Gyömbér Noémi, Kovács Krisztina - Fejben dől el

G

N

yömbér

oémi

Egyetemi tanársegéd, a Semmelweis

Egyetem Testnevelési

és Sporttudományi Kar Pszichológiai Tanszékének oktatója, sportszakpszichológus. Évek óta foglalkozik sportolókkal, egyéni és csapatsportok terén, válogatott szinten egyaránt.

GYÖ M BÉR N O É M I-K O V Á C S KRISZTINA

FEJBEN DŐL EL S p o rtp s z ic h o ló g ia m in d e n k in e k

K

ovács

K

r is z t in a

Sportszakpszichológus, tréner. Csapatsportok területén kuta to tt, és több m int ö t éve dolgozik sportolókkal. Mind egyéni, mind csapatsportolókkal foglalkozik, szinte minden korosztály ban. Nemcsak arra törekszik, hogy a sportolók eljussanak a cél jukig, hanem arra is, hogy az ahhoz vezető úton is kitartóan küzdjenek.

H

evesi

K

r is z t in a

Végzettsége szerint közgazdász, újságíró, pszichológus és pszi chológiatanár; majd sportszakpszichológus (SOTE TF) és egész ségfejlesztő szakpszichológus (ELTE PPK) képzettséget szerzett. Az ELTE PPK Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézet és az ELTE PPK Személyiség és Egészségpszichológiai Tanszék oktatója.

GYÖMBÉR N O É M I - K O V Á C S KRISZTINA

FEJBEN DŐL EL S p o r t p s z i c h o l ó g i a m in d e n k in e k

N O R A N L I B RO BUDAPEST, 2 0 1 2

Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek

Tartalom

Szerzők G yö m b ér N o é m i - K o vács K r isztin a D r . L én á r t Á g o t a (E lő szó és B evezetés) H evesi K r isztin a (X I. fejezet) I m re T ó v ári Z suzsanna - K

ovács

K r isztin a (V II. fejezet)

Ta r t a l o m

M enc zel Z su zsan na (X. fejezet)

Szaklektor D r. L én Ar t Á g o t a , PhD tanszékvezető egyetemi docens Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudom ányi Kar Pszichológia Tanszék

A z E lő szó és a B evezetés sz a k le k to ra

Előszó (Dr. Lénárt Ágota) ..............................................................................

11

Bevezetés (Dr. Lénárt Ágota) .......................................................................

13

D r . I árai R ó b er t , P h D egyetemi adjunktus Pécsi Tudom ányegyetem BTK Pszichológiai Intézet

A b o r ító n

Eadweard Muybridge: Somé phases o f a standing longjump cím ű fotósorozata és

Cristina Pedrazzini: Menacing w oman’s eyes

I. Egy testben a z ellenséggel - a szorongás mint szükséges jó (Gyömbér Noémi-Kovács Krisztina) ............................................................

27

A szorongás, az izgalom és a félelem három szöge............................

28

Mi az arousal-szint?..............................................................................

29

Néhány szorongással kapcsolatos, a gyakorlatban is jól alkalmazható elm élet............................................................................

30

Hogyan jelenik meg a szorongás? .......................................................

32

A szorongás forrásai .............................................................................

37

A szorongásoldás m ódszerei...............................................................

38

Gyakorlati ú tm u ta tó .............................................................................

43

cím ű fotójának részlete látható

A k ö te tb e n sz e re p lő fo tó k illu sz trá c ió k

IS B N 9 7 8-963-9996-66-3

Tartalom


II. Reflektorban a figyelem és a koncentráció (Gyömbér Noémi-Kovács Krisztina) ........................................................

47

A figyelem, a koncentráció és az összpontosítás három szöge.........

48

A figyelem irán y a i..................................................................................

50

Túl az optimálison - figyelmet megzavaró tényezők.......................

55

A koncentráció fejlesztése elméletben és gyakorlatban...................

60


64

Az oktulajdonítás, avagy hogyan is értelmezzük életünk eseményeit és saját teljesítményünket ...............................................

102

Teljesítménymotiváció, amire a sportban igazán szükség van ............................................................................................

109

Hogyan és mivel motiváljuk a sportolóinkat?..................................

110

Hogyan ne motiváljuk a sportolót?..................................................... 113 A motiváció kiemelt terü letei..............................................................

116

Motiváció a gyakorlatban..................................................................... 118 III. Az erő velem van - Az önbizalom (Gyömbér Noémi-Kovács Krisztina) ........................................................

67

Önbizalom és m agabiztosság..............................................................

68

A sikeres sportoló profilja ....................................................................

75

A tudásszint meghatározása - a teljesítm ényprofil..........................

76

A sikeres sportolók módszerei ............................................................

78

Az önbizalom m ítoszai.........................................................................

81

V. A kommunikáció, avagy a nyuszika és a sapka esete a sport világában (Gyömbér Noémi-Kovács Krisztina)........................ 121 A kommunikáció alap jai......................................................................

122

Kommunikáció a s p o rtb a n .................................................................. 131 A visszajelzések világa...........................................................................

135

Az elkerülhető konfliktusok................................................................. 139 Csak sodródom az árral... - A flow (áramlatélmény) m int optimális pszichológiai állapot ..................................................

84


89

Kommunikáció a gyakorlatban ..........................................................

143

VI. Vezetni és vezetve lenni (Gyömbér Noémi-Kovács Krisztina) ........................................................

146

Mi is a vezetés?.......................................................................................

146 150

IV. Maradj mozgásban, avagy a motiváció szerepe (Gyömbér Noémi-Kovács Krisztina) ........................................................

95

A vezetési stílusok áttek intése.............................................................

Mit is jelent maga a m otiváció?...........................................................

96

Az edzői eszköztár ................................................................................. 151

Út a külső motivációtól a belsőleg motivált állapotig ......................

99

Hogyan hozzuk meg a döntéseinket? ................................................

156

Tartalom


Az edző lehetséges szerepeinek rövid áttekintése.............................

159

Vezetés a gyakorlatban.........................................................................

162

IX. Fél lá b b a l a siker ka pujáb an - a sérülés (Gyömbér Noémi-Kovács Krisztina) ............................................................

221

A sérülés m int krízis .............................................................................

222

Mikor és miért sérülünk? ..................................................................... 224

VII. Több testben egy lélek - a csapatsportok pszichológiája (Gyömbér Noémi-lmre Tóvári Zsuzsanna-Kovács Krisztina) .............. .

165

M itől válik egy egység csapategységgé?..............................................

165

A csapattal kapcsolatos tényezők........................................................

170

A sérülés megélése és értelmezése - a kognitív kiértékeléses

m o d e ll..................................................................................................... 228 A tévesen berögződött m ítoszok.........................................................

229

A személyiség m int teljes egész ...........................................................

231

173

A környezet támogatásának fontossága.............................................

234

Csapatépítés a sportpszichológus szemével....................................... 176

A hatékony rehabilitáció a sportpszichológia szemszögéből..........

235

A csapatszerkezet feltárása - szociometria ........................................

185

A sérüléssel való megküzdés a gyakorlatban ....................................

238

Csapatépítés a gyakorlatban................................................................

189

Szerepek sportpszichológusi szemmel - a követő, az elszigetelt és a bűnbak ............................................................................................

X. A m egedzett étvágy, a va g y evés- és te stképzavaro k a sp o rtb a n (Menczel Zsuzsanna)...............................................................

240

191

Sportolók körében előforduló evés- és testképzavarok ..................

241

A fiatalkori sport céljai .........................................................................

192

Evés- és testképzavarok felismerése a gyakorlatban......................... 248

A sportoló gyerek személyisége...........................................................

195

VIII. Pici lábak a pályán, avagy a fiatalkori sport pszichológiája (Gyömbér Noémi-Kovács Krisztina) ........................................................

A gyerekekkel folytatott sportpszichológiai m unka jellem zői........ 200

XI. Szex a sp o rtban , sp o rt a szexben (Hevesi Krisztina) ......................

A szülő szerepe és jelentősége a gyereksportban .............................. 202

Szexuális egészség.................................................................................. 254

Az edző szerepe a gyereksportban....................................................... 206

A szex funkciói, kom m unikációja ......................................................

255

Tanulás és mozgásfejlődés ................................................................... 210

A szexuális válaszciklus elem ei............................................................

256

Utánpótlás-nevelés a gyakorlatban..................................................... 217

„Áramlatban” lenni - az izgalom optimális szintje és az áram körök..................................................................................... 259

A Fiatal Sportolók Alkotm ánylevele..................................................

220

251

Előszó


Megmagyarázhatatlan érzelm eink...................................................... 262 A szerelem biokémiai vegykonyhája................................................... 265 Nemi különbségek a szexuális reagálás terén .................................... 268 Szexualitás a sportban: (s)exercise...................................................... 270

XII. Történetek a „ p á ly á r ó l" - s p o rtp szich o ló g ia első k é z b ő l ........

273

Felhasznált iro d a lo m

299

El ő s z ó

Nagy öröm m el nyújtjuk át könyvünket, mely szellemi folytatása a 2002-ben megjelent, az alkalm azott sportpszichológiával Magyarországon elsőként foglalkozó, Téthelyzetben című kiadványnak. Sikere felbátorította az azóta a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudom ányi Karán szakképesítést szerzett sportpszichológusok újabb nemzedékeit, hogy folytassák a m unkát, és újabb fejezetekkel gazdagít sák a tanulni vágyók tudástárát. Fejben dől el - ez a válaszunk az újságírók gyakori szalagcímére, m i szerint a kudarc egyik leggyakoribb m entális oka, ha valaki nincs ott fejben. Ez a sokszor talányos kifejezés kíváncsivá teheti az olvasót, s el kezdheti érdekelni, hogy milyen m ódszerekkel lehet a kudarcot elke rülni. S pontosan ez a célunk: közérthetően közel hozni a mentális fel készülés m ódszereit, b em u tatn i a folyam atot, m egosztani a sikert, melyet a sportolók mesélnek el önmagukról. Célunk, hogy eloszlassunk félelmeket, m ítoszokat, melyek ehhez a m unkához fűződnek. A sportpszichológia elsősorban ép, egészséges sportolók teljesítményfokozását tűzi ki célul, m eghatározott m ódsze rek, eljárások segítségével. Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy melyek a szakavatott metódusok, s arra is, hogy kizárólag képzett szak em berek segítségét vegyék igénybe a sportolók és az edzők. E könyv elolvasása után ezt m ár könnyedén megtehetik. Nem puszta „beszélgetésről” van szó. Természetesen m indenki ke rülhet válságba, krízisbe, ilyenkor a szakember ezzel is foglalkozik. De

Bevezetés


ez nem a hétköznapi értelem ben vett klinikai problém ákat jelenti. A sportolók nem betegek, nem azért vesznek részt a foglalkozásokon, m ert „bolondnak” m inősíttetnek. Szeretnénk elérni, hogy Magyarországon is elfogadottá váljon az a szemlélet, amely külföldön m ár egy értelmű: a mentális felkészítés az élsport alapvető, elengedhetetlen része s ezzel a sikeres teljesítménynek is. A fiatalkorban elsajátított technikák (sportpszichológiai felkészítő program csom ag) megalapozzák a jövő sikerét. A hatékony pszichoreguláció (autogén tréning), mentális tréning, figyelemkoncentráció és a kognitív (gondolkodással kapcsolatos) eljárások az alapvető építő kövek. A m unka lehet élvezetes, fejlődést elősegítő, izgalmas folyamat, edző és sportoló számára egyaránt. Az edző szakmai szövetségesre talál a sportpszichológusban, aki hatékonyan segíti a m unkáját. Gyorsabb célelérés, sikeres karrier, a nehézségekkel való jobb megküzdés jellemzi az utat. A sportszakembereknek is ism erniük kell a fejlesztés különböző m ódozatait, hogy rem ek összefogással sikeresek legyenek a szakmai csapatmunkában. Remélhetőleg ez a kiadvány tovább erősíti ezt a folyamatot. Köny vünkben tematikus fejezetek segítik az eligazodást, sportolók nyilatkoz nak átélt élményeikről, a m unka folyam atáról és eredm ényéről. Ezek teszik igazán hitelessé a tartalm at, s mintegy testközelbe hozzák az él ményt. Nem titkolt célunk, hogy ez az érzés indítsa el az érdeklődést, az első lépéseket a sportpszichológia megismerésére és alkalmazására azok számára, akik m ost találkoznak vele először, míg a rendszeres fel használók újabb ötleteket kapnak, módszerekre és alkalmazási terüle tekre lelnek, hogy magasabb szintre emeljék tudásukat, m indeközben személyiségük is fejlődjön. Ez annál is inkább fontos, m ert a kiváló eredmények mellett a harm onikus személyiségfejlődés elérése is cél, és az olyan sportoló, aki összhangban van saját magával és a világgal, sportpályafutása után is teljes életet él. Sok sikert kíván a felfedezések öröméhez a sportpszichológusok csapata nevében: DR. LÉNÁRT ÁGOTA

B evezetés Dr. Lénárt Á gota

Mire jó a sportpszichológia, hogyan műveljük, milyen módszereket al kalmazunk? M iért szükséges a sportpszichológiai felkészítés? O tt kell lenni fejben - hangoztatják a sportolók, edzők, sportszakembe rek, de gyakran az oda vezető út m ódszerei hiányoznak. „Figyelj oda, kapd össze magad, uralkodj az érzelmeiden, lépj túl a kudarcon” - de hogyan? Hogyan kell edzeni az agyunkat, gondolatainkat, érzelmeinket, hogy mentálisan is felkészültek legyünk? Nos, a sportolóknak pszichikai edzéstervre van szükségük, és ugyanolyan módszerességgel kell felké szülniük fejben is, m int a pályán. Ez a felkészülés jó esetben egy élveze tes szellemi kaland, egy komoly személyiségfejlődés része az egyre m a gasabb teljesítm ény elérése érdekében. Az ú ton sok más kérdéssel is szembesül az utazó: számot vet igazi céljaival, megküzd szorongásaival, hatékonyabb kom m unikációt tanul, asszertív viselkedést sajátít el (megtanul kiállni önm agáért), kijavítja mozgássémája hibáit, felkészül következő versenyeire, és még sorolhatnánk... Az elsődleges cél a sportban a teljesítménynövelés, a csúcsteljesít ményre való felkészítés, s ezzel együtt az a prevenció (megelőzés), ami a sportolók m entális egészségvédelmét jelenti. A sikerek érdekében szükséges növelni a kom petenciát (hozzáértést), az önbizalmat, mely hez hozzátartozik a magas szintű önértékelés is. A lelki problém ákat meg kell oldani, hogy azokat a sportoló ne vigye magával a pályára, bár ezek sokszor nem is tudatosulnak, csak zavaró

13

14

Bevezetés


elem ként jelentkeznek. Ilyen történet volt például, am ikor az atléta verseny közben elhagyta a futósávját, m ert tudat alatt bevillant egy érzelmi gondja. Ennek kiderítésével és megoldásával később megszűnt a verseny közbeni akadályozó tényező. Fel kell készülni a kiélezett helyzetekre, döntő pillanatokra is. Ezt modellezett szituációk segítségével lehet begyakorolni. Ennek eredm é nyeképpen a sportoló úgy érzi, m intha m ár sokszor végigversenyezte volna a távot (ismerősségi hatás révén). A valóságban ez az érzés csök kenti a feszültséget, és lehetőséget ad a nagyobb figyelem koncentrációra, a tudatos versenyzésre. Teljesen más váltót úszni, mint egyénit. A csapatsportokban a sportolók Igazi csapatmunka - átadjuk egymás egymás közti viszonya m eghatáro nak a z erőt, m agabiztosságot, e b b ő l zó tényező. A csapatkohézió (össze merítünk. Együtt melegítünk, mozgunk, tartás) növelése, az együttm űködés gyakoroljuk a váltásokat. Ezért szület szintjének emelése, a figurák begya nek sokszor kiugró eredm ények váltó korlása, a konfliktusok kezelése m ind ban. Sokkal nagyobb a felelősség, de nagyon fontos. sokat számít, hogy kivel vagyunk egy A szakmai felkészülésbeli problé csapatban. mák is okozhatnak pszichológiai gon GYÚRTA DÁNIEL Úszás, olim piai ezüstérmes, többszörös világdokat. Megváltozik a lelkiállapot, ha és Európa-bajnok edzetlen vagy túledzett a sportoló, ha sérülés zavarja, ha rossz a form aidőzítés, vagy ha nem kellőképp fel készült m entálisan. Szorongást okozhat a készség-kihívás egyensúly talansága - ha alacsony a sportági tudásszint, de magas elvárást támaszt a verseny. Idegi fáradtság következhet be, ha több korosztályban, heti rendszerességgel versenyeztetik a sportolót, és nincs ideje regene rálódni. A fizikai és a mentális fáradás sokszor nem párhuzam osan jele nik meg. A túledzettség kivételével a fizikai fáradtság általában gyorsab ban kipihenhető, m int az idegrendszeri. Gondot okozhat az is, ha a sok versenytapasztalat feldolgozására kevés idő áll rendelkezésre. A klub és a szövetségi érdekek sajnos sokszor nem az optimális versenyeztetés irányába billentik a mérleget. Ugyanez tapasztalható a sérülés utáni túl korai edzésbe állás esetén is.

A SIKERES TELJESÍTMÉNY ÖSSZETEVŐI

A fizikai tényezők (például erő, állóképesség, gyorsaság) és a sportág specifikus jellem zők m ellett további fontos elemeket kell m egem lítenünk. Pszichológiai meghatározók: a világos gondolkodás, az ö n bizalom, a fókuszálás képessége, az arousal (éberség) kontroll, a vizualizálás; stratégiai elemek: a csapásokkal való megküzdés, a játéktervek, az elemzés; személyiségjegyek: az éntudatosság, a pszichés energiaforrások helyes kezelése, az önm aga m onitorozásának (ellenőrzésének) képes sége, a célállítás, a vágyak, a pozitív gondolkodás. Az utóbbi időben előtérbe kerültek az olyan fejlesztő m ódszerek, amelyek a bem enő információk minőségét javítják. Gondoljunk csak az egyensúlyfejlesztő, a szem-kéz koordinációs és a látáshatékonyságfejlesztő tréningekre. Mit jelent a felkészületlenség sportpszichológiai szempontból? Néhány példát szeretnénk felsorolni, melyek közül egyszerre több is jelen lehet: • a pszichés állapot szabályozásának (pszichoreguláció) képtelensége; • szorongás, félelem, stressz, fóbia, pánik; • a mentális tervezés hiánya, motiválatlanság; • rontott mozgás javításának képtelensége, feldolgozatlan kudarcok; • versenytervek, taktika, stratégia hiánya; • váratlan helyzetek kezelésének képtelensége; • figyelemfókuszálási technikák hiánya; • az érzelmi kontroll hiánya; • az optim ális funkcionálási zóna elérésének, illetve m egtartásának hiánya; • zavaró környezeti tényezők kiszűrésének, illetve kezelésének hiánya; • hiányos kommunikációs és konfliktuskezelési technikák; • önkifejezési képtelenség vagy hiányosság; • az asszertivitás (önérvényesítés) hiánya; • rendezetlen konfliktusok okozta érzelmi hatások; • formaidőzítésbeli hiányosságok és hibák; • csapatdinamikai feszültségek; • szereplési nehézségek (média).

15

16

Bevezetés


A PSZICHOLÓGUSI SEGÍTSÉGNYÚJTÁS TERÜLETEI

Az edző számára fontos a sportoló gyors és pontos megismerése. Ebben az alkalmazott sportpszichológiai tesztek, az elbeszélgetés, kikérdezés, az előtörténet felvétele segítenek. Fontos a motivációs bázis megisme rése és szükség szerinti módosítása. A legkorszerűbb tesztek, műszeres mérések a biológiai, neuropszichológiai háttérről tudósítanak. A m ű szeres m éréseket a képességek fejlesztésére is használhatjuk, például a reagálásgyorsaság előfeszítettségének növelésére. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az „elkészülni, vigyázz, rajt” jelre koncentráltabban tudjon a sportoló figyelni. Más tudományágak mérései is nélkülözhetetlen se gítséget nyújtanak. Gondoljunk bele, ha a spiroergometriás (terhelés élettani) mérés komoly hiányosságokat tár fel, akkor a sportpszicholó giai felkészítés egy része értelm etlen és kivitelezhetetlen lesz, hiszen a sportoló ezt biológiailag-fizikailag képtelen teljesíteni. Ugyanígy folyam atosan m onitorozni szükséges az eredményességet, és a gátló, akadályozó tényezőket fel kell számolni. A legkisebb eltérést a profik azonnal korrigálják, a kezdők csak később veszik észre. A stressz, a szorongás csökkentésére irányuló kérés gyakorta megje lenik. A sportolók egy része úgynevezett edzésmenő, vagyis az edzése ken jobban teljesít, de a versenyeken nem hozza a formáját. Az agykérgi gátlás megakadályozza a m ozdulatok pontos kivitelezését, a rövidült iz m ok tovább növelik a görcsösséget, rontják a teljesítményt. Az ehhez társuló érzelmi változások elbizonytalanítják a sportolót, és tovább lö kik a negatív spirál m entén. Az ismétlődő kudarcok rögzülhetnek, ko moly teljesítményrom lást okozva, ami szélsőséges esetben a sportolás abbahagyásához vezethet, még a szabadidősport esetén is. A sportolók a pszichoregulációs módszerek, a mentális tréning, valamint a kognitív technikák segítségével szabadulhatnak ki e helyzet fogságából. A tudat talan tényezők feltárásában a különböző pszichoterápiás módszerek se gítenek, melyet a sportpszichológus végzettségének és a probléma jelle gének megfelelően alkalmaz. A mentális tervezés hiányát könnyen tetten érhetjük, ha megkérdez zük a sportolót, hogy mit fog csinálni a versenyen. A különböző helyzetek megoldási képtelensége verbálisán is megjelenik. Gyakran előfordul, hogy a sportágra jellemző úgynevezett szekvenciális menetet, azaz a sportmoz

gások egymás utáni sorrendjét nem tudják pontosan felidézni. Ez a fejben lévő gondolati, mentális sémák állapotát is tükrözi. A megfelelő mentális séma nélkül a mozgás-kivitelezés esetleges, hol sikerül, hol nem, és emiatt a hibajavítás is nehézkes. Fontos m ár ifi- vagy juniorkorban az alapvető mentális technikák elsajátítása, hogy a gondolati séma minél tökéletesebb legyen. A fiatalok gyakran ösztönösen is rájönnek ennek fontosságára, és sokat gondolkodnak, fantáziáinak, képzelődnek a mozgásról. A javuló séma természetesen visszahat a mozgás kivitelezésére, jótékony módon. A fiatalon elsajátított mentális tréning végigkíséri a sportoló szakmai karrierjét. Ily m ódon a versenytervek, a taktika és a stratégia is kidolgozottabbá válik, valamint kezelhetőbbek lesznek a váratlan helyzetek. A figyelemfókuszálás talán a leghálásabb területe a felkészülésnek, mivel viszonylag egyszerű technikákkal ham ar érhetünk el eredményt. A sportolók kedvence a „zseblámpa” szimbóluma, melynek segítségével fókuszálhatják figyelmüket, például: „A figyelmem, m int a zseblámpa fénycsóvája, a feladatra irányul. Csak én vagyok, a pálya és a feladat.” S ha m indezt kiegészítik a szükséges célform ulákkal - például: erős vagyok, ügyes vagyok, b áto r vagyok - és a technikai célform ulákkal - például feljebb a könyököm , nyújtom a lépést stb. - , akkor remekül ötvöződnek eme m ódszerek a siker érdekében. A sportolónak kell a gondolatokat irányítani, s nem fordítva. Ezt eleinte nehéz kordában tartani, később azonban automatikus készséggé válik. Nem szabad viszont az esztelen pozitív programozás csapdájába esni. A következő párbeszéd az amúgy törekvő ifi sportoló és a sportpszichológusa között zajlott: S p o r t o l ó : Pozitívan gondolkozom , nincs szükségem más technikára. S p o r t p s z ic h o l ó g u s : Mire gondolsz? S p o r t o l ó : É n v a g y o k a b a jn o k ! S p o r t p s z ic h o l ó g u s : É s té n y le g te vagy? S p o r t o l ó : N e m ...

Az érzelmi kontroll hiánya sokszor a felszerelésben keletkezett károkon m érhető le, valam int a meccs, verseny közben bekövetkezett agresszív m egnyilvánulásokban. A sportoló sokszor a tehetetlen dühét vezeti le így, m egoldási m inták hiányában. A teniszezők ütőtörése viszont azonnal abbam arad, ha figyelmüket a hiba kijavítására, a következő

18


m ozdulat elképzelésére és érzelmi állapotuk visszaszabályozására for dítják. Számos m ódszer létezik, amely lépésről lépésre tanítja meg a sportolót erre a gondolati áthangolásra. Az önszabályozó képességek elsajátítása nem könnyű, ráadásul a hibás játékvezetői döntések is ne hezítik a kivitelezését. A tapasztalatokat megfelelően és sok türelemmel ki kell értékelni, majd tovább kell lépni. A sportolók szám ára nagyon hasznosak a versenyzői hatékonyság növelését szolgáló eljárások. Ezek - a testi tudatosság növelésétől a kom plex személyiségfejlesztésig —nagyon széleskörűek lehetnek. A folyamat akár többször is ismétlődhet, lépései: a problém a felismeré se, beavatkozás, tesztelés, módosítás. Ezzel az optimális funkcionalitás valósítható meg, mely a siker egyik legfontosabb záloga. A környezeti meghatározókról is érdemes néhány szót szólnunk. Az edzői kétségek, a gyors eredményelvárás vagy a lassúbb haladás ideje korán megszakíthatják a munkát. Hátráltató tényező a zsúfolt edzés- és versenyprogram, a világversenyek előtti rövid idejű „tűzoltó” m unka, a krízishelyzetek megoldására jutó kevés idő (például az edzéskörülmé nyek változása az olimpia előtt). Nagyon nehéz a helyszíni segítségnyúj tás előzetes m unka nélkül, amely így kétes kimenetelű is lehet, bár tény, hozott m ár fényes sikert is (például a női kézilabda pekingi olim piai negyedik helye). H azánkban szemléletváltásra is szükség van a team m unka helyes értelmezésében. A mai, korszerű sportfelkészítésben a sportorvos, a sportpszichológus, a gyógytornász, a masszőr, a dietetikus és még szá mos szakember együttes m unkája hozza meg a sikert. A személyek vá laszthatók, de az elv nem kérdőjelezhető meg, ha lépést akarunk tartani!

A SPORTPSZICHOLÓGIAI MUNKATERVEZÉSE

A célkitűzésekkel indul: m it szeretnénk elérni? Nem mindegy, hogy a sportoló önm agától jön, az edzője küldi, vagy szűrővizsgálaton vesz részt. Ha utóbbiról van szó, az ott kapott eredmények alapján a szak ember javasol számára egy felkészülési program ot. Ez a folyamat a már említett kikérdezésből (exploráció), az előtörténet felvételéből (anamnézis), tesztekből és műszeres eljárásokból áll. Vannak sportágak, ahol

Bevezetés

19

sportágspecifikus méréseket is végeznek - labdarúgófal, optoelektronikai mozgáselemzés lövészeknél, fotocellás sebességmérés atlétáknak és hasonlók. Ezután kerül sor a felkészülési terv összeállítására, melynek első része az adott helyzet függvényében, általában három hónapra szól. Ebben általában az alapvető technikák elsajátítása szerepel, a sportoló egyéni élethelyzetéhez igazodva. Itt választják ki a m ódszereket, m egbe A sportpszichológus szétoszlottá o ké szélik a m unka menetét, kereteit. telyeimet, megtanultam bízni önmagom A sportpszichológiai m unka m e ban. Edzésen is kihozom m agam ból nete rendszeres találkozásokat jelent a 9 9 százalékot a tanult módszerekkel. a sportpszichológussal, valam int o tt hon elvégzendő feladatokat (például Ez régebben csak kb. 8 0 százalékban sikerült. O a z én jó értelem ben vett relaxációt), önmegfigyelést, m in ő „sportbeli anyukám ” . M in d e n t m egta ségi edzésnapló vezetését és számos egyénre szabott gyakorlatot. Általá nultam, ami a z élsporthoz kell, a men ban heti egyórásak a foglalkozások. tális felkészülés terén. Előtte csak görcsö Kedvező, ha az alaptechnikák elsajátí sen akartam, de nem tudtam, hogyan tására az alapozó időszakban kerül érhetem el a célom at. M ost\§rzeIm i egyensúlyban vagyok, és jól teljesítek. sor. A m ásodik fázisban a tanultak versenyzésbe való beépítése történik, GYÚRTA GERGELY Úszás, vb-bronzérmes majd a harm adik fázis jelenti a ru tin szerű alkalmazást. Ez a folyamat k ö rülbelül 3x3 hónapig tart, azaz egy szezont ölel fel. Kivételes körülm ények között gyorsított felkészítésre, azonnali segítségnyújtásra is sor kerül. A helyszíni ellátás akkor a legeredm ényesebb, ha o tth o n i m unka előzi meg. A folyamatos m unka a jó készségek megőrzését, csiszolását és újak megszerzését jelenti. Fontos része a tudatossági szint és az önbizalom emelése, az önisme ret fejlesztése, az önálló, alkotó, kreatív gondolkodás elősegítése. Az így végzett m unka lehetőséget terem t a kudarcokból való gyorsabb k i lábalásra, a dinam ikus alkalm azkodásra és a folyam atos fejlődésre, a bajnokká válásra.

20

Bevezetés


MILYENEK A BAJNOKOK?

Nekem a vb-n (2011) a z volt a legkriti kusabb, amikor 150 méternél azt láttam a víz alatt, hogy hiába rúgtam el ma gam jól a fordulónál, a japán (Koszuké Kitadzsima) még job ban m egnövelte a z előnyét. Akkor egy pillanatig nehéz volt, pont abban a helyzetben kellettek azo k a fejben előre b egyako ro lt d o l gok, amiket edzéseken talán nem is le het megszerezni. N a g y o n fontos, ho gy csak azza l foglalkozz, amit saját magadtól elvársz, ami előrevisz, és ne azzal, amit más gondol. N a g y baj lenne, ha bármiféle külső hatást érzékelnék, amikor felállók a rajtkőre. O tt elő kell hívnom azt az ál lapotot, amit egész évben gyakoroltam, hogy hibátlanul végrehajtsam azt, ami re készültem. Jó versenyzőtípusnak tartom ma gam. Azt gondolom , a kudarc nem léte zik. Volt úgy, hogy nem sikerültek bizo nyos versenyek, de nem fogtam fel ku darcnak. Tudtam, hogy megcsináltam mindent, akkor valamiért úgy kellett tör ténnie, és majd következőre összejön. M in d e n t megteszek, biztos sikerülni fog! M indig van egy felépített taktikám, és csak ahhoz igazodok. GYÚRTA DÁNIEL Úszás, olim piai ezüstérmes, többszörös világés Európa-bajnok

Sok sportoló gyerekkori álma, hogy bajnok legyen. ím e a m entális „re cept” és számos összetevője. A baj nokok magas szintű éberségi szinttel (arousal) önszabályozással és ö n bizalom m al rendelkeznek. Energi kusak, de lazák. Félelem nélküliek, jól összpontosítják figyelmüket, kontroll alatt vannak, de m indezt erőltetés nélkül érik el. A sp o rt tal kapcsolatos pozitív képzetek és gondolatok elkötelezetté teszik őket. C éltudatosan küzdenek, gondol kodást kontrolláló stratégiákat hasz nálnak, és jól kidolgozott verseny terveik vannak. Szívósak, kitartóak, forgatókönyvük van a pszichés fel készülésre, sőt m odellezik a lehet séges helyzeteket. Remek problém afelismerő és -m egoldó szemléletük és készségük van. Gyakran kerül nek áram latélm énybe (flow), kikü szöbölik a negatív környezeti h atá sokat. Fantasztikusan bíznak a siker ben. A felsoroltak nem mindegyike van jelen m inden egyes bajnok sze mélyiségében, de m inél többet birto kol belőle, vélhetően annál sikere sebb. A sportpszichológiában jól ism ert ACSI-28/2 (Athletic C oping Skill Inventory - Sportolói m egküz dési m inták kérdőíve, Jelinek, 2000.) pontosan ezeket a tulajdonságokat, faktorokat vizsgálja:

■csapásokkal való megküzdés, 1teljesítmény téthelyzetben, 1célkitűzés, mentális felkészülés, ■koncentráció, ■szorongásmentesség, ■önbizalom, ■teljesítménymotiváció és ■edző által irányíthatóság.

A MÓDSZEREKRŐL

A vizsgálatok egy része papír-ceruza vagy számítógépes teszt, más része műszeres, illetve laboratórium i mérés. Érdemes a biológiai terhelhe tőségi adatokat is figyelembe venni. M érhetőek a személyiségjegyek, a szorongás, az önbizalom , a megküzdési képességek, a sporttelje sítmény, a motiváció, az agresszivitás, az asszertivitás, a kockázatvállalás,

21


a figyelemkoncentráció, az attitűdök, a csapatban észlelhető viselkedési m inták és még számos egyéb faktor is. A projektív tesztek (például rajzos feladatok, színteszt, képek váloga tása) segítségével közvetetten lehet lelki jelenségeket felismerni. A spor tolót védik a személyiségi jogai, teszteredményei csak jogilag szabályo zott keretek között használhatóak fel. A kapott eredményeket fejlesztő célzattal, pozitív megerősítéssel visszajelzik a sportolónak, a pszichés teherbírásának megfelelően. A vizsgálatokat és az elbeszélgetést köve tően kerül sor a m unka menetének meghatározására. A sportpszichológiában a teljesítmény fokozására alkalmas módsze rek közül az arousal-szabályozó technikákat, az im aginációt (képi elképzelés), a belső beszédet, a célállításokat és a figyelemkoncentráció növelésére irányuló eljárásokat alkalmazzák leginkább (W einbergGould, 1995.). Az alább ism ertetett m ódszerek a további fejezetekben részletesen kifejtésre kerülnek. Alapvető módszernek minősülnek a re laxációs technikák, melyeket elsajátítás után a sportolók egyénileg is si keresen alkalmazhatnak. Relaxáció néven azokat a gyógyító eljárásokat értjük, melyek a pszichotónus áthangolása segítségével a pszichovegetatív egyensúly kialakítására törekednek (Bagdy-Koronkai, 1978). Ez organizm ikus átkapcsolást jelent a nyugalmi tónusra. Több fajtája is meretes, a sportban a klasszikus schultzi autogén tréninget és a jacobsoni progresszív relaxációt alkalmazzák, sokszor m ódosított formában. A racionális ú to n m egtanulható gyakorlásterápia otthoni feladatok végzését is igényli. Pszichés hatásai jelentősek: kellemes em ocionális (érzelmi) állapot, nyugalom, az éntudat és a testtudat egybeolvadása, a koncentráció növekedése, a pszichotónus szabályozása. Általában az aktivitási szint emelkedésével és az önismeret elmélyülésével jár. A mentális tréning az egyik leggyakrabban alkalmazott eljárás a m en tális felkészítésben. Célja a jó mozgássor begyakorlása, a hibás elemek kijavítása, a kieső edzés pótlása, a sérülés utáni rehabilitáció meggyorsí tása és a m odellezett helyzetek begyakorlása. A m ozgássorok fejben, gondolatban való gyakorlását jelenti. Lényege a mozgás m inél p o n to sabb és részletesebb elképzelése, gondolati és érzelmi átélése. A mozgás képzete az izm okban m ozgásim pulzusokat vált ki (ideom otoros gya korlás elve). Alapvető feltétele a minim ális mozgástapasztalat, szüksé gesek hozzá a mozgás dinamikáját tükröző élmények. Hosszabb cselekvés

Bevezetés

sorok is gyakorolhatóak ezzel a módszerrel. Használata kom oly telje sítménytartalékot jelent, és jelentős eredményfokozódással jár. Fokoza tosan kell felépíteni a gondolatban lejátszott mozgássort - az egyszerű elemek gyakorlásával kezdődik, m ajd később a m ozgássorok követ keznek edzéshelyzetben. Az autom atikus alkalmazás után következhet a versenyszituációk kidolgozása különböző körülmények közepette. A kognitív viselkedésterápia olyan kezelési módszereket jelent, ame lyek viselkedésmódosítási technikákat alkalmaznak, de a kevésbé haté kony hiedelmek megváltoztatását is célozzák. A pszichológus az élmé nyek hatékonyabb értelmezésére tanítja a sportolókat, mellyel uralhat ják zavaró érzelm i reakcióikat (például szorongás). A kudarckerülő sportolók hajlamosak az eseményeket negatív oldalról értékelni. A siker helyett inkább kudarcra számítanak, viselkedésük értékelésében hibái kat felnagyítják, eredm ényeiket pedig lekicsinylik. A pszichológus ilyenkor segít a sportolónak, hogy észrevegye a torzításokat saját gon dolkodásában, és abban a valósággal inkább összhangban álló változá sokat hozzon létre. A váltás következményeit is megvizsgálják. A prog ram tartalm azhat szembesítést és pozitív gondolkodási tréninget is. Az önbüntető belső beszédet („ma biztosan veszítek”) pozitív öninstruk ciókkal, célformulákkal helyettesítik („csak úgy, m int edzésen, taktikusan támadok, okosan cselezek, megyek, m int a tan k ...”). A tartós viselkedésváltozás elérése érdekében a személy vélekedései nek és hiedelmeinek megváltoztatása is fontos. Ebben néha a mélylélek tani korrekciós élményt adó módszerek is szükségesek lehetnek. A sike res teljesítmény növeli a hozzáértés (kompetencia) érzését. M indehhez szükséges a figyelem fókuszálása. A sportolók számára kezdetben n a gyon nehéz az irányított figyelem megvalósítása, alig néhány m ásod percig képesek rá. Gondolataik elkalandoznak, ötletbetöréseik vannak, és jelentősen bosszankodnak emiatt. Kitartó munkával érik el a m ini málisan szükséges 8-10 mp-es határt. A későbbiekben az időtartam nő, és a fókuszálás olyannyira autom atikussá válik, hogy a zavaró környe zeti ingerek már nem is tudatosulnak. A sportolóknak meg kell tanulniuk a fókusz tágítását, szűkítését és áthelyezését is. Csak így tudnak pszichés szem pontokból energiatakarékosan és gazdaságosan üzem elni - úgy, hogy például egy késő esti döntőben is csúcsformában legyenek. Ehhez


több módszert is alkalmazhatnak, a különböző eljárásokat integratívan felhasználva. Az imaginációban képeket képzelnek el a sportolók, melynek segítsé gével gondolati úton képesek szituációkat, folyamatokat, cselekvéseket, személyeket megjeleníteni, érzelmeket átélni és megváltoztatni. Az el képzelésből belső képek, szim bólum ok keletkezhetnek. A fantázia, a képzelet aktivitása, a kreativitás különleges jelentőséget kap. Az imagináció és a szimbólumok segítségével az ember tudattalan működéseihez ju tu n k közelebb. A relaxált állapotban elképzelt képek az álom hoz hasonló segítséget nyújtanak problém ák, konfliktusok megoldásához, célok eléréséhez, vágyak tudatosításához és megvalósításához. Gyakran művészetterápiás eszközökkel (rajzokkal, festményekkel) egészítik ki a feldolgozási folyamatot. Mélyíti az önism eretet, javítja a konfliktusfeldolgozást, új megoldási lehetőségeket nyit. A személy egészségesebb, eredm ényesebb m űködését teszi lehetővé. A sportban alkalm azott imagináció elsősorban a sportmozgások és a versenyhelyzetek elképze lését jelenti, amely magában foglalja a vele járó érzelmi és egyéb megha tározó tényezőket.

NÉHÁNY SZÓ A SPORTPSZICHOLÓGUSOKRÓL

A sportpszichológus pszichológus diplomával (BSc és MSc) rendelkező és kétéves felsőfokú szakirányú továbbképzési szakot végzett (úgyneve zett szakvizsgás) sportszakpszichológus. 2007-ben indult az első akkre ditált képzés a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudom ányi Kar Pszichológia Tanszékén Dr. Lénárt Ágota vezetésével. A képzésben számos szakterület jeles képviselői vesznek részt, az európai szakmai kí vánalmaknak megfelelően. Az utóbbi évtizedekben a sportpszichológia nagy változásokon m ent át világszerte: integratív, azaz több m ódszert alkalmazó, dinam ikus, a versenyzésben jól hasznosítható módszereket és a klinikai szemléletét csak szükség esetén m egtartó tudom ánnyá fejlődött. Alkalmazása során, sajnálatos m ódon, még m indig sok előítélettel, tévhittel kell megküzdenie. Szerencsére az elkezdett m unka ham ar szétoszlatja a ké telyeket, de sokan nehezen, több kudarc után jutnak el idáig.

Bevezetés

25

A különböző országokban más és más a képzési rend, m iután m áshol M a g ya ro rszá g o n sokan úgy g o n d o l olyan alapszakok is vannak (például ják, hogy csak az jár sportpszicho ló sporttudom ányi BSc), melyek nálunk gushoz, aki beteg. Én kíváncsiságból nincsenek. mentem el. Látva a külföldieket, azt gon A képzés során a sportpszicholó doltam , hátha nekem is ad valamit. gusok módszerspecifikus alapismere A mentális felkészülés során rájöttem, tekre tesznek szert, például autogén hogy nemcsak valamiben segít, hanem tréning, mentális tréning, mozgás- és óriási többletet ad. m űvészetterápia, neurolingvisztikus GYÚRTA DÁNIEL Úszás, olim piai ezüstérmes, többszörös világprogram ozás, katathym im aginatív és Európa-bajnok pszichoterápia, csoportanalízis, de la borgyakorlatokon is részt vesznek. Ma Magyarországon több m int 40 szakem ber áll rendelkezésre, a kör kétévente bővül, a m űködéshez szükséges szervezeti keretek kialakítása zajlik. Optimális lenne, ha minden sportágnak saját sportpszichológusa volna, valam int ha az utánpótlás nevelésben is dolgozhatnának. A sportorvosi hálózathoz hasonló keretek kialakítása nagymértékben fellendítené ezt a m unkát, és széles körben elfogadottá válhatna a szabadidősporttól az olimpiai felkészítésig. Kül földön az ellátás, a szakemberek létszámát tekintve, sokszorosa a miénk nek - például Ném etországban nyolcszorosa, D ániában négyszerese. További cél az edzők sportpszichológiai szakmai felkészültségi szint jének emelése, ehhez az edzőtovábbképzés helyzetét is rendezni kell. Jelenleg szakmai továbbképző konferenciák szervezésével javítunk a helyzeten. Az edzőkben, versenyzőkben tudatosulnia kell annak, hogy milyen típusú problém ák esetén hol kérjenek segítséget. Jelenleg a Sem melweis Egyetem Testnevelési és Sporttudom ányi Karán, az Országos Sportegészségügyi Intézetben, néhány sportiskolában, sportcentrum ban, valamint magánrendeléseken tehetik ezt meg. Fontos azt is tudatosítani, hogy m i nem szám ít szakszerű sp o rt pszichológiai ellátásnak. Az így szerzett keserű tapasztalatok m egingatják a h itet a sp o rt pszichológiában, pedig ezeknek ehhez sem m i köze. Ebből kifolyólag érdemes odafigyelni arra, hogy ilyen esetekben szakszerű segítséget, sport-szakpszichológust vegyünk igénybe.

I. Egy testben az ellenséggel - a szorongás, mint szükséges jó


A szakmai m unka fejlesztése érdekében szoros nemzetközi kapcso lattartás segíti a sportpszichológusokat. Hazánk élen jár a közép-keleteurópai régióban. Kétoldalú kapcsolatok és együttm űködések, k o n ferenciák szervezése, nemzetközi tagságok (FEPSAC, ISSP), az ifjúsági tagozat (ENYSSP) m űködésében való részvétel és az Európai S port pszichológiai Társaság Managing Council (Vezetőségi Tanács) ülésének megszervezése (2011) fémjelzi az utat. Az európai és világkongresszu sok rem ek lehetőséget adnak a valódi, gyakorlati tapasztalatcserére, ahol lehetőség nyílik szakmai tanulm ányutak szervezésére is. A hazai ellátás fejlesztésére érdemes lenne átvenni azt a külföldi modellt, ahol az adott ország olimpiai bizottsága kijelöl és m űködtet egy szakmai kere tet, és a szövetségek innen igényelhetik a szakember m unkáját az előre egyeztetett éves felkészülési terv szerint, anyagi terhek nélkül. Az értelmes párbeszédhez jól képzett, felkészült és továbbképzett edzőkre van szükség. Jelenleg egyre több tantárgy szolgálja ezt a célt a képzésben (Bevezetés a sportpszichológiába, Alkalm azott sp o rt pszichológia, Alkalmazott sportpszichológia az élsportban, Pedagógiai hatékonyság fejlesztése, Személyiségfejlesztés, Autogén tréning, M entá lis tréning). Reményeink szerint a következő fejezetek hatékonyan segítik az el mélyülést, és gyakorlati szempontból is sok hasznos tanáccsal szolgál nak nemcsak sportolóknak, edzőknek, hanem m inden sport iránt ér deklődőnek.

I

Eg y testben a z ellenséggel A SZORONGÁS MINT SZÜKSÉGES JÓ G yöm bér N oé m i-K o vács Krisztina

Szervusz, szorongás, szívesen fogadlak! - hangzik az elsőre kifejezetten hum orosnak tűnő m ondat, ám ha kicsit jobban belegondolunk, megta láljuk benne azt az üzenetet, am it valójában keresünk. A szorongással nemcsak sportolóként találkozunk, hanem magánem berként is áthatja életünket. Gyakran teszünk fel m agunknak olyan kérdéseket, mint: Elég jó és ügyes vagyok-e? Vajon a főnököm elégedett lesz velem? Boldoggá tudom őt tenni? Mi történik, ha ez nem sikerül? Sokunknak ism erősek ezek a kétségek, melyek m indennapi fé lelmeinket, szorongásainkat tükrözik. G ondoljunk csak bele a sport világába! A sportolók élete állandó megmérettetés, a hétköznapi aggo dalm ak összekapcsolódnak az állandó megfelelési vággyal. Egy-egy aranyérem egy egész nem zetnek okoz boldog pillanatokat. Vajon mennyire szoronganak azok a sportolók, akiktől egy ország várja ezeket a felszabadult perceket? A magyar olimpikonokkal dolgozó egyik legjelentősebb hazai sport pszichológusunk idézi egy ezüstérmes szavait: „Nem az a baj, ha bal láb bal ébredsz az olim piai döntő napján, hanem az, ha úgy m aradsz!” Ugyanez a helyzet a szorongással és a félelmekkel is. Szorongásra szük ség van, hiszen ez az érzés jelzi számunkra, hogy valami jelentős dologra

27

28

Egy testben az ellenséggel - a szorongás, mint szükséges jó


bán érzelmi, az izgalmat inkább fiziológiai jelenségnek tekintjük. Fon tos különbség az is, hogy amíg a szorongás m indig valami negatív él ménnyel, érzéssel párosul, az izgalom lehet kellemes is. Egy sportolónak az a tudat, hogy elérheti a célját az adott versenyen, vagy kiállhat a rivá lisa ellen, okozhat olyan izgalmi állapotot, ami nemhogy gátolja, hanem motiválja őt. Egy bizonyos fokú izgalmi állapot szükséges ahhoz, hogy megfelelő legyen a rajt, hogy kitartsunk az utolsó 500 m éteren, vagy hogy kibírjuk az utolsó m enetet. A versenyeknél a cél tehát nem az, hogy teljes nyugalmi helyzetet terem tsünk, és megszüntessük az iz galmi állapotot, hanem éppen az, hogy m egtanítsuk a sportolót k o r dában tartani azt. Az igazán hatékony sportoló nem csak a mozgása, hanem az érzései felett is képes uralkodni. O > M l AZ AROUSAL-SZINT?

készülünk. A fontos az, hogy tudjuk irányítani, hogy fel tudjuk használ ni motiváltságunk erősítéséhez.

A SZORONGÁS, AZ IZGALOM ÉS A FÉLELEM HÁROMSZÖGE

Ezt a három fogalmat gyakran összekeverik az edzők és a sportolók is. Ahhoz, hogy egy problém át a sportoló és az edzői is tisztán lásson, azo nosítani kell, hogy m itől fél a sportoló, mi vált ki benne szorongást, és hogyan viselkedik ilyenkor. A szorongás ugyanis nem azonos a félelem mel. Míg a félelem konkrét tárgyhoz vagy eseményhez kapcsolódik, addig a szorongásban több a bizonytalanság. A szorongás úgy is fel fogható, m int tárgy nélküli félelem. Sportolóként félhetek attól, hogy hibázni fogok egy kevésbé begyakorlott mozdulatsor vagy taktika során, de szoronghatok akár magától a verseny tényétől is. Nehezebb a helyzet a szorongás és az izgalom szétválasztásával. M indkét jelenségnek hasonló tünetei lehetnek, de a szorongást elsősor

Az arousal nem más, m int az idegi-hormonális rendszer izgalmi szintje, a szervezet éberségi, aktivációs állapota; jelzi, m ennyire vagyunk ébe rek, m ennyire tu d u n k jól teljesíteni. M almö (1959) szerint az arousal egy olyan általános izgalmi állapot, mely az alvásszerűtől egészen a fel fokozott, szélsőséges állapotig terjed és változik. A megfelelően magas arousal-szint a versenyzés előfeltétele. A magas arousal-szint egyik előnye, hogy a figyelem beszűküléséhez vezet, azaz a sportoló kizár m inden olyan zavaró ingert, mely ro n th atn á a telje sítményét. A magas arousal-szint időnként mégis gyenge teljesít ménnyel párosul - ennek hátterében pszichológiai okok állnak. Ha az arousal-szint túlzottan magas, akkor a versenyző nemcsak a zavaró té nyezőket, hanem a versenyzéséhez nélkülözhetetlen inform ációkat (például csapattársak mozgása, szélirány változása) is kizárja. Ennek eredménye lehet a pontatlan vagy téves helyzetértékelés, am it a figye lem túlzott beszűkülésének neveznek (Landers, 1980). M inden sportkörnyezet jelzésekkel telített, melyeket a sportolók leg jobb teljesítményük érdekében értelmeznek. Ezek a jelzések a környezet jellemzőiről nyújtanak inform ációt, úgymint a tárgyak iránya és gyor sasága repülés közben, vagy az ellenfelek és a csapattársak lépései. Olyan tényezők, melyek lehetővé teszik a sportolók számára, hogy előreve-

29

30



31

csökken, sőt, egyfajta apátiába is átfordulhat. Látható, a teljesítmény többnyire a közepes izgalmi szint esetén a legoptim álisabb. Nézzük meg, mi jellemző erre az állapotra.

TELJESÍTMÉNY

i

/ INAKTÍV / /

m,

ÁLLAPOT Pihent, nyugalmi állapot

KOMFORT ZÓNA Legjobb teljesítmény, koncentrált figyelem

1. Selye (1950) kifejezésével élve ez az állapot az eustressz, azaz pozitív stressz. Kihívások sikeres megoldása során érezzük. Ebben a helyzetben a feladat nehézségi foka nem haladja meg a sportoló lehetőségeit, aki így a szükséges m értékben m arad aktív és energikus. Az ilyen stressz helyzetek időben behatároltak, és pozitívan hatnak a végkimenetelre.

STRESSZA ZÓNA \ Félelem, \ szorongás, \ düh, harag 1 —

Alacsony

STRESSZ/AROUSAL

-------------

►

Magas

1. á b ra . Arousalszint és teljesít TELJESITMENY

mény fordított U alakú görbéje

títsék a történéseket, pontos és azonnali döntéseket hozzanak, és meg felelő m ódon reagáljanak a feladat által tám asztott követelményekre. Ugyanakkor ezeknek a jelzéseknek egy része a teljesítmény szempontjá ból szükségtelen és jelentéktelen - sőt mi több, ártalm as. A m eg növekedett arousal-szint viszont addig szűkíti a sportoló figyelmi fóku szát, míg - egy optimális ponton - m inden szükségtelen jelzés eltűnik, és a sportoló képessé válik arra, hogy kizárólag a legfontosabb inform á ciókra koncentráljon. A zonban ha a figyelem ezen optim ális ponton túl, egy magasabb arousal-szinten szűkül be, fontos információk is kire kesztődhetnek (Easterbrook, 1959).

NÉHÁNY SZORONGÁSSAL KAPCSOLATOS, A GYAKORLATBAN IS JÓL ALKALMAZHATÓ ELMÉLET

Klasszikus elméletnek számít az izgalmi szint és a teljesítmény fordított U alakú görbéje. Ez az elmélet m ár többszörösen is bizonyított, és a gya korlatban is jól megállja a helyét. Láthatjuk, ahogy az izgalmi szint emelkedik az álmos, inaktív álla potból a kom fortzóna felé, a nagyobb éberséggel a teljesítmény egyre hatékonyabbá válik. Am int meghaladja az optimális szintet, és eltolódik a túlzott izgatottság, a stresszzóna irányába, a teljesítmény fokozatosan

Sportoló 1

Zónán kívül

Zónán kívül

Sportoló 3

©

Zónán kívül

Zónán kívül

2. ábra. A szorongás és a zónák

Alacsony

ALLAPOTSZORONGAS

kapcsolata

2. H anin (Nagykáldi, 1998; W einberg, 1995) szerint m inden sportoló rendelkezik olyan ideális szorongási zónával, am ikor a legjobb telje sítményt tudja elérni. Az optimális szorongási szint nem esik pontosan a középpontba, hanem egyénenként változó. Meg kell találni azt az izgalmi szintet, ahol a teljesítm ény a leghatékonyabb. Ez az edzőnek, a sportolónak és a sportpszichológusnak is feladata és célja is egyben. 3. Az izgalmi szint teljesítményre kifejtett hatása függ az egyén értelme zésétől is (Nagykáldi, 1998; W einberg, 1995). Az alacsony szintű szo rongást az egyik versenyző unalom ként éli meg, a másik pedig nyugodt, relaxált állapotként. Az alábbi ábra jól illusztrálja ezt a jelenséget.

Magas



ÉLMÉNY MINŐSÉGE

32

3. áb ra . Az arousal-szint és az élmény közti kapcsolat

4. A túlzott szorongás leginkább a koncentrációban zavarja meg a spor tolót. A megfelelő koncentráció érdekében a külső és a belső zavaró in gereket is ki kell zárni. A tökéletes összpontosítás a figyelem szükséges beszűkülésével az optimális izgalmi szint állapotában jelenik meg.

HOGYAN JELENIK MEG A SZORONGÁS?

33

ben valaki - egy bíró, családtag, barát, csapattárs vagy az edző - értékeli a teljesítményét. Ez különösen olyan sportolók számára lehet fenyegető, akiknek viszonylag alacsony az önbizalmuk, az önbecsülésük, vagy akik nél hiányoznak a korábban átélt sikerek. Hajlamosak „leblokkolni”, és az edzésekkel ellentétben, a verseny során gyengébben szerepelni, külö nösen téthelyzetben. Az ilyen típusú sportolókat nevezi a sportpszicho lógia „edzésmenőnek”. Ritkán tudják kihozni magukból a maximumot. Mindez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nincs szükségünk a szoron gásra. A sportolói sikerek eléréséhez a sportolóknak m inden eshetőség gel tisztában kell lenniük, beleértve a fenyegető helyzeteket is. A zavar, az egyensúly felborulása gyakran abból keletkezik, hogy egy energiát lan, az optimálisnál kisebb m értékben felkészült, a győzelemre esélyes nek tartott csapat egyszerűen „elfelejti”, hogy az ellenfél is győzni akar. A szorongásszintet nem m egszüntetni, hanem kontrollálni kell (Anshel, 2003). A „felismerhető" szorongás

A sportpszichológus segítségével elér

Szorongás és szorongás között is van különbség. Vizsgáljuk meg több szempontból, hogy milyen formában jelenhet meg.

tem azt, hogy meccs előtt lekapcsoljam az agyam, csak magamra összpontosít sak, és a ringben pe d ig csak a küz delemre koncentráljak. Továbbá meg tanultam, hogyan m aradjak h ig g ad t

A tartós szorongás befolyásolja: • a teljesítményt, • a sportoló igényszintjét, • motivációját, • énképét, • a helyzetek felismerését, • a döntések gyorsaságát, • fokozhatja az agresszív megnyilvánulásokat (Spielberger, 1972), • gátolhatja a finom koordinációt igénylő mozgások kivitelezését (Spielberger, 1972). A sportban a szorongás a sportoló érzelmeit tükrözi, aki úgy érzi, hogy valami rosszul fog alakulni, sikertelen lesz, vagy kudarcot vall. A sporto ló az egyik ellenfelét jobbnak gondolhatja, vagy tudja, hogy a közönség-

1. M egkülönböztethetünk szom ati kus (testi) és kognitív szorongást. (Ez utóbbi a sportpszichológiában a n e gatív gondolatok form ájában megje lenő szorongást jelenti.) A szomatikus szorongás lehetséges tünetei (Martens, 1990): • nyirkos kéz, • bőséges izzadás, • rossz közérzet, • émelygés, • gyomorremegés, • fejfájás, • kiszáradt száj,

a meccs alatt fellépő esetleges váratlan helyzetekben. Ezeknek köszönhetően kevesebbet hibázok, így a z ö n b iz a l mam is megnőtt. VENNES DZSENNIFER Ökölvívás, ob-ezüstérmes

34


. Egy testben az ellenséggel - a szorongás, mint szükséges jó

• gyakori vizelési inger, • alvási nehézségek. A kognitív szorongás legjellemzőbb megjelenési formája a negatív bel ső beszéd (nem vagyok rá képes, az ellenfelem jobb/erősebb/tehetségesebb, csak nehogy m egint elszúrjam ...) A kétféle szorongás, a szomati kus és a kognitív, együtt is jelentkezhet, de gyakoribb, hogy csak az egyik van jelen problém át okozó mértékben. A zért van szükség önbizalom ra, mert A kognitív szorongásszint növekedésé ha nem hiszünk magunkban és abban, vel a teljesítmény csökken. A szomati hogy valamit képesek vagyunk megcsi kus szorongás csak abban az esetben nálni, akkor nem is fog sikerülni, ugyanis csökkenti a teljesítményt, ha kontrol rengeteg dolog fejben dől el. Hinni kell lálhatatlan, ha szintje túl magas, amíg magunkban ahhoz, hogy jók legyünk! viszont kontrollálható, egyértelműen LENCZ KLAUDIA serkentőleg hat. Ügy is m ondhatjuk, Karate, többszörös magyar bajnok hogy m inél erősebb az önbizalom, a kontrollált szorongás annál inkább teljesítménynövelő hatású. Ugyanakkor a magas szorongásszint kihathat az önbizalomra, azaz csökkentheti annak mértékét. Az állítás fordítva is igaz, hiszen ha a sportoló téthelyzetben is bízik magában és a képességei ben, szorongását kontrollálni, teljesítményét maximalizálni tudja. 2.

Egy másik felosztás szerint elkülöníthetünk vonás- és állapotszorongást. • A vonásszorongás „alkati” tényező, azaz a sportoló személyisége határozza meg. Az a sportoló, aki személyiségéből fakadóan hajla mosabb szorongani, a versenyt sokkal veszélyesebbnek és feszült ségtelibbnek ítéli és éli meg. • Az állapotszorongás alapvetően m indig a helyzettől függ, és a kö vetelm ények is befolyásolják. A versenyek előtti izgalm at figyelem el Ilyen helyzetekben a sportolónak tereléssel kezelem. A pozitív emlékeim valóban van oka tartani egy adott mel nyugtatom magam. szituációtól (például sérülésve HÜBNER DENIEL szély, idegen környezet vagy más Karate, magyar bajnok, nemzetközi sikerek kultúrából származó ellenfél).

A szorongás megjelenése szoros kapcsolatban van az önbizalommal. Az alacsony önértékelésű sportolók csekély önbizalom m al rendelkeznek, amihez magas állapotszorongás társul. Az önbizalom növelése az ő ese tükben kiemelten fontossá válik. Az a sportoló, akinél a szorongás alap vető személyiségjellemző, általában az adott helyzetektől is fokozottab ban szorong (Martens és munkatársai, 1990). Ennek a kettőnek a kom binációja a kívánt határon túl is em elheti az izgalmi (arousal) szintet, azaz hatással van a versenyző figyelmére, így a teljesítményére is. 3. A szorongás egy m ásik megnyilvánulási formája: a teljesítm ény szorongás. M oore és G ardner (2006) szerint a teljesítményszorongást az alábbi összetevők határozzák meg: • a versenyhelyzetben m utatott teljesítmény, • a teljesítményre irányuló motiváció, az önbizalom, • a szorongás kognitív és szomatikus aspektusai.


Azt tapasztaljuk, hogy ha a sportoló érzéseit és viselkedését szoron gásként bélyegezzük, m ajd ezt magával a sportolóval is közöljük, m ár önmagában is további, intenzívebb szorongásérzést válthat ki. Mindez tovább ronthatja a teljesítményt (Anshel, 2003). 4. N oha a szorongást legtöbbször negatív élm ényként szokták leírni, akárcsak az izgalom nak, ennek is van egy előnyös oldala. Két fajtáját szokás elkülöníteni: • debilizáló: a teljesítményre káros, gátló hatású szorongás, • facilitáló: a teljesítményt növelő, aktivizáló hatású szorongás. A versenyeket gyakran stresszforrásként élik meg a sportolók, hiszen a versenyeken „figyelik” a sportoló teljesítményét, eredményt kell pro dukálnia, meg kell m utatnia az edzőjének/ellenfeleinek/bíráknak/szurkolóknak, hogy érdemes az elismerésre. M indezek teherként nyom hatják a sportoló vállát, viszont épp annyira lehet kellemes, m int kellemetlen. A téthelyzettel együtt jár az is, hogy a sportoló „reflektorfénybe” kerül, ő válik fontossá, csak rá figyel nek, végre m egm utathatja, m ire képes, és a legvégén őt ünnepelhetik. A sportoló feladata az, hogy szorongását olyan szinten tartsa, am ikor ez a kiemelt helyzet még nem terhes, és a teljesítmény nem elvárásként jelenik meg. Fontos, hogy elsősorban önm agának akarjon bizonyítani, hogy ismerje saját motivációját, és hogy tudja befolyásolni is azt. Előfordul, hogy az edzők elkövetik azt a hibát, hogy visszajelzik a játé kosaiknak a szorongásra utaló tüneteiket, például: „Nem koncentráltál eléggé, ezért hagytad ki a helyzetet. Ne izgulj”. Ez a kijelentés nem biztosít megfelelő támaszt a sportolónak, nem tudja, hogy legközelebb min és mit kellene változtatnia. Az edző sem tudhatja pontosan, hogy ténylegesen milyen érzelmek, milyen események játszódtak le a sportolóban akkor, amikor „nem koncentrált” a versenyre. A figyelmi fókuszt 100 százalékig fenntartani egy verseny közben szinte lehetetlen. A figyelmi kihagyás eredhet fáradásból vagy éppen a túlzott izgalmi szintből is. Ha edzőként kiemeljük a sportoló ilyen irányú kihagyását, fontos, hogy megbizonyo sodjunk arról, mi okozta ezt, valamint hogy elkerüljük a „címkézést”. Sok sportolónál ez a m ondat oda vezethet, hogy a figyelme ezentúl nem a játékra, hanem az elvárásoknak való megfelelésre irányul.


A SZORONGÁS FORRÁSAI

A versenyzők szorongásának hátterében gyakran találjuk az alábbi érzé seket, gondolatokat vagy helyzeteket (Buda, 1999): • félelem a sérüléstől, • testi tünetek keltette szorongás (betegség, lábadozás), • szorongás a felkészületlenségtől, • bizonyos, számukra fontos tekintélyszemélyek jelenléte okozta szo rongás (szülők, tanárok), • aránytalanul nagy tét keltette szorongások, • kedvezőtlen visszajelzések m iatti szorongások (debilizáló szoron gás sajátos formái), • szorongás az önkontroll elvesztésétől, • szorongás a csapattársak és az értékelésük m iatt (főként csapat sportokban). Egy másik felosztás szerint a szorongást leggyakrabban az alábbi ténye zők váltják ki (Lavalee, 2004): • Vonásszorongás: személyiségből fakadó szorongás, mely növeli a fé lelmet bizonyos helyzetekkel kapcsolatban. • Az eredm ény/verseny fontosságának felismerése: m inél fontosabb egy adott verseny a versenyző számára, annál nagyobb szorongást fog átélni. • Negatív hozzáállás: a kudarcért saját képességei hiányát okolja. • Perfekcionizmus: azok a sportolók, akik túl magasra helyezik a m ér cét, szorongást érezhetnek akkor, amikor a dolgok nem m ennek úgy, ahogy ők azt elvárnák. • A hibázástól való félelem: akik m indenáron győzni akarnak, gyakran szorongóbbak is. Azok számára, akik önértékelése a sikerrel vagy ku darccal kapcsolódik össze, egy veszteség végzetesen az önértékelés csökkenéséhez fog vezetni. • Versenyekre irányuló félelem: a gyenge teljesítm ény feletti aggoda lom ahhoz vezethet, hogy a sportoló kételkedhet saját képességei ben, a veszteségtől való félelem pedig összeolvadhat a szorongás érzetével.



A túlzott szorongás gyakori jelenség (Frenkl, 1999). Az erős szorongás leg többször anticipatív (előre megélt) jellegű, tehát abból ered, hogy a verseny ző képzeletben lejátssza a versenyhelyzetet, de azokat a negatív tényezőket, lehetőségeket jeleníti meg, melyek félelemmel töltikel. A szorongás így béní tóan hat a teljesítményre, a negatív élmények megélése pedig egyfajta ördögi körként fokozza a későbbi szorongást. Ha a félelmek beigazolódnak, a kö vetkező hasonló helyzetben még nagyobb szorongást fog átélni, hiszen meg bizonyosodhatott arról, hogy az aggodalmai jogosak voltak. A félelmek tel jes kizárásának viszont árnyoldala is van. Ha elnyomjuk magunkban a félel meinket, ha túlzottan kontrollálná válunk, előfordulhat, hogy a verseny előtti feszültség túl alacsony lesz. Ez főként olyan sportágakban jelentkezik, ahol a feszültség túlzott mértéke zavaróan hat a teljesítményre, ilyen például a lövészet vagy a vívás. Ebben a helyzetben a motivációs erők nem tudnak felszínre kerülni, ez pedig a fizikai bemelegítés hiányához hasonló állapot. Fontos tehát, hogy ne csak fizikálisán, hanem mentálisan is melegítsünk be, hangolódjunk rá a küzdelemre. Ugyanakkor a fizikai bemelegítés hiányához hasonló állapot túledzettség hatására is létrejöhet, ami megint csak szoron gáshoz vezet. A SZORONGÁSOLDÁS MÓDSZEREI

A sportolók szorongásának enyhítésére számos módszer létezik (Buda, 1999). Ahhoz, hogy ki tudjuk választani a leghatékonyabb technikát, figye lembe kell vennünk a szorongás megjelenésének formáját. A szomatikus (testi) jellegű problémák esetében a relaxációs módszerek elsajátítására van szükség, azonban ha a szorongás negatív gondolatokban ölt testet, a gon dolati minták átalakítását célzó módszerek ajánlottak. Előfordulhat, hogy a szorongás forrása nehezen meghatározható, vagy valahol mélyen a szemé lyiség működésében gyökerezik. Ilyen esetekben a pszichoterápiás módsze rek bizonyulnak a leghasznosabbnak. Jelen fejezetben csupán néhány olyan lehetőséget ismertetünk, melyeket a gyakorlatban kiemelten alkalmazunk. A szorongás oldásának leggyakrabban használt módszerei: • autogén tréning, • légzéstechnikák, • imagináció, • progresszív relaxáció.

O > x

'O O Autogén tréning (AT)

Az autogén tréning (Schultz, 2001) lényege: saját erőből m erítő, saját aktivitást felhasználó, rendszeresen, tréningszerűen végzett relaxációs gyakorlat, mely önm agunkra irányuló passzív figyelemmel és koncent rációval érhető el. Az ellazulás, a relaxált állapot elérése testünk és test részeink izom tónus-szabályozásának segítségével, egy visszacsatolási rendszer működésével jön létre. Az izomrendszer és idegrendszer összehangolt működésének követ keztében, a rendszeres gyakorlás eredményeként jön létre a teljes testi és pszichés ellazultság, vagyis a „koncentratív önellazítás”. A jól elsajátított gyakorlás eredménye az ún. „organizmikus átkap csolás” a nyugalmi tónusra, ami azt jelenti, hogy képesek vagyunk befo lyásolni és szabályozni szom atikus (testi) és pszichés m űködésünket, aktuális szándékainknak, céljainknak megfelelően. Az autogén tréning alapfokát a következő hat gyakorlat képezi: 1. a „nehézségérzés” gyakorlata, 2. a „meleg érzés” gyakorlata, 3. a szív gyakorlata,

39

40


4. a légzés gyakorlata, 5. a nap fonat (plexus solaris), 6. a hom lok hűvösségének gyakorlata - a különböző testrészek és szervrendszerek szabályozására szolgál. Az autogén tréning szomatikus (testi) hatásai: izomtónus-szabályozás, izomfeszültség megszüntetése, testi ellazulás, a légzés lassulása, a vér nyomás csökkenése, a testhőmérséklet emelkedése, a szívritmus csök kenése, koncentratív átkapcsolás a nyugalmi tónusra. Pszichés hatásai a következők: kel lemes emocionális állapot; feszültségM érkőzés előtt a relaxáció segítségé m entes nyugalom ; „egységélmény”; vel egy kellemes lazító gyako rla to t al az éntudat és testtudat egybeolvadása; kalm azok. Átfuttatom a z agyam on, a koncentráció növekedése; a pszihogy nincs miért izgulni, hiszen azért chotónus szabályozása; az aktivitás vagyok itt, mert jó vagyok, és elismerik növekedése; plusz 2-3 órás alvásnak a tudósom. megfelelő pihentségi szint elérése; a környezet, az én és a test tökéletes BAKSA LÁSZLÓ Vízilabda, magyarkupa-győztes, többszörös harmóniája; az önismeret elmélyülése magyar válogatott (Ácsai, 2002). A relaxált állapot sok további módszer és gyakorlat alapja. Képzele tünk relaxált állapotban válik igazán aktívvá, így jelentősen m értékben nő bizonyos módszerek hatékonysága. Fontos, hogy relaxációs m ódszereket csak képzett szakem bertől ta nuljunk! Az AT speciális sportpszichológiai alkalmazása m a m ár általánosan elterjedt. A versenyekre való pszichikai felkészítés, a verseny előtti össz pontosítás, a verseny alatti szorongás legyőzése, a versenyek közti intenzívebb pihenés, az esetleges szokatlan éghajlat és tengerszint feletti magasság gyorsabb megszokása, általában az adott helyzethez való jobb adaptáció (alkalmazkodás) azok a főbb alkalmazási területek, melyek a sportoló számára az AT m egtanulását kívánatossá teszik (BagdyKoronkai, 1978).

Egy testben az ellenséggel - a szorongás, mint szükséges jó

Légzéstechnikák

A helyes légzés is relaxáció. A teljesítményt is fokozza azáltal, hogy n ö veli a vér oxigénmennyiségét, így az izmok nagyobb erőkifejtésre képe sek, és a salakanyagok eltávolítása is felgyorsul. Nagy nyom ás alatt a sportolók légzése általában kétféle m ódon működik: vagy visszatartják a lélegzetüket, vagy túl gyorsan veszik a levegőt a mellkasból. A légzés ezen két formája tovább növeli a feszültséget, és rontja a teljesítményt. Sajnos sokan soha nem tanulták a mély, rekeszizomlégzést. De sze rencsére a légzés az egyik legkönnyebben kontrollálható élettani folya matunk, ez a kontroll pedig gyakorlással alakítható. A mély és lassú lég zés autom atikusan relaxációs választ vált ki. Ez a relaxációs, mély légzés az alapja a legtöbb légzőgyakorlatnak. Sok edző például a koreográfiába is beépít specifikus légzésperiódusokat, különösen egy torna- vagy m ű korcsolya-gyakorlat esetén. Imagináció

Ha a sportoló ismeri saját képzelete erejét, és tudja is azt alkalmazni, ak kor annak elképzelése, hogy olyan helyen van, ahol sokkal jobban át tudja adni magát a relaxációnak, szintén hatékony technika a feszültség csökkentésére. A sportoló elképzelheti, hogy a tengerparton fekszik, érzi, ahogy a nap melegíti a testét, és hallgatja a hullám ok kellemes zúgását. Egy m ásik képben egy gyönyörű hegyen van, vagy egy völgy puha, zöld pázsitján fekszik, és hallgatja a csörgedező patakot. Bármi lyen képet alkalmazhatunk, a lényeg az, hogy ez a kép megnyugtasson minket. Fontos, hogy ezeknél a gyakorlatoknál ne csak vizuálisan képzeltessük el a sportolókkal a kedvenc, számukra legmegnyugtatóbb he lyet, hanem a többi érzékelési szinten is (hallás, tapintás, ízlelés, szaglás, testi érzékelés) éljék át a képet. Ennek segítségével érhetjük el a lehető legmélyebb és legintenzívebb relaxációt, ezzel is segítve a sportolót a tel jes pihenésben. Progresszív relaxáció (PR)

Jacobson (1930) alakította ki a progresszív relaxáció (PR) módszerét. A progresszív relaxáció olyan gyakorlatok sorozata, mely során bizonyos izom csoportokat megfeszítenek, m ajd néhány pillanatig megfeszítve tartják, végül ellazítják azokat. A gyakorlatok során egyszerre m indig

41


csak egy izom csoportra koncentrálnak, m ajd folyam atosan haladnak végig a különböző izom csoportokon. Az összehúzódási fázis során a sportolók megtapasztalják és tudatosítják a feszültség érzését, majd a relaxációs fázis során átélik az ellazultság érzését, valamint azt, hogy ezt az állapotot saját maguk is létre tudják hozni. A tanulási folyamat során a sportoló azonosítja az adott területre irányuló feszültségi állapotot, majd csökkenti azt, ezután szembeállítja a feszültség érzését a relaxált állapot érzésével, melyet a feszültség elengedése eredményezett. Ezeknek a belső érzékleti megfigyeléseknek a gyakorlásával a sportoló meglehe tősen szakértővé válik a nem kívánt feszültség felismerésében, így egyre könnyebben képes ettől megszabadulni. Sportolók esetében a PR célja az autom atikusság kialakítása, am i azt jelenti, hogy autom atikusan, vagyis tudattalanul és erőfeszítések nélkül ismerjék fel és engedjék el azt a feszültséget, mely gátolja mozgási készségeik megfelelő kivitelezését. Kellmann (2006) szerint a sportolóknál alkalmazott relaxációs tech nikáknak öt fő irányvonala van: 1. Hosszú távon a sportolóknak nagyobb szintű nyugalom ra van szükségük, hogy sikeresen tudják kezelni a nehéz helyzeteket. 2. Közvetlenül a verseny előtt a sportolóknak ki kell zárniuk m inden zavaró tényezőt, nehogy azok akadályozzák őket a teljes összpon tosításban. 3. A relaxáció segíti a sportolót a pihenésben és a regenerálódásban a versenyen a szünetek alatt, a felkészülési és a versenyidőszakban. 4. A relaxáció segíti a felépülést a sérülés alatt, és gyorsítja a rehabili táció folyamatát. 5. Segít kialakítani és fejleszteni az önszabályozó képességeket és a képzeleti folyamatokat, melyek elősegíthetik a későbbi pszicho lógiai munkát. További speciális lehetőségek

A szisztematikus deszenzitizáció módszere (Weinberg, 1995) Ez a bonyolultnak hangzó, ám de nagyon hatékony eljárás W olpe n e véhez fűződik. H a egy sportoló - az enyhe szorongást messze m egha ladó - erős félelmet érez, a teljesítménye jelentősen csökken. A félelmek (például a sérüléstől) kifejezetten gyakoriak, hiszen azok tárgyai nem


csak a sportoló egészségét veszélyeztetik, hanem a sportolásban való részvételt is akadályozzák, akár véget is vethetnek egy sportkarriernek. E félelmek leküzdését segít a szisztematikus deszenzitizáció. A sportoló először elsajátítja a relaxáció valamely fajtáját, m ajd a félelmek erős sége szerint egy tízlépcsős hierarchiát állít fel. H arm adik lépésként a hierarchia első fokán levő képet elképzeltetik a sportolóval, am it öszszekötnek a relaxált állapottal. Ha ez a kép nem kelt szorongást többé, akkor áttérnek a hierarchia következő fokára. Stresszkezelő tréning Smith (Williams, 1998) nevéhez fűződő stresszkezelő tréning m egtanít ja a személyt egy egységes megküzdési válasz létrehozására, felhasználva a relaxációt és néhány kognitív elemet. A tréning abban segít, hogy a spor toló kézben tudja tartani az érzelmi állapotait. A folyamat négy részből áll: 1. Előzetes felmérés: személyes interjúk során feltérképezik, milyen kö rülm ények váltják ki a sportolóból a szorongást, és hogy az milyen hatást gyakorol a teljesítményére és a viselkedésére. 2. A tanítási fázis: a sportoló megérti a szorongását, elemzi saját, stressz re adott reakcióit és élményeit. Ez a szakasz egyfajta nevelés, és nem a pszichoterápiás elvekkel dolgozik. Célja, hogy növelje a sportoló önkontrollját, és hogy kialakuljon benne egy személyes erősségeken alapuló megküzdési válasz. 3. A készség megszerzése: ebben a fázisban a sportoló m egtanulja az izmok ellazítását, a gondolatok pozitív irányba való átfordítását. 4. Készségek gyakorlása: a m egtanult készségeket különböző m értékű stresszhelyzetekben gyakoroltatják a játékossal, imagináció (képze leti képek) segítségével.

GYAKORLATI ÚTMUTATÓ

Általánosságban: • Tudatosítsd magadban, hogy mennyit edzettéi! • Emlékezz vissza a legnagyobb sikereidre! • Képzeld el a következő versenyt: - Képzeld el annak buktatóit/nehezebb részeit!


- M iután ez megvolt, képzeld el azt, ahogyan ezeket az akadályokat sikeresen veszed. - Képzeld el a legjobb forgatókönyvet! - Idegesítenek a szurkolók? Képzeletben töröld ki őket! - Im ádod a szurkolóidat? Hangosítsd fel őket képzeletben! Erősítsd meg m agadban ezt az élményt! • Vigyél m agaddal zenét! A zene legyen olyan, am i leginkább illik az adott kihívásra. Legyen ez a te himnuszod! • Alkalmazd a m egtanult légzéstechnikákat! • Használj olyan képeket, melyek feltöltenek (például közlekedési esz közök, természeti jelenségek), melyek elképzelése vagy akár az azokkal való azonosulás hihetetlen energiákat szabadít fel - „Én magam vagyok a tornádó”. Ha testi tüneteid vannak: • Keress egy órát, amivel mérheted az időt. Számold meg, hogy egy perc alatt hányszor veszel levegőt! • írd fel ezt a számot! • Próbáld ki a hasi légzést! A legegyszerűbben úgy gyakorolhatod, ha kezedet a hasadra teszed, és úgy próbálsz meg levegőt venni, hogy a hasad emelkedjen meg. (A belégzésnél igyekezz a hasadba lélegezni, és egy belégzés tartson három másodpercig, majd lassan fújd ki a leve gőt öt m ásodpercig. Tarthatsz egy m ásodperc szünetet, m ajd ism ét három m ásodperc belégzés és öt m ásodperces kilégzés következik. Próbáld meg folyamatosan csinálni két percig!) • M ost ismét számold meg a légzéseid számát egy perc alatt úgy, hogy hasi légzést használsz! • Ismét írd fel a számot! Van különbség? Az a légzéstechnika a hatékonyabb, amelyiknél kevesebb szám van. Az ember nyugalmi állapotában lassabban lélegzik. Ha a légzéstechnikádat irányítani tudod, akkor a tested felett is átveheted az irányítást, m ert ilyenkor azt üzened neki, hogy nyugodt vagy.


Ha a szorongás főként negatív gondolatok formájában nyilvánul meg: Készíts egy m indenre kiterjedő forgatókönyvet, amikben válaszolsz az alábbi kérdésekre: • Mitől tartasz? Mi történne akkor, ha az bekövetkezne? Hogyan tudod ezt elkerülni? Készülj fel m inden eshetőségre. • Mit tekintesz te magad sikernek és kudarcnak? • Mit tettél meg annak érdekében, hogy eljuss eddig? • M it akarsz elérni (nem helyezésben gondolkodva, hanem techniká ban, kivitelezésben)? • M it gondolsz, milyen esélyed van elérni a célodat? • Mi akadályozhat meg benne, hogyan tu d n ád kiküszöbölni azokat/ volt m ár olyan tapasztalatod, hogy a nehéz helyzeteket jól oldottad meg? • Milyen képességeidben bízhatsz, melyek a te saját erőforrásaid? Imaginációs gyakorlatok, melyet bármikor szabadon alkalmazhatunk: Képzeljünk el egy nagyon vastag kötelet, amire egy hatalmas csomó van kötve. Képzeljük el ezt a csomót. Vegyük észre a szorosan egymásba fo nódó kötélrészeket. Most képzeljük el, ahogy a csomó lassan kibomlik, lassan k ibom lik ... egyre lazább, erőtlenebb lesz, és végül teljesen ki bomlik (Williams, 1998). Képzeljük el, hogy egy lépcsősor aljánál állunk. Felnézünk a lépcső soron, és a tetején egy nagy ajtót látunk. Fogjuk meg a korlátot, és in duljunk felfelé. Am ikor felértünk, nyissuk ki az ajtót. Az ajtóban állva képzeljük el a szobát az összes olyan dologgal, am i öröm et okoz szá munkra. Szőnyegek, fények, falidíszek, vízágy, barátnő vagy barát, hűtő stb. A pénz m ost nem számít. Ebben a szobában m inden azért van, hogy öröm et szerezzen. Ez a boldogságszoba, és nincs még egy ilyen szoba a világon. Helyezkedjünk el kényelmesen a falon található televízió előtt. Ve gyük kezünkbe a távirányítót, és kapcsoljuk be a televíziót. A képernyőn m agunkat látjuk, sportágunk gyakorlása közben. Nézzük m agunkat figyelmesen. Tökéletesen, kiem elkedően szerepelünk. Képzeljük el, milyen jó így szerepelni. M iután néztük magunkat egy ideig, kapcsoljuk

45


II. Reflektorban a figyelem és a koncentráció

47

ki a televíziót. Nézzünk körbe a boldogságszobában, és érezzük, milyen jó is ez. M enjünk vissza az ajtóhoz, kapcsoljuk le a villanyt, és lassan menjünk le a lépcsőn. Amikor leérünk az aljára, teljesen felébredünk, és élénkebbek leszünk. Zenehallgatás és stresszoldás Helyezkedjünk el kényelmesen, és csukjuk be a szemünket. Engedjük el m agunkat a zenére. Engedjük, hogy a zene különböző gondolatokat idézzen elő. Engedjük, hogy szabadon áramoljanak. Ahogyan az egyik gondolat elszáll, egy új lép a helyébe. Koncentráljunk a pozitív gondo latokra. Engedjük, hogy a zene mélyen ellazítson bennünket. Am int a zenét hallgatjuk, gondoljunk egy kedves személyre. Figyeljük, ahogy beszélgetünk vele. Ezzel a személlyel együtt vizsgáljuk meg a feszültséget és a stresszt az életünkben. Kérdezzük meg őt, hogy mi okozza ezeket. Ham arosan ötletek m erülnek fel a helyzet megoldá sára. Ismét engedjük el magunkat a zenére, és pihenjünk. Ez a gyakorlat akkor igazán hatékony, ha a sportolók maguk választ ják ki a zenét, amelyet hallgatni akarnak, és am inek szöveg nélküli, hangszeres zenének kell lennie.

R eflek to r b a n a f ig y e l e m ÉS A KONCENTRÁCIÓ G yöm bér N oé m i-K o vács Krisztina

A reflektor, a zseblámpa vagy a bányászlámpa szimbóluma jól példázza a figyelem és a koncentráció fontosságát, am ikor a sportteljesítményt vizsgáljuk. Olyan szim bólumok ezek, melyek tulajdonképpen a lényeget emelik ki. A helyes koncentráció Amikor ki tudok zárni minden külső kö alapja, hogy m inden figyelm ünket rülményt, nincs semmilyen múltba révecsak arra a területre irányítjuk, melyet dés va g y jövőn ábrándozás, és át adom magam a jelen pillanatnak, ak a reflektor vagy a zseblámpa fénye ki emel. A többi terület sötét m arad, kor koncentrált vagyok. Sokszor már m ert tulajdonképpen lényegtelen is. eleve ilyen állapotban játszom, de van, Ez a sötét terület az, mely figyelmün hogy kell hozzá valamilyen impulzus ket elterelheti, és tévutakra vezethet ha lövök e g y gólt, a z szinte mindig bennünket. ilyen. Kisebb sikerélmények is segíthet A bányászok vékony pászm ájú nek, de az is előfordult már, hogy egy lámpájukkal leszűkítik látható m u n negatív élmény zökkentette ki az e g o katerületüket. A lényeg ebben a szó mat a b a ra ngo lá sb ól. Ez a teljes kon ban van: leszűkítés. A figyelmünk centráció elengedhetetlen számomra a saját bányászlám pánk. A sportban a jó teljesítményhez. annyi m inden m egzavarhatja a k o n VARGA DÉNES Vízilabda, olimpiai bajnok, többszörös magyar centrációs állapotunkat - a játékveze válogatott tő, a szurkolók, az ellenfél edzője vagy saját negatív gondolataink. A bányá-



bán m inden pillanatnak és fénycsóvának éppúgy jelentősége van, m int a sportban. T udatában kell lennünk, hogy m ikor kapcsoljuk be és ki saját lám pánkat (figyelmünket), és az m ekkora területet világítson be (mire terjedjen ki a figyelmünk).

Céltudato7\\Nr ° d'PSZÍC!tei' összpontosítás / > b^ 9 l“ k a f ’ ____ / / nyugodtak, céltudatos),

4. á b ra . A cél tudatos és a hibás

A FIGYELEM, A KONCENTRÁCIÓ ÉS AZ ÖSSZPONTOSÍTÁS HÁROMSZÖGE

A sportpszichológia a figyelem kérdéskörén belül különbséget tesz az összpontosítás és a koncentráció fogalma között (Moran, 2004). A kon centráció egy hosszabb távú tevékenység, míg az összpontosítás jóval rövidebb. Az összpontosítás tesz képessé arra, hogy teljes figyelmünket annak szenteljük, am it csinálunk, úgy, hogy közben kizárjuk a zavaró tényezőket. Az összpontosítás közvetlenül összefügg éberségi szin tünkkel - azaz hogy mennyire vagyunk aktív, felpörgetett vagy ellazult, esetleg kába állapotban - , am i befolyásolja az izom m űködést, ezáltal a teljesítményt. Ha arra összpontosítunk, hogy valamit el fogunk rontani, akkor idegesek leszünk, és aggódni fogunk. Az ilyen gondolatok létre hoznak egy bizonyos szintű izomfeszültséget, és heves szívveréshez is vezethetnek (Shaw, 2005), így m eggátolnak abban, hogy megfelelő teljesítményt tudjunk nyújtani. Ha az ökölvívónál a verseny előtt a test teljesen megfeszül az izgalomtól, akkor verseny közben nem fog megje lenni az az izomerő, gyors reakcióidő és dinamikus mozgás, mely a küz delem hez szükséges, a holtpont is ham arabb megjelenhet, am i ismét csak a teljesítmény csökkenését eredményezheti. Ezzel szemben, ha arra összpontosítunk, hogy mi az, ami szükséges és fontos a sikeres feladatmegoldáshoz, akkor a testünk ennek megfelelően fog válaszolni: a kellő izomfeszültséggel és a helyes légzéssel. Az összpontosítás két típusának hatásait m utatja be az alábbi ábra (Anshel, 2003): A figyelem azon folyam atok összessége, melynek során az egyén a környezetnek azon m ozzanatait dolgozza fel, melyek az éppen folyó tevékenysége vagy egy új tevékenység m egindítása szem pontjából lé nyegesek (a rajtjel, a játékvezető sípja vagy az edzői utasítás). A k o n centráció nem más, m int a figyelem tartós fenntartása. A sportolók gyakran keresik fel a sportpszichológust azzal a problémával, hogy nem

Hibás összpontosítás

Következetes, könnyed végrehajtás

Következetlen, \ hibás v é g re h a jtá s /,

Jó teljesítmény

Rossz teljesítmény

összpontosítás folyam ata

képesek koncentrálni téthelyzetben - a verseny elején lankad a figyel mük, és a közepén „melegednek be”; vagy éppen a verseny vége felé jön egy fáradási szakasz, melyhez figyelemvesztés is társul. A pszichológiai kutatások (Atkinson, 2005) azt mutatják, hogy kezdetben a koncentrált figyelmi állapot m axim um 1-2 másodpercig tartható fenn, am i persze egyénenként és sportáganként is változik. Jó hír, hogy ez a képesség hatékonyan fejleszthető. A sportoló gyakran kapja meg a „Figyelj!” instrukciót. Ezzel az utasí tással az a probléma, hogy nem fogalmazza meg, pontosan mire is irá nyuljon a figyelem: a célra, önmagára a sportolóra vagy esetleg a sport eszközre. A „Figyelj a labdára!” utasítás ugyan hatékonyabb, de sok esetben nem célszerű. Mást jelenthet ez a m ondat a golfban, és mást egy csapatsportban. A golf esetében a versenyző, a labda, a cél és a környe zeti tényezők is szerepet játszanak, így a „Figyelj a labdára!” felhívás azt jelentheti, hogy a sportolónak le kell szűkítenie a figyelmét a labdára, és a külső, esetenként zavaró ingereket kell figyelmen kívül hagynia. A csapatsportokban ugyanez az instrukció ezernyi veszélyt rejt m agá ban, hiszen ott a sikeres akcióhoz nem csak egy labda, hanem a csapat együttm űködése is szükséges. Ebben az esetben, ha egy sportoló fó kuszát (figyelmi központját) beszűkítjük, és azt m ondjuk neki, hogy csak a labdát és annak ú tját figyelje, akkor kiem eljük a folyamatból az ellenfeleket, akik ugyanerre a céltárgyra m ozdulnak rá, valam int a csapattársakat is, akik segíthetnek a cél elérésében. Ilyen esetekben érzékelhetően egy másfajta koncentrációra van szükség, tágabbra, m int a golf esetén. Mire is irányuljon akkor a figyelem?



A FIGYELEM IRÁNYAI

A sportpszichológiai kutatások és a gyakorlati m unka is rám utat arra, hogy többféle figyelem létezik. A megfelelő figyelmi állapot m egterem téséhez szükséges a helyzet értékelése, kiértékelése. M ásképpen figye lünk a felkészülés időszakában, és m ásképpen akkor, ha m ár a verse nyen vagyunk. A szakem berek négy különböző figyelmi irányt h atá roztak meg (Karageorghis, 2011), mely két tényező m entén változik. A sportolónak először kontrollálnia kell a figyelmi fókusz szélességét. Bizonyos sportok m eglehetősen széles fókuszt igényelnek - például a csapatsportok vagy az öttusa - , hiszen a sportolónak nagyon sok, különböző típusú jelzőingerre kell odafigyelnie. Más sportok esetén szűkebb fókuszú koncentrációra van szükség - például a sportlövé szetnél vagy egy szervánál a teniszben. A másik tényező a figyelem irányához kapcsolódik. Bizonyos helyzetekben a sportolónak a figyel m ét „befelé” - az érzéseire és gondolataira - kell irányítania, máskor vi szont „kifelé” - például a labdára vagy az ellenfélre - kell koncentrálnia. Figyelemtípusok a sportban

Széles fókuszú és külső irányú figyelem Ilyen típusú figyelem segítségével szoktuk felmérni a környezetet, a szi tuációt. Ezt nagyon jól illusztrálja egy, a teniszből kiragadott példa. Amikor a játékos az adogatást megelőzően odalép az alapvonalhoz, egy viszonylag széles, külső figyelmi fókusszal indul. A játékosnak nagyon sok különböző inform ációt kell begyűjtenie. Oda kell figyelnie a lehet séges veszélyekre, a pálya terepviszonyaira, akár a széljárásra is. Ebben a figyelmi állapotban legtöbbször akkor vagyunk (Taylor, 2005), ha egy helyzetet szeretnénk előkészíteni, és ehhez gyűjtjük be a környezet azon információit, melyek befolyásolhatják a feladat végrehajtását. Széles fókuszú és belső irányú figyelem Ebben a figyelmi állapotban összeállítjuk azokat az elemeket, amelyek egy játékhoz szükségesek. A sportoló tudatában van a m últbeli tapasz talatainak, és azokat össze tudja hasonlítani a jelen állapotával. Az előző, teniszből vett példát folytatva, a sportoló, am int begyűjtötte a külső in

formációkat, átvált egy széles, belső fókuszra, hogy megtervezze az ado gatást. Ilyenkor előhív hasonló m últbeli szituációkat, és megpróbálja feleleveníteni, hogy akkor hogyan játszott, és milyen eredm ényt ért el. Majd átgondolja, hogy a jelen helyzetben - a m últhoz képest - m in kell változtatnia. Az összes információ elemzése után eldönti, hogy hogyan fogja m egütni a labdát. Ugyanez a folyamat megy végbe a tizenegyes rúgások esetén is —a sportoló a m últbeli tapasztalatai alapján dönt arról, hogy hova rúgja a labdát, ahogy a kapus is arra fog vetődni, am erre, addigi tapasztalatai alapján, kivédhető a labda. Fontos, hogy a sportoló m inden egyes verseny után kiértékelje a teljesítményét, és tudja, hol, m it, m iért csinált, hiszen ezek az inform ációk szolgálnak a későbbi döntései alapjául. Szűk fókuszú és belső irányú figyelem A figyelemnek ez a típusa a sportoló érzéseit és érzeteit jelenti és tartal mazza, például am ikor a futó a légzéstempójára összpontosít. Ez szűk fókuszú - a légzésére koncentrál, ami egy nagyon apró részlete az össz-

51

52



Külső

Ertékelés Felkészülés a versenyfeladat kivitelezésére

Teljesítés A kezelő pozíció felvétele Szűk

Széles A Elemzés Mentális felkészültségi szint

Ismétlés Belső állapot monitorozása

Belső

5. ábra. A figyelem irányai

teljesítménynek —és belső irányú —magára figyel, nem arra, ami körül veszi. A teniszező a m entális terv megszületése után vált szűk, belső fókuszra, megvizsgálja a benne uralkodó feszültséget, és képzeletben le játssza, elpróbálja az adogatást. Elképzeli, hogy m it akar érezni és látni az ütés végrehajtása után. Egyrészt monitorozza, ellenőrzi a feszültségi szintjét, vagyis azt, hogy m egvan-e benne a versenyhez szükséges izgalmi állapot, m ajd kontrollálja azt (Nideffer, 1998). Érzi m agában az akaratot, látja a célt, hogy mit szeretne csinálni, és mit akar ezáltal el érni. Másrészt ismeri a forgatókönyvet, tudja, hogy milyen erővel kell elütnie a labdát, és m it kell tennie ezután. Ez a folyam at továbbra is belül zajlik, még mielőtt megkezdené a tényleges cselekvést. Szűk fókuszú és külső irányú figyelem Az ilyen típusú figyelem a legszükségesebb külső tényezőkre vonatko zik, ezt alkalmazva a sportoló azokra összpontosít. A teniszező ebben az esetben megfogja a labdát, pattogtatja néhányszor, és nekikezd az adogatásnak. Ebben a pillanatban csak a labdára koncentrál, hiszen más külső vagy belső jelzések megzavarnák őt. Az 5. ábra összefoglalja ezeket a figyelmi típusokat és azok jellemzőit.

Az egyéni különbségek szerepe Az ábrán látható a modell felhívja a figyelmet a sportoló hiányosságaira is, vagyis arra, hogy aki egy lépcsőfokot kihagy, vagy nem a megfelelő tárgyra irányítja a figyelmét, könnyen hibázhat. Noha a figyelmi álla potok alkalm azásának képességét lehet fejleszteni, vannak egyéni különbségek is, melyek ugyanúgy szárm azhatnak a szocializációból (hogyan tanulta azt a környezetétől), m int a genetikából. A figyelmi fo lyam atokkal kapcsolatos kutatások az alábbi különbségeket hang súlyozzák (Nideffer, 1998): 1. A sportolók eltérő mértékben képesek a széles, belső figyelmi fókusz kialakítására. N éhányan nagyobb m ennyiségű inform ációhalm azt képesek elemezni, m int mások. 2. Néhány sportoló érzékenyebb a környezeti, külső információkra. 3. V annak olyan sportolók, akik könnyebben képesek a szűk, szilárd figyelmi fókusz kialakítására. Ez a képesség különösen a világklasszis sportolókra jellemző. Egyes sportolók szerencsések, hogy tanulás és fejlesztés nélkül is képe sek kialakítani a szűk, belső fókusz állapotát. Mások viszont azért lehet nek hálásak, m ert képesek gyorsan hatalmas mennyiségű információval megbirkózni, így nem okoz nekik gondot a pályán történő események feldolgozása, és szinte azonnal képesek megfelelően reagálni. Könnyeb ben ellenállnak a nyomásnak, és jobban teljesítenek kritikus helyzetek ben. A legtöbb sportoló esetében viszont ez a képesség fejlesztésre szo rul. Az edzőre és a sportpszichológusra hárul a feladat, hogy segítsék őket figyelmük irányításának elsajátításában. Fontos figyelembe venni az edző és a sportoló adott esetben eltérő figyelmi fókuszát is. Minél nagyobb nyomásnak teszünk ki valakit, annál inkább a domináns (bevált, ismert és begyakorolt) válaszai fognak érvé nyesülni egy feladat végrehajtása közben. Ha a sportoló jellemzően széles, külső fókusszal érvényesül, akkor téthelyzetben is mindenre fog figyelni, csak önmagára nem (Perry, 2005). Ez a sportoló találkozhat olyan edzővel, aki nagy hangsúlyt fektet arra, hogy mi játszódik le a sportolóban, mire figyel, és azt hogyan dolgozza fel. Ilyen esetben könnyen előfordulhat, hogy nem fogják megérteni egymást. Elemző típusú edzők nyomás alatt túlságosan is elemzővé válhatnak. Belemerülnek saját gondolataikba, elve-

54


szítik a játékosok és a helyzetek iránti érzékenységüket, figyelmüket. Az elemzéseiket gyakran meg is próbálják elmondani, átadni a sportolók nak, akiket csak túlterhelnek ezzel a - számukra - túl sok információval. Ezzel szemben az ösztönösen cselekvő sportolók hajlam osak túl gyorsan reagálni. Még akkor is elmulaszthatják az elemzést és a terve zést, amikor szükség lenne rá. Képtelenek az alkalmazkodásra, mindig ugyanazokat a m ozgássorokat hajtják végre, és nem tanulnak saját hibáikból. Ha az izgalmi szintjük eléri azt a pontot, am ikor az m ár figyelembeszűkülést és koncentrációs zavarokat okoz, a sportoló inform áció-feldolgozó képessége erősen romlik. Az edzőnek ebben az esetben m inim álisra kell csökkentenie az in Szerintem a koncentrációhoz nagy el formációk mennyiségét. határozás kell, és rengeteg energia. Ak kor tudom, hogy a figyelmem koncent

A holtpont Említettük m ár a figyelmi szem pont kizárni, és csak a dolgom ra összponto ból is kiemelt jelentőséggel bíró - sok sítani. Például meccs közben nem hal sportágban (például a m aratoni fu lom a közönség zaját. tásban) jól ismert - holtpont jelensé KAMILLA get. Ez az az állapot, amikor a sporto Karate, nemzetközi dobogós helyezések lók elérik azt a kim erültségi szintet, amely egy erős, kellemetlen fizikai ér zéssel jár együtt. Fiziológiai szempontból a szervezet ekkor m ár felhasz nálta a glükózkészletét, és az energiát a zsírból kezdi átalakítani. Általában kellemetlen fizikai és pszichikai tünetek kíséretében jelenik meg. Ilyen fizikai tünetek: • dehidráció (vízvesztés), • paraesztézia (bizsergés, zsibbadás a lábban vagy az ujjakban), • hányinger, képtelenség a tisztánlátásra, • extrém fizikai fáradtság (Stevinson és Biddle, 1998). rált, amikor képes vagyok minden mást


ü>

X

o < jd

oö 'Ö o pontot, külső tényezőkre kezdenek el figyelni (például fák, az út), amely során eltávolítják m aguktól a kellem etlen testi érzést. Ezzel szemben a tapasztaltabbak a figyelmüket saját testük felé irányítják, hogy így befolyásolják azt. Néhány kutató viszont azt találta, hogy ha a sportoló túl nagy figyelmet fordít a testében megjelenő fájdalomra, a holtpont időtartam a megnyúlhat. A legjobb módszer a két technika összekapcso lása; így nemcsak a fájdalom tűnik el gyorsabban, de a hosszútáv kelle mesebbé válhat, és a teljesítmény is javulhat. A következő oldalon található 1. táblázat bem utatja a különböző helyzetekhez kapcsolódó helyes technikákat.

TÚL AZ OPTIMÁLISON - FIGYELMET MEGZAVARÓ TÉNYEZŐK

A legtöbb sportoló az alábbi jellem zőkkel írja le ezt az állapotot (Buman, 2008): általános kimerültség, lassuló mozgás, vágyakozás a le állásra, a fókusz elm ozdul a „túlélésre”. M organ és Pollock (Buman, 2008) kezdte először vizsgálni ezt a jelenséget m aratoni futóknál. A gya korlatban azt találták, hogy az am atőr futók, hogy leküzdjék a h o lt

A különböző figyelmi állapotok megismerése során foglalkoznunk kell azzal, hogy a figyelem kényes egyensúlyát számos tényező felboríthatja. A figyelem több helyen, több ok m iatt is elakadhat. Az első hibás m oz dulat még nem feltétlenül zökkenti ki a sportolót, de ha ez megismét-



Belső (Belső monitorozás) Feladathoz kapcsolódó

Feladathoz nem kapcsolódó

Külső (Külső monitorozás)

A figyelem az izmok állapotára és a légzésre helyeződik.

A figyelem az idő múlására, a megtett távra, a következő stratégiára helyeződik.

(Belső figyelemelvonás)

(Külső figyelemelvonás)

Álmodozás, fejben történő problém am egoldás.

A figyelem egy külső, környezeti ingerre helyeződik.

Elakadáshoz vezető helyzetek Például: A „nagy meccs” Félelem a sérüléstől

Teljesítményproblémák 1. tá b lá za t. Figyelemelterelő technikák

6. áb ra . A z elakadáshoz vezető helyzetek

lődik, a figyelem könnyen elterelődik a feladat helyes végrehajtásáról, és a gondolatok a hiba elkerülésére fognak irányulni: „Jaj, csak még egy szer meg ne történjen!” Képzeljünk el egy kézilabda-játékost, akinek fontos, hogy az első labdája kapuba találjon. Ha az első labda célt té veszt, elkeseredik, de megy tovább. Ha a második labda se kerül a háló ba, elkezd gondolkodni, hogy m it ronthatott el. Lassacskán figyelembe veszi a „statisztikát” is, azaz, hogy ha az első x labdát nem sikerül a ka puba juttatnia, akkor m ár búcsút is inthet a mérkőzésnek, ő ilyen ese tekben m ár nem szokott sikeres lenni. Mi történik ilyenkor? N orm ál esetben sportolónk tisztában van azzal, hogy a helyzet ér tékesítéséhez szükség van, a saját teljesítm ényén kívül, a védelem hi bájára, a kapus kihagyására, valam int csapattársaira, akiktől a labdát kaphatja. Ezen esetekben a figyelme nem önmagára, hanem a játékhely zetre irányul. Ha hibázik, és elkezdi önm agát okolni, a figyelme befelé, önm agára fog irányulni, és lassacskán figyelmen kívül hagyja a pályán történteket. Egyre inkább kihagyja m indazokat a tényezőket, melyekre nincs ráhatása, ellenben szüksége van az akció sikeres kivitelezéséhez (csapattársak, védők, kapus). Ehhez még hozzájárulnak a fizikai ténye zők, hogy mennyire izgul, mennyire észleli magán a szorongás tüneteit (izomfeszülés, heves szívverés), melyek fokozhatják a negatív gondola tokat és érzéseket. Az alábbi ábra jól példázza az elakadás folyamatát (Nideffer, 1998). Ha az elakadáshoz vezető tényezőket kiküszöböljük, akkor megszűn het a teljesítményromlás. Gyakori megoldás a negatív irányú fiziológiai

Koordinációs és időzítési zavarok Rohanás, kapkodás Kimerültség, izomfeszülés A feladattal kapcsolatos megjegyzések figyelmen kívül hagyása

teljesítményre vonatkozó hatása

változások átalakítása. A relaxáció elsajátításával, az izomfeszültség fo lyamatos követésével a sportolók képessé válnak a teljesítmény fokoza tos növelésére. További technikákat is alkalm azhatunk - a sportolót megtanítjuk a megfelelő, versenyek előtti és alatti rutinok kialakítására, az érzelmek helyes kezelésére, a negatív gondolatok pozitívba való át fordítására, valam int téthelyzetben az „itt és m ost” állapot elérésére. Hogyan is m űködnek ezek a technikák? Csak a jelenre koncentrálj!

Verseny vagy sportteljesítmény közben az egyetlen, ami számít, a jelen, az „itt és m ost”. A kutatások kim utatták (Tennant, 2010), hogy a spor toló a legjobb teljesítményét akkor nyújtja, ha csak a jelenre összponto sít, és nem gondolkozik visszafelé (az adott helyzetben vajon m it ro n tott el?) vagy előre (mi fog történni, ha ez nem jön össze/összejön?). Ha mégis ezeken töpreng, sok energiát elvesztegethet a teljesítmény szem pontjából abban a pillanatban lényegtelen gondolatokra. Ha nem vagy „benne a pillanatban”, autom atikusan nő a hibázás lehetősége, a sikeré pedig csökken. A csúcsteljesítményhez elengedhetetlen, hogy összhang ba kerüljön az, am it a sportoló gondol, azzal, amit valójában tesz. A ver senyzők általában akkor veszítik el a fókuszt, amikor egy olyan jövőbeli, lehetséges eseményre gondolnak, mely még meg sem történt.

57

58


Egy sporteseményen szabályozni kell az energiaszinteket, és meg kell győződni arról, hogy maximális energia áll a rendelkezésünkre. Ugyan akkor elengedhetetlen, hogy bizonyos energiákat elraktározzunk, an nak érdekében, hogy amikor szükségünk van rá, tudjunk honnan m erí teni. Soha nem lehet tudni például, hogy az időjárás hogyan fogja befo lyásolni állapotunkat. Előfordulhat, Am ióta a sp ortpszichológia i m ódsze hogy késik a verseny kezdete, vagy rek segítségével karatézom, az önbizal nincs elég idő a bemelegítésre. mam jelentős változáson esett át - a A sportolók sokféle m ódon paza kezdeti „nem biztos, hogy sikerül"-ből rolhatják energiáikat, az alábbiakban „hajrá, menni fo g ”-gá alakult. A kon ezek közül m utatunk be néhányat. centrációm a kezdetekkor még csak pár feladatig tartott, most majdnem egy egész edzést teljesen végig bírok. A


O >

X

Negatív belső kommunikáció

Az egyik leggyakoribb negatív belső beszéd (Anshel, 2004), am ikor a gya jo b bak. Két percen keresztül is tudok kori rossz pillanatok hosszú távú, ne koncentrálni. A foglalkozásokon elsajá gatív gondolkodásba fordulnak át. tított stresszoldó technikákat rendszere Képzeljünk el egy olyan versenyt, sen használom, köszönet érte. mely során folyamatosan a hibáinkra VARGA DANI Karate, Goju-Ryu-vb-bronzérmes koncentrálunk. Ez nem csak a lelket m eríti ki, hanem a testet is; lerom bol juk az önbizalmunkat, és csöppet sem fogjuk élvezni azt a versenyt, melyre olyan sokat készültünk. Tulajdon képpen a saját motivációnkat építjük le. Ezek a tényezők azután fizikai lag is kihatnak ránk. Kedvünk és akaratunk eltűnése mellett az izmaink is sokkal feszültebbek lesznek, így ham arabb és nagyobb m értékben fá radunk el. Ha észrevesszük, hogy kezd beindulni a negatív belső kom munikáció, azonnal fordítsuk meg!

versenyeken ezért a z eredményeim is

Érzelmi többlet

A túl sok érzelem befolyásolja a viselkedést. Minél hatalmasabb és erősebb egy érzelem, annál több energiát fordítunk rá, ezáltal elvonjuk figyelmün ket olyan fontos tényezőkről, melyek hatással vannak a teljesítményünkre. A pozitív érzelmek éppúgy hatnak ránk - például örömmel megyünk ki és hajtjuk végre a feladatot ahogy a negatívak - félelemmel

o '< Jl O0 'ö o megyünk ki és hajtjuk végre ugyanazt. A sportoló feladata nem az, hogy elnyomja ezeket az érzéseket, hanem hogy elfogadja ezek meglétét, és hasznosítsa őket. A félelem és a harag is képes annyi energiát adni egy feladat kivitelezéséhez, m int a szeretet vagy az öröm . H a a sportoló hibát követ el, fontos, hogy a haragját ne önmaga ellen, hanem a feladat végrehajtására irányítsa - a „nem igaz, hogy megint elrontottam !” he lyett a hozzáállása az„akkor is megcsinálom!” legyen. A felkészülés hiánya

A figyelmünkre és a koncentrációnkra is kihat, ha úgy érezzük, nem va gyunk elég felkészültek egy versenyre, vagy sokkal több energiát kellett volna ráfordítanunk. A felkészülés hiánya több energiát von el, m int gondolnánk. Amikor a felkészülés jól sikerült, magabiztosak és jólesően izgatottak vagyunk. Ha nem érezzük magunkat megfelelően felkészült nek, akkor a figyelmünk csak arra irányul, hogy mi m indent kellett vol na m egtennünk ahhoz, hogy m ost magabiztosak legyünk. Míg az első esetben arra figyelünk, hogy a birtokunkban lévő készségeket és képes ségeket hogyan használjuk fel a legjobban, addig a m ásodik szituáció

59



bán csak ezen készségek és képességek hiányára gondolunk. Ha úgy érez zük, hogy nem vagyunk elég felkészültek, a hiányosságaink felsorolásá val csökkentjük az önbizalm unkat, és növeljük a szorongásszintünket. Még ha nem is készültünk fel megfelelően, lássuk tisztán az erősségein ket. Fontos szem pont az energiaszintek irányításakor annak ismerete, hogy mennyi energia kell a legjobb formánk eléréséhez a versenyen. A fizikai és mentális felkészülés szempontjából az alábbi tényezőket kell figyelembe venni (Weinberg, 1995): • Fizikai felkészülés: elegendő pihenés, egészséges táplálkozás, m eg felelő folyadékbevitel és megfelelő edzettségi szint. • Készség előkészítése: odafigyelés a technika helyes végrehajtására, illetve azokra a sportolói képességekre, amik szükségesek az adott sportágban. • Stratégiai előkészítés: a tervezés, a játékterv, a stratégia és a saját fel adatunk ismerete. • Mentális felkészülés: képzeletünk felhasználása, pozitív gondolko dás és belső motiváció. • Személyes: sporton kívüli élet (az iskolai, m unkahelyi kötele zettségek).

1. Meghatározzuk a teljesítmény céljait, azokat a cselekvéseket, amiket kontroli alatt kell tartani

3. Kulcsszavak használata

2. Rutinok alkalmazása

4. Mentális tréning

7. ábra. A koncentráció fejlesztés modellje (Moran, 2004)

javasolt m odelljének (M oran, 2004) segítségével bem utatjuk a sport pszichológiai gyakorlat tapasztalatait. 1. A célok meghatározása

A KONCENTRÁCIÓ FEJLESZTÉSE ELMÉLETBEN ÉS GYAKORLATBAN

M int m ár említettük, a koncentráció egy hatékonyan fejleszthető kész ség. A sportpszichológiai kutatások és a gyakorlati m unka tapasztalatai is azt mutatják, hogy a fejlesztés során két szem pontot kell figyelembe venni. A felkészülés és a verseny a koncentráció szempontjából külön böző fejlesztő gyakorlatokat igényel. A felkészülés során egyfajta általá nos fejlesztés történik, melynek csupán egy szelete a versenyre vonat kozó koncentrációs technikák kialakítása és begyakorlása. Ide tartozik az olyan részképességek sportpszichológiai m űszerek segítségével történő finomítása, m int például a reakcióidő vagy a figyelemváltás. A versenyre speciális, egyénre szabott koncentrációs technikák szük ségesek, melyeket a felkészülés során az edzések és „próbaversenyek” alkalmával tökéletesítünk. M oran alábbi, a koncentráció fejlesztésére

A sportolói célok általában két csom ópont köré szerveződnek. Léteznek az eredm ényre irányuló (például milyen eredm énnyel lennénk elége dettek a verseny végén), illetve a folyam atra vonatkozó célok (ezek a m utatott teljesítménnyel kapcsolatosak, amely segítségével a kívánt eredm ényt elérjük). A tapasztalatok azt m utatják, hogy a folyam atra irányuló célok kialakítása és fejlesztése hatékonyabb, hiszen ezek segít ségével érthetünk el valós teljesítményfejlődést. A versenyzőket arra ösztönözzük, hogy a teljesítményükre, a folyamatra és az általuk k ont rollálható tényezőkre összpontosítsanak, hiszen ezek jutalm a lesz maga az eredmény. Egy küzdősportoló célja lehet a biztos és folyamatos véde kezés fenntartása. Ezt a sportoló képes szinte 100 százalékban az irányí tása alatt tartani, az eredm énye csak tőle függ. A győzelem m egszer zését előre nem tudjuk garantálni, hiszen m indig van egy másik oldal, melyre nincs ráhatásunk (az ellenfél felkészültsége, tudása, ereje vagy olyan környezeti tényezők, m int az időjárás vagy a pálya állapota, illetve a játékvezető döntései).

61

62


2. A rutinok szerepe

Fontos, hogy több területen is rendelkezzünk bizonyos rutinokkal. A rutinok és szokások egyfajta stabilitást és biztonságot nyújtanak, vala m int - célunktól függően - segítenek m egnyugodni vagy ha szükséges, a kellő m értékben „felpörögni”. Lé A sportpszichológus a z én pályafutá teznek olyan rutinok, amelyek a ver som alatt katalizátorként működik. A be seny előtti állapotra, folyam atokra szélgetéseken feltárjuk és közösen ki vonatkoznak - például a verseny előtti javítjuk azokat a pontokat, am elyek este, éjszaka vagy közvetlenül a ver szükségesek ahhoz, hogy elérjem a maxi seny előtti ráhangolódás rutinjai. To mális teljesítményt. Tapasztalatom sze vábbá vannak olyan rutinok, amelyek rint a vízila b d áb a n - persze valószí közvetlenül a feladat végrehajtását nűleg más sportban is - egy bizonyos előzik meg gondolatokban és tettek szint után tulajdonképpen minden ben egyaránt - például a teniszező a mentális felkészültségen és a lelkierőn adogatás előtt pattogtatja a labdát. És múlik. Ezért én a mentális tréninget tar végül, kell hogy alkalm azzunk hibát tom az egyik legfontosabb eszköznek követő rutino kat is, amelyek a hiba a céljaim eléréséhez. O tthoni nyuga mentális (vagy akár mozdulatbeli) ki lom ban m editációként is hasznos, de javításával segítik a sportolót a k ö én sokszor közvetlenül a meccsek előtt vetkező m ozzanatra koncentrálni. szoktam alkalmazni. Ilyenkor - csak Például a teniszező gyorsan, egy m oz úgy, mint az otthoni mentális tréningnél dulattal leköveti az elrontott ütést, előre elképzelem a meccsen várható a kézilabdakapus egy pillanat alatt helyzeteket, szituációkat. Természetesen lejátssza a labda kivédésének helyes úgy, hogy azokat már sikerrel megoldot m ozdulatát, vagy a tám adó játékos tam. így a valós játékban már tökéletes képzeletben néhány m ásodperc alatt önbizalom m al és otthonosan mozgok. A meccs előtti mentális tréning abban is kijavít egy kihagyott büntetőt. segít, hogy m egelőzzem a túlpörgést vagy az esetleges álmos kezdést. GÓR N AG Y MIKLÓS

3. „Kulcsszavak" mint a koncentráció előhívói

A kulcsszavak olyan rövid kifejezések, melyeket a sportoló használ egy ver seny során. Általában rövid, pozitív, élénkítő, serkentő kifejezések, melyek emlékeztetik a sportolót, mire is kell odafigyelnie. Előfordul, hogy ezeket a szavakat hangosan m ondjuk

vízilabda, m agyar válogatott


F e lké szü lé s____________________________________ N yugodt vagyok minim ális izgalommal.______________________________ Felkészült vagyok fizikálisán és mentálisan.__________________________ Szakmailag és fizikailag is egyben vagyok.___________________________ Hiszek magamban._________ Figyeljek a dolgomra!________________________________________________ E lső m e n e t Eles vagyok.__________ _ _ __________________________________________ Fegyelmezett vagyok. ______________________________________ Összefogott vagyok._________________________________________________ Koncentrálok._____________________________________________________ Élesen, de nyugodtan._______________________________________________ Elkezdem a technikámat.____________________________________________ Megnézem, hogyan reagál rám az ellenfél.___________________________ Megnézem az ellenfeleim erősségeit, gyengeségeit._________________ E lső szü n e t_____________________________________________________ Nyugalom._________ Magabiztosság. ____________________________________ Pozitív hozzáállás.___________________________________________________ M á s o d ik m e n e t _______________________________________________ En kezdeményezek._________________________________________________ En dominálok._____________________________________________________ Annyit teszek, amennyit szükséges.__________________________________ Higgadt vagyok.________ ____________________________________________ A feladatra koncentrálok. __________________________________________ Felkészült vagyok._______________________________________ M á s o d ik s zün et_____________________________________________ Pozitív hozzáállás.___________________________________________________ H a rm a d ik m e n e t Eloszlatom a kételyeket.__________________________________________ Egyértelművé teszem a helyzetet.____________________________________ Erős vagyok.________ Most kezdek b e m eleg edn i.__________________________________________ Ez a közepe.______________________________________________________ Fizikailag és mentálisan m indent kiadok._____________________________ H a rm a d ik s z ü n e t ~ Többre vagyok képes, mint amennyit gondolok.______________________ N e g y e d ik m e n e t_________________________________________________ A melóra koncentrálok. __________________________________________ Többre vagyok képes. _________________________________________ Pozitívan állok hozzá.________________________________________________ Magabiztos vagyok._______________________________________ Harcolok!__________________________________________ (A fenti táblázat a sportoló teljes mentális tréningjének csak egy részletét mutatja be - a szerk.)

2. tá b lá zat. N a g y Tibor mentális tréningje


ki, vagy az edző emlékeztet rá, de sokan csak magukban, ki nem m ond va alkalmazzák őket. A kulcsszavak segítségével növelhetjük önbizal m unkat („Jó volt!”, „Csak így tovább!”), vagy instrukciókat is kapha tunk és adhatunk m agunknak („Védekezz!”, „Figyelj a ritm usra!”). 4. Mentális tréning

A sportoló egy m ozdulatot még annak kivitelezése előtt „lát” és „érez”. Ez a technika segít kiszűrni a zavaró tényezőket és a nem várt esemé nyek kedvezőtlen hatásait. Fontos, hogy a mentális tréninget kiegészít sük relaxációs gyakorlatokkal, hiszen a sportoló így tanulja meg a saját testéből érkező jelzéseket értelm ezni és irányítani. A gyakorlat során a versenyző és a sportpszichológus átbeszéli a verseny összes olyan ese ményét, amely nehézséget vagy gondot okozhat a versenyző számára, illetve kialakítják azokat a kulcsszavakat vagy m ondatokat, melyek a fo lyamatos koncentrációt, a pozitív gondolatokat és a jó teljesítményt se gítik elő. Jó és bizalmas edző-sportoló kapcsolat esetén akár az edző is megismerheti és elsajátíthatja a mentális tréning m ondatait, beépítheti az edzésm unkába, ezzel is segítve a verseny alatti felfokozott állapot hatékony kezelését. Nagy T ibor K -l-világbajnok m entális tréningje nagyon jól illusztrálja ennek a technikának a hatékonyságát. M inden egyes szim bólum nak és m ondatnak helye van ebben a szövegben. A m ondatok okkal születtek, olyan mögöttes tartalom m al, mely sokat jelent a sportoló számára.


5. Milyen dolgok zavarhatnak meg a verseny alatt? írj le egy ilyen hely zetet és az ebből következő zavaró tényezőket! 6. Ha egy bizonyos versenyre gondolsz, m ondj egy jellegzetes példát arra, hogy a zavaró tényezők m iként gátoltak a koncentrálásban és befolyásolták a teljesítményedet! 7. Használsz-e bármilyen speciális, egyéni technikát a zavaró tényezők ellen? Zavaró tényezők

Lehetséges szim ulációs technika

Hangzavar

CD-ről speciálisan rögzített töm egzaj lejátszása az edzés alatt, hogy a játékosok hozzászokjanak a várható zavaró tényezőkhöz a nem otthon játszott m eccsek során.

Játékstílus

C sapattársak szim ulálják az ellenfél játékstílusát (például verbális sértések) az edzés vagy gyakorló játékok alatt.

Fáradtság

A normál edzést rövid, magas intenzitású gyakorlatokkal váltogatjuk, azzal a céllal, hogy előidézzük azt a fajta fáradt ságot, melyet a játékosok a meccseken tapasztalhatnak.

Hőm érséklet/páratartalom

A játékosok plusz ruharéteggel edzenek és játszanak, hogy szim uláljuk a másfajta időjárási viszonyokat.

Rossz bírói döntések

M ódosított játékhelyzetek alkalmazása, melyek szándé kosan rossz bírói döntéseket tartalmaznak.

Egy játékos hiánya

Az edzés alatt kényszerhelyzeteket hoznak létre (például a labda m egtartása csak 10 játékossal) azzal a céllal, hogy olyan helyzetet szimuláljanak, ahol egy játékost leküldtek a pályáról.

3. tá b lá za t. Koncentrációfejlesztő edzésmódszerek a csapatsportok számára (Anshel, 2003)


Néhány kérdés élsportolóknak: 1. Mit jelent számodra az a kifejezés, hogy koncentráció? 2. Egy 0-tól 5-ig terjedő skálán (ahol a nulla a nem fontos , az öt a leg fontosabb) értékeld, m it gondolsz, m ennyire fontos a koncentráció képessége a sikeres teljesítmény eléréséhez? 3. Ha úgy gondolod, hogy fontos, m ennyi időt fordítasz hetente a fej lesztésére? Ha nem, miért? 4. Milyen dolgok zavarhatják meg a koncentrációdat a verseny előtt? írj le egy ilyen helyzetet és az ebből következő zavaró tényezőket!

GRID - koncentrációt fejlesztő gyakorlat: Az alábbi feladattal fejlesztheted a koncentrációs készségedet. A „00”-tól elindulva sorrendben kösd össze a számokat. A feladatra 1 perced van. Jegyezd fel, hogy • meddig jutottál el; • milyen negatív gondolataid tám adtak a feladat közben; • ezek milyen viszonyban állnak a versenyek alatt m egjelenő negatív gondolataiddal;

III. Az erő velem van - Az önbizalom


• mi vitt tovább, hogy végigcsináld a feladatot; • mi kellene ahhoz, hogy jobb eredményt érj el! Valósítsd meg és próbáld ki újra magad, most haladj 100-tól visszafelé! 84

27

51

97

78

13

100

85

55

59

33

52

04

60

92

61

31

57

28

29

18

70

49

86

80

77

39

65

96

32

63

03

12

73

19

25

21

23

37

16

81

88

46

01

95

98

71

87

00

76

24

09

50

83

64

08

38

30

36

45 06

40

20

66

41

15

26

75

99

68

34

48

62

82

42

89

47

35

17

10

56

69

94

72

07

43

93

11

67

44

74

54

58

14

02

91

535

79

05

22

Példák egyéb fejlesztő gyakorlatokra (Lénárt, 2007): • Rajzold le az órád számlapját emlékezetből! Idézz fel m inden részletet, utána vesd össze az eredetivel! Hány részlet m aradt ki? • Fókuszálj egy ceruzahegyre! Ha elkalandoztál gondolatban, kezdd újra! • Előre m eghatározott időtartam okat (például 30 m ásodperc) ellen őrizz órával, am ikor úgy érzed, hogy letelt az idő! Változtass az idő tartam okon, és találj egy megfelelő belső ritmust! • Gyakorold ezt a képességet zaj mellett is! • H árom , előtted különböző távolságban lévő tárgy között ugráltasd a szemed! • Üvegbura módszer: Képzelj el egy üvegburát magad körül! Az anya gát, méretét, zajszűrési képességét te alakítod. Találd meg a számodra legoptimálisabbat! • Zseblámpa módszer: Képzeld el, ahogy a zseblámpa fénye megvilágítja azt a területet, amire koncentrálnod kell! Csak te vagy, a pálya és a fel adat!

III

A Z ERŐ VELEM VAN A Z ÖNBIZALOM G yöm bér N oé m i-K o vács Krisztina

A sportolókat három csoportra szoktuk osztani. Az első csoportba azok tartoznak, akiknek van önbizalmuk. Ők maga biztosan állnak ki a versenyen, tisztában vannak képességeikkel, és egy értelműen látszik, hogy nincsenek kétségeik a végeredménnyel kapcso latban. Láthatóan élvezik mindazt, amit csinálnak. A második csoport az önbizalom-hiányos sportolóké. Rajtuk látszanak a kétségeik m ind önmagukkal, m ind a végeredménnyel kapcsolatban. Néha úgy tűnik, nem is élvezik a versenyzést, hiszen izgulnak, aggódnak a teljesítményük miatt. A harm adik csoporthoz azon sportolók tartoznak, akiknek, a köz vélemény szerint, az önbizalmuk túlcsordul. Láthatóan hatalmas magabiztossággal vonulnak ki a versenyekre, lehet, hogy még azt is hangoz tatják, szám ukra ez a m egm érettetés nem jelenthet kihívást, azonban mégsem hozzák m indazt az eredményt, am it elvártak volna maguktól vagy mások tőlük. Ebben a fejezetben bemutatjuk, milyen a megfelelő önbizalomszint, és azt milyen technikákkal lehet elérni. A magabiztosság sokkal inkább bi zonyos gondolkodási szokások eredménye, m int egyszerűen csak a fizikai tehetség vagy a korábbi sikerek mellékterméke. Ezek a gondolkodási szo kások, sémák, ha addig gyakorolják őket, amíg automatikussá és term é szetessé nem válnak, képessé teszik a sportolókat arra, hogy profitáljanak a korábbi sikeres tapasztalataikból, és elfogadják a megélt kudarcokat.

68



69

történik akkor, ha hibáznak. Az igazán sikeres sportolót ez a pozitív be állítódás fémjelzi, mely nemcsak a sportban, hanem az élet más te rü letein is megjelenik, még akkor is, ha csalódások, kudarcok érik őt. Ez az a vonás, amit Seligman (1991) találóan „tanult optim izm usnak” nevez, azaz megtanuljuk még a kudarcainkat is saját m agunk javára fordítani. Mivel „m egtanultak” optim istának lenni, a magabiztosságuk hatására a lehető legtöbbet képesek kihozni magukból. A magabiztosság szinte „program ozza” őket arra, hogy sikeresen teljesítsenek. Az ilyen típusú gondolkodásm ód a gyerekkorban alakul ki, és a serdülőkorban for m álódik tovább. Azt m utatja, hogy tudjuk, hol a helyünk a világban,

1 A pozitív események időről időre ismétlik önmagukat. 1 Negatív események nem történnek meg újra, mivel nagyon elszigeteltek és ritkák.

ÖNBIZALOM ÉS MAGABIZTOSSÁG

A magabiztossággal kapcsolatos m eghatározások olyan kifejezéseket foglalnak magukba, m int például az önbizalom , a határozottság vagy a hit saját képességeinkben. Az optim izm us az, am ikor a versenyző a pozitív végkim enetelben rem énykedik; az énhatékonyság pedig arra a meggyőződésre utal, hogy az adott személy sikeresen végre tudja haj tani a gyakorlatot. A magabiztos sportolók az önbizalom-hiányos sportolóktól eltérően gondolkodnak önm agukról és cselekedeteikről. A magabiztos sporto lók azt gondolják, hogy „megtehetik és meg is tudják tenni”, soha nem adják fel. Pozitív belső párbeszédek és képzeleti képek jellemzik őket. Elképzelik önm agukat győztesnek és sikeresnek. Biztató dolgokat m on danak maguknak, csak ritkán m erülnek fel bennük kételyek, és ezeket szinte azonnal hasznosítják is. Jellemző rájuk, hogy az adott feladat tö kéletes végrehajtására koncentrálnak, és nem azon aggódnak, hogy mi

8. ábra. A tanult

Átjárhatóság

Megszem élyesítés

■ Pozitív események vagy sikerek befolyá solják tevékenységé nek más területeit is (például: egy belövött gól után a passzok is jól fognak menni).

• Személyes felelős séget vállalnak a sike rért és a fejlődésért.

■ A kudarcok vagy hi bák ragaszkodnak az eredeti kontextus hoz (például: egy kihagyott helyzet nem lesz hatással a passzokra).

• A kudarcokat külső okoknak, tényezők nek tulajdonítják, amelyek a személyes kontrolijuktól függetlenek.

optimizmus jellemzői

hisszük, hogy elég értékesek vagyunk ahhoz, hogy megérdemeljünk b i zonyos dolgokat, ahelyett, hogy értéktelennek tartanánk magunkat, és rem énytelenül tekintenénk a jövőbe. A versenyek során a sportoló elkerülhetetlenül szembesül csalódásokkal, melyekre optim istán kell reagálnia ahhoz, hogy a magabiztosságát fenntartsa, és a befektetett időt és energiát „m egm entse”. Az optim ista sportoló a hibákat ideigle nesnek tekinti, melyek csupán ahhoz az egy edzéshez vagy meccshez kapcsolódnak, és nem a képességeit tükrözik. A pesszimista sportoló sajátjának tekinti ezeket a hibákat, melyek így állandósulhatnak, és úgy érzi, hogy ezek valósághűen jelzik valódi képességeit.



71

Az önbizalom és a környezet

A nemek küzdelm e - nők, férfiak, evolúció és önbizalom

Számos pszichológus és sportpszichológus hangsúlyozza a környezeti hatások szerepét a gyerek személyiségfejlődésében. Gyakorlati tapaszta lataink is megerősítik, hogy a szülők, nevelők, tanárok és edzők hozzá állása, visszajelzései és cselekedetei m ind befolyásolják a gyerek ö n magáról kialakított képét, azaz énképét, s ezáltal önértékelését is. A po zitív, b átorító légkör, az önállóság és a kreativitás bátorítása pozitív irányba alakítják ezt a képet. A sportpszichológiai m unka egyik leg gyakoribb területe az önbizalom hiány kezelése. Nagyon ritka az, hogy ez a problém a nem a m últban gyökeredzik. Szavainknak és tetteinknek sokkal nagyobb hatalm a van, m int gondolnánk. Sokszor egy ki nem m ondott dicséret, a feszültség m iatt elhangzó megalázó, bántó kritika vagy a túlzottan védelmező viselkedés jelenti a problém át, és a megol dást tulajdonképpen ezeknek az összefüggéseknek a felismerése, össze kapcsolása és kezelése jelenti. Természetesen sok esetben m indehhez sportpszichológus segítségére van szükség. A szocializáció során a fiatal kényszerülhet arra, hogy beilleszkedve az iskolai környezetbe, bizonyos körülmények között feladja az egyéni ségét, ami ezekben az esetekben jelentheti a személyes célok ideiglenes felfüggesztését, súlyosabb esetben feladását is. A kritika és az önkritika túlhangsúlyozásával, valam int az ösztönzés mellőzésével a diákokat a kudarcoktól való érzelmi függés felé terelik ahelyett, hogy inkább az erősségeikre és a sikereikre koncentrálnának. Ez a hibás fókusz tovább fokozódhat, ha m inden egyes tévesztés után megkérdezik a gyerektől, hogy m i volt a baj, m iért ro n to tta el az adott feladatot. Fontos, hogy a sportolók ismerjék a hibáikat, hiányosságaikat, hiszen ezek jelentik célkitűzéseik bázisát. Még fontosabb azonban, hogy ism erjék és elis merjék erősségeiket, hiszen a versenyeken ezekre támaszkodhatnak. Ha a pályán azon rágódik a sportoló, hogy m it nem tud, nem fog előrébb lépni, helyes koncentrációval viszont képességeit elő tudja hívni, és ter veit meg tudja valósítani. Az önbizalm a azonban csökkenni fog, amennyiben csak a hibáiról és a hiányosságairól kap visszajelzést, mivel a mások által visszatükrözött képhez viszonyítja önmagát. Hiába érté keli a sportoló önm agát jónak és eredményesnek, ha az edzőjétől csak negatív visszajelzést kap. Egyértelmű, hogy a „leghozzáértőbbnek tar tott személy, azaz az edző visszajelzése lesz az irányadó.

A férfiak évezredeken át többnyire fizikai erejük segítségével szerezték meg, am it akartak. Noha mai, m odern világunkban a vitás kérdéseket többnyire m ár nem a nyers izom erő vel oldják meg, kultúránkban a nem i A fiúk nagy része azért megy le az edző szerepekhez tartozó hagyományos vi terembe, mert az apuka leviszi, aki már selkedésform ák továbbra is ugyan a második edzésen azt a bajnokot látja a olyan erősek. A férfiakban kulturáli fiában, aki ő is lehetett volna, ha... Vagy san kódolt a győzni akarás és a fizikai küzdelem, a nők a „gyengébb” nem a haverokkal m egy le, mert a z menő. Emiatt a fiúk 6 0 - 7 0 százaléka egy éven sztereotípiája ellen küzdenek - sokkal érzelm esebbnek és érzékenyebbnek belül fel is adja. A lányos szülők ezzel szemben ritkán jönnek azzal, hogy a lá tartják őket, ezért a szurkolók és az nyuk bajnok lesz, jellemzőbb az elutasí edzők legtöbbször elfogadható visel kedésnek tartják, ha a női sportoló ér tás, a „hülye vagy lányom" meg az „úgyis hamar megunja” . Azok a lányok, akik le zékenyen reagál egy-egy vereségre vagy kudarcra. M indez a férfiakra jönnek az edzőterembe, sokkal motivál tabbak, mert a fiúkkal szemben ők a saját nem igaz, hiszen „a fiúk nem sírnak”. álmaikat akarják valóra váltani. Emiatt A társadalom azt várja a férfiaktól, a lányok 6 0 - 7 0 százaléka versenysze hogy m inden helyzetben uralkodja rűen is kipróbálja az ökölvívást. Ez a bel nak m agukon, és ne m utassák ki ér ső motiváció az egész edzésmunkára és zelmeiket, fájdalmaikat. a hozzáállásra is hatással van. A másik Ez a jelenség nemcsak az érzelmek kim utatására, hanem a külső megje a kíváncsiság. A fiúk általában elvégzik a kiadott feladatot, a lányok azonban ál lenésre is igaz. A sportoló férfi képe landóan kérdeznek, tudni akarják, hogy m indig az erőt és a férfiasságot teste ez a gyakorlat miért fontos, ezt miért ta síti meg, és a sportoló nőkkel szem nulják, ez miben segíti a fejlődésüket. És beni elvárásaink is legtöbbször a fér fias viselkedésm intákhoz igazodnak. akkor még a testi felépítésből adó dó kü A nőknek nem csak a sportolói sze lönbségekről nem is beszéltünk. mélyiségüket kell fenntartaniuk, SERES ATTILA edző, női ökölvívás hanem a nőiességüket is meg kell védeniük. Egyszerre kell kem énynek és m agabiztosnak látszaniuk, am i a férfias viselkedéshez kapcsolódik, és gyengédnek, nőiesnek lenniük. Egy vizsgálat szerint a férfiak 54%-a szerint a fizikailag erős nők nem


nőiesek. Inkább látják a női sportolókat sportolónak, m int nőnek. M i vel a pályán a nők nem viselik m agukon azokat a jeleket, am it a többség „nőiesnek” tart (sm ink, nőies ruhák, ékszerek, magas sarkú cip ő ...), bekategorizálják őket a „fiús lányok” csoportjába. Ehhez még hozzá járulhat az a tény is, hogy a sportoló nők izomzata felülmúlhatja egy át lagos, nem sportoló férfi izomzatát, s ez még tovább erősíti a „fiús” ka tegóriát. Sajnos jelen társadalm unkban az „izm os” és „erős” jelzők többségében a férfiakat illethetik meg, így a nők számára ahhoz, hogy a nőiességgel kapcsolatos önbizalm ukat m egtartsák, ezzel a sztereo típiával is fel kell venniük a harcot. A nem i jellegek számos előnyt és hátrányt rejtenek magukban. Ter mészetükből fakadóan azonban jelentős hatással bírnak az önbizalom meglétére vagy hiányára és annak fejlesztésére is. Fontos, hogy tudato sítsuk m agunkban létezésüket, és kezeljük az ezekből fakadó esetleges nehézségeket. • A férfi sportolók is kim utathatják az érzelmeiket: érzelmileg fel fokozott állapotban egy-két könnycsepp - m egnyert vagy elvesztett verseny után - még nem teszi a sportolót „férfiatlanná”. • A magunkkal, önbizalmunkkal, teljesítményünkkel kapcsolatos kétsé geinket, félelmeinket - se férfiként, se nőként - soha ne fojtsuk el. Tudatosítsuk őket, beszéljünk ezekről - alakítsuk át erősségekké, lehe tőséggé. Fontos, hogy megtaláljuk az ideális irányt, hiszen nem egész séges, ha érzéseinket hagyjuk parttalanul áramlani, de az sem, ha le zárjuk azokat egy sötét, mély pincébe, ahova sohasem megyünk vagy m erünk lemenni. A hormonok és az önbizalom véget nem érő játszmája

Azt m ár régebben bebizonyították, hogy bizonyos érzéseknek, m int például idegesség, düh vagy félelem, megvan a maga speciális pszicho lógiai és biokém iai alapja, háttere. Ezek az érzelmi m egnyilvánulások valahol m ind részei testünk működésének, és ez az önbizalommal kap csolatban sincs másképp. Egy kutatásban (Loehr, 1986) összefüggést találtak a tesztoszteron - egy a testünkben természetesen előforduló horm on, melyet eddig az agresszív, tolakodó magatartáshoz kötöttek - és az önbizalom között. A kísérletet egy egyetem férfitenisz-csapatán hajtották végre. A kutatók

73

74



azt feltételezték, hogy sikerül összefüggést találni a tesztoszteronszint és a győzelem vagy a vereség, illetve ezek értékelése között; külön érdekelte őket, hogy a tesztoszteronszint csökkenése hozzájárul-e a későbbi vere ségekhez. A kutatáshoz felhasználták a játékosok különböző időpon tokban - a meccs előtti napon, 15 perccel a m érkőzés előtt, m ajd 15 perccel és 24 órával a meccs után - leadott nyálmintáit. A játékosok nak mindezekhez egy kérdőívet is ki kellett tölteniük a küzdelmek előtt és után, melyben az önbizalmuk szint jét, győzelmi esélyüket és teljesítm é nyüket m érték fel. Ö n bizalom nélkül nem lehet sportolni A kérdőívek feldolgozásából ki a legm agasabb szinten. Ha valaki nem tűnik, hogy a mérkőzés közeledtével bízik m agában, lehetetlen elérnie azt, a tesztoszteronszint m egemelkedett. amit valóban tud, és amire igazából ké Azoknak a játékosoknak, akik úgy pes. Ha egy sportolóban nem bízik az érezték, hogy nincsen sok esélyük edzője vagy a társai, akkor szintén nem a győzelemre, akik nem hittek abban, tudja kihozni magából a legtöbbet. hogy képesek jól szerepelni, alacsony Ha valamit nyerek, akkor annak örü m aradt a tesztoszteronszintjük, vagy lök, de aznap éjfélkor már lezárom, és csak m inim álisan em elkedett. Ez ki másnap már az új feladatra koncentrá hatott a küzdeni akarásukra is, nega lok. M in d e n okkal történik. Ha valaki tívan befolyásolva azt. Ugyanakkor mindent megtesz a siker érdekében, ak a verseny után a győzteseknek is csak kor a szerencse is mellé áll. abban az esetben volt sokkal m a BAKSA LÁSZLÓ Vízilabda, magyarkupa-győztes, gasabb a tesztoszteronszintjük, ha többszörös m agyar válogatott úgy gondolták, hogy átlagon felül ját szottak. A vesztesek tesztoszteronszintje legtöbbször csökkent, de ha úgy érezték, hogy jobban játszottak, m int szoktak, akkor m aga sabb volt. A tanulm ány azt is kim utatta, hogy az előző meccsükön győzelmet elkönyvelő játékosok tesztoszteronszintje jóval magasabb volt a követ kező meccs előtt, m int az előző mérkőzésen vereséget szenvedetteké. A tesztoszteronszintben beállt változás vereség vagy győzelem után még négy nappal is megmaradt. Ha a horm onok kihatnak a hozzáállásunkra, akkor vajon ők irányí tanak minket, vagy mi is képesek vagyunk befolyásolni őket? Mi kell ah

hoz, hogy egy sportoló biztosítsa önbizalm ának megfelelő szintjét? Mennyire befolyásolhatja egy verseny kimenetelét egyszerűen az a pozi tív gondolat, hogy hiszünk a győzelemben?

A SIKERES SPORTOLÓ PR O FIÜ A

A tanulm ányokat és eredm ényeket tekintve úgy tűnik, hogy léteznek bizonyos közös pszichológiai jellemzők. A legkorábbi talán Griffin (Gill, 2000) 1926-os vizsgálata, aki szerint a „nagy sportolók karakterét” olyan tulajdonságok jellemzik, m int bátorság, optimizmus, lojalitás, in telligencia, életerő, érzelmi alapon tö rtén ő döntéshozatal, éberség. A szerző valójában inkább egy átlagos sportolók fiú képét festi le elénk. A későbbi kutatások és vizsgálatok a sportolók és a nem sportolók közötti különbségeket kim utatva keresik az ideális sportolói jellem vonásokat. Az alábbi táblázat ezekre a kutatási és a gyakorlati tapaszta latokra alapozva m utatja be az ideális karaktert. Tulajdonság

Sikeres s p o rto ló k

Önbizalom

Jobban m egbíznak m agukban és a képességeikben, mint a kevésbé sikeresek.

Koncentráció

Kevésbé tudják megzavarni külső ingerek, és képesek a folyamatos figyelmi kontrollra anélkül, hogy a gondolataik vagy érzéseik felborulnának és összezavarodnának.

Elkötelezettség

Gondolataik, képzeleti képeik, nappali álm odozásuk és az álmaik gyakran a sportra irányulnak, és azzal kapcsolatosak.

Szorongáskezelés

Kevesebb szorongást mutatnak a verseny előtt és közben, és azt hatékonyabban képesek kontrollálni. Ezt az érzést pozitívan értelmezik, és úgy érzik, hogy ez is segíthet fokozni a teljesítményüket.

Hibák kezelése

Képesek tanulni a hibáikból, és túllépni rajtuk.

4. tá b lá zat. A sikeres sportoló jellemzői

75



A TUDÁSSZINT MEGHATÁROZÁSA ATEUESÍTM ÉNYPRO FIL

A sportolói készségek m eghatározásának egyik leghatékonyabb módja a teljesítményprofil (Karageorghis, 2011). Gyakori, hogy a sportoló ö n magáról alkotott képe eltér attól, ahogy a környezete észleli őt. Abban is lehet különbség, ahogyan az edző és a közeli hozzátartozó jellemzi, érté keli őt. Ha mindezeket a szempontokat egybevetjük, a sportoló egy na gyon érdekes szemszögből értékelheti és láthatja magát. A megközelítés alapját George Kelly „személyeskonstruktum”-elmélete képezi (Carver, Scheier, 2006). Az elmélet szerint mindenki másként, csak önmagára jellemző m ódon látja, hozza létre, konstruálja a környe zetét, így az egyfajta személyes konstruktum ként jön létre, és egyetlen kategóriarendszer sem elég gazdag annyira, hogy m inden egyénnek a környezetéről kialakított nézeteit, személyes konstruktum ait magába foglalja. Egyszerűbben szólva, Kelly szerint mindenki a „saját szemüve gén keresztül” látja, figyeli és értelmezi a világot. Sportolók esetében első körben meghatározzuk mindazokat a ténye zőket, amelyek szerepet játszhatnak a teljesítm ényükben. Nemcsak a fizikai és a technikai, hanem a mentális készségeiket is számba vesszük. Ez a vizsgálat leginkább a „közösen m egoldó”, legkevésbé pedig a „meg m ondó” vagy a „szakértő” stílushoz áll közel. Ez a fajta profilozás egy ben u tat is nyit az edző és/vagy a pszichológus és a sportoló egymás közti kom m unikációjában és a közös célkitűzésekben. Első körben arra biztatjuk a sportolót, hogy határozza meg azokat a tulajdonságokat, melyek az ő sportágában a jó teljesítmény szempontjából a legfontosab bak. Elmagyarázzuk, hogy nincsenek jó és rossz válaszok, és hogy ez csak egy m ódja annak, hogy feltérképezzük, m it talál fontosnak. Ebben a fá zisban segítséget jelenthet, ha em lítünk néhány példát, és elmagyaráz zuk, hogy ez a gyakorlat segíthet erőfeszítései irányításában. Segíthetjük a gondolkodást azzal, hogy javasoljuk, gondoljon sportága legjobbjai nak tulajdonságaira. A profilkészítés megvalósulhat egyéni és csapat szinten is. Ha csoportban végezzük, hasznos lehet ötleteléssel (brainstorming) kezdeni, és hagyni a csapat legjobbját, hogy irányítsa az ülést. Ez segíthet lecsökkenteni az erre kevésbé hajlandó csapattagok esetleges ellenállását. A profilozás következő lépésében megkérjük a sportolót,

77

Önbizalom Élvezem a versenyzést

Követem az edző utasításait

Ismerem a képessé geimet és a határaimat

Az elmém nyugodt

Jó típusú agresszió jellemez Irányítom és jól használom fel az érzéseimet

A feladatra koncentrálok

Ráhangolódok a versenyre

Saját Edzó

Kitartó vagyok (nem kapkodom el)

Csoport

Jó erőnlét Tartás, kiállás

Támadás előtt jó előkészítés

Megfelelő edzésmunka

Széles és látványos technikai repertoár

Jó távolság választás

Biztos pontszerző technikák

Dinamikus támadás

9. á bra. Sportolói teljesítmény-

Kiváló védekezés Az ellenfél hibáinak észlelése és kihasználása

—♦— Saját -■

profilok

hogy egyesével m enjen végig az egyes elemeken, és értékelje magát mindegyik vonatkozásában egy tízes skálán attól függően, hogy milyen magasra értékeli abban a saját teljesítményét az adott pillanatban. Ez egy grafikus megjelenítése annak, hogy a sportoló saját maga m it tart fontosnak, és hogyan áll az egyes tulajdonságok tekintetében. Ez azon nali fellélegzést jelenthet azokon a területeken, ahol jól m ennek a dol gok, és talán am i még fontosabb: kijelöli azokat, ahol fejlődni kell.

Edző Csoport

78



M indezt kiegészíthetjük még azzal, hogy megkérjük, határozza meg, hol szeretne lenni egy bizonyos idő múlva. Ez különösen hasznos lehet az edzésszükségletek tervezésében. M iután a sportoló értékelte magát, m egkérjük a csapattársait, az edzőjét és bizonyos esetekben a hozzátartozókat, hogy ők is, különkülön, értékeljék a sportolót. Ez az eszköz a megfelelő alkalmazás m el lett nagyon hatékony az edző-sportoló kom m unikáció fejlesztésében, és finomítja a sportolói énképet. ím e két példa egy olyan profilra, ahol a sportoló alábecsülte önmaga készségeit/képességeit (9. ábra).

két és viselkedést eredményez. M inden egyes gondolatot egy megfelelő érzelem és egy ebből fakadó fizikai reakció követ, melyek m ind befo lyásolják a teljesítményt. A pozitív belső beszélgetés olyan gondolatokból áll, melyek pozitív érzelmi reakciókhoz vezetnek. A negatív irányú belső beszéd ezzel szemben nemkívánatos, terméketlen, és káros érzelmi reakciókhoz ve zet. Fontos, hogy ezeket a m ondatokat felismerjük és a cél elérésének érdekében tudatosan használjuk. Negatív belső beszéd

Kiváltott reakció

Pozitív belső beszéd

Kiváltott reakció

„Nyernem kell!"

Aggodalom

„M eg tudom csinálni!"

Jóleső izgatottság

„Mi van, ha elrontom ?”

Nyugtalanság

„M ár ezerszer m egcsináltam."

Feloldódás

„Nekem ez sosem sikerül.”

Reménytelenség

„Küzdők a végsőkig!"

Elszántság

„M egint cserben fogom hagyni a csapatom .”

Szomorúság

„M egcsináltam. Mindent m egért!”

M egkönnyebbülés

A SIKERES SPORTOLÓK MÓDSZEREI Belső beszéd - ha magamban beszélek, az jó?

Akár tudatában vagyunk, akár nem, állandóan beszélgetünk m agunk kal, am it belső beszédnek nevezünk. Néha ezt a beszélgetést hangosan folytatjuk (például am ikor az alapvonalnál lelkesíti magát a sportoló), de többnyire belül, fejben zajlik. Ezek az üzenetek, melyeket m a gunknak küldünk, lehetnek pozitív („Képes vagyok m egcsinálni”, „Én vagyok a leggyorsabb”) és negatív irányúak is („Soha nem leszek képes nyerni”, „Ezt a gyakorlatot m indig elrontom ” ). Ereje van annak, am it m ondunk m agunknak - legyen az pozitív vagy negatív - , kihathat a teljesítményünkre, hiszen a belső beszéd különböző érzése

10. á bra. A belső beszéd hatásai

5. tá b lá za t. Belső beszéd által kiváltott reakciók

Előfordult, hogy a sportolók arról szám oltak be, hogy életük legjobb teljesítménye előtt egyáltalán nem is voltak gondolataik. Annyira felol dódtak a tevékenységben, hogy úgy tűnt, az egész tudatosság nélkül tö r ténik. Sokan azt állítják, hogy a csúcsteljesítm ény nem m indig akkor „következik be”, amikor a sportoló koncentrál rá, sőt, gyakran egyálta lán nem jut eszébe maga a feladat. Azt hangsúlyozzák, hogy a teljesít m ényt meg kell szabadítani ezektől a zavaró gondolatoktól, au to m a tikussá és tudattalanná kell tenni. Persze ez a gondolkodás nélküli telje sítmény is lehet előnyös, de a sportolók általában „agyainak” edzések és versenyek előtt, alatt és után. A gondolataik befolyásolják azt, ahogyan vélekednek magukról, és meghatározzák a magabiztosságukat, viselke désüket. Ezért nagyon fontos, hogy az edzők és a sportpszichológusok megtanítsák sportolóikat felismerni és kontrollálni gondolataikat. A belső beszéd alkalmazásának módjai éppoly változatosak, m int m a guk a különböző sportágak. A hatékony edzők és sportpszichológusok


olyan területeken hívhatják segítségül a belső beszéd eszközét, m int bi zonyos készségek elsajátítása, a rossz szokások kijavítása vagy a felkészü lés, a figyelemfókuszálás, a hangulat javítása és az önbizalom növelése. Gondolatstop

Az első lépés, hogy tudatosítsuk a nem kívánt gondolatokat, és egy olyan „jelzést” vagy „ingert” alkalmazzunk, amely megszakítja vagy teljesen legá tolja ezeket. Ez a jelzés lehet egyszerűen csak egy szó, például „állj”, vagy egy fizikai cselekedet, például egy csettintés. Minden sportolónak a számára leg természetesebb jelzést kell kiválasztani, és azt következetesen alkalmazni. Előfordulhat, hogy egy sportoló nem hajlandó elismerni, hogy vannak olyan negatív gondolatai, amelyek befolyásolhatják a teljesítményét. Mit le het tenni ilyen esetben? Egy gyakorlati példa: a sportolónak adtak egy pa pírdobozt és 100 darab gombot (Zissner és munkatársai, 1998). Megkér ték, hogy ahányszor negatív gondolata támad a verseny során, tegyen egy gombot a dobozba. A játék végén, 84 lövés után, 87 gomb volt a dobozban. Ez a folyamat drám aian világított rá a negatív gondolatok meglétére, és a sportoló ezáltal fokozottan motiválttá vált arra, hogy leküzdje azokat. Am int ezek a negatív gondolatok megjelennek, fontos, hogy megál lítsuk őket. Át kell alakítanunk pozitívvá vagy elengednünk őket, és újra a mozgásra, a tevékenységünkre és az „itt és m ost”-ra figyelnünk. Gyakran azonban annyira ragaszkodnak hozzánk, hogy az átfordítás után is az ellenkező hatás jelenhet meg. W egner (1992) kutatásai azt mutatják, hogy a sportolók minél inkább meg akarnak szabadulni ezek től a negatív gondolatoktól, annál inkább belefeledkeznek abba, ami elől menekülnek. A jelenség kulcsa a pozitív gondolatok megfogalma zásában rejlik. Ha sportolókat arra kérjük, hogy „NE a kapura lőjenek”, akkor a többségük mégis a kapu felé fog rúgni. Ha a kérés úgy szól, hogy a pálya szélét vegyék célba, az összes játékos követni fogja az utasítást. Negatívból pozitívba

A legtöbb negatív gondolat stressz hatására jön elő, am ikor a sportoló fiziológiás folyamatai túlm űködnek. Ebben az esetben arra kell kérni a sportolókat, hogy próbáljanak meg relaxálni, vegyenek mély léleg zetet. Csak azután érdemes átfordítani a negatív gondolatokat, hogy egy bizonyos nyugalmi állapot létrejött.


Negatív go ndolatok

Pozitív, kio ltó m ondatok

A bíró m egint ellenem van, esélyem sincs nyerni!

Csak m agam ra figyelek, a célom , hogy egyértelm űvé tegyem a helyzetet.

Nincs értelm e edzeni, nincs tehetségem. Az edzőm is m egm ondta, hogy ennek így sem mi értelme.

Magam ért és a célom eléréséért küzdők. A kitartás és az edzések m eghozzák a várt eredményt.

Nagyon meleg van, így nem lehet futni!

M indenkire ugyanúgy süt és hat a nap. Kihozom m agam ból a helyzet adta maximumot.

Megint elrontottam!

A hibákból tanulok, és a célom ra koncentrálok (érdem es beépíteni a konkrét, javított célt).

6. tá b lá za t. Negatív gondolatok kioltása

Legtöbbször a sportolók úgy gondolják, hogy képtelenek kontrollálni a fejükben keletkező gondolatokat, azt azonban elfogadják, hogy a leg utoljára felmerült gondolat kihathat a teljesítményükre. A belső párbe széd negatívból pozitívvá alakítása akkor m űködik leghatékonyabban, ha az edzők és a sportpszichológusok készíttetnek a sportolókkal egy listát azokról a tipikusan önrom boló gondolatokról, melyeken szeret nének változtatni, s ezeket a m ondatokat, kijelentéseket kell közösen át fordítani. A pozitív irányú m ondatnak mindig igaznak kell lennie, kije lentő m ódban, negatív tartalm ú szavak (nem, soha, képtelen...) nélkül.

AZ ÖNBIZALOM MÍTOSZAI

A negatív belső párbeszédek és kétségek m ellett gyakran előfordulnak olyan tévhitek is, melyek kihatnak a magabiztosságra. Ellis (1984) sze rint a sportolók azért képtelenek maximálisan teljesíteni, m ert elfogad ják és támogatják az önrom boló és nem reális elvárásokat, hiedelmeket. Négy olyan alapvető irracionális tévhitet azonosított, mely negatívan befolyásolja a sportolók teljesítményét: a) Mindig, m inden körülm ény között tökéletesen kell teljesítenem. b) A szám om ra fontos em bereknek értékelniük és szeretniük kell engem.


c) M indenkinek kedvesen és igazságosan kell velem bánni. d) Az életem ben és a környezetem ben m inden feltételnek úgy kell alakulnia, hogy az nekem a legjobb legyen. Mivel ezek a tévhitek káros hatással vannak a magabiztosságra és a tel jesítményre, am int felismerjük őket, azonnal változtatni kell rajtuk. A sportolók körében pedig, a magabiztossághoz kapcsolódóan, az alábbi tévhitek fordulhatnak elő: Önbizalom mal születni kell

Vannak, akik úgy gondolják, hogy a magabiztosság egy velünk született vonás, tulajdonság, mely a tapasztalatok, gyakorlás vagy edzés segítsé gével nem megváltoztatható, nem fejleszthető. Ez azt is jelenti, hogy ha nem tehetünk sem m it a magabiztosság növelésének érdekében, akkor m inek próbáljuk meg. Az igazság az, hogy a magabiztosság nem egy vé letlen jelenség, ami csak úgy megjelenik a sportolóknál. A magabiztos ság - ami a tudatos, kemény és hatékony mentális m unka eredménye két m ódon nyilvánul meg: a személy a korábbi sikeres, pozitív tapasz talataiból tesz szert bizonyos előnyökre, illetve m egpróbál túllépni a m últbeli kellemetlen élmények negatív következményein. Ebből ki folyólag a m agabiztosság is ugyanolyan készség, m int a többi, am it a sportolónak el kell sajátítania, később pedig folyamatosan fejlesztenie. Ebben nagy szerepet játszik a gyakorlás. Ez az eltökéltség válhat a sikeres sportoló egyik legfőbb erényévé. A siker mindig magabiztossá tesz, a kudarc pedig csökkenti az önbizalom szintjét

A siker legtöbbször m inket igazol, de nem m inden esetben. G ondol junk csak egy gyengébb csapatból egy erősebb csapatba felkerült tehet séges játékosra. Az erősebb csapattagok között m ár nem tudja megélni m indazt a sikerélményt, ami régi csapatában az önbizalm ának alapját adta, így ideiglenesen csökkenhet az önbizalma és ezzel együtt a teljesít ménye is. Ha egy játékos bekerül egy erősebb csapatba vagy egy váloga tottba, előfordulhat, hogy nem csak önm agának akar bizonyítani, h a nem régi és új edzőinek (megtérül-e a belé fektetett energia), szüleinek (érdem es volt-e annyi áldozatot hozniuk érte) és a csapattagoknak,


szurkolóknak (nem fogja-e őket cserbenhagyni) is. Ezzel olyan külső nyomást helyez magára, melynek néha nehéz megfelelni, illetve az öszszesnek szinte nem is lehet. Vannak olyan sportolók is, akik sikereik el lenére m inden energiájukat a gyengeségeikre és m últbeli kudarcaikra összpontosítják. Ezáltal még a sikeres sportolók is korlátozhatják a jö vőbeli eredményeiket és lehetőségeiket. Túl sok olyan sportoló van, aki a hibákra csökkenő magabiztossággal reagál. Ironikusan szólva, ezek a sportolók a „megnyert” tapasztalataik hatására veszítenek a m agabiztosságukból, hiszen csak ezekre a bizo nyos elkerülhetetlen hibákra figyelnek oda, ahelyett hogy levonnák a ta nulságokat. Ha a sportoló észleli a hibát és a hozzá vezető okokat, akkor képes azt kielemezni és a következő helyzetben m ár elkerülni. A túl sok önbizalom m egárthat

Gyakran előfordul, hogy az edzők a negatív visszajelzések eszközéhez nyúlnak, nehogy a sportoló „elszálljon m agától”. Ritkán előfordulhat, hogy a szülők, tanárok és edzők negatív visszajelzései is segíthetnek a magabiztosság kiépítésében, hiszen a kritika vagy a negatív megjegyzés is olyan kihívás elé állíthatja a sportolót, melyet szeretne „megugrani”. Ebben az esetben a sportoló csak azért is meg akarja mutatni, hogy képes az adott tevékenységre. Ahelyett hogy hagynák, hogy ezek a káros viszszajelzések m entálisan tönkretegyék őket, meg kell próbálniuk ezeket a javukra fordítani. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az egysíkú, jelen esetben csak negatív visszajelzés kihat az énképre, ezáltal az önbizalom ra is. Ha a sportoló csak azt észleli, hogy az edzője mivel nincs megelégedve, egy idő után ő maga is csak saját gyengeségeire fog odafigyelni, így elvesztheti az önmagába vetett hitét, motivációját és a já ték szeretetét. Egy vízilabdás esetében ez úgy jelenhet meg, hogy a labda eldobása előtt nem arra fog koncentrálni, hogy hogyan értékesítse a lab dát, hanem arra, hogy m it fog szólni az edzője, ha kihagyja a lehetőséget. Csak a tökéletes az elfogadható

Egy sportolónak m indig tökéletesnek kell lennie. Erre viszont szinte senki sem képes. Az ilyen típusú sportolók m inden kudarcért ö nm a gukat okolják. Ezzel túl nagy nyom ást helyeznek önm agukra, ezért a teljesítményük és az öröm ük is megszenvedi ezt a téveszmét.



A legtöbb sportoló szerint m inden kudarc megalázó, és nincs k ü lönbség vereség és kudarc között. Előfordulhat, hogy a tökéletességre törekvés mellett megjelenik a kudarctól való félelem. Esetükben a vere ség élményéhez a katasztrófa szó kapcsolódhat. M indig a lehető leg rosszabb dologra számítanak, és sajnos a kudarcvárás gyakran vezet to vábbi kudarcokhoz. Jellemző rájuk a „mi van akkor, ha” kifejezés gya kori alkalmazása. Az ilyen típusú sportolókat a realitásban kell tartani. A szélsőséges és az egysíkú gondolkodás

A „m indent vagy sem m it” elv ahhoz vezet, hogy m indent szélsőségesen sikeresnek vagy sikertelennek, jónak vagy rossznak értékeljenek ahelyett, hogy a tapasztalatok hatására árnyaltabbá válnának ezek a ka tegóriák. Az ilyen típusú ítéletek címkézéshez vezethetnek - egyetlen szóval jellemezhetünk valakit, például „vesztes”. M inden em bernek és sportolónak fel kell ism ernie, hogy ezek a címkék nagyon károsak, hiszen többé vagy kevésbé belsővé válnak, beépülnek a személy énképé be, és meghatározzák a jövőbeni várakozásait. Ha ezek a címkék kiala kultak, nagyon nehéz kiradírozni őket. A sportolóknak, edzőknek és sportpszichológusoknak oda kell figyelniük arra, hogy megpróbálják el kerülni ezt a téves címkézést és a kizárólagos kategóriákban gondolkodást. A túlzott általánosítás akkor fordul elő, am ikor a sportoló egy eset hatására a helyzetet összekapcsolja az eredménnyel, például „hazai pá lyán nem tudunk nyerni”. Ha ezek a következtetések csupán egy vagy két eseményen alapszanak, óvatos elemzéssel könnyen a felszínre hoz hatók és eltüntethetők. A m ennyiben viszont több esemény hatására alakultak ki, a figyelmet mindig az elérendő célra és a jó teljesítményre kell összpontosítani, a hibás rögzülést pedig korrekciós (felülíró) él ménnyel kell kijavítani. Ez szakember feladata.

CSAK SODRÓDOM AZ ÁRRAL... - A FLOW (ÁRAMLATÉLMÉNY) M IN T OPTIMÁLIS PSZICHOLÓGIAI ÁLLAPOT

olyan állapot, melyben az emberek, annyira el vannak foglalva egy tevé kenységgel, hogy semmi más nem számít. A flow a könnyed tevékeny ség érzése, amit akkor érzünk, am ikor életünk legjobb pillanatait éljük át; a flow az öröm előfutára, és olyan más élményekkel van összefüg gésben, m int az élvezet és a szórakozás. Érdekes, hogy a flow-állapot és a boldogság érzete nem véletlenül esnek egybe: amikor flow-állapotban vagyunk, nem boldogok vagyunk, m ert ahhoz, hogy boldogságot érezzünk, a belső állapotainkra kell fókuszálnunk, am i viszont elvonná a figyelmünket a feladatunkról. Csak m iután elvégeztük a feladatunkat, tehetjük meg, hogy visszatekintünk arra, hogy mi is történt - és akkor, visszatekintve vagyunk boldogok (Csíkszentmihályi, 1997). A flow-álla potban m inden optimális. Test és szellem harm óniájában nincs negatív gondolkodás, sem önbizalomhiány. A flow fundaMENTÁLIS jellem zői

A flow az áramlás élménye. Egy olyan optimális pszichológiai állapot, melyben az egyén teljesen elmélyül a feladatban, ezáltal számos pozitív tapasztalatot szerez. Csíkszentmihályi meghatározása szerint a flow egy

Csíkszentmihályi (1990, 1996) a teljes flow-állapot kilenc dimenzióját írja le, melyek a következők: egyensúly az észlelt kihívások és képessé gek közt; a tudatosság és cselekedet egyesülése; tiszta célok; egyértelmű

85

86

III. A z erő velem van - Az önbizalom


Flow

Egyensúly

Tudatosság

Tiszta célok

Egyértelmű visszajelzés

Koncentráció

Kontroll

Ontudatlanság

Idóérzék elvesztése

Kielégülés

11. á b ra . A flowállapot összetevői

visszajelzés; koncentráció a feladatra; a kontroll érzete; öntudatlanság; időérzék elvesztése; a tevékenységből származó belső kielégülés megta pasztalása egy magasabb szinten. A kihívás és képesség egyensúlya A flow előfeltétele a képességek és kihívások közti egyensúly. Amikor ez az egyensúly létrejön, a szituáció elég éretté válik ahhoz, hogy a flow megjelenjen. Fontos azonban, hogy a kihívásoknak és a képességeknek is magasabb szinten kell lenniük. Ha a kihívások és képességek egyen súlyban vannak, de alacsony egyéni szinten, akkor az eredmény apátia. Aggodalom akkor lép fel, amikor a kihívás nagyobb, m int a képesség. A tudatosság és cselekvés egyesülése Ebben az állapotban a sportoló azonosul a tevékenységgel. A sportolók nak ez gyakran egyet jelent a környezettel való egyesüléssel. Gyakran úgy érzik, hogy szinte nem is kell m egerőltetniük magukat. Tiszta célok és egyértelmű válasz Flow -állapotban egyértelm ű és kétségek nélküli a cél és a célhoz ve zető út. A sportoló tudja, m it kell tennie ahhoz, hogy elérje a kívánt végeredményt. Folyamatosan monitorozza, ellenőrzi önmagát és a tel jesítményét, így biztosítva, hogy a jó úton haladjon, arról ne térjen el. A folyam atos visszajelzések következtében a jó eredm ény elkerül hetetlen. A koncentráció és a kontroll A feladatra való teljes koncentrálás a flow állapotának legtisztább tü k röződése. A tevékenységek alatt az elm énk állandóan vált az inform á-

ciók között. A sportolóknak m inden pillanatban koncentrálniuk kell. Ez gyakran okoz problémát, de flow-állapotban a koncentráció m inden megerőltetés nélkül történik. A sportolók úgy írják le a flow-állapotot, m intha teljesen irányítás alatt tartanák a cselekedeteiket. Ez nem telje sen igaz, hiszen ha így lenne, a képességeik túlsúlyba kerülnének a kihí vásokkal szemben, és így kikerülnének a flow-állapotból. Ami túlsúly ban van, az a gyakorlati irányítás képességének tiszta érzése. Ügy érzik, hogy a félelem érzete és a lehetséges következm ényekre való tekintet nélkül képesek teljesíteni. A sziklamászók nehéz utakat tesznek meg fé lelem nélkül, a búvárok pontosan hajtják végre a merüléseket, a szörfö sök olyan hullám okat lovagolnak meg, melyek darabokra szedhetnék őket. Mindeközben biztosra veszik, hogy nem vallanak kudarcot. Az öntudat elvesztése és az időélmény torzulása Gyakran kerülünk a negatív gondolatok bűvkörébe, de a flow-állapot megszabadít m inket ettől a problémától. Az emberek annyira elmélyül nek a flow állapotában, hogy lehetőségük sincs a mások vagy saját m a guk általi értékeléstől való félelemre. Az öntudat elvesztése nem az ö n tudat hiányát jelenti, valójában az önm agunkkal kapcsolatos kételyek szűnnek meg. Flow-állapotban az idő általában felgyorsul: az esemény véget ér, m i előtt azt az egyén érzékelné, de ennek az ellenkezője is megjelenhet. Ez az az érzés, amikor végtelen idővel rendelkezünk egy feladat végrehajtá sához, tehát nem kell elsietni semmilyen m ozdulatot vagy gyakorlatot. A sportoló képessé válik arra, hogy a saját ritm usában végezze el a tevé kenységét, ami alapvető feltétele annak, hogy az jól sikerüljön. Belső kielégülés megtapasztalása Azok az élmények, amelyeket m egtapasztalunk, önm agukban is jutalom értékűek. Ehhez a jutalom hoz olyan tevékenységeket végezve jutunk, melyeket szabad akaratunkból, magáért a tevékenység öröm éért választunk m agunknak. Ez a flow-dim enzió tulajdonképpen az elő zőekben felsoroltak végső term éke (Csíkszentmihályi, 1990). Amikor a többi pozitív jellemző is megjelenik, az eredm ény nagyon élvezhető. A flow-állapottal kapcsolatos kutatások azt m utatják, hogy a mentális

88




Vezess mentális edzésnaplót! Tudatosan fordíts arra energiát, hogy naponta értékeld az aznapi ap róbb sikereidet, fejlődésedet! A versenyek vagy edzések után mindig je gyezz le a naplódba legalább egy példát a sikerre, a fejlődésre és az erő feszítésre! írd le azt a területet is, am it fejlődési célnak tűzöl ki magad elé az elkövetkező hétre/hónapra! Légy te saját magad legjobb barátja, legnagyobb szurkolója és legnagyszerűbb edzője! Próbálj m agadnak ugyanolyan tanácsokat adni, m int amilyeneket a leg jobb barátodnak adnál! M inden nap végén képzeld el a lehető legbölcsebb em bert (lehet valóságos és saját képzeleted szerinti is), és beszél gess vele! Kérj tanácsot valós személytől is, ha teheted!

felkészülés növeli a flow-állapot elérésének a valószínűségét. Ez a követ kezőket tartalmazza: • a magabiztosság és pozitív hozzáállás fenntartása, • a verseny előtt kidolgozott tervek követése és végrehajtása, • optimális fizikai felkészülés a versenyt megelőzően, • az optimális aktivációs szint elérése, • a teljesítmény szempontjából megfelelő motivációs szint elérése, • összehangolódás a mozdulatokkal és a teljesítménnyel —jó közérzet, • a feladatra való koncentrálás, • optimális környezeti és helyzeti feltételek, • pozitív csapatpárbeszédek, • előzetes tapasztalatok a flow-állapottal kapcsolatban.

Építsd fel a saját valóságodat! Próbáld meg úgy értelm ezni a sportesem ényeket, hogy általuk egyre jobb lehetőségek nyílnak meg előtted! H a kezdetben nem megy úgy a játék, ahogy szeretnéd, bogozódj ki az érzéseidből, és készülj fel arra, hogy egyre jobban teljesíts a későbbiekben! Ha viszont m ár az elején jól megy m inden, akkor ez jelzés arra, hogy nagyszerű form ában vagy, és csak így tovább. Arra összpontosíts, amit kontrollálni tudsz! A szorongás egyik elsődleges forrása a kontrollálhatatlan tényezők m i atti aggodalom, úgym int egy sérülés elszenvedése, sokkal jobb ellenfél elleni játék vagy a sikeres végeredmény. Az olyan sportolók, akiknek központi gondolatai a „mi van ha” vagy a „remélem” kifejezések körül forognak, a szorongás kiváló alanyai. A kiváló sportolók a teljesítm é nyükre összpontosítanak, és a versenyre való készülés során gyakorolt stratégiákra gondolnak. Gondolj arra, hogy az edzésen vagy! Ha a versenyző a helyzetet fenyegetőnek érzi, akkor olyan időszakra kell gondolnia, amikor a feladatot kellemetlen gondolatok nélkül kivitelez-



hette. Ez az időszak az edzés. Amikor a sportoló azt gondolja, hogy edzé sen van, akkor egy viszonylag nyugodt, nem fenyegető környezetre gon dol, ahol a képességeit sikeresen megmutathatta. Ha a testünk nem tudja m egm ondani a különbséget a valódi és a képzelt között, miért ne játszszunk le egy sikert tükröző gondolati videoszalagot, mely pozitív, kívána tos érzésekkel jár, ahelyett, hogy egy „rémálmot” vetítenénk magunknak? Emlékezz a legrosszabb eset forgatókönyvre! Ez a forgatókönyv azt az egyszerű kérdést teszi fel: „Mi történhet a leg rosszabb esetben?” Sok sportolónak a legrosszabb eset forgatókönyv a verseny elvesztése vagy a gyenge játék. M it tudsz tanulni a képessé geidről a verseny alatt? Milyen a felkészültséged szintje az ellenfelével összehasonlítva? Természetesen nem kívánatos veszíteni és gyengén ját szani. Azonban a vesztés nem jelenti szükségszerűen a negatív tapaszta latok kellemetlenségét. Inkább azt jelenti, hogy egy - lehet, hogy csak az adott napon - jobb ellenféllel versenyeztél. A múltbeli pillanatok felidézése Sok sportoló képes arra, hogy azonosítsa a jó és a rossz teljesítményhez kapcsolódó gyakori gondolatait és gondolati sémáit. Felidéznek ehhez kapcsolódó helyzeteket, és m egpróbálják újraalkotni a teljesítm ény előtt és közben átélt gondolataikat és érzéseiket. A videó visszanézése nagyon sokat segíthet az emlékek pontos felidézésében. Ha emellett az eszköz mellett döntünk, az ideális az, ha nemcsak az adott teljesítményt nézzük végig, hanem lehetőség van a verseny előtti és utáni időszak, va lam int a verseny közbeni időkérések megnézésére is. Azok a gon dolatok, amelyek ilyenkor m erülnek fel, jelentős szerepet játszanak az aktuális teljesítmény minőségének, a jövővel kapcsolatos várakozások nak és az önértékeléssel kapcsolatos érzéseknek a m eghatározásában. Fotó: Angelo Zaramella

90

Képzeleti képek alkalmazása (imagináció) Egy m ásik technika, am ikor a sportoló olyan mély relaxált állapotba próbál kerülni, am ilyenbe csak tud, és ebben az állapotban a vizua lizáció (képzeleti képek) és más szenzoros (érzékszervi) élmények se gítségével újraéli a m últbeli teljesítm ényét. A felidézett gondolatok,

91


helyzetek és eredm ények leírása tovább fokozza ennek a technikának a hatékonyságát. Napló írása, feljegyzések készítése Nem m inden sportoló képes arra, hogy pontosan felidézze, hogyan gondolkodott és érzett korábban, valam int hogy milyen körülm ények váltották ki ezeket a gondolatokat és érzéseket. Ráadásul még azok is, akik képesek erre, ki vannak téve az idő és a személyi nyomás torzításai nak. Egy m entális napló vezetése a gondolatokról és a teljesítm ény helyzetekről segíthet a tudatos belső párbeszéd kialakításában. Az ese m ényt követő gondolatainkat a lehető leggyorsabban le kell jegyezni, a sokáig tartó sportfolyamatok esetén diktafont is lehet használni, hogy még közben rögzíteni tudjuk ezeket és a helyzetek leírását. A naplóban olyan kérdésekre kell válaszolni, m int például: • Amikor beszélgettem magammal, m it mondtam? • Milyen gondolatok előzték meg és követték a jó teljesítményemet? • Milyen gyakran beszélgetek önmagammal? • Ha rosszul teljesítek, a személyiségemet is leértékelem? • Képes vagyok-e a jelenben maradni, vagy hajlamos vagyok a m últ ban ragadásra? • Általában azt kívánom, hogy inkább m aradtam volna a kispadon? • Mire szoktam általában koncentrálni: a saját érzéseimre vagy hogy mások m it gondolhatnak rólam? A gondolkodási folyamatokkal is lehet probléma. Ilyenkor az a cél, hogy azonosítsuk a problém át és a hozzá kapcsolódó területeket. Ez azzal jár együtt, hogy a sportolóknak válaszolniuk kell olyan kérdésekre, mint: • Mikor vannak negatív gondolataim? • Még azelőtt elkezdek kételkedni magam ban, m ielőtt lehetőségem lenne teljesíteni? • Azt gondolom , a füttyszó m indig nekem szól? Azonnal elkezdek szorongani, és ez a szorongás nem m úlik el, csak ha végrehajtom az adott cselekvést?


Használd a humorodat! Szabadulj meg úgy az állandó belső hangként megjelenő negatív kriti káktól, hogy azokat valamilyen vicces mesefigura - például D onald kacsa vagy Szilveszter - hangján szólaltatod meg! Ha ez a negatív belső hang komolytalan, kevésbé bizonytalant el. Mosolyogj! Próbáld csak ki: fogj egy ceruzát a fogaid közé, és tartsd ott egy darabig! Mivel a mimikái izmaid mosolyhoz hasonlóan állnak, egy kis idő után m agadtól is elkezdesz mosolyogni. Ez a kedvedre is jó hatással lesz majd. Lökd ki magad a komfortzónádból! Tégy meg olyan dolgokat, amihez eddig még nem volt bátorságod! Ter mészetesen figyelj a biztonságra, de nyugodtan vegyél fel olyan szoká sokat vagy próbálj ki olyan dolgokat, am ikhez eddig nem volt b áto r ságod! Garantáltan megnő az önbizalmad. Nézz meg egy jó sportfilmet, ha néha egy kicsit m agadra hagy az önbizalm ad! Olyan film legyen, amelyben akadályokat győznek le, vagy átlépik a saját korlátaikat. Hallgass zenét! A zene befolyásolja az érzelmi állapotodat. Amikor nincs elég önbizal mad, hallgass inspiráló zenét! Alkoss saját lemezt, ami a saját rezgésedet tükrözi! ... és egy rövid üzenet edzőknek, vezetőknek...

Az edző teremti meg azt a légkört, mely meghatározza a sportoló maga tartását, így fel kell tennie a kérdést: M it teszek én, ami előrem ozdítja vagy akadályozza azt a viselkedésform át és eredm ényt, am i a sikeres csapathoz szükséges? A válasz erre a döntő kérdésre lehetőséget ad az edzőnek, hogy úgy változtasson önm agán, hogy azzal a helyes irányba terelhesse a sportoló viselkedését. Az edző feltehet egy másik igen fontos kérdést is: M it akarnak a já tékosaim, és m ire van szükségük? Valójában jobb lenne ezeket a kér

93

94

IV. M aradj mozgásban, avagy a motiváció szerepe


déseket a sportolónak közvetlenül - vagy egy segédedzőn, assziszten sen, közrem űködő szülőn keresztül - feltenni. Valam ennyi játékos szükségleteit nehéz kielégíteni, de a kom m unikáció lehetősége adott az edző számára, ami egy hosszú utat nyit meg az eredményes m unka felé. Néhány edző viszont, akiket megkérdeztünk, nem ért egyet azzal, hogy a versenyzőket is meg kell kérdezni elképzeléseikről. Sőt, úgy gon dolják, a sportolóknak kell m egtanulniuk, hogy azt tegyék, am it ők m ondanak nekik, és hogy kövessék az utasításaikat. „Ha egy m in denre nyitott vitát kezdem ényeznénk, kinyitnánk P andora szelencé jét” - m ondta egyszer egy edző. A játékosokkal folytatott beszélgetések viszont más véleményt mutattak. Ha az edző nem kom m unikál a játékosokkal, és a fent em lített m ó don bánik velük, azzal a sportolókat gyerek szinten tartja, még ha fel nőtt játékosokról is van szó. Ezzel azt éri el, hogy a játékosai nem fognak felelősséget vállalni a cselekedeteikért, ami azt eredményezi, hogy nem fogják kihozni magukból a maximumot.

I

M a r a d j m ozgásban, AVAGY A MOTIVÁCIÓ SZEREPE G yöm bér N oé m i-K o vács Krisztina

A sportban a motiváció fogalma az évek során szinte összeforrt a sikeres sportteljesítménnyel. Kikerülhetetlen és elengedhetetlen. Úgy érezzük, m inden csínját-bínját ismerjük, hiszen olyan gyakran hallunk, ta n u lunk róla, és alkalmazzuk. Érdemes megvizsgálni, hogy valóban m in den mozzanatával tisztában vagyunk-e. A m otiváció bonyolultnak tűnő, valójában mégis egyszerű világát nagyszerűen érzékelteti az alábbi rövid kis történet: Egy nap a gazda szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalma san bőgött, miközben a gazda m egpróbált rájönni, m it is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat m ár öreg, és a kutat úgyis ideje m ár betem et ni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédjait, hogy segítsenek. M indegyik lapátot fogott, és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár megértette, mi történik, és először rémisztőén üvölteni kezdett. Aztán, m indenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később a gazda lenézett a kútba. M eglepetten látta, hogy a szamár m inden lapátnyi föld után valami bám ulatosat csinál: lerázza magáról a földet, és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a gazda és szomszédjai tovább lapátolták a földet a szamárra, ő lerázta magáról, és egyre feljebb m ászott rajta. H am arosan m indenki azon ám ult, ahogy a szamár át lépett a kút peremén, és boldogan elsétált!

95

96



Ha alaposan belegondolunk, a sport tulajdonképpen a legyőzendő aka dályokról szól. Am ikor ez az akadály túl messze van, túl magas, vagy nem érezzük m agunkat elég erősnek a leküzdéséhez, elbizonyta lanodhatunk, és kilátástalannak élhetjük meg helyzetünket. A szamár valójában m inden sportoló és edző számára követendő példa. A sport gyakran könnyekkel teli világában időnként meg kell ráznunk m agun kat, és erőt merítve haladnunk tovább a cél irányába.

M IT IS JELENT MAGA A MOTIVÁCIÓ?

A motiváció a latin „movere” (mozgatni) szóból származik; a viselkedés és a magatartás kiváltásában, szabályozásában és fenntartásában szere pet játszó tényezők összességét jelenti. A m otívum ok - a m otiváció eredői - megszabják a viselkedés irányát, és energetizálják azt. Az alap vető, elsődleges m otívum ok azok a nem tanult motívumok, amelyek az embereknél és az állatoknál egyaránt megtalálhatóak. Ezek biológiailag megalapozottak; az egyed vagy a faj fennmaradása szempontjából meg határozóak. Ide tartoznak az önfenntartási m otívum ok, a társas m o tívumok és a kíváncsiság (Atkinson, 2005). Kétféle m otivációs rendszerre bonthatók: a hom eosztatikusra (a szervezet egyensúlyi állapota) és a nem homeosztatikusra.

A homeosztatikus működés az önfenntartási m otívum okra jellemző: ezek az éhség, a szomjúság és a hőmérsékletszabályozás. A nem homeosztatikusak pedig a társas motívumok: a szexualitás, az utódgondozás, a tám adó és a menekülő viselkedés motivációja, valamint a proszociális, azaz segítő és tám ogató viselkedés. Nem hom eosztatikus a kíváncsiság m otívum is, és - a korábbi hiedelmekkel ellentétben - ez is veleszületett. Nem tartoznak az alapvető m otívum ok közé a csak emberre jellemző motívumok: a kompetencia (hozzáértés), az effektancia (hatékonyság), a teljesítm énym otiváció, az önm egvalósítás és a transzcendencia (az élet mélyebb értelmének megismerése) iránti igény. Maslow elmélete

A legteljesebb motivációs rendszer felállítása Maslow (Atkinson, 2005) nevéhez fűződik. E rendszer szerint a szükségleteknek létezik egy hie rarchiája, melyet Maslow motivációs piramis formájában foglalt össze. A piram is legalsó szintjén az alapvető élettani szükségletek - m int pél dául az éhség, szomjúság stb. - helyezkednek el, majd a piramis csúcsa felé haladva egyre magasabb rendű m otívum okkal találkozunk. Maslow szerint a piram is különböző szintjein található szükségletek csak akkor jelennek meg, ha az alattuk lévő szükségletek legalább rész ben kielégítődtek. Maslow két jellegzetes csoportot különít el: I. Hiányalapú szükségletek: • fiziológiai szükségletek: éhség, szomjúság, szexualitás; • biztonsági szükségletek: fizikai védettség, kiszámíthatóság; • szeretet, valahová tartozás szükséglete: gyengédség, viszonzott szeretetkapcsolat; • elismerés szükséglete: önbecsülés, mások elismerése, hírnév, becsvágy.

12. ábra. A motiváció típusai

II. Növekedésalapú szükségletek: • kognitív szükségletek: tudni, érteni, megismerni; • esztétikai szükségletek: szimmetria, rend, szépség; • önmegvalósítás szükséglete: elérni a bennünk rejlő lehetőségeket.



érendő végállapot, hanem a fejlődés a tényleges cél, azaz maga az út, a vi selkedés. Ez a modell fontos szerepet szán a „csúcsélményeknek”, a világgal való egység megtapasztalásának.

99

Kamaszkoromban sokszor éreztem fásultnak magam. N em ment úgy a z edzés, mint azelőtt. Ennek ellenére sok nemzetközi versenyen szerepeltem, si keresen. M indenki szerint alázatos, te hetséges sportoló voltam, én azonban

U TA K U LS O MOTIVÁCIÓTÓL A BELSŐLEG MOTIVÁLT ÁLLAPOTIG

nem éreztem nagy öröm öt a sikereim ben. A sportpszichológus segített rávilá gítani arra, hogy mik az igazi céljaim,

O > x

A hiánym otívum ok alacsonyabb szintű motívum ok, kielégítésük lehe tővé teszi a m agasabb m otivációkkal (a növekedési m otívum okkal), a lét alapkérdéseivel való foglalkozást. A hiányszükségletek kielégítésé nek célja a szervezeti egyensúly visszaállítása, a feszültség csökkentése. Amint megszűnt a szükséglet, megszűnik a motiváció is, így ha a sport ban a hiányalapú motivációs tényezők segítségével kívánunk hatni a sportolókra, ezek csak rövid ideig fognak befolyásoló erővel bírni. Ver senyzőnk célja nem az lesz, hogy elérje a kívánt eredményt, hanem hogy megszüntesse a hiányállapotot. A megvonással történő ráhatás sosem motiváló, inkább fenyegető hatású. Ebben az esetben versenyzőnk nem a kívánt célért fog hajtani, hanem azért, hogy elkerülje a hiányállapotot (fizetés vagy a szabadidő megvonása, kizárás a kezdő keretből). Téthely zet esetén nem a feladatra fog koncentrálni, hanem a várható büntetésre. Ha a hiánymotívumok megvalósulnak, a sportoló még nem válik m oti válttá, egyszerűen csak nem vonják el a figyelmét a sportteljesítményről. Az igazán m otiváló tényezők azok, melyek nem a hiányállapotok ból építkeznek. A növekedési szükségletek jellemzői, hogy nincs egy el

Ha egy sportoló belsőleg m otivált, képességeim. A zóta abbahagytam az akkor a sport szeretete m iatt sportol. élsportot, elvégeztem egy edzői képe A sport számára elsődlegesen öröm öt sítést adó képzést. Ennek köszönhetően és élvezetet jelent. A játék önálló döntés, már kisgyerekeket tanítok kajakozni. szabad választás eredménye. A m oti Összességében a spo rtp szich o ló g iá vációs szakirodalom szerint a belső nak köszönhetem, hogy megtaláltam m otiváció fogalma számos tevé a saját utamat, és megbékéltem önma kenység esetén, beleértve a sportot is, gommal. pozitív hatásokkal és a maximális be HAVAS ESZTER vonódással kapcsolódik össze. Kajak, maraton-vb-ezüstérmes, Európa-bajnok Köztudott tény, hogy a m otiváció nak két forrása lehet: külső (extrinzik) és belső (intrinzik) tényezők (Shaw, 2005). A belülről m otivált sportolók úgy érzik, hogy önm aguk m iatt vesznek részt az adott tevé kenységben. A kívülről motivált sportolók valamilyen rajtuk kívül álló oknak tulajdonítják részvételüket. Ebben az esetben a sportolók vala milyen cél elérése érdekében sportolnak. Azért, hogy megkapjanak va lamit, amit akarnak - az érmek és a trófeák világa, a hírnév és gazdagság, az ösztöndíjak lehetősége és term észetesen a fizetés és egyéb várható juttatások - , vagy azért, hogy elkerüljenek valami kellemetlen dolgot. Ahogy idősebbé válunk, a külső tényezők egyre inkább meghatározzák életünket, azonban nem m inden esetben rombolják a belső motivációt. M indenkinek szüksége van az autonóm ia (önállóság), a kom pe tencia (hozzáértés) és a valahova tartozás érzésére. Ha a sport kielégíti ezeket a szükségleteinket, akkor nagyobb belső motivációról és bevonó dásról tehetünk tanúbizonyságot.

100


f M otiválatlan sportoló

Introjektált (beépülő) szabályozás

'


^ (

\

Identifikált (azonosuló) szabályozás

Belső motiváció

V___________

l _____ J 13. ábra. A motiválatlan ságtól a belső

kell. Nem szabad ezt félreérteni, m aga a m otiváció nem válik bel sővé, csak a külső forrást egy belső ok fogja helyettesíteni, m int pél dául a lelkiismeret. „Furdalni fog a lelkiismeretem, ha kihagyom a mai edzést”. • A külső motiváció legönálóbb típusa az „identifikált (azonosuló) szabá lyozás”. A tevékenység m ár egyéni döntés eredménye, de még mindig valamilyen cél érdekében történik, és a sportoló még nem értékeli teljes mértékben örömtelinek és élvezetesnek azt. Az a sportoló, aki az állóképességét akarja növelni, nem fog kihagyni egyetlen edzést sem, még akkor sem, ha azok nagyon megerőltetők és kellemetlenek számára. • Végül elérkeztünk a klasszikus belső m otivációhoz, am ikor a spor toló a saját öröm e és megelégedettsége m iatt vesz részt az adott tevé kenységben. Ez az önállóság és a tudatosság legtisztább megjelenési formája.

motivációig

Az extrinzik (külső) és intrinzik (belső) motivációnak különböző típu sai léteznek. Deci és Ryan (Lavalee, 2004) szerint ezek a típusok egy adott dimenzió mentén változnak, azaz aszerint, hogy milyen mértékben határozzuk meg mi m agunk a motivációs állapotunkat. A motiváció formái a mások által meghatározottól terjednek az önálló, autonóm dön tésekig. Deci és Ryan alapvetően öt típust különített el (Anshel, 2003). • Az első típusba a motiválatlan sportolók tartoznak. Az ilyen sportolók nem rendelkeznek a személyes kontroll érzésével, és nincs olyan belül ről fakadó okuk, am iért az adott tevékenységet folytatják. Az ilyen sportolók tulajdonképpen a tanult tehetetlenség jelenségét „élik meg”. Ez azt jelenti, hogy a kudarcok hatására egy idő után az erőfeszítéseik is elmaradnak, és a sportolók egyfajta apatikus, nem törődöm állapot ba süllyednek. • Tovább haladva, a külső motiváció formái következnek. A legkevésbé önálló típus a „kívülről szabályozott”. Ebben az esetben a viselkedés célja, hogy megfeleljen valamilyen külső követelménynek, vagy egy olyan juta lomtól függ, amit a sportoló szeretne megszerezni. „Azért kell ma is edzés re mennem, hogy biztosan megkapjam a fizetésem.” • A következő típus az „introjektált (beépülő) szabályozás”. A spor tolók azért sportolnak, m ert valahol belül érzik, hogy sportolniuk

A források a belsőleg m otivált sportolók esetében is különbözhetnek (Vallerand, 2007). Lehet a sport által nyújtott folyamatos tanulás örö me, a személyes fejlődés és tökéletesedés lehetősége vagy egyszerűen csak a kellemes élmények átélése. M indent egybevetve, a belsőleg m oti vált sportolók számára a sport m inden téren öröm et jelent, minőségileg és mennyiségileg is. A belső motiváció különösen fontos a m egpróbál tatások, a balszerencse vagy a gyenge teljesítmény esetén. A külső megerősítések hatása kettős. Egy cél elérése érdekében a ju talmak fokozhatják a sportolói teljesítményt, viszont fenyegető erővel is bírhatnak. A jutalm ak akkor károsítják a belső m otivációt, ha teljes m értékben elveszik a sportoló önálló döntési lehetőségét. Sok m inden függ az edző értékelésétől, m egerősítésétől. „M iért nem csinálod ezt rendesen, fiam?”, „Azért fizetünk neked, hogy jól teljesíts” - ezeket hall va a sportoló azt gondolhatja, hogy az ő tevékenysége egyértelm űen csak a pénzhez kötődik. Ebben az esetben a teljesítmény végkimenetele összekapcsolódik a megélhetéssel kapcsolatos félelmekkel - „ha nem rúgom be ezt a gólt, nem tudom befizetni a számlákat” és ezek a ne gatív érzések kihatnak a sportoló teljes képességrendszerére. A külső megerősítéseket sokféleképpen lehet értelmezni. A jutalmak többnyire a saját hozzáértésünkről és értékességünkről nyújtanak információt. Ha a sportoló következetesen, a teljesítményének megfele-

101

102



Számomra fontos dolog, amit megtanul tam a sportpszichológus segítségével, hogy ha hibázok, akkor azonnal tovább kell tudni lépni. Röplabdás pályafutásom hoz ez elengedhetetlen, mivel a posz

lóén kap jutalm at vagy megerősítést, az növeli a saját képességeibe vetett hitét, nő az önbizalma és a belső m o tivációja: „Az edzőm m indig m egdi csért edzőmeccsek után, biztos meg tudom csinálni téthelyzetben is.”

tom ból adód ó a n (liberó = védekező nyitásfogadó játékos) szinte csak hibázni tudok. Ez alatt azt értem, ha rosszul érek a labdába, akkor az rögtön pont az el lenfélnek, ha viszont bravúrt hajtok végre védekezés során, a z még nem biztos, hogy elég, azt még egy csapattársam

AZ OKTULAJDONITAS, AVAGY HOGYAN IS ÉRTELMEZZÜK ÉLETÜNK ESEMÉNYEIT ÉS SAJÁT TELJESÍTMÉNYÜNKET

nak meg kell oldani ahhoz, hogy a csa

A sportban a visszajelzés m ár a teljesít mény közben vagy azt követően szinte A sikert megfelelően kezelni legalább azonnal megjelenik (Anshel, 2003). olyan nehéz, mint a kudarcot. Sorozat Ezek a visszajelzések nem csak kívül mérkőzések esetén egy-egy sikeres mér ről érkeznek, hanem saját érzéseinket, kőzést meg kell élni, de a mérkőzés utáni gondolatainkat is tükrözik. Siker után napra már tovább is kell tudni lépni, mert kellemes és pozitív érzéseket élünk amilyen rosszul hat, ha a kudarcba bele meg, ezzel szemben a kudarcot köve keseredünk, ugyanolyan negatív hatása tően többnyire a hangulatunk is nyo lehet, ha sikerből akarjuk megnyerni a kö m ott. Természetes em beri reakció, vetkező mérkőzést. Igyekszem mindig át hogy okokat és válaszokat keresünk. élni, megünnepelni és a megfelelő helyen Ilyenkor több lehetőséget is végig elraktározni a sikereim élményeit. gondolunk: az ok (azaz ki a fele VATAI GABRIELLA lős - „Én vagyok a felelős ezért az ered Röplabda, többszörös magyar bajnok, válogatott, m agya rku pa-győztes ményért?”), a stabilitás („Az eredmény valam i időben állandó dolog követ kezménye - m int a képességeim vagy valamilyen gyorsan változó tényező - m int a pillanatnyi erőfe szítés?”) és a kontroll („Én befolyásoltam az eredményt?”). A személy későbbi viselkedése, így a sportoló jövőbeni teljesítménye, ezeknek a té nyezőknek a kölcsönhatásán alapszik.

pat profitáljon belőle.

A Rotter (1966) által népszerűsített kontrollhely kifejezés magyaráz za annak mértékét, hogy egy személy • m ennyire érzi magát felelősnek a teljesítményéért, és • teljesítményének eredménye milyen mértékben erősíti őt meg. A fő kérdés az, hogy a sportoló saját teljesítményét önmaga által irányí tottnak tartja-e. Ez az érzés gyökeresen hozzátartozik személyiségünk höz, életünkhöz és m indennapi működésünkhöz, tehát egyfajta szemé lyiségvonásnak is tekinthető. Rotter az embereket két csoportba osztja: külső és belső kontrollos személyek. Belső

Külső

A pozitív és negatív eseményeket a saját tetteik következményének tekintik.

A tetteiket rajtuk kívül álló okokkal magyarázzák.

Úgy érzik, hogy szabályozhatják az életük eseményeit, és felelősséget vállalhatnak velük kapcsolatban.

Úgy érzik, hogy az esem ények nincsenek az irányításuk alatt.

Észrevehetően befolyásolják őket a környezeti tényezők, mint a külső visszajelzés vagy az eredmény.

Fizikailag vagy érzelmileg nem hat rájuk a külső visszajelzés vagy eredmény (ezeket szerencsével, véletlennel vagy nehézségekkel magyarázzák).

Ellenségesen és érzékenyen reagálnak a kritikára és a folyam atos kudarcokra.

Nehezen reagálnak és általában kevésbé érzékenyek a külső kritikákra.

Jobban szeretik az olyan helyzeteket, ahol képességeiket használhatják, mint ahol a véletlennek van szerepe.

Jobban kedvelik az olyan helyzetet, ahol a szerencsének vagy a véletlennek van szerepe, mint ami a képességeiktől függ.

Nagyon törődnek a teljesítményük eredményével.

Viszonylag kevésbé törődnek a teljesít m ényük eredményével.

Viszonylag nehéz célokat tűznek ki m aguk elé.

Viszonylag könnyű célokat tűznek ki m aguk elé.

Nagy az önbizalm uk és az önbecsülésük.

Kicsi az önbizalm uk és az önbecsülésük.

Jobb jegyekre törekszenek az iskolában, és ilyeneket is kapnak.

A tanulásban kevésbé sikeresek.

Az elismeréstől függ, hogy növekszik-e a jövőbeli sikerük elérésének lehetősége.

Kevésbé fontos szám ukra a teljesítményük elismerése, mivel nem érzik úgy, hogy a sikereiket m aguknak köszönhetik.

A sikernek erősebb a m egerősítő hatása.

A sikernek kicsi a m egerősítő hatása.

Kitartóak a hosszabb feladatoknál.

Viszonylag rövidebb a kitartásuk.

7. táblázat. Belső és külső kontrollos sportoló összehasonlítása

103

104


A külső kontrollos személyek teljesítm ényüket rajtuk kívül álló okokkal magyarázzák. Az ő esetükben - összehasonlítva a belső kontrollosokkal - a pozitív m últbeli tapasztalatok (például sikeres sp o rt teljesítmény) viszonylag kisebb megerősítő erejűek. A belső kontrollos személyek viszont úgy gondolják, hogy a sikereik, eredm ényeik saját erőfeszítéseiknek tulajdoníthatók. A sportolók belső- vagy külsőkontroll-beállítottsága m eghatározza, hogy a sikereikért vagy sikertelensé gükért m ennyire érzik saját m agukat felelősnek. Fontos - ugyanúgy, m int számos más esetben - az arany középutat hangsúlyozni, hiszen a szélsőséges irányba történő elm ozdulás (m indent csak belső vagy külső okokkal magyarázni) nem vezet jobb teljesítményhez. Vizsgáljuk meg részletesebben, mi jellemző a belső és külső kontrollos sportolókra (7. táblázat). W einer (1985) felvázolja azokat a lehetséges körülményeket, melyek fokozzák a sportból való kilépés kockázatát: • folyamatos kudarcok megtapasztalása (pontosabban a teljesítm ény eredményét sikertelennek érzékeli, függetlenül attól, hogy mások m it gondolnak); • boldogtalannak érzi m agát ezen tapasztalatok m iatt, ahelyett hogy a siker hiányát a tanulási folyamat részének tekintené; • felelősséget vállal és többnyire felelősnek érzi m agát a siker hiánya miatt; és • ez a probléma viszonylag hosszú időn keresztül fennáll. M indez csökken vagy egyáltalán nem fordul elő akkor, ha a versenyző sporttapasztalatainak bizonyos részeit sikeresnek tekinti (például a jó szervákat, annak ellenére, hogy elveszti a teniszmérkőzést). A sikertelen teljesítményt is követhetik pozitív érzések, am ennyiben a sportoló azt a következtetést vonta le, hogy hasznára van az adott negatív tapasztalat. Az edző feladata olyan visszajelzések biztosítása, melyek megerősítik a pozitív teljesítm ényt (jelen esetben a „pozitív” a játékos erőfeszíté sének és fejlődésének elismerését jelenti), valam int az, hogy bíráljon, amennyiben arra szükség van. Nem szükséges a sportolókat állandóan bókokkal és dicséretekkel „etetni”. A sportpszichológiai kutatások és a gyakorlat is azt m utatják, hogy a kizárólagosan pozitív visszajelzések kevésbé termékenyek, m int az alkalomszerű, útm utató bírálatok.


Képesség értelm ezése

Nehéz feladat vagy ellenfél értelmezése

Erőfeszítés értelm ezése

Szerencse értelm ezése

„M entálisan nem voltunk készen."

„Ezt az ellenfelet ma senki sem tudta volna utolérni."

„Az edzésen nem dolgoztam eleget."

„Nem volt szünetünk közben.”

„Hiába éreztem form ában m agam .”

„Tökéletes volt az ellenfél időzítése.”

„Nem voltunk elég agresszívak a pályán."

„A bíró nem hagyta, hogy játsszunk."

„Szörnyű voltam ma.”

„Jobb csapat ellen játszottunk.”

„Nem hoztunk ki magunkból mindent."

„Az időjárás letaglózott bennünket."

10 5

8. tá b lá zat. Értelmezések fajtái

Az okok keresésekor azt tapasztaljuk, hogy a magyarázat tartalm a gyakran A z ideális m otivált á lla p o t számomra befolyásolja a sportoló jövőbeni m o olyan, mintha átgya lo g o ln é k a z ellen tivációját, teljesítm ényét és erőfe félen. M á r epekedve várom, hogy küzdszítésének hatékonyságát. Am ikor jek, és a fáradtság ot nem is ismerem. a játékosoknak azt m ondják, hogy FÖLDESI CSABA Karate, nemzetközi sikerek, Eb-bronzérmes azért hibáztak, m ert a képességeik nem megfelelőek, hajlam osak erő feszítéseiket csökkenteni, vagy akár kilépni a csapatból. Ez nem jelenik meg akkor, ha a hibát a feladat nehézségének („Ezt nehéz lett volna belőni”), a kevés erőfeszítésnek („Azt hiszem, többet kellett volna edzenem !”) vagy a szerencse k ö vetkezm ényének („A labda szerencsétlenül p attan t vissza”) tulaj donítják. Nézzünk néhány példát az értelmezések különböző fajtáira (Anshel, 2003):

TEUESÍTMÉNYMOTIVÁCIÓ, AMIRE A SPORTBAN IGAZÁN SZÜKSÉG VAN

Fejlődésünk során m egtapasztaljuk, hogy környezetünk saját teljesít m ényünkön keresztül értékel bennünket. Lassan m egtanuljuk önm a gunkat is ezek alapján értékelni, míg el nem jutunk odáig, hogy a saját teljesítményünket állandóan a környezetünkhöz, illetve a múltbeli ese ményekhez viszonyítjuk. M ikor az em ber egy feladat megoldása előtt

106



áll, van egy elvárása önmagával szemben, ami a korábbi, hasonló jellegű feladatok megoldásában elért teljesítményén alapszik. A sportolók álta lában nagyon jól tudják, hogy egy versenyen m it várhatnak maguktól: képességeik, a versenyt megelőző edzéseken elért teljesítményeik, pilla natnyi erőnlétük és egyéb tényezők (például az ellenfél) ismeretében tű zik ki az elérendő célt, például időeredm ény formájában. Ezt a feladat elvégzésére vonatkozó előzetes célkitűzést, melyet saját m agunktól el várunk, igényszintnek nevezzük. A feladat során valójában megjelenő eredményt pedig teljesítményszintnek. A tapasztalat az, hogy ha a sportoló teljesítményszintje (valós teljesít ménye) elérte vagy meghaladta az igényszintjét (saját elvárásait), akkor azt sikerként, ha pedig annak alatta maradt, kudarcként éli meg. Megfi gyelték, hogy sorozatos sikerélmény hatására az igényszint emelkedik, kudarcszéria hatására pedig csökken. Érdekes az a felismerés, hogy siker esetén sokkal nagyobb m értékben emelkedik az igényszint, m int am i lyen mértékben sikertelenség esetén csökken (Anshel, 2003). Az ember erősen hajlam os arra, hogy a sikert m inden további nélkül sajátjának Reakció siker esetén

Reakció kudarc esetén

Spontán m ódon a nehezebb feladatok, új kihívások felé fordul a sportoló.

Túlnyomórészt könnyebb feladatok felé fordul, a biztosra megy, ahol nem érheti kudarc.

Az igényszint em elkedik, a sportoló többet vár el magától, mint a sikere előtt.

Az igényszint süllyedni fog, az önmagával szem beni elvárás biztos kereteken belül mozog.

A választás ideje rövidül, a sportoló gyorsabban és határozottabban hozhat döntéseket.

A választási idő hosszabb, a sportoló nem mer döntéseket hozni, kételkedhet önmagában.

Az edzésm unka folyamatossá válik, tem pója növekszik.

Az edzések m unkatem pója lelassul, a munkavégzés nyugtalan, gyakran ideges kapkodás léphet fel.

A teljesítőképesség fokozott, a sportoló képes kihozni m agából a maximumot, mind edzésen, mind versenyeken.

A választás könnyen lehet vonakodó, bizonytalankodó. A sportoló a feladatot kedvetlenül végzi, hangulata váltakozó, dac, lehangoltság, érdektelenség mutatkozhat.

Az edzővel jó kapcsolat, barátságos hangulat alakul ki.

Az edzővel való jó kapcsolat romlik.

9. tá b lá za t. Reakciók siker és kudarc esetén

ismerje el, attól viszont vonakodik, hogy a kudarcért önm agát okolja. A kudarcért rendszerint a tárgyakat (sportszer), az eszközöket (pálya álla pota) vagy a feladatot (versenyek esetében játékvezetőt) tesszük felelőssé. Ha az igényszintet nézzük, a sportoló lehet sikerorientált vagy k u darckerülő (Lénárt, 2002). Az igényszintet legtöbbször olyan helyzet ben szokták felmérni, mikor a sportoló előzetesen nem ismeri a felada tot, annak nehézségét, így az azok leküzdéséhez szükséges képességei nek az állapotát sem. Minél jobban teljesít valaki, annál magabiztosabb lesz. Ha sikert ér el, keresi a további kihívásokat, megmérettetéseket. Ha kudarcokat él át, kudarckerülővé válhat. Egy feladat során akkor jelen nek meg elvárások, ha legalább közepes vagy annál nagyobb kihívásként éljük meg azt. Ez is lehet az egyik oka annak, hogy az edzésen határozott és magabiztos sportoló téthelyzetben teljesen más oldalát m utatja. Egyegy kudarc vagy siker nem módosítja döntően a sportoló hozzáállását, csak a folyamatos kudarcélmény képes negatívan hatni a személyiségre, vagy a sorozatos siker képes m egterem teni a sikerorientált hozzáállás gyökerét. A sportban az értékesség, a hozzáértés, a tudás és a hatékonyság ér zésének igénye a legerőteljesebb és leginkább jelenlévő szükséglet. Az értékesség érzésének szükséglete megnyilvánulhat egyrészt azáltal, hogy m ások elismerik a sportoló tudását, másrészt, hogy önm aguk ismerik fel saját erősségeiket. Ha a készségek kevésbé fejlettek, és a sportoló nem rendelkezik egy érett, pozitív énképpel, nagyon fontos, hogy mások el ismerjék és sikeresnek tekintsék őt. Ez segít abban, hogy később m ár a többiek értékelése nélkül is képes legyen saját képességeit, értékességét megítélni, ami fontos ugródeszkája a fejlődésnek. Fiatal sportolókkal kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a gyere kek gyorsan m egtanulják, hogy az önértékelésük nagyban attól függ, hogy m ennyire képesek teljesíteni. Társadalm unk is azt tanítja nekik, hogy a győzelem egyenlő a sikerességgel, és a vereség egyenlő a k u darccal. Ez a fajta gondolkodásm ód m agában rejti azt a veszélyt, hogy a sportban nyújtott teljesítm ény fogja m eghatározni a sportoló ö n értékelését. „Ha ezt nem nyerem meg, akkor bebizonyosodik, hogy em berileg is egy senki vagyok.”

107

108



A siker keresése és a kudarc kerülése

A sikert akár elérjük, akár nem , a kitűzött cél az, am i kihívással bír a sportoló számára. Ideális esetben a sportoló előtt álló feladat reális, illeszkedik a képességeihez, de mindezeken túl mégis van benne egy kis kihívás. A sikerorientált személyek a győzelmet saját erőfeszítéseik és képességeik eredm ényének tekin Három évig veretlen versenyző voltam tik, a kudarcot pedig az erőfeszítés a korosztályomban, ezt két év mélypont hiányával magyarázzák. Ez a helyes, követte, mikor még helyezést sem értem a sikerorientált hozzáállás. el. Ebben a két évben elvesztettem az A kudarckerülő sportoló akkor önm agam ba vetett hitemet. Ezek miatt sem kockáztat, ha a siker valószínűsé kerestem fel egy sportpszichológust, aki ge jelentős (Sm ith, 2010). Gyakori, sok mindenre megtanított, például arra, hogy olyan célt tűz ki, amit bárm ikor hogy csak egy célra koncentráljak. En meg tud valósítani, és nincs benne nek hatására gyorsan javult a teljesítmé semmi rizikó vagy kihívás; olyan fel nyem, a z önbizalm am visszatért. Egy adatot választ, melynek teljesítése tá maraton országos bajnokság első he volról sem éri el képességei határait. lyezése után, egy 1 0 0 0 méteres ver M indezt azért teszi, hogy elkerülje senyben is kértem a sportpszichológus a veszteség érzését és az utána követ segítségét. A versenyen a személyes je kező negatív értékelést. Mindig külső lenlétével rengeteg pozitív energiát okoknak tulajdonítja a sikert, úgy ér adott. Azon a versenytávon (1 0 0 0 m), zi, hogy saját képességei nem befolyá ahol helyezést sem értem el e d d ig, solják teljesítményét. most második lettem. A zóta világEz a hozzáállás nem velünk szüle bajnokságon és Eb-n is voltam, eredmé tett, hanem a szocializáció, a környe nyesen szerepeltem. zeti hatások alakítják ki. Ebből kifo HAVAS BALÁZS Kajak, tízszeres magyar bajnok, Eb-ezüstlyólag fontos, hogy azok az edzők, és vb-bronzérmes akik fiatalokkal dolgoznak, m egtanít sák a célkitűzés helyes m ódját, vala m int megfelelő visszajelzések segítsé gével reális képet nyújtsanak a sportoló képességeiről. A kudarckerülő sportolók azok, akiknek a sport terén többnyire si kertelen tapasztalataik vannak, és képességeiket gyengének élik meg. A kudarcot a képesség hiányának tulajdonítják, a ritka győzelmeiket pe dig a szerencsének vagy egy könnyű ellenfélnek. A kudarcért önmagukat

okolják, egyáltalán nem bíznak a győzelmükben, és önértékelésük is na gyon alacsony. Ez nyilvánvalóan rossz hozzáállás, szinte kizárja a sikert. Esetükben az edzők gyakran félreértik ezt a stratégiát, a motiváció hiá nyaként értelmezik. Valójában ezek a sportolók kifejezetten motiváltak arra, hogy elkerüljék a negatív visszajelzéseket. Mit lehet tenni ilyen hely zetben? Ha a kudarckerülés nem olyan erőteljes, akkor a pozitív meg erősítés és az edzővel való közeli kapcsolat fejlesztő hatású lehet. De az is előfordul, hogy az ilyen típusú sportolók alacsony önbecslésük miatt el utasítják a pozitív megerősítést. A célok újrafogalmazása megváltoztat hatja ezt a hozzáállást. A cél az, hogy saját teljesítményükre, irányítható ké pességeikre és ne a győzelemre vagy az eredményre koncentráljanak. ím e néhány irányelv, hogyan tűzzünk ki helyes és hatékony célokat (Karageorghis, 2010): • A cél legyen reális, de jelentsen kihívást is egyben - a sportoló így meg tanulhatja és megtapasztalhatja a sikerorientált hozzáállást. • A kitűzött célokat m indig pozitívan fogalmazzuk meg: a cél az, hogy elérjünk és nem az, hogy elkerüljünk valamit.

109

110


• Mindig a teljesítményre vonatkozó célokat tűzzünk ki: nincs teljes rá hatásunk az eredm ényre, viszont ha a sportoló m inden tőle telhetőt megtett, a vereséget nem értékelhetjük kudarcként. • Legyenek rövid, közép- és hosszú távú céljaink: a hosszú távú célok jelképezik magát a csúcsot, a rövid távúak pedig az oda vezető lépcső fokokat. A lépcsőfokok azonnali visszajelzést biztosítanak, viszont ha csak a lépcsőfokokat figyeljük, szem elől veszthetjük a célt, ahova tar tunk. Ha nem nézünk a lábunk elé, és csak a csúcsot látjuk m agunk előtt, könnyen megbotlunk.

HOGYAN ÉS MIVEL MOTIVÁLJUK A SPORTOLÓINKAT?

A jó edző-sportoló kapcsolat az alapköve annak, hogy az edző sikeresen tudja motiválni sportolóit. Tapasztalataink szerint ennek a kapcsolat nak a legfontosabb elemei az edzői „igenek”, azaz pozitív megerősítések (Fuoss és T roppm ann, 1981; Martens, 2004):


Tanári képesség, a kivételezés kerülése, hiteles és következetes büntetések

A siker érdekében az edzőnek tanítania is kell - készségeket, speciális trükköket és stratégiákat. Az edző tanár és pedagógus is egyben. A taná ri szerep különösen kezdő sportolók esetében rendkívül fontos, később csökken a jelentősége, de ez nem jelenti azt, hogy teljesen eltűnik. Edző ként el kell sajátítani bizonyos tanítási módszereket és eszközöket, m e lyek alapja a pedagógiai pszichológia, ami az edzőképzés egyik alapkö vét is képezi. A tanári szerepkör következtében a fegyelmezés is kiemelt szerepet kap. A fegyelem elengedhetetlen feltétele a hatékony edzés munkának és az eredményes versenyzésnek. Az edző korlátokat szab és szabályokat alakít ki, a sportoló pedig, az emberi természetből fakadóan, próbára teszi azokat. Szabályokra szükség van, hiszen ha nem tudjuk mi az, amit még megtehetünk, és mi az, amit m ár nem, egyre szélsősége sebben fogunk viselkedni. Ha m ár edzőként kialakítottuk ezeket a szabá lyokat, legyünk tudatában annak, hogy a sportolók „feszegetik majd a ha tárainkat”. M aradjunk hitelesek és következetesek, idejében ismerjük fel ezeket a próbálkozásokat, és vegyük elejét ezeknek. A szabályok alól nem lehet kivétel, különben sérül a megítélésünk, és hitelünket vesztjük.

Hatékony kommunikáció, a kölcsönös tisztelet kialakulása

Ez a sportolóval való jó és bizalmas kapcsolat kialakítását jelenti. Figyel jünk arra, hogy ne csak a sportolói, hanem az emberi m ivoltuk iránt is érdeklődjünk. A sportolók megszólítása különösen fontos: a keresztnév vagy becenév használata bizalmas és egyedi jelleget kölcsönöz a kapcso latnak. Gyakran előfordul, hogy a sportolók olyan beceneveket kapnak az edzőtől vagy a csapattársaktól, melyeket csak ebben a közegben hasz nálnak. Ez megerősíti a csapat vagy a sport iránti elköteleződésüket és a bizalmas légkört. Próbáljunk odafigyelni a sportolónak a csapattal és a teljesítménnyel kapcsolatos érzéseire, valam int am ennyiben ez lehetséges, beszélges sünk vele más tém ákról is (például iskola, m unka vagy hobbi). Fontos azonban, hogy ne legyünk túl tolakodóak, ne akarjunk m inden sporton kívüli időt vele tölteni, vagy túlságosan beleavatkozni a magánéletébe. Igyekezzünk inkább azt a ki nem m ondott gondolatot, érzést kialakítani benne, hogy „az edzőm meg akar ismerni engem, törődik velem, talán kedvel is”.

A játékosok megerősítése dicsérettel és biztatással

A dicséret, elismerés és pozitív megerősítés alapvető emberi szükségle tünk, edzőként és sportolóként is. Egy-egy jól időzített vállveregetés ha tására a m otiváció és a teljesítm ény is szárnyalni fog. Fontos, hogy edzőként alakítsuk át esetleges korábbi rossz m intáinkat (például „Engem sem dicsért soha az edzőm ...”). Miért ne változtassunk ezeken, hiszen a „tanítvány gyakran túlszárnyalja a mesterét”. Az erős és nem a gyenge pontok kiemelése

Edzők és sportolók körében is általános tapasztalat az, hogy a gyengesé gekkel mindenki tisztában van, néha túlzott m értékben is. Az erőssége ket viszont hajlam osak vagyunk term észetesnek venni. H allgatunk ezekről, nehogy nagyképűnek tűnjünk, vagy „előre igyunk a medve b ő rére”. Érdemes m inden héten legalább egyszer időt szánni arra, hogy a sportolók értékeljék az adott hetet, akár egyénileg, akár csoportosan. Először mindenki m ondja el, hogy m ire büszke, m it csinált jól az adott

111

112



héten. Majd fogalmazzák meg, hogy m it szeretnének m ásként csinálni a következő héten, m iben szeretnének fejlődni. Eleinte nehezen indul be ez a folyamat, de később egyre inkább „ráharapnak” a játékosok, egyre könnyebben ismerik fel saját erőforrásaikat, erősségeiket. Fontos, hogy mindig a pozitív értékeléssel kezdjünk.

egy vezető néha megmutatja, hogy neki is lehetnek hibái, még nagyobb elismertségre és tekintélyre tesz szert.

A sportoló állapotának észlelése

A következőkben olyan tipikus kategóriákat sorolunk fel, melyekkel legtöbbször a kívánt hatás ellentétjét érhetjük el. G ondoljuk végig, hányszor találkoztunk az alábbi m ondatokkal életünk során.

Az edzőnek tudnia kell, hogy m ikor kell szünetet tartani, és m ikor ad jon szabadnapot a sportolónak. Néha jusson idő a jókedvre és a viccelő désre is. A felkészülés megtervezése, a sportolók állapotának figyelem mel követése, a túl- vagy aluledzettség felismerése elengedhetetlen esz közei a hatékony edzői m unkának. Néha törjük meg az edzésm unka m onotonitását, terem tsük meg a saját, kreatív edzői stílusunkat. Időn ként lepjük meg a sportolókat valami újjal, változatossal. A hum or, a vicc az egyik legjobb feszültségoldó. Alkalmazzuk! A sportoló következetes támogatása

A jó edző kiáll sportolója mellett a hibák és vereségek után ugyanúgy, m int a jó játék és a győzelmek után. A bűnbakkeresés vereség után külö nösen gyakori a médiában, a csapattársak között ritkább. Edzőként fel adatunk, hogy a médiával szemben kiálljunk a játékos mellett, a csapat ban pedig leállítsuk és ne erősítsük a bűnbakképzés folyamatát. Optimális m unkalégkör megteremtése

Edzőként ne hozzuk zavarba, ne félemlítsük meg a sportolóinkat, és ne kritizáljuk a jellemüket. A sportpszichológia oktatása során találkoz tunk m ár azzal a jelenséggel, hogy az edző hevesen helyesel, és egyetért ezekkel az irányvonalakkal, viszont gyökeresen mást csinál a gyakorlat ban. Változtatni nehéz, gyakran feszültek vagyunk, a sportoló „próbára teszi a türelm ünket”, vagy tényleg teljes m értékben értetlen, és elszakad a cérna. Ez bármelyikünkkel előfordulhat, viszont két dologra m inden képpen oda kell figyelnünk: a teljesítményét és ne a személyiségét kriti záljuk, valamint ha úgy érezzük ez a helyes, m erjünk bocsánatot kérni. Egy jogos bocsánatkérés nem csorbítja a tekintélyünket, sőt, tovább erősíti azt. A szociálpszichológiai kutatások bebizonyították, hogy ha

HOGYAN NE MOTIVÁLJUK A SPORTOLÓT?

• Fenyegetés és megfélemlítés „Ha nem szeded össze magad, kirúglak a csapatból!”; „Ha nem nyeri tek meg a következő mérkőzést, megvonjuk a prém ium ot.” • Bűntudatkeltés „Te nevezed magad sportolónak?”; „Ezért hoztak a szüleid ekkora ál dozatot, és fizették azt a sok edzést?” • Érzelmi zsarolás „Nagyot csalódtam, tőled nem ezt vártam .”; „Ha a saját teljesítményed nem érdekel, engem m iért érdekeljen?” • Gúny és cinizmus „Legközelebb kislányokkal játszunk, talán lesz egy kis esélyetek!”; „Lá tod a kosarat, vagy hozzak egy nagyítót?”; „Ennyi eszem lenne, a sze m étdom bon sem tudnék kapirgálni.” • Minősítés „Te csak egy másodosztályú sportoló vagy.”; „Nekem te egy hiteltelen valaki vagy!” Lehet, hogy ezeket sportolóként megtapasztaltuk, és az is lehet, hogy né hány esetben nagyon jól működtek; a pozitív hatásuk azonban csak rövid távú, a negatív viszont később biztosan megjelenik. Néha szükség van ilyen mondatokra, de nem szabad, hogy ez legyen az egyetlen eszköz a kezünk ben. Fontos megtalálni az egyensúlyt, hiszen az egyéni és a helyzet adta

114


különbségek is szerepet játszanak. Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy a sportoló milyen stílus hatására teljesít jobban, merjünk beszélni róla. Nézzünk meg néhány olyan mítoszt, melyek szájhagyomány útján és a régi edzésmódszerekből származó tapasztalatok alapján tudattalanul is beivódtak a sportolói motiváció világába (Anshel, 2003): A mérkőzés előtti lelki fröccs

A mérkőzés, a verseny előtti és utáni felfokozott állapotban a technikai információk helyett inkább az érzelmi üzenet motiválja a sportolót. Sok edző hajlamos arra, hogy technikai információkkal „tömje tele” a spor toló fejét, m ert ezáltal biztonságban érzi magát. Hassunk inkább az ér zelmekre, a felkészülés alatt begyakorolt technikai készségeket és straté giákat csak röviden ism ételjük meg, em lékeztető jelleggel. Vannak, akikre a heves, indulatos m ondatok hatnak, és vannak, akik távol akar nak m aradni m inden zajtól, kom m unikációtól, és csendben, egyedül hangolódnak. M indig gondoljuk át, hogy m it fogunk m ondani a ver seny előtt, és készüljünk fel rá. A híres, elismert edzők sok energiát for dítanak ezekre a mérkőzés és verseny előtti motiváló beszédekre. De mi történik a megm érettetés után? Egyfajta „vákuum állapotot” élünk meg, ugyanúgy, m int bármilyen más, nagy teljesítményt igénylő esemény elmúltával (például egy vizsgaidőszakot vagy határidős nagy m unkát követően). A verseny után mentálisan és fizikailag is elfáradunk, inkább az érzelmeink irányítanak bennünket, gondolataink nem reálisak. Ebben az állapotban nagyon érzékenyek vagyunk, és érzelmileg felfokozottan reagálunk a külvilágra. Ilyenkor az edző határozza meg a hangula tot az öltözőben. Amit az edző m ond, és ahogyan kifejezi magát, az m ara dandó érzelmi nyom okat fog hagyni a sportolókban. Éppen ezért érde mes az értékelést nem közvetlenül a meccset követően megtartani. Porba velük, hogy felépíthesd őket

A legtöbb játékos kényelmetlenül érzi magát, am ikor becsmérlő meg jegyzéseket kell hallgatnia ellenfeleiről, és ennek több oka van: • Lehet, hogy a megjegyzés a találkozón nem bizonyul igaznak, mivel az ellenfél sokkal jobb lesz, m int amilyennek az edző lefestette. • Ha az ellenfél valóban gyengén felkészült, és az edző csapata mégis ve szít, a játékosok sokkal m egalázottabbnak érzik majd magukat, m int


ha egy jól képzett ellenféltől kaptak volna ki. Ha pedig az edző csapata győz, lehet, hogy győzelmüket egyszerűen az ellenfél gyengeségének tulajdonítják majd, ami szintén nem túl biztató. A sportolók valószí nűleg azt szeretnék érezni, hogy sikerük saját felkészültségüknek kö szönhető, nem pedig az ellenfél rossz játékának. Az előzetes ered mények ugyanazon ellenféllel szemben sem jelzik előre megbízhatóan a következő mérkőzés kimenetelét. • Nem reális azt hinni, hogy az ellenfélnek csak gyengéi vannak, és semmiben sem kitűnő. M inden versenyzőben benne rejlik a győzelem esélye. • A sportolók többnyire kölcsönösen tisztelik egymást. Sok sportoló úgy véli, hogy versenytársának kritizálása közönséges dolog, nem eti kus, sőt árulás sporttársaival szemben. Egyáltalán, mit tudnak a sportolók?

Senki sem vitatkozhat azzal a kijelentéssel, hogy a legtöbb edzőnek ala pos ismeretei vannak saját sportága technikai oldaláról. Bizonyos edzők azonban gyakran túl sok terhet vesznek m agukra, és úgy érzik, hogy „m inden csak rajtuk m úlik”. Vannak olyan kérdések, am iket egyedül nem lehet teljesen kielégítően megválaszolni vagy megoldani. „Mi lehet az oka annak, ha egy bizonyos játékstílus nem hatásos?”; „Lehet, hogy a másik csapatnak van valamilyen gyengéje vagy jellemzője, am it ki használhatnánk?”; „Nekünk vannak olyan gyengéink, melyeken hala déktalanul változtatnunk kell?”; „Igaza volt a bírónak a büntető megíté lésében?” Miért ne tehetnénk fel ezek közül néhány kérdést a játékosoknak? „Reszkess!"

Az edzők egy része azt akarja, hogy a sportolók féljenek tőle, m ert így könnyen fokozhatja izgalmi szintjüket, illetve növelheti és m egtarthatja motivációjukat. Az olyan sportolók esetében, akik edzőjüket tekintélyelvű vagy apafigurának látják, különösen valószínű, hogy félni fognak attól az edzőtől, aki kem ény beszédeket tart, fenyegetőzik, és durván kritizálja őket, hogy így fokozza elszántságukat. Viszonylag könnyű az alárendelteket megfélemlíteni. Azonban azok az edzők, akiket a sporto lók fenyegetőnek tartanak, valójában inkább szorongást keltenek. A fé lelem eredménye pedig az lesz, hogy a játékosok neheztelnek az edzőre,

115

116


és elfordulnak tőle. „Aki fél tőled, amikor jelen vagy, gyűlölni fog, am i kor elmész!” (Thomas Fuller)

A MOTIVÁCIÓ KIEMELT TERÜLETEI A gyermeksportolók motiválása (Martens, 2 0 0 4 )

A gyerek nem m iniatűr felnőtt. Jó esetben nem a győzelmet tekinti elsődleges célnak, hanem az öröm öt és a sport szeretetét. A gyerek valójá ban még nem „késztermék”. A készségek alapjait mi terem tjük meg. El ültetjük a magot, öntözzük, és később a helytelen hajtásokat lenyeseget jük. Ahhoz, hogy szép fát neveljünk, sok víz, napsütés és gondoskodás szükséges. A gyereksportolók motiválása különösen érzékeny terület, hiszen az első élmények meghatározóak. Az utánpótlásedzők terem tik meg az alapokat. A gyermekek motiválására ajánlott sajátos stratégiák ról a fiatalkori sportról szóló fejezetben olvashatunk bővebben. A „cserepados" csapattagok motiválása

A „cserepados” játékosokat érintő lélektani problém ák közül a legfon tosabbak a frusztráció, az elidegenedés, a hiábavalóság-érzet és az ö n bizalom elvesztése (Tutko és Bruns, 1976). Az edző és a csapattársak feladata, hogy segítsenek a cserejátékosoknak abban, hogy saját szere püket a csapatban fontosnak érezzék. Hogyan motiválhatja az edző az olyan sportolókat, akiknek korláto zott a játékidejük? Ez az a pont, ahol az edzői m unka valóban tudom ány és művészet is egyben. Az első és legfontosabb feladat, hogy soha senkit ne nevezzünk „pótjátékosnak”. M inden sportoló érezze úgy, hogy ő maga is hozzájárul a csapat sikeréhez. További fontos javaslat, hogy a cserejátékosoknak is biztosítsunk lehetőséget arra, hogy új dolgokat tanuljanak, és ezeket ki is próbál hassák. Senki se érezze úgy, hogy csak az „idejét pazarolja”, am ikor a mérkőzésre készül, ahogy ezt gyakran hallani a kispados játékosoktól. Sokan érzik úgy - tévesen - , hogy azért nem kerülnek pályára, m ert az edző nem szereti őket.

A cserejátékosok motiválásának legfontosabb, általános elemei: • éreztessük velük, hogy helyük van a csapatban; • jelezzük, hogy játékuknak fontos szerep jut; • terem tsünk lehetőséget nekik arra, hogy tanulhassanak, valam int ja vítani és bem utatni képességeiket versenyhelyzetben; • fogalmazzunk meg pozitív és kihívást jelentő, jövőbeli törekvéseket. Az edzőnek őszintén kell közölnie szándékait és az értékelést. Például, ha megígéri egy játékosnak, hogy egy bizonyos időponttól kezdve ver senyezhet, majd visszatáncol adott szavától, s bár tovább dicséri a spor toló játékát, mégsem biztosít neki több játékidőt, és nem is közli vele őszintén, hogy m iért nem , netán mellébeszél (például: „Erős tartalé kokra van szükségünk.”). A cserejátékos ezek után egyre kevésbé lesz majd hajlandó aktív szerepet vállalni a csapatban. Nem tudhatjuk, hogy ki válik később alapem berré, kezeljünk m indenkit potenciális kezdő játékosként.

118


MOTIVÁCIÓ A GYAKORLATBAN Tükörteszt

Ha versenyzek, bizonyítanom kell. Meg kell m utatnom az edzőmnek, hogy érdemes volt rám több figyelmet szentelnie. Be kell bizonyítanom a szüleimnek, hogy ez a sportág a hivatásom, és jó vagyok benne. Meg kell m utatnom a szurkolóimnak képességeim legjavát... Gyakran halljuk ezeket a m ondatokat sportolóktól, am ikor verse nyekről beszélünk. A szándékuk nemes, de ezzel legtöbbször olyan ter heket raknak önm agukra, melyekkel éppen hogy megakadályozhatják a sikeres versenyzést. Éppen ezért vezették be a tükörteszt fogalmát a sportpszichológián belül is. Ez azt jelenti, hogy nem kell aggódni a szurkolók vagy a nyom ás miatt, nem kell megpróbálni kielégíteni bárki más elvárásait. Az számít, hogy a tükörbe nézve őszintén el tudjuk m ondani, hogy az a személy, akit a tükör másik oldalán látunk, megtett m inden tőle telhetőt. H arvardi kutatók (Mack, 2001) m eghatározták azt az öt tényezőt, am i ténylegesen sikeressé teszi a sportolót, m ajd elnevezték ezt az 5L (Lőve, Labour, Learn, Laughter, Leave or let go) m odellnek. Hosszú távú m otivációnk fenntartásához érdemes az öt ponthoz ta r tozó kérdésekre adott válaszokat feljegyezni, hasznosnak bizonyulnak a jövőben. Szeretet - ez a legfontosabb összetevő, hiszen a sportág szeretete nélkül nagyon nehéz teljesíteni, kitartani mellette. Ha szereted a sportágadat, akkor számodra olyan fontos lehet, m int maga a légzés, nem tudsz meg lenni nélküle. M i az, am it igazán szeretek a sportágamban, amiért először lementem edzésre, és azóta is kitartok? M unka - „Ha szeretem, és tehetséges is vagyok benne, nem kell érte dol goznom .” Sajnos ez a hozzáállás nem vezet feltétlenül a sikerhez, ami valójában az elszántságon és a kemény m unkán alapszik. Vannak olyan sportolók, akik igazi őstehetségek, és tényleg a sportágukra születtek. Vannak olyan sportolók is, akik nem rendelkeznek a szükséges fizikai alkattal, gyorsasággal az adott sportághoz, előfordulhat azonban, hogy


mégis ők érnek el nagyobb sikereket a jobb hozzáállás és a befektetett m unkájuk eredményeképpen. M it teszek azért, hogy sikeres legyek? M ennyi áldozatot hozok a siker ér dekében, miben jelennek meg az erőfeszítéseim? Tanulás - Dán Fouts így jellemezte a sportolói karriert: „Vegyünk egy mérleget. Egyik serpenyője teli van tehetséggel, míg a m ásik aggyal. Sportolói karriered kezdetén a mérleg azon oldala, amelyik a fizikai ké pességeket tartalmazza, teli van, míg a mentális készségek oldalán jelen tős hiánnyal küszködsz. Idővel ez a két oldal kiegyenlítődik, és a karrie red végén át is fordul. M iközben érzed, hogy a tested m ár nem képes mindazokra, am it fiatalabb korodban tudott, mentálisan m ár pontosan tudod, hogy m it kell tenned a siker értékében.” Hol tartok én ebben a folyamatban? M i az, a m it már eddig meg tanultam? Nevetés - az élet túl fontos ahhoz, hogy m indig komolyan vegyük. Ha megtanulsz nevetni magadon, élvezni fogod a versenyzést is. Tudok-e nevetni saját magamon? M ilyen tulajdonságaim viccesek, amiken nevetni tudok? Hagyd vagy engedd el - a túlzott győzelemvágy megszállottá tehet ben nünket. Fontos, hogy m indennek meglegyen a helye; az edzésnek, a ver senyzésnek, de legyen helye a pihenésnek, a sporton kívüli életnek is. Akár nyersz, akár veszítesz, tudatosítsd magadban, hogy m ár vége a ver senynek. Zárd le, vonj le tanulságokat, legyen időd a regenerálódásra és a következő versenyre való felkészülésre. Szeresd a sportágadat, légy büszke az eredményeidre, de ne kösd össze vele teljesen az életedet. Ki tudom-e kapcsolni a sportra vonatkozó gondolataimat? Ha igen, mikor és milyen helyzetekben? Ha nem, mikor lenne rá szükségem?

119

120


V. A kommunikáció, avagy a nyuszika és a sapka esete a sport világában

V

A KOMMUNIKÁCIÓ, AVAGY A NYUSZIKA ÉS A SAPKA ESETE A SPORT VILÁGÁBAN G yöm bér N o é m i-K o vá cs Krisztina

Egy kis útravaló

A siker valójában az, am ikor a felkészülés és a verseny során sportoló ként és em berként is m indent m egtettünk, ami tőlünk tellett. Tegyük fel m agunknak a következő kérdéseket: • Ha befejezed a játékot, hogyan akarsz visszaemlékezni a pálya futásodra? • M it jelent számodra a siker? • Mik a sikeres verseny összetevői? • Ha megkérdeznék a jövőben a barátaidat, versenytársaidat, edzőidet, am ikor m ár visszavonultál, hogyan írnának le téged m int sportolót? Mit mondanának? M it szeretnél hallani tőlük?

Sok tehetséges edző rendelkezik a megfelelő tudással a sportkészségek megtanításához, a taktika kidolgozásához, a sportolók m otiválásához vagy a csapatépítéshez. De mennyire lehetnek eredményesek és sikere sek, ha nem hatékonyan adják át tudásukat? Fontos-e a kommunikáció az edzői munkában? A következő jól ismert, hum oros történet rám utat erre a kényes pontra: A farkas és a róka kitalálja, hogy móresre tanítják a nyuszit. Elhatá rozzák, hogy ha van nála sapka, azért verik meg, ha nincs, akkor azért. Jön a nyuszi, megszólítják: - Van nálad sapka? - Nincs. Erre nagyon megverik. Másnap m egint megbeszélik, hogy ha szénsavas ásványvíz van nála, azért verik meg, ha szénsavmentes, akkor azért. Rászólnak: - Nyuszi! Adj egy üveg ásványvizet! - Szénsavasat vagy szénsavmenteset? Mire a farkas: - Te! Ezen megint nincs sapka! Ez a történet a kom m unikáció egyfajta szimbóluma. A történet rávi lágít, hogy bárm ennyire is felkészültnek érezzük m agunkat a kom m u nikációs képességeinket illetően, érhet minket meglepetés. A kom m uni

121



káció egy többtényezős folyamat, mely során m inden egyes lépcsőfok kal tisztában kell lennünk, különben a nyuszika sorsára jutunk. Ebben a történetben valószínűleg nehéz helyes kom m unikációs m intát al kalmazni, a személy bárhogyan reagál, akkor is büntetés lesz a jutalma. A cél az, hogy megismerve a kommunikáció összetett és bonyolult vilá gát, elkerüljük az olyan helyzetek kialakulását, ahol m ár a hatékony kom m unikáció sem segít. A sportban tehát m indaddig, amíg az edző alaposan el nem sajátítja az alapvető jártasságot a kom m unikációban, sportbeli tudását nem tudja a versenyzők teljesítményének a növelésére fordítani. Nem számít, hogy az edző m ennyire briliáns a stratégiák kidolgozásában, vagy m ennyire ismeri sportágának technikai oldalát, a siker azon képességétől függ, hogy m ennyire tu d hatékonyan kom munikálni játékosaival. A jó kommunikáció alapvető készség, mely nélkül az edzők erőfeszítései gyakran m ár eleve kudarcra vannak ítélve.

A KOM M UNIKÁCIÓ ALAPJAI

Életünk a kom m unikáció különböző formáival telített - beszélünk, írunk, olvasunk, gesztikulálunk, hallgatunk, tanítunk, beszélgetünk, meggyőzünk, b em utatunk és így tovább. A kom m unikáció folyama néha a sportban is viharossá válik. Az edző verbálisán és nonverbálisan is kom m unikál, azaz szavakkal és tettekkel egyaránt. Nehéz elképzelni egy kom m unikáció nélküli világot. A kom m unikációs készségek fej lesztésével a saját életünket is könnyebbé tesszük. M ielőtt az emberiség feltalálta a nyelvet, a kom m unikáció nonverbális m ódon folyt, ami később, a nyelv kialakulásával sem szűnt meg. M inden alkalommal, amikor olyan országban járunk, amelynek nyelvét nem beszéljük, elcsodálkozunk azon, hogy alapvető szükségleteinket mégis milyen könnyen kifejezzük nonverbális módon. A nyelv az egyik legzseniálisabb találmány, de egyben az emberiség legnagyobb csapása is. A nonverbális kommunikációs készségek mellé verbális készségeket is ki kell fejleszteni ahhoz, hogy valaki sikeresen befolyásoljon másokat, illetve hagyja magát befolyásolni. Ez az edzővé válás szempontjából kü lönösen fontos. Ezeket a készségeket nem elég megtanulni, gyakorolni is kell. Senki nem akarna egy olyan úszóedzőtől tanulni, aki csak egy kézi

könyvből sajátította el az úszás oktatásának alapjait. A kommunikációs készségeket sem lehet egyszerűen könyvből megtanulni. A kom m unikációs készség olyan, m int a sportkészség, ugyanúgy öt lépésben lehet felépíteni: • tudatosság, hogy egy adott készséget fejleszteni kell; • viselkedésformák meghatározása, melyek a kom m unikációs kész séget javítják; • helyes m inták gyakorlása, alkalmazása; • visszajelzések, hogy m ennyire sikerül helyesen alkalmazni a tanult viselkedéseket; • az új vagy javított készség beépítése a m indennapi kommunikációs mintákba. A kom m unikációs készségek tanulása során különböző problém ák, akadályok m erülhetnek fel. Léteznek kevésbé hatékony, de jól berögző dött kom m unikációs m inták, ezeket a felismerés után gyökerestől el kell távolítani. Sokan hajlamosak vagyunk önm agunkat nagyszerű elő

123

124


adóknak képzelni, és talán pont ezért nem figyelünk a hibáinkra vagy a rossz mintáinkra. A kommunikáció csatornái

Egy egyszerű kom m unikációs folyam at hat elem et tartalm az (Buda, 2003). Bemutatásához egy olyan példát használunk, melyben a sportoló közli az edzőjével, hogy a hétvégén egy kirándulás során megsérült. 1. A kom m unikációs folyamat ott kezdődik, am ikor valaki eldönti, hogy tudatni akarja a másikkal, amit ő m ár tud, értékeltetni azt, amit m ár értékelt, éreztetni, amit érez, vagy eldöntetni, amiről ő m ár dön tött. Ebben az esetben a sportoló úgy dönt, hogy az edzőnek tudnia kell, hogy nem tud edzeni, m ert fájdalmai vannak. 2. Az üzenet megfogalmazása, azaz a gondolatot üzenetté kell alakítani. A sportoló úgy dönt, hogy m indenféle m agyarázat nélkül m ondja meg az edzőnek, hogy nem tud edzeni. 3. A szavak kimondása, a beszéd: „Nem tudok edzeni.” 4. Az elküldött üzenet átmegy valamilyen csatornán. Legvalószínűbb, hogy élőszóban kom m unikálunk, de például a telefon vagy az e-mail is lehet ilyen csatorna. 5. Az üzenet fogadása. A másik fél m egkapja az üzenetet, és értelmezi azt. Az edző hallja a szavakat, és megérti a lényeget. 6. A m ásik fél, ebben az esetben az edző, elgondolkodik az üzeneten. Különböző belső reakciók alakulhatnak ki, lehet például dühös, bosszús, érdektelen stb. Vajon sikeres volt ez a kommunikáció? Ez függ az üzenet céljától és a fo gadó reakciójától is. A kom m unikációs folyam atban torzításnak n e vezik azt a problém át, am ikor a fogadó nem azt hallja, am it a küldő üzenni akart. A torzítás a folyamat hat lépése során bárhol előfordulhat. A torzítás gyakori forrásai a következők: • A küldő múltbeli tapasztalatai, m int például a hiedelmek, a hozzá állás vagy a személyiségjellemzők, m ár egyfajta referencia (minta) keretet biztosítanak. M indez torzíthatja az üzenetet. Például az edző m ár gyakran tapasztalta azt, hogy a sportolók sérülésre és fáj dalom ra hivatkoznak, hogy kihagyhassanak néhány edzést.


• A küldő nem rendelkezik az üzenet kódolásához szükséges képessé gekkel. Időnként a sportoló nem tudja kifejezni a gondolatait, vagy nem tud kim utatni bizonyos érzelmeket, például a sérülés tényét hanyagul, flegmán közli. • Maga a kommunikációs csatorna is idézhet elő bizonyos torzításo kat. Előfordulhat például, hogy a többi játékos jelenlétében túlzot tan védekezően vagy tám adóan közlünk bizonyos inform ációkat. Vizsgáljunk meg néhány lehetőséget! Ha az üzenetnek az a célja, hogy a játékos ne eddzen, és mindegy, hogy az edző m it gondol és hogyan fog reagálni, akkor az üzenet célba ér. Megkapja, megérti, és a sportoló kihagy néhány edzést. Ha a cél az, hogy a sportoló ne eddzen másnap, kiheverni a sérülést, és m indezt nem indokként vagy alibiként használja, akkor a sportoló el magyarázza a sérülés okát és következményeit is. Ebben az esetben az edzőnek és a sportolónak közös célja a gyors felépülés. Az őszinte, nyílt kom m unikáció által nem keletkezett torzítás, és m indkét fél haté konyan kezeli a problémát. Előfordulhat azonban, hogy a sportoló magyarázat nélkül szeretné átadni az üzenetet. Úgy gondolja, hogy az edző bízik benne, abban, hogy igazat m ond, és hogy nem csak alibiként akarja m indezt felhasz nálni. Megeshet, hogy egyszerűen csak elfelejti átadni a teljes üzenetet, hogy mi történt pontosan, és miért nem tud edzeni. Mindez példa arra, ahogyan a torzítás befolyásolhatja a kommunikációs folyamat végét. Egy másik típusú kommunikációs félreértés lehet, am ikor a sportoló közli az edzővel, hogy nem tu d edzeni, aki azonnal dühbe gurul, és a sportoló úgy dönt, hogy nem oszt meg vele több inform ációt, mivel ilyen gyerekesen reagált. Ebben az esetben az edző kezdeti reakciója kel tette a torzítást, mely a továbbiakban meggátolta a teljes üzenet átadá sát. Vajon hányszor történik meg mindez? Egy újabb eshetőség, m ikor m ár maga a kapcsolat bizalm atlan kö zöttük. Az üzenet átadása után az edző azonnal belemerül a saját gon dolataiba - vajon m iért tette ezt vele a sportoló? Következésképpen soha nem hallja meg az igazi indokot. De az is lehet, hogy meghallja a magyarázatot, de a sportoló ezt nem őszinte m ódon fejezi ki, az arc kifejezése és a gesztusai is erről árulkodnak az edző szám ára, aki így

125

126


egyszerűen a sportoló egy szavát sem hiszi el. A hatékony kom m uniká ció végtelenül bonyolult, a torzítások megszüntetésétől vagy ellenőrzé sétől függ. A sikeres kom m unikációhoz fel kell ism erni, hogy annak, akivel éppen kom m unikálunk, a m iénktől eltérő tapasztalatai vannak. Meg kell ism ernünk a másik személy gondolkodásm ódját, hogy m eg értsen minket, és m i is megértsük őt. A nonverbális kommunikáció

A nonverbális kommunikáció a szavak nélküli üzenetküldés. Mehrabian (1967) elemezte a két ember közti jellemző kommunikációs formákat, és az üzenet módjainak eloszlása terén a következő eredményre jutott: • verbális (szavak): 7%, • paranyelv (az a m ód, ahogyan a szavak kim ondásra kerülnek): 38%, • kinesztézia (testbeszéd): 55%. A proxemika, azaz a térbeli távolság további fontos területe a nonver bális kommunikációnak, melyre az előző vizsgálat nem terjedt ki. A testbeszéd és a paranyelv (Aronson, 1994) fontos információkat tár fel a tudattalan érzéseinkről, hozzáállásunkról és belső önm agunkról. A nonverbális kom m unikációt kevésbé befolyásolja a tudatos kontroll, ezért e téren nehezebb is rejtőzködni. A nonverbális üzenetek valójában több mindent árulnak el rólunk, m int a verbálisak. Az edző például meg kérdi a sportolót, hogy mi a baj. Erre a sportoló vállat von, hom lokát ráncolva elnéz, m ajd azt motyogja: „Ó h... Semmi. Nem fontos... Jól vagyok.” A nonverbális jelzésekből azonban tudjuk, hogy szavai nem az igazi érzelmeit tükrözik, így tovább kell kutatni az igazi okot. Az érzések és érzelmek kom m unikációjában a nonverbális üzenetek erőteljesebbek, mégis ezeket gyakran nehezebb pontosan értelmezni. A cél a nonverbális kom m unikáció tényezőinek tudatosítása. M ind annyian képesek vagyunk a nonverbális üzeneteket megfejteni, de nagy a valószínűsége annak, hogy félreértelmezünk bizonyos jeleket. Testbeszéd

A testbeszéd a megjelenésünkkel, a testtartásunkkal, a gesztusainkkal, az érintéseinkkel és különösképpen a szem-és arcmozgásainkkal végzett kommunikáció (Forgás, 2007).


Külső megjelenés Egyes kultúrákban a kialakult sztereotípiák alapja a külső megjelenés. Va lahol úgy tartják, hogy a kövér emberek beszédesek, jó természetűek és megbízhatóak, míg a vékony emberek sokkal becsvágyóbbak, önfejűbbek és pesszimistábbak. A bőrszín m ár hosszú ideje az előítéletek egyik leg főbb forrása, sőt, a 60-as és 70-es években az ítélkezés egyik szempontja a haj hossza volt a sportolók körében —is. Sok edző különösen ellensége sen viselkedett a hosszú hajú férfi sportolókkal. Emlékezzünk csak vissza a nyolcvanas évek Bundesliga-frizurájára vagy jóval később Dávid Beckham hajkölteményeire. A focistákkal szemben is megjelenik az az előzetes sztereotípia, mely szinte az összes sportolót érinti. Ha a sporto lónk ápolt, és az aktuális divatot követő külsővel rendelkezik, könnyen ráakaszthatják a nárcisztikus, öntelt jelzőt. Egy kutatás megdöntötte ezen elképzelés helyességét. (Elman és McKelvie, 2003). Testtartás A testtartásunkkal is kom m unikálunk (Pease, 2009). M ikor a sportoló leeresztett vállal, maga elé meredve megy ki a pályára, m indenki számá ra nyilvánvaló, hogy szorong, és nem hisz magában. Ezzel szemben, ha a sportoló kihúzza magát, aktív szemkontaktust terem t és tart, dinam i kusan mozog, és mellkasát előretolja, úgy önbizalmat és magabiztossá got sugároz. A légzésünk is tükrözi az érzelmünket. A gyors légzés az izgatottság gal, a félelemmel, a szorongással vagy a szélsőséges öröm m el kapcsoló dik össze. Kövessünk végig egy meccset, nézzük meg a két csapat játékosainak testtartását, gesztusait és arckifejezését, miközben nyerésre állnak, vagy éppen hullámvölgyben vannak. Egyértelmű lesz a különbség. Gesztusok Különösen gyakran kom m unikálunk gesztusok és különböző m ozdu latok segítségével (Aronson, 1994). Vajon tudatában vagyunk-e annak, hogy m ások hogyan „beszélnek” a kezeikkel, és m i m agunk hogyan tesszük ezt? Ezt a készségünket fokozhatjuk azzal, hogy más emberekkel való beszélgetésünk során vagy tévénézés közben nagyobb figyelmet fordítunk a gesztusokra és arra, hogy milyen könnyen és gyorsan tudjuk

127

12 8


a teljes kommunikációs folyamatban felismerni a jelentésüket. Hasznos továbbá, ha figyelünk a saját nonverbális üzeneteinkre is. Érintés A ragaszkodás és a szeretet gyakori kifejezőeszköze az érintés, melynek, a helyzettől függően, például, célja lehet a megnyugtatás. Egy ölelés a szeretetet vagy a bátorítást fejezheti ki, a m ásik em ber kezének a ke zünkben tartása a csillapítás és a megerősítés eszköze (Anshel, 2003). A kézfogás is gyakori eszköze az érintéssel való kom m unikációnak, és sokat elárul egy em ber személyiségéről. Egy határozott kézfogás a sportban is erőt, önbizalmat és dom inanciát sugallhat. Sportcsapatoknál gyakran tapasztaljuk, hogy a sikerek megélésének fontos kifejezési módja az érintés. A gólöröm egyik elengedhetetlen ré sze az ölelés.


Arckifejezés Az arcunk valójában a legkifejezőbb testrészünk. A szemeinkkel és a m i mikái izmainkkal különösen sokat kom m unikálunk, ezekre is oda kell figyelnünk, amikor szeretnénk megfejteni egy üzenet valódi jelentését. A komm unikáció egy másik módja a szemkontaktus megtartásának időtartama, hosszúsága. A tisztelet és figyelem kifejezésének érdekében két ember egyenesen egymás szemébe néz. A hosszú szemkontaktus ki fejezhet rom antikus érzéseket vagy akár dühöt is, és nem igazán valószí nű, hogy összekeverjük ezeket. Proxemika

A proxem ika azzal foglalkozik, hogy az em berek hogyan használják a távolságot m int kom m unikációs eszközt, például hogyan reagálunk, amikor mások betörnek az intim szféránkba (Forgás, 2007).

129

130


Az állatok rendelkeznek egy úgynevezett territoriális ösztönnel, ami egyfajta automatikus válasz a területük megvédésére. Az embereknek nin csen territoriális ösztönünk, mégis hajlamosak vagyunk hasonló viselke désre. A territórium unkat jelenti a körülöttünk lévő személyes zóna, az otthonunk, az öltözőnk, a tornaterm ünk vagy az a helyszín, ahol bemele gítünk. Ez az a terület, ahol többnyire biztonságban, kényelmesen érezzük magunkat. Gyors reakciókkal próbálunk védekezni, amikor mások belép nek ebbe. Figyeljük meg, ahogy valaki hátrálni kezd, amint belépnek az in tim szférájába. Az emberek zavartnak vagy fenyegetettnek érzik magukat, ha a körülmények arra kényszerítik őket, hogy megosszák ezt a területet. Akiket kedvelünk, azokat bátorítjuk, hogy lépjenek be az intim szfé ránkba, de visszautasítjuk az idegenek vagy az általunk nem kedvelt sze mélyek közeledését. A kulturális különbségek is befolyásolják az intim szféra határait, annak átjárhatóságát. A sportban a testi közelség gyakoribb és elfogadottabb, ennek ellené re néhány sportoló számára mégis zavaró. Előfordulhat, hogy ezt nem merik kifejezni, de a számukra túlzott közelség m iatt edzésen feszülteb bek és szorongóbbak. Tévesen m indezt az edzésmunkájukkal kapcsola tos teljesítményproblémának tulajdoníthatják. Pa ra nyelv

A paranyelv a beszéd vokális (hangi) összetevőit kutatja, hiszen ezek élesen elválnak a szavak valódi jelentésétől. Ez a k o m m u nikációnak meglehetősen elhanyagolt területe. A paranyelv összetevői a következők: • hangmagasság; • rezonancia, együtthangzás: a hang gazdagsága vagy szegénysége; • artikuláció. A paranyelv nem arról szól, amit m ondunk, hanem ahogyan mondjuk. Azzal, ahogyan beszélünk, eláruljuk az érzéseinket, a hangulatunkat és a hozzáállásunkat, melyeket szóban sohasem tárnánk fel. H am ar unalm asnak találjuk azt a m onoton beszélőt, aki nem változtatja a hangmagasságát, a beszédtempóját vagy -ritmusát. Annak érdekében, hogy meccsen a játékosok hatékonyan kom m u nikáljanak egymással, nagyon fontos ezeket a félreértési lehetőségeket


1 31

értelm ezni és előre megbeszélni. A feszültség hatására m egváltozik a hangmagasságunk és az artikulációnk, amit a játékosok tévesen d üh nek vagy ellenségeskedésnek élhetnek meg.

KOMMUNIKÁCIÓ A SPORTBAN

A sportban a kommunikáció hatással van a motivációra, a csapatdina mikára, a csapatcélok beépítésére és az egymással szembeállított elvárá sokra. Hatással lehet még a sportkészségek tanítására, a koncentrációra és a bizalom ra éppúgy, m int az egyéni hozzáállásra, érzésekre és visel kedésre. Az edző szemszögéből

A kom m unikációs stílusok edzőről edzőre változnak. Nagyon fontos, hogy következetesen a személyiségünknek és edzői felfogásunknak megfelelően kommunikáljunk. Az edzők esetében a hatékony kom m u nikáció egyik alapja, hogy képesek legyenek beleképzelni m agukat a m ásik helyzetébe, kialakítani a b i zalm at és a kölcsönös tiszteletet (Yukelson, 1984). A bizalom fogalma A sportpszichológiai foglalkozás a cso egyben kapcsolódik a tisztességhez, portot erősebb közösséggé kovácsol a személyiség egységéhez, az egye ta, felszabadultabbá és nyíltabbá tette. nességhez és az igazm ondáshoz. Az Edzéseken segített a gyerekek g o n d o őszinteség hiánya és a bizalom elm a latairól, szorongásairól, lelki és fizikai ál radása csapaton belüli problémákhoz lapotáról képet kapni. A jobb kommuni vezet feszültséggel, dühvei, rosszin káció pozitívan megm utatkozott az dulattal, haraggal és féltékenységgel edzéseken és a versenyeken, segített keveredve (Tubbs és Moss, 1987). a sportolóim m otiválásában. A verse A m ár elvesztett bizalmat nagyon ne nyeken m agabiztosabban és koncent héz visszanyerni. ráltabban küzdöttek, a szorongásokat A sportolók jelentős részét olyan könnyebben és gyorsabban tudtuk ol edzők m otiválják, akiket tisztelnek dani, kezelni a tanult technikákkal. (Halliwell, 1989). A tiszteletet általá FISCHER MIHÁLY (4 DÁN) edző. karate ban nem szavakkal, hanem cselekede teikkel fejezik ki. A sportolók többé

132


nem fogják tisztelni az edzőjüket, ha úgy érzik, hogy az megalázza, m a nipulálja őket, vagy nem figyel oda rájuk. Az edző saját életével és értékrendszerével m utat példát, vívja ki a tiszteletet. Azok a sikeres edzők, akik jól kom m unikálnak, megmagyarázzák az utasításaikat, tisztázzák és a sportoló szükségleteinek és személyiségé nek megfelelően alakítják mondandójukat. Behatóan figyelik a teljesít ményt, és világos, építő jellegű visszajelzésekkel (feedback) javítják azt (Anshel, 2003). Az építő jellegű visszajelzés fontosságát nem lehet elég szer hangsúlyozni. Az alábbiakban bem utatjuk, a sportolókon kívül kikkel kell még egy sikeres edzőnek kapcsolatot tartania (Martens, 2004). Segédedzők A segédedző birtokában van számos olyan információnak, melyek a ve zetőedző számára hasznosak lehetnek. Kapcsolata a játékosokkal gyak ran barátibb, közvetlenebb, ezért sokszor egyedi, más szempontú taná csot tu d adni. Az edzőnek saját viselkedése szem pontjából is érdemes odafigyelnie a segédedző visszajelzéseire. Más edzők Az edzők gyakran kerülnek kapcsolatba egymással, és ilyenkor sok hasznos tapasztalatot és információt cserélhetnek. Mérkőzések közben valójában az edzők is „versenyeznek” egymással, ennek helyes kezelése befolyásolja a játékosok pályán nyújtott teljesítményét. Szülők A szülőkkel való kapcsolattartás és kommunikáció rendkívül összetett, hiszen nagyon sok, a gyerek sportolásával kapcsolatos háttérmotiváció megjelenhet ebben a folyamatban. Játékvezetők A játékvezetővel folytatott építő jellegű párbeszéd nélkülözhetetlen és kívánatos. Az edzők példát m utatnak a játékosaiknak, és felelősséggel tartoznak a saját és játékosaik viselkedéséért. H átrányos stratégia a játékvezetővel vitatkozni annak érdekében, hogy ösztönözzük és m o tiváljuk a csapatot.


A média Az újság, a televízió és a rádió hidat képez a sportolók és a szurkolók kö zött. A médiával való megfelelő kom m unikáció döntő fontosságú lehet, m ert a sportolók igen érzékenyen reagálnak arra, hogy mások hogyan vélekednek róluk. A sportolókra jellemző, hogy elolvassák és meghall gatják az edző azon megjegyzéseit, melyek a csapattagokra vonatkoz nak. Az edző lekicsinylő kijelentései általában nem motiválják a játéko sokat, hanem igen kínosan érintik őket, a megtisztelő m egnyilvánu lások viszont javítják az önbizalmat, és elősegítik az erőfeszítéseket. N éhány - sportolók által is alkalm azható - irányelv a médiával történő kom m unikáció terén: • Bizonyosodjunk meg arról, hogy pontosan idéztek. Ne engedjük, hogy félreértsék az érzéseinket, vagy elferdítsék a tényeket. • Feltételezhetjük, hogy szavaink és tetteink rögzítésre kerülnek, ha m ikrofont, kam erát vagy riporteri jegyzettöm böt látunk, ezért ezek a m ondatok nagyobb súllyal bírnak. • M aradjunk nyugodtak, és próbáljuk m agunkat kényelmesen érezni. Legyünk természetesek, ne m utatkozzunk merevnek. • Minél több em ber előtt beszélünk, képzeljük el, hogy csak egy bará tunkhoz intézzük a szavainkat. • A versenyhelyzet okozta stressz hatására a sportoló és az edző is egyfajta m ódosult tudatállapotba kerül. Lehet, hogy feszültebbé vagy túlzottan befelé fordulóvá válnak, ezért előzetes forgatókönyvekkel kell készülni a mérkőzés előtti vagy utáni interjúkra. A vezetőség Az edzők is elveszíthetik állásukat, ha nem tudnak kijönni a főnökükkel, hasonlóan ahhoz, ahogy az edzővel való rossz viszony következtében a já tékosok is megválhatnak a csapattól, vagy kispadra kerülhetnek. Az edző közvetít a sportoló és vezetőség között, azaz mindkét irányban meg kell felelnie. Mindez többletterhet jelent számára, és ez a kettős mérce foko zottan igényli a tudatos verbális és nonverbális kommunikációt. A sportolók szemszögéből

Ami a sportolói kom m unikációt illeti, fontos, hogy a csapattársak har m onikusan együttm űködjenek egymással, a pályán és a pályán kívül is

133

134


őszintén törődjenek egymással (Yukelson, 1998). A legösszetartóbb csapatok különleges, pályán kívüli egységgel is rendelkeznek, ami segíti és hajtja őket, hogy a pályán csapatként is sikeresek legyenek. Ez külö nösen a kritikus helyzetekben nyilvánul meg, am ikor leginkább meg kell bízniuk egymásban. Ezen csatornák m entén a sportolók egymást is nagym értékben tá mogatják. Nagyon sok időt töltenek együtt, így sok olyan közös tapasz talatra tesznek szert, am i m egkülön bözteti és egyedivé is teszi őket a többi kortárscsoporthoz képest. A sportpszichológiai foglalkozások so A sportban való kiemelkedés nagy rán megtanítottak, hogy a versenyeken fokú elköteleződést, fegyelmet és ren milyen gondolatokkal tudom elérni azt, geteg áldozatot igényel, sok esetben hogy nyugodt, m agabiztos és koncent a sportoló bele is ragad saját sportolói rált legyek. A z edzőm és közöttem ja világába. A problém ák nagyon sok vult a kommunikáció, segítettek legyőz rétűek: a szobatársi konfliktusoktól ni a kisebb-nagyobb félelmeimet. Hála kezdve (az összeférhetetlenség, a tole nekik, most már tudom, hogy mik a cél rancia hiánya és az alapvető szükség jaim a közeli és a távoli jövőben, tu letek különbözősége) a csapaton b e dom, hogy mikben va gyok erős, és lüli féltékenykedéseken, a párkapcso tudom, hogy mire vagyok képes. lati problém ákon, a sportoló és az GYŐRIVÁNYI RENÁTA edző közötti egyenlőtlenségeken át Karate, WKF-vb, kumite ötödik helyezett az újoncok beilleszkedési nehézsé géig. Jellemző, hogy a m eghatározó tém ák - m int a félreértések, az érzéketlenség, az elhagyatottság érzése, a bizalmatlanság - ugyanolyan általános sportolói érzések, m int például az, hogy nem hallgatják meg őket. Egy multikulturális sportolói környezetben szinte elkerülhetetlenek a konfliktusok vagy félreértések. Abban az esetben, ha a csapattagok el térő faji, etnikai, vallási vagy szociális háttérrel rendelkeznek, a mély kulturális gyökerekkel rendelkező különbségek gyakran vezetnek a kul túrák közti félreértésekhez (Tubbs és Moss, 1987). Mivel kultúránként m ások az értékek, a hiedelm ek, a kapcsolati szerepek és a hozzáállás, ezért a sportolóknak el kell sajátítaniuk a tolerancia, az elfogadás és a megértés képességét - szemben a kritikus és ítélkező magatartással.


A m agyar sportéletben is egyre gyakoribb a külföldi játékosok és edzők alkalmazása. Ez a közös nyelv hiánya és az eltérő kulturális háttér m iatt félreértésekhez és konfliktusokhoz vezethet. Milyen problém ák alakulhatnak ki? • Egy külföldi játékos kevesebbet kom m unikál, így edzésen és verse nyen is sok információ elveszhet. • A csapategység szempontjából a külföldi játékos kiszorulhat, vagy klikkesedés indulhat el. • A külföldi játékos jelenléte lassíthatja és széttöredeztetheti az edzések menetét és intenzitását. • A külföldi játékos kapcsolata a többi játékossal vagy az edzővel formálissá válhat, így a játékos elköteleződése csökken. • A külföldi edző instrukciói a fordítás hatására megváltozhatnak. • A külföldi edző kevésbé hatékony a visszajelzések terén, hiszen n a gyon gyakran fordító segítségével történnek a személyes beszélge tések. így az üzenet nem eredeti form ában érkezik meg a csapat tagokhoz, hanem egy harm adik személy „szűrőjén” keresztül. Ilyen esetekben különösen fontos a sportpszichológus szerepe, hiszen az ő feladata, hogy ezeket a multikulturális közegből fakadó folyamatokat, problémákat felismerje, visszajelezze, és segítsen ezek kezelésében.

A VISSZAJELZÉSEK VILÁGA

A visszajelzés az üzenet egy speciális formája. Számos fajtája van, és hasznos eszköze a teljesítmény növelésének. A visszajelzés az edző fon tos eszköze és a sportpszichológiai gyakorlat kiem elkedő területe. M indez többek között kihat a sportoló teljesítményére, önbizalm ára, motivációjára, hangulatára, érzelmeire, mozgástanulására és az edző sportoló kapcsolatra. A visszajelzés m ódjai (Anshel, 2003): Objektív leíró stílus Ez a típusú visszajelzés olyan egyértelműen és objektíven írja le a meg figyelt viselkedést, amennyire csak lehetséges. Nem értékel, hanem abban

135

136


segít a sportolónak, hogy pontosabban és világosabban lássa a saját tetteit. Közvetlen visszajelzés Ennél a típusú visszajelzésnél először az adott személy viselkedését írjuk le, majd azt, mi hogyan reagáltunk arra - „Amikor kihagytad a 11-est, nagyon megviselt.” így a sportoló egyértelmű, tiszta képet kap a saját cselekedeteiről, valam int arról, hogy az milyen hatással van másokra. Azonban a közvetlen visszajelzés csak olyan kapcsolat esetén működik, melyet a bizalom és a törődés jellemez. Direkt értékelő stílus A visszajelzés kevésbé kívánatos formája, amikor egy személy viselkedé sét közvetlenül értékelik, az értékelés okának magyarázata nélkül. Pél dául: „Nem vagy nekem szimpatikus”, vagy: „Szerintem te ügyes vagy”. Sajnos néha büntetésre, megbántásra vagy megalázásra is felhasználják az ilyen típusú visszajelzést.


hiszen a másik érzi, hogy érdeklődőek és nyitottak vagyunk. Hasz nos módszer a csapattagokkal kapcsolatos írásos visszajelzés kérése a csapattól, természetesen megfelelő keretek mellett. • Köszönjük meg a visszajelzést. M ondjuk el az embereknek, hogy ér tékeljük a bizalmukat, és azt, hogy hajlandóak m egosztani velünk a véleményüket. A visszajelzés optimális form ája - a „szendvics"-megközelítés

Ezen technika segítségével tu d u n k építő jellegű visszajelzéseket adni a sportoló felé. Három elemet tartalmaz, melyeket a következő sorrend ben kell megfogalmazni (Anshel, 2003): • pozitív állítás, • a fejlesztésre irányuló visszajelzés, • gratuláció.

A visszajelzés fogadása

Edzőként és sportolóként nemcsak a hatékony visszajelzés biztosítása a fontos, hanem a saját viselkedéssel, teljesítm énnyel kapcsolatos visszajelzés fogadása is. Meghatározza a jövőbeni őszintébb visszajelzé sek megjelenését az, ahogyan az edző vagy sportoló reagál rá. Néhány javaslat a visszajelzések fogadására: • Ajánlott az odafigyelés és a meghallgatás, magyarázkodás vagy ítél kezés nélkül. Hajlam osak vagyunk a cselekedeteink m iatt magya rázkodni, vagy igazolást keresni, ha kritizálnak minket. Ügy gondol juk, hogy a visszajelzést adó személy félreértette a viselkedésünket. Ezt a típusú reakciót védekező m echanizm usnak tekintjük, mely megfojtja a kom m unikáció áramlását. Hallgassuk meg és próbáljuk megérteni a másik ember nézőpontját; emlékezzünk rá, hogy nem kötelező azt elfogadni. • Pontosítsuk a visszajelzést. Amikor közvetlenül egy másik embertől kapunk visszajelzést, tegyünk fel neki olyan kérdéseket, m int: „Tudnál még többet is m ondani nekem erről?”, vagy: „Szerinted mi ennek az oka?”. Ezek a kérdések elősegítik a további visszajelzéseket,

Pozitív állítás

M iután a sportoló hibát követett el, az edzőtől főként negatív reakcióra számít. Hogy „m egmeneküljön” a várható szóbeli támadástól, a játékos

137

138



139

lennie. Az edzőnek valójában azt kell m ondania: „Legközelebb ezt csináld...” De m indezt gúny, bűntudatkeltés, fenyegetés és düh nélkül. Gratuláció A legutolsó inform ációra jobban emlékszünk, m int az előzőleg kapot takra. A „szendvics”-megközelítés egyik fontos szem pontja, hogy a sportoló pozitívan reagál az edzővel való kapcsolat történéseire, külö nösen, am ikor építő jellegű visszajelzést kap teljesítményéről.

AZ ELKERÜLHETŐ KONFLIKTUSOK

általában nem figyel az edzőre - szó szerint „nem hallja m eg” a kelle m etlen üzenetet. Az edző feladata, hogy a „szendvics”-megközelítést használva eloszlassa ezt a félelmet, máskülönben az információ, melyet a visszajelzésében ad, süket fülekre talál. A negatív helyett pozitív üzenetekre van szükség. Ha egyszer a versenyző érzékeli a nyílt (pozitív) állításokat, a következő utasításra is oda fog figyelni. A megfelelő p o zitív állításra példák: „Szép próbálkozás volt”, „Jól észlelted a helyzetet”, „Az ütés ereje megfelelő volt”. Figyeljünk arra, hogy a játékosok keresztnevét használjuk. Ez szintén az egyén irányába m u tato tt érzé kenységre utal. A fejlesztésre irányuló visszajelzés A sportoló a kezdeti, elismerő állítás után m ár nem érzi fenyegetve m a gát. Ekkor az edző utasíthatja a játékost arra a viselkedésre vagy straté giára, melyet követnie kell. Fontos, hogy a versenyzők kerüljék a hiba gondolatát, felidézését - a balszerencsére gondolás valóban növeli a m egism étlődés lehetőségét. Az üzenetnek pozitív tartalm únak kell

Sokan úgy gondolják, hogy egy jó kapcsolatban egyáltalán nincsenek konfliktusok. Ez az elképzelés téves. Néha m inden kapcsolat együtt jár konfliktusokkal és egyet nem értéssel. Konfliktus akkor alakul ki, am ikor egy m ásik személy megelőzi, gátolja vagy megakadályozza a céljainkat vagy tetteinket. Az edzői sze rep term észetéből fakadóan a konfliktusok gyakoriak és szinte elke rülhetetlenek, ezért elengedhetetlen a konfliktuskezelési készségek elsa játítása. Komolyabb problém ák is felmerülhetnek a kapcsolatainkban, ha elkerüljük a konfliktusokat, vagy elfojtjuk a más em berekkel való ellentéteinket.

SS*

15. ábra.

------------------------------------------------------------- -----------►

Konfliktuskezelési stílusok Johnson (198)) alapján

KAPCSOLATOK FONTOSSÁGA

Ma93S

140


A konfliktuskezelés első lépése, hogy megvizsgáljuk, jelenleg hogyan oldjuk meg a problémáinkat. Ehhez mérlegelnünk kell, hogy mennyire fontos számunkra • a személyes célok elérése, melyek megvalósítását egy velünk konflik tusban álló személy fenyegeti; • a jó kapcsolat fenntartása ezzel a személlyel. Johnson (1981) ezen két összetevő - a személyes célok, valamint a kap csolat fontossága - alapján öt konfliktuskezelési stílust írt le:


oldal nyer valamit. „Te is feladod a céljaid egy részét, én is feladom az enyémek egy részét” - ez tükrözi legjobban a rókák hozzáállását. Baglyok A baglyok m indkét célt el akarják érni, de a közepesnél nagyobb m ér tékben. Nagyon sokra értékelik a saját céljaikat és a kapcsolatokat is. A baglyok csak akkor elégedettek, ha a saját és a másik céljait is teljes mértékben megvalósítják, és egyúttal a kapcsolatot is erősítik és mélyítik. A konfliktuskezelési stílus kiválasztása

Teknősök Amikor konfliktus m erül fel, a teknősök visszahúzódnak páncéljukba. H am ar feláldozzák céljaikat és kapcsolataikat is azáltal, hogy egysze rűen elkerülik a konfliktust okozó másik személyt. A teknősök félnek a konfliktusoktól, vagy úgy gondolják, hogy a konfrontáció (szembe sítés, összeütközés) nem oldja meg a problémákat. Cápák A cápák m egpróbálják a saját m egoldásukat ráerőltetni a másikra. El sődlegesen a saját céljaik elérésével foglalkoznak, és kevésbé érdekli őket a kapcsolatok fenntartása. A cápák a konfliktust játéknak tartják - vala ki nyer, valaki veszít - , és a győzelmet támadás, elnyomás és megfélem lítés árán érik el, ha szükséges. A másik személy érzései számukra nem járnak következményekkel. Tedimackók A tedim ackók szám ára a kapcsolat a legfontosabb. így ha problém a m erül fel, hajlamosabbak feladni a személyes céljaikat. Úgy gondolják, hogy a konfliktusok kárt tesznek a kapcsolatokban, és mivel nagyon szükségük van az elfogadásra és szeretetre, a személyes céljaik feláldozá sának árán kerülik el a konfliktusokat. Rókák A rókák számára m indkét cél fontos, legalább közepes m értékben. Ha lehetséges, inkább a kom prom isszum ot választják, am ikor m indkét

Az em berek általában egy adott stílust képviselnek, viszont bizonyos konfliktustípusok eltérő megoldási m ódokat igényelnek. Fontos tudni, hogy nem létezik egyetlen megfelelő vagy helyes út. Mindig a személyes célok és a kapcsolat mérlegelésére alapozva kell ki választani a problém a megoldásának leghatékonyabb módját. Johnson (1981) segít annak meghatározásában, hogy m ikor melyik stílust hasz náljuk. Amikor se a cél, se a kapcsolat nem fontos, használjuk a teknős m ód szert. Például nagyon bölcs dolog teknősként viselkedni, am ikor egy szurkoló odamegy az edzőhöz a játék után, és sértegeti őt. Am ikor a cél a fontos, és a kapcsolat nem annyira, legyünk cápák. Például amikor használt autót vásárolunk, és egy tám adó stílusú eladó val van dolgunk, a cápastratégia a leghatékonyabb. Legyünk tedimackók, ha a cél kevésbé fontos, de a kapcsolat nagy je lentőséggel bír számunkra. Például, am ikor a játékosok szülei szeretné nek rendszeresen konzultálni az edzővel a csapattal kapcsolatos tevé kenységekről. Ebben az esetben sokkal fontosabb a pozitív kapcsolat fenntartása, m int a kezdeményezés visszautasítása, melyet lehet, hogy az edző éppen feleslegesnek tart. A kom prom isszum jó megoldás akkor, ha a cél és a kapcsolat is fon tos, és olyan helyzetben vagyunk, ahol egyik fél sem kaphat meg m in dent. Például, amikor kétjátékos verseng egy pozícióért, és m indketten végig a pályán akarnak lenni. Ez esetben okos dolog rókaként viselked ni, és felismerni, hogy egy konfliktus megoldása során a kom prom iszszum segít fenntartani a kapcsolatot. A kom prom isszum addig pozitív a felek számára, amíg az értékrendjük nem kerül veszélybe.

141


Amikor a cél és a kapcsolat is nagyon fontos, akkor bagolyként visel kedünk, viszont ez esetben a konfrontáció elkerülhetetlen.


készségeinken. Ezek a készségek nemcsak az edzői m unkában, hanem a társas kapcsolatokban is segítenek.

Szembesítések, konfrontáció

A konfrontáció (szembesítés) egyfajta szemtől szembeni beszélge tés azzal, akivel konfliktusunk van. A konfrontáció nemcsak nagyobb, jelentősebb konfliktusok —például a bagolystílus —esetén hasznos, hanem apróbb, kis problém ák esetén is. A konfrontáció hozzátar tozik a sport világához, és ha valaki hatékony, sikeres edzővé akar válni, akkor ebből is ki kell vennie a részét. A konfrontáció nem feltétle nül jelent olyan heves vitát, mely ellenségeskedéshez vezet. H a mégis, akkor az valószínűleg az edző konfrontációs készségének a hiányá ból fakad. M iért van erre szükség? Gondoljuk csak át a következő helyzeteket (Martens, 2004): • Az edzőnek jó oka van arra, hogy azt gondolja, valamelyik játékosa a felelős az öltözői vandalizmusért, és ezzel szembesítenie is kell őt. • Az edző egyre nehezebben viseli a bíró rossz döntéseit, és ezt szóvá is teszi. • Az egyik játékos szülei folyamatosan beleszólnak az edző munkájába, úgy, hogy m indig próbálnak segíteni neki, annak ellenére, hogy az edző nem kérte erre őket. A szülők szándéka becsülendő, de ez a visel kedésük gyakran hibás, és megzavarja a játékosokat. El kell beszélgetni a szülőkkel erről a helyzetről. • Egy másik edző megszegi a liga szabályait. Ezek olyan lehetséges helyzetek, melyekkel egy edző valószínűleg szem besül, és m inden esetben konfrontációra van szükség. Ebből is látjuk, hogy a konfrontáció célja nem az, hogy „m indenkit helyre tegyünk”, hanem hogy rávegyük őket arra, hogy vizsgálják meg a saját viselke désüket és annak következményeit. Sajnos néhány edzőnek nincs meg ez a képessége, és ez elkerülhetetlenül vitákhoz és ellenséges érzésekhez vezet. Más edzők m inden lehetséges m ódon kerülik a konfrontációt, m ert m ár előre rettegnek a jövőbeli negatív találkozástól. A konfron tációk kerülése vagy egy rosszul m egkezdett beszélgetés csak tovább rontja a kapcsolatot. Kis erőfeszítéssel javíthatunk a konfrontációs

KOM MUNIKÁCIÓ A GYAKORLATBAN Általános irányelvek

Törekedjünk arra, hogy úgy írjuk le a helyzetet, ahogy m i látjuk, fes sünk egyfajta verbális képet a másik személy viselkedéséről vagy arról a helyzetről, melyre reagálunk. „Azt látom , hogy az tö rté n ik ...”; „Amikor kritizálják a játékomat, azt érzem, hogy... ” Próbáljuk kifejezni a m ásik viselkedésével vagy a helyzettel kap csolatos érzéseinket. „Amikor ezt csinálod, úgy érzem, h o g y ...”; „Dühös és frusztrált vagyok, ha a hátam mögött beszélsz rólam .” G ondoljuk át a saját meghallgatási m intáinkat, és értékeljük, hogy m ikor milyen helyzetekre mennyire figyelünk oda, vagy hallgatjuk azt meg. Legyünk nyitottak. Nem lehet egy üzenetet úgy meghallgatni, hogy közben értékelünk vagy ítélkezünk. Mentálisan felkészültnek kell lennünk. Késleltessük azokat a fonto sabb beszélgetéseket, melyek során fokozottan szükségünk van a kom m unikációs készségünkre, amíg m entálisan újra frissek nem leszünk. Bizonyos típusú kom m unikáció esetén m ár eleve fel kell készülnünk a beszélgetés tárgyára vagy a beszélőre. Hallgassunk a „szemeinkkel”: a beszélő testbeszédének a megfigye lése által határozzuk meg, hogy az általa verbálisán m ondottak mennyire egyeznek meg a nonverbális tartalommal. Soha ne m inősítsük a sportoló személyiségét, csak a teljesítményével kapcsolatos visszajelzéseket alkalmazzunk. Tanácsok a helyes és hatékony konfrontációhoz

Gondoljunk arra, hogy vajon amit m ondani fogunk a sportolónak, ha tékony konfrontációhoz vezet-e, elérjük-e vele, hogy átgondolja a saját viselkedését, és a kapcsolat rongálása nélkül, a saját céljainkat is megva lósítjuk-e vele. A gondolataink irányítsanak az érzelmeink helyett.

144


Pontosítsuk, hogy igazából m it szeretnénk, hogy megváltozzon: „Azt szeretném, ha építő jelleggel és nem megalázóan jeleznél nekem vissza”; „Értékelném, ha nem beszélnél rólam a hátam m ögött”. Kérdezzük meg m agunkat, hogy vajon pontosan értjük-e a másik személyt. Amikor másokat konfrontálunk, értessük meg velük, hogy az ő álláspontjukat is próbáljuk elfogadni. Megértés nélkül a konfrontáció szinte m inden esetben romboló vagy egyszerűen csak nem hatásos. Emlékezzünk arra, hogy a konfliktushelyzetekben mindkét fél vegyes érzelmekkel viseltetik egymás iránt. Előfordulhat, hogy a konfliktus miatt ellenségesen viszonyulunk a másikhoz, de legyünk tisztában a po zitív tulajdonságaival is. H aladjunk fokozatosan. Gyakran a konfrontáció hatékonyabb, ha fokozatosan haladunk. Egyszerre csak egy bizonyos viselkedéssel vagy kérdéssel foglalkozzunk. A másik félnek meg kell emésztenie a m ondot takat. Ha túlterheljük, valószínűleg tám adásnak fogja érezni, és elkezd védekezni. Beszéljünk a várható következményekről: „Ha nem szállsz ki az én dolgomból, megkérem az edzőt, hogy segítsen tisztázni a helyzetet.” Ne alkalmazzunk nonverbális utalásokat, amikor másokat konfrontálni szeretnénk. Ha nem nézünk a másikra, kizárjuk őt. Ha nem adunk visszajelzést, vagy harapdáljuk az ajkainkat, nem jelezzük egyértelműen azt, ami zavar bennünket. Legyünk bátrak, és szemtől szembe közöljük, ha valaki viselkedése bánt minket. Ne vitassuk meg a problém át másokkal, mielőtt az érintettel megbe szélnénk. A másik személy valószínűleg tudni fogja, hogy másokkal is megbeszéltük a problém át, és így még ellenállóbb lesz az építő megol dással szemben. Először közvetlenül az érintettet szembesítsük a prob lémával. A csapatok világáról... (Orlick, 1986)

Bizonyosodjunk meg arról, hogy „m indenki ugyanabban a csónakban evez”. Fel kell ismerni, hogy minél nyíltabbak vagyunk másokkal, annál jobb esélyeink vannak a boldogulásra és a céljaink elérésére. Vitassuk meg, hogy milyen módszerek segítségével javíthatjuk a csa paton belüli harm óniát, beleértve azt, hogy hogyan támogassuk és se gítsük egymást a pályán és azon kívül is. Ezen felül tegyünk meg bármit,


ami szükséges ahhoz, hogy a csapattagok értékesnek és elfogadottnak érezzék magukat. Figyeljünk másokra, ők is fognak ránk figyelni! Képzeljük bele m a gunkat a másik helyzetébe, és próbáljuk megérteni az ő nézőpontját is. Tanuljunk meg visszajelzést vagy kritikát építő m ódon adni és kapni. A szándékra figyeljünk oda, ne vegyünk m indent rögtön magunkra. Tanuljuk meg jobban tolerálni a másikat. Fogadjuk el a csapattago kat olyanoknak, amilyenek, a hibáikkal, hirtelen fordulataikkal, jellem ző tulajdonságaikkal és az olyan vicces szokásaikkal együtt, melyek egyedivé teszik őket. Ne beszéljünk róluk a hátuk mögött, és ne pletykáljunk. A klikkesedés és féltékenykedés gyorsan tönkreteszi a csapatmorált. A konfliktusainkat kezeljük bizalmasan. Közvetlenül csak azzal a sze méllyel foglalkozzunk, aki érintett (például: „így viselkedsz...”, „Ilyen érzéseket vált ki a viselkedésed a többiekből.. „Ez az, ahogy a viselke déseddel befolyásolsz másokat és azt, ahogy ezt mások észlelik”). Ismerjük fel, hogy m inden konfliktust nem lehet megoldani, de ha tékonyabban lehet kezelni, ha mindkét fél hajlandó kommunikálni.

146

v i. Vezetni és vezetve lenni


V

e z e t n i és v e z e t v e l e n n i

G yöm bér N oé m i-K o vács Krisztina

alakítását (figyelmük a kapcsolatok m inőségére irányul). Hem phill (1949) szerint a vezetésnek kilenc funkciója van: lelkesítés, részvétel, képviselet, egységesítés, szervezés, irányítás, kom m unikáció, b ü n te tés/jutalm azás, alkotás (teljesítm énym ércék felállítása). Ezek négy fő irányvonal m entén összpontosulnak: • megértés (gondoskodás, törődés), • kezdeményezés, • teljesítmény, • m indennapi szociális kapcsolatok. A vezetői szerep meghatározása

„A legbensőbb félelmünk nem az, hogy alkalmatlanok vagyunk, hanem az, hogy m érhetetlenül nagy hatalm unk van. A saját fényünk és nem a sötétségünk az, ami megijeszt minket. [... ] Ahogy fényünket hagyjuk, hogy világítson, öntudatlanul is hozzájárulunk ahhoz, hogy m ások is ezt tegyék. Ahogy megszabadulunk félelmeinktől, úgy jelenlétünk auto matikusan felszabadít másokat is.” (Carter edző, 2005) A sport világának középpontjában —kim ondva és kim ondatlanul — a teljesítmény áll. Életünknek a másik, ebben hasonló területe a munka. A vezetők és az alkalm azottak az edzőkhöz és a sportolókhoz hasonló kihívásokkal és elvárásokkal szembesülnek. Miért ne hívjuk segítségül a m unka világát akkor, amikor az edzői hatékonyságról beszélünk? Egy jó edző és egy sikeres vezető nagyon sokat tanulhat egymástól. Aknáz zuk ki ezt a lehetőséget, és nézzük meg, hogyan segíthet a vezetői gon dolkodásm ód, érték- és elvárásrendszer abban, hogy m i m agunk is sikeres edzőkké váljunk. M l IS A VEZETÉS?

A vezetés mások befolyásolása azért, hogy valamilyen feladatra közös m egoldást találjunk. Fontos tehát, hogy a vezető hiteles, tehetséges és elkötelezett legyen, hogy el tudja fogadtatni magát. A jó vezetők két feladatot látnak el. Teljesítik a csoport célját vagy céljait (figyelmük a fel adatra irányul), valam int segítik a csoporton belüli jó kapcsolatok ki

A vezetés egyszerűen és röviden: tudni kell egy adott folyam atot meg tervezni. A vezető a fejében meglévő kép alapján ad inform ációkat és utasításokat m ásoknak. Egy csapat vezető nélkül olyan, m in t a hajó korm ány nélkül. A vezetés egyfajta szociális és pszichológiai környezet kialakítását is jelenti - am it az üzleti életben szervezeti kultúrának, a sportéletben pedig csapatkultúrának neveznek. Ehhez a kultúrához hozzátartozik a kiválasztás, a m otiválás, a jutalm azás, az átképzés és a csapat tagjainak és mindenki másnak az egyesítése, aki a szervezetnek segít. A kiváló edzők, vezetők tudják, hogy a fejükben m egálm odott képet hogyan teremtsék meg a valóságban. Az edzők vezetői szerepükben egy olyan környezet kialakítására törekszenek, melyben m inden egyes spor tolónak maximális lehetősége van a siker, ezáltal pedig a csapatsiker el érésére. Az edző nemcsak a fizikai környezettel, hanem a pszichológiai és szociális környezettel is foglalkozik. A vezetők döntései ideális esetben alkalm azkodnak a csoporttagok érettségéhez, színvonalához. A m unkához való hozzáállás szempontjai a következők (Chelladurai, Doherty, 1998): • a csoport vágya, hogy meghatározza és elérje a célt; • a csoport akarata és képessége ahhoz, hogy felelősségteljes legyen; • a csoport tanulásának és tapasztalatának m értéke - vagyis a hozzá értés. A pszichológiai érettséget saját m agunk és a környezetünk tisztelete, a magabiztosság és a motiváció szintje határozza meg, melyet m inden

147

148


ember magában hordoz. A hozzáállás és a viselkedés az érés és a tapasz talatok hatására változik. Ahogy az érettség nő, úgy csökken az adott feladatra való tudatos koncentrálás szükségességének mértéke. A veze tői magatartás egy közvetlenebb stílusról átvált egy, a vezető-beosztott kapcsolat fejlődését célzó formára. Az életciklus későbbi szakaszaiban a vezető m ár csak tanácsadói szerepkört vállal magára, függetlenséget biztosít a feladatok megoldásához. A döntések sokkal inkább megbeszélhetőek, m intsem m inden esetben irányítottak. A jó edző eszközei és feladatai az életszakaszok függvényében (Loehr, 2005; Murray, 1998): • Minden egyes játékos fejlettségi szintjének felmérése a csoport építésé nek korai szakaszában, a szezon kezdete előtt, hogy ennek megfe lelően kialakíthassa a szükséges vezetői stílust. Az elején többnyire tipikusan tekintélyelvű magatartást kell alkalmazni. Nyílt kom m u nikáción keresztül kell lefektetni a szabályokat és megfogalmazni az elvárásokat. • A magabiztosság és a kölcsönös tisztelet kiépítése m inden játé kosnál. A cél elsősorban a játékosok teljesítménynövelése, együtt m űködő kom m unikáció a m unka során, becsület és nyíltság, m ások érzéseinek megértése, valam int a képességek és készségek fejlesztése. • A csapatkapitány szerepe. A csapatkapitányi pozíció együtt jár a ve zetői készségek fejlesztésével és fejlődésével. A vezetőknek és a leen dő vezetőknek is m otiváltnak kell lenniük arra, hogy felelősséget vállaljanak az eredményekért, és elkötelezettek legyenek a csoport céljai iránt. • Megalapozott bizalom. A jó edző-játékos viszony kialakításához bizalom ra van szükség. Ha egy vezető képes arra, hogy bizalmas kapcsolatot alakítson ki egy sportolóval, akkor rajta keresztül a töb biekhez is közelebb kerülhet. Természetesen ennek az ellenkezője is igaz: ha nem tu d u n k közel kerülni valakihez, akkor a többi spor tolóhoz is nehezebben találjuk meg az utat. Az életszakaszok során eltérő fejlettségi szintet képviselünk. Ebből kifo lyólag az idősebb és tapasztaltabb sportolóknak egészen mások az elvá rásaik, m int fiatalabb, kevésbé rutinos társaiknak.

VI. Vezetni és vezetve lenni

o> X

o '<

Mit tesznek a sikeres vezetők? (Anshel, 2 0 0 3 )

• Irányítanak: a jövőre irányuló elképzeléseikhez célokat tűznek ki. • Olyan pszichológiai és szociális környezetet alakítanak ki, melyben a csapat céljai elérhetővé válnak. • Értékeket közvetítenek, és - részben a saját filozófiájuk közvetítése által - nevelnek is. Az értékek és ezek átadása az edzői filozófia fontos része. • A csapat által kitűzött célok elérésére motiválják a csapattagokat. • Egy problém a megjelenésekor konfrontálják, szembesítik a csapatot, szervezetet. • Jól kommunikálnak.



A VEZETÉSI STÍLUSOK ÁTTEKINTÉSE

151

AZ EDZŐI ESZKÖZTÁR A kulcsszó a következetesség. Aki nép

Lewin, W hite és Lippitt (1939) megtalálták annak a lehetőségét, hogy a vezető és a vezetett csoport alkotta összetett rendszert egyszerűbb for m ában tanulm ányozzák. Gyerekekkel végeztek egy kísérletsorozatot az iskolán kívüli tevékenységük során. H árom csoportba osztották őket, és különböző játékos feladatokat adtak nekik. A kísérlet lényege az volt, hogy a csoportvezetők vezetési stílusát váltogatták. A kísérletekkel három , jól m egkülönböztethető stílust sikerült elkü löníteniük: • a tekintélyelvű (autokratikus), • a demokratikus és • a megengedő (laissez fairé) vezetést. A tekintélyelvű vezető utasításokkal irányít - meghatározza a szabályo kat, kiadja a feladatokat, és ellenőrzi a tevékenységet. A csoport addig teljesít, amíg jelen van és ellenőriz, viszont am int félrenéz vagy elhagyja a helyiséget, a tevékenység megszűnik. Ily m ódon a vezető jelenlétében m indenki sokat dolgozik, de a hangulat nyom ott és szorongással teli. Összességében a teljesítmény ilyen vezetői stílus mellett a legmagasabb, viszont az érzelmi eredmény a szorongás és feszültség. A demokratikus vezető a csoport tagjaival együtt fekteti le a szabályo kat, együtt osztják el a szerepeket és feladatokat, ellenőriznek és értékel nek. Amikor a vezető egy idő után elhagyja a helyiséget, a tevékenység jó darabig tovább folyik. A csoport nem igényel közvetlen ellenőrzést. Tel jesítményük jó. Az eredm ény nyugodt, nem feszített tem pójú m unka végzés, jó közérzet, kreativitás és együttműködés. A megengedő vezető nem bonyolódik kapcsolatba a csoporttagokkal - nem ad feladatot, nem állít fel szabályokat. A csoport széthullik. Egyes esetekben azonban a csoporttagok közül valaki átveszi a vezetést, és —tekintélyelvű vagy dem okratikus m ódon - részben vagy egészben összefogja a többieket. Az eredm ény többnyire kevés m unka, sok ren detlenség, agresszivitás és rossz közérzet. Az elméletnek több továbbfejlesztett változata is van, számos közü lük a sport világára adaptált (Lénárt, 2002).

Az edzők hatalm a azon alapszik, hogy a sportolók milyen mértékben teljesí tik kívánságait, utasításait. Az edző, pozíciójánál fogva, jelentős befolyás sal rendelkezik, azaz nagy hatással van a sportolók viselkedésére akár pozitív, akár negatív módon. Hogyan fokozhatja vajon az edző azt a befolyást, amelyet m ár pozíció jánál fogva birtokol? Figyelnie kell a megjelenésére, magabiztosságot és szakértelmet kell sugároznia, megfele lően kell m eghatároznia a jutalm akat és büntetéseket, és követendő példát kell mutatnia. Murray és M ann (1998) m eghatározza azokat a területeket, melyek az edzői m unka szem pontjá ból kiemelkedő jelentőségűek, és am i ket a hazai sportpszichológiai tapasz talatokra alapozva m utatunk be.

szerű akar lenni, az hamar hiteltelenné válhat. N em tudunk egyszerre minden kinek megfelelni, nem is kell. Egy edző bizonyos fokig kiszámítható kell hogy legyen. Am iért a z egyik nap dicséret jár, a zé rt másnap nem lehet leszidni a versenyzőt, mert felborítjuk azt a z ér tékrendet, amit mi építünk fel. A másik fontos tulajdonság a tisztelet. Tisztelet a sportág, a versenyzők, a sport társak iránt. A z edzőt nem kell mindig sze retni, sokszor mennek haza egy kimerítő edzés után úgy a sportolók, hogy mele gebb éghajlatra kívánják a trénert. M ás nap mégis újra ott vannak, mert tudják, hogy a z edző nem öncélúan kínozza őket, hanem a közös siker érdekében. Tiszteljük egymás erőfeszítéseit. A küzdősportokban az edző és a ver senyző között szoros bizalmi viszony van. A versenyző fenntartás nélkül hajtja

A szakértelem hatalma

végre a mestere utasításait versenyen és

Egy edzőt akkor fogadunk el igazán, ha hozzáértése, tapasztalata és k ép zettsége bizonyított. Egy edző akkor őszintén elismert és hiteles, ha olyan jellemzőkkel vagy minőségekkel ren delkezik, melyet a sportoló vagy a csa pat értékel, m int például a megjelenés, a tudás és a b em u tato tt ism eretek. Sajnos gyakran halljuk a sportolóktól, hogy „nem tu d o m ő t elfogadni, szám om ra nem hiteles, nem érzem m agam biztonságban, így gyakran

edzésen. O lyan szinten kell bíznia az edzőben, hogy sokszor a saját gondola tainál előbbre tudja helyezni a másik ál tal mondottakat. Ez arra készteti az edzőt, hogy minden mondanivalóját ala posan gondolja meg, mert súlya és kö vetkezménye van minden elhangzott szónak. Felelősen viselkedni: nekem ez a legfontosabb, amit tanultam magamról. SERES ATTILA edző, női ökölvívás



megkérdőjelezem vagy felülírom magamban a döntéseit”. Ezért annyi ra hatékony például az, ha egy olyan sikeres sportoló alapít úszóiskolát, aki „már letett valamit az asztalra”. Az edző a tervezést és az elköteleződést is elvárja a sportolóktól. N a gyon fontos a jól megtervezett edzés. Az edzők szerint a siker kulcsa a jó felkészülés. A jó felkészülés azzal kezdődik, hogy kitűzik a célokat, azután azonosítják azokat a készségeket és stratégiákat, melyek a siker szempontjából fontosak. Megjelenés - az első benyomás

A hatékony edzői m unka fontos része - illetve fontos része kell hogy legyen - a fizikai megjelenés. Gyakran előfordul, hogy az első benyom á saink nem megfelelőek vagy torzítottak, ezek viszont meghatározhatják azt, ahogyan a későbbiekben vélekednek rólunk. Természetesen vannak olyan edzők, akik elrettentő viselkedésük és megjelenésük ellenére még is sikeresek, de ők a kivételek. Egy olyan edző esetében, aki úgy jelenik meg és viselkedik, m int egy győztes, működésbe lép az önbeteljesítő jóslat, és valóban győztessé is válik (Smoll és mtsai, 2006). A nem zeti szim bólumok, a válogatott mez és felszerelés minősége, bizonyos esetekben az elegáns megjelenés m ind befolyásolják az edző és általa a sportolók megítélését is. Fontos, hogy öltözködésünk tükrözze a személyiségünket. Ne felejtsük el, hogy megjelenésünkkel elveinket, hitvallásunkat is képviseljük. A karizm a

N éhány vezető azonnal kiváltja a lojalitást és elköteleződést, csakis azért, m ert karizm atikus. A sporttörténelem tele van karizm atikus vezetőkkel. Az ilyen edzők azok, akiket szinte lehetetlen helyettesíteni. Ebben a helyzetben a legkevésbé hatékony megoldás, ha az új edző megpróbál hasonlítani az előzőre, és pontosan ugyanúgy viselkedik. Az edzőknek ki kell alakítaniuk a saját vezetői stílusukat, elképzeléseiket. Ha megnéz zük a nagy, karizmatikus vezetőket, láthatjuk, hogy m indannyian egye dülálló, különleges személyiségek, és jelentős mértékben különböznek egymástól. Senki sem lehet képes arra, hogy ugyanúgy megismételje az

Fotó: Kovács Anikó

152

153

154



ő edzői stílusukat, hiszen m indannyian mások vagyunk, nincs két egy forma személyiségű ember. Egyszerűen felesleges m ások viselkedését utánozni. A karizma tehát nem másolható, teljes m értékben egyéniség függő. A követendő példa

A sportoló követi az edző viselkedését, ezért az edzőnek tudatosan kell példát m utatnia a szabályok követését illetően. Például, ha az edző a sportolótól megköveteli a pontosságot, akkor neki is ugyanúgy p o n tosnak kell lennie. Az edzők általában elvárják a sportolóktól, hogy képesek legyenek kontrollálni az érzéseiket (M urray és M ann, 1998). Ez azért fontos, m ert a legtöbb ember az érzelmi kontroll elvesztését követően nem ké pes maximális teljesítményre. Az érzelmi kontrollt persze az edző is el vesztheti, így ő sem lesz képes az optimális m értékű teljesítményre, ez által negatív m odellként szolgál a sportolók számára. Ha az edző nem megfelelően viselkedik a pálya mellett, akkor a sportoló hajlamos kö vetni a példáját, esetenként átveheti ezeket az érzéseket. Az edző viselke dése nyugtalanná teheti őt, ami hozzájárulhat a gyenge játékhoz. A jutalm ak és büntetések elosztása

Az edzők határozzák meg a jutalmak és büntetések kiosztását, illetve be folyásolni tudják azokat. A jutalom lehet objektív és szubjektív. Objek tív jutalom nak tekinthetjük például a juttatásokat, szubjektív jutalom például az elismerés. Az edzők többsége általában szubjektív, megfog hatatlan jutalmakkal dolgozik (Smoll és mtsai, 2006). Vannak olyan sportolók, akik képesek m otiválni önm agukat (belső motiváció), és vannak, akiknek szükségük van mások segítségére. A se gítség érkezhet a szülők, a kortársak, a csapattársak vagy az edzők irá nyából (külső motiváció). A vezető szerepe sokkal egyszerűbb és könynyebb, ha olyan sportolókkal dolgozik együtt, akik belsőleg motiváltak. A vezetői befolyás viszont mérséklődik, ha az edző nem képes megfelelő motivációs hátteret biztosítani a kívülről motivált sportolóknak.

Egy veszélyes csapda - az önbeteljesítő jóslat

Az önbeteljesítő jóslat elmélete szerint (Horn és mtsai, 1998) az edzők nek a sportolók képességeivel kapcsolatos elvárásai olyan jóslatokként működnek, melyek meghatározzák az elérhető teljesítmény szintjét. Ez a folyamat megjelenik az osztálytermekben, a m unka világában és ter mészetesen sportközegben is. A jelenség gyakorlati alapja a „beskatu lyázás”. Sokszor halljuk azt a m ondatot, hogy „a skatulyába könnyű bekerülni, de onnan ki szinte lehetetlen”. Ebből kifolyólag előfordul, hogy az edzők elnézőbbek a tehetségesnek tartott sportolókkal. Egyfajta „ördögi k ö rt” láthatunk, melybe a tehetséges és kevésbé tehetséges sportoló, valam int az edző maga is belekerül. Fontos, hogy megismer jük ezt a sokszor tudattalan jelenséget, és időben észlelve, m egtörjük a m ár említett kört (H orn és mtsai, 1998): 1. Az edző m inden sportolóval szemben kialakít bizonyos elvárásokat, melyek előre jelzik a teljesítm ény szintjét és azt a viselkedést, mely a következő szezonban jelenik majd meg. 2. Az edző elvárásai befolyásolják azt, ahogy a sportolókat kezeli, ahogy viszonyul hozzájuk. Ez azt jelenti, hogy az edző viselkedése annak megfelelően alakul, hogy milyen képességeket tulajdonít az adott já tékosnak.

155

156



3. Az a mód, ahogy az edző a sportolóval bánik, befolyásolja a sportoló teljesítményét és tanulásának mértékét. Ráadásul ez a viszonyulás azt is megmutatja a sportolónak, hogy az edző mennyire tartja őt hozzá értőnek, tehetségesnek. Ez az információ befolyásolja a sportoló ö n értékelését, teljesítménymotivációját és törekvéseit. 4. A sportoló viselkedése és teljesítménye alkalmazkodik az edző elvárá saihoz. Ez a viselkedés megerősíti az edző eredeti elvárásait, és a fo lyamat folytatódik tovább. Láthatjuk, hogy ez valóban egy ördögi kör. Végül, csak egy pillanatra, vonatkoztassunk el a sporttól. G ondoljunk bele abba, hogy bizonyos m ondatok, gondolatok és érzések a m inden napi életünkben is lehetnek önbeteljesítő jellegűek. Ha m indig azt m ondogatom magamnak, hogy „én úgysem vagyok elég jó”, akkor va lóban nem leszek soha „elég jó”.

HOGYAN HOZZUK MEG A DÖNTÉSEINKET?

A döntéshozás stílusát gyakran összekeverik a döntések lényegé vel. A feladatorientált vezető elsődlegesen a feladat végrehajtására, míg a kapcsolatorientált vezető a feladatot végrehajtó emberekre kon centrál (C helladurai, 2007). A feladatorientált vezető (az edző, aki a sikeres teljesítm ény m iatt aggódik) sokkal tekintélyelvűbb, m int a kapcsolatorientált vezető (az edző, akit a sportolók egyéni fejlődése foglalkoztat), aki viszont dem okratikusabb. Az alábbi összehason lításban láthatjuk a dem okratikus döntéshozás előnyeit és hátrányait (Chelladurai, 1998): M elyek a döntés nehézségei? A „három fejű sárkány"

Döntéseinket alapvetően három tényező befolyásolja: a bizonytalanság mértéke, a problém a bonyolultsága és az érdekeink érvényesítésének le hetősége. A „háromfejű sárkány” modellje (Szakács, Bánfalvi, 2006) jól szimbolizálja ennek a folyamatnak az összetettségét.

Hátrányok

Előnyök A döntés racionálisabbá válik, m inősége javul, hiszen több az elérhető inform ációforrás

Időigényes. Előfordulhat, hogy az egyéni és nem a csapatérdekek válnak meghatározóvá

A sportolók sajátjuknak is érzik a döntést, ami fokozza az elköteleződésüket és a felelősségtudatukat

A c soportdöntés kevésbé hatékony összetett problém ák esetén, hiszen számos tényezőt kell figyelem be venni

Fejlődik a sportolók önértékelése, önbizalm a és problém am egoldó-készsége

A döntéshozás hatékonysága jelentős m értékben függ a csop ort egységessé gétől - például a rivalizálás, a klikkek csökkenthetik a hatékonyságot

10. tá b lá za t. A közös döntés előnyei és hátrányai

A bizonytalanság (a sárkány első feje) A döntéshozó gyakran kerül olyan helyzetekbe, ahol nem ismeri a problém ákat, nem tudja a megoldás lehetőségeit, ahogy azt sem, hogy a külső tényezők hatása m ikor és hogyan érvényesül. Ezért szüksé ge van a bizonytalanságtűrés képességére, m ert e nélkül gyorsan kiala kul a szorongás, mely jelentősen rontja döntési teljesítményét. A komplexitás (a sárkány második feje) A döntéshez sokféle és egymással bonyolult kölcsönhatásban lévő té nyezőt kell figyelembe venni. Ezt az igen nehéz feladatot a döntéshozó sokszor hibás stratégiával igyekszik megkönnyíteni: „józan eszére” hall gatva leegyszerűsíti; elemzés helyett kész, szakértői recepteket alkalmaz; saját sztereotípiáira, előítéleteire, esetleg szóbeszédre, hagyom ányra Jó m egoldások

Rossz m egoldások Figyelmen kívül hagyja a döntés bizonytalan tényezőit („biztosra m egy”)

Brainstorm ing (ötletelés)

Elhalasztja a döntést („am it nem csinálunk, abból nem lehet baj...” )

Szimuláció (a helyzet megjelenítése)

Felnagyítja a bizonytalan tényezőket (a benne lévő inform áció „feltupírozása”: a statisztikák szélsőségesen optim ista

Inform ációgyűjtés

értelmezése)

11. tá b lá zat. A döntéshozás folyamatának két oldala

157

158



alapoz. Ezek m indegyike jelentősen gyorsítja, ezáltal kevésbé haté konnyá teszi a döntést, néha komoly negatív következményeket okozva. Kelley és Thibaut (1978) leírta az egyszerű és bonyolult feladat közti különbséget. Egyszerű feladat egy keresztrejtvény megoldása, míg an nak megszerkesztése bonyolult feladat. A megoldásban a csoport sike resebbnek bizonyul, mivel a csoport sokkal több alternatívát tud kiala kítani, melyeket a kritérium oknak megfelelően könnyen lehet helyes nek vagy helytelennek ítélni, valamint nem egy embernek kell az összes szóval foglalkoznia. A keresztrejtvény megszerkesztése viszont sokkal bonyolultabb feladat, hiszen az összes szót és kritérium ot észben kell tartani, azokat összetett és logikus m ódon kell összekapcsolni. Az ilyen típusú feladatokban a csoport legjobb tagja sokkal hatékonyabb, m int a csoport. Ebből kifolyólag az egyszerű feladatok esetén sokkal hatéko nyabb a csoporttagok bevonása, szemben a bonyolult feladatokkal, ahol az egyéni problémamegoldás vezet eredményre. Kelley és Thibaut megállapításai alapján Chelladurai (1998) azt a kö vetkeztetést vonta le, hogy egy összetett problém át az edző vagy egy csapattag optim álisabban képes m egoldani. Ilyen problém a például egy csapat számára a hatékony stratégia kiválasztása, m ert ez a döntés nagyon sok fontos tényező figyelembevételét kívánja meg. Az érdekütközés, konfliktus (a sárkány harmadik feje) Forrása az edző-sportoló, a csapat-egyén érdekeinek ütközése. A konf liktusok hátteréről bővebben olvashatunk a kom m unikációval foglalkozó fejezetben. A döntéshozási folyamatban a hatékony konfliktuskezelés alapvető fontosságú készségként kell hogy megjelenjen.

• az edzői pozícióból fakadó hatalom, • a sportolók edző felé irányuló szeretete és tisztelete, • az edző szakértelme és múltbeli tapasztalatai, • az időnyomás, • a rendelkezésre álló információforrás, • a probléma összetettsége, • a csoport egységessége. Vezető a csapaton belül

A csapaton belüli vezetővé a leginkább hozzáértő és az arra alkalmas já tékosnak kell válnia. A vezetői szerep csak akkor alakul ki természetes úton, ha a csapaton belül elfogadás uralkodik, és a sportolókat bátorít ják is erre. Az edző úgy segíthet a sportolóknak a vezetői készségeik fej lesztésében, hogy egyéni felelősséget ad nekik. Eleinte csak kis m érték ben, majd a sikeres próbálkozásokat nagyobb felelősség átruházásával pozitívan megerősíti. A csapaton belüli em beri kapcsolatok akkor fej leszthetők, ha a csapattagok is tudatában vannak az elvárásoknak, a sza bályok világosak, a csapateljárások megfelelően előírtak és elérhetőek, valamint ha a m eghatározott felelősség nem haladja meg a képességei ket. Néhány hasznos javaslat (Taylor, 2005): • Azonosítsuk a lehetséges vezetőket, és a csapaton belül biztosítsunk számukra vezetői lehetőségeket. • Alkalmazzuk őket többféle szerepben, adjunk nekik felelősséget. • Az összes sportolóval bánjunk emberként. • A kom m unikáció legyen nyílt és közvetlen, nem szabad, hogy a csa patvezető ütközőponttá váljon a sportolók és az edző között.

Az edző szerepe a döntések folyam atában

Gyakran előfordul, hogy az edző személyisége befolyásolja egy-egy döntését. A tekintélyelvű edző m inden döntést önállóan fog meghozni, miközben a demokratikus és rugalmas személyiséggel rendelkező edző időnként másokkal is megosztja a felelősséget. A döntést mindig a hely zetnek megfelelően kell meghozni. Az edzői hatalmat és a döntések meg hozatalát az alábbi tényezők befolyásolhatják (Chelladurai, 2007): • a jutalmak kialakítása, • a büntetések kiszabása,

AZ EDZŐ LEHETSÉGES SZEREPEINEK RÖVID ÁTTEKINTÉSE

Az edzői m unka nagyon összetett és felelősségteljes. Egy sportoló vagy csapat életében az edző számos szerepet tölthet be. Ezek a szerepek néha nyilvánvalóak, néha szim bolikusak, néha tudattalanok (M urray és Mann, 1998).



A vezető Egy csoportnak mindig szüksége van vezetőre. A sportban ez a vezető az edző. A hatékony edző olyan, m int egy sikeres vezető: felelősséget vállal a kudarcokért is; irányít az edzésen; megtervezi és megbeszéli a straté giát a mérkőzés előtti, alatti és utáni időszakra; m inden játékossal szem ben megfogalmazza az elvárásait. A tanítvány Hogyan lehet egy edző tanítvány, m ikor éppen tőle várjuk el, hogy m á sokat tanítson? „A jó pap holtig tanul” - tartja a közmondás, és tudja ezt a jó edző is. Tudja, m ikor kell egy kicsit félreállnia, teret adnia a játéko soknak, vagy bevonnia őket a döntéseibe. A jó edző folyamatosan képzi magát, keresi azokat a lehetőségeket, ahol továbbfejlődhet, és meghall gatja m ások visszajelzéseit. A kétség valójában egy igaz barát, hiszen olyan kérdéseket is felvet, melyek az esetleges hibáinkra világítanak rá. Az edző és valójában a sportpszichológus is akkor válik rossz szakem berré, ha m ár úgy érzi, nincs m it és kitől tanulnia. A tanár Egy jó edző nem csak a játék csínját-bínját ismeri, hanem - jó tanár m ódjára - azt meg is tudja tanítani (M urray és M ann, 1998): • visszajelzést vár és kér a sportolóitól a saját m unkájára vonatkozóan is; • többféle kommunikációs módszerrel tanít (például videofilmét vetít); • a versenyen nem kér szám on új, addig még ism eretlen m ozgásokat vagy taktikát, ugyanakkor az edzésen m indezt a tökéletességig gyako roltatja.

Fotó: Szabó Pál

160

A példakép és mértékadó Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy az edző m inden pillanatban pél dakép. Példakép a többi edző, a sportolók, a szurkolók és a média előtt. Ebben a szerepben összpontosulnak mindazon irányvonalak, melyeket az eddigiekben bem utattunk: hitelesség, következetesség, kom m uniká ció, életm ód és megjelenés. Az edzőknek saját viselkedésük tekinteté ben ugyanazokat a szabályokat kell követniük, m int am iket a játéko saiktól elvárnak. A csapat bizonyos tagjaival szembeni kivételezés például megbízhatatlanságot tükröz, és a tisztelet elvesztését vonja maga után.

161


A jó edzőnek magas, de reális elvárásai vannak a sportolóival szemben. A követelm ények m agukba foglalják a rendszeres edzést és a szabályok betartását. Előfordulhat, hogy az edzőnek határokat kell szabnia a sportoló viselkedésére vonatkozóan, hogy biztosítsa a m axi mális teljesítményt. Az edzőnek sok választási lehetősége van. Eldönt heti, hogy bővíti-e a szabályok körét; véleményt kérhet a játékosaitól; megígérheti, hogy gondolkozik az adott problém án; elmagyarázhatja, hogy a tém a m iért nem vita tárgya. A határok megszabását a sportolók gyakran találják szükségesnek, néha igénylik is, hiszen ezek segítenek kontrollálni a cselekedeteiket. A tanácsadó A jó edzők megközelíthetőek. Bizalmas légkörben az edző meghallgatja a játékos problém áit, és foglalkozik is azokkal. Kellő türelm e van a problém ák megértéséhez, legyen az magánéleti vagy az iskolai fejlő déssel kapcsolatos. Nem kell, hogy az edző „pszichológus” is legyen, de m indenképpen szüksége van pszichológiai érzékre.


ezekről. A lista alapján értékeljük m agunkat egy 1—5-ig terjedő skálán (1: nagyon gyenge, 5: kiváló). Vizsgáljuk meg, ez alapján milyennek lát hatnak m inket mások, mi lenne az ideális. Emlékezzünk vissza, kezdő edzőként hogyan gondolkodtunk, és m i lyen terveink voltak. Vizsgáljuk meg, hogy hol tartunk most, megvalósítottuk-e terveinket? Legyünk kreatívak, és gyakoroljunk! Kockázatm entes helyzetben váltsunk döntési stratégiát, lepjük meg a sportolókat azzal, hogy kikér jük a véleményüket, és helyet biztosítunk nekik a döntési folyamatban. Figyeljük meg, mi történik! Keressünk olyan képzéseket, készségfejlesztő tanfolyam okat, melyekkel bővíthetjük edzői palettánkat! Nem kell, hogy ezek mindig a szigorúan vett sportprogram hoz kapcsolódjanak, egy olyan képzés is segíti a m unkánkat, mely személyiség- vagy készségfejlesztő hatású kommunikációs, motivációs stratégiákkal kapcsolatos vagy önismereti tréningek. Hogyan kezeljük a sportolók problémáit?

A szülőpótló Különösen a gyereksport területén - de néha felnőttek esetében is - az edző egyfajta szülőpótlóvá vagy a szülői szerep kiegészítőjévé válik. Gyakori jelenség, hogy a szülők, a család a gyerekkel kapcsolatos prob léma megoldását az edzőtől várja. Előfordult m ár, hogy egy szülő azt m ondta az edzőnek: „Nevelj em bert a gyerekemből!” A sport olyan ér tékeket közvetít, melyek a gyerek személyiségfejlődésének szempontjá ból elengedhetetlenek, így természetes, hogy az edző a gyerek életében néha egyfajta „különleges” szülői szerepet tölt be. Gyakori, hogy a gye rekek tudattalanul az edzővel szemben a szüleikkel való kapcsolatuk mintáit élik meg, vagy az edző él át szülői érzéseket a gyerekekkel szemben.

VEZETÉS A GYAKORLATBAN

Válasszunk ki olyan nagy és jelentős edzőket, akikre felnézünk, és szíve sen a bőrükbe bújnánk egy kicsit. Gyűjtsük össze azokat a tulajdonsá gaikat, melyek sikeressé és hatékonnyá tették őket. Készítsünk egy listát

A legfontosabb dolog, hogy meghallgassuk őket, és ezt figyelmesen tegyük. Próbáljuk meg alkalmazni az alábbi meghallgatási készségeket: • M inim alizáljunk m indent, ami eltereli a figyelmet. N éhány tényező - m int például a zaj, a telefoncsörgés, más em berek tevékenységei egyértelműen eltereli a figyelmet. Olyan tényezőket is zárjunk ki, m e lyek belőlünk fakadnak - például ne engedjük, hogy elkalandozzanak a gondolataink. Az em berek percenként körülbelül 125 szót tu d nak kim ondani, viszont percenként 600 szót tudunk meghallgatni és felfogni. Az a hallgató, akinek kiesik a figyelme, hajlamos nem odaillő gondolatokkal kitölteni ezt a szabad kapacitást. • Ne ítéljük meg elham arkodottan, amit hallunk. Mielőtt véleményt al kotunk a szituációról, várjuk meg, hogy a beszélő befejezze a m onda nivalóját, és gyűjtsünk annyi inform ációt, am ennyit csak lehet. Csak ezt követően alakítható ki az álláspont. A jó hallgató tisztáz m indent, ami nem volt tökéletesen világos számára. Nem kerül sokba, hogy visszakérdezzünk, viszont annak nagyon magas ára lehet, ha félre értünk valamit. Az üzenet tartalm a álljon az érdeklődés fókuszában, ne a beszélő személye. Gyakori hiba, hogy túl korán megítélünk valakit,

163

164


aki nem szimpatikus, és utána m ár csak a felére figyelünk annak, amit mond. • Figyeljük az érzelmi tartalmat! A jó hallgatás magában foglalja az el hangzottak érzelmi tartalm ának figyelembevételét is, nem csak a pusz ta tényekét. Gyakran az emberek hangtónusából vagy arckifejezéséből egyértelműen kiderül, hogy hogyan éreznek. A jó hallgatók „veszik” ezeket a jelzéseket. • Amikor beszélünk, kérdezzünk úgy, hogy az világos legyen, és segítse a megértést. Foglaljuk össze együtt az elhangzottakat! • Tartózkodjunk az azonnali tanácsadástól vagy attól, hogy m egm ond juk, m it kellene tennie a másiknak (Shaw és mtsai, 2005).

VII. Több testben egy lélek - a csapatsportok pszichológiája

VII

T ö b b testben e g y lélek A CSAPATSPORTOK PSZICHOLÓGIÁJA G yöm bér N oé m i-Im re Tóvári ZsuzsannaKovács Krisztina

„Nézz a melletted ülőre, nézz mélyen a szemébe. Azt látod majd benne, hogy a srác segít majd a harcban, látni fogod, hogy ő meghozza ezt az ál dozatot a csapatért. Tudja jól, hogy ha rajtad m úlna, te is megtennéd ezt érte. Ezt hívják csapatnak! Tehát vagy túléljük ezt a harcot egy csapat ként, vagy odaveszünk egyénenként! Ennyi a történet! Ez a futball!” (.Minden héten háború, 1999) Harc jó értelemben - fizikailag, technikailag és mentálisan. A csapat harca, és mindenkié, aki a csapathoz tartozónak érzi magát. Harcolunk saját m a gunkkal és az ellenféllel, harcolunk egymásért, az edzőért és a győzelemért. Megéri vajon mindez? Kérdezzük meg azokat, akik ezt választják. Magyarországon emberek tízezrei tapadnak a tévéképernyő elé, ha játszik a vízilabda válogatott. Együtt sírtunk a kézilabdás lányokkal Sydneyben. Az aranycsa pat örök legenda marad. Mi a titok? Mitől válik egy csapat nemzeti szimbó lummá, és mi okozza a kudarcot? Van-e „magyar átok” vagy „szerb-fóbia”? A válasz: nincs. A gyökereket valahol a fejekben, a gondolatokban, a menta litásban kell keresni - és a szakszerű sportpszichológiai felkészítésben.

MITŐL VÁLIK EGY EGYSÉG CSAPATEGYSÉGGÉ?

A csapat a benne játszó sportolók életét, kapcsolatait, eredményeit talán legerősebben befolyásoló csoport. Ha nincsen egy jól m űködő, dina-

165

166

Fejb en dől el - Sportpszichológia mindenkinek

mikus, erős összetartó erővel, kohézióval rendelkező csapat a sportoló körül, akkor bármilyen sportteljesítményt elérhet, mégsem tapasztalja meg a sikert, m ert eredménye a csapat kollektív, azaz együttes teljesít ményétől függ. De fordított esetben is igaz az állítás - egy jól m űködő csapat kiemelkedő egyéni teljesítmények nélkül nem feltétlenül ered ményes. A csapatokkal folytatott pszichológiai munka, valam int a csa patépítés első és legfontosabb feladata a csapat optimális teljesítmény szintjének elérése. A csapat egy nagyon erős viszonyítási pont a verseny zők életében, mely időnként ugyanolyan jelentőségűvé válhat, m int maga a család. A sikeres csapatteljesítmény eléréséhez ezt is figyelembe kell venni. Fontos, hogy a sportoló és a csapat viszonya kiegyensúlyo zott és kölcsönös legyen, m ert ha nem jól m űködik ez a kapcsolat, akkor az olyan kom oly lelki problém ákat is okozhat, melyek a sportteljesít mény mellett a sportoló civil életére is káros hatással lehetnek. A környezet szerepe

Azok az egyének, akik sok időt töltenek együtt, tehát fizikailag is közel vannak egymáshoz, hajlam osabbak „összekapcsolódni” (Hewstone, 1995). A fizikai közelség önmagában nem mindig elég az összetartozás érzésének kialakításához, de egy szoros kapcsolat, a párbeszédek lehető sége fokozza a csoport fejlődésének mértékét. Az olyan események, m e lyek erősítik a fizikai közelséget a csapattagok között, gyakran kapcso lódnak olyan speciális helyszínekhez, ahol a csapat a legtöbbet tartóz kodik. A fiatalkori sportban szintén nagyon előnyösek és hasznosak azok a sporthelyzetek, m enetrendszerű meccsek, melyek igénylik a kö zös utazást. A fontos az, hogy a csapattagokat olyan helyzetbe hozzuk, ahol a párbeszéd elkerülhetetlen. A m ásodik lényeges tényező a távolság. Ahogy az egyének egy cso portja egyre közelebb kerül egymáshoz, és egyre messzebb m ásoktól, úgy nő az azonosság és az egységesség érzése. A sportcsapatok egyértel m űen elkülönülnek más átlagos csoportoktól: a mez, az edzéshelyszín, a klub szim bólum ai, a közös tevékenység és a cél egyedivé, sajátossá teszi őket. Az edzőnek ezeket kell hangsúlyozni akkor, ha erősebb kö zösségi érzést akar kialakítani. A csapat hagyományai és közös történe tei tovább erősítik m indezt (Weinberg, 1995).


Ha m inden külső tényező adott, fordítsuk figyelmünket a csapat tag jaira. A létszám kifejezetten fontos kérdés. A szűk határ hasznos abból a szempontból, hogy a játékosok nagyobb arányban kapnak játéklehe tőséget, így rutinosabbak lesznek. További előny, hogy kisebb csapatnál kisebb az esélye a csapaton belüli konfliktus kialakulásának, hiszen egy posztért kevesebben fognak „m egharcolni”, így kisebb m értékű lesz a csapaton belüli érdekellentét. Ugyanakkor hátrányos is lehet, például, ha beüt egy influenzajárvány, ekkor az edző nehéz helyzetbe kerülhet. A bajnokságok végén a játékosok gyakran „fejben és testben” is elfárad nak, ami gyakran vezet betegségekhez. Ebből kifolyólag az a kívánatos, hogy az edző úgy építsen fel egy csapatot, hogy mindenki pótolható legyen. A m ennyiben nagy csapatra rendezkedünk be, sérülések esetén is mindig lesz stabil háttérbázis, ami biztonságot ad az edzőnek. A játékosok között lesz „dinam ika”, azaz a státuszért folyó harc kihozza az összes belső konfliktust és a maximális edzésszámot, hiszen senki sem kockáz tathatja meg státusza gyengülését. A nagy létszámból és a fokozott dina mikából fakadó belső konfliktus és klikkesedés megjelenése viszont hát rányt jelent, és ha ezeket nem kezelik, könnyen „kikerülhetnek a pályá ra”, ami negatívan hat a teljesítményre. A nagy létszám növeli a csapat ban a bizonytalanság érzetét, senki sem érzi magát igazán biztonságban. Ez az egészséges versenyszellem megteremtéséig előnyös, de ha a játékos a pályán is azon aggódik, hogy ha ott nem teljesít jól, akkor elveszti a pozícióját/státuszát/fizetését, akkor ez a félelem gátolni fogja őt, és a tel jesítményét is rontani fogja. W ildm eyer és m unkatársai (Gill, 2000) azt találták, hogy fordított U alakú kapcsolat van a csoport m érete és a teljesítmény között, azaz közepes m éretű csapatok tudják a legjobb teljesítményt nyújtani. Egy csapat összetartó erejét, kohézióját meghatározza annak mérete. A túl nagy létszám (LeUnes, 1996) problém ákat okoz a kom m unikációban, és a személytelenség érzetét kelti, nem utolsósorban pedig csökkenti az egyéni teljesítőképességet. Egy m ásik fontos tényező, hogy a csapat tagjai m eddig m aradnak együtt. Minél hosszabb ideig áll fenn ugyanaz a csapatösszeállítás, annál erősebb lesz a kohézió. A gyakorlatban is láthatjuk, hogy a gyenge telje sítményt nyújtó csapatok esetében gyakoribb a játékoscsere (az átigazo lások száma magas), m int a jobb teljesítményt nyújtókéban.

167

168



Az egyéni tényezők szerepe

Ha megvan az az ideális csapatméret, ahol megvan az a belső mozgató erő, mely a csapatot előre viszi, akkor m ár csak a versenyzők egyéni m o tivációjára kell odafigyelni. Egy versenyzőt motiválhatja az elérendő cél vagy a megvalósítandó feladat. Előreviheti a csapatszellem, azaz m in dent meg akar tenni annak érdekében, hogy az ő csapata nyerjen, és ér jen el a dobogó legfelső fokára. Természetesen a pénz, a megbecsülés, egy elismert státusz is lehet a versenyzők „m otorja”. Előfordulhat, hogy m indhárom tényező jelen van, de az is lehet, hogy egyik sem. Az viszont tény, hogy m inden játékos célja a verseny utáni elégedettség érzése, és ha a csapat tagjai elégedettek, akkor ez megerősíti a csapategységet. Patterson (2005) vizsgálata szerint az eredményesebb csapatjátéko sok között erőteljesebb a szociális párbeszéd és az összetartás, m int a ke vésbé sikeres egyéneknél és csapatoknál. A csapatok és az egyének alap vetően nem szeretnek a konfliktusokról beszélni, vagyis valószínűleg kerülik a vesztes meccsek megbeszélését, feldolgozását. Ilyen esetben kevesebbet kom m unikálnak egymással, és úgy gondolják, hogy a vesz teséget nem lehet mással orvosolni, m int a győzelemmel. Egy csapat vi szont annál gyorsabban találja meg a győzelemhez vezető utat, m inél hatékonyabban dolgozza fel a veszteséget, és minél gyorsabban találja meg a megoldásokat a hibáira. M indehhez beszélgetni kell... További fontos tényező a megelégedettség érzete (LeUnes, 1996). A sikeres teljesítmény elégedettséghez vezet, mely által megerősödik az összetartó erő, a kohézió, am i a jobb teljesítm ényt segíti elő, és ezzel a kör be is zárul. A kohézió azonban önm agában is okozhat elégedett séget, így a kohézió megerősítésével sikerek hiányában is fejleszthető a csapategység - ennek m ódja a csapatépítés. A vezető szerepe

M inden csapatnak kell hogy legyen legalább egy vezetője. Valójában több, eltérő szerepű vezetőre is szükség van: kell egy egyesületvezető, egy vezetőedző, és kell egy csapatkapitány. A csapat klikkesedése esetén előfordulhat, hogy több, azonos szerepű vezető feleslegesen van jelen a csoport életében, ami belső viszályokat szülhet. A korai elméletek sze rint a jó vezetőnek karizmája van, azaz természeténél fogva úgy visel kedik, m int egy irányító, és a többiek egyhangúan elfogadják őt. Sajnos

viszonylag ritka az ilyen típusú ember, sokkal gyakoribb az a jelenség, hogy egy játékosnak tanulnia kell a vezetői szerepet. Ebben a folyamat ban fontos szerepe van annak, hogy milyen a csoport légköre, m it vár nak el vezetőjüktől a játékosok. Másik lényeges tényező az, hogy mikor és hogyan kell alkalmaznia vezetői készségeit. Ami az egyik helyzetben előnyös, az egy másik szituációban gátló is lehet. Vegyünk például egy alapjait tekintve dem okratikus stílusú vezetőt, aki m inden helyzetben kikéri a csapattagok véleményét, és velük együtt, közösen ju t ered ményre. Az ő módszere olyan helyzetekben hatékony, amikor nem jele nik meg a stressz és a téthelyzet hatása. A pályán, mérkőzés közben egy véleményt kikérő csapatkapitány nem az erőt, hanem a döntésképtelen séget testesíti meg. Téthelyzetben, ami valójában olyan, m int egy „vész helyzet”, gyakori és elfogadott az autoriter (tekintélyelvű) viselkedési forma. Egy-egy keményebb fellépés, a határozott hozzáállás nem gyen gíti az alapvetően dem okratikus vezető státuszát, hanem inkább m eg erősíti azt.

169

170



A CSAPATTAL KAPCSOLATOS TÉNYEZŐK

Számos, csapattal kapcsolatos szerkezeti tulajdonság jelenik meg, am i kor egymás számára ismeretlen személyeket összehozunk (például az edzőtáborban, az első alapozáson vagy az első szezonon kívüli taktikai megbeszélésen). A három alapvető tényező, ami felépíti a csapatszer kezetet: a pozíciók, a szerepek és a normák. Ezek tulajdonképpen a tagok közti párbeszédeknek, az egymásról al kotott elképzeléseknek, az önm agukkal, m ásokkal és a csapattal kap csolatos elvárásoknak az eredményei. M inél összetartóbb a csoport, ezek a jellegzetességek egyre lényegesebbek. Pozíciók A csapaton belül elfoglalt pozíciók legtöbbször egyértelműek. Meghatá rozott, hogy ki a szakosztályvezető, ki az edző, és hogy kit milyen posztra vettek fel a csapatba. Normák A csoportnorm ákkal kapcsolatos egyik fontos tényező a stabilitás. Kí sérletileg bizonyították, hogy bizonyos önkényes norm ák akár négy-öt generáción át is létezhetnek, még azután is, hogy az azokat létrehozók m ár rég kiestek a csoportból (Jacobs és Campbell, 1961). így ha egy sportcsapat negatív norm ákat alakít ki - külső emberekkel vagy más csapattagokkal szembeni sértegető magatartás, az edzéseken megjelenő nem törődöm hozzáállás, az egyéni vagy csapatcélokkal kapcsolatos bi zalomhiány - , ezek akár több szezonon keresztül is fennm aradhatnak, hacsak nem tesznek lépéseket a megszüntetésükre. Sportcsapatok esetében fokozottan fontos a pozitív norm ák kialakí tása, különösen akkor, ha éppen egy nem megfelelő norm a m űködik. Ha egy vezető szerepet betöltő játékos elfogadja az új norm ákat, nem sokára más csapattagok is követni fogják őt. Néhány esetben ezek a húzó emberek állnak ellen a változásoknak. Ez a csapaton belül több problé mát is okozhat. H a egy vezető pozícióban lévő csoporttag egy edző által hozott döntést, norm át kérdőjelez meg, azzal megoszthatja a csoportot, konfliktust generálhat, vagy akár az edző státuszát is lerombolhatja. Eb ben az esetben mérlegelni kell a norm a fontosságát és létjogosultságát,

figyelembe véve az ellenálló csapattag szerepét a csoportban. Amennyi ben az edző alapvetően fontosnak találja ezeket a norm ákat, és nem ta lál más utat a szerepek tisztázására, „szélnek kell eresztenie” az ellenálló csapattagokat. Szerepek A szerep az elvárt viselkedések megnevezése. Mikor az „edző szerepére” gondolunk, számos elvárás jut az eszünkbe: a sportolók tanítása, a csa pat védelmi és tám adó taktikájának kialakítása, kom m unikáció a szü lőkkel, médiával és általában a közönséggel, a gyakorlatok megszervezé se és így tovább. Alapvetően m inden csoportban a szerepek két fajtáját különböztet jük meg: a formálist és az informálist (Mabry és Barnes, 1980). A formális szerepeket kifejezetten a csapat vagy a szervezet alakítja ki. Az edző, a csapatkapitány és a menedzser jó példái a csapaton belül létező nyílt vezetői szerepeknek. A feladó és liberó a röplabdában, a támadó, védő és center a kosárlabdában m ind példái a nyílt, teljesítm ényhez kötődő

171

172


szerepeknek. A sportcsapatok esetében - ugyanúgy, m int egy szervezet nél - mindegyik szerep betöltéséhez különböző képességű játékosokra van szükség. A sportolókat ezekre a szerepekre készítik fel és választják ki, majd személyre szabott elvárásokat tám asztanak a viselkedésükkel szemben. Az informális szerepek a csapaton belüli kommunikáció eredménye ként fejlődnek ki. A csapatban gyakran előforduló informális szerepek néhány példája a „vezető” (a csapatkapitány, de más húzóem ber is le het), a „végrehajtó”, a „szociális vezető” vagy a „csapat bohóca”. Amennyiben az egyének megértik a szerepeiket (szereptisztaság), el fogadják azokat (szerepelfogadás), és a képességeikhez m érten a legjob ban próbálnak ezeknek megfelelni (szerepteljesítmény), a csoport haté konysága javul (Schriesheim, 1980). Gyakori, hogy egy csapatban a form ális és az inform ális szerepek nem egyértelm űek és kim ondottak. Előfordul az is, hogy egy csapatkapitány nincs pontosan tisztában azzal, hogy vezetőként milyen infor m ális feladatokat kell ellátnia, és amíg a formális feladatokkal fog lalkozik (első a sorban, kiosztja a mezeket, kezet fog a bíróval), nem figyel a csapatára. A csapatkapitány informális feladatai nem leírt és kim on d o tt szabályok, és csapatonként változhatnak. Van azonban néhány olyan általános feladat, amit a csapatkapitánynak meg kell tennie a csa patkohézió és az eredményesség növelésének érdekében. Néhány példa: Egyéni beszélgetések Csapatmegbeszélések Csapatnorm ák Csapatszabályok

- Ki hogy érzi magát a csapatban? Kinek kell segítség? - Meccsek előtti motivációs beszéd az öltözőben. - A csapat közös norm áinak megbeszélése, összegzése. - Csapat szabályainak betartatása mindenkivel.

Tisztázni kell azokat a szerepeket is, melyek teljesítését elvárják a játéko soktól. A szereppel kapcsolatos viselkedési követelményeket olyan vilá gossá kell tenni, am ennyire csak lehetséges, hiszen a szerepet betöltő személy általában más szemszögből tekint a szerepkövetelményekre, m in t a többi csoporttag. Az edzőnek egyértelművé kell tennie, hogy


173

bizonyos szerepek mit kívánnak meg az egyes sportolóktól, akik viszont a saját szerepeiket teljesen különbözőnek fogják látni. A csapat hatékonyságának növeléséért folyam atosan hangsúlyozni kell az összes szerep fontosságát a csapat egészének sikere érdekében. Ha a csapattagok érzékelik saját felelősségük fontosságát, és hozzájárul nak a„ k ö zö s jó hoz”, sokkal inkább hajlandóak lesznek elfogadni és kivi telezni ezeket a szerepeket. Egy sikeres csoportban a tagok között elengedhetetlen a bizalom . Érzem, hogy számíthatok a másikra. Pályán kí

SZEREPEK SPORTPSZICHOLÓGUSI SZEMMEL - A KÖVETŐ, AZ ELSZIGETELT ÉS A BŰNBAK

vül nem muszáj legjobb barátoknak len ni, de a versenyen e g y emberként kell küzdeni a sikerért! Ha mindenki csak sa ját m agára figyel, előtérbe helyezi a z

V annak olyan, csapaton belüli pszi chológiai szerepek, melyek megvál toztatásával, befolyásolásával hatéko nyabbá tehető az egyén és a csapat együttműködése is. A következőkben azokat soroljuk fel, melyek hatással lehetnek a csapat teljesítményére.

egyéni érdekeit, teljesítményét, a b b ó l káosz születik. Egy olyan csapat, ahol ez jól működik, képes olyanokat is le győzni, akik képzettebbek, de nem egységesek. A sportpszichológus ren geteget tud segíteni abban, hogy a ta gok felismerjék ennek a fontosságát. Következő lépésként pedig nagyban

A követő hozzájárulhat a kohézió megteremtésé Ez a személy a számos szerep közül hez, am ennyiben a c s o p o rt/c s a p a t bárm elyiket betöltheti, hiszen re n d tagjai erre nyitottak és együttműködőek. kívül fogékony m ások javaslataira, JÓZSA Z S U ZSAN N A Röplabda, magyar bajnok, többszörös válogatott, cselekedeteire. Gyakran követi az irá magyarkupa-győztes nyítást vagy utánozza a vezető beállí tottságát és cselekedeteit. A követők rendszerint keresik a népszerű, befo lyásos csapattagok barátságát. Egy csapatnak szüksége van olyan spor tolókra, akik a stratégiák és célkitűzések megkérdőjelezése nélkül követik a vezető utasításait. Ez a szerep akkor válik kedvezőtlenné, ha a követők esetleg a nem megfelelő csapattagot választják példaképül. Az önbizal m uk és önbecsülésük alacsony, am i gyakran azt jelenti, hogy félnek kockáztatni és kezdeményezni, am i pedig előrem ozdíthatná a teljesít-

174


m ényüket. A követő így egy passzív taggá válhat, aki nem járul hozzá a csapatkohézió kialakulásához, és elkerüli a felelősségvállalást („Én csak azt csinálom, am it m ondanak nekem ”, „Ez nem az én hibám ”), ezáltal hiányozhat belőle a csapattársak tám ogatásának képessége. Benne és Sheats (1948) segélykérőknek nevezi az ilyen típusú csapattagokat. Ké pesek kiváltani más csapattagok együttérzését azáltal, hogy kifejezésre juttatják bizonytalanságérzetüket, összezavarodottságukat és az ö n m agukban való kételkedést. Visszahúzó erőkké válhatnak. Az edzők a vezetői készségeik fejlesztésével segíthetik őket abban, hogy érettebb csapattagokká váljanak. Ilyen lehetőségek például: • olyan helyzetek kialakítása, melyekben mások sikeresnek látják őket; • iránymutatás a képességeik hasznosításához a csapat javára; • sok pozitív visszajelzés adása a teljesítményre vonatkozóan, erősítve ezzel az önbizalmat; • megerősítő megjegyzések és feladatok adása, melyek előhívják azt az érzést, hogy ők is fontos részei a csapatnak. Az elszigetelt Ha m egkérünk egy edzőt arra, hogy beszéljen m inden egyes játékosa erősségeiről, gyengeségeiről és személyes tulajdonságairól, a vezéregyé niségekkel és a kezdő játékosokkal nyitná a sort. Az elszigetelt az a spor toló, akinek rendszerint nincs hangsúlyos karaktere a csapatban. Az el szigeteltek fizikai és szellemi értelem ben is távol állnak a csapat többi tagjától. Ez legtöbbször egy önkéntesen választott szerep, ők választják azt, hogy egyedül maradnak, bár nem mindig akarják ezt. A lehetséges okok széles skálán mozognak: a rossz társadalmi viszonyulástól kezdve a sok kal komolyabb pszichológiai problémákig, m int például a bosszúálló, ellenséges és pusztító érzések. Esetleg olyan szokásaik vannak, vagy oly m ódon kom m unikálnak, melyet a többi játékos furcsának talál, és ettől kényelmetlenül érzik magukat. Előfordulhat az is, hogy az elszigeteltet maga a csapat utasítja el, nem pedig fordítva. Egy középiskolai kosár labda-játékos szóban kijelentette számos csapattársa előtt, akik éppen a büntetőket gyakorolták, hogy ő a legjobb dobó a csapatban. Továbbá azt is sugallta, hogy csak ő rendelkezik azokkal a szükséges képességek kel, amivel egy csapattagnak rendelkeznie kell. A csapattársak azonnal elkezdték mellőzni őt, és ez sokáig így is maradt. A többi játékos vissza


utasította a bekapcsolódásra irányuló törekvéseit, m ind a pályán, m ind a pályán kívül, így megszületett a csapat elszigeteltje. Elszigetelt játékosokká válhatnak azok - főleg a gyerm eksportolók esetében - , akik • kevésbé ügyesek, m int a többi csapattag; • hűtlenek a csapat céljaihoz, csak a saját teljesítményükre koncentrál nak, akár még a csapat rovására is; • nem rendelkeznek a koruknak megfelelő fizikai és szellemi érettséggel; • úgy érzik, hogy mások utasítják el őket, és néha azt is gondolják, hogy megérdemlik ezt a bánásmódot; • negatívan értékelik önmagukat; • nem rendelkeznek a hatékony kommunikáció képességével; • kritikusak másokkal szemben - de nem m indig adnak hangot ennek a véleményüknek, csak ha olyasvalaki kérdezi, akitől nem tartanak; • ritkán m osolyognak - ez részleges kifejeződése az alacsony önbiza lomnak; • örökösen panaszkodnak; • bírálják feljebbvalóikat azzal, hogy nem tartják be a csapatszabályokat talán azért, hogy felhívják m agukra a figyelmet, talán bosszúból. A sportolók is „társas lények”. Fontos, hogy m ár gyermek- és serdülő korukban érdeklődjenek környezetük iránt. A gyerekek beilleszkedésre irányuló vágya szembeötlő (Cratty, 1983). Ritka az a gyerek, aki szándé kosan választja az egyedüllétet. Talán a legáltalánosabb és legszom o rúbb eredménye az elszigetelt sportolói viselkedésnek a sport elhagyása. Az edzői stratégiával el kell érni azt, hogy az elszigetelt is érdekelt legyen, érezze, hogy fontos a csapat számára, és hogy viselkedésében és érzelmeiben is jobban kötődjön a csapathoz. A bűnbak A „bűnbak” kifejezés jelentése: az a személy, akit hibáztatnak m ások bűne m iatt, vagy aki helyettük szenved. A bűnbak fogalmának bibliai eredete van, de a jelenkori szociálpszichológiában a bűnbak jelenségét úgy írják le, amelyben egy csalódást okozó személlyel szembeni érzelem elfojtódik, és áthelyeződik egy kívülálló személyre. Ügy tűnik, hogy

175

176



a bűnbakkeresés m ár nagyon régóta ism ert a világon, és a sportban is gyakran előfordul. A bűnbakképzés megjelenése a csapat életének egy korai szakaszára tehető'. Sportcsapatoknál gyakori, hogy ez a jelenség összekapcsolódik a kudarccal végződő téthelyzetekkel. Ha a csapat még nem érett meg arra, hogy tagjai közösen vállalják fel a hirtelen jött siker vagy a fájdal mas kudarc terhét, akkor előfordulhat, hogy m indezeknek az esemé nyeknek az okát rávetítik egy olyan játékosra, aki gyengébb teljesít ményt nyújtott. Kifejezetten veszélyes az, ha a bűnbak személye azonos az elszigetelt sportoló személyével. Ilyen helyzetekben az edzőt terheli a felelősség, hiszen az egyének teljesítm ényét is ugyanúgy értékelnie kell, m int a csoport együttes munkáját. A legfontosabb tanács a csapat szerveződések korai szakaszában, hogy az edzőnek hangsúlyoznia kell, hogy a végeredm ényt sohasem az egyén éri el, hanem a csapat. Belső konfliktusok esetén bizonyos játékosok (legeredm ényesebb/leg gyengébb. ..) kiemelése melegágya lehet a klikkek kialakulásának, vala m int annak, hogy a konfliktus kiterebélyesedjen.

CSAPATÉPÍTÉS A SPORTPSZICHOLÓGUS SZEMÉVEL A csapattá fejlődés szakaszai

Egy csoport csapattá érésének szakaszait és az ezekben megjelenő jelleg zetes történéseket Tuckm an (1965) dolgozta ki részletesen. Az alábbi leírások egyaránt vonatkoznak a csapat edzéseire, meccseire, valamint a mentális felkészítésre is. Alakulás (forming) Ebben a szakaszban a csapattagok tájékozódnak és ismerkednek. Hasonlítgatják egymást: ki m it tud, kinek milyen vagy milyen lehet a szere pe a csapatban. Mi a feladat, kik a csoportvezetők (edző, pszichológus), m ennyire figyelnek rájuk. A csoporttagok elkezdik megfigyelni, majd kialakítani saját helyüket, szerepüket a csoportban. Előfordul, hogy egyes csoporttagok m ár évek óta a csoporthoz tartoznak, és a többiek cserélődnek. Az edzőnek és a sportpszichológusnak is feladata az, hogy megkönnyítsék az újonnan érkezett csapattagok helyzetét.

'O Q _ 'O

_ű

öN O O 'ö o

Viharzás (storming) Ez az a fázis, amikor a problém ák és a konfliktusok a felszínre kerülnek. Ennek m indenképpen a felkészülési időszakban kell m egtörténnie, hi szen ha először a versenyidőszakban kerül elő, a fokozott izgalmi és lelkiállapot miatt nehezebb kezelni. Az edzéseken és a csoportfoglalkozáso kon is fontos, hogy a csoportbizalom hatására m inél több problém át, panaszt kim ondjunk és feldolgozzunk. Fontos, hogy az edző a felkészü lési időszakban m inden csapattaggal részletes, „odafigyelő” kom m uni kációt folytasson, hogy bárm ilyen sérelem vagy tényező, am i később félreértésre adhat okot, a felszínre kerüljön. Egy csapatjáték csúcsokról és hullámvölgyekről szól. Egy meccsen az a csapat nyer, aki m inél rövidebb idő alatt kerül ki a hullámvölgyből, a sportban elterjedt szóval élve: „összeszedi m agát”. A hullám völgy gyakran csak egy kisebb viharzás, amit ha a csapat korábban m ár meg tapasztalt és helyesen kezelt, akkor később jó eséllyel gyorsan megoldja a soron következő téthelyzetben is. Ehhez viszont fontos, hogy a játékosok

177

178


sok tapasztalattal (csoporthelyzetekben megélt problémakezeléssel) és információval (edzővel való kommunikációval) rendelkezzenek. A csoportfejlődés természetes része a viharzás és a konfliktus. Annak érdekében, hogy a csapat együttm űködő csoporttá váljon, ezen a fázi son többször és többféleképpen kell átesnie. Gyakori hiba, hogy a csa pat vagy az edzők félelme m iatt ez a fázis nem megy végbe. Ez autom a tikusan azt jelenti, hogy a konfliktus elkerülése érdekében lecsökken a kom m unikáció a játékosok, valam int a játékosok és az edző között, így a problém ák csak akkor törnek a felszínre, m ikor a felfokozott lelki és fizikai igénybevétel (versenyidőszak) m iatt csökken a tűrőképes ség, és fellazulnak a csoporttagok közötti lelki határok. Ebben a kiélezett időszakban először felmerülő, korábban elkerült viharzási fázis a csapat teljesítményére nézve akár végzetes is lehet. Normalizálódás, normaképzés (norming) A viharzási fázis után a csapat megtalálja, felépíti az új határokat, n o r mákat, melyek segítségével m ár sokkal hatékonyabban és rugalmasab ban működik. Működés (performing) A csapattá érés fejlődési szakaszai ugyanúgy tetten érhetők a pályán, az edzésen vagy a meccsen, m int a sportpszichológiai csoportokban. Az egyik vagy másik helyen megnyilvánuló csoportfolyamatok oda és vissza kihatnak egymásra. Egy sportpszichológiai csoportban pontosan ugyan azok a folyamatok m ennek végbe, hasonló szerepek válnak láthatóvá, m int amelyek a pályán megjelennek. Egy csoportfoglalkozás után ponto san leszűrhető, hogy hol tart a csapat, melyik érési szakaszban van. A csapattá fejlődés szakaszai újra és újra megtörténhetnek, függetlenül attól, hogy a csapat m ár túllépett egy-egy szakaszt. Ez különösen igaz egy olyan hosszabb alkalomra, ahol általában az intenzíven, közösen el töltött nap végére (tréningnap) a csoport valószínűsíthetően eljut a vi harzás szakaszában előforduló konfliktusokig. A felfokozott lelkiálla p otban megélt versenyidőszakban is van olyan helyzet, mely konf liktusokkal és nyílt vitákkal telített. Minél több viharzáson van túl egy csapat, annál biztosabban tudnak feszült, nagy igénybevételt igénylő


helyzeteket megoldani. Egyre gyakorlottabbá válnak az ilyen helyzetek kezelésében, így a bajnoki hajrá végén vagy egy nemzetközi tétmeccsen m ár magabiztosabban, kiegyensúlyozottabban játszanak. Az optimális működés azt jelenti, hogy a csapatban m indenki ponto san tudja a feladatát, jól és odafigyelően kom m unikál a társaival és az edzőjével egyaránt. A csapatépítés lelki háttere

A csapatépítés egyik fontos alapköve a másik megismerése. Ezt támaszt ja alá a következő alapkísérlet (Atkinson, 2005). Kísérleti személyeknek fotókat m utattak különböző arcokról (idegenek, szomszéd, iskolatárs, rokonok), és jelezniük kellett, hogy kit m ennyire találnak szim pa tikusnak. A kísérleti személy minél többször látott valakit, egyre rokon szenvesebbnek ítélte meg. Az ismerősség az a hatás, amely valakit fonto sabbá, rokonszenvesebbé tehet számunkra. Az ismeret tehát befolyásolja a rokonszenvet. Fontos, hogy a csapatépítés során m inél több olyan gyakorlatot alkalm azzunk, melyekkel a résztvevők egyre jobban megismerik a csapattársaikat, ezáltal - remél hetőleg - egyre rokonszenvesebbé válnak egymásnak. Fia valaki egyre közelebb kerül hozzánk, akkor inkább segíteni és nem gátolni fogjuk. Minél jobban ragaszkodnak egymáshoz a csapattársak, annál biztosabb, hogy küzdeni fognak a másikért a pályán. Az elfogadás utáni következő lépcső a pozitív kom m unikáció, azaz hogy ne csak észrevegyük ezeket a jó tulajdonságokat, hanem ki is fejezzük azokat. A következő gyakorlati példa jól m utatja, milyen eszközei lehetnek egy csapat tagjainak egymás önbizalm ának növelésére. A feladat során ki kell választani egy csapattársat, és a m ásnapi feladatra vagy meccsre adni kell neki egy jó tanácsot vagy egy pozitív visszajelzést, olyat, mely számára egy plusz erőforrást fog jelenteni. Egyetlen m ondatnak is m ár önmagában nagyon erős szuggesztív hatása van. Ez összeköti a csapatot, és megerősíti az önmagukba vetett hitet is. A csapatépítés folyamatában a tisztelet is alapkeretnek számít. Tisz teljük a m ásikat és a véleményét. Bárm it m ond, azt hallgassuk meg. Nem kell elfogadni, de hallgassuk meg, és ne minősítsük. Legtöbbször csak m agunkról beszéljünk, és ne a m ásikat értékeljük. M ondjuk el, hogy mi m it érzünk, gondolunk. Ha m egadjuk ezt az alaptiszteletet

179

180


a másiknak, a játékosok kinyílnak egymás felé. Fontos kiemelni, hogy magunkat sem szabad minősíteni. Sokan nem csak a m ásikat m osolyogják meg, hanem önm agukat is. Mennyivel könnyebb szidni, m int dicsérni magunkat. Sokszor észre sem vesszük, hogy m ennyi energiát vesztünk, ha nem szeretjük eléggé önm agunkat. Kivételt képez ez alól, ha önm agunk ostorozása ö n iróniában jelenik meg, hiszen a h um ornak hatalm as feszültségoldó funkciója van. Maguktól értetődő dolgokról beszélünk most, amiket m indenki tud. Sokszor viszont épp ezek az alapértékek azok, melyeket nem élünk meg a m indennapjainkban, pedig megérdemelnénk. A csapatoknál a figyelem nagyon fontos tényező. A figyelem energia, és ha valaki úgy kezd el beszélni a csa Heti rendszerességgel foglalkozott ve pat előtt, hogy tizenhárm án csak rá lünk e g y sportpszichológus, mind csa figyelnek, akkor sokkal fontosabb és pat-, mind egyéni szinten. Rengeteg új mélyebb dolgokat m ond el magáról, érzést tapasztaltam meg a fo g la lkozá m intha csak egy em berhez beszélne, sok során, új d o lg o k kerültek a fig ye l vagy m intha a folyosón váltana n é mem középp ontjába, és megtanultam hány szót valakivel. új és különböző szemszögekből figyel Ez egy másfajta figyelem. Az öltö ni m agát a sportteljesítményt, a társai zőben, a folyosón a figyelem nem mat és a környezetemet. M in d e z nagy ugyanaz, m int am ikor tényleg az ban hozzájárult ahhoz, hogy átértékeljem egész csapat figyelmét m egkapjuk. önmagam, hogy más célokat fogalm az A sportolók ilyenkor meg tudnak zak meg, és új lehetőségeket lássak meg nyílni, és olyan mély dolgokat m o n a sportkarrieremben. danak el m agukról, am it addig soha DÉGI BARBARA Röplabda, többszörös magyar bajnok, válogatott, sem. Kialakul a rokonszenv, a tisztelet magyarkupa-győztes és a szeretet. Pszichológiai értelem ben egy csa pat építése során a fent em lített esz közökkel, a gyakorlati, tapasztalati tanulási helyzetekkel lehet dolgozni. Kapuk nyílnak meg egymás között, és akár akarják, akár nem, elkezde nek kötődni egymáshoz, már csak azért is, m ert közös a titkuk, m ert ők olyan dolgokat tu d n ak meg egymásról, melyeket más nem . Az egyre jobban kötődő csapattagoktól lesz a csapat „igazi”.


A szeretet szó is megjelenhet egy csapatnál, de nem kötelező mindig szeretni a másikat, és nincsen olyan csapat, ahol m indenki szeret m in denkit - m axim um azokban a pillanatokban, am ikor együtt veszik át a m agyar bajnoki aranyat... Viszont kapukat nyitottak meg egymás felé, és ha maga az érzés nem is a szeretet volt - kötődés, ragaszkodás, rokonszenv mindenképpen. A csapatépítés dinam ikája

A sportcsapatokkal folytatott m unka során a tanulás csoportbeli cselek vés, élmény útján történik. A sportolók különböző helyzetekben, cso portokban próbálják ki, figyelik meg önmagukat, majd közlik tapaszta lataikat másokkal. Ezek a próbák egyben arra is alkalmat adnak, hogy tanuljanak viselkedésük m ásokra gyakorolt hatásából. Ezekben a cso portokban a következő fontos csapatelemek ism erhetők fel, gyakorol hatók be: • a játékosok szerepe csapaton belül; • a játékosok kommunikációja edzésen és meccsen; • a játékosok mentális gyengéi, erősségei; • a játékosok reakciói; • érzelmi erőforrás erősítése, melyet a játékos a csapattól kap; • a csapatnormák pontosítása; • a csapaton belüli státus; • csapatcélok; • csapatkonfliktusok megbeszélése; • az együttműködés eszközei. Valódi viselkedésváltozást csak saját tapasztalataink által érhetünk el. A sportcsapatokban végzett csoportm unka legtöbbször a résztvevői ta nulás elvére épít. A foglalkozásokon és a tanulságokat megfogalmazó megbeszéléseken is a résztvevőké a főszerep; a csoportot vezető sport pszichológus sem oktató, hanem a folyam atokat elősegítő szerepben dolgozik. Feladata az érdeklődés, a bizalom, a nyíltság megfelelő szint jének és egy olyan hangulatnak a megteremtése, melyben az em berek készek a saját és mások viselkedésének elemzésére, az érzések közvetlen és nyílt kifejezésére, megfelelő visszajelzések adására. Szerepe a folyamatok

181

182


irányítása, a közös elemzések vezetése, a csoportlégkör megfelelő m e derben tartása. A saját élm ényű tanulás fejleszti a sportoló önism eretét és em berismeretét, a szociális és a vezetői készségét, az együttműködési, a kom munikációs és a problémamegoldó-készségét, de használható más kész ségek kialakítására is. A hangsúly az „itt és m ost”-on van. A csapatépítés hatására fejlődik a résztvevők önismerete, belső autonóm iája (önálló ságérzete), egyéni hatékonysága, a csoporttagok kapcsolatai szorosabbá válnak, nyitottabbak, toleránsabbak lesznek egymással, fokozódik a b i zalom légköre és az egymás jobb megértésére törekvés. A csoporthoz tartozó személy m egtanul valam it saját m agáról és a többiekhez való viszonyáról. „M egtanulom, hogy hogyan viselkedem, hogy m ások m i ként látnak engem, látom, hogy az én viselkedésem hogyan befolyásolja őket, és engem hogyan befolyásolnak mások.” (Aronson, 1980) Ezek a felismerések azt eredményezik, hogy a csapattagok egyre öszszehangoltabban tudnak együtt játszani a pályán, egyre inkább megér zik, m it akar a másik. Gyakran használják a sportolók azt a kifejezést, hogy „érzem a csapattársaimat, és érzem a pályát”. Ha m indezt a pszi chológia nyelvére fordítjuk: a beleérzést, a m ásik érzéseinek, cseleke deteinek előrejelzését jelenti, amely az egymásra hangolódott, jó csapat játék alapfeltétele.


183

debb foglalkozást tartani az öltözőben, közvetlenül a bemelegítés előtt. Általában ez a tér is kisebb, m int az ideális csoporttér, de ha a csapat ban erős a kohézió, és tagjai jól m oti váltak, akkor itt is van hatása. Korábban a pszichológusokkal kapcso Fontos, hogy a csapat a közös latban viszonylag szkeptikus voltam. M i m unka során legalább egyszer töltsön óta a vízilabda-válogatottal d o lg o z ó el egy hosszú csoportnapot, am ikor sportpszichológust megismertem, és egész nap csapatépítő gyakorlatokat a közös munkába belevágtunk, részben végeznek. m egváltozott a véleményem! Úgy gon

A sportpszichológiai csoport keretei A csoport biztonságos és hatékony működéséhez elengedhetetlenül fon tosak a keretek és szabályok. Ezek a ke retek általánosságban jellemzik a pszi chológiai csoportokat, de vannak olyan részek, melyek sportcsapa toknál módosulnak. A 12. táblázat jól illusztrálja ezeket a kereteket, és azok pszichológiai jelentőségét, hatásait.

dolom, hogy a sportpszichológia fontos, sőt elengedhetetlen része a profi sport nak. Mint sok minden, ez is két emberen múlik. A jó szakember megtalálja a kö zös hangot a klienssel, aki ezáltal a bi zalm ába fog adja. Sportpszichológu sunknak ez szinte egyből sikerült. így a közös foglalkozások, akár egyéni, akár csoportos, sokkal hatékonyabbak. Fog lalkozásai ismeretlenek voltak a szá momra. A z elejétől fogva lekötnek és el gondolkodtatnak a gyakorlatok, amiket

A csapatépítés külső feltételrendszere

A sportpszichológiai csoport tere A csoportok tere az időkorlátok m iatt behatárolt, és gyakran csak a sporttelepen valósulhat meg. A csoport tagjai általában tanulnak vagy kétszer edzenek a nap folyamán, ezért meg kell találni azt az időpontot, amely m indenki számára ideális -legtöbbször ez az edzés előtti egy óra. Valószínűleg a legtöbb sportcsapatnál hasonló a helyzet, és jó, ha a csa pat heti egyszer egy órát egymásra tu d szánni. Fontos, hogy a részt vevőknek olyan terem álljon a rendelkezésére, ahol kényelmesen körben ülve elférhetnek. Általában mozgásos vagy relaxációs gyakorlatokkal is dolgozunk, melyek sportcsapatok számára kifejezetten ajánlottak. A rá játszás időszakában - ha a csapat is igényli, vagy ha úgy látjuk, hogy nem eléggé koncentráltak a következő napi meccsre - lehet egy rövi-

végzünk. Szimpatikus számomra, hogy A szembesítés időzítése nem lát el tanácsokkal, hanem rávezet Nagyon kényes és fontos kérdés az, a megoldásra, így az esetleges problé hogy m ikor alkalmazható a szembesí mákat hatékonyabban tudom /tudjuk tés technikája, akár pontos kiértéke megoldani. A csoportos foglalkozások léssel is egybekötve. M indig nagy d i által jobban megismerjük, megértjük csa lemm a, hogy szabad-e egy csapatot pattársainkat, ami véleményem szerint el akkor szembesíteni a problém áival, engedhetetlen a csapatsportágakban! amikor m ár rájátszásban vannak, két naponta tétmeccseket játszanak, vagy SZÍVÓS MÁRTON Vízilabda, többszörös magyar válogatott egy világverseny döntőjében szerepel nek, és a legnagyobb megterhelésnek vannak kitéve. Bármikor lehet és kell is egy csapatot konfrontálni, ha arra a csoport dinamika vagy a csapat győzelme érdekében szükség van. Rosszabb úgy

184



Keretek

Pszichológiai hatás

C soporttitok (ami a foglalkozáson elhangzik, az nem vihető ki, mással nem osztható meg)

A csapatkohézió erősítése

Rendszeresség (például hetente)

A feszültség levezetésének és a konflik tusok kibeszélésének lehetősége

Pontosság (például érkezés)

Tisztelet

Egyes szám első szem ély betartása (az érzelmek és gondolatok saját vélem ényként történő kifejtése)

Kohézió erősítése, gyors konfliktuskezelés lehetősége

A CSAPATSZERKEZET FELTÁRÁSA - SZOCIOMETRIA

12. tá b lá zat. Sportpszichológiai csoportfoglalkozás keretei

A csoportszerepek azonosításának egyik legismertebb módszere a szo ciometria. Ha edzőként kíváncsiak vagyunk arra, hogy kik a vezetőjáté kosok, a csapattagok milyen kapcsolatban állnak egymással, illetve ké pességeik szerint kiket ismernek el a csoporttagok, és kiket nem, érde mes a szociometria módszerét alkalmazni, hogy választ kapjunk ezekre a kérdésekre. A szociometria módszere Jacob M oreno (Mérei, 1991) nevéhez fű ződik. M oreno a csoportot alkotó egyének egymáshoz fűződő kapcso latainak érzelmi színezetét, a viszonzott vagy viszonzatlan ellen-, illetve rokonszenvekből szőtt spontán term észetű hálót tekintette az emberi csoportok alapjának. Az eredeti szociom etriái vizsgálati m ódszert - amely a csoporttagok egymáshoz való viszonyait a nekik feltett rokonszenvi kérdésekkel igyekezett felm érni - M érei Ferenc fejlesztette tovább. A rokonszenvi kérdéskörön túl a csoporttagok egymásról al kotott nézeteit a képességeiknek, a közösségi funkcióban betöltött szerepüknek, valam int a csoporton belüli népszerűségük fokának felmérésével állapította meg, és így vázolta fel a csoportok jellegét. A m ódszer maga a szociom etria, a csapat szerkezetének rajza pedig a szociogram. A szociogramban a következő szerepeket tudjuk azonosítani:

tétm eccseket játszani, ha a csapat szekrényében van egy „csontváz”, m ert az elveszi a csapat energiáját. Ha a játékost túl sok lelki teher nyo masztja, biztosan nem fogja tudni az összes figyelmét a játékra össz pontosítani. Különösen fontos a húzóemberekkel dolgozni, hiszen az ő nyomasztó gondjaik m iatt a csapat akár a meccset is elveszítheti. A véghajrá időszakában felmerülhetnek a csapattal kapcsolatos belső (csapattagok közötti), valamint a csapat és a külső tényezők (edző, csa lád, segítő személyzet) közötti konfliktusok. Akkor tudunk ezekkel ér dem ben dolgozni, ha erre a csapat is nyitott, és megvan a megfelelő szintű bizalmi kapcsolat. Emellett a rájátszás időszakában akkor lehet konfrontáló krízishelyzeteket feldolgozni a csapattal, ha a csoport korábban m ár sikeresen m egoldott konfliktushelyzeteket, és túljutott a csoportformálódás második szintjén, a viharzáson.

„Sztár” A legtöbb kapcsolattal rendelkező csapattag. Az a játékos, aki ezt a sze repet birtokolja, véleményével és hozzáállásával befolyásolja a csoport társait is, és gyakran vezetői szerepkörben van. Ideális esetben a „sztár” személye megegyezik a csapatkapitány személyével. Ha az edző azono sítani tudja ezt a játékost, és maga mellé tudja állítani, nyert ügye van, hiszen így a formális vezető (edző) és az inform ális irányító ( „ s z tá r játékos) is ugyanazon a véleményen van. Megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy hány sztárjátékos kell egy csapaton belül. Valójában nem is annyira a létszám, m int az egymáshoz való viszonyuk a meghatározó. Egymás támogatása erős csapatbázist jelenthet, de csa paton belüli konfliktusokhoz és esetleg szakadáshoz vezethet, ha nincs köztük kölcsönös kapcsolat.

M indenki részvétele kötelező

Kohézió erősítése

Egymás vélem ényének tiszteletben tartása

Tisztelet, önbizalom növelés

Egyszerre csak egy em ber beszél

Tisztelet, figyelem fókuszálás

Nincs sem önmaga, sem a csapattárs minősítése, amíg a gyakorlat arra fel nem szólít

Hatékony kom m unikáció, gyors konfliktuskezelés

Passz (ha nem akar részt venni valaki egy gyakorlatban, azt bárm ikor megteheti)

S portpszichológiai jelleg megtartása, szabadság biztosítása

Mobilhasználat nem engedélyezett

Tisztelet

C soportkérés: am it még a csoport szeretne

Tisztelet, szabad döntés joga

185

186


„Perem” Ő az a játékos, akinek nincs kölcsönös kapcsolata a csoporton belül. Nem feltétlenül jelenti azt, hogy ez a játékos elszigetelődik. Fontos meg vizsgálni, hogy az adott játékos m ikor került a csapathoz, illetve hogy milyen poszton játszik. A kapusok és az újoncok gyakran kerülnek ebbe a szerepkörbe. Egy csapat egy-két peremjátékost bír el, természetesen a csapatlétszámtól függően. Ez annak a jele, hogy a csapat életében jelen van a tolerancia és elfogadás, hiszen megtartják maguk mellett az elszi getelődő játékost, elfogadják a viselkedését. „Funkcióban kiemelkedett” A szociogram m egm utatja a csapat társas hálózatát, de a szociometriái kérdéssor kitérhet olyan kérdésekre is, melyek azon játékosokat azono sítják, akik kiemelkedő teljesítményük m iatt fontos szerepet töltenek be a csapatban. Olyan kérdésekre kereshetjük a választ, hogy a többiek ki ket tartanak nélkülözhetetlennek, ki a leggyorsabb, kit tartanak a legte hetségesebbnek, ki a „húzóerő” a csapaton belül. Érdemes megvizsgálni a játékosok szociogram ban elfoglalt helyét. Ritkán azonos a „sztár” és a „funkcióban kiem elkedett” személye, de legtöbbször ez a két sze mély kapcsolatban áll egymással. A szociom etriái kérdőív sosem kötött, m indig a m egrendelő igényei alapján form álódik. Egy csapat társas hálózata nem annyira a sze mélyiségek hasonlóságán alapszik, inkább a feladatra való orientálódás és a csapattal való együttműködési hajlandóság határozza meg. A kér dőív felvétele és kiértékelése során sok buktató m erülhet fel. Ezt a m ód szert a legtöbb sportoló ismeri, pontosan tudja, hogy mi a célja, hova akar kilyukadni az edző és a sportpszichológus. Éppen ezért különösen fontos, hogy szakember vegye fel, értékelje és jelezze vissza ezt a tesztet. A visszajelzést mindig először a csapatnak kell látnia, és kell hogy legyen hatásuk arra, hogy a kiértékelés milyen mélységében érkezzen el az edzőhöz. Fontos, hogy a játékosok pontos neve konkrétan ne sze repeljen a bem utatott szociogramon, csak akkor, ha azt m indenki kéri, illetve beleegyezik. A szociogram és a kiértékelés mindig a pillanatnyi állapotot m utatja meg és tükrözi vissza. Gyakran előfordul, hogy egy „klikkesedett” csa


patból a szezon végére egy szociálisan összetartó társaság lesz. Azonban egy szociálisan széttartó csoport sem feltétlenül teljesít rosszul. A csa pat akkor is fókuszálhat a teljesítményre, ha a szociális kohézió gyenge. Ez az állapot viszont nagyon labilis. A csoportban jelen levő, de elhall gatott és ki nem m ondott konfliktusok stresszhelyzetben bárm ikor elő jöhetnek, és rom boló m ódon fognak hatni a csapat teljesítményére és moráljára. A csoporthoz tartozás motivációs bázisát ugyanazon feltételek képe zik, melyek két ember közötti kapcsolat fejlődésének az alapját alkotják. A potenciális tagok egymáshoz való térbeli közelsége, valamint a köztük való gyakori találkozás és érintkezés sűrűsége olyan tényezők, melyek könnyen kialakítják a közös értelmezési kereteket, a közös p ro b lé mákat, és létrehozzák a csoporton belüli kölcsönös függőségi helyzetet. Az egyén affiliációs (kötődési) szükséglete, a m ásokhoz való tartozás igénye alapfeltétele a csoporthoz való kapcsolódás motivációjának. A ’80-as évek folyamán több ném et edzőtáborban készítettek szocio m etriái jellegű felméréseket (Nawrocka, 1985). A vizsgálatvezetők kü lön kitértek a sportolók m agukról vallott egyéni és a csapat egészéről alkotott értékelés kérdéskörére. A kutatók azt tapasztalták, hogy az olyan közösségi hálózatra utaló szociogram ok esetében, melyekben egy-két játékos kívül m aradt a szociális egységen, az edzőtáborok szer vezése több odafigyelést igényelt a vezetők részéről. Fontos cél, hogy a szociális kapcsolatok gyors és célirányos fejlődése érdekében m in den résztvevő kellő megbecsülést kapjon a többiek részéről, és m inden ki részt tudjon venni a közösségi m unkában. Ez az éveken át tartó vizsgálat arra is rávilágított, hogy a több éve együtt dolgozó sportolók vezető tekintélyre tettek szert a többi csapat társ körében. A csoportok „vezető” tagjai között a kapcsolat az évek fo lyamán elmélyült és megerősödött, az alacsonyabb teljesítményszinten produkáló játékostársak pedig pozitívan viszonyultak a sikeres és össze tartó játékosokhoz. A teljesítm ény alapján kiem elkedő, a csapatban „vezető” pozíciót betöltő tagok jól összefonódott egységet képeztek, de közösségük kellően nyitott és dinam ikus m aradt ahhoz, hogy az új csa pattársaknak is legyen lehetősége a beilleszkedésre, mely többnyire si keresen végbe is ment. Ebben a pozitív dinamikát m utató, jól integrált csapategységben a csapat vezetői részéről döntő tényező volt, hogy

187

188



189

alapozó szervezői m unka fontosságára, amely idővel pozitív változáso kat eredm ényezett a csapat életében. Láthatóvá vált, hogy a közös, jól szervezett feladatteljesítés révén javultak a csapattársi kapcsolatok, és ezzel összhangban, fejlődött a fiatal sportolók személyisége, és nőtt a teljesítmény. íme, két jellegzetes szociogram minta:

CSAPATÉPÍTÉS a g y a k o r l a t b a n

16. á b ra . Egy klikkesedett csapat szociogramja

a szociális kapcsolatok kiépítése során alapvető fontosságot tulaj donítottak a csapattagok személyes, jellembeli hasonlóságainak, illetve eltéréseinek. A vizsgálati eredmények viszont egyes csapatok esetében ellenpéldára is utaltak a kiem elkedően teljesítő játékosok és a többi sportoló között kialakult kapcsolati sajátosságok tekintetében. A ke vésbé jól szervezett nevelői m unka azt eredm ényezte, hogy a kiem el kedő szinten teljesítő játékosok és a többiek között ellenszenv és rivalizáció lépett fel. Ezen jellemzők hívták fel a csapat edzőinek figyelmét a nagyobb koncentrációt igénylő, a játékosok közös feladatteljesítésére

Négyszeres kölcsönös válsztás Háromszoros kölcsönös válsztás Kétszeres kölcsönös válsztás Egyszeres kölcsönös válsztás

17. á b ra . Egy erős szociális kohézióval rendelkező csapat szociogramja

Mi a helyzet az egyéni sportokkal? Nemcsak a csapatsportok terén jele nik meg a csapat-csoport dilemma, hanem az egyéni sportok esetében is. Ha egy egyesületen belül az edző/vezetőség meg tudja terem teni az egyéni játékosok között a csapattá alakulás bázisát, akkor egy erősebb versenyzői „blokkot” fog kapni. Ezek a játékosok úgy tudnak felülkere kedni ellenfeleiken, hogy a versenyzők jobban és hatékonyabban tám o gatják egymást téthelyzetekben. Tisz tábban ismerik majd képességeik ha tárait, hiszen nem csak az edzőiktől A fo g la lkozá so k során sikerült vissza szereznem a motivációmat a versenyek fognak visszajelzést kapni, hanem re. A mentális tréningnek köszönhetően a csoporttagoktól is. Ezek a visszajelzé sek term észetesen teljesen más jelle sokat javult a technikám. A bban az év ben sikerült kikerülnöm U21-esként a fel gűek és minőségűek, m int az edzőké, nőtt Eb-re. M inde zek mellett, hogy tud de éppen ezáltal válnak ugyanolyan tak egyenként mindenkivel foglalkozni, értékessé. H a egy egyesület csapat olyan hangulatot varázsoltak a csoport ként lép fel, az mindig egységet és erőt ba, hogy most már nemcsak e dzőpart fog sugározni az ellenfelek számára, nerei vagyunk egymásnak, hanem ba m indez egyfajta lélektani előnyt is rátként tekintünk a másikra. N a g yo n jó biztosít. érzés, hogy nem egyedül mész fel a pá Olyan időszakokban, am ikor a já lyára, hanem tudod, hogy egy egész tékosok edzésen vagy meccsen kívül csapat áll mögötted. is együtt vannak, érdemes csapatépítő játékokat alkalmazni, melyek segítsé PELLERÁDÁM Karate, a felnőtt válogatott tagja, gével a játékosok jobban megismerik EGKF-Eb-bronzérmes egymást. ím e egy kis ízelítő, a teljes ség igénye nélkül:

190

VIII. Pici lábak a pályán, avagy a fiatalkori sport pszichológiája


A csoportfoglalkozások határozottan ja vították a koncentrációmat. A speciálisan egyénre szabott feladatok által megta nítottak a hitre önmagommal szemben. A le g nag yo bb eredményt a sérülések figyelmen kívül hagyása és leküzdése te rén értem el. Csoporttársaimmal szoro sabb, családiasabb viszony alakult ki. MIKLÓS DÁNIEL Karate, Stílus-Eb-bronzérmes

„Ajánlom magamat”-gyakorlat A próhirdetést kell feladni, m egadott számú szóval (m axim um 20 szó le het), melyben le kell írni, hogy ki a hir dető, és milyen barátot keres. A felol vasás során akár párokat is lehet vá lasztani, a kölcsönös igények alapján. A játékot nehezíthetjük úgy is, hogy a papírlapokat összeszedjük, és ki kell találni, hogy ki lehetett a feladó.

„Életúttérkép”-gyakorlat Mindenki rajzolja vagy írja le pár szóban életpályája alakulását, honnan indult, hogyan érkezett a jelenlegi helyzethez. Lehet szimbólum is, például nap, eső, létra, lépcső, parabola (lehet akár gye rekkortól is kezdeni, vagy csak a sportkarriernél maradni). Majd négy-öt fős kis csoportokban mutassák be egymásnak ezeket a rajzokat vagy leírásokat. Mindenkire jusson legalább két perc. Visszaülve az eredeti nagy csoportba, adják körbe a papírjaikat, úgy, hogy ezekre mindenki írjon egy pozitív meg jegyzést vagy üzenetet. A papírokat visszakapva mindenki olvasson fel egy olyan mondatot ezek közül, mely számára a legkedvesebb, legkellemesebb. Hasonlóságok Keressen mindenki egy olyan párt magának, akiről úgy érzi, hogy a legkevés bé ismeri a csapatban, vagy akit a legke vésbé ismer. Találjanak három olyan Segített abban, hogy az adott pillanat dolgot, amiben hasonlítanak egymásra. ban csak a versenyre gondoltam . N ő tt bennem a nyerni akarás, nem féltem a kétes bírói döntésektől és a fizikai sérü lésektől. Segített a versenyekre való lelki felkészülésben, a gátlásaim leküzdésé ben és az önismeret elsajátításában is. DERZSI ANDRÁS Karate, WGKF-vb-arany- és bronzérmes

A „közös” A csoport írjon egy közös mesét; vá lasszon ki egy csapatzenét, amit m in denki elfogad; készítsenek egy közös rajzot akár m indenki kézlenyom atá val; vagy nézzenek meg egy számukra fontos filmet, és közösen beszéljenek róla.

VIII

P ic i lábak a p á l y á n , a v a g y A FIATALKORI s p o r t p s z ic h o l ó g iá j a G yöm bér N oé m i-K o vács Krisztina

Mit tegyünk akkor, ha sportoló gyermekünk lelkesen készül a verseny re, de az edzője nem teszi be őt a kezdőcsapatba? Ilyenkor többszörösen is nehéz helyzetbe kerülünk, hiszen gyermekünk számára továbbra is fenn kell tartani azt a kezdeti motivációt, mely a csalódás előtt megvolt benne. Szülőként tám ogathatom vagy tám adhatom az edző döntését, de nem mindegy, hogy m indezt hol teszem. Ha gyermekem előtt k ri tizálom az edzőt, akkor m egtöröm a tekintélyét, de ha nem kezdek sem m it az adott problém ával, akkor m indkettőnkben csalódni fog. Az edzővel való kom m unikáció ezer veszélyt rejt m agában, hiszen az edző akár tám adásnak is érezheti a megkeresést, ami nem vezet kö zös megoldásra. Természetesen a legtöbb esetben az edző közli a döntése indokait, m int például, hogy a cél a győzelem, vagy a gyermek még nem áll készen erre a kihívásra, esetleg m ost más játékosoknak akar esélyt adni. A háttérben ilyenkor valójában olyan kérdésekre kell választ keresni, hogy kinek mi a célja az adott versennyel kapcsolatban, és hoszszú távon ki m it szeretne elérni. Előfordulhat, hogy az edző és a szülő céljai teljes mértékben különböznek, de az is, hogy ez a két cél nem esik egybe a versenyző által kigondolt céllal. Ezzel a rövid példával is szem léltethető, hogy a gyereksport területén m ennyire fontos a megfelelő kommunikáció és motiváció megteremtése, illetve a célok tisztázása. Az élsportban a legfontosabb cél a győzelem és a siker elérése, hogy a sportoló m inden helyzetben képes legyen a m axim um ot kihozni


magából. Ugyanezt vallják legtöbben a gyermeksport és az utánpótlás területén is. Nézzük meg egy 9-10 évesekből álló csapat mérkőzését! A szurkoló szülők gyakran ugyanúgy viselkednek, m int egy N B l-es mérkőzésen. Ugyanúgy lelkesítenek, ugyanúgy kritizálnak, és néhány esetben ugyanúgy kikelhetnek magukból, hiszen csak egyetlen célt lát nak maguk előtt: nyerjen a csapatuk, és a gyermekük a lehető legtöbbet adja ki magából. Helyes-e ugyanazt a teljesítményt elvárni ezektől a fia taloktól, m int a profi felnőttektől? Hogyan is tekintsünk a győzelemre a kicsiknél? M artens (1978) szerint akkor tekinthetjük hibásnak a győ zelemfelfogást, amikor 1. az ellenféllel való barátkozást vagy bajtársiasság érzését a gyengeség jeleként értékelik, vagy m ikor a nevetést a versenyzőképesség hiányá nak tekintik; 2. az edző olyan stratégia alkalmazására utasítja a sportolót, mely jogta lan előnnyel jár az ellenféllel szemben; 3. bizonyos szereket adnak a fiatal sportolónak, rábeszélik, hogy csal jon, esetleg megfélemlítik őt; 4. a győzelem sokkal fontosabbá válik, m int a barátok, a tisztelet, a m a gabiztosság, a készségek, az egészség és a helyes önértékelés elnyerése. Az ideális hozzáállás szerint az első helyen a fiatal sportoló egészséges személyiségfejlődése áll, a győzelem pedig csak másodlagos. Az átélt ta pasztalatok minősége sokkal fontosabb, mint a győzelem-vereség aránya.

A FIATALKORI SPORT CÉUAI

A fiatalkori sport számos előnnyel jár, m int bizonyos sportkészségek kialakulása és az egészséges életm ód alapjainak m egterem tése, vagy olyan pszichológiai készségek, m int az önfegyelem, a tiszteletadás, a versenyzőképesség, az együttműködés és a magabiztosság képességei nek kialakulása. Ezek m ind hozzájárulnak a sportoló személyiségfejlő déséhez. A fiatalkori sport olyan szociális tevékenységet jelent, melynek keretein belül a fiatalok új barátokat és ismerősöket szerezhetnek, így részeseivé válnak egy folyamatosan terjedő szociális hálónak. Ráadásul, ha a szülő is belép ebbe a folyamatba, úgy a családok is még közelebb

Fotó: Kovács Anikó

192

194



kerülhetnek egymáshoz, megerősödik a családi összetartozás érzése is. A sport a gyerekek, fiatalok számára sokszor igazi szórakozást is jelent! Melyek mégis azok a célok, amiket egy fiatal sportoló el szeretne ér ni? Egy nagyszabású, százezer fiatal sportolóval végzett kutatás (Smoll, 1998) a következő motivációs célokat állapította meg (fontossági sor rendben): • jó móka, jó szórakozás; • készségfejlesztés és új készségek elsajátítása; • izgalom és borzongás; • barátokkal együtt töltött idő és új barátok szerzése; • siker vagy győzelem. Fontos, hogy az edzők, mielőtt megterveznék a következő szezon célki tűzéseit, figyelembe vegyék ezeket a célokat, irányelveket. Tudnunk kell, hogy ezen célok közül egyik sem érhető el automatikusan. Az edzőknek, a szülőknek és más, a csapathoz közel álló személyeknek a csapat részévé kell válniuk, és a közös célok m entén kell együttműködniük. Az együtt m űködés által csökkenthetők a félreértések, problém ák, és a kitűzött Hasznos hatások

Káros hatások

Megfelelő készségek fejlesztése

Helytelen készségek kialakulása

Állóképesség fejlesztése

Sérülés, betegség

Stratégiák és szabályok ismerete

Helytelen szabályok, stratégiák elsajátítása és alkalm azása

Szabályok betartása és tisztelete, fair play

Nem reális vagy negatív önbecsülés

Reális és pozitív önbecsülés kialakítása

Torzult önism eret és testkép

Önismeret

Elfordulás a sporttól

Reális testkép, testtudatosság

Helytelen szabályhasználat a győzelem érdekében

Életen át tartó sportm otiváció

Az élvezet hiánya vagy a sikertelenségtől való félelem kialakulása

Élvezet és kikapcsolódás

Káros szociális képességek kifejlesztése vagy pszichológiai sérülés

Hasznos személyes, szociális és pszichológiai képességek fejlesztése

A más tevékenységre fordítható idő elvesztése

13. tá b lá za t. A sport hasznos és káros hatásai (Smoll, 1998)

célok könnyebben elérhetővé válnak. A szülőknek a gyerek sporttevé kenységét a gyereknevelés egyik eszközének érdemes tekinteniük.

A SPORTOLÓ GYEREK SZEMÉLYISÉGE

Számos pszichológiai elmélet foglalkozik a személyiséggel, a személyi ség fejlődésével. Sok nézőpont, megközelítés jelenik meg ezen a terüle ten, de kevés olyan elmélet vagy m odell létezik, mely több területet összefoglalva, összetett szempontból vizsgál, és még a sportban is alkal mazható. Erikson pszichoszociális személyiségfejlődési m odellje nagy hang súlyt fektet a szociális, azaz a környezeti hatásokra (Colé, 2006). Erik Erikson fejlődésünk során nyolc szakaszt azonosított, melyek a születé sünkkor kezdődnek, és élethosszig tartanak. Ezeket pszichoszociális stádium oknak nevezi. Véleménye szerint az egyén pszichológiai fej lődése a különböző életszakaszokra jellemző szociális viszonyokon m ú lik. M inden életszakasznak megvan a maga sajátos problémája, krízise, mellyel szembe kell néznünk. Erikson úgy vélte, hogy a személynek - le gyen az gyerek vagy felnőtt - sikeresen meg kell oldania m inden krízist, hogy felkészülhessen az elkövetkező pszichoszociális feladatokra. M in den egyes krízisnek van egy-egy lehetséges pozitív és negatív kimenete, mely nagymértékben függ az őt körülvevő környezet hatásaitól, viselke désétől és reakcióitól. A gyereksportra vonatkozóan emeljük ki azokat az életszakaszokat, melyek hatással lehetnek a sportoló gyerek személyiségfejlődésére. Cse csemőkorban meg kell tapasztalnia és tanulnia, hogy szülei vagy gondo zói megbízhatóan adnak élelmet. H a ez a bizalom (ősbizalom) kifejlő dött, a gyerek megfelelő biztonságban érzi magát ahhoz, hogy nagyobb önállósággal kísérletezzen a m ásodik évben. Ennek az ősbizalom nak a kialakulása, a megfelelő anya-gyerek kapcsolat alapozza meg a ké sőbbi biztonságérzést, a kapcsolati stabilitás alapjait, önm agunk elfoga dását és szeretetét, ami kihatással lesz a sportolói önbizalom megfelelő szintjének megtalálására is. Am ennyire bátorítják a szülők az autonóm ia (önállóság) érzését a második évben, olyan m értékben tanulják meg a gyermekeik indula

195

196


taikat szabályozni, és büszkeséget érezni teljesítm ényük felett. Ebben a szakaszban a kisgyermek testi fejlődése előrehalad, s törekvéseinek iránya lassan afelé tolódik el, hogy ellenőrizni tudja saját cselekedeteit. A gyermek egyre aktívabban foglalkozik a környezetében lévő tá r gyakkal és emberekkel. Ha ezek a kölcsönhatások hatékonyak, és a kör nyezet tám ogatóan reagál a kezdeményezéseire, akkor m egerősödik benne az autonóm ia érzése, és kialakul a kompetencia (hozzáértés) ér zésének csírája. Azonban ha kudarcot vall, kigúnyolják, bírálják, vagy megakadályozzák abban, hogy önállóan cselekedjen, akkor a gyermek szégyellni fogja m agát, és kétségei tám adnak saját értékeit illetően. A túlféltés és annak túlzott korlátozása, hogy m it engednek meg, vagy akár a sikertelen kísérletek kinevetése kockára teheti a saját képessé geinkbe vetett hitünket. Óvodáskorban (3-5 éves kor) a gyermek az egyszerű önkontrolltól eljut odáig, hogy képes lesz cselekvések kezdeményezésére és végre hajtására. A gyermek egyre ügyesebben tudja irányítani a mozgáskoor dinációját és a nyelvi készségeit, és ezekkel a begyakorlott készségekkel megpróbálja irányítani és „manipulálni” a környezetét. E szakasz konf liktusa a kezdeményezés a bűntudattal szemben. A kezdeményező gyer mek annak tükrében próbálgatja önmaga és környezete határait, ahogy a környezete reagál rá. Ismét csak a szülők és ebben a korban m ár a gon dozók attitűdje, hozzáállása vezethet a gyermekek elégtelenségi érzé séhez; vagy éppenséggel bűntudathoz, ha a gyermek olyasmit tesz, amit a szülők szégyenletesnek minősítenek. Ebben az életkorban a gyermekek gyakran nem képesek saját néző pontjukat másokétól m egkülönböztetni, így könnyen áldozatául esnek a felszíni látszatnak, és sokszor összekeverik az oksági viszonyokat. Ezt Piaget (Mérei, 2003) erkölcsi realizmusnak nevezi. A szabályokat a saját nézőpontjuk alapján értékelik, a cselekedeteket következményük sze rin t ítélik meg, nem veszik figyelembe a mögöttes szándékot. Sokszor előfordul, hogy a csapatban játszó gyermekek nagyon érzékenyen rea gálnak akár egy elvesztett lehetőségre, akár egy kisebb szabálytalanságra. Nem a folyamatot látják, vagyis azt, hogyan játszottak a mérkőzés során, hanem csak a végeredményt, hogy nem sikerült nyerniük. Fontos, hogy éreztessük velük, hogy mi volt a jó a játékukban, m ikor és m iben voltak ügyesek. Egy hatéves sportolótól nem lehet elvárni mindazt, am it a fel

VIII. Pici lábak a pólyán, avagy a fiatalkori sport pszichológiája

nőtteknél sportolói alázatnak nevezünk. Egy vesztes meccs, egy elvesz tett verseny számukra nem ugyanazt jelenti, m int a felnőtteknek. Ebben az életkorban csak ők vannak, a többiek nézőpontját nem értik és nem tudják értelm ezni. M ásképpen élik át ezeket az eseményeket, éppen ezért ebben az életkorban másként is kell hozzájuk viszonyulni. Az általános iskolás években a gyermekek olyan készségeket sajátíta nak el, amelyeket a társadalom fontosnak tart. Nemcsak az írás és olva sás tartozik ide, hanem a fizikai készségek, a felelősségvállalás képessége és a másokkal való együttm űködés is. Ha az erőfeszítéseink sikeresek, akkor hatékonynak és kom petensnek érezzük magunkat, míg a sikerte lenség kisebbrendűségi érzéshez vezethet. Ebben az életszakaszban k ü lönös jelentőségűvé válik a sport. A motoros fejlődés, a fizikai készségek fejlesztése mellett a gyereksportoló pszichés gondozása külön figyelmet érdemel, hiszen ebben az időszakban szilárdulnak meg leginkább a szo rongás megélésével és kezelésével kapcsolatos m intáink. Ilyenkor az edző felelőssége is sokkal nagyobb, hiszen nemcsak mozgást és sport készséget tanít, hanem - a szülők m ellett - ő maga is példává, modellé

197

198


válik. A gyerekek ebben az életszakaszban tapasztalhatják meg először a belső motiváció értékét, az erőfeszítés fontosságát, a siker és a kudarc jelentőségét és a megfelelő győzelemfelfogást. A szülő, az edző, a tanár sporthoz való pozitív, bátorító és szorongáscsökkentő hozzáállása kulcsfontosságú. Erikson szerint a személyiségfejlődés szempontjából legkritikusabb időszak a serdülőkor (Vikár, 1980). A serdülőkor feladata az identitás kialakítása. Ez az az időszak, amikor összegezzük és beépítjük a korábbi tapasztalatokat. A serdülők számos kérdéssel és változással szem be sülnek, és keresik a saját válaszaikat. Fontos feladat a leválás a szülőkről és a nemi identitás kialakítása. Az identitás döntő kérdése a „ki vagyok én?”. A gyakorlati tapasztala tok egy nagyon fontos folyamatra hívják fel a figyelmet. A sportolókkal folytatott m unka során gyakran tapasztaljuk, hogy ebben az időszakban alakítják ki a saját sportolói identitásukat is. Ez egy alapvetően pozitív folyamat, ugyanakkor veszélyt is rejt magában. A sportoló fiatalok, kü lönösen az élsport területén, hajlamosak arra, hogy saját énképüket tel jes m értékben azonosítsák a sportolói énképükkel. Ez azt jelenti, hogy „ha kudarcot vallók a sportban, akkor em berként is értéktelen vagyok, ha sikert érek el, akkor emberként is sikeres vagyok”. Ebből ki folyólag fontos odafigyelni arra, hogy ez a két kérdés elkülönüljön: milyen ember és milyen sportoló vagyok? Amennyiben ez nem tisztázó dik, az kihatással lesz a felnőttkorra, am ikor ez a kettőség különösen erőssé válik. Sérülés esetén és a sportkarrier lezárásakor pedig szembe sülhetnek azzal, hogy ők csak sportolóként tudnak m agukra gondolni, de m iután a sport szerepe m ár átalakult az életükben, egyfajta üresség érzést tapasztalnak. Felnőttként pedig m ár sokkal nehezebb arra a kér désre választ adni, hogy ki vagyok én valójában, és m it kezdjek most az életemmel. A sportszociológusok a sportban való túlságosan intenzív részvételt „elveszett gyermekkor”-nak nevezik. Szomorú, hogy sok sportoló meg kérdőjelezi azoknak az éveknek az értékét, amelyeket tehetsége kibonta koztatására fordított. Gyakran előfordul, hogy egy normális gyermek vagy kam aszkort áldoztak fel ezért. Az ilyenfajta részvétel hátránya, hogy az egyének nem tu d n ak érzelmileg és társadalm ilag is fejlett és érett személyiséggé fejlődni. A szélsőséges pszichológiai követelmények


199

és a relatív társadalm i elszigeteltség néhány sportolót énközpontúvá tesznek, gátolva azon képességek kialakulását, melyek lehetővé tennék számukra, hogy másokkal éretten és könnyen érintkezzenek. Ennek az ellenkezőjére is van lehetőség: a sport esélyt adhat a fiatalok számára, hogy egymással ismerkedjenek. A kom m unikációs, a verbális és a ve zetői képességek gyakran éppen a sportm iliőben való aktív részvétel eredményeképpen alakulnak ki. Szülőként és edzőként is fontos, M egerősít abban, hogy amit ösztönö hogy ne csak sportolóként, hanem sen jónak látok, az szakmai szemmel is emberként is foglalkozzunk a sporto helyes. M ivel soha nem voltam élspor lóval, hogy saját személyiségfejlődését toló, és e d d ig soha nem neveltem él illetően visszajelzéseket és útm utatást sportolót, a sportpszichológus szakmai kapjon. tapasztalata és segítsége nélkülözhe Az ifjúsági sport kiterjedt lehetősé tetlen. Sok dologra hívta fel a figyelme geket biztosít a gyerekek számára, met, és néhány do lg on változtattam hogy hatékonyan birkózzanak meg a beszélgetéseink hatására. Kivétel nél a sportban megjelenő stresszel. Markül mind bevált. Vannak helyzetek, ami tens (1978) megjegyzi: „a verseny kor a szülő nem tud hatni a gyerm e zésből eredő stressz úgy szolgálja kére, míg a sportpszichológus akár több a gyerekeket, m in t az oltás, egyfajta száz kilométer távolságból egy ötper antitesteket épít fel a szervezetben a ces telefonbeszélgetéssel ki tudja hozni későbbiekben jelentkező, károsabb a gyereket a göd örből. Köszönet érte. stresszvírusok tám adásai ellen”. En nek a hátránya abban jelentkezik, MAJOR M A R IA N N A szülő, tenisz hogy a sportolás alatt átélt pszicholó giai stressz olyan m értékű is lehet, hogy az krónikus szorongást, kiégettséget és depressziót okozhat, m ajd pedig ezek eredm ényeként a sport feladását jelentheti. Az ilyen élmények gyakori okozói az egész életen át tartó negatív hozzáállásnak és az ennek eredm ényeképp létrejövő, mindenfajta fizikális aktivitás hiányának. A leggyakrabban előforduló tünetek és problémák: • Versenyszorongás: edzésen m inden olyan jól megy, de valahogy ez teljesítm ény a versenyek és m egm érettetések idején jelentősen csökken.

200


• Pszichoszomatikus tünetek: gyakran előfordul, hogy a gyerek az edzés vagy verseny közeledtével fejfájásról, hasfájásról vagy hasonló tünetről számol be. M indez az iskolával kapcsolatosan is megjelenhet. • Figyelemzavar vagy koncentrációhiány: téthelyzetben a sportoló nem tud a feladatra koncentrálni. Nem tudja kizárni a szurkolókat, az edzői instrukciók u tán egy pillanatra megakad, könnyen kizökkenti a rit musból a nem megszokott környezet. • Serdülőkori acting-out: indokolatlan, impulzív tettek, cselekedetek, melyek látszólag hirtelen és m inden előzmény nélkül jelennek meg, m int például a sport feladásának gondolata vagy az ezzel kapcsolatos hirtelen próbálkozások. • Körömrágás: szorongás- és frusztrációalapú viselkedés; a cselekedet tudatos, a motiváció általában tudattalan (például túlzott elvárások nak való megfelelési kényszer). • Éjszakai bevizelés (enurézis) vagy székelés (encoprézis): szorongás keltette viselkedésforma. • Tik, dadogás: hátterében gyakran a környezettel való konflik tus áll. • Étkezési zavarok: különösen veszélyeztetettek azok a sportolók, akik súlykategóriákban versenyeznek, vagy egy bizonyos súlyt fenn (vagy éppen lent) kell tartaniuk. • Alvásproblémák: verseny előtti napokon nehezen alszanak el, vagy rosszul alszanak. Fontos, hogy az itt felsorolt tünetek, viselkedések esetében az orvosi konzultáció az elsődleges. A szom atikus eredet kizárása után vagy azzal párhuzam osan érdemes pszichológus segítségét igénybe venni. Fontos tudni, hogy néhány tünet biológiainak tűnhet, de lelki alapon keletkezett. A GYEREKEKKEL FOLYTATOTT SPORTPSZICHOLÓGIAI M UNKA JELLEMZŐI

Gyerekek esetében egyértelmű a szülővel és az edzővel való folyamatos kapcsolattartás, hiszen többnyire először a környezet észlel bizonyos változásokat, problémákat.


201

Az előzetes szülői konzultáció fon A sportpszichológussal tavaly ismer tos része a munkafolyamatnak. Ebből kedtem meg. Eléggé rossz passzban kifolyólag a „szerződés” a szülővel és voltam akkoriban. A szüleim azt mond a gyerekkel is m egköttetik, és ideális ták, hogy ez javítani fog a közérzete esetben az edzővel is van lehetőség men. Ezekre a z alkalmakra mindig szí a keretek és feltételek tisztázására. vesen mentem, mert mindig valam i új G yereksportolók esetében kiem elt és izgalm as d o lo g várt. A kedvencem fontossággal bír a szülői és edzői viszpéldául az volt, amikor átmentünk egy szajelzés, term észetesen tiszteletben műszerekkel teli szobába, és egy reflex tartva a gyerek igényeit, személyi javító gé ppel dolgoztunk. De ez nem ségjogait és a pszichológiai m unka csak azért volt, hogy jó dolgokat csinál etikai kódexét. Fontos, hogy m in d junk, hanem azért is, hogy javítson a ta annyian tudatosan m űködjenek nulásomon, de legfőképp, hogy jó legyen együtt a problém a feltárásában és a közérzetem, és hogy legyen sok ön m egoldásában, hiszen a közös érdek bizalmam. Ez be is vált, mert minden ja mindig a fiatal fejlődése. Megjegyzen vult, beleértve a tanulást is. És remélem, dő, hogy a gyerek „a család tü n ete”, hogy sokáig fo gok sportpszichológus annak problem atikáját jeleníti meg. hoz járnil A gyermekpszichológusok arról szá m olnak be, hogy a sikeres kezelés TÜRMER GÁBOR Jégkorong, nemzeti kölyökbajnokság “A" csoport, gyakran megakad(hat) a szülők ellen ezüstérem állása m iatt, hiszen nekik is változ niuk kell(ene) a folyam atban. A jó irányú fejlődés új családi m intákat, viselkedésmódokat igényel(ne). Így van ez a sportban is. A diagnoszti kai fázis (tesztfelvétel, alapvető pszichés jellemzők meghatározása) után a m unka többnyire játékosan, szimbolikusan, feszültségoldó gyakorla tok segítségével zajlik. A gyerekkori szorongásoldás leghatékonyabb form ája a játék. A sporttal kapcsolatos félelmek, gondolatok pozitív újrahasznosítása is megtörténik, illetve gyakori, hogy a sportoló gyere kek m ár ilyen fiatal korban is képesek elsajátítani az életkoruknak meg felelő relaxációs alapokat. Az ebben az életkorban kialakított mentális technikák nemcsak a ké sőbbi sportpályafutás során segítik a gyerekek fejlődését, hanem az iskolai teljesítményre is pozitív hatással lehetnek.

202


A SZÜLŐ SZEREPE ÉS JELENTŐSÉGE A GYEREKSPORTBAN

Sportpszichológusként azt tapasztaljuk, hogy nagyon sok megkeresés és segítségkérés érkezik a szülőktől. Számos szülő ösztönösen ráérez arra, hogy egy sportoló szülőjeként az átlagostól eltérő kihívásokkal kell szembesülnie. A szülő szerepe a gyereksport terén kiemelt fontosságú, de később, a serdülőkorban, sőt még felnőttkorban is m eghatározó le het. Em berként és sportolóként is nagyon sok „tudatalatti üzenetet” hozunk m agunkkal a szüléinkkel való kapcsolatunkból, melyek befo lyásolhatják teljesítményünket. A szülő mindig is szülő marad, legyen akár túlkövetelő, elhanyagoló vagy esetleg bántalmazó. Ebből kifolyólag fontos, hogy szülőként tuda tosítsuk a saját jelentőségünket és hatásunkat, m indezt persze reálisan, egészséges m ódon és megfelelő érettséggel. Klasszikus példája az „örök szülői szerep” megjelenésének az alábbi eset. Egy sportoló anyukája kereste fel a sportpszichológust azzal a ké réssel, hogy segítsen a kislányának, aki az elm últ egy évben jelentős teljesítm ényrom lást m utatott. Néhány m ondatnyi beszélgetés után a szülő jellemzése alapján kirajzolódott egy 11-12 éves, szorongó kis lány képe. Kiderült, hogy az „ő kislánya” m ár nem is annyira kicsi, hanem 21 éves. M ajd elnézést kért, és elm ondta, hogy neki m indig is a kislánya marad. Ez a rövid példa jól rávilágít a szülők szerepére a gye rekek sportteljesítményében és fejlődésében. A sporthárom szög fogalma (Anshel, 2003), amely term észetesen a sportoló, a szülő és az edző hárm a sát jelöli, arra utal, hogy a háromszög mindegyik csúcsa egyenlő m értékben Elsősorban támaszként próbálok a hát vesz részt a sikeres sportolói teljesít térben maradni. Természetesen oszto m ény elérésében, és hogy a három zom a sikerben és a z esetleges ku résztvevő között kölcsönös, kétirányú darcban is. N agyon fontos gyermekem kapcsolat van. számára a visszajelzés és a biztatás. A gyereksportban az egyre inkább Természetesen a legfontosabb az edzőm egjelenő professzionális sp o rt sportoló-szülő háromszög harmóniája. irányelvek következtében érdemes ezt MAJOR M A R IA N N A szülő, tenisz a modellt kiszélesíteni. Napjaink gye reksportját a „sportnégyszög” jel


lemzi - a m ár említett sportoló, edző és szülő hárm asába bekerül az egye sületi háttér. így a sportoló felé m ár nem csak a szülő és az edző irányá ból érkezhetnek elvárások, hanem az egyesület felől is, am i nem biztos, hogy mindig megegyezik az edző vagy a szülő követelményrendszerével. Tekintsük át alaposabban azokat a jelenségeket, amelyek a sportoló gyerekek szüleit érinthetik.

203

Próbóltam segíteni, megtudni a problé ma forrását, gon dolkodtam azon is, hog y esetleg a szülői ho zzáállásom ban is lehet hiba, de elutasított, mondván, hogy én úgysem értem ezt az egészet. M ivel sajnos kudarcot vallottam, elhatá roztam, hogy szakember segítségét ké rem. Gyermekemnek ismét javultak az eredményei, és látványosan jól kezelte a versenyhelyzeteket. Sokkal nyugodtabb, m a g a b izto sa b b lett versenyszi

A „felcserélődő szerepek csapdája"

tuációban, és tö b b olyan mérkőzésen

nyert, ahol technikailag nem játszott ma A fiatalkori sportban gyakran elő ximálisan, de fejben tudta uralni a z fordul, hogy a szülők túl aktívan vesz adott helyzetet. M ivel mi szülők hiába nek részt a gyerek sportéletében, és próbálunk segíteni, ez nem mindig sike ez jelentős m értékű stresszt okozhat rül, illetve van olyan helyzet, hogy pont a fiatal sportolónak. A szülők okozta mi hátráltatjuk a gyerm eket a le g stressz egyik fontos tényezőjét a „fel na gyo bb jó szándék ellenére. A szak cserélődő szerepek csapdájának” embertől mi is megtanulhatjuk, hogy milyen (Smoll, 1998) nevezzük. M inden szü a megfelelő szülői hozzáállás. lő valamilyen m értékben azonosul a gyerekével, így szeretné, ha a gyerek szülő, asztalitenisz minél jobban teljesítene. Sajnos, n é hány esetben ez az azonosulás anynyira intenzívvé válhat, hogy a gyerek a szülő „kiterjesztésévé” válik. Am ikor ez m egtörténik, a szülők saját m agukat is a gyerekük sikerei, illetve kudarcai alapján fogják értékelni. A frusztrált apuka például a gyerek által olyan sikerélményeket akar elérni, melyekben neki, spor tolóként, soha nem volt része. Az exsztár apuka nagyon mérges lesz, ha a gyereke nem éri el ugyanazt a szintet, amit ő egykor elért. így ezek a szü lők a gyerek teljesítményétől függően lesznek „győztesek” vagy „vesztesek”, ezért jelentős nyom ásnak teszik ki őket, hogy sikereket érjenek el. A gyerek sikertelensége esetén a szülő önértékelése összeomlik. Jóval több forog kockán, m int egy győzelem vagy egy vereség, és a szülő m ér hetetlenül nagy terhet helyez a gyerek még gyenge vállaira. A sport egy

204



re nagyobb stresszt jelent majd a gyerek életében, ha a szülői szeretet és elfogadás a teljesítm ényétől és a sikereitől függ. A gyerekekkel való m unka során gyakran előfordul, hogy ilyen esetekben a szülők olyan m ondatokat használnak, mint: „Kudarcot vallottunk” vagy „Megnyer tük a versenyt”. A többes szám első személy m utatja az említett azonosulási folyama tot. Természetesen ez csak akkor jelent problém át, ha következetesen fordul elő, így a gyerekben szorongás keletkezik, és ellentétben az edzéssel, N ekem nagyon sokat segített a sport a versenyeken nem tud jól teljesíteni. pszichológus a szorongásoldásban, most már a versenyeken könnyebben kezelem a nehezebb helyzeteket. M in

Az edzésen és a sporteseményen való viselkedés

Az egyik legnyilvánvalóbb szülői problém a az, ahogy a szülők egy ver segít, va gy hogyan alkalm azd a tanul senyen vagy az edzésen viselkednek. takat, de a későbbi versenyhelyze Az edzéseken m u tato tt m agatartás tekben rájössz, hogy milyen hasznos. előrejelzi a versenyen várható viselke A versenyeken vesztes helyzetekből is dést. Sokan talán nem is gondolnák, könnyebben tudok fordítani a tanul de a gyerekek gyakran szám olnak be arról, hogy a szülői jelenlét m ár az takkal, a z esetleges kudarcokat könynyebben fel tudom dolgozni. Nem csak edzésen is jelentős szorongást okoz a sportban, hanem az életben is tudom bennük. Gyakori, hogy am int a szülő megjelenik az ajtóban, a gyerek fe hasznosítani, szültebb lesz, többet hibázik, érzéke serdülő, asztalitenisz nyebb lesz, vagy esetleg sokkal több kockázatot vállal, hogy megmutassa, mire is képes. Arra a kérdésre, hogy szerintük m iért van ez, és m it érez nek ilyenkor, olyan gondolatokat és érzéseket fejeznek ki, m int például: • Nem tudom , hogy igazából kire figyeljek, hallgassak ilyenkor: az edző re vagy a szüleimre, és ilyenkor mindig hibázom. • Félek attól, hogy m ost m ár nem csak az edzőm látja, ha „bénázom”. • Meg akarom m utatni anyunak és apunak, hogy milyen ügyes vagyok, hogy ne csalódjanak bennem. • Olyan sok szem szegeződik rá m ... denkinek csak ajánlani tudom. Lehet, hogy először még nem tudod, hogyan

Természetesen a másik véglet is kerülendő, amikor a szülő csak az edzés végén vagy a versenyek alatt ritkán jelenik meg. Ebben az esetben a gye rek nem érzi, hogy az ő teljesítménye fontos. Ilyenkor gyakran elő fordul, hogy a gyerekek számára ez edző egyfajta „pótszülővé” válik, aki - lehetőség szerint - feltölti ezeket az érzelmi hiányokat, és m egadja a szükséges visszajelzéseket. Azonban akár kialakul egy ilyenfajta pozi tív edző-sportoló kapcsolat, akár nem, a gyerek személyiségfejlődése bi zonyos mértékben m indenképpen csorbát szenved, és önbizalomhiány, rosszabb esetben önértékelési zavar alakulhat ki. Vegyünk egy gyakorlati példát: Egy csapatsportokkal foglalkozó gyerek-sportegyesületnél egy edzés látogatás alkalmával vettük észre, hogy szinte m inden szülő ott ült a pálya szélén, beszélgettek, hangoskodtak, tulajdonképpen kiterjedt szociális életet éltek, és még egy kiskutya is szaladgált közöttük. Az edzés utáni csoportfoglalkozás során m egkérdeztük a gyerekeket, hogy zavarja-e őket ez a jelenség. A gyerekek szégyenlősen és bátortalanul vallották be,

205

206


hogy valójában igen, hiszen ilyenkor nagyon nehezen tudnak koncent rálni, gyakran néznek ki a szüleikre, és ezeken az edzéseken jelentősen többet hibáznak. Következtetésképp, ajánlatos az, hogy a szülők ne vegyenek részt az edzéseken, legfeljebb csak a bem utató nyílt napokon. Ez az eset jól illusztrálja a sportnégyszög fontosságát. A szülő, az edző és az egyesület közös érdeke a gyerek fejlődése, és ezt mindig szem előtt kell tartani. Az edző felelőssége, hogy megteremtse a nyugodt edzés kö rülményeit, a szülőé pedig az, hogy ezeket a feltételeket elfogadja, de to vábbra is „éberen őrködjön” a gyerek teljesítménye felett. Az természe tes, hogy a szülő megnézi a gyerekét verseny közben, viszont ilyenkor be kell tartania bizonyos viselkedési követelményeket és szabályokat. A nyilvánvalóan helytelen viselkedések mellett, m int például a károm kodás, az alkoholfogyasztás vagy a bedobálás, léteznek bizonyos ke vésbé nyilvánvaló, de követendő szabályok (Smoll és Smith, 1999): 1. Nem tanácsos az edzővel veszekedni, vitatkozni, hiszen a felelősséget egyszer m ár a kezébe adtuk (az edzések és a verseny idejére). Ha vala mely döntése okát nem értjük, akkor jelezzük azt az edzőnek a meg felelő helyen és időben. 2. Ne kiabáljunk verseny közben utasításokat vagy kritikákat a gyerek nek, hiszen a több irányból érkező tanács- és utasításözön könnyen megzavarhatja a koncentrációját. 3. M aradjunk a nézőknek fenntartott helyen, legalább a verseny ideje alatt, bármennyire is elsodor bennünket a verseny heve. 4. Ne tegyünk sértő megjegyzéseket a sportolókra, a szülőkre, a játék vezetőkre, az edzőkre vagy a csapatokra. 5. Fejezzük ki az érdeklődésünket, bátorítsuk és támogassuk a gyereket. 6. Segítsünk, ha az edző vagy bármilyen más tisztviselő segítséget kér.

AZ EDZŐ SZEREPE A GYEREKSPORTBAN A kétirányú kommunikáció

A szülőknek joguk van arra, hogy m inden olyan tevékenységnek utána nézzenek, am iben a gyerekük részt vesz, beleértve persze a sportot is. Az edzőknek m indig nyitottnak kell lenniük, ha a szülők érdeklődni kezdenek, és m inden kérdésre válaszolniuk kell. Em lékezzünk arra,


hogy a kom m unikáció kétirányú folyamat. Ha az edzők nyitva tartják a kommunikációs csatornáikat, sokkal hatékonyabb kapcsolatot tudnak kialakítani a szülőkkel. A kétirányú kom m unikáció azonban nem jelenti azt, hogy a szülők engedélyt kapnak arra, hogy tiszteletlenül viszonyuljanak az edzőhöz. Ez inkább lehetőség arra, hogy nyíltan és őszintén elmondják az edző nek az aggodalmaikat, véleményüket, és biztosak lehetnek abban, hogy az edző ezeket valóban meghallgatja. Ennek megvan a megfelelő form á ja és ideje, de ez nem az edzés vagy a verseny időpontjában van. Fontos, hogy a fiatal sportolónak, noha róla van szó, ezen a beszélgetésen nem szabad jelen lennie. A leggyakoribb konfliktusforrás az edző és a szülő között az, hogy nem értenek egyet a sportoló képességeit illetően. Egy teljesítm ény mérési rendszer jelenthet megoldást, hiszen az a sportoló, az edző és a szülő számára is objektív visszajelzésként szolgál. Még a szezon kez dete előtt érdemes kitűzni egy rövid és egy hosszú távú célt a sportolók és a csapat számára, hogy m indenki tisztában legyen azzal, hogy h o n nan hová szeretne eljutni, és hogy hol tart a célhoz vezető úton. A rövid távú célok azért fontosak, m ert folyam atos visszajelzést biztosítanak a sportoló számára saját teljesítményéről, az edző számára az elvégzett közös m unka minőségéről, és a szülő számára is átláthatóvá válik a fo lyamat. A hosszú távú célok biztosítják a motivációt. A szülő gyakran kritizálja az edző módszereit. Ilyenkor az edzőnek nem szabad védekezően reagálnia, meg kell hallgatnia, hogy a szülő mit akar m ondani, hiszen néhány javaslatot még hasznosíthat is. Még akkor is meg kell hallgatnia a szülőt, ha egyáltalán nem ért vele egyet. Az edző nek tudnia kell, hogy úgyis „övé az utolsó szó”, de azt is, hogy olyan nincs, hogy egy edzőt m indenki szeressen. Ugyanakkor vannak szülők, akik valóban lelkesek és őszintén érdeklődnek, néha viszont egyszerűen nem ismerik fel, hogy ezzel m ekkora bajt okoznak. Óvatosan és diplo m atikusan kell rávezetni őket arra, hogy milyen negatív következm é nyekkel járhat a viselkedésük, és segíteni kell nekik abban, hogy tudja nak ezen változtatni. A hatékony edzők tisztában vannak azzal, hogy m ennyire fontos a szülőkkel való kapcsolattartás. A szülővel való előzetes találkozás megelőzheti a később kialakuló konfliktusokat, tehát megéri a ráfordított

207

208


erőt és energiát. A m ost következő leírás (Smoll, 1998) csupán jó tanács, hiszen m inden edző és szülő más és más. A helyzet megoldását is ennek megfelelően kell alakítani. Mi a találkozás célja? A cél egyrészt az, hogy a szülő jobban megismerje és megértse a fiatal kori sport világát, másrészt, hogy a szülői együttműködés és támogatás fokozódjon. A szülő bevonódása kedvező hatással van a gyerek fizikai, pszichológiai és szociális fejlődésére. M inden találkozónak legyen egy konkrét célja, am iért a szülőket összehívjuk, és ez a cél m indig legyen számukra tiszta és világos. A bevezetést követően a célok megbeszélésé re kell sort keríteni, beleértve a helyes győzelemfelfogást. Az edzőnek azokra az értékekre és célokra kell koncentrálnia, melyek saját edzői filozófiáját tükrözik. A program részletezése közben a következő pontokra lehet hangsúlyt fektetni (Smoll, 1998): • a szükséges felszerelés, • az edzések és a versenyek ütemezése, • az edzések és a versenyek hossza, • a csapat utazási tervei, • a csapat főbb szabályai és irányelvei, • a javasolt specifikus szabálymódosítások, • orvosi vizsgálatok, • pénzgyűjtési tervek, • a kommunikációs rendszerek és • a szezon alatti és utáni események. Fontos, hogy az edző elmondja, m it vár el a szülőktől, és hogy a szülők tudják, m it várhatnak és kaphatnak az edzőtől. A találkozás lefolyása

A megbeszélés folyamán az edzőnek törekednie kell a szülők bevoná sára, ahelyett hogy csak egy egyszerű előadást tartana nekik. Az edzők bíztathatják a szülőket, hogy tegyenek fel kérdéseket, vagy m aguk az edzők kérdezzenek időről időre. Az edző részéről megnyilvánuló tiszte let elengedhetetlen része ennek a folyamatnak. A szülőknek pedig úgy

VIII. Pici lábak a pólyán, avagy a fiatalkori sport pszichológiája

kell érezniük, hogy ők is szerves részei a megbeszélésnek, és nem csupán hallgatóközönség. A megnyitás

Az első lépés, hogy az edző bem utatkozik, elm ond néhány dolgot ö n magáról, és bem utatja a segédedzőket is. Fontos, hogy jelezze, m eny nyire értékeli a szülők részvételét ezen a találkozón, akik ezzel a lépéssel is segíthetnek, hogy a fiatal sportolók még pozitívabban éljék m ajd át a sportolói tapasztalataikat. Ezután az edző bizonyos háttér-inform ációkkal biztosítja a szavahihetőségét. Beszélhet a saját sportolói és edzői tapasztalatairól és azokról a szakmai képzésekről, amelyeken részt vett. Végül tisztázza a találkozás céljait. Fontos figyelnie arra, hogy nem sza bad úgy kezdeni a találkozót, m intha edzői kudarcot ism erne el vagy a szülők türelm ét kérné. Ugyanúgy kérdéseket vet fel a szülőben, ha az edző mentegetőzik egy eredmény miatt, m int ha hibákat keres egy-egy kudarc után úgy, hogy önm agát teljesen felmenti a vádak alól. M ind ezek az edzői hitelességet csökkenthetik a szülők szemében, ami által b i zalmuk és tám ogatásuk megrendülhet. Az edzőnek magabiztosnak kell látszania ahhoz, hogy elnyerje a kellő tiszteletet. A lezárás

A végén az edzőnek válaszolnia kell a felmerülő kérdésekre. Ahhoz, hogy ez zökkenőmentes legyen, az edzőnek nagyon jól felkészültnek kell len nie. A legjobb, ha maga az edző irányítja a felmerülő kérdésözönt. Először feltehet néhány kérdést, ezzel is serkentheti a beszélgetést. Ha nem tudja a választ néhány kérdésre, azt el kell ismernie, mert a szülők értékelni fog ják az őszinteségét. Ahelyett, hogy valami gyenge alapokon álló választ adna, a szülőkkel együtt kitalálhatják, hogy mi lenne a legjobb válasz a fel tett kérdésre. Az edzőnek nem kell m inden felmerülő kérdésre tudnia a választ. A találkozó végén meg kell köszönnie a részvételt, és biztosíta nia a szülőket arról, hogy már ezzel is sokat tettek a gyerekek fejlődésének előmozdításáért. Fontos, hogy a szülők tudják, hogy az edzőt bármilyen felmerülő problémával felkereshetik, de ehhez meg kell teremtenie az őt és a magánéletét védő kereteket. El kell mondania, hogy melyek számára ez ügyben a legalkalmasabb időpontok, mikor és milyen m ódon vehetik fel vele a kapcsolatot (telefon, e-mail).

209

210



TANULÁS ÉS MOZGÁSFEJLŐDÉS Tudattalan hozzá nem értés

Gyakori, hogy a sportoló azért keres fel egy sportpszichológust, m ert nem volt ott „fejben”. M inden esetben fontos tisztázni, hogy ez m it je lent számára pontosan. Előfordul, hogy úgy jellemzik ezt az állapotot, hogy egyszerűen nem voltak képesek ugyanarra a teljesítményre, m int bemelegítés közben vagy az edzéseken. M áskor viszont arról számolnak be, hogy maga a cselekvés nem volt tudatos, és ez megakasztotta a telje sítményüket. A sportolói tudatosság hiánya vajon mindig valami nega tív állapotot fejez ki? Egyértelműen nem. Az edzésmunka és a rutin kö vetkezménye az, hogy a sportoló m ár „ösztönből”, rutinszerűen végez el egy-egy gyakorlatot, m ozdulatot. A sportolók ezzel szemben olyan tapasztalatokról is beszám olnak, hogy egy elrontott akció után, noha tu d atu k észlelte a problém át, a negatív tapasztalat mégsem gátolta le őket, nem okozott problém át a későbbi teljesítményükben. Ennek oka az volt, hogy a testük átvette az irányítást, és a jól berögzült, rutinszerű gyakorlat érvényesült. Éppen ezért fontos, hogy a sportoló tisztában le gyen a tanulási folyamat lépéseivel, valam int a tudatosság-rutinosság skála jellemzőivel. Hogyan tanulunk?

Ha egy új készséget szeretnénk m egtanítani a sportoló számára, meg kell ism ernünk az alábbi tanulási modellt. Egy új dolog elsajátítása általánosságban négy fázison (Tendler és Carter, 2011) keresztül tö r ténik, és m inden szakasz során másfajta hozzáállásra és segítségre van szükség. Tudattalan hozzá nem értés Ez az első fázis, am ikor még nem tudjuk, hogy egy adott készségre szükségünk van, és nem vagyunk tisztában azzal sem, hogy m it nem tudunk. Egy biciklizni tanuló gyermek például m erészen felpattan a kerékpárra, és nekiindul az útnak. Lehet, hogy az egyenes szakaszon jól fog teljesíteni, és ezen felbátorodva nekiindul a lejtőnek. Mivel még csak egyenes szakaszon gyakorolta a kerékpározást, nincs meg a tu dása, hogy meredek lejtőn m it kell csinálnia, így könnyen eleshet, meg sérülhet. Edzőként m ár a legelső lépéseknél fel kell hívni a sportoló

• Nem vagyunk tisztában azzal sem, hogy mit nem tudunk

Tudatos hozzáértés

18. ábra.

Tudatos hozzá nem értés • Már tudjuk, hogy mit nem tudunk • Figyelmünk a hibáinkra, képességbeli hiányainkra irányul

Tudattalan hozzáértés

• Tudjuk, mit csinálunk

• A tevékenység automatikussá válik

• Figyelmünk magára a tevékenységre irányul

• Rutinszerű működés

• Folyamatos kontroll

A tanulás folyamata

figyelmét a lehetséges kockázatokra, veszélyforrásokra, hiszen a kezdeti sikerélmények következtében kialakuló vakmerőség megzavarhatja a koncentrációt. Tudatos hozzá nem értés A sportoló m ár tudja, hogy m it nem tud. Óvatosabban jár el a készség elsajátításában, m ert tudja, hogy m egsérülhet, és tisztában van azzal, hogy milyen veszélyhelyzetek várhatnak rá. Az előzőekkel ellentétben, figyelmének fókusza nem a feladatra, hanem a lehetséges veszélyforrá sokra irányul, így bizonyos esetekben túlzottan körültekintő lesz. Ha visszatérünk a kis biciklistánkra, akkor ez az állapot egy nagy esés után következik be. Könnyen előfordulhat, hogy ezután hanyagolja a bicik lit, hiszen az nemcsak fájdalmat okozott neki, de rávilágított saját gyen gébb képességeire is. Az edzői m unka során fontos, hogy a készséget elemeire bontsuk, és megfogalmazzuk, m iben teljesített jól, és m iben kell még fejlődnie. Éreztessük, hogy bár az élmény nem éppen kellemes, de ez a tanulás egy fázisa, m indenki átesett m ár hasonló tapasztalato kon. Emeljük ki a pozitív vonásait - m ondjuk el neki, milyen bátor volt, hogy m egtette, és megvan benne m inden, am i ahhoz kell, hogy jó kerékpáros legyen.

211

212



Tudatos hozzáértés A tevékenységet m ár úgy végezzük, hogy tudjuk, m it csinálunk. Ismer jük a szabályokat, tisztában vagyunk a lehetőségekkel, az előnyökkel és a kockázattal is. A tevékenység végrehajtása viszont még állandó oda figyelést és folyam atos ellenőrzést igényel. Sportolónk ugyan m aga biztosan hajtja végre a feladatot, m indezt viszont tudatos szinten teszi, hiszen folyamatosan figyel, és ellenőrzése alatt tart m indent. Apró ke rékpárosunk m ár ismeri a bringázás csínját-bínját, így mielőtt nyeregbe pattan, gondoskodik a védőfelszerelésről, ellenőrzi a kerékpár fékjeit. Figyel önm agára, figyeli az utat, és végig koncentrál. Tudja, hogy m ár m indent megtanult, és m indent tud, de a dolgokat még nem rutin szerűen végzi, még van benne egy kevés „félsz” bizonyos helyzetektől. Akárcsak az előző szakaszok esetében, itt is nagyon fontos, hogy vissza jelzést adjunk a teljesítményről. Már nem a tanítás, hanem a készségek csiszolása, finomítása válik hangsúlyossá. Tudattalan hozzáértés A tanulási folyam at utolsó lépcsőfoka. A tevékenység autom atikus, megszokottá válnak az ehhez szükséges m ozdulatok, kialakul a ru tin szerű működés. Már nincs szükség komoly odafigyelésre, a tevékenység nem köt le olyan sok energiát, m inden a legnagyobb természetességgel m űködik magától. Ha problém a m erül fel, rögtön megvan rá a m eg oldás is. M indez teljes biztonságot és bizonyosságot ad. A kis biciklis tánk m ár többször is találkozott a kerékpározáshoz kapcsolódó nehéz helyzetekkel, és szinte m inden esetet meg tud oldani. A figyelme m ár inkább kifelé irányul, és nem magára a folyamatra, hiszen rutinszerűen végzi azt. A sportkészségek elsajátítása, azaz a motoros tanulás

A sportkészségek megtanítása és megtanulása azonban további speciális ism ereteket igényel. A sportolók fejlődésük során különböző lépcső fokokon haladnak keresztül. A tanulási folyamat modelljét Fitts és Posner (Fischm an, 1998) fejlesztette ki, és három fázist különítettek el: kognitív, asszociatív és autonóm . Az edzéselméleti szakirodalom ban durva koordinációs, finom koordinációs és az automatizáltság szakasza néven találhatók (Meinel, Schnabel, 1987). Félrevezető lenne azt gon-

Kognitív fázis

Autonóm fázis

• Új készség elsajátítása

• A gyakorlás és a vissza jelzések szakasza

• A készség tökéletes kivitelezése

• Mentális térkép kialakítása

• A mozdulatok összecsiszolása, ami még tudatos kontrollt igényel

• A teljesítmény automatikus

• Érzékszervi csatornája a látás

19. ábra.

Asszociatív fázis

• A fókusz a nagymoz gásokon van (a környe zet ingereit figyelmen kívül hagyja)

• Érzékszervi csator nája az izomérzékelés

213

• Fontos a készségszint fenntartása • A fázis elérése után további készség elsajátítására motivált a sportoló

A mozgástanulás folyamata

dőlni, hogy ezek a fázisok egymástól élesen elkülönülnek; mivel tanulá si folyamatról van szó, nem határolhatjuk el őket. Ezek a szakaszok fe dik egymást, és egyben hatással is vannak egymásra. A legtöbb, sporthoz kapcsolódó feladat olyan összetett m otoros készség, amely bizonyos m értékű veleszületett képességet és rengeteg gyakorlást igényel, m ielőtt autom atikussá válik. M inden profi kezdő ként indul, m int am ikor egy kisgyerek járni tanul, vagy m ikor egy fel nőtt először próbál pálcikákkal enni. Ez a három szakaszból álló fejlő dési folyamat számos gyakorlást és időt igényel, m indez azonban függ a sportoló egyéni képességeitől, a feladat összetettségétől, a sportoló ko rábbi tapasztalataitól és a tanulási környezet hatékonyságától. Egy m ű korcsolya-gyakorlat elsajátítása és tökéletesítése term észetesen több időt és gyakorlást igényel, m int egy egyszerű ugrás. A kognitív fázis A sportolónak meg kell értenie, hogyan kell egy adott készséget végre hajtania. Az edző elmagyarázza és jellemzi ezt a készséget (Shaw, 2005). Gyakran olyan segédeszközöket is alkalmaz, m int például filmek, táblá zatok vagy egyéb vizuális ingerek, annak érdekében, hogy a sportolót segítse az új készség elképzelésében. A sportoló mentális folyamatok se gítségével érti meg, hogyan kell az adott feladatot végrehajtani. Az új készség m agyarázata és bem utatása után a sportoló kifejleszt magában egy m otoros (mozgásszervi) program ot. A m otoros program egy olyan számítógépes program hoz hasonlít, melyben az agyunk az

214


adott készségről addigi tapasztalatai alapján kialakít egyfajta „térképet”. Ez a „térkép” számos utasítást tartalmaz. Ezek az utasítások az agy és az izmok nyelvén íródnak, és lehetővé teszik a sportoló számára a készség gyakorlásának elkezdését. Eleinte ezek csak nyers és kezdetleges utasítások. Természetesen a program során hibák is előfordulhatnak, ugyanúgy, ahogy egy szá m ítógépes program megírásakor is. Gyakorlással és visszajelzésekkel, amelyek a sportoló érzékszervi rendszeréből és az edzőtől származnak, ez a m otoros program folyamatosan finomodik, és egyre hatékonyab ban befolyásolja a teljesítményt. A sportoló ilyenkor még a főbb mozgásjellemzők kivitelezésére kon centrál, így nem tu d figyelembe venni más környezeti szem pontokat, m int például a csapattársak helyzetét. A kognitív fázis alapvetően a lá to tt mozgás utánzására épül a vizualitás segítségével. A mozgás leg fontosabb jellem zőit szem előtt tartva gyakorolja az adott készséget, m elynek megfelelő bem utatása kritikus pontja ennek a szakasznak. Fontos, hogy az edző elmondja, hogy a sportolónak pontosan mire kell figyelnie, legyen az a karok vagy a teljes test helyzete. A kognitív fázis, az egész tanulási folyam atot tekintve, legtöbbször rövid szakasz. Függ attól, hogy egy kezdő vagy egy tapasztalt sportoló tanul valamilyen új mozgást, illetve a készség nehézségétől is. Akkor ér véget, ha a sportoló képes az adott m ozgást a látottak alapján kivite lezni, és elkezdheti az önálló gyakorlást. Az asszociatív fázis Az asszociatív vagy középső fázis hosszabb, m int az előző szakasz, öszszetett készségek tökéletesítése esetén akár több éven keresztül is ta rt hat. Ebben a szakaszban a tanuló addig gyakorol, amíg az adott mozgást nem tudja teljesen következetesen végrehajtani. A megfelelő gyakorlás és visszajelzés segítségével a cselekvés végrehajtása pontosabbá válik, m int a kognitív szakasz folyamán. A sportoló fejlődése során egyre kevésbé figyel oda a kivitelezés fizi kai oldalára. Ahogy a m ozdulatok egyre autom atikusabbá válnak, a figyelme egy részét át tudja irányítani a környezet olyan más tényezőire, m int például a stratégia megtervezése. A látást felváltja az izomérzéke lés. A játékos büntetődobás közben m ár nem a kezeit és a lábait nézi.

VIII. Pici lóbak a pályán, avagy a fiatalkori sport pszichológiája

Időbe telik és sok gyakorlást igényel, hogy a sportoló a m ozdulatok ér zését képes legyen összekapcsolni az eredménnyel. A környezet megfigyelése is megváltozik. Mikor egy kezdő teniszező várja a másik szerváját, akkor általában sokkal több időt tölt az ellenfél fejének, arcának a megfigyelésével, m int egy profi. A tapasztaltabb já tékosok ham arabb észreveszik az ellenfél m ozdulataival kapcsolatos jelzéseket. A kezdő labdarúgók általában a labdára és a passzoló játé kosra koncentrálnak, míg a képzettebb játékosok inkább az ellenfelük helyzetére és m ozdulataira irányítják a figyelmüket (Williams, 1994). A labdajátékok fokozódó tem pója m iatt a figyelemváltás képességének fejlesztése egyre fontosabbá válik. Az asszociatív fázis során a sportolók fokozatosan szabadulnak meg a felesleges, rosszul rögzült és helytelenül kivitelezett m ozdulatoktól. Ezáltal javul a gyorsaságuk, a pontosságuk, a koordinációjuk. Ezek a készségek a fejlődés során egyre következetesebbé válnak. A sportolók hatékonyabban képesek megbirkózni a környezeti változásokkal. Álta lánosságban elm ondható, hogy ebben a fázisban a tökéletesítés céljából javítják a mozgásukat. Az autonóm fázis Az autonóm fázis akkor kezdődik, amikor a sportoló m ár teljes bizton sággal, azaz tökéletesen tudja végrehajtani az adott mozgást (Lavalee, 2004). Ahogy a szakasz neve is jelzi, a kivitelezés ilyenkor meglehetősen automatikus. A sportoló m ár csak kis mértékben gondolkodik tu dato san, illetve nagyon kevés figyelmet fordít a m ozdulat végrehajtásának részleteire. Lényegében, ha egy nagyon jól képzett sportolót megkérünk arra, hogy koncentráljon tudatosan a mozdulataira, akkor ezzel vissza esést okozhatunk a teljesítményében, különösen a nagyon gyors tevé kenységek esetében, m int például egy felemáskorlát-gyakorlat. Ebben a fázisban a sportoló kitűnően végrehajtja az adott mozgást. A helyes m ozdulatot kivitelező m otoros program nagyon jól fejlett, és a sportoló emlékezetében is tárolódott. Mivel m ár nem kell a m ozdulat kivitelezésére koncentrálnia, a technika mellett m ár olyan dolgokra is oda tud figyelni, m int például az ellenfelek helyzete, mozgása és straté giája. Az alapvető készségek „program ozódtak”.

215

216


Az autonóm fázis utasításainak két alapvető céljuk van: az első, hogy segítsenek fenntartani az elért készségszintet, a m ásodik pedig, hogy motiválják a sportolót a további fejlődésre (Fischman, 1998). Fia m ár kialakult egy meglehetősen magas készségszint, akkor azt nemcsak egy szezonon keresztül kell fenntartani, hanem szezonról szezonra. Hiba azonban azt gondolni, hogy a tanulás az autonóm fázisban véget is ér. Egy bizonyos készségszinten m ár egyre nehezebbé válik a további teljesítményjavulás, ha a gyakorlás mégis tovább folytatódik, akkor a sportoló elvesztheti a további fejlődésre irányuló m otivációját. Az edző m otivációs szerepe nagyon fontossá válik ebben a szakasz ban. A célkitűzés és a megerősítés sokat segíthet ilyen esetekben. Mi történik vajon akkor, ha az edző egy magas szinten képzett spor toló jól m egtanult technikáján akar változtatni? Egy kisebb technikai változtatás még egyszerű és általában könnyen végrehajtható, hiszen ez a folyamat csupán kismértékű újratanulást igényel. Azonban ha a spor tolót egy nagyobb technikai változtatásra kérik, akkor ez szükség szerűen együtt jár azzal, hogy visszatér a kognitív fázisra, és újra végig halad az említett szakaszokon. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a m oto ros program tökéletesítése akár évekig is eltarthat, akkor nem meglepő, hogy egy új technika megtanulása is nagyon sok időt vesz igénybe. A n a gyobb technikai változtatásokat a szezonon kívüli időszakra kell te r vezni, és jelentős mentális tréning alkalmazását igényli az átállási folya m at rövidítése érdekében. Ez az újratanulási folyamat a teljesítményre is hatással lehet. Elveheti a sportoló bátorságát és lelkesedését, és előfordulhat, hogy a sportoló ezért az edzőt tartja felelősnek. Az edzőnek azonban erre is fel kell ké szülnie, el kell fogadnia ezt a felelősséget. Meg kell próbálnia valamenynyi terhet levenni a sportoló válláról úgy, hogy gyakrabban bátorítja őt, és nem vár el kimagasló versenyeredm ényt. Az újratanulási folyamat végén a sportoló teljesítménye az előző technikával elért teljesítmény hez képest mindig sokkal jobb.


UTÁNPÓTLÁS-NEVELÉS A GYAKORLATBAN

A gyerek nem „miniatűr felnőtt” A gyerekeket eltérő készségrendszer, bánásigény, kognitív kapacitás, érzelmi fejlődés és szorongáskezelés jellemzi. Fontos, hogy az edző tisz tában legyen az alapvető életkori sajátosságokkal, fejlődéslélektani jellemzőkkel és irányelvekkel. A belső motiváció kialakítása és fenntartása A játék szeretetének és a fejlődési vágynak az elismerése fenntartja a bel ső motivációt. Az egyenrangúság biztosítása Mindig vannak tehetségesebb és kevésbé tehetséges gyerekek. Mégsem csak a tehetséget kell elismerni és jutalmazni, hanem a részvételt is. Nagyon jó példa erre egy utánpótlás-karateegyesület évadzárón alkalmazott megol dása: az edzők, ismerve és tiszteletben tartva a fenti alapelveket, egy nyilvá nos évzáró ünnepség során m inden egyes gyereket megjutalmaztak, ki emelték az eredményeket, és mindenki kapott egy kupát saját erőfeszítései elismeréseként. Továbbá, ezen az ünnepségen a szülők is kaptak jutalmakat, egyenként megköszönve nekik az aktív hozzájárulást. Egyetlen gyerek sem távozott üres kézzel. Ez, természetesen, lehetett egy egyszerű oklevél is, de a lényeg, hogy a gyerek és a szülők is erőfeszítéseiknek megfelelő megerősí téssel távoztak, mely által nőtt az elköteleződésük és a sportág szeretete. Tudatos célkitűzés A célok fontossága egyértelmű, ezek alkalmazkodjanak a gyermek ké pességeihez, de kihívást is jelentsenek számára. Érdemes hetente leg alább egy rövid alkalmat rászánni a célkitűzések megbeszélésére, mely nek során m inden sportoló, saját értékelése után, m egfogalmaz egy a következő hétre vonatkozó apró, de reális célt. Pozitív visszajelzés fontossága Hetente egyszer egy rövid beszélgetés során m inden gyerek fogalmaz zon meg valamilyen sikerélményt a heti edzésmunkájával kapcsolatban. Ez bárm i lehet, de fontos, hogy m inden gyerek szólaljon meg, még az is,

217


aki esetleg nem tud ilyet m ondani, vagy nem akar; ez utóbbi esetben a többiek vagy még az elején az edző is segíthet. Az önjutalmazás képessé ge fontos alappillére a későbbi egészséges sportolói önbizalomszintnek. Milyen kérdéseket érdemes szülőként átgondolni és letisztázni? • M ire vágyik a gyermekem, és m i m otivál engem? Érdemes először átgondolni, hogy szülőként m it várok el a gyerektől a sportban, ez m ennyire az én vágyam, és m ennyire az övé. Vajon én nem örülök-e jobban az ő sikereinek, m int ő maga? ■M erjük m egkérdezni és m eghallgatni a gyerek véleményét; m indig nyitott kérdéseket tegyünk fel (sose eldöntendő és zárt típusúakat): - M it szeretsz a sportban? - Mit jelent neked a győzelem? • Kérjünk visszajelzést: Jól csinálom-e azt, am it csinálok? Értékes infor m ációkat kaphatunk a gyerektől, más szülőktől, az edzőtől, a sp o rt pszichológustól saját viselkedésünkre vonatkozóan, amelyek akár, pozitív kritikaként, további fejlődésre is buzdíthatnak, vagy megerő síthetik már eddig megszületett jó döntéseinket, helyes viselkedésünket vagy gondolkodásmódunkat. • Dicsérjük az erőfeszítést! A visszajelzésünk mindig legyen pozitív irá nyú, céltudatos! • Tudatos szülői felkészülés a verseny előtti napra, a verseny előtti idő szakra: alakítsunk ki egy közös „haditervet” a gyerekkel, beszéljük meg, hogy neki mire van szüksége, mitől érzi magát a legversenyképe sebbnek. Sok gyerek csak azt akarja, hogy a szülei legyenek pozitívak és izgatottak, vagy talán valami m ásról akarnak beszélgetni, nem a ver senyről. N éhány gyermek azt szeretné, ha a szülei segítenének neki a versenystratégia, a tervek kidolgozásában. Lehetnek egyedi igényeik is. Lehet, hogy am ire a mi gyerm ekünk vágyik, az különbözik attól, amit a többiek szeretnének. Tartsuk tiszteletben, ha egyedül szeretne lenni a verseny előtt, és vegyük észre, ha a tám ogatásunkra és jelenlé tünkre van szüksége. Gyermekeknek szóló izgalmas fejlesztő játék

Milyen szuperhős lennél? G ondold végig, hogy m iben vagy jó, melyek a pozitív tulajdonságaid és erősségeid az adott sportágban! Ezeket a tulaj-

219

220

IX. Fél lábbal a siker kapujában - a sérülés pszichológiája


221

donságokat gyújtsd össze táblázatba! Ha kész vagy, az erősségeidet tú lozd el, és terem ts belőlük egy szuperhőst! Rajzold le, majd írj róla egy történetet! Verseny előtt és közben gondolj a hősödre, és képzeld el, ő m it tenne a helyedben! Zárógondolatok - a sportágválasztás

A férfi és a női élsportolók is nagyobb valószínűséggel kerülnek ki olyan családokból, ahol aktívan támogatják a sportolást. A sportokban való jártasság megszerzése és megőrzése gyerm ek korban kezdődik, és nem szabad, hogy egy sportra korlátozódjon, h a csak a gyermek maga nem akarja így. A sportágakra való szakosodás akár kam aszkorig is kitolódhat bizonyos sportágak esetében, ugyan akkor néhány sportág megkívánja a gyerm ekkori részvételt (például a szertorna vagy a ritmikus gimnasztika). A gyerekek sokkal inkább kitartanak a sportolás mellett, ha megfe lelő szerepmodellekkel (szülők, testvérek, példaképek, edzők) vannak körülvéve, akik megfelelően erősítik a sportolás iránti érdeklődésüket.

A FIATAL SPORTOLÓK ALKOTMÁNYLEVELE (IRÁNYELVEI ÉS GONDOLATAI A MAGYAR UTÁNPÓTLÁS NEVELÉS SZÁMÁRA IS PÉLDAKÉNT SZOLGÁLHATNAK; MARTENS ÉS SEEFELDT, 1979)

Joguk van, hogy érettségüknek és képességeiknek megfelelően vegyenek részt a sportban. Joguk van, hogy szakképzett felnőtt vezetőjük legyen. Joguk van, hogy gyermekként játsszanak, ne felnőttként. Joguk van részt venni a sporttevékenységükkel kapcsolatos határozathozatalban. Joguk van, hogy biztonságos és egészséges környezetben sportoljanak. Joguk van, hogy megfelelő felkészülést kapjanak a sportban való részvételre. Joguk van, hogy egyenlő lehetőségeket kapjanak a sikerre való törekvésben. Joguk van, hogy méltósággal kezeljék őket. Joguk van, hogy élvezzék a sportot.

IX

Fél lábbal a s ik e r

k a pujá ba n

-

A SÉRÜLÉS PSZICHOLÓGIÁJA G yöm bér N oé m i-K o vács Krisztina

„Az ember csak a sport által ismerheti meg önmagát. Amióta rendszere sen sportolok, olyan testrészeim is fájnak, amelyeknek eddig a létezésé ről sem tudtam .” Kétféle sportoló létezik: aki m ár volt sérült, és aki még nem . Egy olyan területen ahol a cél és a m indennapok része a teljesítőképesség határainak tágítása, a sérülés képe úgy lebeg a sportoló felett, m int D a moklész kardja. Egy-egy váratlan sérülés karriereket törhet ketté, ilyen kor a versenyző o tt áll felkészü letlenül, összetörve, és nem tudja, M ivel azt gondolom , hogy a sérülés va hogyan tovább. Van, hogy csak egy laminek a következményeként, okkal versenyt kell kihagyni, de ha az a ver történik, első lépésként m egpróbálom seny a válogató, egy világbajnokság kitalálni, mi az, am iért pihenőre kény vagy maga az olimpia, az álmai szin szerülök. A z okokat keresve elm élyül tén komoly veszélybe kerülhetnek. Az hetek a korábbi tetteimben, és ráébred apró sérülések pedig igazi bosszúsá hetek arra, hogy mi az, ami nem fér öszgok, hiszen m egtörhetik a felkészülés sze az élsportolói életvitellel, vagy csak ritmusát vagy a m indennapok gördümáshogyan kell csinálnom. lékenységét. Hogyan előzzük meg, m it tegyünk, ha bekövetkezik? VARGA DÉNES Vízilabda, olimpiai bajnok, többszörös magyar válogatott

222



A SÉRÜLÉS M IN T KRÍZIS

A sérülés tudatos és tudattalan szinteken is, m inden esetben egyfajta krízisállapotot jelent. Természetesen figyelembe kell venni az egyéni jel lemzőket, hiszen a krízis mértéke függ a sérülés súlyosságától, a követ kezményektől és az időzítéstől, valamint a sportoló személyiségjegyeitől és a környezet jellemzőitől. A krízis szó jelentése már magába foglalja a sérülésekkel való megküz dés legfontosabb irányelvét. A krízis szó görög eredetű, jelentése: veszély és esély. Minden esetben egyfajta válságot, döntést és fordulópontot tük röz, azaz a negatív hatások mellett együtt jár a pozitív, fejlettebb és éret tebb mechanizmusok, megküzdési m ódok kialakulásának lehetőségével. Caplan (1961) úgy határozza meg a krízis fogalmát, m int m ikor a személy kénytelen a lélektani egyensúlyát veszélyeztető, sokszor várat lan, elsősorban külső körülményekkel szembenézni. Ennek fenyegető közelsége számára m indennél fontosabb, és ezeket a helyzeteket a szo kásos problém am egoldó eszközeivel sem elkerülni, sem m egoldani nem tudja. Alapvetően a krízis két típusáról beszélhetünk (Bakó, 2004): 1. Pszichoszociális vagy fejlődési krízis: természetes velejárója a fejlő désnek, m int például az iskolai évek megkezdése, a házasság vagy a gyerekszületés. Sportolók esetében ilyen a korosztályváltás vagy a karrier lezárása, amikor a sport szerepe átalakul, és a versenyzői kar rier befejeződik. Ezek az események nem elkerülhetőek, csak felké szülni lehet rájuk; jelentős szerepe van a prevenciónak. 2. Akcidentális vagy eseti krízis: külső, váratlan esemény idézi elő. A sportban ilyen például az egyesületi háttér elvesztése, illetve a sérülés.

• Kevésbé vesz részt a hétköznapi tevékenységekben, mentális kapaci tása is korlátozottabb, nehezebben tudja átgondolni, strukturálni a helyzetet. Sérülés esetén viszont nagyon fontos a lehetséges megol dási módok, kimenetek racionális értékelése, ezért a környezet józan sága kifejezetten fontossá válhat. Visszajelzést kell adnunk a sportoló állapotáról és javulásáról, m ert sok esetben ezt ő maga torzultan látja, a tényleges helyzetet rosszabbnak ítéli és éli meg. • C sökkenhet az érzelmi kontrollja, az önszabályozó képességei (pél dául az önkontroll) m egváltozhatnak. Agresszív viselkedés, szélső séges érzelmi megnyilvánulások jelenhetnek meg nála, és gyakran át menetileg ugyan, de összeomlik a jövőképe. • Kapcsolatainak megélése megváltozik, énközpontúvá válik. Nem ké pes m agától elvonatkoztatni, kim eríthetetlen tám aszigény jellemzi, másokat az alapján ítél meg, hogy m ennyi és milyen hatékony segít séget kap tőlük. Előfordulhat, hogy a sportoló túlságosan a fájdalomra és a veszteségre koncentrál, nem látja a kiutat és az esélyt a felépülésre. • Visszaesés: nem vállal felelősséget, tagadja a nyilvánvaló tényeket, csodát vár. A krízis lefolyására jellemző, hogy örvényszerű, azaz gyakran előfordul, hogy a probléma önmagát erősíti, egyre nagyobbá válik, és egyre inten zívebb érzések kapcsolódnak hozzá. A személy teljes energiáját leköti. Horowitz (1986) szerint a krízisnek öt szakasza van, melyek a sérüléssel való megküzdés során megjelennek.

A döntések meghozatala

Az egyensúly helyreállítása vagy kimerülé:

2 0 . ábra.

Mi is jellemezheti ilyen esetben a sérült sportolót (Herm án, 2003)? • Figyelme teljes m értékben a problém ára irányul, más nem érdekli, el hanyagolhatja a kötelességeit. Előfordulhat, hogy a környezet (család, egyesület, csapattársak, barátok) segítségére is szükség van ahhoz, hogy túllendüljön ezen az állapoton. Természetesen a sport terén ez csak szélsőséges esetben problém a, hiszen egy élsportoló számára sé rülés esetén életmentő az aktív megoldáskeresés.

A krízis szakaszai

Szembesülés Tulajdonképpen a helyzet észlelése, a sérülés megtörténte, am it gyakran sokkszerű hatás vagy akár tagadás követ („Nem is olyan komoly”).

223

224



A sérülés számomra kihagyást, bosszú ságot, idegességet és fájdalm at okoz: összezavarja a belső békémet. Elme gyek versenyekre a csapattársaim nak drukkolni, így látom az ő sikereiket. Ami kor a z orvos engedi, elkezdem újra az

Megrettenés M egjelennek a szorongásos érzések („Mi lesz velem?”, „Mikor tudok újra pályára lépni?, „Mi történik a karrie rem m el?”, „B ennm aradok-e a csa patban?”), és ezáltal fokozódik az érzelmi sérülékenység is.

edzéseket, fokozatosan, egyre erőseb ben, amint lehet, és újra indulok a verse nyeken. BALASSA BALÁZS Tenisz, korosztályos Budapest-bajnok

Kiútkeresés Ez egy nagyon aktív szakasz, am ikor a szokásos m egküzdési stratégiák felfokozódnak, de mellette új straté giákra is szükség van.

A döntések meghozatala A m űtét vagy lehetséges megoldási m ódok igénybevétele.

< JD

oö 'Ö

Az egyensúly helyreállítása vagy kimerülés Sikeres rehabilitációs folyamat; rossz esetben pedig, a pszichés egyen súly megbomlása miatt, a folyamat akár éveken keresztül is elhúzódhat.

MIKOR ÉS MIÉRT SERÜLÜNK?

Bizonyos pszichoszociális tényezők fogékonyabbá teszik a sportolókat a sérülésekre, míg más faktorok segítenek megvédeni őket (Williams és mtsai, 1998). A stressz mint kulcstényező

Az olyan egyének, akiknek az életében sok stresszhelyzet van, és bizonyos személyiségjegyeik súlyosbítják a stresszre adott reakcióikat, kevesebb megküzdési forrással rendelkeznek. Egy stresszes szituációba helyezve, m int például a kemény edzések vagy a kegyetlen versenyek, sokkal való színűbb, hogy stresszesnek értékelik a helyzetet, és nagyobb pszichés akti vitást, több fígyelmi megszakítást fognak m utatni. A megnövekedett stressz miatti érzékenység okozta reakciók hevessége az, ami fogékonnyá

O

teszi a sportolókat a sérülésre. Tegyük fel, hogy a sportoló izgalmas és él vezetes kihívásként fogja fel a versenyt (Selye, 1976), így azt a stresszt, amit ezáltal átél (eustressz), tekinthetjük pozitívnak, m ert segíthet kon centrálni és „flowban” (áramlatélményben) maradni. Ebben az esetben a sérülés kockázata alacsonyabb, m int az olyan helyzetekben, amikor fe nyegetőnek és szorongáskeltőnek értékeli a versenyt, és ezáltal negatív stresszt él át (distressz). Ezek az érzések valószínűleg akkor alakulnak ki, amikor a sportoló úgy érzi, nem rendelkezik elegendő erőforrással ahhoz, hogy megfeleljen a helyzet nyújtotta követelményeknek. A stresszre adott reakció közben számtalan pszichés és figyelmi vál tozás megy végbe (Williams, 2007): • A generalizált (általános, m indenre kiterjedő) izomfeszültség növeke dése kimerültséghez, csökkent rugalmassághoz, m otoros koordiná ciós zavarokhoz és izomműködési problémákhoz vezethet, így megnő az olyan sérülések kockázata, m int a rándulás, húzódás, szakadás. • A vizuális látómező beszűkülése: a sportoló nem veszi észre a veszélyes perifériás ingereket, vagy túl későn reagál ezekre. A nem megfelelő

225

226


utasítások m iatt gyakran kialakuló figyelmi torzítások szintén ered ményezhetik azt, hogy a sportoló egyáltalán nem vagy túl későn vesz észre egy fontos ingert. Hogyan reagálnak a sportolók?

A sportolók sokféleképpen észlelhetik és értelmezhetik az adott sérü lést. Néhányan betegségnek tekintik, mások bizonyítani akarják, hogy bármilyen sérüléssel képesek megküzdeni. Előfordulhat, hogy néhány sportoló számára egyfajta megkönynyebbülést és m enekülést jelent a lé lekölő edzéseken való robotolás és A sérülés szerintem mindig annak a jele, a gyenge teljesítmény miatti frusztráció hogy a z ember nem figyel oda a szer elől. M egint m ások egyfajta lehető vezete - eleinte kisebb - jelzéseire, ségnek tekintik, hogy az életük más vagy elfárad mind fizikailag, mind men területeire koncentrálhassanak. Gyak tálisan. Ha már megtörtént a baj, meg ran aggódnak am iatt, hogy vajon va próbálom visszapörgetni, mik voltak laha felépülnek-e teljesen, és visszaa zok a lépések, amik id á ig vezettek. térhetnek-e a korábbi életformájukhoz. Ezután a z orvosok és a rehabilitációs A sérült sportolók bizonytalanok: va stáb segítségével - a sérülés mértékétől jon gyorsan meggyógyulnak, vagy függően - rengeteg akaraterővel indul késleltetett lesz-e a felépülésük, eset a felépülés. leg ez a sérülés jelenti a karrierjük vé JÓZSA ZSU Z S A N N A Röplabda, magyar bajnok, válogatott, gét? A pozitív reakció és a lelkesedés magya rkupa-győztes fizikailag és mentálisan is esélyt bizto sít a teljes felépüléshez. Egy sérülés nek m indig vannak következményei, m entális szövődményei. A sérülésből fakadó alacsonyabb szintű telje sítmény m iatt értéktelennek érezhetik magukat, csökkenhet az önbizal muk. Az ilyenfajta reakcióból is látszik, hogy a sérülés magát a pszichés jóllétet is veszélyezteti, éppen ezért fontos, hogy a mentális támogatás is része legyen a rehabilitációnak. Sérülés hatására alábbi negatív pszichés hatások jelenhetnek meg (M oran, 2004): • stressz/szorongás, • düh, • engedelmességgel kapcsolatos problémák,


• depresszió, • koncentrációs/figyelmi problémák, • edzésfüggőség. T udatosítani kell a sportolókban, hogy a sérüléssel és a fájdalom m al kapcsolatos érzéseik, gondolataik teljesen norm álisak, ráadásul a si keres rehabilitációs folyamat fontos és hasznos részét képezik. A fájda lom hatása, következménye nem csak a testre korlátozódik. A fájdalom a sportban és a hétköznapi életben való részvételünk képességét is befo lyásolja. Ennek eredményeképpen egyfajta speciális jelentőséget, üzene tet is magában hordoz. Addison, Kremer és Bell (1998) a sportolók által megélt fájdalomélmény különböző fajtáit határozta meg: Kimerültség és kellemetlen érzés Normális vagy rutinszerű érzések, melyek együtt járnak a fizikai m eg terheléssel, edzésmunkával és rehabilitációval. Pozitív edzésfájdalom Leginkább az állóképesség fejlesztésével együtt járó, nem fenyegető ér zés. A kimerültségen túli érzés, de sportolói kontroll alatt tartható. Negatív edzésfájdalom Túledzéssel kapcsolatos fenyegető érzés, amikor az edzés m ár nem elő nyökkel jár. Negatív figyelmeztető fájdalom Hasonló az előző fájdalomélményhez, de komolyabb és fenyegetőbb. A sportoló számára egy addig nem tapasztalt érzet, mely jelzi a sérülés veszélyt. Nem akut, hirtelen fájdalom, így a sportoló kiértékelheti az okokat, és megteheti a szükséges lépéseket. Negatív akut fájdalom A hirtelen bekövetkező sérülés. Intenzív és specifikus érzet katasztrófa élménnyel összekapcsolódva.

227

228



A SÉRÜLÉS MEGÉLÉSE ÉS ÉRTELMEZÉSE A KOGNITÍV KIÉRTÉKELÉSES MODELL

A kognitív kiértékeléses modell szerint a sérülésre adott reakció nem a sé rüléstől függ, hanem attól, hogy a sportoló hogyan érzékeli és értelmezi azt. Ez a kognitív kiértékelés meghatározza az érzelmi reakciót (például harag, depresszió vagy hit), ami pedig befolyásolja a rehabilitációra irá nyuló hozzáállást és viselkedéses választ (Brewer, 2007, 2009). Egy ko rábbi sikeres rehabilitáció pozitívan befolyásolja az adott sérüléssel való megküzdés képességét (Williams, 1998). Mely tényezők befolyásolhatják ezt a folyamatot?

Sok versenyző esetében, különösen azoknál, akik nagyon intenzíven sportoltak, és azoknál is, akik jelentős sikereket értek el, a saját énképük, személyiségük (identitásuk) teljesen egybeolvad a sportolói szereppel. Egy komoly sérülés sok esetben karrierszünetekkel vagy a teljes abba hagyással jár együtt (Williams és mtsai, 1998). Ha egy egyén csupán erre az egy alapra építi fel az identitását, és ez veszélybe kerül, akkor az kiha tással lesz az egész személyiségére. így arra kell biztatni a sportolót, hogy a lehető legtöbb területen próbálja fejleszteni önmagát. Sajnos legtöbb ször egy nagyobb sérülésnek kell bekövetkeznie ahhoz, hogy a verseny ző figyelembe vegye ezt a szem pontot is, és elkezdje építeni a sporton kívüli életét is. Minél inkább csak a sportra teszi fel az életét, annál való színűbb, hogy egy sérülést traum aként fog megélni, és ez az esemény ki hathat az egész személyiségére és identitására. Az a személy, aki legin kább a sérülése a komolyságára koncentrál, valószínűbb, hogy a sérülést fenyegetésként vagy veszteségként éli meg (Brewer és mtsai, 2007), amit depresszió, szorongás és reménytelenségérzés kísér. Ez az egyén még in kább motivált lesz a visszatérésre, de fennáll a veszélye annak, hogy ezt túl korán próbálja meg. A rehabilitációs folyam atban részt vevő sze mélyeknek, m int például az edző, fokozottan oda kell figyelniük ezekre a jelekre. A sportoló képes kell hogy legyen önmagát egy olyan em ber nek tekinteni, aki számtalan lehetőséggel rendelkezik, és még ennél is több áll előtte - ez nem jelenti azt, hogy le kell cserélnie sportolói iden titását, elég, ha kiegészíti azt.

Ha a sportolót és az edzőt összehasonlítjuk abban, hogy ki m ennyire tart kom olynak egy sérülést (Crossman és Jameison, 1985), azt látjuk, hogy általában a sportolók azok, akik tragikusabban látják az adott helyzetet. Van a sportolóknak egy olyan csoportja, akiket „túlértékelőknek” nevezünk, hiszen ők még jelentősebb fájdalmat, dühöt, m agá nyosságot és apátiát élnek át ilyenkor. Különösen az ilyen típusú spor tolóknál fontos a pszichés támasz és a tanácsadás.

TÉVESEN BERÖGZŐDÖTT MÍTOSZOK

Sok edző és sportoktató tu d attalanul is hibás hozzáállást fejleszt ki a sportolóban a rehabilitációval kapcsolatban azért, hogy sikeres spor toló váljon belőle. Ezen téves m ítoszok m egértése döntő fontosságú a sérülés és rehabilitáció pszichológiai szempontjainak helyes értékelése szempontjából.

229

230


A sérült sportoló nem sportoló

Sok edző parkolópályára küldi sérült sportolóját azzal a szándékkal, hogy m iham arabb épüljön fel. Ritkábban kerül vele kapcsolatba, és ke vesebb feladatot ad neki, hogy megóvja őt az újabb sérüléstől és a k u darcélm ényektől. Sajnos ennek a pozitív hozzáállásnak is lehet árny oldala (Williams, 2007). A versenyző ezt a magatartást, nem megfelelő kommunikáció mellett, értelmezheti úgy, hogy ő m ár nem teljes értékű tagja a csapatnak, az egyesületnek. Arra a következtetésre juthat, hogy amíg sérült, értéktelen is egyben. Néhány edző azt a módszert alkalmaz za, hogy a sérült sportolót elkülöníti az egészséges sportolóktól. Más edzők nonverbálisan adják a sportoló tudtára, hogy érezze magát b ű nösnek a sérülése m iatt és azért, hogy nem segíti a csapatát a győze lemben. Megint más edzők a sportoló háta m ögött azt terjesztik, hogy a sportoló csak szimulál, hiányzik belőle a mentális kitartás, vagy nem köteleződik el teljesen a csapat sikerének irányában. A sérülés alatti idő az a kritikus periódus, am ikor a bizalom vagy m egm arad és m egerősödik, vagy teljesen szertefoszlik edző-sportoló, egyesület-sportoló és sportoló-sportoló között. Ebben az időszakban fontos, hogy az egyesület, az edzők és a csapattagok kimutassák törődé süket, valamint jelezzék a sérült felé, hogy ők is annyira elkötelezettek az irányába, m int amennyire azt tőle elvárják. Egy sportoló mindig kemény, és 110 százalékon teljesít!

A hatékony rehabilitációhoz fontos, hogy a sportoló felismerje, hogy a megfelelő helyen és időben hasznosak az olyan érzések, m int a vágy, a büszkeség és az elköteleződés, ugyanakkor szélsőséges esetben ezek a m inták károsak is lehetnek. A sportolókat m indig is arra tanították, hogy eredményes sportolókká válásukhoz mentálisan keménynek, ki tartó n ak kell lenniük, és m indig 110 százalékon kell teljesíteniük (Williams, 1998). Kétségtelen, hogy ezek m ind nagyon fontosak a siker hez, de fel kell ism ernünk, hogy ha túlzottá vagy szélsőségessé válnak, hibázáshoz vagy sérüléshez vezethetnek. A sportolóknak képesnek kell lenniük elviselni bizonyos m értékű és típusú fájdalmat, azonban nagyon ritkán tanítják meg őket arra, hogy melyek azok, amiket figyelmen kívül hagyhatnak, és melyek azok, ame


lyekre m ár oda kell figyelniük, és megfelelően kell kezeltetniük. Ugyanez vonatkozik a fájdalom mennyiségére is. Előfordulhat - különösen küzdősportok esetében - , hogy a fájdalom figyelmen kívül hagyása, valam int a sérült állapotban való küzdelem külső elism erést hoz. Többször is h allottunk olyan példákról, hogy a versenyző törött kézzel/lábbal küzdötte végig a versenyét, és ezzel hőssé vált a szurkolók, edzők szemében. Ez a hozzáállás egy idő után a sebezhetetlenség tévképzetévé alakulhat át. Amikor a sportoló teljesen elhiszi ezt, és ez alapján kezd gondolkodni és viselkedni, egyre több pszichés és fizikai probléma fog jelentkezni nála. Elfogadott tény, hogy egy kemény, igazi sportolónak nincs szüksége pihenésre, soha nem hagyhat ki egyet len meccset, küzdelm et sem, és nem hagyhatja, hogy egy sérülés meggátolja a sportolói pályafutását. Ha ez a sportoló nem képes meg felelni a növekvő elvárásoknak, a gyengeség jeleként értelm ezhető. Ez a hozzáállás odáig vezethet, hogy a sportoló nemcsak a pályán, hanem a pályán kívül is sebezhetetlennek fogja hinni és érezni magát. Előfor dulhat, hogy a kockázatkereső viselkedését átviszi a magánéletébe is, így nemcsak a pályán, hanem a külvilágban is veszélyeztetheti az egészsé gét. Végül a sportoló egyre sérülékenyebbé válik, és teljesen felkészület len lesz a valószínűleg bekövetkező sérülésre vagy az élethosszig tartó fájdalomra. A szakértőknek először fel kell ism erniük ezeket a káros folyamatokat, hogy megfelelő pszichológiai módszereket alkalmazhas sanak. Két m ásik fontos tényezőt is meg kell em líteni: az egyik a túledzésből fakadó sérülés, a másik a rásérülés, am ikor nem várják meg a teljes gyógyulást és rehabilitációt. Sajnos sokszor a környezet sürge tése is belejátszik ebbe a folyamatba.

A SZEMÉLYISÉG M IN T TELJES EGÉSZ

A sportolók sok esetben, a fizikai felkészültségük ellenére, pszichésen nem állnak készen az újbóli versenyzésre. Számukra még a visszatérés gondolata is kezelhetetlen stresszt okoz. Úgy tűnik, hogy ezeknek a nyugtalan reakciók nak a gyakoriságát megnöveli az, hogy az orvosi technikáknak köszönhe tően csökken a fizikai rehabilitációra fordított idő. Ezáltal a pszichológiai rehabilitáció időtartama is csökken, és a sportoló kevésbé tudatosan kezd

231

232



el foglalkozni saját testi egészségével. A sérülés optimális rehabilitációja fizikai és mentális összetevőket is magába foglal. Ha egy sportoló azonnal visszatér a csapathoz, és nem biztosítja önmaga számára a megfelelő időt a felépülésre, az ebből származó szorongás és feszültség olyan problé mákhoz vezethet, m int (Taylor és mtsai, 2005): • a sérülés kiújulása; • egy másik testrész sérülése; • alacsonyabb önbizalom , am i ideiglenes teljesítménycsökkenéssel jár együtt; • alacsonyabb önbizalom, ami állandó teljesítménycsökkenést okoz; • általános depresszió és a további sérülésektől való félelem, ami csök kentheti a motivációt és a vágyat a versenyhez való visszatérésre.

21. ábra. A sérülés meg élésének és értelmezésének

Danish (1993) nagyszerűen rám utat arra, hogy sérülés esetén ne csak a sportoló felszíni és tüneti problém áira reagáljunk, hanem az egész em bert vegyük figyelembe. A sérült sportoló semmivel sem kevesebb, m int sportoló és m int em ber, azaz po n t ugyanolyan, m int a sérülése előtt. Ebből kifolyólag nem a legjobb megoldás, ha csak a sportoló sérü lésére koncentrálunk. Tehát, a leghelyesebb ilyenkor a „teljes személyiség”-megközelítés szerint cselekedni. Rendkívül fontos, hogy a sérülést okozó mozgást, m ozdulatot pszichésen felülírjuk, korrekciós élmény ben kijavítsuk. Rögzülés esetén a sportoló félni fog ezekben a helyze tekben, és hasonló szituációkban újra ugyanúgy lesérülhet. A sp o rt pszichológiai felülírás sokféle m ódszerrel történhet, és új m in tát ad a megoldásra, ami érzelmileg is feszültségmentesíti a helyzetet, és kulcsa a jövőbeni sikeres mozgáskivitelezésnek. A fájdalom egy érzékszervi és érzelmi élmény. Kerüljük el, hogy a fáj dalmat csak a testhez vagy a lélekhez kapcsoljuk. Ha csak a testi érzettel foglalkozik a sportoló, könnyen figyelmen kívül hagyhatja a fájdalom hoz és az azt kiváltó tényezőhöz kapcsolódó érzelmeket. Ez oda vezet het, hogy visszatérése után kerülni fog m inden olyan helyzetet, ami a sérülését kiváltotta. Egy orrtörés után egy küzdősportoló sokszor in dokolatlanul nagy figyelmet fordíthat a fej védelmére, am inek követ keztében kevesebbet fog támadni, így csökken az eredményessége. Az a kaja kos, aki egy fordulónál csúnyán borult, lehet, hogy a későbbiekben las sabban, indokolatlanul óvatosan közelíti meg a „kritikus” pontot.

negatív folyamata

Fontos, hogy felismerjük és megértsük a különbséget a rehabilitációval együtt járó rutinszerű fájdalom és a veszélyes fájdalom között (Ander sen, 2005). M indezt körültekintően osszuk meg a sportolóval, és le gyünk tisztában a saját tudásunk korlátaival is. Tegyük lehetővé, hogy a sportoló konzultálhasson egy szakemberrel, am ennyiben a fájdalom tartósan fennáll, vagy - bármilyen oknál fogva - gátolja a teljesítményt. Kerüljük azt, hogy a fájdalommal kapcsolatos panaszokra azzal reagá lunk, hogy a sportolót azzal biztatjuk, hogy legyen „kemény”. Ehelyett tanítsuk meg azokra a technikákra, amelyekkel m egküzdhet a fájda lommal. Nem ritka, hogy a sportoló, alábecsülve a tüneteket, hónapokig gyógytornázik, hogy elkerülje a műtétet. Legyünk tudatában annak, hogy sok sportoló hajlamos elmaszkíroz ni a veszélyes fájdalmat, ha úgy érzi, hogy nem elfogadható ennek ki fejezése. A m ennyiben szükséges, kérdezzük meg erről a sportolót, és figyeljünk oda a válaszára! Biztassuk, hogy időben forduljon szakem berhez, ha állapota nem javul vagy romlik. A 21. ábra összefoglalja a sérülés megélésének és értelmezésének ne gatív folyamatát.

233

234


A KÖRNYEZET TÁMOGATÁSÁNAK FONTOSSÁGA

A szociális támogatás (Moran, 2004) nagyon fontos, m ondhatjuk, dön tő szerepet játszik a rehabilitációban, különösen a súlyos sérülések ese tében. A támogatás érkezhet a család, a nem sportolói bázis felől, és ér kezhet az edző, egyesület, szurkolók, csapattársak, azaz a sportolói hát tér felől is. Ha a sportoló csak sportolóként tekint m agára, az utóbbi kapcsolatok hirtelen megszakadhatnak. A sérült sportolókat sokszor nem tekintik sportolónak, gyakran önm aguk sem. Azok a tevékenysé gek, melyek köré az eddigi életük szerveződött, m ár nélkülük zajlanak. Senki nem tudja pontosan, hogyan viszonyuljon hozzájuk, kivéve azo kat, akik folyamatosan a múltbeli sikereiket vagy a lehetséges jövőjüket emlegetik, de a jelent ők is gondosan kerülik. A sérült sportolók gyakran érzik azt, hogy amíg a sérülésük m iatt távol vannak, a csapattársaik tovább haladnak, és az idő is csak telik. Űj viccek születnek, és új felállás alakul - lényegében olyan helyzetek ezek, melyekből a sérült sportoló kimarad, és amikbe majd meg kell próbál nia visszailleszkedni. A többiek, azáltal, hogy jelen vannak az edzéseken, tovább fejlődnek. Am int a sérült sportoló visszatér a csapatba, még ha mankókkal vagy kötésekkel is, ő is újra részese lesz a folyamatnak. Nem lehet egyszerűen m egkérni valakit, hogy azonnal üljön vissza a lóra, m iután az levetette magáról. A fokozatosság a lényeg. Annak ellenére, hogy a szociális támogatás és a sportoló újra befoga dása fontos részei a rehabilitációs folyamatnak, mégis m erülhetnek fel problém ák ezzel kapcsolatban (Brewer, 2009). Egy sérült sportoló, tudatosan vagy tudattalanul is, fenyegetést jelenthet a többi sportolóra. „Ha vele m egtörtént, akkor velem is m egtörténhet.” Ez a félelem az enyhe kellemetlenségtől egészen a sérült sportoló fóbiás elkerüléséig terjedhet. Ezek az érzések még intenzívebbek lehetnek, ha fizikai to r zulás vagy nagyfokú látható rokkantság van jelen. A másik problém a a versengés jelensége. Tudjuk, hogy az együttműködés és a támogatás a csapatm unka része, de az egymás közti versengés sohasem zárható ki. Egy sportoló sérülése lehetőséget jelenthet egy másik sportolónak. Pél dául egy „kispados” játékosnak végre itt van az esély a m egmutatkozás ra. Néhányan elég vegyes érzelmekkel viseltethetnek az érzelmi tám oga tás és bátorítás, valamint a gyors felépülés irányában.


Az első problém át valamivel könnyebb megoldani (Williams, 2007). A nyitottság és elfogadás rengeteget segíthet. Akár tudatosan, akár tu dattalanul jelezve, hogy a sérült sportolónak nem kell sem m itől sem tartania, fontos építőkövévé válhat a sportoló felépülésének. A „Fel épülsz, és újra köztünk leszel” üzenet is ugyanilyen hatóerővel bír. A második problém a ennél jóval bonyolultabb, m ert ha fel is ismerik, nehéz rá reagálni. A versenyen az adott sporthelyzetre kell koncent rálni, és nem a személyekre. A csapaton belül felmerülő feszültséget fel színre kell hozni, és meg kell beszélni. Ha ez nem történik meg, a helyzet egyre súlyosabbá válhat, és végül teljesen elfajulhat.

A HATÉKONY REHABILITÁCIÓ A SPORTPSZICHOLÓGIA SZEMSZÖGÉBŐL

Egyre több edző és sportoló ismeri fel a sportteljesítmény és a rehabi litációs folyam at m entális szem pontjainak fontosságát. Ugyanazok a mentális képességek és technikák (például a képzeleti képek), amelyek segítenek a sportolónak, hogy sikeres legyen, szerepet játszanak a sérü lésből való felépülésben is. Ha a sportoló látja a fejlődés lehetőségét, úgy a felépülési folyamat is felgyorsul. A sérüléssel és a rehabilitációs folyamattal kapcsolatos felvilágosítás is alapvető fontosságú. Nagyon nehéz, hogy egy intelligens sportoló nyugodt és optimista m aradjon a sérüléssel kapcsolatban, ha egyáltalán nem tu d róla semmit. Nyugtalan és szorong, szeretné tudni, hogy mi m iért történik. A bizonytalanság, a félreértések és a pontatlan inform á ciók nagyobb szorongást eredményeznek. Azok a sportolók, aki tisztá ban vannak a rehabilitációjuk céljával és lépéseivel, sokkal keményeb ben fognak dolgozni, és használhatóbb információkat fognak nyújtani a felépülésük érdekében. ím e néhány technika a hatékony mentális re habilitáció érdekében: Az izmok nyugalma és a képzelet hatalm a

A relaxációs technikák fontos szerepet játszhatnak a stressz csökkenté sében és a felépülés gyorsításában. Ennek számos oka lehet. A relaxáció segít m egnyitni azokat a test és agy közötti csatornákat, melyek a testi

235

236


folyamatainkat szabályozzák, és ezáltal egyfajta belső kontrollra tehe tünk szert. A sérüléssel együtt járó stressznek köszönhetően a sérült te rület feszültségi szintje fokozódik. Ez a feszültség további fájdalomhoz vezet, és a rehabilitációs gyakorlatok hatékonysága ellen dolgozik. A re laxációs technikák csökkenthetik ezt a feszültséget, és fokozhatják a vér keringést, és m inél fokozottabb a vérkeringés, annál gyorsabb a sérült terület felépülése. A relaxáció hatékonyságát fokozhatjuk, ha egy képet társítunk hozzá, azaz egy gyógyító képet képzelünk el mellé (vizualizáció). A sportolók fantáziája befolyással van a sérülésük értelmezésére. Sokan a lehető leg rosszabbat képzelik el. A sportolókat meg lehet tanítani arra, hogyan kontrollálják a vizuális képzeteiket, és hogy a szorongás csökkentésére, a rehabilitációra és a sikeres visszatérésre koncentráljanak. A sérült sportolók a m egküzdésben is felhasználhatják a vizualizációt azáltal, hogy elképzelik azokat a helyzeteket, amelyek sikeres visszatérésük útjá ban állnak, és utána elképzelik azt, ahogyan legyőzik ezeket az akadá lyokat. Ez azért nagyon hasznos, m ert így a sportolók felkészülhetnek a várható nehézségekre. A lkalm azhatunk érzelmi im aginációkat is, hogy a sportoló biztonságban érezze magát, és magabiztos legyen a re habilitációval kapcsolatban. Ez esetben a sportolók olyan helyzeteket elevenítenek fel, amelyek pozitív érzéseket ébresztenek bennük, m int például a büszkeség és a magabiztosság. Gondolhatnak azokra az érzé sekre, melyeket majd a sérülés utáni első meccs után fognak érezni. El képzelhetik azt, hogy m ennyire fogják őket csodálni, ha felépülnek sé rülésükből. A sportolót kérhetjük arra, hogy először olyan versenyzőkre gondoljon, akik m ár túljutottak ezen, majd olyan helyzeteket képzeljen el, amelyek pozitív érzelmeket váltanak ki belőle. Állítsuk meg gondolatainkat!

Akárcsak egy elhibázott dobásnál, úgy a sérüléseknél is megjelenhet a negatív belső beszéd. A sportolónak azonosítania kell ezeket, és tennie kell ellenük. Az olyan technikák segítségével, melyek pozitív belső p ár beszédet és pozitív hozzáállást fejlesztenek ki, lerövidíthető az az idő, amelyet a rehabilitáció igényel (Brown, 2005). A belső párbeszéd fontosságának jó példája a következő. A sérült sportoló éppen a rehabilitációs folyam at részeként végez bizonyos


gyakorlatokat. Eközben nagymértékű fájdalom éri, és a sérült terület is csak nagyon kis m értékben javul. Ha a belső párbeszéde rom bolóvá válik, akkor elkezd aggódni, és megkérdőjelezi a kezelés és a gyakor latok hasznosságát. „Őrület! M ár egy hete csinálom ezt az egészet, és nemhogy javult volna, még rom lott is az állapotom . Nagyon fáj! Biztos, hogy jó ez az orvos? Lehet, hogy rosszabbat teszek magammal. Jobb lenne, ha egy kicsit p i hentetném. Holnap inkább nem jövök. Teljesen mindegy, ha kihagyok egy alkalmat, az nem szám íthat... M ár úgyis ki kell hagynom két ver senyt. Nem tudom, hogy van-e értelme végigcsinálnom ezt az egészet... ” A sportoló nem hozott ki magából túl sokat azon a kezelési napon, és egyre több kifogást talált a terápia felfüggesztésére. Ugyanennek a folya m atnak a másik oldala, am ikor a sportoló megállítja ezeket a negatív gondolatokat:

237

238


„Állj! Ezek a gyakorlatok valóban nagyon fájnak, de ennek így kell len nie. H a ebben az ütem ben haladok, ham arosan látható lesz az ered mény! Ha fáj, akkor jelzem ezt a terapeutám nak, hátha rosszul végzem a gyakorlatot, vagy valami más oka van. Szerencsés vagyok, hogy ilyen képzett emberek vannak mellettem. Bármit kérdezhetek tőlük, őszinte választ fogok kapni. A célra koncentrálok, arra, hogy újra egészségesen versenyezzek.” A célok megfogalmazása

A rehabilitáció folyamatában szintén nagyon fontos a sajátos hosszú és rövid távú célok kitűzése, melyek magukba foglalják például az edzésre és versenyekre való visszatérést. A sportolóknak a lehető legaktívabban kell bevonódniuk a célkitűzés folyamatába, és ez az aktivitás a sérülés komolyságával párhuzam osan fokozódik. E technika hatékonysága szempontjából szükséges, hogy a sportoló fontosnak tartsa ezeket a cé lokat, és ezt akkor lehet a legjobban elérni, ha elmagyarázzák neki, miért fontos a fókusz fenntartása, az elköteleződés a célok, a sikeres re habilitáció és a versenyzéshez való visszatérés felé.

A SÉRÜLÉSSEL VALÓ MEGKÜZDÉS A GYAKORLATBAN

Ez a terv azt m utatja be, hogyan lehet felkészülni a fájdalom m al és a hosszú távú sérülés pszichés következményeivel való megküzdésre. (Andersen, 2000,2005). Érdemes számba venni a fájdalomhoz kapcsolódó érzéseket és gon dolatokat (azt érzem , hogy ez a fájdalom abban gátol meg engem, hogy...; úgy érzem magam, m in t...). A rehabilitációs terv összeállítása igen hasznos lehet napokra, h e tekre lebontva. A terv értékelése folyam atosan szükséges (hogyan haladtam , mi gátolt, mi segített a fejlődésben). A gyógyulás előrevetítéséhez érdemes megerősíteni a segítő tényező ket és gondolatokat (milyen jó dolgok várnak rám a felépülés után).


A fájdalom és sérülés m int tanulási folyam at

Fájdalom -félelem körének m egtörése

Építsük fel a testtel kapcsolatos tudatosságot

A testtudatosság segítségével kezeljük az izomfeszülést

• A test m űködésének m egértése „tudnom kell, hogy mi a biztonságos szám om ra” • Tanuljunk meg ráhangolódni a testünkre, am ikor szükség van rá

• Nyújtsunk mozgás után • Végezzünk relaxációs gyakorlatokat

Erősítsük meg az újrafókuszálási képességeket

Fókuszáljunk az aggodalmak, félelmek kezelésére

• Használjuk fel azokat a mentális képes ségeket (relaxáció, autogén tréning...), amelyeket a versenyzésre fejlesztettünk ki, a fájdalom és aggodalom kezelésére • Tanuljuk meg érzékelni és lehetőség szerint m entálisan csökkenteni a fájdalm at

• Alkalm azzunk „testellenőrző listát”, majd értékeljük testrészenként a fájdalm ainkat és a javulást egyaránt • A napi tevékenységeink során kapcsol juk ki a fájdalmat, és arra fókuszáljunk, am it „itt és m ost” tenni kell

14. tá b lá za t. Sérüléssel való megküzdés a gyakorlatban

239

240


X

A MEGEDZETT ÉTVÁGY, AVAGY EVÉSÉS TESTKÉPZAVAROK A SPORTBAN M enczel Zsuzsanna

Manapság, látva, hogy az elhízás milyen óriási m éreteket öltött, rend kívül fontos a mozgásgazdag életmód. Különösen meghatározó, hogy a fiatalok is ezt a példát lássák m aguk előtt, hiszen tudjuk, az elhízott gyermekből elhízott felnőtt lesz. Számtalan kutatás kim utatta, hogy a kövérség súlyosan káros az egészségre, és népbetegségnek is m o n d ható. Olyan betegségek okozója lehet, m int a szív- és érrendszeri prob lémák, a cukorbetegség, a daganatos elváltozások. Továbbá tény, hogy az elhízás, m értékétől függően, 3-6 évvel rövidítheti meg az életet. A sport nem csak a testünkre, de a lelkünkre is jó hatással van. Segít ségével növekszik a kitartásunk, önbizalmunk, és hozzájárul a nyugodt, kiegyensúlyozott élethez. M inden olyan viselkedés, melyet a kontroll hiánya jellemez, káros le het a személy testi, lelki jóllétére. A határok nélkül folytatott testedzés, valam int az ehhez kötődő evési m anipulációk rom bolóan hatnak az egyén egészségére. A jelenleg is zajló társadalmi, gazdasági és kulturális változások hatá sára a társadalom egészében m egnőtt a testkép- és evészavarokkal küz dők száma. A kutatók egyre újabb kórképeket fedeznek fel és írnak le, úgym int az inverz anorexia, testedzésfüggőség. A m ár ism ert zavarok előfordulása, az anorexia és a bulim ia nervosa aránya sem csökkent, sőt. Az evés- és testképzavarokkal összefüggő betegségek súlyos követ kezményekkel járnak, ennek ellenére kevés szó esik róluk a sportolók-

X. A megedzett étvágy, avagy evés-, és testképzavarok a sportban

kai, élsportolókkal kapcsolatban. Ennek oka többnyire az információhiány. Az edzők nem igazán ism erik ezeket a jelenségeket, ha mégis észreveszik, igyekeznek szemet hunyni fölöttük. Sajnos még napjainkat is jellemzi az a hozzáállás, hogy az eredményességet fontosabbnak tart ják az egészségnél. A sportolók részéről is él a félelem, hogy ha betegnek tartják őket, az esetleg a versenyzői karrierjüket veszélyezteti, ezért rej tegetni igyekeznek problémáikat. Szükséges tehát a nagyfokú bizalom edző és sportoló között, hogy megoszthassák egymással problémáikat, félelmeiket, így erre hatékony segítséget lehet keresni, mely nem veszé lyezteti az élsportolói karriert sem. Az evészavarok ismertetése során megkerülhetetlen a testkép fogal m ának meghatározása, mely m inden, az alábbiakban bem utatásra ke rülő zavar esetében jellemző tényező. A testkép olyan befolyásoló tényező, mely számos evés- és testképzavar hátterében megtalálható. A testkép jelentős hatást gyakorol az önértékelésre, az énképre, vagyis az egész személyiségre. „Testképen az egyén saját testével kapcsolatos pszi chológiai élményeit és attitűdjeit (pozitív/negatív viszonyulását) értjük, valamint azt a m ódot, ahogyan ezek az élmények szerveződnek.” (Túry és Szabó, 2000) A testkép közvetlen hatást gyakorol m indennapjainkra, önm agunkkal való m egelégedettségünkre. A testkép alakulásának irányára rendkívül erős nyomást gyakorol a média. Az ott bem utatott, kívánatosnak tarto tt megjelenés beépül tudatunkba, személyiségünk részévé válik. Befolyásoló tényező továbbá a korai életévek minősége. A negatív visszajelzések, a gyermekkori bántalmazás bármilyen formája súlyos kockázatot jelent a testképzavar (és egyéb pszichés betegségek) kialakulására. A sport hatást gyakorol a testképre, segít, hogy megis m erjük és befolyásoljuk, kiterjesszük fizikai határainkat. Egyes esetek ben azonban pszichés zavarok kezdetét is jelentheti.

SPORTOLÓK KÖRÉBEN ELŐFORDULÓ EVÉS ÉS TESTKÉPZAVAROK

Számtalan vizsgálat bizonyította, hogy a versenyszerűen sportolók kö rében az átlag népességhez képest sokkal magasabb az evés- és testkép zavarban szenvedők száma. Tapasztalataink szerint azon sportágakban kiemelkedő ezen problém ák előfordulása, melyekben az eredm é

241

242


nyesség szempontjából az esztétikum is fontos szerepet tölt be (például ritm ikus gim nasztika, m űkorcsolya). Az esztétikum m ellett további kockázatot jelentenek a soványságot m egkívánó (például hosszútáv futás), valam int a konkrét testsúlyt előíró sportok (például birkózás, ökölvívás). Az evészavarok előfordulásának prevalenciája (az egyének hány százaléka válik érintetté életük során) a következőképpen alakult bizonyos sportok esetén: esztétikai (27%), állóképességi (20%), tech nikai (13%), labdajátékok (11%). L átnunk kell, hogy ezek az értékek jóval az átlagnépesség körében mértek (0,3-4,2%) fölött vannak, így elkerülhetetlen a mélyreható fog lalkozás ezekkel a problém ákkal. N éhány m egdöbbentő adat: egy élsportolók, versenyzők körében (n=72) végzett felmérés szerint a meg kérdezettek 23,6% -át érintett valamilyen klinikai szintű evészavar (anorexia nervosa: 16,7%; bulimia nervosa: 6,9%), míg 73,6% volt azok aránya, akik valamilyen rendellenes evési m intázatot m utattak (Resch, 2009). Míg a rendellenes evés a nők körében 62%, a férfiak körében 33%-ot tesz ki. Ezek az eredmények megfelelnek a nemzetközi szakiro dalom ban leírtaknak. Sundgot-Borgen és m tsai (1997) egy több m int 1500 főt bevonó vizsgálatukban azt találták, hogy a versenysportoló nők körében 20%, férfiaknál 8% körül mozog az evészavarok előfordulási aránya, míg a nem versenyszerűen sportolók körében mindez 9% volt. Anorexia nervosa

Az anorexia nervosa az egyik legismertebb evészavar. Legalapvetőbb tü netei: a kóros soványság, a súlyfóbia, a testképzavar és az am enorrhoea (a m enstruáció teljes hiánya vagy időszakos elmaradása). A XXL szá zadban a zavar gyakorisága dinam ikusan növekszik, előfordulási aránya az átlagnépesség körében 0,3—3,7%-ra tehető. Az anorexia ner vosa súlyos betegség, kialakulása leggyakrabban serdülőkorban kezdő d i k - 15-17 éves korban, de nem ritka, hogy m ár 12-14éves lányoknál is leírható (az összes megbetegedés mindössze 2-10% -a érinti a férfiakat). Mivel a betegség egyre korábbi életkorban kezdődik, érdemes kitér nünk a gyermekkorban megjelenő tünetekre, melyekre a szülőknek is fel kell figyelniük. N éhány sportágban, m int például a m űkorcsolya vagy a ritm ikus gimnasztika, kívánatos a m inél korábbi kezdet, mivel ezen sportágaknál az eredményességhez hozzátartozik a speciális test


felépítés is. Az esztétikai sportágak esetén továbbá nemcsak a teljesít ményt, de a megjelenést is figyelembe veszik az értékelés során. Vizsgá lati eredmények szerint e sportágakban m ár az 5-7 évesek is kifejezetten sokat aggódnak a súlyukért. A későbbiekben aggodalm uk a túl korai, túlzott nőiesedésre irányul (Dukay és Szabó, 2008). A gyermek- és ser dülőkori kezdetű anorexia tünettana a következőket foglalja magába: • határozott súlycsökkenés, • a testsúly és az alak észlelésének zavara, • túlzott foglalkozás a testsúllyal és az alakkal, valamint a táplálkozással (Pászthy és Major, 2008). A későbbiekben a következő jellemzőket tapasztalhatjuk: súlyhiány, fóbiás félelem a hízástól, testképzavar, valam int am enorrhoea (Túry, 2003). A zavarban szenvedőkre jellem ző a diétázás, pontosabban az evés elutasítása. Nemcsak az evés megtagadásával próbálnak minél vé konyabbak lenni, de a túlzásba vitt sportolással is igyekeznek m inél több súlytól megszabadulni. Ismeretes olyan fiatal, aki nem hajlandó leülni, m iközben az egész család együtt van, m ert úgy érzi, ezzel is kalóriát éget el. A betegségben szenvedők személyiségére jellemző a perfekcionizmus (a tökéletesség hajszolása), a túlkontrolláltság, a kényszeresség és a de presszió. A betegség hátterében szám talan tényező állhat, kezdve az egyéni jellemzőktől a családi és társadalm i környezeten át a kultúra és a töm egkom m unikáció hatásáig. Ezek befolyásoló hatással vannak a betegség kialakulására és folyamatára is. Kialakulásában meghatározó a család és az anya szerepe. A szülő túlzott aggodalmaskodása az evési m agatartás, illetve a külalak m iatt, a fiatal életére irányuló erőteljes kontrollálási vágy súlyos nyomást gyakorolhat gyermekre. További sú lyosbító tényezőt jelent az anya evészavara. Nehéz helyzetbe kerülhet például az a kislány, akit az édesanyja beírat balettozni, amivel a saját ki nem élt vágyait szeretné bepótolni. Ráadásul megoldhatatlan gond, ha a gyermek genetikailag eleve teltebb testalkatú, és így soha nem tudja hozni az elvárt alacsony súlyt a legnagyobb diétázás mellett sem. Láthattuk, hogy a gyerm ekkorban kezdődő anorexia nervosa leg alább olyan súlyos problém a, m in t a serdülőkori kezdetű. A súlyos tünetek m iatt a betegség - nem megfelelő vagy hiányos kezelés követ

243

244


keztében - akár halállal is végződhet (Pászthy és Major, 2008). A gyerme kek különösen befolyásolhatóak, személyiségük alakulása még folyamat ban van, edzőik is kiemelt hatással bírnak életükre. Nagyon fontos, hogy ők, m int a sportoló példaképei, odafigyeljenek sportolóikra; az eredmé nyesség ne menjen a fiatalok testi, lelki egészségének rovására. Amenynyiben akár az edző, akár a család vagy a barátok a felsorolt tüneteket ész lelik, m indenképpen jelezniük kell azt az orvos, a sportpszichológus vagy más olyan személy felé, aki felelősséggel tud cselekedni az ügyben. Az élsportolók körében került leírásra egy, az anorexia nervosához igen hasonlatos kórkép, az anorexia athletica. Ez a problém akör kifeje zetten a versenysportolókra vonatkozik. A két betegség közötti legfon tosabb különbség, hogy a két csoport más-más indokból törekszik a vé konyságra. Jelen esetben a cél a kimagasló teljesítmény elérése, nem pe dig a karcsúságideálnak való megfelelni vágyás. így a sportoló egyre fokozottabb testedzést végez (Resch, 2007). Az anorexia nervosával szemben, e kórkép esetében nem jellemző a testképzavar, a sportolók nem félnek az elhízástól, nincsenek falásrohamaik. Téves gondolatként rögzül b ennük az az elképzelés, m iszerint az alacsonyabb súly a jobb eredmények eszköze. Ez eleinte valóban igaznak tűnhet, de a súly és az energiabevitel csökkenése hosszú távon kimerüléshez vezet, az erőteljes edzés izomtömeg-vesztéssel jár, így végül a teljesítmény csökkenésére lehet számítani. A túlzott edzésmennyiség mellett sokszor extrém diétá ba is belekezdenek a sportolók, melynek külön veszélye, hogy ezeket el lenőrizetlenül, nem feltétlenül hiteles forrásból származó inform ációk alapján teszik. Az anorexia athleticában szenvedőkre jellemző a koráb ban kezdődő és elhúzódó menstruációs zavarok megjelenése, melynek következménye a csontosodással kapcsolatos problém ák gyakori előfordulása is. Az anorexia athletica jellem zően a versenysportolás időszakának lezárásával elm úlik, ellenkező esetben egyéb evészavar megjelenésével is kell számolnunk (Resch, 2007). Bulimia nervosa

A bulimia nervosa hivatalos leírására 1979-ben került sor (Túry és Sza bó, 2000). Az anorexia nervosához hasonlóan a bulimiát hosszú éveken keresztül a fehér nyugati nők betegségének tartották. Előfordulása nők között 1-4,2% körül mozog. Legjellemzőbb tünetei a falásroham ok,


melyeket a bűntudat hatására valamilyen, a testsúly csökkentésére irá nyuló m anipuláció követ, úgym int önhánytatás, hashajtó bevétele vagy túlzásba vitt sportolás. Jellemző a személyre a kontrollvesztés az evési m agatartását illetően, valamint a testsúly m iatti túlzott félelem és az állandó szorongás a külalak miatt. Mivel a testsúly többnyire változat lan marad, kevésbé feltűnő a környezet számára, m int az anorexia ner vosa. A betegség általában fiatal felnőtt korban fejlődik ki, és számtalan szövődménnyel jár együtt, m int a fogak romlása, illetve a bélműködés zavarai. Kialakulásának okai közt itt is megtalálhatjuk a személyiség za varait, az alacsony önértékelést, a társadalom és a média negatív hatását többek között a karcsúságideál közvetítésével. Sok apró jelre kell felhív nunk a figyelmet, amit a családtagok, barátok tetten érhetnek. így üres hashajtós dobozok kerülhetnek elő; de főképp arra figyeljünk fel, ha a lány egyre több időt tölt a fürdőszobában, étkezés közben/után első útja ide vezet, valam int éjszaka is sokat jár a m osdóba. A bulim ia nervosa egyre inkább terjed az élsportolók körében. Fontos felhívni a figyelmet, hogy körükben gyakran csak azokban az években áll fenn a betegség, míg a versenysportolói karrierjük tart. Egy bulim iás élspor tolónő beszám olt róla, hogy míg nyári szünetét tö ltö tte az iskolától és a versenyzéstől távol, egyetlen roham a (hánytatás) sem volt, de am int visszatért a régi kerékvágásba, újra kezdődtek a problémái. A te rápia ugyan segítette a tünetei csökkentésében, de végleges gyógyulás csak akkor következett be, am ikor befejezte a főiskolát és a verseny zést is (15. táblázat). Nem biztos, hogy a XXL századi ember legnagyobb problémája a tes tével van. Sőt, sokkal inkább feltételezhetjük, hogy a problém a pszichés eredetű. Egyre többen szenvednek különböző típusú evészavarokban, illetve a sportolási magatartással összefüggő betegségekben. E problé m ákat gyakran „felszíni” tünetként értékelhetjük, mely mintegy megje lenítője a psziché mélyen lakozó szenvedéseinek. A következőkben újabb típusú, az elm últ évtizedekben leírt zavarokat, a testedzésfüggő séget és az inverz anorexiát m utatjuk be. Testedzésfüggőség

A testedzésfüggőség egyfajta mozgásos hiperaktivitás. Jellemző rá, hogy a sportolás m elletti elköteleződés túlm egy a „jólesik” határán,

245

246



Bulim ia nervosa

Anorexia nervosa Fizikai jellem zők

Pszichológiai jellem zők

Viselkedéses jellem zők

A kalóriabevitel meg szorítása, speciális étrend

Falásrohamok

Általánosan csökkent ételbevitel

Nagy mennyiségű étel elfogyasztása rövid idő alatt

A súlycsökkenés m inim um a a testsúly 15%-a

Nem jellem ző a testsúly ingadozása

C sontosodási problém ák

Nem jellem zőek a csontosodási problém ák

Dehidráció (vízvesztés)

D ehidráció (vízvesztés)

Bradicardia (lelassult szívverés)

Szívritmuszavarok

Nőgyógyászati panaszok

Belgyógyászati panaszok

A megszokottnál jelentősebb kimerültség, fáradtság

A m egszokottnál jelentősebb kimerültség, fáradtság

Önértékelési zavar

Alacsony szintű önértékelési zavar

Túlzott félelem az elhízástól

Félelem az elhízástól

Testképzavar

Testképzavar

Depresszió, álmatlanság

Depresszió, álmatlanság

Teljesítményorientáció

Teljesítményorientáció

Túlzott testedzés (min. 16 óra/hét)

Nem jellem ző a túlzott testedzésg

Bizonyos esetekben előforduló purgálás

Purgálás (hánytatás, hashajtás, vízhajtás)

Sérülés alatti edzés, orvosi tiltás ellenére is

Sérülés alatti edzés, orvosi tiltás ellenére is

15. tá b lá z a t. Az anorexia nervosa és a bulimia nervosa tünetei

és klinikai szintű károsodáshoz, testi (például törések) és lelki (distressz) zavarokhoz vezethet, valamint a társas életben, illetve a m unka/ iskola területén is problémákat okozhat (Demetrovics és Kurimay, 2008). Az élm ény helyét átveszi a függőség. Am ennyiben a tervezett „adag” végrehajtása akadályba ütközik - ez jelenthet betegséget, sérülést is - , a személy negatív lelkiállapotot él át, ami lehet idegesség, levertség, só várgás érzése (Szabó, 2008).

Hét fő tünetet azonosíthatunk a testedzésfüggőséggel kapcsolatosan, ezek közül legalább három együttes jelenléte szükséges a zavar diag nosztizálásához. • Tolerancia: a személy a kívánt - korábban m ár átélt - hatás elérése ér dekében megnöveli a testedzés mennyiségét. • Megvonás: az edzés elmaradása esetén megvonásos tünetek jelentkez nek, például idegesség, kimerültség. • Szándék: az edzés tovább tart, vagy intenzívebb, m int eredetileg ter vezték. • Kontrollvesztés: folyamatos vágy vagy/és sikertelen kísérletek az edzé sek csökkentésére, illetve kontrollálására. • Idő: Az egyéb aktivitások megszervezésére fordított túlzottan sok idő annak érdekében, hogy azok illeszkedjenek az edzési rutinhoz (pél dául a vakáció függ az edzéstől). • Konfliktus: fontos szociális, foglalkozásbeli, valam int kikapcsolódás hoz kötődő aktivitások föladása vagy csökkentése az edzés miatt. • Folytonosság: a sportolás folytatása annak ellenére, hogy az fizikai vagy pszichés problémákat okoz (például futás csonttöréssel). E hét dimenzió mellé Szabó (2008) beemeli még a szaliencia fogalmát, mely a sportra m int a személy gondolkodásának, életvezetésének köz ponti, m eghatározó tényezőjére utal. A testedzésfüggőség előfordulási aránya a társadalom ban 1-3 % körül mozog. A mozgás iránt túlzottan elköteleződöttek személyiségére jellemző lehet többek között a perfekcionizmus, az alacsony önértékelés, a kényszeres viselkedésformák és gondolatok, a szorongás, az extraverzió (nyitottság a külvilág és a társak felé), valam int az érzelmi labilitás, a gyenge stressztűrő képesség, a ra cionalitástól elrugaszkodó gondolatok. (Hausenblas és Giacobbi, 2004). Inverz anorexia (izom diszm orfia)

Az izomdiszmorfia (a diszmorfia kifejezés itt a torzult, nem megfelelő formájú, mennyiségű izomzatra utal) a testképzavarok csoportjába tar tozik. A kórképre Popé és m unkatársai (1993) hívták fel a figyelmet. A zavar kifejezetten a férfiak betegsége, akik, jellem zően, anabolikus szteroidokat is szednek. Az inverz anorexiában az étkezés nem változik meg, m int az anorexia nervosában, azonban a különböző szteroidok

247


használata függőséget alakít ki, és szenvedély formáját ölti az izomfej lesztés is. H abár ezek a férfiak kifejezetten izmosak, attól félnek, hogy túl kicsi a testm éretük, túl vékonyak, és tartanak a súlyvesztéstől is. Az öltözködés tekintetében, ahogy az anorexiás nők kizárólag bő ruhákban hajlandóak mutatkozni, elrejtendő vélt súlyfeleslegüket, ugyanígy tesz nek ezek a férfiak is. Csak olyan ruhákat hordanak, mely m inél jobban képes elrejteni testüket, am i szerintük nem elég izmos, nem elég ki dolgozott. A betegség kialakulásának hátterében feltételezhető az aggo dalmaskodó, túlóvó anyai viselkedés, míg az apa kevéssé szól(hat) bele a gyermeknevelésbe. Jellemző továbbá a személyre a pár- és baráti kap csolatok hiánya, ami az alacsony önértékeléssel is összefüggésben lehet (Túry és Szabó, 2000).

EVÉS- ÉS TESTKÉPZAVAROK FELISMERÉSE A GYAKORLATBAN

A mozgás életünkben többféle funkciót is betölthet. Jelentheti az aktív kikapcsolódást vagy az egészség megőrzésének egyik eszközét. Term é szetesen alakformáló hatása is kiemelendő, akár önm agában, akár egy diéta kiegészítéseként. M indez fontos, tám ogatandó viselkedésforma, mindaddig, míg a mozgási, illetve evési szokásaink nem válnak károssá testi- és lelki egészségünkre. Ennek felismerésében fontos szerepe van m ind az edzőknek, m ind a családnak, barátoknak. Az étkezésre, m ozgásra való beszűkült gon dolkodás- és viselkedésm ód ham ar feltűnővé válhat a környezet szá m ára. Ez jelentheti azt, hogy az ilyen zavarral küzdő személyeknek nincs más témájuk, am iről beszélnének, illetve rendre ebbe az irányba terelik a szót. Az edzők a fitneszterem ben észrevehetik, hogy egy-egy vendég akár m indennap megfordul nálunk, és hosszú órákat edz. A csa lád és a barátok észrevehetik még, hogy ezek a személyek egyre több időt töltenek a mozgással, életüket aszerint szervezik, hogy a program jaik illeszkedjenek az edzésidőhöz. Az evészavarban szenvedő személyek gyakran leépítik külső kap csolataikat, hogy ne kelljen m ások kritikáját hallgatniuk evési szoká saikra vonatkozóan.


Sokszor anyagi gondot is jelenthet ezen emberek számára a drága sportfelszerelések megvásárlása, de az anabolikus szteroidok beszerzése sem ol csó mulatság, arról nem is beszélve, hogy használatuk illegális. Figyeljünk fel rá, ha ismerősünk, akire ez korábban nem volt jellemző, kisebbnagyobb összegeket kér kölcsön tőlünk és ismeretségi köre többi tagjától is. Az anorexiában szenvedő személyeken a környezetük könnyen ész reveheti, hogy az illető egyre soványabb, míg ez nem ilyen egyszerű a bulim iásoknál, akiknek súlya nem ingadozik feltűnően. Esetükben viszont odafigyelésre adhat okot, ha m inden étkezést követően első útjuk a m osdóba vezet. A külsejükkel elégedetlen emberekre jellemző lehet, hogy még nyá ron, a nagy melegben is hosszú ujjú, bő ruhákban járnak, hogy nem kívánatosnak értékelt testüket így rejtsék el. A ruházkodás m ellett igyekszünk további gyanús jeleket felsorolni, melyek felhívhatják a figyelmet arra, hogy a környezetünkben élőnek problémája van. Az evészavaros, anorexiás fiatal m indenféle okot talál arra, hogy ki kerülje a közös családi étkezéseket, miközben szívesen főz a szeretteinek akár tízfogásos ebédet is. Ilyenkor azt láthatjuk, hogy a család hízik, míg a gyermek egyre csak fogy. Jellemző továbbá, hogy ha esznek is, minél kalóriaszegényebb, lehe tőleg zsírmentes ételt választanak, m int például a saláták. Emellett las san esznek, és az ételt egészen apróra vágják. Főképp bulimiások esetén fordul elő, hogy a hűtőből nagy m ennyiségű étel tű n ik el, ezzel p ár huzamosan pedig hányásnyomok tűnnek fel a fürdőszobában. Még egy, első hallásra m egdöbbentő tü n etrő l szólunk, ez a rágáskiköpés szindróma. Ennek során az érintett a m ár megrágott ételt egy zacskóba köpi, am it azután a lakás különböző pontjain rejt el. Ezzel ket tős célja van, egyrészt titkolni szeretné betegségét, másrészt vágyik arra, hogy szülei felfedezzék a problém át, és segítséget nyújtsanak neki. A felsorolt problém ák súlyos egészségkárosító hatással bírnak, ezért mielőbbi felismerésük és a zavarban szenvedők kezelésbe irányítása ki emelt fontosságú. A m inél korábbi terápiás ellátás, melyhez kom plett egészségügyi csapat bevonása szükséges (pszichiáter, pszichológus, dietetikus), nagyban hozzájárul a sikeres gyógyuláshoz. Ezekkel a problém ákkal az élsportban is találkozunk. Az anorexia athletica és az anorexia nervosa súlyos szövődményekkel járó problémák,

249

250

XI. Szex a sportban, sport a szexben


melyek kifejezetten negatív hatással vannak az egészségi állapotra. Ki alakulásuk hátterében megmutatkozik a vágy a még jobb teljesítmény re, fordított m ódon mégis a sikeres karrier ellen hatnak ezek a zavarok. Kezelésük összetett, team m unkát igénylő feladat, melyben a szakor vosok és pszichológusok m ellett az edzőknek, a családnak és a bará toknak is részt kell venniük. A tapasztalatok szerint, az edzőkkel, spor tolókkal a tém ában végzett preventív m unka sikeresen csökkentette az evészavarban szenvedők számát. Ennek segítségével pár év alatt akár 15 százalékkal is csökkenthető a betegség előfordulása. Élsportolók kö rében az elsődleges felelősség az edzőkre hárul. Feladatuk, hogy megóv ják a versenyzők egészségét, hozzájáruljanak testi, lelki fejlődésükhöz. A sportolók számára az egyesületük a m ásodik otthonuk, így az edző szülői szerephez is ju t egyben, em iatt óriási hatással van a sportolóira. Rendkívül fontos, hogy edzőként megfelelő ismeretekkel rendelkez zünk az evészavarokról, és ne tartsunk elfogadhatónak olyan jelensége ket, amelyek a problém a fennállását jelzik, m int például az am enorrhoea (a m enstruáció hiánya, elmaradása). Az edző kom m unikációja, véleménye kiemelt jelentőséggel bír, így tartózkodnia kell a felelőtlen, szarkasztikus kijelentésektől, melyek a sportoló súlyára vonatkoznak (például: „Látom, reggelire süteményt szolgáltak fel...”). Az edző szempontjából tehát fontos, hogy beszéljen sportolójával a megfelelő testsúlykontrollról, és állapítsa meg számára a szükséges napi energiabevitel szintjét, az optimális súlyhatárokat és a testzsírszázalékot (Dukay és Szabó, 2008). M inden versenyzőjét egyé nileg vegye figyelembe, és —lehetőség szerint - kérje orvos és dietetikus tanácsát is. Az edzők mellett fontos szerep hárul a klubtársakra is, akik észrevehetik a csapattag hangulatában, viselkedésében bekövetkező hirtelen változásokat - például: a jókedvű versenyző kedvtelenné, figyelmetlen né, szétszórttá válását; ha korábban m indig pontosan érkezett, m ost egyre többször elkésik az edzésekről. Az evészavarok megjelenésének hátterében felfedezhetünk olyan tragédiákat is, m int egy közeli család tag elvesztése vagy súlyos betegsége, de ide sorolhatjuk az edzőváltást is vagy a párkapcsolati válságot. Ilyen esetekben igyekezzünk még több figyelmet szentelni a sportolónak.

Sz e x

a s p o r t b a n , s p o r t a s ze x b e n

Hevesi Krisztina

Megfeszülő izmok, testbeszéd, felfokozott izgalom, izzadtságcseppek egyszóval: sport. A fókuszban a tökéletes testek viadala áll. Létezik-e olyan személy, akinek még sohasem m ozgatta meg a fantáziáját egy sportoló vagy sportolónő látványa: szenvedélyes küzdelme, hajlékony sága, rugalmassága, igéző elszántsága, klasszisteljesítménye vagy bám u latba ejtő, energikus mozdulatai? Lássuk hát akkor, e „vágyak tárgyai” miképp birkóznak meg (tökéletes testeikben) a párkapcsolat és a sport olykor korántsem zökkenőm entes összeegyeztetésével, vagy röviden: milyen is az élsportoló szexuális élete? A sportoló magánélete - ahogy kitartása, motiváltsága, személyiség szerkezete is - jelentősen eltér az átlagtól, alárendelve versenynaptár nak, fordulóknak, világversenyeknek és a felkészülés céljainak. Jellem zően a párkapcsolat épphogy dobogós helyen végez a sporttársakhoz, edzőhöz (esetleg m asszőrhöz, gyógytornászhoz, sportorvoshoz stb.) fűződő elkötelezett viszonyhoz képest - időbeosztás szem pontjából mindenképpen. A teljesítőképesség határait feszegető erőpróbák után a test és a lélek rendszerint kiköveteli magának a törődést, a jutalmat. A szexuális aktus során a szervezetben felszabaduló biokémiai vegyületeknek köszönhe tően a szex az em ber által átélhető legmagasabb szintű öröm élm ényt (is) nyújtja. Többszörös m eghatározottsága folytán - genetikai, k ö r nyezeti, vallási és kulturális tényezők, neveltetés, korai élmények, tapasz talatok, információk és tévhitek, egészségi és pihentségi állapot, stressz,

251

252



életkörülm ények, tanult szerepek, a helyzet jellemzői, a párkapcsolat minősége stb. - annyi m inden befolyásolja, hogy szinte azt m ondhat juk: óvakodni kell attól, hogy beleavatkozzunk, ha „véletlenül” m űkö dik. Nincs ember, aki élete során ne tapasztalna meg problémát, élne át aggodalmat vagy szorongást a szexuális életével kapcsolatban. Az ö n értékelésnek, önbizalom nak s a női/férfi m ivoltnak is lényeges szeletét alkotja a „szexuális énkép” (magyarán: am ilyen képet e téren ön m a gámról kialakítok a szexualitásban megélt tapasztalatok, sikerek és ku darcok nyom án), ami aztán az élet m inden területére kihat, s értelem szerűen a sportteljesítm ényben is megjelenik. Ne csupán hiedelm ek, korábbi sportikonok történetei, pályaszéli pletykák vagy az öltözőtársak élményei alapján ütem ezzük, illesszük be szexuális életünk helyét a sportnaptárunkba - esetlegesen akár önmegtartóztatások árán. Van, akit ellazít a szex, megnyugtat, ezáltal hozzásegíti a kiegyensúlyo zott teljesítményhez; s olyan is, akit feltölt és energetizál, így ettől érzi igazán elevennek magát. Míg másnál az a recept válik be, hogy ha kielégítetlen a vágy, akkor „harap” - ha éhes és érzékeny az ingerre (s a sikerre...). Van, akinél a verseny előtti felkészülési rituálé része a szex. Megint más úgy érzi, legyengítené, elveszi az energiáját - s olyan is akad, aki stratégiája részeként hangoztatja, hogy a szexmegvonás agresszívvé és kegyetlenné teszi. Ezzel szemben sok sportolót idegessé tesz a szex hiánya, nem tud pihenni, s kon centrálni sem. Mi alapozza meg ezt a sokféle hatást, s mitől függ az, hogy adott esetben kire mikor és miképpen hat a szexuális együttlét? M ielőtt e kérdéseket sorra vennénk, lássuk, hogyan vallanak erről sikeres sportolóink: A verseny előtti szex vagy nem szex nálam is komoly odafigyelést igényel. A zt vettem észre, ha túl hosszú az absztinencia időszaka (4-5 nap vagy 1 hét), agresszív és ingerült leszek, tehát negatívan befolyásolja a lelki egyensúlyomat, így a teljesítményemet is. Ha viszont a verseny napján vagy előtte történik, erőtlennek és lassúnak érzem magam. A z arany kö zépút 2-3 „tiszta nap”, ilyenkor érzem magam a legjobb formában. Kipró báltam az orgazmus nélküli együttlét hatását is: elképesztő energiákat ké pes mozgósítani, felhalmozni - no persze, ha elég jó a fókuszod, és képes vagy tartani magad... Emellett az újdonságnak mindig nagy ereje van, igen meg tudja dobni az önértékelést. Összességében, egy „energiamérleg”

kérdése miképp hat rám: ha több energiával tölt fel egy izgalmas együttlét élménye, m int amennyit kivesz belőlem, akkor tud inspirálóan hatni. TÖRÖK KRISZTIÁN Gerelyhajító, többszörös magyar bajnok, két korosztályban országos csúcstartó

Számomra a szexuális önmegtartóztatás a mérkőzés napjára vonatkozik min dig. Már ifistaként megfigyeltem, hogy ha a meccs előtt teljes egészében csilla pítva volt a szexuális étvágyam, akkor a medence környékén lévő csinos lányok egyébként motiváló hatása kevésbé hatott rám - így fontos plusz energiaforrá soktól estem el. Most boldog párkapcsolatban élek, azonban ezt a korábban ki alakultszokásomat, e régi bevált gyakorlatot, „kabalaként”, megőriztem. ÁTS BERTALAN Vízilabda, ifjúsági Európa-bajnok, 250-szeres OB I.-es játékos

Feltétlen szükségét a versenyzés előtti szexnek nem érzem - de ha van, úgy vettem észre, hogy inkább inspirálóan hat rám, a teljesítményemre. Ez azonban egy nagyon ritka ajándék, mivel általában külföldön zajlanak a versenyeink, ahol pedig a párom nincs ott velem. KORMOS VILLÖ Műugró, olimpikon, Eb-negyedik helyezett

S egy edző szavai: Az, hogy egy sportolóra miképp hat a mérkőzés előtti szex, nagyon össze tett, és számtalan tényező befolyásolja: függ a játékos életkorától, habitu sától, attól, hogy korábban m it tapasztalt, m it hall a csapatöltözőben, és így tovább. Ezért nincs rá általános szabály, nem is írok elő semmit e téren a játékosaimnak. A z egy másik dolog, ha valamelyikük megkeres ezzel kap csolatosan, szívesen segítek neki, adok tanácsot. Általában azt szoktam ja vasolni, hogy a „kevésbé fontos” mérkőzések előtt próbálják ki, hisz ezt mindenkinek magának kell kialakítania. Természetesen van erről egy saját véleményem, játékosipályafutásom során szerzett tapasztalataim nyomán - ezt azonban sosem erőltetem rá a játékosaimra: számukra egyáltalán nem biztos, hogy ugyanaz a jó, m in ta m i nekem bevált. TAMÁS ZOLTÁN Edző, röplabda, korábbi többszörös válogatott játékos

253


SZEXUÁLIS EGÉSZSÉG

Szex és sport összefonódása sokkal szorosabb, m int első pillanatban gondolnánk. A szexualitás helyét életünkben, jóllétünkben az Egészségügyi Világszervezet (W HO, W orld Health Organization) m ár 1975-ös definíciójában így határozta meg: „A szexuális egészség a szexuális jóllét testi, érzelmi, intellektuális és szociá lis aspektusainak összessége, amely pozitívan gazdagítja és növeli a szemé lyiséget, a kommunikációt és a szerelmi kapcsolatot.” Az egészséges szexualitás a teljes és boldog élet része, így problémái vagy hiánya értelemszerűen felboríthatják a pszichés egyensúlyt. A mentális zavarokkal való kapcsolata oki és okozati is egyben: tartósan fennálló problém ái elsősorban hangulatzavarok form ájában (például szoron gás, depresszió, pánik) jelentkeznek, és a legtöbb pszichiátriai kórkép a szexuális életben is változást idéz elő. Tipikus példája a bipoláris zavar, amelyet váltakozva kísér a mániás szakaszban a felfokozott hiperszexualitás, illetve a depressziós periódusban a libidó szinte teljes hiánya. A szexuális élet m inősége (vagy éppen elégtelensége) alapvetően m eghatározza tehát a sportoló általános jóllétét, hangulatát, egészségi állapotát, emellett önértékelésére is erőteljesen kihat. S nem pusztán az itt megélt sikerek/kudarcok befolyásolják a személyiségünket, hanem azok az erőfeszítések és kom penzációk is, amivel kiküszöbölni, figyel m ünket elterelni vagy éppen önbizalm unkat helyreállítani igyekszünk e hiányok feledtetése, leplezése érdekében. Az érzelmek szerepe mellett azonban a szexuális aktus (közösülés) vi tathatatlanul fizikai aktivitás is egyben, hisz alaposan „megdolgoztatja” a szervezetet, így annak m inden rendszerére, funkciójára kihat. Ezáltal, többek közt, egészségvédő hatása is van —bizonyított, hogy jelentősen csökkenti a megbetegedés kockázatát, valószínűségét például a szív- és ér rendszeri zavarok és számos daganatos betegség esetében is. A szex fizikai aktivitás jellegére épít a túlzott rom antikát éppenséggel nem sugalló sexercise vagy exersex jelensége is, mely a szexuális együttlétre m int a test edzés egyik formájára tekint, így a napi edzésmunka részeként gondos odafigyelést ajánl a „mozdulatsorok” tudatos, testépítés szempontjából


arányos, kiegyensúlyozott végzésére. E felfogás szélsőséges volta szembe ötlő, azonban arra mindenképpen felhívja a figyelmet, hogy egy hosszabb ideig tartó aktus rövid távú hatásaként fáradtság, akár izomláz is megje lenhet - kiváltképp az aktívabb fél (általában a férfi) esetében. A szex fizikai hatásainak ismeretében tehát mérlegelendő a szexuális aktivitás formája (autoerotika, orális szex vagy koitusz) és időtartam a, amely kihat a testi állapotra (fittség, fáradtság, izomláz stb.), ezáltal be folyásolhatja a közelgő (például m ásnap reggeli) sportteljesítményt is. Olyan, esetenkénti „járulékos tartozékai”, m int az alkohol, drog, d o hányzás stb., illetve az éjszakázás, azért nem kapnak itt külön hangsúlyt, mivel ezek önm agukban is megteszik a hatásukat - még szex sem kell hozzá... A SZEX FUNKCIÓI, KOMMUNIKÁCIÓJA

Miért is szexelünk? A szexualitás két-három szerepénél több jellemzően nem ju t eszünkbe - azonban lássuk, mi m indent adhatunk és kapha tunk, illetve kom m unikálhatunk még a szexualitás által. • Nőiességünk/férfiasságunk itt kerül leginkább előtérbe, így itt élhetjük meg legerősebben nemiségünket, gyakran annak visszatükröződésé vel, hogy „mennyire” vagyok „igazi nő” vagy „igazi férfi”. • Önértékelésünk fontos pillére: javíthatja/rombolhatja önbecsülésünket. • D om inanciát és alávetettséget fejezhet ki (ez tipikusan jelenik meg a börtönhierarchia szexszerepeiben, de előfordul, hogy a különböző pozitúrák „üzeneteit” is értelmezik így). • Megerősíti a párkapcsolati köteléket, és intim itást kínál (például testi érintést, fizikai kontaktust, közelséget, gyengédséget). • Élvezet és örömforrás. • Feszültségoldó, stresszlevezető: segíti a relaxációt és az alvást. • Agresszió és ellenségesség kifejezése is lehet, az erőszak eszköze (pél dául háborúban a legyőzött fél asszonyainak megbecstelenítése a le igázás, a birtoklás jelképe is volt). • Kihívást jelenthet, újdonságot és izgalomforrást, „játékot” kínálhat. • Anyagi előnyhöz juttathat, karriert, előrejutást segíthet. • S végül, de nem utolsó sorban: a gyermekáldás máig ismert leghatéko nyabb eszköze.

255

256


De szolgálhat olyan „pillanatnyi” célokat is, m int az unaloműzés, boszszú, féltékenység, lehet egy párkapcsolati játszm a része. Tudatos vagy tudattalan alibiként is megjelenhet a sportban, előre igazolva a várható kudarcot, gyakran önm agunkat is becsapva, az önértékelés megőrzése végett: „Nem a teljesítm ényem gyenge, csupán annyira férfi vagyok, hogy nem bírtam ellenállni a kísértésnek.” A sporteredm ény szempontjából a stresszoldó funkciója talán a leg jelentősebb. Egy adott sportág esetében azt szükséges mérlegelni, hogy mi a fontosabb: a higgadt, nyugodt, kiegyensúlyozott teljesítmény, vagy inkább egy magas „hőfokon”, m otiváltságon és izgalmi szinten zajló asszertív (nem ellenségesen agresszív, ellenben nagyon határozott és önérvényesítő) küzdelem. Annak érdekében, hogy a további szempontokat jobban megértsük, szexuális reagálásunk jellemzőibe is betekintést kell nyernünk.

A SZEXUÁLIS VÁLASZCIKLUS ELEMEI

A szexuális aktust különböző fázisokra bonthatjuk, elsősorban a testi (pszichofiziológiai) reakciók alapján. A két klasszikus elmélet (Masters és Johnson, 1966; Káplán, 1976) szakaszainak egyesítése nyom án szüle tett a következő modell, amelyet a következő ábra szemléltet. Ez alapján osztályozhatjuk a megjelenő zavarokat, a szexuális díszfunkciókat is, úgymint: • az érdeklődés vagy a vágy hiánya: hipoaktív szexuális vágy és szexuális averzió; • a szexuális izgalom elmaradása: női szexuális készenlét és férfi erekciós zavar; • orgazmuszavarok: női/férfi orgazmuszavar és korai ejakuláció. (Viszont az elernyedéssel m ár nem szokott gond len n i...) Azt, hogy valaki milyen gyakran „kívánja” a szexet, a szexuális vágy szintje határozza meg, s e téren igen nagy egyéni eltérések találhatók. A klinikai szakirodalom gyakran a libidó fogalm ának a szinonim ája ként használja. A libidó a velünk született, spontán szexuális hajtóerő (drive), melyet elsősorban biológiai tényezők (például tesztoszteron-


257

Orgazmus

Oldódás Plató

2 2 . á bra. A szexuális

izgalom

válaszciklus szakaszai (Sand és Fisher [2 0 0 7 ] alapján, modifikálva)

szint) határoznak meg. Emellett m egkülönböztetünk ingervezérelt vá gyat is, mely érzékszerveink (például vizuális inger vagy érintés) útján ébreszthető. Ennek jelentősége, hogy hasonlóképp m űködhet, m int az éhség-étvágy kettőse: ha valaki „spontán” nem is éhes, ingerlő étkekkel felkelthető az étvágy; így hipoaktív szexuális vágy esetén alacsony tesztoszteronszintű férfiaknál vizuális ingerekkel egészséges m értékű sze xuális aktivitás érhető el. M indemellett a szexuális vágy egy igen össze tettjelenség, mely magába foglalja a szexualitással kapcsolatos gondola tokat, fantáziákat éppúgy, m int a szexuális ingerekre való érzékenységet és figyelmet is. A vágy tehát inkább az érzelmi-motivációs háttere a szexuális visel kedésnek, míg a szexuális izgalom (arousal) elsősorban a testi (pszi chofiziológiai) reakciókban nyilvánul meg. A szexuális izgalom egy emel kedett aktivációs (éberségi) állapot, amely felkészíti a szervezetet a szexuá lis aktivitásra, s ami e szempontból lényeges: erekciót és hüvelyi lubrikációt (nedvesedést) eredményez. Röviden, egy olyan szexuális készenléti szint, amelyen a közösülés megvalósulhat. Férfiak esetében az izgalom je lének „látványosabb” volta (a büszke erekció, szemben a „szigorúan bi zalmas” női reakciókkal) pozitív visszajelzésként szolgál - kialakulása to vább emeli a férfi szubjektiven átélt izgalmi szintjét - , míg elmaradása a megjelenő pánik folytán egyre rontja a helyzetet és a testi reakciókat.

Nyugalom

258


Az aktus során testi jelek (például erekció) állnak a figyelem fókuszá ban, holott a szexuális válasz kiválthatóságát a központi idegrendszer határozza meg: nagyrészt annak állapotán, érzékenységén, jellemzőin m úlik a szexuális m űködés. W oody Allén ezt szellemesen úgy fogal m azta meg, hogy legerotikusabb szervünk az agyunk. Agyunk a h ad vezér, de a csatába a katonák m ennek... A hadvezér és a katonák kap csolata azonban olykor konfliktusokkal terhelt, ahogy a „fejben nem voltam o tt” szlogen a sport vonatkozásában is ismert. Ami ezek alapján a sportoló szempontjából lényeges: 1. nagy egyéni különbségek vannak a spontán vágy (libidó) szintjében; 2. az ingervezérelt vágy (például a vizuális behatások folytán) egy világversenyen erősen jelentkezhet a különböző országok és sportágak csi nos fiatal versenyzőinek találkozásakor (így az „óvszerolimpiaként” elhíresült 2004-es athéni játékokon napi átlag 1000 ingyenes óvszer fogyott az olimpiai faluban); 3. s ami ez utóbbi hatást még felerősíti: az áttolt vagy félreértelmezett iz galom jelensége. A szexuális izgalom - m int a neve is utal rá - izga lom, ezért olykor hajlamosak vagyunk más forrásból származó izgal m unkat is szexuális érdeklődésnek címkézni, értelmezni. Kísérletileg ezt a következőképp igazolták: egyetemista fiúkat biztonságos vagy veszélyesnek látszó hídon áthaladva (előbbi normál, utóbbi magas iz galmi szituáció) szólította meg ugyanaz az egyetemista hallgatólány. A feladat elvégzését követően a fiúkat a lány erotikus kisugárzásáról faggatták. Azok a srácok, akik az „izgalmasabb” (veszélyes) helyzet ben vettek részt, sokkal inkább ítélték őt kiemelkedően szexisnek és vonzónak, s szerettek volna vele a későbbiekben is találkozni, m int az izgalom nélküli szituációban részt vevők. Nos, a versenyek hangulata m indenképpen magas izgalmi szituációt je lent a versenyzők számára, ezáltal egyfajta „extra m otivációt”, fokozott vágyat is kínál a szexus csillapítására - ráadásul, a környező formás in gerek (más sportágak ugyanott edző-felkészülő „alulöltözött” női/férfi idom ai) az érdeklődést tovább fokozzák. A vágy és az izgalom erős, ugyanakkor az agy mégsem képes kikapcsolni, elvonatkoztatni a közel gő megmérettetéstől. Tudatos szinten a versenyizgalom tehát áttolódik, átm inősül csillapítandó szexuális izgalommá - ám a test, jóllehet, mégis


„zárlatot” jelez. Ez aztán m egm utatkozhat egy túlságosan elhúzódó együttlétben (nehezebb közben kiszállni, hogy „Bocsi, tévedtem, ez ne kem m a mégsem megy!” - emellett, a magas izgalmi szintet követően például a kielégülés elmaradása meg is lepi a sportolót) éppúgy, m int akár teljes kudarcban. A kialvatlanság, valam int az önbizalm on esett csorba pedig értelem szerűen rávetül a sportteljesítm ényre is. Egyik olimpiánk legendás története, hogy a bokszoló és a tornászlány „hirte len felindulásból elkövetett” légyottjának másnapján az öklözőt az első percben kiütötték, s partnere is sietve leesett a gerendáról. Ebben esetleg szerepe lehetett a szorongásnak (bűntudat, titkolózás...) is, hogy sza bad volt-e verseny előtt ezt m egtenni, a teljesítményt ily m ódon koc káztatni. Kérdéses még, hogy az egyéjszakás kapcsolat érzelmi vonatko zásai hogyan befolyásolták a másnapi szereplést. Lássuk azonban, hogy miképp jelenhet meg a „sport a szexben” - azaz, hogyan zavarható meg szexuális együttlét közben a hadvezér?

„ÁRAMLATBAN" LENNI - AZ IZGALOM OPTIMÁLIS SZINTJE ÉS AZ ÁRAMKÖRÖK

Ezek a sportpszichológiában jól ism ert fogalmak - Csíkszentmihályi Mihály (1975) áramlat fogalma és H anin (1986) optimális funkcionálás zónája - , ha egy az egyben nem is illeszthetőek erotikus élményeinkhez, azonban, számos hasonlóság folytán, segíthetnek megérteni, m it jelent a szexualitásban az izgalom optimális szintje: ami sem nem unalom (túl alacsony éberségi szint), sem nem szorongás (felfokozott, negatív érzel mi töltetű izgalom). Érzelmeinknek, gondolatainknak döntő szerepük van abban, hogy m iképp tudjuk megélni intim pillanatainkat, ezáltal abban is, hogy m ennyi öröm ünket leljük bennük (s így természetesen azt is meghatározzák, hogy milyen gyakran kívánjuk az együttlétet). Születésünktől fogva szexuális lények vagyunk, azonban e központi, biológiailag meghatározott képességünket is - elhamarkodott, rossz ta pasztalatokkal, hibás kommunikációval, eluralkodó negatív érzelmek kel, nem megfelelő érintésekkel vagy elterelő, zavaró gondolatokkal rossz irányba tudjuk hangolni. Ezt m utatja be az erotikus izgalmat egy fajta szexuális áram körként leíró modell. Áramkör - mivel, m int láttuk,

259

260



1. KAPCSOLO Túlterheltség, teljesítménnyel kapcsolatos gondolatok

2. KAPCSOLO Szorongás, kudarctól való félelem, harag, gyász stb.

3. KAPCSOLÓ Fájdalom, nem megfelelő ingerlés, érintés

2 3 . ábra. A szexuális izgalom áramköre (Ramage [1 9 98 ] nyomán)

a szexuális izgalom az egész testet érinti, s a központi és perifériás idegrendszer „vezetékei” az egész szervezetet behálózzák - , s ezzel a zárlat lehetősége is több szinten adott. Szexuális válaszkészségünk, érzékenységünk alapvetően gerincvelői szinten dől el (a gerincvelői reflex izgalmi állapotának függvényében) elsősorban a kellemes érintések (lásd erogén zónák) m entén, „testünk teszi a dolgát”, és a megfelelő ingerlésre a megfelelő m ódon reagál. Ed dig m inden rendben is volna - azonban itt lépnek be azok a plusz ténye zők, amelyekre em berré válásunk evolúciós történetében oly m érhe tetlenül büszkék vagyunk: gondolataink és érzelmeink. (S ezek relatív hiányában például az erekciós zavar nem jelent tipikus problémát az állat világban.) H um án szinten ezért nem szűkíthető le a terápiás fókusz ne m i szerveink működésére. Nincs még egy funkciója az emberi testnek, amely annyiféleképpen, oly sok és változatos m ódon (például gondola tok, illatok, hangok, ízek, érintések, látvány, szerelem útján) kiváltható lenne, m int a szexuális izgalom. Azonban a vágyak kiváltásában a lehe

tőségek e széles palettája egyúttal a sérülékenység - rövidebb-hosszabb „zárlat”- forrása is. Ezt jelzik az előbbi ábra „kapcsolói”, melyek az áram kört aktiválni tudják, viszont tö résp o n to t is jelentenek egyben. M indhárom szint kölcsönösen, egymás hatását felerősítve javíthatja vagy ronthatja is a szexuális izgalom, a készenlét fokát: • Testi síkon a nem megfelelő (például túl erős, gyenge, csiklandós, idő ben kevés vagy m onoton) fizikai ingerlés, érintés képezi a negatív ol dalt, kiem elten a fájdalom, amely (kevés kivételtől eltekintve) vala m ennyi pozitív élm ényünket autom atikusan felfüggeszti. (Alapvető testi törvényeink egyike: mi az, am i azonnal meg tud szüntetni m in den fájdalmat? Egy még nagyobb fájdalom. - így fokozottan igaz ez a pozitív, gyengébb ingerek zárolására is.) • Érzelmeink nagyrészt tudattalanul hatnak a testi m űködésre (de ter mészetesen tudatosulhatnak is), ilyenek kiemelten: a harag, a megol datlan konfliktusok, a gyász, a teljesítm énykényszer vagy az adott együttlétet érintő kudarctól való félelem és szorongás. • A gondolati szint a tudatos tartom ányt jelenti, s problém át főképp ak kor okoz, ha az agy túlterhelt a lazításhoz, nem képes „kikapcsolni” (például munkahelyi problémák, gondok, aggodalmak esetén), illetve a szexuális funkcionálást érintő kérdésekben: korábbi negatív élm é nyek felidéződése, bizonytalanság vagy az aktuális kudarc elővételezése (feltételezése) - hirtelen betörő gondolatok formájában, gyakran képzeleti képek kíséretében. Az intim együttlét „sikere”, kielégítő volta - s egyben a pszichés eredetű szexuális funkciózavarok is - leginkább gondolati és figyelmi folyama tainkban érhető tetten. Férfiak esetében elsősorban a szexuális teljesít ménnyel (péniszméret, az erekció megfelelő szintje, illetve fennm ara dása), míg nőknél a saját test vonzerejével kapcsolatos („lóg a mellem”, „nagy a hasam ”-típusú) gondolatok hatnak elterelően, szorongáskeltően. A szexuális izgalom kiváltásában és fennmaradásában az odaillő, pozitív (például a partner szépségébe, erotikus vonzerejébe való bevo nódás), illetve a zavaró, negatív gondolatoknak (például a teljesítmény miatti aggodalom, nem reális elvárásoknak való megfelelés igénye, vagy a saját szexuális m űködés és viselkedés folyamatos ellenőrzése) kiemel kedően fontos szerepük van. Utóbbiak elvonják a figyelmet a helyzetről,

261

262


s ahelyett, hogy a partnertől érkező erotikus ingereket helyeznék a fó kuszba, az aggodalmak nyom án jelentkező negatív érzelmeknek adják át a terepet, s azokat engedik eluralkodni a személyen.

MEGMAGYARÁZHATATLAN ÉRZELMEINK

„Senki emberfia nem képzelheti, hogy ha felszínre hozza az emberi szí vekben lakozó félvad dém onokat, és birkózni kezd velük, sérülés nélkül kerülhet ki a harcból.” - Freud a tudatos működésnek jóval kisebb sze repet tulajdonított választásainkban és viselkedésünkben, m int az ösz töneink „búvóhelyéül” szolgáló tudattalan tartom ánynak. M árpedig mi más is lehetne tudattalanunk motivációs erejének meggyőzőbb bi zonyítéka, m int a szerelem? Van, hogy egyértelműen látjuk választot tunk hibáit, személyiségének, viselkedésének negatív oldalát - mégsem tudunk „kiszeretni” belőle, s szenvedünk tovább. Jól illusztrálja a szen vedélyes szerelem e kettős term észetét az angol passión kifejezés p ár huzamos jelentése: kín, szenvedés és szenvedély, szerelmi hév, hevület. A józan ész nem tudja megmagyarázni ezt az őserejű, „zsigeri szintű” vonzódást - a „de m it is szeretek benne?” és a „miért pont ő?” kínjait - , nincs is rá racionális magyarázat. Még akkor sem, ha olykor próbálunk is kreálni néhány hitelesnek tűnő in d o k o t... A kiválasztás a tudattalan szintjén, egy sokkal mélyebb, szavakkal ki nem fejezhető, nem megfo galmazható tartom ányban dől el. Érzelmeink nagy része tehát tudattalan erők által irányított, ezért is olyan kiszám íthatatlan - még önm agunk szám ára is. N aponta vál toznak, nagy végletek közt hullám oznak, gyakran egymás ellentétébe csapnak át, akár percek leforgása alatt is. Carl Gustav Jung m eg fogalmazásában: a tudattalan egy óriási kiterjedésű óceán, amelynek a felszínén lebeg tudatosságunk pillanatnyi állapota. A tudat szűk tarto mányában egyidejűleg csupán néhány dolog lehet jelen: amire épp gon dolunk, aminek a tudatában vagyunk. E mély és ismeretlen tudattalan nak köszönhető, hogy életünk során folyam atosan új dolgokat fede zünk fel m agunkban önm agunkról. Az érzelmeket és indulatokat Jung egy olyan, a tudattalanunkhoz közel málló, kontrollvesztett állapotként írta le, „amelyben a belső énünk szerzi meg a hatalm at fölöttünk kivéd


hetetlenül”. Ezért fordulhat elő, hogy üresnek, kihűltnek érzünk egy kapcsolatot, elhidegülünk a másiktól, ám am int bekövetkezik a szakí tás, m enten „bele akarunk halni” az elvesztésébe: féltékenység gyötör, rájövünk, hogy ő volt életünk legnagyobb ajándéka, nélküle m inden fa kó, színtelen, örömtelen. Azért elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk érzelmeink természe tével, m ert egy fontos versenyre való felkészülés feszültsége próbára te szi még a legjobb párkapcsolatot is. Ilyen körülmények között kritiku sabban ítélünk meg mindent, a folyamatos belső feszültség állapotában könnyebben bekövetkezik a szakítás - amire aztán a verseny is rámehet, a váratlan érzelm i krízis beszűkült állapotában. A sportpszichológus ezért m inden esetben inti a sportolót attól, hogy egy sorsdöntő verseny előtt fontos döntéseket hozzon - ilyenkor az érzelmek és a konfliktusok rövid távú csillapítása, felületi kezelése a cél. S ha a verseny után még m indig úgy érzi, hogy jobb lezárni a kapcsolatot, no, akkor van itt az ideje! Lénárt Ágota m ottója, hogy „Soha ne vágj fel olyan hasat, am it nincs időd visszavarrni!” - m árpedig egy világverseny nem a párkap csolati szálak elvarrásának terepe és ideje. Egy kapcsolat felbomlása - függetlenül attól, hogy melyik fél m ondta ki végül a szakítás tényét m indkét fél számára kudarc, hisz valami véget ért, elm últak az álmok, lezárult a közös jövő. S a sportolónak egy fontos m egm érettetés előtt nincs szüksége ilyen kudarcélményre. Sportbeli hibázásaink, rontásaink tudattalan m otorjának jellegzetes felszíni megnyilvánulása, am ikor a kim erült vagy céljaiban elbizonyta lanodott sportoló megoldás híján a „sérülésbe m enekül”, azaz, a szerve zet kiharcolja magának a pihenést vagy a gondolkodási időt. Ugyanígy, egy félrelépés m iatti bűn tu d at is kiválthat egy tudattalan önbüntetést, bűnhődést: hibázás, gyenge teljesítmény vagy sérülés képében, a lelki ismeret Damoklész-kardja által. Szex és szerelem két külön szálon fut, az evolúció során eltérő célok érdekében alakultak ki (de „praktikusan” olykor azért találkozhatnak...). A kötődési rendszer kötelékteremtő ér zelme a szerelem, am inek biológiai funkciója annak biztosítása, hogy legyen valaki m ellettünk, aki közel áll hozzánk, óv, gondunkat viseli; míg a szexuális rendszer fő feladata a szaporodás, a gének átörökítése. (Természetesen, az utódok gondozását, s emellett a mentális egészséget is a kettő együttes jelenléte - am ennyiben ugyanazon személy felé

263

264


irányul - biztosítja leginkább.) A m iért ez a sportoló szem pontjából fontos: az edzőtábor alatti vagy verseny előtti kaland esetében az is szempont, hogy van-e párkapcsolata, kötődik-e a másikhoz, s ha igen, lesz-e b ű n tu d ata a félrelépés m iatt. Az m ár csupán technikai kérdés, hogy az alkalmi kaland a kihívás mellett bizonyítási kényszert is rakhat a sportolóra (kiváltképp, ha elterjedhet az esetleges kudarc vagy gyenge „teljesítmény” híre), míg a megszokott partnerrel való szexuális együtt lét ilyen értelemben plusz stresszforrást nem jelent. A sportoló párkapcsolatának minősége fontos tényezője a kiegyen súlyozott versenyzésnek. Jellemzően, a legjobb „háttérországot” egy szintén élsportoló partner jelentheti: a kölcsönös tisztelet mellett a ha sonló élmények, azonos küzdelmek, megélt mélypontok talaján em pa tikus tám asz is lehet egyben. Egy civil p artner nehezebben fogadja el párja élsporthoz szükséges megszállottságát, azt, hogy m inden az ered ményesség és a teljesítményfokozás céljainak van alárendelve: az étke zés, a szabadidő, a nyaralás, az ünnepek, a pihenés, a lefekvés időpontja - összes életterületét a sport határozza meg, s m int látjuk, szexuális éle tét is sokszor ehhez kell igazítania. Em iatt a partner úgy érezheti, hogy ő nem eléggé fontos, s ez gyakori feszültséget, elégedetlenséget, érze lemkitöréseket is eredményezhet. Komoly probléma, ha a párkapcsolat nem kiegyensúlyozott, hanem további stresszforrást jelent a sportoló számára, am ennyiben a társ nem tudja tolerálni a kötött időbeosztást, a szükséges lemondásokat, az utazásokat, vagy esetleg „konkurálni” akar velük („Most akkor döntsd el, mi a fontosabb: a hülye edzéseid vagy én?”típusú ultimátumok). Az állandó viták, illetve a „dupla életvitel” (a spor toló megpróbál a sport mellett teljes értékű civil életet is élni) nyomán kialvatlanság, feszültség, dekoncentráltság, teljesítményromlás jelenik meg, ami egy egyre mélyülő negatív spirálhoz vezethet, ahonnan nehéz a visszatérés. De természetesen, az élsportoló partner sem jelent feltét len idillt és konfliktusmentességet, hiszen ott két versenynaptár össze hangolása nehezíti az együtt töltött idő kialakítását. A gyakori távoliét m iatt féltékenység, megcsalás, „bosszú”, öltözői pletykák nehezíthetik a pár viszonyát. S akkor a más városba vagy a külföldre történő szerző désről (főképp csapatsportolók esetében) még nem is esett szó. Kérdés, hogy melyik fél hozzon áldozatot, m ondjon le álmairól, adjon le karrier jéből - s tegye-e - , mivel a távolság gyakran a kapcsolat végét is jelenti


egyben. Két sportoló esetében további veszélyt jelenthet a rivalizálás is: eltérő sportágak esetében az adott sportág - esetleg női k o n tra férfi szakosztály - , illetve az egyéni eredményesség összemérése. Konfliktu soktól terhelt, ha a partnerek épp egyszerre élnek meg nehéz periódust a sportban (például olimpiai kvótaszerzés időszaka), azonban az is fe szültségforrás lehet, ha az egyik fél épp gödörben van, miközben a m á sik szárnyal. A sportkarrier befejezése is ritkán összehangolt, emellett a gyermekvállalás kérdése is az átlagnál kom olyabb döntések m egho zatala elé állítja a sportolót. Összességében, a sportoló párok jobban át érzik, megértik egymás küzdelmeit, lemondásait, időbeosztását, s haté kony tám aszt nyújthatnak és gyakran hasznos tanácsokat is adhatnak egymásnak. De term észetesen, civil foglalkozású partnerrel is kiépít hető boldog párkapcsolat, am ennyiben a társ el tudja fogadni a sportoló egyéni életvitelét, elsődleges szem pontjait, s kiváltképp akkor, ha ér zelmi lengéscsillapító is tud lenni a nehéz versenyidőszakokban.

A SZERELEM BIOKÉMIAI VEGYKONYHÁJA

Sigm und Freud sokat idézett kijelentése, hogy: „A biológia a végze tünk.” H enry Miller szerint: „A szerelem nem más, m int a horm onok boogie-woogie tánca.” Lássuk hát, melyek azok a neurotranszm itterek és horm onok, melyek m ind a sportban, m ind pedig szexuális élménye inkben „sorban állnak” a szervezet biokémiai boszorkánykonyhájában? A tesztoszteron a legfontosabb „szexhormon” - szervező és aktiváló szerepe egyaránt alapvető. M ár m éhen belüli életünkben, majd a serdü lőkor idején is nem i jegyeink kialakulásának első számú horm onális karmestere, s felnőtt szexuális életünk fő koordinátora is egyben. Speci fikus agyterületek aktiválása révén a szexuális viselkedést irányítja, emellett, a vérben cirkulálva, a szexualitásban érintett m inden területre eljut, így például befolyásolja a sperm aterm elődést, s a pénisz ideg- és izomsejtjeire is kihat. A sportban gyakran hangsúlyozunk egy szükséges asszertivitást (ön érvényesítést) - ez, valljuk be, gyakran az agresszió határát súrolja. (Ami a civil életben agressziónak számítana, az a sportban jellemzően a saját akarat keresztülvitelét jelenti.) Ezért érdekes a sport-agresszió-szex

265

266


keresztmetszeteként szolgáló tesztoszteronszintet egy kicsit körüljárni. Szexualitás és agresszió együttes jelenléte magas tesztoszteronszint mel lett a „fiatal hím ”-szindróm ában (a megtermékenyítésre képes életkor csúcsa magas kockázatvállalással, „kakaskodással”- és elhalálozással társulva) és az „alfa h ím ”-jelenségében ölt testet. A nnak a hím nek a legmagasabb a tesztoszteronszintje, aki m ind a reprodukcióban, m ind a dom inanciaharcokban, életkora és/vagy a csoportban betöltött sze repe folytán, a leginkább érintett. Evolúciós őseinknél ráadásul a szexuális aktust gyakran - „előjáték ként” - a hím ek csatája, agresszív küzdelme előzte meg a „szűkös erő forrásért” (term ékeny nőstényért) való versenyben. Az állatvilágban tehát jellem zően erőszak, agresszió vezeti fel a közösülést, a nőstény m egterm ékenyítéséért versengő hím ek harca által - így a két jelenség tesztoszteronszint általi összekapcsolódása funkcionális. A prim áták - az emberszabású m ajm ok - esetében a betolakodó elriasztásának ré szét képezi egyfajta fallikus erőfitogtatás: a pénisz kihangsúlyozása, m utogatása. H um án szinten is megjelenik ez a fajta dominanciajelzés a nem verbális kom m unikáció során: a cowboyfilmek tipikus terpeszálló-ágyékmutogató pozitúrája mellett, a sportversenyek, mérkőzések előtti szapora ágyékigazgatás nem pusztán a hirtelen jött „összekócolódásnak” köszönhető, hanem sokkalta inkább egyfajta ősi, tudattalan harcra hívási rituálé eleme. Szex és agresszió további érdekes együtt járása, hogy a hum án szervezet „harcolj vagy m enekülj” válaszának részeként, stressz helyzetben genitális izgalom jelenhet meg m indkét nemnél. Férfiaknál ennek evolúciós m agyarázata lehet a fent em lített fallikus erőfitog tatás (ha m ár m utogatjuk, legyen m it m u to g a tn i...- jól jö n egy kis erekció), emellett az izgalom (arousal) szexuális izgalommá alakításá nak is (lásd izgalomátvitel jelensége) pszichofiziológiai bizonyítékául szolgálhat. Az alacsonyabb férfi tesztoszteronszint nyugodtabb, higgadtabb sze mélyiséget eredményez, kritikusan alacsony szintje (hipogonádizmus) azonban m ár szexuális funkciózavarokkal jár. Legbiztosabb jele a reg geli erekció hiánya, míg további tünetei a csökkent libidó m ellett az erekciós zavarok megjelenése, emellett gyakran kíséri hangulatzavar. Ráadásul, az alacsony tesztoszteronszint önmagát rontja: a kisebb libi


dó ritkább szexuális aktivitást von maga után, am i pedig még tovább csökkenti a horm onszintet. N orm ál tesztoszteronszintű személyek esetében azonban a rövid távú (kb. 3 hét) szexuális absztinencia (szexmegvonás) a vér tesztoszteronszintjének megemelkedéséhez vezet, ami a lehetséges (vonzó nak tarto tt) szexuális partnerek körét is kiszélesíti, s egy fokozott „kereső” viselkedést eredményez. (Az ilyen megvonás, „éhezés” után létrejövő szexuális aktust a szervezet sokkal magasabb izgalmi szinten, ezáltal jutalmazóbbnak is éli meg - egyszóval, „jobban örül” a szexnek.) A szervezet biokém iai vegykonyhájánál m aradva, egy optim ális adrenalinszint szükséges a szexuális izgalom kialakulásához, a szimpati kus idegrendszer aktivációjához. A noradrenalin szintén az általános éberségi, szexhez szükséges izgalmi állapotot biztosítja, s folyamatosan emelkedik a szexuális élmény során. A stressz által generált túl magas adrenalinszint azonban a fokozott szimpatikus aktiváció folytán „meg öli” az erekciót (a női klitorális erekciót is), míg a noradrenalin szint a merevedés fenntartásáért felel. A dopam in kitartó motivációt (itt: szexuális hajtóerőt) eredményez, energetizál, az élménykeresés m otorja. Élénkséget és feldobottságot, fo kozott figyelmet vált ki, s jutalmazó hatása folytán a kábítószerek is általa érik el megerősítő hatékonyságukat és okoznak függőséget. A flörtölő udvarló viselkedés és a partner iránti vonzalom több m int 50 százalékkal megemeli a szervezet dopam inszintjét (az állatvilágban is hasonlókép pen hat), a vágyak kiváltója, szinte egyfajta „mágikus vonzalom érzését” adja, „szerelmi bájitalként” szolgál. A szerelmes sportoló e feldobódott, eufórikus hangulat szárnyán rendkívüli teljesítményekre lehet képes. A szerotonin azonban a kantár: a hangulati állapotért, impulzusaink kontrollálásáért és a szex elnyomásáért felelős. A szerelmes agyban na gyon alacsony szintje m utatható ki, a szexfüggők esetében pedig álta lában legalább 60 százalékkal alacsonyabb szint van jelen a norm ál értékhez képest. A kényszeres gondolatokban és viselkedésben kiemel kedően fontos szerepet játszik. Az oxitocin az egész agyat motiválja, születéskor, szoptatáskor, illet ve az orgazmus élményében szabadul fel legnagyobb mennyiségben. Az oxitocin tölti be azt a „ragasztószerepet”, mely a csecsemőket anyjuk

267

2 6 8 Fejben dől el - Sportpszichológio mindenkinek

hoz, a szerelmeseket pedig egymáshoz láncolja, így a kötődés, a ragasz kodás, valamint az emberi bizalom biológiai letéteményese. A kötődést, elköteleződést szolgálja még az orgazmus legbiztosabb m utatója (markere), a magas prolaktinszint is, amely az orgazmus köz beni extázissal, öröm élm énnyel, sőt az arcm im ikával is összefüggést m utat. Szexuális együttlétet követően sokkal magasabb szintje m u tat ható ki, m in t a m agányos aktivitás (m aszturbáció) után, am i egyben magasabb szintű örömélményt, elégedettséget is jelez. Az endogén opioid peptidek a szervezet belső elválasztású „bódító ópium ai”. Eufóriát, megerősítést kínálnak az aktus során, m ajd az azt követő relaxáltság érzését, a nyugalm i fázist biztosítják. A sportban a „ru n n er’s high” jelensége - a h oltponton való túljutás, „átbillenés” állapota, amelyet m aratoni futók esetében figyeltek meg először - szin tén az endogén opiátok analgetikus (fájdalomcsillapító) és euforizáló hatásának köszönhető. Összefoglalva, a magas asszertivitást igénylő sportok esetében a rövid távú szexmegvonás következtében m egem elkedő tesztoszteronszint „harcosabb” viselkedést eredm ényezhet, hasonlóképp a magas adre nalinszint is egy „felspannoltabb”, fokozott kereső, élénk figyelmi telje sítm ényt válthat ki. Azonban a stressz norm alizálását és a szorongás szint csökkentését, a higgadtabb, kiegyensúlyozott teljesítményt inkább a szexuális kielégültség állapota szolgálja.

NEMI KÜLÖNBSÉGEK A SZEXUÁLIS REAGÁLÁS TERÉN

A nem ek közötti különbség a szexualitás és sport kapcsolatában leg alább két szempontból fontos: egyrészt a két nem eltérő szexuális reagá lása folytán (lásd később), másrészt a teljesítményhez való különböző viszonyulásuk m iatt. A férfipsziché inkább hajlam os m indenre - így a szexre is - a teljesítés szempontjából tekinteni. A „szexuális teljesít m ény” - ahogy a köztudatban is sajnálatosan elterjedt ez a szóösszetétel központi szerepet játszik a férfi önértékelésében: az erekció elmaradása vagy visszaesése az egyik legrettegettebb kudarcélmény. Ezzel szemben egy nő nem esik pánikba, ha a lubrikációja (hüvelyi nedvesedése) elm arad... Férfiak esetében a kétféle „teljesítm ény” összefonódása is


erőteljesebb: egy kiemelkedő sporteredm ény a szexuális énképet és ak tivitást is megemeli; s ugyanez fordítva is igaz: a sikeresebbnek megélt szexuális aktusok az önbizalom közvetítésével a sportteljesítményben is rendre megjelennek. A férfiak versengés iránti igénye tetten érhető a beszédtém ákban, a baráti összejöveteleken is: a teljesítmény (kocsi, kedvenc csapat, sport, munkahelyi és természetesen szexuális) áll a középpontban, kicsit am o lyan „sportfogadás” jellegű kom m unikációk ezek. Míg a „nők egymás közt” típusú szeánszokon a hangsúly az emberi viszonyokon van: ki kit b án to tt meg, m it m o n d o tt neki, m it érezhetett stb. - így az „érzelmi szellőztetés”, a feszültség levezetése és megbeszélése folytán amolyan „csoportterápia” jellegű. A szexuális válaszcikluson belüli eltérésekről - amennyiben a „szaka szok” felosztásában Masters és Johnson egyszerűbb, lineáris modelljét (izgalom, plató, orgazm us, oldódás) vesszük alapul - elm ondható: a nőknél általában lassabban alakul ki a szexuális izgalom, majd ennek fenntartása (plató) s az orgazm us elérése is egy folyamatos és jellem zően hosszabb ideig tartó ingerlést, kényeztetést igényel, míg a férfiak szá mára átlag két-három perc is elegendő lenne. További különbség a két nem között, hogy míg a női orgazm us képes lehet kiváltani a férfi ejakulációját, ez fordítva ritkán igaz. A kielégülést követően pedig a sze xuális izgalom állapotából a női szervezet sokkalta lassabban tér vissza (oldódás) a kiinduló, nyugalmi állapotba. Ezért fontosabb a nő számára az előjáték, illetve igényli jobban az orgazmus érzelmileg nyitott állapo ta után továbbra is a gyengédséget - míg a férfi fiziológiai m utatók szin te zuhanásszerű visszaállása inkább az alvás irányába m utat. Összefoglalva, hogy a nemi különbségek folytán m it érdemes a sport vonatkozásában figyelembe venni: korunkban a férfiak felé fokozott elvárásként fogalmazódik meg a nő orgazmushoz juttatása, ami nagy részt egy pozitív és egészséges jelenség, a kölcsönös örömszerzés krité rium án alapul. Túlhajtott formában azonban, követelménnyé, szoron gásforrássá és az együttlét abszolút mércéjévé téve, számos negatív következménye lehet, m indkét nem irányában. A nő orgazmusa a fér fiasság barométereként, fokmérőjeként egyfajta interiorizált (beépített, belsővé váló) teljesítm ényelvárásként jelenik meg a férfipszichében. Az alkalmi p artn er (hacsak a férfi nem az „úgysem látom tö bbé”-elv

269

270


alapján viszonyul az együttléthez) ism eretlen szexuális válaszciklusa, reakciókészlete és erogén térképe folytán váratlan (és kim erítő...) kihí vás elé állíthatja a verseny előtt a férfisportolót. Emellett, tegyük hozzá, a férfi ejakulációja (rosszabb esetben erekciója is) szintén elm aradhat a nem tudatosodó szorongás folytán, ami kudarcélm ényt - s ugyanúgy elhúzódó együttlétet - jelenthet. A sportteljesítmény előtt pedig egy ne gatív, rossz élm ényt maga után hagyó kaland m indkét nem esetében visszaveti az önértékelést, és a nőiesség/férfiasság is csorbul általa. A szexuális élet sikerei/kudarcai tehát erőteljesen kihatnak a sporttel jesítményre - s e hatás visszafelé is m arkánsan megjelenik: egy sport életbeli kudarc vagy „gödör” időlegesen lenyomhatja, jelentősen vissza vetheti a libidót is. Végezetül, nem hagyható figyelmen kívül a hiedelmek szerepe sem: hogy a sportoló m it gondol, miképp befolyásolja a teljesítményét a sze xuális élet korlátozása vagy szabadsága. Milyen receptet tart a maga szá m ára hatékonynak, m iben hisz - mivel az, az önbeteljesítő jóslatok sza bálya szerint, ki is tudja váltani a várt hatást. így gyógyít a placebóként adott orvosság (hatóanyag hiányában is megjelenik az elvárt javulás), s a kapott m egerősítés révén fenntarthatja önm agát, azaz ism ételten bizonyságot nyer hatékonysága. Ezért soha ne ingassunk meg senkit a hitében - amennyiben nem káros számára az adott hiedelem - , mivel ha abban hisz, hogy őt a verseny előtt rózsaszín pizsamában, plüssállattal, hálózsákban alvás segíti győzelemhez - akkor ez valószínűleg így is lesz! A meggyőződés és a rítus biztonságot adó érzése önm agában ki tudja váltani az elvárt pozitív hatást.

SZEXUALITÁS A SPORTBAN: (S)EXERCISE

A sportpszichológiában (is) igaz, hogy nincsenek fekete-fehér igazsá gok, m indenre alkalm azható igen-nem válaszok, hanem az „attól fü g g ...” a diplom atikus megfogalmazás. Lássuk hát a legfontosabb m érlegelendő szem pontokat, hogy kit és milyen esetekben facilitál, serkent vagy pedig inkább visszaveti a teljesítményét a téthelyzet előtti szexuális aktivitás:


• Nemi különbségek: mást jelent a férfi és m ást a nő számára a sikeres és kielégítő aktus, és nem ugyanazt éli meg kudarcként sem a két nem. Más a szexuális együttlét optimális időtartam a is, ahogy az előjáték je lentősége is eltérő. Fontos az is, hogy ki a szexben a fizikailag aktívabb fél - vélhetően ő lesz fáradtabb másnap. • Sportág: a több asszertivitást igénylő sportok (például a küzdőspor tok) esetében a szexmegvonás kedvezőbb lehet, m int az állóképességi sportágaknál vagy a higgadt, koncentrációt igénylő sportoknál (pél dául sportlövészet). • Stressz-szint, szorongásoldás igénye: a szexuális kielégülés oldja a fe szültséget, segíti az elalvást, nyugtatóként hat. • Libidó, a szexuális drive (hajtóerő) szintje: kinek m ekkora a szexuális „étVÁGYa”, milyen gyakori és milyen erejű a késztetés - ez meghatá rozza, hogy milyen erővel hat rá a hiánya. • A sportoló szexuális életének általános gyakorisága: milyen sűrűn igényli a szexuális együttlétet, ami befolyásolja azt, hogy m ennyire ké pes a jobb teljesítmény érdekében időlegesen akár lem ondani is róla. • Személyiség: egy élmény- és kockázatkereső ember lételeme az újdon ság, inspirálja az új és változatosságot kínáló kaland, míg egy szo rongom inkább a „biztonságosabb” (kevésbé kihívást jelentő) feszült ségoldás hat jótékonyan. • Egyéni különbségek, szubjektív élmények: például úgy érzi, energetizálja, vagy ellenkezőleg, inkább lassítja s elvonja az energiáját a szex. • Az együttlét formája és időtartam a: ez meghatározza, hogy m ennyire „fárasztó” a szexuális aktivitás, emellett azt is, hogy jelenhet-e meg tel jesítményelvárás (értelem szerűen, m agányos tevékenység esetén ez a kockázat nem jellemző, egyben időben sem valószínű, hogy nagyon elhúzódna). • A partner személye: alkalmi kaland vagy állandó partner. Így m eny nyire okoz kihívást, megfelelési kényszert (ez stabil párkapcsolat ese tén kevésbé jellemző, míg egy jól sikerült alkalmi légyott az újdonság és a hódítás varázsa által adhat plusz sikerélményt, önértékelés növe kedést - jóllehet, sokkalta inkább kockáztat a sportoló azáltal, hogy „zsákbamacska” a kimenetel). • Külső és belső kondíciók: fizikai állapot, stressz, nem tudatosuló szo rongás, tudatm ódosítók használata, a külső környezet biztonság/

271

XII. Történetek a „pólyáról" - sportpszichológia első kézből


újdonság értéke stb. - ezek m ind az aktus sikerére, m ind pedig a közeli sportteljesítményre erőteljesen kifejtik hatásukat. • Érzelmek: jelentkezik-e például bűntudat. • Az önmegtartóztatás időtartama: az egy-két napos kihagyás ritkán be folyásolja negatívan a teljesítményt, sőt, jellemzően inkább serkentően hat, míg az egy hét feletti absztinencia m ár elég erős hiányállapot ahhoz, hogy megzavarhassa a koncentrációt. Ennek biológiai alapja a tesztoszteronszint két-három hétig tartó emelkedése. • Hiedelmek szerepe: m it gondol a teljesítmény előtti szexuális aktivi tásról és önm egtartóztatásról, m iben hisz a sportoló - ez nagyrészt meghatározza azt is, hogy milyen hatással van rá.

XII

T ö r tén etek a „ p á ly á r ó l " SPORTPSZICHOLÓGIA ELSŐ KÉZBŐL jJI» ■ V fi U f I I ^

Buta Levente V ívás

2010 novem berében kezdtem el járni sportpszichológushoz. A 2008/ 2009-es versenyszezonban nagyon jól m ent a sport (vívás, párbajtőr), hiszen a saját korosztályomban a magyar ranglistán harm adik voltam. A következő versenyszezonban nem sikerült ehhez hasonló szinten tel jesítenem, sőt, sajnos még a közelében sem jártam ennek. A fejemben volt a baj. Nem tudtam bízni önmagamban, nem voltam képes elhinni, hogy meg tudom csinálni még többször is az az előtti évben elérteket. Volt bennem egyfajta félelem is afelől, hogy muszáj jól teljesítenem , m ert az előző évben igen eredményes voltam. Ezekkel a negatívumokkal elindultam lefelé egy lejtőn. Egyre rosszabbul m ent a vívás, és m ár-m ár megfordult a fejemben az is, hogy abbahagyom, m ert akkor m ár lassan fél éve nem jött az eredmény. Akkor ajánlotta a volt edzőm, hogy m en jünk el egy sportpszichológushoz. Azelőtt sose hallottam ilyesmiről, nem tudtam , hogy milyen, miben segít. Nem kellett sok idő, hogy rájöj jek, csak akkor tud segíteni bárki is nekünk, ha elhisszük, hogy képes rá. Bíznunk kell benne és abban, am it csinál, különben az egész nem ér semmit. Nekem sikerült elhinnem, hogy tud segíteni, és m ár lassan két éve járok hozzá. Rengeteget fejlődtem fejben, és mára m ár sokkal maga biztosabban lépek pástra.

273

274


Dara Eszter ŰSZÁS

Európa-bajnok

Számomra a sportpszichológia az utóbbi időben vált igazán fontossá. Fél évvel ezelőtt (2011 októberében) volt egy vállműtétem, emiatt hónapokat kellet kihagynom. Ezalatt folyamatosan jártam sportpszichológushoz, ahol mentális tréninget gyakoroltunk, erősítettük az önbizalm am , amire most mindennél nagyobb szükségem volt. Persze a mindennapos szárazföldi erőfejlesztés sem m aradt ki a napi programból, csak így tu d tam versenyben m aradni a többiekkel szemben, akik eközben teljes erő bedobással készülhettek az olimpiai játékokra. A sportpszichológusnál folyamatosan relaxációs tréninget végeztünk, és azzal foglalkoztunk, hogy a vállamat teljesen rendbe hozzuk. Januárban kezdtem el rendesen dolgozni, m ost m árcius van, de a vállam még m indig nincs rendben, ezért úgy kell teljes m unkát végeznem, hogy m inden m ozdulatnál fáj a vállam. A sportpszichológusom kitalálta, hogy próbáljak meg relaxált állapotban úszni, tehát elvonatkoztatni a fájdalomtól. Az elején nehezen ment, de a háromhetes edzőtábor végére sikerült elsajátítanom ezt a tu dást, ezzel és a mentális tréninggel együtt most már olyan m unkát tudok végezni, m int a m űtétem előtt. A biztos hátteret a pszichológus adta amikor mindenki más megijedt, és lem ondott arról, hogy én még valaha jól fogok úszni, ő akkor is bízott bennem. Ezért teljesen nyugodt és maga biztos maradtam én is, rengeteget segített, nagyon sokat köszönhetek ne ki. A m űtét utáni első versenyemet nagyon várom, és persze nagyon izgu lok, mivel nyolc hónapig nem versenyezhettem.

Józsa Zsuzsanna R ö plabda magyar bajnok (2005), kétszeres magyarkupa-győztes (2005,2006), az év játékosa (terem) (2005), három szoros magyar strandröplabdaés „az év strandröplabda párosa”-bajnok (2005,2007,2009), magyar válogatott

M ár régóta foglalkoztatott a pszichológia jótékony hatása az életveze tésre, am ikor 2004-ben volt szerencsém közelebbről is megismerkedni

XII. Történetek a „pályáról" - sportpszichológia első kézből

vele. Tizennyolc éve röplabdázom, nyolc éve profi szinten, m ost kezd tem meg az ötödik szezonomat külföldön. Az em ber folyam atosan felfelé törekszik, újabb és újabb célokat kitűzve maga elé az élet szamárlétráján. Nekem megadatott az a kivált ság, hogy ebben a folyam atban segítségemül szegődött egy sp o rt pszichológus. A Vasas női röplabdaszakosztályához került 2004-ben egy sportpszi chológus, akinek rengeteget köszönhetek abban, hogy eljutottam odáig, ahol m ost tartok. Amikor értesült róla a csapat, hogy sportpszichológus készül foglalkozni velünk heti egyszer, meglepődve, várakozással áll tunk a hírhez. Magyarországon (sajnos) nem jellemző, még az élvonal ban sem, hogy gondot fordítanak a sportolók pszichés edzésére, ami, véleményem szerint, legalább annyira fontos a siker elérésében, m int a fizikai felkészültség. A csoportos foglalkozások m ellett lehetőségem nyílt egyéni terápiára is, am i nagyban hozzájárult a később elért ered ményekhez. Olyan gátakat sikerült feloldani bennem , amelyek koráb ban megakadályoztak a sikerhez és a kiegyensúlyozott teljesítményhez szükséges belső egyensúly elérésében. Csapatsportról lévén szó, természetesen nem elegendő egy-két em ber egyensúlya. Ebben játszottak nagy szerepet a csoportterápiák, am e lyek az egész szezon alatt, heti rendszerességgel folytak. Itt nyílt lehető ség a csapaton belüli konfliktusok, illetve az edzővel adódó nézeteltéré sek kezelésére, ami szintén elengedhetetlen feltétele volt a bajnoki cím és a magyar kupa elhódításának. A bajnoki aranyérem sorsa három nyert mérkőzésig tartó párharc ban dőlt el. Az első kettőt elveszítettük. K ét-három nap o n ta játszot tunk, egyszer idegenben, egyszer hazai pályán, tehát nem sok lehetőség volt taktikai változtatásokra. A második vereséget idegenben (Nyíregy házán) szenvedtük el, és én az egész utat végigsírtam hazafelé tehetetlen elkeseredésemben. Utólag bevallom őszintén, hogy annyira távolinak éreztem a siker leghalványabb rem ényét is, hogy szinte teljesen felad tam. Másnap a csoportterápián viszont lépésről lépésre csoda történt! Kiderült, hogy m indenki hasonló érzésektől volt terhelt, m int én. „Vert sereg” voltunk, kivétel nélkül m inden játékos és az edzők is. Mégis, si került újra életet és lelkesedést varázsolni a csapatba, és elhitetni velünk, hogy igenis küzdeni kell! Ebben a helyzetben irreálisnak tű n ő lelkese

275

276



déssel m eneteltünk tovább, és végül m egnyertük zsinórban, egymás után a bajnoki címhez szükséges további három mérkőzést! A mai napig meggyőződésem, hogy esélyünk sem lett volna e nélkül a segítség nélkül felállni és továbbmenni! Nagyra értékelem és hálás va gyok, am iért részese lehettem ennek az élménynek, illetve a folyamat nak, ami új kapukat nyitott meg előttem m ind a magánélet, m ind pedig a karrier terén.

Hegedűs László B ike triál tízszeres magyar bajnok, Eb-ötödik helyezett

Rengetegen feltették nekem azt a kérdést, hogy van-e értelme sportpszi chológushoz járni? Én erre csak annyit m ondtam , hogy idén az összes magyar versenyt megnyertem, és m indkét elite kategóriában országos bajnok lettem. Véleményem szerint a sportpszichológia egy nagyszerű dolog, jövőre még kom olyabb céljaim vannak, am iket enélkül el sem tudok képzelni. Először az Európa-bajnokság előtt kerestem fel egy sportpszicholó gust, de az idő nagyon szűkös volt. Heti háromszor m entem hozzá, két héten keresztül. Rengeteg fontos dolgot m egbeszéltünk, és nagyon hasznos dolgokat tan íto tt meg nekem. M ondhatni, m egtettünk m in dent, amit ilyen rövid idő alatt meg lehetett. Segítségével sikerült nagy szerű mentális állapotba kerülnöm a versenyre! Elite 26 kategóriában (ami a legkeményebb) a 12. helyen végeztem, ez eddig Magyarország legjobb eredményének számít! Nagyon büszke vagyok erre. Az Eb után heti egyszer találkoztunk. A következő cél az országos bajnokság megnyerése volt. Erre két hónapunk volt felkészülni. Ez idő alatt mentálisan rengeteget fejlődtem. Megismertem a képességeimet, m agabiztosabb lettem , elsajátítottam különböző relaxációs techniká kat, és a koncentrációs képességem is rengeteget fejlődött. M egta nultam, hogyan kezeljem az izomgörcsöket, valamint azt, hogy stressz helyzetben is a m axim um ot hozzam ki magamból. Az országos bajnokságon két kategóriában versenyeztem, amik egy más után következtek, fél órás szünettel. Ez óriási állóképességet és

m entális felkészültséget igényelt, de nagyon rendben voltam . Előre megbeszéltük a stratégiát, és felkészültünk m inden eshetőségre. T ud tam, nem érhet meglepetés. A versenyen teljesen tudatosan viselkedtem. A start után elkezdtem alkalmazni a tanult technikákat, és az Elite 20 kategóriát óriási fölény nyel nyertem. A második kategória az Elite 26 volt, ahol az első körben csináltam egy csúnya hibát, de sikerült, a tanultak segítségével, ebben a stressz helyzetben is összeszednem magam, és talpra állni. A második és a har madik köröm kiváló lett, ez a kategória is fölényes győzelemmel zárult. Óriási érzés a dobogó legtetején állni. M inden olyan sportolónak és élversenyzőnek ajánlanám a sportpszi chológust, aki a m axim um ot akarja kihozni magából!

Juhász Roland Sz ü l ő

2009-ben kerestünk fel egy sportpszichológust a feleségemmel, a fiam mal és a fiam edzőjével. Máté ekkor m ár négy éve dzsúdózott különö sebben nagy vagy kiugró eredmények nélkül. Ennek egyik oka az lehe tett, véleményünk szerint, hogy túlságosan nagy drukk és feszültség volt a gyerekben versenyek előtt. Ez az állapot m ár napokkal a versenyek előtt jelentkezett nála. Úgy gondoltuk, hogy a fiam felkészülten m ent el a versenyekre, de em iatt az állapot m iatt nem tudja magából kihozni azt az eredményt, ami az edzésen elvégzett m unka után őt m inim álisan is megilletné! Csak annak köszönhető, hogy abban az időben nem hagyta abba a dzsúdót, hogy én - a feleségem szerint „erőszakosan” - nem en gedtem az ő kérésének, és kötelező volt sportolni, versenyekre járni amit a mai napig nem bánok. Az első látogatásunkkor a sportpszichológus külön-külön beszélge tett el velünk. A beszélgetésünk végén felvázolt egy program ot, ami alapján elkezd dolgozni Mátéval. A pszichológus annyit kért tőlünk, hogy mivel mi vidékiek vagyunk, vállaljuk az utazással járó kellemetlen ségeket, és m ajd ö t-h at alkalom elteltével újra leülünk beszélgetni. Abban kellett még m egállapodnunk, hogy nem faggatjuk a gyereket,

277

278


hogy meséljen nekünk, mi történik az egyes alkalmakon, csak amennyit a gyerek mesél nekünk, azt hallgassuk meg. M ár az első alkalom után éreztem, hogy a gyerek tudja, nem azért jár a sportpszichológushoz, m ert bolond, hanem azért, hogy egy olyan do logban segítsen neki, amiben én m int szülő m ár nem tudok. A beszélge tésekről nem m ondott sokat nekünk, de igazából nem is faggattuk, bár kíváncsiak lettünk volna, mi történik az ajtó másik oldalán. Majd lassan azt vettük észre, hogy egyre jobban várja azokat az alkalmakat, amikor a beszélgetésekre m entünk. Az eredm ények persze nem jelentkeztek azonnal. Valóban szükség volt arra, hogy elteljen ez az 5-6 alkalom. A versenyeken és előtte még van izgalom, de m ár nincs szorongás, és legfőképpen nincs félelem. Egész más érzés úgy elindulni, hogy nem sír, és nem csinál cirkuszt in dulás előtt. Tud reggelizni, és nem ül m ellettünk a csarnokban, hanem játszik a többiekkel. A pszichológus fel tudta oldani a gyerekben azokat a gátakat, amik nem engedték, hogy sikeresen szerepeljen a versenye ken. A későbbiekben pedig, amikor a közös m unka befejeződött, a fiam m indig megkért versenyek előtt, hogy hívjuk fel a sportpszichológust, és ők akár 10-15 percet is beszéltek. Ezeket a beszélgetéseket sem hall gattuk ki, csak ők ketten tudják, m iről volt szó. S lám, 2011 februárjában a fiam a Magyar K öztársaság-kupában döntőzött, ahol m ásodik lett. Talán még ennél is nagyobb eredm ény a magyar bajnoki harm adik helye. Ezek az eredmények egy éve még el képzelhetetlenek voltak, hisz a belső gát megakadályozta volna a jó eredmény elérésében. Remélem, 2012-ben meg tudja m ajd ism ételni ezeket az eredm é nyeket, és talán túl is szárnyalja azokat. Ügy gondolom , hogy a sport pszichológia önbizalmat adott a gyereknek, és rá tudta venni saját félel m einek legyőzésére. Én persze nem tudom , hogy ezt hogyan érte el M áténál, de a találkozók után az életünk óriási fordulatot vett. M áté m ár nem a pszichológust látja, hanem egy megbízható társat vagy barátot.


Kendi Ágnes T h a i bo ksz

Bár nem vagyok olim pikon, sem kom oly nem zetközi eredményekkel bíró élsportoló, mégis csupán egyetlen, K -1 szabályrendszerű thai box mérkőzés során megtapasztaltam, hogy m ire képesek a sportpszicholó gia eszközei. M indig tudtam , hogy m inden sportágban a versenyekre való felkészülés fontos vagy inkább elengedhetetlen része a mentális fel készülés, de úgy gondoltam , én megbirkózom ezzel magam is edzőim segítségével. Ebben tévedtem , am it néhány vesztes m érkőzés h atáro zottan bizonyított is a szám om ra, így m egkerestem akkori csapatom sportpszichológusát, hogy segítsen kihozni belőlem a meglévő tudást téthelyzetben is. A felkészülés eleinte elég nehezen m ent, m ert korábbi sérelmeimet akár a sport, akár az élet egyéb területein mélyen elzárva raktároztam magam ban, és nem szívesen engedtem senkit a közelébe. így a sok el fojtott problém a tudat alatt szivárgott be az életem számos területére, és a sportteljesítményemre is erősen rom boló hatással volt. Az utolsó vesztes m érkőzésem viselt meg a legjobban, m ert akkor olyan ellenféltől kaptam ki, aki ellen reális esélyem volt a győzelemre, a küzdőtéren mégsem tu d tam teljesíteni. A m entális felkészülésem során többek közt ennek a m érkőzésnek az eseményeit néztük végig relaxált állapotban, és elemeztük a meccs körülm ényeit és előzményeit is. Amiből kiderült, hogy m ik voltak a gyenge pontok, amelyek a rossz eredményhez vezettek, illetve m iben blokkolhatnak a további versenye ken is ezek a negatív emlékek. Saját képességeim reális megítélésében is voltak hiányosságaim. Nem bíztam saját győzelmemben, de ez nem tudatosult bennem, csak a h át térből vetítette előre a verseny kim enetelét. Az ezzel kapcsolatos szo rongás fizikai hatásai pedig elvették az erőm et a küzdelemtől, így m ár a mérkőzés elején halálosan kimerültem, pedig szinte alig dolgoztam a meccsen. M iután a sportpszichológusom m al közösen úgy gondoltuk, hogy m ár m entálisan is alkalmas vagyok egy meccsfelkészülésre, edzőmmel lefixáltuk a következő m érkőzést, am i ugyanabban a csarnokban, ugyanazon ellenféllel szemben volt, akitől legutóbb kikaptam.

279

280


A felkészülést azzal kezdtük, hogy az edzéseimről rendszeresen nap lót írtam, amiben arra kellett figyelnem, hogy ne csak a hiányosságaim ról írjak, hanem a pozitívumokról is, illetve am it kevésnek érzek a m u n kámban, azt is sokkal pozitívabban fogalmazzam meg, m int eddig. így a „szétszórt voltam, és szétesett a m ozgásom ” helyett az edzésnaplóba az került be, hogy „a következő edzésen arra fogok figyelni, hogy össze szedett maradjak, és összefogjam a mozgásom”. M inden edzésre más feladatot találtunk ki nekem, így egy-egy alka lommal sokkal kevesebb dologra kellett koncentrálnom , és nem fárad tam bele a túl sok információba. Az edzés menetétől függően, néha csak a küzdőtávom ra figyeltem, vagy éppen a légzésemre, vagy a szünetek ben a pulzusom helyreállítására. Ahogy közeledett a mérkőzés időpontja, elkezdtünk a lehetséges ki menetelekkel foglalkozni, és mentális tréningek során átbeszéltük eze ket. Volt, m ikor erősebbnek feltételeztük az ellenfelet nálam , és ezt a helyzetet kellett kezelni, majd ennek fordítottjánál össze kellett fognom a m unkám , hogy ne „kapjon el” a győzelem heve. A sportágam sajátosságait felhasználva új m ódszereket is kipróbál tunk, kihasználtuk például, hogy a ringnék négy sarka van, ahova olyan utasításokat és képeket „helyeztünk el”, melyekre folyamatosan emlé keztetnem kellett magamat, illetve melyek erőt adtak a győzelemhez. Folyamatosan dolgoztunk eleinte számomra nagyon furcsa vagy in kább meglepő, elképzelt képekkel is. A jobbegyenesem technikai hibá ját például úgy javítottuk ki, hogy teljesen elvonatkoztattam az ütéstől, és m egpróbáltam összekötni egy olyan képpel, am inek sem m i köze a technikához, mégis a jobbegyenes helyes kivitelezését szimbolizálja szám om ra. Ez a kép egy béka volt, ahogy villámgyors m ozdulattal, a nyelvét kilőve elkap egy legyet. M egdöbbentő m ódon a legelső edzé sen, ahol a jobbegyenes gyakorlása közben az ütés helyett a „békámra” gondoltam , azonnal m űködött a technika, és az edzőim egyből észre vették, hogy megjavult az ütés, am it évek óta kevés eredm énnyel p ró báltunk jobbá csiszolni. A m ásik fontos kép akkor rögzült a fejem ben, m ikor egy m entális tréning során képzeletben a m érkőzésem szereplőit állatokkal kellett helyettesítenem, beleértve magamat is. Az elképzelt ellenfél és a csapata hiénákból állt, én pedig egy tigris voltam, aki mellett erős oroszlánok és


egy segítő őzike is állt (ez utóbbi egyébként a sportpszichológuso m at jelképezte). Ezt a képet az után o tth o n le is kellett rajzol nom , m ajd érzelmekkel kellett felruháznom a szereplőket. M i vel szeretem a m axim um ot ki hozni magamból, így a rajz elké szítésével napokat foglalkoztam, anatóm iai ábrákat tan u lm á nyozva az általam elképzelt állatokról és arról, hogy ezeket hogyan kell lerajzolni. Közben egyre inkább azonosultam a „tigrisem m el” és az ő tulajdonságaival, amiket lassan m agam ba próbáltam építeni. Végül a tigris képét a meccs alatt a ringsarkamba is „betettem ”, és elképzeltem, hogy onnan segít nekem, mindvégig m ögöttem áll. A felkészülés utolsó napjaiban pontosan m eghatároztuk, hogy m e lyek azok a tevékenységek, melyek mentálisan megfelelő állapotba hoz nak a meccs idejére, és ezeket pontokba szedve alá is írtam, akár egy hi vatalos szerződést, amihez végig tartottam is magam. A mérkőzés napján m inden nem várt és negatív esemény ellenére tö kéletes formában voltam, azt éreztem, hogy a meccsre maximálisan fel készültem. M indenképpen győzni akartam , és úgy éreztem, erre m in den esélyem meg is van. A meccsre nyugodtan és mosolyogva vonultam be, a kellő időben pedig sikerült a képességeim és az elvégzett edzésm unkám sokkal n a gyobb részét elővennem, m int az előző alkalmakkor. Van még hova fej lődnöm , de ezt a mérkőzést megnyertem, és úgy éreztem, nem csak az ellenfelet, hanem saját határaim at is legyőztem.

Kiss Gergely V ízilabda Háromszoros olimpiai bajnok

Szerintem a sportpszichológia létjogosultsága m a m ár egyértelmű. A csapatsportokban más szerepet kap, m int egyéni versenyzőknél. A csa

281

282


patoknál elsősorban nem m indennapi m unka, hanem időszakos fel adat hárul a szakemberre. Bár véleményem szerint a rendszeres figye lem fontos a csapatnál is, de egy-egy célzott periódus is elegendő lehet a sikeres közös m unkához. A m inden játékost érintő közös foglalko zások hatékonyak jelentős mérkőzések előtt. Az egyéni beszélgetések emberi típusok szerint különbözőek lehetnek. Van olyan sportoló, aki akár heti rendszerességgel is igényelheti a beszélgetéseket önbizalom hiány, bizonytalanság vagy egyéb okok miatt. Másoknál, adott esetben, csak állapotfelm érés céljából szükséges a foglalkozás. Én úgy látom , hogy a diszkréció főleg a jó játékos-edző viszony megtartása m iatt fon tos a pszichológus és a csapattagok között. A szakember nem szócső, hanem segít kim ondani, megfogalmazni problém ákat, állapotokat az egyénekben és csapatszinten is, valam int a helyes lelkiállapot „beállítá sában” is segíthet versenyek alkalmával.

Meggyesi Gergő M o u n t a in B ike (XCO)

Sportpszichológia... H m ... Első hallásra féltem tőle, és nem akartam segítséget kérni, inkább szenvedtem , én m agam akartam m egoldani a problém áim at. Az eltelt két versenyszezonom alatt viszont - ahogy m ár m ondtam - szenvedtem, és a gondjaimat nem tudtam megoldani. Be kellett látnom , hogy ez nem fog m enni egyedül. Ehhez sok idő kel lett, de végül elhatároztam, hogy segítség után nézek. Végül egy sport pszichológusnál kötöttem ki. így beletelt m ajdnem két évembe, hogy ezt a döntést végre is h ajt sam, de nagyon örülök annak, hogy végül szaksegítséget kértem a prob lém áim m egoldására és a „ M ié rt...”-tel kezdődő kérdő m ondataim megválaszolására. A közös m unka óta teljesen máshogy állok m ár m in denhez, m ind a sport-, m ind a civil életemben. Eleinte nem akartam el hinni, hogy a civil életem rendberakásával párhuzam osan a sportélete m et is egyengetjük a pozitív irányba. Az együttm űködésünk óta m ár volt pár versenyem, és az elmúlt szezonom versenyivei össze se lehet ha sonlítani a m ostaniakat. M ost m ár sokkal jobban a versenyre tudok

XII. Történetek a „pólyáról" - sportpszichológia első kézből

koncentrálni, és nem olyan dolgokra, amik nem oda kellenek. Ezt akkor vettem észre, m ikor a verseny után csak a rajtra emlékeztem tisztán. M inden sportolónak, akinek akár csak egy kérdése is van, csak aján lani tudom , hogy keressen fel egy sportpszichológust, és tegye fel a kér déseit, m ert néha a válasz az orrunk előtt van, de nem vesszük észre. És pont ebben tudnak segíteni.

Meleg Dóra A kr o b a tik u s t o r n a V b - n y o lc a d ik h e ly e z e tt

Sokat segített a felkészülésben, m ikor megtanultam relaxálni. Egyszerre kellett az élet több területén is teljesíteni, és a pihenés egyre kevesebb volt. Nagyon jól jött, hogy például a tömegközlekedésen is ki tudtam kapcsolni, elég volt egy ülőhely és 10-15 perc. A lábujjaimtól felfelé in dulva igyekeztem m inden porcikám at ellazítani, aztán hol a saját belső csendképemben időztem, hol meg hagytam, hogy bárm i eszembe jus son. Mindig pihentebben szálltam le. Ez még mindig nem megy olyan jól, m int m ikor valaki vezeti a relaxációt. Világbajnokságra készültünk, és a verseny közeledtével éreztem, hogy egyre jobban félek egy bizonyos elemtől. Egy évvel korábban is ez volt a helyzet. Edzéseken m indig sikerült, mégis elrontottam az Európa-bajnokságon, am in talán a döntős helyezés múlt. Azon aggódtam, hogy a legfontosabb pillanatban ez megismétlődik. Két hosszú relaxáció alatt „megoldottuk”, ami a mai napig egy nagyon pozitív élményem. Az első alkalommal, ami még jóval a verseny előtt volt, a régi kudarccal foglalkoztunk. Lepörgettük, újraéltük az eseményeket, és utána elkép zeltem, ahogy fogom életemnek ezt a filmtekercsét, és újravágom, behe lyettesítem a helyesen végrehajtott elemmel. Egész jól sikerült, és a mai napig m intha két emlékem lenne arról a versenyről. Mikor a vb közele dett, és még mindig rossz érzésem volt, megnéztük egy relaxációban azt a tartást. Én magam is m eglepődtem , hogy m ikor elképzeltem a ver senyhelyzetet, nem tudtam „megcsinálni” az elemet anélkül, hogy le ne dőlnék belőle. H ihetetlen volt, hiszen a képzeletem ben elvileg annak kellene történnie, am it én akarok. Ezek után m egpróbáltuk más hely

283

284


színen elképzelni, de m intha leblokkoltam volna az élménytől, egysze rűen nem m ent. Könnyeztem, erőlködtem, egyre zaklatottabb lettem, m ikor újra meg újra a kudarcot idéztem m agam elé. Ekkor a sp o rt pszichológus arra kért, hogy képzeljem el egy fényképen az elem első pillanatát. Ezután egy pillanattal későbbi képet, majd még egyet. Fény képek sorozatát készítettem , és ezeket kellett oda-vissza lejátszani magamban, egyre gyorsabban, míg mozgóképpé nem állt össze. Ez m ű ködött, és láttam a tökéletes végrehajtást. A mentális tréning után hasogatott a fejem, m intha órák óta tanul nék. M ásnap éreztem igazán a hatást. Nagyon könnyen újra felidéztem a versenyhelyzetet, és egy pillanat alatt lepörgött az összerakott képsor. Sokkal nyugodtabb lettem. Nem m ondom , hogy nem izgultam miatta, de nem féltem tőle, és a versenyen sikerült is. Részleges bokaszalag-szakadásom volt. Azt m ondták, hetek múlva m e hetek edzésre. Ettől még edzettem, csak a bokám at nem használhattam. M érhetetlenül letört, hogy a három hét múlva levő versenyen nem tu dok így indulni. Gyógytornáztam, homeopátiás gyógyszert szedtem, és a sportpszichológusnál tanult m ódszert használtam. Valamilyen pozi tív teret kellett a bokám köré képzelni, és azt, hogy a szervezetem gyó gyítja magát. Ez az én esetemben úgy nézett ki, hogy egy puha, lila se lyemsállal tekertem be képzeletben a lábam at, ami kellemesen meleg volt. Egy gyerekkori rajzfilm (Egyszer volt: A z élet) hatására azt képzel tem el, hogy kis emberkék építik újjá a sérült részt, és utána az rendesen működik. Nem tudom , a három dologból mi milyen arányban segített. Az biztos, hogy három hét alatt rendbejött annyira bokám, hogy el tu d tam indulni, és a gyors gyógyulásra a gyógytornász is csak rázta a fejét, hogy akkor biztos nem volt olyan komoly a sérülés.

XII. Történetek a „pólyáról” - sportpszichológia első kézből

rengeteg gondolat cikázott végig a fejemen. Itt vagyunk a vb-n. Ez már a versenygyakorlat. O tt ülnek a bírók. M indjárt felállók innen, és m oso lyogni fogok rájuk, m ert m inden m enni fog. Ez vb, de ettől még nem kell m ást csinálnunk. Nem kell m ást csinálnom. Csak annyi a dolgom, m int edzésen, am it annyiszor megcsináltunk. És ez m enni fog, ez egé szen biztos. És tényleg. Am ikor fölálltunk, m intha könnyebb lettem volna. M intha mélyebben vettem volna a levegőt. Furcsa, megmagya rázhatatlan magabiztosság áradt szét bennem. Sokkal könnyebben m o solyogtam az átvezetés alatt, m int eddig bármikor. Jött a második elem. Előtte is éreztem, hogy ez meglesz, m ikor lehajoltam a csapattársam ke zéért. Óvatosan felm entem kézállásba. M ikor éreztem, hogy állok, jó helyen, stabilan, belül m osolyogtam , m ert tudtam , hogy m enni fog. Most m ár csak ki kell várni, és be kell fejezni. Csodálatos érzés volt meg tartani az ülőtartást, soha még olyan könnyűnek nem éreztem. Elvégre, m ikor sikerképet kellett fabrikálni m agunknak a vb-ről, ez volt az én igazi sikerképem, hisz ez azt jelentette, hogy megvolt ez az elem. És ek kor megélhettem a saját sikerképem et... .. .Valami megváltozott bennem. Éreztem, hogy az a magabiztosság nem hagy el. N yugodtabb lettem . Nem voltam izgága, izgatott, m int eddig. Képes voltam csupán szemlélődni, koncentrálni. Megszerettem a pódium ot, és visszavágytam rá. Igen, vártam a következő gyakorlatot. M intha valamiféle konstans, könnyed melegség terült volna szét ben nem. Ez m indenben elkísért. Igazi sportolónak éreztem magam, válo gatottnak, aki ide tartozik.

Nagy Tibor T h a i boksz K-l-világbajnok

A világbajnokságon megélt flow-élményem leírása: ...az igazán fontos fordulópont a piram is (akrobatikustornaelem - a szerk.) alatt volt. Emlékszem, csak bám ultam egy pontot a két kezem között. Akkor m intha lelassult volna minden. Persze feszítettem magam, és figyeltem, hogy a csapattársam m it csinál, de éreztem, hogy nincs nagy gond, viszonylag stabilak vagyunk. Ahogy ott bám ultam ,

13 éves lehettem, am ikor az egyik esti edzés után kaptam egy videofel vételt a ’84-es japán bajnokságról. M ár akkoriban is szinte egyedül lak tam , és ahogy hazaértem, másnap reggelig - az iskolakezdésig - azt néz tem, annyira lenyűgözött. O nnantól kezdve sem m i más nem létezett számomra, m int hogy olyan fighter legyek, m int azok a japán karatékák a videóban, különösen a bajnok, a „60-as”, Hiroki Kurosawa. Egy életre

285

286



a példaképem lett. M ásnap az edzőterem öltözőjében, ami tömve volt, fogadalmat tettem a többiek előtt, hogy egy napon Japánban fogok küz deni a súlycsoport nélküli világbajnokságon, a világ legjobb harcosai el len. A jóval idősebb edzőtársaim annyira röhögtek az ilyen, rendszeres kijelentéseimen, hogy az egyik után többen megfogtak, és beraktak a hi deg zuhany alá, hogy „magamhoz térjek”. Hazamentem, és nagy betűk kel ráírtam egy A4-es lapra, hogy: VILÁGBAJNOK LESZEK! Ez évekig a szobámban díszelgett. A küzdősport által m egtanultam m indent. Teljesen m egism ertem önmagam. Tisztában vagyok a jó és a rossz tulajdonságaimmal, az erős ségeimmel és a gyengeségeimmel is! Tudom , hol vannak a határaim, és hogyan tudok addig eljutni, vagy kitágítani azokat, am ennyire lehet. Nem számít, milyen területen működsz, sporton belül vagy kívül. A lé nyeg, hogy szeresd azt, am iben tevékenykedsz, legyenek nagy álmaid, am ikért a végsőkig harcolsz, mindegy, milyen nehézséggel is kerülsz szembe. „Kell egy végcél, amely felé utazunk, de a vége felé megérted, hogy végül is az utazás maga az igazi cél.” A versenysport arról szól, hogy a célod érdekében újra és újra ki kell tágítani a saját korlátaidat, és ez nem könnyű sem fizikálisán, sem lelki leg, különösen hosszú távon. Egy ilyen utat járva rengeteg külső és belső nehézséggel, akadállyal kell szembenézni, megküzdeni. Ezeket m ár nem tudom árnyoldalnak nevezni, m ert m inél idősebb leszek, annál inkább m egtanulom , hogy m inden, ami történik - akár jó, akár rossz - , okkal történik, és a jövőben m ind a javamat szolgálja, ha megértem és tanulok belőle. M inden ember m ást hordoz magában. Ebből adódóan máshogy éli meg az életét. Azt gondolom, hogy pozitív beállítottságú ember vagyok, és mindig is az érdekelt, hogyan lehetek több, úgy a szakmai teljesítmé nyem ben, m int emberileg. Ebből adódóan, m ár huszonévesen is n a gyon érdekelt a sportpszichológia (is), de sajnos csak m ostanában ju to ttam el oda, hogy felkeressek egy szakem bert. Elkezdtük a közös m unkát, és gyorsan kiderült, hogy gondolhatom én magam akármilyen erősnek, a m últbéli nehézségek, kudarcok és rossz élmények brutális rom bolást tudnak végezni tudat alatt, miközben mi azt hisszük, hogy m inden rendben. Ezek az élmények születésünktől fogva m eghatá rozzák az életünket, akár pozitív, akár negatív értelemben. Ahogy m ár

gyerekkorom ban is, a pozitív élm ényeim pozitív irányba terelték az életem, a negatív tapasztalatok pedig nagyon nagy gátakat emeltek, amelyekkel állandóan küzdenem kellett. A legnagyobb kérdés a pályafutásomban mindig is az volt, hogy m i ért nem jön az eredmény, amelyet a m unkám alapján megérdemelnék? Nem kifejezetten csak a győzelemre gondolok. Ha tisztességesen felké szülsz, majd a küzdelemben is m indent megteszel, és m inden kijön be lőled, ami benned van, de ennek ellenére veszítesz, akkor fejet kell haj tani, és folytatni a munkát, hogy tovább fejlődjünk a célunk érdekében. De amikor úgy győznek le, hogy nem a képességeidnek megfelelően tel jesítesz, sőt, abszolút esélyesként veszítesz, az nagyon-nagyon keserves „élmény”, és m int m indennek, annak is megvan az oka. Velem szinte mindig ez történt, és én ezt az okot tudni akartam! A sportpszichológussal beszélgetve elképesztő felismerésekre ju tottam . Személy szerint, alapvetően nem hallottam tőle új dolgot m a gam m al kapcsolatosan, amivel addig ne lettem volna tisztában, de ráeszméltem az összefüggésekre, és m egértettem azokat. Azt próbálom tanulni, hogyan kezeljük m agát az em bert a sportoló m ögött, hogy a legjobbat tudja nyújtani önmagából. Hogyan kezelje a nehézségeit és a kudarcait, hogy azok ne gátolják a jövőjében. A sportpszichológia nem tesz csodát. M indenkinek megvannak a sa ját határai, és csak azért, m ert felkészülsz fizikálisán és mentálisan, nem garantálható az, hogy m indig győzni fogsz. De fel kell készülni, hogy a tudásod legjavát tudd adni, és ha ez sikerül, akkor büszkén jöhetsz le a ringből, akkor is, ha veszítettél. M ár nem kell szemrehányást tenni m a gadnak, egy ilyen „vereséggel” m ár együtt tudsz élni! Ez az élet m inden területére érvényes!

Simon Attila L abdarúgás

Azért tartom fontosnak, hogy megosszam a tapasztalataimat, m ert ne kem segített. Nem tudom , hogy mire lettem volna képes ebben az időszakban, ha nem megyek el szakem berhez, de ennek m ár nincs jelentősége! Nos,

287

288


úgy kezdeném, hogy m int az emberek többsége, én is szkeptikus voltam az első alkalommal. Úgy gondoltam, hogy ez kicsit a gyengeség jele, ha egy ilyen segítséget igénybe veszek. Aztán az első pár alkalom után el kezdtem használni a fejemben azokat a dolgokat, amiket „tanultam ”, és azt vettem észre, hogy működik! Az utóbbi években ért kudarcok sebe ket ejtettek bennem , amiket szépen lassan sikerült a megfelelő m ódon kezelnem, és nem törődni azokkal a negatív hangokkal, amik lehúztak rossz irányba! Előtte sokat törődtem azzal, hogy ki m it gondol és m ond rólam. Mára ez megváltozott, m ert tudtam , hogy én m it teszek meg a si kereimért. Ami talán a leginkább kézzelfoghatóbb, az az, hogy azóta nyolc baj noki meccs telt el, és m ióta járok a foglalkozásokra, ezalatt lőttem hat gólt, és adtam két gólpasszt is! Sok dolgot tanultam , maximálisan bízok m agam ban, és ami az egyik legfontosabb, nem félek a hibáktól! Volt, van pár olyan fontos szimbólum, m ondat, gyakorlat, ami nekem a leg többet segített, de ezt nem nagyon m ondtam senkinek. Ez az én titkom marad, hogy miben hiszek! Végezetül még egy dolog. Sajnos, közel két éve, elveszítettem az édes apámat, és úgy hiszem, abban is előreléptem, hogyan dolgozzam fel ezt a tragédiát. Párszor feljött ez a tém a, rászántunk egy-két órát, és bár még mindig nagyon fáj, talán kicsit m ár sikerült elengednem! Ajánlom mindenkinek, hogy ha vannak félelmei, gondjai, bátran ve gyen igénybe ilyenfajta segítséget, m ert a kárára semmiképp sem válik.

Sziklaváry Franciska Éva V ívá s , pá rba jtőr

A szorongás régen eléggé jelen volt a versenyzésemben, de a pszicholó gus és én nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy ne szorongjak a verse nyeken, m ert szinte felesleges, és csak lebénít. A túlzott rágörcsölés sosem vezetett jó eredményre, olyantól is képes voltam kikapni akkor, akitől nem szabadott volna ennyi évvel és tapasz talattal a hátam mögött. M ostanában m ár eltűnt a szorongás, nem arra figyelek, mi lesz és mi lehet, hanem természetes izgalommal és drukkal odaállok, és csakis sa


ját m agam ra és a pillanatra koncentrálok. M egnyugtató érzés, és így versenyt is tudtam nyerni. Csodálatos öröm , de a lényeg nem m indig a győzelem, hanem annak az állapotnak az elérése, hogy m ost m ár tu dom, képes vagyok ott lenni és a jelen pillanatot átélni. Nem szorongok, csak élvezem, koncentráltan, elszántan küzdők az eszmémért. A szorongáshoz kapcsolódik nekem az is, hogy m ostanában nagyon megkedveltem a csendet. A belső csend olyanfajta nyugalmat tud árasz tani, am it a nagy zsivaj és a k ö rü lö ttü n k lévő világ m egszüntetésére mindig felhasználhatunk. A csend egy olyanfajta erőt jelent számomra, ahol csak magam vagyok, arra figyelek, amire én szeretnék. Ha akarom, a legnagyobb zűrzavarban képes vagyok kikapcsolni és magamra figyel ni, vagy amire akarok. Persze, megfelelő lelkiállapot kell hozzá. Nehéz, és sok idő, de el lehet érni a teljes csend nyugalmát. Az elég erős és lebénító szorongás ellen relaxálok. Tulajdonképp már nem is érzem a szorongást, m ert egy ideje megváltoztatta valami ben nem azt az érzést. Felcserélődött, úgy értem, most m ár biztosan érzem, ami bennem van, és ez úgy sikerült, hogy am ikor csak jól esett, főleg verseny előtti napon, relaxáltam. Sajátos m ódokon lehet, szerintem , relaxálni, m indenkinek, ahogy jól esik. Én verseny előtti napon vagy am ikor épp úgy tartja kedvem, edzőtábor alatt, ha nagyon durva, vagy edzés után, ha akkor jön el az érzés. Csak elengedek és elfelejtek m indent, zenét hallgatok, és elképzelem, hogy akarok vívni. Ilyenkor csak elengedek m inden káros gondolatot, és a zenét hallgatom, teljesen arra koncentrálok. Találni kell egy olyan számot vagy dallamot, ami el vezet a teljes nyugodtsághoz. Én találtam, és azt máskor nem hallgatom, csak ha ezt akarom elérni, a nyugalmat. Ez nálam egy olyanfajta nyuga lom , amilyen például egy jó verseny után van, vagy egy edzés után, am ikor tudod, hogy megtettél m indent, am it tudtál. Van egy kis időd, hogy ne agyalj, ne pörögj, hanem a zenére koncentrálj, am i érted van, a lelkedért. A verseny napján általában a pörgős számokat hallgatom, és amikor m ár nem lenyugodni kell, hanem ideje a pörgést elővenni, na, akkor kezdek el gondolkodni, mi az erősségem, mikor vethetem be, és elkép zelem, természetesen, a győzelmi ordítást. Ami valószínűleg csak ösz tönből jön, de ha van egy dologhoz egy jó emléked, tapasztalatod, akkor

289

290


azt m ár máskor is fel tudod használni. Ez így van a negatív és a pozitív dolgokkal is. M ióta elképzelem ezt, és m ióta el is hiszem, hogy kiüvölthetem m agamból a fájdalmat, a fáradtságot, a dühöt és az öröm öt, az óta sikerült m inden verseny. Eddig még nem volt olyan, hogy m ár vá rom a világkupát. Eddig mindig csak készültem a versenyekre, de nem vártam. Most értem azt el, hogy várom. Aki sportol, annak valamennyire van önbizalma, de sosem szoktam elbízni m agam. Sőt, a legjobban sikerült versenyeim előtt volt, hogy nem volt kedvem se a víváshoz, se sem m ihez. Még m agam ban is azt m ondtam , ha m egláttam a dobogót vagy bárm it: „Pfff, ééén?” Annyi biztos, hogy m ost m ár tudom , hogy mindig és kizárólag csak saját m a gunkban bízhatunk. Csak magamra számíthatok. Helyettem senki nem fogja megcsinálni, am it én el akarok érni. Lehet szerezni támogatókat, és természetesen ott a család, barátok, edzők, példaképek, eszmék, de valójában egyedül vagyunk. M egváltozott a hozzáállásom, m ert át kell élni a kudarcot is, hogy a sikernek örüljünk. Természetesen sok kudarc után kiborultam én is, és még jó sokáig visszajöttek ezek az érzések, de tanulni kell belőlük. Azért kapjuk, azért szenvedjük el, m ert valam it még jobban kell csi nálni. Kell egy kis harc önm agunkkal, hogy tudjunk utána még küz deni! A sikerélm ény is ilyen, ott is lehet hibát találni, de nem szabad abba a hibába esni, hogy ott is a negatívokat emeljük ki. Ha siker ért, én sokszor erre m entem rá, pedig pont ez az állapot, amit ha megkapunk, élvezni kell egy kicsit, aztán elengedni vagy megőrizni kell. De én mindezekből és az elmúlt időkből azt tanultam , hogy m inden hozzáállás kérdése. Ahogy hozzáfogsz az első pillanatokban, amire gon dolsz az első mozdulatoknál. Ha úgy álltam hozzá, hogy na, én most ki purcanok ennél az edzésnél (és azt is m ondtam , azt is éreztem), akkor az borzalom volt. De ha belül nem ezt éreztem , és az első pillanattól kezdve küzdöttem, szenvedtem, akkor elértem, amit akartam.


Vatai Gabriella R öpla b d a kétszeres magyar bajnok, négyszeres magyarkupa-gyó'ztes, magyar válogatott

A Vasas Sportklub női röplabdacsapatának 8 éve igazolt játékosa és a magyar női röplabda-válogatott tagja voltam. 2004-ben találkoztam először a sportpszichológiával, am ikor a Va sasnál csapatunk mellé került egy sportpszichológus. Kezdetben kicsit szkeptikusan fogadtam a dolgot, nem igazán tudtam elképzelni, hogyan lehet ezáltal javítani a teljesítményt, de az idők során megtapasztaltam, hogy m ennyi előnnyel jár a rendszeres pszichológiai foglalkozás, akár egyéni, akár csapatszinten történik. Az egyéni foglalkozások során megtanultam számos olyan gyakorla tot, melyek a koncentrációs képességeket fejlesztik, hogy m inél hoszszabb ideig és minél magasabb szinten tudjak összpontosítani, valamint a posztom ból fakadó nehézségeket is m egtanultam kezelni. (Liberó poszt, ez a röplabdában a védekező játékos, aki a tám adásokban nem vesz részt, így a közvetlen pontszerzésben sem. A poszt sajátossága, hogy itt „csak rontani” lehet, m ert ha bravúros m entést hajt végre a já tékos, akkor az term észetes, ezt várják tőle, viszont ha ront, akkor az rögtön szembetűnik, hiszen akkor megakad a pontszerzés lehetősége.) így sikerült kialakítanom azt a képességet, hogy egy rossz megmozdulás után azonnal tovább tudjak lépni, és a következő p o n tra tudjak k o n centrálni. Ezt igen nehéz elsajátítani, pedig sok játékostársam kapcsán látom, hogy ez kulcsfontosságú lehet a jó teljesítmény eléréséhez. A csoportos foglalkozások során a legfontosabb dolog, amit megta nultunk, a megfelelő kom m unikáció szerepe, a csapattársak közötti kölcsönös bizalom kialakítása, továbbá a játékostársak gondolkodásmódjának megismerése. Számomra az egyik legemlékezetesebb eredménye a sportpszicholó giai foglalkozásoknak a 2004/2005-ös bajnoki döntő megnyerése volt. A röplabdában a bajnoki döntőt három győztes mérkőzésig kell játszani, ezek két-három naponta kerülnek megrendezésre, így két meccs között szinte regenerálódni sincs idő, nemhogy egy nem várt vereséget feldol gozni. Az első két m érkőzést elbukta a csapat a Nyíregyháza ellen, de a harm adik meccstől kezdve valami m egváltozott. Akkor érett be az

291

292


addig közösen elvégzett m unka, és a csapat elhitte, hogy együtt meg tudja fordítani az eredményt. Mindenki bízott a társában, és a két elve szített meccs után m indenki le tudta tenni a foglalkozások során azt a terhet, am it addig a vállán cipelt. Bravúrosan fordítottuk meg a baj noki döntő állását, és az ötödik mérkőzésre annyira összeállt a csapat egység, hogy lem ostuk az ellenfelünket a pályáról. A két csapat között nem a tudásbeli különbség döntött, hanem a m entális erő, am i a mi csapatunknál, egyértelm űen a csoportos pszichológiai foglalkozások eredményeképpen, kialakult. Az elm últ évek során m indig változott a csapat összetétele, de azt m inden esetben el lehetett m ondani, hogy az a heti egy óra, amit a pszi chológia foglalkozások során együtt eltöltöttünk, az csak a m iénk volt. Ez különböztetett meg m inket a többi csapattól, ahol nincs ilyen jellegű csoportmunka, és ez tette ezeket az órákat különlegessé. Az évek során megtanult gyakorlatokból és abból a gondolkodásból, amire egy ilyen foglalkozás segített rávilágítani, a mai napig rengeteget tudok profitálni. Ügy gondolom , hogy napjainkban m ár nem feltétle nül fizikai állapot dönt egy-egy élsportoló esetében az eredményekről, hanem hogy adott szituációban mennyire képes higgadt, ám rettentően motivált és koncentrált lenni, amihez a sportpszichológia tud segítséget nyújtani.

Vincze Bori A kr o b a tik u s t o r n a Vb-nyolcadik helyezett

A mi történetünk nem éppen olyan, amiről m inden sportoló álmodik. A sportágunkból adódóan, sok nehézséggel kell m egküzdeni, mivel nem olimpiai sportág, kevés a támogatás, kevés az elismerés... De mégis van benne valami, am iért m ár 14 éve nem tudok lem ondani róla. Talán a különlegessége, hogy sem m iben sem hasonlítható össze más sport ágakkal, hiszen ugyan csapat vagyunk, de a mi szerünk nem egy labda vagy ütő, kötél és szalag, hanem mi magunk, emberek. Két éve, pályafu tásom legeredményesebb versenye után úgy gondoltam, még csak most kezdődött el valami... Habár nem a legidillibb volt a kapcsolat az egységen


belül, a cél közös volt, és m indenki m egtett m indent érte, de nem csak mi, az edzők is és mindenki, akit bevontunk a munkába. így kerültünk először kapcsolatba, így közösen, egy sportpszichológussal, akivel a fő célunk az volt, hogy csillapítsuk az ellentéteket, kezeljük a konfliktuso kat, am ik akkor uralták a hangulatot. H abár a vb igen jól sikerült, h i szen 17-20 éve először került magyar egység világbajnoki döntőbe, nem tu d tu k folytatni a közös m unkát, az idegek akkorra m ár pattanásig feszültek, nem bírtuk a további feszített tem pót, ami jellemez egy felké szülést m ind lelkileg-idegileg, m ind fizikailag. így hát, hárm an három felé vettük az irán y t... Telt az idő, és az új összeállítások sem úgy m ű ködtek, ahogy kellett volna, Az egyikünk bár abbahagyta az akrobatikát, és aerobikozni kezdett, látszott rajta, hogy hiányzik neki. A másik lány triójában sorra jöttek a sérülések egymás után, a hárm asban pedig, amiben én dolgoztam, hozzáállásbeli és elképzelésbeli, valamint jellem beli különbségek jelentek meg. így alakult tehát, hogy a 2011-es bolgár E urópa-bajnokságon az egyik egység sérülés m iatt nem tu d o tt részt venni, mi pedig, kiégésgyanúsan, rossz hangulatban, igen alulteljesítettünk, m ind saját, m ind az edzők elvárásával ellentétben. Ezután rengeteg kér dés m erült fel bennem, és rengeteg kétely, főleg a jövővel kapcsolatban. Tudtuk, áprilisban világbajnokság lesz Orlandóban, és természetesen ki ne akart volna kijutni, a helyszín m ár m agában csábító. De a m unka nem ment, úgy éreztem, képtelen vagyok együtt dolgozni a többiekkel, képtelen vagyok azt a gyakorlatot még egyszer megcsinálni. Ekkor ke restem fel újra egy sportpszichológust, akivel eleinte az volt a célunk, hogy megoldjuk ezt a problémát, és az én csapatom részt vehessen a vb-n. Azonban teltek az alkalmak, és az a tűz még m indig nem volt meg, m inden testrészem tiltakozott a versenyzés ellen. Ez viszont belül n a gyon bántott, hiszen pár héttel korábban el sem tudtam volna képzelni, hogy én ne akarjak versenyezni vagy egyáltalán akrobatikázni, hiszen az egész addigi életem erről szólt. Ekkor jött az ötlet, hogy álljon össze a „régi” trió ... Az ötlet jó volt ugyan, de egyikünk lesérült az Eb előtt, a másik lánynak m űtötték a térdét decemberben. így fordult a kocka, hisz a lelkesedés m indenkiben megvolt, de fizikailag nem voltunk biztosak abban, hogy négy hónap alatt fel tudunk készülni a vb-re. Emellett nem volt véletlen, hogy 2010-ben szétvált a csapat, ezeket az ellentéteket tisz tázni kellett, és még csírájában elfojtani a következőket. Ezt a feladatot

293

294



a sportpszichológus vállalta magára, aki amellett, hogy a csapat össze tartásán küzdött, egyénileg is foglalkozott velünk. Januárban nem tűnt sima ügynek az eló'ttünk álló három és fél hónap. Ennyi időnk volt lel kileg és fizikailag felkészülni, m agunk m ögött hagyni a sérüléseket, bántalmakat. Tudtuk, hogy nem lesz könnyű, ism ertük egymás személyisé gét. így m ár az elején, egyből óriási ellentétek m erültek fel hárm unk és az edző között is a jövő iránti elképzelésekkel kapcsolatban, de ezt egy szerződéssel letisztáztuk, am iben m indenki feltüntethette, hogy m ik azok a kívánságai, amik megkönnyítenék a felkészülést. Ezeket megbe széltük, és ezt m ind nekünk, m ind az edzőknek be kellett tartania. M int már m ondtam , a mi esetünk nem a legegyszerűbb volt, amit egy sporto ló megálmodhat magának. Úgy éreztük sokszor, hogy hiába dolgozunk annyit, senki nem becsüli meg azt a sok m unkát, ami m ögöttünk van, azt, hogy közel két hónap alatt, ha nem is tökéletesen, de visszahoztuk azokat az elemeket és gyakorlatokat, amiket előtte másfél évig nem csi náltunk. Az iskolában is ellent kellett állni, hiszen a sportág ismeretlen ségéből adódóan nem vették komolyan am it csinálunk, így a hiányzá sokat se. Az edző sem vette figyelembe, hogy a 8-tól 3-ig tartó tanítás, esetenként 3 gyakorlati óra milyen m egterhelő. De ezek m ind ap ró ságok, amelyek csak akkor jelentenek gondot, ha telítődnek az em ber ben, és akkor, ugye, még a m agánéleti gondokról, dolgokról nem is beszéltünk... De a sportpszichológus nem egyszer hívta fel a figyel m ünket, hogy m ekkora dolog az, am it m i csinálunk, hogy hányszor léptük át saját határainkat, annak ellenére, hogy a megbecsülésnek igen csak híján állunk. Kim ondhatom , hogy szerettem hozzá járni, m indig vártam, hogy vagy együtt, vagy egyénileg mehessek, hiszen talán ő volt az, aki a legjobban megbecsülte a m unkánkat látatlanban is, aki a leg több erőt és önbizalm at öntötte belénk. M inden alkalommal úgy jö t tem ki az ajtón, hogy úgy éreztem, m inden rendben lesz, bárm it meg tudok csinálni, bármire képes vagyok. Aztán ezek a gondolatok persze egy pillanat alatt le tudtak rom bolódni edzések alkalmával, de akkor vár tam a következő alkalmat, és ha csak órákra vagy napokra is, de vártam azt az érzést, am it belém öntött egy-egy alkalommal, azt, am iért még mindig csinálom, amiért nem adtam fel, azt a tüzet, amit 14 éve érzek, ha a sportra gondolok. Az emberek nem is gondolnák, m ennyit jelent a teljesítményben az, ha az agyukban és a lelkűkben, m ondhatni, rendben

vannak a dolgok. Rengetegszer tudtam volna kiszaladni a világból, egyegy rosszul sikerült edzés u tá n ... A m ikor szorít az idő, tudom , hogy csinálni kéne, de legszívesebben egyedül szaladnék egy távoli szigetre... És m ost itt ülök egy repülőn, ú to n O rlando felé, és azt érzem, am it ilyenkor érezni kell... Nincsenek bennem kételyek, csak kíváncsiság, iz galom. Kíváncsian várom, hogy mire vagyunk képesek négy kőkemény hónap után, és várom, persze, majd a jól megérdemelt pihenést is.

Xue Andrea A kr o b a tik u s t o r n a Vb-nyolcadik helyezett

A sportpszichológus az, aki segít, hogy tisztán lásd önm agad, felkészít az esetleges csalódásokra, és segít túllépni azokon, hogy ne legyenek hatással a későbbi pályafutásodra. Ezek m ellett persze még rengeteg dolgot segít m egoldani, akár egyéni problém ákat, akár csapaton b e lülit, melletted áll, és a legnehezebb helyzetekben is számíthatsz a tám o gatására. Ezekről a dolgokról a saját tapasztalataim at tu d o m elm ondani. Nyolcévnyi sportolás után voltam először pszichológusnál, amikor m ár voltak olyan problémák, amiket nem tudtam vagy tudtunk megoldani. A sportpszichológia nagyon fontos egy sportolónál, hiszen ami m ind egyik sportágnál jelen van, az a téthelyzet. A versenyek előtti izgulás egyfajta félelem, a téthelyzet és a bizonyítási vágy által kialakuló stressz, tartás a kétes kimenetelű szerepléstől. Az időszak, am ikor egyszer csak belegondolsz: nem csak jól végződhetnek a dolgok... mi van, ha mégis rosszul sikerül...? A versenyeken nagyon fontos, egyrészt, hogy úgy érezzem, m egtet tem m inden tőlem telhetőt, másrészt, hogy tegyem is meg. Ha ez meg van, akkor a teljesítmény is jó lesz, ebből kifolyólag nő az önbizalom, ami dob a kisugárzáson is. De mi van akkor, ha a teljesítm ény nem javul, nincs sikerélmény, visszaigazolás? Egy éve estem át a legnagyobb hullám völgyön, am i sportpályafutásom alatt volt. Szinte egyik pillanatról a másikra összedőlt m inden, a sok év siker után hirtelen kudarcok sorozata kezdődött. Sérülések


egymás után, az első vesztes ezüstérem , súlyproblém ák, m indez egy egységváltás után, amitől a jövőt reméltem. Elvesztettem m indent, amit lehetett, de leginkább a hitet és a bizalmat önmagamban. Egészen addig m indent elértem a sportban, am it kitűztem magam elé, sikeresek vol tu n k az előző egységgel, am inek az összeomlása végül annak volt kö szönhető, hogy konfliktusok voltak köztünk. De abban az évben m in den megváltozott, bizonytalan lett. Nem tudtam , hogy aznap hogyan fogok szerepelni edzésen, végig tudom -e majd csinálni, am it kell. Fél tem a kudarcoktól. Állandó sírógörccsel jártam le, és b űntudattal, amiért nem tudtam teljesíteni. A motiváció teljesen elveszett, úgy érez tem, m ár csak kényszerből csinálom végig, a másik két társam ért. Va lam i mégis itt tartott. A sport iránti szeretet? A bizonyítási vágy az edzők és leginkább önm agam felé? A rengeteg felejthetetlen élmény, am it a sport nyújtott? Ezek m ind. És az a tény, amire a sport tanított: nem adhatom fel. Nem hagyhattam úgy abba, hogy az előző sikeres egy ség után az aktuális egységemmel, akik a szívemhez közelebb álltak, tel jesen csődbe m ent a pályafutásom. Nem hagyhattam abba vesztesként, m ert nem az az igazi győztes, aki nyerni tud, hanem az, aki talpra tud állni bármilyen nehéz helyzetből. Végül egy egész évnyi gyötrődés után azért kerültem kapcsolatba is m ét sportpszichológussal, m ert úgy alakult, hogy m egint összeraktak m inket a korábbi egységgel. Itt voltunk mi hárm an újra, másfél év után. Közülünk kettőnek tönkrem ent az előző egysége, a harm adik fél abba hagyta, kettőnknek épp sérülése volt, súlyos súlyproblém ával küsz ködtem, és azért lettünk legutóbb szétszedve, m ert nem bírtuk elviselni egymást. Nem egészen négy hónap felkészülési időnk volt a világbajnokságig. Tőlünk várták az eredményt, m iután két éve sikerült olyan szintet elér ni, amivel sporttörténelm et írtunk az akkori világbajnokságon. A m ér leg egyik felén a sérelmek és az óriási hátrányok voltak, amikkel indul tunk, a másik felén az Amerikában megrendezendő világbajnokság tu data, am ire m inden vágyam volt kijutni, és az új egység szétbom lása után megfogadtam, hogy nem adom fel a rem ényt... Ez egy lehetetlennek tűnő helyzet volt. De belevágtunk az elmúlt két év tapasztalataival gazdagodva, a m últ sikereiből táplálkozva és a bizo-


nyitási vágytól hajtva. Amerika lebegett a szemem előtt, és az a tudat, hogy újra talajra léphetek, megm utathatjuk, m it tudunk! Ám az egységen belüli konfliktus és a bokaszalag-szakadás mellett még ott volt az önbizalom hiánya és a félelem is. Félelem a súlyproblé m ától, az elem ektől, az eddigi legrövidebb felkészülési időtől, és az újabb kudarctól, hogy nem m éltón fejezzük be, és hogy nem érte meg a rengeteg szenvedést... Ez volt az a helyzet, am ikor a legnagyobb szükségünk volt a sp o rt pszichológusra. A felkészülés kezdete óta jártunk hozzá. Ez idő alatt rengeteg stressz ért minket, fokozott idegi és fizikai terhelés, ami mellett szükség volt rá, hogy egy em ber kézben tartsa a dolgokat, akire szám íthatunk. A négy hónap alatt is rengeteg negatív élmény ért minket, ami könnyen a m oti váció elvesztéséhez vezethetett volna, ha nincs egy kívülálló ember, aki segít józanul gondolkodni, tartani bennünk a lelket, és m inél jobban ki hozni az erősségeinket, amivel képesek vagyunk véghezvinni a célun kat. A célunkat, ami közös volt, és am iért m indhárm unknak egyformán m axim álisan küzdenünk kellett. Nagyon sok akadály volt előttünk, a pszichológus segítette kezelni a konfliktushelyzeteket, hogy a felesleges terheket levegye a vállunkról. Rettentő kemény m unka árán, de sikerült megküzdeni a fizikai problémákkal. A versenyzés másik része a m entá lis felkészülés, ami a mi helyzetünkben különösen fontos volt. Hiszen jelenleg nem volt ru tin u n k a versenyzésben, és a világbajnokság előtt csupán egy magyar verseny volt, és egy nemzetközi. H árom és fél hóna punk volt felkészülni az első versenyünkre másfél év kihagyás után. Eb ben segítettek az alkalmak a sportpszichológusnál, ahol csapatépítő fel adatokat végeztünk, gyakoroltuk a teljesítést téthelyzetben, és lelkileg, szellemileg rákészültünk a ránk váró m egpróbáltatásokra... Ezen a m a gyar versenyen nagyon sok m inden m úlott. Azzal is számolnunk kellett, hogy ha rosszul sikerül, nem om olhatunk össze, m ert utána egy hét múlva nemzetközi verseny, m ajd egy hétre rá a világbajnokság, amiért eddig küzdöttünk. Átbeszéltünk m indent, a lehetséges kimeneteleket, a jövőbeni terveket... és persze emlékeztetett minket arra, hogy hol tar tunk, és hány akadályt sikerült m ár legyőznünk. Ez alatt az időszak alatt sorozatosan átléptük a határainkat, úgy, hogy szinte észre sem vettük. A pszichológus ráébresztett m inket: lehetetlen nem létezik. Bíznunk

298

Felhasznált irodalom


kell magunkban, egymásban, a közös célunkban. A versenyzés menete megfelelően haladt, hoztuk a régi formánkat, im m ár ötvözve a tapasz talatainkkal és azzal, hogy m ár érettebbek voltunk, m int két éve. A ren geteg szenvedés, kudarcok, sérülések után belevágtunk, és végigcsinál tuk. Másfél év után, négy hónap felkészülési idővel jól teljesítettünk a világbajnokságon, és ism ét rengeteg új élm énnyel gazdagodtunk. Nagyon sokat köszönhetünk a sportpszichológiának, illetve a sp o rt pszichológusnak. Nem tudjuk, m it hoz a jövő, mi lesz velünk együtt vagy egymás nélkül... de egy dolgot biztosan tudok: mindig van tovább.

Fe l h a s z n á l t

ir o d a l o m

BEVEZETÉS BAGDY E.-KORONKAI B.: Relaxációs módszerek. Budapest, 1978, Medicina. JELINEK ZS.: A sportbeli fizikai sérülékenység személyiségháttere. Szakdolgozat (ELTE PPK Könyvtár, Pszichológiai Intézet). Budapest, 2000. WEINBERG R. S.-GOULD, D.: Foundations o f sport and excercisepsychology. Champaign, IL, 1995, H um án Kinetics.

I. EGY TESTBEN AZ ELLENSÉGGEL - A SZORONGÁS MINT SZÜKSÉGES JÓ ACSAII.: Módszerek. In LÉNÁRT Á. (szerk.): Téthelyzetben. Sportpszichológiáról edzőknek és versenyzőknek. Budapest, 2002, Országos Sportegészségügyi Intézet, 36-42. p. (Sportkórházi Sorozat) ANSHEL, M. H.: Sport psychology. From theory to practice. San Francisco, 2003, Benjámin Cummings. BAGDY E.-KORONKAI B.: Relaxációs módszerek. Budapest, 1978, Medicina. BUDA B.: A szorongás pszichológiai és sportlélektani kérdései. In uő: A pszichoterápia alapkérdései. Kapcsolat és kommunikáció a pszichoterápiában. Budapest, 1999, Országos Alkohológiai Intézet - Támasz Alapítvány. EASTERBROOK, J. A.: The effect o f em otion on cue utilization and the organization ofbehavior. Psycholological Review, vol. 66 (1959) No. 3.183-201. p. BUDA B.: Klinikai sportpszichológia a sportorvosi ellátás rendszerében. In FRENKL R. szerk.: Sportorvostan. Budapest, 1984, Sport, 403-416 p.

299

300


GARDNER, F. L.-M OORE, Z. E.: Clinicalsportpsychology. Champaign, IL, 2006, H um án Kinetics. KELLMANN, M. et al.: Psychological aspects o f rowing. In DOSIL, J. ed.: The sport psychologist’s handbook. A guidefor sport-specificperformance enhancement. Chichester, W est Sussex, 2006, John Wiley & Sons. KORONKAI B.-SIPOS K.-ARATÓ O.: Az autogén tréning alkalmazása a sportban. Sport és testnevelés időszerű kérdései, Budapest, 1970. 2. sz. 17-54. p. LANDERS, D.: The arousal perform ance relationship revisited. Research Quarterly fór Exercise and Sport, vol. 51 (1980) 77-90. p. LAVALEE, D.-KREMER, J.-M ORAN, A.-WILLIAMS, M.: Sport psychology, contemporary themes. New York, 2004, Palgrave Macmillan. LÉNÁRT A. szerk.: Mentális fejlesztőprogram. Budapest, 2007, ÖTM Sport Szakállamtitkárság. (M ódszertani füzetek) LUTHE, W .-SCHULTZ, J. H.: Autogenic therapy. London, 2001, The British Autogenic Society. MARTENS, R.-BURTON, D.-VEALEY, R.-BUM P, L.-SM ITH, D.: The developm ent and validation o f the competitive State anxiety inventory-2 (CSAI-2). In MARTENS, R.-VEALEY, R. S.-BURTON, D. eds.: Competitive Anxiety in Sport. Champaign, IL, 1990, H um án Kinetics, 117-190. p. MELLALIEU, S. D -H A N T O N , S.-FLETCHER, D.: A competitive anxiety review. Recent directions in sport psychology research. In HANTON, S.-MELLALIEU, S. D. eds.: Literature reviews in sport psychology. Hauppauge, NY, 2006, Nova Science, 1-45 p. NAGYKÁLDI CS.: Stressz, arousal és szorongás a sportteljesítményben. Sporttudomány, 1998. 2. sz. 10-14. p., 3. sz. 20-22. p. SÍPOS, K.: Pszichoreguláció. A. S. Romén: A ktív önszuggesztió. Budapest, 2005, Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudom ányi Kar. SPIELBERGER, C. D. ed.: Anxiety: Current trends in theory and research. vol. 1. New York, N.Y, 1972, Academic Press. WEINBERG R. S.-GOULD, D.: Foundations o f sport and excercise psychology. Champaign, IL, 1995, H um án Kinetics. WILLIAMS, J. M. ed.: Applied sport psychology: Personal growth to peak performance. New York, NY, 1998, McGraw-Hill.


II. REFLEKTORBAN A FIGYELEM ÉS A KONCENTRÁCIÓ ANSHEL, M. H.: Sport psychology. From theory to practice. San Francisco, 2003, Benjámin Cumm ings, 93-114 p. ATKINSON, R.-HILGARD, E. R.-SM ITH, E. E.-NOLEN-HOEKSEMA, S.: Pszichológia. Budapest, 2005, Osiris. BUMAN, M. P.-O M LI, I. W .-GIACOBBI, P. R.-BREWER, B. W.: Experiences and coping responses o f „H itting the wall” fór recreational m arathon runners. Journal ofapplied sport psychology, vol. 20. (2008) No. 3. 282-300. p. BUMAN, M. P.-BREWER, B. W.-CORNELIUS, A. E.-VAN RAALTE, J. L.: H itting the wall in the m arathon. Phenomenological charasteristic and association with expectancy, gender and running history. Psychology o f sport and excercise, vol. 9. (2008) 177-190. p. KARAGEORGHIS, C.-TERRY, P.: Inside sport psychology. Champaign, IL, 2010, H um án Kinetics, 143-168. p. LÉNÁRT A. szerk.: Téthelyzetben. Sportpszichológiáról edzőknek és versenyzőknek. Budapest, 2002, Országos Sportegészségügyi Intézet. (Sportkórházi Sorozat) LÉNÁRT A. szerk.: Mentális fejlesztőprogram. Budapest, 2007, ÖTM Sport Szakállamtitkárság.(Módszertani füzetek) MORAN, A. P.: Sport and exercise psychology. A Critical introduction. London, 2004, Routledge, 95-123. p. NIDEFFER, R. M.-SAGAL, M. S.: C oncentration and attention controll training. In WILLIAMS, J. M. ed.: Applied sport psychology. Personal growth topeak performance. New York, NY, 1998, McGraw-Hill. PERRY, C.: C oncentration. Focus under pressure. In MURPHY, S.: The sport psych handbook. Champaign, IL, 2005, H um án Kinetics. SHAW, D.-GORELY, T.-CORBAN, R.: Sport and excercise psychology. New York, 2005, BIOS Scientific Publishers. STEVINSON, C. D.-BIDDLE, S. I.: Cognitive orientations in m arathon running and „hitting the wall”. British journal ofsports medicine, vol. 32. (1998) 229-235. p. TAYLOR, I.-W ILSON, G. eds: Applying sport psychology. Four perspectives. Champaign, IL, 2005, H um án Kinetics. 51-64. p. TENNANT, R.: Getting the w inning edge. Sports psychology fundam entals. In SMITH, L. H.-KAYS, T. M.: Sports psychology fór dummies. Mississauga, 2010, John Wiley and Sons. TENENBAUM, G.-EKLUNK, R. eds: Handbook o f sport psychology. Hoboken, 2007, New Yersey, lohn Wiley & Sons. WEINBERG R. S.-GOULD, D.: Foundations o f sport and excercise psychology. Champaign, IL,1995, H um án Kinetics, 363-395. p.

301

302


III. AZ ERŐ VELEM VAN - AZ ÖNBIZALOM ANSHEL, M. H.: Sportpsychology. From theory topractice. San Francisco, 2003, Benjámin Cumm ings. CSÍKSZENTMIHÁLYIM.: F lo w -A z áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája. Budapest, 2001, Akadémiai Kiadó. CARVER, Ch. S.-SCHEIER, M. F.: Személyiségpszichológia. Budapest, 2006, Osiris. ELLIS, A.: Self-direction in sport and life. Rational Living, vol. 17(1) (1982) 27-33. p. GILL, L. D.: Psychological dinamic o f sport and exercise. Champaign, IL, 2000, H um án Kinetics. JACKSON, S.: Joy, fun and flo w State in s p o rt. In HANIN, Y. L.: Emotions in sport. Cham paign, IL, 1999, H um án Kinetics. JACKSON, S.-CSIKSZENTMIHALYI M.: Flow in sports. The keys to optimál experiences and performances. Champaign, IL, 1999, H um án Kinetics. KENOW, L.-WILLIAMS, J. M.: Relationship between anxiety, self-confidence, and the evaluation o f coaching behaviors. Sport Psychologist, vol. 6 (1992) 344-357. p. KARAGEORGHIS, C.-TERRY, P.: Inside sport psychology. Champaign, IL, 2010, H um án Kinetics. 119-143. p. LÉNÁRT Á. szerk.: Téthelyzetben. Sportpszichológiáról edzőknek és versenyzőknek. Budapest, 2002, Országos Sportegészségügyi Intézet. (Sportkórházi Sorozat) LOEHR, J.: A z önbizalom stabilizálása, www.mtsztenisz.hu. MANZO, L. G .-M O N D IN , G. W.: Confidence. In TAYLOR, J. - WILSON, G.: Applying sport psychology: Four perspectives. Champaign, IL, 2005, H um án Kinetics. MORAN, A.: Sport and exercise psychology: A critical introduction. London, 2003, Routledge, 65-94. p. SELIGMAN, MARTIN E. P.: Learned optimism: H ow to changeyour m ind and your life. New York, 1991, Knopf. SELK, J.: 10-M inute toughness: The mentái trainingprogram fór winning before thegame begins. New York, 2009, McGraw-Hill. SINGER, R. N.-ANSHEL, M. H.: An overview o f interventions in sport. In DOSIL, J. ed.: The sport psychologist’s handbook. A guidefor sport-specific performance enhancement. Chichester, W est Sussex, 2006, John Wiley & Sons. VEALEY, R. S.: M entái skills training in sport. In TENENBAUM, G.-EKLUNK, R. eds.: Handbook o f sport psychology. H oboken, New Yersey, 2007, John Wiley & Sons. VEALEY, R. S.: U nderstanding and enhancing self-confidence in athletes. In SINGER, R. N .-H A U SENBLAS, H. A.-JANNELLE, C.: Handbook o f sport psychology. New York, 2001, John Wiley & Sons. VEALEY, R. S.: Confidence in sport. In BREWER, B. W.: Handbook o f sports medicine and Science, sport psychology, New York, 2009, John Wiley & Sons.


ZINSSER, N.-BUNKER, L. K.-WILLIAMS, J. M.: Cognitive techniques fór im proving perform ance and building confidence. In WILLIAMS, J. M.: Applied sport psychology. Personal growth to peak performance, New York, NY, 1998, McGraw-Hill.

IV. MARADJ MOZGÁSBAN, AVAGY A MOTIVÁCIÓ SZEREPE ANSHEL, M. H.: Sport psychology: From theory to practice. San Francisco, 2003, Benjámin Cumm ings. ATKINSON, R.-HILGARD, E. R.-SM ITH, E. E.-N O LEN -HOEKSEMA, S.: Pszichológia. Budapest, 2005, Osiris. ELIOT, J. F.: M otivation. The need to achieve. In MURPHY, S.: The sportpsych handbook. Cham paign, IL, 2005, H um án Kinetics. FUOSS, D. E.-TROPPM ANN, R.: Effective coaching. A psychological approach. New York, 1981, John Wiley 8c Sons. JARVIS, M.: Sport psychology. A student’s handbook. New York, 2006, Routledge. KARAGEORGHIS, C.-TERRY, P.: Inside sport psychology, Cham paign, IL, 2010, H um án Kinetics, 27-57. p. LAVALEE, D.-KREMER, J.-M ORAN, A. P.-WILLIAMS, M.: Sport psychology. Contemporary themes. New York, 2004, Palgrave Macmillan. LÉNÁRT Á. szerk.: Téthelyzetben. Sportpszichológiáról edzőknek és versenyzőknek. Budapest, 2002, Országos Sportegészségügyi Intézet. (Sportkórházi Sorozat) MACK, G.-CASSTEVENS, D.: M indgym . A n athlete’s guide to inner excellence. New York, 2001, McGraw-Hill. MARTENS, R.: Successful coaching. Champaign, IL, 2004, H um án Kinetics. MÓRÁN, A.: Sport and exercise psychology. A critical introduction. London, 2003, Routledge, 35-63. p. ROTTER, J. B.: Generalized expectancies o f internál versus external control o f reinforcem ents. Psychological Monographs, vol. 80 (1966) No. 609. SHAW, D.-GORELY, T.-CORBAN, R.: Sport and excercise psychology. New York, 2005, BIOS Scientific. 86-115. p. SMITH, L. H.-KAYS, T. M.: Sports psychology fór dummies. Mississauga, 2010, John Wiley and Sons Canada, 39-53. p. TUTKO, T. A.-BURNS, B.: W inning is everything and other American myths. New York, 1976, Macmillan. VALLERAND, R. J.: Intrinsic and extrinsic motivation in sport and physical activity. A review and a look at the future. In TENENBAUM, G.-EKLUNK, R. eds.: Handbook o f sport psychology. H oboken, New Yersey, 2007, John Wiley & Sons.

303

304


WEINBERG, RÓBERT S.: M otivation. In BREWER, B. W.: Sport psychology. Handhook ofsports medicine and Science. New York, 2009, John Wiley & Sons. WEINER, B.: An attributional theory o f achievement motivation and em otion. Psychological Review, vol. 92 (1985) No. 4. 548-573. p.

V. A KOMMUNIKÁCIÓ, AVAGY A NYUSZIKA ÉS A SAPKA ESETE A SPORT VILÁGÁBAN ANSHEL, M. H.: Sport psychology. Front theory topractice. San Francisco, 2003, Benjámin Cum m ings, 209-241. p. ARONSON, E.: A társas lény. Budapest, 1994, Közgazdasági és Jogi Kiadó. ATKINSON, R.-HILGARD, E. R.-SM ITH, E. E.-NOLEN-HOEKSEMA, S.: Pszichológia. Budapest, 2005, Osiris. BUDA B.: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei. Budapest, 2001, Animula. ELMAN, W. F.-MCKELVIE, S. J.: Narcissism in football players. Stereotype or reality? Athletic insight, The Online Journal o f Sport Psychology, vol. 5. Issue 1. (2003) 38-46. p. FORGÁCS J. (FORGÁS, J. P.): A társas érintkezés pszichológiája. Budapest, 2007, Kairosz. HALLIWELL, W.: Delivering sport psychology services to the Canadian sailing team at the 1988 Sum m er Olympic Games. The Sport Psychologist, Vol. 3. Issue 4. (1989) 313-319. p. JOHNSON, D. W .-JO H N SO N , R. T.: Effects o f cooperative and individualistic learning experiences on interethnic interaction. Journal ofEducational Psychology, vol. 73. (1981) No. 3.444-449. p. LÉNÁRT Á. szerk.: Téthelyzetben. Sportpszichológiáról edzőknek és versenyzőknek. Budapest, 2002, Országos Sportegészségügyi Intézet. (Sportkórházi Sorozat) MARTENS, R.: Successful coaching. Champaign, IL, 2004, H um án Kinetics. 95-119. p. MEHRABIAN, A.-W IENER, M.: Decoding o f Inconsistent C om m unications. Journal ofPersonality and Social Psychology, vol. 6 (1967) No. 1.109-114. p. ORLICK, T.: Psyched fór sport. Champaign, IL, 1986, H um án Kinetics. PEASE, A.: Testbeszéd. Gondolatolvasás gesztusokból. Budapest, 2010, Park. SMITH, L. H.-KAYS, T. M.: Sports psychology fó r dummies. Mississauga, 2010, John Wiley and Sons Canada, 201-213. p. TUBBS, S. L.-MOSS, S.: H um án communication. 5lh ed. New York, 1987, McGraw-Hill.


WEINBERG R. S.-GOULD, D.: Foundations o f sport and excercise psychology. Cham paign, IL, 1995, H um án Kinetics. YUKELSON, D.: Com m unicating effectively. In WILLIAMS, J. M. ed.: Applied sport psychology. Personal growth to peak performance. New York, NY, 1998, McGraw-Hill. 142-157. p. YUKELSON, D.-WEINBERG, R.-JACKSON, A.: A multidim ensional group cohesion instrum ent fór intercollegiate basketball teams. Journal o f Sport Psychology, 1984 No. 6.103-117. p.

VI. VEZETNI ÉS VEZETVE LENNI ANSHEL, M. H.: Sport psychology. From theory to practice. San Francisco, 2003, Benjámin Cumm ings, 173-208 p. Carteredző. [Coach Carter] (Ken Carter, 2005) CASHMORE, E.: Sport psychology. The key concepts. London, 2002, Routledge. CHELLADURAI, P.: Leadership in sports. In TENENBAUM, G.-EKLUNK, R. eds.: Handbook o f sport psychology. H oboken, NJ, 2007, John Wiley & Sons. CHELLADURAI, P.-DOHERTY, A. J.: Styles of decision making. In WILLIAMS, J. M. ed.: Applied sport psychology. Personal growth to peak performance. New York, NY, 1998, McGraw-Hill. HARDY, C. I.-BURKE, K. L.-CRACE, R. K.: Coaching. An effective com m unication system. In MURPHY, S. ed.: The sportpsych handbook. Champaign, IL, 2005, H um án Kinetics. HEMPHILL, I. K.: Situational factors in leadership. Colum bus, 1949, O hio State University Bureau ofE ducational Research. HORN, T. S.-LOX, C.-LABRADOR, F.: The self-fulfilling prophecy theory. In WILLIAMS, I. M. ed.: Applied sport psychology: Personal growth to peak performance. New York, NY, 1998, McGraw-Hill. KELLEY, H. H .-THIBAUT, J. E.: Interpersonal relations. A theory o f interdependence. New York, 1978, Wiley. LEUNES, A.: Introducing sport psychology. A practical guide. London, 2011, Icon Books. 76-88. p. LEWIN, K.-LIPPITT, R.-W H ITE, R. K.: Patterns of aggressive behavior in experimentally created ’social climates’. Journal o f Social Psychology, No. 10. (1939) 271-301. p. LOEHR, J.: Leadership. Full engagem ent fór success. In MURPHY, S. ed.: The sport psych handbook. Cham paign, IL, 2005, H um án Kinetics. MARTENS, R.: Successful coaching. Cham paign, IL, 2004, H um án Kinetics.

305

306


MURRAY, M. C.-M A N N , B. L.: Leadership effectiveness. In WILLIAMS, J. M. ed.: Applied sport psychology: Personal growth to peak performance. New York, NY, 1998, McGraw-Hill. SHAW, D.-GORELY, T.-CORBAN, R.: Sport and excercise psychology. New York, 2005, BIOS Scientifk Publishers, 328-366. p. SMITH, L. H.-KAYS, T. M.: Sports psychology fór dummies. Mississauga, 2010, John Wiley and Sons Canada, 243-281. p. SMOLL, F. L.-SM ITH, R. E.: Enhancing coach-athlete relationships. Cognitive-behavioral principles and procedures. In DOSIL, J. ed.: The sport psychologist’s handbook. A guidefor sport-specific performance enhancement. Chichester, W est Sussex, 2006, John Wiley & Sons, 19-39. p. SZAKÁCS F.-BÁNFALVI M.: Vállalkozás- és szervezetpszichológia. Budapest, 2006, ÁVF. TAYLOR, J.-W ILSON, G.: Applying sport psychology. Four perspectives. Champaign, IL, 2005, H um án Kinetics, 153-170. p.

VII. TÖBB TESTBEN EGY LÉLEK - A CSAPATSPORTOK PSZICHOLÓGIÁJA ANDERSEN, M.B.: Sport psychology inpractice. Champaign, IL, 2005, H um án Kinetics. ANSHEL, M. H.: Sport psychology. From theory to practice. San Francisco, 2003, Benjámin Cumm ings. ARONSON, E.: A társas lény. Budapest, 1994, Közgazdasági és Jogi Kiadó. ATKINSON, R.-HILGARD, E. R.-SM ITH, E. E.-NOLEN-HOEKSEMA, S.: Pszichológia. Budapest, 2005, Osiris. BAUMANN, S.: Csapatpszichológia. Módszerek és technikák. Budapest-Pécs, 2006, Dialóg Campus. BENNE, K. D.-SHEATS, P.: Functional roles o f group members. Journal ofSocial Issues, vol. 4 (1948) 41-49. p. EYS, M. A.-BURKE, S. M.-CARRON, A.V.-DENNIS, P.W.: The sport team as an effective group. In WILLIAMS, J. M. ed.: Applied sportpsycholog. Personal growth to peak performance. New York, NY, 1998, McGraw-Hill. CRATTY B. J.: Psychology in contemporary sports. Guidelines fó r coaches and athletes. Englewood Cliffs, NJ, 1983, Prentice Hall. DOSIL, J. ed.: The sport psychologist’s handbook. A guidefor sport-specific performance enhancement. Chichester, W est Sussex, 2006, John Wiley & Sons. ECCLES, D. W.-TENENBAUM , G.: A social-cognitive perspective on team functioning in sport. In TENENBAUM, G.-EKLUNK, R. eds: Handbook o f sport psychology. H oboken, NJ, 2007, John Wiley 8c Sons.


GILL, L. D.: Psychological dinamic o f sport and exercise. Cham paign, IL, 2000, H um án Kinetics. HEWSTONE, M.-STROEBE, W .-C O D O L, J. P.-STEPHENSON, G. M. szerk.: Szociálpszichológia. Budapest, 1995, Közgazdasági és Jogi Kiadó. JACOBS, R.-CAMPBELL, D.. The perpetuation of an arbitrary norm tradition through several generations o f a laboratory microculture. The Journal ofAbnorm al and Social Psychology, vol. 62 (1961) N o. 3. 649-658. p. LAVALEE, D.-KREMER, J.-MORAN, A.-WILLIAMS, M.: Sport psychology, contemporary themes. New York, 2004, Palgrave Macmillan. LEUNES, A. D .-NA TION , J. R.: Sport psychology. A n introduction. Chicago, 1996, Nelson-Hali. MABRY, E. A.-BARNES, R. E.: The dynamics ofsmallgroup communication. EnglewoodCliffs, NJ, 1980, Prentice Hall. MÉREIF.: Közösségek rejtett hálózata. Budapest, 2001, Osiris. M IN D E N H ÉTEN H ÁBO RÚ [Any Given Sunday] (1999, Olivér Stone) MORAN, A. P.: Sport and exercise psychology. A critical introduction. London, 2003, Routledge, 95-123. p. NAWROCKA W.: Analysis and form ing a system of interpersonal relations in sport team as im portant elements o f coaching process. Psychologia i wspólczesny sport. (1976) SiT, Warszawa (In Polish). PATTERSON, M. M .-CARRON, A. V.-LOUGHEAD, T. M.: The influence o f team norm s on the cohesion - self-reported perform ance relationship: a multi-level analysis. Psychology o f Sport and Exercise, vol. 6 (2005) 479-493. p. SCHRIESHEIM, J. F.-SCHRIESHEIM, C. A.: A Test of the path-goal theory of leadership and somé suggested directions fór future-research. Personnel Psychology, vol. 33 (1980) No. 2. 349-370. p. TUCKMAN, B.: Developmental sequence in small groups. Psychological bulletin, vol. 63 (1965) 384—399. p. VEACH, T. L.-MAY J. R.: Fór the good o f the whole. In MURPHY, S. ed.: The sport psych handbook. Cham paign, IL, 2005, H um án Kinetics. WEINBERG R. S.-GOULD, D.: Foundations o f sport and excercise psychology. Champaign, IL,1995, H um án Kinetics.

VIII. PICI LÁBAK A PÁLYÁN, AVAGY A FIATALKORI SPORT PSZICHOLÓGIÁJA ANSHEL, M. H.: Sport psychology. From theory to practice. San Francisco, 2003, Benjámin Cumm ings, 311-353. p. COLÉ, M.-COLE, S. R.: Fejlődéslélektan. Budapest, 2006, Osiris.

307

308


Fejben dől el - Sporfpszichológia mindenkinek

FISCHMAN, M. G.-OXENDINE, J. B.: M otor skill learning fór effective coaching and perform ance. In WILLIAMS, J. M. ed.: Applied sport psychology. Personal growth to peakperformance. New York, NY, 1998, McGraw-Hill. JARVIS, M.: Sport psychology. A student’s handbook. New York, 2006, Routledge, 165-178. p. LAVALEE, D.-KREMER, J.-M ORAN, A.-WILLIAMS, M.: Sport psychology, contemporary themes. New York, 2004, Palgrave Macmillan, 158-180. p. LEUNES, A.: Introducing sport psychology. A practical guide. London, 2011, Icon Books, 146-155. p. MARTENS, R.: Joyand sadness in childrens sports. Champaign, IL, 1978, H um án Kinetics. MARTENS, R.: Successful coaching. Champaign, IL, 2004, H um án Kinetics, 191-212. p. MARTENS, R.-SEEFELDT, V.: Guidelines fór children’s sports. W ashington, 1979, A merican Alliance fór Health, Physical Education, Recreation and Dance. MEINEL, K.-SCHNABEL, G.: Bewegungs lehre - Sportotorik volk und Wissen, Volkseignerverlag, Berlin, 1987, Volk un d Wissen. MÉREI F.-V. BINÉT Á.: Gyermeklélektan. Budapest, 2003, Medicina. SHAW, D.-GORELY, T.-CORBAN, R.: Sport and excercisepsychology. New York, 2005, BIOS Scientific Publishers, 65-68. p. SMITH, L. H.-KAYS, T. M.: Sports psychology fór dummies. Mississauga, 2010, John Wiley and Sons Canada, 243-281. p. SMOLL, F. L.-SM ITH, R. E.: Sports andyour child. A 50-minute guide fó r parents. Portola Valley, CA, 1999, W arde. SMOLL, F. L.: Im proving the quality o f coach-parent relationship in youth sport. In WILLIAMS, J. M. ed.: Applied sport psychology. Personal growth to peak performance. New York, NY, 1998, McGraw-Hill. TENDLER, J.-CARTER, B.: The M entáigam e ofpoker, proven strategies fór improving tilt control, confidence, motivation, copingwith variance, and more. [e-book], 2011, Jared Tendler. VIKÁR GY.: A z ifjúkor válságai. Budapest, 1980, Gondolat. WIESE-BJORNSTAL, D. M.-LAVOI, N. M .-OM LI, J.: Child and adolescent developm ent and sport participation. In BREWER, B.W. ed.: Handbook o f sports medicine and Science, sport psychology. New York, 2009, lohn Wiley & Sons. WILLIAMS, A. M .-DAVIDS, K.-BURW ITZ, L.-WILLIAMS, J. G.: Visual search strategies in experienced and inexperienced soccer players. Research Quarterly fór Exercise and Sport, vol. 65 (1994) 127-135. p.

IX. FÉL LÁBBAL A SIKER KAPUJÁBAN A SÉRÜLÉS PSZICHOLÓGIÁJA ANDERSEN, M. B.: Doing sport psychology. Champaign, IL, 2000, H um án Kinetics, 223-237. p. ANDERSEN, M. B.: Sport psychology in practice. Champaign, IL, 2005, H um án Kinetics, 93-108. p. BAKÓ T.: Verem mélyén. Könyv a krízisről. Budapest, 2004, Psycho Art. BREWER, B. W.: Injury prevention and rehabilitation. In BREWER, B. W. ed.: Handbook o f sports medicine and Science. Sport psychology. New York, 2009, John Wiley & Sons, 75-86. p. BREWER, B. W.: Psychology o f sport injury rehabilitation. In TENENBAUM, G.-EKLUNK, R. eds: Handbook o f sport psychology. H oboken, NI, 2007, John Wiley & Sons, 404-424. p. BROWN, C.: Injuries. The psychology o f recovery and rehab. In MURPHY, S. ed.: The sportpsych handbook. Cham paign, IL, 2005, H um án Kinetics, 215-236. p. CAPLAN, G.: Prevention o f mentái disorders in children. New York, 1961, Basic Books. CASHMORE, E.: Sport psychology. The key concepts. London, 2002, Routledge. HERMÁN J.: Trauma és gyógyulás. A z erőszak hatása a családon belüli bántalmazástól a politikai terrorig. Budapest, 2003, Háttér. HOROW ITZ, M. J.: Stress response syndromes. N orthvale, 1986, Jason Associates. KÜBLER-ROSS, E.: A halál és a hozzá vezető út. Budapest, 1988, Gondolat. LEUNES, A.: Introducing sport psychology. A practical guide. London, 2011, Icon Books, 132-145. p. MORAN, A. P.: Sport and exercise psychology. A critical introduction. London, 2003, Routledge, 243-265. p. TAYLOR, J.-W ILSON, G. eds: Applying sport psychology. Four perspectives. Champaign, IL, 2005, H um án Kinetics, 187-206. p. WILLIAMS, J. M.-ROTELLA, R. J.-HEYMAN, S. J.: Stress, injury and the psychological rehabilitation o f athletes. WILLIAMS, I. M. ed.: Applied sport psychology. Personal growth to peak performance. New York, NY, 1998, McGraw-Hill. WILLIAMS, I. M.-ANDERSEN M. B.: Psychosocial antecedents of sport injury and interventions fór risk reduction. In TENENBAUM, G.-EKLUNK, R. eds: Handbook o f sport psychology. Hoboken, NJ, 2007, John Wiley 8í Sons, 379-403. p. SELYE J.: Stressz distressz nélkül. Budapest, 1976, Akadémiai Kiadó. CROSSMAN, J.-JAMIESON, J. Differences in perceptions of seriousness and disrupting effects of athletic injury as viewed by athletes and their trainer. Perceptual and M otor Skills, vol. 61 (1985) No. 2. 1131-1134. p.

309

310



DANISH, S. J.-PETITPAS, A. J.-HALE, B. D.: Life development intervention fór athletes. Life skills through sport. The Counseling Psychologist, vol. 21 (1993) 352-385. p. ADD1SON, T.-KREMER, J.-BELL, R.: U nderstanding the psychology o f pain in sport. Irish Journal o f Psychology, vol. 19 (1998) No. 4.486-503. p.

X. A MEGEDZETT ÉTVÁGY, AVAGY EVÉSÉS TESTKÉPZAVAROK A SPORTBAN DEMETROVICS ZS.-KURIMAY T.: Testedzésfiiggőség: a sportolás, m int addikció. Psychiatria Hungarica, 23. évf. 2008. 2. sz. 129-141. p. DUKAY-SZABÓ SZ.: A sportolás és az evészavarok összefüggései. In TŰRY F. -PÁSZTHY B. szerk.: Evészavarok és testképzavarok. Budapest, 2008, Pro Die. HAUSENBLAS, A. H.-GIACOBBI Jr., P. R.: Relationship between exercise dependence sym ptom s and personality. Personality and Individual Differences, vol. 36. (2004) 1265-1273. p. LUKACS L.-TŰRY F.: Modern pszichoszomatikus zavarok a testideálok jegyében. [online] (2003) http://www.medlist.eom/HIPPOCRATES/V/6/372main.htm 2008-04-10. PÁSZTHY B.-MAJOR M.: Gyermek- és serdülőkori evészavarok. In TŰRY F.-PÁSZTHY B. szerk.: Evészavarok és testképzavarok. Budapest, 2008, Pro Die. POPÉ, H. G.-KATZ, D. L.-H UD SON , J. I.: Anorexia nervosa and „reverse anorexia” am ong 108 malebodybuilders. Comprehensive Psychiatry, vol. 34(1993) 406-409. p. RESCH M.: Evészavarok a sportban - sport az evészavarokban. Orvosi Hetilap, 148. évf. 2007.40. sz. 1899-1902. p. SUNDGOT-BORGEN, J.-KLUNGLAND, M.-TORSTVEIT, G.-ROLLAND, C.: Prevalence of eating disorders in male and female elite athletes. Medicine and Science in Sports and Exercise, vol. 31 (1997) No. 5. SZABÓ, A: Exercise addiction. A psychological dysfunctionor a sym ptom o f a dysfunction? A monograph presented to Eötvös Loránd University’s committee ofhabilitation. (2008) TŰRY F.: A z evészavarok és gasztroenterológiai megbetegedések magatartásorvoslási szemlélete, [online] (2003) http://www.medlist.eom/HIPPOCRATES/V/6/368.htm TŰRY F.-PÁSZTHY B. szerk.: Evészavarok és testképzavarok. Budapest, 2008, Pro Die. TŰRY F.-SZABÓ P.: A táplálkozási magatartás zavarai. A z anorexia nervosa és a bulimia nervosa. Budapest, 2000, M edicina, 61. p.

XI. SZEX A SPORTBAN, SPORT A SZEXBEN BALON, R.-SEGRAVES, R. T. eds.: Handbook ofsexual dysfunction. Boca Raton, FL, 2005, Taylor 8c Francis. BANCROFT, J.: H um án sexualityand itsproblems. 3rd ed. Edinburgh/New York, 2009, Churchill Livingstone/Elsevier. The 5th ESSM Oxford Sexual Medicine Course, 2011. HEVESI K.: Szex. A pszichológusi dívány titkai. Budapest, Kulcslyuk Kiadó. Megjelenés alatt. McANULTY, R. D.-BURNETTE, M. M. eds.: Sex and sexuality. W estport, CT, 2006, Greenwood Publishing. BASSON, R.-ADAIKAN, G.-BECHER, E.-CLAYTON, A.-GIULIANO, F .KHOURY, S.-M OTO, 8c SHARLIPI. eds: Sexual medicine. Sexual dysfunctions in mén and women. Paris-B oston, 2010, Health Publication. POSNER, R. A.: Sex and reason. Cambridge, 1992, H arvard University Press. PORST, H.-BUVAT, J. eds.: Standard practice in sexual medicine. Oxford, 2006, Blackwell. RAMAGE, M.: ABC of sexual health. M anagem ent o f sexual problem s. [Clinical Review] British Medical Journal, vol. 317 (1998) No. 7171. 1509-1512. p. REIS, H. T.-SPRECHER, S. eds.: Encyclopedia o f humán relationships. Thousand Oaks, 2009, Sage. SAND, M.-FISHER, W. A.: W om en’s endorsem ent of models of female sexual response. The nurses’ sexuality study. The Journal o f Sexual Medicine. vol. 4 (2007) No. 3. 708-719. p. The Journal o f Sexual Medicine. Basic Research and Clinical Studies in Male and Female Sexual Function and Dysfunction (2010-2011). Blackwell.

M

enczel

Z

suzsanna

Tanácsadó szakpszichológus, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karának oktatója. Egyéni és családterapeuta. Érdek A kiadásért felel Kőrössi P. József a N oran Libro Kiadó Kft. ügyvezető igazgatója w ww .noranlibro.hu / kiado@ noranlibro.hu Felelős szerkesztő M árkus József K orrektor Fogarasy Judit

lődési területe: evés- és testképzavarok, étkezési szokások és gasztronómia, szenvedélybetegségek, sportpszichológia, illetve mindezek kulturális összefüggései.

Borító Szepesi-Szűcs Barbara N yom dai előkészítés és tipográfia G róf Levente D r. L én ár t Á Készült a debreceni Kinizsi Nyom dában Felelős vezető Bördős János ügyvezető igazgató

gota,

PhD

Tanszékvezető egyetemi docens, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar Pszichológia Tanszékének veze tője. A magyar olimpiai csapat vezető sportpszichológusa, a ha zai sportpszichológus-szakképzés megteremtője. Sportágában nemzetközi eredményeket e lé rt versenyző.

I mre T

óvári

Z

suzsanna

Pszichológus, sportszakpszichológus, tréner. Tíz éve dolgozik él sportolókkal és sportcsapatokkal.Jelenleg a férfi vízilabdaválogatott, a Vasas és a magyar olimpiai csapat pszichológusa. A győzelmek mellett fontosnak tartja, hogy a sportolók megtalálják azt a legben sőbb, legerősebb énjüket, akivel később a civil életükben is sikere sek lehetnek.

3490 FT

N oran

L ibro

www.noranlibro.hu kiado@ noranlibro.hu

Gyömbér Noémi, Kovács Krisztina - Fejben dől el

Recommend Documents