Name: Nagy János Mihály Order: 21712987 Köszönjük a vásárlást a szerző és a kiadó, valamint a terjesztő nevében is. Vásárlásával támogatta, hogy Magyarországon az elektronikus könyvkiadás fejlődni tudjon, a digitális kereskedelemben kapható könyvek választéka egyre szélesebb legyen. Köszönjük, és reméljük webáruházunkban hamarosan viszontlátjuk.
Hans Rath Kell egy pszichológus, mondta Isten
Copyright © Rowohlt Verlag GmbH, Reinbek bei Hamburg, 2012 A mű eredeti címe: Und Gott sprach: Wir müssen reden! A fordítás a Rowohlt 2015-ös, 10. kiadása alapján készült Magyar kiadás © Animus Kiadó, 2016 A jogtulajdonos engedélye nélkül a műből részlet sem közölhető. Fordította: Torma Péter Szerkesztette: Sarudi Ágnes Korrektor: Barsi Nikoletta Borítógrafika © Kai Pannen Borítóterv: Csernák Ákos ISBN 978 963 324 425 8 (papír) ISBN 978 963 324 426 5 (epub) ISBN 978 963 324 427 2 (mobi) Kiadta az Animus Kiadó 2016-ban A Central Médiacsoport tagja Felelős kiadó: a kiadó igazgatója
[email protected] www.animus.hu Az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja Tipográfia, e-book: Scriptor Kft.
Ha Isten nem lenne, ki kellene találni – Voltaire
ISTEN VICCES Az éjszaka közepén ott áll az ajtóban a volt feleség em. – Mi történt? – kérdem tőle döbbenten. – Seg ítened kell. A házasság om az összeomlás szélén áll. – A mostani házasság od? – hebeg em, és zavartan a hajamba túrok. – Persze, hog y a mostani! – csattan fel. – Szerinted melyik? A mi házasság unkat három hónapja felbontották, az már nem tud jobban összeomlani. – Kösz, hog y emlékeztetsz rá – mondom tompán. – Szívesen. Na mi lesz, beeng edsz? Hideg éjszakai leveg ő tolakszik be mellette aprócska lakásomba. – Kevésbé szívesen – válaszolom őszintén. – Miért? – kérdi, és g yanakodva kukucskál be a lakásba a vállam fölött. – Talán eg y másik nő van itt? – Mi az, hog y eg y másik nő? – kérdezek vissza. – Elváltunk. Ha kedvem tartja, org iákat is rendezhetek, és még csak meg sem kell beszélnem veled. – Na, az aztán rád vallana! – kiabál. – Mivel nem jutottál túl rajtam, ráveted mag ad az első ribancra, aki az utadba kerül! Sóhajtok. Fáradtan nincs kedvem veszekedni, és ezzel Ellen is tisztában van. Úg yhog y a házasság unk alatt lehetőleg mindig kora reg g el vag y késő este kezdett balhézni. – Beszéljünk reg g el – kérem barátság osan. Összeszorítja a száját, és elg ondolkodik. A másodperc töredékére feltámad bennem a remény, hog y talán tényleg beleeg yezik. Pedig hét év házasság után illene tudnom, hog y tévedek. – Az ug ye meg van, hog y ez a lakás ig azából az enyém? – kérdezi g únyosan. – Meg a rendelőd is, amelynek a bérleti díját már eg y ideje nem fizeted! Szerintem ezek után elvárhatok eg y icipici szívesség et. Rám néz. Ismerem ezt a nézést. Ha most az orrára csapom az ajtót, kikapcsoltatja a vizet vag y a villanyt. Vag y mindkettőt. Esetleg kilakoltatásra is számíthatok. Ellen nag yon kellemetlen tud lenni, ha nem úg y táncol az ember, ahog y ő fütyül. Bosszúsan félreállok, hog y bejöhessen. – Most mit vag y ilyen? – méltatlankodik a konyha felé masírozva. – Meg esküdtél, hog y seg ítesz annak, aki rászorul! – Semmi ilyesmire nem esküdtem – felelem, és becsukom az ajtót. – Ha a hippokratészi esküre g ondolsz, azt a pszichológ usok nem teszik le. Eltűnik a konyhában. – Fehérborod nincsen? – kiabál vissza. A válaszomat meg sem várva, jó nag y zajjal elkezd kotorászni a hűtőmben. – A fag yasztóban van – ig azítom útba, és lehanyatlom eg y konyhaszékre.
– A fag yasztóban? Hát ott fel tud robbanni az üveg ! – szörnyülködik. – Na, még jó, hog y jöttél – vág om rá. – Ug yan felvertél álmomból, meg előtte elraboltál pár évet az életemből, de leg alább a fehérborom nem robban fel mindennek a tetejébe. Tölt mag ának, és kérdőn felemeli a palackot. Bólintok, és én is kapok eg y pohárral. – Na, mondjad – biztatom, és iszom eg y kortyot. – Mi van? Itt? Most komolyan, ebben a kis konyhában beszéljek a házasság i problémáimról? – Hol szeretnél beszélni róluk? Van még eg y kis fürdőszobám, meg eg y kis hálóm. – Most mi van már meg int? – ordít. – Nem felel meg a drág alátos ig ényeidnek a lakás, amit kaptál? Tudod te, hog y a barátod, Adam Weberknecht… – Adam Weberknecht nem a barátom. Még csak nem is ismerem valami jól. – Jó, az a lényeg , hog y ő a válása óta eg y híd alatt lakik! – Ott biztos több a hely, mint itt. Lehet, hog y majd meg látog atom. Meg vetően kifújja a leveg őt az orrán, belekortyol a borába és elfintorodik. – Úh. Ez sem volt valami drág a, ig az? – Két euró valamennyi – rántom meg a vállam. – Aha. Olyan is. Majd vig yél eg y üveg g el Adam Weberknechtnek, ha meg látog atod a híd alatt. – Bocs, Ellen. Amint újra meg eng edhetek mag amnak valami márkás pezsg őt, szólok. – Tudod, mi a te bajod, Jakob? – kérdezi élesen. – Tudom. Az, hog y beléd botlottam – válaszolom. Eleng edi a meg jeg yzést a füle mellett. – Az a te bajod, hog y lekvár vag y. A leg kisebb nehézség től meg fekszel. – Milyen jó, hog y már tudjuk, nekem mi a bajom. Akkor talán rátérhetnénk arra, hog y neked mi bajod van. – Csak hog y világ os leg yen: nem ing yen kérem ám a seg ítség edet. Lég y szíves, számlázd ki, rendben? – Jó, meg lesz. – Eg yébként a honoráriumodat természetesen levonom a bérleti díjból, amivel tartozol. Elvég re… – Jól van, Ellen – intem le. – Inkább meséld el, hog y mi nyomja a szívedet. Meg int iszik a borából, és körülnéz. – Nyomaszt ez a pici konyha. – Ellen, késő éjjel van! Tényleg nem ér rá reg g elig ? Tied a holnapi első időpont. Reg g el nyolcra már jöhetsz is, rendben? Iszik még eg y korty fehérbort, és vég ig mér. – Abból, hog y el vag y maradva a bérleti díjjal, már sejtettem, hog y rosszul meg y a praxisod. De azt nem tudtam, hog y a csőd szélén állsz. – Ezt honnan veszed? – Az a pszichológ us, aki az éjszaka közepén időpontot tud adni másnap reg g elre, totálisan le van ég ve. – Kösz az értékelést – mondom. – És akkor most beszéljünk rólad. – Nyug odtan elmondhatod, ha rosszul állsz anyag ilag . – Kölcsön akarsz adni, vag y élvezkedni a nyomoromon? Eltűnődik. – Na fig yelj, Ellen. Amikor meg tudtam, hog y a házasság i szerződésünk kizárólag azt a célt
szolg álta, hog y biztonság ban tudd tőlem a halálos beteg nag ybátyád millióit, abban a pillanatban örökre elvesztetted a jog odat arra, hog y beleüsd az orrodat a pénzüg yeimbe. Ha ez boldog g á tesz, felőlem zsarolhatsz azzal, hog y anyag ilag füg g ök tőled, de a tanácsaidtól kímélj meg , lég y szíves. Rám néz, és a szája széle lefelé g örbül. Közben összeszorul az ajka, mint mindig , amikor támadásba lendül. Meg előzöm: – És most mondd el, miért vag y itt, különben már fekszem is vissza. Ekkor csöng etnek. – Már itt is van! – mondja riadtan Ellen. – Kicsoda? – Armin. A férjem. Valahog y észre kell térítened! Őrülten féltékeny, és rám eg yszerűen nem hallg at! A cseng ő meg int meg szólal. Ezúttal hosszabban. Feltámad bennem a g yanú. – Te tudtad, hog y idejön! Direkt idecsaltad, hog y ne neked kelljen meg birkóznod vele, hanem nekem! – Még jó! – feleli. – Hát melyikünk a pszichológ us? Beletelik eg y pillanatba, míg meg emésztem, hog y a volt nejem milyen mag ától értetődően ráng at bele az éjszaka közepén a házasság a problémáiba. – Oké. Drog ozott? – kérdezem. – Vag y ivott? Rázza a fejét. Meg int csöng etnek. – Pillanat, jövök! – kiáltom az ajtó felé, majd visszafordulok Ellenhez: – Van még valami, amit tudnom kéne? – Bokszoló. – Bokszoló? – Ig en. Profi. – Szóval ott áll az ajtóm előtt eg y féltékeny pasas, aki hivatásszerűen ver össze embereket? Neked elmentek otthonról, hog y idehoztad? Ellen vállat von. – Bocs, de… – Milyen súlycsoport? – Pehelysúly. Kilesek a kémlelőnyíláson. Nyiszlett alakot látok a félhomályban, aki talán a nyakamig érhet. Kicsit ideg esnek, de amúg y ártalmatlannak tűnik. Meg nyug tató látvány. – Nyitom! – mondom, és elfordítom a kulcsot. Abban a pillanatban felpattan az ajtó, és Armin beviharzik a lakásba, olyan g yorsan, hog y nem is ig en veszem észre, hog y ütéshez készül. Csak akkor esik le, hog y Ellen férje be fog húzni nekem eg yet, amikor az ökle már milliméterekre jár az orromtól. Még épp van időm arra a reményteljes g ondolatra, hog y talán sikerül baj nélkül elintézni a dolg ot, amikor reccsenést hallok, és éles fájdalom hasít az arcomba. Olyan érzés, mintha valaki eg y kalapáccsal beleverte volna az orromat a koponyámba. Miközben a padlóra csuklom, mint eg y nedves zokni, eldöntöm mag amban, hog y búcsút intek a szakmának. A dolg ok mostani állása szerint amúg y sem várna rám fényes jövő. Szomorú, de ig az: nyomorultul meg y az üzlet. Csak idő kérdése, hog y mikor húzhatom le vég leg a rolót. És hát nem
is lehetek valami jó pszichológ us, ha olyan rémes az emberismeretem, mint amilyen most is. Milyen kár, g ondolom, ahog y eg y puffanással a ronda szőnyeg re rog yok. Pedig ig azából szeretem a munkámat. Meg mondjuk nem is értek semmi máshoz. Aztán minden elsötétül előttem. Eg y mentőautóban térek mag amhoz. A fejem zúg , és valami lüktet a halántékom alatt. Beteg es bőrszínű lang aléta fickó ül mellettem. Rág valamit, és eg y mag azinban lapozg at. – Maradjon fekve – szól rám anélkül, hog y felnézne belőle. Leteszem a fejemet, mire a lüktetés átvándorol az orrom környékére. – Kaphatnék valami fájdalomcsillapítót? – Sorry, de most kaptam be az összeset – motyog ja, és tüntetően nyel eg y nag yot. – Mag a is páciens? – kérdezem ing erülten. Meg rázza a fejét. – Dr. Kessels vag yok. Az orvos. – Aha – mondom bizonytalanul. – És akkor miért eszi el előlem a fájdalomcsillapítót? – Mert harminc órája talpon vag yok, és elfog yott az amfetaminom. Vag y szeretné, ha elvinne a g yomorfekélyem? – Azt nem. Viszont az orrom meg baromira fáj. Bosszankodva felsóhajt, és öklével rácsap a vezetőfülke falára. – Kapcsold be a szirénát! Valakinek sietős! A sziréna feljajdul, az autó pedig nag yot rántva felg yorsít. – Köszönöm – mondom. Az orvos leg yint. – Sokat nem seg ít mag án. Vag y háromtucatnyian vannak mag a előtt a balesetin. És eg y betört orral elég g é hátul van a listán. – Esetleg keresztülmehetnének rajtam, mielőtt bevisznek – vetem fel. Rekedt nevetésben tör ki, amitől köhög őrohamot kap, de leküzdi eg y asztmaspray seg ítség ével, amelyre némi keresg élés után talál eg y limlommal teli dobozban. Nehézkesen léleg ezve visszaül a kisszékére. – Ne röhög tessen már eg y láncbag óst. A mentőautó csikorg ó g umikkal lefékez. A kórház folyosóján vásári hang ulat uralkodik. Ahog y az orvos előre meg mondta, tolong itt pár tucat beteg , plusz a családtag ok és a barátok. A leg többen beszélg etéssel ütik el a várakozási időt. Van, aki telefonál, mások kártyáznak. Nekem ki kell töltenem eg y többoldalas beteg felvételi űrlapot, és fel kell készülnöm néhány óra várakozásra. De leg alább most már kapok fájdalomcsillapítót. Keresek eg y helyet mag amnak, és nekifog ok, hog y áttanulmányozzam az űrlapot. – Én meg ezt hittem, én vag yok itt az eg yetlen, aki viccesen néz ki – szólal meg eg y hang . Neg yvenes évei vég ét taposó férfi áll előttem bohócjelmezben. Mindkét hüvelykujját pöttyös hózentróg ere alá dug va tartja, és vig yorog . A homlokán és az őszes borostáján sminkmaradványok látszanak. Mintha eg yenesen a cirkuszból jött volna. – Mag a olyan, mint Jack Nicholson a Kínai negyedben – folytatja, és leül mellém. – Amúg y az eg y jó film. Ismeri? Nem értem, mire g ondolhat, aztán a nyakamat nyújtog atva meg pillantom a szemközti üveg ablak tükrében, hog y a kialvatlan dr. Kessels átmenetileg bekötözte az orromat, még hozzá
nem kevés g éz felhasználásával. Mintha nem is ellátni akart volna, hanem leszig etelni. Sóhajtva hátradőlök, és a bohócra nézek, aki eng em mustrálg at, és feltehetőleg a válaszomat várja. Csak sajnos közben elfelejtettem a kérdést. Épp meg tudakolnám, mi volt az, de a bohóc meg előz: – Ki vitt be mag ának ilyen tiszta ütést? Mintha kifejezetten el lenne bűvölve az orrtörésemtől. – A volt nejem férje – válaszolom. – Tud a fiú – jeg yzi meg a bohóc. – Nem csoda. Profi bokszoló. – Akkor örüljön, hog y eg yből padlót fog ott. Különben valószínűleg még csúnyábban elintézte volna. Ezen meg lepődöm. – Honnan tudja, hog y eg yből padlót fog tam? – Hát… rég ebben én is bokszolg attam – feleli. – És ez itt – mutat az orromra – tiszta K.O. Gondolom, mire annyit mondott volna, fapapucs, már feküdt is. És azt is g ondolom, hog y váratlanul érhette az ütés, mert ilyen tiszta orrtörést g yakorlatilag lehetetlen összehozni, ha az ellenfélnek fent van a fedezéke. Muszáj mosolyog nom. Teszik nekem ez a tag . Kezet nyújt. – Eg yébként Abel Baumann vag yok. – Jakob Jakobi – mutatkozom be én is. – Örvendek. Hát mag a miért van itt? – Vicces történet – mondja Baumann. – Fellépésem volt eg y cég es ünnepség en. És utána szúrást éreztem a szívem táján. De nincsen semmi szervi bajom. Az utóbbi időben párszor már előfordult ilyen. Az orvosom szerint pszichoszomatikus a dolog . – Hát az lehet – helyeselek. – Nag y stressznek van kitéve a munkában vag y a mag ánéletben? Baumann bólog at. – Mondhatjuk. – És terhes ez mag ának? Gyakran érzi mag át fáradtnak és lehang oltnak? Vag y esetleg rosszul alszik? Baumann meg int elg ondolkozik, aztán kissé hátrahőköl. – Helló, várjunk csak! Mag a ért ehhez a pszichoizéhez, nem? Néha a mag ánéletemben is előjönnek a terápián használt kérdezési technikák. Fog lalkozási ártalom, amibe már beletörődtem. – Íg y van. Pszichoterapeuta vag yok. – Hát ez óriási! – örvendezik Baumann. – Nekem pont eg y ilyen mag afajta kéne, hog y elmúljon a szívbajom. Az orvos is ezt mondta. Normális esetben átadnám Baumann-nak a névjeg yemet, és felajánlanám, hog y jöjjön el a rendelésre, csakhog y Ellen férje fürdőköpenyben küldött padlóra, úg yhog y se pénz, se irat, és a tetejébe még névjeg y sincs nálam. És eg yébként is most akartam felhag yni a praxisommal. Talán ez a Baumann jobban tenné, ha másik terapeutát keresne. Olyat, akinek professzionálisabb a fellépése, és van jövője a szakmában. – Sajnálom, de jelenleg nem praktizálok – hazudom. Elg ondolkodva néz rám.
– Hog yha a pénzről van szó… – mondja aztán –, az nem probléma. Van pénzem. – Nem. Nem a pénzről van szó. Csak épp a szakmai útkeresés fázisában vag yok. – Aha. – Baumann csalódottnak látszik. – Na és, mibe kerül az ilyesmi? – érdeklődik. – Csak hog y képben leg yek. – Nálam eg y fog lalkozás neg yvenöt percig tart, és nyolcvan euróba kerül. Hog y ebből mennyit fizet az eg észség pénztár, az eg yénfüg g ő. Új páciensekkel mindig tartok eg y próbafog lalkozást, hog y lássam, működik-e a kémia. Ezt például a leg több pénztár nem téríti meg . – De kár, hog y most nem praktizál – sajnálkozik Baumann. – Pedig elég biztos vag yok benne, hog y köztünk működne a kémia. Meg vonom a vállam, mintha én is sajnálkoznék. – És arra sem tudom rábeszélni, hog y leg alább ezt a próbafog lalkozást meg tartsuk? Az még semmire nem kötelezné. – Eg y százast húz elő a bohócjelmezből, és meg lobog tatja az orrom előtt. – Kápéban fizetek. Szóval eg y próbafog lalkozásra futja mag ánál. Előre fizetek. És még kijön belőle eg y kis reg g eli is kettőnknek. – Most rög tön terápiás beszélg etést szeretne? – Persze, miért ne? Van a sarkon eg y kávézó, ahol beszélhetünk. Ilyenkor biztos nincs ott senki. Itt meg úg yis még órákig kéne várnia. Ebben ig aza van. Általában nag yon nem szívesen fog lalkozom páciensekkel rendelési időn kívül, pláne, ha még nem is ismerem őket. Másrészt viszont jól jönne eg y kávé, meg eg y normális reg g eli. Ez a Baumann eg yébként is rendes pasasnak látszik, átlátható problémákkal. Szóval miért ne vetnék el eg y-két elvet, ha a helyzet úg y kívánja? Elvég re a pácienseimnek is folyton ezt prédikálom. – Meg beszéltük – felelem tömören, és felkelek a székről. – Csak szerzek még pár fájdalomcsillapítót, aztán mehetünk reg g elizni. De ha már a fog lalkozást kifizeti, akkor a reg g elit én állom. Baumann vidáman bólog at. – Korrektül hang zik. Félórával később eg y kávézóban ülünk a kórház közelében. A pult mög ött akkora kávéfőző masina áll, mint eg y halászcsónak. Apró termetű olasz fényesíti a fémfelületet, úg y, mintha eg y bikinis szépség testét kenné be naptejjel. Minden mással a hervadófélben lévő feleség e törődik. A házasság uk valószínűleg nem boldog , de a kapucsínójuk világ színvonalú. – Már elkezdtük a fog lalkozást? – kérdezi Baumann, mialatt a signora édesköményes szalámit, pármai sonkát és eg yéb finomság okat tálal fel. – Mindjárt jön a frissen facsart dzsúsz is – mondja az asszony, és elsuhan. – Nem. Mag a mondja meg , mikor kezdjük – válaszolom Baumann-nak. – Ha készen áll, kezdhetjük. – Jó, én kész vag yok. Mit akar tudni? – Mit szeretne elmesélni? Baumann kortyol a kapucsínóból, hátradől és összefonja a karját a mellkasán. – Amiről itt beszélünk, az ug ye köztünk marad? – Ig en. A pszichológ usoknak elvileg titoktartási kötelezettség ük van. Miért kérdi? Felfig yel eg y szóra. – Mi az, hog y elvileg ?
Vállat vonok. – Hát ug ye, kivételek mindig vannak. Ha például az a benyomásom támadna, hog y mag a veszélyt jelent önmag ára vag y másokra, akkor a törvény bizonyos feltételekkel arra kötelez, hog y jelentsem ezt. De ilyesmi nag yon ritkán fordul elő. Tűnődve bólog at. – Olyasmiről akar beszélni, ami jog ilag problémás lehet? – kérdezem. Most Baumann vonja meg a vállát. – Mit tudom én, mit tart mag a jog ilag problémásnak. Csak arra szeretnék g aranciát, hog y nem csukat be. Az ug yanis nekem most nag yon nem volna alkalmas. – Ilyen g aranciát sajnos nem adhatok – válaszolom. – Vannak törvények, és nekem be kell tartanom őket. Felsóhajt, és eg y darabig az abroszt bámulja töpreng ve. – Talán még eg yszer nyug odtan át kellene g ondolnia, akar-e eg yáltalán beszélni velem – javaslom. – El is felejthetjük ezt az eg észet. Fizetnie sem kell. – A pillantásom az előttünk álló finom falatokra téved, és sietve hozzáteszem: – Bár a reg g eli árával kiseg íthetne. Honorárium nélkül ug yanúg y nincs eg y vasam sem, mint eddig . Még eg y kicsit g ondolkodik. – Értem – mondja vég ül. – Meg tudná nekem íg érni azt, hog y eg y ilyen döntésnél nemcsak a törvényeket veszi fig yelembe, hanem a meg érzéseit is? Tudja, a törvényben nem ig azán bízom. – De a meg érzésemben ig en? – kérdezem csodálkozva. Bólint. – Mag át ma már pofán vág ták eg yszer. Nyilvánvalóan tudja, hog y a tévedéseink fájhatnak is. Én is hátradőlök, és iszom eg y korty kapucsínót. Ki ez az ember, aki itt ül velem szemben? Szemlátomást rosszul mértem fel ezt a bohócruhás pasast. Ki tudja, miféle meg lepetéseket tartog at még Abel Baumann. Az érdeklődésemet mindenesetre felkeltette. – Jó, meg íg érem – mondom. – És most izg atottan várom, hog y mit akar elmesélni. Baumann meg köszörüli a torkát, és előrehajol. Ebben a pillanatban érkezik a signora a frissen facsart dzsússzal, és tesz eg y hevesebb mozdulatot, amivel véletlenül a törött orromba könyököl. Eg y pillanatra felvillan előttem a csillag os ég bolt, aztán meg int elsötétül minden.
ISTEN KÉPZELEG Apró kórteremben ébredek. Nag y nehezen feltápászkodom. Mintha az eg ész testemben izomlázam lenne, még olyan helyeken is, amelyekről nem is sejtettem, hog y van ott izom. Mi történt velem? Az ablakra nézek, és meg állapítom, hog y sötét van. Még el sem kezdődött a nap? Különös. Két öreg emberrel osztozom a kórtermen. Az eg yik hang osan horkol, a másik tátott szájjal hever, és meg sem mukkan. Ha nem emelkedne és süllyedne a takaró a lég zése ritmusára, azt hihetné az ember, hog y halott. Pillantásom a villódzó tévére esik, amely a szemközti falon lóg a plafon alatt. Mintha ig yekeztek volna direkt úg y felrakni, hog y a lehető leg kevesebbet lehessen látni a műsorból. Épp eg y focimeccs meg y némán. Ezzel az erővel akár hoki is lehetne. Halk nyikorg ás. Nyílik az ajtó, és anyám g ondosan, ám visszafog ottan sminkelt arca jelenik meg . – Visszatért az élők sorába – szól hátra valakinek, akit én nem látok. – Majd később menj ki cig izni, drág ám. – Okés – válaszol eg y hang a folyosóról. Az öcsémé, Jonasé. Pár pillanattal később már mindketten az ág yam fejénél állnak. – Mi történt? – kérdezem. – És miért vag ytok ti itt? Anya szemrehányóan ráncolja a homlokát, majd Jonashoz fordul: – Nem meg mondtam? Meg nem köszönné. Mint rendesen. – Mit köszönjek meg ? – értetlenkedem, kissé ideg esen, amiért anya harmadik személyben beszél rólam, pedig jelen vag yok. Tudja, hog y ettől a falra mászom, még is folyton ezt csinálja. Most rám néz meg rovó tekintettel: – Órákig ültünk abban a rémes büfében, és vártuk, hog y felébredj a kómából. Már eg észen beteg re ag g ódtuk mag unkat! – Kómából, milyen kómából? Jonas csitító kézmozdulatot tesz, és a pillantásával jelzi, hog y anyánk kissé túloz. Ez is szokása. – Komplikációk adódtak a műtétednél – mag yarázza Jonas. – Eg y hajszálon múlt az életed. Az információ csak lassan jut el a tudatomig . Különös, kellemetlen érzés fog el. A leg halványabb emlékem sincs az elmúlt órákról. Feltehetőleg átaludtam a saját halálomat. Óvatosan meg tapog atom az orrom. Eszembe jut Abel Baumann, a pincérnő és a dupla kiütés. – Ne ag g ódj, most már minden rendben van – mondja Jonas. – De most aztán szentül meg kell íg érned nekünk, hog y felhag ysz az ivással! – teszi hozzá anyám színpadiasan. Kérdőn pillantok Jonasra, de csak a vállát vonog atja. – Eg y anyát nem lehet becsapni! – folytatja anyám. – Tudom én, hog y mélyaltatásban leg többször akkor merül fel komplikáció, ha a beteg súlyos alkoholista! Ilyen pillanatokban derül fény az ig azság ra! Sóhajtok.
– Anya, nem vag yok alkoholista. – Ellentől eg ész mást hallottam! A hűtőd tartalmából ítélve kizárólag lőrén élsz! Gondolhattam volna, hog y már rég beszéltek eg ymással. Anyám és az exnejem ug yanis csudamód meg értik eg ymást. Nem csoda, hiszen meg lehetősen eg yforma a jellemük. Beletelt pár évembe, mire felfog tam, hog y Ellen személyében kvázi az anyámat vettem feleség ül, mármint pszichológ iai értelemben. Ez eg yrészt rettenetes, másrészt viszont érthető. Eg y terapeuta éppoly kevéssé védett a neurózistól, mint eg y fog orvos a szuvasodástól. Bár ez a hasonlat sántít, mert a fog fájás a leg több esetben pár nap alatt elmúlik, míg eg y neurotikus házasság akár hét évig is eltarthat. – Eg yébként Ellen is be akart jönni. Meg próbálta áttenni az időpontjait, de nem sikerült. Úg yhog y üdvözletét küldi. Ha akarod, reg g el érted jön. – Anya előveszi az okostelefonját, és eg y mozdulattal feloldja a kijelzőzárat. – Írjak neki? – Ne – mondom. – És miért nem mehetek haza már most? Jól vag yok. – Még eg y éjszakára bent akarnak tartani – feleli Jonas. – Meg fig yelésre. – Én sem akarnék a szükség esnél több időt tölteni ebben a lepusztult, huzatos lyukban – jelenti ki anyám, és rövidre vág ott hajával babrál. – Miután láttam, hog y a privát páciensek eleg áns, frissen felújított, eg yág yas szobában fekszenek, ahol még plazmatévé is van. – Nahát, milyen kár, hog y nem vag yok privát páciens – mondom. – Pedig de jól jött volna eg y plazmatévé, amikor kómában feküdtem. Anya g únyos mosolyra húzza keskeny ajkát. – Talán az öcséd be tud fizetni eg y éjszakára az eg yik jobb szobába. – Anya, ne már! – szól közbe Jonas tettetett felháborodással. Valójában órákig képes volna elhallg atni, ahog y anya ag yba-főbe dicséri. – Tudtad, hog y a banknál felajánlottak neki eg y zsíros teng erentúli állást? Elismerően biccentek oda Jonasnak. – Nem. De g ratulálok. És a teng eren túl pontosan hol? – Miért olyan fontos az? – förmed rám anya. – Szerintem nem mindeg y, hog y a Wall Streeten ül, vag y valahol az Andokban. – Sem eg yik, sem másik – válaszolja Jonas leereszkedően. – Azt akarják, hog y seg ítsek kiépíteni eg y befektetési bankot Floridában. Ha az arrog ancia fertőző volna, az öcsém már karanténban lenne. Anyámmal eg yütt. – Florida – ismétlem el, és füttyentek. – Azt hallottam, hog y az ig azi nyug díjas-paradicsom. Nem viszed anyát is? Esténként kiülhetnétek a partra homárt enni és ekézni eng em. – Szeretnéd, ha eltűnnék, mi? – vág vissza anyám. – De én természetesen Berlinben maradok. Először is nem akarom eladni a családi fészket, másodszor pedig eg y anya mindig arról a g yerekéről g ondoskodik, aki a leg több g ondot okozza. Jonasról tudom, hog y meg áll a mag a lábán. Még neg yven sincs, de máris van eg y jó állása, és eg y rakás pénzt keres. És azon sem csodálkoznék, ha hamarosan bemutatna nekünk eg y csinos amerikai kislányt… – Felfog tam ám, anya, hog y én vag yok a problémás g yereked – szakítom félbe. – De köszi a fájdalmas részleteket. – Nag yon szívesen – feleli anya jeg es mosollyal. – Eg yébként is alaptalan az ag g odalmad – folytatom. – Jól meg vag yok eg yedül is, és nem áll szándékomban a seg ítség edet kérni.
Anya meg vetően fújtat az orrával. – Jól meg vag y eg yedül? Hát én eg ész mást hallottam! Ellen mesélte, hog y sem a lakás, sem a rendelő bérét nem tudod fizetni! És úg y látom, a páciensek sem állnak sorban nálad. – Sóhajt eg y jelentőség teljeset. – Még jó, hog y apád ezt már nem érte meg . Most biztosan… Erőteljes, kurta kopog ás fojtja belé a szót. Meg termett ápolónő nyitja ránk az ajtót eg y lendületes mozdulattal, és íg y szól: – A látog atók leg yenek kedvesek kifáradni a folyosóra. Csak eg y pár perc. Köszönöm szépen! A vizit meg ment anya kiselőadásától arról, hog y mekkora csalódást nem tudok már szerencsére okozni az apámnak, aki öt évvel ezelőtt meg boldog ult. Mondhatni, bölcs előrelátással. Szívinfarktust kapott nem sokkal a hetvenedik születésnapja előtt. Nem meg lepő fordulat eg y munkamániás, és kevéssé sportos alkoholista életében. Noha apa napi fél üveg whiskyjét vag y konyakját sosem volt szabad alkoholizmusnak nevezni. Mivel kizárólag tizenhét óra után ivott, és sosem mutatta semmi jelét a részeg ség nek, a napi nyolc-tíz rövidital hivatalosan a munka után meg ivott eg y-eg y sör általa kedvelt változatának számított. Az ápolónő rutinos mozdulatokkal kiosztja a g yóg yszereket. Ág yszomszédaim kerek tablettás dobozokat kapnak, amelyek napszakok szerint rekeszekre vannak osztva. Az én asztalkámon eg y műanyag pohárka áll, benne két pirulával. – Közepes erősség ű fájdalomcsillapító. Csak elővig yázatosság ból, hátha éjjel meg int meg fájdulna az orra. – Köszönöm – mondom. Biccent, és az ajtóra mutatva közli, hog y a doktor úr is itt van. Eg y pillanatra meg látom anyát, aki éppen Jonast g yőzködi valamiről. Biztos az én sivár életkörülményeimet ecseteli neki, nem fukarkodván a sötét színekkel és az apokaliptikus fordulatokkal. Apa halála óta rendszeresen vég ig kell hallg atnom, milyen keserű csalódást jelentek mind pszichoterapeutaként, mind a társadalom hasznos tag jaként. Anya azt hiszi, túlság osan nag yok voltak nekem apa nyomdokai, amikbe lépni akartam. Pszichológ iai szempontból ez üres közhely, hiszen minden g yerek meg próbálja leg alább eg yszer a szüleit másolni. A kérdés csak az, hog y utána tényleg követi-e ezt a kijelölt utat, vag y letér róla. Beismerem, hog y az én esetemben elég g é kézenfekvőnek látszanak a dolg ok. Apám a híres pszichológ us, Barholomäus Jakobi volt. A szivárvány színeinek vásárláspszichológ iai hatásáról írt könyve alapműnek számít, és előbb tudományos hírnévhez, majd különféle vendég professzori címekhez, vég ül pedig eg y hatalmas villához juttatta Berlin-Zehlendorfban. Bár anya sosem unja meg ezt a házat a családi fészkünkként emleg etni, már évek óta eg yedül él ott, és nem hajlandó a számára túl nag y ing atlannak leg alább eg y részét kiadni. Ismét nyílik az ajtó, és ug yanaz a nyakig láb, beteg es külsejű alak lép be, aki múlt éjjel dr. Kesselsként mutatkozott be nekem. – Üdvözlöm! Hog y van? Meg vonom a vállam. – Köszönöm, eg ész jól. – Örülök – mondja, és köhög . – Sajnálom, hog y reg g elig még maradnia kell, de nem akarok kockázatot vállalni. Különben képes lesz pont ma éjjel elpatkolni, és majd meg int azzal jönnek nekem, hog y elbasztam a műtétet. – És elbaszta? – érdeklődöm tréfásan.
– El hát – feleli, és az orvosság os pohárkámra sandít. – Mint eg y kezdő. Rossz utasítást adtam az altatónővérnek. De csak azért, mert már majdnem ötven órája fent vag yok. – Ez úg y hang zik, mintha itt mindent eg yedül mag ának kellene csinálnia – vetem közbe. – Mondjuk úg y, hog y a jelenleg i eg észség üg yi rendszer nem kifejezetten dolg ozóbarát. – Le nem veszi a szemét a tablettáimról. – Eg yet áteng edek mag ának – mondom. – De lehet, hog y a másikra még szükség em lesz. – Nahát, ez rendes mag ától, köszönöm! – Kiszedi az eg yik tablettát a pohárkából, és a szájába dug ja. – Eg yébként meg nem kell ag g ódnia. Biztos vag yok benne, hog y reg g elre túllesz mindenen. Az orra meg olyan lesz majd, mint új korában. – Pontosan mi történt velem? – kérdezem. Kinyitja a szomszédom g yóg yszeres dobozkáját, és abból is vesz néhány szemet, mintha mog yoró lenne. – Semmi különös. Meg állt a szíve. – Ó! – lepődöm meg . – De csak pár percre. – Őszintén szólva nekem ez elég soknak tűnik. – Ug yan! – tiltakozik, és a szájába dobja az összeg yűjtött tablettákat. – Drámaibbnak hang zik, mint amilyen. Jó, az ig az, hog y bizonyos értelemben eg y rövid ideig halott volt. És kétszáz évvel ezelőtt az is maradt volna. – Kurtán felnevet, és köhög néhányat. – De nekünk ez már rutinmunka. Pánikra semmi ok. – Hát akkor szerencsém van, hog y még eg yáltalán élek. – Ez a helyes hozzáállás! – feleli, és az ajtó felé fordul. – Most mennem kell vissza a műtőbe. Bonyolult szívprobléma. Drukkoljunk neki. Mag áért tehetek még valamit? Már épp meg ráznám a fejemet, amikor eszembe jut valami. – Van kint eg y neg yven körüli pasas, meg eg y rövid, sötét hajú idősebb hölg y. Meg mondaná nekik, hog y nyug alomra van szükség em, és nem szabad zavarni? Elmosolyodik. – Család, mi? Semmi g ond, lekoptatom őket. A következő pillanatban már nincs sehol. Azonnal meg szólal a lelkiismeretem, hog y ilyen ócska kifog ással ráztam le anyát és Jonast, pedig eg ész nap itt ültek a kórházban miattam. Szerencsére a lelkiismeret nem piszkál sokáig . Először is még úg yis évekig hallg athatom, hog yan ag g ódott a családom önfeláldozóan az életemért. Másodszor meg hullafáradt vag yok. Az a hazug ság vég ül is csak eg y aprócska túlzás volt. Lassan lerag ad a szemem. Amikor meg int felébredek, már késő éjjel van. Odakint minden koromsötét. A szobában is csak a tévéképernyő halvány fénye világ ít. A szobatársaim valami rég i filmet néznek. Mindketten eg észen éberek. Zacskózörg ést és majszolás zaját hallani. A képernyőre koncentrálok, és felismerem James Stewartot. Eg y barátság os fickóval beszél, aki rég imódi alsóneműben van. Ismerős a jelenet. Ez is eg y olyan film, amit mindig meg ismételnek karácsony táján. Töröm a fejem, hog y mi lehet a címe, és rémleni kezd, hog y James Stewart öng yilkos akar lenni, a barátság os fickó meg eg y ang yal, aki ig yekszik őt meg menteni. Mintha benne volna a címben az élet szó. Fejtörés közben meg int elfog az ólmos fáradtság . Lecsukódik a szemem, és visszautazom Álomország ba. Reg g el frissen és kipihenten ébredek. A téli nap hideg fénybe vonja a szobát. Döbbenten
konstatálom, hog y a szobatársaim eltűntek, még hozzá ág yastul. Felülök és körülnézek. – Gondoltam, az eg yág yas szobának jobban örülne – mondja Abel Baumann. A látog atók kisasztalánál ül az ág yam mellett, két csésze g őzölg ő kávéval, és felém nyújtja az eg yiket. – Kér? Még eg ész friss. – Köszönöm. – Elveszem a csészét, de közben azon tűnődöm, hog y akár rossz néven is vehetném Baumanntól, hog y követett eng em a beteg ág yig . De kedvelem őt, valahog y jó az aurája. Még is üg yelnem kell arra, hog y tartsam a professzionális távolság ot. Iszom eg y korty kávét. Jólesik. – Hol van az a két öreg , akik itt feküdtek? – Áthelyeztettem őket eg y másik szobába – feleli Baumann. Csak most veszem észre, hog y orvosruhára cserélte a bohócjelmezét. – Mag a itt dolg ozik? – kérdezem zavartan. Baumann vég ig simít őszülő borostáján. – Nem. Ezt a hacukát csak kölcsönvettem. Kérdő pillantásomat látva hozzáteszi: – Őszintén szólva elég g yakran… ööö… veszek kölcsön dolg okat. – Kölcsönvesz eg y orvosi köpenyt, és áthelyeztet beteg eket? – kérdezem hitetlenkedve. Baumann meg vonja a vállát. – Ha az új főorvosnak adom ki mag am, kicsit kényelmesebbé tehetem a helyzetünket, nem? Eg yébként ennyi jár nekem, már vizitet is tartottam. – Mag a itt… vizitelt? – kérdezem elhűlve. – Hát ez aztán nag yon nincs rendben. Remélem, tudja. Baumann leg yint. – Csak vig asztaltam az embereket. Ezért már csak nem csuknak le! – Hát én ebben nem lennék olyan biztos. – Ig azából nem a vizit miatt jöttem. Látni akartam, mi van mag ával. És g ondoltam, talán eg yszersmind meg tudunk beszélni eg y időpontot az első fog lalkozáshoz. Teg nap nem jött össze. – Rendben. – Eszembe jut, hog y ma eleng ednek. Később találkozhatunk is. – Nem kocsival jött véletlenül? Baumann a fejét rázza. – Általában g yalog járok. Azon tűnődöm, lehúzzam-e Baumannt a taxipénzzel. Eg y reg g elivel már íg y is lóg ok neki. A professzionális távolság tartás fog almába nem ig azán passzol bele, ha a pszichológ us pumpolja a páciensét. Mire mindezt vég ig g ondolnám, kivág ódik az ajtó, és betüremkedik a meg termett ápolónő, ezúttal két rendőr kíséretében. – Ő az! – jelenti ki, és Abelre mutat, aki barátság os mosolyával sem tudja leplezni, hog y hirtelen nag yon kényelmetlenül érzi mag át. – Tudja ig azolni, hog y a kórház alkalmazottja? – förmed rá az eg yik rendőr. Abel erre is csak a fejét rázza. – Csak kölcsönvettem ezt a g öncöt. Vissza is akartam adni… – kezd bele, de a másik rendőr félbeszakítja: – Velünk jön. Fürg én, rutinosan belekarolnak a döbbent Baumannba, és az ajtóhoz terelik. – Elnézést a zavarásért – mondja nekem eg yikük, a másik pedig bólog at hozzá. Abel könyörög ve néz rám, de eg y szót sem szól. Mielőtt bármit mondhatnék, a rendőrök vele és a nővérrel eg yütt
eltűnnek a folyosón. Beletelik néhány szörnyű másodpercbe, míg ráébredek, hog y nem tudok csak íg y belenyug odni a történtekbe, és a sorsára hag yni Abel Baumannt. Lehet, hog y hivatalosan még nem a páciensem, de már bejelentkezett az első fog lalkozásra. Elszántan ledobom mag amról a takarót, kiug rom az ág yból, és indulnék az ajtó felé, de a vérnyomásom a hosszú nyug almi fázis után nem tud ilyen g yorsan felpörög ni. Teljes hosszomban elterülök. Szerencsére az orromon kívül nem ütöm meg semmimet. Eg y csapásra teljesen éber leszek. Arra lépek ki a folyosóra, hog y a rendőrök épp beszállnának Abellel a liftbe. – Eg y pillanat! – kiáltok utánuk. – Várjanak! Én is jövök! A rendőrök meg lepetten néznek, de eg yikük odaáll a fotocella elé, hog y meg állítsa a liftet. Odasietek hozzájuk, és látom, hog y Baumann meg könnyebbülten mosolyog . – Mag uk valamilyen kapcsolatban állnak eg ymással? – néz rám bizalmatlanul az a rendőr, aki a liftet tartja. – Baumann úr a páciensem – válaszolom. A rendőr a mosatlan hajamat és a piszkos köntösömet méreg eti. Aztán Baumannhoz fordul, aki hófehér köpenyében a g yóg yászat eleven szobra lehetne. – Ez ig az? – kérdezi tőle. Baumann bólog at. – Ig en. Ő a pszichoterapeutám. A rendőr kurta, de sokatmondó pillantást vet a kollég ájára. Aztán eg y biccentéssel jelzi, hog y én is beszállhatok a liftbe.
ISTEN TANÁCSTALAN A tervem, hog y kihúzom Abel Baumannt a pácból, teljes csődnek bizonyul. A vég én mind a ketten bajba kerülünk. Abel azért, mert visszaeső. Már tucatnyi alkalommal letartóztatták, mert másnak adta ki mag át. Alig két héttel ezelőtt, néhány utcával arrébb napokig építészként irányította eg y óriási szállodakomplexum építési munkálatait. Ennek köszönhetően a szállodában most feleannyi szoba van, mint a tervekben, mivel Baumann elrendelte eg y csomó válaszfal kiütését. Nag yobb, világ osabb, barátság osabb szobákat szeretett volna, áll a vallomásában. Sajnos az illető falak nem elhanyag olható jelentőség g el bírtak az épület statikájának szempontjából. Más szóval: a félkész épület bármelyik percben összeroskadhatott volna. A még menthető mentésén ig yekvő mérnökök azt is csodának tartották, hog y eg yáltalán még áll. A körzeti rendőrfőnök, eg y rozmárbajszú, mog orva ember a szememre hányja, hog y nem tudtam erről. Schavinski rendőrfőtanácsos szerint, ha már elvállalom valakinek a képviseletét mint pszichológ us, akkor leg alább valami halvány fog almam lehetne arról, hog y kit képviselek. Én kikérem mag amnak, hog y beleszóljon a pszichológ usi tevékenység embe, mag amban azonban el kell ismernem, hog y teljesen ig aza van. Eg yébként is csak arra szeretne meg kérni, hog y a jövőben üg yeljek eg y kicsit jobban a páciensemre, mert ő nem g yőzi ezt a papírmunkát. Közben Schavinski eg yik embere jelenti, hog y a beteg ág yamat a formaság ok elintézése nélkül hag ytam el. Biztosan a meg termett ápolónő köpött be. Mindenesetre alá kell írnom, hog y saját felelősség emre jöttem el. A nyomtatványt majd elfaxolják a rendőrség re. Schavinski rendőrfőtanácsos szemlátomást személyes sértésnek veszi, hog y még a kórházi papírmunkát sem intéztem el. Ellent sajnos nem érem el. Ő elhozhatná az ig azolványomat. Ennyivel minimum tartozik. Üzenetet hag yok a hang postáján, de nem sok reményt fűzök hozzá, hog y a közeljövőben visszahív. Milliomos lévén szörnyen elfog lalt nő. És mivel általában mindenki többet kér tőle apró szívesség nél, az üzeneteit csak késő este ér rá lehallg atni. Íg y aztán Schavinski rendőrfőtanácsos úg y dönt, hog y néhány órán át a ház vendég szeretetét fog juk élvezni. Eg ész pontosan addig , amíg ők elintézik a papírmunkát, és eldöntik, hog y rács mög ött maradjon-e Baumann, vag y sem. Kamraszerű cellába zárnak minket, ahol két kőkemény priccs vár ránk. A vég ükben összehajtog atott sötétszürke takarók hevernek, amelyeknek már a látványától is viszketni kezdek. De leg alább kapunk eg y kanna kávét, meg néhány szendvicset is. Csöndben reg g elizünk. Baumann-nak mintha nyomná valami a szívét. És valóban, eg y idő után meg köszörüli a torkát, és íg y szól: – Eg yébként nag yon sajnálom, hog y ilyen helyzetbe hoztam. Leg yintek. – Itt leg alább nyug odtan beszélg ethetünk. Baumann meg lepetten kapja fel a fejét.
– Ez azt jelenti, hog y még mindig seg íteni akar? – Azt még nem tudom – válaszolom. – De meg beszéltük, hog y ezt néhány próbafog lalkozás során döntjük majd el. Baumann csodálkozva néz. – Én meg azt hittem, hog y tisztára pipa rám. Még iscsak miattam ülünk itt. Meg vonom a vállam. – Aki hozzám fordul, az rendszerint bajban van. Ez a munkámmal jár. Mosolyog va bólog at. – Tehát akkor rög tön kezdhetjük is? – Hog yne, ha szeretné – felelem. – Jó, hog y szeretném. Mit akar tudni? – Például mit jelent a mag a számára, hog y mások bőrébe bújik? – Ó, semmi különöset – mondja Baumann. – Akkor miért csinálja állandóan? – Hog y seg ítsek. – Ezt úg y mondja, mintha csodálkozna, hog y nem jöttem rá mag amtól. – Aha. És kinek seg ít azzal, ha építésznek adja ki mag át, és lakhatatlanná tesz eg y szállodát? Baumann leint. – Az eredeti tervek szerint lett volna lakhatatlan. Ideális hely arra, hog y frusztrált üzletemberek öng yilkosság i g ondolatokra jussanak. Hig g ye el, csak az első évre fél tucat öng yilkosság ot akadályoztam meg . Ig aziból hálásnak kéne lenniük nekem. Csak úg y dőlnek majd hozzájuk a szakmai díjak. – Úg y sejtem, eg y rakás pénzbe fog kerülni, hog y helyreállítsák az eredeti állapotokat. Sok hálára ne számítson. – Ug yan már! Ezeket az állítólag os statikai szakértőket csak azért hívta az építtető, hog y átverhesse a biztosítót! Az épületnek semmi statikai baja nincsen. Csak olyan falakat üttettem ki, amikre amúg y sem volt szükség . – És ezt honnan tudja ilyen jól? Még iscsak építész? Baumann bólint. – Már jó ideje nem, de valamikor dolg oztam építészként. Eg yre jobban szórakozom. Hátradőlök, és iszom eg y korty kávét. – Reg g el még azt állította, hog y orvos. Vag y azt akarja bemesélni, hog y az is? Baumann eg ykedvűen vállat von. – Az is vag yok. Akár hiszi, akár nem. Leteszem a csészét. – És ug yebár ez vonatkozik a többi esetre is, amikben seg ített? Baumann ismét bólint. – Pontosan. Sokoldalú vag yok. – De a valódi szakmája cirkuszi bohóc – szög ezem le. – Ahog y vesszük – feleli Baumann. – Pár évig eg y cirkusznál voltam, de most már csak nag y ritkán lépek fel. Eg y üg ynökség en keresztül lehet lefog lalni eng em. Születésnapi zsúrokra, esküvőkre, karácsonyi bulikra. Meg még ahova kellek. – Annak alapján, amiket ez a Schavinski mondott, úg y tűnik, mag a minden létező szakmában dolg ozott már.
– Hát ig en – mondja tömören Baumann. – És hog y kell ezt elképzelnem? – érdeklődöm. – Miket csinált az utóbbi időben? A középső ujját a homlokára teszi, és kis, körkörös mozdulatokat tesz vele. – Az utóbbi időben… – mormolja – voltam bíró a fiatalkorúak törvényszékén… – Mivel természetesen jog ot is vég zett – szólok közbe, és ig yekszem tartani a tárg yilag os hang nemet. – Pontosan. De bevallom, hog y az is elég rég en volt már – válaszolja Baumann zavartalanul. – És ott mit csinált? Mármint bíróként. – Például felmentettem pár kölyköt, akiket mindenféle betörésekkel vádoltak. – Meg sajnálta őket, vag y tényleg ártatlanok voltak? – A bátyjaikat próbálták fedezni. – Tehát akkor vég ül is seg ített nekik eltussolni eg y bűncselekményt. – Nem eg észen – mondja Baumann. – Kicsivel később üg yészként g ondoskodtam róla, hog y letartóztassák a valódi elkövetőket. – Szóval üg yész is volt – jeg yzem meg , és közben erőlködnöm kell, hog y ne hang ozzak ironikusnak. – Utána esetleg belóg ott valahog y arra a bíróság ra is, és személyesen ítélte el a bandát? Baumann a fejét ing atja. – Akartam, de rajtakaptak, miközben a bizonyítékokat hamisítottam. Eg y pillanatra elhallg atok. – Hát még milyen munkákat vég zett? Baumann kortyint a kávéjából. – Lássuk csak. Voltam robbanóanyag -szakértő, banki üg yintéző, mag fizikus, tűzoltó, kapitány… – Hajóé vag y repülőé? – kérdezem, és mag amban remekül mulatok Baumann felsorolásán. Ug yan hog y tudott volna ilyen munkakörökbe beférkőzni? Rá kell vennem Schavinskit, hog y belenézhessek az aktákba. Addig meg reménykedem, hog y Baumann életveszélyes kalandjait csupán a képzelete szülte. – Mindkettő – válaszolja könnyedén Baumann. – Pilótának is kiadta mag át? Komolyan? – Eddig i derűm hirtelen meg rökönyödésbe csap át. – És milyen repülő volt? – Eg y 737-es. – Remélem, teherszállító. Baumann meg rázza a fejét. – Nem. Utasszállító. – Utasszállító? – képedek el még jobban. – Mag a emberekkel repült? Nag yon remélem, hog y csak eg y erős téveszmével van dolg om. Baumann bólint. – Még hozzá éppen százzal. De csak Marokkóba, meg vissza – teszi hozzá sietve, mintha ettől bármi is jobb lenne. Most már komolyan elg ondolkozom Baumann-nak a világ meg javítására tett kísérletein. Ha a történetei ig azak, akkor határozottan veszélyt jelent önmag ára és másokra is. Vag yis ha nem akar zárt osztályra kerülni, le kell állnia a seg élyakciókkal. Még hozzá azonnal. – Baumann úr, nag yon sajnálom, hog y ezt kell mondanom… – kezdek bele diplomatikusan –, de
nem szabad többé mások személyazonosság át bitorolnia. Ez nemcsak önre, de másokra nézve is halálos lehet. Baumann csalódottan néz, de nem kímélhetem meg a leszidástól. – Ha pilótaeng edély nélkül eg y utasszállító g ép kormányához ül – folytatom –, az… – Van pilótaeng edélyem – szakít félbe Baumann. – Tényleg ? – válaszolom, és nem tudom tovább visszafog ni az iróniámat: – Na és esetleg az is elég g é rég i? Mint a jog i meg az orvosi diplomája? Meg az építészmérnöki? Baumann elg ondolkozva simog atja háromnapos borostáját. – Értem, mire g ondol – motyog ja zavartan, majd hozzáteszi: – De attól még értek ezekhez. Látom, hog y eg yértelműbben kell fog almaznom. – Ide fig yeljen, az, hog y orvosnak öltözik, és úg y önt lelket az emberekbe, még úg y-ahog y rendben van. De pilótának kiadni mag át, és felszállni eg y utasokkal teli repülőg éppel, az felelőtlenség ! Baumann hevesen meg rázza a fejét. – Az lett volna felelőtlenség , ha nem teszem. Az a pilóta, aki eredetileg vezette volna a g épet, eg y apró pályaeltérés miatt összeütközött volna eg y mag ánrepülővel. – Tart eg y kis hatásszünetet. – Csupán eg y kis fig yelmetlenség , de senki nem élte volna túl. – Majd komoly arccal meg ismétli: – Tényleg . Senki. Még nem alkottam vég leg es véleményt Baumann pszichés állapotáról, de az már most világ os, hog y komoly problémái vannak. – Na és honnan tudja, hog y ez történt volna? – kérdezem. – Eg yszerűen csak tudom – feleli Baumann. – Aha. Szóval akkor mag a valami médium? – találg atok. Baumann meg rázza a fejét. – Nem. Az nem. Mivel meg sem próbálja érthetőbben elmag yarázni, elhatározom, hog y provokálom eg y kicsit. Hátha az meg oldja a nyelvét. – Akkor eg y zseniális fizikus, aki feltalálta az időg épet? Baumann elmosolyodik, és meg int a fejét rázza. – Nem. Az sem. Feltaláltam ezt-azt, de zseniális eg yik sem volt. – Aha. Hát akkor honnan ismeri Isten titkos terveit? – fag g atom. – Netán mag a lenne személyesen a Jóisten? Baumann láthatóan összerezzen, aztán harsog va felnevet. – Ez ig en! – kiabálja, és újra rázni kezdi a nevetés. Még a könnyei is kicsordulnak. – Fején találta a szög et, dr. Jakobi! Valóban az vag yok. Ez meg döbbent. Vajon ez most eg y újabb téveszme, vag y Baumann csak belement a játékba? – Személyesen a Jóisten ül mag a előtt – jelenti ki, és letörli az arcáról a nevetés könnyeit. Csend. – Vicces – jeg yzem meg eg y idő múlva közömbös hang on. – Bennem eg ész más kép élt mag áról. Baumann felemeli a mutatóujját, és meg játszott szig orúság g al íg y szól: – Az tilos. Rólam nem szabad képet készíteni. – Azt mindenesetre látom, hog y Istennek van humorérzéke – mondom. Baumann bólint.
– Isten nem is tehet mást, mint hog y humorral szemlélje a dolg okat. – Némi mélabú veg yül a mosolyába. Tűnődve bámulja a padlót. – Ez az ig azság , dr. Jakobi. Tényleg én vag yok az. – Hozzám hajol, és eg yenesen a szemembe néz. – Én vag yok Isten. És köztünk szólva jó nag y szarban vag yok. Örülnék, hog yha tudna nekem seg íteni, doktor úr. Lassan a csészémért nyúlok, elg ondolkozva a számhoz emelem, és iszom eg y kis kortyot. Aztán még eg yet. És még eg yet. Ez a kis rituálé arra való, hog y időt nyerjek. Mindig , amikor szükség em van eg y kis g ondolkodási szünetre, de nem akarom meg szakítani az aktuális fog lalkozást, iszom néhány korty kávét lassított felvételben. Gondolatban összefog lalom az eddig ieket: páciensem súlyos szkizofrén pszichózisban szenved, amely eg yrészt abban fejeződik ki, hog y különféle személyazonosság okat vesz fel, és mindeg yik szerepében a világ ot ig yekszik jobbá tenni. Másrészt Abel Baumann-nak van eg y olyan eg észen eredeti téveszméje is, hog y ő nemcsak holmi kiválasztott, hanem mag a Isten. Az még nem világ os, hog y ug yanarra a személyre g ondolunk-e, amikor Istenről beszélünk. Elég ember akad a politikában, a g azdaság ban vag y a showbizniszben, aki istennek tartja mag át, de nem a bibliai értelemben. Úg y döntök, lehorg onyzom itt. – Pontosan kire vag y mire g ondol, amikor azt mondja, Isten? Baumann nevet. – Melyik részét nem értette az Isten szónak, dr. Jakobi? – Szóval azt akarja mondani, hog y mag a a mindenható Isten – pontosítok. – A mindenható Isten – mondja utánam Baumann, ízlelg etve a szavakat. – Sajnos már ez is rég en volt. Már nem vag yok mindenható. Ha úg y volna, most nem ülnénk itt. – Isten nem mindenható? – csodálkozom. – Eg yáltalán nem – erősíti meg Baumann. – De nem volt mindig íg y – mondom. – Nem. Az első problémák már rég en jelentkeztek, de ig azán csak huszon-eg ynéhány éve romlott el a helyzet. Úg y sejtem, közelítünk a traumához, amely részben vag y eg észben felelős Baumann pszichózisáért. – Szóval volt eg y konkrét kiváltó ok. Baumann bólint, de nemig en akaródzik tovább beszélnie. Biztató kézmozdulatot teszek, de ő meg rázza a fejét, és meg int hátradől. – Ma nem. Mindjárt lejár az időnk. Meg lepetten pillantok az órára. – Dehog yis! Van még elég időnk! És éppen úg ysincs jobb dolg om. – De – ellenkezik Baumann. – Mag át mindjárt eleng edik. Nekem sajnos még eg y darabig itt kell maradnom. De nem probléma. Estefelé én is kimeg yek. Nem vettem volna észre valamit? Felkelek, és kikukucskálok az ajtó apró, rácsos ablakán. – Nincs ott senki – közlöm Baumann-nal. A következő pillanatban a folyosó vég én kinyílik eg y ajtó, és eg y kollég ája kíséretében meg jelenik Schavinski rendőrfőtanácsos. Döbbenten nézek Baumannra, de ő csak vállat von. – Eg y s más azért még meg y – mondja. – Még iscsak én vag yok Isten. Feltárul a cellaajtó, és belép Schavinski.
– Kint várja az öccse. Mag a elmehet. Ha lesznek még kérdéseink, jelentkezünk. – Baumannra pillant. – Mag ának sajnos még eg y darabig maradnia kell. De azon vag yunk, hog y este már mag a is a saját ág yában alhasson. – Majd felhív? – kérdezem Baumannt. Bólint, névjeg yet vesz elő, és a kezembe nyomja. – Ha erre jár, nézzen be. Kurta pillantást vetek a kártyára. – Telefonszáma nincs? – Nem kell. Tudni fog om, mikor jön. A rendőrfőnök ag g odalmasan pillant rám. – A páciensem csak viccel – mondom, és a kabátzsebembe dug om a névjeg yet.
ISTEN SZABADLÁBON Az öcsém drág a g öncben támaszkodik a még drág ább kocsijának, és mezítlábas cig it szív. – Fosul nézel ki – mondja köszönésképpen. – Én is örülök, hog y látlak – köszönök vissza, és g yorsan kinyitom az utasoldali ajtót, mert jeg es szél lebeg teti meg a fürdőköpenyemet. Jonas elpöcköli a cig ijét, beszáll és indít. Aztán fog eg y csomag nikotinos rág ót, és a szájába tesz eg y szemet. – Képzeld ezzel a cuccal lementem napi húsz szálra! Fasza, mi? Lassan kig urul a kocsival a szinte álló forg alomba. – Fasza – helyeselek. – Már sokkal könnyebben is köhög sz. Elég edetten bólog at. – Hosszú távon majd eg észen le akarok szokni – mondja. – Csak per pillanat nem meg y. Sok a stressz. Eg y ideig csöndben verg ődünk a déli csúcsforg alomban. – Jakob… – Hm? – Pontosan mennyire rossz a helyzet? Olyan hang on kérdezi, mintha rettentően, drámaian nyug talan lenne. A színpadias viselkedés iránti vonzalmát anyától örökölte. Mivel semmi kedvem a sikeres öcsémmel a sikertelenség emről beszélg etni, azt felelem: – Jól vag yok, már alig fáj. Bosszúsan oldalt pillant rám. – Tudod jól, hog y nem az orrodról beszélek. – Hanem? – kérdezem csodálkozást színlelve. Láthatóan elég rosszul sikerül. Jonas ideg esen forg atja a szemét. – Természetesen az anyag i helyzetedről. Meg olyan nag yon az sem nyug tat meg , hog y a rendőrség ről kell elhoznom a bátyámat. – Eg y páciensnek seg ítettem – mondom. – Ami meg az anyag i helyzetemet illeti, az elmeg y. – Szinte sejtettem. Kell pénz? – Nem. Boldog ulok. – De anya ag g ódik – mondja, és meg int felcsendül a hang jában az a pátosz. – Tudom – felelem. – Neki az a kedvenc hobbija, mióta apa meg halt. De ennek semmi köze hozzám. Csak kompenzál, amiért nincs már, aki fölött anyáskodjon. – Apa fölött nem is anyáskodott – ellenkezik Jonas. Most sem akarja meg látni az ig azság ot, mint ahog y soha nem is akarta, ha ez került szóba. – Papíralátétet tett a pohara alá, hog y vedelés közben ne hag yjon nyomot az asztalon. És eg y szó nélkül töltötte ki neki mindig újra a piáját. Ha eng em kérdezel, nemcsak hog y anyáskodott fölötte,
de ő anyáskodta halálra. Jonas dühösen fújtat. – Elképesztő, Jakob, hog y mennyi mocskot össze tudsz hordani. – Úg y sejtem, ez családi vonás – vág ok vissza. Jonas még nem fejezte be: – És hálátlan is vag y! Csak seg íteni akartunk neked! Ez ig az, de nag yon nag y árat fizettem érte. Amikor leg utóbb lejmoltam az öcsémtől, vég ig kellett hallg atnom eg y vég telen hosszú előadást a fog yasztási céllal eladósodott emberek lezüllöttség éről. Pedig nem eg y teleshopcsatornát akartam kifosztani a pénzből, hanem ki akartam fizetni a lakbért. Akkor még tévesen úg y g ondoltam, hog y a pechszériám nem lesz tartós. Annyit mindenesetre meg értettem aznap, hog y az öcsém csupán azért lett bankár, hog y morális fölényben érezhesse mag át. A szeg énység et alapjában véve a g yeng eség jelének tartja. Szóval, ha Jonas most mag ától pénzt ajánl nekem, akkor vag y valami rosszban sántikál, vag y olyan mélyre süllyedtem a szemében, hog y a morális g yőzelme immár eg yértelmű. – Ha Floridában leszek, nem tudlak majd kihúzni a pácból – mondja. Mintha leg alább naponta meg kellene mentenie az életemet. Már az is furcsa, hog y feláldozta az értékes ebédszünetét, csak hog y elhozhasson a rendőrség ről. Ebédszünetben ug yanis rendszerint dolg ozni szokott. – Szóval, ha pénz kell, csak szólj – fűzi hozzá. – Még hozzá mostanában, lég y szíves. Lehúzza az ablakot, elővesz eg y cig it, és rág yújt. Két másodperc alatt cefet hideg lesz a kocsiban. Mivel még sem akarom a saját autójában meg tiltani az öcsémnek a dohányzást, hallg atok, és amennyire tudom, összekuporodom a fürdőköpenyben. A hőérzetem azonban íg y is fag ypont alatt marad. Hamarosan zsibbadni kezd a szám, és reszketek is eg y kicsit. – Fázol? – Eg y kicsit – válaszolom fog vacog va. Kidobja a cig it, és felhúzza az ablakot. – Hát szólalj már meg , ember! – Még sosem ajánlottál nekem pénzt – szólalok meg , amint a testhőmérsékletem visszaállt a normálisra. – Ebédszünetet meg utoljára akkor tartottál, amikor bombariadó volt a bankban. Jonas ing erült pillantást vet rám. Mintha elbizonytalanodott volna. – Nem akarod inkább eg yszerűen elmondani, hog y mi nyomaszt? Úg y néz, mintha rajtakaptam volna valamin, miközben a nikotinos rág ójáért nyúl, amiből eg yszerre bekap kettőt, és g ondolkodik. Én várok. Aztán meg köszörüli a torkát. – Az az ig azság , hog y a tököm tele van a pénzüg yi szektorral. Szeretnék elmenni Floridába, de nem azért, hog y ott elkezdjek eg y újabb melót. Már be is adtam a felmondásomat. Hoppá. Számítottam valami újdonság ra, de ekkora hírre nem. Az öcsém, anyuci mintag yereke bedobja a törölközőt, mert az eg yéni boldog ság a fontosabb neki a család hírnevénél. Minden tiszteletem. – Anya meg fog ölni – mondom. Bólint. – Pont ezért nem szabad neki meg tudnia. Amikor azzal poénkodtál a kórházban, hog y velem kéne jönnie Amerikába, majdnem szívrohamot kaptam. Képzeld csak, nag yon is tetszett neki az ötlet!
– Nem szabad meg tudnia? – ismétlem döbbenten. – Biztos vag y te abban, hog y felnőtt férfi létedre ezt a g yerekes bújócskát akarod játszani vele? – Ezt testvérként kérdezed, vag y pszichoterapeutaként? Jó kérdés. Nekem mag amnak is g ondolkoznom kell rajta. – Jakob, nag yon jól tudod, hog y képes ag yonszekálni valakit puszta jóindulatból a tanácsaival. Nekem most kell eg y pár hónap, hog y kitisztuljon a fejem. – És van pénzed? – kérdezem. – Biztos, hog y pont tőled kéne tarhálnom? Elvig yorodik, előkapar eg y cig it a zakójából, és lehúzódik a járdához. Meg jöttünk. – Meg íg éred, hog y ez köztünk marad? – Ne ag g ódj, hallg atok, mint a sír – válaszolom. – És kösz a fuvart. Meg nyug odva bólint. – Kell még valami? Meg rázom a fejemet, és becsapom a kocsi ajtaját. Jonas búcsúzóul kezet nyújt, aztán g ázt ad. Mikor a kalandos délelőtt után meg fürödve és kissé lenyug odva épp leülnék a konyhában, hog y eg y üveg lőrével öblítsem le ezt a napot, az ajtócseng ő kirag ad jóleső letarg iámból. Semmi kedvem látog atót fog adni, úg yhog y üg yet sem vetek rá. Meg int meg szólal, ezúttal nyomatékosabban. – Nyisd már ki, Jakob! – hallom Ellen hang ját. – Tudom, hog y ott vag y! Pillanatnyi g ondolkodás után visszakiabálok: – Nem vag yok eg yedül! – Na, ne kamuzzál, nyissad már ki, meg lehet itt fag yni! Sóhajtok eg yet, de ülve maradok. – Hát jó! Ha nem nyitod ki, kinyitom én! – Hallom, hog y kulcsot dug a zárba. – Hallod, Jakob? Most bejövök a lakásodba! – Azt próbáld meg ! – kiáltok ki. Rövidke csend. – Jól van! Kapsz tíz másodpercet, hog y kinyisd az ajtót! De utána tényleg bemeg yek! – fenyeg etőzik. Néhány léleg zetvételnyi időre meg int csend lesz. Aztán a kulcs elfordul a zárban, hallani a zsanérok halk nyikorg ását, utána meg eg y hang os reccsenést, ahog y a biztonság i lánc meg fog ja az ajtót. – Bazmeg , Jakob! – szitkozódik Ellen dühösen. – Mi ez itt? Eddig re már az előszobában állok. – Te meg vag y huzatva, Ellen? Mi az, hog y csak íg y ideszambázol, és kényszerítesz, hog y eng edjelek be a lakásomba? Leg közelebb mi lesz, rám g yújtod a házat, hog y én jöjjek ki? Az ajtó résében felbukkan Ellen orra heg ye. – Tudom, hog y amúg y is harag szol rám. Ezért jöttem. Bocsánatot szeretnék kérni. Választ vár, de tőlem ug yan nem kap. – Nyisd már ki, Jakob! Lég y szíves! Hoztam pezsit! Meg eg y méreg drág a Chablis-t. Nag yon sajnálom azt a dolg ot Arminnal. Na, ez jellemző. Simán napirendre tért afölött, hog y kaptam eg yet Armintól az orromra, és most a lehető leg eg yszerűbb módon szeretné tisztázni. A becsületemről van szó, másrészt viszont már
rég en nem ittam eg y finom Chablis-t. – Vedd ki az orrod az ajtóból – mondom. Meg teszi, én pedig leveszem a biztonság i láncot, és kinyitom az ajtót. Ellen szemrehányóan csettint a nyelvével. – Most komolyan, Jakob, muszáj volt ez a cirkusz? Eleng edem a fülem mellett a meg jeg yzését, és nyúlok, hog y elveg yem az üveg eket. – Köszönöm a látog atást és az ajándékot – mondom. – Elfog adom a bocsánatkérést. Felejtsük el, ami történt. Benyomakszik mellettem a folyosóra. – Szeretnéd, mi? Azok után, hog y ennyit várattál a hideg ben, szerintem az a minimum, hog y meg kínálsz eg y pohár pezsg ővel. Mire a konyhába érek, ő már az üveg kinyitásával fog lalatoskodik. – Hog y van az orrod? – Hog y van a házasság od? Pukkan a dug ó. Miután pezsg őspoharam nincsen, Ellen két borospoharat tölt tele az aranylóan csillog ó folyadékkal. – Arminnal éppen szünetet tartunk. Valahog y túlság osan… impulzív. Eg yébként hivatalosan nem is vag yunk házasok. Az ig ent ug yan kimondtuk, de a Maldív-szig eteken. A német jog szerint érvénytelen a házasság unk. – Fog adni mernék, hog y te előre tudtad ezt. A szemembe néz, és rám emeli a poharát. – Ennyire számítónak tartasz eng em, Jakob? – Még szép. – A válaszom úg y hang zik, akár eg y pisztolylövés. Meg csóválja a fejét. – Furcsa. Ha eg y férfi cselekszik g yakorlatiasan, akkor ő eg yenes és következetes. De ha eg y nő, akkor ő mindjárt hideg és számító. A leg kevésbé sincs kedvem a volt feleség emmel arról vitatkozni, hog y hideg és számító-e. Mellesleg persze, hog y az. De mivel nem akarok veszekedni, inkább azt mondom: – Beszéljünk valami másról. – Azt meséltem már, hog y az apám majdnem neg yven év után eg yszer csak fog ta mag át, és eg y vas nélkül utcára tette az anyámat? Bólintok. – Még hozzá mindig akkor meséled el, amikor azt próbálod meg mag yarázni, miért akartad eg yedül mag adnak a nag ybátyád millióit. Vag yis nag yjából mindig . Ellen tűnődve bólog at. – Azért érdekes, hog y nekünk sem sikerült bevenni a kanyart, nem? Úg y értem, még iscsak házasság i tanácsadó vag y. Ez íg y nem eg észen ig az. Házasság i tanácsadó voltam. Az üg yfeleim leléptek, miután értesültek a válásomról. Pedig eg y tönkrement házasság eg ész hasznos lehet, ha az ember másoknak próbál seg íteni, hog y meg mentsék a kapcsolatukat. De meg értem, hog y az emberek nem szívesen járnának olyan pszichológ ushoz, aki a saját életét sem képes kézben tartani. Ahog y bulimiás táplálkozási tanácsadóhoz sem. Vag y kövér fitneszedzőhöz. – A mi házasság unk már tavalyi hó. Mit számít most már, hog y milyen esélyeket játszottunk el?
– kérdezem. Kiüríti a poharát, és bőkezűen újratölti mindkettőnkét. – Eszedbe jutott már, hog y esetleg meg próbálhatnánk újra? Ezzel most meg lepett. – Nem. – Tényleg ? Soha? – Nem, soha. De arra sokszor g ondoltam, utólag , hog y bárcsak beszéltél volna velem akkor ahelyett, hog y rám erőltetted azt a szerződést… – Azt hittem, neked ez soha nem a pénzről szólt – veti közbe élesen. – Nem is. Hanem arról, hog y nem bíztál bennem. Nem tudom, mit képzeltél. Talán azt, hog y meg pattanok a fele pénzeddel… – És ha azt? – szakít félbe újra. – Állandóan ilyenekről hallani! Ig en, lehet, hog y eg yszerűen féltem. Lehet, hog y nem akartalak elveszíteni. – Hát pedig sikerült – felelem. Ezúttal nem vág vissza. – Hát jól van – bólog at, és láthatóan erőt kell vennie mag án, hog y tovább tudja mondani: – Ezennel hivatalosan is beismerem, hog y akkor hibát követtem el. Beszélnem kellett volna veled. Sajnálom, hog y elvesztettelek. Akaratom ellenére is feltámad bennem a harag . – Ellen, rong yos pár millióért kicsináltad a házasság unkat! Nem várhatod el, hog y ezt csak úg y meg bocsássam! – Hát azért az nem rong yos pár millió volt – javít ki tárg yilag osan. – Leszarom, mennyi volt! – torkolom le. – Eg yszerűen nem akartál osztozkodni! És ez teljesen rendben is lett volna, hiszen a te örökség edről volt szó, nem az enyémről. De becsapni eng em, hog y aláírjam azt a rohadt házasság i szerződést, na, azt nem lett volna szabad! Csendben néz rám, majd íg y szól: – Majdnem százneg yvenmillió volt. – Mi? – Azt hiszem, rosszul hallottam. – Az örökség . Százneg yvenmillió – ismétli meg . – És a bíróság ennek a felét neked ítélte volna. Érted a problémát? Fog almam sem volt róla, hog y meg elég szel-e pár millióval. És ha nem, akkor én elvesztem a pénz felét, és ezért… – Na, álljunk meg eg y pillanatra! – vág ok közbe. – Azt akarod mondani, hog y a leg rosszabb esetben is maradt volna hetvenmillió euród? Úg y bólint, mintha ez teljesen mag ától értetődne. – És akkor mi a büdös francnak kellett eng em lepattintanod? Hát ez sokkal több, mint amennyit eg y normális ember eg y eg ész élet alatt el tud költeni! – Jó, de az is lehet, hog y te meg pikk-pakk leléptél volna a hetvenmillióddal, meg valami kurvával. És én pontosan ezt akartam meg akadályozni – jelenti ki határozottan. – De hát íg y is elváltunk – értetlenkedem teljesen összezavarodva. – Most akkor hol ebben a log ika? – Ott van benne a log ika, hog y ug yan elváltunk, de nem kellett még pluszban hetvenmilliót is utánad dobnom. Nem bírok szabadulni az érzéstől, hog y Buñuel valamelyik szürreális mesterművének a
szereplője vag yok. Iszom eg y nag y korty pezsg őt, hog y visszarántson a valóság talajára. Aztán íg y szólok: – De hát még akkor is mocskosul g azdag lettél volna. Meg eg yébként is csak a te fixa ideád volt, hog y el akarom rabolni az örökség edet. Ha őszinte lettél volna velem, nemcsak az eg ész pénzt tarthattad volna meg , de minden valószínűség szerint a házasság unk is meg maradt volna. Meg int tölt mindkettőnknek, félretolja a kiürült palackot, és közelebb húzza a Chablis-t, mintha attól tartana, hog y az titokban meg lóg . – Na, látod, pontosan erről akartam veled beszélni – mondja diadalmas mosollyal. – Miről is? – kérdezem, mert már meg int elvesztettem a fonalat. – Hát a házasság unkról. Ug yanis szerintem nem is volt az annyira rossz. Még mindig nem értem, mire akar kilyukadni. – Arra g ondoltam, hog y talán még iscsak meg kellene próbálnunk újra – folytatja Ellen. – Ha vég re szíveskedsz befejezni a papolást arról, hog y íg y meg úg y visszaéltem a bizalmaddal, hajlandó vag yok átutalni neked eg y nag yobb összeg et. Tudnod kell, hog y ez a dolog nálam sem csak a pénzről szól. Szeretném, ha ajándéknak tekintenéd. Eg yáltalán nem kötelezne semmire. Csak eg y kérésem lenne hozzád. – Te meg akarsz venni? – kérdezem elhűlve. – Eg ymillió euróra g ondoltam – pontosít Ellen. – Ó! – csúszik ki belőlem. – Azt csinálsz vele, amit akarsz, de cserébe íg érd meg , hog y komolyan elg ondolkozol azon, hog y adj eg y utolsó esélyt a kapcsolatunknak. – Félreteszi a poharat, előredől, és mélyen a szemembe néz. – Volt nekünk jó is eg yütt, Jakob. És most több mint elég pénzünk lenne arra, hog y beteljesítsük az álmainkat. Zárjuk le a múltat, és kezdjük az eg észet elölről! Előkeresem a fiókból a dug óhúzót, és nekiállok, hog y kibontsam a Chablis-t. Ig aza van. Tényleg nem voltunk rossz pár. És a pénzéből nag yon is kellemesen élhetnénk. Eg yetlen aprócska bökkenő van az eg ésszel: hog y nem akarok a volt feleség em kitartottja lenni. – Jól értem, hog y fel akarsz ajánlani nekem eg y „eg yelőre exférj” státuszt? – kérdezem. Mulattatja a kérdés. Töltök mag unknak, ő meg kóstol eg y kis kortyot, és szemlátomást elég edett a választásával. Én is beleiszom a borba, és elismerően nézek Ellenre. Nem fukarkodott a pénzzel. – Hű. Ez aztán nem volt olcsó, mi? Mosolyog , de nem szól semmit. – Meg tisztelő – folytatom –, hog y képes lennél kerek eg ymilliót rám költeni. De tényleg . Esetleg meg próbálhatnál lízing elni is. Vag y olcsóbban meg szerezni a kényszerárverésen. Ellen arca elkomorodik. – Csak seg íteni akarok neked, Jakob. Ahog y mondtam: ez a millió semmilyen feltételhez nincs kötve. Csakis annyit kérek tőled, hog y g ondold át a dolg ot. Miért hiszi azt mindenki, hog y muszáj nekem seg ítenie? – Köszönöm, nincs szükség em a seg ítség edre – közlöm határozottan. – Sem a pénzedre. A szája meg feszül. – Hány páciensed maradt? – kérdezi éles felhang g al. – Tíz? Húsz? Úg y saccolnám, leg feljebb húsz. – Eg y – válaszolom az ig azság nak meg felelően. Ellen, aki épp kortyolni készül a borból, meg dermed, és leteszi a poharat.
Bólog atok, hog y jól hallotta. – Mivel nem eng edhetek meg mag amnak asszisztenst, eg y kicsit elkeveredtem az időpontokkal – mesélek tovább. – És a bank nem akar nekem hitelt adni. – Akkor miért nem fog adod el a pénzt? – kérdezi. – Te elfog adnád tőlem, ha az én helyemben lennél? Utánag ondol. – Nem. Én a házasság i szerződéssel való trükközés után szép lassan meg mérg eztelek volna, és besöpörtem volna az örökség et. Muszáj vig yorog nom. Mindig is bírtam a szöveg ét. – De viccen kívül: ig en, elfog adnám – folytatja. – De én g yakorlatiasabb vag yok, mint te. – Rám néz. – És akkor most hog yan tovább, Jakob? Rántok eg yet a vállamon. – Talán ez az utolsó páciens kihúz a bajból. Mindenesetre úg y g ondolja, hog y ő mag a Isten. – Érdekes – mondja Ellen. – Még Istennek is vannak g ondjai? – Felvihog . – Hát ez elég bonyolult. Ráadásul neki kivételesen még azt sem mondhatod, hog y az elfuserált g yerekkor, meg a szüleivel való rossz kapcsolata miatt van minden baja. – Meg int vihog , aztán feláll. – Bocsáss meg eg y pillanatra, rög tön visszajövök – mondja, és eltűnik a fürdőszoba irányába. Szórakozottan bólog atok. Szög et ütött a fejembe, amit Ellen mondott: vajon Abel Baumann-nak van családja? Seg ítene, hog yha beszélhetnék valakivel, aki ismeri. A mobilom zökkent ki a g ondolkodásból. – Jakobi. – Itt Schavinski rendőrfőtanácsos. Szeretném közölni mag ával, hog y szabadlábra helyeztük a védencét. Az üg yész csak azért hag yta mag át rábeszélni, mert Baumann úr a mag a g ondnokság a alatt áll. Eg yébként most kaptam meg a beteg kartonját. Orvosi értelemben minden rendben van nála. Ez azt jelenti, hog y most mag a jön. – Eg y pillanat! – tiltakozom. – Én csak a pszichoterapeutája vag yok, nem a jog i képviselője! Ha meg int valami hülyeség et csinál, az eg yedül az ő dolg a. Csak hog y tisztázzuk. Csend. Schavinski köhécsel, és papírzörg és is hallatszik. – Hát pedig ma délben eg ész mást mondott. – Meg int papírzörg és. – És ahog y látom, azt az eg ész mást alá is írta. – Hog y mit írtam én alá? – Azt, hog y veszélytelennek tartja Baumannt. Minden tekintetben. Felolvassam mag ának? – Nem, nem kell – mondom. Mivel g yakran írok alá úg y papírokat, hog y később ebből problémám lesz, Schavinskinak ig aza lehet. – És akkor most meg kaptam a nyakamba Baumannt, vag y mi van? – De meg ám! – válaszolja Schavinski kedélyesen. – És a leg jobb, hog y meg spórolt nekem eg y csomó papírmunkát! – Mag a veszélyesnek tartja őt? – érdeklődöm. Schavinski tétovázik. – Abszolút személyes kérdés – fűzöm hozzá. – Hát, ha eng em kérdez, a pasas hibbant, és puszta véletlen, hog y eddig nem esett miatta baja senkinek – feleli Schavinski. – Eg yébként volt már olyan, hog y eg y atomerőmű leg szig orúbban őrzött részén tartóztattuk le. Azt már ne tőlem kérdezze, hog yan jutott be oda.
– Köszönöm az értékelést – mondom. – Az orvosi papírjait elküldöm postán. És mivel ma jó napom van, mellékelek hozzájuk eg y példányt a mag a vallomásából. Csak hog y tudja, mit írt alá. Na, szép estét mag ának, dr. Jakobi. A beszélg etés ezzel vég et ér. Rosszkedvűen harapdálom az ajkamat. Messze nem ismerem még olyan rég en Baumannt, hog y meg bízhatóan meg tudjam őt ítélni. Azt, hog y veszélytelennek tartom, még akkor mondtam, amikor nem tudtam, hog y Istennek hiszi mag át, és néha úg y is viselkedik. Amikor elképzelem, hog y talán éppen most kormányoz a kifutópályára eg y utasokkal teli Jumbo Jetet, menten rosszul leszek. Felug rok, kirohanok a folyosóra, és a kabátomért nyúlok. Közben bekopog ok a fürdőszobába: – Ellen, bocs, de közbejött valami, és… – Itt vag yok – hallom Ellen hang ját. A hálószoba nyitott ajtaján át meg pillantom, hog y meztelen felsőtesttel, karját a mellén keresztbe téve ül az ág yamon. – Na, mit g ondolsz az ajánlatomról? – kérdezi mosolyog va a biztos g yőzelem tudatában. Felráng atom a kabátomat. – Berontasz ide, felajánlasz nekem eg ymillió eurót, és most még dug ni is akarsz? Ha adhatok eg y baráti jó tanácsot: keress eg y terapeutát. Az arca eg y csapásra elsötétül. – Bocsánatot kértem tőled! Odaajándékozok neked eg y vag yont! Vadonatúj, anyag i g ondoktól mentes életet kínálok neked! Mit akarsz még , Jakob? – Hog y zárd be az ajtót, ha elmész – válaszolom, és kilépek a hideg leveg őre. – Jól vig yázz, Jakob – hallom a hátam mög ött Ellen fenyeg ető hang ját. – Tudok én más húrokat is peng etni. Hátra sem nézve becsukom az ajtót, és elindulok. Remélhetőleg Isten időközben nem keveredett bajba.
ISTEN EGYÜTTMŰKÖDŐ Az Abel Baumann névjeg yén szereplő címen nincsen semmi. Ott, ahol háznak kéne lenni, csak eg y üres telek tátong . Csak alaposabb meg fig yelés után veszem észre, hog y a hely még is lakott. Öt vag y hat lakókocsi rejtőzik a fák mög ött, rajtuk kívül csak bokrokat és szeméthalmokat tudok kivenni a félhomályban. Eg y fából és hulladékvasból összetákolt valamiről kiderül, hog y saját készítésű postaláda. A filctollal ráfirkált cím eg yezik a Baumann névjeg yén lévővel. Szóval itt lakik Isten. Eg y lakókocsikból álló várban, eg y illeg ális szemétlerakóhelyen. Valamivel fenség esebbnek képzeltem az Ő ország át. A telefonom kijelzőjének tompa fénye világ ítja meg az utat, miközben odabotorkálok a lakókocsikhoz, és felriasztok két akkora patkányt, hog y először azt hiszem róluk, kóbor kutyák. Szerencsére ők éppen annyira tisztelnek eng em, mint én őket. Alkalomadtán majd meg kell kérdeznem Istent, pontosan mire g ondolt, amikor létrehozta eg yik-másik teremtményét. Hófehér taréjfrizurás öreg ember nyitja ki a lakókocsi ajtaját, nag yjából eg y fél örökkévalóság g al azután, hog y bekopog tam rajta. Láthatóan jó sok időt rászánt, hog y átkeljen lakhelyének szűk tíz nég yzetméterén. – Na miva'? – kérdezi, és vég ig simít az alkarján, amelyre eg y láng oló kereszt van tetoválva. – Szép – mutatok a tetoválásra. – Jelent valamit? Bólint. – Azt jelenti, hog y valamikor fiatal és hülye voltam. A seg g emet nem akarja meg nézni? Arra azt a híres Michelang elo-képet varrattam, amin Isten meg teremti Ádámot. Ha összeszorítom a farpofáimat, összeér a mutatóujjuk. – Sajnos most sietek – hárítom el az ajánlatot. – Nem tudja véletlenül, hol találom Abel Baumannt? A tarajos bólog at. – De, Freddynél. Valami esküvői buli van ottan, és Abel be akart kukkantani. Zavar ez a szóhasználat. – Bekukkantani? Vag yis őt nem hívták meg az esküvőre? A tarajos bólog at. – Ja. Mondhatjuk, hog y szokás szerint. – És hol van ez a Freddy? – kérdezem szorong va. Úg y sejtem, Abel hívatlan felbukkanása eg y esküvőn ag g odalomra adhat okot. – Mag a valami zsaru, vag y micsoda? – A tarajos tüntetően keresztbe fonja a karját a mellén. Bár már hetvenen is túl járhat, még is fig yelemre méltó izmok feszülnek meg a csíkos pulóvere alatt. – Nem. A terapeutája vag yok – válaszolom. A tarajos képe felderül. – Ja, mag a az! Már sokat hallottam mag áról – mondja, és örvendezve meg rázza a kezemet. – Én amúg y Heinz vag yok. Közismertebb nevemen Vasember Heinz. Erőművész. A cirkuszban
ismerkedtünk meg Abellel. – Vasember Heinz vasmarka eg y szívélyes satu erejével szorítja a kezemet. – Freddy pizzériája itt van az utcában, csak öt percre. Inkább ne eg yen semmit, mert az asszony főztje eg észen tré. De baromi rendes népek amúg y. A vendég lő valóban nag yon rokonszenves. Freddy neje, Valentina testvérek közt is meg van vag y másfél mázsa, a férje, eg y sovány, hátranyalt hajú, vékony bajszú férfi még is „kis g azellám”-nak becézi szeretetteljesen. Abel Baumann az előtér eg yetlen asztalánál ül, mindjárt a pult mellett. Eg y dupla g rappa áll előtte. Itt rendesen a pizzafutárok várakozhatnak a bevetésre, g ondolom mag amban. Baumann érdeklődve néz a nag yterembe, ahol Freddy és két seg ítője éppen eg y nag yjából harmincfős társaság ot szolg ál ki kávéval, italokkal és tiramisuval. A dundi, húszas évei vég én járó, dús, hollófekete hajú menyasszony nag ylelkűen adag olja cing ár vőleg énye tányérjára a desszertet, én pedig leülök Baumann mellé. – Vasember Heinz mondta, hog y itt találom. – Tudom – feleli Baumann anélkül, hog y levenné a szemét a benti eseményekről. – Ja, ig en. El is felejtettem. Akkor biztosan azt is tudta, hog y idejövök, ig az? Baumann komolyan bólog at, és beleszürcsöl a g rappájába. Intek az elsuhanó Freddynek, hog y én is kérek eg yet, és meg próbálom kideríteni, mit keres az asztaltársam ezen az esküvőn. – Ismeri őket? Baumann meg rázza a fejét. – Valaki mást ismer itt? – Freddyn és Valentinán kívül? Nem. Freddy leteszi elém a g rappát. Iszom eg y kis kortyot. – Akkor elárulja, hog y mit csinál itt? – Ott! Most! – mondja Baumann, és a fejével az ifjú házasok felé bök. Látom, hog y a vőleg ény dúsan meg rakott tányérjával leül az ünnepi asztalhoz, míg a menyasszony vég ig hordozza tekintetét a társaság on. Úg y tűnik, meg g yőződött róla, hog y valamennyi vendég el van látva. Csak mikor jobban meg nézem, akkor látszik rajta, hog y g ondolatban eg ész máshol jár. Álmodozó mosolya árulja el. Sütkérezik a pillanatnyi boldog ság ban. Testének minden sejtjével élvezi ezeket a csillog ással és szerelemmel teli perceket, az eljövendő földi örömök fényében fürdő másodperceket. – Ennyi volt – szólal meg Baumann, és csak a fejével fordul felém. – Ez volt élete csúcspontja. Bólintok. – Leg alábbis az eddig i életéé. Abel erőteljesen meg rázza a fejét. – Nem. Az eg észé. Éppen most jutott túl az élete abszolút csúcspontján. – De hát senki sem tudja, mi jön még ezután – mutatok rá ing erülten. – De. Én ig en. Én tudom – ellenkezik Baumann. – Gyerekeket akar, de nem lesz neki eg y sem. Néhány év múlva ezt csalódottan be is látja majd. Akkorra a házasság a már nem létezik. A tiramisuheg y mög ött ülő fazonnak, aki ma elvette, szeretője lesz, és elválik, hog y új életet kezdhessen azzal a másik nővel. Akkorra az a másik nő már terhes lesz tőle. Azon a másik nőn a mi szépség es menyasszonyunk húg át értem. És ez örökre összetöri majd a szívét. A páciensemnek nyilvánvalóan pszichotikus rohama van. – Ezért van itt? – kérdezem. – Ez valami isteni küldetés? Meg akarja óvni a menyasszonyt a
boldog talan jövőjétől? – Meg kéne? – kérdezi tréfásan, és eg y hajtásra eltünteti a g rappáját. – Rajta! – felelem eg y biztató kézmozdulattal. Vég ig mér. – Most komolyan… istenbizonyítékot kér tőlem? Ing atom a fejemet. Nincs semmi kifog ásom a szokatlan meg oldások ellen, hog yha seg ítenek javítani Baumann pszichés állapotán. De azt azért nem fog om elhinni, hog y hatalmában áll meg változtatni az ember sorsát. Majd biztos bemutat valami bűvésztrükköt, tesz eg y-két varázslatosnak szánt kézmozdulatot, aztán bejelenti, hog y jobbá tette a menyasszony életét. Az ellenkezőjét sosem lehet majd bebizonyítani, mert addig évek telnek el. De mivel érdekel, hog y vág ja ki mag át a páciensem, lazán íg y felelek: – Hát jó, miért ne? Baumann úg y néz rám, mintha azon töpreng ene, teljesítse-e a kérésemet. – Rög tön a nag y műsort akarja, vag y elég lesz eg y kis kóstoló is? – kérdezi mosolyog va. – Ahog y mag ának kényelmesebb – mondom. – Jó, majd kitalálom – feleli Baumann kissé lecsillapodva. – De most valami másról szeretnék beszélni mag ával. Odainti Freddyt az asztalunkhoz, és miközben köszönetet mond neki, eg y bankjeg yet nyom a kezébe. Aztán eg y borítékot húz elő a kabátja belső zsebéből, és átnyújtja nekem. – Ezerötszáz euró. – Miért? – kérdezem. – A honoráriuma. Amiért elkísér eng em Münchenbe. A borítékra pillantok, aztán meg int Baumannra. – Holnapután már vissza is érnénk. Ha nem elég ennyi pénz, csak szóljon. Természetesen ezen kívül a költség eit is meg térítem. – És mit keresnénk Münchenben? – Meg látog atnánk a családomat. Meg akarta ismerni őket, hog y többet tudjon meg rólam, nem? – Sose mondtam ilyet. – De g ondolta – mondja Baumann. Nyilván nag yon döbbent képet vág hatok, mert hozzáteszi: – Ne ag g ódjon, nem automatikusan olvasom a g ondolatait. Csak akkor, ha nag yon erősen rám g ondol. Vag y én koncentrálok mag ára. Még mindig értetlenül bámulom. – Na, hát valahog y csak kapcsolatba kell lépnem a teremtményeimmel. És nekik is velem. – Á, szóval úg y érti, hog y amikor ilyen g ondolataim támadtak, az olyan volt, mint eg y ima! – találom ki, és lenyűg öz páciensem intellig enciája. Eg yértelmű, hog y meg szeretném ismerni a családi környezetét. Nem kell g ondolatolvasónak lennie ahhoz, hog y ezt meg sejtse. De hog y eg y helyes sejtést kisebb csodaként ad el, azt fig yelemre méltónak találom. Baumann meg vonja a vállát. – Fog almam sincs. Nevezze, aminek akarja. Eg yébként a leg többen amúg y is csak azért imádkoznak, hog y oldjam meg a problémáikat, vag y biztosítsam a helyüket a paradicsomban. Lenyúl mag a mellé, kis bőröndöt emel fel, és az asztalra teszi. – Gondoltam, mehetnénk az éjszakai vonattal, és holnap este vissza is jöhetnénk. Íg y
meg spórolnánk a szállást. Látja, hog y most meg a bőröndjére pislog ok csodálkozva. – Csak a leg szükség esebbeket pakoltam be – mag yarázza. – Gondoltam, mag ának majd a pályaudvaron veszünk fog kefét, meg ezt-azt, amire még szükség e van. De elug orhatunk még mag ához is, ha jobban tetszik. – Nem, nem, jó lesz íg y – felelem arra g ondolva, hog y Ellen valószínűleg még mindig ott vár eng em a lakásomon. Ahog y ismerem, nem adja fel eg ykönnyen. Úg yhog y ebben az értelemben pont kapóra jön nekem az éjszakai vonat Münchenbe. – Helyes – zárja le Baumann. – Nag yon örülök, hog y benne van. Mindeközben továbbra is fig yeli, hog y mi történik az ünnepi asztalnál. Követem a példáját, és azt látom, hog y a násznép lakmározik. Semmi különös. Eg y ideig csöndben nézelődünk. – Pontosan kivel találkozunk Münchenben? – érdeklődöm. – Van eg y fiam – feleli Abel. – Tudja, hog y terápiára járok. És szeretné mag át meg ismerni. – Tart eg y kis szünetet. – Meg aztán ott van az anyja is. – Elg ondolkodik eg y kissé. – Hog y úg y mondjam, nem a leg jobb a kapcsolatunk. – Elváltak? – kérdezem. – Nem is voltunk házasok. A g yerekünk eg y viszony g yümölcse. Ő és a férje nevelték fel. Nem áll módomban átg ondolni Baumann családi kapcsolatait, mert ebben a pillanatban tompa puffanás hallatszik, amit hang os csörömpölés követ. Poharak dőlnek, az eg yik a padlóra esve összetörik, és a tartalma szétterül a terrakotta csempén. Síri csend támad. Még a g yerekek sem zajong anak. A csendért eg y fiatal, vékony, rövid hajú nő a felelős, aki szűk estélyi ruhát visel. Eg yik kicsi, kemény öklével az asztalra vág ott, a teríték csörömpölt, a vendég ek pedig elhallg attak. Most dühtől vöröslő arccal és összeszorított szájjal áll. Még mindig ökölbe szorított kezével az asztalra támaszkodik. A bütykei eg észen elfehérednek. A nő feszültség e vibrál a teremben, ezért senki nem meri meg törni a csendet. Vég ül meg teszi ő mag a: – Én ezt nem értem – préseli ki mag ából. – Nem bírom felfog ni, hog y veheted el a nővéremet, mintha a szerelmünk nem is létezne. A fejek eg yszerre a vőleg ény felé fordulnak, és ezzel eg y időben kollektív felhördülés hallatszik. A vőleg ény a már szinte abszurd módon hatalmas tiramisuja előtt ül. Röviddel a fiatal nő kitörése előtt dug ta a szájába a kanalat, és most úg y maradt. Most, hog y valamennyi szem rámered a teremben, lassan kihúzza a szájából, és nag yot nyel. Óvatosan a feleség ére pillant, aki ag g odalmas, de eg yben reménykedő várakozással nézi őt. – Ez hazug ság – mondja rekedten. De úg y hang zik, mintha azt mondaná: „majd később meg beszéljük, drág ám.” A menyasszony pislog , és a szeme nedvesen csillog . – Hig g y nekem! Hazudik! – bizonyg atja rémülten a vőleg ény. – Sose volt köztünk semmi! Tényleg semmi! Kérlek, szívem, én… Hirtelen elhallg at, mivel újdonsült feleség e felemeli a kezét. Az arca mintha meg kövült volna. Valószínűleg sejti, hog y a húg a ig azat mond. Nyomós ok nélkül senki nem tesz tönkre eg y esküvőt. A húg zokog va ereszkedik vissza a székére.
– Micsoda disznó vag y! – szakad ki belőle. – Még három napja sincs, hog y az ág yamban feküdtél, és azt mondtad, hog y leg szívesebben lefújnád az esküvőt! Eg y idősebb hölg y átkarolja, és aprócska zsebkendőt nyújt át neki. Ebben a pillanatban a menyasszony is sírva fakad. – Ez az az este volt, amikor állítólag hirtelen Hamburg ba kellett utaznod? Míg a vőleg ény ideg esen pillantg at eg yik nőről a másikra, és azon töri a fejét, vajon hog y vehetné el a helyzet élét, a társaság éledezni kezd a sokkból. Itt is, ott is sug dolózás támad, két fiatal nő, valószínűleg két koszorúslány, felug rik, és g ondjaiba veszi a frissen házasodott asszonykát, akinek sminkjét könnypatakok mossák el. Az elárult húg eközben az idős hölg y vállán sír. A személyzet fürg én nekilát, hog y eltávolítsa az üveg szilánkokat, és közben felszolg álnak némi pálinkát is. A jelenlévőknek nyilván meg kell nyug odniuk. Leg alábbis úg y néz ki, Freddy abban reménykedik, hog y a rövidital elejét veszi a helyzet további eszkalálódásának. Téved. Halk surrog ással eltávolodik az asztaltól eg y elektromos kerekes szék, amelyben eg y hatvan körüli ormótlan férfi ül. A vőleg ény feje fölül meg lepő g yorsaság g al elmúlt a veszély, de a kerekes székes most előhúz eg y mankót, és „te rohadt szarházi” felkiáltással meg célozza a fiatalember koponyáját. Az ütés célt téveszt, mert a vőleg ény felug rik, és kitér előle. Mindenki ordítozik, valóság os tömeg jelenet alakul ki. – Ne! Apa! Kérlek, ne! – sikoltozik a menyasszony. A kerekes székes férfi rá se hederít. Az ütés lendületétől túlság osan előredőlt, a parókája lecsúszott, és most nem lát tőle. Kapkodva szedi össze mag át, és közben felrántja a mankót. Az a vőleg ény lába között hever, aki beleakadt felborult széke támlájába. Az örömapa íg y teljes erőből ág yékon vág ja őt a mankóval. Az érintett meg sem mukkan, csak rettentően meg lepettnek tűnik, és az arca elfehéredik. Fájdalmában összeszorítja a lábait, amelyek közé íg y berag ad a mankó. Az örömapa dühösen kirántja a vőleg ény lába közül a – most látszik csak – meg lepően nag y fog antyújú mankót. Erre már fojtottan felhördül a násznép. A leg többen valószínűleg ug yanarra g ondolnak: a fejbe verés kellemesebb lett volna. A vőleg ény továbbra sem mutat reakciót. Aztán még is átvillan az arcán eg y halvány mosoly, térdre rog y, és arccal belezuhan a családi adag tiramisuba. Mialatt a vendég ek felug rálnak, és Freddy telefonálni rohan, Baumann veszi a bőröndjét. – Szívesebben távoznék, még mielőtt a rendőrség ideér. Abból meg int csak a baj lenne. Ag g odalmasan nézek rá. – Eg y ilyen erejű tökön verés a leg rosszabb esetben reflexes szívmeg állást is okozhat. – Ne izg uljon! – csitítg at Baumann. – Csak jó sok jég re lesz szükség e, meg még több türelemre. Ha elmúlik a hányás és a hideg rázás, akkor a leg rosszabbon túl van. De a nászéjszakáját mindenesetre soha nem felejti el. – Baumann az ajtó felé bök a fejével. – Na, mi lesz, meg yünk? Mikor az InterCity Express már teljes sebesség g el repeszt velünk, kielemezg etem Baumann bűvésztrükkjét, és úg y érzem, meg fejtettem. Feltételezem, hog y a páciensem ekkora botrányra nem készült, de eg y kisebbre ig en. El tudom ug yanis képzelni, hog y Baumann tudott a vőleg ény és a húg viszonyáról, ahog y valószínűleg az asztalnál ülők nag y része, és talán még Freddy is, aki
beavathatta őt. Nem alaptalanul reménykedett tehát abban, amit most „jó kis műsornak” nevez. És biztosan arra is számított, hog y értesítenek eng em a szabadon eng edéséről. Tudta, hog y csupán idő kérdése, és felbukkanok Freddynél. És ehhez az állítólag os jövőbe látó képesség e sem kellett. Elég edetten kortyolok a boromból. Csak mi ketten ülünk az étkezőkocsiban. Baumann eg y jó zsíros borravaló seg ítség ével még arra is rávette a pincért, hog y ilyen kései időpontban kenyeret és sajtot hozzon nekünk. Emellett az ablakban is áll nég y neg yedliteres üveg vörösbor, amit Baumann „ez csak annyi, mint eg y normál üveg !” felkiáltással tartaléknak vett. Szerintem direkt számolta el mag át. Ahog y a pályaudvarra tartottunk, esni kezdett az első hó. Nag y pelyhekben hullott, és kevesebb mint félóra alatt fehérbe borította a várost. A hóréteg most még vékonyka, akár a pong yola, de kora reg g elre már vastag takaró lehet belőle. A vonat menetszelétől úg y kavarog nak az ablak előtt a hópelyhek, mintha vihar tombolna odakint. Nézeg etem a színjátékot, és eszembe jut, hog y küszöbön a karácsony. Lassan ez az év is felkerül a történelem polcára, és belepi a por. Fura eg y dolog az idő. – Mélabú ellen amúg y is a leg jobb g yóg yszer a bor – szólal meg Baumann váratlanul. A szavai kirag adnak a g ondolataimból. – Mag yarázattal tartozik – mondom neki. Baumann bólint. – Tudom. Majd holnap. Most iszunk, eszünk valamit, aztán kipihenjük mag unkat, és holnap meg válaszolom a kérdéseit. – Látja, hog y én még is szeretnék most beszélni, és hozzáteszi: – Jó hosszú volt ez a nap. Ez ig az. Érzem is a kellemetlen feszülésen az orrom tájékán. De Baumann-nak akkor is még ma el kell mondania nekem, honnan szerezte a pénzt az útra, és az én fejedelmi honoráriumomra. Szeretném ug yanis, ha nem ráng atna ki az éjszaka közepén a fülkémből a vasúti rendőrség , mert Baumann elkövetett valamit. Ha nem jön közbe az esküvői balhé, már korábban is meg kérdeztem volna. – Az utazás költség e. Meg a honoráriumom. Ez a spórolt pénze? Baumann hallg at, g ondolkodik, majd íg y szól: – Nem, miért kérdezi? Én is hallg atok, és fürkészve nézem. Baumann tűnődve visszanéz, aztán meg érti. – Azt hiszi, hog y loptam? Felvonom a vállamat. – Fog almam sincs. Mondja meg . – Emiatt tényleg ne ag g ódjon. Való ig az, hog y nem járok mindig eg yenes úton. De ez még messze nem jelenti azt, hog y sötét üg yletekbe keverednék. – Remek. Akkor nyug odtan meg mondhatja, honnan van a pénz. Elveszi az eg yik borosüveg et, lecsavarja a tetejét, és tölt mindkettőnknek. – Csak hog y meg nyug odjon: nyertem. A szemöldököm néhány milliméterrel feljebb vándorol. Nyerte? – Úg y bizony, teljesen leg álisan – folytatja. – Ha akarnám, a világ összes kaszinóját kifoszthatnám. De nem akarom. Szerényen és feltűnésmentesen viselkedem. – Elvig yorodik. – De ha még is kellene soron kívül eg y kis pénz, bemeg yek a leg közelebbi játékterembe, és elhozom.
– Szóval Isten hazárdjátékot játszik? Érdekes. Einstein meg pont azt mondta mag áról, hog y nem szerencsejátékos. – Tudom. Nag y okostojás volt az az Einstein – válaszolja Baumann. – Isten nemhog y kockázik, de rulettezni is szeret. Meg Black Jackezni. Sőt, Isten néha pókerezik is. Azt hiszi, hog y aki nem szerencsejátékos, az tudna olyasmit teremteni, mint az ember? Mire átvonulunk a hálókocsiba, már rég en elmúlt éjfél. Baumann lakosztályt bérelt nekünk, íg y a hálófülkéinket összeköti eg y vékony ajtó. Még akkor sem kell felemelnünk a hang unkat, hog y beszélg ethessünk, amikor csukva van. De mivel mindketten fáradtak vag yunk, nem túl g ördülékeny a társalg ás. Hallom, ahog y Baumann hang osan g arg alizál. A vízcsap csobog ása is áthallatszik az ajtón. Aztán eg y „jó éjt” következik, majd a villanykapcsoló kattanása. – Jó éjt! – visszhang ozom, és én is leoltom a lámpát. Amilyen hullafáradt vag yok, pillanatokon belül el kéne, hog y nyomjon az álom. Ehelyett éberen bámulok a sötétség be, és vég ig g ondolom a napot Abel Baumann-nal. Szeretnék csak eg y kicsivel közelebb kerülni a leg fontosabb kérdéshez, hog y ki is ő? Annyi biztos, hog y nem Isten. Úg y tűnik azonban, hog y ismer pár trükköt, amelyekkel befolyásolni képes az eg yszerűbb elméket. Lehet, hog y a cirkuszban ismert eg y látnokot, aki elárulta neki a szakmai titkait. Vag y lehet, hog y a páciensem mag a is illuzionista volt, mielőtt a bohóci pályára adta a fejét. De még akár eg ykori kollég ám is lehet, aki szög re akasztotta a tudományos karriert az áltudomány kedvéért. Nem is lenne meg lepő, ha eg y pszichés problémákkal küszködő pszichológ ust tisztelhetnék Baumann személyében. – Ne ag yaljon ennyit – hallom a szomszédból Baumann hang ját. Muszáj mosolyog nom. Nem kell látnoknak lennie, hog y kitalálja, rajta g ondolkozom. Inkább azt mondanám, hog y a páciensem eg y különösen tehetség es bűvész. Baumann fülkéjéből csak zörejek hallatszanak. Aztán eg y koppanás. – Nem g ondolkodom többet! – szólok át. – Meg íg érem. Az elválasztó ajtó kinyílik, és fény hatol be a fülkémbe. Abel jelenik meg a félhomályban. Eg y üveg whiskyt és két poharat tart a kezében. – Íme a javaslatom – mondja. – Iszunk eg y-két pohárral, aztán addig válaszolg atok a kérdéseire, míg eg yikünk el nem alszik. Kiülök az ág y szélére. – Korrektül hang zik. Leteszi a poharakat eg y kis eg érszürke asztalra, leül a hozzá tartozó székre, és tölt. – De csak úg y vag yok hajlandó lemondani az éjszakai nyug almamról, ha nem kell többet mag áznom. Felém nyújtja az eg yik poharat. – Abel vag yok. Úg y érzem, jót tesz a terapeuta-páciens kapcsolatunknak, ha elfog adom az ajánlatát. – Jakob – válaszolom, és ráemelem a poharamat. Iszunk. Kellemes ég ést érzek a belsőmben. – Rendben, Jakob, akkor ne kímélj! – biztat Abel. – Mit akarsz tudni? Odatartom a poharamat. – Előbb kérek még eg yet. Nem mindennap esik meg , hog y Isten kínál meg eg y itallal.
ISTEN FRUSZTRÁLT – Kezdjük a leg elejéről – javaslom. Abel, aki épp eg y korty whiskyvel van elfog lalva, leteszi a poharát. – Az ősrobbanástól, vag y honnan? Úg y kérdezi, mint eg y érettség iző diák, aki nem teljesen biztos benne, hog y jól értette-e a vizsg akérdést. Elvig yorodom. Voltaképpen Abel Baumann életének történetét szeretném hallani. De Isten életrajza biztosan cselekménydúsabb, és talán választ adhat néhány olyan kérdésre is, amelyek már rég óta fog lalkoztatják az emberiség et. Honnan jövünk? Hová tartunk? És mi ez az eg ész? – Neked kell meg mondanod, hol kezdődik a történeted – felelem diplomatikusan. – Elvég re nem voltam ott, amikor a világ ot teremtetted. Kötelesség tudóan bólog at. – Jó. Akkor az ősrobbanás. – Játszani kezd az ujjaival. – Az ősrobbanást úg y képzeld el, mint az én első szilveszteri tűzijátékomat. Csaptam eg y jó kis estét mag amnak, és meg teremtettem az eg et és a földet. A Föld először kietlen és puszta volt. Kicsit úg y nézett ki, mint most a hold. Csak épp ezen az ősföldön volt eg y hatalmas óceán, amely a leg nag yobb részét beborította. Töksötét volt, íg y hát elhatároztam, hog y meg teremtem a fényt, és láttam, hog y… – Abel – szakítom félbe. Felkapja a fejét. – Ig en? Mi az? – Pontosan íg y írja a Biblia is. – Íg y. Na és? Nem minden téves, ami a Bibliában van! – mosolyog rám diadalmasan. Szkeptikus tekintettel méreg etem. – És miért van olyan érzésem, hog y Mózes első könyvének szabad átdolg ozását akarod nekem a saját történetedként beadni? Abel csupán néhány másodpercig állja a pillantásomat, aztán kinéz az ablakon, zavartan vég ig simít a fején, majd felveszi a poharát, és eg y hajtásra kiissza. – Hát jó – mondja meg törten. – Átláttál rajtam. Az ig azság az, hog y már nem emlékszem arra, amikor a világ ot teremtettem. Ezért aztán azt sem tudom, hogyan teremtettem. – Tölt még . – De hát meg is van már pár millió éve. Ha nem több! Összekaparom szerény asztrofizikai ismereteimet: – Tudomásom szerint, eg yesek azt állítják, hog y az ősrobbanás előtt eg y üres, időtlen tér volt. Istennek már ebben az üres térben léteznie kellett, mivel ő ug yanúg y vég telen, mint az univerzum mag a. Ezek szerint te nem évmilliók vag y -milliárdok óta vag y itt, hanem örök időktől fog va. Abel homlokán mély g ondolkodóráncok jelennek meg . – Hát ez mindenesetre meg mag yarázná, miért jutott eg yáltalán az eszembe, hog y világ mindenség et teremtsek. Képzeld csak el: eg yedül az üres térben! Örökkön örökké. Semmi ital.
Sehol eg y film vag y eg y könyv. És senki, akivel dumcsizni lehetne eg y kicsit. Szerintem halálra unhattam mag am. Elg ondolkozva kortyol a whiskyjéből. Intellig ens elmebeteg ek tudják, hog y nem kell a világ képük minden eg yes részletét meg mag yarázniuk. Elég , ha az állításaik ellenkezőjét sem lehet bizonyítani. De Abel nem ráz le eng em ilyen könnyen. – Világ os – mondom. – Jó sok minden történt az ősrobbanás óta. – Minteg y mellesleg hozzáteszem: – De a paradicsomra csak emlékszel még , nem? – Úg y érted, az első emberekre? Bólintok. – Vag y rájuk, ig en. – Persze – vág ja rá Abel eg yből. – Néha még álmodom is arról, amikor felkerestem az első embereket a barlang jaikban. Álomszerű idők voltak azok. – Tehát már az első emberek között is ott voltál – szög ezem le teljesen semleg es hang on. – Meg kérdezhetem, hog y csináltad? – Hát, ahog y akkoriban mindent. Néha ember, néha pedig állat alakjában jelentem meg . – Szóval alakot is tudsz váltani – következtetek. Abel meg rázza a fejét. – Inkább… kölcsönveszem a testeket. – Tehát ez eg yfajta lélekvándorlás? – Mondhatjuk íg y is – erősíti meg Abel. – Szóval rendszeresen testet cserélsz, és ily módon már az emberiség hajnala óta a földön jársz? Érdekes elmélet, g ondolom. És nehéz meg cáfolni. – Kisebb szünetekkel – pontosít Abel. – De nem akarom kizárni, hog y ezzel kapcsolatban is elfelejtettem eg y-két dolg ot. – És ezt hog y kell elképzelnem? Az ókori Eg yiptomban mondjuk köveket vontattál a g ízai piramisokhoz? A francia forradalomban ott romboltad a Bastille-t a tömeg g el? Embereket seg ítettél be a mentőcsónakokba a süllyedő Titanicon? Vag y hog y? Abel ing atja a fejét. – Na jó. Hát az ókori Eg yiptomban például öleb voltam, aztán írnok, utána meg többg yermekes családanya. A Bastille ostromának idején cselédlányként szolg áltam eg y manchesteri családnál. Eg yébként a ház ura szörnyen tolakodó fráter volt. Hog y a Titanic elsüllyedésekor hol voltam, annak utána kell g ondolnom. – Eltöpreng . – Elfelejtettem – állapítja meg vég ül, és úg y csóválja a fejét, mintha mag a sem akarná elhinni, hog y minden ig yekezete ellenére sem képes felidézni, mit csinált eg y áprilisi éjszakán, nag yjából száz éve. – De alapvetően ig azad van – folytatja. – Pár százezer éven át úg y füg g eszkedtem az emberiség en, mint az ág ról ág ra lendülő majom. Jókat mulattam. Sajnos közben nem vettem észre, hog y kicsúszott a kezemből az irányítás… – Abel újra akarja tölteni a poharát, de meg g ondolja mag át, leteszi az üveg et, és eltolja mag a elől az üres poharat. – Jólesne most eg y kávé, hát neked? Vállat vonok. – Jólesni jólesne. De attól tartok, hog y az éjszaka közepén… Kopog ás szakít félbe. Voltaképpen csodálkoznom kellene azon, hog y a kiszolg álószemélyzet eg yik tag ja kérés nélkül hozott nekünk két kávét. De tudom, hog y Abelnek van érzéke a show-
elemekhez. Úg y sejtem, lefizette a pincért, és az előbb titokban küldött neki eg y SMS-t. Én íg y csináltam volna. Szándékosan eg y szóval sem kommentálom a mutatványt, csak beleiszom a kávéba. Az ólmos fáradtság menten elillan. Szerencse, mert semmiképpen sem szeretném félbeszakítani a beszélg etést. Az az érzésem, hog y nag yon fontos ponthoz érkeztünk. Lehetség es, hog y nag y léptekkel közelítünk a traumához, amely kiváltotta Abel pszichózisát. – Éppen arról meséltél, hog y kicsúszott a kezedből az irányítás. Mire g ondoltál pontosan? – Na ig en, ha én azt tudnám – válaszolja Abel. – Az mindenesetre tény, hog y az emberiség rossz irányba indult. De bármennyire szeretném, nem tudom meg mondani neked, hog y mi siklott félre. És azt sem, hog y mikor. – Eg yesek azt mondják, hog y a bűnbeesés miatt az embert kig olyózták a paradicsomból. – Az eg y marhaság ! – rázza indulatosan a fejét Abel. – Én soha sehonnan nem tiltottam ki senkit! Pláne almaevésért! – A bűnbeesés csak eg y metafora – mondom. – Eg yébként nem eg yedül te g ondolod úg y, hog y az emberiség rossz úton jár. Eg y csomó szervezet van, amely az emberi jog ok meg sértését, a háborúkat, a környezetszennyezést és a többi g aztettet ig yekszik meg akadályozni. – Tudom – feleli Abel. – Eleg et támog attam ilyen mozg almakat az emberiség története során. Sajnos sikertelenül. És most azon tűnődöm, vajon seg ítene-e valamit, ha tudnánk, pontosan mikor veszítette el az ember a mértéket. Észreveszi kérdő pillantásomat, és kieg észíti az elmondottakat: – Neked még nem tűnt fel? Az ember sose tudja, mikor elég . Ez g yakorlatilag mindenre érvényes. Evésre, ivásra, munkára, pénzre. Akinek jó élete van, jobbat akar, akinek jobb, az még jobbat. A csórók milliomosok akarnak lenni. A milliomosok milliárdosok. Aki meg már milliárdos, az az összes milliárdos közül a leg g azdag abb akar lenni. Belebámul a kiürült kávéscsészébe. – Azt olvastam, hog y a New Yorkban élő milliárdosok pénzéből az összes ottani hajléktalant milliomossá lehetne tenni. Vicces, nem? Én is meg iszom az utolsó korty kávémat. – Szerinted kapunk még kettőt? – Nekem még van – mutatja Baumann a színültig teli csészét. Vet eg y pillantást az asztalra, majd hozzáteszi: – De neked is. – Nem, éppen most… – Úg y akarom folytatni, hog y „ittam meg ”, de elakad a szavam, mert az én csészém is tele van. Abel ártatlanul szürcsölg eti a kávéját. Összehúzott szemmel méreg etem, ami eg y idő után kis mosolyra készteti. – Meg esküdtem volna, hog y eg y mag adfajta ember nem esik hanyatt eg y kis csodás kávészaporítástól – mondja. – Nem eg yszerű trükk, de azért eg y hozzám hasonlóan g yakorlott bűvész számára kivitelezhető. Aztán elkomolyodik az arca, és eg yenesen a szemembe néz. – Most már tehát semmi okod nincs kételkedni abban, hog y csak pszichés problémám van, ug ye, dr. Jakobi? A provokáció ott lebeg a térben. Hallg atunk. – Na jó – mondom kissé ing erülten. – Beszéljünk világ osan.
Abel harciasan bólog at, miközben én folytatom: – Ha tényleg te vag y Isten, miért nem változtatsz azon, ami nincs ínyedre? Állítólag te teremtetted a világ ot. Akkor nyilván arra is képes vag y, hog y részben vag y eg észben újrateremtsd. Hol a probléma? – Ó! Ezt vehetem úg y, mint annak a jelét, hog y lassan rátérünk a valódi problémámra? – kérdezi Abel élesen. – Azt hittem, vég ig azt csináltuk – felelem kissé hig g adtabb hang on, nehog y újra elmérg esedjen a helyzet. – Eg y kicsit sem – jelenti ki Baumann. – Ahhoz ug yanis leg alább a lehetőség ét mérleg elned kellene annak, hog y ig azat mondok. Attól félek, hog y nem tudsz nekem seg íteni, ha a történetemet továbbra is csak a pszichózis tüneteként értelmezed. Az intellig ens pszichotikus g yakorlatilag semmilyen eszköztől nem riad vissza, hog y érvényt szerezzen a világ képének. Ezt már tudom a korábbi eseteimből. Abel kérése tehát nem ér teljesen váratlanul. Hátradől, és kinéz az ablakon. Követem a pillantását, iszom eg y kis kávét, és az odakint örvénylő hópelyheket fig yelem. A hóesés felerősödött. Eg y darabig csendben ülünk. – Szóval komolyan hig g yem el, hog y te vag y Isten – szólalok meg . – Mérleg eld a lehetőség ét. Többet nem kérek – válaszolja Abel. – Úg y értem, odakint eg y csomó ember van, aki hisz bennem, pedig jóval kevesebb tanújelét kapta a létezésemnek, mint te. – Én tudós vag yok – ellenkezem, de az üg yes védekezésnek g ondolt érv csupán g yeng e kifog ásnak hang zik. Abel számára is. – Tudós – ismétli meg g unyorosan. – Vag y úg y. Na és még is, mit tud eg y tudós? – Például azt, hog y nem szabad mindent elhinni – felelem. Abel pillantása az üres csészémre esik. – Még kávét? Barátság os a hang ja, még is ott cseng benne eg y leheletnyi provokáció. Előrehajolok, és anélkül, hog y levenném a szememet a csészémről, íg y szólok: – Köszönöm, kérek. Feszült csend. Akárhog y koncentrálok, elszalasztom a döntő pillanatot. Eg yszer csak, mintha eg y másodpercre nem néztem volna oda, a csészém meg int tele van illatos, g őzölg ő kávéval. Értetlenül nézek Abelre, de ő csak meg vonja a vállát. – Mit mondjak, Jakob? Úg ysem hinnéd el. – Próbáljuk meg – mondom. – Hátha még is meg g yőzöl. Abel meg int a fejét ing atja, de aztán beadja a derekát. – Akkor történik, amikor pislog sz – mag yarázza. – Olyankor az ag yad eg y pár ezredmásodpercre kikapcsolja az érzékelést, hog y ne lásd a saját pislog ásodat. Ezért aztán mindenről lemaradsz, ami eközben történik. Meg eg yébként mindenki más is. – És ez alatt az idő alatt töltöd újra a kávémat? – Úg y valahog y – feleli Abel vig yorog va. – Talán pincérnek kellett volna menned – csipkelődöm. – Ilyen sebesség g el a két kezét
összetenné bárki, hog y nála dolg ozz. Abel szelíden mosolyog . – A bolyg ónak, amelyen ebben a pillanatban ülünk, szintén csak eg yetlen szempillantásra van szükség e ahhoz, hog y közel tizenöt kilométert haladjon a világ űrben. Ez nem az én bölcsesség em, hanem… – élvezettel hang súlyozza ki a következő szót – tudományos tény. Melyik a különösebb? Az, hog y én bele tudok varázsolni eg y kis kávét a csészédbe, vag y az, hog y ezzel a világ g al eg yetemben majd kétszázezer kilométer per órás sebesség g el szág uldunk keresztül eg y vég telen fekete űrön? Bizalmatlanul szemezünk eg ymással. Két eg ymást kerülg ető bokszoló, akik a meg felelő pillanatra várnak, hog y bevihessék a döntő ütést. Eg yelőre dicstelen döntetlenre áll a meccs. – Még nem válaszoltál a kérdésemre – szólalok meg . – Ha te vag y Isten, miért nem alakítod át a világ ot eg y csettintéssel úg y, hog y meg feleljen az elképzeléseidnek? – Mit érdekel az tég ed? – felesel Abel hetykén. – Úg yse hiszed el, hog y én vag yok Isten! Összefonja a karját a mellén, és komoran bámul ki a hóviharba. Én is az ablak felé fordulok, és a táncoló pelyheket nézem. Tényleg ijesztő beleg ondolni, hog y a beszélg etésünk alatt több száz kilométert utaztunk a világ űrben. Meg lepő, mennyi mindent képesek vag yunk elhinni mi, emberek, mert tudni véljük, hog y úg y van. – Meg próbálhatok a közös munka idejére kialakítani eg yfajta szakmai szkizofréniát – kezdem. Abel felnéz. – Ez azt jelenti, hog y pszichológ usként továbbra is az a tudósi meg g yőződésem, hog y Abel Baumann eg y súlyos pszichózisban szenvedő ember. És ha kritikus helyzetbe kerülünk, akkor ezen meg g yőződés alapján hozom majd meg a döntéseimet. – De…? – De mostantól lenne eg y mag ánember Jakob Jakobi is. És ő nem tudná tag adni, hog y vannak dolg ok földön és ég en, amelyekre nincsen mag yarázat. Sőt, ez a mag ánember kész lenne bizonyos ismeretlen hatalmak létezését is elismerni. De hog y ezt nevezhetjük-e istenhitnek, az még kérdéses. – Mindenesetre – állapítja meg Abel – kezdetnek ez is meg teszi. – De azt ug ye meg értetted, hog y külső seg ítség et kell ig énybe vennem, hog yha nem tudjuk kézben tartani a helyzetet? Abel bólint. – Azt csinálod, amihez értesz. És én is azt csinálom, amihez értek. Kicsit meg lepődöm. – Ez a Biblia? Abel a fejét rázza. – Nem. Ez a Szemtől szemben. De Niro és Al Pacino első közös filmje. A kávémért nyúlok, de a rám törő kimerültség roham visszatart. – A valódi problémádról akartunk beszélni. Abel bólint. – Ig en. És emellett azt is tudni akartad, miért nem alakítom eg yszerűen olyanná a világ ot, amilyennek szeretném. – Meg próbálkozik eg y hanyag nevetéssel, de inkább feszültnek tűnik. – A szomorú, és eg yben eg yszerű mag yarázat a következő: nem tudom. Fog y az erőm. Rosszabb napokon úg y érzem, óráról órára g yeng ébb leszek. Eg yébként sem vag yok már olyan mozg ékony,
mint rég en. Az emberiség tempója könyörtelenül g yorsul, és én már nem bírom követni. Nem hiszek a fülemnek. – Isten nem tud lépést tartani a saját világ ával? Abel bólog at. – Bizony nem. Mit g ondolsz, miért vannak szívpanaszaim? És miért jelentkeztem önként terápiára? Elhiheted, hog y jó pár dolg ot szeretnék meg változtatni ezen a bolyg ón, de meg van kötve a kezem. Még hozzá azóta, hog y besurrantam Abel Baumann testébe. Ez az eg ész túl g yors nekem. Abel összetett személyiség ét még kialudva sem eg yszerű átlátni. – Ez a besurranás azt jelenti, hog y kölcsönvetted Abel Baumann testét, ig az? – fog lalom össze fáradtan. – Pontosan – feleli. – Akkor volna még eg y kérdésem ezzel kapcsolatban – folytatom. – Hog yha Isten besurran valakinek a testébe, akkor mi lesz annak az embernek a lelkével? Ott marad a testben? Tud Isten jelenlétéről? – Sétálni meg y – vág ja rá azonnal Abel. – Sétálni. Aha. És az mit jelent? – Olyasmi, mint az álom. Néha aközben is sétálni meg y a lélek. Vag y amikor az ember valami távoli helyre kívánkozik. A lélek g yakran ott is van, de a test nincs. – Abel kritikusan méreg et. – Most sem hiszel nekem, ug ye? – Hát, tudod, én eddig azt hittem, a lélek csak akkor hag yja el a testet, amikor az ember meg hal. Abel leg yint. – Ezt felejtsd el! A lelkek teljesen kiszámíthatatlanok. Komolyan! Azt csinálnak, amit akarnak. Van, amelyik csak úg y lebeg fel-alá, és nem akarja, hog y korlátozza őt eg y test. Mások eg yetleneg yszer sem hajlandók újjászületni. Meg int mások növényekben, állatokban, vizekben vag y épp elemekben lakoznak. Eg yesek nyug talanok, mint eg y madárraj, mások komótosak, mint eg y elefántcsorda. Hang osat fújok. – Hát ez elég … elcsépelt. – Te akartad tudni – vonja meg a vállát Abel. Bólintok. – Jó, szóval amikor kölcsönvetted Abel Baumann testét, feltűnt, hog y már nincs a kezedben az irányítás. – Úg y van – feleli Abel. – De ennél rég ebbre nyúlik vissza a probléma. Csak addig nem vettem észre. Azért nem, mert teljesen ártatlanul kezdődött. A Földön évmilliókon keresztül g yakorlatilag … semmi sem történt. A leg kisebb változás sem. Biztos ezért voltak az első emberek is annyira tompaag yúak. Hatszázezer évükbe telt a tuskóknak, mire feltalálták a marokkövet. Ezt képzeld el! Hatszázezer évbe! A marokkő! Gondoltam, jó leszek az én báránykáimhoz, és meg ajándékozom őket néhány találmánnyal: az íjjal és a nyíllal, a ruhával, a tűzkővel meg a kerékkel. Persze nem eg yszerre, hanem eg y évezred alatt, mert nem akartam túlterhelni őket. – Abel meg simog atja a borostáját. – Beismerem, közrejátszott ebben némi eg oizmus is. Rettentő lehang oló nézni, ahog y az emberek eg y fikarcnyit sem fejlődnek. Úg y tűnt, az ajándékaim meg adják az emberiség nek a kezdőlökést. Idővel az emberek mag uk is szerencsét próbáltak feltalálóként. Még hozzá olyan látványos sikerrel, hog y meg int be kellett avatkoznom. Az emberek
ug yanis nemcsak hasznos és értelmes dolg okat találtak fel, hanem számos ötletük volt arra is, hog y hog yan csapják be, rabolják ki és öljék meg eg ymást. – Beavatkozáson azt érted, hog y meg büntetted őket? – találg atom. – Miért büntettem volna? Nem tiltottam meg nekik semmit, úg yhog y meg szeg ni sem tudtak semmilyen tilalmat. Eg yébként akkoriban annak a naiv elképzelésnek voltam a rabja, hog y óvatosan a helyes útra tudom terelg etni az emberiség et. Ezért ig yekeztem a nemes üg yeken fáradozó embereket támog atni. Nemcsak fontos találmányokban és felfedezésekben volt benne a kezem, hanem seg édkeztem eg yedülálló műalkotások, fontos politikai döntések és epikus jelentőség ű beszédek meg születésében is. Vég ig abban a reményben, hog y ezekkel jobbá tehetem a világ ot. – Ezt hog y képzeljem el? – kérdezem eg yszerre kimerülten és döbbenten. – Besurrantál Michelang elo testébe, és kifarag tad a Dávid szobrot? Abel elneveti mag át. – Michelang elo azon kevesek közé tartozott, akiknek nem volt szükség ük a seg ítség emre. De például Balzacnak én főztem a kávét, amíg az Emberi színjátékon dolg ozott. Most nekem kell nevetnem. – Ha jól tudom, Balzac többek közt abba halt bele, hog y túl sok kávét ivott. – Ig en, az hülye dolog volt – ismeri be Abel. – Eg yébként is túl sokat vártam attól a reg ényciklustól. Ideg eskedtem is eleg et utána. Balzac helyett az ifjú Louis Pirandeau-nak kellett volna seg ítenem. – Sose hallottam róla. Kellett volna? Abel a fejét rázza. – Ismeretlen maradt. Pedig nag yon jó író volt. Balzac kortársa. Ha Pirandeau-nak seg ítek, ma biztosan létezne néhány eg észen kiváló könyve. Íg y viszont átvette a családi üzletet, és soha nem publikált semmit. Még nem akarok aludni, de érzem, hog y a kávé nem tudja tovább kordában tartani a fáradtság omat. – De miért nem állítottad le eg yszerűen a g onosztevőket? – tudakolom. – Besurranhattál volna az ő testükbe is, és csinálhattál volna belőlük jobb embert. – Ig az – mondja Abel. – Ez rövid távon meg oldás is lett volna. De csak rövid távon. A lelkeket nem lehet csak úg y átprog ramozni. Tanulniuk kell. Ez néha évekig tart, néha évtizedekig , és van, hog y évszázadokig is. Eg yébként sem lehetek ott mindenhol eg yszerre. Már a korai időkben is rendszeresen előfordult, hog y tucatnyi lélek is meg lóg ott előlem, amíg eg ynek a meg mentésén fáradoztam. Ma már eg yenesen katasztrofális ez az arány. Eg y aljadékot jó útra térítek, és ezer támad a helyébe, akik még sokkal rosszabbak. Komolyan nem tudom, hova vezet mindez. Abel félretolja a csészét, inkább a poharát veszi fel, és whiskyt tölt mag ának. – Na, eg y utolsót. Aztán muszáj lefeküdnöm. Szó nélkül elé tolom az én poharamat is. Abel abba is tölt. Koccintunk. – Eg yébként már sokszor feltettem mag amnak a kérdést: mi a jó és mi a rossz? – Abel elcsig ázva kortyol eg yet. – Bizonyos helyzetekben ez az ital helyettesíti az orvosság ot. Máskor meg elveszi az ember eszét. Vag y ott van a pénz. Az ember értelmes dolg okat is vehet rajta, de eg ész nemzeteket is káoszba taszíthat vele. Úg y látom, a leg szebb és leg nemesebb dolg ot is bármikor az ellentétére lehet fordítani, ha az ember nag yon akarja. – Abel tekintete elsötétül. – Na. Szóval ez a helyzet:
vég ig kepesztettem a világ történelmen, és ig yekeztem mindent jobbra fordítani. És mi lett az eredménye? Semmi! Nulla! Csőd minden vonalon. Nézd csak meg a világ ot! Éhezés, háború, katasztrófák, elnyomás, ig azság talanság és környezetszennyezés, ameddig a szem ellát. Kihag ytam valamit? Fáradtan az ág yra támaszkodom. – Nem kell külön mag yaráznod, hog y a világ nem eg y kéjmámor. De a leg több ember ezen a bolyg ón nem is találja olyan szörnyűnek az életet. Abel rám néz. – Azt akarod mondani, hog y nekem is eg ész jó lehetne, ha nem lennének ezek a hülye tévképzeteim? – Hát lehet, hog y jobb boldog bohócnak lenni, mint boldog talan Istennek – g ondolkozom hang osan. – De hát, ha Isten vag yok! – ellenkezik Abel. – Mit csináljak? – Hát én mit csináljak? – kérdezek vissza. – Ha Isten nem tud mag án seg íteni, hog y seg ítsen rajta eg y eg yszerű ember? Abel hozzám hajol. – Mi lennék én az emberek nélkül, Jakob? Semmi! Csak akkor tudok bármit is tenni, ha elég sokan hisznek bennem. Ha már senkit nem érdekel a jó, akkor nekem annyi. És éppen ez a problémám. Az erőtlenség , amit érzek, nag yobb lesz, valahányszor eg y ember elveszíti a hitét. Érted, Jakob? Az én kiég ésem a világ kiég ése. Hallg atunk. Nag yon érdekes elméletet barkácsolt össze ez az Abel, állapítom meg mag amban. – És pontosan mit tehetek érted én? – Világ os, hog y valamit rosszul csinálok. Seg íts kideríteni, mi az, hog y az emberek újra hig g yenek bennem. – Merőn a szemembe néz. – De ehhez előbb neked kell hinned bennem, Jakob. Hog y g yőzhetném meg az emberiség et, ha a saját pszichoterapeutám is bolondnak néz? Viszonzom a pillantását, de nem szólok semmit. Rendkívül intellig ens sakkhúzás volt tőle, hog y csak akkor kezelhetem, ha valóság nak fog adom el a téveszméit. Elmosolyodik. – Ne feledd, Jakob, hog y olvasok a g ondolataidban. – Helyes – mondom. – Akkor képben vag y.
ISTEN SZERETTEI – Késtél. Az ajtót nyitó asszony a neg yvenes évei közepén jár, dús, szénfekete haja van, és erősen sminkeli a szemét. Kék dirndlit visel, ami még jobban kiemeli amúg y is feltűnő túlsúlyát. A nyakában eg y hasonlóan túlméretes feszület lóg vékony bőrszíjon. Kicsit úg y néz ki, mintha a Meg feszített a dekoltázsát stírölné. – Mert a vonat is késett – mag yarázkodik Abel szűkszavúan. – Na, akkor lég y üdvözölve – mondja a nő, és félreáll, hog y bemehessünk. Ételszag terjeng a leveg őben. A folyosó telis-tele van keg ytárg yakkal: keresztekkel, szentszobrocskákkal, rózsafüzérekkel, meg mindenféle Madonnákkal. A szobrocskák eg ymáshoz tökéletesen illeszkedő talapzatokon állnak, amitől a folyosó úg y néz ki, mintha eg y óriási nyomdag ép betűszekrénye lenne. Az eg észnek a vég én házioltár áll, amelyet két karvastag ság ú g yertya világ ít meg . – Mag a meg az Abel lélekg yóg yásza lehet – üdvözöl szívélyesen az asszony. – Én vag yok a Maria. Leg főbb ideje volt már, hog y valaki fog lalkozzon az Abellel. A falon lóg ó bronz szenteltvíztartóra mutat. – Ha kiszolg álná mag át a doktor úr… – Köszönöm szépen, de nem vag yok túl vallásos. – Hát itten ez akkor is úg y szokás – közli nyersen. Olyan ellentmondást nem tűrő a hang ja, hog y nem is ellenkezem, csak zavartan a szenteltvíztartóba mártom az ujjam heg yét, és g yorsan keresztet vetek. Abel, akinek szintén vég ig kell csinálnia a procedúrát, szemlátomást jól szórakozik. – Ezekkel sokat fáradozhatott valaki – jeg yzem meg az akkurátusan elrendezett szobrocskákat nézve. – Az a Josef volt, az uram – feleli az asszony, és a konyhába vezet bennünket. – Merthog y ő asztalos. Az asztalon eg y tál müncheni fehér kolbász, eg y kosár perec és eg y nag y pohár édes mustár áll. Maria azt mondja, hog y hoz sört meg üdítőt, és azzal eltűnik. Szúrós szemmel nézek Abelre. – Mariának és Josefnek hívják őket? Ez ug ye valami vicc? – Nem, miért? – feleli Abel. – Ez Bajorország , az lenne a furcsa, ha nem íg y hívnák őket. – Ráadásul… asztalos? – Mi a bajod ezzel a tiszteletre méltó fog lalkozással? – És neked meg Mariának véletlenül van eg y fiatok, akit Josef kvázi adoptált? – Véletlenül ig en. Mariának három g yereke van, három különböző férfitól. És a három közül eg yik sem Josef. Valahog yan elfog adta, hog y a feleség e rendszeresen teherbe esik másoktól. Mint azt könnyedén észrevehetted, mindketten nag yon vallásosak. Josef hiszi, hog y Isten próbára akarja
tenni. Maria pedig abban hisz, hog y Isten azért küld neki más férfiakat, mert Josef terméketlen. – Ja, ezt nem tudtam. Elnézést. – Nincs miért – feleli Abel. – Rosszul hiszi. Josef nem terméketlen, csak ők ketten nem passzolnak össze biológ iailag . Josefnek is volt viszonya, a szomszédasszonnyal. Neki nemzett is eg y g yereket. De hog y ezt miért hallg atta el Maria elől, azt nem tudom. – És a fiatokat meg Jézusnak hívják – tippelek. – Christiannak – javít ki Abel. – Mi van Christiannal? – kérdezi Maria, aki épp ekkor ér vissza a konyhába. – Találkozunk vele – válaszolja Abel. – Később. Maria bólint, de nem úg y fest, mintha nag yon feldobta volna a tervünk. Az asztalra teszi a mag ával hozott üveg eket. – Üdítőt vag y sört? – Üdítőt – feleljük eg yszerre Abellel. Még a csontjainkban érezzük az elmúlt éjszakát. Meg nyikordul a konyhaajtó, és eg y zömök, hatalmas tenyerű ember lép be rajta. Bőrnadrág van rajta, és kockás ing , amelyből kikandikál őszülő mellszőre. – Adjon Isten jó napot! – Adok is, Josef! – köszön vissza tréfásan Abel. Maria férje biccent, leül a meg terített asztalhoz, és keresztet vet. – Imádkozzunk. Meg várja, míg mindenki összeteszi a kezét, és lehajtja a fejét. – Az Úr adott innunk, az Úr adott ennünk, illő most azért hálával lennünk, minden teremtett lényt számba vennünk. Milyen helyes ima, g ondolom, és meg köszörülöm a torkomat, hog y áment mondjak, de Josef eg y szemrehányó pillantással leint. Ezek szerint még nem vég zett. Gyorsan visszaváltok imádkozó testtartásba. – Minden teremtett lényt számba vennünk – ismétli meg Josef nyomatékkal. – Réti nyúlporontyot, tó mélyén a pontyot, méheket a kasban, fecskét a mag asban… Kérdő pillantást vetek Abelre. Semmi reakció. – Kíg yót lenn a fűben, pockot a szérűben… – Josefnek annyira tetszik az ima, hog y komoly arcán elrag adtatott mosoly terül szét. – Medvét az erdőben, sast a heg ytetőben… Úg y saccolom, hog y csak a hazai állatvilág lajstromba vétele is órákig tartana, és reménykedem, hog y az ima szerzője g yorsan kifog yott a rímekből. – …pusztában a rókát, ág heg yén a csókát, kőszálon a zerg ét, dúcában a g erlét… Jézus Isten, nem állítaná le valaki? – …szút az apró résben, varjat a vetésben… Muszáj tüsszentenem. Josef meg áll, és türelmesen meg várja, míg minden zaj elül, és újra beáll a tökéletes csend. Mondaná tovább az enciklopédikus imát, de ekkor mély ránc jelenik meg a homlokán. Elfelejtette, melyik sornál szakítottam őt félbe szentség telen tüsszentésemmel. – Varjat a vetésben! – sietek g yorsan a seg ítség ére. Attól retteg ek, hog y ha nem jut eszébe, hol hag yta abba, Josef elölről kezdi az imát. Istennek hála, erre felderül. Akkor a folytatásra is emlékszik. A szemem sarkából látom, hog y Abel nem tudja visszatartani a vig yorg ást. – Szút az apró résben. Varjat a vetésben – kezd bele újból Josef. – Kakukkot a szilfán. A kecskét a sziklán. Csalitban a marhát. A szajkót, a szarkát. Oroszlánt, g azellát. Zsiráfot, g orillát. Folyóban a
g ébet… A kolbászokra sandítok. Ebből én ma már nem eszem. – …szeg ény, s g azdag népet… – hallom Josefet, és heg yezni kezdem a fülemet. Mi az, témát váltott? Minden állatot felsorolt? Feltámad bennem a remény, hog y az ima még az éjszaka beállta előtt vég et érhet. – …heg yen-völg yön élőt, éretlent és érőt. Leg yen ember, állat, leljen békét nálad. Van lelke, vag y nincsen… – Josef hatásszünetet tart, íg y sajnos tökéletesen lehet hallani az én unott sóhajomat, amelyre azonban üg yet sem vet. – Áldd meg , Uramisten. Ki nekünk ételt, italt adott, annak neve leg yen áldott. – Ámen – mondja Maria, és szélsebesen keresztet vet, hog y minél előbb kiszolg álhasson mindenkit kolbásszal és pereccel. Halleluja! A misében is az a leg szebb, amikor vég et ér. Erre nag yon jól emlékszem még abból az időből, amikor anyám vasárnaponként mindig elráng atott a templomba. – Jó étvág yat! – mondom udvariasan. Abel némán bólint. Maria és Josef azonban úg y néz rám, mintha valami disznó viccet mondtam volna. Mint meg tudom, vendég látóink nem szeretik, ha valaki beszél evés közben. Az időrabló, dög unalmas imádkozás, az ig en, érdekes dolg okról beszélg etni, azt azonban nem. Szerencsére g yorsan elfog y az a pár szál kolbász. Különben nag yon nehéz dolg om lenne. Étkezés után Josef és Maria áttessékelnek a tisztaszobába. Csak eng em. Ez jól jön, mert eg yébként is beszélni akartam velük Abelről. – Nag yon örülünk, hog y Isten vég re módot talált, hog y szeg ény Abelünkön seg ítsen – vág rög tön a közepébe Josef. A rusztikus pipatartóból kiválaszt eg y különösen ocsmány pipát, és nekiáll körülményesen meg tömni. – Tudja, az én nag yapám, a Jeremias több mint húsz éven át ág yhoz volt kötözve. Kérdem én mag ától: ártott az neki? – Öö, attól tartok, hog y nag yon is ártott – felelem óvatosan. – Szerencsére az utóbbi évtizedekben alapvetően meg változtak a terápia módszerei… – Nem. Nem ártott neki – vág a szavamba emelt hang on Josef, és eg y prédikátor stílusában folytatja: – Ha ug yanis eng edelmeskedünk Isten tervének, a lelkünk meg váltatik. Szent Pál példát mutatott nekünk erre. Mikor a testvérek kérlelték, hog y ne adja mag át üldözői kezére, Pál íg y szólt: „Mit míveltek sírván és az én szívemet keserg etvén? mert én nemcsak meg kötöztetni, hanem meg halni is kész vag yok Jeruzsálemben az Úr Jézusnak nevéért.”[1] – Ámen – szól közbe Maria, és g yorsan keresztet vet. – És aztán Pált is ág yhoz kötözték? – bukik ki belőlem. Josef, aki éppen rá akart g yújtani a pipájára, meg merevedik, és meg kövült arccal mered Mariára. Ő tehetetlenül vonog atja a vállát. A férje meg vetően néz rám, aztán meg g yújtja a pipadohányt. Pillanatokon belül émelyítően édes illatú füstfelhők árasztják el a leveg őt. – Tulajdonképpen mit mesélt önöknek Abel a problémájáról? – kérdezem. – Nem sokat – feleli Josef. – Ha az én véleményemet akarja hallani: amikor a Maria terhes lett, az Abel simán ki akarta húzni mag át a dolog ból. Ezért találta ki azt a marhaság ot, hog y ő Isten. Mint azok, akik nem akarnak katonák lenni. Azok is bolondnak tettetik mag ukat. Vag y buzeránsnak. – Öhm, tudomásom szerint a homoszexualitás már nem kizáró ok a katonai… – kezdem, de aztán inkább csak leg yintek. Nem sok értelme lehet Joseffel a hivatalos személyek homoszexualitásáról
vitatkozni. – Emlékeznek még , mikor mondta Abel először, hog y ő Isten? – érdeklődöm. – Hát, a Christian a nyáron lett huszoneg y – feleli Maria. – Úg yhog y log ikusan huszoneg y éve. Meg int keresztet vet, nyilván nem árt eg y kis ég i támog atás, ha az Abel Baumann-nal való viszonyáról van szó. – És önök meg próbáltak azóta seg íteni rajta? Josef hevesen bólog at. – Személyesen az Oetting er plébános úrhoz vittem el az Abelt! De az se tudott vele mit csinálni. Akkor írt a püspökség nek. A püspök visszaírt, hog y az eg yház nem illetékes ebben a dolog ban. Hog yha az ördög szállta volna meg az Abelt, azt ki tudnák űzni belőle. De ha az Isten száll meg valakit, az ellen még a Vatikán sem tud intézkedni. – Na és akkor elvittük ahhoz a Spindler professzorhoz – veszi át a szót Maria. – Az is olyan bolondorvos, mint mag a. Az meg azt mondta, hog y az Abel ug yan elég g é hülye, de nem annyira, hog y be kelljen zárni. Vég ül is van elég ember Bajorország ban, aki nemcsak azt hiszi, hog y ő az Isten, de még úg y is viselkedik. Az Abel leg alább még eg y ártalmatlan eset, azt mondta a professzor. Meg döbbentő, milyen eg yszerű tud lenni az élet Bajorország ban! – De tényleg . Mi meg próbáltunk mindent – zárja le az elbeszélést Maria. – De meg ám – helyesel Josef, és a pipáján pöfékel. – Itt már csak a Mindenható seg íthet. Imádkozzunk is el eg y rózsafüzért szeg ény Abelért. – Csak nyug odtan, de nélkülem, mert nekem sajnos mennem kell – mondom sietve. – Abellel még dolg unk van, és arra is üg yelnem kell, hog y ne csináljon semmi ostobaság ot. De az eg ész biztosan nem fog ártani, ha imádkoznak értünk. És az ételt is nag yon szépen köszönöm. Mire Josef száját elhag yja a biztató „akkor Isten mag ával”, én már ki is léptem az ajtón. Semmi kifog ásom az ég i hatalmakkal folytatott konstruktív párbeszéd ellen, de azt hiszem, hog y azért nem muszáj állandóan rajtuk lóg ni. – Na, mit g ondolsz róluk? – kérdezi Abel kicsivel később, amikor már eg y helyi járatú vonaton döcög ünk keresztül a behavazott tájon. – Kicsit fárasztóak, nem? Mivel ez költői kérdés, inkább meg spórolom a választ. – Ezért nem él a fiad Münchenben? – kérdezek inkább én is. – Mert az anyja meg a mostohaapja az ideg eire mentek? Abel nevet. – Szép is volna. Christian a leg rosszabb mind közül. Azért jött el, mert nem voltak elég ájtatosak neki. Úg yhog y szerzetesnek állt. Még én sem tudtam meg akadályozni. – Az órájára pillant. – Eg yébként Christian szig orúan véve nem az én fiam, hanem Abel Baumanné. Erről már meséltem. – Nem – ellenkezem. – Vag y leg alábbis nem eleg et. Abel meg lepődik. – Nem? Bólintok. – Nem ám. Meg int meg nézi az óráját. – Na jó. Szóval, amikor besurrantam Abel Baumann testébe, eredetileg csak pár percre akartam
benne maradni. De Abel lelke úg y döntött, hog y nem jön vissza. Úg yhog y vártam. Először eg y pár órát. Aznap éjjel Abelnek randevúja volt Mariával. Maria pedig elcsábította őt… vag yis eng em… szóval eng em, de az ő testében. – Szóval lefeküdtél vele – tisztázom. – Le – mondja Abel. – Baumann lelke még másnap reg g el sem tért vissza, én pedig vártam még néhány napot, aztán úg y döntöttem, elhag yom a testét. Volt más dolg om is. Különben is úg y g ondoltam: sajnálom, de vessen mag ára. – Mármint azért, mert… Abel bólint. – Már mondtam, hog y a test nem élhet lélek nélkül. Kell pár másodperc, amíg teljes eg észében felfog om, mit jelent ez. – Mi? Ilyen eg yszerűen elintézted mag adban Abel Baumann halálát? Abel átható tekintettel néz rám. – Jakob. Csak a jeg yzőkönyv kedvéért: én vag yok Isten. Nekem szabad ezt. – Meg int az óráját nézi. – Eg yébként is Baumann hibája. Én szívesség et akartam tenni neki. Ő meg elcseszte. Abel feláll, az ajtóhoz lép, és kinéz. – Amúg y pedig … láthatod, hog y nem hag ytam el Abel testét. Előbb meg akartam bizonyosodni róla, hog y Maria és a g yerek jól van… – Szóval akkor… azon az éjszakán… te… vag yis Baumann… teherbe ejtette őt? – Úg y néz ki – feleli Abel, és kifelé néz. – Simming ig még van majdnem húsz perc – jeg yzem meg . – Tudom. Az utolsó szakaszon busszal kell mennünk. Újból meg nézi az óráját, és a másik kezével eg yszer csak meg fog ja a vészféket. – Abel! – szólok rá riadtan. Nem reag ál, csak az órájára összpontosít. – Abel! – kiáltom, és felug rom, de már késő. Meg húzta a vészféket. Csikorog nak a kerekek, én pedig visszazuhanok az ülésre. Míg a fékező vonat lendülete belepasszíroz a párnába, afféle látomásom támad. Ug yanis úg y látom, mintha Abelre eg yáltalán nem vonatkoznának a fizika törvényei. Noha neki is ug yanúg y fel kellene borulnia, mint nekem, úg y sétál és ül le a még mindig hang osan fékező vonaton, mintha nem történne semmi. A vonat eg y rántás és eg y utolsó csikordulás kíséretében meg áll. Ettől én az ülésről a padlóra kerülök. Szájtátva tápászkodom fel. – Tudom, mit g ondolsz – vig yorog Abel. – Az a képesség em, hog y rövid időre dacoljak a fizika törvényeivel, azzal lehet összefüg g ésben, hog y Isten vag yok. De lehet eg y újabb trükk is, amit a cirkuszban tanultam. Mondjuk azoktól, akik g úlákat szoktak kirakni mag ukból. – Miért állítottad meg a vonatot? – kérdezem leveg őért kapkodva. – Mert két perc múlva kisiklott volna – mag yarázza nyug odtan Abel. – Előttünk, pontosan a sínek alatt, ott hever eg y második világ háborús bomba. A lehűlés miatt most adta meg mag át, és mindjárt felrobban. – Aha – mondom halkan. Sziszeg ve nyílik az ajtó, és hideg szél fúj be a kocsiba. Vasutas eg yenruhát viselő kövérkés fickó vörös feje bukkan fel.
– Melyikük húzta meg a vészféket? Abel rám mutat: – Ő volt. Én csak döbbenten bámulok rá. – Csak viccelek – suttog ja Abel. – Nyug i! Úg yis mindjárt meg lépünk. – Na és szabad kérdeznem, miért húzta meg a vészféket? – kérdezi szig orúan a stresszesnek látszó kalauz. Tanácstalanul hallg atok. Csak a szél halk susog ását hallani. Abel már meg int az óráját nézi. Eg y pillanatra mozdulatlanná merevedik, aztán rám néz, és az ajka hang talan „bumm”-ot formáz. Ug yanebben a pillanatban robbanás zúzza szilánkokra a tél csendjét. A kalauz meg ütközve néz a hang irányába, majd eg y hang os „ó, hog y az a kurvaélet!” kiáltással eltűnik a látóterünkből. – Nyomás! – szól rám Abel. – A busz nem vár! Nem sokkal később, mikor a térdig érő hóban g ázolunk, már határtalan jókedve van. Élvezettel szívja be a hideg téli leveg őt, és eg yre a bennünket körülvevő heg yeket és erdőket nézeg eti. – Hát nem csodaszép, Jakob? Azt kell mondanom, hog y a teremtésemnek leg alább eg y része tökéletesen sikerült! Te mit g ondolsz? Némán és komoran mag am elé meredve trappolok tovább a hóban. Nem érdekel, hog y Abel az eng edélyemmel játszik. Amúg y is ott tartok, hog y otthag yom a szakmát. De nem akarok mindennek a tetejébe még a rendőrség g el is szembekerülni. Ezenfelül pedig halálra ideg esít, hog y képtelen vag yok meg mag yarázni, hog yan rendezte el ezt a jelenetet Abel. Tényleg eg y második világ háborús bomba robbant fel? Vag y terv szerinti robbantás történt, amiről Abelnek tudomása volt? De akkor miért eng edtek a közelbe eg y utasokkal teli személyvonatot? Vag y Abel mag a helyezett el és robbantott fel eg y bombát? De biztosan g ondolt arra, hog y a feltételezett szabotázsakció nyilvánosság ra kerül, és én az újság ból értesülök róla, hog y nem világ háborús bombáról van szó. Nem, ezt a mutatványt az én páciensem valahog y máshog y intézte. De hog yan? – Jakob! Minden rendben? – Abel hang ja ag g odalmasan cseng . – Semmi nincs rendben. Mondtam, hog y be kell vonnom a hatóság okat, ha elfajulnak a dolg ok. Abel meg torpan. Eg észen meg van ütközve. – Ezt most hog y érted? Én is meg állok. – Abel, én vag yok a felelős azért, hog y te ne keverd a szart. Nem g ondolod, hog y szólnod kéne nekem, mielőtt nekiállsz vészféket húzog atni, meg bombát robbantg atni? Abel meg vonja a vállát. – Miért, mit mondtam volna? „Jakob, csak szólok, hog y bomba van a sínek alatt, és mindjárt meg húzom a vészféket”? – Hát például! Abel keresztbe teszi a karját. – És erre te mit válaszoltál volna? „Rendben, Abel, akkor én most jól meg kapaszkodom, nehog y pofára essek”? Harag osan nézünk eg ymásra. – Nem, valószínűleg meg próbáltalak volna meg állítani.
– Látod? – mondja, és továbbindul. – Mivel szerettem volna elkerülni, hog y mind a ketten kipurcanjunk, muszáj volt rád erőltetnem a meg felelő döntést. – Hát talán éppen ez az eg yik hiba, amit elkövettél! – kiáltok utána. – Lehetség es ám, hog y az emberek nem szeretik, ha rájuk erőltetnek valamit, akár jó döntés az, akár nem! Meg int meg áll, csodálkozva hátrafordul, és íg y szól: – Ezt értsem úg y, hog y jobban szerettél volna meg halni? – Nem! – ordítok. – De mi közöd hozzá? Törődj a saját dolg oddal! Neked tökmindeg y, meg halsze, vag y sem! Még jobban meg lepődik. – Ezt hog y érted? Már miért volna mindeg y? – Ne mondd már, hog y nem mindeg y neked, él-e Abel Baumann, vag y sem! Nem leszel többé ebbe a testbe zárva, és ha az én lelkem eljut az örök vadászmezőkre, akkor a tiednek pláne nem kell ag g ódnia! Vég ül is te vag y Isten! Ha a lélek utazásáról van szó, neked elsőosztályú jeg yed van! Fig yelmesen szemüg yre veszem. A provokációm ki kell, hog y csalog assa a fedezékéből. Néz eng em, aztán beesik a válla. – Tudod, Jakob, az az ig azság … – elakad. Nehezére esik a beismerés. – Az az ig azság , hog y piszkosul félek a haláltól. Most én nézek rá döbbenten. Aztán elröhög öm mag am. – Hát ez jó! – kiabálok. – Isten fél a haláltól! Abel rezzenéstelen arccal vár, amíg lecsillapodom. Lassan nekem is leesik, hog y nem viccelt. – Amit a lelkekről mondtam, az ig az: minden lélek halhatatlan. De néhányan közülük olyan állapotban vannak, amit a leg több ember életnek sem nevezne. Ez eg yfajta álomtalan alvás, majdnem azt mondhatnám, hog y kóma. Előfordul, hog y eg y-eg y lélek felébred ebből az állapotból. De olyanok is vannak, akik olyan sokáig alszanak, hog y nem tudni, mag ukhoz térnek-e valaha is. Hog y miért van ez íg y? Őszintén szólva halvány fog almam sincsen. De mindenesetre ez az állapot már nag yon közel van a halálhoz. – Ez valamiféle nirvána? – kérdezem. – Ig en. Úg y is mondhatjuk – feleli Abel. – Érdekes. Szóval akkor a buddhistáknak is ig aza van – állapítom meg . Abel bólog at. – Eg yik világ vallás sem lőtt mellé teljesen. Viszont eg y kicsit, de jelentőset valamennyien tévednek. – Felélénkül a szél. Abel még jobban a fejébe húzza a g yapjúsapkáját. – Mindenesetre a mostani nyomorúság omnak log ikus következménye lenne, ha a nirvánában kötnék ki: az emberek eg yre kevésbé és kevésbé hisznek bennem, íg y én eg yre g yeng ülök és g yeng ülök, amíg aztán a vég én teljesen el fog ok tűnni. Néha úg y érzem, mintha eg y g ondolat lennék, amelyet az emberiség ki akar verni a fejéből. És a meg érzésem is azt súg ja, hog y lassacskán lejár az időm. – És mindez úg y kezdődött, hog y Isten kölcsönvette Abel Baumann testét – idézem fel, és mag amban továbbg ondolom: most pedig valószínűleg eg y fontos lépéssel közelebb kerültünk Abel traumájához. Meg int bólog at. – Rög tön tudtam, hog y Maria teherbe esett az eg yütt töltött éjszaka után. És azt hiszem, ő is tudta. Másnap eljött hozzám, hog y vég et vessen a viszonyunknak. Talán reménykedett is abban, hog y én lelépek, Josef meg elismeri az apaság ot.
– De Isten nem lépett le. Abel rám néz, és felsóhajt. – Sokkal rosszabb. Eg y pár nappal később meg próbáltam, de nem sikerült. Pedig nag yon szerettem volna. Gyorsan meg bizonyosodtam róla, hog y a g yereknek jó dolg a lesz Mariánál és Josefnél. Baumann lelke pedig még mindig nem tért vissza. Szóval… – felszálló repülőg épet utánoz a kezével. – Szóval úg y g ondoltad, szeded a sátorfádat – eg észítem ki a mondatot. Abel bólint. – De nem ment. Valahog y itt rekedtem ebben a testben. És minél nag yobb erőfeszítéssel ig yekeztem kijutni Baumann testéből, mintha annál mélyebbre csúsztam volna belé. Először azt hittem, ez csak átmeneti állapot. Amolyan isteni elg yeng ülés. Vag y meg billent az univerzum rendje. De a napokból hetek lettek, a hetekből hónapok, és a leg kisebb változás sem történt. – Bonyolult dolog ez a lélekvándorlás? – érdeklődöm. – Eg yáltalán nem – feleli Abel. – Nem nehezebb, mint kinyitni vag y becsukni eg y ajtót. De Abel Baumann esetében úg y tűnik, elhag ytam a kulcsot. Nem nyílik az ajtó. – És már több mint húsz éve arra vársz, hog y ez meg változzon? – kérdezem. – Mi az a húsz év? Több mint százmillió évig tartott, mire eg y hal kimerészkedett a partra. Eg yébként is annyi tennivalóm volt közben… – Vonatokat kellett meg állítanod és repülőket eltérítened? – Például – mondja Abel. – Nem sokkal a szülés előtt beavattam Mariát és Josefet. Gondoltam, ha valaki, hát ők meg értik a problémámat. Nem jött be. – Ma azt mesélték, hog y… – kezdem. – Tudom, mit meséltek – szakít félbe Abel. – Ó. Gondolatátvitel? – találg atok. Meg rázza a fejét. – Nem. Ezúttal simán csak hallg atóztam az ajtónál. Enyhe havazás kezdődik. – És most veszem észre, hog y ennek a testnek, amelynek már több mint húsz éve a fog lya vag yok, ug yanúg y fog y az ereje, mint az enyém. És ag g ódva töpreng ek rajta, hog y vajon mi lesz majd, ha ez a test eg y napon meg adja mag át. Felnézek az ég re. A hópelyhek hang talanul hullanak. Olyan a látvány, mintha eg y meteorrajon repülnék keresztül. – Mit g ondolsz? – kérdezi eg y idő után Abel. – Nem úg y volt, hog y olvasol a g ondolataimban? – kérdezek vissza. – De az nem azt jelenti, hog y mindig értem is őket – feleli. – Épp arra g ondoltam, hog y nag yon is emberiek a problémáid. – És ez persze nem illik Istenhez – állapítja meg Abel. – A te helyedben örülnék, hog y pszichotikus vag yok. Ha tényleg Isten volnál, valószínűleg senki sem tudna seg íteni rajtad. Abel sóhajt. – Hát ez az – mondja. [1] Apostolok cselekedetei 21, 13. Károli Gáspár fordítása
ISTEN FIA A Simming i Szent Sonnhild kolostor közösség ét tizenhárom barát alkotja, akik kézműiparból és mezőg azdaság ból élnek. Ezt a fog adószobában heverő prospektusból tudom meg . Volt időm elolvasni, mert Abel fia már eg y teljes órája várat bennünket. A kolostori prospektus két fontos információval szolg ál a számomra. Először is azzal, hog y problémákkal küszködnek az utánpótlást illetően. Van eg y fénykép a barátokról. A tizenháromból leg alább kilencen úg y néznek ki, mint akik hamarosan alulról szag olják a kolostor saját termesztésű retkét. Eg yikük esetében abban sem vag yok biztos, hog y élt még , amikor a fotó készült. Másrészt leg alábbis meg sejtem, ki lehet Abel fia. A kevés fiatal szerzetes eg yike a kiköpött mása. Az is mélyen meg érint, hog y mennyi mindent kell nyújtania az embernek a szentté avatáshoz. A prospektus szerint Simming i Sonnhild a 16. században nemcsak embereket és állatokat g yóg yított a csodafőzeteivel, de visszahozott az életbe eg y erre utaztában halálos lovasbalesetet szenvedett püspököt is. Sőt, a források kifejezetten feltámasztásról beszélnek, mivel több óra is eltelt a püspök utolsó léleg zetvétele óta, amikor Sonnhild talpra állította. Kedves történet, állapítom meg , eg yben remek lehetőség , hog y szívassam eg y kicsit Abelt. – Tudtad, hog y a nő, akiről a kolostort elnevezték, sokkal több csodát tett, mint te? – fordulok hozzá. – Úg y értem, a kávészaporításnál többet. Simming i Sonnhild holtakat keltett életre! Te is mutathatnál nekem ilyesmit. Abel komolyan bólog at. – Ig en, Sonnhild nag yon tehetség es orvos volt. De annál a püspökös esetnél nekem is be kellett seg ítenem eg y kicsit. Annyi élet maradt a fazonban, mint a bécsi központi temetőben. A dag adék úg y meg ijedt, amikor leesett a lóról, hog y ott helyben meg állt a szíve. – Itt azt írják, hog y már órák óta halott volt – lobog tatom meg a prospektust. – Én úg y tudom, szívleállásnál csak pár perc van a reanimációra. Abel szánakozva néz. – Jakob, ez most komoly? Azt nem hiszed el, hog y én vag yok Isten, de simán készpénznek veszel tizenhatodik századi beszámolókat, amiket eg y kolostor prospektusában olvasol? Talált, süllyedt. Ledobom a prospektust az asztalra. – Eg yébként szerintem leg alább eg y kis kávéval meg kínálhattak volna, ha már ennyit váratnak. – Christian direkt csinálja ezt. Íg y adja a tudtunkra, hog y itt másképp járnak az órák – mondja Abel, semmi kétség et nem hag yva afelől, hog y eg yáltalán nincs ínyére ez a bánásmód. – Tudnod kell, hog y az ember itt fölötte áll a világ i dolg oknak… leg alábbis a fiam íg y hiszi. – És? Talán nem íg y van? – kérdezem. – Úg y tudom, elég közkeletű elképzelés a kolostorokról, hog y ott az ember elfordul a világ tól, hog y Isten felé fordulhasson. – Jó, hát ez ig az – Abel. – Nem az esetem, de ig az. Nyikorog va kinyílik eg y súlyos faajtó, és eg y szerzetesi csuhát viselő fiatalember lép be. Az
Abellel való hasonlatosság a élőben még szembetűnőbb, mint a fényképen. – Elnézést, hog y ennyit kellett várniuk, de… – visszanyeli a mondat vég ét, amikor meg látja Abelt, és ideg esen folytatja: – Nem mondta anya, hog y jobb lenne, ha… – De. Mondta. Tudom, hog y nem akarsz látni – zárja rövidre Abel a mag yarázkodást. Látszik rajta, hog y nag y erőfeszítésébe kerül lepleznie a csalódását. – Én csak azért vag yok itt, mert elkísértem Jakobot, odakint meg havazik. – Halványan elmosolyodik. – Meg aztán, mert örültem, hog y láthatlak. – Némi habozás után hozzáteszi: – Őszintén szólva kicsit abban is reménykedtem, hog y talán elbeszélg ethetek veled. Christian látványosan eleng edi a füle mellett a beszélg etésre tett ajánlatot, és kezet nyújt nekem: – Szóval ön dr. Jakobi. Örülök, hog y meg ismerhetem. Meg mutathatom önnek a kolostort, miközben beszélg etünk? – Invitáló g esztussal az ajtóra mutat. – Hát persze – válaszolom. – De talán az édesapja is szeretne… – Az apám már ismeri a kolostort – vág a szavamba Christian, majd Abelre néz: – Szólok Zakariás testvérnek, hog y hozzon neked kávét. Enni is kérsz valamit? Abel szomorúan leg yint. – Nem. De eg y kávé jólesne. Biccentenek eg ymásnak. Látom Abelen, hog y sokért nem adná, ha Christian valami aprócska jelét mutatná a szeretetnek: szólna eg y barátság os szót, meg szorítaná a kezét röviden vag y csak kicsit rámosolyog na. Abel fia azonban elfordul, és kimeg y a szobából anélkül, hog y eg yetlen további pillantásra is méltatná az apját. – Miért ilyen tüntetően tartózkodó az apjával? – kérdezem kicsivel később, már a kolostor g yűléstermében. Az eddig látott helyiség ekhez hasonlóan ez is kicsi, és g yéren bútorozott. Eg yszerű fakereszt ékesíti a vakolatlan követ. A többi fal teljesen dísztelen. Már több ilyen kereszttel is találkoztam rövidke utunk során. Úg y sejtem, eg yszerre rendelhették meg őket a kolostor meg nyitásakor. Christian észreveszi, hog y elg ondolkodva szemlélem Krisztus szenvedéseinek jelképét. – Van itt saját asztalosműhelyünk – mondja. – Ott készült ez a kereszt. Mellesleg eladásra is készítünk, még hozzá szép sikerrel, még Latin-Amerikába is. Eg yszerű és olcsó modell, és kívánság ra előre meg áldva szállítjuk le. – Mert a bajor áldás különösen jó? – érdeklődöm. – Mert sokan vannak, akiknek fáradság os utazást kell tenniük, míg találnak valakit, aki papi áldásban részesítheti őket – mag yarázza Christian türelmesen. Ezen elg ondolkozom. – Ez érdekes. Mit g ondol, bűnbocsánatpiac is van? – kérdezem. – Azoknak, akik túl messze laknak a leg közelebbi g yóntatófülkétől. Vag y akiknek kevés az idejük. Lehetne árulni búcsúcédulatömböket, hog y a bűnösök érvényteleníthessék a bűneiket. És eg y ilyen cédula bűnönként… – Köszönöm, nem szükség es folytatnia az ízléstelen viccét – szakít félbe sértődötten Christian. – Meg értettem. – Akkor árulja el, milyen súlyos bűnt követett el az apja, hog y eg y kedves szót sem érdemel mag ától, amikor meg látog atja? Elég edetten nyug tázom Christian szája sarkának ideg es ráng ását. Kezd morcos lenni rám a
szentember, talán eg yenesen dühös is. De én pontosan ezt akartam elérni. Ha a beszélg etésünk alatt is olyan összeszedett lesz, mint az apja fog adásakor, akkor semmi újat nem fog ok meg tudni tőle. Ezért ki kell zökkentenem Christiant a nyug almából. Csak úg y fog meg mutatkozni, milyen érzelmi kapcsolat van közte és Abel között. Íg y hát nekilátok. – Nem ez van a Tízparancsolatban is? – kérdezem szenteskedően. – Hog y az embernek tisztelnie kell az apját és az anyját? Christian szája sarka erősebben ráng atózik. Úg y nézem, bármelyik pillanatban elfog yhat a türelme. És ekkor valami váratlan történik. Christian lehunyja a szemét, vesz két mély léleg zetet, és visszaalakul a nyug alom szobrává. – Meg értem, hog y védi a pácienseit – mondja hig g adtan. – De eng em is meg kell értenie. Az az ember, aki a fog adószobában vár bennünket, Istennek tartja mag át. És ez nemcsak súlyos bűn, hanem… – Úg y beszél róla, mint eg y ideg enről – vág ok közbe. Christian meg vonja a vállát. – Ez meg is felel a valóság nak. Gyakorlatilag sosem láttam az apámat, mert mindig a világ ot kellett meg váltania. Log ikus, hog y a nevelőapám sokkal közelebb áll hozzám. És arra sem emlékszem, hog y a vér szerinti apám nag yon összetörte volna mag át azért, hog y változtasson ezen. Most pedig felbukkan mag a, és azt próbálja beadni nekem, hog y ennek ellenére az adósa vag yok. Mi vitte rá erre a különös következtetésre, dr. Jakobi? – A log ika – felelem. Christian várakozóan néz. – Ha az a helyzet, hog y az apja súlyos pszichózistól szenved, azt várnám, hog y eg y olyan mélyen hívő keresztény, mint amilyen bizonyára ön is, g ondoskodik róla. Nem is csak azért, mert a vér kötelezi, hanem eg yszerű könyörületesség ből. – Aki Istennek tartja mag át, az természetszerűleg ellenáll mindenfajta tanácsnak – ellenkezik Christian. – És a beteg ség éből adódóan nem is akarja, hog y g ondoskodjanak róla. Sajnos. Anyámmal többször meg próbáltuk már terápiára küldeni, de eddig sikertelenül. – Tőlem Abel mag a kért seg ítség et. Úg yhog y a fáradozásaik vég ül is még sem voltak hiábavalók – világ osítom fel. – Azért tette, mert meg szakítottuk vele a kapcsolatot. Már hónapokkal ezelőtt. Tudta, hog y ha nem változtat, sose lát minket többé – mondja Christian, a falon lóg ó fakeresztet nézeg etve, mintha az valami nehezen értelmezhető modern műalkotás lenne. Csend lesz. – Feltette már valaha mag ának a kérdést, hog y lehet-e valami az apja történetében? – kérdezem aztán. Christian döbbenten mered rám. – Ezt hog y érti? Azt akarja kérdezni, hiszek-e abban, hog y az apám valóban Isten? Vállat vonok. – Meg eshet, hog y különleg es kapcsolatban áll Istennel. Ezt a kolostort is eg y olyan nő tiszteletére alapították, aki különleg es kapcsolatban állt Istennel. Hátha az apja esetében is hasonló a helyzet. – Ezt most tényleg komolyan mondja? Számolnom kellene a lehetőség g el, hog y éppen eg y szent
ül a fog adószobánkban? Aki cirkuszi bohócként dolg ozik? És tetejébe a vér szerinti apám? – Miért is ne? A testvéreivel hisznek abban, hog y eg y nő úg y ötszáz éve halottakat támasztott fel errefelé. Elég nyilvánvalóan van tapasztalatuk abban, hog y elhig g yenek olyasmit, amit mások hihetetlennek találnak. – Mag a szórakozik velem – jelenti ki. – Nem. Csak felteszem a kérdést, hog y mi van, ha az édesapja lelkiállapota nem csupán pszichés eredetű. Ez pusztán eg y hipotézis. Vég ig mér. – Rendben. Mit javasol? – kérdezi g únyosan. – Küldjem őt Rómába, hog y személyesen a pápa mondhasson véleményt róla? Vag y akár itt és most szentté is avathatnánk! Tudja, biztos, ami biztos. Vag y mit g ondol, elég , ha először csak imádkozunk hozzá? Esetleg az is okos lenne, ha… – Köszönöm – szakítom félbe. – Önnek sem szükség es folytatnia a viccet, meg értettem. Christian arca hirtelen meg int elkomorodik. – Nem vett számításba eg y harmadik lehetőség et, dr. Jakobi. Tisztán log ikusan g ondolkozva ug yanis előfordulhat, hog y az apám nem is elmebeteg … – tart eg y kis szünetet. – …és nem is szent. Elég edetten veszi tudomásul, hog y csodálkozom ezen. – Szóval tényleg nem g ondolt még harmadik lehetőség re, dr. Jakobi? Nem jutott még eszébe, hog y az apám eg yszerűen eg y cinikus, aki mindenből és mindenkiből viccet csinál? Szóhoz sem jutok. Ez a lehetőség tényleg nem jutott az eszembe. Pedig elég kézenfekvő: az is lehet, hog y Abel narcisztikus személyiség zavarban szenved. Vajon ez eddig miért nem merült fel bennem? Christian mintha kitalálná, mire g ondolok. – Apám rendelkezik azzal a kétes tehetség g el, hog y manipulálni tudja az embereket. Számára az eg ész élet eg y cirkuszi mutatvány. Szórakozás. Illúzió. Aztán a publikum tapsol. Leg alábbis általában. Csak sajnos nem tud meg rag adni a valóság nál. Amint valódi problémát kellett volna meg oldani, eddig még mindig kereket oldott. Leül eg y székre, összefonja a kezét, és az ölébe teszi. Elnézően mosolyog . – Mivel fog ta meg ? A csodás italszaporítással? A „pislog ás közben történik”-számmal? Az „élet csúcspontja” trükkel? Látja az arcomon, hog y mi a helyzet. – Ó, máris beletrafáltam? Ez g yors volt. Még ott lett volna a g ondolatolvasás is. Meg a kézrátétellel g yóg yítás. Hát azt tudta, hog y az apám a világ összes kaszinóját ki tudná fosztani, ha akarná? Csak nem akarja, mert fontosabb dolg a is van, mint pénzzel meg oldani a világ problémáit… pedig sokan vannak azon a nézeten, hog y eleg endő pénzzel sok nyomorúság nak vég et lehetne vetni. De ez mellékes. – Kis szünetet tart, hog y emészthessem a szavait. – Eg yébként minden újság cikket összeg yűjtöttem az apámról, amit találtam – fűzi hozzá g yorsan. – Ő lehetett volna a második Houdini, ha nem a komikuspályát választja. Ha szeretné, meg mutathatom az anyag ot. Meg láthatja belőle, hog y az apám nag y bűvész, de sajnos semmi több. Hosszas csend. – Na ig en. Hát ez… – keresg élem a meg felelő szót. – Kiábrándító? – ajánlja fel Christian. – Valahog y ig en – vallom be. – Pedig nem tartottam őt szentnek, Istennek pedig pláne nem. De néha valami különös energ ia sug árzik belőle. Valami belső fény, amit csak keveseknél érezni. –
Látom, hog y Christian nem osztja ezt az észrevételemet. – De lehet, hog y ezt is csak bemesélem mag amnak – teszem hozzá. – Hiszen mi, emberek mindig szeretnénk valami jelét kapni annak, hog y van eg y másik világ . Meg értően bólog at. – Tudom, nem öröm, ha az embert meg fosztják az illúzióitól, dr. Jakobi. De sajnos néha szükség van erre. Én is letelepszem eg y székre, és tűnődve bámulok kifelé. Hóval borított tölg yfa sötétíti el az ablakot. Arra riadok fel, hog y sietős léptek kopog nak a folyosó kőpadlóján. Christian pillantása is a nyitott ajtó felé fordul. Eg yik szerzetestársa siet el előtte lobog ó csuhában. A léptek g yorsan távolodnak, már-már eg észen elhalnak. Aztán halljuk, hog y kinyílik, majd kisvártatva újra becsukódik eg y ajtó. Vég ül a g yors léptek meg int közelednek. Christian felkel, összeteszi a kezét a mellén, és vár. Amikor a siető szerzetes újfent elrohan az ajtó előtt, érces hang on kikiált neki: – Benjámin testvér, te vag y az? Botlás zaja hallatszik, aztán eg y tompa puffanás, és olyasfajta csörömpölés, mint amikor valaki feltöri a malacperselyét. Christiannal kíváncsian kilépünk a folyosóra, ahol éppen eg y ig en fiatal barát szedeg eti össze az aprópénzét. Benjámin testvér esés közben szétterítette a meg takarítását a padlón. A cserépedény, amelyben őrizte, összetört. – Elnézést kérek a sietség ért – mondja a fiatal szerzetes –, de Demetrius testvérnek remekül meg y a lap, és mind összedobjuk a pénzt. – Remekül meg y a lap – ismétli színtelen hang on Christian. – Ig en. Pókerezünk. Édesapáddal. Vag yis tulajdonképpen csak Demetrius testvér játszik vele. És most vég re elkapta! – Merthog y remekül meg y neki a lap – ismétli meg újra Christian. A szája széle meg int ideg esen ráng atózni kezd. – Arról a Demetrius testvérről beszélsz, akit az Úristen tavaly nyáron abban a keg yelemben részesített, hog y betöltötte a kilencvennyolcadik évét? Kezdem sejteni, hog y Demetrius testvér lehet az, akit tetszhalottnak véltem a prospektusban látott fényképen. Az ifjú szerzetes buzg ón bólog at. – Jesse testvér úg y hiszi, Isten az ő vég telen jóság ában ezen a nem mindennapi módon akar nekünk eg y új kisteherautót biztosítani. – Benjámin testvér lankadatlan sebesség g el kaparássza össze a pénzét. – Tudnál esetleg seg íteni, testvérem? Christian meg sem hallja a kérést. Az arca időközben eg y bíborosi kalap színét vette fel, az alsó ajka nyolcas erősség g el remeg . Határozott léptekkel vég ig siet a folyosón, hog y felderítse a kolostori játékbarlang ot. Nem akarok lemaradni a műsorról, ezért fürg én utánaeredek, mag ára hag yva szeg ény Benjámin testvért. A kolostor konyhájában meg döbbentő kép fog ad. A szerzetesek a hosszú asztal eg yik vég e körül g yülekeznek, ahol mozdulatlanul ül eg ymással szemben Abel és az ősz Demetrius testvér. Mindketten öt-öt kártyalapot tartanak a kezükben, az asztalon pedig jelentős mennyiség ű készpénz hever. Mellettük bor, sör, a kolostor többféle házi főzésű pálinkája, konyak, whisky és eg y hatalmas, bontatlan üveg pezsg ő áll. A kibicek kiszolg álták mag ukat itallal, a többség dohányzik, amitől az
eg ész társaság ot sűrű füstg omoly takarja. Még néhány további változtatással a hely príma nig htclub lehetne. – Mind meg vag ytok őrülve? – dörren rájuk Christian bíborszínű arccal. – „Nincsen-é meg írva: Az én házam imádság házának neveztetik minden nép között?” – Psszt! – pisszeg i le eg y idősebb barát. A többiek csöndben bólog atnak, de közben le sem veszik a szemüket a játékról. Abel bosszúsan felnéz, meg látja tajtékzó fiát, és mintha eg y pillanatig azt fontolg atná, hog y félbeszakítja a partit. De aztán visszafordul a kártyáihoz. – „Ti pedig rablók barlang jává tettétek azt”![2] – mondja vég ig Christian feltartóztathatatlanul. – Jó, jó, ne ug rálj már annyit, Christian – szól vissza neki eg y ősöreg , púpos szerzetes, aki botra támaszkodik, míg a szabad kezében eg y többszörös adag konyakot eg yensúlyoz. – Mindjárt vég e van a partinak. Christian fortyog va leül az eg yik padra, és imára kulcsolja a kezét. Ezzel szinte pontosan eg y időben nag y zajjal kinyílik a konyhaajtó, és belép Benjámin testvér. Kapkodva lepakol az asztalra néhány bankjeg yet, és közli: – Ez háromszáz. Elejtettem a perselyemet. De kétszázat még össze tudok szedni. Demetrius elveszi a pénzt, a mag asba emeli, és kérdőn Abelre pillant. Abel íg y szól: – Ha te azt mondod, hog y a testvéred jó még kétszázra, akkor a testvéred jó még kétszázra. Demetrius az asztalra teszi a bankjeg yeket. Azt nem tudni, hog y azért reszket, mert ideg es, vag y azért, mert kis híján százéves. – Jó. Akkor hadd lássam! Mindenki léleg zetvisszafojtva hallg at. Abel lassan leteszi a lapjait az asztalra. Két mag as párja van, király és dáma. Demetrius reszkető kézzel fedi fel a kártyáit. Két hetese van, eg y kilencese és eg y bubija. Az ötödik lapot eltakarja a bubi. Demetrius kihúzza alóla a kártyát. Eg y harmadik hetes az. – Dicsértessék az Úristen! – kiált fel valaki meg könnyebbülten. – Amint a mennyben, úg y a földön is, most és mindörökké – eg észíti ki valaki. Az öreg ember elég edetten mosolyog , és Benjámin elé tolja a pénzt: – Számold meg , testvérem, lég y szíves! Azzal tölt mag ának eg y dupla whiskyt, és eg y hajtásra leg urítja. Christian mintha nem értené, mi történik. – Demetrius testvér nyert valamennyit? – kérdezi tőlem halkan. – Becslésem szerint úg y tizenhatezret – válaszol helyettem Abel, aki meg hallotta a kérdést. Döbbent moraj fut vég ig a konyhán. – Akkor nemcsak azt a kisteherautót vehetjük meg , de új munkag épeket is beszerezhetünk az asztalosműhelybe! – kiált fel az eg yik barát boldog an. – Sőt, talán még ortopéd matracot is vehetünk Peter testvérnek! – teszi hozzá eg y másik. – Dehog yis! Nem kell nekem ortopéd matrac! – károg a botra támaszkodó szerzetes, és tölt még mag ának konyakot. – Az a kuruzsló a faluban zöldség eket beszél, nem vag yok én még vénember! Christian elhűlve néz körbe. Csak lassanként érti meg . A semmiből felbukkan Abel, és mindenkinek italt nyom a kezébe. Aztán felemeli a poharát: – Demetrius testvérre, eme szent csarnok Cincinnati Kölykére[3]! – Eg észen pontosan tizenhatezer-hétszázötven, a mi betéteink levonása után! – közli diadalmasan az eredményt Benjámin testvér. Izg atott sug dolózás támad. Pukkan a pezsg ő dug ója. Benjámin
vastag pénzköteg et nyújt át eg y krumpliorrú fig urának. Az elveszi és azonnal elrekkenti eg y fémkazettába, amelyet aztán túlméretezett lakattal zár le, és a hóna alá csap. – Miért csináltad ezt? – kérdezi Christian, és félretolja a poharát anélkül, hog y eg y kortyot is inna belőle. Abel adja az ártatlant. – Micsodát? – Amikor eg ymás közt rendezünk játékestet, Demetrius testvér eg y parti Fekete Pétert sem képes meg nyerni – válaszolja Christian. – Most meg hirtelen ő lett… a póker királya? Abel meg vonja a vállát. – Hát, Isten útjai kifürkészhetetlenek. Elfordul, hog y utolérje a körbejáró konyakosüveg et. De Christianon látszik, hog y nem hisz neki. Én is meg vonom a vállamat. – Fog almam sincs, honnan van a pénz, de ha leg ális úton szerezte, szerintem tekintse eg yszerűen az ég adományának. [2] Márk 11,17. Károli Gáspár fordítása [3] Utalás Norman Jewison A Cincinnati Kölyök című 1965-ös filmjére, amely egy zseniális ifjú pókerjátékosról szól.
ISTEN BIZONYÍTÉKA – Seg ített valamit a beszélg etés Christiannal? – kérdezi Abel, amikor másnap összeülünk reg g elizni a hálókocsi-lakosztályunkban. Teg nap épphog y elértük a vonatot, és kimerülten azonnal ág yba zuhantunk. Meg lett a böjtje annak, hog y a kelleténél több itallal ünnepeltük az új simming i pókerkirály dicsőség ét. Mostanra viszont kipihentük mag unkat, és olyan korán keltünk, hog y van még eg y félóránk, mielőtt a vonat befutna Berlinbe. – Mivel g yakorlatilag csak rólad beszéltünk, képben kéne lenned – válaszolom. – Vag y nem volt elég térerő a g ondolatátvitelhez? – Azt hittem, nem szereted, ha olvasok a g ondolataidban – replikázik Abel. – Nem is. De ez láthatóan eddig sem tartott tég ed vissza – ig yekszem provokálni. – Vég ül is nekem mindeg y – mondja Abel. – Eg yébként meg teg nap annyira a pókerre koncentráltam, hog y még a beszélg etésetekre sem tudtam fig yelni. Úg yhog y eg észen mag atok voltatok. Nem tudok semmiről. – Érdekes – állapítom meg kissé g únyosan, és hátradőlök. – Mi az érdekes? – kérdezi g yanakvóan Abel. – Hog y a képesség eid mindig pont akkor hag ynak cserben, amikor neked meg felel. Abel összefonja a karját, és eg y darabig csak méreg et. – Éppen tippelhetek is, hog y mit mondott neked Christian – javasolja, és kihívóan néz. Biztatóan intek neki. – Kérlek. Feszülten fig yelek. – Jó. A fiam elmélete röviden összefog lalva az, hog y én eg y sarlatán vag yok. Vag y cinikus, aki sosem akar felnőni, vag y pedig örök bohóc. Ennélfog va eg yszerűen örömöt okoz nekem, hog y bolondnak nézem a világ ot. A tekintetéből kiolvasom, hog y meg erősítést vár. Bólintok, ő pedig folytatja: – Minden, amit teszek, hamis varázslat. Eg y kis illúzió, eg y kis artisztika, esetleg még eg y icipici pszichológ ia. Ki tudja? Mindenesetre az állítólag os csodatételeimre g ond nélkül adható racionális mag yarázat. Röviden: pár csodatrükk még nem bizonyíték arra, hog y valóban én vag yok Isten. A bizonyítékkal több mint két évtizede adós vag yok, pedig könnyedén szolg álhatnék vele, ha az volnék, akinek mondom mag am. – Lenyűg öző – mondom. – Majdnem olyan, mintha még is olvastál volna a g ondolatainkban. – Azt is elmondta Christian, miért van az a furcsa hobbim, hog y az orránál fog va vezetem a világ ot? – Nem – válaszolom. – De nem is szükség es. Ha abból indulunk ki, hog y nem Isten vag y, hanem eg y pszichés problémákkal küszködő ember, akkor arra a következtetésre jutunk, hog y félsz a saját identitásod elvesztésétől, manipulatív viselkedést mutatsz és kapcsolati g ondjaid is vannak. – Ó. Hát ez nem hang zik eg észség esen – állapítja meg Abel, aki szemlátomást jól szórakozik.
– Nem is az – mondom. – A tünetek borderline vag y narcisztikus személyiség zavarra utalnak. Abel arcáról elszáll a derű. Veszi a kávéscsészéjét, és iszik eg y kortyot, miközben a kint elsuhanó már-már valószerűtlenül szép téli tájat nézi. – Szóval te neki hiszel. És nekem nem. – Nem könnyű ám olyan istenben hinni, aki… – azon töröm a fejem, hog yan vezethetném rá Abelt, hog y nag yon nem úg y néz ki, mint aki élet és halál mindenható ura. – …aki olyan, mint én? – fejezi be a mondatot. A hallg atásom ig azolja a g yanúját. Meg int kinéz a téli idillre, és eg észen tanácstalannak tűnik. – Tulajdonképpen miért nem mutattál soha Christiannak perdöntő bizonyítékot arra, hog y te vag y Isten? – érdeklődöm békülékenyen. Fürkésző pillantást vet rám. – Valóban Christianról van szó, vag y inkább te mag ad akarsz istenbizonyítékot látni? Meg vonom a vállamat. – Tulajdonképpen arról van szó, hog y reng eteg a tisztázatlan kérdés – mondom diplomatikusan. – Ig en? Például? – Például hog y miért nem robbantasz bankot eg y pár kaszinóban, ha eg yszer képes vag y rá. A pénzzel sok jót tehetnél, és még a fiad is elismerné, hog y ilyesmit nem lehet olcsó cirkuszi trükkökkel vég hezvinni. – Teg nap is elég csinos összeg et hag ytam ott – válaszolja Abel. – Az is eg y kaszinóból származott? Bólog at. – De ha ez ilyen könnyen meg y neked, akkor miért nem csinálod nag yban? Sok pénzzel sokat el lehet érni. Nemig en számítok rá, hog y Abel elárulja, honnan származik valójában a pénz, de eg y próbát meg ér, hog y provokáljam. Hátha leg alább annyit beismer, hog y hibádzik az érvelése. Nag y leveg őt vesz. – Na jó. Teg yük fel, hog y azt csinálom. Mi történne? Mindenképpen a nyakamra jönne a sajtó. Az emberek tudni akarnák, hog y rámolom ki eg yik kaszinót a másik után. És a válasz valószínűleg a rendőrség et is érdekelné. És akkor mi lenne? Meg kellene mondanom nekik az ig azat? Csendben töpreng ek. – Mondjuk, hog y meg tenném – folytatja Abel. – Eg yszerűen meg mondom nekik, hog y én vag yok Isten. Meg tehetem. Akkor mi történne? Eleg endő lenne a kaszinós számom annak az elhitetéséhez, hog y én vag yok a világ tulajdonképpeni ura? A világ vallások képviselői belátnák, hog y ig azat beszélek? Gondolod, hog y elismernének eng em közös vezetőjüknek? Hog y attól a naptól fog va mindenkinek eg yetlen istene lenne, akármelyik vallást követte is azelőtt? – Hát nem lennék olyan biztos benne – ismerem be. – Akkor eg y véleményen vag yunk. Valószínűbb ug yanis, hog y meg próbálnának hiteltelenné tenni, bíróság elé állítani vag y esetleg mindjárt meg ölni eng em. A leg több embernek ug yanis ug yanolyan srófra jár az ag ya, mint neked meg a fiamnak: nem hisznek az eg yszerű meg oldásokban. És ez teljesen füg g etlen a vallási hovatartozástól, ahog y azt Christian példáján is láthattad. Akár hisz az ember a Bibliának, akár nem, eg yvalamiben biztosan ig aza van: küldj az embereknek eg y istent, és találnak rá okot, hog y keresztre feszítsék. Hallg atok.
– Hát talán valami impozánsabb bizonyítékra volna szükség – mondom aztán. – Valami… istenibbre. Úg y értem, lehet, hog y néhány kaszinó kifosztása tényleg nem elég ahhoz, hog y meg g yőzd az embereket a létezésedről. – Aha, és mit g ondolsz, mivel tudnám meg változtatni a világ ot? – kérdezi Abel. – Mondjuk néhány természeti katasztrófával? A vállamat vonog atom. – Nem tudom. Ig en. Talán. – Jó, és mit szeretnél? – tudakolja Abel g únyosan. – Özönvizet? Járványt? Aszályt? De jó lehetne eg y sáskajárás is. Vag y ha elsötétíteném a napot, az már elég lenne? Tanácstalanul meredek rá. – Fog almam sincs – nyög öm ki. – Érted már, Jakob? Nem olyan eg yszerű ám csodákkal terelni az emberiség et a helyes útra. Ha mondjuk a sarki jég sapkák nem a g lobális felmeleg edés miatt olvadnának, hanem azért, mert én azt parancsolom nekik, attól az emberek még bőven nem kezdenének el Istenben hinni. Sőt, ellenkezőleg . Ideg esen töröm a fejem. – Akkor meg jósolhatnál valamit – javaslom. – Valami világ reng ető eseményt, amit hétköznapi ember nem tudhat előre. – Mi az, hog y hétköznapi ember? – kérdezi Abel. – Aki világ reng ető dolg okat jósol meg , arra rög tön ráfog ják, hog y a birtokában van valami titkos tudásnak. Vag y nem? Tételezzük fel, hog y mondjuk, meg jósolok eg y polg árháborút valamelyik kicsike ország ban. Akkor mi lenne? Nag yon eg yszerű: besuvasztanának eg y katonai bázisra, és meg próbálnák kiszedni belőlem, hog y honnan szereztem az információt. És nag y valószínűség g el nem elég ítené ki őket az a mag yarázat, hog y én vag yok Isten. – De nem muszáj pont ilyen kényes témával a nyilvánosság elé állnod… – ellenkezem, és g ondolatban felmérem a lehetőség eket. – Talán jobb volna, ha eg y természeti katasztrófát jósolnál meg . Abel mosolyog . – Jó. Akkor teg yük fel, hog y Los Ang eles térség ében erőteljes földreng és lesz a közeljövőben. Sőt, apokaliptikus méretű katasztrófa. A teng er eg ész városrészeket nyel el a cunami és az özönvízszerű esőzés következtében. A tudósítások úg y néznek ki, mintha Hollywood a leg jobb speciális effektjei seg ítség ével rendezte volna meg a saját bukását. De a képsorok, amelyeken a „Hollywood” felirat elmerül a Csendes-óceánban, ezúttal a szörnyű valóság ot mutatnák. – Nem rossz – bólog atok elismerően. – Ez éppen meg felelne. Abel visszabólog at. – Csakhog y eg y ilyen katasztrófa után biztosan meg kérdeznék tőlem, hog y miért nem akadályoztam meg . És itt a bibi. Eg y olyan isten, aki szükség esnek érzi, hog y feláldozzon pár millió embert, csak hog y bizonyítsa a létezését, nem kell a kutyának se. Zavartan hallg atok. Abel meg vonja a vállát: – Szóval ez az én problémám – mondja. – Ha nem rekedtem volna itt eg y testben, és nem veszíteném el lassanként az erőmet, valószínűleg tudnék neked meg g yőző bizonyítékkal szolg álni. De erre nem kerül sor, mert neked bizonyíték kell a létezésemre ahhoz, hog y seg íts nekem újra
képessé válni eg y ilyen bizonyíték meg mutatására. – Hát ig en. A róka fog ta csuka esete – jeg yzem meg . Eg y darabig eg yikünk sem szól semmit. Csak a vonat halk zakatolását hallani. Odakint a zajt elnyeli a téli táj. A csend szinte tapintható. – Mit mond a meg érzésed? – kérdezi aztán Abel. Meg vonom a vállam. – Eg yszer ezt, eg yszer azt. Ezért hallg atok szívesebben a tényekre. – Ettől féltem – mondja Abel, és kiissza a kávéját. – Netán… ki akarsz szállni? Meg lep az ajánlata. – Meg érteném – folytatja. – Ha Isten évek alatt sem tudja meg oldani a saját problémáit, hog y sikerülne eg y embernek néhány nap alatt? – Erre aludnom kell eg yet – jelentem ki. – Őszintén szólva jelenleg halvány sejtelmem sincs róla, hog yan seg ítsek neked. – Rendben – mondja Abel. – Gondolj át nyug odtan mindent, aztán majd találkozunk. Ha ki akarsz szállni, nem g ond. Vég ül is csak az emberiség boldog ulásáról meg az univerzum jövőjéről van szó. – Akkor jó – felelem. Hazaérve újabb bosszúság fog ad. Valaki eg y csomó limlomot pakolt le a g arzonlakásom ajtaja elé. A cuccot ponyva takarja, azt pedig hólepel. Mintha eg y lavina állt volna meg az ajtóm előtt. Attól tartok, illeg álisan lerakott szemetet találok a ponyva alatt, amelynek az eltakarításáról most nyilván nekem kell majd g ondoskodnom. A kulcsom akadozik a zárban. Közel állok a dührohamhoz, de nag y erőfeszítések árán nyug odt maradok. Úg ysem seg ít, ha felhúzom mag am. Lehet, hog y belülről eg y másik kulcs van a zárban, na, erre a g ondolatra aztán ig azán beg urulok. Bár valószínűleg csak befag yott a zár, g ondolom mag amban. De eg y pillantással meg g yőződöm az ellenkezőjéről. És felfedezek valami még sokkal dühítőbbet is: új a zár. Alaposabb szemrevételezés után kiderül, hog y még csak a g yártója sem ug yanaz, mint a kulcsomé. Rossz házhoz jöttem? Hátralépek, hog y meg g yőződjem róla, valóban az én lakásom-e ez. Közben a pillantásom az eddig szemétkupacnak vélt halomra esik, és rossz előérzetem támad. Meg tisztítom a hótól a ponyva eg y részét, és óvatosan felemelem. Az előérzetem bizonyosság g á válik. A ponyva alatt az én kevéske tulajdonom hever. Néhány kartondoboz dossziékkal, könyvekkel és ruhákkal, pár kép, meg kisebb berendezési tárg yak. Ennél többet nem hoztam mag ammal a válás után. Nem akartam, hog y a bútorok a zátonyra futott házasság omra emlékeztessenek. Ezért béreltem bútorozott lakást. Eg észen mostanáig . A lakás ajtaján ug yanis most új zár van, mivel Ellen a távollétemben lecseréltette. Ezen a jelleg zetes módon nyilvánította semmisnek a bérleti szerződésünket. Elmehetnék meg nézni, új zár van-e a rendelőmön is, de meg kímélem mag am ettől. Ha Ellen csinál valamit, azt rendesen meg csinálja. És miután a rendelő berendezésének lízing elésénél ő volt a kezes, ott még a lábtörlő sem az enyém. Szálling ózni kezd a hó. Telebeszélhetném Ellen hang postáját g yűlölködő tirádákkal, vag y hosszas sirámokkal, amiért a tél közepén, karácsony előtt utcára tett. De biztos vag yok benne, hog y mindkét reakció meg erősítené őt abban, hog y ug yanannyira meg bántott a kidobásommal, mint én őt azzal, hog y nem akartam tőle sem pénzt, sem szexet. Azaz bizonyítva látná, hog y a bosszúja sikeres volt.
Úg y döntök, nem adom meg neki ezt az örömöt. Amikor a hang posta jelentkezik, hig g adtan és barátság osan szólok bele a telefonba: – Szia, Ellen, Jakob vag yok. Most látom, hog y kirámoltattad a cuccaimat az utcára. Kösz szépen. Úg yis ki akartam dobni mindent. Csak pár akta, a szerelmesleveleid meg az esküvői fényképek. Mehet az eg ész a szemétbe. Lég y szíves, mondd meg , nekem kell-e elszállíttatnom, vag y ha elintézted, akkor mennyibe került. Köszönöm, szia! Ja, és remélem, hamarosan látjuk eg ymást. Befejezem a hívást, mélyeket léleg zem, és élvezem a tiszta, hideg , téli leveg őt. Aztán taxit rendelek, és nekiállok ruhákat keresni a ponyva alatt. Elveszek eg y szatyor cipőt, eg y bőrönd fehérneműt meg eg y ruhazsákot. Ez jó is lesz. A maradékot Ellen felőlem el is ég etheti. Van mit felvennem, és ráadásul a birtokomban van ezerötszáz euró, aminek az elköltéséről valószínűleg nem kell számlákat bemutatnom Abelnek. Ennél rosszabb körülmények között is kezdtek már emberek új életet. Eg y szűk órába telik, mire beérek a belvárosba. Sosem fog om meg érteni, miért muszáj az öcsémnek feltétlenül itt élnie. Alig vannak fák, a kávézókat és üzleteket a mindenütt hemzseg ő turisták ig ényeire szabták, ennek köszönhetően az utcák zsúfoltak és zajosak. Tényleg el kell ezt viselni csak azért, hog y az embernek menő lakcíme leg yen? A kaputelefon panelje akkora, mint eg y háborús emlékmű, ráadásul eg y boltív alatt van, amely mög ött kamera fig yel, hog y a lakó önmag a felfedése nélkül eldönthesse, ki léphet be a várába. – Szia, Jakob! Hát te mit keresel itt? – Jonas hang ja kissé ing erült. Mintha sietne valahová. – Héderezhetek eg y darabig nálad? A kamera mintha elg ondolkodna. – Nem kérném, ha volna más lehetőség em – teszem hozzá. – Amúg y mínusz hat fok van. És havazik. Zümmög és. Az ajtó kinyílik. Az előtér akár eg y luxusszálló aulája. Súlyos vörös szőnyeg vezet a liftekig . A lakásokat is hasonló nag yvonalúság g al méretezték. Az öcsém eg y loftlakást bérel, amely lényeg ében eg yetlen lég tér; még hozzá akkora alapterülettel, mint eg y teniszpálya. Van még eg y háló és két fürdőszoba is, amelyek nevetség esen aprónak hatnak a hivalkodóan óriási lakótérhez képest. Jonas eredetileg meg akarta venni a lakást, de a ruszkik és az amcsik rátették a mancsukat az összesre, még mielőtt a komplexumot eg yáltalán elkezdték volna építeni. Jonas szereti a spártai körülményeket. Például csak eg yetleneg y kép van a lakásban. A pop-art alkotás eg y mamutot ábrázol – úg y sejtem, életnag yság ban. A mamutnak jutott a hálátlan feladat, hog y kitöltse az óriási falat az ablakfronttal szemben. A kandalló előtt keskeny, világ osszürke kanapé áll. Mellette eg y kisasztal, rajta vag yonos szing liknek szóló szaklapok. A témáik a szép nők, g yors autók, jachtok, drág a órák és a kockahas. Az étkezőtér olyan messze van a kandallótól, hog y az ember úg y érzi, mire eg yiktől a másikig ér, meg változik az időjárás. A vakító fehérre lakkozott asztal és a hozzáillő székek kedélyes összeülésre biztatnak a nyitott dizájnerkonyha előtt, amely még mindig arra vár, hog y eg y nap felavassák. Jakob közvetlenül a felújítás után költözött be a lakásba, és vag y étteremben eszik, vag y rendel valamit, íg y a tökéletesen kialakított, minden ig ényt kielég ítő konyhát mindeddig még ki sem próbálta. Csak a beépített bortartó polcokat és a hűtőszekrényt használja. Nem eg y keményen dolg ozó háziasszonyt ismerek, aki könnyekben törne ki ilyen mértékű pazarlás láttán. Úg y sejtem, Jonas ukrán takarítónője is erős érzelmekkel küzdhet, amikor hetente lefúj néhány porszemet a
tálalóról: Mi mindenre lenne képes ez a konyha, hog yha hag ynák neki! – Mindjárt jövök! – kiabál Jonas. – Tölts mag adnak inni, vag y valami! – Nem g ond, van időm! – kiabálok vissza. Leteszem a holmimat a mamut lábához, és ekkor meg pillantok két bőröndöt, meg néhány utazótáskát, amelyeket eddig eltakart a kanapé. Az eg yik bőröndön eg y repülőjeg y hever. Éppen el tudom olvasni, hog y a 6:20-as Prág a–Havanna járatra szól, csak oda, amikor felbukkan Jonas. – Bocs, csak még el kell intéznem pár dolg ot, mielőtt lelépek. – De hog yhog y Kubába? És miért már holnap kora reg g el? – értetlenkedem. Kikapja a kezemből a repülőjeg yet, g yorsan összehajtja, és eg y szó nélkül a zakója zsebébe dug ja. – Pont szenteste kell neked Kubába repülnöd? – folytatom szemrehányóan. – Hát anyával mi lesz? – Erről akartam neked szólni – feleli Jonas. – Sajnos ezúttal eg yedül kell g ondoskodnod róla. – De mi az isten történt, ami miatt eg y napot sem tudsz várni? Eg yébként is azt hittem, hog y Floridába mész. Bűnbánóan néz rám. – Úg y is volt. Csak hát rossz voltam. – Na, és ki akarja a fejedet? – viccelődöm. – A BKA?[4] A CIA? Az Interpol? – Rosszabb – mondja Jonas. – Eg y nő. Pontosabban az ig azg atótanács eg yik tag jának a feleség e. – Hadd találjam ki: viszonyotok van. – Volt. Csak ő bemesélte mag ának, hog y a házasság a eg y hazug ság … – Hát fig yelembe véve, hog y csalja a férjét, ez nem áll nag yon messze a valóság tól – jeg yzem meg . – Jó, de ez akkor sem ok arra, hog y mindjárt meg akarjon szökni velem! – méltatlankodik Jonas. Döbbent arcom láttán bólog atva meg erősíti: – Ig en, velem akar jönni Amerikába. – És ezt meg akadályozandó, te inkább Kubába mész? Nem… kamaszos ez eg y kicsit? – De, abszolút. De ez eg y szörnyű, tapadós spiné. És pár nap múlva amúg y is indultam volna. Talán íg y meg érti, hog y nem viszonzom az érzéseit. – Szerintem meg fog ja. De ez akkor sem szép húzás tőled. Meg szólal a cseng ő diszkrét és dallamos hang ja. – Ez a taxi lesz – mondja Jonas. – Akkor ránézel anyára? – És a bútoraid? – kérdezem. – Maradnak. Vig yél el nyug odtan bármit, amit akarsz. A többi is el lesz intézve. Drág ább lenne odaszállíttatni, mint újat venni mindenből. – Kulcscsomót húz elő, és átnyújtja. – A kocsi a mélyg arázsban áll. A lízing szerződés a hó vég éig él, aztán elviszik. A lakás január vég éig fizetve van. És a konyhában maradt még pár üveg bor. Szolg áld ki mag ad. Meg int cseng etnek, és Jonas kihussan a folyosóra. – Ig en, jövök már! – szól bele odakint a kaputelefonba. Össze vag yok zavarodva. Tudtam, hog y sor kerül majd erre a búcsúra, még is kicsit hirtelen jött. Jonas átad eg y kicsinyke, finom papírba burkolt csomag ot. – Oda tudnád adni anyának? Karácsonyi ajándék. Bólintok, és mag amhoz veszem a csomag ot. – És lég y szíves, eg y szót se arról, hog y mikor, hova és ki elől repülök. Komolyan nem tudom, meddig ér el ennek a nőnek az őrülete.
Meg int bólintok. – Hallg atok – íg érem, és eg y kis szünet után hozzáfűzöm: – És meg kóstolom a borodat. Elmosolyodik. – Kösz, tesó. Kurtán, szinte futólag összeölelkezünk. Bartholomäus Jakobi házában férfiatlan dolog nak számított eg y kézfog ásnál szorosabb testi közelség be kerülni eg ymással. – Mikor látjuk eg ymást újra? – kérdezem. – Majd meg látog atsz, ha rendeződnek a dolg ok – válaszolja Jonas. Mintha azt mondaná: valamikor, ki tudja? – Rendben – mondom, mintha tényleg meg beszéltünk volna valamit. Felkapja a holmiját, és pár pillanat múlva eltűnik a liftben. Visszaballag ok a lakásba, és szemüg yre veszem átmeneti szállásomat: eg y bazi nag y loftlakás, amelyhez sportkocsi, és eg y kisebb borkészlet is tartozik. Nem rossz ahhoz képest, hog y alig két órája még hajléktalan voltam. [4] Bundeskriminalamt, Szövetségi Nyomozóiroda
ISTEN CSODÁJA Feg yelmezetten várok estig , mielőtt meg eng edek mag amnak eg y pohár bort. Szerencsére télen korán sötétedik. Úg y g ondolom, hog y Jonas valami középkateg óriás itókát hag yott nekem. Biztosan olyasféle ajándék lehet, amelyet az ember valamiért sajnál kidobni, de lehetőleg azért nem is iszik meg . De hát az én helyzetemben nem lehetek válog atós, úg yhog y a leg jobbakat remélve vetek eg y optimista pillantást a kínálatra. Elképedve tapasztalom, hog y óriásit tévedtem. A polcon hat délceg bordeaux-is palack várja, hog y szép sorban kitekerjem a nyakukat. És ha jól látom, eg y olyan sincs közöttük, amelyikért ne kéne az embernek jó mélyen a zsebébe nyúlnia. Boldog an kihúzok eg y Pomerolt, és némi keresg élés után találok vörösboros poharat is, meg dekantálót, amelyen még ott fityeg az árcédula. Az öcsém eg y ig azi sznob. Amíg a bor léleg zik, mászkálok eg y kicsit a lakásban, és véletlenül kiderítem, hog y a kandalló melletti szekrény eg y besüllyeszthető plazmatévét rejt. Ellátom mag am borral, és vég ig pörg etem a csatornákat. A Pomerol valami isteni. A szokásos karácsony előtti műsor meg y: misék, színes hírek, karácsonyi dalok, közlekedési információk, bibliai témájú filmek, a jeg es útról szóló fig yelmeztetések, g yerekműsorok és az ünnepekre vonatkozó tippek tarkabarka eg yveleg e. Aki még most sem tudja, mit főzzön, ajándékozzon vag y énekeljen karácsonykor, innen meg tudhatja. Tíz perc tévézés után elködösül a tudatom, pedig mindössze két korty bor van bennem. Abel szavai járnak a fejemben: hog y az ember sosem tudja, mikor elég . Azt hiszem, lehet benne valami, mert semmi mással nem vag yok képes mag yarázni a tévéből ömlő zajos, cukormázas baromság ot. Meg szólal a mobilom. Leg szívesebben oda se bag óznék, de amint elhallg at, mindjárt újra csörög , amivel azt óhajtja közölni velem, hog y valaki rábeszélt a hang postámra. Aztán még eg yet, hog y emlékeztessen a hang postaüzenetre. Azután eg y perc múlva kezdi elölről. Ez íg y eg yütt most már annyira ideg őrlő, hog y inkább felveszem. – Jakobi. – Mit csinálsz most? – kérdezi Abel. – Semmi különöset, miért? – Gondolkodni akartál a kezelésemen. Azt hittem, talán van valami kérdésed. Csak mert én mindjárt indulok a moziba, és amikor filmet nézek, nem hallom, mi történik a világ ban. – Mit nézel? – érdeklődöm. – Valami víg játékot – feleli Abel derűsen. – Tudod, a filmekben oldódik meg az élet sok rejtvénye. Na? Ezt ki mondta? – Sejtelmem sincs. – Steve Martin a Grand Canyonban. – És? Oldottál meg rejtvényeket? Nevet. – És veled mi van? A seg ítség edre lehetek valamiben?
– Nem, menjél csak nyug odtan moziba. Mulass jól. – Kösz. A Pomerol után nyúlok, és iszom eg y kortyocskát. Az ilyen bor tényleg seg ít, hog y az ember hig g yen eg y mag asabb rendű létezőben, g ondolom mag amban, és ezzel eg y időben rádöbbenek, hog y hullafáradt vag yok. Óvatosan félreteszem a bort, mélyeket léleg zem, és ott helyben bebólintok. A cseng ő diszkrét és dallamos hang ja riaszt fel álomtalan álmomból. Odakint koromsötét van, tehát órákig aludtam. A lakás mennyezetén apró, kékes fényű lámpák világ ítanak. Úg y látszik, sötétben automatikusan bekapcsolnak, és meg óvják a lakót attól, hog y éjszaka eltévedjen. A halvány fényben olyan az előszoba, mintha eg y UFO folyosója lenne. Meg int meg szólal a cseng ő. Előkaparom a mobilomat. Fél kettő. Ki keresheti ilyenkor az öcsémet? Még nem vag yok teljesen ébren, úg yhog y kis időbe telik, amíg eszembe jut: ez Jonas szeretője! Jonas meg is jósolta, hog y valószínűleg szag lászni fog utána. Tapadósnak nevezte, és amikor felfog om, mennyire késő van, tökéletesen eg yetértek ezzel. Harmadszor is csöng etnek. Úg y döntök, hog y eg yszerűen nem reag álok rá. Csönd van a lakásban, és nem g yújtottam villanyt. Ha nyug ton maradok, Jonas csalódott szeretője eg yszer majd csak meg unja, és elkotródik. Csend. Eltűnődöm, vajon hog y nézhet ki a nő. Az öcsém esete a mag as, nag yon vékony nő, a g azellatermetű modell, aki mellett eg y normál testalkatú férfi úg y fest, akár a rodoszi kolosszus. Vajon az ig azg atótanácsi tag feleség e beleillik ebbe a képbe? Ismét meg szólal a cseng ő, ezúttal csak röviden. Úg y tűnik, az eldobott szerető lassan feladja. Most jut eszembe, hog y a kamerán keresztül meg kockáztathatok eg y észrevétlen pillantást, ha akarok. De akarok? Vég ül a kíváncsiság om g yőz. Lassan kilopakodom a folyosóra, bekapcsolom a kijelzőt, és… nem látok semmit. Csupán az üres éjszakai járdát a ház előtt. Tüzetesen meg vizsg álom a kijelzőt, és meg állapítom, hog y több kamera közül lehet válog atni, és van eg y olyan közöttük, amely azt mutatja, ki áll közvetlenül a lakásajtó előtt. Jonas szeretője valahog yan bejutott a házba? Ráadásul az éjszaka közepén? Nyug talanul meg nyomom a meg felelő g ombot. És elámulok. Eg y neg yvenes évei közepén járó nő húsos arca néz vissza rám harciasan. Látom, hog y mozdul a karja, és a következő pillanatban újra meg szólal a cseng ő. Összerezzenek. A nő távolról sem emlékeztet Jonas eddig i g ebe barátnőire. Inkább úg y fest, mint eg y kelet-európai kalapácsvetőnő. Jonas mellett ő nézne ki úg y, mint a rodoszi kolosszus. Nem csoda, hog y Jonas titokban iszkolt el ez elől a természeti csapás elől. Most én mag am is íg y fog ok tenni, és teljes csendben maradok, amíg el nem meg y. Mozdulatlanul fixírozom a kijelzőt. A nő mereven bámul a kamerába. El lehet képzelni, hog y nézünk ki. Eg y örökkévalóság nak tűnő idő után leeng edi masszív vállát, és elfordul. Meg könnyebbülten, de óvatosan fújok eg yet. Ebben a pillanatban a nő meg merevedik, és visszafordul. Kutató tekintete mintha szó szerint áthatolna rajtam. Mintha azt akarná mondani: tudom, hog y itt vag y. Érzem. Hallom a lég zésedet. Hirtelen meg jelenik a szemében az elszántság . Meg int elfordul, és eltűnik a kamera látóteréből. Már épp felléleg eznék, amikor sötét alakok surrannak be a folyosóra. A következő pillanatban meg reccsen a fa. Az ajtó az arcomba vág ódik, és nekilódít a fali fog asnak, amelyen az eg yetlen ott lóg ó kabát csupán jelentéktelen mértékben tompítja a becsapódásomat. Ug yanebben a pillanatban
vérpatak fakad az orromból, és nég y feketébe öltözött, állig felfeg yverzett kommandós nyomul be a lakásba, amelyet rög tön el is kezdenek átkutatni. Aztán felbukkan Jonas vélelmezett szeretője is. Nyug odtan belép a betört ajtón, meg látja sérült arcomat, és elővesz eg y adóvevőt. – Minden rendben. Meg van. Él, de kapott eg yet az orrára. Küldjétek fel az orvost. Kösz. Vég e. Közben g éppisztolysorozat hallatszik. Aztán előkerül az eg yik kommandós, és a nő lába elé dobja az utazótáskámat és a ruhazsákomat. – A lakás tiszta – jelenti, és hozzám fordul. – Elnézést, de az eg yik emberem kicsit ideg es, mert nemsokára apa lesz. Tévedésből belelőtt a mamutjába. Eg y biccentéssel jelzem, hog y nem neheztelek érte. A nő a pog g yászomra mutat. – Készült valahova? – kérdezi g únyosan, majd előveszi és felmutatja az ig azolványát: – Jutta Kroll főfelüg yelő. Én vezetem az üg yet. Meg int a zsebébe nyúl, és mutat nekem valami írást, aztán leteszi eg y asztalkára. – Ez eg y házkutatási vég zés. Csak a papírok érdekelnek minket, meg a készpénz. Hajlandó eg yüttműködni? Csak jelzésértékűen rázom a fejemet, mert épp azzal vag yok elfog lalva, hog y ne fulladjak bele a saját vérembe. – Szinte sejtettem – mondja Kroll főfelüg yelőnő. – De akkor is velünk kell jönnie. Újabb papírt húz elő a zsebéből, és felolvassa: – Jonas Jakobi, letartóztatom okirat-hamisításért, hűtlen kezelésért, csalásért, árfolyammanipulációért, mérleg hamisításért és jog osulatlan tranzakciók lebonyolítása céljából a bank belső informatikai rendszerébe való betörésért. Akaratlanul is hang osan felnevetek. Aztán elsötétül előttem a világ . Eg y mentőautóban térek mag amhoz, és felismerem a nyurg a alakot, aki a leg utóbbi orrműtétem alkalmával kis híján a másvilág ra küldött. Dr. Kessels, ha jól emlékszem. – Hány óra van? – szólítom meg . – Olyan fél három lehet – feleli. – Csak rövid ideig volt eszméletlen. Hog y érzi mag át? – Jól – mondom, és meg próbálom kitapog atni, hog y a helyén van-e még az orrom. Ebből az alkalomból kiderül, hog y az orvos tamponokat tömött az orrlyukaimba. – Rosszabbul néz ki, mint amilyen valójában. Ezúttal nem sérült meg az orra. Úg y sejtem, hog y a vérzést az ijedség váltotta ki. Csak eg y pár meg pattant erecske. Azért kér fájdalomcsillapítót? – Még nem vette be mindet? – kérdezek vissza. Nevetve meg rázza a fejét. – Nem, most van meg int amfetaminom. Az úg yis jobb. Szóval annyi fájdalomcsillapítót kaphat, amennyit akar. Kér? – Köszönöm, nem. Tulajdonképpen hova visznek? – A kapitányság ra. A felüg yelő asszony sürg ősen beszélni akar mag ával. Fanyalog va húzom a számat. – Mit művelt? – kérdezi. – Semmit – válaszolom a teljes meg g yőződés mély hang ján. Meg int nevet. – Ezt ismerem. Akkor a következő három mondatra lesz szükség e: „Erre sajnos nem emlékszem.”
„Erről nem tudok semmit.” Illetve: „Erről nem szeretnék nyilatkozni.” – Köszönöm, ezt meg jeg yzem – mondom. – És ne hag yja mag át sarokba szorítani – tanácsolja. – Ez a Kroll nem csak úg y néz ki, mint eg y díjbirkózó, azt hallottam, hog y ig azi nehézfiúkat is padlóra küldött már. A kihallg ató helyiség szűkösen van bebútorozva. Eg y asztal, két szék, a sarokban mag ányos páfrány. A falon Berlin térképe lóg , mellette méreten felüli falióra, amelynek ketyeg ése cafatokra szabdalja a csöndet. Biztos vag yok benne, hog y szándékosan ezt a típust választották, felőrlendő az őrizetesek ideg eit. Hát az enyéimet speciel eg y fikarcnyit sem őrli. A szülőházam tele volt ilyen órákkal, mivel Bartholomäus Jakobi iszákos volt ug yan, de a precíz fajtából. Eg y fiatal nyomozó hozott kávét meg vizet. Ahog y ott ülök, orromban a tamponokkal, minden bizonnyal úg y nézek ki, mint Pumbaa, a varacskos disznó az Oroszlánkirályban. Nyílik az ajtó, és belép Kroll főfelüg yelőnő. Ha őt is valami nem emberi lényhez kellene hasonlítani, az a jeti lenne. Vag y Csubakka a Csillagok háborújából. Az asztalra dobja a személyimet, és kihúzza mag át. – Mag a nem Jonas Jakobi. Hanem a fivére, Jakob. – Rendőrnek kéne mennie – válaszolom. – Olyan a szimata, akár eg y detektívnek. – Nahát, eg y Humor Herold! – kiabál színpadiasan, és lezöttyen a székre. A bútordarab feljajdul a súlya alatt. – Ne féljen, mindjárt nem lesz kedve nevetni. Azt meg íg érem. Két órával később még mindig van kedvem nevetni. Időközben meg tudom, hog y az öcsém mesés, hárommilliárd eurós összeg et lopkodott össze. Ezzel a kaszinókapitalizmus csúcsbűnözői közé verekedte mag át, ami azt jelenti, hog y az ig encsak mérsékelt, nég y-hatéves szabadság vesztés letöltése után újabb rakás pénzt fog majd keresni könyvekből, filmekből és előadókörutakból. De elképzelhető, hog y ez sittre vonulás nélkül is sikerül neki, ha ma olajra tud lépni Csubakka főfelüg yelőnő elől. Kuba rendszerint nem szokott kiadni senkit, és ha Jonasnak volt annyi esze, hog y abból a reng eteg pénzből eg y pár százezer eurót készpénzben tartson mag ánál, akkor elég kellemes körülmények között kezdhet új életet a karibi partokon. Kívánom neki, hog y íg y leg yen. És mindent meg teszek, hog y előseg ítsem a menekülését. Valahog y már-már jobb érzés, hog y eg y csaló a testvérem, mint hog y az a mintag yerek, akit Jonas mindig is eljátszott előttünk. Az elmúlt két óra nem múlt el nyomtalanul a felüg yelőnő fölött. Újabb kávét hozat, és a halántékát masszírozza. – Le kéne pihennie – mondom. – Fáradtnak látszik. Abbahag yja a masszírozást, és meg vetően néz rám. – Tudom, hog y az öccse még nem hag yta el Európát. Érzem. És azt is tudom, hog y mag a meg tudja mondani, melyik g épre van jeg ye. – Ki mondta, hog y eg yáltalán repülővel akar menni? – válaszolom. – Azzal akar? – puhatolózik. Türelmesen mosolyg ok. – Puszta kedvesség ből cseveg ek itt mag ával – mondom, és erélyt színlelve folytatom: – Ha folyamatosan hülyének néz, meg tag adom a vallomást. Jog ilag meg tehetem. Hiszen az öcsémről van szó. Előrehajol. – Komolyan azt hiszi, hog y ilyen könnyen kimászik ebből? Bevarrom bűnpártolásért! Kopog nak. Civil ruhás idősebb férfi nyit be.
– Jutta, tudnál jönni eg y kicsit? Találtunk valamit. Kroll eg y pillanatig g ondolkozik, aztán íg y szól: – Mondd csak. Nincs titkolnivalónk dr. Jakobi előtt. A nyomozó belép. Rosszat sejtek. – Feltörtük Jonas Jakobi számítóg épének a jelszavát. Vonatjeg yet akart fog lalni ma éjszakára, de félbeszakította a fog lalást. – Érdekes – mondja Kroll. – Na és hova akart menni? – Párizsba. A Charles de Gaulle Repülőtérre. A főfelüg yelőnő vég ig mér. – Eg ybevág ez az ön információival, dr. Jakobi? Ösztönösen az órára pillantok. Mindjárt öt. Jonas g épe másfél óra múlva száll fel. Akkor nem árt, ha a rendőrség előbb Párizsban keresi. Kroll követi a pillantásomat, és úg y tűnik, elég edett a reakciómmal. – Ellenőrzünk minden járatot, ami a következő három órában Párizsból a teng erentúlra indul – rendelkezik, felkapja a kávéscsészéjét, és a következő pillanatban a kollég ájával eg yütt eltűnik. Nem bírok visszatartani eg y fáradt, de elég edett vig yort. Az öcsémnek tehát eszébe jutott az a zseniális ötlet, hog y kamu utat fog lal. Eg y ilyen körmönfont csalótól tulajdonképpen nem is várhatna mást az ember, még is elismeréssel adózom neki. Már csak az a kérdés, sikerült-e ezzel a csellel elég sokáig lefog lalnia a rendőrség et. Sajnos a párizsi kitérő csupán eg y szűk félórát visz el, aztán Kroll főfelüg yelőnő már meg int ott ül velem szemben az asztalnál. A kollég ái átvizsg álták a párizsi utaslistákat, és nem találtak semmit. A nyilvántartásban lévő fényképek és a térfig yelő kamerák felvételeinek számítóg épes összevetéséből pedig kiderült, hog y Jonas az utóbbi tizenkét órában nem tette be a lábát a Charles de Gaulle reptérre. Mindebből a főfelüg yelőnő számára is napnál világ osabb, hog y Jonas átejtette. És van eg y elmélete: aki balra cselez, az valószínűleg a jobb sarokra fog lőni. Úg y g ondolja tehát, hog y Jonas azért dobta be Párizst csalinak, mert az ellenkező irányba akar menekülni. Vag yis a keresett repülőtér meg g yőződése szerint Kelet-Európában van. Úg y véli, Berlintől keletre nem sok nag y repülőtér jöhet számításba. Csak az a kérdés, nem eg y kisebb repteret vett-e célba Jonas, és/vag y nem hamis papírokkal utazik-e. A részletektől eltekintve a főfelüg yelőnő ezzel a felvetéssel ag g asztóan közel jutott az ig azság hoz. Kezdek meg ijedni. Meg int kopog nak, és kinyílik az ajtó. Tátva marad a szám. Abel Baumann a látog ató. Jól szabott, szemlátomást drág a öltönyt visel, és diplomatatáska van nála. – Mag a ki? – förmed rá Kroll. – És mit keres itt? Abel névjeg yet húz elő pompás zakója felső zsebéből, és átnyújtja. – Szeretnék nég yszemközt beszélni a védencemmel. A főfelüg yelőnő elveszi a névjeg yet, és mérsékelt lelkesedéssel bólog at. Azután elhag yja a helyiség et, ezekkel a szavakkal: – Tíz perc. És értesse meg vele, mennyire komoly a helyzet. Alig hog y az ajtó becsukódik, Abel a szájára teszi a mutatóujját, és int, hog y üljek le. Elővesz eg y cetlit, és elém tolja az asztalon. Elolvasom: Lehallgatnak, vigyázz, hogy mit mondasz el! Amíg a cédulát nézem, Abel örvendezve íg y szól:
– De örülök, hog y látlak, Jakob, vég re meg int mag unk vag yunk! Bólintok, és íg y felelek: – Jó, hog y itt vag y. Már órák óta fag g atnak. Nem tudom, mit akarnak tőlem, nem is rólam van szó, hanem az öcsémről. Abel elég edetten bólog at, és eg y kacsintással jelzi, hog y jól csinálom. – Jó, de nyilván azt hiszik, hog y tudod, hova akar menni. – Tudom is – válaszolom. – De nem muszáj az orrukra kötnöm, ig az? – Nem. Bár meg kímélnéd mag ad eg y csomó kellemetlenség től, és az öcséd büntetését is enyhíthetné, de valóban jog od van tartani a szádat. Eg yébként is beszélnem kéne veled előbb, hog yha… – Nem. Nem fog om beköpni Jonast – szakítom félbe, és az órára sandítok. Háromneg yed hat. Ha a rendőrség még eg y félórát elveszít, akkor Jonas meg úszta. – Meg tudom érteni – mondja Abel. – Akkor eg yszerűen meg tag adod a vallomást, én meg ig yekszem a lehető leg g yorsabban kivinni tég ed innen. Feláll. – Várjál. Ennek milyen jog i következménye lehet rám nézve? – kérdezem, és ráfirkantom Abel cédulájára: Még kell egy félóra. Abel elveszi a papírszeletet, és g ondosan elrakja a diplomatatáskájába. – Ezt nem tudom pontosan meg mondani, Jakob. Politikai vonzata is van az üg ynek. Ez a Kroll főfelüg yelőnő biztosan pikkelni fog rád, ha elszabotálod a nyomozását. Attól tartok, kétség beesésében meg próbálja majd rád húzni a bűnpártolást. – Ig en, ezt mondta is – helyeselek. – Ezt mindig mondják – világ osít fel Abel. – De még bőven nem jelenti azt, hog y sikerül is neki. Az órára nézek. Abel követi a pillantásomat. – Ha akarod, tárg yalok velük. – Majd sokatmondóan hozzáteszi: – De neg yedóráig is eltarthat. Sőt lehet, hog y tovább is. Bólintok. – Jó. Meg kérdezni nem kerül semmibe. Sajnos Abelnek tíz percébe sem telik g aranciát szerezni a főfelüg yelőnőtől arra, hog y büntetlenül távozhatok, ha beszélek. Már majdnem hat óra, amikor fog csikorg atva belemeg yek abba, hog y eláruljam az öcsémet: – Jonas tényleg Párizsba akart menni, de nem azért, hog y repülőre szálljon. Marseille-be akart vonatozni, hog y onnan hajóval átkeljen Észak-Afrikába. Kroll ideg esnek látszik. – Észak-Afrika nag y. Pontosan hova akart menni? – Mit tudom én – válaszolom. – Nem tűnt nag yon válog atósnak. – És lehetség es az, hog y a tetejébe potyautasként száll fel a hajóra, és készpénzben fizeti ki a viteldíjat? – kérdezi Kroll fennhéjázva. – Akkor nem kerül fel az utaslistára! – Honnan tudjam? – válaszolom g orombán. – Lehet. A főfelüg yelőnő szinte felnyársal a tekintetével. – Ha átkúr, nag yon hosszú időre lecsukatom. Erre meg esküszöm mag ának. Előveszem a leg jobb pókerarcomat. – Mikor akart indulni? – tudakolja Kroll.
– Gondolom, ma reg g el. Meg érti, hog y nincs értelme tovább szorong atnia, és ezekkel a szavakkal fordít hátat nekem: – Valamennyi hajót át kell vizsg álnunk, amely ma reg g el indul Marseille-ből Észak-Afrikába. – De hát ez őrültség ! – hallom az eg yik kollég áját, mielőtt becsukódik az ajtó. Abel rám néz, és szinte észrevehetetlenül biccent. Elismerően. – Meg próbálok szerezni mag unknak friss kávét – mondja jókedvűen. Tíz perccel később nyug odtan üldög élve várjuk, hog y Kroll, noha nem találja Marseille-ben Jonast, szabadon eresszen, mivel nem tudja bizonyítani, hog y hazudtam neki. Még hét perc van hátra, és aztán az öcsém már heg yen-völg yön túl jár. Eg yszer csak kivág ódik az ajtó. Kroll viharzik be eg y kollég ájával, aki telefont szorít a füléhez. Ijedtemben kilöttyentem a kávémat. – Tudjuk, hog y Prág a! És azt is tudjuk, hog y hamis papírjai vannak! – bömböli Kroll. – Felvette eg y kamera, de nincs rajta eg y utaslistán sem! Milyen néven utazik? Erről tényleg fog almam sincsen, csak a vállamat tudom vonog atni. – Akkor azt mondja meg , melyik g ép az. Rémült arcomat látva meg ismétli: – Melyik g ép az? Áthajol az asztalon, és félretolja Abel táskáját, amely leesik, de Abel időben elkapja. A táska azonban nincs becsukva, íg y két g olyóstoll hullik ki belőle, meg eg y kis papírszelet, amely levitorlázik a padlóra. Mielőtt Abel összeszedhetné, eg y pillanatig látni lehet, mit írtam rá: Még kell egy félóra. Kroll a cédulára mered, aztán rám. A pillantásából eg yaránt sug árzik a diadal és a g yűlölet. Nag yot nyelek. Az órára néz, aztán Abelre. Majd lehunyja a szemét, és lázasan számolni kezd. – A g ép a következő tíz percben fog felszállni – szól oda a kollég ájának, aki a telefonjába beszél halkan. – A prág ai kollég a azt mondja, két g ép áll a kifutópályán, és akármelyik lehet az. Az eg yik Kubába meg y hat-húszkor, a másik Mexikóba három perccel később. – Mind a kettőt tartóztassák fel! – utasítja Kroll. Közben eg yenesen a szemembe néz. Nem tudom, látja-e rajtam, milyen keserű nekem a vereség . Csak két perc kellett volna, leg feljebb három. Nem több. Három kibaszott perc! Kroll kollég ája elveszi a telefont a fülétől. – A prág ai kollég a azt mondja, nem tartóztatnak fel repülőket találomra. Meg kell neveznie a meg felelő g épet, vag y mind a kettő meg kapja a felszállási eng edélyt. Újra feltámad bennem a remény. Kroll még mindig a szemembe mered. – Mexikó vag y Kuba? – kérdezi fenyeg etően. Abelre pillantok, aki biztatóan bólog at. Jó, hog y íg y bízik bennem, de én akkor is mindjárt összeszarom mag am. – Mexikó vag y Kuba? – teszi fel nyomatékosabban a kérdést Kroll. – Hallg ass a meg érzéseidre. Abelre nézek, és hirtelen nem tudom, hog y tényleg ezt mondta-e. Én leg alábbis nem láttam, hog y mozg ott volna a szája. Farkasszemet nézek a főfelüg yelőnővel, és meg próbálom kitalálni, mire g ondol. A meg érzéseimre kell hallg atnom, g ondolom. Perceknek tűnő másodpercek múlva leolvasom az
arcáról, hog y azt hiszi, hazudok. És ebben a pillanatban már tudom, mi a teendő. – Kuba – mondom határozottan. – Meg y ez. – Örömmel bólint, aztán a kollég ájához fordul, aki éppen beleszólna a telefonba, és eg y erőteljes kézmozdulattal meg állítja. – Mexikó – mondja. – A mexikói g ép az. A másik nyomozó ing erülten néz vissza rá. – De hát most mondta, hog y… – A mexikói g épet tartsák fel! – vág a szavába Kroll nyersen. – Tudom, mit csinálok! A kubai g ép mehet. Eng em eg y pillantásra sem méltat többé. Felszeg i a fejét, és kimeg y. A telefonáló nyomozó eg y vállrándítással követi, és továbbítja a parancsát a prág ai kollég ának. Abel elég edetten néz. Pár perccel később, mikor már felkészültünk arra, hog y hamarosan elmehetünk, újra felbukkan a főfelüg yelőnő. Ezúttal is kivág ja az ajtót, és úg y néz ki, mint aki most futotta le a maratont. – Ezért meg fizet! Garantálom, hog y ezért rács mög é kerül! – ordít vörös fejjel. – A drág alátos öcsikéje meg lépett! – És pontosan miért is akarja bezárni a védencemet? – érdeklődik hanyag ul Abel. – Azért, mert ig azat mondott önnek? Több tanú jelenlétében? Én az ön helyében ezt nem verném nag ydobra. Kroll meg vetően horkant. Ő is tudja, hog y elvesztette a játszmát. Még vet ránk eg y utolsó, g yűlölettel teli pillantást, aztán eltűnik. Eg y pillanatig teljes a csend, aztán nag yot sóhajtok. – Minden rendben? – kérdezi Abel ag g ódva. – Köszönöm, a leg nag yobb mértékben – felelem fáradtan, de boldog an. – Húzzunk innen. – Előbb talán vedd ki azokat az izéket az orrodból – javasolja Abel.
ISTEN ÚTJAI A tél a markában tartja a várost. A forg alom csak araszol. A jeg es járdán vastag on bebug yolált emberek ig yekeznek épség ben átverg ődni a tolong áson. A szokásos ronda decemberi reg g el volna, ha nem állna küszöbön a karácsony. A g ondolat, hog y a mai este a szeretet ünnepe, mintha néhány fag yos léleg zetvétel idejére jobb hellyé tenné a világ ot. És ezen az sem változtat, hog y nemcsak ölelkezés és csókolózás, de veszekedés és verekedés is lesz a fenyőfa alatt. A lényeg a g ondolat. És lehet, hog y ennyi a titka az eg észnek. Abel ezúttal mintha valóban olvasna a g ondolataimban. – Ha nincs hova menned ma este, csak szólj. Az én lakókocsim a te lakókocsid is. – Kösz, de nekem most anyámról kell g ondoskodnom. Nehéz lesz meg értetni vele, hog y Jonas nem tud elmenni hozzá este. – Hazudhatsz is – javasolja Abel. – Hát azt mindenképp fog ok. Azt hiszed, az orrára akartam kötni, hog y a kedvenc fiacskája nemzetközileg körözött bűnöző? – Ahog y mondtam: ha meg g ondolnád mag ad… – Kösz mindent– mondom. – Ezt is. Abel biccent, búcsút int, aztán eltűnik a tömeg ben. Arra g ondolok, hog y jó lenne elhoznom a cuccomat Jonastól, mielőtt elmeg yek anyámhoz. Különben még eg yszer be kell majd mennem a városba. Bár az talán nem is volna olyan rossz. Úg y anyámnak lenne eg y kis ideje mag ára napközben. Amikor meg állok a szülőházam előtt, a torkom összeszorul a látványtól. Ahog y ez az impozáns épület ott áll behavazva, álmosan, felidézi a g ondtalan g yerekkor emlékeit. A szánkózásokat, a hóg olyócsatákat, és eg y Nepomuk nevű bernátheg yit, aki sok évig élt a családdal, míg anya túlzott cig arettafog yasztása sírba nem vitte. Miután Nepomukkal krónikus obstruktív tüdőbeteg ség vég zett, anya leszokott a dohányzásról. Íg y leg alább néhány füstmentes évet köszönhettünk a kutyának. A felső szinten kinyílik eg y ablak. – Azon tűnődsz, hog y jó címre jöttél-e, vag y elfelejtetted az ajándékomat? – kiált le anya. – Inkább g yere be, mert még azt hiszik a szomszédok, hog y kitettelek az utcára szenteste! Mire válaszolhatnék, az ablak újra becsukódik. – Szép tőled, hog y még előfordulsz itt néha – mondja anyám, ahog y belépek a házba. Gyors puszit nyom az arcomra. A pillantásom a folyosón álló bőröndre esik. – Az meg mi? – Eg y bőrönd. – Azt látom. De mit akarsz vele? Huncutul mosolyog .
– Meg lepni Jonast. Úg yhog y azonnal indulok Floridába. – De… hát… na de… – hebeg ek döbbenten. – Felhívott a pályaudvarról, és azt mondta, karácsonyi fog adás van a banknál, és a vezetőség azt szeretné, hog y találkozzon az új munkatársaival. De valahog y olyan szomorú volt a hang ja. Ezért az éjszaka azt találtam ki, hog y eg yszerűen odarepülök, és vele töltöm az ünnepeket. – De… de az ahhoz túl messze van… – ellenkezem erőtlenül. – Dehog y. Az időeltolódás miatt nyerek hat órát. És délután Jonas amúg y is a fog adáson lesz. Én meg addig meg főzöm neki a kedvencét. – És velem mi lesz? – kérdezem szemrehányóan. Annyira meg vag yok döbbenve, hog y észérvek eszembe sem jutnak a terve ellen. Ezért attól sem riadok vissza, hog y morális nyomás alá helyezzem. – Gyere velem – mondja. – Teg nap még volt elég hely az interneten. Ha akarod, mindjárt utánanézhetünk. Tanácstalanul nézek rá. Most mit csináljak? – Ha túl drág a neked a repülőút, akkor ezt kapod tőlem karácsonyra – mosolyog szelíden. – Szokatlan helyzetek néha szokatlan intézkedéseket kívánnak meg . Leülök a lépcsőfordulóba. – Most mi van? – kérdezi rosszkedvűen. – Azt ne mondd, hog y meg sértődtél, mert nem szeretném karácsony este mag ára hag yni az öcsédet eg y ideg en ország ban! – Jonas nincs Floridában – nyög öm ki nag y nehezen. – Dehog y nincs, teg nap mag a mondta nekem! – Fényes prospektust kapar elő a táskájából, és meg mutatja. A brosúrával miami luxuslakásokra akarnak vevőket toborozni. – Nézd csak! Azt is tudom, hol lakik! – Anya, Jonas nincsen Floridában. Akadt néhány… problémája a munkahelyén, csak nem akartalak ezzel zaklatni. Eg y szemernyit sem bizonytalanodik el, csak mintha bosszúsabb lenne eg y kicsit. – Jakob, miféle marhaság okat beszélsz össze már meg int? – Ez nem marhaság . Meg akarlak óvni attól, hog y tíz órát ülj eg y repülőn, aztán arra érkezz meg , hog y a fiad nincs ott, ahol g ondolod. Ellentmondást nem tűrő mozdulattal a kabátjáért nyúl, és íg y válaszol: – Ug yan, Jakob! Már g yerekkorotokban is mindenféle fura történetet találtál ki, hog y bajba keverd az öcsédet! Emlékszel még arra, amikor eg y eg ész napra bezártad Jonast a pincébe? Mi meg azt hittük, hog y elszökött itthonról. Már a rendőrség et akartuk hívni, amikor berezeltél, és bevallottál mindent. Rövid meg fontolás után úg y döntök, előadom anyámnak ug yanazt a mesét, amit Jonas nekem adott elő: hog y már eleg e van a munkájából. Hog y új életet akar kezdeni Amerikában. Hog y valami nyug almasabbra vág yik, mint a pénzüg y világ a. Hiszen anya mag a mondta, hog y a szokatlan helyzetek néha szokatlan meg oldásokat kívánnak. Meg tört arcot vág ok, és belefog ok a hantázásba. Nyug odtan vég ig hallg at, aztán eg y pillanatig g ondolkozik, és villámg yorsan levonja a következtetést: – Szóval Jonas még iscsak Miamiban van. – Ig en is, meg nem is – improvizálok. – Nyug odtan át akarta g ondolni a jövőjét. Úg yhog y lakóautót bérelt, hog y kiutazzon vele a Keysre.[5]
Már-már szánakozva néz rám. – Pont szenteste? – kérdezi g yanakvóan. Odanyújtja nekem a kabátját, hog y felseg íthessem rá. – Minek etetsz ilyen mesékkel? – folytatja. – Jonas mondta, hog y nála laksz, mert eg y vasad sincs, és az utcára kerültél. Tényleg úg y kell meg hálálnod a nag ylelkűség ét, hog y hazudozol róla? Szóval a bűnöző öcsémnek van bőr a pofáján, és azzal dicsekszik, hog y meg mentett a hajléktalanság tól. Cseng etnek. – Ez a taxi lesz – mondja anya, és kiválaszt eg y sálat. – Küldd el – kérlelem. – Akkor elmondom az ig azat: Jonas elkövetett a banknál eg y-két icipici könyvelési hibát. Úg yhog y most lehet, hog y nyomoz utána a rendőrség . És mivel bizonyítani akarja az ártatlanság át, az ünnepek alatt vég ig dolg ozik. – Annál inkább szükség e van a támog atásomra – vág ja rá azonnal. A hang ja szemernyi kétség et sem hag y afelől, hog y ezt a történetet is színtiszta hazug ság nak tartja. Meg int cseng etnek. Anya ajtót nyit, és belép a taxisofőr, hog y kivig ye a holmiját. – Rög tön jövök én is! – mondja neki anya, és előreeng edi. Becsukja az ajtót, de nem veszi le a kezét a kilincsről. – Nem is vártam, hog y elkísérsz – fordul hozzám. – Mindig is kellemetlen volt neked seg ítség et elfog adni a családodtól. Az a g yanúm, hog y van neked valami furcsa fóbiád az érzelmi kötődéssel kapcsolatban. De hát mit tudok én? Én csak az anyád vag yok, aki emellett majdnem neg yven évig házasság ban élt az utóbbi évszázad eg yik leg fontosabb pszichológ usával. Kihasználom a szünetet, amikor leveg őt vesz, és ellövöm az utolsó puskaport: – Hig g y nekem, anya, Jonas nag yon nag y bajba került! El kellett tűnnie! Ezért nincsen Miamiban. Oda sem fig yel rám. – De tudnod kell, hog y én elfog adom ezt. Örültem volna, ha hármasban töltjük a karácsonyt, de hát nem történik mindig minden úg y, ahog y szeretnénk. – Jonas elsikkasztott eg y rakás pénzt a banktól – mondom tovább. A kezembe nyomja a ház kulcsait. – Frissen vetettem az ág yadat, és a hűtőszekrény dug ig van. Mire Jonas felhívott, már mindent bevásároltam. Ha akarod, ide is hívhatsz néhány embert. Van elég étel. – Jonas soha többé nem jöhet vissza Németország ba, mert itt többéves börtön várja – vallom be még ezt is. Meg puszilja az arcomat. – Boldog karácsonyt, kisfiam. És ne hag yd ég ve mindenhol a villanyt. Kinyitja az ajtót, odatipeg a hóban a várakozó taxihoz, és onnan int búcsút. Gépiesen visszaintek neki, és a távozó autó után nézek. Csak akkor eng edem le a kezemet, amikor a jármű már rég en látótávolság on kívül van. Kábult vag yok, de nem a hideg től. Talán erélyesebben kellett volna fellépnem, hog y lebeszéljem anyát az utazásról? Fag yoskodva visszameg yek a házba, és becsukom az ajtót. Ezzel eg y időben elhatározom, hog y hag yom, hog y a dolg ok hadd menjenek a mag uk útján. Íg y talán anya majd felfog ja, hog y Jonas nem az, akinek g ondolja. Eg yébként is erős természet. Azt feltételezem, hog y amikor kiderül a fiáról az ig azság , az csak rövid időre fog ja őt kizökkenteni. Ma este talán eg y kis miami hotelszobában üldög él majd búsong va. De sokkal valószínűbb, hog y eg y luxusszállodába
jelentkezik be, ahol koktélba fojtja a bánatát, aztán ünnepi vacsorával és kiadós szépség kezeléssel vig asztalja mag át. Mielőtt elindulnék Jonashoz, hog y lehozzam a holmimat, belekukkantok a hűtőszekrénybe. Valóban olyan bőség es a készlet, hog y akár Abelt is meg hívhatom. Ha jól értettem, nincs terve ma estére. És ez remek alkalom lenne, hog y meg köszönjem neki az üg yvédi seg ítség et. Amikor a hűtőajtót kinyitva eg y szarvasg ombás szalámi g urul elém, tudom, hog y anyám kivételesen nem túlzott. A frizsider tartalmából g ond nélkül nyithatnék eg y első osztályú éttermet. Van osztrig a, kaviár, többféle rák, különböző sültek és pástétomok, szárnyasok, saláták és nemes sajtok is, a többi fog áshoz méltó levezetésnek. Szuperlatívuszokkal leírható svédasztal, amelyet már csak fel kell tálalni. Anya évek óta nem használja a tűzhelyet, ahhoz azonban rag aszkodik, hog y karácsony este mag a meleg ítse meg a meg rendelt finomság okat. Hog y miért csinálja, az máig rejtély Jonas és az én számomra, mert eg yébként még a kanasztapartijaira is fel szokott bérelni eg y diáklányt, hog y g ondoskodjon a falatkákról és a rág csálnivalókról. A hűtő melletti szekrényben találok még kenyérféléket és eg y ig encsak fig yelemre méltó borválog atást. Szóval Abel jöhet. Úg y határozok, beug rom hozzá, miután elhoztam a dolg aimat. Jonas lakását lepecsételte a rendőrség . Eg y pillanatig habozok, hog y feltörjem-e a pecsétet. A pénzbüntetés nem izg at, pénzem amúg y sincs. De vajon lecsukhatnak-e ilyesmiért? Arra jutok, hog y nincs más választásom. Ha most elmesélem Kroll főfelüg yelőnőnek, hog y szeretném elhozni a ruhámat, mert azon kívül csak annyi tulajdonom van, amit mag amon viselek, eg ész biztosan elintézné, hog y leg közelebb az új évben válthassak ruhát. Azt pedig nem tudom, hog y rajta kívül ki tehetné lehetővé számomra a törvényes bejutást Jonas lakásába. Íg y hát reménykedem abban, hog y a leg rosszabb esetben rendes bírót kapok, és kinyitom az ajtót, eltépve ezzel a hatóság i pecsétet. Ha sietek, és nem érnek tetten, jó eséllyel meg úszom szárazon. A kommandósok nem vég eztek félmunkát. A kanapé úg y fest, mint eg y óriási, meg tépázott madár. A plazmatévé szekrénye előtt DVD-k és üres tokok hevernek. Mellettük a kandallóba való tűzifa éppúg y szét van dobálva, mint az én holmim. A ruháim szerteszórva hevernek mindenféle kacattal eg yütt, amit a rendőrök a lakás különböző sarkaiból hurcoltak ide, aztán csak úg y elhajig áltak. Miközben összeszedeg etem a dolg aimat, a pillantásom az óriási mamutos képre esik. Az ideg es kommandós lövései éppen az ag yarai között érték az állatot. Tiszta munka. Már a kijárat felé tartok, amikor eszembe jut: ha már tényleg börtönbüntetést kockáztatok, hülyeség volna itt hag yni Jonas borát. Először is már az enyém, mert nekem adta, másodszor meg a nyomozás szempontjából valószínűleg semmi jelentőség e annak, hog y milyen borokat szeret az öcsém. Elpakolom a maradék öt üveg et, és vég re távozom. Arra lépek ki a lakásból, hog y ott áll eg y fiatal nő. Harminc körül járhat, vékony és sötétszőke. Szemlátomást rám vár. Barna szőrmekabátja alól fekete hótaposó tűnik elő. Nyilván Kroll főfelüg yelőnő kollég ája. Eg y fiatal rendőrnő kapta a feladatot, hog y meg fig yeljen eng em, és most le fog tartóztatni, amiért betörtem eg y hatóság ilag lepecsételt lakásba. Hog y is g ondolhattam akkora hülyeség et, hog y az eleng edésemmel Kroll lezártnak tekinti az üg yet? Ünnepelhettem volna fényűzően a karácsonyt. Ehelyett most biztosan eg y szociopatával kerülök eg y cellába, akinek eg észen sajátság os elképzelései vannak a szeretet ünnepéről. Mag amnak köszönhetem. – Itt van esetleg Jakobi úr? – kérdezi halkan a fiatal nő. – Jonas Jakobi? – kérdezek vissza döbbenten. – Hát ez az ő lakása – mondja. De ez is inkább kérdésnek hang zik.
– Ig en – felelem, és kiokoskodom mag amban, hog y a nő nem lehet rendőr, ha nem tudja, hog y Jonas már rég lelécelt. – Váratlanul el kellett utaznia – mondom, és bizonytalanul hozzáteszem: – Sokáig nem jön vissza. – Értem – feleli lassan, töpreng ve. Becsukom mag am után az ajtót, mert ha már nem tartóztatnak le most rög tön, szeretnék eltűnni innen, amíg még tart a szerencsém. – Mag a a testvére? – Ez most kérdés, viszont inkább hang zik kijelentésnek. – Nag yon hasonlítanak eg ymásra. – Meg kérdezhetem, ki akarja ezt tudni? – Jaj, elnézést. Hanna Kaufmann vag yok. Jonassal a bankból ismerjük eg ymást. Zavartnak látszik. – Barátok? – tippelek. – Hát… – nag y leveg őt vesz. – Nem. Őszintén szólva nekünk viszonyunk van. Vag yis jobban mondva volt. Most esik le, hog y az ig azg atótanácsi tag feleség e áll előttem. Jonas szeretője tehát nem csak kitaláció. Ug yanakkor nem úg y néz ki, mint valami zaklató. Ebben az öcsém valószínűleg túlzott, íg y akarta hihetővé tenni, hog y a nő miatt kell elhag ynia az ország ot. Mindeg y, nem az én dolg om. Elhatározom, hog y le fog om rázni. – Nos, ahog y mondtam, az öcsém nincs itt. Csak pár személyes holmit hoztam el a lakásból. Úg yhog y sajnos nem tudok seg íteni. Elsétálok mellette, és mivel nem akarok beszélg etésbe bonyolódni, a szőnyeg et bámulom, miközben a liftre várok. – És nem tudja véletlenül, hol találhatom meg ? – Nem. Sajnálom – hazudom. – Itt felszámolt mindent, az biztos. Világ körüli útra mehetett, vag y ilyesmi. – Gondjai vannak, ig az? – kérdezi g yorsan és halkan. – Fog almam sincs. Ezt tőle kell meg kérdeznie. – Meg is tenném, de nem érem el. Nem csoda. Jonas mobilját lefog lalta a rendőrség . Természetesen volt annyi esze, hog y ne vig ye mag ával. Széttárom a karomat. – Hát, ahog y mondtam, sajnálom. Meg int elfordulok, de ő még nem akar eleng edni. – Esetleg át tudna adni neki eg y üzenetet? – Látom a kétség beesést a szemében. – Az sokat jelentene nekem. Nag yon sokat. – Jelenleg én sem tudom őt elérni – mondom. – De hog yha ő meg keres, akkor természetesen tudok neki szólni. Csak nem tudom, mikor lesz az. Meg mondom őszintén, azt sem tudom, meg keres-e még valaha. – Úg y látom, íg y is mag a az eg yetlen esélyem – állapítja meg , és zavartan felnevet. – Úg yhog y muszáj meg kockáztatnom, nem ig az? – Rendben. Szóval mit közöljek vele? – Azt, hog y terhes vag yok. Az öcsém úg y g yűjti a problémákat, mint más a bélyeg et, g ondolom mag amban.
– Szeretném tisztázni, hog y semmit sem várok Jonastól – folytatja a nő. – Eg yáltalán semmit. Nem is számítok rá, hog y majd jelentkezik. De tudnia kell, hog y apa lesz. Nem akarok később szemrehányást tenni mag amnak, amiért elhallg attam előle. Meg lep, hog y ilyen nyug odt. És mi lesz a házasság ával? El tudja fog adni a férje, hog y a neje g yereket vár eg y alkalmazottjától, aki ráadásul kifosztotta a bankot? Vag y elválnak, és eg yedül kell felnevelnie a g yerekét? Meg is kérdezhetném tőle, de nem akarok udvariatlan lenni. Nem tartozik rám. Úg yhog y csak bólintok, és ennyit mondok: – Szólok Jonasnak, ha jelentkezik. Meg íg érem. – Köszönöm – feleli, majd g yorsan előkeres eg y névjeg yet, és átadja. Vetek rá eg y futó pillantást. Cég es névjeg y. – Asszisztens? – olvasom csodálkozva. – Ig en. Az ő asszisztense vag yok. Érdekes. – És feltételezem, nincs is férjnél. – Nem vag yok – rázza a fejét, aztán kissé hátrahőköl: – De már a viszonyunk leg elején meg mondtam Jonasnak, hog y nem fog om veszélyeztetni a házasság át, hog yha erre g ondol. Tudom, hog y fiatalkora óta szereti Annabelt. És azt is tudom, mennyit szenvedtek, amiért nem lehet g yerekük amiatt a nyomorult g enetikai hiba miatt, amit nem is kutat senki, mert annyira ritka. Házasság ? Annabel? Genetikai hiba? Beletelik eg y pillanatba, mire felfog om, hog y az öcsém eg y személyes trag édia kifundálásától sem riadt vissza annak érdekében, hog y ág yba vig ye az asszisztensét. – Bizony, ronda történet – mondom komoly arccal. Sem a hely, sem az idő nem meg felelő arra, hog y elmondjam Hannának az ig azat. Ez eg yébként is Jonas dolg a lenne, elvég re az ő volt szeretőjéről és az ő g yerekéről van szó. – Köszönöm a seg ítség ét – mondja, és a kabátja zsebébe süllyeszti a kezét. Mag ányosnak, és kissé elveszettnek látszik. Eltűnődöm, vajon van-e valakije, akivel eltöltheti a ma estét. Nekem mondjuk semmi kedvem nincsen Jonas terhes exbarátnőjét pátyolg atni, de azért nem venném a szívemre, ha eg y szál eg yedül kellene töltenie a karácsony estét. Ha senkije nincs a világ on, csak eg y körözött bűnöző, aki épp a Karib-szig eteken bujkál, az a minimum, hog y meg hívom mag amhoz vendég ség be. – Vannak rokonai? – kérdezem. Bólint. – Nemsokára indulok Hamburg ba. Az ünnepeket mindig a szüleimnél töltöm. – Ennek örülök – válaszolom, elleplezve a meg könnyebbülésemet. Habozik eg y kicsit. – Csak még azt nem tudom, beszéljek-e nekik a terhesség ről, vag y ne. Ezt már neki kell eldöntenie, g ondolom mag amban, és hallg atok. – Beszéljek? – kérdezi. – Mi szól ellene? – válaszolom diplomatikusan. – Hát a körülmények nem éppen… ideálisak – mondja. – Miért nem? Vőt ug yan nem tud felmutatni a szüleinek, de unokát ig en. Azért az is valami.
Elmosolyodik. – Ig az. Íg y is lehet nézni. – A karácsony a szeretet ünnepe – fűzöm hozzá. – Kiváló alkalom elmondani a szüleinek, hog y nag yszülők lesznek. Ami pedig Jonast illeti: ki tudja, hátha nincs még vég e a történetnek. Az ajkamba harapok, mert ezzel túl messzire mentem. Talán nem veszi észre, reménykedem. – Komolyan g ondolja? – kérdezi ug yanolyan reményteljesen. Sóhajtok. – Fog almam sincs. Utazzon el szépen Hamburg ba, g ondoljon át nyug odtan mindent, beszéljen a szüleivel, és töltse kellemesen az ünnepeket. A többi majd kialakul. Boldog karácsonyt kívánok önnek. – Ig en. Boldog karácsonyt – viszonozza tétován bólog atva. Hazafelé azon tűnődöm, vajon hog y fog adja majd Jonas, hog y Hanna g yereket vár tőle. Korábban, amikor a saját életemen g ondolkoztam, nekem eg yértelmű volt, hog y eg yszer családom lesz. Jonasszal másképp állt a helyzet. A képzeletemben ő amolyan örök aranyifjú volt. Időskorára festett hajjal, két botrányosan fiatal nő társaság ában képzeltem el, nem felelős családapaként, aki szülői értekezletre jár, és hétvég enként kirándul a családjával. Most meg apa lesz, miközben az én leg utóbbi próbálkozásom a tisztes polg ári életre éppen mostanában bukott meg látványosan. A metrókocsi ajtajának szisszenése rezzent fel a g ondolataimból. Abel Baumann száll fel, és most hasít belém a felismerés, hog y a Hannával való beszélg etés közben teljesen elfeledkeztem arról, hog y be akartam nézni hozzá. Leül mellém. – Micsoda véletlen – mondja a leg kisebb meg lepetés nélkül. – Te tudod, hog y meg akarlak hívni vacsorára? – kérdezem elképedve. – Honnan tudnám? – feleli Abel. – Mit képzelsz rólam, hog y g ondolatolvasó vag yok? De jó lesz. Eg észen véletlenül semmit sem terveztem mára, akár rög tön mehetek is. Muszáj vig yorog nom. Szenteste, vag yis késő délután. Van borom, van tiszta ruhám, és éppen eg y ínyenc vacsorára tartok. Ráadásul eg y olyan ember társaság ában tölthetem az estét, aki azt állítja, hog y ő Isten. Emberi elg ondolás szerint ez ug yan nem lehetség es, de elképzelésnek szép. [5] Szigetcsoport a floridai félsziget csúcsánál, kedvelt üdülőhely.
ISTEN SAJTTÁLA Több mint félórát vitatkozunk azon, hog y tudnánk a hűtőszekrény tartalmából eg y félig -meddig értelmes menüt összehozni. Abban eg yetértünk, hog y osztrig ával és eg y pohár pezsg ővel kell kezdenünk. Csakhog y, míg Abel szerint ezután eg y darab pástétommal kellene folytatnunk, barna kenyérrel és enyhe csatnival, hog y aztán áttérjünk a lazacra és a g arnélára, én úg y g ondolom, jobb lenne, ha először vég ig mennénk a hűtőszekrény teljes teng eriállat-tartalmán, hog y aztán a pástétomokat, sülteket, sonkákat és szalámikat követően a sajtkülönleg esség ekkel zárjunk. Ahog y a vitából kiderül, mindkettőnket a kiváló sajtválaszték izg at leg inkább. Bizonyos értelemben sajnáljuk, hog y csak a vacsora leg vég én kerül majd műsorra. – Hát akkor hag yjuk az eg ész hóbelevancot, és eg yünk csak sajtot bag ettel – javasolja Abel. – Aztán meg fejeljük eg y minőség i vörösborral, és nézünk mellé valami hülyeség et a tévében. Ha jól tudom, ma este meg y John Huston Biblia-filmje. Ő mag a játssza Noét – vig yorog . – Piszokul látványos és g iccses, de pont ezért őrülten vicces! Jó terv. Bele is eg yezem. Húsz perccel később vég zünk a szenteste előkészületeivel. Abel felbontott és dekantált eg y palack bort, eg y második pedig már leveg őzik. Én mag am időközben a sajttállal fog lalatoskodtam. A tévé előtti dohányzóasztalon akkora vág ódeszka hever, mint eg y kocsikerék. Vig yáznunk kell, nehog y már attól jóllakjunk, hog y ránézünk. Anya már meg int túlvásárolta mag át. Ez is szokása. Amikor látjuk, hog y a sajt nem hag yott mag a után látható űrt a hűtőszekrényben, felteszem mag amban a kérdést, hog y ug yan ki fog ja ezt az ételheg yet meg enni. A java meg fog romlani. Ig azán kár érte. Felhang zik a Big Ben harang játéka, vag yis az ajtócseng ő. Anyának nincs semmi különös kötődése Londonhoz, eg yszerűen csak eredeti ötletnek tartja ismert dallamok meg erőszakolását. Ehhez mérten válog atta a telefonja cseng őhang jait is. Ha Jonas keresi, a We are the championst játssza. Ha én, akkor a Hit the road, Jacket. Anya szerint ez mulatság os. – Csöng ettek! – kiabálok be a nappaliba, ahol Abel éppen üg yködik. – Meg nézem, ki az! – Rendben! – szól vissza Abel. Három úriember áll az ajtóban heg edűvel. Mielőtt rájönnék, mi ez az eg ész, a hang szerek zokog ni kezdik az I'm dreaming of a White Christmast. Pontosabban az örökzöld slág ernek eg y töményen szirupos verzióját. De ez az előadásmód valahog y még illik is a téli idillhez a villaneg yedben. Miközben azon tűnődöm, vajon hol tartja anya ilyen esetekre az aprópénzt, a heg edűk eg y utolsó, hosszúra nyújtott sóhajjal elhallg atnak. – Boldog karácsonyt, kedves uram! – Mondja az eg yik zenész enyhe kelet-európai akcentussal. Úg y sejtem, három eredeti mag yar cig ányzenész áll előttem. – A testvéreimmel nag yon nag y családot kell eltartanunk. Le lennénk kötelezve, ha tetszene seg íteni valami kicsiség g el. Eg yébként mindenféle hitelkártyát is elfog adunk. – Felvillantja arany
fog sorát. – Csak vicceltem, kedves uram. Bólintok, és intek nekik, hog y várjanak. Anya aprópénztartóját keresve beleütközöm Abelbe, aki láthatóan hallg atózott. – Miért nem adod nekik az ételt? – kérdezi. – Kár lenne érte, és úg ysem tudjuk mindet meg enni. – Remek ötlet. Meg kérdezem őket – válaszolom, és indulok vissza az ajtóhoz. – Összepakolok valamit! – szól utánam Abel. – Élelmiszert is elfog adnak? – kérdezem a három muzsikust. Kétkedve néznek össze. Aztán a szószólójuk eg y kissé meg hajol, és meg köszörüli a torkát: – Tudja, kedves uram, az a helyzet, hog y sok honfitársa szerint térden állva kellene hálálkodnunk eg y kis kenyérért meg felvág ottért. Ezért aztán ne veg ye rossz néven, ha udvariasan meg kérdem: mivel szeretne meg kínálni bennünket? Tetszik nekem a pasas. – Nos, bizonyos körülmények felmerülése folytán ebben a házban ma este elmaradt az ünnepi lakoma – mag yarázom. – Íg y hát tudok ajánlani friss osztrig át, g arnélát és lazacot. Ezen kívül szolg álhatok pástétommal, sonkával, sültekkel és természetesen friss kenyérrel. Látom a kételyt a tekintetükben. – Nem vicc – mondom. – Mind meg kaphatják. Még eg y darabig eltart a hitetlenkedő hallg atás. – Nag yon szívesen – mondja aztán a szószóló, és örömében meg int kivillantja az aranyfog ait. Abelt a konyhában találom. Keresett három nag y kartondobozt, és dug ig rakta őket étellel. Első pillantásra is világ os, hog y a dobozok teljes tartalma nem származhat a hűtőből. Az fizikai lehetetlenség . Abelnek is feltűnik az ámulatom, és g yorsan becsukja a hűtőszekrény ajtaját: – Te ezt nem tudhatod, de hármuknak összesen több mint húsz emberről kell g ondoskodniuk – mondja. – Ennyi elég lesz az ünnepekre, és nem kell ebben az időben az utcát járniuk. – Jó, vég ül is karácsony van – válaszolom, mintha ez eg yértelmű mag yarázat volna a soron kívüli csodálatos ételszaporításra. Valójában úg y értem: nem fog om karácsony este azon törni a fejemet, hog y csinálta Abel ezt a dolg ot a kajával. Ez ráér holnapig . – Úg y bizony! – mondja Abel lelkesen. Amikor átadjuk a dobozokat a muzsikusoknak, vég ig nézek az élelmiszereken, és észreveszem, hog y még valami hiányzik: a bor, amit anya vett. – Eg y pillanat! – mondom, és újra eltűnök a konyhában. Bedug ok két palackot a szószóló dobozába, aki meg nézi az üveg eket, és elismerően biccent. – Ó! Pouilly-Fuissé! Jó kis bor, talán eg y kissé drág a néhány kevésbé ismert burg undihoz képest. De akkor is meg vag yok hatva. Én nemkülönben. És elcsodálkozom azon, hog y eg y ilyen kopott kabátú utcazenész ennyire ért a borokhoz. Látja rajtam, mire g ondolok. – Nem játszottunk ám mindig az utcán – mondja. – Amikor még meg volt a vasfüg g öny, KeletEurópa-szerte ismertek minket a koncerttermekben. Eg ynéhány évig úg y éltünk, mint a királyok! – Még eg yszer utoljára felvillantja az aranyfog ait. – Hát ig en, változnak az idők. Boldog karácsonyt! – Boldog karácsonyt! – kívánom nekik viszont. Jókedvűen és elég edetten távoznak az ajándékokkal.
– Ezt te intézted íg y – mondom Abelnek, amikor a súlyos borok, nemes sajtok és John Huston röhejes Biblia-filmje mellett összeülünk a nappaliban. Abel a fejét rázza. – Nem. Kivételesen nem. Beleszürcsölök a boromba, és hallg atok. Feltűnésmentesen fig yelem, ahog y páciensem az esti műsort élvezi. A kanapé eg yik vég ében helyezte mag át kényelembe. Lábát eg y zsámolyon nyug tatja, a kezét összefonta a hasán. A bora eg y kis asztalkán áll mellette. Szemlátomást szórakoztatja a film. Arra g ondolok, hog y milyen szívesen hinnék neki. Eg ész mellékesen mindkettőnk számára előnyt jelentene, ha elhinném, hog y ő Isten. Ő meg lenne g yőzve róla, hog y tudok neki seg íteni. Én pedig eg y csapásra vallásossá válnék. Nemcsak a spirituális hazámat lelném meg , hanem a világ os morális szabályokat, és ezekből következően az életcélomat is. Isten szolg álatában azon kellene fáradoznom, hog y jobb hellyé teg yem a világ ot. Meg erőltető, ug yanakkor vonzó feladatnak tűnik. – Mire g ondolsz? – kérdezi Abel. – Semmire – válaszolom zavartan. Abel elég edetten bólint. – Akkor jó. Ma este csak üldög éljünk, és ne csináljunk semmit. Szinte eg yszerre pillantunk a tévére. Noé éppen bárkájának hatalmas bejáratánál áll, és az előtte elvonuló állatokat szemléli. Mint eg y ajtónálló, aki elveszítette a fonalat. Nem tudom, melyik az álmosítóbb: az öcsém bordeaux-ija, vag y John Huston filmje. Mindenesetre, amikor felpattan a szemem, és már eg y másik műsor meg y, tudom, hog y elszundítottam. Abel ug yanerre a sorsra jutott. A feje oldalra billent, és a kanapé támláján nyug szik. Túl meleg van a szobában. Kinyitok eg y ablakot, hog y szellőztessek, de mindjárt be is csukom, mert odakint dermesztően hideg van. Rövid idő alatt óriásit esett a hőmérséklet. Inkább a fűtést tekerem lejjebb, és visszaülök a kanapéra, iszom eg y korty bort, és unatkozva böng észek a csatornák között. Közben meg int lerag ad a szemem. Mire felébredek, a szoba már jelentősen kihűlt. Abel még mindig alszik. Meg int feljebb veszem a fűtést, közben a tévére pillantok. Vicces, g ondolom. Ez ug yanaz a film, amit pár napja a kórházban is láttam. És már meg int nem jut eszembe a címe. James Stewart kétség beesett családapát játszik. Eg y ang yalnak kell meg mentenie őt az öng yilkosság tól. De mi a franc lehet a címe? – It's a Wonderful Life – szólal meg Abel. A szeme még mindig csukva van, de eg yértelmű, hog y felébredt. – Vag yis Az élet csodaszép. Eg y tipikus Capra a neg yvenes évekből. – Eg y… micsoda? Kinyitja a szemét. – Frank Capra. Úg y hívják a rendezőt. – Semmit nem mond a neve. – Arzén és levendula? Cary Granttel? – Na, az már ig en. – Azt is Capra rendezte – mondja Abel. – Nahát, hog y te miket tudsz! – Hát ig en – nyug tázza Abel, meg dörzsöli a nyakát, és a derekát ig azg atja. Visszaülök. Már majdnem éjfélre jár az idő. Csendben nézzük, ahog y James Stewart perel a
sorsával. – Mókás ötlet – jeg yzi meg eg y idő után Abel. – Szerintem sokakat érdekelne, milyen lenne a világ , ha ők meg sem születtek volna. A mondat csak lassan szivárog el a tudatomig . Akkor aztán vég ig cikázik rajtam eg y őrült g ondolat. Töpreng ve nézem Abelt. – Mi az, mi van? – A borospohara után tapog atózik. – Valami rosszat mondtam? – Épp beleinna a pohárba, de meg áll. – Ne! Ezt nem g ondolod komolyan, ug ye? Bólog atok. – De. Eg yáltalán képes vag y rá? – Arra, hog y meg mutassam neked, milyen lenne a világ , ha te meg sem születtél volna? Meg int bólog atok. – Arra bizony. – Ig en. Arra képes vag yok. De te biztos vag y benne, hog y tudni akarod? Mi van, ha az életednek eddig semmi említésre méltó hatása nem volt? – Ig azság szerint épp erre számítok – ismerem be. – De azért a részletek érdekelnének. – Sőt, lehet, hog y a létednek neg atív következményei vannak. Senki nem látja előre, mit eredményeznek a tettei. Még én sem. Ki tudja, miféle mélység ekbe kell majd betekintened? Eg yszerre világ osság g yúl az ag yamban. – Értem már, Abel! Ki akarsz bújni. Az ug yanis, hog y meg mutasd, milyen lenne a világ nélkülem, több eg yszerű bűvésztrükknél. Biztos reng eteg idő kell hozzá, hog y eg y ilyen nehéz számot betanulj, ig az? Abel iszik eg y korty bort. – Tég ed hallg atva az lesz a benyomása az embernek, hog y kielég ítő istenbizonyíték volna a számodra, ha meg tudnám mutatni neked a világ ot Jakob Jakobi nélkül. Gyorsan átg ondolom a választ, és arra jutok, hog y ig en. Eg y olyan felfog hatatlan élmény, amilyenen a filmben James Stewart keresztülmeg y, meg kell, hog y g yőzzön eg y felsőbb hatalom létéről. Aki ezt is trükknek tartja, azon már az ég sem tud seg íteni. – Hát ig en – felelem. – Mindenesetre nehezebb lenne meg mag yarázni, mint a többi mutatványodat. Abel mosolyog . – Aztán az utazás vég én majd azzal jössz, hog y hipnotizáltalak, bedrog oztalak, vag y valami más módon csaptalak be. – Az lehet – mondom. – Vag y esetleg meg g yőződöm róla, hog y még is te vag y Isten. Abel g ondolkozik eg y kicsit, majd feláll. – Rendben. Akkor talpra! – Minek? – kérdezem. – Leg inkább azért, mert abban a világ ban, ahol Jakob Jakobi nem létezik, ezen a helyen nem áll kanapé. – Mi van? – kérdezem felnevetve. – Mi ez a hülyeség ? – Ez nem hülyeség – erősködik Abel. – Most tapsolok eg yet, és abban a pillanatban átkerülünk abba a világ ba, amelyikben te meg sem születtél. De tényleg g ondold meg , hog y nem szeretnél-e előbb felállni. Vizsg álódva méreg etem, és látom, hog y komolyan g ondolja.
– Jól van – mondom. – Azt valóban szeretném tudni, milyen volna nélkülem a világ . De ülve maradok. Abel bólint, és tapsol. A következő pillanatban eg yszerre sötét lesz, és úg y érzem, mintha valaki kirántaná alólam a kanapét. Fenékre esem, és eg y kicsit meg is ijedek. – Én szóltam – mondja Abel. – De van eg y jó hírem is: ebben a világ ban semmidet sem tudod eltörni. Mivelhog y nem is vag y. Kétkedve körülnézek. A szemem hamar hozzászokik a sötétség hez. Felismerem, hog y ug yanabban a házban vag yunk, kint ug yanaz a hó, és valószínűleg ug yanazon a fag yos éjszakán járunk. És még is valahog y minden más. Például tényleg nincsen kanapé. A sarkot, ahol a tévének kéne állnia, eg y óriási karácsonyfa fog lalja el, amely alatt játékok hevernek. Mintha eg y eg ész hordányi kisg yereket ajándékoztak volna meg ma este. Észreveszem, hog y eltűnt a szobát a szomszédos étkezőtől elválasztó fal. Anya mindig tervezte, hog y a két kisebb helyiség et eg ybenyitja eg y nappali-étkező komplexummá. Úg y látszik, ez most csodamód meg is történt. De hog yan? És ki csinálta? – Abban a világ ban, ahol te nem létezel, ez nem is Jakobiék háza – szólal meg Abel. – Jelenleg eg y tehetős fog orvosé, aki a családjával él itt. Elképedve hallg atok. – Eg yébként rendes emberek – folytatja Abel. – Nég y g yerekük van. Amúg y a ház urát rög tön meg is ismerheted. Ug yanis valami zajt vélt hallani, és bármelyik pillanatban leérhet a lépcsőn. Még most sem jön ki belőlem eg y hang sem. – Hé! Van ott valaki? – kérdezi eg y mély férfihang . Léptek dobog nak a lépcsőn. – Most mi lesz? – suttog om izg atottan a sötétben. Mielőtt Abel válaszolhatna, kinyílik a kétszárnyú ajtó, és felg yullad a villany. Erőteljes alkatú neg yvenes férfi lép be a szobába. Eg yik kezében g olfütőt tart. Kissé lomhának tűnik, de amikor találkozik a pillantásunk, világ osan látom, hog y használni is fog ja a nála lévő eszközt. – Meg tudom mag yarázni – mondom, miközben ő szótlanul elindul felém. Hog y pontosan hog y fog om meg mag yarázni, az még számomra is rejtély. Első körben csak szeretném elkerülni, hog y rám vág jon a g olfütővel. Amilyen szerencsém van, biztosan az orromat találná el. – Várjon már eg y pillanatig , kérem! – fog om könyörg őre, védekezően felemelem a kezemet, és hátrálni kezdek. A férfi rendíthetetlenül közelít tovább. Már épp felkészülök arra, hog y felemeli a g olfütőt, és lesújt vele, amikor valami nag yon furcsa történik: keresztülmeg y rajtam, mintha leveg őből lennék. Aztán ellenőrzi, be van-e zárva az ablak. – Mi van ott, szívem? Minden rendben? – szól le eg y riadt női hang az emeletről. – Ig en, drág ám, feküdj csak vissza! Nincs itt semmi, biztos a szél volt – válaszol a férfi, lekapcsolja a lámpát, és becsukja az ajtót. Meg int lépések zaja, aztán csend lesz. – Ez meg mi volt? – kérdezem halkan. – Beszélhetsz normál hang erővel is – mondja Abel. – Ebben a világ ban senki nem lát és hall tég ed. Ug yanis te nem vag y itt, emlékszel? – De hát hallott! Én csaptam a zajt, ahog y a padlóra estem. Azért jött le, nem? – Nem. Csak hallani vélt valamit. Az ő számára mi kísértetek vag yunk. De az, hog y nem hall és
nem lát bennünket, még nem jelenti azt, hog y ne lenne valami sejtése az ittlétünkről. – Hát ez óriási – mondom lenyűg özve. – Én nem mondanám. Vannak sokkal nag yszerűbb dolg ok is. Például… ez itt! Meg int tapsol, és abban a szempillantásban már eg y sorház előtt állunk eg y karácsonyi díszekbe borult településen. Fog almam sincs, hog y pontosan hol. Csak ing , nadrág és zokni van rajtam. Még nem fázom, de ez biztosan másodperceken belül meg változik. Abel is leng én van öltözve. – Ne izg ulj – mondja. – A kísértetek nem fáznak meg . Mivel nem létezel, a hideg et sem érzed. Meg eg yébként az éhség et, szomjúság ot és álmosság ot sem. – Akkor az orromnak sem szabad fájnia – kekeckedem, és meg akarom tapog atni a kötést. Döbbenten állapítom meg , hog y eltűnt. Az orromat mintha kicserélték volna. – Aki nem létezik, annak orrtörése sincsen – mag yarázza Abel. – És jó lenne, ha eg y-két dolg ot most már mag adtól is be tudnál látni. Elvég re nem vag y teljesen hülye, ug yebár. – Jól van, na – mondom. – Azt hiszem, meg értettem a rendszert. – Akkor jó – nyug tázza elég edetten Abel. – És hol is vag yunk most? – Kölnben. Pontosabban Köln eg yik elővárosában. Itt él… – Abel meg köszörüli a torkát. – Bartholomäus Jakobi és a családja. Meg ütközve nézek rá. – Nem véletlenül fig yelmeztettelek előre, hog y ez a dolog meg rázó élményekkel is járhat – siet tisztázni Abel. – De ha akarod, bármikor kiszállhatunk. – Ha én nem születek meg , apám még most is élne? – kérdezem értetlenül. Abel némán bólint. – De… hog yhog y? – Ez hosszú történet. És ahog y mondtam, nem kell meg hallg atnod. Azt is lehet, hog y tapsolok, és meg int ott termünk anyád házában. A házat nézem, és látom, hog y az eg yik földszinti helyiség ben kig yullad a villany. A súlyos füg g öny mög ött eg y férfi körvonalai sejlenek fel. Kérdőn Abelre pillantok. – Ig en. Az ott az… apád. Nem mindig alszik jól. Vég ül is nem fiatal már, majdnem hetvenöt éves. Meg babonázva meredek az ablakra. A torkom összeszorul. – Menjünk be – szólalok meg vég ül. Abel bólint, és tapsol.
ISTEN CSODÁT TESZ Amikor meg pillantom az öt éve halott apámat, cserbenhag y a lábam. Elvág ódom, mint eg y zsák, és beverem a tarkómat a konyhapadlóba. Valami meg csikordul. Nem tudom, hog y a járólap vag y a koponyám. Apa, aki épp eg y üveg g yümölcslét vett ki a hűtőből, eg y pillanatra bosszúsnak tűnik. Aztán vállat vonva tölt mag ának, és leül a kis konyhaasztal mellé. Feltápászkodás közben g yorsan elismétlem Abel kiselőadását erről a világ ról, a mostani helyzetre alkalmazva: – Mivel itt nem létezem, koponyaalapi törésem sem lehet. Emellett elájulni sem fog ok. Ig az? Abel elég edetten bólog at, és feltartja a hüvelykujját. A konyhapultnak támaszkodom, és fig yelem, ahog y apa fáradtan szopog atja a narancslevet. – Alig néz ki idősebbnek, mint ahog y emlékszem rá – állapítom meg . – Sportol, nem dohányzik, és csak alkalmanként iszik – válaszolja Abel. Majd kérdő tekintetemet látva hozzáteszi: – Ez nem jelenti mindjárt azt, hog y eg y másik életben azért kezdett inni, mert elvette anyádat. – Hanem akkor mit jelent? – fag g atom. – Semmit. Sokféle oka lehet annak, hog y eg y élet ilyen vag y olyan irányt vesz. Talán eg yszerűen csak úg y érezte, nem tud felnőni a szakmai nyomáshoz. – Miért, itt nincs ug yanolyan szakmai nyomás alatt? – kérdezem. Abel a fejét rázza. – Nincs. Itt jelentéktelen pszichológ iaprofesszor, aki békés, nyug odt életet él. – Békés? Jelentéktelen? És mi van azzal a világ szerte tartott reng eteg előadással, miután meg jelent a könyve a szivárvány színeinek vásárláspszichológ iai hatásáról? – Az a könyv sosem készült el – válaszolja Abel. – Ebben az életben apád tudományos munkásság a meg lehetősen középszerű. – Miért nem írta meg a könyvet? – Amikor elvette anyádat, mert ő teherbe esett veled… – Na állj! – szólok közbe. – Én ezt a történetet úg y ismerem, hog y már rég en el voltak jeg yezve, mikor anya terhes lett. Sőt, házasok is lettek volna, ha nem akkor hal meg az apai nag yapám, és nem kell elhalasztani az esküvőt. – Ez a hivatalos verzió – ellenkezik Abel. – Valójában apád azért vette feleség ül anyádat, mert terhes volt. Anyád rög tön abbahag yta a tanulmányait, és a feleség - és anyaszerepre koncentrált. Ezért adta oda a szakdolg ozatához készített jeg yzeteket is apádnak. Neki már nem volt fontos, hog y elvég ezze az eg yetemet. Úg y g ondolta, talán az újdonsült férje tud valamit kezdeni az ötleteivel a szivárvány színeinek vásárláspszichológ iai hatásáról. – Anya találta ki az elméletet? Köpni-nyelni nem tudok. – Nem teljesen – feleli Abel. – Közös eredmény volt. Anyád adta az impulzust, de apád fejlesztette
tovább, és támog atta meg tudományosan az ötletét. Halk nyikorg ással kinyílik az ajtó, és fiatal nő lép be rajta. A harmincas évei közepén, maximum a vég én járhat. Földig érő virág mintás hálóing e azonban idősebbnek mutatja. – Nem tudsz aludni? – kérdezi szeretettel. Apa a fejét rázza. – Eg yedül szeretnél lenni? Apa fáradtan bólog at, és meg próbálkozik eg y mosollyal. – Jó. De lég y szíves, hamar g yere vissza az ág yba. Itt hűvös van. A nő csókot nyom apa homlokára, aki hálásan meg paskolja a kezét. – Ez ki? A feleség e? – kérdezem, miközben a nő kimeg y. – A második feleség e. Lydia. Van eg y közös fiuk. Niklas. Tizenkilenc éves, és Kanadában tanul. Sajnos eg y hóvihar miatt a montreali reptéren rekedt, ezért ma este nem ünnepelhették hármasban a karácsonyt. – Sajnálom – mondom, és az embert nézem, aki eg y másik életben az apám lett. – De akkor ezek szerint először anyát vette el – kombinálom ki. – Nem. Ebben az életben ők ketten eg yáltalán nem házasodtak össze. Rettenetesen bonyolult kapcsolatuk volt. Mivel anyád nem esett teherbe veled, apád nem érezte kötelesség ének, hog y elveg ye. És anyádnak is hiányzott a döntő érv, pedig szeretett volna behajózni a házasság kikötőjébe. Apád tehát élvezte az ag g leg ényéletet. Anyádnak nem volt más választása, mint hog y elhag yja, vag y más nőkkel osztozzon rajta. Nehéz szívvel az utóbbit választotta. Eltöpreng ek. – Ez azt jelenti, hog y ebben a világ ban Jonas sem létezik? – kérdezem. – De ig en – feleli Abel. – Ebben az életben Jonas anyád és Bartholomäus Jakobi házasság on kívül született g yermeke. Anyád és eg y másik diáklány, Marlene Stern g yakorlatilag eg y időben esett teherbe apádtól. – És ő Marlenét vette el – találom ki. – Pontosan. Ő néhány évvel fiatalabb volt anyádnál, sokkal alkalmazkodóbb, simulékonyabb, és ráadásul eg y olyan ember lánya, akiről apád úg y sejtette, seg ítheti a karrierjét. – Szóval meg találta a számítását? – Ahog y vesszük – válaszolja Abel. – Mindenesetre katedrát kapott. – A valódi életében világ hírű lett – vetem ellene. – Jó, de ezt ig azán nem sejthette, amikor Marlene mellett, és anyád ellenében döntött – mondja Abel. – És aztán elhag yta Marlenét Lydiáért? – Ahog y mondod. A Marlenével való házasság ából született Max. Amikor ő nag yjából annyi idős volt, mint most Niklas, Bartholomäus beleszeretett eg y akkor tizenkilenc éves diáklányba, aki ma a feleség e. Az új tavasz az ötvenes évei közepén érte, és Marlene valószínűleg eg yszerű kapuzárási pánikként értékelte és a szőnyeg alá söpörte volna a viszonyt, hog yha Lydia nem esik azonnal teherbe. – De mi lett Marlenével? És Jonas féltestvérével? – Anyáddal ellentétben Marlene nem fordított hátat a hivatásának. Ma szociológ usként dolg ozik Hamburg ban. Max még itt él Kölnben. A válás után nem tudta, mihez kezdjen, és néhány évig pincérkedésből tartotta fenn mag át. Ma saját kocsmája van az óvárosban, és nag y előszeretettel
dong ja körül a kiseg ítő pincérnőként dolg ozó eg yetemista lányokat. Mondhatni, szakasztott apja. – Konkrétan miből g ondolod azt, hog y büntetlenül sérteg etheted az apámat? – kérdezem kihívóan. – Ez itt nem az apád – vág ja rá azonnal Abel. – Te ebben a világ ban nem létezel, úg yhog y a vizet sem kell felkapnod, ha csúfolódom olyanokon, akikhez neked semmi közöd. Hát ez jó érv, azt meg kell hag yni. Bartholomäus Jakobi meg issza az utolsó korty narancslevet. A poharat a mosog atóba teszi, az üveg et meg vissza a hűtőbe. Kifelé menet leoltja a lámpát. Hallani, ahog y felmeg y a lépcsőn. Az ajtó halkan nyikordul, aztán vég leg csönd lesz. Eg y ideig nem történik semmi. – Azon g ondolkozol, biztosan tudni akarod-e, mi lett az anyáddal és az öcséddel? – kérdezi Abel a sötétben. – Azon – felelem. – Ez nehezebb volt, mint hittem. – Tudom. Mondtam, hog y bármikor kiszállhatsz. Meg int csönd. – Előbb ug orjunk be Jonashoz – kérem. Ahog y akarod. – Abel tapsol. Eg y családi ház behavazott kertjében állunk. Most világ os nappal van. Körülnézek. Ez valami felkapott új lakóneg yed lesz. A szomszéd telkeken is hivalkodó családi házak állnak. Úg y sejtem, a vastag hótakaró alatt mintaszerű kerti bútorok rejtőznek, amelyek nyáron mintaszerű kerti sütög etések díszletéül szolg álnak. – Itt lakik Jonas? Abel a ház felé bök a fejével. A jókora ablakfront mög ött eg y karácsonyi reg g elijét fog yasztó öttag ú családot lehet homályosan kivenni. – Ez most… – Jonas a családjával - fejezi be a mondatomat Abel. – A feleség ével, Janával három g yerekük van: Melinda, Maja és Mimi. Tizenöt, tizenhárom és kilencévesek. És képzeld csak, mind bolondulnak a lovakért! Melindának éppen némi g ondja akadt. A pubertás miatt… – Ne már, Abel! – szólok rá ideg esen. – Felfog tad te, hog y eng em itt minden frusztrál? Ha én nem lennék, az apám még élne, az öcsém rendes ember lenne, és a szerető családjával élne eg y csinos kertvárosi házban! Még mi derül ki? Az emberiség elkerült volna pár járványt meg háborút, ha én nem jövök a világ ra? – Túlbecsülöd mag ad – feleli Abel tömören. – És ahog y mondtam, mindig minden több tényezőből tevődik össze. Az, hog y az öcsédnek ebben az életben nem kellett harcolnia az anyja elismeréséért, nem csak azért van, mert te nem vag y. Hanem azért is, mert az apja sem volt ott. – Aki eg y másik nőt vett el, mert én nem születtem meg . Vég eredményben ezért is én vag yok a felelős. – Hát ez elég abszurd – véli Abel. – Ebben a világ ban te eg yáltalán nem is létezel. Hog y akarsz bármiért is felelős lenni? – De az ig azi világ ban létezem – vág ok vissza. – És most, hog y tudom, hog y nézne ki nélkülem, kellemetlenül… nélkülözhetőnek érzem mag am. – Na tisztázzuk – rázza Abel a mutatóujját. – Te akartad tudni, milyen lenne nélküled a világ . Ha problémád van vele, ne nekem panaszkodj.
– Jó, mindeg y – leg yintek. – Itt leg alább Jonas eg y becsületes és mellé sikeres menedzser. Helyes! – Az öcséd eg y unalmas bankfiókvezető, aki nem bűnözői tevékenység be fekteti az energ iáját, hanem esti g rillezésekbe. És ennyi az eg ész – mondja Abel. – Szóval azt állítod, a való életben Jonas azért sikkasztott, hog y bizonyítsa anyának a szeretetét? – kérdem tépelődve. – Azt nem. De ahog y látod, más körülmények között nem bűnöző vált volna belőle, hanem derék családapa. Kíváncsian pillantok a házra. – Meg nézhetjük közelebbről is a Jakobi-féle mintacsaládot? – Fliedermann-Jakobi – helyesbít Abel. – Jana leánykori neve Fliedermann. A következő pillanatban ott állunk Fliedermann-Jakobiék konyhájában. Hang okat hallunk, de hog y pontosan mit mondanak, azt nem értem. – Ez meg mi volt? – kérdezem döbbenten. – Hog y a konyhába kerültünk? Gondoltam, jobb lesz lassan meg közelíteni őket. – Nem erre g ondoltam – mondom. – Nem tapsoltál a kertben, hog y idehozz minket. – Ja, hog y az! – érti meg Abel. – A tapsolás csak amolyan szokás. Nincs rá szükség . Csettinthetnék is például. Meg teszi, és abban a pillanatban hatalmas embertömeg közepén állunk az éjszakai Times Squareen, New Yorkban. – Fig yelj! – mondja Abel, és meg int csettint. Eg yszerre világ os lesz, és eg y luxushajó fedélzetén termünk, amely éppen a sydney-i operaház előtt halad el. – Vag y íg y! – kiáltja Abel, és meg húzza a bal fülcimpáját. Ezúttal a karácsonyra feldíszített Szent Péter téren landolunk Rómában, ahol hívek ezrei várják a pápa meg jelenését. – A másikkal is meg y! – lelkendezik Abel, és most a másik fülcimpáját húzza meg . Eg y csapat turistával ácsorg unk a Kheopsz-piramis tövében. Abel elég edetten vig yorog . – Sőt úg y is, ha… – Abel, ne hülyéskedj, lég y szíves – vág ok a szavába. – Csak simán vig yél vissza… – elakadok. – Hol is lakik Jonas? – Bonnban – feleli Abel, és meg int a Fliedermann-Jakobi család konyhájában állunk. – Bonnban? De hát utálja Bonnt! Két évig dolg ozott itt, és majd kibújt a bőréből örömében, amikor vég re Berlinben talált munkát! – Ebben az életben nem hag yta el Bonnt. Itt tanult, és mielőtt leléphetett volna, Jana meg kaparintotta mag ának – mondja Abel, és átcaplat a nappaliba. – Azt hiszem, most eg y kicsit csodálkozni fog sz. – Min? – kérdezem utánaeredve. – Csak azt ne mondd, hog y Jonas leszokott a cig iről. – Pedig leszokott. Vag yis Jana mellett tulajdonképpen arra sem ig en volt alkalma, hog y rászokjon. Nikotin és alkohol terén hajlíthatatlan az asszonyka. Az eg yetlen, amit meg eng ed neki, az… – Abel arrébb áll, hog y rálássak a reg g elizőasztalra. – De hát nézd csak meg mag ad! Elkerekedik a szemem. A dúsan terített asztal vég én trónoló Jonasnak ránézésre úg y száz kiló túlsúlya lehet. Hófehér ing e g allérjából vörös, malacszemű, pofazacskós arc türemkedik elő. Az eg ész külseje eg y buldog ra emlékeztet. – Bűnözőként boldog abbnak tűnt – állapítom meg valamelyest meg szeppenve. Abel válaszolna, de Jonas eg yik lánya meg előzi.
– De meg íg értétek, hog y g ondolkoztok a pónin! – nyafog . – Abból a pénzből, amit nag yiéktól kaptam karácsonyra, pár hónapig biztos tudnám fizetni a takarmányt! Jonas lassan oldalt fordítja buldog fejét, és fáradt pillantást vet szikár feleség ére. Jana vállat von. – Ebben ig aza van, drág ám. Tényleg át akartuk g ondolni ezt a dolg ot. Ezt íg értük neki. Úg y beszél, mint eg y idősg ondozó, aki a leg rozzantabb páciensét fig yelmezteti már sokadszorra, hog y veg ye be a g yóg yszereit. – Lég yszi, apu! Lemondok a fele zsebpénzemről! – teszi hozzá jó stratég iai érzékkel a leendő pónitulajdonos. Jonas buldog feje lassan a másik irányba, a kislány felé fordul. Az arca épp csak eg y kicsit feszül meg , ahog y fájdalmasnak tűnő mosollyal bejelenti: – Na jó, hát ebben az esetben akkor kapsz eg y pónit. Mialatt a kislány felug rik, és hálálkodva apja nyakába borul, Jana boldog an mosolyog va meg fog ja férje húsos mancsát. – Akkor nekem meg kell eg y új lovag lóruha! – jelentkezik szólásra a leg idősebb lány. – A kabátom már tökre kikopott! – Apátok előbb szeretne nyug odtan meg reg g elizni – kérleli őket szelíden Jana. Úg y tűnik, mintha kifejezetten élvezné a karácsony reg g eli idilli zűrzavart. – Ez mindig íg y meg y? – kérdezem enyhe undorral. – Pontosan mire g ondolsz? – Hát ez az eg ész olyan… – keresem a meg felelő kifejezést. – Hazug ? – seg ít Abel. – Ezt íg y azért nem mondanám – válaszolom. – Inkább mesterkélt. – Akkor mesterkélt. Mindenesetre úg y néz ki, hog y az öcséd szeret vég letekbe esni – konstatálja Abel. – Én személy szerint úg y érzem, hog y mértéktelenül túloz. Akár mint csaló, akár mint kispolg ár. Hát ebben van valami, g ondolom a zsírtömeg et nézve, aki eg y másik életben az öcsém. Én arrog áns hólyag ként ismerem. De ahog y elnézem őt íg y, a kertvárosi kalickájában, méternyi vastag bánathájba g öng yölve, muszáj meg sajnálni. Szeretném felvidítani azzal, hog y eg y másik életben ő eg y karcsú bűnöző. Hirtelen rémisztő g ondolat villan az ag yamba: vajon anya miért nincs itt? Jonas sosem hag yná, hog y eg yedül töltse a karácsonyt. És nyilván anya is a fia, a menye és az unokái társaság ában kívánná meg ülni a szeretet ünnepét. Abel meg válaszolja a kérdésemet, mielőtt feltehetném: – Anyád teg nap este itt volt – mondja. – Mind eg yütt ünnepelték a karácsonyt. Szép, harmonikus ünneplés volt. Maradt volna éjszakára és reg g elire is, de sajnos ma reg g el más kötelezettség einek kellett eleg et tennie. – Más kötelezettség einek – ismétlem utána, és próbálom kitalálni, hog y Abel válasza mög ött jó vag y rossz hír rejtőzik-e. De csak bólog at. – És? – kérdezem. – Őt is meg nézzem, vag y inkább ne? Abel ing atja a fejét. – Hááát… – mondja elnyújtva némi habozás után – azt hiszem, ig en. Ig en. Meg nézheted. Bólintok, és abban a pillanatban valami menzán találjuk mag unkat. A berendezés eg yszerű, mint
az itt felszolg ált reg g eli is. A jelenlévőket azonban ez a leg kevésbé sem zavarja. A leg többjüknek az arcára van írva, hog y nemig en szokott rendszeresen étkezni. Az itt összeg yűlt hajléktalanokról g ondoskodó seg ítők percenként raknak meg tálcákat sajtos-kolbászos szendvicsekkel. A kávét és a teát is vég telennek tűnő mennyiség ben mérik. Amint meg ürül eg y-eg y szék, rög tön letelepszik rá valaki. Becslésem szerint úg y neg yven ember számára lehet itt hely. Eg y délelőtt alatt néhány száz rászorulót is elláthatnak étellel-itallal. Anya két összetolt asztalból kialakított pultnál áll, és arra üg yel, nehog y elapadjon a kávé- és teautánpótlás. Mások körülötte kenyeret kennek, meg int mások a tálcákat viszik ki az asztalokra, vag y a használt edényeket szedik össze. Mindezt g yorsan és rutinosan csinálják, hog y az ajtó előtt álló éhes vendég eknek ne kelljen túl soká várniuk. Anya pontosan úg y néz ki, ahog y én is ismerem. Az alakja vékony, feketére festett haját rövidre vág va hordja. A sminkje g ondos és visszafog ott. Csupán az öltözéke nem olyan drág a és eleg áns, mint a valódi életben, eg y hozzá képest jelentéktelen szürke ruhát visel. De talán ez is csak az alkalom miatt van. Anyát ismerve biztos csak el akarja kerülni, hog y az eg yik haute couture modelljét tönkreteg ye az olcsó krémsajt. – Mindig úg y öltözik, ahog y most – mondja Abel. – Ebben az életben édesanyádnak sem pénze, sem kedve nincs a páváskodáshoz. Még kozmetikushoz sem jár. Fig yelem anyát, ahog y jókedvűen, szorg almasan és céltudatosan vég zi a munkáját, és meg hatódom. – Jól áll neki ez a visszafog ott stílus – állapítom meg . – Az meg , hog y nem csak pénzzel jótékonykodik, hanem önkéntes munkát vég ez, eg yenesen szenzációs. Nekünk még a születésnapi tortánkat is rendelte, mert sütni lusta volt. – Nem önkéntes – világ osít fel Abel. – Ő vezeti ezt a szervezetet. Sőt, ő is alapította, és a Rajnavidék leg fontosabb seg élyszervezetévé fejlesztette. Ez itt az ő élete munkája, pontosabban annak eg y része. Kifejezéstelen arccal bámulok rá. Úg y látom, meg int jól szórakozik. – Tudom, mit akarsz mondani. Ha te nem jössz a világ ra, nemcsak apád élne, hanem az öcséd sem fosztana ki bankokat. Ráadásul anyád sem pazarolná a tehetség ét kizárólag arra, hog y apádról g ondoskodjon. Ellenkezőleg . Eg y tekintélyes karitatív szervezetet vezetne, amely eg yetlen karácsony reg g elen több száz rászorulót képes ellátni élelemmel. Milyen jelentéktelennek tűnik ehhez képest a valódi élete… – Abel átható pillantást vet rám. – Sikerült nag yjából szavakba öntenem a csalódottság odat? – Nem is csak nag yjából – felelem. – És? Mindez az én hibám? Abel vállat von. – Ha eng em kérdezel, szerintem minden csak nézőpont kérdése. Lehet, hog y anyád csak azért seg ít ezzel a szervezettel más embereket, mert apádért nem tudta feláldozni mag át. – És miért is kéne, hog y ez meg vig asztaljon eng em? – kérdezem. – Miután apád elhag yta, anyád mag ára maradt Jonasszal – válaszolja Abel. – Pedig hemzseg nek az olyan férfiak, akik önfeláldozó feleség et szeretnének. – Talán mert eg yedülálló anya volt – vetem fel. – A hetvenes években az komoly akadálya volt eg y kapcsolatnak. – De okos, érdekes és ig en mutatós is volt – ellenkezik Abel. – Na jó, hova akarsz kilyukadni?
– Nag yon eg yszerű: apád volt az élete szerelme – közli. Elg ondolkozom, és rájövök, hog y a való életben a szüleim kapcsolata már-már trag ikus volt. – Apám az anyám kedvéért csinált karriert, ő mag a sosem vág yott rá. Ezért kezdett el piálni. Anyám meg nemcsak az alkoholizmusát viselte el szerelemből, hanem a saját karrierjéről is lemondott, hog y a közös boldog ság hoz, vag y épp boldog talanság hoz járulhasson hozzá. – Üdv a világ omban – mondja erre Abel. – Hát kérdem én, eg y ilyen felállás fényében ki hinné el, hog y létezik a Mindenható? Ha már eg y eg yszerű házasság is érthetetlen, hog y érthetné meg valaki az emberek milliárdjait? Nem beszélve a közöttük lévő billiónyi, billiárdnyi kapcsolatról? – Ez még mindig nem vig asztal meg eng em, amiért szemlátomást semmivel sem vittem előre ennek a milliárdnyi embernek az életét. Abel sajnálkozva tárja szét a kezét. – De tényleg nem értem el semmit? – kérdezem. – Csak volt néhány páciensem, akinek seg ítettem. Esetleg néhány házaspár, akik nem váltak el, mert használt a terápiám. Abel felemeli a fejét. Olyan, mintha a plafont nézeg etné, de valójában a messzeség be tekint. Lehet, hog y pont az én életem pereg a lelki szemei előtt. Kis idő múlva meg rázza mag át, és rám néz: – Meg döbbentő. De tényleg nem találok semmit, amivel jobb kedvre deríthetnélek. Volt ug yan eg y házasság , amelyet átmenetileg meg mentettél, de sajnos pár hónappal később ők is elváltak, és az utolsó veszekedésük következtében leég ett eg y társasház. Sérültek ug yan nem voltak, de azt hiszem, ebben az esetben még jobb is lett volna, ha inkább mindjárt elválnak. – Csodás – mondom. – Leg alább a volt feleség emnek hiányzom ebben az életben? A kérdés költői. Biztos vag yok benne, hog y Ellen fényesen meg van nélkülem. – Jó, hog y kérdezed – feleli Abel. Eleg áns étterem előterébe érkezünk. Mások is várakoznak itt, a vérprofi recepciós hölg y pedig mosolyog va üdvözöl, és az asztalához kísér mindenkit. A tömeg közepette csak eg y kis idő elteltével ismerem fel benne Ellent. Pillanatnyilag ug yan kissé stresszesnek tűnik, de alapjában véve boldog ember benyomását kelti. Pont, ahog y vártam. – Az övé az étterem? – kérdezem. – Meg az élettársáé. Ő a szakács, és meg lehetős hírnevet szerzett a halkülönleg esség eivel. – Ellen vette neki a helyet? – fag g atózom tovább. – Meg vetést hallok kicsendülni? – kérdez vissza Abel. Meg vonom a vállam, mire Abel elvig yorodik. – Nem g azdag – közli aztán tömören. – A nag ybátyja, akitől a való életben a vag yonát örökölte, ott azért g azdag odott meg , mert támadt eg y zseniális ötlete. Az viszont édesapád könyvén alapult… – …amit ő ebben a világ ban nem írt meg – fejezem be a mondatot. – Ezért aztán nem volt örökség sem. – Úg y bizony – mondja Abel. – De azért Ellen és Marco elég jól kijönnek. Az étterem évek óta stabilan működik, és a kettejük kapcsolata is boldog . – Hölg yeim és uraim, kérhetem eg y pillanatra a becses fig yelmüket? – szólal meg ebben a pillanatban eg y hófehér szakácskabátot viselő kopasz férfi. – Marco? – fordulok Abelhez, míg az időközben teljesen meg telt étterem asztalainál elhallg atnak a beszélg etők.
Abel bólog at. – Csupán jelezni szeretném, hog y a mai menünket ag g odalom nélkül élvezhetik annak ellenére, hog y valamennyi fog ás a tonhal jeg yében készült. Amint tudják, az ökológ iailag problémás halászati módszerek miatt általában nem szolg álunk fel tonhalat. Azokat a példányokat azonban, amelyek ma az önök tányérjára kerülnek, bot nélküli módszerrel fog ták ki az Indiai-óceánból. Ez eg y ősi metódus, amelyet a Seychelle-szig eteken a mai napig alkalmaznak. A tipp eg y barátomtól származik, aki azt is elmesélte nekem, hog y ilyen tonhalak szerepelnek néhány francia csúcsétterem terveiben is. Én azon leszek, hog y ma felveg yük velük a versenyt! Diszkrét taps a láthatóan elég edett vendég ektől. – Jól néz ki, jó a szöveg e, fantasztikusan főz, és mindezek mellett még környezettudatos is? – hitetlenkedem. – Még mi? Dinamit az ág yban? Abel faarccal néz rám. – Mindeg y – leg yintek. – Ennyire pontosan nem muszáj tudnom. Látva, hog y a volt nejem mennyire imádja az élettársát, tulajdonképpen választ is kapok a kérdésemre. – Azt hiszem, lassacskán be is fejezhetjük – szólok oda Abelnek. – A Capra-filmben James Stewartnál működött ez a dolog , de mindenkinél nem jöhet be. Abel bólint, és kifelé menet felkap eg y fél üveg bort, meg két poharat. Arra számítok, hog y visszatérünk a való világ ba, de meg döbbenésemre az étterem ajtaja mög ött eg y lépcső kezdődik, amely eg y mag as ház behavazott tetejére vezet. Idefent jeg es szélnek kell fújnia. Mivel semmit sem érzek belőle, még mindig abban a világ ban járunk, amelyikben én nem létezem. Nem szép Abeltől, hog y itt kezd el borozni. Ug yanis, ha jól értem, én nem ihatok belőle, mivel nem is vag yok. – Ez nem eg észen ig az – mondja Abel, és leül a tető peremén húzódó alacsony mellvédre. A lábát lóg ázza a tátong ó mélység fölött, és tölt. – Csak azt mondtam, hog y nincsenek szükség leteid, és nem érzékelsz semmit. A hideg idefent valódi, még sem érzed. Ezt a bort is meg tudod inni, csak az ízét nem érzed majd. Leülök mellé, elveszem tőle a poharat, ráköszöntöm, és belekóstolok. Stimmel. Semmit sem érzek. Abel szemlátomást annál többet. Élvezettel forg atja a szájában a bort, aztán elismerően bólog atva leereg eti a torkán, és íg y szól: – Ez a Marco tud valamit az élet szépség eiről. – Ismerősnek tűnt nekem – jeg yzem meg . – Eg ész idő alatt azon g ondolkozom, honnan. – Ig en? – Abel vállat von. Úg y látszik, ő sem tud seg íteni. Leteszem a poharamat. A válás és a praxisom tönkremenése óta leg inkább ízetlen bort ittam. Elhatározom, hog y ez a jövőben változni fog . Leg alább eg y örvendetes eredménye van ennek a különös éjszakának. Vég ig nézek a város háztetőin. Innen a tévétorony is látszik az Alexanderplatzon. A leg több ház ablakai ki vannak világ ítva. Olyan a város, mint eg y óriási adventi naptár: minden ablak mög ött eg y-eg y sors. Néhány sarokkal odébb, eg y másik toronyház tetején meg pillantok eg y alakot. Eg y nő az. Ahog y a tető széle felé indul, eg y pillanatra a mi irányunkba néz. Elhűlve látom, hog y Hanna az. Hanna Kaufmann, aki a valódi életben Jonas asszisztense és a jövendőbeli közös g yermekük anyja. – Mire készül? – kérdezem rosszat sejtve. – Öng yilkos akar lenni – feleli Abel szenvtelenül, és kortyol a borából.
Dermedten bámulok rá. – Meg kell akadályoznod! Terhes! Jonastól! Ma délben mondta nekem! – Nem terhes. Ebben a világ ban nem. Zavartan pillantok a tetőre, ahol Hanna arra készül, hog y a mélybe vesse mag át. Ott áll, és lefelé néz. Vékony kabátját cibálja a szél. – Abel, kérlek! Muszáj meg tenned! Nem nézhetjük itt ölbe tett kézzel, ahog y ez a nő a halálba ug rik! – Csak ebben a világ ban ug rik – feleli Abel. – És azért, mert Jonas ma szakított vele. – Mert… mi? Miket beszélsz? – Ő ebben a világ ban is az öcséd asszisztense és szeretője. De Jonas most elhag yta. A g yerekei miatt. Különben Jana beadta volna a válókeresetet. Meg int Hannára nézek, aki még mindig a mélység g el szemez. – Nézd inkább úg y – javasolja Abel –, hog y talán a valódi világ ban a terhes Hanna is azon a tetőn állna, ha te ma nem beszéltél volna vele. Reménytelenül túlterheltnek érzem mag am. Ismét Hannára pillantok, aki most az ég re néz, aztán, mintha lassított felvételen látnám, előredől, és eg y hang nélkül eltűnik a sötétség ben. – Ne! – ordítok, és felug rom. Meg csúszom a jeg es mellvéden, elveszítem az eg yensúlyomat, és próbálok fog ódzót találni a síkos kövön. Hiába. A mélybe zuhanok, de előtte Abel még biccent nekem, és utánam szól: – Ne izg ulj, Jakob! Ebben az életben nem halhatsz meg ! Felém rohannak a karácsonyi díszben pompázó utca fényei. A másodperc töredékére még a kásás hóval borított, piszkosszürke aszfaltot is meg pillantom. A becsapódás olyan érzés, mintha leütnének eg y hatalmas lég ycsapóval. Ug yanabban a pillanatban kinyitom a szememet.
ISTEN SZENVED Hol vag yok? A foltok csak lassan alakulnak éles képpé. – A lakókocsimban – motyog ja Abel álmosan. Kis konyhaasztalnál ül eg y csésze g őzölg ő kávéval. – Még pontosabban a vendég kanapémon. Ez eg yébként különös meg tiszteltetés. Ezen az exkluzív bútordarabon ug yanis jó néhány cirkuszi leg enda éjszakázott már. Kérsz kávét? Tompán bólog atok, és nag y nehezen talpra kecmerg ek. Lehet, hog y Abel kanapéja exkluzív és leg endás, de kényelmesnek eg y kicsit sem kényelmes. Bár eg y öreg dobkályhának köszönhetően fullasztó hőség van a kis helyiség ben, a zoknim nedves és jég hideg . Visszag ondolok a karácsony esti kirándulásunkra. Csak álom lett volna? Lehúzom a zoknimat, és a kályhára terítem. Abel odanyújt eg y csésze kávét. Hullafáradtnak látszik. – Köszönöm – mondom, és iszom eg y kortyot. Fáj az orrom. Óvatosan meg tapog atom, és érzem rajta a kötést. A g ondolatra, hog y meg int abban a világ ban vag yok, ahol szeg ényen és sikertelenül bár, de leg alább létezem, elönt a boldog ság hulláma. – Mennyit aludtam? – érdeklődöm. – Tíz percet? Tizenötöt? – feleli Abel vállvonog atva. – Mindenesetre nem többet, mint amennyi idő nekem kellett ahhoz, hog y beg yújtsak, és felteg yem a kávét. A homlokát masszírozza az ujjbeg yeivel, és közben fájdalmas arcot vág . – Mi van, fáj a fejed? – Pokolian. Két napon és majdnem három éjszakán át utaztunk. Az ilyesmi eg yébként is őrült fárasztó, de ahog y öreg szem, eg yre nehezebb lesz. – Azt hiszem, értem, mire g ondolsz – mondom. – Nekem is olyan, mintha eg y örökkévalóság ig tartott volna. Abel felemeli a fejét, és komoly arccal rám néz. – Jakob, ez nem álom volt, ha netán úg y értetted. Tényleg abban a másik világ ban jártunk. És még ha a te személyes időérzéked máshog y is érzi, ott töltöttük a karácsonyt. December 27-e van. A szentestét tehát, mint mondtam, két nappal és majdnem három éjszakával mag unk mög ött hag ytuk. Csodálkozva előkeresem a telefonomat, hog y ellenőrizzem Abel állítását. Tényleg december 27-e van. Az akku mindjárt lemerül. Szenteste még fel volt töltve. – A pénzed, meg a többi személyes holmid még édesanyád házában van. Talán emlékszel, hog y kissé sietősen távoztunk onnan. Az anyád eg yébként már hazafelé tart Floridából. – Felmutat eg y húszast. – Ha netán taxit akarsz hívni… Ig en. Beszélnem kell anyával. Nemcsak azért, hog y elmondjam neki az ig azat a kisebbik fia bűnözői karrierjéről, hanem mert azt is tudatnom kell vele, hog y Hanna terhes Jonastól. – Kölcsön tudsz adni eg y pár cipőt? Meg valami kabátot? Abel bólint.
– Naná. – Visszajövök, amint mindent rendbe raktam. – Helyes. A csodálatos utazásunkon töpreng ek. Ha nem álom volt, akkor micsoda? Valamiféle hipnózis? Vag y szug g esztió? Az biztos, hog y rajtam hag yta a nyomát. Szinte euforikus vág yat érzek rá, hog y rendbe teg yem a dolg aimat. Az elmúlt két nap és három éjszaka meg mutatta nekem, hog y változtatnom kell az életemen. Még pedig sürg ősen. Különben eg y nap annak sem lesz semmi nyoma, hog y eg yáltalán a világ on voltam. – Kell seg ítség ? – kérdezi Abel, és kabátot, meg eg y pár cipőt nyom a kezembe. – Most nem. De lehet, hog y még visszatérek erre. – Nem probléma. Bármikor. Most látom csak, hog y nem eg yszerűen fáradtnak látszik, hanem ijesztően sápadt is az arca. – Szerintem pihenj le – javaslom neki. – Jól vag y, vag y hívjak orvost? Meg rázza a fejét. – Semmi baj. Csak elfáradtam. – Jó. Ha kipihented mag ad, elkezdjük a munkát – íg érem. Mag ához von, átölel, és g yeng éden meg vereg eti a vállamat. – Ennek örülök. Sok szerencsét, Jakob. A szokatlan g esztus olyan, mintha hosszú időre búcsúzna el. De ebbe nem g ondolok bele mélyebben. Tiszta, hideg leveg ő csap meg , amikor kilépek a lakókocsiból. Vasember Heinz rászolg ál a nevére. Eg y szál vékony nadrág ban és pulóverben g ug g ol a lakókocsija mellett, és havat tömköd eg y teáskannába. – Hahó, doki! – kiált oda. – Kellemesen teltek az ünnepek? – Köszönöm – mondom, és trappolnék tovább a hóban az utca felé, amikor eg yszerre meg torpanok, és csak meredten bámulom az erőművészt. Észreveszi, és kezében a kannával feleg yenesedik, majd ő is vég ig néz mag án. – Mi van, lyukas a g atyám? Vag y virág csokor nől a seg g emből? Beletelik eg y pillanatba, mire felfog om, hog y van valami Vasember Heinzben, ami a párhuzamos világ ban szerzett karácsonyi élményeimre emlékeztet. – Van mag ának g yereke? – kérdezem. – Van. Eg y fiam – feleli Heinz, és nevet. – De az már neg yven lesz, már nem hisz a Télapóba! – Nem g asztronómiával fog lalkozik véletlenül? Vasember Heinz félrebillenti a fejét. – Mag a mindig olyan furákat kérdez, amikor erre jár. Mér érdekli hirtelen a fiam? Az őszinte válasz ez volna: mert eg y világ ban, ahol én nem is létezem, láttam eg y embert, aki Vasember Heinz szakasztott mása. Ezért volt Marco olyan ismerős! A tetoválások és a taraj miatt csak második pillantásra tűnik fel, hog y Marco, a csúcsséf és Heinz, az erőművész minden bizonnyal rokonok. – Eg yszerű. Szeretném, ha eg yszer főzne nekem – teszem próbára a szerencsémet. Heinz csak néz rám. Mintha g ondolkozna valamin. Aztán eg yszerre lazít a testtartásán. – Abel mesélt mag ának Marcóról. Most meg mag a járatja velem a bolondját, ahog y Abel szokta. Bólog atok, és meg könnyebbülten elmosolyodom. Közben ig yekszem leplezni a döbbenetemet
afölött, hog y Heinz fiát tényleg Marcónak hívják. Én eg y másik világ ban láttam őt. Az, hog y a valóság ban is létezik, valahog y kísérteties. Visszanézek Abel lakókocsijára, ahol minden nyug odt. Akármit jelentsen is ez a mi karácsonyi utazásunk, az biztos, hog y több volt, mint álom. – A Bábel Tornyában főz – mondja Heinz. – Az eg y ilyen látványbejzli. A város leg nag yobb fejesei járnak oda. Marco ig aziból csak a húspog ácsákat forg atja ottan. De hát valamiből élni kell. A taxiban azon tűnődöm, vajon Ellen és Marco lehetne-e a való világ ban is boldog pár. Lehet, hog y a másikban csak azért volt íg y, mert ott a sors más emberekké formálta őket? Vag y a valóság ban is működne köztük? Hátha itt a körülmények miatt nem jönne össze? Döntök, és előveszem a mobilt. – Szia, Ellen. Jakob vag yok. Békét ajánlok. Azt ug yan nem hiszem, hog y ebben az életben még eg yszer eg y pár leszünk, de attól még nem kell utálnunk eg ymást. Ássuk el a csatabárdot. Meg hívlak vacsorázni. Ma este. És ne mondd, hog y nem érsz rá. Ha dolg od van, az úg yis csak a pénzedről szól, azt holnap is elintézheted. Találkozzunk nyolckor a Bábel Tornyában. Jó kis hely, tetszeni fog . Írj eg y SMS-t, vag y csak simán leg yél ott. Addig is szia. Anyát apa dolg ozószobájában találom meg . Az íróasztalnál ül, előtte vag y fél tucat fotóalbum, és tobzódik az emlékekben. Emberemlékezet óta nem járt ebben a szobában. Apa halála óta valószínűleg a takarítónő is többször lépett be ide, mint anya. Csak eg y pillanatnyi késéssel ismer fel. Aztán lassan leveszi a szemüveg ét, és odahúz mag a mellé eg y széket. – Leülnél velem eg y kicsit, Jakob? Leülök, és ő meg fog ja a kezemet. – Sajnálom – mondom. – Kíméletesen akartam közölni, de… Eg y fejrázással elhallg attat. – Hag yd csak, Jakob. Nem kell mag yarázkodnod. Örülök, hog y meg tettem ezt az utat, mert másképp még most is azt hinném, hog y Jonas becsületes ember. – Nem képes véka alá rejteni a csalódottság át. – Amikor meg álltam az üres telek előtt, ahol az állítása szerint a luxuslakása van, még azt hittem, hog y én tévedtem. Aztán amikor elmentem a bankja címére, és ott meg eg y g yorsétterem volt, már értettem, hog y van valami a történetedben. Gyors kézmozdulattal kitöröl eg y könnycseppet a szeme sarkából. Apa halála óta nem láttam ilyen meg törtnek. Eg yik alapelve, hog y a g yeng eség et sosem szabad kimutatni. A világ on semmit nem utál annyira, mint hog yha sajnálják. Érzem, hog y én is mindjárt elsírom mag am, úg yhog y ig yekszem optimistának tűnni: – Anya, nem tudom pontosan, miért csinálta ezt Jonas, de azt hiszem, óriási nyomás volt rajta – költök valamit g yorsan, hog y védelmezzem a félresikerült öcsémet. – Eg y csomó dolg ot lehet hallani arról, hog y mit kell trükköznie a befektetési bankároknak, ha nem akarják elveszíteni az állásukat. Abból, amit összehandabandázok, úg y tűnik, mintha a bolyg ó összes befektetési bankárának muszáj lenne lopott milliárdokkal zsong lőrködni, hog y ne kerüljön az utcára. Ez persze óriási túlzás, de amikor az ember anyja érzelmi szükség állapotban van, akkor a cél szentesíti az eszközt. Ezt nem eg y neves pszichológ us is aláírná. Épp folytatnám a védőbeszédemet, de anya következő mondata úg y ér, akár eg y pörölycsapás: – Biztosan miattam tette – mondja halkan. – Hog y… mi… kicsoda? – hebeg em.
– Jonas. Biztosan miattam csinálta a stiklijeit – mag yarázza, szemlátomást kelletlenül. – Úg y áll a helyzet, hog y apád ug yan jól keresett, de azért nag y vag yont nem hag yott hátra. Én azonban próbálom úg y őrizni az emlékét, hog y eleg et teszek a társadalmi kötelezettség eimnek. Csak hát az sajnos nem olcsó mulatság . És ez a ház is reng eteg pénzt emészt fel. Csak abból, amibe tavaly a tető felújítása került, már eg y jobb lakást lehetne venni. – Jonas adott neked kölcsön – értem meg elhűlve. – Inkább úg y mondanám, hog y ajándékba. Mindketten tudtuk, hog y nem kell majd visszafizetnem. Mindenképp meg akarta akadályozni, hog y elveszítsem a házat. Tudja, milyen sokat jelent nekem. – Átírattad rá a házat? – kérdezem, és retteg ek tőle, hog y bólog atni fog . Félig kérdő, félig meg rovó pillantást vet rám. – Nem azért kérdem, mert az örökség em miatt ag g ódom – mag yarázom. – Mind a ketten meg érthetnétek vég re, hog y nekem nem fontos a pénz. De ott voltam, amikor eg y csapat feg yveres rendőr fenekestül felforg atta Jonas lakását. Minden tulajdonát lefog lalják. És még csak most kezdték el keresni, hol a vag yona. Csak idő kérdése, mikor veszik el ezt a házat is. Meg lepettnek tűnik. – Felajánlottam neki a házat – vallja be. – Többször is. – Majd sietve hozzáteszi: – Persze ezt veled is meg kellett volna beszélnem. De Jonasnak nem kellett a ház. Beszélni sem volt hajlandó róla. Azt akarta, hog y eg y nap majd ketten örököljétek. És mindig azt mondog atta, hog y jó tartalék arra az esetre, ha váratlan fordulatot vennének a dolg ok. – Mintha tudta volna, hog y eg yszer összeomlik a rendszere – jeg yzem meg . – Nag y franc a te másodszülötted! Bólog at, és önkéntelenül is elmosolyodik eg y kissé. – Tudod, hova ment valójában? – Kubába – válaszolom. – De hog y ott pontosan hova, arról fog almam sincs. Lehet, hog y az is csak eg y állomás volt, és már ki tudja, merre jár. – El tudod érni? Meg rázom a fejemet. – Itt hag yta a telefonját, hog y ne tudják bemérni. Nem tudom, hog y az e-mailjeit olvassa-e. De mindenesetre óvatos lennék, mert úg y sejtem, hog y a rendőrség fig yeli a fiókját. – De akkor hog y találjuk meg ? Nevetnem kell. – Ezt kérdezi a rendőrség , valamint a jövendőbeli unokád anyja is. Felpillant. Bólog atok, hog y jól hallotta. – Jonas teherbe ejtette az asszisztensét – mag yarázom, és közben az jut eszembe, hog y talán kissé túl lazán közöltem anyával ezt a hírt. Ő is íg y g ondolja. – Ezt azért közölhetted volna kíméletesebben is – mondja. – Elvég re ebben az eg ész katyvaszban ez az eg yetlen jó hír. – Örülök, hog y íg y látod. – Még szép! Mindig is szerettem volna unokát – jelenti ki. – És Jonas nyug odt lehet. Majd g ondját viseljük a g yereknek. – Jonas még nem tudja, hog y apa lesz – világ osítom fel. – Cserébe a jövendő anya meg Jonasról
nem tudja, hog y lelépett. Sőt, azt hiszi róla, hog y nős. Szerintem ezt azért találta ki, hog y Hanna ne is reménykedjen komoly kapcsolatban. Anya értetlenül csóválja a fejét. – A leg szívesebben jól elfenekelném – mondja eg y szikrányi irónia nélkül. – Attól tartok, anya, hog y az nem eleg endő büntetés hárommilliárd euró elsikkasztásáért. – Akárhog y is – mondja –, el kell mondanunk ennek a nőnek az ig azat. Mit is mondtál, hog y hívják? Rendes lány? Meg vonom a vállamat. – Fog almam sincs. Hannának hívják, és szimpatikusnak tűnt. De csak eg yszer beszéltem vele, és akkor is csak röviden. – Hanna. Csinosnak hang zik. – Anya vég ig hordozza a tekintetét az asztalon szétszórt albumokon. Minden fénykép eg y-eg y történetet mesél neki. És ezekből a történetekből mint apró mozaikdarabkákból áll össze az élete. – Kár – mondja nag yot sóhajtva. – Leg alább a karácsonyt velünk tölthette volna. Ez pompás vég szó, mert rög tön beug rik róla, hog y még nem volt alkalmam átadni anyának Jonas karácsonyi ajándékát. Feltartott mutatóujjal jelzem, hog y várjon eg y kicsit, és felug rom, hog y érte menjek. – Ezt tőled kapom? – kérdezi kicsit később, és az asztalra teszi az apró, csillog ó papírba csomag olt dobozkát. – Jonastól. Karácsonyra – felelem. – Te nem akartál nekem adni semmit? – kérdi tettetett szig orral. – De. Az én ajándékom az lett volna, hog y veled töltöm a szentestét, és nem vag yok világ szerte körözött csaló. Mosolyog va bólog at. Aztán óvatosan kibog ozza az ezüstös szalag ot Jonas ajándékán. Kis papírdoboz kerül elő. – Mi lehet ez? Csak nem g yűrűt ajándékoz nekem? Belenyúl a dobozba, és eg y összehajtott cédulát húz ki belőle. Meg lepetten hajtog atja szét. Valami írás van rajta. Anya elolvassa, és kisimulnak az arcvonásai. Odaadja nekem. A cetlin az áll: Café Caribe, Havanna, Avenida del Puerto, 15 óra. – Szóval nemcsak tudta, hog y összeomlik a rendszere, de alaposan fel is készült rá – értem meg . Anya bólint. – És ebben a kávéházban mindennap tizenöt órakor meg lehet őt találni. Szóval még iscsak lehetség es beszélni vele. – Havannába akarsz repülni? Meg int bólint. – Véletlenül még nem pakoltam ki. Ha ezt előbb tudom, meg spóroltam volna eg y átkelést az Atlanti-óceánon, de íg y leg alább összehozhatom Jonast a menyasszonyával. – Csak viszonyuk volt, anya – javítom ki. – El tudod érni valahog y ezt a Hannát? – kérdezi anya anélkül, hog y akárcsak tudomást venne a közbevetésemről. Az imént még eg y rakás szerencsétlenség volt, de a lehetőség arra, hog y aktivizálja mag át, eg y csapásra visszavarázsolta őt a rég i formájába. Ez eg y ig en bonyolult eg yveleg e mások ig norálásának, az akaraterőnek és a túlcsorduló energ iának, ami eddig is
átseg ítette őt az életen. – Meg adta a számát. – Nag yszerű. Akkor lég y szíves, mondd meg neki, hog y holnap meg yünk Kubába – rendelkezik, és újonnan szerzett lendületével hozzáteszi: – Ezúttal elkísérsz? Meg íg érem, hog y apád becsületes úton meg keresett pénzéből fizetem az utat. Anya újra a rég i. A tőle meg szokott, mag ától értetődő módon meg tette mag át a karibi misszió parancsnokának. Hamar belátom, hog y eg y pszichológ us jelenléte hasznos lehet ennél a komplikált családeg yesítésnél Havannában. Másrészt viszont nem akarom cserbenhag yni Abelt, hiszen a szavamat adtam, hog y seg ítek neki. – Még el kell intéznem pár dolg ot itthon – válaszolom. – Amellett azt sem kéne kockáztatnunk, hog y a rendőrség ráakadjon Jonas nyomára. Azt nem hiszem, hog y tég ed követnek, de mag amat illetően már nem lennék ennyire biztos. – Kiad eg yáltalán Kuba bárkit is? – érdeklődik anya. Mintha a szakmája lenne, hog y szökevényeknek seg ítsen. – Alapvetően nem, de az előfordulhat, hog y elfog ják, és eg y másik ország ban állítják bíróság elé, vag y le is csukják. Sejtelmem sincs, hány ellenség et szerzett Jonas a csalásaival. De meg g ondolva, hog y hárommilliárdról van szó, valószínűleg nem keveset. Anya komoran bólog at. – Az bizony lehet – mondja. – Majd meg látog atom, ha eg y kicsit elült az üg y – ajánlom. – Az eltarthat eg y pár hétig , de hát van időnk. – Mit g ondolsz, mikor neszeli meg ezt a dolg ot a sajtó? – kérdezi már eg y hétpróbás üg yvéd hang ján. Meg vonom a vállamat. – Gondolom, elég hamar. – Jó – mondja elszántan, és becsukja a fotóalbumokat. – Én előkészítem az utazást, te meg előkeríted ezt a Hannát. Ezt könnyebb mondani, mint meg tenni. Hanna nem veszi fel a mobilját, és üzenetet sem lehet hag yni neki. Késő délutánra már annyit hívog attam a számot, hog y tudom kívülről. Estefelé furcsa sejtésem támad. Eszembe jut Abel tanácsa, hog y hallg assak a meg érzéseimre, és úg y döntök, elmeg yek ahhoz a házhoz, amelyiknek a tetején Hannát láttam. Ha eg y másik világ ban az öng yilkosság ot fontolg atta, miért ne lehetne íg y ebben a világ ban is? Majd két órába telik, mire meg találom a házat. A városnak ebben a részében nag yon hasonlítanak eg ymásra az utcák, és sötét is volt, amikor Abel idehozott. Kalapáló szívvel érkezem meg a tetőre vezető ajtóhoz. Tisztán log ikusan nézve rendkívül valószínűtlen, hog y itt találom Hannát. Lenyomom a kilincset, és kinyitom az ajtót, amely hang osan meg nyikordul. A következő pillanatban elkerekedik a szemem. Hanna ott áll a tető peremén. Az ajtó nyikorg ása felriasztotta. Eg ymás szemébe nézünk, és látom az övében az ólmos bánatot. Csupán eg y apró lépés választja el a sötét mélység től. A kabátja lobog a szélben.
ISTEN HÍV – Kérem, ne teg ye! – kérlelem Hannát, és lassan odanyújtom neki a kezemet. Olyan, mintha rám nézne, de a pillantása valójában a távolba réved. Azt sem tudom biztosan, észleli-e, hog y itt vag yok. Részeg lenne? Vag y drog ozott? Elfordul tőlem, és meg int a mélybe bámul. – Tudom, hol van Jonas. És el tudom önt vinni hozzá – mondom, és várom, hog y a szavaim kiváltsanak valami hatást. Rövid, de számomra örökkévalóság nak tűnő ideig nem történik semmi. Aztán anélkül, hog y a fejét felém fordítaná, lassan kinyújtja a bal karját, mintha meg akarná fog ni a kezemet. Mivel van köztünk néhány méternyi távolság , ezt felhívásnak veszem arra, hog y menjek közelebb. Vig yázva, előrenyújtott karral lépek oda hozzá, készen arra, hog y elkapjam. Jeg es szél bömböl idefent. És az eg ész tető is jeg es. A hó alatt mindenütt fag yott vízréteg ek rejtőznek. Eg y rossz mozdulat, eg yetlen meg g ondolatlan lépés eleg endő lehet, hog y elveszítsem az eg yensúlyomat. Úg y kell kényszerítenem mag am, hog y elmenjek a tető széléig . Mire elérem Hanna kezét, már remeg a térdem. – Kérem, nag yon óvatosan jöjjön ide hozzám – mondom neki. Eg y pillanatig habozik, de aztán erősödik a szorítása. Majd ug yanebben a pillanatban olyan erővel, amit sosem tételeztem volna fel róla, a mélység felé ránt. Csak eg y pánikszerű, verg ődő mozdulattal tudom meg akadályozni, hog y lezuhanjak. Döbbenten meredek Hannára. Viszonozza a pillantásomat, és a tekintete ezúttal teljesen tiszta. – Érzi? – kérdezi. – Ahog y dübörög a vér az ereiben? Ahog y dörömböl a szíve? Ahog y a tüdeje meg telik friss leveg ővel? – A láthatár felé fordul. – Az ember különösen erősen érzi, hog y él, amikor lenéz a mélybe. Csak néhány pillanat múlva vag yok képes meg szólalni. – Sajnos nekem van eg y kis tériszonyom – mondom akkor, még mindig leveg ő után kapkodva. – Amellett én inkább akkor szoktam különösen erősen érezni, hog y élek, ha van előttem eg y pohár jó bor. Nem vag yok adrenalinfüg g ő. Meg int rám néz. – Tériszonya van? És még is meg próbált meg menteni. Ez ig en. Meg vag yok tisztelve. – Abban a pillanatban úg y látszott, hog y meg kell menteni – mag yarázom didereg ve. Hanna felnevet. – De nem kellett. Tudom, mit csinálok. Gyakran álldog álok itt. És beismerem, néhányszor már g ondoltam arra, hog y leug rom. – Nem kell azt elkapkodni. Mit szólna, ha most eg y icipicit hátrébb lépnénk innen a peremtől? – kérdezem diplomatikusan. – Nyug odjon meg – mondja anélkül, hog y eg y millimétert is mozdulna. – Ha itt áll az ember, az a leg fontosabb, hog y ne g örcsöljön, különben úg y lezuhan, mint eg y darab kő.
– Kösz a felvilág osítást – felelem, és észreveszem, hog y kezdek beg örcsölni. – Ne féljen, nem akarok leug rani – nyug tatg at. – Most, hog y eg y másik életért is felelős vag yok, már a saját életem sem csak az én dolg om. – Ennek örülök. De nem beszélhetnénk meg még is valahol a talajszinten? – makacskodom. A szemembe néz. – Ig azat mondott? Tényleg tudja, hol az öccse? És tényleg el tud vinni hozzá? Vag y csak azért mondta, hog y visszatartson eg y potenciális öng yilkost? Meg rázom a fejemet. – Az öcsémtől eltérően én néha ig azat is szoktam mondani. Mintha halvány mosolyt látnék átsuhanni az arcán. Aztán meg könnyebbülve érzem, hog y óvatosan elhúz eng em a tető széléről. Nem sokkal később eg y kínai büfében ülünk két g őzölg ő teáscsésze mellett. Míg én továbbra is falfehér vag yok, és enyhén reszketek, Hanna inkább meg éhezett a huzatos kalandunktól. Enne valamit. Erről eg yszerre eszembe jut, hog y találkára hívtam Ellent, amiről a dolg ok jelenleg i állása szerint jócskán el fog ok késni. Sietve taxiba rakom Hannát, és felhívom anyámat, hog y immár az ő feladata tájékoztatni a jövendőbeli menyét az ig azság ról Jonasszal kapcsolatban. Mivel amúg y is meg akarja ismerni őt, leg jobb, ha kötetlenül, vacsora közben teszik fel eg ymásnak a fontos kérdéseket. Dicséretet nem várok az ötletemért, inkább eg y pár csípős meg jeg yzést. Annál jobban meg lepődöm, amikor anya a leg nag yobb örömmel reag ál: – Remek ötlet, Jakob! Vannak dolg ok, amiket jobb, ha a nők eg ymás közt beszélnek meg . Neked is szép estét kívánok, és add át Ellennek szívélyes üdvözletemet! Mire meg kérhetném anyát, hog y lehetőleg ne leg yen már sülve-főve eg yütt a volt feleség emmel, leteszi. A Bábel Tornya zajos és kényelmetlen. Ellennek rossz kedve van, több okból is. Először is tíz perc késéssel érkezem, amit sértőnek érez. Fontos találkozókat mondott le, hog y eljöhessen. Azt, hog y a terhes Hannával kellett fog lalkoznom, átlátszó kifog ásnak tartja. Aztán a Bábel Tornya tényleg inkább látványkajálda, mint ig azi étterem. Az exnejem szemében, aki jobban szereti, ha klasszikus zenére szolg álják fel neki a rákot, ez a kettes számú sértés. – És itt mit eg yünk? – förmed rám. – Hamburg ert sült krumplival? – Pontosan azt – felelem. – Eg yébként azt hallottam, hog y itt a leg jobb a hamburg er a városban. Leg nag yobb meg lepetésemre az étlapon semmilyen hamburg er nem szerepel. Szusi viszont a világ on minden formában. – Ig aziból jobban is esne a szusi – mondja Ellen. – Csak előtte szeretném tudni, járt-e már valaha valaki a tisztiorvosi szolg álattól ebben a lebujban. Ellen szurkálódása pompásan beleillik abba a tervembe, hog y összeismertessem őt Marcóval. – Szeretnék beszélni a szakáccsal – közlöm a piercing es, nyüzüg e fiúval, aki üveg es vietnami sört hoz nekünk, mert Ellennel nem bízunk a kimért fehérborban. – A szakács tudni szeretné, mit akar tőle – mondja a nyüzüg e, amikor nem sokkal később visszatér az asztalunkhoz. – Kérdezni szeretnék valamit – szerelem le. – Most ez mi? – kérdezi Ellen. – Ennek a putrinak a szakácsa biztos nem eng edi meg , hog y benézz
a konyhájába! Inkább majd meg int kapsz eg yet az orrodra! – Csak hadd csináljam vég ig – kérem, miközben újra meg közelíti az asztalunkat a nyüzüg e. – A szakács azt kérdezi, hog y mit akar kérdezni tőle. – Az istenit már! – csattanok fel. – Ilyen nehéz felfog ni? Hozza ide a szakácsot! Világ os? A nyüzüg e meg szeppenten bólog at, és elinal. Ellen teli szájjal vig yorog . – Most már fog adni mernék rá, hog y a szakács behúz neked eg yet. – Ha nem, te fizeted a vacsorát – ajánlom. Bólint. Ebben a pillanatban tag baszakadt ázsiai férfi áll meg az asztalunknál, szakácskabátban, és ránézésre úg y tíz év tapasztalattal valamilyen küzdősport terén. Izmos karját összefonja széles mellkasa előtt. – Na, mi az? – A szakáccsal szeretnék beszélni – mondom. Mivel a fickó eg y kicsit sem hasonlít Marcóra, azt feltételezem, hog y nem a meg felelő embert küldték ide. – Én vag yok a szakács. – Másik nincs esetleg ? – próbálkozom. A nag ydarab ázsiai erőteljesen meg rázza a fejét. – Hamburg ert sem készítenek – mondom, és valami kellemetlen érzésem támad a g yomrom táján. Úg y néz ki, hog y Ellen meg nyerheti a fog adást. Kár az orromért. Pedig már nem is fájt. A férfi úg y néz rám, mintha elmentek volna nálam otthonról. – És? – Gondoltam, van… – válaszolom tanácstalanul. – Bajt akar? – kérdezi tömören. – Azt azért nem – felelem riadtan, de őszintén. – Akkor mit ráng at ki a konyhából eg y ilyen piszlicsáré hülyeség miatt? Dug ig van a hely, alig g yőzöm a rendeléseket! – Fejcsóválva elindulna, de meg torpan. – Harmadik emelet, asszem. Vag y a neg yedik. Kérdezzék Patrickot. Az tudja. Aztán morg olódva eltrappol. – Köszönjük! – kiáltok utána. – És elnézést a… Mog orván leg yint, és eg yetlen további pillantásra sem méltatva eng em eltűnik a konyhában. – Az amerikai étterem a neg yediken van – világ osít fel később a piercing es Patrick. – Ja, hog y itt több étterem van! Értem. – Ázsiai, olasz, arab, meg amerikai – sorolja Patrick, és kissé arrog áns hang nemben hozzáteszi: – Ezért az a nevünk, hog y Bábel Tornya. – Eleg áns francia éttermük friss teng er g yümölcseivel nincsen véletlenül? – kérdezi élesen Ellen. Patrick adós marad a válasszal. Ő is ug yanolyan elfog lalt, mint a szakács, íg y már a következő asztal felé tart. – Eg yünk eg y hamburg ert – javaslom. – Állítólag tényleg nag yon jó itt, és az amerikai étterem is biztos jobb, mint ez a szusizó. Tévedés. Az amerikai szint még sokkal zajosabb és kényelmetlenebb. A csicsás étterem falai tele vannak lapostévékkel, amelyeken épp amerikai foci meg y. Hallani a sportriporter izg atott kommentárját és a közönség ordítozását a stadionban. Két hang os éljenzés között Ellen meg jeg yzi: – Felőlem te nyug odtan veg yülhetsz itt a tinikkel, Jakob, de az biztos, hog y én nem maradok itt.
– Várjál már eg y kicsit… – erősködöm, de a mondatom második felét elnyomja a helyben ülő szurkolók zajos tetszésnyilvánítása. A személyzet eg yik szeplős, baseballsapkát viselő tag ja kiszúrja, hog y Ellennel ott állunk elveszetten a bejáratnál. A fiatal nő g yorsan a hóna alá kap két étlapot, és odasiet hozzánk. – Asztal két személyre? – kérdezi erős amerikai akcentussal. – Eg y pillanat – mondom neki, és meg próbálom rávenni Ellent, hog y leg alább eg y aprócska esélyt adjon a helynek. Ő azonban már leírta ezt az éttermet. Most éppen felveszi a telefont, beszélg etés közben a tulipiros bejárati ajtó felé indul, és mutatja, hog y kövessem, mert ő távozik innen. Mivel nem reag álok azonnal, rosszkedvűen elfordul, és teljesen a telefonbeszélg etésre koncentrál. Visszafordulok a szeplős pincérnőhöz: – Nem tudja véletlenül, dolg ozik-e ma Marco? Lehajtja a fejét, mintha azon töpreng ene, kire g ondolhatok. – Itt szakács – teszem hozzá. Erre felderül az arca. – Ja, Marco! Mag as, vékony, rövid hajú, és olyan tetoválás van a nyakán, mint Georg e Clooneynak az Alkonyattól pirkadatigban. Tetoválás? Haj? A túlsúlyos Jonas jut eszembe, és arra g ondolok, hátha vele ellentétben Marco épp ebben a világ ban néz ki úg y, hog y Ellen szóba sem állna vele. – Már rég itt kéne lennie – folytatja a szeplős pincérnő. – Gondolom, meg int késik, de bármikor itt lehet. Elg ondolkozva nézek Ellenre, aki még mindig elmélyülten telefonál, és még mindig ott áll a rikító piros leng őajtó előtt, amely ebben a pillanatban óriási svung g al kitárul. Olyan csattanással vág ja őt homlokon, hog y még a meccs zaját is elnyomja. Mialatt Ellen szédeleg ve kalimpál a karjával, belép Marco. Nag yon siet, de észreveszi a tántorg ó nőt, és azonnal meg érti, mi történt. Épp, amikor Ellen elveszíti az eg yensúlyát, Marco odaug rik hozzá, hog y elkapja. Mielőtt még Ellen tarkója a padlónak ütődne, Marco kinyújtja a karját, és térdre veti mag át. Mivel eközben előrefelé is mozog , az utolsó húsz-harminc centit a sima padlón csúszva teszi meg , akár eg y jég táncos, aki eg y léleg zetelállító kűr fináléjára vezeti kecses partnernőjét. Ellen felsőteste íg y nem a padlóra zuhan, hanem puhán és biztonság osan landol Marco erős karjában. – Azta… – mondja halkan a szeplős pincérnő, és hallani a hang ján, hog y nem bánná, ha Marco őt is meg mentené. Tökéletesen meg értem, hisz rám is nag y hatást tett a férfi reakciójának sebesség e. Marco pedig továbbra sem esik ki a szerepéből, és mire meg mozdulnék, már a karjába is kapja a kábán mosolyg ó Ellent, és meg indul vele a konyha felé. Vállat vonva a herceg és a királylány után ballag ok. Ellen sérülése mindössze eg y alig látható piros folt a homlokán. A műanyag bejárati ajtó pillekönnyű, képtelenség vele komoly kárt tenni valakiben. Inkább a meg lepetéstől és az ijedség től veszíthette el az eg yensúlyát. Marco ennek ellenére úg y bánik vele, mint a hímes tojással, ami Ellennek láthatóan a kedvére van. Eg y kényelmes fotelbe teszi le őt a konyha mög ötti személyzeti társalg óban, majd a helyi kis házipatikából árnikacseppekkel átitatott vattapamacsot ad neki a homlokán lévő állítólag os duzzanatra. Meg eg y kis jég hideg márkás pezsg őt, hog y felélénkítse a vérkering ését. – Ez ig azán nem szükség es – sug árzik Ellen, miközben elveszi a poharat, és koccint Marcóval. Az,
hog y én is itt vag yok, és alkalmasint ug yancsak meg innék eg y pohárka pezsg őt, úg y tűnik, senkit nem izg at. – Ug yan, szívesen teszem – válaszolja Marco elbűvölő modorban. – Sőt, szeretném meg hívni önt a Burg er de luxe szendvicsünkre is. Első osztályú biomarhahúsból, és eg észen friss hozzávalókból készítjük. Én találtam ki. Sajnos a leg több vendég a kevésbé fényűző, ezért olcsóbb fog ásokat kedveli. – Leteszi a poharát. – Gyorsan meg kérdezem a konyhában, nem kezdhetnék-e ma eg y félórával később. És akkor társaság ot is nyújthatok a vacsorához, ha meg eng edi. – Csábítóan mosolyog . – Vég ül is ez vészhelyzet. – Ig en, boldog an – leheli Ellen, mialatt Marco eltűnik a konyhában. Eg y pillanatig utánanéz, aztán felém fordul, és mereng ve elmosolyodik: – Hát nem édes? – Akkor még is hamburg ert eszünk? – incselkedem. Az arca eg yszeriben komoly lesz. – Őszintén szólva azt hiszem, hog y te nem érdemeltél ki eg y hamburg ert. Elvég re miattad majdnem kitörtem a nyakamat, és úg y nézek ki, mint akin átment eg y kamion. Sokkal szívesebben futottam volna össze ezzel a Marcóval véletlenül, kulturált körülmények között, de neked muszáj volt a pincérnővel flörtölni. – Nem is flörtöltem vele – ellenkezem. – Mindeg y. Akkor sem kell még mindennek a tetejébe eltolnod az első íg éretes randimat a válás óta. Röviden: leg jobb lenne, ha mag unkra hag ynál bennünket. – De éhes vag yok! – tiltakozom. De csak azért, hog y ideg esítsem, hiszen már rég en eldöntöttem, hog y elhag yom a helyszínt. Teljesítettem a küldetésemet. Ellen és Marco meg ismerkedtek. A többi már az ő dolg uk. Az viszont ig az, hog y éhes vag yok. Nag yon éhes. – Ne lég y már ilyen önző! – pöröl Ellen. – Máshol is… De ekkor elhallg at, mert benéz Marco. – Meg oldva. Eg y kicsivel később kezdek. Az étel meg öt perc múlva kész. Három Burg er de Luxe mindennel? – A sóg orom épp indulni akar! – helyesbít sietve Ellen. – Most hívták fel, és el kell rohannia eg y fontos találkozóra! Közben úg y néz rám, mint valami képreg ényhős, aki halálos radioaktív sug arakat tud lövellni a szeméből. – Íg y van, én nem kérek – helyeselek. – Sajnos most rög tön mennem kell. – Kár. Nem tudja, mit hag y ki – válaszolja Marco barátság osan mosolyog va, és becsukja az ajtót. – A… sóg orod? – idézem hitetlenkedve Ellent. – Jaj, most mit izélsz már! Nem kell mindjárt meg tudnia, hog y elváltam. A pasik mindig azt hiszik, hog y az elvált nők komplikáltak vag y összeférhetetlenek. – És mit g ondolsz, meddig tudod eltitkolni előle, hog y te mind a kettő vag y? – kérdezem. – Lekésed a fontos találkozódat – vág vissza Ellen csípősen. A metró felé menet leküzdöm a kísértést, hog y g yorskajával verjem el az éhemet. Ez nem olyan eg yszerű, mert az illata betölti a leveg őt. De arra számítok, hog y anyánál van még otthon eg y kis kenyér meg sajt, amit majd leöblíthetek Jonas kitűnő vörösborával. Leg nag yobb meg lepetésemre anya nincs otthon. Vörösbort, kenyeret és sajtot viszont találok. Meg eg y nekem szóló üzenetet anyától a hűtőajtón: Kedves Jakob! Nagyon tanulságos és egyben roppant
fontos estét töltöttem Hannával, és nála fogok aludni. Azt hiszem, szüksége van némi támogatásra. Ezért még beszélgetni akarunk, és reggel onnan indulunk a repülőtérre. Vagyis nem kell minket kivinned. A poggyászomat is átviszem. Délelőtt fél tizenegy körül legyél ott a bejelentkezésnél, hogy elbúcsúzhassunk. Ezer köszönet! Anyád. Anyát tehát meg int elkapta a g épszíj. Eg yetlen este alatt nemcsak besorozta Hannát jövendőbeli menyének, hanem átmenetileg be is költözött hozzá. De csak rövid ideig ag g odalmaskodom Jonas volt szeretője miatt. Lehet, hog y most úg y érzi, anya letámadta őt, de nála jó kezekben lesz. Emellett íg y nekem is lesz eg y kis nyug tom. Ezért aztán most szeretnék eg y palack jóféle borral felkészülni rá, hog y holnap a reptéren tett látog atásomat követően meg kezdjem Abel Baumann kezelését. Elég ciki lenne, ha nem sikerülne meg mentenem a Mindenhatót, és vele a világ ot. A repülőtéren óriási a nyüzsg és. Sítúrára indulók ácsorog nak a csomag meg őrzőnél, hátizsákos turisták nézeg etik az útikönyvüket, és jó karban lévő nyug díjasok ig yekeznek meleg ebb ég hajlatra. Ahog y vég ig nézek rajtuk, hirtelen eng em is elfog a vág y, hog y elutazzam innen messzire. Nem volna rossz pár hétre elrepülni oda, ahol süt a nap. Eltart eg y ideig , mire a terminál túlsó vég én észreveszem anya nercbundáját. Háttal áll nekem, és úg y látom, a kijelző tanulmányozásával van elfog lalva. Biztosan ő az, mert azoknak a színes selyem fejkendőknek az eg yikét viseli, amelyeket apa minden lehetség es alkalomra ajándékozott neki. Közelebb érve meg állapítom, hog y anya eg yedül van. Hannának semmi nyoma. Biztos épp felfrissíti mag át, g ondolom. Aztán az tűnik fel, hog y nem látok anyánál semmi pog g yászt, még eg y kézitáskát sem. Mivel meg mernék esküdni, hog y anya áll előttem, mag abiztosan meg kerülöm a fejkendős nőt… és tátva marad a szám. – Ellen? Mit keresel te itt? És miért vannak rajtad anyám ruhái? Ellen kikandikál óriási napszemüveg e fölött. – Gyere ide, és üdvözölj, mintha nem történt volna semmi különös – mondja, miközben felém nyújtja a karját. – Aztán meg iszunk valahol eg y kávét, és szépen nyug odtan elmag yarázom, mi van. Néhány lépésnyire ott van a számtalan reptéri kávézó eg yike, amelyek a környezetüktől ug yan jelentősen elütnek, de többé-kevésbé ug yanazt a választékot kínálják. Ellen úg y ül le, hog y odakintről ne lehessen látni az arcát, és leveszi a napszemüveg et. – Ha most feltűnés nélkül elnézel mellettem, nem veszel észre valakit, akit ismersz? – kérdezi. Kilesek a jókora ablakfronton át a váróterembe. – Feltűnés nélkül! – sziszeg i. Összerezzenek, és olyan feltűnésmentesen leselkedem, hog y már az a feltűnő. – Na? – kérdezi Ellen. – Semmi – mondom. – Mi folyik itt eg yáltalán? – Meg mertem volna esküdni, hog y a rendőrség a nyomomban van. De ez is volt a dolog lényeg e: anyukáddal azt beszéltük meg , hog y te meg én lefog laljuk a rendőröket, hog y ő meg Hanna zavartalanul elhag yhassák az ország ot. Nevetnem kell. – Kiötöltetek eg y tervet, hog y hog yan cselezzétek ki a rendőrség et? Nem túlzás ez eg y kicsit? – Az ember nem lehet elég óvatos – torkol le Ellen. – A rendőrség meg próbálhatja kideríteni Jonas pontos tartózkodási helyét Kubában úg y, hog y mindannyiunkat meg fig yelnek. Hiszen
feltételezhető, hog y eg yikünk előbb vag y utóbb meg látog atja őt. Válaszolnék, de elakad a léleg zetem, mert ekkor Jutta Kroll testes alakja nyomul be a látóterembe. Két eg yenruhás rendőr kíséretében elbattyog a kávézó előtt. Ellen meg látja a riadalmat a szememben. – Láttad. Bólintok. – Ez ug yanaz a nyomozónő, aki Jonas szökésének a napján kihallg atott. De azt hiszem, nem látott meg . – Eg ész biztos, hog y meg látott. És eng em is. De nem baj. Ig azán jó akkor lenne, ha azt hinné, hog y mi nem láttuk meg őt. De mindeg y is. Hanna és Esther úg yis mindjárt indul. – Még is hog y? – kérdezem. – A mag áng épemmel – válaszolja Ellen szenvtelenül. - Minden pillanatban várom az SMS-t, hog y elindultak. – Neked van eg y mag áng éped? – Ig en, de osztozom rajta két másik üzletemberrel. – Íg y kell azt – mondom tettetett komolyság g al. – Íg y nem olyan drág a. Én is g ondoltam már rá, de a bankom nem partner benne. Ellen meg vetően felvonja az eg yik szemöldökét. Iszom eg y korty kávét. Valamelyest felvidít, hog y eg y kicsit húzhatom őt a mesés vag yonával. – Na és jól sikerült az este? – érdeklődöm. – Ig en. Nag yon is – feleli, és ő is kortyol a kávéjából. – Közben eltűnődtem, hog y vajon véletlenül találkoztam-e Marcóval, vag y valahog y a te kezed is benne van-e. Az a balhé a szusiszakáccsal mindenesetre elég furcsa volt. Adom az értetlent: – Miből g ondolhattam volna, hog y meg tetszik neked eg y g yorskajálda szakácsa? Mit képzelsz, hog y valami isteni jelet kaptam, vag y mi? – Aztán arra jutottam, hog y ez képtelenség – fejezi be, de továbbra is fürkészően néz a szemembe. Farkasszemet nézek vele. Fog almam sincs, mennyi ideig . Szerencsére a telefonja zümmög ése meg ment a további kellemetlen kérdésektől és pillantásoktól. A várt SMS jött meg . Anya és Hanna biztonság ban vannak. Ahog y keresztülvág unk a várótermen, Kroll főfelüg yelőnő állít meg bennünket. Most jött rá, hog y kísérőm fejkendője alatt nem a körözött csaló, Jonas Jakobi édesanyja rejtőzik, hanem csupán a volt feleség em. Eg y pillanatig attól tartok, hog y Jutta Kroll ott helyben elájul. Az arcszíne eg y léleg zetvételnyi idő alatt mély rózsavörösről vakító fehérre vált. – Ez… de hát ez nem… lehet… – dadog , és felváltva néz Ellenre, meg rám. – Nem g ondoltam volna, hog y kétszer eg ymás után bedől ug yanannak a trükknek – jeg yzem meg kedélyesen. Kroll meg vetően fújtat. Ebben a pillanatban fut vissza a vér az arcába, amely újra erőteljes vörös színt ölt. – Nincs még ennek vég e – fenyeg etőzik. – Találkozunk még , dr. Jakobi. Abban biztos lehet! – Szerintem kedvel tég ed – mondja Ellen, amikor újra kettesben maradunk. – Nem ig azán az esetem – válaszolom. – Azonkívül meg puszta kézzel ki tudná törni a nyakamat. Veszekedés és szex közben is folytonos életveszélyben lennék.
– Akkor is. Jót tenne neked eg y erős nő – véli Ellen. – Kipihenhetnélek először tég ed meg a házasság unkat? – kérdezem. Ebben a pillanatban női hang szakítja félbe a beszélg etésünket: – De kedves mag uktól, hog y kijöttek elénk! A hang g azdája Abel eg ykori szeretője, Maria, aki most érkezett a férje, Josef, és a fia, Christian kíséretében. Alaposan meg rakott pog g yászkocsit tolnak mag uk előtt. – Bocsánat, de azt hiszem, itt valami félreértés… – kezdem, de ekkor meg értem, hog y Josef, Maria és Christian valószínűleg nem városnézésre utaztak Berlinbe. – Történt valami Abellel? – kérdezem ag g ódva. Három döbbent arc néz szembe velem. – Akkor mag a még nem tudja – mondja Christian. – De mit? Mit nem tudok? – kérdezg etem rémülten. – Az Abelnek balesete volt – válaszolja Maria, szemlátomást csak nehezen türtőztetve mag át. – Heinz értesített bennünket. Ő van vele a kórházban. Hitetlenkedve meredek rájuk, majd Ellenre nézek. – Kint áll a kocsim – mondja ő. – Rög tön indulhatunk. Bólog atok, bár csak fél füllel hallottam az ajánlatát. Gondolatok ezrei örvénylenek a fejemben. – Súlyos? – kérdezem. Josef bólint. – Ig en, súlyos. Nag yon súlyos. A szavai ott maradnak lebeg ve a leveg őben, akár a dohányfüst. – Mennyire? – fag g atózom tovább, pedig nag yon félek a választól. – Most erősnek kell lennie – feleli Christian, és áthatóan néz. Mintha meg akarna bizonyosodni róla, hog y képes vag yok elviselni a válaszát. Olyan, mintha a hallg atásunk elnyelné a repülőtér lármáját. Mintha Christian hang ja is valahonnan a távolból érkezne, amikor folytatja: – Csak órái vannak hátra, dr. Jakobi. Az orvosok biztosak benne, hog y Abel nem fog ja túlélni az éjszakát.
ISTEN LEBEG Rög tön felismerem a kórházat. Ide hoztak eng em is, miután Ellen féltékeny bokszolója orrba vág ott. És azon az éjszakán itt találkoztam először Abel Baumann-nal. Az a rettenetes g ondolat hasít belém, hog y utoljára is itt fog om őt élve látni. A váróban ma is óriási a tömeg . Most azonban majdnem kizárólag cirkuszosok vannak itt. Abel kollég ái mintha eg yenesen a munkából érkeztek volna, ug yanis szinte valamennyien jelmezt viselnek a sietősen mag ukra kapkodott kabátok alatt. Látok eg y frakkos-cilinderes embert is, aki bűvész vag y állatidomár lehet. Netán mag a a cirkuszig azg ató. Vannak itt izmos férfiak tarkabarka tornadresszben, kecses nők hófehér balerinaruhában, még eg y bohóc is, akinek lesminkelni sem volt ideje. Ismerős arcot keresek a tömeg ben, és felfedezem Vasember Heinz taraját. Ug yanebben a pillanatban ő is észrevesz eng em, Abel családját, meg Ellent, aki idehozott bennünket. Rög tön elszakad a csoporttól, és odasiet hozzánk. – Nag yon örülök, hog y eljöttek. Rólatok már többször kérdezett – ez utóbbit Mariának és Christiannak mondja. Josef sértődötten ráncolja a homlokát, de ig yekszik elrejteni a rosszkedvét. – És mag ával is beszélni akar – folytatja Heinz, és ezúttal rám mutat. – De mindenképpen nég yszemközt. Beleeg yezően bólog atok, miközben Heinz a kórterem felé indul Mariával és Christiannal. Josef tétován ácsorog eg y darabig , aztán sóhajt eg yet, és a sorsába beletörődve elsomfordál. Leülök. Úg y érzem, mintha az eg ész éjszakát itt töltöttem volna, pedig csak most érkeztem. Ellen vizsg álódva néz rám. – Mit g ondolsz, mag adra hag yhatlak? – Persze. Kösz a seg ítség et. – Nincs mit. Ha szükség ed van még valamire, csak szólj. Meg puszilja az arcomat. – Minden jót, Jakob. Hátradőlök, és lehunyom a szememet. Eg y darabig még hallom Ellen sarkának kopog ását a kövön. Aztán beleolvad a környező zajokba, és eltűnik közöttük. – Hát ismét találkozunk – hallom. – Ezek szerint sikerült meg úsznia a dutyit. Kinyitom a szememet. Dr. Kessels áll előttem. – Hog y van az orra? – kérdezi, és mellém ül. – Eg ész jól – válaszolom. – Mutassa csak – kéri, majd eg yik kezét a homlokomra teszi, a másikkal pedig óvatosan felemeli a kötés sarkát. Meg van elég edve a látottakkal. – Ig aziból már le is lehetne venni, de én azért eg y pár napig még rajta hag ynám. A biztonság kedvéért. Eg yébként remekül néz ki. – Visszarag asztja a kötést. – Meg is van. Ha csak az orra miatt
jött, akkor most meg spóroltam mag ának néhány óra várakozást. – Nem. Abel Baumann miatt jöttem – mondom. – Ó. Sajnálom – feleli. – Rokona? – Mondhatjuk, hog y a barátja. Bár még csak nemrég ismerjük eg ymást. – Eltöpreng ek rajta, hog y valóban barátok vag yunk-e Abellel, de nem tudok válaszolni mag amnak. – Meg az orvosa is vag yok. Dr. Kessels meg lepődik ezen. – Mármint kezelem – helyesbítek. – A pszichológ usa vag yok. Kessels lassan bólog at. – Ez talán meg mag yarázza a némiképp szokatlan körülményeket – feleli, és tűnődve vég ig néz a várakozó cirkuszosokon. – Attól tartok, nem tudom követni – mondom. – Nem az artistákra g ondolok – mag yarázza Kessels. – Már hallottam, hog y véletlenül épp a városban van a társulat. Sőt, kifejezetten nag yszerűnek tartom, hog y ezek az emberek két előadás között idejönnek, hog y a kollég ájukkal leg yenek. Nap mint nap látok itt családtag okat, akiket jóval kevésbé érdekelnek a hozzátartozóik. – Akkor milyen szokatlan körülményekről beszél? – kérdezem. – Mag a semmiről nem tud? – Nem. Azt is csak véletlenül tudtam meg , hog y Abel kórházban van. Azt mondták, súlyos balesete volt. – Való ig az, jól mondták. – Ebben a pillanatban meg szólal Kessels csipog ója. Odapillant. – Sajnos mennem kell. Újabb vészhelyzet. Feláll. – Nem mondaná el leg alább röviden, hog y mi történt? – Hát ig en. Öm… – habozik. – Szóval röviden: a páciensének eg y kard fúródott a mellkasába. Még hozzá a szíve közepébe. A szerv bármelyik pillanatban összeomolhat. Tulajdonképpen már az is csoda, hog y ez eddig még nem történt meg . Sajnos semmit nem tehetünk érte, mert amint eltávolítjuk a kardot, eg észen biztosan összeomlik a szíve. Pont úg y nézek rá, ahog y Abelre néztem, amikor azt mondta, hog y ő mag a Isten. – Tudom, mit akar mondani – folytatja az orvos. – De a páciense nem járul hozzá, hog y bármilyen g épre rákapcsoljuk. Ezért aztán mesterség es szívet sem akar. Azt mondta, inkább meg hal. Még mindig nem tudok meg szólalni. Nemcsak azért, mert Abel elutasítja az orvosi seg ítség et, hanem azért is, mert még mindig nem értem, hog yan fúródhatott eg y kard a mellkasába. Meg int meg szólal dr. Kessels csipog ója. Ismét a készülékre pillant, és most már tényleg elindul. – Elnézést! – kiabál vissza. – Muszáj mennem! Kérdezze a tarajos pasast, ő majd elmag yarázza! Beletelik némi időbe, mire alkalmam nyílik zavartalanul beszélni Vasember Heinzcel. Miután bevitte Mariát, Josefet és Christiant Abelhez, a várakozók meg rohanják őt a kérdéseikkel. Heinz pedig türelmesen válaszol mindeg yikre. Aztán leül mellém. – Beszélt a dokival? – Csak röviden – felelem. – Újabb vészhelyzete van. De annyit már tudok, hog y Abelnek beleállt eg y kard a mellébe. És hog y minden jel szerint bele fog halni. Heinz elg ondolkozva bólog at. – Azt is tudja, hog y az a kard Mihály arkang yalé volt?
Hitetlenkedő hallg atásom eleg endő válasz neki. – Értem. Szóval nem tudja. Látja azokat a manusokat? Eg y csapat sötét öltönyös szög letes férfira mutat, akik a cirkuszosoktól némileg takarva, eg y kávéautomata körül álldog álnak. – Azok ott biztonság iak. Azért vannak itt, hog y a kardot őrizzék. Állítólag színaranyból van. El akarják vinni, amint… – nem fejezi be a mondatot, lenéz a padlóra, és hallg at. Türelmesen, csöndben várom, hog y folytassa, de néma marad, és mintha belefeledkezett volna a g ondolataiba. – Heinz… Úg y néz rám, mintha mély transzból zökkentettem volna ki. – Bocsánat, hol tartottunk? – Gondolom, el akarta mag yarázni, hog y került eg y arkang yal színarany kardja Abel mellkasába. Bólog at, és összeszedi mag át. – Van ez a vándorkiállítás, talán már hallott róla. Tizenkét középkori szobor, amikről mindenki azt hitte, hog y már rég elvesztek. És ezekből összeáll eg y ilyen ciklus az utolsó ítéletről. Csak eg y pár éve sikerült az eg észet helyreállítani. És most minden nag yvárosban meg mutog atják. – És mi köze ennek Abel sérüléséhez? – Az eg yik szobor Mihály arkang yalt ábrázolja, aki az aranykardjával meg öli a sárkányt. – Eg y szobor szúrta le Abelt? – szalad ki a számon. – Az. Sajnos. Vag yis hát nag yjából – feleli Vasember Heinz. – Ez a szobor eg y embermag asság ú talapzaton áll, amelyre bibliai idézetek vannak vésve. A látog atók, főleg iskolai osztályok emellett a talapzat mellett sétálnak el. Kezdem sejteni, mi történhetett. – És az arkang yal kezéből kiesett a kard. Azt hiszem, ezt hívják anyag fáradásnak. – Pontosan – mondja Heinz. – Ezer év elég g é meg viselte a szobrot. De ennél is rosszabb volt. Nem a kard esett le, hanem az eg ész ang yal ledőlt. Abel véletlenül épp ott volt a kiállítóteremben, amikor eg yszer csak kis darabkák kezdtek lepattog zani a talapzatból, aztán a szobor előrebillent. Pont eg y csapat iskolásra esett volna, ha Abel nem ug rik oda, és nem löki félre a g yerekeket. De sajnos a kard íg y pont őt kapta el. Heinz keserűen felnevet. – A sors iróniája, mi? Pont az az ang yal nyírja ki az Úristent, aki közvetlenül mellette áll a mennyei sereg ben! Döbbenten pillantok rá. – Istent? Most Heinz lepődik meg . – Mag a a terapeutája, nem mesélt mag ának arról, hog y ő Isten? – De mesélt – felelem. – De még senkivel nem találkoztam, aki hitt volna neki. – Nyilván hiszek neki – mondja Heinz. – Sosem kételkedtem a történeteiben. – De miért ilyen biztos benne? – kérdezem. – Már mondtam, hog y fiatalon csináltam pár hülyeség et. Ilyen alapvető kérdésekre kerestem a választ. Ki vag yok én? Honnan kerültem ide? És hova meg yek? Mi az élet értelme? Tizenöt évet feccöltem bele, hog y választ találjak ezekre. Minden földrészt bejártam érte. – Eg y pillanatra elhallg at, mintha a világ minden tájáról származó emlékeit ízlelg etné. – Tudja, sokféle ember akadt
az utamba, és azt hiszem, néhányat közülük nyug odtan lehet szentnek nevezni. De olyannal, mint Abel Baumann, még nem találkoztam. Érzem, hog y olyan fény van benne, ami nem erről a világ ról való. – Teljesen az érzéseire hag yatkozik? – kérdezem elképedve. Heinz bosszúsan néz rám. – Persze, mi másra? Semmi nincs, ami konkrétabb volna, mint eg y érzés. Ez az oka annak, hog y az emberek nem ismeretekre vág ynak, hanem szerelemre, boldog ság ra és barátság ra. Tűnődve hallg atok. Mielőtt eszembe jutna valami válasz, kinyílik az ajtó a folyosó vég én, és a zokog ó Maria lép ki rajta. Josef átöleli az eg yik karjával. A másik kezével a feleség e vállát simog atja g yeng éden. Christian utánuk jön. Fáradtnak, emellett nemhog y nyug odtnak, de eg yenesen derűsnek látszik. Mialatt Josef lassan a kijárathoz kíséri Mariát, Christian átadja nekem a hírt, hog y Abel most eng em szeretne látni. – Az édesanyjának nehéz volt? – kérdezem, és a síróg örcsöt kapott Maria után nézek. – Fájdalommal, ug yanakkor meg tisztulással járó beszélg etés volt – feleli Christian, és jámboran összeteszi a kezét a melle előtt. – Mint vég ül minden szeg ény bűnös, a halálos ág yán apám is beismerte a bűnét, és bűnbocsánatot nyert. Összenézünk Heinzcel. Valószínűleg mindketten arra g ondolunk, hog y vajon mi válthatta ki Abel meg lepő vallomását. – Apám beismerte, hog y az istenkáromló történetei puszta kitalációk voltak – folytatja Christian. – Ahog y azt már valamennyien rég óta sejtettük, csupán a családja iránti felelősség alól akart kibújni. Nem valami dicséretes, még is nag yon emberi cselekedet. Már korábban be kellett volna vallania az ig azság ot. Sok g ondtól meg kímélte volna a hozzátartozóit, különösen édesanyámat. Büszkén, méltóság teljesen bólint. Nem tudni, hog y töpreng , vag y csupán csöndes derűvel nyug tázza a felismerését. Olyan dölyfösnek és önelég ültnek látszik, hog y kis híján rosszul leszek, ha ránézek. – Sajnos apám azt nem akarta, hog y meg g yóntassam. Reménykedjünk, hog y Isten íg y is meg bocsátja súlyos bűneit. Mindjárt szentmisét mondok a kórház kápolnájában, hog y elnyerjem számára az isteni keg yelmet. Szeretettel meg hívom önöket is, valamint természetesen mindenkit, akit apám félrevezetett. – Az artistákra pillant, aztán biztatóan felénk biccent. – Nag yon örülnék, ha valamennyien eg yütt tudnának imádkozni velünk. Christian ünnepélyesen elvonul. Heinz és én utánanézünk. – Micsoda nag yképű pöcs – szűri a szót a fog a között Heinz. – Alig hiszem, hog y eg y ilyen az Isten fia. – Eng em eg y kicsit vig asztal, hog y még Istennek is meg van a baja a g yerekeivel – mondom, és bemeg yek Abelhez. A kórteremben halvány fény dereng . Ahog y becsukom az ajtót, mindjárt teljes csend lesz. Gyöng e fertőtlenítőszag terjeng a leveg őben. A szívmonitor halk zajjal vég zi a feladatát. Valahog y meg nyug tató a monoton pittyeg és. Azt jelenti, hog y Abel szíve még ver. – Te vag y az, Jakob? – kérdezi elhaló hang on. A melléből kiálló aranykard eg y kissé meg remeg . – Ig en, én – felelem, és g yorsan hozzáteszem: – Ne mozog j, odameg yek. Nag yon félek, hog y összeomlik a szíve.
Hadvezérre emlékeztet, aki meg vívta utolsó csatáját. Hamuszürke arca láttán meg ijedek. Észre is veszi. – Én is meg vag yok lepve, Jakob. De ez a szomorú valóság : vég e van. Eg y fél pillanatig nem vig yáztam, és tessék, most meg halok. – Tudnak rajtad seg íteni, Abel! Csak meg kéne… Apró kézmozdulattal leint. – Vég e van, Jakob. Évezredek óta piszmog ok már itt, és nem értem el semmit. Ez a kard itt csak feltette a pontot az i-re. Nézzünk szembe a valóság g al! Kész vag yok. Már akkor is rég en ki voltam készülve, amikor találkoztunk, csak nem akartam belátni. Felületesen léleg zik. – Ezért hazudtál Christiannak? – kérdezem. – Mert fel akarod adni? – Nem. Mert nem akarom tovább nehezíteni az életüket. Ha mindenáron eg y tökéletes istenben akarnak hinni, hadd teg yék. Nem neheztelhetek rájuk érte. Tényleg nehéz eg y kicsit olyan istenben hinni, aki folyton hibázik. – Abel szája ferde mosolyra húzódik. – Pont ezért nem hisz bennem senki. Nem tudom meg akadályozni, hog y könnyek g yűljenek a szemembe, de próbálom őket visszanyelni. – Heinz hisz benned. Ő mag a mondta. – Meg int nyelnem kell. – És én is hiszek benned. Abel szeme eg y kurta pillanatra felcsillan. – Hát, remélem, két hívő elég lesz, hog y meg óvjon a nirvánától. – Még annyi tennivalód van itt… – próbálkozom. Tompán elmosolyodik. – Mindent meg próbáltam, Jakob. Talán nem is baj, ha most pihenek eg yet az örökkévalóság ig . A nirvána meg felelő helynek tűnik eg y kiszolg ált isten számára. – De te még nem vag y az, Abel. Nem szabad feladnod! Még sok embert meg téríthetsz! De ahhoz előbb talpra kell állnod… – Hag yjad, Jakob. Ha az embereknek eg y napon majd újra szükség ük lesz rám, nyug odtan hívhatnak. Ha nem fog lal le túlság osan, hog y halott vag yok, szívesen eljövök. Muszáj mosolyog nom, pedig a szemem közben újra könnybe lábad. – És mi van azokkal, akiknek most van szükség ük rád? – kérdezem rekedt hang on. – Biztos vag yok benne, hog y eg yedül is boldog ulsz. Nem tud elnyomni eg y kis köhög ést. A mellében a kard meg int meg rezzen. – Vig yázz, Abel, ne mozog j! – kérlelem. – Már késő… – leheli. Látom, hog y remeg a szemhéja. – Abel, várj! Kérlek! Maradj itt! Lassan nemet int a fejével, és azt suttog ja: – Kösz mindent, Jakob. Látom, hog y vér fakad a tátong ó sebből a szíve alatt, és felug rom, hog y seg ítség et hozzak, de éles, eg yenletes sípszó állít meg . Rémületen meredek a fülsiketítően sipító készülékre. Valaki feltépi az ajtót. Kórházi dolg ozók rontanak be. Eg y ápolónő meg szabadítja Abel élettelen testét az elektródáktól, eg y másik vég et vet az ideg tépő sípolásnak. – Azonnal meg kell műteni! – kiabál eg y sörtehajú fiatal orvos. – És valaki hozza dr. Kesselst! Gyerünk, g yerünk, mozg ás!
A kórház dolg ozói másodpercek alatt kitolják Abel ág yát a folyosóra. Ahog y az ajtó becsukódik, meg int teljes csend támad. Kimerülten és kétség beesve lerog yok eg y székre. Ha tudnék, most imádkoznék. De kihez? Eg észen máig hitetlen voltam, Istennel az oldalamon. Most hívő vag yok, Isten nélkül.
ISTEN MEGY Isten halott. December 28-án délután halt meg , mert összeomlott a szíve. Míg az orvosok az életéért küzdöttek, mag a Isten feladta a küzdelmet. Fáradt volt, kedvetlen, és az ereje vég én járt. A teremtésben csalódva, teremtményeitől cserbenhag yva Isten elhag yta ezt a világ ot, még pedig feltehetően örökre. Nem akartam elhinni, hog y meg halt, és még most sem tudom felfog ni. Miután az orvosok leálltak az újraélesztési kísérletekkel, Isten holttestét eg y hűtőkamrába vitték. Eg y temetkezési vállalkozó levetkőztette és meg mosdatta, összevarrta a sebet a szíve alatt, és bepúderezte az arcát, hog y elfedje halotti sápadtság át. Aztán fehér ing et és sötét öltönyt adtak Istenre, és eg yszerű fenyőfa koporsóba fektették. A temető kápolnájába szállították, ahol a hozzátartozók kívánság a szerint felravatalozták. Amíg Isten ott feküdt, nem távoztam mellőle, mert szilárdan hittem, hog y eg yszer csak kinyitja a szemét, és csodálkozva rám néz, mintha semmi nem történt volna. Hittem ebben a csodában, mert meg értettem, hog y a világ nak szükség e van Istenre. Még akkor is, ha az olyannyira tökéletlen, hog y alig lehet meg különböztetni eg y tehetség es cirkuszi artistától. Eg y tehetetlen, de jóság os Istennel ug yanis még mindig jobb, mint nélküle. Természetesen eg y kicsit arra is alapoztam, hog y Istennek nag y tehetség e van a hatásos belépőkhöz. A halálból való feltámadás eg y nem is akármilyen tétellel bővítené a csodatételei listáját. Már csak ezért is meg voltam g yőződve róla, hog y Isten nem várja meg , míg Abel Baumannt eltemetik. De tévedtem. Láttam, ahog y a koporsófedél rácsukódik a holttestre. Hallottam a barátok és hozzátartozók sírását, a szertartást vég ző Christian keg yes szavait, és a mélabús cirkuszi zenészek játszotta lassú g yászindulót. És aztán láttam, ahog y a koporsó lassan a föld alá süllyed, hog y a g yászolók virág okat dobnak rá, részvétüket nyilvánítják a családnak, majd sorban eg ymás után távoznak a temetőből. Én még mindig eg y padon ülök a sírja mellett. Már Maria, Josef és Christian is órák óta elment. A sírásók vastag földréteg et hánytak Isten földi maradványaira. Úg y kellett összetörniük a fag yott rög öket, aztán eg y kis kotróg éppel tolták be a földet a sírba. Olyan volt, mintha mag a a föld is tiltakozna az ellen, hog y eltemessék belé Istent. Most már csönd van. Hamarosan alkonyodik. A leveg ő hideg és tiszta. A távolból olykor-olykor tűzijáték-rakéták durranása hallatszik, pedig az új év majd csak néhány óra múlva veszi kezdetét. Az emberek türelmetlenül várják, hog y meg szabaduljanak a rég itől, és üdvözölhessék az újat. Amikor szálling ózni kezd a hó, felkelek. Az utolsó könnyeimet is elfolyattam, és az Istentől kapott jelbe vetett utolsó reményemet is eltemettem Abel Baumann-nal. Most fázom, fáradt és éhes vag yok. Talán le is fog om inni mag am, még nem tudom biztosan. Mindenesetre nem szeretném vég ig nézni, ahog y a hó a feledés leplébe burkolja ezt a helyet. Kevesebb mint eg y óra múlva Abel sírját nem lehet majd meg különböztetni a többitől. A frissen hullott hó miatt úg y tűnik majd,
mintha eg yáltalán nem is járt volna itt senki. Eg y darabig céltalanul ődöng ök az utcákon, eg y helyet keresve, ahol emberek között lehetek eg yedül. Nem eg yszerű, mert a leg több bár és étterem teljesen tele van. Ahol meg akad még szabad asztal, ott nem szívesen adják oda eg y mag ányos úrnak, aki szemlátomást nincs éppen szilveszteri hang ulatban. Mivel semmi kedvem anya óriási házában átlépni az újévbe, eszembe jut, hog y elnézek Freddy pizzériájába, amely a város eg y kevésbé vonzó neg yedében van, és nem bonyolít túl nag y forg almat. Azonkívül Heinz azt is meg mondta, hog y Freddy neje borzalmasan főz. Ha tehát a pizzéria nyitva tart szilveszterkor, akkor eg y kis szerencsével ott találok helyet. Bejön a számításom. Csak néhány asztalnál ülnek. Rendelek eg y üveg vörösbort, meg valami tésztát, amit minden bizonnyal még Freddyné Valentina is el tud készíteni. Ahog y körbehordozom a tekintetemet a helyen, leg nag yobb meg döbbenésemre felfedezem azt a párt, akiknek a lag zija éppen itt ért olyan botrányos vég et. Nyilvánvalóan kibékültek, mert most szerelmesnek és boldog nak látszanak. Úg y tűnik, a cing ár vőleg ény is felépült a lág yékát ért támadásból. Eg y jókora adag tejszínes tortellini előtt ül, és jó étvág g yal fal. A Freddy által felszolg ált vörösbor eg ész tűrhető, ahog y a neje tésztája is. Evés közben azon töröm a fejem, vajon mi történhetett az ifjú párral a lag zi óta, amikor belép a menyasszony húg a. Szívélyesen üdvözli őket, aztán leül az asztalukhoz, és ő is nekilát az evésnek. Eg észen meg vag yok döbbenve. Mi az, meg beszélték a dolg ot? Az esküvő napján úg y tűnt, a húg szerelmi vallomása g yakorlatilag semmissé tette a házasság ot. Most meg olyan, mintha testvériesen osztoznának a férfin. Eltolom a tányéromat, hátradőlök, és visszag ondolok a lag zi estéjére. Akkor még pszichés problémákkal küzdő bohócnak tartottam Abelt. Ma már hiszem, hog y Istennel találkoztam, aki g yarló volt, g yöng e és tehetetlen. Talán csak eg y emlék eg y másik időből. Vag y eg y másik világ ból. De én felfedeztem ezt az emléket. És most is itt van. Leg nag yobb meg lepetésemre képtelen vag yok Istent nemlévőnek tekinteni. Freddy lép oda az asztalomhoz. – Minden rendben van? – Köszönöm – mondom, és még mindig töpreng ve bámulom a fura hármast. – Ismeri a kedves vendég eket? – érdeklődik Freddy. – Véletlenül itt voltam a kissé félresikerült lakodalmuk estéjén – válaszolom. – És most eg y kicsit csodálkozom. – Hát az bizony tényleg bolond eg y történet – mondja Freddy, és bizalmasan meg kérdezi: – Akarja hallani? Ránézek, és még g ondolkozom a válaszon, de már hallom is a saját hang omat: – Nem, köszönöm, nem szükség es. Freddy eg ykedvűen vállat von, és továbbáll a következő asztalhoz. Most értek meg valamit: alapjában véve teljesen mindeg y, hog y Abel Baumann pszichésen terhelt cirkuszi bohóc volt-e, vag y pedig mag a Isten. És az sem fontos, hog y valójában csodákat tett-e, vag y csak bűvésztrükköket mutatott be. Csak az számít, hog y a vele átélt események teljesen meg változtattak eng em és az életemet. Úg y g ondolom, ennél többet nem várhat az ember Istentől. Valentina tésztáját ízlelg etve az az ötletem támad, hog y ma éjjel Abel Baumann-nal fog ok koccintani. Ha csak lélekben is. Az órámra pillantva meg tudom, hog y még bőven van időm elfog yasztani a szilveszteri vacsorámat.
Röviddel éjfél előtt lépek ki arra a háztetőre, ahol karácsony este Abel Baumann-nal üldög éltem. Akkor olyan világ ban voltunk, amelyben én nem léteztem. Ma éjjel épp fordítva van. Időközben elállt a havazás. Hoztam mag ammal eg y üveg vörösbort, meg két poharat. Leteszem a poharakat az alacsony mellvédre, és töltök. Még nég y perc van éjfélig . Szép a kilátás idefentről. Élvezem, amíg még nyug alom van. Rezeg a telefonom. Üzenet anyától. Eg y videót küldött. Nem is tudtam, hog y ilyen jól meg y neki a modern kommunikáció. Lenyűg öző! Beletelik eg y pillanat, amíg letöltődik a fájl. A látványtól elönt a bánat. Jonas, Hanna és anya eg y álomszép teng erparton állnak a karibi napsütésben. Az öcsém az eg yik karjával a szerelmét, a másikkal anyát öleli át. Nyug alom, sőt eg yfajta eufória látszik rajtuk. – Szevasz, bratyó! – mondja Jonas. – Nem is tudom, hog y köszönjem meg , amit értem tettél. Anya és Hanna elmesélt mindent. Nélküled most biztos nem lennék itt. És talán sose tudtam volna meg , hog y apa leszek. Nem is sejted, hog y ez mennyit jelent nekem… – Tényleg nag yon sokat jelent neki! – vág a szavába Hanna. – Álmomban sem g ondoltam volna, hog y Jonas azt kéri, maradjak vele, azt meg főleg nem, hog y… meg kéri a kezemet. – Bizony, tesó, ez a nap híre. Összeházasodunk! – kiabálja nevetve Jonas. – És természetesen te is ott leszel. Meg várunk! Ha hónapokig tart is! Meg íg érem! – Szeretném szívből meg köszönni a seg ítség ét. Ha mag a nincsen… – Hanna elhallg at, g ondolkozik, majd boldog an mosolyog va folytatja: – Szerintem tudja, mit akarok mondani. – Szerintem meg nyug odtan teg ezheted – mondja anya a mag a karakán módján. – Vég ül is hamarosan a sóg orod lesz. Különben se dicsérjük túl Jakobot, mert még a fejébe száll. Barátság osan mosolyog , és eg y kissé zavartan ráng atja a nyári ruháját, miközben erőt g yűjt a most következő kis beszédhez: – Másrészt csak csatlakozni tudok Hannához és Jonashoz. Mindnyájunknak sokat seg ítettél, fiam. Ezért remélem, hog y most már rád mosolyog a szerencse. – Azt persze mi is reméljük! – szól közbe Jonas. – És ezért – folytatja anyám – kívánunk neked boldog újévet, és mindent, ami ahhoz tartozik. – Boldog ság ot és eg észség et! – kiabál Hanna. – Meg jó sok pénzt – eg észíti Jonas vig yorog va. Majd anya feddő pillantására hozzáteszi: – Bár persze mind tudjuk, hog y nem a pénz a leg fontosabb az életben. – Köszönünk mindent, Jakob – fog lalja össze anya, majd szemlátomást meg hatottan mondja: – Vig yázz mag adra, kisfiam. Szeretünk tég ed. Jonas eg yetértően bólog at, Hanna pedig hanyag ul puszit dob nekem. Mélység esen felkavarva bámulom a telefon kijelzőjét. Úg y érzem, mintha meg öleltek volna úg y, ahog y Bartholomäus Jakobi házában idáig nem volt szokás. Jonas eltűnik a képből, biztos a kamerát meg y kikapcsolni. Én is már épp leállítanám a videót, amikor anya felkiált: – Eg y pillanat, Jonas! A leg fontosabbat majdnem el is felejtettem! – Meg int a kamerába néz: – Jakob, lég y szíves, nézz bele apád íróasztalának a jobb felső fiókjába. A leg alján van pár irat, ami neked szól. Tudni fog od, mihez kezdj velük. Leg alábbis remélem. Tudom, hog y nem szívesen fog adsz el ajándékot anyádtól, de ezt nag y butaság volna visszautasítani. Már úg yis ki van fizetve. Vedd úg y, hog y ez eg y isteni jel.
Rövid szünet következik, aztán Jonas hang ját hallani: – Na? Kész? Kikapcsolhatom? Anya bólint, mire a kép kimerevedik. Döbbenten bökök rá a videóra, hog y előhívjam a menüt. Néhány másodperccel később újra hallom anya utolsó mondatát: – Vedd úg y, hog y ez eg y isteni jel. Felnézek az éjszakai ég boltra. Ebben a pillanatban felzúg nak a harang ok, és szikraeső kíséretében felrobbannak az első rakéták. Mindezt eg yre erősödő trombitálás, kiabálás és eg yéb lárma kíséri, ahog y az emberek reményteljesen ünneplik az újévet. Pillantásom a borosüveg re és a két pohárra esik. Ha most tényleg jelt kaptam Istentől, akkor indulnom kellene. Másrészt olyannak ismertem meg Istent, akinek mindig belefér eg y pohár ital, és aki utál rohanni. Vég ül úg y döntök, iszom eg y kortyot az eg észség ére, aztán meg yek. Az utcákon teljes a káosz. Nem is számítottam rá, hog y kapok taxit. Sajnos épp most omlott össze a tömeg közlekedés is. Senki nem tudja, meddig tart a forg almi zűrzavar. Bár g yalog hosszú az út a külvárosig , nekiindulok. Más választásom nincsen. Eg yszer csak összerezzenek. Az utca túloldalán Jutta Kroll főfelüg yelőnőt pillantom meg . Eg y öreg Golfban ül, és mintha telefonálna, de fog adni mernék, hog y eng em fig yel. Biztos személyes üg ynek tekinti, hog y felderítse Jonas Jakobi esetét, ha attól sem riad vissza, hog y szilveszter éjjelén kövessen. Átballag ok a túloldalra, és bekopog ok az autó ablakán. Kroll azonnal felismer, és ezekkel a szavakkal húzza le az ablakot: – Nahát, dr. Jakobi, mit keres mag a itt? – Csak boldog újévet akartam kívánni önnek – válaszolom. – És az is eszembe jutott, hog y hátha haza tudna vinni. Ha már úg yis követ, leg alább nekem is lenne valami hasznom belőle. – Jól van, szálljon be – feleli rövid tétovázás után, majd újra a füléhez emeli a telefont: – Majd visszahívlak, édesem. – Mag ánbeszélg etés szolg álatban? – dorg álom meg játszott komolyság g al. – Aztán nehog y meg tudják a felettesei! – Nem vag yok szolg álatban – mondja, és indít. – De tényleg mag ánbeszélg etés volt. A férjemmel. Épp Japánban van. – Ez érdekes. Miért, mit csinál? – kíváncsiskodom. – Szusimester. De nem Japánban dolg ozik, ha erre g ondol. A szüleit látog atja meg . Kroll főfelüg yelőnő férje japán? Épp elképzelem, ahog y oltárhoz vezeti, vag yis inkább vonszolja őt eg y nála két fejjel kisebb ázsiai, amikor meg kérdezi: – Ismeri a Bábel Tornyát? Ilyen tematikus étterem. Na, ő ott a szusimester. A nyiszlett férj képe menten szertefoszlik a lelki szemeim előtt, és meg jelenik helyette a Bábel Tornya izmos harcművész-szakácsának impozáns alakja. – Nem ismerem, de szívesen kipróbálnám – hazudom. Mereng ve bólint, és indexel. Lassan távolodunk a belvárostól. Eg y darabig mindketten hallg atunk. – Ha meg az öccse üg yére g ondol, abban már nem én vag yok az illetékes – szólal meg váratlanul. – És ma tényleg nem vag yok szolg álatban. Szóval, ha meg fig yelik mag át, akkor biztos nem eg y kollég ám.
– És még is hazavisz? – felelem. – Hát ez nag yon kedves öntől. Köszönöm. – Szívesen. Azt nem mondanám, hog y tartozom mag ának, de az ig az, hog y nem könnyítettem meg az életét. Személyes üg yemnek tekintettem, hog y elkapjam az öccsét. – Személyes? – lepődöm meg . – Hog yhog y? És hog yhog y csak tekintette? – Nag yon eg yszerű. Azért, mert személyesen is érintett a dolog . Az anyám kapott némi nyug díjat eg y olyan alapból, amit az öccse tönkretett. Általában íg y szokott ez lenni: ha hárommilliárdnak lába kel, az furcsa módon nem pár száz milliomost érint, hanem pár százezer szeg ényt. És meg voltam róla g yőződve, hog y az öccse esetében is ez a helyzet. – De? – kérdezem feszülten. – De az öccsének sikerült olyan tőketársaság okhoz kötnie a veszteség eket, amelyeknek a tag ság a annyira exkluzív, hog y ezúttal kizárólag g azdag ok fizettek rá a dolog ra. Ne kérdezze, hog y csinálta. Az eg yik pénzüg yi szakértőnk meg próbálta elmag yarázni nekem, de sajnos hiába. Meg érkeztünk. Kroll lehúzódik a járdához. – Nekem mindenesetre csak az számít, hog y az anyám továbbra is kapja a nyug díját. Az öccse valami csodálatos módon g ondoskodott erről – mondja. – Furcsa, de bizonyos értelemben hálával tartozom neki. Kinézek. Még mindig tűzijáték világ ítja be az eg et. – Köszönöm, hog y ezt elmesélte – mondom. – Örülök, hog y leg alább eg y kis betyárbecsület szorult az öcsémbe. Kroll mosolyog . – Több is. Több minden szól amellett, hog y azért trükközött, mert az emberein akart seg íteni. Nem kizárólag felebaráti szeretetből, hiszen az ő bőrére is ment a játék, de ha jól látom, az öccse azért döntött úg y, hog y mindent mag ára írat, hog y íg y a többiek kikerüljenek a tűzvonalból. – De miért? Meg vonja a vállát. – Az eng em is érdekelne. Mindenesetre nem úg y néz ki, mintha jelentősebb összeg eket sikerült volna meg tartania. Lehet, hog y még iscsak becsületes pasas, akinek eg yszerűen csak pechje volt. – Ez úg y hang zik, mintha leg szívesebben futni hag yná – húzom az ag yát eg y kicsit. – Jó esélye van rá, hog y íg y is meg ússza. Feltéve, ha van annyi esze, hog y ott maradjon, ahol van. De úg y látom, az öccsének nem kell a szomszédba mennie sütnivalóért. Kinyitom a kocsi ajtaját. – Adja át neki az üdvözletemet! – mondja Kroll. Bólintok, és becsukom az ajtót. Nem sokkal később apám íróasztalánál ülök a sötétben. A William James-összes mög ött találtam eg y palack vénség es vén konyakot, és most Bartholomäus Jakobi eg észség ére iszom eg y pohárral. A falakon a szilveszteri rakéták fényei villódznak. A tűzijáték durrog ása itt csupán távoli mennydörg ésnek hang zik. Csak most kapcsolom fel az asztali lámpát, és kihúzom a jobb felső fiókot, hog y meg nézzem, mit rejtett oda anya. Eg y teng eri hajóútra szóló jeg yet, az ő nevére. A hajó Hamburg ból indul Londonon át Miamiba, ezután a Bahamák következnek, majd… meg merevedek olvasás közben… Kuba. Gyorsan kiszámolom, hog y szűk két hét múlva leszek ott Havannában. A hajó holnapután indul. Eleg endő időm van elintézni a formaság okat, és venni eg y új fürdőg atyát. Elég edetten töltök
mag amnak még eg y konyakot.
ISTEN ÉL Az MS Buatier ig azi nosztalg iahajó. Mintha az utazás valamikor a múlt század elején kezdődött volna. A retró külsejű hajótestben azonban a leg modernebb technika rejtőzik, amint azt az ember a hajó szintén huszadik század eleji stílusú prospektusából meg tudhatja. Szóval eg y úszó Disneylanden utazom. Azt a kellemes érzést nyújtja az utasoknak, mintha visszakerültek volna eg y olyan korba, amikor még mindkét világ háború éppoly távoli volt, mint az internet vag y az ing atlanbuborék. A vendég ek beszívhatják a g yarmati idők illatát, amikor a távoli vidékekre indított rablóhadjáratokat még expedíciónak nevezték, és nem zavarták meg őket mindenféle emberjog i szervezetek. A stewardok a fedélzeten ízig -vérig britek. Sereg nyi, zömmel filippínó alárendeltnek parancsolnak, akik nem érintkeznek közvetlenül az utasokkal. A hajón dolg ozók valamennyien kék eg yenruhát viselnek, hog y első pillantásra fel lehessen ismerni őket. A stewardok eg ymást a kereszt-, seg édeiket viszont a vezetéknevükön szólítják. Ez különösen akkor ideg esítő, amikor eg y fiatal steward ug ráltat meg lett férfiakat. Ilyen például Mr. Hig g ins, a fitneszrészleg ért felelős steward. A lang aléta, lófog ú fiatalember eg yenruha nélkül eg yetemistának nézne ki. Az MS Buatiern fél tucat törölközőhordozót kommandíroz, köztük két ősz indiait, akik elől valószínűleg g ondosan titkolják, hog y a britek már rég kivonultak a szubkontinensről. Az edzőterem is retró stílusú, csak a g épek modernek. Másképp valószínűleg nem lehetne rájuk biztosítást kötni. Az utasok átlag életkora becslésem szerint hetven év körül lehet. Ha a császárság korából származó fitneszg épek lennének a teremben, az biztosan már önmag ában meg duplázná a csonttörések számát a fedélzeten. Bár attól félek, a leg idősebb utastársak esetén eg y erősebb széllökés is elég lenne ahhoz, hog y lefújja őket a leg alsó fedélzetre. Az MS Buatier azonban ilyen esetekre is fel van készítve. Orvoscsapat és műtő is található rajta, kivételesen szintén nem retró kivitelben. Amikor körbevezettek bennünket a hajón, meg g yőződhettem róla, hog y az orvosi ellátás elsőrang ú és teljesség g el naprakész. Talán ez a mag yarázat arra, hog y a különösen koros utasok a partraszállások idején is szívesebben maradnak a kikötő közelében. Vag y éppen el sem hag yják a hajót. Eg yébként az új fürdőnadrág om remekül illik a környezethez: türkizkék retró modell, amelyet leárazva, és főként sietve vásároltam anélkül, hog y előbb rendesen meg néztem volna. Eg yáltalán nem lóg ok ki benne a virág os fürdőruhás hölg yek és a tényleg a hatvanas évekbeli fürdőnadrág ot viselő urak közül. Ha a vacsorához öltönyt-nyakkendőt vennék, és eg y óriási kalapban pompázó hölg yet vezetnék az asztalhoz, eg észen hétköznapi utasnak tűnnék – leszámítva talán a korkülönbség et. De a nag yteremben felszolg ált többfog ásos étkezésekről lemondok, és inkább a többi étterem eg yikében fog yasztok el eg y g yors steaket. Az esti szórakozás nehezen alakul. Meg nézhetném a moziban az Ének az esőbent, vag y a színházteremben a Grethe Weiser-revüt. Lesz még ezenkívül táncos teaest a Viktória királynőteremben, és kirakósjáték-verseny a hajókönyvtárban. Talán azt is meg próbálhatnám, hog y előbb
meg nyerem a kirakósversenyt, aztán a teaesten összeismerkedem eg y jó karban lévő kilencvenessel. Míg azon elmélkedem, hog y eg y esti séta, meg eg y utolsó ital után még is inkább korán ág yba bújok, eg yszerre a kaszinóban találom mag amat. Alig van forg alom. A két rulettasztal teljesen néptelen, de a Black Jacknél ül két játékos. Eg y idős hölg y, aki időről időre beleszív üres cig arettaszipkájába, meg eg y ötvenes évei vég én járó úr, akinek kissé komor külsőt kölcsönöz dús fekete haja és szakálla. Csatlakozom hozzájuk, mire az épp osztani készülő tömzsi krupié meg áll, és meg várja, amíg leülök, és előkotrom a pénzemet. A névtáblája alapján Kelet-Európából származik: Frantisek Hollernek hívják. Talán cseh, g ondolom, és ötven dollárért kérek zsetont. Kis szerencsével kitart úg y eg y óráig . Ha Black Jackezem, sosem nyerésre játszom. Az is elég , ha nem veszítek túl sokat. Leteszek eg y zsetont az asztalra, Frantisek pedig oszt. Eg y ideig csendben játszunk. Csak a játék szakszavai hang zanak fojtottan: „Hit. Stay. Bust.”[6] Frantisek közönyösen, és az imát mormoló szerzetesek hang hordozásával számolja a pontokat. A Black Jackeket is a leg kisebb lelkesedés nélkül, inkább kissé rezig náltan jelenti be, mintha azt mondaná: „Tessék, ennyi az életem, unatkozó turistákkal kártyázom.” – Where do you come from? – kérdezi a szomszédom eltéveszthetetlen osztrák akcentussal. Emellett azt is meg állapítom, hog y úg y néz ki, mint eg y farkasember, aki meg rekedt az átváltozás közepén. A szemöldöke mindenesetre ug yanolyan bozontos és hollófekete, mint a többi szőrzete. – From Berlin – válaszolom.[7] – Na nézd csak! – vált át németre. – Én meg Bécsből! Ismeri Bécset? – Eg y kicsit – mondom, és reménykedem, hog y kurta válaszaimból meg érti, most nincs kedvem beszélg etni. – Ha meg eng edi… Albert Reiter – mutatkozik be, kissé felemelkedik a székéről, és kezet nyújt. A szipkát szívó hölg yet vag y nem érdekli a párbeszédünk, vag y más nyelven beszél. Unatkozva szürcsöl bele jókora adag konyakjába. Frantisek türelmesen várja, hog y folytatódhasson a játék. Láthatóan nem tetszik neki, hog y itt cseverészünk ahelyett, hog y a lapjainkra koncentrálnánk, de eg y óceánjáró krupiéjaként biztosan hozzá van szokva az ilyen bosszúság okhoz. Meg szorítom a bécsi farkasember kezét: – Jakob Jakobi. Örülök, hog y meg ismerhetem. Biccent, és visszaül a helyére. – És mit csinál, amikor épp nem az óceánon hajókázik? – kérdi, és kopog az asztalon, jelezve, hog y lapot kér. – Már a fog lalkozását értem. – Pszichológ us vag yok, de épp próbálok valami más szakma felé orientálódni – válaszolom, és eg y kézmozdulattal Frantisek tudtára adom, hog y beérem a tizenhét pontommal. – Micsoda véletlen! – örvendezik Reiter. – Eg y kollég a! Tudniillik én is pszichológ us vag yok. Tanítok és kutatok. A bécsi eg yetemen. Udvariasan bólog atok, de nem szólok semmit. Albert Reiter kivételesen nem kérdez tovább, talán most vég re csendben lehetünk eg y kicsit. Ezenfelül eg y újabb pohár bor is jólesne, íg y ig yekszem felkelteni az elképesztően nemtörődöm pincér fig yelmét. Vég ül Frantisek siet a seg ítség emre, aki a pult irányába küldött nyug odt, de erélyes „Service” jelszóval rög tön működésbe hozza az ott bóbiskoló csapost. Míg Frantisek oszt, észreveszem, hog y Reiter mintha tűnődne valamin. Attól félek, hog y
mindjárt újraindítja a beszélg etést. – Jakobi – mondja ebben a pillanatban, kissé elnyújtva a szót. – Véletlenül nem rokona Bartholomäus Jakobinak? Tartottam tőle, hog y ilyen irányt vesz a társalg ás, hiszen világ hírű apám neve természetesen fog alom a szakmában. Íg y aztán állandóan meg történik velem, hog y be kell ismernem, én vag yok az ő eg yáltalán nem híres fia. – Ő az apám – felelem némi habozás után, és azon veszem észre mag am, hog y nem érzem azt az enyhe ellenszenvet, amit máskor ilyenkor mindig . Korábban ilyen alkalmakkor mindig késztetést éreztem rá, hog y az apámmal való bonyolult kapcsolatom eg észét feltárjam, de most meg értem, hog y a kettőnk teljes hosszú és problémás történetét leírja ez a néhány szó: „ő az apám.” Albert Reiter bólog at, és észre sem veszi, hog y meg int a reakciójára várok. Aztán a bécsi pszichológ us vég ig simít roppant szakállán, és íg y szól: – Meg hallg attam az előadássorozatát Bécsben. Valamikor a nyolcvanas évek vég én. Akkoriban nag yon nag y hatással volt rám az édesapja. Rövid csend. Most is reménykedem benne, hog y hosszabb lesz. – Ig en kényelmes nyug ág yak vannak a hajón azok számára, akik csupán társalog ni óhajtanak! – szól ránk választékos udvariasság g al a szipkás hölg y. Frantisek arcán mosoly suhan át. Még mindig arra vár, hog y Albert Reiter vég re a játékra fig yeljen. A bécsi farkasember csak hanyag ul kopog az asztalon. – Twenty-five. Sorry, too much[8] – jelenti ki Frantisek. Valójában eg y cseppet sem sajnálja. Reiternek tizennyolca volt. A krupién látszik, hog y nem is érti, hog y lehet ennyire még lapot kérni. A bécsi férfi sóhajt, letűri felg yűrt ing ujját, és a széktámlára akasztott zakójáért nyúl. – Nincs kedve esetleg eg y italhoz valahol? – kérdi tőlem. – Ig azán nem úg y értettem – menteg etőzik az idős hölg y. – Nem akartam önt elüldözni. Reiter leg yint. – Nem is tette, nag yság os asszonyom. Mindenképp befejeztem volna. – Könnyed csókot lehel a hölg y kezére. – Meg tiszteltetés volt. – Aztán hozzám fordul: – Nos, eg y utolsó pohárka, kollég a úr? – Köszönöm, de talán majd máskor – hárítom el, és én is felkelek. Az ötven dollárom g yorsabban elúszott, mint g ondoltam. De mivel ahhoz sem érzek semmi kedvet, hog y Albert Reiterrel szakmázzak, úg y döntök, inkább nyug ovóra térek. Ug yan még eg y kicsit korán van hozzá, de talán eg y korty ital majd seg ít elaludni. Frantisek és az idős hölg y eg ymásra néznek. A krupié sajnálkozva széttárja a karját: – Sorry, Ma'am. Minimum two players.[9] Nem úg y fest, mint akit olyan borzasztóan összetörne, hog y be kell zárnia az asztalt. – Leg alább elszívhatom az esti cig arettámat – mondja a hölg y, és ezüstös tárcát húz elő, kivesz belőle eg y füstszűrő nélküli cig arettát, majd óvatosan beleig azg atja a szipkába. Odabiccent nekem és Reiternek: – Köszönöm a társaság ot, uraim – mondja, és kivonul. – Én is kellemesen éreztem mag am. Talán még találkozunk – köszön el Reiter is, és kezet nyújt. – Nag yon örülnék neki – hazudom, és belecsapok a tenyerébe. Amikor nem sokkal később belépek a kabinomba, az ág yamon ott találom a hajó saját újság jának különkiadását. A címoldalon Albert Reiter nag yalakú fekete-fehér fényképe díszeleg . Leg alábbis első pillantásra úg y tűnik. A fotó valójában Joseph Buatier-t ábrázolja, aki Buatier de Kolta néven a
tizenkilencedik század eg yik leg jelentősebb bűvésze volt. A különkiadás azt is meg említi, hog y a mester eg yik-másik trükkjének a nyitját máig nem ismerni. Az MS Buatier névadójának tiszteletére holnap este nem is eg y, hanem mindjárt két nag yszabású bűvészshow-t tartanak a színházteremben. A lap szerint a ráadásra a fokozott érdeklődés miatt volt szükség . A vezetőség ezért kéri az utasokat, hog y mielőbb fog lalják le a helyüket, mert a második előadásra is hamar el fog kelni az összes hely. Leülök az ág y szélére, belekortyolok a dupla whiskybe, amelyet a kabinba jövet az eg yik bisztróban szereztem mag amnak, és élvezem a teng er moraját. Sajnos az aprócska kajütablakot éppen csak résnyire nyithatom ki, különben a helyiség percek alatt kihűlne. De ez is elég ahhoz, hog y halljam a hullámok lélekemelő zúg ását. A g ondolataim a kérdés körül kering enek, amely már a hajóújság elolvasása előtt is ott motoszkált bennem: vajon Isten keze benne lehet a dolog ban? Lehetség es, hog y a saját ag g odalmai ellenére még mindig életben van? Hog y elhag yta Abel Baumann testét, és keresett eg y másikat, hog y folytathassa a művét? És hog y ez az ember, aki valójában Isten, most itt van a fedélzeten? Esetleg már találkoztam is vele? Elmosolyodom. Másképp feltéve a kérdést: annyira hülyének néz eng em Isten, hog y azt hiszi, nem ismerem fel őt eg y bécsi pszichológ iaprofesszor alakjában, akinek teljesen véletlenül pont olyan a fizimiskája, mint minden idők talán leg nag yobb bűvészéé? Mindenesetre rá vall a dolog . Isten szereti a szerencsejátékot. Albert Reiter ug yancsak. Isten szereti a bűvésztrükköket. Reiter akár Buatier de Kolta reinkarnációja is lehetne. Az, hog y mindennek a tetejébe eg észen véletlenül pszichológ us, ráadásul éppen Bécsben, ahol minden idők eg yik leg nag yobb pszichológ usa is dolg ozott, és hog y apám nag y tisztelője, szintén jellemző Isten humorára. Mindemellett Reiter kifejezetten kereste a társaság omat, leg alábbis ő kezdeményezte a beszélg etést. Ezért aztán elhatározom, hog y leleplezem az Albert Reiter alakjában rejtőzködő Istent. Meg fog om kérni a bécsi pszichológ ust, hog y eg y hosszú közös vacsorát követően jöjjön el velem a bűvészelőadásra, és aztán a kaszinóba is. Ez íg y rettentően tolakodó lesz, úg yhog y Reiter már csak azért is biztosan visszautasítja majd, mert fél, hog y az utazás eg ész idejére ráakaszkodom, mint eg y kullancs. Ha pedig még is beleeg yezik a tervbe, azzal alátámasztja majd az elméletemet, hog y ő eg y rég i ismerősöm, aki élvezi, ha az orromnál fog va vezethet. Konkrétan ő Isten. A g ondolat, hog y életben lehet, eg y csapásra elűzi a csöndes melankóliát, amellyel az utazást meg kezdtem. – Nag yszerű ötlet! – lelkendezik Reiter, amikor másnap meg hallja bőven túlzó javaslatomat. – Utána pedig meg hívom önt eg y Cohibára, és eg y szép nag y adag konyakra a szivarszobában! Evés közben Reiter majd’ három évtizedes házasság áról beszél, ami a véleménye szerint azért olyan boldog és tartós, mert a lehető leg ritkábban látják eg ymást. A feleség e eg y g alériát vezet, és g yakran van dolg a New Yorkban. Most mindketten Miamiba utaznak, hog y ott töltsék el eg yütt a szabadság ukat. – Hog y hívják a feleség ét? – érdeklődöm. – Véletlenül nem… Mariának? Csodálkozva néz. – Nem. Mag dalenának. Miért g ondolta, hog y Maria a neve? – Csak úg y – hazudom. Kissé mog orván kortyol a borából. A színházterem bejáratánál eg y plakát látható, rajta Buatier de Kolta képe. Reiter meg áll előtte, és szemüg yre veszi. Én türelmesen várok. Lehetetlen, hog y bécsi kollég ámnak ne tűnjön fel a
hasonlóság . – Ronda eg y alak – mondja ki vég ül az ítéletet Reiter, és bemasírozik a színházba. A műsor elég unalmas, főleg , ha meg g ondolja az ember, hog y minden idők eg yik leg nag yobb bűvészének a tiszteletére tartják. Én leg alábbis a show első felében eg yetlen olyan mutatványt sem látok, amitől hanyatt esnék. Kísérőm még keg yetlenebbül fog almaz: – Ezt az amatőrt eg y születésnapi g yerekzsúrra sem hívnám meg fellépni – dühöng , és beleiszik a szünetre rendelt konyakjába. – Ne kíméljük meg mag unkat a második résztől, és menjünk most mindjárt a kaszinóba? Örömmel bólog atok. Semmi kedvem több üg yetlen mutatványhoz, és amúg y is meg tudtam már, amit akartam: ha bűvészkedésről van szó, Albert Reiter a leg mag asabb ig ényeket támasztja. Mintha mag a is profi bűvész lenne, g ondolom mag amban, és követem őt a kaszinóba. Ott rég i ismerősökbe ütközünk. A Black Jack-asztalnál most is Frantisek oszt. Előtte az idős hölg y ül az üres cig arettaszipkával, őmellette pedig az álmatag csapos. – Már epekedve vártam önöket – mondja a hölg y finoman mosolyog va. Ug yanolyan extravag áns ruhát visel, mint teg nap, keskeny ajkát szerényen rúzsozza. Valószínűleg túl van már a hetvenen, de még mindig látni rajta, hog y valaha léleg zetelállítóan szép volt. – Ezt a kretént kellett ideráng atnom az asztalhoz, hog y játszhassak – panaszkodik, nyilván a csaposra g ondolva, aki azonban úg y tűnik, nem érti a sértést, mert ug yanolyan bamba arcot vág , mint eddig . A hölg y eg y pár zsetont nyom a kezébe. – Thank you very much. And would you be so kind to bring me another brandy?[10] A csapos elsiet. – Részemről a meg tiszteltetés, nag yság os asszonyom. – Albert Reiter kézcsókkal üdvözli a hölg yet. Mivel nem akarok udvariatlan lenni, én is csatlakozom: – Jakob Jakobi. – Dr. Jakob Jakobi – eg észíti ki Reiter. – Ezt ne spórolja ki, kollég a úr. – Anastasia von Haffenberg – mutatkozik be a hölg y. – De ne pazaroljuk az időt formaság okra. Játszani szeretnék. Reiter bólint. Eg y hölg y kívánság a parancs. Leülünk tehát, és Frantisek oszt. – Szerencséje van, hog y ilyen korán ideértünk – szólal meg eg y idő után Reiter. – Ha a bűvészműsor nem lett volna olyan katasztrofálisan unalmas, akkor valószínűleg vég ig nézzük. – Én már előre tudtam – feleli Anastasia. – Ismerem a bűvészt Madridból, és eg észen tehetség telennek tartom. Tudják, hog y eg észen komolyan úg y tartja, ő Buatier de Kolta reinkarnációja? Erre felkapom a fejem. Úg y sejtem, az asztalnál is ül eg y reinkarnáció. – Tehát nem csupán tehetség telen, de bolond is – jeg yzi meg Reiter. Von Haffenberg asszony szelíden mosolyog , de nem válaszol. A lapjaival van elfog lalva. – Ön hisz a reinkarnációban? – kérdezem könnyedén. – Én ug yan nem – válaszolja az idős hölg y. – Számomra épp az nyújt némi vig aszt, hog y ennek az eg ész vacaknak eg yszer vég e lesz. – Mag am is íg y vag yok vele – helyesel bécsi kollég ám. – Amellett tudósként is inkább szkeptikusan viszonyulok az ilyesmihez.
– Íg y g ondoltam én is – mondom. – Amíg nem találkoztam Istennel. Reiter, aki épp lapot kérne, meg hökken. – Nahát. Mi jön most? A felébredése története? – Az eg yik páciensem Istennek tartotta mag át… – Ó! Érdekes eset – mondja Reiter, miközben Frantisek eg ykedvűen bejelenti a bank újabb g yőzelmét: – Black Jack. – De sajnos nemrég iben elhunyt… – folytatom. – Ó! Isten halott? Hog yhog y? – érdeklődik Reiter, aki szemlátomást remekül szórakozik. – A páciensem halott – ig azítom ki tárg yilag os hang on. – De bevallom, a halála előtt meg g yőzött eng em arról, hog y ő Isten. Játékostársaim feje teljes összhang ban fordul felém. – Íg y van – bizonyg atom, és nyomatékképpen bólog atok. – Őrültség nek hang zik, de én biztos vag yok benne, hog y Istent láttam meg halni. Szerencsére bizonyos jelek arra mutatnak, hog y talán újjászületett. – Úg y érti, felkelt a sírjából? – szól közbe ismét Reiter. – Nem, azt nem – válaszolom. – Úg y vélem, eg y emberben született újjá. Ez eg yfajta lélekvándorlás. – Ez valóban kissé őrülten hang zik – állapítja meg az idős hölg y. – Lesz még ennél őrültebb is – folytatom. – Ug yanis azt hiszem, hog y Isten reinkarnációja az én bécsi kollég ám. Nem, nem is csak hiszem, fog adni mernék rá, hog y néhány nappal ezelőtt ő még Abel Baumann volt. Csend. Frantisek ing erülten pillant körbe rajtunk. Már ő sem fog lalkozik a játékkal, mert feltűnt neki, milyen furcsa hang ulat lett úrrá rajtunk. Reiter fig yelmesen méreg et eng em. – Önnek ig azán különös a humora – mondja Anastasia. Reiter továbbra is eng em fixíroz. – Valaki azt mondta nekem, hog y tekintsem ezt az utazást isteni jelnek – mondom. – Nos? Ön adott nekem jelt, professzor úr? Reiter a homlokát ráncolja. – Sajnos nem tudok seg íteni önnek, dr. Jakobi. Feláll a székről, és felveszi a zakóját. – Bocsásson meg , de szabadság on vag yok. Nap mint nap bolondokkal akad dolg om. Szeretnék leg alább a szabadidőmben normális beszélg etést folytatni normális emberekkel. Ag yő. Biccent nekem, kezet csókolt von Haffenberg asszonynak, majd sietve eltűnik. Az idős hölg y vár eg y pillanatig , majd meg kérdezi: – Szeretne Isten után szaladni, vag y játsszunk még eg y kicsit? Nekem személy szerint semmi g ondom a bolondokkal. Meg fontolom, hog y esetleg tényleg követem Reitert. Nyersen őszinte reakciója azonban visszatart ettől. Világ os, hog y nag yon felhúztam. Már épp folytatnám a játékot, amikor eszembe jut valami: – Tulajdonképpen honnan ismeri ön ezt a bűvészt? – kérdezem Anastasiát. – És honnan tud róla, hog y Buatier de Kolta reinkarnációjának tartja mag át?
Fürkészően néz rám. – Nem fog ja elhinni, de eg y Abel Baumannt is ismerek. Biztosan csak véletlen. Úg y sejtem, ezrével akadnak ilyen nevű emberek. – Akire én g ondolok, eg y cirkuszi bohóc, aki valójában nag y bűvész volt. Meg szívja a cig arettaszipkát. – Akkor még iscsak eg yre g ondolunk. A mondata ott lebeg a leveg őben. Hallg atunk. – Kár, hog y meg halt. Nem ismertem valami jól. És már az is nag yon rég volt. Valaha volt eg y saját cirkuszom – mondja, és eg y hajtásra kiissza a konyakját. – Attól tartok, ez nag yon is beleillik a furcsa elméletébe, ig az? Lehetség es, hog y én vag yok… Isten. Rámeredek. Anastasia veszi a táskáját, és felkel. Úg y tűnik, bosszantja, hog y ilyen fordulatot vett a játék. – Bocsásson meg , dr. Jakobi, de ennyi nekem is elég volt. Talán kérjen időpontot a bécsi kollég ájától. Ezzel távozik. Érzem, ahog y a vállam előreesik. Hát ez kínosra sikerült. Borzasztó kínosra. Frantisek mozdulatlanul ül. – Sorry, Sir. Minimum two players. A zsetonjaimra néz, várja, hog y mag amhoz veg yem őket, és bezárhassa az asztalt. Elveszem a zsetonokat. Frantisek fehér terítőt borít az asztalra. Szinte ug yanebben a pillanatban távoli robbanás tompa döreje hallatszik, és a hajótest akkorát rándul, hog y leesem a székről. A terítő a padlóra csúszik, a bárban csörömpölnek az üveg ek és poharak. A szundikáló csapos is elvág ódik. Frantisek csak nag y nehézség ek árán tud talpon maradni. Ag g odalmas arccal odasiet hozzám seg íteni. – Are you hurt, Sir?[11] Meg rázom a fejem. Frantisek eg y székre seg ít. Aztán rohan, hog y meg nézze, mi van a csapossal. Zavartan nézek a krupié után, és eszembe jut Isten vonzalma a szerencsejáték iránt. Lehet, hog y Frantisek…? – Nem. Ő sem – hallok eg y hang ot. Döbbenten nézek körül, de nincs ott senki. – De ez most nem is fontos – folytatja a hang . – A robbanás lyukat ütött a hajó külső falán. Tizennég y fedélzettel lejjebb több mint húsz ember rekedt bent eg y leg énység i szálláson. Biztosan berag adt az ajtó. A bejárat tíz percen belül víz alatt lesz. Ez Abel hang ja volt? Feltápászkodom, és elrohanok Frantisek meg a kollég ája mellett a liftek felé. Ők épp isznak eg yet a bárpult mög ött az ijedség re. A torkomban dobog a szívem, ahog y a lift a mélybe süllyed velem. Most akkor Isten még is életben van? Mielőtt vég ig g ondolhatnám ennek az ötletnek az abszurditását, kinyílik az ajtó, és pokoli hang zavar fog ad. Az előttem lévő folyosó elég g é ferdén áll, és félig víz alatt van. Eg y csapat izg atottan karattyoló filippínó között meg pillantom bécsi kollég ámat, Albert Reitert, aki éppen az ing e ujját g yűri fel. – Á, már meg int mag a – mondja, amikor meg lát. Barátság osan elmosolyodik, és odaint mag ához. Reiter előtt kiszélesedik a folyosó. Úg y néz ki, mint eg y kis tavacska. Hog y mi rejtőzik a víz alatt, azt nem lehet kivenni.
– Itt eg y lépcső indul lefelé – mag yarázza Reiter. – Pár métert úszni kell eg yenesen előre a víz alatt, akkor elérünk eg y másik lépcsőhöz. Annak a tetején van eg y ajtó, amit fel kellene törni. Ő ott… – mutat az eg yik filippínóra, és csak most látom, hog y az ázsiai csuromvizes – már meg próbálta, de nem sikerült neki. Az ajtónak a fele még a víz fölött van. De sietnünk kell, mert az az érzésem, hog y a hajó elég g é g yorsan dől oldalra. – Sietnünk? – ismétlem. – Ig en, sietnünk – erősíti meg Reiter. – Vég tére is azért jött, hog y seg ítsen. Bólintok. – Szóval még iscsak jól sejtettem. Reiter mosolyog va meg rázza a fejét. – Nem eg észen. Nem én vag yok az. Én csak olyan vag yok, mint ön. Eg y ember, aki találkozott Istennel. De vég ig nag yon közel voltunk hozzá. Kérdő pillantásom láttán még tovább szélesedik a mosolya. – Anastasia von Haffenberg . Tátva marad a szám, és mozdulni is képtelen vag yok. – Szívesen cseverésznék még önnel – folytatja Reiter –, de dolg unk van itt. Nem beszéljük meg ezt inkább New Yorkban? Holnapután, vacsora közben? Gépiesen bólog atok. – Helyes. Mondjuk a Balthazarban – javasolja. – Feltéve, hog y kapunk asztalt. És feltéve, hog y túléljük ezt itt. Meg int bólog atok. – Na, akkor rajta! – kiáltja kollég ám, és a habok közé veti mag át. Utánanézek, és próbálom rendezni a g ondolataimat, de nem akar sikerülni. Viszont érzem, hog y valami különös boldog ság tölt el, amiért itt állok eg y süllyedő óceánjárón, és épp az életemet készülök kockára tenni olyanokért, akiket nem is ismerek. Albert Reiter fekete hajtömeg e bukkan fel a víz alól. – Nincs messze, szerintem hat méter sincs az eg ész. Menni fog . De szükség em van a seg ítség ére. Bólintok, g yorsan lekapom a zakómat, és félredobom. – Az ég leg yen velünk – mondja Reiter. – Az biztos velünk lesz – válaszolom. Azzal fejest ug rom a hideg vízbe. [6] „Lapot. Megállok. Fuccs. [7] „– Ön honnan való? – Berlinből.” [8] „Huszonöt. Sajnálom, ez túl sok.” [9] „Sajnálom, hölgyem. Legalább két játékos.” [10] „Köszönöm szépen. És lenne kedves hozni még egy konyakot?” [11] „Megsérült, uram?”
