Gerő Zsuzsa - A gyermek pszichoterápia elmélete és gyakorlata III

EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR

A gyermek-pszichoterápia elmélete és gyakorlata

III. A gyermekterápia módszere, technikája

NEMZETI TANKÖNYVKIADÓ, 1993

T A R T A L O M JE G Y Z É K A gyermek-pszichoterápia elm élete és gyakorlata III. A gyermekterápia módszere, technikája

Egy ötéves kisfiú fóbiája Freud nyomán (Alpár Z suzsa)...........................................5 Dominique esete (Halász A n n a )..........................................................................» 1 8 Dibs esete Axline nyomán (Kónya Olga) ..................................................................35 Differenciál-diagnosztikai szempontok a pszichoterápia módjainak megválasztásában (Vikár György).................................................60 A gyermekterápia indikációja (Gerő Z suzsa)........................................................... 66 A gyermek-pszichoterápia egyes szakaszainak elemzése (Gerő Z su zsa)............................................................................. ..

91

A terápiás kapcsolat jelentősége a terapeuta, a szülő és a gyermek szemszögéből (Nemes Lívia) ...................................106 Az értelmezés problémája a gyermekterápiában (Virág T eré z)......................120 Az indulatáttétel problémája a gyermekterápiában (Barta A nna)..................138 Fantáziatörténetek a gyermek-pszichoterápiában (Alpár Zsuzsa)................. 156 H. Zulliger módszerének ismertetése (Nemes Lívia).........................................168 Winnicott módszere és gyakorlata (Virág Teréz)............................................... 185 Scenoteszt a terápiában (Hoffer É va)................................................... .............. 205 A világjáték keletkezése és technikája (Marcsekné Klaniczay S á ra )............. 216 A bábjáték és a rajzolás jelentősége a gyermekterápiában (Molnár Irén) . . . 222 A családrajz jelentősége a gyermekterápiában (Halász A nna)........................242

3

Egy ö tév es k isfiú fóbiája Freud nyom án (Alpár Zsuzsa) A referálónak igen nagy, de egyben tanulságos feladatot jelentett az itt következő cikk. A szerteágazó anyagban való eligazodást a mű logikus, koncentrikus szer­ kesztése segítette. Az első rész sokrétűen mutatja be a betegség előzményeit, gazdagon il­ lusztrálja a betegség minden mozzanatát kitér az apró momentumokra, finom vonatkozásokra is. Ebben a szövevényes anyagban teremt rendet az epikrízis, ahol ismét elmondja a kortörténetet, de a zavaró momentumokat elhagyja, s így világosab­ bá teszi az összefüggésekét. Végül ennek ismeretében lesz áttekinthető és kézzelfogható a cikk harma­ dik része, a neurózis struktúrájáról szóló fejezet, ahol az eseményekre már csak utal és az elméleti tanulságokat fejti ki. A cikk ismerete minden gyerekekkel foglalkozó pszichológus számára igen hasznos, bár elsősorban nem módszertani céllal íródott, hanem azért, hogy a félnőtt paciensekkel foglalkozó analitikusoknak szemléltesse a gyerekkori szexualitást. Ezt a jelenséget először Freud írta le a szakirodalomban. I. Bevezetés 1. A kórlefolyás ismertetésének célja: Felnőtt neurotikusok analízisében mindig nagy jelentőségű az infanti­ lis szexualitás. Ennek zavaraira csak retrospektív munkával lehetett követ­ keztetni. Hogy a gyermeki szexualitást kialakulásában és fejlődésében meg lehes sen figyelni, Freud arra biztatta barátait, kollégáit, tanítványait, hogy készítse­ nek feljegyzéseket saját ilyenirányú megfigyeléseikből. Hans apja, aki Freud baráti köréhez tartozott, és később hozzá fordult gyermeke fóbiája miatt segítse gért, ezen instrukció alapján készített féljegyzeseket fiáról. Feljegyzései a beteg­ ség kialakulása és gyógyítása kapcsán igen nagy jelentőségre tettek szert. A fejezet a továbbiakban ezeket a feljegyzéseket ismerteti. 2. Kiemelkedő premorbid események: Hans szülei gyermekük születésekor elhatározták, hogy a nevelésben a lehető legkevesebb erőszakot fogják alkalmazni, hogy felszabadult, vidám, ki­ egyensúlyozott legyen. 3 éves volt Hans, amikor először érdeklődött arról, hogy milyen a szülők pisilője (Wiwiemacher). Amikor egy alkalommal anyja lefekvéshez készülődött kíváncsian leste őt, majd megkérdezte, hogy van-e pisilője. Anyja igenlő válaszá-

5

ra azt mondta: Mert te olyan nagy vagy, azt hittem, hogy a pisilőd is olyan nagy, mint a lóé. Érdeklődése a pisilő iránt nem csupán elméleti volt, természetesen saját pisilőjét is fogdosni kezdte. Ekkor anyja megfenyegette, hogy ha ezt csinálja, elhívja Dr. A.-t és az levágja neki. „Mivel fogsz akkor pisilni?” Hans könnyedén veti oda: „Hát a popsimmal.” - Freud ehhez a jelenethez hozzáfűzi: ekkor szerzi be későbbi kasztrációs komplexusát. Az állatok fontos szerepet töltenek be a szexuális érdeklődés terén. Hans is nagy buzgalommal figyeli a nagy állatokat a schönbrunni állatkert­ ben, vagy a lovakat Bécs utcáin. Élő és élettelen közti differencia specifica van-e pisilője, vagy nincs. 3 és 1/2 éves volt Hans, amikor eddigi élete legnagyobb eseményét élte át testvére született. Az anya - mint az akkori idők asszonyai - otthon szült. Hansot már kora reggel kivitték a szobából. A nagy sürgés-forgásból és egyéb jelekből arra következtet, hogy „biztosan ma jön a gólya”, ahogyan azt már hetek óta emlegették otthon. A szülés után bevezetik a szobába, ahol az anya és kishúga vannak. Körülnézve vérrel telt edényeket és lepedőket lát. Első meg­ nyilvánulása is erre vonatkozik: „Dehát az én pisilőmből nem jön vér!” A kezdeti időszakban féltékeny újszülött kishúgára, ha valaki dicséri, megszólal: „Fogai sincsenek!” A szülés után nem sokkal anginában betegszik meg és lázas állapotban azt mondja: „Én nem akartam kistestvért”. Pór hónapos Hanna, amikor egy alkalommal Hans jelen van a fürdetésnél. A meztelen kislányt nézegetve megállapítja: „A pisilő még kicsij” Ő ugyan egyál­ talán nem lát pisilőt, de ha ezt elismerné, megdőlne az az elmélete, mely alap­ ján az élőt az élettelentől megkülönböztette. (1. fenn) Ebben az időszakban számol be első álmáról apjának. „Éjjel Gmundenben voltam a gyerekeimmel”. Az álom a nyaralás emlékét idézi. Gmundenben nya­ raltak, ahol nagyon sok kedves játszópajtása volt, akikkel az egész napját együtt töltötte. Egy schönbrunni állatkerti látogatás után arra kéri apját, hogy egy zsirá­ fot rajzoljon neki. A rajzon hiányolja a pisilőt. Apja azt javasolja, hogy rajzolja oda ő saját maga. Húz egy rövid vonalat a hátsó lába elé, de ezt kicsinek találja: „A pisilő nagyobb.” - és egy másik vonallal meghosszabbítja. (A beteg­ ségtörténetben a zsiráfok fontos szerepet kapnak. L. később.) Hans ebben az időszakban ve­ gyesen mutat autoerotikus, homo- és heteroszexuális megnyilvánuláso­ kat, melyeket az apa részletesen leír. Hanna születését követő nyá­ ron ismét Gmundenbe utaznak. Ta­ lálkozik régi pajtásaival, akik közül Fritzlt és Mariedlt szereti a legjob­ ban. Mariedlt annyira szereti, hogy egy napon azt követeli a szüleitől, hogy vegyék a kislányt ágyukba. Ez 6

agy. aját

ílja, ¡dén érzi

rén.

ertca á triilt.

?yéb már a és neg-

séri, ;szik mél. [yál-

ilap-

íben nyaipját

sirázolja álja: lásik Jtegntos 1 ve[O-és lásoileír. nyá.T a -

lözül gjobhogy eitől, a. E z

az ötlete onnan adódhat, hogy a szülőkkel együtt aludni kétségtelenül kellemes, erotikus érzéseket okoz a gyereknek. Hansnak ez az ágybavétel egyet jelent azzal, hogy Mariedl egyben a családhoz tartozik. Kislányok ránti megnyi /ánulásai igen árnyaltak. A házbeli falusi lányok­ kal agresszív, míg a vendéglőből csak látásból ismert kislány iránt plátói von­ zalmat érez. Szintén a nyaralás alatt Hans egy fürdetés alkalmával megkérdezte any­ ját: „Miért nem teszed „oda” a kezed?” (mármint a péniszére) Anya: „Mert az disznóság.” - Hans: „Disznóság, de jó.” Nem sokkal később a pisilésnél az exhibício elfojtásba került, ezt korábban észlelte az apa. Ekkor számol be Hans arról, hogy álmában zálogosdit játszott. Zálogkiváltásának az volt a feltétele, hogy egy lány pisiltesse meg, azaz —fogja meg a pisilőjét. 4 és 1/2 éves Hans, amikor felismeri a különbséget a férfi és nő között Hanna fürdetésekor. V gasztalóan megjegyzi: „Dehát az ő pisilője még kicsi, ha megnő az is nagyobb lesz.” II. kortörténet és analízis Az apa kétségbeesett hangú levélben keresi meg Freudot, melyben leíija, hogy fiánál egy különös fóbia van kialakulóban. A gyerek fél az utcára menn , amit azzal indokol, hogy ott egy ló meg fogja harapni. Freud kérésére az utolsó, betegséget megelőző idoszakot részletesen ismerteti az apa. Ettől az időszaktól vezeti az analízist, melynek eseményeiről részletesen beszámol Freudnak. A b tegség kitörése előtt pár nappal Hans sírva,4bredt és egy szorongásos álmot mond el: azt álmodta, hogy az anya eltűnt mellőle. Az apa ebben utalást talál arra, hogy Gmundenben az anya rendszeresen maga mellé vette a gyere­ ket az ágyba. Január 7-én pesztrága a városi parkba viszi sétálni. Az utcán sírni kezd és visszaviteti m agát Az apának később elmondja, hogy anyja után vágyott, azért sírt. Január 8-án anyja viszi sétálni a gyereket, mégpedig a schönbrunni ál atkertbe, ahová nagyon szívesen járt. Amikor az anyával van, akkor is sír. Otthon azt mondja azért sírt, mert félt: „Egy ló meg fog harapni”. Az anya is úgy látta, hogy valóban nyugtalan lett, ha lovat látott. Este otthon is nyűgös volt és anyjával akart kedveskedni, vágyott a dédelgetésre. Otthon is félt; fél Imére ezt a magyarázatot adta: „Tudom, hogy a ló a szobámba fog jönni.” Ezen a napon derült ki az is, hogy esténként onanizál. Január 9.-én, másnap, amikor észreveszik, hogy onanizál, figyelmeztetik hogy vegye el a pisilőjéről a kezét. E pár nap története a szorongás és a fóbia kezdete. A szorongás az anya iránti felfokozott kedvesség nyomán alakult ki. Ez egyben az elfojtás bizo­ nyítéka —elfojtott erotikus vágyait éli meg így. Az elfojtott erotikus vágynak megfelelő szorongás - mint minden gyermeki szorongás - tárgytalan; szorongás és nem félelem.

7

Hansot a szorongás esténként szállja meg - ez visszautalás Gmundenre, ahol az anya esténként gyakran ágyába vette. Az elfojtott vágy nem azonos magával a vággyal. Az elfojtás valamiért fennáll. Az analízis erre keresi a választ. A vágy kielégüléssé alakul át, ha kívánt tárgyát megkapta. Ennek ellenté­ te a szorongásállapot. Ha ekkor el is nyeri kívánt tárgyát, akkor sem alakul át kielégüléssé. (Hans akkor is szorong, amikor az anyával van.) Ilyenkor a szoron­ gás tárgyat keres és talál - a ló meg fogja harapni. Honnan származik ez a tartalom? Abból a komplexusból, ami az elfojtás­ hoz hozzájárult. Vajon az onánia ez a komplexus? Önmagában ez nem elegendő. A leszoktatási küzdelem megfelel ugyan az elfojtásnak és a szorongásnak, de még ez sem elég ok. Az apa sok mindenért az anyát okolja, sőt Freud is számtalan balfogását sorolja fel (túlzott gyengédség, ágybavétel, „pisilőhöz nyúlni, az egy disznóság”, stb.). Mindezek ellenére Freud maga menti fel az anyát a rázúduló vádak alól, mondván: „Szerepe —sorsszerep.” Freud a problémáival hozzáforduló apának a következő tanácsokat adja: 1.) Mondja meg Hansnak, hogy a „lovakkal az egy butaság”. 2.) Az anyját nagyon szereti és ezért akarja, hogy az ágyába vegye. 3.) A ló pisilője érdekelte és ezért fél most a lovaktól. 4.) Helyes, hogy leszokik az onániáról. 5.) S végül egy megfelelő hangulatú négyszemközti beszélgetésben világo­ sítsa fel Hansot arról, hogy a nőknek nincs olyan pisilőjük mint a fiúknak,' hivatkozzon arra, hogy ezt Hannánál már látta. Mondja el, hogy sem húgának, sem a pesztrának, sem az anyjának nincsen. Az első három pont megbeszélése után az apa csekély változást észlel rövid nyugalmi periódus alakul ki. Ekkor a fóbia kezd kényszerré átalakulni: „Kell, hogy a lovakra nézzek és aztán félek” - fogalmazza meg Hans. Gyakorla­ tilag az történik, hogy ha sétálni hívják, a kapuig elmegy, de onnan vissza­ fordul. Hans vasárnapi programja, hogy apjával Lainzba megy a nagymamához. Ezek a lainzi utazások jó alkalmat adnak kettejük közti beszélgetésre. Az egyik vasárnapi útjuk alkalmával az apa megkérdezte a kisfiút, hogy tulajdonképpen miért gondolja azt, hogy egy ló meg fogja harapni. Hans válaszul egy gmundeni emléket mesél el. Egy alkalommal kis barátnőjének Licinek az apja útra készü­ lődött. Kinn álltak a kocsinál a kapu előtt, mialatt a poggyászt rakták fel. Lici meg akarta simogatni a lovat, mire apja rászólt: - Soha ne tedd az ujjadat a ló szájához mert megharap. A történet végén Hans apja elnevette magát: „Talán a pisilőhöz nem szabad odatenni az ujjat, vagy a kezet?” Az esethez Freud meg­ jegyzésként hozzáfűzi, hogy a bécsi gyerekek a viszketésérzést a makkon úgy fogalmazzák meg, hogy: „Es beisst mich”, azaz „Harapdál engem.” Hans e be­ szélgetés után azt mondja, azért olyan erős a „butaság” (így nevezi a szorongá­ sát), mert esténként onanizál. A szülők egy hálózsákot adnak neki az alváshoz, hogy ne érezzen kísértést az onániára. Ezzel félelme is csökken a lovaktól. Freud javaslatának 5. pontját is egy vasárnapi kirándulás alkalmával beszéli meg az apa a gyerekkel. Ez Hansból egy onániával társuló fantáziát vált 8

ki: látta az anya pisilőjét; - ilyen módon hozza az apa tudomására, hogy nem akceptálta azt a felvilágosítást, miszerint a nőknek nincs péniszük. Hogy a vasárnapi programot változatosabbá tegyék, a lainzi látogatás előtt elmennek Schönbrunnba, az Allatkertbe. Az apa azt tapasztalja, hogy a kisfiú a nagy állatok előtt fél, a kicsiknél viszont jól szórakozik. „A nagy állatnak nagy a pisilője, te attól félsz?” - fordul fiához. Hans: „Nem láttam a nagy állatok pisilőjét.” - Ez nyilvánvalóan nem igaz állítás. Hazafelé menet azonban aggá­ lyoskodik: „A pisilő az emberrel nő, hiszen oda van nőve.” Freud bírálja az apa értelmezését. Hansnak tetszik a nagy pisilő, sőt vágyik rá. A látvány élvezetétől megfosztotta a vágy az ellentétébe való átcsapása. Vigaszából az is kitűnik, hogy elégedetlen saját pisilője nagyságával. A nagy állatok erre a defektusára emlékeztetik. Mindez azonban nem tudatos: e kínos érzés áttolódik szorongásba. A szorongásállapot fellépése azt eredményezi, hogy a már tudatos érzelem­ hordozó képzetek elfojtással a tudattalanba kerülnek; így változhat át minden érzelem szorongássá. Vissza kell térni még Hansnak arra az állítására, hogy a pisilő „oda van nőve”. Az anya kasztrációs fenyegetése után másfél évvel lépett fel ezirányú szorongása. A szex-felvilágosítás (a nőknek nincs) nyomasztóan hatott rá és kasztrációs komplexusát élesztette; így próbál védekezni ellene. Hans egy éjjel ágyuknál tett látogatással lepi meg szüleit. Reggel az stpa látogatása oka felől faggatta. A gyerek a következő magyarázatot adja: „Éjjel egy nagy és egy összegyűrt zsiráf volt a szobában, és a nagy kiabált, mert az összegyűrtjét elvettem, aztán elhallgatott és ráültem az összegyűrt zsiráfra.” Az apa megjegyzése az olvasóhoz: „Az egész egy jelenet reprodukciója, amely az utóbbi napokban majdnem minden reggel lejátszódott. Hans minden reggel oda­ jön hozzánk és feleségem nem tud ellenállni, hogy néhány percre ne vegye magához az ágyba. Ilyenkor rendszerint figyelmeztetem, hogy ne vegye magá­ hoz („a nagy kiabált, mert elvettem az ő összegyűrtjét”). Feleségem ímmel-ámmal válaszolgat, eléggé ingerülten, hogy az az egy perc még irreleváns, stb. S így Hans egy rövid ideig nála marad. („Aztán a nagy zsiráf abbahagyta a kiabá­ lást és én ráültem az összegyűrt zsiráfra.”) Ennek a zsiráféletbe transzponált házastársi jelenetnek a megfejtése te­ hát: éjjel vágyott a mama után, cirógatása után, a teste után, és ezért jött a hálószobába. Az egész jelenet folytatása a lovaktól való félelemnek.” Freud a következőkkel egészíti ki az értelmezést: a „ráülés” feltehetően a birtoklást jelenti a gyerek számára. Az egész történetet úgy kell értékelni, mint egy dac-fantáziát. A hozzáfűzödő szorongást azzal magyarázhatjuk, hogy pisilő­ je nem hasonlítható az apáéhoz, ezért az anya őt nem akarja. Pár nappal az éjszakai látogatás után Hans két fantáziáról számol be: 1. Schönbrunnban az apával együtt bementek egy tiltott területre és a rendőr elvitte őket. 2. Szintén az apával vasúton utaztak. Betörték az ablakot, ezért a rendőr elvitte őket. Mindkét fantázia tulajdonképpen az inceszt-tilalom megfejtése; az apa megteszi azokat a dolgokat, amiket neki tilos. Ezt pótolja ő a fenti erőszakos cselekedetekkel, amelyeket az apjával (!) együtt hajt végre.

Tekintettel arra, hogy a felvilágosításokat követően Hans állapota bár egy kissé javult, de lényeges változás nem következett be, az apa arra kéri Freudot, hogy fogadja őt és fiát a rendelésén. Itt mindketten előadják a fóbiával kapcsola­ tos panaszokat. Igen nagy részletess 'gge kifejtik, hogy Hansot különösen feszé­ lyezte az, ami a lovaknak a szeme előtt van és a feketeség a szájuk körül. Ahogy Freud a bajuszos és szemüveges apát és a mellette ülő kisfiút hallgatta, felötlött benne a megoldás, s ezt el is mesélte a gyereknek: „.. . és aztán feltártam neki, hogy apjától fél, éppen azért, mert anyját annyira szereti. O ugyan azt gondolhatná, hogy apja emiatt haragszik rá, azonban ez nem igaz, az apa mégis szereti őt, mindezt félelem nélkül beismerheti neki. Régen, amikor még a világon sem volt, tudtam, hogy jön majd egy kis Hans, aki annyira szereti az anyját, hogy emiatt félnie kell az apjától, és én ezt el is meséltem az apjának.” Hazamenet megkérdezte Hans az apát: „Beszélt akkor a professzor a Jóis­ tennel, hogy mindent előre tudott?” Freud megjegyzése: „Erre a gyerekszájból jövő elismerésre rendkívül büszke lennék, ha nem magam provokáltam volna tréfás hencegésemmel.” Hans ez után a látogatás után valahányszor az apához fordul fantáziával, álmaival, így kezdi: - írd meg a professzornak! - Freudnak szállítja az analitikus anyagot. A szülők ágyánál tett reggeli látogatásainak értelme: ambivalencia az apá­ val szemben. Egyik nap reggeli után így fordul hozza. „Apu ne ü g e s s el tőlem!” Hans szorongásának ez a részlete két részből áll: - az apától való szorongás (saját ellenségeskedése miatt) - az apa körüli szorongás (gyengédség és az ellenségeskedés közti konfliktus miatt) A professzorral történt beszélgetés után a lovaktól való félelme enyhült; hangoztatja, hogy „Nem minden fehér ló harap”. Ezzel szemben igen finom differenciálást végez: fél, amikor a szemközti vámhivatal udvarán a kocsik kanyarodnak: „félek, hogy a lovak összerogynak, amikor a kocsi kanyarodik”; fél, amikor a lovak elindulnak; jobban fel a a teherhordó lovaktól, mint a kis lovaktól, a falusi lovaktól, mint az elegáns lovaktól; jobban fél, ha vágtáznak, mintha lassan mennek, stb., stb. Összegezve: nemcsak a páciens, de a fóbia is merészebb, gazdagabb lett. A fób'a új eleme a harapástól való félelem mellett: „össze fog esni”. Ezt így értelmezi: a ló (az apa) azért harapja meg, mert Hans azt kívánja hogy (az apa) essen össze. Ezek mellett azt is emlegeti Hansunk, hogy fél, hogy a ló kravált csinál. Úgy tűnik, hogy ebben a periódusban a lovaktól és a kocsiktól való szóróngas diffúz. Ennek az az oka, hogy a szorongás eredetileg nem a lovaknál volt, oda csak transzponálódott, mert az indulatátvitelre alkalmas volt. Az összeeső ló látványakor Hans arra gondol, hogy az apa is így összeeshetne és meghalhatna. Ezzel szemben egy alkalommal lovacskát játszik és megharapja az apát: ő a ló. Itt az apával identifikál. Többször kifejezi azt a kívánságát, hogy a ló ne csináljon a lábával kravált. A gyerek állapota fokozatosan javul. Már csak attól az omnibusz-jelenettől fél, amikor egy lovat látott elesni. - Ennek értelme még feltárásra vár. 10

i 1 i i

, 1

i í

c c

1 r t á fc n

j; b

a d a n a n ai

A kravál-csinálás értelme ellenben feltárul: Hans régebben, amikor nem akart kakilni (Lumpf-ot csinálni: egy szójáték nyomán így nevezi a székletürí­ tést), akkor csinált kravált a lábával, azaz toporzékolt. A fóbia ismételgetésével telik el jónéhány nap. Értelmezés nincs. Minden pszichoanalízisben van ilyen sötét időszak - figyelmeztett Freud. Egy nap azzal lepi meg szüleit, hogy az anya újonnan vásárolt intim ruhadarabjaira, alsónemüire azt mondja - pfuj! Olyan dolgok, amik korábban örömet szereztek neki, most elfojtásba kerülve szégyenérzetet okoznak. Pl.: régente Hans gyakran elkísérte az anyját a wc-re, amikor székelt; ez gyönyört okozott neki. A javulás jelei mutatkoznak. A ház előtt játszadozik. Egy nap szaladgálás közben így szól: „én fiatal ló vagyok” (fiatal ló = fiatal fiú) -- láthatóan örömet érez eközben, vidám. Nyáron Gmundenben is sokat lovacskázott pajtásaival. Elmeséli, hogy Fritzl, a legjobb barátja egyszer játék közben elesett és vérzett a lába. Az apa további kérdezősködése után Hans letagadja, hogy Fritzl elesett. A kisfiú ellenállásba kerül a témával, nem nyilatkozik semmiről. Freud rámutat arra, hogy ezen a ponton az analízis kissé áttekinthetetlen, mert az apa túl sokat és túl rámenősen kérdez. Azt ajánlja a járatlan analitikusoknak, hogy ne akarjanak mindent azonnal megérteni, hanem szenteljenek nagy figyelmet mindannak, ami előjön és várják ki a továbbiakat. Az új tartalom nem várat magára. Kis Hansunk újabb fantáziát mond el. ,A fürdőkádban vagyok és jön a szerelő és leszereli a kádat. Aztán fog egy nagy fúrót és a hasamba szúr.” Közvetlenül ez után egy gmundeni emléket mesél el. Összefüggést találnak a két egymást követő történet között. Gmundenben mindig félt, ha a fördőházba vitték. Bécsben félt a nagy fürdőkádban fürödni; félt, hogy az anya rosszasága miatt nem tartja őt eléggé és a kádba esik. Az eset kapcsán mutat rá a szerző, hogy a tudattalanból felmerülök min­ dig csak az utána következők, és nem az azt megelőzően felmerülök segítségével oldhatók meg. Egy későbbi beszélgetés során apa és fia feltárják, hogy a kakilástól va­ ló félelem (kravált csinált olyankor, székrekedéses hajlamú volt) összecseng a nehezen megrakott kocsiktól való félelmével, azaz, a nehezen megrakott has­ tól való félelemmel. A kaki témáról Hans hirtelen Hannára, a kishúgára tér át. Freud megjegyzése ehhez: Ha a Hanna-téma a kaki-témát lebontja végül bebizonyosodik számunkra: ennek az alapja az, hogy képzeletében Hanna maga a „kaki”, a gyerekek „kakik”. Hanna iránti féltékenységét kedvességgel túlkompenzálja, de kijelenti, ad­ janak pénzt a gólyának, hogy ne vegyen ki több gyereket a ládából, (v.ö.: omni­ busz vagy bútorszállító kocsi és a láda) Nemsokkal ez után a kijelentése után rendkívül színes fantáziát ad elő, amit „láda-fantáziának” is nevezhetnénk. Ebben utazott velük Hanna Gmundenbe azon a nyáron, amikor még nem is élt. A láda Hans számára egyet jelent azzal a hellyel, ahol a gyerekek találhatók. - Sőt e fogalom segítségével fogal­ mazza meg az anyaméh megsejtését. Az egész lehetetlen történet egy paródia, amellyel az apán áll bosszút; az apán, aki elváija tőle, hogy 6, Hans elhigyje neki, hogy a gólya októberben hozta Hannát, holott ő már Gmundenben látta az anya nagy hasát. Ennek fejében azt kéri apjától, hogy higyje el hazudozásait. 11

Ilyen módon adja tudtunkra Hans, hogy tudomása volt az anya graviditásáról. Sőt a történetet megelőző kijelentésével kifejezi félelmét, hogy egy ilyen graviditás a következő nyári utazásnál is megismétlődhet. A történet elmesélését beszélgetés követi melynek során a kis Hans elmondja, hogy szereti ugyan Hannát, de jobban örült volna, ha nem jön a világra. Nem szereti, ha kiabál, mert olyankor kravált csinál a kiabálásával. Kielemzik, hogy tulajdonképpen azt kívánta, hogy az anya a fürdetésnél vegye el Hannáról a kezét és akkor a vizbe esne - és meghalna. Az apa ennél a pontnál meginti, hogy jó fiú ilyenre nem gondol. Hans: „Ha rágondol, az arra jó, hogy a professzornak megírják.” Freud lábjegyzetben fűz elismerő megjegyzést a kisfiú szavaihoz: „Egyetlen felnőttnél sem kívántam a pszichoanalízis jobb megértését.” Az apa visszatér a beszélgetésben a Hanna megszületése körüli időre. Hans úgy képzeli, hogy Hanna világon volt már, amikor nem volt náluk, csak a gólyánál volt a piros ládában. A valóság és a „hivatalos” gondolatok keveréke­ ként adja elő azt is, hogy a gólya hogyan hozta el a kislányt. Hans szerint Hanna akkoriban olyan nagy lehetett, mint egy kaki. (Az infantilis szexuálteóriában a gyerekek = kakik; lásd. 11. oldal.) - Betegünk ebben az időszakban exkrementum-komplexuson esik át. Hans az analízis ezen szakaszában igen sok fantáziát mond. Ezek közül emeljük ki azt, amikor elmondja, hogy ő Gmundenben az istállóban egy lovat megostorozott. A beszélgetés végére kiderül, hogy ennek az a vágy az alapja, hogy a mamit megüsse, méghozzá azzal a prakkerrel, amivel őt szokták fenye­ getni. Ez után a beszélgetés után az utcán így fordul apjához: „Te, az omnibusz, a bútor szállítókocsi és a szeneskocsi gólyaládakocsik.” (= terhes asszonyok) — Feltehető az összefüggés a két beszélgetés között. Néhány nap múlva a házuk kapuja előtt játszik. Egyszerre meglát egy kétfogatút és visszaszalad a házba. Azt mondja, azért fél, mert a lovak büsz­ kék. (hátterében: büszkék mint az apa, amikor ő, Hans, az anya ágyához akar jönni. Ennek nyomán úgy alakult ki akkori szorongása, hogy azt kíván­ ta, hogy az apa essen el és a lába vérezzen, ahogy Fritzlnek Gmundenben. V.ö. 11. old.) Hansnak az a kívánsága, hogy a lovat üsse, verje, ugrassa kétszeresen determinált: - az anya iránti szadista vágyból; - az apa iránti bosszúvágyból. Ez utóbbit nem lehet reprodukálni, míg az előbbit nem tártuk fel. A fóbia képzésénél a tudattalan gondolatok sűrítődnek. Az analízis folyamata ezért nem ismételheti meg a neurózis fejlődésmenetét. Egyik este a hazatérő apát meglepő történettel fogadják. Hans délelőtt a pesztrának a következő játékot játszotta el: Egy gumibaba testéből kiszerelte a sípot és a lábait úgy széthúzta, hogy középen kiszakadt. Azt játszotta, hogy az anya kis zsebkését bedugta a nyiláson és a lábak széthúzásával kipottyantotta. - Nyilvánvaló, hogy Hans a születést szimbolizáló játékot játszott. Ez után a szülők felvilágosítása arról, hogy hogyan születik a gyerek, már elkésett.

12

T oví

Hans ezic ő ezeknel anyának] kiderül, £ szafalódit apa Lódir szolja az i nek, mán azt hallja zajlik le k Apa: gyereke.” Han Apa: Han Apa: akarsz len Ham Mim amilyen a fejében az össze is hé A be den jelét r. szerelőről adott, elve re, hogy eí is szeretne Ezzé a gyakori 1

Mit n

Hans motívuma: lasztották megharapj Ez a hisztéria. 1 hisztéria f( árán törtér

itásáról. gravidiis Hans m jön a ilásával. él vegye ennél a arra jó, jegyzést zis jobb li időre. csak a iverékeszerint lálteóri¡zakban k közül ry lovat alapja, c fenyetnibusz, nyok) ;lát egy k büszigyához , kívánnben. -

További beszélgetésekből és elalvás előtti fantáziálásokból kiderül, hogy Hans ezidőtájt azzal a gondolattal játszik, hogy neki magának gyerekei vannak, ő ezeknek a gyerekeknek az anyja, úgy gondozza őket, mint ahogy azt egy anyának kell. Kedvenc gyereke Lódi. A Lódi név, amint az rövid nyomozás után kiderül, a szafaládéból adódik. (Az egyik nagynéni mondott szafaládé helyett szafalódit.) A szafaládé asszociáció nagyon valószínű, hogy a kakiból ered. Az apa Lódiról faggatja Hansot: „Kitói kaptad a gyereket?” „Na, magamtól” - válaszolja az autoerotizxnus álláspontjáról. Az apa megmagyarázza, hogy csak nők­ nek, mamiknak lehet gyerekük. Ennek ellenére néhány nappal később mégis azt hallja, hogy Hans ismét a gyerekeivel játszik, mire következő beszélgetés zajlik le köztük: Apa: „Hogyhogy még élnek a gyerekek? Tudod, hogy egy fiúnak nem lehet gyereke.” Hans: „Tudom. Régebben én voltam a mami, most apu vagyok.” Apa: „És ki a gyerekek mamija?” Hans: Hát, a mami, és te vagy a nagypapa.” Apa: „Tehát olyan nagy szeretnél lenni mint én, a mamival házasságban akarsz lenni és akkor gyerekei lehetnének.” Hans: „Igen, ezt szeretném. És a lainzi mama lenne akkor a nagymama.” Minden jól végződik. A kis Ödipusz szerencsésebb megoldást talált, mint amilyen a sors könyvében meg van írva. Szívesen megadja apjának eltávolítása fejében azt a boldogságot, amit magának megkíván; elnevezi őt nagyapának és össze is házasítja saját anyjával. - záija le Freud a történetet, A betegség, amely januárban kezdődött, májusban már a gyógyulás minden jelét mutatja. Erre utal Hansnak az a fantáziája, amely ismét a vízvezetékszerelőről szól: „A vízvezetékszerelő jött és elvette a popsimat és egy másikat adott, elvette a pisilőmet és egy másikat adott.” - Rábólint az apa értelmezésére, hogy ez a másik nagyobb, olyan, mint amilyen az apunak is van. Sőt, bajuszt is szeretne és szőrt a mellén. Ezzel a szorongása megszűnt. A betegségből nem maradt más vissza, mint a gyakori kérdezősködés, hogy hol készülnek a dolgok, ki készíti azokat.

zeresen III. Epikrízis A fóbia ;rt nem lelőtt a írelte a logy az mtotta. jyerek,

Mii nyújthat az analízis az ilyen heves kórformák megértésében? Hans szorongásban betegedett meg. Állapotának betegséghyeresége, azaz motívuma: az anyával akar maradni. (Szülésnél - Hanna születésekor - elválasztották tőle.) De akkor is fél, ha az anya megy vele; magyarázata: egy fehér ló megharapja. Ez az állapot fóbia; agorafóbia. Freud definíciója szerint szorongásos hisztéria. Ez igen gyakori, mondhatnánk a gyerekkor neurózisa. A szorongásos hisztéria fóbiává fejlődik. Végül már nem szorong, de ez gátlások, korlátozások árán történik. A szorongás útját a fóbia védőbástyáival zárja le. 13

A kórlefolyás ismertetése lerövidítetten, a zavaró körülmények elhagyásával és az eredmények kiemelésével. 1. A betegség fellépése előtt szorongásos álom: a mama eltűnt. Ez elfojtásos, bűntudatos álom. Nyáron rossz, szorongó hangulatai azt a hasznot hozták, hogy az anya magához vette az ágyba. Itt a szexuális izgalom átcsap szorongásba. 2. Szorongásának első tartalma: „egy ló meg fog harapni”. Erre következett be az első terápiás kísérlet: a szorongás a maszturbáció miatt van - leszoktatás. Ennek egy gmundeni emlék az alapja. Megfogalmazása emlékeztet az onánia tilalomra. (Lici történet v.ö. 8. old.) 3. Látni akarja az anya pisilőjét. Erre következik be az apai felvilágosí­ tás, hogy ti. a nőknek nincs pisilőjük. Hans ez után azt fantáziálja, hogy „lát­ ta” az anya pisilőjét. S egy beszélgetés során elmondja, hogy a sajátja „oda van nőve” Ez a két dolog együtt arra utal, hogy egy korábbi kasztrációs fe­ nyegetés hatása alatt van. Az ezt követő beszélgetések során terápiás siker nem figyelhető meg, de vágyait közölni tudja. Az orvos mindig előbbre van a megértésben - figyelmeztet Freud - , kez­ dőknek ez buktató lehet. Anyjával a vágyát a két-zsiráf-fantáziában közli. (v.ö. 9. old.) Az apa az egyik zsiráf, amelyik üvölt, mert ő az anyát birtokba vette. Az ezt követő két fantázia (a schönbrunni és az ablakbetöréses - v.ö. 9. old.) is ezt mondja el, de úgy, hogy az apa a bűntárs. - Ezek alkalmával az apa értelmez, Hans azonban még nem érti, s ami érthetetlen, az megismétlődik. Ezek a fantáziák egyben koituszfantáziák; az erőszakos behatolást szimbolizálják. Ezt mondja el álta­ luk: Szeretnék anyával valamit tenni, ami tilos, nem tudom, hogy mit, de azt tudom, hogy te is ezt teszed. 4. Hans számára a látogatás a professzornál eloszlatta azt az ellenállást, amit apjával szemben érzett és a lóra vitt át. (Feketeség a száj körül és az a „valami” a szem előtt.) ' Ezután az anyag bőven ömlött. Kiderült, hogy mi mindentől félt még: a súlyosan megrakott kocsiktól, mozgásba lendülő és gyorsan haladó lovaktól egyszóval félt, hogy a lovak összerogynak. Szép példája ez annak, hogy a pszichoanalitikus kezelés egy szakasza után kapjuk csak meg a fóbia igazi szövegét. Az orvos segít a betegség kibontakozásá­ ban, mert csak az megszüntethető, amit már megszereztünk, megismertünk. A fóbia elsődleges és később megfogalmazott tartalma mögött az apa van, akitől fél, mert megbünteti, mert ellenséges vágyat érez vele szemben. Váratlanul kezd a kakival foglalkozni. Undorodik a székletürítésre emlé­ keztető dolgoktól. Hansot a megrakott kocsi a széklettel teli alhasra és a kapun kigördülő kocsi látványa pedig a székelésre emlékezteti. A furdőkád-fantázia során szabadon engedi azt a fantáziáját, hogy fürde­ tés során az anya ejtse a vízbe Hannát és haljon meg a kishúg. Szorong, hogy gonosz kívánságáért úgy bűnhődik, hogy vele is ez történik. A kaki-témáról tér át húgára - jelentése: Hanna a kaki, a gyerekek úgy születnek meg, mint a kakik. A súlyosan megrakott kocsikat gólyaláda-kocsik14

nak (Storchkinderkistenwagen) nevezi él, azaz a graviditás szimbólumát látja bennük. Az eleső ló látványát pedig nem tekinti másnák, mint gyerek-szüle­ tésnek. Az eleső ló tehát nemcsak a haldokló apa, hanem a szülő anya is. Hans a tudattalanjában pontosan „tudta”, honnan jön a gyerek és hol volt azt megelőző­ en, hogy megszületett volna. (Bizonyíték erre az az állítása, hogy Hanna meg­ születése előtti nyáron velük volt Gmundenban) Le is játssza - szinte pontosan - a szülést a gumibabával. Bizonyítékot szolgáltat az analitikus anyag arra is, hogy úgy képzelte, hogy a gyerekek kakik. Utalni kell itt a Lódi elnevezésre, s arra, hogy úgy szerepeltette, mint szyát gyerekét. A gyógyulást a két végső fantáziával illusztrálhatjuk: - a vízvezetékszerelő új és nagyobb pisilőt „szerel fel”; nem más ez, mint győztes vágyfantázia. - összeházasodik az anyjával, apja pedig a nagymamával: így korrigálja azt, ami elfogadhatatlan számára, hogy az apát megölje - ehelyett ártatlanul összeházasítja a nagymamával. A neurózis struktúrája Hans számára testvére érkezése három következménnyel járt: a) anyjától ideiglenesen eltávolítják, s a szülést követően az anya gondos­ kodó figyelme tartósan csökkent; b) saját gyerekápolási korszakából származó gyönyöremlékeinek újraélésével. A veszteségért azzal a fantáziával kárpótolja magát, hogy neki magának vannak gyerekei. Gmundenban a gyerekekre fordította szeretetét. Bécsben társak hiányában - mindezt az anyjára fordítja. Fokozott szexuális izgatottsága ebben a fantáziában és az onániában nyilvánul meg. c) Ösztönzést adott gondolati munkára, ami: c/1. nem hozott számára megoldást, ugyanis felvetette a kérdést, hogy honnan jönnek a gyerekek? Látta anyja graviditását; hallotta, amikor a szü­ lés alatt nyögött; utána pedig karcsún kelt fel. Úgy képzelte tehát, hogy húga mint egy „kaki”, úgy jött ki. Ezt összekapcsolta kakilás alatti örömérzéseivel és magának is kívánt gyereket. Idáig még nincs konfliktus. De felvetődött benne az a kérdés, mi lehet az apa szerepe? Sót, az apa útjában volt, ha ott volt, nem lehetett zavartalan az együttléte az anyával. Apjára azért is nehez­ telt, mert a gólyamesével lehetetlenné tett minden további felvilágosítást er­ ről a témáról, c/2. Érzelmi konfliktusba sodorta. Az apát, akit mint konku­ renst gyűlölni kényszerült, jóllehet valaha szerette, sőt, továbbra is szeretnie kell. Emellett az apa nemcsak tudja honnan jönnek a gyerekek, de maga csi­ nálja is, s ebben a pisilőnek része kell hogy legyen. —Erzetjelzései szerint itt valami erőszaknak kellett történnie az anyán, (tanúskodnak erről fantáziái: betörnek, nyílást ütnek, zárt területre behatolnak). Már-már útban volt afelé, hogy saját pénisz-szenzációin keresztül a vaginát felfedezze, de nem tudja a talányt megfejteni, mert erról nem volt ismerete. 15

Útjában volt a megoldásnak az a feltételezés is, hogy az anyjának olyan a pisilője, mint neki, valamint az, hogy nem tudja, vajon mit kell tenni, hogy az anyának gyereke legyen. Ebből a két dologból két impulzus fakadt: - ellenséges az apával szemben; - szadisztikus-gyöngéd az anyával szemben. S egyben mind a kettő felhasználhatatlan maradt: az első a szeretet miatt; a második a tanácstalanság miatt, ami az infantilis szexualitás-elméletből fa­ kadt. E vágyinditék elfojtása idézte elő - a fóbiát. A fóbia fellépése kapcsán két kérdés merül fel: A) Milyen hatásra billent át a libidinozus vágy szorongássá? A válasz több tényezős: - A véletlennek viszonylag kicsiny szerepet tulajdoníthatunk, hiszen meg­ előzően is voltak szorongásos állapotok. - Az aktualitást az az élmény adta meg, amikor egy lovat látott felbukni az utcán. Ennek azonban egymagában nincs meg a traumatikus ereje. - A ló azonban Hansnál a szeretet és érdeklődés tárgya volt a betegséget megelőző időszakban - gyakran játszott lovacska-játékot pl. Gmundenban (Fritzl elesett). - Ehhez egy hasonló élmény társul - az anya graviditása és „lebetegedése”. Ezen tényezőkből következtetve: A patogén anyag komplexusra átdolgozva valamint az összes kísérő érzelmek szorongássá változva jelentek meg. Minden újonnan feltárt dolog az analízis során a már kész dolgök napvilágrakerülése és nem új produkciók, amiket a kezelés hozott létre. B) Mi a fóbia célja, azaz mi a betegségnyereség? Hansnál az apával és anyával szembeni agresszív ösztönök nem találtak kiutat; szexuális izgalom idején felerősödtek - lángra lobbantották a fóbiát. Az elfojtott képzetek egy része - eltorzítva és más komplexusra átírva - a tudatosba nyomult. A győzelem azonban az elfojtásé. A betegség lényege: a visszautasított ösztönkomponens. A fóbia célja és tartalma: a mozgásszabadság korlátozása, ami arra a sötét mozgásimpulzusra reakció, amely az anya ellen akart fordulni. A ló számára a mozgás örömének mintaképe, azonban egyben ez a mozgásöröm a koitusz-impulzust is jelentette. - A neurózis korlátozza a mozgásörömöt és a ló a rémület jelképévé emelkedik. Hans neurózisa nem más, mint az a tisztességesség, hogy szorongásának a tudatban ürügyet szolgáltasson. így érthető a szexuális visszautasítás győzelme a fóbiában. - A betegség kompromisszum-természete így érvényesül. A ló aka­ dály arra, hogy az utcára menjen, de ürügy arra, hogy a szeretett anya mellett maradjon. A szeretett tárgyba kapaszkodik ugyan, de természetesen azért aggódik, hogy ártalmatlan maradjon. Áttekintve az egész anyagot Freud felveti a kérdést: Miért lehet Hans esetéből egészséges gyerekekre következtetni?

k olyan a , hogy az

,et miatt; létből fa­

zen megfelbukni ítegséget ndenban letegedédolgozva k napvi-

találtak iát. tírva - a

Hans neurotikus, herediter jegyeket hordoz (Freud anyját lánykorában kezelte), degeneratív, nem normális gyerek - szűrhetnénk le a tanulságot. Miért lehet akkor esetéből az egészséges gyerekekre következtetni? Mert: a) A szexuális koraérettség egyben intellektuális fejlettségre, kutatóhajlamra utal. Később „naggyá”, híressé vált emberek életéről írták le, hogy gyerekko­ rukban fokozottan érdeklődtek szexuális problémák iránt. b) A fóbia a gyerekkor gyakori megbetegedési formája. Neurotikussá vál­ hatnak azok a gyerekek, akiket problémáik miatt környezetük letorkol. Tüne­ tük enyhül ugyan, vagy látszólag meg is szűnik. Az érett felnőtt korban pszicho­ analitikus kezelésbe került betegeknél válik világossá, hogy szakadatlan és töretlen pszichés munka fonódik tovább ezen gyerek-konfliktusból az életen át, tekintet nélkül arra, hogy az első szimptóma fennáll-e, vagy visszahúzódott- e. Hans abban különbözik a többi gyerektől, hogy fóbiája bátrabban nyilvá­ nulhatott meg, hiszen szülei a lehető legkevesebb kényszert, megfélemlítést alkalmazták nevelésében. Talán csak előnye van a többi gyerekkel szemben, hogy elfojtott komplexusok csíráját nem hordja magában, melyek később karak­ terelváltozásokhoz, neurózishoz vezethetnek. Hasznára volt ez a kezelés azért is, mert helyreállította bensőséges kapcsolatát apjával. Végül a pedagógiai következtetésekről. A szerző elmondja, hogy ha egyedül rendelkezett volna az analízis felett, megkockáztatott volna még egy témát, amit a szülők eltitkoltak a gyerek elől. Megerősítette volna azokat az ösztönös sejtéseket, amelyek a vaginára és a koituszra vonatkoztak. - így a betegség megoldatlan maradékát, a túl sok kérdezősködést csökkentette volna. Megszűn­ ne a gyerek szerelme az anya iránt, belátná, hogy ezzel a fontos dologgal való foglalkozást el kell halasztania, míg felnőtt nem lesz. - Azonban e témakörben nem vezetett pedagógiai kísérletet, így ezt ne.m is tárgyalja bővebben. 1970. május

a a sötét ámára a tusz-imrémület isának a yőzelme t ló aka. mellett

IRODALOMJEGYZÉK Freud, S.:

Analyse dér Phobie eines fünfjáhrigen Knaben. (Egy 5 éves fiú fóbiájának analízise) 1909. G. W. VII.

iggódik, it Hans

17

D om inique esete (Halász Anna) Bevezetés: Dolto lacanista. Számunkra ez olyan megértési nehézséget je­ lent, melyekre majd a szöveg közben fogok utalni. Igyekszem a használt fogal­ makat éppen azért megvilágítani, hogy az esetmegértést elősegítsem, és nem azért, mint ahogy Dolto teszi, hogy a lacani gondolatrendszerbe bevezessen, elméleti fejtegetéseit alátámassza. A pszichoanalitikus irodalomban ritka az ülésről-ülésre történő esetle­ írás, pedig általuk mi is reflektálhatunk az eseményekre. Freud esetei önma­ gukban is segítséget jelentenek, nemcsak a belőlük levont elméleti alapveté­ sek. Napjainkban elárasztanak bennünket a részletek, melyeket csupán egyegy elméleti kutatás alátámasztására hoznak fel. Dolto a pszichoanalitikus kutatásokhoz szeretne hozzájárulni egy olyan teljes eset közrebocsátásával, melyet minden részletében - és mint látni fogjuk nem is ellentmondás men­ tesen - átgondol. Ezzel valóban lehetővé teszi számunkra, hogy újra gondoljuk esetét és ha úgy tetszik, ne értsünk egyet következtetéseivel. Dolto a terápiák folyamán szórul-szóra rögzíti a beszédet, nála ez már automatikus folyamat. A beszélt anyag mellett a nála szinte kötelező gyur­ mafigurák rajzát is közreadja, valamint a terápia folyamán készült rajzokat (mint látni fogjuk ilyen csak egy készült). Az esetre, amelyet végül is kivá­ laszt, azért esik választása, mert rövid, kevés ülésben zajlott, le lehet írni anélkül, hogy követhetetlen lenne. Dominique esete Az órákat fizetik, de nem közvetlenül Doltónak, hanem egy biztosítási kasszának. Az órákat rendszeresen egyeztetik a család és az analitikus között. Mint. látni fogjuk, az órák meglehetősen szétszórtak - többnyire a család, egy­ szer az analitikus miatt másfél év alatt 12 ülés jön össze, noha eredetileg havi két alkalomban egyeznek meg. Dolto leszögezi, hogy esetválasztásában az eset „izgalmassága”, eseményekkel tarkítottsága egyáltalán nem játszott szerepet, mivel egy terápiában sohasem az események fontosak, hanem a tudattalann dinamikája, ahogy az alany az eseményekre reagál. Dominique-ot a diagnózis felállítása és további sorsának eldöntése miatt hozzák. A terápia igénye a szülőkben fel sem merüT. A terápiát a szerző fogja javasolni, mintegy utolsó kísérletként arra, hogy a gyermek meggyógyulhasson. Dominique-ot, aki 14 éves és iskolai tanulmányaiban semmilyen haladást sem mutat, egyszerűen debilnek tartották az iskolában. Dolto úgy véli, hogy a pubertással az elmebetegség veszélye felerősödik. Feltétlen terápiát javasol, mi­ vel úgy látja, hogy a pubertás az utolsó kedvező alkalom erre. Dominique inté­ zetbe helyezése, és ezzel a róla való teljes lemondás még várathat magára. 18

séget je­ lit fogalés nem ezessen, ) eseti e;i önmalapveté)án egyalitikus tásával, ás mén­ ét és ha ez már :ő gyur■ajzokat is kiváhet írni

¡tosítási i között, ád, egyleg havi az eset serepet, ttalann e miatt zö fogja lásson, aladást hogy a sol, mi­ je intéa.

Dominique testileg jól fejlett, mindent befal amit eléje tesznek, tartása görnyedt, járása mint egy két lábon járó kutyáé. Gyakorlati dologgal nem foglal­ kozik, sztereotip módon rajzol, formázik. Tájékozódni nem tud, mindig bátyja kíséri, mivel egyszer megszökött. Viselkedése nagyon jó, túl jó, engedelmes, örök mosoly az ajkán. Három testvérből a középső, bátyja Paul-Marie 2 és 1/2 évvel idősebb, húga Sylvie 2 és 3/4 évvel fiatalabb. Dominique kívánt gyermek volt, noha inkább leányt akartak. Csúnyán, szőrösen született (ez már önmagá­ ban is patologikus jegy? a szerk. megj.) Egy éves koráig szopott, az elválasztás idején indult el, elég hamar kezdett beszélni. Az anya szerint nehezen szokott tisztaságra. Dolto szerint azonban ez alig hihető, hisz húga születése előtt már szobatiszta volt. A problémák mintha a húg születésével kezdődtek volna, az apa szerint azonban Dominique már a húg születése előtt is nehéz gyerek volt. Fejét a bölcsőbe verte ha azt akarta, hogy kívánságát teljesítsék. (Ennek a ténynek Dolto elemzésében később nagy jelentősége lesz). Dominique a húg születése alatt apai nagyszüleinél volt, visszatérve kiságyát elfoglalva találja. Heves szo­ rongást és agressziót mutat, fél, hogy a kicsi megeszi a mamát. Újra bepisil és bekakil, átmenetileg alvászavart és részleges mutizmust is mutat. A zavarok miatt kirakják az óvodából, ahova addig állítólag jól illeszkedett Az átmeneti­ nek tűnő regressziónak az anya elébe sietett. Dominique kérte, hogy őt is szop­ tassák, tegyék tisztába, és az anya ennek eleget tett. 6 évesen, az iskolával tünetei felerősödtek. Újra bepisil, társaival nem érintkezik, előmenetele nulla. Ekkor az iskola javaslatára analízisbe kerül, ahol felfedik a testvérféltékenységet. A 6 hónapos kezelés javulást nem hozott, a gyerek kedves maradt, de tünetei is maradtak. 8 éves koráig nem tanult meg olvasni. Ekkor egy évre az apai nagyszülők­ höz küldik vidékre, hogy „rendbe jöjjön”. Visszatérésekor tud olvasni, az időköz­ ben iskolás húg sikerei láttán azonban „elfelejt”. Anyja, aki a testvérféltékeny­ ségről már tud, nagyon megértő fiával. Végül is az olvasás „visszajön”, ez az egyetlen, melyet Dominique szívesen csinál. Viselkedése változatlan, - emlékezete nincs, egyedül játszik, merev mi­ mikája, mint álarc fedi arcát, vágyai nincsenek. Néhány furcsaságát és zavarát emeli ki csupán az anya; fóbiái vannak, fél a biciklitől és a lovaktól. Ilyenkor pánikba kerül és bárkihez odabújik, aki közelében van. Egyébként a kontaktust elutasítja már piciny kora óta. Kényszeresen ügyel arra, hogy a fehérneműi a helyére kerüljenek vissza - akár piszkosan is. Különben a fürdéstől is fél, kezét, arcát anyja mossa. A pénz értékét nem ismeri. 12-13 éves kora körül egyetlen változás észlelhető: az enurézis abbama­ rad. Egyébként a pubertás is megindul, Dominique azonban látszólag észre sem veszi, szeméremérzete nincs, maszturbálni sohasem maszturbált. Mind­ ezeknek anyja örül. Az anya meglehetősen bűntudatos, egyrészt saját anyja miatt, aki szerint túl engedékeny Dominique-kal, másrészt az analitikus miatt, aki szerint pedig nem vette figyelembe eléggé Dominique féltékenységét. Az anya Mme Bel, Afri­ kában nevelkedett, ahol az apja „kolonialista” vállalkozó volt. A nagyszülők egyébként Kelet-Franciaországba valók.

19

Az anyának szomorú gyermekkora volt. Szülei rendkívül szigorúak voltak hozzá, feltehetően fiút szerettek volna. Egyedül Kongóban érezte jól magát, ahol apácáknál tanult, ott is érettségizett. A háború miatt kényszerült a család visszaköltözni Franciaországba. Itt az anya német tanárnőnek készült, de férjhezmenetele miatt tanulmányait soha­ sem fejezte be. Mme Bel féijhezmenetelét nagy szerencsének tartotta mivel szomorú, depresszív, szerencsétlen hangulata miatt rendkívül elhízott volt. („A féljem nyomorúságom ikertestvére, neki is szomorú gyerekkora volt”) A férj szerint Mme Bel 100%-os családanya, kötelességtudó, csodálatos asszony, aki szeret otthon lenni, nem szívesen mozdul ki. A z apa Georges Bel ipari kereskedelemmel foglalkozik, rengeteget uta­ zik, előre nem látható ideig marad. Kis bőröndje mindig elő van készítve. Egyébként lehet rá számítani, szüléseknél ő segít, ellátja a házat. Dominique születésénél az anyai nagyanya, az anyósa és ő asszisztáltak egyedül. Mivel keveset van otthon, nem igen foglalkozik a gyerekekkel, de az anyán keresz­ tül mindenről értesül. ,A gyerekek nem is érzik, hogy nincs otthon az apjuk, én olyan vagyok nekik, mint apjuk és anyjuk” - jegyzi meg egyhelyütt az anya. Férfi szinte alig fordul meg a házban. Az apa családja a Pireneusokból való, apja nyugállományban lévő katonatiszt, nincs túl jóba a fiával. Az apa a legidősebb, öccse pici korban meghalt, mivel egy játékvonat darabját lenyelte, majd az ezt követő operációba belehalt. Az apát nagyon megrázta öccse üres bölcsője, mivel öccse halálában maga is bűnösnek érezte magát (a játékvonat ugyanis övé volt). Ezért ragaszkodik ahhoz, hogy gyermekei bölcsője soha ne maradjon üresen, Paul-Marie bölcsőjébe Dominique, majd annak bölcsőjébe rögtön Sylvie kerüljön. Az apánál 7 évvel fiatalabb húg, Dominique nagynén­ je után, 5 évvel újra születik egy öccs, Bemard. Ez a fiatalember Dominique születésekor 17 évesen eltűnt egy kirándulás alkalmával. Halottá nyilvánítá­ sára azonban 2 és 1/2 év múlva került sor, Sylvie születésekor. Még egy ha­ lálesetnek lesz Dominique életében jelentősége. A nagynéni, az apa húga 6 hónapos kisfia, aki egyben a 6. gyereke épp akkor hal meg „kék betegségben” (cianózis), amikor Dominique 8 évesen ott tartózkodik. Paul-Marie, a báty, aki jelenleg 17 éves az anya szerint nagyon érett, a lányok iránt azonban csöppet sem érdeklődik, „csak esztétikai értelemben”. Nem tanul jól, nem fog leérettségizni, és az apai kívánság ellenére festő sze­ retne lenni. Paul-Marie sokat segít, ő vitte Dominique-ot is nap, mint nap iskolába. Tanulmányai abbahagyása miatt vetődik fel tulajdonképpen az a kérdés, mi is legyen Dominique-kal, hova kerüljön. Sylvie-vel is anyaian viselkedik. Paul-Marie külsőre kisfíúsabban hat, mint kora, magatartásában azonban kínosan udvarias. Doltónak is elmondja, nem érti mi jó van abban, hogy a leányok és fiúk lefekszenek egymással. Neki'csak fiú barátai vannak. Doltónak feltűnt, hogy az anya „mi”-ként emlegette Paul-Marie-t, mintha egy párt alkotnának. Sylvie, 11 és 1/2 éves, barátkozó, nyilt, és szőke. Hasonlít az apára, aki mint egész családja szintén szőke és kékszemű. Sylvie Dominique-kal ellentétben szép, az egész család kedvence, a rég várt leány. Egy későbbi beszélgetés során derül ki, hogy a Bel famíliában azon a bizonyos nagynénin kívül több generáció óta nem született leány. így érthető az 20

voltak it, ahol lItt az

t sohamivel jlt. („A A férj iy, aki 3t utaszítve. inique Mivel Lereszapjuk, ütt az sokból apa a lyelte, e üres ivonat >ha ne sőjébe jynén'nique ánítágy haúga 6 igben” rett, a iben”. ,ő sze­ lt nap i az a yaian sában ibban, nnak. ia egy a, aki a rég izon a ető az

öröm, amikor végre leány unoka születik. Az apa szerint Sylvie nagyon hasonlít a húgára csak éppen még merészebb. Végül is a szülők - az anya jobban, az apa kevésbé - beleegyeznek a terápiába, elfogadják, hogy Dominique nem szimpla debil, hanem pszichotikus, akit kezelni kell. Az üléseket eredeti sorrendjükben ismertetem, többségüket kivonatolva, kettőt melyeket az eset szempontjából döntőnek érzek, részleteiben. Igyekszem a szerző észrevételeit is követni különös tekintettel intervencióira, az indulatát­ tétel értelmezésére és ennek hatásaira a terápia menetére. Az első ülésen június 15-én került sor az anyával való beszélgetésre, majd ezt követően a Dominique-kal való ismerkedésre. Dominique sztereotip módon gyurmázik, hosszú, „giliszta” embereket gyárt. Első szavai - „Én nem vagyok olyan mint a többiek, néha amikor felébredek arra gondolok, hogy egy igaz történetet éltem át”. Mindezt merev, mimikátlan arccal mondja, hangja modulálatlan és magas. Dolto spontán válasza „ami téged nem igazzá tett”, a kapcsolat felvételt célozza, azt hogy igyekszik Dominique-ot megérteni. Erről a kapcsolatfelvételről a szerző nézeteit m^jd egy külön fejezetben fejti ki. Dominique, itt az első órán, kifejezi vágyát, hogy szeretne olyan lenni mint más, vagyis nem ennyire buta, nem olyan, aki mindig butaságokat beszél. Dolto megjegyzi erre, hogy látja, Dominique észreveszi, hogy értelmetlenségeket mond, talán bolondnak álcázza magát. Dominique; „De honnan tudja”?. Dolto: „Tőled, te magad mondod”. Ez a kezdeti párbeszéd teszi lehetővé Dominique számára annak felismerését, hogy valaki olyasmit közöl neki, amelyet az meg­ ért; annak felismerését, hogy őt meg lehet érteni. A második ülésre, amely június 30.-án, két hét múlva került sor, mélyebb betekintést nyújt Dominique betegségébe. (Ennek az ülésnek a kezdetén beszélt Dolto az apával is) Dominique elmerül egy fantáziában, melyben egy boszor­ kány is szerepel aki krak, krakot mond, és úgy csinál mintha meg akarná fogni. (croquer=ropogtatni). Dolto érti, hogy ez ő, egy boszorkány, aki felfalással fenye­ geti Dominique-ot, veszélyes kontaktus, melyet Dominique az ordítással kapcso­ latban él át. A történet többi elemének értelme számára is homályban marad. (Dolto későbbiekben kifejtett álláspontja azonban az, hogy érvényesnek tart mindent, amit Dominique mond még akkor is, ha nem érti.) Ezen az ülésen az is kiderül, hogy Dominique nem képes egy három elemből álló műveletet felfogni. 20 : 4 = 5 Dominique számára 4 = 5. Ezután az ülés után nyári szünet következik. Szeptember elején Dolto levelet kap az anyától, aki kéri segítse fiát egy közeli kisegítő iskolába elhe­ lyezni. Úgy tűnik Dominique az új osztályba jól beilleszkedik. Az anya sze­ rint már látszanak a javulás jelei, Dominique például már megtanult bicik­ lizni, kedves a húgával, mosakszik. Doltót nem tévesztik meg a változások, a védekezés új formáinak tartja, mely épp arra következett be, hogy Domi­ nique terápiásán érintve lett. A harmadik ülés, október közepén új formázást, új fantáziát hoz. Egy kislányról van szó, Acélos Fifiról, akinek két tigris barátja van, akik megszöktek az állatkertből. „Ha te megharapsz én is megharaplak” - mondja Fifí, azaz Dominique. (Dolto Dominique-ot, és az viszont? —gondolkodik a szerző.) A tigris vakmerő, de nem bátor, fél Fifitől, akinek vörös haja van, és aki hol hím-, hol 21

nőnemben szerepel (franciául il-elle). Fifí sok „butaságot” csinál, többek közt felvette apja cipőjét, és zöld szalaggal kötötte át. Majd minden átmenet nélkül szekrénybe rejtett középkori katonákról van szó, akiktől félni kell, „mert rám támadnak” (aki támad nőnemű, Dolto feltételezi, hogy itt is róla van szó). Szóba kerül még egy leányunokatestvér, Babette is, akivel 8 évesen együtt játszottak. A jelenlegi fantáziát még egerek, macskák, harckocsik népesítik be. Dolto utólag átgondolva az ülést feltételezi, hogy Fifí Dominique-on kí­ vül még a harcias unokatestvért, Babette-et is megjelenti, de a húgot is, aki az apa szerint nagyon merész. Dolto bevallja, hogy nehezen érti ezt az erősen pszichotíkus beszédet, melyben az egyesszám első, és harmadik személy ke­ veredik, mint a kisgyermekeknél. Egyben feltételezi, hogy Doltotól való félelmén keresztül a család nőtagjaitól való félelmét fejezte ki, valamint harcias ag­ resszivitását is. Az egyetlen realitás, amely csonkítatlanul jelenik meg, az a családi viszonylat és a foldrsyzi hely. A negyedik ülésre november 18-án, egy hónap múl v a k erűi sor. Ennek az ülésnek a jelentőségét Dolto részletes elemzéssel emeh ki. Úgy tűnik Dominique bi¿aiom hizalmatlanság kérdése ,és egyéb problematikája csúcsosodik ki, és itt dói el a terápia további sorsa. Épp ezért én is részletesen foglalkozom az itt elhangzottakkal. Dominique egy juhászkutya gyumiázásába fog. Kiderül, hogy Vasszállal (Acélos Fifí?) már végzett, mert elment az apjával és (vagy) a barátaival. A juhászkutyának itt nőnemű kicsinyei lettek, amelyek közül az egyik vörös. Ezt akarja a Paul on sk elnevezett kisfiú megtartani, az apja azonban elküldi a ku­ tyát egy kamionnal. A kiskutya mégis visszajön, mert jól kérdezősködik egy pályaudvaron. (Dominique saját élménye jött itt be, mikor egyszer elveszett elszökött ő is Jól” kérdezősködött.) „Meg akartak szabadulni tóle mégis viszszajött.” Gyurmázás közben Paul-M&rie-t szidja, hogy jobban szeret más gyere­ kekkel játszani. Majd úgy csinál, mintha egy kisegérrel etetné a kutyát, ami elalszik, majd feláll és járni tanul. Dominique leveszi a gyurmakutya fejét és megnyújtja a farkát, nagy ovális szemeiből kifli alakú szarvakat csinál, és viszszahelyezi a fejét. „A kutyából tehén lett, aki arról álmodik, hogy ökör, az ökör meg, hogy tehén.” Dolto értelmezés értékű közbeszólására, hogy mi is a helyzet a tőggyel kiderül, hogy Dominique valóban azt gondolta, hogy négy van neki, vagyis négy pénisze. Dolto azt is megkérdezi, hogy a tehén nem bikáról álmodik-e, és tudja-e Dominique egyáltalán, mi a különbség bika és ökör között. Dominique közli; a bika gonosz, ez meg egy szent tehén. Dolto értelmezi: hogy a tehén attól szent, amit Dominique Dolto iránt érez, és mint kiderül, tanárnője iránt is. Dominique: „De én csak a szüléimét akarom szeretni”. Dolto részletes felvilágo­ sítást tart a családon kívüli szerelem törvényeiről. Az ember a szüleit, mint szüleit szereti, és ezen kívül még sok mást. (Szerelem-gyerek.) Dominique a tehenet az indulatáttétel értelmezése alatt szétrombolja. A tehén már nem szent, hanem egy vándoré (az apa?), aki szakállas, és egy fán alszik. És most álljon itt kisebb kihagyásokkal, de szóról szóra az a történetrész, melyet Dolto becsapásos vásárnak fog tartani, egyben jól illusztrálja Dominique beszéd- és gondolkodásmódját. „Egy nap a vándornak meg kellett válnia a tehéntől, mert koldus volt... Ré­ gen Maharadzsa volt, mert a tehén aranyat tojt. De egy féltékeny fakír oltást adott, 22

ik közt nélkül irt rám . Szóba zottak. -on kíis, aki erősen ély ke­ lelmén ias agí, az a nek az inique , és itt az itt szállal val. A is. Ezt a kuik egy zett 3 viszSyeret, ami jét és >viszökör elyzet neki, dik-e, nique i attól nt is. lágomint jue a nem most Dolto 1- és .Réidott,

és többé nem tojt aranyat, hanem borjút, mint más tehén. Szegény embert a gono­ szok elűzték. Csak ment, ment, hosszú szakálla a földig. Azt mondták, »jó napot kisasszony«. Egy napon látott egy tevekaravánt, (pirinyó tevéket formázik) óh, sze­ gény tehénkét el kell adni. A tehén fáradt, de mielőtt eladnák vizet kémek neki. Mindenkinek mondják, hogy a kis kecske (tehén) szomjas, el kell adni. A tevék megdöglöttek, ezért a vándor (egy másik?) megveszi a kiskecskét. De a kiskecske nem akar utána menni. Ez az úr sokkal gonoszabb volt, mint az aki eladta. Erre nem volt szabad beszélnie hozzá. (A régi tehenet előveszi és orránál fogva húzza) Engedelmeskedned kell az embernek, az állatoknak. A szegénynek (gonosz és ván­ dor) csak egy lába van, a hátán kell vinnie!” Dolto az ülés elemeit szimbólumoknak tekinti, és így fejti ki értelmüket. Fifi barátai —az anyamell, amiket bekebelez. (Bár szerinte épp úgy lehet­ nek a testvérek is) A juhászkutya - Dominique maga, akitől meg akartak szabadulni, de még­ sem ment intézetbe. Paulo=Paul Marié szintén remélte, hogy Dominique inté­ zetbe kerül. A kutya - vörös mint a kislány, Fifi, nyakörve zöld, mint a kislány Fifi szalagja a copfban, és amellyel átkötötte az apa cipőjét. A fallikus (copfos) kislány fantáziája jelenik itt meg, akiről a későbbiekben még látni fogjuk, hogy a húga, akinek szintén fallikus értéket tulajdonít. Férfi cipős lába is a fallikust szimbolizálja. A kutya, mikor járni tanul és elesik, maga Dominique - aki s^ját fallikus testtartásának uralmát veszti el annyira, hogy fejét is elveszti (megbutul) (ku­ tya fejét leveszi). A nemi identitás zavar legszembeötlőbben - a kutya a farkánál fogva válik tehén-ökörré - képben jelenik meg. Dominique, aki vidéken élt, nem ismeri a szarvas állatok és tejelő állatok termékenységének kérdését. Képtelen megálla­ pítani, milyen neműek az emberek, ő milyen nemű. Dolto elemzése visszaadta a tehén eredeti értelmét, szült - igaz, análisan (aranyat tojt). A szakállas Maharadzsa szintén Dominique maga, anyja szőrös kiskirá­ lya, báránya, kiskecskéje. A kiskecske egyben az értékes fallikus résztárgy, amit el kell adni. Dolto szerint ez az a becsapásos üzlet, mely allegorikusán fejezi ki, mi is történt Dominique-kal. A kiskecskét el kell adni, le kell mondani az uretális vesszőről, azért, hogy életben maradjon, azaz vizet kapjon, ahogy az anya valóban szomjaztatta Dominique-ot enurézise miatt. Amikor Dominique eladja a kiskecskét, azaz péniszét, saját testének egy részét, saját magáról is lemond, mint anyja résztárgyáról, fétiséről. Mert fétis volt, anyja képzelt pénisze egészen húga születéséig. Hogy miért kellett lemondania önmagáról, miért volt ő csak anyja résztárgya? Ezekre a kérdésekre adott válaszban rejlik pszi­ chózisának lényege. De mielőtt válaszolnánk, nézzük meg, hogyan fejeződik be a vásár. Az értékes tárgy eladva, elválasztva az eredeti tulajdonostól csak úgy tud tovább élni, ha elveszti minden kezdeményező készségét. Azaz a kecskét ezentúl orránál fogva vezetik. Valóban Dominique elvesztette minden kezdeményező készségét, tehetetlen, pénisze noha rajta van, anyjáé. Az új gazdának csak egy lába van (egy emlője?) pár nélkül. Dominique-nak sincs párja, akivel azonosít­ hatna, kapcsolatában testi függőségre regrediált, mivel ő maga is csak másnak része, résztárgy. 23

»

Most nézzük meg, milyen elméleti konstrukcióval magyarázza Dolto a pszichotikus regresszió létrejöttét. Dolto látja, hogy Dominique nincs tisztában a tér- és idői relációkkal, hogy Dominique számára egy nagy tárgy épp úgy elfér egy kis dobozban, mint ahogy a távoli tárgyakat valóban kicsinek képzeli, és ahogy nem tudja mi történt előbb, mi később. Dominique egész viselkedésével azt célozza, hogy elkerülje az embereket, tekintetüket, hangjukat, mivel azok veszélyt je­ lentenek a számára. A veszély a bekebelezés, a megharapás, a szétdarabolás veszélye. Ez a külvilágra vetített, projiciált félelem saját orális, kannibalisztikus ösztönkésztetéseinek megoldatlanságából adódik. Normál körülmények között a gyerek és anya lemond a fantáziáit, kölcsönös megevésről, mivel a szopás mir.t bekebelezés szimbolizációja folytán a kifejezett gyöngédség, az élő kapcsolat megnyilvánulása lesz, nem erotikus aktus, hanem a világ és sa­ ját testének felkutatására irányuló törekvés. A leválasztással, az anyai test­ ről való lemondás miatt az érdeklődés kifelé irányul. A kisgyermek boldogan ismerkedik mind saját testével, mind a külvilág tárgyaival. Oominique-nál azonban ez sohasem zajlott le, sohasem volt így. Szá­ mára minden kontaktus bekebelező maradt. Dominique mikor fejét bölcsőjébe verte (szarvait) és így parancsolta el anyját apja mellől, nem szükségletei kielé­ gítését várta és kapta, hanem erotikus vágyának megfelelően anyját nyerte el. Az anya gyermekei orális kívánságát sohasem korlátozta, azt ehettek és akkor mikor akartak. Dominique-nál tehát az orális, erotikus örömről való lemondást semmilyen szimbolizáció nem követte, hanem a szükséglet kielégítése magáról a tárgyról való teljes lemondást, azaz a szeretetről, a tovább élés vágyáról való lemondást írta elő. Dominique fóbiáinak ertelme az - és viselkedése is ezt tükrözi-, hogy minden változástól, mozgástól félni kell. Minden ami módosul dinamikus jelzése Dominique létének, azaz, hogy el lehet pusztítani (fel lehet falni). Dominique félelmét a mozgástól, a mozgó tárgyaktól egyáltalán nem ismerték fel, csak az ezzel nagyon is szorosan összefüggésben álló tér-idő zavart. A kisgyermek is fél ismeretlen jelenlétében, bújik anyjához, ő azonban valódi, erotika-mentes azaz szorongásmentes védelmet nyújt. Dominique azonban minden fizikai kontaktust visszautasított, mivel az csak szorongását növelte. A bekebelezés­ ről való le nem mondás projekció utján a bekebelezéstől való félelmet jelen­ tette. Az orális ösztön szimbóiizációjának hiányai pedig a saját test felkutatá­ sának, és mint később látni fogjuk, annak nárcisztikus megszállásának hiá­ nyát hozta magával. Dominique tehát azonosítás helyett totális testi függőségben marad, saját vágyairól lemond, hogy mint anyja része tovább élhessen. Az 5. és 6. ülés újabb részletekkel fogja gazdagítani ezt a résztárgyproblematikát, sőt, azt hiszem, teljes egészében megvilágítja. A húg születésével, a korábban már patológiás fejlődés - bár még látszólag tünetmentes —még súlyosabbá válik. A húg, a vágyott kisleány, a család új középpontja. Dominique orális fixáéi ójának megfelelően introjiciálja a csecsemő Sylvie-t, szintjére, preverbális szintre regrediál. A fel nem ismert, de szorongás­ ból elfogadott testvérféltékenység (anya hagyta, hogy Dominique szopjon) így vezet a teljes derealizációhoz. Dominique egész nap hallotta, hogy húga szebb

za Dolto a elációkkal, dobozban, nem tudja st célozza, eszélyt jetdarabolás innibalisz•űimények 1, mivel a jédség, az ilág és sanyai testi külvilág f így. SzáDÖlcsőjébe stei kieléyerte el. és akkor ^mondást t magáról 'áról való d-, hogy xs jelzése jminique fel, csak gyermek ka-menn fizikai ibelezéset jelenlkutatáíak hiáid, saját is újabb hiszem, ítszólag alád új lecsernő rongáson) így i szebb

(azaz plus belle), elismertebb. A családi név - Bel - beszélő név. A franciában szépet jelent. így a kislány csábító hatalmának jelzője és a családnév összefonó­ dott képzeletében, és eredményezte, hogy húga fallikus jelentővé vált számára. Ez lesz többek között nemi identifikáció zavarának alapja. Sylvie sajátos neve „S’il vit”? (ha él) szerencsétlenül találkozik Bernard nagybácsija tényleges eltű­ nésével is, és saját létének állandó kérdőjelét alkotja. Mint emlékszünk, Ber­ nard halottá nyilvánítása egybeesett Sylvie születésével. Ami Paul-Marie szere­ pét illeti, neki Dolto külön fejezetet szán. Az itt kifejtett gondolatmenetre a 10. ülés után még újra részletesen visszatérünk. Az 5. ülés, melyre hat hét múlva, január 4-én kerül sor, sok szempontból érdekes, de én csak két elemét fogom kiemelni. Dominique arról beszél többek között, mennyire bosszantja, mikor anyja magyaráz, valamint arról, milyen nevetséges a neve, és hogy mennyit gúnyolják ezért. Dolto szerint itt Dominique nárcizmusára nézve rendkívül destruáló érzésről van szó; a megálázottságró 1. Ahelyett tehát, hogy Dominique pozitívan azonosulna szüleivel, szégyent érez velük szemben. - Nevetséges nevet adtak neki. Megtagadja az ödipális kasztrá­ ciót, nern azonosul apjával, azaz nem fogadja el a genitális és társas hatalom ősi modelljét. Dolto, mint Lacan tanítványa a kasztráció szónak rendkívül széles értelmi spektrumot tulajdonít. Alapvetően két kasztrációt különböztet meg, a primer és ödipális kasztrációt. Az ödipális kasztráció kifejezés mögött a klasszi­ kus freudi értelmezés húzódik meg. Ez az a kasztrációs szorongás, mely az ödipusz komplexumot megoldja, amelynek hatására lemond a gyerek az anyjá­ ról, azonosul apjával, illetve az általa képviselt fallikus értékkel. Tehát, hogy miért nem következik be az ödipális kasztráció Dominique-nál, arra szintén ebben az ülésben kapunk választ. Dolto ekkor találkozik személyesen PaulMarie-val. Tőle tudja meg, hogy anyja az apa távollétében gyermekeit rend­ szeresen ágyába veszi, hogy „felmelegítsék” őt. Mivel ezt a felmelegítő funkciót a 17 éves Paul-Marie az anya teljes értetlenségére visszautasítja, azt elsősorban Sylvie és Dominique látja el. Dominique rákérdezésre elmeséli, hogy valóban furcsa érzést okoz neki, ha anyja ágyában van, valamint, hogy apja nem bánja mit csinálnak, ha ő nincs otthon. Dolto felvilágosítja a fiút az inceszt törvényről, és megpróbálja az apai tiltást rekonstruálni. Dolto az anyát is megkérdezi, aki így válaszol „óh, én szeretem őket az ágyamban, és az sem zavar ha meztelen vagyok, hisz ez. a valóság.” A szexuálisan infantilis anya tehát csábító. Semmilyen kívánságot sem korlátozó viselkedésével éri el, hogy Dominique nem tudhat anyjáról le­ mondani (az anya még három évesen is szoptatta, 6 évesen is úgy bánt vele, mint egy picivel), incesztuózus érzésein úrrá lenni. Sajnos ezen érzését az apa sem korlátozza, hisz tőle azt csinálhatnak amit akarnak, és ha otthon van sem igen törődik a gyermekeivel. Az anya Dolto szerint azért ilyen, mert szülei őt nem szerették, fiút szerettek volna helyette, így nemi identitása bizonytalan maradt, a vágyott és irigyelt péniszről nem tudott lemondani. Féijhezmenetelével féije megajándékozta őt a gyermekekkel, akiket pénisz fétisként imádott, és akiket így résztárgyakká, bábokká, melegítő állatkákká degradált. A 6. ülés (2 hét múlva) ennek a felismerésnek feldolgozása. Nézzük meg részletesebben hogyan.

Dominique beszámol arról, hogy anyja (úgy tűnik Dolto tanácsára) vett egy melegítő takarót, és hogy most Sylvie a melegítő takaró miatt megy anyja ágyába, „abba szerelmes”. Dolto kérdésére, hogy nem inkább apjával szeretne lenni, Dominique közli: „Nem lenne szükség sem anyára, sem a melegítő takaróra, mert anya szerint apa jobb, mint mi és a meleg takaró”. Dolto: „Tehát mikor az apád anyáddal van azt gondolod nincs rád szükség”. Az is szóba kerül, hogy Dominique féltékeny Sylvie-re amiért ő megy az anya ágyába: „anya egy kismacskát melegített”, míyd később: „Tessék mondani, kit szeretnek jobban, a leányokat vagy a fiúkát?” Szóba kerül még az is hogy a kisbabák szerve elsülhet-e és, hogy a nemiszerv férfi vagy női.” A fiúknak tovább van tejük? Ki jobb, a fiú vagy a leány, a tej szempontjából?” (Korábban formázott egy férfit, akinek felálló „tőgye” és mellei voltak.) Dominique úgy képzeli, hogy csak a nők csinálják a gyerekeket és a férfiaknak ahhoz nincs is közük. Dolto felvilágosítja: „az apák adják a gyerekeket az anyáknak”. Dominique: „Már hallottam ezt, de nem voltam biztos, hogy nem ugratnak-e.” Az ülés végén még megtárgyalják, hogy egy szülőnek a házastársa a fontosabb és nem a szülei, és természetes, hogy ha a fiúk megnőnek nem az anyjukat tartják a legfontosabbnak. Dolto szerint ebben a jelenetben Dominique lemond az ambiszexualitás illúziójáról, a primer kasztrációról. A primer kasztráció - tipikus lacani fogalom - a 3 éves kor sajátos problematikája. Ekkor a gyerekek már jól látják nemi különbözőségüket. A fiúk számára a lányok léte fenyegető. Szorongásuk a kasztrálástól, az azonos nemű felnőttel való azonosítás utján, azaz nemükkel, saját testükkel való azonosulás útján oldódik meg Ez a folyamat a lacanisták szerint szimbolikus természetű. Dominique szorongása a lemondás ellenére is megmarad. A kérdés, hogy a fallikus érték, azaz a férfiasság valóban csak a pénisszel rendelkezők tulajdonsága-e vagy az asszonyoké is még nyitva marad. Ebben a szorongásbán az is bennefoglaltatik, hogy ha anyja elfordul tőle, nem táplálja, nem melegíti, elveszti férfiasságát. A 7. ülés szintén 6 hétre következik. Most azonban egyenesen a 8. ülésre térnék át. Ennek időpontja már május eleje. Dominique kitünően illeszkedik az iskolába, már számolni is tud. Ez a változás már az 5. ülés óta észlelhető, sikere azonban csak az iskolaév közeledtével válik egyértelművé. Az ülésnek három tartalm i elemét érdemes kiemelni. Újra előjön az a kérdés, hogy a nőknek van-e péniszük vagy sem, hogy a tőgy tulajdonképpen mell vagy pénisz. Dolto értelmezésére közli, hogy egy barátja már mondta, hogy a nőknek nincs, és hogy ő tényleg azt hitte, hogy van. Nyissunk itt egy zárójelet. Felmerül a kérdés, hogyan lehetséges a tapasztalattal, a percepcióval ennyire ellentétes meggyőződés létrejötte. Ezt a pszichotikusokra jellemző folyamatot már Freud is érinti, amikor a projekcióval kapcsolatban megjegyzi, hogy a pszichotikusok a neurotikusokkal ellentétben nem elfojtják a kínos tartalmakát, és így a tudattalanba utalják, hanem megtagadják, azaz észre sem veszik az elviselhetetlent. Az elviselhetetlen: a nők péniszhiánya, melynek észrevétele a kasztrációs szorongás ébresztését jelentené. 26

hallu ra j e] tikus fordít zációl valós, nagyi körbe hetőe kokni előbb Domi vetke

eltűni darab Példá a ház töreki t feldől) ülés 1< válni. bán el (rossz bár gt vetke 2 ] mezte lyet Bi I mond tête = kutya, monde nem is hogy j< 1 szerini í kusnal A ja be a bonyol zárószí

csára) vett négy anyja íique közli: íya szerint yáddal van i féltékeny melegített", ragy a fiúgy a nemia leány, a „tőgye” és 'yerekeket k adják a oltain biz­ írszülőnek ik megnőzexualitás íi fogalom tják nemi k a kaszt­ kel, saját ik szerint i kérdés, idelkezők íorongásnem me8. ülésre ud. Ez a közeledíjön az a nképpen mondta, k itt egy ¡epcióval ző folya­ mi, hogy irtalman veszik revétele

A megtagadott tartalmak projekció utján megjelennek a külvilágban, mint hallucinatórikus tartalmak, és a külvilág részeivé válnak. Ezt a pszichotikusokra jellemző elhárító mechanizmust Lacan forklúziónak hívja, és a pszichoanali­ tikus irodalomban e néven vezeti be. Én, nem túl szerencsésen, ezt a szót fordítom megtagadásnak. Lacan hangsúlyozza, hogy a forklúzió épp a szimbolizáriót kerüli meg, ezért válik lehetségessé, hogy a forkludált tartalmak, mint a valóság részei jelenjenek meg (pszichoanalitikus szótár). Az ülés másik fontos eleme, hogy felmerül mit is játszhattak az anyai nagyanyánál az unokatestvérek (Babetteről már szó volt), azaz Dominique és korban hozzá közel álló leány és fiú unokatestvérei Babette és Bruno. Felte­ hetően szexuális játékok lehettek, melyeket Dominique fantáziában csőjáté­ koknak is hív. Az is kiderül, hogy ez a nagyanya erősen tiltó volt, „kéijél előbb engedélyt” - mondta. A nagyanyai tiltásnak tulsÿdonitja Dolto, hogy Dominique egyáltalán meg tudott tanulni olvasni (az esetleges szeparáció kö­ vetkezményeiről szó sincs). Ezen az ülésen beszél Dominique először részletesen Bemard nagybácsi eltűnéséről, valamint apjának arról a kisöccséről, aki megette a villanyvonat darabját. Fantázia utalások már korábban is történtek ezekre a halálesetekre. Például az 5. ülésen beszélt a kutyájukról, akit el kellett küldeni, mert zavarta a háztulajdonost. A meghalt nagybácsik szerepéről Dominique önelveszejtési törekvéseiben még a 10. ülés után szó lesz. A 9. ülés május 25.-én volt. Az óra elején újra a tilos kérdését igyekezték feldolgozni, lejátszva Ádám és Éva Dominique által átlényegített történetét. Az ülés leglényegesebb mozzanata, hogy az apai és anyai értékek kezdenek külön­ válni. Dominique fantázia-meséjéből kitűnik, hogy az anyát egyszer a háború­ ban elvitték a rendőrőrsre, igazoltatták, talán mert túl sokáig maradt az utcán, (rossz nő?) A németek kedvesek voltak vele. Az anya szerint Hitler okos volt, bár gonosz. (Az anya németekhez fűződő pozitív viszonyának jelentősége a kö­ vetkező ülésben válik érthetővé.) Dominique arról is beszél, hogy az anyai nagyszülei mikor kicsik voltak meztelenül jártak (a meztelenség jön itt elő, melyet az anya idealizál, de ame­ lyet Bel-ék tiltanak). Dolto részletesen értelmezi Dominique furcsa kutya formázását. „Nyilván mond ez nekünk valamit, hogy ilyen nagy a feje, ő is makacs (têtu = makacs; tête = fej - Dominique is makacs) és sokat tud. A test azonban még kicsi. Ez egy kutya, a szíved mélyén félig állat szeretnél lenni. Egy állat nem beszél, te sem mondod mit gondolsz. Ez az állat mindent lát, mindent hall, de nem mondja, és nem is tud mozogni, mivel a másik fele hiányzik. Legközelebb majd folytatjuk, hogy jobban megértsük mi is van a szívedben.” 10. ülés június 7. Ezt az ülést teljes terjedelmében ismertetem, mivel Dolto szerint itt dől el végleg Dominique gyógyulásának kérdése. Ettől az üléstől kezdve Dolto szerint Dominique-ot már nem lehet pszichotikusnak tekinteni, csak neurotikusnak. Az utolsó két ülés is ezt fogja alátámasztani. Az óra elején fontos jelenet játszódik le. Dolto megkéri Dominique-ot, csuk­ ja be az ablakot (valóban nagy zaj jön be). Mivel Dominique nem boldogulna a bonyolult, szokásoktól eltérő zárószerkezettel, Dolto segít neki kitapogatni a zárószerkezet két egymásba illeszkedő, hosszú és domború darabját, melyek egy

emelőt mozgatnak. Dominique boldog a sikertől. Dolto a jelenet után verbalizálja is a történteket. Dominique azért tudta becsukni az ablakot, mert megértette a komplementaritás jelenségét. Majd Dominique megkérdezi látta-e Dolto a pápát, valamint Cézár lo­ vasszobrát. A lovaglásról már korábban is többször esett szó. A 7. ülés végén Dominique elmesélte, hogy egy barátjával játszottak lovacskázást, a Ő. ülésen meg, hogy a németek lovagolnak és lőnek. A pápával kapcsolatban elmeséli, hogy testvérei ugratták, hogy elhiszi, hogy a pápa meghalt, majd feltámadt. Dolto, mint már annyiszor, felvilágosítja a valóságról, hogy a pápa nagyon beteg volt, majd magához tért, azután mégis meghalt. (Tudni kell, hogy a szülők katolikusok, az anya apácáknál nevelkedett) Boldogan számol be, hogy jól tanul és hogy nyaralni mennek, ahol meg fog tanulni úszni. Rendkívül pontosan lerajzolja nyaralóhelyük térképét, valamint lakókocsijuk alaprajzát. Dominique ezek után bátyjáról beszél, hogy „dirigálja az anyut”. Dolto: „Egy báty valóban nem dirigálhatja az anyát”. Dominique azt mondja erre, hogy apja bezáija dolgozószobáját, és ha otthon van, nem szabad zavarni. Elmesél egy emléket arról, hogy bátyjával az apai nagyszülőknél egyszer a tiltott padláson felvették a nagyapa katonai ruháit. Dominique véletlenül el­ árulta őket. Még azt is meg tudja mondani, hogy egy korábban említett serifes játék csak fantázia volt, és hogy valójában ez volt az igaz. Egy hosszabb idézet: ,A nagyapám (apai) ellenállás vezetője volt, ez igaz. A nagyapa egy tölténygyár vezetője volt. Féltek a kémektől, nem volt szabad beszélniük (mint ahogy Dominique-nak sem lett volna szabad). A nagyapa fejére vérdíjat tűztek ki. A nagyapa egyszer elbújt a kertben, a németek nem fogták el. A papám is résztvett az ellenállásban. Egyszer meg kellett mondania milyen a nagyapám biciklije (a félelem, hogy apja is kém?) az ellenállóknak, hogy felis­ merjék, hogy ő az. Az apám bombát tett a németek szemétládájába”. Majd még arról beszél, hogy van egy francia lemezük, de bátyja nem akarja, hogy hallgas­ sák, mindig zárlatot csinál. Eddig az ülés. Dominique szembe néz a beszélővel, pontosan fejezi ki magát. Ebben az ülés­ ben az 5.-ikkel ellentétben helyreáll az apa által képviselt értékmező. Az apai csalá­ dot felértékeli - ellenállók. Eddig minden kizárta azt, hogy a Bel-ekkel azonosít­ son, hiszen ő az anyai nagyapára hasonlított, barna volt és csúnya. Az áldást nyúj­ tó pápa, lovagló Cézár apai asszociációk. Az apától igazolt kasztráció felismerésé­ vel is találkozunk - a bezárt ajtókkal, melyet Dominique elfogad. Az apa elfogadása a férfi identifikáció útját egyengeti. Hisz ideális énjének végre azonos nemű megjelenítője lesz, akivel azonosulva túljuthat a primer kasztráción. Ideális én: szintén lacani terminológia, tudattalan instancia - nárcisztikus mindenható ideál. Mindig egy másik élőlény reprezentálja, akivel az alany ha­ sonlóságra törekszik. Az ideális én egy nárcisztikusan megszállt kép, pattern, mely fajára jellemző. Az ideális én a tükörreakcióhoz kapcsolódó instancia te­ hát, melyet a valósággal szembesít oly módon, hogy az ént, amelyet testében lokalizál, hasonlóvá akaija tenni ehhez a modellhez. Dominique az apja felértékelésével párhuzamosan az anyát leértékeli. Dolto ezt a terápia szempontjából előremutatónak látja, mint általában a lacanisták. M. 28

rbalizálgértette ézár los végén . ülésen Imeséli, támadt, in beteg szülők meg fog ilamint Dolto: •e, hogy yszer a ¡nül elserifes íz igaz. szabad i fejére íák el. Ilyen a { felisd még illgasz üléscsalámosítnyújeréséjének rimer :tikus y ha­ ttern, ia te­ lében Dolto k. M.

Mannoni, szintén Lacan tanítvány például tudja, hogy nőgyűlölőnek szokták tarta­ ni, pedig - védekezik a vád ellen -, ő csak annak fontosságát hangsúlyozza, högy az apa a törvény megtestesítője legyen, és azt az anya közvetítse. Példáiban többnyire az anya patogén. No de tépünk vissza Dominique-hoz Anyját, aki a németektől nem idegenkedik, akinek apja kolonialista, aki Hitlert intelligensnek tartja, aki a vad ösztönöket nem korlátozza, sőt rendjén valónak tartja azok megnyilvánulásait, asszociációiban utcalányként jeleníti meg. Ezen az ülésen bátyjával szembeni agressziója is kifejezésre jut - beárulja. Dolto újra áttekintést nyújt mi is történhetett Dominique-kal különös te­ kintettel testvéreihez fűződő viszonyára. Míg a 4. ülés után láthattuk fejlődését megszületésétől húga születéséig, addig most a 2 és 1/2 éves kor utáni patogenizálódás rejtelmeibe nyerhetünk betekintést. Dominique csak a húg megjelenésé­ vel tudta igazán felmérni saját.értéktelenségét, melynek sem a virilitáshoz, sem az apai hatalomhoz nem volt köze, csak ehhez a fallíkus kisleányhoz, akit mindenki elismert. A húg születésével Paul-Marie is traumán megy át, megerő­ sítve érzi magát abban az illúzióban, hogy anyjától van neki gyermeke. Miért? Dolto feltételezi, hogy a kisfiúk is átélik fantáziáltan hogy análisan vagy uretrálisan gyermeket hozzanak világra, partner közreműködése nélkül. Ha ehhez még a coitus (állatoknál) technikai megfigyelésének elaborálása is megtörténik, akkor az ilyen fantáziák nárcisztikus örömöket fognak kielégíteni, egyben a primer kasztrációtól való menekülést is lehetővé teszik. Paul-Marie-nál, akit mindig egyenrangúnak fogadtak el, aki az apa távollétében azt helyettesítette, a gyermek utáni képzelt vágyat a húg születése mágikusan valóságossá tette. Dominique-nál a húg születése lerombolta a testi sémákba kötött tnaszkulin nárcizmus minden lehetőségét, mivel azonosítani csak Paul-Marie-val tudott volna, az apa rendszeres távolléte miatt. Dominique, hogy ezt a helyzetet túlélje minimális dinamizmuson élt, olyan nyelven beszélt, amelyet már Sylvie szüle­ tése előtt is használt. Mint már szó volt róla, Dominique mivel az anyai nagya­ pára emlékeztetett anyja fétisévé vált,'azaz, péniszének tulajdonosa az anya lett, fétis, aki vigasztalja az anyát, az apa távollétében. Dominique rendkívül korán kezd beszélni, ez a beszéd azonban papagáj beszéd - anyja visszhangja. Sem testében, sem beszédében nem autonóm. Mivel az apa csupán Dominique születésekor kezd elutazni, péniszvigasszá válik, Paul-Marie pedig apahelyettes lesz, a magány eloszlatója. Szó volt arról, hogy Dominique hamar válik szobatisztává. Ennek jelentősége abban van, hogy any­ jának örömet, reális erotizált örömet okozzon. Sylvie születésével, a „plus bellelel” ébred férfiszerepére, hogy önmaga nincs is - teljesen denárcizálódik. Domi­ nique most már a pszichotikus regresszióban nem tudja érzéki tapasztalatait kifejezni. A szülők coitusát, melyet feltehetően látott, hisz húga születéséig azok hálószobájában volt, nem fogja fel. Az apa állandó távolléte miatt a nemzést csak az anyához köti, úgy gondolja a gyermek orális vagy anális funkcióból lesz. Az apa létét tehát Dominique tagadja (forkludálja), vele való azonosítás híján nincs férfivé válási perspektívája. Pszichotikus - paranoid világban él, mozdulatlanságban. A perspektívátlanság fosztja meg téri és idó'érzékétől is. A naggyá lenni, megnőni számára mit sem jelent, hisz Sylvie-t legyőzni úgy sem fogja tudni. A férfi-szerep, melyet apja esetében tagad, maga számára sem jelent semmit. Az élet vágya, energia, élet­

ösztön, a hasonlókon keresztül való önfelismerésen át működik. Dominique-nál erről szó sincs, és szó sem lehet. Tagadja anyja testéről való leválását is, fantázi­ ában incesztben él. A beszéd csupán orális önkielégítés. Mivel ssyát testéhez való viszonya tisztázatlan, testéről csupán fantáziáit képet őriz. Mivel nincs tudatában saját szexuális testének, elkerüli a kasztrációs fenyegetést is, így annak lehetőségét, hogy férfivá váljon. A terápia mindebből, mint láttuk, ügyesen kimozdította. A terápia hatása a skizofrénekre kérdésnek Dolto külön fejezetet szentel. A 11. ülés, június végén újabb fordulatot hoz. Az anya beszámol arról, hogy noha Dominique kitűnően tanul, barátai vannak, érdeklődik, résztvesz a családi életben, férje nem akarja tovább járatni. A félj szerint mindez csak a korral változott meg, és még mindig bolond. Szerinte csak a sebészet ér valamit, és szavakkal nem lehet gyógyítani. Szóval csupán a pénzüket vesztegetik. Az ülésen Dominique kifejti, hogy gazdálkodó szeretne lenni, és szívesen dolgozna Bobbi nagybátyjáéknál, csakhát az anyja nem akaija, hogy elmenjen. Majd operációt játszik egy formázott babán. Testrészeket operál be és ki, miköz­ ben fantasztikus kézügyességgel formázza meg az illető testrészt. „Modem ope­ ráció kéne” mondja, akár csak az apja. Ezt Dolto meg is jegyzi. A végén mikor „összevarrja” a babát, kishíján bennfelejti az esernyőjét (egy sárga ceruzát). Beszéde tiszta, jövője foglalkoztatja. A sárga bot azaz esernyő, Dolto szerint, az anyában eltűnő pénisztől, Domi­ nique saját péniszéig vagy az anya képzelt péniszéig sok mindent kifejezhet. Domi­ nique képzeletvilága változatlanul sajátos (szerintem a szétdarabolás aktivizálása meg erősen patogén, hiszen a projekció még mindig működik de dinamikus). Dolto úgy gondolja, hogy Dominique érvényesíteni fogja apja akaratát, melyet ismerve felfogását - nem tart bajnak. Az apa talán túl gyorsnak találja azt a változást, mely körülötte bekövetkezett. A 12. ülésre csupán a nyári szünet után, október végén kerül sor. Az apa, aki a gyakorlat embere győz, Dominique-ék többet nem fognak jönni. A nyaralás kitűnően telt, Domiriique végre nagy gyerekekkel játszott, megtanult úszni. Nagyon sajnálja, hogy többet nem jöhet. „Persze, hogy nem leszek mérnök” (a papa Paul-Marie-ből szeretett volna mérnököt faragni). Fogok én még pénzt keresni, magd én fizetem, hogy visszajöhessek önhöz”. Az utolsó alkalommal emberi konzervgyárat formázik és fantáziái. Csak szőkéket konzerválnak - töl­ töttkáposzta lesz belőlük. „Szórakoztató, ahogy kannibált játszok. A cipőjüket leveszik, mert az túl kemény lenne.” „A szakácsok - az egy női mesterség, melyet férfiak csinálnak” - mondja egy TV műsorral kapcsolatban. Majd belemerül egy történetbe, ahol egy embert a németekhez kényszerítenek, majd ahol német asszonyokat hajóznak be. „Az apu rémes szemeket mereszt, ha butaságot csinálok” - mondja végül. Dolto: „Azt gondolom, hogy a te gondolkodásmódodban fontos történetek ezek, bár különböznek apádétól”. Dominique óráját nézi, majd közli: „Mielőtt elmegyek csinálok önnek két konzervdobozt, két szőke töltöttkáposztát.” „Apád és bátyád?” - nevet Dolto. A kezelés azért maradt abba, mert a családi egyensúly felbomlásának veszélye megnőtt. Dominique nárcizmusában bekövetkezett változás gond forrá­ sa az anyának, mert elveszti fétisét (bár mintha azt ő kevésbé bánná: dolgozni 30

inique-nál is, fantáziit testéhez Kvel nincs est is, így pia hatása irról, hogy z a családi c a 1*.sírral alamit, és 3 szívesen elmenjen, ki, miközidem ope;én mikor izát). tól, Domíiet Domitivizálása us). akaratát, ak találja Az apa, nyaralás ilt úszni, émök” (a ég pénzt alommal ¡ak - tölcipőjüket - mondja y embert c be. „Az rténetek „Mielőtt ” „Apád ilásának id forrádolgozni

szeretne), az apának, mert családtagjai túl hamar akaiják függőségüket feladni. Az analitikus, mivel tudja, hogy a szülők respektusát fenn kell tartani, elfogadja a terápia végét, de megyjegyzi, hogy Dominique még mindig beteg, ödipális konfliktusa nincs megoldva, neurotikus. Az utolsó két óra fantáziái engem még nem győznek meg erről; Az a gyanúm, hogy tudja mire való a pénisz általában, de nem, hogy mit kezdjen sajátjával. Lehet, hogy tudja milyen a reális szülő­ gyerek kapcsolat általában, de milyen az övé, kérdéses. Az ellenállást Dolto nem kezeli, szerinte mindenki szíve-joga, hogyan álcázza magát. Elegendő a kapott információból kihallani a tudattalan igazságot és azt verbalizálni ahhoz, hogy a gyógyulás bekövetkezzen. Azt hiszem ezzel érdemes vitatkoznunk, mint ahogy a hasonló álláspontot képviselő Melanie Kleinnel is ezt tettük. De térjünk vissza Dominique esetére. Dolto még két fontos elméleti feje­ zetben fejtegeti nézeteit. Az elsőben külön kiemelten vizsgálja a testvér, Paul-Marie szerepét. Szerinte a testvér-reláció gyakran jobban megvilágítja a tünetet, mint a csak megbetegedett gyermek vizsgálata. Dominique és PaulMarie Sylvie megszületéséig azon rivalizáltak, ki visszhangozza jobban az anyát, ezt azonban senki sem ismerte fel. Sylvie születésével azonban PaulMarie 5 évesen apahelyettessé vált, segítette az anyát nappal, melegítette éj­ szaka. Paul-Marie, aki 3 éves koráig viszonylag kiegyensúlyozott családban élt, a férfi identifikáción úgy-ahogy keresztül ment, több örömet nyújtott az anyának, mint Dominique. Dominique Sylvie születésével maradék vonzerejét is elvesz­ tette, míg Paul-Marie egyre anyaibbá lett. Az apai modell is ilyen, az apa segít a szülésben, kitakarítja a házat. Paul-Marie Sylvie születésével még szebb helyet foglalt el mint korábban, apahelyettesként leánya lett. Dominique-nak ekkor Paul-Marie-val kéne azonosítani, ehelyett viselkedésével devalorizálja, nevetsé­ gessé teszi, mint nevelőt. Paul-Marie, hogy tessen anyjának elfogadja ezt a pszichotikus öccsöt, pedig ha csak egyszer is ki merte volna fejezni agresszióját, sok minden másképp alakul. De Paul-Marie noha pénisze van, alá van vetve anyja akaratának, hatalom nélküli rendőr, aki lemondott minden versengésről, így érthető, hogyan válik Dominique Paul-Marie-hoz fűződő viszonya pszichózi­ sának elemévé. Dominique én-azonosságának és így pszichózisának elemei - csúnya, barna noha Bel (szép) - nagybátyja eltűnésekor született - második a családban, apa öccse meghalt - fiú - noha leányt várnak Az ideális énnek nincs alapja, mely egységes énideált fenntarthatna. A húg megfosztja biztonságától, mivel ő birtokolja a mindenki által elismert fallizmust (a családi nevet). Dominique, mivel fantáziában húgával azonosít, regresszióba kerül. A fejlődésén, az életösztönök helyett, a halálösztön lesz ural­ kodó. így passzivitásra kényszerül, mivel minden ami stimulálja veszélyt jelent számára. Ideáljai közt egyedül Bobbi nagybátyja és annak Bruno fia látszanak egészségesnek. Dolto utolsó fejezetét az indulatáttétel kérdésének szenteli, különös tekin­ tettel a pszichotikusok analízisére. Dolto a pszichotikusok analizálását határo­ zottan lehetségesnek tartja. 31

A pszichotikusok interperszonális kapcsolataikban azért viselkednek olyan sajátosan, azért olyan sajátságosak tüneteik, mivel nem találnak ma­ gukhoz hasonlót környezetükben. így belső változásaikra nem kapnak vá­ laszt. Egyedül saját szükségleteik belső feszültségében élnek, ennek vannak kiszolgáltatva. Érzéseiket, ki sem tudják fejezni, hiszen hiányzik az azt hor­ dozó nyelv. A külvilágból jövő percepciók nem igen befolyásolják őket, fe­ szültségváltozásaikat nem rendelik annak alá. Múltbeli fantáziáikat a jelen jelzéseinek veszik - irreális világban élnek, - ezért tűnnek olyanoknak, mint akiknek nincs kapcsolatuk a világgal. Pedig vannak jelzéseik, sajátos nyel­ vük csak azok belső feszültségeik szimbolikus kifejezési módjai. A pszichoti­ kusok is érzékelnek valamit a külvilágból, csak az projekciójuknak megfelelő­ en - vészel: „vigyázat, bekebelezhetnek”. „Ha sikerül egy pszichotikus számára kifejezni, persze úgy, hogy mi is értsük, hogy mit is percipiálunk belőle, ezzel kommunikációs teret létesítsünk” ~ íija Dolto. így válnak érthetővé Dominique és Dolto első szavai. ,A pszichotikus elismeri személyünket, ahogy magát is felismeri ben nőnk”. Az analitikus tehát azzal, hogy a pszichotikust is autentikus személy­ nek ismeri el, akinek közlendője van, terápiás, légkört teremt. Autentikus személy pedig azt jelenti, hogy ember, akinek önálló vágya van, független szüleitől. Dominique épp azt a vágyat ismerhette fel a terápia során, hogy ő független, autonóm lény, nemcsak anyja része, és annak perverz (inceszt) vá­ gyának kielégítője. Az analízis lényege tehát Dolto szerint, hogy megfejtse azt a tudattalan nyelvet melyet az alany kommunikálni igyekszik, hisz a kis­ gyermek is, aki „butaságot” mond, tudattalan vágyainak engedelmeskedik. A pszichotikusok analízise fantázia töredékkel dolgozik. Dominique-nál is fan­ tázia töredékek jelezték mélyen élő vágyát, törekvését egy hím és önálló élet­ re. Ezt a vágyat az analízisig senki nem ismerte fel. A fantáziák persze sajá­ tosak, gyermeki testképhez fixált emóciókról van szó bennük, olyan fantázi­ ákról, melyekben kölcsön testek szerepelnek (állatok). Dominique feldaraboltatástól való szorongását sem ismerte fel senki a kezelésig. Dolto azonban rögtön az elején „rájött”. (A lacani elmélet alappillére a feldarabolt test introjiciált fantáziájától való félelem). Dolto megjegyzi még, az analitikus mindig érvényesnek tartja azt, amit Dominique mond még akkor is, ha nem érti. Az ellenállást pedig respektálja. Módszere verbalizálás, mely a valóban átélt eseményeket kijelenti, aktualizálja, mint régi történések asszociációit. Az analitikus felhasznál minden információt, amit a családból kap. Mivel a pszichotikusok a halálösztön feszültségében élnek, az analitikusnak a valóságot kell magába olvasztania, fantázia nélkül, azaz utat engedni a szimbolizációnak. A pszichotikusokból az életösztön a haláltól való szorongást aktiválja, így tehát a szorongás tűnik el, ha a halálösztön tör előre. A halálösztönnek azonban nincs szimbolizációs lehetősége. Dolto végezetül rámutat arra mi az, ami véleménye szerint valóban traumatizáló. Gyakran nem az átélt események, hanem a szülők neurózisa patogenizáló. Dolto a pszichotikusok patomechanizmusának középpontjába a frusztráci­ ót, vagy ahogy ő lacani szóhasználattal élve mondja a kasztrációk hiányát teszi.

32

nii ko pei sej néi bel ti \ s᧠kés

nya tét és s feji. kas zeni laca testi valc mód él. I kisg sőt elen lása lat ii őszt* szop melj lemo azt a zenti

Ikednek iák ma­ iak vávannak ízt horket, fea jelen k, mint >s nyelzichotiy mi is íítsünk” sri benr.emélyentikus ggetlen hogy ő szt) váígfejtse z a kisedik. A is fan­ ló élet¡e sajáantáziarabolzonban t introt, amit iktálja. ilizálja, mációt, lélnek, az utat Íja, így zonban

n trautogeniiztráci1teszi.

Mi tehát a pszichózis, mi létrejöttének oka: Alapját a 3 éves kor előtti traumák alkotják. A gyermek ideális énjének nincs megfelelő reprezentánsa, mivel a szülők neurotikusak. Saját ödipális komplexumuk megoldatlansága miatt nemi vágyaikat elfojtják. A nagyszülők pedig a neurózis okai, uralják a szülőket, és ennek megfelelően unokáikat is. A pszichózis létrejöttéhez tehát három patológiásán fejlődő generáció szük­ séges. A szülők tehát éppen neurózisuk miatt gyermekeikhez fixálódnak, akik­ nél minden autonómiát bűntudattal terhelnek meg. Az ilyen szülők teszik elme­ beteggé gyermekeiket. Megbetegedni pedig a család legérzékenyebb gyermeke fog, mivel ő ébresz­ ti vágyának erejével, érzékenységének gazdagságával a legnagyobb bizonytalan­ ságot. Az elmebeteg tehát a család ingatag egyensúlyát tartja fenn. A rehabilitáció nem állhat meg az ödipális struktúra felállítása előtt, ha későn is, szükséges, hogy az alany újra átélje azt. Intézeti elhelyezés helyett tehát mindenképp analízist ajánlana a szerző.

Dolto Dominique patomechanizmusának középpontjában a frusztráció hiá­ nyát teszi, azt, hogy az anya Dominique minden kívánságát, reálisat és képzel­ tet egyaránt kielégít. A pszichózis genezisének két nagy szakasza van. A három éves kor előtti és a három éves kor utáni szakasz. Dolto, mint lacanista a 3 éves kor alatti fejlődés legfontosabb mozzanatainak az ideális én szerveződését és a primer kasztrációt tartja. Az ideális én, melynek a valóságban meglévő konkrét repre­ zentánsa van, szoros kapcsolatban áll a tükör stádiumnak nevezett sajátosan lacani folyamattal. A kisgyermek szervezetlensége folytán képzeletben előrevetíti testi egységének képét, annak birtoklását egy másik, hozzá hasonló teljes képével való azonosításán keresztül. Ez a hozzá hasonló, az ideális én reprezentánsa modell, ideál, egy tökéletesebb állapot, mint amilyenben a kisgyermek valóban él. A tükörbe nézés, azaz saját képével való találkozás azért olyan katartikus (a kisgyerek nagyon örül) Lacan szerint, mivel ez az elképzelés konkrétizálódik, sőt aktualizálódik. Lacan szerint a nárcizmus tehát az én képződés lényeges eleme: az énkép a másokról alkotott kép, mint modellkép nárcisztikus megszál­ lása. Az én tehát a másokkal való azonosításból lesz, a nárcizmus meg a kapcso­ lat interiorizációjából. Mivel a tükörstádium a 6-18 hónap sajátos fázisa, feltételezhető, hogy ösztönszinten elsősorban az oralitáshoz kötött. Dolto írja egyhelyütt, hogy a szopás, az anyatej bekebelezése, valamint a csecsemő végtermékeinek ürítése, melyet az anya elvesz tőle, sajátos kapcsolatot teremt. Az orális, kannibalisztikus örömökről való lemondás, az anya testéről való lemondás (kasztráció) teszi lehetővé az anya totális testével való azonosítást, azt az első azonosítást, mely a tükör stádium lényege. Az ideális én számára azonban az is fontos, hogy milyen nemű a repre­ zentánsa. 2 1/2 - 3 éves kor körül, mikor a gyermekek észreveszik nemi kü33

lönbözőségüket, élik meg a primer kasztrációt. A csonkítástól, kasztrációtól való félelem, szorongáson való felülemelkedés, az azonos nemű szülővel való azonosításon keresztül lesz az én konstitucionális alapja. Ez teszi, hogy a gyerek tér-időben helyezi el magát, hogy a felnőttségre törekszik, egyben ez vezet át az ödipális korszakba, az inceszt vágyhoz, azaz, az azonos nemű szü­ lővel való rivalizációhoz. Dominique patológiája épp abban rejlik tehát, hogy vágyai semmilyen frusztrációnak nem lévén kitéve: 1.) Nem tudott anyja testéről leválni - így nem tudott anyja totális testével azonosítani. A testi függőség miatt résztárgya lett anyjának, saját testhatárai nem alakultak ki, saját autonóm testképe nem lett, mivel nem volt modell, melyet nárcisztikusan megszállt volna. Kannibalisztikus ösztönei a bekebelezés projekciója útján a valóságban nyilvánultak meg. Saját testképének hiánya a másikról alkotott testkép hiánya miatt van. Érthető, hogy sajátos elhárító mechanizmusa miatt számára elképzelhető, hogy anyja fallikus és húga is fallikus. 2.) Természetesen így a primer kasztrációt, is elkerüli, hisz fel sem is-| meri, ki fiú, ki lány. Az apja nem alkalmas ideális én reprezentánsnak. Dominique ilyen reprezentánsa épp a primer kasztráció idején húga lesz, valamint az eltűnt nagybácsi. Azonosítás utján jut el oda, hogy ő egyrészt egy inkoordinálatlan csecsemő, ssyát vágyak nélkül, másrészt senki (eltűnt nagybácsi és Sylvie = s’ il vit). Ezáltal a perspektíva is eltűnik az életéből, nem fog tér-idői relációkban élni, a halálösztön dinamikája fogja uralni. 1977. Június

^ .

~ . og( ,

.

gj J ^ . „u .

ahoj mélj mán

IRODALOMJEGYZÉK Dolto, Françoise: Cas Dominique. 1971. Edition du Seuil, Paris

^

iskol, sokai ek sz

kék < Dibs fonja ideje. »Gyei lapul itt a* nem ] pass 2 héred 34

D ibs esete A xline nyom án (Kónya Olga) A könyv első, angol nyelvű kiadása 1967-ben New Yorkban jelent meg. Tulajdonképpen egy 5 éves kisfiú terápiájának a regénye. 24 fejezetből áll. 4 kivételével mindegyik egy-egy ülés anyagát írja le. A szerző ezt a munkáját nem szakirodalomnak szánta elsősorban, hanem szülőknek, akik sokat profitálhat­ nak belőle saját gyermekeik mentális fejlődésére vonatkozóan, a gyerekkorral foglalkozó egyetemi hallgatóknak, sőt a?, általános olvasónak is érdekes és izgal­ mas olvasmány lehet. Virginia M. Axline elismert klinikus pszichológus az USA.-bán, sok elmé­ leti és gyakorlati munkája jelent meg. Csak egyet említenék, melyre a bevezető­ ben hivatkozás történik. Ciine: Játékterápia; A gyermekkor belső dinamikája. Élete folyamán különböző egyetemeken dolgozott, így New York, Columbia, Chicago, Ohio egyetemein és privát praxist is folytat. - Nem derül ki sem a róla szóló ismertetésből, sem a könyvből, milyen irányzat követője. Úgy tűnik, egye­ dül alakította ki módszerét. A referálásra kerülő terápia idején az egyik Child Guidance Centerben végzett kutatómunkát. A szóbanfórgó könyvet különböző szempontok kiemelésével ismertethetnénk: Pl.: Lehetne magát az esetet, annak a komplex folyamatnak a történetét, ahogy egy előzőleg súlyosan sérült gyermekből erős, egészséges szociabilis sze­ mélyiség kifejlődött. Lehetne a mentális organizációkat és viselkedés változásokat tanul­ mányozni a gyógyulás folyamatában. S lehet a pszichológus oldaláról közelíteni. Én ezt a szempontot választottam. Mi a pszichológus dolga? Milyen szemléleten alapszik gyógyító munkája? Hogyan jelenik ez meg attitűdjében? Mennyire tudatosan viselkedik? Mi törté­ nik a játékszobában? Mit és mikor értelmez? Miben aktív? A kisfiút Dibsnek hívják, a terápia kezdetekor 5 éves múlt. A történet kezdetén Dibs már majdnem két éve jár óvodába. Valószínűleg iskolaelőkészítő, mert iskolának nevezik az intézményt és tanároknak a pedagógu­ sokat. Ez egy exkluzív privát óvoda volt 3-7 éves, nagyon okos, szodábilis gyermek­ ek számára. Az anyának csak protekcióval sikerült elérni Dibs felvételét Az első fejezet azokban a percekben mutatja az óvodát, amikor a gyerme­ kek éppen hazafelé készülődnek, - nagy a nyüzsgés a teremben, öltözködnek. Dibs nem. A terem sarkába húzódik és összekuporodik. Karjait szorosan össze­ fonja a mellén, fejét lehajtja. Mindig így viselkedett, amikor eljött a hazamenés ideje. Mikor a többiek elmentek, a pedagógus lassan közeledett felé a kabáttal; „Gyere Dibs, ebédidő van. Segítek felvenni a kabátodat.” De még jobban a falhoz lapult, s fejét a karjaiba temette. Megsimogatta a karját; „Kérlek Dibs! Tudod itt az idő hazamenni”. Egyszerre karmolni, harapni, ütni próbált. „Nem haza! nem haza!” kiabálta. Mindennap ugyanezeket. Míyd hirtelen elernyedt, teljesen passzívan hagyta, hogy felöltöztessék. Amikor az anya megérkezett, Dibs elfehéredett és könnyáztatta arccal ment el vele. Néha a huza-vona tovább tartott

és nem ért véget, mire az anya megérkezett. Ilyenkor a mama beküldte a sofőrt, aki magas, erős férfi volt. Bejött, felkapta a gyereket és kivitte a kocsihoz. Dibs néha egész úton üvöltött és ütötte ökleivel a férfi hátát. Máskor hirtelen elhall­ gatott, elernyedt és megadta magát. A sofőr soha egyetlen szót nem szólt Dibshez, teljesen mindegy volt neki, mi van vele. A tanárok minden tőlük telhetőt megtettek, hogy kapcsolatot teremtsenek Dibsszel, de ez kockázatos dolog volt. Távoltartotta magától az embereket, reak­ cióival frusztrálta őket. Amikor valaki közeledett felé, labdává gömbölyödött és mozdulatlanná vált. Soha nem válaszolt, ha szóltak hozzá. Soha nem nézett senkinek a szemébe. Soha nem látták mosolyogni. Valamennyit fejlődött a két év alatt. Az első időben a helyét sem hagyta el magától, egyetlen szót sem beszélt. Óvodába jövet Dibs soha nem sírt, nem üvöltött. Mindig ugyanúgy érke­ zett. Az anya, vagy a sofőr lerakta az ajtóba, ott állt és nyöszörögve várta, amíg valaki odamegy és bevezeti a szobába. Amikor kabátot hordtak, soha nem vette le magától. Míg a többi gyerek játszott, ő mászkált körbe a fal mentén, vagy behúzódott az asztal alá, vagy a pianinó háta mögé és könyveket nézegetett órák hosszat. Magatartása változó volt. Egyszer extrémen retardáltnak tűnt, máskor ügyesen és nyugodtan csinált valamit. Ha észrevette, hogy figyelik, abbahagyta és gyorsan visszavonult a páncélja mögé. Néha csak kuporgott az asztal alatt, himbálta magát, rágcsálta a tenyere szélét, vagy szopta az ujját. Akkor voltak dühkitörései, amikor haza kellett mennie, vagy ha megpróbálták erőltetni valaminek a megtevését, amit nem akart. A tanárok már régen el­ döntötték, hogy mindig meginvitálják a csoportba, de semmi olyanra nem erő­ szakolják, ami nem szükséges. Felajánlottak neki különböző könyveket, játé­ kokat, tárgyakat, amiről azt gondolták, érdekelheti. Dibs közvetlenül semmit nem fogadott el, de, ha letették a közelében, később felvette és töviről-hegyire megvizsgálta. Soha nem mulasztotta el, hogy egy könyvet megnézzen. Olyan elmélyülten hajolt a könyv fölé „mintha tudna olvasni.” Az egyik tanár néha leült a közelébe, olvasott neki egy történetet vagy beszélt valamiről, miközben Dibs mozdulatlanul feküdt arccal a föld felé, soha semmilyen érdeklődést nem mutatott. Az iskolai pszichológus is megfigyelte, sokszor próbálta tesztelni, de Dibs nem volt hajlandó kooperálni. Az iskolaorvos is nézegette párszor, de tehetetlenül állt a probléma előtt. Dibs bizalmatlan volt, nem engedte közel magához, a falhoz menekült, kezeit karmolásra készen tartotta. Csak felten­ ni tudták a kérdéseket; „Mentálisan retardált? Pszichotikus? Autista? Orga­ nikusan sérült?” A pedagógusok néhányszor már javasolták szakember segítségének az igénybevételét. A mama válasza ismételten az volt: „Adjanak még időt neki.” Inkorrekt lett volna Dibssel szemben, ha ebben az állapoban hagyják. Úgy érezték, már nem tudja sokáig tartani ezt a szembenállást, összeomlik. Végül is valamit tenni kellett, mert a szülők panaszt tettek, amiért megharapta a gyere­ keiket, s kérték az eltávolítását. Ezen a ponton hívták meg Axline-t a konferenciára, melyen dönteniük kellett, mi legyen a gyermekkel. Véleményét kérték, mielőtt eltávolítanák.

36

iskt sabl kooi leül kát! pszi „Dil: Egy lánj érez nyos jelei meg Mini amil hátr érez! kozá zepéi lást 1 az oi egy 1 elvál Dibs visel] csit i zon e sét, £ dulat lett \ olyan hogy vennt pszicl heten ahol f és újr a gye írásos nyilat összes a bele se, s í

e a sofőrt, hoz. Dibs en elhallzólt Dibsimtsenek tét, reakyödött és m nézett hagyta el így érkerta, amíg em vette én, vagy ízegetett ak tűnt, figyelik, >rgott az az ujját, róbálták égen el­ lem érő­ ét, játésemmit -hegyire i. Olyan ár néha iközben est nem ilni, de izor, de e közel felten? O rga-

nek az t neki.” k. Úgy fégül is i gyereiteniük

Axline a szülőkkel való beszélgetés előtt először óvodai környezetében és az iskolapszichológus játékszobiyában figyeli meg a gyereket. Dibs koránál maga­ sabb, arca nagyon sápadt, fekete göndör hajjal. Járás közben mozgása feltűnően koordinálatlan. Végigtapogatja a tárgyakat, motyogva érthetetlenül beszél. Végül leül a játékház elé, s egyre hajtogatja: „Ne zárd be az ajtókat. Ne zárd be az ajtó­ kat!” Hangja zokogóvá vált. „Te nem szereted, ha az ajtókat bezárják.” mondta a pszichológus. A gyermek nyöszörögve folytatta egyesszám harmadik személyben „Dibs nem szereti a csukott és zárt ajtókat. Dibs nem szereti maga körül a falakat.” Egyre csak ezt hajtogatja, mélyeket sóhajtva. Aztán elküldi a papa, mama és a kis­ lány figurát az áruházba és el is távolítja őket. Az óra letelte után megkérdezhette volna a terapeuta a gyermektől; jól érezte-e magát? De nem tette, mert ez egyrészt értékelés lenne, másrészt bizo­ nyos sztereotip válaszba szorítaná az átélteket és a tapasztalatok lezárását is jelentené. Az újbóli találkozás lehetőségét sem közölte, mert ha nem valósulna meg, csak csalódást jelentene ennek az amúgy is súlyosan sérült gyermeknek. Mint ahogy azt sem mondta meg, ki ő és miért van itt. Az együttlét alatt a terapeuta attitűdje várakozó és elfogadó. Visszafelé, amikor félúton voltak, megkérdezte Dibstől, egyedül is meg tudná-e tenni a hátralévő utat? A gyermek elindult magától, az ajtóból vissza is nézett. Axline éreztetni akarta, bízik abban, hogy képes lesz önállóvá válni. Ezután Axline telefonál Dibs anyjának, hogy megbeszéljenek egy talál­ kozást. Az anya teára hívja őt másnap délutánra. A család egy nagy kert kö­ zepén álló gyönyörű házban lakott. Miközben a terapeuta csengetett, kiabá­ lást hallott. „Ne zárd be az ajtót! Ne zárd be az ajtót! Ne, ne, ne”! Majd elhalt az ordítás. Az anya rögtön a tárgyra tért. „Megértem, hogy Ont meghívták egy konferenciára hogy Dibset tanulmányozzák. Nagyon kedves Öntől, hogy elvállalta. Szeretném, ha tudná: mi nem várunk csodát. Mi belenyugodtunk Dibs tragédiájába... Mi nem várunk semmilyen változást, de, ha az emberi viselkedés megértéséhez ennek a gyermeknek a tanulmányozása csak egy ki­ csit is hozzájárulhat, mi készséggel kooperálunk.” Nagyon röviden és szára­ zon említett néhány anamnesztikus adatot: a születés dátumát, lassú fejlődé­ sét, a valószínű retardációt, a lehetséges organikus sérülést. Majdnem moz­ dulatlanul ült a székében, feszült volt, borzalmasan kontrollált. Korát nehéz lett volna .meghatározni. A rideg álarc alatt, minden valószínűség szerint olyan mélyen boldogtalan lehetett, mint Dibs. Kérdezte: lehetséges lenne-e, hogy otthon foglalkozzon a gyermekkel, sok szép játéka van és mindent meg­ vennének, amire csak szükségük lehet. Magasabb honoráriumot igért, ha a pszichológus odajön. Axline megköszönte az ajánlatot és elmondta; az ülések hetente egyszer 1 órás időtartamban lennének a Child Guidance Centerben, ahol egyáltalán nem lehet fizetni. A mama nehezen nyugodott bele ebbe, újra és újra megpróbálkozott az’ ajánlatával. A pszichológus mindössze azt kérte; a gyerek időben ott legyen és rendszeresen járjon, valamint kérte a szülők írásos beleegyezését az interjúk magnós felvételéhez. Cserébe felajánlott egy nyilatkozatot, ha az anyagot tanításra, vagy publikációra felhasználnák, az összes, azonosítható információt megváltoztatják. A pszichológus átnyújtotta a beleegyezési nyilatkozatot, az asszony kérte, hogy a férjével megbeszélhes­ se, s ha eldöntik, eljuttatják a Centerbe. Hosszú csend után a mama kijelen­ 37

tette, nem hajlandó több beszélgetésre. Ha ez hozzátartozik a feltételekhez, akkor azonnal felbonthatják a megegyezést. D'bs értelmi fogyatékos. így szü­ letett. Ez nagy tragédia, de nem hajlandó több kérdésre válaszolni. A pszi­ chológus biztosította, hogy respektálja a kívánságát és megérti őt. Hozzáfűz­ te, ha bármikor úgy érzi akar valamit mondani Dibsről, felkeresheti, de ez teljesen rá van bízva. Az anya még hozzátette: „A férjem soha nem lesz hajlandó elmenni. És amikor elviszem Dibset a Centerbe, nem fogok tudni ottmaradni és várni rá. Visszajövök érte, amikor vége az órának”. Axline megnyugtatta, hogy teljesen rendben van így, sőt más valakivel is elküldheti, ha azt jobban szeretné. A fejezet végén a szerző tesz még néhány megjegyzést; „az anya több félelmet, szorongást és pánikot mutatott ez alatt a találkozás alatt, mint Dibs az első ülésen. Ha megpróbáltam volna rábeszélni, hogy a maga számára jöjjön be segítségért, nem értem volna el semmit. Túl kockázatos lett volna, elveszthet­ tük volna Dibset. És az volt a határozott érzésem, Dibs sokkal inkább kapcsolat­ képes, mint az anyja valaha is lehetett. Dibs protestált a bezárt ajtók ellen, de már majdnem késő volt a tiltakozásra... Ez az asszony valóban kétségbeesett volt. Fájdalmas részvétet éreztem iránta.” Az alaírt nyilatkozat csak néhány hét múlva érkezett meg. A pszichológus­ ban megvolt a kísértés, hogy felhívja az anyát és megkérdezze, vajon döntötteke már, vagy sürgesse a gyermek hozatalát, - de nem tette, mert sokat veszített volna vele. A késlekedést a lehotőségek mérlegeléseként értelmezte, s úgy vélte, sok izgalmat és kétségét élnek át, míg eljutnak a beleegyezéshez. Ilyen előzmé­ nyek után indult meg a terápia, s kb. 10 hónapig tartott. Az ülések csütörtök délutánonként voltak. Az ülésekről, az anyával való beszelgetést kivéve, magnófelvétel készül, amit a szomszéd szobából szakemberek irányítanak, a detektívtükrön keresztül figyelik és jegyzik a történteket. Mint az ötödik órán kiderül, Dibs tud erről. Egyébként maga a pszichológus is jegyi etel. A szerző és munkatársai termé­ szetesen az összes azonosítható adatot megváltoztattak, hogy senki ne ismer­ hesse fel a gy ereket és családját. Az első néhány óra elemzésénél kiemelném azokat a pontokat, melyek a terápiás folyamatnak meghatározzák az anyagát, melyeken keresztül kialakul a kapcsolat, s melyek változásán mérhetjük a gyermek fejlődését, valamint a terapeuta attitűdjét. 1.) Milyen állapotban érkezik Dibs és a vetkőzés 2.) Játéka 3.) Az eltávozás 4.) Verbalitás, intellektus - aminek az elhárításban lesz nagy szerepe. Az első órát a pszichológus így vezette be: „Ez egy másik játékszoba. Hasonlít az iskolaihoz, ahol találkoztam veled néhány héttel ezelőtt. Dibs las­ san körbesétált, megérintette a tái gyakat. Megnevezte őket ugyanazzal a kérdő hangsúllyal, mint először. „Homokozó?” „Szék?” „Festék?” Aztán variálta egy kicsit. „Ez egy autó? Ez homok?” Az első kör után a terapeuta verbalizálta a történteket. „Sok különféle dolog van ebben a szobában, ugye? Ezek közül a legtöbbet megfogtad és megne /ezted.” 38

ked me| kab hán

kabi

gyér

keze és f« amit bán,

kel, i kát, isme

így e

verb; és lei

aktiv vagy akart terap ilyen van h Mind integ Ebbe szolgí dést, azt k lehet,

„így van” mondta halkan. Axline megindokolja a saját attitűdjét: „Nem akartam sietni, hagytam neki időt, hogy körülnézzen és megismer­ kedjen. Minden gyermeknek szüksége van, hogy a saját módján ismerkedjen meg a környezetével.” Dihs állt a szoba közepén. Axline egy idő múlva: „Le szeretnéd venni a kabátod és a sapkád?” D.: „Igen. Leveszed a kabátodat és a sapkádat Dibs.” Ezt ismételgeti né­ hányszor, de meg sem mozdult. A.: „Rendben van Dibs, vedd le őket!” D.: „Vedd le a kesztyűt és a cipőt is!” A: „Rendben van, vedd le a kesztyűdet is és a cipődet is, ha akarod!” D. „Rendben van” suttogta. Állt nyugtalanul, lehajtott fejjel, húzogatva a kabátja ujját. Nyöszörögni kezdett. A : „Szeretnéd levenni őket, de azt akarod, hogy segítsek neked?” D.: „így van.” zokogó volt a hangja. Axline felajánlotta segít neki, de leült egy kis székre, hogy a segítségért a gyermek néhány lépést tegyen meg önként. A gyerek tétovázva ment oda. Axline segített neki levetkőzni, majd a kezébe adta a kabátot és a sapkát. - Ledobta őket a földre. A terapeuta felvette és felakasztotta. „Tegyük őket ide, míg le nem jár az időnk” - kommentálta, amit csinál. Majd folytatta: „Egy óránk van, hogy együtt legyünk ebben a szobá­ ban, azután eljön az idő, hogy hazamenj megint.” Dibs nem válaszolt, a festőállványhoz ment, jó ideig matatott a festékek­ kel, addig rendezgette, míg kirakta a teljes színskálát. Sorban felvette a tubuso­ kat, elolvasta a cimkéket és megnevezte a színeket. „Nos, el tudod olvasni a cimkéket a tégelyeken. És az összes szín nevét ismered” —mondta Axline. Dibs: „Igen.” Majd a krétákkal leírta minden szín nevét nyomtatott betűkkel egy körbe, így ebből is a teljes színskála alakult ki. Közben betűzte a színeket. A terápeuta verbálisán reagált erre a kommunikációra. „Kibetűzöd minden színnek a nevét és leírod, ugye? stb. A gyerek időnként csak igent motyogott. A terapeuta kommentálásait igyekezett szinkronban tartani a gyermek aktivitásával, vigyázott arra, ne mondjon semmi olyat, ami valami kívánságot, vagy elvárást fejezne ki. A maga útján akarta hagyni. Követni akarta őt. Azt akarta, Dibs kezdettől tudja; ő diktálja a sebességet ebben a szobában és a terapeuta meg akarja ismerni erőfeszítését. A kezdeti megnyilvánulásokat is ilyen erőfeszítésként fogja fel. Ezt írja: .Amikor a kezdeményezés a személyre van hagyva, azt a területet fogja kiválasztani, ahol a legbiztosabban érzi magát. Minden ember olyan úton halad tovább, ami biztosítani fogja a személyiség integritásának a védelmét. Dibsnek az említettek voltak a biztonságos lépések. Ebbe semmilyen érzelem nem került bele, csak a kommunikáció eszközeként szolgált.” Nem mondott véleményt a gyermek képességeiről, mert a meglepő­ dést, vagy dicséretet, (hiszen kiderült, hogy Dibs tud olvasni) úgy értelmezheti, azt kell követnie. Ez pedig elzárhatja a megnyilvánulások más területeit, s lehet, hogy ezek lennének a legfontosabbak. Dibs eddigi megnyilvánulásai még két dologról győzték meg a terapeutát: 39

1.) A pedagógus jól látta, a gyermek éppen az eddigi állapota feladásának a határán volt. 2.) Bármi volt is a problémája, a mentális retardáció diagnózisát el le­ het vetni. Figyeljük tovább a gyermeket. Bemászik a homokozóba, sorbaállítja a katonákat. Óvatosan ismerkedik a homokkal, alig mer hozzáérni. A homoki befolyt a cipőjébe. Rápillantott a terapeutára, majd a cipőjére és nyöszörgött. { Nem tudta megmondani mit akar, a vetkőzésnél megismert módon mondja ki végül a terapeuta a gyermek helyett a segítségkérést és csak aztán segít levenni. Később kockákat rakott egymásra. Az építmény megbillent. „Miss A> line, segíts nekem gyorsan!” Ezután mindig így szólítja meg a terapeutát. Ez az elsői nyilt odafordulása a terapeutához. „Nos mit akarsz, mit tegyek? Mondd megj nekem Dibs.” Összekulcsolta a kezét és hallgatott. A terapeuta is. Min gondol­ kozott? Min tanakodott? Mi lenne most a legnagyobb segítség számára? A tera-l peuta azt akarta éreztetni vele, arra törekszik, hogy megértse őt. Nem tudta, mii az, ami valóban segítene neki. Nyilván a gyermek sem tudta a kezdődő kapcso­ latnak ezen a pontján. Nem lett volna helyes betolakodni a belső világába és* kihúzni belőle valami választ —írja a szerző. „Úgy tudok eljutni Dibshez, ha megpróbálok kommunikálni vele, bízom benne és egy olyan személynek tekin­ tem, akinek megvan a jó oka mindarra, amit tesz. Ezt ő a válaszaimból, viselke-,( désemből és kifejezésemből érezhette. És azt is, hogy nincs határozott cél, amit ma el kell érni. így talán Dibsnek egyre több és több lesz a biztonságérzete, reakciói bővülnek, képes lesz tisztázni őket, megérteni és elfogadni azokat. Ehhez hozzájárul az idő, mindkettőnk részéről valódi erőfeszítés és türelem, aminek alapja mindig az őszinteség kell legyen.” Az óra végén a gyerek szorongásos állapotba került. Esetlenül tapogatta könnyáztatta arcát. így ír a pszichológus a benne fellépő érzésekről: „Olyan könnyű lett volna felvenni az ölembe és megvigasztalni. Meghosszabbítani az órát. Megpróbálni nyíltan kifejezésre juttatni az érzelmet és a szimpátiát. De mi értelme lett volna hozzájárulni a gyermek emocionális problémáihoz? Neki vissza kellett mennie az otthonába, függetlenül attól, mit érzett ezzel kapcsolat­ ban. Ha elkerüljük, hogy szembenézzünk ezzel a realitásfaktorral, az nem segí­ tene rajta. Neki arra volt szüksége, hogy a belső erőssége fejlődjön, megbirkóz­ zon a s^ját világával. De ennek az erősségnek belőle kellett fakadni, és neki át kellett élni személyesen, hogy képes ezzel a világgal megbirkózni. Bármilyen jelentős változásnak az az alapfeltétele, hogy az belőle induljon ki. Nem remél­ hetjük külső világának átalakítását.” A terapeuta az emocionális függetlenség fejlődését akarta segíteni, ezért óvakodott támasztnyújtó kapcsolat kialakításától, az függővé tette volna a tera­ peutától és késleltette volna érzelmének a fejlődését. Óra végén lekísérte Dibset a hallba. Amint meglátta az anyját, földrevetette magát, rúgkapált és kiabált. A terapeuta elköszönt tőlük és otthagyta őket Nem tudott mást tenni, ez tűnt az egyedül jó megoldásnak, nem akart személye­ sen beavatkozni. Nem akart úgy tűnni, hogy akár a mamához, akár a gyermek­ hez csatlakozik. Semmi olyat nem akart tenni, amit úgy értelmezhetnének,

kritizálja a viselkedésüket. így rájuk bízta, hogy a helyzetet a maguk módján oldják meg. Következő alkalommal Dibs érkezése ugyanúgy történt, mint előzőleg. A vetkőzés körüli beszélgetés során a terapeuta próbálta rávezetni az ÉN szemé­ lyes névmásra, ami elég nehéznek bizonyult. A vetkőzésnél Dibs most több aktivitást mutatott. Aztán a terapeuta odanyújtottá neki a kabátot és a sapkát. A gyerek ránézett, elvette és odament velük az ajtóhoz. „Te felakasztod őket ide” mondta magának. „A múlt héten én akasztottam fel őket ide, ma te akasztod fel.” Bemászott a homokozóba, hiányolta a ház elülső paneljét, majd előkereste a szekrényből, s megpróbálta beakasztani a helyére. Nem sikerült, nyöszörögni kezdett. „Zárd be! Zárd be!” motyogta. „Azt akarod, hogy a ház be legyen zár­ va?” kérdezte a terapeuta. Ismét megpróbálkozott, s most sikerült. „Megvan” jelentette. „Szorosan bezáródott.” „Látom” folyt bele a terapeuta. „Megcsináltad és most megvan.” „Én csináltam meg, én”- dadogta, röpke mosolyt vetve a terapeutára. „Valóban te csináltad meg, és teljesen magadtól.” A 2 .- 3. óra elemzése következik. A vetkőzés: A második alkalommal Dibs már több aktivitással vesz részt a vetkőzésben és teljesen egyedül akasztja fel a kabátját. A harmadik órától érke­ zésnél egyedül is vetkőzik. Dibs a második órától szavakkal kíséri tevékenységét, kiderül jó verbalitása és kitűnően számol. A katonákat pozició szerint csoportosítja, majd bejelenti: „4 és 4 az 8, meg 3 és 1 az 12” - „Igen, helyesen adtad össze”, reagál a terapeuta. A szerző verbális reflexiói legtöbbször tükörszerűek. Tükörként verbalizálja a gyermek tevékenységét, nonverbálisan kifejezett kívánságát, vagy baját, másrészt a dialógusban megismétli, visszakérdezi a gyermek közléseit. Ezzel egyrészt érezteti, hogy ő is átéli a történteket, benne van a folyamatban, Dibs nincs egyedül. Másrészt ezzel tudatosítja a cselekvést, gondolatokat, képessége­ ket, érzéseket, indulatokat. Mélyebben nem értelmez. Néhány példát emelnék ki ennek a bemutatására: - Dibs bezáija a ház ablakait, ajtóra kilincset és zárat rajzol. A terapeuta csak ennyit mond: „Látom tettél egy kilincset és egy zárat az ajtóra. És magas, erős falak vannak.” - Amikor Dibs először próbálgatja az ujjfestéket, óvatosan mázol egy ki­ csit, majd undorodva letörli az ujjait, s még néhányszor megismétli ezt. Itt az ambivalenciára hívja fel a figyelmet: „Szeretnéd is csinálni, meg nem is, ugye?” Dibs bejelenti: „Ma festeni fogok, játszom a homokban és rendezek egy teapartit.” A terapeuta kommentálja: „Megtervezed mit akarsz csinálni.” A gyermeknek minden megnyilvánulását hagyja szabadon kifutni, aktivi­ tást, passzivitást egyforma természetességgel fogad. Pl. - Dibs kinyitja a csapot, a víz teljes erővel zubog és kíváncsian nézi, mit szól hozzá a terapeuta, Axline nem szól semmit, szabad a víznek zubognia. - Dibs áll és nézi a terapeutát. Axline vár, míg a gyermek más aktivitásba kezd, vagy, ha úgy akaija, akkor áll ott és néz, vagy gondolkodik. „Gondolko­ dom”- szólalt meg egy idő múlva. Axline csak ennyit kérdezett: „Gondolkodsz?” Nem késztette elmondani, mit gondol. Azt tartotta fontosnak, minél többet átél­ jen a gyermek önmagából. Arra akarta Dibset megtanítani, ő egy sok részből

41

nek álló személyiség: szeretettel és gyűlölettel, félelmekkel és bátorsággal, infantilis lete vágyakkal és sokirányú érdeklődéssel. érzt A kezdeményezés átéletésével, a tapasztalat által akarja megtanítani a van kezdeményezés felelősségének a vállalására. Bizva abban, hogy ez a kapcso-j lat kitágulhat és majd használni tudja ezt a képességét más emberekkel való pik kontaktusban is. De ezt nem dicsérettel, szuggesztióval, vagy kérdésekkel I egy* akarta elérni. Dibs önmagáról egyesszám harmadik, vagy második személyben beszélt. A, mag második órán a vetkőzés könili dialógusban a visszakérdezésekkel kísérelte meg a terapeuta rávezetni az ÉN személyes névmásra, de nem nagyon sikerült. infa Dibs az első órákon megtanulhatja; ha bajban van a tárgyakkal vagy az takc öltözésnél, vetkőzésnél szeretné, ha a terapeuta segítene, akkor mindig segít. De kons nem siet előre, megvárja, hogy Dibs kezdeményezze a segítségkérést, vagy a bán beavatkozást. Megvárja, míg megpróbálja megfogalmazni a problémát, s végleg) biztc kiderül, egyedül tényleg nem tudja megcsinálni. Pl.: a második órán előszór őrár nem sikerült a ház elülső paneljét beakasztani. Nyöszörgőit „Zárd be, zárd be!” nát < - motyogta A teiapeuta csak tudatosította: „Azt akarod, be legyen zárva?” És épít várt. Dibs újra próbálkozott; ekkor sikerült beakasztania. Ettől a sikertől még és so egy röpke mosoly is megjelent az arcán, amint a terapeutára nézett. „Én csinál­ lett i tam meg én!”... - dadogta, először használva az ÉN személyes névmást. , bi in: — Vagy pl. Dibs nem ismerte az ujjfestéket, érdeklődött a használata felől. A pszichológus elmagyarázta. s me - Vagy az állatokat talpakra akarja erősíteni, a terapeutához fordul: van, „Segítesz nekem felállítani őket, Miss Axline?” „Mit gondolsz?” -- kérdezi vele” vissza a terapeuta. „Te fogsz segíteni” állapítja meg a gyerek és összeilleszti; ahog egyedül. - Máskor az üvegre végleg nem tudja rátenni a cuclit, „segíts ne­ kem!” kéri. A terapeuta ráteszi. zik ej Most azt szeretném bemutatni, milyen nehézségeket jelent az óravégi le­ válás és hogyan oldja meg ezt a terapeuta. cioná Az ülések vége előtt, 4 órakor Axline mindig bejelenti: még 5 perc van, sáhoí hogy ne hirtelen kelljen megszakítani az órát. (Egyébként a Center mellett van ni. E: egy templom, s a toronyóra is jelzi az órákat. Dibs fel is figyel erre.) A második mi ne órán Dibs nagy erőfeszítéseket tesz az idő elhúzására. Bejelenti: még egy képet múltl fog az 5 perc alatt festeni. Először csak foltokat lehetett látni, majd előbukkant úgy v egy ház, fa fű, virágok és a nap. Dadogni kezdett: Ez a... Ez a ... Ez Miss Axline keres háza. Miss Axline: „ én neked adom ezt a házat”! Hozzáteszi még, a ház erősen Most, be van zárva kulccsal, van pincéje és egy kivételével az ablakok rácsosak. Ez az keller egy világossárga egy cserép virággal. Ez a játszószoba ablaka. - A templom vakka toronyórája már 1/2 5-ot kongatott. Axline figyelmeztette Dibset, ideje haza­ menni. Dibs nem vesz erről tudomást. Különböző tárgyak felől érdeklődik, feste­ katon ni akar még, végül kiabálni kezd: „Nem megyek haza!” „Nem, soha többé nem törtér megyek haza!” zokogja. Bármilyen fájdalmas is volt, a terapeuta nem engedhe I tett. A realitást nem lehet figyelmen kívül hagyni. Arra próbálta meg rávezetni mond' Dibset, különbséget tudjon tenni az érzései és a cselekedetei között. így szólt t hozzá; „Szomorú leszel, amikor azt mondom, el kell menned, ugye? De a követ­ ta a t kező csütörtökön megint eljöhetsz.” Dibs a péntekkel próbálkozott. Axline na­ reakci gyon fontosat mond neki: „Tudom, hogy nem akarsz hazamenni, de neked és 42

nekem minden héten csak egy óránk van, hogy együtt legyünk és amikor az óra letelik, függetlenül attól, mit érzel ezzel kapcsolatban Te, függetlenül attól, mit érzek én, nem számít bárki hogyan érez ezzel kapcsolatban. Arra a napra vége van az órának és mind a ketten elhagyjuk a játszószobát, Dibs teljesen elesetté vált, s mialatt a terapeuta öltözteti, intenziven szo­ pik a cumi süvegből. Ez alkalommal az anya legnagy obb meglepetésére, vele egyetlen szó nélkül elmegy. A harmadik órán már időben és magától fejezi be a játékot, elköszön és magával viszi a holmijait. Dibs két szélsőséges viselkedésszint között ingadozik. A cumisüveg, az infantilis viselkedés és a majdnem kényszeres intelligencia demonstrálása vál­ takozik az egyes üléseken. A cumisüveggel bébivé válik időről-időre. Aztán konstruktívan manipulál a tárgyakkal, vagy olvassa a címkéket. Közben játék­ ban is megnyilvánul. Sajnálkozik egy kis kacsán, aki nagyon szeretne egy olyan biztonságos tavat, mint ami a nagy kacsának van. Másik játéka; a temetés, ami óráról-órára ismétlődik. A harmadik órán mielőtt elmegy, eltemet három kato­ nát egy teherautóval együtt, kéri a terapeutát, hagyja ott őket. Jó nagy hegyet épít fóléjük és a tetejére helyezi a kiskacsát. Közli: „Ez a három ember elmegy és soha többé nem jön vissza.” A terapeuta úgy véli, szükségtelen és korlátozó is lett volna, ha ezen a ponton értelmezné a játékot, vagy megkísérelt volna továb­ bi információt kapni. Az eltemetett emberek személytelenek maradnak. A következő csütörtökön Dibs már gyors mosollyal üdvözölte a terapeutát, s ment előre a játékszobába, belépve egyenesen a babaházhoz. „Ez máshogy van, a dolgok megváltoztak” állapította meg. „Valószínűleg még valaki játszott vele” - adta meg az okot a terapeuta. „Igen, és az állatok is, nem úgy vannak, ahogy hagytam őket”. „Azokkal is játszott valaki” reflektált a terapeuta. Dibs áll a szoba közepén és hallgatódzik: „Hallod az írógépet?” „Valaki dolgo­ zik egy írógépen” „Levelet ír egy írógépen.” mondja. „Igen hallom” - volt a válasz. Dibs itt egy a biztonságos trükkhöz folyamodott. Amikor valamilyen emo­ cionális vonatkozáshoz közeledett, vagy az olvasási képességének demonstrálá­ sához vonult vissza, vagy, mint itt is, külső és élettelen dolgokról kezdett beszél­ ni. Ezt a trükköt, mintegy védőpajzsként, elhárításként használta, amikor vala­ mi megzavarta őt. Most csalódott, hogy a játékok nem úgy voltak, ahogy a múltkor hagyta őket. - Axline szándékosan kerülte el az előkészítést erre, mert úgy véli, mint minden gyermeknek, úgy Dibsnek is az a fontos: a tapasztalaton keresztül tanulja meg, hogy környező világának egyetlen része sem állandó. Most, hogy tapasztalta a változó világot, írja a szerző, az arra adott reakcióin kellene dolgozni, de nem bátorítással, vagy magyarázatokkal, vagyis nem sza­ vakkal, hanem a tapasztalattal. Átélje, hogy képes megbirkózni a változó világgal. Dibs visszatért a homokozóhoz, bámulta a homokot és a szanaszét heverő katonákat. „Hol van a kiskacsám?” kérdezte. A terapeuta: „Kíváncsi vagy, mi történt a kiskacsáddal, amit a homokhegy tetején hagytál?” Gyorsan megfordult és a terapeutára szögezte a tekintetét: „így van” mondta mérgesen, „Hol az én kis kacsám?” „Azt mondtad, azt akarod, ottroaradjon és valaki elmozdította” - válaszol­ ta a terapeuta, megpróbálva visszaállítani az eredeti szituációt, lelassítani a reakciót, hogy Dibs pontosabban tudja azonosítani az érzelmeit és gondolatait.

(„Sikerül is, megindítja azt a folyamatot, amit Dibs az írógéppel leállított, * tudatosodnak a vágyak, elvárások, érzelmei és megjelenik a harag. Az átélést és tudatosítást együtt figyelhetjük meg.) Dibs odamegy egészen közel a terapeutához, egyenesen a szemébe néz. „Miért?” - kérdezte nyomatékkal. „Arra vagy kiváncsi, miért nem vigyáztam, hogy ugyanazon a helyen maradjanak, ahol hagytad őket?” fogalmazza meg a terapeuta. „Igen, Miért?” követeli a gyermek. „Miért gondolod, hogy én hagytam, hogy ez történjen?” „Nem tudom. Ettől mérges leszek. Megtehetted volna.” mondja Dibs. Most I a terapeuta tette fel a kérdéseket: „Miért vigyáztam volna rájuk? Megígértem neked, hogy ezt teszem?” Dibs lenézett a földre „Nem” mondta majdnem suttogó hangon. „De te azt akartad, hogy vigyázzak rájuk” mondta a terapeuta. „Igen” suttogta Dibs. „Azt akartam, hogy megtedd, éppen nekem.” „Más gyerek is jön ide és játszik ezekkel a dolgokkal és valamelyik eltette a kiskacsádat” mondta a terapeuta, tartva a szituációt. „Es eltűnt” mondja Dibs. „Mérgesnek és csalódottnak érzed magad ezért, ugye?” tudatosítja az indu­ latokat a terapeuta, Dibs beleegyezően bólintott és csak nézték egymást. Ami leginkább segített volna Dibsnek - írja a terapeuta, nem a homok-1 hegy, nem az erős kiskacsa, hanem az adekvátság és biztonság érzése, amit azok az építményben szimbolizáltak. Most szembekerült a konkrét szimbólu­ mok eltűnésével. Axline hitte, hogy önmagában belül tapasztalni tudja a biztonságot és képességet, ahogyan most megbirkózott a csalódásával és azzal a realitással, hogy magunkon kívül a dolgok változnak - és néha nekünk csak kevés hatalmunk van ezek fölött a dolgok fölött. De ha megtanuljuk hasznosítani belső erőforrásainkat, magunkkal visszük a belső biztonságot mindenhová. Dibs egy ideig üldögélt a homokozó szélén és nézte a szétdobált játékokat. Összeszedegette, szétválogatta fajtánként, majd elvette a terapeuta ceruzáját, s megpróbálta beledugni az egyik állaton lévő repedésbe. Kitörte a hegyét. Dibs haragjából azt hiszem megmagyarázható ez a tévcselekvés, de Axline nem értelmezi. Az előbbi epizóddal mintát szerettem volna adni, ahogyan Axline bizonyos esetekben az ilyenfajta passzivitással segíti a különben leálló, lezáródó érzelmek, indulatok lelki folyamatként való lejátszódását és tudatosodását. Dibs ezután egy ideig gondolataiba mélyedve ül, majd arról beszél, megnézte a naptárban, hogy a Függetlenség Napja csütörtöki napon lesz. „Az egy nagyon boldog nap lesz, mert idejön”. „Te szeretsz idejönni” - állapítja meg a terapeuta. „Igen, szeretek, szeretek” - lelkendezik Dibs. A katonákkal lejátssza az ünnepet, költői leírását adja az eseményeknek, még egy indulót is elénekel, „Az egy vidám nap... A katonák kivívják a szabadságot és kinyitnak minden ajtót.” Axline úgy kommentálja magában; ez a szituáció szorongásának a szöve­ vényébe vezetett és mégis a költői leírások azt jelzik, átvergődött a szorongásán, amit az önbizalom és öröm vált fel. A gyermeknek ennyit mond: „Boldogságot érzel ugye?” „Örömmel jövök ebbe a szobába”... és szomorúan megyek el” mondja Dibs. Axline azt is éreztetni akarta Dibsszel, az ő felelőssége magával vinni az itt érzett örömet és erőt, ő a felelős a fejlődéséért, ezért megkérdezi: „És 44

há na

fgj há ha les mé bel mé ne te ; pu

mi me abl

hoj tes nel me

val idő eg>

rít( get má sen gát ajá ner fon a ti dás

nem megy veled valami boldogság?” Dibs erre nem válaszol, ismét eltemet három embert, majd az óra letelte előtt öt perccel kiássa őket. Az egyiket papá­ nak nevezi. Axline csak ennyit jegyez meg: „Ez egy papa?” Dibs leállítja maga elé a papafigurát, leüti az öklével, felállítja, leüti, s ez így megy öt percen keresztül. Közben percenként bejelenti: most négy, most három, most kettő, most egy perc van hátra. Igen - mondja a terapeuta a harmadik percnél és aztán itt lesz az idő hazamenni. Dibs: „Jó. Még akkor is itt lesz az idő hazamenni, ha nem akarok?” A terapeuta megismétli: „Igen Dibs, még akkor is itt lesz az idő, ha nem akarsz hazamenni.” Az utolsó percben belenyomja a homokba a papafigurát, s közli: ma a papa jön érte. Távozás előtt még a festéssel próbálkozott. A terapeuta értelmezte a belső erőket: „Úgy érzed, nem akarsz hazamenni, még ha tudod is, hogy vége az időnek”. Dibs úgy rendez­ te a katonákat, hogy mind a terapeuta felé célozzanak. Az ajtóból visszaszólt: ,A puskákat akkor szokták használni, amikor lőnek.” A hallban Dibs társalogni próbált az apjával: „Figyelj papa! Tudod, hogy nem ma van a Függetlenség Napja?” „Gyere Dibs, sietek, volt a válasz.” „És júliusig nem is lesz. De az egy csütörtökön lesz, négy hónap és két hét múlva” - próbálkozott Dibs. Az apa borzalmas zavarban volt, sürgette a gyer­ meket, végül kitaszigálta az ajtón, s közben a fogai között korholta: „Nem tudod abbahagyni ezt az értelmetlen zagyvaságot?” Axline megjegyzi, roppant nagy belső erőssége kellett legyen Dibsnek, hogy védelmezni tudta a személyiségét ilyen hatásokkal szemben. Majd hozzá­ teszi; néha nagyon nehéz szem előtt tartani, hogy mélyen elzárva belül a szülők­ nek is megvan az okuk arra, amit tesznek. Okuk, amiért képtelenek szeretni, megérteni és elfogadni a gyereküket. A következő reggel Dibs anyja telefonon kért egy időpontot. Nagyon ambi­ valensnek tűnt, mert rögtön visszakozott is, ha netán Axline nem érne rá. Az időpont választásnál habozott, jobban szerette volna, ha a terapeuta jelöl meg egyet. Hosszas töprengés után végül a rögtöni időpontot választotta. A pszichológus előre sejtette, ez a találkozás nehéz és emocionálisan kime­ rítő lesz mindkettőjük számára. Azonnal fogadta, amint megérkezett. A beszél­ getést azonban nem indította el, egyrészt, mert az asszony kérte a találkozást, másrészt éreztetni akarta vele, hívatlanul nem akar tolakodni, nem akar belőle semmit kihúzni. O az egyetlen, aki eldönti, megosztja-e a belső, személyes vilá­ gát valakivel. És, ha így dönt is, semmi olyan iránt nem érdeklődik, amit nem ajánl fel önként és bizalommal. Nem készteti olyan dolgok elmondására, amit nem képes egy másik emberrel megosztani. Axline meggyőződése: nem az a fontos elsősorban mit mond el Dibs fejlődéséről, vagy önmagáról, hanem, hogy ő, a terapeuta az emberi méltóság élményét adja neki. Az anya érezze az elfoga­ dást, érezze magát olyan személynek, aki kizárólagos birtokosa saját életének. A fentiek a következőképpen jelennek meg a kezdeti dialógusban. Axline a kínos csend megtörésére, cigarettával kínálja a mamát. „Nem tudom, hol kezdjem” - mondja. „Tudom, sokszor nehéz elkezdeni” —válaszol a terapeuta. „Sok mindent kéne elmondani. És sok mindent nem lehet elmondani.” .„Nagyon gyakran ez az ok” - válaszol a terapeuta.

„De sok ki nem mondott ok nagy teherré válhat” - sóhajt az anya. Majd egy idő után azzal kezdi, hogy nagyon nyugtalan Dibs miatt. A terapeuta nem kérdezi, miért; csak annyit: „Nyugtalan miatta?” Könnyek öntik el a mama szemét, s elmondja: „Mostanában olyan boldogtalannak látszik. Gyakran kijön a szobájából, de csak ácsorog és néz engem. Amikor szólok hozzá, elszalad és tragikus szomorú­ sággal néz rám vissza.” Zárójelben jegyzi meg a terapeuta: lehet, a mama mostanában jobban észreveszi a gyermek állapotát, de az is lehet, Dibs nyíltabban mutatja ott­ hon az érzelmeit. „Kényelmetlenül érzem magam amikor így tesz. Úgy néz, mintha kérne valamit, amit nem tudok adni. Nagyon nehéz őt megérteni. Próbáltam, de nem sikerült. Születése pillanatától csalódást jelentett.” Elmondja, nem akartak gyermeket. Dibs születése előtt férjével sikeres, boldog emberek vol­ tak. A gyermek minden tervüket meghiúsította. Mikor megszületett, olyan nagy formátlan valami volt. Születése pillanatától visszautasította az anyát, ha felvette, megmerevedett és sírt. Itt már zokog az asszony. A terapeuta meg akart szólalni, de kérte, hagyja végigmondani, mert ki kejl mondania, legalább most az egyszer. Olyan hosszú ideje cipeli magával. Eredetileg csak Dibsről akart beszélni, de most muszáj másról is. Elmondja, hogy a terhesség alatt folyton beteg volt. A férj őt hibáztatta a terhességért. De a gyermeket a mama sem akarta. Korábban sebész volt. A férj híres tudós. A gyermek születése után elhatározta, feladja hivatását, amin a barátaik nagyon meglepődtek. - Úgy érezte, nem tudna több szívműtétet végre­ hajtani. A barátaikkal is minden kontaktust megszakítottak, nem akarták, hogy bárki is tudjon az értelmi fogyatékos gyerekükről. Megszégyenitettnek és megalázottnak érezték magukat. Ilyen soha egyikük családjában sem fordult, elő, mindkét helyen mindenekfolött csak az intelligenciát értékelték. .Annyira megszégyenültünk és én minden önbizalmam elvesztettem, - folytatja a mama. Nem volt olyan hely, ahová küldhettük volna, nem akartuk, bárki is tudjon róla. Elvittük egy neurológushoz, ahol más nevet használtam... De nem talált organi­ kus sérülést Dibsnél. Egy évvel ezelőtt pszichiáterhez vittük, úgy véltem, ha nem értelmi fogyatékos, akkor skizofrén, vagy autista... A pszichiáter többször akart velünk beszélni, kérdezgetett minket. Könyörtelenül kutatott a mi nagyon személyes és privát életünkben... Közölte: a társadalmi helyzetünkre való te­ kintettel őszinte lesz hozzánk. Véleménye szerint Dibs a legvisszautasítottabb és emocionálisan a legdepriváltabb gyerek, akit valaha látott. Közölte, nekünk van szükségünk kezelésre a féijemmel. Mindkettőnk számára ez volt a legmeg­ rázóbb élmény, amit valaha átéltünk... Majdnem tönkrement a házasságunk, a féljem egyre többet és többet maradt távol... Dorothy Dibs után egy évvel született. Gondoltam egy másik gyerek se­ gíthet neki, de soha nem jöttek ki egymással. A kislány tökéletes gyerek, ő a bizonyíték, nem mi vagyunk a hibásak... Dibjnek csak a nagyanyjával volt kapcsolata, aki időnként meglátogatott minket. A gyermek kétségbeesetten hiányolta mindig, amikor elment. Úgy tűnt, számolja a napokat a nagymama visszajöveteléig.”

Az anya elmondja még; Dibs egyedül jobban érzi magát, ezért a kislányt egy közeli kollégiumba adták. így mindkettőjüknek jobb. Aztán az anya visszatér az előző nap történtekre, amikor a férj is, a gyermek is kiborulva értek haza. Miután a férj közölte, hogy Dibs olyan zagyvaságokat beszélt, mint egy idióta, a gyerek felkapott egy széket, össszetört vele néhány dolgot, miközben kiabálta: „Gyűlöllek téged! Gyűlöllek téged!” majd odarohant az apjához és néhányszor belerúgott. A férj bezárta a szobájába. .Amikor a féljem visszajött, sírtam” - zokogta az anya - „Tudom, hogy megveti a könnyeket, de nem tudtam visszafojtani. Mondtam neki: Dibs nem úgy beszélt most, mint egy idióta. Azt mondta: „Gyűlöllek téged!” A féljem is sírvafakadt. Soha nem hittem, hogy bármi is könnyekre fakaszthatja... Olyan pánikban volt, mint én. Azt hiszem most sokkal közelebb voltunk egymáshoz, mint bármikor. Két magányos, boldogtalan ember, akiknek minden védekezése összeomlott. Borzasztó volt, de egy megkönnyebülés is, tudni, hogy mi lehetünk emberiek, tévedhetünk és beláthatjuk, amit elhibáztunk! A férjem is megjegyezte: lehet, hogy nem volt igazunk Dibssel kapcsolatban. Ekkor határoztam el, megkérde­ zem Önt.” Fel is teszi a kérdést: „Ügy véli Dibs mentálisan sérült?” Axline kizárólag a kérdésre válaszolt: „Nem, nem hiszem, hogy Dibs men­ tálisan sérült lenne.” Az anya tovább érdeklődött: „Azt gondolja rendbejön, és megtanul úgy viselkedni, mint más gyermek? „Azt hiszem” volt a válasz, de közölte az a véleménye, ő, az anya, aki együtt él Dibssel, ezt sokkal pontosabban tudhatja. Ekkor az anya elmondja néhány pozitív észrevételét is: Dibs már nem szopja folyton az ujját, düh kitörései megszűntek, egyre többet beszél, de csak magának, az előző napi jelenetet kivéve. Az anya önkéntes jelentkezése, kimondása addig szigorúan őrzött titkok­ nak, indulatoknak, katartikus hatású volt és döntő fordulatot jelentett a szülő­ gyermek kapcsolatban. De Dibs fejlődésére vonatkozóan nem kaptunk felvilágo­ sítást. Hihetetlennek tűnik, hogy az anya ne lenne tisztában Dibs értelmi ké­ pességeivel. Kiderült, a szülők is szellemi képességüket használták védekezésül kellemetlen emocionális reakciókkal szemben, s Dibs is ezt tanulta meg. A szü­ lők sem képesek önmagukat megérteni, emocionális éretlenségüknek az áldoza­ tai. Nem tudtak szeretettel és megértéssel közeledni gyermekeikhez. Ennek valószínűleg az az oka, hogy nekik sem volt ilyen alapvető élményük. Saját érzelmi és szociális inadekvátságuktól szenvedtek, s ennek elhárítására inkább ertelmi fogyatékosnak tekintették Dibset. II. rész A mamával való első beszélgetés, kb. a terápia első negyedének a vége Axline véleménye szerint, ha egy anyát respektussal és méltósággal foga­ dunk, érzi, hogy nem fogjuk kritizálni és vádolni, akkor őszintén kitárul előt­ tünk és szembe tud nézni belső konfliktusaival. Módszerének alapgondolata, ha egy gyermeknek megadjuk a lehetősé­ get, akkor képes lesz közvetlenül és őszintén megnyilvánulni. A terapeuta 47

feladata ennek a lehetőségnek a biztosítása, a teljes elfogadás éreztetésével. A biztonság, az elfogadás légkörében a gyermek képes lesz felismerni a belső erőket és képes lesz megbirkózni sérült érzelmeivel. Először a szeretett sze­ mélyeknek kell a gyermeket elfogadni, méltósággal bánni vele, tiszteletben tartani és tapintattal kezelni. Ezzel azonosít a gyermek és csak miután meg­ tanulta önmaga reakcióit elfogadni, tudja mások személyiségét is tiszteletben tartani. Ez az adaptáció, a szocializáció útja Dibs számára. Ezt az alapél­ ményt is pótolta a terápiás kapcsolat. A következő részben a terápia középső szakaszában szeretném Dibset bemutatni a játszószobában, ahogyan a terapeuta nyújtotta lehetőségekkel élni tud. A terápiás folyamatot magát nem tudom bemutatni, Egy-egy órából egy-egy lényegesebb játékot, fantáziát emelnék ki, amiből újabb és újabb információt kapunk Dibs élményeiről, fájdalmas életéről, amit a szülőktől nem lehetett megtudni. Láthatjuk kiemelkedő intelligenciáját, ragyogó verbalitását, sok hét múlva az ő szájából bálijuk vissza, amit a terapeuta attitűdjével indirekt úton éreztetett vele és amit el akart érni Dibs fejlődésében: a biztonságérzést, önma­ ga elfogadását, megíátni és felhasználni az örömforrásokat, a dönteni tudás képességét, a felelősséget a kapcsolatért, a változásért, stb. Sok más szakemberhez hasonlóan Axline is két dolgon méri a terápia hatékonyságát. Egyrészt azon az anyagon, amit a gyermek a terápiába hoz, másrészt, amit magával visz, és ami a realitásban, viselkedésében is változást jelent, iskolai, otthoni viselkedéséről hosszú hónapokig semmi visszajelentés nincs. így a fejlődés lépéseit nem is követhetjük. A terápiás folyamat előrehaladása nem azt jelenti, hogy egyre inkább magasabb színvonalon játszik, hanem, hogy boldogabb, felszabadultabb lesz, eljut a döntés megfogalmazásához, érzelmei egyre nyiltabb kifejezéséhez. Az órák, az utolsóelőttit is beleértve, rendkívül szövevényesek. Gyakran manipulál a tárgyakkal, megjavítja őket, élettelen tárgyakkal társalog az ablakon keresz­ tül. Minden órán többször is cumizik, mint egy csecsemő. Alegköltőibb fantáziát is visszaesés követheti, primitiwé válik a beszéde. Az infantilis viselkedéshez újra és újra visszatér. Le-lecsúszik egy adott témáról. Ezután elmondanék egy részletet az órák anyagából. Az anyával való beszélgetést követő csütörtökön Dibs korábban jött, mert orvoshoz kellett mennie oltásra. „Örülök az időpont-változásnak” - jelentette be. „Miért?” „Mert boldogságot érzek” - válaszolta. Miután levetkőzött, azt mondja: ma sokat szeretne festeni. „Ez csak tőled függ”, mondta a terapeuta. Egy kis idő múlva maga Dibs fogalmazza ezt meg: „Néhány dolog tőlem függ, mások nem rajtam múlnak.” Belekezd a tubusok rendezésébe és a festésbe, élvezi, hogy a színek szétfolynak, csurognak. Észreve­ szi, ma a tükrös falor%túl nincsenek emberek, pedig máskor szoktak lenni, kis hangokból és suttogásokból tudja ezt. Aztán otthagyja a festést, szétszedi a házat és eltemeti az elemeket a homokba. „Megszabadultam az összes faltól és ajtótól” -kommentálja. Később élvezettel fürdik a homokban. Megkóstolja, hajába dörzsöli, magá­ ra lapátolja. Elkéri a cumi süveget, egy kis mélyedést alakit ki magának a

homokban, belebújik és: „Megint bébi vagyok” - mondja. Ott, helyben költ egy dalt és elénekli. Teljesen disszonáns volt, mert a dallam kedves, melodikus, a tartalom agresszív, tele gyilkos indulattal. „Én gyűlöllek, gyűlöllek Gyűlölöm a falakat és az ajtókat, amit bezárnak És az embereket, akik belöknek. Gyűlölöm a könnyeket és a dühös szavakat. Megölöm őket a kis fejszémmel Leköpöm őket” - felkapott egy katonát, összetörte és ráköpött. Leköpöm az arcotokat, a szemeteket, Beásom a fejeteket a homokba. Én egy madár akarok lenni Elrepülök a falak közül Körben a világon és visszajövök a homokba, A játszószobába a barátomhoz, Ások majd a homokban Festeni fogok, szórom a homokot. Meg fogom számolni a homokszemeket. És újra bébi leszek.” Szopta az üveget, majd bejelentette: „Még 10 perc, aztán eljön a hazame­ nés ideje.” Jókedvűen fejezte ki csodálatát a repülőről, amelyik felszáll a kék égbe. És könnyedén röpítette a magasba. Hirtelen lehangolódott: Csak annyit mondott: „Dorothy is van” és kiásta a falakat, meg az ajtót. „Ezeket még nem lehet eltemetni” - sóhajtotta. Aztán az óra végéig az elmenésre készítette magát elő. „Nemsokára itt lesz az ideje, hogy hazamenjek. Még akkor is, ha nem akarok hazamenni. Még akkor is eljön az idő és mondja nekünk, vége van.” Egy induló teherautó hangja hallatszott be. Projiciálta az érzelmeit: „A teherautó számára is eljött a hazamenés ideje. Lehet, hogy ő sem akar hazamenni.” Min­ den alkalommal ugyanabban az időben megjelent az ablak alatt egy áruszállító autó, ami hosszú időre beépült az anyagba. Úgy tekintette, mint élő személyt. M^jd amikor tényleg eljött az óra vége, nagyon gyámoltalanná vált; „Segítsd a cipőmet. Meg a kabátom és a sapkám is.” Mielőtt kilépett egy házról mondott köl­ teményt, amelynek olyan ajtaja van, amelyik ki-be nyílik és nem csapódik be. Elkért egy kis kidobott figurát, mosolyogva megsimogatta a terapeuta kezét, elköszönt, de rögtön vissza is lépett. Nem tudott könnyen elszakadni. Mégsem tudta elfogadni, hogy ma korábban kell elmennie, mert korábban jött. Mielőtt végleg elment volna, még elmondta a húga elleni agressziós fantáziája . Reméli az orvos jól megszúrja tűjével Dorothyt, aki majd csak üvölt és üvölt. Ő, Dibs pedig nevetni fog magában és boldog lesz, ha a húga fájdalmat érez. A következő órából: egyetlen fantázia-játékot emelnék ki: Hegyet épít homokból, amire a katonák szeretnének feljutni és szeretnék megtudni, mi van a hegy tetején. Egy darabig előbbre is jutnak. Amíg azt hitték, feljuthatnak, boldogok voltak. De nem juthat fel egy sem. Megkérdezi a terapeu­ tát: mászott-e már hegyre? „Igen„ - volt a válasz. „És te Dibs?” - kérdezett vissza. Dibs elmondja, ő is mászott egyszer hegyet, de nem jutott fel a tetejére, csak állt a hegy lábánál és vágyakozva nézett felfelé. Azt hiszem minden gyér-

mek szeretne egy hegyet és szeretné sajátmaga megmászni. És minden gyermek szeretne egy csillagot, ami csak az övé és egy fát, ami csak hozzá tartozik. Ez az amit én is szeretnék, tette hozzá nyomatékkai a gyermek. Folytatódik a játék a homokban: Lukat ás, eltemeti az egyik katonát. Ez most halt meg. Ő is fel akart jutni a hegytetőre a többivel, de nem kapott lehetőséget. Dibs egy hatalmas hegyet épít a sír tetejére, - így soha-soha nem fog kijutni a sírból. Mikor elkészült a hegy, teljesen közömbös hangon megjegyezte: „Ez a papa volt.” A terapeuta nem értelmezte a játékot, csak aláhúzta: „A papa az, aki el van temetve a hegy alatt.” Bár mindketten érezték, hogy a temetés játék, óriási emóciókat mozgósított, nem beszéltek róla tovább. A gyereknek a toronyóra ütéséről eszébe jutottak az órák. Kiselőadásba kezd, hányféle óra van, milyenek vannak otthon. A terapeuta hagyja, hogy Dibs az elhárításokat is átélje egyrészt, másrészt belülről szabályozhassa az érzel­ mek, indulatok áramlását és elhárítását. Óra végén teljesen magától megy el. Utána egyik alkalommal egy kedves kisvárost épít apró házakból. Fákat tesz körbe. Erről eszébe jut a szél. A fák és a szél beszélgetését fantáziálja. A fa a széllel akar menni, amelyik soha nem áll meg, mert a szél olyan bol­ dognak látszik. Elénekel egy iskolában tanult dalt, elsorolja a felnőtteket, tanárokat, ház­ tartási alkalmazottakat, akiket ismer. Aztán elmesél egy valódi történetet. Jacknek, a kertésznek le kellett fűrészelni a fa ágát, amelyik Dibs ablakához ért. A papa utasítására, mert közel nőtt és a ház elnyomja a fa formáját. Dibs megleste az ablak mögül a kertészt, elmondta, neki szüksége van az ágra, eléri az ablakból és meg tudja érinteni. A kertész próbálta rávenni az apát az ág meghagyására, de hajthatatlan volt. Sőt még rácsot is szereltetett mindkét gyermek ablakára. Jack odaadta Dibsnek az ágacskát, amit meg szokott érinte­ ni, hogy a szobájában tarthassa. „Még mindig megvan”, meséli Dibs. Nem enge­ dett senkinek hozzáérni, aki közeledett, azt rúgta, ütötte. A pszichológus ekkor már sokkal szabadabban kérdez. Tudta-e valaki, hogy megkapta azt az ágat? Sok időt töltött-e Jack-kel? Dibs válaszol is a kérdésekre; nem beszélt senkinek az ágról. Ha az udvaron volt, mindig Jack-kel töltötte az idejét. „O beszélt hozzám. Figyeltem mindenre, amit mondott. Sokfé­ le történetet mesélt. Beszélt Szt. Ferencről, aki szerette a fákat, madarakat, a szelet és az esőt is. Ezek voltak a barátai, mert kedvesebbek mint az emberek.” - tette hozzá nyomatékkal. Dibs fantáziáiban is a pozitív érzelmek elsősorban fákra, állatokra, élettelen dolgokra irányulnak. Elmondja a történetet, amit Jacktől hallott, egy kis levélről, amelyik utoljára hagyta el a fát. „A kis levél szomorú volt, mert azt hitte elfelejtették és már soha nem mehet el sehová. De a szél visszajött érte és elfújta a leg­ csodálatosabb utazásra, ami valaha valakinek volt. Körbefujta az egész vilá­ gon és látta az összes csodálatos dolgot, ami csak van. És egy téli napon Jack megtalálta a fa alatt. Egészen vékony volt, fáradt és kimerült a hosszú uta­ zástól. Jack azt mondta, vissza akart jönni hozzám, mert az egész világon nem találkozott senkivel, akit olyan nagyon szeretett, mint engem.” Dibs mi­ közben beszélt, izgatottan járkált körbe a szobában. Megállt a terapeuta előtt

és még hozzátette: „Jack nekem adta... Nagyon fáradt és nagyon öreg, de megőrzőm. Felragasztottam és bekereteztem. És elképzelek néhány dolgot, amit látott, amikor körülrepülte a széllel a világot. És olvasok a könyveim­ ben azokról az országokról, melyeket látott.” Ezen a ponton mérhetetlen kétségbeesés tört belőle elő, odament a házhoz, ablakát, ajtaját be akarta zárni. „Miért akarod bezárni?” kérdezte a terapeuta „Nem tudom” motyogta. Odament a terapeutához: „A cipőm... kösd meg a cipőm Miss Axline!” kérte kétségbeesve. Axline: „szomorúság-félét érzel?” „Igen szomo­ rúságot” bólogatott Dibs. Axline itt aktivan segíti kérdéseivel Dibset a továbbju­ tásban: „Jack még mindig a ti kertészetek?” Dibs elmondja, már nem. A papától tudja; öreg már és a szívrohama óta nem tesz neki jót a munka. De időnként eljön a kertbe meglátogatni Dibset és olyankor mesél egy-egy történetet. „Hoszszú ideig nem jött, nagyon hiányzott nekem.” Jack biztosan egy nagyon kedves ember, reagált a terapeuta. Dibs élénken mondja: „Szeretem őt nagyon. Azt is gondolom; talán egy barát?” kérdezte reménykedve. „Az a véleményem, ő egy barát. Egy nagyon, nagyon jó barát.” erősítette meg a terapeuta. Dibs hosszan nézi a templomot. Jack-ről azt is tudja, minden vasárnap templomba megy. „Te voltál már templomban?” - kérdezi Axline. „Nem” - válaszolt Dibs és meg is magyarázza; „Papa és mama nem templomb^járó emberek. így aztán se Dorothy, se én nem járunk templomba. De Jack igen, - és a nagymama is” - jutott még eszébe. Az óra végén még eljátszik egy otthoni jelenetet. A házban mindenkinek van szobája meg saját ágya, csak a mosónőnek nincs. Dibs sajnálja őt, mert nem tud lepihenni. Van ott egy hintaszék, de nem hintázhat, mert az nyikorog és zavarná a férfit... „És Isten mentsen meg minket attól, hogy zavarjuk a férfit”, utánozza a mosónő hangját. Egy óra elmarad, mert Dibs kanyarós lesz. A következő órán közli, meg­ kapta a terapeuta lapját, ami nagyon boldoggá tette őt, mert megtudta belőle, hiányzik a terapeutának és visszavárja. Szépek voltak a barkák, amit küldött. (Ebből is látni, Axline csak a kapcsolat kezdetén passzív, a kialakult kapcsolat biztonságát és fenntartását ilyen nyilt lépésekkel is erősíti.) Dibs közli, a papa beszélt a barkákról, mondta, ha vízben tartja őket gyökeret eresztenek és még bokor is lehet belőle. (Nem lehetett kideríteni, a papának ez egy mostani közele­ dési akciója volt, vagy az apa máskor is magyarázott Dibsnek, még ha nem is kapott választ. Úgy, mint a kertész, vagy a tanárok.) „Te mit mondtál, amikor a papa beszélt a barkákról?” - próbált még vala­ mit megtudni a terapeuta. „Nem sokat beszélek a papával”-, de arra már nem válaszolt Dibs, miért nem. Nem is folytatta ezt a témát, a homokhoz pártolt, szórta magára, töltötte a cipőjébe, zoknijába. Majd gondol egyet, behozza az ajtón kinn függő táblácskát, aminek az egyik oldalán az áll: Terápia. Kéri, magyarázza el a terapeuta, mit jelent. Axline egy kicsit gondolkodik, mit is feleljen. „Ez azt a lehetőséget jelenti, hogy idejöhetsz játszani és beszélgetni, úgy ahogy akarod. Ez egy olyan alkalom, amikor olyan lehetsz, amilyen akarsz. Ezt az időt úgy használhatod ki, ahogy akarod, itt s^ját magad lehetsz.” Erre nem reagál a gyermek, csak meghallgatja, elteszi magában. - A kártya másik oldalán ez áll: Ne zavarj! Ezt Dibs próbálja definiálni; „Ez azt jelenti, kérjük, hagyjátok őket békében. Ne menjetek be... és ne kopogjatok. Csak hagyjátok, 51

hogy ók legyenek.” Lépteket hall kinn. „Ugye nem fognak zavarni?... Mert ez az én szobám?” igen csak a tied, minden héten ebben az időben, ha akarod” - tette hozzá a terapeuta. (Jelezve ezzel azt a véleményét, hogy a terápiás óra csak egy kis része az életének és minden más is fontos ami két ülés között történik.) Dibs elmeséli, betegsége alatt ágyban kellett lennie, lehúzták a redőnyt, így nem tudott olvasni, pedig azt szeret a legjobban. Anya mesélt neki. Vagy lemezeket hallgatott. Máskor írni is szokott arról, amit lát, vagy hall, meg rajzolni is. Kérdésre elmondja, mindenféle könyve van; mesekönyv, könyvek az állatokról, fákról, növényekről, különböző országokról. Szótárai is vannak, meg verses könyvek. Legjobban a tudományos könyveket kedveli. De legjob­ ban a levelezőlapot szereti, amit a terapeuta küldött. Megengedték, hogy vele legyen az ágyban. (Hihetetlenek ezek a képességek. Elméletileg nem lett vol­ na képes ezeknek a dolgoknak az elsajátítására. Arra sincs válasz, hogyan tanult meg beszélni. A terapeuta is újra, meg újra elképed, hogyan gondol­ hatták Dibset értelmi fogyatékosnak.) Dibs bejelenti, hogy boldognak érzi magát, majd a hátralévő időt számolja, projiciálja ezt az örömérzést a percekre, m^jd a világra. Kihajol az ablakon, „Oh gyönyörű nap. Olyan kék éggel, szálló madarakkal... és repülők. Oh boldog madarak. Oh boldog Dibs! Hirtelen abbahagyja ezt. „Micsoda öröm! Ki fogok köpni az ablakon.” - és megtette. Aztán a háziállatokkal játssza el, valószínűleg az őt ért inzultust. Egy kerítés mögé helyezi az állatokat és emelt hangon parancsolgat; „Menj a sorba, disznó! Egyenesedj fel. Hallasz engem? Neked beszélek! Ne csinálj úgy, mint egy hülye idióta!” Óra végén Dibs könnyedén provokálja Axlinet, hogy talán még csak egy óra van, majd huncut nevetéssel távozik. Dibs már „tudja” mi a dolga a terápiában, amit egy másik alkalommal a következő dialógusban fogalmaz meg: „Azt hiszem énekelni fogok”. „Hát, ha kedved van hozzá” —mondja a terapeuta. „És, ha csöndben akarok lenni, akkor csöndben leszek, és ha gondolkodni akarok, akkor gondolkodom, és ha játszani akarok, akkor azt teszem.” Az akkor kitalált költeményben, amit énekelt, érzelmeket, fájdalmas és agresszív indulatokat projiciált a színekre. Óriási felfordulást csinált a babaedényekkel és vízzel. Szökőkutat csinált, befogva egyik ujjával a csapot és telespriccelte az egész szobát. Ujjongott örömé­ ben a találmányán. Ömlött, zuhogott a víz, szerte a szobában. Meg is jegyzi: . „Soha életemben ilyen csodálatos felfordulást nem csináltam.” Ez a játék bele­ folyt egy saját élmény eljátszásába, ami a mamával kapcsolatos (Ezt azért emelem ki, mert játékaiban az anya személye ritkán jelent meg. Ez az első, ami az anyáról konkrét emléket hoz.) Dibs teapartit rendez, 7 csészét készít ki, vizet töltöget bele és visszafojtott hangon tökéletesen utánozza az anyját. „Ezt rendesen kell csinálni!... Azt mond­ tam egy kevés tea, aztán feltölteni tejjel! És nincs vita!... A hatodik csészében sok tea van. Vegyél ki belőle! Elég a cukor! Csak ne kellene mindent megismételni, amit mondok! Ne beszélj étellel a szádban!... Vedd le az asztalról a könyököd!... Ha még valamit csinálsz, be fogsz menni a szobába!” Dibs amint átnyúlt a pirítósért az 52

asztalon, felborított egy csészét. Felugrott, rémülten kiabálta, - „Soha többet zsúrt. Vége a zsúmak. Én nem akartam gyerekeket. Hülye, hülye!” - kiáltotta. „Ez egy véletlen volt” - reagált a terapeuta. „Hülyék csinálnak ilyet” - mondta Dibs. „Menjünk az irodába.” „Menjünk innen! Én nem vagyok hülye!” Az irodában hosszú idő kellett, míg megnyugodott. Sajnálkozott, hogy olyan ügyetlen volt. „De nem vagyok hülye!” - mondta, nyomatékkai. „Talán figyelmetlen voltál, de nem hülye - jegyezte meg Axline. „így van, helyeselt Dibs mosolyogva, most már Axline úgy vélte, Dibs meg tudott birkózni az előtörő, rémült érzelmeivel. S úgy tűnt, a gyermek fel is fedezte magában ezt az erőt. Egy másik ülésen sok szerteágazó játék közben ismét bébi akart lenni, közben előkerültek a terapeutával kapcsolatos érzelmei és az azonosítás. Visszajelentést kaptunk, mit jelent neki Axline. Nem tudta ráerősíteni a cu­ mit az üvegre. „Miss Axline fel fogja neked tenni. Miss Axline nem fog elutasítani téged” - mondta magának. Majd miközben intenzíven cumizik; „Te nem neveztél engem hülyének. Azt mondom, nem tudom, te tudod.” Az óra végén játszanak a Morse-készlettel, amit Dibs a, hatodik szüle­ tésnapjára kapott és magával hozott., Dibs ezeket akarta írni: „Én vagyok Dibs, éppen most volt a születésnapom. Én szeretem magam. Te szeretsz engem. Örültem a lapnak, amit küldtél nekem. Tetszett a születésnapom ebben az évben.” Mi ilyen sorrendben mondhatnánk; Axline szereti Dibset, ezért Dibs is szereti önmagát... Itt már a gyerek mondja ki; el tudja fogadni magát, boldog a terapeuta szeretetében azonosít a terapeutával. Óra végén: „Te maradj itt, jövök a következő héten.” A következő, alkalommal: a terapeuta, Dibs és a családja körüli érzelmek kerülnek elő. Egy családot állít össze, beteszi a házba. Vált. Miközben kinéz az ablakon, bejelenti: „Félek az emberektől, de tőled nem félek.” Közli, van egy anyja, egy apja, egy húga és egy nagyma­ mája. A nagymama szereti őt. De a papa nem mindig szerette. Most sokkal jobban szereti őt az apja. Majd a mikroszkópjáról beszélt. Ez biztonságos téma volt. Elmenekült az előtörő érzelmei elől. A terapeuta csak így reagált az elhárításra; „Többször van, amikor a mikroszkóp iránt érdeklődsz.” Hosszabb szünet következik: „itt biztonságban érzem magam. Ne hagyd, hogy bármi megbántson engem. Axline nem akarta siettetni, csak ennyit mondott: „Itt biztonságban érzed magad velem.” Dibs a család-játékhoz tér vissza: „A mama elmegy sétálni, a lány az iskolába. Az apa egyedül van, nem szabad őt zavarni. Meggyújtja a pipáját és szívja, mert nem tudja eldönteni, mit csináljon. Aztán átmegy és kinyitja a kisfiú szobáját. A kisfiú kiszalad a házból, , mert nem szereti a bezárt ajtókat... (Dibs hosszú ideig csendben ül, majd foly­ tatja.) „Az apa is elmegy, mert nem tudja, mit csináljon... És útközben egy mikroszkópot vesz a fiának. Mikor hazaér, hívja a fiút. De a fiú olyan gyorsan szaladt, hogy feldöntötte a lámpát. A papa dühös lett. Hülye, buta fiú, miért 53

tetted ezt? A szobájába küldi a gyereket. Azt mondta; „Dibs egy hülye gyerek és szégyenli magát miatta.” kettő Dibs hangja visszafojtottá vált, ahogy folytatta: „A fin kiosont a házból és elrejtőzött. Megérkezett a mama és kérdezte, mi ment történt, mert látta, a papa ki volt borulva. Aztán hirtelen jött egy óriás fiú, újaki hallotta a mérges szavakat, amit a szülők beszéltek. Elhatározta, hogy meglec-, kézteti őket... Bezárta őket a házba.” fröcs Közben megkérdezi a terapeutát; „Érted, ami történik?” A válasz csak ellen ennyi: „Értem. A papát és a mamát a nagy fiú bezárta a házba.” égés Dibs folytatja: A papa pipára gyújtott, a földre dobta a gyufát „Ég a ház! tudó Ég a ház és nem tudnak kijönni. Hagyd őket elégni, kiabálja a kisfiú.” Dibs úgy és h; tesz, mintha ki akarná menteni a szülőket, de visszahúzódik és arca elé kapja a kezét, mintha a tűz egetné. „Ők üvöltenek és segvt&é.g,éTtk\ataá\wak.” Dibs kétségbeesett, összeszorította mellén a kezét, könnyek csorogtak az akai arcán. „Én sírok, én sírok,” - kiabálta. ,Azérí sírsz, mert ég a ház és a papa, meg a mama nem tudnak kijönni?” tésé Odabotorkált a terapeutához a nyakába borult és sokáig zokogott, az ölében. szer „Sírok, mert újra félek, Körém záródnak újra az ajtók.” „Most is azt érzed, amit akkor szoktál érezni, amikor egyedül voltál.” időp mondta a terapeuta. Mikor kissé megnyugodott, kijelenti: „A fiú meg fogja Dib; menteni őket”. - A kisfiú kinyitotta az ajtót és eloltotta a tüzet... méh Kimerültén ült egy darabig, majd magára vonatkoztatta az eljátszottakat; 1 szűr „Ök be szoktak zárni engem a szobámba, már nem teszik többé, de szokták. És a a hí papa valóban adott egy mikroszkópot.” bes 2 Ez feldolgozatlan óra volt Dibs számára. Irgalom nélkül törtek elő az szer érzelmei Az elfogadás minden ajtaja zárva volt előtte. Meg volt fosztva a szerezik.’ tettől, megértéstől, respektustól, - amire olyan kétségbeesetten áhítozott. szél Az ezutáni órán Dibs meginvitálja a levegőt a szobába, legyen velük. gye' „Papa nem szereti, ha a levegővel beszélek, de itt, ha szeretnék, beszélek a Azé levegővel.” nen. „Itt lehet, ha azt szeretnéd,” mondta a terapeuta. szát Dibs elmondja, apja csak az emberekhez beszél. Azt akarja Dibs őhozzá ezel beszéljen, de ő nem beszél az apjához, csak hallgatja. Sokszor nem válaszol tusg neki, nem is néz rá és ez kihozza apát a sodrából. nen Úgy tűnt Dibs a hallgatással, a nembeszéléssel állt bosszút az apán. érze Ezen az órán beszél először a társairól, tudja mindnek a nevét. Axline arra gondolt, hogy a csoportterápia jót tenne neki. Meg is kérdezi Dibset, mit szólna ni t; ahhoz, ha egy másik gyermek is jönne ide és vele lenne. Dibs hevesen tiltakovei 1 zott.„Nem, nem akarok ide senkit”... - mondta szomorúan „Senki más nem mar jönne ide” - „Senki nem szeret engem.” j szer „De ha egy másik gyerek szeretne veled lenni9” próbálkozott a terapeuta. ni, V Dibs nem akarta, bárki is idejöjjön. Ragaszkodott hozzá, hogy a játékszoba alat csak az övé legyen, csak az övé és a terapeutáé. győí A terapeuta biztosította róla, megérti őt és ha így akarja, így is lesz. „Én... Pl.: én... dadogta Dibs szeretem a gyerekeket az iskolában. Akarom, hogy szeressedán nek engem. De nem akarom, hogy itt legyenek. Te csak nekem legyél! Valami, Mik ami csak az enyém! Csak mi ketten!” elmi 54

A terapeuta csak ismételte; „Szereted a többi gyereket, de ezt az időt kettőnknek akarod megtartani.” Egy részletet említenék, hogy lássuk mennyit erősödött Dibs önbizalma, mennyire meg van elégedve önmagával. Minden órán tárgyak összeszerelésére, újakkal való megismerkedésre is sor kerül. Ezen az órán vizet töltögetett egyik edényből a másikba. „Engem ne fröcskölj le” - mondta a csapnak. „El tudok ugrani az útjából. Tudok tenni ellene” - ujjongott. „Kísérleteket tudok csinálni. Olyan nagy lehetek, mint az egész világ. Bármit megtehetek, amit akarok. Nagy vagyok és hatalmas. Ki tudom nyitni és el tudom zárni a vizet... Én a kis üvegnek akarok köszönni és ha akarok, meg is tehetem, itt...” Elkezd cumizni és folytatja: „Amikor bébi akarok lenni, lehetek. Ha felnőtt akarok lenni, az lehetek. Amikor akarok beszélni, beszélek. Amikor csendben akarok lenni, csendben vagyok.” Mikor vége volt az órának, a terapeuta és az anya legnagyobb meglepe­ tésére Dibs rohant az anyjához, nyakába ugrott és azt kiáltotta „Oh mama szeretlek téged.” Dibs váratlan szeretetnyilvánulását követő napon az anya ismét kért egy időpontot. Axline azonnal tudta fogadni. Kifejezi háláját a terapeutának, mert Dibs megváltozott, már nem ugyanaz a gyerek. A tegnapi érzelemnyilvánítása mélyen meghatotta őt. Elmondja: a dühkitörések és az ujj szopás teljesen meg­ szűnt, legtöbbször válaszol, ha beszélnek hozzá, gyakran előfordul, hogy játszik a húgával. Némi szeretetet kezd mutatni az anya iránt, pl.: odamegy hozzá beszélgetni, megdicséri a süteményt, amit neki süt, kezdi használni a „MI” személyes névmást. „Azt hiszem, én is kezdem érezni, hogy Dibs hozzánk tarto­ zik.” mondja az anya. Majd nagyon szorongva a kapcsolatuk alakulásáról be­ szél. Gondolkozik rajta, milyen hibákat követtek el? Mit tehetne, hogy jóvátegye? Iszonyú bűntudat gyötri és felelősnek érzi magát a gyermek állapota miatt. Azért is, amiért állította az értelmi fogyatékosság fennállását, pedig tudta, hogy nem volt az. Tisztában van a gyermek képességeivel, tudja, hogy olvas, ír, számol, szereti és ismeri a klasszikus zenét. Sok órát töltött azzal, hogy mind­ ezek megtanulására rákényszerítse, miközben állandóan érezte, semmi kontak­ tusa nincs a gyermekkel. „Elutasítottam Dibset”, zokogja az anya, „de ezt eddig nem tudtam beismerni, csak most tudom, mert már elfogadom. A gyerekemnek érzem és büszke vagyok rá.” Kétségbeesetten vallja be az anya, hogy már két éves korban kezdte olvas­ ni tanítani, betűket és képeket vett - ezek segítségével. Aztán képek segítségé­ vel írni tanította. Dibs gyakran kiszaladt a szobából ilyenkor, de amikor egyedül maradt, kirakta és lemásolta a szavakat, amit az anya otthagyott. így kény­ szerítette számolni is. Könnyen tanult. Töménytelen ismeretet próbált beletöm­ ni, könyvek százait olvasta fel, miközben Dibs látszólag közönyösen ült az asztal alatt. De neki semmi nem volt elég, mindig kételkedett, újra és újra meg akart győződni a gyermek képességeiről, állandóan vizsgáztatta, feladatokat adott. Pl.: feltett egy-egy lemezt, néhány akkord után Dibsnek meg kellett mondania a darab címét. Vagy, mondott egy címet, s a gyermeknek oda kellett vinnie. Mikor a féknek újságolta Dibs olvasási eredményeit, nem hitte el, azt mondta, elment az esze, egy két éves gyerek nem tudhat olvasni. Az anya bebizonyította 55

neki is. Ezután az apa is tanította, különböző tárgyakat hozott haza és kiselőa­ dást tartott róluk. - Az anya önmagában is kételkedett, be akarta bizonyítani, képes tanítani a gyermeket. Megpróbált közel kerülni a fiához, de a falak egyre magasabbra emelkedtek közöttük. A tanítás csak akkor szünetelt, ha eljött a nagymama. Ö nem beszélt sokat Dibshez, meg volt elégedve vele, tudta szeretni, I elfogadta olyannak, amilyen volt. „Velünk nem volt kapcsolata. Ha beszélt is, inkább csak magának. A húgát is azért küldtük el kollégiumba, hogy Dibsre tudjam összpontosítani a figyel­ mem. Kérdezem magamtól, miért nem hagytam Dibset gyereknek lenni? Miért nem tudtam örülni a gyerekemnek? Emlékezem, azt mondtam Önnek, Dibs visszautasított engem. En miért utasítottam vissza a saját érzéseimet? (A rész­ leges válasz benne is van a következő kérdésben.) Miért Dibsen bosszultam meg I a férjem és köztem keletkező feszült viszonyt?... Féljem eleve visszautasította* az én anyaszerepemet, ő egyáltalán nem akart gyereket. Ereztük a vétségünket, | a kudarcunkat. Ezeket az érzéseket nem tudtuk tolerálni... és Dibset tettük felelőssé... Mindenért, ami rosszul ment közöttünk, Dibset hibáztattuk.” Ezek voltak az anya régebbi érzelmei, melyek gyermekéhez való kapcsola­ tát meghatározták. Most, miután Dibs megváltozott, volt csak képes ő is, férje is belső érzelmeikkel szembenézni és megváltozni. Most tudnak csak mindkét I részről rési,tv enni a köztük emelkedett falak lebontásában. „És ha ez sikerül, I közelebb kerülünk egymáshoz és sokkal boldogabbak leszünk.” - zárja vallomá-1 sát a mama. Dibs pedagógusai meghívják Axlinet egy beszélgetésre. A tanítónők beszámo­ lója szerint Dibs fejlődik. Az utóbbi időben felel a kérdéseikre, őmaga is kérdez. De ha inzultus éri, vagy megzavaija valami, visszahúzódik, beszéde primitívebb lesz, i differenciálatlan hangokat hallat. Már nem kuporog az asztal alatt, szemben ül a t gyermekekkel, közel megy hozzájuk, időnként résztvesz a játékban, beszélgetések­ ben. A pedagógusok vigyáznak arra, ne kerüljön a csoport figyelmének a központ- \\ jába, mert azt nem bírja elviselni. Az észrevétlen bekapcsolódást igyekeznek segi-1 teni a közös foglalkozásokba. Egyre közelebb húzódik székével a csopOTthoz. Követi I a pedagógus utasításait. Fest. Rajzai 6 éves szintnek megfelelőek. ír is, primitív [ mondatokat; pl.: látok egy macskát, stb. Lassan szótagolva olvas... Otthon és a pszichológusnál sokkal magasabb színvonalon teljesít. A pszichológus véleménye I szerint az a magyarázat, hogy Dibs túl sokáig élt két világban és a személyiségin- I tegrációja még nem fejeződött be, fejlődőben van. Másrészt úgy tűnik, ezzel az al- I kalmazkodással be akarja bizonyítani, képes valamire. Az előbbieken kívül Dibs szerepeket vállal, majom, vagy szél szeret légin- I kább lenni. A szerep karakterének megfelelően mozog a zenére. Mozgása egyre I koordináltabb lesz. A csoportban minden gyermek születésnapját megünneplik. Dibs eddig [ nem vett részt ezeken. Most igen. Úgy viselkedett, mint a többi születésnapos, I beállt a körbe a tanítónő mellé, együtt énekelt a gyermekekkel és kiabálta: I „Boldog születésnapot nekem!” Az ünnepi tortát is maga kínálta körbe. Már csak néhány hét és jön a nyári szünet. Ez alkalommal Dibs magnófel- I vételt akar készíteni az óráról. Eddigi játékai során is sok indulatot reagált le az apjával szemben. De I most teljesen nyíltan, tudatosan önti a gyilkos indulatokat. 56

Meg akarja ölni az apját, aki könyörög a bocsánatért, megbánta, amit tett. Meg akaija büntetni az apát, minden boldogtalanságért, amit elszenvedett mi­ atta. Börtönbe akarja zárni, de az apa megbánja, amiért bántotta őt, ezért megmenti. A drámai jelenet után Dibs elmeséli, ajándékot akar csinálni az apjának. Reggel beszélgettek és volt egy kirándulás is, ahol beszélgettek, meg együtt építettek várat a homokban. Az anya is ott volt, kedvesen mosolygott. Dibs ekkor verbalizálta apja iránti gyűlöletét teljes intenzitásában, amikor a realitásban már megváltozott a viszonyuk és biztonságban érezte magát. Az utolsó órák egyikén meg akaija festékkel mérgezni a húgot reprezentáló babát, - el is készíti a keveréket, de nem teszi meg. Még gondolkodik rajta. A mama-babát is felelősségre vonja, mit tett a fiúval. „Szégyellje ma­ gát!” Büntetésként egy magas hegyet kell építeni. Szinte lehetetlen, mert senki sem tud hegyet építeni, de a mamának muszáj, mert ha nem tudja, be fogja zárni a szobába. Végül felmenti az anyát. Eszébe jut, anyja gyakran sírt és kiabált, - olyankor biztosan szomorú volt. A játék végén összehozza a csa­ ládot az asztal körül. Egy másik játékában újra börtönbe akarja zárni az anyát, mert Dibsnek nincs szüksége testvérre. Aztán felmenti az anyát ismét, és a húggal is barátságos. Az utolsó órán elbúcsúzik Dibs a játékszoba tárgyaitól, a cumisüveget tönkreteszi, nincs többet rá szüksége, már nagy fiú. A terápia befejezése után egy héttel Binet tesztet csinálnak, IQ: 168. Az anya boldog, elégedett levelet ír a vakációról, ahol az egész család együtt volt, a nagymama is. Dibs teljesen kicserélődött, vidám, bátor és kezdeményező. Két és fél évvel a terápia befejezése után (Dibs ekkor nyolc és fél éves) Axline lakása ablakából véletlenül meghallja, hogy egy kedves ismerős hang egy másik gyerekkel vidáman beszélget. Dibsnek barátja van, virágaival dicsekszik. - Néhány nap múlva személyesen is találkoznak. Ezt a beszélgetést még érde­ mes idézni: Dibs ragyogó arccal fog kezet. Halló, Maga. - Halló Dibs. - Én tudom, hogy maga ki. - Igazán? —Persze maga az a néni a gyönyörű szép játékszobából, Miss Axline. - Igen és te Dibs vagy. „Most nagy vagyok, de emlékszem rá, amikor még nagyon kicsi voltam és először voltam ott. Emlékszem a játékokra, a babaházra, a homokra, a világban a férfiakra, asszonyokra és gyerekekre. Szoktam gondolni a harangszóra, arra az időre, amikor haza kellett mennem és a teherkocsikra. Meg a vízre, a festé­ kekre, az irodára, könyveinkre. Mindenkire emlékszem, arra is, hogy együtt játszottunk. - Mit játszottunk? Dibs közelhajolt, szeme ragyogott. - Mindent, amit csináltam, azt maga is csinálta. - Mindent, amit mondtam, azt maga is mondta. - így volt. - Igen. - Ez a te szobád - mondta nekem - , itt minden érted van. Most csináld azt, amihez kedved van. Mindent kedvedre tehetsz, senki sem fog bántani. Tedd, amit akarsz. És én csináltam, amit akartam. Ez volt a legszebb idő az életemben. - Felépítettem a világomat a játékszobában. Emlék­ szik? - Igen, tudom. - A jövő héten lesz két éve, hat hónapja, hogy utoljára a játékszobában voltam. Kitéptem ezt a lapot a naptáramból, pirossal keresztül­ húztam, bekereteztem és a szobám falán lóg. Éppen mostanában néztem meg, milyen régen volt. A jövő csütörtökön lesz két éve, hat hónapja és négy napja. Ez a nap fontos volt neked.”

Kicsit később: »Amikor először a játékszobában voltam, óriási nagynak tűnt. És a játékok nem voltak barátságosak. Féltem. - Féltél a játszóban, Dibs? —Igen. - Miért féltél? - Nem tudom. Először féltem, mert nem tudtam maga mit fog tenni és én mit fogok tenni. De maga csak azt mondta: Itt minden érted van, Dibs, tedd, amihez kedved van. Senki nem fog itt benn bántani. - Ezt mondtam? - Igen, és lassan elhittem önnek. És így is volt. Azt mondta győzzem le a2 ellenségeimet, és azt mondta, annyira sajnálja, hogy bántottak engem. - És megtetted? - Igen. Felfedeztem az ellenségeimet és legyőztem őket. Aztán észre­ vettem, hogy nem félek már. Észrevettem, hogy nem vagyok boldogtalan, ha szeretnek. Most nagy és erős vagyok és nem félek...” Egy idő után a beszélgetés végén feltűnnek a szülők. Kiderül, hogy a család Axline szomszédságába költözött. A szülők elmesélik, Dibs csodálatos előrehaladást tett, kiegyensúlyozott, boldog gyerek és barátai vannak. A leját­ szódó kis jelenetből az is kiderül, hogy az apa változatlanul értetlen és barátság­ talan a gyerekkel, aki ezt enyhe gúnnyal ellensúlyozza. A történet konklúziója: Igen, Dibs megváltozott. Megtanult önmaga lenni, hinni önmagában és felszabadítani önmagát. Most fesztelen volt és boldog. Gye­ rek tudott lenni. Összefoglalás Vannak terapeuták, akik a gyermeket nem veszik kezelésbe, ha a' szülők nem kooperálnak eléggé, vagy legjobbnak tartják, ha önmaguk is kezelésbe mennek. Dibs szülei kezdetben a legminimálisabb kooperációra sem voltak haj- 1 landók. Axline véleménye is az, hogy sokszor hasznosabb, ha a szülők jönnek el és megpróbálják közösen megérteni konfliktusaikat, problémáikat, amivel a szülő-gyermek kapcsolatban résztvesznek. De ha a szülők ellenállók és nem képesek egy ilyenfajta átélésre, akkor a közreműködésük nélkül is terápiába lehet venni a gyermeket. Nagyon gyakran a gyermek kezelése a szülőkre is ■ terápiás hatású lehet. így volt Dibs esetében is. A szülők a terápia folyamán képessé váltak önmaguk megértésére, az anya, akinek az ellenállása kezdetben lekiizdhetetlennek tűnt, egy idő múlva szükségét érezte megosztani bűntudatát, j kétségbeesését a terapeutával. Dibs kezelésbe kerülését az döntötte el, hogy i Axline a legmélyebben tiszteletben tartotta az anya ellenállását. Axline terápiás módszerében nem alakít ki betegségtudatot a gyermekben. Tudatosan kerüli a támasztnyújtó kapcsolat kialakulását, mert az függővé tenné a gyermeket. A terápia célja: Dibs felfedezze, megismerje önmagát. Ebben a folyamat­ ban a terapeuta feladata volt: 1.) Direkt és indirekt módon egész attitűdjével éreztette a gyermek teljes, kezdetben integrálatlan személyiségének az elfogadását. Ugyanúgy reagál az infantilis megnyilvánulásokra, mint ügyességére, problémamegoldó képességé­ nek a megjelenésére, magas intelligenciájára. Engedi, hagyja a fellépő elhárítá­ sokat is, ugyanúgy haragját, gyűlöletét is. Nem lehet olyan gondolata, érzése Dibsnek, amit a terapeuta ne fogadna el. Lehet okos nagyfiú (szabad várakozni, szabad olyat is kívánni, ami nem teljesíthető, szabad tehetetlen bébiként segít­ séget kérni az öltözködéshez, stb.). 58

2.) Nondirektiven, önmagában értelmez. Igen gyakran tükörszerű verbalizálással tudatosít. 3.) Viszonylagos passzivitással nemcsak a megnyilvánulásra nyújt lehető­ séget, hanem az átélésre is, ami feltétele a terápia hatékonyságának. 4.) Mindezekkel együtt a terapeuta biztonságot nyújt. Vállalja a gyermeket a szülők kooperációja nélkül is. A tempót a gyermekre bízza. Követi minden megnyilvánulását, vele együtt átéli a felmerülő érzelmeket, indulatokat, fájdalmas élményeket. Ha a gyermek igényli a közreműködését, mindig segít. A kialakult kapcsolatot direkt megnyilvánulásokkal is erősíti. Pl., ha Dibs beteg, képeslapot ír, visszavárja. Születésnapjára levélben gratulál. Axline módszere segítségével Dibs meggyógyul, a terápiában végigéli a felnövés egész folyamatát. 1974. május

IRODALOMJEGYZÉK Axline, Virginia:

Dibs in search of self. (Dibs keresi önmagát.) New York 1964

59

D ifferen ciál-d iagn osztik ai szem pontok a pszichoterápia módjainak megválasztásában (Vikár György) Különböző pszichoterápiás módszereket ismerünk és különböző pszichogén tünetekkel és tünetcsoportokkal találkozunk. Egyes tünetcsoportok önálló kórképnek tekinthetők, mivel jellegzetes az etiológiájuk és fejlődésmenetük. Mindebből magától értedődően adódna, hogy a különböző pszichoterápiás mód­ szereknek meghatározott indikációs területük van, ami az egyik kórképnél be­ válik a másiknál nem feltétlenül hasznos, mint ahogy az orvos különböző beteg­ ségeket különböző gyógyszerekkel kezel, pl. a Gramm pozitív mikrokokkuszok okozta fertőzéseknél Penicillint ad, a Gramm negatívoknál viszont Streptomicint, Tetránt, Chlorocidot, stb. A valóságban azonban ez mégsincs így, az egyes módszerek indikációs területe kidolgozatlan és aki ehhez a témához nyúl, mint­ ha hangyabolyba dugná a kezét. Holott pl. a legszisztematikusabban átgondolt pszichoterápiás módszernek, a pszichoanalízisnek indikációja az analitikus iro­ dalomban újra meg újra problémaként merül fel. Ismeretes, hogy Freud a lélek­ elemzést elsősorban un. pszichoneurózisoknál tartotta indokoltnak, tehát a kon­ verziós hisztériánál, a fóbiánál és a kényszerneurózisnál, és nem tartotta indo­ koltnak az aktuálneurózisoknál mint a neuraszténia és szorongásos neurózis, valamint a nárcisztikus neurózisoknál (hipochondria, skizoiditás, skizofrénia). A pszichózis veszélyt pedig kifejezetten kontraindikációként értékelte. An­ na Freud a gyermekanalízist ott tartja szükségesnek, ahol a neurotikus tünet a gyermeket fejlődésében gátolja. (Pl. egy szorongásos állapot, ami miatt nem tud barátkozni, játszani, tanulásban elmarad, stb.) Az analízis lehetőségeit ilyenkor is beszűkíti, ha 1. a gyermek egy kritikus élethelyzetben van, 2. ha valamilyen alapvető pszichés szükséglete a fejlődés során kielégítet­ len maradt, pl. nem volt anyja, 3. vagy, ha a környezet a gyermek kórokozó fantáziájának elébe megy (pl. a szexuális csábítástól félő gyermeket valódi szexuális csábítás éri, vagy az ősjelenet szadisztikus értelmezését megerősíti a részegen haza­ térő apa, aki a gyermek szeme láttára erőszakoskodik az anyával.) Az analízis akkor fejti ki legsikeresebben hatását, ha egy belső konfliktust kell feldolgozni, mely a műltban lezajlott traumatikus eseménysor hatására alakult ki, de nehezen tudja a nyomasztó realitást ellensúlyozni. Mindezek a határok, amiket a pszichoanalízis klasszikusai megszabtak, az idők folyamán vitatottá váltak; átlépték őket. De minden átlépés a kezelési technika változását tette szükségessé —és az eredmények az új területen persze bizonytalanabbnak mutatkoztak. A többi pszichoterápiás módszer indikációja még körülhatárolatlanabb. És aki mégis ki akar dolgozni egy ilyen terápiás útmutatót, annak két nehézséggel is szembe kell néznie.

60

1. Egy pszichogén kórkép valódi diagnózisa rendszerint csak a már meg­ indult pszichoterápia során derül ki. Többször tapasztaltuk, hogy disszociális magatartás mögött fóbia, vagy tanulási probléma mögött rejtett kényszeres pszichaszténiás vonások bukkantak elő, stb. 2. A különböző pszichoterápiás módszerek különböző pszichológiai isko­ lákból, szemléletmódokból származnak, melyek egymással gyakran szöges el­ lentétben állnak, - előfordul, hogy a szektás elvakultság bizonyos fokán nem­ csak egymás elméleti álláspontját vitatják, hanem tapasztalataik érvényességét is kétségbevonják. Épp ezért nagy érdeklődéssel olvastam Walter Spiel bécsi gyermekpszichi­ áter terápiás zsebkönyvét (Therapie in dér Kinder und Jugendpsychiatrie, Georg Thieme, Stuttgart, 1976), amelyben kísérletet tesz arra, hogy meghatározza a különféle pszichoterápiás módszerek indikációs területét a gyermekpszichiát­ riában. Ez esetben álláspontjának érdekességét növeli számunkra, hogy a szer­ ző magát eklektikusnak vallja, nem köti le egyetlen iskolához sem, tehát nem gyanúsítható elvakultsággal. A következőkben az ő álláspontját ismertetem és csak kevés kritikai megjegyzéssel egészítem ki. Nem célom ezzel, hogy Spiel szempontjait, mint valamilyen tankönyvi anyagot elfogadtassam, hanem épp ellenkezőleg, hogy megvitassuk, saját tapasztalatainkkal összehasonlítsuk. Spiel 6 fő diagnosztikai kategóriát álh't fel a gyermekpszichiátriában: 1. Élményreakció, 2. Neurotikus történés, 3. Személyiségfejlődési zavar, 4. Abnormális személyiségvariáns, 5. Endogén pszichotikus megbetegedés, 6. Leépülési folyamat. Látjuk, hogy felosztásában elsősorban patogenézisre és nem tünetre orien­ tált. De látni fogjuk, a neurózisok finomabb diagnosztikájában, hogy a tüneti orientációt teljesen nélkülözni nem tudja. Minket az első 3 kategória érdekel, hiszen a pszichoterápiának elsősorban ott jut szerep. Vegyük sorra őket. 1. Élményreakció. Ez a fogalom nagyon elterjedt a modern pszichoterápiá­ ban és az aktuálneurózis fogalmát szinte kiszorította. Egy traumatikus ese­ mény, stressz-hatás, külső konfliktus, traumatizáló szituáció pszichés hatását értik alatta. Spiel arra az esetre korlátozza, mikor tudattalan összefüggések nemjátszanak számottevő szerepet a tünetképzésben. Pl. Egy 10 éves, rendezett családi körülmények közt nevelkedő, normális fejlő­ désmenetű fiú iskolába menet egy utcai baleset tanúja lesz. Egy járókelőt teher­ kocsi gázolt el. A fiú látja az áldozatot vérében fekve, a koponyasérülés követ­ keztében epilepsziás rohamban, majd holtan. Közvetlenül a baleset után a fiú értelmesen viselkedik, de azután mind hallgatagabb lesz, sokat sír, késve jön haza az iskolából, mert kerüli a helyet, ahol a baleset történt. Pár nappal később már nem emlékszik jól a történtekre, álmatlan, szorong. A család pszi­ chológiailag helyesen viselkedik, elősegíti az élményfeldolgozást azáltal, hogy nem hánytorgatja fel ugyan folyvást az emlékeket, de nem is hallgat róluk. 4-6 hét alatt ez a reakció lezajlik és a fiú most már szorongás nélkül, de adekvát érzelemmel tudja elmesélni traumatikus élményét. Utóvizsgálat 3 évvel később semmiféle károsodást nem mutat. Spiel az élményreakciónál a pszichológiai tanácsadásnak juttat nagy sze­ repet. A tanácsadást egyébként sem szabad lenézni. Természetesen ő sem a tanács adását látja lényegesnek, minthogy mi sem. 2-3 megbeszélés szülővel és

gyerekkel vagy serdülőkorban főként a gyerekkel, ha az oldott légkörben pozitív érzelmi színezettel történik, lehetővé teszi, hogj problémák verbálisán megfo­ galmazva élesebben kirajzolódjanak, magatartásmódok, elvárások irrealitása I világossá váljon és ennek tartós hatása is lehet, attitűd változáshoz vezethet. Gyakran külső okok miatt (időhiány) a szülők hiányos motiváltsága (hosszabb I kezelésre) súlyosabb esetben sincs más lehetőségünk a tanácsadásnál. Az élményreakciókkal rokon, ezek egy változata a tartós miliő-konfliktus pszichés reakciója. Ezekben az esetekben - ha a konfliktus tanácsadással, vagy családterápiával nem rendezhető - a jjyermek, vagy a serdülő tartós pszichote- ’ rápiás kapcsolatba vételét ajánlja. O ezt a kezelési formát „fiihrende Beziehung”-nak (vezető kapcsolatnak) nevezi, nálunk „támaszt nyújtó pszichc'erá- I pia” néven ismeretes. Lényege, hogy érzelmi támaszt nyújt a páciensnek, a bizalomnak, őszinteségnek és toleranciának olyan légkörét, ami bizonyos fokig ellensúlyozza az otthoni rossz körülményeket. Egy ilyen kapcsolat keretében I aztán a páciens feszültségeket vezethet le, azonosíthat, új magatartásmódokat I próbálhat ki. Nem tartja helyesnek, ha az értelmezés ebben a pszichoterápiában I nagy szerephez jut, noha az otthoni konfliktus megbeszélése mégis szükséges. 2. Neurotikus történések. Neurózisról beszél minden esetben, ahol a tudat- 1 talannak a tünetképzésben döntő szerepe van. Ezekben az esetekben analitiku­ san orientált pszichoterápiát tart szükségesnek. Megkülönbözteti a neurotikus fixádétól. (Később látni fogjuk, hogy kezelés szempontjából a szervneurózisokat is külön csoportként tekinti.) Neurotikus reakcióról akkor beszél, ha a tünetek egy meghatározott pszíchotraumához kapcsolódnak, a kettő összefüggése azon­ ban csak a tudattalan mechanizmusok feltárásával deríthető ki. Példának hozza fel egy 11 éves fiú esetét, akinek anyját melankóliás pszichózissal elmeosztályra szállították. A fiúnál erre depressziós reakció alakult ki, amely hamarosan ja­ vulni kezdett. Majd, mikor már látszólag jó állapotban volt, meglepetésre egy I véletlenül megtalált drótot a konnektorba dugott, - szerencsére idejében észre­ vették és megakadályozták benne. Csak a további pszichoterápia derítette ki, hogy nem valódi öngyilkossági kísérletről volt szó, hanem az anyjával való tudattalan azonosításról, akiről előzőleg hallotta, hogy elektrosokkot kap. A neurotikus reakciónál szükségesnek tartja a tudattalan folyamatok ér­ telmezését, verbalizációját. Ellenben a neurotikus fixációnál Zulligerre hivat­ kozva - inkább az értelmezés nélküli analitikus pszichoterápia híve. Neurotikus fixádéról akkor beszél, ha az interpszichés konfliktus a fejlődéshez szükséges energiát megköti éa ezáltal fejlődési stop következik be. A következő példát kissé részletesebben mondom el, mert Spiel terápiás attitűdjének vitatható pontjai itt tűnnek ki leginkább. Egy 7 éves, értelmiségi családból származó fiú, aki egy évvel azelőttig normálisan fejlődött. Most azért hozzák kezelésre, mert nem teljesít az isko­ lában és otthon akar maradni. Agybavizelés is föllépett és kijelenti, hogy a két évvel ezelőtt született húgocslcát vigyék vissza oda, ahonnan jött. A test­ vérkével szemben ugyan korrekt módon viselkedik. Mindenütt meséli: mennyire örül, hogy testvére van és mennyit segít szüleinek a nevelésben. Ez a segítség azonban úgy néz ki, hogy játékait megzavarja és az alvó gyerme­ ket felkelti; hogy lássa, jól alszik-e.

62

Mind a tesztvizsgálatok, mind a további feltárás elfojtott gyűlölet-impulzu­ sokat és halálkívánságokat derített ki. A pszichoterápiában az agresszív játéko­ ké volt a fő szerep. Kritikus helyzet adódott, mikor a gyerek megtudta, hogy a terapeuta más gyereket is kezel. Megpróbálta a többi páciens terápiáját megza­ varni. Heteken át játssza ugyanazt a játékot: egy leánybaba eltűnik a WC-ben és ő színes történeteket mond ennek a babának a szenvedéseiről. Mivel óvatos értelmezési kísérletekre negatívan reagált, a terapeuta ezt nem erőlteti, hanem aktívan együtt játszik a gyermekkel. Még több kínt és szenvedést talál ki a leánybaba számára. Aztán azonban bevezet a játékba egy varázslót, aki a kisba­ ba védelmére egy erős férfibábűt állít. A varázsló és a férfibábú a döntő pillanat­ ban mindig segít a kis játékbabán. A következő időkben a játék során még több agresszív fellángolást észleltek. Húgával szemben azonban magatartása meg­ változott, amint a férfibábú megjelent a játékban, amellyel azonosítani tudott. Hangulata stabilizálódott, szorgalmasan kezdett újra tanulni és testvérét már természetes szívélyességgel vette körül. Ebben az esetleírásban két pontot is vitathatónak tartunk. Az egyik az értelmezés nélküliség kérdése. Zulligemél is felvetődik a kérdés: beszélhetünk-e értelmezés nélküli játékterápiáról ott, ahol a terapeuta intervencióit nyilvánva­ lóan egy ki nem mondott értelmezés vezeti. (Mint ebben az esetben pl. a játék­ baba és a búg azonosítása). A másik kérdés: helyes-e a játékterápiát ennyire manipulálni. Pl. helyes-e, hogy a segítő varázsló és férfifigurát a terapeuta vitte bele a játékba és nem a fiúra bízta, mikor vet véget az agresszív játéknak egy jóvátételi gesztussal. Lehetséges azonban, hogy ez a kezelés csak a leírásban tűnik ennyire manipuláltnak. Ugyanis, ha a gyermekkel együtt játszunk - már­ pedig mi is sokszor ezt a technikát követjük - kénytelenek vagyunk jelentős mértékben az empátiánkra hagyatkozni. A lélektani ismeret, az összefüggések felismerése és saját viszontáttételes indulataink kontrollja nyilván benne van abban, amit teszünk - de hosszas fontolgatásra nincs idő, a pillanat elmúlik és akkor nem tudunk a gyermek tudattalanjából jövő jelzésekre adekvátan reagál­ ni. Lehetséges ugyanis, hogy a terapeuta valójában nem manipulált, hanem empátiával reagált. Mintha azt mondta volna: te meg akarod védeni a húgodat a saját gyűlöletedtől. Te magad vagy a varázsló, aki a képzeletedben lejátszódó rosszat a valóságban jóvá változtatod. Spiel külön csoportként említi a szervneurotikusokat: pl. a funkcionális szívpanaszok, gyomor-bél panaszok, fejfájás, stb. Ezeknél analitikus pszichoterápiától általában nem látott jó eredményt, inkább szuggesztív eszközöktől. Egy nagy tapasztalattal rendelkező gyermek­ pszichiáter megállapítását persze komolyan kell vennünk. Ebben a kategorikus formában azonban nem tudom elfogadni. A szervneurózis fogalmát is vitatható­ nak tartom. Szerintem az un. szervneurotikus tünetek vagy egy pszichés stresszhez csatlakozó vegetatív izgalmi állapotnak a részjelenségei - vagy részei valamilyen lappangó pszichoneurotikus történésnek. Pl. egy gyermek ismétlődő hányásai mögött hisztériás undorérzés rejtőzhet, ami valamilyen szexuális trau­ mával, észleléssel függ össze. Vagy 10 év körüli gyermek szívpanaszai egy rej­ tett közlekedési vagy iskolai fóbií^tünetei lehetnek. Ilyenkor nyilván az analiti­ kus feltárás az adekvát kezelési mód. Fontos megemlíteni, hogy Spiel szuggesz­ tív módszerek alatt a perszuációt, a szuggesztív céllal adott enyhe nyugtató­ 63

szereket és az autogén tréninget érti. A hipnózis alkalmazását a gyermekpszi­ chiátriában nem íyánlja, mert szinte uralhatatlan hisztériás reakciók kirobba­ násához vezethet. 3. A személyiségfejlődési zavarok. Abban különböznek a neurózisoktól, hogy ezekben nem a belső konfliktus a kórfolyamat kiindulópontja, hanem a normális fejlődéshez szükséges alapvető feltételek tartósan hiányoznak, vagy rossz konstellációkban jelennek meg. Erre épülnek rá másodlagosan neurotikus mechanizmusok. Ide tartozik a jól ismert hospitalizmus szindróma, a korai árvaság, kultúrális ingerek súlyos hiánya, vagy, ha a felettes én képződéshez nem állnak rendelkezésre azonosítási minták. Ezek a pszichés hiányállapotok karakterzavarokhoz, antiszociális személyiségfejlődéshez vezethetnek. A pszi­ choterápiának először pótolni kell valamit abból, ami a fejlődés során hiányzott, a kötődést, a biztonság élményeit kell nyújtania, csak azután foghat hozzá a feltáráshoz és végül új magatartásmódok kialakításán is kell dolgoznia. Spiel azonban a személyiségféjlődési zavart a szokottnál tágabb értelem­ ben használja. A krónikus nevelési hibák: brutális nevelés, érzelmi elhanyago­ lás, túlkényeztetés, perfekcionizmus következményeit is idesorolja, valamint, ha a libidó fejlődés egyes fázisai nem tudtak kifejlődni. Ezek az esetek átmenetet jelentenek a neurózis felé. Most egy ilyen eset terápiáját mutatom be: Egy 6 éves kislányt hoztak a rendelésre agresszív pedantériája, a piszkos­ ságtól való félelme miatt és ezzel egyidőben enuretikus. Az idős szülők igen szigorúan nevelték, már fél éves korában szobatisztaságra kezdik szoktatni, amit 1 éves korára el is ér. Viszont pedantériája is hamar mutatkozik, toporzékol, ha ruháját nem vasalták ki kellőképpen, az óvodában kis hercegnőként viselkedik, barátai nincsenek. Az iskolában jó pedagógushoz kerül, mégsem tud teljesíteni, holott intelligenciája megfelelő. A terápiában először visszahúzódó, majd agresszív és bizonyos oktató han­ got üt meg a terapeutával szemben. Kb. 2 hónap telik el rajzzal és játékkal. Csak azután vehető rá ujjfestésre. Az első bepiszkolódás szinte sokként hat rá. De hamarosan belejön az új játékba, homokkal, piszokkal, vízzel és ujjfestékkel játszik. Mintegy fél éven át játssza a bepiszkolódást. Majd formáló tendenciák lépnek fel: figurákat rajzol, történeteket talál ki. Felszabadultan nevet, addigi görcsös magatartása oldódik. Közben a szülők nevelési attitűdjét is kedvezően befolyásolják. Mintegy 2 évi kezelés a tünetek teljes eltűnéséhez és a karakter megváltozásához vezet. Spiel ezzel az esettel mutatja be, hogy a fejlődés során kielégítetlenül maradt szükségletek kiélése —ez esetben az análszadisztikus impulzusoké, te­ rápiás hatású lehet. Úgy gondolom, ez elfogadható, noha mindig számolnunk kell más terápiás hatóerőkkel is, pl. az indulatáttétellel, a korrektív érzelmi élménnyel stb. Amit bizonyos óvatos fenntartással fogadok, az a kezelésnek ilyen precíz megtervezése. Azt tapasztaltam, hogy hiába adok pl. egy enkopretikus gyermek kezébe gyurmát, ha ő rajzolni akar. Ugyanakkor az anális készte­ tés a rajznál is áttörhet és a színes ceruzával rajzolt ház végül egy agresszíven elkent folttá változik a papíron. Szerintem jobban rábízhatjuk magunkat a pszi­ choterápia spontán dinamikájára, mint ahogy ezt Walter Spiel írja. Meg kell azonban jegyeznem, hogy Spiel sokkal tapasztaltabb gyermekpszichiáter, sem­

64

hogy ne tudná: se a kórformák nem választhatók el élesen, se a kezelési módsze­ rek nem alkalmazhatók mereven. Erre többször is figyelmezteti az olvasót. Véleményét a többi terápiás módszerről most már csak érintem. A családterápiát elsősorban olyan serdülőknél látja szükségesnek, akik maguk nem mo­ tiváltak a kezelésre. A verbális csoportpszichoterápiát inkább 10 év felett ajánl­ ja, kisebb gyermekeknél inkább foglalkoztató csoportokat. A csoportpszichoterá­ pia előkészítheti karaktemeurotikusok egyéni pszichoterápiáját azáltal, hogy ráébreszti őket a saját problémájukra. A pszichodrámát serdülőkorban elleryavalltnak tartja, mert heves szorongást kelthet és kiélezheti az otthoni konflik­ tust. A viselkedésterápiát három kórformánál találta hatásosnak: 1. fóbia, 2. primer enurézis, 3. autizmus. Az első esetben elméletileg vitathatónak tartja, hogy helyes-e a tünetet kezelni a háttérben meghúzódó konfliktus helyett. Vi­ szont a viselkedésterápia gyakorlati eredményeit a fóbiánál vitathatatlannak tartja. Az utóbbi kettőnél azonban a viselkedésterápiát adekvátnak látja, mert azokban a fejlődés során kialakuló feltételes reflexek kimaradása a tüneti kép­ ben szerepet játszik. Nagy vonalakban így foglalhatók össze Walter Spiel nézetei a pszichoterá­ pia különböző formáinak indikációs területéről. Figyelemre méltó szempontok, gazdag klinikai tapasztalaton alapulnak. A mi feladatunk az, hogy tovább ku­ tassunk, és ezeket a szempontokat saját tapasztalatainkon átszűrve beteganya­ gunkon mérlegeljük. A kérdést ezidőszerint semmiképp sem tekinthetjük le­ zártnak. 1977. január

IRODALOMJEGYZÉK Spiel, W.:

Therapie in dér Kinder- und jugendpsychiatrie. Thieme, Stuttgart, 1976.

65

A gyerm ekterápia indikációja

A

(Gerő Zsuzsa) A beszámoló három Anna Freud tanulmány ismertetését tartalmazza, me- I lyek együttesen a gyermekpszichoterápiás indikációk alapelveit foglalják össze, j Az elméleti fejtegetéseket meglehetősen absztrakt és rövid esetrészletek illuszt­ rálják, így szükségesnek látszik a tanulmányok részletes, az eredeti gondolat­ menetet követő ismertetése. A Gyermekanalízis indikációi-bán (1945) a szerző úgy látja, hogy az első gyerekterápiás beszámoló - Freud „kis Hans” esete - óta a gyerekanalízissel szemben - ahogy korábban a felnőtt analízissel kapcsolatban is - sok ellenérzés fogalmazódott meg. A főbb ellenvetések a következők: 1.) A szexualitásra vonatkozó ellenvetések. Főként orvosi és pedagóguskö­ rök vitatták a gyermeki szexualitást, noha Freud „Három értekezés...” című I tanulmányában nemcsak a gyermeki szexualitás létét, hanem a neurózisban betöltött szerepét is kimutatta. 2.) Az analitikus terápia immoralitáshoz vezethet, a szexuális és agreszszív ösztönök felszínre kerülése miatt. Még a felnőtt analitikusok is féltek, hogy a valódi terápia az adaptív viselkedést tönkreteszi, helyette csak analitikusan orientált pedagógiai vezetést javasoltak. A terápia során azonban kiderült, hogy az én és felettes én nemcsak a gyermekneurózis létrejöttében játszik szerepet, de a terápiában az ösztönök felfedésére és analizálására is képes.

1

66

4

gően a lehetsí így 2-, latenci 5

rint, n később szerint litikus

1.

3.) Ellenvetések a technikával kapcsolatban. Köztudott, hogy a gyer­ mekterápia feltételei különböznek a felnőtt-terápiától: a) a gyermek még i nem képes szabad asszociációra; enélkül az álom latens tartalma is nehezen elemezhető; c) a beszéd és cselekvés nem szeparálható; d) a szülő nem kizárható a terápiából. Anna Freud szerint jó esetben a szülő szerepe olyan mint a felnőtt terápiá­ ban az egészséges, tudatos én-részek terápia-fenntartó szerepe. Melanie Klein iskolája szerint a szabad asszociáció a spontán játék-aktivi­ tással helyettesíthető, a kapott anyag az értelmezés szempontjából független a beszédbeli kifejezés mértékétől. Anna Freud és iskolája viszont a játékot ilyen kiterjedten nem használja, mert noha bepillantást ad a tudattalan folyamatok ba, mint minden szimbólum értelmezés, a gyermek megerősítése nélkül csak merev, személytelen sztereotípia lehet, az ellenállások leküzdése nélkül jut a mélyebb anyaghoz. A játék nem mondható az asszociációval ekvivalensnek azért sem, mert a szabad asszociáció csak ott jelenik meg, ahol megjelenik az indulat-áttételes helyzet, melyben az én a logikus és tudatos gondolkodás korlátai közül kiszabadulva az analitikus kezelés révén a gyógyulás irányába változ­ hat. A játékban azonban ilyen vezérlő tényező nincsen. A. Freud szerint a gyermekneurózis egy része ugyan átalakítható índulatáttételes neurózissá, de a reakciók másik része a szülőkre centrálva marad.

b)

álmok, érzelra zítá st, felszín megje| rápia j alkalrr

Ií rek. A i gyerme a gyere kenyek véglet, azonna szelekc A a. gét a sz is egyfa szenvec vizelés, amitől i szeres r szorong Sokszor okoz na rül terá

A FVeud iskolája szerint a terápia anyaga a nappali álmodozás, éjszakai álmok, a képzeleti játékok, valamint az órán vagy az órán kívül megnyilvánuló érzelmi reakciók. A cél az elhárító mechanizmusokkal létrehozott elfojtást, tor­ zítást, áttolást, sűrítést, a tudattalan anyagot a gyermek aktív segítségével felszínre hozni. Ebben a beszédnek igen nagy szerepet tulajdonít. A. Freud megjegyzi, hogy M. Klein módszere - a játék szimbolikus értelmezése - játékte­ rápia néven széles körben elterjedt, de eredeti jelentésétől megfosztva, mivel alkalmazásakor az indulatáttételes helyzetet figyelmen kívül hagyják. 4.) Nézeteltérések az analízisre alkalmas kor körül. A módszertantól füg­ gően a kormeghatározás különböző. M. Klein szerint a preverbális korban is lehetséges analízis, A. Freud szerint a beszédkialakulás feltétlenül szükséges, így 2-3 év előtt nem lehetséges. Legtöbb páciens az ödipális korban, vagy a látenciában jelentkezik. 5.) Nézeteltérések az analízis alkalmazási köréről. M. Klein iskolája sze­ rint, mivel a gyermek a fejlődésben nagy abnormitásokon megy keresztül, a későbbi fejlődés érdekében mindenképpen hasznos az analízis. A bécsi iskola szerint azonban csak komoly neurózis esetén szükséges, más esetekben az ana­ litikus tudás a pedagógiai vezetésben használandó, A gyermekkori neurózis megítélésének szempontjai 1. A szelekció szempontja Igen sokszor érzelmi szempontok alapján dől el, kezelésbe kerül e a gye­ rek. A szülők a távolságra, elfoglaltságukra való hivatkozással sokszor kitérnek gyermekük kezeltetése elől, mert félnek saját intimitásaikat elmondani, félnek agyerek várható szexuális felvilágosításától. Különösen az anyák sokszor félté­ kenyek arra, hogy egy idegen embernek sikere lehet a gyerekükkel. A másik véglet, amikor a szülő maga is analízisben van, minden tünetet felnagyítva lát, azonnal analitikushoz fordul. Optimális helyzet a valódi szükségletek szerinti szelekció volna, amikor az indikáció az analitikus kezében van. A szelekcióban a következő szempontok mérlegelése lehet irányadó: a.) A neurotikus szenvedés tényezője. Felnőttek esetében az analízis szüksé­ gét a szenvedés foka szokta eldönteni, annak ellenére, hogy mint tudjuk a neurózis is egyfajta örömforrás, a tünet az öröm torzított formája. A gyermek azonban nem szenved ugyanolyan fokon, a szenvedés megoszlik a szülővel. (Evészavarok, ágybavizelés, felriadás, dühkitörés esetei adnak erre példát.) A szorongás az egyetlen, amitől a gyermek feltétlenül szenved, de ha sikerül kivédenie fóbiával vagy kény­ szeres mechanizmussal, megint a szülő szenved: igyekezve a gyermekkel együtt a szorongást kikerülni, elkerülő reakcióit, illetve kényszeres ceremóniáit kiszolgálja. Sokszor a komolyabb betegségtől a gyerek kevésbé szenved, esetleg az enyhébb okoz nagyobb nehézséget a számára. Összevéve: a tapasztalatok szerint akkor ke­ rül terápiába, ha a tünet a környezetet zavaija. 67

b.) A képességek zavara. Felnőttnél a terápia akkor indokolt, ha a szexuá­ lis örömszerző-, illetve a munkaképesség rossz. Gyereknél azonban mindkét szempont nehezen megítélhető. Noha a szexualitás egyaránt extenzív és inten­ zív, a genitalitás előtt nem organizált, így nem derülnek ki könnyen zavarai. Döntő az lenne, hogy mennyi a tárgyra irányuló libidókésztetés a nárcisztikus tendenciákkal szemben, ez azonban a terápia elején még nem derül ki. Másfelől munkatevékenység még nincsen gyerekkorban, csak játék-elfoglaltság. A neuro­ tikus gyermekjátéka rendszerint nem különbözik az egészségesekétől, sőt gyak­ ran igen találékony. A játék csak a neurózis második, súlyosabb fázisában válik monotonná, amikor fixál ódik egy libidinális ponton. De ha a játékképesség majdnem helyettesíthetné is a munkaképességet, a játékra való képtelenség mást jelent: a játék az örömelv, a munka a realitás-elv fennhatósága alatt van, zavaruk más-más klinikai jelentőséggel bír. c.) A normál fejlődés megzavartsága. A gyermekkor legfőbb jellegzetessége, melyben a felnőtt kortól különbözik, hogy folyamat, tehát a fejlődés minden manifesztációja csak átmeneti, nem pedig végállapot. Sem feladatai, sem telje­ sítményei nem hasonlíthatóak a felnőtt kor statikus állomásaihoz. Ilyen módon az egyetlen tényező, melynek megzavartsága cselekvő közbelépést kíván, a gyermek képessége, illetve képtelensége a fejlődésre, az, hogy ne maradjon valamelyik állomáson fixáltan, mielőtt a fejlődés az érettségi fokot eléri. A neurózis súlyosságát nem azzal kell mérni, hogy milyen rombolást visz végbe az aktivitásban, hanem annak fokában, hogy mennyire gátolja a továbbfejlődést. Ha a továbbfejlődés képessége a legfontosabb szelekciós szempont a neuró­ zis megítélésében, elengedhetetlen a normál fejlődés pontos ismerete. 2. Libidófejlődés a.) A libidófejlődés szakaszai. A libidófejlődés szakaszainak ismeretében súlyos neurotikus zavarra következtethetünk, ha a fejlődés szekvenciája megza­ vart, vagy ha a fejlődés nem lép át egy újabb szakaszba. Ugyanakkor tudni kell, hogy az egyes szakaszok között átfedés lehetséges. (Orális jelenségek jelen le­ hetnek még az anál-szadisztikus korszak idején is, de akár a fallikus szakasz­ ban is.) Nem kell azt gondolni az orális és anális jelekből, hogy az öt éves kitérne a fallikus fejlődés elől. Rendszerint a fázisspecifikus libidórész a domi­ náns, de más részek is előfordulnak. Másfelől a dominancia még nem olyan kifejezett, mint a genitális szakaszban. Teoretikusan a gyermek libidófejlődési stádiuma a maszturbációs fantáziákból volna megtudható, de ezek gyakran tudattalanok, vagy legalábbis a terápia kezdetén rejtve vannak. b.) Az egészséges libidófejlődés. A libidófejlődés normalitása az ösztönkom­ ponensek egyéni sorsából ítélhető meg, sokféle variáció lehetséges. Minden eset­ re egy komponens hiánya feltétlenül neurotikus zavart jelent. Az egyéni különb­ ség konstitucionális faktorokon alapszik, nem jár neurotikus megzavartsággal, de a libidinális irányulás speciális pontjait képezi a gyerek életében: úgyneve­ zett fixációs pontok alakulnak ki, melyek a későbbi neurotikus fejlődésben fon­ tos szerepet játszanak. 68

c.) Neurotikus befolyás a libidófejlődésben; a spontán gyógyulás tényezője. A felnőttkori neurózis rombolhatja az individuális szexuális organizációt. A gyermekkori neurózis ezen felül direkt módon befolyásolhatja a libidó további fejlődését. A neurotikus konfliktus elején, hogy a magasabb organizációval meg­ jelenő szorongást kikerülje, az ösztönszerveződés visszatér a korábbi libidinális kíván Ságokhoz (fíxációs pont). Az én ezekkel a primitív kívánságokkal (orális, anális, agresszív) találkozva nincs felkészülve ezek tolerálására, különféle hárí­ tással védekezik az ösztön-veszély ellen (elfojtás, reakció-képzés, áttolás). Ha ez sikerül, megjelenik a tünet, mely az elfojtás miatt torzított formája a kielégülés­ nek. Amíg a tünet fennáll, az a libidinális élet fő kifejezője. A fejlődés szempont­ jából lényegtelen, hogy a tünet szenvedést okoz-e vagy sem, lényeges csak az, hogy a neurotikus zavar elzárja a libidófejlődés ütját, visszalépést eredményez, ezzel fontos eredményeket tesz meg nem történtté. Például ha orális szintre történik a regresszió, az ezzel kapcsolatos érzelmek is megjelennek: falánkság, izgatottság, türelmetlenség a vággyal szemben mint a csecsemőnél. Vagy ha a fallikus szakaszból történik a visszalépés, ezzel elvész a protektív beállás, he­ lyette megjelenik a korábbi szakasz zsarnoki birtoklási igénye. - A regresszióval egyidőben azokon a területeken, melyeket a neurózis nem érint, továbbfejlődés történik, ez diszharmóniát eredményez. (Az egyre növekvő szomatikus és gon­ dolkodásbeli fejlettséggel nem vág egybe az érzelmi- és ösztönfejlődés.) Ilyenkor a terápia sürgős, nem a neurózis súlyossága miatt, hanem mert az megakasztja a libidófejlődést. Máskor a fíxációs pont eltűnik, a normális fejlődés tovább folyik, a tünetet „kinövi” a gyermek. Az analitikus ezt nehezen hiheti, tudja, hogy könnyen történhet tünetváltás, az életkörülmények változása önmagában nem gyógyít. (A tárgyvesztés-félelem csak azért szűnik meg, mert valódi tárgyvesztés volt; a mazochizmus feloldódik az igazi betegségben; a gátlást vagy a kényszert a beteg feladja a börtönszituációban; stb. A neurózis javulhat a szerel­ mi tárgytól szeparálódva, ha addig az volt a megnyilatkozási forma biztosítéka, de újabb átvitel esetén újból súlyosbodhat.) Mindez nem spontán gyógyulást, csupán fluktuációt jelent, mert a neurózis mindig kompromisszum két erő kö­ zött, befolyásolni csak ezek változtatásával lehet, akár az ösztön-én, akár az én, akár a felettes én területén. Ilyen változás felnőttnél spontán nem történik. Gyermeknél azonban a libidófejlődés mindig továbblép. Az egyes tényezők között a megszállás mindig másik tényezőre csúszhat, a fíxációs pontok még nem olyan merevek. Az ilyen változásnak nagyobb a lehetősége a speciális biológiai fázisokban (fallikus korszak és a pubertás). Általában azt gondolják, hogy a látenciában az erősödő én miatt több a neurózis. Ezzel ellentétben in­ kább kisebb a veszélye, mert az infantilis szexuális kívánság csökkent biológiai okokból és az ödipusz-kívánság frusztrációjának következtében. így csökken a hárítás és a kompromisszum szükségessége is, mely a tünetalakulás forrása. Ezért lehetséges sokszor a spontán gyógyulás. Általában azt gondolják, hogy sok neurózis a pubertásban kezdődik, ugyanakkor tapasztalható, hogy némelyik akkor gyógyul. Például olyan fiúk esetében, akik passzív feminin vágyaik ellensúlyozásaként túlzottan agresszí­ vak, a pubertásban biológiailag megférfiasodva a tudattalan erők változásával az agresszió feleslegessé válik. Ebben az időszakban ugyanígy tűnik el az ágy-

69

bavizelés vagy evészavar. De elégtelen szexuális organizációval potenciaprobléma, gyomorbántalom alakulhat. Hogy szükséges-e a kezelés, ez a libidófejlődés helyzetén múlik. Átmeneti- ; nek kell tekinteni a neurózist, amennyiben a libidóorganizáció hajlékony, és progresszív tendenciákat mutat. Eltűnhet, ha a normál fejlődés meg nem tör­ téntté teszi a fixációs pontokat és regressziós folyamatokat. Ellenben, ha a libidókonstelláció rigid, monoton - ez veszélyt jelent állandó fennmaradására, tehát indikálja a terápiát. (Ez a vélemény ellentétes azokkal, akik a terápiát [ megelőzés céljából is szükségesnek tartják a fixációs pontok megszüntetésére.) 3. Neurotikus megzavartság az énfejlődésben A neurózis romboló hatása a libidófejlődésben nyilvánvaló, az énfejlődésre 1 vonatkozó veszély kevéssé átgondolt. A köztudat az, hogy a neurózissal az én korai fejlődése jár együtt. Nyitott kérdés, hogy a neurózis következménye-e a I túlhangsúlyozott én, vagy a korai énfejlődés jelent-e diszpozíciót a neurózisra Meg kell vizsgálni, hogy segíti, vagy hátráltatja-e a neurózis az énfejlődést. Mi a K kölcsönhatás a két. folyamat között? Az énkárosodás mértéke további indikáció lehet-e a terápiára? a.) Az énfejlődés mennyiségi faktora. A neurózis érintheti mennyiségileg az ént, azaz erejében lesz megzavart. Enerő alatt (strength) nem általában az énben működő energiákat (force) értjük, hanem csak az ösztön-énnel, illetve a környezettel szemben működő erőfeszítéseket. Az énerő folyamata változik a fejlődés során. A fejlődés elején teljesen elöntik az ösztönkésztetések, uralmuk alatt és szolgálatukban áll az én első megformálódása. A külvilág tudomásul vételének folyamata (emlékezet, előrelátás, következtetés) mind a vágyteljesítés érdekében történik, ha jobb az énfejlődés, akkor jobbak a lehetőségek a külvilág felhasználására a vágyteljesülésben. Ez az állapot csak egészen kicsi gyereknél van így, mert igen hamar a szülőkhöz-kotöttség a gyermek számára szükségessé teszi azok kívánságainak figyelembe vételét. A szülőkkel való azonosulás szintjén alakul ki az ellenséges attitűd és szembeszállás az ösztönökkel szemben. Az én az eddig meglévő altemálással szemben kezdi egyeztetni a konfliktuózus érzelmeket: az egyik oldal elnyomása konfliktust teremt az én és az ösztönök között. Ez még nem igazi én-fennhatóság, még túl nagy kiterjedésű az örömelv: csak az Ödipális kívánságok végső frusztrációja után válik uralkodóvá a realitáselv. A pubertásban újra felerősödnek az én-ösztön-én konfliktusok: amíg a pubertásnak nincs vége, nem tudni, hogy az énerő nagy vagy kicsi-e. Ez a bizonytalanság normális, az egészséges karakterképződéshez szükséges, hogy a végső tagolódás az énerő és az ösztön-én erői között ne túl korán fejeződjék be. A libidófejlődés állomásainak kifejeződést kell kapniuk minden szakaszbán a túl erős én visszaszorító hatása nélkül. Ugyanakkor az én minden új szerzeménye továbbvisz az én és ösztön-én egyensúlya tekintetében. Addig fejlő­ dik a személyiség, amíg ez az egyensúly hajlékony és változékony. A neurózis mindig „meszesedéit” okoz, minden tünet művi egyensúlykísérlet, mely merev, nem lehet korrigálni. Ha sok tünet összefüggő struktúrát alkot, az én-ösztön-én 70

í j ,

I , I [ I i, I i I I I I i

kapcsolat megbénul. A neurózis csökkenti az én-erőt a regresszió miatt, a libidó­ regresszió mindig én-regresszióval jár együtt: a libidó orális szintű organizációja türelmetlenséggel jár együtt a vágykielégítésben, a genitális szintről orális szintre történő regresszióban az énerőt én-gyengeség váltja fel, a realitáselv helyett az örömelv működik. A neurotikus gyerek énje látszólag erős, de ez megtévesztő. Határozott az én az ösztönnel szemben, ez adja az egyensúlyt, mely a tünetkép­ zésben jut kifejezésre. Az én valójában gyengébb: a tünet álöltözetében az ösztön­ erők több-kevesebb győzelemhez jutnak. b.) Az énfejlődés minőségi faktora. Az énfejlődés az első élethónapok ho­ mályos ingerészlelésétől egy organizált fokig halad, ahol már az én osztályoz, ismétel, interpretál, megfelelő akcióival reagál. A gondolatok és akciók felül­ vizsgálatát egy elkülönült rész teljesíti, a felettes én. Az én funkciói: a külső-bel­ ső világ vizsgálata, emlékezetben tartása, szintetizálása, én-kontroll a mozgá­ son. A folyamat a realitáshoz való adaptációt szolgálja, a tökéletesedő funkció­ kat egyre objektívebb és függetlenebb emocionalitás kíséri, amíg annyira pontos és megbízható lesz, mint egy mechanikai organizáció. A személyes hatékonyság mindig a folyamat befejezettségétől függ. Az érési folyamattal párhuzamosan egy másik tendencia is munkál. Az én eredményeit a gyerek annyiban fogadja el, ahogy szolgálják az ösztön-kielégülést és a környezeten való uralkodást. Ugyanakkor diszkomfortérzést, szoron­ gást okozhatnak. A külső világ vizsgálata veszélylehetőséget, frusztrációt jelez­ het, a belső világ tilos és veszedelmes tendenciákat, amelyek a gyermek önképét sértik, így szorongást okoznak. A stimulusok értelmezése a külső és belső világ éles elhatárolódásához vezet, míg korábban a gyerek egynek érezte magát mindazzal ami örömteli, és a külvilágnak tulajdonította a bántót. Az emlékezet­ fejlődés, mivel a pontos elraktározódást célozná, szintén zavaró; a gyerek az örömtelit előnyben részesíti, a fájdalmasat kiküszöböli. A szintetizáló funkció, mely a mentális erők összpontosítására törekszik, szemben áll azzal, ahogy a gyerek ellentétes érzelmeit párhuzamosan vagy váltogatva átéli. (A szülők szeretete és gyűlölete; csecsemőnek lenni és az anyától függeni, illetve aktív férfi­ nak érezni magát, protektívnak lenni az anyával szemben; lerombolni a birtok­ lást, a következő pillanatban kívánni azt.) Végül a mozgáskésztetés feletti kont­ roll az ösztönerők visszaszorítását jelenti a szabad kiéléssel szemben. A fejlődés során mindezek következtében egyre nagyobb a feszültség, egy­ részt az ösztönök kielégülésre törnek, másrészt a tiltott szexuális és agresszív vágyak a felnőtt világ büntetésével, szeretetvesztéssel fenyegetnek. A felettes én kialakulásakor a bűntudat és a kritizálás belülről árasztja el az ént, ha nem felel meg normáinak. Az éretlen én a szorongástól menekülve az éppen elért eredményeit meg nem történtté akarja tenni. Próbálja nem látni a külső realitást (tagadás); igyekszik nem tudatossá tenni az ösztön-énből jövő belső késztetéseket (elfoj­ tás); ellenkezőbe fordítja a nem kívánt ösztönkésztetést (reakcióképzés); a fájdal­ mas tényeket helyettesíti kellemes képekkel (fantáziába való menekülés); a nem tetsző tulajdonságot másra vetíti (projekció); a neki tetszőt átveszi (introjekció). A normális fejlődésben mindezeknek mérsékelt szerepük van. Szubjektív és hibás működést jelentenek, mely a látenciában az én megerősödésével elmú­ 71

lik. Azonban, ha a preödipális vagy ödipális szakaszban akut neurotikus konfliktus jön közbe, nagyobb a szorongás, nagyobb a hárítás, így az én-funkciók veszélyeztetettsége nagyobb és állandóbb. Tagadás például a nemek különbözőségére vonatkozóan a penis-irigység miatt, vagy a szülők szexuális életének tagadása az ödipális féltékenység miatt, noha a gyereknek kellő biológiai isme­ retei vannak. Ha még látenciában, adoleszcens korban is kikerüli a realitást, nem képes szabadon használni intellektusát. —Elfojtás a részösztönök elviselhetetlen frusztrációja miatt. Miután az ösztönmanifesztációk kölcsönösen összefüggenek, lassan az elfojtás egyre nagyobb körre terjed ki, az én és ösztön-én elidegenítetté válik. Ennek eredménye, hogy a belső élet negligálása, vagy téves észlelése jön létre, a belső realitás nem kerül tudatszintre. Súlyos neurotikus hárítás esetében a gyermekkori emlékek teljes elfojtása történik, ez megszakítja a múlttal a folytonosságot. Normálisan az elfojtás csak az első évekre terjed ki, de például egy kislány mindenre emlékezett, kivéve arra a két évre már a látenciában, amikor érzése szerint anyja nem volt elég szomorú apja halála miatt. - A projekció, ha nem túlzott mértékű, átmenetileg a fejlődés segítője a külső és a belső világ elkülönítésében. Például a két és fél éves gyerek a szülők iránti dühét először úgy fejezi ki, hogy tárgyakat dobál rájuk. Később azonban játék állatát kezében tartva azt mondja, „a lő ver meg téged”, ő maga jó és szerető maradhat így. A szülőkkel kapcsolatos ellenséges érzések elhárítási módja a személyiség jó és rossz részre hasítása. Ez a hárítás a szintetizáló képességet rontja. Normális esetben a gyerek mindkét énjét egyszerre tudja magában. Egy hatéves kislány azonban rossz részéről mint „ördögről” beszélt, az okozza a tudatos rossz gondolatokat. - Az akciók kontrollja fontos az én-fejlő­ désben, de visszahúzódásig fokozódhat, ha az én a szexuális és agresszív meg­ szállást nem tudja másképp leállítani. Minden hasonló aktivitást is gátolhat, a szabályozást az ösztön-énre hagyva a realitáshoz alkalmazkodást nehezíti. Egy kislány például minden akciótól félve kezét a háta mögé tette, ujját széttárta: a társak iránti agresszív fantáziák letiltása volt mögötter Egy fiúnak vizelési nehézségei voltak a bűntudat miatt, hogy nemi szervét érintse, maszturbációs fantáziák voltak mögötte. Egy nyolc éves fiú azért nem használt az asztalnál kést, nehogy anyját megvágja. Más formában viszont agresszív anyjával szem­ ben. —A fantáziába való menekülés minden gyermeknek nagy segítség. Neuroti­ kus konfliktus nyomása alatt azonban túlzottan kiterjedt lehet, lehetőséget ad a reális világ követelményeitől való elkülönülésre, teljes visszahúzódásra. Az érési folyamat zajlása miatt az én-funkciók és a hárítások interferenci­ ája nagyobb jelentőségű mint felnőtt korban. A neurózis által érintett én-folya­ matok legalább időlegesen visszamaradnak a fejlődésben, míg más folyamatok érése tovább zajlik és ez egyoldalúságot eredményez. A hárítás módja és a következményes én-funkció sérülés a neurózis típusá­ val áll összefüggésben. A hisztéria formáinál a szorongás elsősorban elfojtással védhető ki. Ennek következménye, hogy a hisztériás gyerekekre jellemző a hi­ bás emlékezés és tanulási nehézségek. Az emlékezés zavara a negatív emocioná­ lis tényezőkön túl terjed. A kényszeres pontosan emlékszik, de mivel az én erősen akadályozza az análszadisztikus tendenciák szabad kifejezését, saját érzelmeitől elidegenedett; hűvös érdektelensége az agresszív-szexuális tartal­ makon túl is megmarad. - A fóbiás visszahúzódik a veszélyes pontoktól, de ez 72

I | | I I I I

egyé törés elhái lyoss mási kiikfc sérül tudás amné talha neurí cióit i hogy szem) egyar chodii külön Rorsc vizsgÉ egyar: koara< tudjul álland lektus zelítés majd 1 1 kációi megfel szerint

A a folyam lyett, h

b;

az én h c) rát tere

egyéb aktivitástól való visszahúzódást is eredményez. Ugyanakkor váratlan ki­ törések jelenhetnek meg, melyeket az én helyett az ösztönerők kormányoznák. Indirekt módon a sérült én-funkciókból - mely egy vagy több kiterjedt elhárító mechanizmus működéséből következik —lehetőség van a neurózis sú­ lyosságának megítélésére. Nem szükséges a beavatkozás, ha csak egyik vagy másik én-szerzemény korlátozott, vagy retardált, vagy működése időlegesen van kiiktatva. De a késleltetés hosszabb ideig tarthat, egyszerre több funkció erősen sérülhet. Ha valaki messze intellektusa alatt fogja fel a világot, vagy hibás tudása van a világról, ha nagyon elidegenült a saját érzelmeitől, a szokásos amnézián túl nem emlékszik saját múltjára, személyiségében hasítás tapasz­ talható, a motilitása kicsúszott az én-kontroll alól, akkor kétségtelen a súlyos neurózis, szükséges elkezdeni a terápiát. A tanulmány befejezéseként Anna Freud leszögezi, hogy a terápia indiká­ cióit nem a neurózis manifesztációjában igyekezett megtalálni, hanem abban, hogy az az egyes gyerek érési folyamataiban milyen szerepet játszik. Klinikai szempont helyett a fejlődésre teszi a hangsúlyt. A terapeutának a normál és neurotikus fejlődést, a pszichotikus zavarokat egyaránt ismernie kell, feladata a fejlődés normalitásának a megítélése. Pszichodiagnosztikai eszközök segíthetnek, például az intelligencia-teszt el tudja különíteni a mentális hiányokat a kiterjedt tagadás okozta sérült észleléstől. A Rorschach jut legmesszebb a libidófejlődés feltárásában, más tesztek a fantáziát vizsgálják. Az analitikus kutatás keveset tud még a libidó- és énfejlődésről egyaránt, különös tekintettel a két fejlődés kölcsönhatására. Azt tudja, hogy a koaraérett én türelmetlen, amikor pregenitális részösztönökkel párosul. Lassan tudjuk elkülöníteni a jellegzetességeket, melyek a különféle átmeneti, illetve állandó neurotikus formákat megkülönböztetik. Nem elég ismert még a?, intel­ lektus és az egyéb én-funkciók közti összefüggés. A hézagokat az egyéni megkö­ zelítés, az egyes gyerek pszichoanalitikus vizsgálatából nyert adatok tölthetik m^jd ki. Több mint húsz évvel később A gyermekanalízis indikációi és. kontra-indi­ kációi (1968) című cikkben Anna Freud újravizsgálja, vajon a fejlődési szempont megfelelő-e a gyermekanalízis indikációjához. A fejlődési akadály természete szerint három csoportba sorolja a kóros megnyilvánulásokat. I. A gyermekkori neurózisok A személyiségfejlődés akadályaként tekintjük: a) a konfliktusokat a belső struktúra különböző hatóerői közt, mert a folyamatok ilyenkor a személyiség rendezésére foglalják le az energiákat, ahe­ lyett, hogy az élet feladatainak megoldására szabadon volnának; b) a nem megfelelő hárításokat az ösztönaktivitással szemben, mert ezek azén hatékonyságát rombolják, befolyásának területét visszaszorítják; c) a szorongásokat, mert ezek súlyosságukkal kedvezőtlen belső atmoszfé­ rát teremtenek a fontos én-funkciók zavartalan kibontakozásának; 73

d) a libidó nagymértékű fixációját korai fejlődési állomásokon, mert ez elszegényíti a további pszichoszexuális előrehaladást; e) a regresszív tendenciákat mind az ösztönök, mind az én területén, mert ezek a fejlődést meg nem történtté teszik, lerombolják; f) az agresszió szigorú elnyomását, mert ez csökkent minden produktív aktivitást. Ezeket a manifesztációkat belsőknek tekintjük: a korábbi előtörténetben gyökerezve a jelenre és a jövőre vannak hatással, a belső egyensúlyt akadályoz­ zák, a külvilág követelményeihez való alkalmazkodást nehezítik. Mindezek kü­ lönféle kombinációi az igazi gyermekkori neurózis körébe tartoznak, kezelésük szükségéhez kétség nem fér. Csak a terápia jut a pszichés apparátus mélységei­ hez, képes felszínre hozni a múlt tapasztalatait, képes eltüntetni a regressziót, módosítani az elhárítást és általában képes létrehozni az erók újfajta egyensú­ lyát a személyiségstruktúrában. II. Fejlődési problémák és zavarok Az előzőktől eltérő csoport, noha a konfliktus ugyanúgy belül van, de nem a múltban gyökerezik, hanem akut és múló, az aktuális fejlődési fázis nyomása okozza. Ezek a fejlődési zavarok valami körülhatárolt neurózisnak látszanak. Diagnózis olyankor születik, amikor a fejlődési fázis tetőpontján van, a tünettől a gyermek a legjobban szenved. Ilyenkor könnyen terápiát kezdenénk, de meg­ gondolásra int a felnőtt terápia tapasztalata (Freud), hogy a legjobb a terápia számára, ha a patogén élmény a múltban van, az én távol tudja magát tartani már tőle. Akut krízis esetében az analízis nem hatékony, a fájdalmas realitás visszahúzódik az analízis elől, mely a múlt hatását akarja felfedni. A felnőtt analízis kudarcot vall nagy szerelmi kríziseknél, gyászreakcióknál vagy olyan helyzetben, amikor a beteg valamilyen nagy vállalkozás előtt áll - ezekben az esetekben érdeklődése csak ezen a szűk területen tapad meg. A gyermekanaliti­ kus könnyen analógiát talál a fejlődési problémák és a felnőttkori krízishelyze­ tek között. Az ödipusz-komplexus például a zaklatott szerelmi állapothoz hasonlítható, reményekkel, féltékenységgel, rivalizálással és frusztrációkkal. A testvérszületés nem különbözik nagyon az anya elvesztésétől, legalábbis a szeretet biztonságának elvesztése vonatkozásában. Az anál-szadisztikus szakaszban megnyilvánuló ambivalencia, az agresszió projekciójával párosul­ va, a szerelmi tárgy elpusztításának veszélyével fenyeget, ugyanígy azzal is, hogy a szeretett lény őt pusztítja el. A fallikus fázis kezdetétől egyre fokozódó kasztrációs félelem a rokkantság állandó fenyegetésével járhat. A fejlődés pe­ dig izgalmas vállalkozásnak tekinthető, mely elvonja az energiákat az analízis munkájától. Az analitikus, ellentétes vélemények, érvek és szempontok között, nehezen tud dönteni. Egyrészt, ha a krízis fázis-specifikus, akkor az élet része, a gyer­ mek túljut rajta. A gyermek énjének feladata a helyzet megoldása. A szülők kötelessége ebben a krízisben őt támogatni. Más oldalról viszont a krízis során a gyermeki én nem megfelelő megoldásokat fogadhat el és ezek az életen át végig megmaradhatnak. Ugyanakkor a szülők támogatása gyakran nem megfelelő, 74

rosszul kezelik az egymást követő orál-anál-fallikus-agressziós problémákat. Ezért sok analitikus szerint a gyermek mellé állva lehet csak őt a rossz megol­ dástól megvédeni, azonnali analitikus kezelés szükséges a további fejlődési tor­ zulás elkerülésére. III. A környezet zavaró hatása a fejlődésben Vitán felül terápia szükséges, ha negatív külső tényezők vannak, melyek­ nek a gyermek áldozata. Ennek két formája lehetséges: a) A gyermek lényeges fejlődési szükségleteit figyelmen kívül hagyják és ezzel frusztrálják. b) A fejlődés normális irányával ellentétes erőteljes akciók hatnak. Mindkét esetben szükséges a segítség, de az nem pontosan tisztázott, hogy milyen típusú segítség kell, és mi a terapeuta szerepe ebben a folyamatban. 1.) A fejlődési szükségletek frusztrációja és ennek következményei. Normál családi körülmények között a fejlődési szükségletek kielégítése automatikus. Csak ahol elmulasztanak valamit, válik részleteiben láthatóvá a vágyak és a vágyteljesülés közötti kölcsönhatás. Lelkileg zavart szülőknél, vagy például koncentrációs táborban szülőtől elválasztott gyermekeknél, intézeti vagy árva gyermekeknel lehet látni, hogy a gyermek személyiségfejlődése meg­ határozott, támaszlehetőség hiányában megzavart lesz. A fejlődés minden állo­ másán a környezet megfelelő attitűdje kell segítségül, ha ilyen segítség nincsen, a fejlődés torzul. Például: Az elsődleges nárciznms kielégítése és később az önbecsülés attól függ, hogy az anya zavartalan érzelmi kapcsolatban van-e gyer­ mekével. - A motoros aktivitás öröme és később a mozgásgrácia az érintés- és ölelésigény kielégítésén nyugszik, a bőrerotika megfelelő kielégítésén. Az anya aktív szerepet játszik a test különböző részeinek erotizálásában. - A tárgykap­ csolat csak akkor válik tárgy-állandósággá, ha az első szerelmi tárgy stabil. - Az archaikus félelmek nem túlhaladhatok anélkül, hogy az anya betöltse a kiegé­ szítő (támaszt nyújtó) én szerepét. - A kognitív funkciók megfelelő időben adott megfelelő ingerek nélkül nem fejlődnek. A nem ingerelt, vagy alulingerelt gyer­ mek retardált lesz. - A túlzott hárítás, mely tevékenység gátláshoz vezet, csak a gyermek ösztönaktivitásával szembeni toleráns környezet esetében kerülhető el. - Az én fennhatósága az ösztön-én felett csak akkor alakul ki, ha az impulzu­ sok kontrollálásában a szülői irányítás megfelelő arányú. - A fiú fallikus ver­ sengése igényli az anya büszkeségét és a maszkulinitás feletti örömét, ugyan­ úgy a lány feminin fejlődése megáll az apa ödipális válasza nélkül. - Egy vakkal való analitikus munka bizonyította, hogy a gyerek és környezete közti kommu­ nikáció egy csatornájának hiánya nemcsak a tárgykapcsolat fejlődését, és ebből következően az azonosítást érintette, de kiterjedt a libidó területétől az én-funk­ ciókig minden területre, míg végül az egész fejlődést torzította a kielégítetlen szükséglet, azaz a vizuális kontaktus és stimuláció hiánya. A klinikai gyakorlatbein ez a csoport nagyobb az előző két csoportnál, de a pontos elkülönítést megnehezíti, hogy a fejlődési hibák jó talajt jelentenek a későbbi neurotikus fejlődésnek, mely azután elfedi a korábbi diagnózist. Ezen

felül a szülők ilyen esetekben sokkal érdekeltebbek a terápiában. Sokszor érzé­ ketlenek a belső konfliktusból eredő halálkívánsággal, agresszióval, maszturbációs fantáziával, szorongásokkal, fóbiákkal, gátlásokkal, kényszerekkel szem­ ben, de ragaszkodnak a terápiához, ha a fejletlen tárgykapcsolat miatt az együttélésben nehézség mutatkozik, vagy intellektuális hátrány miatt iskolai | problémák vannak, vagy az indulatok kontrolljának hiánya miatt a törvénnyel jut konfliktusba a gyerek. A gyermekanalízis indikáció-kontraindikációja vonatkozásában az alapve­ tő szükségletek kielégítetlensége komoly nehézséget jelent. A segítség nem ta­ gadható meg, mivel a konfliktus, amit a gyermek rendellenessége okoz, égető. Ugyanakkor a megkezdett terápiában a célt és a hatékonyságot illetően kétkedőek vagyunk. Szembe kell nézni azzal, vajon meddig és hogyan tudja a terápia meg nem történtté tenni a fejlődési szükségletek figyelmen kívül hagyását, Általában a terápia célja a traumatikus események újraélése. De amikor ezek az események a fejlődés menetében torzítóan hatottak, azt találjuk, hogy hatá­ suk nem eltüntethető, a siker csak annyi lehet, hogy enyhítsük a gyermek reakcióit ezek utóhatásaira. Azaz csak a neurotikus ráépült struktúrával, nem : pedig az okozó alapsérüléssel tudunk foglalkozni. A terapeuta, aki nem akar ezen a szűk területen maradni, ezen kívül kettőt tehet, de egyik sem igazán analitikus munka. Egyrészt a terápiás szituációt próbálja úgy alakítani, hogy ez az elsődleges környezet javított megismétlése legyen a gyerek számára, célkitű­ zése a mellőzött fejlődési szükségletek késleltetett kielégítése. Ez a korrektiv emocionális vagy fejlődési élmény csak akkor lehet sikeres, ha időben nagyon közel van az eredeti frusztrációhoz, és ha a gyermek még nagyon fiatal. - A segítség másik formája egyféle család-pszichiátria, ahol a munka tárgya a szülő, az ártalom jóvátételét legjobban az tudja elvégezni, aki a b^jt okozta. Ennek sikere attól függ, hogy a szülő személyisége, attitűdjei elég épek-e, elég nyitot­ tak-e a változásra. Attól is függ, hogy a gyermek milyen mértékben intemalizálta a környezeti tényezőket, azaz ezek hogyan dolgoznak már belülről. A harma­ dik tényező: mennyire irreverzibilisek a fejlődési trendek, melyeket a környezeti tényezők megalapoztak. Különbség van tehát a neurotikus és a fejlődési zavar, illetve a hiánybeteg­ ségek között. Az előbbi két csoportnál a gyermek énje játssza a főszerepet, míg az utóbbinál lényeges a megfelelő külső körülmények hiánya. Az első esetben az én-re gyakorolható hatás és a spontán fejlődés révén az analízis jelentős ered­ ményekkel kecsegtet, a második esetben a munka csak a felszínt érinti, az alap szeméyiségvonások nem megváltoztathatók. A fejlődési zavar legrosszabb eset­ ben a terapeutának jelent csak kutatási nyereséget, amennyiben bepillantást nyer a fejlődés feltételeibe, és így a mentálhigiénia szempontokat kap. 2.) Környezeti akadályok a fejlődésben. Még nagyobb a baj, ha a külső akadályok a gyermek belső komplexusait, indulatait, félelmeit, fantáziáit erősítik és ilyen módon fixálják, lehetetlenné teszik túlhaladásukat, illetve azt, hogy az én kontrollja alá kerüljenek. Például: Az én és a külvilág szétválása előtt természetes állapot az anya-gyermek szim­ biotikus egysége. A fejlődés során lassan szétválás történik, a széparáriós-individuációs szakaszban kialakul a gyermek függetlenségre és identitásra törekvé­ 76

se. De ha a szimbiózis az anya igénye is, ez a szétválás nem tud létrejönni. - Az analitikus munkában feladatunk, hogy szétválasszuk a szülő' valódi személyisé­ gét a fantázia rárakódásaitól, a projekciótól, mely a gyermeki gondolkodásban a szüló't dühös vagy fenyegető' tulajdonságokkal ruházza fel. Eközben elfelejtjük, hogy a fenyegető tulajdonságok a valóságban is létezhetnek. (Több anya például félt a gyermekével egyedül maradni, mert attól félt, hogy kidobná az ablakon, megmérgezné stb.) - A szexuális fejlődés szerves része a gyermeknek az a kívánsága, hogy a szülők meztelen testét nézze. Ha ezt nem tiltják meg túl sokszor, ez átvezethet az ismeretlen megismerésének, kutatásának szublimált vágyához. De egészen más a sorsa ennek a kívánságnak, ha találkozik a szülő nyílt exhibicionista vágyaival. (Az anya, aki a fiának mutatta genitáléját, vagy az apa, aki lányát kényszerítette, hogy vizelését nézze végig, penisét fogja. Más szülők megengedik, hogy a gyermek szexuális játékaiknál jelen legyen.) - A szokásos gyermekkori szexuális teóriák szerint a szülők közösülése durva ag­ resszió, mely egyik vagy mindkét fél sérülési lehetőségét hordja magában, a terhesség orális eredetű, a születés anális kivezetésű. Normálisan ezek a teóri­ ák a fejlődés során átalakulnak, a pubertás korára a genitális éréssel párhuza­ mosan válik nyilvánvalóvá az igazság. Ez a fejlődés azonban nem történik meg akkor, ha a pregenitális tudás megerősítést kap a szülők aktuális küzdelme, vagy nyilvánvaló perverz viselkedése által. Ugyanígy kedvezőtlen az ödipális fantáziákon való túljutásban, ha a szülők tudattalanul vagy tudatosan helyette­ sítő szerelmi tárgyként használják, illetve valódi szexuális akciókra csábítják a gyermeket. Ha a szülők nem hibáznak, a sors megteheti az ilyen rombolást. A hendikeppes gyereknek (vakok, nyomorékok, csonkák, operáltak) nincs lehetősége a kasztrációs komplexuson túljutni. A korán árvaságra jutottak nehezen tudnak elbánni halálkívánságaíkkal, melyekről azt hiszik, hogy az mindenható. Ilyen esetekben a normális fejlődés esélye kicsi. Helyzetük bizonytalansá­ gában benne rejlik a segítség igénye, közülük sokan mennek terápiába. De ez nem jelenti azt, hogy az analízis megfelelő számukra, hogy ez az egyedül lehet­ séges, hogy elegendő a közbejött romboló hatások ellensúlyozására. A neurózis­ nál, ahol a félelem, az agresszió, a krízis és a konfliktus a belső világban jött létre, az anah'zis megoldást hoz, illetve a probléma nem oldódik meg másképp, csak ha a tudattalanba nyúló gyökerek megvilágítása, értelmezése történik. Ahol a sérülést reális személy okozza, a terápiás helyzet változik. Érthető, hogy a siker arra korlátozódik, ahol a patogenetikus hatás a szülőkben van, azaz olyan személyben, aki óvni szándékszik, a gyermek mentális egészségét és ha veszélyeztetett, segít visszanyerni azt. Az eddigiekben kimunkált gondolati építményre támaszkodva Anna Freud következő A gyermekkor tünettana (1970) című tanulmányában részletes tünet­ tannal szolgál. A manifeszt tünetegyüttes megtévesztő voltúról írva hangsúlyozza, hogy az analitikusok mindig fontosnak tartják a megkülönböztetést, hogy ugyanis oki terápiát folytatnak, a rejtett konfliktusokat veszik célba. Ez ellenkezik a beteg törekvésével, aki szorongásától, vagy kényszerétől akar megszabadulni, vagy a szülőkével, akik a számukra zavaró tüneteket akarják megváltoztatni, az okozó

patológiás fejlődési fordulatot figyelmen kívül hagyva. Nem akarják elfogadni, hogy ez a felszíni tünetegyüttes csalóka, mert nem tudják, hogyan csúszhat például a szorongás más tárgyra, egy kényszert hogyan helyettesíthet egy má­ sik: hogy a tünet nem több mint jelkép, mely jelzője a mélyebb rétegekben [ húzódó zavarnak. Kezelés előtt sokszor úgy látszik, hogy sokféle terápiás lehető- I ség van, de ha kezelés közben nem keresték meg a gyökeret, helyébe léphet egy I másik, látszólag különböző, de ugyanazt a latens tartalmat kifejező, nem kevés- I bé kínzó tünet. Ugyanakkor a tünet a terápiás technika eltervezése szempontjából érdé- { kés: a diagnosztikai klasszifikációban annak megbecsülése, hogy valaki hisztéri- ! ás, vagy fóbiás, kényszerneurotikus vagy paranoid, a manifeszt tünetek alapján I történik (például testi konverzió, szorongásos roham, elkerülési mechanizmu- I sok, dühkitörés, tépelődés, projekció). Ezzel a gondolkodással nem vág egybe az analitikus terápiás gondolkodá­ sa, mely metapszichológiai, azaz a pszichikus funkciók dinamikai, ökonómiai, | genetikai és strukturális szemléletének mentén halad, míg a diagnosztikus gon- | doikodás deskriptív kategóriák és koncepciók mentén. A két szempont annyira i különböző, hogy sok analitikus visszahúzódik a diagnosztikától. Anna Freud véleménye, hogy a diagnosztikai nihilizmus elfogadása helyett meg kell kísérel- I ni a két szélsőséges álláspont közt hidat verni, ebben éppen a tünetek sorát I felhasználva. Felteszi a kérdést, hogy a tünettan miért ne lehetne több a leírás- I nál, miért kell kírekeszteni a dinamikus összeütközés, a genetikus előzmény I vizsgálatát, amit eddig csak az analitikus munka folyamatában vizsgáltak. Tér- [ mészetesen egy ilyen különböző szempontokat használó rendszerezés feláldozza a fenomenológián nyugvó rendet. Ugyanis nem lehet egy az egyben korreláció a manifeszt tünet és az alatta húzódó tudattalan konstelláció között, az első a manifesztáció változatait, a második az okok változatait adja. Anna Freud hangsúlyozza, hogy ennek az összefüggés teremtésnek nem az összezavarást, hanem a diagnosztikai éleslátást kell elősegítenie. A gyermekpatológiában a leíró megközelítés még kevésbé jó. Az izolált tünet az éretlen személyiségben sem a mögötte húzódó patológiáról, sem annak súlyosságáról nem ad valódi tájékoztatást. Esetleg nem több, mint válasz bizo­ nyos fejlődési stresszekre, és mint ilyen átmeneti, a gyermek túljut rajta - a hazudósság eltűnik a fejlődési fázissal, melyben megjelent. De a tünet kifejezhet egy állandó ellenmegszállást bizonyos romboló ösztönszármazékokkal szemben, és mint ilyen a további fejlődést torzítja. Vágy bár eredetében a tünet patologi­ kus, mégis olyan én-synton, a gyermek személyiségstruktúrájával úgy egybeol­ vad, hogy nehéz elkülöníteni, hogy továbbfejlődésében patológiás, vagy többékevésbé normál, stabil karakterjegy lesz-e. A fenomenológiai osztályozásban a tünet ilyen különböző kategóriái nem jelennek meg. Ha megnézzük a gyerekkli­ nikai feljegyzésekben a tünetek sorát, azokban ömlesztve együtt vannak a be­ tegség igazi jelei, azaz jelen és múlt patológiás folyamatainak maradványai, másrészt a szülők panaszai, valamint a gyermek életének különféle nem patoló­ giás megzavarói. Bár a tünetosztályozás első tájékozódást ígér, de tulajdonkép­ pen nem éri el célját: leíró szinten maradva az analitikus gondolkodás gátja, nem segíti a megfelelő terápia megválasztását. (Éz magyarázza, hogy a rendelé­ seken miért használnak automatikusan egyféle terápiát, pl. a heti egyszeri 78

pszichoterápiát.) A tünetleírás nem implikálja, hogy egy tünet több analitikus kategóriával függhet össze: például a hazugság, mint viselkedészavar, gyökerez­ het a gyerek én-fejlődési szintjében, azaz kifejezheti a még éretlen kisgyerek képtelenségét a fantázia és realitás megkülönböztetésére, vagy jelölheti e fontos funkció megszerzésének a késlelfcefcettségét. Ugyanúgy a hazugság árulkodhat a tárgykapcsolatok szintjéről és minőségéről, kifejezheti a büntetéstől, a szeretet elvesztéstől való félelmet. A fantázia-hazugság lehet a rossz realitás állandó tagadása, miközben a valóságvizsgálat alapvetően intakt. Végül a gyermek ka­ rakterének jellemzőjeként lehet a felettes én funkció-gyengesége és kudarca. Más példában a székletvisszatartás lehet az emésztőrendszer igen korai sérülé­ kenysége (pszichoszomatikus); vagy az anya terhességének imitálása, mint hisz­ tériás identifikáció; vagy lázadás a nem megfelelő tisztaságra szoktatás ellen, végül kifejezhet fallikus szexuális szükségleteket és fantáziákat egy regresszív anális szinten (kényszeres). - Ugyanígy az enurézis jelezheti egyáltalában az indulatos személyiségstruktúra kontrolljának kudarcát, vagy komplex reakció lehet a penis-irigységre, kasztrációs félelemre. - A tanulási nehézség oka lehet fejlődési elakadás, vagy csak gátoltság megfelelő mentális fejlődés mellett. - Az antiszociális reakció, az agresszív kitörés jelezheti a libidó és agresszió szétválá­ sát, illetve elégtelen egyesülését, vagy az impulzív karakter késztetéseinek elég­ telen kontrollját, vagy lehet viharos elhárító reakció a melyebben fekvő passzívfeminín törekvések ellen, küzdve a maszkulinitásért. - A manifeszt tünetek tehát megjelenésükben lehetnek azonosak, de latens jelentésük és patológiai értékük nagyon különbözhet. Ennek megfelelően különböző kezelést igényelnek. Az analitikus a gyermekklinikumban akkor oldja meg ideálisan a tünetosztá­ lyozást, ha egyrészt meggondolásaiban felhasználja a metapsziehológiai aspektust, míg másrészt ezt összeköti a szokásosan használt leíró diagnosztikai kategóriák­ kal. Nyilvánvaló, hogy az ilyen komplex rendszer nem alkalmas olyan gyors auto­ matikus alkalmazásra, mintha a fenomenológiai leírásnál maradunk. Olyan hasz­ nálható új osztályozás szükséges, mely már a diagnosztika szintjén a gyermeki személyiség mélyreható vizsgálatával képes megadni minden tünet értékét a fejlő­ dési szint, a struktúra, a dinamikai jelentőség tekintetében. I. Szorosan vett tünfettan A klinikai anyag rendezésében hasznosnak látszik a szorosabb értelemben vett tünetek elkülönítése más zavarjelektől és más okoktól, melyek diagnózist vagy terápiát igényelnek. Ezen a lehatárolt területen lehetségesnek látszik pa­ tológiás folyamatok releváns sorát felállítani és azt korrelációba hozni a megfe­ lelő betegségekkel. 1.) A szomatikus és pszichikus folyamatok differenciálatlanságából követ­ kezőtünetek: pszichoszomatikus tünetek. Az élet kezdetén, amikor a testi és lelki működés még nincs elkülönülve, a testi izgalom (éhség, hideg, fájdalom) mentális utakon nyilvánulhat meg (elége­ detlenség, szorongás, düh), ugyanúgy ahogy a mentális egyensúly bármilyen felbomlása testi zavarban (táplálkozási, emésztési-ürítési, légzési) jelentkezik. 79

Ezek a pszichoszomatikus zavarok még a fejlődéssel determináltak. Mégis fon­ tos a későbbi történések vonatkozásában, bogy. melyek voltak a preferált testi megnyilvánulások, mivel ez növekvő érzékenységet és sebezhetőséget hoz az érintett szervrendszerben. (Bőr, légző-, táplálkozási rendszer, alvásritmus, stb.) Általában ez a könnyű váltás a pszichikusból a testibe, illetve a testiből a pszichikusba eltűnik az énfejlődés során, és út nyűik az egyértelmű mentális megnyilvánulásnak. (Mozgás, beszéd, gondolkodás.) Ahol a szokásosnál jobban átjárható a két rendszer, ez magyarázza a pszichoszomatikus tünetek sorát. (Asztma, ekcéma, colitis, fejfájás, migrén.) A szomatikus ráhangoltság (locus minoris resistentiae) kialakulása is magyarázatot nyer, mely a későbbi komplex hisztériás tünetformációkban serkenti a pszichikus folyamat szimbolikus jelen­ tésű átfordítását testi manifesztációba. 2.) Az ösztön-én és én kompromisszumformáiként kialakuló tünetek: neu­ rotikus tünetek. A pszichoanalízis legtöbbet a neurotikus tünet struktúrálódásáról tud. A tünet fogalma szinonim lett az én közvetítő munkájáról szóló elgondolással: ahogy az én megoldást, talál az ösztönök és a személy egyéb racionális-morális céljainak összeütközésében. A tünetszerveződés útját a veszély—szorongás-regresszió-hárítás-kompromisszum mentén írjuk le. A létrejövő tünetstruktúra lehet én-dyston és akkor a pszichikus fájdalom diszkomfort érzése kíséri, vagy én-synton és akkor az egyéni karakter része lesz. A végső kimenetel ökonómiai tényezőkön múlik, azon, hogy milyen mértékben épülnek be a különböző ösztön­ én, én, felettes én részek a végső tüneti eredménybe. A tűnetformálódás azon is múlik, hogy az én a patológiás manifesztációhoz igazodva struktúrájában h^jlandó-e torzulni. Ez a megoldás - a tünetet nem idegen testként megélni igen gyakori a gyerekeknél. Mivel a kompromisszum-forma az ösztön-én és én, a tudatos és tudattalan közti határ létezésén múlik, nem találhatunk neurotikus tüneteket strukturá­ latlan személyiségnél, a korai gyermekkorban. Ösztön-én és én szétválása szük­ séges, de a felettes én megjelenése nem: az első neurotikus tünet a környezeti nyomás hatására jön létre, nem a felettes énből származó belső bűntudattól, hanem a külső világ támadó veszedelmeitől (szeretetelvesztés, visszautasítás, büntetés). Ebben a fázisban a neurotikus manifesztáció hisztériás, amennyiben a résztvevő testtájak orális, orál-agresszív értékűek és a tünet primitív hárítást tartalmaz ezekkel az ösztönreprezentánsokkal szemben, (egyes végtagok beteg­ sége, mozgászavar, fájdalmak, evés-szenvedély, evés-kerülés, hányás). Kény­ szeres szerveződés alakul ki, ha anál-szadísztikus törekvések ellen kell védekez­ ni (kényszeres tisztaság, rendesség, ismétlés, érintés-kerülés első megjelenései). A fallikus-ödipális vágyak megjelenése és megoldása, valamint a felettes én mint független büntető tényező megjelenése után ezek az izolált tünetek szindrómává szerveződnek, kialakul a szokásos gyermek-neurózis, a teljeserejű fóbiák (állattól, szeparációtól, orvostól, fogorvostól, WC-től, iskolától), valamint igazi kényszerneurózisok (kételkedéssel, ismétléssel, rituálékkal, lefekvési cere­ móniákkal, tépelődéssel, kényszeres akciókkal). Ugyanakkor megjelennek torzí­ tó gátlások, én-korlátozások és önbüntető tendenciák mint az agresszióval szemben kialakuló hárítás karakterjegyei. 80

3.) Az ösztön-én származékok énbe. törése eredményeként kialakuló tünetek. Neurotikus tünet csak akkor ál! elő, ha az ösztön-én és én közötti határ sértet­ len. A határ azonban eltűnhet az én konstitucionális gyengesége miatt; az ösztön-én erőinek konstitucionális növekedése miatt; vagy egy traumatikus ese­ mény következtében, mely az ént cselekvőképtelenné teszi; vagy a belső egyen­ súly fázisdeterminált megbomlásának idején. - Mindegyik eset az ösztön-én tartalmak feletti kontroll kudarcát eredményezi, romboló következményekkel betör az ösztön-én. Az elsődleges folyamat elemeinek megjelenése az ént jellem­ ző másodlagos folyamatban a következő tüneteknek felel meg: a gondolkodás és a nyelv zavarai; az identifikációk megzavartsága; téveszmék. Ezek a tünetek szignifikánsak a neurózis és pszichózis elkülönítésében; ha csak részlegesen jelennek meg, borderline állapotok jelzői. Amikor a betörő elemek az ösztönkésztetések területéről származnak, a megjelenő tünetek az ösztönszármazékok nem - vagy sikertelenül elhárított acting out-jai, a realitás figyelembe vétele nélkül; ami jellegzetes bizonyos típu­ sú törvényszegés, illetve bűnözés esetében. A kettő kombinációja az abnormális viselkedésnek azokat a különböző típusait adja, amikor egyrészt túllép az egyén a legálisan elfogadott határokon, másrészt mentálisan betegnek mutatkozik és ez felmenti cselekvéseinek követ­ kezményei alól. 4.) A libidóháztartás változásából, illetve a tárgymegszállás irányából fa­ kadó tünetek. Bár minden tünetképzés implikálja a személyiség dinamikai és strukturá­ lis megzavartságát, de ez a libidóháztartás változásaihoz és a megszállás irá­ nyához képest lehet másodlagos. Ha a nárcisztikus megszállás nagyon növekszik, megjelenik az önzés, az én túlzott központba állítása, az ön-túlbecsülés, szélsőséges esetben a megalomáiűa tünete. A megszállás csökkenéséből következő tünet a test negligálása, az önbecs­ mérlés, kisebbségi érzések, depresszív állapotok, deperszonalizáció (gyerekkor­ ban). A megszállás iránya három értelemben érintheti a tünetképzést. Ha a nárcisztikus libidó a pszichikusról a testre irányul, a fokozottan megszállt test­ tájakra vonatkozó hipochondria jelenik meg. Ha a tárgylibidó visszahúzódik a külvilágról, nárcisztikus libidóvá változik át, teljesen self-megszállásként műkö­ dik. Ellenkezőleg, ha a nárcisztikus libidó a meglévő tárgylibidóhoz adódik, és egy külső szerelmi tárgyra koncentrálódik, a tárgy túlzott felértékelése, szélső­ séges esetben teljes érzelmi szolgaság alakul ki. 5.) Az agresszió és irányának változásából eredő tünetek. A tünetképzés vonatkozásában az intenzitás változása ugyanúgy lényeges mint az agresszió-irányulás gyakori váltása a pszichikusról a testre, az énről a tárgyra, illetve fordítva. A mennyiségi változás főként az elhárító mechanizmu­ sok szerveződésétől függ, gyerekkorban a változó minőségű hárítások (a primití­ vektől a bonyolultig) működésétől. Ez a meghatározó abban, hogy rendelkezésre áll-e a szükséges agressziókészlet az én funkcionálásához és a szublimációhoz.

81

Tünetszerveződésként értékelhetők a játékban, tanulásban, munkában fellépő gátlások és kudarcok. Az agressziőhárítás típusa jelentős atekintetben, hogy vajon az én ellen fordított agressziónak megfelelő önsértő viselkedés, vagy az élő-élettelen kör­ nyezet elleni agresszív-destruktív kitörések irányában történik-e a kilengés. 6.) Az el nem hárított regresszióból fakadó tünetek. A gyermekpraxisban gyakran tapasztalható kép, melynél a neurózishoz képest a tünetképzés abortív, de ugyanolyan eredetű. Kiinduló pontja a fallikus fázis: az ödipusz és kasztrációs komplexusból fakadó veszély és szorongás követ­ keztében jön létre az orális és anális fixációs pontokhoz vezető regresszió. A neurózisban az ilyen regressziót az én elutasítja, védekezik ellenük, míg ebben az esetben a regresszió én synton, tehát nem vezet konfliktushoz. Az eredmény a személyiség alacsonyabb fejlettsége az ösztönaktivitás és az én­ funkciók területén egyaránt. A klinikai tünetek: infantilizmus, egyfajta pszeudodebilitás, és ezzel társuló viselkedési jegyek: nyafogás, csüggés, prolongált dependencia, fiúknál passzív feminin viselkedés, a hatékonyság hiánya. 7.) Organikus okokból következő tünetek. Utolsónak említi A. Freud azokat a pszichikus zavarokat, melyek organi­ kus eredetűek, olyan agykárosodások, melyek prenatális, vagy szülési sérülés, későbbi gyulladásos folyamat, vagy baleset következményei. Tünetei: a fejlődési elmaradások, mozgásnehézségek, beszédnehézségek, gyenge intellektuális funkciók, koncentrácíózavar, tompa vagy labilis affektivitás, szórakozottság. Ezek a tünetek gyakran hasonlóságot mutatnak a gátoltság, vagy a kompro­ misszumképződmény vagy más fentebb leírt kategóriákkal. A korrekt diagnózis nehéz, ha a neurológiai vizsgálat nem ad egyértelmű képet. Egyaránt differenci­ áldiagnosztikai hiba, ha túlértékelik, vagy ha szerepét figyelmen kívül hagyják. Ebbe a körbe tartoznak a fizikai hendikep következményei is (akár szüle­ tési, akár szerzett). Közismert, hogy következményesen a látáshiány például az énfejlődés konfúziójához vezet: az autoerotizmus és a tárgykapcsolat egyensúlya megbomlik, agressziógátlás, fokozott passzivitás alakul ki. A hallásfogyatékos­ ság nemcsak beszédzavart hoz, de a másodlagos folyamat, a gondolkodás zava­ rához és ezzel kapcsolatosan a személyiségfejlődés magasabb szintjeinek zava­ rához is vezet. - A hiányzó végtag vagy bénulás következményeinek vizsgálata eddig még nem történt meg. II. Másféle zavarjelek és a kezelés más természetű indokai Nem minden manifesztáció, mely klinikai vizsgálathoz vezet, bizonyult patológiásnak, illetve nem minden manifesztáció illik a tárgyalt klinikai for­ mákba. Vannak más természetű zavarok is, melyekben közös az, hogy összefo­ nódnak normális folyamatokkal, megfelelő' fejlődéssel, megfelelő adaptációval, életörömmel. Mivel a zavar okai sokszor diffúzak, ugyanaz a manifesztáció különböző mögöttes konstellációt takarhat, ezért helyes, ha a megközelítés egy másik szempont szerint történik. Eddig azt a módszert követtük, hogy bizonyos 82

mélyből induló pszichikus folyamatokat kísértünk végig, melyeknek a felszínen különféle kifejeződését találtuk. Most az ellenkezőjét tesszük, a felszínen ta­ pasztalható zavarjelekből indulunk ki és ezektől jutunk vissza azokhoz a kap­ csolatokhoz, melyekből a megzavartság, belebonyolódás vagy kudarc értelmez­ hető lesz számunkra. 1.) Félelem és szorongás. Igen sok gyerek jelentkezik félelmekkel, szorongással, így ezt a jelenséget önmagában is osztályoznunk kell, függetlenül attól, hogy a félelem egy sor szindróma kialakításában milyen aktív szerepet játszik. Ismeretes, hogy a szo­ rongás a gyermek fejlődésének állandó velejárója; inkább hiánya, mint jelenléte figyelemre méltó. Ez következik egyfelől az éretlen személyiség tehetetlenségé­ ből, másfelől a strukturalizálódásból következő feszültségből, mely az egyes belső instanciák között alakul ki. Még ha a szorongás normális állapot is és a zavar nem más mint a mennyiségi növekedése egy elfogadható reakciónak, a szorongás a gyermekkor leggyakoribb tünete, a legerősebb forrása a gyerek szenvedésének. Több oldalról vizsgálhatjuk. A fejlődési szempont azt a kronologikus sort tekinti, ahogy az ösztönfejlődés fázisaiban megjelenő félelmek egy szekvenciát képeznek, kapcsolódva a külső és belső veszélyekhez, melyekre irányulnak. A dinamikus szempont végig kíséri, hogy a védekezés hogyan kísérli meg kontroll alatt tartani a félelmet és a szorongást. Az ökonómiai szempont szerint is végig tekinthetjük, ez határozza meg a védekező mechanizmusoknak a sikerét, vagy kudarcát. A strukturális szempont a szorongásnak a konfliktusban játszott sze­ lepét vizsgálja, mely a betegség és egészség közti mozgásban értelmezhető: ösztönzésére lépnek működésbe az elhárító mechanizmusok, alakul ki az énnek az ösztön-énnel való kompromisszuma. a) A félelmek és szorongások kronológiája. Ha a félelmeket aszerint vizsgáljuk, hogy milyen fejlődési állomásokon lépnek fel, illetve a veszélyek szerint, melyeket ezeken az állomásokon a félel­ mek reprezentálnak, úgy látszik, hogy a félelmek növekedése a kielégítetlen fejlődési szükségleteknek, illetőleg a nem indokolható fejlődési megzavartságnak tulajdonítható. Az énfejlődés kiinduló állomásán az archaikus félelem jelenik meg. Ilyenkor az énnek még nincs forrása, melyből erőt merítsen a külső ingerek, illetve a belső feszültségek ellen. Az archaikus félelem intenzitá­ sa növekszik, ha az én szokatlanul szenzitív, vagy az anya szokatlanul képte­ len a biztonság megteremtésére. Ha az énfejló'dés lassú, ezek az archaikus félelmek a gyermekkoron túl is megmaradnak. Indokolatlan fennmaradásuk diagnosztikai jegy az én-funkciókban kialakult retardációra, illetve gátoltságra vonatkozóan. A szimbiotikus fejlődési állomáson indokolt a szeparációs szorongás, a tárgyvesztés-félelem, ha valamilyen módon az anya-gyermek egység fenyege­ tett. Növekszik a szorongás, ha aktuális élmény az anyától elszakadás, vagy ha az anya valamilyen más módon nem stabil tárgy. Ha a szorongás tovább fenn­ marad, ez jele annak, hogy a szimbiózis fixálódott. (A későbbi tárgyvesztés-fé­ lelem, mely a szülői tárgytól elszakadás nehézségében manifesztálódik, látszó­ 83

lagos egyezése ellenére dinamikában, struktúrában különbözik a szeparációs szorongástól, ugyanis a szülők ellen irányuló agresszió és halálkívánság belső elutasításának tulajdonítható.) Amikor a szülői tárgy a követelmények hordozója lesz az ösztönkontroll vonatkozásában, a tárgy általi elutasítás félelme, a tárgy szeretetének elvesz­ tésével kapcsolatos félelem jelenik meg. Ez a morális szerveződés kezdetének a jele, a felettes én-fejlődés pozitív jele - tehát a hiánya jelent fejlődési kudarcot. Akkor növekszik túlzott mértékben, ha a szülők követeléseiket rosszul időzítik, vagy durván követelnek. Ha a követelésekben nincs is baj, az én túlzottan szenzitív volta, vagy a túlzott dependencia hasonló eredmény­ hez vezethet. A fiú fai ük us fázisában megjelenik a kasztrációs félelem. Elhatalmasodása egybevág az ödipusz-komplexussal és függ a hárítástól és a kompromisszum-for­ máktól, melyekkel az én dolgozik. A kasztrációs félelem a fejlődés számára speciális veszedelmet jelent a belőle következő ösztönregressziók miatt, ezeknek a neurózisban, illetve a karakterformálásban betöltött szerepe miatt. Az első elszakadás a családtól és egy másik közösségbe való illeszkedés, illetve a társak véleményétől való függés egy járulékos félelmet, a szociális szégyent okozza. A gyermeki struktúra fejlődésében a felettes én függetlensége és autoritá­ sa jelenti a betetőzést: a félelemtől a bűntudat irányába halad a fejlődés. A félelmek kronológiája jó diagnosztikai eszköz, mert a jelenlegi zavar megfigyelése egyenesen ahhoz a megfelelő fejlődési fokhoz vezet, ahol a zavai gyökerezik. Azonban nem tartalmaz egy fontos szorongási formát, mely nem egy meghatározott fázisban gyökerezik, nem viseli egyik jellegzetességeit sem, ha­ nem az egész fejlődési időszakban működik, majd később fixáció és regresszió nélkül is mindig előtűnik, valahányszor a belső strukturális egyensúly felbom­ lik. Ez jelenti az én organizációjának a védelmét, ökonómiai szempontnak is mondható: az ösztön-én és én közti energia viszonyok egyenlőtlenségét jelzi, növekszik, ha az ösztönerok növekszenek, vagy az énerők csökkennek. Szemben az egyéb típusú félelmekkel az ösztön-éntől való félelemnek nem kedvező, ha a külső nyomás csökken, az engedékeny neveléstől vagy nevelési nihilizmustól inkább növekszik. Ha nagyobb mértékű a szokásosnál, ez diagnosztikai gyanút kelt a borderline, illetve prepszichotikus állapotra. b.) A félelmek manifeszt és latens tartalma. Míg a szorongás manifeszt és egyenesen magára vonja a klinikus figyel­ mét, a félelmek tartalma rejtett: legtöbb szorongásféleség a legkülönbözőbb szimbolikus kifejezésekben reprezentálódhat, de megmaradhat szabadon le­ begő, kötetlen formában is. Mégis a legtöbb állomáson a félelem és a szimbó­ lum korrelációba hozható. Archaikus félelmek - sötét, hang, idegenek, magány. Szeparációs szorongás - megsemmisülés, éhezés, egyedüllét, tehetetlenség. Szeretetelvesztéstől való félelem - büntetés, elutasítás, elhagyás, földren­ gés, égdörgés, halál. Kasztrációs szorongás - operáció, csonkítás, orvos, fogorvos, betegség, sze­ génység, rabló, boszorkány, szellem.

84

Ezek a szimbólumok váltakozhatnak, önmagukban nem adnak elegendő útmutatást a diagnózishoz. c.) Védekezés a szorongás ellen, a védekezés hiánya, szerepe a struktúra alakulásában. A szorongások sorsa a gyermekkorban jobban vizsgálható, mint felnőtt korban, mert a védekezés kevésbé hatékony, gyakran sikertelen. Vizsgálható egyrészt a tudatos szinten a manifeszt érzés kifejezésében, másrészt az én kísérleteiben, hogy elbánjon a veszéllyel, illetve annak érzelmi következményei­ vel. (Letagadás vagy kikerülés, áthelyezés; illetve projekció, elfojtás, reakció­ képzés, stb., és ezek számtalan kombinációja.) A védekezés hiányozhat egészen, amikor is az érzés uralkodik a páníkállapótokban, vagy szorongásos rohamban.) Ez különbözik a gyermekkori közönséges dühkitöréstől eredetében, mégha lát­ szólag azonos is vele. (Jelentése: hogy az énből hiányzik az a fontos képesség, hogy csökkentse a veszedelmes pánikszerű szorongást a strukturálisan szüksé­ ges jelző-szorongásra, azaz kisebb mértékűre, mint ami mozgásos védekezést tesz szükségessé. - A pánik és a szorongásos roham nemcsak különösen fájdal­ mas a gyerek egész személyiségének, de ijesztő, veszedelmes az én számára, amelyet eláraszt. A traumatikus eseményekhez hasonlóan működésképtelenné teszi az ént és így veszélyeztetheti az én-organizáció stabilizációját. A szorongásoknak az elhárító aktivitás szerinti osztályozása szintén támpon­ tot ad arra, hogy mérlegeljük, milyen lesz a fejlődés iránya: többé vagy kevésbé normál szabályozás; szociális vagy disszociális karakterformálódás; hisztériás, fóbiás, kényszeres vagy paranoid tünetképzés vagy karakterfejlődés, stb. 2.) Elmaradások és kudarcok a fejlődésben. Köztudott, hogy az életkor és a fejlődési kor nem azonos normál fejlődés esetében sem. Van gyorsan és lassan fejlődő gyerek, illetve menet közben is megváltozhat a fejlődés üteme. Nagyon sok gyerek sikertelen fejlődésre vonatkozó tünetekkel jön, az egy­ szerű megkéséstől egészen a teljes leállásig. A megfelelő szint elérésének kudar­ ca a személyiségstruktúrán belül bárhol megmutatkozhat. Érintheti az első év fejlődési mérföldköveit, a motoros- és beszédfejlődést. - Az ösztönfejlődést, mely maradhat a prefallikus libidó, illetve agresszió stádiumában, egyáltalán nem elérve a fallikus szakaszt. Érintheti az ént: az ént illetően az akadály megjelen­ het a tárgykapcsolat minőségében (például anaklitikus kapcsolatok fennmara­ dásában akkor, amikor már tárgyállandóság várható); vagy olyan funkciók el­ maradásában, mint a motilitás-kontroll, valóságvizsgálat, emlékezet, tanulási képesség; vagy a hárítás szerveződésében: primitív szinten marad (pl. szomatizálás, tagadás, projekció és elkerülés) az elfojtás, reakcióképzés és szublimáció elérése helyett. A fejlődési elmaradás érintheti a felettes én területét, vagy az autonómia, vagy a hatékonyság tekintetében, vagy tartalmi minősége tekinteté­ ben. (Például az internalizált tilalmak és parancsok nyersesége.) A fejlődési rendezetlenség sokféle probléma elé állítja a klinikust, elsősor­ ban differenciálni kell az okok közt: Az első év elmaradása organikus sérülést tesz valószínűvé. Az ösztönfejlődés elmaradása konstitucionális tényezőt vagy környezetit (a szülői tárgy reakciói nem adekvátak). Az én elmaradása származ­ 85

hat szegényes adottságokból, de igen gyakran abból, hogy nem elegendő' a kör­ nyezeti stimuláció, A megakasztott felettes én-fejlődés lehet az elmaradt énfejlő­ dés velejárója, oka lehet a környezetben a megfelelő tárgy hiánya, vagy a tárgy­ tól való szeparáció, vagy a tárgyhoz kapcsolódás belső kudarca, vagy a szülői személyiség, amellyel a gyerek identifikált. A traumatikus tapasztalatok bár­ melyik irányban veszélyeztethetik vagy teljesen megállíthatják a fejlődést. A diagnosztika feladata, hogy az ilyen fejlődési késleltetés valamint a fejlődés egyéb sérülése között különbséget tegyen. Ezek látszólag azonosak, de lényegében különböznek. Egyik esetben ugyanis nem tette meg a fejlődési lé­ pést, a másik esetben viszont a fejlődési teljesítmény megsemmisül a regresszió, vagy a gátoltság miatt, melynek hátterében valamilyen konfliktus áll. A terápia megválasztásánál ez az elkülönítés nagyon fontos, mégis gyakori - különösen az akadály és a regresszió elkülönítésében - a konfúzió. Kevés kritérium van, amely vezetheti a klinikust annak megítélésében, hogy például egy fiú vissza­ csúszott-e az anális fázisba a kasztrációs félelem miatt, vagy pedig sohasem érte el a fallikus korszakot; hogy a felettes én sohasem jutott egy primitív, durva szint fölé, vagy pedig egy bonyolultabb fejlődési szinten lett olyan a befelé fordított agresszió és/vagy követeléseinek a szexualizációja miatt. Általában, szemben a fejlődési niegakadásokkal, a neurózis jele a szorongás, bűntudat, konfliktus. De ez sem biztos diagnosztikai jegy, mert a retardált reagálhat szorongással, a bűnösség vállalásával a csalódott szülő rosszallására; a neuroti­ kus pedig tagadhatja a konfliktust, a bűntudatot, eltüntetve azt a manifesztképből. 8.) Iskolai kudarcok. Legsürgősebben az értelmi elmaradás és iskolai kudarc esetében kémek segítséget a szülők. De a szülők nem tesznek különbséget, noha azonos megjele­ nés ellenére a kudarcnak különböző okai lehetnek: a) Megakadt fejlődés, mely érinti vagy az egész személyiséget, vagy az ént, vagy az én intellektuális fiinkcióit. b) Nem elhárított regresszió, globálisan, vagy csak az intellektusban. c) Szexualizáció vagy agresszív szimbolizáció az egész tanulási folyamat­ ban, vagy csak azon a területen, melyhez a tanulási nehézség kapcsolódik. d) A képzelt szimbolikus veszély hárítása, főként gátlás és én-korlátozás formájában. e) Neurotikus jellegű tünetképzés és ennek torzító hatása az én-aktivitásra általában, vagy speciálisan a szublimációra. 4.) A szociális adaptáció kudarca. A szülő elgondolásában nagy ellentmondás, hogy felháborodik ugyan a morális standard elvetésén, de nem törődik azokkal az előidéző okokkal, melyek aszociális, disszociális, kriminális viselkedéshez vezetnek: a) Szoros következménye a stabilitás hiányának a tárgy-kapcsolatban, a szeparációnak, vagy más traumatikus eseménynek, a szülői pressziónak, illetve a szülői vezetés kudarcának. b) Fejlődési gátak, illetve neurózis miatt torzulás az én-funkciókban, illet­ ve az elhárító mechanizmusokban. 86

c) Ökonómiai megbillenés az ösztön én és én egyensúlyában. d) A felettes én torzulása, melyet a tárgykapcsolat kudarca (az identifikáció, intemalizáció kudarca) okoz, vagy a teljes mértékben a külvilág ellen fordított agresszió (ahelyett hogy az agresszió részben a felettes én rendelkezésére állna). e) Rossz én-ideálok miatt, deviáns szülői modellek miatt. A rossz adaptáció a környezeti ártalomtól a prepszichotikus állapotig egyaránt tünet lehet, ezért a klinikusok, de a jogászok is inkább disszociális, vagy destruktív viselkedésről beszélnek, mely különböző diagnosztikai kate­ góriákhoz tartozhat. 5.) Fájdalmak. A gyakori hiányzás miatt, az orvos mozgósítása miatt központi helyet foglalnak el a szülők panaszaiban. A metapszichológiai osztályozás szerint a következő csoportokat alkotják: a) A mentális folyamat egyenes szomatikus kifejeződése - pszichoszomatikus. b) Az érintett testrészek szimbolizálják a mentális tartalmat és így involválódnak a mentális konfliktusban - hisztéria. c) A testrész érintettsége a tárgymegszállás változásának következménye, mennyiségi és minőségi értelemben egyaránt -hipochondria. A különböző eredet fontos a tünet megítélésében, a terápia megjelölésében, annak prognosztizálásában, hogy átmeneti, vagy állandó-e a tünet. Befejezésül Anna Freud azt mérlegeli, hogy az eddig leírt tünettani osztá­ lyozás milyen mértékben segítheti a terápia formájának megválasztását. A Hampstead-klinikán használt diagnosztikai profil a gyermekpatológi­ ától a fejlődési státus és személyiség-kép leírása felé tereli a terapeutát. A tünettani osztályozás most ezt kiegészíti, a tünetek diagnosztikai jelentősé­ gét próbálja megítélni. Ha a tünet mögött látható az ok, a fejlődési kapcsolat, ez erdekes, valódi analitikus munka. Csak ez lehet igazán irányadó a terápia megválasztásában. Jelenleg rendszerint nem a zavarnak megfelelően, hanem az illető intéz­ mény profilja szerint választják meg a terápiát. (Intézeti, nevelőszülői gondozás; otthoni foglalkozás; heti egyszeri pszichoterápia; családpszichiátria; analízis;) Sokszor a terápia így nem megfelelő. (Intézeti elhelyezés, amikor egyéni kapcso­ lat kellene a libidófejlődéshez; nevelőszülő, ami messze van a szülő-gyerek kapcsolattól; analízis, ha nevelés kellene; vezetés, ha analízis kellene.) Naívság azt gondolni, hogy egyféle forma minden zavart gyógyít, például, hogy a tanulá­ si nehézséget ugyanúgy kell kezelni, ha lemaradás okozza, vagy ha regresszió vagy ha gátlás. A lemaradás pedagógiai módszert kíván, de a pedagógiai mód­ szer nem teheti jóvá a regressziót, nem szabadíthatja fel a meglevő intellektuá­ lis készleteket. (Ha a fenomenológiánál maradunk, ez a terápiás összevisszaság érthető.) Ugyanilyen differenciació szükséges a félelmek területén. Rossz, ha báto­ rítjuk a gyermeket kasztrációs szorongásában, mint ahogy naivitás analitikus erőfeszítéssel közelíteni a szeparációs szorongást (a szimbiózis szintjén). A tárgyvesztéstől való félelmet a külső nyomás lazítása akkor mulasztja el, ha valóban ez az oka. Az ösztön-én szorongásnál a szülői engedékenység nehezít. 87

A törvényszegő cselekvéseknél ez a meggondolás még fontosabb; tekintetbe kell venni, hogy környezeti, fejlődési, neurotikus vagy pszichotikus háttere van-e. A diagnosztikai munka finomításában minden lépés a terápia és a zavar jobb megfeleltetéséhez vezet.'

88

Függelék Tünettan a gyermekkorban I. A szorosan vett tünettan 1.) A testi és pszichikus folyamatok kezdeti diferenciálatlanságából következő tünetek: pszichoszomatikus tünetek. 2.) Az ösztön én és én kompromisszumformáiból fakadó tünetek: neurotikus tünetek. 3.) Az ösztön-én származékoknak az énbe töréséből fakadó tünetek: gyermekkori pszichózis; borderline; törvényszegő viselkedés. 4.) A libidóháztartás változásából, a tárgymegszállás irányából fakadó tünetek: zavar az én, illetve a tárgy értékelésében; depresszfv állapotok; autizmus; emocionális szolgaság 5.) Az agresszió minőségének és irányulásának változásából fakadó tünetek: funkciógátlás; balesetre való hajlandóság; önsértő tendencia; agresszív kitörések. 6.) A nem elhárított regresszióból fakadó tünetek: infantilizmus; pszeudo-debilitás. 7.) Organikus okokból eredő tünetek: a) agyi károsodásból fejlődési állomások késése; az én gyengébb működése; affektus változások. b) Érzékelési és anatómiai hendikepp: az ösztön- és én-fejlődés deviációi; a belső egyensúly sokoldalú zavara. II. A zavar másféle jelei 1.) Félelmek és szorongások. (Eredete; tartalma; hárítása; a patológiával való összefüggése.) 2.) Lemaradások és kudarcok a fejlődésben. (Organikus; konstitudonális; kör­ nyezeti; traumatikus; elkülönítése a regressziótól.) 3.) Iskolai kudarcok. (Fejlődési gát; nem elhárított én-regresszió; szexualizáció és agresszív szimbolizáció, illetve az ez ellen való védekezés; neurotikus gátlás; én-korlátozás; neurotikus tünetképzés.) 4.) A szociális adaptáció kudarca. (Környezeti; fejlődési; ökonómiai; strukturá­ lis; neurotikus; pszichotikus.) 5.) Fájdalmak. (Pszichoszomatikus, hisztériás, hipochondriás.) 1975 április

89

IRODALOMJEGYZEK Freud, Anna: Indications for Child Analysis. Psa. Study of the Child. Vol. I. 1945. pp. 127—151. Freud, Anna: Indications and Contraindications for Child Analysis. Psa. Study of the Child. Vol. XXIII. 1968. pp. 37-46. Freud, Anna: The Symptomatology of Childhood. Psa. Study of the Child. Vol. XXV. 1970. pp. 19-41.

90

A gyerm ek-pszichoterápia egyes szakaszainak elem zése (Gerő Zsuzsa) A M. H aw orth szerk esztéséb en megjelent Child p sychotherapy (1964) című kézikönyv a terápia egyes állomásainak megfelelő válogatásban a legkülönbözőbb szerzőktől közöl könyvrészieteket, illetőleg cikkeket. Jelen is­ mertetés a szemelvényekből kirajzolódd gondolatmenetet kívánja összegezni. Az egyes iskolák elkülönítésére Woltmann Concepts of play-therapy techniques című cikkének felosztását közöljük: M. Klein a játékot a szabad asszociáció megfelelőjének tartja, A terápia során véleménye szerint ugyanúgy lehet értelmezni, mint a felnőtt terápiában. Létrejön az indulatáttételes neurózis; már kialakult a felettes én. A. Freucl szerint viszont a gyermeknél az indulatáttételes neurózis meg nem fellelhető, mert a reális szeretettárgy még jelen van. (A gyereket viszik a terápiába, betegségt udata nincs.) A felettes én fejlődése szempontjából a terápia sokkal inkább nevelési eszközökkel, mint analitikus eszközökkel dolgozik. Inter­ pretációt igen takarékosan alkalmaz. A terápiával egyidőben történő külső ese­ ményekről a szülőkkel való beszélgetésből nyer információkat. Lowenfeld a játékeszköz révén a tartalmakat reális formákhoz kapcsolja. Bár szemlélete pszichoanalitikus, de az analitikus technikát, főként M. Klein technikáját, nem alkalmazza. Véleménye szerint egy kialakított terv szerint kell dolgozni, mely mindig tekintetbe veszi a gyermek mentális és emocionális életé­ nek strukturálódását, s ez a meggondolás implicit módon húzódik végig a terá­ pián. A világjáték megmutatja a gyermek érzelmi, értelmi állapotát a felnőtt beleérzése nélkül. Ez a demonstráció a következő építésben megismételhető. Erikson (1940) a téri konfigurációt és az analitikus értelmezést együtt alkalmazza. A játékmegfigyelést tartja elsődlegesnek és igen lényegesnek, morfo-analitikus deskripciónak nevezi. A viselkedés négy területét különíti el: a) affektív szféra: a manifeszt érzelmi érdeklődés illetve visszahúzódás, b) a képze­ tek tartománya: verbalizált tartalom, illetve .kijátszott” témák, c) téri faktorok: a háromdimenziós térbeli konfigurációk, d) verbális aspektus: a kifejezés módja, hangja, ritmusa. - A terapeutának benyomásait mindig a régebbi benyomások­ kal kell összekapcsolnia. Interpretálni akkor kell, amikor helyesnek látja, hogy a rekonstrukció egyes részeit közölje a gyermekkel. Axline (1947) a non-direktív gyermekterápia megalkotója. (A kifejezést Rogerstől vette át.) Azon a meggondoláson alapszik, hogy a személy, ha erre lehetősége van, képes arra, hogy megoldja problémáit; a terápia során egyre inkább azt érzi, hogy az érett viselkedés több kielégülést ad számára, mint az éretlen. A terapeuta respektálja a gyermek gondolkodási képességét, független konstruktív lényét, ezért bátorítja minden eszköz használatára, mellyel szaba­ don kifejezheti önmagát. Nem kelt betegség-érzést, lehetőleg nem interpretál. Azt gondolja, hogy a múlt története a múlté, de belejátszik a jelen viselkedésbe, 91

ami mindig változik. Nem tesz fel kérdéseket, az egyén válogat, hogy mit játsz szón ki magából. Ez a terápia „klienscentrikus”. Hellersberg cikke (1955) - Child’s Growth in Play Therapy - azt hangsú­ lyozza, hogy a terapeuta szerepe elsősorban a fejlődés serkentése az egyik fejlő­ dési fázisból a soronkövefckezőbe. Véleménye szerint eddig a libidó fejlődés vizs­ gálata elhomályosította az én-funkciók fejlődésének követését. Jellegzetes a fej­ lődésben a gyermek pszichofizikai igényeinek változása. Ez kifejeződik a játék aktivitásban, a helyhez, illetve a terapeutához való kapcsolatban. Nagyobb fi­ gyelmet kellene szentelni a szenzóriumnak, különösen a taktilis érzékelésnek, valamint a motoros aktivitásnak. A gyermekterápia során a verbalizált inter­ pretáció kisebb jelentőségű, de lényeges a terapeuta fogékonysága a gyermek minden egyes megmozdulására (fizikai értelemben). A szerző véleménye szerint az a helyes, ha a terapeuta tartózkodó módon közli a gyermekkel, olyan eszközt használhat, amit akar. így a gyermek olyan új helyzetben találja magát, ahol semmiféle irányítást nem kap, semmiféle beavatkozás nem történik, ahol visel­ kedészavarait nem veszik észre és ahol saját visszafojtott szükségleteit vizsgál­ hatja. Az előkerülő szükségletekkel újra végig csinálhatja a korábbi fejlődési szakaszokat. A szerző három fázist különít el: szenzoros, mely megfelel Erikson orális-; motoros, mely megfelel az anális-; majd a szervező fázis, mely Erikson genitális fázisának felel meg. - A felnőtt világ általában a gyereket testi épsége érdekében nem engedi explorální. A terápiában az érzékelésre és mozgásra való szükségletei előtörnek, ezek megismerése során egy új kontroll (body-self) ala­ kul ki. Csak ezután kezdődhet meg a reprezentáló konstruktív játék. Ebben az új fejlődésben a fizikai aktivitás mobilizálja a szociális, libidinális fejlődést - a szerző ilyen mobilizáló funkciót lát a konstruktív játék során felbukkanó reg­ resszív elemekben is. Ebben az értelmezésben a terapeuta tudatos mediátor a gyermek és a külvilág közt a terápia során. A gyermek képes megérteni korábbi problémáit; azt, hogy mindaz a tapasztalat, amit a terápia során szerzett segí tette a kontroll kialakításában. Új adaptációt tanult, önnevelést végzett. Idáig fejlődve könnyen fog kilépni a terápiából. Hellersberg álláspontjával szembeállítható Peller (1955) véleménye a já tékfejlődésről, melyet a szerző a libidófejlődéssel állít párhuzamba. Első sza­ kasznak a nárcisztikus játékot tartja, melynek fő jellemzője a saját test iránti érdeklődés - a gyermek olyan játékokat választ, melyek egyes testrészeinek mozgatásával járnak. Ebben a szakaszban nincs szó és szimbólum. Második szakasz a preödipális játék, melynek fő motívuma az anyafigura eljátszása, minden műveleté, amit az anya ővele csinált. Ez a játék az anyától való elszaka dás megenyhítője. A szerző szerint fiúk is játsszák anélkül, hogy feminizálódnának. Ennek a játékkorszaknak jellemzője a monoton ismétlődés. A következő szakasz az ödipális játék, melyet a sokféle szerep, gazdag fantázia jellemez. A fantáziák lényege: mindent tudok, amit a nagyok, én nagy vagyok. A tartalom mindig szociális, a játék kivitelezése vagy magányos, vagy szociális (több gye­ rek), de ez a gyereknek a játéktartalom szempontjából mindegy. Az utolsó sza­ kasz a postödipális játék, melyben a szociális előtérbe kerül. A szerző szerint a látenciában kialakult kicsiség-érzést kompenzálja a „mi” tudat. A játékok erő­ sen formalizáltak, az ismétlés és a pontos szabály-betartás igénye jellemző.

I. A terápia b evezető szakasza Először Axline Play therapy (1947) című könyvéből a terápia nyolc alapfel­ tételét közöljük: 1.) Meleg baráti kapcsolat a gyermekkel, amelyben megalapozható a ké­ sőbbi jó terápiás kapcsolat. 2.) A terapeuta a gyermeket olyannak fogadja el, amilyen. 3.) Permisszív légkör teremtése, hogy a gyermek azt érezze, érzéseit egé­ szen szabadon kifejezheti. 4.) A terapeuta legyen készenlétben, hogy a gyermek kifejezett érzéseit megértse, arra úgy válaszoljon, hogy a gyermek bepillantást kapjon saját visel­ kedésére. 5.) A terapeuta respektálja a gyermeknek azt a képességét, hogy a lehető­ ségekhez képest problémáját meg tudja oldani. Ezzel a választás és a változás felelőssége a gyermeké. 6.) A terapeuta nem kísérli meg irányítani a gyermeket sem cselekvésé­ ben, sem beszédében. A gyermek vezet, a terapeuta követ. 7.) Nem sietteti a folyamatot, meghagyja fokozatosságát, melyet a terapeuta végig ért és magának értelmez. 8.) Csak olyan korlátokat vezessünk be, mely a realitáshoz való kapcsolat­ hoz feltétlenül szükséges, s mely biztosítja a gyermek felelősségét. A gyermek úgy lép be a terápiába, mint minden új szituációba - folytatja Axline. A terápia sikere a kapcsolatteremtésen múlik. Ennek struktúráját meg­ érzi a gyermek beszéd nélkül a viselkedés demonstrációjából. A kapcsolatterem­ tés nehézségeiről szólva a szerző külön beszél arról a gyerekről, aki nem akar a játékszobába bemenni. Hangsúlyozza, hogy vannak megoldhatatlan helyzetek, amikor leghelyesebb a gyereket végül az anyával együtt behívni a játékszobába. Ilyenkor az anya-gyermek kapcsolatról értékes adatokat kapunk. Fontosnak tartja, hogy különféle dicséretekkel ne akarjuk a gyermeket megvesztegetni: a gyermek akaratának teljes respektálását a „tükörszerű” válaszadás érzékelteti legjobban. Oszkár nevű 5 év körüli kisfiú esetét közli, ahol a gyermek beszédé­ nek ilyen „tükörszerű” ismétlése győzi meg a gyermeket arról, hogy ennek az új szituációnak -nincsen számára veszedelme (az anya hibás viselkedését ez a visszahangoztatás fedi fel, a gyermek önálló döntési lehetőségét például az ajtó becsukással kapcsolatban szintén ez a visszahangoztatás domborítja ki). Az eset demonstrálja azt is, hogy a terapeuta viselkedése hogyan juttatja el a gyerme­ ket a kapcsolatban való biztonságérzéshez. Játék közben azt mondja: „adjak egy puszit a néninek?”. A terapeuta visszahangoztatása után a valóságos puszi megpecsételi a kapcsolatot.) F. Allén 1942-ben publikált könyvében azt mondja, hogy a bevezető sza­ kaszban feltétlenül tekintetbe kell vennünk, hogy bármit mondanak előzőleg a gyermeknek, pontosan tudja, hogy a terápia során meg kell változnia, valamint hogy ennek a változásnak ő aktív résztvevője. A szülők a gyermekkel való problémákat átadják egy másik személynek, az új helyzetben tehát a gyermeket a szülők jelenléte nem segíti. A majdnem szükségszerű félelem a terapeutától feltétlenül biztonságteremtő hangot követel. De akárhogy viselkedik a terapeu­ ta, erre a gyermek saját érzéseivel reagál. Kész arra, hogy ellenkezzen az új

helyzetben egy hatalommal szemben, ehelyett csak olyan személyt talál, aki érdeklődik iránta. Az első ülés szeparációs jellegéből fakadó félelem, vagy a gyermek ellenkezése akadálya lehet a kapcsolatteremtésnek, ezért a terapeutá­ nak aktívan kell a gyermek bizalmába férkőznie. A szerző szerint felvetődhet, hogy akkor csak a terapeuta aktivitása a lényeges, a gyermek ellenállása má­ sodlagos jelentőségű. Véleménye szerint ez nem így van: a bevezető szakaszt a terápiás folyamat szerves részének kell tekinteni, ahol első pillanattól a gyer­ mek érzelmei a terapeutának szólnak, az első ülés is a kapcsolat egy formája, melyben a terapeuta lehetőséget ad a gyermeknek egy új helyzetben erői kipró­ bálására. A gyermek viselkedése sokkal inkább aktuális helyzetét mint viselke­ dészavarát tükrözi, azt, hogy hogyan tud a külvilághoz alkalmazkodni, hogyan tud egy új helyzetben belső egyensúlyhoz jutni. Á. Ross 1959-ben publikált könyvében a kezdő szakaszról szólva kiemeli, hogy némelyik gyermek azonnal, direkt segítség nélkül belép a játékszituációba, más gyermek segítséget, aktív részvételt igényel (néha együtt kell a szobát felfedezni, néha két-három tevékenységformát lehet felajánlani, néha egy hatá­ rozott játékforma felé kell irányítani). Ha a terepeuta a strukturálatlan helyzet kínosságának verbalizására késztetne is, mégsem lehet, hogy túl hosszú szótlan periódusban a gyermek kényelmetlenség érzése egy bizonyos szinten túlnőjön. A túlzott passzivitásnak veszélyes pontjai vannak; másrészt ha valamit el aka­ runk érni a gyermekkel, nem lehetünk erősen dominánsak sem. A szerző szerint a terápiás helyzetben az én öngyógyító mechanizmusai előbb-utóbb előtérbe fogják hozni a konfliktusos anyagot - mindig eljutunk a megértés és segítés lehetőségéhez. A dramatikus, szimbolikus, illetve szociális anyagra folyamatosan emlékezve a terapeutának készen kell lennie az értelme­ zésre - ha ezt a megfelelő pillanatban elmulasztja, a játékban való további őszinte részvétellel meg kell várnia, míg egy új lehetőség újra előkerül. Az aktivitás-passzivitás egy gyermek terápiáján belül is állandóan válto­ zik. A gyermek gyakran igényel paralel tevékenységet (meg kell mutatni az ujjfestést, bátorítani kell az egész kéz bemártására), de vigyázni kell, hogy a paralel tevékenységben csak formát mutathatunk, tartalmat nem adhatunk. Ha valamilyen tartalmat is adtunk, vigyáznunk kell, nehogy azt a gyermek által hozott tartalomnak értelmezzük. A gyermek kutató tevékenysége közben a terápia első szakaszában gyako­ riak a személyes kérdések (van-e gyereked stb.). Nem helyes ezeket a kérdése­ ket a felnőttéhez hasonlóan negativizmusnak, ellenállásnak, vagy áttételnek értelmeznünk. Nem lehetünk egészen anonimak. Kérdése után visszakérdezhe­ tünk, hogy ezzel lehetőséget adjunk a kérdéssel kapcsolatos fantáziáinak elmon­ dására, majd röviden és tárgyilagosan a való helyzetet kell megmondanunk. Erikson 1940-ben publikált monográfiájában a gyermek nehézségeit a be­ vezető szakaszban a ráható különféle átfedő erők konfliktusával magyarázza. Ilyen erőt képvisel az anyával való kapcsolat, mely a terápiába jövetel előtt minden bizonnyal ambivalens, konfliktusteli volt. Az anyától való elszakadás miatt azonban, veszélyek feltételezésével, megerősödik az anya iránti igény, illetve a hozzámenekülés vágya. Másik tényező az orvos, akinek idegensége riasztja, másrészt tudja, hogy ő fogja megoldani a problémáit. Rideg orvosi szituációt vár, ehelyett félig gyermekre berendezett helyzetet, passzív ráfígye94

lést talál. Harmadik tényező a játékkínálat, melynek erős csábító ereje van mindenképpen. Ezzel szemben a gyermek viselkedésében gyakran megtorpanás tapasztalható, mely az alapvető kettősséget fejezi ki: vonakodás a vallomástól, ugyanakkor igény a kommunikációra. Játékában akármi vezeti a gyermeket (a múlt történéseitől való szabadulás, vagy valami jövőre készülés) ez mindenkép­ pen a mikrokozmoszban (játékok), metaforikus reprezentációban jelenik meg. A játéktárgyakhoz a gyermek egyfajta játékszervezést ad hozzá. Ebből a szervező­ désből olvasható ki a terapeuta számára lényeges tartalom azzal a jelolvasással, melyet Freud a terápiában elengedhetetlennek tartott. A játék folyamán tapasz­ talható, hogy a gyermek a játékszervezésbe bevetíti azt a zavartságot, mely őt fogva tartja, vagy bizonyos tárgyakat kirekeszt a játékból. Sokszor a játék egy olyan pontig megy el, ahol a konfliktus már feldolgozhatatlan és ilyenkor a játékból ki kell lépni, a játék légköre szétfoszlik. Példaként egy 4 éves lány esetét közli, aki neurotikus, egy autóbaleset óta makacs és megközelíthetetlen. Tudni lehet, hogy fantázia-életében főszereplő egy nőstény kutya, melynek szin­ tén eltört a lába egy balesetből kifolyólag. - A játék egy babaházzal kezdődik, ahol egy kislány az ágyban van, a szoba közepén egy női alak áll, a fürdőszobaajtó nyitva van. A garázsban egy autó és egy férfi figura van. A kislány a játék során kidobja a nőt a házból, a fürdőszobaajtót becsukja, a férfinek három piros autót ad. Ezután „hol az anyu?” kérdéssel kiszalad a szobából, de magával visz a teraputa asztaláról VváTOTn pvros tollat. Kővetkező nap a várószobában bepisil, kezéből kiesnek a tollak és egy töröttlábú kutya-figura. - A szerző a játékmeg­ szakítást elemezve úgy találta, hogy azt az anyával kapcsolatos bűntudat meg­ erősödése okozta. A játékfolyamatban, miután már tudta, hogy anyja nem fogja otthagyni, egyre közelebb került játékjelekben problémájához, beszélt anyjáról és apjáról; majd hirtelen csak az anya lett fontos: mintegy ment bűnhődni elkövetett tettéért. Ugyanakkor ezzel új alapot teremtett a doktorral való kap csolatában (nyilvánított tünetét közölte az orvossal). Az eset elemzése után a szerző hangsúlyozza, hogy a játékban teremtett mikrokozmikus világot mindig akkor kell megszakítani, amikor a konfliktus túl erőssé válik és ezért a makrokozmikus világ helyreállításába kell menekülni. A két szféra között a szerző feltételez egy autokozmikus szférát is (a fentebbi esetben a bepisilés), melyben a testi tünetekkel dramatizálja a gyermek a problémáit. Despert 1948-ban megjelent könyvében úgy találja, hogy az első inteijú sokszor olyan betekintést ad a konfliktus természetére vonatkozóan, hogy an­ nak alapján terápiás tervet lehet készíteni. Nem direkt kérdésre, hanem a gyermek spontán viselkedésének interpretációjából (álom, rajz, korai emlékek elmondása, vagy spontán játék) válik világossá a gyermek kulcsproblémája. Megállapításának szemléltetésére több esetet közöl: A.) Egy 12 éves transzvesztita fiút anyja akkor vitt terápiába, amikor észrevette, hogy alsóneműjét elveszi és viseli. Amikor rájött a gyermek, hogy kiderült ez a szokása, dühében összetörte a garázsajtót, egy nővendég kocsiját betörte. A gyermek körülményeiről tudni lehet, hogy 7 éves volt, amikor apja szuicidált; anyja alkoholista - az apa halála óta egy unokatestvérrel valószínű­ leg homoszexuális viszonyban él. - Az első foglalkozás alatt a fiú vulkánt raj zolt, felette kicsit távolabb a krátertől füstöt, mintha sperma-kilövellés volna. Utána az apa haláláról, majd kisgyerekkori emlékeiről beszél, elmondja, hogy

körülbelül 2 éves korában, amikor anyja hosszabb ideig távol volt, ő pedig a járókában sírt, a nörsz megnyugtatásul az anyja takaróját tette rá. Az ekkor keletkezett kellemes érzést (erekció?) később megpróbálta újra felidézni. Maszturbációs fantáziáiban szerepelt, hogy ő olyan ragyogó nó' lesz, mint az anyja. B.) Egy 8 éves skizoid fiú, akinek igen rossz testvérkapcsolata van, mac­ kóját mint reális figurát kezeli. - Első alkalommal két bábfigurát választ, egy lányt és egy csecsemőt. A csecsemő nyakába egy pelenkát köt, Superman-nek nevezi, a másik a barátnője. A földön hangos verekedést játszik, majd a földre fekteti őket és közli, hogy aludni mennek. Az értelmezés szerint ez inkább férj, feleség viselkedése, mint gyermekeké (előzőleg a gyermek utalt zavarosan a szülőkre). - A későbbiek során derült ki az anyától, hogy a gyermek még a testvér születése előtt éjjel bement a szülők szobájába és látta házaséletüket. Amikor észrevették, a gyermek teljes izgalomban volt, az anya visszavitte ágyá­ ba, reggel nem beszéltek róla. II. A terápia bevezető szakaszának speciális problémái között a könyv egyik leglényegesebbként említi a korlátozások alkalmazását, illetőleg az agresszió k ezelését. Bixler 1949-ben publikált cikkében úgy találja, hogy ha a terápia során általában teljes szabadság van, de bizonyos területeken szigorú kontroll van, úgy a gyermek különbséget tud tenni a terápiás helyzet és az egyéb kapcsolatok között. Ennek következményeként egy idő után sokkal inkább tud akceptálható szabályokhoz igazodni otthon és az iskolában is. (Megállapítását a passzív terá­ pia irányelveivel szembe állítva teszi.) Hangsúlyozza, hogy nagyon kevés tilal­ mat lehet állítani, a terapeuta szobáját úgy kell berendezni, hogy abban minél kevesebbet kelljen tiltani. Ha nagyon sok a tilalom, a terapeuta elvesztheti személyes hatékonyságát. Véleménye szerint a következő alap-korlátozásokat kell tenni: 1.) a játékon kívül egyéb eszközöket nem lehet rongálni, 2.) fizikai értelemben nem lehet a terapeutát bántani, 3.) nem lehet az idő lejárta után a szobában tovább maradni, 4.) nem lehet a szobából játékot kivinni, 5.) nem lehet az ablakon játékot kidobni. Ginott 1959-ben a terápiás „intervenció”-ról (a kifejezés Slavsontól szár­ mazik) publikált cikkében azt mondja, hogy a korlátozás az önismeret fejlődésé­ hez vezet, a terápiával és az általa képviselt értékkel való azonosítás révén a személy nagyobb hatalomra jut az önszabályozás terén. A korlátozásról általá­ ban azt tartja, hogy minden szimbolikus viselkedést vagy beszédben közvetített kívánságot megengedünk, de a direkt destruktív viselkedést tiltjuk, illetőleg indirekt síkra tereljük. Például az anya iránti szerelem eljátszható a baba csó­ kolásában, vetkőztetésében, de sem az anya, sem a terapeuta iránt megnyilvá­ nuló ilyen jellegű viselkedéssel. A szimbolikus csatornák felé való terelés lehető­ séget ad a szublimáció irányában való fejlődésre. Ginott szerint a korlátozás szerepe az is, hogy a terapeuta számára lehetővé teszi, hogy teljes mértékben akceptálja a gyermeket, a terápiás légkörhöz szükséges lebegő figyelemmel kö­ vesse tevékenységét. Hangsúlyozza, hogy természetes, hogy a terapeuta fizikai bántalmazása ezt a lehetőséget megszünteti. Véleménye szerint a korlátozás a 96

viselkedészavarokkal küzdő gyerekek számára a terápia lényeges eleme lehet: a terapeuta egy külső tekintély, a vele való azonosuláson keresztül a gyermek a hozzákapcsolódó értékeket teheti magáévá. Megemlíti még, hogy a korlátozás­ nak az együttélés szabályait, valamint pénzügyi tényezőket is figyelembe kell vennie, úgy mint a realitás tényezőit. (Nem lehet csoportban szexuális játékokat játszani, a drága játékokat nem lehet összetörni.) Bixler szerint a korlátoknak mindig igen jól körülhatároltaknak kell lenniök, különben a terapeuta pillanatnyi toleranciája fogja eldönteni a korlátozás mértékét, ami egyértékű azzal, hogy a gyermek magára van hagyva annak eldöntésében, hgy mi az a határ, ameddig elmehet. A korlátozás technikájára vonatkozóan úgy látja a szerző, hogy helyesebb a korlátozást nem a terápia legkezdetén tenni, hanem akkor, amikor a korlátozó viselkedés előtérbe kerül. Először észrevételezni kell a gyermek kívánságát, illetőleg megnyilvánuló atti­ tűdjét. Következő lépésben a korlátozást verbálisán ki kell fejezni. Végső eset­ ben fizikai értelemben is korlátozni kell a gyermek viselkedését. (Módszere ismertetésére két disszociális gyermek esetét közli.) Véleménye az, hogy ha a korlátozást következetesen alkalmazzuk büntetés nélkül, ezekben az esetekben igen jó terápiás eszköznek bizonyul. Ginott véleménye szerint a korlátozás a következő lépésekben történik: a terapeuta észreveszi a gyermek vágyait és segít azok kifejezésében. Követ­ kező lépésben világosan korlátozza a direkt cselekvést. Egyéb csatornák felé próbálja terelni, ahol a vágyak kifejeződhetnek. Ezután segítséget nyújt a megvonással kapcsolatos érzelmek kifejezésében is. Megemlíti, hogy helye­ sebb a tiltást általános mint személyes megfogalmazásban közölni; kisebb gyermeknél esetleg csak az elterelő mozdulat is elég. — Felteszi a kérdést, mit kell tenni, ha a korlátozás nem volt eredményes. Említi, hogy több szerző véleménye szerint ilyenkor ki kell tenni a gyermeket a szobából. (Bixler tech­ nikájában is így van.) Ginott szerint ezzel bizonyíthatjuk, hogy a gyermek győzött, nem tartja a módszert helyesnek. Javaslatai között szerepel, hogy valamilyen módon verbálisán szembesíteni kell a gyermeket a felnőtt autori­ tással („erősebb és nagyobb vagyok mint te!”). Másik javaslata, hogy a korlá­ tozások áthágásakor a gyermeket egyéni terápiából csoportba kell tenni, ahol a csoport-nyomás rászorítja a korlátok betartására. M. Klein 1955-ben publikált cikkében a különféle agresszív cselekedetek értelmezésével is foglalkozik. Véleménye szerint a játéktörésben igen gyakran nyilvánul meg azok iránti agresszió, akiket a játéktárgy szimbolizál (testvér, vagy szülő). Megfigyelte, hogy a játéktörés után bűntudat lelhető fel, mely nem egyszerűen a töréssel kapcsolatos. Ilyenkor az interpretáció mélyebb szintre vihet: a bűntudat következtében üldöztetéses érzés alakul ki, a következmé­ nyektől, megtorlástól való félelem. Amikor ennek hatására néhány alkalommal később a gyermekben felébred a javítási vágy, és a játékidőkből előveszi újra a törött játékot, az üldözés-érzés csökkenthető az interpretációval: a javítási vágy akapcsolatok rendezésének vágyával, a szeretetmegnyilvánulásokkal tekinthe­ tő azonosnak. A terápia során egy idő után a rombolást azonnal követi a javítás. Klein hangsúlyozza, hogy noha nem szabad helyteleníteni, de bátorítani sem szabad az agressziót. Fontos, hogy ne morális kategóriákkal, hanem értelmezés­ sel és továbbsegítéssel dolgozzunk. 97

III. A könyv külön foglalkozik az ellen á llá s kérdésével. Markowicz 1959-ben publikált cikkében a terápia kezdeti szakában I tapasztalt ellenállással foglalkozik, abból a célból, hogy ennek ismeretében a social worker jobban elő tudja készíteni a gyermeket a terápiára. Véleménye I szerint a gyermek fél a pszichoterápiától, mert fél általában a felnőttől, és fél [ külön a szülőtől is. Ugyanakkor fél a pszichiátertől, attól hogy olvasni tudnak I belőle. A betegséget mániákusan a rosszasággal tartja egy értékűnek. Egy idő I után fél a beszédtől is, mert rájön, hogy a pszichiáter számára a közömbös I beszédnek is értelme van. Külön foglalkozik a szerző az interpretációval szemben kialakuló ellen- I állással. Kifejti, hogy az én állandóan az ösztön-én nyomása alatt van, ezért a I másodlagos gondolkodási folyamatot állandóan fenyegeti a veszély, hogy az el- I sődleges folyamat betör és megváltoztatja azt. A szerző szerint általában az emberek ezért ragaszkodnak a világról kialakult képeikhez, még ha azok torzí- I tottak is - közben a torzítást elismerni nem akarják. A közvélemény szerint valóság-torzítás csak a bolondoknál van, így ha a pszichiáter interpretál, ez I egyértékű azzal., mintha betegét bolondnak mondaná. Gyermekek esetében ez az ellenállás növekszik attól, hogy a gyermek küzd saját tudattalan szükséglete i ellen is: a szülőtől való függőséget, a bekebelezést kívánja, mely egyszerre az azonosítás lehetősége, de az integritás veszélyeztetésének az útja is. Az interp­ retáció az identitáselemek mágikus negálása, a nonkonform jellegzetességek nyesegetése, tehát a felfalatás érzés serkentésének irányában ható tevékenység. Anna Freud Az én és az elhárító mechanizmusok című könyvében foglalko­ zik az ellenállás kérdésével. A terápia feladata általában az, hogy tudatossá tegye mindazt ami tudattalan - mondja. Ezzel a munkával szemben a személyi­ ség egyes intézményei másképp és másképp viselkednek. Az ösztön-én tudatos­ ságra tör, vagy legalábbis a tudatos szintet megzavarja: az analitikus erősíti, felszabadítja ezt a tendenciát. Az én igyekszik akadályozni ebben az ösztön-ént, ezzel az analízist hátráltatja. Az én az önmegfigyelés szempontjából együtt dolgozik az analízissel, de ellentétes abban a tekintetben, hogy az önmegfigye­ lésben nem egyenletes, hanem részrehajló, a felmerülő elemek között válogat. Az ebben nyilvánuló elhárító mechanizmusok vonatkozásában az én maga is az analízis tárgya lesz. A védekezés az ösztönökkel szemben ugyanis az analízis során mint ellenállás jelenik meg. Amikor az ösztön-én reprezentációja kerül előtérbe az analízisben, ennek az én aktívan ellenáll. Ha ezt az analitikus személyes befolyással akarja megszüntetni, az én az analitikussal száll szembe. Anna Freud kifejti, hogy nem mondhatunk ugyan minden ellenállást az én részéről való elhárítás eredményének (lehetséges az indulatáttételből fakadó ellenállás is), de minden hárítás az ösztön-énnel szemben az énnek az analiti­ kus munkával szembeni ellenállásaként nyilvánul meg. Az ellenállás így jó lehetőséget ad arra, hogy az én tudattalan védekező mechanizmusai tudatossá váljanak. Az én ugyanolyan energiával védekezik az ösztönös impulzusokhoz kap­ csolódó érzelmek ellen is, mint az ösztönök ellen. Az ösztönkívánságok megféke­ zésekor az énnek szembesülnie kell az érzésekkel, melyeknek aztán metamorfó­ zison kell átmenniük: ugyanazon intézkedések alá esnek, melyekre az én az 98

ösztönök megfékezésében kényszerült. Az én korlátozott számú elhárító módot használ, ugyanazokat a mechanizmusokat alkalmazza az ösztönökkel való kon­ fliktusban és az érzelmek elszabadulásával szemben. Ha tudjuk, hogy egy sze­ mély milyen hárítást használ az ösztönökkel szemben, arra is következtethe­ tünk, hogy milyen hárításokat használ az érzelmekkel szemben. (Fordítva ugyanígy következtethetünk.) A. Freud külön kitér a jellegzetes viselkedésmódokra, melyek személyiségjegyekként beépültek a személy magatartásába (állandó mosoly, ironikus visel­ kedés stb.). Véleménye szerint (Reich 1935-ben publikált megállapításaira hi­ vatkozva) ezek korábbi igen erős elhárítások maradványai. Ha ezeket az analiti­ kus munka során eredeti szerepükben sikerül kinyomoznunk, akkor sikerül felfednünk, hogy fíxációs pontjaikkal hogyan akadályozzák a jelen hárításainak felderítését. Hozzáteszi, hogy mindezek kulcsát az én-ösztön-érzelem jelenlegi konfliktusaiban nem fogjuk megtalálni. A szerző szerint szélesebb skálán a neurotikus tünetképződésben ugyan­ azokat a fíxációs állapotokat lehet megtalálni, mint az ösztön, illetve érzelem aktuális elhárításában, illetve az állandó személyiségjegyekben. Például hiszté­ riás betegnél, akinek tudvalevőleg az elfojtás a fő elhárító mechanizmusa, ta­ pasztalható, hogy a szabad asszociációban sok az elfelejtés, hallgatás, az üres hely. A kényszemeurotikusoknál gyakori az elcsúszás az asszociációkban kép­ zet és érzelem között, az asszociációs sort a jelentés nélküliség érzése kíséri. Az ösztön, érzelem, állandó személyiségjegyek, tünetalakulás vizsgálata­ kor tapasztalt párhuzam az elhárító mechanizmusokban Anna Freud szerint a gyermekterápiában igen jelentős. Ugyanis a szabad asszociáció hiányában a gyermekterápia anyaga elsősorban a játék, rajz, álom, éberálom, mely sokat mondhat az ösztön-énről, de keveset a gyermeki énről. Az angol iskola a játék­ aktivitást az asszociáció h elyettesítőjéként értelmezi, tehát a megszakítást vagy tilalmat az asszociáció megtorpanásához hasonlóan az én ellenállásaként. Mi­ után elméleti meggondolásokból - például mert a szimbólumértelmezés túlhaj­ tott alkalmazását problematikusnak látja - a játékaktivitás és szabadasszociá­ ció feltétlen megfelelését nem tudja elfogadni, Anna Freud egy helyettesítő eljárást javasol: Miután a gyermek érzelmi élete kevésbé komplikált mint a felnőtté, és érzelem megnyilvánulásai nyilvánvalóbbak, ezért a gyermek érzelmi történéseit kell megfigyelni játék közben és ha az a várttól vagy szokásostól eltér, azt az én elhárító munkájaként lehet értékelni. Például közömbösséget mutat, ahol elégedetlenséget várunk; magasztos érzelmeket, amikor sérelem volna a megfelelő stb. A várt, illetve a megnyilvánuló érzelem közötti különbség­ ből értelmezhető érzelem-elhárítás a gyermek sajátos elhárító technikája lesz, melynek az ösztönök elhárításában, illetve a tünetek természetében is jelent­ keznie kell. Anna Freud megjegyzi, hogy ennek az eljárásnak előnye, hogy a megfigyelés független a gyermek akaratától, a játék során megnyilvánuló érzel­ mekben mindig elárulja magát. A módszer szemléltetésére néhány esetet közöl. Beszél egy kisfiúról, aki lelkes háború játékában félelmét fordította agresszióba - ez a technika kényszerneurotikusokra jellemző. Egy kislány sohasem muta­ tott elégedetlenséget, de szája mindig remegett. Az elfojtott történéseket testére helyezte át - ez hisztériásokra jellemző. Harmadik esete egy latencia korú kislány, aki elnyomta penis-irigységét. Játékában visszatérően egy mágusnak

segít, aki a világot saját ízlése szerint tudja átvarázsolni. Irigységét és kisebbsé­ gi érzését az ellenkezőbe fordította át - ez kényszeres jelleget árul el az ösztö­ nök elhárításáról is. Az elmondott technika megfelel a szabad asszociációban használt techniká­ nak. az ellenállás analízisének. Amennyire sikerült az ellenállást, az érzelmek el­ leni elhárítást tudatosítani, annyira lehet előrelépni az ösztön-én megértésében. IV. A kötet külön fejezetet szentel az indulatáttételnek. Selma Fraiberg a. viselkedészavarokkal küzdő gyermekekről írt cikkében (1962) azt fejtegeti, hogy az analízisre képessé kell tenni a gyermeket: el kell érni, hogy a gyermeknek belátása legyen arról, hogy agresszív viselkedése a szorongás elhárítására történik. Fejtegetésében Anna Freudra hivatkozik, aki szintén különbséget tesz felnőtt és gyermekanalízis között: a gyermekanalízis­ ben szükségesnek látja az előkészítő szakaszt. A szorongás beláttatásának mint előkészítő szakasznak, illetőleg a szorongás feldolgozásának illusztrálására a szerző részletesen ismerteti Roger esetét, aki 4—6 éves kora között járt terápiába. Igen agresszív magatartása miatt hozták pszichológushoz. Körülményeiről tudni lehet, hogy a szülők rossz házasságban élnek, az anya agresszív kitörései gyakoriak. A foglalkozások első szakaszában a gyermek szintén agresszív volt olyannyira, hogy kétszer korlátozni kellett. (A szerző szerint ez késleltette az analitikus anyag megjelenését.) Véleménye szerint az analízis valóban akkor kezdődött, amikor a gyermek kijelentette: „éjjel félek”, majd elmesélte, illetve eljátszotta álmát: betörő jön a házba. Ezután a babaszobában mindent össze­ tört. Közben a terapeuta: „most már tudjuk, hogy félsz, beszélj róla”. A gyermek megértette, hogy akkor szűnik az agresszió, hogyha beszélni kezd. A következő szakaszban főként kasztrációs félelmét, maszturbációs fantáziáit, testvérével (Judy) való szexuális játékait dolgozták fel. Először tornádót játszik, mely a házat elfújja. Ezzel összefüggésben szexuális játékokról beszél. Majd olyan erős a kasztrációs félelem, hogy visszatérően deperszonalizációs érzések lepik el. Később maszturbációs fantáziák merülnek fel: ő a feltaláló, reggel azért marad ágyban, hogy a találmányon gondolkozzék. Amikor a terapeuta érdeklődik a találmány felől, Roger közli, hogy a sok beszéddel kakukká teszi őt; nem akar a találmányról egyáltalában beszélni, mert valaki esetleg lemásolja azt. Egy éberálomról számol be: a szülők hosszú időre elmen­ nek, ő együtt él egy 8 éves lánnyal, ami azt jelentené, hogy 16-17 éves lánnyal. (A szerző megjegyzi, hogy a 17 év fele a húga életkora, kétszerese pedig a terapeuta életkora.) Később egy álom: Roger, Judy és egy fiú verekedtek, majd Judy és a szülők valamilyen púdert öntöttek ki, amely boszorkányképet alkotott. - Majd egy éberálom: Roger egy 16-17 éves lánnyal csónakázott, a csónak­ nak kereke is volt, szárazon és vízen is tud menni. - A terapeuta kérdésére, hogy ki az a boszorkány, Roger azt válaszolja: „Azt hiszem, te vagy”. Később hozzáteszi: „Úgy gondolom, hogy neked van egy titkod rólam, és Judynak is van rólam egy titka”. - Majd egy álmot mond el: egy előcsarnokban van Roger és Judy és a boszorkány. „Te leejtettél egy tűt, én fel akartam venni, de Judy felvette és visszaadta neked. Ti trükköt csináltatok velem.” - „Judy szokott 100

1 f

I

[

I I I

J |

I I '

trükköt csinálni, azt mondja, hogy betörő van és az ágyába hív, de nincs betörő.” A terapeuta értelmezése: Judy trükkje az ágy, a titkotok, hogy azt szoktátok gondolni, hogy úgy csináltok mintha felnőttek lennétek. Roger helyeselt. —A „Judy megmarkolta a tűt” részlet értelme: Judy kapcsolata a pénisszel, mely Judy kisebbkori pénisz-kívánságára is visszamegy. Másrészt benne van Roger pénisz-elvesztés fantáziája: a nőknek is van-e péniszük? Ezután Roger és a terapeuta megbeszélték, hogy a 16 évben Judy és az ő kora egyaránt benne van, azért sűrítette őket az álom, mert Judyval történik a cselekvés, a terapeutával viszont a megbeszélés. A fantáziák és a tilos játék megbeszélése révén a terapeuta válik csábítóvá; a fantáziák és a hozzá kapcsoló­ dó bűntudat a terapeutára is vonatkoznak. Megbeszélik, hogy a bűntudat átélé­ sével így a belső megoldás is elindul. - Roger parttalan viselkedése a következő órán arra utalt, hogy fantáziái ellen újra izolációval védekezett. Az ezt követő álomban megint boszorkány szerepel, „most az anya a boszorkány, az apa, Judy és te együtt vagytok összetekerve. Ez egy varázslat.” - A terapeutával megbe­ szélik, hogy a varázslat az változtatás: rosszból a jóra, vagy a fiú átváltoztatása lányra. Régen azt gondolta, a boszorkány belőle vagy a barátaiból lányt vará­ zsol. A boszorkányarc is változott; a víz és a fold is átváltozás volt az álomban. Ekkor előző éjjeli álmára akart emlékezni, de minden apró darabokra esett, szét lett vagdosva. „A boszorkány szétvághat, meg is ölhet, odaadhatja a péniszt Judynak!” - Roger ekkor gratulált magának ezért az intellektuális elmefuttatá­ sért, a terapeuta ellenben azt feszegette, mindehhez milyen érzelem kapcsoló­ dik? A válasz egy újabb éberálom: van egy szöges botja, egy lányt megszúr vele - olyan, mint a pénisz. Majd elmondja, hogy Leilával nézegették egymást, felfe­ dezte a lányok kicsi péniszét. Ezután megint szédülést érzett (deperszonalizáció): „ez a büntetés érzésem”. - Közben otthoni viselkedése nagyon agresszívé vált. - A következő álom: „Megint az anya volt a boszorkány az álmomban - de miért teszem ezt az anyámmal?” - Majd utána: ,A boszorkány meg tud változ­ tatni: biztos olyan kicsi péniszt szeretnék, mint a lányoké”. (Ezt a kijelentését azonnal visszavonta.) A következő álomban Teddy mackója és egy nyúlláb szere­ pel. Közben kiderül, hogy állandóan Teddyvel alszik. Az értelmezés: a nyúllábra van áttolva a pénisz-vesztés félelme, az álombéli nyúlláb és az alvás közben szorongatott Teddy között azonosság van. Az értelmezést a gyermek nem fogad­ ja el, de ugyanakkor lábát megüti, ezért siránkozik. A következő értelmezés: azért akar lány lenni, hogy a pénisz-vesztéstől ne kelljen félnie. A későbbiekben kiderül, hogy testvére többízben mondta, hogy a lányoknak pénisz helyett sok­ kal jobb valami van belül. Ennek kifürkészésére kezdte a lányokat vizsgálgatni. A következő álom: Teddyvel szánkózott, nekiütköztek egy fának, a szánkó szét­ tört, majd egy másik szánkón (egy másfajta szánkón, amelyen van egy lyuk) mentek lefelé. Az álom után Leíláról beszélgetnek: a kis résről. A terapeuta közli: Teddy fétisként azért kell, hogy ne kelljen félni, hogy tőle elvesznek valamit. Beszélni akar a maszturbációról, de a gyerek erre nem hajlandó. Köz­ ben egyszer közli: „Az anyám minden szeretetét akarom”. Az ezzel kapcsolatos bűntudat intenzívebbé vált, érzelem is társult hozzá. Ezután a gyermek „brémai muzsikusok”-nak nevezte a zavaros hangokból és képekből álló következő álmot. Az értelmezés: a szülők veszekedését és közösülését hallotta. Az álom rejtett értelme, hogy a nő kasztrálhat; őt az anyja kasztrálhatja. Megértették, hogy 101

azért kell az anya ellen harcolni, azaz rosszul viselkedni, hogy az inceszt kap­ csolat ellen, illetve a kasztráció ellen védekezzék. Ezután az értelmezés után az otthoni magatartás fordulatszerűen megja­ vult, a szülők a terápia befejezésére gondoltak. A terápia további során gyer­ mekrabló fantáziák, anális fantáziák kerültek felszínre. Az anya egyszer anális maszturbációt tapasztalt, a gyermek magyarázata: biztos mert arról beszéltünk, hogy milyen voltam kicsi koromban. A szerző megjegyzése szerint egyben a lányszerep kipróbálását is jelentette. A terápia további szakaszában állandóan hangoztatta: ez most egy másik Roger, aki bántja az analitikust. A szerző sze­ rint a foglalkozásokon tapasztalt agresszív viselkedés az analízis alatt kialakuló neurózis jele volt. Az értelmezés, melyet a terapeuta egy idő után adott: azért nem akarsz kibékülni, mert félsz, hogy akkor más leszel. Az értelmezésen ne­ vetnek, a gyerek feloldódik, viselkedése megszelídül. A terápia befejezését jelen­ ti, amikor plasztilinből készített ajándékot visz a terapeutának. (A szerző meg­ jegyzi, hogy öt évvel a terápia befeiezése után találkozott a gyerekkel, akkor is egészséges és kiegyensúlyozott volt.) Anna Freudra hivatkozva az esetről azt mondja, hogy fallikus, maszturbációs fantáziák testi kiélés nélkül azt eredményezik, hogy a libidinális erők az én-erőkre lesznek áthelyezve, ennek következtében alakul ki az agresszív visel­ kedés. (A. Freud, 1949) Bűntudat nélkül, az agresszorral azonosítva, a szoron­ gástól is megszabadult a gyermek. Ezért a terápia során újra össze kellett hozni az agresszív és libidó-fantáziák átélését a bűntudattal. Ezt az összekapcsolást az indulatáttétel révén lehetett elérni: a boszorkány-képzet először a terapeutá­ val kapcsolatban merült fel, és ennek segítségével lehetett tulajdonképpeni ér­ telméhez, az anyától való félelemhez eljutni. A Judyval kapcsolatos szexuális fantáziák, illetve általában a lányok iránti érdeklődés a sűrített életkor révén szintén a terapeuta személyén keresztül volt megközelíthető. Az indulatáttétel révén volt leküzdhető az ellenállás, ennek leküzdésével gyógyult a gyermek, szűnt meg az agresszív viselkedés. L. Franki és I. Hellman 1962-ben közölt cikkében azzal foglalkozik, hogy az én-part,icipációnak milyen szerepe van a terápiás szerződés létrejöttében. Zetzel (1960) véleményére hivatkozik, mely szerint az analízis feltétele: a.) motiváció, mely többet akar a tüneti megkönnyebülésnél, b.) elégséges szorongás- és frusztrá­ ció-tolerancia, c.) stabil kapcsolat igénye, képesség annak fenntartására, d.) a má­ sodlagos folyamat viszonylagos fejlettsége, e.) képesség arra, hogy konfliktusokat mobilizálni tudjon egy regresszív, az analízis során kialakuló neurózisban. - A szerző szerint ezek a feltételek egy valamennyire érett ént kívánnak, a gyermek énje pedig nem elég fejlett még. Csak az énen keresztül lehet kapcsolatot teremteni a mélyebb rétegekkel, az én képes az interpretációt, mint külső világot befogadni. Nem képes a gyermek megfelelően tartós érzelmi kapcolatot sem kialakítani, ér­ zelmei változékonyak. Megfelelően fejlett logikus gondolkodásra sem képes még. A szerző véleménye szerint nem helyes az én-idegen tudattalan tartalmak­ kal való egyenes szembesítés, mert az az elhárító mechanizmusok révén olyan fokú pánikreakciót kelt, hogy az analitikust mágikus lénynek látja, a félelem erősebb lehet mint a kezelés előtt volt. - A serdülőknél látszólagos együttműkö­ dés és érdeklődés tapasztalható, de a kapcsolatteremtés a segítség igénye nélkül történik. A szerző véleménye szerint ennek az ellenállásnak legyőzésén keresz­ 102

tül lehet az igazi analitikus munkába kezdeni —ehhez szükséges az én részvéte­ lének biztosítása. Magyarázatként Angéla esetét közli, aki nagyfokú testvérfél­ tékenysége következtében folytonosan állatokat kínzott. Az első szakaszban szadisztikus fantáziákat közöl. Lassan a szomszéd fogyatékos gyerekről kezdett beszélni egyre nagyobb indulattal, majd elmondta a gyermek egyik állatkínzá­ sát. Ezután megjegyezte: „gondolom félt valamitől”. - A terapeuta nem közölte, hogy itt a saját magával kapcsolatos tartalmakat áthelyezte a gyűlölt másik gyerekre, mert így a le nem állított negatív indulattal a kislány beleadta a fantáziák elmondásába saját énjét is. Ennek révén juthatott el a szadisztikus viselkedés és félelem összefüggésének felismeréséhez. A szerző szerint, ha az áthelyezés tényét értelmezte volna, a fantáziák sorát megakasztotta volna és a terápia elakadt volna. V. A könyv külön fejezete foglalkozik a viszontindulatáttétellel. H. Colm (1955) cikkében hangsúlyozza, hogy bizonyos esetekben saját spontán reakcióinak is teret enged. Olyankor például, amikor haragszik, hogy a szorongás miatt nem jön semmilyen anyag. Kiesik olyankor is az analitikus szerepből, ha az anyag valamilyen módon saját konfliktusos területeit érinti. A szerző véleménye szerint ezzel magának neki kell szembenéznie, de egy idő után a beteg is tudomást szerezhet róla. —A szerző az időnként megengedett spontán reakciókat a mezőelmélet oldaláról próbálja magyarázni, mert vélemé­ nye szerint a terápiás helyzetet mindenképpen úgy kell tekinteni, hogy a tera­ peuta belépett a beteg mezőjébe s ezzel befolyásolta azt. Véleménye szerint hiba a kizárólagos intellektuális interpretáció, különösen azokban az esetekben, ahol a gyermekek egy túlintellektualizált légkörben élnek. Az érzelmek nyilvánításá­ val a gyermek is ügy érzi, hogy (a mezőelmélet értelmében) középpontban van, megtanulja látni saját cselekvéseinek hatását. Az ilyen belátás egyes viselke­ désmozzanatokat, serdülőknél egész viselkedéssémákat megváltoztathat. B. Rubenstein és M. Lewitt Az apa szerepéről a gyermekterápiában című közleményükben (1957) azt fejtegetik, hogy a nevelés következményeként álta­ lában a terapeutának az apákkal negatív viszontindulatáttétele alakul ki ~ a gyermekkel tudattalanul testvérkapcsolatban vannak. Gyakori az anyákkal ki­ alakuló szövetség az apa ellen az anyák pozitív áttétele folytán. Egy serdülő példáját említi, aki elmondta a pszichológusnak, hogy prostituáltaknál járt. Ezután a terapeuta álma: a terapeuta a prostituáltakhoz megy, az utcán a rendörposzton a serdülő apja áll, a terapeuta szorongva oson el. A szerzők arra a megállapításra jutnak, hogy az apai reakciót felnagyítva benne a kasztrálót látják - amikor a terápiát meg akarja szakítani, a terapeuta nárcisztikus sérel­ met és szorongást érez. VI. A kötet külön foglalkozik az in terp retáció technikájával. Erikson szerint a gyermekanalízisben törekedni kell arra, hogy katarzis lehetőségéhez juttassuk a gyereket egy intim terápiás kontaktusban az is­ 103

métlődő interpretáció segítségével. A? interpretáció azt jelenti, hogy egy dinamikailag megfelelő pillanatban olyan jelentéseket kell a betegnek feltárni, melyeket csak a terapeuta vezetése alatt engedhetett magához közel. Ez le­ hetetlen olyan technika nélkül, mely állandóan tekintetbe veszi a fejlődő te­ rápiás kapcsolat dinamikáját, főleg az áttétel és az ellenállás erőit. Az interp­ retáció tehát használhatatlan és veszélyes ott, ahol nincs elég idő követni a beteget és nincs alkalom új interpretációkat adni egészen addig, ameddig ki nem alakul az a későbbi képesség, hogy tudatosabban, szociálisan és egyfajta humorral, használhatóbb módon tudja kifejezni a beteg mindazt, amit először csak a terapeuta vezetése alatt fejezhetett ki. Az interpretációhoz tehát el­ őkészítés és utókezelés kell. A szerző véleménye szerint a gyermek-terápiá­ ban egy idő után a játék-megfigyelés veszít jelentőségéből, ahogy a kezelés halad és a verbalizálásra lehetőség nyílik. A játékban történt indirekt utalás mindig a személyesnek az áttétele: az áttétel a játék metaforájával történik. Ha a gyerek egy ponton úgy érzi, hogy a játék mégis árulóvá vált - árulkodik a tudattalanra való utalás révén - , ez konfliktushoz vezet. A konfliktus elől menekülni vagy regresszióval vagy tünettel lehet. Ezeken a megtorpanáso­ kon kell az interpretációnak átsegítenie a gyereket, hogy az a kommunikáci­ ót (ha az játékban is történik) megint előbbre vigye. A kötet M. Klein játéktechnikáról szóló könyvéből közöl néhány esetet az értelmezés technikájára vonatkozóan. Egy 3 éves fiú, aki nyaralás alatt látta a szülők házaséletét, azóta nyugtalan, rosszul alszik. Először lovak üt­ köztetését játssza, azok meghalnak, eltemetik őket. Ezután motoros jön, az értelmezés szerint jelentése az apa penise. A gyermek ezután közli: nem sze­ retjük a karácsonyi ajándékokat, nem akarunk ajándékokat. Ezután összetö­ ri a játékokat, többek között a motorost. - Következő alkalommal autók üt­ köztetését játssza. Az értelmezés: ez a szülők genitáléját jelenti, ebből szár­ mazik a testvér. Ezután azt játssza, hogy az ágyról az egyik figura lehúz és összetör egy figurát. Az értelmezés: az apát akarja kilökni az anya mellől. Ezután két törött figurával játszik, melynek értelme: abból neki is baja szár­ mazik, hogyha az apát megsérti. Következő alkalommal azt mondja: és ha én vagyok az apa és valaki le akar húzni az ágyról és meg akar ölni, mit gondol­ jak róla? - A szerző véleménye szerint az analitikus anyagban való továbblé­ pés bizonyítja, hogy az értelmezés helyes volt, a gyermek tovább tudott vele gondolkodni. Véleménye szerint a gyermek szimbólumhasználattal tudja a játékban közvetíteni mondanivalóját. Ha a gyermek világos és lehetőség szeriht a gyermek kifejezéseinek megfelelő értelmezést kap, akkor azt a gyer­ mek érti — érinti az értelmezés a gyermek érzelmeit és félelmeit. A szerző szerint a gyermeknek sokszor nagyobb a belátása mint a felnőttnek, mert a tudatos és tudattalan kapcsolata szorosabb, az elfojtás kisebb. A szerző hang­ súlyozza, hogy az értelmezésben a félelmekre kell a hangsúlyt helyezni, ezzel csökkenthetőek. Figyelmeztet, hogy a játék nyelve az áloméhoz hasonlóan ar­ chaikus, de a szimbólumot mindig azzal az érzelemmel kapcsolatban kell ér­ telmezni, amely a gyermek sajátja és amely a gyermek játékából kiderül - az általános szimbólumok önmagukban jelentés nélküliek.

104

VII. A kötet külön fejezetben foglalkozik a terápia befejező szakaszával. Ross 1958-ban publikált cikkében hangsúlyozza, hogy a terápia befejezését pontosan meg kell szabni. A befejezés időpontja a terápia célkitűzésétől is függ: általában a Child Guidance célkitűzése pusztán a tünet megszűntetése. Ha ez nem látszik elégségesnek, akkor kell hosszabb terápiába küldeni a gyereket. - A befejezéskor nyitva kell hagyni az utat, hogy a gyermek esetleg visszatérhessen, ha újabb zavarai volnának. De nem válhat a terapeuta az életet végig kísérő állandó támasszá. A szerző Anna Freud 1957-ben elhangzott erre vonatkozó előadására hivatkozik: szerinte a terápiában nem kell a gyereket tovább vinni annál a helyzetnél, amelyben az adott életkorban minden gyerek van. A terápiá­ nak addig kell a zavart nyomon követnie, amíg a beteg újra képes lesz a prog­ resszív fejlődésre. Anna Freud figyelmeztet, hogy a terápia nem jelenti a jövő biztosítását, attól hogy most gyógyult, még lehet újra beteg - és minden beteg­ ség hegekkel gyógyul. A szerző úgy látja, hgy helyes, ha a munkacsoport dönt a terápia befejezé­ séről annak mérlegelésével, hogy vajon elhozta volna a szülő a gyermeket pszi­ chológushoz, ha olyan állapotban lett volna, mint amilyenben jelenleg van. A döntés után a gyerekkel is beszélni kell a befejezésről. Meg kell beszélni az időpontot, illetve hagyni kell, hogy a gyerek az ezzel kapcsolatos érzéseit kifeje­ zésre juttassa. A terapeuta közölheti, hogy örülni fog, ha a gyerek eljön látogató­ ba- ezt a lehetőséget jó megadni akkor is, ha a gyerek ezzel nem fog élni. Azt is kifejezésre kell juttatni, hogy az együttes munka a terapeutának is jó volt. - A befejezés akkor jól megoldható, ha a gyerek végig tudta, hogy egyszer majd be kell fejeződnie a terápiának. Allén 1942-ben publikált könyvében mindezeken kívül azt is hangsúlyoz­ za, hogy a befejezésnek érzékeltetnie kell, hogy az valami új szakasznak a kezdését is jelenti. Esetleg előkerülnek a régi tünetek, félelmek —a beépített új megerősítésével, az új életszakasz célkitűzésével lesznek ezek áthidalhatók.

IRODALOMJEGYZÉK Haworth, Mary R. (ed.): Child Psychotherapy. - Basic Books, 1964.

105

A terápiás kapcsolat jelentősége a terapeuta, a szülő és a gyerm ek szem szögéből (Nemes Lívia) Sok szó esett már ezen a szemináriumon a gyermek fejlődéséről, tünetei­ ről, neurózisáról. Több eset-megbeszélésen mutattuk be a gyermekpszichoterá­ pia módszerét. Részletesen tárgyaltuk a gyermeki játékot, mint a gyermekkel való foglalkozás „királyi útját a tudattalanhoz.” Sorravettük azokat az eszközö­ ket, amelyek a terápiás folyamat során rendelkezésünkre állnak. Megkíséreltük vázolni az értelmezés lehetőségeit és a szülőkkel való foglalkozást, a nevelési tanácsadás főbb problémáit. Még soha nem beszéltünk azonban arról, hogy mit jelent a gyermek kezelése a terapeuta számára. Ha a terápiás kapcsolatot akar­ juk megvizsgálni a kisgyermekkortól a serdülésig, akkor fontos és szükséges, hogy egyszer ennek a kapcsolatnak figyelembe vegyük azt az oldalát is, amely a terapeutát fűzi a gyermekhez. Pszichoanalitikus szaknyelven a kapcsolatnak ezt az oldalát Gegenübertragung-nak, viszont-átté telnek nevezik, ami azt jelen­ ti, hogy míg a beteg kapcsolatában a terapeutához egyre inkább felélednek és érvényesülnek bizonyos érzelmi és viselkedési sémák, amelyeket a saját múltjá­ ból tesz át a jelenre, ill. jelen kapcsolatára, addig a viszont-áttétel ennek a viszonynak a másik oldala: a a terapeutából a beteg érzelmei, indulatai, konflik­ tusai, kapcsolódásának pozitív és negatív megnyilvánulásai viszontindulatokat mozgósítanak, amelyeket elemeznie, feldolgoznia és a gyógyítás folyamatában hasznosítania kell. A gyerekkel való kapcsolatunkban másként alakul az áttétel, mint a fel­ nőtt terápiában. Mindkettőben elsőrendűen fontos a beleélés, az empátia. Minél konkretebben éljük bele magunkat a beteg élményeibe, álmaiba, szabad asszoci­ ációnak sorába, annál jobban érteni és értelmezni tudjuk lelki mechanizmusait, tudattalan motivációit is. A gyermek világa azonban, bármennyire is próbál­ tunk konkrét élményszintjébe beleilleszkedni, a felnőtt számára idegen világ. Tudjuk milyen nehéz pl. egy óvodás gyermektől megtudni, mi történt vele egész nap az óvodában. Elbeszélése hézagos, úgy mondja el élményeit, mintha mi is ott lettünk volna, mintha az összefüggéseket ismernénk, csak azt kell kiemel­ nie, ami neki fontos. Sérelmeit, félelmeit, félreértéseit, vagy izgalmait esetleg csak évek múlva fogja tudni verbalizálni. Ez az egyik oka annak, hogy a gyermekkel folytatott pszichoterápia sokkal később fejlődött ki, mint a felnőttekkel folytatott analízis, ellentmondásban az­ zal a ténnyel, hogy a felnőttek analízisének középpontjában szinte kezdettől fogva gyermekkoruk állt. Terápiás ismereteink és módszereink még ma is héza­ gosabbak és vitatottabbak, mint a felnőtteké. Engedjék meg, hogy kicsit törté­ neti fejlődésében vázoljam. Hedda Éppel Az identifikáció jelentősége a gyermek­ terápiában (1969) című cikkéből idézem. Az első gyermekanalitikusok szerették volna azt hinni, hogy együttdolgo­ zásuk nevelőkkel és szülőkkel jobb nevelési módszereket tud majd bevezetni és profilaktikus lehet a neurózis kifejlődésében. Anna Freud az „optimizmus perió106

dúsának” nevezte ezt a korszakot, amelyet 1954-ben revideál. Sok csalódáshoz vezetett - írja, hogy öröklési tényezőket és fejlődési konfliktusokat nem vették kellően tekintetbe és ezért részben más zavarokat is elnéztek. Csalódással vet­ ték tudomásul, hogy éppen úgy, ahogy a korai szexuális felvilágosítás nem csökkenti a szexuális kíváncsiságot, vagy az agresszió-mentes neveléspróbálko­ zás (pl. önszabályozó táplálás csecsemőkorban) nem csökkenti a kisgyermeki szorongást, úgy a szülők tudatossága példaképnyújtásnál sem menti meg a gyermeket a neurózistól. Az analitikusan orientált apa megértése fia iránt nem csökkenti a kasztrációs félelmet, a női szerep idealizálása az anya részéről nem szabadítja meg a lányt a fiúk iránti irigységtől. Vagyis a szülők és a nevelők tudatos beállítódása nem garantálja a gyermek fejlődésének stabilitását. E csalódásokat a „pesszimizmus periódusa” követte (A. Freud). Ezután feltették, hogy a gyermek környezete, a nevelők magatartása alárendelt, majdnem jelentéktelen szerepet játszik a személyiség struktúrálódásában. Csak a hajlamoknak és a fejlődéshez tartozó elkerülhetetlen feszültségélmé­ nyeknek van szerepük a személyiség felépítésében és a neurózis létrejötté­ ben. Ezáltal az azonosítási folyamatok és a szülői minták hatása a fejlődő személyisegre ismét háttérbe szorult. Gyermekanalítikusok úgy vélték, hogy az analitikus tudás kizárólag a terápiában használható, szülők és pedagógu­ sok képzése, felvilágosítása kevéssé értékes. A második világháborúban és utána vált egyre világosabbá, hogy miben álltak a kezdeti tévedések. Belátták, hogy az analitikus tudás tudati szinten alkalmazva nem vezet terápiás effektushoz. Elméleti kutatások és gyakorlati alkalmazások egyre inkább a szülő-gyerek viszony tudattalan hatásait kezdték vizsgálni. Az analitikus Child Guidance munka, a gyermek és anya egyidejű analízise új ismeretekhez és jobb eredményekhez vezetett. Az introjekció és projekció mechanizmusainak vizsgálata, az identifikáció szerepe a személyiség felépítésében, az első tárgykapcsolat megoldása és a szü­ lő-gyerek viszony kölcsönös tudattalan cseréjének ismerete ismét nagy jelentő­ séget kapott. A család intézményét a stabil identifikációk kialakulásához látják szükségesnek. Tudjuk, hogy kezdetben a normális fejlődéshez szükséges leg­ alább egy azonosan megmaradó személy, akivel azonosítani lehet. Később csak a teljes család teszi lehetővé az Ödipusz-komplexus lefutását, teljes család szük­ séges a nemi identitás kialakulásához és a felettes én képződéséhez. Bár apa nélkül nevelkedett gyermekek is túlesnek ezeken a fázisokon, de a zavar ott áll be, hogy a képzelt apa sohasem kerül összhangba a realitással. (Ehhez hozzáte hetjük a távollévő apa szerepét a felettes én kialakulásában). Az azonosítási minták megszaporodásából is zavarok támadhatnak; ket­ tős, vagy többszörös azonosítás komplikálja azon gyermekek fejlődését, akiket főként a nagymama nevel. A korai elszakadás az anyától, kórház, intézet, stb. a korai identifikációs személyek hiányát teszik később pótolhatatlanná. A kölcsönös tudattalan identifikációk jelentősége és az ebből fakadó zava­ rok a szülő és gyerek között kitágítják ismereteinket és ugyanakkor megnehezí­ tik első interjúnkat és foglalkozásunkat a szülőkkel. Megértjük, hogy akik segít­ ségért fordulnak hozzánk, egyben félnek is ítéletünktől, és ez az ambivalencia sok fontos információt tarthat vissza. A szülők ránk vetített elvárásai már eleve

107

meghatározzák kezdeti kapcsolatunkat, a szülök indulatáttételét a gyermek I leendő terapeutájával szemben. A szülőkkel való első' kontaktus-felvétel azért is nehéz és sokszor szórón-1 gást keltó' a terapeuta számára, mert a szülő' ellenállása leginkább abban mu-1 tatkozik, hogy gyermekével azonosít és a terapeutát valamilyen szülői autori-1 tásnak tekinti, akitől szidást, büntetést vár. (Ki fognak derülni hibái, fény fog ' derülni arra, hogy rosszul nevelt.) Ha ezt az autoritásra vetített szorongást és I bűntudatot jobban megértjük, felismerjük azt is, miért emeli ki számos szülő az V öröklés, a házastárs, vagy a nagyszülő szerepét a nevelési hibák létrejöttében, hogyan tolja át az anya másokra a hibákat, saját vétlensége megerősítésére, I vagy miért vádolja önmagát, gyengeségeit, miért bűntudatos. Elhárítás módjára I kapunk beszámolójából támpontokat. A terapeutának nemcsak ezt a bonyolult áttételes viszonyt kell megérte- 1 nie, hanem a szülők személyiségéről és a gyerekhez való viszonyáról is képet ( kell alkotnia. Meg kell becsülnie a gyermek szerepét a szülők közötti konfliktu- I sokban, a gyermek zavarainak jelentőségét a család egyensúlyának szempontjá­ ból. Látnia kell, hogy a szülők vágyai, szorongása és elhárításai hogyan hatnak | a sérült gyermek tudattalan tartalmaira és zavarainak intenzitására. Az első I * beszélgetés alapján döntenie kell, hogy indikált-e analízis a gyermeknél (vagy 1 más pszichoterápiás eljárás) és döntenie kell arról is, hogy milyen együttműkö- 1 dés kívánatos a szülőkkel. Éppel háromféle együttműködést javasol: 1) támogatni az anyát (vagy apát is) szorongásai lecsendesítésében, hogy I a gyermekkel való foglalkozást ne zavarja; 2) egyik, vagy másik szülő pszichoterápiája, amely a szülő-gyermek tudat­ talan viszonyainak értelmezésére szorítkozik; 3) egyik, vagy másik szülő szabályos pszichoanalízise. A szerző ezután áttér azoknak a problémáknak a tárgyalására, amelyek a ! terapeutát a gyerekhez fűzik. Tételként állítja fel: „Míg a szeretettel való neve­ lés sikeres lehet, a szeretettel gyógyítás gyermeknél éppoly elképzelhetetlen, I mint felnőttnél.” Mint R. Spitz rámutat, az analitikus belátásnak nagy része j rövid, átmeneti azonosításokon nyugszik a pacienssel, ami nem egyéb, mint az analitikus átmeneti én-regressziója. Winterstein arra mutat rá, hogy a gyermek i szüleivel való azonosítására is szükség van, át kell élnünk a kora gyermekkori j imágók elképzelését. - A gyermekterapeutának tudnia kell mennyiben veszi át a reális, vagy védelmező autoritás szerepét, mennyiben azonosít a gyerekkel a szülőkkel szemben, vagy fordítva, hogyan kerül konkurrenciába a szülőkkel, I mint segítő felnőtt. Mindez annál nehezebb, mert az analitikus a gyermek életé­ ben reális személy is, új kapcsolat. A gyermekterápiában - amennyire lehetséges - kerülni kell a nevelésbe I való beavatkozást. A gyermek játékát úgy kell követni, mint a felnőtt szabad asszociációit, nem szabad előresietni. Ez rendkívül nehéz, hiszen a gyerek a terapeutát együtt-ágálásra kényszeríti. Kettős értelemben áttételes szerepet I kell játszania, amit a gyerek tudatosan és tudattalanul neki szán. (Pl. a bábjá­ tékban játszania kell a boszorkány szerepét, nem szabad .jóságos” boszorkány­ nak lennie, de a gyereknek éreznie kell azt is, hogy a boszorkány gonoszsága nem azonos a terapeuta érzelmeivel.) Legnehezebb ezt a szerepet kivitelezni úgy, hogy a terápiát ne is akadályozza és ne is siettesse. 108

Az analitikus legnagyobb elővigyázatossága mellett is felszólító jellegű a regresszióra, (hiszen sok mindent megenged, amit a nevelők tiltanak), amely veszély nemcsak a gyerekre, hanem az analitikusra is fennáll. A felnőtt háta mögött ülő analitikusnak ideje van fellépő indulatait és elhárító reakcióit kont­ rollálni. A gyerekanalízisben hiányzik a cselekvési absztinencia-szabály, úgy hogy a gyerek ösztönimpulzusaival szemben a terapeuta „védtelenül” áll. Az együttes regresszió veszélyét úgy lehet elkerülni, hogy a gyermek fokának meg­ felelő vagy regresszív szintjének éppen elviselhető frusztrációk elé kell állítani. Ha az analitikus túl sok, vagy túl korai értelmezést ad, vagyis „mindent ad” és „mindent tud”, akkor mindenható, s ezzel elébemegy a gyerek mindenhatósági fantáziáinak. Ez a magatartás gyakori „hibákat” és túlértékelt eredményeket hoz. A hibák felismerése bűntudatot, alárendeltségi igényt és agresszív impul­ zusokat mozgósít: vagyis úgy járunk, mint az anya, nem bírunk a gyerekkel. Hasonló problémával foglalkozik Frijling-Schreuder holland gyermek­ analitikus az Indulatáttétel és viszontáttétel a gyermekterápiában (1969) című cikkében. Először ismét a terapeutának a gyerekhez fűződő kapcsolatára he­ lyezzük a hangsúlyt. A legtöbb analitikusnak - írja a szerző - gondot okoz, amikor gyerekkel kezd foglalkozni. A kezdeti nehézség abból adódik, hogy nem a beteg a megbízó, hanem a szülők. Éppúgy, mint a felnőtt analízisben, a beteg oldalán kell áll­ nunk. De részint nem nézhetjük a világot csak a gyermek szemével; hiszen a realitás m e g í t é l é s é h e z a gyereknek felnőttre van szüksége. Részint az analiti­ kusnak nemcsak a gyerekkel, hanem a szülővel is szövetséget kell kötnie. Ilyen kettó's együttdolgozás elkerülhetetlen nehézséget okoz, ezek a nehézségek a család neurotikus összjátékából fakadnak. Baj, ha a szülőknek rendeli magát alá. Rendkívül fontos, hogy az analitikus saját szüleivel szembeni affektusait alaposan átdolgozza, másként túl nagy a veszélye annak, hogy a neurotikus családi interakcióban részrehajlóan vesz részt. De ha nem is ágál a családdal együtt, nehéz és megterhelő neurotikus emberekkel együtt dolgozni, különösen, ha a szülők a gyerek neurózisát erősi­ tik. Pl. szorongó gyermekükkel sokat utaznak, ágyukba viszik, indulatukban megverik, vagy saját szorongásuk miatt függővé, túl védetté teszik. Csábító az analitikus számára, hogy tanácsokkal lépjen közbe, vagy ami még rosszabb, megharagszik, ha nem követik tanácsait. Szerző tapasztalata szerint ezek a problémák gyakran a gyermekterápia feladásához vezetnek. A kettős munkaszövetség csak akkor maradhat fenn, ha a terapeuta a gyerek és a szülő problémáját is át tudja érezni, ha a családot egésznek tudja tekinteni. Ilyen esetben a neurotikus összjátékot a terápia erő­ sen csökkentheti. Ehhez szükséges, hogy a szülőkkel való rivalizálást az analiti­ kus önmagában felismerje és uralja, nehogy jobb anyja, vagy apja próbáljon lenni a gyereknek. A szülők amúgyis nehezen viselik el, hogy a gyerek idegen segítségre szorul, érthetően érzékenyek a terapeuta versengési tendenciáira. Berta Bornstein 1948-as cikkére hivatkozik, amely az emocionális korlá­ tokkal foglalkozik a gyermek megértésében és kezelésében. Bornstein szerint gyermekaiialízisnél inkább merül fel az a kérdés, hogy a javulás tényleg mun­ kánk eredménye-e, vagy a gyerek nélkülünk is jobb fejlődési stádiumba jutott volna. Nem szabad azonban elfelejteni, írja, hogy nem a tünet megszüntetése a 109

munkánk, hanem a megzavart fejlődési folyamat helyreállítása. Egy gyerekte­ rápia sikertelensége ugyanakkor Bornstein szerint nagyobb nárcisztikus sére­ lem, mint egy felnőtt analízis sikertelensége. A felnőtt, ha megértette terápia célját, ellenállásainak feldolgozását saját tempójára bízzuk, bízunk benne, hogy gyógyulni akarása erősebb lesz. A gyereknél sohasem lehetünk biztosak, hogy teljesen megértette-e, hogyan tudunk neki segíteni, s ellenállásának foka, he­ vessége függ a terapeuta ügyességétől, illetve a gyermek korának megfelelő elhárítás szükséglettől. Bornstein ezt a tapasztalatot a gyerek alárendeltségével hozza összefüggésbe, beállítódásunk a gyerekkel szemben kultürális viszonyok­ kal is összefügg!',et. (Ebben az irányban Isaac és Edersheim végzett kutatáso­ kat.) Generációk egymáshoz való kapcsolatában igen különböző érzelmi beállí­ tódások játszanak szerepet. A felnőtt hajlamos magát a gyerek főié rendelni, amitől a gyerekanalitikus sem mentes. Nem ritka, hogy a gyermeki neurózis komplikáltságát alábecsüli, hiszen „csak gyerekről van szó”. Valójában ösztönkonfliktusok megoldása épp oly nehéz gyereknél, mint felnőttnél. Sőt a gyer­ meki elhárító mechanizmusok különösen merevek, amelynek következtében csak nagyon lassan lehet haladni. Néha ezt az analitikus nehezen viseli el, felnőttnél türelmesebb volna. Gyakran elfelejtjük, hogy az átdolgozás gyereknél épp oly fontos, mint felnőttnél. A fölé-alárendeltség probléma más tekintetben is szerepet játszhat, neve­ zetesen ott, ahol a gyerek dacos, makacs, fölényes magatartását kell elviselni. Ez inkább a latencia második felében, a prepubertásban és a pubertásban fordul elő. Ha az analitikus generációs konfliktusát nem oldotta meg, ha felváltva fölérendeltnek vagy csekélyebb értékűnek érzi magát, akkor a gyerek fölényeskedését támadásnak elheti meg a fiatalabb generáció részéről. Ilyenkor nem úgy reagál, mint. analitikus, hanem ahogy egy szülő bánna lázadó gyermekével. Schreuder is rámutat arra a nehézségre, hogy a gyermek inkább ágálja problémáit és az analitikust is arr a csábítja, hogy ágáljon. Fiatalabb kollégák írja - nehezen értik meg, hogy a gyerek kérése az analitikus beavatkozására az iskolai, vagy otthoni életbe az ellenállás célját szolgálja. Természetesen előfor­ dul, hogy valamilyen reális helyzetbe néha be kell avatkozni, de a beavatkozás kérés a gyerek részéről azt jelenti, mint felnőttnél: analízisen kívüli kapcsolatot szeretne. A. Freud mutatott rá, hogy a gyerek gyakran próbálja belső konfliktu­ sait úgy megoldani, hogy a külvilágban változást provokál. A terapeutától nem azt várja, hogy önmagát segítsen megváltoztatni, hanem hogy hatalmasabbá tegye személyét a külvilág ellen. Az analitikus feladata ilyenkor megmutatni, hogy ezt a munkát együtt kell elvégezniük. A gyerek mindig hajlik arra, hogy a kezelő pszichológust minden­ hatónak tekintse. Ez a tény az analitikus részéről felkelti a mindenhatósága fantáziáját. Fennáll ez még a serdülők terápiájában is különösen akkor, ha a serdülő csak benne bízik, ha úgy érzi, egyedül ő az az ember, aki megérti. A terapeuta néha hajlik arra, hogy kis betegét túlértékelje. Legtöbb gy er­ mekanalitikus átéli, hogy esete különösen eredményes. Gyakran tapasztaljuk, hogy a gyerek megszabadulva neurotikus gátlásaitól, valóban ugrásszerű fejlő­ désnek indul, de az analízisben vannak átmeneti kudarcok is, s így a túlértéke­ lés gyakran csalódáshoz vezet. Ha csalódásunkat ilyenkor közöljük, a gyerek 110

árulásnak érzi. Ha kezdeti indikációnk helyes volt, akkor a gyerekkel közöltük, hogy megbízhat a kezelés eredményességében. Eló'fordulhat, hogy az analitikus egy iskolai kudarcnál, otthoni rosszabbodásnál eredeti módszerét feladja, peda­ gógus magatartást vesz fel és a reális helyzetbe lép bele. Ehelyett vegye tekin­ tetbe, és magyarázza meg, hogy az átmeneti rosszabbodás nem jelenti azt, hogy a kezelés rosszul megy. Meg lehet beszélni a gyerekkel, hogyan mutatkoznak ezek a nehézségek a terápiás helyzetben. Az elhagyott beavatkozás megértése rendszerint a megoldáshoz is kulcsot ad. Pl. egy gyerek otthon elviselhetetlen, a szülő tanácstalan. Az analitikus érzi a kívánságot, hogy tanácsot adjon. Éppen az a magatartás utalhat a gyermeki magatartás gyökerére: a gyerek úgy visel­ kedik, hogy ellentétet szítson a felnőttek között. Valószínűleg tudattalan, szadisztikus fantáziák kerültek tudatközeibe, miközben a gyerek ellentétet szít, közben ő is áldozatnak érzi magát: a többiek gonoszak, ó' félreáll, többet nem kell félnie. így elhárítja magától ellenséges indulatai keltette szorongását, és ugyanakkor büntetésszükséglete is ki van elégítve. (Pl. olyan gyerek, aki állan­ dó testvérkonfliktust provokál és megnyugszik, ha mindketten kikapnak.) Egy terápiás eset rövid ismertetésével mutatom be, mennyire szüksége van a terapeutának arra, hogy saját affektusait kontrollálja, megértse, hogy személye milyen indulatokat válthat ki a gyerekből. Liselotte Franki és Ilse Helman (1962) vetik fel a kérdést, mit lehet tenni, ha látenciákon! gyerek nem akar kontaktusba lépni, nem akar sajátmagáról semmit közölni, vagy segítséget elfogadni. Tapasztalatuk szerint az első lépés közös minden gyerekterápiában: a gyerek szorongását kell csökkenteni, hogy lehetővé te­ gyük a kapcsolat megteremtését, a terápiás cél elérését. A viselkedés a meta­ kommunikációk megfigyelése, a jelen és múlt körülményeinek ismerete (leg­ alább az egyik szülő oldaláról), azokkal a gyerekekkel is sikerre vezethet, kik a legnagyobb ellenségeskedéssel jönnek. A 10 éves Angélánál lépésrŐl-lépésre sikerült kialakítani a kezelés szüksé­ gességének belátását. Akislány 18 hónapos korától elkerült anyjától és vissza­ térése után rendkívül nagy változást mutatott. Kedvét lelte abban, ha kínozhat­ ta anyját. Ez az öröme átterjedt az állatok kínzására, majd kisöccsére, aki 6 éves korában született. Kényszert érzett a kínzásra és nyíltan kimutatta mások fájdalma feletti örömét. Minthogy semmi megbánást nem mutatott, nehéz volt megértően bánni vele. Mindkét szülő, különösen apja hajlamos volt a dühkitöré­ sekre, a házasság sok veszekedéssel járt amelynek a gyerek tanúja volt. 10 éves korára gonoszsága veszélyes formát öltött, csak a felnőttek tudták megvédeni öccsét és az állatokat súlyos sérülésektől. Nyilt ellenségeskedésben állt apjával és magas IQ-ja ellenére nem tudott haladni az iskolában. Mindezek az anyát meggyőzték a kezelés szükségességéről, az apa még nem volt megnyerve. Angé­ la az analitikust kezdettől veszélyes ellenségnek tekintette, minden gyűlöletét és agresszióját ellene koncentrálta. Nem akart a szobába belépni, nem akarta a kabátját levenni, hallgatott. Szemmel tartotta analitikusa minden mozdulatát, feszülten figyelt, szinte pánikállapotban volt, készen a menekülésre, támadásra. Mindkettőt csinálta is, néha az első percek után elszaladt, vagy az analitikus lábára lépett, vagy hátba bokszolta. Amikor megszólalt, első szava káromkodás volt. Ez volt a válasza arra, hogy az analitikus megpróbált vele beszélgetni. A szavak már arra mutattak, hogy az ellenséges indulatai csökkentek. Az analiti­ 111

kus megpróbált rámutatni arra, hogy őt, az ismeretlent, ellenségnek tekinti, még nem is ismeri és azt várja tőle, hogy meg fogja támadni. Azonosítja őt egy fantáziáit támadóval. Nem sokkal utána kiderült, hogy Angéla szorong apja dühkitörései miatt. Az első értelmezések lehetővé tették, hogy bélássa, az anali­ tikustól várt támadás fantázia volt, analitikusát ellenségnek tekintette. Ezek szadisztikus kívánságainak projekciói voltak, és tudattalanul a veszélyes apát jelentették. (Sajnos nem közli, hogyan mondta ezt meg a gyereknek.) Közvetlen testi támadás után Angéla uralkodni akart az analitikus felett, előírta minden gesztusát, minden szavát és hagyta saját akaratát érvényesíteni. Az analitikusnak minden nem várt mozdulatára vagy szavára sokkszerű reakci­ ót adott, mintha testi sérüléstől félt volna. Ilyenmódon átélette az analitikussal saját szorongását, s ugyanakkor elhessegette saját félelmét, amely a megsebesítés kívánságából eredt. Az analitikus ezekre a technikákra próbált rámutatni. Ebben a szakaszban nem foglalkozott a félelmet keltő fantáziákkal, azok tudat­ talan tartalmaival. Arra próbált szisztematikusan rámutatni, hogy ezek az érzé­ sek a gyerekben vannak, nem a reális helyzet részei.. A gyerek az analitikus reális szerepét kezdte látni. Belátást nyert abba a szükségletébe, hogy a szere­ peket megfordítsa és ő legyen az, aki a partner minden mozdulatát kontrollálja. Megnyílt az út arra, hogy az analitikust, mint reális bizalmi személyt kipróbál­ ja, ami lehetővé tette az analízis megkezdését. Ez az extrém eset tanulságos, mondják a szerzők. Ha megkülönböztetjük a terápiás kapcsolatot az áttételes jelenségektől, látjuk hogy a negatív áttétel nem akadálya a terápiának, ha az én-nek egy része a realitással kapcsolatban ma­ rad. Pszichotikusokra jellemző ilyen realitás-hiány, vagy a külső személyek reális vonásainak felismerése. Az adoleszcenciában is megnövekedhet az anali­ tikus szerepétől való félelem az intenzív projekció következtében és a családi kapcsolat hiánya megakadályozhatja, hogy reális kötöttségeit az analitikusra áttegye. Angéla esetében az ellenállás a kezeléssel szemben addig tartott, amíg képes volt belátni, hogy zavarai saját magában is vannak, nemcsak a külvilág­ ban. Azonnali visszaesése agresszív magatartásába akkor következett be, ami­ kor az analitikus elsietve értelmezett. Angéla arról beszélt, hogy más szemé­ lyek, különösen a szomszéd kislány milyen abnormális. Az analitikus azt mond­ ta, mintha ő is mutatna ilyen vonásokat. Ez azonban helytelen volt. Amíg a gyerek nem vonatkoztatott magára, képes volt saját abnormális vonásait kívül­ re helyezni, extemalizálni. Ilyen eltolás szükséglet minden életkorban jelen van. Az ellenállás felismerése Angélánál produktív szakaszhoz vezetett. Elhárí­ tott szadista vágyait a szomszéd gyerekről mondta el. Ezeket most az eltolás értelmezése nélkül hagyta kifejezni. A gyerek elkezdte keresni a másik tudatta­ lan motivációját, pl. a lány ma megkínzott egy madarat, gondolja, hogy félt valamitől? Első kérdésében a kínzást a félelemmel hozta össze. Kérdésével mu­ tatja, hogy a megismeréstől feloldódást vár. Később azzal kéréssel áll elő, hogy az analitikus ítélje el a másik állatkínzó kislányt. Ezzel fejezi ki saját rosszallá­ sát, bűntudatát. Lassú folyamat vezetett saját destruktív fantáziáihoz és ahhoz a felismeréshez, hogy ezek onániájával kapcsolatosak. Mindez párhuzamos volt az analízisben való részvétel képességével. Az önmegfigyelés képessége és az együttes munka tárgykapcsolatai megszilárdulásához vezettek. Teljes bizalmat­ lansága és ellenségesség várása viszonylag rövid ideig tartott. Az értelmezések­ 112

re adott pozitív reakciói az alapvetően jó anyai kapcsolatra alapozódtak a legko­ raibb életkorból. A második életévben történt traumatikus elszakadás gyűlölete mögött pozitív éá kielégítő anyakapcsolat állt, erre épülhetett a pozitív indula­ táttétel. Ahol ilyen alap hiányzik, pl. pszichotikus anya esetében, ilyen pozitív kapcsolat az analitikussal csak hosszabb idő után érhető el. Csak ilyen pozitív kapcsolat megalapozása után válik lehetővé, hogy a gyerek képes legyen saját szeretetét és gyűlöletét elkülöníteni az emberek tényleges pozitív és negatív tulajdonságaitól. Az átmeneti időszak alatt a gyerek bizalmatlansági projekcióit kell analizálni. Az analitikus megbízhatóságát a gyerek sokáig kipróbálja, hi­ szen tapasztalatai szüleivel múltjában és jelenében azok tényleges impulzusait látszanak igazolni. Egy fiú esetében pl, ahol az anya destruktív és csábító impulzusai nem tették lehetővé, hogy fiáról megfelelően gondoskodjék, úgy vál­ tak jellemzővé az analízisben, hogy a gyerek soha nem várt tóle valami jót. (Talán hasonló a helyzet adoptált gyerekeknél, akiknek bizalmatlansága szin­ tén szembetűnő!) Beszéltünk arról, hogy a gyerekterapeuta számára a legnehezebb a szülő­ vel és a gyerekkel egyidejű kontaktust, tartani, mindkettőt megérteni és mind­ kettő érzelmeibe és problémáiba beleélnie magát. Egy megoldást szeretnék be­ mutatni, egy team munkát, amelyet két bécsi pszichoanalitikus: Erika Danneberg és Hedda Éppel (1971) végzett. Anyát és gyermekét egyidejűen, mint a cikkből kiderül, egymással szomszédos szobában kezelték. Éppel, mint az elején már idéztem, a szülőkkel való foglalkozás három módját javasolja, ebben az esetben az anya pszichoterápiáját választották, a gyerek problémája állt az anyával való foglalkozás középpontjában. T. asszony 40 év körüli, magas társadalmi körökből, férje neves tudós, 8 éves Alex fiával kereste fel a bécsi analitikusokat. A megfelelően orientált házi­ orvosuk küldte őket. Panasz: éjszakai szorongások rohamszerűen, a fiú és anyja nem tudtak aludni. Ezeken kívül a fiúnál tanulási gátlás, időszakos hipochondriás félelmek álltak fenn. Az első interjú közben az anya erős bűntudattal és önbüntető tendenciával kifejti, hogy gyermeke gyógyíthatatlan szellemi beteg­ ségben szenvedhet. Nem volt olyan rossz tulajdonság, amit gyermekéről el ne mondott volna, s ugyanúgy tett önmagának szemrehányást. Úgy gondolja, indu­ kálja Alex félelmeit, ő maga is erősen szorong. Ez a magyarázat intellektuális­ nak tűnt, amely elhárítást anya és gyermeke gyakran használták. Az anya beszámol arról, hogy Aiexet csecsemőkorban elhanyagolta saját, apja betegsége miatt, és egy szörnyű nevelőnó're hagyta. Ugyanakkor példákat mesél arról, mennyire kényeztette a gyereket. Vádolja saját magái,, hogy inkon­ zekvens, türelmetlen, uralkodó és egyben utánengedő. Minden nevelési hibát elkövetett, amiről hallott, vagy olvasott - jegyzik a szerzők. Egész beszélgetés alatt azt a benyomást kelti, hogy mondják ki bűnösnek és ítéljek el. A büntetés abból álljon, hogy nevelési tehetetlensége miatt szeretett fiát vegyék el tóle. Intenzív vágya, hogy fiától megszabaduljon, sqját anyjának okolása és a nevelő­ nő iránti gyűlölete mutatta meg ambivalenciáját, a fiával, éppúgy, mint, áttétele­ sen a terapeutával szemben. Amíg Éppel az anyával beszélt, addig Danneberg a fiúval teszteket, készített. Alex a vizsgálatok alatt, magabiztosan viselkedik, meg akarja mutatni, mit tud. Nehézségeiről tudatosan beszél, segítséget szeretne alvászavarai miatt. IQ-ja 130. Rorschach eredménye alapján felállítják az analí­ 113

zis indikációját. Az eredményeket Éppel beszéli meg az anyával, aki megkönynyebülve hallgatja, hogy fia szellemileg intelligens, tehetséges. Tehát nem buta és nem beteg szellemileg, tehát minden rendben van. Ismét magyarázzák neki, hogy a fiúnak emocionális zavarai vannak és kívánatos a heti háromszori pszi­ choterápia, amelyet már megbeszéltek. Az asszony megint gyorsan beleegyezik. Persze Alex jöjjön ahányszor csak akarják, ő mindent megtesz, csakhogy jóvátehessen valamit. Féltékenysége s rivalizálása mindezen tagadások mögött világos. Kívánatosnak látszott az anyával külön foglalkozni, ambivalens érzéseit átdolgozni, majd kettős célt elérni: fokozatosan átengedni a fiú nevelését és biztosítani a gyerek terápiáját. Az anya személyes múltjába nem akartak túl mélyre menni. Alex első 20 órája elhárításokkal telik: tagadás, intellektualizálás, projek­ ció és regresszió uralkodik. Már hatodik órán tagadja a tünetét: nagyon jól alszik, a terápia óta nem fél. Az analitikus megjegyzi: félsz a félelmeddel foglal­ kozni. Büszkén épít, jó intelligenciáját akaija mutatni, rá akar jönni, hogy funkcionálnak a dolgok. A terápiás kapcsolatban nem mutat gyengéd vagy ag­ resszív indulatokat. Saját magának tulajdonítja a hibát, amelyet, az analitikus követ el, pl, dühös magára, amikor az analitikus pacát ejt a festményére. Tagad­ ja, hogy a szemrehányás az analitikusnak szól, később tagadja azt a vágyát, hogy az analitikus megdicsérje. Úgy tűnik, az anyja elhárítását reprodukálja. Elkényeztetést és elhanyagolást provokál bizonyos helyzetekben. Ez a viszony két módon funkcionál: intellektuálisan, amikor Alex anyjának pszeudofelnó'tt beszélgető partnere és emocionális síkon, amikor féltett gyermek maradhat. Játékában sikerül regresszív kielégülést találnia: vastagon festéket kever, ami­ nek produkciója éppen olyan fontos, mint amire felhasználja. Fontos számára, hogy mindez az ő rendelkezésére áll, hogy pazarolhat. Mértéktelensége kielégí­ tetlen vágyát mutatja az anyai szeretet iránt, egyben agresszió: minden követe­ lését teljesítsék. Nagy szerepet játszik nála - hasonlóan anyjához - a bűntudat és az önbüntetés. Pl. rengeteg festék és enyv felhasználása után kijelenti, hogy képei csúnyák és meg kell semmisíteni azokat, miközben kéri az analitikust, védje meg őt saját dühétől, de ugyanakkor erősítse meg önmaga elítélésében. Ez alatt T. asszony, mint várható volt, alárendelt szerepet akart játszani a terape­ utánál. Tanácsokat kért tőle, ugyanakkor arról akarta meggyőzni, hogy taná­ csai úgysem megvalósíthatók. Azt akarja, hogy elítéljék, rossz nevelő, rossz anya és feleség. Lelkiismerete és intellektusa dominál. Sokszor hangsúlyozza, hogy okosnak kell lenni és hogy „ön biztos jobban tudja”. Mindkét terapeutától csodát vár, a nekik tulajdonított omnipotencia eredménye, hogy Alex végig­ alussza az éjszakát. Ezt az anya félig sajnálkozva, félig triumfálva közli. Saját alvászavara azonban nem oldódik meg. Mint kiderül, ha férje úton van, ami gyakran megtörténik, aggódva figyeli Alex alvását és éberségét, ő maga e foko­ zott figyelem miatt nem mer aludni. „Mennyire szüksége van a szorongásra”-értékeli analitikusa. Itt nem rólam van szó, mondja, itt én nem játszom szerepet. Kölcsönös projekciójuk az áttételes helyzetben gyakran zavart keltű. Egyik órán többször érdeklődik, milyen zaj hallatszik át a gyerekterapeuta szobájából és mit válaszoljon a fiának, mit csinálnak ők itt ketten. Olyan kíváncsi a gyerek, mondja, nyugtalanítja, hogy titkos dolgokat beszélek róla. Az analitikus csak azt jelzi, gesztusával, hogy megérti őt. Ezután egy órán beszámol arról, hogy 114

anyja rábeszélésére, amikor félje távol volt, megint az ágyába vette a gyereket. De hogy tiltsam meg neki - kérdi, majd azt fogom mondani, ön tiltotta meg. Úgyis folyton tudni akarja, hogy miről beszélgetünk. Az analitikus arra utal, hogy őt gonosz nevelőnek akarja beállítani. Erre igazi méregbe jön, míyd okos lesz, megint megfogadja, hogy ezt a problémát egyedül fogja megoldani. Az óra végén elmondja, hogy fiával már régen tervezett szép délutánt akarnak együtt tölteni. Alex közben abbahagyja anális ténykedését a festékkel és vízzel, mert sikerül ödipális vágyait verbalizálni. Ez akkor következik be, amikor az anya mégiscsak a terapeuta autoritására hivatkozva leállítja az együttalvást. Mér­ téktelen festékhasználata miatt bűntudatos: Én mindent elhasználok és magá­ nak mindig újat kell vennie. De talán —teszi hozzá iróniával —, mégsem pazar­ lás, valamit ki lehet belőle találni. —Miről? - A félelemről és arról, milyen gombot kell megnyomni ahhoz, hogy abbamaradjon. - Nemcsak arról, hogy félsz, arról is, amire vágyódsz? - Megjegyzi spontán: anyuval szeretnék aludni, azt szeretném a legjobban. De most már nem alhatok - provokál - , mert Dr. Éppel megtiltotta. Hasonlóan provokál, mint anyja, tudni szeretné, mi történik a másik szobában. Tagadja, hogy a tiltás miatt dühös és azt is, hogy saját analitikusára is dühös lehetne. Homokos ládát vesz elő, vizet ereszt bele és kijelenti, az kicsinek való. A nagynak és a kicsinek lenni előnyeiről beszélgetve az analitikus megjegyzi, hogy egészen kicsi szeretne lenni, hogy anyja ágyába mehessen. Nem - mondja mély meggyőződéssel nagy férfi szeretnék lenni. Az ödipusz-vágy első megfogalmazását intenzív játék követi, amelyben kiéli vágyát. Először tüzet fest, m?jd tüzet csinál. Fontos neki, hogy a homokkal és vízzel eloltsák, fél, hogy a füstöt meg fogják érezni a másik szobában. Követ­ kező órán anyja először panaszkodik Alexre, vadul száguldozik biciklijén és mindent jobban akar tudni. Mondta már, hogy ezt mások nem tűrnék, de az ő nevelése természetesen hatástalan. Megint vádolja magát, ezt nem kellett volna mondania és ismét bizonygatja tanácstalanságát. Félelmét Alex fiús aktivitásától és rivalizálását az analitikussal szemben nem nehéz kihallani. Rövidesen el is meséli, \iogy Mex otthon gyájtogat és újra. íe\vet\ a szellemi betegség gondolatát. Dr. Dannebergnél már régen tűzet csinál - mondja ellenségesen - ő biztos tudja, mire való ez. Itt ismét nem világos, ki projiciál kire, anya és fia közt kölcsönös projekció ez. Biztosan lehet tudni, hogy a fiú ösztönkonfliktusa tünetképzéshez vezetett, s ez az anyában erősíti a szo­ rongást a gyerek ösztönmegnyilvánulásától. Az anya rosszul sikerült elhárítása bizonytalanná teszi a nevelést, ami erősíti a fiúban a szorongást és a regressziót a függőség korai szakaszához. A terapeuták átélik a szorongás és regresszió ismétlését és a projektív elhárítást a terápiás helyzetben. Nehéz felismerni, hogy ki kit csábít és ki kinek tilt. Alex sokkal mélyebben van kötve anyjához, hogy ne érezné, anyja mennyire helyteleníti szexuális vágyainak felszínre kerü­ lését a terápiában. így a gyerek csábításnak érzi a terapeuta engedélyét a tűzzel való játékra. Fel is adja ezt a tevékenységet és jó gyereket játszik: társasjátékot, barkácsolást. Ennek a szakasznak a karácsonyi szünet vet véget. Utána az anya közli, hogy Alex beteg volt és saját lázas megfázása miatt nem tudott a család elutazni (beleértve tágabb családját.) Először válik tudatos­ sá benne, hogy az egész család mennyire függ tőle, bár látszólag Alex áll a 115

középpontban. Nehéz volt neki a karácsonyi szünet után „átengedni” a gyereket a terapeutának. Azonnal ellenállásba megy át: Alexnek olyan kevés ideje van, minek egyáltalán a terápia, anyja megérti és szereti. De —korrigálja magát rögtön - rá nem kell tekintettel lenni, az analízis fontosabb, ezt megértette. Nem sokkal ezután megfelejtkezik az óráról. Elhozta Alexet, majd elment. Legközelebb nevetve mondja: „múltkor lógtam”. - Az iskolából szoktak lógni, ez azért lehet, mert itt is kötelességét teljesíti. - Nem érti: ó' szívesen jön és csak viccelt. Meg volt híva, le akarta mondani, tle elfelejtette. Nem tudja, hogy tör­ tént. Volt iskolatársával volt együtt, aki ide közel lakik. Végre kiönthette a szívét valakinek, aki segít rajta. Majd elmeséli, milyen tanácsot kapott barátnő­ jétől és hozzáfűzi: „Ezt Önnek köszönhetem”. Az értelmezést, hogy egyszer „meg akarta mutatni neki”, elutasítja: nem érez agressziót és nem akarta ellógni az órát. Majd asszociációi az elfelejtésről megértetik az összefüggést, elfelejtette sógornője születésnapját, ami kellemetlen volt. Nagyrabecsüli őt, csak túl sok időt tölt férjével (bátyja). Segít munkájában, mert okosabb nála. Sok affektussal ismeri fel saját féltékenységét: „Mi mindent lehet látni ilyen apróságból!” - és csodálkozik, hogy szorongáson kívül más érzelmei is vannak. Ezután könnyeb­ ben verbalizál vágyakat és csalódásokat. Alexszel szemben is megtanulja érzel­ meit kifejezni és adni neki. Nyíltabb odafordulásban és nyíltabb harcban nor­ malizálódik viszonyuk. - Pl. az első pofont Alex azzal provokálja, hogy azt mondja, más anyák jobban nevelik a gyermeküket. Ebben az időben az anya energikusan követeli, hogy csökkentsék az órát heti kettőre. Többet szeretne gyermekével lenni, pótolni az elmulasztottakat. Az ellene vívott nyílt harcot az érte való nyílt harc váltja fel. Alex ugyanakkor nem tudja megmondani nyíltan, hogy nem jön szívesen, elkéséssel, óracserék kérésével ágál. Sikerül rámutatni, hogy az anyját és anali­ tikusát riválisoknak éli meg: nem lehet az egyik felé fordulni a másik mérgesítése nélkül. Ezt olyan periódus követi, hogy a gyerek figyelme az odajáró többi gyerek felé fordul. Hosszú meséket talál ki sohasem látott konkurrenséről. Ha­ sonló ez az anya barátnőjének és terapeutájának konkurrenciájához, amely egyidejűen folyik. Miközben az óracsökkentést átbeszélik, megpróbálják tisztázni az anyai és terápiái pozíció különbségét, a gyerek megérzi, hogy az anya is konkurrál. A gye­ rek feladja a másik gyerekkel való harcot, és átengedi neki a kérdéses játékot. Bábozni kezd. Kasperi a hős, aki intése ellenére minden veszélyt kikövetel, a varázslót és a boszorkányt megöli. Kasperi az ágyban fekszik, a nagymama bálból jön haza. Kasperi elmeséli győzelmét, de a nagymama nemigen ért egyet hősi magatartásával. Az óra végén felfedezi a bábszínház függönyzsinórját, le akarja pecsételni. Az analitikus ezt úgy értelmezi, hogy hiába a látszólagos közömbösség versenytársaival szemben, mégis el akarja zárni előlük a bábszín­ házát és a terapeuta személyét idegen behatás ellen. Legközelebb az anyától való függőségét és férfias kívánságait játssza el. Alex-Kasperl (ahogy nevezi) agyon akarja ütni a varázslót, a „nagymama” megpróbálja visszatartani. Győztesen tér haza, de most nem csodálatot vár, hanem apróbb szolgálatokat (felkelésnél, lefekvésnél segítsen.) A terapeuta a nagymama szerepében azt játssza, hogy ilyen nagy hőst, mint egy kisfiút ki kell szolgálni. A gyerek belemegy a játékba, és kéri, hogy a nagymama sajnálja a 116

bátor Kasperlt, hogy félnie kell. Végül kidobja a nagymamát ezzel a felkiáltás­ sal: fiú akarok lenni, - és újra elmegy megölni a varázslót. Máskor sok veszé­ lyen keresztül elveszi apjától Gertit, a hercegnőt, de az mindig meghal, röviddel az esküvő után. Végül megnyugtatja: „az egész csak álom volt.” Szereplők jön­ nek, akik nem akarják hagyni Kasperlt beszélni. Értelmezés: „a játékosok nem értenek egyet, mit szabad és mit nem szabad mondaniok. Kasperi hasonlóan járt, mint Alex, érthető, hogy éjjel félt, ha azt álmodta, hogy apa elveszi tőle a szép Gertit, akinek azután meg kell halnia. A befejező játék következő centrális darabja Kasperi és felesége. Alex vo­ nakodik elkezdeni a játékot. Értelmezés: nem tetszene nézőinek, ha elmesélné, mit csinál Kasperi a feleségével. Végül színre lép és rögtön az analitikust hívja: „szükségem van magára, magának kell a feleségnek lennie”. Lefekszik a szín­ padra, a hercegnőnek mellé kell feküdnie, „Együtt alszanak.” Kasperi felébred, közli feleségével, hogy ma a Holdba kell repülnie, Gerti aggódik, Kasperi leráz­ za és elhagyja. Izgatottan kilép a függöny mögül: „most egyedül kell játszania, mert én a Holdra készítem a rakétát. Meséljen addig a gyerekeknek.” —Mit? — Az esküvőről'. - Elkezdi mesélni, amit Alex múlt alkalommal játszott, a gyerek figyelmesen hallgatja: „Igen, de ez álom volt.” - Álmaid néha felizgatnak, hogy ez tényleg a házasság-e, amikor félsz éjjel. Azt szeretnéd tudni. —Hogyan? — kérdezi izgatottan. - Azt hiszem, anyut is szívesen kérdeznéd és ez talán össze­ függ éjszakai félelmeddel. Lehet - mondja halkan. Majd izgatottan: mától kezd­ ve egyedül akarok aludni és nagy fiú akarok lenni. Ezzel a kezelés az utolsó szakaszba lépett. Megbeszélik, hogy nemcsak az anyával, hanem a terapeutával is nagyfiú lehet, vagyis tőle is elmehet. Utolsó játéka a lelkiismeret és a vágyak közti konfliktust ábrázolja: Az igazságügy­ miniszter gazdag ember, arról panaszkodik, hogy szegény szomszédja irigyli és ismételten meglopja. A szegényt elfogják, bevallja: mindig, mindig gonosz vol­ tam, megérdemlem a halált. A tolvaj kivégzése után az anya először boszorkány képében jelenik meg, de az igazságügyminiszter tündérré változtatja és elveszi feleségül. Együtt tudták feldolgozni, hogy a szegény és az igazságos miniszter is Alex, mindkettő személyiségének része, mindkettő szorongatva érzi magát. A terápia utolsó szakaszában az anyától való függetlenedés is végbe ment. Erre kellett az anyát előkészíteni. Mióta az anya Alex provokációit jobban bírta, elkezdett házasságáról be­ szélni, férjével hasonló viszonyban van, mint Alexszel. Vele szemben is bűntu­ datos, ezt a bűntudatot azzal racionalizálja, hogy férje csak értük dolgozik, s szabad idejét is a család gondjaival kell töltenie. „Érthető, hogy gyakran nem jön haza, vagy visszahúzódik a másik szobába.” - Ugyanúgy, mint Alexnél, kezdetben nagyon megértő, majd feltör benne az agresszió. Szemrehányást tesz Férjének, hogy nem törődik eleget velük, biztosan féltékeny fiára. Rokonai és barátai nem nézik jó szemmel, hogy csodálja és dirigálni engedi. Ezekkel az emberekkel épp oly tanácstalan, mint régebben Alex nevelőnőjével. A további­ akban tudatosabbá vált benne szeretet és birtoklás igénye, vágya gyengédségre és védelemre. Két éves kezelés után Alex saját kívánságára nyári táborba utazott. Az anya először nehezen egyezett bele az ilyen hosszú elszakadásba. A döntést az apa könnyítette meg, több odafordulást érzett a felesége részéről és így több 117

szeretetet is tudott adni. Végre lehetővé vált, hogy hosszú évek óta először együtt töltsék szabadságukat. Egy évvel későbbi adatok szerint Alex jól töltötte a nyarat és átlépett magasabb fokú iskolába, ahol jól teljesített. Az átlagon felüli intelligenciájú fiúnak sikerült lehetőségeit kibontakoztatni, és a döntő lépést a látenciában megtennie. 1973. május

118

IRODALOMJEGYZÉK Danneberg, E. u. Eppel, H. (Wien): Eine Behandlung von Mutter und Sohn. Psyche, 1971. 8. 580-594. Eppel, H. (Wien): Die Identifizierung in der Kinderpsychotherapie, in: Hand­ buch der Kinderpsychotherapie. Vol. I. ed. G. Biermann. E. Reinhardt Verlag, München-Basel, 1969. Frankl, L. u. Hollman, I. (London): Die Ich-Beteidigung am Therapeutischen Bündnis, in: Handbuch der Kinderpsychotherapie. Vol. I. ed. G. Biermann. E. Reinhardt Verlag, München-Basel, 1969. Frijling-Schreuder, E. (Amsterdam): Übertragung und Gegenübertragung in der Psychoanalytischen Kindertherapie, in: Handbuch der Kinderpsychotherapie. Vol. I. ed. G. Biermann. E. Rein­ hardt Verlag, München-Basel, 1969.

119

Az értelm ezés problém ája a gyerm ekterápiában (Virág Teréz) E tanulmányban azt kívánom bemutatni, hogy mi történik a különböző pszichológusok ajtói mögött, ott, ahol általában a pszichológuson és a gyerme­ ken kívül nincs harmadik résztvevő. A terapeuta és a gyermek közötti interak­ cióról, Anna Freud, Melanie Klein, Berta Bomstein, Zulliger és Winnicott módsze­ réről, valamint saját terápiás munkámról fogok beszámolni. Az értelmezésnek a gyermekterápiában még nagyobb szerepe van, mirt a felnőtt-terápiában. Ennek több oka van. 1. A gyermeknek nincs betegségbelátása. Bár neurotikus tüneteitől szen­ ved, nem tudja, hogy bajára van segítség. A hiányzó betegségbelátást a pszicho­ lógusnak kell a gyermekben kiépíteni. 2. A gyermek nem képes szabad asszociációra. Igaz, hogy válogatás nélkül elmondja ötleteit, de ezeket nem társítja a megjelenő anyaghoz, álomhoz, játék­ hoz. Magunknak kell kitalálnunk játékának és mondanivalójának rejtett értel­ mét, ezért nagyobb a veszélye annak, hogy idegen anyagot viszünk be az értel­ mezésbe, mint a felnőttek terápiájában. 3. A gyermeknél nemcsak a betegsegbelátás és a szabad asszociáció hi­ ányzik, hanem a nyugodt önmegfigyelés is. A pszichológusra ezért aktívabb szerep vár. A gyerek helyett is a pszichológus figyel, hogy minden fontos részle­ tet értelmezni tudjon. A terapeuta akkor tudja a kapott anyagot megfelelően felhasználni, ha képes a gyermek szemléleti szintjéhez alkalmazkodni, a megfi­ gyelt, anyagot a maga szintjén feldolgozni, majd ismét a gyermek színvonalának megfelelően értelmezni. Az értelmezésben általában három felfogás különíthető el. 1. A gyermek játékát, rajzát tevékenységét nem szükséges a gyermeknek értelmezni, elég, ha a terapeuta megérti a gyermek hibás viselkedésének, neu­ rotikus magatartásának az okát. Leginkább Zulliger vallja, hogy a játék értelme a terapeutának fontos, es nem kell mindazt megmondani a gyermeknek, amit róla megtudunk. A kezelés célja a hibás magatartás rendezése, amelyhez Zulli­ ger rendkívül változatos, ötletes terápiás eszközöket nyújt, továbbá segít a kör­ nyezeti konfliktusok rendezésében a családtagok és a gyermek között. 2. Anna Freud iskolája szerint a gyermek játékát, közléseit, magatartását értelmezni kell. A. Freud, B. Bornstein, R. Glanz és saját eseteimben konkrét példákon fogjuk látni, hogyan. Most csak azt emelem ki, hogy csak az az anyag értelmezhető, ami a gyermek játékában, rajzaiban, verbális közléseiben több­ ször is megjelenik. A traumás anyag többszöri megjelenése az értelmezés előtt azért olyan fontos, mert a gyermeki gondolatmenet éppen a szabad asszociáció hiánya miatt könnyen eltéríthető, ha az értelmezéssel tőle idegen anyag kerül megbeszelésre. Csak az értelmezhető, ami ismételten megjelenik a terápiás anyagban és az új anyag az addig feltárt, feldolgozott és megértett anyaghoz szervesen hozzáfűzhető. 120

3. M. Klein módszerének lényege, hogy minden felmerülő anyagnak szim­ bolikus értelmét azonnal, már egyszeri előfordulás után is értelmezi. Felfogása szerint ezzel a mély értelmezéssel a gyermek tudattalan szorongását oldja. Saját gyakorlatom azonban inkább a szorongás elmélyülését, illetve az ellenál­ lás növekedését látszik bizonyítani egy-egy időelőtti értelmezésnél. A gyermek, ellentétben a felnőttel, nem saját akaratából kerül a pszicholó­ gushoz. A világban, a családban általában kiszolgáltatott. Kiszolgáltatottsága a pszichológus rendelőjében még fokozódik. A tesztek, a játékok anyagából a pszi­ chológus olyan összefüggéseket tud meg, amiket a gyermek nem tud kontroll alatt tartani. A gyermekek többsége ezt megérzi és kezdetben visszatartja tevé­ kenységét a pszichológus előtt. De a nyitott viselkedésű gyermek is érzi, hogy a terápiás szituációban kiadja magát, hogy játéka nem olyan játék, mint az óvodá­ ban, vagy otthon. Ezért a terápia kezdetén az első órán helyes a bajaira utalni. Meg kell kötni a terápiás szerződést. Anna Freud szavait idézem: „Bármibe akarunk is a gyermekkel kezdeni, legyen az földrajz, vagy a számtantanítás, akár oktatni akarjuk, akár analizálni, a legelső, hogy határozott érzelmi kapcso­ latot építsünk ki. És minél nehezebb az a feladat, amit el kell végeznünk, annál erősebbnek kell lennie ennek a kapcsolatnak.” Rosemarie Glanz a terápiás szer­ ződés megkötését kísérte figyelemmel a különböző terapeutáknál. Cikkében a gyerekkel való első találkozás módjait ismerteti és bírálja. Saját esetein konkré­ tan mutatja be az általa legjobbnak tartott szerződési módot. Mónika 11 éves, dühkitörései miatt került analízisbe. Az analitikust a szülők háromszor keresték fel, mielőtt a terapeuta a gyereket látta. A szülőknek azt tanácsolta, mondják meg a gyermeknek, hogy találtak valakit, aki nehézsé­ geiben segíteni fog. Az első ülésen a következőket mondta: „A szüléidét, már egy kicsit megis­ mertem és problémáidról is hallottam. Szüleid azt szeretnék, ha segítenék nek­ tek. Ez a segítség abban áll, hogy ami neked nehezen megy, azt jobban megért­ sük. Ehhez legjobb az, ha lehetőleg sok mindent elmesélsz, ami veled történik. Mindenről beszélhetsz, ami éppen az eszedbe jut, mert számunkra minden érde­ kes lehet.” Mint, látjuk, a szerző nem beszél konkrétan Mónika dühkitöréseiről, csak utal azokra, váija, hogy majd, a gyerek hozza szóba. Glanz többféle kezdést figyelt meg kollégáinál. 1. Van, aki semmit nem szól, csak megvárja, mit, csinál a gyerek. Látszat­ ra ez analitikus magatartás, mégis a gyermeknél természetellenes, mert nem mond semmit az aktuális helyzetről, az analízis értelméről és lefolyásáról. Bár előfordul, hogy a gyermek játszani vagy beszélni kezd, de ezzel csak a kellemet­ len helyzetből menekül ki, minthogy egy idegen személlyel egyedül hagyták. Azzal, hogy nem tájékoztattuk őt és passzívak maradunk, bizonytalanságot és félelmet keltünk. 2. Némelyek így kezdenek: „Ezentúl kétszer egy héten találkozni fogunk, azt játszhatsz, amit akarsz, azt csinálhatsz, amit akarsz.” Ez a kezdési mód azért is helytelen, mert nem felel meg a valóságnak. A gyermek aktivitásának nemcsak a külső valóság szab határokat, de célunk is más. Nem azt akarjuk, hogy azt játssza, amit akar, miközben passzívan megfigyeljük, vagy aktívan vele játsszunk, hanem segíteni akarunk abban, hogy nehézségeit, megértsük,

121

hogy megtanulja indulatait szabályozni. Az ilyen kezdés után ne csodálkozzunk, ha a gyerek azt mondja: „Azt csinálok, amit akarok és én játszani akarok!” 3. Mások ezt kérdezik: „Tudod miért jöttél hozzám?” Vajon ezzel a kérdés­ sel arra biztatjuk, hogy közölje elképzeléseit az analízisről, az analitikusról és a szülők által közölt okokról? De az első órán még hiányzik a bizalom és a bizton­ ság. Kérdésünkkel csak növeljük a gyerek szorongását, hiszen olyanok vagyunk, mint a tanító, aki próbára teszi. Azt kérdezzük, amit úgyis tudunk, hiszen a szülők már tájékoztattak minket. Vagy szégyenből nem mond semmit, vagy már kezdetben rossz a lelkiismerete. Ezt az első benyomást nem könnyű feloldani. 4. Vannak, akik a gyerek tünetére közvetlenül utalnak: „Szüleid elmesél­ ték, hogy dühkitöréseid vannak és ez gondot okoz nekik. Mit gondolsz te erről?” Lehetséges, hogy Mónikának, akinek szülei az analitikus tanácsára megmond­ ták, hogy miért viszik őt analitikushoz, könnyebbséget jelentett volna, ha az analitikus szóbahozza bajait. De ez a módszer túlságosan a dühkitörésre, a szülök panaszára irányítja a figyelmet és a gyermek csak arra érezne felszólí­ tást, hogy a dühkitörésekkel kapcsolatos gondolatait mondja el. Ezzel megaka­ dályozná a szabad képzettársítást, a tudattalan összefüggések és motívumok felszinre kerülését. Ha a gyermek kezd el beszélni bajairól, az többet mond az analitikusnak, mintha ő közölné a szülők panaszát a gyerekkel. Vázolnám, én mivel próbálom indítani az első beszélgetést. Várakozó magatartásommal igyekszem megteremteni azt a helyzetet, hogy a gyerek megérezze, számomra egész személyisége fontos. Megjegyzéseim: „Minden érdekel, ami veled történik.” „Az a dolgom, hogy megfigyeljem a játékodat, hogy rájöjjünk arra, miben kell változnod.” „Együtt fogjuk megbeszélni, meddig szükséges hozzám járni.” A terápiás szerződés megkötése nem sikerül minden esetben az első talál­ kozás alkalmával. Mint A. Freud rámutat, a latenciakorú gyermeknél nemcsak az okoz problémát, hogy hiányzik a betegségbelátás, hanem az is, hogy a gyer­ mek életkori fejlődésének megfelelően bizalmatlan a felnőttel. Szorongását sze­ retné elhárítani és elfedni a külső szemlélő elől. A. Freud esetet idézem, aki egy 10 éves szorongó, dekoncentrált kisfiú példáján mutatta be, hogyan vonja be az analízisbe, hogyan teremti meg a terápiához szükséges légkört. A gyermek számára szüleivel való konfliktusa rejtett volt, állapotával nem volt elégedetlen, változtatni sem akart magatartásán, elutasító és bizalmatlan volt, minden törekvése arra irányult, hogy szexuális titkait óvja a leleplezéstől. Itt elsősorban a gyermek bizalmát kellett megnyerni. A Freud ezt különböző módon érte el. Pl.: alkalmazkodott a gyermek hangulataihoz. Ha a fiú az asztal alá feküdt, természetesnek vette, onnan folytatták a beszélgetést. Ha spárgát vett elő a zsebéből és kunsztokat csinált, akkor az analitikus még ügyesebb volt. Ha arcokat vágott ki papírból, vagy rajzolt, akkor az analitikus még szebbeket csinált. Erőpróbánál még erősebbnek mutatkozott. Semmilyen téma nem volt idegen a számára. Követte a gyermeket tengeri rablótörténeteiben és - idézem „úgy viselkedett, mint egy film, vagy egy regény, amelyre érdemes figyelni, illetve publikum volt mindenhez.” Eleinte nem volt más szándéka, csakhogy érdekessé tegye magát, de közben sokat megtudott a gyermek felületi érdeklő­ déséről és hajlamairól. - Bizonyos idő után ehhez járult, hogy hasznossá vált a

gyermek számára. Pl. géppel leírta leveleit, segített nappali álmodozásait leraj­ zolni. Ez az időszak ismeret- és fantáziakörét hozta közelebb. A gyerek rájött, hogy az analízisnek praktikus haszna van, pl. a büntetendő dolgokat először vele közölte, s arra használta fel, hogy a büntetés ellen megvédje. Az analitikust bizta meg, hogy a lopott pénzt tulajdonosának visszaadja. Három tulajdonságát mutatta tehát a gyermeknek: érdekes, hasznos és tekintélyes személy, akinek védelme nélkül a gyerek nem boldogul. Nem töreke­ dett betegségbelátásra, csak olyan erős kapcsolatra, amely kiváltja a most már sürgetően várt fejleményt: azt, hogy az addig féltett titkait közölje. Még egy példát idézek A. Freudtól. Egy 10 éves fiú dühkitöréseire és rosszaságára inkább büszke volt, mintsem változtatni akart volna rajtuk. Egy volt tünetével. A szembeállítást A. Freud a következő módon érte el. Mindig részletesen elmondatta magának a gyerek dühkitöréseit, érdeklődött, mennyire ura ilyenkor cselekedeteinek. Olyan beteg dühkitöréséhez hasonlította, akinél segítsége már nem jöhet tekintetbe. A gyerek meghökkent, hogy bolondnak tartják és már kezdett nem büszke lenni rá. Megpróbált magán uralkodni, de érezte tehetetlenségét, megnőtt kínosságérzése. így eljutottak a tünet zavaró, idegen testként való kezeléséhez, majd megindult az együttes küzdelem ellene. A Freud módszere hasonló Aichhornéhoz, aki disszociális serdülőket elő­ ször neurotikussá tett, vagyis betegségbelátáshoz juttatott, mielőtt az analízist elkezdhette volna. A terápiás szerződés megkötésének tárgy alása után rátérek az értelmezés problémáira. Ismét konkrét példákon keresztül vázolom, hogyan lehet a gyer­ mekjátékát értelmezni. Berta Bornstein egy 5 és 1/2 éves iskolafóbiás gyermek analízisének ismer­ tetése során vet fel módszertani problémákat. Megértéséhez röviden ismertet­ jük Frankly esetét. Frankly 5 és 1/2 éves, intelligens, középosztálybeli szülők első gyermeke. Tünete: iskolafóbia, gyermektársaságban felengedett, kooperál, de a felnőttektől fél, visszahúzódó. Ha nem látja anyját, szorongásos rohamot kap Az apa jóindu­ latú, de nehezen tolerálja, hogy a gyermek neurózisa feldúlja a családot. Felesé­ gét hibáztatja, hogy nörszöt hozott a házhoz. Az anya örült, hogy terhes, de amikor először fogta kézbe gyermekét, furcsát és idegent érzett. Második gyer­ mekét, kislányát, viszont rögtön magáénak érezte. A gyerek ordító csecsemő volt, az anya attól félt, hogy a gyerek nem szopik eleget. Kórház után nem is szopott, üvegből etették. 5 és 1/2 hónapos korában éjjel is etetni kellett, amikor felébredt és üvöltött, 3 éves és 3 hónapos, amikor testvére születik, ettől kezdve anyjához való viszonya romlik. Szorong, ingerlékeny. Az anya tudatos kísérletet tesz arra, hogy gyermekét visszanyerje, elhanyagolja a kislányt, nehogy Frankly féltékeny legyen. Ez sem segít. A gyerek anyját visszautasítja és csak a nörszöt választja. Betegsége alatt ennivalót, orvosságot nem fogad el tőle, de követeli anyja állandó jelenlétét. Dühkitöréssel válaszol, ha anyja eltávozik mellőle, a nörsszel viszont kellemesen elvan. Az anya szenved a gyerek vissza­ utasításától és agresszióját úgy értékeli, hogy Frankly ragaszkodik hozzá, ettől meghatódik és megadja magát a gyermek akaratának és fóbiájának. Több kisérletet tesznek az óvodára. Négy éves, amikor először próbálják óvodába vinni. Kétszer viszik el, de úgy ordít, hogy nem lehet ott tartani. 4 és 123

1/2 éves korában ismét megkísérlik az óvodát, az anya egy ideig vele marad. A gyerek szorong - két hét múlva csőd. Ismét kísérletet tesznek 5 éves kora körül. Érdeklődve játszik, de nem tud anyja mellől elmozdulni, csak, ha a pedagógus megígéri, hogy anyja nem megy el. Állandóan ellenőriznie kell, hogy ott van-e. Az iskola javasolja, hogy kezeltessék a gyereket. Az analitikushoz együtt mennek, a gyerek először nem akarja anyját beengedni a pszicholó­ gushoz, majd őmaga sem akar egyedül ottmaradni, végül megengedi, hogy anyja kinn megvárja. Első játéka: a rendelkezésre álló eszközökből kórházat épít. Külön teszi a férfiakat, a nőket és külön a csecsemőket. Őmaga egyedül ül egy kiemelt helyen. Az apa egy nőt megkérdez, hogy hányt-e, vagy gyereket vár. „Nem érdekes” válaszolja. A kisgyerek haza akar menni, de senki sincs, aki segítsen neki. Tűz üt ki és elégnek a kisgyerekek. Frankly bemegy a nőkhöz és közli „a bébik meghaltak, a mami is”. A férfi-osztályon is mindenki meghalt, de arra rá sem hederít. Ez a játék hetekig tart. A babákat közben kedvesen, gondosan ápolja. A játék értelme: bosszú anyjával szemben, aki frusztrálta, amikor elment a kór­ házba és gyereket hozott. Második játéka: Ő utazik el messze földre, apja keresi és nem találja, közben anyját idegen emberek megölik és Frankly az apával él. Ennek a játék­ nak az az értelme, hogy Frankly attól fél, hogy az anyát ért büntetés valóra válik. Anyját ambivalens módon szereti, ezért követeli állandó jelenlétét, ez fóbiaképzésének alapja. Bomstein felveti a különböző interpretációk lehetőségét. 1. Testvére és anyja elleni agresszióját kellene megmagyarázni. B;zonyára haragszik, hogy anyja elhagyta. Talán ezért akarja elfoglalni a mama helyét, és együttélni apjával. Ezért játssza, hogy anyját meggyilkolják, tehát az anya ellen forduló gyermeki szadizmust lehetne felszínre hozni. Mindezzel a magyarázattal az ént kényszerítenék arra, hogy szembenézzen a tudattalan impulzussal. 2. A játékban való részvétellel visszatarthatjuk magunkat az értelmezés­ től és arra ösztönözhetjük a gyereket, hogy gyűlöletét a játékban élje ki. Ez a fóbia csökkenéséhez vezethet. Ebben az esetben a katarzis az Id színvonalán zajlana. Ez az ösztönimpulzus időleges csökkenéséhez vezetne, de megmaradna a konfliktus az Ego és az Id között. 3. Lehetne a konfliktust bagatellizálni ilyenféle értelmezéssel: „Érthető, ter­ mészetes, mindenütt vannak bajok.” Ez a módszer az analízis helyett scotomizál. 4. Az analitikus természetes kritizáló attitűdöt vehet fel, amely a gyer­ meknek azt a kívánságát közvetíti, hogy nőjön fel és saját magától ítélje el a gy ermekes magatartást. Ezzel a felettes épt erősítjük. A szerző arra a következtetésre jut, hogy mind a négy módszer vegyíthető és használható. Frankly játékának lényege, hogy a reális szituációt megfordítja. A valóság­ ban boldogtalan és kirekesztettnek érzi magát, a játékban ő intézkedik, önma­ gát teszi kiemelt helyre. Az omnipotencia érzés védekezés az elviselhetetlen szomorúsága ellen. Frankly azonban arról, hogy' szomorú és kirekesztett, nem tudott analízisének ebben a fázisában, szomorúságát csak játékával fejezte ki. A kórházas játékkal a tudattalant tudatossá, a konfliktust érthetővé lehetett ten­ ni. Azt kellett megérteni, hogy a gyerek agressziója és szorongása mögött önma­ 124

ga miatti sajnálkozása és az anya utáni intenzív és elfojtott vágya van. Az első hetekben az analízis tárgya a játékban szereplő magányos fiú volt. Az analiti­ kus szimpátiát mutatott a magányos gyermek iránt. Erre a fiú növekvő sajnál­ kozással felelt. Az analitikus szimpátiája elviselhetővé tette számára eddig el­ viselhetetlen érzéseit. Szembe tudott nézni azzal, hogy ő maga az a kisfiú, aki egyedül maradt, amikor anyja kórházba került. Az óra után megkérdezte anyjá­ tól: „Ki törődött velem? Egyedül voltam?” - „Nem, apa veled volt.” - válaszolta anyja. A kórházas játék lehetővé tette, hogy újra átélje és korrigálni tudja húga szü­ letése körüli traumáját, anyja eltűnését és megértse a valóságot. Zulliger játéktechnikájának lényege, hogy nem értelmez a gyermeknek. Nem tudatosítja benne, hogy mi történik a játék közben, véleménye az, hogy elég, ha a pszichológus tudja, mi zajlik le a gyermek tudattalanjában. Konkrét példával világítjuk meg az ő módszerét is. Bemard 9 éves, a fiút a szülők a tanítónő tanácsára vitték el Zulligerhez. A tanítónő szavai szerint a gyermek nem viseli el a közösséget, nem képes beilleszkedni, kínozza a gyerekeket, különösen a lányokat. Egyébként tehetsé­ ges és szívesen rajzol. A szülők megértéssel fogadták a tanítónő tanácsát, mert otthon is voltak panaszok. Bemard a két évvel fiatalabb lánytestvérével állandó harcban állt, a szülőkkel szemben dacos, és különösen anyjának nem fogad szót. Aszülők egy falun kívül eső gazdaságban éltek, szegény emberek. A pszichológus kérdésére Bemard nem tudja megindokolni, miért verek­ szik társaival. Elpanaszolja, hogy rókának (renard) csúfolják társai. Ezért tá­ madja meg őket. Húgáról egyszerűen annyit mond, hogy ki nem állhatja, mert verekedős és mert a szülőknél több joga van neki, mivel lány. A terapeuta igyekszik vele először jó kontaktust teremteni. Érkezésekor mindig megkínálja egy falat édességgel, csokoládéval. Ezzel az a célja, hogy anya-kapcsolat jöjjön létre, ezután játszani engedi. Néhány ülés után felszólítja, hogy rajzoljon egy történetet négy képben, amelyet ő maga talál ki. Mint tudjuk, agyerek jól és szívesen rajzol. A következőket rajzolja: 1. kép: előtérben egy szék, közepén egy férfi és egy női alak. A nő kezé­ ben koffer. A férfi felemeli a kezét. „Az asszony ajándékot hoz a férjének, a férfi örül neki.” 2. kép: A koffer a széken van, még csukva. A férfi és a nő átölelik és megcsókolják egymást.” A férfi átöleli feleségét hálából.” 3. kép: A férj közelebb jön a székhez, kinyitja a bőröndöt. Az asszony távolabbról nézi. ,A férj kinyitja a koffert.” 4. kép: A férj a nyitott bőrönd mellett áll, valamit tart a kezében. Könny patakzik a szeméből, az asszony is sír, törölgeti a szemét. A gyerek közben érthetetlen szöveget mormolt. ,A férj egy rókabó'rt (renard) talált a kofferben, mindketten sírnak.” Az analitikusan képzett terapeuta - akinek nagy gyakorlata van a gyer­ mekrajzok értelmezésében —megtalálta a rajz szimbolikus értelmét, összefüggé­ sét Bemard élettörténetével és fő konfliktusával. Ez a következő: az anya tudtá­ ra adja férjének, hogy gyermekkel fogja megajándékozni, illetve, hogy terhes (koffer). A férj boldog, megöleli és megcsókolja a feleségét. A csók a fogantatást is jelenti. Következik a szülés. A férfi kinyitja az asszony testét (koffert). Az 125

ajándék (gyerek) nem felel meg a várakozásnak, nem kislány, hanem fiú (renard-Bemard, vagyis róka). Ezért sírnak mindketten. Ezt az értelmezést Zulhger nem hozza a gyermek tudomására, de számára világos a konfliktus, amely miatt Bemard a húgával és az osztálytársaival szemben támadó és agresszív. Ezután utánanéz a valóságnak, majd a következőket tudja meg. A szülők valóban első gyermekként lányt kívántak. Ezt Bemardnak meg is mondták. Bemard, akinek lánynak kellett volna lennie és fiú lett, kirekesztettnek érzi magát a családból. A szülők nem fogadták el őt igazán, a szülők csalódása féltékenységet váltott ki a gyerekből. Irigységét váltja át agresszióra. A család­ ban nem találja helyét, izolált. Amikor iskolába került, fantáziában ezt az érzé­ sét viszi át az osztálytársaira, különösen a kislányokra. Bemard tünetének megszüntetésére Zulliger kétféle utat választ: megfele­ lő játékkal lehetőséget ad a gyermek agressziójának kiélésére, és megpróbálja nevelési tanácsokkal a környezeti konfliktust is rendezni. A gyerekkel agyagozást kezdeményezett, női és férfi-figurákat formáztak, amelyet egy ökölcsapással szétlapítottak. Majd megtanította papírbabákat ki­ vágni, ezeket ollóval szétnyirbálták. Kuglijátékban Bemard vad elégtétellel ütötte le a királyt, vagy a királynőt, a golyókra bábok elszaggatott fejét húzták fel. Ezután következett a korrekciós fázis. Miután ilyen módon a gyerek agreszszióját hosszabb időre kielégítette, megpróbálták rendbehozni a bábukat. A bá­ bozásban ezután a Paprikajancsi nem a mindent tönkretevő volt, hanem kibé­ kült a királlyal, a királynővel és a hercegnővel. Megvédte azokat a krokodil támadásától, nem engedte, hogy a krokodil felfalja őket. Agressziós vágyát áttol­ ta a vadállatra, ő maga Paprikajancsi képében védelmezővé vált. Ez azt jelenti, hogy az én megerősödött afe ösztönimpulzusokkal szemben. Ez az én-erősödés úgy történhetett, hogy Bemard agressziós ösztöneit korlátlanul kiélhette a já­ tékban olyan hosszan, amíg erre szüksége volt. A terapeuta a szülőkkel is megbeszélte azokat a magatartásformákat és szórakozásokat, amelyekkel a gyermek rendeződését elősegíthetik. Azt javasol­ ta, hogy az apa vegyen a gyereknek egy kis baltát és együtt aprítsanak fát. Amikor a gyerek a fát beviszi a konyhába, az anya dicsérje meg és adjon neki egy jó falatot. Mindkét szülő udvariasan kérje a házimunkában való segítségét, hogy a gyereknek az legyen az érzése, hogy ö fontos tagja a családnak, sokra becsülik és szeretik. Az anya később néha megkérte Bemard t, hogy segítsen húgának, hiszen az még kicsi és nem olyan erős, mint ő. Ezzel fel lehetett kelteni benne a lovagiassagot, hiszen cserébe kapta saját értékének és fontossá­ gának tudatát. Ez a befolyásolás nem verbálisán, magyarázatokkal történt, hanem tettekkel és átéléssel. Az iskolából azt jelentették, hogy Bemard beilleszkedett, otthon pedig el voltak ragadtatva, hogy mennyire jóba lett testvérével. így a kezelést abba lehetett hagyni, már csak nagyobb időközökben járt kontrollra. A javulás mara­ dandónak mutatkozott. Zulliger módszerének lényege: nem értelmez a gyermeknek. A kapott anyagot az anamnézissel egészíti ki; az indulatokat lereagáltatja, amit egy kor­ rekciós fázis követ; konkrét nevelési tanácsot ad a szülőknek.

126

Winnicott nem az értelmezéssel, hanem rajztechnikájával és az ún. terápi­ ás konzultáció módszerével ad új szempontot munkánkhoz. A terápiás konzultá­ ciót akkor alkalmazza, ha a gyermek anyagi vagy más technikai okokból csak néhány alkalommal tud a pszichológushoz menni. A terápiás konzultáció mottó­ jának azt tartja: „Mi az a legkevesebb, amit tenni kell.” A terápiás konzultáció­ ban, a szerző szerint, nem jelenik meg az indulatáttétel, célja az, hogy megnyis­ sa a fejlődést akadályozó gátakat. A terápiás konzultációt Winnicott három szakaszra bontja: 1. Előzetes kapcsolat, amikor a szülők a gyermek jelenlétében elmondják a rövid anamnézist. 2. Interjú a gyermekkel, rajzolás. 3. Az interjú megbeszélése a szülőkkel. Egy 6 éves retardált kisfiú esetét mutatja be Winnicott. A gyermek 3 éves korában kezdett beszélni, súlyos beszédhibás volt. A konzultáció alkalmával 26 rajzot készítettek, amelynek során kibontakozott a gyermeket ért trauma és eljutottak a katarzisig is. Amikor Bobbal kettesben maradt, a terapeuta papírt és ceruzát vesz elő és ezt mondja: „Játszani fogunk ezzel, megmutatom, hogyan gondolom ezt a játé­ kot.” A pszichológus megelőzően sok negyedíves papírlapot készít elő, a papírok között néhány nagyobb papír is van. Kétféle színes ceruzával rajzolnak, egyik­ kel a pszichológus, másikkal a gyerek. így rekonstruálni lehet, milyen rajzot ki kezdeményezett, illetve ki fejezte be. A rajzolás úgy kezdődik, hogy a pszicholó­ gus firkál valamit egy papírlapra, majd átnyújtja a gyereknek azzal a felszólí­ tással, hogy fejezze be, találjon ki valamit ebből a firkából. A közös firkának címet adnak, az egymást követő rajzokat megszámozzák. A második lapot üre­ sen adja oda a gyereknek: „Most te firkálj rá és én fogok belőle kitalálni valami érdekeset.” A gyerek firkáját megpróbálja értelmes rajzzá kiegészíteni. Bob fokozódó érdeklődéssel vett részt a firkálásban. Első figyelemreméltó rajza két szem, egy ismert angol báb-figurának a szeme. Későbbi rajzaiban ezek a szemek értelmet kapnak, ekkor azonban Winnicott még nem értette, mit jelenthet. Megjegyzi, hogy a terápiás konzultációk során nem értelmez, figye­ lemmel várja a gyermek közléseit, megnyilvánulásait. Nem azt tartja fontosnak, amiről beszélnek, hanem, ahogy a gyerek eljut a trauma átéléséhez. Bob először napot rajzol, majd egy repülőt. Winnicott megkérdezi, szeretne-e repülni? Nem - feleli a gyerek - félek, hogy lezuhanok. Ebből a közlésből a szerző feltételezi, hogy a gyerek nem kapta meg környezetétől a szükséges biztonságot. Ezt azon­ ban nem mondja meg a gyereknek. Tovább kérdez: „Emlékszel a születésedre?” és miközben a születésről beszélnek a gyerek szemet és szájat rajzol, majd egy Donald kacsát és erősen áthúzza és azt mondja: „Ez az állat meg fog téged enni.” Izgatottan megérinti penisét, amelyre Winnicott felhívja a figyelmét. Fir­ kálás közben tovább beszélgetnek. Winnicott provokál: „Akármibe fogadok, nem tudsz ilyet csinálni.” A gyerek ezután nagyobb papírt kér, egy nagy dombot és egy óriás hegyet rajzol. „Te felmászol rá, lecsúszol, mert minden jeges.” „Ilyenek az álmaid is?” „Elfelejtettem őket.” - mondja Bob - majd emlékszik egyre, egy rettenetesre a boszorkányról, amikor meglátta, mindig felkiabált. Most lerajzol­ ja magát, ahogyan az ágyban fekszik, nagy lépcső van előtte, és izgatottan kiabál. Közben elmondja, hogy ez nemcsak álom, hanem volt egy valóságos esemény is, leesett a lépcsőről, de az apa ott volt a lépcső alján és anyuhoz vitte, aki jól bánt vele. 127

Ekkor Winnicott egy anyafigurát rajzol, aki egy kisgyereket tart a kezében és átfirkálja. Közben ezt mondja: „Nagyon veszélyes, ha leesik.” Bob elkéri a rajzot és sötétre firkálja az anya szemét: „A néni elalszik.” Ekkor Winnicott a rajzot leteszi a földre, mert kíváncsi arra, vajon a leesés szorongást vált-e ki a gyerekből. „Nem - tiltakozik Bob - visszajön a boszorkány, ha a mama becsukja a szemét.” Az utolsó rajzot Winnicott készíti. A gyerek fekszik az ágyban, és a boszor­ kány eltűnik. Bob elégedett, izgalma megszűnik, magától kimegy a váróba apjá­ hoz, hogy a harmadik szakaszban Winnicott anyjával beszéljen. Az anya ekkor elmondja, hogy második gyermeke szülésénél Bob 14 hónapos volt, a szülés után depressziós állapotba került. „Azon vettem észre magam, hogy elalszom” mondja. Így vált nyilvánvalóvá, hogy a Bobtól kapott információ helyes volt. Amikor a mama kiment a váróba, Bob megkérdezte: „Láttad, hogy firkáltam össze a néni szemét?” Mint látjuk, Zulliger is, Winnicott is a gyermek rajzai alapján tár fel olyan összefüggéseket, amelyeket az anamnesztikus adatok később derítenek fel. Win­ nicott kiemeli, hogy a rajztechnika olyan gyermekeknél is alkalmazható, mint Bob esetében, aki nem tudja magát megfelelően kifejezni. Kiemeli továbbá, hogy a rajzok segítségével a trauma minden részletét felidézték, az összefüggéseket feltárták. Ezzel a traumás élmény átszerveződött, olyan anyaggá vált, amit már el lehet felejteni, mivel az emlékezetbe került, más szóval hozzáférhetővé vált a magasabb gondolkodási (szekunder) folyamatok számára. Winnicott értelmezése a rajzok, illetve az álom alapján: A gyermek az abszolűt függőség állapotában nem kapta meg a megfelelő biztonságot. Anyja depressziója, amely abban nyilvánult meg, hogy’ hirtelen elaludt, felkeltette a gyermek szélsőséges szorongását. A terápiás konzultáció során előkerültek a régi traumák, a lidércálom, a lépcsőről való lezuhanás élmé­ nye, amelyek a gyermek tudattalanjában úgy rakodtak le, hogy vele, ha anyja elalszik minden megtörténhet. Winnicott módszerével eléri, amit célul tűzött ki: a legkisebb beavatkozás­ sal a fejlődést akadályozó konfliktus felszámolását. A terápiás konzultáció nem akadályozza meg, hogy a későbbiek során, ha szükséges, a gyermek analízisbe kerüljön, de sok esetben sikerül a hosszú analitikus munkát elkerülni, és a konfliktust feloldani. Mindabból, amit az eddig idézett szerzőktől kiemeltünk, a különbségek ellenére talán kiviláglik az értelmezés lényege: Az analitikus a gyermek játéka, rajzai, tevékenysége alapján megért valamit a gyermek múltjából, rendszerint valami traumás történést, s ebből annyit és úgy tár fel a gyermek előtt, hogy a szorongások és konfliktusok feloldódásához vezessen. Most M. Klein egy esetét idézem. Az értelmezés módszere az eddigiektől bizonyos mértékig különbözik. Richárd tíz éves, tünete iskolafóbia, hipochonder, fél a gyerektársaságtól, depressziós. Tünetei a háború kitörésekor, 1939-ben fokozódtak. A háborús kö­ rülményekre való tekintettel előre tudták, hogy az analízis négy hónapnál nem tarthat tovább. A gyerek múltjáról Klein annyit közöl, hogy csak néhány hétig szopott, több gyermekkori betegsége volt. Anyja is depressziós. Bátyja kilenc évvel idősebb, sikeres fiú. 128

Az első üléshez az analitikus kikészít néhány, rajzhoz szükséges holmit. A gyerek leül, kijelenti, hogy nem szeret rajzolni, hallgat és vár. Analitikus: „Tudom, miért jársz ide, problémáid vannak, amin segíteni kell.” Richard ezzel egyetért, majd bajairól beszél. Gyűlöli az iskolát, fél a fiúktól, sokat gondol a háborúra. „Mit akar ez a szörnyű Hitler Lengyelországgal?” —kérdi. A szobában lévő térképhez megy és közben megkérdezi, hogy az analitikus osztrák-e. (Az analízis Angliában zajlott.) Hitler is osztrák és szörnyen bánt az osztrákokkal. A kertbe egy bomba esett, betört a virágház ablaka, a szakácsnő és a kanárik is nagyon megijedtek. Gyakran gondol arra, milyen ő belül, érdekli a vérkeringés. Ha valaki fejreáll, nem folyik a vér a fejébe és nem hal-e meg? - Az analitikus közbeveti, hogy Richard nem aggódik-e a mama miatt? - Igen - feleli - , mert néha nincs jól és az emberrablástól is félti, mert elvihetik a mamát. Akkor ő úgy segítene rajta, hogy forró vízzel öntené le a rablót és magatehetetlenné tenné. Akkor sem gondolkodna, ha őt közben megölnék. - „Hogy megy be a rabló a szobába?” - kérdi Klein. - Richard: „Az ablakon, betöri az ablakot és megsértené a mamát!” Értelmezés: a rabló hasonlít Hitlerre, aki megijesztette a légitáma­ dáskor a szakácsnőt. Éjjel Richard attól fél, hogy a szülőkkel valami rossz történik, hogy megsértik a mama genitaléját. Richard csodálkozik, nem ismeri a genitale szót. Tudja, hogy a baba az anya hasában van, benne van egy kis tojásban, ehhez az apa kis folyadékot ad, amitől a baba nőni kezd. De az apa jó, semmi olyat nem tesz, ami megsértené a mamát. Az analitikus rámutat, hogy itt valami ellentmondás van, mert ha az apa jó, akkor miért nem ő védi meg a mamát, hiszen egy szobában laknak. Ez csak azért lehet, mert Richard azt hiszi, hogy apja sérti meg a mamát. Nappal kedvesnek tartja, de éjjel, amikor nem látja őket, hogy mit csinálnak az ágyban, akkor rossznak, veszélyesnek gondolja és úgy hiszi, szörnyű dolgokat csinál. Valami olyasmit, amit a szakácsnő is érzett, amikor összerázkódtak és betörtek az ablakok. Ezért beszél Hitler szörnyűségeiről, amit az osztrákokkal, saját népével tesz, beleértve az analitikust. Mindezzel azt fejezi ki, amit a rossz apa az anyával csinál. Noha Richard az értelmezést nem erősítette meg, úgy tűnt, elfogadta. Az óra végére feszültsége csökkent. Megjegyezte, hogy sem rajzolni, sem játszani nem szeret, de szívesen jön másnap is. A második órára néhány perccel előbb érkezik, emlékszik a tegnapi órára, most arról beszél, hogy attól fél, hogy a Föld összeütközik a többi bolygóval, a Jupiter porrá zúzódik, és a Föld - a legértékesebb bolygó, mert ezen élnek az emberek - elpusztul. Ismét a térképhez megy, Svájcra mutat, a kis semleges ország körül van véve az ellenséges Németországgal. Értelmezés: Az értékes Föld az anya, az élő emberek a gyermekei. Az összeütközés a coitust helyettesíti. A „távoli” a szülők szobája helyett van, a Jupiter Richárd helyett, ha a szülők közé menne éjjel az ágyba. Richard ismét Hitlerről beszél, aki elpusztítja Európát és a világot. Klein emlékezteti a múlt óra anyagára, hogy a rabló megtámadja a mamát, és Richard akkor is megvédi, ha ő is meghal. Ez ugyanaz, mint ami a Jupiterrel történik. Richard most egyetért. Valóban gyakran gondol arra, hogy meghalhat, ha az anyát megvédi a betörőktől és lehet az anya az értékes Föld, mert ismeri azt a szót, hogy „anyaföld”. 129

Az analitikus tovább értelmez: Tegnap azt mondtad, hogy a szülők a másik szobában jól érzik magukat. Te ezért irigy és mérges vagy. Kívánod is, hogy megsebesítsék egymást, de emiatt bűnösnek is érzed magad, ezért gondolsz a Föld és a többi égitest pusztulására. - Richard ezt elutasítja, erre nem gondol, csak arra, ha lefektetik, egyedül marad, fél és boldogtalan. - Értelmezés: Azért gyűlöli Hitlert, mert az elfogadhatóbb, mint az apát gyűlölni, akit szeret is. M. Klein megjegyzi az óra anyagához, hogy a gyermek szorongásának oka a rossznak vélt apa és anya Richard tudja, hogy a betörőktől fél, mert azok ellophatják a mamát és kárt tehetnek benne. De nem tudja, hogy szorongása a szülők szexuális kapcsolatának leszármazottja. Az értelmezés alapján a gyerek­ nek kínos volt arra gondolnia, hogy apját rossznak tartja, és ezért fordult figyel­ me és félelme Hitler, illetve a betörő ellem Ha követjük M. Klein értelmezését, látjuk, a gyerek szorongásos gondola­ tait az apával hozza kapcsolatba. Először azzal, hogy a rabló ugyanúgy meg­ ijeszti Richardot és a mamát, mint Hitler a légitámadással a szakácsnőt. Az összerázkódás utal a coitusra. Másodszor Hitlert az apához hasonlítja, aki saját népe ellen támad, mint a papa saját családja ellen. És azért gyűlöli Hitlert, mert ezt az érzést könnyebben viseli el, mint azt, hogy apját gyűlöli, akit szeret is. Klein értelmezései helytállóak ugyan, de részint túl korainak tűnnek (az analízis első két óráját idéztük), részint úgy érezzük, hogy a második világhábo­ rú kitörésekor figyelembe kellene venni azt is, hogy a Hitlertől való félelem reális félelem, nemcsak szimbolikus értékű. Szokatlan számunkra az is, hogy az analitikus olyan szexuális tudatanyagot visz bele az értelmezésbe (genitale, coitus), amelyről még nem tudja, hogy a gyerek mennyit tud abból. Az analízis sikerét bizonyítja, hogy Richárd négy hónapig tartó analízis után tudott iskolába menni, sok évvel később pedig egyetemre került, tudo­ mányos érdeklődésű felnőtt lett. Klein minden egyes ülés után jegyzeteket készített az óra lefolyásáról, magnót nem használt, a párbeszédeket emlékezetből, lehetőleg szószerint le­ jegyezte. Saját munkámban Hermann módszertani elveire támaszkodom. 1932-ben írt könyvében a felnőtt analízis főbb módszertani elveit dolgozta ki. Munkám­ ban ezeket a terápiás elveket próbálom a gyermekanalízis speciális körülménye­ ire alkalmazni. Könyvéből két gondolatot emelek ki: az értelemszerv működését és a lelki folytonosság megteremtésének feltételeit. Ismeretes, hogy a pszichoanalitikus felfogásban a tüneteknek, álomnak, tévcselekvéseknek stb. rejtett értelme van. Értelem azonban önmagában nincs, csak akkor jelentkezik, ha van egy értelmet felfogó. Hermann az analitikus megértést egy olyan szervhez hasonlítja, ami az értelmesnek ígérkező felfogásá­ ra, érzékelésére ugyanúgy alkalmas, mint a szem a fény érzékelésére. Ahogy a szem adekvát ingere a fény, a képzelt értelem-felfogó szerv adekvát ingere a lelki folytonosság. A lelki folytonosságot a gyermekanalitikusnak először önmagában kell megteremtenie, hogy a gyermek látszólag érthetetlen, sűrített, eltolásokon, szimbólumokon alapuló gondolatközléseiből, játékából meghallja, felfogja az ér­ telmes, a gyermek egyéni folytonosságába beilleszthető anyagot. 130

A lelki folytonosság megteremtésének feltételei közül Hermann a követke­ zőket emeli ki: 1. Megmaradás az élményszinten. Minden más vizsgálat arra törek­ szik, hogy a konkrét anyag általános törvényszerűséggé emelkedjék. Az érte­ lemszerv úgy működik, hogy minden konkrét élmény mögött más konkrét él­ mény után kutat és soha nem általánosít. A lelki folytonosságban nincsenek absztraktumok. Freudra hivatkozva kiemeli, ha valakit 99-szer megsértettek, azon nem segít, ha egyszerűen beszél arról, hogy sok ilyen sérelme volt. Meg­ könnyebbülés csak akkor áll be, ha mind a 99 esetet, egyiket a másik után elbeszéli (lásd Lola esetét). 2. Az elfogulatlanság megőrzése az alapja az analitikus tiszta és megbíz­ ható munkájának. Az a szigorú követelés áll előtte, hogy hárítson el magától mindent, amit másoknál tapasztalt. Gyermekeknél sincs két azonos ödipusz szituáció vagy két azonos kasztrációs fenyegetés (lásd Zsolt esetét). Az elfogulat­ lanság másik iránya, hogy több lehetőséggel kell számolni. Soha ne döntsünk egyik vagy másik lehetőség mellett. 3. A konvergenciák meglátása azt jelenti, hogy az értelemszerv a különbö­ ző ingerületek, tünetek, események közös irányba való haladását veszi észre (lásd Géza esetét). 4. A lebegő nézési mód abban az értelemben működik, ahogy a matemati­ ka abszolút száma eltekint a pozitív vagy a negatív előjelektől. Az értelemszerv abszolúte veszi az értelemanyagot, a negatívban el tud tekinteni a tagadástól, a pozitívban az állítástól. Szeretet és gyűlölet viszonyokat nem tekinti változat­ lannak. A továbbiakban saját eseteimet kívánom bemutatni. 1. A játék anyaga hogyan tükrözi a gyermek valóságos élethelyzetét, ak­ tuális problémáit? 2. A szülőkkel való kapcsolat hogyan egészíti ki a gyermektől kapott terá­ piás anyagot? 3. A gyermek játéka hogyan értelmezhető a szülőknek, illetve hogyan lehet a szülő magatartását úgy értelmezni, hogy pozitív indulatáttétel alakuljon ki a terapeutával? 4. Ha megjelenik az indulatáttétel, ha kialakul az ideális légkör, akkor minden anyag, eszköz (társasjáték, táblarajz, egyetlen baba, Sceno- vagy báb­ teszt) alkalmas az analitikus értelmezésre. A. Irma 7 éves, (alopecia areata-foltos kopaszodás) A felkínált játékok közül kizárólag a társasjátékot választotta. Egy-egy játék közben a táblához állt és fákat rajzolt. Hosszú hetekig egyféle, felfelé ágazó kopasz fák után egy alkalommal szomorúfűz került a táblára. Ez a fa úgy is felfogható volt, mint egy vékony arc hosszú hajjal. A változást azonnal észreveszem és megkérdem: „Ez milyen fa?” „Szomorúfűz.” „Miért szomorú?” - Nevet - „Mert ez a neve.” „De olyan is, mondom, mint egy kislány, akinek vállig ér a haja:” (Megjegyzem, hogy a nagymama javaslatára többször kopaszra akarták a gyermek fejét nyírni, hogy erősödjön a haja.) „Én is szeretném megnöveszteni a hajam, de az apukám este fogja levágni.” „Talán ezért rajzoltál szomorúfűzt,” mondom. A rajzos beszélgetés után az anyjával megbeszélem, hogy ne vágják le Irma haját, hiszen most az a dolgunk, hogy segítsük Irmát, hogy nőjön a haja. 131

Az anya megerősíti, hogy este valóban hajvágásra készültek. Indokaimat elfo­ gadja és Irma növesztheti a haját. B. Zoli 8 éves (fáradékony, hipermotilis). Kardiológus utalta be negatív cardiológiai lelettel. Játéka: nagy pólyásbabát akar megetetni. Megkérdezi, hogy kávézaccból főzhet-e ebédet. Megengedem. Először szépen kanalanként eteti a babát, majd egyre nagyobb adagokban önti be a szájába. Mikor az étel felét „megette”, le­ ülünk sakkozni; A játék végén ismét „éhes a baba.” A maradékot beleönti a szájába, de olyan tömegben, hogy végigömlik a baba nyakán, ruháján. Ekkor a csap alá tartja, úgy önti rá a vizet. Ahogy a babát megfordítja, visszajön a zacc. „Hány a baba” - mondom. Látom, hogy nagyon megrendül. Ezt a játékot három alkalommal ismétli. Közben észreveszem, hogy etetés közben szopómozgást vé­ gez. „Téged ki etet?” „Apu is, anyu is.” „És ha nem eszel?” „Akkor az ágyba fektetnek nappal is büntetésből.” A játék után az apától Zoli evési körülményeiről érdeklődöm. Kiderül, hogy az anyai nagymama tömi Zolit kicsi korától kezdve. Édesanyja is állandó­ an az evés fontosságáról beszél. Valóban születésétől kezdve erőltetik a gyerek­ nél az evést, szopni sem akart, állítólag az anyatejtől ekcémát kapott. Mivel jól kooperáló az apa, megmutatom neki az elázott babát. Tanácsom­ ra a tömést abbahagyták. Z. Géza 7 éves, szélsőségesen agresszív viselkedése miatt került pszicholó­ gushoz. Géza lakásukban az új tapétát nyíllal szétlőtte, a bútorokat „Hajrá Vasas” felírással tette tönkre. A terápia kezdetén, mint egy kis angyal, úgy viselkedik. Egyszer azonban „véletlenül” eltöri a töltőtollam, más alkalommal bemutatja, hogyan tudja lecsavarni a sakkfigura fejét, de mikor elmegy, az asztal alá rejtve találom meg a futót letört fejjel. Harmadik alkalommal az ajtó ütközőgumit nézi és megkérdezi, hogy az mire való. Mire válaszolni tudnék, már a kezében van. A legközelebbi foglalkozáson a három törött tárgyat elétettem és értelmeztem: „Neked mindent el kell törnöd, úgy, mint otthon?” - „Megmutattad, hogy csiná­ lod, ha nem vagyunk együtt.” A gyermek felfigyelt arra, amit mondtam. Az értelmezés feloldotta a szorongást, beszélt környezetéről, elmondta, hogy apuká­ ja azért olyan kicsi, mert cukorbeteg, ha csak egy csepp cukrot enne, azonnal meghalna. Rajzaiban ötvözötten jelentkezett a halál és az agresszió. Ahogy tehát otthon tör-zúz, úgy töri el a terápia során a tárgyakat. Nem a játék közben, hanem azon kívül, a „normális kapcsolatban”. Géza esetében a metakommuni­ káció ismétlésére kellett felfigyelnem. Zsolt 8 éves, panasz: enuresis nocturna. Ami a terápia során először feltűnt nekem, az egy táblarajza volt. Lerajzol­ ta a lakásukat. A rajzon a gyerek és a szülők hálószobája között volt a fürdőszo­ ba, melynek ajtói mindkét irányban nyitva álltak. Nem tud jól aludni, mondja, mert a fürdőszobában csöpög a víz. Mikor mondom, hogy csukja be az ajtót, ijedten mondja, hogy ő ragaszkodik a nyitott ajtóhoz. Csak később derül ki a nyitott ajtó szerepe. Játék közben panaszkodik, hogy legszívesebben levágná a péniszét, mert nem működik rendesen, hiszen „éjjel nem zár jól.” 132

Az anamnézisből kiderül, hogy az anya hőn óhajtott vágya egy kislány volt, akinek már nevet is adtak. Zsoltnak minden hajmosáskor pöttyös kendővel kötik be a fejét és a várt kislány nevén szólítják. Az értelmezésben azt emelem ki, hogy a pénisz-levágással talán a mama kívánságának akar eleget tenni, de szerintem a pisilője éppen ellenkezőleg „jól működik”, mert megmutatja, hogy valami baja van. Az értelmezés után tovább keressük a bajokat. A terápia közben hol locsolókannából, hol a vizipisztolyából iszik tejet. Először azt gyaní­ tom, hogy a szopást játssza el. De amikor a bábukkal és a kígyókkal azt játssza, hogy a kígyó a babák szemét és száját döfködi - közben provokáló arccal figyel engem - megkérdezem, hogy kerül a kígyó a bábú szájába és szemére? Szégyen­ lősen nevet. Ekkor emlékeztetem a jóval korábbi pisztoly játékára, hogy talán már akkor el akart nekem azzal valamit mondani. Ekkor elkomolyodik. „A bátyám szokta velem csinálni és akkor olyan rettentően félek, hogy bepisilek” mondja. A titok elmondása, az értelmezés ellenére az enurézis, bár csökken, de heti 2-3 alkalommal jelentkezik. Közben az anya iskolai félelmekről számol be. Zsolt nem szeret iskolába menni, reggel gyakran panaszkodik fejfájásról, rossz közérzetről. A következő' órán megkérdezem: „Zsolt, nem lehet, hogy a bepisilés össze­ függ azzal, hogy te nem szereted az iskolát?” „Hogy gondolod?” Emlékeztetem arra, hogy az első találkozása az „iskolával” az „iskolaorvosnál” volt, ahol az anamnézisből tudom, hogy a gyereket fél szemére vaknak nevezte az orvos. A gyermek válaszát feljegyeztem, így szóról-szóra közlöm: „Mielőtt iskolába mentem volna, orvosi vizsgálatra vittek minket. Ott min­ denki sorra került, legutoljára én is. Egy táblát megvilágítottak és egy pálcával mutattak képeket. Ugyanaz a kép volt, de egyre kisebb. A jobb szememmel teljesen jól láttam, de a ballal nem ment. Ez a szó hangzott el az orvos szájából: „ez a gyermek fél szemére vak!” Ovodatársaim előtt borzasztóan elvörösödtem és otthon este az ágyban arra gondoltam, hogy sajnos, azt fogják mondani, hogy ennek a gyermeknek üvegszem kell. Megmaradt bennem ez a gondolat: iskolától való félelem. Iskolában üvegszemet fognak adni. Megerőltettem magam. Nem és nem! A szememet nem hagyom. Inkább odaadom a fütyimet. És már másnap mentem is, hogy levágja. Nagyon rosszul éreztem magam és mindig felvetődik bennem ez a gondolat még ma is. A szememet nem hagyom, a pisilőmet oda­ adom és már búcsúzom is a pisilőtől. Nekem nagyon fáj a szívem, a pisiló'm meg azóta majdnem minden éjjel könnyezik, de néha nappal is elpityergi magát. Félek, vagyis féltem, hogy a pszichológussal dumálunk egy kicsit, mert oda akarnak vinni és pont oda mellé, ahol ki akarják venni a szememet. Dumálunk egy kicsit a pszichológusnál, aztán kiveszik a szememet.” Mint a gyermek szavaiból kitűnik, a neurotikus szituációba a pszicholó­ gus személye is belekerült, aki a „műtéti előkészítő” szerepet kapta. Minden­ nek volt valami reális magja: a rendelőben, ahol a szemészeti vizsgálat volt és ahol a pszichoterápia elkezdődött, valóban egy folyosón volt a szemészet és az idegosztály. Otthoni és iskolai magatartási zavarai is a beiskolázás után kezdődtek. Láthatjuk, hogy az irreális félelmektől hogyan jutottunk el a reálisnak tűnő' félelemhez, „az iskolaorvos kiveteti a rossz szemét, a szeme helyett a pisilőjét ajánlja fel, de azóta is állandóan siratja a levágásra ítélt pisilójét. Ezzel 133

ismét visszakanyarodunk az alapfélelemhez, a kasztrációs szorongáshoz: „fel kell áldozni a pisiiőjét!” A gyermek tünete és az iskolától való félelmének összekapcsolása felszínre hozta a három évvel korábban átélt traumát olyan részletességgel, amiről a gyermek környezete nem is tudhatott. W. Lola 10 éves (ekcéma, 3-4 napig tartó rendszeres obstipáció). A gyer­ mek kezeit, lábát, combját évek óta véresre vakarja. Emiatt két alkalommal kórházban is volt. Jelentkezésükkor felfigyelek arra, hogy az anya lefogja a vakaródzó gyer­ mek kezét. Kérdésemre az anya elpanaszolja, hogy nem tudja nézni, ahogy a gyermek állandóan vakarja magát. Az anyától azt a figyelemre méltó informáci­ ót is kapom, hogy másoktól tudja: kislánya nem is vakaródzik, ha ő nincs a gyermekkel. Megbeszéljük, hogy a pszichoterápia megkezdésével nem fogja töb­ bé tiltani a vakaródzást. Másnap Lola felháborodva tesz szemrehányást nekem: „Azt tetszett mondani, addig vakaródzhatok, ameddig akarok, de anyukám át­ ment a másik szobába.” Csodálkozva nézek rá: „De hiszen attól te még tovább vakaródzhatsz!” „De akkor nem viszket!” - válaszolja ingerülten. E meglepő kijelentésével kezdődött el a gyermek anyjához fűződő ambiva­ lens kapcsolatának feldolgozása. Elmondta egy négy évvel korábbi sérelmét. Apja, amikor ő még „ici-pici” volt, elköltözött hazulról. Elköltözését azzal indo­ kolták, hogy így közelebb fog lakni a munkahelyéhez. A gyermek gyakran láto­ gatja az apját, ahol egy „néni” is lakott, de, hogy a „néni” milyen viszonyban volt az apjával, azt soha nem mondták meg neki. Soha nem merte megkérdezni szüleitől az igazságot, pedig tudta, hogy az apja elköltözésének nem a szülei által adott indíték az oka. Lola számos egyéb sérelmét is elpanaszolta, többek között a legutóbbit is, éspedig, hogy a terápia megkezdése előtt két héttel meg­ halt anyai nagyapja. Az anya talpig gyászba öltözött, de a 10 éves gyermeknek nem mondta meg, hogy a nagyapja meghalt. Azt mondta, hogy kórházba szállí­ tották, csak a temetés után árulta el az igazságot. Akkor is csupán azért, mert a gyermeket már nem lehetett többé lebeszélni arról, hogy a nagyapját a kórház­ ban meglátogassa. Valamennyi sérelmét Lola ugyanolyan szenvedélyességgel adta elő. Együtt éltük át újra, meg újra azt a félelmét, hogy vele bármi történhet, mert nem kaphatja meg azt a biztonságot, hogy életének legfontosabb eseményeiről informálják. A gyermek nem mert kérdezni, attól félt, hogy megharagszanak rá, apja nem fogja őt meglátogatni és anyja is elhagyhatja. Titkával elszigetelődött. Úgy tűnik tehát, hogy az állandó vakaródzással mintegy kényszerítette anyját, hogy törődjön vele, figyeljen rá, „fogja a kezét”. Az előbbiekben leírt és feldolgo­ zott két sérelme után a gyermekből áradtak a kérdések a nemzésről, a szüle­ tésről, a halálról. Ebben az időben terhes volt apja élettársa, amiről a gyermek­ nek szintén nem beszéltek. Az eseményt az anyától tudtam meg, aki azt hitte, hogy erről a gyermek nem tud. ,A lelki folytonosság - írja Hermann - nem ismer általánosítást, minden egyes élményt élményszerűleg kell újból átélni.” De a sorozatos sérelmek csak akkor bukannak elő, ha a gyermek megérzi, hogy minden egyes sérelmét újra és újra megértjük és segítünk elfojtott traumá­ it feldolgozni és megérteni. 134

Éva 7 éves (mentálisan retardált, congenitalis vitium, 5 és 1/2 éves korá­ ban szívműtét). A terápia kezdetén egyik legkedvesebb játéka a „buc-játék”. Ölembe ült és fejét homlokomhoz ütötte. Nagyon erősen! „Kit láttál így játszani?” A Beátával, aki egy házban lakik velük, így játszik az anyukája - mondja. „Úgy szeretnél velem játszani, mint egy csecsemővel az anyukája?” Vála­ sza igenlő. És kéri, hogy etessem meg. Egy másik alkalommal a táblára sűrű festékkel egy nagy pacát mázol. „Tudod mi ez9” - „Egy tűzforró kályha.” Belemegyek a játékba és kézzel eljátsszuk, hogy milyen forró. „Otthon milyen kályhátok van?” „Cserépkályha, az nem forró!” „És a kórházban?” „Ott forró!” Nagyon fájhatott a műtét, mondom. „Nem fájt, de az infúzió úgy égetett, mint a tűz.” Ekkor a nyakamba csimpaszkodott, kérte, hogy vegyem fel. Ettől kezdve tudott a szívműtétről beszélni. Hogy az értelmezés helyes-e, abból tudjuk, hogy milyen asszociáció jön utána. Másik alkalommal az anya elpanaszolja, hogy a gyerek tanulás helyett minden szekrényt kirámol. Az anya ilyenkor félbeszakítja és tanulásra kényszeríti. Az óra elején azonnal a szekrényhez megy és mindent kirámol belőle. „Ha sokat rámolsz, nem lesz időnk játszani” - mondom, de rám sem hederít.,Ahogy téged kirámoltak műtét közben, úgy rámolod ki a szekrényeket is?” - Az értel­ mezés után azt kéri, hogy játsszunk orvososdit. Blúzát leveszi és kéri, hogy vizsgáljam meg. Addig nem mutatta meg a műtét helyét A megértés azt jelenti - tanítja Hermann - , mint ismerni a helyet, amelyet az adott megnyilvánulás a gyermek lelki folytonosságában elfoglal. Röviden összefoglalom a játék szerepét a terápiás helyzetben. „Szabad játszanod mindennel, amihez kedved van.” „Addig jöhetsz, amíg szükséged van rá”, „együtt fogjuk megbeszélni, meddig akarsz járni ” Ha ezeket az instrukciókat valóban a gyermek felé forduló érzelem kíséri, a gyermek „otthon érzi” magát és játszani kezd. A játék célja nem az ösztönök szabad kiélése, ennek nincs gyógyító hatása. A képzett pszichológus a játékok segítsé­ gével feltárja a gyerek és környezete közötti hibás viselkedési mintának ok-oko­ zati összefüggéseit. Attól, hogy a gyermek a pszichológus asszisztenciája mellett pancsol, gyur­ mázik, tüzet rak, állapota nem gyógyul, sőt esetleg romlik. A terápiának ez a módja nem tudja megoldani a konfliktust; miért lehet mindezt a rendelőben és otthon miért nem lehet csinálni. Miért nem bünteti a pszichológus ugyanazért, amiért otthon súlyos büntetést kap. Ezenkívül az is nehezen biztosítható, hogy az ilyen jellegű foglalkozás végén a gyermek átálljon az otthon megkövetelt szokásokra. A terápia célja nem az ösztönök szabad kiélése, hanem azok opti­ mális szinten tartása. A játékban nem egy lereagáló eszközt látunk: ,jöjjön ki a gyermekből az agresszió, jöjjenek ki az elfojtott ösztönimpulzusok”, hanem olyan módszert, melynek segítségével különböző formában értelmezhető terápiás anyaghoz ju­ tunk Ez a módszer közel áll a gyermek normális tevékenységéhez és jól mutatja általános tevékenységi szintjének fokát és kibontakozását a terápia során. A játék oldja azt az életben állandósult szerepet, hogy a gyermek gyakran az agressziót elszenvedő fél. A játék során a szerepcsere, a különböző játékok 135

változása segíti a gyer meket a decentrálásban. De a szerepcsere és a játék váltás mindig a gyermekből kell, hogy kiinduljon. Hogy egy-egy játékot hányszor ját­ szik el, annak fontos diagnosztikai értéke van, összefüggésben van az elszenve­ dett trauma súlyosságával (Frankly kórház, Zsolt vizipisztoly játéka), a gyógyu­ lás időigényességével, azaz a trauma feldolgozásával. Játék közben a pszichológus előtt feltárul a gyermek egész érzelemvilága, félelmes indulatai. A játék közben a pszichológus és a gyermek között meghatá­ rozott érzelmi kapcsolat alakul ki azáltal, hogy a pszichológus fontosnak tartja, emlékszik és értelmezi a gyermek sok-sok tevékenységét. A szaporodó többszö­ rös „emlékszel” kérdések utalnak erre az újfajta kapcsolatra. A terápia közben nem a játék kedvéért játszunk. A játékkal nem jóvátenni akarunk, hanem gyógyítani. Ebben az értelemben nem játékterápiát csinálunk, hanem gyermekterápiát - aminek egyik, de nem egyetlen eszköze a játék. *

*

*

Különböző szerzőket, értelmezési technikákat mutattam be. Célom nem kritikai megközelítés, hanem a különféle módszerek bemutatása volt. Nincs okunk kételkedni abban, hogy a különféle panaszokkal az analitikushoz kerülő gyermekek meggyógyultak, annak ellenére, hogy a terapeuták különböző mód­ szereket, eszközöket használtak. Úgy tűnik, a különfél eségek ellenére mind­ egyik módszer tartalmaz valami közöset. Bár más-más technikákat alkalmaz­ nak, de mindegyik ismertetett pszichológus képes volt a terápia kezdetén ide­ ges, szorongó, titkaival, bajaival elszigetelt gyermeket szövetségessé tenni, ki­ alakítani azt a kapcsolatot, amely az analitikus terápiához szükséges. A terápia során feltárultak a gyerektitkok. ,A titoknak az a természete, hogy elszigetel, és válaszfalat emel ott, —írja Hermann - ahol a kívánság a tökéletes átömlésre irányul. A titoktartás magányossá tesz.” Amikor a gyermek elmondja titkát, kimenekül a magányosságból. A titkok kimondása az elismerése annak, hogy a gyermek elfogadta a pszichológust, megbízik benne, szövetségesekké váltak. 1973. április

136

IRODALOMJEGYZÉK Bomstein, B.: The Analysis of a Phobic Child. Some Problems of Theory and Technique in Child Analysis. Psychoanalytic Study of the Child III/IV. 1947-48. Freud, A : Einführung zur Kinderanalyse. Internationaler Psychoanalyti­ scher Verlag, Wien 1927. Glanz, R.: Psychotherapie bei Kindern. Klett Verlag, Stuttgart. 1972. Hermann I.: A pszichoanalízis, mint módszer. 1932. HofferEva: Az értelmezésmentes pszichoanalitikus gyermekterápia. Zulliger módszere, Kézirat Klein, M.: Narrative of a Child Analysis. 1964. Nemes L.: Terápiás kapcsolat a gyermekanalízisben. (A Freud és M. Klein módszerének összehasonlítása.) 1972. Kézirat. Winnicott, D. W.: Therapeutic Consultations in Child Psychiatry. London. The Hogarth Press, 1971. Virág Teréz: A sérült anya-gyermek kapcsolat pszichoterápiája. - Doktori ér­ tekezés, 1972. Zulliger, H.: Bausteine zur Kinder-Psychotherapie. H. Huber, Bern M. Stutt­ gart. 1966.

%

137

Az in dulatáttétel problém ája a gyerm ekterápiában (B arta Anna) Az indulatáttétes jelenségek felismerése S. Freud nevéhez fűződik - ő tárta fel lényegüket és ismerte fel bennük az analitikus kezelés fo mozgató erejét. Tapasztalata szerint az analízisbe vett beteg, akinek legnagyobb gondja, hogy betegségétől megszabaduljon, - egy idő után, szinte feledve bajait elkezd az analitikus személyével foglalkozni, iránta való érdeklődése, rajongása fokozó­ dik. Ez a viszonyulás lendületet hoz a terápiás munkába, egészen az ellenállás jelentkezéséig, - amikor a páciens megtagadva az analitikus szabályokat, elzár­ kózik, nincs mondanivalója, semmi sem jut eszébe. Amikor Freud megvizsgálta ezeknek az érzéseknek a gyökerét, azt találta, hogy ezekre az érzelmekre való készség a maga egészében máshonnan szárma­ zik, a betegben készen állt, és az analitikus kezelés alkalmával az orvos szemé­ lyére vetül. Nem tartotta lehetségesnek, hogy a kezelés helyzete ezeknek az érzelmeknek a keletkezését igazolhatná. Indulatáttételnek nevezte a jelensége­ ket, - az érzelmeknek az orvos személyére való áttételét értve ezalatt. Amikor a kezelés előbbrehalad, láthatóvá lesz, hogy a betegség egyetlenegy helyre veti magát, - az orvoshoz való viszonyra. Ilyenkor nem helytelen azt mondanunk írja - hogy már nincs dolgunk a beteg régebbi betegségével, hanem egy újonnan teremtett és átformált neurózissal, mely a régebbit pótolja. Ennek az új, mester­ séges neurózisnak a kezelése a gyógyító feladat. Ezt a mesterséges neurózist nevezhetjük indulatáttételes neurózisnak. Freud megállapításai a felnőtt páciensre vonatkoznak. A gyermekanali­ tikusok kérdése, hogyan módosul gyermeknél az indulatáttételes jelenségek megítélése. Eltérőek a vélemények azt illetően, hogy gyermeknél létrejön-e a kezelés alatt indulatáttételes neurózis? Anna Freud álláspontja, hogy nem szerveződik gyermeknél áttételes neu­ rózis a kezelés alatt. Gyakran volt alkalma megfigyelni gyermeknél indulatátté­ teles reakciókat, de nem találkozott olyan esettel, amikor a kezelésben létrejött volna az eredeti neurózis oly módon, hogy az analitikus elfoglalta volna a szülők helyét a gyermek emocionális életében. Melanie Klein más véleményen van - szerinte indulatáttételes neurózis gyer­ meknél éppúgy létrejöhet, mint felnőttnél. - Ezt megfigyeléseire és elméletére ala­ pozza, mely szerint az Ödipusz komplexus nagy része igen fiatal gyermeknél elfoj­ tás alá kerül, - a gyermek az elfojtáson és bűntudaton keresztül már eltávolodott az eredeti szeretet-tárgytól és képes indulatáttételes neurózist létrehozni. Bár az indulatáttételes neurózis létrejöttének megítélésében élesen elkülö­ nülnek a vélemények, az áttételes epizódok megjelenését a gyermekterápiában minden gyermekanalitikus tapasztalja. A gyermekanalitikusok ennek a jelen­ ségnek a vizsgálatát három irányból közelítik meg:

138

1. A tapasztalható áttételes jelenségek különböznek-e a felnőtt áttételes megnyilvánulásaitól, s miben áll a különbség? (Ezt a kérdést Selma Fraiberg tárgyalja.) 2. Mi az egyes életkorok szerepe az indulatáttételes epizódok, illetve az indulatáttételes neurózis feltűnésében. (Ezzel a kérdéssel ugyancsak Selma Fraiberg és Sylvia Brody foglalkoznak.) 3. Hogyan lehet az egyes áttételes jelenségeket elkülöníteni aszerint, hogy mi az áttétel lényege; milyen a pszichés entitás, ahonnan az áttett impulzus származik; és az áttételes epizódok vajon elsősorban az analitikus munka ered­ ményeként jöttek-e létre? (Ezekkel a problémákkal Sandler és munkacsoportja foglalkozik.) A referátumban - mely a Psychoanalytic Study of the Child tanul­ mányaiból készült —az indulatáttétel problémájával foglalkozó munkákból igye­ keztem a szerzők minden gondolatát, kitérését közölni, mely az áttételes meg­ nyilvánulásokra vonatkozik. A tanulmányok az egyes életkorok szerint követik egymást - a latencia, prepubertás, pubertás egyes jellegzetességeit bemutatva, majd Sandler és munkacsoportjának tanulmánya, melyben az áttételes jelensé­ gek elkülönítését tárgyalják. Az elsó' két tanulmány Selma Fraibergtől származik, mindkettő az áttételes jelenségek természetére vonatkozik latenciakorban. Tanulmányát átteteles epizó­ dok ismertetésével kezdi, majd felteszi a kérdést, hogy miben különböznek a fel­ nőtt megnyilvánulásaitól az e korban tapasztaltak. A második tanulmányban ré­ gebbi elképzeléseit vizsgálja felül, megváltozott technikai álláspontját közli. E se ti smertetések: 1. Margit 5 és fél éves. Csecsemőkora óta bevizel. Jó viselkedésű kislány. Úgy tűnt, hogy csak szüleinek okoz gondot a bevizelés. A kislány 3 éves korban nevelőotthonban volt. Ezt részben családi körülményei tették szükségessé (apja katonai szolgálatban volt) s részben az, hogy Margit anyja nem volt képes megbirkózni azzal a problémával, hogy Margit szétkente székletét, piszkított vele. A nevelőotthoni elhelyezés után megszűnt a széklet-kenés probléma, de az ágybavizelés folyamatosan fennállt, ami miatt az ápolónő elverte Margitot. Egy év múlva Margit hazatért. Apja is leszerelt, a család együtt volt. Margit a piszkítást teljesen elhagyta, de a gyakori obstipáció vált problémává. Anyja ezt beöntéssel intézte el, amit a gyermek gyakran kért és élvezett. Mikor Margit kezelésbe került, személyiségének az alapja rigid védekező mechanizmus volt, így a kezdeti munka nehezen indult. Majd fokozatosan sza­ baddá vált viselkedése, s egy alkalommal nyílt harag jelentkezett anyjával kap­ csolatban. Otthon Ödipusz konfliktus reaktiválódott - flörtölni kezdett apjával, aki saj­ nos, mivel szórakoztatónak találta ezt a játékot, ösztökélte Margit fantáziáját. Margit az órán azzal kezdett foglalkozni, hogy mit csinálnak a szülők az ágyban, s apját rossz fiúnak nevezte. A gyermek születéséről beszélt, elmondva elképzeléseit, melyek a Bibliából származtak. Ezután vallásos gondolatok fog­ lalkoztatták, majd rendcsinálással kezdett foglalkozni. Mikor a terapeuta emlé­ keztette, hogy régen a kezelés idején is így viselkedett, Margit süketté vált, 139

tagadta a korai értelmezéseket, „nem kellett volna meghallgatnia azokat” állította. Az erős ellenállás - mely rendesség, udvariasság képében jelentkezett - nagyon gátolta a terápiás munkát. Az iciri-piciri almák meséje A nem produktív időszak alatt Margit gyurmából kis golyókat csinált, s kérdésre azt mondta: „ezek iciri-piciri almák, mert ilyenre akartam őket, s ha kérnél, nem adnék, s bárki kérne, nem adnék...” - s nevetett. A terapeuta felismerte a makacs visszautasításban az anális ellenállást s egy mesét kezdeményezett. A mese a kislányról szólt, aki az erdőben lakott egy iciri-piciri házban, s almái voltak. Egy napon kopogott egy öregasszony, azt mondta: „Add nekem a legnagyobb almádat!” „Nem” - mondta a kislány. „Mu­ száj” —mondta az öregasszony. Erre a kislány bement, s kihozta neki. Másnap ugyanez történt. Harmadnap, mikor jött és kérte a legnagyobb almát, a kislány bolondozott vele, s a legkisebbet adta oda. Nagyon dühös lett az öregasszony. Itt megkérdi a terapeuta Margitot: „Mit gondolsz, mit csinált?” Margit: „A szemetes kosárba dobta.” Terapeuta: „így az öregasszony nagyon dühös volt, s nem jött vissza töb­ bé.” Margit: „Dühös volt és megpróbálta elkapni a kislányt. De hol a kislány anyukája. Hol a mama?” Terapeuta: „Legyen egy tündér-keresztanyja: gyere választunk.” Margit: „Jó, és mikor el akaija a boszorkány kapni a kislányt, a tündér-keresztmama beteszi a börtönbe.” Ezt a témát a következő órák anyagába is bedolgozta Margit. Ott kezdte, hogy a kislány bolonddá tette az öregasszonyt. Ezt unalmasan ismételgette teljesen kifárasztotta a terapeutát. Majd egy nap új elemet tett hozzá. Mikor jött a boszorkány, hozott egy óriást, aki tüzet hozott a kislány házára. A tündér-keresztmama ezeket is börtönbe tette. Akkor egy nagy terebélyes boszorka jött, aki kérte az almákat s a tündér-keresztmama őt is börtönbe tette. Akkor egy másik nagy boszorka jött, de ez kedves volt, nem akart semmit, csak beszélt a kislánnyal és segített neki a bajban. (A terapeuta felé mosolyogva mondja ezt.) A terapeuta végiggondolja Margit variációit: - A gonosz boszorka jö tt egy óriással, aki tüzet hozott a kislány házára. Ehhez az elemhez hozzátartozik Margit egy ödipális álma a tűzben álló házról, mely megvilágítja Margit ágybavizelésének okát. Egy ízben Margit dramatizál egy történetet: Apja átöleli, ő bepisil és sírva kiabálja: ,APa rossz fiú vagy, nézd mit tettél velem!” Visszatérve a mesében szereplő boszorkához és óriáshoz: Mikor Margit nevelőotthonban volt, anyja egy ideig apjával élt. - A mesében szülei jelentik a bűnös párt, akiket börtönbe zárnak. - A második változat nagy terebélyes boszorkája félreismerhetetlenül az ápolónő, aki valóban kövér volt, s akit Margit sokat gúnyolt az órákon. - A harmadik nagy kövér, de kedves boszorka - a terapeuta. Tulajdonkép­ pen azonos lett az ápolónővel, akihez a gyerek a korábbi székletkenés miatt került - a terapeutához pedig az ágybavizelés miatt. Az anyagban korábban szerepeltek Margitnak azok a félelmei, hogy talán a terapeuta is meg fogja őt verni, mint a nővér.

140

A következő kérdés, miért most jött ez az anyag? Hogyan került előtérbe az anális ellenállás, miért vált a terápia veszélyessé? Ha a történetet végiggon­ doljuk: A terápiás munka az agresszió elleni védekezéssel foglalkozott, s ezt egy otthoni manifeszt agresszív szak követte. Hamarosan ezután Margit csábítóvá vált apjával szemben, s egyidőben nagyon igyekezett anyjához jó, engedelmes lenni. Félt az anya ellen érzett ellenséges érzelmektől. Mit világít meg a mése? A legfontosabb a három boszorkából az első. Margit ellenséges érzései anyjával szemben - a korai agresszió a székletkenésben, s a makacs obstipálásban mu­ tatkozott. Emiatt nevelőintézetbe helyezik. Ismerjük a gyerekek erős félelmét, hogy elszakadnak anyjuktól. Az ő esetében ez valóságban is megtörtént. A kezelésben azért volt képtelen haladni, mert az anyával szembeni agresszív érzések kiteszik őt az anya-elvesztés veszélyének. Ez erős félelem, s míg ezt a terápiás munkában nem sikerült megérteni, nem lehetett foglalkozni ennek a megoldásával. Hirtelen haladás következett, amikor ezt a félelmét értelmezte a szerző, - a következő órára hozta első félelem-álmát, hogy egy kutya üldözi, mely jelezte a szorongás áttörését. Az otthoni Ödipusz-dráma okozta, hogy Mar­ gitnak félnie kellett anyja haragjától, s a megtorlástól. A terápiát akkor kezdte veszélyesnek érezni, mikor felismerte, hogy az értelmezések aláássák az ő addi­ gi mechanizmusait. A védekezés, mellyel a terápia foglalkozott, a) az erős ellenséges és agresszív vágy ellen b) a félelem ellen (hogy a vágyainak következménye lesz; „el lesz küldve”) c) a terapeuta erőfeszítésének következtében a terápiás helyzetben kiala­ kult félelem ellen küzdött. Hibás a terápiás erőfeszítés ebben az esetben, mondja a szerző, ha a félelmek közül a)-val foglalkozik, mielőtt b)-vel foglalkozott volna. A gyermek viselkedése a terapeutával szemben ugyanolyan volt, mint any­ jával szemben; visszatartotta agresszióit és jóságával igyekezett kiengesztelni. Veszélyes ez a kedves harmadik boszorka, aki csak beszélget vele; ha sikerül felszínre hozni agresszióit, éppen úgy el lesz hagyva, mint régebben. Ez ellen a rettegett sors ellen védekezik - védekező mechanizmusait az elhárítás szándé­ kával használja. 2. Dotti 7 éves, viselkedési rendellenességek miatt került kezelésbe. Szü­ lei elmondják, hogy dacos, makacs gyerek, követeléseiben féktelen, egocentri­ kus, s nem érdeklik az őt körülvevők érzelmei. Vad, szenvedélyes dührohamai vannak, üvöltözik - ezek depresszióval és fáradtsággal váltakoznak. Erősen rivalizál húgával, ki éppen ellentéte Dottinak, a szülők - főleg anyja - őt szeretik jobban. A mama Dottival szembeni ellenérzése még a gyerek csecsemőkorából származik. Dotti kezelését apja javasolta, ki maga is analízisbe jár, anyja inkább egy jó bentlakásos iskola mellett döntött volna. A következő epizódsor Dotti analízisének harmadik hónapjában következett be. A gyermek a terápiában, még mielőtt bizalmat érzett volna, állandóan fokozta követeléseit. A terapeuta viselkedése ebben az időszakban egy jóakaratú nénihez hasonlított, aki igyekszik a kislány kéréseit kielégíteni. Dotti a játékban rengeteg cukrot evett, s mindig egyre többet akart. A mamával való kooperáció hiánya miatt a terapeuta gondoskodott az aktuális kielégülésekről; ez alapozta meg munkakap­

csolatukat. Dotti elfogadta a szerződést, igényelte, hogy rossz dolgaitól megsza­ baduljon. A terápiát saját ügyének tekintette, egyedül járt. Mindig jött, még abban az időben is, mikor erős ellenállásban volt. A szülők részvételét nem érezte a terapauta a kezelésben, anyja önellátónak tartotta Dottit. Mielőtt elmondja a szerző az áttételes epizódot, kitér arra, hogy közben Dotti anyja is analízisbe ment, s ebben az időben kevésbé volt elutasító, de neurotikus tünetei fokozódtak és családját kevésbé látta el. Ez időben Dotti viselkedése kezdett változást mutatni; otthoni viselkedése javult, és neurotikus tünetek jelentkeztek: sz
142

Újabb áttételes jelenségek: a terapeuta mint boszorka Az ödipális anyag analízisében erős konfliktus manifesztálódott, mikor Dotti anyja két hónapra külföldre utazott. Dotti csábítóvá vált apjával, a szülék szobájában, anyja ágyába akart feküdni, s mikor apja ezt elutasította, hisztériás dühkitöréssel reagált Félelmei fokozódtak, a terápia alatt is megjelent az any­ jától való félelem számos formája. A mesék főszereplője a gonosz királynő lett, aki elől menekülnek a gyerekek. Az erdőbe menekülnek, ahol egy mézeskalács házban öreg boszorka él, akihez sok gyerek jön, s ő cukorral kínálja őket. Dotti fantáziájában (ezt apja is mesélte) felbukkan egy epizód, mikor kisfiú pajtásával szexuális játékot játszott. Ekkor a történet a gonosz boszorkával így módosult: A gyerekek, egy fiú és egy kislány elmentek sétálni az erdőbe és láttak egy jelet: „ne érintsd!” Ők megérintették és mozdulatlanná varázsolódtak. Jött egy her­ ceg, az visszavarázsolta őket, s folytatták útjukat. Akkor odaértek a boszorka házához, ahol sok gyereket láttak, akik cukorrá voltak változva. A boszorka változtatta őket cukorrá, aztán megette őket. Majd Dotti azt mondja, hogy nem ette meg őket, hanem ott kellett maradniuk egy évig, s egy év után a gyerekek bedobják a boszorkát a kemencébe és megszabadulnak. A terapeuta annál a pontnál, hogy egy évig ott kell maradnia a gyerekeknek, ráismert, hogy ő a boszorka. Dotti nemrég kérdezgette apját, mennyi ideig kell még járnia, s apja azt felelte egy évig. (Ez a kérdezgetés akkor volt, mikor a terapeuta Dotti szexuális aktivitását és fantáziáját próbálta megközelíteni.) Az áttételben érthető, hogy a gyerekek megérintenek valami tilosat szimbolizálva a szexuális aktivitást - és a gyerek kifejezi félelmét, hogy a bo­ szorka (a terapeuta) valami félelmeset tesz vele, ha megtudja szexuális aktivitá­ sát. Visszatér a szerző a kutya-fóbia áttételének motivációjára: A kezelés első hónapjaiban az anya elleni agresszió intemalizálódott a kutyától való félelemben. A veszélyes állat a mama. Az anyagból láthatjuk, hogy a veszélyes állat megtestesíti egyrészt a gyerek agresszív és destruktív vágyait, másrészt reprezentálja a valóságot, - az objektív veszélyt, amelyet a gyerek érez anyjával kapcsolatban. Valószínű a mama betegsége okozza, hogy agresszív késztetéseit tagadni akarja- A terápiás munkában ott jelenik meg az ellenállás, mikor félelmeivel kezdenek foglalkozni. Védi magát - félelmei ellen is - elhárító mechanizmusai az izoláció és projekció. A gyermek tünete tehát két oldalról meghatározott - énje két oldalról veszélyeztetett, belülről veszélyes impulzusok, kívülről az anya a veszély. Ennek a konfliktusnak a szorongató csúcsánál keletkezik az áttétel (a terapeuta ajtaja mellé kerül a veszély). A gyerek nem ismeri fel az áttétel természetét, csak egy veszélyes kutyát lát. Erős ellenállás jelentkezik a kezelés­ be - jövéssel szemben. A terapeuta játékon keresztül semmisíti meg ezt a félel­ met - értelmezéssel. A szerző felteszi a kérdést, - nevezhetjük-e ezt a jelenséget indulatáttéte­ les neurózisnak? Bár sok állat-fóbiával találkozott, még sosem fordult elő ta­ pasztalatában, hogy a gyerek az analitikus helyzetre áttette volna tünetét. A fóbia Dotti anyjával való kapcsolatában jelentkezett, nem volt elkülönítve az eredeti tárgytól, és újraformálódott a terapeuta körül. Tulajdonképpen csak 143

benyúlt védekezésként a terápiás helyzetbe. Ha sikeresen foglalkozunk a fóbiá­ val, le kell tudni venni az álarcot a félelem tárgyáról és meg kell mutatni a paciensnek, hogy félelme nincs kapcsolatban a valósággal. De Dotti esetében tudjuk, hogy a terapeuta értesült Dotti anyjának ellenérzéseiről, tehát nem mondhatjuk, hogy a gyermek félelme alaptalan. Ha a terapeuta megfosztja tűrőképességétől a gyereket, az otthoni reális veszélynek teszi ki. Összegzésében a szerző elmondja, hogy egyik esetben sem beszélhetünk indulatáttételes neurózisról a terminus technicus helyes értelmében. Anna Freud csoportosítását használja az indulatáttételes jelenségekre s megpró­ bálja elkülöníteni a felnőtt és gyermek reakciómódját. 1.) Libidinális impulzusok áttétele: Mindkét kislány anyagában találkozunk az ödipális konfliktus aktiválódá­ sával a terápia során. De egyik esetben sem tette impulzusait direkt az analiti­ kus felé, hanem mégegyszer az eredeti tárgyra. - Felnőttnél az elfojtott jelensé­ gek egyenesen az analitikus személyére centrálódnak. A gyereknél még meg­ vesztegethető a cenzúra, a külvilági észlelés, vagy a környezet támogatása segí­ ti a felettes ént. (Még látenciában is előfordul, hogy a rivális szülő távolléte felélénkíti az ödipális vágyakat.) 2.) Védekezés áttétele: Mindkét esetben sok adat van erre a jelenségre. Ahol veszélyben érzi magát, a felnőttéhez hasonló módon védekezik a gyerek. (Dottinál az anyától való félelem, szexuális aktivitás kiderülése, Margitnál az elhagyástól való féle­ lem elleni védekezés.) A felnőtt jól fejlett valóságérzéke miatt fel tudja ismerni az analitikus munkában az irreális veszélyt, - a gyermek nem, valóságosnak éli meg azokat Először meg kell őt győzni az ilyen félelmek irrealitásáról. („Azt hiszed, hogy megharaplak?”) 3.) Az áttételben való cselekvés: Felnőtteknél azt mondjuk, hogy kiviszi a mindennapi életbe az indulatáttételt, - késztetést, vagy védekezést - acting out-ol. Ezt a kérdést nehéz megítélni, mivel tudjuk - az 1. pontban is utal a szerző rá hogy a gyermek kiviszi impulzusait a terápiás helyzetből, s családi kapcsolataiban éli újra. De ez nem védekezésből történik - hiszen pl. Margit ennél a pontnál lehetett legjobban megelégedve a terápiás munkával, mikor ödipális vágyait újraélte. A terápián kívüli anyag fontos pótanyag számunkra, felfedezhetjük az elha­ gyott viselkedést, régi szimptómákat, melyek otthon újra élnek egy tünékeny talajon. Van ennek egy fontos motívuma: Például Margit életében a terápia egy időszakában visszatér a székletkenés anyjával való kapcsolatában. Ez erős szorongással társult a büntetéstől való félelem miatt. Az a tény, hogy anyjától nem kapott büntetést, nagyobb hatású volt, mint az analitikus ígére­ te egyedül lett volna. Fontos a gyerek életében a szülő, és nem helyettesíthe­ tők azok a megerősítések, melyeket tőle kaphat. Néhány nehézséget említ még a szerző. Az egyik, hogy a gyermek úgy viselkedik a terápiás helyzetben, ha leleplezik vágyait, mintha a terapeuta nyomozó lenne. Másik nehézség, hogy játékban való részvétel megzavarja az indulatáttétel létrejöttét és interpretálását (pl. egy kislánnyal mindig mást ját­ szott). 144

Végül leszögezi, hogy valószínű a pubertás a legkoraibb időszak a gyermek életében, mikor indulatáttételes neurózis szerveződhet, mivel akkor már a felet­ tes én függetlenedik a szülőktől és képes helyükre más objekteket helyezni. Tíz évvel későbbi cikkében a szerző régebbi gondolatait vizsgálja felül az indulatáttételes jelenségekről. Az adja az alkalmat, hogy felkeresi régi betege Dorothy. Pszichoterápiára jelentkezik, mivel úgy érzi, valamit nem dolgozott fel régebbi kezelésében, mert problémái vannak fiúkkal való kapcsolatában. A régebben leírt anyagot fontos kibővíteni egy anamnesztikus részlettel: Dotti 4 éves koráig enuretikus volt, akkor egy cisztoszkópia után enurézise megszűnt. A régebbi analitikus kezelés gyökeres változást hozott Dotti életében; min­ den téren sikeres, kiegyensúlyozott lány lett,. Problémája, mellyel kezelésbejött, partneréival kapcsolatban jelentkezett. 16 éves volt újrajelentkezésekor. Felnőtt módra nyíltan beszélt bajairól. Sok fiúismerőse van, de csak kicsit vonzódik hozzájuk. Megismerkedett egy durva, nyers fiúval, vele izgatónak érezte a szexuális játékot (nem genitális játék). Asszociációi a gyermekkori cisztoszkópia emlékéhez vitték, élénken élt emlékezetében, mint egy kínzás, erőszak. (Szexu­ ális játékuk is hasonló jellegű volt.) Nem volt nehéz összekapcsolni a szexuális játékot és a cisztoszkópia emlékét. Ezután ellenállás következett. - Egy vissza­ tartott anyag mutatkozott; elmondta, hogy van valami, amit ő nem mondott el gyermekkori kezelésében. Ez 4 éves kori maszturbációja volt, melyhez fantázia a cisztoszkópia emléke. Biztos volt benne, hogy nem beszélt a gyerekkori maszturbációról az analitikusnak, holott ez nem így volt - valójában sokat foglalkoz­ tak ennek az anyagnak az átdolgozásával. Azután az értelmezés után - hogy a partnerével játszott szexuális játék a maszturbációs fantáziának az acting out-ja - szakított a fiúval. Új fiúkapcsolata alakult ki. Ez a fiú egy amatőr pszichológus volt s hosszú beszélgetéseik voltak lelki bajaikról, értelmezgették egymást. Hosszú idő eltelt, míg Dotti átlátta kapcsolatukban az indulatáttételes jelleget. Ez a kapcsolat akkor került válság­ ba, mikor egy alkalommal a fiú átkarolta Dottit, kedvesen harapdálni kezdte, és nyaka felé fordult. Dotti nagyon megijedt, pánikot érzett, azt hitte, a fiú meg akarja verni. A megbeszéléskor Dotti régi kutya-fóbiáját asszociálta, - így a genitális érzések, a maszturbációs fantáziák, a cisztoszkópia és egy kutya táma­ dásától való félelem képezték a kapcsolatot az értelmezésre. Ez a rövid ismertetés bemutatja, hogy gyermekkori analízise nem oldotta fel neurózisának centrális konfliktusát. Dotti esetében a megoldás a fóbia mély­ analízise lett volna az indulatáttételes kapcsolatban. A szerző kitérést tesz, megjegyzi, hogy régi anyagát átnézve sok hasonló elemet talál akkori és jelenlegi munkamód ja között, de nagyon kritikus annak a pontnak a megítélésében, amit akkor a kutya-fóbia eloszlatására használt. Úgy érzi, elvágta a konfliktusokhoz való hozzáférés útját. Ma jobban odafigyel az agresszív viselkedésre, mint védekezésre: feltűnése azt jelenti, hogy a gyermek fél valamitől. Dotti félelmét csak mint az anyjától való félelmet kezelte, s nem mint a terapeutához való indulatáttételes érzést, mely okait fel kell tárni. A kutya-fóbia feltűnésekor úgy viselkedett a terapeuta, mint egy jóságos, öreg kutya, aki sosem bántana egy gyereket. Ez volt a megnyugtatás bázisa, a kutya­ fóbia visszahúzódott a áttételből, s pozitív indulatáttételes helyzet alakult ki. Az ödipális anyag analízisével a kutya-fóbia eltűnt, de visszatért a serdülésben. 145

Jelenlegi álláspontja az a szerzőnek, hogy hagyni kell a negatív indulatáttételt I érvényesülni, s rá kell tanítani a gyereket, hogyan használjuk fel azt analitiku- 1 san. Ha erről van tapasztalata, akkor hasonló esetben a páciens érzi, hogy a | veszély, mely az analitikus helyzetből árad, valahogy idegen és tud dolgozni I annak leleplezésében. Felteszi a kérdést, hogyha annak idején analizálta volna a kutya-fóbiát, I akkor visszavezetett volna-e a cisztoszkópiához és maszturbációs fantáziákhoz - I mely a serdülőkori kutya-fóbia - cisztoszkópia - genitális támadás-kapcsolatból kiderül? Ez spekulatív kérdés, de világos, hogy a régebbi anyagban nem tudni mi volt áttéve a kutya-fóbiába - mondja a szerző. Régebben feltűnt a cisztoszkó- I pia és a maszturbáció egyaránt mesékben, álmokban, játékban és analizálta is* I de nem talált feljegyzéseiben kapcsolatot a szadomazochisztikus fantáziák és a I maszturbáció között. A két anyag izolálva volt. A maszturbációs fantáziák ödi- t pális jellegűek voltak, míg a szadomazochisztikus fantáziák a cisztoszkópiához I kapcsolódtak. Ez persze csak egy fiatal analitikus figyelmét kerülhette el - I mondja a szerző. - Ahogy a fantázia izolálva volt, természetesen az affektus is. ; Most megérthetjük, mondja a szerző, miért érezte úgy Dotti, hogy ezt nem ! mondta el: mivel nem kapcsolódott össze, ami eredetileg egybetartozott, nem volt reális számára az ehhez fűződő értelmezés. Összegezésében azt írja a szerző - régebbi állásfoglalásától eltérően -, hogy látenciában létrejöhet indulatáttételes neurózis a kezelés alatt, de ő úgy tapasztalta, hogy nem az egész analízis kerül az indulatáttételes neurózis hatá­ sa alá, csak egy anyagrész. Megfigyelte, hogy az emlékek újraélése nemcsak a kezelésben jött létre, hanem megjelentek az eredeti objektekkel is. Például egyik páciense - N. - haragudott barátjára, aki elárulta szexuális játékukat, s óráról hazafelé menet megkereste őt és megdobálta. Más alkalom­ mal, mikor N. anyja elutazott, N. anyja utáni sóvárgását nem tette át a terapeu­ tára, hanem anyjával kapcsolatosak maradtak ezek az érzések. Egy érdekes példát ír itt még: N. anyagában többször előfordul, hogy a gondozó kapcsolat anyjához kötődött, de egy későbbi példában, mikor az erotikus kötődése mutat­ kozott anyjához, ez az anyag indulatáttételes relációban tűnt fel. N. egyik fantá­ ziájában a terapeuta a lányok csábítójaként szerepelt. Ezzel kapcsolatban fel­ tűnt az emlék, nagyon ősi, taktilis jellegű; kéz-érintés, durva és sima tapintás, majd a kép tudatossá változik: a mama fürdeti a kislányt, a genitáliáját mossa. Ez az emlék a 3 év alatti korból az indulatáttételen keresztül találja meg a tudatoshoz az utat, s nem a mamával kapcsolatban jelentkezik. - Az elfojtottnak, a libidinális célúnak ez a fajta megjelenése a felnőttekéhez hasonló. Az eredeti tárgy, a mama nem használható ennek a libidinális célnak az ismétlésé­ re. Sylvia Brody cikkében a prepubertásban létrejövő áttételes jelenséggel foglalkozik, kiemelve az ebben az életkorban mutatkozó erős ellenállást, mely­ nek az a célja, hogy a gyerek elkerülje analitikusával az indulatáttételes kapcso­ lat létrejöttét. Bevezetésben azt írja a szerző, hogy indulatáttételes neurózis gyermekeknél éppúgy létrejöhet, mint felnőtteknél, esetleg a technikai megközelítés más. Utal néhány jelenségre, mely nehezíti az analitikus munkáját - így az értelmezéssel

szembeni ellenállásra. A gyermek inkább érzi kötelezőnek, hogy védje magát, minthogy analízisre átengedje ellenállását. Hozzájárul az a probléma, hogy szoro­ san kötődik szüleihez, s ez lehetőséget nyújt neki az acting out-ra, mely sokkal ké­ nyelmesebb megoldás, mint az értelmezés elfogadása. Idézi Mahler gondolatát, hogy gyermeknél éppúgy értelmezés nélkül kell hagyni a pozitív indulatáttételt, mint felnőtteknél - csak akkor kell értelmezni, ha miatta ütközünk ellenállásba. A pozitív indulatáttétel hiánya gyermeknél a kezelés (praktikusan vagy pszichés értelemben vett) végét jelentené. Míg a felnőtt a negatív indulatáttételes időszakban is tud pozitív kapcsolatot tartani analitikusával - megfigyelés szerint a gyerek erre szinte képtelen, ha a negatív indulatáttétel prolongált. Kiemeli, hogy kevés szó esik az elkerülési kísérletekről, valamint az elle­ nállásról - ő ezzel a problémával foglalkozik. A prepubertáló gyereknek nagyon veszélyesnek tűnik az analitikus hely­ zet. A felnőtt jelenlétében való szabad játék rohanást jelent a szexuális és emocionális izgalmak felé és nagyobb a félelme a primér gondolatoktól, mint a kisebb gyermeknek. A prepubertásos gyermek érzi, hogy a játék képes előhozni infantilis lényét, amit megtagadni igyekszik. Az analitikus helyzetben nem tud szabadon játszani, asszociálni sem - hanem szembekerül az analitikushoz való kötődés problémájával, amit kikerülni igyekszik. Elkerülési kísérlete, hogy köz­ behelyezzen valamit saját maga és az analitikus közé. Ennek a helyzetnek a technikai megoldása a terapeuta részéről, hogy értelmezi viselkedését. Feltűnő jelenség ebben az életkorban a „céltalan” cselekedetek gyakorisága: labdát rug­ dos, földre fekszik, ütögeti a díványt, lökdösi a párnát... Ezek védekező jellegű manőverek, s ha egy interpretáció izgalomba hozza a gyereket, a céltalan csele­ kedetek szaporodnak. - Nagyobb fokú ennek a jelenségnek előfordulása fiúknál. A szerző Sára esetén keresztül mutatja be az áttételes neurózis létrejöt­ tét, kiemelve az ellenállásokat, azok közül is azt a védekezést, melyet az indula­ táttételes kapcsolat létrejötte ellen tapasztalt. Sára anyagát csak az ellenállá­ sok megjelenésére szűkítem - bár a szerző igen gazdag anyagot hoz, főleg fantá­ zia anyagot. Sára 8-13 éves koráig járt analízisbe, lustaság, felelőtlenség miatt. 4 lány közül a' legidősebb, anyjával igen szoros, nárcisztikus igényeit teljesen kielégítő kapcsolatban élt - testvérei születéséig. Nagyon szép és kiemelke­ dően értelmes lány. Anyagában három helyen emeli ki a szerző az ellenállás megjelenését: 1. Terápiájának elején azonnal kapcsolatba lépett az analitikussal és lel­ kesen beszélt, majd ez a lelkesedés lankadt. Ezt egy értelmezés idézte elő, melyben az analitikus - támadva Sára a felnőttekről mindent tudó, s azokat irányító attitűdjét - nárcasztikus sérelmet okozott a gyereknek. Ekkor Sára igyekezett nem haragudni a terapeutára, de ellenállás jelentkezett. 2. A másik epizód 11 éves korában mutatkozott. Sára olvasott a pszichoa­ nalitikus módszerről és elhatározta, hogy szabadon asszociál. Hanyatt feküdt a díványon, de hamarosan pokrócot kért, összegömbölyödött és elaludt. Máskor rengeteget mocorgott - igazgatta ruháját, cipőjét, haját, közben az analitikust figyelte, s igyekezett annak a gondolatait kitalálni. Ha értelmezésre került sor,

147

azt elhárította, elbújt, arra hivatkozott, hogy neki szimpatikus az analitikus. Félt hogy rosszá, reménytelenné válik. 3 éven keresztül folyt ilyen jellegű cselekvéses hárítás. Célja az volt, hogy a maszturbációs izgalmakból eredő félelmet elhárítsa. Ehhez az anyaghoz kötő­ dik egy elfojtás alól felszabadult emlék. 8 éves korában anyjával játszótéren volt, s hívás ellenére magasabbra mászott a tornaszeren. Mikor felért, lekiáltott a gyerekeknek: „Vigyázz!”, majd lehúzta nadrágját, s a magasból lepisilt Ez egy 4 éves kori emléket hívott elő: Sára esküvőn volt mint koszorúslány, s szülei figyelmeztették, hogy a ceremónia alatt nyugodtan áldjon. Ő háttal állt a menyasszonynak, egy kicsit lejjebb tőle, egy korláttal elválasztva. Erős viszketést érzett olyan helyen, ahová nem nyúl­ hatott, emiatt szörnyen szégyellte magát. A későbbi játszótéri epizódban a kor­ láton szexuális izgalmat érzett, mint az esküvőn, s a gyerekek és anyja gúnyoló­ dása, testvérének az irigylése - aki pelenkába vizelhet szabadon - s a fiúk utánzása, hozták létre a játszótéri viselkedést. Ez az esküvői emlék abban a periódusban tűnt fel, mikor az analitikus értelmezte, hogy maszturbációs izgal­ mainak tagadása mögött az a vágy él, hogy meggyőzze őt arról, Sára nem bolond gyerek, hanem egy magán uralkodni tudó felnőtt 3. A harmadik erős ellenállás az anyjával kapcsolatos anyagban mutatko­ zott Latenciabeli sérelmét mondta el, mikor húga születése után úgy érezte, hogy ő csak volt az anyja gyereke - akkor szomorúsága olyan mértékűvé vált, hogy igyekezett az elmondottakat feledni és a jó mamáról beszélt Mikor az analízisben Sárának az a fantáziája bukkant fel, hogy anyját verik, nem akart foglalkozni ezzel az anyaggal, hanem reménytelenül próbálta felújítani régi szeretetét, mely anyjához kötötte. Ebben az időben nyíltan úgy érezte, hogy anyja már nem szereti, ezt acting out-ok sorozatában próbálta lereagálni dühös volt tanáraira, húgára. A szerző összefoglalásában a következő lényeges pontokat emeli ki: A.) Úgy tapasztalja, hogy kifejlődhet prepubertásban áttételes neurózis, melynek átdolgozásával új anyag szabadul fel az elfojtás alól (pl. emlék). B.) Az áttételes kapcsolat létrejötte ellen erős védekezés mutatkozik ebben a korban, melyet a céltalan cselekedetek gyakorisága jelez. A céltalan cselekedetek a prepubertáló gyerek fizikális akció-szükséglete. Két végletes viselkedésre utal: a.) A túl aktív gyerek kezelésében hasonlóak a problémák, mint a bűnöző gyereknél. b.) A gátolt, az életkori elhárítást nem használó gyereknél feltűnő a gyermek fixált figyelme, mely az analitikusra irányul. Ez a figyelem tulajdonképpen dac és provokatív kihívás, hogy az analiti­ kus kompromittálja magát - beszédben, akcióban-, ezalatt a páciens lehetősé­ get kap az elfojtásra. Tény, hogy a prepubertásos gyermeknek szüksége van a motoros kisülés­ re, ez biológiailag determinált faktor - de nem jelenti azt, hogy ezeket az akció­ kat értelmezés nélkül kell hagyni. A szerző ezt a jelenséget ebben a korban elsődleges kifejezési módnak tartja (mint ahogy felnőttnél a beszéd, gyereknél latencia végéig a játék), s mint primér kifejezési mód, természetes, hogy abszor­ beálja a nem tudatos anyagot Tulajdonképpen ezeknek az akcióknak az ismét­

148

lő'dő — kényszerítő ereje teremti meg a lehetőséget, hogy felfedjük a gyerek szomgását s azt a törekvését, hogy elhárítsa az áttételes kapcsolatot. C.) Megemlíti a szerző, hogy a latencia és pubertás közti időszakban fontos a.) hogy a gyerek bizonyos függetlenséget valósítson meg (szüleitől), s ő maga tudjon kapcsolatot kötni az analitikussal, b.) nagyobb objektivitással nézze szüleit, c.) inkább az intellektuális aktivitás vonzza, mint a játék, d.) tárgyválasztásában olyan fokot érjen el, hogy fókuszolni tudja tü­ neteit az analitikusra. Ezek alapfeltételek, hogy az analízisben indulatáttételes neurózis kelet­ kezhessen. A pubertás korú gyermekek pszichoterápiájának egyik nehézségéről, a kezelés kezdetén mutatkozó erős ellenállásról ír Selma Fraiberg —felfedve ezek­ nek a reakcióknak a gyerek félelmeire, fantáziáira vonatkozó áttételes tartal­ mát. A szerző kötéltáncosnak mondja az analitikust a pubertálók kezelésében. A kezelésben más a célja az analitikusnak és más a serdülőnek. A serdülő védekezni akar újraéledő ösztöntörekvései ellen, s az analitikus zavarja őt eb­ ben. A pubertáló nem bízik a felnőttekben. Tele van titkokkal és fél ezek kiderülésétől. Különösen erős a félelme, ha a szülők és a gyermek között ellenséges viszony van, ilyenkor úgy érzi, ki akarják kémlelni gondolatait. Saját maga előtt is titokzatosak saját dolgai, egy idegen lakik a testében: új impulzusokat figyel meg, teste változik, identitásérzete minden oldalról meg­ ingott. Legfontosabb problémája a „ki vagyok én” kérdés tisztázása. Az analitikustól fél - fél, hogy bolondnak tartják. Az életkori sajátosságok majd minden analitikust terápiás technikájának módosítására ösztökélik. Spiegel bevezető analitikus fázist javasol, s Aichhom technikájából veszi át a kontaktusteremtés alapjait. Zachry fontosnak tartja, hogy ne autoriter személyként élje meg a serdülő az analitikust, hanem érezze, hogy a terapeuta mellette áll. Katan leírja, milyen nehézséget jelentett egyik paciensnél, hogy azt feltételezte róla, hogy anyja szövetségese. H. Deutsch úgy érzi, prepubertáló lányoknál erős az ellenállás a nő terape­ uta iránt - túlságosan hasonlít talán a terapeuta viselkedése anyjáéra. Más attitűdöt javasol. Ella Sharpe M. Kleint támogatja, ugyanis hogy a korai ellenál­ lást a szimbolikus akciók azonnali értelmezésével kell áttörni. A. Freud egyik tanulmányában a negativitizmust mint a primitív védeke­ ző mechanizmusok egy speciális fajtáját vizsgálta. Passzív homoszexuális férfi­ aknál és bizonyos borderline esetekben mint a tárgykapcsolatok elleni extrém védekezés mutatkozott. Normál fejlődésben azonban kétéves korban és puber­ tásban fázis-specifikus. Tulajdonképpen az analízisben is hasonló a veszély, mint ezekben az esetekben —a teljes alávetés veszélyes, visszatérés az objekttel való archaikus kapcsolatba. A. Freud rámutat, hogy a negativizmus és az emoci­ onális alárendelődés egymás mellett is tudnak létezni az adoleszcenciában. Mivel a pubertás igen nehezen kezelhető szak, Gitelson annak a vélemény­ nek ad hangot, hogy gyenge én esetében kontraindikált az analitikus kezelés. 149

A szerző, S. Fraiberg fontosnak látja elkülöníteni a fejlődési szakaszokata pubertásban: azt tapasztalja, hogy a pubertás elején - ami a biológiai pubertás- I sál megegyezik-jelenik meg a nagyobb ellenállás a kezeléssel szemben. Ő ebből a korból prezentál eseteket. Lényegesnek tartja az egész kezelés szempontjából I a kezdeti reakciók megértését, s az ezekben mutatkozó elenállás feloldását. Kezdeti reakciók néhány esete: Jeannie 11 éves, kényszemeurózis miatt kerül kezelésbe. Kézmosási kény- I szer, fertőzéstől való félelem levegővételnél, rituális imák, rákfóbia a tünetei, és I iskolafóbia. Visszautasította, hogy eljöjjön az analitikushoz, így az első alkalom- I mai (s még kétszer) az analitikus ment hozzájuk. Mikor meglátta az analitikust, I hisztérikus zokogásban tört ki, s kiabálta, „én nem vagyok őrült!”. Csak a harmadik alkalommal nyugodott meg (és később lehetett erről beszélni).' Judy 12 éves. Különböző fóbiái voltak, melyek iskolafóbiával kezdődtek, I majd kiterjedtek. Apátiás, visszahúzódó, kontaktusképtelen volt, pszichiátriai I diagnózis skizofrénia, amit a későbbi megfigyelés nem igazolt. Csak hónapok I múltán lett bizalmas a terapeutához, s mikor az megkérdezte, mit gondolt, I mikor először jött, Judy azt felelte „Gondoltam, meg fogok őrülni. Agytumorom I van, és ha megtalálják, kiveszik”. A kezelés folyamán világossá válnak ezek a reakciók. Jeannie esetében a I kézmosási kényszer maszturbációs aktivitása elleni védekezést fed, s hisztériás I kiabálása -„én nem vagyok őrült”- annak a félelmének beismerése, hogy a I maszturbáciőtól megbolondulhat. Judy félelme, hogy agytumora van, operálni I fogják, abból a hitből alakult ki, hogy a szexuális aktivitással megrongálta I magát, és hogy a testvérével való szexuális aktusról szóló fantáziái terhességhez I vezethetnek. Kitér a szerző arra a nehézségre, ha csak a szülők akarják a kezelést, a serdülő teljesen elzárkózhat. Ilyenkor vagy azt ajánlja, hogy a szülők mondják meg gyermeküknek, hogy jártak az analitikusnál, de az nem tud tisztán látni a problémákban, míg a gyerek szempontjait nem ismeri; így jó lenne, ha a serdülő maga is felkeresné őt. De előfordulhat más megoldás is: Például a 14 éves Nancy depressziós állapotban volt, de nem volt ijesztően sürgős a beavatkozás. Nancy elutasította a kezelés gondolatát, tud ő magán segíteni, mondta. A tera­ peuta ebben az esetben azt tanácsolta, hogy hagyják átgondolni a dolgait, ne erőltessék, hogy jöjjön. Nancy hetekig komoly erőfeszítéssel próbált segíteni magán, de visszatért depressziója. Ekkor szülei újból beszéltek vele, s ajánlot­ ták, hogy keresse fel az analitikust. Most ellenállás nélkül ment. A kezeléssel szembeni ellenállás fő oka gyakran az omnipotens szülök képére az áttételes fantázia, hogy a pszichiáter vagy analitikus belelát a dolgai­ ba, nincs titok előtte. Ezt nem ajánlja a szerző értelmezésre, inkább a mítoszt kell eloszlatni a terapeuta viselkedésével. Bemutatja, Jeannie esetében hogyan oldódott fel a kezdeti félelem. Három alkalommal az analitikus ment el a gyermekhez. Mikor első alkalommal az kiabált, hogy ő nem őrült, a terapeuta azt mondta, hogy jól tudja, hogy Jeannie nem őrült. Fontos lépésnek tartotta, hogy megnyerje a kislány bizalmát és azt mondta, nem csak a problémáidról beszélhetünk, hanem más dolgokról is, amik érdekelnek. Erre a kislány szövés és fémmunkákat, kézimunkát mutatott meg az analitikusnak, s nagyon örült a dicséretnek. Nagyon gyorsan beszélt egy 150

csomó dologról, ami érdekli, csakhogy elkerülje a pszichiátriai kérdéseket. A negyedik órára már elment a terapeuta rendelőjébe és bejelentette, hogy telje­ sen meggyógyult. Erre a terapeuta azt mondta, hogy ennek örül, de nehezen tudja elhinni, hisz egyáltalán nem is beszéltek problémáiról. Őt szakmailag is érdekelné, hogyan történt ez? „Hát jól vagyok - mondta bátran - csak a kezem”. Itt elcsuklott a hangja, s elpanaszolta, hogy újra mosnia kell a kezét, mert ha megfog valamit, akkor betegséget, rákot kaphat. Elmondta rituális imáit, s fertőzéstől való félelmeit. Jeannie esetében csak az előzetes inproduktív fázis tette lehetővé kezdeti ellenállásának legyőzését. Eredménye: megértjük, hogy Jeannie-nak demonst­ rálnia kellett, hogy betegsége előtt jól volt, s különösen fontos volt számára, hogy megmutassa azokat a jó dolgokat, amiket kezével csinált. Szüksége volt erre, hogy később azokról a rosszakról is tudjon beszélni, amit kezével csinált. Ha a korai órák válságán túljutunk, megértve azok rejtett tartalmát, szé­ pen haladhatunk előre - írja a szerző. Megjegyzi, hogy vannak jelenségek, melyek teljesen megakaszthatják pubertásban a munkát, ez a rigid védekezés, a homoerotikus áttételtől való félelem, acting out-ok; de ezekről nem ír. Sandler és munkatársainak a tanulmánya eltér az eddig ismertetettektől. Az ő munkájuk nem elsősorban életkori különbséget, jellegzetességeket tár fel, hanem az áttételes jelenségeket különíti el úgy, ahogyan a Hampstead Index­ ben feljegyzik, és elkülönítik az egyes áttétel-típusokat. A megvitatás során többször hivatkoznak A. Freud példájára, illetve véle­ ményére az egyes áttétel megnyilvánulások megítélését illetően. Munkájukban nem szerepel összegezés - az összegzés tulajdonképpen a kategorizálás, melyet a Hampstead Index kidolgozása során nyertek. Ezt a csoportosítást ismertetem: 1. A kapcsolatteremtés szokásos módjából származó áttételek: Ide azok a jelenségek tartoznak, melyek a gyermekek karakterében rej­ lő kapcsolatteremtő képességből származnak. Ez a kapcsolatmőd a terápiás órák legelején mutatkozik, s később indulatáttétellé válhat. Ilyen szokásos attitűd például, hogy a gyermek igyekszik szadomazochisztikus kapcsolatot létrehozni, vagy békítő viselkedést mutat. A választott anyag utal ezekre az attitűdökre. Például az a gyerek, aki fél a doktortól, rendőrtől, vagy valami egyenruhás tekintély-személytől, az a kezelését az analitikustól való félelem­ mel kezdi. Pszichodinamikus értelemben a kapcsolatteremtés szokásos módja fixált viselkedésnek mondható és a korai tárgykapcsolatokon nyugszik. Pél­ dául A. Freud egyik betege, aki elfelejt és elhagy mindent. Az, hogy az anali­ tikus szobájában felejt valamit, jó alkalom az értelmezésre: „te nálam akarsz maradni, és azért hagyod itt a késed, tollad...”. Aztán hallhatjuk, hogy min­ dent, mindenhol elhagy - vajon mindenkinél ott akar maradni? (Ezt a gyere­ ket anyja mostanában hagyta el, apjával él, aki kevés figyelmet fordít rá. Anyjához mélyen kötődött) A 6 éves Kevin nagy félelme volt a kezelés kezdetén attól, hogy involválódik a kapcsolatban, és akkor elhagyják. Úgy védekezett, hogy kellemetlenné akart válni - így próbálta kihívni az analitikus visszautasítását. A terapeuta

érezte, hogy ez a félelem a kezelés alatt csökkent, de még mindig védekezett a szoros kapcsolat ellen. Kevin esetében a szokásos viszonyulás a szorongás ellen szerveződött. Itt megmutatható a gyermeknek az ellentmondás vágya és felelme közt: vá­ gya az analitikussal való emocionális kapcsolat, félelme, hogyan védi meg magát ettől. 2. Túlnyomóan a jelenben folyó (aktuális?) kapcsolatból származó áttétel: Itt azokat a jelenségeket tárgyalják, mikor az analitikussal való kapcsolat­ ban a jelenbeli konfliktusok, vágyak jelennek meg. Tulajdonképpen kiszélesített realitás-kapcsolatok (pl. egy gyerek reakciója testvé ének születésére), de ide tar­ toznak a gyerek életkorában jelentkező speciális késztetések (pl. a fejlődés előreha­ ladtával ödipális késztetések mutatkoznak a terápiás helyzetben). Ha egy gyerek most lép egy új fázisba (például az ödipális fázisba), másképp viselkedik, mint aki az analízis hatására egrediál erre a szintre. A 3 éves Andy apja új állásban dolgozott ami hétvégi utazással járt. Andy negatívan viszonyult ez időben a terapeutához (fóleg pénteken), gyakran e hall­ gattatta, vagy közölte, hogy nem szereti. Ez az apja elleni harag áttétele volt a terápiás helyzetre. (Később érthetővé válik ez az esemény, mert az elszökő apával érzett harag lelepleződik, tulajdonképpen az elhagyó anya elleni haragot takarta.) Ezeknek az átfolyásos (mikor a jelen helyzet transzferálódik) jelensegeknek két aspektusára figyelhetünk: Például égy kislányt analízisbe küldtek, mert nagyon féltékenyen eagált második testverenek születésére. A kezelés alatt - mikor a bébi úton volt - igen haragossá vált amiatt, hogy az új gyerek a mama hasában van. Majd ez az érzés bekerült analízisébe: analitikusának verte a hasát (férfi analitikusa volt) nagy ha raggal. Azt gondolhatnánk, hogy a régi anyag újraéledése okozta ezt az analízis­ ben, de itt mind a kettőnek (múlt és jelen) nagy szerepe volt. Valószínű, hogy az ilyen esetekben regresszió keletkezik otthon, mely régi anyaggal kerül kapcsolatba és rávetül az analitikus személyére. Ezeknek a jelenségeknek a megítélésében nagyon fontos a gyerek életkora illetve fejlődési szintje. S fontos kritérium, hogy egyik esetben sem az analitikus folyamat hatott olyan irányban, hogy ezek az áttételek létrejöhessenek, azaz annak ellenére, hogy van egy regresszív momentum is bennük, nem tekinthetők az analitikus munka hatására létrejött regressziónak. 3. Túlnyomórészt a múlt tapasztalataiból származó áttétel: Ezek a jelenségek az analitikus munka hatása alatt jönnek létre s manifeszten vagy latens módon az analitikus személyéhez kapcsolódnak s ben­ nük újraélednek a múlt tapasztalatai, vágyai, fantáziái. Ezek az áttételes manifesztációk az elfojtottból származnak s a terapeuta szemelyével kapcso­ latban tűnnek fel.

Ester csendes ellenállása alatt metakommunikatív úton kifejezte szomorú­ ságát, magányosságát, elhagyottsági érzéseit; ujját szopta, szipogott, s egész arckifejezése, testtartása bánatos volt. Akkor vált ez a viselkedés feltűnővé, mikor szünidő következett és a terápiás szoba is változott. Úgy érezte, hogy az analitikus visszautasítja őt, és más gyerekek foglalják el a helyét. Védekezése -rhogy elég vagyok önmagamnak - egyre növekedett és teljesen visszahúzódott, egyáltalán nem beszélt. Érzéseit próbálta tagadni, de szavak nélkül elárulta. A következő anyag fiatalabb testvérének a születése volt. Ezután fokozatosan ke­ resni kezdte az analitikus figyelmét nonverbális módon: elvesztett dolgait csak úgy találta meg, ha a terapeuta segített neki; sötétben várt a terapeutára a kezelőszobában. Az ő példájában az érzések a múlt élményeinek ismétlődéséből (testvére születése körül) származnak és nem a kezelésben felismerhető válto­ zás okozta az áttételt. 4. Áttételes neurózis: A szerzők áttételes neurózis alatt azt értik, amikor a gyerek konfliktusai, elfojtott infantilis vágyai, fantáziái az analitikus személyére koncentrálódnak és másutt ezek manifesztációja csökken. Megjelenése ritka, mivel a gyermek kapcsolata múltbeli objektjeivel - a szülőkkel - fixált. A gyerek még jól fel tudja használni szüleit múltbéli vágyai, fantáziái újraéléséhez. Talán felesleges a felnőttekkel való hasonlóságot keresni, mert a gyerek áttételes reakciói nem másolatai azoknak. Többször tapasztalható, hogy csak rövid epizód, amit a gyerek kezelésében áttételes neurózisnak nevezhetünk. Lehet, hogy az adololeszcens korban mutatkozó áttételes neurózis nem más, mint életkori sajátosság. Áttételes neurózis talán egyáltalán nem jön létre e kor­ ban, hanem a serdülők jelenbeli törekvései, hogy megszakítsák szüleikkel való kapcsolatukat, s ezt élik ki acting out formájában más kapcsolatban is, kivetítve a folyamat konfliktusait. Vannak analitikusok, akik az egyedül igaz technikának az áttétel értelmezését tekintik. Sokan úgy képzelik, hogy a paciens belép a szobába magával hozza áttételes neurózisa alapképletét —, és az analitikus ennek alapján könnyen bánik a pacienstől kapott információk nagy részével - mondja A. Freud. Régebben úgy értelmezték az indulatáttételes neurózist, hogy az fokozatos haladás az. értelmezésekre adott reakciók következtében. Az analitikus részéről „beszélge­ tés a páciens tudattalanjával”, - s a beteg részéről az analitikushoz való pozitív kö­ tődés előrehaladása. Ebbe az új áttételes kapcsolatba jön be fokozatosan a paciens összes érzése, minden lehetséges formában. A 6 éves Katrina a kezelés előrehaladtával képessé vált érzéseit, gondola­ tait kifejezni a terápiás helyzetben. Jóval kisebb gyerek módjára provokatívan viselkedett ~ regresszívnek mutatkozott. Érdekes volt, ahogy szülei beszámol­ tak arról, hogy otthon és az iskolában mintagyerek, a kezelés kezdete után hat hónappal hisztériás rohamai megszűntek, nyugodt lett, élvezte az életet. Otthon sem provokációt, sem agressziót nem észleltek. A viselkedés-javulás sok esetben korán látszik az analízisben mint „egész­ ségbe való menekülés” - ez a védekezés egy fajtája. Ebben az esetben azonban Katrina terapeutája a folyamatot áttételes neurózsinak tartotta, nemcsak a

gyerek intenzív érzései - indulatai miatt amit áttett a terapeutára, hanem az analízisen kívül mutatkozó változás miatt is. A gyerekanalitikusok gyakran tapasztalhatják, hogy a szülők távolléte befolyásolja az áttételes jelenségeket (ha pl. elutaznak), de az érzések nem csupán a helyzetre vonatkoznak. A. Freud azt ajánlja, hogy az értelmezéseket mindig úgy kell adni, hogy az ne csak a múltra, hanem egyben a jelenre is (tehát a jelen szülőre és az intemalizáltra egyaránt) vonatkozzék. 5. Az áttételek összeadódása: E címszó alatt a terapeuták a terápia alatt észlelhető áttételek összeadódását és átalakulását írták le. A 13 éves Kevin esetében a kezelés első három-négy évében nagyfokú involváció mutatkozott barátnőjével kapcsolatosan, akivel korai anya-gyerek kapcsolatát ismételte. Az analitikus anyag még akkor is ezzel foglalkozott, ami­ kor a barátnő más városban élt. Az áttételes anyag ebben az időszakban kiter­ jesztésnek látszott. A negyedik év végén változott a kép, az anyag egyenesen a terapeutára centrálódott, s erős ellenállás mutatkozott. A negatív és pozitív ödipális helyzetet tette át a terapeutára, s ezt dolgozták át. Ebben az időszak­ ban olyan anyagot is hozott az iskolából és otthonról, amelyben az áttétel acting out-ja látszott. Az első három év anyaga felveti a kérdést, hogy azt a barátnőre áttett anyagként értelmezzük-e, vagy a terapeutával való kapcsolat elleni ellenállás­ nak? Még két jelenségre utalnak ebben a részben a szerzők. Az egyik az adoleszcenciában gyakori „imádat” (crush), mely különbözik az áttételtől, s technikai problémát okoz az értelmezésben. A másik, mikor a terapeuta reális kapcsolattá válik. Egy apját elvesztett fiú esetében pl. az áttételes reakciók megértése és értemezése ezért jelentett nehézséget. 1977. február

154

IRODALOMJEGYZÉK Brody, Sylvia: Some of Tranference Resistance in Prepuberty. - The Psycho­ analytic Study of the Child 1961. Fraiberg, Selma: Clinical Notes on the Nature of Transference m Child Analysis. - The Psychoanalytic Study of the Child 1951. Fraiberg, Selma: Some Considerations in the Introduction to Therapy in Puberty. - The Psychoanalytic Study of the Child 1955. Fraiberg, Selma:Further Considerations of the Role of Transference in Latency. —The Psychoanalytic Study of the Child 1961. Sandler, Joseph; Kennedy, Hansi and Ty son, Robert:Discussion on Transference The Treatment Situation and Technique in Child Psychoanaly­ sis. - The Psychoanalytic Study of the Child 1975.

F antáziatörténetek a gyerm ek-pszichoterápiában (Alpár Zsuzsa) E referátum címe Doris Merian és Edit Buxbaum munkáinak ismertetését ígéri. A két szerzőt második helyre utasítva Anna Freud néhány gondolatával I szeretném kezdeni mai ismertetésemet. Anna Freud az egészséges gyermek fantáziáiról mond el olyan megfí- I gyeléseket, amiket nem nélkülözhetünk a terápiák során elhangzó fantáziák elemzésénél. A gyerekek a külvilág kellemetlenségeit igen korán észlelik, hiszen szoros I kapcsolatban állnak vele, mint örömforrással. Minél tágabb e kapcsolatok terü­ lete, annál nagyobb a kínos élmények lehetősége. A személyiség ebben a kora­ gyermekkori időszakában még túl gyenge ahhoz, hogy körülményeit, ill. a külvi- I lágot igényei szerint aktívan megváltoztathatná, hogy a kínos élményeket képes lenne elkerülni, ill. hogy a megváltoztathatatlan jelenségeket el tudná fogadni. Mindezek feldolgozására - az elhárítás előfokaként - a fantáziabeli taga- > dást használja. A jelenség a népmesék birodalmából közismert és némiképp szinonima­ ként kezelhetjük Piaget kompenzációs kombináció fogalmával. Nem véletlen, hogy melyik gyerek melyik mesét választja az ismertek közül kedvencéül. Hadd hozzak erre egy saját példát: egy fejlődési rendellenesség miatt cson­ kakezű kisfiú mondta el minap, hogy kedvenc meséje az, ahol egy király elker­ geti vadászát az udvartól és az bujdosása közben hat emberrel találkozik. Mind a hatnak valamilyen különleges, emberfeletti fizikai tulajdonsága volt; pl.: az egyik jeges szelet fújt, a másik igen messziről is nagyszerűen lőtt célba, stb. A vadász szövetséget köt velük és heten kifognak a király minden cselszövésén. Betegem a vadásszal való azonosítás révén magáénak mondhat olyan fi­ zikai tulajdonságokat, amelyekkel saját csökevényességét fantáziában tagad­ ni képes. Visszatérve Anna Freudhoz: mindannyian emlékezünk arra, hogy kis Hans neurózisa akkor kezdődött, amikor agresszióját és szorongását apjáról a lóra tolta át. Ezt a fantáziaszintű áttolást egészséges gyerekek is megteszik, rend­ szerint állatfantáziákban. Ezekben az apa tulajdonságait vad és veszélyes álla­ tok képviselik, azonban ezeket az állatokat gyenge, a kínos realitással vívódó gyerekeink gondolatban megszelídítik és védelmező testőrükké teszik. A taga­ dásnak kettős hozama van: az erős, parancsoló, de mégis szeretett apa iránti ambivalencia mindkét oldalát képes megjeleníteni. A fantáziában történő tagadás módszere az, hogy a gyerek, mivel nem szívesen veszi tudomásul a valóság egy kellemetlen részletét, tagadja azt és a nem-kívántat ellentétével helyettesíti. így válik a félelmetes apából fantáziában védelmező állat.

156

A fantáziában történő tagadás tendenciája ellen a gyermeki realitás-kont­ roli fejlődése hat. Egy ideig a két tendencia jól megfér egymás mellett. Nehéz megmondani, mikor vész el ez a képesség. Bizonyos maradványa felnőtteknél is fellelhető nappali álmodozásokban, de ekkorra csak mint a gondolkodás játékos mellékterméke marad fenn. Piaget szerint a gyermeki formák struktúrája ilyen; azért gondolkodik szimbólumokban és játszik fikció-játékot, mert a logikus, intellektuális gondol­ kodás eszközei nem állnak rendelkezésre. Az analitikus Anna Freud ezzel szem­ ben rámutat a fantázia dinamikus szerepére, azaz arra, hogy a fantázia az elhárítás eszköze lehet, amikor a gyermek átdolgozza a valóság elemeit vágyai szerint. Egy másik jelenségről is szeretnék szólni, aminek elméletét szintén Anna Freud dolgozta ki, s aminek ismerete nélkül nehezen lenne érthető pl.: Edit Buxbaum cikke a detektívhistóriákról. Ez a jelenség a támadóval való azonosí­ tás. A jelenség magyarázatakor Anna Freud hangsúlyozza, hogy a gyerekek nem veszik át az ellenségként megélt személy minden tulajdonságát, csupán azok agressziója lesz egy időre sajátjuk. így pl. fogorvosi kezelés miatt sértett és dühös paciense nem kezd el „orvososdit” játszani, hanem csupán a fogor­ vos részéről tapasztalt agressziót veszi át és fordítja a keze ügyébe kerülő közömbös dolgok ellen. így az agresszió bevetítése révén veszélyeztetettből veszélyeztetővé alakul át. Tágabb értelemben az agresszorral való azonosístás akkor is megjelenhet, amikor tényleges büntetés nem is történt, a gyerek csupán korábbi tapasz­ talatai nyomán váija el azt. Ilyenkor az ellen a személy ellen lendül támadásba, akitol a büntetést elválj a. Ilyen tendenciát fedezhetünk majd fel Edit Buxbaum páciensében, aki panaszkodik nagybácsijára, hogy tiltja a ponyvák olvasását, holott erről valójá­ ban szó sincs. A kritikát ill. a büntetéselvárást introiciálja és vagy a külvilág ellen fordít­ ja, vagy annak tulajdonítja. A támadóval való azonosítást Anna Freud úgy látja, mint ami megfelel a felettes én-képzés előfokának. Attól függően, hogy ez a fejlődési stádium hogyan zárul, alakul ki később a morál, illetve az esetleges fixáció nyomán paranoia. Illusztrációként ismét saját esethez nyúlnék. 11 éves betegem panaszkodik ar­ ról, hogy régen az anyuék megmondták, hogy mi a jó és mi a rossz, most pedig csak akkor jön rá, hogy rosszat tett, ha már intőt kapott érte. „Az lenne jó, ha saját rendőrségem lenne” - kiált fel. E bevezetés után rátérek a két ígért szerző cikkeinek ismertetésére. Doris Merian Fantázia történetek a gyermekpszichoterápiában című cikkével kezdem. A fantázia - a beszédhez hasonlóan - kizárólag emberi produktum. Jelen­ tőségét egy agysérült férfi példáján lehet illusztrálni, akinek sérülése nyomán fantázia-tevékenysége megszűnt. Annak ellenére, hogy hormonális funkciói in­ taktak maradtak, - képtelen volt szexuális kapcsolat létesítésére, mert a koitusszal járó örömöt nem tudta elképzelni. A fantázia tehát egyrészt pótolja az embernél hiányzó ösztönsémákat, másrészt csak az ember képes arra, hogy 157

akkor is, ha semmiféle reális tárgy nem áll rendelkezésre, ösztönkésztetéseit, vágyait fantázia útján elégítse ki Ennek alapján elmondhatjuk, hogy a fantáziának kettős funkciója van: 1.) Az alkotó típusú fantázia segíti a reális gondolkodást abban, hogy a későbbi cselekvéseket előkészítse azzal, hogy lehetőségeit anticipálja. így terem­ ti meg az ember életvitelének feltételeit. Előzetes fantázia nélkül semmilyen emberi tevékenység nem lehetséges. 2.) Mágikus, vágyteljesítő formájához akkor nyúlunk, amikor a valóság nehezen elviselhető, mert túl sok keserűséget okoz, vagy mert objektív megoldá­ si lehetőséget nem kínál. Ez a fantázia ősibb formája. Általa lehetségessé válik a világ átrendezés szubjektív-affektív igényeink szerint. Itt az álommunkához hasonló törvények uralkodnak, nem kötelező az értelmi összefüggés, ellentmodásmentesség. Benne a tárgyak én-közeliekké lesznek és bár az alakszerűség érzetét keltik benne, mégsem ragadhatok meg egyedi jellegük szerint. Ugyanis az eltolás és a sűrítés elmoshatja az azonosságot. Egészükben azonban a fantá­ ziák kevésbé archaikusak, mint az álmok, mert tudatközelibbek és ezáltal szuk­ cessziójuk normál módon rendezett. Ahogy azt Anna Freud is feltárta számunkra, Doris Merian is szól arról, hogy a gyerekek - mivel éretlenségük és függőségük miatt nehezen viselik el a realitást - különösen hajlanak arra, hogy fantáziájukban a kínos valóságot átalakítsák, vagy megtagadják. Mivel realitáskontrolljuk még nem épült ki egészen, nem zavarja őket a valóságos és fantáziáit világ egymásmellettisége, bár egy bizonyos kor után nagyon is jól ismerik a két világ közti különbséget. Piaget igen árnyaltan követi a szimbólumok alakulását 2-12 éves korig: azaz a kezdeti szimbólumok megjelenésétől egészen a szimbólumok képzetté alakulásáig. Ezen belül megkülönböztet projekciós - és introjekciós fázist, rávi­ lágít arra, hogy a fantáziáit társak hogyan segítik a gyermek énjének erősödé­ sét, hogy a kompenzációs kombinációk hogyan vezetnek katarzishoz. Az út nála a kollektív fantáziákon át a szocializációig visz. Doris Merian ezt az utat nem járja végig. A gyerek fantáziálási korszakát két - túl általánosan jellem zett- periódusra bontja. Fantáziatörténetek és a terápiás helyzet Míg s szimbólumjáték a gyermekterápia mindennapi kenyerét adja, addig a fantáziatörténetek ritkábban és csak a pubertás korban jelennek meg maga­ sabb szinten. Az utóbbiakat inkább nappali álmodozásnak nevezném, melyeket valóban nem tapasztalunk kisebb gyerekek terápiájában. D. Merian a non-direktív terápia elvei szerint dolgozik, és az átvitel és elfojtás pszichoanalitikus kategóriáival operál. Mindaddig nem értelmez, míg a tudattalan közvetlen megnyilvánulásait nem észleli. Az értelmezések időszaká­ ban az elfojtások levezetését segíti elő. Az értelmezések kapcsán azt tanácsolja, hogy ezek kérdések, javaslatok formájában hangozzanak el a lehető legszűkszavúbb megfogalmazásban. Közölt eseténél érdemes megfigyelnünk ügyes és a fantáziálást továbblendítő kérdésfeltevési technikáját. Helyesnek tartja, ha a fantáziák közlését kommentármen­ 158

tesen fogadjuk, ugyanis véleménye szerint a gyerekben már maga a meghallga­ tás is csökkentheti a bűntudatot, és az a tény, hogy fantáziáit komolyan veszik, saját értékét felnagyíthatja. A fantáziák közlése a páciens bizalmának tanújele, ekkor már kész elle­ nállása feladására. Ezt bizonyítja az is, hogy a bűntudatot gyakran a szülök előli eltitkolás és nem a fantázia tartalma okozza. A terapeutának segítenie kell abban, hogy a még diffúz fantáziákat be­ tege verbalizálni tudja. Éppen ezért nem kell félnie a kérdezéstől egy-egy produkció, mint pl.: világjáték, rajzok, stb. kapcsán. Természetesen kérdése­ ink nem lehetnek sem tanítónénisek, sem túl kiváncsi hangzásúak, mert ilyen esetben könnyen azt a választ kaphatjuk: „Én nem vagyok felvilágosító iroda!” A magyar gyerekek más szemtelenséget vágnak a fejünkhöz.- Érdek­ lődésünk a mesehallgató gyerekekhez hasonlóan nyilvánuljon meg, aki köz­ bekérdez: „És aztán?” Alternatív kérdésekkel is segíthetünk: „Te ez egy ked­ ves, vagy dühös gyerek?” Ha a gyerek ellenáll, akkor fennáll annak a veszé­ lye, hogy vagy azt válaszolja, amit utóbb hallott, vagy azt, amit kockázat­ mentesebbnek érez, A legtöbb gyerek értékeli azt, hogy meséit nemcsak komolyan veszik, de fel is jegyzik azokat, sőt pontosan megfigyelik, hogy egyetlen szó változtatása nélkül íijuk le. Néhány gyereknél, akit zavar a jegyzetelés, azt a módszert érdemes választani, - javasolja a szerző - hogy az óra végén vele együtt emléke­ zetből történik a feljegyzés. A fantáziatörténetek terápiás alkalmazásának legfontosabb szabálya az, hogy a gyerek kifejezheti magát és ahogy fantáziája továbbfejlődik, úgy közelít a megoldás felé. Ahhoz a freudi tanácshoz kell tartanunk magunkat, mely szerint a terjedelmes és kusza álmok már eleve lemondanak a megoldásról. Nem sze­ rencsétlenség az, ha nem értünk meg mindent egy csapásra. Merian egy 14 éves kislány esetét ismerteti, akinél alkotó tevékenység és a fantáziáit verbális tartalom terápiás egységet képezett és a közölt fantázia sem­ milyen további értelmezést nem igényelt. Trudit háziorvosa küldte terápiába alvászavara miatt, amitől a kislány is nagyon szenvedett. Trudi zárkózott, kedves, nem túl feltűnő, jól tanuló kislány volt. Joggal féltékenykedett egyetlen, nála fiatalabb öccsére. Feltehető, hogy viszonya anyjával feszült volt, de ebből keveset élt át. Az első megbeszélésre az apa egyedül jött. Az apa magas beosztású műsza­ ki tisztviselő, aki felszínen kellemes modorú, de emögött zárkózott és pszicholó­ giai módszerekkel alig megközelíthető. Az anya külföldi, rossz körülmények közül származik. Más vallású, mint a félje és gyerekei, soha nem tudott igazán gyökeret verni, még mindig szülőhazájáért rajong és néha azzal fenyegetődzik, hogy visszatér oda. Pszichotikus subjai vannak és az első megbeszélésen azért nem jelent meg, mert intézeti elhelyezésre szorult. Trudi pszichológiai vizsgálatai nem utaltak súlyos neurotikus megbetege­ désre, jelen zavara okát két körülmény adja: 1.) Az anya ismételt betegségei, amit a környezet inkább fordítva értékel, mondván, hogy ennek Trudi az oka, mert nem hagyja anyját eleget aludni.

159

2.) A testvér-szerepeket úgy osztották fel, hogy a Trudi a derék, lelkiisme- I retes diáklány, míg öccse szeretetreméltó charmeur, aki megengedheti magának I még azt is, hopr rossz tanuló legyen. Most Trudi azt nem tudja elviselni, hogy I öccse hirtelen jó tanulmányi eredményeket kezdett elérni. Trudi elsó' munkája egy mozaik volt, amelyben ugyan megmutatkozott jó I kézügyessége, de az alakzat meglehetősen infantilis lett. Néhány kivételtől eltekintve Trudi terápiája hallgatag terápia volt. Akis- I lány második munkaként minden habozás nélkül két bábfigura elkészítését I választotta. Ezek a boszorkány és Gáspár voltak. Gáspár a német mesevilág I jellegzetes figurája olyan, mint nálunk Vitéz László. A figurák elkészítése még I Trudi számára is meglepő módon jól sikerült. Munka közben nem lehetett be- I széltetni, de annak befejezésével - a vakáció előtti utolsó órán a pszichológus I rávette, hogy élettörténetet találjon ki a két figura számára. A mesélésbe nehe- . zen lendült bele, kérdésekkel kellett támogatni. A boszorkány élettörténete (Hová valósi?) A Feketeerdőből, Németországból. (Hány éves?) Nem tudják I a korát. (Körülbelül?) Nagyon öreg, megközelítőleg 100 éves, de őt még nem I kérdezték meg erről. (És mit csinál?) Mesélik, hogy már több gyereket eltűnte- I tett, de méginkább kutyákat és macskákat. (Mit csinál velük?) Befogta őket egy I szeker elé és úgy utazott az erdőn át. Ráült, hogy láthassa mi történik körülötte. I Az erdőben lakik, a kunyhójához senki nem közelít, mert az nagy bolondság I lenne. Majdnem soha nem látták. Valamilyen nevet adtak neki. (Milyent?) Sze- I rencsétlenség. Tisztességes az állatokhoz, de ha éhes, lemészárolja azokat. Meg- j vendégeli a gyerekeket - és veri őket, akárcsak a cselédeit és szolgáit. És ha I neki úgy tetszik, agyonüti őket. Van egy gyereke, akivel még soha semmit nem I tett. Ez a gyerek szorgalmas, és emiatt a kedvence. (Nem furcsa ez a gyerek?, nem akar soha játszani?) Nem marad neki más hátra, minthogy otthon marad­ jon. Jó, mert fél. A többi gyerek meghal, mert túl kevés ételt kap, de ez mégis I valamivel többet. (Kislány, vagy kisfiú?). O lány. (Mióta van ott a boszorkány­ nál?) Kiskora óta van ott, semmi többet nem tud. (Mi történik majd, ha a lány nagyobb lesz?) A boszorkány maga sem tudja mi lesz, ha a lány idősebb lesz. Nemigen eresztheti el, mert különben elárulhatná őt. Ott kell maradnia, míg meg nem hal a boszorkány. (Meghalhat a boszorkány, vagy sem?) Igen, egyszer. (Nem lenne a lány akkor boszorkányhoz hasonló?) Nem, nem lesz olyan, mint a boszorkány. Szabad lesz, ha meghal. (A boszorkány mindig boszorkány volt, vagy egyszerre azzá lett?) Azt nem tudják, hirtelen egyszer csak az volt. (Nem tudnak ellene semmit tenni?) Nem tudják megbüntetni, mert nem közelítenek a házához. (Mit csinál aztán a hullákkal?) Van egy hosszú vödre, és egyszerűen belehajítja őket. (És milyen a felnőttekkel?) Azokkal nem tesz ilyesmit. A gyen­ géket kejresi ki, mert azokat jobban tudja sanyargatni, mint a nagyokat. (Akkor tehát nem olyan nagyon erős?) Édességgel csábít és akit megfogott a házában, azt többé nem ereszti el. Az emberek nem közelítenek a házához, mert akkor egyszerre csak a gödörbe esnek. Olyan varázserő van benne, amely az egész környéket megbabonázza. Remélik, hogy már nem él soká. Gáspár élettörténete Körülbelül 9, vagy 10 éves. Parasztcsaládból származik, nem, az apja cipész. Az anyja vezeti a háztartást. (Mit szokott csinálni?) Egy több fiúból álló 160

bandában van és a többiek Gáspárnak nevezik. Egyébként is így hívják. A banda csínyeket követ el és megpróbál a boszorkányhoz közelíteni. Egyszer az egyikük nem volt óvatos és a gödörbe esett, azóta nem tudnak róla. (Gáspár nem tudott segíteni neki?) Nem tudott segíteni, bár egyébként elég ravasz. De nem különösen ravaszdi, mindamellett a fiuk között a legravaszabb, ezért ő a vezérük. (És milyen csínyeket követnek el?) Szeretik bolonddá tenni a csendőrt, van egy kis ágyújuk és töltényeik. Egyszer egy kis erdőben voltak és lőttek. Jött a csendőr és el akarta fogni őket, hiszen eléggé ismerte már a bandát. Gyorsan egy másik erdőbe mentek, az ellenkező irányba és ismét lőttek. Ezt megtették egy párszor, minden irányból. Gáspár úgy gondolta, hogy mi mindaddig így teszünk, amíg a csendőr egész közel nem kerül, aztán tovább szaladunk. Gáspár úgy intézte a dolgot, mintha a lába kibicsaklott volna és hátramaradt. Aztán jött a csendőr és elfogta: „Add ide a töltényeket!” - „Nem” - mondta Gáspár. A csendőr megismételte. Gáspár a kezét a nadrágzsebében tartotta és azt mondta: „Nem éred meg, hogy a zsebembe nyúlj!” A csendőr kirántotta hirtelen a kezét, belenyúlt a nadrágzsebbe, és egész marok tehénlepényt húzott ki. Erre rettene­ tesen dühös lett, de nem tudott mit mondán , Gáspár jó előre figyelmeztette erre. Na akkor kitört az óriási nevetés. (Milyen Gáspár otthon?) Ott is csibész. Szívesen ugratja a nővéreit, bolonddá teszi őket, amíg dühbe nem gurulnak. Aztán elszalad. (És a nővérei mit csinálnak?) Nehezen viselik el őt. Majd meg bolondulnak és Gáspár ezt mindig eléri. (Gáspár iskolás, vagy sem?) Igen isko­ lás. Habár ott is csibész. De ott nem engedhet meg magának túl sokat, mert a tanító bünteti. Nem szívesen jár iskolába. Szívesebben követ el csínyeket, és azokat az embereket szereti bolondítani, akiket könnyű, hiszen a többieknél nincs értelme. (És az apja?) Az eléggé energikus vele. Nem engedhet meg vele szemben olyan sokat. A mamával gyakrabban tud kibabrálni. (Észreveszi ezt az anyja, vagy sem?) Észreveszi és megmondja az apának és akkor verést kap. (Nem tudja magát magvédeni?) Gáspár egyszerűen gyorsan elszalad. Vele nem bír az anyja, a nővérei rendesebbek. Mondhatjuk, Gáspárnak megvan a magá­ hoz való esze. Idővel több feladatot fog kapni és akkor megváltozik, mert akkor másra egyszerűen nem lesz ideje. Ez volt a terápia utolsó órája, amely után Trudi tünetei megszűntek. Nincs alvászavara, jobban összefér testvérével és anyjával, aki azóta ismét hazajött. Összefoglalva: A fantáziatörténetek akkor léptek fel, amikor Trudinak tel­ jesítménye nyomán sikerélménye volt, önértékelése növekedett. A bábok ürü­ gyet és biztonságot jelentettek az elbeszélés megkockáztatására. Szimbolikus karakterük lehetővé tette, hogy anyjáról és öccséről beszéljen. A történet kezde­ tén Trudi még hajlott az elfojtásra és jobbanak látta, ha a boszorkány kutyákat és macskákat tüntet el, mintha gyerekeket. Később azonban nem tartotta ma­ gát ehhez a korrektúrához. Irreális fordulatok ott léptek fel a történetben, ahol Trudi vagy érzelmileg, vagy szorongása által érintett volt. A Gáspár történetben - ahol egyébként kevesebb az ilyen fordulat - ré­ szint a boszorkány vonatkozásában vannak irreális momentumok, részint pedig ott, ahol Gáspár a csendőrt - aki felettes én-figura - bolonddá teszi. Itt nyilván­ valóan identifikációs vágyról van szó. Csodálja és irigyli ezt a jellemvonást. A Gáspár-történet végére eltűnik a cenzúra és nyíltan az otthoni állapoto­ kat ecseteli.

Annak ellenére, hogy a cím a fantáziatörténetek szerepét ígérte a terápiá­ ban, a közölt eseteket csupán a provokált fantázia példájának tekinthetjük, ahol spontán nem indult meg a verbalizálás. A gyerek a figurák készítése közben katartikusan megélhette mindazt, amit a bábokról szőtt fantáziájában a terápia utolsó óráján elmondott. Feltehetően a túlságosan non-direktív módszer is ludas abban hogy szerzőnknél, szavaival élve „a terápiás szituáció a pszichés történés után kullog.” Idekívánkozik egy olyan példa, melyet Anna Freud közöl, és hasonlóakkal a mindennapi praxisban találkozunk. Ezek az u.n. folytatólagos fantáziák. Egy 10 éves fiúbetege egy időben gazdag cirkusztulajdonosnak képzelte magát, aki­ nek vadállatai vannak. Megtanítja azokat egymással és az emberekkel is béké­ ben élni. Egy előadásra egy rabló jön, de az állatok elfogják és a saját testükből épített toronyba zárják, 3 évre. Végül kiengedik és miután az elefántok az ormányukkal elverték,- felemelt ujjal ígéri meg, hogy „nem tesz többé ilyet, míg én (azaz a kisfiú) az állataimmal vagyok.” Itt a félelmes apából megfordítással védekező állat lett, ugyanakkor megmaradt veszélyesnek is, mint rabló. Az apa hatalma voltaképpen az apa ellen kell, hogy védelmet nyújtson. Edit Buxbaum cikke: Detektívregények és szerepük egy gyermekanalízis­ ben. Zulligemek abból a megállapításából indul ki, mely szerint ha egy gyerek valamilyen rossz szokásával szemben tehetetlenek vagyunk, szokvány nevelési eszközeink hatástalanok maradnak, úgy jogosan tételezzük fel, hogy nem tuda­ tos megnyilvánulásról van szó. Szerzőnk - Zulligerhez hasonlóan- e jelenséget detektívregények olvasási kényszerével mutatja be szemléletesen. A cikk 1936ban jelent meg. Azóta a detektívregényekből krimi lett a képernyőn, de úgy gondolom, hogy a szenvedély, mellyel kórunk gyermekei efelé fordulnak, mitsem változott 40 év alatt. Valószínű, hogy a mozgatórugók most is ugyanazok, ugyanis mind a detektívregény, mind a krimi tág teret biztosít az identifikáció­ ra: elsősorban természetesen a detektíwel, de a felszínes azonosulás mögött szóba jön a gyilkossal és az áldozattal való azonosulás is. így tehát megállapít­ hatjuk, hogy a 40 éves példa ma is élő gondokkal foglalkozik. Kari 12 éves korban kerül a terapeutához. Magas, csinos, nyílt tekintetű fiú, aki nagyon szorong, ez a fő panasza. Emellett nagybátyja, aki kezelésre hozza, panaszolja a gyerek rossz tanulmányi eredményeit is. A kisfiú két évvel idősebb nővérével és anyjával él az apai nagybácsinál. Apja meghalt, anyja epilepsziás. Rohamai rendszerint éjjel jelentkeznek. Kari - bácsikája szerint mitsem tud ezekről, bár egy szobában alszanak anyjával. A gyerek már az első órán könnyedén beszél szorongásáról, arról, hogy egy ember a sötétben rávethe­ ti magát, megfojthatja, vagy agyonnyomhatja. A szorongástól fél kinyitni a sze­ mét, mert valaki ránézhet. A második beszélgetéskor kiderül az is, hogy Kari nem intelligenciazavar miatt tanul rosszul, hanem ezt detektívregény olvasási kényszere okozza. Ez úgyszólván minden idejét elveszi és ha mégis tanulni próbál, akkor is az olvasot­ takon kell töprengenie. Tulajdonképpen úgy viselkedik, mint egy narkomán, aki fél, hogy megszokott mérge nélkül tönkremegy. Kari csodálattal csüng a detektíven, akit soha nem győznek le, aki nagylelkű, előrelátó és ügyes. Természetesen őt választotta én-ideáljául. Identifikációja vele tudatos. 162

A regényekből az emberek meggyilkolásának különböző módjai érdeklik, melyek kellemes borzongással töltik el. A gyerekek állatokkal szembeni kegyetlenkedéseiről is mesél, de még az állatok sem védtelenek teljesen. Erről egy történetet is tud: egy kocsis kiszúrta mindkét lovának a szemét és összetaposta. Egy napon azonban, amikor a lovak az erdőn keresztül vitték őt, agyontaposták. A detéktívtörténetekben ilyesmi az emberek között játszódik le. Várjuk tehát a felvilágosítást arról, hogy ki rejtőzik a szegény, mégis veszélyesen bosszúálló állatok mögött. A következő órán Kari panaszkodik nővérére, aki mindig veszekszik és a nagybácsi pedig kivételez vele. Veszekedéseik alkalmával nővére belerúg. Ilyen­ kor karosszékkel védekezik, amellyel ugyan nem sebesítheti meg a lányt, de ez az a szék, amelyben nővére meg-meg szokott botlani. O tehát a megkínzott ló és nővére a kegyetlen kocsis,- szeretné megbosszulni magát és megölni nővérét, ugyanúgy, ahogy a lovak a kocsist. így egészíthetjük ki panaszkodását az állatés detektívtörténetek alapján. Ismerjük Kari szorongását attól, hogy megfojtják, vagy agyonnyomják, tehát feltételezzük, identifikál a detektívtörténetek meg­ gyilkolt személyeivel. Ezzel szemben az előbbi utalás arra vonatkozott, hogy gyilkos is lehetne, tehát a detektív mellett más szerepek is számbajöhetnek. Kari sötétben attól tart, hogy valaki rávetheti magát és megfojthatja. E szorongás hátterét egy kölcsönadott könyv világítja meg, amelyet a kezelésre elhozott. Ez a könyv kísértetekről szól, bennük nem hisz ugyan Kari, de annál inkább fél a kísértetekhez igen közelálló jelenségtől, a hipnózistól. Ha valaki éjjel hipnotizálná, mindaz megt örténhetne, amitől szorongani szokott. A terápia felszínre hozza azokat a traumatizáló élményeket, melyek, egyebek közt, félel­ mét kialakították. Ezek. narkózisban végzett mandulaműtétje, apja halála, amelyet az emlékezés eltorzít, és végül ugyanezen az órán beszél arról, hogy vidéken, ahol még apjával éltek, tanúja volt disznók kiherélésének. A három emléket képzeletben tudattalanul összehozza és úgy éli meg, hogy hasonló volt az a műtét, amelynek során torkából vágtak ki valamit, ahhoz, amikor a disznó­ kat „megvágták alul”. Nem tudott védekezni, hiszen narkotizálták. Apja halálát is úgy képzeli el, hogy ilyenformán tették tehetetlenné és ölték meg azután. A detektívtörténetek nyelvén: az áldozatok akaratát is méreggel, vagy narkoti­ kummal bénítják. Ilyenkor van a legnagyobb veszélyben. Ki gyanúsítható azzal, hogy előbb apját, most pedig őt üldözi? Száinításbajövő személyek: az anya, a nagybácsi, az orvos és a nővére. Szemét tehát nemcsak struccpolitikából szorítja össze, hanem azért is, mert szeretne nem látni valamit. Az apa „elesése” (umfallen) az anya összeesésére (hinfallen) emlékezteti. Kari szorongásában tehát az anya betegségé­ nek is szerepe van. A későbbiekben folyton nagybátyjára panaszkodik. Elmondja, hogy túl szi­ gorú és nem engedi a detektívregények olvasását, holott tudjuk, hogy ez a valóságban nincs így. Úgy érzi, hogy az olvasásnak is - mint onánia-ekvivalensnek - tiltottnak kell lennie. Panaszkodik arra is, hogy bácsikája a nővérével kivételez. Itt nyilvánvalóan a büntetéselvárás projekciójáról van szó. Ennek ellenére tud kedveset is mondani róla; sokat játszik vele, ajándékokat hoz és talán még apjánál is gyöngédebb.

Egy regénybontó, melyre,egy karmos kezet rajzoltak, ismét az állatok' lemészárlását juttatja eszébe. Omaga sohasem tett ilyet, mert félt, hogy nem sikerül tökéletesen és az állat nekironthat. A karácsonyi szünetben a nagybácsi több gyerekkel kirándulni vitte. Indiánosdit játszottak és a nagybácsit megkötözték. Kari nem vett részt aktívan, csak a szíját adta a játékhoz, de közben arról fantáziáit, mi mindent lehetne levágni a megkötözöttról, fegyvertelenné téve szájpöcköt lehetne a szájába dug­ ni. így okoskodik: „Aki fegyvertelen, az dühöng, úgy dühöng, hogy meg is lehet ölni.” Úgy értelmezi a szerző, hogy Kari az, akit megfogtak, fegyvertelenné tettek és valamijét - történetesen a manduláját - kivágták, ő az,aki a narkózis miatt dühöngött. Ennek nyomán ugyanúgy akaija megbosszulni magát azokon, akik ezt tették vele. A nagybácsi alkalmas pótszemély, az orvos, illetve eredeti­ leg az apa helyett. A kezelés későbbi időszakában, amikor már feltárták onánia konfliktusát, a következőkkel hozakodik elő: Kevéssel apja halála előtt mellette feküdt az ágyban és apja megkérdezte: „Mondd, te nem csinálod azt?” - Ezt a kérdést tiltásnak fogta fel. Apja nemsokára meghalt. A gyerek bűntudata a két emléket összefüggésbe hozta; halálkívánsága a tiltó apával szemben teljesült. Ekkor lépett nagy bátyja az apa helyébe és bosszúvágya a műtét miatt ráirányult. Sőt a nagybácsi az apánál is veszedelmesebb, mert megtette azt, amit Kari csak szeretett volna, az apja helyébe lépett. Kari ekkor is, mint az indiánosdinál, csak néző volt. A szituáció a S.Freud által elemzett Hamlet-konfliktusra emlé­ keztet. Hamlet habozását és cselekvésképtelenségét úgy értelmezi, hogy az tu­ lajdonképpen saját tudattalan fantáziájából’származik. Claudius megtette azt, amit ő csak fantáziáit, megölte apját és helyére lépett anyja oldalán. Későbbi kiegészítésből megtudhatjuk, hogy anyjára is haragszik, mert 6 vitte a tonsillectomiára és egy nővérrel együtt segített lefogni az altatás előtt, így beszélt erről: asszonyok vetették rá magukat, lefogták és legyőzték őt. A detektívregények nyelvére lefordítva: Kari előbb áldozat, majd gyilkos volt, ezt erősíti meg az, hogy a karácsonyi ajándékba kapott zseblámpává! úgy játszik, hogy saját szemébe világít. O a detektív és a betörő egyszerre. Vigyáznia kell, nehogy indulatai gyilkossá tegyék. A regényolvasási kényszer megszűnése előtti szakaszban megfigyelhető, hogy miként viszi át anyja iránti érzelmeit, indulatait terapeutájára. Ezidotájt manifeszt agressziója egy chorea minorban szenvedő osztálytársa ellen irányul. Haragszik arra a gyerekre, mert ellopta a töltőtollát. Egy nap az iskolában sálját társa szkjába tömi és a rendelésen is ezt szeretné játszani. Rövid elemzés kideríti, hogy a choreás gyerek elleni agresszió áttolt indulat. Azért alkalmas pajtása e szerepkörre, mert ugyanolyan értelmetlen mozdulatokat szokott tenni, mint anyja a rohamok alatt, akinek ilyenkor zsebkendővel tömik ki a szkját, nehogy elharapja a nyelvét. így tehát láthatjuk, hogy terapeutájával azt akaija eljátszani, ami anyjával valóban történik. - Ez a játék egyben arra is utal, hogy eltitkolta környezete elől azt, hogy ismeri az éjszakai rohamok lefolyását. Erről be is számol. Elmondja, ilyenkor annyira irtózik, hogy fejére húzza a takarót. Tagadja azonban, hogy anyjától félne. Inkább egy epilepsziás koldustól fél. így fogalmaz: „Legrémesebb lenne, ha a rohamozó koldus ráesne és magával ránta­ ná.” Elmeséli, hogy álmában attól fél, hogy üldözik és elesik. 164

Az eleséstől való félelem tartalmazza azt, hogy fél, hogy anyja megfertőzi, átadja a betegséget, de ugyanakkor ez a házastársi jelenet rekonstrukciója is, az üldöző egyben a férfi, aki a nőre zuhan, aki ezáltal rohamot kap. Fordított helyzetben övé lenne a nő szerepe. Nem akar asszony lenni, hanem férfi, azaz detektívnyelven: gyilkos és nem áldozat. Kari tehát anyja rohamát mint egy szexuális jelenet részletét fogja fel. Fél, hogy rá is átterjedhet az a szörnyűség, aminek következménye, hogy férfiassá­ gától megfosztják és végül meghal. Nyilván az apa is ilyen áldozat. Mint detektívnek meg kell védenie az üldözött anyát, de ugyanakkor saját magát is védenie kell az anyától és a nagybácsitól. Azért olvassa a detektívregényeket, hogy megtanulja felvértezni magát a veszélyek ellen. Miután megbeszélik az anya betegsége és az üldözőtől való félelem közti összefüggést, a regények olvasási kényszere megszűnik, ugyanis szorongáselhá­ rítási eszközként immár szükségtelen. A kezelés nyomán a detektívtörténetek három rétegét tárhatjuk fel: 1.) Kari identifikációja az áldozattal,- Ez szorongásának manifeszt tar­ talma. 2.) Azonosulás a betörővel: agressziója testvére, anyja és nagybátyja (mint apahelyettes) ellen irányul. Egyaránt fél áldozatai bosszújától és agresszív vá­ gyai kivitelezésétől, melyek a műtét után, a fenyegetettség nyomán álltak elő. Itt mutatkozik meg az is, hogy Kari agressziója valójában védekezés: védi ma­ gát a nagybácsi-orvostól és harcol saját passzív vágya ellen is, nehogy ő legyen a legyőzött áldozat. 3.) Itt az áldozattal való identifikáció nyilvánul meg, és ennek mélyebb rétege, a passzív homoszexuális vágy. így tehát szorongásának az a kettős funkciója, hogy egyaránt megvédje agresszív és passzív indulataitól, mert mind a kettőnek az lehet a következmé­ nye, hogy férfiasságától megfosztják. Hasonló funkciója van a detektívvel való azonosításnak is. Megvédi az áldozatot a betörő bűnös szándékaitól. Itt viszont az azonosítás a szorongás­ tól mentesít. A detektívvel való azonosítás tudatos, én-közeli. Csak az analí­ zis derítette fel, hogy milyen tiltott indulatok ellen lépett fel a detektív, és hogy milyen vágykielégüléseket kellett megakadályoznia. A detektívszerep az indulatelhárítás szolgálatában állt, ugyanakkor a betörővel és az áldozat­ tal való azonosulás vágykielégítő. Ez a kétoldalúság a neurotikus szimptóma felépítésére jellemző, mely szintén két részből áll: indulatelhárítás és indulatáttörés, melyek értelme a szorongáselhárítás. így tehát Kari analízise is bizonyítja Zulligemek azt a meg­ állapítását, hogy a detektívtörténetek olvasása a szorongáselhárítás egyik for­ ralja Összevetve a két cikket úgy találom, hogy Doris Merian világosabban kifejti módszerét, Buxbaumnál végig nem derül ki, hogy mi az az anyag, ame­ lyet a gyermek spontán hoz, hogyan segíti a terapeuta az anyag felszínre kerü­ lését, értelmezéseit hogyan fogalmazza meg. Nem tudjuk meg, mit mondott el a gyermeknek, és mi az, amit csak az olvasóval közöl. A cikk értékének mégis azt tartom, hogy felhívta a figyelmünket arra, hogy a krimik élvezésének hátterében sokféle azonosítás lehetősége rejlik. Meg165

tudjuk, hogy a detektíwel való azonosítás csupán felszínesen szolgálja a szórón ) gáselhárítást és a mélyben ott van az igazi szorongáskeltő, az áldozattal való identifikáció, illetve emellett a gyilkossal, vagy a betörővel mint az agresszív indulatok hordozójával való azonosítás lehetősége is. 1973. február

166

IRODALOMJEGYZÉK Buxbaum, Edith: Detektivgeschichten und ihre Rolle in einer Kinderanalyse. Ztschrt. für psychoanalytische Pädagogik. X. Jahrgang. 1936. Heft 2. Freud, Anna: Das Ich und die Abwehrmechanismen. Internationaler Psychoanalytischer Verlag, Wien, 1936. Merian, Doris: Phantasiegeschichten in der Kinderpsychotherapie. Handbuch der Kinderpsychotherapie, ed. G. Biermann. Reinhardt Verlag, München-Basel, 1969. 406-415 pp.

167

Zulliger m ódszerének ism ertetése (Nemes Lívia) Nem elméletben, hanem a gyakorlatban szeretném bemutatni, milyen me­ chanizmusok működnek a terápiás folyamatban, mi változik a pszichés ökonó­ miában, mi alakul át, ami a tünetet is megváltoztatja. Ennek bemutatására legalkalmasabbnak látszik Hans Zulliger módszere. Zulliger ismertetéséhez érdemes felidéznünk azt a sajátos utat, ahogy a pszichoanalitikus neveléstől eljutott a tiszta játékterápia elméleti megalapozá­ sához és azt a sajátos légkört, amelyben dolgozott. H. Zulliger 1893-1965-ig élt. Svájci néptanítóként kezdte pályáját, később a medicina és filozófia tiszteletbeli doktora lett. A gyermekpszichológia pioníijai közé tartozik. O dolgozta ki a Rorschach teszt alapján az ún. „Z”-tesztet (Zulli­ ger: Tafeln-Teszt), amely a közismert gyermektesztek közé tartozik. Gyakorlati munkájával jelentős mértékben járult hozzá a pszichoanalitikus gyermekterá­ pia továbbfejlesztéséhez. Két könyve rövid összefoglalása 40 éves pszichoterápiás tapasztalatának a gyermeki félelmekről és a gyermeki játékokról, részint előadások formájában. Mindkét könyvét pszichológusoknak, pedagógusoknak, gyógypedagógusoknak, pszichiátereknek és lelkészeknek ajánlja. E sajátos ajánlás két tényezőből fa­ kad: a pszichoanalízist elsősorban Pfistertől, az első svéyci Freud-követőtől ta­ nulta, aki maga is lelkész volt. (Pfister 1913-as munkájára hivatkozva írja róla, hogy konfirmálókat részesített pszichoanalízisre alapozott lelki gondozásban. Pfister nevét továbbá a Farb-Pyramid-Test-jéből ismerjük.) Zulliger maga is vallásos, s vallásos nézeteit nem változtatta meg a pszichoanalízissel való kap­ csolata során sem. Vallásossága nem elvont ideológiára támaszkodik, hanem egy a vallásos néppel, a kisemberekkel, a parasztokkal, és kispolgárokkal. A természethez és a gyermekhez való közelsége összefonódik. Mindez már hozzátartozik ahhoz a sajátos légkörhöz, amelyben Zulliger élt és dolgozott. Bern közelében, Ittingenben élt, olyan kevert vidéken, a mezőgazdaság és az ipar, a falu és a város határán, ahogy írja: a legtöbb vidék a nyugati országokban még „kevert” és kivétel az iparosított nagyváros. Saját környezetéből gyűjtött anyagát és adatait ezért általánosíthatónak találja. Az első gyerekek, akikkel foglalkozott, prepubertásosok, vagy pubertásosok voltak 12 évtől kezdődően. Hamarosan látta, hogy az „ülésekkel” nem jut messzire, s jobban halad, ha a szobában ülés helyett a közeli erdőbe mennek sétálni. Az erdei meghitt csendben, séta közben kezdett kutatni az álmaik után, ötleteket keresett hozzájuk, életükről meséltette a gyerekeket, s amikor kellő anyaghoz jutott, kérdés formájában próbált értelmezni. így jutott első eredmé­ nyeihez, s ezután szánta rá magat a kisebb gyerekekkel való foglalkozásra is. Azt szerette volna á szélesebb néprétegekkel megértetni, hogy a gyermeki „rossza­ ságok” -fóbiák, ágybavizelés, dacreakciók, hazugság, lustaság, lopás- betegség­ tünetek, s nem büntetéssel kell kezelni őket, ahogy a rosszaságokat szokták.

168

Azt, hogy miként lehet kisgyereket megközelíteni - írja -, nem tudtam pontosan. Rájöttem, ahogy mindenki rájött volna, hogy a gyerekek önmaguk által választott és kitalált játékokban rendszerint konfliktusaikat ábrázolják és dolgozzák fel. Ha kisgyermeket hoznak hozzám kezelésre - írja másutt - az időjárástól és a körülményektől függően engedem játszani a kertben, parkban, vagy a szobában. A szabadban a lehető legprimitívebb eszközöket használjuk. A körte­ fa alatt négy gallyacskával jelezzük a házat, amelyet később berendezünk. Hosszabb, rövidebb kavicsok, vagy tobozok változnak személyekké, vagy álla­ tokká. Különösen alkalmas a toboz, könnyű lábakat belehelyezni. Zulliger zseb­ késével ágvillákból gyakran farag állatokat, ahogy a hegyi emberek, vagy a pásztorok faragnak botot, - és állatokat farag vadgesztenyéből, makkból, vagy zöldségfélékből, répából, krumpliból. - Minél primitívebb a játék, annál hasz­ nálhatóbb. A játék olyan eszköz legyen, hogy feltámassza a gyermek alkotóked­ vét. Ha valami csinos, természethű figurát adunk a kezébe, tartózkodni fog tőle, fél, hogy megrongálja. Ha véletlenül eltöri, bűntudatos lesz. Egészen más törté­ nik, ha krumpliból, répából, tobozból, leesett faágakból faragnak játékokat, fel­ használva a gyermek alkotó fantáziáját. Levezeti vele agresszióját, de kanalizáljais és alkotásra használja fel. Egy 11 éves fiú a bábfigurák közül az ördögöt teljesen tönkretette. A szarvait kitépte, szemeit késsel kiszúrta, arcát összevagdosta, karjait kitépte. A szegény ördög eztán a fiú maga által kitalált darabjaiból állt össze, amelyet mindig újra elvert, szétszaggatott. Végül az ördögfejet a hockyjáték labdájaként püfölte szét. - Egy napon a gyerek azt javasolta, csináljanak másik ördögöt. Újságpapírt szaggattak és ragasztóval erősítve péppé keverték, ebből formálták a fejeket. Megszáradva selyempapírral vonták be és temperával befestették. És egyszerre a fiú számára az alkotás fontosabbá vált, mint a szétzúzás, igazi bábjátékot kezdett játszani, hazavitte, gyerekeket hívott meg együtt játszani és nézőnek. Elvitte a bábukat az iskolába és előadásokat tartott. Az eddig teljesen kívülálló gyereknek barátai lettek, aki eddig vad és agresszív volt velük, most utat talált hozzájuk. A légkör leírásából átcsúsztunk a módszer ismertetésébe. És rögtön elkez­ dünk csodálkozni. Arról van tehát szó, ez volna Zulliger módszere, hogy hagyjuk a gyermek agresszióját lereagálni és akkor a feltorlódott indulatok kiélésének helyén megjelenik a szublimálás? Eddig mindig azt mondtuk, hogy a terápia célja nem a lereagálás és az nem is vezet gyógyuláshoz. Aki Zulliger módszerét úgy fogja fel, hogy a gyerek üssön, vágjon, püföljön, rugdosson a falhoz bábukat, fűrészeljen és kalapácsoljon a rombolás kedvéért, vagy kenje szét a festéket és az anyagot kedvére a „smírszobában”, csak megfelelő helységet kell nyújtani hozzá, és ennek terápiás hatása lesz, - az téved. De akkor is tévednénk, ha azt gondolnánk, hogy Zulliger módszere abban áll, hogy a destrukciót konstrukció­ váváltoztatva, valamiféle barkácsoló, vagy művészeti terápiát folytat. Zulliger az agresszió lereagálást a pszichoanalitikus terápiás folyamat része­ ként, a terapeutával létrejött kapcsolatban dolgozta ki, azzal az elméleti meggon­ dolással, hogy a gyerek szorongása másodlagos agressziót támaszt benne, s e má­ sodlagos agresszió levezetése a terápiás játék során a rombolást alkotássá formálja át. A legfőbb mechanizmus, amelyre Zulliger épít, és amelyet megpróbál elősegíte­ 169

ni, az identifikáció. Tokból például szörnyűséges fejeket lehet kivágni - írja-, ha kivijük és gyertyát teszünk bele, kész a kísértet. A kísértet, amely a gyereket ed­ dig megszállva tartotta, részben vagy egészben előállt, a gyerek - pars pro toto most úgy fogja fel, mintha műve ó maga volna. Az identifikáció létrejött és ezáltal a fóbiás megszállás értékét vesztette. Az én nárcisztikusan megeró'södik, mert képes a fóbiatárggyal manipulálni, uralkodni rajta és egyben bó'vül, mert a fóbiatárggyal való azonosítással gazdagabb lett. A kísérteties tökfejet szét lehet taposni, zsebkés­ sel összevágni, végignézni, ahogy a szekunder agresszió kibontakozik, lereagálódik és átadja helyét a gyógyulásnak. Terápiás folyamatban kísértetet elővarázsolni magam még nem próbál­ tam. De így is fenntartásaim vannak, mert a szekunder agresszió újabb bűntu­ datos szorongásba csaphat át, vagy a kísértet ábrázolása maga szorongást vált­ hat ki. Egy négyéves kislánnyal egyszer azt kellett játszanunk, hogy oamára mázoljuk a kezünket, mert mi vagyunk a róka és dörömbölnünk kellett az ablakon. Nagy izgalommal irányította a játékot, amely egyre hevesebb lett, s végül úgy tűnt, szorongása lereagálódott. Legközelebbi alkalommal nem nyúlta festékhez és azt mesélte, hogy a róka múltkor beleharapott a fenekébe, s ezt én akartam. - Egy hatéves kislány lerajzolta azt a szörnyűséges véres fejet, ame­ lyet a földből szokott látni előbújni, majd rajzától annyira szorongani kezdett, hogy kiszaladt a szobából. - Egy hétéves fiúval ollóval papírfigurákat, bácsikat vágtunk ki. A gyerek nagy élvezettel levágta a fejüket, de utána hosszú ideig nem akart ollóval játszani. Lehetséges, hogy a másodlagos agresszió levezetése és az agresszorral való azonosítás az ént erősíti, de valószínűleg csak a realitáskontroll fejlettebb szint­ jén. A mágikus mindenhatóság fokán, amikor a játék és a valóság összeolvad és az elgondolt még nem különbözik a ténylegesen megtörténttől, ott óvatosnak kell lennünk kísértetek előcsalogatásával. Ez az óvatosságra intés azonban inkább magunknak szól. Zulligemél talán senki sem ismerte jobban a gyerekek mágikus gondolkodását. A gyerekkel, főként kisgyerekkel való foglalkozás mind világosabbá tette számomra - írja, - hogy micsoda különbség van a gyermek és a felnőtt világké­ pe között. Bizonyára olvastam már könyvekben, hogy a gyerek számára a játék „komoly”. De érzelmileg nem fogtam fel, mit jelent ez, s a játékot mindig játék­ nak vettem. A komolyság nem azt jelenti, hogy a gyermek teljes odaadással a játékban él, hanem, hogy a játék számára nem játék, hanem valóság, a gondol­ kodás egy más síkján. Arról győződtem meg, hogy míg a számomra egy hosszú­ kás kő a játékban az apát jelentette, addig a gyerek számára az apa volt. A háziállatokat, cicát, kutyát, házinyulat a gyerek valahogy testvérének gondolja, mindez több, mint a testvérek tudatos fikciója, testvérpótlékok, amely pótképző­ dés azonban a gyerek számára nem tudatos. Ha egy kisgyerek fadarabból és néhány rongyból babát csinál magának, akkor tényleg azt gondolja, hogy kis­ gyerekét tartja a karjában, nemcsak egy babát. Ennek érzelmi valóságára akkor döbbennénk rá, ha megpróbálnánk a játszó gyerektől elvenni a fadarabot és a kályhába dobnánk. Gyilkosságot követnénk el a gyerek szemében és szörnyű ijedtségében úgy hinné, hogy sajátmaga számára sem várhatna tőlünk egyebet. A játszó gyerek felcseréli a realitást vágy- és ösztönvilágával és az illúziót valóságnak tartja. 170

Mindez a számunkra közismert, hogy ügy mondjam közhely. Ki nem értené a gyermeki kettős tudatot, a „mintha játékot”, a gyermek mágikus és animisztikus gondolkodását. Zulliger azonban másra hívja fel a figyelmet: „érzelmileg” kell fel­ fognunk mit jelent mindez, különben soha nem fogjuk megérteni, hogy válik a tu­ dattalanban a hasonlóság, az illúzió, a „mintha” személyiséget alakító erővé. Szép példája ennek egy hároméves kisfiú traumatikus élménye, aki eddig jól fejlődött, bizalommal telt és jó kedélyű volt. Egy napon éppen akkor lépett be a szomszéd ház mosókonyhájába, amikor a szomszéd agyonütött egy házinyulat. A gyerek kóvémeredt a rémülettől és így nézte végig, ahogy a nyulat megnyúzták. A traumatikus jelenetet amnézia követte, de a gyerek karaktere megváltozott. Em­ berkerülő, félénk, bizalmatlan, zárkózott lett. Fóbiás vonásai keletkeztek, félni kezdett a sötéttől, nem akart húst enni és ha rákényszerítették, kihányta. Hatéves korában anyjával Bembe utazott, ahol egy téren a szökőkutnál egy szörny szobra látható, egyik kezében táska, tele gyerekekkel, szájában is egy gyerek, éppen felfal­ ja. Hazatérve a kisfiúnál új tünet lépett fel, ágybavizelő lett. A házinyulat nem mint állatot, hanem mint testvérét, emberi lényt fogta fel. Azonosított vele. Ami a nyúllal történt, vele is megtörténhetett volna. Nem tudott húst enni, nehogy az elfojtott traumát újra át kelljen élnie. Majd három év múlva meglátta a szökőkút figurát, amely teljes nyilvánvalósággal ábrázolta számára, hogy vannak szörnyek, amelyek gyereket esznek. Nem tudott magán másként se­ gíteni, mint regresszióval: gyengeségével az anyai gondoskodást hívta elő. A gyermeki gondolkodás és tünetképzés összefüggésének szemléletes pél­ dái nyomán Önkéntelenül a másik nagy svájci pszichológusra, Piaget-ra kell gondolnunk. Bár Zulliger nem hivatkozik rá, mégis Piaget-val vitatkozik, ami­ kor a gyermek mágikus, animisztikus, antropomorf gondolkodásáról beszél. A gyermeki világképet Piaget tárta fel a legtúzetesebben. Csakhogy, míg Piagetval inkább a játék, illúzió és fikció jellegét szoktuk hangsúlyozni, addig Zulliger megmutatja, hogy a tudattalan számára nem létezik illúzió, mint ahogy az álomban is csak ritkán jelenik meg ez a gondolat, hogy „ez csak álom”. Minél inkább belemerül a gyerek a játékba, minél váratlanabb, vagy ijesz­ tőbb esemény zavaija meg, vagy minél regresszivebb állapotban éri valamely élmény, annál kevésbbé működik a realitás-kontroli, annál valóságosabbá válik az illúzió és annál elmosódottabb a valóság és a fantázia határa. Ha a tünetképzésnek ezt az útját a gyermeki gondolkodás beleélésén ke­ resztül megértjük, akkor megértjük az utat visszafelé is, amely a tünetképzés­ ből a játékon és azonosításon keresztül a gyógyuláshoz vezet, anélkül, hogy a gyermek számára értelmeznünk kellene. Ez Zulliger alaptétele. Erre látunk a következőkben példát: A négyéves Elizabeth kutyafóbiája Középső gyermek a családban, két évvel idősebb bátyja és másfél évvel fiatalabb húga között. Fantáziával telt, érzékeny gyermek. Egy hivatalnok­ család kislánya, akik saját kertes házukban laknak, közel az erdőhöz. Soha­ sem bántotta kutya, mégis pánik tölti el kutyák láttán. Ugyanakkor szereti a macskát, bár az véresre karmolta, lovaknak cukrot és kenyeret ad a kezéből, megfogja a gyíkot és nem fél az egértől. Szívesen megy el pajtásaival vagy 171

testvéreivel a közeli tóhoz, vagy az erdei rétre. Sötétségtől és vihartól nem fél. Lemegy a sötét pincébe almaborért, vagy felmászik a padlásra keresgélni a lomok között. Jókedélyű, nem félénk, éppen ezért váratlan a kutyafóbiája. A szülők megpróbálták megnyugtatni, megmagyarázták az értelmes gyer­ meknek, hogy a kutya nem bántja, megmutatták, hogyan lehet vele játszani. Nem értek el vele eredményt. „Mégis gonosz, félelmes lehet az egyik” mondta összeszűkült szemmel, bizalmatlanul. Majd elkezdett fóbiájával játszani. „Az a nagy kő ott, Papi, kutya. Add ide a kezedet, nehogy megegyen. Tőled fél, téged nem bánt. Ha fogod a kezemet, akkor engem sem mer bántani.” Kipróbálja hatalmát a nagy kővel, „kutyájával” odakiabálja neki, hogy csak próbálja megközelíteni, ha meri, és boldog, hogy az a helyén marad. „Na látod, milyen erős apukám van, agyonütne, ha idejönnél és megharapnál.” Egyszer anyjával sétál egy udvarban, meglát egy közepes nagyságú ku­ tyát, gyorsan anyja másik oldalára megy - láttad azt a kutyát? érdeklődik remegve. Persze, nevet az anyja - ezért jöttél a másik oldalamra? A kutya meg van kötve, azt nem vetted észre? - De elszakíthatja a láncot. - De akkor a másik oldalamon is megtalálna. - Nem, itt nem láthat és tudod, akkor először téged enne meg, aztán elege volna és engem nem bántana. - Az anya, aki ismerte a freudi tanokat, mosolygott. - Evődni kezdett a gyermekkel: - ha engem megen­ ne a kutya, ki főzne otthon, ki takarítana, ki pucolná ki a papa cipőjét, ki gondozná a kertet? - A kislány csúfondárosan mosolyog és lehajtott fejjel vála­ szol. —Oh, ezeket én is nagyon jól meg tudnám tenni, tudom, hogy kell kávét és teát tölteni és levest is tudnék főzni. Aztán a papa meg én vendéglőben is ehetnénk. És vele egy ágyban aludni éppen olyan jól tudnék, mint te, mert olyan jó meleg van nála éjjel. Nincs is rád olyan nagy szükség, ahogy gondolod. Közben elhaladnak a kerítés mellett, minden baj nélkül. Na látod, mondja az anya, megint tapasztalhattad, hogy a kutya nem ijesztő, sem a papa, sem én nem félünk tőle, példát vehetnél rólunk. Elizabeth lehajtja a fejét: „De vannak gonosz kutyák is.” A fóbia terjedni kezd, ha a boltba kell mennie, kerülőutat tesz, mert a szomszédban egy bernáthegyi kutya van. Bárányszelidségű, s ha valaki elmegy mellette, boldogan csóválja a farkát, játékra kész, gyakran játszik a parasztgye­ rekekkel, gyereket soha nem bántana, Elizabeth azonban bizalmatlan vele. Egyszer apjával kutyást játszik. Az apa legyen a kutya, ugasson, morog­ jon, kapjon a kislány után. Elizabeth ügyesen kitér előle, vagy hagyja magát elkapni és feldönteni. Máskor az apának bele kell harapnia, vagy meg kell karmolnia őt, miközben félig örömmel, félig rémülten kiabál. Ilyen játékok­ kal kielégíthetetlen. Amikor az apa hazatér munkájából, a gyerek azonnal a nyomában van, rajta csüng egészen a lefekvésig. A hetekig tartó játék után megcseréli a szerepeket: Elizabeth a kutya, harap és morog, harapni kezdi szüleit, sőt a hozzájuk jövő vendégeket is. Nem akar többé a családi asztalnál enni, tányérját le kell tenni a földre, ugatva és morogva eszik az asztal alatt. A szülők megbeszélik Zulligerrel a gyereknek ezt az új szokását. Szeretnék követni további lefutását, kifejlődését és belemennek a kísérletbe, a gyerekre bizzák a folyamatot, barátságosak maradnak, nem avatkoznak bele nevelés­ sel, nem állítanak tilalmakat. 172

Elizabeth maga szab határt magának. Amikor egy nagynéni jön látogató­ ba, a kislány magyarázza neki: „Tudod én egy kutya vagyok, Tirónak hívnak, s az nem illene, hogy egy Tiró az ebédlőben egyen, ha vendég van, - és kimegy a konyhába. Amikor az asztal alatt eszik, gyakran előfordul, hogy ugatás és mor­ gás közben megharapja egyik, vagy másik szülőjét. Ekkor a szülők így szólnak egymáshoz: „Ennek a Tirónak hatalmas étvágya van, mit kellene adnunk neki, hogy békén hagyjon bennünket?” Tiró közli, hogy mit akar enni és megkapja. Látod - mondja az apa - , ha enni adunk neki, nem minket harap. Elizabeth gyakran látja, hogy szülei ételmaradékokat, csontot visznek a szomszéd bernáthegyinek, az örömmel dörgölődzik hozzájuk. A kislány elkezd saját ételéből lespórolni valamit a „veszedelmes” szomszédnak. A szülői példa szuggesztióként hat: ha Berinek valami jót adnak, akkor elégedett és mást is nyugton hagy. Én, Tiró, ugyanezt teszem veletek. A szülőknek oda kell adniok Berinek Elizabeth ételáldozatát, s ő érdeklőd­ ve lesi messziről, hogy elfogadta-e. Később közelebb jön, de csak a szülő kezét fogva merészkedik közelebb. Még később, miután a szülőknek nincs idejük a gyereket elkísérni, a gyerek maga dobja oda az ételt, még mindig kellő távolság­ ból. A távolság egyre csökken, végül az állat a gyerek kezéből eszik. Amikor idáig eljut, hirtelen abbamarad az otthoni kutyajáték. Elizabeth a szülőkkel étkezik ismét, nem ugat és nem harap tovább. Csak arra korlátozódik, hogy folyton Berivel foglalkozzék, róla mesél történeteket. Kedvenc ételeiből egyre többet tesz félre a kutyának. Boldog vele, állandóan a közelében akar lenni, s egy napon, amikor az anya nem találja a kislányt, a kutyaólból jön elő: „Olyan jól melegítettük egymást!” A gyerek kutyaszeretete odáig fajul, hogy elhanyagolja miatta testvéreit, szüleit, játékait. Az anya aggódik, szeretné kicsit korlátozni. Az apa megnyug­ tatja, ennek is vége lesz, várják csak ki a folyamat végét. Valóban a gyermek félelme a kutyáktól csökken, Elizabeth el-elmegy bátyjával futballozni, vagy húgával rollerezni. Az apa megkérdi: „Szeretnél ilyen kutyát?” Ó igen, saját kutyát szeretnék és Tirónak hívnák. Születésnapjára valóban kap egy kutyakölyköt, amellyel együtt nőnek fel. „Megvéd engem és a kis húgomat is.” Egy napon azután minden kutyával barátságot köt és együtt hancúrozik velük. A kutyafóbia kb. egy évig tartott, de soha többet nem tért vissza. Elizabeth ma már felnőtt, jó háziasszony és sokgyermekes anya, vidám, s bizakodó. Sok kislány soha nem növi ki kisgyermekes félelmeit, aggódó anyává válik, veszélyt sejt mindenben és hasonló télelemmel teli felnőtté neveli gyermekeit. Az eset dinamikájának elemzése: Elizabeth a kutyát választotta szorongá­ sa tárgyául. Miért éppen ezt az állatot és nem másikat, nem tudjuk. A gyerek­ nek ahhoz, hogy félelem nélkül tudjon élni, arra van szüksége, hogy a kutyát elkerülje, ezt meg is teszi korlátozásokkal, felnőtt védelmének keresésével, az állat elkerülésével. Azért fél a kutyától, ahogy kifejezi, mert az megeheti, felfal­ hatja őket, anyját is. Teoretikusan kimondhatnánk, hogy orális bűntudatban és bosszúvágyban szenved. Ez csecsemőkorra nyúlhat vissza, amikor a csecsemő „megeszi” anyját. Ez azonban csak feltevés, néha analízisekben valóban előjön. Amit tapasztalunk az az, hogy fóbiáját játékban dolgozza fel. Először szülei védelmét biztosítja. Apja jelenlétében mer a kutyához fantáziában közelíteni, a nagy kőről azt gondolni, hogy az kutya; és anyja védelme alatt képzeli, hogyha 173

az anyát feláldozná, ő megmenekülne a felfalástól. Következő játékában az apa a kutya, neki kell kutya módjára a gyereket ijesztgetni, ezáltal az állattól való félelme csökken, Elizabeth tutaja, hogy apja nem bántja. A játék változik, Elizabeth maga válik kutyává, identifikál vele, s ez ifjabb átdolgozása a félelemnek: attól, aki őmaga, kevésbé fél, mint egy idegentől. A valódi kutya azonban vesze­ delmes marad a szomszédban. Aztán észreveszi, mit kell tennie ahhoz, hogy barátságosságra hangosa. Az orális áldozat egy formáját alakítja ki, amikor az ételmaradékokhoz saját kedvenc ételeiből tesz hozzá, orális lemondásra kény­ szeríti magát. A gyermeki lélek ismerői tudják, hogy mit jelent egy kisgyermek számára az áldozat. Gyerekek a tulajdonukat önmaguk egy részének tekintik, amikor Elizabeth, saját, sőt kedvenc ételét ajánlja fel a kutyának, azt felnőtt nyelvére így lehet lefordítni: itt van, faljál fel (szimbolikusan, pars pro toto) - fizesd nekem vissza azzal, hogy békében hagysz és barátságosan érzel irányomban. Vedd egy részemet egészem helyett és hagyjál meg egészben. Természetesen nem így gondolja, de emocionálisan így éli át. A fóbia dinamikáját így is kifejez­ hetjük: a gyerek az orális konfliktust, az anya megevését, előbb annak feláldozá­ sával, mEÚd orális ösztönlemondással oldja meg. Ezzel a lemondással a kutyíyáték megváltozik, végül test-test mellett alusznak együtt a kutyaházban. „Melegítjük egymást” - mondja, ahogy anyjával közölte régebben, hogyan tudná őt helyettesíteni a papánál az ágyban, ahol olyan jó meleg van. A meleg testközel a szeretet - tárggyal a bőr-erotikus vágya­ kat csendesíti le. Az, hogy a szülők a végén kutyát ajándékoznak a gyereknek, a gyógyulás­ hoz tartozik. Azért kapja a Tiró nevet, mert Elizabeth sokáig így nevezte magát, és ő kívánta, hogy saját kutyáját is így hívják. Több ez a kutya, mint játszótárs és háziállat, a gyermek énjének megkettőzése. Egy állatfóbia megszűnik, ha a gyereknek sikerül a fóbiás tárggyal azonosítania. Annak is van jelentősége, hogy a szülők kölyökkutyát vásároltak. Megfigyelhetjük, hogy a gyerekek könynyebben barátkoznak meg és könnyebben azonosulnak a kisebbel. Zulliger sok­ szor tanácsolja, hogy a szülők olyan kölyökállatot szerezzenek be, amelynek felnőtt képviselőjétől a gyerek fél. Ahogy együtt felnőnek, tűnik el a fóbia. Mielőtt hozzáfűznénk Zulliger értékelését az esethez, feltehetjük a kér­ dést: miben különbözik ez a gyógyítás a behavior terápiától? Hiszen ugyanezt a folyamatot leírhatnánk a tanuláselmélet terminusaival is. A gyerek kezdetben kerüli a kutyákat, m^jd fokozatosan megtanul közeledni egyhez, s a teljes testi közelség nyomán generalizálódik a pozitív reakció a többi kutyára is. A fokoza­ tos közeledés dekondicionálta a félelmet és megerősítette a pozitív reakciókat. Nem kell mást tenni, mint amit a behavior terápia képviselői tesznek is: először csak képeket kell mutatni a félelmes tárgyról, majd hasonló játékállatot lehet adni, ezután valódit, de távolból, s a távolságot fokozatosan lehet csökkenteni, míg végül saját kutyát lehet ajándékozni neki. Igaz ez így? Úgy hisszük, kimaradt ebből a leírásból a gyerek aktivitásának döntő mozzanata. A passzívan elszenvedett szorongást a gyerek maga változtatta át identifikációvá és ő maga volt az, aki áldozatot akart hozni. E dramatizáló aktivitás nélkül, - amelyhez a szülők is hozzásegítették, - úgy hisszük belső folyamatok dinamikájában nem történhet változás. De kétségtelen az is, hogy 174

Zulliger elsősorban nevelő volt, s a pszichoanalitikus nevelésből kiindulóan ju­ tott el az u.n. „tiszta játékterápiás” módszeréhez. A pszichoanalízis terápiás módszere - mint tudjuk - főként tudattalan tartalmak tudatosítása, amely felnőtteknél a szabad asszociációs technikával történik. Korán felismerték, hogy a klasszikus módszer nem alkalmazható gye­ rekre, akitől távoláll a szabad képzettársítás, nem képes önmegfigyelésre és különösen beszédben nem tudja betartani az alapszabályt. Felismerték, hogy az asszociációs módszer helyébe a játéktechnikát lehet tenni, s a módszer kidolgo­ zásának két fő alakja M. Klein és A. Freud. „Amikor 40 éve elkezdtem gyerekek­ kel pszichoanalitikus belátás szerint foglalkozni - íija Zulliger - sem A. Freud, sem M. Klein munkáit nem ismertem, minthogy még egyik hölgy sem publikál­ ta módszerét. 1923-ban jelent meg M. Klein első munkája, amelyben a gyermeki játék jelentőségéről ír. Zulliger 1924-ben referálta először a Svájci Pszichoanali­ tikus Egyesületben az előbb ismertetett kislány kutyafóbiáját. „Sejtelmem sem volt akkor - írja - találmányom jelentőségéről, hiszen a gyereket úgy sikerült tartósan meggyógyítani, hogy nem történt semmiféle értelmezés. Az eredményt mélylélektanra alapozott nevelésnek tulajdonítottam és nem gondoltam arra, hogy ebből terápia fejleszthető ki. Ha valaki megkérdezte volna, hogyan jött létre a gyógyulás, milyen motívumok és milyen erők belső átalakulásán keresz­ tül, s főként miért volt szükségtelen a gyermek számára értelmezni, akkor semmiféle választ nem tudtam volna adni. A kutyafóbia gyógyításának egész története kuriózumnak tűnt. Csak azt fogtam fel belőle, hogy a gyermek a fóbia tárgyában az apa „gonosz” (félelmes) részét látta és kerülte el, hogy a felfaló kutya alakja mögött végső soron az anya rejtőzött, hogy a gyógyulás lassan ügy következett be, hogy a gyereknek alkalma volt a fóbia-állat számára áldozatot hozni, így az ellenséges érzésektől magát megváltani, ami elsősorban azonosításos játékokon keresztül történt.” A gyermekterápiának az a módja, amely a gyerek tudattalan folyamatait az értelmezés segítségével kellő óvatossággal tudatosítja, Zulliger számára hosszú ideig az egyetlen helyes és felelős módszernek tűnt. Megegyezett azzal, amit A. Freud 1927-ben lefektetett. De mindig újra feltűnt nekem - fűzi tovább ezt a gondolatot - , hogy a gyerek meggyógyul zavaraiból és nehézségeiből játékain keresztül anélkül, hogy valamit értelmeznénk. Erről 1935-ben publikált Zulliger először. Egy kicsit rossz lelkiismerettel tette, inkább a tiszta játékterápia tényét akarta közölni, mint a tudattalan tartalmak tudatosítás nélküli eljárást propagálni. Rossz lelki­ ismerete azért volt, mert a gyógyulást nem tudta teoretikusan megmagyarázni. U.n. áttételes gyógyulásnak tartotta, vagyis úgy hitte a gyerek a vele való jó kapcsolat kedvéért gyógyul, lemond tünetéről. Tudjuk, hogy az ilyen eredmé­ nyek nem tartósak. Amikor eljött hozzá egy szülő és megkérdezte miért nem hagyja abba a foglalkozást, hiszen a gyerek már tünetmentes, megmagyarázta, hogy ez csak látszatgyógyulás, ha abbahagynák a kezelést, visszaesne. Az értel­ mezést tartotta a terápia sarkkövének, amely nélkül a terápia tökéletlen. A szülők azonban gyakran ennek ellenére megszakították a kezelést, minthogy a gyerek már nem mutatott zavarokat. Jóslatai nem váltak be, sem visszaesés, sem tünetváltás nem következett be, a gyógyulás tartósnak bizonyult. Később

175

hallott arról, hogy pl. Staabs Berlinben (1942, 1950.) hasonló eredményeket ért el értelmezés nélkül. Mások tapasztalatai megerősítették tehát, hogy meg kell próbálnia az értelmezés nélküli játék gyógyító erejét mélylélektanilag megmagyarázni. Ugyanakkor távoláll tőle, hogy a tiszta játéktechnikát mindig értelmezés nél­ kül akarná alkalmazni. Éppen a gyermekterápíában mutatkozik meg, mennyire találékonynak kell lenni, különösen a kezelés kezdetén, amikor a gyerek még bizalmatlan és beszéddel nem megközelíthető. Néha szükség van értelmezésre, amikor egy-egy holtponton át kell lendíteni, vagy a kezelést ak­ tívabbá kell tenni, vagy akár kizárólag azzal a céllal, hogy a gyerek sajátma­ gával konfrontálódjék. De az értelmezést hosszú ideig vissza akarja tartani, s az értelmezés­ technikát csak akkor alkalmazza, ha elkerülhetetlen. Elvileg nem akar értel­ mezni. Arról van ugyanis szó, hogy a gyerek átéljen valamit és nem arról, hogy tudjon. Némely veszélyt lát az értelmezésben. Látott analizált gyerekeket, akik mindent tudtak. Okosak voltak, úgy beszéltek, mint kis pszichológusok, minden terminust, jól ismertek és jól használtak, csak éppen nem voltak meggyógyítva. A terápia nyilván intellektuálisan hatott rsyuk, de terápiásán hatástalan ma­ radt. Az analitikus nem vette észre, hogy az intellektus az ellenállás fegyvere lett. (Főként M. Klein értelmezésmódjával vannak fenntartásai.) Zulliger konklúziója, hogy a hangsúly a tudattalan folyamatok nem-értel­ mezésén, és nem magán a játékon van. Ezt a negatívumot elég nehéz megérte­ nünk, azt jelenti, hogy a nem-értelmezés éppen olyan fontos, mint az értelme­ zés, mert a terapeuta saját magának értelmez, csak ezt nem mindig mondja ki. Úgy gondolom, hogy a nem-értelmezés ismét Zulliger sajátos légköréből I árad, amely nem tűrt semmi olyan beavatkozást, amelyet szülő, vagy gyerek furcsának tartott volna. így Zulligert a gyerekek „OnkeF-nak, bácsinak nevez- I ték, nem tér ki rá, hogy miért, valószínűleg a helyzet természetessége kívánta így. Ez egyben azzal is együtt járhatott, hogy a gyerekben nem tudatosította a kapcsolat terápiás jellegét, nem alakított ki megelőzően betegségbelátást. Zulliger másik konklúziója, hogy a gyerekterápiában - inkább, mint a felnőtt-analízisben - sokkal több múlik a terapeuta személyiségén, mert puszta létével jobban hat a kis páciens még nem kifejlett énjére. Légköre hat a gyerek­ re, amely megérinti a gyereket és alig megfogható. Ezért kell a gyermekterape­ utának saját magán, személyiségén dolgoznia. Ezért van szüksége tananalízis­ re, mert nem ismeretekre van szüksége, hanem elsősorban képessé kell válnia személyiségét kialakítani és integrálni. Kisebb gyereknél a játéknak az a célja, hogy: 1.) A patogén konfliktust feltáija 2.) Azt pszichoterápiásán feldolgozza: a konfliktus dramatizálva, ágálva alakul át és oldódik fel. 3.) A gyerek számára a pszichoterápia alkalmat ad arra, hogy játékban kultúráltabb ösztönkiéléshez jusson, ha jóladagolt sorrendben mindig finomabb eszközöket nyújt. így jöhetnek létre ösztön áthelyezések és szublimálások.

176

7

4.) A játék kiindulópontja lehet annak, hogyan kell a gyerek környezetét megváltoztatni, vagyis milyen környezeti hatásokra volna szükség ahhoz, hogy az ne legyen patogén hatású. Némely gyerek csak azért mutat neurotikus vonásokat, mert a környezet beteggé teszi. Erre látunk a következőkben példát: Müllerné a 10 éves Luise-t hozza Zulligerhez, mert a kislány titokban állandóan torkoskodik. Anya és lánya egyáltalán nem hasonlítanak, Müllerné magasra nőtt, sovány, szegletes és csontos. Kicsit szigorúnak, hidegnek, ko­ molynak tűnik és olyan benyomást kelt, hogy nagyon rendes, de hiányzik belőle egy kis melegség és jóindulatú humor. Sápadt, gesztenyebarna haja középen van szétválasztva és szoros kontyba feltekerve, egyetlen szál sem bújik ki az odaszorított hajfonatból. Luise ezzel szemben kerek pirosarcú, friss és szorosan fonott szőke copfjai körül egy tincs mégis kibomlik. Korához képest inkább alacsony, kicsit gondterhelt és bizalmatlanul néz a világba, de mindezek ellené­ re alapjában jókedélyű gyerek benyomását kelti. Mialatt a kislány az egyik szobában rajzol, az anya a másikban előadja a panaszát. Már mindent megpróbált, hogy leszoktassa a gyereket a torkoskodás­ ról, barátságosan lebeszélte, jutalmat igért, aztán, amikor mindez sikertelen volt, egyre szigorúbban büntette, de se szép szó, sem szigor nem használt. Müllerné három éve elvált. Férje utazó kereskedő volt, aki naphosszat, néha hetekig nem volt otthon, mert üzleti útjai külföldre is kiterjedtek. Házas­ ságuk első hónapja után rájött, hogy elhamarkodottan választott. Gyengédség­ igénye kezdettől kevesebb volt, mint a férjéé. „Én a házasságot feladatnak te­ kintem, nem szórakozásnak.” Kis fűszerüzletet tartott fenn, s nem volt kivel gondjait megbeszélje. Ha félje otthon is volt, nem lehetett vele komolyan beszélni, gyerekes enyelgései az asszonynak nem kellettek. Ebből sok vitájuk támadt, ha a gyerek nem jött volna, már rég elválnak. Végül az asszony rájött, hogy félje egy fiatal lánnyal tart fenn kapcsolatot, az véget vetett a hatévi házasságnak. „Tiszta asztalt akartam.” Az lenne csoda, ha ilyen miliőben egy gyermek egészséges maradna. Észre kell vennie a szülei közti feszültséget, még akkor is, ha titkolják. Az atmoszféra megzavart, s a gyermek elhárítási intézkedéseket keres. Ezek neurotikus vagy karakterbeli'elintézési módok lehetnek, vagy mindkettő együtt. Kérdezhetjük magunktól: nem azért elhagyott és bizalmatlan, mert a talaj kicsúszott a lába alól? Külsőre nyitott, jókedélyű gyerek lehetne. Torkosság - szenvedélye a vá­ lásra és a rideg, szigorú, valószínűleg frigid anyára adott reakció? Müllerné folytatja: Férjem majd felfalta Luisé-t a szeretetével. Elnevelte, elkényeztette, elpuhította és túlzottan megajándékozta. Sosem jött haza utazá­ sairól üres kézzel, mindig hozott neki ajándékot, csokoládét vagy más édességet vagy csecsebecsét. Igen, ő tehet a gyermek rossz szokásáról, őt kellene megbün­ tetni, nem a kislányt. Luise különben is férjére hasonlít, nemcsak testileg, természetben is. Müllerné valószínűleg nem vette észre, hogy férje gyengédség szükségletét kislányára tolta el. Sőt valószínű, hogy az asszony is tudattalanul félje ellen harcol a gyerekben. Mit szól a gyerek a torkoskodáshoz? - kérdi. Müllerné kényszeredetten nevet: azt mondja: „Nem akar torkoskodni, mégis muszáj.” Ezt az értelmetlensé177

get az anya nem érti, amit az ember nem akar, azt miért kellene tennie? Érdekes azonban, hogy a gyermek nem torkoskodik, ha visszaérkezik apjával töltött nyaralása után. Emlékszik, mikor kezdődött az egész? - Körülbelül másfél, vagy két éve. Biztosan nem tudom megmondani, először nem tűnt fel, csak fokozatosan. Történt másfél, két éve otthon valami? Semmi, amiről tudnék. - Úgy tűnik, nem a válással van közvetlen kapcsolatban, hiszen akkor már előbb elkezdődött volna. Ezután a gyermekkel tesztvizsgálatok készültek, amelyek szorongásos és kényszeres jegyeket mutattak. A torkosság-Sucht lehet torkosság-kényszer is. - Az első óra eltelt anélkül, hogy a gyermekkel a torkosságról beszélt vol­ na, amúgy is csak igennel és nemmel volt hajlandó válaszolni. Zulliger átgon­ dolja, hogyan kezdjen a terápiához. A III. Rorschach táblára a gyermek a kö­ vetkező választ adta: „Két gyermek veszekszik egy darab húson, szétszakítot­ ták és maguk mögé dobták.” Erre a válaszára emlékeztette és ajánlotta, hogy bábukkal játsszák el a jelenetet. Mindketten bábut húztak a kezükre, a gyer­ mek máris vidáman vett részt. „A hús az enyém” —szól morgó hangon Zulliger, mire a gyermek azonnal: „Nem igaz, az enyém.” Elkezdenek verekedni, a játék mind hevesebb, húzzák egymás haját, Luise elfelejti gátoltságát, a játék magával ragadja. Végül Zulli­ ger bábuja veszít és menekül. - Te szemtelen, szól utána a gyerek - el akartad lopni a húsomat, - és úgy tesz a bábuval, mintha enne. Zulliger új figurát, a boszorkányt veszi elő: Hová tetted a húst? —kérdi. Luise ujjong: már rég meget­ tem, buta boszorkány. Ezután szerepet cserélnek, Luise lesz a boszorkány. Mit fog most tenni? - érdeklődik Zulliger. Luise megfogja a bábu fejét, kiragadja Zulliger kezéből és eldobja. Büntetésből nem kapsz ebédet és a szobádban kell maradnod, - Ilyen szigorú vagy egy szegény gyermekkel, szabad ilyen szigorú­ nak lenni? Luise leteszi a bábut, komollyá válik és most veszi észre mit is játszottak. Az anyám ilyen szigorú hozzám, mondja lehorgasztott fejjel. A tor­ koskodás miatt hozott ide. - Mit torkoskodsz? S ahogy kezdetben megszakítá­ sokkal, később egyre nagyobb beleéléssel mesél az anyja szigoráról, feltűnik, hogy egy nyakláncot húz elő a nyakából és öntudatlanul játszik vele. Amikor abbahagyja a panaszkodást, Zulliger megkérdi: „Honnan kaptad a csinos láncot?” Karácsonyra kaptam, papa hozta nekem Olaszországból, - nem, a papa talizmánt hozott és a mama ajándékozta hozzá a láncot. - Talizmánt? Igen, olyan volt, mint egy kis ember, korallból volt. Megint lehorgasztja a fejét. A mama elvette. - Elvette? - A gyermek könnyekkel küzd: Mert mindig ezzel játszottam, még az ágyban is a kezemben tartottam, ima közben is. Mama mondta, hogy ezt nem szabad, én dacos voltam, aztán elvette. - A kislány sír. Régen történt már. - Mikor volt ez az egész? - Nyáron, ami azelőtt volt egy évvel. (Vagyis másfél éve, ahogy az anya a torkosság kezdetét megjelölte.) Sgynáltad, hogy elvették a talizmánodat? - A gyermekből ismét feltör a zokogás: A talizmán volt az egyetlen, amit mama a papától meghagyott. A babákat elvette, még a szép iskolatáskámat is, azt akarja, semmim ne legyen tőle. Mielőtt a gyermek elmegy, Zulliger mindkét kezébe egy-egy süteményt ad, hogy ezzel is megkönnyítse az apa-azonosítást. Müllemé persze azonnal telefo­

178

nál, hogy Őis a gyermek kényeztetésére akar-e rámenni. Zulliger megkéri, hogy bízza rá a dolgot és sikerül megnyugtatnia A harmadik órára süteményes tálat helyez a várószobába és várni hagy­ ja a gyermeket. A gyermek nem nyúl a tálhoz. - Nem kellett enned? - érdek­ lődik nevetve. - Gondoltam, úgyis megkínál majd. Hát akkor vegyél. - Úgy tűnik, mohóság nélkül nyúl utána. - Anyád azt mondta, torkoskodnod kell, akkor is, ha nem akarsz. így van, kezd el csevegni a kislány, egyszerre olyan éhes leszek. És akkor muszáj vennem. A kezem egyszerűen elveszi, nem tu­ dom megakadályozni. - Szebben nem lehetne a kényszert kifejezni. - Nem tudnád elózóen megkérdezni, kérni? - Akkor azt mondja: egyél az asztalnál, most nem kapsz. Már tudom. Majd a talizmánról beszélnek. - Amikor imádkoztam, olyan szép volt min­ den, utána olyan jól aludtam. Olyan volt, mintha még lenne apám, sokszor bújtam az ágyába. Mind világosabbá válik: 1.) A talizmán pars pro toto az apát jelentette. Amíg birtokolta, addig nem érezte magát apjától elszakítva. 2.) Szimbolikájából érteni lehetett azt is, hogy a talizmánnak más jelen­ tése is volt, péniszhelyettes volt. Luise fantáziájában az anyja rosszindulatúan, tökéletlenül hozta a világra, mielőtt a gyermek kész lett volna - vagyis mielőtt fiú lett volna. 3.) A talizmán gyermeket is jelentett, amelyet Luise az apjától kapott. 4.) Éppúgy, mint a talizmánnak Luise fantáziájában, a torkossági kény­ szernek is többféle jelentősége volt. Luise úgy képzelte, hogy a gyermekek orálisan fogannak. Azért torkoskodott, mert az elvett gyermek helyett pótlást akart az apától. Az édesség az apai szeretetet jelentette számára, hiszen az apa gyakran hozott neki édességet és más apróságokat. A szeretet bizonyítékról a gyermek nem akart lemondani, ahogy egyáltalában nem akart az apáról lemondani. Az asztalnál az anya gyakran mondta neki: „Egyél, igyál, így leszel nagy és erős.” Ez volt az ő vágya is, hiszen akkor az anyától függetlenebb lehet, uralkodhat az anyán, esetleg a „húst1” is elveheti tőle, ahogy a bábuzás­ ban elvette a boszorkánytól. A „hús” ismét a péniszt jelentette a számára. Er­ re utalt egy álma: „Hansival voltam (egy szomszéd kisfiú), doktorost játszot­ tunk, Lehúzta a nadrágját és ijedten láttam, hogy lába között a „húst” valaki levágta és úgy nézett ki, mint egy kislány - aztán felébredtem és sokáig nem tudtam elaludni.” Gondolkodásában meggyőzőek voltak a hús, az édesség, az ennivaló, a pénisz, a gyerek, az apa, a talizmán - és aki nemcsak felületesen ismeri az infantilis gondolkodást és a tudattalan beszédét, annak régóta evidenssé vált a torkosság-kényszer genezise. Pótképződés volt az elvett talizmánért, az anyától elvett apát jelentette fantáziájában, vagy a nem veleadott péniszt és egyben bosszút az anya ellen. Másképp: a torkoskodás értelme Luise számára az apa­ szeretet, amelyre a gyermek igényt tartott és a szigorú anya elvette tőle. Mindez beszédben, álmokban, játékban folyt le, s nem lett a gyereknek értelmezve. Játékanalízisnél nem történik, hogy a tudattalan mechanizmusokat szavakkal világítsák meg. Elegendő, ha a terapeuta tudja mi történik, hogy ezzel a beavatkozást (.játékát) megfelelően irányítsa. 179

Zulliger itt közbeveti, hogy bár a gyermek szexuális tárgyú álmot hozott és jól érthető szimbólumokkal dolgozott, mégsem próbálta szexuális témára terelni a beszélgetést és megmagyarázni a fiúk és lányok különbségét. Ez azonban nem akadályozta a gyógyulást. Feltehetjük a kérdést, hogyan jött létre a gyógyulás patogén és tudattalan konfliktusok feltárása nélkül, anélkül, hogy a paciens tudta volna, mit jelent tünete és mélylélektani feldolgozása nélkül? Ha egy gyermek a bábjátékban agyonüti a királyt, vagy a krokodil felfalja, a rendőrség lecsukja, akkor az igazi bosszú az apának szól. Az apa lett agyonüt­ ve, felfalva, letartóztatva. A talizmán Luise számára í pars pro toto) az apa, és más jelentősége sze­ rint is valóságértéke van. Ezt felnőtteknek nehéz felfogni. Mindig visszaesünk abba a felfogásba, hogy szimbólumot lássunk benne, szimbólumnak tartsuk Csak, ha képesek vagyunk arra, hogy érzelmileg akceptáljuk, ami intellektuáli­ san értelmetlennek tűnik, értjük meg mit jelent a mágikus gondolkodás, és hogyan jöhet létre gyógyulás tudattalan tartalmak értelmezése nélkül. Emlékeztet arra, hogy nemcsak a gyermek, hanem vadon élő népek is mágikusan gondolkodnak és így is cselekszenek. Frazer-re hivatkozva idéz egy jó erőben levő vaskos harcost, aki véletlenül evett egy tabu-ételből. Amikor ezt megtudta, abban a pillanatban megbetegedett, s másnapra meghalt. A tabu olyan valami, ami halottá tesz, nemcsak szimbolikusan jelenti a halált. Amikor a gyermekkel tiszta játékterápiát alkalmazunk, akkor közvetlenül beszélünk a tudattalanjához, közvetlenül tudattalanjával kötünk kapcsolatot. Amit szimbolikus helyettesítésnek tartunk és a tudatba próbáljuk emelni, akkor a tudat nyelvére fordítjuk le. A tudat nyelve a gyermek számára inkább az idegen nyelvhez hasonlít. Nem él benne konkrétan, csak hangokat, szavakat hall, amelyekről csak bizony­ talanul tudja, mi rejtőzik mögötte. Ha egy gyermeket lelki zavaraitól akarunk megszabadítani, akkor pszichéjének azt a rétegét kell elérnünk, amelyben a gyermek él. Ez még mágikus, prelogikrs, még nem vált intellektuálissá, gyak­ ran még szóképzetekké sem. A gyermek részben, vagy egészben még a tudatta­ lanban él, tudat és tudattalan nagyjából fedik egymást. A tudattalan nyelve a szimbólumnyelv és az ágálás, ha gyógyítani akarjuk, akkor saját nyelvéhez kell alkalmazkodnunk és saját nyelvét használnunk. Ha megértjük a gyermek más­ fajta gondolkodási kategóriáit, akkor nem kell több szót vesztegetnünk arra, hogyan gyógyult meg Luise és hogyan gyógyulnak gyermekek a tudattalan nyel­ vén történő kommunikáció során. - Hasonló ez ahhoz - gondolom, amit Freud mond: a tudatosítás nem egyenlő a tudással, a tudás az ismereteket szaporítja, a tudatosítás a pszichikus ökonómiában hoz változást. Müllemével való beszélgetését is érdemes részleteznünk, mert az anya változása nélkül ebben az esetben sem volna tartós a gyógyulás. Mondhatnánk, hogy Müllemé tette magatartásával neurotikussá a gyermeket. Szegény egyál­ talán nem anyai személy, semmi nőies nincs benne. Lehet, hogy jó házi- és üzletasszony, de a gyengédséget mint gyerekest utasítja vissza, a gondjaihoz keresett társat, nem szórakozásnak, hanem feladatnak fogja fel a házasságot. A fűszerüzlet az ő házassága, ez elégíti ki infantilis-pregenitális szexualitását mint pótlék, ehhez rendeli érzelmeit és érdeklődését. így is mondhatnánk: erő­ 180

sen férfias. Férje bizonyára mást keresett benne és csalódott. A házasság siker­ telenségének és a gyermek félrenevelésének oka Müllemé. Mindez így van, ezekkel a megállapításokkal puszta pszichológiai szituációt akarunk leírni, íté­ lünk, de nem elítélünk. Különben is egyoldalúan látjuk a helyzetet, nem ismer­ jük a volt férjet, nem tudjuk miért éppen ezt a nőt választotta, de feltehetjük, hogy jó oka volt rá. Dolgunk azonban a gyereken való segítés, ezért részletez­ nünk kell a Müllemével való beszélgetést. Nem ismerem a férjét, mondja Zulliger: de azt hiszem nem tévedek, ha felteszem, hogy Luise őrá emlékeztet külsőleg és belsőben. Müllemé csodálkoz­ va pillant rá, persze, hogy így van: Mondtam már önnek, a gyermek fajtájában úgy hasonlít rá, mint egyik tojás a másikhoz. Nemcsak külső megjelenésére, hanem karakterében is. - Zulliger elgondolkozva: Nem lehetséges, hogy a gyer­ mek nevelésében arra vállalkozott, hogy karakterét az önéhez alakítsa? Hogy megpróbálta Luise minden vonását elnyomni, ami a féijéhez hasonlít? - De­ hogynem - erősíti meg. Most válik tudatossá bennem, hogy tényleg így történt. Elsősorban keményebbé próbáltam tenni, nem akartam elkényeztetni, babus­ gatni, elnevelni. A mai időkben tisztafejű emberekre van szükség, nem puhákra. Erzelmesség csak hátráltat az előrejutásban. És ebben Luise csak az apjától örökölt. A gyermek érdekében kell ez ellen tennem. A pszichológusnak néha diplomatának kell lennie. Hiába volna ajtóstól a házba rohanni és szemére vetni, mit tartunk rossznak, ezzel csak ellenállá­ sát növelnénk. Igaza van - mondja. Manapság azt kívánja az élet, hogy valaki ember legyen a talpán és ne féljen a nehézségektől. Mégis van egy feltevésem, amelyet elmondanék, hogy gondolkozzon rajta. Az a benyomásom, hogy az a harc, ame­ lyet ön a férjével folytatott, többé-kevésbé most a gyermekkel folytatódik. Ön ezt jó szándékból teszi, mégis nem egészen helyesen. Hiszen a gyermek nem kizáró­ lag férje tulajdonságait örökölte, hanem az önét is, az ön folytatása is. Valahogy összekeveri a gyermeket férjével, így van? - Az asszony sóhajt, gondolkozik és rábólint: lehet. - Látja, amíg férje otthon volt, a gyermek sérülés nélkül viselte el, hogy ön keményen nevelte. Férje ellensúlyozta az ön keménységét, kedves, gyengéd volt a gyermekhez, csak éppen túlságosan, ahogy ön mondta. Luise ebben az ellentétben megtalálta magát, megtalálta egyensúlyát. A sérülés ak­ kor következett be, amikor az egyensúly felbomlott, és ebből fejlődött ki a tor­ kosság. A gyermek azt kívánta magának, amit megelőzően az apától kapott, édességet, szeretet bizonyítékát, sőt magát a szeretetet. - Miután az asszony arca elárulta, hogy akceptálta az értelmezést, tovább lehetett menni. - Úgy tűnik Müllemé, hogy ön öntudatlanul nevelési hibát követett el. Ne vegye sza­ vaimat szemrehányásnak, ilyen tudattalan nevelési hibát mindnyájan elköve­ tünk, magam is elkövetek a saját gyermekeimmel. De beszélnünk kell róluk, hogy elkerüljük. - Éppen ezért jöttem önhöz. - Amikor a gyermektől elvették az apját, nevelését kicsit meg kellett volna változtatnia. Kárpótolnia kellett volna apjáért, aki már nem nevelhette tovább. Több szeretetre és gyengédségre lett volna szüksége az ön részéről. - Ezzel Müllemé nem értett egyet. - Úgy gondol­ ja, hogy kényeztettem volna el? - Igen, ezt gondolom, mégpedig megfelelő mó­ don. Először több gyengédséget és szeretetet kellet volna adnia, mint megelőző­ en, és azután fokozatosan leszoktatni róla, ahogy a csecsemőt is fokozatosan 181

szoktatják le a szopásról és szoktatják rá a kanálra. Hasonlóan kellett volna Luise-val is eljárni. - Müllerné hallgat, gondolkodik. Jóvá tudnám tenni hibá­ mat? - érdeklődik. - Éppen ezt akartam önnek ajánlani. Ne nevelni próbálja a gyermeket, szakítson több időt a számára nehéz kötelességei közben. Játsszon vele együtt mindennap, énekeljenek együtt, lefektetéskor meséljen neki és imádkozzon vele. - Igen - erre már gondoltam, nem kellene a gyermek lefekte­ tését a lányra hagyni. - Látja ez sokkal fontosabb, mint némelyek hiszik. Vonja be a gyermeket mindennapi életébe, adjon neki kézzelfogható szeretet-bizonyítékokat. Ha egy gyermektől elvesznek valamit, adni is kell cserébe. Az aszszony lehajtja fejét. - Elsősorban nem szabad gyermekében férje megkettőzését látnia. Ezt mindig szem előtt kell tartani a nevelésben. Nézzen magába estén­ ként, tegye fel a kérdést, - másként bánt-e vele, mintha félje lenne. Érti mire gondolok. Szándékosan kihagytam egy részletet, ami számomra kicsit manipuláció­ nak és deus ex machinának tűnt. Ebben Zulliger elmondja, hogy a kezelés kb. 36 órát vett igénybe, egy-egy alkalom másfél két órát tartott. Ezután beszélt ismét az anyával, amelyben nemcsak az anyai magatartást tudatosítja, hanem konkrét megoldási javaslatot is tesz: gondoskodni kell arról, hogy a gyerek apapótlékot találjon. Megmagyarázza, hogy a kislány egyelőre megtalálja ben ne, Zulligerben, az „Onkeí”-ban. Ezért nem lehet még a kezelést abbahagyni. Az órákat csökkenthetik, majd fokozatosan abbahagyhatják.Megegyeznek, hogy be szélnek Luise tanítójával. Helyes volna a gyerek további fejlődése szempontjából arról gondoskodni, hogy őt is apának foghassa fel. A tanító dolga az volna, hogy ő is egy kicsit gyengéd legyen hozzá, játékában néha résztvenne, apróságokkal megajándékozná, megsimogatná és adott esetben könyvet kölcsönözne. így a gyerek apjának szóló szeretetét kicsit áttolná, csökkene sóvárgása valódi apja iránt, ez. megkönnyítené a közelségéről való lemondást. Luise, tanítójának több kicsi gyereke volt, szívesen vállalta a neki szánt szerepet. Éppen keresett egy nagyobb kislányt, aki kicsinyeinek játszótársa lenne és vigyázna rájuk, gondoskodna mindennapi apróságokról. A támaszkere­ ső Luise hamar megbarátkozott a tanító családjával. „Gyerekei lettek”, a tanító reális apapótlék és a tanító feleségében gyengéd anyára talált. Önérzete, nárcizmusa a gyerekekről való gondoskodásban kielégülésre talált, s a torkosság­ kényszer elmúlt, mert feleslegessé vált. Ebben sajnos nemigen hiszek. Nem hiszem, hogy az apahiány olyan könynyen tologatható. Ha sikerült is Zulligerre, mint terapeutára áttolni, ahogy ezt Zulliger csábításával elő is segítette, - akkor nem olyan könnyű ezt leépíteni és ismét más pótlékkal helyettesíteni. Nehezen hihető továbbá az is, hogy egy új családban, ahol reális gyerekek és reális szülők vannak, olyan könnyű volna beilleszkedni, a gyerekekkel nein rivalizálni, és az apapótlékban nem újra csalódni. Azt azonban feltétlenül elhiszem, hogy Zulligernek sikerült a gyereket meggyógyítania és az anyával úgy beszélnie, hogy az képessé vált magatartásá­ nak megváltoztatására. Zulliger ezt a példát két szempontból közölte: 1.) Konkrét példán akarta bemutatni, hogyan tenyészik a gyermekneu­ rózis a szülői házban. 182

2.) Meg akarta mutatni, hogy nem ritka, hogy a gyerek helyett a szülők­ nek kell értelmezni tudattalan beállítottságukat, és összefüggésbe hozni azt a gyerek hibás fejlődésének a miliővel összefüggő dinamikájával és a családi viszo­ nyokból fakadó motivációjával. Saját konklúziónk az lehetne, hogy azonos terápiás alapelveken nyugvó különböző módszerek vannak. Egyikben sem a technika a lényeges. Winnicotttól nem a rajzolás technikáját, Zulligertől nem a játékeszközök önálló előállítá­ sát, M. Klemtől nem a mély értelmezést, vagy A. Freudtól a bevezető fázis betartását kell átvennünk. Amit Zulligertől különösen megtanulhatunk, az a gyerek kitűnő ismerete, beleélő képessége a gyermeki gondolkodásba, találé­ konysága és légköre. Ezt a légkört utánozni nem tudjuk - csak megpróbálhatjuk saját egyéniségünknek megfelelően s^ját légkörünket kialakítani. 1974. március

183

IRODALOMJEGYZÉK Zulliger, H.: Zulliger, H.:

Die Angst unserer Kinder. (Gyermekeink félelmei.) 1969. Fischet Bücherei, Frankfurt Heilende Kräfte im kindlichen Spiel. (Gyógyító erők a gyerme' játékban.) 1970. Fischer Bücherei, Frankfurt

184

„A terápiás konzultáció.” W innicott m ódszere és gyakorlata (Virág Teréz) I. A szerző bemutatása, analitikus fejlődése Winnicott gyermekorvosként kezdte pályáját és a gyermekorvosok között ő az első gyermekanalitikus. Mint gyermekorvos, 1923-ban kezdte meg analízisét Jones hatására, aki a pszichoanalízis angliai úttörője volt. 10 évig volt analízis­ ben James Stracheynél. Ettől kezdve munkájában felhasználta saját analízisé­ nek tapasztalatát és a gyermek fejlődésének olyan zavarait is meg tudta világí­ tani, mely előtt a klasszikus analitikus szemlélet értetlenül állt. Mégis hiányzott számára a pszichoanalízis kisgyerekre vonatkozó elmé­ lete. A 20-as években a neurotikusok analízise az ödipusz-korszak konfliktu­ sai köré összpontosult, és úgy tűnt, hogy a 4-5 éves gyermek neurózisa szüle­ ivel való konfliktusaival megmagyarázható. Ha a 4-5 éves kor előtt jelentek meg a neurotikus zavarok, akkor ezt pregenitális fixádénak vagy regresszió­ nak tartották, és dinamikáját az ödipusz-komplexus korai kibontakozásából származtatták. Winnicott esetei viszont arra hívták fel a figyelmet, hogy a zavarok sok­ kal régebbi affektív konfliktusokra, egészen a csecsemőkorig vezethetők vissza. Fel kellett tárni a preödipális fázist annak minden konfliktusával, tá­ madási pontjával, ahogy azt a Budapesti Iskola Ferenczi vezetésével ebben az időben meg is tette. Amikor Winnicott gyermekekkel kezdett foglalkozni, úgy találta, hogy bár a neurózis eredete megtalálható volt az ödipusz korszakban, de számtalan uta­ lást talált arra, hogy a zavarok már korábban kezdődtek. Először 1936-ban publikálta észrevételeit Étvágy és affektív zavarok cí­ mű cikkében bizonyította, hogy a csecsemő is megbetegedhet affektív szem­ pontból. Ahogy említettem, gyermekorvosként megpróbálta hasznosítani s^ját ana­ lízisének tapasztalatait, majd közvetlen kapcsolatba került M. Kleinnel, akinek rendkívül nagy hatása lesz későbbi gyermekanalitikus munkásságára. Megjegy­ zem, hogy Klein első analitikusa Ferenczi volt, így érthetőbbé válik számunkra, hogy Winnicott figyelme a legkoraibb anya-gyerek kapcsolat felé irányult. Ké­ sőbb Abrahamnál, majd Jonesnál folytatta analízisét. Mikor Winnicott megismerte M. Kleint, akkor a pavor noctumus érdekel­ te. Kleinnek sok mondanivalója volt a korai gyermekkor szorongásairól, elkezd­ tek együtt dolgozni. Winnicott elmondta és megbeszélték eseteit, és saját analí­ zise alapján igyekezett elsajátítani mindent, amit Klein tudott és felfedezte nagyságát. (Megjegyzem, hogy Winnicott nem volt Kleinnél analízisben és Klein soha nem sorolta őt a kleiniánusok közé.) Mit tanult Winnicott Kleintől? Klein gyermekanalízise lényegében olyan volt, mint a felnőtt analízis. Az analízis előkészítő szakaszát nem tartotta a

gyermekanalízis különleges technikájának, mint Anna Freud, hanem az eset természetétől tette függővé. Klein kis tárgyakat használt a terápiában, mert ezek jól alkalmazkodtak a gyerek fantáziavilágához és elősegítették a verbális megközelítést. Elfogadta, hogy i terápi is játék a gyermek belső világának a kifejezője. A gyermek belső pszichikus realitása az, amit önmagáról gondol, és ez jelenik meg játékában. Eszerint van egy pszichés belső, a self egy része, és egy külső, a „nem én”, amit az „én” kilök magából. Itt szoros összefüggést talál az introjekció és az evés, és a projekció és a kiválasztás (nyál, széklet, vizelet, izzadás) között. Az analízis anyaga ki kell, hogy terjedjen a gyermek tárgykap­ csolataira és az introjekciós és projekciós mechanizmusaira. A tárgykapcsolat (object relation) a belső és a külső kapcsolatát fejezi ki. A gyerek a projekción és az introjekción keresztül nő bele a világba, és e két mechanizmuson keresztül jól anal’zálható az orál-erotika és az anál-szadizmus alakulása. Winnicott számára az volt a lényeges M. Kleinnel való kapcsolatában, hogy eljutott a pregenitális ösztönökhöz kapcsolódó szorongáshoz, anélkül, hogy kapcsolatát elvesztette volna az ödipusz komplexummal. Eseteiben észrevette, hogy a tiszta neurózisban a pregenitális anyag regresszív dinamikája az ödipusz korhoz tartozik, de számos esetben visszanyúlik a csecsemőkorra és sok gyerek el sem jut az ödipusz komplexum korába. Winnicott a 30-as évek elején kezelt egy 3 éves kislányt, aki az első szüle­ tésnapján lett súlyos anorexiás. Az analízis során fény derült arra, hogy az étkezés egyenlő volt számára az ős-jelenettel, fantáziájában a szülők a coitus során megeszik a gyerekeket. Winnicott Klein mellett megfigyelte, hogy nincs elvi különbség a freudi tech­ nika alkalmazásában, ha gondosan az analitikus szerepében marad a gyermek­ analitikus és az értelmezés mindenkori alapja az indulatáttétel analizálása. Klein az analitikus anyagot igen gazdagon próbálta megérteni és lokalizál­ ni a belső vagy külső realitásban. Winnicott felhasználta Klein elvei közül azt a fejlődési stádiumot, amelyet „depresszív pozíciódnak nevez. Bár a kifejezés rossz, de értelmet kap a klinikumban, az analitikus gyakorlatban, amikor a beteg kifejezi, hogy deprivált, elhagyatott lesz. A depriváltság annak az e edménye, hogy a személyiség eljutott az integráció azon fokára, hogy akceptálni tudja s^ját destruálását, azt a destrukciót, amely a létfenntartáshoz, az ösztönökhöz és a frusztrációs dühhöz kapcsolódik. Klein a bűntudatot és a felelősség érzését inkább előrehaladásnak tartot­ ta, mint depressziónak, amely a gyerek és a csecsemő esetében a depresszív pozícióhoz való eljutást jellemzi. Ebben a szakaszban jelenik meg a jóvátevés, a kijavítás gondolata. Az ember nem képes a s^ját természetében a destruktív és agresszív gondolatokat elviselni anélkül, hogy meg ne kísérelne folyamatos jóvátételt, mert ezen a módon adódik alkalom a kijavításra. - Winnicott Klein felismerését, a depreszszív pozíciót hasonló nagyságrendű felismerésnek tartja, mint Freud ödipusz komplexumát. Míg az ödipusz szituáció hármas kapcsolatot foglal magában, Klein depresszív pozíciója kettős együttest tartalmaz: az anya-gyermek kapcso­ latot. Lényeges eleme a csecsemőnél bizonyos fokú organizáció és énerő, ezért nem lehet a depresszív pozíció kezdetét a 8., 9. hónap előtt elhelyezni.

186

A másik két nagy jelentőségű felismerése Klemnek, amit Winnicott elmé­ letileg felhasznált - a csecsemő megtorlástól való félelme, valamint a tárgy széthasadása jóra és rosszra az anyamell analógiája alapján. Ebben a kérdésben Winnicott vitatkozik Kleinnel. Klein szerint ez a két mechanizmus a csecsemőnél kezdettől fogva fennáll és nem számol azzal, hogyha az anyai ellátás jó, akkor ennek a két mechaniz­ musnak csekély a jelentősége mindaddig, amíg az én-organizáció képessé teszi a gyermeket a projekció és introjekció használatára, amellyel a gyermek érye uralni tudja a tárgyakat. Bár Klein is beszél a környezet gondoskodásáról, de soha nem ismerte fel, hogy nem lehet a csecsemőt anyjától elválasztva leírni, hiszen nincs megkülön­ böztetett énje. Szavakban Klein a gyermek környezetének döntő jelentőséget tulajdonít, de a terápiában ezt soha nem tudta felhasználni. Winnicott - mint látni fogjuk - , sokat tanult, átvett Klein elméletéből, de van, amiben bírálta, sőt van, amit el is utasított. Az élet- és halálösztön freudi felfogásának alkalmazá­ sával soha nem értett egyet. Winnicott gyermek-analitikus fejlődése három ág­ ból tevődött össze. 1) Gyermekorvos: Itt tanulja meg a hatékonyságot, a család, a környezet felmérésének fontosságát a terápia megválasztásában és a segítőkészség ki­ használásában. 2) Saját 10 évig tartó klasszikus analízise, amely alkalmassá tette arra, hogy olyan analitikussá váljon, aki: - azonosítani tudjon a betegével anélkül, hogy elveszítené saját szemé­ lyi identitását, - magába fogadja a beteg konfliktusait és várja, hogy azok feloldódja­ nak a páciensben anélkül, hogy nyugtalan, türelmetlen lenne, - hiányozzon belőle a provokáció miatti megtorlás szándéka, - rendelkezzen a terapeuta a szakképzettek szavahihetőségével, akkor is tudja tartani a szakmai színvonalat, ha magánéletében igen nagy igénybevételnek van kitéve, - igénybeveszi s^ját fejlődése, mely —reméli - soha nem ér véget. 3) Kleinnel való munkakapcsolata, mely elméletileg elvezette a preödipális fázis jelentőségének, az anya-gyermek kapcsolat fontosságának felismerésé­ hez. A kleini depresszív pozíció vezette el a deprivációs szorongás felismerésé­ hez, a játéktechnika a rajztechnikához, a klasszikus, évekig tartó analízis a terápiás konzultációhoz. II. A terápián konzultáció Könyve - amit ismertetek - a terápiás konzultációról, az első inteijú jelen­ tőségéről szól. A könyv Winnicott halála után jelent meg 1971-ben. A bevezetés­ ben a szerző a könyvét úgy mutatja be, mint a pszichoanalízis felhasználását a gyermekpszichiátriában, mint tankönyvet a diákoknak, akik ezt a területet kívánják tanulmányozni. A terápiás konzultáció technikájáról azt úja, hogy valójában nem nevez­ hető technikának, hiszen nincs két hasonló terapeuta. Mégis megtanulható a terápiás konzultáció általános módszere, technikája, ha a terapeuta képes a 187

winnicotti elveket s^ját személyiségéhez alkalmazni. Winnicott a terápiás konzultáció mottóját a következőképpen fogalmazza meg; „Mi a legkevesebb, amit tenni kell.” A terápiás konzultáció alkalmazási területe a klinikum és a magánrende­ lés olyan gyerekek számára, akik anyagi vagy elhelyezési okokból csak 1-3 alkalommal tudnak a kezelésen megjelenni. A terápiás konzultáció keretei kö­ zött a pszichológust a gyerek mint szubjektív tárgyat használja, és ez a feltetel csak 1-3 alkalomig marad fenn; ezután megváltoznak az erőviszonyok és megje­ lenik az indulatáttétel és az ellenállás. Ebben a szűkebb térben, ahol nincs indulatáttétel és ellenállás, a pszichológus is í za adabban dolgozhat, mert nem fenyegeti a viszontindulatáttétel, és így könnyebb objektívnek maradnia. Winni­ cott szerint a terápiás konzultáció célja megnyitni a fejlődést elzáró gátakat és ehhez a gyermek környezetét Winnicott maximálisan fel tudja használni. Ha az első interjú eredménytelen, akkor ai tomatik isan átvihető a kezelés analízisbe. Ezt nem tartja Winnicott módszere hibájának. Azt tartja hibának, ha évekig analizálunk olyan gyereket, akinek problémáját egy interjú is megoldhatja Winnicott a terápiás konzultációval nem mond le sem a kiképző analízis fontos­ ságáról, sem a gyermekanalízis szükségességéről. A terápiás konzultáció vezeté­ sére való felkészülés csak a pszichoanalízis lehet. Munkamódszerének az a jelentősége, hogy a pszichoanalízis nem találkozik a társadalom szükségleteivel és a kórházak igényeivel. Sok évi analitikus munka után jutott el addig, hogy segíteni, gyógyítani tudjon a terápiás konzultáció szűkre szabott keretei között is. Hogy az olvasót bevezesse a terápiás konzul ;áció birodalmába, Winnicott pontos feljegyzéseket készít az óra egész anyagá ól Az esetek nagyobb hánya­ dában a firkajátékot alkalmazza. De Winnicott nem rajzol a gyerekkel, hanem kommunikál. Ennek a kommunikációnak a rajzolás az eszköze, de soha nem célja. Ahogy mi sem játszunk a gyerekkel, hanem - ha jól csináljuk - játék közben kommunikálunk. A firkálást Winnicott a gyerekkel való kapcsolatterem­ tés egyik módjának nevezi. így nem a rajzolást kell Winnicottól megtanulnunk, hanem azt, ahogyan a gyereket a r^jz segítségével eljuttatjuk a trauma felidézé­ séhez, lereagálásához, m^jd a gyógyuláshoz. Hogy honnan jött a rajzolás gondo­ lata? Winnicott nem magát a rajzolást tartja fontosnak, hanem a rajzolásnak azt az előnyét, hogy felhasználhatók az álom feltárásához. Mint praktizáló gyer­ mekorvos, a kórházban sok gyereknek adott lehetőséget személyes kapcsolatte­ remtésre. A személyes beszélgetések során a gyerekek spontán beszámoltak álmaikról, és megdöbbenve tapasztalta, hogy még mielőtt vele találkoztak vol­ na, róla álmodtak. Nyilván tudták, hogy másnap kórházba kerülnek. Ezekből az álmokból következtetni lehetett a gyermek és a szülők attitűdjére. A gyerekek az álmaikban az orvost mint szubjektív tá gyat írták le és ha az orvos ebben a szerepben marad, lehetősége van kapcsolatba kerülni a gyerekkel. Ezt a gondo­ latot másképp is megfogalmazhatjuk. A gyerek és a szülő nagy bizalommal fordulnak az orvoshoz, és ezt a bizalmat Winnicott minél jobban igyekszik ki­ használni, mind a gyereknél, mind a szülőnél. Ha a bizalommal járó közlés „szent pillanata” kihasználatlan marad, akkor a gyerek hite, hogy megértésre talál - szertefoszlik. Ha viszont kihasználjuk, - erősödni fog. Hogy a terápiás konzultációval segíteni lehessen, ahhoz Winnicott egy „átlag környezetire szá­ 188

mit. Ez az átlag környezet - mint látni fogjuk - nagyon széles értelemben használt Winnicottnál. Belefér a szülő hetekig tartó elmeosztályon való kezelése is. De mindenképpen feltételezi, hogy a szülő kooperábilis és hogy a terápiás konzultációt fel tudja használni a közte és a gyermeke közötti konfliktus rende­ zéséhez, hogy az értelmezés után a szülő megérti a gyerek baját, és képes változtatni magatartásán. Ha viszont a gyerek az interjú után egy ugyanolyan társas helyzetű csa­ ládba tér vissza, mint amitől megbetegedett, ha nincs megfelelő környezeti gondoskodás, akkor egy interjú nem lehet eredményes, nem lehet megoldani a fejlődési folyamatban lévő nehézségek elhárítását. Winnicott egy „minden­ kor megértő környezetire számít; így a terápiás konzultáció előtt a munka legfontosabb része a gyermek közvetlen környezetének felbecsülése. Ha meg­ felelőnek találja Winnicott a környezetet, akkor alkalmazza a terápiás kon­ zultációt, mely - mint látni fogjuk - képes felfedni a gyermek aktuális prob­ lémáit, érzelmi konfliktusait, azokat a gondokat, melyek a gyermek életét az adott időben uralják. Csak szakértő szemmel kell figyelni - mondja Winni­ cott- és mindent, ami fontos, észreveszünk. Winnicott elsősorban arra figyel, hogy a gyerek tünetei hogyan tükrözik mindkét vagy egyik szülő vagy a kör­ nyezet betegségét. A terápiás konzultáció során minden gyereknek vagy fel­ nőttnek felszínre kerül valamilyen problémája, ami a kialakult feszültség mögött meghúzódik. De a terápiás konzultáció célja nem a tudattalan értel­ mezése. Winnicott csak nagyon ritkán értelmez. Néha legszívesebben vissza­ szívná, amit mondott. Az értelmezésnél soha nem használ kész szimbólumo­ kat. Külön felhívja a figyelmünket arra, hogy az a terapeuta, aki a kígyót mindig penis-szimbólumként értelmezi, elvágja az utat azelőtt, hogy a gyer­ mek saját élményanyagát adja. Winnicottnál egy kígyó-r^jz lehet a gyermek önmaga, aki nem használja kezét, lábát. Lehet résztárgy egy álomban, vagy lehet egész tárgy egy fóbiában. Winnicott módot ad arra, hogy a gyermek bármikor kijavítsa vagy vissza­ utasítsa az értelmezést. Csak azt az értelmezést tartja jónak, amely közelebb visz egy újabb asszociációval a traumás anyag feltárásához. Az is lehet, hogy jól értelmezett, de nem megfelelő időben, vagy rosszul fogalmazott. Minden értel­ mezés után módja van a gyereknek elfogadni vagy visszautasítani mind az értelmezést, mind az egész helyzetet. Winnicott azt kívánja elérni, hogy a gye­ rek érezze, hogy a terápiás konzultációt ő maga irányítja. Ez a feltétel azonban csak 1-3 alkalommal biztosítható. Az előzőekben említettem, hogy Winnicott nem rajzol a gyerekekkel, ha­ nem kommunikál. Ezt a kommunikációt sajátos kommunikációnak tartja, mely különbözik attól, ami a gyerek és családtagjai között, a gy erek és a többi gyerek között, a gyerek és a tanár között működik. Winnicott a gyerek fejlődésében és a család életének alakulásában termé­ szetesnek veszi, hogy vannak visszaesések, problematikus helyzetek. Sok szülő azonban képes arra, hogy ezeken a nehéz korszakokon minden külső segítség nélkül átsegítse a gyermeket. Ez adott reményt Winnicottnak arra, hogy kevés külső segítséggel olyan gyermekeken is lehet segíteni, akiknek a spontán gyó­ gyulásra nem volt reményük.

189

Könyvét a szerző három részre bontja. Az első két részben a különböze neurotikus panaszokat ismerteti, a harmadik részben az antiszociális tendenci­ ák kialakulását elsősorban a lopás etiológiáját - fejti ki. Minden eset, amit közöl - bepillantást enged abba a potenciális térbe, ami a terapeuta és a gyerek között keletkezik, ahogy a terápiás konzultáció alatt játékosan kommunikálnak. Az ide-oda sétáló papír segíti a tudattalan anyag feltárását, a firkajátek, - mint látni fogjuk teret enged az asszociációnak, elfelejtett álmok, elfojtott konfliktusok, csalódások életrekeltésének. A terápiás konzultáció altalában három szakaszra oszlik: I) beszélgetés a szülővel (néha elmarad) II) foglalkozás a gyermekkel a) a gyermek bizalmának megnyerése b) a traumát feltáró szakasz c) egy lereagáló szakasz III) Beszélgetés a szülővel. A gyermekkel való foglalkozás második szakaszában jelennek meg az ál­ mok. Nem véletlenül persze, Winnicott a mestere, művésze annak, hogyan kell kiválasztan' azt a pillanatot, amikor rajzolás közben rákérdez a gyermek álmai ra. A játékterápia és a gyermekanalízis általában inkább a fantáziát, mint az álmot mozgatja meg. Winnicott az álommal és nem a gyermek fantáziáival foglalkozik. Az álomra való rákérdezés időpontját úgy választja ki, hogy a gyer­ mek kész legyen átadni magát egy álomszerű állapotnak, és annak, hogy a tudattalanjával közvetlen kapcsolatba lépjen. Ehhez a vállalkozáshoz azonban a gyermek nagy-nagy biztonságban kell, hogy érezze magát. Ehhez a munkához szövetségesként használja fel Winnicott a gyermek humorérzékét. A humor jelentősegét abban látja, hogy emocionális szabadságot és kreatív elképzelést mutat és ez szükséges az elfoj tott anyag tudatba emeléséhez. Az elmondottakból a következőket kell kiemelnünk: 1) A terápiás konzultációt Winnicott akkor használja, ha a gyermek kör­ nyezete „átlag környezet”: ahol tehát a szülő a terapeuta és a gyermek szövetsé­ gesévé válik a gyógyulási folyamatban. 2) A konzultáció 1-3 alkalom, általában 1-1 alkalom egy-másfél órát tart. 3) A tudattalan anyag megközelítésének eszköze a firkajáték. Ehhez né­ hány darab papírra és ceruzára van csupán szükség A firka-játék technikája: Az instrukció, a felszólítás a Játékra”, hogy: „rajzolni fogunk”. „Én firkálok valamit, és te kitalálod, hogy az mi, vagy kiegészíted valamire; - te firkálsz valamit, és én találom ki, hogy mi az, vagy kiegészítem valamire.” Ez egy olyan játék - mondja Winnicott a gyermeknek aminek nincsenek szabályai, de játék közben - mondja nekünk - kifejlődik valami. A fejlődés, a kibontakozás jellemzi ezt a játékot. Szinte szóról-szóra így fejezi ki Leonard Bemstein a szimfonikus zene lényegét: megjelenik egy téma, és a téma az ismétlések során fejlődik, kibontakozik, mindig új elemekkel gazdagodik. Ezt látjuk majd Winnicott rajzai során. Megjelennek olyan elemek, amelyek nem fejlődnek tovább, ezeknek nincs jelentőségük a tudattalan anyag szempontjából. A fejlődéshez az energetikai erőt éppen a tudattalan anyag felszínre bukkanása adja, tehát itt kell keresni a konfliktust. 190

Winnicottnál a rajzolás nem hasonlít a család-, a fa- és egyéb, a diagnoszti­ kai munkában felhasznált rajzokhoz. Azok állóképek, meghatározott jelentéssel. A törzs, a gyökér, az odú, az alak helyzete - keze, lába, szeme vagy elhelyezése a papíron - mind-mind meghatározott jelentést kapnak. Winnicott rajzai egy cso­ dálatos filmhez hasonlítanak, egy olyan filmhez, amelyben - bár minden meg­ történhet, de - minden felvillanó kép csak attól lesz hiteles, hogy mi történik előtte, és mi fog utána következni. Mint a művészet, úgy nem ismeri el Winnicott sem a szabályokat a szim­ bólumrendszerben. A kéz lehet nála kesztyű, más esetben lehet onánia szimbó­ lum vagy az onánia elrejtése, lehet a lopásra utaló jelzés. A ceruza, amely rosszul sikerült, lehet annak a kéznek az eleme, amely szintén rossz, mert lop vagy maszturbál. A hegy az egyik gyereknek lehet a szorongásos fantáziák szimbóluma, ami síkos, csúszós, le lehet róla zuhanni, de a másiknál a csúcs az orgazmus jelzése, amit a gyermek onániával ér el. Az elvesztett anya és anya­ mell megjelenhet Winnicottnál mint felhő, mint két alma, vagy egy puffos ruha­ ujj. - De ezek a rajzok mind mind csak mérföldkövet jelentenek a királyi út I eléréséhez: a gyermeki álomhoz. Rajz közben Winnicott tudja, hogy mikor kell lazán megkérdezni a gyermektől: „Ilyeneket szoktál álmodni?” „Most rajzold le az álmodat!” A terápiás konzultáció során minden apró jel fontossá válik, ha beilleszt­ hető a gyermek élettörténetébe, és közelít neurotikus zavarának megértéséhez. A gyerek viselkedésének megváltozása: Bob például a firkálás közben egy fe­ szült pillanatában a péniszéhez kap, a dadogó Antonnál rajzolás közben légzésaritmia lép fel. A tolvaj Ruth cukorral kínálja a firkálás egy oldott pillanatában Winnicottot. De jelentősége lesz annak, ha a gyerek gyorsabban vagy lassabban vagy a megszokottnál vastagabb vonallal rajzol. így beszélget a gyermekkel a rajz segítségével. A rajzolás dialógus, mely ellentétben más dialógusokkal, nem röppen el, hanem megmarad. Néha a rajzokat összeállítják az óra végén, és együtt „visszaolvassák” a történetet. Van, amikor Winnicott a katarzist azzal provokálja, hogy a rajzot a földre dobja, - a rajzon a mama van, kezében csecse­ mője - és izgatottan váija a hatást: most mi lesz? De Winnicott nemcsak ahhoz ért, hogy elővarázsolja a gyermek elfelejtett traumáját, hogy előhívja a szellemet a palackból, hanem ahhoz is, hogy megsze­ lídítse azáltal, hogy a tudatba hozza. Szinte költőien fogalmazza meg ezt a gondolatot: „Ha a trauma minden egyes részletét felidézték, besorolták és az összefüggéseket feltárták, akkor a bonyolult traumás élmény olyan anyaggá szerveződik át, amit már el lehet felejteni, mivel az emlékezetbe került. Más szóval: a primér gondolkodási folyamatból hozzáférhetővé és feldolgozhatóvá vált a szekunder gondolkodási folyamatok számára.” Könyvéből két esetet fogok olyan részletesen ismertetni, ahogy azt Winni­ cott teszi: egy 12 éves skizoid személyiségű fiú és egy 8 éves antiszociális kis­ lány esetét, és saját eseteimből is bemutatok néhányat. Bár sokszor szerepel a rajzok között boszorkány, mégsem boszorkányság a terápiás konzultáció, el le­ het sajátítani és alkalmazni.

191

III. Esetbemutatás A 12 éves Asthon esetével Winnicott bemutatja, hogy a terápiás konzultá ció során a gyerekkel milyen meglepő eredményt lehet elérni. A terápiás konzul tációnak ebben az esetben igen nagy jelentősége volt, mert a gyermek érzelmi fejlődése súlyosan elmaradott volt. Ha a terápiás konzultáció nem lett volna eredményes, a gyermeket ki kellett volna venni az iskolából, állandó orvosi segítséget igényelt volna, és ez olyan nagy megterhelést jelentett a szülőknek, amit nem tudtak volna anyagilag vállalni. Asthonnál kifejlődőben volt egy skizoid személyiség. A terápiás konzultáció hatására megindult a gyermek érzelmi fejlődése, és otthonában és az iskolában kezelhető lett. A terápia előtt Winnicott levelet kapott a háziorvostól. ,A gyerek kivéte­ lesen tehetséges. Érzékeny, ideges, állandóan aggódik, vajon egészségese? Gyakran beteg, iskolába menet előtt lázas. Mostanában kialakulóban van ná­ la egy olyan spasztikus állapot, amit nehéz otthon kezelni. Alvászavarok lép­ tek fel lidércálmokkal. A szülők nézetei ellentmondóak ezzel a helyzettel kapcsolatban.” A levél után került Asthon Winnicotthoz. Az interjú másfél órát tartott, majd 2-3 percet tudott az anyának szentelni. Az anya megértette, hogy Winni­ cott idejének majd minden percét a gyerekre fordította. A terápiás konzultáció: Asthon egészen kivételes személyiség volt. Egy férjezett nővére és annak két gyermeke volt, így Asthon egy személyben gyermek és nagybácsi volt. Nem volt nehéz vele kapcsolatot teremteni: azonnal nyilvánvaló volt a gyerek magas intelligencia-szintje. Papírt tettem elé és magam elé, elkezdtük a firkajátékot. 1) az én firkámból halat rgjzol, 2) az ő firkájából én kígyót és kígyóbűvölőt, 3) az én firkámból ő egy halat, amint éppen lenyel egy teknősbékát vagy egy medúzát. Az egész játék nagyon jól szórakoztatta. A firkálás valami egészen speciá­ lisat jelentett számára. 4) én egy kutyafélét rajzolok, 5) ő egy ülő nyuszit 6) én egy arcot 7) ő egy facipőt 8) én az övéből egy font-jelet 9) ő egy üvegnyitót 10) az övéből egy figurát, vagy babát rajzolok és elkezdünk beszélgetni azokról a tárgyakról, amelyeket a gyerekek azért visznek az ágyuk­ ba, hogy ne legyenek egyedül. Erre elmondja, hogy neki is volt két mackója. 11) Az én firkámból olyan halfejet rajzol, amit a hirdetésekből ismer. Ekkor érdeklődöm az álmairól. Amikor álmodsz, ilyeneket látsz, mint ez a halfej? Erre lerajzolja az ő szörnyű álmát. 12) Ezt nagyon nehéz elmondani vagy lerajzolni. Kísérteties és mozgó. Megszorít engem egy darab zsinórral. És amikor elszakítom a zsinórt, undokul néz rám. 192

Elég nehéz leírni - teszi hozzá Winnicott - Asthon viselkedését. Olyan mesterkélten beszélt, mint egy sokkal idősebb, nagyműveltségű felnőtt. Az intel­ lektusán keresztül hatott. Gyorsan felfogta a gondolatok összefüggését, de az intellektuális fogalom és az elképzelések között szakadék volt. Tovább beszélt az álmairól és egy kellemetlen rajzról: „Ezeket nem tudom lerajzolni” - mondta; „olyan volt, mint amikor egy ház összedől.” »Egyszer történt egy kellemetlen dolog. Ágyban voltam, és mivel nem . tudtam elaludni, muzsikát hallgattam, azaz gondolatban végigmentem egy Beethoven-szimfónián. Félig alhattam, mert amikor elhallgatott a muzsika, he­ lyette egy kellemetlen zaj keletkezett.« Az elmondásból úgy tűnt, hogy ez egy félelmetes szakasza volt az álomnak, attól volt félelmetes, mert a zaj kaotikus és szervezetlen volt. A zene Winnicott szerint egy eltolt hallucináció. - A gyer1 mek itt szünetet tartott, majd beszámolt arról, hogy egyszer készített egy gépet, mely homokképet készít, majd elmondott valamit, amiről azt mondta, hogy nagyon félelmetes volt. »Megfordultam az ágyban és egy olyan függönyt láttam, ami fel-alá mozgott. A legrosszabb az volt az álomban, hogy a függönyök balra voltak húzva, és ahogy odamentem, láttam, hogy valójában nincsenek elhúzva.« — Majd azt mondta, mintha ezzel el akarna szakadni az álom mély értelmétől: »Mondjuk, hogy az álmokat az előző napi élmények váltják ki; egyik nap el­ romlott a fürdőszobalámpa, másnap azt álmodtam, hogy elromlott a fürdőszobalámpa.« így próbált megszökni a mélyebb értelmezés elől, azután, hogy a muzsikáról és a zajról kezdtünk beszélni, mint olyanokról, amikkel kontrol­ lálni lehet az ő hallucinációit. Hirtelen a gyerek elmondta, hogy a napokban készített egy absztrakt rajzot, és bár nagyon nehéz lesz lerajzolni, mégis megpróbálja. 13) Ekkor lerajzolt egy részletet az absztrakt rajzából. 14) Az egész rajzot később elküldték a szülők. Mint később kiderült: ez a rajz volt az inteijú legfontosabb része. „Ereztem, hogy úgy bízik bennem, mint valami felszenteltben. Megadta Asthon a kulcsot ne­ kem az absztrakt rajza megfejtéséhez, annak ellenére, hogy az absztrakt termé­ szeténél fogva a titok helye a művészetben.” Ezt a helyzetet kihívásnak éreztem. Valamit kezdeményeznem kellett. Megkockáztattam egy értelmezést. Tudtam, hogy egy primitív értelmi mecha­ nizmussal kell kifejezni magam, és azt mondtam: A rajz az egyidejű elfogadását és visszautasítását jelenti. Azt is mondhattam volna, hogy a tárgy ő maga, a szülők ellentétes attitűdje között (ld. a doktor levelét). Asthon az értelmezéstől nagyon izgatott lett: »Amikor rajzoltam, fogalmam sem volt, hogy bármit is jelent. Tudom, hogy ez a kép valahogy kapcsolatban kell, hogy legyen azzal a rcyzzal, amit előző nap láttam. A rajzon egy szörny volt, a nyelve hegyén egy nő ült« - mondta. Ekkor egy másik értelmezéssel próbálkoztam. »Az álomhoz az ötletet az a rajz adhatta, amit láttál, mert a rajz azt jelenthette neked, hogy az anya iránti szereteted magában foglalja azt a primitív elképzelést, hogy megedd őt. A szörny te magad vagy. Azt is mondtam, hogy a rajz lehet az anyamell egyidejű elfogadása és visszautasítása, mivel a védő anyát meg kell óvni a megevéstől és az elpusztítástól, hiszen a megevés a primitív szeretet megnyilvánulása.« Ez 193

hosszú értelmezés volt. Vártam, Asthon megérti-e. Csodálkozásomra azt mond­ ta: »Tökéletesen értem, amit mond.« És elmondta, hogy látta nővérét, ahogy a csecsemőjét üvegből etette. Az volt az érzésem, hogy eddig senkivel nem tudottá szopásról beszélni, és most örül, hogy beszélhet erről valakivel. - »Ez emlékeztet egy történetre, amit apa mesélt valakinek, és én nem értettem, miért mond olyan furcsaságot. Egy kisgyerekről beszélt, aki azt mondta: Ha én szeretek valamit, megeszem.« - Úgy éreztem, tovább mehetek az értelmezésben, tekin­ tettel Asthon kiváló felfogására, és elmondtam neki a korai tárgykapcsolat orálszadisztikus jellegét, beleértve a könyörtelenség és a primitív szeretetből fakadó bűntudat érzését is. - Láttam, hogy élvezi, és érti, amit mondok, mert beszélni kezdett azokról a dolgokról, amelyek őt foglalkoztatják. Elmondta egy álmát. Az álmában egy szellem volt náluk és, hogy megszabaduljon a szellemtől, egy mági­ kus formulát használt, amit pontosan el tudott ismételni. Ebből néhány szó ismert volt: láthatatlan, érett, hamis, mások viszont kitalált szavak voltak. Később elmondta egy még korábbi álmát: ebben egy autón utazott egy emberrel, egy másik ember is volt a kocsiban, talán előtte, vagy mögötte ült, és az egyik ember megtámadta a másikat. »Én a segítségére siettem. Az volt a félelmetes, hogy már álom közben rájöttem arra, hogy mind a két ember én magam va­ gyok.« Éreztem, hogy azért mondta el az álmát, hogy értelmezzem. »Az összeüt­ közés közted és apád közt van, mert mindketten szeretitek a mamát. Te vagy az apa és ő te vagy. Mindketten elvesztettétek önálló identitásotokat, de nem kell egymást megölnötök.« Ezzel kimondtam, amit Asthon meg szeretett volna tenni. Ezután Asthon elmondta egy még koraibb álmát. Az álmában egy útkeresztező­ dés volt. Egy vonat átfutott az útkereszteződésen, és halálra gázolt egy állatot. Az álom szimbolikája világos. A gyereknek azt a félelmét tükrözte, hogy közösü­ lés alatt szülei közé kerül. Asthon maga mondta el saját elhárító mechanizmu­ sát. »Az álomban a legfontosabb dolog, amire eddig emlékeztem, az az állat halála volt. És mostanáig elfelejtettem a vonat zaját. Most a zenére emlékez­ tem, ami távol tartja tőlem a zajt.« Itt a gyerek világosan kimondta, hogy a zene a zaj elfedésére van, és a zajra csak. akkor errAekezett, amikor feYidézödött, az á\om az áWat (gyerek) halálával. Asthonnal összekapcsoltuk a zajt azzal a hanggal, amit ő a szülők hálószo­ bájából hallott. Hallotta apja nehéz légzését a közösülés alatt. Ezen az összefüg­ gésen alapult az apa és a fiú közötti ellentmondás mélyebb feltárása. Azt mond­ ta: »Lehet, hogy a fiú féltékeny az apára? Annak anyjával való felnőtt kapcsola­ tára? Vagy lehet, hogy az apa féltékeny a csecsemőre, aki infantilis módon birtokolja a mamát? Azt hiszem, az én esetemben a hangsúly a második lehető­ ségen van.» Ezzel Asthon rekonstruálta a gyerek helyzetét a szülők között. Egy ideig a mama a gyermeké, de aztán a papa visszaveszi a mamát, és akkor a gyereket kihajítják a mama ágyából, ahogy az álomban a vonat az állattal tette az útke­ reszteződésnél. Ebből a megfogalmazásból is látható Asthon képessége, hogy átlag felett tudta a gondolatait megfogalmazni. De azt, hogy a beszélgetés nem csak intel­ lektuális gyakorlat volt, az bizonyítja, hogy a terápiás konzultáció Asthon egész személyiség-struktúrájára nagy hatással volt: az interjú után eltűnt gondolko­ dásának bizarr jellege. 194

Az interjút itt be kellett fejeznünk; fáradt voltam, Asthon is kész volt arra, hogy elmenjen; láthatóan elégedett volt azzal, ami köztünk történt. Négy hónappal később Asthon újra jelentkezett nálam. Ismét firkáltunk, de ebből semmi jelentős nem fejlődött ki. Asthonnak azért volt szüksége egy újabb interjúra, hogy olyannak lásson engem, amilyen valójában vagyok. Meg akart szabadulni attól az elképzeléstől, hogy én egy mágus vagyok. A szülők is felkerestek egy hosszú interjúra, de magas intelligenciájuk ellenére sem értették meg, ami gyermekükben lejátszódott. Ennek ellenére jól fel­ használták a terápiás konzultációt.” A részleteket Winnicott azért nem közli, nehogy az eset felismerhető le­ gyen. Ez nem is szükséges, mivel ez nem esetbeszámoló, hanem azoknak a jelentős dolgoknak a leírása, amelyek a terápiás konzultáción történnek. A legjelentősebb az volt, hogy Asthon főbb szimptómáira fény derült. Ha teljes leírást adhatna - írja, - akkor jobban látszana a gyermek skizoid személyi­ ségfejlődése és zsenialitása. A konzultáció előtt érzelmileg regrediált, és az első inteijú után érzelmileg kibontakozott. Számos eredményt ért el a művészetben, különösen a zenében. Hó'emelkedése megszűnt, tudott iskolába menni, ahol koránál magasabb szinten teljesített. Az interjú megszűntette a fejlődést akadályozó gátakat. Ebben nagy szere­ pük volt a szülőknek és a jól kooperáló iskolának, mely tolerálta ennek a furcsa gyereknek a harcát, és méltányolta különleges tehetségét. A szülők számára a terápiás konzultáció legnagyobb eredménye az volt, hogy megoldódott gyermekük otthon-tartása. Az eset összegezése: a) 12 éves fiú, klinikai értelemben skizoid személyiség, jó otthoni környe­ zet, együttműködő iskola, magas intelligencia-szint b) a bevezető szakaszban firkajáték c) rajzai elvezetnek az álomhoz d) az álmok elvezetnek ahhoz, hogy beszámoljon látási és hallási hallucinációiról e) a második fázisban a gyerek vállalja, hogy egy elvont, absztrakt folya­ matot tegyen központi témává f) a harmadik fázisban a gyerek gazdag anyagot hoz, amiről nem is re­ mélte, hogy valaha megérti; ez vezetett el az Ödipusz komplexusig - az ősjelenet feltárásáig, g) az inteijú során a gyerek konfliktusai világossá váltak. Bár skizoid személyiségtípusa pszichiátriai értelemben megmaradt, érzelmi regressziója megszűnt és megindult a fejlődés útján. A konzultáció után azonnal megszűnt Asthon láza, az iskolában megtalálta helyét a közösségben. A félév végi iskolai ünnepségen nagy sikerrel adott elő egy Beethoven concerto részletet. Asthon gyorsan olyan lett, mint a többi gyerek: nem különült el furcsasá­ gaival a többiektől, zenei érdeklődése kibontakozott, csak azt nem tudta eldön­ teni, zongoraművész legyen-e vagy zeneszerző? 195

Hat évvel később Asthon ismét felkereste Winnicottot. Ekkor már kiváló muzsikus-hallgató volt. Egyetlen problémája volt: változatlanul nem tudta el­ dönteni, hogy ha befejezi az iskolát, zeneszerző legyen-e, vagy előadóművész. „Emlékeztettem arra - íija Winnicott hogy problémájának gyökere már a terápiás konzultációk elején is jelentkezett, ez a konfliktus benne volt a lidércálmában, amelyben egyszerre volt autóvezető és utas, és bizonytalan volt abban, hogy ki az érettebb: ő vagy a papája. Megnyugodva engedtem útjára azzal, hogy egyedül is meg fogja majd oldani életének ezt a személyes problémáját.” IH/a Az antiszociális tendencia patogenezise A könyv harmadik részében Winnicott antiszociális gyermekek terápiájá­ val foglalkozik. A terápiás konzultációk bemutatása előtt összefoglalja az anti­ szociális tendenciák patogenezisét. Azokban az esetekben, ahol az antiszociális tendenciák másodlagos nyere­ sége még nem alakult ki, és a gyerek környezete megfelel az előzőekben ismer­ tetett „átlagkörnyezetnek”, ott a terápiás konzultáció eredményes lehet. Winnicott a fő feladatnak az antiszociális esetekkel való foglalkozás lehe tőségét tartja. Ő maga a 40-es évekig kifejezetten kerülte^ mind a klinikai, mind a magánrendelésen az antiszociális gyerekek kezelését. Úgy vélte, hogy nincs a segítés kulcsa a kezében. Ettől az időtől kezdve azonban megkezdte feltárni az antiszociális tendenciák kialakulásának talaját. Lényegében azt mondhatnánk, hogy eddigi terápiás tapasztalatait viszi át az antiszociális gyerekekre, és ez egyenlő a deprivációs szorongás kiterjesztésével. Winnicott úgy találta, hogy azoknak a gyerekeknek az életében, akiknél a karakterzavar antiszociális tevékenységben manifesztálódik, ott a fejlődésben három szakasz különíthető el egymástól: 1) Mindig talált egy olyan korai periódust, amikor a környezet megfelelő volt a gyermek számára, biztosította személyiségének pozitív kifejlesztését, más szóval: az érési folyamatoknak jó lehetőségük volt. 2) A környezet valamilyen formában elfordult a gyermektől, és az érési folyamatok hirtelen leblokkolódtak. Ez az elfordulás szorongást váltott ki a gyerekből, hiszen élete megszokott fonala megszakadt. 3) Ezt követi valamilyen magához-térési, megújhodási szakasz, de a sza­ kadás már megtörtént a gyermek életfolytonosságában. A környezet elfordulása és a magához-térés között volt egy akut megzavart állapot - eközben a gyermek személyisége viszonylag dezintegrálttá vált; klinikailag nyugtalan, környezeté­ től erősen függő helyzete miatt. A felépülés után a gyermeknél kialakulhat a legtöbb esetben valamilyen depressziós stádium, reményvesztett, de nem tudja, miért, majd a gyermek elkezd reménykedni, mert valami jó történt a környeze­ tében. Azon a ponton, ahol a remény megjelenik, ott a gyerek átnyúl a szakadá­ son, ahhoz a számára megfelelő állapothoz, amelyben a környezeti hiba előtt élt. A gyerek, aki kezdeti fokon lop, egyszerűen a lopással átnyúlt a szakadékon, hogy újra megtalálja az elveszett jó tárgyat vagy az elveszett anyai gondosko­ dást, vagy az elveszett családszerkezetet. Winnicott az antiszociális gyerek terá­ 196

piájánál ismét a szülőktől tanul. Tudjuk - írja hogy minden család életében vannak kisebb-nagyobb traumák, de ezekből sok-sok gyermek szülei segítségé­ vel kigyógyul anélkül, hogy külső segítségre lenne szüksége. Ezek a szülők ösztönösen megérzik, hogy a deprivált gyereknek szüksége van egy úgynevezett „kényeztető fázisra”. A kényeztetés itt azt jelenti, hogy a gyereknek ideiglenesen lehetőséget adnak arra, hogy anyjánál egy koránál ala­ csonyabb szintű érzelmi kapcsolathoz térjen vissza. Ez a megengedett regresszió, a kényeztetés képes a gyereket a depriváltságból kihozni, és ez adja meg a reményt a terapeutának is, hogy megtalálja az antiszociális tendenciák terápiáját. Emlékeznünk kell arra, hogy a törést okozó korszak az elfelejtett múltban történt, és már elvált a gyermek tudatos életétől. A gyakorló terapeutának nagy meglepetést okoz, hogy ennek ellenére a konflik­ tus mennyire tudatközeiben van. Ami hiányzik, az a kommunikáció. Winnicott nagyjából két típusát különbözteti meg az antiszociális tenden­ ciáknak: 1) A tünet lopásban, enurézisben vagy más rendellenességben jelentkezik. Itt a hiány az anyai gondoskodásban van, és az igény a különleges anyai figyelem megszerzésére irányul. 2) A tünet destruktív megnyilvánulásokat ölt. A gyerek megrongálja a ruháját, a szőnyeget, a ház falát, betöri az ablakot. Itt a hiány az apai gondoskodásban van, illetve - ha az anya elvesztette a támaszt nyújtó férfit, ő lesz túlságosan szigorú és nem tudja korrigálni gyermeke dest­ ruktív magatartását. Ezek a gyerekek megtorlás nélküli határozott irá­ nyítást igényelnek. Az antiszociális tendenciák gyógyításánál is az szükséges, hogy a gyer­ mek a terápiás konzultáció alatt a terapeuta segítségével maga idézze fel és élje át a traumáját. Csak annak van terápiás értéke, amit a gyerek maga mond el. Hiába számol be a szülő arról, hogy gyermeke személyisége két és fél éves korában egy mandulaműtét után megváltozott. Lehet, hogy a gyer­ mek téved a pontos időszak meghatározásában, de ez egyrészt lényegtelen, másrészt korrigálható. Azonkívül, amit a gyermek, mint deprivációt él át, azt a szülő esetleg észre sem veszi. Winnicott az átlagkömyezetben előforduló antiszociális személyiségfejlődésről beszél; így felfogása nem áll szemben György Júlia megállapításaival, azzal, hogy az antiszociális gyerekeket szinte 100%-ban a szülők brutalizálták. Esetbemutatás. A 8 éves Ruth lopás miatt került Winnicotthoz. Először Winnicott az apá­ val beszélt. A beszámolóból két jelentős eseményre figyel fel. Az egyik az, hogy Ruth a középső gyermek a háromból. Anyja harmadik terhességének kezdetétől személyisége megváltozott: titkolózó és alattomos lett, majd lopni kezdett. Mivel később az iskolában is lopott, tanulmányi eredménye is leromlott, az iskola a gyermek eltávolítását kérte. Az anyának három betegsége volt, mindhárom alkalommal kórházba ke­ rült. A férj felesége betegsége miatt úgy érezte, hogy nagy megterhelést jelent neki a családot összetartani. Az apa felesége harmadik terhességéről azért szá­ molt be, mert úgy érezte, összefügg Ruth személyiségváltozásával. Az anya 197

szerette a gyerekeket, különösen a csecsemőket, amikor azok még a korai függő­ ség korszakában voltak. Idősebb lányát jól nevelte, Ruthtal is elégedett volt, amíg harmadszor nem lett terhes. Elégedetlensége tovább fokozódott, amikor harmadik gyermeke is lány lett. Az egész család fiút várt. Az asszony a szülés után mintha elvesztette volna bizalmát a férjében. Attól félt, hogy a három gyermek olyan mértékben fogja megterhelni, hogy nem fog tudni gondoskodnia családjáról. Terhessége alatt reumás arthritis lépett fel, majd a lábára megbé­ nult. A harmadik gyermek születése után néhány hétre idegosztályra került, de ezután megfelelően tudta otthoni életét folytatni, és jól gondozta gyermekeit. A harmadik gyerek néhány hónapos volt, amikor észrevették, hogy Ruth elhanya­ golttá vált. Mint mondták, nem fizikai értelemben. Erről a korszakról majd« gyermek fog beszámolni nekünk. Amikor Winnicott először látta Ruthot, ennyit tudott a családjáról. 8 éves, amikor nála volt, tehát 5 éve lopott; ekkor volt egy 13 és egy 5 éves leány testvé­ re. Winnicott az apától tudta, hogy a gyermek lopása nagyon nyugtalanítja az egész családot, bűnösnek érzik magukat, önmagukat okolják azért, hogy Rutha szemük előtt változott meg az anya terhességének kezdetétől és nem tudná segíteni rajta. A terápiás konzultáció. Ruth gyorsan kényelembe helyezte magát, nővéréről, húgáról beszélt, aki már iskolás volt. Elfogadta a firka-játékot, és „1. gyorsan csinál egy babakocsit; elmeséli, hogy van egy babája, egy éve kapta, »ez minden, amit akartam« - mondja. 2. Az ő firkájából virágot rajzolok, geránium, - mondja. 3. Kérésemre rajzol három babát; »megpróbálom, de nem lesz jó«. Azt mondom: ez nem iskola, csak azt mutasd meg nekem, amihez kedved van. Azt mondja rajzolás közben: »A legnagyobb Rosemary«. Judit haja göndör, Poppnak frufruja es lófarka van egy kis masnival. Megkérde­ zem: »mi szeretnél lenni, apa vagy anya?« Gyorsan válaszol: »Anya és sok gyereket szeretnék.« A babarajz - saját családja. Ő Judit. Anyjával való azonosítását a defor­ mált alsó végtag mutatja. A kezek hiányoznak, ami azt fejezi ki, hogy a mama betegsége miatt tehetetlen. 4. Az én firkámból egy személyt rajzol. 5. Amíg rajzolok, azt mondja: »Tudom mi ez: egy nyíl, nyílvesszővel.« 6. Az enyémből pillangót rajzol, és elmeséli, hogy egy ember a kertjükben W.C-t épített, és ehhez az egész kertet feltúrta. »Lesz valaha rend ebben a kertben?« »Az emberek olyan otrombák« - válaszolom. Ez nem értelmezés, csak beszélgetés játék közben. 7. Az ő firkájából egy repülőt rajzolok, de ő azt mondja, hogy légy. 8. Az én firkámból egy lovat rajzol. 9. Én egy állatot rajzolok, azt mondja: zsiráf. 10. Az én firkámra gyorsan mondja: »Tudom, mi ez« és hárfát csinál belő­ le, és beszélni kezd a magnóról, ami mellette áll a polcon, de nem akaija használni. 11. Én táncosnőt r E y z o l o k az ő firkájából.

12. Ő az enyémből női fejet. Először a nő nyelvét ölti ki, majd cigaretta lesz belőle, - gondolom, ezt tiszteletreméltóbbnak tartja. 13. Az ő firkájából virágot csinálok, közben édességgel kínál, amit elfoga­ dok. - Megkérdem: »Nem fáradtál el a játéktól?« - »Nem, szeretem ezt játszani.« —Ez jelzi a középső fázist, mely a bizalmat megalapozza és egy készültségi állapot követi, ami a mélyebb szintek elérését jelzi. Ez felbátorított. 14. Egy zavaros firkát készítek. Ruth eköré rajzol egy dézsát és a zavaros firka megtölti a dézsát. Ez már személyes fantázia, most meg tudom közelíteni Ruth álomvilágát. Megkérdezem: »Az álmaid is ilyenek?« Elmeséli, hogy látott a TV-ben egy lyukas dézsát, amely halakkal volt tele. Én ragaszkodom az álmokhoz. »És mi van az álmaiddal?« - Ek­ kor beszélni kezdett az álmairól: »Minden éjjel ugyanazt álmodom.« Hogy lerajzolja az álmát, nagyobb papírt kér. Énnek az a nagy jelentő­ sége, hogy fontos dolog következik a munkában. 15. Egy régi hajón volt, ami teleömlött vízzel. Ez akkor volt, amikor a kistestvérem még karonülő baba volt. Én rohantam. Ez azelőtt volt, hogy a mama lába megbénult. Ömlött be a víz. Én vittem az ételt a babának. Az álom kellemesen ért véget. Apa megérkezett a kocsival, bement a garázsba, majd léket vágott a hajóba, kifolyt az összes víz. Ez kellemes befejezés. - Az álom középső részében megjelent egy nagy szorongás: mielőtt apja megjött és megmentette a helyzetet. A rajzon az anya szája szélén egy mosoly-féle bujkált, amikor a gyerek az anya felé ment, vagy közel volt hozzá. Lehetséges, hogy a bébi még meg sem született, mert szinte a mama hasában volt. Az anya keze használha­ tatlan volt és a lába deformált. Itt megjegyeztem, hogy a rajzon ő örömmel fut a mamához. Erre Ruth azt válaszolta, úgy érzi, ő tud olyan lenni, mint a mama, ha segít az anyunak etetni a kisbabát. Tudjuk, hogy az anya terhességének a vége felé kezdődött el Ruth betegsége. Az első dolog, amit lopott, babaétel volt és később pénz, hogy vegyen rajta babaételt, amikor már erre rászokott. Ez egy jó ’ vagy rossz álom volt? —kérdem. Ez egy jó álom volt, mert a vége jóra fordult, de volt egy másik, rossz álom is. Ez is érdekelt; kértem, rajzol­ ja le legrosszabb álmát. 16. Ruth rajzán a mama áll a babával. Ruth maga is csodálkozik rajz közben: »Ez egy inci-finci törpe.« Közben mondja, hogy a mögötte lévő tengerben méreg van, amitől a baba és a mama összemennek. »És nézd, én egyre messzebb és messzebb kerülök a mamától.« Ez a rajz mutatta meg, hogyan vált Ruth reménytelenné, depriválttá. A képet nagyon gyorsan készítette el. Érezni lehetett érzelmeinek legmélyebb gyökerét. - Az anya szája szigorú (melankólia), és olyan derekat rajzolt, ami azt tükrözte, hogy a baba éppen most született meg. A baba összezsugorodott a mérgezett tengervíztől (ami ellentéte a bébiételnek), és rajzolás közben Ruth úgy érezte, hogy egyre meszszebb és messzebb kerül a mamától. Önmagát egy egyenes vonallal rajzolta, a szájvonal egyenesen ment le a válláig, és karja a csomag részévé vált, amiben nem volt már bébiétel. »Olyan nehezemre esett 199

az evés - de ahogy abbamaradt a méreg, ismét kövér lettem.« - Itt kérdezem meg Ruthtól: »Loptál már valaha?« - Igen, amikor kicsi voltam, elloptam a babaételt és azonnal megettem. A legjobban az őszibarack konzervet szerettem, amit a csecsemőknek készítenek. Ez a közlés azért volt olyan értékes, mert Ruth fogalmazta meg. Lát­ hatjuk, hogy Ruth az igazat ábrázolta; elmondta annak a korszaknak a történetét, amikor deprivált lett.” És most következik Winnicott csodálatos értelmezése, amivel számunkra megadja Ruth megértésének kulcsát. Ruth akkor vált reményvesztetté, amikor ő maga nem tudott foglalkozni a mama terhességével és a testvér születésével, mivel a beteg anyával azonosított és nem a gondos, tápláló anyával. Ez az azonosítás megjelent már a babar^jzon is, mert önmagának ugyanolyan defor­ mált lábat rajzolt, mint a mamának. Az álomrajzban is ugyanolyan deformált az ő lába, mint a mamáé. De tudjuk, hogy anyja a harmadik terhessége kezdetétől attól félt, hogy nem fogja tudni ellátni a családját. Az apa is félt, hogy nem tudja összetartani a családot. Ez az azonosítás tehát a beteg anyával és nem a pozitív anyafigurával, anyafunkcióval történt. „Mielőtt Ruth elment, mindketten rajzoltunk még egyet-egyet. 17. O az enyémből halat csinált. 18. Én az övéből egy tányért, amin különféle ételek voltak. így hozta fel a terápiás konzultáció Ruth tudatában az elfelejtett élmé­ nyét. A terápiás konzultáció után Ruth egész személyisége kedvezően megválto­ zott. Ebben nagy segítségére volt a családja, akik jól fel tudták használni a terápiás konzultációt a gyerekkel való jobb kapcsolatukhoz. Az iskola is gyorsan elfelejtette a vesződségeket, és kérte, hogy Ruth ne hagyja el az iskolát.” Öt évvel később hallott Winnicott Ruthról: Nem lopott, fejlődése kielégítő volt, személyiségv áltozása jótékony volt az egész család életére. Összegezés. Talán ebből a két elemzésből is sikerült bepillantást nyújtanom a terápiás konzultáció fontosságába. A gyakorló pszichiátert és pszichológust az élet az elé a szinte megoldhatatlan probléma elé állítja, hogy hogyan tud az egyre nagyobb terápiás igénynek eleget tenni. A megoldásra két lehetőség kínálkozik: az egyik út a csoportterápia, a másik a rövid terápia, amelyen belül megmarad a klasszi­ kus kétszemélyes terapeuta - beteg-kapcsolat. Úgy gondolom, a két lehetőség közötti választásba belejátszik a pszichológus saját személyisége is. IV. Saját eseteim

1. Ervin 6 éves, logopédus utalja pszichológushoz. Panasz: nagyon zár­ kózott, bizarr, 3 éve fél az óvodától, régebben dührohamai voltak; az utóbbi időben tikkel, gyógyult beszédhibás (g - k betűket nem tudta kiejteni). A szü­ lők is kérték a vizsgálatot. Először az apával beszélek. Az apa 34 éves, tech­ nikus. A következőket mondja: „Pityereg - nem akart a váróban egyedül ma­ radni. Régebben hisztis rohamai voltak, ez csökkent, de rettenetesen fél. Ha egy új óvónő jön, nem lehet az óvodában hagyni. A gyerekközösségben nehe200

I

zen alkalmazkodik, félrevonul, zárkózott. A beszédhibája négy hónap alatt rendeződött.” Sokan laknak egy lakásban, az anyai nagyszülőkkel és nagyné­ nivel. A gyerek visszaél ezzel: amit az egyik nem enged meg, azt a másikkal elintézi, hogy megengedje. Ervin csecsemőkorától hasfájós, most is fél aludni. Valakinek a szobában kell lennie vele, fogni kell a kezét. „Ugye, vigyázol rám?” - kérdi, míg el nem alszik. Csak négy hétig szopott, mert anyjának nem volt teje. 3 éves korban tonsillectomiára került sor, amit nagyon nehezen viselt el, utána kezdődtek a hisztis rohamok. Ha a mama a konyhában volt, ordított utána, de az ordítást akkor sem hagyta abba, amikor anyja már mellette volt; „Észre se vette, hogy ott van”. Ha valaki elment mellette, belekapaszkodott a ruhájába, és nem en­ gedte el. - Öt és fél éves korban sérvműtété volt. Ezt a műtétet jól tűrte. Bölcsődébe nem adták, anyja otthon volt vele, az óvodában nagyon nehezen illeszkedett be; most is csak akkor érzi jól magát, ha a körülmények azonosak. Az óvodai közös munkában nem vesz részt. Az alvástól annyira fél, hogy még soha nem mert elaludni az óvodában. A furcsa arcfintor néhány hete kezdődött, és egyre gyakrabban csinálja. A terápiás konzultáció: Ervin kedvesen jön be a váróból. Nem pityereg. Elmondom, hogy firkajáté­ kot fogunk játszani, előtte felébe tépek egy csomó papírt, mellé ülök, és elmon­ dom az ismert instrukciót. Egy zöld színű ceruzát választ, és érdeklődve figyeli, hogy mi fog történni. • 1. Az én firkámra azt mondja: zsák. A zsákban szenet hoznak és fát = fekete. 2. Az ő firkájából arcot rajzolok, —ezen nevet. 3. Az én firkámból házat rajzol. 4. Ö egy házat rajzol, e fölé egy boszorkányt próbálok rajzolni, de nagyon szelídre sikerült; azt mondja: pásztor. 5. Az én firkámból fregolit készít. Ezen nagyot nevetünk, hogy milyen jól sikerült. Anyu mos, apu mindig mást csinál. Anya veszekszik. Egyszer apu Budán volt (ott lakik a nagymama, később tudom meg), színházba mentek volna, de apu olyan későn jött haza, hogy nem tudtak színház­ ba menni. „Én beteg voltam, egy kicsit sírtam. A kiabálásnak nem örültem.” 6. Az ő firkájából én bohócot rajzolok. 7. Az én firkámból ő holdat. 8. Ő az én firkámból autót, nagyon örül, hogy kitaláltam. „Nincs au­ tónk.” Nem arra gyűjtenek. „Bevezették a gázt, festünk.” 9. 0 az enyémből fát. 10. Én az övéből szörnyet. 11. Az én firkámra azt mondja: átadom, nem tudok hozzátenni semmit. Napot? Felhő. - Ekkor kérdem meg: szokott-e álmodni? „Néha” mondja. „Most rajzold le az álmod” - mondom. 12. Rajzol egy nagy termet, elől egy furcsa formájú szék, mintha el lenne kerítve, középen egy gyerek. Haja, ruhája nincs. A kezét csak néhány kis vonalacska jelzi. A gyerek mögött egy furcsa alakú bútor van, talán spanyolfal. Megkérdem, miről szól ez az álom? „Amikor bemen201

tem az óvodába, egészen más terem volt az. A nagycsoport Megkér­ deztem az óvónénit, hol vagyok most; azt mondta: az óvodában és aztán vége. Ez egy rossz álom” - mondja. - „Miért rossz?” - „Nem tudom.” „Én gondolok valamire. Hogy az álombéli »óvoda« a kórház volt.” „Hát ott nem voli nagyon jó. Amikor a sérvemet vették ki, az sem volt jó.” - Ebben benne van, hogy előbb is volt kórházban. Rakér dezek: „Máskor is vittek kórhazba?” —„Igen, mikor kicsi voltam. Va­ sárnap vittek a kórházba.” „Vasárnap?” - csodálkozom. „Igen, vasé, nap.” „Talán azért féltél - utalok az álomra - , mert nem tudtad, hogy mi lesz veled a kórházban.” „Tudtam, hogy kiveszik a mandulám.’1„De mi a mandula?” „Azt nem tudtam. De most visszanőtt” - mondja, „Félsz, hogy újra kiveszik?” „Igen, de nem annyira, mint három éves koromban.” - „Amíg írok, rajzolhatsz mást is. Erről a rajzról is milyen sokat megtudtunk” - mondom. 13. „Itt egy ház, itt a kerítés, itt a kert, itt a szénaboglya és itt a kiska­ kas.” - „Mit csinál a kakas?” - kérdem. ,A kakas fiú.” - „Tudom, és te is fiú vagy.” Nevet. ,A sérvműtétnél a fiuk attól félnek, hogy a pisilő­ vei is valami baj lesz közben. —Apu azt mondta, félsz elaludni. Rajzold le, hogy fekszel az ágyban!” 14. „A fejemet nem lehet látni, mert fote ágyban alszom; azt, hogy »vi­ gyázzál rám« — négy eves koromban mondtam. Ötben és hatban nem mondtam.” „Apu azt mondta, hogy grimaszolsz. Itt egyszer sem. grimaszoltál. Hogy szoktad csinálni?” Megmutatja. „Lehet, hogy itt jól érzed magad és azért nem grimaszolsz?” Nagyot nevet:„Lehet.” - „Az álomrajzodról arra jöttünk rá - mondom - hogy féltél, mert eltévedtél az óvodában. Az álomban az óvoda olyan volt, mint a kórház ahol kivették a mandulád. Apu mondta, hogy sokat sírtál a kórházban.” - „Kiskoromban sokat sírtam, attól három ser vem volt. Kettő visszament, egyet ki kellett venni. A manduliaműtétre nem emlékszem, csak arra, hogy sokat hánytam.” - Kinyújtó zik a karosszékben. —„Behívom aput; talán tőle megtudjuk, miért vasárnap vittek kórházba.” —Míg az apával beszélgetek, Ervin fest - Az apa elmondja, hogy nem vasárnap vitték Ervint a kórházba, csak vasárnap nem látogathatták, mert az orvos azt mondta, hogy ezzel felzaklatják a gyereket. - És egyszer az óvodában, amíg a többi gyerek aludt, Ervin nagyon sírt és az óvónő - „Ági néni” - vág közbe Ervin - „azt mondta, hogyha sírok, nem visznek haza.” Az apa előtt mondom: „A gyerekek azért sírnak, mert valami bajuk van. Ervinnek sok baja volt a sírástól: három sérv, a sérvműtét, a látogatás megtiltása a mandulaműtét idején, és akkor biztos attól félt, hogy őt nem viszik haza a kórházból. És ehhez jött Ági néni fenyegetése. És mindez három éves korban volt, amikor könnyű összetéveszteni az óvodát a kórházzal —fehér köpeny, idegen gyere­ kek, stb.” - Ervin nagyon figyel, és közbeszól: „De már régen nem sírtam”, mondja. —Apja nevetve válaszol: utoljára akkor, amikor én ide bejöttem a doktor nénihez.

202

Két hét múlva az apa beszámol a változásokról. Az óvodában ugrásszerű a javulás. Ervin a kapuban mondja, hogy egyedül akar bemenni és átöltözni. Megszűnt a grimaszolás, a tik. A 6 éves Géza már iskolás. Van egy 3 éves öccse. A szülők külkereskedők. Az apa rendszeresen nyugatra, az anya -- ritkábban —keletre utazik. Panasz: A gyerek az iskolában nyugtalan, kitűnő intelligenciája ellenére a pedagógus vissza akarja küldeni az óvodába, mivel magatartása alapján iskola­ éretlennek tartja. Gyakran bohóckodik. Az utóbbi időben éjjel felriad, a farkas­ tól fél. Gézával is firkálunk. 1. Az én firkámból szívet csinál. „Tudtam volna nagyobbat is.” Kinek a szíve? „Az anyué.” 2. Az övéből pólyást rajzolok. 3. O az enyémből autót. „Volt, amikor az apu meg az anyu együtt mentek el messzi országba. Akkor én a nagymamánál voltam.” 4. Az övéből libát rajzolok. 5. Házat rajzol autóval és fával. „Most megyünk mi a Balatonra, Sándor, apu, anyu és én vagyunk az autóban. Ez Berta néni háza.” 6. Az ő firkájából egy gyereket rajzolok, és azt mondom: ez a gyerek eltévedt az erdőben. 7. Teherautót rajzol. Megy az utcán az építkezéshez. „Nálunk van egy olyan roncstelep, ott csinálnak házat.” 8. Az ő firkájából halat rajzolok. 9. Az én firkámból postakocsit és egy embert, és azt mondja: ez a bácsi egy postakocsit visz. - Kérdem: „Ki írt levelet?” „Anyu a nagyinak és apu az anyunak.” 10. Házat rajzol autóval. - „Anyu mondta, hogy baj van veled az iskolában - mondom. - Azt hallottam, hogy most fog elutazni apukád három hónapra.” „ A n y u azt szokta mondani, hogy nem kellene nekem meg­ mondani, hogy mikor megy el apu, mert akkor én mindig szomorú leszek.” „És honnan tudod meg, hogy elmegy?” „Egyik nap nem jön haza.” „Nem köszön el tóled?” „El szokott.” Kicsit megjátszunk, amíg érte jön az anyja. Másnap folytatódott a beszélgetés a mamával, a gyerek nélkül. Az anya elmondta, hogy nem szereti, ha a gyerekre féltékenyek, ezért ha férje nyugatra utazik, azt mondják, hogy „apu messzi országba megy. Ha ő utazik, akkor megmondják, hová: Prága, Varsó, stb.” Sírni kezd. „Most, hogy három hónapra megy a férjem egy külkereskedelmi tanfolyamra Angliába, nagyon félek, hogy egyedül maradok a két gyerekkel. Ha elutazik a férjem, mindig olyan elhagyott­ nak érzem magam.” Itt kérdezek rá az ő gyerekkorára. Három éves volt, amikor apját az orosz frontra vitték, és soha többet nem jött haza. Édesanyja sokszor mondja, hogy Géza a legrosszabbul öltöző' gyerek az óvodában. „Soha nem adom rá a szép ruhát, amit külföldről hoz a férjem, nehogy féltékenyek legyenek rá.” „Én is olyan egyszerűen öltözködöm, a barátnőim csodálkoznak is, hogy ahe­ lyett, hogy örülnék és büszke lennék arra, hogy a férjem mennyit utazik, csak bőgök.”

203

Az egyszerű öltözést a gyásszal hozom összefüggésbe, a félje elutazásától való félelmét a saját gyerekkori félelmével. „Lehet, hogy én félek, és azért nyug­ talan ilyenkor Géza?” —kérdi sírás közben, már kicsit mosolyogva. Karácsonykor véletlenül találkoztunk a Váci utcában. Félje visszajött Angliából, fehér kucsma és szőrmegallér volt rajta. Vidáman mondta, hogy Géza kezdi megszokni az iskolát. Ervin esetében a rajz és az apa közlése vezetett az álom értelmezéséhez, és ez vált a beszélgetés központi témájává; Gézánál viszont a fejlődő' motívum - az utazás, a messzi ország—, tehát a rajzok vezettek az anya közel harminc évvel ezelőtti traumájának és a jelenlegi deprivációs helyzet azonosságának az értel­ mezéséhez, azaz a gyermek tünetének a megértéséhez. 1974. november

IRODALOMJEGYZÉK Winnicott, D. W.: Therapeutic Consultations in Child Psychiatry. The Hogarth Press, London, 1971.

Scenoteszt a terápiában (Hoffer Éva) A játéktéré piát alkalmazó pszichológusok különböző elvek, elméletek alap­ ján különböző módszerekkel dolgoznak, s ehhez képest a terápiák, a felhasznált eszközök, játékszerek, tárgyak megválogatása is különböző. Lowenfeld 150-200 darabból álló készletet kínál fel a páciensnek „világ”-a megépítéséhez. Melanie Klein fontosnak tartja, hogy a terapeuta szobájának berendezése egyszerű legyen. - Mosható padló, folyóvíz, asztal, székek, fiókos szekrény, ebből álljon a szoba berendezése. Minden páciens külön fiókban tartja a játékát, melyet a terápia során használ, ezekkel a játékokkal személyes és intim vi­ szonyban van. - Egyszerű és apró játékokat tart megfelelőnek, pl- különböző méretű női- és férfi fabábuk, autó, kocsi, vonat, állatok, fák, építőkocka, papír, olló, kés, agyag, plasztilin, spárga, színes ceruza, labda. Zulliger szerint az egyszerű játékszer biztosítja a legtágabb teret a gyermek fantáziája számára. Ha a kis pácienst túl sok játék elé állítjuk, ne­ hezére esik a választás; elsodorja a játékok bősége. Tehát a leghelyesebb, ha a terapeuta egészen egyszerű, természethez közeli játék anyagokkal és eszkö­ zökkel van felszerelve. Rendkívül fontosnak tartja a gyermekben rejlő kreati­ vitást, alkotó erőt, s ezt a terápia menetébe beépíti. így szerinte a rendelő Felszerelése a következőkből álljon: agyagos vödör, színes ceruza, festékek, papír, olló, kés, ecset, kifestő- és képeskönyvek, fa- és textilhulladék, tű, cér­ na, kavicsok, ágacskák, fenyőtoboz, makk, és egyéb termény. Bábokat is használ, ezeket legtöbbször a gyerekekkel együtt készíti el. - Minthogy ren­ delője kertes házban van, a kertet is kihasználja (homokozás, ásás, locsolás, ültetés), mint játékterápiás teret. Annemarie Sänger (Heidelberg) a következőket írja arról, hogy milyen legyen egy Child Guidance Clinic rendelője. A szoba mérete ne legyen nagyobb egy lakószobáénál. A gyerekek mindig kunyhókat, barlangokat építenek, ezek­ hez sok takaróra, párnára van szükség. Heverő is legyen a szobában, - különö­ sen a kicsik számára. Ez szükséges az anya-gyermek játékhoz, vagy pedig a bébi-korba való regrediáláshoz. A homokládát ő is szükségesnek tartja, de egy mászási lehetőséget, sőt hintát is, mint fontos terápiás helyzetek kiváltóját. Egy nagyobb rendelőnek legyen szobája, ahol ping-pongozhatnak, egy másik, ahol barkácsolhatnak és egy mosókonyhája, ahol pancsolni lehet. A mi felszerelésünk: A játékipar mai termékei mellett nincs lehetőségünk ilyen módon megeleveníteni a gyermek környezetét, hogy nyomára tudjunk jönni, mi van a konfliktusok hátterében. A magyar játékipar csak bébi-babákat gyárt, a feminizálódás odáig terjedt, hogy fiú, vagy férfi-babát egyáltalán nem lehet kapni. A különféle játszószerek egymással nem arányosak. Állatok közül egyeseket gyártanak, másokat nem. Ezért próbálkoztunk a Sceno-játékkal, mely a gyeiaiiek-közvBtförkornyezetgt^acsaládtagokat, azHthon egyszerű~^lize!^tégQafgyait-fegIaliajnagába.

Gerhild von Staabs nyugatnémet pszichiáternő alakította ki a Sceno tesz­ tet diagnosztikus és terápiás célra. Az a cél vezette, hogy neurotikus ví nehezen nevelhető gyermekek tudattalan problémáit, konfliktushelyzetét, tüne­ teinek hátterét felderítse. Ezért használ fel olyan figurákat és tárgyakat, me­ lyek a közvetlen környezetet ábrázolják, és amelyekből a családi szituáció felde­ ríthető. Hangsúlyozza, hogy differenciál - diagnosztikai célra, neurózis vagy pszi­ chózis megállapítására egymagában ez a teszt nem elegendő - bár sok fontos adalékot nyújt. Kfa. 30 éve használják Staabs és tanítványai, nyugaton nagyon elterjedt, Dührssen is használja a Heimkinder und Pflegekinder in ihrer Entwicklung c. könyvében, illetve a vizsgálatnál. - 3 éves kortól használható korhatár nélkül. A mélypszichológiai értékeléséhez Staabs felhasználja Freud, AdíerT Jutig és Schultz -Hencke nézőpontjait. Bemutatom a Sceno-játékot, elmondom előnyeit és hátrányait. - A teszt­ anyaghoz egy könyv is tartozik, hogy hogyan használják fel a tesztet, de sajnos egy kicsit prospektus vagy reklám jellegű. A Sceno-teszt anyag jegyzéke: I. Babák Nagyapa Nagyanya Apa öltönyben Apa pulóverben Anya utcai ruhában Anya házi ruhában orvos Háztartási alkalin.

Gf Gm Vai Va2 Műi MU2 Dr Di

Hercegnő Iskolásfiú Iskoláslány Kisfiú Kislány Iker kék Iker rózsaszín Bébi II. Építőkövek III.

Állatok: tehén róka krokodil gúnár Közlekedési eszközök: vonat versenyautó személyautó Szimbolikus figurák: hóember törpe angyal

Kiegészítő anyag

kutya gólya disznó malac

tyúk 2 csirke

Fák és virágágyak: nagy fenyő kis fenyő lombos fa almafa jegenye 1 ovális ágyás 2 szögletes ágyás

Virágok: margaréta tulipán nefelejcs

m íy o m

206

P J M j m Zb Zr B

Használati tárgyak: bili gyümölcsök karosszék köcsög, poroló takaró prém nyugágy palatábla karbunkulus cumi süveg dézsa poharak vödör tányér W.C. A 8-15 cm-es figurák reprezentálják a bébiig a családtagokat, barátokat, versenytársakat. elIerisBgjkefe^atttoritas-szeniéiVFketTlSzgkeiT- demonntrália_a Vizsgálandó személy rokon- vagy ellenszenvét, félelmét, gyűlöletét, féltékenysé­ gét, szeretetét és egyéb érzelmi megnyilvánulását. „A 8 felnőtt és 8 gyermekfigura hajlíthatósága révén különböző gesztust és tartást vehet fel éslgy hangulatokat, afféktügokát. történéseket felezhet k£ Ná£7iságttk7 öltözékük, különbözőképpen karakterisztikus, ígylükalmasak arra, hogy a környező világ személyeit ábrázolják. A nagypapa-figura ráncos arcával és házi­ kabátjával öreg tanár, vagy más tekintély-személy is lehet - A tipikus nagymama figura régimódi, hosszú fekete selyemruhájában és csipke fejkötőjében ősanyát, | emberfeletti lényt, rossz és jó értelemben mesealakot is jeleníthet meg. A többi felnőtt figura modem, de szándékosan különböző öltözéket visel. A I férfi utcai ruhában autoritás-személy, apa, tanító, vagy nagybácsi, míg a sportosan ! öltözött férfi-alak inkább idősebb fivér vagy unokabáty reprezentánsa. Az orvosfi­ gura fehér köpenyben pékként, fodrászként, elárusítóként szerepelhet, de jelentheI t i a terapeutát is. A két anya-figura különböző' öltözéke (egyik szolid háziruhában, I a másik elegáns utcai kosztümben) karákterizálja az anya lényét vagy a nagyné,nit, tanítónőt, más női hozzátartozót —A háztartási alkalmazott S í y á t funkciójá­ ban szerepel, de jelentheti az anyát is, ha az elsődlegesen házimunkával foglalko­ zik. Felhasználható még elárusítóként, jegyszedőként, pénztárosnőként is. A baba-gyerekek különböző korosztályúak,van iskolás, óvodás, bébi is. | Ezek jelenthetik a vizsgált személy számára azokat a gyermekeket, akik a leglényegesebb szerepet játsszák életükben.- Egy kislánybaba szándékosan, elkülönítőleg hosszú ünneplő ruhába van öltöztetve - a hiúság, nárcizmus repre­ zentánsa. - Az egyforma ruhában lévő gyermekek vagy valóságos ikreket repre­ zentálhatnak, vagy a vágyat, megértő pajtás iránt.- A bébi szimbolizálhatja a testvér utáni vágyat, másfelől dramatizálható rajta a testvér-féltékenység. De jelentheti a vizsgált személy kisgyermeknek-lenni akarását, a vágyát több gyen­ gédség és gondozás iránt. Az építőkockák formájuk és szímük folytán rendkívül sokoldalúan hasz­ nálhatóak fel. Házak, tornyok, kapuk, hidak, lépcsők, bódék, és a legkülönbö­ zőbb belső berendezések épülhetnek belőlük. A további kiegészítő felszerelésnek részben szimbolikus értéke, részben dinamikus karaktere van, így alkalmasak vágyak, félelmek, ösztönök, szükség­ letek kifejezésére. - Bizonyos állatok, fák, közlekedési eszközök, használati tár­ gyak a szcénák élettel telítésére szolgálnak. A játék közben rámutathatnak a vizsgált személy affektív beállítottságára bizonyos személyek iránt. A szimbolikus figurák, pl. a hóember jelentheti a tél örömeit, de jelentheti a hideg atmoszférát is. Ha ez a hideg egy bizonyos személyből sugárzik ki, a hóember gyakran őmellé kerül.- A törpe jelenthet jó és gonosz manót, az angyal 207

az őrangyalt, vagy erkölcsi instanciát.- A karbunkulus értékes kincsként vagy csodált fényforrásként különleges erőket sugározhat, de szolgálhat közlekedési lámpaként, fényjelzőként, vagy tábortűzként. Az állatok bizonyos ösztön- és jellemtendenciákat szimbolizálnak. A tehén, mint egy mindenható anya imágó, a bőséges adakozást testesít meg, de jelent­ heti a nyomasztó hatalmat is erőszakos szeretetével. A nyitott szájú krokodil, az alattomosan lopakodó róka, a sziszegő gúnár az agresszió különböző árnyalatait! jelenti. A tyúk a csibékkel anya-gyerek kapcsolatot, a madár, a mozgatható majom, a disznó a malaccal jelenthetik magukat az állatokat, de jelenthetné szimbólumokat is sajátos tulajdonságokkal. - A bolyhos kiskutya kifejezésre juttatja a vágyat, az odafordulást a barátság iránt. A puha prém gyengédség igényt fejez ki. A használati tárgyak, mint pl. a poroló használhatók eredeti rendeltetésükre, vagy agresszív célra. A merev, patriarchális karosszékbe azok a személyek kerül­ nek, akiket megkülönböztetett tisztelet övez, az anya, vagy az apa. Feltehetően, aki a domináns a családban. Ha más személy, esetleg gyerek ül a karosszékbe, ez­ zel kiemelt szerepet kap.- A nyugágy a passzivitás aláhúzását jelenti. Az orális tematika megjelenítésére az edények és gyümölcsök szolgálnak. A dézsa gyakran tisztasági tendenciákat hoz felszínre. Az anális problematika a bili és a W.C. használatában jelentkezik. Meg­ mutatja, hogyan élte meg a gyermek a tisztaságra szoktatást és milyen viselke­ dési formák származtak ebből. A vonat és az autók a motorikát reprezentálják és amellett az érvényesülé­ si és birtoklási vágyat.- A személyautó az életen át való kényelmes közlekedést, míg a versenyautó inkább az aktív impulzust jelenti. A fák, virágok és ágyások tájat, erdőt, vagy kertet jelentenek .termé­ szetszeretetet, idilli vágyakat, esetleg elrejtőzést. A kiegészítő anyaggal sok minden kifejezhető, de a teszt leglényegesebb figurái a mozgathatóságuk revén élőként ható babák. A standardizált anyag lapos, hordozható faládában van, melynek alsó, rekeszre osztott részében vannak elhelyezve a tárgyak, anélkül, hogy a vizsgált személy figyelmét szuggesztíven valamelyikre felhívnák. A láda teteje lefordítva szolgál állandó játéktérül. A láda tetejét felfordítva a hosszanti élével, a ládát ettől jobbra azzal a rövid élével, ahol a babák vannak elhelyezve, helyezzük el a vizsgált személy elé. Kisebb gyeremekek számára az utasítás: „Építs valamit ebből az anyagból!” Nagyobbaknak, felnőtteknek:,, Építse feFázt, ami éppen éri¿(‘bt! jul!”-íí«zzáfűzhető: „Úgy, ahogy a rendező a színpadörTegyjeleimlel i tüidez!” „Mintha a T.V. -ben látná!” - A teszt nevét a szcénától kapta. Meg lehet mondani, hogy ez teszt Jobb figurákról és nem babákról beszélni. _Ha tesztként használjuk, befejezett jelenet a cél.- Terápiás felhasználás­ nál tovább folyhat á jálék. Bizonyos afíeRt.usok vagy problémák kiváltásához téma felkínálható, de aktívan beavatkozni a játék menetébe nem szabad. Természetesen csak a vizsgált személy és a terapeuta van jelen. Bár a teszt felszólító jeilegeTöTy erós, hőgy^demonstrációknálísTTatrzriálhlitótSao Paoló 100 néző).

208

A mi kar, a jelenet elkészült, együtt, megcsodáljuk és felszólítjuk a vizsgált személyt, mondja el, mit épített. ------------— ■—— ~ AFelmOTldottakbÚl kitűnik ntélyp-SZÍcholÓgiai ért.plpmhpr^ lingynn viszony, lik környezetének tárgyai n ? i hn^yan ",li _ A Sceno TmKÍSzérTegnagyobb értéke, hogy tudattalan anyagot hoz felszínre. _Cé1 szerű a jelenetet lefényképezni vn^ry rajzolni, esetleg~a gyerekkel együtt. Kb. 1/2 óra a ráfordított idő. A terapeuta passzívan, de teljes odafordulással figyeli a vizsgált személy arckifejezését, mozdulatait. Hogyan használja ki a teret, meddig kíséri szóval a munkát.- Elsődlegesen babákat, építőkockákat, vágy a kiegészítő tárgyakat használja-e fel. Hogyan válogat a babák között, melyeket teszi vissza? - Határo­ zottan, vagy bizonytalanul nyúl-e hozzájuk, óvatosan, vagy energikusan hajlítja és helyezi el azokat? - Továbbá, hogy változtat-e a szcénán abban a feltételezés­ ben, hogy a terapeuta kedvére tesz. Megfigyelhető, hogyan bánik az anyaggal, hogyan válogat, tervszerűen és célszerűen dolgozik-e, vagy habozva, bizonytalanul. A figurákat óvatosan, vagy energikusan fogja, hajlítgatja. Az anyaggal életkorának megfelelően bái nik-e. Mindebből leszűrhető sok adalék a tempóra, motorikára, intelligenciá­ ra, következetességre, fantáziára, alkotó-erőre, karaktervonásokra, képessé­ gekre, hajlamokra. Lényeges a babák tartása és mozdulata, kapcsolatok a többi figurával és j tárggyal - Milyen állatok szerepelnek.- A szimbolikus figurák hogyan épülnek be a jelenetbe. Legfontosabb, hogy milyen figurával identifikál a vizsgált személy; milyen valóságos, vélt, vagy kívánt tulajdonság alapján. A teszt eredménye rávilágít tudattalan lelki történésekre, de ugyanakkor karaktertulajdonságokat is mutat, mint iniciativa, ötletgazdagság, bizonytalan­ ság, gátoltság, fantázia, önállóság, realitásérzék, érzelmi telítettség, stb. Az intelligenciáról is bizonyos képet kapunk abból, ahogy a vizsgált sze­ mély az egyes darabokat felhasználja. Temperamentum, művészi érték, céltudatosság, tervszerűség, stb. is meg­ mutatkozik. Staabs megfigyelési lapot és jegyzőkönyvet használ. Mi mindent feljegy­ zünk, amit fontosnak tartunk. A tér jó kihasználása a tudatos, reaális alkalmazkodásra utal. Ha azon­ ban az építmény a tálca egyflTszélén. vagy safkánJoglaFSetvgt—vggy-aJiözepéffegy losTBTtlteCén, akkor a természetes expanzió gátoltsagára kell gondol] Imiik. ('5 évesTTfiagas^Wr^rSzonban min^ig^csair^r^i^zbalIérteRiHreÖíiiSí, ffiSfTaz is előfordul, hogy azok használnak kis helyet, akílTa valóságban át­ lépik a morális korlátokat (lopnak, vagy hazudnak). A jelenet kiterjedése a téren túl aszociális magatartásra utal. (Róka a híd a la tB rM ^ felHl a^ate^szabálvok be nemTartásának.—-------A három dimenzió mikénti kihasználása is bizonyos jegyekre utal.- A magasság különösj^angsúlvozása szublimálási tendenciát, ambíciót, magasratörést jelenthet. ha~azönt)Un hiányzik' a-jé-afauozúri. akkor á~n agyra törésnek nics reáIis~aTap^-_A rmrhvRép- elhmvvagoTasáaz elTfiéh’ülés^iányararS'lmlsődleges reprezentációra nTütat (lb eves'dadogó fiú, homlokzatok). 209

Kcntrasztos témák, vagy ragyen is diapt nálisan f§kvő sarokba kerülhetnek, ez helsn feszültségre, különlegesen ellentételes élménymódra mutat. (Anya-poroIoTlRszes Eíslátty~megterített asztaüráiT'kis‘Tány a W.LÍ.-n) A tálra ^ )jos bfefetitéM Pp/tnlrr*Jníklml í 'n n r t yvyrW U*L,t'irnJástól váló archaikus-fólelmetifílképezi. Jelenet-rendezás helvett a tárgyaknak fogalmi csoportosítása riehilitásra. vagy mentális retardációra utal. AJíoninktushÁpzp^^rrT^ri^ri-mfígzíiVíiTt .y i-rspált S7pmé.lypk gyakran rsalc az áTlatokat és építőkockákat használják, csak végső esetben az emberi figurá­ k a t Avval racionalízálják,hogy nem tetszenek, vagy nem jók az arányok^vagy, " hogy jelenetükbe nem illenek az emberek.- Más esetekben beszélnek szemé­ lyekről, anélkül, hogy a figurákat odatennék. Gvensédsée-igénvnél jelentkezik a kutva. vagy a prém simogatása. Szim­ bolikusan „elhagyott” vizsgált személyek gyakran állítják a kutyát őrként vagy barátként egy ligura méllé. “ " ' l2óldciórfhut&i. egyetlen figura, vagy szimbolikus alak megjelentetése. .ya^vTálakkaLelzar^awgy.-grkülvUátLLól.

Több, vagy sok figura szerepeltetése esetén is felismerhető az izoláció, ha a szeréptSknelThincs semmi közük egymáshoz. ~ ~~ Érvényesülési törekvésnél a vizsgáTtTszemély azt a figurát, amellyel identi­ fikál, a jelenet középpontjába helyezi ,- Az anyának a „hercegnőivel való megje­ lenítése arra mutat, hogy az anyát önállótlannak, bizonytalannak érzi, vagy pedig nagyon is igényesnek. Erős falak, többszörös kerítés szorongásra mutat, vagy pedig egy hatalmas mágiKűiTénnvelvaló identifikációra, aki védve van arkük^ágv^&zélyeitől. A szülőktől való érzelmi távolságoTjelenti, há a szülöket~nz-tjreg-figarákkal Íelen ífik ~ mefT V a m /a^-iiH afíjiTari v á p v a t t a p a s z f ^ ll iV Uhi i umj

syiiln k ir á n i; -am i.

’’'iyének inkább a nagyszülők szoktak lenni.- Gyerekek, akik saját magukat a fel­ nőtt figurával jelzik, nagyon vágynak az önállóságra és terhesnek érzik az autori­ tást Azok a gyerekek, akik otthon nem érzik magukat eléggé védettnek, a háznak'csupán az alapiát. vagvTTömfókza lát épíLikfeí, a védő falak hiányoznak. ’ -A kapcsolat személyek elleni ellen^é^inrhtdidnítíh, könnyön mmhilt^ -l-óHrwk. a játékban elernTkaTásztrófak formájában. Pl. autó-karambol, repülőgépszerenfl^éttenseg,Tíühőngő Bika. [A konkurreíis a nyomasztó autoritás-személy, vagy irigyelt testvér.) -Kicsi gyerekeknél bizonyos személvek eltávolításának vágya azok folfplásában nyilvánul meg. (Krokodil megeszi aBeBlH — Ar-Scgnö~1atékban a negaCTV~mttLJiiviRúimlábek- mpllpt.t. n vilá^ felé^ aln pozi^y ndafordulás-ia.megmutatkozik. A kutya vagy prém simogatás, valame­ lyik baba-gyereknek-a prémre fektetése, gondos betakarása. A jelenetben babák mutathatnak barátságos emberi kapcsolatokat, ha a paciens az agressziót jól építi be életébe, illetve szublimálja. / Gepresszív padeiTsnknél--gyakQri_az orális ösztönök rossz elintézése. Épít----------' m
210

Kényszemeurotikusoknál a jelenetben feltűnik az ambivalencia. Egyfelől az önkény] másfelől a világ b&3zűkítcse-egy kiilünlegeb rendbe: ‘ SMzoid struktúránál gyakori a szándék zavara. Hisztériásnál a tervet nélkülöző aktivitás. ' ~ " ——_ A~Scenö teszt ugyanúgy tekinthető, mint az álom, melyet a szabad asszoci­ áció egészít ki, itt a jelenetről beszéltetjük a vizsgált személyt. Ha terápiás célra használjuk a Sceno anyagot, akkor nem befejezett jelenet a cél, hanem az, hogy az építés és_ágá]áü_ligretei közt a gyermek környezeté­ nek szemely eivel és tárgyaival való érzelmi kancsolataít. konfliktusalOelelffieit vágy vágyaiTlcifeiezze és ieialssza. A terápia feladata az elfojtott impulzusok moDilizáláS?(~és-ft;lűulguzásáiiak^segítése. Ez megfelelő óvatos tudatosítással, értelmezéssel történik. Itt a terapeuta aktív játszótársként is beállhat a játék menetébe, az értelmezés történhet játékkal vagy verbális útón. Használhatjuk a Sceno anyagot minden órán, vagy csak alkalomszerűen. Staabs szerint a jelenet-építés olyan katartikus hatást fejt ki, mely tovább dolgozik a gyermekben, s hatásos olyan terápiánál is, amikor csak ritka időkö­ zökben találkozunk a gyermekkel. A jelenet fotografálását, vagy lerajzolását azért tartja rendkívül fontosnak, mert részben a kezelés lefolyásának rögzítését szolgálja, részben pedig elmélyíti a kontaktust a páciens és a terapeuta között, a páciens partnereként vesz részt tudattalan problémáinak átélésében. Nem szükséges minden mélypszichológiai összefüggés értelmezése, a terapeuta támo­ gató és megértő magatartása segíti a gyereket a reális követelményekhez való alkalmazkodáshoz. Rövid terápiánál, vagy fókusz-terápiánál a szcéna-éptésnél megadhatjuk a témát: „Építs valami félelmeteset!” - „Valami szomorút!” - „Valami vidámat!” „Valamit, ami régen történt!” Tudjuk, hogy a kínosnak, kellemetlennek, félelmetesnek lejátszása csök­ kenti a feszültséget, s így feloldja az indulatokat. Ez történik a Sceno terápiá­ ban is, az értelmezés pedig segíti az elfojtott anyagot a tudatos szférába hozni, s így avval elkészülni. Összefoglalás A Sceno-teszt diagnosztikus és terápiás célokra használható módszer, fő­ ként a tudattalan problémák felderítésére. A standardizált anyag hajlítható ember figurákat tartalmaz, azonkívül a mélypszichológiai szempontból összeválogatott kiegészítő tárgyakat. Az anyagban rejlő felszólító jelleg serkenti a beteget arra, hogy tudattalan problémáit, konfliktusait, interperszonális kapcsolatait, vágyait fantáziáit jele­ netekben megjelenítse. A diagnosztikában érint olyan rétegeket, melyeket kérdésekkel nem lehet megközelíteni. A terápiában a Sceno-játék hozzásegíti a beteget ahhoz, hogy tudattalan nehézségei tudatossá váljanak, elhatárolhassa magát azoktól és így feldolgozás­ ra kerüljenek. Használható tanácsadásnál és rövid terápiánál, valamint beépít­ hető szabályos hosszú terápiába. Gyámhatósági kérdésekben segíti a döntést.

Eset: (Staabs könyvéből). 1 ) Az 5 éves fiú ötödik gyerméke a 6 gyermekes családnak,- enurézis miatt kerül a rendelésre. Első vizsgálatnál a következő jelenetet építi fel: Valamennyi gyerek és az apa az osztály padjaiban ülnek. Az anya távolabb áll. „O az üzletben van”. A bébi félre van téve., Az anya helyzete valóságos, érzelmileg távol áll a családtól, minden idejét az üzletben tölti.- A bébi helyét a vágy irányítja, a valóságban ő áll a család centrumában, ó'rá féltékeny a vizsgált személy. Az apa helyét a vizsgált személy látja így, bár valóságban is „iskolába jár”, szaktanfolyamot végez, s a domináns anya mellett kevés szerepe van. A további játék során a nagyszülő figu ák nagyon kedvesen játszanak a vizsgált szem éig jelentő babával.- Kiderül, hogy az első 3 évében a nagyszülők­ nél nevelkedett egyetlenként.- Amikor átmenetileg újból a nagyszülők nyugodt, kedves, egyenletes légkörű otthonába került, az enurézis megszűnt. Itt a hosszú terápia helyett a miliő-változást ajánlották. 2.) 4 éves fiú, agorafóbia és sírósság. Jelenet: utca, 2 házzal, néni és bácsi hátat fordítanak a kisfiúnak, az a kaiját nyújtja utánuk. Adoptált gyermek (nem tudja), 1 éves kora óta a szülőknél él, a szülők elégedetlenek vele neurotikus megnyilatkozásai miatt, melyet örökségnek és nem reakciónak magyaráznak. Tudattalanul felróják a gyermeknek, hogy inga­ dozó házasságukat nem kovácsolta össze. Hangsúlyozzák, hogy a gye mek nem tud arról, hogy vissza akarják adni az adoptáló központba. —A jelenetből azon­ ban világosan kitűnik, hogy el akarják hagyni. - Gyökértelenség mutatkozik meg, ami minden agorafóbiás betegnél kitűnik. 3.) Bűnözés: Polgári család 12 éves kislánya á uházban gyűrűket, lancc kát, karkötőket lop, hogy feldíszítse magát azokkal.- Sceno-teszt jelenete: her­ cegnő baba a teljesen bizonytalan hídon áll. Az apa túlkényeztető és az anya negatív módszerű nevelése közötti egyenetlenség fejleszti ki a túlzott igényeket' és a bizonytalanságot. Saját esetek 1.) Tamás 8 éves. Félelmei, indulatos kitörései miatt hozzák.-- Házassá­ gon kívül született, állami gondozottként 3 éves koráig csecsemőotthonban ne­ velkedett, msgd nevelőszülőkhöz volt kiadva. 5 éves, mikor az anya házasságot köt, a férj vallalja a gyermeket, hazahozzák, új nevet kap. Az anya ekkor min­ dent megtesz annak érdekében, hogy a gyermek elfelejtse életének azt a korsza­ kát, amit nelküle töltött. Nem viszi látogatóba a nevelőszülőkhöz, akiket nagyon szeretett, ha beszél róluk, vagy a csecsemőotthonról, belefojtja a szót, vagy eltereli. Sejti, hogy a tünetekben ennek szerepe lehet, de azért továbbra is fenntartja azt a kívánságát, hogy a gyerek ne tudjon semmit erről az időszakról. A gyerek súlyosan szorong infantilisabb koránál, dependens. Sceno: Első alkalommal tartalmatlan. Emberfigurát nem szerepeltet, ba­ romfiudvart épít, mellette garázst, az autó tulajdonosa alszik és nem látható. A garázs mellett hirdetóoszlop, az olvasható rajta, hogy mikor van sport, meg mozi. (Személytelen vil agszint - az intézet.)

Második scenoja többet mond. Nyugágyban ül a házias anya, ölében a bébi. Az anya nem fogja a bébit. A bébi fogja a cumisüveget. „Szoptatja a kis­ gyerekét!” - mondja.- Azután asztalt állít fel, megterít, telezsúfolja edénnyel és gyümölccsel. A nagyapa eszik kanállal, majd mikor elkészül, ő veszi ölébe a bébit. Az anya odaül az asztalhoz, ölébe veszi a kicsi fiút, megeteti a kanál­ lal. „Ez is kicsi, csak már nagyobb, mint a pólyás!” (Talán azt játszod, ami hiányzott neked kicsi korodban, amikor nem voltál anyunál.)- „Mi ez?” - kér­ dezi az angyalra. - „E. nagymama - nevelőanyját nevezte így - megtanította a Miatyánkra, de anyu nam tűri!” - Mintha ebben a jelenetben sűrítve el­ mondaná problematikáját. Harmadik scenojában esküvőt jelenít meg. Nagyfiú a vőlegény, hercegnő a menyasszony. Dúsan terített asztal, körülötte székek. Sok vendég, jó kedvük van, viháncolnak. (Kinek az esküvője van?) .Anyunak”- (Mit tudsz Anyu eskü­ vőjéről?” - „Semmit. Nem szeretek kiváncsiskodni. Anyu nem szereti.” - A rózsaszín ikret kézbeveszi. „Kár, hogy a Marcsi nem a testvérem.” Úgy tűnik, hogy a gyerek tud, vagy hallott valamit az anya késői esküvőjé­ ről. Nagyon szeretne erről többet tudni, de az anya nem szereti, ha kíváncsisko­ dik. A nevelőszülőket is el kell felejteni, épp úgy, mint az imádkozást. A szárma­ zása és az első öt évének homálya bizonytalanságot kelt benne, hiszen az egész­ ről nem lehet beszélni.- Az anyától való korai elszakadás és az intézeti nevelés tükröződik a második jelenetben, abban, hogy az anya nem fogja a bébit. Az erős oralitás (mindig szerepel a sok ennivaló és evés) is innen származhat. - A nagyapa, (nevelőapa) biztosabban tartja őt, mint az anya, akivel nem is alakult ki igazán jó kapcsolata, hiszen az első, legfontosabb öt évet nem vele töltötte. A nevelőszülőknél otthonosabban érezte magát, erre utal, hogy kár, hogy nem a testvére az a kislány, aki szintén ezeknél nevelkedett. 2.) László 11 éves fiú, tikkel, kb. két éve. Kivizsgálták, semmi organikus elváltozást nem találtak. Intelligenciaszintje normális, érzelmileg elbizonytala­ nodott, infantilis, három évvel fiatalabb húgára rendkívül féltékeny, agresszí­ ven bosszantja, veri. Iskolai teljesítménye gyenge. Az anya a gyermek tünetei­ nek okát az apában látja, aki ezt a gyermeket azelőtt sokat verte, nem állhatja, elutasítja. Sceno: jobb sarokban gyárépület hatalmas kéménnyel. Bal sarokban rak­ tárépület. Háttérben kocsiparkoló, két autó áll, a dolgozóké. Hátsó bal sarokban kerékpár-megőrző és felfújató. A raktárra is tesz egy hatalmas kéményt. Egyet­ len ember szerepel, egy női figura, ő az igazgató. Szöveg: ez egy gépgyár. A vonat hozza az anyagot. A gyár két éve működik, autókat gyárt, tízmilliót évente. Eddig még nem volt panaszuk. Baleset sem volt. Rendkívül jól rendezett, arányos, jó statikájú szcéna. Átgondolt, tervsze­ rű.- A termelés, a technika a vezető motívum, mint ahogy a család is a teljesít­ ményre és nem az érzelmekre koncentrál. Egyetlen ember-szereplő az igazgató­ nő! (A későbbiek igazolják,, hogy ezt a családot az anya dirigálja, s annak domi­ nanciája talán súlyosabban károsítja a gyermeket, mint az apa elutasítása. (A nők szerepe pozitív a családban, a férfiak a peremre szorulnak.) A feltűnő kémények péniszt szimbolizálnak, még nem tudható, hogy félteni kell-e, vagy demostrálni a férfiasságot.

213

Ugyanazon az órán még egy szcénát épít: „Szüret lesz”. Asztal, rajta po­ harak, kancsó, körülötte ülőkék. Vonat hozza a gyümölcsöket, berakja a dé­ zsába, hordóba. - „Kár, hogy nincs présgép. Próbálok szerkeszteni!”- Rendkí­ vül ügyesen konstruál az építőkockákból présgépet.- ,jKz almát, körtét kine­ vezzük szőlőnek, hogy ki lehessen préselni.”—Megy a préselés, csorog a szőlő­ lé emberfigurák nélkül. Az elképzelt néni kannába fogja fel. Férfiakat keres a babák között, nem talál megfelelőt. Női figurára kérdezi: „Ez férfi?” (Identifikációs zavar?) - Három gyerek-figura üli körül az asztalt, isszák a bort, beszélgetnek a szüreti munkáról. Értelmezés', mintha nem volnál jóban a felnőttekkel. Nem szerepeltettél felnőtteket, csak gyerekeket. - Erre kiönt egy sereg panaszt az otthoni verések­ re, szidásokra, melyben mindkét szülő részesíti. Közvetlenül ehhez kapcsolódva mondja el, hogy szokta húgát megverni.- Mintegy maga mutatja meg, hogy a kapott agressziót hogyan adja tovább. Sceno következő alkalommal: Lapos tetejű nyaralót épít kéménnyel. Mel­ lette kamra, másik oldalon kutyaól. Kissé távolabb a WC. A ház köré felállítja valamennyi fát, elől virágágyak.- Rendkívül idilli, esztétikus rendezés.- A jobb sarokban, a nyugágyon ül a házias anya, mellette a karosszékben a kislány, mellette a kutya. Szöveg: Ez a nyaralója a bácsinak és a néninek. Csak a néni jött le nyaral­ ni egyedül. A kislány az anyukájával beszélget. - Ekkor az anya és a kislány közé asztalkát állít, megterít, meghitten uzsonnáznak. ,A néni a lányával lent van a nyaralóban, levitték a kutyájukat. Itt a ház, ói, kamra, fák, virágok, stb.” (Az uzsonnázás mintegy fokozása az anya és a leány közötti intimitásnak. Talán megmagyarázza Lacinak azt a különös szokását, hogy amikor a család együtt étkezik, akkor ő nem eszik és félóra elteltével jelentkezik, hogy éhes.) Értelmezés: Anyu és Magdi nagyon jóban vannak, sok mindenről tudnak beszélgetni. Mintha te ebből kimaradnál és rossznéven vennéd. - Erre megindul a panasz-áradat: „Magdinak jobb dolga van. Kevesebbet segít otthon”. - „Ő szétpakol, nekem kell összerakodni!” - „Csúfol engem, ő is, meg a barátnője is!” — „O szokott kiabálni és rámfogja!” - „Én nem szeretem a tesómat!” - „Én akarok ajándékot venni anyunak, akkor ő minek adja bele a pénzét!” - (Mióta vagytok ilyen rosszban?) „Akkor kezdődött, amikor iskolába kezdett járni!” (Az explorációból tudjuk, hogy a kislány jó tanuló és rendkívül szorgalmas, Laci pedig gyengén teljesít az iskolában, bár ambíció-szintje magas.) 1972. december

214

IRODALOMJEGYZÉK Staabs, Gerhild von.: Der Scenotest. Hans Huber Verlag. Bern und Stuttgart 1964. 3. átdolgozott és bővített kiadás.

A világjáték k eletk ezése és technikája (Marcsekné Klaniczay Sára) A világjáték a klinikai pszichológiában gyakran alkalmazott játéktechni ka, diagnosztikus és terápiás célból egyaránt használható. A világjátékot elsők között Margaret Lowenfeld alkalmazta neurotikus gyermekek gyógyításánál, a 30-as évek elején, Londonban. Felfedezte e játék széleskörű gyermekpszichiátriai jelentőséget, megtalálta a „világ-építés” formá­ lis és tartalmi kritériumait az érzelmileg sérült gyermekek megismeréséhez és pszichikus kórképek differenciálásához. Eljárására Lowenfeld a „Welt-Technik” kifejezést használta. 1934-ben Charlotte Biihler tanulmányozta Lowenfeld munkáját, és vele egyetértésben kidolgozott egy metodikát a világjáték teszt-szerű felhasználásá­ ra, így jött létre a „Welt-Test”. A standardizálás munkáját Ch. Biihler és K. Wolf vezetésével M. van Wyllick végezte el Bécsben. A világ-teszt projektív eljárás, sok előnye van a verbális és percepciós tesztekkel szemben. Alkalmazását egyéb tesztek egészíthetik ki, leggyakrabban a Rorschach teszt, a CAT ill. a TAT, a fa-teszt és a Duss-mesék. A világ teszt felhasználását a felnőtt diagnosztikára is kiterjesztették, Bolgár és Fischer dolgozik a standardek megállapításán Chicagóban, J. Kamp (Utrecht) a tesztet a fejlődéslélektani kutatásban használja fel, mások szocioló­ giai és antropológiai kutatások céljából alkalmazzák, például japán és kínai gyermekek közt, vagy a Hawai és Philippine szigeteken. A nyelvi különbségek itt nem jönnek számításba. Magyar viszonylatban Polcz Alaine nevét kell megemlítenünk, az ő inst­ rukciói szerint készült a hazai gyakorlatban alkalmazott világjáték. Mint érdekességet meg kell említenünk, hogy a híres író H.G. Wells csa­ ládjában a világ-építés hagyományos szórakozás volt már a 910-es években. Nagymennyiségű miniatűr figura, szerzett vagy saját készítésű tárgyacska se­ gítségével az író és fiai fantáziadús világokat hoztak létre, néha órákig csúszkál­ tak, térdeltek a szoba padlóján, amíg alkotóvágyukat kielégítették. Játékukat „padló-játéknak” nevezték. Ez a játék nem ismert lehetetlent, a valóság minden darabját odavarázsolták, sőt kiegészíthették nemlétező, fantasztikus elemekkel is. Az író szeretettel emlékszik vissza írásaiban ezekre a játékokra, és jelentős­ nek tartja őket. „A brit birodalom a gyermekszoba padlókból fog erőt meríteni”, írja egy helyen, ezzel azt az igazságot is megfogalmazza, hogy az egyének gyer­ mekkora döntően fontos a nemzet jövője szempontjából. Lowenfeld a világjátékhoz a következőket javasolja. Szükséges egy gurítható szekrény, mely sok olyan apró tárgyat tartal­ maz, melyek a valóságos világban előfordulnak, vagy mesékben, ismert fil­ mekben szerepelnek. A szekrény tartalma tervszerűen rendezett, az összetar­ tozó dolgok külön csoportokban vannak. Pl. Élőlények: férfiak, asszonyok, gyerekek, katonák, cowboyok, indiánok, táncosok, akrobaták, bohócok, szí­ nesbőrű emberek, mindenfajta szelíd- és vadállat, őskori állatok. Különböző

216

épületek: lakóházak, iskola, kórház, színház, stb. Találhatók még benne köz­ lekedési eszközök: autók, repülők, tankok, hajók, vonatok sorompóval és alagutakkal, és ezenkívül még sokminden: fák, bokrok, virágok, játszótér, pi­ ac, utcai WC és így tovább. A tárgyakat alaktalan anyagok egészítik ki, fa­ kockák, plasztilin, kék és zöld kartonpapír „víz” és „fű" készítéséhez. Terápi­ ás célra egy nagy tepsit használnak, ez egy 75 x 52 x 7 cm méretű, nyolcszög­ letű, lapos, nyitott fémdoboz, ebben kell a világot építeni, asztalon vagy a padlón egyaránt használható. A „világdoboz” belülről kékkel csíkozott (ez a vizet ábrázolja) és félig meg van töltve homokkal. Jó, ha van a közelben tar­ talék homok, víz, lapát, tölcsér, stb. A tesztnél homokot nem használnak, a játék a földön történik egy 2 m^-es helyen. A tesztnél használt elemek száma 160, a terápiánál 300 elemet használ­ nak. Az instrukció így szól: „Nézd meg jól ezeket a dolgokat. Játszhatsz velük és építhetsz belőlük valamit erre a helyre. Annyit vehetsz belőlük, amennyit akarsz. Vannak itt házak, fák, kerítések, emberek, katonák, kocsik..." (Ezek­ re mutassunk is rá az ujjunkkal.) Egyes dolgokra külön is fel szabad hívni a gyermek figyelmét, például: „Ez templom, ez börtön, ez iskola, tűzoltóállo­ más, repülőgépek, tankok, ágyúk, szelíd- és vadállatok. A papírokból csinál­ hatsz füvet, tavat, folyót, amit akarsz. Játsszál!” A terapeuta kicsit távolabb ül, érdeklődést mutat, mindig rendelkezésre áll, ha a gyermek hozzáfordul. A kész világot lerajzolja magának egyezményes jelekkel, feljegyzést készít a munka menetéről, rögzíti a gyermek verbális közléseit. A gyermeknek mun­ ka közben kérdéseket is feltehet, pl: „Mit csinál az az ember és a rendőr a börtönnél?” „Mit akar a kígyó az iskola mellett?” A gyermek aztán válaszol valamit, pl: „Meg akarja harapni a tanítónénit, mert nem szereti a gyereke­ ket”. - Teszt esetén két jegyzőkönyv-blankettát is ki kell tölteni, az értékelés ennek alapján történik a standardnek megfelelően. (A szerző cikkében egy jegyzőkönyv mintát is bemutat.) Ch. Bühler és társai a kísérleti személyek által választott elemek típusai és száma alapján a normálistól eltérő világokat három kategóriába sorolták: „üres”, „agresszív” és „torz” kategóriákba. Azt tapasztalták, hogy ezek az „üres”, „agreszszív” és különféle módokon torzított világprojekciók különböző személyiségjegyek­ kel és emocionális zavarokkal korrelálnak. Az „üres” világ fantáziaszegénységet és intelligenciahiányt jelezhet, de gátlást és ellenségeskedést is. (50 elem és 5 típus alatt beszélünk „üres” világról, de kisgyermekeknél ez normális.) Az „agresszív” világokban háború van, vagy vadállatok támadnak. Ez különösen azokban az ese­ tekben volt érdekes, ahol az agressziót takarta a gátolt magatartás, ebben a pro­ jektív formában viszont megnyilatkozott. - Sematikusan rendezett világot például merev, rugalmatlan személyiségek vagy kényszemeurotikusok adtak, széteső, kaotikus konstrukciót a zilált személyiségek, illetve a szorongásos vagy hisztériás betegek. Zárt világot a bizonytalan, védelemre utalt, vagy ellenségesen elzárkózó személyek építettek, vagy 5 év alatti gyermekek. Terápia esetén a világjáték több alkalommal megismételhető, a „világok” részei lesznek a terápiás folyamatnak, és alapot nyújtanak a gyermek további fejlődéséhez. A világjáték lényeges sajátsága, hogy „többdimenziós” közlési eszköz. A pszichikumban különböző történések egyidőben zajlanak, de a beszéd által csak 217

időbeli egymásutániságukban fejezhetők ki. A világjáték dinamikus lehetősé­ gekkel is rendelkezik. A gyermek élete külső és belső cselekvésekből áll. Tapasz­ talatait magáról és a külvilágról történetekként éli meg, ezeket a történeteketa világ-dobozban előállíthatja, játékban átélheti, vég nélkül ismételheti és variál­ hatja, megbeszélheti a terapeutával, és megértheti belső tartalmukat, ami ai ismétlések során napfényre kerül. Egy váratlan befejezés, például, ha a játékvi­ lágot szétrombolja, nem befolyásolja az újabb kezdést. Előnynek számít az is, hogy a világjátékhoz nem kell kézügyesség. M. Lowenfeld cikkében három különböző gyermek által készített világot mutat be képek és részletes leírás segítségével, ezeken kívánja szemléltetni, hogy a világjáték a megértés eszköze. a.) Az l.szám ú világ egy 10 1/2 éves fiú első vizsgálatánál készült, akit egy távoli faluból küldtek iskolai beilleszkedési zavarok miatt. (156-os IQ.) Egyetlen gyermek volt, sokat betegeskedett, az örökös betegeskedés anyjához kötötte. A gyerekek kínozták, igyekezett magát távoltartani tőlük. A tanáról nem kedvelték, úgy nyilatkoztak róla, hogy túlérzékeny, könnyen sírvafakad, nem tud a játékban feloldódni. Bőbeszédűnek, impulzívnak és felfuvalkodottnak is mondták. - Külsőleg szőke, sápadt, hurutos típusú gyermek volt, az orvosi vizsgálat szerint az egyik heréje nem szállt le teljesen. A világ az ő ábrázolásában spontán két részből állt, a jobboldalt csinálta először. Világát a következőképpen kommentálta (először a bal oldalt): „A macs­ ka fenyegeti a csirkéket, a kacsák éppen úszni akarnak.” Majd ezt fűzi a jobb oldalhoz: „A biciklista a pályán nem tartozik a belső jelenethez. A házak és a fák egy csendes faluban vannak. Az asszony a napon ül, és semmit nem tud arról, ami körülötte történik.” Ez a világ képmása volt a gyermek érzelmi helyzetének. Baloldalt nin­ csenek emberek, középen egy csöndes tó, szélén egy tehervonat és egy sze­ mélyvonat zakatol, a vonatok egy alagútból jönnek ki, és egy másikban eltűn­ nek. (Kifejező szimbólumok ebben a korban.) A tavon kacsák úsznak, a par­ ton kutya, macska, csirkék, kecskék. A macska kínoz egy csirkét. A jobb oldali kór zárt. Tele van emberi vetélkedéssel és veszéllyel. Katasztrófa tá­ mad: egy repülőgép sistereg és kigyullad, de a falu nyugodt marad. Az anya figura egy fa alatt ül, és hátat fordít a szerencsétlenségnek. - A nőiesség egy másik ábrázolása: tehenek, egy férfi uralkodik rajtuk ostorral. - Szünet nél­ küli mozgás tartja össze a csirkét és a macskát baloldalt és az embereket jobboldalt. - A jobb sarokban egy magányos kilométerkő. - Lowenfeld értel­ mezése szerint ezt a fiút, a belső világát fenyegető katasztrófa közepette, di­ namikus impulzusai fogva tartják, nem tud uralkodni rajtuk, és mindezt az anyja nem is sejti. b.) A 2. számú világot egy 7 3/4 éves fiú készítette az első terápiás órán. Testileg túlfejlett gyermek, 153-as IQ, enurézis miatt küldték az inté­ zetbe. Iskolai magatartási problémák is voltak, és képtelen volt barátokat szerezni magának. Ez a fiú az egész világot sivatagnak ábrázolta, de vizet helyezett a közepé­ be, melyet először folyónak, majd „krokodil-viznek” nevezett. A kerítést, mely három oldalról a színt lezárta, az óra végén tette oda. A fiú a világ-doboz teljes tartalmát valamiféle egységnek tekintette. Ennek a világnak az építése a teljes

foglalkozást igénybevette, ezalatt a gyermek a tárgyakat olyan gyorsasággal helyezgette, mozgatta, magyarázta, helyűket állandóan cserélgette, hogy nem lehetett a változásokat j e g y z ő k ö n y v e z n i , a terapeutának döntenie kellett, hogy a dinamikus világokból kiválasszon egy-egy jelentős pillanatot. Miután a „krokodil-vizet” csinálta (anélkül, hogy krokodilt tett volna bele), figyelme az indiánok felé fordult. Kiválasztott egy fehér férfit és egy fehér lányt, cölöphöz voltak kötve, és két indiánt, az egyik kezében nyíl volt. Ez a nyilát többször, hevesen, a másik mellébe döfte, majd lefektette a homokba, és azt mondta, hogy meghalt. A gyilkos indiánt „Benny, a bankrablódnak nevezte, és a világdoboznak a „krokodil-víztől” balra eső részét „indián tábornak”. Közben balról, elölről egy letakart kocsi állt elő. A gyermek a „bankrablót” a kocsihoz vitte, majd két elefántot állított a kocsi mellé. („Apa” és „bébi”). Ezután szédítő gyorsasággal vadállatokat tett a világ-dobozba. A második fázis ágyúk és tankok felállításával kezdődött a „krokodil-víz” jobb oldalán. Majd észrevette, hogy egy kis szalmazsák van a fedett kocsiban, kivette, ráültetett egy indiánt és a megkötözött emberek mellé tette: „Arra készül, hogy lasszóval elhúzza őket a széktől.” A harmadik fázisban figurákat hozott be egyenként, asszonyt kosárral, lovagokat páncélban. Arra a kérdésre, hogy hova mennek a lovagok, azt felelte, hogy „egy értelmes helyre”, hogy megvédjék a kocsit az indiánoktól. Ugyanak­ kor egy indiánt tett a kocsiba. Majd zsiráfot és tevét hozott be, hogy megmutas­ sa, hogy ez „sivatag”, és 4 krokodilt tett a vízbe. - Piros ruhás figurákat tett az ágyú mellé, behozott egy indiánt, aki fejszét emel egy emberre, és egy „nagyon erős” bölényt. Egy férfi ás a bölény és a víz között. (A terapeuta nagy érdeklő­ déssel figyelt minden ilyen tárgyat.) Ekkor jelentek meg a nagy emberek és tárgyak, egy nagytestű „szárítkozó” olasz katona, egy totem-oszlop és „tér”-állatok. A fiú elővett valami nádat, és ellentétben az emberek és állatok eddigi kaotikus mozgásával, át­ fektette a vízen, majd két indiánt vitt a víz jobb oldalára. Ezután tette ki a kerítéseket. A világ-doboz olyan tele volt, hogy nem fért több bele. Akkor hirtelen így szólt: „Egy várost akarok”. A terapeutával való megbeszélés után megelégedett egy nagy szal'matetős házzal, amit a balsarokba tett, és néhány fát állított köré. A fiú ekkor vizet kért, hogy az egész világ-dobozt elárassza. A terapeuta meg­ magyarázta, hogy vízhatlan játékokkal ezt megtehetné, de ezek tönkremenné­ nek. Megígérte neki, hogy legközelebb csinálhat egy folyót, mire a gyermek elégedetten távozott. Lowenfeld hangsúlyozza, hogy ez a gyermek enuretikus volt. Iskolai telje­ sítményei képességei alatt voltak, testi erejét nem tudta kihasználni, az iskolá­ ban ugra-bugrálós, kiszámíthatatlan volt. Lehetséges, mondja Lowenfeld, hogy ebben a túltelített világban a tárgyak és kölcsönös vonatkozásaik a gyermek érzéseinek, gondolatainak, fantáziáinak szimbólumaként a hólyag kiömlésének kifejezői voltak. A „sivatag” szó a színtér megjelölésére talán a „szárazságot” jelenti, ami ellentéte az ő „nedvességi” tünetének. - A 16 hónapig tartó, eredmé­ nyes terápia alatt a gyermek sok világot épített. c.) A 3. számú világ egy 11 éves fiú harmincegyedik világa volt és a 74-ik terápiás órán készült. Ez a fiú a második világháború első évében született, 219

legidősebb gyermeke volt szüleinek. A háziorvos küldte: kiskora óta tartó síró­ görcsök, asztma, enurézis és tikkelés miatt. Rendkívül súlyos eset volt, részben a súlyos tünetek miatt, részben azért, mert távol laktak az intézettől és csak hetenként egyszer tudtak bejárni, de főleg az anya személye miatt, aki erős kötődésben tartotta a gyermeket, ugyanakkor adekvát szükségletei iránt megnemértő volt. Az óra első részében a gyermek plasztilinből formázott. Egy vékony élő­ lényt csinált: hátul nagy csápokkal, tüskével és görbe csőrrel. „A csápokkal fogja meg ez az állat az élelmét, leszúrja, majd görbe csőrével letépi a húsát.” Ezután vörös gyurmából még egy hosszú lényt csinált, kiálló szarvval és elefánt-agyarakkal. „Ezzel falja fel az élelmét”, mondta. A harmadik állat is hasonló volt, szopószerve volt a farka végen és szintén agyarai voltak. A negyedik állat egy fehér elefánt volt, a gyermek szerint ferde háta miatt őskori állathoz hasonlí­ tott Az utolsó lény egy hosszúnyakú csőrös állat szárnyakkal, a fejét a szárnyá­ ba dugta, mintha aludna. —Ahogy az állatokkal elkészült, a gyermek vette a tűzoltóautót, körültapasztotta barna gyurmával, két sárga szarvat csinált neki és egy csavarhúzószerűt harmadiknak: „Hogy a többi állatot ledöfhesse”. „Ha az állatok meghalnak, a szarvak lekonyulnak”, mondta. Ekkor elkezdett dolgozni a világ-dobozban. Nedves homokból egy kerek dombot csinált, lépcsőket vágott bele, és csecsbimbószerű alkotmányt formált a tetejére. „Köröskörül tenger van”, - mondta. „Ezen a dombon emberek laknak, de ez már nagyon régen volt. Rémes lehet, ha valakinek fel kell másznia a csúcsra, mert ott borzasztó hideg van.” Miután megcsinálta a dombot, egy szige­ tet csinált a sarokba, az állatokat részben a vízbe, részben a talajra tette. Ezután a csecsbimbószerű részre tölcsért helyezett, végén egy cuclisüveg gumi­ jával. Majd vett egy gumicsövet, egyik végét a szigetre, másikat a domb alá tette, „mert a sziget lakói voltak az első emberek, akik a gázt felfedezték”. Egy cumis üveggel spriccelni kezdte a dombot és lyukat is fúrt bele. Akkor elővett egy játéktyúkot, ami tojásokat tojt, a tojásokat egy fészekbe helyezte. Végül az alsó lépcsőfokra négy ágyút rakott, a négy világtáj felé célozva. Ez a gyermek 4 hónapig szopott, akkor az anya teje hirtelen elapadt, mert nagyon aggódott fronton levő férje miatt. Az anyától nem lehetett megfelelő képet kapni erről az időről, mert fáradt volt a hosszú utazástól, és ellenállással viseltetett a kezeléssel szemben. Az anya passzívan viselkedett, mindig tele volt panasszal, és nem volt benne emberi melegség. A fiú első világa is egy dombot ábrázolt, melyben „arany volt elrejtve”, és ezért megtámadták. - A két világról való beszélgetés a gyermeknek és a terapeutának egyaránt világossá tette a „hideg mell”- -et. A „mell” kiegészíté­ sé a gumicumival: ez az élmény szenvedélyes érzések vad összevisszaságát hívta elő a szájban és a penisben, melyek reaktiválódtak a kistestvér szüle­ tésekor és szoptatásánál. Lowenfeld ezzel a három világgal kívánta illusztrálni a világjáték lehetősé­ geit a terápiás folyamatban. Ilyen típusú világokat gyakran kaphatunk súlyo­ san sérült gyermekektől, bár átlagosan egyszerűbb konstrukciókat szoktak a gyermekek készíteni. Sok függ az előkészítés módjától is, és attól, hogy hogyan fogadja a terapeuta az első világot.

220

A pszichoterápia lényege a közlés. Egyrészt a paciens közöl valamit a tera­ peuta ill. önmaga számára, másrészt vele közöl valamit a terapeuta. A világjáték a közvetítő szerepét tölti be a terápiás kapcsolatban és a megértést segíti elő. 1972. december

IRODALOMJEGYZÉK Bühler, Ch.:

Der Welttest, in: Handbuch der Kinderpsychoterapie I.—II. Herausgegeben von G. Biermann. München - Basel, E. Rein­ hardt Verlag 1969. Lowenfeld, M.: Die „Welt”-Technik in der Kinder-Psychotherapie. (az eredeti angolul) in: Handbuch der Kinderpsychoterapie I.—II. Heraus­ gegeben von G. Biermann. München - Basel, E. Reinhardt Verlag 1969.

A bábjáték és a rajzolás jelen tő ség e a gyerm ekterápiában (Molnár Irén)

M. Rambert A gyermek érzelmi és morális élete című könyve 12 évi pszicho­ analitikus munkásságának megfigyeléseit és értelmezését tartalmazza, a pszi­ choanalitikus technika gazdag ismertetése. De nem ezért kerül referálásra, hanem azért, mert Rambert könyvében egyebek közt részletesen elemzi a bábo­ zás és rajz szerepét a terápiában. A spontán játékra és rajzokra támaszkodó technikát, amelyet analógnak tekintenek a felnőtt álomelemzéssel, A. Freud, M. Klein, S. Isaac és más pszichoanalitikusok alakították ki egykor. M. Rambert eredetisége - mint Piaget hangsúlyozza, ugyanis ő írt előszót a könyvhöz abban áll, hogy saját technikáját a bábjátékból alakította ki, s a bábozás fejlődésével kapcsolatban figyelte meg a szimbolikus gondolkodás ala­ kulását gyermeknél. Rambert eredményei a szimbolikus gondolkodás szakasza­ it illetően feltűnő egyezést mutatnak Piaget korábbi megfigyeléseivel, ezt az előszó is hangsúlyozza. Egyébként Rambert és Piaget munkatársak voltak a gyermeki morális ítéletek vizsgálatában és ennek az együttműködésnek az emlékére ragadott tollat Piaget, hogy előszót írjon a könyvhöz. Piaget igen jelentősnek tartja Rambert megjegyzéseit a gyermek tudatosí­ tásával kapcsolatban, vagyis azt, hogy a szocializálódás faktora, amely a tudato­ sítás lényeges része, jelentős szerepet játszik a gyermek gyógyulásában, konflik­ tusa megszüntetésében. I. A gyermek konfliktusának exteriorizálása a szimbolikus cselekvés szintjén A gyermekterápia alapvető nehézsége, hogyja gyermek nem tudja verbalizálni problémáit. Nemcsak szülei, ő sem tudja elmondani, mFTSántiaotT m1toí~ 'szenved. Azt tudjuk, hogy szoros kapcsolat van a lopások, hazudozások. az enufezia, röviden a tünetek es a gyermeknek a családtagjaival kapcsolatos ér­ zelmei knzntf. A gyermek személyiségének struktúrája környezeténelTtükreEen’ alakul. Azzat7 hogy a gyermek érzelmi viszonyulásait megismerjük, felderíthet­ jük neuroB¥űs~zavarait. De ehhez a gyermekneíntTkeTl^jMméTnagaS ÁKKoz, hogy azokat a tendenciáit is kifejezze, amelyeknek nincs teljesen tudatában, a gyermeket neki megfelelő kifejezési területre kell irányítani, s ez a szimbolikus cselekvés, tehát a játék és a rajz. Említettük, hogy Rambert nevéhez fűződik a bábtechnika kialakítása. Rambert leírja, hogy ebben G.Sand : „Hóember” című műve ihlette, amelyben ez áll:

222

„A báb engedelmeskedik szeszélyeimnek, ötleteimnek, átveszi tempómat, saját érzelmeim keltik az övéit, saját szavaimmal szólal meg, tulajdonképpen ő én vagyok, vagyis emberi lény, nem egyszerűen baba.” Ebből az idézetből pontosan megértjük a terápiás bábtechnika óriási értékét. A báb elég élő ahhoz, hogy egy olyan lény illúzióját keltse, aki beszél, válaszol, cselekszik. A bábozás rendkívül változatos és meglehetősen gazdag lehetőségekkel rende cező kifejezési forma és ezenkívül a gyermekanalízis szempontjából telje­ sen adekvátnak bizonyult. Szinte minden gyermek igényeit tökéletesen kielégí­ ti, kb. 10-12 éves korig. FiujTeiTanyökfl^arant szívesen báboznakTSTbábozás 'közben kitalált jelenetek igen változatosak a gyermek életkora, személyisége, egyéni konfliktusa szerint. Azonkívül mindegyik gyermeknek van egy sajátos játékmódja, sajátos hangvétele, melyet nagyön~font?7S elemeznünk: ~ ~~~~íffié7milyén személyekből tevődik oSSze~Rambeit báb-családja: Mama ás még számos női figura, lehet nagynéni, tanítónő, nevelőnő. Néhány férfi-figura: ügyvéd, pásztor, orvos,tanító, munkás, mesterember, az apa foglalkozásának, vagy a gyerek érdeklődésének megfelelően. Számos gyermek, fiúk, lányok, a legkülönbözőbb életkorúak. A bábfigurák öltöztethetők, így szükség szerint változtatni lehet nemüket. Végül az állandó figurák; rendőr, ördög, halál, boszorkány és néhány állat. A gyermek gyorsan és örömmel ismerkedik meg velük. Három ujját a fejébe, karjába helyezve kedvére mozgathatja a bábot, a legkülönbözőbb érzel­ meket, történeteket keltheti életre. Bábozás közben a gyermek teljes elevenség­ gel, spontaneitással nyilvánul meg, semmit nem tud elrejteni érzelmeiből, indu­ lataiból. Tlörténetey-agielyeket bábozás közben kitalál - .belsiLcxahlémáinak szimbolikus kifejezései. A gyermek ezeket ass7nrinrinV né1ViU-tm77a| magyará­ zat nélkül. NekunlTkéinassanként felderítenünk ennek a nyelvnek a kulcsát. Ehhez három lényeges kritériumot kell fig~vp.1p.mhp. v e n n i : - -srtortenet tartalmat - 5~gyermek attitud-típusát - és indulat-átvitel formáját. A könyv példáiban réildszeriht mindhármat elemzi a szerző. Gyakran megdöbbenünk családlátogatás alkalmával - íija a szerző-, ami­ kor viszonthalljuk a már ismerős intonációkat, felismerjük azokat az attitűdö­ ket, gesztusokat, amelyeket a gyermek a bábozás során lejátszott. Még alig ismerkedtünk meg a családdal, ráismerünk az egyes családtagokra, annak alap­ ján, ahogy a gyerek játékban lefestette őket. A gyermek gesztusaiból, kitalált jeleneteiből jobban megérthetjük környe­ zetének pszichológiai szituációját, szüleihez, testvéréhez való viszonyát és mindez ezekben sokkal pontosabban, differenciáltabban jut kifejezésre, mintha verbális magyarázatokat kívánnánk a gyermektől környezetéről.

223

Példa: 7 éves kislány, munkás család gyereke. Engedetlen, lázadó, lop. Története: Volt egyszer egy kislány meg a mamája. A mama le akarta őt küldeni vásárolni, de a kislány nem volt hajlandó erre. A mama ezért felpofozta. Ekkor megérkezik a papa és megkérdezi: „Hogy-hogy nem akarsz lemenni vásárolni?” „Jobban szeretnék játszani a barátaimmal” - feleli a gyermek. Papa: .Azonnal indulsz vásárolni!” „Nem, nem akarok”- válaszolja a gyermek. A papa is folpofozza Ezekután a kislány elindul, majd visszajön. „Mit csináltál a pénzzel?” „Elvesz­ tettem.” Papa megismétli a kérdést. A kislány bevallja, hogy karamellát vett belőle. A papa jól megveri. Ezután a kislány berohan a kishúgához és kidobja az ablakon. A mama kérdezi: „Hol van Mimi?” A kislány először nem válaszol, majd megmondja: „Kidobtam az ablakon!” A papa megkeresi Mimit és ápolja. Teljesen összetörte megát és sáros lett. Aztán a kislány megölte a mamáját. Majd a papát megverte és Mimit megölte. A papa elájult. Megérkezik a nagybácsi és kérdi: - Hol van a papa, a mama és Mimi? - A mamát megöltem, Meghalt. A kicsit kidobtam az ablakon, ő is meg­ halt... nem, csak elájult. A papa is elájult. Ekkor a nagybácsi megveri a kislányt és ő is meghal, a rossz. A papa, a mama és Mimi a mennyországba kerülnek, de a kislány a pokolba, az ördögök közé. A bábjátékból világosan kiderül anyja elleni agressziója, aki egy kistest­ vért szült. A történet lejátszása után Rambert megkérdezte tőle: „Haragszol időnként a mamára?” A gyerek azt válaszolta, hogy: „Nem, dehogy, soha, és igyekszem mindig jó gyerek lenni.” A gyerek bűntudata olyan fokú volt, hogy hosszú gyógykezeléssel lehetett csak tudatosítani benne agresszióját. Néha megdöbbentő, hogy amikor a gyermek lejátssza, lerajzolja belső, konfliktusát, mennyire tudattalanul cselekszi azt a terápiának ebben az első szakaszában. Néha egy-egy terápia végén nagyobb gyermekektől megkérdezték, gondoltak-e arra, hogy elbeszéléseikkel feltárták, (elárulták) magukat. Soha nem gondoltak erre, mint ahogyan az álmaikat elmesélő felnőttek sem. Persze távolról sem minriip i l v p .n világosak, magától értetődőek a gyermek­ ek történetei*T?yakran a fő problémaT5íeítmpáli=tdTában_jeteílflí~meg>-S-C§ak amikorra játsző~^era:iek~ üziinbofaflw gét már-rm -^m efrak, akkor~érthetjük meg első történeteinek jelentését. Érdekes, hogy jut a féltékenység és az ag­ resszió néha már kezdetben elemi erővel kifejezésre. - Kezdő terapeuták min­ dent elkövetnek -horry map--szűnt,essék a nagvnnJ s nyilvánvaló teltékényge'gét, a dühödt agressziót, gondolva, hogy ezután minden rendben lesz. esitekbeti égy ilvirrfiéavaLközáfi reáfía-én tartós onvhtilásii_hoz helyzet olyankor, amikor ezek a heves érzelmek csak szimntómái egy sokkal melyebb zava nakl A szerző hangsúlyozza, hogy.a gyermek szavai és felhasznált képei általá­ ban nem elegendők karakterzavarának feltárásához. KonfTilCtuS^rak-4ftteíffl£á~sat. a dráma súlyosságát gesztusaiból. attitücliebó'lIEkn^horfin/asfltwi Árt.he.tjwk meg. Mimikája adja meg az atmoszféráját és sokkal inkább kifejezi a gyermek tudattalanját, mint a történet magá. Néha hangjának intonációja, erőssége, 224

gesztusainak lágysága vagy keménysége, kétségbeesett tekintete tárja fel_a mély érzéseket. Pl.: gonosz mosoly, mikor a báb elbánik a papával, vagy a gyermek kielégült arckifejezése, mikor az ördög elviszi kistestvérét. - Naivon fontos, hogy kezdetben ne.mutasson he a terapeuta jelenetet a bábokkal, mert könnyen utárm^^rl» T”inf-a B5BHBBBBB& Elég csak megmutatni a bábokat ri hn'at7~C|> '>sztTre azíneiiu ¿ » ren­ dező.. A terapeuta a szereplők egyike, és annyiszor változtat szerepet, ahányszor szükséges. Általában felnőttet játszik, szülőt, orvost, tanítót, nevelőt. Egy enuretikus gyermek pl. ezt mondta: „... Idefigyelj, én vagyok a kisgyerek, te vagy az anyuka. Bepiszkolom az ágyamat és te jössz, hogy tisztába tegyél.” A gyermek lefekszik a díványra, szájába veszi a hüvelykujját, becsukja szemét. Időnként magyarázatot ad: „Gyere ide, tegyél meleg pokrócba, mosdass meg, takaij be.”

Vagy: „sértődj meg és verjél meg ” Vagy: „Karjaidba veszel és elviszel a doktor­ hoz. A doktor arra van a fotel felé”, stb. Ez a színészi játék - írja a szerző - nagyon kitartó figyelmet igényel, mert a gyermek inkabE'mimikájával fejezi ki magát, mint beszéddel. Csak akkor érÖRSTjttönnsg; igazá^^wgjrtt-saülakJbizonyjQS-ifiagátósiTnoajai milyen hatást váltanak ki a gyermekből, ha arckifejezését is figyeljük. Kezdetben, amikor a terapeuta pontosan még nem érti a gyermek zavarának okát, minden követelé­ sének alá kell vetnie magát. Tehát passzívan kell cselekednie. Ugyanakkor nem elég csak játszani, egyszerre s zi né s zrrSÍTesnézón ek kell lenni. Ez az attitűd több intuíciót kíván, mint logikát. Közben a gyermek le nem veszi a szemét az analitikusról. S, ha a terapeu­ ta, miközben pl. négykézláb mászik a bútorok alatt, vagy miközben tízszer egymásután cipelte a 15-20 kg-os gyermeket a szoba egyik sarkából a másikba, kifáradást, telítődést mutat - a gyermek ezt rögtön úgy értelmezi, mint az affektivitás csökkenését a terapeuta részéről. A lázadó, agresszív ^vgjanek árgus szemekkel figyeli a terapeuta reakci­ óját. Amikor azt mondja: „Most ve r á g y a ­ mat, és te haragszol”, implikáltan ezzel azt is kérdezi: „Valóban büntetés jár ezért, mint ahogy a szüleim mindig megbüntetnek.?” Ha a terapeuta nem hajtja ezt végre, ez azt jelenti, hogy nem vesz részt tovább a játékban; úgy tenni, mint a szülők, egyenlő azzal, hogy a gyermeket elmarasztaljuk és nem válaszolunk mély kétségeire. Ilyenkor a játék szintjén kell maradnunk, nem szabad átbillennünk morális szintre. Egy mosollyal, egy eltúlzott gesztussal, vagy arcjátékkal megértetjük a gyermekkel, hogy játszunk vele, s ítéletünket félretettük. Meg kell várni, amíg a játék révén kellőképpen elvezetődött a gyermek bűntudata, agresszivitása, s csak akkor javasolhatunk változtatáso­ kat, tehát más megoldásokat a játékban. b.) A szimbolikus azonosítás szakasza . . . S r S - éves kortól a e^/ermek-márjtépes konfliktusátki vetíteni rajzba, vagy történetbe. SIár~ncm ő jj^szer-eplő (■^inesT)^ FrntazdQ ÍSS^fcTK^brnTr7t^)ábnk segítségével jeleníti meg a konfliktusát, amelyek a családtagok nevét viselik. Még nem hoz be a játé^bp g^mhnliVns -sgftmélveket. mint a következő szakasz­ b a n ? O t t h o n i . - v a f f y inlmlni rd-H -ái. p r m f n c ^ p 1o j.á iw * a . 4 e a történeteket vágyainak megfelelőenJ«tj&2Í-bp- Általában nem arról van szó, hogy konfliktusaitTftrntázíaCaatteszi, sokkal inkább vágyainak fantáziában való folytatásáról. Ez a játék szintjén lehetséges, mivel ebben az aktivitásban a felnőtt azok megvalósulása elé nem gördít akadályt. A terapeuta közbelépése ugyanúgy történik, mint az előző szakaszban, de itt már a fantázia szintjén. Hozzá kell tenni, hogy ez sokkal könnyebb, mint a kicsikkel - írja a szerző. c.) Átmeneti szakasz iUZ—év kozfjtt. Átmeneti a szimbolikus azonosítás és a differenciált szimbólumok szakaszai között. Ezek a szakaszok olyan közel vannak egy­ máshoz, hogy az életkorok csak némi támpontot jelentenek. Ugyanakkor tisz­ ta szakaszok, s teljesen különböző technikát igényelnek. De előfordul, hogy

226

egy néhány hónapos terápia során a gyermek észrevétlenül átlép egyik sza­ kaszból a másikba. Ebbenwa-&aakaszban_a gyermek nem családtagjai nevévé jp.lnlLinegr a bábodat, hanem-s&aakolikiis személveket, hoz he. mint pl.: a 7 ördö^ ¿s a boszork^nyÜMég nem beszélhetünk igazi elfojtásról, mint a következő' szakaizokBan. Itt a participáció játszikulsndlp.ras szerepet,-g a pv^rmalr a i á i khoz tapadva féiazJ—ki. magát, míg a következő szakaszban uralja a játékot és a szereplők azt mondhatnánk, hogy ebben a szakaszban a szereplők egyenlőek a gyermek érzéseivel, gondolataival, míg a következő szakaszban, a differenciált szimboli­ kánál, megjelenítik azt. A participációs jelenségek, éppúgy, mint a felnőtteknél, az emóciók, a vágy, a félelem hatása alatt jelennek meg. Megjegyezzük, hogy már itt előfordulnak a iát.ékbfltt hűmtaidat.i elemek. Azátmeneti szakasz^minden~Eizonnyal az egyik legkellemesebb szakasza a gyér mekánalízi snek; sokkal gyorsabban közbeléphetünk mint a következő s zalcSszbanT ami k()TnTz~eTfm^~riT:Rr n_Y.ih/ánvalo~es amikor a problémák 'sokkal változatosabbak, ámvaltabbak: A folyamat pontosan ugyanaz, mint a klinikai módszernél. A képzelet. síkián-a-g^armeknek megmutatunk egy új lehetőséget affektív tendenciái számára^-mágpfídigLÚj szereplólTlöeKoz^ával. A gyerek csoffálkonkrfei-genyQE mo" dón reagál, elgondolkodik, visszáKuzódik, másképp reagál. Tehát a gyermeket egy új probléma elé állítottuk és a terapeuta követni tudja reakcióját ebben az új szituációban.

\

Példa: 6 éves kislány meséli: A boszorkány megveri a kislányt, aki a papához szalad, elpanaszolja bánatát. A papa felháborodik és összeszidja a boszorkányt. Aztán megveri a boszorkányt és az meghal. Akislány egyedül marad a papával. A terapeuta közbelép: —Nem kell idehívni a mamát is? - Nem, nem a kislány nagyon elégedett, ha egyedül van az apukájával mondja a gyerek - Ki főzi meg akkor a vacsorát? - kérdezi a terapeuta. A gyerek hozzálát és csodálatos vacsorát készít képzeletben. Terapeuta: — este van, a kislánynak le kell feküdnie. A gyerek boldogan megöleli az apját és azt mondja: „Visszajött a boszorkány és megint rávetette magát a kislányra. Verekednek. A papa megöli a boszorkányt.” A következő alkalommal a játék újra kezdődik, melynek során a kislány behoz egy királynőt (mama-ideál), akit a papa feleségül vesz. A kislány boldog. Egy egy próbálkozás arra, hogy visszatérjen az ideális gyermekkorba, s a tera­ peuta rögtön provokál egy leválasztási jelenetet. Behoz egy hercegfiút, aki üd­ vözli a királyt és a királynőt, s azt kéri, hogy a kislánnyal játszhassék. Akislány nézi a fiút és közli: „Nem, nem, a kislány a királynővel akar maradni.” Terapeu­ ta: „A herceg majd visszajön, amikor a kislány nagyobb lesz.” A gyerek kicseréli abábot és mondja:,, íme megnőtt a kislány.” - és behozza a herceget. „Visszajött, játszanak együtt.” De egy rövid idő múlva megjegyzi: „A kislány megint kicsi és a mamájával akar maradni.”

227

Következő alkalommal ugyanezt játssza, azután így folytatja: „Visszajött a herceg. A kislányt Hófehérkének hívják. El akar menni a herceggel, de van egy öregember, aki nem engedi. Mégis megszöknek és az öregember nem találja meg őket. Születik egy kisbabájuk, meghívják az öregembert és az öregasszonyt, és mindenki úgy találja, hogy a baba nagyon szép. De Hófehérke nem szereti. Eldobja a kisbabát és újra a szüleivel akar élni. Elkergeti a herceget is. Azt hiszem, nem kell magyarázat. d.) A differenciált szimbóluDioh-szetkasza 7.évSS~kprtáián erkezíTTelide a gyermek. Számára a szimbólum ekkor kb. ugyanolyan értékű, mint nálunk. A különbség úgy tűnik'áEban rejlik, Kogy~a participális elem sokkal hangsúlyozottabb nála, sokkal reálisabb és sokkal köze­ lebb áll a gyermek gondolkodásmódjához, mint a mienkhez. A jó színésznek a színpadon nem kell díszlet, - a gyermeknek sem. „A bútorokat is poétikus funkciókkal ruházzák fel.” - mondja Jonvel. Amint elra­ gadja őket a játék, a mágikus „mondjuk, hogy” működni kezd. Pl.: „Oh, ennek a katonának csak egy lába van. Nem|baj, mondjuk, hogy kettő van.” ej 8-9 éves korbap^a-félettefl én már megerősödött, interiorizálódott. Már megtalaliuk a neurotikus konstrukciót, önbüntetésekkel, lapsusokkal (efveszti a pénzt, elejti a vázát). Az én rneg~giéH~H.Víenge és teljésen aláveti magát~a_sziilni felettes énnek, amelyet; át akar tómi. A gyerek engedetlen, de-f&l-a-büntetésioL A"tudatosítás sokkariassúbb, mivel az elfojtás sokkalmélyebb. Mindezekkel az új elemekkel számolni kell, amikor közbelépünk. f) 10-11 éves kor után a gyermek logikája hasonló lesz a mienkhez, a kezelés teljesen megváltozik. Még van olyan nagy fantáziájú gyerek, aki lolytatp”SljaBövagy nehánytehetségesen rajzoló gyerek szívesebben fejezi ki magát képek­ ben. De a legtöbbjük már intellektualizáljaproblémáitgsjfjglnőttkéfttkívánbgszélg,etni. —Mégsem kezéüiet jük őket felnőttként. Olvan v e r b á l i s t^rápiáffnTvtatiirik v^tofcráffi£lA^e4^ séirkülönbö5E aJeIíIoEránalízistól Erre most nem térünk ki. Előfordul, hogy gyerekek a fejlődés részfolyamataiban különböző fejlődési fo­ kokat mutatnak. 11-12 évesek érzelmi élete is megállhatott egy primitív stádium­ ban. Találkozunk olyan gyerekekkel például, akiknek reális életkora, testi fejlett­ sége pl. 11 éves, mentális kora 15 éves és szociális adaptációja 7-8 évesnek felel meg. Ezek legalább olyan nehéz esetek, mint amilyen érdekesek. Világos, hogy az intelligenciája segít érzelmi életének kibontásában. Tehát egy olyan kifejezési for­ mát kell találni, amely megfelel a gyermek intelligenciájának, ugyanakkor lehető­ vé teszi az indulatátvitelt, amely a gyermek affektív fejlődését elősegíti. Ez a kifejezésforma általában a beszéd, de nem mindig. Egyéni módszere­ ket is alkalmazhatunk, ilyen a művészetterápia. Két hatéves kislány példáján mutatja be a szerző a fejlődés részfolyamatai­ nak eltolódását: 1.) Minette : IQ = 118% (Termán teszt) Fantáziavilága nagyon gazdag. Kooperatív, szereti a teszteket, egyáltalán nem félénk a vizsgálatok alatt.

ta *gy ilja lyt, éti.

kb. ra ze»A raka lár ti a iMi az lés Eoek:élink fom;tt;lel az 'oritőre;ai-

ián

Apja elismert művész. Az anya az energikusabb, de nagyon nőies. Egy kétéves öccse és egy egyéves húga van. Minette enuretikus, karákterzavarai miatt hozzák Rambert rendelőjébe. Ezenkívül rettenetesen féltékeny az öccsére. Anamnézisében semmit sem kell aláhúzni. A terápia kezdetén Minette szélsőségesen izgatott, ambivalens, agresszív. Rajzol egy boszorkányt, közli, hogy az a terapeuta portréja; ezután megveri a terapeutát, s közli: „Maga egy boszorkány, meg akarom ölni.” Tehát attitűd-típusa az ambivalencia és az ag­ resszivitás. Mentális kora szerint azt váija a terapeuta, hogy differenciált szim­ bólumokban játsszék, de a terápia kezdetén egyedül cselekvéses szimbólumokat lát megjelenni. A következő kérdés merül fel: miért ilyen agresszív Minette? Ennek való­ ban egyedül a féltékenységi konfliktus az oka, mint a szülei gondolják? Rambert felállít egy bábcsaládot és a csecsemőt babusgatja. Minette rette­ netesen dühös lesz és a dívány összes párnáját a terapeutához vágja, vén bo­ szorkánynak, piszkos banyának nevezve őt. Ezekután megpróbálja felemelni a terapeuta szoknyáját. Tehát valószínű, hogy Minette rettenetesen féltékeny és szexuális problé­ mák is foglalkoztatják. Ezután elmesél egy történetet és azt bábu nélkül lejátssza. „Mademoiselle Rambert-t megette a boszorkány, mert megütötte a bébit.” Közben ő, a boszorkány —közeledik a terapeutához, hogy megölje és megegye. Tehát ebben a rövid történetben, melyet annyi agresszióval játszik, egy bébiről van szó. De vajon ez a bébi őrnaga-e, vagy kistestvére? A terapeuta valószínűleg az anyát jelenti, akit meg akar büntetni, mert az enurézise mi­ att megverte. Ezután Minette a bábokkal játszik és mondja: „Papa és mama elutaztak. Mindent magukkal vittek, de ittfelejtették a lekvárt, a vajat, a kenyeret. Úgyhogy a gyermekek mégis tudtak élni. Az egész ház az övék volt és a kert összes gyümölcse. Azt mondták. Jópofa, hogy a papa és a mama elmentek. A gyermekek lettek a papa meg a mama, aztán jött a boszorkány és kidobta őket az ablakon. Meghaltak.” Ez a történet, melyben a szülők elhagyják gyermekeiket, kifejezheti azt a vágyat, hogy a helyükre kerüljön a gyermek, de kifejezheti az elhagyástól való félelmet, vagy mind a kettőt. Abból, hogy a gyermek kezdettől fova cselekvéses szimbólummal játszik, hogy a transzfer olyan gyakran negatív, arra következtetett a terapeuta, hogy regrediálódott egy preödipális szakaszra. Látva a gyerek magatartását, ambivalens kapcsolatát a terapeutához, tar­ tós regresszióját, mentális koránál jóval alacsonyabb színvonalú, oly tisztán kifejeződő félelmét és bűntudatát, Rambert arra következtetett, hogy ez a gye­ rek nem annyira féltékenységtől szenved, sokkal erősebb az elhagyástól való félelme, amely öccse születésekor nyilvánulhatott meg. Érzelmi élete nem oldó­ dott meg, részlegesen regrediálódott az anális stádiumra, ez enurézisének, vala­ mint dühödt agressziójánák magyarázata. De felettes énje már erős, képes en­ gedelmeskedni és erős bűntudati érzései vannak.

229

A terápia első szakaszában tehát - íija a szerző - agresszióját kell meg­ szüntetni, ez transzferanalízis lesz, addig a pillanatig, ameddig kellőképpen enyhíteni lehet bűntudatát. 2.) Lili: Kevésbé intelligens, mint Minette. IQ-ja 105% (Termán). Igen jó fantáziájú, nagyon felszínes. Nagyon nőies, elbűvölő kisgyerek és igen ápolt. A vizsgálat alatt labilis, gyorsan kifárad, de nem félénk. Apja igen szigorú, de nagyon szereti a kislányt. Anyja igen vonzó nő. Egy hat évvel idősebb nővére van. Iskolai nehézségek és idegesség miatt hozzák. Semmi lényegeset nem kell kiemelni anamnéziséből. Attitűd-típusa charme-mal és fantáziával teli izgatott­ ság. Egyből beleveti magát a bábokkal folytatott játékba, s a játék elvarázsolja, íme első története: „Van egy nagylány, aki jó és egy kislány, aki rossz. A kislány üti a nagyot és a mama ezért megveri. A papa minkettőjüknek ad egy feladatot. A nagylány gyor­ san megcsinálja, de a kicsi nem akarja egyáltalán. Este van. Mindketten lefeksze­ nek az ágyba és akkor jön az ördög, meg a boszorkány, hogy a kislányt megegye. A kislány kiabál, de mégis megeszik. Reggel a papa és a mama észreveszik, hogy a kislány nincs sehol, és mindenki sír. A mama elmegy a boszorkányhoz, hogy meg­ keresse a kislányt, de a boszorkány megveri és megbetegszik. Meggyógyul a ma­ ma, de a papa megveri és meghal. Jön az ördög és a boszorkány és őt is megeszik, mint a kislányt Mindenki sír, csak a kislány nem, aki nagyon örül, hogy a mama meghalt, mert azelőtt állandóan megverte és összeszidta. Visszajön a mama. Mindenki örül, a kislányt kivéve, aki azt mondja: - Nem örülök, hogy visszajöttél. - Miért? - Mert engem megütöttél és megvertél. Neked a nővéremet kell megver­ ned. Ezután fogják a nagylányt, s elviszik a boszorkányhoz és a kicsi nagyon elégedett.” A történet rámutat nővérével kapcsolatos konfliktusára és egyben azt a vágyat is kifejezi, hogy ő legyen nagy Agresszivitása miatt bűntudata van, de pontosan érzi, hogy szeretik, (Ami­ kor a kislány meghal, mindenki sír.) Világosan kiderül anyjával való konfliktusa. Lili sokkal kevésbé agresszív, mint Minette, kevesebb bűntudattal. Mivel a gyerek attitűdje teljesen nőies, képes szeretni, ez a transzferben és a játékban is kifejezésre jut. Azt kell gondolnunk, hogy szüleivel való kapcsolatát nem tudta megoldani, s ez többé-kevésbbé áttevődött az idősebb nővérre. Nem regrediálódott, mint Minette, intellektuális és affektív nívója korá­ nak megfelel, de konfliktusát nem tudja feldolgozni. Nőiességét elfogadta, s elkezdődött a mamával való azonosítása. Projekciós képessége, képzelete, felettes énjének ereje, nőies tendenciája, szeretőképessége, megértő családi környezete igen kedvező prognózist ígér. De iskolát kell változtatnia. Mert ha egy olyan iskolaban hagyják, ahol nála sokkal tehetségesebb gyerekek vannak, ez fokozni fogja élénk rivalizációját, s kifejlesz­ ti nárcizmusát. Egy olyán iskolai osztályra van szüksége, amelyben csak egyéni sikereivel serkentik, —következtet a terapeuta. 230

III. A tudatosítás N ftm

fl g r y f - r m p k

k o n f l i 'l c f n g ^ t ,

| | Lr^ll, h f> « y ^ 7

sen tudatosfldion-bettfte—Hosszú előkészítő munkával részlegesen meg kell szüntéEnTBűritudatát és agresizivitását, u^^akl^or elégéncio"érzeteit TflttfabLkell nregp ' A felnőtt szívesen gondolkodik azonTamit tudattalanjában telíeflSSett, meg­ próbálja racionálisan megmagyarázni furcsa viselkedését. A gyermek ezekkel ke­ veset törődik. A gyermek tudatosítása olyan valakihez hasonlítható, aki egy elem­ lámpával gyorsan behatolna egy zárt szobába, hogy onnan kiűzze a betolakodót és ezután kulcsra zárná az ajtót újra. A felnőtt kinyitná az ablakot és jó alaposan kö­ rülnézne a szobában. A gyermek bezárja az ajtót és elmegy. A-gye^ e k eknél-aJajLdatostás nem intellektuális, inkább egy emocionális tényezőn. Wallon kifejezése <5zQxjnt^aiaciarjí ti'-rxt -4tkon alapszik~^iga az emóció sokkjóLvf»" a zelgl végét jelenti bizonyos eletkori feliéteTmellett. Felelevenítettünk égy történetet, amit a gyermek játszott, vagy elővesszük egy raizltres meemagyarázzulTneluruiFPT5gv~artörtéhétefa gv6rnrefere^vLetítitSrkirAzután a gyermek reakcíoinszerint következik a kérdés: „Es te?” ' A módszer olyan régi, mint a világ. Emlékezzünk, "amikor a próféta meg­ kérdezi Dávid királytól: „Te vagy ez az ember?” Persze lényeges különhsép- hogy a tudatosítás előtt megszabadítjuk a gyermeket bűntudata nagy részétől, míg a prófétaiéért kreált emóció-sokkot, hogy a bűntudatot létrehozza. A kor, a szociális miliő és a gyermek temperamentuma függvényében per­ sze technikánk változik. íme nagy vonalakban, hogy történik ez a szimbolikus gondolkodás egymást követő szakaszaiban. I J C s elekvéses szimbólum Ebben a stádiumban még nincs elfojtás, ezért a tudatosítás azonnali érzelmi mára, megváltoztatja attitűdjét. 2.) A szimbolikus azonosítás szakasza Itt sincs még-elfojtás, de a gyermek képes már fantáziáját kivetíteni egy tárgyrarA~gyógyTxlá5~itt7TS azöfmaiHkevey-a-4«4fttftSTtástrMaga az'a fénVrfrftyv kontaktusait játékban, vagy rajzban kivetíti, már egy szublimációs erőfeszítés. Az érzelmi átfolyás rendkivüli intenzitást hozhat létre. Példa: 4 és féléves kisfiú, nagyon féltékeny a kishúgára és nehezen bír vele a mamá­ ja. Már beszéltek a féltékenységről, de az anyjával kapcsolatos agresszióiról még nem. Rambert kezdi a történetet: Egy bébit helyez a bölcsőbe és a mamának meg­ felelő báb lágyan simogatja a csecsemőt. S mondja: „Szép kis babám, szerelmein, stb.” A gyerek dühösen reagál. A terapeuta folytatja. Akkor a gyerek elővesz egy szemüveget, olyat, mint amilyet a mamája hord, s közli: „Ha összetöröm a szemü­ veget, nem szidsz meg?” „Nem.” feleli a terapeuta. Látható elégedettséggel összetö231

ri a szemüveget, s hozzáteszi: „így nem latja többé a bébit”. Mjyd azt mondja: „A mamát is összetöröm, nem szidsz meg?” „Nem”. Elkezdi lábával taposni a baba-mamát és amilyen agresszióval egy ilyen korú gyermek csak tudja, a fejét egy bútordarabba veri. A mama darabokra hull, szeme az egyik sarokban, haja a másikban. A gyerek zaklatott, összeszedi a darabokat. Folytatni akarja a játékot a mama nélkül, de a terapeuta közbelép, termé­ szetes cselekvés -szinten és megpróbálja megmagyarázni neki, mi minden hi­ ányzik egy házban mama nélkül. Ezután a gyermek meg akaija ölni a csecse­ mőt. Sajnos a bébi törhetetlen anyagból van, sehogy sem boldogul vele, hiába vágja a földhöz, nem tudja széttaposni, ahogy a mamát. Akkor berakja egy kis fürdőkádba és közli: „Most megfulladt.” A gyerek, mihelyt tudatosultak benne ezek az érzelmei, egyik napról a másikra megváltozott. 3.) Átmeneti szakasz Ebben a_szakaszban a^.gyarekelrTajzbaiv-yagy^bábjátékban kivetítik konfliktusaikat, de rnár sokkal intell ektuálisabh módon, mTntTaz~etíjző sza­ kaszban. A személyeknek a realitástól sokkal függe leneB eíetük és szímEolíkttr-értelmük van. A tudatosítás gondolati ffeldolgozást, hív elő. A gyerek nem olyam iakjátssza el az életet.^amil yen, hanem amilyennek szeretné. A •terapeuta jaJkéeigíét-Síkián magyarázza meg problémáját úgy, hopy ajátéktmrííj^szereplőket hoz beTs~azok más tapasztalatokat élnek át. mint aKögy a»T a gyérek elképzelte, vagy szerette voiriáT ~ 4.) A differenciált szimbólumok szakasza Ebben a stádiumban, mivel az elfojtás már kifejezett, a tudatosítás már lassabb. 8-9 éves korban már neurotikus magvakat találunk. anrety3k~sz0Töngásokban, önbüntetésesTnTícKanizmusokban, lapsusokban nyilvánulnak meg. Csaknem mindegyik esetben egyszerre két síkon történik a tudatosítás, e lő s z o i^ S T ÍT llb ü tik iisa n . m a j d a r e a l i t á s s z i n t j é n

’

“A^gverekek gvakran.két-házaspárt szerenelif^amkajjaíanahhan-a játékbanaz idealii^szüíőket, meg az ördögöt és a boszorkányt. Ez utóbbiaknak igen érdekes szerepük~van: egyrészt~~a~^rossz” szülőket jelenti!^ akflTEel a poklok kínjait meg lehet iáratnTbúnttrdaírrréTkül. másrészt ígengyakjan-a-gy^tek -agresszív érzelmeít is ieTéntik. - boldog, hogy mágikus erőkkel rendelkezik, amelyekkel környezetén úrralehet. Egy 7 éves kislány egy félóráig csak azzal foglalkozott, hogy megölje az ördögöt. Amikor a terapeuta megkérdezte, mire emlékezteti őt ez, a gyerek azt válaszolta: ,A bennem lévő rossz érzésekre.” Példa: Egy 7 éves kisfiú meséli: „Volt egyszer egy kisfiú, akit Pálnak hívtak. Játszott egy folyónak a partján. Hirtelen meglátta a viperát és gyorsan megütöt­ te. A papa megérkezett és összeszidta a fiát. A vipera megharapta az apát, majd a fi^t is és mindketten meghaltak. Ha a vipera nem lett volna, a fiú hosszan

232

játszhatott volna a folyóparton s a papa kedves lett volna. Kár, hogy ez a vipera-dolog volt”. A terapeuta ekkor elmeséli a következő történetet: „Volt egy kisfiú, akit Pálnak hívtak. Este hosszan játszott a pisilőjével, de a papája megtiltotta neki, s ettől kezdve félt. És Te?” A gyerek válaszolt: „Oh igen, a papa azt mondta, hogy hülye leszek. De az iskolában én csinálom a legszebb rajzokat és nem vagyok hülye - ugye?” 10-11 éves kor után már csak ritka esetben alkalmazhatjuk a bábozást mint kifejező eszközt. Persze előfordul nagy fantáziájú gyermekeknél. Ezeknél felhasználhatjuk a tudatosításban. Pl. egy 13 éves kislány a boszorkánnyal játszott, s azt mindenféle sötét szereppel ruházta fel. A terapeuta megkérdezte, hogy valódi életében ki játssza azt a szerepet, kire haragszik ennyire: Habozik és meglepődik, kérdő hangsúlyjal mondja: „Nem a mama?!?...” IV. A konfliktus megszüntetése A tudatosítás még nem jelenti a probléma megszűn ését: A -kiceiknéí a terápia szakaszaGgen^avTtiefc=k . »ímeirsűIIIakaszig, de amikor az elfojtás ij^-műküdni-ke^d, a-ter-áp-ia sokkal hosszabb. A terápiának ebben a^gzakasza'* bai) kell a gyereknek megszabadulni a neurotikus~ma|fTíorül kíaTakuTfc érzelmektólTs tn datosTbi n1 kell aHrf^tTfTtsTCoveflTeziiTgrTVelt;~------A terapeuta ebben a szakaszban elsősorban az intTulat,átvitelre támaszkodik. A gyerekberTtuHatosultak az impulzív tendenciái, s ezzel egyuitSbéli azok-ar^ szociális faktorok is, amelyek gátolják ezek kiélését. A gyerek megérti, hogy el kell fogadni a társasélet szabályait, megtanulja, hogy a szülei érzelmeiben épp­ úgy osztoznia kell testvéreivel, mint a játékokban és az ennivalóban. Megérti, hogy le kell mondani a személyes előnyökről. Ez azonban súlyos erőfeszítést kíván a gyerektől. Mielőtt ezt az erőfeszítést megtenné, gyakran hosszú idő telik el, mialatt „gondolkozik” ezeken a problémákon. Persze nem úgy, mint a felnőtt, aki intellektualizálja a problémákat, a gyerek sokkal dinamikusabb módon pró­ bálja megoldani azokat: a szimbolikus cselekvés szintjén. Mondtuk, hogy a gyereknek totálisan meg kell szüntetni minden kóros érzelmét, mielőtt adgptácros-erőfeszítésIrkTVgnhánir^erAm i olyarTnelréizzé teszi a gyermekanafízist, ez az a tény, hogy a gyerek nem, ismeri a gyógyulás hasznát. Megérti, hogy viselkedése nem a legmegfelelőbb szociális szempontból, 8e íücjjaprnennyi előnye is származik ebből: a szülők figyelme - akkor is, ha állandóan szidják - fontos személynek érzi magát, aki az érdeklődés középpont­ jában áll. A felnőtt az analízisben mindig visszatér ugyanarra a problémára, amíg az tökéletesen meg nem oldódik. Hogyan tegyük érdekeltté a gyereket, hogy folytassa problémái elmondá­ sát? Csakis érzelmeire támaszkodhatunk itt is, mint a tudatosításnál. te r a p e u t á n ak íppu ak t.iv n ak .k ell lannifi-Qlv an tn rté n o tftkpt kell plmpsál-

nie, amelyek a gyermek affektív problémáira rímelnek.. Az analitikus taláTjaTíi ________ ____ —------------ -------- ----- -------- —------ ----- ------------ —------ *■

233

és játssza el a történeteket, de ő a realitást képviseli_és.-sg,7(^ tereli a gyermek érzelmeit a megfelelő irányb&7Í£C^zakina~muvészete már. Itt az indulatátvitel óriási szerepet játszik, cgak egy nagyon pozitív légkörben lehet a gyereket a realitás felé terelni. *" Hypn tnrtpftfeteket könnyű kitalálni. Mindig azokat a történeteket játsszuk el. amelyek feltehetően traumatizálták á gyermeket. A terppeutának pontosan kell tudnia, melyek a tnrtÁnp.t érzékeny pontjai a gyArgk cMinírqJ g Tini V^U_g. gyerek reakcióját kiprovokál ni. Nem kell külön hangsúlyozni, mennyi odafordulast es figyelmet igenyel S"tETapeuta részéről ez a feladat, hiszen nem újra traumatizálni kell a gyereket, hanem lehetővé kell tenni számára, hogy agreszszív impulzusaitól megszabaduljon. V. Readaptáció - a kezelés vége . Ha Q ^ ^gpL-liiha való TH^tlnptiiri^ja iiipftfir tent, hiába dolgoztunk —hangsúlyozza a szerző. * A felnőtt analízisben a beteg független a környezetétől, énje elég erős ahhoz, hogy autonóm módon cselekedjék. Gyerekeknél más a helyzet^A konflik­ tus megszüntetése után is mellette kell mffrádnunk. hogy támogassuk ernfeszíkell kviérmiiik, amir4<. finaldH S S r f l ntfin^g tggáhog ^ ipkp¥^KŐz a romlkához vijra alkalmazkodik párhmnmnsiin nz in Hulatátvitelt is meg kell oldanunk, le kell választani a gyereket. ' bizonyos esetekben, annküT-a család szétesett, nem mrlmk a gyereket readaptálni. Ilyenkor szociális intézkedésre van szükség, a gverek knrnvezeeíTKell megváltoztat: 1 <-------- VI. Az indulatátvitel szerepe a gyermekanalízisben Ugyanaz-e az indulatátvitel szerepe a gyermekanalízisben, mint a felnőtt­ ben? Hogyan hozzuk létre? Hogyan oldjuk meg? Szerepe alapvető. Az indulatátvitel formája szerint is készíthetünk egy osztályozást; 5-6 éves kor: A transzfer az alapvető, sőt az egyedüli tényező. De a terapeuta magatartása homlokegyenest ellenkező, mint a felnőtt analitikusé. 6-10 éves kor: AJLfcgtöbb gverek a bábjátékban vagy a raizban vetíti ki konfliktusát. Ugyanakkor R7 indnlntátvitelnek jelentős szerepe van. (Abban, hogy ezt elősegítse.) ’ 10-11-től 15-16 éves kor: A z in d n la t á tv ite l a d ö n tő f a k to r .

Végül megemlítjük, hogy bizonyos gyerekeknél (6-15 éves kor) transzfer-analízist csinálunk, - az analitikusra vetítik ki pozitív és negatív érzel­ meiket. 234

A rajz mint gyermekanahtikus módszer A rajz a kisgyerek spontán kifejezési formája A gyerek személyiségének megismerésére nagyon alkalmas. Sophie Morgenstern (Le Symbole et la valeur cíinique des creations imagi­ native chez l’enfant) tanulmányozta, hogy a gyerek rajzaiból hogyan következ­ tethetünk karakterére. Napvrausok. gverek - azok is, akik b á b u n ak - ig Pn évesTrorigr

t rajzolni kh. 11

A raiz nemcsak egy kifeiezésforma - egyúttal megkönnyíti a konfliktusok tudatosítását, lehetővé teszT, hogy a gyerek tudattalanjába betekintsünk, megleT^Tkátarzist hoz letre, s az> ösztöntendenciák szublimálási próbálkozásairól is felvilágosítást nyújt nekünk/ ' -------------------—" ' Ahhoz, hogy megértsük a gyerek rajzát, mint a bábjátéknál, szimbolizmu­ sát kell megérteni. Felismerjük az általános szimbólumokat, mint a mesében, de minden gye­ reknek sajátos nyelve van, különleges kifejezései, mint az álomban. Először rébusznak tűnnek rajzaik, míg ók meg nem adják az értelmezés kulcsát. Mint a játékra, a rajzra is jellemző, hogy minél inkább elfojtottan jelenik meg a konfliktus, annál kevésbé világosak a szimbólüiilok. Ä~gyerekTrajzait ís’csaFakkor érthetjük meg, ha szimbolikus gondolkodá­ sát megfejtjük” ----------~ ■— " EBBerf segít néhány előzetes megjegyzés a gyerek rajzairól. - A konfliktus kivetltodíETcüIio^ölgükbirrplregy ijesztő hégy, feiiyofe7 T m i ^ y t k - f ~ ~ " ^Ä ~gy erek^zönősül csillagokkal, erős állatokkal, vagy óriásokkal (Gulli­ ver) - Bizonyos részletek túldeterminációja. egy kézen, egy katona fegyvereinek valószerűtlen mennyisége, egy autó lámpájának mérhetetlen erőssége. - Sűrítés —Különböző jellegű részletek tömegeinek összetömörítése egy ‘kepEe7~~ ------* ------------ —■s*‘ - *SíegfigyeIjük a tárgyak dimenzióját. Pl. egy akkora kés, mint a gyerek, azt implikálja, hogy a kés rőntos szimbólum számára, hasonlóképpen az emberi, vagy állati testrészeket is így mérlegelhetjük. - Akép atmoszférája a probléma súlyosságát jól tükrözi. A legtöbb gyerek először hazai rajzul zárt ajtókkal, ablakokkal. Nekünk kell kinyittatnunk vele, s így lakóit megismerni. 1. rajz Egy beteg gyereket ábrázol, aki először az ágyban fekszik, majd ül az asztalnál. Alkotója: 8 éves kislány. „Ez az öcsém, aki beteg és meg fog halni.” Meggondolja magát és azt mondja: „Nem, csak gyermekparalízist kapott és nem tud mozogni.” A második rajzon már egy kicsit jobban van; „ül a széké­ ben, de járni nem tud.”

Ez egy féltékenységi komplexus. A kisöccse centrális személy otthon, a mama csak vele foglalkozik. A kislány szeretné eltüntetni, vagy legalábbis kor­ látozni cselekvésmezejét. A kompromisszum kitűnő, a paralízistől még életben marad a gyerek és nem kell a kislánynak elviselhetetlen bűntudatot éreznie, de nem zavarja többé öccse. A kislány ambivalenciáját tükrözi a kép kellemes atmoszférája. A fiú nagyon gondozott, virág van az asztalon. 2. rajz 7 éves kisfiú féltékenységi konfliktusa. „Volt egyszer egy kislány, aki elindult sétálni a mezőre. Mocsárrá változik, megfullad.” Széles mosollyal teszi hozzá: „A szülők nagyon szomorúak voltak”. 3. rajz A félelmet kivetítő ábrázolások igen gyakran lidérces álmokra emlékeztetnek. 7 éves kisfiú rajza: egy emberevő óriás, aki meg fog ölni, meg fog enni „minket”. Van egy nagy kése, ezzel vágja le a fejet. Az óriás szemének és szájának kifejezése nem túl biztató. 4. rajz A búvárnak a cápával folytatott harca ugyancsak a támadástól való félel­ met fejezi ki - A rajz szimbolikusan mély affektív konfliktust fejez ki: a gyerek évek óta nagy érzelmi bizonytalanságban él: anyja súlyos beteg. A rajz egyben azt is kifejezi, hogy a gyerek képes felvenni a harcot a fenyegető veszéllyel. 5. rajz Egy cowboy harcát ábrázolja. A rajz sokkal kevésbé a gyerek harciasságát mutatja, mint inkább félelmét. Elmeséli éjszakai félelmeit, hogy megtámadják, darabokra tépik. A rajzon nem látjuk ellenségét, csak fegyvereit, viszont azoknak feltűnően nagy a számuk. A rajznak az a funkciója, hogy a gyerek megnyugodjon, lidérces félelme ellenére ő lesz a győztes. 7. rajz 8 éves fiú rajza egy közeli katasztrófa eló'érzetét fejezi ki. Minden és min­ denki meg van zavarodva; reszket és fél: a fenyőfák, a macska, a kutya, a bika. A Nap is szeretne elmenekülni. Látjuk, hogy egy hegyomlás kezdődik, a kőzápor eltemetéssel fenyegeti az élőlényeket. Mitől fél ez a gyerek valójában? Rajzolás közben ő adja meg a magyaráza­ tot: egy ember közeledik a ház felé. A mama özvegy és a gyerek fél, hogy újra megházasodik. Ez a rajz igen érdekes, a részletek túldeterminációja miatt, amely óriási szorongást fejez ki, az érzelmek külső dolgokba való fantasztikus kivetítése miatt. 236

JE<5It a 'Túriét

13o

136.

O

í>

J lb u ^ S U

L

O V u y /rig ~ G

Is

13d.

13c.

240

8. rajz Ez a legújabb vadállat az Állatkertben, amelyik minden gyereket felfal. Ez a gyerek mostohaapja terrorja alatt él, aki mindenért összeszidja, s ablakra emlékeztető szemeivel mindent észrevesz. 13. rajz a.) Artúr 9 éves fiú, nagyon rossz, bántja a mamáját. A mama küldi lefeküdni, mire őt Artúr „vén tehénének, „piszkos disznódnak nevezi. (Ez az anális regresszió nem meglepő, a gyerek dadog.) Bűntudatos, szörnyű halálfélelme van. b.) Ezek a vízszintes dolgok különböző kések, amellyel Artúrt darabokra vágják szét. Mindent levágnak, ami „kiáll.” c.) Artúrt látják darabokban. d.) Végül Artúr az ördög tányérjában látható, az ördög épp hozzálát, hogy megegye, már a villát is beleszúrta. Ez a rajzszéria rendkívül katartikus értékű volt a gyerek számára. Rajzo­ lás közben agresszivitásának és bűntudatának nagy része elvezetődött. 1972. december

IRODALOMJEGYZÉK Rambert, Madelaine L.: La vie affective et morale de l’enfant. Delachaux, 1945.

241

A családrajz jelentősége a gyermekterápiában (Halász Anna) A gyermek első és legfontosabb évei a családi beilleszkedéssel telnek. Ez az időszak konfliktusokkal terhelt, melyek gyakran a tudattalanban zajlanak anélkül, hogy közvetlenül kifejeződnének. Közvetett módon azonban - pl. rajz­ technikával - a tudattalanban lévő konfliktusok megközelíthetővé válnak. Külö­ nösen alkalmas erre a Corman-féle családríyz, amelyet nem kötünk meg a valódi család konkrétságával. Ez a fajta szabadrajz ugyanis eléggé struktúrálatlan a projekcióhoz, de eléggé struktúráit ahhoz, hogy valódi érzelmekről tudósítson. A teszt-technika Az asztalon csupán fehér papír és kihegyezett ceruza van. Következő az instrukció: rajzolj egy családot, vagy képzeli el egy családot, és azt rajzold le. Vonalzót, fáclírt néni adhatűnkTde a gyermeket finoman biztathatjuk. A pszichológus a felvétel alatt végig jelen van, és a raiz közhen minden megjegyzésre m éltó történést feljegyez. A végén megdicsérheti a gyereket, majd ~e]rneseíteti vele az elképzelt családot. A következőket kérdezheti például: hol ■^vannak^mit csinálnak, ki kicsoda - kezdve az elsőnek rajzolt figurával. Érzelmi viszonyulásokra is rákérdezhet, mint pl. ki a legkedvesebb, ki a legkevésbé, kit szeretsz itt a legjobban, ki a legboldogabb ebben a családban stb. Corman szerint a pszichológus helyzeteket is konstruálhat, mint „az egyik gyerek rossz volt, milyen büntetést gondolsz?”, de minden esetben meg kell, hogy kérdezze _ha te ennek a családnak a tagja lennél, irretyik teHng1~é5~ntfgrt?'' (Az ~efre a kérdésre adotFvaTaszTöEEnyire vágyvezérlésű.) A vizsgálat legvégén a kapott adatokat a pszichológusnak össze kell vetnie az eredeti, igazi családdal. Értelmezés A teszt értelmezése már rajz közben elkezdődik a gyermeknek feltett kér­ désekkel. Az értelmezés három szinten történik; grafikus szinten, a formai struktúra szintien! es tartaímT~szmten. " Grafikus szint Ez^-a-sz4wfeen_a--pszichomotoros, affektív készségről kapunk felvilágosí­ tást. Ha a gyermek nagy mozduTatökkal7áLZ~eFesz nanTrra~kiter-jedően rajzol, feltehetően könnyen extrovertálódó, kifelé forduló személyiség. Míg az. aki hosszú és rövid vonalakból alkntj a ? f r lf f th p tr ip n h p t'p lé fn rH i1ln ~ A jeiTvonalat rajzolcT gyermek, akTnéha m ega papírt is va Iqs^TttuW erősen motivált, mjregz ^ f e ls z abadult ösztönélettel rendelkezik, míg az jsztöngátolL-félénk gyermek gyenge, ha lován v vonallal dolgozik. T&zgfr~az elemek természetesen kevert formában is jelentkezhetnek.

242

aban

lnek. Ez zajlanak pl. rajz­ ik. Külöa valódi ilatlan a sítson.

tkező az ijzold le.

minden et, m^jd Iául: hol Érzelmi esbé, kit Corman ek rossz cérdezze z erre a a kapott

tett kéri formai

világosíB-tajzol, az, aki íperó'telszmiHe ' l %z_osz: elemek

Ugyancsak feltűnő, ha valaki pl. akkora embert rajzol, hogy az alig fér el a papíron, vagy túl picit. Az els(Tá^béTső bizonytalanság túlkompenzálása. az ~~űtöbbi pedig ^állasok kifejeződése 1eKet. A rajz ritmusa is sokat elárul rajzolójáról. A kényszerei gyerek például, aki szabályok kényszerében él, hajlamos szte­ reotípiákra, ritmusos vonalismételgetésre. A térszimbolika is felhasználható - bizonyos óvatossaggal - az értelme­ zésben. A lap alsó része az életfenntartó ösztönöket, a felső rész a képzeleti zónát, a baloldal a múltat és regressziót, a jobb a lövőt szimbolizálRatia. Azt ijpnegfiüwllu&iflk. hogy a ffigfmé]T~aTaizot balról jobbra,"vagy jobbról balra építi-e. Az első a természetes, míg a másodikregresszióról, vagy rejtett BalKwességroTarntküdifc— - — ----------—------------------------A formai struktúrák szintje A kivitelezés foka a gyermek mentális érettségétől függ, de legalább ennyi­ re a személyiség egyensúlyától is. Épp ezért a család rajz embere intelligencia mérésére nem alkalmas. Jól értelmezhető a szereplők csoportjának struktúrája, az a tény, hogy a kép mennyire dinamikus illetve statikus. A szenzoriális típusú gyerekek (Minkowska vizsgálata) érzékenyek a családi légkörre, így rajzuk dinamizmust áraszt, míg a racionális típusnak spontaneitása gátolt, így rajzuk sztereotip módon merev és stat kus, a szereplők egymástól elszigeteltek. E két típus rajzá­ nak különbözőségét az elhárító mechanizmusok különbözősége adja, és nem intelligencia különbség, noha a dinamkus rajz intelligensebb benyomást kelt. A szerző azt is megjegyzi, hogy a rajzok sokat veszíthetnek spontaneitásukból az iskolaévek folyamán. A tartalom szintje A családrajzban a gyermek a családról alkotott saját vágyait, elképzeléseit vetíti k . Az esetek zömében fye" k k "7 -CS la l t " 1 ak Azt -iKí" v'aTódi csáládiarraiZffliB. a reali tásul v/ Vezeti, míg azokat, akik kitalált dSalá'Sót rajzolnak, az örömelv. A fejlődéssel az örömelv a~r&alitáaclvnclc-atít5~ára helyét. ‘ patologTas esetekben azonban ez nem következik be. Ott, ahol a valóságot például egy válást - nehéz elfogadni, a realitás tagadása is bekövetkezhet.' Ez a legősibb vedekezés, a meg-nem-történtté-tevés a külvilágból jövő fenyegetés el­ hárítására szolgál. Rajzban ez úgy jelenik meg, hogy a kérdéses személyt egyszerűen kihagy­ ja, vagy a szerepeket felcseréli, vagy válás esetén pl. olyan családot rajzol, ahol papa és mama idilli egyetértésben élnek. Vágy fejeződik ki ahhan is, ha pllfinkpző neműnek rajzolja magát. ”—" Ha azonban a veszély belülről, az ösztönök oldaláról fenyegeti a gyerme­ ket, éppen mert belülről jön, nem eltüntethető, csak úgy, ha a tudatból kiszorul. Az így elfojtott azonban aktív marad, és keresi a levezető utakat. Ilyenek: az eltolás, melynek hatására az eredeti késztetés egy egészen más személyre, vagy 243

állatra tolódik át. A projekció esetén a bűnös tendencia, a tiltottnak érzett indulat azé a személyé lesz, aki eredetileg annak tárgya volt. Például így az agresszív gyermek szigorú szülőket rajzol. A felettes éntől szorongok, az énnel kapcsolatos szorongással ellentétben, gyakran azonosulnak a megbüntetettel. Az elfogadott büntetés így eltünteti a hibát, és megszünteti a bűntudati szorongást. így például önmagát leértékelve kicsinek rajzolhatja a gyermek, vagy önmagát oda sem rajzolja, vagy kasztrációs félelmei miatt a fiú lánynak rajzolja magát stb. A családrajz klinikai feldolgozása Hogyan fejeződnek ki a családrajzban az elhárító mechanizmusok? 1. A főszereplő felértékelése. A rajzban a felérték ok főszereplő gvakraruaz, akit a gvérek_eLsőnek-faiaftL vagy az, akit nagyobbnak, vagy az. akit, erős mű­ gonddal dolgoz ki, vagy esetleg az, aki középen áll, vagy az. akit szóban annak 'T^rrtTA felértékerfTTőszerepló, aZ'an^zemélyTakit meglszállFerzeimiTeg, akivel 'tudatosan vagy tudattalanul azonosít. 2. A főszereplő leértékelése. Legprimitívebb formája ennek az, ha oda sem rajzolja. Ha~mégis odar^jzolja a leértékelt szereplőt, akkor azt vagy kisebbnek, vagy a lap szélére, esetleg öregítve. A leértékelés többnyire azt fejezi ki, hogy1-a gyermek nem érzi jól magát a saját bőrében, más szeretne lenni. Corman tapasztalata szerint a fel- és leértékelés többnyire ggyiitt fnrrlnl plrí 3. Az áthúzott személyek. Ez a leértékelés speciális esete. Többnyire kon­ fliktust takar, amely egy a rajzba előbb kivetített, majd visszavont vágy niegtil•"íött tendenciával áll összefüggésben. Egy 9 éves kislány például a papa kivételé­ vel mindenkit elront a rajzán. így kénytelen egy második rajzot készíteni, ahol utolsónak rajzolja magát. Az elrontott rajzon ugyanis erős ödipális kívánsága miatt apja és anyja közé szerette volna rajzolni magát. 4. Az eltolt és hozzátett személyek. Az eltolás legegyszerűbb helyzete, ami­ kor a gyerek testvérének tulajdonítja a cenzúrázott tendenciát. A leggyakoribb azonban az, hogy a képzelt személyekkel jeleníti meg, amit magában nem mer. Ha csecsemő a hozzátett személy, regresszióra gyanakodhatunk, ha felnőtt, kompenzációra, ha vele egykorú gyerek - azaz olyan, mint az ikrek - , kevésbé vállalt tendenciák kivetítésére gondolhatunk. Ha a hozzátett személy állat, az álcázás igen nagy, a tiltás különösen erős. fi Knncwlatok-éfH.úi h>’ti. vix&fínvlatní-. A kapcsolódások a raivh-an-B-cvorpplők megélt, vagy kívánt intimitását fejezik ki. A térbeli elhelyezés az eltávolítást kifejezheti. Az elválasztott szülök például Vobbnyire azt, a vagyat fejezik-^ i, hogy a szülők távolodjanak el egymástól, és a rajzolóhoz közeledjenek. 6^Azonosulás. A rajzolás vé_gén-a~gy£X.meknek_rnapnnak kell kiválasztaúja, hogy kivel-tuzonosít. A 2 azonosulásnak különböző tudati szintjeleKe£si£ges. Tudatos szinten vagy a valóságnak, vagy kívánságának megfelelően választ. Mélyebb szinten olyan tárgyat választ, amely elfojtott tendenciákat tartalmaz, ezt a fel- ill. leértékelés jelzi számunkra.

244

:ett, az en, ia Ive íci-

•az, nűlak ivei :em Lek,

ra ;lő. ;onjtileléihol ága imiribb ner. lőtt, ísbé ,, az ceptást Cki, íztages. iszt. naz,

Objektív valóság és szubjektivitás 1200 esetből 150 rajzolta s^ját családját 660.képze etbeli és 390 átmeneti családot. Akik az instrukció ellené e saját családjukat raizoliák^-a-valóságelv-ma ma atatt állnak F5. npirrTfl-?» alkalmazkodás |a1at hanp.m a spontaneitás gátlá/''saeTaz erős reak előképzésé. Természetesenez a családr^jz is elemezhető. Vannak ezzel szemben olyan gyerekek, akik a valóságtól erősen elrugasz­ kodnak, olyan szubjektív családot rajzolnak, mely az álomhoz teszi hasonlatossá azt. Az alakoknak nincs reális létük, csak a gyermek affektivitásában. Cormán leszögezi: Akitalált család minél inkább különbözik a valóditól, a projekció annál erősebBTes annál valószínűbb, hogy a csalácTfigurái tiltott ten^derreiakárkepviselnék. Ez azonban csak valószínű. és nem bizonyított. A~családr^jz valószínű elemeit^más projektív teszteredmenyekkel érdemes összevetni, valamint mindazzal, amit a gyerekről, tünetéről, problémáiról, család' körülmé­ nyeiről tudunk. A könyv második fejezete azokkal a gyermeki lelki konfliktusokkal foglal­ kozik, melyek a tesztből kibonthatók. A gyermek kivetíti rajzába szüleivel, test­ véreivel kapcsolatban megélt problémáit, indulatait, de csak az elhárító mecha­ nizmusok gátló működésén keresztül. Testvérkapcsolatok és konfliktusok A testvér-rivalizáció jfí1pr'gárri a gyermeki fejlődés motorja. Gyermekk'orban ugyanis a két alápösztön, az agresszivitás és szeretet még ném vált ketté, a testvérek veszekednek, de nem tudnak egymás nélkül meglenni sem. Harmonikus családban a testvérféltékenység szocializálódik, patológiás körül­ mények közt azonban vagy elszabadul az agresszió, vagy gátoltság jön létre. Hogy jelenik meg az agresszivitás a testvérkapcsolatokban? Ritkán látni olyan rajzot, ahol a testvérek verekednek. Erről többnyire csak szóban tudósíta­ nak a gyerekek. Ritkán állatra vetítve jelenik meg az agresszivitás. Ilyenkor a felelősség a gyermeket nem terheli, az állat eltolt formában a cenzúrázott ag­ resszió szimbóluma. Például 9 éves fiú rajzában a farkas megtámadta a kistest­ vért, de az apa a farkast megölte. Az éncenzú a tehát az agresszió nyílt kifejeződését letiltja, esetleg más irányba tereli, ilyen eset a i i vália lctrtóhilcoo. I^i~ha ü féltékeny súg ü jyBBBfc* bSn túl elenk szwongást okoz, bekövetkezhet a rivális tagadása is. Az a testvér tehát, mely a rajzról hiányzik, váltja ki a legerősebb rivalizációt. És ha a gyer­ mek, noha testvérei vannak, egyet sem rajzol, éretlen, aki a frusztrációt nehe­ zen viseli. Ez fiúknál gyak abban fordul elő, mint lányoknál. Ha az agresszió bűntudattal terhelt, ha félő, hogy a mindenható szülő azt okozná neki, mit ő kíván a testvérének - persze tudattalanul - , akkor a minden­ ható büntetővel azonosul. Az agresszió így önmaga ellen fordul, s^ját njagát értékeli le, hogy a rivális helyett önmagát hagyja el. Ez a típusú reakció lányok­ nál gyakoribb. 245

Az atfrfcsszió elől rPtfrPtíSZiAiuil i'r .,1 niKimfriilni, rrpixvli^lm' egy olvaii kőr^Z-XŰiaLa-azorongást keltő konfliktusok még nem léteztek. A csa­ ládrajzban megjelenő rsersernr^aznrihan sok mindent ?elenthet: Corman 255 esetben talált*iiem létező csecsemő-rajzot. Ezek egy része azonosítási tárgy volt, de egy másik igen r;agy régzük- kívánságodén ti ilkációs^áxgyak, melyet az én nem rnéfrt5évallani. Konklúziók: testvérféltékenvség konfliktusa zavar forrása lehet. A szerző három patolój 3 F ' ' 1. ahol az agresszivitás dominál és nem dolgozódik fel 2. "ShnTaTli^ ' ^ elleiTlránviil. erős bűntudati feszültség jön létre 3. áhoTregr es s z í óval védekezik az agresszió ellen. és az utolsónak szüle­ tettel azonosít? f ■ -— Szulőkapcsolatok és ödipális konfliktusok \ fogH>ór.n^tali7^Hn..4.ie7^4n sn~h;i.sfí;ri jelenik meg, mivel az a szülők'kel vak^kapcsolattól függ. A testvérféltékenvség keveredik nz^kiTn^fTs~LonínkTussal.JÍi testvér születése például testvérféltékenységet okoz, de egyben szülőfél­ tékenységet is, mert ő is szeretne az ellenkező nemű szülőtől gyereket. Az ödipális korban a gyermek rivalizál az azonos nemű szülővel, úgy, hogy egyben utánozza is őt. Patológiás helyzetben azonban túlságosan megnő az agresszivi­ tás - sok esetben külső konfliktus miatt - , vagy túlzottan legátlódik a túl erős éncenzúra miatt. A családrajzban az elhárítás erősen működik. Nemi megkülönböztetés az ödipális szakaszban Az éretlenség leggyakrabban abban nyilvánul meg, hogy a gyermek nem tesz különbsáaet aTrgmek kúzt..-.(.6r7_éve*ek 5Q_rfea..n,em..ie&z-külöttbségefct'Ha teszTazt többnyire a másodlagos nemi jeir^ íiuígragaUáiniva+teífrTTTiTka aTiemi szervek ábrázolása. A nyílt ödipális helyzetek Amikor az-4dipália..(erotikus) osztagok szabadon nyilvánulnak meg, érzelemmel terhelt hBljaatbm-^TTt’oHIpáliaJi&lvxétrániiszélünk.'^zzeí’-gzemben '"rejtett ödipális helyzetről beszélünk akkor, ha az éncenzúra akadályozza az ösztönök szabad lefolyását egészen az elfojtásig. Nvflt Jialyzetben-ftiflcs elfojtás, a hárítás-elégtelen. Rajzban a következő­ képpen nyilvánul meg: £ gyermek az azonos nemű szülővel azonosít - a szerző statisztikája r7PrinTTiz e s G y akori. hogy az ellenkező nemű szülőhözközeKt., a fiiít. a mamához, a kislánvt-az_anríhoz raizolia. Ritkán, de előforcfuráz azonos nemű szülővel szemEeni nyílt féltékenység. Gyakoribb ennél az azo246

aos-nemú szülő leértékelése. Szélsőségesen ritka az eltüntetése, mivel ezt a cenzúra megakacíalyöZZSr'A statisztika szerint inkább az ödipális vágy tár­ gyát hagyják el.

Rejtett ödipális helyzetek Az én elfojtja acenrarézo& ^ziiiaöket. sőt a tudatban épp az ellenkezőiét létre Ez a fe akek&épzée Az azonos neouL&zülő ellőni atn’caszrvitáa pi'li áüLáIlatS£uaL/4wQl ződhet ki. A rivalizálás túl erős lenne és kifejezése szorongásos félelmet okozna, £zért az én álcázza. A távolság n kaucsulatbai^ uraMin urffjau Lamrwjlvwzza. Leg­ szélsőségesebb példája ennek, ha a szülőpár hiányzik a rajzról. Ha csak egymás­ ból tával-caizolia őket. _aldwp-ftz-a.7aims npmíi «yfilő esetében az agresszivitástól. qz e len e o neroű-azülő-ftfiatehpn a hil közeli kapcsolattól való félelmet ieTeStheti. Ha önmagát is távol rajzolja, akkor az a tudattalan gondolat fejeződhet ki, fíogy~ami tilos a szülőknek, az neki is tilos. Fiúknál 4,5%-ban, lányoknál 7 %-ban fordult elő, hogy önmagukat rajzolták elsőnek, és nem valamely erősen megszállt, szüjé't. Ezeken a rajzokörraz'en nárcisztikus megszállása - aszerző szerint - többnyire másodlagos, mivel ön-. m_aga3Eelé csak azért fordul, mert « azSEEiftlmiegszáJláiál valami akadályozza? pl. csalódása sorozatostrusztrácTókkövetkeztében. “ Cormán azt a tényt, hogy a gyerekek időnként magukat rajzolják le két nemben, azzal magyarázza, hogy a magány, amelyre a nárcizmus ítéli őket, oldódik, kompenzálódik így. regresszió, ugyanúgy mint a testvér-rivalizálásnáL-az ödipusz-konfliktus tsában is szerepel: visszatérni eev preödipális korba, az anya-gyerek ^ uál korába. Az ödipális helyzet mep^ordítása spm ritka, és igazi reakcióképzés. Jelei: az ellentétes nemű szülővel közömbös, az azonos neműt gyengéden szereti. Van, 'hogy az udípusz helyzet nehézsége miatt a gyermek lemond neméről" Ez fiúdnál 8%-ban, lányoknál 6 %-ban fordult elő. Ha a rajzon az apa a tápláló, a gondoskodó, ez érzelmi éretlenségre, orális fixációra utal, arra a korra, ahol még a két szülő nem differenciálódott.

É

Végkövetkeztetések A családr^jzban az én gátló funkciói miatt nyílt tartalmak csupán álcá­ zott formában jelentkezhetnek. A nyíltan megmutatkozó ödinális érzelmek­ nek nincs patológiás értelmük. csalTha túl intenzívek. Patológiás esetben a pozitív odipafísérzelmek vagy teljesen hiányoznak, vagy ellenkezőekkel he­ lyettesítődnek. A gyermek eltolásokkal és távolítással is dolgozik. A két leg­ súlyosabb védekezés az ellentétbe-fordult öriipáiis-lwpuMifal. ríssziŰrTekmtettel "arra, hogy a családrajz a tudatos konfliktus szférájában

247

mozog leginkább, az ábrázolás mögött az elhárításokat ill. a bennük rejlő konfliktusra való utalásokat is látnunk kell. Ami a tesztet illeti, bármikor megismételhető, és így vizsgálhatóvá vál­ nak az állandó személyiségvonások és a változó személyiségvonások is. 1972. december

IRODALOMJEGYZÉK Cormán, Louis: Le test du dessin de famille. P. U. F. 1970.

248