Fodor Ákos
Jazz
TARTALOM Ámulat
a Nap alatt Sarkalatos bizonytalanság Gyerek Határok Hajnal A kegyelem állapota és egy másik A múlt A tükörr ől Hajnali telefoncsörgés Monológ A turizmus dicsérete Kamasz Egy szenvedély anatómiája Meta-metafizika Dél Ifjúság Egy tű hegye Patt Házassági emlék-mű Biztosíték Meta-techné Pilinszky-emlékzaj Tűnődés a nap alatt Prés A kivétel szabálya kivétel szabálya Egy fog éneke Halottak Alapszabályok Szinopszis Öregség Quasi una novella Metagnoszeológia Bizonyos érettkori remekművek szelíd lázadása Mozart In memoriam P. A. Pilinszky-emlék-m ű Summa Az emberi állapotról Haiku - rondó Meta-inferno
Ha már In memoriam Éjszaka Hommage
children’s corner Axióma Törés Dialektika (bal)SOR(s) Geller Egy tökéletes Talált Tárgy (egy kisfiúval készült rádióriportból) Történelem Kórszak Üzenet az urnából Hipotézis Három magyar limerick Udvariasság Alkat-vázlatok D. T. levélszekrényébe Főhajtás egy boldog-élet-modell boldog-élet-modell előtt Barátság Utcai gyorsfénykép Mese A tudomány Tábla egy egyirányú utca sarkán Egy Molnár-aforizma Molnár-aforizma Egy demokratikus modell Egy tragikomédia szinopszisa
Örökbefogadás FÖLDI ÉS ÉGI
(neves költ ő ők öt verse) JOHN LENNON
Bodri, jó kutyus MAURICE FOMBEURE
Ez rendelet! JOHN LENNON
A ciki, ciki lény MAURICE CARÉME
A Cseresznyefa Meséje JOHN LENNON
Nélküldögéltem
2
J. P. Contamine de Latour & Erik Satie BRABANTI GENOVÉVA ÉGI ÉS FÖLDI ők öt verse) (névtelen költ ő (Szent Godrik himnusza) (Te, ki ha erre-jársz...) (Élvezvén édes új tavaszt...) (A hosszú éj) (A halál)
a Napba nézve Még mindig Koan Dallam Négy sorköz Koan Újkör Rondó Egy hálaadás Axióma Címerpajzsfölirat Gyűr ű Változat Blow-up Fordulópont Középpont Élő pont Csak ez Axióma Egy Pilinszky-dallam Szeretők Koan Portrévázlat Xénia (Ugyanaz) Egy edzésminta A teremtmény éneke Félálom Indiszpozíció Ima A kérés Metasztatika SZÉP, „te, milyen szép” Zen-történet
A pillanat Mindennapi teszt-kérdés Szavak P. Pont
Vakrepülés Metaesztétika Vetkezés Jel Axióma Divertimento Író-olvasó(-stb-stb-)napló Szerelem Kérelem
Hi-fi felvétel: egy hangszer hallgatása Egy optikai helyzet Por, idő Valójában Kockavetés Titok Alakvázlat Haiku-szerelem Egy kiállás Petite chanson spirituelle Egészségtani Egészségtani kérdés Egy éretlen szöveg fogyókúra után Koan Boldogság
3
Monolit Axióma Koan Egy emlék-mű Most már Pernye Műhely-haiku D. környékén Kavics Jelentés-vázlat a jelenidőr ől Hódolat az öregek előtt Ariel, futólag karambolozva az idővel: rémületében dudorászgat Canto
Azoknak, akiket szeretek És Azoknak, akiket nem ismerek.
Ámulat Csodálatos az a vonulás. Nem tömeg, de végeláthatatlan, számtalan és széle nincs, se hossza s nincs köztük kett ő, ki egyszerre lépne, mindegyikük egy-egy világmindenség nem szorul másra - mást ki nem szorít; hallatlan léptük minden zajt kiolt, magába ölelve mind-mind a zenét; érinthetetlenségüket tapintom, állandóságuk szélvészében élek: égek-fogyok, mint áldozati máglya - döbbenetes Azok Vonulása, akik szembe többé sose jönnek.
4
a Nap alatt Sarkalatos bizonytalanság Ki mondaná meg: mely tettünk hanyadszorra tettünk hanyadszorra lehet az Els ő? Gyerek ahogy a szél fúj, vagy épp nem Határok Van határ, ami attól van, van, hogy meghúzzák, kijelölik. Van természetes határ - még az sem változhatatlan. És van, ami csak akkor és attól, de attól fogva mindörökre létezik, hogy megsértettük: magunkban. Hajnal érvényt szerez: elszigetel ődik egy-egy boldog-boldogtalan szépségű tömb A kegyelem állapota és egy másik A szeretők tengernél, napnál, időtlen térnél többet nem akarnak, kevesebbel be nem érhetik. A lehetségességek csüggedt/csüggeszt ő mérleghintázása házastársi-háztartási erény. Kád víz. Fűtőtestmeleg. Lakóterület.
5
A múlt képlékeny, mint a pletyka, megfoghatatlan, mint a rémhír, idillé apad, mint a népdal, hegyesre kopik, mint a rágalom, rövidre zárul, mint a vicc, méreggé bomlik, mint a pánik, csömörig eltölt, mint a sláger, szívünk körül döng, mint a döglégy. A tükörről a szeretetlen élet ernyedt és kusza, mint vakok arca Hajnali telefoncsörgé t elefoncsörgéss boldogtalanul ziháló kérés, amely régen túlbukott már okán, túl tárgyán, önmagát felejtve szól, szól, úgy könyörög, hogy már csupán megbánthatná akármi meghallgattatás, őrjöngve kér és kér és kér és immár maga a cél nélküli vágy, mely nem akar és nem tud sem kielégülni, sem feladni. Alhatatlanul, ébredhetetlenül hallom és hallom Monológ miért, ugyan miért is furcsább, ha utcán, itt, vagy ott: kérdezek magamtól valamit és válaszolok rá valamit, mint az, amikor két, vagy több tökéletesen idegen ember beszél, beszél, beszél? A turizmus dicsérete arcomra, mint egy város f őterére, kiül egy idegen kifejezés és céltalanul elidőzik
6
Kamasz nincstelen tékozló Egy szenvedély anatómiája HAMLET: „...mely dolgokat, uram, bár magam is rettent ő e n és roppantul meghiszek, ően mégis úgy tartom, nem becsület így papírra tenni:”
Gyere közel, közelebb, még közelebb, kérlek, még, még, egészen közel, tapadóan-egészen! - Én akarlak eltaszítani. Meta-metafizika Az idő - ha van tágul-görbül, mint a tér: mosttól mostig tart. Dél a meredeken zuhogó fényben látszanak, árnyukon állva mind a dolgok. Árnyékunkat magunkba vetjük magunk is. - Rosszul látunk, jól látszunk Ifjúság amíg a kör túl tág a szemnek: látszik ív-szakasza egyenesnek Egy tű hegye nagyon szeretlek: egyetlen elveszíthetetlen, megismételhetetlen napunkon
7
Patt ha elmondanám: miért becsüllek nagyra: vérig sérthetne Házassági emlék-mű van, mikor t i s z t á b b eltörni egy tányért, mint elmosogatni Biztosíték bárhogy törekedj: nem moshatod ma le a holnapi mocskot Meta-techné Lendülve induljon a mozdulat, de mélyen fékezve a legels ő pillanattól, hogy odaérjen, ne becsapódjon. Pilinszky-emlékzaj Tandori Dezs ő nek nek
Tettesek vagyunk. Tűnődés a nap alatt Valami árnyék megtaposta árnyamat - nehezteljek rá? Prés Így, veledlen: nélküleddel - egyedül sem. Még egyedül sem.
8
A kivétel szabálya Életem tárlója - éppen úgy, mint minden vitrin - tarka, vegyes, áttekinthetetlen. Egyetlenegy külön posztamensen ezért állsz s ragyogsz, bennem is: fölöttem. Egy fog éneke már kilazulok. kilazulok. Ha kell: vigyázni kell rám. Rágni, velem? Nem Halottak képeik falnak fordultak fel őlünk és a hátuk: tükör Alapszabályok A vendégnek minden jár. A vendég mindent mások kegyéb ől, ajándékba kap. A vendégnek el ő bb-utóbb el kell mennie innen. A vendég magával semmit nem vihet. Mindenki vendég. Szinopszis Hallomásból tudom, hogy megszülettem. Életem azt pletykálja: meghalok. - Valami más (aminek nevére se leltem) biztosít: biztos ít: a z is csak múló állapot. Öregség túl közelr ől nem látlak jól
9
Quasi una novella Az öregedő test, kipihenend ő a szexus hadijátékait: a volt férfi elkeblesedik, a volt asszony szakállat ereszt, addig is, amíg csak végképp meg nem oldódik a köldökök rettenetes csomója. Az e g é s z talán nem is egyéb, mint egy megkönnyebbült sóhaj kezdete Metagnoszeológia én soha más ban nem csalódom, csak saját ítéletemben Bizonyos érettkori remekm űvek szelíd lázadása „Ti édesek, dagályosak, avatagok, a legtöbbet t őletek tanultam s komolyan köszönöm, hogy nem lettem olyan, mint ti - utolszor hálát mormolok Aztán végképp eleresztem e nem kívánt szorítású kezeket - már tilalomként is érvénytelenek. Fonákról sem segíthetnek nekem.” nekem. ” Mozart hommage à K. D.
nincs rossz f ű. Nincs szél, ami ne jól fújna. Nincs hamis madárfütty In memoriam P. A. - v é g eredmény: ő l. a törlést törlést ő l.
10
Pilinszky-emlék-mű Születésünkkel sebet ejtünk. Létezésünk kiszakít valamit és eltakar valamit a teljességb ől, halálunkkal pedig árnyékot vetünk. - Mivégre vajjon mindez? Vajjon mivégre? Summa nem nyughatunk Az emberi állapotról bizakodj - lévén helyzetünk mindenkor a l e g pillanatnyibb g pillanatnyibb Haiku - rondó az én poklomban számolnak és mértékkel szeretnek; órát lesve időznek; folyton véleményük van; csak idő van, semmi tér. Azt mondják: PERSZE. Csak idő van, semmi tér; mindenki siet, nyilatkozik, birtokol, temet, nemz és szül - semmi nincs, csak történik az én poklomban Meta-inferno A rosszat is? - jó. De, hogy a Legjobbat is meg lehet szokni!
11
Ha már (én csak akkor ettem-ittam valamit is, ha tányérom, poharam el is mostam) (én csak akkor voltam valahol is, ha már haza is érkeztem onnan) (én csak akkor éltem majd valaha is, ha már halálomat is letudtam) Csak a szeretet v a n. Csak a Rózsa: nem „ha”, nem „már”. - Föltétlen. Bonthatatlan In memoriam hajdani pörgés - forgás zaja, fénye egy rezg ő fej ezüstös shaker ezüstös shaker ében ében - a táncosok ugyan mind, a muzsikusok mind s mind, aki hallotta, látta, mind halottak azóta s a Szála helyén pedig rom és gyom: valami zene mégis és mégis visszhangzik Éjszaka a friss ablaküvegek is saját szobádat tükrözik: befelé nyílnak, mint az álmok - mutatva, mekkora a világod Hommage áldassék és tiszteltessék az állvány, amit elbontanak a megépült építmény körül, áldassék és tiszteltessék a gyógyulás után eldobott bot, leoldozott kötés
12
children’s corner A tréfa nem vágyirodalom, hanem a legigazibb realitás. Nem azt fejezi ki, aminek lennie kellene, hanem azt, ami van. Nagy Olga: ÚJABB PARASZT DEKAMERON - El ő ő szó Ezalatt a marsall sátrában szomorú és szinte események játszódtak le. ő Rejt ő ő Jenő : A LÁTHATATLAN LÉGIÓ Ez mind nem tartozik ide, nem tudom, hova tartozik. Szép Ernő : ÁDÁMCSUTKA
Axióma egyiknek fejre kell állni, hogy jobbszeme jobbszembe nézzen Törés porcel efánt Dialektika rabadság (bal)SOR(s) avagy egy Dusán-sor eltérítése AKIKET ÉN SZERETEK: EGÉSZEN EGYSZER Űen
nem bírják egymást.
Geller S. Gy.-nek
ébren töltöttem az egész káposztát
13
Egy tökéletes Talált Tárgy (egy kisfiúval készült rádióriportból) (...) Kiskoromban nagyon szerettem az ő sállatokat. (...) Történelem Ünnepi Játékok a tűzzel Kórszak száj- és körömtépés Üzenet az urnából alapjában véve elégetett vagyok Hipotézis az angyalok a pokolban nyaralnak Három magyar limerick Élt egy agyafúrt öregúr Pápán, szüntelen csomót keresett a kákán: szó-szerint vette és eladta - meg is tollasodott rajta az ebadta, szófacsaró öregúr Pápán! Élt egy fiatal hölgy Baján. Szép nagy fej n őtt pár szál haján; fejenállva-élve hitte: világot hányhat a fittyre! Excentrikus fiatal hölgy Baján... Élt egy ifjú ember Érden - nem volt benne semmi érdem! Egyetlen volt mindünk között, ki mástól nem különbözött! Nem élt nála különb különc Érden...! Udvariasság „Ne tessék parancsolni!” 14
Alkat-vázlatok hódolat Romhányi Józsefnek
CSONTHÉJAS Kívül kemény, belül puha. Er ő? Erény? Kölcsönruha. Belül puha, Kívül kemény - habitusa: f őnyeremény. GERINCES Belül kemény, kívül lágy. - Sorsa nem épp vetett ágy. Kívül lágy. belül kemény: csupasz vágy, kemény remény. PIKKELYES GERINCES Belül zordon, kívül morcos - nem született békeharcos akár nagy, akár kicsi: baljós, mint egy harckocsi. Tettei, mint ő, pocsék, vér-banális rémmesék. CSONTTELEN-HÉJATLAN Vezéregyéniség. D. T. levélszekrényébe levélszekrényébe az is viszony (s őt!) a Parizer Árához, ha nem szólsz hozzá
15
Főhajtás egy boldog-élet-modell előtt A mai kirándulás részemre - nagyszer ű ű - vólt!! (...) Állandóan, amerre csak mentem, jobbról-balról, - érdekesebbnél érdekesebb-különböz ő alakú, érdekes formájú, kisebb-nagyobb dombok mellett mentem el. - Nagyon érdekes - szinte FANTASZTI KUS VIDÉK! (ÚTAZÁSI ÉS ÜDÜLÉSI ÉLMÉNYEM 197 1 JÚLIUS 16-TÓL JÚLIUS 30 IG ÍRTA = Brakl András)
és Keljfeljancsi és Hübelebalázs és Rontópál és Hüvelykmatyi és Feketepéter és Paprikajancsi és Babszemjankó és Maszatpeti és Mások: csak mennek-mennek, mendegélnek Barátság alig látok tovább az orrodnál. Mégis mindig a lábad elé nézek Utcai gyorsfénykép Bájos. Csúf. Ígéret. Mint egy ebihal. Mese volt egyszer egy iciripiciri óriás A TUDOMÁNY be bizonyítja a vízr ől, hogy nem vízszintes
16
Tábla egy egyirányú utca sarkán - az ecet bezzeg sose borosodik meg Egy Molnár-aforizma Tökéletesen mindegy, ki hozza a rossz hírt, csak az a fontos, hogy ne közölje. Egy demokratikus modell „elolvastad-e mára legalább kilencvenkilencszer, elolvastad-e mára legalább kilencvennyolcszor, elolvastad-e mára legalább kilencvenhétszer, elolvastad-e mára legalább kilencvenhatszor, elolvastad-e mára legalább kilencvenötször, elolvastad-e mára legalább kilencvennégyszer elolvastad-e mára legalább kilencvenháromszor, elolvastad-e mára legalább kilencvenkétszer elolvastad-e mára legalább kilencvenegyszer elolvastad-e mára legalább kilencvenszer, elolvastad-e mára legalább nyolcvankilencszer, elolvastad-e mára legalább nyolcvannyolcszor, elolvastad-e mára legalább nyolcvanhétszer, elolvastad-e mára legalább nyolcvanhatszor, elolvastad-e mára legalább nyolcvanötször, elolvastad-e mára legalább nyolcvannégyszer, elolvastad-e mára legalább nyolcvanháromszor, elolvastad-e mára legalább nyolcvankétszer, elolvastad-e mára legalább nyolcvanegyszer, elolvastad-e mára legalább nyolcvanszor, elolvastad-e mára legalább hetvenkilencszer, elolvastad-e mára legalább hetvennyolcszor, elolvastad-e mára legalább hetvenhétszer, elolvastad-e mára legalább hetvenhatszor, elolvastad-e mára legalább hetvenötször, elolvastad-e mára legalább hetvennégyszer elolvastad-e mára legalább hetvenháromszor, elolvastad-e mára legalább hetvenkétszer, elolvastad-e mára legalább hetvenegyszer, elolvastad-e mára legalább hetvenszer, elolvastad-e mára legalább hatvankilencszer, elolvastad-e mára legalább hatvannyolcszor, elolvastad-e mára legalább hatvanhétszer, elolvastad-e mára legalább hatvanhatszor, elolvastad-e mára legalább hatvanötször, elolvastad-e mára legalább hatvannégyszer, 17
elolvastad-e mára legalább hatvanháromszor, elolvastad-e mára legalább hatvankétszer, elolvastad-e mára legalább hatvanegyszer, elolvastad-e mára legalább hatvanszor, elolvastad-e mára legalább ötvenkilencszer, elolvastad-e mára legalább ötvennyolcszor, elolvastad-e mára legalább ötvenhétszer, elolvastad-e mára legalább ötvenhatszor, elolvastad-e mára legalább ötvenötször, elolvastad-e mára legalább ötvennégyszer, elolvastad-e mára legalább ötvenháromszor, elolvastad-e mára legalább ötvenkétszer, elolvastad-e mára legalább ötvenegyszer, elolvastad-e mára legalább ötvenszer, elolvastad-e mára legalább negyvenkilencszer, elolvastad-e mára legalább negyvennyolcszor, elolvastad-e mára legalább negyvenhétszer, elolvastad-e mára legalább negyvenhatszor, elolvastad-e mára legalább negyvenötször, elolvastad-e mára legalább negyvennégyszer, elolvastad-e mára legalább negyvenháromszor, elolvastad-e mára legalább negyvenkétszer, elolvastad-e mára legalább negyvenegyszer, elolvastad-e mára legalább negyvenszer, elolvastad-e mára legalább harminckilencszer, elolvastad-e mára legalább harmincnyolcszor, elolvastad-e mára legalább harminchétszer, elolvastad-e mára legalább harminchatszor, elolvastad-e mára legalább harmincötször, elolvastad-e mára legalább harmincnégyszer, elolvastad-e mára legalább harmincháromszor, elolvastad-e mára legalább harminckétszer, elolvastad-e mára legalább harmincegyszer, elolvastad-e mára legalább harmincszor, elolvastad-e mára legalább huszonkilencszer, elolvastad-e mára legalább huszonnyolcszor, elolvastad-e mára legalább huszonhétszer, elolvastad-e mára legalább huszonhatszor, elolvastad-e mára legalább huszonötször, elolvastad-e mára legalább huszonnégyszer, elolvastad-e mára legalább huszonháromszor, elolvastad-e mára legalább huszonkétszer, elolvastad-e mára legalább huszonegyszer, elolvastad-e mára legalább hússzor, elolvastad-e mára legalább tizenkilencszer, elolvastad-e mára legalább tizennyolcszor, elolvastad-e mára legalább tizenhétszer, elolvastad-e mára legalább tizenhatszor, elolvastad-e mára legalább tizenötször, 18
elolvastad-e mára legalább tizennégyszer, elolvastad-e mára legalább tizenháromszor, elolvastad-e mára legalább tizenkétszer, elolvastad-e mára legalább tizenegyszer, elolvastad-e mára legalább tízszer, elolvastad-e mára legalább kilencszer, elolvastad-e mára legalább nyolcszor, elolvastad-e mára legalább hétszer, elolvastad-e mára legalább hatszor, elolvastad-e mára legalább ötször, elolvastad-e mára legalább négyszer, elolvastad-e mára legalább háromszor, elolvastad-e mára legalább kétszer, elolvastad-e mára legalább egyszer, amit leírattál velem tegnapra százszor?” Egy tragikomédia szinopszisa Mindenkinek van igaza.
19
Örökbefogadás FÖLDI ÉS ÉGI ők öt verse) (neves költ ő JOHN LENNON Bodri, jó kutyus Vau! Vau! - ki j ő? mi Tünde Lény? A Négylábu Barát! „Vau-vau” intézi lámpafényholdhoz vonzulatát. Kutyuli-Kuty, farkincád csóvikáld! Derék Kutyus, el ne aludj (míg el nem altatunk úgy végleg majd egy fincsibincsi kis injekcióval, jó Bodri) MAURICE FOMBEURE Ez rendelet! „Ez rendelet:” szólt a Király „Öszvéremen szerszám s nyereg csakis tujafából lehet!” „Ez rendelet:” szólt a Királyné „Öszvéremen szerszám s nyereg csakis k őrisfából lehet!” „Ez rendelet:” szólt a Királyfi „Öszvéremen szerszám s nyereg csakis ébenfából lehet!” „Ez rendelet:” szólt a Királylány „Öszvéremen szerszám s nyereg csakis cédrusfából lehet!” „Ez rendelet:” szólt az Udvari Bolond „Öszvéremen szerszám s nyereg csakis piszkafából lehet!”
20
(Ám kiviláglott, mire meglelték a nyergesmestert: nem volt annak egyebe, csak po-fája, mit nem is restellt...) restellt...) JOHN LENNON A ciki, ciki lény Én ciki, ciki lény vagyok keresztül & kasul... Én ciki, ciki lény vagyok (ezt kapd ki!) piszkosul: ciki a szemgolyóimig, lábujjaimtól cziky! Nem villog, ki golyóiig mélabéla, nem jani... MAURICE CARÉME A Cseresznyefa Meséje A Cseresznyefa kuncogni kezdett - bár fogalma se volt, miért egy csapat veréb rajt’ üldögélt s nevetését hallván: vele nevettek. A kacagás elöntötte a házat és már a fák csúcsáig ért s a láthatár széléig szerteáradt! „Ugyan vajjon mi ütött a világba?” csudálkozott el akkor Isten, állván a Mennyek Kerek Ablakába, melynél kerekebb s ablakabb nincsen. S mert hogy b őrébe már sehogyse fért a Cseresznyefa s a föld is majd’ kipukkadt: kevés vártatván az Úrnak - bár fogalma se volt, miért Orcája elé kellett kapni Kezét, hogy az angyalok, meg a szentek ne botránkozzanak: hogy’ is nevethet Mindennek Ura - s e m m i é r t ?!
21
JOHN LENNON Nélküldögéltem Nélküldögéltem egy fa’latt önteltelen s dagin. Egy Kisded Hölgy dallva-fakadt (totál nem láttam én) fül-néztem, s őt az égre föl: a hang forrása végett; ámde bármint tündököl, majd tűvé is tevé az Elme: „Jöjj! Szólj! Mit hülyítsz?! - ekként a Zagyval ő e fán lappangni hülye vicc!” - Ő nem s nem jön el ő... ...Többórahosszt eláltatott ez agyalágy zene, majd, fölkelvén, látom legott: hölgylátvány szálnyi se. Ám hirtelen - úgy gondolom: egy ágacskán, ez az! torkaszakadtából torkaszakadtából dalol egy pinduri malac! „S még Kisded Hölgynek véltelek rötyögtem -, nos, sebaj.” - Fölállt a Hölgy s jól meglepett: elröppent, mint a dal.
J. P. Contamine de Latour & Erik Satie BRABANTI GENOVÉVA commedia spiritualis (egy középkori legenda és egy utókori szatí utókori szatí ra ra kontaminációja) kontamin ációja) Most jól figyelj, Érdemes Publikum: halld Genovévának történetét, ki az Úr el őtt kedves volt nagyon. Kövesd Erényét és Mérsékletét! - Erében hercegi vér csörgedezett s Brabantban született ő egy napon.
22
A Keresztségben szép nevet kapott: Genovéva lett. - Szülei szerették. A magányhoz önként s korán szokott s a Legf ő bb Úrnak szánta ő a lelkét. Tizennyolc volt és erényekbe’ dús, hogy Nemes Házhoz feleségül vitték. Kis idő múltán nagy háboru l őn s urának, ki Pfalz-nak Kegyura: a Becsületnek eleget-tev őn el kelle a Várandóst hagynia, ki szent terhér ől maga sem tudott... Búcsúztak ők, mindketten könnyez őn. K ÓRUS ÓRUS Eljöttünk - Széles Tömegek : mi a nyitóképben szerepelni, hangot is, rangot is adón! Don, don-don-don, di-ri-don. Noha állagunk csak karton, elfújjuk sztoriját (pardon!) Királynénk Bús Ügyének. Don-don, a Lényeg: Szép Erény s Rút Merények. A bájos Hercegn ő egy aljas Háznagy: egy Hamis Sáfár gondjára maradt, ki szőtte gonosz tervét b űnös násznak, mit nyélbeüt - ha törik, ha szakad! Ám e Hölgy, ki volt jámbor és kedves, ellenszegült és minden módon lázadt. A Nyomorult bevádolá a N őt, hogy lovászával fajtalankodott s mert lepénzelte jól a lóköt őt: a Hölgy szégyenbe s tömlöcbe jutott. Majd, mintegy megbizonyítván a B űnt: szép kisfiúnak lett szül ő je ott... GENOVÉVA NAGYÁRIÁJA Testem, lelkem is ártatlan - ám a vád komisz! Gonosz csapdába estem, sorsom rossz végbe visz... Jaj, érzem szörnyű vesztem, hogy fejemet elvesztem! Ah, ronda egy dolog, elhunynom, mikor élek! - Gyönyörködnivalót nem lel ebben a lélek: senki sem vágyhat arra, hogy Szépséget és Bájt szemléljen feje-hullva... 23
Egészségnek ez árt! Ha vágja majd nyakam: fájlalja biztosan - ám Önért mit sem tehetek majd, Uram... Idővel kint a hadak vége lett s a Győztes Szigfrid Úr honába tért - elé Golo Strasbourg-ig sietett, hogy Aljas M űvét betetézze még: a Gaz Ripők azzal csalá Urát, hogy Hölgye megtiprá Becsületét! GOLO ÁRIÁJA Él Szigfrid... Eleven... Ám írva van: „Ki elstrabancol, nincs az otthon.” - Ez jó sansz nekem! Láttok majdan, trónján ülvén s az én szavam lesz csak a Törvény; mindezért és ennek örvén: őrség, enyém lesz majd a Rend ő r ség, ű zoltó-F ő ő cs ő ség, T ű cső -Vezet -Vezet ő - fölvetend akkoron a B ő ség Kalap és Kalapács, ű és Szegkovács Szegf ű és Dohány s Puhány Élvek, ha n ő kell... ővel - Mindezt aljas és h ű vös vös f ő v el máris élvezem én, úgy ám! Ez a bánattól-tépett lélek, e Gond-űzte Zsarnok Golo-t bízta meg, hogy Hitvesét hamar ölesse le s ugyaneképpen járjon a Gyerek...! - Készségest kész volt a Gaz Áruló: aljas gyönyört ígért neki e tett... E Genovévát hajhászó Pribék most megfosztatta ruhájától Őt s meghagyta, hogy zord erd ő be vigyék két tagbaszakadt, durva őr között s velehurcolják Zsenge Gyermekét, Vele, ki volt csak búba-öltözött... A Hölgy, már szinte látván a Halált, a Szolgákhoz könnyek közt úgy beszélt, hogy szavához hangot alig talált: elébb ölnék le őt, mint Gyermekét... - aztán szelíden, akarattalan a Szolgák kényére bízta magát. 24
Rátekintvén az irgalmasb-sziv ű, így szólt: „E Véres Tettet nem teszem!” - sejtvén: ha most a Hölgyhöz lenne h ű, szolgálatja még szép babért terem „Fusson, Úrnőnk! megvédi a vadon! Rejtezzen el, hogy meg ne lássa szem!” Ki ilyen emberséges lelk ű volt, szólt még: „Tudom már, hogy mi lesz a Csel: egy eb nyelvével hitetjük el Golo-t - a Gaz Csaló csalást érdemel s a Hűtlen Háznagy majd örvendezik: Ez Genovéva nyelve, ki halott!” A vad vadonban vájt barlang ölén tengette Genovéva életét: kenyér és tűz híjában volt szegény, vigyázva kicsiny fiúgyermekét... Ám Isten is vigyázta e Helyet s mit Isten helyesel: úgy van helyén. Egy szarvasün ő ott föl- s fölkereste, nap- s nap megszoptatván kisfiát s neki dalolt sok szárnyas énekeske, hogy enyhítenék néma bánatát és melegítvén testük: vélük háltak a vadont lakó minden bestiák... ...S most lássátok a Búverte Urat a várban, mint vigasztalja Golo: hol víg játszmát, hol vad tornát mutat - holott Szigfridnek keserves, mi jó! Szívében vég ne’kül s határtalan: Jó Asszonya sírása hallható... Mi-Urunk-Jézus, Mi-Urunk-Jézus, Ki az Irgalom: fölfedte Genovéva Érdemét! - Vadászgatván a Herceg, egy napon egy magányos szarvascsapásra tért, nyomonkövetvén az ün őt, amely tejjel táplálta kitett Gyermekét. A riadt szarvas sebtében futott az Ártatlankák barlangja felé. Az őt üldöző Szigfrid legott öldöklő íját megfeszítené - ám meglátott egy Teremtményt, aki pucéran egy kisdedet ringatott;
25
e Fénytelen Helyen egy csak-hajábaöltözött-testű Ifjú Nőt talált. Kérdezte t őle - s bizony: nem hiába „Ki vagy, Teremtmény? s mért vagy ily zilált? Ember-társ, kérve kérlek, mondd neved! Kérdőn kérdlek, választ várván-várva!” „Nevem Genovéva, megmondhatom s Brabantban születtem” így válaszolt „egy Nagyúr lett uram s parancsolóm, ki szép házba vitt, majd elhagyott. Szegény úrnő vagyok, kit az ura magától oktalan eltaszított...” „Legels ő-havi Áldott Állapotban egy álnok Háznagy gondjára hagyott, ki Erényemre tört - s mert vonakodtam, vonakodtam, az véres bosszút állni kész legott, parancsolván két szolgának a Gaz, hogy gyermekestül ölnének le nyomban.” A Herceg, megismervén Asszonyát e Vadonban - ím sírva is fakadt: „Te: Genovéva? kit karom fog át? te élsz, kit százszor meggyászoltalak?! - Ó, Isten! Minő Csudás Kegyelem, hogy él a holtnak vélt Dics ő Alak!” Mer ő öröm! harsány kürtharsogás! Jő száz vadász, harsan a hallali, látván a Herceget és Asszonyát! - S csak Genovéva nevét hallani! És a gyermek és az ün ő előtt szelíden meghódoltak a kutyák. A madarak és minden bestiák fölpanaszolták távozásukat: bőgvén-nyihogván s cserregvén imát, mely jót-kívánván is mély gyászt mutat. Így búcsúztatván el Jó Genovévát, Jó Genovévát és Kicsiny Fiát... A Herceg, hogy megb űnhődnék Golo, az Aljas Cselszöv ő, a Gaz Rip ők - hírrel hirdette meg, mily áruló! S meghagyta, hogy hamar nyúznák meg őt és útfelen szórnák szét tagjait - mint ily esetben illik és való. Erényes Hercegnőnk csak röptön élt szeretett Herceg-Ura oldalán. - Hisz’ feledé bár zordon börtönét: csak Szabadító Jézus, Kit kiván... 26
Lángragyúlt lelke Istenhez eseng éjt napba nyújtván s viszont: napba, éjt. GENOVÉVA KISEBB ÁRIÁJA Lám, nyugtázta az Ég Hónál-Is-Sz ű zibb Erényem! - Ám illan e gyönyör s nem sokat segít a tényen: ha vagdossák fejünket, kevéssé vigasztal meg bármily megható ünnep... Már nem volt képes mást venni magához, csak gyökeret, mint egykor a Vadonban s fohászkodik az Uraknak Urához - hallá Szigfrid Úr megszomorodottan; megszomorodottan; nem lévén közömbös Úrn ő je iránt, ki nem csüggedt e Szent Gyakorlatokban... ...„Nagyuram, szám most utoljára kér - mert Örök Búcsúnk Napja lesz e nap megtégy minden jót Kicsiny Fiadér’! Álmát is óvd, s ő óvja álmodat s az ő Tudatlan Bánata legyen jobb ügyvédem, mint Bölcs, Tanult Urak.” E szókkal Genovéva tiszta lelke a Legf ő bb Úrnak Kezére került; a Fájdalom-Fiú majd’ holtát lelte - így sír anyjáért, kit ily Anya szült együtt gyászolván ő és nemző atyja, zokogván, ríva sujtatván a földre... ...A Mennyből tűz-nyaláb zuhant alá, mikéntha volna új Nap fénye az s az éjt mintegy nappá téve soká’ - s úgy tűnt: nincs szebb és ragyogóbb Vigasz... Sok Dús és Pór, meg a Szelíd Ün ő éj- s nap jó Genovévát gyászolá. S hogy Genovéváról az árnyat is, mit Gaz Golo rútul reá-vetett, (s ez Árnyék nem csekély, habár hamis!) eloszlassa a Szarvas - szép e tett! -: a sírra dőlt s nem vett ételt, italt - a Szenved ő Sírján kiszenvedett. ÓRUS-FINÁLÉ K ÓRUS Hát happy end lett a vége, mert az Erény gy ő zött végre s a vesztes a Gaz Csaló! Hát végre vége - jó, jó - s minden jó, ha vége jó!
27
ÉGI ÉS FÖLDI ők öt verse) (névtelen költ ő (Szent Godrik himnusza) Mária, Szentséges Sz űz Anya! Názáreti Jézus Krisztus Anyja! Közbenjárásodat kérvén kéri Godrik, mert lelke anélkül Isten Küszöbén felbotlik! Mária, Szent Sz űz, Kisjézus Fészke, Szüzesség Virága, Anyaság Éke! Töröld el vétkemet, fogadd el szívemet, segélj be Istennek Üdvösségébe! (XII.sz.) (Te, ki ha erre-jársz...) Te, ki ha erre-jársz, állítsd meg léptedet. Szemléld meg, Embertárs, bárha is látsz ilyet: kereszt fájához keményen kötnek három vas-szegek. Dárdától töretvén törzsem. Szívem is általüttetett. (XIV. sz.) (Élvezvén édes új tavaszt...) Élvezvén édes új tavaszt, mely bimbót, madárdalt fakaszt, vigasztal s boldogít; a völgyben százszorszép ezer s minden madár dalt énekel, vígan hangoskodik rigó, pirók, fülemüle: múlik rosszkedvünk zord tele, midőn a rét virít. - Örömben bővelkedve most egyetlen dalt, csodálatost hallunk, kószálva itt!
28
A rózsa rózsás arcot ölt s az erdő mélye is derült! Gyönyör gyönyört követ: a hold pazarlón ragyog s öröm látnunk liliomot, ánizst, kakukkfüvet! Nászra kelnek a vadkacsák, szelíd, szerelmes tarkaság: tavak, folyók, erek! - A vágytól kínzott férfi sír... Sebzett szívemre nincsen ír, míg boldog nem lehet! Úgy süt a hold, csaknem vakít! A nap ontja sugarait, zeng madárhang-özön; madárhang-özön; harmat lepi a dombokat s barmok mondják ki titkukat rejtélyes nyelvükön! Földi féreg férget szeret! Ám a Hölgyek s a némberek rátartók, idefönn... - Ha az Egyet meg nem kapom, kire legf ő bb’ kívánkozom: a vadonba szököm! (XII. sz.) (A hosszú éj) Örvendetes, míg tart a nyár s madár dalol. - Ám most a zord id ő beáll s szél szava szól. Jaj, jaj. Hosszú lesz ez az éjjel s én nagy vétkemnek szepl ő jével fertezvén, vezeklek ma már... (XIII. sz.) (A halál) Midőn szememre hályog hull majd, fülem zugai zúgnak-búgnak, orrom hegyes, hideg, nyelvem görcs-merev, ajkam fekete lesz s orcáim petyhüdöttek; szájam torzan vigyorog, nyálam rajta kicsorog, 29
hajam égnek mered, szívem ugrál-remeg, kezem is reszketeg, lábam is megmered: a Halál rám talál s Szent Mihály lova már a kapuban áll; akkoron majd, általkelve ágyból deszkapadlóra, padlóról koporsóba, koporsóból ravatalra, ravatalról mély verembe s dombot is halmoznak erre; lesz bár így Föld Terhe orromra tornyozva: már fittyet hányok Minden Földi Dolgokra! (XIII. sz.)
30
a Napba nézve Még mindig nem vagyok elég szegény. Még nincs bennem elég csend ahhoz, hogy ne vitatnám a vitathatatlant: még van szavam. Nyomorultan, tériszonyban, könyörögve a semmitsemtudásért, még mindig magamhozszorítanék valakit, valamit, Veszendőt a Veszend ő. Koan „sötét van” mondta és a lámpa fénye is belehalványult Dallam Úttalan úton az id őtlen idő ben valami közelít, aminek neve sincsen, nem mozdul s közeleg. Nemhonnan, nemhova. Megszül-e? megszületünk-e valaha? Négy sorköz (Befalazott madarak álomröpülése?) (Nagy, nehéz nyár lesz, jelenlétünkben: nélkülünk?) (Vagy mégis, Isten Lakásában a Gyerekszoba? Mégis, a Pokol Általános Iskolájában: Szénszünet?) Koan röpül az ég
31
Újkör Tavasz, Hatalmas! Egyfelé menet: röpít. Másként: földhöz csap. Rondó mert aki Téged megtalált, életet talált.
elvetted t őlem a halált és adsz helyette életet napról-napra; napról-napra köszönöm és bocsátom meg neked, hogy elvéve t őlem napról-napra a jól megérdemelt halált - adsz béke helyett örömet: veszend őt az örök helyett, elvéve tőlem a halált Egy hálaadás Nemigen van világ. Ami mégis lenni tűnik: többnyire érvénytelen. De szobák vannak, itt, ott. Egy-egy szoba mindenütt van. Szoba, ahol üldögélni, feküdni, föl-alá járkálni jó; ahol meg lehet szólalni, de nem muszáj. Ahol együtt lehetsz, vagy egyedül lehetsz, ahol még a csend is lehetséges - szobák, ahol nem er őszakolnak meg, nem fosztanak ki, nem aláznak meg ok nélkül, szünet nélkül. - Jó, hogy vannak szobák. Axióma A szeretésen k í v ü l minden emberi emberi tett: romépítés. Címerpajzsfölirat Nagyon - vagy sehogy.
32
Gyűrű mindenr ől te jutsz eszembe rólad minden eszembe jut minden rólad jut eszembe mindenr ől eszembe jutsz mindenr ől te jutsz eszembe Változat üvegesedem. Tisztán tartom magam, hogy mögém is láthass Blow-up Valamit elfelejtünk, elmulasztunk valamit, elszalasztjuk, vagy elhalasztjuk. És ez a majdnem-semmi attól fogva jön, jön, nyomunkban van és egyszer csak mérettelenné hatalmasodik, mint az éjszaka csendjében egy padlóreccsenés. Fordulópont átédesedik. A kín mélye felragyog. Öröm lesz, béke Középpont most minősíthetetlenül szeretlek. Ahogy talán a gyerekek, ahogy talán az állatok vehetnek részt. Távlattalanul, boldogan Élőpont Kiemelsz a veszend őség tengeréb ől és felmutatsz. Kiemellek a veszend őség tengeréb ől és felmutatlak. Egymás kezében ragyogunk; szorongunk és ragyogunk. 33
Csak ez A sötétben megütsz valakit, aki szeret, megüt valaki, akit szeretsz. Talán nincs is egyéb, csak ez. Nem folytatás, nem vég, se kezdet, csak ez a puha sötétség, ez a kemény ütés. A szeretet. Axióma ki nem vigasztal meg, mikor megbántottad, az nem is szeret Egy Pilinszky-dallam Mikor már csaknem elveszek: hiányod megfogalmaz. Két gyengeség beleremeg, kettejük mily hatalmas! Lehetetlenségünk ragyog! Nincs szem, mely belenézhet. Taglalhatatlan állapot - nem része az egésznek. egésznek. Nincs id őnk. Nincs történetünk. S mi nincs, az múlhatatlan. Nem ismerünk erényt, se bűnt az Örök Pillanatban. Szeret ők Két Nap süti egymást: értelmetlenül: gyönyör űen. Koan madárfa Portrévázlat titkok-titka, te, nem vonásaid szépek: vonásaid szépek: arcod gyönyör arcod gyönyör ű 34
Xénia Hozzám tartozol - nekem: nem. (Ugyanaz) mert végösszegben minden számlád vállalom: sose részletezd Egy edzésminta csak a nálad is kisebb előtt hajts fejet - az: öröm, ima A teremtmény éneke új szemmel nézni a régi képre: ez a mi alkotásunk Félálom a gyerekek, a költ ők, a részegek szavakban gondolkoznak, névtelen dolgokat éreznek, csakis a jelenre emlékeznek és a jelenre is csak emlékeznek Indiszpozíció Amikor szívem gyáva és agyam lusta: véleményem van. Ima Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz, átléphetsz rajtam bármikor oda, ami csak mi vagyunk. És kiléphetsz onnan bármikor. Amikor csak jössz: zárva találsz, érintésedrenyílóan, könnyen, zajtalanul.
35
A kérés s ha addig élek is: inkább engem hagyj el, mint magad, Kedves! Metasztatika csupán a hasznos kapcsolódások hínárjából kimenekedve, viszonzó viszonylatok véd őhálójáról végképp lemondva emelhetjük lapos életünkre a szeretet meg nem ingó mer őlegesét SZÉP, „te, milyen szép” „kezek mozdulnak és indulnak és lelnek egy másik kezet” „maguktól mennek mint gyökerek a földben a maguk útján” „jó nékik együtt” - szavaiddal ölellek, Drága-Szép Ernő. Zen-történet tojáspörgés A pillanat fellobban és kialszik. De akkorra már örökre beégett valami Megnevezhetetlen mintái közé Mindennapi teszt-kérdés Látod-e még azt, amit nézel, vagy már csak tudod: „ott” „az” „van”?
36
Szavak minden szó: m űfordítás, emlékezetb ől - a Megközelíthetetlen Hiteles Szövegé. Hihetetlenül fontos, tűrhetetlenül pontatlan minden szavunk. P. Talán csak a szóközöket. - búcsúzás után, a viszontlátás el őtt a z t: a Parttalan Hidat. Pont Nem út és nem cél: érthetetlen, gyönyör ű helybenröpülés.
37
Vakrepülés „Voltaképpen miért nem maradunk itt örökre? ... - Be szép itt nálatok - mondta egyszer V. Károly a perjelnek, akinek kolostorát meglátogatta. - Transeuntibus! - válaszolt a prior. - Szép? Igen, az átutazóknak. ... - Ma ma van - állapította meg a hercegkisasszony, mert most már minden készen állt az elutazáshoz:” Kurt Tucholsky: A GRIPSHOLMI KASTÉLY
Metaesztétika ...minden éretlen épségnél szebb kopások, törések... Vetkezés jó abbahagyni s korábban, mint „id ő ben”: nem tudunk mikor tudunk mikor -t -t * Hála azoknak, akik elhagytak. Bántott - nem én bántottam. * Vállalkozásba fogni többé nem fogok. Tű hegyén forgok. * Szögletesítik a gyönyör ű kört, csak, hogy hozzányúljanak. * a történők: egyirányú, szűk utcácskák. A tűhegy is: Tér
38
Jel Vér-szem a hóban. Kié? mié? nem tudom. Piros, fehér. Föld. Axióma az nem unalmas, ől: mi nem „szól” valamir ő l : csak a Fehér Fény Divertimento A dolgok fantasztikusan természetesek. Író-olvasó(-stb-stb-)napló Már inkább újra-, mintsemhogy újat. Szerelem ahogy a szél meglebbenti a függönyt: nem a függöny, nem a szél. A lebbenés Kérelem rajtam úgy segíts: gondjaimból részt ne végy, csak tudd, hogy vannak Hi-fi felvétel: egy hangszer hallgatása (én Játékosomnak Játékosomnak nincs játékos kedve: hangtalan heverek, tok nélkül; talán: okkal)
39
Egy optikai helyzet Van, hogy olyan közelb ől nézed életed, mint kézcsókot provokáló kezet: nem azt látod, hogy Csodásabb Eszköz az, mint bármi, csak bőrhibát. S hogy körmöt kellene vágni. Por, idő az idő elkedvetlenít és cselekvésre ingerel, mint a gyönyör ű tárgyakon minduntalan megül ő por - és habár az egész végtére is reménytelen; ragyogásukért mégis érdemes, igen, érdemes újra és újra és újra letörölgetni a dolgokról a port, a por-id őt Valójában Nemtompuló vájatokat vés, örök üregeket váj bennünk, megfejthetetlen jelekkel jelöl meg mindent, amit elfelejtettünk. Valójában ezek volnánk? - mindaz, amit épp mi veszítettünk veszítettünk el. Kockavetés mindennel úgy bánj, mintha rengeteg volna belőle - úgy: l e s z Titok hommage à W.S.
Fölmérem határaimat: határaimat: határtalanok. Kitapogatom korlátaimat: korlátlanok. Talán nem is lehetne hol s hogy lennem - mégis vagyok.
40
Alakvázlat Késel. Sietsz. Félsz. Azértis belevágsz, belémvágsz. A mozdulat közepén megbénulsz, már annyira bánod. Megteszed és nem: magamagával törlöd a tényt. Mindez még csak rossz sem. Aztán megint késel majd. Majd elsietsz. Haiku-szerelem Egy végtelen nap. Egy, amely csak hosszú volt. Többé: egyik se. Egy kiállás hommage à P. J.
a gondolatok hallatlan megnevezhetetlen b űnei, melyeknek, mert nem bűnügyek: nem bűntények: holmi büntetés élüket nem veszi, nem veheti soha Petite chanson spirituelle Öngyilkos, ki lázad. Haldoklik, ki nem. - Hol állhat Kórházad, Orvos Istenem? Egészségtani kérdés
miből old? mire edz születés - meghalás Nagy Szaunája?
41
Egy éretlen szöveg fogyókúra után ...finomul a látás, tompul a szem... Koan leplezetlen titok Boldogság Együgyűen, mint egy kislány. Mint egy vihar. Mint egy „nem-tudom”. Monolit majd szél lesz, majd szélcsend. Minden lesz. Minden volt már Axióma szaporázod-e lépteidet? ritkítod-e? - mindenképpen odaérsz, eléred helyben-szálló halálodat Koan még az sem kizárt, hogy a céltábla nyilad útjába kerül Egy emlék-mű Jelenlét, Visszahozhatatlan! Jelenlét, Visszavonhatatlan.
42
Most már most már vigyázni kell. A feldőlt, elszórt tárgyak, dolgok dőltségére, szórtságára is. Hogy rendet ne csináljak a Rend helyett, hogy más helyre ne toljam a Helyén-Így-Levőt Pernye csodakamasz Műhely-haiku Talán hozzá se nyúlj. Csak nézd és nézd, míg csak gyönyör ű nem lesz. D. környékén Felébemenet megtörténhet valami. - S hogy hovaérsz-e? hovaérsz-e? (valaki, útban oda: látott valakit s Harmadikká vált) Ez a Város nincs is, csak az út, mely felé visz. Nevében: él („rossz anyagomból, hogy gazember ne legyek, szentté kell lennem”) Mindegy, hogy honnan. Mindegy, hogy hová. Mindegy, hogy mégy-e. Figyelj. (elvétel, hozzátétel nélkül: ugyanaz át r e n d e z ő d ö t t) aki AZT látta, színeket többé nem néz, csak a Fehér Fényt
43
Kavics Remélem: igen? Remélem: nem? - Tudom: úgy lesz jó, ahogyan lesz. Jelentés-vázlat a jelenid őről valahogy úgy, mint a csecsem ők: iszom, iszom és szomjazom, megkívánok és elunok, fogok, megszorítok és elejtek; elsírom magam, unatkozom, félek. Mindentől függök, de alig függök össze. Nagyon megörülök egy érintésnek. Vissza borzadok egy másiktól. Nevetnem kell, nevetnem kell bizonyos szavaktól. Figyelmem leng őajtaja készségesen nyíldogál kifelé-befelé, vagy ácsorog középen: elbámészkodom egy színen, egy lyukon, egy repedésen; jót csodálkozom azon, hogy hajlik az ujjam. Bízom. Ragaszkodom. Hamar felejtek. - Valahogy így. Jöhet a jövő úgyis jön - nem hívom Hódolat az öregek el őtt Arcuk ráncbaszedte a haszontalan id őt. Az élet méze bennük megikrásodott. A legkeservesebb-élet ű is: édes. A leghitványabbjuk is: kincstár.
44
Ariel, futólag karambolozva az id ővel: rémületében dudorászgat ----------szél, ne moccanj, ág, ne roppanj, haj, ne n ő j és haj, ne hullj; hab, ne pattanj, zár, ne kattanj, álnok elme, elborulj - ne mo - - ne ro - - - - - ne - ------ ne - - - -----Canto Titok a rózsa. Aki firtatja - talmi a tudása. Ki csak csodálja: az a tudósa. A rózsa: rózsa. -&-
45
