttműködés és nem a versengés eredményeképpen létezik. Kiközösítettnek lenni nem tréfadolog. A tá rsadalmi érintkezés vigasza egyike a családok és a civilizációk nagysz erű építőköveinek. Következésképpen a valóság kritériumai egyfajta szervező, lelki és fizikai szerkezetként működnek. Mind amellett ez a szerkezet rugalmasabb annál, mint amilyennek ismeritek. Azonban még az álomállapotba is megpróbáljátok magatokkal vinni saját kulturális valóságváltozatotokat, de testetek és elmétek természetes örökség e ellenáll az ilyen elfojtásnak - és álmaitokban minden igyekezetetek ell enére kapcsolatba kerültök a valóság egy nagyobb képével, amelyet leh etetlen figyelmen kívül hagyni. Az ébrenléti állapotnak sem kell szükségszerűen ilyen korlátozottnak lennie. A korlátokat ti magatok állítjátok fel. Példá ul a test természetéből fakadóan meggyógyítja önmagát. S okan tettetitek álszent módon, hogy hisztek ebben, ám valójában egy teljesen más képben hisztek - és azt is tapasztaljátok meg -, amelyben a testet, kerül amibe kerül, meg kell óvni, hiszen természetes hajlama van a betegségekre és a rossz egészségi állapotra. El kell hárítani a vírusokat, mintha nem le nnétek védettek ellenük. Az álom során gyakorta bekövetkező termész etes gyógyulást semmivé teszi az ébrenléti állapot, amelyben bármilyen ilyen gyógyulást „csodálatosnak" és „a szabályokkal ellentétesnek " te(21:39)

kintetek.

(Rövid szünet.) Álmaitokban gyakran teljesen pontosan látjátok fiz ikai problémáitok okait, és elkezdtek egy olyan terápiát, amely nek tudatosan hasznát vehetitek. Ébren azonban megfeledkeztek erről - vagy nem bíztok abban, amire emlékeztek.


Esetenként

konkrét fizikai gyógyulások történnek álomállapot ban, még ha talán azt is gondoljátok, hogy éber állapototokban értelmesek és intelligensek vagytok, álmaitokban pedig tudatlanok és félig bolondok. Ha éber állapototokban is ilyen „ostobák" lenné tek, sokkal jobban szolgálna az egészségetek. Az ilyen álmok során olyan másféle frekvenciákra hangolódtok rá, amelyek valójában közelebb állnak biológiai teljességetekhez, és semmi oka nincs annak, miért ne tehetnétek meg ugyanezt éb ren is. Az ilyen látszólagos csodák azért következnek be, mert néha túlléptek megsz okott, a testetekről és annak egészségéről, betegségeiről alkotott hivat alos hiedelmeiteken, ezáltal lehetővé teszitek, hogy a dolgok a maguk természetes módján folyjanak. Gyakran megesik, hogy az álmok során valóban tudatotokra ébredtek, és úgymond mindkét kezetekkel megr agadjátok saját teremtménylétetek és lelkiségetek lényegét, megértve, hogy mindannyian ren delkeztek egy sokkal nagyobb és magasabb rendű valósággal, nem csak azzal, amit nevelésetek feltételezni enged. Mindazonáltal a leggyakrabban csak zavaros sejtések és szívfájdító emlékek maradnak meg bennetek egy sokkal tágabb létezésről. És hogy még zavarosabbá tegyétek a dolgokat, automatikusan megpróbáljátok az álombeli eseményeket a valóságról alkotott hagyományos képetek szerint értelmezni, és úgymond csatornát váltani, amikor ébren vagytok. Tegyük fel például, hogy bekapcsoljátok a tévékészüléket, hogy megnézzetek egy műsort, és azt veszitek észre, hogy valami lyen működési zavar miatt bizonyos csatornák egyszerre jönnek be, összek everedve és zavarosan, látszólag kiszámíthatatlanul és értelmetlenül. Semmiféle rendező elvet nem ismertek fel a képekben. (21:57)

Némelyik dolog talán ismerős, a többi nem. Lehet, hogy egy űrha jósnak öltözött jósnak öltözött férfi egy lovon ülve indiánokat üldöz, míg az indián főnök egy repülőgépet vezet. Ha mindezek a dolgok így „rákeve rődnének" az általatok megtekinteni kívánt műsorra, nyilván azt go ndolnátok, az egésznek nincs semmi értelme. Mindazonáltal az összes dolog vagy jelenetrészlet egy másik, szintén érvényes műsor töredékes részét képviseli (vagy egy másik valóságét, zárójelben). Álmaitokban gyakran túl sok csatornát néz tek egyszerre. Amikor megpróbáljátok ezeket a saját észlelt valóságképetekhez igazítani, ka otikusnak tűnhetnek számotokra. Léteznek módszerek, hogy élesre állí tsátok a képet; léteznek módszerek, hogy ráhangolódjatok ezekre a telj e-


sen természetes frekvenciákra, és ezáltal azok egy sokkal tágasabb rálátást nyújtsanak számotokra mind a világra, ahogy azt definiáljátok, űmind pedig annak maga sabb rendű, nagyobb aspektusaira. Pont. (Der űsen.) A psziché nincs bezárva valamiféle ládába, amely túl törékeny volna a felnyitáshoz. Csak a pszichéről és a testről alkotott hiedelmeitek korlátozzák tapasztalataitokat a jelenlegi szintjükre. Tartsatok szünetet. (22:09-től 22: 25 -ig szünet.)

Diktálok. (Seth- Jane Jane előrehajolt, suttogva és mosolyogva, mintha vi ccet mesélne.) Álmotokban annyira „ostobák" vagytok, hogy azt hiszitek, van val amiféle kapcsolat az élők és a holtak között. Annyira „irracioná lisak" vagytok, hogy néha azt képzelitek, halott szüléitekkel beszél tek. Annyira „irreálisak" vagytok, hogy úgy tűnik, mintha réges -rég lerombolt öreg házakban járnátok, vagy olyan egzotikus külföldi országok ba utaznátok, ahol valójában még sosem jártatok. Álmotokban annyira „őrültek" vagytok, hogy nem érzitek az idő és a tér börtönét, hanem az az ér zésetek, hogy az egész örökkévalóság csak rátok vár. Ha ugyanilyen értelmesek és fortélyosak lennétek ébren is, akkor megfeledkeznétek az összes vallásról és tudományról, mivel meg értenétek pszichétek nagyobb valóságát. Tudnátok, „hol játszódik a cs elekmény". A fizikusok a kilincsen tartják a kezüket. Ha több figyelmet szen telnének az álmaiknak, tudnák, milyen kérdéseket tegyenek fel. (Hosszas szünet 22:33 -kor.) A psziché az éber energia gestaltja, amelyben saját identitásotok rejlik, sértetlenül, mégis folyamatosan vá ltozva, amint beteljesítitek lehetőségeiteket. (Hosszas szünet.) Halott rokonaitok továbbra is élnek. Gyakran fe ltűnnek előttetek álmaitokban. Azonban látogatásaikat általában saját valóságállapototok szerint értelmezitek. Olyannak tekintitek őket, am ilyenek voltak , korlátok közé szorítjátok a veletek kialakí tott kapcsolatukat, és általában nem észlelitek létezésük egyéb as pektusait, amelyeknek a saját hiedelmeitek szerint nincs értelmük - vagy nem emlékeztek ezekre a dolgokra.


Így hát az ilyen álmok gyakran olyanok, akár egy programozott szí ndarab: ismerős környezetbe helyezitek, ismerős kellékke l ruházzátok fel az ilyen látogatásokat. Ugyanez a dolog gyakran előfor dul olyankor is, amikor az inspiráció különleges felvillanásait tapasztaljátok meg, vagy amikor egyéb „nem hivatalos" adatokat kaptok. Gyorsan megpróbáltok a hagyományos értelemben vett értelmet adni az ilyen anyagoknak. Pé ldául egy testen kívüli élmény, amely során a valóság másik szintjét t a pasztaljátok meg, a mennyországban tett látogatássá válik, vagy saját nagyobb entitásotok eddig fel nem ismert hangja Isten, egy űrlény vagy egy próféta hangjává lesz. Mindazonáltal álombeli tapasztalásaitok olyan iránymutatásokat nyú jtanak nektek, amelyek segíteni fognak megérteni saját pszichétek te rmészetét és a mélyebb valóságot, ahol az létezik. Ismétlem: álmodó pszichétek ébren van. Vége a diktálásnak. Most adj nekünk egy kis időt, vagy tartsatok szünetet, ahogy tetszik. (22:44. -Folytassuk - mondtam, és Seth azután más dolgokkal kapcso -

latos anyagokat adott át nekünk. Mostanra már láttuk, hogy gyakran két részre osztja az üléseket — az eg yik részben a könyvét diktálja, majd más dolgokról beszél, vagy személyes kérdéseinkre ad válaszokat. Az ülés 23 óra 34 perckor ért véget.)

759. ÜLÉS, 1975. OKTÓBER 27., HÉTFŐ, 21:31 21 :31 ( — Úgy — Úgy érzem, a mai ülésen a könyvről lesz szó — mondta Jane kö zvetlenül, mielőtt transzba merült volna. Bólintottam, de mivel éjszaka volt egy különösen érdekes álmom, r etem, hogy Seth arról fog mél tem, arról fog beszélni. Amint azt látni fogják, sikerült mindket tőt tőt megoldania, az álmomról szóló beszélgetést beleszőtte a s a ját, pszichéről szóló pszichéről szóló anyagába.) Jó estét. ( —Jó —Jó estét, Seth.) Diktálok. Ismételem: álmodó pszichétek ébren van. Másfajta élményekben van része, mint annak, amely fizikailag is merős a számotokra, habár ez a tapasztalat is a psziché része. A min dennapi életben a psziché adott részének pusztán az Ennek hitt darabjára fókuszáltok, ám ezen kívül még rengeteg ilyen fókusz lé tezik. A psziché soha nem omlik össze. És saját egyedi egyéniségetek sem csö kken soha. Mindazonáltal a psziché tapasztalásai szétfeszítik az időről


alkotott elképzeléseiteket. Meglehetősen bizonyosnak tűnik számotokra,

hogy megszülettek és meghaltok. Tudatosságotok adott fókusza esetén semmi sem győzhetne meg titeket ennek ellenkezőjéről, mivel minde nütt ezen „tény" fizikai bizonyítékai vesznek körül ben neteket. Lehet, hogy valamilyen mértékben hisztek a halál utáni életben, vagy talán általában véve hisztek a reinkarnációban. A legtöbben bizonyosan osztjátok azt a látszólag megcáfolhatatlan hiedelmet, miszerint bizony osan élő, nem pedig halott emberek va gytok. A halottak nem olvasnak könyveket. Pont. (Derűsen:) Másrészt viszont a halottak általában nem is írnak kön yveket - vagy mégis? Egyfajta különös értelemben azt mondom nektek, hogy az élete tek egyszerűen csak azon része a létezéseteknek, amelynek jelenleg tudatá ban vagytok. Átfogóbb értelemben egyszerre vagytok élők és holtak, akárcsak én. Mindazonáltal az én fókuszom egy olyan tartományban van, amelyet ti nem észleltek. Ismétlem: a létezések olyanok, mint a különböző frekvenciákon játszott hangjegyek. Ennél a példánál mara dva: a Föld dalára vagytok ráhangolódva, azonban csak a saját dallam otokat figyelitek, és általában nem vagytok tudatában annak a nagyobb hangszerelésnek, amelynek szintén részei vagytok. Néha álmotokban ráhangolódtok egy nagyobb képre, de újra csak az történik, hogy bizonyos dolgokat tényként fogadtok el, és ezen úgyn evezett tények ellenében még a konkrét élmények is nevetségesnek, gr oteszknek vagy kaotikusnak tűnhetnek. Tegnap éjjel Joseph barátunknak volt egy olyan álomélmény e, amely roppant kíváncsivá tette, és sok fejtörést okozott neki, mivel jelenleg teljesen értelmetlennek tűnik számára. Álmában rengeteg emberrel t alálkozott. A családtagjainak hitte őket, bár csak néhá nyukat ismerte fel. Ott voltak elhunyt szülei. Egyik bátyja és sógornője, akik még élnek, szintén jelen voltak. A bátyját egyértelműen felismerte, azonban a me g jelenése valahogy mégis más volt, határozottan keleti jellegű külsővel bírt. Az egész álom nagyon kellemes volt, olyan, akár egy hazatérés. azonban eltűnődött az élők és a holtak ilyen ke veredésén. Könnyű lenne azt hinnetek, hogy az álom Joseph saját halálát vetítette előre, valamint a bátyjáét és a sógornőjéét is. Mindazonáltal ti a saját időrendeteket követitek. A pszichét nem kötik ilyen korlátok. Számára a halálotok - ahogyan ti értelmezitek azt -már bekövetkezett. Mindamellett az is igaz, hogy a psziché szempontjából a születésetek (21:50) Joseph


még nem történt meg. Tehát létezik egy, az általatok ismert idő - és létszerkezetnél tágabb tapasztalás is. Ebben találkozhattok régóta halott rokonaitokkal vagy még meg sem született gyermekeitekkel. Találkozhattok személyiségetek egyéb rész eivel, amelyek a sajátotokkal egy időben léteznek. Ebben a szerkezetben az úgynevezett élők és az úgynevezett ho ltak szabadon elvegyülhetnek egymással. Ilyen körülmények között szó sz erint tudatában vagytok a létezés más perspektíváinak, és fel fedezitek a psziché multidimenzionális mélységeit. A festők a perspektíva segítségével próbálják meg foglyul ejteni a mélység érzését és élményét a sík felületen, mivel ezek a fogal mak alapvetően idegenek a sima vászontól, papírlaptól vagy táblától. A művész élettelin idézi fel egy távolba vesző út képét, amely széle sen fut a kép előterében, hogy egyre keskenyebbé és keskenyebbé váljon, míg végül úgy tűnik, semmivé enyészik egy távoli, láthatatlan pontban. Mindazonáltal soha semmiféle fizikai személy sem fog ezen az úton sétálni. Ha egy hangya keresztülmászna egy efféle vásznon, csak egy sík felületen haladna előre, és egyáltalán nem lenne tudatában a hívog ató útnak, a festett mezőknek és hegyeknek. Na már most az álom során esetenként hirtelen tudatára ébred tek egy nagyobb perspektívának. Ez a perspektíva „nem érvényes" a megsz okott tudatszinteteken, éppúgy, ahogy a festő perspektívája sem működik a hangya számára - bár több dolgot is elsajátíthatnátok a hangya tud atosságából (határozottan). Írd le, hogy mosolyogtam. Ébrenléti állapototokban kizárólag bizonyos megkülön böztetésekkel foglalkoztok. Ezek segítenek kialakítani a fizikai létezés alapvető szerkezetét. Megvilágítják az életeteket, egyfajta keretet is a dva neki. Meglehetősen egyszerűen, egy bizonyosfajta valóságot akartok megtapasztalni, így hát határokat állítotok fel az események köré, ezá ltal válik lehetségessé számotokra, hogy összpontosítsatok rájuk. Am ikor a művész egy képet fest, ő is megkülönböztetést al kalmaz. Kiválaszt egy adott területet, és arra koncentrál. A festményen belül minden illeszkedik egymáshoz, és így van ez a fizikai életben is, miv el ti is (22:07)

ugyanezt teszitek.

A művész tudja, hogy rengeteg képet festhet, és tudatában van a már elkészült festményeknek éppúgy, mint azoknak, amelyek még csak a fejében léteznek. Hasonlóképpen a psziché is egyaránt tudatában van a folyamatban lévő, a már megélt, illetve a még meg nem élt életeknek, és


egy olyan nagyobb perspektívával foglalkozik, amelyből a megszokott nézőpontotok ered. Gyakran úgy beszélek rólatok, illetve a pszichétekről, mintha különá lló dolgok lennének, de természetesen szó sincs erről. Ti a psziché azon része vagytok, amelynek jelenleg tudatában vagytok. Sok ember mon d ja, hogy „szeretném megismerni önmagam", vagy hogy „meg akarom találni önmagam", miközben az igazság az, hogy valójában csak kev esen akarják tényleg rászánni erre a szükséges időt és energiát. (Rövid szünet.) Mindazonáltal ezt a munkát csak egy helyütt lehet elkezdeni: próbáljátok meg jobban megismerni azt, akik jelenleg vagytok. Ne at. mondjátok többé azt magatoknak, hogy nem ismeritek önmagatok at. Nem sok haszna van, ha meg próbáljátok

saját valóságotok más szin t jeit felfedezni, miközben kitartotok amellett, hogy továbbra is a fizikai világ törvényei érvényesek magasabb rendű tapasztalataitokra, így mi ndig nagyon nehéz helyzetben lesztek, és egyetlen tény sem fog megf elelni a megtapasztalt valóságnak. Azonban ahogy felfedezitek tágabb létezésetek törvényeit, nem ragaszkodhattok ahhoz, hogy azok helyettesítsék az sítsék az ismert élet fizikai körülményeit — mivel ezek nem feleltethetők meg egymásnak. Arra számítotok majd, hogy örökké fogtok élni fizikai testetekben, vagy azt fogjátok hinni, hogy akaratotok szerint ké pesek vagytok levitálni? Valóban képesek vagytok levitálni, de gyako rlati értelemben véve nem a fizikai testetekkel. Rendelkeztek egy testtel, és ez a test meg fog halni. Vannak korlátai, de ezek azt a célt is szolgá l ják, hogy rávilágítsanak bizonyos tapasztalásokra. A testek, amelyekben Joseph barátunk látta a rokonait (a korábban már említett álom során), gyakorlatilag nem fizikai testek vol tak. Mindazonáltal teljesen valódi, a valóság egy másik szintjén működő, az adott környezetnek tökéletesen megfelelő testek. Tartsatok szünetet. (22:27-től 22:50-igszünet.)

Tehát, sok tekintetben egyszerűen túl kicsi a figyelmetek „fesz távolsága". A „valódi tény" az, hogy egyidejűleg léteztek ebben az életben és ezen kívül is. Egyszerre vagytok „életek között" és adott „életek ben". A valóság mélyebb dimenzióinak szerkezete miatt gondolataitok és tette itek nem pusztán az általatok ismert életetekre vannak hatással, de elé rnek az összes ilyen egyidejű létezéshez is. Amit most gondoltok, azt öntudatlanul érzékeli egy hipotetikus, tizennegyedik századbeli Énetek.


A psziché nyitott intervallum. Egyetlen rendszer sem zárt, legkevésbé a pszichológiai rendszerek. Jelenlegi életetek nem más, mint tágabb valóságotok máshová összpontosuló részeinek álombeli tapasztalása. Az ő tapasztalataik szintén részei álombeli örökségeteknek. Talán azt kérditek, mennyire valódi a többi létezés, de ha így tesztek, azt is meg kell kérdeznetek, hogy kinek a szemszögéből. A létezésnek van egy fizikai formája. Ebben a szerkezetben megszülettek és megha ltok, mindezt meghatározott sorrendben. A halál fizikai valóság. Azo n ban pusztán fizikai értelemben valódi. Ha ezeket a dolgokat fogadjátok el a valóság egyedüli ismérveiként, akkor bizonyosan úgy tűnik, hogy a halál egyben tudatosságotok végét is jelenti. Ha azonban megtanuljátok jobban megismerni önmagatok at a mindennapi életben, hogy jobban tudatában legyetek e világi éle teteknek is, akkor valóban kapni fogtok egyéb információkat, ame lyek sejtetni engednek egy mélyebb, támogató, pártfogó valóságot, amelyen a fizikai lét nyugszik. Egyszer csak azt veszitek észre, hogy olyan dolgoka t tapasztaltok meg, amelyek nem illenek az elfoga dott tényekhez. Ezen t a pasztalatok egy alternatív tényrendszer felismerését eredményezhetik, egy másfajta valóság felé mutatnak, és bizonyítékul szolgálnak egy olyan belső létezésre, amely meghalad ja, felülmúlja a fizikai feltevés eket. Azonban szükségetek lesz egyfajta megfontoltságra és összhangra. A belső valóság alapvetően a fizikai valóság kreatív forrása, tehát a f izikai szabályok bizonyos mértékben mégis érvényesek - a saját szintjükön. Képesek vagytok megtanulni, hogyan tegyétek sokkal gaz dagabbá saját létezéseteket. Elméletileg bizonyos mértékben még más létezéseknek is tudatára ébredhettek. Az álomállapot során a tiétektől független valóságszintekre is ellátogathattok. Megtanulhatjátok másfa jta módokon megtapasztalni és használni az időt. Saját lényetek más részeitől kaphattok információkat, és megcsapolhatjátok a psziché forrásait. Jobbá tehetitek a világot, amelyben éltek, és emelhetitek saját életminőségeteket is. De ameddig fizikai testben éltek, továbbra is meg fogjátok tapasztalni a születést és a halált, a hajnalt és a szürkületet, s a pillanat magányosságát, mivel ezt a tapasztalást választottátok. (23:07)

Még ebben a kontextusban is várnak rátok meglepetések és va rázslatok, elég, ha egyszerűen csak megtanuljátok kiterjeszteni a tud omásotokat, és kalandvágyóbb módon felfedezni nem csak az álom - de az ébrenléti állapotot is. Álmodó pszichétek ébren van. Sokan közületek megengedik, hogy normál ébrenléti tudatosságuk elhomályosuljon -


viszonylag

tétlenné váljon, és így csak félig vannak tudatában az éle tnek, amelyet élnek. Ti vagytok a psziché élő kifejeződése, emberi me gnyilvánulása. (Rövid szünet.) Mégis gyakran megengeditek magato knak, hogy vakká váljatok saját létezésetek nagy szerű, ragyogó aspekt usaira.

álmában bátyja keleties külsőt öltött. Joseph tudta, hogy a bátyja önmagaként és egy keleti férfiként is él, azonban ez utóbbi élete ismeretlen Joseph jelenlegi élete számára. Ha két férfit látott volna - a bátyját és egy keleti férfit -, nem ismerte volna fel az ide gent, így hát álmában a bátyja ismert megjelenése volt a meghatározó, és a keleti je lleg pusztán jelzésszerű. A saját életetekben ilyen, pszichikai „gyor sírást" vagy jelképeket használtok, hogy egy ismert valóság kifejezése ivel próbáljátok megmagyarázni egy másik valóság tágabb dimenzióit. Joseph

Újra csak azt mondom, hogy legalább bizonyos mértékben fel kell f edeznetek a psziché dimenzióit. Nem lehet egyszerűen definiálni őket. A következő fejezetben javasolni fogok néhány gyakorlatot, amelyek lehetővé teszik, hogy közvetlen módon tapasztaljátok meg saját valóságotok néhány olyan részét, amely eddig elérhetetlen volt számotokra. (Hangosabban és mosolyogva): Vége a második fejezetnek.

3.

Asszociációk, érzelmek és új viszonyítási rendszer

Tartsatok rövid szünetet, aztán folytatjuk. (23:25-től

23:32-ig szünet, majd humoros hangsúllyal): Harmadik fe jezet: „Asszociációk, érzelmek és új viszonyítási rendszer". Ez a cím. Tapasztalataitokat általában időrendbe szervezitek. Tudatossá gotok áramlása azonban nagymértékben asszociatív. Például a je len bizonyos eseményei múltbéli történésekre emlékeztetnek, és néha a múlt emlékei színezik ki a jelen eseményeit. Asszociációk ide vagy oda, fizikailag időrendben emlékeztek az egyes eseményekre, a jelen pillanatai sorban követik a múltbelie ket. A psziché azonban főként asszociatív folyamatokkal dolgozik, mivel ké pzettársítások segítségével rendszerezi az eseményeket. Az időnek mint olyannak nincs túlzottan nagy jelentősége ebben a működé sben. Az asz-


szociációk úgymond az érzelmi tapasztalások révén kapcsolódnak ö szsze. Átfogóbb értelemben az érzelmek dacolnak az idővel. Vége a diktálásnak. (23:39) Adj

nekünk egy percet... Ennyi most elég, hogy Ruburt tudja, már a következő fejezetnél tartu nk. (Ezután Seth kézbesített némi anyagot más témákkal kapcsolatban, és az ülés végül 23 óra 52 perckor ért véget.)

762. ÜLÉS, 1975. DECEMBER 15., HÉTFŐ, 21:10 (A 760 — 761-dik üléseket Seth más, e könyvhöz nem tartozó témá knak szentelte. -meddig elnehezültem, ugyanakkor mégis ellazultnak érzem — Félig — Félig -meddig magam — mondta Jane, miközben arra vártunk, hogy megkezdődjön az ülés. — Különös Különös frusztrációt érzek, vagy talán pontosabb lenne, ha türelmetlenségnek nevezném... Ügy gondolom, ezt az egész pszichés do lgot, aminek félig -meddig a tudatában vagyok, rendszerezni kell, és úgy kell kifejeznünk a mi világunkban — Seth-et, Cézanne-t, ezt a könyvet — , hogy értelmet adhassunk ennek az egésznek. Jane Paul Cézanne-nal, a francia festővel kapcsolatos utalása egy olyan élményre vonatkozott, amely csak az előző nap kezdődött. Mivel

maga Seth is szót ejtett erről az ülés során, hagyom érvényesülni az ő szavait.)

Jó estét. ( —Jó —Jó estét, Seth.)

Diktálok: folytatjuk a harmadik fejezetet. Amikor kapcsolatban vagytok a pszichétekkel, közvetlen tudást t a pasztaltok meg. A közvetlen tudás megértés. Álmodás közben közve tlen tudást tapasztaltok meg önmagatokról és a világról. Más módon ért itek meg saját lényeteket. Ha egy könyvet olvastok, közvetett tudást t apasztaltok meg, amely vagy elvezet a megértéshez, vagy nem. A megé rtés önmagában létezik, akár rendelkezésetekre állnak hozzá a szavak vagy akár a gondolatok -, akár nem. Meges het, hogy megértitek egy álom jelentését anélkül, hogy a szó minden értelmében felfognátok azt. Szokásos gondolataitok talán akadoznak vagy elsiklanak belső megértésetek mellett anélkül, hogy valaha is közel kerülnének a kifejeződéshez.


Az álmok az asszociációkkal állnak kapcsolatban, és olyan érzel mi érvényességgel bírnak, amely a megszokott világban gyakran ér telmetlennek tűnik. Korábban már említettem, hogy senki sem ké pes igazán meghatározni a pszichét. Azt meg kell tapasztalni. Mivel a tevékenységei, a bölcsessége és az érzékelése túlnyomó részben egy másfa jta viszonyítási rendszerből származik, me g kell tanulno tok, hogyan é rtelmezzétek a vele történő találkozásaitokat a megszokott Énetek számára. A legnagyobb nehézségek egyikét a rendszerezés kérdése jelenti. A hétköznapi életben roppant takarosan rendszerezitek a tapasztalása itokat, és bevett mintákba vagy csatornákba erőltetitek ezeket, előre k ialakított elképzelésekbe és hiedelmekbe. Olyanná alakítjátok ezeket, hogy illeszkedjenek az idő megszokott rendjébe. Újra mondom: a psz iché rendszere nem követ semmiféle ilyen tanult elrendezést. E re ndszer termékei gyakran kaotikusnak tűnhetnek, pusztán azért, mert meghala d ják a tapasztalatokról alkotott, bevett elképzeléseiteket. Seth könyvéhen oly módon kíséreltem meg leírni saját v alóságotok bizonyos kiterjesztéseit, hogy megértsétek azt . A személyes valóság természete című könyvben megkíséreltem kitágítani a ha gyományosan megtapasztalt egyéni létezés gyakorlati határait. Pró báltam olyan utalásokat és jeleket adni nektek, amelyek fokozzák a mindennapi élet gyakorlati, spirituális és fizikai örömét és teljességét. Ezeket a könyveket többé -kevésbé direkt narratív stílusban diktáltam. Az „ismeretlen" valóságban tovább mentem, megmutatva, hogyan bu kkannak napfényre a psziché tapasztalásai. Reményeim szerint abból a könyvből az én szavaim, valamint Ruburt és Joseph tapasztalásainak segítségével látni fogjátok azokat a magasabb dimenziókat, amelyek megérintik a hétköznapi életet, és érezni fogjátok a psziché mágiáját. Az a könyv rengeteg munkát követelt meg Josephtől, és maga ez az erőf eszítés jó példája volt annak, hogy a psziché eseményeit nagyon nehéz rögzíteni az időben. (21:25) A

A psziché tettei látszólag minden irányba áramlanak. Például le het, hogy könnyebb azt mondani: „ez vagy az az esemény ebben az adott időpontban kezdődött, és később, ekkor és ekkor fejeződött be". Ám miközben Joseph a jegyzeteit írta, nyilvánvalóvá vált, hogy néhány eseményt nehéz lenne ilyen pontosan körülhatárolni, és valóban úgy tűnik, hogy nincsen kezdetük és végük. Mivel ennyire közvetlenül az időhöz rögzítitek az élményeite ket, csak ritkán, talán csak álmotokban engedtek meg magatoknak bármiféle olyan tapasztalást, amely látszólag dacol az idővel. Ennél fogva a pszichéről alkotott elképzeléseitek korlátozzák annak megtapasztalását.


Ruburt e téren sokkal engedékenyebb a legtöbbeteknél, ám gyakran még ő is azt várja el, hogy az ő, meglehetősen kevéssé ortodox élményei abban a hagyományos öltözékben tűnje nek fel, amelyet mindanynyian oly jól ismertek. Legutolsó olyan ülésünk alkalmával, amikor ezt a könyvet diktáltam, közöltem ezen fejezet címét, megemlítve az érzelmeket és az asszociációkat, valamint azt tényt, hogy a pszichét közvetlen mó don kell megtapasztalnotok. Azóta nem diktáltam e könyvet a mai estéig. Az eltelt idő nagy részében Ruburt a psziché számára új dimenziókat tapasztalt meg. (21:43. Willy, a macskánk felébredt, és megkísérelt transzban lévő Jane ölébe. Végül be kellett tessékelnem a

felmászni a dolgozósz o-

bába, és rá kellett zárnom az ajtót.) Nem jutott eszébe, hogy ezeknek a tapasztalatoknak bármiféle közük lehetne ehhez a könyvhöz, vagy hogy spontán cselekvései során bárm iféle belső rendet követett volna. Ő azt akarta, hogy ezek az oldalak sz ép sorjában kövessék egymást, egyik a másik után. Mindazonáltal minden egyes élménye azokat a módokat demonstrálta, amelyeken a psziché közvetlen megtapasztalásai dacolnak az időről, a valóságról vagy az események időrendi sorrendjéről alkotott prózai elképzeléseitekkel. Ezenkívül a tudás és a megértés közötti különbségekre is rámutatnak, valamint kihangsúlyozzák a vágy és az érzelmek fontosságát. Természetesen bizonyos értelemben az én tapasztalásaim is el különülnek a ti tapasztalásaitoktól. Mivel ez az információ - a Sethanyag - Ruburt tapasztalásán szűrődik át, képesek vagytok látni, hogyan illeszkedik ahhoz a létezéshez, amely „jelenleg" a tiétek. Ruburt legutóbbi tapasztalatai különösen fontosak, amennyiben kö zvetve ellentmondanak rengeteg bevett , sokak által osztott alapvető hi edelemnek. Ki fogjuk használni ezt a lehetőséget, hogy szót ejtsünk a „szupernormálisnak" tűnő tudás jelenlétéről - ez a tudás elérhető, de általában nem jut el hozzátok. Továbbá le fogjuk írni azokat a mech anizmusokat, amelyek felhasználhatóvá teszik az ilyen tudást, illetve e lérhető közelségbe hozzák azt. Először is néhány alapvető kijelentést szeretnék tenni. Már születésetekkor fogékonyak vagytok a nyelvre, bennetek rej lik használatának képessége, és vágytok is az alkalmazására. Fizikai sze rkezetetek magában foglalja a nyelvet. Azzal a hajlammal szület tek, hogy tanuljatok és felfedezzetek. Amikor megfogantok, már lé tezik felnőtt fizikai testetek teljes mintája - egy minta, amely eléggé meghatár o-


zott ahhoz, hogy megad jon

számotokra egyfajta felnőtt formát, azonban mégis eléggé változékony ahhoz, hogy szó szerint végtelen számú var iációt tegyen lehetővé (nagyon határozottan). Azonban teljes képtelenség lenne számotokra, ha azt mondanám, hogy kényszerítve vagytok felnőni. Először is bármely adott időpill anatban véget vethettek ennek a folyamatnak - és sokan meg is teszik ezt. Más szavakkal: mivel a fejlődés mintája a ti fogalmaitok szerint létezik, ez nem jelenti azt, hogy ne lenne egyedi minden egyes ilyen fejlődés. Megint

csak a ti fogalmaitok szerint, bármely adott földi idő pontban rengeteg ilyen minta létezik. Mindazonáltal nagyobb ösz -szefüggésben szemlélve a dolgokat, minden időpont egyidejűleg, ennélfogva az ö szszes ilyen fizikai minta is egyszerre létezik. Pihentesd az ujjaidat. Adj Ruburtnak egy cigarettát, én transzban tartom őt. Akarsz esetleg pihenni? (22:02) Nem. C- Nem.

Egy perccel később): A psziché területein a tudás, a kultúrák, a ci vilizációk, a személyes és csoportos teljesítmények, a tudományok, a vallások, a technológiák és a művészetek összes mintája ugyanúgy lét ezik.

Az egyéni psziché, azon részetek, amelyet nem ismertek fel, tu datában van ezeknek a mintáknak, éppúgy mint a külsőtöket kialakító személyes, fizikai természetű biológiai mintáknak is. Bizo nyos hajlamok, vonzalmak és valószínűségek jelen vannak a biológiai szerkezet etekben, és hogy működésbe lépnek -e, az a ti céljaitoktól és szándéka itoktól függ. Lehet például, hogy egy adott embernek személy szerint megvannak az ahhoz szükséges képességei, hogy kiváló atléta legyen. A hajlamai és a szándékai mégis egészen más irányba vihetik, és így nem lépnek működésbe a szükséges mechanizmusok. Minden egyén sokféle tehetséggel rendelkezik. A saját vágyai és hiedelmei ezek közül néhányakat mozgósítanak, másokat pedig figyelmen kívül hagynak. (22:11) Az (emberi) faj beépítette ezekbe a mintákba az összes tudást,

információt és „adatot", amelyre bármilyen lehetséges körülmények között szüksége lehet. Ezt az örökséget mindazonáltal aktiválni kell pszichikail ag, mivel a fizikai mechanizmusok a zenéhez hasonlíthatók, amely a vágyon és a szándékon keresztüljut kifejezésre. Ez nem azt jelenti, hogy ha például egy adott jártasságot sajátí totok el, akkor azt tanuljátok meg, amit átfogóbb értelemben már tudtok. A


szükséges aktiváló vágyak híján az adott jártasság nem fog kifejlődni, és még ha el is sajátítjátok, akkor is a saját, egyéni módotokon fogjátok használni. Mégis, például a matematika és a művészetek éppúgy a részeteket képezik, mint a génjeitek. Azon ban általában azt hiszitek, hogy az összes ilyen információnak valahonnan rajtatok kívülről kell érke znie. (Határozottan:) Az egyes matematikai formulák nincsenek bevésve az agyba, azonban veleszületetten jellemzők az agy szerkezetére, és benne foglaltatnak annak létezésében. A saját fókuszotok határozza meg, hogy milyen információk érhetők el számotokra. Mindjárt mo ndok is erre egy példát. Ruburt kedvtelésből fest. Néha egészen hosszú ideig alkot, aztán megfeledkezik a dologról. Joseph festőművész. Ruburt eltűnődött, m ilyen dolgokat tartalmaz az emberi elme, kíváncsi volt, mi lyen információk érhetők el a számára. Közeledett a karácsony. Amikor Ruburt megkérdezte Josephet, mit szeretne ajándékba, Joseph azt felelte: „egy Cézanne -ról szóló könyvet". iránt érzett szeretete, a saját céljai és egyre erősödő kérdései, valamint a festészet iránti általános érdeklődése pontosan azt a fajta stimulust jelentették, amely áttörte az időről és a tudásról alkotott konvencionális hiedelmeket. Ruburt ráhangolódott Cézanne „világképére". Nem személyesen Cézanne -nal lépett kapcsolatba, hanem Cézanne nak a festészetről mint művészetről alkotott megértésével . Ruburt Joseph

Ruburt technikailag nem elég gyakorlott ahhoz, hogy akár csak kövesse is Cézanne útmutatásait. Joseph elég képzett ehhez, de ő nem akarja valaki más vízióját követni. Mindazonáltal ez az információ kivételesen értékes, és bármilyen témára vonatkozó ismeretanyag elérhető ily módon - de csakis a vágyon és a szándékon keresztül. Ez nem jelenti azt, hogy bármely

ember spontán módon, instrukciók nélkül egyszeriben remek művésszé, íróvá vagy tudóssá vál hat. Azt azonban igen, hogy az emberi faj alapvetően rendelkezik azokkal a ha jlamokkal, amelyek ezt eredményezhetik. Jelenti továbbá azt is, hogy ti magatok korlátozzátok tudásotok hatókörét azáltal, hogy nem éltek az efféle módszerek lehetőségével. Arról sincsen szó, hogy minden tudás már eleve létezik, mivel amint elsajátítjátok, a tudás azonnal egyedivé, és így újjá válik. Tartsatok szünetet, vagy fejezzük be az ülést, ahogy gondoljátok. ( — Szünetet — Szünetet

tartunk.


22:30. Seth kiváló munkát végzett, amikor leírta a Cézannne -könyv megszületését eredményező körülményeket. Mégis, egész pontosan a következő történt: december 11 -én a kora hajnali órákban Jane teljesen meglepetésszerűen elkezdett írni egy önmagától születő kéziratot, amely arra engedett következtetni, hogy Paul Cézanne -tól, az 1839 és 1906 között élt francia festőtől származik. Jane -nek fogalma sem volt, vajon „jön-e" még több hasonló anyag. Azonban engem máris teljesen lenyű gözött, hogy betekinthetek Cézanne világnézetébe és a művészetről alk otott felfogásába. Az ülés 22:42-korfolytatódott, hasonló stílusban.) Vágyatok automatikusan bevonzza az általatok kívánt információt, függetlenül attól, hogy tudatában vagytok -e ennek a ténynek vagy sem. Például ha zenészek szeretnétek lenni, és tehetségesek vagytok, akkor szó szerint tanultok alvás közben, ráhangolódva más zenészek világké pére, legyenek akár élők, akár holtak a ti fogalmaitok szerint. Am ikor ébren vagytok, belső útmutatásokat, ösztönzéseket és sugallatokat ka ptok. Továbbra is kell gyakorolnotok, de a gyakorlás számotokra jórészt öröm lesz, és nem tart majd annyi ideig, mint mások esetében. Az ilyen információk befogadása fejleszti az adott jártasságot, és alapvetően a megszokott időfolyamon kívül működik. Ruburt Cézanne -anyaga ezért roppant gyorsan érkezik, napjá nak egyébként kihasználatlan óráit véve igénybe. Ez az anyag mégis olyan kiváló minőségű, hogy a hivatásos kritikusok is tanulhatnának belőle, bár az ő egyes munkáik elkészülte sokkal több időt vesz igénybe, és a művészet olyan tökéletesen tudatos ismeretére tá maszkodik, amelynek Ruburt csaknem teljes egészében híján van. A psziché termékei tehát természetüknél fogva érvénytelenítik számos, féltő gonddal ápolt hi edelmeteket.

Szinte eretnekségnek tűnik feltételezni, hogy az ilyen tudás elérhető, hiszen akkor mi értelme van az oktatásnak? Az oktatásnak azt a célt kellene szolgálnia, hogy a lehető legtöbb területtel is mertesse meg a tanulót, hogy az felismerhesse azokat, amelyek természetes módon működésbe hozzák a benne rejlő képességeket, és lehetőséget kínálnak a további fejlődésre. Így képes lesz választani. A Cézanne -anyag a múlt ból érkezett, de a jövőbeli tudás is elérhető. Természetesen a múltatok szemszögéből több lehetséges jövő is létezik. A jövőbeli tudás elméletileg elérhető, akárcsak a test „jövőbeli" fejlődési mintája a születés pill anatában - és ez bizonyosan roppant célszerű dolog.


Vége az ülésnek. Kellemes, szép éjszakát kívánok nektek. (- Köszönjük, Köszönjük,

Seth.)

Hacsak nincsenek kérdéseid... (22:55-kor valóban feltettem egészen 23:24-ig beszélgettünk.)

néhány kérdést Seth -nek, amelyekről

763. ÜLÉS, 1976. JANUÁR 5., HÉTFŐ, 21:28

(Miközben tegnap a környéken kocsikáztunk, Jane egyszer csak han gosan azon kezdett tűnődni, vajon szokott -e Seth álmodni. Ha igen, m ilyen az ő álomállapota? Ma este kilenckor azt mondta, úgy gondolja, Seth felelni fog a kérdéseire, beleszőve válaszait a könyv anyagába. Miután az ünnepek alatt gyönyörködtünk benne, ma leszedtük a kará csonyfánkat. Jane az ünnep napjait „Cézanne -napoknak" hívta, mivel még mindig folyamatosan kapta a Cézanne -ról szóló anyagot.) Nos: diktálok. ( —Jó —Jó estét, Seth.)

Tehát vannak az információgyűjtésnek az általatok elfogadottól eltérő módjai is. A tudásnak is vannak egyéb fajtái. Ezek olyan szerkezetekhez ka pcsolódnak, amelyek általában ismeretlenek számotokra. Ez nem pusztán azon múlik, hogy elsajátítjátok -e a tudás befogadásá nak újfajta módjait; ez egy olyan helyzet, amelyben félre kell tenni a régi módszereket - a tudás hozzájuk kapcsolódó fajtáival egye temben. Nem is arról van szó, hogy a tudásnak egyszerűen egyetlen más fajta kategóriája létezne, mivel számtalan ilyen kategória van, és közülük sok biológiailag elérhető számotokra. A különböző, úgy nevezett ezoterikus tradíciók kínálnak bizonyos módszereket, amelyek lehetővé teszik, hogy az egyén félretegye az érzékelés bevett módjait, és kínálnak biz onyos mintákat, amelyek mintegy tárolóedényül szolgálnak ezen másfa jta tudás számára. Azonban még ezeknek a tárolóedényeknek is szü kségképpen alakítaniuk kell a befogadott információt. (Rövid szünet.) Ezen módszerek némelyike roppant előnyös, de még ezek is túlzottan merevvé és autokratikussá váltak, alig hagyva helyet az egyéni eltéréseknek. Dogmák fonódtak köréjük, így csak egy bizonyos adatot tart anak elfogadhatónak. A rendszerek többé már nem rendelkeznek azzal a rugalmassággal, amely valaha életet adott nekik.


tudás, amelyre támaszkodtok, szóbeli kifejezést igé nyel. Roppant nehéz számotokra bármilyen fajta tudás felhalmozását fontolóra venni a nyelvnek az általatok vett értelemben történő használata né lkül. Még felidézett álmaitok is gyakran szóban kifeje zett szerkezetek. Esetleg használtok képeket is, de ezek ismerős ké pek, amelyek a tan ított, ennélfogva elfogult, előítéletekkel terhes fizikai észlelés képző dményei. Ezek a felidézett álmok roppant értékesek és komoly jelentésük van, de bizonyos mértékben má r rendszerezve vannak, és formába va nnak öntve számotokra, hogy valahogy képesek legyetek elfogadni őket. Az a fajta

(21:41) Mindazonáltal

ezen szintek alatt teljesen más módon fogjátok fel az eseményeket. Ezek a tökéletes megértések aztán be csomagolódnak, még az álmaitok során is, majd lefordítódnak a bevett érzékszervi fogalmak szintjére. Ahhoz, hogy egyáltalán felfogjátok, bármilyen információnak és t udásnak kell legyen egyfajta mintája. Ruburt saját festménye, a pszich ikai képességeiről alkotott tudása, Joseph iránti szeretete — mind azt a célt szolgálták, hogy kialakuljon egy forma, amely aztán bevonzotta a Cézanne -anyagot. Ruburt „automatikusan" kapta az anyagot: egyszerűen csak leírta a szavakat, amelyek oly gyorsan áramlottak, hogy szinte alig tudta követni őket. Az írásban való mesterségbeli tudása, az írá sművészete állította fókuszba az anya got. Mindazonáltal magának az anyagnak semmi köze sincs a szavakhoz, sokkal inkább a festészet te rmészetének átfogó megértéséhez, egy közvetlen tudáshoz. Ruburt tehá t egyfajta tárolóedényként használta a saját képességeit. Újra elmondom, a tudásnak ez a közvetlen formája bármely témában elérhető bárkinek, aki a vágyon, a szereteten, a szándékon vagy a hiten keresztül megfelelő tárolóedényt biztosít számára. korábban azon tűnődött, vajon szoktam -e álmodni. Az én normál tudatossági állapotom nagymértékben eltér a tiétektől: az én é brenléti és álomállapotom nem váltakozik úgy, mint a tiétek. Mégis, n ekem is vannak olyan tudatossági állapotaim, amelyeket a ti álomállap ototokhoz lehet hasonlítani, amelyekben nem veszek oly tudatosan részt, mint a többiben. Ha azt mondanám, hogy „irányítom az álomállapot omat", akkor lenne némi fogalmatok, hogy miről is beszélek. Azonban én nem irányítom az álmaimat - én beteljesítem őket. Amit az álmodó áll a potomnak nevezhetnétek, az azokon az általam említett szinteken zajlik, amelyek a ti fel idézett álmaitok alatt léteznek. Ruburt

(Rövid szünet.) Ahogy azt korábban már mondtam, sokféle tudás lét ezik. Inkább úgy gondoljatok ezekre, mint a tudás állapotaira. Ezek bá r-


melyikének érzékeléséhez arra van szükség, hogy tudatosan rájuk ha ngolódjatok. „Ébrenléti" körülményeim között én egyszerre működöm a tudatosság sok szintjén, és ennélfogva a tudás sok rendszerével van do lgom. „Álomállapot omban", vagy helyeseb ben szólva inkább állapotaimban, olyan tudatossági kapcsolódásokat teremtek, amelyek összekapcsolják ezeket a különböző rendszereket, kreatívan új rendsz erekké alakítva őket. Amikor „felébredek", tudatára ébredek ezeknek a tevékenységeknek, és arra használom a rendszereket, hogy hozzáadjam azokat szokásos állapotomhoz, kreatívan kiterjesztve a valóságérzékelésemet. Amit megtanultam, az automatikusan átkerül a hozzám haso nlókhoz is, az ő tudásuk pedig az enyémet is gyarapítja. (Rövid szünet 22:05 -kor.) Mindannyian teljesen tudatában vagyunk ennek az információtovábbításnak. A számotokra általában ismerős f ogalmak szerint ti a „tudatos elmére" gondoltok. Ebben az érte lemben rengeteg tudatos elme van. Azonban annyira tele vagytok előíté letekkel, hogy figyelmen kívül hagyjátok azokat az információkat, amelyekről azt tanították nektek, hogy nem tudatosak. Ennélfogva minden tapaszt alásotok egy, a hiedelmeiteknek megfelelő rendszerbe szerveződik. Sokkal természetesebb dolog emlékezni az álmokra, mint nem emlékezni rájuk. Jelenleg divatos dolog azt mondani, hogy a ti fo galmaitok szerint értelmezett tudatos elme a túléléssel foglalkozik. Csak annyiban igaz ez, amennyiben a tudatos elme biztosítja a túlélést az adott társad alomban. Ebből a szempontból, ha emlékeztek az álmaitokra, és tudat osan hasznukat veszitek, az még a fizikai túléléseteket is elősegíti. Az álomélet egyik része kifejezetten a test biológiai állapotával fo glalkozik, nem csak utalásokat nyújtva számotokra az egészségi problémákkal kapcsolatban, de azok okait és megoldásait is közli veletek. A valószínű jövővel kapcsolatban szintén kaptok információkat, hogy azok segítsenek nekte k tudatos választásaitokban . Azon ban arra tanítottátok magatokat, hogy álmaitok során nem lehet tek tudatosak, mivel a „tudatos" szó a ti értelmezésetekben pusztán egy előítéletekkel terhes fogalomra utal. Ennek eredményeképpen semmiféle olyan kulturálisan elfogadható mintával nem rendelkeztek, amely lehetővé tenné, hogy megfelelően hasznosítsátok az ál maitokat. A transzállapotok, az álmodozás, a hipnózis - ezek adnak nektek bizonyos utalásokat arra nézvést, milyen sok, az ébrenléti tuda tosságotoktól eltérő állapot létezik. Mindegyikben másfajta módon m utatkozik meg a valóság, és ami azt illeti, az adott állapotokban minde nütt más és más szabályok uralkodnak. Az álomállapot során még n a-


gyobb különbségek jelentkeznek. Mindazonáltal, ami titeket illet, az álomállapot kulcsa az ébrenléti állapotban rejlik. Mielőtt hozzáláthatnátok az álomállapot felfedezéséhez, meg kell változtatnotok az álmodá sról alkotott elképzeléseiteket és fogalmaitokat. Ha ezt nem teszitek meg, saját ébrenléti előítéleteitek zárják be előttetek az ajtókat. Tartsatok szünetet. (22:24-től 22:35-ig szünet.)

Mivel ez a helyzet, csak nagyon keveset fejeztek ki saját teljes személyiségetekből. Ennek a megjegyzésemnek semmi köze sincs az általatok elfoga dott, az Én tudattalan részeiről alkotott fogalmához. A ti elképzelései tek a tudattalanról olyannyira a személyiségről alkotott korlátozott elképzeléseitekhez kötődnek, hogy ebben a kontextusban tökéletesen értelmetl enek. Olyan ez, mintha csak az egyik kezetek egyetlen ujját használnátok, aztán azt mondanátok: „Ez az én személyiségem tökélete s kifejeződése". Nem csak arról van szó, hogy az elmének vannak egyéb, kihas ználatlan funkciói is, de ebben az értelemben egyéb elméitek is vannak. Egy agyatok van, ez igaz, de csak agyatok egyetlen állomásának has ználatát engedélyezitek, vagy azt, hogy önmagát csakis a rengeteg elme egyikével azonosítsa. Magától értetődőnek tűnik számotokra, hogy egy embernek csak egyetlen elméje van, és az általatok használt elmével azonosítjátok azt. Ha lenne másik elmétek is, akkor úgy tűnik, valaki más nak kellene lennetek. Az elme egy pszichés minta, amelynek segítségével a valóságot értelmezitek és alakítjátok. Vannak látható fizikai végtagjaitok, és va nnak láthatatlan elméitek. Mindegyik elmétek képes egy bizonyos módon rendszerezni a valóságot. Mind egyik a saját tudásformájához kapcsolódik.

Ezek az elmék együttműködnek, hogy az agy fizikai szerkezeté nek segítségével életben tartsanak titeket. Ha az összes elméteket használjátok, akkor és csak akkor lesztek teljesen tudatában a kör nyezeteteknek: sokkal tisztábban érzékelitek majd a valóságot, mint most, sokkal él esebben, sokkal ragyogóbban és sokkal tömörebben, sokkal lényegibben. Ugyanakkor közvetlenül fogjátok megérteni azt. Megértitek mindazt, amit fizikai érzékszerveitekkel nem vagytok képesek felfogni. A tudatosságnak egyéb, az elméitek számára természetes állapotait önmag atokként fogadjátok el. Megvalósítjátok a teljes személyiséglétet.


A történelem során néhány ősi faj elért ilyen eredményeket, de ez a ti fogalmaitok szerint oly régen történt, hogy nem találhattok bizonyítékot a tudásukra. (Hosszas szünet.) Az évszázadok során különböző egyének közel k erültek ehhez a tudáshoz, de nem állt a rendelkezésükre megfelelő kif e jezési eszköz, amellyel ezt megértethették volna az emberi faj tagjaival. Birtokában voltak bizonyos módszereknek, de ezek a módszerek előre feltételeztek vagy megköveteltek egy olyan tudást, amellyel a többiek nem rendelkeztek. (22:54) Vége a diktálásnak. Adj nekünk egy kis időt.

(Seth azonnal elkezdett egy rövid értekezést Jane előző éjszakai álmáról. Jane alig emlékezett rá, de reggel feljegyezte a noteszébe, hogy az álom egy új, meglehetősen különös érzékelési móddal volt kapcsolatos, amelyet egyáltalán nem tudott szavakba önteni. Mivel ez illeszkedik Seth ezen fejezetéhez, csatolom a hozzá fűzött megjegyzéseit:) Ruburt csaknem elfeledett, tegnap éjszakai álma komoly áttörést j elent, mivel az álom során legalább tudatában volt annak, hogy egyelőre szokatlan módon kapott információt. Képtelen szavakba önteni az információgyűjtés ezen módját, és ni ncsen semmiféle megfelelő mintája sem, amely tartalmazná azt. Min dazonáltal az ismeretanyag eljutott hozzá. A legutóbbi festmé nye nem véletlen egybeesés volt, hanem arról van szó, hogy - mivel nonverbális információkkal van dolga - más módon rendszerezi az adatokat, ezáltal az elme más „részeit" működteti. A Cézanne-anyag, az álom és a festmény, mind az érzékelés más fajta módjai. Közös könyvtári tapasztalataitok 1 segítettek megteremteni a szükséges körülményeket, mivel hozzáadódtak amúgy is meglévő ös ztönzéseitekhez. Ez mind segítségére lesz Ruburtnak, hogy eljusson egy nonverbális megértéshez, amely - egy másik szinten - újraszervezi majd néhány hiedelmét. Ezt a fajta érzékelést nem lehet leírni, amíg Ruburt nem alakít ki me gfelelő verbális mintákat, amelyek csakis a további tapasztalásaiból származhatnak. E folyamatban én egyfajta próbakő vagyok. Ruburt 1

Jane Pszichikus politika (Psychic Politics)

chés „könyvtárát".

című könyvében írja le az ő pszi -


mentálisan egy bizonyos szintre ugrik, és ezáltal kapcsolatba kerül v eölem - egy kiegészítő energiaforrással. Agya olyan részeit hozza mű k ödésbe, amelyek segítségével kapcsolatba lép egy másik elméjével, egy olyan elmével, amelynek létezésével az emberek általában nincsenek tisztában. (Hangosan és kedélyesen:) Nos, vége az ülésnek, kellemes és szép éjszakát kívánok nektek. (- Köszönjük szépen, Seth. Jó éjt. 23:05)

764. ÜLÉS, 1976. JANUÁR 26., HÉTFŐ, 21:12 Nos: Jó estét. ( — — Jó Jó estét, Seth.) Diktálok: Bizonyos módon csak Énetek úgymond felső részét ta pasztaljátok meg, így a célból, hogy a tudatosság más szintjein hasznát lássátok az információnak, meg kell tanulnotok, hogyan tapasztaljátok meg ezeket a számotokra általában ismeretlen szerveződési rendszer eket.

Az álmok látszólagos értelmetlensége gyakran annak az eredmé nye, hogy nem vesztek tudomást szimbólumrendszerükről és szer veződésükről. Például lehet, hogy bizonyos „látomásszerű" dolgo kat is félreértelmeztek, mivel megpróbáljátok azokat a megszokott tudatos rendszeretekbe foglalni. Így rengeteg értékes és roppant praktikus, hasznosítható meglátásotok terelődik tévútra. Ezért ja vasolni fogok nektek néhány egyszerű gyakorlatot, amelyek lehetővé teszik, hogy közve tlenül tapasztaljátok meg „lényetek érzését" egy másfajta módon. Először is, a psziché által használt különféle szerveződéseket a művészetekhez lehetne hasonlítani, legalábbis egy bizonyos szinten. Például a zene nem jobb, mint a képzőművészetek. Egy szobrot nem lehet ö szszehasonlítani egy hangjeggyel. Tehát nem azt mondom, hogy vannak jobb és vannak rosszabb szerveződési formák. Egyszerűen csak a tud atosság művészetének egy bizonyos for májára szakosodtatok, és ez az egy nagymértékben gazdagítható a többi forma tudása és azok gyako rlása által. Először is, az összes többi szerveződés elsődlegesen egy általán nem az idővel, hanem az érzelmekkel és az asszociációs folyamatokkal foglalkozik. Ha megértitek, hogyan működnek a saját a szszociációitok, sokkal jobb helyzetben lesztek például ahhoz, hogy é rtelmezzétek az álmaitokat, és végül művészetté alakítsátok őket. (21:20)


Ezeket a gyakorlatokat különböző módokon lehet megközelíteni. Az elgondolás az, hogy a lehető legnagyobb mértékben az időrendiségen kívülről tapasztaljátok meg az érzelmeket és az eseményeket. Amint azt már sokszor említettem, a sejtek szintjén történő megértés a lehetőségekkel foglalkozik, és magában foglalja a jövőt és a múltat is, tehát a tevékenységek ezen szintjén az idő nem létezik az általatok é rtelmezett formájában. Azonban nem vagytok teljesen tudatában az ilyen adatoknak. A pszichét - amely úgymond a skála másik végén helyezk edik el - szintén nem köti az idő. Mindemellett gyakran saját tudatosságotok áramlása vezet oda, hogy az eseményeket megszokott sorrendjü ktől eltérő rendben gondoljátok végig. Esetleg például kaptok egy levelet Bessie nénikétektől. Ez beindít bennetek egy folyamatot, amelynek során eszetekbejutnak bizonyos gyermekkori élményeitek, és így rengeteg mentális kép bukkan fel az elmétekben. Talán eltűnődtök azon, hogy a nénikétek jövőre Európába szeretne utazni, és ez a gondolat életre hívja egy elképzelt jövő képeit. Mindezen gondolatokat és képeket kiszí nezik a levélhez, illetve a veletek és a nagynénétekkel kapcsolatos összes eseményhez fűződő érzelmeitek. Legközelebb, amikor egy ehhez hasonló élményben lesz részetek, amelyben szabadon áramlanak az asszociációk, figyeljetek oda j obban, mit is tesztek. Próbáljátok meg érzékelni az események képlékenységét; látni fogjátok, hogy a történések nem szükségszerűen a megszokott időrendi sorrendbe szerveződnek, sokkal inkább az emocionális tartalmuk meghatározta szabályrendszerben jelen tkeznek. Például ha a következő születésnapotokra gondoltok, az egy szerre azt eredményezheti, hogy visszaemlékeztek az ezt megelőzőre, vagy egy csomó kép juthat eszetekbe a huszadik születésnapotokról, vagy a ha rmadikról, a hetedikről egy csakis rátok jellemző sorrendben. Ezt a so rrendet az érzelmi asszociációk határozzák meg - és ugyanez történik álmotokban is. Milyen ruha volt rajtatok három nappal ezelőtt? Mit reggelizte tek egy hete? Ki ült mellettetek az óvodában? Mi ijesztett meg titeket utoljára? Féltek elaludni? Bántottak titeket a szül eitek? Mit csináltatok tegnap ebéd után? Milyen színű cipőt viseltetek három napja? Csak jelentős eseményekre és részletekre emlékeztek. Az érzelmeitek életre hívják az emlékeiteket, és azok rendszerezik az asszociációitokat. Az érzelmeit eket a hiedelmeitek hívják életre. Ezek össze vannak kapcsolva, így b izonyos hiedelmek és érzelmek szinte rokon értelműnek tűnnek.


Amikor legközelebb lehetőségetek adódik, és felismeri tek magatokban egy meglehetősen erőteljes érzelem jelenlétét, engedjétek szabadon áramlani az asszociációitokat. Események és ké pek fognak az elmétekbe ötleni egy időn kívüli összefüggésben. Néhány ilyen felidézett esemény értelemmel bír majd számotokra. Tisztán látni fogjátok az esemény és az érzelmeitek közötti kapcsolatot, azonban más események esetében ez az összefüggés nem lesz ennyire nyilvánvaló. Éljétek meg olyan tisztán ezeket az eseményeket, amennyire csak tudjátok. Ha végeztetek, céltudatosan változtassátok meg a sorrendjüket. Idézzetek fel egy eseményt, majd kövesse azt egy olyan, amely valójában korábban következett be. Tegyetek úgy, mintha az időben későbbi esemény me gelőzte volna a korábbit. (21:40)

Most lássunk egy másik gyakorlatot. Képzeljetek el egy nagyon nagy festményt, amelyen tisztán meg vannak festve életetek legfon tosabb eseményei. Először is lássátok őket kis négyzetekbe rende zettjelenetek sorának, mintha mondjuk egy képregény elemei lennének. Mindenké p pen számotokra jelentőségteljes történéseket válasszatok. Ha például az érettségitek semmit sem jelent számotokra, ne fessétek meg. A képek a bal felső sarokban kezdődjenek, és a jobb alsóban végződjenek. Ezután fordítsátok meg a sorrendjüket úgy, hogy a legkorábbi esemény kerü l jön a jobb alsó sarokba, a legutóbbi pedig a bal felsőbe. Miután ez megtörtént, tegyétek fel magatoknak a kérdést, hogy m elyik esemény kelti bennetek a legerősebb érzelmi reakciókat. Mondjátok azt magatoknak, hogy az adott esemény egyre nagyobbá válik, és vizualizáljátok, hogyan növekszik meg a képe. Bizonyos mozgást fo gtok észlelni, ahogy az adott jelenet más jelenetek elemeit is magához vonzza. Aztán hagyjátok, hogy a többi jelenet szertefoszoljon. A fő kép más képek elemeit is magához vonzza, míg a végén egy teljesen más képet kaptok majd - egy olyat, amely sok apróbb jelenetből áll össze, de teljesen új módon. Ezt a gyakorlatot ténylegesen el kell végeznetek , mivel ha egyszerűen csak végigolvassátok, az nem adja meg nektek a v alódi tapasztalást. Minél többször gyakoroljátok, annál jobb. Ezután alkossatok meg tudatosan egy álmot. Mondjátok m agatoknak, hogy ezt fogjátok tenni, és kezdjétek az első, eszetekbe ötlő gondolattal vagy képpel. Amikor befejeztétek az álmodozást, ér telmezzétek azt a magatok számára szabad asszociációk segítségével. (21:54)

Lehet, hogy bizonyos ellenállást fogtok tapasztalni ezekkel a gya korlatokkal kapcsolatban. Élvezitek, ha olvastok róluk, de mindenféle kifogást fogtok találni, hogy ne kelljen valóban kipróbálnotok őket. Ha


őszinték vagytok magatokkal, sokan közületek egyfajta vonakodást fo gtok érzékelni, mivel a tudatosságotok olyan minőségei lépnek működésbe, amelyek ellentmondanak a megszokott tudatos tapasztalásoto knak.

Talán úgy fogjátok érezni, hogy úgymond mindent be kell dob notok, vagy hogy túl kell feszítenetek egyelőre még csak bizonytalanul érzékelt pszichés izmaitokat. Az ilyen gyakorlatok esetében a cél nem a nynyira az, hogy tökéletesen hajtsátok végre őket, inkább az, hogy ráére zzetek a tapasztalás és tudatosság egy másfajta módjá ra, amely akkor következik be, ha a javasolt módon jártok el. Arra tanítottak titeket, hogy ne keverjétek össze az ébrenlétet az álommal, ne álmodozzatok. Azt tanultátok, hogy minden figyelmeteket egyértelműen, nagyra törőn, energikusan egy adott módon kell összpontosít anotok - így az álmod ozás vagy a tudatosság fajtáinak keverése vagy párosítása méltatlanul passzív, inaktív vagy lusta dolognak tűnik számotokra. (Hangosan:) „A tétlen kezeknek munkát talál az ördög" - tartja a régi keresztény mo ndás. Sajnos a kereszténység bizonyos vonásait a többinél jobban ki hangsúlyozták, és ez a mondás az Én alapvető bűnösségén alapul, azon, hogy az Ént meg kell fegyelmezni, és konstruktív tevékenysé gekre kell szorítani. Az ebben a „bűnös Énben" való hit rengeteg embert akadályozott meg abban, hogy bármilyen mértékben is felfedezze belső Énjét - és ezáltal abban is, hogy bármilyen közvetlen tapasztalásban legyen része, amely megcáfolta volna ezt a hiedelmet. Ha féltek saját magato któl, gátolni fogjátok az asszociációs fo lyamataitokat, attól tartva például, hogy azok olyan dolgokra világítanak rá, amelyeket jobb lenne elf elejteni - és ezek általában a szexualitással kapcsolatosak. (22:08) Néhány

ember az erős energiával bíró területek közül kizárólag a szexualitással áll kapcsolatban, úgyhogy ez a terület lesz az Énnel kapcsolatos összes hiedelmük fókuszpontja. Ezen gyakorlatok során lehet, hogy a maszturbációval, a homoszexualitással vagy leszbikus é lményekkel kapcsolatos képek merülnek fel bennetek, vagy egyszerűen régi szexuális fantáziák, és azonnal visszakoz tok, mivel a hiedelmeitek szerint ezek bűnös dolgok. Ugyanebből az okból kifolyólag nem fogtok vagy nem akartok majd emlékezni az álmaitokra. Ennélfogva rengeteg ember azt mondja magának, túl türelmetlen ahhoz, hogy felfedezze a psziché természetét és k iterjedését, és képtelen megérteni, miért csak olyan kevés sikerben van része. Ugyanakkor az ehhez hasonló hiedelmek meggyőzik őket, hogy


az Énjük alapvetően bűnös. Ezeket a hiedelmeket ki kell gyomlálnotok magatokból. Ha nem vagytok képesek őszintén szembenézni saját t eremtménylétetek tágabb dimenzióival, egész biztosan nem lesztek kép esek felfedezni a psziché tágabb dimenzióit sem. Mindamellett az assz ociációs folyamat megakasztása roppant jelentős gátló tényező sok e mber életében. A psziché szerveződései nagyobb kiterjedésűek, és a m aguk módján racionálisabbak, mint a legtöbb, az Énetekről alkotott tud atos hiedelmetek.

Sok egyén fél attól, hogy elsöprik a belső felfedezések, hogy legyűri őket ez a téboly, pedig a test fizikai állapota és a személyiség erős gyökerekkel rendelkezik ezekben a másfajta szerveződések ben. Nincs semmi baj a tudatos elmével. Egyszerűen csak korlátozzátok azt, nem engedélyezve, hogy egy bizonyos foknál tudatosabb legyen. Azt mon d játok: „Itt biztonságos dolog tudatosnak lenni, itt pedig már nem." Sokan úgy tartják, hogy atombombát készíteni biztonságos do log, az álmaitokat egy másfajta módszerként a mindennapi élet befolyásolására felhasználni viszont őrültség; vagy hogy minden rend ben van azzal, ha tudatában vagytok a vírusaitoknak, a háborúitoknak és a katasztrófá itoknak, viszont az nincs rendben , ha tudatában vagytok az Én egyéb részeinek, amelyek képesek megoldani ezeket a problémákat. Az elgondolás tehát nem az, hogy megsemmisítsétek a ha gyományos tudatosságot, hanem hogy szó szerint kiterjesszétek azt azáltal, hogy fókuszát a valóság olyan más szintjeire emelitek, amelyeket az valóban képes érzékelni és felhasználni. E könyvben sok gyakorlatot fogok javasolni nektek. Közülük néhány a hagyományos tudatosság szükségszerű megváltoztatásaival jár együtt. Talán arra kérlek majd titeket, hogy felejtsétek el a fizi kai ingereket, vagy azt javaslom, hogy erősítsétek fel őket, de sohasem fogom azt állítani, hogy a tudatosságotok módja rossz lenne. Tudatosságotok nem természetétől fogva korlátozott, hanem a saját hiedelmeitek és megsz okásaitok által. Nem használjátok ki eléggé. Tartsatok szünetet. (22:27-től 22:43-ig szünet.)

Néha este, mielőtt elalszotok, próbáljátok meg azt mondani magatoknak, hogy úgy tesztek, mintha ébren lennétek álmotokban. Szuggeráljátok magatoknak, hogy az álomba merülés helyett egy másfajta ébrenlétbe léptek be. Próbáljátok meg elképzelni, hogy ébren


vagytok alvás közben. Máskor, amikor aludni tértek, feküdje tek le, lazítsatok, s amint álomba merültök, képzeljétek el, ahogy másnap reggel felébredtek. Nem mondom meg, mire számítsatok. Ezen gyakorlatok esetében az a fontos, hogy elvégezzétek őket - nem pedig a hagyom ányos értelemben vett eredmények. Említettem már, hogy a tudásnak több különböző fajtája létezik; és ezen gyakorlatok ezeket az eltérő tudásfajtákat felhasználva közölnek majd veletek információkat. Végezzétek ezeket egy ideig, és az érzék elés megváltozott, új módjait nyitják meg előttetek, így egynél több szemszögből láthatjátok majd a létezéseteket. Ez an nyit tesz, hogy maga a tapasztalásotok minősége is megváltozik. Néha, amikor ébren vag ytok, és megfelelők a körülmények, képzeljétek el, hogy az adott pillanat élménye egy álom, így tehát szimbolikus. Aztán próbáljátok meg ennek megfelelően értelmezni a történéseket. Kik az „álomban" szereplő emberek? Mit képviselnek? Ha ez az é lmény álom lenne, mit jelentene? És miféle ébrenléti életre ébrednétek reggel?

A tudatosság minőségeit nem lehet megmagyarázni. Ezen gya korlatok segítségével kapcsolatba kerülhettek másfajta megértések kel, és megismerkedhettek a tudatosság számotokra eleddig ismeretlen érzéseivel. Maga a tudatosságotok lesz más érzés a gyakorlatok során. Választ kaphattok bizonyos általatok esetleg feltett kérdé sekre, de nem olyan módokon, amelyeket képesek lennétek előre látni, és a válaszokat sem tudjátok majd ismert kifejezésekbe önteni. Mindazonáltal a tud atosságnak ezen módjai, amelyeket remé nyeim szerint meg fogtok ismerni, nem idegenek tőletek. Újra csak azt mondom, ezek teljesen te rmészetesek az álomállapotokban, és a szokásos tudatosság mögött mi ndig jelen vannak alternatívaként. (22:58) Néha,

amikor az utcán sétáltok, tegyetek úgy, mintha egy r eat is beleértve. Más pülőgépről látnátok az egész jelenetet, önmagatok at kor, miközben az otthonotokban üldögéltek, képzeljétek azt, hogy od akint vagytok a parkban vagy az utcán. Az összes ilyen gyakorlat után vissza kell térnetek a jelenbe: összpontosítsátok figyelmeteket a lehető legtisztábban a jelen pillanat külvilágára, hagyva, hogy tudatosuljanak bennetek a fizikai élethelyzet zajai és képei. A további gyakorlatok eredményeképpen valóban tisztább képet ka ptok a világról, mivel azok pontosan érzékelésetek elmozdulását könnyítik meg, lehetővé téve, hogy a fizikai esemény olyan apróságait is érzékeljétek, amelyek korábban elkerülték a figyelmeteket. Gyakorlati, kö z-


vetlen élményekkel fogunk foglalkozni. Azonban ezeknek nem fogjátok hasznát látni, ha intellektuálisan ugyan tudatába n lesztek annak, amit mondok, de nem valósítjátok meg azt a gyakorlatban . Pont. Ennélfogva a gyakorlatok fontosak lesznek, mivel ezek fognak bizonyítékot szolgá ltatni nektek nagyobb érzékelési képességeitekről. Továbbra is hagyatkozzatok az ismert információs csatornákra, de egészítsétek ki őket, és kezdjétek el felfedezni a szintén rendel kezésetekre álló, de eddig ismeretlen csatornákat is. Például jelen leg milyen információk ismeretlenek számotokra? Próbáljátok ki, vajon képesek vagytok -e megjósolni a jövő eseményeit. Kezdetben nem számít, vajon „igazak -e" a jóslataitok. Olyan területekre fogjá tok kiterjeszteni a tudatosságotokat, amelyeket általában nem használtok. Ne tula jdonítsatok túlzottan nagyjelentőséget a jóslataitoknak, mert ha így tes ztek, csalódtok, ha azok nem válnak be, és véget fogtok vetni az egész folyamatnak.

Ha folytatjátok a dolgot, azt fogjátok tapasztalni, hogy tudatában les ztek bizonyos jövőbeni eseményeknek, akkor is, amikor az ilyen tudás a megszokott értelemben nem elérhető. Ha kitartotok, egy idő után fel fogjátok fedezni, hogy bizonyos területeken jól működnek a jóslataitok, míg máskor nyomorúságosan kudarcot vallanak. Lesznek asszociációs minták, amelyeket sikeresen követtek, és amelyek további „korrekt" megérzéseket eredményeznek. Azt is észre fogjátok ven ni, hogy az effajta eljárásokban jelentős szerepet játszanak az érzel mek: olyan információkat fogtok kapni, amelyek valamilyen oknál fogva fontosak számotokra. Ez a fontosság mintegy mágnesként fog működni, és bevonzza hozzátok az adott információkat. Nos, az események megszokott folyamatában ugyanilyen módon vonzzátok magatokhoz a tapasztalásokat. Bizonyos eseményeket me géreztek. Tudatukban vagytok, mielőtt bekövetkeznének, függetlenül attól, hogy értetek -e -e el valaha is sikereket a tudatos előrejelzés terén. Akárhogy is, életeteket tudatos céljaitok és hiedelmei tek meghitt együttműködésének segítségével formáljátok. Bár saját jövőtöket tehetséges pszichével alkalmanként po ntosan előre lehet látni, a holnap túl képlékeny ahhoz, hogy bármiféle rendszerbe foglaljátok. Mindig szerepet kap a szabad akarat. Mégis sok ember fél emlékezni az álmaira, mivel attól tartanak, hogy egy álombeli katasztrófát szükségképpen annak fizikai bekövetkezte kísér. A tudato sság mozgékonysága azonban ennél jóval nagyobb szabadságot biztosít (23:17)


számotokra. Valójában egy ilyen álmot fel lehet használni arra, hogy a segítségével elkerüljétek az adott események bekövetkeztét. Csak ha megértitek, mekkora szabadsággal bírtok ezen a téren, akkor ogjátok megengedni magatoknak, hogy felfedezzétek a tudatosság vá lf ogjátok takozó állapotait vagy az álmok környezetét. Ezek a gyakorlatok nem azt a célt szolgálják, hogy feleslegessé tegyék az általatok ismert világot, hanem hogy kiegészítsék, kiteljesítsék, és lehetővé tegyék, hogy valódi dimenzióiban érzékeljétek azt. Nincs szükség arra, hogy a jelenlegi módon különválasszátok egymástól az ébrenléti és az álomállapotot - mivel ezek nem ellen tétes, hanem egymást kiegészítő állapotok. Az, hogy megtanuljátok jól kezelni az élet megszokott dimenzióit, álombeli létezésetektől függ. A szimbólumok világával kialakított teljes kapcsolatotok köz vetlenül az álmodó Énből származik. Bizonyos értelemben maga a nyelv is az álombeli körülményekbő l ered - és az ember már a nyelv megszületése előtt megálmodta azt, hogy beszél (határozottan). Álmodott a repülésről, és ez az ösztönzés vezetett el a repülést leh etővé tévő fizikai találmányokhoz. Nem jelképesen értem ezt, hanem te l jesen szó szerint. A kezdetektől azt mondom, hogy az Én nem korlát ozódik a testre. Ez annyit tesz, hogy a tudatosságnak vannak egyéb mó dszerei is, amelyekkel képes információhoz jutni, és hogy még maga a fizikai élet élménye sem korlátozódik a szokásos értelemben vett érzékelésre. Azonban ez pusztán egy szép elmélet marad, hacsak nem eng edélyeztek magatoknak kellő szabadságot, hogy az érzékelés egyéb mó d jaival kísérletezzetek. Vége a diktálásnak. Vége az ülésnek - ha nincsenek kérdéseid. ( — — Nincsenek, Nincsenek, hacsak nem fogalmazódott kérdésekre.)

akarsz válaszolni a Jane elméjében meg-

Tarts rövid szünetet, és adj nekünk egy percet. Pihentesd a kezed... (A könyv anyagának diktálása 23 óra 35 perckor ért véget, majd ez után Seth néhány Jane -t érdeklő témához fűzött megjegyzéseket.)


4. A psziché és a szexualitás kapcsolata . A férfi és a nő - a nő és a férfi 765. ÜLÉS, 1976. FEBRUÁR 2., HÉTFŐ, 21:23 Jó estét. (-Jó estét, Seth.)

Diktálok. Negyedik fejezet: "A psziché és a szexualitás kapcsolata. A férfi és a nő, kötőjel - a nő és a férfi." Ez a cím. Tehát: a szexualitással kapcsolatos eltorzult fogalmak sok embert megakadályoznak abban, hogy bármilyen szoros kapcsolatot kialakíts anak azzal a belső létezéssel, amely folyamatosan ott kavarog a hagy ományos tudatosság mögött. Tehát jó ötlet, hogy megvizsgáljuk a psz iché kapcsolatát a szexuális önazonossággal. A psziché nem férfiúi és nem női. Mindazonáltal az emberek hie delemrendszerükben gyakran nőinek vélik, a kreativitásából fakadó művészi alkotásokkal egyetemben. Ebben az összefüggésben a nappali órákat, az ébrenléti tudatosságot és Napot hímneműnek - az éjszakát, a Holdat és álmodó tudatosságot nőneműnek, passzívnak tartjátok. H asonlóképpen az agressziót általában magabiztos, erőszakos, férfiúi tevékenységnek fogjátok fel, míg a női elemeket a tápláló, nevelő alapelvvel azonosítjátok. Fizikai értelemben sem férfiak, sem nők nem lennének, ha elsősorban nem léteznének egyének. Mindannyian elsősorban egyének vagytok. Ezután biológiai értelemben egy adott nem egyedei vag ytok. Saját fókuszálásotok tehet arról, hogy a férfi, illetve női létnek ilyen óriási jelentőséget tulajdonítotok. A lábatoknak és a kezeteknek különböző feladatai vannak. Ha a viselkedésük közti különbségekre akartok összpontosítani, egy teljes kultúrát építhetnétek eltérő kép ességeikre, működésükre és tulajdonságaikra. Azonban a kéz és a láb nyi lvánvalóan mind a két nem alapvető tartozéka. S ez a hasonlat tökélet esen érvényes egy másik szinten is. A psziché egyformán férfiúi és női; de amikor ezt mondom, tudatában vagyok, hogy nektek megvan a saját értelmezésetek ezekre a fogalma kra.

(Rövid szünet 21:38 -kor.) Biológiailag a szexuális irányultság a faj fenntartás módszere. Mindamellett semmiféle különleges pszichi kai jellemző nem tartozik ehhez a biológiai működéshez. Teljesen tisztában


vagyok azzal, hogy az emberi létezésben igenis vannak bi zonyos fizikai és pszichológiai különbségek. Ezek egyfajta programozás eredményei, és még biológiailag sem veleszületetten jell emzők a fajra. Az emberi faj életképességét valójában az biztosította, hogy szexuális értelemben véve nem specializálódott túlzott mértékben. Például nem volt rögzített párzási időszaka. Ehelyett szabadon szaporodhatott, úg yhogy nem kötődött oly szoros mértékben merev mintákhoz, amelyek bármilyen esetleges katasztrófa esetén a kipusztulását eredményezhették volna.

(Hosszas szünet, egyik a sok közül.) Az ember problémái és a kihí vások, amelyekkel szembesülnie kellett, eltérők voltak a többi fajétól. További biztonsági intézkedésekre volt szükség. Ezek egyike volt a r ugalmas párzási minta. Ezáltal nagyobb változatosság jelent kezett az egyéni jellemzőkben és viselkedésben, így egyetlen egyed sem kötődött egy szigorú biológiai szerephez. Ha ez igaz, az em bert sosem aggasztotta a fizikai túlélés kérdése, és ez ma sincsen másképp. Fizikailag tökéletesen képes fennmaradni mindenféle filozófia, művészet, politika, vallás vagy akár szerkesztett nyelv nélkül is. Így követhetett teljesen más, a biológiai irányultsághoz szorosan nem kötődő utakat. Nem volt kérdéses, hogy a férfiak elláthattak -e úgymond nőies fe ladatokat, vagy hogy a nők elvégezhették -e az úgynevezett férfias tevékenységeket, mivel nem volt olyan eltérés, amelynek alapján lé tezhettek volna ilyen egyedi cselekedetek.

Ami azt illeti, az állatok viselkedése nagyban eltér attól a képtől, am elyet az ember alkotott a témáról, mivel minden faj viselkedését a saját hiedelmei szerint értelmezi. A történelmet is hasonlókép pen magyarázza. Például úgy tűnik számotokra, hogy a nők mindig is az utódokra összpontosítottak, gondozták őket, hogy mindig is arra voltak kénysz erítve, hogy otthon maradjanak, mialatt a férfiak az ellenséggel harcoltak vagy vadásztak. Ennélfogva a kóborló férfiak sokkal kíváncsibbnak és agresszívabbnak tűnnek számotokra. Azonban más volt a helyzet. A gyermekek - az állatok utódaitól eltérően - általában egyesével szüle ttek, nem öt -hat utód jött egyszerre a világra. A barlanglakók családja sokkal „demokratikusabb" csoport volt, mint ahogy azt feltételezitek - a férfiak és a nők egymás mellett dolgoztak, a gyermekek mind a két szülőtől tanultak vadászni, a nők vándorlás közben nem szoptatták a cs ecsemőket, és az emberi faj elkülönült a többitől, mivel nem kötődött olyan szertartásosan a szexuális viselkedéshez.


Eltekintve attól a ténytől, hogy a férfiak nem voltak ké pesek gyermeket szülni, a nemek képességei felcserélhetők voltak. A férfiak általában súlyosabbak voltak, ez praktikus fizikai előnyt je lentett bizonyos területeken - de a nők kisebb súlyuk miatt gyor sabban tudtak futni. (22:00)

A nők azért is voltak valamivel könnyebbek, mivel így képessé váltak időnként egy gyermek pluszsúlyát hordozni. Természetesen még ez alól a „szabály" alól is voltak bizonyos kivételek, mivel egyes nő k nagyob bak és súlyosabbak voltak a kistermetű férfiaknál. Ha a könyörülete sség, a kedvesség és a szelídség pusztán a nőkre lett volna jellemző, a kkor egyetlen férfi sem lehetett volna kedves vagy könyörületes, mivel ezek az érzések biológiailag nem lennének lehetségesek számukra. Ha az egyéniségeteket biológiai nemetek határozná meg, szó szerint lehetetlen lenne, hogy bármilyen, szexuálisan be nem prog ramozott cselekedetet végrehajtsatok. A nők nem képesek gyermeket nemzeni, és a férfiak nem képesek életet adni egy kisdednek. Mivel egyéb területeken szabadon végrehajthattok más, nemtől függőnek tartott tevékenység eket, ezeken a területeken az irányultságotok kulturális eredetű. Mindemellett a férfiakat agresszívnek, aktívnak, logikusnak, ötle tesnek, találékonynak, extrovertáltnak tartjátok, őket hiszitek a ci vilizáció építőinek. Ennélfogva a tudattalan nőiesnek tűnik, és a nő ket általában passzívnak, intuitívnak, táplálónak, gondoskodónak vélitek, azt gondoljátok róluk, hogy nem találékonyak, aggódn ak a status quo megőrzése miatt, és nem szeretik a változásokat. Ugyanakkor az intuitív elemeket meglehetősen ijesztőnek tartjátok, mintha azok szétrombo lhatnák az ismert mintákat, gondolatjel - valami ismeretlen módon. Azok a férfiak, akik kreatívan tehetségesek, egyfajta dilemmában t alálják magukat, mivel gazdag, érzékeny kreativitásuk közvetlen konfli ktusba kerül a férfiasságról alkotott elképzeléseikkel. S azok a nők, akik férfiasnak tartott tulajdonságokkal rendelkeznek, ugyan ezzel a probl émával küszködnek. A ti fogalmaitok szerint a psziché együttműködő tulajdonságok tárháza, egyaránt áll férfias, illetve nőies alkotóelemekből. Az em beri psziché olyan mintákat tartalmaz, amelyeket számtalan módon lehet össz ekapcsolni. Kategóriákba rendezitek az emberi képességeket, ennélfogva úgy tűnik, hogy elsősorban férfiak vagy nők, illetve nők és férfiak vag ytok, és csak másodsorban emberek. Ám elsősorban személyiséglétetek létezik. Az egyéniségetek ad értelmet a nemeteknek, és nem fordítva. Tartsatok szünetet.


(22:23-tól 22:38-ig szünet.)

Tehát: a jelenleg érvényes, a múltra vonatkozó elméletekkel épp e llentétben a barlanglakó emberek korában jóval kisebb volt a szexuális specializáció, mint manapság. A család magas szinten együttműködő egység volt. A korai társa dalmak alapja az együttműködés volt, nem pedig a versengés. A családok csoportokat alkottak. Egy ilyen csoportban különböző életkorú gyermekek voltak jelen egy időben. Amikor a nők szülni készültek, ezek a gyermekek végezték el a barlangi otthonban vagy a környékén adódó feladatokat, és ők vigyáztak a kisebbekre is; amikor a nők nem voltak terhesek, akkor pedig a férfiakkal tartottak vadászni vagy élelmet gyűjteni. Ha az anya meghalt, az apa vette át a feladatait, mivel benne éppa nynyira élő volt a szeretet és a gyengédség tulajdonsága, mint a nőkben. A nők szülés után gondozták a gyermekeiket, magukkal vitték őket él elemgyűjtő útjaikra, vagy néha a csoport más nőtagjainak felügyeletére hagyták őket. A gyermekszülés után a nők gyak ran azonnal csatlakoztak a vadászexpedíciókhoz, és a férfiak otthon maradtak, hogy állatbőrökből ruhát készítsenek. Ez lehetővé tette, hogy a férfiak kipihenjék magukat a hosszas vadászatok után, és biztosította, hogy a család egye tlen tagja se merüljön ki túlságosan. Tehát a feladatok felcserélhetők voltak.

Amint képesek voltak rá, a gyermekek - a lányok éppúgy, mint a fiúk - idősebb társaik vezetése mellett elkezdtek élelmet gyűjteni és vadászni, egyre messzebb kóborolva, ahogy nőttek és erősödtek. A találékonyság, a kíváncsiság és a leleményesség értékei nem pusztán az egyik vagy a másik nem kiváltságai voltak. Egy ilyen elkülönítés me llett a faj nem lett volna képes fennmaradni. (Lassan:)

(22:52) Annyira hozzászoktatok egyfajta gépies tűnik számotokra, a tanulatlan emberek hogy úgy tűnik számotokra,

gondolkodásmód hoz, nem fogják fel a sz exuális aktus és a gyermekszülés közti kapcsolatot. Annyira megszoktátok a gyermekszületés egyik magyarázatát, annyira megszokottá vált számotokra egyetlen adott szerkezet, hogy az attól eltérő értelmezések abszolút értelmetlennek tűnnek nektek. Úgy hogy divatos dolog azt hinni, hogy a korai korok emberei nem értették meg a közösülés és a gyermekszülés közti kapcsolatot.

Mindazonáltal még az állatok is, a szavak vagy a nyelv használata nélkül is, felfogják a szexuális viselkedés jelentőségét. Nem valószínű,


hogy a korai emberek ennél ostobábbak lettek volna, vagy fi gyelmen kívül hagyták volna ugyanezt. A férfiak a folyamatot részletesen leíró tankönyvek nélkül is pontosan tudták, mit tesznek. A nők megértették a gyermekek születése és a szexuális aktus közötti összefüggést. (Határozottan:) Teljesen idióta dolog azt képzelni, hogy a terhes ségnek a közösülés és a szülés között eltelt hónapjai miatt a nők képt elenek lennének felfogni, hogy a gyermekek a szexuális aktus eredményei. A test tudásának nincs szüksége bonyolult nyelvre. Ami azt illeti, a gyermekszülésre adott szó szerinti magyarázatotok bizonyos normák szerint magas színvonalú. A ti fogalmaitok szerint technikailag korrekt. De a szülőktől születő gyermek ugyanakkor a Föld sarja is, szö vetei éppoly bizonyosan a Föld részei, akár a fák vagy a virágok, az óceán hullámainak permete. Emberi gyermek, ez igaz; de olyan sarj, akinek a Föld teljes történelméhez köze van - egy új teremtmény, aki nem csak két szülőtől származik, de a természet gestalt - jától jától is, amelyből valaha a szülők is kiemelkedtek; egyedi, mégis közös, akiben egyedivé válnak a Föld fizikai alkotóelemei, akiben a psziché és a Természet együttműködik egy emberi, más értelem ben mégis isteni születésben. Nos, történelmi értelemben a korai ember a maga módján sok kal job ban megértette ezt a kapcsolatot, mint ti, és amint kifejlesz tette a nyelvet, elsősorban a születés csodájának kifejezésére használta azt, mivel látta, hogy folyamatosan újra feltölti a fajtáját, és hogy más fajok is h asonló módon töltődnek fel. Akkoriban mindig voltak újabb földterületek. Mindegy, milyen gyo rsan futott vagy milyen messzire utazott, a korai ember soha nem fogy-

hatott ki a földből, a fákból, az erdőkből és az élelemforrásokból. Ha sivatagba ért, tudta, hogy valahol vannak még elérhető termőföldek, még akkor is, ha nem volt egyszerű megtalálni azokat. De maga a világ végtelennek tűnt. Szó szerint határtalan birodalom volt, oly módon h atártalan, amelyet ti roppant nehezen érthettek csak meg: számotokra a világ már összezsugorodott. Ez a határtalan világ folyamatosan újratermelte önmagát. Gyermekek bújtak ki a nők méhéből. A férfi ismerte a halált, és reng eteg gyermek született holtan, illetve sok volt a spontán vetélés is. Azo n ban ez is hozzátartozott a dolgok természetes rendjéhez, és sokkal kö nynyebben vették, mint ma. A virágok nem minden magva hullott termékeny talajra, és nem mindegyikből született új növény. A magok, am elyek nem szökkentek szárba, visszatértek a földbe, hogy új élet alapját képezzék. Biológiai értelemben a magzatok nőnek és fejlődnek - lassan (23:16)


fogok beszélni, mivel ez nehezen felfogható -, és ha a velük született tudatosságuk a kellő formával egyesül, akkor a körülmények megfelelők egy egészséges gyermek születéséhez. Ha a körülmények nem a lkalmasak, a gyermek nem fejlődik megfelelően. A természet megszakí t ja a folyamatot. A fizikai alkotóelemek visszatérnek a földbe, hogy új élet alapjául szolgáljanak. Csak az adott idő - és térbeli környezetükre tökéletesen ráhangolódó gyermekek maradtak életben. Ez nem azt jelenti, hogy a gyer mek tudatossága megsemmisült, ha például az anya spontán elvetélt: fejlődésnek sem indult.

Habár nem volt párzási időszak, volt azonban egy szoros biológi ai kapcsolat a faj és a Föld között, így hát a nők természetes módon érzékelték, hogy a körülmények - az éghajlati viszonyok, az élelemkészletek és egyéb anyagi tényezők - mikor kedveznek a gyermek szülésnek. szülésnek. Biológiailag az emberi faj előre tudta, mikor következik be például szárazság, és automatikusan megváltoztatta fogantatási ará nyait, hogy kompenzálja a változást. Zavartalan körülmények között az állatfajok ugyanezt teszik. Általában véve a korai embert lenyűgözte az a tény, hogy úgy tűnt, az összes dolog reprodukálja önmagát, és pontosan ez ragadta meg elsőként a figyelmét. Később olyan magyarázatokat talált erre, amelyeket ti mítoszoknak tartotok. Mégis, ezek a mítoszok olya sfajta tudást hordoztak, amely kisiklik a szexuális eseményekre adott szó szerinti, sajátságos értelmezéseitek elől. Ám ez a tudás a pszichében rejlik. Ha lenne bármiféle közvetlen tapasztalatotok a pszichével ka pcsolatban, minden valószínűség szerint azon kapnátok magatokat, hogy olyan eseményeket tapasztaltok meg, amelyek nem egykönnyen fele lnek meg a szexualitásról alkotott elképzeléseiteknek. Tartsatok szünetet. (23:35-lől 23: 49 -ig szünet.

Seth aznap már nem folytatta a könyv diktálását; közvetített még szá cmomra néhány oldalnyi személyes anyagot, és az ülés 24 óra 15 per ckor ért véget.) 766. ÜLÉS, 1976. MÁRCIUS 22., HÉTFŐ, 21:43 (A legutóbbi két ülés roppant érdekes volt, de azokon nem Seth új könyvével foglalkoztunk. Mindkettő tartalmazott információkat az ö n gyilkossága nézvést. Azután került rájuk sor, ho gy megtudtuk, egy fiatal


barátunk önkezével vetett véget az éle t ének. ének. Remélem, egyszer majd ezen ülések anyaga is kiadatásra kerül. Azonban ma este Seth ezen a könyvön kezdett dolgozni, és ott folytatta a munkát, ahol másfél hónappal korábban abbahagyta.) Jó estét. ( —Jó —Jó estét, Seth.)

Diktálok: folytatjuk a mi kis közvetlen hangulatú csevegésünket a szexualitásról. (Viccesen:) Ez egy amolyan „félre -megjegyzés" volt - és nem feltétlenül képezi részét a könyvnek, bár ha akarjátok, benne hag yhatjátok. A szexualitáshoz fűződő hiedelmeitek és ennélfogva az ezzel kapcs olatos élményeitek is azt eredményezik, hogy csak nagyon korlátozott fogalmaitok vannak a dologról. Természetesen a psziché saját tudása ennél sokkal kiterjedtebb. A tudatosság módosulásai és az egyénnek a belső Én felfedezésére tett törekvései így könnyűszerrel feltárhatnak bizonyos röpke képeket olyan szexualitásról, amely deviánsnak vagy természetellenesnek tűnhet számotokra. Még ha a társadalomtudósok vagy a biológusok vizsgálják is az em beri szexualitást, ezt a szexualitásnak a ti világotokban megmutatkozó szerkezetében teszik. Vannak azonban a szexualitásnak olyan, akár még az utódnemzést is magukban foglaló változatai is, amelyek jelenleg nem mutatkoznak meg az emberi viselkedésben, bármilyen kultúráról legyen is szó. Ezek csak meglehetősen mikroszkopikus szinten fordulnak elő a ti világotokban, vagy csak más fajok viselkedésében tapasztalhatók. Új bekezdés: Ha egy adott faj körülményei megkövetelik, teljességgel valószínű, ho gy egy egyed egyszerre legyen egy gyermek ap ja és anyja is.2 Ezekben az esetekben olyan dolgok következnek be, amelyeket ti teljesen spontán szexuális válaszoknak vagy átalakulá soknak neveznétek. Ezek a folyamatok mikroszkopikus szinten ab szolút lehetsé gesek, és a sejtszerkezetek veleszületett jellemzői. Még a ti világotokban, a

2

* Itt Seth egy, a szűznemzéshez nagyban hasonlító jelenségről beszél: a meg nem termékenyített petesejt, mag vagy spóra reprodukciójáról, mint például egyes rovarok, algák stb. esetében. Létezik mesterséges partenogenézis is, am elyet egy mechanikusan vagy kémiailag stimulált petesejt fejlődése idéz elő.


jelenlegi helyzetben is, néhány nőként elfogadott egyén képes saját gyermekei nemzőapjává válni. Néhány egyén tudja, hogy a férfiak képesek lennének világra hozni egy gyermeket, akit ők maguk nemzettek - képesek lenné nek (aláhú zva). A képességek adottak. A női-férfi, férfi-női beállítottság közel sem különül el annyira, ahogy az nektek a jelenlegi létezésetekben tűnik. Közel sem kötődik annyira a pszichológiai jellemzőkhöz, ahogy azt feltételezitek. És nem is veleszületetten összpontosul arra az adott életsza kaszra, amelyben jelenleg megmutatkozik. A pubertás úgymond bekövetkezik, de bekövetkeztének időpontja a faj igényeinek, körülményeinek és hiedelmeinek megf elelően változik. Egy életen át egy adott faj egyedei vagytok. Általában azonban szaporodó egyedek csak ennek az időtartamnak egy bizonyos hányadában vagytok. (Rövid szünet 22:01 -kor.) Ez alatt az időtartam alatt rengeteg do log lép működésbe abból a célból, hogy vonzóvá tegye a folyamatot a be nne részt vevő egyedek, valamint törzseik, társadalmuk és civilizációjuk számára. Ezen körülmények között fontos egy viszonylagosan erős „szexuális" önazonosság - de (hangosabban) ha korábban vagy ezt követően az egyén túlzott mértékben azonosítja magát ezzel a beállítot tsággal, az sztereotipizált viselkedéshez vezethet, azt eredményezve, hogy nem válik lehetővé az egyén nagyobb igényeinek kielégítése és magasabb rendű képességeinek kiteljesítése. Mindezen dolgok roppant bonyolulttá válnak az értékítéletei tek miatt, amelyek - ha megbocsátotok - úgy tűnik, gyakorta teljesen híján vannak minden józan észnek. Nem vagytok képesek elválasztani a biológiát a saját hiedelemrendszeretektől. A kettő közti kölcsönhatás túlzottan fo ntos és eleven. Ha minden egyes közösülés célja a gyermeknemzés le nne, bolygótok túlnépesedne, mielőtt akár csak hozzákezdenétek a d ologhoz. Ennélfogva a szexuális tevékenység örömforrásként is szolgál, mint a tiszta érzékiség kifejeződése. A nők gyakran a menstruációjuk során érzik magukat szexuálisan a legaktívabbnak, pontosan akkor, amikor a legkisebb esély van a fogantatásra. Mindenféle, a szexuális aktust tiltó tabuk szere pet játszanak ebben a dologban, különösen az úgynevezett természeti népek körében. Ezekben a kultúrákban a tabu knak jelentőségük és értelmük van. Ezek a népek, akik az emberiség tö rzsét alkotják, intuitívan tudják, hogy a népesség növekedne, ha a szex uális kapcsolatukat kizárólag arra az időszakra korlátoznák, amikor a legvalószínűbb a fogantatás. A vér szemmel látható jele annak, hogy a


nő a ciklusa jelenlegi szakaszában viszonylag „terméketlen"; bősége eltávozott. Úgy tűnt számukra, hogy ezalatt az időszak alatt a nőket v alóban „átok sújtja" (nyomatékosan). Korábban már szóltam az általatok az ego tudatosságának neve zett dolog növekedéséről, fejlődéséről - aminek, hadd ismételjem meg, megvannak a maga egyedi előnyei. Ez a pszichológiai irányultság a t udatosságnak egy új, szintén egyedi formáját eredmé nyezi az emberi faj esetében. Mindazonáltal amikor ez a folyamat kezdetét veszi, „ellenőriz ni" kell a természet mélyről fakadó erejét, hogy a növekvő tudatosság képes legyen magát természetes forrásától elkülönítve látni. Mégis, a gyerm ekek továbbra is a nők méhéből származnak, mivel ez a fajra jellemző szükségszerűség. szükségszerűség. Tehát ez a természetes forrás volt a legkirívóbb, legkirívóbb, a le gszembetűnőbb és a legkevésbé letagadható. Ebből az okból kifolyólag az ember - és nem pusztán a férfiak — számtalan tabuval övezte a női viselkedést és a szexualitást. Saját női alkotóelemeinek „leigázása" s orán a faj megpróbált bizonyos pszichológiai távolságra szert tenni attól a nagyszerű természetes forrástól, forr ástól, amelyből - saját okainál fogva - meg próbált kiemelkedni. (Rövid szünet 22:25 -kor.) Szeretnél szünetet tartani? (- Nem.)

Jelenlegi világotokban a szexuális különbözőségek idősebb kor ban kevésbé kézzelfoghatók. Néhány nő olyan tulajdonságokat vo nultat fel, amelyeket férfiasaknak tartotok: bajuszkájuk nő, mé lyebb hangon kezdenek beszélni vagy „szögletesebbek" lesznek; bizonyos férfiak pedig magasabb, lágyabb hangon beszélnek, az ar cuk csupaszabb lesz, a testük körvonalai pedig ellágyulnak. A pubertás előtt ugyanez a látszólagos kétértelműség uralkodik. Nagy hangsúlyt fektettek a szexuális önazonosság kérdésére, mivel úgy tűnik számotokra, hogy egy fiatal gyermeknek a legapróléko sabb szempont ból is tudnia kell, hogy férfivá vagy nővé fog -e felserdülni - (hangosabban) és tökéletesen alkalmazkodnia kell az adott nemre vonatkozó előírásokhoz. A legkisebb eltérést is kétségbeesve fogadjátok, ennek következtében az önazonosság és az értékesség teljes mértékben a férfiúi vagy női lé ttel való azonosuláshoz kötődik. Mindkét nemtől teljesen más tulajdo nságokat, képességeket és teljesítményeket vártok el. Ennélfogva egy férfi, aki nem érzi magát teljes mértékben férfinak, nem biztos saját


önazonosságában sem. Egy nő, akinek kétségei vannak tökéletes nőie sségét illetőleg, ugyanezen okból nem bízik személyiségének teljességében sem.

A leszbikus nők és a homoszexuális férfiak roppant ingatag pszi chológiai talajon állnak, mivel pontosan az általuk abszolút a saját juknak érzett érdeklődések és képességek bélyegzik őket szexuális szempontból különcnek. Ezek elég egyszerű példák, de az a férfi, aki érdeklődést tanúsít a ku ltúrádban nőiesnek tartott dolgok iránt, és természetes módon szeretné megismerni a nőiesnek vélt érdeklődési területeket, drá mai konfliktusokat fog megtapasztal ni személyiségérzete és identitása - valamint a kultúra által meghatározott szexualitása között. Természetesen ugyanez igaz a nőkre is. Ennélfogva túlzásba vitt összpontosításotok miatt viszonylag vakká váltok a „szexualitás" egyéb aspektusaira. Először is a szexualitás ö nmagában véve nem szükségszerűen vezet közösüléshez. Olyan cselek edeteket is eredményezhet, amelyek nem járnak gyermek -nemzéssel. Amit leszbikus, illetve homoszexuális tevékenységnek tartotok, az mind biológiai, mind pedig pszichológiai értelemben teljesen természetes szexuális megnyilvánulás. „Ideálisabb" körülmények között az ilyen tevékenység bizonyos mértékben virágozna, különösen az elsődlegesen reproduktív évek előtt, illetve után. A prózai gondolkodású olvasók számára el kell monda nom, hogy ez nem azt jelenti, hogy ezekben a periódusokban az ilyesfajta tevékenységek lennének uralkodók. Azt viszont igenis jelenti, hogy nem feltétlenül szükséges, hogy minden szexuális tevékenység gyermeknemzéssel vé gződjön - ez biológiai lehetetlenség volna, és bolygóméretű katasztrófát idézne elő. Tehát ha akarjátok, áldás az emberiség számára, hogy a sz exualitás kifejeződésének ilyen sok módja áll rendelkezésére. Az, hogy jelenleg annyira erősen összpontosítotok a férfiúi-női irányultságra, meggátolja bizonyos barátságok kialakulását, amelyeknek nem min degyike eredményezne feltétlenül szexuális tevékenységet. Tartsatok szünetet, vagy fejezzük be az ülést, ahogy gondoljátok. (- Szünetet

tartunk.)

22:50. A szünet után Seth nagyszerű, Jane -nek, illetve nekem szóló anyagokkal tért vissza. Ezekben kitért a velünk való kapcsolatára, és könyveinek az életünkben játszott szerepére. Az ülés 24 óra 5 perckor ért véget.)


769. ÜLÉS, 1976. MÁRCIUS 29., HÉTFŐ, 21:20 (Jane befejezte könyve, a Pszichikus politika gépelését, és további anyagokat kapott a kéziratához, amelynek a Paul Cézanne világképe címet adta. Egész télen pirkadat körül kelt, hogy írhasson, és gyönyö rködhessen a haj nalban. A mai ülés előtt arról beszélgettünk, mennyire fonto s Seth-nek az emberi szexualitásról szóló anyaga, és reméltük, folytatni fogja a témát.) Nos: jó estét. (- Jó estét, Seth.) Az úgynevezett nemek harca, annak elhajlásaival együtt, nem természetes dolog - és ebben az összefüggésben nem az az azonos neműek közti harc sem. Például természetes állapotukban még az állatok hímjei sem vívnak halálos csatákat egymással. Később majd tisztázni fogom, mit is értek pontosan „természe tes" alatt. Mindazonáltal még ha a leginkább természetesnek tűnő környez etükben tanulmányozzátok is az állatokat, nem a teremtmények alapvető viselkedésmintáit figyelitek meg, mivel ezek a vi szonylag elszigetelt területek a ti világotokban léteznek. Egész egyszerűen nem várhatjátok el, hogy ha vesztek egy, két vagy akár húsz tudományos an megtervezett természeti területet, és itt megfigyelitek az állatok viselkedését, akkor bármi mást tapasztaljatok, mint az adott teremtmények bizonyos vált ozatát - egy változatot, amely felülírja a „természetes" reakciókat. A források egyensúlyát, az állatok vándorlási mintáit, a költözést, az időjárási körülményeket mind -mind számításba kell venne tek. Ezek az elszigetelt vizsgálati területek csak az állati viselkedés eltorzított képét nyújthatják számotokra, mivel itt az állatok min dig is be lesznek börtö börtönözve. A civilizáció körülveszi őket. Bizonyos állatokat kirekesztetek ezekről a területekről. Szigorú an szabályozzátok a táplálékláncot. Az állati viselkedés összes terü lete megváltozik, beleértve a szexuális tevékenységeket is, hogy a lehető legjo bban igazodjon a körülményekhez. Az állatok bizonyos mértékben hozzászoknak a változó világhoz. Na már most, az ember a természet része, úgyhogy esetleg azt mondhatjátok: „az általa létrehozott változások természetesek". Azonban amikor az ember az ilyen á llati viselkedé-


seket tanulmányozza, és esetenként az állatok szexuális mintáiból von le bizonyos következtetéseket az emberi szexualitásra nézvést, nem v eszi figyelembe ezeket a változtatásokat, és úgy beszél, mintha a megf igyelt állati viselkedés egy elsődleges vagy alapvetően veleszületett mi nta lenne. (21:35) Ennélfogva

nem természetes, ha a férfiak harcolnak a nőkkel. Ez pusztán egy kulturálisan elsajátított viselkedés. Törté nelmi szem pontból, a ti fogalmaitok szerint, a faj nem képes elviselni az ilyen, helytelenül alkalmazott energiát, és nem volt képes elviselni az efféle folyamatos ellentmondást. Minden egyes faj részese egy közös kockázatvállalásnak, ame lyen végső soron minden földi lét alapul. Visszavetítitek jelenlegi hiedelme iteket a történelemre, és félremagyaráztok sok, a természeti világban megfigyelt körülményt. Ez az együttműködés, amelyről beszélek, a sz ereteten alapul, és ennek a szeretetnek éppúgy van biológiai, mint spir ituális alapja. Hiedelmeitek például azt eredményezik, hogy tagadjátok, hogy az állatoknak lehetnének érzelmeik, és a köztük lévő szeretet bá rmilyen példáját „vak" ösztönnek tituláljátok. Bizonyos mértékben az egyházak és a tudósok is felelősek ezért, de a papok és a tudósok nem idegen emberek, akiket úgy erősza k oltak oltak rátok. Ők a ti különböző oldalaitokat képviselik. Fajotok kifejlesztette a saját tudatossági formáját, mivel szükségesnek tartotta, hogy bizonyos mé rtékben elszigetelje magát a környezetétől és az abban található egyéb teremtményektől. Ennek eredmén yeképpen a vallások azt hirdetik, hogy kizárólag az embernek van lelke, és csak az ember van kitüntetve az érzelmekre való képességgel. A tudomány a maga módján még tovább ment azáltal, hogy az em bert egy olyan gépies világba helyezte, amelynek minden teremtményét az ösztönök tökéletes, a fájdalomra és a vágyra egyformán vak gépezete mozgatja.

Mindazonáltal a minden élet alapját képező szeretet és együtt működés rengeteg formában megmutatkozik. A szexualitás ezek egyik aspektusát képviseli - egy nagyon fontos aspektust. Átfogóbb értele m ben, éppannyira természetes, ha egy férfi egy másik férfit szeret, illetve ha egy nő egy nőt szeret, mint hogy az ellenkező nem egyik tagja felé mutatja ki a szeretetét. Ez része az emberi faj alapvető természetének . Ehelyett

ti körülhatárolt kategóriákba soroljátok a szeretetet, úgyhogy annak létezése csak a legkorlátozottabb körülmények között helyénvaló.


A szeretet illegalitásba vonul, de eltorzult formákban és túlzásba vitt mértékben újra és újra előtör. Különböző időkben különböző okokból kifolyólag követitek ezt az irányt. Semmiféle szex nem hibás vagy bűnös dolog. A szexuális helyzeteitek inkább egyszerűen a tudatosságotok állapotának újabb kifejeződései. Az emberi faj, legalábbis a jelenlegi nyugati világban, a zonosnak tekinti a szexet és a szeretetet. Azt képzeli, hogy a szexualitás a szerelem egyetlen természetes kifejeződése. Má sként fogalmazva, úgy tűnik, a szeretetnek kizárólagosan a szeretett személy szexuális részeinek ilyen vagy olyan formában történő felfedezésén keresztül kell megnyilvánulnia (kedélyesen, és mélyebb hangon). Azonban nem ez a szeretet kifejezésének egyetlen korlátozása. Re ngeteg könyv született, amely erre vonatkozó előírásokat tartalmaz, és mindegyik azt állítja, hogy az adott módsz er az egyetlen he lyes út. Az orgazmus bizonyos fajtái a „legjobbak". Ráadásul a szeretet kifejezése csakis az ellenkező nem tagjai között engedélyezett. Általában véve ezeknek az egyedeknek többé -kevésbé egyidősnek kell lenniük. Vannak egyéb tabuk is, ideértve például a faji, kulturális, társadalmi vagy ga zdasági korlátozásokat is. Ha ez még nem lenne elég, a népesség tekintélyes hányada alapvetően bűnös do lognak tartja a szexet - spirituális lealacsonyodásnak, amelyet Isten csak azért engedélyezett, ho gy a faj fennmaradhasson.

(Rövid szünet 22:02 -kor.) Mivel egyenlőnek tartjátok a szeretetet és a szexet, nyilvánvaló konfliktusok merülnek fel. Egyedül az anyai szer etetet tartjátok teljesnek, és ennélfogva a legtöbb esetben szexmentesnek. Egy apa bűnösnek érezheti magát a gyermekei iránti szeretete miatt, mivel arra nevelték, hogy azt higgye, a szeretet csak a szexen át fej eződhet ki, mivel annak összes többi formája férfiatlan, azonban a saját gyermekeivel folytatott szex tiltott dolog. A kreativitás

a szeretet hullámait lovagolja meg. Ha megtagadják a szeretet természetes kifejeződését, azt megsínyli a kreativitás is. A hi edelmeitek miatt azt feltételezitek, hogy a természetes biszexualitás a család pusztulásához, az erkölcsök romlásához, a szexuális bűncsele kmények mértéktelen megsokasodásához és a szexuális önazonosság e lvesztéséhez vezetne. Mindazonáltal én azt mondom, a legutóbbi mo ndatom pontosan a jelenlegi helyzeteteket ír ja le (száraz humorral). Az emberi faj természetes biszexualitásának elfogadása végső soron ne mcsak ezeket a problémákat segítene megoldani, de sok mást is, beleértve a növekvő erőszakot és a gyilkosságokat is. Azonban a ti szempont otokból az adott körülményeitek között ez nem mutatkozik egyszerű á tmenetnek.


A szülő-gyermek kapcsolatnak megvan a maga egyedi érzelmi sze rkezete, amely még a köréje font torzulásokat is túléli, és ősi teljessége nem gyengül, hanem éppen erősödik, ha nagyobb nyomás nehezedik biszexuális természetetekre. A gyermekek sokkal jobban járnának, ha az ősi szülői értékeket az emberek nem összpontosítanák annyira erőszakosan az anya sze mélyére. Ez önmagában azt eredményezi, hogy anya és gyermeke között az egészségesnél jóval erősebb kötődés jön létre, és mesterséges szövetség születik közöttük az apa ellen. Tartsatok szünetet. (22:16-tól 22:38-ig szünet.)

Tehát: a heteroszexuális szerelem a biszexualitás egyik fontos kifej eződése, a szexualitás pedig a szaporodási képességek megjelenési mó d ja. Azonban a heteroszexualitás biszexuális alapokon nyug szik, és (határozottan) az ember biszexuális természete nélkül a család nagyobb szerkezetei - a klán, a törzs, a kormány, a civilizációk -kialakulása és fennmaradása lehetetlen lenne. Alapvetően az ember veleszületett biszexualitása képezi a fizikai tú lélés és a bármilyen fajta kulturális kapcsolatokat lehetővé tévő együt tműködés alapját. Ha a „nemek harca" annyira elterjedt és uralkodó le nne, mint azt feltételezik, valamint annyira természetes, kegyetlen és vérengző, akkor szó szerint nem lenne semmiféle együttműködés a férfiak és a nők között, semmilyen cél érdekében. Semmi más nem lenne a fé rfiak és a nők között, mivel az egymás ellen vívott folyamatos harc áll a potában vergődnének. Az ember életének természetes biológiai menetében vannak változó intenzitású időszakok, amikor a szeretet és annak kifejeződése megvá ltozik, és más irányt vesz. Vannak továbbá nagyjelentőségű egyéni eltérések is. Azonban ezeket a természetes ritmusokat csak elvétve figyel itek meg. A gyermekben meglévő, a homoszexualitás -ra, illetve a lesz bikusságra való hajlam teljesen természetes dolog. De annyira tartotok ezektől, hogy gyakran az éppoly természetes heteroszexuális hajlamot is gátoljátok. Ehelyett inkább sztereotipizáljátok a fiatal embert. A kreativitásra való egyéni hajlam gyakran a serdülőkorban tör fel erősen. Ha ez a lendület bármelyik nem esetében nincs összhang ban a férfiként vagy nőként elvárt viselkedési mintákkal, akkor ezek a fiatal emberek összezavarodnak. Úgy tűnik, a kreatív megnyilvánulások kö zvetlen ellentétben vannak az elvárt szexuális normákkal.


Nem azt mondom, hogy a leszbikusság és a homoszexualitás pusztán állomások lennének a heteroszexualitáshoz vezető úton. Azt mondom, hogy a leszbikusság, a homoszexualitás és a heteroszexualitás egyaránt az ember biszexuális természetének kifejeződése. Hangsúlyozom azt a tényt is, hogy a szerelem és a szexualitás nem ugyanaz a dolog. A szex a szeretet kifejeződése, de pusztán egyik kifejeződési formája. Néha teljesen „természetes dolog másképp kifejezni a szeretetet. A szex szó konnotációja miatt azonban némelyeknek esetleg úgy tűnhet, a szabados szexuális kapcsolatokat támogatom, amelyekben „nincsenek tiltott lyukak" (mosolyogva). Ezt kihúzhatod. (22:54-kor lassan:)

Ez nem így van. Én azt mondom, hogy a biológiai és a spirituális sz eretet mélyebb kötelékei a személyes és kulturális kapcsolatok alapjain nyugszanak, a szeretetén, amely meghaladja a szerelemről alkotott elképzeléseiteket. A heteroszexuális szerelem, legalábbis a ti fogalmaitok szerint, egy szülőkből és gyermekekből álló családot eredményez — egy fontos egységet, amely köré egyéb csoportok szerveződnek. Azo n ban ha csak a féri-nő kapcsolatok sztereotipizált formái működnének, nem léteznének elég erős kötelékek vagy ösztönzések, amelyek össz ekovácsolhatnák a családokat. A férfiak közötti szembenállás túl nagy lenne. A nők közötti versengés túl komoly lenne. A háborúk kimerít enék a harcoló törzseket, mielőtt bármiféle tradíció kialakulhatna. A társadalmi világban, akárcsak a mikroszkopikusban, ismét csak mindenek fölött való az együttműködés. Csak az alapvető bi -szexualitás képes biztosítani biztosítani az emberi faj számára a szükséges eltéréseket, és me gelőzni a kreativitást és a társadalmi érintkezéseket meggátló sztereotip izált viselkedést. Ez az alapvető szexuális beállítottság lehetővé teszi számotokra egyéni képességeitek kiteljesítését, így az emberi fajt nem fenyegeti a kihalás veszélye. Következésképpen szükségessé válik, hogy a jövőben az ember felismerje saját biszexuális természetét. Ismétlem, nyilvánvaló különbségek vannak a két nem között. Ezek j elentéktelenek, és jórészt csak azért jelentkeznek, mivel ak kora figyelmet fordítotok rájuk. A szeretet, az erő, a könyörület, az intelligencia és a képzelőerő nagyszerű emberi tulajdonságai nem tartoznak kizárólag osan az egyik vagy a másik nemhez. Csak ennek a veleszületett biszexuális természetnek a megé rtése szabadítja fel ezeket az értékeket az egyénben, nemétől függetlenül. Ugyanezek a képességek persze minden egyes ember természetes tula jdonságai, függetlenül attól, mely rassz tagja, mégis ugyanazokat a me g(23:13)


különböztetéseket alkalmazzátok e tekintetben is, amelyeket szexuál isan, ennélfogva bizonyos fajok férfiasnak, mások pedig nőiesnek tű nnek számotokra. Tehát kivetítitek szexuális hiedel meiteket a nemzetekre, és a nemzetek és a háborúk leírására alkalmazott kifejezések gyako rta ugyanazok, amelyekkel a szexet jellemzitek.

Például hódításról és behódolásról beszéltek, hódítóról és rab szolgáról, egy nemzet megerőszakolásról - mind a szexben, mind a h á borúk során ezeket a kifejezéseket alkalmazzátok. A férfiak és a nők egyaránt az emberi faj - vagy fajta, ha úgy job ban tetszik - tagjai, úgyhogy ezeket a különbségtételeket maga a faj alka lmazta saját magára. Ezek újra csak annak a megkülönböztetés nek az eredményei, amely során a faj megtapasztalja a tudatosság vonalát, és elkülöníti magát a természeti világ többi részétől. Tartsatok szünetet. (23:24-től 23:33-ig szünet.)

Nos. (Megint száraz humorral:) Először is Ruburtnak szeretnék mon dani valamit: úgy gondolom, hogy merész megjegyzésem a „lyukakról"

teljesen összhangban volt az anyag tartalmával. Nehéz finomkodónak lenni, amikor egy ilyen témáról van szó - de ha úgy érzitek, hogy az olvasók esetleg megsértődnek, hagyjátok ki nyugodtan. (Miután

átadott némi anyagot Jane -nek, Seth 24 óra 9 perckor fejezte be az ülést. Míg az ülést követően Jane el nem mondta nekem, nem jöttem rá, nhogy őt némileg kellemetlenül érintette Seth -nek ez a megjegyzése. E n gem egyáltalán nem zavart a dolog. Úgy gondoltam, Jane reakciója önmagában is humoros, nyilvánvalóan Seth is így érezte. Akárhogy is, láthatólag nem töröltük az adott mondatot. Mindketten nagyon boldogok voltunk, hogy Seth átadta nekünk ezt az anyagot a szexszel kapcsolatban, mivel nagyon sok levelet kaptunk olyan férfiaktól és nőktől, akik zavarodottak voltak a szexuális önaz o-

nosságukat illetően, és gyakran legyűrte őket a bűntudat, amelyet a leszbikusság vagy homoszexualitás iránti hajlamuk miatt éreztek.)

770. ÜLÉS, 1976. ÁPRILIS 5., HÉTFŐ, 21:41

(Minden további üdvözlés nélkül, kedélyesen:) Szex.


( — — Rendben.)

Önazonosságotok egész egyszerűen nem a pszichológiai vagy bio lógiai szexualitáson múlik. Szexuális jellemzőitek személyiségetek egy részét képviselik. Az ö nkifejezés lényegi részeit jelentik, részeit jelentik, és olyan középpontokat, amelyek köré tapasztalásaitok csoportosulhatnak. Szexuális tulajdonsá gaitok természetetek részei, de nem határozzák meg azt. A hiedelmeitek tehát egyénileg és en masse is szerkezetbe foglal ják ják a tapasztalásaitokat, azonban az ezen elképzelésekkel ellenté tes, bizonyítékokon alapuló tények csak ritkán vagy eltorzult, illetve túlzásba vitt formában nyilvánulnak meg. Biológiailag és pszicholó giailag teljesen természetes dolog, ha bizonyos, a társadalomban el nem fogadható módon működtök, és ez ellentmondani látszik az emberiség történetéről alkotott elképzeléseiteknek. Tehát a ti meghatározásaitok szerint telj esen természetes dolog, ha néhány ember szexuálisan férfiként, pszich ológiailag pedig nőként viselkedik. Az is meglehetősen „természetes", ha mások pont fordítva működnek. Ez talán megint nehezen érthetőnek tűnik, mivel pszichológiai tula jdonságokat tulajdonítotok mindenféle szexuális hovatartozás nak. Mindig lesznek olyan emberek, akik t ermészetszerűleg meg akarják tapas ztalni a szülőség élményét. És soha nem lesz mindegyikük feltétlenül heteroszexuális. Az emberi lét nagyobb mintája biszexuális beállítottságot köve tel meg, ami hagy egy kitérőt a szexuális tevékenységek számára, egy kitérőt, amely olyan szerkezetet hoz létre, amelyben az egyé nek kifejezhetik azokat az érzéseket, képességeket és tulajdonságo kat, amelyek sokkal inkább a személyes psziché természetes hajlamait követik, mintsem a szexuális sztereotípiákat. Nem egyszerűen arról beszélek, hogy n agyobb szabadságot kell biztosítani a nőknek, vagy hogy lehetővé kell tenni, hogy a férfiak megszabadulhassanak a hagyományos kenyérker eső szerepétől. Nyilvánvalóan nem is a „nyitott házasságról" beszélek, ahogy azt jelenleg értelmezitek, hanem ennél sokkal nagyobb dolgo król. Azonban mielőtt ezeket megtárgyalnánk, szeretnék leszögezni néhány dolgot. Léteznek olyan, a jelenlegi körülményeitek között csak ritkán aktivált biológiai lehetőségek, amelyek kapcsolatban állnak a szób an forgó témával. (21:58)


A pubertás egy adott korban következik be, a természetes világ áll a potához, a faj körülményeihez és azokhoz a kulturális hiedelmekhez kapcsolódó mély mechanizmusok által beindítva, amelyeket bizonyos értelemben kivetítetek a természetes világra. Más szempontból persze a kulturális környezetetek is természetes környezet. Tehát a pubertás b ekövetkeztének időpontja változó, és utána lehetségessé válik a gye rmeknemzés, illetve a gyermekszülés. Aztán elérkezik az az idő is, am ikor ennek a pe riódusnak vége szakad. A kettő közötti időszakot nevezik szexuálisan aktív időszaknak; a személyiséglét nagyobb dimenzióit sz igorúan szexuálisan sztereotipizált szerepekbe szorítjátok - és az önazonosság összes, ezekhez a szerepekhez nem illeszkedő elemét figyelmen kívül hagyjátok vagy letagadjátok. A helyzet az, hogy ezek a szerepek csak nagyon kevés emberre illenek. E szerepek túlnyomórészt a vallás hagyományosan megszokott értelmezésének eredményei. És a tudósok, minden látszólagos függetlenségük ellenére, gyakran egyszerűen csak új, intellektuálisan elfogadható okokat találnak tudattalanul fenntar tott érzelmi hiedelmeitekre. Biológiailag létezik egy, csak nagyon ritkán megtapasztalt perió dus, amint azt tréfásan a szenilitással és a második gyermekkor ral kapcsolatos „betegviccek" is sugallják. Ez a sajátos, látens biológiai képesség csak a legritkább esetekben mutatkozik meg - mivel jelenleg elsősorban egy kétségbeesetten vágyott teljesítményt képvi sel. Azonban a test fizikailag képes tökéletesen regenerálni magát, amikor eléri az öregkort. Valóban abszolút lehetséges egy teljesen szabályszerű második pubertás bekövetkezte, amelyben a férfiak magja fiatalosan erős és életteli, a nők méhe pedig ruganyos, és ké pes kihordani egy gyermeket. Hitem szerint az ilyen születéseket örökítik meg a bibliai történetek. A túlnépesedés esetén ez a működés nem kifejezetten kívána tos, de ez az emberi faj egy jelenleg felfüggesztett képessége, amely a természet képességeit mutatja meg. A világ egyes elszigetelt része in az emberek több mint száz évig élnek, erősen és élettelin, mivel őket nem érintették meg a hiedelmeitek, és mivel összhangban léteznek az általuk ismert és megértett világgal. Tehát amikor egy kis csoport megkísérli fenntartani saját biológiai helyzeté t, akkor alkalomszerűen bekövetkezik ez a második pubertás, amely gyermekszülést eredményez. második pubertáskort általában ugyanaz a szexuális irányultság követi, mint az elsőt, de ez nem mindig van így - mivel teljesen elképzelhető, hogy a második szexuális beállítottság épp az első ellentéte lesz. Ez még ritkább dolog - de a faj így óvja önmagát. (22:18) A


Különböző orvosi eljárások segítségével néhány idős embert elég hosszan életben tartanak ahhoz, hogy esetükben elkezdődjék ez a f olyamat, eltorzult formában jelentkezve, pszichológiailag néha megfelelő módon, biológiailag azonban érvénytelenül. Így ez a második serdülőkor kilátástalan. Nincs hová kinőnie magát. Jelenleg ez biológiailag nem helyénvaló és nem is kívánatos. Magára hagyatva néhány ember elégedetten hal meg. Ha bizo nyos orvosi technikák segítségével életben tartják őket, a fizikai mechani zmus tovább küzd, hogy megfiatalítsa a testet, és előidézi a második p u bertást - amely természetes módon csak másfajta körülmények között következne be, sokkal éberebb tudattal és sértetlen akarattal. Tehát bizonyos mértékben (aláhúzva) kapcsolat van e között az innatív, ritkán megfigyelt második serdülőkor és a rák kifejlődése között, amely a d aganat növekedésében nyilvánul meg, egyfajta eltúlzott mó don. (Hosszas szünet.) Adj nekünk egy kis időt... Szinte az összes rákos megbetegedéssel kapcsolatos esetben a spirituális és pszichés növe kedést megtagadják, vagy az egyén úgy érzi, hogy személyes, pszichés értelemben nem képes megfelelően növekedni. Í gy hát ez a növekedési, fejlődési kísérlet a testi mechanizmusokat hozza működésbe, és biz onyos sejtek túlburjánzását idézi elő. Az egyén ra gaszkodik ahhoz, hogy ha nem fejlődik tovább, akkor meg kell halnia, és egy olyan mesterséges helyzetet kényszerít ki, amelyben maga a növekedés válik fizikailag végzetessé. Azért van ez így, mert egyfajta akadályoztatás következik be. Az egyén szeretne személyiségként fejlődni, de fél is ettől. Bár mindig vannak olyan egyedi eltérések, amelyeket számításba kell venni, de á ltalában véve elmondható, hogy az ilyen személyek gyakran saját nemük mártírjának érzik magukat, úgy érzik, nemi szerepük bebörtönzi őket, és képtelenek szabadulni tőle. Ez a megállapítás nyilvánvalóan alkalma zható azokban az esetekben, amikor a rák a nemi szerveket támadja meg, de gyakran ez áll a más területeket romboló rákos megbetegedések há tterében is. Az energiát gátolják azok a problémák, amelyek - a ti fogalmaitok szerint - a pubertáskori szexuális kérdésekkel kezdődtek. Az energiát szexuális energiaként tapasztaljátok meg. Na már most az idős emberek, akiket szenilisnek vagy tehetetlen nek tartanak, néha a szexuális aktivitás fellobbanását élik meg, amely nem nyerhet feloldást. Ezen túl elveszítik azokat a hagyományos szexuális szerepeiket, amelyekben korábban kifejezték az energiá jukat.


Gyakran mennek végbe észrevétlen hormonális változások is. Sokan ezen változások hatására idegesen, szeszélyesen viselkednek - néhányan nem csak szexuális, de intellektuális értelemben is. Az új kamaszkor soha nem következik be. Az új pubertás lassan elsorvad, mivel a társ adalomnak nincs olyan rendszere, amelyben fel foghatná azt. Ráadásul valóban annyira eltorzult formában jelent kezik, hogy az roppant groteszknek tűnhet. Tartsatok szünetet. (22:39-től 23:02-ig szünet.)

Tehát: a szeretet biológiai szükségszerűség, olyan erő, amely va lamely mértékben minden egyes biológiai életben megnyilvánul. Szer etet nélkül nem létezik fizikai elkötelezettség az életre - nincsen pszichés kapaszkodó. A szeretet létezik, függetlenül attól, hogy kifejeződésre kerül -e szexuálisan, bár természetes számára, hogy a megnyilvánulásra tö rekedjen. Ez éppúgy érvényes a leszbikus, illetve a homoszexuális párkapcsol atokra, mint a heteroszexuálisakra. Azonban a társadalomban az ön azonosság annyira erősen kötődik a szexuális sztereotípiákhoz, hogy csak kevés ember ismeri elég jól önmagát ahhoz, hogy megértse a szeretet természetét, és ily módon elkötelezze magát. Jelenleg egy ideiglenes időszakban éltek, amelyben a nők látszó lag a férfiak számára sokkal általánosabban biztosított szabados szexuális életre törekszenek. Az a hiedelem tartja magát, hogy a férfiakra természetüknél fogva jellemző a promiszkuitás, és erőteljesen hatnak rájuk a mindenféle „mélyebb" kiegészítő reakciótól szinte teljesen független szexuális ingerek. Tehát úgy tartják, hogy a férfiak le akarnak feküdni a nőkkel, függetlenül attól, hogy érez nek-e bármiféle szerelmi választ vagy hogy néha pontosan azért kívánják az adott nőt, mert nem szere lmesek belé. Az il yen esetek ben a szex nem a szeretet kifejeződése, h anem a gúnyé vagy a megvetésé. Így hát a nők, gyakran elfogadva ezeket az elképzeléseket, kere sik az olyan helyzeteket, amelyekben azt érezhetik, hogy nyíltan ki fejezhetik szexuális vágyaikat, függetlenül attól, hogy szerelmesek -e vagy sem. A hűség mégis a szerelem társa, és eltérő mértékben ugyan, de az összes főemlős tanújelét adja ennek. Különösen a férfiakat tanítják arra, hogy válasszák külön a szexet és a szerelmet, és ennek eredményeképpen olyan skizofrén állapot következik be esetükben, amely gyakorlati ért e-


lemben vett törést eredményez a pszichéjükben, ha a feleségükkel é lnek.

A szexualitás kifejeződését férfiasnak tartjátok, míg a szeretetét nem. Tehát bizonyos mértékben arra kényszerítitek a férfiakat, hogy vála szszák külön a szexualitás kifejeződését és a szerelemet. Katasztrofális lenne a nők számára, ha ők is ugyanezt tennék. Ez a hatalmas megkülönböztetés vezetett a legnagyobb háborúkhoz. Ez nem azt jelenti, hogy a háborúkért csakis a férfiak a felelősek. Azt jelenti, hogy a férfiak annyira elkülönítik magukat a szerelem és a szex közös forrásától, hogy visszafojtott energiájuk a születés helyett a kult urális erőszak agresszív cselekedeteiben és a halálban nyilvánul meg. Ha szemügyre veszitek az állatok világát, azt feltételezitek, hogy a hímek vakon, „ostoba" ösztönöktől vezéreltetve választanak párt, tehát általában véve bármelyik nőstény megfelel számukra. Például ha felf edezitek, hogy egy bizonyos kémiai anyag vagy illat vonzza egy biz onyos rovarfaj hímjét, akkor bizonyosnak veszitek, hogy a hím pusztán emiatt az anyag miatt vonzódik a nőstényhez. Másként fogalmazva, b izonyosnak veszitek, hogy a ti valóságotoktól ilyen távol eső esetekben nem jelentkeznek egyéni eltérések. Egyszerűen képtelenek vagytok felfogni az efféle tudatosság ter mészetét, ennélfogva az ilyen viselkedést a saját hiedelmeiteknek me gfelelően magyarázzátok. Ez önmagában is elég szomorú lenne, akkor is, ha az ilyen adatokat nem alkalmaznátok gyakran arra, hogy a tovább iakban meghatározzátok a férfiúi és a női viselkedés természetét. A szexről alkotott ilyen eltorzult elképzeléseitek miatt tovább korlátozzátok a nagyszerű és csodás emberi hűség lehetőségeit, amely mi ndig kapcsolatban áll a szeretettel és annak kifejeződéséve l. A leszbikus és homoszexuális párkapcsolatok így legjobb esetben is erőtlenek, k imerítik őket a zavaros érzelmek, és csak nagyon ritkán képesek olyan szilárddá válni, hogy lehetségessé tegyék az egyéni fejlődést. A heter oszexuális párkapcsolatok szintén tönkremennek, mivel a partnerek ön azonossága szexuális szerepeken nyugszik, amelyek nem feltétlenül ill enek az adott egyénekre. Mivel úgy érzitek, hogy a szeretet egyetlen helyes kifejezési formája a szex, és mégis azt hiszitek, hogy a szerelem és a szex két külön dolog, nehéz helyzetben vagytok. Ezek a szexuális hiedelmek sokkal fontosa b bak a nemzetek közötti kapcsolatokban is, mint amennyire azt felism eritek, mivel nemzeti szinten is megpróbáltok általatok férfiasnak tartott


viselkedést tanúsítani. Így tesz például Oroszország. India pedig nőies nemzet - a ti hiedelmeitek szerint.

Tartsunk rövid szünetet. (23:35. — Még — Még

mindig félig transzban vagyok — mondta Jane — , de azt hiszem, a könyv diktálásának mára vége... - Adtam neki egy sört. Aztán, 23:37-kor:) Még egy apró megjegyzés: az a férfi, akinek bármilyen testi rendell enessége van - például veseköve vagy gyomorfekélye -, hajlamos ezt n őiesnek, és ennélfogva „függőnek" tartani, és szégyelli magát miatta. Egy gúnyos biológiai ceremónia során mintegy éle tet ad valaminek, mivel a testén belül létrehoz valamit, ami korábban nem volt ott. A fekély es etén a gyomor válik méhhé - vérzik és fekélyeknek ad életet -, így nyilvánul meg groteszk módon a férfi azon kísérlete, hogy női tulajdonságokat fejezzen ki.

Vége a diktálásnak. (23:41. Seth még öt percen keresztül közvetített anyagokat Jane -nek, és az ülés 23 óra 46 perckor ért véget. — Ma — Ma este nem álltam készen rá — mondta Jane —, de még rengeteg anya ga van a gyomorfekélyről, amit most azonnal át t udott udott volna adni nekünk. Ott van minden. Talán rövid szünetet kellene tartanom, és me gvárni, hogy visszajön -e, ahelyett hogy befejeznénk az ülést... Jane fáradt volt, mégis élénk. Ügy döntöttünk, befejezzük az ülést.)

5. Psziché, szeretet, szexuális kifejeződés

és kreativitás 771. ÜLÉS, 1976. ÁPRILIS 14., SZERDA, 21:05 Tehát... ( —Jó —Jó estét, Seth.)

Jó estét. A szexualitással kapcsolatos elképzeléseitek és a psziché természetéről alkotott hiedelmeitek gyakran egy egymásnak teljesen ellentmondó elemekből álló képet festenek elétek. A psziché és annak a szexualitással való kapcsolata befolyásolja az egészségről és a betegsé g-


ről, a kreativitásról és az egyéni élet összes hagyományos területéről alkotott elképzeléseteket. Ezért ebben a fejezetben számba fo gunk venni néhányat ezek közül. A fejezet címe: „Psziché, szeretet, szexuális kifejeződés, sabban és kedélyesen) és kreativitás".

(hango-

Adj nekünk egy kis időt... Újra csak a ti fogalmaitok szerint, a psziché egyaránt magában foglalja az általatok férfiasnak és nőies nek tartott tulajdonságokat, míg önmagában sem nem férfi, sem nem nő. Ebben az értelemben, és erre való tekintettel, a psziché egy bank, ahonnan a szexuális beállítottságok származnak. Azonban alapvetően nincsenek olyan egyértelmű, meghatároz ott, emberi, pszicho lógiai tulajdonságok, amelyek az egyik vagy a másik nemhez tartozná nak. Ez megint csak egy olyan mintához vezetne, amely túl merev lenne a faj fejlődéséhez, túlspecializált viselkedési mintákat eredményezne, am elyek lehetetlenné tennék, hogy az emberi faj megállja a helyét - különösen a társadalmi csoportosulások rengeteg lehetséges formája mellett. A pszichológiai tesztek csak a férfiak és nők jelenlegi képét mutatják meg, amelyek az adott szexuális hiedelmekkel együtt a gyer mekkorból erednek. Ezek a hiedelmek természetesen egészen kis koruktól kezdve programozzák a gyermekeket, így hát azok egy adott módon viselke dnek felnőttkorukban. Úgy tűnik, a férfiak jobbak a matematikában és az úgynevezett logikus mentális tevékenységekben, a nők pedig jobban teljesítik a szociális feladatokat, jobbak a nevelésben és a személyes kapcsolatok terén. A férfiak jobbnak tűnnek a tudományokban, a nőket pedig intuitívnak tartják. Sok olvasóm számára nyilvánvaló kell legyen, hogy ezek t anult viselkedések. Ha egy kisfiút arra tanítotok, hogy „erős és hallgatag" férfi legyen, nem várhatjátok el tőle, hogy kiemelkedő teljesítményt nyújtson akár a verbalitás, akár a szociális kapcsolatok terén. Azt sem várhatjátok el, hogy egy lány „erős, lo gikus gondolkodásmódot tanúsí tson", ha azt tanítottátok neki, hogy a nők intuitívak - hogy az intuíció a logika ellentéte, és hogy kerül, amibe kerül, nőiesnek és illogikusnak kell lennie. Ez teljesen nyilvánvaló. (21:20)

A gyermekek azonban születésükkor nem olyanok, mint egy szá raz szivacs, amely készen áll magába szívni a tudást. Már magukba Már magukba szívott tudással érkeznek. Ezen ismeretek közül van, amely úgymond felszínre kerül, és a gyermek tudatosan használni fogja őket, néhányuk pedig rejtve marad. Azt akarom mondani, hogy a gyer mek a méhben valam i-


lyen mértékben tudatában van az anyja hiedelmeinek és ismereteinek, és hogy ennek eredményeképpen bizonyos mértékben (aláhúzva) arra van „programozva", hogy egy adott módon viselkedjen, vagy egy adott módon nőjön fe l. Az emberi faj alapvetően oly szabadon cselekedhet, annyi le hetőséggel rendelkezik, hogy szükséges, hogy az anya hiedelmei a ke zdetekkor egyfajta szerkezetet biztosítsanak a gyermek számára, lehetővé téve, hogy az az általa megkívánt irányba összpontosítsa a képességeit. Így már előre ismeri azt a biológiai, spirituális és társadalmi környez etet, amelybe beleszületik. Felkészül, hogy milyen irányba fog fejlődni tudja, mely irány felel meg a körülményeinek. Természetesen a gyermek szexuális természetév el kapcsolatos hiedelmek is részei ennek az előzetes programozásnak. Nem azokról az erőszakolt fejlődési mintákról vagy a pszichikai vagy biológia i irányokról beszélünk itt, amelyeket annyira ráerőltetnek a gyerme kekre, hogy az azoktól való bármilyen későbbi eltérés elkerülhetetlenül fájdalommal és feszültséggel jár. A tény az, hogy a gyermek viselkedésmintákat kap, amelyek szelíden egy bizonyos fejlődési irányba terelik őt. A hagyományos tanulás során természetesen mind a két szülő arra ösztönzi gye rmek ét, ét, hogy egy adott módon vi selkedjen. Azonban a gyermekek ezen túl bizonyos általános, tanult mintákat is kapnak biológiai úton, a génj eiken keresztül. Ily módon bizonyosfajta tudás átadódik nekik azon ált alánosan tudott ismereteken kívül is, amelyeknek a sejtszerkezethez és a hasonló dolgokhoz van köze. (Szünet 21:35-kor.) Adj nekünk egy kis időt... Az emberi faj fejlő désének következtében a hit jóval nagyobb szerepet játszik a túlélésben, mint azt gondolnátok - mivel bizonyos hiedelmek teljesen beépül tek a faj szerkezetébe. Biológiailag helyénvalóvá váltak, és az öröklődés s orán átadásra kerülnek. Ezen valami mást is értek, nem csak például eg yfajta telepatikus átvitelt: azt a folyamatot, amelynek során a hiedelmek fizikai kódokká, majd pedig biológiai útmutatásokká válnak. Ennek eredményeképpen egy fiú számára biológiailag könnyebb lesz a lehe tséges viselkedésminták közül egy adott sablont követni. Ha például a nők azt érzik, hogy biológiai túlélésük azon múlik, hogy bizonyos tulajdonságokat előnyben részesítenek a többivel szemben, akkor ez az információ beépül a kromoszómákba, mivel ez éppannyira életbevágó az új élőlény fejlődése szempontjából, mint a többi fizikai adat, ideértve akár a sejtszerkezet felépítését is.


információkat a fiúgyermekek számára is biztosítja. Az apa ehhez minden esetben hozzáteszi a saját részét. Tehát a nemzedékek során bizonyos tulajdonságok teljesen termé szetesnek tűnnek a férfiak, illetve a nők számára, és ezen dolgok bizonyos mé rtékben a civilizációtól és a világ körülményeitől függően változnak. Mindamellett minden egyén teljesen egyedi, úgyhogy ezek a viselk edésminták eltérők lehetnek. Valójában akár egyetlen generáció alatt is megváltozhatnak, mivel minden egyes ember ta pasztalata megváltozta t ja az eredeti információt. Ez a tény nagyon fontos eltérési lehetőséget biztosít. Az anya ugyanezeket az

A gyermekek is csak útmutatókként használják ezeket az infor mációkat; mintegy premisszákként, amelyekre életük korai szakaszá ban a viselkedésüket alapozzák. Ahogy az elme fejlődik, a gyerme kek azonnal elkezdik megkérdőjelezni az eredeti feltevéseket. Ez az egyik legnagyobb különbség az emberek és az állatok között: az állatok soh asem kérdőjelezik meg az alapvető feltevéseket. Tehát újra csak azt mondom, a psziché mind férfiúi, mind női tula jdonságokat tartalmaz. Ezek úgymond összeállnak az emberi tulajdonságokban, nagy eltérési lehetőségeket hagyva, rengeteg különböző arán yban.

Új bekezdés: a lehető legegyszerűbben fogalmazva, a szeretet az az erő, amelyből az összes lény születik - ezt az állítást később még alap osabban is meg fogjuk vizsgálni. A szeretet kifejeződésre és kreativitásra törekszik. A szexuális kifejeződés a kreativitás egyik lehetséges, min dazonáltal nem az egyetlen módja. A szeretet képes megnyilvánulni a művészetek, a vallás, a játék vagy a másoknak nyújtott segítség által is. Pont. Nem lehet pusztán a szexuális megnyilvánulásokra korlátozni, és szabályokat sem lehet felállítani arra nézvést, hogy milyen gyakran kell egy normális felnőtt embernek szexuálisan embernek szexuálisan kifejeznie magát. Sok férfi van, akiket környezetük homoszexuálisnak tart, és ne kik is ez a véleményük saját magukról, mégis szeretnék megtapasz talni az apaság élményét. Az egyén és a társadalom hiedelmei azt eredmény ezik, hogy azt képzelik, vagy heteroszexuálisnak, vagy homoszexuálisnak kell lenniük. Sokan éreznek vágyat a nők iránt, és ezt is elfojtják. Férfiúi vagy női működésetek általatok fel nem fogott mód okon korlátoz titeket. Például sok esetben egy szelíd „homoszexuális" apában jobb ösztönös kép él a férfiassággal kapcsolat ban, mint egy heteroszexuális férfiban, aki azt hiszi, egy férfinak kegyetlennek, érzéke t-


lennek és versengőnek kell lennie. Ezek azonban mind csak sztereotip képek. A szeretet meglehetősen legitim módon fejeződhet ki a művé szeteken keresztül. Ez nem jelenti azt, hogy egy művész minden esetben elfojtja a szexualitását, és annak energiáját kreatív alkotásokra fordítja - bár természetesen erről is szó lehet. Sok művész -legyen akár festő, akár zenész és így tovább - általában inkább kreatív erőfeszítéseken keresztül fejezi a szeretetét, nem pedig a szexualitás által. (22:05) Ez

nem azt jelenti, hogy az ilyen emberek sosem élnek örö mteli szexuális életet, vagy nincsenek tartós kapcsolataik. Ez annyit tesz, hogy szeretetük ereje általában véve a műalkotásokon keresztül fejeződik ki, amelyek segítségével egy, nem a test nyelvén szóló állítást f ogalmaznak meg.

A nagy művészek minden időben ösztönösen éreznek egy olyan pr ivát személylétet, amely magasabb rendű, mint adott szexuális önaz onosságuk. Aki egyenlőségjelet tesz az önazonosság és a szexualitás közé, az mind az egyén, mind a faj lehetőségeit egyaránt korlátozza. Ált alában véve minden egyes ember könnyebbnek fogja találni, hogy férf iként vagy nőként, leszbikusként vagy homoszexuálisként működjön, de minden egyes ember elsősorban biszexuális. A biszexualitásban benne foglaltatik a szűlőség éppúgy, ahogyan a leszbikus vagy homoszexuális párkapcsolatok is. Megint csak arról van szó, hogy a szexuális aktus a szeretet kifejeződésének természetes része, de nem egyetlen lehetséges formája. Sok roppant nemes és tiszta, szexmentes kapcsolatot megtagad tok, a homoszexualitáshoz és a leszbikussághoz kapcsolódó konnotációjuk miatt. A nem heteroszexuálisnak bélyegzett emberektől sok heterosz exuális kapcsolatot is megtagad a társadalom, vagy éppen ők maguk zá r ják el ezt a lehetőséget saját maguk elől. Ezek az emberek gyakran merő zavarodottságtól hajtva úgy érzik, kizárólag a szexualitáson keresztül fejezhetik ki a szeretetüket. Úgy érzik, olyannak kell tettetniük mag ukat, amilyennek szerintük egy férfinak vagy egy nőnek természetes módon lennie kell, és esetenként a férfiak, illetve a nők groteszk karikatúráivá lesznek. Ezek a karikatúrák felbosszantják azokat, akiket utánoznak - mivel oly sok utalás van bennük az igazságra, és oly ügy esen mutatnak rá a férfiúság vagy nőiség túlzásaira, amelyeket sok het eroszexuális ember felölt saját természetes lénye fölé. Tartsatok szünetet.


(22:29-től 22:37 -ig szünet.)

Tehát: bizonyos történelmi időszakokban gyakorlati szempontokból kívánatos volt, hogy a férfiaknak több feleségük legyen, mivel így, ha elhunytak a csatában, magjuk akkor is több méhben fo ganhatott meg különösen azokban az időkben volt ez így, amikor a járványok és a betegségek gyakran fiatalkorukban ragadták el az embereket. Amikor a fizikai körülmények kedvezőtlenek, gyakran bukkan nak fel ilyen társadalmi hagyományok. A túlnépesedés korszakaiban az úgyn evezett homoszexuális és leszbikus tradíciók kerülnek felszínr e — de ott van mellettük az a hajlam is, hogy a szeretetet az emberek a fizikaitól eltérő módon fejezzék ki; és azoknak a nagy társadalmi kérdéseknek és kihívásoknak a felbukkanása, amelyekre a férfiak és a nők az energiá ikat fordíthatják. Vannak a Bibliának „elveszett", a szexualitással és az arra vonatkozó keresztény hiedelmekkel foglalkozó részei, amelyeket istenkáromlónak tartottak, és nem jutottak el az emberekhez a történ elem során. Újra elmondom: természetes dolog a szeretetet a szexualitáson k eresztül kifejezni - természetes és jó dolog. Viszont nem termé szetes a szeretetet csakis a szexualitáson keresztül kifejezni. Freud nak nagyon sok, a szexualitással kapcsolatos elmélete nem az ember természetes állapotát tükrözi. A leírt és vázolt komplexusok és neurózisok a hagy ományok és a hiedelmek termékei. Természetesen bizonyítékokat fogtok rájuk találni a megfigyelt viselkedésben. Rengeteg hagyomány a görögöktől származik, a görög drámaíróktól, akik gyönyörűen és tragikusan ábrázolták a psziché minőségét, ahogy az a görög hagyományok fényében megmutatkozott.

A fiúgyermek nem törekszik természetétől fogva arra, hogy „le taszítsa trónjáról" az apját. Arra törekszik, hogy versenyezzen vele: arra törekszik, hogy annyira teljesen önmaga legyen, amennyire számára az apja önmagának tűnik. Azt reméli, túlhaladja önmagát és a saját képe sségeit, a saját és az apja kedvéért. Gyermekként valaha azt gondolta, az apja emberi értelemben halh atatlan - és soha nem hibázik. A fiú megpróbálja megvédeni az apját a záltal, hogy ő maga sem hibázik, és esetleg azáltal is, hogy sikereket ér el azokon a területeken, ahol az apja talán kudarcot vallott. Sokkal természetesebb a férfiak számára az, hogy megpróbálják megvédeni az apj ukat, mint hogy legyőzzék őt, vagy negatív értele mben irigyek legyenek rá.


(22:54) A

gyermek egyszerűen a fiúgyermek. Nem féltékeny az apjára az anyjával kapcsolatban - nem úgy, ahogy azt gyakran felté telezik. A fiúgyermek nem rendelkezik olyan identitással, amely ilyen erősen a férfiúi mivoltára összpontosítana. Nem azt mondom, hogy a gyerm ekeknek nincsenek már születésüktől fogva szexuális jellemzőik. Eg yszerűen csak nem összpontosítanak annyira a férfiúi vagy női mivoltu kra a feltételezett módon. A fiúgyermek számára a pénisz valami olyan dolog, amely éppúgy személyesen hozzá tartozik, mint a karja vagy a lába, a szája vagy az anusa. Nem tekinti azt fegyvernek (kedélyesen). Nem (kedélyesen). Nem féltékeny apjának az anyja iránt érzett szeretetére, mivel tökéletesen felfogja, hogy az an y ja őt ugyanannyira szereti. Nem akarja szexuálisan birtokolni az éde sanyját oly módon, ahogy a felnőttek jelenleg feltételezik. Eszébe sem jut ilyesmi, nem is érti meg ezeket a fogalmakat. Néha talán féltékeny az édesanyja szeretetére, de ez nem a hagyományos értelemben vett szexuális féltékenység. Ezek a hiedelmek vakok a gyermekek szexuális természetére. A gyermekek igenis élvezik a testüket. Szexuálisan izg atottak. Mindazonáltal ezen jelenség pszichológiai értelme nem az, amit a felnőttek tulajdonítanak neki. Ezek a hiedelmek, amely ek

magukban foglalják a fiú veleszületett versengését az apjával, és a legyőzésére irányuló igényeit, sokkal in kább kulturális és tradicionális, gazdasági és társadalmi, semmint biológiai vagy pszichológiai mintákat követnek. Ezek az elképzelé sek prakus magyarázattal szolgálnak a nem veleszületett vagy biológiailag tik us nem megfelelő viselkedésekre. (23:05. Ez jelenlelte a diktálás végét. Miután még átadott pár olda lnyi anyagot Jane-nek és nekem, Seth 23 óra 18 perckor befejezte az ülést.)

772. ÜLÉS, 1976. ÁPRILIS 19., HÉTFŐ, 21:18 Diktálás. (- Rendben.)

Bizonyos értelemben az emberiség különböző korokban különböző uralkodó témákkal foglalkozik. Lehet, hogy ebbe belekeve rednek bizonyos kisebb dolgok is, de a személyiség, a vallás, a poli tika, a család és a művészetek természetét mind az uralkodó téma fényében vizsgálja.


Hagyományos értelemben az emberiség tudatosságának egyedi mó d jával kísérletezett, kísérletezett, és — amint — amint azt már sokszor említettem - ehhez szükség volt a vizsgálat tárgyának és a megfigyelőnek - a természetnek és az embernek — egyfajta önkényes elkülönítésére, ami olyan helyzetet eredményezett, amelyben az emberi faj elkezdte magát a létezés többi részétől különállónak tartani. Azok a tulajdonságok, amelyeket ti ego -orientáltnak hisztek (aláhúzva), egyszerűen csak azok a jellemzők, amelyeket az ember ösz tönzött, előtérbe helyezett és kihangsúlyozott. Eddig gyakorlatilag ez eket irányelvként használva tekintett a világra, és alakította ki kultúráját. Vannak bizonyos kivételek, de én most történelmi érte lemben a nyugati világról beszélek, annak római és görög örökségével. Tehát az isteneik hímneműek lettek, és ennélfogva versengők. Az emberi faj a természet ellen lázadt, az emberek pedig egymás ellen. Nagyszerűnek tartjátok a görög tragédiákat, mivel azok olyan határozottan visszhangozzák a hi edelmeiteket. A férfiak a legközvetlenebb módon állnak szemben az a p jukkal. A családi kapcsolatok ezen hiedelmek tükörképeivé válnak, h iszen ezeket persze valós tényállásként fogadjátok el az emberi körü lményekre nézvést. Ennélfogva egy nagyon erősen polarizált férfi -nő fogalom alakult ki bennetek.

Tehát az általatok nőiesnek tartott tulajdonságok azok, amelyek nem váltak meghatározóvá, mivel a természet azon forrását képviselték, amelytől a faj el akart szakadni. Bizonyos mértékben ez egy valódi, kreatív, szexuális dráma volt - egy újabb hatalmas színlelés, mivel a saját módján a faj tudatossága nagy szerepet játszott benne, és a drámának hihetőnek kellett lennie. (Rövid szünet 21:34 -kor.) A tudatosság megsokszorosítására töre kedtek, arra, hogy új hajtásokat hozzanak létre annak saját forrásaiból. Úgy kellett tenniük, mintha nem szeretnék és megtagadnák a forrást, ugyanúgy, ahogy a kamaszok időlegesen szembefordulnak a szüleikkel, hogy elősegítsék a függetlenségüket. A görög, illetve a római kultúra úgynevezett virágkora előtt a tudatosság még nem volt ennyire special izált. Szép számmal akadtak istenek és istennők is, és olyan istenségek, akikben összeolvadtak a férfiúi és a női tulajdonságok. Voltak részb en emberi, részben állati istenségek. Tehát a faj még nem tette magáévá a később a nyugati kultúrában meghatározóvá lett témákat. Ezek a változások először az embereknek az istenekről szóló tör téneteiben jelentek meg. Ahogy az ember elkülönítette magát a természettől, úgy kezdtek eltűnni az állati istenségek. Az ember először me g-


változtatta a mítoszait, aztán megváltoztatta a valóságot, amely a mít oszokat tükrözte. Ennek előtte voltak különböző munkamegosztások, de a szexuá lis kifejeződéseknek sok fajtája volt lehetséges. A gyermekek a család szü kségszerű részei voltak, mivel a család együvé tartozó emberek csoportja volt, akik együttműködve kerestek élelmet és menedéket. A ti fogalmaitok szerinti homoszexuális és leszbikus párkapcso latok meglehetősen szabadon és a heteroszexuális kapcsolatokkal egyidejűleg léteztek. Helyénvalónak tartották őket, akár részüket képezte a szexual itás, akár nem, és a férfiúi, illetve a női testvériség erős kötelékeiként szolgáltak. Ha megfigyelitek az állatok birodalmát, azt szintén a saját konkrét szexuális hiedelmeiteken keresztül teszitek, a hím és a nőstény viselk edését tanulmányozva, az agresszió, a területféltés, a passzivitás, az anyai ösztönök mintáit keresitek, és így tovább. Érdeklődése tek ilyen sajátosságai vakká tesznek titeket az állati viselkedés tágabb dimenzió ira. Bizonyos mértékben az úgynevezett anyai ösztön egyformán sajátja azon fajok hímjeinek és nőstényeinek, amelyeknek egyáltalán tulajd oníthatunk ilyesfajta viselkedést. Az állatok körében léteznek szoros barátságok az azonos nemű egyedek között, függetlenül attól, hogy va nnak-e ezeknek szexuális megnyilvánulásaik. A szeretet és az odaadás nem az egyik nem, és nem csak egyetlen faj kiváltsága. Tartsatok szünetet. (21:52-től 22:19-ig szünet.)

Ennek eredményeképpen

csak azt látjátok meg a természetben, amit látni akartok, és a természet egy olyan mintáját vagy modelljét biztosí t játok a magatok számára, amely megfelel a hiedelmeiteknek. A szeretetet és az odaadást túlnyomórészt női tulajdonságoknak tek intitek. A társadalmakat, az egyházi szervezeteket és az államokat férfia snak hiszitek. Nem annyira arról van szó, hogy egyenrangúnak kellene tekintenetek ezeket a dolgokat, sokkal inkább arról, hogy a férfiúi és a női alkotóelemeket minden emberben fel kellene szabadítani és ki ke llene fejezni. Most sokan azonnal feldühödnek vagy megrémülnek, mert persze azt hiszik, a szexuális kifejeződésről beszélek. Ez is része az ilyen kifejezésnek. De én arról beszélek, hogy minden egyénben fel kell szabadítani azokat a nagyszerű emberi tulajdonságokat és képességeket, amelyek kifejeződését gyakran megtagadjátok, pusztán azért, mert az ellenkező nemmel társítjátok.


A jelenlegi szerkezetetekben, a férfiúi -női elkülönülés miatt - a férfias beállítottság, a feltételezés miatt, miszerint az ego férfi, a psziché pedig nő - olyan hatalmas különbségtételre kényszerítitek magatokat, amel y ben gyakorlatilag az intellektus elkülönültnek tűnik az intuíciótól, és olyan helyzetet teremtetek, amelyben ellentéteket érzékeltek ott is, ahol egyáltalán nincsenek. Ha egy tudósra gondoltok, általában férfi jut esz etekbe, egy intellektuel, egy „objektív" gondolkodó, aki nagy gondot fordít arra, hogy ne legyen érzelmes, ne tekintse azonosnak magát a t anulmányozott témával. Ügy tűnik, a tudomány és a vallás elkülönül egymástól, mivel még a szervezett vallásnak is van valamiféle intuitív alapja. A férfi tudós gyakran szégyelli, hogy az intuícióját használja, nemcsak azért, mert az tudománytalannak tűnik, de azért is, mert nőiesnek. A több i ember olyan képet alkot az ő férfiasságáról, amelyben ő ilyen dol gokkal nem foglalkozhat. „Illogikusnak" lenni tudományos „bűn tett" - nem annyira azért, mert ez egy tudománytalan tulajdonság, inkább, mert nőies . A tudomány a férfias irányultságot követte, és annak összegzésévé lett. Egészen napjainkig a tudomány tudatosan megpróbált az úgynevezett nőies értékek nélkül működni. Elválasztotta a tudást az érzelmektől, a megértést a dolgokkal történő azonosulástól és a hangsúlyozott szexu alitást a személyléttől. Bizonyos mértékben néhány tudományos embernek sikerül egy beolvasztania az úgynevezett férfias, illetve nőies tulajdonságokat. Ha ezt megteszik, a látszólagos ellentétek és ellentmondások eltűn nek. Akármilyen mértékben is valósítják meg ezt az összhangot, ők kortárs aiktól eltérően nem engedik, hogy a szexuális szerepek pszichológiai é rtelemben elvakítsák őket. Ennélfogva sokkal jobb esélylyel képesek összekapcsolni az értelmet és az érzelmet, az intuíciót és az intellektust, és ezáltal olyan elméletekkel állnak elő, amelyek feloldják a korábbi ellentéteket. Egyesítenek, kiterjesztik a tudományt, és új dolgokat t eremtenek ahelyett, hogy a régieket variálnák. Einstein ilyen ember volt. Bár bizonyos mértékben megfertőzték a hagyományos szexuális hiedelmek, még mindig oly módon érezte saját személyiséglétét, hogy boldogan élt a nőinek tartott tulajdonságok nyú jtotta előnyökkel. A lázadás pszichológiai volt - azaz szexuális tevékenységeiben továbbra is fenntartott egy társadalmilag elfogadható fé rfias beállítottságot, de elméjét és lelkét nem korlátozta ilyen értelmetlen dolgokkal. A világ megérezte nagyszerű intuitív képességeinek és od aadásának eredményét.


(22:47) A világ

helyzete és a tudomány általános férfias beállítottsága miatt munkájának eredményeit nagyrészt a befolyásolás és a hatalom céljaira használták fel. Általában az értelmet és az intellektust tehát férfiúi tulajdonsá goknak tartjátok, a civilizáció, a tudomány és a szervezett világ vázának. Az intuíciót és az ihletet szeszélyesnek, megbízhatatlannak és nőiesnek vélitek, amelyeket ellenőrizni és irányítani kell. A világ a spontán rend miatt létezik. A civilizációk amiatt indultak fejlődésnek, hogy az emb erek késztetést éreztek az együttlétre. Spontán módon növekedtek, és rendszereződtek. Csak azért szemléltek rengeteg folyamatot kívülről, mivel objektivizált látásmódotok nem teszi lehetővé azt az azonosulást, amely többet mutatna meg nektek a dolgok valódi természetéből. Úgy tűnik számotokra, hogy egyszer minden rendszer tönkremegy - veszít a rendezettségéből vagy kaotikussá válik. Ezt a hiedelmet alkalmazzátok a fizikai és a társadalmi rendsze rekre. A szex esetében kitartotok egy olyan kép mellett, amely azt mutatja, hogy az ember belenő egy szexuális önazonosságba, és aztán idősk orá ban eltávolodik ettől a tiszta azonosítástól, és „szexuális zűrzavarba" kerül. Nem tűnik fel nektek, hogy az eredeti feltevés vagy fókusz, az önazonosságnak a szexuális természettel történő azonosítása „természetellenes" dolog. Tehát ti alakítjátok az egész rendszert, amelynek alapján ítéletet hoztok. Sok esetben az ember hűbb saját önazonosságához gyermek- vagy időskorában, amikor nagyobb személyes szabadság áll rendelkezésére, és rugalmasabbak a szexuális szerepek. Az Én bármilyen mélyebb megismerése olyan területekre vezet el t iteket, ahol a szexualitással kapcsolatos konvencionális hiedel meitek összezavarodnak és megsemmisülnek. Felfedeztek egy önazonosságot, egy pszichológiai és fizikai önazonosságot, amely a ti fogalmaitok sz erint egyszerre férfiúi és női, és amelyben mindkét nem képességei fe lerősödnek, felszabadulnak és kifejezésre kerül nek. Lehet, hogy ezek nem szabadulnak fel a hétköznapi élet során, de találkozni fogtok saját valóságotok nagyobb dimenzióival, és legalább az álomállapot során megpillantjátok azt az Ént, amely túlhaladja az egynemű beállítottságot. A pszichével történő ilyen találkozás gyakran bekövetkezik a nag yszerű művészek, írók vagy a misztikusok esetében. Ez a fajta felismerés elengedhetetlen, ha valaha is túl akarjátok haladni a világra jellemző látszólagos ellentétek szerkezetét. Tehát ez a túlzottan specializált szexuális beállítottság a tudatosság alapvető kettéosztását tükrözi. Ez nem csak, hogy bizonyos mértékben


elválasztja a férfiakat saját megérzéseiktől és ér zelmeik től, től, illetve a nőket saját intellektusuktól, de hatékonyan fenntart egy olyan civilizációt, amelyben az elme és a szív, a tények és a látomások teljes mértékben elkülönülni látszanak egymástól. Bizonyos értelemben minden ember harcban áll a pszichével, mivel az összes egyéni emberi tulajdonságot meg kell tagadnia, hacsak nem il leszkednek a szexuális önazonossággal kapcsolatban normálisnak tartott képbe. Tartsatok szünetet. (23:12-től 23:33-ig szünet.)

A mindennapi életben bizonyos fokig szexuális karikatúraként végz itek a gyakorlati létezésben. Nem fogjátok fel, milyen is a valódi nőiesség, illetve férfiasság. Eh elyett arra vagytok kényszerítve, hogy egy sekélyes megkülönböztetésre összpontosítsatok. Ennek eredményeképpen a szexuális elkülönülés visszatükröződése megfertőzi az összes tevékenységeteket, és ami a le grosszabb, korlátozza a pszichikai valóságotokat. Mivel a szexuális teljesítményt csak a legkorlátoltabb értelemben é rtékelitek, és főként az azonosság fókuszaként használjátok, mind az idős, mind a fiatal emberek olyan dolgoktól szenvednek, amelyek nem annyira az életkoruk, sokkal inkább a szexuális előítéletek következményei. A fiatalok gondolataikban sokkal kötetlenebbek, mielőtt elfogad ják a ják a szexuális szerepeket, és az idősebbek is sokkal kötetlenebbül go ndolkozhatnak, mivel megszabadulnak szexuális szerepeiktől. Nem azt mondom, hogy az idősek, illetve a fiatalok nem fejezik ki magukat sz exuálisan - de egyik csoport tag jai sem azonosítják magukat szexuális szerepeikkel. Természetesen ez alól vannak kivételek. Mindazonáltal ha egy férfit vagy egy nőt arra tanítanak, hogy az önazonosság a szexuális teljesítményen múlik, és egy ideig fel kell függesztenie azt, akkor ön azonosság -érzete is elkezd megsemmisülni. Ha a gyermekek úgy érzik, hogy azonosságuk ezen a teljesítményen múlik, elkezdenek olyan h amar teljesíteni, amilyen hamar csak lehetséges. Szexuális szerepekbe kényszerítik a személyiségüket, és a társadalom szenvedni fog emiatt, mivel a fejlődő intellektus és intuíció nagyszerű kreatív lendületei elkü lönülnek egymástól a pubertáskorban, pontosan akkor, amikor a legn agyobb szükség lenne rájuk. Ideális esetben a férfiak és a nők örömüket lelnék a szexuális kifej eződésben, és rálelnének ugyan egyfajta általános irányultság ra, de egy nagyobb pszichológiai és fizikai egyéniséget is élveznének, amely me g-


tapasztalná és kifejezné az elme és a szív összes nagyszerű, minden mesterséges elkülönítést meghaladó emberi lehetőségét. Vége a diktálásnak. Adj nekünk egy kis időt... (23:49. Miután Seth kézbesített körülbelül egyoldalnyi anyagotJane nek, az ülés 24 óra 12 perckor véget ért.) 773. ÜLÉS, 1976. ÁPRILIS 26., HÉTFŐ, 21:28 Tehát: diktálok. Szexuális címkéket ragasztotok az értelemre és az intuícióra, így azok ellentétesnek tűnnek számot okra. Megkísérlitek felosztani a mentális és az emocionális tulajdonságokat a két nem között, egy sztereotipizált viselkedést erőltetve. Újra csak elmondom, azok a férfiak, akik intuitívak vagy valamilyen módon tehetségesek, gyakran homoszexuálisnak tartják magukat, fü ggetlenül attól, hogy azok -e vagy sem, mivel érzelmi és szellemi tula jdonságaik inkább a női, mintsem a férfi nemhez tartozónak tűnnek számukra.

Azok a nők, akik a nőknél általánosan elfogadott területeken túli i smeretek iránt is érdeklődnek, gyakran hasonló helyzetben találják m agukat. Mindamellett, mivel az intellektust és az érzelmeket annyira különálló dolgoknak tartjátok, az intuitív képességek kifejezésére való ha jlamot gyakran „értelmetlennek" minősítitek, és ennélfogva az gyakran valóban értelmetlen viselkedést eredményez. Bizonyos körökben mostanában divatos dolog megtagadni az intelle ktuális képességeket az érzések, az érzelmesség vagy az ösztönös, intu itív cselekedetek javára. így az intellektuális dolgok gyanússá válnak, és ha valaki az értelemhez fordul, azt kudarcnak ítélik meg. Ehelyett az intellektuális és az érzelmi viselkedésnek természetesen gyönyörű ha rmóniában kellene eggyé olvadnia. Hasonlóképpen arra törekedtek, hogy a szeretet kifejeződését erőszakos módon pusztán - vagy kizárólagosan szexuális irányultsággá tegyétek. Általában nem tartotok helyesnek egy szenvedélyes ölelést vagy csókot az azonos neműek között. A tabuk kiterjednek az em beri testtel kapcsolatos érintések érzetének legtöbb fajtájára. Az érintést alapvetően szexuális dolognak tartjátok, olyannyira, hogy ha egy másik ember a legártatlanabb módon megérinti testetek bármely


pontját, azt azonnal veszélyesnek értékelitek. Egyrészt túlzottan specif ikusan használjátok a „szexualitás" kifejezést; másrészt viszont ebben az összefüggésben úgy érzitek, hogy a gyengédség bármilyen megnyilvánulásának természetes módon szexuális együttléthez kell vezetnie, ha a lehetőségek adottak. A hiedelmeitek alapján ezt végső soron tapasztalati tényként kezelitek. is rákényszerít benneteket, hogy roppant kínosan ügyel jetek az érzelmi életetekre. Ennek eredményeképpen bizonyos mértékben a szeretet összes kimutatását elnyomjátok, hacsak az nem találhat legitim módon valamiféle szexuális kifejeződést. Sok esetben ma ga a szeretet is rossznak tűnik, mivel egyszerűen úgy gondoljátok, hogy szexuális megnyilvánulást kell eredményeznie, olyan al kalmakkor is, amikor az nem lehetséges vagy nem kívánatos. Néhány embernek nagy tehetsége van a szeretethez, az odaadáshoz és a hűséghez, ami természetesen sok különféle módon igyekszik megnyilvánulni - erős, állhatatos barátságon keresztül, azáltal, hogy az ember olyan ügyeknek szenteli magát, am elyekben hisz, vagy olyan hivatást választ, amelynek során segíthet másokon. Lehet, hogy ezek az emberek nem különösképpen érdeklődnek a szexualitás iránt. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy elfojtják a szexu alitásukat. Patetikus és groteszk lenne számukra, ha elhinnék, hogy fi a ban rendszeres szexuális életet kell élniük, vagy ha felállítanátalkoruk nak bizonyos normákat, hogy azok segítségével állapítsák meg, vajon normális -e a szexuális életük. Ez arra

Valójában a nyugati társadalmak megkísérlik a szeretet és az odaadás minden megnyilvánulását szexuális tevékenységek formájába kényszeríteni, máskülönben teljes mértékben megtiltják és kiközösítik ezen érzéseket. A szexuális teljesítményt tartják az emberi érzelmek használatának egyetlen biztonságos módjának. Amikor úgy tűnik számotokra, hogy a társadalom szabadossá válik, sok tekintetbe n akkor a legkorlátozottabb és a legelfojtottabb. (21:51)

Ez azt jelenti, hogy a szexuális szabadságon kívül az összes lehe tőséget megtagadjátok. Az egyéni kreativitás személyes területeit célt udatos munkával megfosztjátok megfosztjátok a szeretet és az odaadás nagyszerű erejétől. A kormányok és a törvények betiltják a szeretet kifejeződéseit. Megtagadjátok jelentőségteljes megnyilvánulásait a személyes kapcs olataitokban, és a szexualitás keskeny medrébe terelitek, amely ezáltal valójában értelmetlenné válik. Néhány, a nők „egyenjogúságáért" ha rcoló nő azt mondta, az emberi faj csak lehetőségeinek felét használja ki, ha elfojtja a nők képességeit. Mindazonáltal átfogóbb értelemben mi n-


den egyén szenved, ha a személyiséget elsősorban a szexuális beállítot tsága határozza meg . Általában véve lesz egy adott, biológiai jellegű általános szexuá lis irányultság, de a mentális és emocionális emberi tulajdonságok eloszlása nem a nemi hovatartozástól függ. Az ilyen azonosítás félbevágja az egyént, és így minden egyes ember csak képességeinek felét használja ki. Ez súlyos szakadást eredményez minden kulturális tevékenységete kben. (22:05) Adj

nekünk egy kis időt... Egyrészt közületek sokakat arra t anítottak, hogy a szexualitás rossz, ördögi, közönséges és lealacsonyító. Azt is mondták nektek, hogy ha nem fejezitek ki a szexualitá sotokat, akkor természetellenesen elnyomjátok az ösztöneiteket, és ráadásul azt is elhitették veletek, hogy elsősorban arra kell kényszerítenetek mag atokat, hogy élvezzétek zavaros és kétes szexuális természeteteket. Az a régi elképzelés, hogy a tisztességes nők nem élve zik a szexet, valamelyest még mindig tartja magát. Sőt, a nőket arra tanították, hogy helyt elenek a szeretet természetes kifejeződései, a játékos ölelések, hacsak nem követi őket azonnal szexuális aktus. A férfiakat arra nevelték, hog)' saját értékességüket a szexuális ösztön erőssége és annak győzelmei alapján ítéljék meg. Arra tanították őket, hogy fojtsák el a szeretet kif e jeződéseit mint gyengeségeket, s igyekezzenek a lehető leggyakra bban szexuális teljesítményt nyújtani. Ilyen szexuális környezetben nem cs oda, ha összezavarodtok. Tartsatok szünetet. (22:13. - Nem igazán érzem ma a dolgot - mondta Jane, miután meg jegyeztem, hogy egy kicsit korán jött ma a szünet. 22:44 -kor folytatluk

az ülést.) A szexuális szakadás akkor kezdődik, amikor a fiúgyermeket ar ra tanítjátok, hogy kizárólag az apa, a leánygyermeket pedig arra, hogy kizárólag az anya képével azonosítsa magát - mivel ezen a ponton alattomos módon bűnt építetek be a fejlődési folyamatba. A gyermekek, tartozzanak akármelyik nemhez, természetes mó don mindkét szülővel azonosítják magukat, és bármilyen erőszakos mó dszer, amely egy kizárólagos azonosítás irányába tereli őket, nem más, mint korlátozás. Ilyen körülmények között azonnal felüti fejét a bűnt udat érzése, amikor a gyermek természetes közösséget érez a másik szülővel.


Minél erősebb a természetes hajlam, társadalmatokban annál inkább arra nevelitek a gyermekeket, hogy hagyják figyelmen kívül azt, mivel bizonyos tulajdonságokat megint csak kizárólagosan nőiesnek vagy fé rfiasnak tartotok. Arra is rákényszerítitek a gyermekeket, hogy hagyják figyelmen kívül vagy tagadják meg személyiségüknek azon részeit, amelyek a számukra „tiltottnak" bélyegzett nemmel vannak összhan gban. Tehát már korán elkezditek egy szexuális mintába torzítani a sz emélyiségüket. Folyamatos bűntudatot keltetek a gyermekekben, mivel ők csalhatatlanul tudják, hogy a saját valóságuk túlmutat egy ilyen eg yszerű irányultságon. Minél inkább képes a gyermek kierőszakolni ezt a mesterséges ön azonosságot, annál erősebbek benne a belső lázadás érzései. A „megfel elő" apa- vagy anyakép hiánya sokkal több gyermeket „óv meg", mint ahánynak fájdalmat okoz. A psziché, magasabb rendű tehetségeivel mindig akadályoztatva érzi magát, ezért ellenlépése ket tesz. Azonban iskoláitokban tovább folytatódik ez a folyamat, úgyhogy a kíváncsiság és a tanulás területeit elkülönítitek a fiúk és a lányok számára. A fiú k ban élő „nő" valójában személységük egy részét képezi, amely nem k erül kifejezésre - nem a mentális vagy emocionális tulajdonságok bárm iféle természetes túlsúlya miatt, hanem a mesterséges specializáció m iatt. Ugyanez igaz a lányokban élő „férfira" is. Megint csak a tudatosság természetéről alkotott elképzeléseitekkel összhangban fogadtátok el a személylétnek ezen változatát. Ezek az elképzelések változnak, és ahogy változnak, fajotoknak el kell fogadnia igazi személylétét. Ha ez megtörtént, megértésetek lehetővé teszi, hogy megpillantsátok az ist enek valóságának az idők során felismert természetét. Többé nem lesz szükségetek arra, hogy korlátolt szexuális álruhákba öltöztessétek azt. Számottevően meg fognak változni a vallási fogalmaitok és a velük kapcsolatos képzeteitek is. A vallás és a kormány kelletlen szö vetségben állt egymással. Mindkettőt férfiak irányították (és még mi ndig férfiak irányítják), mégis, a vallási szervezetek legalább felismerték és elismerték intuitív alapjaikat. Folyamatosan ugyan azokkal az elfogadható férfimódszerekkel próbálták meg manipulálni a vallás alapjait, amelyeket a kormányzati vezetők mindig is alkalmaztak, hogy elfojtsák, illetve kihasználják az érzelmeket. -kor.) Az eretnekséget női és romboló dolog nak (Hosszas szünet 23;07 -kor.) tartották, mivel ez összeomlással fenyegette az elfogadható vallásos buzgalom köré épített szerkezetet. Az egyházban a női szereplőket mi ndig gyanúsnak tekintették, és a kereszténység korai időszakában ném ileg aggódtak is amiatt, nehogy Szűz Mária istennővé váljon. A keres z-


ténység bizonyos kihalt oldalágai esetében ponto san ez volt a helyzet. Az egyház és a kormányzatok párhuzamos fejlődése mindig a tudato sság állapotát és céljait tükrözte. A szexuális önazonosságnak és kifej eződési formáinak sokkal tágabb teret biztosító „pogány" gyakorlatok a tizenhatodik s zázadig folytatódtak, és az úgynevezett földalatti eretnek tanok megkísérelték az embereket a személyes intuíció fejlesztésére ösztönözni. Mindazonáltal mindenféle valódi lelki fejlődés elkerülhetetlenül a psziché természetének megértéséhez vezet, amely messze túl hatalmas ahhoz, hogy bármilyen módon össze lehessen keverni az alapvető ön azonosságot a szexualitással. Magában a reinkarnáció fogalmában egyé rtelműen megfigyelhető a szexuális irányultság megváltozása, és a sz exuális beállítottságtól független Én létezése, amely azonban egy adott szexuális állapoton keresztül nyilvánul meg. A reinkarnációs tudomás gátolásáért túlnyomó részben a szexualitással kapcsolatos hiedelmek felelősek. Az ilyen „emlékezet" szükségszerűen olyan tapasztalatokról informálna titeket, amelyek nagyon nehezen lennének összeegyezteth etők a jelenlegi szexuális szerepetekkel. Ezek az ellenkező nemű létezések tudattalanul jelen vannak a pszichében. Személyiségetek részeit ké pezik. Ennélfogva amikor ilyen sajátságosan azonosítjátok ma gatokat a saját nemetekkel, olyan emlékeket is elfojtotok, amelyek esetleg korlátozhatnák vagy lerombolhatnák ezt az önazonosítást. Tartsatok szünetet. (23:28-tól 23:57 -ig szünet.)

Az egyház a korai századaiban nem annyira korlátozta a papok sz exualitását vagy a szexualitás kifejeződését, mint inkább megkísé relte elkülöníteni a szeretet és az odaadás kifejeződését a szexualitástól. A középkorban például a papok nagy hányadának voltak törvény telen gyermekei. Ezt a jelenséget a gyenge és kéjsóvár test köv etkezményének tekintették - elítélték, de tekintettel voltak az ember b ukott állapotára, így érthető botlásként kezelték a dolgot. Az ilyen hel yzetek felett szemet hunytak, vagy akár meg is bocsátották őket minda ddig, amíg az adott papok szeretete és odaadása továbbra is az egyház felé irányult, és nem „pazarolták el" azt utódaik anyjára. Az apácákat alárendelt helyzetbe kényszerítették. Az apácaren dek mégis sok nő számára menedékként szolgáltak, akik még ilyen körü lmények között is képezni tudták magukat .


Természetesen nem kevés apáca esett teherbe az ilyen papok gyerm ekeivel, és az ezekből a kapcsolatokból származó utódok aztán néha cs elédként szolgáltak a kolostorokban, illetve az apácazárdákban. Azonban a különböző zárdákban többször fellázadtak a nővérek, mivel úgy talá lták, magányos környezetben sokkal hatékonyabban képesek működni. Elkezdték megkérdőjelezni az egyház egész szerkezetét és az abban e lfoglalt helyüket. Néhányan csoportosan kiléptek a rendből, különösen Franciaországban és Spanyol országban, és megalakították saját közö sségeiket. Mindazonáltal az egyház sosem talált igazán alkalmas módszert ezen nők vagy saját hiedelmei intuitív elemeinek kezelésére. Az attól való félelem, hogy istennő születik, minden egyes alkalommal kiújult, am i jelenésről kor a világ valamelyik szegletéből egy újabb Szűz Mária - jelenésről számoltak be. Akadtak olyan nők is, akik szerzetesnek álltak, és éveken át kitart va magányos életet éltek. Semmilyen munka nem viseli női nevü ket, mivel férfinevet használtak. Mondanom sem kell, az ilyen kör nyezetben nyezetben virágzottak a leszbikus és homoszexuális kapcsolatok. Az egyház min daddig szemet hunyt felettük, amíg ezek a kapcsolatok megmaradtak k izárólag szexuális jellegűnek. Csak az jelentett gondot, ha a szeretet és az odaadás már nem az Anyaszentegyház felé irányult. Í gy az intellektus és az érzelmek még inkább elkülönültek egymástól. Ez természet esen a dogmák túlzottan hangsúlyossá válását eredményezte - szabály okét és a rituálékét, amelyeknek színpompásaknak és gazdagoknak ke llett lenniük, mivel ez volt a kreativitás egyetlen engedélyezett megnyi lvánulási formája. Az egyház hitt abban, hogy a szexuális élmény az úgynevezett alacsonyabb rendű vagy állati ösztönök kategóriájába ta rtozik, akárcsak a hagyományos emberi szerelem. Másrészt viszont a spirituális szerelemet és odaadást nem volt szabad szexualitással b eszennyezni, és így bármilyen, átlagosan erős párkapcsolat fenyegetést jelentett a vallásos áhítat kifejeződésére nézvést. Vége a diktálásnak és vége az ülésnek. Szívből jó éjszakát kívánok nektek. (- Nagyon köszönjük, Seth. Ez érdekes volt. Jó éjt.

24 óra 17 perc.)

774. ÜLÉS, 1976. MÁJUS 3., HÉTFŐ, 21:24


(Amióta Seth ezeket az üléseket az emberi szexualitásról szóló anya g gal kezdte, úgy tűnt, még az eddiginél is több kérdés t kapunk levélben a témával kapcsolatban. Csak azt bántuk, hogy oly sokáig tart, amíg elju ttatjuk ezt az információt a közönséghez. Az idő melegebbre fordult, és ez lehetővé tette, hogy a dupla gará zsunk egyik felében felállított piknikasztalnál reggelizzünk. Jane gyakran írt ott, miközben a garázsajtó nyitva volt, így gyönyörködhetett a ház mögötti hegyek látványában.) Jó estét. ( — — Jó Jó estét, Seth.)

Diktálok: a szexuális viselkedés megszállottjaivá váltok, ha bűnösnek, visszataszítónak vagy lealacsonyítónak kiáltjátok ki azt, ha elrejtitek, és úgy tesztek, mintha elsősorban „állatias" dolog lenne. Ugyanez a hel yzet akkor is, ha az érdemeit túlzó módon közhírré teszitek a piactéren. Akkor is a megszállottjai lesztek, ha szigorú, irreális tilalmakat szabtok a kifejeződésének, vagy ha hasonlóképpen irreális normákat állítotok fel az aktív teljesítményre, és elvárjátok, hogy a normális emberek eleget tegyenek azoknak.

Tehát a szexuális szabadság nem eredményez egyfajta erőltetett pr omiszkuitást, amelyben például a fiatalok arra van késztetve, hogy te rmészetellenesnek érezzék magukat, ha a másik nemmel történő találk ozásaik nem az ágyban érnek véget. A szexuális aktivitást programozni kezditek, amikor elválasztjá tok azt a szeretetettői és az odaadástól. Így roppant könnyű az egyháznak vagy az államnak megkövetelni és magához vonzani összpontosítatlan szer eteteteket és odaadásotokat, csakis a szexualitás legmélyebb értelmétől megfosztott megnyilvánulásait hagyva meg számotokra. Nem azt mo ndom, hogy minden egyes szexuális tevékenység „rossz", értelmetlen vagy közönséges dolog lenne, ha nem társul a szeretet és az odaadás érzésével. Egy bizonyos idő után azonban a szex megnyilvánulását a szív hajlandósága követi. Ezek a hajlandóságok teszik színessé a szex ualitás kifejeződéseit. Ebben az értelemben „természetellenes" dolog, ha az ember szexuális vágyat érez valaki iránt, akit nem szeret, vagy lenéz. Az uralkodás és a behódolás szexuális elképzelései nem képezik fajotok vagy az állatok természetes életének részét. Megint csak a saját hiede lmeiteknek megfelelően értelmezitek az állati viselkedést. Az uralkodást és a behódolást az egyházi irodalom gyakran használta azokban az időszakokban, amikor a szeretetet és az odaadást elválas ztották a szexualitástól. Csakis vallási látomásokon és élmé nyeken ke-


resztül válhattak eggyé, mivel csakis Isten szeretetét tekintették „elég jónak" ahhoz, hogy igazolja az egyébként állatiasnak érzett szexualitást. Az „uralkodás" és a „behódolás" szavaknak azonban valójában a tud atosság területeihez és annak fejlődéséhez van köze. Az e könyvben k orábban már említett értelmezések miatt a tudatosságnak egy olyan feltűnő irányvonalát tettétek magatokévá, amely valamilyen mértékben az uralkodó természethez kötődik. Ezt alapvető férfiúi értéknek tekintettétek. Ezért hát a női princípiumot a Földhöz, és életének összes azon eleméhez kapcsoltátok, amely fölött fajként hatalmat reméltetek nyerni. Ennélfogva Isten férfi lett. A szeretetet és az odaadást, am elyet máskülönben esetleg a természet aspektusaihoz és a női princíp iumhoz kapcsoltatok volna, „el kellett ragadni" a szexualitás bármilyen természetes megnyilvánulásától. Ily módon a vallás, amely tudatosság otok állapotát tükrözte vissza, képes volt igába fogni a szeretet erőit, é s az uralkodás céljaira felhasználni őket. Ezek az erők az állam érdekeit szolgálták. A férfi szeretete és odaadása politikai előny volt. A szenv edély és az odaadás éppoly fontos volt, mint az államkincstár, hiszen az állam állampolgárai odaadására is számíthatott, mivel rengeteg fanat ikus fizetség nélkül dolgozott nekik. (21:47)

(Hosszas szünet.) Adj nekünk egy kis időt... (Egyperces szünet 21:56 kor.)

Néhány ember természetétől fogva magányos. Magányos életet akar élni, és így elégedett. Azonban a legtöbb embernek igénye van a ho szszan tartó, szoros kapcsolatokra. Ez egyfajta pszichés és társadalmi vázat biztosít a személyes növekedés, a megértés és a fejlődés számára. Könnyű az égre kiáltani, hogy „szeretem a felebarátaimat", ha ugyana kkor nem alakítotok ki erős, maradandó kap csolatot az emberekkel. Könnyű jogot formálni a faj minden tagját megillető egyenlő szeretetre, de maga a szeretet megköveteli annak egyfajta megértését, és ez a me gértés a ti tevékenységi szinteteken a meghitt élményeken alapul. Nem szerethettek valakit, akit nem ismertek - hacsak nem hígítjátok fel oly mértékben a szeretet meghatározását, hogy az már értelmetlenné válik. Ahhoz, hogy szeressetek valakit, értékelnetek kell azt, amiben az adott személy különbözik tőletek és a többi embertől. Olyannyira és z ben kell tartanotok az adott személyt, hogy bizonyos értelem ben a szeretet egyfajta meditációvá válik - egy másik egyénre való szeretetteli összpontosítássá. Ha egyszer megtapasztaljátok ezt a fajta szeretetet, akkor le tudjátok fordítani azt más kifejeződési formákra is. Maga a sz e-


retet szétterül, kiterjed, úgyhogy képesek lesz tek az embereket a szeretet fényében látni. A szeretet természeténél fogva kreatív és felfedező jellegű - azaz kreatívan fel akarjátok fedezni a szeretett személy különböző oldalait. Még azok a tulajdonságai, amelyek egyébként hibának tűnné nek, azok is egyfajta szeretetteli jelentőséget nyernek. Elfogadjátok őket - érzékelitek őket, de mégsem jelentenek semmi különbséget. Mivel ezek a szer etett személy tulajdonságai, még a látszólagos hibákat is kiegyensúlyo zzátok a jó tulajdonságaival. A szeretett személy elsőbbséget élvez mi ndenki mással szemben. Egy isten szeretetének kiterjedése talán egyidejűleg és egyformán látóterében tartja az összes egyén létezését, egyetlen szerető pillantásban, amely minden egyes személyt meglát, látja minden sajátos jellemzőjüket és hajlamukat. Egy ilyen isteni pillantás örömét lelné abban, amiben minden egyes személy különbözik a többiektől. Ez egy mindenkire k iterjedő szeretet lenne, olyan, akár egy pillantás híg zabkásája, amelyben minden egyén egybeolvad, mégis olyan szeretet, amely minden egyes egyén tökéletes megértésén alapul. A szeretet érzelme visz titeket a le gközelebb Minden Létező Dolog megértéséhez. A szeretet felajánlásra és elkötelezettségre ösztönöz. A szeretet felsorol. így hát nem állíthatjátok őszintén, hogy szeretitek az emberiséget és egyformán szerettek minden egyes embert, ha nem szeretitek az egyes embereket. Ha nem szeretitek at, akkor elég nehéz valaki mást szeretni. önmagatok at,

Tartsatok szünetet. (22:20-tól 22:41-ig szünet.)

Ismétlem: a szeretet nem szexuális beállítottságú. Mégis, termé szeténél fogva törekszik önmaga kifejezésére, és ennek egyik mód ja a szexualitás. mesterségesen elválasztjátok egymástól a szeretetet és a szexualitást, vagy egymással ellentétesnek állítjátok be őket, akkor so kféle gond merül fel. Az állandó kapcsolatok fenntartása ilyen körülmények között a legnehezebb, és a szeretet gyakran alig talál kifejeződési formát, mivel el van zárva az egyik legtermészetesebb csatornája. Sok gyermek a játékai, babái vagy képzeletbeli játszótársai felé fejezi ki legnagyobb mértékben a szeretetét, mivel oly sok sztereotipizált minta korlátozza az egyéb kifejezési formákat. A rájuk erőszakolt önazonosítási minták miatt zavarosak lesznek a szüleik iránti érzéseik. A szeretet, a szexualitás és a játék, a kíváncsiság és a kutatásra irányuló jellemv oAzonban ha


nások természetes módon olvadnak össze a gyermekekben. Mégis h amar megtanulják, hogy a felderíthető területek - így például a saját te stük is - korlátozva vannak. Testük már korán tiltott területté válik számukra, így azt érzik, helytelen dolog bármilyen módon is szeretniük önmagukat. Így a szeretet ideái nagymértékben eltorzultak, annak kifejeződéseivel egyetemben. Például nem az emberek testvériségéért vívjátok a háb orúitokat. Azok az emberek, akik kapcsolataikban ismerik a szeretet torzítatlan fogalmát, lehetetlennek találnának egy ilyen feltételezést. Egy olyan férfitól, akit úgy neveltek, hogy szégyellje természete „nőies" o ldalát, nem lehet elvárni, hogy szeressen egy nőt. Az ilyen férfiak saját valóságuk lenézett, rettegett és mégis érzelmileg túlfűtött aspektusait fogják látni a nőkben, és ennek megfelelően fognak viselkedni a párkapcsolataikban.

Egy olyan nőtől, akit arra tanítottak, hogy rettegjen saját termé szete „férfias" oldalától, szintén nem lehet elvárni, hogy szeressen egy férfit, ez a nevelés az ilyen nők esetében is hasonló viselkedést eredményez. Az, amit ti a neme k

harcának neveztek, abból a mesterséges el különítésből ered, amelyet az Én természete köré fontatok. A psziché valósága túlmutat az ilyen félreértéseken. Anyanyelve kisiklik a mark otokból. Szoros kapcsolatban áll azzal, amit tágan értelmezve a szeretet nyelvének lehetne nevezni. Vége a fejezetnek.

6. A szeretet nyelve. Képek és szavak

születése A következő fejezet címe: „A szeretet nyelve. Képek és sza vak születése". (22:59)

Szinte megszokott dolog azt mondani, hogy a szerelmesek képe sek szavak nélkül beszélgetni. Mindenféle színdarabok és filmek szólnak erről az anya és gyermeke, fivér és nővér, illetve a szerelmesek között látszólag létező belső kommunikációról. Úgy tűnik, maga a szeretet kiélesíti az érzékeket, úgyhogy még a le gkisebb gesztusok is t öbbletjelentőséget és -értelmet nyernek. A szeretet


élménye elmélyíti a pillanat örömét is, még ha úgy is tű nik, hogy kihangsúlyozza a halandó lét rövidségét. Habár a szeretet megnyilvánulásai ragyogóan megvilágítják annak pillanatnyi mivoltát, ám az a p illanatnyi ragyogás olyan intenzitású, amely dacol az idővel, és valamilyen módon örökkévaló. Világotokban csakis önmagatokkal azonosultok, azonban a sze retet képes oly mértékben kiterjeszteni ezt az azonosulást, hogy egy másik egyén meghitt tudomása gyakran jelentős részét képezi a tudatosság otoknak. Nem csak a saját szemetekkel szemlélitek a világot, de - legalábbis valamelyest - a másik egyén szemével is. Tehát joggal mondha t juk, hogy egy részetek átvitt értelemben eggyé válik egy tőletek a térben ülönülő másik egyénnel. elk ülönülő Különböző mértékben mindez az állatokra is igaz. Az egyes egyed eket még az állatok csoportjaiban sem pusztán a személyes túlélés fo glalkoztatja, hanem a „család" tagjainak túlélése is. Az ál latok csoportjaiban minden egyed tudatában van a többiek helyzetének. Tehát a szer etet kifejeződése nem csak a ti fajotokra jellemző, ahogy a gondoskodás, a hűség és a törődés sem. A szeretetnek valóban van saját nyelve - egy alapvető, nonverbális nyelv, amely mély biológiai konnotációval re ndelkezik. Ez az az alapvető, eredeti nyelv, amelyből az összes többi származik, mivel az összes nyelv céljai a szeretet megnyilvánulásainak természetes tulajdonságaiból fakadnak - a kommunikáció, a teremtés, a felfedezés és a szeretett lénnyel való egyesülés vágyából. (Hosszas szünet 23:22 -kor.) Adj nekünk egy kis időt... Történelmi é rtelemben véve az ember először a természettel azonosult, és sze rette azt, mivel látta, hogy az saját maga kiterjesztése, még akkor is, ha eközben önmagát a természet kiterjesztésének érezte. Miköz ben felfedezte a természetet, felfedezte önmagát is. Nem csak önmagával azonosította magát, de a szeretete miatt a természet azon részeivel is, amelyekkel kapcsolatba került. Ez a szeretet biológiailag bele volt programozva, és biológiailag még ma is helytálló. Fizikailag és pszichikailag fajotok kapcsolatban van a természet egészével. Az ember nem félelemben élt, szemben azzal, ahogyan azt m anapság feltételezitek, és nem is valamiféle idealizált termé szeti mennyországban. Egy intenzív pszichikai és biológiai csúcstapasztalást élt meg, és a kreatív izgatottság olyan érzését élvezte, amely ebben az ért elemben csak akkor létezett, amikor fajotok még fiatal volt. Nehéz ezt elmagyarázni, mivel ezek a fogalmak maguk is túlmu tatnak a szóbeliség lehetőségein. Mindenképpen felmerül néhány látszólagos


(aláhúzva) ellentmondás. Mindazonáltal, azokhoz az időkhöz képest a gyermekek manapság idősnek születnek, mivel biológiailag is magu k ban hordozzák elődeik emlékeit. Azokban a kezdeti időkben azonban ebben az értelemben maga a faj még fiatal volt: újonnan emelkedett az időbe az időtlenség méhéből. (Hosszas szünet.) Új bekezdés. Mélyebb értelemben őseitek létezése továbbra is folytatódik, minden irányba elágazó új hajtásokkal. Az ált alatok ismert világ csak egy időbeli fejlődés, az általatok ismert egyetlen változat. Fajotok jelenleg is számtalan ismeretlen, a történelem során fel nem jegyzett úton jár. Még ma is friss kreativitás születik azon a „po nton". (Hosszas szünet, egy a sok közül.) Az egyik elfogadott nézet sz erint fajotok gyermekkorában nyilvánvalóan más értelemben tapasztalta meg saját egyéniségét. Mivel ez a tapasztalás olyannyira idegen a jele nlegi fogalmaitoktól, és mivel időrendben megelőzte a jelenlegi értele mben vett nyelv ki alakulását, roppant nehéz szavakba foglalni. Éneteket általában a természettől elszigeteltnek tapasztaljátok meg, és úgy érzitek, elsődlegesen a bőrötök által határolt területre korlátozódik. A korai ember nem egy üres kagylónak érezte magát, számára az Én épp annyira létezett a testén kívül, mint azon belül. Létezett egy állandó kölcsönhatás. Könnyű azt monda ni, hogy ezek az emberek k é pesek voltak azonosulni mondjuk a fákkal, de teljesen más dolog me g próbálni leírni, milyen lenne, ha egy anya annyira részévé válna a fának, amely alatt a gyermeke játszik, hogy képes lenne a fa nézőpontjából figyelemmel kísérni a kicsi tevékenységét, akkor is, ha kilométerekre van az adott helytől. (23:39)

Tartsatok szünetet. (23:46-tól 23:59-ig szünet.)

A tudatosság

sokkal élőbb, mint azt gondoljátok. Gyakorlatilag ti e lsősorban a testetekre koncentráljátok a tudatosságotokat. Nem vagytok képesek „kívülről" megtapasztalni a szubjektív viselkedést, úgyhogy a tudatosságnak ez a természetes elevensége, amelyet az állatok például megőriztek, pszichológiailag láthatatlan számotokra. Mivel szerettek egységekben és meghatározásokban gondolkod ni, ezért még a tudatosságotokra is egyfajta „dologként" vagy egységként gondoltok - egyfajta láthatatlan valaminek képzelitek, amelyet egy lá thatatlan kézzel esetleg meg lehetne ragadni. A tudatosság azonban a létezés egy sajátos minősége. Minden egyes része magában foglalja az egészt, úgyhogy elméletileg bármikor képesek lennétek egyidejűleg a


testetekben, illetve azon kívül tartózkodni. Csak ritkán vagytok tudatá ban az ilyen élményeknek, mivel lehetetlennek hiszitek őket, és úgy tűnik számotokra, hogy még a tudatosság - különösen annak egyéniesült formája - sem tartózkodhat egy időben több helyen. Nyilván a lehető legegyszerűbb módon fogalmazom meg ezt, de a madaraknak lehet fészkük, mégis rendszeresen elhagyják azt, és soha nem keverik össze saját magukat a fészkükkel. Bizonyos érte lemben ti pontosan ezt teszitek, habár a testetek sokkal inkább élő, mint egy m adárfészek. Tehát azokban a korai időkben elevenebb volt a tudatosság, az ident itás pedig demokratikusabb. Egyfajta furcsa módon ez nem je lentette azt, hogy az egyéniség erőtlenebb lett volna. Elég erős volt ahhoz, hogy képes legyen sok különféle létezést elfogadni a határain belül. Tehát az ember, ha kinézett a fák, a patakok és a sziklák, a vadállatok és a növények világára, szó szerint azt érezte, hogy a személyes egyéniség n agyobb, anyagiasuk, szubjektív területeit látja. Ezen külső világ felfedezése a belső világ felfedezését jelentette. Mindamellett, ha ez az ember egy erdőn sétált keresztül, azt is érezte, hogy ő maga is anyagiasuk része minden egyes kő és fa belső életé nek. Mégsem volt semmiféle ellentmondás ezen egyéniségek között. Az ember megmárthatja a tudatosságát egy rohanó pa takban, és kilométereket utazhat ily módon, hogy felfedezze a környező tájat. Ha ezt megteszi, a patak részévé válik egyfajta azonosulás során, am elyet aligha értenétek meg - miközben a patak ugyanúgy az ember részévé lesz. (24:19)

Különösebb nehézség nélkül képesek vagytok elképzelni a tár gyakat alkotó atomokat és molekulákat. Azonban az egyénivé vált tudatosság részei ugyanígy képesek keveredni és összeolvadni, szövetségeket ho zva létre. Vége a diktálásnak. Vége az ülésnek. ( —Rendben. —Rendben.

Köszönjük.)

Kellemes jó estét mindkettőtöknek. (- Köszönjük, és jó éjszakát.

24 óra 26 perc.)


776. ÜLÉS, 1976. MÁJUS 17., HÉTFŐ, 21:14 (A legutóbbi ülésen, a 775 -iken, Seth nem folytatta a könyv diktálását. Ehelyett a „tudatosság húrjainak " szentelte azt — megmagyarázva, Jane miért „talált rá" a könyvében, a Pszichikus politikában ismertetett „William James -anyagra". Jane néha úgy érezte, mintha még több anyagot is kaphat na na „Jamestől", bár soha nem érkezett több.) Jó estét. ( —Jó h.) —Jó estét, Set h.)

Diktálok. Léteznek ezen kölcsönös kapcsolatnak olyan csatornái, amelyek összekötnek egymással minden fizikai dolgot - csatornák, amelyeken keresztül a tudatosság áramlik. Abban az értelemben, ahogy én értem ezt, az embernek a természettel történő azonosulása lehetővé tette számára, hogy hasznosítsa ezeket a csatornákat. Úgymond számtalan folyóban márthatta meg saját tudato sságát, olyan folyókban, amelyekben a tudatosság egyéb formái úsztak. Azt mondtam, az alapvető nyelv a szeretet nyelve volt, és e zt teljesen szó szerint értettem. Az ember szerette a természetet, azonosult annak részeivel, és saját lényének érzetét hozzáadta azáltal, hogy csatlakozott a természet hatalmához és azonosult az erejével. Nem annyira arról van szó, hogy megszemélyesítette volna a természet elemeit, mint inkább arról, hogy úgymond belevetette azokba személyiségét, mintegy meglovagolva azokat. Mint azt már említettem, a szeretet ösztönzi a tudásvágyat, a felfedezés iránti vágyat és a szeretett személlyel történő kommunikáció vágyát; így hát a nyelv akkor kezdett kialakulni, amikor az ember megpróbálta kifejezni a természeti világ iránt érzett szeretetét. A kezdeti nyelvnek semmi köze sem volt a szavakhoz, és a verbá lis nyelv valójában csak akkor alakult ki, amikor az emb er, elfeledve valamennyit a természettel való azonosulásából, elveszítette szeretetének egy részét, így többé már nem értette meg, hogy a természet hangja az ő hangja is. Ezekben a korai időkben az embernek hatalmas színtér állt a rendelkezésére, hogy kifejezze az érzelmeit. Például nem jelképesen dühöngött együtt a viharral, ha nem teljesen tudatosan azonosult vele, olyannyira, hogy törzsének többi tagjával együtt alámerült a szélben, a villámlásban és a mennydörgésben, és a vihar erőinek részévé vált. Érezte, és tudta is, hogy a vihar felfrissíti a földet, bármennyire tombo l jon is.


A természettel történő ilyen azonosulás miatt a halál élménye, ahogy ti értelmezitek azt, semmiféle formában nem számított vég nek. A tudatosság elevensége tapasztalati tény volt. A korai emberek nem hitték azt, hogy Énjük a testük rabja. A testet többé -kevésbé egy barátságos otthonnak vagy barlangnak tartották, amely jóindulatúan menedéket nyújtott az Én számára, de nem börtönözte be azt. (Szünet 21:35 -kor, egy a sok közül.) A szeretet nyelve kezdetben (al áhúzva) nem járt együtt képekkel sem. A ti felfogásotok szerinti képek szintén csak akkor jelentek meg az elmében a jelenlegi formájukban, amikor az ember elveszítette szeretetének és azonosulásának egy részét, és elfeledte, hogyan azonosuljon egy belső képpel, ezért elkezdte kívü lről szemlélni a dolgokat. Szeretném kihangsúlyozni, hogy roppant nehéz dolog egy ilyen nye lvet szavakkal jellemezni. A szeretet nyelve valamiféleképpen molekuláris gyökerek szerint működött - egyfajta biológiai ábécé szerint, bár az „ábécé" kifejezés messze túl korlátozó. korlátozó. (Egyperces szünet.) A természet minden egyes alkotóelemének me gvolt a maga kulcsszerkezete, amely összekapcsolta a többivel, olyan csatornákat alakítva ki, amelyeken keresztül a tudatosság az egyik éle tformából a másikba áramolhatott. Az ember különálló entitásnak teki ntette magát, de olyan entitásnak, aki a természet összes többi részével kapcsolatban áll. Szubjektív életének emocionális kiterjedése így me szsze meghaladta azt, am it ti egyéni tapasztalásként értelmeztek. Például minden egyes ember teljes mértékben részt vett egy viharban, mégis saját egyedi módján tette ezt. Teljes mértékben megtapasztalhatta az érzelmek nagyszerűségét, és közösen érezték a Föld és a világ évszak ait.

A nyelv vagy a kommunikáció módszerét a legjobban a közvet len megismeréssel lehet leírni. A közvetlen megismerés egyfajta szerető azonosulás függvénye, amelyben minden tudott dolog valóban tudottá és ismertté válik. A korai embereknek ebben az álla potban egyetlen sz óra, sőt képre sem volt szükségük. Egynek és azonosnak érezték a barlangon kívül fújó szelet és az emberi lélegzetet, így a szél volt számukra a Föld lélegzete, a lélegzet, amely az élet szájából emelkedett ki, és szétterjedt a Föld testén. Az ember egy része távozott a lélegzettel - ennélfogva az ember tudatossága bárhová eljuthatott a széllel. Az ember tudatossága a szél szárnyán utazva minden egyes hely részévé vált. (Hosszas szünet.) Az emberek identitása egyedi volt, amennyiben az ember mindig tudta, ki is ő. Annyira biztos volt az önazonosságá ban,


hogy nem érezte szükségét megvédeni, így hát kiterjeszthette a tudato sságát, számotokra mára már teljesen idegen módokon. (Hosszas szünet 22:00 -kor.) Adj nekünk egy kis időt... Vegyük a következő mondatot: „Egy fát nézek". Ha az eredeti nyel vnek lettek volna szavai, ennek a mondatnak ez lenne a meg felelője: „Én, mint fa nézem önmagam". (Hosszas szünet 22:03 -kor.) Vagy: „Fa természetemet magamra vé ve, megpihenek az árnyékomban". Vagy még inkább: „Emberi Énemként megpihenek fa Énem árnyékában". Az ember nem annyira megállt egy tó partján, és letekintett a vízre, mint inkább belemerí tette a tudatosságát. Azt ember kezdeti kíváncsiságát nem a látás útján elégítette ki, és nem is a tárgyak megérintése által, hanem sokkal inkább egy örömteli pszichikai felfedezés által, amely során úgymond inkább a tudatosságát és nem a lábát merítette bele a pa takba - bár mindkettőt megtette. Ha a nyelv, amelyről beszélek, verbális lett volna, az ember soh a nem mondta volna: „A patak keresztülfolyik a völgyön". Ehelyett ez a mo ndat valahogy így szólt volna: „A kövek felett rohanva víz Énem sika mlós egységben folyik együtt a többiekkel". Még ez a fordítás sem a le g jobb. Az ember nem minősítette mindenáron a saját tudatosságát az egyetlen tudatosságnak. Például kegyesen megköszönte a fának, hogy az árnyékot adott neki, és megértette, hogy a fa akkor is megőrizte az egyéniségét, ha megengedte neki, hogy a tudatossága csatlakozzon ho zzá. A ti fogalmaitok szeri nti

nyelv használata akkor kezdődött, amikor az ember elveszítette ezt a fajta azonosulást. Újra hangsúlyoznom kell, hogy ez nem jelképes azonosulás volt, hanem gyakorlati, mindennapi megnyilvánulás. A természet beszélt az emberhez, és fordítva. (Hosszas s zünet

22:18-kor.) Egy bizonyos értelemben azonos volt a főnév és az ige. A főnév nem tűnt el, hanem igeként fejezte ki magát. (Hosszas szünet 22:20 -kor.) Egyfajta, számotokra ismeretlen érzel mi felnagyítás során minden egyes személy egyéni érzelmei hozzáadódtak egy megnyilvánuláshoz, és a természet változásain keresztül szabadu ltak fel - egy megértett és biztosnak vett felszabadulás során. Az időjárás és az érzelmek a legmélyebb értelemben vett kapcsolatban álltak eg ymással. A belső körülmények okozták a külső időjárásbeli változásokat, bár természetesen manapság úgy tűnik számotokra, hogy ez fordítva történik.


-kor.) Tehát megfosztottak benneteket, vagy ti (Hosszas szünet 22:26 -kor.) magatok fosztottátok meg magatokat az egyik legalapvetőbb kifejezési formától, mivel többé már nem vagytok képesek azonosítani magatokat a természet erőivel. Azonban az ember egy bizonyosfajta tudatosságot akart gyakorolni. A ti fogalmaitok szerint egy bizo nyos idő után úg ymond visszafogta a tudatosságát; többé már nem úgy azono sult a természeti világgal, mint korábban, és elkezdte saját tárgyiasult teste által szemlélni a tárgyakat. Többé már nem vegyítette el a tudatosságát, azaz megtanulta tárgyaknak látni a fákat, amelyekkel korábban azonosult, és esetleg a saját testét is az ő nézőpontjukból szemlélte. Ekkor történt az, hogy a mentális képek a hagyományos értelemben véve fontossá váltak - mivel azokat már korábban is megértette, csak másképp, belülről kif elé haladva.

Ekkor kezdett el rajzolni is, és megtanulta, hogyan építsen fel elméjé ben a valódi külső tárgyakkal a jelenleg elfogadott módon kapcsolatban álló képeket. Ekkor már nem csak a gyaloglás kedvéért gyalogolt, h anem azért is, hogy begyűjtse a kívánt információkat, hogy átkeljen az okon a földeken, amelyeket tudatossága korábban szabadon beutazhatott. Így hát primitív térképre és jelekre volt szüksége. Részleges képeket használt a teljes képek helyett, körök és vonalak töredékeit, hogy ezek segítségével fejezze ki a természeti tárgyakat. Az ember mindig is adott k i

hangokat, amelyekkel az érzelmeit, az ösztöneit és túláradó érzéseit közölte. Amikor vázlatos vagy raj zolt k éé peket kezdett használni, ajkaival elkezdte utánozni azok alakját. Az „O" tökéletes forma volt, és a verbalizált nyelv első szándékos hangjainak egyikét jelentette. Tartsatok szünetet. (22:41-től 23:08-ig szünet.)

Tehát: Függetlenül attól, milyen nyelvet beszéltek, hogy milyen ha ngokat vagytok képesek kiadni, az a fizikai szerkezetetektől függ, azaz az emberi nyelv csak egy bizonyos korlátozott számú hangból állhat. Fiz ikai szerkezetetek a belső molekulaszerkezet eredménye, így az általatok képzett hangok is ezzel a molekulaszerkezettel van nak kapcsolatban. Korábban már említettem, hogy a korai idők embere bizonyos érzelmi felnagyítást érzett, hogy a sajátjának érezte például a szél hangját. Biz onyos értelemben a nyelveitek, miközben egyéni szándékaitokat és mo ndanivalótokat fejezik ki, szintén képviselnek egy fajta, a molekulaszerkezetetekből fakadó felerősítést. A szél kiad bizonyos, a Föld jellemző i-


től függő hangokat. A lélegzet kelt bizonyos, a test jellemzőitől függő hangokat. Az ábécé és a szöveteiteket alkotó molekulaszerkezet kapcs olatban áll egymással. Tehát az ábécé egyben egy természetes kód is. Az ilyen természetes kódoknak történelmük van. Ezeket a kódokat sajátos értelemmel bíró hangmintákká formáljátok. Ez biztosítja számotokra a kommunikációt, ugyanakkor egy, a maga szintjén természetes molekuláris kifejeződést is lehetővé tesz, majd a saját céljaitokra használjátok fel azt. Nem állítom, hogy a mol ekulák beszélnének. Azt azonban igen, hogy a molekulák is megnyilvánulnak a beszédetek által - és hogy a beszéd létezésük egyfajta felerősítését képviseli. Szavaitok által felerősödik a valóságuk, ugyanúgy, ahogy az ember érzelmei erősödtek fel egykor a természeti elemek által. (23:19)

-kor.) Léteznek „belső hangok", amelyek min t(Hosszas szünet 23:26 -kor.) egy rétegekként működnek a szövetek között, egyfajta „kabát -ként" terítve be azokat, és ezen hangok szolgálnak a külső hangok alkotóelem einek alapjául. Ezek a hangok a magában a testben lévő ritmusokkal is kapcsolatban állnak.

Bizonyos mértékben a központozás, az írásjelek használata is olyan hang, amelyet nem hallotok; egy szünet, amely visszafojtott hangok j elenlétére utal. Tehát bizonyos mértékben a nyelv épp annyira függ a ki nem mondott dolgoktól, mint a kimondottaktól, illetve a csendek és a hangok ritmusától is. Mindazonáltal a csend ebben az értelemben pus ztán a hangok közötti szünetet jelenti, olyan szünetet, amely egy vissz afojtott hangra utal. A belső csendnek elsősorban ehhez a kapcsolathoz van köze. A nyelv csak az általa meglovagolt csend ritmusa miatt bír jelentéssel. A nyelv értelmét legalább annyira a hangok közötti szü netek adják, mint maguk a hangok. Nyilvánvalóan fontos a lélegzet áramlása, mivel ez szabályozza a szavak ritmusát és eloszlását. A lé legzet teljessége közvetlenül a sejtek közti folytonos cserékből, a szövetek működéséből ered; és ezekben mind a molekulák hatóköre nyilvánul meg. Nyi lvánvalóan ez a hatáskör felelős a nyelvért, de ezen túl bizalmas kapcs olatban áll magukkal a nyelvi mintákkal, a szintaxis szerkezetével és még a használt nyelvi mintákkal is. (23:33)

Ismétlem, ti a saját érdeketekben beszéltek: mégis miközben ezt tesz itek, olyan nyelvet használtok, amely nem pusztán a ti nyelve tek, de azon belső kommunikáció eredménye is, amely túl gyors ahhoz, hogy követni tudjátok, és amely kommunikáció a testi és a szubjektív valóságokat ugyanúgy érinti. Ezen okból kifolyólag nyelveitek több szinten is


jelentéssel

bírnak. Az általatok kiadott hangoknak hatása van a testete kre és mások testére is. Tehát a jelentésükön kívül egyfajta hangértékük

is van.

A szavakat, amelyeket valakihez intéztek, a hallgató bizonyos ér telemben alapelemeire bontja le, és különböző szinteken fogja fel őket. Pszichológiailag és molekuláris szinten is értelmezi őket. A hangok és a köztük lévő szünetek érzelmi állapotokat fejeznek ki, és az erre adott válaszreakciók bizonyos mértékben megváltoztatják a test állapotát. Tehát a hallgató lebontja a nyelvet. Felépíti a saját válaszát. Any nyira kötődtök a szavakhoz és a képekhez, hogy a nyelv számotokra látszólag képeket sugalmazó hangokból áll. Azonban néhány nyelv nek vannak szavai az érzésekre és a szubjektív állapotokra, és ez ekben a nyelvekben nem létezik alany és állítmány, sőt általatok elis mert mondatszerkezetük sincsen. A nyelveteknek az érzékeléseteket kell követnie, bár a mögötte rejtőző hangszerkezetnek nem. Azt mondjátok: „ma vagyok, teg nap voltam, holnap pedig leszek", mégis néhány nyelv felfoghatatlannak találná ezeket a kifejezéseket, és minden esetben az „én vagyok" kifejezést használná. Tartsatok szünetet, vagy fejezzük be az ülést, ahogy szeretnétek ( — Szünetet — Szünetet tartunk, aztán majd meglátjuk, mi lesz. 23:55. Jane a szünet során rádöbbent, úg y döntött, nem folytatjuk az ülést.)

mennyire elfáradt, úgyhogy

777. ÜLÉS, 1976. MÁJUS 24., HÉTFŐ, 21:45 Nos... jó estét. ( —Jó —Jó estét, Seth.)

Diktálok: Kezdetben azonban, a szavaknak és a képeknek az ál talatok vett értelmükben (aláhúzva) való megszületése előtt, a világ a ti foga lmaitoktól eltérő módon létezett. Az általatok képeknek értelmezett do lgok még nem vették fel jelenlegi formájukat. Például számotokra úgy tűnik, hogy vizuálisan a természeti világot egy adott módon össze kell állítani, vagy érzékelni. Bármilyen nyelvet beszéljetek is, érzékelitek a fákat, a hegyeket, az embereket, az óceánt. Soha nem láttatok például olyasmit, hogy egy ember összeolvadjon egy fával. Ezt érzéki csalódásnak tartaná tok. A


vizuális adatokat oly módon tanultátok meg értelmezni, hogy az efféle látványnak ez lenne az egyetlen lehetséges magyarázata. A belső víziók összezavarhatnak titeket, mivel az elmétekben gyakran teljesen tisztán láttok olyan képeket, amelyek semmivé foszlanak, amint kinyitjátok a szemeteket. Mindazonáltal a ti fogalmaitok szerint a fiatal fajok nálatok sokkal nagyobb mértékben hasznosítják a „belső érzékeknek" nevezett dolgokat. A korai em berek vizuálisan nem a számotokra ma természetesnek tűnő módon érzékelték a világot. Adnod kell nekünk egy kis időt... (Rövid szünet, egyik a sok közül.) Például, ha egy ember tudatossága elvegyült egy fáéval, ez az adat „v izuálissá" vált a folyamatot érzékelő többi ember számára. Ha egy ember tudatossága elvegyült egy állatéval, ez a keveredés szintén vizuális ada ttá vált. Bizonyos értelemben az agy összegyűjtötte a vizuális információ kat, így a világ vizuális tartalma nem volt annyira rögzített, mint ma. Azt tanultátok, hogy pszichikai látásotok és értelmezéseitek roppant specifikusak legyenek. Mentális látásotok tartalmaz bizonyos utalásokat azo kra az adatokra nézvést, amelyeket érzékelhetnétek vizuális, fizikai módon, de mégsem teszitek. Arra neveltétek magatokat, hogy reagáljatok bizonyos vizuális utalásokra, amelyek beindítják mentális értelmezése iteket, és figyelmen kívül hagyjátok az egyéb adatokat. Ezeket az utalásokat később túlzottan részletesnek is jellemez hetitek. Azonban valójában nem aprólékosabbak, mint az általatok elismert ut alások. (Hosszas szünet 22:05 -kor.) Azt mondjátok, az adatok bizonyos módon a kromoszómáitokban vannak elraktározva, felfűzve. Nos, biológiai értelemben ez egy közvetlen megismerés. A belső érzékek ugyanilyen közvetlen módon működnek. Számotokra a nyelv szava kat jelent. A szavak mindig az érzelmek és az érzések, az ösztönök és a vágyak je lképei. A közvetlen megismerésnek nincs szüksége szavakra. Az első, az eredeti nyelv nem tartalmazott szavakat vagy képeket, hanem a közve tlenül megismert dolgok szabad áramlása j ellemezte. Az ember, ha azon tűnődött, milyen egy fa, fává lett, és hagyta, hogy saját tudatossága a fába áramoljon. Az ember tudatossága el keveredett és elvegyült másfajta tudatosságokkal a szeretet hatalmas kíváncsiságá ban. A gyermekek nem egyszerűen megnéznek egy állatot, hanem hagy ják, hogy a tudatosságuk elvegyüljön az állatéval, és bizonyos mé rtékben a gyermek szemén keresztül az állat szemléli a világot.


(Hosszas szünet.) Egy bizonyos módon, amelyet roppant nehéz lenne elmagyarázni, az ember „magába szívta" az állatok szellemét, mielőtt megölte őket, így az állat szelleme elvegyült a sajátjával. Aztán amikor felhasználta az állat húsát, a vadász úgy hitte, hogy új fókuszt adott az állat létezésének. Ő magához vette az állat erejét, az állat pedig csatlakozhatott az emberi tudatossághoz. Ennélfogva a természet és a lélek egyek voltak. (22:22-kor tar talmazhat talmazhat

kétperces szünet következett. Az anyag utolsó bekezdése bizonyos kulcsokat a mai ember viselkedésének megérté séhez. Az ember megöli az állatokat — megeszi — megeszi őket — olyan okokból kifolyólag, amelyekre tudatosan már nem emlékszik. Legalább mana p ság ezek az ölések intuitív megértésen alapulnak... Az ember eltűnődik, -e azokra az esetekre is, amikor az vajon ugyanezek az okok érvényesek -e ember embert öl...) Saját fókuszotok ilyen háttérből emelkedett ki, tehát milliárdnyi olyan tudatosságot hordoztok magatokban, amelyeknek nem vagy tok tudatá ban. Saját egyedi fókuszotok által alámerülnek a természeti világ tud atosságai, hogy létrehozzanak egy olyan szintézist, amelyben például szimfóniák jöhetnek létre. Amikor a saját céljaitokat követitek, mások céljait is követitek, olyan lényekét, akiket már elfeledtetek. Amikor a saját egyéni gondolataitok járnak a fejetekben, hozzá járultok egy nagyobb mentális és pszichikai valósághoz is, amelynek részei vagytok. Nyelveitek programozzák az érzékeléseteket, és bizonyos értelemben éppannyira korlátozzák is a kommunikációto kat, amennyire megkönnyítik azt. (Rövid szünet.) Azonban egy zenész, aki egy szimfóniát ír, nem használja fel az összes rendelkezésére álló hangjegyet. Kiválaszt és osztályoz. Osztályozása azonban a rendelkezésére álló információkon és t udáson alapul. Hasonlóképpen a nyelveitek is a nagyobb rendelkezésre álló kommunikáció belső tudásán alapulnak. A nyelv „titkai" tehát nem a rendelkezésre álló hangokban, hangsúlyokban, alapszavakban vagy szótagokban rejlenek, hanem a szavak közötti ritmusban; a szünetekben és a megtorpanásokban; az áramlásban, amellyel a szavak összeállnak; illetve a verbális és a vizuális adatokat összekapcsoló, kimondatlan következtetésekben. -kor.) Fajként ti bizonyos típusú tapaszta (Hosszas szünet 22:37 -kor.) lásokra törekedtek. Egyénként, illetve törzsként vagy nemzetként biz onyos „fejlődési irányokat" követtek - és mégis, eközben a természet


egészének részeként is cselekedtek. Átalakított formában testetek részévé teszitek minden egyes általatok elfogyasztott dolog tudatosságát. Ezek a tudatosságok aztán elvegyülnek a sajátotokkal, hogy az általatok a sajátotoknak nevezett módon érzékeljék a vilá got. Ragadozók, növényevők és madarak érzékelik szemetekkel a hajnalt és a napfényt úgy, ahogy ti teszitek - másrészt viszont az ő tapasztalásuk a tiétek is. (22:41)

(22:44) Bizonyos mértékben igaz az, hogy a nyelvek akkor szü lettek meg, amikor kezdt étek elveszíteni a saját és a mások tapasztalásaival való közvetlen kommunikációt. Ennélfogva a nyelv a köz vetlen kom-

munikáció helyettesítője. A szavak a saját tapasztalásaitokat és mások tapasztalásait képviselik, és közben távol is tartanak titeket ezektől a tapasztalásoktól. A vizuális adatok, abban a formában, ahogy ti érzékelitek őket, egyenértékűek a vizuális nyelvvel; az érzékelt képek olyanok, akár a vizuális szavak. Egy tárgy jelenik meg vizuális érzékelésetek számá ra, így képesek vagytok azt biztonságosan, kívülről érzékelni. A tár gyak, ahogy ti látjátok őket, szintén jelképek. Tartsatok szünetet. (22:50. Jane-nek

furcsa érzései voltak a ma esti üléssel kapcsolatban. Valahogy zavartnak érezte magát, habár nem volt képes pontosan k ife jezni, miről is van szó. Sok hosszú szünetet tartott az anyag közvetítése közben - néhányat jeleztem is ezek közül - , , de miközben transzban volt, ezek a szünetek egyáltalán nem aggasztották. Azt mondta, olyan volt, mintha arra várna, hogy az anyag összegyűjtse és lefordítsa magát, m ivel eredetileg egy általán nem szóbeli formában létezett. 23:13 -kor folytattuk az ülést.) Tehát: Ruburt furcsa érzése valóban a ma esti anyaggal kapcso latos. Habár csak kis mértékben, de részesévé lett egy olyan folya matnak, amely képessé tette őt a verbális és képeken alapuló nyelv mögé hato lni.

Bizonyos értelemben Ruburt az érzékelés új küszöbeit közelítet te meg, és a segítségemmel lefordította ezeket az adatokat az adott szöve gre. Úgy érezte, mintha egy hosszú utazáson vett volna részt - és valóban ez történt, bár ez az utazás nem volt tudatos az általatok használt ért elemben. A nevelés, amely összekapcsolja vizuális és verbális kultúrát okat, megakadályozza a tökéletes tolmácsolást, de Ruburt a segítsége mmel olyan infor mációkat gyűjtött össze, amelyek általában nem elérh e-


tők. Vannak szakadékok a tudomásotokban, amelyek valójában telve vannak adatokkal, és Ruburt úgymond hagyta előjönni ezeket az adat okat. Idővel nagyobb jártasságra tesz majd szert ebben a folyamatban, de ebből az okból kifolyólag most berekesztem az ülést. Ruburt úgy érzi, mintha a tudatossága egy bizonyos módon túlnyúlt volna a formáján; olyan érzés ez, mintha teljesen új módon dolgoztatnátok meg az izmaitokat.

Hagyd őt pihenni. Tudatára ébredt a saját tudatosságában lévő távo lságoknak, olyan módon, amelyet nehéz lenne leírni. Neuroló giailag bizonyos mértékben ismerőssé vált számára a nyelv mögött rejlő anyag, a ki nem fejezett ritmus, és megérezte a szavak és az idő érzete között létező sajátos kapcsolatokat. Ez megzavarta őt, mivel ez az anyag kö zvetlenül érezhető volt, szavakkal mégsem fejezhető ki. „Semmi perc alatt" rendbe fog jönni. Vége az ülésnek. ( — — Köszönöm, Köszönöm,

Seth.

23:35. - Furcsán érzem magam - mondta Jane. - Mintha olyan helyen lettem volna, ahol minden túl sima lett volna a tudatosságomnak: se mmin sem tudtam fogást találni. — Nem — Nem volt könnyű számára, hogy sza-

vakba öntse az érzéseit. — Mégis úgy érzem, mintha tettem volna ott dolgokat... másfajta módon érzékeltem, mialatt Seth megtartot ta az ülést. — Azt Azt is érezte, hogy Seth lefordított néhányat azon bizonyos, mára már elfeledett tapasztalások közül a mai ülés során. Mire lefeküdtünk aludni, Jane különös érzései elmúllak. Másnap re g gel azonban olyan álomélményekről számolt be, amelyek akkor ragy o gón tiszták voltak; és amelyek során a képeket és a tárgyakat egyfajta nyelvként érzékelte.)


7. A psziché, a nyelvek és az istenek 779. ÜLÉS, 1976. JÚNIUS 14., HÉTFŐ, 21:17 (A 778-ik ülésen nem folytatódott e könyv diktálása. Ehelyett Seth a röntgensugarak és az egészségi állapot közötti kapcsolatról beszélt. V alamikor majd ezt az anyagot is szeretnénk közzétenni. Amint az a többi Seth-könyvből már kiderült, Jane -nek megvannak a saját fizikai bajai. A tavasz során az általános felfrissülés és fizikai fe jlődés hosszan tartó időszakaiban volt része, és az elmúlt héten egyetlen ülést sem tartottunk, mivel folytatódott ezen üdvös események sora. Ezen kívül az elmúlt éjjel, miközben az ágyban feküdtünk, része volt egy alapo s gyógyító ülésben is — ahogy — ahogy mondta, egyfajta eksztázisszerű állapotba alélt, amely több, mint két órán át tartott, és közben folyam atosan érezte, hogyan áradnak keresztül rajta a gyógyító erők. Ma reggel emlékeztettem, hogy írja le az élményét, de annak utóhatása és a gyóg yulás új érzése annyira erős volt, hogy képtelen volt kellőképpen öss z pontosítani a feladat elvégzésére; csak egy -két mondatot vetett papírra. Tulajdonképpen Jane nem volt igazán „formában " a ma esti ülés előtt, de úgy döntött, tesz egy kísérletet.) Jó estét. ( —Jó —Jó estét, Seth.) Diktálok, mialatt Ruburt folytatja a felépülését. Elkezdjük a kö vetkező fejezetet, a címe: „A psziché, a nyelvek és az istenek" - kis „i"vel.

Szinte bármely kérdést, amelyet Istennel - nagy „I"-vel - kapcsolatban feltehettek, teljes joggal feltehettek a pszichével kapcsolatban is. Úgy tűnik számotokra, hogy ismeritek magatokat. Legjobb esetben is gya kran úgy gondoljátok, hogy azok vagytok, amit a pszichétekről tudtok, és panaszkodtok amiatt, hogy nem ismeritek magatokat. Amikor azt mond játok: „meg akarom ismerni magam", rendszerint biztosra veszi-

tek, hogy Éneteknek van egy befejezett, teljes, végső változata, amelyet valahol elveszítettetek. Amikor Isten keresésére gondoltok, gyakran azt is ugyanebben az értelemben értitek.


Na mármost, mindig „önmagatok közelében" vagytok. Folyton önmagatokká váltok. Bizonyos értelemben a mindenütt összeálló Én mintákból „álltok". Nincs más választásotok, mint hogy önma gatok legyetek. Biológiailag, mentálisan és spirituálisán másoktól, mindenki mástól különböztök, és a konvenció semmilyen köpö nyege sem rejtheti el soha ezt a kifejezhetetlen egyediséget. Tehát nem tehettek mást, mint hogy önmagatok vagytok. -kor.) Fizikailag bizonyos szempontból egy (Hosszas szünet 21:27 -kor.) molekuláris nyelv vagytok, amely kommunikál másokkal, azonban olyan nyelv, amelynek megvannak a maga sajátosságai, mintha olyan biológiai akcentussal beszélnétek a közös nyelvet, amelynek meg van a maga egyedi íze és jelentése.

Amikor azt kérditek: „Mi a pszichém, mi a lelkem, és ki vagyok én?" - természetesen a saját értelmeteket keresitek, mint egy, az önmagato król már tudott dolgoktól különálló valamit. Ebben az összefüggésben Isten épp annyira ismert, mint amennyire ismeretlen számotokra. Mind Isten, mind a psziché folyamatosan tágul - kifejezhetetlenül és mindig valamivé válva. Most jó eséllyel azt kérdezitek: „és mivé válik?", mivel rendsze rint úgy tűnik számotokra, hogy minden mozgás a beteljesedés va lamilyen állapota felé irányul. Ennélfogva a tökéletessé vagy a szabaddá válás értelmében gondolkoztok. Maga az a kifejezés, hogy „valamivé válni", azt az érzetet kelti bennetek, hogy egy légüres térben tartózkodtok, ahol semmiféle definíció nem áll rendelkezésetekre. Ha azt mondom, „azzá váltok, akik már vagytok", akkor ez a megjegyzésem értelmetlennek tűnik, mivel ha már vagytok , hogyan válhatnátok azzá, amit már me gvalósítottatok? Ám átfogóbb értelemben Énetek sokkal hatalmasabb, mint az önmagatokról alkotott tudásotok, mivel a fizikai életben kép telenek vagytok lépést tartani saját pszichológiai és pszichikus tevéken ységeitekkel. Ismétlem: a testetek bizonyos szempontból egy biológiai nyelvet b eszél, de ebben az értelemben minimum kétnyelvűek vagytok. Különféle szerveződési formákkal dolgoztok. Ezeket egyenlővé lehet tenni biológiai igékkel, melléknevekkel és főnevekkel. Bizonyos időrendben ez azt eredményezi, hogy mondatokhoz lehet hasonlítani őket, amelyeket mondjuk balról jobbra haladva írtok le és ol vastok el. Tegyük fel, hogy élettapasztalatotok egy könyv egyik oldala, ame lyet ti írtok, olvastok és tapasztaltok meg, a lap tetejétől az alja felé, balról jobbra, mondatról mondatra és bekezdésről bekezdésre ha ladva. Ez az


általatok ismert Énetek, a világkép, amelyet felfogtok. De egy ugya nannyira jogos Énetek megtapasztalhatja ezt az oldalt visszafelé, vagy elolvashat minden egyes betűt felülről lefelé, aztán lentről felfelé hala dva, ahogy ti tennétek egy számoszlop esetén. Megint más Énetek össz ekeverheti és aztán teljesen más formában állíthatja össze a betűket, te l jesen más mondatokat alakítva ki. Megint csak egy másik, hatalmasabb Énetek tudatában lehet az adott oldal megtapasztalásának különböző módjainak, és ez az oldal tulajdonképpen nem más, mint az általatok értelmezett Énetek. Azt gondoljátok,

hogy a saját tudatosságotok testetek valóságá nak egyetlen logikus kulminációja. Egyfajta bevett módon olvassá tok önat. Azonban, kizárólag fizikai értelemben, az „élet könyvének" magatok at. minden egyes lapján vannak kölcsönhatások az általa tok nem érzékelt, szomszédos szintek között, amelyeket az határoz meg, ahogyan saját biológiai tudatosságotok vagy biológiai nyelvetek egyéb részei a világ teljes, élő szövedékéhez viszonyulnak. Fizikai értelemben olyan alszerkezetek - fizikai, spirituális és és biológiai szerkezetek - miatt vagytok életben, amelyeket szinte egyáltalán nem fogtok fel. Ám ezek a szerkezetek benne foglaltatnak saját tudatosságotok természetében, amely - véleményetek szerint - nem is létezhetne az általatok ismerttől eltérő formában . Ahogy a nyelv nem csak a benne foglalt dolgok segítségével kap értelmet, de azon dolgok ál tal is, amelyek nincsenek benne, ugyanúgy a tudatosságotok is többek közt a kirekesztések által valósítja meg a stabilitását. (21:55) Az, ami vagytok, benne foglaltatik azon

dolgok természeté ben, amelyek nem vagytok. Ugyanezen az alapon a tőletek eltérő dol gok - amelyek nem vagytok - létezése miatt vagytok azok, akik vag ytok.

(Hosszas szünet.) A lap tetejétől az alja felé, illetve az általatok ke zdetnek tartott d olog felől a végének tartott dolog felé haladva olvassátok magatokat. Azonban nagyobb valóságotok az intenzitá sok szerint határozza meg az olvasás mikéntjét, úgyhogy a psziché eltérő módon állít össze benneteket. A psziché nem jegyzi az időt. Számára egyidejűleg léteznek életetek intenzív élményei. A ti fo galmaitok szerint ezek alkot ják a psziché jelenét. A psziché azonban lehetséges eseményekkel do lgozik, így néhány esemény, amelyeket esetleg megálmodtatok, de nem valósítottatok meg, teljesen valódi a psziché számára. Sokkal valódibb, mint a legtöbb jelentéktelen, de konkrét fizikai esemény, mint például a tegnap elfogyasztott reggelitek.


A psziché belső eseményei alkotják azt a nagyobb létezést, amelyből a fizikai események keletkeznek. Olyan aurát hoznak létre, amely szinte mágikusan teszi sajátotokká az életeteket. Még ha két ember pontosan ugyanazokat az eseményeket tapasztalja is meg, pontosan ugyanakkor, valóságélményeik akkor is csak alig kapcsolódnak egymáshoz. Tartsatok szünetet. (22:09-től 22:30-ig szünet.)

Tehát, mint mondtam, saját egyéniségeteket egy adott, sajátos módon olvassátok. Mindazonáltal biológiai létezéseteken belül növényi, ásványi, állati és emberi tudatosságok keresztezik egymást. Az Én általatok beszélt nye lvében olyanok ezek a találkozások, mint a verbális nyelvben lévő szünetek. Ezek a másfajta tudatosságok tehát egyfajta belső ritmust képe znek, amely saját tudatosságotok alapjául szolgál. A tudatosság ezen találkozásai folyamatosan zajlanak. Kialakítják a maguk szomszédos identitásait. Ti a tudatosság alfajainak neveznétek őket, de valójában ezek olyan identitások, amelyek egyfajta fajok közö tti módon működnek. Ha ily módon, oldalirányban haladva „olvassátok magatokat", saját tudatosságotoknak olyan részeit fogjátok f elfedezni, amelyek a ti fogalmaitok szerint a Föld teljes szövedékét behálózzák - minden egyes alkotóelemének részét képezik, még akkor is, ha ezek az alkotóelemek az általatok érzékelt Énetek részeivé válnak. így a tudatosságotok so kkal kevésbé lesz körülhatárolt. Az idő kiterjed oldalirányban. Fizikailag azonban egyfajta csúcslényként gondoltok magatokra, elkülönítve az embert a többi fajtól és életformától, aminek eredményeképpen korlátozzátok a pszichétekkel kapcsolatos tapasztalásaitokat. Ha ily módon éreztek és gondolkodtok, értékelnetek kell azt a tényt, hogy biológiailag a testetek azon ásványi, növényi és állati életek következtében a tiétek, amelyekből táplálékát nyeri. Ekkor eltűnik az a gyakori érzésetek, hogy be vagytok börtönözve egy adott testi formába, mivel megértitek, hogy maga a test a Föld alkotóele meinek folyamatos áramlása révén tartja fent viszonylagos állandóságát, amely alkotóel emek maguk is rendelkeznek tudatossággal. Bizonyos mértékben é rezhetitek, hogy testetek folyamatosan összeáll és felbomlik, és megérthetitek, hogyan lebegtek benne, anélkül hogy félnétek a megsemmisüléstől annak széthullása miatt.


-kor.) Amikor azt kérdezitek: „Ki vagyok én?" (Hosszas szünet 22:47 -kor.) - úgy próbáljátok olvasni magatokat, mintha már egy megírt egyszerű mondat lennétek. Ám önmagatokat aközben írjátok, miközben élitek az életeteket. Az a mondat, amelyet felismertek, csak egy a lehetséges vá ltozatok közül. Ti — és — és senki más - választjátok meg, mely tapasztalat okat akarjátok átélni. Olyan spontán t eszitek ezt, ahogyan a szavakat kimondjátok. Természetesnek veszitek, hogy a megkezdett mondat be is fejeződik. Önmagatok kimondásának folyamatában vagytok. A beszéd, amely az életetek, úgy tűnik, magától történik, amíg nem vagytok tud atában, hogy ti tartjátok magatokat életben. A szívetek akkor is ver, ha nem ismeritek az anatómiát.

(Hosszas szünet 22:55 -kor.) Adj nekünk egy kis időt... Túlzottan szűken értelmezve olvassátok magatokat. A súlyos betegségekkel és a h alállal járó fájdalmak legnagyobb része azért jelentkezik, mivel nem hisztek saját folyamatos valóságotokban. Harcoltok a fájdalom ellen, mivel nem tanultátok meg átalakítani, vagy még inkább felhasználni azt. Nem bíztok a test természetes tudatosságában, így hát amikor közel a vég - és ez a fajta vég elkerülhetetlen -, nem bíztok azon jelzésekben, amelyeket a testetek küld nektek, hogy felszabadítson titeket. A fájdalom bizonyos fajtái automatikusan kilakoltatják a testből a t udatosságot. Az ilyen fájdalmat nem lehet szavakba foglalni, mi vel ez egyfajta keveréke a fájdalomnak és a gyönyörnek, egy kínzó szabadság, amely automatikusan a tudatosság szinte pezsdítő felszabadulását idézi elő. Az ilyen fájdalom nagyon rövid is. Jelenlegi rendszeretekben ált alában gyógyszerekhez fordultok, és ebben az esetben a fájdalom val amelyest csökken ugyan, de hosszabb lesz - mivel így nem indulnak be a természetes felszabadító folyamatok. Ha oldalirányban olvassátok Énjeiteket, bízni fogtok a testetekben és az azt kialakító együttműködő tudatosságokban. Közvetlen tudomás otok lesz a test gyógyító folyamatairól is. A halált nem megsemmisülé sként fogjátok félni, hanem érezni fogjátok, ahogyan tudatosságotok sz elíden megszabadítja magát az azt kegyesen megalapozó lények tudato sságától. Tartsatok rövid szünetet, aztán folytatjuk. (23:09. Seth azért tartott szünetet, mert megszólalt a telefon, amit e l felejtettünk kihúzni az ülés előtt. 23:23 -kor visszatért, kézbesített Jane nek és nekem egy -két oldalt, és az ülés végül 23 óra45 perckor ért véget.)


780. ÜLÉS, 1976. JÚNIUS 22., KEDD, 21:19 (Közvetlenül az ülés előtt Jane emlékeztetett, hogy Seth ma este elő szót fog írni a Paul Cézanne-ról szóló könyvhöz. Ez az érzés először a mai nap folyamán ébredt fel benne. — Nem Nem lesz ebből lázadás ? — nevetett Jane. — Bár Bár én is írtam elő szókat Seth könyveihez, úgyhogy miért ne írhatna ő is előszót az enyé mhez? — És Jane jelen És igen, a korábban említett Cézanne-könyv — lásd — lásd Jane könyvhöz írt előszavát - mára már önálló kötetté nőtte ki magát. Egy érdekes megjegyzés: az Elmirát közvetlenül körülvevő területet ma elöntötte a víz, bár a várost magát szinte egyáltalán nem érintette az áradás. Akárhogy is, Jane és én ez idő alatt biztonságban voltunk a mi kis hegyünkön, amely mindvégig tökéletesen szárazon maradt - emléke ztető az 1972 -es nagy áradással kapcsolatos élményeinkre, amelyeket A személyes valóság természetében írtam le. Ez után az esemény után úgy döntöttünk, hogy az áradás olyan valóság, amely nélkül nagyon jól e lvagyunk!)

Jó estét. ( —Jó —Jó estét, Seth.)

Diktálok. (Hosszas szünet.) A világ részei, mégis önmagatok vagy tok. Ez a kettősség nem zavar össze benneteket, és minden nehézség nélkül fenntartjátok saját egyéniségérzeteteket, még ha mindenütt egyéb egyéniségek vesznek is körül benneteket. Ezen analógiából kiindulva, pszichétek, lelketek részei vagytok, a b ban lakoztok, ugyanakkor könnyűszerrel fenntartjátok a saját egyén iségérzeteteket, még akkor is, ha ez a psziché a sajátotoknak tartott ide ntitáson kívül egyéb egyéniségeket is tartalmaz. Táplálé kot kaptok a világtól, és annak közegén keresztül fejlődtök. Hozzáadjátok a képesség eiteket és a tapasztalásaitokat, segítetek kialakítani a világ civilizációit és kultúráját. Bizonyos mértékben ugyanez a kapcsolat áll fent köztetek és a saját pszichétek között is. A kommunikáció hagyományos módszereinek segítségével azt is ké pesek vagytok megmondani, mi történik más országokban, akár anélkül is, hogy odautaznátok. A híradó tudósít benneteket a világ távoli része inek állapotáról.


Nos, léteznek folyamatosan futó belső „híradók" is - azonban ezekre nem vagytok tudatosan ráhangolódva. Ezek folyamatosan kapcsolatban tartanak benneteket pszichétek egyéb részeivel. Oly módon vagytok részei a világnak, hogy a legcsekélyebb tettetek is hozzájárul annak v alóságához. A lélegzetetek megváltoztatja az atmoszférát. Találkozás otok az emberekkel megváltoztatja életük szövedékét, és a velük kapcs olatba kerülők életét is. Könnyen megfigyelhetitek, hogyan alakítják ki a testet annak sejtjei azaz legalább a sejtek tevékenységének együttműködő természetét ért itek. Ha egy sejt megváltozik, az azonnal változásokat eredményez a többi sejtben is, és ennek következtében testetek eltérő módon fog v iselkedni. Ennél valamivel nehezebb megértenetek, hogyan egyesülnek a cselekedeteitek és mások cselekedetei, hogy világméretű eseményeket idézzenek elő. Egyrészről olvasóim mindegyike pusztán egyetlen egyén, aki egy adott „időben" él ezen a bolygón. Talán úgy tűnik, az egyén kevés hatalommal bír. Másrészt viszont minden életben lévő egyénre szükség van. Joggal mondhatjuk, hogy a világ minden egyes emberrel elkezdődik és véget is ér. Azaz minden egyes tettetek annyira fontos - mivel hozzájárul az általatok nem ismert emberek tapasztalás aihoz -, hogy minden egyes ember a világ középpontjának tekinthető. Például az egész világ másmilyen lenne, ha nem tettétek volna meg azokat a dolgokat, amelyeket ma megtettetek.

Tetteitek általatok fel nem fogott módon gyűrűznek tova, köl csönhatásba lépve mások tapasztalásaival, így alakítva ki a világméretű eseményeket. A leghíresebb és a legismeretlenebb ember ilyen szöv edéken át kapcsolódik össze, és egy látszólag kicsiny és jelentéktelen cselekedet végül megváltoztathatja a történelmet, ame lyet mindannyian érzékeltek. (21:41) A gyermekek

gyakran úgy érzik, hogy a világ és az idő a születésükkel kezdődött. Pusztán elfogadják, hogy a világnak van múltja. Bizonyos, nagyon fontos szempontból ez teljesen jogos érzés, mivel mindenki csakis a saját nézőpontjából képes megtapasztalni a világot, és csakis a saját egyéni cselekedetein keresztül képes hatni rá. Ezek az egyéni tettek tömegesen nyilvánvalóan világméretű eseményeket ere dményeznek. Metafizikai értelemben hasonlóképpen létezik saját lényetek a psz ichétekben, a lelketekben. Az identitások nyilvánvalóan elsős orban lelki, nem pedig fizikai dolgok. A fizikai tárgyak nem képesek áthatolni eg ymáson: egy asztal például nem képes áthatolni egy széken. A mentális


események másképp működnek. Képesek keveredni és egymásba o lvadni, áthatolni egymáson, miközben továbbra is megtartják saját fók uszukat. Képesek úgy hatni egymásra a pszichikus szinteken, akárcsak az események a fizikai szinteken, de a fizikai korlátozások nélkül. Bár pszichétek részei vagytok, egyéniségetek mégis sértetlen marad. Nem merül el és nem oldó dik fel egy na gyobb Énben. Magán hordozza saját teljességének bélyegét - egy isteni jelet. Saját fókuszát követi, és önmagaként ismeri magát, még ha önmagaként való létezése egy másik „identitás" részét képezi is. Sőt, mi több, semmi sem akadályozza meg, hogy felfedezze ezt a nagyobb identitást, vagy hogy úgymond belehatoljon abba. Ha ez megtö rténik, mind a két identitás megváltozik. Átfogóbb értelemben a psziché vagy a lélek sehol sem létezik befejezett termékként vagy entitásként, hanem mindig valamivé válik, és ez a fejlődés minden egyes részére vonatkozik.

Saját fizikai helyzetetek és létezésetek pontosan a pszichétek va lóságának részein, a lelketek létezésén múlik, olyan részeitektől függ, amelyekről általában nincsen tudomásotok. Mindazonáltal ezek a részek a ti létezésetektől is függnek. (Hosszas szünet 22:01-kor.) A lélegzéseteket, a mozgásotokat magától értetődő dolognak veszitek, bár ezek öntudatlanul végzett te vékenységek. Ám bizonyos értelemben „valamikor" meg kellett ta nulnotok, hogyan tegyétek meg ezeket a dolgokat, amelyekkel ma már nem álltok tudatos kapcsolatban. A valóságnak megint csak másik szint jein jein azok a tevékenységek, amelyeket ma tudatosan a sajátotoknak tartotok - ugyanabban az értelemben, és más szemszögből -, öntuda tlanná válnak, olyan pszichikus történelmet nyújtva ezáltal számotokra, amelyből más identitások fejlődhetnek ki, mint ahogy úgy tűnik, hogy a ti identitásotok az öntudatlan testi tevékenységekből jött létre. Tartsatok

szünetet.

(22:05. — — Ez egy nehéz anyag - mondta Jane annak ellenére, hogy remekül közvetített. — — Egyike azon dolgoknak, amelyek úgy bogozódnak ki, ahogy az ember egyre előrébb halad velük. Nagyon nehéz sz avakba foglalni... — Az Az ülés 22:25-kor fol ytatódott, ytatódott, hasonló stílusban.)

Bizonyos, pontosan meghatározott értelemben egy személy létezése más, valaha élt vagy majd a jövőben létező személyek létezését vonja maga után. Tehát a ti létezésetek benne foglaltatott mások létezésében, és mások létezése benne foglaltatik a tiétekben.


Mint már mondtam, a nyelv értelme leginkább a hangok közötti szünetekből és megtorpanásokból származik. Nyilvánvalóan a nem használt hangokból is, így hát bármelyik nyelv magában foglalja az összes többi létezését. Ennyiben az összes nyelv ott rejtőzik bármely adott, b eszélt nyelv csendjében. Ugyanez érvényes az írott nyelvekre is. Az írott karakterek az elrendezésük miatt értelmesek, és pontosan azért, mert ezeket választottátok ki más, meg nem jelenő ka rakterek helyett. Hasonló módon a koncentrált létezésetek is mindazon létezésetektől függ, amelyek nem ti vagytok. A részeik vagytok. Az ő létezésüket l ovagoljátok meg, habár ti elsősorban önmagatok vagytok és nem mások. Mindamellett ugyanez igaz az összes többi emberre is. Mindegyikük egy elsődleges fókusszá vagy identitássá válik, amelyben a többiek mind benne foglaltatnak. Hétköznapi értelemben nem ti „készítitek el magatokat". Olyanok vagytok, akár egy élő nyelv, amelyet nem a me galkotója beszél - a nyelv már eleve rendelkezésetekre állt. Ez a nyelv ebben az esetben az a molekuláris nyelv, amely fizikai lényeteket beszéli el. A nyelv vagy akár a Földnek a testeteket kialakító alkotóelemei már léteztek, amikor megszülettetek, akárcsak adott nyelvetek ábécéje, amely már készen állt arra, hogy használjátok. Tehát a saját pszichikai életetekben benne foglaltatik egy forrás, egy élet, amelyből a fizikai élet kiemelkedik, gondolatjel - a benne foglaltatott, el nem mondott, nem anyagiasult, ki nem mon dott életerő, amely a fizikai, testi, molekuláris „ábécé" összetevőit biztosítja. Ennélfogva f izikai életetekben benne foglaltatik egy nem -fizikai élet is. Olyannyira magától értetődőnek veszitek ezt az adott „nyelvet", és olyannyira könnyedén használjátok azt, hogy egyetlen g ondolatot sem szenteltek annak a ténynek, hogy az más nyelveket is magában foglal, vagy hogy a ki nem mondott belső feltételezések miatt kap értelmet, illetve azon szünetek miatt, amelyekben egyetlen hang sem hangzik el. Hasonló módon élitek az életeteke t is. Rengeteg nyelv létezik, bár a legtöbb ember csak egyet, ke ttőt, legfeljebb hármat beszél. A nyelveknek léteznek különböző tájszólásai is, amelyek mindegyike némileg különbözik a többitől, mégis t ovábbra is megtartja az adott nyelv egységét. Bizonyos mértékben kép esek vagytok megtanulni, hogyan fejezzétek ki magatokat úgymond tá jszólással - mondd, hogy mosolyogtam - , amikor is, miközben továbbra is önmagatok maradtok, lehetővé teszitek, hogy felvegyétek egy másik „nyelv" bizonyos jellemzőit. (22:49)


Olvashatjátok másképp a világot, miközben továbbra is megtartjátok az egyéniségeteket, vagy elutazhattok egy másik országba, ahol a ti anyanyelveteket beszélik, de másféle akcentussal. Bizonyos mértékben minden egyes alkalommal ezt teszitek, amikor olyan adások ra ra hangolódtok rá, amelyekre általában nem fordítotok figyelmet. A hírek valamelyest idegenek, de továbbra is az általatok ismert nye lven hangzanak el. Így a valóság egyfajta fordítását kapjátok. A pszichének, amely folyamatosan a valamivé válás állapotában van, nyilvánvalóan nincsenek konkrét határai. Ismétlem, az egyén létezése magában foglalja az összes többi ember létezését, és így bármely adott psziché is azon más pszichék létezése miatt kerül előtérbe, amelyek a valóságból áradnak. A tévécsatornák ugyanilyen módon léteznek, mivel - elméletileg - ha az egyiket nem lehetne behangolni, akkor egyetlen másikat sem. Ez a belső kommunikáció aztán minden irányba kiterjed. Min den identitás örökérvényű a psziché nagyobb valóságában. Tehát egy biz onyos szinten (aláhúzva) bármely személy, aki kapcsolatba lép a saját pszichéjével, elméletileg képes kapcsolatba lépni az összes többi psz ichével is. Az élet magában foglalja a halált, és a halál magában foglalja az életet — a — a ti világotok fogalmai szerint. Ebben az értelemben az élet egy kimondott alkotóelem, a halál pedig egy kimondatlan, de „alul" mégis jelenlévő alkotóelem, amelyen az életetek alapul. Mindkettő eg yformán jelen van. Hogy tudatosan az általában rendelkezésre állótól eltérő informá cióhoz jussatok, figyelmet kell szentelnetek a szüneteknek, a nyelv ben benne foglalt alkotóelemeknek, bármilyen érzett vagy érzékelt minőségnek, amelyen a fel - és megismerhető világ nyugszik. Ezen információk mind elérhetők számotokra, de továbbra is a saját fó kuszotokon vagy identitásotokon keresztül kell érzékelnetek őket. Említettem már, hogy az összes esemény egyszerre történik - bár nehéz megérteni ezt az állítást. Minden identitás is egyszerre léte zik. Minden esemény megváltoztatja az összes többit. A jelenlegi események megváltoztatják a múltbelieket. Bármely tetszőleges esemény magában foglalja azon lehetséges események létezését, amelyek nem „történnek meg", nem „mondatnak ki". A pszichikai világ eseményei ennélfogva a magukban foglalt lehetséges esemé nyek létezésén alapulnak. A külö n böző nyelvek a maguk sajátos módján használják a hangokat, a saját ritmusukban; az egyik kihang súlyozza azt, amit a másik figyelmen kívül hagy. Ennélfogva az egyéb lehetséges valóságok kihangsúlyozzák


azokat az eseményeket, a melyek a ti valóságotokban pusztán benne fo glaltatnak (mintegy szünetekként), így hát ezekben a lehetséges valóságokban a ti fizikai ese ményeitek válnak azokká a bennfoglalt lehetséges eseményekké, amelyeken ezek a másik valóságok alapulnak. Tartsatok szünetet. (23:13-tól 23:23-ig szünet.)

Tehát: diktálok - most Ruburt könyvének előszavát. (Ekkor Seth a saját könyvéről egy másik témára — a Paul Cézanne vi lágképére váltott - könnyed és magától értetődő lendülettel. Ez volt az első olyan ülés, amely során két könyvvel kapcsolatban is közvetített anyagot. Mindamellett aznap este nem fejezte be a Cézanne -anyaggal kapcsolatos munkáját. Az ülés 23 óra 41 perckor ért véget.)

781. ÜLÉS, 1976. JÚNIUS 28., HÉTFŐ, 21:15 (Seth az ülés első részében folytatta Jane Cézanne-könyv éhez írt elő szavának diktálását — és — és most be is fejezte azt. Aztán 22:01 -kor:) Tehát: diktálom a könyvet - a sajátomat . Bizonyos értelemben a saját egyéni módotokon használjátok az at omok és molekulák nyelvét. Megjelölitek az univerzumot. Me gjelölitek, „megbélyegzitek" azt a saját egyéniségetekkel. Attól kezdve (záróje l ben: ebben az értelemben) az mindig a ti Énetekkel fog azonosítani benneteket, nem pedig valaki mással. Tehát ismerni fog titeket. Átfogóbb értelemben, mialatt ti a saját nyelveteket beszélitek, az un iverzum szintén beszéli a „ti" nyelveteket, mivel folyamatosan lefordítja magát a ti érzékelésetekre. Ne feledjétek, már említet tem, hogy ugyanúgy lakoztok a pszichétekben, ahogyan fizikailag a világban lakoztok. A világnak renget eg nyelve van. Fizikailag olyanok vagytok, mint egy saját nyelvvel rendelkező adott ország a pszichéteken belül. Az e mberek mindig az eredeti nyelveket keresik, vagy egy adott nyelvet,

amelyből az összes többi származik. Bizonyos értelemben a latin egy ilyen eredeti nyelv. Hasonlóképpen keresik az emberek az iste neket vagy Istent, akitől az összes psziché ered. Ez esetben a belső forrást k eresitek, a kimondatlan, láthatatlan „szünetet", a belső szer kezetet, amely a kifejezés eszközét biztosítja a nyelv vagy az Én számára. A nyelvek


végül archaikussá válnak. Az egyik nyelvben bizo nyos szavak teljesen feledésbe merülnek, azonban megváltozott formában felbukkannak egy másikban. Mindazonáltal a Föld összes nyelve egységes, azok miatt a jellegzetes szünetek és megtorpanások miatt, amelyeket a különböző hangok meglovagolnak.

Még a nyelvek közötti szünetek nyilvánvaló megváltozásai is csak egy magukban foglalt, ki nem mondott belső ritmus miatt válnak érte lmessé. A történelmi istenek egyaránt archaikussá válnak. A köztük lévő különbségek gyakran nyilvánvalók. Amikor egy nyelvet tanultok, úgy tűnik, hatalmas rejtéllyel van dolgotok. Amikor a psziché természetéről tanultok, akkor az ismeretlen még nagyobb aurájával kerültök kapcs olatba. A psziché ismeretlen részeit és szélesebb és nagyobb látókörét következésképpen gyakran a psziché forrásául szolgáló isteneknek vagy nagyobb pszichéknek érzékeli tek - mint ahogy például a latin a román nyelvek forrása. Adj nekünk egy kis időt... A hétköznapi nyelvet használ va beszéltek az embertársaitokkal. Ezen a nyelven írtok történeteket és közleményeket. Rengeteg könyv születik, hogy elolvassák őket, azo n ban hangosan soha nem hangzanak el. Tehát a kommunikáció nagymé rtékben kitágul az írott nyelv által. Azonban a köz vetlen kapcsolatok során nem csak mások beszélt nyelvével, de a beszélő személyével is t alálkoztok. A beszélt nyelv mosolyokkal, komor tekintetekkel és geszt usokkal gazdagodik, és ezek mind hozzáadódnak a jelentéshez. (22:40)

Amikor egy könyvet olvastok, gyakran csendben formáljátok aj kaitokkal a szavakat, mintegy megerősítve azok jelképes tartalmát egy emocionálisabb közvetlenséggel. Mindazonáltal a psziché nyel ve sokkal gazdagabb és változatosabb. „Szavai" élőn törnek elő. „Igéi" valóban mozognak, és nem egyszerűen csak kifejezik vagy képviselik a mozgást (nyomatékosan). E nyelv „főnevei" az általuk jelzett dolgokká válnak. Ragozásai töb bdimenziósak. Igéi és főnevei felcserélhetővé válhatnak. Bizonyos módon (aláhúzva) a psziché saját maga nyelve. „Bármely adott időben" az összes ideje jelen idő. Másképp fogalmazva, számtalan ideje van, és mindegyik a jelenben létezik - számtalan jelen ideje van. Egyetlen „sz ava" sem hal ki, nem válik archaikussá. Tehát ps zichikailag mondhatjuk is, és nem is, hogy létezik egy forrás. Maga a tény, hogy azt kérditek: „Létezik egy Isten vagy Forrás?", azt mutatja, hogy félreértitek a dolgot. Hasonlóképpen, amikor ezt a kérdést teszitek fel: „Létezik -e eredeti nyelv?", nyilvánvaló, hogy nem értitek meg, mi is maga a nyelv. Ha


megértenétek,

tudnátok, hogy a nyelv a benne foglalt többi nyelvtől függ; és hogy ezek mind önmaguk, mégis elválaszt hatatlanok, oly szoros kapcsolatban állnak egymással, hogy lehetetlen elkülöníteni őket, még akkor is, ha esetleg csak egyetlen nyelvre összpontosítotok. Így hát a psziché és annak forrása, vagy az egyén és Isten olyany nyira elválaszthatatlanok és szorosan összefüggők, hogy minden ar ra irányuló kísérlet, hogy megtaláljátok az egyiket a másiktól elkülönítve, automatikusan összekuszálja a kérdést. Tartsatok szünetet.

nagyon határozottan közvetítette az anyagot. A szünet alatt rájött, hogy Seth két részben fogja közölni a Cézanne -anyagot — — az egyik rész a világképekkel foglalkozik, a másik inkább Cézanne -nal és a világképekkel. — Úgyhogy most melyik legyen a könyv előszava? — kérdezte. — kérdezte. Az ülés 23:25 -korfolytatódott.) (23:01. Jane

A fizikai világ magában foglalja egy isten létezését. Isten létezé se szintén magában foglalja a fizikai világ létezését. Ez az állítás magában foglalja a ki nem mondott állításokat, és ennek a fordítottja is igaz. Tehát ha megtagadjátok az egyén jelentőségét és érvényességét, azzal Isten jelentőségét és érvényességét is megtagadjátok, mivel ők egymásban léteznek, nem különíthetők el. A valóság egyik végéről ti kiáltotok: „hol van Isten?" és a másik végéről érkezik a válasz: „én Én vagyok", nagybetűvel. A valóság másik végéről Isten kiált: „ki vagyok én?", és bennetek leli fel önmagát. Tehát a forrás részei vagytok, akárcsak minden más, megnyilvánult dolog. Mivel Isten létezik, ti is léteztek. Mivel ti léteztek, Isten is létezik. Egy tudatos szinten természetesen egyáltalán nem vagytok mind az, ami Isten, mivel Isten az Énetek ki nem mondott, meg nem nyilvánult része. Lényetek ezen a ki nem mondott valóságon alapul, ahogy az ábécé betűi is a létezésükben benne foglalt belső szerkezeten nyugszanak. Ebből a szempontból saját ki nem mondott részeitek „visszanyúlnak az Istennek nevezett Forráshoz", mint ahogy a különböző nyelveket is vissza lehet követni a forrásukhoz. Az eredeti nyelveket az ősi istene khez lehet hasonlítani. Minden élő ember része az élő Istennek, életükben a természet pompás, bőkezű ereje támogatja őket, és ez az erő nem más, mint a Föld és a mindenség alkotóelmeire lefordított Isten. Vége a diktálásnak. Adj nekünk egy percet...


(23:40. Seth kézbesített még némi anyagot Jane -nek és nekem, aztán 24 óra 9 perckor véget vetett az ülésnek.) 782. ÜLÉS, 1976. JÚLIUS 5., HÉTFŐ, 21:56 Tehát: diktálok. Mindennapi nyelvetek az elkülönítéssel, a megosztással és a meg különböztetéssel dolgozik. Bizonyos mértékben rendszerbe szerve zi az érzéseiteket és az érzelmeiteket. Ám a psziché nyelvének jóval több je lkép áll rendelkezésére, és ezeket jóval többféleképpen lehet kombinálni, mint az ábécé betűit. A mindennapi

nyelvben a tárgyaknak konkrét neveik vannak. A n evek nyilvánvalóan nem maguk a tárgyak, hanem azok jelképei. Min dazonáltal még ezek a szimbólumok is elválasztanak benneteket mint érzékelőket a világ többi, tárgyiasult részeitől. Például ti maga tok sokkal többet érthettek meg a psziché természetéről, mint ahogy azt hinnétek. Ám ahhoz, hogy ezt megtegyétek, legalább időlegesen el kell sz akadnotok a mindennapi nyelvtől, és figyelmet kell fordítanotok a saját érzéseitekre és képzeletetekre. A nyelvet ek azt mondja nektek, hogy bizonyos dolgok igazak, tények, mások pedig nem azok. Legelevenebb és legmegkapóbb érzéseitek közül sok nem felel meg nyelvetek ténye inek, ezért figyelmen kívül hagyjátok őket. Azonban ezek az érzelmi élmények gyakran a psziché nyelvét fe jezik ki. Ez nem a rajtatok túlmutató psziché megértése: általában arról van szó, hogy az egyik legbonyolultabb módon próbáljátok meg megérteni, illetve megtapasztalni azt - a mindennapi nyelve tek segítségével. A képzelet a psziché nyelvéhez tartozik. Ezen okból kifolyólag gya kran olyan tapasztalatokkal lát el benneteket, amelyek összeütközésbe kerülnek a mindennapi nyelv alapvető feltételeivel. Tehát a képzeletet sokszor gyanúsnak tartjátok. Esetleg ott álltok egyedül a házatok ajtajában vagy egy mezőn -vagy akár egy nagyváros egyik utcáján, rengeteg emberrel körülvé ve -, felnéztek az égre, és hirtelen lenyűgöznek titeket az odafent száguldó h atalmas felhők, és úgy érzitek, ti is a részeik vagytok. Talán átmenetileg emésztő vágyat éltek meg, vagy azt érzitek, a saját érzéseitek egyszer i ben ugyanezzel a megindító magasztossággal telnek meg, így arra a pi llanatra egynek érzitek magatokat az éggel. (Rövid szünet 22:12-kor.) A világi nyelvek azt mondják nektek, amint azt a mintáitoknak megfelelően gondoljátok, hogy elszalad veletek a


képzeletetek, mivel nyilvánvalóan nem vagytok azonosak az éggel vagy (derűsen) ahogy azt barátunk, Mr. Spock mondaná: „Ez nem log ikus". Az érzés gyorsan elhalványul, miután elbódított titeket. Lehet, hogy spirituálisán felfrissültök, de általában szerintetek ez az érzés eg yáltalán nem legitim valóság, vagy a pszichétek létezésének megnyilvánulása. Mindazonáltal az érzelmek és a képzeletetek szorosabb kapcso latot alakítanak ki köztetek és saját valóságotok egyéb részei között. Ezenkívül felszabadítják az intellektusotokat, így annak erejét nem azon f ogalmak és elképzelések határozzák meg, amelyeket igaznak tanultatok meg elfogadni. Ezek a fogalmak pusztán viszonylagosan igazak - gyakorlatilag igazak. Például a számotokra ismerős fizikai törvények a ti valóságotokban működnek. Viszonylagos értelemben véve igazak. E b ben az értelemben az imént említett élethelyzetben ti fizikailag tárgyi asult személyek vagytok, akik a tárgyiasított égboltra merednek. Ennyi és ennyi kilót nyomtok, ilyen és ilyen szögben hajtjátok hátra a fejet eket, hogy a felhőkre pillantsatok, és fizikai értelemben kategorizálni lehet benneteket.

Ebből a szempontból a felhőket meg lehet mérni fizikailag, és meg lehet mondani, milyen magasan vannak felettetek - azt mondhatjuk,

hogy készek egy bizonyos mennyiségű csapadékot alázúdítani, és így tovább. Tehát fizikai értelemben nyilvánvalóan különállók vagytok a felhőktől, és így ebben az értelemben a velük való egység pillanatnyi érzete hazugságnak tűnik - vagy legalábbis nem tényszerű dolog, pus ztán „a képzeletetek szüleménye". Azonban egy ilyen esemény valójában a psziché tudásának köz vetlen megtapasztalása. A psziché érzékeli a természettel való telje sen jogos azonosulást, gyakorolja elevenségét, és érzi saját érzelmi erejének növekedését. Egy ilyen esetben az érzelmeitek pillanatnyilag felnagyító dnak - úgymond nagyobb erőre emelkednek. Számtalan ilyen példát s orolhatnék fel, mivel a psziché minden nap bizonyítékát adja saját n agyobb lényének - olyan bizonyítékát, amely felett megtanultatok átsi klani, vagy amelyet megtanultatok elutasítani, mivel nem tényszerű. A képzelet nem valódi: erre már gyermekkorotokban megtaní tottak benneteket. Azonban segítségével kapcsolatba léphettek egy másfajta igazsággal, egy másfajta rendszerrel, amelyben az élményeket valósnak érzékelhetitek. A psziché nagyobb igazságai ebben a dimenzióban léteznek.


Kiválaszthatsz fizikai tényeket ebből a dimenzióból. A gon dolatok valódiak. Természetesen csak néhány gondolat válik fizikai cs elekedetté. Azonban ez utóbbi állítás eltorzított értelmezéseinek ellenére továbbra is nyilvánvalóan különbség van mondjuk a házasságtörés go ndolata és annak fizikai megnyilvánulása között. (22:32)

Nem kezelhetitek ennyire szó szerint a gondolatokat és a képze letet, és nem szabad megpróbálnotok nagymértékben „ellenőrizni" sem a gondolataitokat, mintha azok valamilyen állatfajok lennének, amelye knek meg akarjátok őrizni a „fajtatisztaságát". A gondolatai tok valóban alakítják a valóságotokat. Azonban ha nem féltek tőlük, megteremtik saját egyensúlyukat. A psziché egy, az általatok általában érzékelt valóságtól olyannyira különböző valóságban lakozik, hogy ott a ti fogalmaitok szerint értelmezett jó értelmezett jó és gonosz gyakorlati értelemben és viszon ylagosan ugyanolyan igaz, mint az érzékelő és az érzékelt tárgy közötti különbség. Tartsatok szünetet. (22:42. — Nem Nem feltétlenül érzem azt, hogy együtt lennék vele ma éjjel — mondta Jane, annak ellenére, hogy az ülés meglehetősen jól haladt, és az anyag is jó is jó volt. 23:05 -kor folytattuk.)

Azt tanították nektek, hogy az álmok képzeletbeli események. Átfogóbb értelemben haszontalan dolog feltenni azt a kérdést, hogy az álmok valóságosak -e vagy sem, mivel egyszerűen léteznek. Ám v alóban igaznak tartotok egy álmot, ha az abban látott események később bekövetkeznek. A psziché életében egy álom nem „igaz" vagy „hamis" attól függően, hogy annak eseményei bekövetkeznek -e az ébrenléti életben. Az álo mesemények másféle kontextusban zajlanak - olyan kontextusban, amelyet a képzelet szüleményének nevezhetnétek. Itt érvényes valóságot tapasztaltok meg: olyan valóságot, amelyben nagyobb szabadságot kap a psziché saját nyelve. Néhányan esetleg megpróbáltok emlékezni az álmaitokra, de egyikőtöknek sem kell úgy viszonyulnotok az álombéli valósághoz, ahogy a fizikai élethez. Azonban az álmodás során bizonyos mértékben fizikai eseménye ket hoztok létre. Tehát ébrenléti életetek kötöttségeitől mentesen feldolgo zzátok az élményeiteket, saját szándékaitokhoz és céljaitokhoz mé rve azokat, olyan ismeretekhez viszonyítva őket, amelyek túl hatalmasak


ahhoz, hogy tudatosan birtokukban legyetek. Álmai tokban leggyakrab ban nem egyszerűen csak gondoltok egy helyzetre. Képzeletben a rész eivé is váltok annak. Ez a helyzet a fizikai té nyeket kivéve minden teki ntetben valóságos. Amikor valamilyen ténnyel találkoztok, egyfajta kreatív folyamat utolsó fázisával van dolgotok. Ezen tények életre hívásáért a psziché a felelős. Ebben a valóságban minden úgynevezett tény egyszerre igaz és hamis. Az álmok, amelyekre emlékeztek, már a mélyebb tapasztalások lefordított változatai. Az álmok összekötik a psziché és álmodó Énetek érzékelését. Egyfa jta színdarabokként szolgálnak, amelyek a psziché egyik szintjéről a másikra továbbítják a tapasztalásokat. Az alvás bizonyos fázisainak során tapasztalásotok olyan hatalmas területekre terjed ki, hogy azt az álmo knak kell tolmácsolniuk számotokra. Az álmodáshoz szükséges erő ebből a forrásból ered. Az álmodás nem passzív tevékenység. A különféle tudatosságok különleges és je llegzetes keverékét igényli, valamint azt, hogy olyan jelképekké és kódokká alakítsátok át a „nem fizikai érzékelést", amelyeket képesek vagytok érzékszervileg felfogni, bár nem oly közvetlen mó don tapasztaljátok meg őket, mint az ébrenléti élményeket. Az álmodást magától értetődő dolognak tartjátok, habár az valójában az általatok tudatos életnek nevezett roppant szubjektív tapasztalásért felelős, jellegzetes képesség eredményeképpen jön létre. Az álmodás nélkül nem volna lehetséges a hagyományos tudatosság. Ismétlem: egy beszélt nyelv az összes lehetséges beszélt nyelvtől függ, és így hangjai a köztük lévő csendek és szünetek miatt válnak szembetűnővé, és rendeződnek el; ugyanígy az ébrenléti tudatossá gotok is az általatok alvó vagy álmodó tudatosságnak tartott dologtól függ. Ez a tudatosság valahogy hasonló módon válik szembetűnővé, önmaga egyéb lehetséges változatait lovagolva meg; a ti fogal maitok szerint pusztán az éberségében lévő szünetekre éberként. Az álmodás képessége eleve feltételezi ezen nem fizikai tényként meghatározott tapasztalás létezését. Olyan, sokkal nagyobb szabadságot feltételez, amelyben az érzékelés nem a tértől és az időtől függ, egy olyan valóságot, amelyben a tárgyak egyforma könnyed séggel tűnnek fel és foszlanak semmivé, egy szubjektív szerkezetet, amelyben az egyén szabadon, a legközvetlenebb módon fejezi ki aka ratát a hagyományos értelemben vett fizikai érintkezés nélkül. (23:33)


Ez a valóság jeleníti meg az eredeteteket, és ez az a természetes kö rnyezet, amelyben a psziché lakozik. Hiedelmeitek, kulturális hát teretek és bizonyos mértékben még a nyelveitek is korlátoznak benneteket, így ez az álomdimenzió valótlannak tűnik számotokra. Még ha a legelev enebb álombeli kalandokon kapjátok is magatokat, vagy azon, hogy á lmodás során elhagyjátok a testeteket, továbbra sem tulajdonítotok olyan érvényességet ezeknek a tapasztalásoknak, mint ébrenléti élményeite knek.

Tartsatok szünetet. (23:42-től 23:55-ig szünet.)

Szubjektív értelemben véve mindenütt körülvesz benneteket saját n agyobb valóságotok, azonban nem a megfelelő helyeket veszi tek szemügyre. Azt tanították nektek, hogy ne bízzatok az érzéseitekben, az á lmaitokban és a képzeletetekben, pontosan azért, mivel azok gyakran nem felelnek meg a tények elfogadott valóságának. Azonban ezek a dolgok tényeket teremtenek. Ez a legkevésbé sem jelenti azt, hogy l enézném az intellektust. Ám arról van szó, hogy a tények világa egye duralkodóvá lett, ez rendelkezik a legnagyobb hatalommal. Az értelem megtagadta szárnyait. Tevékenységi köre korlátozott, mivel kizárólag tényekkel látjátok el. Biológiailag tökéletesen képesek vagytok arra, hogy ugyanúgy keze l jétek az álombéli és az ébrenléti valóságot, és hogy sokkal hatékonyabb szintézisüket hozzátok létre. Összes kreatív sugallatotok és impulzus otok ebből a dimenzióból ered - pontosan azok az impulzusok, amelyeknek legnagyobb városaitokat, a technológiátokat és a kulturálisan sze rvezett világotokat összetartó fizikai kötőanyagot köszönhetitek. A kreatív impulzusok a nyelveitek mögött léteznek, mégis gyak ran arra használjátok ezen nyelveket, hogy elnémítsátok a belső kommun ikációt, ahelyett hogy felszabadítanátok azt. A tudatosság nak mindig is voltak történelmileg nem nyilvánvaló ritmusai. Bizo nyos korokban néhány viselkedés elsősorban az éber állapot során nyilvánult meg, más korokban pedig az álomállapot során. A hangsúly sosem állandó, mi ndig változik. Tehát némely korokban a hagyományos viselkedés „álo mszerűbb" volt, miközben a specifikusabb fejlődések az álomállapot s orán mentek végbe, amely az adott korban a tisztább vagy sajátosabb volt a két állapot közül. Másként fogalmazva, az emberek lefeküdtek aludni, hogy elvégezzék a feladatukat, és az álmok birodalmát sokkal valóság osabbnak tartották az ébrenléti valóságnál. Most ennek az ellenkezője igaz.


Vége az ülésnek. Minden jót kívánok nektek, és izgalmas tapasz talásokat a ma esti álmaitokban, miután már elmondtam nektek, hogyan álmodjatok (derűsen). álmodjatok (derűsen). ( — — Rendben. Rendben. Köszönjük Seth, jó éjszakát.

24 óra 9 pe rc.)

8. Álmok, kreativitás, nyelvek és „kordellák" 783. ÜLÉS, 1976. JÚLIUS 12., HÉTFŐ, 21:25 Tehát: diktálok. ( — — Rendben.) A következő fejezet, ha jól számolom, a nyolcadik: „Álmok, kre ativitás, nyelvek és »kordellák«". A kordellákat idézőjelbe teheted. Bár talán nem vagytok tudatában, szubjektív életeteket valójában kö rkörös módon élitek. Tegyük fel, hogy a jelenlegi pillanat olyan, mint egy kerék, és összpontosításotok a kerékagy. Hogy fenntartsa azt, amire ti az idő mozgásaként gondoltok, a kerékagy küllőkkel kapcsolódik a külső körhöz. Ha nem így lenne, a kerékagy önmagában sehová sem jutna el, és „pillanataitok" egyetlen döcögős méter megtételéhez sem lennének elegendők. Mindazonáltal az időben folytatott utazásotok zökkenőmentes nek tűnik, kettőspont: a kerék mindig tovább forog. Ugyanígy ké pes arra is, hogy hátrafelé guruljon, de a ti szándékaitok előre irányulnak, és a há trafelé haladás a célotoktól való eltérésnek tűnik számotokra. Az előrehaladó mozgás eljuttat benneteket a múltból - ahonnan látszólag jöttök - a jövőbe. Ennélfogva úgy tűnik, egyenes irányt terveztek magatoknak, keresztül az időn, soha nem ismerve fel, hogy példánkban a kerék körkörös mozgása teszi lehetővé szá motokra ezt a folyamatos, előre irányuló mozgást. Következéskép pen a jelen kerékagyát a „kü llők" tartják össze. Ennek semmi köze sincsen az okról és okozatról a lkotott elképzeléseitekhez. Ezek a küllők saját pszichétek körkörös mo zgására utalnak, miközben az látszólag előrehalad az időben. Tapasztalásotok minden egyes je len pillanata épp annyira függ a jövőtől, mint a múlttól, a halálotoktól éppúgy, mint a születésetektől. Születésetek és


halálotok úgymond be van építve ebbe a szerkezetbe, és mindkettő m agában foglalja a másikat. Nem halhatnátok meg, ha nem olyan teremtmények lennétek, akikre alapvetően jellemző a születés, és ez esetben nem létezné nek a ti fogalmaitok szerint vett jelen pillanataitok sem. A testetek tudatában van h alála tényének a születésekor, és születése tényének a halálakor, mivel összes lehetséges tette ezen két esemény között zajlik le. Következé sképpen a halál éppannyira kreatív, mint a születés, és éppannyira szü kséges a ti fogalmaitok szerint értelmezett tettek és tudatosság szempon t jából. (Szünet 21:40 -kor.) Azonban a dolog nem ilyen egyszerű, mivel f oolyamatosan számtalan kis születés és halál közepette éltek, és a test, i lletve a psziché mindezeket feljegyzi. Tudatosan általában nem tudtok róluk. A hagyományos meghatározás szerinti logikus gondolkodás okokkal és okozatokkal foglalkozik, és szerkezetének egyenes időrendre van szüksége. Lépésről lépésre halad. Bele van szőve a nyelvetekbe. A logikus gondolkodásnak és a nyelvnek megfelelően azt mondhatjátok: „elmegyek ma egy partira, mivel a múlt héten meghívtak, és azt mon dtam, ott leszek". Ennek van értelme. Ezt viszont nem mondhatjátok: „elmegyek ma egy partira, mert találkozni fogok ott valakivel, aki öt év múlva fontos szerepet fog játszani az életemben". Ennek a logikus go ndolkodás és a nyelv szempontjából nincs értelme, mivel ez utóbbi példa esetén az ok és az okozat egyidejűleg létezne - vagy, ami még rosszabb, az okozat megelőzné az okot. Mindazonáltal az összes, a megszokottól eltérő tudatossági szin ten nagyon hatékonyan foglalkoztok a lehetőségekkel. A sejtek azáltal őrzik ömeg integritásukat, hogy egyetlen lehetőséget választa nak ki a sok k özül. Következésképpen a jelenlegi kerékagy nem más, mint egy gyako rlati értelemben véve érvényes, szembetűnő jelen. Az ok és okozat, ahogy ti értelmezitek őket, csak a példánkban szereplő kerék relatív mozgása miatt jelentkezik. Amikor tekinteteteket az idő útjára szegezitek, elfeledkeztek lé nyetek körkörös mozgásáról. Azonban alvás vagy álmodás közben az ok és okozat világa eltűnik, ezért látszik minden zavarosnak és kaotikusnak. A megszokott nappali képek összekeverednek és összekapcsolódnak, így a napvilágnál látottól teljesen eltérő elrendeződések alakulnak ki. Úgy tűnik, az álomban többé nem érvényesek a lényeteket és a tárgy akat uraló, ismert szabályok. A múlt, a jelen és a jövő látszólag bizarr szövetségben olvad össze, amelyben, ha ébren lennétek, elveszítenétek


minden mentális alapotokat. A psziché bizonyos mértékben tudatja veletek saját körkörös természetét. Amikor az álmokra gondoltok, általában azoknak csak bizonyos aspektusa i jutnak eszetekbe, esetleg a különös tevékenységeket kommentáljátok, a szokatlan mellérendelések és az álomélet furcsa tulajdonságai járnak a fejetekben. Csak keveseket érint meg az álmok saját rendje, az a végső korlát, amely lehetővé teszi, hogy egy ilyen viszonylag korlátozott fizikai keretben néha ennyire látványos események forduljanak elő. Például egy húszperces álomban olyan történéseket tapasztalhat tok meg, amelyek rendszerint éveket vennének igénybe. A test húsz percet öregszik, ennyi az egész. Az álmokban a tapasztalás periféri kus, amenynyiben alámerül a ti időtökbe és megérinti azt, fodrokat keltve annak tükrén, de maguk az álomesemények nagyrészt az időn kívül léteznek. Az álombeli tapasztalások körkörösen vannak elrendezve. Néha meg sem érintik jelen pillanatotok kerékagyát, legalábbis a ti fogalmaitok szerint nem, az álom mégis létezik, és létezésetek minden egyéb szin t jén feljegyzésre kerül, beleértve a sejtek szintjét is. (Hosszas szünet.) A tapasztalásokat mindig olyan kifejezésekre fordí t játok le, amelyeket megértetek. Természetesen ez a fordítás is valódi. Tehát a felidézett álom egy fordítás, azonban egy megtapasz talt fordítás. Ismétlem: mint ahogy bármely általatok ismert nyelv a többi nyel vtől függ, ugyanúgy az általatok megtapasztalt és felidézett álmok is más eseményektől függnek, olyanoktól, amelyeket nem idéztek fel; és a t udatosságotoknak, jelenlegi működése sze rint, automatikusan le kell fordítania azokat a saját kifejezéseire. Tartsatok szünetet. (22:15-től 22:33-ig szünet.)

Tehát: fizikai szinten a testetek reagál a környezetetek tudato san nem érzékelt információira. Mindamellett ezek az információk roppant fo ntosak a test teljességének szempontjából, és ezáltal fontosak a saját mentális állapototok számára is. A sejtek szintjén

a test nemcsak jelenlegi állapotának van tudatában, de a fizikai környezet összes olyan aspektusának is, amelyek befolyásolják azt. A saját kodifikált módján nem pusztán a helyi időjárási körülményeknek van például tudatában, de a világ összes olyan időjárási mintájának is, amelyek befolyásolják a helyi időjárást. S jó előre felkészül, hogy szembenézzen „beállításának" bármilyen szükséges változt atásával. Mérlegeli az eshetőségeket, és reagál a különböző hatásokra.


A nyomásnak például az érintés segítségével vagytok tudatában, de egy másféle tapintás segítségével érzékeltek mindent, és a sejt jeitek reagálnak a légnyomásra. A test a legnagyobb részletességgel ismeri ez eket a dolgokat, beleértve a különböző sugárzásokat is. Tehát egy adott szinten maga a test rendelkezik egy saját valóságképpel, amelyen a t udatos valóságnak alapulnia kell - mégis, a test megismerési vagy tudá sfogalmai az érthetetlenségig idegenek tudatos Énetek számára. Enné lfogva tudatos rendetek ezen a maga sabb rendű, körkörös tudáson al apul.

Általában véve a psziché ugyanolyan azonnali, átfogó megértéssel rendelkezik a pszichológiai környezetről és eseményekről, mint ami lyennel a testetek rendelkezik a fizikai eseményekről és körülmé nyekről. Tehát a psziché tudatában van mind a benneteket szemé lyesen érintő, mind a világméretű, átfogó pszichológiai időjárásnak. Cselekedeteitek olyan zökkenőmentesen mennek végbe, hogy nem veszitek észre a bennük rejlő rendet. Ha a világ egyik sarkában kitör egy vulkán, az végső soron bizonyos mértékben az egész világra hatá ssal van. Egy érzelmi kitörés ugyanezt teszi egy másik szinten; elsőso r ban a közvetlen környezetét változtatja meg, de fodrozódásai kihatnak az egész világméretű pszichológiai környezetre is. Tehát a psziché valóságképe ugyanolyan felfoghatatlan lenne a tudatos elme számára, mivel hagyományos tudatosságotoknak intenzíven az egyediségre kell fók uszálnia. Mindazonáltal álmaitok révén egy -egy pillanatra gyakran bete kintést nyerhettek a psziché valóságképébe. (Hosszas szünet 22:51-kor.) Tudatára ébredtek a lehetőségeknek, olyan cselekedetek formájában, amelyeknek látszólag semmi kap csolatuk nincs a saját cselekedeteitekkel, azonban mégis kapcsolat ban állnak egymással a kölcsönhatások azon nagyobb rendszeré ben, amelyet általában nem fogtok fel. Új bekezdés. Amikor kisdedből felnőtté serdültök, nem csak mag asabbak lesztek: minden tekintetben növekedtek, súlyosabbá és testese b bé váltok. Az események bizonyos szempontból hasonlóképpen „növ ekednek", és ez a növekedés belülről kifelé irányul, akárcsak a ti eset etekben. Álmaitok során közelebb vagytok azok hoz a helyekhez, ahol az események születnek. A ti fogalmaitok szerint az események a jövőből származnak, és kialakítják a múltat, és a születéseteknek, illetve a halálotoknak tartott esemény között létező kreatív feszültség miatt válnak elevenné.



Mondatokat alkottok nyelvetek ábécéjének betűiből. Kimondjá tok vagy leírjátok ezeket, és kommunikáltok a segítségükkel. Hasonlóképpen az eseményeket is tekinthetjük az érzékszervek ábécéjéből összeállított pszichológiai mondatoknak - megtapasztalt mondatoknak, amelyek nem leírt szavakból állnak, hanem élő dolgok; nem egy történelemkönyv oldalain szerepelnek, hanem ma guk alakítják a történelmet. Azt mondtam, hogy bizonyos mértékben a nyelvetek programoz za a tapasztalásotokat. Az érzékszerveknek is létezik egy nyelve, amely bi ológiai érzékelést, tapasztalást és kommunikációt biztosít számotokra. Ez alakítja ki az általatok érzékelt események természetét. Ez állítja össze az élményeket, hogy képesek legyetek érzékelni azokat. Minden írott vagy beszélt nyelveteknek ezen a biológiai ábécén kell alapulnia. Ez sokkal nagyobb szabadságot biztosít számotokra, mint bármely írot t vagy beszélt nyelv. A „kordella" szót használom, hogy kifejezzem a forrást, amelyből az ilyen nyelvek erednek. Természetesen rengeteg összefüggés van a nye lvetek és a testetek között. Beszélt nyelvetek a légzésetektől függ, és még az írott nyelv is függ attól a gyorsaságtól, amellyel az üzenetek végigfutnak az idegeken. Tehát a biológiai kordellák nak kell a fizikai nyelvek forrásainak lenniük, de maguk a kordellák is a psziché nagyobb tudásából származnak, mivel az alakítja ki a kezdeti fizikai mec hanizmusokat.

Az álmok képezik a psziché nyelvét, az álmok során az emberi természet alámerül az időben és kibukkan abból. Az álmok során vannak é rzékszervi élményeitek. Rohantok, habár az ágyban fekszetek. Kiabá ltok, bár egyetlen szó sem hagyja el ajkatokat. Továbbra is rendelkeztek a hús nyelvével, és ez a nyelv mégis csak korlátozott mértékben kapcs olódik a test mechanizmusaihoz. Eseményekkel van dolgotok, amelyek mégsem a hálószobában történnek, és nem is szükségszerűen bármely olyan helyen, amelyet az ébrenlét során fellelhetnétek. Vége a diktálásnak - és vége az ülésnek is. Szép jó estét kívánok mindkettőtöknek. (Hangosabban.)

( — — Köszönjük Köszönjük szépen, Seth.) (23:26. Jane azt mondta, szerinte Seth- nek

rengeteg közölnivalója volt a mai ülésen, és miután mindet elmondta, befejezte a munkát.)


784. ÜLÉS, 1976. JÚLIUS 19., HÉTFŐ, 21:23 (Seth újra a Cézanne -könyv előszavának szentelte az ülés első részét. Jane buzgón gépelte a kézirat végső formáját. Ami engem illet, én t ovábbra is Az „ismeretlen" valóság hoz írt jegyzeteimmel jegyzeteimmel birkóztam. 22:15-tól 22:30-ig szünetet tartottunk. Majd:) A mi könyvünk következik. Az információk olyan arányban és olyan mennyiségben áramla nak keresztül a világegyetemen, hogy csak egy kis hányadukat vagy tok k éépesek feldolgozni.

érzékszerveitek szinte egyfajta biológiai ábécéként működnek, lehetővé téve számotokra, hogy rendszerezzetek és érzé keljetek bizonyos típusú információkat, amelyekből világotok eseményeit és valóságotok körvonalait alakítjátok ki. Fizikai

Tudatos tudásotok egy láthatatlan, kimondatlan, pszichológiai és fiz ikai nyelven nyugszik, amely a tudatos élet belső kommunikációinak és felismert történéseinek belső támaszát nyújtja. Ezek a belső nyelvek kordellákként épülnek be. A kordellák azok a pszi chikus szervezeti egységek, amelyekből aztán az összes ábécé megszületett. Az ábécék magukban foglalják a kordellákat, de azok nincsenek bennük jelen n agyobb mértékben, mint ahogy például az angol nyelv tartalmazhatja az orosz, a francia vagy a kínai nyelvet, illetve ezen nyelvek bármilyen kombinációit. Ha megpróbáltok angolul beszélni, nem beszélhettek e zzel egy időben kínaiul is. Az egyik eleve kizárja a másikat, még ha az magában is hordozza annak létezését, mivel valamilyen mértékben minden nyelv azonos tőről fakad. Bizonyos értelemben az események olyanok, mint a nyelvek ki mondott elemei, azonban nem csak kimondatnak, hanem élő formában hangzanak el. Azon az érzékszervi ábécén alapulnak, amely maga is a nem-érzékszervi kordellákból származik. A mondatok szavakból, a b eszéd elemeiből, igékből, melléknevekből, alanyokból és állítmányokból, magánhangzókból és szótagokból épülnek fel, és mögöttük ott van az az egész struktúra, amely alapvetően lehetővé teszi számot okra, hogy beszéljetek és olvassatok. Az események is hasonlóképpen épülnek fel. Ti alakítjátok és rendszerezitek a mondatokat, mégis egyfajta megszokás alapján beszéltek, anélkül hogy valójában értenétek a beszéd során l e-


zajló folyamatokat, így hát ezen tevékenységnek csak a felszínét ismer itek.

Ugyanígy alakítjátok ki az eseményeket, gyakran anélkül, hogy ennek tudatában lennétek. Úgy tűnik, az események csak megtörténnek, mint ahogy úgy tűnik, hogy a szavak is csak kimondatnak. Az iskolában megtaníto ttak benneteket, hogyan szerkesszetek mon datokat, elődeite ktől pedig megtanultatok beszélni. Ám már a születésetek előtt részt vesztek az eseményalkotó folyamatban. A psziché ugyanúgy eseményeket hoz létre, ahogyan az óceán hullámokat képez - azzal a külön bséggel, hogy az óceán hullámai csak a víz felszínére korlátozódnak, és csupán a partig tartanak, míg a psziché eseményei azonnal lefordító dnak, és kiáramlanak fajotok pszichológiai valóságába. Ébrenléti életetek során úgymond a befejezett eseménnyel találkoztok. Az ébrenléti tud atosság színterén tapasztaljátok meg az eseményeket. Az álomállapot során, illetve a tudatosság egyéb szintjein sokkal közvetlenebb módon van dolgotok az események kialakulásával. Általában épp olyan kevéssé vagytok tudatában ennek a folyamatnak, mint mondatformálásotok m ikéntjének, amely látszólag teljesen automatikusan megy végbe. (22:56) A psziché, mivel a fizikai valóság felé fordul, az események teremtője, és azokon keresztül tapasztalja meg a saját valóságát, mint ahogy ti a saját beszédeteken keresztül halljátok a hangotokat. Tehát az álmok során részesei vagytok annak a belső folyamat nak, amely által a fizikai események kialakulnak. A tettek azon pszichológiai alkotóelemeivel van dolgotok, amelyeket ébren a minden napjaitok tetteit eredményező, egymásra következő testi „nyelvvé" alakítotok. Az általatok hivatalosnak elismert eseményeknek van egy idő ben egységes természete, amely eleve kizárja azok lehetséges válto zatait, amelyekből származnak - azokat a változatokat , amelyek bizonyos mértékben megjelennek az álomállapot során. Ismétlem, ha magyarul k imondjátok azt a mondatot, hogy „itt vagyok", nem mondhatjátok ki e zzel egy időben annak kínai megfelelőjét is. Ami azt illeti, tetteitek sze rkezetében azt választjátok, hogy inkább az egyik eseményt „mondjátok ki", mint a másikat. Azonban természetesen az, ahogyan az esemény eket kialakítjátok, nem pusztán az egyedi pszichológiai sajátosságaitokon alapul, hanem elsősorban a hús testi ábécéje miatt lehetséges. (Hosszas szünet.) ünet.) Nos,

mint ahogy bármely emberi lény számára lehetséges az, hogy több nyelven beszéljen, ugyanígy lehetséges szám otokra az is, hogy az általában használtaktól eltérő módokon állítsátok össze a fizikai adatokat. Tehát a test képes arra, hogy a valóság eltérő


nyelveit állítsa össze. Például a hagyományos értelem ben a testetek egy időben csak egy helyen lehet, és azt, hogy hogyan tapasztaljátok meg az eseményeket, nagymértékben meghatározza ez a helyzet. Mégis vannak olyan biológiai mechanizmusok, amelyek lehetővé teszik számotokra, hogy kiküldjétek testetek változatait vagy mintáit elsődleges helyzetén kívülre, és ezekről a helyekről is érzékeljetek információt. Alvás közben és az álomállapotok során gyakran megteszitek ezt, összevetve az újo nnan érzékelt adatokat a hagyományos érzékszervi információkkal, és minden kétség nélkül rendszerezve azt. Ami azt illeti, hagyományos érzékszervi érzékelésetek pontossága ezen a belső rugalmasságon nyu gszik, oly széles alapot nyújtva számotokra, amelyből biztonságos fók uszotokat kialakíthatjátok. (Hosszas szünet.) Tehát az események úgy keletkeznek, mint a ki mondott szavak, s részei lesznek tudomásotoknak. Ti beszéltek, mégis, ki az, aki beszél? És mi történik a legrövidebb mondataitok ban? A hangszálaitokban, a tüdőtökben és az ajkatokban lévő atomok és mol ekulák egyetlen szavát sem értik annak a nyelvnek, amelyet általuk vag ytok képesek oly folyékonyan beszélni. Azonban az együttműködésük és a tudomásuk nélkül mégsem hangozhatna el egyetlen szó sem. Mégis, ezen névtelen atomok és molekulák mindegyike együttműködik abban a hatalmas és számotokra felfoghatatlan vál lalkozásban, amely a beszédeteket lehetségessé teszi. Eseményvaló ságotok a tevékenységek olyan kordellájából épül fel, amelyben minden egyes kimondott szónak a legöregebb őskori maradványok emlékezetét is meghaladó történelme van az idő krónikáiban. A ti tapasztalásaitok szemszögéből mondom ezt, mivel minden egyes, a ti jelenetekben k imondott szóban felidézitek az elmúlt időt, vagy létezésre ösztönzitek azt, így annak valósága egyidejűleg létezik a ti valóságotokkal. (23:15)

Az álmok során még a múlt is jelen idejű. Az események mindenütt kialakulófélben vannak. A múltat éppúgy megteremtitek és új rateremtitek, mint a jövőt. Kiválasztotok néhányat ezekből a ta pasztalatokból, és azokat tekintitek a megszokott ébrenléti valóság es eményeinek. Nem fáradt a kezed? (- Nem.

Habár egyszerre csak egy mondatot vagytok képesek ki mondani, és csak egy adott nyelven, és habár ebből a mondatból eg yszerre csupán egyetlen magánhangzó vagy szótag hangzik el, az adott 23:22)


mondat mégis egyfajta körkörös tudás vagy tapasztalás eredménye, amelyben egyszerre ismert a mondat kezdete és vége. Ha a mondat végét nem ismernétek, nem lennétek képesek ilyen könnyedén belekezd eni.

Hasonlóképpen: az időben előforduló, megtapasztalt események is egy körkörös történéstől függnek, amelyben egybefonódik a kezdet és a vég, amely csakis egymás mellett, egyidejűleg létezik. Vége a diktálásnak - néhány személyes megjegyzés következik. Ta rtsatok előtte rövid szünetet, ha gondoljátok. ( — — Rendben. 23:28-tól szünetet tartottunk. Seth 23:35 -kor tért vissza, és átadott né mi anyagot Jane-nek, majd az ülés 24 óra 13 perckor véget ért.)

785. ÜLÉS, 1976. AUGUSZTUS 2., HÉTFŐ, 21:32 (Az elmúlt napokban nagyszerű volt az idő. Az ülések során nyitva hagytuk házunk első és hátsó ajtaját is, így a hegyekből érkező hűvös szellő átjárhatta az épületet. Mindezidáig senki sem zavart meg be nnünket ilyenkor, habár egyre több és több látogató érkezett hozzánk. Bár szeretünk emberekkel találkozni, valamelyest mégis aggódtunk, h i szen ezek a látogatások felborították az időbeosztásunkat. Egy szórakoztató adalék: még ha Jane-t zavarta is a hőség egy -egy estén, Seth-et ez soha nem befolyásolta. Amikor transzb an van, Jane olyan „hűvös, akár egy jégcsap" - egészen addig, amíg szünetet nem tartunk, amikor is ugyanúgy meg kell küzdenie a hőséggel, mint bárm elyikünknek.) Tehát: jó estét. ( —Jó —Jó estét, Seth.) Diktálok, a mi könyvünket. Tudatos szinten nem tudjátok az összes, egyéb szinteken rendel kezésetekre álló információt kezelni - azokat az információkat, am elyektől alapvetően függ a fizikai túlélésetek is. Tehát a nyelv bi zonyos mértékben egyfajta szűrőként működik, amely lehetővé teszi számoto kra, hogy kommun ikáljatok bizonyos adatokat, míg más fajta adatokat hatékonyan kizár.


Amikor kimondtok egy mondatot, nem álltok le sorra venni az összes nyelvtani szabályt. Nem ábrázoljátok gondolatban az adott mondatot. Egyszerűen csak többé -kevésbé automatikusan kimondjátok azt. Ez mind mentálisan, mind fizikai értelemben a legtökéletesebb pontosságot eredményezi. Amikor megtapasztaltok egy adott eseményt, általában nem torpantok meg sem azért, hogy sorra vegyétek az érzékelés szabályait, sem azért, hogy eltűnődjetek, mik is ezek a szabályok. Egyszerűen csak érzékeltek és megtapasztaltok. Mindazonáltal ezen megtapasztalt események szintén egyfajta szűrési eljárás eredményei. Fókuszukat, ragyogásukat és fizikai ér vényességüket egyéb, látszólag nem érzékelt események ál tal nyerik el. Az álomállapot során közvetlenül az események „belső nyelvtanával" van dolgotok. Álmaitokban fellelitek a kimondatlan monda tokat és a fizikailag meg nem tapasztalt tetteket. Ilyenkor sokkal nyilvánvalóbb az események belső működésének váza . A cselekedetek még nem alaku ltak ki teljesen. Ragyogóan kirajzolódnak ébrenléti állapototok pszich ológiai viselkedésének mechanizmusai. Ezt az állapotot a jelenleginél sokkal nagyobb mértékben felfedezhetitek és hasznosíthatjátok, és így is kell tennetek. Azonban min dig lesz egy fátyol ébrenléti és alvó tud atosságotok között, mivel amíg fizikai formában léteztek, az ébren lévő elme mindig csak adott mennyiségű információval lesz képes fogla lkozni. Egyszerűen elfelejti azt, amit nem tud tárolni. Álmaitok hatással vannak sejti valóságotokra, pontosan úgy, mint ahogy ez a valóság nagymértékben felelős azért a tényért, hogy egyált alán álmodtok, a ti fogalmaitok szerint . Az álmok a sejtek szintjére ha ngolt tudatosság természetes „termékei". Ahogy a tűz fényt bocsát ki, a sejtszintű tudatosság álmokat bocsát ki. Az ilyen tudatosság olyan létá llapot, amelyben annak valósága több energiát és erőt hoz létre, mint amennyit a fizikai valósággal történő nagyszerű találkozása során fiz ikailag ki tud fejezni. A létezésének minden egyes pillanata által tere mtett „szikrák" további tapasztalásokat, érzékeléseket okoznak, amelyek nem felelnek meg a jelen ismert pillanatának - mivel a ti fogalmaitok szerint ez a jelen már a múltba enyészett. Mindazonáltal ezek az események és reakciók tovább mű ködnek, különösen az álomállapot során, ahol nem érintkeznek olyan közvetlenül a teljes fizikai tapasztalással, mint ahogy az ébrenléti es emények. Tehát az összes ilyen párhuzamos vagy alternatív tapasztalást felhasználjátok, hogy megalkossátok az általatok fel ismert fizikai eseményeket. Ismétlem, pontosan mondjátok ki a mondatokat, azok vége könnyedén megszületik, bár amikor bele -kezdtek egy mondatba, talán (21:53)


még nem tudjátok tudatosan, mit fog tok mondani. Azonban bizonyos részetek egyidejűleg ismeri az adott mondat kezdetét és végét is. Álmaitok során ugyanígy ismeritek az események kezdetét és végét. Bármely cselekedetetek kapcsolatban áll életetek összes többi eseményével, a születésetektől egészen a halálotokig. Tehát úgy tűnik szám otokra, hogy mivel egy adott időben egy adott mondatot mondtok ki, és nem annak tíz egyéb lehetséges változatát, a kimondott mondat a „h elyes". Az egyéb lehetséges nyelvtani, időbeli vagy ragozási változatokat tökéletesen figyelmen kívül hagyjátok. Mégis, öntudatlanul talán az összes változatot kipróbáljátok és elvetitek, még ha nem is emlékeztek az ilyen tapasztalásokra. Tehát még a mondatok megalkotása során is lehetőségekkel dolgoztok, és bizonyos mértékben a testetek úgymond utánozza az összes ki nem mondott mondat esetén végbemenő különböző izomválaszokat. Még ha ilyen tiszta, tudatos nemtörődömséggel mondjátok is ki a mondataitokat, akkor is hoztok belső döntéseket, mivel beszéd közben öntudatlanul összehasonlítjátok a kommunikációtokat a rajtatok kívül történő eseményekkel. Tehát, habár életetek összes eseménye összefüggésben van az összes többi, a születésetektől a halálotokig lezajló eseménnyel, ez nem azt jelenti, hogy halálotoknak eleve elrendelten egy adott időpontban kell övetkeznie. Ahogy akár egy mondat közepén is megváltoztathatjábek övetkeznie. tok a mondanivalótokat, akár anélkül is, hogy annak tudatában lennétek, éppúgy életetek során is lehetőségekkel dolgoztok. Ti vagytok az az Én, amely a mondatot mondja, és ti vagytok az az Én, amely az életet éli. Többek vagytok a kimondott mondatnál, és többek vagytok az általatok élt életnél is. Nem emlékezhettek az összes mondatra, amelyet a mai nap folyamán kimondtatok. Talán van egy átfogó képetek arról, hogy mit mondtatok. Bizonyosan úgy tűnik számotokra, hogy egy adott időben egy adott mondatot mondtatok, nem pedig egy másikat. Úgy tűnik, a tanúk alátámaszthatják ezen feltevéseteket. Minden bizonnyal úgy tűnik , hogy az ébrenlét során történő események sokkal állandóbbak és megbízható bbak, mint az álombéliek. Tartsatok szünetet. (22:12-től 22:32-ig szünet.)

Az ébrenléti események gyorsan történnek meg, és gyorsan is enyésznek el. Az érzékszervek teljes közreműködésével tapasztaljá tok


meg őket, de annyira beléjük vagytok bonyolódva, hogy feladjá tok ugyanezen események nagyobb dimenzióit, amelyek az érzék szervek aktív közreműködésének szintje mögött léteznek. Az álmok során a megtapasztalt eseményekre készültök fel, nem csak a legapróbb részletekben, hanem a világ színpadának nagyobb össz eüggéseiben is. Az események illeszkednek egymáshoz, olyan összeta rf üggéseiben tozó egészt alakítva ki, amely a cselekedetek teljes skáláját nyújtja számotokra. Például a világ „jövőbeli" történelme most ala kul ki, amikor az álomállapot során minden egyén az egyéni él et lehetséges esemény eivel dolgozik. Mindamellett az egyéni élet öntudatlanul érzékelt társ adalmi, politikai és gazdasági összefüggésekben létezik. Amikor egy személy különféle lehetséges eseményeket alkot meg az álomállapot során, ezt egy nagyobb összefüggésben is teszi, amelyben ismert számára a világ lehetséges állapota. Itt az események egy, a fizikai, technikai kommunikációs rend szereiteknél sokkal hatékonyabb pszichikus hálózaton keresztül kapcs olódnak egymáshoz. Ez a hálózat felhasználja a valóság kódjait. A tudást elektromágneses mintákban kapjátok és továbbítjátok, és egy -egy minta sokkal több információegységet képes hordozni, mint bármely technikai berendezésetek. Testetek minden egyes sejtje szerepet játszik az ilyen jelek fogadásában és továbbításában. Bizonyos dekódolás is végbemegy ezen a szinten, úgyhogy fizikai értelemben szólva minden információ a megfelelő helyre kerül. Sok információ el sem jut az agyhoz (mindazonáltal az elme tu datában van ezeknek). Az ember pszichikai -fizikai szerkezete minden pillanatban pillanatban rendelkezik az összes olyan esemény megfelelő információinak teljes, naprakész képével, amelyek bármely formá ban hatással lehetnek a szervezetre. Minden egyes esemény ezen rendelkezésre álló információk segítségével zajlik le. Az álomállapot során az ilyen adatok pszeudofizikai képekké alakulnak át - az esetlegesen bekövetkező es emények tükröződéseivé, a lehetséges jövők előrejelzéseivé. Ezen képek felvillannak a tudatosság előtt, amely átmenetileg inkább a valóság be lső, semmint külső színterére fókuszál. Nos, ezek a képek nem csak az elme számára játszódnak le, ha nem a test számára is. Ismétlem: alvás közben minden egyes sejt mérlegeli, hogy a különböző lehetséges események milyen hatással lennének a saját valóságára. Számításokat végez, hogy előre meghatározza a test reakcióit, és mérlegeli az előnyöket előnyöket és a hátrányokat. A test a legaprólékosabb módon részt vesz az álmodásban.


Maguk az atomok és a molekulák olyan tudatossággal rendelkez nek, amelyet képtelenek vagytok elemezni, mivel a ti tevékenységi körötök olyannyira eltér az övéktől. Mindazonáltal ez a tevékenység egy kodif ikált elektromágneses sajátosságokkal bíró információgyűjtő eljárás . Ismétlem: az atomok, a molekulák és az összes bennük lévő, látszólag kiseb b „részecske" egy-egy információhordozó folyamat, és ezek határozzák meg az események természetéről alkotott teljes értelmezéseteket. A sejtek szintjén egyeztetett tudatosság álmokat alkot. A molekulákon alapuló tudatosság fizikai valóságot és annak megfelelő eseményeket hoz létre. Tartsatok szünetet. (23:00-tól 23:20-ig szünet.)

A gondolkodás szintén a sejtek szintjén összehangolt tudatossá gon nyugszik.

A gondolatoknak időre van szükségük, és a sejtek összetételénél fo gva léteznek. A nem a sejtek szerkezetére koncentrált tudatosság nak egyfajta közvetlen megismeréshez van köze, egy sokkal körkörösebb te rmészetű megértéshez. A közvetlen megismeréssel kapcsolatos legközelebbi tapasztalá saitokat a kreatív tettek képviselik. Mivel - legyetek akár élők, akár halottak - tudatosságotok fizikai értelemben gondol magára, ezért a számotokra ismerős gondolati mintákat használjátok fel. Tudatosságotok a sejtek szintjén össze van hangolva az élettel, amelyben saját valóságát a testi apparátust kialakító sejtszintű funkció segítségével tapasztalja meg. Azonban a psziché nagyobb ennél a fizikailag összehangolt tudatossá gnál. Ez az a nagyobb összefüggés, amelyben léteztek. Össze van fonó dva saját valóságotokkal. Azon alkalmakkor, amikor időlegesen képesek vagytok megváltoztatni a fókuszotokat, szerepet kapnak a psziché n agyobb tapasztalásai. Legalábbis képesek vagytok saját létezéseteket a nnak sejti irányultságától elkülönítve észlelni. Ez a tapasztalás min dazonáltal körkörös, és ennélfogva roppant nehéz szavakba ön teni vagy a megszokott információs mintáitokba rendezni azt. (23:32. Itt véget ért a könyv anyagának diktálása. Seth átadott néhány oldalnyi egyéb anyagot Jane -nek és nekem, és 23 óra 45 perckor bef e jezte az ülést.) 786. ÜLÉS, 1976. AUGUSZTUS 16., HÉTFŐ, 21:19


(Csodálatosan kellemes este volt. Kissé fáradtak voltunk, bár igaz, hogy az elmúlt héten nem tartottunk üléseket. A nyár folyamán találko ztunk különböző, a munkánk iránt komoly érdeklődést tanúsító szake mberekkel, és ez sok időt és figyelmet vett igénybe. Természetesen min dkettőnket nagyon érdekelnek a különböző művészeti - és tudományágak, illetve a humán témakörök, ezért mindig örömmel látjuk az ilyen látog atókat — bár — bár néha bármilyen új kapcsolat „elvesz" valamit az embertől. Akárhogy is, kissé törődöttnek éreztük magunkat, és úgy döntöttünk, egy időre elég személyes találkozóban volt részünk. Mégis, paradox módon, Seth éppoly energikusnak tűnt, mint mindig:) Jó estét - diktálom a könyvünket. ( —Jó —Jó estét, Seth.)

Elismeritek, hogy a Földnek van atmoszférája. Korlátozott űr utazásaitok során bizonyosra veszitek, hogy más helyeken a bolygó tokon megtapasztaltaktól eltérő körülményekkel fogtok találkozni. Számításba vesztek bizonyos eltéréseket, így az űrhajósok előre tu d ják, hogy fel kell készülniük például a súlytalanságra. Az űrről és az anyagról alkotott elképzeléseiteket és tapasztalataitokat mindazonáltal saját érzékszerveitek határozzák meg. Ami számotokra anyag, az lehet, hogy „űr" a tieitektől tökéletesen eltérő érzékszervekkel rendelkező lények számára. Tudatos elmétek, ahogy ti értelmezitek azt, egy, a körü lményekkel fizikai alapon foglalkozó „pszichológiai szerkezet". Az é rzékszervi adatokat úgymond többé -kevésbé előrecsomagolt an kapjátok. A psziché nagyobb belső valósága mindazonáltal ép polyan terjedelmes, mint amilyennek a világűr tűnik számotokra. Amikor ezekről a nagyobb területekről információ „érkezik" tu datos elmétekbe, az megváltozik, miközben keresztülutazik a pszichológiai atmoszféra különböző szintjein, mig végül képek és gon dolatok sorozataként berobban az elmétekbe. Pont. Folyamatosan efféle „idegen hatások" bombáznak benneteket. Me gszokott ébrenléti állapototok során tudatosságotok fókusza el feledteti veletek ezeket a dolgokat. Például mindenütt hullócsilla gok bukfenceznek keresztül az éjszakai égbolton, bár csak néhányukat látjátok. Fo ntos, hogy napközben egyfajta szűrési folyamat menjen végbe bennetek, hogy képesek legyetek szabatosan csele kedni. Azonban ez a szabatosság a pszichológiai valóságotokkal érintkezésbe lépő, határtalan me nynyiségű információn alapul. Tehát ezek az adatok képezik azt a nyer sanyagot, amelyből a fizikai eseményeitek kialakulnak.


Az álomállapot során, miközben testetek többé -kevésbé biztonságban és nyugalomban van, és nincs szükség arra, hogy s zabatos cselekedeteket hajtsatok végre, ezek a pszichológiai hatások nyilvánvalóbbá vá lnak. Sok álmotok olyan, mint egy üstökös farka: valós életük már véget ért, és eltűnésük villanását látjátok, amint behatolnak mentális atm oszférátokba, és álomképek szikráivá robbannak szét. Tehát átalakulnak, miközben átutaznak pszichológiai atmoszférátokon. Nem vagytok kép esek saját állapotukban érzékelni őket - és ők sem képesek fenntartani eredeti állapotukat, miközben belemerülnek a psziché távoli tartományaiba . Mintákba rendezőnek, természetes módon az elmétek körvon alainak megfelelő álomtartalommá formálva önmagukat. Az álmok e nnek eredményeképpen létrejövő szerkezete csakis a ti egyedi valóság otokhoz illik: miközben ez a betolakodó anyag alázuhan vagy elmo zdul saját pszichológiai atmoszférátok szintjeiben, átalakítják az ott uralkodó körülmények. Az esőcseppek mintái egy pocsolyában bizonyos törvényeket kö vetnek, amelyeket a talaj felszíne, az időjárás, az eső és a felhők ter mészete, a magasság, amelyből az esőcsepp aláhullik, valamint a világ közeli és távoli részeinek körülményei határoznak meg. Ha képesek lennétek tökéletesen megérteni mindezen dolgokat, egy egyszerű pocs olyába pillantva meg tudnátok mondani az egész bolygó múltbéli és j elenlegi időjárási körülményeit, és előre látnátok a viharokat és a vu lkánkitöréseket. Természetesen erre nem vagytok képesek, ám a lehetőség adott. (21:44) Az

álmok pszichológiai tócsákat formálnak. Pszichológiai v alóságotok mintáit követik. Örökké mozgásban lévő, fodrozódó pszich ikus mintákat hoznak létre az elmétekben. Az udvarotokba hulló la ngyos, puha és tiszta eső valahol magasan a házatok felett talán jégeső volt, de megváltoztatta a formáját, miközben lehullott - újra csak a kö rnyezeti feltételeknek megfelelően. Ugyanezt teszik ezek az „idegen h atások" is, és az álmok olyanok, mint az esőcseppek, mivel „magasabb" szinteken valójában talán teljesen más formájuk volt. A Földön léteznek patakok, dombok, hegyek és völgyek, hatal mas földrészek, kis szigetek, és az eső ezek körvonalaihoz igazodik. Gond olataitok, álmaitok, szándékaitok, érzelmeitek és érzéseitek - ezek elmétek természetes jellemzői, így a mentális világotokkal érintkezésbe lépő információ is ezek körvonalaihoz igazodik. Ha van egy patak a kertetekb en, az mindig összegyűjti a lehulló esőt. Hiedelmeitek olyanok, akár a vízgyűjtő területek - nyitott me dencék -,


és arra használjátok használjátok őket, hogy összegyűjtsé tek az információkat. A b ehatoló adatok gyakran hullanak az ilyen tárolókba, és természetesen felveszik azok alakját. A valóságot többek között a hiedelmeitek segí tségével szerkesztitek meg. Azonban ha túlszerkesztitek azt, végül egy formális mentális keretet kaptok - amelynek precíz kialakítása esetleg olyan mereven szerkesztett, hogy a növények és a virágok természetes aspektusa tökéletesen feledésbe merül benne. Így tehát még az álombéli információk is megszerkesztett mintákba tömörülnek. (Hosszas szünet.) Tudjátok, hogy a természeti világ folyamatosan vá ltoztatja a formáját. Ám a tárgyak bizonyos fizikai természetű tör vényeket követnek tapasztalásaitokban, éppúgy, ahogy a földön lévő ibolyák sem változnak át egyszeriben kövekké. Ezek a körülmények azonban pusztán érzékelésetek tudatos szintjén léteznek. A psziché az események nagyobb dimenzióiv al foglalkozik, és maga az álomállapot olyan, akár egy laboratórium, ahol ébrenléti valóságotok kialakul. A fizikai Földet kozmikus sugarak bombázzák, és egyéb olyan jelenségek, amelyeket bár nem érzékeltek, mégis roppant fontosak a túlélésetek szempontjából. A pszichét hasonlóképpen a tú lélésetek szempontjából fontos jelenségek bombázzák. Az álmok labor atóriumában ezek az információk feldolgozódnak, összegyűlnek, és végül álmokká alakulnak, amelyekre aztán vagy emlékeztek, vagy nem; álmokká, amelyek már maguk is egyéb eseményeknek az általatok e lismert formába átalakult tolmácsolásai. Minden egyes álom, amelyre emlékeztek, tökéletesen jogos ab ban a formában, amelyben felidézitek, mivel az információk szándékaitok és céljaitok körvonalaihoz illeszkedő mintákba bomlanak le. De az ilyen álmok egyben más, fel nem idézett események jelké pei is, tudatosan nem regisztrált „hullócsillagok", és jelzések arra nézvést, hogyan al akulnak ki a különböző környezetek. Tartsatok szünetet. (22:10-től 22:25-ig szünet.)

Bizonyos értelemben az álombéli valóság közelebb áll az esemé nyek valódi természetéhez, mint azt a fizikai eseményekkel való ta pasztalataitok feltételezni engedik. Az álmok gyakran kaotikusnak tűnnek, mivel viszonyítási pon totok túl kicsi ahhoz, hogy tartalmazza az adott helyzet többletdimenzióit. Ismétlem: a természetben bizonyos értelemben sokkal körkörösebbek az események. Álmaitokban megtapasztalhatjátok a múltat vagy a jövőt. A


fizikai események a ti fogalmaitok szerint va lójában a jelenben alak ulnak ki, a múlt és a jövő közti kölcsönhatás miatt, mivel a múlt és a jövő csak a ti érzékelésetekben különül el egymástól, a valóságban nem. Az álmok olyanok, mint egy gumiszalag csattanása, de nem azo nosak magával a szalaggal. Olvastok újságokat, és állandó kommunikációban álltok fajotok egyéb tagjaival. A hírek befolyásolják a „jövőbeni" es eményeket. Az egyének és a kormányok is figyelembe veszik ezt a kommunikációt, amikor döntéseket hoznak. A hírek nem azonosak azokkal az eseményekkel, amelyekről szólnak, bár a maguk módján a hírek is események. Az írott hírek valójában jelképek csoportjaiból ál lnak. Az olvasás segítségével megtanuljátok, hogyan értelmezzétek ez eket. Ha a tévében nézitek a híreket, átfogóbb képet kaptok az adott es eményekről. Ám ha háborút láttok a híradóban, akkor sem az embereket látjátok meghalni. A képek az embereket jelképezik, de nem azonosak velük. A jelképek hordozzák az üzenetet, de nem azonosak az általuk leírt eseményekkel. Néhány álmotok olyan, mint az újságokban szereplő történetek: a psziché más részeiben lezajló eseményekről tájékoztat titeket. Más álmok olyanok, mint a televízióban látott hírek: talán több információt hordoznak az adott eseményről, de továbbra sem tartalmazzák azt. Mindazonáltal pszichológiailag és fizikailag folyamatosan álom jelentéseket adtok közre egy állandó belső kommunikáció során. Ezen a szinten az egyéni álmok segítenek kialakítani a tömeges valóságot, mégis bizonyos mértékben abból származnak, ugyanúgy, ahogy a helyi időjárási körülmények is hozzájárulnak a világ időjárásához, miközben abból alakulnak ki. (Hosszas szünet 22:44 -kor.) A ti Földetek a fizikai univerzum ösz szefüggésében létezik. Ti magatok a pszichétek összefüggésében léte ztek. Az általatok valódinak elfogadott események az összes többi, a pszichétekben lezajló eseménytől függnek, éppúgy, ahogy a Föld lét ezése is a fizikai univerzum egyéb aspektusaitól függ. Az események, ahogy ti értelmezitek őket, pusztán multidimen zionális tevékenységeknek az időbe és a térbe történő behatolásai. Az események álmaitok tükröződései éppúgy, ahogy álmaitok az ál talatok ismert eseményeket tükrözik; azokat, amelyeket megtapasztaltok, és azokat, amelyeket valamilyen módon előre megérezt ek. Tehát bizonyos értelemben - anélkül, hogy tagadnám tapasztalásotok hatalmas érvényességét - az események, ahogyan ti ismeritek azokat, nem mások, mint egyéb események szilánkjai, amely eseményekben szintén fontos


szerepet játszotok. Azonban az események belső multidimenzionális formája egy olyan szerke zetben jelentkezik, amelyet nem vagytok kép esek rendszerezni, mivel általában nem fókuszáltok abba az irányba. Jobban szerettek a fizikailag be folyásolható eseményekkel foglalkozni. Az események fizikai befolyásolása valóban figyelemreméltó pszi chológiai fogás, amelynek során a tudatosság és a figyelem túláradón és teljes odaadással fókuszálódik, értelmet adva a tevékenysé gek egy viszonylag szűk körének, és elevenné téve azt. Ismételem, nem az a célom, hogy tagadjam ezen tapasztalás ér vényességét, hanem hogy rámutassak annak specializálódott termé szetére. Mindazonáltal természeténél fogva ez a precíz szakosodás és a tudatosságnak az időre és térre való hangolása nagymértékben eleve kizárja a valóságok kevésbé specializálódott megtapasztalása it. Az álmok néha látszólag félreérthetők és átláthatatlanok, mivel hiányzik b előlük az azonnali idő - és térbeli pszichológiai tevékenység. A ti sze mszögetekből gyakorta úgy tűnik, hogy az álmok nem események, vagy hogy megtörténnek ugyan, de valójában mégsem történnek meg. A h agyományos idő - és térbeli csomópontok hiá nya azt jelenti, hogy nem vagytok képesek úgy megosztani álmaitokat másokkal, ahogyan a h agyományos ébrenléti eseményeket. Emlékezni sem vagytok képesek az álmaitokra úgy, ahogy a hagyományos ébrenléti élményeitekre - vagy legalábbis úgy tűnik számotokra. Gyakorlatilag tudatosan csak életetek bizonyos kiemelt ese ményeire emlékeztek, és napjaitok átlagos részletei homályba vesznek, akárcsak az álmok. Természetesen rendelkeztek álomemlékezettel, bár ennek rend szerint nem vagytok tudatában. Ez egy, az események kialakulásá val kapcsolatos jártasság. Ezt a jártasságot gyakoroljátok álmodás közben. Az es emények kialakítása már a születésetek előtt megkezdődik, és a még meg sem született gyermekek álmai gyakran összeolvadnak édesanyjukéval. A halál közelében lévő emberek álmaiban gyakran olyan álomszerkez etek jelennek meg, amelyek felkészítik őket jövőbeli létezésükre. Való jában a halál közeledtével az álmok roppant módon felfokozódnak, m ivel új lehetőségek merülnek fel - és ez a felfokozódás ösztönzi fizika ilag az újbóli megszületést. Tartsatok szünetet. (23:07-től 23:34-ig szünet.)

Ezen dolgok közül néhányat roppant nehéz elmagyarázni, még is joggal mondhatjuk, hogy egyetlen eseménynek sincs kezdete és vége.


Ez igaz az életre. Igaz az álmokra is. Az információ a ti fogalmai tok szerint nem gyakorlati jellegű, mivel tagadja a közvetlen tapasz talásaitokat. Mindazonáltal ha akarjátok, és szert tesztek bizonyos gy akorlatra, akkor képesek vagytok azt javasolni egy álom közepén, hogy az kiterjedjen annak nagyobb hányadaira is. Ekkor meg fogjá tok tapasztalni, hogy az egyik álom a másikba van burkolva, vagy hogy egy idő ben több álom is jelen van - mindegyikben egy adott téma vagy lehetőség aspektusai bukkannak fel, bár a köztük lévő kapcsolat talán nem nyilvánvaló számotokra. Életetek minden egyes eseménye magában foglalja az összes többi eseményt. Hasonlóképpen minden egyes életben benne fog laltatik az összes többi. A valóság érzete „valódibb", mint az álmok során. Biz onyos mértékben tudatában lehettek az álmaitoknak -azaz tudatában l ehettek az álmodásotoknak. Azt is lehetővé tehetitek, hogy „álmodó Én etek" nagyobb mértékben fejeződhessen ki az ébrenléti állapot során. Ezt os kapcsolatban lévő technikák segítségé bizonyos, a kreativitással szor os vel valósíthatjátok meg. A kreativitás összekapcsolja az ébrenléti és az álombéli valóságot, és önmagában egy olyan kezdet, amelyben az ébrenléti és az álmodó Én eelvegyül egymással, hogy mindkét valósághoz egyaránt tartozó szerk ezeteket hozzon létre. Nem fogjátok megérteni, hogyan alakítjátok ki fizikai életetek eseményeit, ameddig nem értitek meg a kreativitás, az álmok, a játék és az ébrenléti óráitokat kialakító események közötti kapcsolatot. Bizonyos tekintet ben az álmok egyfajta rendszerezett, öntudatlan játékok. Elmétek örömteli módon álmodik, játszik önmagával, használva a gyakorlati élet gondjait, és megszabadulva ezektől. Az á lmok az elme szabad játékai. S ez a spontán tevékenység felkészülés is a gyakorlati események kialakítására. Bűvészkedhettek a lehetőségekkel is, kipróbálhatjátok őket anélkül, hogy ennek fizikai következményei lennének. Az elme a termé szetes hajlamát követi. Sokkal több energiája van, mint amennyit használni engedélyeztek, és azt nagyszerű „fantáziálásokban" szabadítja fel - fantáziálásokban, amelyekből kiválasztjátok azokat a tényeket, amelyeket meg fogtok tapasztalni. Ugyanakkor az álmodás a legmagasabb rangú művészet, és ennek a művészetnek mindannyian mesterei vagytok. Vannak szerkesztett álmok, mint ahogy az ébrenléti életben is vannak szerkesztett játékok. Vannak tömeges álmok, amelyeket „rengetegen álmodnak". Vannak témák, tömeges és egyéni témák is, amelyek a szerkezet alapjaiul szolgálnak. Mégis mindent figyelembe véve, az elme


spontán tevékenységeinek oka az, hogy elmétek élvezi saját tevéken ységeit. Vége a diktálásnak. Adj nekünk egy kis időt... (23:55. Jane Seth-ként

kézbesített még néhány oldalnyi anyagot saját magának, és az ülés 24 óra 8 perckor ért véget.)

9. A tiszta energia jellemzői, a psziché

energetikája és az események születése 787. ÜLÉS, 1976. AUGUSZTUS 23., HÉTFŐ, 21:40 Jó estét. Diktálok. ( —Jó —Jó estét, Seth.) A mi könyvünk. Új fejezet. A címe: „A tiszta energia jellemzői, a psziché energetikája és az események születése". Ha az emberek érdeklődést tanúsítnak az álmok természete iránt, ált alában vannak bizonyos előre gyártott kérdéseik, mint például: Mennyire valódiak az álombeli események? Mit jelentek az ál mok? Hogyan befolyásolják a mindennapi élet et? Minden ember tudatában van az álmok elképesztően bizalmas jell egének. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy bizonyos jelképek meglehetősen egyetemesek a tapasztalásotokban. Mindazonáltal egyes témák, habár nyilvánvalóan fontosak, nem éri ntik az álombeli tevékenységek mögött húzódó nagyobb esemé nyeket és az események észlelése mögött rejtőző misztikus pszichológiai tevékenységeket. Az álmok természetesen elsősorban események. Jelentőségüket pontosan az ébrenléti eseményekkel való hasonlóságaik és eltéréseik adják. Ezen kérdések mögött léteznek sokkal mélyebb szempontok is. M agához a kreativitáshoz van közük, és az energia sajátosságaihoz, am elyek nélkül semmilyen tevékenység nem lehetséges. A psziché alapvetően a tiszta energia egy adott formában történő megnyilvánulása. Roppant nehéz létezését a számotokra ismerős sze rkezeten kívül szemlélni. Ti mindig a meghatározások és a terminológia bizonyos precizitását igénylitek. Ez a szókincs természetesen automatikusan megszerkeszti az információkat. A psziché a z energia


gestaltjainak halmaza. Hogy ezt megértsétek, fel kell is mernetek, hogy a tiszta energiának olyan átalakító, mintaformáló hajlamai vannak, hogy az mindig saját megnyilvánulásaiként jelentkezik. Saját „álcázásává" lesz.

Lehet, hogy részecskéket alakít ki, mégis mindig önmaga ma rad, a részecskék létezésétől függetlenül. A legalapvetőbb fogal mak szerint, amelyek szinte értelmezhetetlenek a ti szókincsetek ben, az energia nem megosztott . Nem lehetnek részei vagy adagjai, mivel nem olyan egység, mint például egy torta, amelyet fel lehet szeletelni, és szét lehet osztani. Azonban a célból, hogy beszélni tudjunk az energiáról, azt kell mond anunk, hogy a ti fogalmaitok szerint a legkisebb adagjai is - a tiszta ener-

gia legkisebb egységei is — tartalmazzák — tartalmazzák azt az erőt, amely saját maguk összes lehetséges változatának kialakítására ösztönzi őket. Ennélfogva a tiszta energia legkisebb egysége, amelynek a ti fo galmaitok szerint nincsen súlya, önmagában nincsen tömege, minden formájában saját természetében hordozza az anyag teremtésére irányuló hajlamot. Ebben az értelemben az energiáról nem beszélhetünk anélkül, hogy az fel ne vetné az Isten, avagy a Minden Létező Dolog természetére vonatkozó kérdést, mivel ezen kifejezések azonos jelentésűek. mondhatom, hogy a tiszta energia mindenütt tudatos ö nmagában, de pontosan maguk a szavak torzítják el valame lyest a mondanivalómat, mivel egy roppant nehezen leírható tudatosságról beszé(22:02) Azt

lek.

A tiszta energia vagy annak bármilyen „adagja" magában foglal ja az egyéniesedésre való hajlamot, azaz bármely adott adagban benne fogla ltatik az összes egyénileg tudatos élet, ezek által teremtődik meg, és m arad életben. A tiszta energiát nem lehet elpusztítani, és „minden egyes ponton" egyidejűleg teremtődik. Fizikai univerzumotok és törvényeitek csak kevés bizonyítékát adják ennek a fajta tevékenységnek, mivel ezen a szinten a bizonyítékok az idő vagy a hanyatlás látszatát keltik. Saját pszichológiai tevékenységeitek a legközvetlenebb bizonyítékok, habár ti ezt nem ismeritek fel. A tiszta energiának nincsen kezdete és vége. A psziché, a ti pszichétek létezésének „minden egyes pontján" újonnan teremtődik meg. Ebben az értelemben, minden látszat ellenére, a fizikai univerzum nem valamiféle, az energiát szétszóró robbanás során jött létre, hanem minden egyes pontján teremtődik „minden egyes pil lanatban".

Tehát a psziché alapvető tapasztalása egy olyan tevékenységgel fo glalkozik, amelyet nem vagytok képesek érzékelni, mégis ez a létezés


felelős az általatok érzékelt eseményekért, és ennélfogva azon közeg szerepét tölti be, amelyben az ébrenléti és álombeli esemé nyeitek megtörténnek. Ebben az értelemben nem hasíthatjátok szét az eseményeiteket, hogy megtaláljátok a mögöttük lévő valóságot, mivel ez a valóság nem valamiféle ragasztó, amely összetartja az eseményeket, hanem láthatatlanul össze van fonódva saját pszichológiai lényetekkel. Vannak nyilvánvaló különbségek az általatok ébrenlétinek, illetve álombélinek tartott es emények között. Határozottan megkülönböztetitek ezeket egymástól, nagy erőfeszítéseket téve, hogy takarosan elkülönítettnek lássátok őket. A ti világotokban a hagyományos és a gyakorlati épelméjűség és a fiz ikai műveletek a megkülönböztetési képességetektől függnek, és csak azon eseményeket fogadjátok el valódinak, amelyekkel a többiek többé kevésbé egyetértenek. Mindamellett az úgynevezett valós események radikálisan meg változtak az évszázadok során. Valaha az istenek a Földön jártak, és az egekben és a tengerekben háborúskodtak egymással. Az okat az embereket, akik hittek az ilyen dolgokban, épeszűnek tartották - és azok is voltak , mivel az események elfogadott szerkezete nagyban különbözött a maitól. Történelmi értelemben az elfogadott események változó te rmészete sokkal többet nyújt, mint m ondjuk a civili záció történelmét: a psziché örökké teremtő természetét tükrözi. (Rövid szünet 22:23 -kor.) A fizikai létezés összes eleme bármely adott korban jelen van az álomállapotban. Gyakorlati értelemben faj otok az álomvalóság bizonyos részeit bizonyos korokban valós eseményekként fogadja el, és ezen sajátságos eseményekkel összefüggésben alakítja ki az adott kor civilizációját. Történelmi értelem ben a korai em ber megálmodta a repülőgépeket és az űrhajókat. Ami azt illeti, az ő természetes televíziójuk bizonyos szempontból jobban működött, mint a ti technikai készülékeitek, mivel mentális képeik lehetővé tették számukra, hogy érzékeljék a szomszédos területeken vagy a Föld más részein történő eseményeket is. Ám nem nyomhattak meg egyszerűen egy gombot, hogy előidézzék ezt. A pszichológiai és biológiai mechanizm usok adottak voltak, lehetővé téve fajotoknak - különösen a nehézségek vagy a veszély idején -, hogy tudjátok, milyen események veszélyezte thetik a túléléseteket. Azonban az álomállapot során, régen éppúgy, mint most, az ilyen események egyidejűek voltak, egyfajta modellekként szolgáltak, amelyekből fajotok aztán kiválasztotta a fizikai tapasztalását alkotó gyakorlati eseményeket.


Tehát az álomállapot vizsgálata bizonyos mértékben betekintést e nged számotokra a psziché természetébe. Bizonyos értelemben „előr ecsomagoltak" vagytok. Mindig a pszichológiai valóság egy adott cs omagját ismeritek el Énetekként. Azonban mindig új elemekkel bővítitek ezt a csomagot. Öntudatlanul belemerültök a tisz ta energiába, és részei vagytok annak a célból, hogy atomjaitok és molekuláitok energiája és fizikai egyetemes szerkezetetek minden egyes pillanatban újra kiegészüljön. Pszichétek visszahúzódik önmagába, és Minden Létező Dologba, és „önmagán kívülre", az egyéniesedésetekbe, a tevékenységek olyan psz ichológiai pulzálása során, amely összefüggésben van vilá gotok elektronjainak viselkedésével. Az álom vagy az alvás során, amikor nem érintkeztek olyan közvetlenül a fizikai tevékenységekkel, lehetőségetek van arra, hogy az álmok tanulmányozása által többet tanuljatok meg a pszichéről - azon események tanulmányozása által, amelyek olyannyira hasonlítanak és olyannyira különböznek ébrenléti tapasztalásaitoktól. Tartsatok szünetet. (22:44-től 23:10-ig szünet.)

Tehát: életetek minden lehetséges eseménye egyidejűleg léte zik bizonyos, az álomállapothoz kapcsolódó szinteken. Mivel tevé kenységeiteknek fizikailag illeniük kell egy tér -idő szerkezetbe, ezen lehetséges eseményeknek csak minimális hányada valósul meg f izikai formában. Azokat, amelyek megvalósulnak, nagyszerű ítélőképességgel vá lasztjátok ki, és az álmok egyfajta módszert kínálnak, hogy megálla pítsátok bármely adott lehetséges tett kívánatosságát. A létezés ezen egyéb szintjein alapvetően nincsen különbség az ébrenléti és az álombéli események között. Tehát ily módon kreatívan szerkesz titek meg a ta pasztalásotokat, és ebben a folyamatban az általatok tudatos elmének tartott dolog is szerepet kap. Azok az események, amelyeket ne m fogadtok el fizikaiakként, mindazonáltal szintén léteznek, és csatlakoznak saját rendszereikhez. Nem morzsolódnak le egyszerűen a tapasztalás otokról, hanem olyan események fókuszpontjaiul szolgálnak, amelyek közvetlenül nem érintenek benneteket, ám indirekt módon egy meghatározott pszichológiai hátteret alakítanak ki. Bizonyos mértékben ezek válnak a tapasztalás láthatatlan közegévé, amelyből sajátságos tevékenységeitek származnak, így hát a természetük benne foglaltatik az életetekben - és így élete tek benne foglaltatik ezekben a rendszerekben.


Ily mértékben az álmok az összefonódott lehetőségek színjátékaiként is szolgálnak, egyfajta ugródeszkaként a minden irányba áradó események számára. Bár egy álom minden egyes aspektusa személyes jele ntőséggel bír, tőséggel bír, ugyanakkor saját változatotok is egy jelképre: hasonló fajta eseményt szimbolizál, de a valóságnak egy teljesen más szintjén. (Hosszas szünet.) Ha egy álom minden egyes aspektusát megszá moznátok, akkor minden egyes esemény önmagában egy teljesen eltérő számrendszert jelenítene meg. A felületi számok, vagy az ismerősek továbbra is az álomnak a saját világotokban történő értelmezésére szo lgálnának. Ahogy egy nyilvánvaló fizikai univerzumban éltek, osztozva annak valóságában, ugyanúgy léteztek mindann yian egy sokkal hatalmasabb pszichés univerzumban is - pszichikus vagy pszichológiai ent itások által körülvéve, fenntartva és azok részeiként, és ezen entitások (hosszas szünet) végtelenek a maguk sokféleségében. Legkisebb csel ekedetetek is befolyásolja a valóságukat, mint ahogy az ő cselekedeteik is befolyásolják a ti valóságotokat. Az álomállapot során bizonyos mé rtékben tisztábban tudjátok érzékelni az ilyen entitásokat, mivel éjszaka a csillagok kézzelfoghatóbbakká válnak, fizikai értelemben szólva. A pszichológiai valóságokat nem lehet méret alapján összehasonlítani: egyik sem kisebb vagy nagyobb a másiknál, mivel minden létezés érvényessége és ragyogása olyan egyedi, megszemélyesített valóságot ho rdoz, amely minden efféle szempontot elhomályosít. (23:35) Egy csillag élete és egy virág élete időtartamát, méretét és je llemzőit tekintve teljesen eltérő a ti fogalmaitok szerint, mégis mindke ttő a tapasztalás olyan érvényességében létezik, amely végül értelme tlenné teszi az ilyen összehasonlításokat. Nem segít az sem, ha saját t udatosságotokat csillagszerű pszichológiai vagy pszichés tulajdonságo k-

hoz hasonlítjátok. Mindazonáltal a tudatosság pszichológiai elevensége lehetővé tesz egy szavakba nem foglalható belső kommunikációt, egy összefonódott spirituális és biológiai nyelvet, amely közvetlen módon alakítja át a tapasztalást. Következésképpen sok tapasztalásotok a n agyobb psziché egyéb szintjein végbemenő események egyfajta fordítása.

Az események ott nem függnek az időtől. Másrészt viszont nek tek az események időbeli változataival kell dolgoznotok. Az álmok elegáns szerkezetet biztosítanak számotokra, amely lehetővé teszi, hogy alkotóelemeire bontsátok az időtlen eseményeket, hogy azo kat pontosan elhelyezzétek saját világotok összefüggéseiben. Ez az elhelyezés teljes egészében a lehetséges jövőbeni események belső ismeretétől függ, és jelen


időtök lehetetlen teljesítmény lenne a „jövő" ezen öntudatlan ismerete nélkül. Az álmok gyakran a múlt, a jelen és a jövő szintézisei, ahol egy fő esemény működik fókuszpontként, és aköré gyűjtitek össze a „je len" eseményeit. Tartsatok szünetet. (23:47. A következő kétoldalnyi anyag Jane-nek szólt. Az ülés 24 óra 21 perckor ért véget.)

788. ÜLÉS, 1976. SZEPTEMBER 6., HÉTFŐ, 21:27 Paul Cézanne világképe végső változatának gépelését, én pedig készen állok rá, hogy nekilássak legépelni Az „ismeretlen" valóság második kötetének végső változatát. Amint azt kön yvének bevezetőjében kifejtem, úgy döntöttünk, hogy Seth -nek ezt a rop pant hosszú kéziratát két kötetben fogjuk kiadni. Így olvasóink hozzáju thatnak körülbelül az anyag feléhez, míg én a még hosszabb második köteten dolgozom, hogy az is kiadásra kerülhessen. Jókora meglepetésemre — mivel — mivel a gépelés nem tartozik éppen a kedvenc elfoglaltságai közé — Jane bejelentette, hogy segít nekem az első kötet legépelésében, így napjaink legnagyobb részét mindketten az írógépünk előtt töltöttük. (Jane most fejezte be a

Ezzel egyidejűleg Seth tovább haladt ezzel a könyvvel. Jane viccesen megjegyezte, hogy azt kívánja, bárcsak Seth is tudna gépelni.) Jó estét. ( —Jó —Jó estét, Seth.)

Diktálok: az eseményeknek alapvetően semmi közük sincsen az ált alatok ok-okozati rendszernek tartott összefüggéshez. Ez olyan kor is igaz, ha álombéli eseményeket tanulmányoztok, mivel ez esetben az általatok az események összekapcsolásában megszokott folyamatosság jórészt semmivé enyészik. Ehelyett az események úgymond jelentőségekből épülnek fel. De egy percre felejtsük el ezt a kifejezést, és vizsgálj uk meg a min dannyiótok által jól ismert asszociációkat, mivel tudatosságotok áramlása is haso nlóképpen működik. Természeténél fogva minden egyes tudatosság a tudomás sajátos, jellegzetes és egyedi fókusza, amely saját tulajdonságai segítségével tapasztal meg bármely lehetséges valóságot.


Ezenkívül „rá is nyomja" saját lenyomatát az univerzumra. A vi lágegyetem egyetlen része sem passzív vagy inaktív, függetlenül lát szólagos szervezettségétől vagy szervezettségének látszólagos hiá nyától. Tehát minden egyes tudatosság a maga módján jelöli meg az univerzumot. Pontosan a létezése által egyfajta jelentőséget hoz létre, és az univerzum többi részét ennek segítségével értelmezi. Az univerzum az ilyen jelentőségek által ismeri önmagát. Minden egyes tudatosság multidimenzionális természetű kreativitással van megáldva, így arra fog törekedni, hogy a lehető legtöbb lehetséges valósá got teremtse meg sa ját maga számára, saját jelentőségét használva fókuszként, hogy bevonzza tapasztalásába az univerzumból a számá ra lehetséges eseményeket. Tehát eseményeket vonz magához az univerzumból, éppúgy, ahogy saját létezése eseményként jelöli meg az univerzumot saját te rmészetének kitörölhetetlen bélyegével. Egyszerűbben fogalmazva: egy másik szemszögből mindannyió toknak megvannak a saját egyéni képességeitek és tulajdonságaitok. Ezen képességeken és tulajdonságokon keresztül tapasztaljátok meg a valóságot, de meg is jelölitek az univerzumot az egyéniség csakis rátok jellemző lenyomatával, és bevonzzátok életetekbe a csakis a ti természeteteknek megfelelő eseményeket. A jelentőségek bizonyos mintában történnek meg, és ha a minták n agyon szembetűnők, akkor ok -okozati rendszerként jelennek meg szám otokra. Asszociációs eljárásaitok és szokásaitok talán a legközvetlenebb olyan dolgok, amelyek utalásokkal szolgálhatnak számotokra a jelentőségek működésére nézvést. Mindazonáltal az asszociációk még ilyenkor is az idő múlásához kapcsolódnak, a jelentőségeknek pedig alapvetően nincs közük az időhöz. Például Sarah nénikédre gondolsz, é s az asszociációs folyamat néhány perc alatt képeket idéz fel benned olyan múl t beli történésekről, amikor a nagynénédnél voltál látogatóban, vagy a barátnői, a szomszédai képét idézi fel, a házában lévő tárgyak képeit, és kettőtök kapcsolatának bizonyos epizódjait. Ugyanebben az időpontban Sarah néni, tudtodon kívül, ese tleg éppen felemel egy kék vázát, azt, amelyet most láttál az elmédben, amint az nénikéd nappalijában áll egy polcon. Ahogy megérinti a vázát, Sarah néni talán arra a személyre gondol, akitől azt kapta, és aki jele nleg a földrész másik felén tartózkodik. Az a személy, aki épp ajándékot akar venni egy ismerősének, pillanatnyi ihlettől vezéreltetve esetleg pont egy váza mellett dönt, vagy egy olyan dalt kezd dúdolni, amelynek a címében szerepel a „Sarah" név, vagy még az is lehetséges, hogy (21:49)


eszébe jut a nagynénéd. Ha azonban bármilyen ellentétes asszociáció létezik ezen „vonal" során, az asszociációk „lánca" megszakad. Ez a bizonyos második hölgy talán fontolóra veszi, hogy vásároljon egy vázát, de aztán elveti az ötletet. Az időtényező miatt úgy tűnik, az első esemény okozta a többit, és az első, a nagynénéddel kapcsolatos assz ociációd idézte elő a „későbbi" eseményeket. Mindazonáltal a belső jelentőségek, az asszociációk mind egyidejűleg léteznek. Megvan a maguk, időtől alapvetően független valóságuk, még akkor is, ha látszólag időbeliek. Gyakorlatilag az események ezen három sorozata könnyűszerrel me gtörténhet egyszerre az adott három emberrel, és ha nincs köztük hagy ományos kommunikáció, egyikük sem lesz bölcsebb a többinél. Az es emények belső szövedéke éppen az efféle asszociációk kal kapcsolatos. Az érzelmi intenzitások és jelentőségek képezik az események természetét. Álmotok során az ehhez kapcsolódó intenzitásokkal dolgoz tok, számtalan jelentőséget tárva fel. Olyanok ezek, mint a feltöltött érzelmi minták, amelyek roppant személyes érzelmeitekből és szándékaitokból alakulnak ki.

Az ilyen jelentőségek segítségével mérlegelve fogadjátok vagy utasí t játok el a lehetséges eseményeket. Megjelölitek az univerzumot saját jelentőségetekkel, és fókuszként használva azt, magatokhoz rántjátok, bevonzzátok azokat az eseményeket, amelyek illenek egyéni céljaito khoz és igényeitekhez. Eközben bizonyos mértékben megsokszorozzátok az univerzum kreatív lehetőségeit, olyan személyes valóságot alakítva ki belőlük, amely ebben a formájában egyébként nem létezne; és ezáltal egy végtelen, fel nem fogható formát nyújtotok az összes többi tudato sság számára, mivel kibővítitek a valóság tárházát, amelyből az összes tudatosság meríthet. Tartsatok szünetet. (22:10-től 22:23-ig szünet.)

Tehát: alapvetően nem létezik véletlen mozgás. Nincs olyan do log, hogy káosz. Az univerzum, bármi is legyen a neve, és bármi lyen formában nyilvánuljon is meg, a jelentőségek rendezett sora által valósítja meg a valóságát. Bizonyos körülmények között ezek a valóságok elkülönítve ma radnak, habár egyfajta átfogó módon továbbra is egyesülnek. Meg értitek az ok -okozati -okozati sorrendet, de ez a jelentőségek nem-oksági aspektusaira épül. Az általatok felidézett álmok bizonyos tekintetben


olyanok, akár a számozott festmények, amelyek úgy vannak szabva, hogy igazodjanak a ti szándékaitokhoz és céljaitokhoz, oly tökélete sen illeszkedve elmétek körvonalaihoz, hogy elfeleditek a nagy obb tapasztalásokat, amelyekből származnak. Fizikailag és pszichikailag maguk az álmok a legprecízebb kalkuláció és tevékenység eredményei, bonyolult drámák és interakciók zajlanak le bennük, gyakran érzelmileg erősen túlfűtöttek és intenzívek, azonban a test mégsem vesz részt bennük teljes mértékben. Tehát ezek a jelentőségek biológiai célzásokat tartalmaznak a ti részetekről, amelyek szabályozzák a pszichológiai események és a fizikai tevékenységek közti kölcsönhatásokat. A szükséges utalások csak akkor lépnek működésbe, ha minden körülmény megfelel roppant sajátságos követelményeite knek, amelyek ahhoz szükségesek, hogy fizikai tapasztalásokban legyen részetek. Ebben az értelemben álmaitokban be vagytok burkolva a tettek olyan sorozatába, amely túl széles ahhoz, hogy a gyakorlati földi t apasztalás körvonalaihoz illeszkedjen. Tehát, ezek a jelentőségek létrehozzák a saját kódjaikat, így a fi zikai eseményeket egy bizonyos módon kell kódolni, az álmokat pedig má sképp. Tehát létezik egyfajta, álom előtti állapotnak nevezhető állapot, a tapasztalás olyan állapota, amelyből az álmok ki alakulnak. Az ilyen ta pasztalás másfajta kódot tartalmaz, ezáltal még jobban elkülönül az e lfogadható testi tevékenységektől, a tér és az idő csomópontjaitól. Fizikai eseményeitek az általatok elismert Énetekkel történnek meg. Álmaitok során esetleg látszólag valaki más bőrében tapasztalhatjátok meg az eseményeket, vagy a jelen helyett a múltban vagy a jövőben t aláljátok magatokat. Ébrenléti életetek során az ál talatok elismert családdal, barátokkal, hivatással rendelkeztek. Álmaitok során talán valaki mással éltek együtt, vagy esetleg egy teljesen másfajta életet éltek. B izonyos értelemben az álmok életetek témáinak egyfajta variációi, bár valójában az életetek az a téma, amelyet a lehetséges változatok közül választottatok. Mindazonáltal az idő nagy részében az álombeli események bi zonyos mértékben olyanok, mint a fizikai események. Álombeli érzékelésetek fizikainak tűnik: sétáltok, szaladtok, esztek és egyéb fi zik ai ai tevékenységeket végeztek. Valójában a létezésnek számtalan más állapota is van, de most az álom előtti állapotról fogunk beszélni, amely valójában a fennálló valóság különböző állapotaiból tevődik össze. Itt - viszonylagos értelemben - nagyrészt eltűnnek az események fizikai aspektusai, annál messzebbre, minél inkább a belső valóság felé haladtok az álo m-


állapotból. Úgy tűnik számotokra, hogy a tapasztalás egyre széleskörűbb lesz, de egyre kevésbé specifikus, azonban nem erről van szó. A tapasztalás valóban széleskörűbb lesz, de minőségileg megvált ozik, így például az ilyen tapasztálasnak a ti fogalmaitok szerint vett egyetlen perce az álmodás öt évre elegendő anyagát biztosítja szám otokra.

Ez pusztán egy hasonlat, mivel ez a másik valóság folyamatosan átitat benneteket; de megvilágosodásai és természete az álmok segítségével jut el az általatok ismert Énetekhez, és a ti fogalmaitok szerint „az á lmodáshoz időre van szükség". Ez a nagyobb tapasztalás, amelyből végül álmaitok kialakulnak, egyfajta utazásra hív ben neteket. Pont. Hogy egy másik hasonlattal éljek, olyan ez, mintha örömtelin magatok mögött hagynátok a mindennapi élet kellékeit, és saját nagyobb pszichéteken a tapasztalás hatalmasabb tengerei felé hajóznátok. Magatok mögött hagyjátok az események fizikai természetét, és azon nagyobb területek felé veszitek az irányt, ahol az ál mok kialakulnak. Oly módokon, amelyeket szinte lehetetlen leírni, közvetlene b bül tapasztaljátok meg az univerzumot: a sokkal nagyobb hatókörű be lső érzékszerveiteket használjátok ilyenkor. Saját elpusztíthatatlan érvényességeteket használva „csalétekként", elindultok, hogy bevonzzátok az univerzumból a tapasztalás nyersanyagát. Ti önmagatok vagytok, mégis ezen a szinten részei vagytok annak az univerzumnak is, amely ből ez az „Én" származik, rendelkeztek annak erejével és elevenségével, hogy egyedi módon fókuszáljátok azt. A ti fogalmaitok szerint szó sz erint látjátok az időben korábbi és későbbi egyéni Éneteket és civilizációtokat, látva, hol ol vadnak egy be ezek az Ének, és érezve a köztük lévő örökérvényű kapcsolatot, így hát minden egyes esemény, amelyet a sajátotoknak választotok, világméretű eseménnyé is kiválasztódik - valamilyen mértékben mindenki más is részt vesz benne, és hozzáadódik a faj rendelkezésre álló tapasztalásához, amelyből minden ember merí t(22:55)

het.

Olyan közvetlen megismerésről van itt szó, amelyben minden egyes tudatosság tudja, mit tesznek a többiek, ismeri a „helyzetüket" és t a pasztalásuk implikációit. Az idő és a valóság egész szövedéke és sze rkezete minden egyes ponton ismert, a lehetőségek kipróbáltak és me gértettek. Nos, mindez roppant bonyolultnak hangzik. Mégis, eltérő módon ugyanez a folyamat zajlik le minden egyes szinten, mivel a ma ga mód ján a sejtszintű tudatosság a legmesszebbmenő bonyolultságában érzé-


keli az összes, a fizikai túléléssel kapcsolatos lehetősé get. Testetek sejt jei ebben a percben ismerik bolygótok bármely helyének életkörülményeit, számolnak azokkal, és meghatározzák, milyen testi cselekedet eket követelnek meg ezek a körülmények. Sejtjeitek tudatában vannak a bolygó mozgásának, és a test egyensúlyát, biztonságát és túlélését érintő körülményeknek. Tehát a test folyamatosan alakul, változik, ezen számításoknak megfelelően. Átfogóbb értelemben az álom előtti állapot során tudatában vagytok saját nagyobb pszichétek minden cselekedetének, amint az részt vesz és hozzájárul - az általatok értelmezett pszichikai tudatosság végtelen létezésében, és tudatára ébred a saját stabilitását kialakító pszichológiai valóságoknak. Tartsatok szünetet, vagy fejezzük be az ülést, ahogy gondoljátok. Én nem voltam fogorvosnál. ( — Szünetet — Szünetet

tartunk.

23: 12. Seth azért tette ezt a vicces megjegyzést, mivel múlt pénteken kihúzták egy fogamat, és még mindig nem voltam igazán formában. 23:30-korfolytattuk az ülést.) Tehát: az események csak akkor válnak fizikaivá, ha teljesülnek biz onyos követelmények, és működésbe lépnek bizonyos kódok. Az álom előtti állapotban a tapasztalások a saját intenzitásukban va nnak jelen. A tudás olyan információvá alakul át, amely aztán az álomá llapotban további, még sajátságosabb, az egyéni igényeknek megfelelő jelképekbe foglalt adatokká bomlik, és egyfajta megfoghatatlan módon „keresztülszáguld a testen". Aztán ez az információ további egyéni jelentőségekké, energiákká és szándékokká alakul, amelyek a szükséges kódokba formálják. A tová b biakban ezek a kódok fogják meghatározni a megvalósított ébrenléti események természetét. Az adatoknak bizonyos intenzitási formával kell rendelkezniük, mielőtt fizikai formában rögzítené tek, vagy fizikai eseményekként tapasztalnátok meg őket. Ezen eljárás egy része az álomállapot során zajlik le, és a kreativitás nagy szerepet játszik az előkészítő folyamatban. Vége az ülésnek - ez jó kezdet lesz a következő alkal ommal. Fogadjátok szívből jövő jókívánságaimat, kellemes, jó éjszakát kívá nok nektek. ( — — Köszönjük Köszönjük szépen, Seth. Jó éjt.


Jane azt mondta, Seth anyaga elvezet az EE-egységek - az elektromágneses energiaegységek - kialakulásához, és a fizikai anyag teremté-

sében játszott kollektív szerepükhöz.)

789. ÜLÉS, 1976. SZEPTEMBER 27., HÉTFŐ, 21:30 (Jane két napja megkapta postán a Pszichikus politika

első példányát.

Nagyon örült neki, akárcsak én. Mivel olyannyira elfoglaltak voltunk, nem írtam hosszas jegyzeteket a Pszichéhez, Pszichéhez, amint azt az egyéb Seth -könyvek esetében tettem. Amint azt Seth korábban megígérte, őmaga „állította fel a díszleteket", időnként megemlítve, mit is teszünk éppen, de nyilvánvalóan - és helyesen - jobban érdekelte a saját anyagának átadása. Jane -nek sem volt elég ideje a jegyzetkészítéshez. Nem számít, mit csináltunk a nap korábbi részében, amikor az ülés megkezdődött — Seth ott volt. Viccelődött, vagy komoly volt, lediktál t egy fe jezetet vagy megjegyzéseket tett az életünkkel vagy általában a világgal kapcsolatban. Akárhogy is, mindig készen ált arra, hogy me gossza velünk megfigyeléseit és tudását, amennyire képes azokat a sz avak általunk is érthető nyelvére lefordítani. Amikor Jane az ő nevében beszél, szeme látszólag megnő, sötétebb lesz és lenyűgözően fénylik, egyszerre rejtélyes és megigéző. Seth hangja, a maga egyedi akcentusával törve elő Jane-ből, lehet oly gyengéd, akár a suttogás, de olyan fü lhasogató is, amilye nnek csak akarja, amikor valamit ki akar hangs úlyozni. Amikor Jane kijön a transzból, néha emlék szik szik az elmondottakra, néha pedig fogalma sincs az átjött anyagról. Ma este Seth azonnal belevágott a Psziché diktálásába:) Tehát: jó estét. (- Jó estét, Seth. )

Diktálok. Amit álom előtti állapotnak neveztem, valójában olyan á llapot, amelybe mindig elmélyültök, függetlenül attól, hogy ébren vag ytok, vagy alszotok, illetve hogy a ti fogalmaitok szerint életben vag ytok-e vagy már meghaltatok. Azokkal a körülmények kel van kapcsolat ban, amelyekben a közvetlen tudás elsődlegesen működik. természetes létállapototok. Tehát nagyobb aspektusaiban a te rmészet magában foglal olyan állapotokat, amelyek egy sokkal rugalm aEz a


sabb viszonyítási rendszerben egyaránt tartalmazzák az életet és a h alált. Adj nekünk egy kis időt... Ezt az állapotot leginkább talán a job ban érzékelő pszichológiai szervezetek jellemzik. Az álom előtti ál lapotban egyesültök ezekkel a szervezetekkel, bár fizikai Éneteknek csak olyan adatokat visztek haza - álmok formájában —, amelyeket az képes fiz ikai értelemben felismerni és hasznosítani. Roppant fontos emlékeznetek arra, hogy tapasztalásotok és tudásotok megnövekszik a valóság ezen egyéb szintjein. A tapasztalásotok még fizikai élettartamotok ala tt sem pusztán a hagyományos fizikai eseményekre korlátozódik. Ezek a me gszokott események a más szinteken megnyilvánuló kreatív ösztönzésből erednek.

Értsétek meg, nem azt mondom, hogy nincs tudatos ellenőrzé setek az események fölött, mivel azokat ti alakítjátok ki, az érzéseiteknek, hiedelmeiteknek, céljaitoknak és szándékaitoknak megfelelően. Az eseményeket „valódivá tevő" belső anyag mindazonáltal más fo rrásokból származik. A legtöbben nem vagytok tudatában az események ezen alapvető, rejtélyes természetének, mivel nem jut esze tekbe, hogy megvizsgáljátok azok belső szövedékét. Bármely adott esemény múltja és jövője egyfajta sűrűséget biztosít számotokra, egy időbeli mélységet. Az események egyéb lehetséges változatai gyakorlati értelemben kisi klanak a kezeitek közül. Az álom előtti állapotban közvetlenül találkoztok egy valóság gal, amelyben ezek a valószínűségek mind egyszerre léteznek az ér zékelésetek számára. Egy kápráztató megnyilatkozásban végtelen per s pektívákból vagytok tudatában az ilyen eseményeknek. Tudatosan ké ptelenek vagytok megragadni ezt az információt, még kevésbé vagytok képesek hatást gyakorolni rá, és nem tudjátok fenntartani sajátos, egyedi pszichológiai állapototokat sem. Mindazonáltal továbbra is éltek a lét ezés ezen szintje nyújtotta előnyökkel, ezt a végtelen mennyiségű adatot az általatok ismert valóság alapjaként használva fel. Bizonyos mértékben álomállapototok egyfajta kapcsolat az álta latok elismert élet és annak forrása, azaz ezen sokkal hatalmasabb dimenzió között. Tehát az álmok során egy, az ismertnél sokkal na gyobb információbevitelre kerül sor - azaz sokkal több adatot vesztek fel á lmodás közben, mint amikor ébren vagytok, bár ezek más fajta adatok. Álmaitokat ezen információk egy részéből alakítjátok ki. Maguk az á lmok további feldolgozásra kerülnek, hogy az elismerhető ébrenléti események szövedékévé váljanak.


Az álombeli történések roppant bonyolult, művészi tel jesítmények. Egyrészt az álom előtti állapot egyéb eseményeit jelképezik, olyan eseményeket, amelyek „természetes állapotukban" me ghaladják a felfogóképességeteket. Azonban ezek az események nem vesznek el, hanem álmokká alakulnak át, amint saját tudatosságotok visszafelé közeledik „otthonához". Egy adott álom minden egyes aspe ktusa nagyobb, megfejthetetlen eseményeket jelképez kódolt formában. (21:48)

Ezek a jelképek annyira pontosan és precízen vannak megszer kesztve, hogy egyidejűleg szolgálnak meghitt mindennapi életetek aspektusa iként is. Mivel a mindennapi események részben az efféle álombéli i nformációk eredményeképpen alakulnak ki, így fizikai életetek minden egyes eseménye más, egyébként megfejthetetlen események jelképe is, amely események a psziché azon részein fordulnak elő, ahová saját lényetek belemerül. Ez a tény semmiképpen sem tagadja az események általatok ér telmezett érvényességét, mivel minden egyes fizikai tevékenysége tek azonnal megváltoztatja a létezés más szintjeinek kapcsolatait. A legtö b betek számára ismerős az ihlet valamilyen formája. Azok az emberek, akik nem írók, festők, költők vagy muzsikusok, gyakran azon kapják magukat, hogy egy rövid időre szinte átváltoznak - hirtelen átjárja őket egy vers, egy dal, egy dallamfoszlány vagy egy kép, amely látszólag a semmiből érkezik, a megszokott gondolati minták összefüggésein kívü lről, és egyfajta olyan megértést, örömöt, könyörületet vagy művészi hajlamot hoz magával, amely egy pillanattal korábban látszólag még nem létezett. Honnan jönnek ezek a dalok, versek és dallamok? Ilyenkor ezek az emberek azt érzik, hir telen telen egyfajta közvetlen módon „tudják" őket. Olyan tudást tapasztalnak meg, amely sokkal inkább belülről f akad, mint a kívülről érkező információ. Nos, az álmok hasonló módon érkeznek. Este, lefekvés előtt nem kell azon töprengenetek, hogyan alakítsatok ki egy álmot. Nem kell isme rnetek az adott mechanizmusokat, így hát az álmodás látszólag gyakran egyszerűen csak „megtörténik", ugyanúgy, ahogy látszólag az ihlet is egyszerűen csak megérkezik. Könyveket írtak az álmok természetéről. Léteznek klasszikus be számolók a prekognitív álmokról vagy a látnoki álmokról, amelyek ben szentek vagy biblikus személyiségek szerepelnek. Bizonyos mértékben minden álom megváltoztatja a fizikai világot. Egy kreatív ötlet esetleg eredményezhet egy könyvet - ami minden bizonnyal kellőképpen fizikai teljesítmény. Az álmok során a fizikai eseményeket kialakító legmeghi t-


tebb mechanizmusokkal kerültök kapcsolatba. Az álombéli tapasztalá sra adott közvetlen válaszokként hormonális és kémiai változások zajl anak le a testben - gyakran c sak apró, mégis fontos szinteken. Tehát á lmaitok szorosan kötődnek a biológiai felépítésetekhez. Magukon az á lmokon belül is léteznek kódolt biológiai kapcsolatok, amelyek a sejtek tevékenységeihez kapcsolódnak - nem általánosságban véve, hanem egyénien . Minden álombeli tárgyat a legmagasabb szintű elkülönítéssel válas ztotok meg a célból, hogy azok rengeteg különböző szinten szolgáljanak jelképekként, és ugyanakkor a megfelelő üzeneteket küldjék az egyes sejteknek és testetek szerveinek is. Tartsatok szünetet. (22:15-től 22:38-ig szünet.)

Diktálok. A kreativitás, az álmok és a fizikai események gyakor lati kialakulása közötti kapcsolatról fogok beszélni. Megértem, hogy egyfa jta szabatos terminológiát igényeltek, még ha tudom is, hogy bizonyos értelemben minél „szabatosabban" fogalmazok az érdeketekben, annál inkább kicsúsznak a kezeink közül az ezen korlátok közé be nem szorí tható nagyobb témák. Ezen kívül el akarom kerülni az egyes kifejezésekhez kapcsolódó előítéleteket is. Mint ahogy egy földrész sem önmagában létezik, hanem kapcso latban áll más fizikai képződményekkel, a ti fogalmaitok szerint ti is úgy al akítjátok ki az eseményeket, hogy azok egy átfogó szerke zetbe illeszked jenek. Ti alakítjátok ki saját valóságotokat. Mindazonáltal nem elszig etelten és nem egyedül formáljátok azt. Tudatá ban vagytok egyéb es eményeknek, és a látszat ellenére tekintetbe is veszitek azokat. Nem kényszeríthettek másokat, hogy megtapasztaljanak olyan eseményeket, amelyeket elutasítanak, és veletek sem teheti ezt meg senki. Az úgyn evezett jó vagy rossz dolgok mind hűen követik a belső mechanizmus okat.

Annak érdekében, hogy fizikaivá váljanak, a lehetséges esemé nyeknek eleget kell tenniük bizonyos feltételeknek. A megfelelő idő - és térbeli formát kell magukra ölteniük. Bizonyos pszichológiai követe lményeket is ki kell elégíteniük, szert kell tenniük egy adott, a vágyak, a hiedelmek vagy a szándékok segítségével elért intenzitásra. Intenzitás alatt nem feltétlenül erőfeszítést, heves vágyat vagy határozott, tudatos szándékot értek. Inkább bizonyos felfoghatatlan minőségeket, amelyek pontosan a fizikai tevékenységek irányába összpontosulnak.


A fizikai események alapvetően nem -fizikai erőket foglalnak olyan szerkezetbe, amely eleinte az idő -tér rendszeren kívül létezik. Ez egy pszichológiai szerkezet, amely a kiválasztott lehetséges események választékát foglalja magában. Ezen események úgymond a szín falak mögött várakoznak arra, hogy fizikai formát öltsenek. Ezen megvalósulás végső beindító mechanizmusa egyaránt származhat az ébrenléti és az álomállapotból is, de képviselni fogja a szükséges tényezőt - az ihlet, vágy vagy cél serkentését -, amely egyszeriben fizikai megvalósulássá aktiválja a kezdeti pszichológiai szervezetet. -kor.) Az EE-egységek, amelyekről egy másik (Rövid szünet 22:56 -kor.) anyagban már beszéltem, azért fontosak, mivel ezek a tevékenysé gek egyfajta elektromágneses szférájában léteznek, és ezek hoznak működésbe bizonyos agyi, illetve idegrendszeri válaszokat. Mindazonáltal maguk az események a tevékenység területeinek egyfajta állandó körülményeit vonják maguk után, amelyek úgymond az EE -egységek között léteznek.

Ezek a mezők fizikailag nem érzékelhető pszichológiai reakció kat vonnak maguk után, és mégis a maguk módján olyan robbané konyak, akár egy nukleáris detonáció. Azaz ezek a pszichológiai tevékenységek egyfajta átalakulás és töltés révén „berobbannak" a fizikai tevékenységekbe, lehetővé téve, hogy a pusztán mentális tettek „áttörjék az idő és a tér korlátait", és valóságként jelenjenek meg a fizikai világban. Biz onyos módon az EE -egységek ezen tevékenység hatótávolságának legtávolabbi területein nyilvánulnak meg. Ha egy esemény egy fizikai jármű lenne, mondjuk egy űrhajó, akkor az EE -egységek tennék lehetővé, hogy landoljon a világotokban, de nem azok képeznék az eredeti hajtóanyagát. Ez a hajtóanyag a kölcsönhatások fizikai mezője lenne. Hadd mondjak erre egy példát. Tételezzük fel, hogy mindegyikőtök egy-egy bolygó, mint ahogy bizonyos értelemben valóban az is. Egy roppant összetett és kifinomult univerzumban léteztek. Tudjátok, hogy az űr tele van mindenféle lényekkel, akiket a lehetséges eseményekhez fogunk hasonlítani. Bolygóként vannak bizonyos jellemzőitek. Néhány űrlakó egyáltalán nem képes leszállni ilyen körülmények között. Ezek a körülmények a ti pszichológiai egyéniségeteket képviselik. Üzeneteket küldtök a csillagok felé, mivel magányosak vagytok, és az események vagy a látogatók a tapasztalatszerzés és a tudásgyűjtés legfontosabb módjainak egyikét jelentik számotokra. Ha az űrutazók le akarnak szállni a saját űrhajóikkal, be kell lépniük az atmoszférátokba, és fel kell használniuk az adott körülményeket, miközben továbbra is megő r-


zik saját integritásukat. Ezen kívül jó okuk is kell, legyen egy ilyen látogatásra. Na már most, bármely fizikai esemény valamelyest olyan, mint egy „valahonnan máshonnan" a világotokba érkező űrhajó hatása. Gyakran úgy tűnik, a gondolatok beúsznak tudatosságotok rendszerébe, majd távoznak onnan, ti pedig szinte észre sem veszitek őket. Az események sokszor hasonlóképpen tűnnek fel és el, mégis rajtahagyják lenyomat ukat a valóságotokon. Bizonyos mértékben ti vonzzátok be őket, és azok vonzanak benneteket. Minden pillanat ban egy nagy töltésű összefüggési mezőt állítotok fel, amely úgymond egy belső ösvényt kínál, amelyen a lehetséges események beáramolhatnak az általatok elismert események területére. Ez az ösvény pszichológiai szinteken létezik, és működésbe hozza é rzékelési mechanizmusaitokat, amelyek aztán természetesen reagálnak és kötelességtudón érzékelnek. A legnagyobb vonzerőket többek között a szándékaitok, elhatározásaitok, céljaitok és hiedelmeitek képviselik. Úgy működnek ezek, mint az univerzumot vizsgáló fénynyalábok, de adottak kell legyenek a megnyilvánulás körülményei is. Pontos egy ezésre van szükség. Tartsatok szünetet. (23:21-től 23:40-ig szünet.)

Tehát: diktálok. Először is, a saját univerzumotok egyáltalán nem egy elszigetelt világegyetem. Egyszerűen csak ez az általatok érzé kelt egyetlen univerzum.

Az általatok ismert univerzumon belül létezik az egyéb világ egyetemek alapvető érzete, és ezekben a más világegyetemekben f olyamatosan történnek olyan események, amelyeknek nem vagytok tud atában. A világegyetemek úgymond egymásban léteznek, mint ahogy az eseményeik is, úgyhogy míg az ál talatok elismert fogalmak szerint bármely adott esemény különállónak tűnik, valójában az végtelen, eg ymásban létező egyéb események része, és ezeket az „adagokat" biz onyos szinteken lehetetlen elválasztani egymástól. Mindennapi életetek látszólag kevés bizonyítékát adja ennek a tén ynek. Mindazonáltal álmaitok gyakran tartalmaznak ilyen kölcsönös kapcsolódási viszonyokat. Mivel az eseményeket a saját adott módot okon érzékelitek, természetesen csak az ismerős fizikai univerzumot lá t játok. Az idő- és térbeli helyzetüket illetőleg kevésbé precíz álombeli események gyakran olyan szerkezetekként szolgálnak, amelyek segítsé-


gével megpillanthattok néhány, az egyéb világegyetemek létezésére v onatkozó bizonyítékot. Egyetlen pszichológiai rendszer sem zárt ren dszer, még ha megőrzi is önnön elpusztíthatatlan, sérthetetlen termész etét. Tehát az álmok egyfajta hatalmas tömegkommunikációs hálózat sz erepét töltik be a psziché bizonyos szintjein, sokkal hatékonyab ban, mint például a televízió a fizikai szinten. Az álomállapotot használhatjátok pszichológiai vagy pszichikus pla tformként, hogy meglássatok más valóságokat, és megpillantsá tok azokat a belső mechanizmusokat, amelyek által a nem -fizikai események megvalósulnak a világotokban. Vége a diktálásnak. Vége az ülésnek, hacsak nincsenek kérdéseitek. (23:50. Seth ezután még átadott egy bekezdésnyi anyagot azzal a ké rdéssel kapcsolatban, amelyet Jane írásaira vonatkozólag tettem fel, és az ülés 23 óra 54 perckor ért véget.)

790. ÜLÉS, 1977. JANUÁR 3., HÉTFŐ, 21:20 (M a

este, három és fél hónapos szünet után, újrakezdtük az üléseket. Jane segítségével legépeltem Az „ismeretlen" való Ez alatt az idő alatt Jane ság első kötetének végleges formáját, és el is küldtük azt a kiadónak, a Prentice- Hallnak. Hallnak. Most hozzáláthatok a második kötet elkészítéséhez. Egyébként is roppant elfoglaltak voltunk ebben az időszakban. Reng eteg egyéb dolog mellett most került sor az utolsó néhány szakember látogatására, akiknek az érkezését még a múlt nyáron tábláztuk be. Volt néhány olyan hetünk is, amikor nem kaptunk váratlan látogatókat. Habár sok tervünk közeledett a megvalósulásához, a november mégis szomorú — és — és tanulságos - hónap volt számunkra. Tizenhat éves mac skánkon, Willyn először a nyáron mutatkoztak a betegség jelei. Az álla torvos azt mondta, gondok vannak a szívével. Miközben Jane Az „ismeretlen" valóságon dolgozott, Willy gyakran hevert az ölében, és nehéz szívvel éreztük, hogy már nincs sok ideje hátra. 1976. november 5-én hunyt el, az otthonunkban, s mindvégig vele vol tunk. Az általa tanúsított bátor belenyugvás láttán alázatosnak és tudat lannak éreztük magunkat - és ez áhítatot ébresztett bennünk a természet rejtelmei iránt — , mivel Willy kétségkívül olyan bizalommal eltelve halt


meg, amelyre az emberek csak nagyon nehezen tudnak szert tenni. A

hátsó udvarban temettem el. Manapság — akár elmegyünk itthonról, akár hazaérkezünk — ritkán haladunk végig a kocsifelhajtón anélkül, hogy ne pillantanánk a kőhalomra, amelyet a sírjára tornyoztam. A Willy halálát

követő héten Jane felvetette, hogy szerezzünk egy „új" kismacskát. Attól tartott, ha ezt nem tesszük meg, végül soha nem lesz másik háziállatunk — így — így hát rátaláltunk Willy Kettőre egy állatmenhelyen. Olyan parányi, hogy szinte elfér egy kezemben. A ma esti ülés alatt össze gömbölyödve feküdt mellettem a heverőn. Seth az ülés elején befejezte a Paul Cézanne világképe című könyvhöz írt előszavának diktálását - a Prentice- Hall még az idén meg fogja jelentet ni ni ezt a kötetet. Ezen munkájában Seth remekül összefoglalta a „világképekről" szóló magyarázatát. Úgy gondolja, Jane könyve fantasztikus bizonyítékát adja annak, hogy mi mindent lehet véghezvinni ezen a területen. területen. Seth 21 óra 33 perckor folytatta a Psziché diktálását.) Diktálok: az én valóságomat hatalmas pszichológiai és pszichi kai távolságok választják el a tiétektől. Bizonyos értelemben Ruburt elméje tölti be köztünk a közvetítő szerepét. Következésképpen amikor az üléseken beszélek, nem vagyok teljesen önmagam. Én az vagyok, ami vagyok, a ti valóságotokban megnyilvá nulva. Vannak bizonyos személyes tulajdonságaim, amelyek segítségével az ülésen részt vevő emberek be tudnak azonosítani engem. Van nak jellegzetességei a hangomnak és az akcentusomnak , amelyek, ha mondhatom ezt, egyediek és egyéniek. Mégis furcsa úton érk ezem a valóságotokba olyan úton, amelynek semmi köze nincs az országutakhoz, hanem olyan pszichológiai történésekkel áll kapcsolatban, amelyek hátrafelé vezetnek, fajotok „pszichológiai történelmébe" kanyargó ösvényekként. B izonyos mértékben olyan va gyok, mint egy különlegesen eleven, állhat atos, a tömegpszichében felbukkanó, folyton visszatérő álomkép, azzal a különbséggel, hogy az én valóságom nem korlátozódik az álmokra. Egy álomkép, amely olyan pszichológiai teljességet ér el, amely - pszichológiai értelemben szólva - úgy tűnhet, hogy a kontraszt miatt halvány j elenéssé teszi a hagyományos tudatosságot. Beszéltünk az álombeli eseményekről és az ébrenléti valóságról, a kreativitás természetéről és arról, hogyan alakulnak ki az esemé nyek. Érintettük a ti fogalmaitok szerinti hatalmas pszichológiai entitások témáját is, amelyek a saját valóságotok alapjául szolgáló pszichológiai


struktúrákat alakítják ki. Ebben az összefüggésben találóvá válik a valóságom. Nem istenekről beszélek, hanem az általatok ismertektől általatok ismertektől eltérő psz ichológiai szerkezetekről. Ezek „jelenlegi" szerkezeti formájuk ban nem képesek közvetlenül érzékelni vagy megtapasztalni a ti valóságotokat. Bizonyos értelemben abban a háttérben léteznek, amelyből tapasztalás otok előtere származik. Sokféleképpen megjelennek az álmaitokban. Olyanok, akár a kelme, amelyből titeket szabtak. Olyan erők ők, am elyeknek nincsen szükségük nevekre, csak a ti kedvetekért használják azokat.

Ezek a pszichológiai struktúrák hatalmas energiaaktivá torok is, és mint ilyenek, fontos szerepet játszanak az események ki alakulásában. Csak ritkán öltenek fizikai formát, ha egyáltalán anyagiasulnak. Mégis roppant fogékonyak az emberek pszichikus igényeire, így a történelem különböző időszakaiban „felbukkannak" b izonyos üzenetekkel, ugyanúgy, ahogy egyes álmok újra és újra visszaté rnek az egyén elméjében. (21:50)

A fizikai tapasztalás a legkozmikusabb és a legparányibb módon származik a belső valóságból. Az események ebből a belső valóságból származnak, és aztán felbukkannak ezen kívül is. A ti fogalmai tok szerint nekem nincsen fizikai létezésem. Mindazonáltal ezen könyvek v alódi fizikai eseményeket idéznek elő, mivel az olvasók megtanulják jobban irányítani az életüket, kiterjeszteni a tudatosságukat, és tudatára ébrednek saját nagyobb képességeiknek. Ha akarjátok, azt is mondhatjátok, hogy én pusztán egy még ké pi formával sem rendelkező álomkép vagyok - de ha ezt teszitek, akkor minden egyén, akinek az életét megváltoztatták a szavaim, fel kell tegye magának a kérdést: „mi is az álom valójában". Ahogy az én személy iségem létezik fizikai megnyilvánulás nélkül is, ugyanúgy a tiétek is. Álombéli és ébrenléti tapasztalataitok közvetlen hatást gyakorolnak az egész univerzumra. A különbség pusztán az, hogy ti nem vagytok t udatában annak, hogy mit tesztek, én viszont igen. Bizonyos mértékben megváltoztatom a világot, habár a ti fo galmaitok szerint valójában nem ülök egy székben, nem sétálok az utcán, nem rázok kezet senkivel, és nem látom a naplementét vagy a napfelkeltét. Számomra a ti világotok egy álombeli univerzum, amelyet azért lát ogatok meg, mert valaki meghívott ide; egy lehetséges valóság, amelyet egyedinek és roppant kedvesnek találok - de olyan valóság, amelyet közvetlen módon többé már nem tapasztalhatok meg. Mivel én nem m e-


rülök bele annyira ebbe a valóságba, mint ti, sokkal többet mondhatok róla nálatok, mivel a ti pontos irányultságotok szűkebb és koncentrá ltabb látásmódot követel meg. Na már most, álmaitok során gyakran látogattok meg efféle má sik valóságokat, azonban nem tanultátok meg rendszerezni és irányítani az érzékeléseteket. Ha a hozzám hasonló entitások alakítják ki a ti létezésetek hátterét, akkor ugyanúgy a hozzátok hasonló entitások képezik azokat a háttérben lévő pszichológiai szerkezete ket, amelyekben az egyéb ilyen szervezetek léteznek. Minden ilyen kapcsolatban van eg yfajta adok-kapok viszony.

A ti pszichológiai valóságotok ennélfogva benne foglaltatik az enyémben, az enyém pedig a tiétekben, éppúgy, ahogy a ti valósá gotok benne foglaltatik Willy Kettőében (a cicánkéban) —az cicánkéban) —az övé pedig a tiétekben.


Nem könnyű elmagyarázni a belső psziché működését vagy az ál mok mögötti tevékenységeket, mivel az efféle tapasztalás a szavak vagy a képek szerkezetén túl létezik, és alapvetően a pszichológiai és pszich ikus energia természetével és viselkedésével áll kapcsolatban. Én egy megszemélyesített energiaforrás vagyok - de ugyanúgy ti is azok vagytok. A ti fogalmaitok szerint rengeteg életem volt, ám más nézőpontból én nem éltem fizikai formában, inkább kölcsön adtam az energiámat olyan életeknek, amelyek az én valóságomból származtak, de nem voltak azonosak velem. Hasonlóképpen adtok ti is életet a saját álomképeiteknek - alig lévén tudatában annak, hogy így cselekedtek, vagy annak a ténynek, hogy ti adtok ösztönzést és lendületet egyfajta pszichológiai valóságnak, amelyet egyáltalán nem vagytok képesek megragadni. Az általatok megkezdett álombeli történetek folytatják s a ját magukat. Egyetlen álom sem halva született. Ezen könyv minden egyes fejezete oly módon íródott, hogy a bennük foglalt gondolatok működésbe hozzák saját intuícióitokat, és utat nyissanak álmodó és é brenléti állapotaitok között. Saját nagyobb valóságotok minden egyes pillanatban ott időzik körülöttetek. Ha pontos terminológia szerint tudnátok, fizikailag hogyan fe jlődtök magzatból felnőtté, ha tudatosan figyelemmel tudnátok kísérni ezt a folyamatot, nem feltétlenül járnátok jobban, sőt ez valószínűleg


akadályozná a növekedéseteket , mivel elkezdenétek kérdezgetni: „vajon jól csinálom?" Azonnal odalenne a folyamat tökéletessége. Hasonlóképpen: az álomállapot lépésről lépésre történő illusztrálása minden bizonnyal túlzottan zavarttá és félénkké tenne ben neteket. (Viccesen:) Azt kérdezgetnétek magatoktól: „vajon jól csinálom?" Sok ember fél az álmaitól. Félnek mindentől, amit nem irányítanak tudatosan. Azonban ha álmaitokat saját nagyobb létezésetek más összefüggésben lévő kiterjesztésének fogjátok fel, akkor valóban megtanulhatjátok, hogyan békéljetek meg velük, és hogyan nyerjetek békét általuk. Sokkal könnyebben fogjátok felidézni őket, és így kép esek lesztek egyfajta folyamatosságot fenntartani az ébrenléti és az álomállapotok között. (22:32)

Amikor ez megtörténik, tisztábban fognak kirajzolódni saját pszichétek körvonalai. Mindazonáltal ezek a körvonalak nem egy fajta matematikai tételként fogják megmutatni magukat, hanem az általában a kreat ivitás jellemzőinek tartott technikákon, jelképeken, érzéseken és vágy akon keresztül fognak felszínre bukkanni. A kreativitás jellemzői sokkal egyértelműbben mutatkoznak meg a gyermekekben. A kreativitás magában foglal egy bizonyos nemtö rődömséget egy olyan rendszerben, amely önmagáért és csak ön magában elfogadott. Ha ébrenléti óráitokban játékosan teremtetek magatoknak egy álmot , majd játékosan értelmezitek azt anélkül, hogy a következtetések miatt aggódnátok, pusztán az álom kedvéért, akkor akaratla nul is megtudtok valamit saját éjszakai álmaitok természetéről. Hagyományos és „előre gyártott" álmaitok sokban fognak hasonlítani egymásra, és az álmok gyártásának folyamata megismertet benneteket a tudatosság változása ival, amelyek nagyobb mértékben mennek végbe alvás közben. Ez egy nagyszerű gyakorlat. Különösen azok számára előnyös, akik túlzottan merev mentális szerkezettel rendelkeznek. A legtöbb, álmokkal foglalkozó kutatás jócskán alábecsüli az ál mok játékosságát és kreativitását. A gyermekek gyakran szándéko san megijesztik önmagukat játékaik során, miközben folyamatosan is merik a játék szerkezetét. A kertben a mumus eltűnik, amikor fel hangzik a vacsorára szólító kiáltás. A gyermek visszatér a tea és a kétszersült bizto nságos univerzumába. Az álmok gyakran ugyanezt a célt szolgálják. Megtapasztaljátok a félelmet, de eljön a hajnal. Az álmodó felébred, és megreggelizik. A félelmek végül is alaptalan nak bizonyulnak. Ezzel


nem akarom mindenáron megmagyarázni az összes kellemetlen álmot, de ez a tény emlékeztet benneteket arra, hogy nem az összes ilyen es emény neurotikus, illetve nem mind jelenti jövőbeni fizikai problémák bekövetkeztét. Ruburtnak és Josephnek van egy kismacskája. Nagyszerűen szer telen fizikai energiával kergeti a saját farkát, élesíti körmeit a búto rokon, f áárasztja ki magát - és az ember elméje valahogy hasonlóképpen játszik önmagával. Az álmok során szabadon használja mindezen pompás energetikai képességeket anélkül, hogy fizikai visszajelzésekre lenne szüksége, óvatosnak kellene lennie, vagy kérdéseket kellene feltennie. Felfedezi a valóságokat, és pszichológiai mintáknak ad életet. Ugya nolyan teljességgel használja magát a mentális tevékenységek során, mint ahogy a kismacska teszi azt a fizikai játékok során. Amikor halálos komolysággal kísérlitek meg felfedezni a pszichét, az mindig ki fog csúszni a markotokból. Almaitokat esetleg lehetséges drámákként értelmezni, de diagramokként soha. Ne próbáljátok meg „álomértelmezéseiteket" lehozni a saját szintetekre, inkább próbáljatok meg játékosan és fantáziadúsan belép ni ebbe a valóságba. Tegyétek lehetővé, hogy saját ébrenléti tudatosságotok fe lemelkedjen az események szabadabb értelmezésébe, ahol az energiát nem béklyózza le az idő, a tér és a korlátozások. Vége a diktálásnak. Adj nekünk egy kis időt... (22:5 7. Seth átadott néhány oldalnyi anyagot Jane-nek és nekem, a ztán 23 óra 12 perckor véget ért az ülés.)

791. ÜLÉS, 1977. JANUÁR 17., HÉTFŐ, 21:42 (Habár gyűlöltük a gondolatot, Jane és én végre elintéztük, hogy új, titkos telefonszámot kapjunk. Nagyjából húsz hívás érkezett hozzánk naponta - néha jóval több is, éjjel -nappal. Nem nehéz kiszámolni, hogy ilyen gyakori ság ság mellett ez több mint havi hatszáz üzenet. A legtöbb hívást Jane kapta, mivel az emberek általában vele akartak beszélni. Ő rendszerint élvezte a személyes kapcsolatot, és gyakran félórát vagy még többet is eltöltött azzal, hogy telefonon keresztül próbált meg segíteni valakinek. Am végül eljutott arra a pontra, hogy egyszerűen nem maradt ideje ilyen gyakran felvenni a telefont, és közben a saját munká ját is elvégezni.)


Tehát: diktálok. (Hosszas szünet.) Képzeljétek el, hogy nagyszerű színészek vagytok, és egy multidimenzionális színházban játszotok, így minden egyes szerepetek a hagyományos színdarabok kreatív erejét jócskán felülmúló elevenségre tesz szert. Mindannyian ilyen próbálkozásokba kezdtek bele. Elveszítitek önm aat szerepeitek sokaságában. Egyfajta kreatív dilemma előtt is ál lgatok at tok, mivel bizonyos értelemben oly meggyőzően keveritek össze színész Éneteket az általatok játszott szerepekkel, hogy végül tökéletesen becsapjátok magatokat. Azt mondjátok: „a halál után is meg kell őriznem az egyénisége met", mintha a darab vége után a Hamletet játszó színész továbbra is a szer e pének megfelelően viselkedne, megtagadva, hogy más sze repeket tanul jon meg, vagy hogy folytassa a pályafutását. Mintha azt mondaná: „Én Hamlet vagyok, örökre sorsom kérdéseihez és kihívásaihoz láncolva. Ragaszkodom az egyéniségem megőrzéséhez." Az álomállapot során a színész bizonyos mértékben tudatára éb red az általa játszott darabnak, és érzékeli a színészmestersége mögötti valódi személyes egyéniségét. Korábban már beszéltem erről, de fontos emlékeznetek arra, hogy még az általatok ismert Énetek számára is az eltú lzott folytonosság egyfajta „mesterséges" érzetét írjátok elő. Tapasztalásotok folyton változik, akárcsak életetek köz vetlen kontextusa - de ti a ti fogalmaitok szerint vett rendszerre összpontosítotok, hogy kisebbítsétek tapasztalásaitok kontextusát, ezáltal téve felfoghatóbbá azt. A természet nem szabott ilyen korlátokat a tudatosságo toknak. Létezik egy világméretű, tömeges pszichológiai környezet, amely v ilágotok kultúráját alakítja ki, összhangban azzal a világméretű rendsze rrel, amelyben aztán megtörténik a tapasztalás. Bizonyos pszichológiai megegyezések szolgálnak ennek támaszául. Tehát vannak többé kevésbé formális pszichológiai elrendezések, amelyeket viszonyítási pontokként és szabályokként használtok. Ezen elrendezéseken belül csoportosítjátok a tapasztalásaitokat. Ezek formálják azokat az általatok fizikailag érzékelt formába. Az utolsó mondat különösen fontos, mivel életetek során a ta pasztalásaitokat fizikailag kell megélnetek és értelmeznetek. Az események azonban ennek ellenére egy nem -fizikai forrásból ered nek. Amint azt korábban már említettem, felidézett álmaitok maguk is már egyéb, nem-fizikai események értelmezései.


Hogy a lehető legegyszerűbben fogalmazzak: aktuális tapasztalásotok messze túl hatalmas ahhoz, hogy fizikailag követni tudjátok. Saját, csak rátok jellemző tudatosságotok egy adott területen belüli sajátos fókusz eredménye. „Abszolútnak" képzelitek azt, amennyiben az látszólag egy olyan, mindent mást kizáró állapottal kapcsolatos, amely magában fo glalja az általatok értelmezett egyéniségeteket - de ezzel csak behatáro l játok azt, mintha egy királyság lenne. Tudatosságotok valójában egyfa jta szerkezet, amely valóban sérthetetlen, még akkor is, ha maga is má sfajta tudatosságok részét képezi, amelyeknek mind megvannak a maguk fókuszpontjai. Testetek a tudatosság öntudattal rendelkező szervezete i ből áll, amelyek elkerülik a figyelmeteket, és számotokra teljességgel érzékelhetetlen, tökéletesen idegen észleleti anyaggal van dolguk. Léteznek olyan, a „végletekig kifinomult" kapcsolatok, am elyek még fajotok korlátait is meghaladják. Szemügyre veszitek saját kulturális világotokat, annak művészetét és iparát városaival, technológiájával és az intellektuális elme iskolázott használatával egyetemben. Számba veszitek vallásaitokat, tudományaitokat, régészeteteket és a természet felett aratott győzelmeiteket, és úgy tűnik számotokra, hogy egyetlen más tudatosság sem alkotta meg azt, amit az ember. Tudato sságotok ezen „termékei" valóban egyediek, kreatívak, és olyan sajátos mozaikot formálnak, amelynek megvan a maga szépsége és eleganciája. (22:10)

Mindazonáltal léteznek a tudatosságnak olyan szerkezetei, ame lyek mintegy átlépnek fajotok felett: ezek személyesen nem hoztak létre művészeteket vagy tudományokat - mégis ezek összessége alkotja a Föld élő testét és a rajta élő fizikai teremtményeket. Az ő termékeik az óceánok, amelyeken hajóitokkal hajóztok, az ég, amelyet átszelnek repülőgépeitek, a föld, amelyen városaitok terpeszkednek, és maga a valóság, amely kultúrátokat - és egyáltalán bármely kultúrát - lehetségessé teszi. Az ember része ezen fajok közötti tudatosságnak, akárcsak a nö vények és az állatok. Az emberi valóság egy része részt vesz a fajok kö zötti szerkezetben is, de fajotok azt választotta, hogy mindennapi, gy akorlati tudatosságát nem ebbe az irányba koncentrálja, illetve nem az onosítja egyéniségét ezzel a szerkezettel. Ennek eredményeképpen nem értitek azt a nagyobb természetes elevenséget, amellyel magatok is re ndelkeztek, és gyakorlatilag képtelen vagytok érzékelni azt a természetes pszichológiai gestaltot, amelynek részei vagytok, és amely egész természetes - fizikai - világotokat kialakítja. Az álmok során gyakran megmutatkozik ez a kapcsolat. Az ilyen kapcsolatok mögött meghúzódó bizalom elválaszthatatlan része az ö sz-


szes Isten-Ember, Isten-Asszony, Állat -Ember és Állat-Asszony legendának és mítosznak. Tehát léteznek bizonyos, pszichológiai és te r-

mészeti valóságokra utaló kapcsolatok az emberek és az állatok és az úgynevezett istenek (kisbetűvel) között. Úgymond a talaj minden részének van identitása, és ezt nem jel képesen értem. Ezek az identitások a talaj, az emberek és az állatok t udatosságának összetett szerkezetét képviselik, bármely adott tar tományon belül. Meglehetősen egyszerűen fogalmazva: végetlenül so kfajta tudatosság létezik, mivel léteznek részecskék, és ezek vég telen számú módon kapcsolódhatnak. (Hosszas szünet.) Az álomállapot során ezen, egyébként előletek elzárt tapasztalások némelyike alakítja ki az álombeli történetek hátterét. (Egyperces szünet.) A ti tudatosságotok nem olyan dolog, mint egy jelzőfény, amelyet bi rtokolhattok. Ehelyett a tudatosság pontjainak szó szerint végtelen halmaza, amely pontok ö szszegyűlnek, hogy kialakítsák az érvényességeteket - egyéniségetekkel megjelölve azt. (Határozottan:) Legyen akár szétszóródott vagy szoros csoportosu lásba koncentrált, tűnjék fel „egyedül" vagy repüljön keresztül más nagy rajokon, ez az egyedi szervezet reprezentálja az egyéniségeteket. Hogy egy hasonlattal éljek, „részecskéi" szétszóródhatnak az uni verzumban, galaxisok lehetnek közöttük, az egyéniség mégis fenn marad, így hát tudatosságotok részei tudtotokon kívül elkevered nek, elvegyülnek egyéb fajok tudatosságaival, anélkül hogy ez a legkisebb mértékben is megzavarná saját egyéniségérzeteteket -mégis olyan egyéb nek nem vagytok tuda pszichológiai valóságokat hozva létre, amelyek nek tában. Az álomállapot során az állatok, az emberek és a növények tuda tossága bizonyos mértékben elvegyül egymással, így egy, a világo tokban egyébként ismeretlen belső kommunikáció és érzékelés során az egyik fajhoz tartozó információ átadódik a többi fajnak is. Tartsatok szünetet. (22:45-től 23:05 -ig szünet.) A Föld természetes struktúrája az összes faj biológiai együttmű ködésének eredményeképpen alakult ki, és maga a tudatosság füg getlen bármely, egy adott időben magára öltött formájától. Következésképpen bizonyos, számotokra kaotikusnak tűnő szinteken a tudatosság nagy elvegyülése és keveredése, úgymond az információ folyamatos cseréje megy végbe, a lehetőségek nyitva hagyott feltárása,


és a ti fogalmaitok szerint ebből származnak az események, mind egyénileg, mind pedig en masse.

Egyszerűen csak a Természet (nagy T -vel) jellemzőit, adottsága it, k éé pességeit és hajlamait magyarázom. Oly sok különböző szint létezik az általatok álomállapotnak nevezett dologban, hogy lehe tetlenség felsorolni, illetve ezt csakis sablonosan lehetne megten ni. Ez főleg azért van így, mert bizonyos álombeli képsorok szó szerint le nem fordítható bi ológiai megértéseket vonnak maguk után. Őszintén elmondhatjuk, hogy a „tudattalan" közvetlen módon va n tudatában egészségi állapototok, lelki állapototok és kapcsola taitok legkisebb részleteinek is. Szintén tudatában van a Föld egészségügyi állap otának is - még a bolygó másik felén uralkodó környe zeti viszonyoknak is. Ismeri a kulturális éghajlatot is. Elismert tudatosságotok a hatalmas információgyűjtő folyamatok miatt működik úgy, ahogy - olyan folyamatok miatt, amelyek az összes fajt egyesítik. Biológiailag az ilyen i nformáció kódolva van, de például a génjeitekben és a kromoszómáito k ban található fizikai információt más fajok esetében éppúgy meg lehet változtatni a tapasztalás és a mentális tevékenységek segítségével, mint a ti esetetekben. (23:23) Egyrészt berek részéről -

az álmodás az állatok részéről - és különösen az e m nem csak információfeldolgozással, de információgyűjtéssel is jár. Az álmodás megelőzi azt, hogy az élet túlzot tan merevvé váljon, azáltal hogy az ébrenléti állapot során gyakor latilag nem hozzáférhető forrásokat nyit meg, és a megszokott világon kívülről érkező visszajelzéseket biztosít. Az álmodás során ellenőrzitek az é brenléti állapot alatt történő tanulási kísérletek és tapasztalások segítségével gyűjtött információt, nem csak a fizikai tapasztalással összevetve, hanem „biológiai" és „spirituális" adatok alapján is feldolg ozva azt, kettőspont: ismétlem, erre az információra akkor tesztek szert, amikor a tudatosság bizonyos értelemben szétszórja önmagát, és elvegyül saját faja és egyéb fajok tudatosságával, mialatt továbbra is megőrzi saját átfogó egyéniségét. Ezek a más tudatosságok ugyanígy szóródnak szét. Hasonlóképpen minden egyes egyén megőrzi a folyton változó v ilágméretű fizikai és pszichológiai környezet adott képét. A fizikai es emények, ahogy ti értelmezitek őket, máskülönben nem létezhetnének. (Hosszas szünet.) Az információ alapvetően tapasztalás. Következésképpen az alvás állapota nem egyszerűen tudatosságotok másik oldala, hanem ez teszi lehetővé életeteket és kultúrátokat is.


A halál is hasonlóképpen működik. Különösen az állatok isme rik fel ezt, mivel ők nem úgy rendszerezik az időt, ahogyan ti. Így hát az álom biztosítja az élet és a halál feltételeit - olyan tény ez, amely gyakorta rémülettel tölti el ébren lévő Éneteket. De itt az érzékelő szervezetek olyan kreatív keverékéről van szó, amelyből a hétköznapi módon b ehangolt tudatos élet származik. Ebben rejlik az összes egyénileg, illetve világméretekben elismert események nyersanyaga. A természetben semmi sem vész el, így az emberek álombeli ké peinek pazar növekedése is hasznosításra kerül. Akár megvalósulnak ezek az álmok fizikailag, akár nem, megvan a saját valóságuk. Személyiségetek bizonyos mértékben ébrenléti tapasztalásotok eredménye. De álombeli tapasztalásaitok ugyanúgy formálják azt - a tanulás, a tudás és a találkozások, amelyek abban az álla potban fordulnak elő, amikor s okak szerint túl vagytok a szabályszerű érzékelésen. Tehát az álmok a tanulási folyamatok alapvető részét képezik. Az olyan álmok, amelye k ben a gyermekek járnak vagy futnak, sokkal korábban megjelennek, mint hogy a kisded m ászni tudna, és ezen álmok szolgálnak a mozgás ösztönzéseként. A gyermekek álmai kezdetleges formájú matematikai fogalma kat is tartalmaznak, így hát a formális matematikai képzés már eleve termékeny talajra hull. A művészetek, a tudományok, a mezőgazdasá g - ezek mind az emberi elmére veleszületetten jellemző termé szetes körvonal akat és hajlamokat tükröznek, mivel az általános tulajdonságok elsőként az álomállapot során jelentkeznek, majd sajátos intellektuális hajlam okat hoznak működésbe az ébrenlét során. Ennélfogva az álmok birodalmában a városok már a törzsek ide je előtt léteztek. Az álomállapot biztosította a növekedés ösztönzését, és megnyitotta a földre összpontosító tudatosság számára az információ útjait a fizikai túlélés érdekében. (23:59) Mivel ez az állapot szintén kapcsolatban van az ébrenléti éle t-

tel, mindennapi létezésetek sok alkotóelemébe is bevonjátok azt, így hát felidézett álmaitok gyakran meglehetősen konvencionális fogalmak formájában jelentkeznek. A hagyományos tudatossági szintetek elérés ekor rendszerint emlékeztek az álom külsődlegességeire vagy arra, hogy mivé vált. Álmotokban alapvetően egy adott esemény oly sok oldalának vagytok tudatában, hogy ébrenléti memóriátok szükségszerűen sokukat képtelen megőrizni. Azonban minden valós oktatásnak számításba kell vennie az álmok során végbemenő tanulási folyamatot, és senki sem remélheti, hogy bepillantást nyerhet a psziché természetébe, ha nem


bátorítja az álombeli tapasztalás, a felidézés és az álombeli oktatás kre atív használatát az ébrenléti élet során. (Hangosabban:) Van

kérdésetek?

(-Nincsen...)

Akkor visszatérnék a kiscicátokra - aki pontosan azt teszi, amit mindketten elvártok tőle. (- Rendben.) Ő az élet természetes , spontán kreativitására emlékeztet benne teket saját kreativitásotok, céljaitok és szándékaitok forrására. Így hát az élet néha művészetetek útjában állhat (mulatva). Fogadjátok szívből jövő jókívánságaimat, legyen kellemes és szép az éjszakátok. (- Köszönjük szépen, Seth. Jó éjt.

24:18. Nevettünk: Seth Willy Kettővel, vagy ahogy gyakran neveztük, Billyvel kapcsolatos megjegyzése nyilván arra a vicces bosszankodásra vonatkozott, amit az ülés előtt éreztünk, amikor a cica nagyszerű fo rmában volt: egyik bútorról a másikra ugrált, a függönnyel játszott, fe lmászott a papírjainkra és így tovább.) 792. ÜLÉS, 1977. JANUÁR 24., HÉTFŐ, 21:22 Tehát: diktálok. Az ébrenléti valóságban nyilvánvalóan éppúgy osztoztok egyfajta tömeges világtapasztaláson, mint egy fizikai világkörnyezeten. Ezenkívül az általatok érzékelt események időrendbe csomagolva é rkeznek, így hát hozzászoktatok egyfajta előtt -után rendhez. Amikor f iizikai szerkezeteket építetek, téglát téglára tesztek. Úgy tűnhet, a psz ichológiai eseményeknek hasonló a szerkezete, mivel végeredményben valóban az időben érzékelitek őket. Amikor azt kérdezitek: „Hogyan alakulnak ki az események?", többé kevésbé egy ezen fogalmak szerinti választ vártok. A válasz azonban nem ilyen egyszerű. Az események eredete a létezés azon kreatív, szu b jektív birodalmában rejlik, amelyhez általában szinte semmi közötök sincs. Az álmodás ezen állapota a kommunikáció olyan belső hálózatát biztosítja számotokra, amely a maga módján messze felülmúlja a tec hnikai kommunikációt. Ez a belső hálózat teljes egészében egy másfajta érzékelési szervezettel áll kapcsolatban. A rózsa az rózsa. Mindazoná ltal az álomállapotban egy rózsa egyaránt lehet egy narancs, egy dal, egy sír vagy egy gyermek, illetve mindegyik egyszerre.


Álmaitok során természetesen jelképekkel foglalkoztok. Mégis, a szimbólumok egyszerűen másfajta, szintén teljesen „objektív" események példái. Ezek az események azok, amiknek tűnnek, és olyan es emények is, amelyek „közvetlen módon" nem mutatkoznak meg. Köve tkezésképpen egy úgynevezett esemény rengeteg másik esemény „tár olóedénye" lehet, míg ti csak a külső arcát érzékelitek - és ezt az arcot jelképnek nevezitek. A jelképen belüli egyéb események ugyanolyan érvényesek, mint az általatok érzékelt esemény. Alapvetően az események nem egymásra épülnek. Egymásból fejlő dnek ki, a kreativitás bőségének egyfajta spontán terjeszkedése során, a tudatos elme pedig kiválasztja, melyik aspektusokat ta pasztalja meg - és ezek az aspektusok válnak az általatok objektív nek nevezett eseményekké. Az eseményeket nyilvánvalóan nem csak a ti fajotok hozza létre, így hát - amint azt a legutóbbi fejezetben említettem - az álomállapotnak létezik egy olyan szintje, amelyben az összes faj és szint ö szszes földi tudatossága összegyűlik. A ti nézőpontotokból ez az öntuda tlan kreativitás egy mély állapotát képviseli - különösen a sejtek szintjén -, amely által az összes sejti tudatosság kommunikál egymással, kial akítva az összes „magasabb" tapasztalás alapját képező eleven biológiai (21:40)

rendszert.

Az általatok álmodásnak nevezett dolog nyilvánvalóan ettől a sej tkommunikációtól függ, amely az életerőt osztja szét a Földön. Követk ezésképpen minden fizikai esemény ettől a fajok közti kapcsolattól függ. A számotokra természetes értelemben ismerős pszichológiai jelképek füstként emelkednek fel, a sejtek szerkezetétől elválasztha tatlanul. A legmélyebb értelemben az állatok és a növények szintén rendelkeznek jelképekkel, és reagálnak is azokra. A szimbólumokat nevezhetjük pszichés kódoknak, amelyeket végt elen számú módon interpretáltok a tudatosság adott körülmé nyeinek megfelelően. Az álomesemények ugyanúgy „állnak össze", ahogy a v ilágegyetem. Következésképpen az eseményeket nem le het pontosan meghatározni. Feltárhatjátok egy adott esemény általatok történő me gtapasztalását, és maga ez a felfedezés megvá ltoztatja a vizsgálni ke zdett, látszólag független esemény természetét. Tehát osztoztok egy tömeges valóságon, ahogy egy tömeges ébrenléti világon is. Mindennapi


tapasztalásaitok egyéniek és csakis a tieitek, mégis egy közös környezet összefüggéseiben történnek meg. Ugyanez igaz az álomállapotra is. Álmaitok szintén csakis a tieitek, mégis egy közös kontextusban tö rténnek meg, abban a környezetben, amelyben a világ álmai megnyilvánulnak. Ebben a kontextusban a saját létezésetek „örökké" biztosított. Ti vagytok saját magatok egy adott időbe és térbe helyezett fizikai eseményei, és ezen idő - és térszerkezet körülményeiből adódóan ezen belül automatikusan kizárjátok saját személylétetek egyéb megtapasztalásait. Saját magatok nagyobb eseménye egy, az események általános érzék elésén túl lévő kontextusban létezik. Mindazonáltal Énetek ezen nagyobb része alakítja ki az általatok ismert Éneteket. Az álomállapot sorá n bizonyos mértékben egy nagyobb kontextusba léptek be. Ezért elveszítitek a számotokra általában ismerős precíz beá llítottságot. Néha mégis érzékelhetitek az események nagyobb formáját és saját létezésetek időtlen természetét. Egyénileg és en masse az álomállapot során megváltoztatjátok tu datosságotok beállítottságát, és olyan események születésével fog lalkoztok, amelyeket csak később rendeztek el az időben, vagy csak később tapasztaltok meg fizikailag. Tartsatok szünetet. (22:07-től 22:29- sig sig szünet.)

Először is a fizikai események nem -fizikai dolgok végtermékei. Az események kialakítása kezdetben egy érzelmi, pszichés vagy psz ichológiai funkció. Az események fizikai interpretációk, belső érzékelési élmények konvencionalizált változatai, amelyek aztán térben és időben „egybeolvadnak". Az események a szeretetet, hitet, szándékot és az irántuk táplált intenzitásokat is magukban foglaló törtvényeknek megf elelően szerveződnek. Az eseményeket a saját szeretetetek, hiedelmeitek, szándékaitok és céljaitok szerint vonzzátok magatokhoz vagy utasítjátok el. Vilá gotok olyan színházat biztosít számo tokra, amelyben bizonyos ese mények előfordulhatnak, mások pedig nem. A háborúk, az erőszak, a katasztrófák - ezekben az eseményekben nyilvánvalóan sokan osztoztok, és psz ichológiai és fizikai környezetetek részeit képezik. Mindazonáltal néhány ember közvetlenül találkozik a háború val, k öözelharcokban vagy bombázásokban részesül. Másoknak csak kelleme tlenséget okoznak a harcok. Ez esetben a tömegesen elfogadott körny e-


zetet az egyéni hiedelmeknek, szeretetnek és szándékoknak megfelelő fizikai valóságként tapasztaljátok meg. A legmélyebb értelemben nem léteznek áldozatok: sem háborús áldozatok, sem olyanok, akik a ny omorúságnak vagy a betegségeknek esnek áldozatul. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell küzdenünk a háborúk, a nyomorúság vagy a betegségek ellen, mivel a hagyományos érte lemben bizonyosan úgy tűnik , hogy a férfiak és a nők gyakran esnek ilyen dolgok áldozatául. Ennélfogva á ldozatként viselkednek, és a hiedelmeik megerősítik az ilyen tapasztalásokat.

Minden bizonnyal már több századszor mondom azt, hogy a hiedelmeitek alakítják ki a valóságotokat, ami annyit tesz, hogy a hie delmeitek építik fel az általatok megtapasztalt eseményeket. Ezen tapasztalások aztán még alaposabban meggyőznek benne teket az általatok érzékelt valóságról, míg végül ördögi körbe kerültök, amelyben az összes esemény oly tökéletesen tükrözi a hiedelmei teket, hogy látszólag semmiféle kivezető út nem marad számotokra. Mindazonáltal ha valóban ez lenne a helyzet, az emberiség történelme során egyetlen valódi értelemben vett változás sem történt volna. Az álomállapot során folyamatosan jelentkeznek a tapasztalás alternatív útjai - új lehetőségek és intuitív megoldások -, így az emberi tanulás nem egyszerűen egy, a kreatív anyagok beillesztését lehetővé nem tévő visszacsatolási rendszertől függ. Tehát az álmodás máskülönben nem elérhető tanulási tapasztalásokat biztosít fajotok számára, amelyben a viselkedéseket és az eseményeket egy fejlettebb és magasabb szintű megértéshez mérhetitek, amely aztán minden szinten megjelenik a mindennapi valóságban. Például egy adott ember szándékainak, szeretetének és vágyai nak kapcsán felléphetnek olyan komplikációk, amelyek azt okozzák, hogy az egyén olyan események megtapasztalására törekedjen, amelyeket lehetetlenné tesznek a hiedelmei. Az általánosan elfogadott tapasztalás olyan dilemma elé állítja az egyént, amelyben a kívánt cél elérése leh etetlennek tűnik. Az ilyen esetekben az álmok vagy az álmok egy sorozata gyakran másképp nem lehetséges módon változtatja meg az adott személy hi edelmeit, mivel új információkat nyújt számára. Ugyanezek az adatok érkezhetnek egyfajta ihletett állapotban is, de minden esetben egy má skülönben elérhetetlen információ gyűjtésének ered ményeikéntjelentkeznek. A szeretet, az elhatározás, a hit és a szán dék -


ezek formálják fizikai testeteket, és munkálkodnak rajta, dolgoznak vele éppúgy, ahogy egyéb szinteken a sejttudatosság alakítja azt. A szeretet egyformán biológiai és spirituális tulajdonság. A szeretet és a kreativitás alapjában véve egymás szinonimái. A szerete tnek nincs szüksége arra, hogy valamire irányuljon. Ez az az ösztönzés, amely által minden lény testet ölt. A vágy, a szeretet, a szándék, a hit és az elhatározás - ezek alakítják ki testetek tapasztalását és az összes ált ala érzékelt eseményt. Nem változtathatjátok meg a hiedelmeiteket, de azok megváltoztatják testi tapasztalásaitokat. A biológiai és pszichológiai teljesség között folyamatosan egyfajta nagyszerű csere megy vé g be. Gondolataitok éppoly aktívak, mint a sejtjeitek, és éppoly fontos szerepet játszanak fizikai létezésetek fenntartásában. (22:59)

Gondolataitok éppoly természetesek is, mint a sejtjeitek. Mindemellett gondolataitok a túlélésre és a fejlődésre is ösztönöznek benn eteket, pont úgy, ahogy a sejtjeitek teszik. Ha egészségileg nehéz hel yzetbe kerültök, nem mondhatjátok: „miért nem állít le en gem a testem, miért nem bizonyítja be bölcsességét?", mivel a legigazabb értelemben a gondolataitok és a testetek nem különül el egymástól. Megadatott ne ktek a gondolkodás képessége éppúgy, ahogy a mozgás képessége is. A gondolataitok megsokszorozódnak, ahogy a sejtjeitek is. Ebben az ért elemben a gondolataitok éppannyira szerepet játszanak a testi túlélésetek biztosításában, mint testi mechanizmusaitok. A kettő közötti csere főként az álomállapotban zajlik le, ahol is az adatok folyamatos fordítása történik. Gondolataitok és testetek sejtjei egymást tükrözik, egymásban tükröződnek. Javasolni fogok nektek néhány gyakorlatsort. Kezeljétek ezeket kre atív, termékeny játékokként. Ezek a gyakorlatok megismertetnek majd benneteket a pszichétekkel, saját magatok nagyobb tapasztalásával, m ivel segítenek saját létezésetek olyan aspektusaira összpontosítani, am elyek általában elkerülik a figyelmeteket. Azonban ezek a gyakorlatok nem fognak megfelelően

működni, ha túl komolyan veszitek őket. Tekintsétek ezeket kreatív játékoknak, bár mentális természetű játékoknak, amelyek valóban tartal maznak a gyermekek által teljesen spontán módon kipróbált mentális kísérleteket. T ehát ne kezeljétek ezeket a gyakorlatokat ezoterikus feladatokként. A céljuk az, hogy újra felfedezzétek azt a valódi, őszinte és tiszta örömöt, amelyet valaha éreztetek, amikor saját tudatosságotokkal játszottatok, össze- majd kicsomóztátok azt, mint egy gyermek az ugrókötelé t.



Az álomállapot az összes fizikai esemény forrása, amennyiben ez bi ztosítja azt a nagyszerű kreatív szerkezetet, amelyből mindennapi valóságotokat kiválasztjátok. A gyermekek hamar megtanulják a szüleiktől, hogy a tapasztalá saikat egy bizonyos elfogadott minta szerint kell rendszerezniük. Mindazoná ltal saját fantáziajátékaik során hasznosítják az álomeseményeket vagy az álmaik során érzékelt eseményeket, mialatt tisztán átlátják, hogy ezek a „való" világban nem minősülnek valódinak. A fizikai játék kellemes, nagymértékű képzeleti működéssel tár sul. Egyaránt erősíti az izmokat és az elmét. Ugyanez a fajta tevé kenységjelentkezik a gyermekek álomállapota során, amikor meg tanulják kezelni az eseményeket, még mielőtt azok fizikailag bekö vetkeznének. Ilyenkor egyfajta intenzív álombeli tevékenység megy végbe. Néhány álom a gyermekek számára még valódibb is, mint az ébrenlét bizonyos eseményei - nem azért, mintha ők nem értenék a t a pasztalások természetét, hanem mert még oly közel vannak az események mögöttes érzelmi alapjaihoz. Néhány általam javasolt gyakorlat révén kapcsolatba kerülhettek az események kialakulásának módjával. A gyermekek játékai, a kreativitás és az álmok mind a lehető leg közvetlenebb módon teremtenek kapcsolatot köztetek és az esemé nyek születésének módja között. Természetesen az általatok játszott, szokásos módon megfigyelt játékok inkább a saját tapasztalásotokban vé g bemenő szerveződésről fognak többet mondani nektek. Ezen játékok lehetnek harciasak, és ilyenkor mindig lesznek jó lesznek jó csapatok és rossz cs a patok, mindig lesz megváltás és pusztítás, nyertes és vesztes, győzelem és kudarc. Életetek eseményei hasonló struktúrával rendelkeznek. A neveltetés előtt a gyermekek játékai az előadás, a test vagy a képzelet sze retete alapján szerveződnek, pusztán az előadás kedvéért zajlanak; a mentális fizikai képességek növelésének érdekében. A legkielégítőbb esemény eket is ezek a dolgok jellemzik. Az általam javasolt gyakorlatok tehát „játékok, amelyeket bárki játszhat" - a képzeletnek a gyermekek által használt örömteli felhasználásával. Vége a diktálásnak. A következő fejezet címe: „Játékok, amelye ket bárki játszhat. Az álmok és az események kialakulása."


(23:47. Miután szokás szerint megközelítőleg még egy oldalnyi info rmációt közölt Jane -nel és velem, Seth 23 óra 55 perckor befejezte az ülést. Jane egy könyv címével a fejében ébredt: Egy ameriMásnap reggel Jane kai filozófus halálon túli naplója. Tudta, hogy a cím William Jamesre, az 1842 és 1910 között élt amerikai pszichológusra és filozófusra utal, és hogy a dologban szerepel egy álom is, bár már elfelejtette, miről szólt. Mindössze a könyv címe maradt meg benne. a Amint azt már korábban említettük ebben a kéziratban, Jane már k a pott pár oldalt a „James-anya gból", amelyet beillesztett Pszichikus politika című könyvébe; és Seth tavaly tartott néhány ülést, amelyek során elmagyarázta Jane „szubjektív kapcsolatát" James-szel. Azonban soha nem tett említést egy jövőbeni James -könyvről.

Mindazonáltal Jane a délelőtt folyamán hirtelen azt érezte, hogy v alami „készen van". Új papírt fűzött az írógépébe, és tüstént elkezdett gépelni egy anyagot, ami jó eséllyel egy új könyv lesz. Én kábultan és örömtelin néztem fellángoló munkakedvét. Ahogy a Cézanne -hézirat esetében, az anyag ezen a reggelen is olyan gyorsan „jött", hogy Jane alig tudott lépést tartani az áramlásával. Roppant érdekes lesz látni, mi lesz ebből.)

10. Játékok, amelyeket bárki játszhat.

Az álmok és az események kialakulása 793. ÜLÉS, 1977. FEBRUÁR 14., HÉTFŐ, 21:28 Jó estét. Diktálok. ( —Jó —Jó estét, Seth.)

Diktálok. Az agy elsősorban eseményformáló pszichikai gépe zet, amelyen keresztül a tudatosság működik. Az események kialakítására való hajlama már az egészen fiatal gyermekek esetében is nyilvánvaló. Nyilvánvaló alatt azt értem, hogy aktív azokban az ese tekben, amikor a gyermek a már kifejlődött fizikai képességeket messze meghaladó tevékenységekről fantáziál.


A gyermekek álmai sokkal intenzívebbek a felnőttekénél, mivel az agy ilyenkor az eseményformáló tevékenységeit végzi. Először ezt kell fejleszteni, mielőtt bizonyos fizikai képességek működésbe léphetnének. A csecsemők játszanak álmukban, és érvényes fizikai képessége iket meghaladó tevékenységeket végeznek. Habár a külső ösztönzés rendkívül fontos, az álombeli játékok belső ösztönzése még ennél is sokkal lényegesebb. A gyermekek összes érzékszervük használatát gyakorolják álom beli játékaik során, amely játékok aztán serkentőleg hatnak magukra az é rzékszervekre, és valójában segítenek gondoskodni azok koordinációjáról. A ti fogalmaitok szerint az események a fiatal gyermekek esetében még plasztikusak, amennyiben még nem sajátították el annyira a ti sz igorú szerkezetetekhez való igazodást. Létezik egy érdekes kérdés, amely kapcsolatban áll az érzékszervi működés koordinálásának szü kségességével, mivel mielőtt ez a folyamat végbemegy, az eseménye knek nincsen merev rendszere. Ez a rend szer tanult dolog. A koordinála tlan gyermeki érzékszervek például valóban hallhatnak olyan szavakat, amelyek az előző nap hangzottak el, és közben látják is azt a személyt, aki akkor beszélt hozzájuk. Tehát az érzékszervek időbeli és térbeli fókuszálása bizonyos mérték ben tanult képesség - olyan dolog, amely természetesen el engedhetetlen a precíz fizikai műveletekhez. De mielőtt ez bekö vetkezik, a gyermekek - különösen az álomállapot során - az események olyan általános vált ozatát élvezik, amely fokozatosan egyre élesebb és szűkebb területű lesz. Bizonyos mértékű időbeli és térbeli eltérés m utatkozik, mivel a gyermekek még biológiailag is ösztönösen fel vannak szerelve egy olyan „előrelátással", amely lehetővé teszi számukra, hogy bizonyos mérté k ben „öntudatlanul" előre lássanak némely, a közvetlen jövőben bek öövetkező eseményeket; ez például figyelmezteti őket a veszélyekre. E b ből a plasztikusabb, lazább tapasztalásból a gyermekek aztán elkezdik kiválasztani a konkrétabb alkotóelemeket, és ezáltal egy szűkebb érzékenységre edzik az érzékszerveiket. A játék időszakaiban a gyermekek valóban g yakran folytatnak bizonyos, az álomállapot során teljesen természetes módon megkezdett játékokat. Ezekbe beletartozik a szerepjátszás is, és azok a játékok is, am elyek egész egyszerűen fizikai izomtevékenységeket vonnak maguk után. Mindez pontos körülírásra tanítja őket. Az álomállapot során az elme szabadon játszhat az eseményekkel, és azok kialakulásával. Ám ezen események megvalósítása megkövetel bizonyos gyakorlati feltételeket.


Játékaik során a gyermekek kipróbálnak bizonyos, az álmaikban kezdődött eseményeket, és a gyakorlati feltételekhez „mérik" ezeket. Haso nlóképpen bűvészkednek a valószínűségekkel, és sorolják be fizikai szerkezetüket a lehetőségek egy adott helyére. Alapvetően (duplán aláhúzva) az álmodás során az agy nincs pusztán a fizikaila g megtapasztalt élményekre korlátozva. Mentálisan az agy végtelen számú eseményt képes kialakí tani, és a tudatosság végtelen számú szerepet tud eljátszani. A gyer mek könnyűszerrel képes azt álmodni, hogy ő a saját apja, anyja, nővére vagy bátyja, a család kutyája, egy légy vagy egy katona. Aztán amikor ébren van, kipróbálja ezeket a szerepeket, és hamarosan belátja, hogy ezek nem felelnek meg a fizikai körülményeinek. (21:58)

A gyermekek álmodhatnak a hegyekről, mielőtt fizikailag látnák őket. Bolygótok környezetének ismerete örökségetek öntudatlan része. Egy öntudatlan környezetet birtokoltok, egy adott, a fizikai világgal öss zhangban lévő pszichológiai világot, és tanulásotok szubjektíven ebben játszódik le, még ha objektív módon el is sajátítjá tok a k ülső ülső műveleteket.

A képzelet nagy szerepet játszik az események kialakításában. A gyermekek képzelőereje megóvja őket szüleik túlzottan korlátozó világától. Akár ébren vannak, akár álmodnak, a gyermekek „színlel nek". Színlelésük során egy különlegesen előnyös módon gyakorolják a tud atosságukat. Habár elfogadnak egy adott valóságot a maguk számára, mindazonáltal úgymond fenntartják maguknak a „jogot", hogy „máso dlagos" létállapotokkal kísérletezzenek. Bizonyos mértékben azonosu lnak a szerepükkel, és ezáltal szintén növelik a saját tudásukat és tapas ztalásukat. Magukra hagyva a gyermekek megtanulják, hogyan érintke zzenek az állatokkal azáltal, hogy eljátsszák azok szerepét. Az állatok reakcióinak megvizsgálása által meg fogják érteni, hogyan viselkedj enek ők maguk. A gyermekek, különösen a játékaik során, úgymond felpróbálják az összes elképzelhető szituációt. Az álomállapot során a felnőttek és a gyermekek egyaránt ezt teszik, és sok álom valójában egyfajta játék. Maga az agy soha nem elégszik meg egy eseménynek pusztán egyetlen változatával, és a képzelőerő használatával mindig kialakítja annak másféle változatait, egy az álomhoz hasonlóan teljesen spontán tevékenység során. Ugyanúgy végzi az események kialakítását, ahogy az izmok a mozgást.


Az agy az

események legtermékenyebb változatára törekszik. Ki fejezetten az agyról beszélek, mint az elmétől elkülönült fizikai do logról, hogy kihangsúlyozzam azt, hogy ezek a teremtménylét ké pességei. Az agy géniusza az elmétől ered, amelyet az agy biofizikai megfelelőjének nevezhetünk. Tartsatok szünetet. (22:15-től 22:31-ig szünet.)

Vannak belső érzékszerveitek, amelyek nagyjából összefüggnek a f izikai érzékszerveitekkel. Mindazonáltal ezeket egy sajátságos idő - és térbeli irányultság felé kell edzenetek. Amikor

a gyermekek álmodnak, ugyanúgy használják ezeket a belső érzékeket, mint a felnőttek, tehát az álmodás segítségével megtanulják lefordítani az ilyen anyagot a külső érzékszervek pontos szerkezetének nyelvére. A gyermekek játékai mindig a „jelen ben" játszódnak - azaz azonnal tapasztalják meg őket, bár a játékbeli események esetleg a jövőt és a múltat is érintik. A mondás, miszerint „hol volt, hol nem volt", erősen felidéző jellegű és rugalmas a felnőttek számára is, mivel a gyerm ekek oly módon játszanak az idővel, amelyet a felnőttek már elfelejte ttek. Ha érzékelni akarjátok pszichétek mozgását, arra talán az a le gkönnyebb mód, ha egy adott helyzetet a múltban vagy a jövőben ké pzeltek el, mivel ez automatikusan egy újfajta módon mozdítja el mentális érzeteiteket és érzékeléseteket. A gyermekek megpróbálják elképzelni, milyen volt a világ a szü letésük előtt. Tegyétek ezt ti is. Az, ahogyan ezt az irányt követitek, megvilágosító erejű lehet, mivel az általatok megválasztott tevé kenységi körök saját tudatosságotok egyedi tulajdonságairól mon danak majd el nektek valamit. A felnőtt játékokban a térbeli műve leteknek van a legnagyobb szerepük, míg a gyermekek játékaiban gyakran szerepet kapnak az időbeli változások. Nézzetek egy természeti tárgyra, mondj uk egy fára: ha tavasz van, próbáljátok meg elképzelni, hogyan festene ő szszel.

Változtassátok meg az időbeli irányultságotokat ilyen gyakorla tok segítségével. Ez automatikusan lehetővé teszi számotokra, hogy elszaka d jatok egy túlzottan szűk fókusztól. Bizonyos mértékben szétválasztja érzékeiteknek a valósággal való merev kapcsolatát, megváltoztathatja tanult valóságérzékeléseteket. A gyermekek olyan elevenen képesek játszani, hogy például elképzelik, hogy a sivatagi nap alatt aszalódnak, bár közben valójában egy hűvös, légkondicionált szobában tartózko d-


nak. Egyrészt tökéletesen elmerülnek tevékenységeikben, másrészt v iszont teljes mértékben tudatában vannak „valódi" környezetüknek. Azonban a felnőttek gyakran attól tartanak, hogy tudatosságuk bárm ilyen ilyen játékos, nem hivatalos megváltoztatása veszélyes, és aggódni kezdenek, hogy az elképzelt szituáció hatálytalanítja a valódit. A nevelés során sok felnőttet arra tanítottak, hogy maga a képzelet gyanús dolog. Ez a hozzáállás nemcsak, hogy gát olhat mindenféle művészi kreativitást, de akadályozhatja azt az alkotóerőt is, amely ahhoz szükséges, hogy képesek legyetek a fizikai események termész etével foglalkozni. (22:49)

Az ember kreatív elevensége, precíz idő - és térbeli fókusza és az a képessége, hogy gyorsan reagáljon az eseményekre, természete sen mind roppant fontos tulajdonságok. Képzelőerőtök tette lehetővé számotokra, hogy kifejlesszétek az eszközhasználatot, és életet adjatok a találékon yságotoknak. Ez a képzelőerő teszi lehetővé, hogy a jelenb en megtervezzétek azt, ami esetleg a jövőben fog bekövetkezni. Ez azt jelenti, hogy a képzelőerőnek bizonyos mértékben az ér zékszervek precíz irányultságán kívül kell működnie. Ezért a kép zelőerőt az álomállapot során használjátok a legszabadabban. Alapjában véve a képzelőerő nem kötődhet a gyakorlati dolgokhoz, mivel ha így lenne, akkor az ember csakis fizikai visszajelzéseket kapna. Ha pusztán erről lenne szó, akkor nem születnének új találmányok. Mindig van más elérhető információ is, nem csak az, a melyet a fizikai környezet nyújt számotokra. Ezeket a plusz adatokat az agy magas szintű játéka eredményezi, amint az az események kialakításával kísérletezik, az időben és tér ben nem megszerkesztett belső érzékeket használva. Helyezzétek magatokat másik időbe. Mielőtt elaludnátok, lássá tok magatokat úgy, ahogy vagytok, de az előző vagy a következő szá zadban - vagy egyszerűen csak képzeljétek el, hogy tíz vagy húsz évvel korá b ban születtetek. Ha játékosan végzitek, az ilyen gyakorlatok során jó tív érzést kaptok saját, az idő kontextusától független belső lét eszubjek tív zésetekről. (23:04. Seth ezen a ponton eltért a könyv anyagától, hogy megvitas o sunk néhány kérdést, amelyek a mi meglehetősen terjedelmes — és t ovábbra is növekvő - levelezésünkkel kapcsolatban merültek fel. Aztán 23:20-tól 23:30 -ig szünetet tartottunk.)


Diktálok: hogy ösztönözzétek a kreativitásotokat, alkalmazzátok a képzelőerőtöket úgy, hogy megbontjátok a szokásos tér -idő fókuszotokat. Amikor álomba merültök, képzeljétek el, hogy ugyanaz on a helyen vagytok, pontosan ugyanabban a helyzetben, de valamikor a t ávoli jövőben vagy múltban. Mit láttok, mit hallotok? Mi van ott? Egy másik gyakorlat során képzeljétek el, hogy a világ egy telje sen más részén vagytok, de a jelenben, és tegyétek fel magatoknak ugyanezeket a kérdéseket. A változatosság kedvéért lelki szemetekkel köve ssétek végig előző napi tevékenységeiteket. Helyezzétek magatokat egy héttel előre az időben. Alakítsátok ki a saját változataitokat ezekre a gyakorlatokra. Le hetetlen elmondani, mire fognak megtanítani benneteket, mivel a t a pasztalás egy olyan dimenzióját, az Énetek egy olyan érzését fogják nyújtani nektek, amelynek csakis számotokra lesz értelme. Meg fogják tanítani nektek, hogy felleljétek saját Énetek érzését, e lkülönítve azt a valóság hivatalos összefüggésrendszerétől, amelyben lényeteket általában érzékelitek. Ezenfelül nagyobb mértékben lesz tek képesek kezelni az aktuális eseményeket, mivel képzett képzelőerőtök hihetetlenül értékes információkat fog biztosítani számotokra. Ne azzal kezdjétek, hogy csakis arra használjátok a képzeleteteket, hogy az a jelenlegi problémák megoldását szolgálja, mivel ha így tes ztek, akkor ehhez fogjátok kötni a kreativitásotokat, és gátolni fogjátok azt a gyakorlatiassággal kapcsola tos hiedelmeitek miatt. Ha játékosan végzitek őket, ezek a gyakorlatok egyéb kreatív eseményeket is eredményeznek majd. Ezek a belső érzékek némelyikének hasznosítását fogják maguk után vonni, amelyekkel nincsen objektív érzékszervi kapcsolatotok. Jobban meg fogjátok érteni mindennapi él etetek eseményeit, mivel olyan belső képességeket fogtok működésbe hozni, amelyek lehetővé teszik számotokra, hogy szubjektív módon é rzékeljétek más emberek valóságát, ahogy a gyermekek teszik ezt. Létezik egy belső trükk, amelynek segítségével érzékenyebbé válha ttok mások érzéseire. Ez a trükk működésbe fog lépni. Ismét lem: az agy ereje az elmétől származik, így hát, habár megtanuljátok tudatosságot okat a testetekbe összpontosítani - és ezt szükségszerű is megtanulnotok mindazonáltal belső érzékelésetek sokkal messzebbre is elkalandozhat. Mielőtt elaludnátok, képzeljétek el, hogy a tudatosságotok végighalad egy úton, vagy a világban kóborol — ahogy tetszik. Feledkezzetek meg a testetekről. De ne próbáljátok meg elhagyni t esteteket a gyakorlat so-


rán. Mondjátok azt magatoknak, hogy képzeletbeli utazáson vesztek részt. Ha ismerős úticélt választottatok, képzeljétek el a házakat, ame lyek mellett elhaladtok. Mindazonáltal néha könnyebb elvégezni a gyakorl atot, ha ismeretlen úticélt választotok, mivel így nem estek kísértésbe, hogy utazás közben teszteljétek magatokat, vajon az elképzelt helyszínek összhangban vannak -e az emlékeitekkel. Ilyen vagy olyan mértékben tudatosságotok valóban utazni fog. Ismételem, legjobb, ha játékos hozzáállással végzitek ezeket a gya korlatokat. Ha megőrzitek ezt a hozzáállást, és emlékeztek a gyer mekkor játékaira, a dolog tökéletesen élvezetes és kellemes lesz; és még ha ijesztőnek lá tszó eseményeket tapasztaltok is meg, azokat ugyanabba a kategóriába fogjátok sorolni, amelybe a gyermekek játékainak ijesztő eseményei tartoznak.

A gyermekek gyakran megijesztik magukat. Az ilyen viselkedés nek számtalan oka van. Az emberek gyakran ugyanezen okok miatt dönt enek úgy, hogy megnéznek egy horrorfilmet. Általában a test és az elme unja magát, és valójában dramatizált stresszre vágyik. A megszokott körülmények között a test felüdül - úgymond kitisztul - azon hormonok felszabadulása miatt, amelyeket elfojtotok, néha elnyomó szokások s egítségével. A test törekszik a felszabadulásra, akárcsak az elme. Az ijesztő ál mok

vagy akár még az álmodozások is megfelelnek ennek a célnak. Az elme kreatív játékai gyakran idéznek elő olyan szimbolikus eseményeket, amelyek terápiás fizikai reakciókat eredményeznek, és álom utáni, gyakran gyógyító tettekre utaló sugallatokként is szolgálnak. Egyszerűen azért említem ezt, hogy rámutassak bizonyos álmok és a gyermekek bizonyos játékai közötti egyezésekre, és hogy meg mutassam, minden egyes álomban és minden egyes játékban m eghitt szerepet kap az események teremtése és megtapasztalása. És most

(hangosabban)

ezen ülés eseménye véget ért. Van kérdé -

setek?

(24:01. Nekem volt néhány, egyéb dolgokkal kapcsolatos kérdésem. Miután körülbelül féloldalnyi anyagot átadott ezekkel kap csolatban, Seth 24 óra 12 perckor elbúcsúzott tőlünk.)

794. ÜLÉS, 1977. FEBRUÁR 21., HÉTFŐ, 21:31


(A múlt hét elején egy barátunk elküldte nekem egy „dupla álom" l eírását, amelyet a kedvese álmodott. Amikor múlt pénteken erről beszé l gettünk Jane-nel, azon kaptam magam, hogy azt mondom, a dupla á lmok - azaz azon esetek, amikor valaki két álmot tapasztal meg egysze rere, vagy egy álmot egy másik álmon belül — egyik magyarázata az l ehet, hogy az agy mindkét felének megvan a maga külön álma, és aztán ez a két álom együtt próbál felemelkedni a hétköznapi tudatosságba. Mindkét álom az agy azon féltekéjének funkcióira jellemző, amely megtapasztalta azt - tettem hozzá —, legalábbis ahogy jelenlegi tudá sunk fényében látjuk ezen funkciókat. Az analitikusabb és intellektuál isabb bal agy félteke álmai ezeket a tulajdonságokat testesítik meg; míg a kreatívabb jobb agyfélteke álmai a jelképekkel, művészetekkel és az é r zelmekkel kapcsolatosak.

Amint ilyen könnyedén kimondtam ezeket a dolgokat, mindenféle t udatos előre tudás vagy felkészülés nélkül, rájöttem, hogy a barátunk levelén járt az eszem, és így születtek meg bennem spontán ezek az ötl e ytek. Továbbá azt is mondtam, hogy bár a két agyfélteke elkülönül eg ymástól, az agytörzs és a corpus callosum egyesíti őket, és íg y mindenf ééle információcsere zajlik közöttük. Ugyanígy a dupla álmok során is lehetnek kapcsolatok az adott álmok között. Később Jane azt javasolta, az ülés során kérjem ki Seth véleményét az ötleteimmel kapcsolatban. Természetesen rengeteg egyéb oka is l ehet a kettős álmoknak. Röviden már volt szó róluk Az „ismeretlen" valóság első kötetében — lásd — lásd a 692. ülés jegyzeteit.) Jó estét. ( —Jó —Jó estét, Seth.)

Tehát: Kezdjük a te kérdéseiddel. Először is, az emlékeitek, az érzés eitek és az érzelmeitek, habár kapcsolódnak a testetekhez, és nyomokat is hagynak benne, mégis különálló dolgok. foglyul ejtenétek életetek élményeit egy fil men. Eb ben az esetben a film lenne a test szövete, az agyszövet. Maguk az é lmények mindazonáltal a filmtől függetlenül léteznek, amely semmilyen esetben sem ejtheti foglyul teljességüket. Olyan ez, mintha

Bizonyos értelemben agyatok tevékenysége állítja be azt a sebességet, amellyel ti mint fizikai teremtmények az élet eseményeit érzékelitek. Elméletileg ezeket az eseményeket le lehet lassítani vagy fel lehet gyo rsítani. Megint csak egy bizonyos értelemben, a hang, a látvány, a


dimenzionális összetartás és így tovább „szinkronizálva van". A kép többé-kevésbé azonos sebességgel pereg. A fizikai érzékszervek mind kiveszik a maguk r észét a feladatból, hogy egy drámai érzékszervi kórussal ajándékozzanak meg benneteket, minden egyes „hang" pontosan tartja az ütemet az összes többi érzékszervi mintával, így rendszerint harmónia és folytonosságérzet jön létre, zavaró botlások nélkül. Ugyanez

érvényes a gondolatait okra is, amelyek, ha odafigyeltek r á juk, látszólag simán következnek egymásra, többé -kevésbé a külső t evékenységek időrendjét követve. Az agy, akár egy mozivászon, a belső tevékenységek olyan fizikai képét biztosítja számotokra, élő sztereóban (viccesen), amelyek önmagukban sehol sem léteznek. Agyatok egy praktikus és teljesen szükségszerű vonatkoz tatási rendszert ad számotokra, amellyel a testi életet igazgathatjá tok. Ez állítja össze számotokra „helyes" sorrendjükben az esemé nyeket, amelyeket másfajta szerkezetek használatával rengeteg egyéb módon is meg lehetne tapasztalni. Természetesen az agy és a test egyéb részei a bol ygótokra vannak behangolva, és számtalan - molekuláris, sejti és így t ovább - időrenddel kapcsolnak össze benneteket, így hát szinkronban vannak a világ eseményeivel. (21:44)

Az agy rendszerezi a tevékenységeket, és lefordítja az eseménye ket, de nem az idézi elő őket. Az eseményeknek van egy elektromágneses valóságuk, amely aztán kivetül az agyra, hogy fizikailag aktiválódjon. Készülékeitek pusztán az agy tevékenységének bizonyos szintjeit érzékelik. Egyáltalán nem érzékelik az elme tevékenységeit, kivéve, ha azok bevésődnek az agyba. Még az álmok is így be vannak vésve agyatokba. Például amikor az agy egyik része vagy az egyik fele aktiválódik, a másik agyfélteke me gfelelő része szintén működésbe lép, de olyan szinteken, ame lyeket a tudósok nem érzékelnek. Nevetséges dolog az egyik vagy a másik ag yféltekét dominánsnak nevezni, mivel a teljes földi tapa sztalás teljes bősége mindkét agyfélteke hasznosítását kívánja meg, akárcsak az álmok. Mindazonáltal az álmodás során ez az egész, rendszerint az agy által kivetített, és a testi cselekedetek által megerősített érzéskép nem szükségszerű. Ezek az álombeli tapasztalások gyakran kizök kentnek vagy elmosódottnak tűnnek a reggel utólagos éleslátásánál, egyszerűen, mert olyan bonyolultsággal mennek végbe, amelyet az agy nem képes a me gszokott ébrenléti értelemben kezelni.


A testnek nyilvánvalóan a ti hivatalos jelenetekben kell reagál nia, ennélfogva az agy az elosztott idegi válaszokkal takarosan betartja a saját fizikai időrendjét. A fizikai valóság egész csomagja az időzített - szinkronizált - érzékszervi adatoktól függ, amelyek lehetőséget adnak a tes tnek a pontos reagálásra. Biztonságosan megtapasztalhatjátok a múlt, a jelen és a jövő eseményeit, akárcsak a megszokott nézőpontotok szerint lehetségesnek tekintett esemé nyeket, mivel - ismétlem - a testnek nem muszáj reagálnia rájuk. Az agy szükségszerű szakosodása miatt nem támogathatja saját n agyobb valóságotok nagy részeinek megnyilvánulását. Az agy eset leg háttérzajnak vagy megfejthetetlen zagyvaságnak tartja az ilyen mellékes tevékenységeket. Tehát az elme az, amely az agy nem -fizikai megfelelőjeként eldönti, hogy melyik adat aktiválja az agyat. Az agy úgynev ezett ősi részei (köztük az agytörzzsel — limbikus rendszerrel) tartalmazzák az „agy emlékeit". Általában véve ez olyan fontos ada tokat jelent, amelyekre tudatosan nem fordítotok figyelmet. feléjük tudatos figyelem, mivel ezen információ nak olyan időskálákhoz van köze, amelyeket az agy „kifinomultabb" részei többé már nem képesek kezelni. Nem fordulhat

A test saját biológiai lehetőségeinek tudása ezeken az ősi szinteken foglal helyet, és olyan tevékenység zajlik itt, amely egy, az összes faj között fennálló sejtszintű kommunikációt eredményez. Az agy lenyűgöző mértékű beépített alkalmazkodóképességgel bír, így bármely része természeténél fogva képes átvállalni bármely más rész szerepét, és éppolyan jól elvégezni annak feladatát, mint a sajátját. Azonban az arról alkotott hiedelmetek, hogy mi lehetséges és mi nem, gyakran legyengíti ezt a képességet. Habár az idegi kapcsolatok specif ikusak, és alapvetően a tanult biológiai viselkedés dominál, az agy különböző részei veleszületetten felcserélhetők, mivel az elme tettei irányítják őket. (22:22)

Ezt roppant nehéz elmagyarázni, de a tökéletesen tudatos életre való képesség veleszületetten jellemző a test minden egyes részére. Ha nem így lenne , gyakorlatilag lehetetlen lenne annak könnyed eg yidejűsége. Az agynak vannak olyan képességei, amelyeket nem haszná ltok tudatosan, mivel hiedelmeitek megakadályozzák, hogy beindítsátok a megfelelő idegi kapcsolatokat. Az agy bizonyos ré szei csak az adott civilizáció vagy kor által adoptált idegi szokások miatt tűnnek dominánsnak. De múltatok más kultúrái teljesen eltérő módon tapasztalták


meg a valóságot, mivel eltérő idegi mintákat ösztönöztek, és másfajta fókuszok segítségével állították össze az információkat. Például az álmodást sokkal élesebb módon lehet „fókuszba hoz ni" a célból, hogy legalább ezen tapasztalások némelyikének tuda tosan hasznát vehessetek. Amikor ez megtörténik, tudatosan hasznát veszitek a fizikailag és logikailag elfogadottól eltérő tapasztalásoknak. Olyan események nyomait hozzátok be tudatosságotokba, ame lyeket az agy nem úgy regisztrál, ahogy az ébrenléti állapot esemé nyeit (hat áározottan). Az agy aprólékosan feljegyzi az álombeli eseményeket is, de elkülöníti őket az ébrenlétiektől. Az álmok olyan tapasztalásokat nyúj thatnak nektek, amelyek - legalábbis bizonyos értelemben - nem időbel iek. Az álom feljegyzésre kerül az agy időrendjében, de maga az álom olyan időtartam, amely „időn kívüli". Elméletileg bizonyos álmok egy egész életre elegendő tapasztalást nyújthatnak nektek, bár maga az álom a ti időtök szerint még egy órát sem vesz igénybe. Bizonyos módon az álmok megszokott tudatosság otok láthatatlan rétegei. Az agy mindkét része szerepet kap bennük. Sok álom valóban megfoghatatlan módon aktiválja az agyat, olyan reakciókat indítva el, amelyek a hagyományos értelemben valójában nem h elyénvalók. Azaz nem igényelnek közvetlen cselekedeteket, hanem a cselekedetek anticipátoraiként működnek, emlékeztetve az agyat, hogy a jövőben idézzen elő bizonyos csele kedeteket. Az álmok annyira sokszintűek, hogy teljes kifejtésük szin te lehetetlen verbális tudást igényelne. Bár az álmok nem igényel nek cselekedeteket az egész testtől, és az agy nem jegyzi fel a teljes álmot, azért az álom azt a célt szolgálja, hogy biológiai tetteket szüljön - például a hormonok felszabadítása által. (22:33)

Léteznek általam testi álmoknak nevezett dolgok is. Egyetlen tudato sság sem manifesztálódik teljesen az anyagban. Mindig van kommunik áció a test minden része között, de ha a tudatos elme nem megfelelően működik, akkor ez a tevékenység gyakran lecsökken. Tehát a sejti tud atosság a saját szintjén egy testi álmot hoz létre. Ez nem jár együtt sz avakkal vagy képekkel, sokkal inkább olyan, mint az elektromágneses szándék kialakulása: megérzi a bekövetkező tetteket, és esetleg gyógyító álmok kiindulópontjául szolgálhat, amelyekben a tudatosság „mag asabb" szintjei pszichológiailag tudatára ébrednek bizonyos körülményeknek.


Mindazonáltal sok problémát előre láttok a testi álmok segítségével, és egyedül azon a szinten tisztázzátok a körülményeket. Tartsatok szünetet. (22:42-től 23:10-ig szünet.)

Tehát: habár a tudatosság élvezi fizikai beállítottságát, ugyanak kor túlzottan kreatív ahhoz, hogy tevékenységeit pusztán egyetlen irányba korlátozza. Következésképpen az álmok biztosítják a tudatosság saját kreatív játékát, amelynek során nem kell oly gyakorlatiasnak vagy „v iláginak" lennie, és lehetővé teszik számára, hogy szabadabban használja veleszületett tulajdonságait. Sok ember tudatában van a dupla vagy tripla álmoknak, amikor lá tszólag két vagy három álmot álmodik egyszerre. Általában ezek az á lmok egyetlen uralkodó álomba sűrűsödnek az ébredés előtt, amelyben a többi álom alárendelt szerepet tölt be, habár az álmodó bizonyos abban, hogy álmai egy perccel korábban még egyformán intenzívek voltak. Az ilyen álmok a tudatosság nagyszerű kreativitását bizonyítják, és arra a képességére utalnak, hogy egy időben a tapasztalásnak egynél több v onalát is képes követni anélkül, hogy elveszítené a fonalat. Az ébrenléti fizikai élet során általában véve mindig egy adott dolgot kell tennetek. Most nyilvánvalóan leegyszerűsítem a dolgot, hiszen ké pesek vagytok mondjuk narancsot enni, tévét nézni, a lá batokat vakargatni, és rákiabálni a kutyára - mindezt nagyjából egy időben. Min dazonáltal nem vagytok képesek egyszerre Bostonban és San Franciscó ban tartózkodni, vagy egy időben huszonegy és tizenegy évesek lenni. A dupla, illetve tripla álmok során a tudatosság feltárja valódi, eg yidejű természetét. Egy időben több álombeli vonalat is megta pasztalhattok, amelyek mindegyike teljes önmagában is, amikor azo n ban az álmodó felébred a tények valóságában, nem képes neurológiailag továbbítani a tapasztalást; így hát az egyik álom rend szerint uralkodóvá válik, míg a többi leginkább egy szellemképre fog hasonlítani.

Túlzottan sokféle változatai léteznek az efféle álmoknak ahhoz, hogy itt és most mindet megtárgyaljuk, de a tudatosság mindegyikük során szétszóródik, miközben mégis mindig megőrzi saját egyéniségét, min tegy hurkokat kötve magára. Az ilyen álmokban a számotokra ismerő stől eltérő időrendek játszanak szerepet. A tudatosság valódi dimenzióira utalnak, amelyek rendszerint elérhetetlenek számotokra, mivel gyako rlatilag hasonlóképpen alakítjátok ki a történelmi világotokat, amelyben


minden más tapasztalás felett uralkodó a világ, és annak filmje fut agy atok vetítővásznán. Vegyünk egy olyan egyszerű eseményt, mint például egy narancs e lfogyasztása. Képzeljétek el játékosan, hogyan értelmezik ezt az es eményt testetek sejtjei. Hogyan érzékelik a narancsot? A nyelve tek hegye talán közvetlenül érzi azt, de vajon tudatában vannak -e a lábatokban lévő sejtek is? Térdetek sejtjei vajon tudják -e, hogy narancsot esztek? Annyi időt

töltsetek ezzel a gyakorlattal, amennyi jólesik. Aztán f edezzétek fel a naranccsal kapcsolatos saját tudatos érzeteiteket. Időzz etek el ízénél, illatánál, állagánál, formájánál. Ismételem: játékosan végezzétek a gyakorlatot, és szánjatok rá elég időt. Aztán engedjétek sz a badon áramolni elmétekben az asszociációkat. Mire emlékeztet benn eteket ez a narancs? Mikor láttatok vagy ízleltetek először narancsot? Láttatok már valaha növekvő narancsokat vagy narancsvirágot? Mire emlékeztet benneteket a színe? Aztán

tételezzétek fel, hogy álmot láttok, amely egy narancs képével kezdődik. Kövessétek elmétekben ezt az álmot. Ezután képzeljétek el, hogy felébredtek ebből az álomból, csak hogy felismerjétek, hogy ezzel egy időben egy másik álom is fut, és gyorsan tegyétek fel magatoknak a kérdést, mi volt az. Ugyanezt a sorrendet kö vetve, ez a gyakorlat lehetővé teszi számotokra, hogy úgymond hurkokat kössetek saját tudato sságotokra, hogy tetten érjétek annak „jövés -menését". És az utolsó ké rdés - hogy mi másról álmodtok még - a képek és gondolatok teljesen új sorozatát idézi fel elmétekben, amely valójában ugyanakkor történik, amikor a narancsról ál modoztok. Ezen gyakorlatok lényege az átérzésük és az elvégzésük - a kreatív tudatosság kezelése. Jelenlegi összefüggéseiteken kívül léteztek, azo n ban az efféle állítások értelmetlenek, ha nem adtok magatoknak némi szabadságot, hogy az ezen merev szerkezeten kívül eső eseményeket is megtapasztaljátok. Ezek a gyakorlatok megváltoztatják szokásos sze rkezeteteket, és ezáltal lehetővé teszik, hogy frissebb módon tapasztaljátok meg a dolgokat.

A dupla álmok olyanok, mint a kettős életek, amelyeket azok az e m berek élnek, akiknek két családjuk van - két külön városban -, és akik látszólag az események két olyan csoportját kezelik, amelyekbe a legtöbb ember teljesen belezavarodna. Ha a test csak bizonyos sorrendet képes is követni, a tudatosságnak akkor is vannak nagyobb mélységű tettei, amelyek nem mutatkoznak meg a tapasztalási rend felszínén. A dupla álmok az efféle tevékenységekre utalnak.


Habár minden egyes ember a tudatosság egy adott szálát követi, és Énként azonosítja be önmagát, a felszín alatt vannak alternatív vonalak is. Ezek éppoly helyénvalók az adott egyéniség számára, de figyelmet eket nem összpontosítjátok ezekre, mivel a test egyetlen tiszta, közvetlen cselekvési móddal kell, hogy rendelkezzen. a folytatólagos dupla ál mok. Szintén egyfajta rendszerként szolgálnak az elismert Én számára. Stressz vagy nagyobb kihívások idején elismert Énetek esetleg érzékeli a tudatosság ezen más vonalait, és felismeri egy teljesebb létezés lehe tségességét, egy nagyobb pszichológiai sűrűséget. Bizo nyos alkalmakkor az álomállapot során az elismert Én tehát esetleg eléggé kitágítja érzékelését ahhoz, hogy hasznát vegye saját egyénisége ezen más rész einek. A dupla vagy a tripla álmok időnként ilyen tapasztalásokat képv iselnek. A tudatosság mindig a legtermékenyebb, leginkább kreatív fo rmára törekszik, mindvégig megőrizve integritását. A képzelet, a játékok, a művészetek és az álmodás lehetővé teszik tudatosságotok számára, hogy gazdagítsa tevékenységét azáltal, hogy a fizikai környezetben kapottaktól eltérő visszajelzéseket nyújtanak számára. (23:41) Ezek a vonalak olyanok, mint

Ez az ülés a könyv diktálása - és ugyanakkor válasz a kérdéseidre is. És (viccesen) egyben példa a dupla ülésekre is. Tehát, ha nincse nek kérdéseid... ( — — Nincsenek...)

...akkor duplán kellemes, jó éjszakát kívánok nektek, és remé lem, lesz néhány kiváló dupla álmotok. ( — — Én Én is remélem, Seth. Jó éjt, és köszönjük.

23:49. Ez az ülés nyilvánvalóan kiváló példája annak, hogy Seth gyak ran ran beleszövi a kérdéseinket és mindennapi dolgainkat könyveinek diktálásába, úgy fogalmazva meg a válaszait, hogy azok mindig illes zkedjenek az elméjében lévő nagyobb szerkezethez. Ám még ha a magá néletünk néha befolyásolja is azt, ahogyan Seth közvetíti a saját anyagát, már felfedeztük, hogy ilyenkor is teljesen lefedi az adott témát, amelyről beszélni akar.)

795. ÜLÉS, 1977. FEBRUÁR 28., HÉTFŐ, 21:33


(Jane-nel

átnéztük Az „ismeretlen" valóság első kötetének első sze rkesztett változatát, amelyet a Prentice-Hall e célból küldött vissza n ekünk, miután a szerkesztő és a tördelő elvégezte a maga munkáját az anyagon. Csak keve sen tudják, milyen sok munka van egy könyvvel, m iután a szöveg elkészült. Később például Az „ismeretlen" valóság kefelevonata - amely már a végleges formában lesz kiszedve — szintén — szintén vissz akerül hozzánk részletes ellenőrzésre. És egy napon ezen ülés anyaga szintén keresztül fog menni ugyanezen a folyamaton.)

Tehát: jó estét. (- Jó Jó estét, Seth.)

Diktálok: játékaik során a gyermekek képzeletben gyakran nemet vá ltanak. A fiatal egyéniség szabadabb az önazonosságában, és még nem tanították meg, hogy személyiségét kizárólag nemi hovatartozásával azonosítsa. A gyermekek álmaiban tovább folytatódik ez a tevékenység, így a f iúknak gyakran vannak lányként megélt álomélményeik, és fordítva. Ezenkívül a gyermekek álmaiban az életkor megváltozása is gyakori jelenség, akárcsak a játékaik során. A saját idősebb megfelelőjéről álmodó gyermek például saját világának a jövőbe történő egyfajta kivetítését valósítja meg. A felnőttek rengeteg álmukat cenzúrázzák, így nem emlékeznek nemi identitásuk gyakori változásaira. Játsszatok most egy újabb játékot: képzeljétek el, hogy ellenkező n eműek vagytok. Egy olyan élmény után tegyétek meg ezt, amely ben szerepet játszottak a nemek szerinti konvenciók. Tegyétek fel magatoknak a kérdést, hogy jelenlegi hiedelmeitek közül vajon hány változna meg, ha ellenkező neműek lennét ek. Ha van gyermeketek, képzeljétek mag atokat a házastársatok szerepébe, és tűnődjetek el a csemetéteken. Az álmaitokról alkotott hiedelmeitek kiszínezik az álmokkal kapcs olatos emlékeiteket és azok értelmezéseit, így hát az ébrenlét állapotában fényűző pszichológiai alattomossággal gyakran az utolsó pillanatban eszközöltök olyan változtatásokat az álmaitokon, amelyektől azok jo b ban igazodnak tudatos elvárásaitokhoz. Például az álmokkal gyakran társított szexuális jelképek túlságosan leegyszerűsítettek . Arra programoznak benneteket, hogy egy adott módon értelmezzétek az álmaitokat. Adj nekünk egy kis időt... Fajként valóban rendelkeztek egy „álomemlékezettel", bizonyos természetes jelképekkel. Ezeket egyén i(21:45)


leg és nagy változatossággal tapasztaljátok meg. Azonban a férfiakon és nőkön álmodás közben végzett kutatásokhoz mind a vizsgálatot végző személyek, mind pedig maguk az álmodók előítéletekkel terhelten ál lnak hozzá. A férfiak általában véve „férfias" álmokra emlékeznek, míg a nők hasonlóképpen azokra az álmaikra emlékeznek, amelyeket a hi edelmeikkel összhangban a nemükhöz illőnek tartanak. Az emberek gyakran ugyanígy programozzák ébrenléti emlékezetüket is. Ismétlem, a pszichének nemcsak, hogy nincs nemi irányultsága, de egyben azon pszichés és pszichológiai lehetőségek tárháza is, amelye k ből a szexualitás összes fokozata származik. A psziché nem aszexuális, hanem a férfiasnak és nőiesnek tulajdonított leggazdagabb összetevők kombinációja. Ennélfogva az emberi személyiség szexuálisan és pszichológiai lag mentes a mereven előírt nemi irányultságtól. Ez a tény hozzájárul a faj túléléséhez azáltal, hogy nem különíti el két táborra a mentális és psz ichológiai képességeket. A szaporodás fizikai folyamatától eltekintve fajotok olyan szabadon alkalmazhatja pszicho lógiai tulajdonságait, ahogy csak akarja. Nem létezik olyan belső programozás, amely má sképp rendelné ezt. Az álmok során nyilvánvalóbb ez a pszichológiai komplexitás. A programozás miatt sok ember a legártatlanabb természetes reak cióktól cióktól is tartózkodik, amelyek gyakran az álomállapot adott élmé nyei. Mindazonáltal pontosan ezekre az álmokra emlékeznek a legkevésbé - annyira megszokták a cenzúrázást. A férfiúi agresszivitás, amelyet gyakran a faj alapvető tulajdonságának tart anak, tipikusan ilyen dolog. Ez egy eltúlzott, tanult agresszív reakció, amely ebben az értelemben nem természetesen jellemző a fajotokra vagy bármely más fajra úgy, ahogyan ti értelmezitek azt. Alapvetően a mesterséges agressziónak semmi köze sincs a túlélésért folytatott harchoz. Ez annak a ténynek a közvetlen eredmé nye, hogy a férfiakat megtanították megtagadni bizonyos bennük létező, alapvető érzelmeket. Ez azt jelenti, hogy megtagadják saját emberiességük egyes részeit, és aztán arra vannak kényszerítve, hogy túlreagálják a számukra engedélyezett érzelmeket. Az ilyen kiegyensúlyozatlan, aránytalan fókusz okát már többször kifejtettem a könyveimben. A férfiak azt válas ztották, hogy a tudatosság olyan specializációját veszik magukra, amely ha túlzásba viszik -egyfajta eltúlzott objektivitáshoz vezet. A ti kor otokban, a ti társadalmatokban a férfiak pusztán az álmaikban sírhatnak szabadon, anélkül hogy emiatt szégyenkezniük kellene, csak ott isme r-


hetik be bármiféle függőségüket, és pusztán bizonyos alkalmakkor és viszonylagos magányban mutathatják ki a szeretet érzését. A férfiak haragja agresszióként nyilvánul meg. Azonban a legna gyobb fokú ostobaság ezt az agressziót általában véve az állatok bi rodalmára is kiterjeszteni. Az efféle hiedelmek láth atatlanul befolyásolják az összes kutatásotokat - és ami még rosszabb, segítenek fé lreértelmezni a természetben lezajló tevékenységeket is. Akik azt képzelik, hogy a lehető legobjektívebb módon tekinte nek a természetre, pontosan ők azok, akiket a leginkább elvakíta nak szubjektív hiedelmeik, mivel képtelenek átlátni saját félreértelmezéseiken. Azt szokták mondani, statisztikákat lehet úgy készíteni, hogy egyszerre két, egymásnak ellentmondó dolgot bizonyítsanak; tehát a természet tényeit tökéletesen eltérő módon lehet értelmezni, ahogy egybevetitek őket az elmének az agy hiedelmein keresztül megnyilvánuló szervezeti képe sségeivel. Az álmok külső magja szintén hasonló mértékben szennyezett, de belső magja biztosítja számotokra a pszichéből érkező anyag, vissza jelzés és megérzés folyamatos, új beáramlását, így hát a személyiség nincs pusztán a külső tapasztalások kegyére bízva - nincs csupán a kö rnyezeti visszajelzésekre szorítva, mindig állnak rendelkezésére friss intuitív adatok és tanácsok. Még ha az ilyen álmokat nem is idézitek fel, azok úgymond ben ne keringenek a pszichológiai rendszerben. Ezek felelősek fajotok találékonyságáért és kreativitásáért, még olyan új megértéséket is biztosítva, amelyeket felhasználhattok arra, hogy hatást gyakorolja nak a fizikai világ életére. Tartsatok szünetet. (22:17-től 22:39-ig szünet.)

Diktálok: tehát ismétlem , fajotoknak a ti fogalmaitok szerint van egy fizikai múltja, így van pszichológiai múltja is. Semmiféle tapasztalás nem vész el. A legszemélyesebb esemény is bele van írva fajotok töm eges pszichéjébe. pszichéjébe. Ezeket a dolgokat most a múlt - jövő jövő- jelen fogalomrendszerében f ogom kifejteni, mivel bizonyos dolgokat csak akkor érthettek meg, ha ily módon vannak megfogalmazva. Magától értetődőnek vehetjük, hogy mindannyi an egyfajta korábbról származó tudatos tudással jöttök vilá gra. Agyatok messze nem tabula rasa, amely a tapasztalás első lenyoma tára vár; már teljes „egyenletekkel" van felszerelve, amelyek megmon d ják nektek, kik vagytok, és honnan jöttetek. Jelképes értelemben még


csak tisztára sem törlitek ezt a táblát, mielőtt ráírnátok az életeteket. Ehelyett a már rajta lévő ábrákra rajzoltok: elődeitek tapasztalásaira az ősi időn keresztül - és ezt most a ti fogalmaitok szerint értem. Az egyén már emberségével és a fejlődésre irányuló bizonyos hajl amokkal és vonzalmakkal felszerelve születik. Már azelőtt tud ja, hogyan hangzik az emberi hang, mielőtt füle fizikailag először hallaná azt. Úgy születik, hogy civilizációkat akar kialakítani, mint ahogy például a hódok gátakat akarnak építeni. A gyermekek álmai belső pszichológiai mechanizmusokat hoz nak működésbe olyankor, amikor koruk alapján még nem állhat rendelkezésükre széles körű fizikai tudás. Almaik során a környezetükre vonatk ozó információkat kapnak. Természetesen a fizikai visszajelzések szükségesek a fejlődéshez, és ha egy gyermeket megfosztanak ezektől, sohasem válik teljesen éretté. Mégis, az álmok fejlődése olyan belső mintákat követ, amelyek ösztö nzik a növekedést. A csecsemőkorban vannak kulcsfontosságú álmok is, amelyek a szükséges hormonális működés beindítását szolgálják. A gyermekek már másznak és járnak álmaikban, mielőtt ezek a cselekvések fizikailag megvalósulnának - az álmok az izmok koordinációjának és fejlődésének ösztönzésére szolgálnak. A csecsemők

gyakorolják a nyelvet az álomállapot során: ez való jában egyfajta mentális gyakorlás, amely azt eredményezi, hogy a kicsi sokkal korábban kezd mondatokban beszélni, mint ahogy az egyébként lehetségesnek látszana. Tehát az álombéli világ gyorsab ban fejlődik, mint a fizikai tapasztalás. Bizonyos ideig a gyermekek nagyobb bizto nságban vannak ott. Az álmodás nélkül nem létezne tanulás és emlékezet sem.

Az események feldolgozásra kerülnek az álmokban, de kellő táv latban, illetve osztályozva és elrendezve. Ez akkor megy végbe, ami kor a tudatos elmét nem érintik olyan közvetlenül a fizikai esemé nyek. Az álmok azt a célt szolgálják, hogy letompítsák az éppen elmúlt nap es eményeit, míg az ilyen tevékenységek értelme és jelentése keresztü láramlik a személyiség különböző szintjein, és végül leülepedik a szá ndékok és hiedelmek „tárolórekeszeiben". Egy esemény valódi hatása gyakran nem is következik be , amíg egy álom segítségével nem érte lmezitek vagy nem tapasztaljátok meg azt újra. Mivel az álmok az asszociáció útjait követik, áttörik a határokat, leh etővé téve az egyén számára, hogy összevegyítse, párosítsa és összeh a-


sonlítsa élete különböző fázisainak eseményeit. Mindezt valahogy úgy teszitek, ahogy a gyermekek játszanak, kreatív álombeli drámák lé trehozásának segítségével, amely drámákban az egyén szabadon eljátszhat ezernyi különböző szerepet, és egy „játék" szemszögéből vizsgálhatja meg a lehetséges események természetét. (23:05) Játékaik során bizonyos szabályokat és

a gyermekek „egy időre" magukévá tesz nek feltételeket. Bármikor abbahagyhatják a játékot. Megszámlálhatatlanul sok, változó intenzitású játékesemény léte zhet, mégis általában véve azok eredményei megszűnnek, amikor a játék véget ér. A gyermekek azt játsszák, hogy felnőttek, és aztán amikor a szüleik szólítják őket, újra visszaváltoznak gyermekké, azaz a játék h atása nem tart sokáig. Mégis fontos részét ké pezi a gyermekek mindennapi életének, és hatással van a másokkal kialakított kapcsolataikra. Szóval álmodás közben az eseményeknek csak addig van hatásuk, amíg az álom tart. Gyakorlatilag nem ha tolnak be az ébren töltött órákba - a hozzájuk kapcsolódó dolgok eltűnnek, amint kinyitjátok a szemeteket; nem ólálkodnak körülöttetek a hálószobában. Fajotoknak az eseményekre történő reagálásaiban tanúsított nagysz erű rugalmassága nagymértékben az álmodásra való képességetektől függ. Fajotok az álomállapot során kipróbálja a lehetséges eseményekre adható lehetséges válaszokat, és ezáltal jobban felkészül a „jövőbeli" cselekedetekre.

Álmaitokban bizonyos mértékben a sejtszintű tudatosság is részt vesz, mivel a sejtek egyformán érdekeltek az egyén pszichikai és testi eseményeiben. Az álmok bizonyos mértékben természetesen összetett vise lkedések - mentális és pszichikai játékok, amelyek egyformán megfele lnek az elme és a test céljainak. A fizikai környezetből érkező visszaje lzések akár egy figyelmeztető álmot is elindíthatnak, amely felébreszti az egyént. Bizonyos kemikáliák a sejtek valóságának megváltoztatásával hatás sal lehetnek az álmodásra. Sok altató ártalmas, mivel alvás közben e lnyomja a testnek a környezetre adott természetes válaszait, és letompítja az álmodó elme és az alvó test közötti meghitt kapcsolatot. Mivel csak nagyon korlátozott elképzeléseitek vannak arról, hogy mi logikus és mi nem, úgy tűnik számotokra, hogy az álmodó Én nem kr itikus és nem „logikus"; mégis lenyűgöző különbségtét ellel működik: átrostálja az adatokat, némelyiket a test bizonyos részeihez küldi, és ezáltal megszerkeszti az emlékezetet. Az altatók gátolják az álmodás azon fontos funkcióit is, amelyeket gyakran figyelmen kívül hagytok


vagy lekicsinyeltek. A tény az, hogy az álmok során a kreativitás nagy tettei nyilvánulnak meg. Ezek nem csak az intuíciókon alapulnak, de olyan logika szerint jönnek létre, amely messze meghaladja a logikáról alkotott elképzeléseiteket. Tehát ezek a kreatív cselekedetek asszociatív folyamatok révén állnak össze, amelyek pontosan azért gyűlnek össze, hogy az álomeseményeket kialakítsák. Tartsatok szünetet. (23:25-től 23:33-ig szünet.)

Bizonyosan nyilvánvaló kell legyen számotokra, hogy az álmok nem passzív események. Néhányuk intenzitás, sőt még hatás tekintetében is vetekszik a fizikai eseményekkel. Az elme és a test tökéletesen aktív koordinációját vonják maguk után, és elérhetővé teszik az egyébként elérhetetlen egyéni információkat. A lefekvés előtt kis mennyiségben fogyasztott hagyományos ser kentők kentők jótékony hatásúak, mivel ösztönzik az álombeli aktivitást, és segítik az álmok felidézését. Természetesen, ha túlz ottan sokat fogyasztotok belőlük, akkor egyszerűen felébredtek, de ha már álmo sak vagytok, akkor a kis mennyiségek lehetővé teszik számotokra, hogy tudatos elmétek felkészültebb legyen az álomállapot során, s így ott megfigyelőként működhessen. A minimális mennyiségű alkohol jó szolgálatot tehet. Bármi, ami e lfojtja az aktivitást, elfojtja az álmokat is. Mint az köztudott, ha va lakit megfosztanak a kielégítő alvástól, az jó eséllyel hallucinálni kezd az ébrenlét során, mivel túl sok, feldolgozást igénylő élményben van része. Sok olyan másodlagos hormonális tevékenység is lé tezik, amely csakis az álomállapot során mehet végbe. Még a sejtek növekedése és újjáél edése is felgyorsul, mialatt a test alszik. Vége a diktálásnak. Adj nekünk egy kis időt... (23:44. Miután átadott néhány oldalnyi anyagot Jane -nek és nekem, Seth 23 óra 56 perckor befejezte az ülést.)


11. Az univerzum és a psziché 796. ÜLÉS, 1977. MÁRCIUS 7., HÉTFŐ, 21:52 (Az ülés első felében Jane előző éjszakai álmáról, és annak értelmezé séről esett szó. Habár az elhangzottak nem a könyv anyagaként jöttek át, mégis közöljük Seth mondanivalójának egy részét, mivel általában véve hasznos dolgokat mondott, amelyek illeszkednek a korábban az hoz. álmokról elhangzott anyag hoz. Az ülés hátralévő részének anyaga mintegy válaszként hangzott el egy korábbi beszélgetésünkre, amelyet Jane -nel folytattunk az evolúcióról. Erre az egyik, Az „ismeretlen" valóság második kötetéhez írt jegyzetem miatt került sor, és idézem is Seth ezen témához kapcsolódó anyagának bizonyos részeit e jegyzet során. Nem számítottunk arra, hogy Seth e két téma bármelyikével foglalkozni fog a mai ülés során, mivel nem kérdeztük meg, mi a véleménye ezekről a dolgokról. Ő azonban egyértelműen megvilágította m ind a Jane álmával, mind az evolúcióra vonatkozó kérdéseinkkel kapcsolatos témát. Először Jane álmával foglalkoztunk, aztán a következőképpen folytattuk:)

Gyakran nem elég - valójában csupán nagyon ritkán -, ha a mély é rzelmi félelmeket egyszerűen felismer itek itek egy-két alkalommal. Többé kevésbé közvetlenül kell megtapasztalnotok ezeket, máskülönben a régi szokások miatt sok félelmet újra eltemettek magatokban. Így Ruburt álma lehetővé tette, hogy érzelmileg tudatosan felis merje a félelmét - mi több, meg is szabadította őt ettől a félelemtől, illetve megoldást nyújtott számára egy mély érzelmi problémá ra. Ez ebben az esetben az az érzelmi felismerés volt, hogy az életet nem a szüleitől kapja az ember, hanem a szülei által magától a nagybetűs É LET-től, vagy Minden Létező Dologtól, és hogy az élet „minden feltétel nélkül való" ajándék. Az álom második része, a megoldás tudatosan és emocionálisan korábban még nem állt Ruburt rendelkezésére. Intellektuálisan is merte azt, de nem vált érzelmi egyenlete részévé, amíg az álom ös sze nem kapcsolta a két dolgot. Az efféle érzelmi valóságokat nem magyarázhatjátok meg logikailag vagy matematikailag. Például bi zonyos esetekben a


hosszan tartó betegségek valóban egy csapásra megoldódnak egy álom segítségével. Mindazonáltal a legtöbb esetben az álmok megelőzik az efféle krónikus betegségek kialakulását, apró kezelésekben részesítve titeket egy sor kisebb, de jelentős személyes felismerés által. Azaz az álmok a legjobb preventív gyógyszerek. Néhány pszicho lógiai probléma esetén arra van szükség, hogy egyértelműen, tu datosan megértsétek őket, mások azonban mindenféle tudatos közreműködés nélkül működnek, és ezek gyakran ugyanazokon a szinteken oldódnak meg, nyernek orvoslást, a tudatos elme beavatkozása nélkül. Éppúgy, ahogy a test rengeteg fizikai műveletet hajt végre anélkül, hogy tudatá ban lennétek, mi és hogyan megy végbe, ugyanúgy saját pszichológiai rendszeretek megnyilvánulásai is gyakran automatikusan megoldják „a saját problémáikat" olyan álmok segítségével, am elyeknek nem vagytok tudatában. Fizikailag nem tudnátok mit kezdeni egy tökéletesen felidézett álo mmal. (Halvány mosollyal:) Tudatosan nem vagytok képesek fog lalkozni az ezen tevékenység által feltárt pszichológiai mélységekkel és bősé ggel. Először is, az időről alkotott reális, gyakorlati fogal maitokat rop pant nehéz lenne fenntartani a megszokott életetek során. Ez nem jelenti azt, hogy a megszokottnál magasabb szintű álomfelidézés ne válna a hasznotokra - pusztán azt akarom megmagyarázni, miért feledit ek el oly sok álmotokat. És bár álmaitok nagy többsége viszonylag rejtve marad előtte tek, az átlagos ember gyakran találkozik olyan álomtöredékekkel, amelyek közvetlenül a megszokott tudatossági szintje alatt léteznek, azonban nem ismeri fel, hogy mik is azok - csak egyfajta késztetést érez arra, hogy az adott napon megtegye ezt vagy azt a dolgot; hogy egy bizonyos

ételt egyen, vagy hogy tartózkodjon valami mástól. Egy meglehetősen egyszerű példa erre az az eset, amikor az egyén anélkül, hogy emléke zne az ilyen jellegű álmára, úgy dönt, lemondja egy adott napra foglalt repülőjegyét, és később azt látja, hogy a repülőgép lezuhant. A foglalás lemondására való késztetésnek vagy van elfogadható, racionális magy arázata, vagy nincs; arról van szó, hogy az egyénnek minden látszólagos ok és gondolkodás nélkül egyszerűen rossz előérzete támadt. Másrészt ez a késztetés jelentkezhet az útiterv normális, logikus megváltoztatásának formájában is. (22:17) Biztosra vehetjük, hogy egy elfeledett álom előre jelezte a l ehetséges katasztrófát. Ezt az információt az egyén öntudatlanul feldo l-

gozta, mérlegelte a lehetőséget, és elutasította azt: az adott személy


pszichológiailag vagy fizikailag még nem állt készen a halálra. Mások, ugyanezen tudás birtokában, úgy találták, hog y a halál elfogadható leh etőség. Ez nem azt jelenti, hogy ezen személyek bármelyike képes lenne elviselni azt, ha tudatosan ismerné saját döntését - vagy hogy képes le nne felszállni az adott repülőgépre úgy, hogy tudatosan ismeri ezen dö ntése következmény eit. Az ilyen belső döntéseket nem kell ráerőltetni a tudatos szemé lyiségre, mivel az ehhez hasonló esetekben a tudatos személyiség biz onyos alkalmakkor már közel került ahhoz, hogy elfogadja a halál go ndolatát életének adott pillanataiban. Ez nem azt jelenti,

hogy ezek az emberek ugyanúgy öngyilkossá got követnek el, mint az, aki eldobja magától az életet - azonban egy egyedi pszichológiai folyamat során elveszítik azt a ragaszkodást, amely addig az élethez fűzte őket. Úgymond a „Sors kezébe adják az életüket", nem azt mondva többé, hogy „élni fogok", hanem azt, hogy „élni fogok, vagy meghalok - ahogy a Sors akarja".

Természetesen talán nem a „Sors" kifejezést használják, de az eleven, személyes, közvetlen, életigenlő szándék már nincsen meg bennük. Már egy másik valóság felé tartanak, és felkészültek arra. Azonban a tudatos elme csak ennyit képes befogadni. Az élet, az ált alatok ismert formájában, nem létezhetne, ha ebben az értelem ben minden dolognak tudatában lennétek. Már mondtam nektek, hogy a fizi kai létezés öröme éppannyira múlik azon, hogy a tapasztalásotok nem tartalmaz bizonyos dolgokat, mint azon, hogy tartal maz más dolgokat. B izonyos roppant fontos módokon az álmaitok teszik lehetővé az életet eket azáltal, hogy automatikusan szabályozzák pszichológiai életeteket, éppúgy ahogy fizikai testetek működése is automatikusan szabályozott. Komoly előrehaladást érhettek el, ha felidézitek és megértitek az álma itokat, és nagyobb mértékben vesztek részt bennük. De nem lehettek t udatában álmaitoknak a maguk teljességében, ha közben fenntartjátok a megszokott fizikai állapototokat. Civilizációként elmulasztjátok hasznosítani az álmok által nyúj tott nagyobb előnyöket, és a tudatos elme sokkal több felidézett ál mot képes kezelni, mint amennyit lehetővé tesztek számára. Az ilyen irányú ké pzés nagymértékben kibővíti életetek dimenzióit. Az álmok még a térbeli kapcsolatok tekintetében is oktatnak benneteket, és sokkal szorosabb kapcsolatban vannak a szervezetnek a környezetében betöltött helyzetével, mint azt gondolnátok. A gyermekek álmaikban sajátítják el a térbeli kapcsolatokat.


Most adj nekünk egy kis időt... (Nagyon kedélyesen:) Az álmokra v onatkozó kérdésetek jó kérdés volt, és amint látjátok, nekem jó vá laszom volt rá. (-Igen...)

Ruburtnak tudnia ke llett, mitől is félt, és álmának értelmezése biztosította számára ezt a tudást, így képessé vált kezelni a félelmét. Ez a fél elem a haláltól való félelem volt - amelyet természetesen nem ő maga választott -, az a félelem, hogy ha nem kézbesíti a tőlem kapo tt anyagot,

ha nem dolgozik keményen, és nem fizeti meg azt, amivel az anyjának tartozik az életéért, amit az mágikus módon, mégis kelletlenül adott n eki, akkor egy mágikus kiegyenlítődés során az anyja visszaveheti azt tőle. Azonban nem az anyja adta nek i az életet. Az élet Minden Létező Dolog Forrásától származik, magától az élet szellemétől, és ingyen ka p játok azt - senki nem veheti el tőletek, egyetlen személy és semmilyen erő nem fenyegetheti azt, amíg az élet be nem teljesíti a saját céljait, és úgy nem dönt, hogy tovább utazik. (Jane Seth-ként a lehető legerőteljesebben mondta a fenti mondat okat.)

Ruburt úgy érezte, nem biztonságos dolog lazítani, attól tartott, a p ihenés egyenlő a halállal. Az élet megnyilvánulás. A saját erejéből nyi lvánul meg, és semmiféle erő nem állhat ellen neki, és nem fenyegetheti azt. A halál a ti fogalmaitok szerint bizonyosan egyfajta végnek tűnik, de nem az, hanem az életnek egy másik formába történő átalakulása. Ez a kijelentés természetes módon elvezet a következő témám hoz (az evolúcióval kapcsolatos kérdéseinkre utalva). Először is, az élet meghatározásával kapcsolatban komoly verbá lis nehézségek lépnek fel. Úgy tűnik, hogy létezik élő és élettelen anyag, és ez efféle kérdések felvetéséhez vezet: „Hogyan válik élővé az élettelen anyag?" (Nevetve:)

Tartsatok szünetet. Ez nagyobb falat lesz.

(22:42-től 22:53-ig szünet.)

Nem létezik a ti fogalmaitok szerint értelmezett élettelen anyag. Eg yszerűen van egy olyan pont, ahonnan kezdve elismeritek, hogy egy adott dolog rendelkezik az életnek tulajdonított jellemzőkkel vagy az élet feltételeivel - egy pont, ahonnan kezdve egy adott dolog megfelel az önkényesen felállított követelményeiteknek.


Azonban ez nagyon megnehezíti, hogy erről a témáról beszéljünk, mivel nincsen olyan meghatározott pont, ahol az élet az élet telen anyaghoz kapcsolódik. Nem létezik olyan pont, ahol megjele nik a tudatosság. Függetlenül attól, hogy mik látszólag az élet feltételei, a tudato sság a legkisebb részecskében is jelen van, bármennyire híján is van v alami az általatok az élet feltételeinek tar tott dolgoknak. Adj nekünk egy kis időt... Ha az állandóság fogalmaival kell élnünk, amit én nagyon sajnálok, akkor ezen fogalmak szerint azt mondhatn átok, hogy az élet a fizikai univerzumban, a ti bolygótokon „spontán módon" egyszerre kezdődött el adott számú faj eseté ben. Lassan fogok beszélni, hogy a lehető legegyértelműbbé tegyem a mondanivalómat. nagyon lassan közvetítette az anyagot. Sokszor tartott szünetet, néha egészen hosszúkat is. Szemét az idő legnagyobb részében lehunyva tartotta. Amit Seth mondott az életnek a mi fogalmaink szerint értelmezett spontán kezdetéről, nagy meglepetést okozott nekem.) (23:01. Jane

A Földön már az általatok az ember evolúciós elődjeinek tartott t eremtményekkel egy időben is éltek teljesen kifejlett - azaz tökéletes é rtelemmel, érzelmekkel és akarattal rendelkező - emberek. Olyan fajok jelentek meg és tűntek el a Föld felszínéről, amelyekről semmiféle t udással nem rendelkeztek. A fejlődés párhuzamos. Az az például voltak „emberszabásúak", akik megalkották a saját civilizációikat. Szerszám okat használtak. Ők nem „emberkezdemények" voltak, és nem is váltak emberekké. Helytelen dolog lenne azt mondani, hogy ők nem fejlődtek, vagy hogy fejlődésben visszamaradot tak lettek volna, mivel ez nem igaz. Az ő valóságuk teljesen eltérő módon tárta fel az állati lét elágazásait. Az ő fejlődésük sok tekintetben párhuzamos az emberé vel, amennyiben egyszerre éltek a Földön, és ugyanazon a környe zeten osztoztak. Különböző alkalmakkor már utaltam ezekre a lényekre mint ál lati orvosságos emberekre, mivel az emberek sokat tanultak tőlük. Múltbéli kijelentéseim hatásait figyelmen kívül hagytátok, vagy az is lehet, hogy elhamarkodottnak tűntek a szavaim, de az életnek vannak más körü lményei is, amelyeket ti nem ismertek fel; néha azért, mert olyannyira különböző az időrendiségetek. Mielőtt még a ti fogalmaitok szerint megjelentek voltak a legkisebb egysejtűek, már jelen volt a sejteket k ialakító tudatosság. (Hosszas szünet.) Olyan hatalmasak a szemantikai különbségek, hogy szinte cserbenhagynak a szavak. Ha azt mondom nektek: „az élet egy


álomból származik", ez az állítás értelmetlennek tűnik. Mégis éppúgy, ahogy a fizikai valóságotok személy szerint nagymértékben az álomá llapototoktól függ, és nem volna lehetséges anélkül, éppúgy az első sejt csakis tudatosságának saját belső valósága miatt öltött testet és vált létezővé. Ebben az értelemben volt egy olyan pont, amikor a tudatosság a szá ndék segítségével belevéste magát az anyagba, másként fogal mazva: anyagba formálta magát. Ezt az „áttörést" nem lehet logiku san megmagyarázni, csak úgymond egyfajta megvilágosodáshoz lehet hasonlítani azaz egy fényhez, amely egyszeriben mindenütt megjelent, s a ti foga lmaitok szerint az élet közvetítőjévé vált. En nek nem bizonyos sejtek szaporodási hajlamához van köze, hanem egy általános megvilágos odáshoz, amely létrehozta azokat a körülményeket, amelyekben a ti f ogalmaitok szerint értelmezett élet lehetségessé vált - és ezen a képzele tbeli, hipotetikus ponton min den egyes faj léte látens módon egyszerre jelent meg.

Nem létezik egy adott pont, amikor megjelent a tudatosság, mi vel a tudatosság volt az a megvilágosodás, amelyből az első sejtek megszülettek. Tehát ez a megvilágosodás mindenütt minden adott pillanatban tudatában volt önmagának és a jelenléte által kialakított körülménye knek. A ti fogalmaitok szerint minden egyes faj tu datában van az összes többi faj és az egész környezet körülményei nek. Ebben az értelemben a környezet alakítja ki a fajokat, és a fajok alakítják ki a környezetet. Amint már utaltam rá, léteztek mindenféle állat -ember és ember-állat fajok, amelyekről a tudományotoknak nincs tudomása, és bizonyos csontok, amelyekről mondjuk azt gondolják, valamilyen állat vagy egy ember csontvázát alkották, valójában ugyanabból a teremtményből származnak. Afgasztán... Afgasztán... ( — — Afganisztán? Afganisztán?

— kérdeztem, — kérdeztem, mivel Jane-nek transzban gondot oko-

zott ez a szó. ) Valóban: Afganisztán jut eszembe, mint egy különösen előnyös kö rnyezet.

Saját tudatossági formátok nagyszerű, lenyűgöző és egyedi. Mind azonáltal azt eredményezi, hogy az élet minden egyéb formáját a saját körülményeitek és tapasztalásaitok alapján értelmezitek. Az egyéb állati tudatosságotok természete teljes mértékben elkerüli a figyelmeteket. És ahogy technológiátokat, tanulásotokat, logikus gondolkodásotokat, ku ltúrátokat és művészeteiteket összehasonlítjátok azzal, amit ti állati t a-


pasztalásnak gondoltok, kétségkívül úgy tűnik, ti vagytok a felsőbbre ndűek, „az evolúció csúcsa" - és hogy az élet minden egyéb fajtáját, mi nden egyéb életformát a ti létezésetek koronáz meg. Közel álltok az állatok bonyolult, érzéki, kéjvágyó, társadalmi lé tezéséhez, vagy akár a növényekéhez is - de nem vagytok képesek érzékelni ezt az eltérő biológiai érzelmet és hovatartozást, a Földdel való ezen termékeny, érzéki azonosulást, és elzárkóztok attól a biológiai b eállítottságú kultúrától, amely mindenütt része az állati és növényi lé tnek.

Ezen kultúrának ti is részei vagytok, de sajátos módon speciali zálódott, tudatos elmétek nem képes kezelni ezt a fajta tudást. (Rövid szünet 23:29 -kor.) Léteztek olyan - a ti fogalmaitok szerint vett - emberek is, akik - ugyancsak a ti fogalmaitok szerint - fejlettebbek voltak nálatok, mivel a fejlődésről alkotott elképzeléseitek ige n-

csak tévesek. Technológiai értelemben leköröztek benneteket, ha ez a fejlettség kritériuma. Sok esetben habozok kimonda ni

azt, amit akarok, mivel könnyen fé lreérthetitek a szavaimat; amikor azt kérdezitek, mi a tudatosság célja, bizonyosra veszitek, hogy létezni kell egyetlen célnak - holott az a nagyobb igazság és kreativitás, amely maga ez a tudatosság, nem lehet tudatában saját céljai mindegyikének, hanem mindig megnyilvánulása által fedezi fel saját természetét. Azoknak, akik egyszerű

válaszokat akarnak, bevallom, hogy nem létezik válasz erre a kérdésre. Tudom, hogy egyfajta emberfeletti ért elemben létezik egy szeretet, egy tudás, egy részvét, egy kreativitás, amelyet a minden egyes teremtményben élő Forrásnak lehet tulajdonítani. Tudom, hogy a tudatosság legkisebb „részecskéjét" sem lehet soha megsemmisíteni, és hogy minden egyes „részecske" a kreativitás és a fejlődés végtelen lehetőségeit hordozza magában - és hogy mindegy ikük határtalanul áldott. Létezik egy terv és egy tervező, de annyira össze vannak fonódva egymással, egyik a másikban és egyik a másikon kívül, hogy lehetet len elkülöníteni őket. A Teremtő szintén benne van minden egyes terem tményében, és maguk a teremtmények is meg vannak áldva kreativitá ssal.

Ha van még kérdésetek ezzel a témával kapcsolatban, azt a következő ülésen tegyétek fel. (Hangosan:) Vége az ülésnek . ( — — Köszönjük Köszönjük Seth, ez nagyon jó volt.)


(Kedélyesen:) Ez természetes. Nos: egy apró megjegyzés neked. Nagyon jó munkát végeztél múlt télen, amikor ellenálltál annak a gyengeségnek, amely januárban és fe bruárban néha majdnem a hatalmába kerített. Gratulálok. (- Köszönöm. 23:40. Meglepett Seth megjegyzése, mivel számomra úgy tűnt, hogy — amennyire — amennyire emlékszem — minden — minden „rendben volt" az energiámmal. És a zt is felfedte, hogy idéztem Seth -nek az evolúcióra és az időre vonatk oo zó, Az „ismeretlen" valóság második kötetében szereplő anyagából.)

797. ÜLÉS, 1977. MÁRCIUS 14., HÉTFŐ, 21:32 (Ma reggel megérkezett a kiadótól a Paul Cézanne világképe című könyv kefelevonata, és Jane a nap nagy részét annak átvizsgálásával töltötte — ki javította javította a nyomdahibákat, ellenőrizte a központozást és így tovább.) Jó estét. ( —Jó —Jó estét, Seth.) Tehát folytatom: amikor az univerzum keletkezéséről kérdez tek, egy látható univerzumról beszéltek. A tudatosság az univerzum minden egyes elképzelhető, hipotetikus pontján jelen van. Következésképpen létezik egy „láthatatlan univerzum" is, amelyből a látható, objektív un iverzum származik. Nem szándékozom ezerszer elismételni, hogy roppant nehéz erről a témáról beszélni, ám nem győzöm eléggé hangsúlyozni. Adj nekünk egy kis időt... Az univerzumotok nem egy adott pil lanatban keletkezett, és nem is valamiféle alapsejttel kezdődött -hanem mindenütt egyszerre kezdett el létezni, ahogy a láthatatlan világegyetem pulzálása elért bizonyos intenzitást, amely egy időben „termékenyítette meg" az egész fizikai rendszert. neses Ekkor a fény jelent meg először. Ugyanakkor az EE (elektromág neses energia) is elkezdett testet ölteni, a láthatatlan univerzumból a megnyi lvánultság állapota felé törekedve. Ismételem: előre kialakí tott fogalmaitok pszichológiai erőssége miatt sok kifejezésetekkel kell megküzd enem, amikor erről a témáról beszélek. Anyagom nagy részében mégis határozottan utalok arra, amit most mondok, de a következtetések nyi lván elkerülték a figyelmeteket.


( —Nem, —Nem, egyáltalán nem, legalábbis Jane és az én figyelmemet nem...)

Például már mondtam, hogy a világegyetem úgy terjed ki, akár egy gondolat, és a látható univerzum is ugyanígy született meg. Az egész ügy meglehetősen bonyolult, mivel - ahogy arra már szintén utaltam - a világ minden egyes pillanatban új kreativitásra születik. Nem számít, mi a ti elképzelésetek a kreativitással vagy a világ teremtésével kapcsola tban, foglyul ejtene k benneteket az efféle energia származására vonatk ozó kérdéseitek, mivel úgy tűnik, hogy ez az elképzelhetetlen energia többé-kevésbé egy időben szabadult fel, tehát ennek az energiának eg yszer el kell fogynia.

Mindazonáltal u gyanez az energia még mindig újra és újra éle tet ad a világegyetemnek. Ebben az értelemben a világegyetem még mindig a teremtés állapotában van. A lehetséges fizikai mezőkre ható EE egységek magukban foglalják az összes különböző faj látens tudását, amelyek az adott körülmények közö tt kialakulhatnak. Ezek a csoportosulások a láthatatlan univerzumban „kezdődnek". Mondhatjátok azt, hogy hosszú évszázadokat vett igénybe, mire „kezdetben" összeálltak ezek az EE-egységek, az anyag és a különböző fajok osztályait kialakí tva; vagy mondhatj átok, hogy ez a folyamat egyetlen pillanat alatt já tszódott le. Mindez összhangban van a ti viszonylagos helyzetetekkel, azonban a fizikai univerzum minde nütt egyszerre hozott magot, egy időben termékenyült meg. Másrészt viszont ez a folyamat ma is tart, és nem létezik valódi „kiindulási pont". Adj nekünk egy kis időt... Megkülönböztetitek a tudatosságot és a saját tudatosságotokat, amely alatt az Én -tudatot értitek. Amikor tudatossággal rendelkező atomokról és molekulákról beszélek, azt é rtem ezalatt, hogy identitástudattal rendelkeznek. Nem azt mondom, hogy a ti fogalmaitok szerint szeretnének vagy gyűlölnének, hanem azt, hogy tudatában vannak saját elkülönültségüknek és annak a módnak, ahogyan az elkülönültségek együttműködnek az egyéb szerkezetek lé trehozásának érdekében. (21:53)

Valójában kezdettől fogva tudatában vannak az efféle lehetséges k ooperatív vállalkozásoknak, és átitatja őket a kiteljesedésre irányuló „ösztön". Tehát minden ismert faj természetszerűleg „jelen volt" a lá tható világegyetem általános fogantatásánál. Ha például az univerzum egy festmény lenne, azt mondhatnánk, hogy a festő először nem sötétséget festene, aztán egy robbanást, majd egy sejtet, aztán azt, ahogyan a sejtek sejtcsoportokká állnak össze egy eg yszerű organizmus kialakítása érdekében, majd, hogy az organizmus


hozzá hasonló organizmusokká sokasodik; vagy nem egy sablont ra jzolna meg, amelyből egy amőba vagy egy papucsállatka kifejlődik hanem inkább egy fénymezővel kezdené, egyfajta alapozással, amel yben benne len ne a világ összes organizmusa, bár nem aprólékosan me gformálva. Aztán egyfajta, magából a festményből fakadó kreativitásban a színek gazdagabbá válnának, a fajok felöltenek körvonalaikat, fújni kezdene a szél, és a tenger hullámai megkezdenék mozgásukat. Az univerzum mozgása és energiája továbbra is belülről fakad. Bei smerem, ez nem igazán tudományos kijelentés - mégis a pilla nat, amikor Minden Létező Dolog Forrása kigondolt egy fizikai világegyetemet, láthatatlanul teremtődött meg, kreativitással és a születés iránti elkötel ezettséggel megáldva. Mivel az univerzum minden egyes elképzelhető, hipotetikus ré sze tudatos, a Tervező a legnagyszerűbb értelemben van jelen magában a tervben - bár ez talán alapvetően elképzelhetetlen számotokra. Természetesen nincsen olyan „különálló terület", amelybe a fizikai univerzum materializálódott, mivel az az összes, teljességgel leírhatatlan mentális, pszichikus vagy spirituális valóságban létezik. Számotokra a világegy etem objektívnek és valósnak tűnik, és úgy látszik, hogy valaha ez má sképp volt, ezért kérdéseket tesztek fel az univerzum teremtéséről és a fajok evolúciójáról. A válaszom azok ban a fogalmakban rejlik, amelyeknek segítségével a kérdéseiteket megfogalmazzátok. Ameddig hisztek az idő múlásában, és meg is tapasztaljátok azt, addig teljesen természetes, hogy ilyen kérdéseitek támadnak, és ebben a fo rmában teszitek fel azokat. Ebben a szerkezetben van értelmük. Amikor magáról az idő természetéről kezdtek kérdezősködni, akkor a világegy etem „mikor"- ja ja kívül esik a kérdésen. Azt kell remélnem, szinte mindenki egyet fog érteni azzal, hogy az univerzum a kreativitás legnagyszerűbb példája. Azonban csak kevesen értenének egyet azzal, hogy többet tudhattok meg az uni verzum természetéről azáltal, ha a saját kreativitásotokat tanulmányozzátok, mint ha különböző műszerekkel vizsgáljátok a világot - és ez egy pompásan ironikus dolog, mivel ti teremtitek meg a krea tivitás eszközeit, még ha ugyanakkor gyakran olyan elméleteket okádtok is ki magatokból, am elyek a leggépiesebb reakciókon kívül mindent mást megtagadnak az embertől. Másképp fogalmazva: a világ önnön tudatára ébred, felfedezi önm agát, mivel a Tervező hagyott helyet az isteni meglepetésnek, és a terv


sehol sem eleve elrendelt; és semmi olyasmi nincs benne, ami megfelelne a ti csak-a- legerősebb -éli-túl elméleteiteknek. Léteznek bizonyos, a tudatosság azon specializációihoz közvetlen módon kapcsolódó kreatív torzításaitok, amelyeket elkülönítetek a tud atosságnak a fajotok és a Föld között létező nagyobb találkozási pontjától. Ismétlem, a tudatosság mindenütt áthatja az univerzumot, és mindennek tudatában van. A természet egyensúlya a bolygótokon nem véletlenszerű, hanem azon folyamatos, minden pillanatban lezajló számvetés eredménye, amelyben a legparányibb tudatosságok is részt vesznek, legyenek bár egy szikla, egy ember, egy állat vagy egy növény részei. Állapotuktól függetlenül, mindegyikük láthatatlanul „összetartja a teret". Ez egy kooperatív vállalkozás. Saját tudatosságotoknak me gvannak a maga sajátságos, egyedi minőségei, mivel - akárcsak a többi, viszonylag hosszú életű faj - saját identitásotokat sokkal merevebben társítjátok a külső formátokkal. A tudatosság más fajtái sokkal szab adabban hagyják el a formájukat, és térnek vissza abba. Például létezik egyfajta biológiai megértés, amikor az egyik állat táplálékszerzés céljá ból megöli a másikat. Ilyenkor a zsákmány tudatossága egy számotokra ismeretlen indíték ösztönzésének hatására elhagyja a testét. Nagyon óvatosnak kell lennem, mivel az állatok közötti termé szetes kapcsolatokról beszélek. Semmilyen körülmények között sem szere tném jogosnak feltüntetni az állatok kegyetlen lemészárlását. Tartsatok szünetet. (22:35. Seth következő anyaga annak köszönhető, hogy a szünet alatt tettem néhány dühös megjegyzést. A hírek és mai negatív gondolkodá som miatt valóban telve voltam haraggal az emberi világ számomra kaotikusnak tűnő állapota miatt. Az ülés előtt elolvastunk néhány könyvkritikát, és ez szintén közrejátszott abban, hogy felidegesítettem magam. Az egyiket egy „agykutató" írta, aki véleményünk szerint feltűnően kevés megértést tanúsított az emberi állapottal kapcsolatban. Ak aratom ellenére roppant humorosnak találtam, hogy maga a kritikus is írt könyveket az agyról — amelyeket viszont más kritikusok támadtak meg. Biztos vagyok abban, hogy Jane-t

fárasztja, hogy újra és újra végig kell hallgatnia a véleményemet, miszerint fajunk legkevesebb három nagy háborút vívott meg alig több mint fél évszázad alatt, plusz reng eteg „kisebbet" is. Továbbá — tettem hozzá — mivel „gyakorlatias" v ilágunkban általában lemondunk minden, a reinkarnációval kapcsolatos hitünkről, és arról a dologról, amit én valódi vallásos áhítatnak tartok,


minden egyéni életet a „jelenbe", a „mostba" helyezünk. Tehát az, hogy il yen yen körülmények között a csataterekre küldjük fiainkat, hogy megfo sz szuk őket egyetlen életük egyéniségétől — egyetlen megfizethetetlen, kiválthatatlan örökségüktől —, az elképzelhető legnagyobb bűnnek tűnik. Több dolgot is mondtam hasonló stílusban, mialatt valahol legbelül mindvégig tudtam, hogy túlzottan leegyszerűsítem az emberi állapotot. Az ülés 22:58-korfolytatódott.) Íme egy elfogulatlan, körültekintő és óvatos válasz a beszélgeté setekre.

Az általatok ismert történelmi és kulturális világ természetesen az egyetlen objektív világnak tűnik, annak már rögzített múltjával, jelenével és remélhetőleg lehetséges jövőjével egyetemben. Ezenkívül úgy tűnik, hogy a jövőnek egyetlen ismert fajra vagy a v ilág múltjára kell épülnie. Amikor a lehetséges valóságokról beszé lek, az gyakran talán egyszerű metaforának tűnik. Valóban sok szempontból szinte felháborítónak tűnhet fontolóra venni, hogy „nem csak egyetlen Föld létezik", vagy hogy több Föld létezik, amelyek mindegyike elég hasonló ahhoz, hogy felismerhető legyen, mégis mindegyik a legelev enebb aspektusaiban különbözik a többitől. Ez az adott ház létezik. Mégis bármely adott nap egy, a legköz vetlenebb nézőpontodból nézve különböző, másik világra nyithatsz a jtót, és soha nem ismered fel a különbséget. Folyamatosan ez történik, úgy értem, valóban folyamatosan. Úgy haladtok keresztül a lehetséges valóságokon, hogy nem is vag ytok ennek tudatában. Az átmenetek szó szerint láthatatlanok számoto kra, bár nyomaik megjelenhetnek álmaitokban. Mint ahogy egy gyémántnak rengeteg síkja van, ebből a szempontból a valósá gotoknak is rengeteg aspektusa létezik. (Seth hozzám fordult:) Születésedtől fogva élhetnél egy olyan létező, lehetséges valóságban is, amelyben a háborúitok nem történtek meg. Létezik egy másik valóság is, amelyben a második világháború egy nukleáris katasztrófával ért véget, és ebbe a valóságba sem lépsz be. „Ezt" a lehetséges valóságot választottad, hogy feltegyél bizonyos ké rdéseket az ember természetére vonatkozólag - egy olyan világban sze mlélve őt, ahol a kreatív teremtés és a pusztítás, a tudás és a tudatlanság között ingadozik; de olyan ponton, amely a te sze medben a legkedvezőbb fejlődés lehetőségét tartalmazza. Ugyanez igaz Ruburtra is.


Bizonyos módon az ember a lehetőségek ezen pontján egy köztes faj. Olyan kor és valóság ez, amelyben a legkisebb segítségre is szükség van, és a tehetségetek, képességeitek és előítéleteitek mindkettőtöket egyedülálló módon készítettek fel egy ilyen történésre. Ugyanakkor ne időzzetek el túl hosszasan a világ ezen helyzeténél, mivel ha saját te rmészetetekre és világotok fizikai természetére koncentráltok - az évszakok változására és így tovább -, az lehetővé teszi számotokra, hogy felfrissítsétek az energiátokat, felszabadít benneteket, hogy éljetek a nnak a tiszta látásmódnak az előnyeivel, amelyre oly nagy szükség van. (Olyan dolog volt ez, amit a szünet alatt említettem: annak fontossá ga, hogy az ember tisztán lássa fajának feladatát.) Ezenkívül mindannyian részeseivé váltatok ennek a lehetséges valóságnak, pontosan azért, hogy olyan kreatív impulzusként használjátok azt, amely arra késztet benneteket, hogy egy bizonyosfajta megértésre törekedjetek. Az egyén és világa között mindig létezik egyfajta kreatív áramlás. Bizonyos mértékben minden ember érintett ebben a saját okai miatt választott, lehetséges valóságban. Mindazonáltal amikor ezt mo ndom, azt is állítom, hogy sokan elhagyják ezt a valóságot, ha már me gtanulták, amiért itt voltak, és elvégezték a feladatukat. Most kellemes, jó éjszakát kívánok nektek, hacsak nincsenek kérdés eitek. Lenne még egy megjegyzésem. (Hozzám:) Te személy szerint gátolod álmaid felidézését, mert nem akarsz időt szánni ar ra, hogy emlékezz rájuk, és értelmezd őket. Most, hogy már tudod ezt, változtathatsz a dolgon. (Seth e zután

átadott még némi anyagot Jane-nek és nekem, és végül 23 óra 22 perckor fejezte be az ülést.)

798. ÜLÉS, 1977. MÁRCIUS 21., HÉTFŐ, 21:54 Jó estét. ( —Jó —Jó estét, Seth.)

Tehát: a legutóbbi két ülés anyagát, amely többé -kevésbé az evo lúcióról szólt, beilleszthetitek ebbe a könyvbe, és egy új fejezet kez detéül szolgálhatnak. A fejezet címe: „Az univerzum és a psziché". Diktálok: Természetesen könnyű előre látni a következő kérdé seteket, mivel ezen „belső" univerzum eredetét szeretnétek megis merni, amely ből, mint mondtam, a külső univerzum származik - és ennél a pontnál el


kell búcsúznunk a nagyra becsült objektivitástól, és egy olyan mentális tartományba kell belépnünk, amelyben látható, hogy az ellentmondások nem jelentenek hibákat. Egy belső tartományba, amely elég nagy ahhoz, hogy egy szinten ellent mondásokat tartalmazzon, míg egy másik szinten nyilvánvaló, hogy egyáltalán nem léteznek ellentmondások. A tudományban a dolgok jelenlegi állása mellett megengedhe tetlen, hogy önellentmondások merüljenek fel. Ha egy hipotézis „igaznak b izonyul", akkor nem bizonyulhat hamisnak is - vagy per sze már kezde tben sem volt igaz.

Következésképpen az univerzumnak vagy van egy „teremtője", vagy nincsen; vagy a Nagy Bumm- elméletben leírtaknak megfelelőenjött lé tre, és jelenleg is folyamatosan tágul, vagy nem. Vagy létezik evolúció, vagy nem. Az efféle teóriák rendszerint azon egyszerű eljárás által b izonyulnak „igaznak", amely során kizárunk mindent, ami ellentmondásosnak tűnik, és így általában a tudományos elmé leteitek erős érvénye sséggel bírnak a saját rendszerükön belül. Ezekben a szerkezetekben bizonyos, teljesen kézenfekvőnek tűnő k ategóriákat alkottok meg. A józan ész támogatja őket, és lehe tetlennek tűnik, hogy másképpen tekintsetek a valóságra. Mégis, az efféle kategóriák természetüknél fogva oly mértékben strukturálják magáról a valóságról alkotott élményeiteket, hogy az élet bármilyen, ettől eltérő módon történő érzékelése nemcsak hiteltelen nek, de egyenesen lehetetlennek látszik. Ily módon a különböző fajok általatok alkalmazott csoportosítá sa tűnik számotokra az élő dolgok egyetlen logikus elkülönítésé nek. Azon ban pontosan ennek ellenkezőjéről van szó. A felosztás nak ez a sajátos módja olyan kérdéseket eredményez, mint például: „melyik faj alakul t ki elsőként, és melyek később, és hogyan jöttek létre a különböző fajok - egyik a másikból fejlődött ki?" Ezek a kérdések tovább erősítik azt az időbeli kategorizálást, amely nélkül az ilyen kérdések értelmetlenek lennének. Az ilyen alapon történő osztályozás külső elkülönítéseket hoz létre. Ezek teljesen gyakorlatias viszonyítási pontként szolgálnak, de alapv etően semmilyen módon nem befolyásolják azon egyéb élőlények természetes tapasztalását, amelyekre „más fajokként" hi vatkoztok. A specializációitok mindaddig működnek, ameddig megmarad tok az adott rendszer keretein belül, bár így meg kell birkóznotok azokkal a kérdésekkel, amelyeket az ilyen felosztások automatiku san felvetnek.


Talán nehéz felismernetek, hogy ezek pusztán írott és szavakba fog lalt kategóriák, amelyek semmiféle valós módon nem mondanak nektek semmit az egyéb teremtmények valódi tapasztalásáról - pusztán szokásokat, hajlamokat és a legkülsődlegesebb elkülönítéseket jegyeznek fel. Ha az a célotok, hogy felfogjátok, mit érzékelnek más élőlények, a kkor az általatok használt módszerek a legjobb esetben is szűklátó körűek, a legrosszabb esetben pedig tökéletesen lehetetlenné teszik e cél elérését. Például nem számít, milyen információt vagy adatot kaptok a tudományos célú állatkísérletek vagy az állatok felboncolása során, és nem számít, mennyire értékesnek tűnik az eredmény, az efféle módsz erek következményei annyira eltorzultak, hogy e kísérletek elvégzése után kevesebbet fogtok tudni az életről, mint előtte. Attól tartok, az univerzum és a fajotok eredetére vonatkozó kérdések válaszai olyan birodalmakban rejlenek, amelyeket jórészt f iban, amelyegyelmen kívül hagytok - pontosan azokban a tartományok ban, ket a legkevésbé tartotok tudományosnak, és azokban, amelyekből lá tszólag a legkevesebb gyakorlati eredmény származik. (22:17)

Jelenlegi módszereitek egyszerűen frappáns, előre gyártott ered ményeket és válaszokat eredményeznek. Sem az intellektust, sem a le lket nem elégítik ki. Mivel univerzumotok egy belső világegyetemből származik, és mivel ez a belső világegyetem átjárja saját létezésetek minden apró zugát, oda kell pillantanotok, ahová még nem néztetek: saját elmétek és érzelmeitek valóságába. Az általatok ismert természetes univerzumot kell szemügyre vennetek. A körülöttetek lévő teremtményekre kell pillantanotok intuícióitok és kreatív ösztöneitek segítségével, nem bizonyos szokásokkal rendelkező más fajoknak látva őket, nem a Föld alacsonyabb rendű termékeinek, amelyeket fel kell bonco lnotok, hanem a világegyetem természeté nek a folyamatos létezés és átalakulás állapotában lévő élő példáinak. Az élet minőségét kell megvizsgálnotok, bátran arra, hogy saját go ndolataitok és érzelmeitek mintáit kövessétek, és meglovagoljátok ezt az elevenséget, mivel ebben az elevenségben az univerzum és a psziché eredetére utaló jelek rejlenek. Tehát az, ahogyan a költők látják a világot és a természetet, egy sokkal tudományosabb látásmód, mint a tudósoké, mivel ők többet értenek meg a természetből. Az örömtelin nevető, az első ibolya látványát áhítattal szemlélő gyermek a legmélyebb értelemben sokkal többet ért meg, mint egy b otanikus, aki már réges -rég elfeledte, milyen élmény egyetlen szál ibolya érzékelése, bár képes „mentális kisujjából" kirázni a világ összes virá-


gának nevét és osztályozását. Az információ nem feltétlenül tudás vagy megértés. A gondolatok úgy bukkannak fel az elmétekben, ahogy az objektív univerzum beúszik a valóságba - ugyanúgy. A sematikus mon datok roppant keveset mondanak el a beszélt nyelvről, és semmit sem közö lnek a beszédet lehetővé tévő csodálatos fizikai és mentális teljesítményekről - és hasonlóképpen a világ fajainak sematikus ábrázolása is te l jesen elkülönül bármilyen valódi megértéstől. Lényetek szubjektív érzete, a pillanatról pillanatra történő köz vetlen, meghitt tapasztalás - ezen dolgok ugyanazzal a csodálatos minőséggel rendelkeznek, amelyet az univerzumnak tulajdonítotok. Halandók vag ytok, és mindenütt a halandóság bizonyítékaiba ütköztök, s mégis, ezen a szerkezeten belül gondolataitok és érzel meitek olyan valósággal bírnak számotokra, amely az összes ilyen kategorizáláson túlmutat. Tudjátok, hogy fizikailag meg fogtok hal ni, mégis minden egyes ember valahol titkon biztos abban, hogy az ő végzete más, és az élet valamilyen módon örökkévaló. Az efféle érzések segítségével a psziché áttör minden tévképze ten, egyszerre sejtetve az Én és a világegyetem világegyetem természetét. A valóság magasabb szintjén tehát a világegyetemnek nincsen kez dete és vége, és azon a szinten nincsenek ellentmondások. A pszichének sincsen kezdete és vége. Esetleg azt mondjátok: „jó, rendben", mégis kételkedtek, így szólva: „mindazonáltal a mi fogalmaink sze rint, mikor és hogyan keletkezett az univerzum?" Azonban pontosan maga a szá ndék, hogy egy ilyen eredetet elhelyeztek az időben, szin te minden választ eltorzít. Az igazság az, hogy a válaszok saját létezésetekben rejlenek. Benne foglaltatnak saját spontán viselkedésetekben - azaz testetek és elmétek csodálatos tevékenységeiben. Tartsatok szünetet. (22:41-től 22:58-ig szünet.)

Teljesen jól

jártok anélkül, hogy a lábujjaitok bármiféle tudatos t udással rendelkeznének a belső mechanizmusok tevékenységéről. Talán elmondták nektek, hogyan működnek ezek a mechanizmu sok, vagy esetleg olvastatok a test anatómiájáról és a részei közti kölcsönhatá sokról. Mégis ugyanolyan jól jártok, akár rendelkeztek ilyen információval,


akár nem. Következésképpen az ilyen adatok semmilyen mértékben nem segítik elő a járási teljesítményeteket. Ami azt illeti, egy atléta talán nagy élvezetét leli a mozgásban, és u ntatja őt az olvasás, cseppet sem törődve azzal, hogy a testen belül mi mozgatja őt, ameddig annak teljesítménye nagyszerű - míg egy rokkant ember, aki hatalmas lexikális tudással rendelkezik a test összes részéről, teljességgel képtelen fizikailag a megszokott módon teljesíteni. A testetek tudja, hogyan kell járni. Ez egy beépített tudás, és a test ennek alapján cselekszik. A test tudja, hogyan gyógyítsa meg magát, hogyan hasznosítsa a táplálékot, hogyan pótolja az elhalt szöveteket, mégis, a ti fogalmaitok szerint, a testnek nincsen hozzáférése az agy által birtokolt információhoz. Ha ennyire tudatlan, akkor hogyan képes ilyen jól működni? Ha tudományos hajlamai lennének, a test tudná, hogy az ilyen spo ntán működés lehetetlen, mivel a tudomány jelenlegi formájá ban nem képes megmagyarázni magát az élet valóságát, és még kevésbé annak eredetét. A testen belüli tudatosság egyidejűleg ismeri a létezését a test össz efüggésein belül, és azoktól függetlenül is. A köznapi élet során a napp ali tudatosság úgymond gyakran szünetet tart - az álmodozások során, vagy másképp tapasztalja meg önmagát, mintha valamiképpen különá lló lenne a test valóságától. Éjjelente, alvás közben az Én tudatossága hosszabb időre, szabadabban függetlenedik a fizikai valóságtól, és mindezt oly spontán módon teszi, ahogy maga a test jár. Ezek a tapas ztalások nem pusztán hipotetikusak. Ezen alkalmakkor valamilyen mé rtékben minden ember tudatában van egy bizonyos megértésnek, amely nem az adatok felhalmozásától függ, hanem egyfajta mélyebb tapaszt alástól és a közvetlen találkozástól azon valósággal, amelyből a világ kialakult.

szavak nélküli tudás, amellyel a test rendelkezik, amely fizikai mozgásotokat előidézi, és amely a testi reakciók látvá nyos precizitását eredményezi. Tehát ez a tudás abszolút gyakorlati jellegű. A ti fogalmaitok szerint a világot létrehozó erő alakítja ki most a ti szubje ktív valóságotokat, és ez az erő a természetes univerzum egyik forrása. Ez az a fajta

Ha szeretetteljesen felfedezitek ezeket a valóságokat, akkor köz vetlen kapcsolatba kerültök lényetek belső dimenzióival, és ez a leg nagyobb jelentőséggel bíró megértést biztosítja majd számotokra.


A világegyetem mozgása megjelenik saját közvetlen tapasztalá sotok mozgásában, és ezen a látszólag homályos, bizonytalan terü leten megtalálhatók a válaszok is. Vége a diktálásnak. Adj nekünk egy kis időt... (23:39. Miután átadott nekünk néhány oldalnyi, más témákkal kap csolatos anyagot, Seth 23 óra 40 perckor befejezte az ülést. Megint meglepett bennünket azzal a javaslatával, hogy a legutóbbi két ülés anyagát tekintsük a Psziché részének — és újfent láthattuk, hogy a kérdéseink minden esetbe pontosan oda vezetnek, ahová Seth el akar jutni! Az évek során azt is felfedeztük, hogy kérdéseink általában sok olvasó kérdéseit tükrözik.)

799. ÜLÉS, 1977. MÁRCIU 28., HÉTFŐ, 21:42 (Néhány nappal ezelőtt Jane kapott a postával egy roppant alaposan meg szerkesztett és nagyon bonyolult, színes határidőnaplót. A szponzor az 1976-os évre is küldött neki egy ilyet, amelyben szerepelt egy idézet Seth-től. Minden egyes dátum alatt egy bevonalazott oldal volt a fe l jegyzések és a találkozók számára, a szemben lévő oldalon pedig külö nböző hírek, illetve idézetek álltak. Tegnap átlapoztam, hogy lássa m, em-e benne Jane-t — nem lítik -e — nem említették —, aztán beleolvastam az idéz etekbe. Azt hiszem, a könyv szerkesztője megváltoztatta álláspontját, m ivel most a kormány őrült költségvetési kiadásainak és korrupcióinak egyre több példájával találkoztam, amelyek közül néhányat hangosan fel is olvastam Jane-nek. Egyszerre tűntek nevetségesnek és tragiku snak.

Ezenkívül gyönyörűen illettek a jelenlegi, a fajunk viselkedésével kap csolatos érzéseimhez és kérdéseimhez, és Seth ehhez kapcsolódó any a gához is. Valójában Seth-nek még sokkal több mondanivalója is volt ezzel a tárggyal kapcsolatban ezen az estén, úgyhogy - bár nem említe tte - biztosra vettük, hogy ennek az ülésnek az anyaga a Pszichéhez tartozik.)

Tehát: jó estét. ( —Jó —Jó estét, Seth.

Némi iróniával:) Értekezés az ez emberi természetről, az épülése tekre és okulásotokra. okulásotokra.


Azt elismeritek, hogy egy, a természetének megfelelően viselkedő tigris nem gonosz. A saját fajotokra tekintve gyakran kevésbé vagytok jóindulatúak, könyörületesek és megértők. Könnyű elítél ni a saját fajtátokat.

Talán nehéz ezt megértenetek, de a fajotok jót akar. Megértitek, hogy a tigris egy adott környezetben létezik, és természetének megfelelően reagál a dolgokra. Akárcsak az emberek. Még rémtetteiket is abbéli e ltorzult törekvésükben követik el, hogy megvalósítsák az általuk jónak tartott célokat. Gyakran kudarcot vallanak, vagy akár meg sem értik, hogyan hiúsítják meg a módszereik a céljaikat. Az emberi faj mindazonáltal éppolyan áldott, mint az állatok, és k udarcait a megértés hiánya okozza. Az embernek közvetlenül kell sze m benéznie egy sokkal bonyolultabb tudatos világgal, amely világ jórészt jelképekkel és ideákkal dolgozik, amelyeket aztán kivetít a valóságra, ahol tesztelni kell azokat . Ha ezeket lehetne mentáli san tesztelni a ti ontextusotokban, nem lenne szükség arra, hogy az ember fizikai fo rk ontextusotokban, mában létezzen. Túl sok bonyolult kérdés játszik itt szerepet, úgyhogy a lehető legi nkább le kell egyszerűsítenem a dolgot. Olyan ez, mintha az ember azt kérdezné: „Akkor mi a helyzet ezzel az ötlettel? Mihez tudunk kezdeni vele? Mi történik, ha fizikai értelemben kivetjük a valóságba? Milyen messzire mehetünk el bármely nagyszerű társadalmi, tudományos vagy vallási ideával, amely az emberi elme olyannyira sajátos hajtása?" Ha az összes ilyen kérdést meg lehetne oldani mentálisan, vala mi nem-fizikai rajztáblán, akkor a fizikai lét nagyszerű kihívása nem lenne sem szükségszerű, sem jelentőségteljes. Mondjuk, mi lyen messzire lehet elmenni a nacionalizmusban? Milyen mértékben lehet úgy kezel ni a világot, mint egy tárgyat, mintha az különálló lenne az embertől? Mit tanulhat az ember abból, ha úgy kezeli a testét, mintha az egy gépezet lenne? Vagy mintha csak káprázat lenne? Mintha vak ösztönök vezére lnék? Mintha a lelketek birtokolná azt? Bizonyos

mértékben ezek mind egyedi és kreatív töprengések, am elyeket egyedül az állatok tartanának a legkülönösebb és leginkább me gvilágosító intellektuális vívmányoknak. Az állatoknak vi szonyulniuk kell a Földhöz, és ugyanúgy az embernek is. Ahogy a Nap, a talaj, a fák, a hó, a zápor és a szél fizikai összefüggésein belül kell az állatoknak játszaniuk, párosodniuk, vadászniuk vagy bogyót enniük, úgy egy eltérő módon az embernek hajszolnia kell az ideáit azáltal, hogy a Föld első dleges valóságaiba öltözteti, s eseményekként érzékeli azokat.


ember nem azért rombol, mert destruktív akar lenni, h anem mert az iránti vágyában, hogy elérje számára jónak tűnő célkitűzéseit, elfelejti megvizsgálni, hogy vajon jók -e a módszerei. (22:01) Az

Egy zsákmányára vadászó és azt elpusztító állat a természeti egye nsúly megőrzésének nagyobb célját szolgálja, akár tudatában van ennek, akár nem - és ismételem: az állat szándéka nem gonosz. Az ember ideáide ákat használ. Eközben egy másfajta egyensúlyhoz járul hozzá, melynek rendszerint nincsen tudatában. De egyetlen ember sem cselekszik tis ztán rosszakaratból vagy kegyetlenségből. A vihar szétszaggatja a nyári égboltot, villámok és mennydörgés kí séretében. A földrengések feldúlhatják a tájat. Mélyen sajnálkozhat tok a pusztítás felett, tudván, hogy sem a vihar, sem a földrengés nem gonosz. Nem csak, hogy nem rossz szándéktól vezéreltetve cse lekszenek, de az általános körülmények javítják a Föld egyensúlyát. (Ezen ülés során Jane gyakran gyorsabban és határozottabban közv etette az anyagot, mint szokta, sokszor felemelve a hangját olyankor is, tí tette amikor az nem volt indokolt. Sokkal gyorsabb ütemben is képes lenne kézbesíteni az anyagot - gondoltam - , ha képes lennék lépést tartani vele.)

Ez bizonyos egyedi megértést igényel. Tudatá ban vagyok ennek - és mégis az emberiség által működtetett pusztító vihart végső so ron nem lehet gonoszabbnak nevezni, mint egy földrengést. Habár az emberek tettei gyakran minden bizonnyal rombolónak tűnnek, nem szabad szá ndékukat okolnotok, és azt a hibát sem szabad elkövetnetek, hogy össz etévesztitek az embereket a tetteikkel. Az, hogy rengeteg jó szándékú művész időnként a legnagyobb jóakarattal is selejtes, hitvány műalk otást hoz létre, még inkább kiábrándító és nyomorúságos számukra szá ndékuk eredeti jósága miatt. A technika, a megfelelő módszer és a tudásuk hiánya tehát nyil vánvalóvá válik. Ha túlzottan a hírek és az emberek negatív cse lekedeteiről beszámoló riportok világára összpontosítotok, roppant könnyen szem elől téveszthetitek azt, amit mon dok nektek: (hangosabban) minden férfi és nő alapvetően jóakaratú . A szándék lehet zavaros, gyengén kivitelezett, talán összekuszálódik a konfliktusok és a hiedelmek között, talán megfojtja a gyilkosságok és háborúk véres keze - és mégis, egyetlen férfi és nő sem veszíti el soha. Ez a szándék jelenti fajotok reményét, és fajotok minden egyes egyedé ben mindig fényes marad, akár egy ragyogó fénysugár; és örökül hag y-


ják egymásra a nemzedékek ezt a jó szándékot. Ez a megvilágosodás sokkal erőteljesebb, mint bármilyen gyűlölet vagy nemzeti ellenszenv, amelyet szintén átadhatnak egymásnak a generációk. A lelki nyugalmatok

érdekében elengedhetetlen, hogy higgyetek az ember veleszületett jóakaratának létezésében. Ez az összes állatra is jellemző. Minden egyes á llat tudja, hogy bizonyos körülmények között a másik esetleg harcolni fog vagy agresszív magatartást tanúsít, vagy megvédelmezi területét. Minden egyes állat tudja hogy az éhség idején egy másik állat zsákmányává válhat. Ezeket a helyzeteket kivéve azonban nem félnek egymástól. Tudják, hogy mi nden egyes állat jó szándékú. (Hangosabban:) Engedjétek meg magatoknak, hogy ugyanezt higgyé-

tek a saját fajotokról. Tehát: Tegyetek különbséget elmétekben az emberek és az emberek cselekedetei között. Érvelje tek, amennyit csak akartok a tettek ellen, amikor az újságokban a hibákról, korlátoltságokról, árulásokról vagy háborúkról olvastok. Gyűjtsetek oldalakat vagy akár teljes lapokat is ilyen hírekből, ha úgy tetszik - és most nem csak hozzád beszélek, vagy Ru burthoz, hanem bárkihez, aki reméli, hogy felleli az igazság, a lelki nyugalom vagy a kreativitás jeleit. (22:20)

Gyűjtsetek könyveket az emberek kudarcairól. Én személy sze rint nem értem, miért gyűjtene bárki egy művész legrosszabb munkáit, és mi örömöt talál abban, hogy széttépi őket. Az ember alkotott néhány remekművet: a verbális kommunikáció nagyszerű művei, az érzelmi kölcsönhatások és a kultúrcsere nagyszámú változatossága, az ideák és fogalmak tárgyiasítása, a képzelőerő kiterjedése - ezek, és még sok más dolog, mind egyediek a világegyetemben. Ha az embert a leghitványabb cselekedeteivel azonosítjátok, az egyenlő azzal, mintha céltudatosan egy nagy művész félresikerült mu nkáit keresnétek, a hibáit, a tévedéseit, és aztán elítélnétek őt. Amikor a tudósok azt mondják, hogy a tudatosság a véletlen műve, vagy Darwin elmélete kimondja, hogy az ember alapvetően gyilkosok győzedelmes sarja, az ellen sokan tiltakoznak. Ám ha azt mondjá tok, hogy az emberek idióták, vagy hogy nem érdemlik meg a levegőt, amit belél egeznek, akkor ugyanezt jelentitek ki. Mivel törődnötök kell az általatok ismert valósággal, ebben az értelemben az, ha elítélitek az embert, azt jelenti, hogy elítélitek fajotokat abban a formájában, amelyben ti ismeritek azt, és elítélitek világotok gyakorlati tételeit.


Azt mondani, hogy az ember megszökhet egy másik lehetséges valóságba, gyakorlatilag átverés - ez távol áll a lehetőségek valóságától, m ivel én most a ti érzelmi álláspontotokból beszélek. Tehát: Fizikailag a testeteknek van egy idő - és térbeli állapota. Első dleges és másodlagos tapasztalásokról fogok beszélni. Nevezzük első dleges tapasztalásnak azt, ami közvetlenül érzékszervi értelemben létezik a ti időpillanatotokban - a testnek a környezetével való kapcsolatát. B izonyos megkülönböztetéseket fogok alkalmazni, hogy megkönnyítsem ezt a beszélgetést - vagy (mosolyogva) monológot. Következésképpen másodlagos tapasztalásnak fogom nevezni azt az információt, amely mondjuk az olvasás, a televízió, a másokkal való beszélgetés stb. által jut el hozzátok. A másodlagos tapasztalás nagymértékben szimbolikus. Ennek egyé rtelműnek kell lennie számotokra. Ha egy napos nyári délután a háborúról olvastok, az nem ugyanaz, mintha ott lennétek a háborúban, bárm ilyen eleven legyen is az adott leírás. Ha az energiahiányról olvastok, az nem ugyanaz, mintha egy fűtetlen, hideg házban ülnétek. Ha arról o lvastok, hogy az emberiség kipusztulhat egy nukleáris háborúban vagy valami más korlátolt hülyeség miatt, mialatt nyugodtan ücsörögtök a nappalitokban, az nyilvánvalóan messze nem azonos a cikkben leírt dolgok valóságával. Azon a szinten, amellyel most foglalkozunk, a testnek elsődlege sen kell reagálnia a jelen idejű, közvetlen, elsődleges, idő - és térbeli létezé sre. Más szinteken fel van készülve arra, h ogy sokfajta adatot kezeljen: korábban már beszéltem a sejtek előzetes megérzéseiről. De a test a t udatos elmétől függ, attól, hogy az egyértelmű, világos becsléseket ad -e számára az adott idő - és térbeli körülményekről. A test ettől a tudástól függ. Akarsz szünetet tartani? (22:41.-Nem.)

Ha biztonságosan elrejtőztök egy kényelmes szobában, ahol sem mi veszély nem fenyeget benneteket, az érzékszerveitek pontosan közvetíteni fogják ezeket az információkat. Tudatos elmétek beépí ti azt. Nem lesz túlzottan nehéz dolog körülnéznetek és látnotok, hogy nem vagytok veszélyben. Tudatos elmétek azt a célt szolgálja, hogy egy becslést nyújtson a te steteknek az általam kulturális körülményeknek hívott dolgokról, mivel léteznek olyan álokoskodások, amelyeket a ti foga lmaitok szerint csakis


a tudatosság képes értékelni. Ha az elsődleges tapasztalás szempontjá ból biztonságos körülmények között elárasztanak benneteket a máso dlagos tapasztalásból tapasztalásból - azaz például az olvasmányotokból - származó veszélyes jelek, akkor a különbségtétel hiányáról tesztek tanúbizonyságot. Nem vagytok képesek különbséget tenni a fizikailag biztonságos, adott szituáció és az elképzelt között, amely talán veszélyes, és a veszély ri adójeleit idézi elő. A testi mechanizmusok nagymértékben összeza varodnak. A testhez érkező jelzések roppant ellentmondásosak lesznek, így bizonyos idő elteltével, ha továbbra is fennállnak ezek a körülmények, többé már nem lesztek képesek megmondani, vajon valódi vagy pusztán elképzelt veszély fenyeget -e benneteket. Tehát az elmétek arra kényszeríti a test eteket, hogy legyen az állandó riadókészültség állapotában - de ennél sokkal rosszabb, hogy arra nevelitek magatokat, ne vegyetek tudomást a közvetlen, a jelen pillanatból származó érzékszervi visszajelzésekről. (Jane Seth-ként ezeket a szavakat.)

roppant határozottan és nyomatékosan mondta ki

Tehát testetek esetleg azt mondja nektek, biztonságban vagytok, és ez érzékszerveitek megmutatják, hogy nem vagytok veszély ben - mégis elkezdtek a másodlagos tapasztalásban bízni, mivel nem bíztok a saját reakcióitokban. Ám mivel az ember meg van áldva a képzelőerő ajándékával, a riadó jelek nem csak egy biztonságos jelen pillanatba hatolnak be, de tovább szólnak a következőben, és az azt követőben is - kivetítitek azokat a jövőbe. Következésképpen minden egyén megfosztja magát a jelenben történő, jelentőségteljes vagy céltudatos cselekedetekre való személyes képességbe vetett hitétől. A test soha nem cselekedhet a múltban. Érzékszervi adatainak egyé rtelműnek kell lenniük. Az így keletkező cselekvésképtelenség érzése változó mértékű reménytelenség állapotához vezet - és ez a kedélyáll a pot nem kötődik konkrét részletekhez, hanem ha hagyjátok, teljes mé rtékben átitatja egész érzelmi életeteket. Bizonyos mértékben az elítélő, kritikus anyag túl gyakran önbeteljesítővé válik - mivel azok, akik hasznát látják ennek (hangosan) lehetővé teszik, hogy ez elködösítse a reakcióikat. A ti fogalmaitok szerint amíg éltek, addig közvetlen érzéseitek sze m pontjából az kell legyen a valóságotok, amit időtök szerkezetén belül érzékeltek, és amit ezen a szerkezeten belül megteremte tek, mivel ezen


dolgokat tapasztaljátok meg. Ennélfogva könyörgöm, ne viselkedjetek úgy, mintha az ember valamikor a jövőben elpusztítaná magát - ne viselkedjetek úgy, mintha az ember egy félkegyelmű, kihalásra kárhozt atott, tompa elméjű, őrjöngő, félkegyelmű állat lenne. Az ember által olyannyira félt, megjövendölt pusztulások egyike sem valóságos a ti korotokban; és az ember kreativitása az idők során me g jövendölt válságos próféciák és a romlás minden előjelének dacára sem pusztította el magát ilyen értelemben. Léteznek olyan emberek, akik hivatásuknak tekin tik, hogy elítéljék mások vagy az egész fajotok hibáit és kudarcait, és ezen hozzáállás miatt az ember nagyszerű energiája és jó szándéka láthata tlan marad. Az ember a valamivé válás folyamatában van. Cselekedetei törékenyek - de ezek a cselekedetek egy alkotás közben lévő zseni törékeny tanulómunkái, és e zseni kudarcai valójá ban pusztán az őt mindig továbbvezető géniuszának fényében jelentősek vagy groteszkek. (Hangosan:)

Amikor a ti fogalmaitok szerint vett jövőn tűnődtök, az építő tettek éppoly valóságosak, mint a rombolók. Ebben az értelemben az ember létezésének minden egyes esztendeje valóban inkáb b derűlátó, mint b orúlátó látásmódot igazol. Nem helyezhetitek az ember jó szándékát a fizikai kontextuson kívülre , mivel ezen kontextuson kívül fajotok nem létezik az általatok vett értelemben. Nem mondhatjátok azt, hogy a te rmészet jó, de világra hozta az embert, aki egy rákos daganat a testén, mivel a természet sokkal értelmesebb ennél. Azt sem mondhatjátok, hogy a Természet - nagy T-vel - el fogja pusztítani az embert, ha az megbántja őt, vagy hogy a nagybetűs Természet alig veszi hasznát a fajotokn ak, csak támogatni akarja a nagybetűs Életet, mivel a Természet minden faj minden egyes egyedében benne él; és ezen fajok tagjainak összessége nélkül nem létezne sem a kis -, sem a nagybetűs Természet. (Derűsen:) Hagyom, hadd pihenjenek a te természetes ujjaid. (23:09. A kezem elfáradt — ez egyike volt azon kevés alkalmaknak, amikor ez megtörtént az ülések során. Jane a szokásosnál sokkal gyo r sabban, és gyakran sokkal hangosabban beszélt. Kiválónak tartottam az anyagot. Jane nem igazán akart szünetet tartani. Valójában pár perc múlva már készen állt a folytatásra, de megkértem, várjon még egy k icsit, hadd pihentes sem a kezem. Az ülés 23:14 -kor folytatódott, folytatódott, hasonló stílusban.)


Mivel természeti teremtmények vagytok, létezik bennetek egy természetes létállapot. Ez az állapot az örökké jelenlévő béke, életerő és me gértés tárháza lehet. Bármit is gondoljanak a tudósaitok, a testetek, a tudatosságotok és a világegyetemetek folyamatosan a megvalósulás felé tart. Követ kezésképpen saját tudatosságotok tiszta megismerésének fejlesztése á ltal, és egységben az általatok érzékelt idővel és az adott pilla nattal, meríthettek a rendelkezésetekre álló nagyobb életerőből és energiából. Ahhoz, hogy ezt megtegyétek, a leírt közvetlen érzékszervi ada tokra kell hagyatkoznotok, nem pedig a másodlagos tapasztalások ra. Ez az elsődleges érzékszervi információ, ameddig a jelenre összpontosul, és megteremti számotokra a kívánt időbeli állapotot, továbbra is képes ny itottá tenni benneteket arra az időtlenségre, amelyből minden idő szá rmazik, és képes közvetlen utalásokat nyújtani számotokra az örökké jelen idejű, valamivé váló univerzum valódi természetére nézvést. Az ilyen tapasztalás lehetővé teszi, hogy megpillantsátok az em beri kreativitás nagyobb mintáit, és az abban betöltött szerepete ket. Arra tanítottak benneteket, hogy a kritikára és társadalmaitok hibáira összpo ntosítsatok; és úgy tűnik, a ti korotokban minden rosszra fog fordulni mivel ezen kor emberei hagyják, hogy a világ tönkremenjen, az unive rzum meghaljon, az ember elpusztítsa önmagát; és ezek a hiedelmek annyira áthatják a viselkedéseteket, hogy ezek rendszerezik tapasztalásaitok nagy részét, és megfosztanak benneteket a természet nyújtotta előnyöktől, amelyeket mindenütt közvetlen, elsődleges módon tapa sztalhatnátok meg. Tehát gyakran figyelmen kívül hagyjátok a világ általatok érzékelt é rzékszervi valóságát - az adott pillanat pompás életerejét és vigaszát -, mivel eltúlozzátok a már említett másodlagos tapasztalások fontosságát. Számotokra a legnegatívabb próféciák tűnnek a leggyakorlatia sabbnak; amikor a világ bajairól olvastok, azt mondjátok, teljesen őszi ntén, minden humor nélkül: „Hogyan is lennék képes arra, hogy ne v egyek tudomást a jelen romboló valóságáról?" Mindazonáltal az alapján, amit testi érzékszerveitek az adott pillanatban érzé kelnek, a leggyakorlatiasabb, a legközvetlenebb és a leginkább világi értelemben ti és a v ilágotok az adott pillanatban természetes biztonságban vagytok. A le galapvetőbb testi értelemben nem az adott körülményekre reagáltok. Ez a látásmód csak akkor lenne jogos, ha fizikailag tapasztalná tok meg azokat a dolgokat, amelyekről olvastok. Ha a világ „nem a ti vá l-


laitokon

nyugodna", megértenétek, hogy „korábban" egy elképzelt, nem pedig egy valós szituációra reagál tatok. Attól tartok, ezen gondolatok egy részét képtelenek vagytok fel fogni értem ezt Ruburtra, rád, Joseph, és az olvasókra is. S bár a jövőben v alóban bekövetkezhetnek bizonyos elképzelt vagy másodkézből megt a pasztalt katasztrófák, ezek nagyban különböznek az elsődlegesen, fiz ikailag átélt szerencsétlenségektől. Csak elősegíti tek ezen dolgok balszerencsés természetét azáltal, hogy negatívan azon tépelődtök, mennyi rossz történhet a jövőben, és rontjátok saját helyzeteteket. Pedig időbeli helyzetetek roppant fontos, mivel ez képezi működésetek gyakorlati alapját. Ezért bíznotok kell érzékszervi adataitokban. Máskülönben ösz szekeveritek pszichológiai és testi állapototokat, mivel a test nem képes egyszerre veszélyes, ugyanakkor biztonságos helyzetben lenni. Arra pazarolja az energiáját, hogy képzeletbeli harcokat vívjon meg. Bizonyos emberek számára elsődleges tapasztalás a háború, a nyomorúság, a gyilkosság, az árulás, a korrupció, és muszáj foglalko zniuk ezekkel a dolgokkal - mivel azonnali cselekvést követelnek meg. A testnek reagálnia kell, mivel ezek közvetlen érzékszervi adatok, és az emberek valamilyen módon reagálnak is rájuk. (23:40)

Nem reagálhattok ugyanígy fizikailag a kivetített vagy elképzelt v eszélyekre. Ilyenkor úgy tűnik, nincs megfelelő reakció. Arra szü lettetek, hogy a közvetlen, elsődleges tapasztalásaitokkal foglalkozzatok, és e záltal ellássátok a saját feladataitokat. A saját létezésetekben képesek vagytok cselekedni, és ezáltal hatni mások létezésére is. Nem kell f igyelmen kívül hagynotok a világ más részeiben zajló háborúkat, és nem kell elfordítanotok a tekinteteteket. De ha hagyjátok, hogy ezek a t a pasztalások elhomályosítsák a valósággal való jelen idejű, érvényes kapcsolatotokat, akkor olyan pozícióból fogtok beszélni és cselekedni, amely nem a tiétek, és megtagadjátok a világot, akármilyen előnyöket nyújthatna is számotokra a saját valóságváltozatotok. Tisztán kell megőriznetek saját érzékeitek természetes teremt ményérvényességét, mivel csak így lesztek képesek teljes mérték ben hasznosítani a saját idővel és térrel való találkozásotok során működé s be lépő intuíciótokat és vízióitokat. Ebben az értelemben mindenütt körülvesz benneteket a termé szet örökérvényű egysége. Ez képviseli közvetlen tapasztalásotokat. Vigaszt, kreativitást és inspirációt kínál nektek, amelyet csak hátrál tattok, ha


hagyjátok, hogy a másodlagos tapasztalás helyettesítse a fizikai Földdel történő mindennapos, pillanatról pillanatra történő találkozásotokat. Tudatában vagyok, hogy kérdéseitek a földi élet ébren, illetve álo m ban töltött részére is kiterjednek. Ezekre a kérdésekre vagy ma este, vagy a következő ülésen fogok válaszolni, ahogy akarjátok. (- Nos, Nos, a következő alkalommal is megfelel.)

Rendben, akkor legközelebb ezzel fogunk kezdeni. A telj es ma esti anyag érvényes rátok mint emberekre általában, rád és különö sen Ruburtra. -kor.) (Rövid szünet 23:47 -kor.)

Ha nem vagy fáradt, folytatom. ( —Rendben, —Rendben, egy darabig még folytathatjuk, ha akarod.

Seth ezután átadott még némi személyes anyagot Jane -nek és nekem, aés végül 23 óra 59 perckor fejezte be az ülést. Jane készen állt a folyt atásra, és még azt is felvetette, hogy használjuk a diktafonunkat. Azt mondtam neki, én is hajlandó vagyok még egy dar abig jegyzetelni, de végül úgy döntött, mára végeztünk.)

800. ÜLÉS, 1977. ÁPRILIS 4., HÉTFŐ, 21:43 (Húsz percig vártunk az ülés kezdetére. Jane néhány alkalommal megjegyezte: — Roppant Roppant különös ez a késlekedés... - De Seth folytatta a fajunk vi selkedésével selkedésével kapcsolatos anyagot, és a könyv a végéhez közelített.)

saját valóságotokat. Ez a valóság hozzájárul a többi ember tapasztalásaihoz, de mindannyian egy egyedi, erede ti helyzetet birtokoltok a térben és az időben, amely hely zet gyakorlati értelemben véve csakis a tiétek, az idő relatív létezésétől függetlenül. Ti teremtitek meg a

Csakis saját helyzetetekből cselekedve segíthettek legjobb ké pességeitek szerint másokon. Ha előre jelzitek a veszélyt, vagy ha ké pzeletben magatokra veszitek mások bajait, az éppen attól az energiától foszt meg benneteket, amellyel embertársaitoknak segíthetnétek, így hát nem azt mondom, hogy fordítsátok el a tekinteteteket a világ problémá itól. Az emberi élet minden területén gyakorlati segítségre van szükség. Mégis sokkal jobb és végső soron sokkal gyakorlatiasabb, ha a civilizáció üdvös alkotóelemeire összpontosítotok - sokkal jobb, ha gondolatai-


tokat az elért eredményekre irányítjátok, mint ha mentális listát készít etek az emberek tökéletlenségeiről és hiányosságairól. Ha ezt teszitek, az a reménytelenség és az elhagyatottság érzését fogja eredményezni, és ebben az állapotban lehetetlennek tűnik majd, hogy hatékonyan cselekedjetek. Az élet termékeny dolog. Ha ápoljátok, tá pláljátok és ösztönzitek, akkor a minden napi magánélet során fel nem használt, többletenergia képződik - olyan energiafölösleg, amelyet hatékonyan irányíthattok a világ azon részeire, ahol a leginkább szükség van a segítségre. Csak ritkán veszitek figyelembe ezt az erőt, elevenséget és a gon dolatoknak ezt az erejét és hatékonyságát. A gondolatok, mondhatjátok, nem képesek megállítani egy háborút - mégis, szerintetek mi robbantja ki a háborúkat? A történelem során az elnyomottak gyakran hatalomra emelkedtek, erőt és lázadást használva elnyomóik ellen; és mégis, oly keveset tanulván, megváltoztak, és ők lettek az új előkelőségek, a hat alom új birtokosai. Lehet, hogy a fizikai körülményeik teljesen megvá ltoztak. Most az övék, a kormány tagjaié a jólét. Elmúltak azok a körü lmények, amelyek - esetleg úgy tűnhet - a felkelést okozták. Megtorlásul mégis újra felbukkannak, az elnyomottak új osztályát alakítva ki, aki knek, amikor rájuk kerül rájuk kerül a sor, fel kell lázadniuk, és vissza kell vágniuk. Minden látszat ellenére a külsődleges természeti körülmények nem vezetnek háborúkhoz, nyomorúsághoz, betegséghez vagy a világban kézzelfogható bármilyen kedvezőtlen körülményhez. A hie delmeitek teremtik meg a valóságot. A gondolataitok hozzák létre a gyakorlati t a pasztalást. Ha ezek megváltoznak, megváltoznak a körülmények is. Ha hozzáadjátok az energiátokat, a fókuszotokat és a figyelmeteket a világ más részein uralkodó szörnyű körülményekhez, az mit sem segít, csak hozzájárul ezekhez a körülményekhez. Ha tagadólag elfordítjátok róluk a tekinteteteket, ha úgymo nd mossátok kezeiteket, az ugyanolyan rövidlátó dolog. Ha úgy tesztek, mintha nem léteznének ilyen helyzetek, vagy ha féltek tőlük, az csak közelebb hozza ezt a rettegett valóságot. Sokkal jobb, ha szilárdan a saját valóságotokba helyezitek magatokat, elfo gadjátok azt a sajátotoknak, ösztö nzitek az erőtöket és a kreativitásotokat, és ebből a kedvező helyzetből veszitek szemügyre a világ vagy a saját társadalmatok azon területeit, ahol építő segítségre van szükség. Ha céltudatosak vagytok, megerősö dtök a saját életetekben, másokkal folytatott mindennapi beszélgetése itekben, kapcsolataitokban éppúgy, ahogy képesek vagytok növelni mások erejét és képességeit is.


Ez a megerősödés mindazon emberek személyes erejéhez hozzá adódik, akikkel kapcsolatba kerültök. Találjátok meg a kedvezőtlen körülményekért felelős hiedelmeket. Ha tökéletesen megértenétek az e b ben a könyvben foglalt gondolatokat, akkor minden egyes ember képes lenne reálisan értékelni a saját valóságát. Nem lenne szükség arra, hogy felfegyverezzétek a nemzeteket egy másik nemzet előre megérzett azonban pusztán képzeletbeli - támadása ellen. (22:10) Nem

alakulnának ki személyes ellentétek, így az emberek nem félnének annyira attól, hogy további fájdalmakat kell el szenvedniük, és így nem menekülnének az élet és a kapcsolatok elől, és nem húzódoznának a másokkal való érintkezéstől. Nem ér demes a gyarlóságaitokat számolgatni. Az öntudatos becsületesség roppant szűk ö svény. Ha mindannyian megértenétek és érzékelnétek saját egyéniség etek méltóságteljes teljességét éppúgy, ahogy más természeti teremtmények szépségét próbáljátok meg érzékelni, akkor felismernétek saját kreativitásotok nagyobb birodalmát. A természet minden alkotóele mében megnyilvánul a rend, és ti ré szei vagytok ennek a rendnek. évszakok nagyobb íve képviseli lelketek kiterjedését. Nem fogtok fejlődni spirituálisán, ha elfordítjátok a tekinteteteket a természettől, vagy ha megpróbáljátok megszabadítani magatokat tőle. Nem fogjátok „megpillantani az öröklétet", ha megkísérlitek me gtagadni jelenlegi él eteteket - mivel az élet önmaga saját egyéni útja, és megvannak a maga jelei, amelyeket követnetek kell. Az

A Minden Létező vággyal teli. (Hangosabban:) Ha megtagadjátok a vágyat, az csak közömbösséghez és fásultsághoz vezet. A vágy azo kat kínozza a legjobban, akik megtagadják azt. Mindannyiótok éle te miniatűr, mégis óriási epizód, egyszerre halandó és halhatatlan, olyan tapas ztalásokat nyújtva, amelyeket jelentőségteljesen, értelmesen alakítotok, a valóság senki más számára nem elérhető új dimenzióit nyitva meg. Ezek a dimenziók csakis a ti számotokra elérhetők, mivel senki más nem képes a ti nézőpontotokból szemlélni a világot. Te csakis te l ehetsz, senki más. Egyéb szinteken léteznek bizonyos kommunikációs formák, de a létezésnek á ltalatok megta pasztalt módja tökéletesen egyedi, eredeti és nagyra becsülendő. Senki, semmilyen kiindulási pontról, legyen az akármilyen nagyszerű, nem képes olyan könyvet írni, amely meghatározná a pszichét, csak jeleket, utalásokat, szavakat és jelképeket képes bemutatni. Ezen könyv szavai és gondolatai mind belső valóságokat képvisel nek - azaz olyanok, mint a zongora billentyűi, amelyek más akkordokat szólaltatnak


meg; akkordokat, amelyek remélhetőleg minden egyes olvasó psziché jében működésbe lépn ek. Jelenleg mindannyian a természetes világban léteztek, és ez a világ abban a valóságban létezik, amelyből a természet származik. A psziché gyökerei biztonságosak, úgy táplálván azt, mint egy, a létezés talajából eredő fát. A psziché forrása minden egyes egyénben erős, ez alkotja az ember létezésének láthatatlan szövedékét. (Hosszas szünet.) A természet gazdag, pazar és fényűző módokon nyilvánul meg. Az a nagyobb valóság, amelyből a természet szárma zik, még gazdagabb és még termékenyebb, és ezen a m ultidimenzionális létezésen belül egyetlen ember sincs elfeledve, elutasítva, elbocsátva, elveszítve vagy magára hagyatva. A fáknak nem kell megkérniük a N a pot és a Földet, hogy táplálja őket, és ugyanez a hely zet a ti esetetekben is: minden, amire szükségetek van, rendelkezésetekre áll gyakorlati létezésetekben. Ha azt hiszitek, nem vagytok méltók a táplálásra, ha azt hiszitek, maga az élet veszélyes, akkor a hiedelmeitek lehetetlenné t eszik számotokra, hogy tökéletesen használjátok a rendelkezésetekre álló segítséget. Altalános értelemben persze mindannyian táplálva vagytok, hiszen még éltek. Nem zárhatjátok ki ilyen könnyedén saját lényetek elevenségét, mivel a depresszió mélyebb rohamaira „elpazarolt" életerő gyakran nagyobb, mint a kreatív célok érdekében használt energia. Részei vagytok Minden Létezőnek, következésképpen „felétek hajlik az univerzum keze". A világmindenség adakozó. Életerőtől, elevenségtől visszhangzik. Szakítsatok hát azokkal a hiedelmekkel, amelyek mást mondanak nektek. Kutassát ok magatokban - mindannyi ótokban - a termékeny gazdagság azon érzéseit, amelyekkel rendelkeztek, még akkor is, ha ezek csak alkalomszerűek, és ösztönözzétek azokat az esemény eket és gondolatokat, amelyek előidézik ezeket. Nem lelhetitek fel a pszichéteket,

ha különálló dologként gondoltok rá, akár egy páncélszekrényben heverő, tiszta gyémántra. Csak akkor tapasztalhatjátok meg annak erejét és elevenségét, ha felfedezitek saját szubjektív valóságotokat, mivel ez csalhatatlanul elvezet benneteke t a létezés téren és időn túlmutató nagyobb forrásához. Vége az ülésnek. Vége a könyvnek. (Rövid szünet.) A következő munkánk igazi gyöngyszem lesz. ( — — Valóban? - próbáltam nógatni kicsit Seth-et. Az ülés nem tűnt hosz zúnak, és már menet közben rájöttem, hogy Seth már a könyv végét Jane általa használt hangja is valahogy egyfajta összeg ediktálja. Még Jane

zésre utalt.)


Valóban. (22:40) Tehát, röviden: fajotok általános állapotát főként a ti éb renléti-alvási mintáitok tartják fent. Hasonlóképpen fajotok egy nag y része a fizikai valóságra összpontosít, míg egy másik nagy ré sze fenn-

tart magának egy talpalatnyi helyet a belső valóságban... (A macskánk, Willy Kettő — másnéven — másnéven Billy — mellettem aludt a d ííványon. Most felébredt, nyújtózkodott, leugrott a földre, aztán felpattant Jane ölébe, miközben Seth beszélt „általa". Billy leült, és Jane arcába nézett. Letettem magam mellé a jegyzetfüzetemet, és felkaptam a cicát. Seth megszólalt, miközben a pince ajtajához vittem a macskát:) Aranyos teremtmény. (- Az. - Amint visszaültem, megkezdett gondolatot:)

Seth folytatta

a Billy

közbelépése előtt

Azon belső mintákon dolgoznak, amelyek a következő nap valóságait fogják kialakítani, és lehetséges előrejelzéseit adják a jövőbeli eseményeknek. Következésképpen az ébrenléti és az álombeli valóság a világ elméjében van egyensúlyban - nem pedig a világ agyában. Mindamellett fajotok alvó része az elmének a testben zajló öntu datlan munkáját képviseli - különösen akkor, amikor egy bizonyos módon en masse gondoltok az összes faj tevékenységeinek mozgásá ra. A tudatos mozgások öntudatlan alapokon nyugszanak. Ha az összes mindennapi tettre mint egy hatalmas lényre gondoltok, akkor ezen tudatos tevéken ységeknek megvannak az öntudatlan párjaik, és ebben a belső idegren dszerben egyf ajta ajta hatalmas belső kommunikációnak kell lezajlania. Egy ilyen agy egy részének mindig ébren kell lennie, egy részé nek pedig öntudatlan tevékenységekkel kell foglalkoznia. És pon tosan ez is történik. A különböző kultúrák így tehát képesek kommunikálni, mivel a világ bizonyos részeinek kulturális tudása hozzáadódik az egész org anizmus alvó részéhez. Amikor alszanak, a nemzetek hozzáadják az adott nap eseményeit a világ emlékezetéhez, és lehetséges jövőbeli v alóságokat dolgoznak ki. Többet is fogok mondani nektek ezekről a dolgokról. Megfeled keztem erről, amikor idő előtt fejeztem be az ülést. Ruburt ma esti tét ovázását egyfajta, a könyv befejezése miatt érzett, nem helyénvaló nos ztalgia okozta. Valójában mindkettőtök életében egy új, produktívabb, meglepően kellemes, és valamelyest különleges időszak következik. És most kellemes, jó éjszakát kívánok nektek.


(- Köszönjük szépen, Seth. Jó éjt. Amint azt Seth-nek a világ elméjérő ll-agyáról tett megjegyzései is m utat ják, ő mindig készen állt arra, hogy új témába kezdjen. Es bár említést tett e gy új könyvről, sem Jane, sem én nem sejtettük, hogy néhány

héten belül bele is fog kezdeni — ám — ám pontosan ez történt. Az „ismeretlen" valóság első kötete 1977 őszén jelent meg — és Seth addigra már jócskán belemerült új könyvébe Az egyén és a világméretű események természeté be, bár még a Psziché végleges gépelt változata sem készült el. Még mindig Az „ismeretlen" „ismeretlen" valóság második kötetének jegyzetein dolgoztam. Jane William James-ről szóló anyaga szintén önálló kötetté nőtte ki ma gát, Egy amerikai filozófus halálon túli naplója címmel. Azaz miköz ben Seth ezt az anyagot diktálta, Jane elkészítette a saját Cézanne - és James-könyvét. Minden bizonnyal ez volt a „puding próbája" az ezen jegyzetben idézett kreativitás esetében — azaz a psziché termékenysé gének és képességeinek bizonyítéka. Jane esetében ez természetesen a

saját egyedi módján nyilvánul meg, azonban ennek megfelelői minden egyes ember veleszületett jellemzői, és csak arra várnak, hogy haszn o sítsátok őket.)

Jane Roberts_A psziché természete

Recommend Documents