Az öngyilosság és az abszurd: 1.
- az öngyilkosság az egyetlen igazán komoly filozófiai kérdés ->válasz: ha meg tudjuk ítélni, hogy hog y érdemes e leélni az életet -az élet értelme a legelőbbre való kérdés -a lényeges kérdéseket kétféle gondolkodásmóddal lehet megközelíteni: a földhözragadtság és a költőiség egyensúlya teszi lehetővé, így párosul az érzelem a tisztánlátással -az öngyilkosságot a műalkotáshoz hasonlítja:”a szív csöndjében érlelődik” -halálos játszma:gondolkodás->megrendülés->rád játszma:gondolkodás->megrendülés->rádöbbenés->me öbbenés->megvilágosodás=>a gvilágosodás=>a fényből való menekülés -„nehéz tetten érni azt a pillanatot, amikor a szellem a halál mellett dönt, a tettből azonban már könnyebb levonni a benne rejlő következményeket” ellenőrizhetetlen mi váltja ki -öngyilkosság=vallomás: az élet túllépett túllé pett rajtunk,vagy egyszerűen csak nem értjük -az élet elvetése=rádöbbenés a megszokás szánalmasságára, és hogy az életnek nincs mélyebb értelme -nem a lázadás szüli az öngyilosságot, hanem a beleegyezés -Camus szerint: „Minden egészséges ember eljátszott már magában az öngyilkosság gondolatával.” -van e halálig tartó logika?-> az öngyilkosságról való elmélkedés ad erre választ=abszurd gondolatmenet 2.
-az abszurd , Camus felfogásában egy paradoxon, melynek két tagja van: ér telmet kereső emberi emberi egyén az életének értelmet lehatároló-tagadó, idegen, néma világ őt lehatároló-tagadó, -egyéb megfogalmazásai az abszurdnak: a hús lázadása a világ sűrűsége, idegensége
-az abszurd ennek az ellentétnek a tudatos meg- illetve átélése -az ember megismerhetetlen:mindig marad benne valami tovább nem bontható, valami érthetetlen „Ha megpróbálom megragadni azt az ént...elfolyik az ujjaim közt, mint a víz.” -látszólagos paradoxon= az embert éppúgy meghatározzák meghatározzá k a színjátékai, mint az őszinteségi rohamai -az abszurditást is hasonlítja a műalkotáshoz: minden nagy tettnek szánalmas a kezdete ->az abszurd világ éppen attól nemes, hogy nyomorúságos nyomorúságos a származása -az abszurditás első jele: jele : - mikor egy válaszban az üresség hallatja a szavát - mikor megszakad a megszokott mozdulatok láncolata - mikor a szív hiába keresi a hiányzó láncszemet -felmerül a miért->ezzel kezdődik minden->az kezdődik minden->az öntudatra ébredés kezdete, következménye: az öngyilkosság vagy a talpraállás -az abszolútum-éhség= az egység utáni sóvárgás -a világ önmagában nem ésszerű az ember és a világ közötti egyetlen kapcsolat az abszurd, amely egyaránt függ m indkettőtől
abszurd ellentét köztük: az irracionalitás ir racionalitás és az ember legmélyéből fakadó világosságvágy között az abszurd feszül -az abszurd születése: mikor az ember érzi magában a boldogság- és igazságvágyát, de hívó szavára a világ esztelen csöndje a válasz -az abszurdum jelentése: lehetetlen, ellentmondásos; mikor az ember szándék és a rá váró valóság
nem áll összhangban( tényleges ereje és a kitűzött cél között ellentmondás fedezhető fel) ->annál nagyobb az abszurd, minél nagyobb a távolság az összehasonlítás két tagja között -az abszurd a halállal ér véget -az abszurd ember vállalja a harcot, elfogadja az irracionalitást -az abszurd szabadság= Csak úgy tudhatom meg, hogy szabad-e az ember, ha megtudom, hogy lehete ura valaki. Attól válik abszurddá, hogy a fogalom, mely lehetővé teszi a szabadságkérdést, egyben meg is fosztja értelmétől
Az abszurd hős/Sziszüphosz mítosz: -Sziszüphosz büntetése: fölösleges munka(egy sziklát görgessen fel a hegycsúcsra, amely onnan visszahull, s ezt ismételje) ”sziszifuszi munka”=felesleges munka(ma is használjuk) -Sziszüphosz=abszurd hős szenvedélye és a szenvedése teszi azzá(gyűlöli a halált és szenvedélyesen szereti az életet) ezzel
érdemelte ki büntetését egész létével a semmit teljesíti be halad soha véget nem érő gyötrelme felé öntudatosan néz szembe a balsors bizonyosságával
-Sziszüphosz számára a győzelem a tisztánlátása nyomasztó igazságok megsemmisülnek, ha felismerjük őket
