Befektetesi Filozofia Kockazatkedveloknek Faluvegi Balazs

F ALUVÉGI B ALÁZS: BEFEKTETÉSI FILOZÓFIA K OCKÁZATKEDVELŐKNEK OCKÁZATKEDVELŐKNEK IADJA : BRIDGE W EALTH EALTH M ANAGEMENT ZRT K IADJA W EB EB: WWW .BWM.HU EMAIL: [email protected]

FALUVÉGI BALÁZS

BEFEKTETÉSI FILOZÓFI A KOCKÁZATKEDVELŐKNEK

Kiadja: Faluvégi Balázs, Bridge Wealth Management Zrt. Befektetési Vezetője

© Faluvégi Balázs, Minden jog fenntartva, ISBN 978-963-06-7552-9

1


Befektetési Filozófia Kockázatkedvelőknek Faluvégi Balázs Írások a Bridge Wealth Management Zrt. Befektetési Vezetőjétől Történetek és mesék a befektetési hozzáállásról a pénzügyi befektetések ingoványos, de gyönyörű területén


2


© Faluvégi Balázs, 2009 Írta: Faluvégi Balázs ISBN 978-963-06-7552-9 978-963-06-7552-9 Minden jog fenntartva Kiadja: Bridge Wealth Management Zrt. ( www.bwm.hu,, [email protected] ) www.bwm.hu

A könyvben szereplő valamennyi információ és tanács tájékoztató jelleggel kerül közlésre, nem minősül befektetési ajánlatnak és konkrét befektetési tanácsnak. A szerző kizárólag azoknak ajánlja a kockázatos befektetéseket, akik hajlandóak elfogadni a veszteség lehetőségét, így azokért semmilyen anyagi felelősséget nem vállal.


3


Előszó...................................................................................................................................................... 6 A kertész története ................................................................................................................................ 8 Filozófia .........................................................................................................................................................14 Mindig spekulálsz ................................................................................................................................ 15 Kockáztatni jó! ..................................................................................................................................... 18 Tudomány és Tőzsde .......................................................................................................................... 21 Soha többé nem fogsz összezavarodni! ............................................................................................ 26 Félelem és reszketés a sportban és a tőzsdén .................................................................................. 31 Félelem és reszketés a sportban és a tőzsdén 2. .............................................................................. 35 -ot! ............................................................................................................. 38 Verjük meg a Benchmark -ot! Átjutni a falon! ..................................................................................................................................... 41 Hallgass az esélyeidre! – Példa – Példa a pókerversenyről ........................................................................... 44 Időtényező ............................................................................................................................................ 47 A veszteség erősebbé tesz? ................................................................................................................. 50 10 kellemetlen kérdés, amit rendszeresen fel kell tenni ................................................................. 58 Miért vesztett Newton a tőzsdén? .....................................................................................................61 Einstein – Compund Interest ............................................................................................................ 64 Greed is Good ..................................................................................................................................... 67 ........................................................................................................................................... 70 Abszolút Hozam .............................................................................................................................................

Nyereségét minden körülmények között - Abszolút Hozam ........................................................ 71 Mekkora hozamot lehet elérni? ......................................................................................................... 76 Egy érdekes táblázat ............................................................................................................................ 81 Hedge Fund .......................................................................................................................................... 86 Managed Futures ............................................................................................................................... 103 Az elmúlt három évtized legnagyobb kockázatkedvelő kockázatkedvelő befektetői ............................................114 Miért érdemes sokat kockáztatni? ...................................................................................................117 A kulisszák mögött ............................................................................................................................132 Rendszer ........................................................................................................................................................ ......................................................................................................................................................137

Minden évben eltalálni a legjobbat ..................................................................................................138 Befektetési stratégia – Hogyan – Hogyan készüljünk fel akár a legrosszabbra is? .....................................140 Befektetési stratégia – magas hozamú lehetőségek ....................................................................... .......................................................................144 „Jó vagyok?” .......................................................................................................................................151 Drawdown – Meddig – Meddig bírjuk a víz alatt? .........................................................................................154 Csúcsról Csúcsra ................................................................................................................................160 A tőkeáttétel növelése miatt hosszabb ideig leszünk les zünk bukóban? .................................................164 Légy precíz? ........................................................................................................................................168 Trough Time ...................................................................................................................................... 173 Megvágott Grafikonok - Felejtsd el a zajt, számtalan módon ....................................................178 A likviditás és a rugalmasság fontossága ........................................................................................198 Jelen és Jövő ..................................................................................................................................................204

Hogyan legyen 200 millió Ft -unk nyugdíjas korunkra? ................................................................205 6 tipp ha (egyelőre) nincs pénzünk megfizetni a privát bankárokat ...........................................208 Milyen befektetési alapba fektessünk? – Konkrétumokkal – Konkrétumokkal .........................................................211 10 félelem, amitől meg kell szabadulnod ........................................................................................214 Mit tegyünk ha beüt a KRACH? .....................................................................................................217 Kína vs. USA: Meglepő eredmények! .............................................................................................219 © Faluvégi Balázs, Minden jog fenntartva, ISBN 978-963-06-7552-9

4


Az a fránya hosszútáv .......................................................................................................................222 Már olcsó? ...........................................................................................................................................230 Amikor a szabadság rendszerszintű kockázatot okoz – avagy mi is történt 2008 -ban a tőzsdéken? .......................................................................................................................................... 238 Farkas, aki követi a vándort .............................................................................................................244


5

F ALUVÉGI B ALÁZS: BEFEKTETÉSI FILOZÓFIA K OCKÁZATKEDVELŐKNEK K IADJA : BRIDGE W EALTH M ANAGEMENT ZRT W EB: WWW .BWM.HU EMAIL: [email protected]

Előszó

A könyvet felnőtt, álomvilágból felébredt, komoly befektetőknek szánom. Ez nemcsak a realista hozzáállást, és a kockázat tudatos vállalását, hanem az alapvető befektetői műveltség meglétét is feltételezi. Ha semmi sem tudsz még elméleti szinten sem a befektetési területről, akkor erősen javaslom, hogy előbb olvasd el a Befektetési Ismeretek című oktató anyagomat. Ebben a könyvben vannak régi, máshol is fellelhető cikkek, de új, máshol nem elérhető írások is. Van benne könnyed mese, és szigorúbb, láncra fűzött érvek sorozatára alapozott levezetés. Mind azt a célt szolgálják, hogy a kockázatos befektetések mellett törjenek lándzsát és mögé érthető, későbbi döntéseket és hozzáállást elősegítő filozófiai alapzatot adjanak az olvasónak. Ennek módszere azonban hol a játékos kalandozás, hol a józan két lábon állás. A kettősségnek komoly oka van.

Amikor a befektetésekre gondol, az emberek többsége a biztonságot tartja az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb szempontnak. Ez a megközelítés érzelmi oldalról megérthető, de a

tapasztalatok, és a bizonyítékok azt mutatják, hogy éppen az ellenkezője annak, ami az eredményességet előrelendítheti. Számos előadásomon, és írásomban is törekedtem arra, hogy ezt kiemeljem. A 2008-as, szinte mindent felforgató év durván világított rá arra, hogy a kockázat és annak

megértése valójában legalább annyira érzelmi, mint adatokon és hűvös bizonyításokon alapuló kategória. A tőzsde és a pénzügyi piacok általában éppen olyanok, mint a Homérosz által az Odüsszeiában megírt csábító szirének. Ám a daluk a befektető vagy spekuláns számára a félelem dalát jelentik, amellyek ráveszik, hogy térjen le a kijelölt útról. Az eposzban Odüsszeusz sem vonhatja ki magát bűvkörükből, de a kísértést úgy kerüli el, hogy az árbóchoz kötözi magát. A befektető -spekuláns sem térhet ki a félelem csábítása elől, csak elővigyázatosságból tervezhet ellenük lépések et. 2008ban a szirének sokakat magukhoz vonzottak, és akik képesek voltak továbbhajózni, azokat is elbűvölt varázslatos énekük. A soha ennyi áldozatot nem szedő zuhanások ráébresztettek arra, © Faluvégi Balázs, Minden jog fenntartva, ISBN 978-963-06-7552-9

6


hogy a kockázat felfogása és megértése menthetetlenül érzelmi kategória. Legyünk bármí ly határozottak is, a szirének hangja mindannyiunk számára vonzó. Ezért ezzel a könyvvel bevallottan már nemcsak arra törekszem, hogy hideg fejjel érveljek, hanem a lélek számára is támogatást nyújtsak. Támogatást, a háborgó tengeren, és kötelet, jó erős árbócot a hajósnak, aki sosem tudhatja, hogy a sziget, amely mellett elhalad, rejt -e sziréneket.


7


A kertész története

A kertész régi ivócimborám volt - inkognitójának megőrizése érdekében hívjuk őt Elemérnek – lassan baktatott fel az úton. A környéken megdöbbentő csend honolt, de ha egy -egy pillanatra megállt, tisztán hallotta a völgyben a város lüktetését. Itt csak egy -egy autó lassú suhanása törte meg a némaságot. Hiába voltak hatalmas kertek mindenütt, bennük semmi nyoma nem volt életnek. A teljes rendezettséget legtöbbször magas, komor falak takarták el a kíváncsi szemek elől. De általában még a kíváncsi szemek sem voltak jelen. A kerteket és a házakat szinte kizárólag tulajdonosaik csodálták meg . Ahogyan azt a rezidenciát, ahová ő is tartott éppen. Becsöngetett. Nagyon sokáig várt, talán fél perc is eltelhetett, de senki nem nyitott ajtót. Elemér azonban nem volt az a türelmetlen típus. Sokan már másodperc után újra megnyomják a gombot, és gyakran – hogy akaratuknak kissé agresszíven nyomatékot adjanak – ilyenkor jó hosszan rajta tartják az ujjukat. Mintha azt mondanák: „Gyere már, meddig várjak még?!?”. De Elemér ennél sokkal udvariasabb volt. Végül halk mocorgást hallott bentről, a zár hangja volt. Érezhető volt, hogy több helyen is nyitni kellett, különböző magasságokból hallotta a hangot. Majd az ajtó félig kinyílt, de senki nem volt mögötte. „Jöjjön!” Elemér bizonytalanul belépett. Egyből jobbra nézett, ahol feltételezése szerint a hang forrása álhatott. Egy alacsony, idősödő hölgyet látott maga előtt. 65 év körüli lehetett, arcán és főként nyakán a ráncok már régen elkezdték emészteni bőrét. Haja festett szőke volt, és lusta hullámokban esett le a vállára, de a színek másodjára megnézve inkább egy kifakult szénabálára emlékeztettek, mint a reklámokból megismert csinos ragyogásra. A hölgy egy szandálban és egy fürdőköntösben volt, kezében egy mobiltelefont tartott. - A kertész, ugye? Jöjjön, megmutatom.

Átlhaladtak egy üresen kongó előszobán, majd egy kínos szimmetriával összerakott nappalin, amelynek hátsó ablakán ömlött befelé a csend. Kiléptek a hátsó ajtón.


8


Elemér végignézett az alatta elterülő kerten. Bár tudta, hogy csak 2 hektárról van szó, sokkal hatalmasabbnak tűnt, hiszen nem is látta be az egészet. Ami igazán megdöbbentett e, az a kert állapota volt. „Megfakult álom” – ez volt az első gondolata, és a kert mindenhol vissza is igazolta, amit látott. Legalább 10 éve volt annak, hogy értő kezek foglalkoztak vele. Bár a fű nem nőtt derékig, és a kövekből kirakott utak is látszottak többé kevésbé, a kertet szinte mindenhol benőtte a gáz, és a durva, esztétikumra kevésbé tekintettel lévő bokrok és fák fájdalmasan túlburjánzottak. A rendezettség csak nyomokban volt fellelhető, a terület nagy részén a természet gyakorolta a hatalmat . -

Ez lenne az – mondta elsőre kissé unottnak tűnő hangon a hölgy. – Mi nem nagyon

értünk hozzá, ezért magára bíznánk az egészet. Elemér ekkor gyanút fogott. Az unott, kissé lenéző, némileg arrogánsnak tűnő hang mögött valami más rejlett. A nő valójában nagyon szégyellte, hogy kertje ilyen rossz állapotban van. Szégyellte a szomszédok előtt, szégyellte a rokonai előtt, valószínűleg még a férje előtt is. De akkor és ott a leginkább a kertész előtt szégyellhette magát. Valószínűleg nyűgnek, rászakadt felesleges feladatnak érezte a kert gondozásának megszervezését. Persze nem úgy nézett ki, mint

akinek nincs rá ideje. -

Semmilyen egyedi elképzelésük sincs? – kérdezte Elemér, bár biztos volt benne , hogy látványos bizonytalankodás lesz a válasz.

-

Nos…nem sok. A m agazinokban olvas az ember ezt- azt. Néhány ötletem lenne.

-

Például?

-

Olvastam erről az új virágról. Arról, amelyik napszaktól függően hol piros, hol mélylila színekben játszik. Tudja melyikre gondolok…

-

A Kaméleon -Futóvirág, ugye?

-

Igen! – csapott le a kérdésre szinte fülsüketítő rikítással a hölgy – Igen, igen, ez a neve. Meg tudja oldani, hogy a kertben, egy jó nagy helyen az legyen?

-

A Kaméleon -Futóvirágról azt kell tudni…


9


-

Azért kell nagy helyen elterülnie – vágott a szavába izgatottan a hölgy – mert innen a teraszról annak kellene elsőnek lennie, ami szembe tűnik. Azt akaro m, hogy akik ide vendégségbe jönnek, azonnal lássák és fel is ismerjék. Tudniuk kell hova jöttek. – Egy széles mozdulattal mesterkélten széttárva karját a kertre mutatott. Talán olyannak akart látszani, mint egy császár, aki frissen szerzett hódításával ké rkedik.

-

Értem, és elvileg lehetséges is.

-

Elvileg?

-

Igen. Mi kifejezetten ilyen érzékeny növényekkel foglalkozunk a legszívesebben. De azt fontos tudni, hogy az ilyen virágok, nem valók mindegyik kertbe. És ami még fontosabb…

-

Hogyhogy nem valók ilyen kertbe? Ide nem valók? Miért nem?

-

Ezt a fajt még csak most kezdik el meghonosítani ebben az országban. Nincs még elegendő tapasztalat ahhoz, hogy kijelentsük: a hazai klíma elég jó neki. Vagy ha nem elég jó, lehet-e honosítani.

-

Én ehhez nem értek. De nagyon jó lenne a színváltós virág itt a kertben. Hogy is szokták mondani? Mindenki a csodájára járna!

-

Teljesen egyetértek. Ebben a városban alig néhány helyen próbálkoznak vele. Ha valakinek sikerül, akkor tényleg különleges lesz a kertje.

-

Igen-igen, éppen ez az amit szeretnék. Egy különleges kertet! – Ahogy ezt kimondta

megismételte hadvezéri mozdulatát. -

Higgye el, én is ezt szeretném. De van még valami, amit tudnia kell.

-

Renden. Azért van itt, hogy mindent megbeszéljünk. – Arckifejezése szöges ellentéte volt annak a megnyugtató hangnemnek, amit használt. Szemében őszinte megdöbbenés

tükröződött. Talán nem szokott hozzá ahhoz, hogy ellentmondanak neki. Talán csak nem értette meg, hogy a pénz csak az egyik, és nem is feltétlenül szükséges összetevője a szép kertnek. Ak árhogy is, láthatóan nem értette, hogy mit kellene még megbeszélni. -

A Kaméleon-Futóvirág egy igen önfejű lény – kezdte a magyarázatot bizonytalanul Elemér. Gondolatai villámgyorsan cikáztak, hiszen ki kellett találnia, miként magyarázhatná el megbízójának amit tudnia kell. Hirtelen hadarni kezdett: – Akármilyen jól is választjuk ki a növényt, a helyszínt, a földet, az öntözési periódusokat és mennyiségeket, az árnyékokat, a vízelvezetést, a növényvédő szereket. Akármilyen nagy gondosságot fordítunk rá, akármennyi időt, akármennyi pénzt…nos, a döntést ő fogja meghozni.


10


-

Döntést? – A hölgy szeme elkerekedett. Elemér egy pillanatig őszintén számított arra, hogy egy pofont fog kapni tőle, szemtelenségéért. De pontosan tudta, hogy meddig a pontig engedi el megbízóit, és ha ezt a határvonalat átlépnék, ő felbontja az együttműködésüket. Eddig minden alkalommal uralni tudta a helyzetet, még a legnehezebb, karrierjében leginkább jellemdeformált ügyfelei esetén is.

-

A színváltó növénynek lelke van. Előfordulhat, hogy a magazinban is olvasott módon éppen a várt színeket fogja mutatni a különböző napszakokban. De az is megtörténhet, hogy egészen más színeket fog mutatni, vagy akár az is, hogy nem váltja az árnyalatokat, és ugyanolyan lesz, mint egy közönséges virág. De persze az is lehet szép.

-

Bármilyen színű is lehet, de citromsárga semmiképpen. Az én kertemben az ki van zárva.

-

Sajnos az is előfordulhat.

-

A citromsárga?

-

Igen, a citromsárga.

-

Ne vicceljen velem. Az én kertemben nem lesz citromsárga. Maga a kertész, intézze úgy , hogy ne legyen. A maga dolga.

-

Rendben asszonyom. Ha ebben egészen biztos, akkor én inkább nem választanám a Kaméleon-Futóvirág egyetlen variánsát sem. Helyette több ezer különleges dísznövényből tud választani. – Elemér jól tudta, hogy a beszélgetés ezen pontja sorsdöntő lehet. Az ügyfél végleg megbizonyosodhatott róla, hogy nem rendelkezik korlátlan döntési jogkörrel, és ez nem rajtuk múlik. Korlátba ütközik.

-

De mégis…nem lehet tenni valamit, hogy ne legyen citromsárga? Éppen citromsárga. Azt nagyon nehezen viselném.

-

Akkor tényleg nem javaslom a színváltósat. Ha ezt választja, ez sajnos előfordulhat. Sokat tehetek azért, hogy ez ne történjen meg. Például gondozhatom így -úgy -amúgy. De a döntést a végén maga a növény fogja meghozni.

-

Akkor dupla annyit fizetek.

-

Rendben, de akkor sem tudom garantálni. Kérem értse meg, a természeten nem lehet erőszakot tenni.

-

Ha maga mondja. – a hölgy egy nagyot sóhajtott, és legyintéssel nyugtázta Elemér

mondanivalóját. – Ültesse el az új virágokat, ragaszkodom hozzá. Elemér nekilátott a munkának. A szemét és a gaz eltávolítása 5 kemény napi munkát vett igénybe.


11


Eközben a virágok elrendezését is megtervezte, lelki szemei előtt már látszott, hogyan fog kinézni a kert néhány hónap múlva. Látta ahogy a rózsák piros és fehér színekben váltják egymás szinte felsorakozva. De a katonás rendet kissé bóhókásan elrendezett muskátli terület szakítja meg. Az egyes virágágyások között bő zöld területek, szép sima gyep lesz. A bokrok nyugodtan és visszafogottan helyezkednek el a gyep szélén, laza kerítésként. A kert közepén, a legnagyobb büszkeség pedig a Kaméleon Futóvirág. Eltelt a nyár és augusztus végén megszaporodtak az esők, ami miatt a kert éke könnyebben válthatta a színét. Egy borzongató, csípős reggelen a ház úrnője kicsoszogott a teraszra, lassan megtörölte a szemét, és az enyhén harmatos levegőn át meglátta azt, amit nem nem szeretett volna.

Sárga virágok. A telefon csengett. Elemér felvette a kagylót, és néhány másodperc múlva már arra vágyott, hogy bár figyelmen kívül hagyta volna a csilingelést . A vonal túloldalán az a hölgy hívta, aki pár hónapja még olyannira akarta az új, különleges virágot. Kiabált. -

Mi az amit önnek elmondtam? Hogy mit nem szeretnék?!? Mit?!? Sárga virágot!!! Ma reggel

kinézek és mit látok?? Igen, sárga virágot! - A Kaméleon Futóvirágról van szó, ugye? -

Igen, arról!

-

Ezeknél előfordulhat, hogy sárga.

- Na ne mondja. Látom én is, de én mondtam, hogy nem akarok sárgát. - Hölgyem. Ami sárga lehet, az előbb vagy utóbb könnyen lehet, hogy sárga is lesz. Ha azt akarja,

hogy ne legyen sárga virágja, akkor ne ültessen Kaméleon Futóvirágot. - Nem értem, akkor miért nem szólt?! - Megtettem. Külön felhívtam arra a figyelmét, hogy ez a virág bizony sárgán is megmutathatja a

szépségét. - Említette-említette- a hölgy kissé bizonytalanul megállt a gyors és hangos beszédben – De…de

mégis valahogy az volt az érzésem, hogy ezt csak óvatosságból mondja. Annyira magabiztosnak tűnt, olyasféle embernek, aki mindig tartja a szavát, és mindig jó munkát végez. - Nekem az elsődleges feladatom az, hogy az Ön kéréseinek megfelelő kertet készítsek.


12


- Nem…ez nem az a kert. - Hölgyem, én éppen olyan kertet készítettem, amilyet szeretett volna. - Az igazat megvallva, én nem vagyok kertész, tudja. Nem tudom pontosan megmondani, hogy

milyen kertet szeretnék. - A kert, amit kialakítok, mindig olyan lesz, mint amit a megrendelő kíván. Most is így történt. A

kért éppen olyanná vált, mint amit előzetesen az ön elképzelései lehetővé tettek. Pontosan olyan.


13


Filozófia


14


Mindig spekulálsz Nemrég egy ismerősöm egy tekintélyes értékű, kereskedelmi célú ingatlant vásárolt egy közepes méretű, gyorsan fejlődő városban. A vásárláshoz hitelt vett fel, méghozzá deviza alapon. Amikor az elé a döntés elé került, hogy melyik devizában történjen a hitelfelvétel, megkeresett, hogy segítsem a döntésben. Miután az ügyletet átvizsgáltam, az ismerősöm (és egy kicsit még én is) kissé meglepve tapasztalta, hogy négy egymással nem feltétlenül közvetlenül összefüggő tényezőtől, három pénzügyi és egy reáleszköz árfolyamától függ befektetésének sikeressége.

A projekt megszólalásig hasonlított egy összetett tőzsdei ügylethez. Maga az ingatlan vásárlása tiszta ingatlanspekuláció (ezt tőzsdén keresztül is lehet végezni), hiszen az ingatlan aktuális értékétől függően a befektetés sikeressége is sokféleképpen alakulhat. A felvett hitel kamatlába rugalmas volt, így erősen függött azoktól a pénzpiaci folyamatoktól, amelyek annak árfolyamát befolyásolják. A két javasolt deviza, amiben a hitel felvételre kerülhetett, szintén folyamatosan változó árfolyamokat mutatott. Ráadásul az ingatlanból befolyó folyamatos bevétel egy harmadik devizában lett kiszámolva, így ha a hitel devizája és a bevétel alapjául szolgáló deviza árfolyama egymással ellentétesen mozog, az pillanatok alatt becsukhatja a kaput a nyereség előtt, de kedvező esetben az ingatlanpiac alakulásától alig függően is szép profitot hozhat.

Az ügylet tehát egy színtiszta ingatlan, kamat és kettős devizaárfolyam spekuláció lett

(plusz a szokásos gazdasági kockázatok is ott vannak). Végül a részletek feltárása után az ismerősöm vállalta az ügylet most már bevallottan spekulatív jellegét. Amire ez a példa jól rávilágít: Valójában a legtöbb pénzügyi döntés, láthatóan, vagy burkolt módon, de: spekuláció. Itt

érdemes megállni egy pillanatra, és meghatározni: mit jelent ez a szó, amit a ma gyar nyelvben inkább negatív felhang kísér. Az általam ismert legjobb definíció így hangzik: valamely eszköz rövid vagy középtávú árfolyamváltozásának kihasználása, nyereség reményében. A rövid

és középtáv jelenthet heteket, hónapokat, akár 1 -2 évet is. Nyilvánvaló azonban, hogy a fenti példa esetén egy hosszútávú ingatlanbefektetésről volt szó. Miért kellene ott a spekuláció szót használni?


15


A folyamatosan befolyó bevételek egy devizához lettek kötve, ha ennek árfolyama jelentős mértékben gyengül , az csökkenti a bevételeket. Ha a másik devizához kötött hitel esetén a devizaárfolyam erősödik, vagy a kamatláb emelkedik, a költségek ugranak meg. Hiába beszélünk hosszútávú befektetésről, a projekt cash -flow- ját jelentős mértékben veszélyeztetik ezek az esetek, és nemhogy hónapok, de hetek alatt bekövetkezhetnek. Azt gondolod, hogy a te ennél egyszerűbb hiteleid és befektetéseid nincsenek kitéve ilyen hatásoknak? Jó esélyed van rá, hogy ez nem így van, lássunk néhány példát: 

Ha hitelt veszel fel, ahol a kamatláb (és egyéb költségek) nincsenek a teljes futamidőre rögzítve: kamatspekuláció, ahol a várakozásod az, hogy nem fog emelkedni a kamatszint.



Ha ráadásul ezt devizában teszed (pl. a mostanában népszerű svajci frank alapon), akkor ez egyben devizaárfolyamra történő spekulációt valósítasz meg.



Ha lakást veszel, az ingatlanspekuláció, még akkor is, ha abban élsz a családoddal, hiszen dönthetnél úgy, hogy például bérelsz egy hasonló jellegű lakást, és az erre rendelkezésre álló pénzt másba fekteted.



Amikor úgy döntesz, hogy nem fekteted be a pénzed, hanem otthon tartod a fiókban, akkor az valójában az alacsony inflációra történő, (ráadásul még így sem ésszerű) spekulációnak minősül.



Amennyiben alacsony kamatozású, de biztonságos eszközben tartod a pénzed közép vagy hosszú távon, akkor valójában a gazdaság (és többek között a részvényárfolyamok,

ingatlanok) gyenge relatív teljesítményére játszol. Mert ha mások ezek mellett döntenek, és ezek árfolyama gyorsabban és nagyobb mértékben nő, akkor lemaradsz a "versenyben", ami például az ingatlanpiacon is érezteti hatását. 

Ha több éves futamidejű államkötvényt vásárolsz, a rövid távú mozgások befolyásolják annak értékét. Ez történt 2003 -ban is, amikor a jegybank két nagymértékű kamatváltoztatásának hatására legtöbb állampapír jelentős módon veszített értékéből, igen sokak meglepetésére.



Ha biztosnak hitt, "állandóan értéket képviselő" tárgyat, például aranyat, ezüstöt tartasz, az is spekuláció, mivel ezek értéke folyamatosan ingadozik. Na és persze az is spekuláció, ha kockázatosabb eszközökben veszel fel pozíciót, mint a részvénye k , árupiaci termékek.

De a spekuláció önmagában egyáltalán nem "rossz", sőt. Egy piacgazdaságban, amiben élünk az a természetes, hogy a dolgok ára folyamatosan változik, ahogy a kereslet és kínálat elmozdul. Van, ami nagyobb mértékben, van ami kisebb mértékben. Van amelyik szinte percről


16


perce, megint más sokkal ritkábban. Az is teljesen normális, hogy a piaci szereplők ezt igyekeznek a saját javukra fordítani, és pozíciójukat a várakozásoknak megfelelően úgy alakítani, hogy akár rövid távon is profitra tegyenek szert. Descartes után szabadon: "Spekulálunk, tehát vagyunk"


17


Kockáztatni jó! A legtöbb ember egyik legfontosabb igénye a biztonság. A jövő viszont bizonytalanságot hordoz, ezért sokan kétségbeesetten keresnek minden olyan kapaszkodót, ami a jövőbe mutat. Van önálló

tudományág, a jövőkutatás, amely erre a vágyra épít. Még inkább elterjedt azonban az ezoterikus tanok iránti olthatatlan kíváncsiság, találunk kristálygömbből, kártyából, és ki tudja mi mindenből jósoló megoldásokat. Gazdasági és Befektetési területen is állások milliót teremtette meg a jövőbelátás (illúziója) iránti vágy. A legtöbb elemzőtől elvárják, hogy megmondja előre, hogy mi fog történni, és sokan kényszerűen meghajolva a nép akarata előtt gyártják is az előrejelzéseket, noha ők maguk is tudják, hogy nem ez a helyes út. Úgy tűnik, hogy a többség az élet minden területén szeretné, ha tudná előre, hogy mi fog történni. A hétvégén azonban szembesültem azzal, hogy befektetési területen sokkal inkább mélyen kódolva van az emberekben a biztos jövő

iránti vágy.

Az eset egy repülőtéren történt, ahol vitorlázó repülőgépet tanulok vezetni. A vitorlázó repülőben

nincsen motor, ezért miközben suhan előre, lassan de biztosan süllyed is. Például az a repülő, amelyiken én tanulok, 1 métert süllyed miközben majdnem 30 métert halad előre (legalábbis papíron). Hogyan képes akkor a gép akár órákig is levegőben maradni? A kulcs az ún. termik (többes szám: termikek), amelyik olyan felszálló légáram latot jelent, ami a földről indulva felfelé emelkedik. Ha a termik elég erős, akkor gyorsabban emeli a gépet, mint amilyen gyorsan az süllyed, így tulajdonképpen távolodik a földtől, és magasságot nyer. Ha az égre nézve látsz egy vitorlázó repülőt, amelyik folyamatosan körkörösen repül, akkor az szinte biztosan egy felszálló légáramlat hatását próbálja meg kihasználni. Egy -egy leszállás után, és gyakran rádión is a pilóták egymásnak adják tovább a tippeket, hogy hol van „emelés” (felszálló légáramlat). A ta pasztalat sokat segít abban, hogy valaki kihasználja a felszálló légáramlatokat és minél tovább a levegőben maradjon, de


18


még legprofibbak sem mehetnek biztosra. Sok függ az időjárástól, koncentrációtól, és néha a szerencsétől is.

Én egyelőre még nagyon az elején tartok, alap gyakorlatokat tanulok (ezért kérek mindenkit, hogy a fentieket ne tekintse tudományos alaposságú leírásnak  ), egyedül sem repülhetek, de figyelem a többieket, hogy hogyan boldogulnak, mennyire tudják a kitűzött célokat végrehajtani. A nnyit már most is látok, hogy ebben a sportban éppen az a legszebb, hogy nem könnyű huzamosabb ideig a levegőben maradni. Ha egy viszonylag az elején járó növendék sikeresen fent marad egy előre meghatározott ideig, akkor az arca egyértelműen tükrözi az efölött érzett örömét. Ha biztosan tudná előre, hogy hol, mekkora, és milyen erős termikeket talál, a sikerélmény korántsem lenne ekkora. De mivel nem mehet biztosra, mielőtt felszáll, így kénytelen kockáztatni.

Amíg mások repültek, a lent maradottakkal egy beszélgetés során egy rövid időre az én munkámra terelődött a szó. Az egyik srác, aki egyébként nagyon komoly időtartamokig tud fent maradni, megkérdezte, hogy olyan befektetéseket ajánlok -e neki, amire van garancia. Azt válaszoltam neki, hogy ugyan tudnék olyan konstrukciót mondani, ahol van garancia, de szinte mindenhol találni ilyet, ezért én inkább kockázatos befektetésekkel foglalkozom, ahol nincs , de magasabb a hozamlehetőség. A szó szerinti válaszát nem tudom visszaidézni, mert a meglepett arckifejezése és furcsa hangneme egy pár pillanatra sokkolt, de valami ilyesmi volt: „Hát akkor semmi értelme az egésznek!”. Ezzel véget is ért a beszélgetés. A srácnak a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy a bizonytalansággal kell szembenéznie minden felszállás előtt, nem tudja talál -e termiket, az megfelelő lesz -e, mennyi ideig tud fent maradni. Befektetési területen viszont fel sem merült benne, hogy lehet és érdemes is

kockáztatni. Itt egészen egyszerűen kockázat fogalmát sem ismerte, vagy ha ismerte, akko r

semmilyen módon sem volt hajlandó elfogadni. Az emberek nagy részének a fejében egészen mélyen kódolva van a befektetési kockázat elutasítása, és más fel sem ötlik bennük, mint lehetőség. Kautzky Armand, minden idők legjobban csengő nevével rendelkező (egyébként valóban kiváló) színésze, egy TV reklámban az alábbiakat mondja: „A befektetési alapkezelő összegyűjti a kisbefektetők pénzét, és azt alacsony kockázat mellett befekteti”. Mivel a művész csak egy


19


betanult szöveget mond el, a mondatban rejlő durva hibákért feltételezhetően más a felelős. Túl azon az apróságon, hogy egy alap nemcsak a kisbefektetők pénzét kezelheti, sokkal súlyosabb és félrevezető az alacsony kockázatot mint természetes tényezőt említeni. Hiszen nem minden alap alacsony kockázatú, és sokan köztük mégis örömet okoznak a kis és nagybefektetőknek egyaránt.

Elegendő ránézni a befektetési alapok listájára. Az utóbbi 3 évben futószalagon érkeznek a garantált alapok, számuk közelíti a kétszázat, a bennük kezelt vagyon sok százmilliárd for intra rúg. A garanciának azonban mindig ára van, a legtöbb esetben ez a magasabb költségben és az alacsonyabb hozamban testesül meg. Eközben az egyébként hosszú távon és mostanában is egyértelműen magasabb teljesítményt produkáló részvényalapok vagy származtatott (köztük abszolút hozamú) alapok száma sokkal alacsonyabb, és nem is szaporodnak osztódással. A kockázatuk magas, ezért Kautzky Armand reklámbéli szövegírója téved. Garantált alapokkal, vagy kockázatmentesnek számító állampapírokkal és hasonló befektetésekkel viszont még senki sem gazdagodott meg. A kockázat és a bizonytalanság csípőből való elutasítása olyan, mint ha soha nem szállnánk be a vitorlázó repülőbe csak azért, mert nem biztos , hogy találunk

termiket vagy ha Kautzky Armand nem lépne színpadra soha, mert félne, hogy a közönségnek nem tetsz ik majd a darab. Mit tegyél, hogy ne kövess el ilyen banális hibát

befektetési területen? 

Fogadd el, hogy nem lehet jósolni. A legrosszabb, amit tehetsz, ha megpróbálod előre

kitalálni, hogy pontosan mi fog történni. Nem fog sikerülni. Talán egyszer -kétszer igen, aztán fogsz tévedni is. Ez pedig a jósoknak nem áll túl jól. 

Döntsd el, hogy anyagilag és lelkileg képes vagy-e vállalni annak a kockázatát, hogy veszíteni fogsz. o

Ha a válasz: NEM, akkor tartsd magad távol az összes kockázatos befektetéstől.

Ha a válasz: IGEN, akkor viszont vágj bele, mert megéri és KOCKÁZTATNI JÓ. Persze nem

mindegy, hogy hogyan, mikor, miként, de erről majd máskor.


20


Tudomány és Tőzsde

Az emberi elme mindig arra törekszik, hogy új ismereteket szerezzen, enyhítse kíváncsiságát, és előbb-utóbb mindent tudjon. Nemcsak az őt körülvevő világról, de annak jövőbeli alakulásáról is. Jó lenne tudni, hogy mi fog történni 1 perc múlva, holnap, vagy 10 év múlva. Pláne a tőzsdén. Nos, van egy rossz és egy jó hírem :



Soha nem fogod tudni, h ogy mi fog történni a jövőben.



Éppen ez ad lehetőséget arra, hogy sokkal magasabb hozamokat érj el hosszútávon, mint a szomszédod, de még az sem lehetetlen, hogy még magasabbat, mint Warren Buffett fénykorában.

Egyik tanárom mondta a befektetés elemzésről: „It’s not Rocket Science”. Mit jelent ez? Az első értelmezés szerint pontos és precíz méricskélések helyett a józan ész játssza a főszerepet. De amit még inkább értett ezalatt: tudományosan igazolt, hogy a tőzsdei árfolyamok elemzésénél NEM LEHET ELŐREJELEZNI pontosan hogy mi fog történni . Lehet

sejteni, lehet folyamatokat látni, lehet akár olyan információkkal rendelkezni, amit a többség nem tud jól értékelni, de kiszámítani, hogy mi fog történni…lehetetlen. Erre a legjobb példa 2001 szeptember 11.-e v olt. Ha valaki, addig azt mondta volna nekem, hogy az összes fontos amerikai

részvénypiac zárva lesz négy munkanapon át, akkor kiröhögöm. De nem mondta senki, mert arra, ami történt, senki sem számíthatott. Persze jól tudjuk, hogy a természettudományokkal szemben a társadalomtudományok vizsgálata sokkal nehezebb, mert a vizsgálatok eredménye visszahat a vizsgálat tárgyára. A vizsgáló személye önmaga is része a rendszernek, így az eredmény értelmezésével, közzétételével vagy annak gyakorlatban való felhasználásával megváltoztatja a rendszert


21


Visszahatás

Ha egyértelműen tudnánk, hogy mikor milyen árfolyammozgás következne be, például 5% -kal emelkedik az árfolyam, akkor azt felhasználva vennénk az adott részvényből. Ezt értelemszerűen mások is megtennék, és még akkor is vásárolnának, ha 4% -ot emelkedett az árfolyam, mert még így is megéri. Ez a mai

számítógépes hálózatok világában jó esetben is csak másodpercekbe telne, így az eredeti „jóslat” gyakorlati felhasználhatósága igencsak kérdéses lenne. A visszahatást mégis ki lehet használni, a magyar származású tőzsdeguru, Soros György példája ezt ékesen bizonyítja. A piaci szereplők ugyan nem tudják, hogy pontosan mi fog

történni, így a fenti folyamat nem játszódhat le, ugyanakkor elképzeléseik, szubjektív megítéléseik vannak és ez már visszahat az árfolyamokra, míg az árfolyamok rájuk. Ez elsősorban tömegpszichológián alapul, és ha jól olvasunk a jelekből, elfogadható valószínűségeket tudunk megállapítani az elkövetkezendő folyamatokra.

Ez persze csak egy rövid ízelítő volt, akit jobban érdekel, olvassa el Soros György Pénz Alkímiája című könyvét. Az elmélet taglalásán túl egy érdekes kísérlet leírása során abba is belepillanthatunk, hogy miként keresett százmilliókat dollárban, már a nyolcvanas évek során az elmélete segítségével. Könnyedén belátható, hogy a tőzsdén a visszahatás miatt (is), nem lehet jósolgatni. Kevesen tudják azonban, hogy ez nemcsak a társadalomtudományok területén van így. Nézzünk néhány példát. Kvantumfizika

Ha kilövünk egy ágyúgolyót egy falra, akkor elvileg pontosan kiszámolhatjuk, hogy hova fog érkezni. (azért ne próbáljuk ki ezt otthon)


22


Ha egy elektront, vagy hasonló apró részecskét lövünk ki, már más a helyzet. Ha a kilövés után, de a „becsapódás előtt” nem próbáljuk meg megmérni a helyét, akkor nagyon úgy tűnik, hogy hullámként terjed, és csak valószínűségeket lehet meghatározni a helyét illetően , a pontos útja meghatározhatatlan, egyfajta hullámként terjed tovább.

Ez szintén csak ízelítő és némi egyszerűsítés volt a kvantumvilágból, az egész ennél bonyolultabb, de nem kell megijedni, józan ésszel felfogható, például John Gribbin

magyarul is megjelent könyveiből. A fizikusok a mai napig nem biztosak benne, hogy ez, és a még sokkal hátborzongatóbb eredmények mit jelentenek a világ felépítése szempontjából. Lehet, hogy amit találnak, az a legvadabb sci-fi mozit is felülmúlja…

Prímszámok

A matematika az egyik leginkább elméletinek gondolt, és az emberek által legprecízebbnek beállított tudományág. Sokan azt gondolják, hogy így kezdődik: 1+1=2, és erre (is) építve minden egyértelműen levezethető és megmondható. Tévedés!

Minden egész szám, amely csak önmagával és eggyel osztható, prímszám. Egyszerűnek tűnik, és azt hihetnénk, egy számítógéppel könnyedén modellezhető és előre jelezhető sorozatuk. Bár a prímszámok vizsgálata évezredek óta központi szerepet játszik a matematikában, és sok törvényszerűséget fedeztek fel, a legfontosabb a mai napig várat magára. A mai kor technikájával a kezünkben sem tudjuk megmondani, hogy mi a prímszámok sorozatának alapvető szabálya, mi az a képlet vagy rend, ami megmondja miként épülnek fel, és melyik szám lesz a következő. Egyet lehet tenni: teszteljük, és szuperszámítógépekkel kalkuláljuk, hogy

melyik a legközelebbi. Ez olyannyira így van, hogy az Interneten lehet csatlakozni ahhoz a programhoz, amelyik PC- nk felesleges kapacitásaival részt vesz a tesztelésben (ha érdekel, erre


23


keress rá: Great Internet Mersenne Prime Search ). Aki először megtalálja az első 10 millió számjegyű prímszámot, 100 000 dollárt is nyerhet. Ha nem is tudjuk megmondani, hogy melyik lesz a következő prímszám, viszonylag

pontossággal

megállapíthatjuk,

hogy

mekkora

valószínűséggel bukkan fel a

számsorozatban.

Erdős Pál a világhírű magyar matematikus Albert Einstein egyik korábbi mondására utalva mondta:

„Lehet,

hogy

isten nem

játszik

kockajátékot az univerzummal, de prímszámok esetén mégis valami nagyon furcsa történik…” .

Ha megnézzük a jobbra látható képet, akkor a fekete

pontok

elhe lyezkedése

szabályszerűnek

tűnhet. Mégsem az, vagy legalábbis nem ismerjük ennek a törvényszerűségeit. A képen minden egyes pixel egy egész számot jelez, a fekete pontok pedig a prímszámokat. Ha tovább növelnénk az ábrát, akkor egy bizonyos határig tapasztalati úton ismernénk a fekete pontok elhelyezkedését, egy idő után némi éllel megfogalmazva, csak egy enyhén szürke foltot látnánk magunk előtt. Tudni fogjuk, hogy van valamennyi százaléknyi fekete pont, de nem fogjuk tudni, hogy pontosan hol.

Káoszelmélet

A huszadik század második felének egyik legdivatosabb, több tudományágra is hatást gyakorló irányzata a káoszelmélet volt. Elcsépelt példa a káoszelmélet lényegének lefestésére, amikor a világ egyik végén egy pillangó szárnycsapása beindít egy folyamatot, amelynek a bolygó másik végén hatalmas hurrikán az eredménye. Ha ez a példa nem ismerős, akkor gondoljunk a Jurassic Park című Spielberg által rendezett dinoszaurusz film laza


24


matematika professzorára, akit Jeff Goldblum játszott. Ő végig a káoszelmélettel támasztotta alá, hogy a természetet nem lehet úgy kordában tartani, ahogy a filmben megpróbálták, és igaza lett, de nemcsak a forgatókönyvírók fejében. Az elmélet egyik legfontosabb alapköve, hogy még a viszonylag egyszerű szabályok által elindult rendszerek is egy idő után egyre bonyolultabbá, majd követhetetlenné és előrejelezhetetlenné válnak.

Nem is beszélve a már eleve összetett szabályokkal induló rendszerekkel, mint a pénzügyi piacok többsége. A bizonytalanság a káoszelméletben mindenhol kézzel tapintható, és a gyakorlat eddig mindig visszaigazolta létjogosultságát. Gondoljunk csak a gyakran felbukkanó meteorológiai tévedésekre. Pedig itt szó nem lehet visszahatásról: attól, hogy Aigner Szilárd, vagy akár a föld teljes népessége azt gondolja, hogy eső lesz, semmivel sem lesz valószínűbb, hogy tényleg hullani fog egyetlen csepp is (ha csak el nem járja valaki az esőtáncot).

Azoknak, akik jobban bele szeretnék ásni magukat a témakörbe, James Gleick: Káosz című könyvét ajánlom.

Több olyan tudományterületet érintettem, amelyik még csak most kezd és mer mélyebb felfedezések vize felé evezni. Ezek még a legnagyobb tudósokat is alaposan próbára teszik, még a mai technika kedvező körülményei mellett is. Egyértelmű következtetés mindből: az egyetlen amivel dolgozni tudunk, az a valószínűség.

A világ nem determinisztikusan épül fel, vagyis tudományosan igazolt, hogy nem lehet megmondani, mi fog történni, így legjobb esetben is csak valószínűségi alapon működik szinte minden.

De ennek örülnünk kell, mert nemcsak izgalmasabb, de nagyobb lehetőségeket is biztosít. Mivel

valószínűségeket meg lehet állapítani, ha ezeket felhasználod, máris hatalmas előnyre tettél szert a „biztosra menők” gyakran magukat hamis illúziókban ringató többségével szemben.


25


Soha többé nem fogsz összezavarodni!

Melyikünkkel ne fordult volna elő, hogy befektetéseink alakítása során összezavarodtunk? Megvettél egy részvényt vagy befektetési alapot, majd az esni kezdett. Elbizonytalanodtál, felébredt benned a veszteségtől való félelem, de még hezitáltál. Utána az árfolyam tovább esett, és te végül lemondóan eladtad a papírokat. Pár napig még oldalazott, vagy lefelé csúszott majd az árfolyam megfordult és jóval magasabbra emelkedett, mint ahol eladtad. Bosszantó érzés ! Tudod jól, hogy az érzelmeid miatt veszítettél, pedig eredetileg a meglátásod helyesnek bizonyult, neked mégis kisebb lett a számládon szereplő összeg.



Hogyan érhetjük el, hogy az érzelmek ne tegyék tönkr e jó befektetési elgondolásainkat?



Hogyan lehet kiküszöbölni ezt a bizonytalanságot?



Mit tehetünk az ellen, hogy újra és újra marcangoló döntési helyzetbe kerüljünk?



Miként lehet elérni, hogy minden egyes alkalommal magabiztosan léphessünk pozícióba, és magabiztosan léphessünk ki?

Az alábbi tanácsom nagyon egyszerű, és nagyon könnyűnek hangzik. Mégis, az emberek 95% -a soha nem valósítja meg, és ennek rendszerint előbb vagy utóbb meg is van a negatív következménye. Mit tegyünk hát, hogy túllépjünk a bizonytalanságon, és nyugodtan, eredményesen tudjunk befektetni?

Alkoss pontos, egyértelmű, világosan körülhatárolt szabályokat! Foglald befektetési szabályaid at rendszerbe!


26


Például:



A tőkém 15% -nál soha nem fektetek többet egy részvénybe.



Ha a gazdaság már 3 éve recesszióban van, elk ezdek fokozatosan részvényeket vásárolni.



Ha az árfolyam 10%-ot visszaesett, veszek részvényeket.



Ha új csúcsra fut valamelyik papír, beszállok.



Ha visszaesik az elmúlt 6 hónap legalacsonyabb szintjére az árfolyam, megszabadulok tőle.



(…)

Elegendőek és megfelelőek ezek a sikerhez? Ezt soha nem tudhatjuk biztosan, ezért az alábbiakat kell tenni:

Teszteld a rendszert múltbéli adatokon. Ha jó eredményt hozott, tartsd meg, ha nem,

módosítsd a szabályait, és teszteld újra. Ha nem tudod, vagy nem szeretnél ezzel foglalkozni, akkor ezt másra is bízhatod, de pár apró döntést akkor is meg kell hozni – a cikk végén elárulom mik ezek.

A rendszerek eredménye sohasem fog pontosan úgy alakulni, ahogy a múltban, de ha elég körültekintő voltál, akkor nagyon hasonlóan – kis szerencsével még jobban is. De ha a rendszereddel a fentiek alapján kész vagy, akkor tartsd is magad hozzá.

Ha van rendszered

Ha nincs rendszered

Van mire támaszkodni, van mibe

Minden döntés előtt marcangolni fogod

kapaszkodni a döntések során.

önmagad, és kétségbe esetten keresed a támpontokat

Sokkal rövidebb idő alatt tudsz majd dönteni

A döntéshozatal ritkán gyors, sőt sokszor éppen a halogatás lesz maga a döntés

Nem kell állandóan a befektetéseid alakulását

Folyamatosan kell a befektetéseidet

figyelned, hiszen a rendszer majd

figyelned, gyakran nyaralás alatt is

megmondja, hogy mit tegyél © Faluvégi Balázs, Minden jog fenntartva, ISBN 978-963-06-7552-9

27


Le tudod szorítani a költségeket, hiszen előre

A döntések közvetlen költsége magasabb

felmérheted, hogy mely eszközökbe

lesz, mert nem készültél fel előre rájuk

fektethetsz, és kiválaszthatod a leghatékonyabb megoldásokat. Eredményes leszel

Eredményeid még a jó időszakokban is erősen ingadozni fognak, hát még a rossz időszakokban

Még a legjobb rendszer sem garantálja az állandó sikert. Mindenhol vannak gyengébb,

veszteséges, vagy éppen oldalazó időszakok. De ha rendszerben gondolkozol, és az kellő alapossággal lett kidolgozva, sokkal egyszerűbb dolgod van.

Vegyünk példát James Simons-ról, aki 2006-ban mintegy 300 milliárd (igen, milliárd) forintnak megfelelő összeget keresett azzal, hogy rendszerben gondolkozott. Az

általa

vezetett (ma már zárt) speciális befektetési alap pontosan körülhatárolt matematikai modellekkel ér el elképesztő sikereket a pénzügyi piacokon. Mindezt úgy, hogy neki ma már elvileg egy szalmaszálat sem kell keresztbe tennie, hogy dőljön a pénz. A korábban nagy körültekintéssel megalkotott rendszer erről gondoskodik. Persze Simons nem az az ember, aki szeretne nyugton ülni, új alapot indít, a megkeresett temérdek pénze n pedig az autizmus gyógyításának kutatását , vagy a matematika tanítását finanszírozza – persze ezt is szabályok mentén. Én hiszek neki, és én is rendszerben gondolkozom.


28


Egy rendszernek nem kell feltétlenül bonyolultnak lennie, ahhoz hogy sikeres legyen, bár a leg sikeresebb kétségtelenül rendkívül komplexek. Te döntöd el, hogy a Ferrarit próbálod

megszerezni, vagy inkább elég egy kényelmes kombi, amiben a család is elfér. Egy egyszerűbb struktúra nem fog csodát tenni de lehet, hogy neked éppen megfelel. Ha már bonyolultabb, és/vagy magasabb célkitűzéseket maga elé tévő rendszerről van szó, (pl. magas hozam), akkor ahhoz mindenképpen profi vagyonkezelő vagy tanácsadó igénybevételére van szükség. Ezzel egyben időt is spórolsz, és ha kellő körültekintéssel választasz, akkor a szakértelem is meghozza a gyümölcsét.

De az alapvető döntéseket, akkor is neked kell meghoznod:



Mibe fektethetek / melyik vagyonkezelőre vagy alapra bízom a pénzem



Milyen arányban



Mekkora időszakra



Mekkora kockázat mellett

Minimum ezeket el kell döntened, hogy legyen egy rendszered. A legfontosabb tudnivalókról ennyit kell mindenképpen tudnod. A legrosszabb dolog, amit tehetsz, az a halogatás, ezért : Láss neki!

Igen, ebben a pillanatban, ahogy ezeket a sorokat elolvastad. Most azonnal vegyél elő egy tollat és kezd el írni a szabályokat. Ha nem teszed meg, előbb -utóbb nagy bajba kerülsz. Igen, elkerülhetetlenül! Hagytam egy üres lapot a végére, ha kinyomtatod a cikket, tudsz oda írni, de nem kötelező

,

lehet máshova is. Tehát kezd el írni MOST!


29


Itt kezd el megalkotni a saját rendszered:


30


Félelem és reszketés a sportban és a tőzsdén

Marc Girardelli

a nyolcvanas évek végének, kilencvenes évek elejének

egyik legtehetségesebb műlesiklója volt. Vitathatatlan tálentuma ellenére eredményei nagyon váltakozóak voltak. Közel 14 éves pályafutása alatt 5 alkalommal nyerte meg a világkupát és 4 világbajnoki aranyat is nyert. 7 további alkalommal bajnoki esélyei ellenére kénytelen volt a dobogó alsóbb fokaival beérni. Sőt az áhított olimpiai arany soha nem jött neki össze: két ezüstérme van. Marc Girardelli két dologról volt különösen ismert: luxemburgi színekben versenyzett (osztrákként kezdte, de nem v olt elégedett a szövetséggel), valamint arról, hogy a szlalom versenyeken „rendszerint” az

utolsó zászlók egyikén rontott , megfosztva ezzel magát a győzelemtől az utolsó pillanatban. Marlene Ottey-ra

sokan emlékezhetnek. A szemrevaló jamaikai futó hölgy

már az 1980-as olimpián is jelen volt, de ma, 46 évesen is versenyszerűen sportol, már szlovén színekben. Ottey volt az első nő, aki 7 mp alatt futotta a 60 métert, és 11 mp alatt a 100 métert. Bár vitathatatlanul a legjobb volt több mint 10 éven át, nem volt képes világbajnoki címet nyerni. Az átok 1991 -ben dőlt meg, amikor a 4*100 -as váltó tagjaként az első helyen végeztek, de egyéniben csak az 1993 -as stuttgarti VB hozta meg a sikert. Nem volt azonban semmi, aminél Ottey jobban vágyott volna az olimpiai aranynál. A sors soha nem volt hozzá kegyes, nyolc olimpiai érme van, ám egyik sem csillog a legszebb színben. Peyton Manning

egyike minden idők legsikeresebb amerikai football játékosainak, az irányító

poszton, amely a sportág kulcspozíciója. Évről évre a legjobbak közé választják, és számos rekordot megdöntött már. Az irányítók többsége előbb -utóbb sérülés, kiégés, csapatváltás, magánéleti gondok miatt visszaesik, teljesítményük hullámzóvá válik, meccseket kénytelen kihagyni. Nem úgy Manning, aki szinte minden meccset végigjátszott, és szinte mindig csúcsformában. Abban a pillanatban azonban, amikor már nem csoportmérkőzések, hanem

közvetlen kieséses meccsek, vagyis a rájátszás következett, Manning összeomlott. Hibát hibára halmozott. Emiatt nemhogy nem n yerte meg csapatával a sportág csúcsának számító


31


Super Bowl-t, de minden alkalommal kiestek azelőtt, hogy

döntőbe jutottak volna – nem egyszer toronymagas esélyesként .

Bár a 2007-es idény rájátszásának első mérkőzésükön győzelmet arattak, de a meccs során háromszor is eladta a labdát, ami a

bajnokság ezen szakaszában végzetesnek számíthatott volna. Végül hosszú évek rájátszásbeli kudarcai után meglett a várva várt trófea. Nemcsak kiváló sportolókról beszélünk, hanem sportáguk magasan legnagyobb tehetségge l rendelkező atlétáiról. Mégis ők voltak azok, akik a legfontosabb pillanatban, az igazi nagy cél kapujában, a legnehezebb tét alatt összeomlottak és mélyen formájuk és tehetségük alatti teljesítményt tudtak csak felmutatni. Nem is lehet kérdés, problémájuk egyértelműen pszichológiai természetű volt, nagy nyomás alatt érzelmeik, elsősorban félelmük

blokkolta,

vagy

legalábbis

nagymértékben

visszafogta

koncentrálóképességüket , erejüket. Első látásra ez cseppet sem tűnik logikusnak, hiszen éppen akkor kellene a leginkább koncentráltnak lenni, amikor a legnagyobb jutalom a tét. Viszont az

élővilágban nem mindig a logika győz A Tennessee Kecske joggal pályázhatna a világ

legviccesebb állata címre. Ha megijesztik őket, a futás helyett izmaik megmerevednek, és azonnal oldalukra esnek, lábaikat az égnek meresztik . Ezt

általában meglehetősen könnyű

elérni, elegendő tárt karokkal, kiabálva feléjük rohanni. Ezt sokan ki is használják saját szórakoztatásukra,

az

felháborodását

kiváltva,

szempontjuk at

is

meg

állatvédők és

bár tudjuk

nagy az

ő

érteni,

valószínűleg a legtöbb ember kifejezetten mókásnak találná a hirtelen kővé merevedő és oldalukra dőlő kecskék látványát. Tegyük hozzá: az állatoknak az ijedtségen kívül semmilyen bajuk nem esik ilyenkor.


32


Valami hasonló történt számos alkalommal fenti sportolókkal is. Sőt, ugyanez történik gyakran sok befektetővel is. Persze sokfajta félelem létezhet a tőzsdén, a leggyakoribb a veszteségtől való rettegés . Ha valaki régóta kereskedik a piacon, és megismert, adaptált és sikerrel alka lmazott

kockázatkezelési módszereket, nagy veszteségtől többé nem fog félni, mert megszelídítette azt. Attól viszont nem menekült meg, hogy alulteljesítse a piacot, ne érjen el olyan hozamot, ami

elégedettséggel töltené el. Nem kis részben a saját hasonló félelmem inspirált a fejezet megírására is.

Nem lehetünk biztosak benne, hogy mi fog történni a jövőben, így aki a piacon van, annak mindig szembe kell néznie az ismeretlennel és azzal, hogy nagyszerű módszerek, amelyek ma működnek és pénzt hoznak, csődöt mondhatnak a jövőben. A piacon nem megfelelő hozam miatti aggodalom tulajdonképpen azonos a kihagyott lehetőségtől való félelemmel : „Ha

más elérte, és én nem, akkor a kettő közötti különbség elvesztegetett pénz”. Az esetek többségében azonban ez túlzott egyszerűsítés, nem alátámasztott aggodalom és nem állja meg a helyét. A félelemnek azonban nem is ez az alapvető funkciója A félelem eredeti funkciója éppen az, hogy megvédjen egy valós veszélytől . Kialakulása,

illetve tudatosulása több millió évre vezethető vissza, amikor az embert éppen ez óvta meg a természetben rá leselkedő vadállatoktól. Ha az ősember nem félve, lopakodva, előre lándzsát készítve ment volna végig az erdőn, hanem peckesen végigvonulva, az első arra járó nagyobb darab vadállat vacsorája lett volna perceken belül. Amikor egy befektető egy döntés meghozatala előtt aggódik, félni, netán rettegni kezd, éppen attól szeretné magát megóvni, ami a legértékesebb és elengedhetetlenül szükséges számára ebben a játszmában: a befektetendő tőkéje . Ha nem félne, akkor olyan meggondolatlan kockázatot vállalna fel, ami

előbb-utóbb hatalmas veszteséget hozna, a kereskedési tőke nagy részének az elvesztésével járna. A félelemre tehát itt is szükség van. A legfontosabb itt is az egyen súly meglelése. Ha a Ten nessee K ecskére valós veszély leselkedne, a

megmerevedéssel nem sokat érne el. Ha viszont a félelme miatt messzire futna, jelentősen növelné a túlélésének esélyeit. A túlzott félelem megbénít, és leblokkolja legfontosabb funkcióinkat, ami rontja a teljesítményt, sőt akár végzetes is lehet . Ezért mindenáron el kell

kerülni a leblokkolást.


33


Ha félsz, lépj tovább - „You have to keep playing” - Mondta Peyton Manning hétvégi

mérkőzése után, amikor mélyen tehetsége alatt játszott, háromszor adta el a labdát, és c sak másoknak köszönheti csapata továbbjutását. Igaza van. Nem kell feltétlenül nagyot kockáztatva, nehéz piacokon, nehéz időszakokban, vagy gyakran. Kicsit csökkentve a döntések gyakoriságát, kicsit óvatosabban, de nem szabad lefagyni.


34


Félelem és reszketés a sportban és a tőzsdén 2.

Imádok golfozni. A közhiedelemmel ellentétben nagyon kemény, fizikailag is igénybevevő sport, de elsősorban szellemi, lelki erőforrásokat kíván meg. A jó ütéshez ugyanis rengeteg izom munkájának gyors és lendületes összehangolása szükséges, ehhez pedig rengeteg gyakorlás, tökéletes koncentráció kell. Egy - egy hosszabb ütésnél az ütőfelület labdával bezárt szögének pár fokos eltérése több mint 10 méter szórást okozhat a labda röppályájának szélességében. Mintha egy 20 méter hosszú, de megszokott nagyságú lyukakkal rendelkező biliárdasztalon kellene játszani. -

Imádom a tőzsdét. A közhiedelemmel ellentétben ez nem a gazdagok kiváltsága, és nem csalással, „biztos tippekkel”, bennfentes információkkal lehet a legtöbbet keresni. A tőzsdei spekuláció az általam ismert tevékenységek közül a legnagyobb szellemi, lelki erőforrásokat követeli meg. A tartósan magas hozamhoz rengeteg tényező jól időzített és alapos összejátszása szükséges, ehhez pedig rengeteg gyakorlás, tökéletes koncentráció kell. Egy -egy pozíciónál a rosszul megválasztott belépési pont vagy kiszállási szint több mint 10% -os eredménykülönbséget okozhat az adott pozíciónál. Mintha egy tomboló viharban hánykolódó hajó szalonjában lévő biliárdasztalon kellene játszani. -

Viszonylag hamar megtanultam a labda eltalálását, és a sikereken felbuzdulva egyre hosszabbakat akartam ütni. Sajnos az esetemben a golfütés szélességének szórása eleinte elképesztően nagy volt. Sőt, egy idő után a labdák röppályája jobbra csavarodott. Az edzőm azt mondta: össze fog állni a jó mozdulatsor. Bár eleinte hittem neki, ahogy telt az idő, továbbra is jobbra csavarodtak a labdák amit „slice” néven illetnek és tipikus amatőr hiba. Minden igyekezetem ellenére nem érzékeltem látható javulást, ezért átmenetileg feladtam, hónapokig a pálya környékét is elkerültem.


35


-

Egy régi ismerősöm elképesztő lendülettel kezdett neki a részvényvásárlásnak. Naponta hívott, hogy megossza velem elképzeléseit a piacról, beszámoljon arról, hogy mi történt a pozícióiv al aznap. Megkockáztatom: ezekben a hetekben minden szabad pillanatát a „tőzsdézés” kötötte le, szinte megszállott lett. Néhány sikeres ügylet után lelkesedése tovább fokozódott. Ám ekkor belefutott 2, azaz kettő darab veszteséges ügyletbe. Anyagilag egyáltalán nem viselte meg, mert még mindig jelentős nyereségben volt. Lelkileg annál inkább. Pár hétig alig -alig mert lépni, majd váratlanul kijelentette „Nem megy ez nekem, abbahagyom.” Letargiájába legalább akkora energiát fektetett, mint korábbi eufórikus viselkedésébe. -

Pár hónap golf szünet után edzőt váltottam. Az új edzőm fia a magyar golfélet egyik legígéretesebb tehetsége. Az egyes szakaszok befejezése már nem golfütéssel, hanem a gurítással (putting) fejeződik be. A labdákat a lyuktól olyan mes szire teszi le, ahonnan 80-90%- os valószínűséggel be kell gurítani a labdát (gyakorlottságtól függően 80- 300 cm). A feladat egyszerű: a kijelölt ponttól 20 db labdát kell egymás után a lyukba gurítani. Ha elrontod: kezdheted elölről, teljesen mindegy, hogy az a 2., vagy a 19. labda volt. Így fordulhat elő, hogy a srác néha 3 - 4 órát, néha 5 percet töltött a feladat elvégzésével. Ez a gyakorlat egészen biztosan ránevel a kitartásra és a türelemre, hiszen feszülten, türelmetlenül képtelenség egymás után 20 alkalommal végrehajtani a hibátlan mozdulatsort. -

Az egyik ismerősöm egy brókercég vezető testületében maga is nagy spekuláns volt, elsősorban a kitörésekre utazott. 2004 elején a rakétasebességgel felfelé törő OTP volt a kedvence. Ahányszor megközelítette, vagy átlépte a (képen pirossal jelölt) 3000 Ft -os szintet, annyiszor vásárolt, mert abban bízott, hogy ha az árfolyam kitör 4000 Ft -ig is elszaladhat. Hat alkalommal vallott kudarcot, míg végül hetedikre sikerült az áttörés, az árfolyam pedig utána több ezer forintot tudott erősödni, bőven kárpótolva ismerősömet a hat sikertelen kísérlet veszteségéért.


36


A legtöbb ember elvesztette volna a türelmét a 3., 4. esetleg az 5. kísérlet után. Pedig – megfelelő módszerek mellett – éppen a kísérletek számának növelése hozza meg a várva várt sikert. Csak úgy mint a fenti golf gyakorlat példájában. A jó hír az, hogy a befektetések területén ma már nem kell aktívan kísérletezgetni, számos olyan eszköz áll rendelkezésünkre (pl. abszolút hozamú alapok), amelyek eljátsszák helyettünk a „türelem játékot”, miközben mi akár egészen mással is foglalkozhatunk.

Félelem leküzdésének egyik legbiztosabb módja az idő felhasználása. Ha nem térsz el az eredeti területtől (legyen az a golf, a tőzsde, a kertészet, vagy akár az origami) és türelmesen vársz, előbb utóbb megjönnek az eredmények. Ennek egyik oka a gyakorlás, de ami jelen cikk témájában még fontosabb: megszokod a környezetet, a szituációt, a nyomást, minden barátságossá, netán még otthonossá is válik, és ezzel párhuzamosan a félelem is szép lassan elpárolog. Hiszen hol félünk, a legkevésbé? Hol van az a hely, ahol a leginkább biztonságban érezzük magunkat? Ott, ahol sok időt töltöttünk már. Tudom, hogy sokaknak ez nem elég. Ők gyorsan és most akarnak sikereket elérni, magas hozamot hozni, leküzdeni félelmeiket. A cikksorozatban nekik is nyújtok válaszokat, de hangsúlyozom: a türelem az egyik legfontosabb, sok esetben elengedhetetlen összetevője a sikernek.

Az elmúlt 8 évben több ezer olyan emberrel találkoztam, akik megunva a bankbetétek alacsony hozamát, magasabb profittal kecsegtető, és kockázatosabb termékek felé fordultak. 90% -uk soha nem ért el számottevő sikereket. Az elsődleges ok az idő múlásával kialakuló félelem volt, ami a türelmetlenségben csapódott le. Néha mágikus, hogy mennyire rossz pillanatban adják be a kulcsot. Ha csak pár napot, pár hetet kitartottak volna, futószalagon érkeztek volna az eredmények, de ők ezt már nem várták meg. Az ember nem szeret a félelem állapotában lenni, biztonságra törekszik. Ezért szeretne minél hamarabb kikerülni ebből az állapotból, ezért lesz türelmetlen. De az előző cikkre visszautalva: a félelem nem olyasmi amit ki kell, sőt ki lehet hagyni a játszmából. Inkább egy olyan érzés, amit korlátok között kell tartani .


37


Verjük meg a Benchmark -ot!

Baltimore egy közepes méretű város az Egyesült Államok keleti partján, mindössze 1 órányi autózással a fővárostól. Külföldön kevesen ismerik, vagy ha mégis, nem sok jellegzetességet tudnak róla mondani. Pedig a település és lakói elképesztő teljesítményekre képesek. Baltimore a második leggazdagabb amerikai állam (Maryland) közepén található, a keleti part egyik legfontosabb kikötője tartozik hozzá, Super Bowl esélyes amerikai football csapata van (Baltimore Ravens), és itt dolgozik napjaink egyik legnépszerűbb és legeredményesebb érték -alapú stratégiát követő portfolió menedz sere, Bill Miller. Miller fő célja az, hogy a legfontosabb benchmark -nak tekintett S&P 500 indexet túlteljesítse. Ez olyannyira jól sikerült neki, hogy 1991 óta eddig minden lezárt évben magasabb hozamot tudott felmutatni, mint a legszélesebb körben figyelt amerikai részvényindex. A keze alatt lévő befektetett 1000 dollár mára 11 070 dollárra nőtt, miközben ugyanez az összeg az S&P 500 -ba részvényeibe arányosan elhelyezve (vagy 1997 -től a SPY ETF-be téve), csak 5570 dollárra gyarapodott volna. Persze ne fe ledjük, a világtörténelemben is egyedinek számító felfutás volt

tapasztalható 1990 -től, ami ugyan megtört az ezredfordulón, de 2003 óta ismét komoly emelkedés volt tapasztalható a tengerentúli tőzsdéken. Bill Miller legjobb évében 49%-os hozamot produkált, ekkor az S&P 500 csak megközelítette a 29% -ot. A legrosszabb éve 18% -os veszteséget hozott, amikor is a benchmark 4%-kal csökkent nagyobb mértékben. A Miller által vezetett Legg Mason Value Trust alap éves szinten 13,7%-ot teljeített a befektetőknek, ami kategóriájában a párját ritkítja. Ez az egyetlen olyan termék a befektetési termékek közül, amelyik 1991 óta minden évben legyőzte a benchmark -ot… …Egészen mostanáig. Tavaly ugyan egy huszáros hajrával Miller az utolsó hónapokban visszakűzdötte alapját az S&P 500 hozama fölé, idén ebben már csak egy jókora karácsonyi csoda segíthet neki ebben, hiszen kövér 10% -kal van elmaradva a benchmark- tól. A sokéves hozam azonban így is lenyűgöző mértékben veri meg a passzív portfolió menedzsmentet folytató alapokat, vagy a SPY ETF-et. Ráadásul Miller -ék jelzik: céljuk nem az, hogy januárban az ő

alapjuk újabb rekord döntésével legyen tele a sajtó, hanem hogy bármely 3 éves időszakot visszanézve teljesítsék felül az S&P 500 -at. © Faluvégi Balázs, Minden jog fenntartva, ISBN 978-963-06-7552-9

38


Hogyan sikerülhetett, akkor ez mégis 15 éven keresztül minden évben? Különösen annak fényében, hogy Miller egyik leggyakrabban idézett mondása szerint, irodalmi fordításban: „Honnan tudom, hogy tévedtem egy részvényt illetően? Már nem közölnek árfolyamot róla!”. Vagyis addig tartja a szerinte alulértékelt cégek részvényeit, amíg ki nem derül, hogy igaza van.

Márpedig az elmúlt 15 évben az esetek többségében ez történt. Ugyanakkor tudjuk jól, hogy egy egy részvény vagy ágazat évekig is el tud térni az egyébként is nehezen megállapított reális értékétől, elsősorban pszichológiai okokból. Valószínű tehát, hogy míg a Value Trust alap sok éves teljesítménye egy jó stratégia következetes végrehajtásának az eredménye, viszont önmagában a 15 éves rekord széria nem kis részben köszönhető a szerencsének. A jól kiválasztott részvények 15 évig szinte minden alkalommal 1 éven belül beértek, ami egy ilyen jellegű stratégiánál, még Miller és csapata saját bevallása szerint is ennél több időt szokott igénybe venni. A Legg Mason alapjának egyik jellegzetessége, hogy agresszívan eltér a benchmark szektor súlyaitól. Például idén, a harmadik negyedév végén egyetlen energia szektorból származó részvény sem volt a portfolióban, míg az S&P 500 -ban a szektor aránya meghaladja a 9% -ot. Ezen a bátor mentalitáson csúszott el idén az alap. Az alap tekintélyes részben rendelkezik internet részvényekkel, mint például az Amazon, eBay, vagy a Yahoo, amelyek sokat szenvedtek idén, de nem járt jól jó pár egészségbiztosítóval sem. A szokásosnál drasztikusabb súlyok miatt elég egy vagy két szektor 20% körüli relatív gyengesége a többiekkel szemben, és az alap máris beesett az

S&P 500 alá. Ez 15 év alatt egyetlen alkalommal sem fordult elő, de még Miller sem tévedhetetlen, idén bekövetkezett az, amire a konkurensek régóta vártak. A benchmark legyőzésének ezen kívül is lehetnek hátulütői. Ha valaki a Value Trust -ba fektette

pénzét 1999 végén, három év múlva annak közel harmadát elveszítette, és valószínűleg nem vigasztalta a tudat, hogy Miller 10-11-12 éve folyamatosan megveri a benchma rk-ot. A 70-es

években, amikor a piacok az olaj, deviza és társadalmi válság miatt keveset mozdultak el, az S&P 500 pár százalékpontos felülmúlása senkit nem tett volna gazdaggá. 2000 és 2006 között az alap éves teljesítménye az említett 30% feletti drawdown mellett éves szinten alig haladta meg a 6% -ot, míg egy jól diverzifikált hedge -fund portfolió ezt 4% -kal múlta volna felül és a drawdown mindössze 13% lett volna. Ha mindezt kölcsön mellett teszi hozamát az alacsony kamatok miatt


39


majdnem meg tudta volna duplázni, és még mindig kisebb lett volna a maximális visszaesése.

Nem mindegy tehát, hogy milyen időszakban próbáljuk megverni a benchmark -ot. Amennyiben nemcsak emelkedésre spekulálunk, és aktív stratégiával, jó időzítéssel megpróbálunk minden évben pozitív eredményt elérni, teljesen függetleníteni magunkat az esésektől, sőt akár nyerni rajta, nem kell többé a benchmark -okkal törődnünk. Ehhez gyakori pozícióváltoztatásokra van szükség, néha el kell viselni hogy alulteljesítjük a piacot, és természetesen amúgy is nehéz dolgunk van, mert pokolian nehéz olyan stratégiát találni, ami rendszeresen szállítja nekünk a kiugró eredményeket. Persze ne feledjük el, hogy a Value Trust eszközértéke 20 milliárd dollár felett van, de Miller stratégiája alapján a kezelt összeg 45 milliárd dollárt is meghaladja. Ilyen méretű befektetés mellett Miller teljesítménye olyan, mint egy olajszállító hajóval szlalom versenyt nyerni a jéghegyek között. Ekkora tőke mellett szinte lehetetlen a fent említett módon kiugró eredményt elérni, mert képtelenség gyorsan ki -be ugrálni a piacra, és az egyes részvényekbe, pláne lehetetlen ha tőkeáttételt is igénybe venne. Aki viszont teheti, próbáljon aktívan reagálni az egyes piaci szituációkra, akár jól szabályozott kockázatkezelés mellett tőkeáttételt is felhasználva, sőt az esésre is spekulálva. Ezt megteheti a piaci pszichológia vizsgálata alapján, a technikai elemzés segítségével, vagy abszolút hozamú alapokba való fektetéssel. Bill Miller lenyűgöző sorozatának végével talán jelzésértékűen zárul le egy korszak, az alulárazott részvények keresésével emelkedésre való spekuláció időszaka, amelynek a vége a többség számára már 2000-ben elérkezett. Abban az évben Baltimore amerikai football csapata lett az Egyesült Államok legjobbja. Jövőre valószínűleg ismét nem Miller, hanem a Baltimore Ravens -nek van esélye gondoskodni arról, hogy a város szerepeljen a címlapon.


40


Átjutni a falon!

Elgondolkoztál azon valaha, hogy egyes befektetők miért vágnak bele olyan befektetésekbe, amelyek nagy bizonyo ssággal nem fognak eredménnyel járni?

Hogy a kérdést jobban

megértsük , képzeljük el az alábbiakat: Öt darab 2 méter magas, 120 kilós hústorony áll előtted. A kezedben egy labda. A feladatod, hogy átjuss rajtuk és megtegyél közel 10 métert. A veled szemben álló kétajtós szekrények pedig mindent megtesznek azért, hogy ezt megakadályozzák, és a földre vigyenek. Mivel a

labdát fognod kell – valószínűleg két kézzel – így még a kezeiddel sem tudsz védekezni. Ők viszont azokat bátran használhatják. Rúgnod nem szabad, a futás az egyetlen fegyvered. Mégis mennyi esélyed van?

Szinte semmi. Ennek ellenére százával próbálkoznak meg vele hétről hétre a vakmerő harcosok. A közel 10 méter elérése ezzel a módszerrel jó, ha minden huszadik esetben sikerül. Akkor mégis miért csinálják?

Talán nem volt nehéz kitalálni, hogy ezt a példát egyik kedvenc játékomból, az amerikai football-ból vettem. Bár a játék népszerűsége dinamikusan növekszik – ami a nem mindennapi

izgalmai miatt korántsem véletlen – pár mondatban ismertetem, hogy miért fontos a fenti példa . © Faluvégi Balázs, Minden jog fenntartva, ISBN 978-963-06-7552-9

41


A cél az, hogy a labdát a másik csapat térfelének a legvégéig jutassuk el. A játék nem folyamatos, tulajdonképpen pár másodperces részekre van bontva, amelynek során a támadó csapat próbál előrejutni néhány yard -ot, amíg a védekező csapat ezt megpróbálja megakadályozni. Kétféleképpen lehet előrejuttatni a labdát. Az egyik mód, hogy előredobják, ebben az esetben egy elkapónak úgy kell a levegőből, hogy még véletlenül se jusson az ellenfél egy játékosához. A másik lehetőség a futás. Ilyenkor az egyik erre specializált játékos a kezében a labdával fut előre minél többet. (a játék természetesen ennél sokkal összetettebb, például a támadó csapatnak 4

próbálkozása is van, hogy összességében megtegye a 10 yard -ot. Akit ez a sport jobban érdekel, látogasson el a hazai szövetség oldalára: www.mafl.hu ) Ha a támadók a futást választják, akkor lényegében két lehetőség van: A logikusabb lépésnek az tűnik, hogy a játékos nem középen fut, ahol a legtöbb ellenfél várja, hanem oldalt, ahol ha elég gyors még bőven talál helyet. Miért van az, hogy mégis rendszeres időközönként megpróbálnak középen futni?

A válasz egyszerű: Ha nem tennék, az ellenfél könnyebben kitalálhatná, hogy mire számítanak. Ha sosem futnának középen, a másik csapat komolyabb erőket összpontosíthatna a

szélen történő futásokra vagy a passzokra, így azok kisebb eséllyel lennének sikeresek.

Hasonló a helyzet a pénzügyi piacokon is. Itt az ellenfél szerepét a piac összes szereplőj e jelenti. Számodra is, és a többiek nézőpontjából is. Ha neked (vagy bárki másnak) könnyű lenne kitalálni, hogy mi fog történni, akkor a piac többi szereplője alkalmazkodna hozzád, és © Faluvégi Balázs, Minden jog fenntartva, ISBN 978-963-06-7552-9

42


csökkentené az esélyedet. Például, előbb vásárolna – „odamenne, ahol tu dja, hogy te fogsz elfutni.

André Kostolany , a nemzetközi hírű, lassan egy évtizede elhunyt magyar spekuláns még az 1920 -

as évek végén kezdte meg spekulánsi karrierjét. Ő mindjárt úgy indított, hogy a legnagyobb spekulációs őrület idején shortolt, vagyis árfolyamesésre játszott a húszas évek végén. Igaza lett.

Ez azt jelenti, hogy mindig a nyáj ellen kell menni? Érdemes mindig magunkévá tenni a contrarian view”-t? Semmiképpen sem. A cél az, hogy néha menj szembe! Bizonyosságot senki sem állíthat, de a valószínűségekre lehet támaszkodni. Ezért esetenként meg kell próbálni átjutni azon a bizonyos falon. Nemcsak az az értelme, hogy (ha ritkán is) sikerülhet. Hanem az is, hogy a befektetési stratégiád így több lábon állhat, és könnyebben lepheted meg a piacot, mint a piac téged .


43


Hallgass az esélyeidre! – Példa a pókerversenyről

Az ember néha nyomás alatt, tájékozatlanságból, gondolkodási idő hiányában, vagy szerepéből átmenetileg kiesve viszonylag amatőr hibát követ el. Ez így van a pénzügyi

piacokon, és így van az olyan kártyajátékokban is, ahol a pszichológiai felkészültségen sok múlik (és a közhiedelemmel ellentétben a szerencsén hosszútávon nagyon kevés). Itt előre is elnézését kérem azon olvasóinktól, akik nem jártasak a pókerben. Ha van idejük, kérem olvassák el az alábbi linken található leírást vagy egyszerűen csak lépjenek túl a következő bekezdésen. http://texasholdempoker.blogol.hu/?perm=707054

Részt vettem a Pénzexpo -n szervezett pókerversenyen. Egy asztalnál tízen játszottak, és eleinte jól haladtam, viszonylag kevés játékban voltam benne, hagytam hogy a versenytársak egymást ejtsék ki a játékból. Kb. 40 perc után két magas laphoz jutottam, így megadtam az emeléseket, és vártam, hogy a flop- ban szintén magas lapok jöjjenek, ami egy magas sorhoz, vagy pár(ok)hoz vezetett volna. Szerencsém volt, a flop -ban volt egy J, amiből nekem is volt egy,

ráadásul ez volt a legmagasabb lap lent. Hagytam, hogy az agresszíven játszók (voltak bőven az asztalnál) emeljenek, majd én is emeltem, de csak „bizonytalanul”, hogy behozzam őket a csapdába. A turn már nem alakult ilyen szerencsésen: feljött egy tizes, amiből már volt lent egy, így ha valakinek volt a kezében még egy tizes, az egy drill -el simán nyerhette a partit. Egyúttal a sor esélyei drasztikusan csökkentek – bárki számára. Nekem továbbra is a J pár volt a fegyverem, senki sem emelt. A river egy

érdektelen lap volt, így a helyzet nem változott. Mivel az előző körben senki sem emelt, és a kezemben a legmagasabb pár volt, ami csak lehetséges volt (kivéve ha valakinek a kezében eleve A, K, vagy Q pár

volt), ezért az egyetlen lehetőség a megverésemre az volt, ha bárkinek volt a kezében egy tízes (vagy akár kettő…). A meglepetés ekkor következett, a tőlem jobbra ülő játékos © Faluvégi Balázs, Minden jog fenntartva, ISBN 978-963-06-7552-9

44


zsetonjai nagy részével emelt. Azonnal én következtem, az ereimben meghűlt a vér, és fogalmam sem volt hogy mennyi időm van dönteni , mivel életem első pókerversenyén

indultam, ráadásul az osztót is beleértve nyolc ember csak rám szegezte a tekintetét (addigra hárman már kiestek). Kb. fél perc tépelődés után bedobtam a lapomat, gondolván, hogy ott van a kezében az a bizonyos tízes. A maradék játékban lévők is ezt tették, így a tőlem jobbra ülő játékos nyerte meg az addigra már igen értékes pot -ot. Ekkor lazán felfedte lapjait, és a sokk még nagyobbá vált. Kezében egy A és K volt, vélhetően sorra játszott, de a river után végleg egyértelművé vált, hogy nincs semmije. Az emelése színtiszta blöff volt. Csak annyit kellett volna tennem, hogy megadom az emelését, és a kör végén már én lettem volna a chip le ader. Ehelyett zsetonjaim megfogyatkozásával kényelmetlen helyzetbe kerültem és a 15 percenkénti vak emelések miatt viszonylag gyorsan csúsztam lefelé, majd amikor már csak négyen ültek az asztalnál, kiestem. Később lefuttattam egy szimuláción és kiderült : 76%-os esélyem volt a győzelemre . A blöff miatti pszichológiai tényezőt persze nem lehet utólag sem kalkulálni, de ez érdemben nem változtat azon, hogy az adott kört nekem kellett volna megnyernem. Az, hogy ezt nem sikerült elérnem, kizárólag azon múlt, hogy megrettentem egy a leosztást nem befolyásoló eseménytől.

Lépésem emlékeztet arra a kisbefektetőre, aki megvett egy részvényt, majd nyerő pozícióban idejekorán, sőt esetleg enyhe veszteségben eladta, mondjuk egy elemzés, vagy kevéssé fontos hír hatására (de nem a kockázatkezelés miatt), majd végignézte, ahogy az árfolyam az egekbe emelkedett.

Ha jók az esélyeid, akkor ne ijedj meg, hanem vidd végig az elképzelést. A póker és a

tőzsde – tágabb értelemben a befektetések világa – a valószínűségek játéka, no és persze a pszichológiáé. Ha valaminek a valószínűsége nagy, érdemes megjátszani. Lehet, hogy az adott „fogadásból” vesztesen szállunk ki, de ha sokszor játszunk meg nagy valószínűséget, egyre jobban fogunk állni, és a nagy számok törvénye a mi oldalunkon van. Rendben van, azért a póker kissé más mint a tőzsde (itt nem sokra mész egy blöffel), de az üzenet ugyanez. Jogosan merül fel a kérdés, ha elfogadtuk a cikkben írtakat: hogyan használjuk ezt fel a befektetésekhez vagy a tőzsdéhez? Nos, itt éppen ugyanez a helyzet. Ha bármilyen


45


szituációban az esélyek melletted szólnak, tartani kell a pozíciódat , tartani kell a tétet. Sőt,

az emelést sem zárhatjuk ki. Ha az esélyek ellened szólnak, nem szabad belevágni, vagy zárni kell a pozíciókat, dobni kell a lapokat (eltekintve szigorúan a póker esetén a jól időzített blöfföktől). Néhány példa:



Például történelmileg bizonyított tény, hogy a részvények megverik a kockázatmentes befektetések hozamát hosszútávon



Magasabb kockázat magasabb hozamot hoz.



Beszűkülés után nagy mozgás jön



Minden nagy trendet követ korrekció

Honnan lehet tudni, hogy esélyek mellettünk vannak? Erre a kérdésre adott válaszokkal egy

egész könyvtárat lehet megtölteni. Amit a technikai elemzés javasol: nézzük meg a múltbéli adatokat, és a historikus statisztika alapján járjunk el. Ha valamilyen formáció, indikátor a múltban (minél hosszabb idősoron) hasonlóan működött, akkor, ha nem is biztos, de valószínű, hogy most is ezt fogja tenni. Jómagam lassan egy évtizede gyűjtöm erre az adatokat,

példákat és készítek analíziseket. Ezzel nem tudom elérni, hogy mindig nyerjek, vagy ha nyerek, akkor mindenképpen hatalmas profithegyeket vigyek haza. Azt viszont igen, hogy a valószínűségek mellettem álljanak, és a „lapjaimat” csak akkor dobjam el, ha azt tényleg muszáj.


46


Időtényező

Ha befektetéseink nem alakulnak jól, egy idő után mindig felmerül a kérdés: meddig tartsak ki? A héten felhívott egy régi ismerősöm (megengedte hogy közzétegyem történetét, de azt kérte hogy nevét változtassuk meg, ezért hívjuk itt Tihamérnak), aki egy határidős ügyletekben spekulatív pozíciókat felvevő alapba tette a pénzét. Ez az alap itthon nem ismert, és csak kiemelt kategóriát képviselő, exkluzív körnek ajánlják fel német privát bankárok. Ami miatt 2 éve mellettük döntött: az alap nagyon magas hozamokat mutatott fel, az éves átlag 6 év alatt, vagyis az indulástól számítva elérte a 26% -ot, amikor beszállt, és gyorsan kellett döntenie, amikor megkeresték az ajánlattal. Tihamérnak nem volt szerencséje, az azóta eltelt időszakban az alap fel és le ingadozott, de összegében 5% -os veszteséget csinált. Mindeközben a nemzetközi részvénypiacok ha súlyos kilengések mellett is, de pozitív szaldót produkáltak. Ismerősöm kezdte elveszíteni türelmét és tőlem kért tanácsot, hogy mit csináljon. Megkérdeztem tőle, hogy milyen lépésekre gondolt, amit megtehet.

Az általa átgondolt két fő választási lehetőség az alábbi volt, szószerinti idézettel:



„Bent hagyom a pénzem az alapban, és reménykedem, hogy idővel majd nyereséggel tudok kiszállni”



„Kiszállok most, lenyelem a veszteséget, és keresek valami jobb befektetési lehetőséget.”

A két általa megfogalmazott mondat hemzseg a bizonytalanságot tükröző mondatoktól. Például :”reménykedem ”, „idővel majd”, „ keresek valami jobb… ”. A gond nem azzal van, hogy nem tudja mi fog történni a jövőben, hiszen ezt senki sem tudja, ( még ha esetleg ezt is állítja magáról ). Az ismerősöm nem vette figyelembe a legfontosabb szabályt:

Mindig legyen egyértelműen és pontosan megfogalmazott befektetési stratégiád! © Faluvégi Balázs, Minden jog fenntartva, ISBN 978-963-06-7552-9

47


Ha van befektetési stratégiád, akkor örökre száműzheted az elmédből az érzelem vezére lt, fojtogató bizonytalanságot , amikor a befektetéseid jövőbeli alakulásán töprengsz. Tihamérnak

ez nem volt, ezért vágott bele egy számára ismeretlen alapba történő invesztálásba egy hirtelen döntéssel, és ezért voltak önmagával sem tisztázott aggályai mo st. Tihamérral leültünk, és tisztáztuk a befektetési céljait, és elképzeléseit. Kiderült, hogy:



Még 5 évig biztosan nem lesz szüksége az alapba tett pénzre, nem várható komolyabb kiadása, ráadásul vannak tartalékai is.



Ezen az összegen mindenképpen átlag feletti hozamot szeretne produkálni.



Korábban már megégette magát a devizapiacon, ezért tisztában van azzal, hogy kockázatos befektetésről van szó, és ezt el is tudta viselni. Rövid kérdezősködés után kiderült, hogy maximum 25% -os tőkevesztést tart elképzelhetőnek.

Ezt követően megnéztük , hogy mit tud nyújtani az általa kiválasztott befektetés. A korábbi évek összesített éves hozama még mindig 20% közelében volt, ami igen jónak mondható. Azt is láttuk, hogy a maximális tőkevesztés az éppen aktuális csúcstól nem érte el a 19% -ot. Megvizsgáltuk, hogy korábban mi volt a legrosszabb időszak az alap életében, és kiderült: a 2. és a 3. évben, jóval Tihamér beszállása előtt volt egy időszak, ami -10%-ot hozott, majd utána egy hatalmasat ugrott a befektetés értéke. Sőt, még a 2 éve megkapott brossúrát is előkapta az ismerősöm, ahol le volt írva: a befektetést lehetőleg 5 vagy több évre tervezze, mert előfordulhatnak gyengébb időszakok. Tisztáztunk tehát mindent: Tihamérnak

hozamlehetőség,

kockázat,

és

időtáv

szempontjából is teljesen megfelelt jelenlegi befektetése , ami egyébként szerencse volt azt

tekintve, hogy átgondolatlanul vágott bele az egészbe. Azt javasoltam, hogy maradjon ennél a befektetésnél. Biztosan jó lesz ez neki?



Nem, mert előfordulhat hogy az alap továbbra sem teljesít jól. Ugyanakkor tisztáztuk hogy valószínűleg javulni fog a teljesítmény, az alap kezelői sem ígértek mást, ráadásul


48


Tihamér céljainak minden általa meghatározott szempontból megfelelt ez a befektetés. Mi van, ha a befektetési stratégia rossz?



A stratégia lehet jó és lehet rossz. De még ha az utóbbi is igaz, akkor is megalapozottabb döntést lehet hozni, mint ha egyáltalán nem rendelkezünk elképzelésekkel, és célokkal. Ráadásul a stratégiát bármikor lehet javítani a tapasztalatok

függvényében. Mi köze ennek ahhoz, hogy meddig várjunk egy éppen rosszul teljesítő befektetésből való kiszállásra?



Ha tudjuk, hogy mit szeretnénk (amit jó előre eldöntöttünk), elsősorban az időtávot tekintve, és a befektetés kezelői által meghatározott célokkal és a historikus adatokkal ezek összhangban vannak, akkor érd emes kitartani.

Ellenkező esetben pedig ki kell szállni. Ez ennyire egyszerű.

Ne feledjük az általános megfigyelést: a befektetői kudarcok 80% -ért a türelmetlenség a felelős.


49


A veszteség erősebbé tesz? A 2000-es év az alkotmányjogászok, a politikai elemzők, de legfőképpen a választási szakértők

számára mindig is emlékezetes marad. Ez volt az az év, amikor George W Bush úgy nyerte meg az amerikai elnökválasztást, hogy félmillióval kevesebb szavazatot kapott, mint eleinte jóval esélyesebbnek tűnő, és nagyobb tapasztalattal bíró ellenfele. Az amerikai választási rendszer sajátosságainak köszönhetően minden állam bizonyos számú elektori szavazatot ad annak a jelöltnek, aki – ha csak egy hajszállal is de – megnyeri az adott államot. Így történt, hogy a több mint 100 millió országos szavazó közül mindössze alig több mint 500 főnyi különbséggel a nagy falatnak bizonyolú Floridát elhozó Bush tudott nyerni. Ám a végeredmény kihirdetése előtt kiderült, hogy a szavazólapokon található listák néhány helyen való szokatlan összeállítása (az Egyesült Államokban nem egységes szavazólapok vannak mindenütt) miatt, valamint a nem egyértelmű jelölésekre visszavezethetően könnyen lehet, hogy mégis Gore nyerte Floridát, ami neki is elegendő a megfelelő számú elektori szavazat elnyeréséhez. Nagy jogi csata indult a szavazatok újraszámlálása érdekében. A játszmában mindkét fél mindent bevetett, beleértve az állami és szövetségi szintű bíróságoknál való kérelmeket is. Ahogy az idő haladt előre, és az újraszámlálás néhol kínos lassúsággal, de folytatódott, Bush és Gore között a különbség csökkent, és nagyon úgy festett, hogy megfordul az állás. A jogi csatározások között azonban sikerült felfüggeszteni a szavazatok számlálását, ami később ugyan folytatódott, de emiatt a megjelölt határidőig ezt már nem sikerült befejezni. Így már sosem tudjuk meg, hogy Bush valóban igazságosan került -e a világ legbefolyásosabb emberének székébe. Tény viszont, hogy jogosan. Maga Gore adta fel a küzdelmet, és ismerte el vereségét, a mellette állók sz erint azért, hogy még véletlenül se okozzon alkotmányos válságot. Külön pikantériája az ügynek, hogy az állam akkori kormányzóját Jeb Bush -nak hívják és történetesen George W. Bush öccse, vagy az, hogy Kathrine Harris, aki az első szavazat újraszámlálás - felfüggesztési határozatot hozta (amire törvény nem kötelezte) nemhogy a Bush -t indító Republikánus párt tagja, és a családja annak régi támogatója, hanem egyenesen az elnöki kampány helyi vezetője is volt (co -chair). Ráadásul 2002 -ben be is választották a Washington-i képviselőházba is. (sokak szerint gyakorlatilag ő vitte el a balhét) . Nos, a világ legtökeletesebb (vagy annak hitt) demokráciája sem tökéletes.


50


Gore tulajdonképpen feláldozta a saját élete álmát cserébe azért, hogy az ország első számú vezetőjét illetően az ország és a világ ne éljen bizonytalanságban, legyen ideje felkészülni, és

lehetőleg egyetlen komoly szereplő se kérdőjelezze meg a legitimitását. Persze túlzás lenne Gore -t mártírként beállítani, noha ő maga szeret egyfajta megmentő szerepkört felvenni. Ha ez a szerep teljesen üres lenne, akkor megnyilvánulásai inkább a

bosszantó kategóriába tartoznak, de szerencsére a globális felmelegedés elleni küzdelem kérdése aminek ma már leghangosabb nemzetközi szószólója – bebizonyította, hogy ez a karakter egyben hasznos is lehet.

Sokan hihetik azt, hogy Gore később indulhatott volna ismét az elnöki címért. 2006 -2007 táján ez élénk beszédtéma is volt az Egyesült Államok politikai fórumain és talán maga Gore is komolyan fontolgatta az indulást. Sokan emlékezhetnek rá, hogy az Oscar -díj kiosztón egy politikai szereplőtől szokatlan vicc során is felhozták ezt a lehetőséget, persze csattanós módon . Leonardo DiCaprio (aki maga is lelkes környezetvédő) megkérdezte tőle, hogy nem akar -e indulni ismét az elnökválasztáson. Gore először nem -et mondott, majd váratlanul előhőhúzott egy nagy adag papírt a zakója zsebéből és „My Fellow Americans” (magyarra frappánsan lefordítva: „Kedves Barátaim”) megszólitással nagyívű beszédbe kezdett. Pár másodpercre rá a szervezők elvették a mikrofonjáról a hangot és zenét kevertek be, mire ő zavartan pislogni kezdett, arcán a megszakítás miatti felháborodás jeleit mutatva. Sajnos a volt alelnök színészi képességei finoman szólva sem olyan jók, mint az Oscar -díjasoké, ezért a beugratás a legtöbb ember számára nem volt tökéletes, de azért ahogy mindani szokták: a poén „ült”. Soha nem volt még olyan ex -alelnöke az Egyesült Államoknak, aki enyire népszerű és egyben rendszeres beszédtéma lett volna, mint Gore, pláne, ha azt is nézzük, hogy egy elvesztett választáson van túl. Ám valójában Al Gore esélyei, hogy ismét megpróbálja, igen csekélyek voltak már 2008 -ban is. A négyévente, ősszel megrendezett elnökválasztáson (nem a párton belüli csatákat jelentő ún. primary-k során) vereséget szenvedő fél nagyon ritkán képes megmérettetni magát a későbbi

választások során. Ezért a legtöbben soha többé nem próbálkoznak, de akik mégis, azok szinte mindig újra vereséget szenvednek. Ez alól egyedül Richard Nixon jelenti a kivételt, aki 1960-ban hajszállal szenvedett vereséget, majd 8 évvel később nagy arányban nyerni tudott.


51


Rá és hataloméhségére azonban jellemző, hogy 1972-es újraválasztása során csapata törvénytelen eszközöket alkalmazott, amit aztán ő maga is megkísérelt eltusolni, az elnöki hatalmával visszaélve. Ebbe végül bele is bukott, így ő lett az Egyesült Államok egyetlen olyan elnöke, aki lemondani kényszerült, a botrány pedig WaterGate néven vonult be a történelemkönyvekbe. Elmondhatjuk, hogy a nagy amerikai pártok vezetői, legyen szó a Demokratákról vagy a

Republikánusokról nem nézik jó szemmel, ha egy bukott politikus újra próbálkozik, számukra ez felesleges kockázatot jelent. Ez még akkor is így van, ha jelen esetben Al Gore úgy „vesztett”, hogy a szavazók többsége, több mint félmillió szavazat előnnyel őt akarta volna az elnöki székben látni. Sőt egyes elemzők szerint a szám ennek két-háromszorosa is lehetett volna, de a nyugati országrészben rengetegen nem mentek el a Demokraták szavazótáborából a szavazóhelyiségekbe, mert az exit poll -ok is egyértelműen az akkori alelnök előnyét mutatták Bush -al szemben (Amerikában a több időzóna miatt számos nyugati államban még bőven folyik a szavazás, amikor a keleti parton már lezárták azt és az exit-poll eredmények is közlésre kerülnek. A vélemények erősen megoszlanak – főként a lövészárkok mentén – de az egyik oldal számításai alapján, ha a teljes újraszámlálás megtörtént volna, Gore megnyerte volna Floridát akár több száz szavazattal is. Ezek után mondhatjuk, hogy ami történt, az morális, erkölcsi, lélektani és politikai értelemben is iszonyatos és sok tekintetben igazságtalan vereség. Különösen a Bush kormányzat teljesítményét utólag elnézve. Ki lehet ezt heverni Gore és támogatói szemszögéből? A kérdésre nehéz jó választ adni, de a Recount (Újraszámlálás) című amerikai televiziós sugárzásra készült, mégis mozifilm hosszúságú alkotás erre tesz kísérletet (az újraszámlálás eseményeinek bemutatá sa mellett). A film a szavazás lezárását követő valamivel több mint egy hónap történetét meséli el. Érdemes megnézni, mert remek alakításokat, és főként jól felvázolt emberi drámák és sorsok bontakoznak ki az orrunk előtt. A film ugyan nem nevezhető a pártatlanság mintapéldányának, ezt nem is deklarálja , ugyanakkor fontosnak tartja bemutatni mindkét oldal álláspontját és belső motivációit. Hiába nem objektív, de az adott témakörben mégis a legjobb játékfilmes forrás.


52


A filmet a győztes Bush, és a vesztes Gore mondatai zárják. Ebből mindenképpen a vesztes, Gore szavai az érdekfeszítőbbek, hiszen neki kellett (?) elismernie vereségét, és véget vetni a hazáját politikai szempontból is kockázatos terepre sodródó eseménysorozatnak. A beszéd a YouTube-on is meg nézhető, keress rá a „Gore concession speech” -re, a könyv zárásának napján az alábbi linken elérhető: http://www.youtube.com/watch?v=HQXmeFqN-is Ebben a klippben 5:45- től kezdődik a lenti mondat:

„I do believe as my father once said, no matter how hard the loss, defeat may serve as well as victory to shake the soul, and let the glory out. ” Magyarul:

„Hiszek abban, amire apám tanított: nem számít mennyire kemény a veszteség, a vereségből lehett győzelem is, amely felrázza a lelket és dicsőséget hozhat.”

De vajon mennyire igazak a fentiek? A veszteség tényleg erősebbé tesz? Ezt nem merném kijelenteni. A veszteség Al Gore-t sem tette erősebbé. Túltette magát rajta, de hogy (valószínűleg) igazságtalanul veszített, azt sosem heverte ki igazán. Máshol, másban találta meg az önmegvalósítás további lehetőségeit, de ez mégsem ugyanaz, mintha akkor nyert volna, vagy újra megpróbálta volna, és ezúttal sikeresen fejezi be a kampányt. A veszteség nem kerülhető el, és önmagában nem is tesz erősebbé. A veszteségen való túllépés, a helyzet teljes képének a vizsgálata az, ami megerősít bennünket és a taktikánkat, amit alkalmazunk, hogy elérjük céljainkat. Hogyan értelmezhető mindez, a kifejezetten kockázatkedvelő befektetőknek?


53


Érthető módon a kockázat nemcsak a veszteség lehetőségével jár, hanem időnként szinte biztosan valamekkora veszteséggel. A veszteséges ügyletek, a (néha akár ijesztő méretű) drawdown-ok elengedhetetlen részei minden magas hozamra törekvő, és ezért kockázatos

befektetési stratégiának. Mégis, számtalan befektető és spekuláns van, aki elköveti ugyanazokat a hibákat, és látszólag nem tanul a hibáiból. Ne gondoljuk azt, hogy a veszteségtől okosabbak lettünk. Lehet, hogy így van, lehet hogy nem, de nem önmagában a veszteségtől van így. „Okosabbak” a jó, és folyamatosan fejlesztett, valamint tesztelt, illetve élesben kipróbált stratégiától leszünk. Ha rosszul szerepelt, és a tesztekhez képes szignifikáns a negatív változás, akkor tovább érdemes fejleszteni, de nem azért, mert veszített, hanem mert a jövőben – akár más piaci körülmények között – jó eredményeket szeretnénk elérni. Pláne ne akarjuk visszanyerni az összeget. A cél a jó eredmény elérése a jövőben, nem az, hogy a korábbi múltbeli helyzetet állítsuk vissza. Gore sem nyerhette meg az újratartottott 2000 -es választás, és ha 2008 -ban sikerrel próbálkozott volna egy egészen más ország élére került volna, egy egészen más világban. A legtöbb, főként első éveiben járó spekuláns hajlamos elkövetni azt a hibát, hogy mindent, ami a piacon történik a kizárólag saját maga számára fontos adatok alapján ítél meg. De ez a másik többmillió piaci szereplőt ez nem érdekli, és nem is tud arról, hogy Mari néni 3200 Ft -on vett 94 db MOL részvényt. Nem érdekel senkit: 

Mennyi pénzed van



Menyivel kezdted



Mennyi kell, hogy visszanyerd



Mennyin vettél



Hol a stoppod

Ezek a tényezők teljesen függetlenek a piac mozgásaitól vagy rettentő módon elenyészőek. A tapasztalatom az, hogy a legtöbb embernek a veszteségek után nagyon sokáig komoly lelki terhet jelent kockázatot vállalni.


54


A veszteségek lelki megrázkódtatása sokkal inkább korlátot jelent. A legjobb tiszta fejjel megvizsgáléni, hogy a jövő valószínűségei szempontjából mit tehetünk. Ez nem könnyű, és 100%-osan talán soha nem is sikerülhet, de idővel edzheti magát rá az ember.

De a piaci árak megintcsak nem az alapján változnak, hogy te hogy érzed magad. Inkább az alapján, hogy a többség hogy érzi magát. Ezért próbáld meg függetleníteni magad a zavaró érzelmektől. Be kell, hogy valljam, ez nekem soha nem ment tökéletesen, ezért jelentett nagy segítséget az automatikus jelzéseket adó kereskedési rendszer használata. A lényeg, hogy megpróbáljuk kívülről szemlélni magunkat, de főképpen a befektetési lehetőségek et. A piac nem mi vagyunk. Kegyetlenül hangzik, de valójában igencsak felszabadító igazság: a piacot nem érdekli, hogy mi mennyit vesztettünk vagy nyertünk, ettől függetlenül fogja végezni a dolgát. Nem kellene túllépni vagy megerősödni a veszteség okozta fájdalomból, mert egy tökéletes világban eleve nem kellene, hogy érezzünk ilyet. De nem élünk tökéletes világban, és leírni könnyű, megélni, megvalósítani annál nehezebb:



Az érzelmeket zárjuk ki.



Valósítsuk meg azt a stratégiát, ami működik és jó.



A korábbi lehetőség nem fog visszatérni, ezért ne keressük újra

A másik, amit Gore példájából tanulhatunk: Nem mindig a „ ne add fel” a nyerő. Elhatározhatja valaki, hogy ő lesz a legjobb gátfutó a világon. Egy bizonyos ideig, 20 -25 éves koráig – akárhol is tart – ha nincs más körülmény változás , erre nőnek az esélyei. Lehet, hogy 50%-ról 70%-ra, az is lehet, hogy 0,01%- ról 0,02%-ra, de lényeg, hogy az izomzat kifejlődésével,

a testmagasság elérésével (és persze gyakorlással) a 110 m lefutása egyre kevesebb és kevesebb időt vesz igénybe. Egy idő után azonban a rugalmasság, majd a sebesség, reagálási idő, és az izomzat összetétéle miatt egyre rosszabb eredmények születnek . Eljön az az időpont, ahol esélyei már biztosan csak csökkenni fognak. Talán 80 évesen is folytassa a próbálkozást, „sosem adom fel” alapon?


55


Ezért nem mindig a vedd és tartsd a csúcs, ami egy részvényhez való görcsös ragaszkodásnál, má r régen nem a legfontosabb célt követi, hanem fájna beismerni a tévedést. A „soha ne add fel”, rögeszmés gondolkodásmódig is elmehet és mindenképpen beszűkült tudatállapotba juttathat, aminek a mértéke lehet nagyon kicsi és nagyon nagy is. Mivel más lehetőség (pl. a lépj tovább és próbálj mást) el sem jut a tudatunkig, mondván az „feladás lenne”. Van amikor igen, de csak ha nem jár túlzott erőforrás felhasználással és ezzel összefüggésben,

vagy akár ettől függetlenül is nem az alapvető célt szolgálja. Vagy az is előfordulhat az alapvető cél eleve nem volt reális vagy nem vált azzá. Helyesebb az alábbi mintát követni: 

Az érzelem miatt befolyásoltság lecsökkentése, esetleg érzelemmentes mechanizmusok részbeni használata



Az összes létező (és ésszerűen beszerezhető) információ begyűjtése, rendszerezése és felhasználása







A valós célok tisztázása Reális forgatókönyvek vázolása A múlt hibáiból való következtetések tiszta fejjel történő levonása

Úgy gondolom, hogy a fenti gondolatmenetet Al Gore -nak sikerült megvalósítania. Ha vissza akarta volna nyerni amit elvesztett, vagyis a szinte kezében lévő elnöki hatalmat, akkor má ra nagy valószínűséggel egy vergődő, hataloméhes, talán kiöregedett politikus lenne belőle, bár mint fent írtam, nem kizárt hogy valós esélye lett volna. Ehelyett túltette magát az érzelmein, rendszerezte az információkat és a lehetőségeiket. De ami még fontosabb: mengézte, hogy mi os az alapvető cél. Egyesek szerint a feltűnési viszketegség kiélése, a másik oldalon lévők szerint a haza feltétel nélküli szolgálata, szerintem az igazság valahol a kettő között van: Gore egyszerre érezhet erős motivációt a Maslow piramis mások általi elfogadás részére, és az önmegvalósításra, valami nagyon nagy, magasztos cél érdekében. A globális klímaváltozás elleni küzdelem ezt a célt kiválóan szolgálja. Al Gore nagyon sikeres abban, amit csinált 2000 óta, világszerte népszerű, sokat tett a célja érdekében, és még a Nobel -díjat is megkapta. Az emberek többsége ma felnéz rá, míg egykori © Faluvégi Balázs, Minden jog fenntartva, ISBN 978-963-06-7552-9

56


ellenfele még Nixon -nál is népszerűtlenebbül, kudarchalmazokkal a háta mögött hagyja el a hivatalát. Nem állítom, hogy Gore nem gondol vissza kissé talán keserűen 2000 -re, de ma már nem ez foglalkoztatja elsősorban. Gore esetében a veszteség tényleg erősebbé tette, és ez azért sikerült neki, mert nem értelmezte szűken a „soha ne add fel -t”, és megvált korábbi veresége érzelmi súlyától. Ha a tőzsdén is ugyanezt a mentalitást választjuk, akkor a korábbi veszteségeink (amik elő -elő

fognak fordulni) érzelmi súlyától mentesen, valós célokat követve tudunk előremenni, és újra vállalni kockázatokat.


57


10 kellemetlen kérdés, amit rendszeresen fel kell tenni A kellemetlen kérdések a legjobbak. Ha kellemetlen kérdést kapunk, ne kezdjünk el önkéntelenül is védekezni és kifogásokat keresni. Helyette örvendjünk. Jó helyen tapogatóznak ugyanis. Az alábbiakban 10 szubjektív megítélés alapján összegyűjtött kérdést írok le, amelyek bosszantóak lehetnek ugyan, de rendszeres felbukkanásuk és őszinte megválaszolásuk elengedhetetlen a sikeres kereskedés szempontjából. Szükséges-e a piacon lennem? Sokak számára fel sem merül ez a kérdés. „Hát minek tőzsdézzek, ha csak parkol a számlán a pénz, vagy minimális hozamú diszkont kincstárjegyben van?” –

gondolják. Pedig két nagyon is nyomós ok van rá, hogy ne legyünk mindig pozícióban. Az egyik, hogy a piac néha nem ad elég jó lehetőséget, amivel nyereségre lehetne szert tenni. Sokkal több pozíció zárul veszteséggel, mint nyereséggel, és sokkal nagyobb mértékben. Nincs világos trend, vagy éppen stoppok elhelyezésére alkalmatlan, volatilis környezetben kellene helyt állni. A másik: az elérhető nyereséget és a felvállalt kockázatot nem a befektetett összeg határozza meg, az összefüggés csak közvetett. Sokkal fontosabb az, hogy az egyes ügyleteken mekkora a kockázat, a belépési illetve aktuális árfolyam és a stop szint között. Mekkora ez a teljes tőkére viszonyítva az összes pozíció tekintetében. Milyen együttmozgás van a pozíciók között. Még sorolhatnánk. Néha kétszeres tőkeáttétel mellett kisebb a kockázat és az elérhető hozam, mint ha „csak” a pénzünk fele van befektetve. Merre tart a piac? „Trend is my friend” – mondja a bölcs angolszász rigmus, és igaza van. Vannak ugyan jól működő stratégiák, amelyek az árral szemben tudnak nyereségesek lenni, de az ilyenek nagyon ritkák. Jobban tesszük, ha a trend irányában veszünk fel pozíciót. A legjobb az, ha a piac, a kiválasztott szektor, ágazat és azon belül a részvény is trendben van. Elég nyugodt vagyok? Az elmúlt 10 évben soha senkivel nem találkoztam, aki feltette volna ezt a kérdést egy -egy nagy veszteség előtt (beleértve magamat is). Ha ugyanis a befektető lelkiállapota nem stabil, szükségszerűen hibázni fog, csak idő kérdése. Vagy nem tud rendesen koncentrálni és

végrehajtani bevált stratégiákat, vagy egyszerűen csak túl nagyot fog kockáztatni.


58


Tisztában vagyok a kockázatokkal? Bár a kockázat kezelésének hagyományai, pláne hazánkban, eléggé kezdetlegesek, még azok sem vannak tisztában minden rizikófaktorral, akik érzik: itt nem babra megy a játék. A kockázatnak ezer arca van, és ezer helyről bukkanhat fel. Gondolta volna bárki is, hogy Nobel -díjasokból álló zseni csapat képes összehozni a világ legnagyobb pénzügyi csődjét? Vagy hogy egyetlen Szingapúrban lebzselő bróker képes összeomlasztani egy több száz éves múltra visszatekintő brit bankot? A Long Term Capital Management vagy a Barings Bank kockázatkezelő részei saját szakterületük legelismertebb tagjainak számítottak, mégis elszámították magukat, illetve elkerülte a figyelmüket néhány fontos tényező. Amit csak lehet mérjünk fel, és készüljünk fel arra: a jövőben bármikor felbukkanhat egy kellemetlen meglepetés. Ha mégsem így történik az sem baj. Hogy a régi közhellyel éljek: jobb félni mint megijedni. Mekkora kockázatot tudok anyagilag felvállalni? Sokak számára talán meglepő lehet az alábbi kijelentés: a tőzsdézők jelentős hányada még a saját tudta nélkül is kaszinónak használja a piacot. A hazárdjáték ezekben az emberekben genetikailag kódolt, újra és újra elő fog jönni. Ha nem a rulett asztalon, akkor a tőzsdén. A különbség annyi, hogy az utóbbi esetben nemcsak a bank lehet a nyerő. Ehhez a feladathoz azonban fel kell nőni. Tisztázni kell, hogy mi a legrosszabb lehetőség, és a befektetett tőkét ehhez igazítva maximum akkora veszteség potenciált szabad vállalni, ami még bőven megengedhető az aktuális életszínvonal, jövőbeli tervek szempontjából. Mekkora kockázatot tudok lelkileg felvállalni? Az anyagi felelősségvállalás mellett, legalább ennyire hangsúlyosan megjelenik a lelki felelősségvállalás is. Bár ez közvetlenül pénzbe nem kerül (közvetve annál inkább, gondoljunk csak a nyugtatókra, pszichológusokra), az előző pontnál sokkal veszélyesebb. A befektetés előtt ugyanis lehetetlen pontosan felmérni, lappang, és a lehető legrosszabb pillanatban támad. Hiába tudja valaki, hogy elképzelhető 10 -15%-os veszteség az adott stratégiával, amikor ténylegesen, a saját pénzével megtörténik, az illető leblokkol. Kapkodni kezd. Változtat. Több hibát követ el. Néha indokolatlanul nagyra, néha indokolatlanul alacsonyra teszi a kockázatot. Bármit is csinál, kihatással lesz a teljesítményére. Milyen időtávon gondolkozom az aktuális pozícióimmal? „Majd meglátjuk mi lesz” – sokszor halljuk ezt. Aki koncepció nélkül nyit meg egy pozíciót két hibát szokott elkövetni: túl nagyra engedi nőni a veszteséget, illetve kis nyereségnél hamar zár. Ha ezt rendszeresen megcsinálja, stabilan elkezdi darálni a saját tőkéjét. Félreértés ne essék: nem lehet előre meghatározni, hogy pontosan mennyi ideig érdemes egy -egy részvényt tartani. De ha tudjuk, hogy nagyjából milyen


59


időtávot célzunk meg, ehhez tudjuk igazítani a stratégiát, kockázatkezelést, és nem a sötét ben tapogatózva próbálunk előrejutni. Mit várok az aktuális pozícióktól? Bizonyára emlékeznek az első szerelembe esésükre, majd az első kiábrándulásra. A másodiknál van rosszabb is: ha egy részvénybe szeretünk bele. Ez ugyanis sokkal több pénzbe kerülhet. Ezért nem árt időről időre tisztázni: mit várunk el azoktól a pozícióktól, amit éppen tartunk. Hova tesszük a stoppot, mekkora potenciált látunk bennük. Ha többfajta részvény között kell döntenünk (ez nagyon gyakran előfordul), sokat fog segíteni, hogy melyiket válasszuk. Ráadásul elkerülhetjük, hogy feleslegesen sokáig üldögéljünk egy -egy

pozícióban. Nem befolyásolnak a hírek vagy mások véleménye? Egy -egy részvényre több ezer hír lehet hatással. Még ha fel is tudnánk dolgozni mindet, ne legyünk olyan nai vak, hogy ne gondoljuk: a piac nem reagál a saját megítélése szerint rájuk szinte azonnal. Még az iskolai feleletnél is rosszabb, amikor egy kisbefektető próbál részinformációkból összerakni egy képet, teljesen esélytelenül. Mások véleménye: még rosszabb. Kilépünk a (remélhetőleg) jól felépített stratégiából, és jellemzően ingatag lábakon álló feltételezések alapján próbálunk kapkodni. Olyan mintha egy iránytűvel próbálnánk utat lelni egy mágneses viharban. Ezt akartam, amikor elkezdtem kockázatos eszközökbe fektetni? Minden magas koncentrációt igénylő tevékenység elkerülhetetlen veszélye, hogy az ember túlságosan is belefeledkezik abba amit csinál. Megszűnik a külvilág, és így rengeteg információt figyelmen kívül hagy a döntéshozó. Azon túl, hogy ez az eredményre is hatással van, más fontos dolgokról is elterelheti a figyelmet. Legyen az a család, karrier, hobbi, önkéntes tevékenység. Az önmagában kevés, hogy sok pénzt keres az ember. Boldognak is kell lenni azzal, amit csinál. A fenti kérdések és magyarázásuk természetesen csak részben építkezik saját kútfőből, számos nálam nagyobb szakértő, régi róka tapasztalata alapján állítottam össze, de csak azokból, amelyekkel egyetértettem és a legfontosabbnak tartottam. Más szóval: a lista a teljesség igénye nélkül készült. Kellemetlen kérdés akad ezer, próbáljuk a legfontosabbakat feltenni. A lelkieket megterhelő, ehhez hasonló nehéz írások végére kevesen jutnak el.


60


Miért vesztett Newton a tőzsdén?

„Ki tudom számítani a mennyei testek mozgását, de képtelen vagyok kiszámítani az emberi őrültséget” A legenda szerint ezek Sir Isaac Newton, minden idők egyik legnagyobb fizikusának szavai,

miután 20 000 fontot veszített a tőzsdén. Jogosan vetődik fel a kérdés: ha minden idők egyik legnagyobb hatású tudósa ilyen „ csúfosan” megbukott a börzén, az átlagos intelligenciával megáldott befektető milyen esélyekkel indul a részvények és egyéb pénzügyi instrumentumok világában? A pénzügyi piacokon megszámlálhatatlanul sok információ alapján kell döntéseket hoznunk. Így az első probléma az, hogy megtaláljuk a felénk ömlő adatokból a valóban fontosakat. Ezeket ezt

követően strukturálni kell, hogy előkészítsük az elemzéshez. Ha ez megtörtént, a meglévő adatbázis alapján meg kell határozni, hogy az adott cég árbevétele, eredményei, fontosabb mutatói hogyan fognak alakulni a jövőben. Tételezzük fel, hogy Andre Kostolany szíves közbenjárására (hiszen fantasztikus humorával úgyis mindenkit meggyőz) segítségünkre siet a mennyországból egy angyal, aki a meglévő információkat felhasználva tökéletesen képes megjósolni a következő negyedév eredményét. Még ha a rengeteg munka, pénz és a csoda is az oldalunkon volt, lehet hogy ez is kevésnek bizonyul. Nem tudjuk ugyanis, hogy mi lesz a piac reakciója az eredményre. Látványos példa a 2005-ös nyár egyik slágerkibocsátása, az online pókeroldalt működtető Partygaming esete. Az egyik jó nevű hazai brókercég több alkalmazottja nagy hévvel ajánlgatta is az ügyfeleknek, így számos honfitársunk mondható a vállalat tulajdonosának. Néhány hónappal a kibocsátás után a Partygaming megjelentette gyorsjelentését, amely a várakozásoknak megfelelő

volt. A piac reakciója viszont mindennek volt mondható, csak a várakozásoknak megfelelőnek nem. A cég értéke egyetlen nap alatt közel harmadával zuhant, és néhány héttel később a nyári maximum árfolyam felét sem érte el. A tőzsdén a magas intelligencia, az elméleti tudás, a logikai készségek segítenek ugyan, de közel sem elegendőek a sikerhez. Ez a pszichológia, intuíció, valószínűségek és a bizonytalanság világa.


61


Aki úgy gondolja, hogy valamit biztosra tud, tévedhetetlen, és saját egoját hasonló gondolatokkal hízlalja, el fog bukni. Senki sem tudja a jövőt megjósolni, senki sem mehet biztosra. Tényleg senki. 1998-ban minden idők egyik legnagyobb pénzügyi válságát idézte elő a Long Term Capital

Management névre hallgató hedge fund, amelynek tevékenységében több Nobel -díjas közgazdász is aktív szerepet játszott. Ha valakiknek, hát nekik sikerülni kellett volna biztosra menni, de nem így lett. Ugyanebben az évben legsikeresebb időszakát élte egy olyan alap, amely néhány év alatt az egyik legelismertebb, bárki számára elérhető hedge fund lett a világon, és amelyet egy huszonéves osztrák rendőr alapított. A tanulság: nincs biztos recept, a tőzsdén bárki lehet sikeres, de balek is. A kulcs az, hogy hallgassunk a piac hangjára, és legyünk tekintettel arra, hogy a

pénzügyi piacokat elsősorban a (tömeg)pszichológia irányítja. Van olyan, több száz éves múltra visszatekintő módszer, amely nem veszi figyelembe a makrogazdasági adatokat és a vállalati eredményeket, kizárólag az árfolyam és forgalom adatok alapján dolgozik, mert ezek türközik a piacon uralkodó hangulatot. Ez a technikai elemzés. Ezzel az analízis fajtával mára több könyvtárat is meg lehetne tölteni, így jelen cikk keretein belül csak a lényegét tudom összefoglalni: a technikai elemzés foglalkozik azzal, hogy: Megtalálja a trendeket, és igyekszik követni azokat. Vizsgálja az egyes instrumentumok lendületét. Meghatározza, hogy valamely részvény túlvett illetve túladott állapotban van, és várható a meglévő pozíciók miatt korrekció. Összehasonlítja a különböző piacok, ágazatok, részvények relatív teljesítményét. Elemzi, hogy a piac vagy az egyes instrumentumok éppen melyik ciklusában tartózkodnak. A fenti felsorolás mindegyike a piacon uralkodó pszichológia árfolyamokra gyakorolt hatásának lenyomata. Fontos kiemelni, hogy jósolni minden ellenkező híresztelés ellenére a technikai elemzés sem tud, de (legalábbis a jó elemzők körében) nem is szeretne. Mindezt úgy teszi, ho gy az árfolyamminták és hasonló alakzatokhoz explicit vagy implicit módon valószínűségeket rendel, és ez alapján hozza meg a döntéseket. Emellett más módszereknél szigorúbban kezeli a kockázatot, a diverzifikálás mellett ha valamelyik alakzatból az árfolyam nem a valószínűségének megfelelő irányban mozdul el, lezárja a pozíciót, stop -loss-t használ.


62


A XX. század és a kvantumfizika bebizonyította, hogy Newton törvényei a fizikai világban korántsem egyedüliek és „mindenhatóak”. A BIZTOS helyébe a VALÓSZÍNŰSÉ G fogalma lépett. De nem kell a kvantumfizika bonyolult világáig elmennünk, ha a bizonytalanságot keressük. Egy tengernyit kapunk, ha a gazdasági lapok árfolyamadataira tekintünk. Talán éppen a bizonytalansággal való szembesülés hiánya volt az, ami Newton sikertelenségét okozta a tőzsdén. Ha elfogadjuk, hogy nincs általános igazság, megtettük az első lépést a sikeres befektetővé válás útján.


63


Einstein – Compund Interest Járja egy szóbeszéd minden idők egyik legnagyobb fizikusáról, a zseni szó megtestesítőjéről, Albert Einsteinről. Állítólag egyszer megkérdezték tőle, hogy mi az emberiség történelmének legfontosabb találmánya. Válasza igencsak meglepő módon, a kamatos kamat volt. Márpedig, ha egy ilyen zseni, egy ennyire fontos kérdésre állít valamit, akkor az örökérvényű igazság, amit márványba is lehet foglalni, és ki lehet tenni a főtéren. Éppen ezért számos befektetéssel foglalkozó vállalat szeret érvelni ezzel az idézettel. Nemrég egy közel 2 milliárd dollárt kezelő, igen komoly nemzetközi vagyonkezelő cég önálló cikket szentelt Einstein mondásának. Ha valamit sok helyről és sokszor hallunk, hajlamosak vagyunk elhinni. Mégis tegyük fel a kérdést: vajon Einstein tényleg mondta ezt? A helyzet az, hogy semmilyen bizonyíték sincs arra, hogy valaha is ez t mondta volna. Ez persze nem zárja ki, hogy mégis igaz a városi legenda, de nem szokás kijelentéseket bizonyíték, hivatalos feljegyzés nélkül embereknek tulajdonítani. Nem erősíti meg az elméletet az sem, hogy a „compound interest” kifejezést 28 évvel Ei nstein halála után hozták először összefüggésbe a nevével. Továbbá szintén az elméletet gyengíti, hogy a kijelentés sokféle megfogalmazásban látott világot, ami jelzi, hogy nincs megalapozott forrás és bizonyíték. Mivel nincs bizonyítékunk, ne a személlyel, hanem az idézet tartalmával foglalkozzunk. Mit is jelent az újrabefektetett hozam? Bár az újrabefektetett hozam hosszú távú eredményei lassan elcsépeltnek számítanak a befektetésekkel foglalkozó oktatási anyagokban, a gyakorlatban mégis nagyon kevesen alkalmazzák, vagy alkalmazzák jól a hatásait. Az újrabefektetett hozam lényege, hogy a befektetésünkkel elért hozamot, legyen az olyan amit „külön megkapunk”, például kamat,


64


osztalék, vagy olyan, ami befektetésünk értékét növeli, például árfolyamnyereség, nem vesszük ki, hanem továbbra is befektetjük, vagy visszaforgatjuk a befektetésünkbe. Ha ezt nem tennék, akkor a hozam mindig csak az eredeti tőkére vetítve hozna értéket. A nyereség visszaforgatásával, viszont az új években, már a korábbi évek megtermelt nyeresége utáni további érték megteremtésére van lehetőség. Ezek az eleinte kis tételek idővel összeadódnak, és meglepő hógolyó hatást váltanak ki, pozitív értelemben. A probléma az, hogy ez exponenciálisan érezteti hatását, azaz minél tovább várunk, annál fokozottabb lesz a hatás. A többség ezt nem tudja kivárni, az idő szinte mindenkit maga alá

gyűr. Másrészt az egyszintű szabály, a komplexnek nehezen nevezhető lehetőségek, a legtöbb ember számára túlságosan is könnyűnek tűnnek. „Nem lehet ilyen egyszerű” gondolják sokan. Nézzük a számokat. Az alábbi táblázatban 1 Ft növekedése látható az oszlopokban az évek előrhaladtával, a vízszintes sorokban pedig az, hogy ez milyen hozam mellett zajlik le.

Látható, ahogy az idő előrehalad, a kisebb hozamkülönbségek is elképesztő eltéréseket okozhatnak. Ki gondolná például, hogy 10% és 12% közötti minimálisnak tűnő hozamkülönbség, majdnem kétszeres eltérést jelent 30 év után. Ha ennél nagyobb különbséget nézünk, akkor a különbség még szembetűnő. 6% -os éves hoz am mellett nem egészen hatszorozza meg a pénzét 30 év alatt. A háromszor ekkora, 18% -os hozam


65


mellett, ugyanezen időtávon több mint 143 -szoros a tőkénk, vagyis a két összeg közötti különbség majdnem kereken 25 -szörös! Így születnek és így tűnnek ki vagyonok és évszázadok múltán is híres családok, dinasztiák. Akár mondta Einstein az újrabefektetésről fent idézett mondatot, akár nem, jószerével igaza volt. Felmerülhet persze a felvetés, hogy ki akarna 30 évet várni. A legtöbben a „Carpe Diem” elvet vallják, azt mondják: „Élj a mának”, és a befektetett pénzüket és annak hozamait ma, vagy a közeljövőben szeretnék felhasználni. Lehet, hogy nekik van igazuk, de a fenti hatást mindenképpen érdemes mérlegelniük, és nemcsak a saját érdekükben. Távol álljon tőlem, hogy ítéletet hozzak életfilozófiai, életviteli kérdésekben. Csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a legtöbben nemcsak saját magukra, hanem főként családjukra, gyerekeikre is gondolnak. Nem lenne szép, ha gyermekeinknek, ahogy felnőnek, vagy kilépnek a nagybetűs életbe, szinte teljes anyagi biztonságban lehetnének? Ehhez nem kell mást

tenni, mint többet kockáztatni, és felhasználni az újrabefektetett hozam lehetőségeit. Ám ez semmiképpen sem „kötelező”. Ha egy közismert, és a széles közönség által bölcsnek gondolt ember állít valamit, azt sokan megfellebezhetetlennek hiszik, nem kérdőjelezik meg a tényt, hogy ez tényleg elhangozott -e és milyen (szöveg)környezetben, ráadásul önkéntelenül is rávetítik saját helyzetükre. Einstein a történelem egyik legnagyobb zsenije volt, a fénysebesség felé közeledve az idő torzulás, illetve a gravitáció térgöbítő hatásának csupán gondolati úton való felismerése az emberi elme lenyűgöző képességeit csillantották meg. Einstein sem volt tévedhetetlen, ezt a kvantumfizika egyik legnagyobb alakjával, Niels Bohr -ral folytatott vitái és a ma már ismert bizonyítékok egyértelműen alátámasztják. Ráadásul Einstein hiába a tudomány legnagyobb alakja, a pénzügyekben nem volt otthon, a Nobel -díjért járó összeget is családjánal továbbította, és még az is lehet, hogy a fenti idézetet nem is mondta. A javaslatom az, hogy ne vegyük túlságosan komolyan az idézeteket, bármennyire bölcsnek is tűnik elsőre, és bárki is mondta. Ahogy frappánsan valaki megjegyezte: „Minden szituációhoz találni egy igazán jó bölcsességet” Nos, ezt én mondom.


66


Greed is Good Az egyik kedvenc filmem a Wall Street, amely Magyarországon Tőzsdecápák cím alatt futott.

A legjobb társadalmi, politikai problémákat feltáró rendező, Oliver Stone rendezte, és az amer ikai részvénypiac ikonikus helyéről nevezte el alkotását. Ebben drámai elemekkel, és személyiségfejlődés mentén azt mutatja be, hogy a nagy spekulánsok és befektetők a törvényeken is átlépve hogyan kebeleznek be tőzsdei cégeket, és egy -egy döntésük miként befolyásolja több ezer alkalmazott életét. Bár a téma megközelítése kétségtelenül baloldali, legalábbis az amerikai politikai-ideológiai palettán, a film hangulata zseniális és azóta is utolérhetetlen.

A mozi, rétegszinten kultikussá vált, és a rajongók kedvenc jelenete egy beszéd, ha úgy tetszik egy vérbeli és erkölcsi határokat nem ismerő spekuláns hitvallása lett. Nem véletlenül. A tőzsdecápát, vagy inkább ellenséges vállalatfelvásárlót (hostile takeover) játszó Michael Douglas, filmbeli nevén Gordon Gekko, egy társaság közgyűlésén mond egy beszédet. Ebben az általa felvásárolni kívánt

társaság kissé túlméretesedett és modernizálásban lemaradt menedzsmentjét nyíltan, és igencsak kemény szavakkal támadja. Gekko tehát a beszédben megpróbálja a kis és közepes méretű paketteé rendelkező részvényeseket meggyőzni arról, hogy az ő embereinek kell vezetnie a társaságot, nem a jelenlegi vezetésnek. Azon túl, hogy költekezéssel és gyenge hatékonysággal vádolja ellenfeleit, arra játszik rá, hogy Amerikában egyre kevésbé a tulajdonosok vezetik a cégek et, pedig az sokkal jobb lenne. Arra céloz, hogy a tulajdonosok jobban képviselik az alapvető emberi ösztönöket. A beszédében a tulajdonosi szemlélet egyik radikális, önző, de véleménye szerint a „láthatatlan kezek” által mégis a teljes közösség számára előremutató vállfaját csillantja fel. Olyan mantra ez, amely több generáció piachoz, vállalkozáshoz, befektetéshez, sőt élethez való hozzáállását mutatja meg teljes valójában.


67


Ez a híres, „Mohóság jó dolog” beszéd, amelyből tőzsdés körökben illik tudni fejből idézni.

Gekko persze negatív hős, igazi klasszikus antagonist, akivel a film végére szemben álló valódi hős az erkölcsi győztes. Douglas egyébként ezért, a köztünk járó gonoszt megformáló alakításáért kapta meg 1988-ban az Oscar- díjat.

Hogy is néz ki ez a film által egyértelműen elítélt hitvallás? Érdemes a beszédet angol és magyar nyelven is elolvasni: Greed is good! The point is, ladies and gentleman, that greed – for lack of a better word -- is good. Greed is right. Greed works. Greed clarifies, cuts through, and captures the essence of the evolutionary spirit. Greed, in all of its forms -- greed for life, for money, for love, knowledge -- has marked the upward surge of mankind. And greed -- you mark my words -- will not only save Teldar Paper, but that other malfunctioning corporation called the USA.

A mohóság jó! A lényeg, hölgyeim és uraim, hogy a mohóság – jobb szó híján – jó dolog. © Faluvégi Balázs, Minden jog fenntartva, ISBN 978-963-06-7552-9

68


A mohóságnak igaza van. A mohóság működik. A mohóság megtisztítja, keresztülvág rajta, és megragadja az evolúciós szellem valódi lényegét. A mohóság – annak minden formája, legyen szó életért, pénzért, szerelemért, tudásért kűzdő mohóságról – mindvégig kijelölte az emberiség felemelkedésének útját. És a mohóság – emlékezzenek arra amit most mondok – nemcsak a Teldar Paper-t fogja megmentetni, hanem azt a rosszul működő vállalatot, amelynek a neve Egyesült Államok. Az én befektetési hitvallásom meglepően közel áll ehhez a beszédhez. De ki gondolná, hogy mindössze egyetlen szó lecserélével számomra elfogadhatóvá, sőt követendővá válik a krédó, ami ráadásul innentől nem is az önzés öncélú dicsőítése, hanem annál sokkal mélyebb értelmű és valóban előremutató. Lássuk hát: Risk is good! The point is, ladies and gentleman, that risk -- for lack of a better word -- is good. Risk is right. Risk works. Risk clarifies, cuts through, and captures the essence of the evolutionary spirit. Risk, in all of its forms – taking risk for life, for money, for love, knowledge -- has marked the upward surge of mankind. And Risk -- you mark my words -- will not only save the frightened trader, but that other malfunctioning corporation called the Loss Aversion Society

A kockázat jó ! A lényeg, hölgyeim és uraim, hogy a kockázat – jobb szó híján – jó dolog. A kockázatnak igaza van. A kockázat működik. A kockázat megtisztítja, keresztülvág rajta, és megragadja az evolúciós szellem valódi lényegét. A kockázat – vállalásának minden formája, legyen szó életért, pénzért, szerelemért, tudásért felvállalt rizikóról – mindvégig kijelölte az emberiség felemelkedésének útját. És a kockázat – emlékezzenek arra amit most mondok – nemcsak a félelmben élő befektetőt fogja megmentetni, hanem azt a rosszul működő vállalatot, amelynek a neve Veszteség Kerülő Társadalom.


69


Abszolút Hozam


70


Nyereségét minden körülmények között - Abszolút Hozam

Nagyon sikeresek voltak a 3 éven át tartott Befektetésekkel kapcsolatos alapozó előadásai nk.

Sokan odajöttek kérdéseket feltenni, de nagyon sok email-t is kaptam. Az információ igény egyik leginkább feltűnő érdeklődésre számot tartó területe az abszolút hozamú alapoké volt.

Ezért úgy döntöttem, hogy önálló fejezetet szentelek a témakörnek. A legtöbb befektetési alap teljesítményét alapvetően meghatározza, hogy milyen befektetéseket céloz meg. A kötvényalap teljesítménye a kötvények, az ingatlanalapé az ingatlanoktól, a részvényalapok a részvények piacának alakulásától függ. Emiatt például a részvényalapok nagy része 30-50% közötti veszteséget mutatott a 2001-2002 folyamán, amikor az árfolyamok a

technológiai lufi kipukkanása után meredeken zuhantak. A legtöbb ilyen alap kijelöl magának egy indexet, amellyel összehasonlíthatja teljesítményét, és ha azt egy kicsit is túlteljesíti, már eredményesnek hirdeti ki az adott időszak munkáját. Például sok részvényalapnál a széles körben figyelt S&P 500 a „ benchmark ”. A befektetők viszont nem valószínű, hogy sikerként tudnák elkönyvelni azt, ha amíg a piac 25% -kal esik, ők viszont „csak” 21%-ot veszítenek a pénzükből. Ha a részvényárak zuhannak, akkor a portfolió menedzser

széttárja karjait, és azt mondja: „Mit lehet tenni kérem, esik a piac…”.

Vannak azonban, akiknek ez a válasz nem elegendő, vagy nem elfogadható. Ezen befektetőket nem a benchmark megverése érdekli, hanem az, hogy az alap bármely évben a lehető

legmagasabb hozamot biztosítsa számukra. A portfolió menedzser feladata szerintük az, hogy mindig azokat a lehetőségeket találja meg, amelyekkel pénzt lehet keresni. Akár ez a helyes hozzáállás, akár nem, a vagyonkezelők a piaci igényre reagálva egyre több olyan befektetési eszközt hoztak létre, amely a fenti elvek mentén működik. Profi és gyakorlott befektetési stratégákat, korábban perifériára szorult elemzőket, matematikusokat, néha f izikusokat szerződtettek, hogy azok megtalálják azokat a részvényeket, határidős termékeket, devizákat a piacon, amelyek éppen jól teljesítenek. Nem a benchmark megverése, legalábbis nem hagyományosé a cél, hanem minden évben a pozitív eredmény.


71


Bár nagy az átfedés, de a hedge fund kifejezés nem azonos az abszolút hozamú alapokkal . A hedge fund-ok elsősorban viszonylag könnyedén felügyelt, zárt társaságokat jelentenek,

amelyek ugyan az esetek többségében az abszolút hozam koncepcióját követik, de nem feltétlenül. Emellett a hagyományos, jobban szabályozott befektetési alapok is célul tűzhetik ki, hogy minden évben – piaci körülményektől függetlenül – nyereségre törekednek. Ez utóbbihoz természetesen kellett, hogy a törvényalkotók is elfogadják az abszolút h ozam szemléletét, a benne rejlő lehetőségeket.

Forrás: hedgeindex.com

A fenti grafikonon zölddel a főként abszolút hozamú hedge fund -ok indexét, míg lilával a világ részvénypiacait követő mutató, kékkel pedig az S&P 500 található. Az ábrán is jól látható, hogy a nagy részvénypiaci emelkedések idején a legtöbb abszolút hozamú alap nem tudja teljesíteni a részvénypiaci hozamokat, de jobb esetben is csak lemásolni tudja ezeket. A részvénypiaci visszaesések idején viszont nemhogy behozzák lemaradásukat, hanem jelentős előnyre tesznek szert.


72


Hogyan lehet ezt elérni?



Nemcsak long azaz vételi, hanem short vagyis árfolyamcsökkenésre spekuláló pozíciókkal,



Opciós ügyletekkel, ami összetett várakozásokat is kitűnően kiszolgál, például lehet arra játszani, hogy nem mozdul el jelentősen az árfolyam egy meghatározott időtartam alatt.



Határidős ügyletekkel – tőkeáttételt elérve az egyes árfolyammozgásokon elért profit a többszöröse lehet.



Jó időzítéssel, optimális időpontban megvásárolva, majd eladva egy részvényt időarányosan sokkal nagyobb nyereség érhető el rajta, mintha évekig várnánk a paketten ülve, hogy elinduljon végre az emelkedés.



Lehet jó részvény/piacválasztást megvalósítani: akkor vásárolni az olajkontraktusokból, amikor annak meredeken emelkedik az ára, majd a fekete arany piacának

konszolidációjával visszatérni a részvénypiacra.



„Market Neutral” stratégia: piaci mozgástól független stratégiák, amikor derivatív pozíciók lévén az el -nem-mozdulásra spekulál valaki, vagy arra, hogy az egyik részvény vagy ágazat felül fogja múlni a másikat, akár úgy hogy többet emelkedik, akár úgy, hogy kevesebbet esik.



Arbitrázs: Olyan piacon található félreárazások kihasználása, ami kockázatmentes, vagy legalábbis alacsony kockázatú nyereséget biztosít.



Átváltható kötvények: Biztos kötvényhozamok learatása a bizonytalanabb időszakban, majd a papírok átváltása részvényekre a kedvezőbb periódusokban.



„Distressed Securities”: Olyan cégek részvényeinek, kötvényeinek a megvásárlása, amely csődvédelem alatt áll vagy nagyon közel van ehhez, ugyanakkor emiatt a benne rejlő eszközöknél sokkal olcsóbbak is.


73




„Global macro” stratégia: Az eddig felsorolt taktikák mindegyikének használata, globális szinten, vagyis akár Új -Zélandon, akár Kanadában lát említésre méltó állapotot a z alap kezelője, oda irányítja tőkéjének kisebb -nagyobb részét.

Mivel az abszolút hozam viszonylag rövid időtávon követel meg jó, de legalábbis pozitív teljesítményt, ezért rövidebb időszakban is működő stratégiákat kell alkalmazni. Erre a fundamentális elemzés ritkán alkalmas, a technikai elemzés sokkal inkább; nem csoda, hogy felértékelődött a piaci pszichológia miatt az időzítésre nagy hangsúlyt fektető technikai elemzés szerepe. Persze a fenti kategóriák gyakran ötvöződnek, illetve a leírásnál összetet tebbek,

bonyolultabbak, de a lényeget a fenti összefoglalók tükrözik. Bár a hagyományos értelemben az abszolút hozam filozófiáját követik, egyes alapok csak visszafogottan tudják a gyakorlatban is megvalósítani. Véleményem szerint szó nincs igazi abszolút hozamról akkor, amikor az alap néha átvonul a kötvénypiacra részvénypiac helyett, és vár a jobb időkre . Szintén nem tekinthetőek igazi abszolút hozamú megoldásnak

azok a porfoliókezelési megoldások ahol a gyors nyereség reményében, igazi befektetési stratégia hiányában a tőke kezelője őrült módon trade -el mindenfélében, „vagy nagyon bejön vagy nem” alapon.

Itthon a Származtatott kategóriában találunk párat az abszolút hozamú megoldások közül, és 2-3 brókercég portfoliókezelési szolgáltatása között. Mivel említettem, hogy sok alap valójában nem tekinthető ténylegesen abszolút hozamúnak, érdemes átnézni a Tájékoztatókban az alábbiakat: a befektetési politikában minél kevésbé legyenek kizárva a piacok – minél szélesebb körben válogathasson az alap. Mindenképp en szerepeljen a short lehetősége , hogy az árfolyamesésen is lehessen nyerni. Emellett pedig fontos, hogy a tőkeáttétel potenciálja is nyitva legyen – ahol

muszáj ott csak a törvényi maximum erejéig. Emellett fontos a kockázatkezelés jelenléte is. Mégis mekkora a hozam érhető el? – kérdezhetik sokan teljes joggal. Nehezen

meghatározható, nem közli mindenki, nincsenek egységes szabályok. Nagyon váltakozó, amióta megnőtt az abszolút hozamú alapok száma: kilencvenes évek legvége, 2000 -es legeleje óta, az általuk megcélzott lehetőségek száma lecsökkent – legalábbis az alapok számához viszonyítva, így a hozam is alacsonyabb. Általában 2-4%-kal múlják felül a részvénypiaci hozamokat , de


74


várhatóan az olló tovább fog csökkenni, ugyanakkor valamekkora előny megmarad. A jó hír az, hogy jelenleg még kimutathatóan alacsonyabb kockázat mellett élnek ezek a megoldások, vagyis a részvényalapokkal szemben enyhén magasabb hozam, és enyhén alacsonyabb kockázat szerepel, ami mindkét oldalról vonzó lehet a kockázatot el nem utasító befektetőknek. Az alacsonyabb Drawdown alacsonyabb kilengéssel jár, így magasabb kockázatot lehet felvenni az egyes befektetőknek, vagy az alapok alapja konstrukcióknak, ami tovább növelheti a hozamot. Mégis a legizgalmasabb az, hogy szinte kizárólag ezen a területen bukkanhatnak fel olyan szereplők, akik alaposan megverik a piacot. Soros György, Kenneth C . Griffin, vagy a DeMark által legnagyobbra tartott Steve Cohen mind-mind ide tartoznak. Máshol az általuk szállított

pozitív meglepetésekre nem nagyon számíthatunk. Fontos még tudni, hogy az abszolút hozam elérése érdekében az ilyen jellegű konstrukciók több erőforrást igényelnek, így általában drágábbak a hagyományos stratégiákat követő befektetési alapoknál. A magasabb költségek ellenére a legtöbb évben még így is képesek a fenti hozamelőnyt elérni. Az abszolút hozamban rejlő továbbra is fennálló kétségtelen előnyök és kiugró lehetőségek miatt a Bridge Wealth Mananagement is ezt a módszert ajánlja, effajta stratégiákat készít, illetve ilyen jelleg ű befektetési eszközök igénybevételét javasolja


a legtöbb esetben.

75


Mekkora hozamot lehet elérni?

Az egyik leggyakrabban feltett kérdés, amit befektetési tanácsadó, vagyonkezelő, elemző kapni szokott: Mekkora hozamot lehet maximum elérni? Mi a felső határ? Mennyit érnek el a legprofibbak?

A témakör természetesen engem is nagyon foglalkoztatott ezért, egy érdekes kísérlet erejéig megnéztem, hogy meddig lehet kitolni a hozamot. Elővettem könyvtárnyi programozott stratégiáinkból a legjobbakat és lefuttattam őket – a kockázat lehető legmagasabb, de a csődöt még elkerülő szintjére optimalizálva őket. A legjobb stratégia éves szinten 156%-ot hozott 16 év alatt. Jól hangzik? Nos, ennek az ára az volt, hogy 4 évig nem volt új csúcs – nem kerestünk egy fillért sem, és közben volt olyan pont, hogy a megelőző csúcshoz képest 98% -ot (!!!) veszített , majd onnan tornászta vissza magát. Ez már több mint egy hullámvasút…a kérdés : Ha az első év elején 1 000 000 dolláron voltunk, mennyi volt a végén? A válasz: 3453 milliárd dollár!


76


(folytatás a következő oldalon)

Ez Bill Gates vagyonának közel az ötvenszerese, és a világ napi részvénypiaci forgalmának több mint húszszorosa! Vagyis a 16. év végén , ha szeretném eladni a teljes portfoliót, az még elméleti szinten is majdnem egy hónapba telne. Ha ezt a feladatot fél évre kitolnám, akkor is minden

harmadik ügyletben résztvevők lennénk. Gondolom, nem kell mondanom, hogy mindez kivitelezhetetlen lenne, ilyen körülmények között egyetlen befektetési stratégia sem működhet. A feladat nagyjából olyan lenne , mintha egy olajszállító tengeri hajóval kellene a Balatonon megnyerni egy szlalom versenyt, jet-ski- vel versenyzők ellen.

Nem véletlen, hogy a

legnagyobb egy kézben összpontosuló kezelt vagyon ma ennek az összegnek a töredé ke (hétköznapi ember számára még így is felfoghatatlanul magas összeg). Persze a valóságban a 156% -os éves hozamot nem lehetett volna elérni, ezért a tesztelések során szigorú limitek vannak beállítva a forgalom arányában, hogy még a szimuláció során se v etődhessen fel az árfolyam befolyásolás, vagy a piacon való „túlnövés” lehetősége.

Ha ez egyértelműen sok, akkor mennyi a maximum, amit el lehet érni?

Ha kockázatmentes, biztos hozamot nyújtó eszközökről beszélünk, akkor egyszerű dolgunk van, bár az emberek többsége ezt az apró trükköt sem használja fel. A legjobb © Faluvégi Balázs, Minden jog fenntartva, ISBN 978-963-06-7552-9

77


valójában kockázatmentes hozamok sem térnek el lényegében pozitív irányban a jellemző állampapír hozamszintektől, és gyakran a jegybanki alapkamattól. Az előbbit a www.akk.hu, az utóbbit a www.mnb.hu oldalon lehet megnézni. Ha ennél magasabb kockázatmentes hozamszintet hirdetnek nekünk ott szinte biztosak lehetünk benne, hogy valami nem stimmel. Például a teljes futamidő csak egy részére vonatkozik, vagy csak az összeg egy részére, vagy más kapcsolt szolgáltatásokat adnak el vele, vagy nem is kockázatmentes az adott hozam. A gyakorlatban elnézve mindez nem jelent törvényszegést, inkább marketing trükkökről van szó. Mivel mi a Bridge Wealth Management- nél kockázatos befektetésekkel foglalkozunk és magasabb

hozamcélt tűzünk ki, ezért felejtsük el a kockázatmentes befektetéseket és vizsgáljuk meg milyen lehetőségek vannak még! Nézzük miből is származhat a hozam a részvénypiacon. Először is a tőzsdei cégek árfolyam növekedéséből. Nagyon hosszú távon ez nagyjából az eredmények növekedésének fog megfelelni a legtöbb vállalat esetében. Ha feltételezzük, hogy egy fejlett tőkepiaccal rendelkező országban a tőzsdei cégek nagyjából a gazdaság ütemének megfelelően fognak nőni, akkor a hosszú távú GDP növekedést kell alapul vennünk, ez lehet optimistán 4% körüli. Számolhatunk a mostanában nem túl magas osztalékhozammal, jó esetben ez évi 2% -ot jelenthet. Esetleg feltételezhetjük, hogy a tőzsdei cégek gyorsabban nőnek, mint a gazdaság maga, adhatunk 1% hozamelőnyt nekik. Hozzá kell adnunk még az inflációt, fejlett országokban ez általában 3% körüli (reméljük mi is eljutunk majd ide). Nos, ez 10%, ami nagyjából meg is felel az utóbbi évtizedek amerikai

részvénypiaci jellemző hozamának. Ha nagyon gyorsan fejlődő országokat nézünk, akkor

számolhatunk merészen 8 -10%-os GDP növekedéssel, ott akár 14-16%-os éves hozam is produkálható elvileg, de semmiképpen sem tovább egy -másfél évtizednél. Persze mondhatjuk erre, hogy a fenti gondolatmenet túlzottan általánosító, hiszen egyéb tényezők

és lehetőségek mellett ott vannak a határidős piacok, az időzítés lehetősége, a részvényválasztás lehetősége, tőkeáttétel, stb. ezért a potenciális határ a csillagos ég. Elméletileg, ez így is van. De azt már így is kijelenthetjük, hogy a részvénypiac ütemének a tartós felülmúlása nem könnyű feladat, a többségnek nem is sikerül.


78


Emellett figyelembe kell vennünk, hogy már az ekkora hozamért is „fizetnünk” kell, más szóval: a kockázatmentesnél magasabb hozamért értelemszerűen kockáztatnunk kell. Evidens, de ki kell emelnem: a kockázat azt jelenti, hogy nem feltétlenül az fog történni, amire számítunk. Minél magasabb a kockázat és az elvárt hozam, annál nagyobb a valószínűsége ennek. Ez a befektetés értékének ingadozásában , a drawdown-ban, az akár hosszú évekig tartó gyengébb teljesítményben jön elő. Ezt kell vállalnunk , ha magasabb hozamra vágyunk.

Nos, ha vállaljuk, akkor mi a maximum? A legjobb hozamokat, amiket val aha is sikerült elérni, valahol 30 és 40% között találjuk. Nem volt

még a földön olyan ember, aki képes lett volna tartósan (5 év felett) ekkora éves szintű hozamokat produkálni 1 millió dollár vagyon felett. Vagy ha mégis, akkor ügyesen titkolja. Ha bárki képes 40% körüli hozamokra tartósan, akkor 10 év múlva a tőkét harmincszorosára, 20 év múlva több mint nyolcszázszorosára, 30 év múlva huszonnégyezerszeresére növelte tőkéjét. Ha csak 1 millió dollárral indult és időközben nem folyt be hozzá új tőke, ami a sikereket

látva nem éppen életszagú, akkor is 20 -25 év után látnunk kellene, egészen egyszerűen azért mert akkorára nőtt, hogy nem tud elbújni a többi piaci szereplő elől. Volt olyan, akivel ez megtörtént, pedig alacsonyabb (de még így is szédítően magas) hozamokat produkált. Soros György alapja 20 és 30% közötti éves átlagos hozamokra volt képes , mégis

fennállásának 23. évében képes volt majdnem egyedül elérni, hogy az angol font mélyrepülésbe kezdjen – megjegyzem addig nem is nagyon ismerték, pedig a nyílt társadalommal kapcsolatos

alapítványi tevékenységét már elkezdte. Pár évvel később visszavonult, a kezelt vagyon meghaladta a 20 milliárd dollárt, a magas hozamok időszaka pedig véget ért. Steve Cohen

alapja 15 éve indult 25 millió dollárral, és már -már betegesen titkolózó volt, mégis

ma az egyik legkomolyabb és legsikeresebb piaci szereplőként tartják számon, az amerikai részvénypiacok forgalmának 2 -3%-át ő adja, és egyben ő a legnagyobb ügyfél a Wall Street brókercégei számára. Éves hozamai valamivel 30% alatt vannak. Warren Buffett minden

idők legismertebb befektetője. Mivel viszonylag ritkán kereskedik, ezért

még képes idegösszeomlás, vagy durva piacbefolyásolás nélkül 100 milliárd dollár feletti összeg


79


sorsáról dönteni. Könyvek és cikkek százai írnak a sikereiről – nem véletlenül. Éves hozama 2223% környékén van, lassan 50 éves múltat a háta mögött tudva. A legtöbb kommentár azonban

elfelejti megemlíteni, hogy az elmúlt tíz évben ez a szám 12% körülire szelídült , ami még mindig nagyon szép, de már messze van a rekordoktól. Buffett kiöregedett volna? Nem, egyszerűen csak túl nagyra nőtt. Nemhogy a fent áhított 40% -ot, de 20% feletti hozamot sem tudott tartósan elérni, mert egy bizonyos szint felett ez szinte fizikai, de mindenképpen közgazdasági képtelenség. Mindezek alapján több mint megalapozott az a véleményem, hogy a hosszú távon teljesíthető éves szintű hozam gyakorlatban megvalósítható felső határa valahol 40% -nál húzódik, ám ezzel is elképesztő vagyonokat lehet 5 -10 év alatt is teremteni. Nem meglepő, hogy csak nagyon keveseknek adatik ez meg – mégsem lehetetlen.


80


Egy érdekes táblázat Egyszer betettem egy táblázatot a szakmai blog -omba (bridgewealthmanagement.blogspot.com), és az olvasóktól kértem, hogy írják meg a véleményüket. Csak annyit árultam el, hogy egy hedge fund havi szintre lebontott teljesítményét mutatja. A táblázat:

A visszajelzések alapján hamar rájöttem, hogy egy igen nagy hibát követtem el, nemcsak abban a konkrét esetben , hanem rendszeresen a blog- ban, Többször előfor dult ugyanis, hogy feltettem egy-egy nyitott kérdést, esetleg feladványt, majd utána "megmondtam a tutit", vagyis kissé talán

bölcselkedve kifejtettem a véleményemet. Véleményem szerint senki sincs az általános igazság birtokában, így az ilyen jellegű kérdések a legtöbb esetben maximum egy eszmecsere kiindulópontjául szolgálhatnak. Most kifejezetten az volt a célom, hogy egy nagyon nagy ingadozású, de eredményes alap részletes teljesítményére ránézve megnézzük, hogy kinek mennyire elfogadható az ilyen jellegű befektetés. Hangsúlyozom, hogy minden amit itt olvashattok, a blog olvasói és az én személyes véleményem. A fenti alap Bill Dunn nevéhez fűződik, aki egyike az egyik legrégebbi mechanikus (előre beállított, emberi véleményt és érzelmeket kiszűrő), trendkövető stratégiát alkalmazó befektetési © Faluvégi Balázs, Minden jog fenntartva, ISBN 978-963-06-7552-9

81


programoknak. Az általa 25 év alatt elért valamivel több mint 13% -os éves eredmény jónak mondható, hiszen túlteljesítette a részvénypiaci átlagos hozamokat, éves szinten kb 3% -kal, ami ekkora idő alatt több mint dupla akkora tőkét jelent. 1 -2%-kal a hosszútávú hedge fund indexhozamokat is megverte, ami nem látványos, de szignifikáns különbség. Szintén fontos kiemelni, hogy a fenti eredmények a díjak levonása utáni, nettó hozamok, tehát a valós teljesítmény efelett va n. Más megvilágításba kerül a táblázat, ha megnézzük az eredmények ingadozását is. A legjobb szó, amit erre használni lehet, az izzasztó. 7 olyan év is van, amikor veszteségel zárt az alap, kivétel nélkül mindegyikben 10% felettivel. A legrosszabb hónap 30% feletti mínuszt mutatott, de rajta kívül még három olyan hónap volt, amikor 20% feletti veszteség volt. Különösen szembetűnő amikor 4 hónap alatt a tőke több mint 45% -a "ledarálásra" került 1985 -ben. Nagyon sok ideig tartott a 2003- ban kezdődött, 40% -ot megközelítő Drawdown is, itt három egymást követő

veszteséges év is volt. Az jól látszik, hogy 2002 végéig egyike volt a legjobb trendkövető stratégiáknak Bill Dunn módszere, utána viszont úgy járt, mint aki egy alagútban száguldozva megpördül az autójával, és nagy sebességgel hol az egyik, hol a másik falnak ütközött. Mostanra úgy tűnik, sikerült ismét egyenesbe hozni az autót. Nehéz felmérni, de első és második látásra is az az érzésünk, hogy az ilyen időszakok talán már nem természetes részei egy -egy hasonló stratégia eredményeinek. Az igazi kérdés mégsem ez. Olyan kérdéseket helyénvaló inkább feltenni, amire nincs egységes válasz, és mindenkinek magának kell megválaszolnia. Például: Elviselünk -e ehhez hasonló ingadozásokat a magasabb, de nem garantált hozam reményében lelkileg?

Ha igen, tőkénk hány százalékát tudjuk befektetni legalább középtávra, hogy általános anyagi helyzetünk rövidtávon ez ne befolyásolja? Hol húzzuk meg azt a határt, aminél többet időben vagy drawdown -ban nem szeretnénk vállalni? Mert az esetek többségében érdemes nagyobb ingadozásokat, drawdown -okat és kockázatot vállalni, de - többek között - a fenti kérdések tükrében ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Ha viszont ezek megválaszolásra kerülnek, sokkal könnyebb dolgunk van.


82


Reakciók és a rájuk adott válaszaim: "HA! valódi táblázat, és nem szórakozol az olvasóval valami szívgörbével :), akkor az, hogy brutál magas tőkeáttétellel mehet. -30%- ot csinálni egy hónap alatt... Ott rúgnám ki a tradert... :)" Amennyiben ott és akkor abban a döntési helyzetben vagyok, lehet hogy én is. De amit előre nem lehetett tudni, ott és akkor az rossz döntés is let volna, mert közel 30% -ot csinált a rendszerük három hónap alatt, majd egy nem igazán elmozduló év után 72% -ot. "És az a szakasz összesesen 4 hó alatt produkál -60%-ot... Szerintem nem valós az adatsor, mert vagy a tradereket rúgták volna ki, vagy a brókercég stoppolja a kereskedést, vagy bármi egyéb, de felfüggesztik az alapot... :)"

Nincs 60, de tényleg nagyon komoly visszaesés. A brókercég csak akkor függesztené fel a kereskedést, ha nincs elegendő letét, vagy nem tud kényszerlikvidálni pozíciókat. "Ha valós, akkor nagyon szabad keze van a kezelőjének, kb 8 -10x- es tőkeáttételt és pozinként 2 - 3% körüli max. DD-t tippelek..."

Szerintem mindegyik paraméter stimmel, a szabad kéz oka a mechanikus rendszer. "Nekem először az tűnik fel, hogy kb. ugyanannyi veszteséges hónap van, mint nyeresége, mégis jelentősen pozitív eredményt ért el összességében." Igen, ez tipikusan trendkövetőre utal, aki a veszteségeket gyorsan levágja, és néha nagyot nyer a gyors trendszerű mozgásokon. "A másik dolog, hogy 2007 augusztus az alap történetének 3. legrosszabb hónapja volt, ami egy 1984 -ben indult alaptól érdekes. Július -a ugusztus páros is a legrosszabb két hónapok egyike. Gondolom valam i matematikai modellek alapján kereskedő alap lehet." Telitalálat.


83


"Szerintem ennyire nem kell " túlspilázni" a témát. Ezen azt kell látni, hogy 24 év alatt 24 - szeres lett a tőke értéke. Ennyi. Ez itt a lényeg: a hosszú táv." Részben igaz, de a fenti tényezők és kérdések tükrében. "Ez a táblázat sztem azért van itt, mert a Balázs azt szeretné, ha hosszú távra váltanánk át a gondolkodásunkat a befektetéseket illetően. Absz. egyetértek, mert én is azt gondolom már lassan, hogy a nyugdíjamat is így kellene megteremtenem ( sőt a gyerek " indításáról" nem is beszélve ). Oda tenni 2 -3M-et 15- 20 évre aztán legyen a végén belőle 50 - 60M ( vagy még több, a gyereknek meg egy lakás ára, mire oda kerül időben pl.)Szóval, erről van itt szó............hosszútáv, értett em." Bár igaza van, de el akartam kerülni, hogy ráerőltessem bárkire azt a vélekedést. Hangsúlyozom, hogy a fent leírtak alapján lehet a "hosszútáv" az üzenet. "Nekem pont az tűnik fel, hogy hedge fund, rohadt nagy kilengés (tőkeáttételes nagy valszeg), aztán hoz nyamvadt éves 13%- ot, ezt ennél jóval kisebb rizikóval, Buffett - es fókuszáltal simán verni lehet. " Igen, feltűnően nagy a kilengés. A Buffett féle eredmény valamivel kisebb drawdown -okkal operál, de nem verte volna meg Dunn -ékat. Ugyanis 95 -ig hasonló eredményt produkáltak, talán enyhe Buffett előny volt, ami a kilencvenes évek második felében és 2002 -ig eltűnt, sőt Dunn volt a jobb, de azóta nagyjából kiegyenlítődhetett a helyzet. Buffett -ék 20% körüli éves átlagos hozamai 96-ig tartottak, azóta 10% körülire szelidült ez a szám, ami a körülmények tekintetében

még mindig jó. "(Így ránézésre mintha jelentősen nőtt volna 2000 óta a szórás)" Igen, és ekkor jött a három nehéz esztendő. Kérdés, hogy ők változtattak valamit, vagy a piac volt nehezebb. Más trendkövetőket elnézve az utóbbira tippelek. "2003- ban realizáltam volna az addigi nyereséget(az összeget átrakom egy kötvényalapba), majd várok egy új

pozíciót, amikor az összeget visszahelyezhetem." De mi adta volna erre a jelzést? Előre nem lehetett látni.


84


A sokszínű válaszok és megjegyzések önkéntelenül is mind arra világítanak rá, hogy sohasem az a legfontosabb kérdés, hogy egy befektetési stratégia, kereskedési rendszer önmagában jó -e, hanem

számunkra, a mi céljainknak, a mi vérmérsékletünknek elfogadható -e.


85


Hedge Fund A Hedge Fund-ok olyan jellemzően abszolút hozamra törekvő, általában csak gazdag

magánbefektetők részére létrejött speciális befektetési alapok, amelyek könnyedebb jogi szabályozásból kifolyólag gyakran magas hozamokat tudnak elérni, vagy speciális piacokon, egyedi pénzügyi termékekben, különleges piaci szituációkban is képesek lehetnek profit elérésére. Az ilyen jellegű konstrukciókban kezelt vagyon ma megközelíti a 2000 milliárd dollárt (a teljes magyar GDP kb. tizenötszöröse), és a világ pénzügyi piacain lévő forgalom közel felében részt

vesznek. Bár az utóbbi időszakban a pénzkivonások és a kezelt összegeken elért befektetések veszteségei miatt a bennük lévő vagyon, és a jelentőségük is valamelyest csökkent, a pénzügyi piacok legfontosabb szereplői között maradnak. A Hedge Fund -ok vezetőinek klasszikus alakja a

magyar származású Soros György. Olyan sok fajta Hedge Fund létezik, hogy gyakorlatilag lehetetlen egyazon definícióba beleerőltetni mindegyiket, de a kategória határvo nalai egy bizonyos ismeretszint vagy még inkább mennyiség felett már érzékelhetőek. Amióta befektetési piacok léteznek, azóta folyamatos az igény a befektetők egy csoportjának a részéről, hogy az átlagosnál magasabb hozamot érjenek el. Ugyanakkor a pénzüg yi piacok fejlődősével, valamint azok jelentőségének növekedésével párhuzamosan a társadalom részéről elvárásként jelent meg a piacok és szereplőik szabályok közé szorítása. Ez különösen azt követően éreztette hatását, amikor az Egyesült Államokban 1929 -es tőzsdei összeomlással megkezdődött a Nagy Gazdasági Világválság. Az állam 1933 -ban és 1934-ben jelentős mértékben szabályok közé szorította az olyan társaságokat, amelyek számos befektető vagyonát egységesként kezelve értékpapírokba fektette. A folyamat első szakasza 1940 -ben fejeződött be, amikor kifejezetten az Alapkezelő társaságokra vonatkozó törvényt alkottak a tengerentúlon. Mindezen törvények amellett, hogy védték a befektetők érdekeit, és valamelyest átláthatóbb környezetet teremtettek a befektetési piacokon, igen hasznos találmány bábájának is bizonyultak. A befektetési alapok ugyanis lehetővé tették, hogy akár nagyon kis mennyiségű pénz által, hozzá nem értő kisbefektetők, alacsony fajlagos költségek mellett, számukra addig teljesen ismeretlen befektetési célpontokat találjanak. A második világháborút követő elképesztő mértékű globális

expanzió és a tőzsdék fejlődése a befektetési alapok térhódítását hozta magával.


86


A szabályozottságnak azonban megvannak a maga hátrányai. Bárki, aki valaha is dol gozott egy kicsit is innovatív ötleten, különösen a pénzügyi szektorban, az tudja jól, hogy a törvényalkotás, és a felügyelő hatóságok, mindig jóval az új ötletek mögött kullognak. Az alapok például jellemzően csak a részvénypiacokon vehettek részt, csak árfolyam növekedésre spekulálhattak, egyszerű vételi pozíciókkal. A szabályozó hatóságok lemaradásának megvannak a maga hátrányai a teljes piac szempontjából is. Ha ugyanis egy pénzügyi csoport a teljes piacot képes befolyásolni egy új, innovatív termékke l, akkor az már rendszerszinten képes problémákat okozni, és az esetleges hibái vagy túlzásai képes nemcsak megalkotójának, hanem mindenkinek súlyos problémákat okozni. Látványos és aktuális példa, a jelzálog követelések értékpapírba csomagolása, majd az azzal való kereskedés, ami drasztikus hatást gyakorolt a világ pénzügyi piacaira 2007 -2008 folyamán. De ne rohanjunk máris előre évtizedeket. A szabályozás, és a magánszféra innovációja már a Nagy Világgazdasági Válságból kivezető Roosevelt korszak végefelé komoly érdekellentétbe ütközött. A gazdagabb és tájékozottabb befektetők, az addigra már sokévtizedes múlttal rendelkező részvény, kötvény és árupiacokon tevékenykedő brókerek és spekulánsok által ismert lehetőségeket akarták elérni, és voltak bőven olyanok, akik ezt megfelelő juttatás reményében nekik szolgáltatásként nyújtani szerették volna. Ezért a szokatlanabb stratégiákban utazó alapkezelők úgy döntöttek, hogy a szabályozást megkerülve, néhány nagybefektető részére egyedi megoldásokat fog kínálni. Ezt az a kiskapu is elősegítette, hogy a szabályozás jóval enyhébb követelményeket írt elő a zárt és szűk körű továbbá gazdag embereknek létrehozott befektetési cégeknek. A logika a szabály mögött az volt, hogy a vagyonosabb befektetők minden bizonnyal képzettebbek és járatosabbak az ilyen területen, és ha speciális befektetéseket szeretnének eszközölni, akkor abba a hatóságoknak minél kisebb beleszólása legyen. A vagyonosság határát 1 millió dollárnál húzták meg, és ez hosszú évtizedekig nem is változott. A zárt kört pedig egy híján maximum 100 fő alkothatta, ami később sem tért el lényegesen ettől a számtól. Értelemszerűen az is a jogszabályhoz tartozott, hogy az ilyen jellegű „elit klubokba” nyilvánosa, hirdetéssel nem lehetett befektetőket keresni. Ez hozzájárult a Hedge Fund-okat körülölelő titokzatosság létrejöttéhez, de ezt a legtöbb tulajdonos egy c seppet sem

bánta.


87


Így jött létre az első Hedge Fund. A szülőapja Alfred Jones volt, a Fortune magazin újságírója, aki azonban korábban diplomataként is dolgozott, a Harvardon végzett, és még egy PhD -je is volt szociológiából. Nem éppen szokványosnak nevezhető bölcsész pályafutását egy speciális együttműködéssel koronázta meg. A cég, amelyet 100 000 dollárral indított igen szűk körben, két olyan tranzakció típust is használhatott, amelyet a befektetési alapok többsége az azóta eltelt 60 év után sem alkalmazhat, mind a mai napig. Ezek egyike a short ügylet volt, amellyel árfolyamcsökkenésen is szert tudtak tenni nyereségre. A másik pedig a tőkeáttétel használata volt. A short ügylet lényege, hogy annak végrehajtója kölcsönkér részvényeket, azokat a tőzsdén eladja, majd később visszaveszi, és visszaadja őket az eredeti tulajdonosának. Ha a kölcsönvétel és az eladás időpontjában az árfolyam 50 dollár volt, majd a visszavétel napján 30 dollár, akkor 20 dollár nyeresége keletkezik részvényenként, a költségek levonása előtt. Felmerülhet a kérdés, hogy ki hajlandó neki kölcsönadni a részvényeket. A nagy befektetési alapok és intézményi befektetők hosszútávú céllal tartanak nagy részvénycsomagokat és némi jutalék fejében hasonló célra szívesen kölcsönadja. A tőkeáttétel pedig azt jelenti, hogy több pénzt használnak fel, mint amennyi az alap vagy Hedge Fund saját tőkéje, amit gyakorlatilag kölcsönvesznek, de az esetek többségében mégsem hagyományos hitelről van szó. Ha egy Hedge Fund befektetői összesen 100 millió dollárt adnak össze, majd azt mind olyan határidős pozíciókba fektetik, ahol elegendő az árfolyamérték egynegyedét letenni letétként, akkor az alap akár 400 millió dolláros pozíciót is felvehet, és ez nemcsak matematikai lehetőség. Mivel a szabályozás az ilyen befektetési csoportosulásokra nem ír elő szigorú korlátokat, a Hedge Fund ezt minden gond nélkül meg is teheti. Ha a megvásárolt határidős eszköz árfolyama 25% -kal emelkedik, akkor a tulajdonosok pénze meg is duplázódhatott. Értelemszerűen a pozíciójuk ellen irányuló, hasonló nagyságú mozgás akár a teljes tőkéjük leradírozását is jelenthette. Látható tehát, hogy a gyengébb szabályozás könnyedén csábíthat nagyobb hozam kergetésére. Ezáltal az elérhető hozamot növelik, de ezzel együtt természetesen a kockázatot is. Persze az első Hedge Fund sok tekintetben még konzervatív volt mai utódaihoz képest. Nem használtak semmilyen származtatott terméket, és csak a részvénypiacon tevékenykedtek, és általában sem vállaltak nagy kockázatot, csak a meglévő kereteiket szerették volna egy kicsit kiszélesíteni.


88


Jones vállalkozása jogi formáját tekintve egy olyan cég volt, ami leginkább egy zártkörű, korlátolt felelősségű társaságra hasonlított. A befektetési döntéseket szintén az egyik tulajdonos hozta, és munkája eredményeként sikerdíjat kapott – ez is újdonságnak számított a kevésbé motivált alapkezelők köréhez képest. Az első években a nyilvánosság nem fordított figyelmet ezekre az úttörő vállalkozásokra. Kevesen fektettek be ezekbe, és az első virágkor a hatvanas évek elejének derülátó időszakára érkezett el. Az első széles körben olvasott újságcikk 1966 -ban jelent meg róluk, de számuk addigra már egyre gyorsuló ütemben bővült. A hatvanas évek végére már 150 felett voltak, de még mindig egy szűk kör érdeklődésére tartottak csak számot. Ekkoriban indult el annak az embernek a Hedge Fund ja, aki máig az ágazat legismertebb, legendás alakja, aki nem más mint Soros György. A Hedge Fund-ok azonban még évtizedekig a befektetési univerzum egyik félreeső galaxisában voltak, és onnan indították el üstököseiket, egyre nagyobb gyakorisággal a tőzsdei világegyetem

más részei felé. A hetvenes évek nehéz piaci körülményei, az olajár válság, a közel 10 évig oldalazó részvénypiac, az infláció keményebb körülményeket hozott magával. Bár volt néhány ügyeskezű guru, aki ki tudta használni ezeket, a Hedge Fund -ok száma megtizedelődött. Az ágazat reneszánszát a felívelő kilencvenes években élte, amikor a szereplők száma exponenciális mértékben kezdett el megnőni. A nyolcvanas évek számos ikonikus alakot termelt ki, akik a kilencvenes évekre értek fel a csúcsra és lettek – legalábbis pénzügyi berkekben – világhírűek. Közéjük tartozott Julian Robertson, aki az átlag alapkezelők által elért eredmények többszörösét produkálta. Nemcsak alulárazott részvényeket vásárolt, hanem túlárazott papírokat shortolt, amire a hagyományos alapkezelőknek (főként akkoriban) nem volt lehetősége. Szintén ekkor lett ismert Paul Tudor Jones, aki remekül érzett rá az 1987 -es tőzsdekrachra és short pozíciói által igen hamar elismertté vált. A mai napig az egyik legnagyobb összeget kezeli az Egyesült Államokban.


89


Stanley Druckenmiller ennek az időszaknak az egyik legnagyobb feltörekvő csillagává nőtte ki magát nagyon gyorsan. Alig több mint 30 évesen lett Soros Györ gy egyik legfontosabb embere. A kilencvenes években minden évben a legtöbb pénzt keresők közé sorolták, minden évben százmilliós nagyságrendű összegeket rakhatott zsebre, 1996 -ban egyenesen a második helyet foglalta el a legjobb hedge fund menedzserek körében, és még csak akkor érte el a 40 éves kort. Druckenmiller a mai napig a 100 leggazdagabb amerikai között van. A Hedge Fund- okról az inkább szenzációszámba menő történeteket előnyben részesítő sajtó által

kissé félrevezetett közönségnek egy nagyon kocká zatos, nagyon titokzatos, bennfentes információkkal vagy jobb esetben emeletnyi szerverszobákkal rendelkező fiatalos és szemtelen csapat jut az eszébe, akik felháborítóan sok pénzt keresnek. Ahogy az lenni szokott ezek a klisék csak ritkán felelnek meg a valóságnak, de nem is teljesen alaptalanok. A Hedge Fund- ok valóban kockáztatóbb befektetők közé tartoznak általánosságban,

ami köszönhető az enyhébb szabályozásnak (vagy annak teljes hiányának), illetve a gazdagabb ügyfelek kiemelt igényeinek. Emellett azonban számos Hedge Fund nem törekszik magas kockázatokra, és inkább az előnyös jogi forma, vagy adózási előnyöket igyekszik kiélvezni. A vezetőség a legtöbb esetben 40-es, 50-es éveiben jár, az átlagéletkor nem sokkal alacsonyabb, mint a nagy multinácionális vállalatok igazgatótanácsainak, vagy a bankok, befektetési szolgáltatók legfelső vezetésénél. A legtöbb Hedge Fund vezetője maga is komoly tőkével szállt be az alapba, így több évtized is kellhetett neki a soktízmilliós vagy akár százmilliós összeg megkereséséhez, és a megfelelő befektetői kapcsolatok kialakításához. A fiatalos csapat legendája inkább abból ered, hogy a második, de még inkább ha rmadik szinten lévő, operatív mélységben dolgozó, befektetési döntéseket meghozó, kereskedési algoritmusokat fejlesztő, piacon aktívan résztvevő, erősen megterhelt, Trader-ek és Head Trader -ek jellenzően harmincas éveikben járnak, de már a huszas

éveik végén is gyakran kerülnek ilyen fontos pozícióba. A kevés kivételek egyike, John Arnold is innen dobbantott nagyot, persze ő évtizedes tehetség, és a szerencse is különös utakon találta meg. Cégét és ő magát nem teszi a szűkebb és néhanapján a tágabb közönség szemében szimpatikussá, hogy nemcsak ő, de legfontosabb munkatársai is a 2002 után hatalmas csalás miatt összeomlott Enron energiaipari óriásnál töltöttek be fontos pozíciókat. 28 évesen az ő közreműködésével a vállalat a földgáz piacon csak a jó spekulációs jellegű lépéseiknek köszönhetően 750 millió dollárt keresett, így az 8 millió dolláros év végi


90


bónusza sem maradt el. Pletykák szerint még idejében, de nem is közvetlenül az Enron összeomlása előtt már a cég részvényeiben short pozíciókkal rendelkezett, így annak csődjén is rengeteg pénzt keresett. Arnold története szépen rávilágít arra, hogy nemcsak a tehetség és bátorság, hanem az etikai oldalról enyhén szólva is megkérdőjelezhető lépések is néha a célhoz vezetnek. Miután korábbi munkaadója és annak tulajdonosai zsebén – kérdés hogy jogosan vagy nem – már amerikai mércével mérve is meggazdagodott, nekifogott saját vállalata építésének a Centaurus Energy Advisors építésének. Alig 5 év alatt a kezelt vagyon meghaladta a 3 milliárd dollárt, és saját személyes vagyona is átlépte a 2 milliárd dollárt, úgy hogy még 35 éves sem volt. A leginkább mégis akkor emelte meg sokak szemöldökét, amikor az Amaranth Advisors (minden idők legnagyobb Hedge Fund csődje) veszteségeivel szemben állva hétköznapi ember számára felfoghatatlanul magas összeget keresett, valószínűleg jó értesülésekre alapozva. Hogy ezek mik lehettek, lejjebb kiderül.

Arnold bizonyára sok ellenséget szerzett már magának, és a tengernyi siker mellett vár rá még néhány nehezebb időszak, de a nála is nagyobb sztárnak számító Kenneth Griffin idén mindenképpen elszenvedte azt. Griffin kollégiumi szobájából indította el Hedge Fund -jának alapjait. Módszere folyamatosan a gyors, kvanti tatív, programozott stratégiák felé mozdult el, és ma már közel 800 alkalmazott, és elképesztő méretű számítógépes rendszerük irányítja a pozciók villámgyors változásait, egyes hiresztelések szerint a legnagyobb tőzsdék forgalmának majdnem 3%-át egyedül lebonyolítva. Griffin agresszív és széles merítésű módszer raktárával hosszú évekig

képes volt 20% körüli nettó, azaz díjak levonása utáni hozamot felmutatni, míg 2008 során cége soha nem látott veszteségekkel volt kénytelen szembesülni. A pénzügyi sajtó nemcsak arról

szerzett tudomást, hogy bőven 40% feletti veszteségeket szenvedett el vállalata, a Citadel, de a legfontosabb brókercég partnereik a biztonság kedvééért további letétpótlásra kötelezték őket. Ebben az évben biztosan Griffin személyes vagyona is sokat olvadt, de még így is rendkívül vagyonos embernek számít 40 éves korára. 2007 végére a 100 leggazdagabb amerikai közé is bekerült, és már csak Soros György, James Simons és Steve Cohen előzi meg a Hedge Fund által vagyongyűjtők listáján. Korábbi


91


nyilvánosság elől rejtőködő életmódjával felhagyott, és ma már a világ egyik legnagyobb műgyűjtőjeként, és tőzsdei szakemberként jelenik meg nagyon gyakran a sajtóban. Mindannyian kiemelet kockázatvállalás, nem befektetési hanem spekulánsi szemlélet, és

kvantitatív módszerek által jutottak el oda, ahol most vannak. A Hedge Fund ágazat ma szinte teljesen lehengerlő angolszász dominancia alatt van. A legtöbb pénzt, a legmagasabb fizetést, a legtöbb szakértőt New York városában, vagy annak elérhető közelségében találni (Connecticut, Long Island). Európában London az abszolút központ. És hiába az ázsiai országok látványos előretörése, a Csendes -óceáni térségben is egyetlen angolszász ország, Ausztrália a legfontosabb központ – igaz itt a dominancia már nem jelenik meg oly élesen. A 2008-as válság alaposan meg tizedelte a Hedge Fund- ok számát és bennük kezelt vagyon

összegét is. Ez főként az addig szokatlanul gyenge éves átlagos teljesítmény miatt volt. A legszélesebb körből gyűjtött Hedge Fund index majdnem 19% -ot veszített az értékéből. Bár ez még mindig sokkal jobb eredmény, mint a legtöbb részvény és árupiacé abban az évben, de a befektetők rengeteg pénzt vontak ki az alapokból, ami sok cég számára fenntarthatatlanná tette a drága apparátust, így kénytelenek voltak lehúzni a rolót. A szakértők többsége szerint azonban az összehúzódás ciklikus jellegű, azaz csupán arról van szó, hogy „divat” lett a Hedge Fund -ok indítása és túl sok lett a halász, a korlátozott számú halhoz. Ahogy a válság elül, esetleg némileg átalakítja az ágazatot (mind technológiai, mind szakmai, mind földrajzi értelemben), a gyengébbek kihullásával a szereplők között egyfajta konszolidáció megy végbe. Az erősebb fennmarad, a gyengébb elhullik. A Hedge Fund- ok dolgát a jövőben nem fogja megkönnyítani a szigorúbb szabályozás. Sokan ugyanis bennük keresik a bűnbakot a 2008 -as piaci zuhanásokra. Az egyértelműen bebizonyosodott, hogy az esés és a fél bankrendszer csődje nem a Hedge Fund-ok miatt történt, de a zuhanásoknál a dominanciájuk, tőkeáttételi lehetőségük és

gyors reagálóképességük könnyen hozzájárulhatott a rendszerszintű kockázat eszkalálódásához, az összeomlás felgyorsulásához, ahogy ehhez minden piaci szereplő a maga méretével különkülön is potenciálisan hozzájárulhatott, legyen szó nyugdíjalapról, hagyományos befektetési alapról, biztosító oriásról, vagy saját pénzével a piacon lévő középkorú hivatalnokról. Külön ki kell emelni, hogy az általánosítás itt is nagyon veszélyes és értelmetlen. Rengeteg Hedge Fund típus van, ha létezik is rendszerszintű kockázat az (eddig) enyhébb reguláció miatt, az nem egyenlően köszönhető az egyes típusoknak, nemcsak méretből fakadóan. Sőt, több típus is lehet, amelyik jellegéből adódóan éppen a veszélyek tompításának oldalán állhat.


92


A legfontosabb Hedge Fund típusok 

Discretionary – Systematic: megkülönböztethetjük a Hedge Fund típusokat aszerint, hogy

a befektetési döntéshozatal az egyes alkalmakkor emberi elbírálás, vagy (előre prog ramozott stratégiűval) automatizált rendszeren történik. 

Global Macro: a „nagy klasszikus”. A lényege hogy, a világ bármely földrajzi pontján, és

bármely terméktípusában, nagy és átfogó globális folyamatok, jellemzően makrogazdasági szinten megjelenő események alapján történő pozíciófelvételekre építő stratégiát jelenti. 

Long/Short Equity : a részvénypiacokat, azon belül is egyedi részvényeket megcélzó

stratégiatípusok gyakran tőekáttétellel, mindkét irányban vesznek fel, akár igen agresszív rövid és középtávú pozíciókat. 

Sector alapon pl. Energy, Technológia, Egészségügy – ezek a gyakori csoportok, amelyekre inkább fundamentális alapon hardcore elemzők és trader -ek vetik rá magukat és középtávú pozíciókkal igyekeznek kihasználni az emelkedésüket, esetleges összeomlásukat.



Equity Market Neutral : részvénypiacon alkalmazható megközelítés. Amíg egyes

részvényekben, esetleg szűk ágazatokban long/short irányt próbál meglovagolni, ügyel arra, hogy a szektorban és a teljes piacban ne legyen egyirányú elkötelezettsége. Ezért a szektor többi tagját, a szektor egészét takaró ETF -et indexet, illetve a teljes piacot felhasználja a fenti elképzelés lefedezésére. 

Distressed Securities: Olyan kötvények vagy más adott vállalat által kibocsátott

értékpapírok vásárlása, amelyek nehéz helyzetben vannak, vagy már csődvédelem alatt állnak. Érthető módon az ilyen papírok árfolyama töredéke anna k, ami akkor lenne, ha a nyomás alatti állapotból kikerülnének. A Hedge Fund-ok a gondos információgyűjtés és elemzés után vesznek ilyen értékpapírokat, és méretüknél fogva gyakran aktívan beleszólnak az adott cég helyzetének konszolidálásába. 

Merger Arbitrage: Olyan (nem valós) arbitrázs ügyletekre specializálódott stratégia, amely

egy felvásárlás vagy beolvadás előtt álló cég részvényeinek a változás miatti várható árfolyamelmozdulásán szeretne profitálni. Ha például egy tőzsdei céget egy nagyobb hal megvásárolt, akkor annak árfolyama a jogi lebonyolításig még forog a piacon, és általában némi diszkonttal, hiszen előfordulhat, hogy meghiúsúl a tranzakció, és akkor a részvény nem fog annyit érni, mint amennyi a megállapodásban szerepel. Kockázatosabb verziójában nincs is megállapodás a felvásárló és a célpont között, hanem a felvásárlást © Faluvégi Balázs, Minden jog fenntartva, ISBN 978-963-06-7552-9

93


végző vállalat ellenséges felvásárlási ajánlatot tesz (hostile takeover bid), konkrét árfolyammal, amely jellemzően magasabb, mint az aktuális piaci árfolyam. A kettő különbségét lehet lefölözni, ha sikerül a kísérlet. Erre példa, ami 2008 során a Yahoo -val történt, amelyet a Microsoft akart megvenni, sikertelen tárgyalások után. Ez azonban szintén kudarccal végződött, így az erre spekuláló Hedge Fund -ok (és a Yahoo összes részvényese) rosszul jártak, főleg az azóta eltelt időszaki zuhanások tükrében. A Merger Arbitrage másik vállfaja, ha a két cég összeolvad, és nem pénzt ajánlanak a kisebbért. Ilyenkor a piac által a fúziós értéknél alacsonyabbra értékelt részvényt megvenni, a drágábbat pedig eladni szokták . 

Természetesen a fentiek csak egy viszonylag szűk, igaz: a legnépszerűbb szeletét jelentik a Hedge Fund-ok által előszerettel használt stratégiáknak.

A Hedge Fund- ok előnyei a hagyományos befektetési alapokhoz képest:



Többfajta stratégia



Szélesebb körű piacok



Speciális értékpapírok és derivatívák



Short alkalmazása





Tőkeáttétel lehetősége Bizonyítottan magasabb hozam (a hedgeindex.com a kilencvenes évek eleje óta közöl adatokat)



A menedzsment általában profibb és jobban motivált

Hátrányok: 

Magasabb kockázat



Kevésbé átlátható







A gyengébb szabályozás miatt több visszaélési lehetőség Magas költségek, fajlagosan csak magas összegnél éri meg Jogi okokból sem szállhat be mindenki (accredited investor – a fent már említett 1 millió dolláros hatás és sokszor egyéb előírások, például befektetési tapasztalat terén)


94




Kevésbé likvid, van hogy évekig bent kell tartani a pénzt és negyedévente egyszer lehet csak bejelenteni a tőkekivonást, ráadásul 2008 tömeges méretekben elhozta a tőkekivonást felfüggesztő lépéseket is, ami hagyományos befektetési alapok esetén nagyon ritka.

A Hedge Fund-okhoz tartozó előítéletek és mítoszok elsődleges forrásának a hozzájuk köthető

nagy összeomlások és csődök, amelyeket a gazdasági sajtó rendszerint a címoldalakon hoz. Ezek a látványos bukások a köztudatban rekordként szerepelnek, még akkor is, ha ezek távol esnek minden idők legnagyobb pénzügyi baklövéseitől. Ugyanakkor számos részpiacot, vagy akár napjaink modern pénzügyi rendszerét is meg tudja ingatni egy -egy ilyen hullám, hiszen a piaci szereplők gyakran egymásra érzékeny, dominószerűen felépülő összekapcsolódása igen komoly csődhullámot tud elindítani. Az egyik legemlékezetesebb eset a Long Term Capital Management -hez fűződik. A kilencvenes évek egyik legsikeresebb hedge fund -ja nemcsak magas hozamairól, és ehhez mérten félelmetesen alacsony ingadozásairól volt híres, hanem elsősorban arról, hogy a háttérben a kereskedési filozófiát olyan nagy elmék irányították, mint Robert. C. Merton vagy Myron Scholes, akik 1997 ben megkapták a közgazdasági Nobel -díjat a származtatott termékek árazásának területén elért munkásságukért. Az LTCM végül az orosz válság miatti volatilitás ugrás miatt került bajba, és a nagy tőkeáttétel miatt 4 hónap alatt elvesztette tőkéjének nagy részét. Főként akkoriban, de még ma is ez már önmagában a címlapokra kívánkozna, ám ami miatt az egész pénzügyi rendszert megrázta az eset, az az a tény volt, hogy az LTCM által felvett, és le nem zárható pozíciók mérete egyes becslések szerint meghaladta az 1000 milliárd dollárt, miközben az alap saját tőkéje alig volt több mint 4 milliárd dollár. Könnyen kiszámolható, hogy a felvett pozíciók néhány tizedszázalékos számukra kedvezőtlen irányú elmozdulása az alap befektetőinek az összes pénzének elvesztésével járt volna. De egy idő után a saját tőke teljes elvesztését követően a tőzsdén kívüli ügyletek nyitva maradt kötelezettségeiket sem tudták volna teljesíteni, ami dominóelv szerűen a velük kapcsolatban állókat is magukkal ránthatta volna. Ezért egy széles körű mentőcsapat állt össze, akik a pozíciókat átvették, majd fokozatosan lezárták vagy kifuttatták.


95


Kevesen tudják például, hog y az LTCM 10%-os nyereséget csinált 1999 -ben, és a megmentőknek még egy minimális nyereséget is ahhoz képest, amennyiért megvásárolták a vállalatot. Az LTCM történetről számos cikk és több könyv született, kettőt le is fordítottak magyarra: Talált Pénz: jól sikerült, de kissé száraz mű. A szerző ugyanaz a Nicholas Dunbar, aki az opciók és egyéb derivatívok árazásáról írt több képletekkel telezsúfolt, tényleg nehezen emészthető, kifejezetten erős-szakmai közegnek szóló könyveket. Bár érthetetlen számítások felbukkanásától itt nem kell tartanunk, de nem is egy álmos délután legjobb olvasmánya. Tőzsdeguruk tündöklése és bukása (Lowenstein): könnyebb érhetőség, és érdekesebb történet, de elfogultság, néhol felületesség, szenzációhajhászás és hangulatkeltés jellemzi ezt a könyvet, így még a kevésbé szakmai megközelítésmód ellenére is fenntartásokkal kell kezelni azt, amit ebben leírtak. 2005 óta viszont már nem az LTCM a csúcstartó. A földgáz határidős piacának drasztikus mozgásait okozó (fent már említett) Amaranth Advisors elképesztően magas hozamhegyei után nagyon rövid idő alatt az eredeti tőke több mint kétharmadát veszítette el. Hibájuk klasszikusnak is mondható, túl nagyra nőttek egy piacon, pozíciójuk olyan nagy volt, hogy a piac nyitott kötésállományának kb. 30% százalékát tartották kezükben és nem tudtak kiszállni, amikor szükség volt rá, mert a kezükben tartott hatalmas mennyiségre egész egyszerűen nem volt vevő. A történet ennél persze bonyolultabb, az Amaranth a földgáz piac különböző lejáratainál érvényes piaci árak közeledésére és távolodására spekulált (ún. spread trading), de a fölgáz árának általános jellegű elmozdulása ezesetben is katasztrofális következményekkel járt, egyetlen hónap alatt elvesztették a tőkéjük közel 70% -át. Ők nem veszélyeztették a pénzügyi rendszert, mert tevékenységük nagy része egy igen szűk területére esett a piacoknak, de a pénzügyi sajtó az elborzasztó számok hallatán mégis a felügyelő hatóságok ajtáján dörömbölt, képletesen szólva. Az ügyben a mai napig olyan jogi eljárások vannak folyamatban, ahol az árfolyamok manipulációja és a megtévesztő információközlés vádja folyamatosan szerepel több oldalon is, és két felügyelő hatóság sem ért egyet abban, hogy mi is történt.


96


Van azonban egy érdekes párhuzam az LTCM és az Amaranth történet között. Mindkét cég, amikor már látta gyülekezni a fekete felhőket a feje felett, segítséget keresett. A piac más nagy halait kereste meg azzal, hogy a pozícióit vegye meg tőle, és ha szükséges pótolja ki a letéti igényeket. A vevő nyilván diszkont áron vásárolná meg a nyitott pozíciókat és neki van tőkéje és ideje, hogy kifuttassa vagy szép lassan lezárja azokat, ha elég körültekintően járt el, akkor szép nyereséget zsebretéve. Az eladó pedig elkerülte a legrosszabbat, hogy mindent elveszíts en, mert pozíciót kénytelen lezárni egy olyan piacon, ahol a másik oldalon nincs elegendő kereskelt vagy kínálat hogy időben lezárható legyen a pozíció tenger. Az ilyen tárgyalásoknál azonban eljön egy bizonyos pont, ahol a gyengébb és sarokbaszorított félnek ki kell terítenie a lapjait részben vagy inkább egészben. A potenciális vevő pedig még azelőtt tudni fogja, hogy pontosan mekkora bajban van az eladó, hogy neki bármilyen kötelezettsége, vagy akár vételi ajánlata lenne, különösen akkor ha nemigen akadnak vetélytársai. A bajba került többmilliárdos veszteségeket felhalmozó cégeknél pedig általában éppen ez a helyzet. Innentől pedig két dolgot is megtehet, amivel saját nyereségét nemcsak növelheti, de be is biztosíthatja: Egyrészt a pozíciók átvételi árfolyamát egyszerű időhúzással nagyon mélyre nyomhatja, hiszen az eladó alkupozíciója az összes információ átadásával már csak tovább romolhat, és az idő ellene dolgozik, hiszen a hitelezők, a brókercége és az elszámolóház naponta hivogatja. Másrészt a pozíciók ismeretének birtokában még jobban sarokba szorítható az eladó, ezzel még jobb árat kicsikarva tőle. Ha például tudod, hogy az Amaranth vételi pozíciókal rendelkezik a márciusi földgáz határidő piacán, és az árfolyamesés miatt már kevés pénze maradt, de a letéti felszólítás miatt tovább kell öntenie azokat a piacra, de olyan sok van neki, hogy ezt nem képes megtenni gyorsan, egy dolgot tehetsz, hogy még nagyobb bajba keverd. Ha van elegendő tőkéd és időd, akkor te magad is eladsz, további eladói nyomást teremtve a piacon, még gyorsabb cselekvésre és kétségbeesésre ösztönözve az eladót, aki így még hamarabb és még alacsonyabb áron kénytelen megegyezni veled. Így a megmentő egyben a dögkeselyű szerepét is ellátja, a kietlen sivatagban egyedüliként vagy néhány társával könnyedén és teljesen megkopaszthatja áldozatát.


97


Az LTCM esetén a megmentő-keselyűk szerepét számos nagybank vállalta, ráadásul idővel az amerikai jegybank szerepét betöltő FED közreműködésével. Ám a pletykák és az egyik fenti könyv anekdótái szerint a bajban lévő Hedge Fund -hoz érkező befektetési banki szakemberek szinte ellopták az LTCM adatbázisát, hogy a szorult helyzetüket a fenti módon kihasználják. Az Amaranth esetén viszont ugyanezt a szerepet egy -két befektetési bankon túl a hasonló piaci szereplők, szintén már -már vadnyugati módszereket használó Hedge Fund -ok vállalták, például a Griffin vezette Citadel, amelyik igen hamar kezdett tárgyalni az földgáz csapdába szorult céggel, és ezáltal még a megyegyezés előtt aranyat érő piaci információkhoz jutott. A pozíciókat pedig igen jutányos áron vehette át a bajba jutott társaságtól. A teóriát az is megerősíti, hogy a Citadel nem utoljára csinálta meg ezt a kártyatrükköt: egy évvel később a Bostonban lévő Sowood Capital pozícióit vette át, majd nagyon gyorsan komoly profittal adta el őket a szinte varászütésre magára találó piacon. (a Sowood esete azért is került a címlapokra, mert a valószínűleg legnagyobb preszizzsel rendelkező egyetem, a Harvard is 350 millió dollárt fektetett az alapba.) A rossznyel vek szerint az sem véletlen, hogy az Amaranth esetén az energia csoportba tartpzó

tőzsdei termékek piacán jól értesült, otthonosan, és agresszíven mozgó Centaurus is a másik oldalon állt, a földgáz Hedge Fund összeomlásán nagyon nyerve. Ők betartották az etikusnak nem nevezhető, a törvényesség határait jó indulattal is súroló, de bombabiztos üzletet jelentő szabályt: Ha egy piaci szereplő nagy (nem tud egyik percről a másikra lépni), tőkeáttételt használ (ezért nagymértékű ellenirányú árfolyammozgás esetén letétet kellene pótolnia), és te mindent tudsz róla, gyakorlatilag teljesen ki tudod zsigerelni, főként ha egyedül csinálod. Az ilyen történeteket hallva persze nem véletlen, hogy a nagy Hedge Fund -ok féltve őrzött titokként rejtegetik stratégiájukat, algoritmusaikat és persze a pozícióikat, bár ez utóbbi információ egy részét kénytelenek megosztani a hatóságokkal egy ideje, bizonyos időközönként és érték felett. Bennfentes információk miatt bukott meg az LTCM és az Amaranth is? Nem valószínű . Mindkettőjük esetében alapvető problémák voltak a kockázatkezelés, de főként a befektetési filozófia és az axiómáik területén. Olyan események történt ek velük, amelyek az általuk rajzolt


98


vagy használt térképen nem voltak rajta, még a leginkább eldugott s zegletben sem. Ugyanakkor a fenti információszivárgás kétségtelenül felgyorsította és elmélyítette a problémáikat, aminek meg is lett a címplapokra kívánkozó eredménye. A Hedge Fund birodalom így a nagy és gyors pénzeknek köszönhetően, néha politikusokat is megszégyenítő szintű mocskos játszmák színtere is lehet. Mindkét eset értelmezhető úgy, hogy túlnőtték magukat. Az LTCM matematikai modelljei és az Amaranth spread csökkenési várakozásai normál körülmények között működtek volna, de mivel olyan nagy pozíciót foglaltak el, a normál körülmények nem voltak már ugyanazok.

Az LTCM és valamelyest az Amaranth esete is egy tipikus rövid távú tragédia, egy jól működő hosszú távú környezetben. Hiába van igazad T -1 és T+1 időpontban, ha T időpontban nem tudod állni a számlát és teljesítened kell a margin call -t, vagyis amikor a brókercéged, vagy az elszámolóház felszólít arra, hogy veszteségeid miatt pótold ki a letétet, amit a származtatott ügyleteid miatt helyeztél el, és a fent említett tőkeáttétel felhasználása érdekében tettél le. Erre megoldás az ilyen, néha teljesen ésszerűtlen esetekre való felkészülés lehet. Néha a statisztikai és matematikai megoldások nem működnek, mert a piac éppen megvadult pszichológiája mindent felülír. Ezek a modellek nem látják, ha bennfentes információhoz jut róluk valaki, és azt sem, ha túl nagyra nőnek. Ezért az emberi felülbírálás lehetősége, second opinion erősen javasolt. Nem tudhatjuk, hogy mikor lép be a képbe egy addig ismeretlen tényező. Ha pedig megjelenik, akkor azt gyorsan és nagy hatásfokkal teszi. Tökéletes védekezés nincs ellene, velem is megtörtént, nem is egyszer. De ha felkészülünk a váratlan önmagában való létezésére, már egy fokkal előrébb jutottunk. A felülbírálás azonban nem jelenti azt, hogy át kell esnünk a ló másik oldalára, és stratégia nélkül, kizárólag az inuíciónkra hallgatva hozunk döntéseket. Az sem jó, ha csak egy robotpilóta vezeti a hajót a viharos tengeren, de az sem ha néhány rummal teletankolt tengerész műszerek és iránytű nélkül tekergeti a kormányt. Ennek kapcsán eszembe jut egy történet.


99


2007 novemberében, a Technikai Elemzők Nemzetközi Szervezetének (International Federation of Technical Analysts - IFTA) egy asztalnál egy igen érdekes beszélgetésre lettem figyelmes. Az

egyik korábbi főtitkár, egy joviális öregúr, egy Nyugat -Európai országból (szándékosan nem említem sem a nevét, sem más azonosításra alkalmas információt), beszélgetett egy fiatal, valószínűleg 30 év alatti egyiptomi elemzővel. Az idős úr szemmel láthatóan kiváló volt a társasá gi életben, mindenkivel remekül elbeszélgetett, intelligenciájához nem fért kétség, és szemmel láthatóan mindenkire odafigyelt, így mindenki tiszteletét ki tudta vívni. Mégis volt az embernek egy olyan érzése, hogy az igazi háttértudás, az igazán eredeti gondolkodókra jellemző kreativitásra már nem fut az energiájából és idejéből. Akárhogy is, képes volt elérni, hogy meghallgassák, és legtöbbször nagyon is komolyan vegyék a véleményét. A fiatal egyiptomi szinte lecsapott a beszélgetőtársra az öregúr személyében. Röviden szeretett volna reagálni az úr egy pár perccel azelőtti beszédében elhangzott egyik mondatra. A megjegyzés a kvantitatív befektetési stratégiákra, főként az automatizált rendszerekre vonatkozott. A beszédében kijelentette, hogy szerinte a kvantitatív megközelítés lényege, hogy

koncepciójuk szerint az árfolyamok mindig visszatérnek az átlaghoz. Ugyanakkor, ahogy kiemelte, az átlaghoz való visszatérés nem garantált, de ha igen, akkor is igen sok ideig tarthat, ami nemcsak az eredmények adott időperiódusra bontott verzióját ronthatja, de ki is véreztetheti az adott alapot (tulajdonképpen éppen ez történt az LTCM esetén is). Szerinte az emberi rálátást és a folyamatos egyedi, nem teljes szabályrendszerhez kötött véleményalkotást és elemzést semmi sem helyettesítheti. Miután leült az asztalhoz, a fiatal egyiptomi megszólította: én is így gondolom! Miközben ezt mondta mélyen és némi megilletődöttséggel nézett az idős úr szemébe és kezét a saját szívére téve nonverbálisan is megerősítette mondandóját. Látszott rajta, hogy nagyon tetszett neki, amit hallott. Szerinte is verhetetlen az emberi döntéshozatal és nincsenek általános érvényű szabályok. Az idős úr válaszában az arcán némi undorral beszélt a kvantitatív stratégiákról. Kissé hadarva magyarázni kezdte, hogy a kvantitatív alapok korszakának csúcsához ért, és hamarosan lefelé indul. Ahogy ő mondta: „topping…soon”. Ahogy kimondta, hogy „topping”, kezével egy dombtető formált, és kézfeje a végén alábukott. Közben a szeméből mély meggyőződés sugárzott, és fejével kioktatólag bólogatott. Tévedhetetlennek mutatta magát, de éppen az ellenkezője volt az igaz.


100


Az idős úr oka csak részbeni ok lehetett egy egyébként azóta is csak részbeni okozatra. Más szavakkal: attól, hogy biciklizem még nem biztos, hogy el fogok fáradni, de ha később bárki fáradtnak is lát, könnyen lehet, hogy nem vagy nem kizárólag a biciklizéstől lesz, hanem a futástól, vagy attól, hogy messzire menő eszmefuttatásokat olvasok befektetési stratégiákról. A történet tanulsága az, hogy intuitív oldalról, vagy akár a szerencse miatt néha akkor is igazunk lehet, ha nincsenek pontos háttérismereteink. Az intuíció, vagy a megérzések, a tudatalattinkban munkálkodó erők néha jól figyelmeztetnek. Egészen más okból nem tartom tökéletesnek a teljesen automatizált rendszereket, és nem gondolom, hogy mindig igaz a „return to the mean”. A kérdés ennél sokkal összetettebb. A

lényeg: egyedi szituációkra egy automatizált rendszer nem tud jó választ adni. Ugyanakkor: több út vezet az üdvösséghez. Nem tudhatjuk pontosan, hogy mi fog történni, így egy hátsó kiskapu, egy alternatív út esélyét soha nem szabad kizárni. A Hedge Fund iparág valójában ezért tudott ekkora sikereket elérni, dacára annak, hogy 2008 -ban őket is mélyen érintette a válság. A gyengédebb szabályozás, a titkosság, és a gazdag emberek klubja csak a táptalaj, nem a válasz. A lényeg az, hogy a Hedge Fund -ok természetüknél fogva felismerték az ezerarcúság, és a sok -utas megoldások, valamint a rugalmasság központi szerepét. Azt, hogy az új stratégiák kezelésének és professzionális felhasználásnak mindig van valamekkora helyzeti előnye. Fontos még tudni, hogy ma már a szabályozás, érdekes módon elsősorban Európában, a nagy amerikai Hedge Fund- okéhoz nagyon hasonló konstrukciókat is megenged. Van lehetőség short

pozíciókra, tőkeáttételre, határidős ügyletekre. Itthon ezeket a Származtatott kategóriába sorolandó befektetési alapok, Európában legfőképpen a vagyonkezelési központnak számító Luxemburgban bejegyzett, és SICAV -nak minősülő, egész Európára érvényes alapok esetén van ezen ügyletekre lehetőség. Ráadásul mind a hazai származtatott, mind a SICAV alapoknak a többsége nyíltvégű és nyíltkörű, így elvileg bárki vásárolhat az alap befektetési jegyeiből, folyamatos forgalmazás mellett, ráadásul nem korlátozott időre szólnak, és bármikor ki lehet szállni, bár a túl rövid idejű bent


101


tartózkodásokat gyakran adminisztratív eszközökkel korlátozzák, vagy jutalékokkal ösztönöznek a hosszabb befektetési jegy tartásra, ami az ilyen jellegű kockázatos befektetések esetén sokszor nagyon is indokolt.

A harc a magasabb hozamért, így a nagyobb vagyonért sohasem fog abbamaradni. A Hedge Fund-ok így természetes láncolatai ennek a megközelítésnek, és ha 100 év múlva nem így fogják

őket hívni, akkor más formában, de hasonló tartalommal lesznek a pénzügyi piacok aktív, sokat bírált, de ugyanakkor gyakran csodált, ezerarcú résztvevői. További információk a Hedge Fund-okról, az általam kezelt linkgyűjteményben találhatsz : hedgefund.lap.hu


102


Managed Futures A Managed Futures „iparág” az alternatív befektetések leggyorsabban növekvő területe, és sok szempontból klasszikus terepei a kockázatot jól viselő, de azt kezelni igyekvő befektetőknek. Mely termékekbe fektet a Managed Futures? Mindenbe ami határidős, tehát tőkeáttétel alkalmazható és ugyanolyan könnyen lehet emelkedésre vagy esésre játszani. A fontosabb kategóriák:



Részvényindexek



Kamattermékek



Soft Commodities: mezőgazdasági termékek, amelyeket nem gyűjteni vagy tenyészteni,

hanem termeszteni kell, például gabona, kávé, cukor, gyümölcsök. 

Nemesfémek



Színesfémek



Devizák

Egyébként a befektetési szakemberek nemcsak a Managed Futures és más eszközök, hanem az általuk használt egyes eszközkategóriák közötti korrelációnál is tudatosan próbálnak tervezni, hogy lehetőleg ne legyen köztük együttmozgás, sőt esetenként szándékosan a külön utakon járó eszközök párjait keresik. A Managed Futures főbb terepe a nevéből adódóan a határidős piacokon lévő befektetési termékek. Ezek két fő csoportba sorolhatóak: a pénzügyi és árupiaci termékek. Az elsőbe a kamat, deviza, egyedi részvény és részvényindexre vonatkozó – jellemzően – határidős és más derivatív ügyeletek állnak. A másodikba a színes és nemesfém, energia, élelmiszer és egyé b soft commodity-k tartoznak.


103


Ahogy az lenni szokott, az elnevezés inkább történeti okora vezethető vissza, és mára már eléggé félrevezető. A Futures szó a határidős pénzügyi piacokra vonatkozik, a Managed Futures iparág szakemberi nagyrészben, de korántsem kizárólag ezeken a piacokon kereskednek. A Managed szó arra utal, hogy valaki kezel adott összegeket a fenti piacokon és termékekben. Más szóval: nem az adott tőke tulajdonosa, hanem egy erre szakosodott szakember hoz meg – jellemzően rövid és középtávú – döntéseket, a tulajdonos meghatalmazásával. Az ágazat legfontosabb szereplőinek minősülő szakembereket Commodity Trading Advisor- oknak hívják (CTA). Nekik engedélyre és megfelelő vizsgákra van szüksége tevékenységük végzéséhez. Továbbá Amerikában a Határidős Felügyeletnél külön regisztrálniuk kell magukat és ha 15 számlánál többet kezelnek, akkor szigorú feltételeknek kell megfelelniük. A technikai lebonyolítás úgy néz ki, hogy a befektető egy számlát nyit a brókercégnél, majd ahh oz kereskedési jogosultságot ad a CTA -nak, aki meghatározott időnként riportol a számla tulajdonosának. CTA a Hedge Fund-okéhez nagyon hasonló jellegű díjazásban részesül az ügyféltől tevékenységéért. Ez általában egy kezelt tőke alapján képzett éves arányos díjból (leggyakrabban 2%) és egy sikerdíjas részből (általában a nyereség 20% -a).

A Managed Futures jellegű programok nagy előnye más Hedge Fund -okhoz képest az esetenként jobb rugalmasság, de főként az, hogy valós, nagy forgalmú, likvid, transzparens piacokon vannak jelen, és elszámolásuk rendben van, elszámolóházakon keresztül bonyolódik, így a partnerkockázat közelít a nullához, és természetesen lényegesen alacsonyabb az OTC ügyleteknél.

A Managed Futures legnagyobb előnye nem a potenciálisan magas hozam, vagy a kockázat szigorúbb, ugyanakkor nem feltétlenül előnyt jelentő kezelésében rejlik. Az igazi érték a más befektetési formákkal való alacsony korrelációban keresendő. Ha egy befektetési eszköz (jelöljük X -el) minden nap mozog 1%- kal felfelé, és egy másik befektetési eszköz (amit Y -nak nevezünk el) ezt lemásolva szintén 1% -ot emelkedik minden nap, akkor elmondhatjuk, hogy tökéletesen együttmozognak és korrelációjuk értéke +1. Ha Y viszont minden nap csökken 1% -kal, míg X ugyanúgy viselkedik, mint fent, akkor az ellenk ezője igaz, vagyis tökeletesen ellentétesen mozognak, amit a -1-es értékkel jelölünk. Mindebből következik, hogy a korreláció értéke +1 és -1 között lehet. A valóságban a korreláció persze szinte soha nem éri el a szélső értékeket, így valahol a két fenti érték között találjuk meg.


104


A statisztikai szakkönyvek szerint két idősor, jelen esetben a befektetési eszközök árfolyama akkor független egymástól, ha a korreláció abszolútértéke 0,3 -nál kisebb. Vagyis, ha -0,3-nál nagyobb, de +0,3- nál kisebb, más szóval valahol +0,3 és -0,3 között található.

Ebben az esetben igen valószínű, hogy a két érték mozgása között nincs kapcsolat, és más hírek, más piaci szereplők, más ok -okozati összefüggések hatnak rájuk, akár két egymástól teljesen eltérő univerzumban is lehetnének. Statisztikai értelmeben persze. Milyen előnyünk származik ennek az ismeretéből?

A Managed Futures alacsonyan korrelál a többi befektetési eszközzel, ezért attól független teljesítményt fog tudni nekünk mutatni. Ha a részvénypiac emelkedik, akkor le het, hogy ez a gyűjtőmódszer átlagosan szintén pénzt keres, lehet hogy veszít, és lehet hogy nem mozdul el lényegesen. De kellő időtávot átlátva azt látjuk, hogy a kettő között nincs kapcsolat. Az együttmozgások és az ellentétes mozgások egy idő után kiegyensúlyozzák egymást, és statisztikai értelemben, de az elénk táruló számlaegyenleget tekintve is független eredményeket kapunk. Ha a portfoliónkat úgy osztjuk meg, hogy tőkénk egy részét Managed Futures programokba helyezzük, akkor kiszámíthatóbb, szélsőséges ingadozásoktól mentesebb lesz . Az alacsony volatilitás persze jól mutat az intézményi befektetők jelentésében is, amely a teljesítménymérés fontos eszközének tekinti ezt a mutatót, főleg ha jó hozammal párosul. Más szóval, a diverzifikáció hatékony eszköze. Egyes vizsgálatok szerint a részvénypiachoz képest a hozam 20% -kal, 7,4%-ról 8,9%-ra növelhető, míg a kockázat, ami jelen esetben a drawdown -ban értelmezhető ötödére esik vissza 41%-ról 7,5%-ra. Ez még nem a Managed Futures önálló értéke, hanem a nnak 20%-ra növelése a

portfolióban 40%-nyi részvény és 40%-nyi kötvény mellett. Ezek persze átlagos és jellemző értékek, a jövőben a kettő közelíteni fog egymáshoz, de a nagyságrendi különbség érzékelteti a minőségbeli különbségeket is.


105


Képzeljünk el egy csak elméletben létező, de szemléletes kísérletet. JingJangiában csak kétfajta termék létezik, nem éppen nagy meglepetésre Jing és Jang. A két termék szinte mindenben teljes ellentéte egymásnak, és az árfolyamuk is szinte teljesen ellentétesen mozog. Legyen a korrelációs együtthatójuk -0,8. Ha mindkettő esetén 60% -os valószínűséggel nyerünk egy befektett dollár mellett egy dollárt, és 40%-os valószínűség mellett veszítünk 1 dollárt, akkor ha külön használjuk őket, 20 ügylet alatt

keresünk 4 dollárt. 10 egymás utáni veszteség valószínűsége akár Jing, akár Jang esetén, 0,4 a 10. en

A kettőt együttesen vizsgálva szembeállítva egymással viszont kevsebb, mint minden 5. kör lesz csak ugyanúgy veszteségű. Maximum 10 egymást követő veszteség a valószínűsége 0,4 a 1 0.-en ha 0 a korrelációs együttható. Ha viszont -0,8, akkor sokkal ritkábban fordul elő, hogy egyszerre két veszteség forduljon elő. (Tekintsünk el attól az elmélettől, amely szerint az egymást követő események függetlenek egymástól) Jelen esetben a stra tégiák közti korrelációra is számolható!

Tételezzük fel, hogy a stratégiánk Jing és Jang piacon is 52% -os valószínűséggel nyerünk, illetve 48%-os valószínűséggel veszítünk. Bármelyik is következik be, az adott piacon a teljes tőkénk 1%-át írhatjuk fel profitként, vagy mínuszként.

Adóktól, jutalékoktól, slippage -től, stb. most tekintsünk el. Tegyük fel továbbá, hogy a két piac főbb karakterisztikáiban nem tér el egymástól (pl. volatilitás, range -ek, mozgások, formációk, forgalom nagyságrendje, likviditás stb.) Ha a két termék, azaz Jing és Jang teljes mértékben korrelál egymással, akkor elméleti szinten minden egyes mozgása ugyanaz lesz, vagyis azonos stratégiával minden egyes ügylet ugyanazzal az eredménnyel zárul. Így a 48% -os vesztési esély a teljes portfoliónkra nézve is 48% -os lesz. Ha csak az egyiket néznénk, akkor 48% -os valószínűséggel veszítjük el a tőkénk 1% -át. Ha a kettőt együtt a 48% -os valószínűséggel veszítünk 2*1% -ot, vagyis 2%-ot.


106


Ha tehát a két termék teljesen lemásolja egymás mozgását, valójában úgy járunk, mintha bármelyik termékben kétszer akkora pozíciót vennénk fel. A fenti számok alapján teljesen mindegy, hogy 48%-os valószínűséggel 2*1% -ot Jing és Jangban vagy 2% -ot veszítünk például

Jangban. Így felesleges azon fáradoznunk, hogy Jing és Jangban is végrehajtsuk a stratégiát. Mondanom sem kell, hogy nekünk a 48% lecsökkentése a fő célunk. Természetesen teljes mértékig történő együttmozgás, vagyis 1 -es korreláció nem azonos termékek (jogilag nem összefüggő részvények, nem származtatott, stb.) a gyakorlatban soha nem fordul elő, csak úgy mint az elméletben létező tökéletes kör, amit a természetben még soha senki nem látott. Most nézzük meg a másik végletet. Mi történik akkor, ha a két eszköznek semmi köze egymáshoz? Hogyan viselkednek, ha a Jing és Jang teljesen független egymástól? (korreláció: 0) Nos, ebben az esetben, ha a az egyik piacon nyerünk, a másikon bármi történhet, és az első piac eseményei semmilyen hatást nem gyakorolnak a másodikra, és fordítva. Így viszont a két piaco n zajló esemény olyan, mint két eldobott dobókocka. A két hatos esélye 1:36 -hoz, hiszen azok egymásra nincsenek tekintettel. A 48%-os valószínűséget a két független eseményre adaptálva azt kapjuk, hogy annak az esélye,

hogy egyszerre Jing és Jang piacon is veszteséget is veszteséget szenvedjünk majdnem pontosan 23%. Amit fent írtam a gyakorlati megvalósulásról, az talán ebben az esetben még inkább igaz. Napjaink globailizált, hálózatosan összefüggő, villámgyors pénzügyi piacain, közhellyel élve „minden mindennel összefügg”, de legalábbis kisebb -nagyobb hatást gyakorolnak egymásra a különböző eszközökben vagy piacokon előforduló események. Ezért a 0 értékű korreláció is a fehér holló kategóriába tartozik, az alacsony együttmozgási mutató viszont számos helyen felbukkan. Mi van, ha a fenti valószínűségeket hosszabb időtartam alatt, több kötés sorozatot megvizsgálva

veszünk nagyító alá. Teljes korreláció esetén 5 egymást követő párhuzamos Jing és Jang veszteség sorozat valószínűsége 2,55%. De pontosan ugyanekkora 5 -ös sorozatot kapunk, ha külön Jingben, vagy külön Jangban kereskedünk csak. Az egyikben is 5*1% -ot bukunk, és a másikban is. Ezzel teljes ugyanazt érjük el, mintha csak az egyikben e gyikben vesztenénk 5*2% -ot.


107


Tökéletes függetlenség esetén viszont annak az esélye, hogy mindkét termékben 5 egymást követő veszteség legyen, mindössze 0,06%! A szám lecsökkentése hatalmas fegyvertény. Egy bizonyos valószínűségi szint alatt ugyanis szinte teljesen biztosak lehetünk abban, hogy soha nem fogunk adott veszteségsorozattal szembesülni. Ha ezt a számot meghatározzuk (például 0,2% ban), azaz ezen korlát szám alatti valószínűségek már a lehetetlen kategóriába tartoznak, így nem kell velük érdemi lehetőségként kalkulálni, akkor kiszámolhatjuk, hogy mekkora lesz a maximális drawdown-unk. A tökéletes Jing - Jang függetlenség esetén, a fenti adatokkal kalkulálva a két termékben

párhuzamosan 4 egymást követő veszteségnek van érdemi lehetősége, azaz összesen 8 sorrendben lévő alkalommal veszítenénk 1% -ot, összesen 8% -ot, azaz ez a maximális drawdo wnunk.

A teljes együttmozgás esetén viszont még a 8 -as veszteség sorozatnak is 0,2% feletti esélye van, így 8*1% + 8*1% = 16% a drawdown. (tekintsünk el attól, hogy a veszteségek miatt az 1% értéke is csökken, ehelyett az eredeti tőke val számoljunk mindig, a hatás nem lényeges) 1%- val Ezt a (jelen esetben 0,2%- os) korlát- számot persze bonyolultabb módszerekkel lehet és kell

kalkulálni, de itt nem érdemes részletekbe bocsátkozni. A hosszabb időtáv és a kereskedési gyakoriság értelemszerűen lejjebb nyomja. Tehát csupán azzal, hogy két egymástól független eszközt tettünk a portfolióba, máris csökkentettük a kockázatot, hiába ugyanakkorák a nyeresi - vesztése esélyek mindkettőnél. Sőt, ahogy a „Miért érdemes kockáztatni” fejezetben leírjuk: ha a 8% -os drawdown-ú esetben a tőkeáttételt (és a pozíció méreteket) megkétszerezzük, akkor a hozamunk duplázódik, miközben a drawdown még mindig csak ugyanakkora mint a második – nemfüggetlen – nemfüggetlen esetben . Az alacsony korrelációkban

való

párhuzamos

futtatás

összességében

hozamnövelésre,

és/vagy

kockázatcsökkentésre is alkalmas, ha nem is a végtelenségig, de igencsak tágas mozgástérrel. Fontos tudni, hogy a számítást és a példát a jobb érthetőség érdekében valamelyest leegyszerűsítettem, így érthető módon életszerűségéből, és részletességéből veszít, ugyanakkor a lényegre jól rávilágít.


108


A drawdown értelemszerűen nem folyamatos veszteségek során is kialakulhat például 1 nyereség 2 veszteség sorozatok után, de a kombinációk száma igen magas. Hogyan fejlődött a Managed Futures ágazat ? Még a nyolcvanas években teljesen ismeretlen ágazat mára majdnem 300 milliárd dollárt kezelő, önálló szereplővé nőtte ki magát a befektetési lehetőségek területén, akit nem lehet nem komolyan venni. Ez az összeg több mint a kétszerese a magyar gazdaság által évente megtermelt hozzáadott értéknek (némi egyszerűsítéssel; a 2007 -es hazai GDP 138 mrd USD) A növekedés különösen 2000 után lendült meg, amikor a részvénypiacok a Nasdaq -lufi kipukkanása után világszerte visszaestek, és a befektetők egy olyan terü letet kerestek, ahol továbbra is lehetett pénzt keresni. A Managed Futures a kilencvenes években terjedt el a legtöbb befektetési banknál, és ekkor kezdtek el elszaporodni a CTA-k is, amelyek ennek az ágazatnak á gazatnak a független művelői voltak. Ugyanakkor 2000 előtt a részvénypiac történelmi viszonylatban ritkán látható sikerei még

elhomályosítják a határidős piacok, és a short lehetőségének egyelőre visszafogott csillogását. Viszont az új évtized részvényekben bekövetkezett zuhanásai miatt egyre több nagy és kö zepes befektető, de még intézmények is éhesen kutattak az ilyenkor is pozitív hozamot felmutató alternatív megoldások iránt. Hozzá kell tenni: az egyre globálisabbá váló világ, és a másodpercek alatt történő kereskedés miatt minden egyre inkább összefüggővé vált, főként krízisek és felfokozott periódusok idején. Ennek ellenére, és a fentiekkel összhangban az ágazat a 2008 -as évben pozitív hozamot tudott felmutatni, miközben a részvénypiacokon 30 -70% közötti esések voltak, és a Hedge Fund ágazat is soha nem látott gyenge eredményeket produkált. Az általános tendenciával szembeni kiugróan

jó eredmény, valamint a 2004 -2006 közötti szerény teljesítmény miatt sokan odáig merészkednek, hogy a Managed Futures név már nem is igazán jól fejezi ki a csoport nagy részének valós lényegét és stratégiáját. Ennek fő oka: a Managed Futures ágazaton belül a trendkövetés az abszolút domináns irányvonal. 2008-ban pedig sok trend volt, főként lefelé a részvény és árupiacokon, amely kedvezett ezen stratégia alkalmazóinak. Az igazán látványos vitát a trendkövetők egyik legnagyobb szószólója, Michal Covel folytatta a LinkedIn nevű, jellemzően


109


munkájuk és hivatásuk révén egymással kapcsolatot tartók közösségi és fórum oldalán. Ő egészen odáig merészkedett, hogy a Managed Futures ágazatot át kellene nevezni Trendfollowi ng, azaz Trendkövető ágazattá. Nézzük, mi is a trendkövetés . A Trendkövetés hitvallása (ami sok esetben már nem hit, hanem adatokkal alátámasztott tény) szerint nem lehet és nincs is szükség jóslásra, és előrejelzésre. Helyette valószínűsítjük, hogy egy meglévő trend a piacon folytatódik és meglovagoljuk. Az okokkal és a háttérrel a trendkövetők nem foglalkoznak. Ezt a legtöbb ember nem tudja elfogadni, sőt magát a hozzáállást sem képesek igazán megérteni, vagy megérezni. A trendkövetőknél a „Miért?” kérdés helyett a „Mi Történik?” felvetésre keresik a választ. Ha viszont a trend fordul, akkor kiszállnak, sőt ehhez kockázatkezelést alkalmaznak. Risk Management és Money Management – leginkább – leginkább ezt érdemes eltanulni. Hogyan határozzák meg, hogy mi a trend, és mikor fordul? A kérdésre adott, nem mindig működő válaszokkal könyveket lehet megtölteni. Mivel az árfolyammozgások okaival nem törődnek, így a fundamentális elemzésnek az ő szemszögükből nincs jelentősége, hiszen az a mögöttes okokat és összefüggések alapján tár fel értékeket vagy attól való jelentős eltérést a piacokon. A technikai elemzésnek, ami viszont éppen és szinte csak az árfolyam és forgalmi adatokat vizsgálja, kiemelkedő szerepe van a trendkövetőknél, de a technikai elemzés eszköztárának csak egy igen szűk szeletére van szükségük. Ezek közé azon formációk, és mutatók tartoznak, amelyek a trendek létezését, esetleg azok erejét vizsgálják. Az elsőhöz tipikusan tartozik a kitörés egy szűk vagy szűkülő formációból, a másodikhoz valamilyen a trend irányát mutató – sokszor mozgóátlag alapú, vagy időben emelkedő/eső periódusok gyakoriságát vizsgáló kalkuláció illik. Ezen indikátorok és ezközök lehetővé teszik, hogy pontos szabályokat alkossunk, hiszen számszerűsítik a piacon uralkodó hangulatot. A trendkövetés nem feltétlenül jár azzal, hogy automatikus rendszerrel, teljesen mechanikusan

kereskedjünk.


110


Mégis kevesen „érzik”, és mivel logikus és kézenfekvő, valamint más intézményi stratégiákhoz képest nem is bonyolult megoldás, ezért gyakori lépés, hogy ezeket automatikus jelzések adására használják fel. A trendkövetés lényege sokak szemében nem lehet eredményessége, mert túlságosan egyszerű. De néha az egyszerűségében rejlik az ereje. Persze a valószínűségek felhasználása, mint korábban is láthattuk, nemcsak a trendkövetés sajátja. Kontrariánus, sima long vagy short, volatilitás alapú, market neutral, stb. stratégiák mind mind alapulhatnak esélyeken, hiszen minden árfolyammozgás valószínűségek alapján történik. De az alacsony korreláció, és a tőkeáttétel miatti halmozási lehetőségek miatt a határidős piacokon a legjobban működő, így a Managed Futures -re jellemző leginkább. Egy másik megvilágításból is láthatjuk, hogy miért is működhet a trendkövetés metódusa. Ha a napi, heti vagy havi árfolyammozgások gyakoriságát százalékos elmozdulás szerint ábrázolnánk, akár egy részvény (vagy más instrumentum) esetén több éven -évtizeden át, vagy akár sok részvény adatait együtt néznénk, akkor a hagyományos megközelítés szerint a klasszikus haranggörbét látnánk ma g unk unk előtt. Ez az elmélet. De ha megnézzük az árfolyamok, napi vagy akár heti, esetleg más időbontású árfolyamváltozásainak gyakoriságát, a Gauss görbéhez hasonló, ám mégis attól szabad szemmel is láthetó jellemzővel eltérő grafikont kapunk. A szélsőséges árfolyammozgások sokkal gyakrabban fordulnak elő, mint a normál eloszlás esetén „kellene”. Egyértelműen nincs klasszikus normális eloszlás. Ez egyben azt is jelenti, hogy az árfolyammozgások még árfolyammozgások még a piaci hatékonyság alapján ítéletet alkotók szerint sem véletlenek. A fat tail outlier mozgásai jellemzően a trend irányában történnek, mert a piac buborékokat fúj vagy túlpánikol – túloz. – túloz. (bár az emelkedések inkább visszapattanások, de ez kevésbé fontos, mert a long irány a gyakoribb, azt könnyebb meglovagolni, ahhoz kevésbé kell fat tail) Érdesesség, hogy a trend irányába történő outlier főleg a csökkenő trendek idején jellemző, a nagy mínuszok szinte mind ezeknek tudhatók be. Az emelkedő outlier -ek esetén már felemás a kép , ott a nagy emelkedések gyakran a zuhanások visszapattanásai, de az ellenkezőjére is akad példa bőven.


111


Viszont az infláció és a piacok hosszútávú általános természete miatt az emelkedő trendek végén kevésbé van szükség az exponenciális árfolyamgörbéjű trend kifulladásra, mert a mérsékeltebb napok általában biztosítják a felfelé tartó trendek előnyét.

Nézzünk meg egy példát, a legrégebbi „prezstizs -részvényindexre”, vagyis a Dow Jones Ipari Átlagra. 1930 óta a havi százalékos változásokat alapul véve első látásra valóban normál eloszlást látnánk, de érdekes, hogy van néhány kivétel, amelyek az eloszlás által már nem valószínűsített helyen, rendkívül szélsőséges értéknél foglal helyet (pirossal jelölve)

A kiugró értékek szerepét látványosabban mutatja az alábbi ábra, ahol nemcsak a gyakoriságo t, hanem az abszolút értékben az adott hónap(ok) által összességében elért százalékos eredményt ábrázoljuk. Itt jól látható, hogy a kiugró hónapok hiába voltak ritkák (ritkábbak mint amit a normál eloszlás magas megbízhatósági szint mellett valószínűsítene) alaposan hozzájárultak az index változásához és teljesítményéhez. A látottakon túl csak két adat. Az egyértelmű negatív outlierek (amelyek 15%- nál nagyobb havi esést mutattak) összességében az összes elmozdulás 11,82%-ért felelősek. Az emelkedő outlierek (szintén 15%, de afeletti és emelkedés) pedig +11,54%-ért.


112


Fontos tudni, hogy a trendkövető stratégiákra jellemző, hogy a találati arány ritkán magas, sőt jellemzően jóval 50% alatti, nem ritka a 30% közeli sem. A payoff ratio viszont magas, egy nyere séges ügylet átlagosan 3 -5-szörös mértékben meghaladja a

veszteségeseket, így a ritkább előfordulási arányát jó esetben bőven ellensúlyozza. Ennek oka a fentiekből ered: a trend irányát igyekeznek eltalálni, ha nem sikerül gyorsan, stoppal kiszállnak, ha viszont kicsit ritkábban igen: hagyják nőni, amíg nem kapnak ellenkező jelet. A trendkövetők legfontosabb nemzetközi krónikása és propagálója a már említett Michael Covel, aki bár hajlamos már-már agresszíven képviselni az álláspontját és inkább elképráztat a számokkal mint magyaráz, a blog -jának és könyvének olvasói remek belátást nyerhetnek ebbe a világba, és sokat tanulhatnak az általa közvetített szemléletmódról. Mellette érdemes odafigyelni a következő fejezetben lévő befektetőkre, spekulánsokra és He dge Fund menedzserekre. Köztük olyan trendkövető stratégiát mesterfokra fejlesztőkre, mint a Superfund, Richard Dennis, vagy John W. Henry.


113


Az elmúlt három évtized legnagyobb kockázatkedvelő befektetői John W Henry, aki az egyik legsikeresebb technikai elemzés alapján is,

automatikus rendszer által kereskedő befektető volt az Egyesült Államokban, „Financial and Metals Portfolio” programjával 1984 óta 23% -os éves átlagos hozamot ért el. Az erősen kockázatos, de hosszútávon 120 -szoros megtérülésű befek tetés olyan sok pénzt hozott neki is, hogy 2002 -ben megvette a Boston Red Sox csapatát, amellyel két évvel később a bajnokságot is megnyerte.

A magyar származású Soros György minden idők egyik legismertebb spekulánsa. Befektetési filozófiájának alapját a visszahatás elmélete jelenti, amely a piaci szereplők pszichológiai reagálására épít. A legtöbben akkor hallották először Soros nevét, amikor – másokkal együtt – 1992 szeptemberében olyan méretű pozíciót vett fel az angol font ellen, hogy annak árfolyama felgyorsítva korábbi tendenciáját, jelentős mértékben gyengült. A többség azonban nem tudja, hogy már a nyolcvanas évek közepére jelentős vagyonra tett szert. Ekkor írta azt a könyvét, amely spekulációs tevékenységét egy valósidejű kísérlet és napló formájában mutatja be, „A Pénz Alkímiája” címmel. Christian Baha a kilencvenes évek elején Bécsben rendőrként dolgozott. Egy társával technikai elemzést végző szoftvert kezdett fejleszteni. Ez képezte az alapját annak az alapcsaládnak, amely ma a világ egyik l egismertebb magas kockázatú és magas hozamú, határidős piacokon tevékeny befektetési lehetősége (ún. managed futures fund). A S uperfund éves átlagos hozama 18 -28% között van, ehhez 19 -44%-os maximális

ingadozás tartozik. A vállalat támogatta azt a Forma -1 csapatot, melynek egy évig Baumgartner Zsolt is tagja volt.

Bruce Kovner fiatalkora szörnyű sorscsapásokkal teli volt. Anyja öngyilkossága, majd az egyetemről való kibukás után még taxisofőrként is megpróbálta eltartani magát. Ezt követően kezdett el ke reskedni az árupiacokon, ahol eleinte amatőr hibákat vétett, (például hitelkártya adósságból kezdett kereskedni, és nem használt kockázatkezelést), de gyorsan tanult belőlük. Később további piacokon is megvetette a lábát, és immáron profi vagyonkezelőként volt olyan


114


tízéves periódusa, amikor megötszázszorozta az általa kezelt pénzt – természetesen igen magas kockázat segítségével. Befektetési döntései során a technikai analízis számos eszközét felhasználja, szerinte ez az elemzési ág olyan, mint a lázmérő, ami a piac hangulatát, felfokozottságát mutatja. Vagyona ma megközelítőleg 2,5 milliárd dollár (több mint 400 milliárd forint), New York szűk elitjének egyik leginkább tisztelt alakja, részben zseniális befektetői, részben művészeteket pártoló és támogató tevékenysége miatt. Vállalata, a Caxton Associates LLC 300 embernek ad munkát és több mint tízmilliárd dollárt kezel. Richard J. Dennis az egyik legnagyobb legenda az árupiaci spekulánsok között. Trendkövető technikája révén a hetvenes évek elejétől 10 év alatt bizonyítottan mintegy 10 000 dollárból 200 millió dolláros vagyonra tett szert. Az 1987

októberében történt események azonban váratlanul érték, és vagyonának egy részét hetek leforgása alatt elveszítette. Ezt követően egyre inkább az automatikus rendszerek felé fordult, de ott is átlátható, trendkövető mechanizmust alkalmazott, és ismét kiugróan jó hozamokat tudott elérni. Nevéhez fűződik az a híres kísérlet, amit barátjával, Bill Eckhart -tal való vitája ösztönzött, miszerint a sikeres spekulációs képesség tanítható -e. 1983-ban egy újsághirdetés alapján összegyűjtött néhány embert, akiket megpróbált megtanítani a sikeres tőzsdei kereskedés fortélyaira. A legtöbbjüknek szinte egyáltalán nem volt gyakorlata. Sokan közülük nem is voltak sikeresek, de néhányan olyan sok pénzt kerestek a rendelkezésükre bocsátott összeggel, hogy a

kísérlet végül 100 millió dolláros összesített pozitív egyenleggel zárult, mindössze 4 év alatt, pedig egyikük sem kapott 1 millió dollárnál nagyobb kezdőtőkét. A tanítványokat a nyilvánosság „ Turtles” névvel illette. A relatív erő egy olyan technikai elemzés fontos építőkövéül szolgáló eszköz, amely alapján meghatározható, hogy melyek azok a szektorok, ágazatok, árupiaci termékek, vagy akár egyedi részvények, amelyek az elkövetkezendő időszakban nagyobb valószínűséggel felül fognak teljesíteni. Thomas J. Dorsey ennek az eszköznek egyik legismertebb felhasználója. Ő és a cége mindezidáig az egyetlen olyan ETF (tőzsdén kereskedett speciális befektetési alap) elindítói, amely egy automatikus döntéshozatali mechanizmus segítségével felülteljesítő részvényekbe fektető

stratégiát alkalmaz. Ez az ETF valamivel több, mint egy éves fennállása alatt közel 10% -os hozamot ért el, amíg a legszélesebb körben figyelt S&P 500 index több mint 5% -ot veszített értékéből (2008 májusában). Az ETF kódja: PDP.


115


Thomas DeMark kisebb forradalmat csinált a technikai elemzés berkein belül, amikor

egyedi

és

a

trendkövetőkkel

számos

tekintetben

teljesen

szembehelyezkedő indikátor családot fejlesztett ki. Nagy ismertséget a kilencvenes években szerzett, amikor három könyve is megjelent, mérföldkövet alkotva az indikátorok és formációk használatát tekintve. Alapelve az, hogy minden stratégiát és mutatót tudományos alapossággal kell megtervezni, tesztelni és vég rehajtani. A legnagyobb nevekkel dolgozott együtt, ügyfelei közé tartozott Soros György, Paul Tudor J ones, és ma is ügyfelének tudhatja Steve Cohen -t. A Bloomberg- el együttműködve magas szintű szolgáltatással látja el az intézményi befektetőket, mind a mai napig köztük a legnépszerűbb. Befektetési Vezetőnk Frankfurtban találkozott vele, erről egy érdekes írás is megtalálható cikkeink között. James Simons napjaink legzseniálisabb hedge fund vezetője. Cége, a Renaissance Technologies közel 20 évig produkálta a kétszámjegyű hozamokat, azokból is a 30 40% körülieket. Ráadásul mindezt úgy, hogy a szakma egyik legnagyobb, közel 50%-os sikerdíját számolta fel. Az egykori matematikus és kódfeltörő több mint

százfős csapata bonyolult számítógépes modelleket használ, amelyekkel árfolyamadatokat elemezve keresnek magas valószínűségű belépési pontokat. A Financial Times a „legokosabb milliárdosnak” nevezte. A vállalata által kezelt vagyon ma megközelíti a 30 milliárd dollárt. Évek óta a legtöbbet kereső befektetői listák dobogósa, jellemzően évi 1 és 2 milliárd dollár közötti személyes jövedelmével. Vagyonából – többek között - matematika oktatást és az autizmus gyógyításának kutatását támogatja. Bár hamarosan 70 éves lesz, a mai napig dohányzik, mégis jó egészségnek ör vend. vend.


116


Miért érdemes sokat kockáztatni?

A legtöbben, ha befektetésre gondolnak, akkor az első szó, ami az eszükbe jut az a biztonság. Azok, akiknek a biztonság a legfontosabb, pláne kizárólagos szempont, inkább most hagyják abba az olvasást. Szintén nem érdemes tovább olvasnod, ha rövidtávon gondolkozol,

főleg ha egy év alatti befektetést keresel. Semmi gond nincs azzal, ha így vélekedik valaki, de mi nem neki kínálunk megoldást. Amit itt olvasni fogsz, az személyes meggyőződés em. Több mint 10 éve foglalkozom tőzsdével gyakorlati szinten, és 15 éve elméleti szinten. Ezt tanultam és ezt csináltam a kilencvenes évek derekától. Ezalatt átéltem már sok nagyon jó és nagyon rossz időszakot is. A leírtak az ez alatt átélt tapasztalatok alapján készültek. Mindig is életem nagy célja volt, hogy olyan befektetési stratégiákat fejlesszek ki, amelyek ugyan kockázatosak, de jóval az átlagos hozamok feletti szinteket céloznak meg. Ha nem értesz egyet ezzel a hitvallással semmi gond, de akkor azt javaslom, hogy ne olvas d végig ezt az írást.

Ha viszont ezek tudatában is érdekel a fejezet, akkor lapozz…


117


2007. augusztus 30.-án egy pár főből álló csoport gyűlt össze, hogy egy érdekes kísérletet

valósítson meg. A résztvevők önkéntes résztvevők önkéntes alapon érkeztek, semmilyen előzetes tudásuk nem volt a kísérlet céljáról a játék végéig. Az eltöltött mintegy három óra során az alábbi kérdésre kerestük a választ: Miként viselkedik valaki egy játék során, ha minden egyes alkalommal 50%-nál nagyobb esélye van a nyerésre ?

A játék elején mindenki 200 értékű zsetont kapott, amit az egyes fordulókban tetszése szerinti megosztásban használhatott fel. A zsetonokkal 10 kártyára lehetett fogadni, de egy fordulóban maximum 5-öt lehetett választani. Az osztó a tétek elhelyezése után kihúz egy lapot. Amelyik

lapot kihúzta, az arra érkezett tétek tízszeresét fizette ki a bank a játékosnak. Ez tehát egyfajta egyszerűsített rulettjáték, ahol számokra kell téteket tenni, és a szerencse keze által kisorsolt szám a nyerő. Igen ám, de a rulettben a 36 szám mellett található egy, kettő, vagy három nulla, amelyik rontja az esélyeket, hiába fizet ki a kaszinó akár 36 -szoros összeget, ha eltaláljuk a számot. Így hosszútávon, ha valaki folyamatosan játszik, szinte biztosan veszíteni fog, mert esélyei gyengébbek az 50% -nál. A kísérletben az esélyeket megfordítottuk. Ugyanis, ha az Ászt húzta ki a játék vezetője, játék vezetője, akkor valamennyi feltett tét tízszeresét fizette ki a bank a játékosoknak! Az Ász nélkül a játékosok esélye a nyerésre minden esetben 1:1 -hez lett volna, mert 10% esélye lett volna a tízszeres pénznek és 90% esélye a tét elvesztésének: 10% * 10 + 90% * 0 = 1…vagyis 50% . Az Ász bevezetésével viszont az esélyek egyértelműen a játékosok mellé álltak. A nyerési esély ezzel minden egyes elhelyezett tét esetén 65% fölé ugrott. Mielőtt megnézzük, hogy a játékosaink játékosaink hogyan reagáltak reagáltak erre a lehetőségre, vizsgáljuk meg hogy elméleti oldalról mit is jelent a 65% -os esély (az egyszerűség kedvéért kerekítettem). Ha 20 körön keresztül játszod ezt a játékot, és minden körben a statisztikai valószínűségnek megfelelő összeget nyered, a végére 200 induló zsetonnal és körönként 10 feltételével 260 zsetonod lesz.


118


280 260 240 220 200 180 1

2

3

4

5

6

7

8

9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21

A helyzet ennél azonban bonyolultabb, hiszen n em minden körben egyenlően oszlik el a kimenetel. Egyes körökben nem nyer semmit a játékos, néha kaszál. Még gyakoribb, hogy a nyer

és veszít is, általában az előbbi javára, de a lehetőségek száma több millió. Lefuttattam egy tesztet, 100 esetet vizsgáltam meg, véletlenszerűen, de a 65% -os valószínűségnek megfelelően dobta ki az eredményeket. Megint csak 200 zsetonnal indultunk és körönként 10 zsetont tettünk fel. A végeredmények így 140 és 360 között szóródtak. Látható, hogy mindegyik esetben a mellettünk álló 65%-os valószínűség pozitív eredményeket hozott, de az eltérés mégis nagyon nagy. Amikor a körönként feltett tétet 50 -re emeltem, 200 és 800 közötti eredményeket kaptam , kivéve

azt a 4 esetet, amikor minden pénz elveszett a játék közben. Amikor a kezdő zsetonok felét, 100 at teszünk fel körönként, a tesztek közel 30% -ban „lenullázódunk”. „lenullázódunk”. Értelemszerűen, ahogy nő a tulajdonunkban lévő zsetonok száma, a feltett 50 zseton aránya a birtokunkban lévő zsetonokhoz képest egyre kisebb, ezért érdemes százalékosan is megnézni, hogy mekkora tétet teszünk . Ha minden körben feltesszük a zsetonjaink 10% -át, a tesztek

99 és 1100 közötti eredményeket produkáltak. Amikor a százalékot 50%-ra emeljük, akkor 11 és 24 000 közötti eredmények születnek .

Viszont a teszt során zsetonjaink száma soha nem nullázódott le, hiszen egyetlen olyan kör sem volt, amikor mindent feltettünk, és ha veszítettünk is, csak a zsetonok egy bizonyos része került kockáztatásra. Ha meg lehetne bontani a zsetonokat, például 0,1 zsetont is fel lehetne tenni, akkor még a legszerencsétlenebb kimenetelnél is a végtelenségig folytatható a játék (mivel a szabályok szerint ez nem volt lehetséges, ezért 1 zsetonnál mindenképpen fel kellene tenni mindent).


119


A játékosok tehát azzal a dilemmával szembesültek, hogy ha nem tesznek túl nagy tétet, akkor biztosan nyernek, de a főnyereményt alacsony kockáztatással nem vihetik el. Ha viszont

túl sokat kockáztatnak, idő előtt kénytelen ek távozni az asztaltól. Meg kellett választaniuk azt a pontot vagy intervallumot , amelyikkel még nem kockáztatnak túl sokat, de annyit igen, hogy az

esélyük legyen a többiekkel szemben előnyre szert tenni. A játék utáni beszélgetés során kiderült, hogy egyikük sem alkalmazott kész, stabil, és objektív stratégiát, bár néhány gyorsan kreált szabályt páran alkalmaztak, mégis inkább az intuíció, ösztönök befolyásolták elsősorban a tétek nagyságát. Ez természetesen nem róható fel nekik, hiszen 5 percet ugyan adtunk nekik a játékszabályok

elolvasására, de ennyi idő nyilvánvalóan kevés, egy ilyen összetett döntési szituációsorozathoz tartozó optimális stratégia kidolgozására. Ugyanakkor éppen ez adta meg a lehetőségét annak, hogy megvizsgáljuk: milyen eltérő megoldások születtek a problémára. Nézzük hogyan boldogultak boldogultak a résztvevők ezzel az elsőre kényelmesnek tűnő dilemmával.

A legtöbbet kockáztató az egyes körökben átlagosan a zseton értékének 63%-át tette fel. Négy körrel a vége előtt vezetett is, de ekkor úgy esett vissza, hogy egyrészt kevesebbet kockáztatott, másrészt a szerencse is elpártolt mellőle. A legkevesebbet kockáztató játékos ennek kevesebb mint harmadát merte kockáztatni körönkénti átlagban. Esélye sem volt nyerni, az utolsó kört alig 550 zsetonnal zárta, ami a győztes értékének hatoda. Érdekesség, hogy a második legtöbbet kockáztató játékos , aki átlagosan 51% -át

tette fel meglévő zsetonjainak, 7 körrel a vége előtt lenullázta magát . Pedig az első 4 -5 körben ő volt a legóvatosabb, de aztán agresszíven megemelte a tétjeit, szinte egyik pillanatról a másikra, ami egy darabig segített neki, de két rosszul sikerült kör véget vetett ambíciójának. Pszichológiai szempontból é rdekes az is, hogy az elején mindenki keveset kockáztatott, de ennek nincs matematikai jelentősége. Ami megdöbbentő, hogy a két legsikeresebb játékos szinte hajszálpontosan ugyanakkora átlagos kockázatot vállalt , 36%-ot. A jó döntéssorozat kulcsa azonban nem feltétlenül ebben a

számban rejlik. Az egyikük szinte szisztematikusan emelte a téteket, a másikuk nagyon sokáig volt konzervatív, aztán hirtelen váltott át agresszív stílusra, de egyszer sem kockáztatta aktuális zsetonjainak 61%-ánál többet.


120


A nyertes nem meglepő módon az lett, aki konzisztensebben játszott. Igaz, az első két

fordulóban még ő is kissé visszafogottan kezdett és zsetonjainak mindössze 5 -5%-át tette fel, de utána ő már hamar bátrabban lépett fel. Onnantól fogva 22 és 51% között tette fel minden alkalommal tétjeit, kivéve egy alkalommal: akkor 83% -ot, ami a különböző tétek miatt nem hozott sokat neki.

(vannak még bizonyos szabályai, valamint statisztikai, játékelméleti és pszichológiai elemei a játéknak, amelyekre itt most hely hiányában nem térek ki. A lényeget leírtam, a részleteket valószínűleg egy másik – a tényszerűség és a részletek miatt feltehetően szárazabb tanulmányban térek ki) Mi az, amit tanulhatunk a kísérletből?



Érdemes sokat kockáztatni egy bizonyos határig – mert ez hosszútávon növeli az

eredményeket 

Kockázatvállalási szintünket javasolt konzisztensen betartani , függetlenül attól, hogy jobb, vagy rosszabb időszakban vagyunk -e.



A nagyon magas kockázatvállalást lelkileg nehéz viselni , de ha ezen túl tudunk lendülni, érdemes alkalmazni.

Mivel az esélyünk minden egyes körben a feltett zsetonoknál 65%, ezért elvileg minél többet kockáztatsz, annál jobb. (Megjegyzem: a valóságban a pénzügyi piacokon rendkívül ritkán lehet ekkora esélyű lehetőséggel találkozni, de számottevő mértékben, 50% feletti eséllyel azért gyakrabban lehet találkozni) De vajon érdemes az összes egységet egyszerre kockáztatni? A kísérletben egyetlen olyan játékos sem nyert, aki mindent kockáztatott akár egyetlen körben is . Persze lehetett volna szerencséje is, de minél gyakrabban történik meg az „all -in” (a

pókerben a játékostársakat talán, tőzsdén ezzel a piacot biztosan nem ijeszted meg), annál valószínűbb, hogy fel kell állnod az asztaltól. A legrosszabb forgatókönyvet viszont elkerülhetjük ha:


121




Rövidtávú pozíciókat veszünk fel – minden körben újragondoljuk, mit csinálunk



Ha időnként zárunk (köröket tartunk és nem teszünk fel mindent egy körben) Mégis: hol a kockáztatás ésszerű határa?

Mindenképpen százalékosan kell meghatározni, mert akkor elméletileg nem veszíthetsz , nem mehetsz le nullára. Függ a lelki tényezőtől is. Pontos számot nehéz írni, de a szakirodalom tapasztalata azt mutatja, hogy a legtöbben 40% -os csúcstól való visszaesés után már nem bírják tovább cérnával. Képzeljünk el egy biztonságos befektetést, ami minden évben 3% -ot hoz. Képzeljünk el mellé egy másik befektetést, ami enyhén kockázatos. Minden páratlan évben enyhén 8% feletti hozamot biztosít, viszont a páros években 2% -kal visszaesik az értéke. Elhanyagolható mértékű kerekítésekkel mindkét befektetés a 14. év végére pénzünk értékét a másfélszeresére növelte.

1,70 1,60 1,50 1,40 1,30

Kockázatmentes

1,20

Enyhén Kockázatos

1,10 1,00 0,90 0,80 0

1

2

3

4

5

6

7

8

9 10 11 12 13 14 15

Látható, hogy itt az enyhén kockázatos befektetésnek van egy minimális előnye. A sikeres években rendre a kockázatmentes befektetés felett van az értéke. Ez azonban még nem feltétlenül akkora előny, hogy ezt válasszuk, még akkor sem ha matematikailag indokolt lenne, hiszen a jó években való kiszállással többet nyerünk, a rossz években való eladással pedig relatíve a másikhoz képest nem veszítünk semmit.


122


Csináljunk inkább egy nagyon egyszerű trükköt. Az enyhén kockázatos eszköz jó és rossz években vett hozamát is szorozzuk meg kettővel, más szóval: vegyünk fel kétszer akkora mértékű pozíciókat. Ezt meg tudjuk tenni oly módon, hogy kockázatmentes eszközeinkből

átcsoportosítunk a kockázatosba, vagy ha már elértük saját tőkénk határát, akkor tőkeáttétel segítségével (hitel, határidős, opciós ügyletek). Ebben az esetben a páratlan években 16% feletti, a páros években mínusz 4% -os hozamot kapunk. Vajon mi történhet ebben az esetben? 15 év után a befektetéseink értéke több mint két és félszeresére nőtt, ami közel 1,7 -szerese a kockázatmentesbe fektetett összegnek. Nagyon fontos kiemelni, hogy magának a befektetésnek a minősége az égvilágon semmit sem változott, a többlet eredményt kizárólag a kockázat emelésével értük el! Az ár, amit ezért fizettünk csupán annyi, hogy

kétévente el kellett viselnünk 4% -os visszaesést. Azt gondolom, hogy érdemes eljátszani ezzel a gondolattal, és a kockázat növelésének lehetőségével. Mi van , ha a fenti számokat még további három szintig megduplázzuk. Vagyis a veszteséges - nyereséges évek hozama az alábbiak szerint alakul: -8% - +33% (11%-os átlagos éves hozam) -16% - +66% (18%- os átlagos éves hozam) -32% - +132% (26%- os átlagos éves hozam)

Az alábbi grafikon szemlélteti, hogy mi történt az egyes esetekben.

60 50

3% 3%

40

6%

30

11%

20

18% 26%

10 0 0

1

2

3

4

5

6

7


8

9 10 11 12 13 14 15

123


Nézzük a legnagyobb „hullámvasút” esetét, amely éves szinten 26% -os átlagos hozamot hozott, és 15 év alatt több mint megötvenszerezte a pénzünket, mivel éppen a „szerencsés” évben vagyunk . Annak az ára, hogy magas hozamot érjünk el, az volt, hogy minden második évben

végig kellett néznünk 32% visszaesést. Más szavakkal: a nagy hozamhoz a nagy ingadozás volt szükséges. Sőt, nemhogy szükséges, hanem alapvető tényező ! Nem véletlen, hogy ez az

állítás a fenti kísérletben is igaz volt. Persze szép is lenne egy olyan ideális világban élni, ahol biztosan tudjuk előre a fenti szám párokat. A valóság ennél összetettebb, de a magas kockázat – magas hozam összefüggés létezik. Lássunk erre néhány példát. Tegyük fel, hogy csak nagy tőkeerejű, ismert nevű cégekbe fektetünk , ezért az Egyesült Államokban a 30 nagyvállalatot tartalmazó Dow Jones Industrial index részvényeibe invesztálunk, míg Európában a szintén 30 nagycéget tömörítő német DAX -ba egyegy egységet. Dow:

6,00

5,00

4,00

3,00

2,00

1,00

0,00 1

11

21

31

41

51

61

71

81

91 101 111 121 131 141 151 161 171 181 191 201

Bár a 100. és a 150. hónap között egy oldalazó, enyhén visszaeső időszakot el kellett viselni, de az eredmény így is érdekes, 17 év alatt megötszöröztük a pénzünket.


124


DAX:

6,00

5,00

4,00

3,00

2,00

1,00

0,00 1

11

21

31

41

51

61

71

81

91 101 111 121 131 141 151 161 171 181 191 201

Hasonló a helyzet a DAX esetén is, ennél is m integy 17 év alatt 5 egységnyi pénz lett a kezdeti egyből. Itt viszont egy nagyon csúnya időszakot át kellett vészelni. 2001 és 2002 folyamán a megszerzett nyereségünk nagy része átmenetileg eltűnt, sőt ha valaki 2000 környékén vásárolt részvényt (van ilyen ismerősöm, nem is egy), tőkéjének akár 75% -a is elveszhetett, és ha kitartó volt, csak akkor nem realizálta ezt a veszteséget, de 7 év eltelte után is csak nagyjából „van pénzénél”. Tegyük fel, hogy nem elégszünk meg a fenti teljesítménnyel, és a kísérletben szereplő eljárás alapján megnöveljük a kockázatot, kétszer annyit veszünk a részvényekből. Ehhez

kölcsönt kell felvennünk (a kamatoktól a példa egyszerűségének érdekében tekintsünk el ). A Dow esetén az ingadozás nehezen elviselhető mértékűvé vált, de az ötszörös tőkenövelés helyett 12-szeres tőke a kockáztatás eredménye .

Mint a fenti kísérletben: aki már az elején is

hajlandó volt többet kockáztatni, többet is nyert.


125


18,00 16,00 14,00 12,00 10,00 8,00 6,00 4,00 2,00 0,00 1

11

21

31

41

51

61

71

81

91 101 111 121 131 141 151 161 171 181 191 201

A DAX esetén még inkább meglepő dolgot látunk. Tőkénk egy bizonyos ponton negatívba ment át. Vagyis, ha csak nem a világ legkegyesebb hitelintézete adta a kölcsönt, már nincs

lehetőségünk pluszba menni, a befektetés 140 hónap után már biztosan véget ért. Ha egy angyal mégis tovább finanszírozna minket, akkor több év alatt sem tudtunk volna teljesen visszakapaszkodni.

20,00

15,00

10,00

5,00

0,00 1

11

21

31

41

51

61

71

81

91 101 111 121 131 141 151 161 171 181 191 201

-5,00

A kockázat növelése, tehát olyan mértékű lehet, ami már a teljes tőkénk elvesztésével is járhat.


126


Emlékeztetlek rá, hogy a fenti kísérletben is volt olyan résztvevő, akinek így ért véget a játék idejekorán. A kérdés ezek után az, hogy megelégszünk -e a kisebb hozammal, vagy növeljük, és mindent kockáztatunk ? Van-e harmadik út?

Amiről a befektetési döntéshozatal mindig is szól: a kockázat -hozam páros összehangolása, és azok arányának javítása. Mi van akkor, ha meg tudunk határozni viszonylag jó belépési valószínűségű pontokat? Amit ennek érdekében tehetünk az az időzítés . Vagyis a görbe azon pontjain szállunk be, ahol

nagyobb valószínűséggel lesz nettó nyereségünk nagyobb, mint veszteségünk. Ez például történhet úgy, hogy 10 alkalomból 7 esetén nyerünk 1% -ot, és 3 alkalommal elvesztünk ugyanennyit (7*1% - 3*1%=+4%), de úgy is, hogy például csak 4 alkalommal nyerünk 2% -okat,

és 6 alkalommal veszítünk 1% -ot (4*2% - 6*1%=+2%). Más szóval a célunk: kiegyenesíteni a görbét. A nőcsábászok gyakori mottója: „Nem lehet

minden nőt meghódítani a világon, de törekedni kell rá!”. (tudom, hogy a mondásnak vannak pikánsabb verziói is, ezeket nem írom le, nem szerepel az oldal alján a 18 -as piros karika…). Ha félretesszük erkölcsi és érzelmi aggályainkat, akkor elfogadhatjuk ezt az érvelést. Általánosabban megfogalmazva: nem lehet tökéletest nyújtani, de ezt kell célul kitűzni, hogy minél jobb

eredményt érjünk el. Az elért eredményekkel pedig soha nem szabad teljes mértékben megelégedni. Nézzünk a görbe kiegyenesítésére egy -egy példát. Amit itt látsz, objektív szabályok alapján, teljesen automatizált, vagy előre programozott befektetési stratégia, ami olyan belépési pontokat választ meg, ahol 50% -nál nagyobb valószínűségű esélyünk van a nyerésre.


127


Dow:

Látható, hogy a nagy oldalazó- visszacsúszó időszak eltűnt, a hozam sokkal jobb lett, míg az ingadozások kisebbek. Ez persze nem jelenti azt, hogy felültünk egy liftre, ami egyenesen a

legfelső szinte visz egy felhőkarcolóban, itt is számolni kell az ingadozásokkal. Ezek felvállalásával és a jó időzítéssel azonban nem ötszörös, és nem is tizenkétszeres, hanem százhetvenháromszoros összeg jut a végén. (ez 36% -os éves hozam) DAX:


128


A DAX esetén a feladat már jóval nehezebb volt, hiszen láttuk, hogy 75%-os (!) lefelé megtörtént ingadozást kellene kiegyenlítenünk. Ennél a grafikonnal a görbe kiegyenesítése

ennek ellenére szintén jól sikerült, de ez a nagyobb eredeti visszaesés miatt kompromisszumot követelt meg: az oldalazó - visszaeső periódusok még mindig hosszabbak, mint a fenti grafikonnál, és 17 év után közel hússzoros (19% -os éves hozam) az elért eredmény a fenti ötszörös helyett. Itt sem szabad azonban elfelejteni, hogy bár kisebb és rövidebb visszaeső időszakok vannak, ezek mértéke 30% és másfél év körüli is lehet. Erre van is példa mindkét grafikonon, még ha a 17 éves időtartamot átlátva alig észrevehetőek is.

A nagy kérdés, ami logikusan felmerül a következő: Mik a pontos lépései a görbe kiegyenesítésének, milyen precíz szabályai vannak a jó időzítésnek?

Két okom van rá, hogy erre a kérdésre itt ne írjak választ. Egyrészt, a válasszal könyvtárakat lehetne megtölteni. Az ehhez szükséges anyag rendkívül

hosszú, bonyolult, és csak hosszútávon alkalmazható. De ami még fontosabb: még ez sem garancia a sikerre. Ennek a tanulmánynak nem is az a célja, hogy mindent, ami fontos részletesen elmagyarázzon hanem, hogy igazoljam a kockázatos befektetések létjogosultságát, valamint hogy gondolkozásra és továbblépésre késztessen Téged. Másrészt, nem rejtem

véka alá, hogy nem is áll szándékomban minden részletet a nyilvánosság számára lehetővé tenni. Foglaljuk tehát össze, hogy mikre van szükség:



Nagy valószínűségű esetek megtalálni – időzíteni – „Kiegyenesíteni a görbét”



Növelni az elemszámot – gyakran felvenni pozíciókat– alacsony költségek mellett ( „Sok kicsi sokra megy” alapon)



K öröket tartani – Időről időre újra végigfuttatni a pozíciók felvételét – százalékosan

meghatározni a kockázatot 



Nagy pozíciókat felvenni – magas kockázat – esetleg tőkeáttétel (hitelfelvétel) mellett A Stratégiát jó és rossz időszakokban is k onzisztensen v égigvinni



Hosszútávon gondolkozni



Magas likviditású, nagy forgalmú piacok on jelen lenni


129


Ha egy mondatba kellene tömöríteni: Vegyünk fel pozíciót ott ahol legalább 51% az esélyünk, ezt tegyük meg minél gyakrabban és gyorsabban, magas - ugyanakkor kezelt k ockázat mellett, nem megijedve, több párhuzamos és nagy forgalmú likvid piacon minél hosszabb időn keresztül.

Mindezen tényezőket nem könnyű összehangolni, hiszen az egész bonyolult és összetett rendszert kíván meg, de programozással meg lehet oldani . Pontosan ezek azok a tényezők és eszközök, amiket mi is felhasználunk befektetéseink alapfilozófiájának kialakítása és mindennapi döntései során is. Amikor ezeket valakinek elmagyarázom, elő szokott kerülni pár kérdés és felvetés, amit tisztázni érdemes. „Ha ennyire egyértelmű, hogy érdemes kockáztatni, akkor miért törekedik szinte mindenki a biztonságra befektetései alakítása során?”

Amikor ezeket a sorokat írom, 115 bejegyzett garantált alap van hazánkban, amelyek jellemzően tőkegaranciát, esetenként hozamgaranciát is kínál nak . Átlagos éves hozamuk egy évet nézve 4,77%, két évet 5,84% (további időszakra már nagyon kevés alap adata áll rendelkezésre) .

Mégsem véletlen, hogy szinte futószalagon jönnek ki az újabb és újabb garantált alapok, majdnem minden hétre jut egy-egy új: hiszen az emberek igénye a biztonságra mindennél erősebb. De a biztonságnak ára van, ez a hozamokban és költségekben megmutatkozik minél távolabbra tekintünk. Fontos, hogy ezt tudatosítsam. „Akkor, ha elég hosszútávon és körültekintően t ervezek, biztos hogy meg tudom sokszorozni az elért hozamot?”

Nagyon fontos leszögezni: a kockázatos tényleg kockázatos, szó szerint kell érteni. Nemcsak azt jelenti, hogy a befektetés értéke jelentős mértékben ingadozik, de teljes mértékben nem lehet kizárni a veszteség lehetőségét közép és hosszútávon sem, és annak mértéke sem lehet előre 100%-ig tudni. Még ha a világ legjobb rendszerét is alkalmazod, a pénzügyi piacok természeténél

fogva is valamekkora esélyed van a veszteségre.


130


„Mi van, ha időközben szüksége m van a befektetett pénzre, ami kockázatos eszközökben van?”

Ez előfordulhat még a legjobb családokban is, ezért javaslom, hogy tőkéd 20 -80%-át tedd kockázatos eszközökbe attól függően, hogy mikorra vonatkozó, milyen céljaid vannak, melyik életszakaszban vagy, és kikről kell gondoskodnod. Az ezen kívül eső rész lehet az a biztonsági tartalék, amit bármikor elővehetsz, ha a sors úgy hozza. „Racionálisan átlátom, hogy érdemes kockáztatni, de úgysem bírok lelkileg a nehéz időszakokkal, a kritikus pillanatban megremeg a kezem.”

Ha nem tudod lelkileg jól viselni a kockázatot, akkor sincs semmi gond, de amit ez a könyv tud nyújtani, az nem Neked való.


131


A kulisszák mögött Ebben a fejezetben részletesen fogok írni arról, hogy általában és az Alapunk kapcsán is milyen teendőink vannak, amik a befektetők számára is érdekes lehetnek, illetve hogy néz ki egy nap a Bridge Wealth Management Zrt irodájában az én szemszögemből. Lássuk hát! Napkelte

Tipikus nehezen ébredő ember lévén a napot egy Red Bull, esetleg egy erősebb dobozos kávé társaságában indítom, általában ez a kezemben van, amikor megérkezem az irodába. A magamhoz térés azért is fontos, mert sokkal inkább a „bagoly típusú” emberekhez tartozom. Kreatív, „ötletelő” munkát még éjjel háromkor is teljes erőbedobással tudok végezni, de a másnap reggel emiatt egy kicsit döcögősebb lehet. Útban az irodába szinte mindig a Rádió Café „Milliók Reggelire” című műsorát hallgatom. A témaköre, a komoly híreket és eseményeket könnyed stílusban feldolgozó beszélgetések és az egyedülállóan kellemes zenék miatt ez ma itthon az egyik legjobb rádióműsor. A nap későbbi szakaszában gyakran hallgatom még a Gazdasági Rádiót, itt a hírek, interjúk, elemzések széleskörűsége az, ami a leginkább lenyűgöző. Nyugi és koncentráció Ha valaki járt az irodámban, talán az első dolog, ami feltűnik neki, hogy tőzsdei befektetésekkel

foglalkozó céghez képest meglehetősen nyugodt a légkör. Azt nem állítom, hogy ez egy buddhista szentély, de az iroda nem is olyan, mint a filmekben, ahol őrült módon telefonálgatva futkároznak a brókerek és folyamatos a zsivaj. Inkább hasonlítunk egy tanácsadó cég koncentrált munkahelyére, amelyik sokkal csendesebb és kiszámíthatóbb, de mégis mozgalmas. A nap elején a legfontosabb teendőm a kereskedési szoftver aktuális jelzéseinek gondozása, végrehajtása. Első hallásra ez két kattintás és hátradőlés a fotelben. Valójában piaci helyzettől függően 1-2 órás folyamatos odafigyelést megkövetelő tevékenység, amit több lépcsőben


132


másodpercre pontos határidővel kell végrehajtani, hiszen az egyes pénzügyi piacokon indul a kereskedés. Elsőként az adatok letöltését kell ellenőrizni. Két adatforrásból is dolgozunk. Az egyik a kereskedési szoftver folyamatos, real -time adatait jelenti. A másik pedig egy folyamatos nap vég i adatokat összegző és strukturáló letöltő szoftver. Bár a hibalehetőség rendkívül ritka, a biztonság kedvéért az adatokat minden nap legalább egyszer ellenőrizni szoktuk. Minden reggel a meglévő pozíciókat, az ahhoz tartozó kockázatkezelést, valamint az előző nap teljesült megbízásait is átnézzük. A frissített adatbázisra ezután az általunk már megírt, tesztelt és folyamatosan fejlesztett befektetési stratégiát tartalmazó szoftvert küldjük rá. Ez olyannyira bonyolult és annyira sok eszközt figyel, hogy húzósabb napokon több mint 30 percet is elbíbelődik, amíg valamennyi eredményt kilistázza, pedig igencsak gyors gépeken történik a futtatása. Valamennyi kockázatnövelő jelzést – ami jellemzően pozíciónyitást jelent – egyedileg átnézünk. Továbbá elbíráljuk az aktuális piaci szituációt is, válaszolva arra a kérdésre, hogy van -e annyira különleges helyzet, amiben a szoftver hatékonysága megkérdőjelezhető. Ezt követően kapjuk meg a végleges jelzéseket, amelyek mielőtt elindulnának végső útjukra, még átkerülnek egy táblázatkezelő szoftver előre összeállított struktúrájába, ahol ellenőrzésre kerül a kockázatkezelés, valamint a kiértékelés és működés szempontjából fontos statisztikákat is készítünk. Ha ez megvolt, akkor kerülnek be a jelzések a kereskedési szoftverbe. Ez történhet manuális bepötyögéssel, vagy előre gyártott sablonok alapján. Mindkét esetben még egyszer elbírálásra kerülnek a jelzések, és csak ezután „nyomjuk le a gombot”. Így összességében 5 szoftver összehangolt működésére van szükség, amelyet hiába fejlesztünk előre és állítunk felkészülten csatasorba, azért folyamatos emberi kontroll alatt vannak. Ezek elegendőek a stratégia végrehajtására, és ezután elvileg már rá sem kellene néznünk mi történik a megbízásokkal. Azért a nap folyamán ezt mégis megtesszük számos alkalommal, de nem a helyzet feletti folyamatos feszültség fenntartása miatt, hanem azért hogy lássuk: a rendszer rendben végrehajtja-e amivel megbíztuk. Emellett a piaci helyzet megkövetelheti, hogy ne előre adjunk be megbízásokat, hanem az adott piaci szituációban élesben küldjük be azok egy részét.


133


Info-áradat

A legtöbben a napot az email -ek ellenőrzésével kezdik. Bár én sem tudom megállni, hogy reggel ne fussam át pár perc alatt a Feladó és Tárgy mezőket, de ha nincs valami életbevágó, akkor az elolvasással, válaszokkal csak a nap közepén szoktam foglalkozni. Abszolút elsőbbséget élveznek a tevékenységünkkel kapcsolatos email -ek és telefonok. Ezért a több elfoglaltságot megkívánó időszakokban a nem ügyfelektől érkező és nem sürgős megjelölésű email -eket, üzeneteket, kommenteket akár napokkal, vagy hetekkel később tudom csak megválaszolni, ezúton is elnézést érte illetve köszönöm a türelmet, de nem véletlenül vagyok kénytelen így eljárni. A hírek olvasása minden üzleti döntéshozónál alapvető és napi rendszerességű tevékenység. Erre nekem a kora délutáni időszak a legjobb. A hatékonyságot és a koncentrációt elősegítendő, ezt szinte kizárólag RSS olvasón keresztül teszem meg, mert így lehetőségem van csak az engem érdeklő, akár legszűkebb témakört feldolgozó hírekre, blog -okra feliratkozni és a friss megjelenéseket szinte azonnal látom is. Három célból olvasok híreket:



Ágazat specifikus (automatikus rendszerek, technikai és kvantitatív elemzés, hedge fund ok) friss információkat a befektetési stratégia fejlesztése miatt olvasom elsősorban. Ugyanakkor a befektetési tanácsadáshoz, cikkekhez, előadások anyagához is segítséget szoktak nyújtani.



Az általános tőzsdei, gazdasági híreket azért szoktam átfutni, hogy minél jobban átlássam az esetleges speciális szituációkat, amikor a fenti rendszerben az emberi ellenőrzés szerepe

meg kell, hogy nőjön.



Ötletgyűjtés céljából általános üzleti, tech és egyéb híreket blog -okat is rendszeresen követek.

A fentiek közül, a legérdekesebbeket megosztom itt: http://www.google.com/reader/shared/02369655243231056798


134


Havonta legalább egyszer olvasom a nemzetközi technikai elemzés vagy befektetési szakma részletes cikkeket felvonultató kiadványait, amelyek többek között az MTA, IFTA, STA tagoknak küldött papír alapon is elküldött hírleveleiben találhatóak. Itt is, ott is



A délután középső része a legjobb a prezentációkra, tárgyalásokra, rendezvényekre való szakmai felkészülésre. Erre mostanában fokozott időmennyiséget és munkát kell fordítani, mert részben a befektetési alapunk indulása miatt, részben a szerencsére mindenhol tapasztalható növekvő befektetői érdeklődés okán sok programunk van.

A befektetési stratégia fejlesztése, programozása, valamint a cég működésének és szolgáltatásainak fejlesztése, tervei kívánják meg a legelmélyültebb tevékenységet. Erre a legkreatívabb időszakot, a késő délutánt, estét szoktam felhasználni. Ilyenkor időbeli nyomás nélkül szabadon szárnyalhat az ember fantáziája, és a legjobb ötletek is ilyenkor szoktak előjönni. Szintén ekkor születnek a

cikkek, és az előkészített blog bejegyzések többsége (ezek egy részét hirtelen ötlettől vezérelve is szoktam írni). Erősen váltakozva, de napi átlagban másfél órás elfoglaltságot jelent az Alapítvány ügyeinek vitele, aminek szintén természetes időszaka a késő délután. Alap

A Befektetési Alap indítása még a megközelítőleg másfél éves átalakulási és engedélyeztetési időszakon felül is rengeteg egyeztetést és tárgyalást hozott magával. Kintről talán kevéssé átlátható, még egy ügyfél számára is, de egy befektetési alap indításán és folyamatos működésén rendszeresen 10-15 ember dolgozik ideje több -kevesebb részét erre áldozva, de egy nagyobb

alapnál ez akár a többszöröse i s lehet. A mi és fő partnerünk csapatán túl, amelyik a koncepció kidolgozásán, az egyes ügyfélkommunikáción, a befektetési döntéshozatalon és ehhez kapcsolódó háttértevékenységeken munkálkodik, még ott vannak a Forgalmazó és a Letétkezelő munkatársai. Az előbbi az ügyfelek számláinak vezetésével, új ügyfelekkel foglalkozik. Az utóbbi az Alap

számláit vezeti, és gondoskodik arról is, hogy minden elszámolás megfelelő precizitással történjen meg. Velük minimum heti szinten, de rendszeres a kapcsolattartás, hogy gördülékeny legyen a ki


135


és beszálló ügyfelek befektetésének alakítása és az Alap értékének kiszámítása. Mindezek érdekében is, mi az Alapkezelő berkein belül rendszeresen átbeszéljük a visszajelzéseket, kérdéseket, és az esetleges problémákat, valamint ha szükséges: kialakítjuk a megoldási, fejlesztési javaslatokat is. Az ügyféltárgyalás nélkülem szokott zajlani, előre megbeszélt és kialakított munkarend szerint. A weboldalon az érdeklődőket tájékoztatjuk és leírjuk vagy belinkeljük szükséges adatokat és dokumentumokat. Ha vásárolsz a befektetési alapunkból, akkor attól függően, hogy milyen

számlára szeretnéd azokat tenni, milyen elérést szeretnél, részt veszel -e az előadásunkon, minden szerződés és űrlap a Forgalmazónál elő van készítve, ha közben nem merül fel egyedi igény. Az egyes dokumentumok igen sokfélék lehetnek, ahogy az alábbi képen látható.

Nem kell megijedni, nem kell ennyiféle, és pláne ekkora mennyiségű papírt kitölteni. Ezek egy részére van szükség a fenti paraméterektől függően, illetve egy részük tájékoztató jelleggel kerül elolvasásra. Az átadott, vagy aláírandó papírok száma a jogszabályok és az Alap speciális jellege miatt így sem kevés.


136


Rendszer


137


Minden évben eltalálni a legjobbat Az igazán jó elemzők mindig eltalálják a legjobb részvényt - gondolhatják sokan. Michael Covel gondolatkísérlete alapján ha minden évben sikeresen kiválasztottuk az év részvényét 1997 óta az amerikai piacon, akkor 100 dollárból 1 milliárdot tudtunk volna csinálni mára. Ez viszont senkinek sem sikerült, mert ugyan jól hangzik, de még kiemelkedő tudás mellett is

felfoghatatlanul alacsony az esélye. Ha túllépünk a módszertani problémákon, és azon hogy a fenti gondolatkísérlet érthető módon távol áll a gyakorlattól (nem vett figyelembe költsége ket, adókat, évközbeni történéseket és döntéseket, érzelmeket, kockázatkezelést, diverzifikációt, és még sorolhatnám), akkor is elmondhatjuk, hogy annak az esélye, hogy ez összejöjjön, jóval kisebb, mintha egy esős szombat délután váratlanul becsöngetne hozzád személyesen Angelina Jolie (a hölgyeknek: Brad Pitt), hogy veled szeretné tölteni az estét, majd vasárnap reggel miközben alszol ki is takarítana helyetted. Ha a számokban kifejezett esélyekre vagy kíváncsi, a bejegyzés végén megtalálod. Persze a leg naívabbakon kívül a többség tudja, hogy nem lehet mindig eltalálni a jó pozíciót. Viszont a 70%- os találati arány nagyon is elérhetőnek tűnik. Elsőre.

Lefuttattam több tesztet, amelyben ügyletenként a tőkénk 1% -át kockáztatjuk és 70% -os valószínűséggel ezt megnyerjük, 30% -os valószínűséggel elveszítjük. Az eredmények elképesztőek lettek. Ezer ügylet után (napi egy ügylettel számolva ez valamivel kevesebb mint 4 év), a legrosszabb adat a tőke meghúszszorozása, a legjobb pedig megszázszorozása lett. Eközben a legrosszabb visszaesés mindvégig 9% alatt maradt, vagyis az aktuális csúcshoz képest soha nem vesztettünk ezer ügylet alatt 9% -ot. Tehát, aki 10 alkalomból 7-szer nyer, átlagosan ugyannyit, mint a vesztőkön (és egyéb módszertani - gyakorlati megfontolásokat megoldja), az minden idők legnagyobb befektetési zsenije. Én még nem találkoztam vele, de ha olvassa a blog -ot, akkor üzenem neki, hogy vár itt rá egy állás. A tréfát félretéve: a kizártnak tűnő 20% helyett már 3 -5%-os esély előny hihetetlenül jó lehetőségeket jelent, és a befektetők többsége nem is álmodhat arról, hogy akár ezt is el tudja érni. © Faluvégi Balázs, Minden jog fenntartva, ISBN 978-963-06-7552-9

138


Szóval, ha valaki neked azt mondja: "ez 10 -ből 7-szer tutira bejön!", akkor légy óvatos. Egyrészt azért, mert az adat gyanúsan jó. Másrészt azért mert ha valaki ezt mondja, és nem írja le részletesen, hogy mit ért ezalatt, akkor cseppet sem elegánsan siklik át komoly módszertani kérdések felett. Csak pár példa: Mennyi az átlagos nyereség a nyerő ügyleteken? Mennyi az átlagos veszteség a vesztő ügyleteken? Milyen gyakran van ügylet egyáltalán? Milyen hosszú időtartamúak az ügyletek? Mekkora az esélye 5/10/15/XX számú egymást követő negatív ügyletnek? Mekkora a maximális drawdown? stb. Ha a fenti csoda nem történhet meg, azokkal sem értek egyet, akik szerint nem lehet esélybeli előnyt szerezni a piacon és az árfolyamok véletlenszerűen mozognak. Igenis lehet 3 -5% vagy akár ennél valamivel több előnyt szerezni, ami pár év alatt is többszörös hozamlehetőséget tartogat (ha nem is a pénzünk megszázszorozását :) ) A gyakorlatban rengeteg példa van belőlük a piacon. ...és az igért számok: Ha 2000 választható részvény van a 10 év során minden évben, akkor az esély 1: 1 024 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000. Ez valamivel rosszabb valószínűség, mintha három egymást követő alkalommal megnyernéd az ötöslottót. Ha csak az előzetesen kiválasztott "legizgalmasabb" részvények közül választasz, amelyek száma legyen 50, akkor az esély: 1: 97 656 250 000 000 000. Ha ez utóbbi szám forint lenne, akkor elmondhatnánk, hogy a magyar gazdaság több mint 4000 év alatt termel meg ekkora értéket a jelenlegi teljesítőképessége mellett. Remélem ezekkel az adatokkal és példákkal érzékeltetem azt, hogy mennyire alacsony valószínűségekről van szó.


139


Befektetési stratégia – Hogyan készüljünk fel akár a legrosszabbra is?

A Tőzsdecápák című filmben a rendkívül arrogáns, mégis lenyűgözően lehengerlő személyiségű Gordon Gekko (Michael Douglas Oscar-díjas alakításában) folyamatosan Szun-Ce idézetekkel traktálja a zöldfülű Bud Foxot (Charlie Sheen), aki nagy igyekezetében szorgalmasan be is magolja a

mondásokat, hogy mesterét lenyűgözze. De ki is Szun -Ce? Szun-Ce több évszázaddal az időszámítás előtt Kínában

hadvezérkedéssel töltötte mindennapjait. Annyira sikeres

volt, hogy bölcsességeit és jó tanácsait kiadta könyvben. Ezt a művet több mint 24 évszázad után is gyakran idézik háborús, konfliktusokkal

teli

helyzetek

jobb

megértéséhez,

magyarázatához. „Általában annak, aki már a csata előtt a templomban biztosra veszi gy őzelmét, több lehetősége van a sikerre; annak pedig,

aki már a csata elő tt a templomban is azt fontolgatja, hogy nem fog gy őzelmet aratni, kevés lehetősége van a sikerre. Több számítás: győzelem; kevesebb számítás: nem -győzelem ; hát még ha teljesen hiányzik minden számítás! Ha ezek segítségével vizsgálom a dolgokat, a gy őzelem és vereség (okai) feltárulnak előttem.”

A közel 2500 éves bölcsesség rávilágít arra, hogy mennyi minden múlik a megfelelő felkészültségen. Szun -Ce kerek perec kimondja: minél több időt és energiát szán valak i a felkészülésre, annál többször fog nyerni. Csak úgy mint a csatában, a tőzsdén sem tudhatja az

ember, hogy mi vár rá. Lehet, hogy könnyedén szétveri az ellenség seregeit, de az is lehet, hogy összeomlik a túlerő nyomása alatt. Azzal, hogy alaposan felkészülünk még nem garantáljuk a


140


győzelmet, viszont maximalizáljuk az esélyünket. Rémisztően hangozhat a bizonytalanság, de nincs mit tenni: a valószínűségünket növelhetjük, a biztonságunkat csak egy bizonyos pontig. Készüljünk hát fel a csatára!

A jó felkészülés során, az egyik legfontosabb teendő a Célok meghatározása. A legtöbb esetben, ha valakit megkérdezünk, hogy mi a célja a befektetésével, ritka a konkrét válasz, sőt gyakran még halvány elképzelésekkel sem találkozunk. „Hozzon jó sokat!”, „Gazdagodjak meg gyorsan”, jobb esetben „Éljek meg belőle.” kifejezésekkel találkozhatunk. A helyzet azonban az, hogy minél pontosabb a meghatározás, annál jobban lehet tervezni. Ez

nem jelenti azt, hogy később ne lehetne módosítani, de akár módosítunk, akár nem, a tengeren is könnyebb éjszaka elboldogulni, ha látjuk a világítótornyot. Ne essünk kétségbe, ha nem vagyunk évekre vagy évtizedekre előre tervezgető, könyökvédős figurák. A jövőre vonatkozó elképzelések, vágyak nem mindig tudatosulnak, ezért adjunk időt magunknak a tervezésre, és ez azt is magában foglalja, amit szeretnénk. Vigyünk magunkkal mindenhova egy noteszt és amikor az eszünkbe jut írjuk fel hogy mit és mikor szeretnénk. Előbb-utóbb

összegyűlik annyi ötlet és elképzelés, ami alapján már konkrét célokat vázolhatunk fel. Ha ez megvan, összegezzük: határozzuk meg minél pontosabban, hogy mikorra mit szeretnénk, mindezt számokban, illetve pénzben kifejezve. Ha például felírtuk, hogy 5 éven belül szeretnénk meglelni életünk párját, az sem baj, de ez nem kell, hogy a befektetési terv része legyen… Az viszont igen, ha felírjuk: „ 8

éven belül szeretnénk Budapest vonzáskörzetében, lehetőleg a XI. kerület közelében minimum 220 m2 felújított, garázsos, díszkertes házba költözni. ”

Ha már tudjuk, hogy mit szeretnénk elérni, akkor nagyjából azt is mögé tudjuk rendelni, hogy mekkora tőkére lesz szükségünk a későbbiekben. Másképp megfogalmazva: tudjuk most


141


mennyink van és mennyit tudunk rendszeresen félretenni, ebből kiszámítható, hogy mekkora hozamra van szükség.

Például, ha jelen pillanatban 10 000 000 Ft-os megtakarításunk van, és szeretnénk megvenni egy házat (a példa kedvéért hitel nélkül), ami becslésünk szerint 10 év múlva 50 000 000 Ft-ot fog érni, akkor éves szinten 17,46% -os hozamra van szükségünk. Ha az elkövetkező 10 év során minden évben 1 000 000 Ft-ot (ami havi 83 333 Ft- ot jelent) hozzáadunk a tőkénkhez, akkor elegendő a 12,65% -os hozam a cél eléréséhez.

A minél pontosabb kalkuláció ellenére is előfordulhat, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan elképzeltük. Történhet pozitív meglepetés is (megnyerjük a kaszinó főnyereményét), vagy negatív (kirúgnak a munkahelyünkről, mert állandóan a kaszinóban voltunk munkaidőben). Érdemes tehát tartalékkal számolni, ha a hozamcél nem jött össze, vagy valami váratlan történik. A

tartalék nagysága a legtöbb esetben a szükséges tőke 10-20%-a kell, hogy legyen. Az 50 000 000 Ft-os ház esetén akkor vagyunk elfogadható biztonságban, ha 55 000 000 Ft-al terveztünk.

Érdemes kihangsúlyozni a „Mennyit?” kérdés mellett a „Mikor?” kérdést is, hiszen fontos, hogy pénzünkhöz a célul kitűzött időben hozzájussunk. Sőt, előfordulhatnak olyan helyzetek, amelyek váratlanul berobbanva életünkbe gyors tőkeigénnyel lépnek fel: ez lehet állás elvesztése, vállalkozás felszámolása, betegség, haláleset, és még sok száz amelyre gondolni sem merünk, vagy fel sem merül bennünk. Ezért általában – legalább tőkénk 30, de akár 100% -ig is - olyan befektetést kell keresni, ahonnan bármikor, pár nap alatt ki tudjuk vonni pénzünket ,

szükség esetén. A későbbiekben részletesen lesz arról, hogy a gyors tőkekivonás érdekében milyen

befektetéseket

választani,

illetve

érdemes

ennek

milyen

hátrányai lehetnek. A harmadik nagyon fontos tényező pedig az, hogy mekkora kockázatot

vagyunk

hajlandóak

felvállalni .

Bizonyára hallottál már arról, esetle g

veled

is

megtörtént,

„kockázatviselési

hogy a

hajlandóságodról”

érdeklődött valaki.

A talányos


142


fogalom valójában egy pszichológiai gátról szól, arról hogy lelkileg mekkora veszteséget tudsz elviselni. Ha van 10 000 000 Ft- od, amit szeretnél befektetni, el kell döntened, hogy mekkora az

az összeg, amelynek (vélhetően, de nem garantáltan átmeneti) elvesztésénél még nem remeg meg a kezed, még képes vagy tovább vinni az eredeti tervet. Van , aki már 100 000 Ft elvesztésénél képtelen aludni és éjjel -nappal azon izgul, hogy mi fog történni, és van aki jó pár millió Ft visszaesésnél is nyugodtan ül, várva a helyzet javulását. Nyilvánvalóan másfajta tervezés való az óvatosabbnak és a bátrabbnak is. Neked azt kell eldöntened, hogy mekkora az az összeg, amelynek elvesztését lelkileg el tudod viselni. A kérdésre nehéz válaszolni, számtalan esetben láttam olyat, hogy valaki azt mondta 20%, aztán 3% -nyi visszaesés után nem bírta tovább és kiszállt, pedig nagy nyereséget ért volna e l. Ez egy olyan kérdés, amit mindenki csak maga tud eldönteni , az egyetlen jó tanács amit adhatok: Nézz alaposan magadba, mielőtt eldöntöd,

hogy mennyit kockáztatsz. Itt érkeztünk el a befektetési stratégia kialakításának legfontosabb döntéséhez. Mivel se mmit sem adnak ingyen, a magas hozamért cserébe, magas kockázatvállalással, vagyis tőkénk értékének nagymértékű ingadozásával kell fizetnünk, ennek optimális arányát kell meghatároznunk. Mindehhez társul még egy rossz hír is: nem lehet pontosan megmondani, hogy az ingadozások mekkorák lesznek és mennyi ideig fognak tartani. A kockázatvállalás egyenlő az ismeretlennel való szembenézéssel. A következő befektetési stratégiával foglalkozó fejezetben arra világítok rá, hogy megismerjük a lehetőségeket és a magas hozam érdekében hogyan válasszuk ki az ésszerű kockázatot magukkal hordozó eszközöket. Látni fogjuk, hogy az ismeretlen sokkal több pozitív, mint

negatív meglepetést rejt és meg fogjuk tudni, hogyan érjük el, hogy az előbbiek még gyakrabban bukkanjanak fel.


143


Befektetési stratégia – magas hozamú lehetőségek

Figyelmeztetés!

Te azok között vagy, aki megelégszik az átlagossal? Ha igen, ne olvasd tovább, ez a fejezet nem neked szól!

Az egyik ismerősöm – nevezzük Lacinak - a Közgazdasági Egyetemre jelentkezett. Tudta jól, hogy nehéz bekerülni, ezért már másfél évvel korábban tudatosan készült. Nyári munkát vállalt és a fizetéséből az előkészítőt finanszírozta. Napi 3 órát csak arra szánt, hogy a szükséges felvételi tárgyakból felkészüljön. Nagyon szeretett kosárlabdázni, egyszer a kerületi bajnokságban még első helyezett is lett a csapatával. Nos, a felvételit megelőző másfél évben teljesen háttérbe szorította ezt a sportot, végül a csapatból is kilépett. A felvételije jól sikerült, de ez mégsem volt elegendő. Abban az évben a rekordszámú jelentkezőnek köszönhetően minden addiginál magasabb volt a szükséges pontszám, és Laci 2 pont híján lemaradt az áhított sikerről. Kockáztatott: idejét áldozta arra, hogy felvegyék, de nem járt sikerrel.

Az évfolyam és kosárlabdacsapat társa – szintén valódi nevét tiszteletben tartva hívjuk Zoltánnak – ugyanúgy közgazdasági pályára készült, de nem vette ennyire komolyan az egészet. Ha kosármeccs volt, vagy edzés, minden lelkiismeret -furdalás nélkül otthagyta a tanulnivalóját. A felvételi előtt kb. 2 hónappal kezdett el valamelyest komolyabban készülni, de akkor sem vitte túlzásba. Teljesítménye nem volt kiemelkedő, ezért esélye sem volt, hogy felvegyék. Végül 15 ponttal maradt le a felvételiről, de ez igazán nem lepte meg őt. Nem is kockáztatott sokat: azt csinálta az idejével amit akart, nem készült fel, így nem járt sikerrel. A kérdés, amit

érdemes megválaszolni: KI JÁRT JOBBAN? LACI VAGY ZOLTÁN?


144


A legtöbben talán arra gondoltak, hogy Zoltán, aki kevesebbet kocká ztatott. A valóságban e z a rossz válasz. Zoltán később sem jutott be egyik egyetemre sem, egy darabig próbálkozott, majd egy videotékát próbált indítani, ami nem igazán volt sikeres, végül fogta magát és elutazott Londonba, ahol pincérként tengeti napjait azóta is. Laci egy évvel később sem a Közgázra, hanem egy gazdasági főiskolára jutott be, ahol évfolyamelsőként végzett, és ma egy viszonylag ismert kereskedelmi hálózat marketing vezetője. Ha kockáztatsz és veszítesz, az nem jelenti azt, hogy rosszabbul jársz, mintha nem is kockáztatnál. Sőt, ha ésszerű feltételek mellett vállalsz rizikót, előbb -utóbb jobban jársz mint ha kerülöd a kockázatot.

Ez nemcsak a befektetések világában van így, hanem mint a fenti példa is mutatja, szinte minden területen. Például a sportban is: minden idők talán legjobb jégkorongosa, Wayne Gretzky mondta: „Ha nem lősz kapura, biztosan nem lősz gólt.”

Két dolog történhet, ha viszont kapura lövünk:



Gólt lövünk, ez a jobb ik eset.



Nem lövünk gólt és elveszítjük a labdát egy időre. . . .



De mindkét esetnél rosszabb, ha meg sem próbálunk gólt lőni.


145


Nos, ez nagyon egyszerűen hangzik, de a való életben nagyon nehéz megélni a kockáztatást, hiszen nincs semmi ami nagyobb félelmet keltene, mint valaminek az elvesztése. A fentiek miatt azonban ezen túl kell lépnünk, ha el szeretnénk jutni valahova, ha szeretnénk gólt lőni.

Mekkora kockázatot érdemes vállalni?

A legtöbben ösztönösen érzik, hogy csak egy bizonyos fokig lehet a kockázatot növelni, egy bizonyos szint felett irreálisan magas, ésszerűtlen mértékű lesz. Ennek jobb megértéséhez érdemes a Drawdown fogalmát átismételnünk (később még lesz róla szó részletesebben) . Magyarra legjobban talán a visszaesés kifejezéssel fordítható a legjobban. A Drawdown azt jelenti, hogy a befektetésünk mindenkori legmagasabb értékéhez mekkora visszaesés történt. Például , ha befektettünk 10 m Ft -ot, ami felment 15 m Ft-ra, majd visszaesett 12 m Ft- ra, akkor a csúcshoz képest 3 m Ft visszaesés történt, ami 20% -ot jelent (3/15 = 20%). A Drawdown adott bef ektetésre jellemző maximális értéke megmutathatja nekünk, hogy mekkora maximális és

vélhetően átmeneti veszteséget tudunk tolerálni. Az ún. Max. Drawdown így arra ad választ: „Mekkora az adott befektetésre számolt legnagyobb veszteség?”. Erre ad példát az alábbi

grafikon, ahol az oszlopdiagramm a bal skálán mutatja a Drawdown mértékét, a vonal a befektetés értékének alakulását a jobb skálán.


146


A kérdés továbbra is az, hogy ez a bizonyos Drawdown mekkora lehet, mennyit érdemes vállalni?

Hogy ezt egy példán keresztül is átlássuk, kérlek válaszolj az alábbi kérdésre: Az alábbi táblázatból, amely valós befektetések valós adatait tartalmazza melyiket választanád?

Nem könnyű dilemma, hiszen ahogy nő az éves hozam, egyre komolyabb visszaesésekkel kell számolni. Annyit azonban már itt is látni, hogy a hozam és a drawdown növekedése nem

arányosan történik, sőt van olyan lehetőség, amelyik magasabb hozam mellett alacsonyabb drawdown-t mutat, mint konkurense, tehát mindkét jellemzőjében túlteljesíti vetélytársát. Például

a legjobb hozamú befektetés éves szinten 33% -ot hoz, és 38% drawdown tartozik hozzá, amíg a 12%-os hozamú befektetés 44% -os maximális visszaeséssel riogatja az embereket. Ez éppen

olyan, mint a hazánkban árult Lexus RX modell hibrid, környezetbarát modellje, amelyik 3 -4 millió Ft-tal olcsóbb, mint a gyengébb, többet fogyasztó sima benzines modell, amelyik még csak nem is nevezhető környezetbarátnak. Nem csoda, hogy évente több mint 100 fő választja itthon a hibrid verziót, és kevesebb mint 10 ember a sima benzineset, hiszen egyértelmű a döntés. Azt sejthetjük tehát, hogy van jó és van optimális megoldás a feladatra. Ha az alábbi grafikonon ábrázoljuk az adatokat, akkor a piros vonal (statisztikában járatosaknak: lineáris regresszió) nagy segítséget jelent. A piros vonal alatti befektetések jónak mondhatóak, hiszen viszonylag magas hozam mellett, a hozzá tartozó normális szintnél alacsonyabb drawdown-t mutatnak. A piros vonal felettiek viszont hanyagolandók, mert túl magas kockázatot hordoznak maguk ban, nem hatékonyak.


147


50% 40%

n w 30% o d w a r 20% D 10% 0% 0%

5%

10%

15%

20%

25%

30%

35%

Hozam

Most már csak annyit kellene eldöntenünk, hogy melyiket választjuk a piros vonal alattiakból. Az egyik megoldás az lehetne, hogy a legmagasabbat, hiszen az hozza a legnagyobb hozamot. A másik megoldás viszont az, hogy azt amelyik a legtávolabb esik a piros vonaltól, a legoptimálisabb hozam-kockázat arányt mutatja. Első körben nehéznek tűnik a választás, mert itt már két

reálisnak tűnő alternatíva versenyez egymással. A hibrid Lexus és az ML 55 AMG Mercedes. Lehet, hogy az első a hatékonyabb és fele annyiba kerül, de a második mégis jobb menetteljesítményeket tud felmutatni, igaz kétszeres fogyasztás és környezetterhelés árán. Itt húzhatjuk elő a kalapból a spekulánsok egyik legkedveltebb fegyverét : a tőkeáttételt . Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy több tőkét mozgatunk, mint amennyi a rendelkezésre áll. Például 1 000 000 Ft-tal egy 2 000 000 Ft- os pozíciót veszünk fel, így tőkeáttételünk kétszeres. Milyen

hatással lenne ennek a fenti táblázat hozamaira?


148


Láthatjuk, hogy a legmagasabb hozamú megoldás ugyan még kecsegtetőbb lett, azonban M ax. Drawdown-ja elfogadhatatlanul magas. Van olyan pont befektetésünk életében, amikor tőkénk

háromnegyede veszni látszik. Általában az emberek többségének az elfogadható arány 30 35% környékén van.

Van viszont pozitív meglepetés is! A másik optimálisnak tűnő megoldás, a 18%-os hozam megduplázódott, de maximális visszaesése még mindig relatív alacsony, 20% alatt van, bőven megverve ezzel a 33%- 38% arányt. Az autós példával élve: egy kis chip -tuninggal a Lexus hibrid

modellje még gyorsabb is lesz a Mercedesnél, de még mindig sokkal költséghatékonyabb és környezetkímélőbb marad (az elveszett garanciától most tekintsünk el) . Úgy néz ki, hogy a 18% os hozam választása kétszeres tőkeáttétel mellett a legjobb lehetőség.

Tehát ha magas hozamra törekszünk:



Kockázatot kell vállalnunk



Ezt a maximális visszaeséssel érdemes mérnünk



A lehetőségek közül a leghatékonyabb kockázat-hozam mutatóval rendelkezőt javasolt választanunk



Ésszerű kockázat esetén akár tőkeáttételt is érdemes vállalnunk, de a Maximális Drawdown ne legyen 30-35%- nál nagyobb, ha csak nem jók az idegeink és nagyon

kockázatos megoldásokat is képesek vagyunk lelkileg – nyomás alatt is elfogadni.

Emellett persze más tényezőkre is figyelemmel kell lenni, de ezekkel későbbi cikkekben foglalkozom majd. Szeretném kiemelni, hogy a példa kedvéért itt egyszerűsítettem, illetve pár tényezőtől eltekintettem. Fontos tudni, hogy a jövőbeni hozam - drawdown számokat nem tudhatjuk pontosan előre, de a tapasztalat az, hogy nagyjából megfelelnek a hosszú távú átlagoknak. Emellett példánkban nem számoltunk a tőkeáttétel lehetséges kamatterheivel, ami alacsony kamatkörnyezetben nem befolyásolja számottevően a számításokat.


149


Tisztában vagyok azzal, hogy sokaknak nehéz elfogadni a kockázatvállalás szükségességét. De ne felejtsük: a kockázat nem az ellenséged, hanem a barátod. Sőt, inkább az a tanár, akit nem kedveltél annak idején, amikor tanított, de ma már nagyon becsülöd és hálás vagy a szigorúságáért.


150


„Jó vagyok?”

Minden befektető, de még inkább spekuláns érzelmi világában időről időre a reggeli borotválkozás (hölgyeknek sminkelés?) közben felmerül a kérdés: Jó vagyok? Jól intézem befektetéseimet? Ügyes spekuláns vagyok? Van érzékem hozzá? Sokszor halljuk: a spekuláció művészet. Ha így van, akkor az egyetlen művészet, amelynek

sikerességét objektív eszközök segítségével mérni tudjuk. A számok nem hazudnak, a profit mindig igazat mond. Bár mára egy egész iparág nőtte ki magát a befektetések eredményének elemzésére, az átlagos kereskedő számára egy táblázatkezelő szoftver is bőven elegendő, ha

őszintén mérni szeretné saját teljesítményét. Az első logikus kiindulópont természetesen az elért nyereség a befektetett összeg százalékában, azaz a hozam. Ezt célszerű évesítve számolni, levonva valamennyi díjat (tranzakciós, számlavezetési, stb.), adót (árfolyamnyereség adó, osztalékadó, EHO), járulékos költséget (adat előfizetés, szoftverhasználat, sajtó előfizetés, szakmai anyagok stb.). A legtöbben még az elsőt sem kalkulálják bele az eredménybe. Ha mégis megteszik, rendszerint saját maguk számára is

meglepő eredményre jutnak. A hozam számításánál aranyszabály, hogy minél hosszabb időszakot számolunk, annál megbízhatóbb eredményt kapunk. A 2003 -2004-es eredmény például a legtöbb kisbefektetőnél egy nagyságrenddel jobb, mint a 2005 -2006-os. Ehhez elegendő a főbb részvények grafikonjára rápillantani. Az első esetben kisebb korrekciókkal tarkított hossz volt a jellemző, a második időszak sokkal rázósabb, irány kereső mozgásával szemben. Nyilvánvaló, hogy az elsőben elért eredmény nem minden piaci szituációban ismételhető meg. A befektetési alapok többsége valamilyen mutatószámot használ saját teljesítményének összehasonlításához. A benchmark az alap befektetési politikájára jellemző összeállítású index vagy ez alapján különböző súllyal összeállít index(ek) lehetnek. Némi leegyszerűsítéssel


151


mondhatjuk, hogy egy hazai részvényalap benchmark -ja lehet a BUX, egy vegyes alapé 50% -ban a BUX, 50%-ban MAX államkötvény index.

A legtöbb esetben azonban ezt nem javaslom, ha nem szigorú befektetési politikájú alapról, intézményről van szó. A kisbefektetők célja nem egy eszköztípus teljesítményének lekövetése vagy enyhe felülmúlása, hanem folyamatos abszolút hozam elérése. Más szóval: függetlenül a részvénypiac alakulásától, minden évben számottevő nyereséget szeretnének felmutatni, függetlenül attól, hogy a bika vagy a medve uralkodik éppen. Hogy egy közhellyel érjek: az internet, opciók és határidős termékek, árupiacok és a shortolás korában ez a törekvés természetes. Ma már több mint 1 500 milliárd dollár van ilyen jellegű befektetésekben a világon és a szám dinamikusan növekszik. Vannak természetesen olyan indexek, amelyek ezek teljesítményét próbálják reprezentálni, de saját sikerességünk mérésénél ezekre sincs szükség. Elég feladatnak bizonyulhat saját magunk legyőzése. Így érdemes az egyes szakaszok hozamait nézni, és összehasonlítani őket havi vagy negyedéves bontásban. Ha ezek mozgóátlaga (legalább 10 periódusú) javuló tendenciát mutat, akkor valószínű, hogy tudásunk fejlődött az adott időszakban. Ha nem, akkor valamit változtatni kell. Ezekből következik, hogy szignifikáns eredményt csak minimum 3, de inkább 5 év után kapunk. A szakirodalom szerint 400 ügylet kell ahhoz, hog y 95%-os megbízhatósággal vizsgáljunk eredményeket (legyen az valós kereskedés, vagy tesztelt stratégia). Ennél egyértelműbb adatot nem is lehet felhozni, ami int minket: ne vonjunk le elhamarkodott következtetést kevés adatból. A hozamot természetesen minden esetben a kockázattal összefüggésben vizsgálni. Az egyik leggyakrabban emlegetett eszköz a Drawdown, amelyről egy korábbi cikkünk szólt.. Minél kisebb a maximális drawdown, annál jobb eredményről beszélhetünk, de mellette nem szabad figyelmen kívül hagyni a korábbi csúcsoktól eltelt időszakot sem, azaz hogy mennyi idő telik el jellemzően saját befektetéseink értékének csúcsbeállításai között. A kockázat mérésére emellett természetesen elsősorban a szórást igénybe vevő mutatók alkalmasak, ezek egy későbbi cikk témájául szolgálnak alapul.

A nyereséges ügyletek aránya az egyik legtrükkösebb mérőszám. Azt mutatja meg, hogy a lezárt ügyletekből mennyi lett nyereséges az összes befejezett pozíció arányában. Ha ez a szám 50%, akkor minden második pozíció lett profittal lezárva. Kevesebb tapasztalattal rendelkezők


152


esküsznek rá, hogy a siker kulcsa ennek a mutatónak a maximalizálásában rejlik. Arra törekednek, hogy minél többször legyen igazuk, egojukat szépen hizlalva ezáltal, befektetéseik nagyságát kevésbé. A vizsgálatok egyértelműen kimutatták, hogy szinte minden esetben ha a szám 60% felett van, akkor a profitot a rendszer vagy az adott befektető rendszerint gyorsan leszüreteli, amíg a trendkövető magatartásra 40% körüli arány jellemző, melynél viszont a nyereséges ügyleteken elért profit átlaga jelentős mértékben meghaladja a veszteségesekét. Pozícióban lévő átlagos pénzösszeg a teljes befektetés arányában szintén sok félreértésre ad okot. A befektetők jellemző reakciója az, hogy ez az összeg mindig 100% közelében legyen, „ne álljon egy helyben a pénz, hadd dolgozzon”. A piac azonban nem bőkezű a jó lehetőségekkel, gyakran várnunk kell hogy az ezerszer szajkózott megfelelő kockázat/hozam adottságú részvényt megtaláljuk. A szakirodalom ennél is tovább megy: azonos eredményű befektetők közül az a jobb, amelyiknél a szám az alacsonyabb. Ő kevesebb ideig vagy/és kevésbé volt kitéve a piaci mozgások viszontagságainak. Az előítéletek eldobásával gyakran jól járunk. Felülvizsgálatukkal pedig nem veszíthetünk semmit . Ha úgy tetszik: ez egy ideális befektetés.


153


Drawdown – Meddig bírjuk a víz alatt? 1. A Drawdown

A kockázat mérésére számos eszköz áll rendelkezésünkre. Ezek jelezhetik egy -egy részvény vagy alap volatilitását, eszközeinken elszenvedhető veszteségek mértékének valószínűségét, vagy saját teljesítményünk szórását és még sorolhatnám. Azonban ezek egyike sem jelzi nekünk, hogy mekkora visszaesést szenvedhetünk el, és egyben mindezt milyen hosszan kell elviselnünk. Hogy ezekre a kérdésekre válaszoljunk most az a Drawdown-ról lesz szó. A Drawdown legszerencsésebben visszaesésnek fordítható le. Azt mutatja meg, hogy mekkora visszaesés történt egy -egy alap, befektető, spekuláns vagyonában a legutolsó legmagasabb érték óta. Ha például valaki befektetett 1 000 000 Ft-ot, ami felfutott 2 000 000-ra, majd visszaesett 1 500 000 Ft-ra, a Drawdown 25%-os lesz.

Jó kérdés, hogy milyen gyakorisággal kell a számlaegyenleget rögzíteni a maximális és az utolsó érték meghatározásához. Minél gyakrabban történik ez meg, annál jobb, így az optimális megoldás a másodpercenkénti rögzítés lenne. Ez technikai akadályok miatt legtöbbször nem megvalósítható, ezért a napi egyszeri (ha nem Forex, akkor zárás utáni) lejegyzés is megfelelő. A heti vagy havi egyszeri rögzítés már erősen torzított értékeket hozhat, különösen napjaink jó néhány volatilis piacát ismerve. Szintén felmerülő kérdés, hogy pontosan mit tekintsünk vagyonnak. Csak a lezárt pozíciókat, vagy a nyitottakat is? Ha ez utóbbit belevesszük, hogyan értékeljük? Az a szerencsésebb ha a nyitott pozíciókat is beleszámítjuk, hiszen így pontosan tudni fogjuk, hogy a piac éppen hogy értékeli befektetett pénzünket. A nyitott pozíciókat az utolsó, jellemzően záróárfolyamon értékeljük. Emellett jó tudni, hogy lehet a Drawdown -t kizárólag lezárt pozíciókat belekalkulálva számolni is. Ilyenkor a nyitott pozíciók a nyitás árfolyamán kerülnek értékelésre, függetlenül attól hogy éppen nyereségben vagy veszteségben vannak. Ennek számos hátulütője is van. Egyrészt lehetőséget ad a „csalásra”. Ha valaki pár éve vett NABI -t 5000 Ft-on, és mind a mai napig tartja, mondhatná


154


azt, hogy a jelenlegi 200 Ft körüli árfolyam csak „papíron lévő” veszteséget okozott, az csak akkor realizálódna, ha eladná a részvényeket. Így Drawdown -ja 0%, ami a számokat ismerve messze áll a racionális elképzeléstől. Figyelem! A példa szándékosan szélsőséges, de kiemeli azt, hogy nem a vágyaink, hanem a piac értékítélete a döntő. További hátrány, hogy ha nem vizsgáljuk nyitott pozícióink visszaesésének alakulását, nem tudhatjuk kiszállási taktikánk megfelelő -e, nem tartunk-e túl sokáig egy nyereségben lévő pozíciót. Szintén gond, hogy ha nem vesszük bele a

nyitott pozíciókat, nem tudunk két különböző teljesítményt összehasonlítani, hiszen nem tudhatjuk, hogy egy adott pil lanatban a két stratégia nem tart -e olyan nyitott pozíciót, ami jelentős

mértékben megváltoztatná egyikük, vagy akár mindkettő aktuális értékét. Csak akkor lehetne őket összehasonlítani, ha rendszeres időközönként mindkettő lezárná pozícióit, ami kizárólag az összevetés kedvéért abszurd elképzelés lenne. Ezen felül technikai jellegű probléma, hogy általában kiszámolni is nehezebb, összetett stratégiáknál pedig komoly kapacitást emésztene fel, míg ha a nyitott pozíciók értékét is beleszámítjuk, nincs más dolgunk mint a nap végén számlaegyenlegünket rögzítsük. Ez a számítási mód tehát több hátrányt is magával hordoz, ezért nem ajánlott a használata. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy rövid távú stratégiák esetén, amikor mindössze néhány nap a jellemző pozíció hossz, a két számítási mód közötti különbség viszonylag kicsi lesz.

A visszaeséseket az ún. Underwater Equity Curve segítségével lehet vizuálisan nyomon követni. A függőleges tengely az aktuális csúcshoz képest történt százalékos veszteségeket, a vízszinte s tengely pedig az eltelt időt mutatja. Látható, hogy a visszaesések több alkalommal meghaladják a 20%-ot, tehát a teljesítményt illetően komoly hullámvasútra kell felkészülni. Az is megállapítható,

hogy ezekről a szintekről gyorsan visszakapaszkodott, és a számlaegyenleg néha heteken belül új csúcsra szökött. Összességében mégis az az ember benyomása elsőre, hogy ha ezen stratégia mellett fektetünk be, rengeteg időt töltünk „víz alatt”, számos veszteséget kell elviselni. Különösen az utolsó időszak, korábbiaknál nagyobb és hosszabb drawdown -ja miatt.


155


Mielőtt tovább olvas, arra kérem a kedves olvasót, hogy tippelje meg, mekkora hozamot mutatott fel az ábrán látható drawdown görbét produkáló rendszer.

2. Mari néni és a visszakapaszkodás A látszat csal. Közel 5 év alatt a kezdeti 10 000 000 Ft-os befektetés 55 000 000-ra nőtt. A

teljesítmény éves szinten 41% -os, ezt természetesen tőkeáttétel segítségével érte el. Az előny ott van, hogy a hirtelen nagy visszaesésekből gyorsan visszaemelkedett a rendszer és az új drawdown (amelyek közül a nagyobbakat pirossal jelöltem). A példa talán jól rávilágít arra, hogy visszaesés nélkül nem lehet kiugró hozamot elérni. Kivéve talán néhány kereskedésre született swing és daytradert. Emellett fontosnak tar tom megjegyezni, hogy a helyzet azért nem olyan jó, mint az ábrából

következtethetnénk rá. Az utolsó év piaci emelkedéséből kimaradt a rendszer, nem kis részben trendkövető jellege miatt, az oldalazással nem tudott mit kezdeni. Mi éppen ezért használjuk cs ak döntéstámogatásra (ami számokban kifejezve a döntés 80% -át is jelentheti) az automatikus rendszereket, hiszen mindig lesz olyan újdonságnak számító piaci szituáció amellyel egy végsőkig tesztelt rendszer sem lesz képes mit kezdeni.


156


A következő kép jól jelzi, hogy az alapoknak (különösen az aktívan menedzselt részvényalapoknak és a hedge fund -oknak) miért fontos a saját drawdown karakterisztikák vizsgálata. Az alap menedzsere büszkén mutogathatná több mint 500% -os teljesítményét, de Mari néni, aki kevéske megtakarított pénzét fektette be, felháborodva hívja fel. Az alap remek teljesítményét látva 2004 elején fektetett be (az alap indulása óta eltelt kb. 1000. hétköznapon), és a mai napig is 20%- os veszteségben van. A lenti ábrán látható, hogy 260 napja nincs új csúcs,

vagyis befektetésének értéke még a kezdeti értéket sem éri el. Kérdés ezek után, hogy a portfolió menedzser meg tudja- e győzni Mari nénit a remek teljesítményről? (Elnézést kérek minden

Máriától, „Mari néni” fiktív személy, és a tőzsdei folklórban azt a kisbefektetőt mintázza, aki szerencsétlen módon mindig a csúcson száll be a piacra vagy egy alapba.)


157


Mari néni lelki nyugalmának megőrzésén túl a túlságosan magas Drawdown további problémákat vet fel. Minél nagyobb a visszaesés mértéke, annál jobb későbbi teljesítmény kell a visszakapaszkodáshoz. A Drawdown nagyobbodásával a szükséges hozam exponenciálisan növekszik, és nehezíti meg a befektető vagy alapkezelő dolgát. A lenti táblázatban és grafikonon jól látszik, hogy minél magasabb visszaesést engedünk meg, annál jobb teljesítményt kell felmutatni, hogy a veszteséget ledolgozzuk. Még ha ez sikerül is, az alacsonyabb visszaeséssel dolgozók jelentős hozamelőnyre tehetnek szert.

A vélemények megoszlanak abban a kérdésben, hogy milyen az „ideális” Drawdown, tekintve azt hogy a túlságosan alacsony vélhetően gyenge teljesítményt hoz magával. Függ az alkalmazott stratégiától, a pozíciók jellemző időtávjától, és a Money Management -től. Szakértők szerint még a leghosszabb Drawdown sem tartha t tovább 2 évnél, és mértéke nem lehet nagyobb 50% -nál. A

legtöbb befektető azonban ennél sokkal kevésbé kockázattűrő. Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy befektetett tőkénken mekkora maximális veszteséget tudunk elszenvedni. Ha ez © Faluvégi Balázs, Minden jog fenntartva, ISBN 978-963-06-7552-9

158


megvan olyan rendszert, alapot, stratégiát válasszunk, amely megfelel az általunk választott

kritériumoknak. Minimum 3 éves idősorra lehet alapozni, ennyi ideje kell, hogy működjön az adott alap, stratégia élesben, illetve 5 éves idősor javasolt, ha széles körben, de nem é lesben működő adatokon tesztelték. Természetesen semmilyen garancia nincs arra nézve, hogy a jövőben is hasonló eredmények vannak, de minél hosszabb az idősor, és minél többféle piaci szituációban kellett helyt állnia, annál valószínűbb hogy a jellemző ada tok nem fognak lényegesen eltérni a jövőben sem. A Drawdown valamennyi stratégia, alap (kivéve a pénzpiaci alapokat), spekuláns teljesítményének elengedhetetlen velejárója, ezért két dologra kell törekedni: mind mértékét, mind idejét minél inkább leszorítsuk, és lelkileg is felkészüljünk rá.


159


Csúcsról Csúcsra

Van a kockázatos befektetési eszközöknek és stratégiáknak egy olyan teljesítménnyel kapcsolatos mérőszáma, amelyet szinte senki sem ismer, pedig nagyon nagy segítséget tud nyújtani azoknak, akik félnek belevágni valami újba, valami kockázatosabba.

Pedig ennek a mérőszámnak számos előnye van:



Elárulja, hogy a befektetés során egy -egy rosszabb, vagy kevésbé termékeny időszak várhatóan meddig tart







Általános képet ad a befektetési stratégia konzekvens működéséről Segít nekünk, hogy előre felkészüljünk a befektetés buktatóira – főként lelkileg Jelzi a rövid és középtávú hatékonyságot .

Ez a mérőszám az ún. Utolsó Csúcs Óta Eltelt Idő , ami azt jelzi, hogy a befektetésünk

értékének alakulása során két új csúcs között mennyi idő telik el.

Érdemes megnézni minél hosszabb időtartamra és a leghosszabb Utolsó Csúcs Óta Eltelt Időt, mint legrosszabbhoz legközelebb álló forgatókönyvet figyelembe venni, ha az időtényezőről van szó. Nézzünk erre egy példát. Az alábbi ábrán egy nagyon szép teljesítményt felmutató befektetési stratégiában kezelt összeg értékét láthatjuk. Az emelkedés során előfordulnak hullámvölgyek, ezek egyikét jelöltem kék nyíllal.


160


Az alábbi ábra már csak a z Utolsó Csúcs Óta Eltelt Időt mutatja, a függőleges skálán a befektetés időtartama alatt eltelt számokkal, a vízszintes skálán pedig, hogy hány nap óta nem volt új csúcs. A pirossal bekarikázott rész felel meg a fent nyíllal jelölt időszaknak.

Hogyan lehet megnézni egy -egy befektetés Utolsó Csúcs Óta Eltelt Idő adatait? Részvénynél a grafikonját ezernyi weboldalon megtaláljuk, befektetési alapoknál az egy jegyre jutó nettó eszközértéket kell megvizsgálnunk. Természetesen le is lehet programozni, vagy táblázatkezelőben kiszámolni, hogy mekkora idő telt el a csúcsok között, de a legtöbb esetben


161


már a grafikon egyszerű, de tüzetes átnézése is elegendő ahhoz, hogy megállapítsuk, az adott befektetés nekünk való -e.

Egyértelmű, hogy amellett, hogy megnézzük, a befektetés milyen gyakran ment új csúcsra, szintén fontos más mutatókat is vizsgálni, elsősorban a hozamokat. Az nem biztos, hogy túl vonzó, ha egy befektetés kéthetente megy új csúcsra, de nem ér el komoly eredményt sokéves időtávlatban. Hiszen egy hegymászó is akkor lehet büszke az eredményére, ha a 7800 méteres csúcs

után a 8000 méteres csúcsot mássza meg, akár 3 év különbséggel, nem pedig akkor, ha hetente felsétál egy -egy nagyobb dombra.

A tapasztalat az, hogy a túl rövid Utolsó Csúcs Óta Eltelt Idő, vagy az arra való törekvés olyan mint egy türelmetlen rúdugró: mivel nem tudja vagy nem meri megugrani a 6 méter feletti magasságot, ezért 5 méteren kezd és centinként próbálja javítgatni a saját csúcsát egy versenyen, ahol csak meghatározott számú ugrása van. Ugyan így valószínűleg mindig új csúcsot ér el, de szinte biztosan nem fogja megnyerni a versenyt, és jó esetben is csak a középmezőnyben végez. (Még Szergej Bubka is, minden idők kimagaslóan legsikeresebb

rúdugrója 1984 és 1994 között 16 alkalommal tudta megdönteni a saját világrekordját, tehát az átlagos Utolsó Csúcs Óta Eltelt Ideje 7 és fél hónap volt, de például a 6 méter 6 centi, 6 méter 7 centire való megnövelése neki is egy hónap híján 3 évébe került. Pedig mint mondtam: magasan ő volt a legjobb. Sőt, tulajdonképpen ma is az, hiszen ő tartja a világcsúcsot 13 éve, így a rúdugrás Utolsó Csúcs Óta Eltelt Ideje most éppen 13 év, és ez még sokszorosára nőhet (Bob Beamon például 23 évig tartotta a távolugrás világcsúcsát). Persze az sokkal rosszabb, ha a Utolsó Csúcs Óta Eltelt Idő túl nagy. Ha valaki bízva a világ legnagyobb gazdaságának legkomolyabb presztízsű 100 vállalatában, és befektetett bármikor 2000 előtt az S&P 100 indexbe, akkor ma 91 hónapos Utolsó Csúcs Óta Eltelt Időben van ,

és ki tudja, hogy ez a szám meddig nőhet, ugyanis az index értékének meg kellene haladnia a 846 pontot, hogy a hullámvölgy végleg véget érjen, amihez több mint 15% -ot kellene még emelkednie. Ennél pedig sokkal rémisztőbb példák is léteznek. Mekkora tehát az optimális időtartama a Utolsó Csúcs Óta Eltelt Időnek? A kérdés olyan,

mintha azt kérdeznénk, mennyi az ideális ideje egy sportközvetítésnek? 10 perc biztosan kevés, de 4-5 óra már egyértelműen túl sok.


162


Általános tapasztalat az, hogy a legmagasabb hozamú befektetéseknek szinte mindig komoly ingadozása van, magas Drawdown mellett, és az ingadozások ideje nem lehet

néhány hetes vagy néhány hónapos, ezért ha magas hozamot szeretnénk, akkor 9-15 hónapnyi Utolsó Csúcs Óta Eltelt Idő az optimális . Ha beérjük hosszútávon is 10% alatti

éves hozamokkal akkor ez a szám sokkal alacsonyabb is lehet. Ha viszont 2 -3 évnél hosszabb Utolsó Csúcs Óta Eltelt Időt látunk, az már azt jelzi, hogy egy kevésbé aktívan menedzselt, tehetetlenségi erőt nehezebben viselő befektetéssel van dolgunk. Ettől persze még lehet magas hozamú, jó befektetés, de mentálisan is nehezebb elviselni a nehéz időszakot és a hozamokban is lehet hatása ha túl sokáig kell várni az új csúcsra. Ám a legfontosabb kérdés, amit fel kellene tenni magunknak: Mekkora időt tudunk mi magunk lelkileg elv iselni, iselni, anélkül, hogy befektetésünk új csúcsot döntene?

Ha a válasz megvan és elég határozott is, egy jó adag és évekre szóló felesleges aggodalomtól kíméljük meg magunkat és nagy valószínűséggel a nyereségünk is nagyobb lesz.


163


A tőkeáttétel növelése miatt hosszabb ideig leszünk bukóban? A legtöbben ódzkodnak a befektetéseik kockázatának növelésétől. Akik nem így vannak ezzel, azok többsége is úgy gondolja, hogy a nagyobb kockázat, nagyobb visszaesésekkel (drawdown) jár, sőt még hosszabb távon kell gondolkozni, mert ezek a visszaesések tovább tartanak majd, és a türelmet a befektetés remélhetőleg többlethozammal honorálja idővel. A jó hír az, hogy ez hogy ez a tényezőktől függően nem feltétlenül van így. Nemrég éppen egy továbbfejlesztett stratégiát teszteltem, és éppen a fenti vélekedés ellenkezőjére találtam látványos példát, ami elsőre a józan észnek ellentmondani látszik. Mielőtt megmutatom az adatokat (sőt a jobb érthetőség kedvéért ábrákat), jelzem, hogy a tesztek még nem jelentik azt,

hogy a valóságban mindig, minden ugyanilyen hatékonysággal működik, láttam és átéltem ezt, ez itt most csak elmélet. De a három teszt teljesen ugyanazzal a stratégiával futott, sőt még az egyes pozíciókba helyezett tőke aránya (a saját tőkéhez képest!) is ugyanakkora. A különbség egyetlenegy ponton van: a tőkeátté tel nagyságában. Első teszt, kétszeres maximális tőkeáttétel: Az éves hozamok változóak, van köztük egy veszteséges, és az átlag 17,41%.

A Drawdown grafikon három olyan visszaesést mutat, ami meghaladta a 20% -ot.

Az új csúcs elérséhez szükséges idő kevésbé bíztató, 15 év alatt négy olyan eset is volt, amikor © Faluvégi Balázs, Minden jog fenntartva, ISBN 978-963-06-7552-9

164


300 kereskedési napot, vagyis több mint egy évet kellett várni az új csúcsra, a maximum majdnem 3 év volt.

Második teszt, ötszörös maximális tőkeáttétel: Az éves hozam 41,15% -ra javul, már nincs veszteséges év, a legrosszabb hozam 9,22%.

A 20% feletti Drawdown-ok ok száma ugyan megsokszorozódik, de az előzőnél lényegesen

súlyosabb, 30% feletti visszaesés csak egy alkalommal következik be, és nagyon hamar megfordul.

Az igazán érdekes fejlemény most következik. A visszaesések időtartamai sokkal rövidebbek lettek. A rendszer szinte minden alkalommal sokkal gyorsabban termelt ismét értéket, a fenti

esethez viszonyítva. Mindössze egyetlen alkalom volt, amikor 1 évnél tovább tartott ez, és az is kevesebb mint a fele, az előző példa rekord időtartamánál.


165


Harmadik teszt, tízszeres maximális tőkeáttétel: Az a fenti két eset összehasonlítása után nem meglepő, hogy a hozam tovább javult. Az éves eredmény 59,63%. Az előző példában legrosszabb eredmény megtriplázódott, és most már négy olyan év is van, amelyik 100% feletti hozamot hozott. Külön felhívnám a figyelmet arra, hogy az átlagos eredmény összesítve az első 97 -szerese, a második majdnem hatszorosa lett.

A Drawdown-ok a vártnak megfelelően érezhetően nagyobbak, két esetben is átlépte a 40% -ot a

rendszer, még ha csak napokra is. De ne feledjük, a pozícióink összmérete az előzőnek akár a kétszerese

is

lehetett,

a

visszaesés

mégis

csak

1,3 -szorosa

lett

az

előzőnek.

Tovább folytatódott az új csúcs eléréséhez szükséges idő drasztikus csökkenése? Igen. A legmagasabb várakozási időszak 304 kereskedési nap volt, egyben az egyetlen alkalom, amikor egy évnél tovább kellett türelmesnek lennünk a friss gyümölcsért. Az 5 hónapnál hosszabb ínséges időszakok

száma

is

6-ról

4-re


csökkent

15

éves

időtávlatban.

166


Az ok röviden elmondható. A magasabb tőkeáttétel elsőre ijesztőbbnek látszik (és valóban

kockázatosabb), jóval nagyobb mozgásteret ad. Több különböző eszközben vehetsz fel pozíciót, és amit az egyiken elvesztesz, azt időközben, vagy nagyon hamar a másikon pótol hatod. Fontos előfeltétel viszont (a jó és gyakorlatban is kipróbáltan működő stratégia mellett), hogy a különböző eszközök minél inkább függetlenek legyenek egymástól, vagyis alacsony korrelációt, együttmozgást mutassanak. Tulajdonképpen a nagyobb mozgástér a kockázat hatékonyabb megosztását teszi lehetővé. Ha tehát a Drawdown további növekedését el tudod viselni, de rosszul tűröd a várakozást, a tőkeáttéel növelése a saját tőkearányos pozícióméret (de lehet szó saját tőkearányos Money Management

kalkulációkról)

változatlanul

hagyása

mellett

jó

szolgálatot

tehet.

Ha pedig nem szeretnéd, hogy nőjön a Drawdown elméleti szinten (és nagy valószínűséggel gyakorlatban sem), de a Time Off Peak- et, vagyis az új csúcsig elért időt le szeretnéd szorítani, kisebb pozíciókat vegyél fel, de több eszközben, amelyek alig függenek egymástól.


167


Légy precíz?

A Technikai Elemzésen belül az egyik legmélyebben húzódó vita, kimondva -kimondatlanul az automatizált rendszerek (automated systems vagy mechanical systems) és a kizárólag emberi döntéshozatalon alapuló stratégiák (discretionary trading) között húzódik. Az

előbbi egy előzetesen tesztelt és pontosan meghatározott szabályrendszer alapján – emberi beavatkozás nélkül – működik. Előnye a szinte végtelen számítási kapacitás, az objektivitás, érzelemmentesség, és a gyorsaság. Az utóbbiban ugyan lehetnek, sőt ma már elkerülhetetlenül vannak döntéstámogató szoftverek, a döntés maga minden esetben a portfolió menedzseré. Mivel a szoftverek kapacitásával és sebességével természete sen nem tudja felvenni a harcot, egy olyan előnyt kell felmutatni, amit jelen tudásunk mellett (sőt talán soha) nem lehet automatizálni. Ez az intuíció. (Én eleinte az utóbbi feltétlen híve voltam, amikor még számos szempontot nem vettem figyelembe. Mára a hibrid rendszerekben gondolkozom inkább, ott is elsősorban a az automatikus rendszerek döntési folyamatban való túlsúlyával.) A két iskola az elemzés szinte minden pontján rendszeresen összecsap, ugyanakkor nagyon jól meg is van egymás mellett. Az egyik ilyen harci terep, döntéstámogató eszköz a trendvonal. A trendvonalat emelkedő trend esetén az árfolyammozgás alatt, csökkenő trend esetén viszont felette ábrázoljuk. A klasszikus tanítás alapján a lokális minimumok (minimum kettő) összekötésével kapjuk emelkedő trendnél, és a lokális maximumok (itt is minimum kettő) összehúzásával jön ki. Persze minél többször érinti meg az árfolyam trendvonalat, majd fordul meg onnan, annál inkább megerősíti annak jelentőségét.


168


Innen válik el a két iskola véleménye. Alapvető eltérés mutatkozik abban, hogy miként kell egyáltalán felrajzolni a trendvonalat, és akkor az értelmezésről még nem is beszéltünk. Az intuícióra (is) építő módszer alapján természetesen több pontot is ki lehet nevezni lokális minimumnak, így akár elég sok egyenes vagy szakasz kinevezhető trendvonalnak . Az

elemző dolga többek között az, hogy az eszébe jutó lehetőségek közül válassza ki azt, amelyik az adott helyzethez a legnagyobb hatékonysággal használható. Ezzel szemben a pontos szabályrendszer híve, köztük Tom DeMark is, azt mondják, hogy a fenti megoldás zavarhoz vezethet. Ha nincs egyértelmű meghatározása és leírása a trendvonal megrajzolásának, akkor az értelmezés sem lehet egyértelmű, így a döntés sem lehet megalapozott. Sőt, a zavar váratlan veszteségeket is okozhat. Ha nem tudjuk, hogy pontosan hol törik meg a trendvonal, vagy más trendvonal felrajzolásával a menekülő útvonal illúziójába ringatjuk magunkat, az egészségesnél nagyobb, fájdalmasabb veszteség is lehet a vége. Például az alábbi grafikonon jogosan merülhet fel a kérdés: melyik az igazi trendvonal? Honnan tudjuk, hogy véget ért a trend? Melyik alá esés jelenti a fordulatot?


169


DeMark módszere szerint a fenti kérdések megnyugtató megválaszolása végett pontosan, objektív paraméterek alapján lehet és kell meghatározni azokat a pontokat, amelyek összekötésével megkapjuk a trendvonalat . Az egyik legegyszerűbb technikája az, hogy olyan

pontokat használ, ahol az adott napi vagy heti minimumot megelőző 1 -2-3, és követő 1 -2-3 alkalommal magasabb minimum volt tapasztalható emelkedő trend és alacsonyabb maximum

csökkenő trend esetén. Az egyik probléma ezzel, hogy nagyon ritkán ad „szép” és egyértelmű trendvonalat, így tovább kell finomítani, de szinte kizárt, hogy minden szituációban használható trendvonalat rajzoljon. A másik gond, hogy az esetenként túl szigorú szabály miatt előfordulhat, hogy sok vonalat rajzol, de éppen a lényegről csúszik le.


170


A trendvonalnak egyébként nem muszáj egyenesnek lenni, az alábbi ábrán a piros vonal, az emberi intuíció segítségével behúzott vonalat jelenti, a kék vonal pedig egy előre programozott

szabályrendszerű trendkövető görbe. Jól látszik, hogy ez utóbbi ugyan az idő 90% -ban remekül követi a trendet, de a különleges szituációkban „bután” viselkedik , nem tud mit kezdeni

velük.

A legfontosabb kérdés tehát: Kell-e, hogy a trendvonalak felrajzolása ennyire precíz és előre programozott legyen?

A kérdésre csak akkor adható értékelhető válasz, ha tudjuk, hogy pontosan mit akarunk. Amennyiben nagyrészt vagy teljes mértékben automatizált rendszerrel, stratégiával szeretnénk dolgozni, ha gyakran szűrünk több ezer részvény és más befektetési eszköz közül, ha a kiszállási taktikánkat bombabiztosan érzelemmentesre szeretnénk megcsinálni , akkor a válasz: IGEN. De természetesen – a technikai elemzésnél is – nem muszáj így dolgozni. A cikk elején említett

intuíciót, folyamatos emberi döntéshozatalt igénybe vevő módszernél éppen felesleges © Faluvégi Balázs, Minden jog fenntartva, ISBN 978-963-06-7552-9

171


megkötést, hátrányt jelenthet ha bizonyos folyamatokat túlszabályozunk . Azok akik kellő

tapasztalattal, profizmussal, érettséggel, és lelki stabilitással rendelkeznek, nyugodtan húzzák be kézzel a trendvonalat. Attól, hogy nem objektív szempontok alapján teszik ezt, még tudni fogják hogy hol érdemes be és kiszállni a piacra, tudni fogják, hogy mennyit érdemes kockáztatni, és ha hibáznak, le tudják vonni a tanulságokat. Hozzá kell tenni: 10 emberből 8 soha nem jut el erre a szintre, nem azért mert nincs tehetsége hozzá, hanem egyszerűen amiatt, mert túl hamar feladják a tanulási folyamat során, nincs elegendő türelmük. Ha valaki mégis eljut a profi

szintre, akkor a válasz a fenti kérdésre egyértelmű: NEM. Látható tehát, hogy a két iskola nem feltétlenül üti ki egymást, és sok út vezet a Nirvana -ba. Akár úgy gondoljuk, hogy mérnöki pontossággal megtervezünk mindent, akár úgy, hogy a tőzsdei kereskedés művészet („Trading is an Art”), mindkét módszer sikerre vezethet, ha tartjuk

magunkat az adott technika jellegzetességei által elkészített korlátokhoz .


172


Trough Time A „ Trough Time ”, amely egy saját ötletű teljesítménymérési mutató (röviden: TT ) – százalékosan a futamidő függvényében, vagy csak egyszerűen a napok száma alapján megmondja, hogy egy visszaesés idején mennyi ideje volt az árfolyam ugyanolyan alacsony szinten, mint most, vagy az elmúlt hetekben, hónapokban. Tehát egy lokális mélypont idején megmutatja, hogy az időben

mikori állapothoz tért vissza a piac vagy az adott részvény, egyéb pénzügyi eszköz, amelyet nyílt és sokszereplős piacon forg almaznak. Természetesen előfordulhat, hogy éppen egy mély visszaesésben van az árfolyam, de kisebb pozitív korrekciót mutatott be, ezért a legutolsó hasonló szint csak pár napra vagy hétre van. Ezért érdemes a módosított mutatóval dolgoznunk, amely az utolsó többszáz napot vizsgálja, megnézi közülük, hogy melyik a legalacsonyabb, és ezt alapul véve vizsgálja a helyzetet. A TT így arra a kérdésre ad választ, hogy mikor volt utoljára ennyire alacsonyan az általunk

vizsgált befektetési eszköz árfolyama. Sőt, még pontosabban: Hány napja volt, hogy utoljára ilyen alacsonyan volt az árfolyam? (vagy magasabban) Megintcsak másképpen megfog almazva: Hány napos/hetes/havi/éves mélyponton vagyunk éppen? Mennyit utaztunk vissza az időben az adott pénzügyi eszköz tekintetében? A Time Off Peak-től való eltérést az adja meg, hogy ez az indikátor nem foglalkozik azzal, hogy

hány napja volt utoljára a legutolsó legmagasabb érték. Ha egy visszaesésben, vagyis drawdown ban vagyunk, akkor nemcsak az az érdekes, hogy mióta zajlik ez, hanem az aktuális állapot milyen k orábbi időszakénak felel meg, más szóval: mekkora az az időszak, amióta nem nyertünk pénzt

(sőt azóta a későbbi nyereségek egy részét elveszítettük). Látványos példa, ami a legtöbb részvénnyel és indexszel 2008 őszén elszenvedett zuhanás idején megtörtént. Olyan mély szintekre estek, hogy egészen 1997 áprilisáig kell visszanéznünk, hogy hasonlóan alacsony szinteket találjunk. De ami igazán érdekes az az, hogy mindössze 13 hónappal korábban mindenkori csúcsot is láttunk az indexben. Ha csak a Time Off Peak -et nézzük, az még egy részvénypiacon teljesen elfogadható, gyakran előforduló 13 hónapos értéket je lez.


173


A Trough Time viszont jól jelzi, ho gy – ha (egyelőre?) csak egyetle n napig is – de majdnem 12 éves mélypontra kerültünk. Egy hasonló időszakot találni a második világháború óta, viszont a hasonlóság – ha a grafikonra nézünk – megdöbbentő. Az index 1973 első hónapjában beállította mindenkori csúcsát, majd a a havi szintet nézve szinte folyamatosan esve két hónap híján értékét szinte majdnem pontosan megfelezve, két év alatt jutott el arra a szintre, ami egy hónap híján 12 éves mélypontot jelent. De milyen időszak is volt ez? A hatvanas évek legvégén, a hetvenes évek elején az amerikai gazdaságnak a stagrációval (infláció és nulla növekedés) kellett szembenéznie, majd 1973 -ban az első olajválság nehezítette meg a mindennapokat.

Érdekes, hogy 2008 során ugyanez nem tapasztalható, mégis hasonló, sőt gyorsabb összeomlás következett be. Nos, itt a Time Off Peak fogalma új értelmet nyer. Hiszen éppen a 13 hónap alatt történt összeomlás az, amely egyébként a fent említettek alapján nagyon rövid lenne, ami pozitív, itt éppen negatív értelemben jelenik meg. Ennyire rövid ideig tartott, hogy a legfontosabb index mindenkori csúcsától közel 12 éves mélypontra érke zzen. © Faluvégi Balázs, Minden jog fenntartva, ISBN 978-963-06-7552-9

174


Csakhogy ezúttal nincs olajválság, noha az ár magas volt, egyértelmű hogy nem ez volt a kiváltó ok. A pénzügyi cégek iránt és egymás között meglévő bizalom megszűnése váltotta ki a

mélyrepülést és a reálgazdaságba átszivárgott recessziót.

Természetesen a Nagy Gazdasági Világválság nyitányának számító 29-es krach, majd a 30-ban beálított mélypont ennél is szélsőségesebb volt, mert ott nem 11 -12, hanem 21 év tőzsdén keletkező nyeresége tűnt el a „semmiben”. A grafikonon úgy lehet mindezt érzékletesen ábrázolni, hogy az aktuális árfolyamtól húzunk az időbeni tengely mentén visszafelé egy vízszintes vonalat és az első pontnál, ahol beleütközünk a korábbi árfolyamba, megállunk. A vonal két pontja közti távolság, napokban mérve (esetleg Bar számban, ha ez a célunk és egy Bar az nem egy napot jelöl) jelzi a Trough Time pontos értékét. Értelmezés

Minél hosszabb a maximum TT, pláne százalékosan a futamidőre kalkulálva, annál gyengébbnek tartható nyereségtermelés szempontjából az adott befektetési alap, kereskedési rendszer, index, vagy akár egyedi instrumentum, de fontos, hogy relatív értelemben. Hiszen abszolút értéke önmagában semmilyen következtetés levonására nem ad okot. © Faluvégi Balázs, Minden jog fenntartva, ISBN 978-963-06-7552-9

175


Egy rendszer annyira jó, mint az aktuális állapota alapján az a tény, hogy mennyivel korábbi időszakhoz képest keresett (vagy nem keresett) pénzt. Értelemszerűen ez az – elvileg – hosszútávon trendszerűen felfelé emelkedő rendszereknél működik. Ezért is állítható egyértelműen, hogy nem alkalmazható a devizapiacokra , de devizákban (is) kereskedő rendszerekre igen . A mutató felhasználható egyes részvények teljesítményére, hiszen (legalábbis a közfelfogás és sokévtizedes tapasztalat alapján) az infláció és a növekedés miatt a részvényárfolyamok többsége hosszútávon mindenképpen emelkedi k. Hasonló a helyzet az árupiaci termékeknél, illetve mindezeket lekövető befektetési alapoknál, ETF-ek és indexek esetén.

Mégis, a legjobban azokra a piaci időzítésre, technikai vagy kvantitatív elemekre épülő kereskedési renszerek, automatizált metóduso k, Hedge Fund-ok, speciális származtatott alapok teljesítményének egyik kiegészítő mutatója. Devizaárfolyamokra egyáltalán nem használható fel. Ennek oka átlátható: a devizák esetén nincs folyamatos emelkedés, mert az árfolyamok időről időre hullámoznak, de jelentős mértékben ritkán térnek el egymástól, és ha mégis, az semmiféle indikáló értékkel nem bír a jövőre nézve. Egymással akkor összehasonlíthatóak a mutatók, ha százalékosan nézzük meg, vagy többévtizedet nézünk meg abszolút számokkal. Ám a rendszer vizsgálatnál azt is meg kell nézni, hogy historikusan mi volt a jellemző, hogy hasonló esetre felkészüljünk. Itt arra kell figyelni, hogy mindig a kezdetektől, az addigi időszakig érvényes össz Bar számhoz mérjük a Trough Time értékét. Képlet: ( Legross zabb nap – korábbi nap amikor ennyire alacsonyan volt az „árfolyam” ) / összes nap száma. Ha „A” rendszer maximális Trough Time értéke 14%, „B” rendszeré pedig 17%, akkor ezen mutató szempontjából „A” rendszer tekinthető jobbnak. Azt is mondhatjuk, hogy „A” rendszer


176


visszaesései, drawdown-jai kevésbé vetnek vissza az időben, kisebb időintervallum, és így kevesebb rosszul járó befektető van középtávon. Ugyanakkor kérdés, hogy ekkora különbség szignifikáns mértékűnek mondható -e.

Természetesen össze is lehet hasonlítani az aktuális helyzetet, ezzel megmérve, hogy melyik rendszernek esett rosszabbul a mostani mélypont pl. a részvénypiacon. (itt nem kell százalékos értéket használni). Ha „A” rendszer esetén a Trough Time 420 nap, „B” rendszer esetén 340 nap, akkor elmondhatjuk, hogy „B” rendszer 80 nappal kevésbé esett vissza időben, az ő befektetői

kevésbé rossz korábbi időpontbeli értékhez tértek vissza, a visszaesést kevésbé sznvedték el – pszichológiailag és konzisztencia szempontjából mindenképpen, és valószínűleg anyagilag is. Érdemes a TT értékét összehasonlítani a Drawdown-al (DD) is. Például 20% DD és 200 nap TT, vagy 15% DD és 500 nap TT. Valószínűleg az előbbi, mert az

300 nap előnyben van, azalatt nagyobb valószínűséggel csinált profitot. De 40% DD – 300 nap TT, illetve 20% DD és 500 nap TT esetén már nem ennyire egyértelmű a

helyzet, mert a 200 nap „előny” nem feltétlenül elég a 20% nagyobb visszaesés ledolgozásához.

Összefoglalva elmondható, hogy a TT a hozam és a drawdown után a harmadik legf ontosabb teljesítménymérő (és kockázatmérő) illetve értékelő eszköz lehet, ezért semmiképpen sem érdemes kihagyni a repertoárból.


177


Megvágott Grafikonok - Felejtsd el a zajt, számtalan módon

Az ötlet 1964-ben Randy Gardner, egy 17 éves diák San Diego -ból megdöntötte a Guiness Világ Rekordot

az alvásmegvonás idejét tekintve. Gardner 264 órán keresztül volt ébren, ami egészen pontosan 11 napot jelent. Bár tudosók azt állítják, hogy ezek a kaszakdőrmutatvánnyal is felérő kísérletek veszélyesek is lehetnek, semmilyen lényeges egészségügyi probléma nem merült fel a rekordddöntés folyamán, és az után sem. Miután Gardner sikerrel megdöntötte a rekordot és végre nyugovóra tért, 15 órán keresztül aludt egyfolytában. Ezt követően egy ideig ébren volt, majd újabb 10 órát aludt, ezután megint egy rövidebb ébrenléti szakasz következett, végül újabb 9 órás alvás következett. Ez még mindig magas szám azt tudva, hogy a normál alvóideje a nem megszakított alvásciklusa esetén megközelítőleg 8 óra volt. De ha összeszámolju k a rekord ideje alatti meg nem történt alvási periódusok idejét, és az utána lévő „pótlási periódust”, akkor is azt kapjuk, hogy összességében 67 órányi alvási időt elveszített. Biztos vagyok benne, hogy aki kockázatos befektetésekkel, tőzsdei spekuláció val foglalkozik, ismeri az alvásmegvonás tüneteit, különösen, ha professzionális szinten dolgozik ebben a szakmában. Az elemzések készítése és a portfolió menedzsment egy kemény, és gyakran éjszakába nyúló munka, hogy befejezhessük a másnapra az ügyfelek által várt elemzést, vagy a tengerentúli piacokat figyeljük, és a felhasznált időnek nem ritkán az alvással eltöltött időszak látja a kárát. De nem kell minden, alvásból elvesztegetett időt bepótolnunk – ahogy Gardner sem tette, aki egyébként mind a mai napig tartja a rekordkísérletet. Ha elmulasztottunk 6 órányi alvást, az nem jelenti azt, hogy másnap éjjel 6 órával többet kellene aludnunk, vagy az elkövetkezendő két éjszaka 3-3 órával kell megtoldanunk az alvóidőnket. Még érdekesebb, hogy a különböző alvásszakaszoknak, különböző pótlási aránya van. Gardner agya a rekorddöntés utáni időszakban a legmélyebb alvás 68% -át, míg a gyors szemmozgásos ún. Rapid Eye Movement (REM) szakaszok 53%-át hozta vissza.

Ezek az eredmények nagyon hasonlóak ahhoz az 1970 -ben elvégzett kutatáshoz, amit a UCLA Egyetem neuropszichiátriai kutatási osztályán végeztek el (UCLA School of Medicine and Navy


178


Medical Neuropsychiatric Research Unit). Több napi alvásmegvonást követően egyes alvásszakaszoknak sokkal gyakoribb és hosszabb megjelenésük van, amíg az alvás más részei kevésbé dominánsak, mint a normál esetben. A fent említett REM -szakaszok (lenti ábrán piros körrel jelölve) – ahol a leggyakrabb és legélénkebb álomtevénység figyelhető meg – részben szorultak pótlásra. A legmélyebb alvási szakaszok (kékkel jelölve) több kompenzációra szorultak a szervezetünk részéről, de nem volt szükség teljes pótlásukra. Az ábra felső részén az alvásmegvonás nélküli, normális alvási ciklusok láthatóak. Az ábra alsó részén viszont az alany számottevő mértékű előzetes alvásmegvonásban részesült. Bár az ábra alsóbb része hosszabb időt ölel fel, nem szabad elfelejtenünk hogy a korábbi alvási időszak kiesése miatt még ezzel együtt is kevesebb valós alvóidőt képvisel.

Figure 1

A kutatási adatokból, és a fenti ábrából is az a legfontosabb következtetés, hogy a REM, és a 4. es, vagyis legmélyebb alvási szakasz szerepe fontosabb, mint az átmeneti – 2. és 3. szakasz. Az agyunk sokkal inkább ezekre az időszakokra koncentrál, míg a másik kettő ezek mögö tt kullog a


179


fontossági sorrendben. De egyik szakasznak sincs szüksége teljes pótlásra, és ez az alábbi következtetéskhez vezet:



A teljes ciklus időbeni lefolyásának egy része elengedhetetlenül fontos. Ezt mindenképpen pótlásra kerül. Ugyanakkor az idő egy része ha úgy tetszik, akár „örökre elveszhet”, anélkül hogy bármilyen következménye lenne ennek az életünkre.



A ciklus egyes részei fontosabbak, mint más kevésbé lényeges szakaszok.

Ugyanez a két megállapítás tökéletesen igaz a pénzügyi piacokra is, és ez adta az ötletet, hogy a Technikai Elemzés területén is felhasználjam: Miért ne vágnánk ki a kevésbé fontos árfolyammozgásokat, hogy a valós piaci eseményekre koncentrálhassunk? Alapok

Ha az árfolyammozgásokat ábrázoló grafikonok egyes ciklusait, vagy időbeni részeit kivágjuk, akkor az nem-lineáris időbeli chart -okat eredményez. Az árfolyam felrajzolási módszerek között

több olyat is találunk, amelyik ezzel a lehetőséggel él, és ahol az idő oly módon jelenik meg, mint egy rugalmasan alakítható paraméter, nem a grafikon szigorú és változtathatatlan kereteként. Az ún. O-X diagrammok (más néven Point and Figure chart) csak akkor rajzol fel új vízszintes oszlopot grafikonra, amikor a trenddel szemben a felhasználó által beállított minimális fordulási mértékben ellenkező irányú árfolyammozgás következik be. Ha a trend folytatódik, akkor ugyanaz az oszlop marad érvényben, és a vízszintes tengelyen nincs változás, így ránézésre nem tapasztaljuk az idő múlását. Tehát új oszlop nyitása és az idővonal érzékelhető folytatása csak akkor történik, ha a beállított értékkel, trenddel szembenő mozgást tapasztalunk. Az O-X diagrammok egyébként sokkal hosszabb múltra tekintenek vissza, mint a legtöbb ma

használatos grafikonrajzolási módszer. Az előde már 1881 -ben felbukkant, jóval azelőtt, hogy a mai modern bar-chart- ot megismerhettük volna, vagy nyugaton a japángyertya elterjedt volna.


180


A Renko grafikonok ugyanazon az ötleten alapulnak, mint az O -X diagrammok, de csak úgy mint a japán gyertya grafikonok, Japánból származnak. A különbség abban áll, hogy minden szignifikáns mértékű új árfolyammozgás ábrázolásra kerül a grafikonon, függetlenül attól, hogy a trend folytatódásáról vagy a fordulási mérték szerinte ellentétes mozgásról van -e szó. A Tick Chart egy igencsak nép szerű ábrázolási mód a napon belül kereskedő daytraderek és a pár másodperces vagy perces mozgásokat kihasználni igyekvő ún. skalpolók között. A „tick” az egyes kötéseket jelenti. A felhasználó beállítja, hogy hány „tick” legyen egy bar, és a program példá ul minden 100 kötést követően új Bar rajzolását kezdi meg. Nem számít, hogy a 100 darab kötés 1 perc, vagy 20 perc alatt zajlott le. Egy unalmasabb napon, vagy ebédidő alatt kevesebb mozgás lesz az időbeni tengelyen, míg a nap kezdetén, egy -egy fontosabb h ír után sokkal több új Bar keletkezik, egész egyszerűen azért, mert több kötés született ugyanakkora időtartam alatt. Mindezeken túl is vannak olyan típusú grafikonok, amelyek nem lineárisan ábrázolják az idő előrehaladtát. A fenti példánkban ennek módszere az árfolyamozgás szűrése, és ugyanez a lényege a Cut Out Chart- nak is. A szűrési kritérium valamennyi esetben egy előzetesen deifniált

paraméter, vagy egy változtatható összeg függvénye, kivéve a Tick Chart -ot, ahol a kötés szám a fő befolyásoló tényező . CUT OUT CHART

A fenti módszerekkel szembe, a Cut Out Chart -ok esetén szinte végtelen módozatai vannak az árfolyammozgások szűrésének. Az elnevezés nem véletlen: a fő cél a felesleges történések eltüntetése volt az ábráról, de a fontos részek eredeti formájában való mergőrzése, ezzel módosítva a teljes képet, és olyanná téve, ahogyan még sosem létezett. A kapott módszer viszont nem ad ránézésre újfatja grafikont. Szinte bármilyen hagyományos chart típuson felhasználható, legyen az vonaldigram, bar chart, vagy japánygyertya grafikon.

Mik az előnyei a felesleges árfolyammozgások kivágásának?





Egy sokkal tisztább képet kapunk a valós ármozgásról, a valós folyamatokról. Az oldalazó mozgás kiszűrése vagy bármi más ami a a stratégiánk szempontjából zajnak tekintendő, így csak olyan piacokon vagy eszközökben veszünk fel pozíciót, ahol lényeges


181


dolgok történnek, vagy megbízhatóbb formációk jelennek meg, vagy ha nincs ilyen, akkor nem ülünk feleslegesen egy nyereséget nem termelő pozícióban, hanem addig is egy fix kamatot fizető eszközt választunk, és nem kell az „opportunity cost” -ot megfizetnünk. 

Az új, tulajdonképpen szűrt grafikonok adatait alapul véve bármilyen indikátor újra felhasználható rajtuk, sok esetben jobb és megbízhatóbb jelzéseket adva.

Nincs olyan szoftver, amelyik képes lenne ezt a módszert végrehajtani, így egy technikai elemző

szoftver mellett szükség volt egy külön megírt Excel makróra is, amely segítségével egy -egy adatsor egyedileg módosítható és szűrhető. Ezzel a segítséggel is a folyamat egyes lépéseit csak kézzel lehet végrehajtani. Ezen oknál fogva mindössze egy korlátozott számú adatbázissal állt módomban dolgozni a módszer bemutatása kapcsán. Tíz olyan amerikai részvényt választottam, amelyik a 25 legmagasabb átlagos dollár forgalmú papír között szerepel a NYSE, NASDAQ és AMEX tőzsdéken (köztük egy ETF-el). További kritérium volt, hogy minden részvénynek különböző ágazatot kell képviselnie, és minimum 6 szektorból kell jönniük. A kiválasztott szektorok:

Technológia,

Egészségügy,

Energia,

Pénzügy,

Fogyasztási

Cikkek,

és

Konglomerátumok. A 10 kiválasztott részvény: Apple (AAPL), Amgen (AMGN), Citicorp (C), General Electric (GE), Intel (INTC), Johnson & Johnson (JNJ), Microsoft (MSFT), Pfizer (PFE), Exxonmobil (XOM).

A részvények közötti körrelációs együtthatókat megvizsgálva úgy találtam, hogy bár az esetek többségében szignifikáns mértékű az együttmozgás, önmagában még nem olyan magas, hogy aláaknázza a teszt sikerességét. A Korrelációs Mátrix:

Figure 2

Cohen szerint a fenti értékek többsége közepes korrelációt mutat a részvények között. Az együttmozgások mértéke az olyan magas szintektől mint a 0,92, a gyakorlatilag teljesen független 0,03-ig terjed, de előfordul érezhető negatív korreláció is. Az sem nagy meglepetés, hogy a 10 © Faluvégi Balázs, Minden jog fenntartva, ISBN 978-963-06-7552-9

182


részvénynek nagyon eltérő teljesítménye van, az utóbbi 10 évben. Csak egy példa: ha 1000 dollárt fektették az Apple részvényébe akkor mostanra 21 840 dollárod lenne, míg a korábban hasonlóan ígéretes technológiai részvénynek számító Intelbe való fektetés esetén gyakorlatilag változatlan 1010 dolláros összeggel zárnál. Az egyes részvényeknél a teljesítmény az utóbbi 10 évben:

Figure 3

A teszt során valamennyi részvény 1997. február 23. és 2007. február 23. közötti részét néztem meg, ami 2530 kereskedési napot jelent. Valamennyi adat kiigazításra került a vállalati eseményekkel, vagy hasonló történésekkel, amik az árfolyamot befolyásolták, például részvényfelosztás (stock split). A teszt során nem alkalmaztunk jutalékokat, slippage -t. A szimuláció egyszerű allokációs szabályokkal került elvégzésre, minden új pozíció az aktuális tőke 10%-án került megnyitásra. Ez lehetővé tette, hogy egyenlő, vagy időszakosan attól enyhén eltérő méretű pozíciók történjenek, a lehető legmagasabb kitettség mellett, ugyanakkor (először) tőkeáttétel használata nélkül. Elsőként, érdemes megnézni, hogy a részvények az egyszerű vedd és tartsd stratégáival hogyan teljesítettk volna ezen időtáv alatt. Az éves hozam 16,19% lett, ami meglehetősen jó a stratégiahoz képest, de a drawdown 61,91% lenne, ami már nehezen elfogadható.


183


Figure 4

Mik lehetnek azok a módszerek, amikkel ki lehet vágna a chart -ok egyes részeit? Elmondható, hogy számtalan ilyen módszer van, csak a kreativitásunk szabhat ennek határt. Néhány példa arra, hogy milyen módszerek alapján lehet az árfolyammozgásokat szűrni:



Az alacsony Bollinger szalag szélességű időszakok kiszűrése eltünteti azokat a periódusokat, amelyek kevésbé érdekesek, kisebb mozgásokat tartalmaznak és alacsony árfolyamsávú napokból állnak.



Az alacsony Rate Of Change (ROC) indikátorú időszakok kiszűrése hasonló eredménnyel

járhat, eltünteti azokat az időszakokat, ahol nincsenek trendek és hirtelen mozgások. © Faluvégi Balázs, Minden jog fenntartva, ISBN 978-963-06-7552-9

184




Az extrém magas vagy alacsony Relative Strength Index (RSI) időszakok eltüntetése megvédhet minket azoktól az esetektől, amikor a túlvettség vagy túladottság miatt hirtelen fordulatok történnek.



Demark TD indikátorait használva ez az egyik legjobb lehetőség a konrariánus filozófia megragadására, hogy a jól ismert számsorozattal el nem látott ba r-okat kihagyhatjuk a képből.



Aaron indikátorokat +50 és -50 értékek között, ezzel a nem valós trendszerű mozgást megkapva.



Japángyertya formációkat, például a doji -kat, amelyek a bizonytalanságot tükrözik.



Azon gyertyákat, amelyek árnyéke túl nagy, így nem látjuk a bizonytalan, naponta nagyot forduló piacot.



A túl nagy testtel rendelkező gyertyák kiszűrésével könnyebben megtalálhatjuk a rövidtávú fordulópontokat.



Forgalmi szűrő: az átlagnál alacsonyabb forgalmú, kevésbé jelentőségteljes napokat tudju k eltüntetni.



Sőt, nemcsak adott időszakokat, vagy jellemző időszakokat tudjuk kiszárni, hanem bármely adatot, amit használhatatlannak vagy kevésbé szignifikánsnak érzünk.


185


Hogyan működik A terjedelmi korlátok miatt nagyon részletes kifejtésre nincs lehetőség. A fő célom az, hogy a Cut Out Charts ötletet egy bizonyos példán keresztül mutassam be részleteiben.

Jelen írásban az átlagnál alacsonyabb kereskedési aktivitású napok kiszűrését választottam. Az ’aktivitás’ fogalma sok mindent jelenthet, ebben az esetben az alacsony napi kereskedési sávot takarja. Minél alacsonyabb a napi maximum és minimum különbsége, annál valószínűbb, hogy az adott napnak kisebb a jelentősége, és bármilyen szerepe van a jelzési rendszer eredményessége szempontjából. Más szavakkal: ha nincs komoly mértékű napon belüli mozgás, akkor azt a napot jelentéktelennek nyilvánítottam, és töröltem a grafikonról. Nem könnyű eldönteni, hogy pontosan mekkora sávtól számít alacsonynak a napi mozgás. Először is, a maximum-minimum sávot az aktuális záróár százalékában kell kifejezni, nem abszolút számként. Ennek az az oka, hogy összehasonlítható legyen más piacokkal, más részvényekkel, sőt ugyanennek a papírnak a korábbi jellemző értékeivel. Természetesen a maximum és minimum sávot nemcsak napi bontásra, de annál hosszabb vagy rövidebb időtartamú bar -okra is fel lehet használni. Az elkövetkezendő példák ugyan napi grafikonokra vonatkoznak, de hosszabb vagy rövidebb időbeli bontásokra is bátran ki lehet próbálni, legyen az akár 1 hónapos, akár 1 perces bar. Sőt, fel lehet használni, már eleve nem lineáris idő ábrázolású chart -ok esetén is, például tick chart -okra is. Tehát mekkora az az előre definált mennyiség, amely nem szignifikánsnak mutatkozik a napi maximum és minimum között? Mi a valós kritérium ebben a példában? Van aki azt állítja, hogy elegendő az összes adat 5 -10%-át eltüntetni, hogy a zaj „megszűnjön”, így a nagyon alacsony sávú napok nem maradnak csak meg. Az én tapasztalatom alapján a még az adatok 25-30%-nak eltüntetési is kevés, hogy igazán ki tudjuk emelni a lényeget. Minimum 40% -

ot kell kivágni az összes bar közül, hogy a valóban fontos árfolyammozgásra tudjunk koncentrálni. Azért, hogy még egyszerűbbé tegyem a módszer átláthatóságát egyszerű határt húztam, éppen az adatok felét töröltem le, és minden átlag alatti adat a maximum -minimum sáv tekintetében kivágásra került a teszt során.


186


Sajnos, az ennyire egyszerű feltétel a módszertanban komoly problémákat okozhat. Ha kiszámoljuk a napi sávot egy hosszú, akár évekre, évtizedekre elnyúló periódusra, akkor szembesülünk azzal, hogy bizonyos időszakokban minden egyes nap az átlag felett, bizonyos időszakokban minden nap az átlag alatt lesz. Mivel eleve a záróár százalékában számoltunk, így az ok nem lehet az eltérő ár, ehelyett a változó piaci szituációkban kell keresni a megoldást. Ha elég sokáig élsz (vagy tesztelsz), tapasztalni fogsz magas volatilitású periódusokat magas napi sávokkal, és ennek az ellenkezőjét is: alacsony volatilitású időszakokat, alacsony maximum -minimum különbségekkel. Ez az oka annak, hogy nem a sokéves vagy évtizedes átlagot, hanem mindig az adott környezethez tartozó átlagot használtam, ami egy 20 napos mozgóátlagban testesült meg. Természetesen ez sem szigorú szabály, csak egy finomítás, így mindenki a saját elképzelései szerint szabadon tesztelheti az eszébe jutó hangolási módszereket. Fontos kiemelni, hogy ezzel a finomítással, ha nem is nagy az eltérés, de matematikai okokból eltérhetünk a fent megfogalmazott céltól, ami a Bar -ok felének a megtartására irá nyult. Az első grafikonon a Cisco Systems (CSCO) árfolyamalakulását láthatjuk 2006 novemberétől 2007 februárjának végéig. Az utolsó 7 napot pirosal bekarikáztam. Egy kivételével ezen napok mindegyike inszignifikánsnak bizonyult (a fenti kritérium alapján) , hiszen nagyon alacsony napi sávot mutatnak.


187


Figure 5

A lenti már szűrt chart -on igencsak tiszta képet kapunk arról, hogy mi történik a módszer

alkalmazása során. A fenti graikonhoz képest ugyanannyi Bar van, de több idő. Két függőleges piros vonal jelzi, hogy a fenti grafikon mely időszakot mutatta. Sok nap kerü lt törlésre az előző

ábráról, de külön meg is jelöltem 3 olyan helyet, ahol több mint 5 egymást követő napot „radíroztunk le”. Szintén érdekes alul a függőleges tengelyen az idő vizsgálata, hi szen az egyes hónapok szélessége váltakozik. Egy példa decemberből csak 5 napot láthatunk, míg januárból 14 et.


188


Figure 6

Ha ezt a szűrőt alkalmazod minden egyes grafikonra, a legtöbb esetben egy sokkal tisztább képet fogsz kapni az elmúlt időszak trendjeiről, és mivel kevesebb a felesleges nap, kevesebb a zaj a képen. De még ennél is többről van szó. A Microsoft (MSFT) grafikonján számos hibás jelzést kapunk, az elsőt 2002 márciusában, az utolsót szeptemberben, mindösszesen hét alkalommal. Ezek majdnem mindegyike oldalazó rövidtávú időszakokban jelent meg, például májusban és júniusban.


189


Figure 7

A lenti szűrt grafikonon viszont a trend sokkal inkább megtisztítottnak látszik. Egyáltalán nem kapunk téves jelzéseket 2002 márciusát követően a fenti hé ttel szemben. Itt az egyetlen hátrány, hofy a fordulós jelzést egy kicsit későb kapjuk a fenti példához képest, 4 nap késéssel és 2 dollárral magasabban. Érdemes megfigyelni, hogy a piros körök, amelyek a hibás jelzések voltak a fenti grafikonon, a keveseb b megmaradt nap miatt vékonyabbak lettek.


190


Figure 8

Ez a chart jó példa arra, hogy mi a legfőbb előnye a Cut Out Chart -oknak. A fontosnak nem tekinthető adatok kiszűrésével az ún. zaj megszűnik, és így könnyebb észeevenni, vagy indikátorokkal vizsgálni, hogy valőjában mi is történik a piacon. Tesztek

Természetesen a fenti példák nem pótolhatják a teszteket vagy a módszer eredményességét alátámasztó bizonyítékokat, és annak igazolását, hogy a metódus jobb mint az egyserű vedd és tartsd stratégia vagy bármilyen stratégia a lineáris időábrázolású grafikonokon. Egy könnyedén áttekinthető teszthez egy egyszerű, mozgóátlagokon alapuló stratégiát alkalmaztam a korábban említett 10 részvényhez a Cut Out Charts módszer segítségével. A szabályok igen rövidek: h a a


191


részvény árfolyama a mozgóátlag fölé kerül, akkor a rendszer vásárol, ha alá, akkor elad, illetve short pozíciót nyit. Az adatok optimalizálásra is kerültek, ami ugyan növeli a hatékonyságot, de viszonylag szűk merítés esetén további kutatásra és elemzsre van szükség, és ez alapján a valós befektetési és kereskedési döntések meghozatala nem ajánlott. Az optimalizálás alapján a legjobb eredmények a 170 napos mozgóátlagra jöttek ki. Először is érdemes egy pillantást vetni a stratégia működésére az erede ti grafikonon. A teljesítmény igen gyenge a Vedd és Tartsd megközelítéshez képest. Azt is érdekes megállapítani, hogy nagyon alacsony a nyerőben zárt pozíciók aránya, hiszen csak ezek 15% zárult nyereséggel. A gyenge teljesítmény elsőre azt a benyomást keltheti az emberben, hogy a drawdown és a kitettség is alacsony lesz, tehát a mérsékelt hozam egy k lasszikus alacsony kockázatvállalású okra vezethető vissza. Ugyan mindkét adat egy kicsit alacsonyabb az egyszerű részvénytartási stratégiához képest, de elég közel van hozzá, ami ennyire visszafogott hozam esetén nem értékelhető kompromisszum.


192


Figure 9

Most nézzük meg ugyanennek a stratégiának az eredményeit, ugyanazokon a részvényeken, ugyanazokkal a paraméterekkel, de a Cut Out Charts módszer segítségével. A teljesítmény megduplázódott, de nagyszerűnek még mindig nem nevezhető. Ami viszont igazán jó hír, hogy a drawdown szint mindössze harmada a fenti tesztben látottnak. Az ok nyilvánvaló: a kevesebb zaj kevesebb felesleges ügyletet, és kevesebb hibát eredményez (nem beszélve az alacsonyabb összköltségről). Ennek ellenére nyerási arány alacsonyabb mint amit a szakirodalom általában javasol a trendkövető stratégiák számára.


193


Figure 10

Amennyiben használunk tőkeáttételt a hozamok javítására, akár a fentinél két -háromszor jobb eredményeket is elérhetünk, még mindig elfogadható drawdown szintek mellett. Bizonyos Money Management és allokációs szabályok miatt a tőkeáttételes stratégiának további módosításra van szüksége, hogy a hozam duplázása vagy triplázása elérhető legyen, de az eredmények már most nagyon nagy potenciállal kecsegtetnek. Sok múlik azon, hogy a továbbfejlesztett és adaptált stratégia élesben történő felhasználója milyen kockázati preferenciákkal r endelkezik. Nagyon fontos, hogy ne felejt sük el: ez a stratégia szándékosan lett ilyen egyszerű, hogy

demonstrálja a látványos különbségeket a lineáris időábrázolású és a Cut Out Chart -ok között.


194


Első célunk nem a tökéletes szisztéma megtalálása volt. Még igen nagy a mozgástér a stratégia fejlesztésére, ami már most elfogadható eredményeket produkál. A Cut Out Chart-okat és az eredeti grafikonokat szintén teszteltem ugyanezzel a lebutított

stratégiával és különböző paraméterekkel. Összesen 18 variáció került terítékre, mindkét vonalon teljesen ug yanúgy az eredeti 2530 Bar időtartamra és ugyanúgy a fent említett 10 részvényre.

Mindegyik variáció különböző hosszúságú mozgóátlagokat produkált 50 és 200 nap között. A Cut Out Charts ígéretes eredményeket produkált a további kutatások irányában, nemcsak jobb volt az esetek majdnem 89%-ban az eredeti grafikonon alkalmazottaknál, de a drawdown is szinte minden esetben javult . Ráadásul csak az eredeti grafikonon alkalmazottakhoz képest csak az

ügyletek 38%-nyi mennyiségére volt szükség.

Figure 11

A Cut Out Charts megverte a lineáris időskálájú grafikonokat szinte mindegyik időtávon, és szinte

mindegyik paraméterbeállításnál. A legfontosabb ok minderre: a zaj kiszűrésével elkerülhetjük a túl korai zárásokat, legyen szó long vagy short pozíciókról, csak úgy mint a túl korai beszállásokat. Amint eltüntettük az alacsony sávú napokat, jelentősen csökkentettük a a felesleges oldalazó mozgásokat, és a mozgóátlagoknak kisebb a sansza arra, hogy a kelleténél korábban találkozzanak, így kevésbé megbízható jeleket adva. Konklúzió A Cut Out Charts megközelítés remek lehetőséget jelent a Technikai Elemzés területén. Megteremti annak a lehetőségét, hogy a valóban fontos árfolyammozágsokra koncentráljunk és a potenciálja gyakorlatilag korlátlan, mert a szűrési kritériumok széleskörének sincs határa. Azért is fontos ez a módszer, mert amíg a hagyományos grafikonok alapján történő kereskedési időtávokat ugyanúgy tudjuk használni, ha nincs jó lehetőség a piacon, azt könnyebben meglátjuk és fix kamatozású eszközbe tudjuk fektetni a pénzünket.


195


A mögöttes filozófia ezen előnyök mögött nagyon hasonló ahhoz, ahogy az szükség esetén kihagyja, vagy lecsökkenti a kevsébé fontos alvási fázisokat, például egy alvásmegvonásos időszak után.

Jelen cikken belül csak annyi volt a cél, hogy prezentáljam az ötlet lényegét, és bemutassak egy példát, továbbá tippeket adjak a használatot illetően. Szeretnék bátorítani mindenkit, hogy használja fel a módszert a saját befektetési kapcsán, esetleg a saját munkájában (forrás megjelöléssel), illetve nyugodtan tesztelgesse azt, hogy még hatékonyabb utakat találjunk a használatra. Érthető módon a módszer kockázatos, így annak eredményére nincs garancia.

Források http://en.wikipedia.org/wiki/Randy_Gardner_(record_holder) Alvas.pdf (Sleep.pdf) Roland Csuhaj – ELTE, Cognitive Psychological School, Psychological Research - Hungarian Acadamy of Sciences Sleep Patterns Following 205 Hours of Sleep Deprivation – presented in Psychosomatic Medicine, Vol. 32., No. 2., March-April 1970 http://stockcharts.com/help/doku.php?id=support:understanding_pnf_charts Exploring the Boundary of Trading and Investing: Application of P&F Patterns to Mutual Fund Time Series Data, Gabor Varga CMT, Journal of Technical Analysis – 2006 Issue 64 http://www.investopedia.com/terms/r/renkochart.asp http://www.wealth-lab.com http://www.microsoft.com


196


http://www.stockcharts.com http://finance.yahoo.com (Cohen, J. (1988). Statistical power analysis for the behavioral sciences (2nd ed.) Hillsdale, NJ: Lawrence Erlbaum Associates. ISBN 0-8058-0283-5) Thomas R. DeMark: The New Science of Technical Analysis (John Wiley & Sons) Perry J. Kaufman: Trading Systems and Methods (Wiley & Sons)


197


A likviditás és a rugalmasság fontossága

Ritkán esik szó a befektetések egyik legfontosabb tulajdonságáról, a széles közönség által mobilizálhatóság néven ismert paraméterről. A mobilizálhatóság lényegében azt jelenti, hogy milyen könnyen tudjuk befektetésünket pénzzé tenni, azon belül is ez az eladás gyorsaságát, az ezzel összefüggő költségek alacsonyságát, és annak módját takarja. A sebesség jelenthet másodperceket, de lehet szó akár évekről is. A skála kedvező végén a bankközi devizaügyletek állnak (forex), amelyek esetén a pozíciók a hétvége kivételével éjjel nappal nagyon gyorsan lezárhatóak. A kedvezőtlen oldalon a nagy és drága ingatlanok állnak, amelyek eladása esetenként évekbe is telhet a piacon jellemző árfolyamokon. Zárójelben jegyzem meg, hogy bizonyos esetekben érdemes különbséget tenni a milyen gyorsan és a mikor kérdések között. Például, ha egyes piacok ritkán tartanak nyitva, de amikor mégis, akkor könnyű eladni amit szeretnénk, akkor a magas likviditás ellenére nem beszélhetünk könnyű mobilizálhatóságról. Erre a legjobb példa egyes műkincsek, például érmék, kisebb műtárgyak, amelyeknek évente néhány komolyabb aukción rendkívül könnyű eladni. Mégsem tekinthetőek könnyedén mobilizálhatónak, mert ezekre az esetekre heteket is várni kell. A költségek explicit és im plicit módon is felbukkanhatnak. Az előbbire tipikus példa a futamidő előtti vagy bizonyos időtartamot megelőző kiszállást terhelő ún. büntetőjutalék. De idetartozik minden eladást terhelő jutalék és tranzakciós költség, függetlenül attól hogy mikor történik a

pozícióból kilépést biztosító tranzakció. Az implicit költségek a piacon értékesíthető eszközöknél jelenik meg, függetlenül attól, hogy kell e keresnünk az adásvétel másik oldalára valakit, pl. egy tőzsdei eszköznél, vagy egy nem szervezett piacon, pl. ingatlan, vagy nem mint például az állampapírok esetén, amikor a kis és közepes befektetők az elsődleges forgalmazói hálózat valamely tagja által jegyzett árakon ad hatja el papírjait. A költség az eladás és a vételi oldal különbségében jelenik meg. Ha a kettő közötti különbség jellemzően 0,1%, akkor az pozíciónyitás -zárás páronként – minden más jutaléktól függetlenül – 0,2%-os „beárazott” költséget jelent. 100 kör után ez már 20%! Ezért fontos, hogy az ügyletek átlagos nyeresége legalább a fenti ügyletenkénti költséget szignifikáns mértékben átlépje, máskülönben megnő a tőke erodálódásának esélye.


198


De a kisebb forgási sebességű ingatlanügyletek esetén még körültekintőbben kell eljárni. Itt a hirdetési, közvetítői, jogi és illeték költségek miatt 3 -5% könnyedén lehet a tranzakciónkénti költség, és ez még csak az explicit jellegű. Az implicit jellegű az ingatlanok lassú rugalmasságából, az egyedi ingatlanok „végre találtam vevőt, ezért engedek az árból” típusú esetekből, illetve a homogén termékek hiánya miatti valós értékmeghatározás nehézségeiből fakadó aszimmetrikus információk és néha irracionális – érzelmi alapú megközelítés miatti félreárazásokból adódhat. Minél illikvidebb egy eszköz, a felsorolt tényezők annál nagyobb szerepet kapnak, és rontják a hatékonyságunkat. A likviditás fogalma még annyit tesz hozzá a fentiekhez, hogy a nyílt piacon, az árfolyam érzékelhető elmozdítása nélkül mennyire könnyű a pozíciók lezárása (vagy akár megnyitása). Mennyire fontos is valójában a likviditás a kockázatos befektetések világában? Főleg annak tükrében, hogy az ilyen jellegű invesztíciók esetén szinte minden tanácsadó és alapkezelő – jómagam is - nem győzik hangsúlyozni a hosszú távú gondolkodás elsődlegességét. Más szóval: mi szükség van likviditásra, ha jó darabig nem akarunk kiszállni? Miért nem jobb az ingatlan, mint az ugyanakkor kockázatú pl. részvénybefektetés vagy abszolút hozamú stratégia? A válasz a kockázatkezelésben és a sokszor felhozott valószínűségi megközelítésben rejlik. Korábban írtam, hogy a valószínűségi játékban a mennyiségnek hatalmas, sorsdöntő szerepe van. Ha 10 esetből hat alkalommal nyersz és 4 alkalommal veszítesz mondjuk 1 -1 eurót, akkor nem mindegy , hogy 20, 200 vagy 2000 esetről beszélünk.

Az alacsony likviditású eszközök esetén ritkábban és nehezebben, valamint sokszor magasabb költségek mellett lehet be és kilépni a piacra, piacról. A likviditási kockázatot egyébként tipikusan alulbecsli szinte minden piaci szereplő, legyen az nagy vagy kicsi. Persze értelemszerűen a nagyokat érinti inkább ez a probléma, hiszen nem mindegy, hogy egy napi 2 millió db forgalmú részvényből 300 db -ot, vagy 10 millió db -ot kellene értékesíteni. Nyilván ez utóbbi több hétig is eltarthat és az árfolyamokat igencsak lefelé nyomná. Az időről időre – pszichológiai okokra visszavezethetően – előforduló pánikok idején a volatilitás megnő, a likviditás pedig szinte teljesen ki is apadhat.


199


Ez az oka annak, hogy számos Hedge Fund ún. redemption period hosszabbítást volt kénytelen bevezetni 2008 második felében, ami 2009 elejére is átnyúlt. Számos intézmény, nagyvállalat, nyugdíjalap, vagyonos befektető, aki azt hitte, hogy 1 -2 hét vagy esetleg hónap alatt hozzájuthat pénzéhez, azzal volt kénytelen szembesülni, hogy nem belátható időn belül fog tudni csak hozzáférni befektetett tőkéjéhez, amelynek értéke addig is jelentős kockázatnak van kitéve. A fő ok az volt, hogy hirtelen olyan sokan és olyan nagy mennyiségben szerettek volna a Hedge Fundok a piaci pánik és a befektetőik tőkekivonása miatt lezárni pozíciókat, hogy az nagy zuhanást (tovább)generált és a hirtelen ekkora mennyiséget nem bírt el a piac. A helyzet ahhoz volt hasonló, mint amikor egy tűz üt ki egy zsúfolt és zárt helyen, és mindenki egyszerre igyekszik a szűk kijáraton át a szabad levegőre jutni. Értelemszerűen a tőzsdén kívüli, úgynevezett OTC piacok mindig illikvidebbek, lásd a 2007 2008-as válság idején szikraként funkcionáló subprime mortgage papírokat. Hozzá k ell tenni,

hogy a Forex a definíció szempontjából tőzsdén kívüli piac, de a jól kiépített rendszer miatt mégis egy sokszereplős, szűk bid/ask spread -ekkel rendelkező, nagyon likvid piacról van szó, ahol percek alatt még nyugodt időszakokban is több száz millió dollárnak megfelelő összeg cserélhet gazdát. Sokszer pedig a tőzsdei ügyletek egyes fajtái, illetve egyes termékek szervezett piaca nem likvid kellő mértékben. Ezen még az árjegyzők, market -maker-ek sem mindig segítenek. A likviditás nagyságához az is hozzájárul, hogy fix mennyiségű, vagy korlátlan mennyiségű az, amivel kereskedni lehet.

Meg kell különböztetni a meghatározott mennyiségű homogén db -ból álló eszközt (pl. részvény), a folyamatosan és dinamikusan változó mennyiségű eszköztől (pl. befektetési jegy, ETF – határeset, határidős kontraktusok – nyitott kötésállomány) Cornered Market

A likviditás hiánya, vagy annak mesterséges megteremtése nagyon komoly árfolyammanipulációs lehetőségeket rejt. Tulajdonképpen nincs másról szó, mint a kereslet és a kínálat viszonyának drasztikus megváltoztatásáról.


200


Ehhez korlátozott számú (vagy legalább kiszámítható mennyiségű), egyazon konkrét piachoz és eszközhöz tartozó, nyílt piacon lévő termékre van szükség, a részvény tipikus példa erre. A keresleti vagy k ínálati oldal szándékos és előre eltervezett csapdába ejtését sarokba szorításnak

hívják. A legsikeresebb sarokba szorítások természetesen nem kerülnek bele a történelemkönyvekbe, mert annak kiagyalói gondoskodnak arról, hogy eltüntessék vagy eleve elrejtsék a nyomokat. Illetve, ha ez nem lehetséges, legalább azt elintézik, hogy tevékenységükért ne kerüljenek vád alá. Az egyik leglátványosabb sarokba szorítási kísérlet a Hunt testvérekhez köthető. Az olajiparban jártas texasi család gyermekei az ezüst piacát célozták meg, és ott hatalmas pozíciókat felvéve felfelé manipulálták az árakat. 1979 -re a világ teljes leszállítható ezüst mennyiségének a felére voltak kontraktusaik a határidős tőzsdéken. A piacról kiszívott ezüst a kínálati oldalt nagyon lecsökkentve felfelé hajtotta az árfolyamokat. A Hunt fivérek közel 4 mrd dollárt kerestek egyetlen év alatt, ez ma közel 12 milliárd dollárt jelentene, ami rekord lenne. Arról keveset tudunk, hogy Hunt miképpen volt képes konzervatív és keresztény erkölcseit, valam int biblia szeretetét összeegyeztetni a fentiekkel. Még híresebb és aktuálisabb Volkswagen részvény 2008 -as esete. Az ismert életstílusautó gyártó Porsche még 2005-ben szerzett akkora részesedést a legnagyobb európai autókonszernben, hogy annak mértékéről a felügyeletet és a nyilvánosságot is tájékoztatnia kellett. Már ekkor világos volt, hogy szándékában állhat a teljes csoport feletti kontroll megszerzése, de ez két akadályba is ütközött. Egyrészt a vállalat mérete, amely meghaladta a Porsche csoport lehetőségeit, másrészt az, hogy a Volkswagen mintegy 20%- os tulajdonosa az egyik szövetségi állam, amely ráadásul

speciális, törvénybe foglalt jogosítvánnyal rendelkezik, főként a munkavállalók védelme területén. Ezen okok miatt a Porsche agresszívebb és a szakszervezetre kevésbé tekintettel lévő vállalati kultúrája, valamint a kontroll szoros igénye mind nehézséget jelentettek volna még akkor is, ha a felvásárló képes előteremteni a tőkét a többségi tulajdonhoz. De 2008-ra szépen csendben egyre nagyobb részesedést szerzett a Volkswagenben, amihez

hozzájárult a cég sikere a hagyományos 911 -esek mellett a Boxster és Cayenne modellekkel, valamint az is, hogy a nagy német autógyár egyre inkább szenvedett a lassuló, majd szűkülő piacon.


201


2007-ben az Európai Unió irányelveivel ellentétesnek találták a fenti törvényt, ami tovább

könnyítette a részvények vásárlását, pontosabban megnövelte annak valós jelentőségét. A legnagyobb ugródeszkát mégis a 2008 őszére kicsúcsosodó pénzügyi válság hozta meg. Októberig a legtöbb autógyártóval szemben, a felvásárlási sztori miatt emelkedett a VW részvények árfolyama. Ekkor azonban itt is elszakadt a cérna és elkezdett esni az árfolyam. Számos spekuláns gondolta úgy, hogy eljött az igazság pillanata és a Volkswagen is hatalmasat esik majd. Ekkor sokan nagyarányú short pozíciókat vettek fel. Néhány napig esett is az árfolyam

a short nyitások nyomása alatt, de ekkor robbant a bomba: a Porsche bejelentette, hogy szinte minden szabadon lévő részvényt megvásárolt, és a cég pár százalék kivételével az Alsó Szászországi kormánnyal együtt birtokolja a VW -t. A shortosok hirtelen nem tudták kitől visszavásárolni a részvényeket. A vételi érdeklődés az eladói oldal sokszorosára nőtt és a fundamentumok többé nem számítottak. A részvény 200 EUR közeli árfolyamról néhány nap alatt az ötszörösére nőtt. A Porsche bekerítette a piacot a korlátozott számú részvények megvásárlásával, más szóval azok kiszívásával a piacról. Az eset külön pikantériája, hogy a sarokba szorító nagyon gyorsan keresett iszonyatos mennyiségű pénzt úgy, hogy eredetileg nem volt szándékában a piac bekerítése, sőt állításuk szerint ezt soha egyetlen pillanatig nem művelték tudatosan. Nehéz eldönteni, hogy mikortól érezhette magát a Porsche konszern a nyeregben, de erre csak az ő vezetőségük tud válaszolni. Bizonyos értelemben véve, a Hedge Fund -ok fejezeténél említett Amaranth esete is hasonló. Viszont ezek az esetek azért is kirívóak, mert az igazán nagy piacokat, mint a földgáz, ezüst, vagy egy nagy autógyártó – a Volkswagen piaca igen nagy és sokszereplős, mégis sikerült egy ideig bekeríteni őket. De ezek ritkák, és minél nagyobb egy piac, annál nehezebb ezt megtenni. Ezért részesítsük előnyben a korlátlan potenciális számú darabszámmal rendelkező, részvények esetén magas közkézhányadú és nagy forgalmú piacokat. A fenti esetek mind-mind arra mutatnak, hogy a likviditás elsőrangú minden rövid és középtávú

ügyletekben érdekelt stratégia számára. Éppen ez a gyors forgási sebesség az, ami – magas valószínűségek mellett – alapvető tényező a nagy hozamú stratégiák számára, hiszen minél tovább


202


maradnánk egy -egy pozícióban, annál valószínűbb, hogy valami rendkívüli, likviditás károsító esemény történik – akár egy sarokba szorítás is. A likviditás tulajdonképpen mindig is relatív fogalom. Mindig ahhoz mérhetjük, hogy mi mekkora szerepet játszunk a piacon. Viszont ne felejtsük el, hogy ha szerepünk elenyésző, akkor is a költségek magasak vagy

alacsonyak is lehetnek, ha nincs kellő számú és kellő nagyságú tőkével rendelkező piaci résztvevő . Az elektronikai fejlesztés és a spekulánsok jelenléte rendszerint javítja a likviditást. Általában a magas likviditás jó, mert a lehetőség jobb, mint a nem -lehetőség (ha az érzelmi döntésektől eltekintünk), még akkor is ha nem élünk vele. Összességében tehát a gyors reagálás, a rugalmasság, az opportunity cost esélyének csökkentése, a magas kereskedési frekvencia, a jobb kockázatkezelési lehetőségek mind előnyt jeleznek a likvid befektetések területén, a hátrányt egyedül a ritka de azért előforduló manipulációk, illetve a pánik helyzetek, és a rossz érzelmi reakciók miatti felesleges ki -be ugrálások jelentik A mobilizálhatóság és a likviditás nem első helyen álló szempontok, de elengedhetetlenül fontosak. Ha jelen vannak, az elemszám növelés mellett hozamnövelési potenciállal is rendelkeznek, így érdemes a döntési szempontok között dobogós helyen tartani őket.


203


Jelen és Jövő


204


Hogyan legyen 200 millió Ft -unk nyugdíjas korunkra?

Ezt a fejezetet elsősorban nem fiataloknak szánom, de nekik sem árt elolvasni. Minél hamarabb

készülsz fel a nyugdíjas éveidre, annál könnyebb dolgod lesz. Nos, nézzük a lehetőségeket :



Lottózzunk! Csak egy kis szerencse kell, és még alacsony nyereményalap esetén is több

százmillió forinthoz juthatunk hozzá. Esélyünk kb. 1 a 44 millióhoz, ha minden kombinációt megjátszunk. A nyeremény viszont a szelvény értékéhez képest ennek töredéke, arról nem is beszélve, hogy ha mások is eltalálják az öt számot, osztoznod kell rajta. De az esélyed még így is nagyon kicsi, még ha ezt nehéz is elsőre átlátni. Van ismerősöm, aki 40 éve játszik, és szentül meg van győződve arról, hogy „Most már tényleg itt az ideje hogy nyerjen”. Ha lottózol, akkor valójában nem (számottevő) nyerési esélyt, hanem egy kis reménykedést vásárolsz. Ha befektetésnek nem is, de egy érdekes „érzés szolgáltatásnak” megteszi.



Kemény munka. A legtöbben ezt a megoldást választják. Nagyon sok függ persze attól,

hogy az adott állás mekkora jövedelmet hoz és mennyire teremthető tartós egzisztencia vele. De a legtöbb mégis azon múlik, hogy a jövedelmedből mennyit tudsz félretenni a későbbiekre. Az emberek többségénél ez az arány vagy nulla, vagy nagyon alacsony. Részben ugyan magyarázza ezt az alacsony jövedelem, de sok esetben a tervezés és az előre gondolkozás hiánya a felelős. Ha sokat keresel, és azt évekig, sőt évtizedekig mind elköltöd, akkor az olyan mintha megeresztenéd a kádban a vizet, majd a dugót elfelejtenéd betenni, így lefolyna az összes víz.



Vállalkozás. Szintén jó ötlet. Ma a városban sétálva százával láthatunk vállalkozókat,

amint luxusautókkal hámozzák át magukat a közlekedési dugókon. Ha a statisztikákra nézünk, akkor több mint egy millió embert látunk, aki vállalkozó. Jelentős részük ugyan valójában alkalmazotti státuszt „helyettesít”, de még róluk is elmondható, hogy jövedelmük hasonlóan bizonytalan mint a vállalkozók mintegy háromnegyedéé. Ugyanis a vállalkozások minimum 70%-a vagy csődbe megy, vagy a tulajdonos önszántából számolja fel azt, vagy komolyabb tőkefelhalmozás nélkül jobb esetben is csak közepes © Faluvégi Balázs, Minden jog fenntartva, ISBN 978-963-06-7552-9

205


jövedelmet biztosít. Könnyen lehet, hogy te nem ebbe a csoportba fogsz tartozni, de a legkevesebb amit tehetsz, hogy van egy B-terved.



Támaszkodjunk gyerekeinkre , ők milliárdosok lesznek, mire megöregszünk. Számtalan alkalommal hallottam, hogy valaki tehetséges gyerekeire számít majd, akik eltartják öreg

korában. Az indoklás nem egyszer az, hogy neki „ez jár”, hiszen ő is felnevelte őket. Morális vitába nem szeretnék bocsátkozni, vegyük inkább a számokat. Magyarországon az átlag nettó jövedelem nem sokkal van 100 000 Ft felett. Egy nyugdíjas a nadrágszíjat összehúzva megél mondjuk 50 000 Ft-ból. Ez egy fiatal házaspár esetén a kétszer két szülő esetén 200 000 Ft többletkiadást jelent, ami közel a jövedelmük duplája! Nyilvánvaló, hogy a többség ezt képtelen lesz kitermelni. Bizonyára vannak családok, ahol az idős szülők eltartása nem okoz problémát, de jól tudjuk, hogy az esetek többségében nem ez a helyzet, és a jövőben sem várható jelentős változás. Aki arra számít, hogy gyerekei pénzben lubickolnak és majd eltartják, irreálisan magas kockázatot vállal fel.



Kössünk életbiztosítást. Előnye, hogy kellően hosszú távú szerződés esetén nem kell

adót fizetni, és akár magas kockázatú eszközalapba is fektethetünk. Hátránya viszont, hogy szinte valamenny i esetben minden más megoldásnál sokkal több költséget kell

fizetni, ráadásul az eszközalap nyújtotta portfoliót könnyedén lekövethetjük más, kevésbé kötött eszközzel, köztük olyannal is, amelyik szintén adómentes.



Nyugdíjpénztár. Ma a nyugdíjpénztárak jelentős többsége vagy nevetségesen kis

mértékben, vagy egyáltalán ne fektet magas hozamlehetőségű eszközbe. De még ha ezt meg is tenné, akkor is rendelkezésünkre áll egy rugalmasabb, nagyobb mozgásteret lehetővé tevő számla



NYESZ.

A Nyugdíj Előtakarékossági Számla lényege, hogy bármilyen értékpapírt

választunk, és helyezünk el rajta, nem kell semmilyen adót fizetni, sőt adójóváírást is kapunk, évente akár 130 000 Ft-ot, ha elegendő összeget helyezünk el a számlán. Az egyetlen kitétel, hogy a megtakarításnak nyugdíj célúnak kell lennie. Ahhoz azonban, hogy az elhelyezett összegek kellően nagyok legyenek visszavonulásunk idején magas hozamú megoldásokat kell keresnünk, amit ez a számla önmagában még egyáltalán nem garantál. © Faluvégi Balázs, Minden jog fenntartva, ISBN 978-963-06-7552-9

206


Önmagában tehát a NYESZ olyan mint egy csodálatos, kényelmes, csupa extrával felszerelt autó, amelyből már csak a motor hiányzik.



Olyan befektetési eszközök választása, amelyek hosszútávon jelentős valószínűséggel többszörösen megverik a kockázatmentes befektetési lehetőségeket . Nem mindegy,

hogy nyugdíjas korunkban havi 50 000, 100 000, vagy esetleg 500 000 Ft- ból tudunk gazdálkodni. Ha minden kockázatot elutasítasz, akkor a legelső lesz a sorsod. Ha viszont szinte a nulláról indulva évi 400 000 Ft-ot, (havi alig több mint 28 000 Ft-ot, és mellé az adójóváírást) félreteszel 30 évig, akkor 15,5%-os hozamra van szükség a 200 000 000 Ft-os álomcél megvalósításhoz.

Ez nem könnyű, de nem is lehetetlen cél. Az infláció

ugyan jelentős mértékben csökkenti ennek értékét, de abban egyetérthetünk, hogy ez az összeg

még

30

év

múlva

is

kényelmes

életet

tesz

majd

lehetővé.

Mivel a bankbetétek hosszú évek átlagában 6%, az állampapírok 7%, az ingatlanok 9%, a részvények 11% környékén vagy az alatt teljesítenek, neked ennél enyhén vagy közepes mértékben magasabb hozamra lesz szükséged, ami a kockázatvállalás körülhatárolt növelését teszi fontossá. Ez sokkal könnyebben megvalósítható, mint gondolnád ! A megoldás lehet az abszolút hozamú alapokban, egyedi portfoliókezelésben, mérsékelt vagy közepesen nagy mértékű tőkeáttételben..


207


6 tipp ha (egyelőre) nincs pénzünk megfizetni a privát bankárokat Bőrfotel, halk andalító zene, drága pezsgő, kifogástalan megjelenésű, elegáns öltönyben járó befektetési szakértő, széles mosoly…

Talán ezek jutnak eszünkbe először, ha a privát bankárokról hallunk. A gazdagok kiváltsága – mondják sokan, és nem is alaptalanul. A privát bankárok feladata, hogy az ügyfeleknek személyre szabott tanácsot adjon befektetései, pénzügyei alakításában, és az ügyintézést minél könnyebbé, kényelmesebbé tegyék oly módon, hogy az ügyféllel éreztessék is: ő itt kivételes

ember, kiemelten foglalkoznak vele, élvezheti az exkluzivitást. Sokáig az 1 millió dolláros vagyon álomhatára jelentette, hogy valaki betehette a lábát a privát banki irodákba. Ma már az összeg jelentős mértékben lejjebb ment, de még a viszonylag friss magyar piacgazdaságban sem lehet 20 millió Ft-os megtakarítás alatt ilyen szolgáltatást igénybe venni, jellemzőbb azonban az 50 vagy akár a 100 m Ft -os alsó limit.

A többség nem rendelkezik ennyi pénzzel, ez nem vitás. De nem is biztos, hogy szüksége van rá, hiszen az exkluzív kiszolgálásán túl a tanácsadás, a szükséges információk megszerzéséhez nem is kell, hogy a vörös szőnyegen sétálhassunk be a bankba. Az emberek többsége

valószínűleg nem is a bőrfotelre és a nyájas banki alkalmazottakra vágyik, hanem arra, hogy valaki folyamatosan tanáccsal lássa el pénzügyeit illetően. Jó hírem van: több jó megoldás is létezik, amelyik kisegítheti az embert, ha nem szeretne maga foglalkozni befektetéseivel . Nézzük meg ezeket sorban:

1. Befektetési Alap. Ezeknek az a célja, hogy a kisebb -nagyobb összegeket begyűjtve egyetlen

„kalapban” kezelje a pénzt, egy előre meghatározott stratégia alapján. Ha megvásároltuk egy befektetési alap ún. befektetési jegyeit, akkor hátradőlhetünk, innentől fogva a pénzünk nekünk dolgozik, egy szalmaszálat sem kell keresztbe tennünk. Érdemes figyelembe venni, hogy a

legtöbb alapot ugyan bármikor lehet adni - venni, mégis ajánlatos legalább egy évben gondolkozni ezeknél. A befektetési alapokról részletesen a www.bamosz.hu oldalon érdemes tájékozódni. Díjazásuk jellemzően a tőke 1 -2%-a évente, de egyre gyakoribb a sikerdíj felbukkanása is.


208


2. Befektetési Tanácsadó. A tanácsadók manapság úgy szaporodnak mint a gomba, de

vigyázzunk, mert a többségüktől gyomorrontást lehet kapni. Sajnos sokan nevezik magukat befektetési vagy pénzügyi tanácsadóknak, de valódi céljuk, hogy a „szakértő” álarcába bújva valamilyen befektetési terméket – rendszerint életbiztosítást – sózzanak ránk. Az igazi

tanácsadók mind engedéllyel rendelkeznek , és megtalálhatóak a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének honlapján ( www.pszaf.hu ). Óradíjért és/vagy a tőke százalékáért do lgoznak, de a legigazságosabb a sikerdíjas megoldás. 3. Befektetési Klub-ok. Az Egyesült Államokban elképesztő népszerűségre tettek szert,

Európában, és különösen hazánkban sokkal kevésbé elterjedtek. Ez nem is meglepő annak tekintetében, hogy a Klub-ok célja az, hogy a tagok egymást segítsék tanácsokkal tapasztalatokkal, vagy akár közösen kialakított befektetési stratégiákkal, sőt konkrét befektetésekkel is. Amíg a tengerentúlon ritkán rejtegetik a vagyont, addig itthon még jó

esetben is csak szemlesütve beszélnek róla, kevesen vannak, akik szívesen megosztják másokkal befektetési problémáikat. Ez a megoldás ezért csak azoknak javasolt, akik aggályok nélkül beszélnek nyíltan a befektetési elképzeléseikről. Emellett fontos kiemelni, hogy itt sokkal kisebb eséllyel kapunk valóban szakértői segítséget, ezért ez csak kiegészítve más

információforrásokkal működhet . Az ilyen jellegű Klub -ok akkor tisztességesek, ha nem vagy

csak a tényleges költségek fedezésre számítanak fel díjat. 4. Internet.

Kézen fekvőnek tűnik, de sokan mégsem használják. Nincsenek ugyan pontos

számok, de megdöbbentő az az arány, ami megmutatja, hogy hányan nem néznek utána a befektetési lehetőségeket, hanem az első (vagy sokadik) plakát vagy TV -reklám hatására döntenek. Pedig a világhálón keresgélve sokkal könnyebben, gyorsabban találhatjuk meg a

számunkra optimális lehetőséget. Ez valóban nagyobb munkával és időráfordítással jár, mint a

többi pont, de az a havi vagy negyedévenkénti pár óra megéri, ha a saját befektetésünkről van szó. Innen érdemes elindulni: befektetes.lap.hu 5. Nem kiemelt Private Banking.

Sok bank a hatékonyabb – és olcsóbb - ügyfélkiszolgálás

érdekében az elektronikus ügyintézés irányába fejlődik. Mások: felismerve a személyes tanácsadás előnyeit igyekeznek azok kedvében járni, akik nem rendelkeznek százmilliós nagyságrendű befektetéssel. Ilyenkor elmarad az elegáns iroda, és a kényeztetés, de gyakran szakszerű, korrekt tanácsokat kaphatunk befektetéseinket illetően. Oda kell figyelni azonban arra, hogy a ranglétrán


209


jellemzően már alacsonyabb szinten lévő tanácsadónk kevesebb időt tud ránk fordítani , és szinte minden esetben a bankjának valamely termékét fogja nekünk kínálni , ami nem biztos

hogy a legjobb számunkra – ugyanakkor jelentősen csökkenti a tanácsadás díját. Ha ezzel megelégszünk, elegendő felhívni a bankunkat, hogy tudnak -e személyes tanácsadót biztosítani. 6. Pénzügyi Tervezési szoftver. Magyarországon még alig -alig használják, de a fejlett nyugati

országokban egyre inkább elterjedt, hogy olyan szoftvereket, é s gyakran azokkal egybekapcsolt szolgáltatásokat kapunk, amelyek egyszerre adnak tanácsot, lehet velük személyre szabott tervet készíteni, és különböző forgatókönyveket lejátszani . Fontos, hogy a szoftver képes

legyen az eszközeink eltérő típusú, földrajzi helyű, kockázatú, és lefutású termékek között beállításoktól függően tetszőleges arányú lehetőséget felkínálni, amit persze időközben is módosítani lehe ssen. Innen érdemes elindulni, minimum közepes angoltudással : http://www.download.com/Personal-Finance/3150-2057_4-0.html?tag=dir

+1: Előadások. Egyre több helyen bukkannak fel olyan előadás sorozatok, tanfolyamok, amelyek

a befektetés tudományára (egyesek szerint művészetére) szeretne megtanítani minket. Minden esetben meg kell nézni, hogy a cég, amely az előadásokat tartja milyen referenciákkal rendelkezik, mióta van a piacon, az előadók milyen képzettséget szereztek, és vállalják -e, hogy ha nem tetszik az előadás, adnak -e valamilyen garanciát, ha nem tetszett az előadás, később is segítenek -e nekünk, ha elakadnánk.


210


Milyen befektetési alapba fektessünk? – Konkrétumokkal

Néha elhangzik az a megjegyzés, hogy túl sokat filozofálgatok, az írásaimban, szerepléseimben, és túl kevés konkrétum hangzik el. Be kell, hogy valljam, a kijelentés egyáltalán nem alaptalan, ugyanakkor nem is ok nélkül teszek így. Nézzünk meg egy velem jó pár éve megtörtént esetet, amelyből gyorsan kiderül, hogy igazán konkrét tanácsot adni nyilván csak az összes ismeret birtokában, egyedileg lehet.

Egy korábbi barátnőm anyja egy családi ebéd alkalmával megkérdezte, amikor másodszorra találkoztunk és már tudta, hogy mivel foglalkozom: - Ha befektetési tanácsot adsz, akkor mond meg, hogy mibe fektessek. - Ahhoz tudnom ke llene pár információt, például… -Miért kellene? Ami jó befektetés, az jó befektetés, bárkinek is szól.

Nem mertem belemenni egy mélyebb vitába a hölggyel, láttam hogy igen makacs és önfejű. (Sajnos az idő múlásával kiderült, hogy ez genetikai eredetű és gyermekére is öröklődött, így a kapcsolatom is véget ért, de ez már egy másik történet…) . Ha felvállaltam volna a vitát, az alábbiakkal érveltem volna: Ilyen alapon azt is kérdezhetnénk, hogy „Milyen autót vegyek?” , „Milyen gyógyszert vegyek be?” . Ha bármilyen szakértő ezekre a kérdésekre felelősségteljes választ szeretne adni, vissza fog kérdezni, megtudakolva a kérdező egyedi igényeit, elképzeléseit, tulajdonságait.

Ebben a cikkben mégis kísérletet teszek arra, hogy konkrét tanácsot adjak , de hangsúlyozom mindenki egyedileg is vizsgálja át a lehetőségeit és vágyait. Két okból: 

Egyrészt mindenki esete más és más. Van, aki nem engedheti meg magának, hogy egy fillért is kockáztasson, mert pár hónapon vagy éven belül komoly és elkerülhe tetlen kiadásai lesznek (gyermek iskoláztatása, hiteltörlesztések). Van, aki megengedheti magának, hogy kockáztasson, de előfordulhat, hogy hirtelen szüksége van komoly


211


pénzösszegre. Van aki megteheti, hogy évekig, évtizedekig hátradőlve fektessen be egyetlen eszközbe, mert stabil jövedelemforrása van. 

Másrészt az egyes kategóriákon belül is jelentős eltérések vannak . Például teljesen más eredményt hozhat ha egy befektetési alap különböző régiókban fektet be, mert az eltérő részvénypiaci teljesítmények és a devizaárfolyam mozgása elképesztő különbségeket hozhat. Akár egyazon alapkezelő esetén is! Például jelen írás megszületésének időpontjában a K&H Amerikával 5 év alatt éves szinten kevesebb mint 2% -ot lehetett keresni, ami nem nagy meglepetés a dollár mélyrepülését látva, míg a K&H Navigátor éves szinten hozott majdnem 26% -ot az elmúlt 5 évben, mert az hátradőlve üldögélt magyar részvényekben. A különbség éves szinten 24%, ha 5 éve ugyanannyi pénzt fektettünk be mindkettőbe, akkor a második ma közel háromszor annyit ér. Pedig ugyanahhoz az Alapkezelőhöz tartoznak és ugyanazon kategórián belül vannak, mégis az eltérő befektetési politika egészen szélsőséges különbségeket okozhat.

Tehát, amit itt látsz, az bizonyos mértékig meghatározza a javasolt határokat, de nem kizárólagos, itt csak a jellemző értékek szerepelnek. Alap típus

Időtáv

Ingadozás

Pénzpiaci, likviditási

0-2 év

0-1%

Kötvény

1-5 év

5-10%

Vegyes

3 év

1-

10-15%

Részvény

3-5 év felett

30-50%

Garantált

Lejáratig (jellemzően 3 év)

5-10%

Ingatlan

3 év felett

20-30%

Nyersanyag

5 év felett

40-50%

Néhány megjegyzés a táblázathoz:



Az ingadozás mértékét jelentős mértékben módosíthatja, akár többszörösére is növelheti, ha nem forint alapú befektetési jegyet veszünk. Ez főként a pénzpiaci -likviditási, és a kötvényalapokra vonatkozik.


212




Az esetek többségében a „Nem veszíthetsz, de sokat nyerhetsz” mézesmadzagot elhúzó garantált alapok nem ajánlottak, érdemes elolvasni az ezzel kapcsolatos cikkemet: 7 Tanács Garantált alapokhoz és szép nőkhöz – weboldalunkon ( www.bwm.hu ) megtalálható.

A táblázatban egy főbb kategória nincs érintve: a származtatott/abszolút hozamú alapoké. Ennek

fő oka, hogy ők a legváltozatosabbak, és szintén ők azok,

amelyeket

szélsőséges

időtávokra

és

kockázatvállalás mellett lehet ajánlani. Azt, hogy az abszolút

hozamú

alapok

térnyerése

egyre

erőteljesebb, jól látszik az alábbi kérdőívből, ami két hétig futott a blogunkban 2008 január folyamán. ( http://bridgewealthmanagement.blogspot.com/ )

Tény, hogy a blog -ot és oldalunkat is olyan befektetők olvassák, akik tudják, hogy érdemes kockázatos befektetéseket is választani, de az arányok így is lenyűgözőek. Így nem meglepő módon a részvényalap ma gasan nyert, de az előkelő második helyet elhozta a származtatott/abszolút hozam kategória. Nem titkolom, hogy ezt a kategóriát tartom a legjobbnak (de korántsem kizárólag mindenkinek ajánlhatónak). Ennek a típusnak ugyanis az a hallatlan nagy előnye, hogy a többivel szemben nem beleül, esetleg kicsit variál egy -egy eszközcsoporton belül, legyen az kötvény, részvény vagy ingatlan, hanem dinamikusan és gyakran változtat ezek között. Ezáltal

velük szemben elérheti, hogy piaci szituációtól függetlenül hozamot hozhat. Sőt, kereshet az árfolyamesésen, és tőkeáttételt is alkalmazhat ami még magasabb hozamot hozhat, igaz magasabb ingadozás mellett. Ha például az ingatlanpiac rosszul teljesít, akkor egy ingatlanalapnak minimális mozgástere van, valószínűleg az árakkal tart. Egy abszolút hozamú alap nincs ilyen korlátok közé szorítva. Ha az Abszolút Hozamú/Származtatott (a két megnevezés nem feltétlenül fedi le egymást, de

ez a jellemző) alapokat is a fenti táblázatba tenném, akkor azt mondanám : alaptól függően minimum 1-5 évre fektessünk be, és 10 -30% közötti ingadozásra készüljünk fel.

(Az egyes kategóriák részletes leírását a Befektetési Alapkezelők és Vagyonkezelők Magyarországi Szövetségének honlapján találod: www.bamosz.hu )


213


10 félelem, amitől meg kell szabadulnod A tőzsdei befektetéseket, pláne a spekulációt a legjobban az indokolatlan félelmek tehetik tönkre. Nemcsak rossz érzést okoznak, de kimutatható veszteséget is. Körbekérdezve tőzsdén már megfordult ismerőseimet az alábbi szubjektív listát és rá adott válaszokat gyűjtöttem össze. „Kimaradok az emelkedésből!”

A globális piacokon ma már tízezres nagyságrendű eszközbe lehet fektetni. Ha kimaradsz egy trendből, akkor nem egyszer perceken belül ott terem egy másik. Ez a félelem általában arra szokott vezetni, hogy a taxi sofőrökkel együtt a csúcson szálljon be valaki. Nem a már meglévő teljesítményből, hanem a jövőre vonatkozó kilátásokból, valószínűségekből érdemes kiindulni. „Nem állítok be stop-loss-t, mert kiüt, aztán megfordul.” Ha stop-loss megbízást ad meg valaki, akkor előbb -utóbb ez meg fog történni vele. Sőt, egy idő

után ez rendszeressé fog válni. De más lehetőség az átlag -spekuláns számára nincs, hogy kezelje a kockázatot, ha már a részvénypiacra merészkedett. El kell fogadni, hogy ez a kereskedés velejárója. Gyakorlattal csökkenthető az előfordulások száma, de teljesen soha nem szüntethető meg. Összességében a jó stop stratégia sokkal nagyobb veszteségektől fog megóvni, mint amennyi nyereségről lemaradsz. „Mások többet nyertek, mint én.”

A tőzsdei nyereségekkel mindenki henceg. A veszteségekről hallgat. Mindig lesz olyan, aki sokkal többet keresett az utolsó időszakban lévő trenden, de ki tudja meddig marad így. A befektető nem alap, nem kell versenyeznie másokkal vagy bármilyen benchmark -kal. Persze hosszú távon a

felvállalt kockázatnak megfelelő hozamot kell elérni, de a befektetőnek elsősorban magát kell legyőznie.


214


„Nagy veszteségeim vannak, és nem fogom visszanyerni!”

Ezen a félelmen azért kell túllépni, mert tökéletesen megalapozott. A nagy veszteség után szinte soha nem fogod VISSZANYERNI, amit elveszítettél. Ha erre törekedsz, akkor felesleges kockázatokba hajszolod magad, ami az esetek többségében még fájdalmasabb veszteségekhez vezet. Töröld a szótáradból ezt a szót. Tekintsd a friss állapotot kiindulópontnak. „Nem történik semmi izgalmas a piacon…”

Nagyon veszélyes félelem. A tőzsde nem játékterem, vidámpark, vagy night club. Nem arra van, hogy a tevékenység közben megemelje az adrenalin szintedet. Ez beszűkült gondolkodásmódhoz, túlságosan gyakori kereskedéshez vezet, ami a te pénztárcádat szűkíti, a brókercégedét tágítja. Ha nem látsz jó lehetőséget, ne kereskedj, ne lépj pozícióba, ne fektess be. Semmi sem kötelez rá. „Félek a túlságosan hektikus mozgásoktól.”

A részvényeknél ez elkerülhetetlen. Vannak ugyan nyugodtabb időszakok, de ezeket előbb -utóbb felváltja az eufória és a pánik keserédes egyvelege. Ha félsz attól, hogy túl nagy a kockázat a hirtelen árfolyammozgások miatt, vegyél fel kisebb pozíciót. Ha még mindig kényelmetlenül érzed magad, vegyél fel még kisebbet. Ha továbbra is, szállj ki teljesen. De akkor ne irigykedj mások nyereségére. „Már nyertem, nem szeretném elveszíteni.”

Valamelyik pénzpiaci alapot ajánlom. A piacot nem érdekli, hogy a pénzed mennyi volt korábban és honnan származik. Amit részvénybe teszel, azt kockáztatod, függetlenül attól, hogy az 20 évi munkával összekapart megtakarítás, családi örökség, vagy részvénypiaci nyereség. Ha az elején vállaltál kockázatot, akkor később miért nem? „Fogalmam sincs mi fog történni…”

Nekem se. Súlyos tévhit, hogy a tőzsdén jósolni kell. A lehetőségek száma végtelen, ma már végtelen számú olyan ügylet van, amikor nem kell megtippelni az árfolyammozgás irányát, csak


215


például egyes papírok alul vagy felülteljesítését, kitörését, unalomba fulladását, stb. Az emberi ego minduntalan abba az irányba űz minket, hogy törekedjünk arra, hogy mindig igazunk legyen. A tőzsdén ez nem lehetséges, de nincs is rá szükség. Egy jól kiérlelt stratégia többet ér mint tíz jó meglátás. „Már csinálom egy ideje, de még mindig nem rázódtam bele, félek hogy nem is fogok!”

Elképesztően gyakori hiba, hogy pár hónap kísérletezés után sokan csalódottan hagyják ott a piacot. Pedig ha zongorázni, golfozni, főzni, igazán jól évekig tart megtanulni, akkor miért tartana kevesebb ideig a részvénypiaci spekuláció? Sőt, mint a színészetet, ezt is örökké tanulja az em ber. Végezetül: „Mi lesz, ha megemelik az árfolyamnyereségre, osztalékra vonatkozó adókat?” Megemelik . Jobb, ha felkészülünk rá lelkileg, anyagilag, jogilag. Ha megemelték, újra meg fogják.

Ha kikerülöd, kiegészítő szabályt hoznak. Ha kedvezményt kapsz, eltörlik. Ez egy örök macska egér harc. Ha tőzsdézel, ez kötelező gyakorlat. Fogadd el és harcolj.


216


Mit tegyünk ha beüt a KRACH? A 2008 januári időszak első 23 naptári és 16 (USA:15) kereskedési napja sok befektetőnek okozott fejfájást. Csak néhány szám: S&P 500 -9% Russell 2000 -10% Nasdaq -13%

FXI (kínai ETF) -13% DAX -17% (gondoljunk csak bele: majdn em egy hónap folyamán átlagosan, NAPONTA 1%

feletti veszteség, ráadásul hajszálnyira mindenkori csúcsától - mint amikor Ben Johnsontól 88 -ban elvették a frissen szerzett aranyérmét, világcsúcsát, és visszamenőleg is törölték az eredményeit) ...és ennél még sokkal rosszabb szinteken is voltak ezek az indexek (is). A kérdés, hogyan lehet elkerülni az ilyen hirtelen jött zuhanásokat? Véleményem szerint teljes biztonsággal nem lehet elkerülni őket (kivéve a rövid távú állampapírt). Nem ismerek olyan sikeres befektetőt/alapot, akinek pályafutása során legalább 2 -3 alkalommal

ne kellett elszenvednie a fentiekhez hasonló, de jellemzően ennél sokkal nagyobb veszteségeket is (Soros, Dennis, J.W Henry, de mostanában még Simons is). Kostolány szerint az nem is igazi spekuláns, aki legalább háromszor ne ment volna tönkre, és ne kellett újrakezdenie életében. Nos, ez valószínűleg erős túlzás, de rávilágít a pénzügyi piacokon való boldogulás egyik fontos ismeretére. Ahhoz, hogy hosszútávon jól járjunk, néha számottevő veszteségeket kell elszenvedni. Pont.

Érdemes ránézni a lenti grafikonra. 1987 októberében egyetlen nap alatt több mint 20% -ot zuhantak a főbb indexek, az aktuális csúcsokhoz képest pedig közel 50% -ot. Ez volt minden idők egyik legnagyobb tőzsdekrachja. Pirossal bekarikázva látható.


217


Persze Magyarországon (és tulajdonképpen Európa keleti felén) rendkívül nehéz rávenni az embereket nemhogy arra, hogy 5-10 (20- 30 évbe már bele sem merek gondolni), hanem akár 1 -2

éves időtávban gondolkodjanak. Pedig a legtöbb befektetés (legyen az egy konkrét részvény, vállalkozás, ingatlan, alap, rendszer,

stb.) nem szól semmi másról, mint a türelemről. "Good things come to those who wait."


218


Kína vs. USA: Meglepő eredmények! A szakmai blog-omban ( bridgewealthmanagement.blogspot.com ) feltettem egy kérdést és vele

együtt egy szavazást: Melyik évben fogja Kína GDP -je meghaladni az Egyesült Államokét? Nézzük meg, hogy mi a legvalószínűbb. Az Egyesült Államok jelenleg i GDP-je dollárban kb. 13 800 mrd. Kína esetében ugyanez 3 250 mrd. A különbség tehát több mint négyszeres! A kérdés tulajdonképpen arra vonatkozott, hogy Kína ezt a hátrányt milyen hamar tudja behozni. Ha az elmúlt kb. 20 év átlagos növekedésével számolunk, akkor az éves különbség 6%, ami miatt szinte lehetetlennek tűnő vállalkozás lenne a távol-keleti országnak ezt megvalósítani. Pedig nem az: ha az USA továbbra is 3% -kal, Kína pedig 9%-kal nő tovább, akkor éppen 2035 lehet az az év, amikor ez bekövetkezik, ez a lenti szavazás

esetén is ez volt az utolsó fordulópont. De vannak más tényezők is, amelyek miatt ez hamarabb bekövetkezhet, vagy éppen eltolódhat.



A jelenlegi folyamatok miatt nem lehetetlen egy olyan mértékű válság az Egyesült Államokban, ami miatt az éves 3% -os GDP növekedés hiú ábránd lehet.



Ez olyan mértékű dollárgyengülés is magával vonhat, ami miatt Kína dollárban számolt GDP-je sokkal gyorsabban is nőhet, mint évi 9%.



Ezen hatások viszont elég komoly mértékben fogják érinteni Kína exportorientált gazdaságát, ahol még mindig az USA a legfontosabb partner, és sokáig az is lehet.



Emiatt, de más természetes lehűlési folyamatok miatt a Kínai gazdasági csodának az ilyen mértékű folytatódása is komoly falakba ütközhet.



Nem szabad megfeledkezni a dem ográfiai folyamatokról, amelyek értelemszerűen eléggé

befolyásolják a GDP nagyságát, hiszen "több emberrel többet lehet termelni". 

Ezen demográfiai adatok alapján az USA -ban 2010 után lesz kisebb, Kínában 2020 -at követően valamivel komolyabb probléma a nyugdíjba vonuló korosztály miatt, akiket a fiatalok nem tudnak teljes mértékben pótolni.



Nehéz felbecsülni, hogy főként Kína által felfűtött nyersanyag és akár élelmiszerárak, vagy a környezeti terhelés felfokozódása mikor és milyen mértékben üt vissza, és csökkenti az ottani nagymértékű GDP növekedést.



...és még sorolhatnánk.


219


Látható, hogy egy sokismeretlenes egyenlettel van dolgunk, így a kérdésre nehéz hozzávetőleges választ adni. Az azonban valószínű, hogy a fenti hatások hosszútávon kioltják egymást, és marad a mostani ütemű vagy valamivel szerényebb különbség ledolgozás, így a sárkány legalább 20 év múlva éri utól a sast, ha nem lesz egetrengető eltolódás a fenti tényezők némelyikében.

Ezek tekintetében a szavazás eredményei megdöbbentőek. Mielőtt továbbmennénk, és az "utólagos észosztás" vádja érne, be kell hogy valljam, hogy amikor egy beszélgetésnél ez a kérdés felmerült, első blikkre, az adatok pontos ismerete nélkül én is 2020 -at tippeltem, ami szintén nem mondható valószínűnek a fentiek tükrében. Amikor jobban utánanéztem, akkor született meg az ötlet a szavazás kiírására. Valójában arra voltam kíváncsi, hogy miként reagálnak az emberek egy objektív tényekre rákérdező szavazásnál, és mi alapján választanak. Az eredmény egyértelműen az, hogy a legtöbben nem racionálisan döntenek, hanem néhány egyszerűsített elképzelés alapján, a

fenti példában én is így tettem. Nézzük mi miatt történt ez: 

Információk hiánya. A válaszolók egy része vagy nem rendelkezett megfelelő információkkal, vagy nem akart időt szánni arra, hogy utánanézzen. Az első esetben én is így tettem.



A kérdésfeltevés formája már önmagában befolyásolta a válaszokat. A kérdés önmagában abból indult ki, hogy Kína mindenképpen utoléri az USA -t, a kérdés csak az, hogy mikor. Ám ez eleve beszűkült feltevés, hiszen hiába valószínű, hogy ez megtörténik, egyáltalán nem biztos. Emellett a válaszlehetőségek is befolyásolták a válaszokat. Például mindjárt az


220


elejére betettem egy szinte teljesen lehetetlen választ, ami szerint 2 éven belül utólérné K ína az USA -t, a fenti számok alapján látszik, hogy ennek mekkora az esélye, mégis 7%

erre szavazott. Ezen felül olyan 5 éves periódusokat adtam meg, amelyeknél a bekövetkezési valószínűség korántsem egyforma, de aki ránéz, annak azok eloszlása miatt egyformának tűnik. Ez alapján ami még érdekesebb: a válaszadók majdnem 60% 2020

előttre tette az utólérés bekövetkeztét. Ahhoz, hogy ez megtörténjen például 12 évig egyáltalán nem kellene nőnie az amerikai GDP -nek (ilyen még sosem volt), Kínáénak viszont 13%-kal éves átlagban, tehát a mostani ütemet is fokozni kellene. Vagy elég

továbbra is 9% -kal nőni, de akkor még 40% -os dollárgyengülésre lenne szükség. Mégis mindkét - eléggé valószínűtlen - esetnél a gyenge amerikai teljesítmény minden bizonnyal visszahatna Kínára, ami tovább csökkentené a 2020 (vagy pláne azelőtti) esemény bekövetkeztének esélyét. 

Az emberek többsége nagyságrendekkel nagyobb jelentőséget tulajdonít az aktuális eseményeknek és benyomásoknak, mint a hosszabb távúaknak, és a többség véleményét követi. Gazdasági teljesítmény fokozásában mostanában éppen Kína iskolázza le az Egyesült Államokat, de a fenti felsorolás alapján egyáltalán nem biztos, hogy ez például 10 év múlva is így lesz.



Az elmúlt időszak eseményei és a befektetési alapokban, egyéb vagyonkezelt összegekben lévő tőke statisztikái valószínűsítik, hogy sokkal többen érdekeltek mostanában a kínai gazdaságban, mint az amerikaiban, és könnyen lehet, hogy ez is befolyásolta a válaszokat.

Nos, mindezek gyönyörűen rímelnek a Behavioral Finance elméleteibe, amelynél mindegyik ember többé-kevésbé nem racionálisan, hanem érzelmi alapon, pszichológiai által vezérelten hozza meg döntéseit (mint fent látható, ez természetesen rám is vonatkozik, többek között ezért is van szükség a döntéshozatalunk részbeni automatizálására). A fenti négy pont sorrendben az alábbiakhoz köthető: Rules of thumb (nagyon leegyszerűsítve: hiányos és kevés információ alapján döntünk), Framing (a kérdésfeltevés módja befolyásolja a választ), Herd instinct (nyáj ösztön, a többség véleménye vagy annak megnyilvánulása befolyásol minket), Endowment Effect (amihez érdekünk fűződik, azt felülértékeljük). Az emberek irracionális döntéshozatala az árfolyamokban is tükröződik, kilengéseket, anomáliákat okoz, vagy éppen trendszerű mozgásokat, amelyek racionálisan nem feltétlenül indokolhatóak. Ezt pedig fel lehet használni spekulációs és befektetési döntések során, többek között mi is erre építünk.


221


Az a fránya hosszútáv Közhely, hogy pénzügyeink, és azon belül is különösen a befektetéseink területén érdemes minél inkább hosszú távú perspektívában gondolkodni. Ugyanakkor azt kevesen tudják, hogy az elején meghozott döntések egészen kicsinek és jelentéktelennek tűnő eltérései is alapvető változásokat okoznak akár már 1 évtized alatt is. A káoszelmélet egyik leglátványosabb – fiktív, de érzékeltetésnek kiváló - példája, hogy egy pillangó egyetlen szárnycsapása miatt Ázsiában, hatalmas vihar kerekedhet Észak - Amerikában. Bár mindez csak egy látványos elem, a káoszelmélet jelentőségének érzékeltetésére, megalapozottan utal arra, hogy apró változások egy nemlineáris rendszerben alapvetően változtat az idő előrehaladtával. Az apró változtatás érzékeltetésére nézzünk meg egy remélhetőleg életszerű példát. ( mielőtt belevágnánk fontos tudni, hog y inflációval, adókkal és egyéb módosító tényezőkkel nem

számoltuk. Ezek ugyan jelentősen módosíthatják az összképet, de az élethelyzetek és pénzügyi döntések relatív, hozzáállás oldaláról történő összehasonlításához elegendőek. ) Egy fiatal pár 25 évesen, diplomáik letétele után, most már végérvényesen nekivág a nagybetűs életnek. Megtakarításaik összege 1 000 000 Ft, ennyit be is tudnak fektetni, mert kettejük fizetéséből kiadásaikat egyelőre finanszírozni tudnak. Még nem vállalnak gyereket, és nem vesznek lakást, próbálnak biztos egzisztenciát teremteni. A befektetéseikhez havonta 20 000 Ft-ot

tudnak hozzátenni. Ha az összeget egy kockázatmentesnek tekinthető 5% -os hozammal fektetik be, akkor 70 éves korukra 64 millió Ft -juk lesz. Azonban érthető módon jóval korábban, 60 évesen szeretnének nyugdíjba vonulni. Innentől fogva nem lesz munkajövedelmük, a havi kiadásaikat a befektetéseikből kell törleszteniük. Ezzel gyakorlatilag 70 éves korukra lenullázzák magukat. Lépjünk tovább. Szeretnének megházasodni, 30 évesen, 1 m Ft -ba kerül, 80% -a hitelből. Ezt 5 év alatt könnyedén törlesztik, de befektetéseik ezt a néhány év részleges hátrányt hosszútávon nem


222


tudják kompenzálni, és ez hosszútávon 69 éves korukra már negatív nettó vagyont okoz. (a nettó vagyon a szür ke vonal)

Amennyiben szeretnének éve nte egyszer elmenni nyaralni, 250 000 Ft- os keretből, az alábbiakkal

szembesülnek. . Ez a pluszkiadás a befektetések nyereségét oly mértékben lerontja, hogy 30 m Ft-os nyugdíjkorú megtakarításból kevesebb mint 12 m F t lett. Gyakorlatilag az történt, hogy a havonta félretett 20 000 Ft, ami éves szinten 240 000 Ft, teljesen elveszett (hiszen az utazásra költötték), és ezen

összegek kamatos kamata hiányzik a végelszámolásnál. Így 62 éves korunktól elképesztő veszteségekbe és nehéz helyzetbe hozzuk családunkat.


223


Megpróbálhatják azt, hogy többet tesznek félre, és évtizedekig összehúzzák a nadrágszíjat például, amikor vásárolni mennek. Legyen a havonta félretett összeg 20 000 Ft helyett 40 000 Ft. Íg y az életút végére enyhén pozitívban is maradnak, megközelítőleg 4 millióval. Ennek tükrében a pár úgy dönt, hogy olyan eszközök vásárlásába és belevág, amelyik egy fejlett,

fogyasztói társadalomban egyébként természetesnek számít. 32 éves koruktól fogva 6 évente új autót vesz nek, 3 m Ft értékben, évi 15% -os átlagos értékvesztéssel kalkulálva, 270 000 Ft összköltséggel (benzin, szerviz, biztosítás). A vételárból 2,5m hitel. Az eredmény félelmetes.

A házaspár képtelen volt számottevő összeget félretenni a folyamatos autófinanszírozás miatt, így nyugdíjba vonulásuk után pillanatok alatt csődhelyzetben találják magukat. Így azzal sem segítenek magukon, ha nyugdíjaskoruk elérése után autójuk véglegesen velük öregszik. Az újabb nadrágszíj összehúzás azonban ismét megmentheti őket. Ha 60 000 Ft- ot képesek félretenni, esetleg további munkát, mellékállást vállalnak, akkor a fenti kiadásokat képesek úgy finanszírozni, hogy 70 éves korukra még egy minimális, 2 m Ft körüli megtakarításuk meg is marad. De ne felejtsük, nem élnek nagy lábon. Évi egyszeri 250 000 Ft-os utazás, és egy 3 m Ft -

os autó 6 évig tartó használata nem számít luxusnak. A legfontosabb beruházást, a saját lakás, netán ház vásárlását még nem is említettük. Ezt már csak azért is érdemes megnézni, mert sokakban él az a sokszor tévhit, hogy az ingatlan mindig jó befektetés. Néha így van, néha nem, de egy ilyen kaland 10-20 évre jó alaposan megterheli a családi költségvetést. A példában 37 évesen veszik a házat, 25 millió Ft-ért, ebből 20 millió Ft © Faluvégi Balázs, Minden jog fenntartva, ISBN 978-963-06-7552-9

224


hitel, 20 éves futamidőv el, 5%-os kamattal. Ezzel a megoldással ugyan ki lehet húzni 70 éves

korig úgy, hogy nettó vagyonuk ne menjen mínuszba, de a befektetések értéke végig negatívban lesz, így nehéz lesz finanszírozni a nyugdíjas éveket, nem is beszélve az életszínvonal remélt emelkedésről. Más szóval: lesz ugyan elég pénzük, de likvid vagyonuk aligha, így kínkeservesen tartanak fent egy házat, és nagyon nehéz idős koruk lesz, kölcsönből kölcsönbe vergődve, ahol éjjel-nappal fent áll a veszély, hogy elveszik a házat tőlük. Ez a megoldás, tehát nem működik. Ráadásul nem említettük még a gyermekek iskoláztatását is, ami egyre fontosabb tétel. A szülők 50-58 évesek, amikor a gyerekeik egyetemre járnak, két fő esetén, évente 800 000 Ft-tal

számolhatunk . Ezzel a szülők már 65 éves korban negatívban lesznek.

Ahhoz, hogy ezt elkerüljük vagy későbbre kell halasztani az ingatlan vásárlását, vagy nagyobb összeget kell félretenni ( vagy egyszerre mindkettő ). Például 70 éves korig úgy lehet kihúzni pozitív likvid vagyon mellett, hogy a l akásvásárlást 42 éves korra tesszük, és a havi megtakarítást 113 000 Ft-ra. Ezt az alábbi ábra szemlélteti.


225


Mindezekből látszik, hogy ha csak nincs valakinek kiugróan magas jövedelme és nem tud többszázezer Ft-ot félretenni havi szinten, akkor komoly g ondjai támadnak, ha nem kockáztat, és csak alacsony hozamú befektetéseket választ. Nézzük meg a legutolsó számítást, 10% -os hozamú befektetés mellett :

15%-os éves átlagos hozamú befektetés esetén :


226


Ebbe a forgatókönyvbe már belefér például az alább i:



35 évesen veszik az első lakást, 50 évesen egy 100 milliót érő házat.



40 éves kortól évi 1 millió Ft -ot költenek nyaralásra, így évente nemcsak egy alkalommal pihenhetnek.



44 éves kortól akár 10 m Ft-os autójuk, 4 évente újat vásárolva.



500 000 Ft-os nyugdíjuk legyen 60 éves koruktól.



Évi 1 000 000 Ft-ot fordítsanak gyermekeik felsőfokú oktatására 8 éven át.



Hiszen a nettó vagyon így is közel 200 m Ft lesz 70 éves korukra.

Persze a lehetőségek száma sokkal több és közelít a végtelenhez , itt most csak az aprónak tűnő különbségek hosszútávú hatásainak érzékeltése végett hozok fel példákat. © Faluvégi Balázs, Minden jog fenntartva, ISBN 978-963-06-7552-9

227


Miért ne nézzünk meg egy még merészebb forgatókönyvet? A fenti kiadásokkal, 20% -os éves hozam mellett ezt az ábrát kapjuk :

Ebbe már beleférnek az alábbiak:



35 évesen első lakás, 50 évesen egy 400 milliós ház a Rózsadombon.



40 éves kortól évi 2 millió Ft nyaralásra, évente több alkalommal.



44 éves kortól kettő darab 10 milliós autó, 4 évente megújítva .



2 m Ft-os nyugdíj 60 éves koruk után.



Évi 2 millió Ft a gyermekek oktatására 8 éven át .



Nettó vagyon uk így is közel 700 m Ft lesz a végén


228


Az anyagilag teljesen gondtalan, luxus szintű élet csupán a hosszú távú tervezéssel és a magas kockázat vállalásával, vagyis a bizonytalanság elfogadásával komoly lehetőséggé válik. Mint fent láttuk, az alacsony hozam és kevés félretett pénz, valamint az előregondolkozás hiánya még ennél is nagyobb bizonytalanságot, puritán életet, a gyermekek tanulási lehetőségeinek drasztikus romlását, és öregkori nyomort hozhat. A fenti ábrákon látható szimuláció kipróbálható az alábbi címen: http://www.prosperitypersonal.com/WealthManager.html


229


Már olcsó? Az elmúlt hónapok tőzsdei esése a befektetők jelentős részében azt a vélekedést váltotta ki, hogy a részvénypiacokon lezajlott árfolyam zuhanás főként pénzügyi és piaci természetű, így a vállalatok stabil fundamentumai mellett az alacsonyabb árfolyam olcsó vásárlási lehetőséget jelent. Valószínűségi alapon, számos módosítás után ez a következtetés a modern piacgazdaság teljes történelme során igaznak bizonyult. Ám az olcsóság nem létezik önálló fogalomként, így a közvetlen ok -okozati összefüggés sem írható le tételként. A logika ott kerül súlyos kihívás elé, amikor kiderül, hogy a vállalatok stabil fundamentumai és következetes gazdálkodása illúzió. Ha évekig, akár évtizedekig ezt tapasztaltuk, akkor is feleslegesen ringattuk magunkat a biztonság illúziójába. A piacok természete – legyen szó a pénzpiacokról vagy a reálgazdaságról – hogy önmagukból fakadóan is bizonytalanok. Ezért lehet rendkívül nehezen megbecsülni, hogy egy vállalat mekkora nyereséget termel, vagy termel -e egyáltalán a jövőben. A befektetési döntések szinte mindegyike a jövőben pénzáramlások megbecsülésén és az alternatív lehetőségekkel való összehasonlítás után az azokért fizetett jelenlegi árakban manifesztálódik. Ha valaki egy év múlva fizet nekem 1000 Ft -ot, akkor ma ezt a pénzáramlást mennyiért érdemes megvennem? Mi számít reális aránynak, és ebből fakadóan árnak ha nem tudjuk, hogy az alternatív lehetőségek későbbi árazása milyen lesz? Ezt tetézve az esetek többségében ez azzal bonyolódik, hogy az egy (és általában több) év utáni kifizetések teljesen bizonytalanok.

A részvénypiacon az árazás nem kis részben az értékelési mutatókon alapul. Ennek legismertebb példája a Price/Earnings mutató, amely (némi egyszerűsítéssel)egy részvény árfolyamát (P) osztja el az egy részvényre jutó nyereséggel (E). Persze a múltbéli nyereség alaposan megváltozhat e gy év alatt, ezért gyakran az ún. Forward P/E -t használják ahol ugyan az árfolyam továbbra is az aktuális piaci adat, de az E a várható nyereséget jelenti. Ezt az elemzők átlagos nyereség előrejelzései alapján kalkulálják. A P/E-ből az E általában is nagyon bizonytalan, de 2008 második felében még inkább az lett. Az addig viszonylag stabil, alacsony szórású értékből hektikus változó lett. Számos részvény esetén a


230


nyereség a korábbi ötödére, tizedére esett. Ez azt jelenti, hogy az árfolyam a régi ötödére -tizedére kell, hogy essen? Nem feltétlenül, hiszen a recesszió végével visszaáll a korábbi nyereségtermelő potenciál. Az is lehet, hogy az EPS negatív tartományba esik vissza, ebben az esetben a P/E már nem is kalkulálható, helyette egy esetleges későbbi profitpályát kellene figyelembe venni, de erre évekre előre kellene jósolgatni. A jövőben lévő tényezők miatti bizonytalanság olyan nagy, hogy teljesen lehetetlen értéket meghatározni. Ezen írás megszületésének időpontjában feltűnő példa a gyakorlatilag teljes csődben lévő nagy múltú autógyártó óriás, a General Motors helyzete. A

vállalat tavaly részvényenként 53 dollár veszteséget szenvedett el, és a saját tőkéje mínusz 86 milliárd dollár, vagyis a kötelezettségei ennyivel haladják meg az eszközeit, ez részvényenként mínusz 141 dollárt jelent. Az árfolyamnak tehát már régen nullán kellene állnia, hiszen a cégnek az éves 30 milliárd dolláros vesztesége helyett ennek háromszorosát kellene pozitív tartományban előállítani, ami a jelenlegi eladott autók kétszerese esetén is majdnem 40% -os árrést jelentene az előállítás költsége felett átlagosan az eladott személyautókon (tavaly ez 0% volt, és ritka az 5 -10% feletti arány még a legsikeresebb autógyártók esetén is). Ha 5% -os árréssel számolunk, akkor a jelenlegi értékesítést meg kellene „tizenháromszorozni”, ami azt jelenti, hogy ha a világ autóvásárlása 20%-kal emelkedne, akkor is nekik kellene az összes autót eladni, 100% -os részesedést szerezni. Természetesen közben a kamatok miatt az adósságállomány tovább nő. Tökéletesen lehetetlen helyzet, mégis a piac úgy gondolja, hogy a cégnek van értéke, részvényenként közel 2,5 dollár, összesen másfél milliárd, a mínusz 90 milliárd helyett. Hogy miben reménykednek, azt nem tudom, talán az állami segítségben, amiből még a le gjobb esetben is a részvényeseknek járna utoljára bármi is. Ezért nemcsak a hosszú évekig kilendülő piaci -pszichológia inga miatt van nehéz dolga a fundamentális elemzőknek, hanem az alapadatok alapvetően bizonytalan jellege miatt. Ugyanez a helyzet a teljes gazdaság szintjén, és a piacot kisebb -nagyobb mértékben átfogó

tőzsdeindexek esetén is. Az indexek ugyanúgy ingadoznak, még ha általában kisebb volatilitással is, mint a részvények többsége (a komponensek között megfigyelhető enyhe kiegyenlítő hatás). Az index értékek ingadozásának fő oka a megfelelő általános piaci P/E meghatározásának bizonytalansága, és még inkább az „E”, vagyis az általuk előállított nyereség nagysága. Általános szinten is nehéz megállapítani, hogy a vállalatok átlagánál hogyan fognak alakulni a profit szintek. Azt azonban meg lehet állapítani, hogy egy gazdaságnak mi a teljesítőképessége (ami nem azonos a GDP- vel, de hasonló fogalom, és gondoljunk arra, hogy a GDP alig ingadozik, viszonylag jól


231


előrejelezhető). Ezt alapvetően két fontos tényező határozza meg. Az egyik egy országban az aktív, munkát végző lakosság száma. Minél többen állnak munkába – akár a népesség növekedése, akár a foglalkoztatottság növekedése által – az előállított termékek száma, értéke, így a hozzáadott érték is nőni fog más tényezők változatlansága esetén. A másik ennél összetettebb, és részleteibe nem megyünk bele, de főként technológiai és hatékonysági okokra vezethető vissza. Minél modernebb eszközökkel történik a termelés, minél gyorsabb a közlekedés, minél inkább képesek együttműködni a gazdaság szereplői, az előállított érték annál magasabb lehet, még néhány előfeltétel esetén (amelyekkel jelen cikkem keretén belül nem foglalkozom). Ebben benne van a technológia, a jogszabályi környezet, a társadalo m szervezettsége, munkával töltött idő, a szabad piac és a hatékonyság további esetleges tényezői. A legfontosabb ezek közül egyértelműen a technológiai fejlettségen keresztül megjelenő termelékenység. Mivel mindkét fogalom „t” betűvel kezdődik, hívhatjuk ezt T-komponensnek, ami sosem egy bárhol alkalmazható érték, hanem mindig viszonyítási alap. A két alaptényező szerepére a globális világban is jelentős különbségek látványos eseteket produkálnak. Németország 82 millió lakosával évente 3200 milliárd dollárnyi értéket állít elő, és a világ legnagyobb exportőre, csúcstechnológiát felvonultatva az autógyártás, gyógyszerfejlesztés, vegyipar, és a megújúló energiaforrások területén. A nála 4 millióval több lakosú és hasonló munkaerőállományt felvonultató Vietnám mégis csak 2% -át termeli meg világpiaci értékén (a vásárlóerő alapú számítás itt nem lenne jó összehasonlítási alap, de a különbség ott is tizenkétszeres) annak, amit a gazdag európai ország, van honnan visszakapaszkodnia egyébként magas növekedési rátájával. Amíg az egyik ország modern demokráciaként, szabad piaccal, és elképesztő technológiai innovációval fejlődött, addig a másikat egy háború, majd egy rosszul kivitelezett központosított gazdaság, és a fejlesztések szinte teljes hiánya tett tönkre. Az amúgy is meglévő lemaradás tovább bővült, és a nehéz sorsú ázsiai országnak alig több mint 20 évvel ezelőtt lehetett csak megkezdenie a felzárkózást, amit viszont eddig nagy sikerrel hajt végre. Más esetben viszont azt tapasztaljuk, hogy két hasonlóan fejlődő, akár szomszédos vagy egymáshoz közel eső országok között alakul ki különbség. Nemcsak a teljes gazdaság teljesítményét illetően, hanem az egy főre jutó jövedelem, és megtermelt érték tekintetében. Ennek oka egyszerű: amíg ugyanannyi szájat kell etetni, a családból kevesebben dolgoznak.


232


Az aktív és nem aktív lakosság aránya ily módon az egy főre jutó GDP -t és jövedelmet határozza meg. Hiába ugyanakkora két ország lakossága és ugyanakkora a T -komponens, ha az egyikben nagyobb aktivitás figyelhető meg, így ott a jólét is magasabb. Erre jó példa Csehország és Magyarország, ahol a népesség szinte majdnem ugyanakkora, a társadalmi-technológiai fejlettség (bár eltérő erősségek és gyengeségek miatt) de a rendszerváltás után közvetlenül nagyon hasonló volt és közel esik egymáshoz ma is. Viszont az aktív és nem aktív lakosság aránya miatt az egy főre jutó GDP jelentősen eltér. Aktív lakosság aránya: Magyarország.: 56,9% Csehország: 64,8% Arány: 1,12 GDP:

Magyarország.: 165 mrd USD Csehország: 199 mrd USD Arány: 1,21 Mivel a lakosság nagyságának eltérése mindössze 2%, ezért ennek hatása elhanyagolható. Így elmondható, hogy a Cseh és a Magyar gazdaság teljesítménye közti eltérést 63% -ban a magasabb aktivitási arány magyarázza és csak 37% -ban a T-komponens. Teh át önmagában azzal, ha kb. 300 000 új munkahelyet teremtenénk (és azokat be is töltenék) az előállított értéket a második legsikeresebb volt KGST állam szintjére tudnánk felhozni, ezzel a 20 év alatt elvesztegetett előnyt vissza tudnánk hozni. Akárhogy is, a gazdaság teljesítőképessége közelítőleg kalkulálható, és ezzel a bizonytalan fundamentális alapadatokhoz készíthetünk némi támpontot. A fenti gondolatmenet gyakorlati megvalósulását az alábbi példán szemléltem, amelyet szándékosan egy régóta meglévő tőzsdével rendelkező ország, az Egyesült Államok adatai alapján csináltam.


233


Ha ismerjük, hogy hány aktív amerikai munkavállaló van, és tudjuk, hogy mekkora a GDP, akkor azt is ki tudjuk számítani, hogy egy ember átlagosan mekkora értéket termelt meg egy év a latt. Ahogy ezt az adatot végignézzük az egyes években, azt is meg tudjuk nézni, mekkora a fiktív, de a megértést elősegítő fogalomként bevezetett T -komponensünk értéke. Az idősoros adatokhoz természetesen a GDP adatot inflációval is korrigálnunk kellett (módszertani megjegyzés, hogy ez torzulásokhoz is vezethetne egy teljes tudományos célú elemzés esetén, mert a GDP deflátor és az infláció, ami alatt a fogyasztói kosarat értjük, nem ugyanaz, és lehetnek szignifikáns mértékű eltérések is). Ezért mindent 200 8-as árszínvonal alapján számítunk. Az adatok kezdő időpontja 1940. 1940-ben 47,5 millió aktív munkavállaló volt Amerikában, ez 2008 -ra 145 millió fölé ugrott, ami

durván háromszorosát jelenti az induló értéknek. Ma több mint 14 000 milliárd dollár a GDP, mai árakon számolva 2004 -ben valamivel több mint a tizede volt. Mivel az alkalmazottak száma „csak” megháromszorozódott, érezhető, hogy a növekedés másik tényezője, a T -komponens is szerepet játszik. Méghozzá szintén nagyjából háromszoros, annál egy kicsit több köszönhető a termelékenység javulásának. Úgy is felfoghatjuk, hogy 3*3 = 9, vagyis a háromszoros munkaerő és az adott munkerő technológia miatti előállítási képességének háromszorosa összességében kilencszer akkora értéket tud előállítani. Ezek alapján nem meglepő, hogy az egy munkavállaló által megtermelt érték egy kicsit jobban

mint háromszorosára nőtt, mai árakon számolva egészen pontosan 32 871 dollárról, 98 132 dollárra nőtt. Ez jól hangzik (főleg magyar szemmel), de ne felejtsük, hogy ezen a családjával és a társadalom egyéb inaktív tagjaival és a „közös költségekkel” is osztoznia kell.

120 000

100 000 80 000

60 000 40 000

20 000 0 1940 1943 1946 1949 1952 1955 1958 1961 1964 1967 1970 1973 1976 1979 1982 1985 1988 1991 1994 1997 2000 2003 2006

A képen látható, hogy egyértelmű a szinte folyamatos fejlődés, ami a T -komponensből származik.


234


Kisebb visszaesés volt a második világháború után, amikor a hadi üzemek nagy részét leállították. Illetve 10 évnyi stagnálás figyelhető meg a hetvenes években, főként az olajválság és a Bretton Woods vége miatt. Az aktív munkavállalók száma egy ennél is egyértelműbb, és sokkal inkább kisimult vonalon emelkedik, alig-alig van visszaesés, olyankor is szinte minden alkalommal 1 évig tart, és akkor is 1%-on belüli. Így az Amerikai gazdaság még a hetvenes években is nőtt (reálértéken is), de a

hatékonysága nem javult. Ezen adatokból egyértelműen levonható az a következtetés, hogy ami a tőzsdén vad hullámzásnak, és a hétköznapi életben pezsgő üzleti élet és súlyos visszaesés ciklikus keveredése illetve esetenként ezek szubjektív érzete, az a valóságban egy nagyon is stabil tendencia, amely igen alacsony szórást mutat. Ezt a trendet csak két dolog törhetné meg közép vagy hosszú távon. Vagy a munkaképes lakosság drasztikus visszaesése (pl. háború vagy járványok miatt, még a hamarosan kiöregedő baby -boom generáció nyugdíjba vonulása sem változtatja meg az elsődleges irányt), vagy a technológiai -termelékenységi szint csökkenése esetén. Jelenleg egyik lehetőség sem áll fent, a világgazdaságra az egyetlen hosszútávú veszélyt az energiaforrások beszűkülése vagy a környezeti katasztrófa jelentik, de az ezzel kapcsolatos rendkívül bizonytalan jóslásokba ezen cikk keretein belül nincs értelme belemenni. Ha a cikk kedvéért nem is tudományos igényességgel, de a lényegét tekintve ki tudtuk számolni, hogy mekkora egy gazdaság teljesítőképessége. Mivel a teljes gazdaságról mondott kvázi barométerként funkcionáló tőzsdeindexek alakulását is ismerjük, meg tudjuk nézni, hogy milyen árat látott reálisnak a piac a teljesítőképességről, és ez mikor mit jelentett a későbbiekre nézve. A módszer megint csak egyszerűsített, de lényegretörő. Megnézzük, hogy a vizsgált időszakban 1 milliárd dollárnyi megtermelt GDP -ért mennyi tőzsdeindex pontot adott, ítélt meg a piac. Az adatsort természetesn itt is korrigálni kell a pénzromlás ütemével. Mivel a folyamatos technológiai fejlődés és a szintén folyamatos munkaképes és munkát kapó népesség növekedés biztosít egy stabil trendet, az indexnek is előbb -utóbb alkalmazkodnia kell a fejlődéshez. Persze mindkét alaptényező lassulhat, sőt szinte biztosan lassulni is fog a jövőben, de az ideális arányon ez kevéssé változtat. A felhasznált tőzsdeindex a Dow Jones ipari átlaga volt, több okból. Egyrészt a vizsgált időszak nagy részében ez volt a legtekintélyesebb index. Másrészt a benne szereplő nagyvállalatok


235


óhatatlanul is befolyásolják a teljes gazdaság teljesítményét. Mai jelentősége egyre kisebb, de azért még jól lehet mérni vele. 1.600 1.400 1.200 1.000 0.800 0.600 0.400 0.200 0.000 0 6 9 5 2 5 8 6 1 7 0 7 3 6 9 8 2 5 8 9 1 7 0 0 3 6 4 4 3 4 4 5 5 6 4 6 7 7 7 8 8 9 4 9 0 0 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 0 2 0 0 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 2 2

Az ábrán jól látható a Soros György által is emlegetett túlzott reakció. A hatvanas években háromszor annyit adtak egy egység megtermelt értékért, mint a hetvenes évek végén, ahonnan viszont 20 év alatt ismét haromszorozás történt. Innen ismét egy korrekció vette kezdetét, amely a mai napig tart. Ha elfogadjuk, hogy az Egyesült Államok tovább fejlődik mind technológiailag,

mind a munkát végzők számát tekintve, akkor a mostani, 0,6 -os érték már olcsónak tekinthető. Ám ugyanez az érték volt 1973 -ban is, ahonnan még 9 évnyi reálérték rombolás várt a befektetőkre. Ma a történelmi átlag alatt vagyunk 22% -kal. Ha elfogadjuk, hogy ehhez az értékhez kellene visszatérnie a barkácsolt indikátorunknak, akkor is felmerül a kérdés: érdemes akár 9 évet várni ekkora többlethozamért, ami éves szintre leosztva 2, 23%-ot jelent? Létezik ugyan jó értékmérő, de a piac által beárazott diszkont (mondjuk némi csalással árengedménynek), korántsem akkora, hogy igazán nagy előnyre lehetne szert tenni vele. Az illúziót részben az okozza, hogy a mai árakat a korábbi túlzottan drága szinthez viszonyítjuk. Az illúzió másik oka, hogy a gazdaság egy főre jutó megtermelt értéke reálszinten 3% környékén ingadozik, a T-komponens ennyit tesz hozzá a fejlődéshez (évi kb. 2% -ot, ami nagyjából fedi a

háromszorozást). Mivel a mi majdnem egyenes fejlődési vonalunk 1,7% -ot emelkedik évente átlagban, ezt okozza a technológiai fejlődés. Nagyon durva piaci leértékelődésnek kellene történnie ahhoz, hogy a 2% -nál kisebb éves lemaradásokkal együtt is komoly „olcsóságot” lehessen tapasztalni.


236


Érdemes megegyezni, hogy más országok esetén, különösen a feltörekvő piacokon, a magasabb várható GDP növekedés miatt ennél valószínűleg jobb számokat kapnánk, de ezen tőzsdékről nem áll rendelkezésre ilyen hosszú távon, likvid termékekkel ellátott, megfelelő megbízhatóságú adatsor. Számos tényezőt az egyszerűsítés és a szemléletesség kedvéért nem, vagy nem kellő súllyal vettem figyelembe (pl. GDP deflátor és infláció nem ugyanaz), de a lényegi következtetés ennél részletesebb tanulmánynál is hasonló eredményekre vezetett. Ennek ellenére fontos megállapítani, hogy emiatt ez figyelemfelhívó elemzés, nem teljes képet adó tanulmány. Mivel a mostani időszakban még nincs feltűnő „olcsóság”, és amúgy is csak nagyon hosszútávon működik ne számítsunk sok jóra a sima vedd és tartsd stratégiával. Nincs mese: ne (csak) az olcsót keressük, hanem kockáztassunk többet és alkalmazzunk rövidebb átvú stratégiákat is. Már amennyiben a piaci átlagnál többet szeretnénk keresni.


237


Amikor a szabadság rendszerszintű kockázatot okoz – avagy mi is történt 2008-ban a tőzsdéken? Az elmúlt 20 év a világban a szabadság, a növekedés és a kommunikáció robbanásszerű fejlődéséről szólt. Ez a pénzügyi piacokon ez elképesztő mértékű forgalomnövekedést és számos árfolyam buborék kialakulását, majd kipukkanását okozta. Azt gondolhatnánk, hogy a döntés szabadsága a lehető legjobb, ami a rendelkezésünkre áll. Ha a döntésünk rossz, akkor persze rosszul is járhatunk, de legalább mi magunk vállalhatjuk a felelősséget, és emellett nekünk sem kell más rossz döntéséért bármilyen terhet is a nyakunkba venni. Valóban így van? Az elmúlt hónapok homlokegyenest az ellenkezőjét bizonyítják. Az amerikai lakóingatlan piacon kialakult buborék és az ehhez kapcsolódó spekulációs ügyletek nemcsak a szinte teljes amerikai bankrendszert, de a tőzsdét, a nemzetközi piacokat, az árupiacokat, továbbá

az amerikai és a nemzetközi gazdaságot is magával rántotta a mélybe. Az egész hatás meglepő gyorsasággal és hatékonysággal, dominószerűen söpört végig az egész világon, és 2008 végére, de legkésőbb 2009 elejére már mindenki érzi annak közvetlen hatásait is. Mivel a pénzügyi piacokon is a szabad döntés elve érvényesül, ezért a piaci szereplők – egyenként – maguk döntik el, hogy egy -egy eszköz mekkora értéket képvisel, legyen szó állampapírról, egy Google részvényről, vagy éppen egy hordó olajról. A logika azt diktálja, hogy ezek árfolyama kisebb kilengések kivételével visszatér a normális szintre, hiszen nem éri meg túl sokat adni érte, és az eladó sem adja lényegesen olcsóbban, mint amennyit az ér. A valóságban azonban azt tapasztaljuk, hogy az árfolyamok elképesztő szélsőségek között képesek ingadozni. A Google részvényét kibocsátáskor 85 dollárra is értékelték, majd 700 dollár felett is kereskedtek vele, hogy aztán 400 dollár alá nyomják, mindezt alig több mint 3 év alatt. Az egyik legfontosabb energiaforrást jelentő olajat pedig fél éven belül 150 és 30 dollár közelében is jegyezték. A résztvevők hajlamosak túlreagálni az eseményeket, ráadásul ez öngerjesztő folyamatként ráerősítve erre a hatásra szélsőséges és sokáig tartó eredményeket produkál. Ez akár teljesen téves megállapításokon is alapulhat. Itt időszerű megemlíteni a Reflexivitás fogalmát. Ez a hatás egy közgazdaságtanban és általában véve a társadalomtudományokban, gyakran emlegetett tézis következménye. Soros György © Faluvégi Balázs, Minden jog fenntartva, ISBN 978-963-06-7552-9

238


méltán híres, a Pénz Alkímiája című könyvében leírt kísérletében izgalmas módon igazolja a reflexivitás vagy más néven a visszahatás fogalmát. Ennek lényege az, hogy a társadalomtudományokban, ahol az emberek a szereplők, a vizsgált alanyok és egyben a megfigyelők is, a vizsgálat folyamata, annak eredménye, és az abból levont következtetések mind visszahatnak a megfigyelőre, ezzel őt is belevonva a folyamatba és végérvényesen megváltoztatva a valóságot. Ez a fajta visszacsatolás a pénzügyi piacokon fokozott erővel és gyorsasággal zajlik le. Az öngerjesztő folyamat és a visszahatás természetes szövetségesek. A visszahatás miatt egy jó darabig tart a trend és túllendül az egyensúlyi ponton, majd eljut a túlértékeltség szintjére. Amikor egyértelműen kiderül, hogy a túlzás nem tartható tovább, akkor az inga elindul az egyensúlyi pont felé, de nagyon gyakran ezen is túllendül, és inverz formában újra végigjátszódik a folyamat, majd a teljes ciklus hasonló formában újra és újra képes megismétlődni. Az örökös, vagy legalábbis jellemző túlzásba esés tehát jó profitlehetőségeket rejthet magában. Akár szinte mindenki egyfajta illúzióban ringathatja magát, azért mert véleményünk, világképünk szükségszerűen relatív és amit gondolunk, azt máshoz mérjük. A többség a befektetési döntéseit úgy hozza, hogy megnézi mibe tette a pénzét a szomszéd, a rokon, a munkatárs, és hasonlóan cselekszik. Ezért ilyen sikeresek azok a pénzügyi értékesítési hálózatok, ahol az ismerősök beszervezésén keresztül történik a termékek értékesítése. A folyamatot tovább erősíti a

befektetési világ komplexitásából fakadó információs asszimetria, amely azt eredményezi, hogy a többség az idő szűkében, vagy az elkényelmesedés miatt a felszínes és nem kellő számú információ birtokában hozza meg döntéseit, nem is beszélve az azok feldolgozásához szükséges szakértelem hiányáról. Azt gondolnánk, hogy ezeket a hibákat csak az amatőr befektetők követik el. Ám ehhez hasonló az, amikor professzionális, tőzsdei ügyletekkel szakmai és napi szinten foglalkozó alapkezelők és portfólió menedzserek is a nyáj után mennek. Nem véletlen, hogy a jellemzően gazdag magán és intézményi befektetők tőkéjének kezelésére szakosodott, esetenként bonyolult és kockázatos stratégiákat felhasználó Hedge Fund -ok, és a jelzálog alapú értékpapírok terén kalandozó bankok is tömegesen sétáltak bele ebbe a csapdába. Azért történhetett ez meg, mert a kockázat, amit vállaltak nemcsak egyéni, hanem rendszerszintű volt. A rendszerszintű kockázat azért is nagyon veszélyes dolog, mert ahogy a döntések sorozata és különböző forrásai egy nagy meghatározhatatlan határokkal rendelkező masszává olvad össze és


239


így igazi felelőst a teljes piaci folyamatért már nem is lehet meghatározni, így a veszély e lszabadul, önálló életre kel és onnantól nehéz megállítani. A piaci fundamentalisták szerint azonban a folyamatok kiigazítják önmagukat, és hosszútávon a közjót szolgálják. Igazuk is van, de az ezért fizetett szélesebb értelemben vett árról megfeledkeznek . A rendszer korrigálja magát, de túl nagy kilengésekkel, ezért az túl fájdalmas

társadalmilag. Ezért kell az államnak „belenyúlni a rendszerbe”, legalábbis a többség véleménye szerint.

Rendszerszintű kockázat ahhoz hasonlatos, mint amikor egy süllyedő hajóról egy helikopterről lelógatott kötélen próbálják menteni az embereket. A mentőjármű egyenként viszi át az embereket a partra, majd mindig visszafordul a következő áldozatért. Mindenki számára egyértelmű, hogy minél később kapja el a kötelet, annál kisebb esélye van a menekülésre, hiszen a talpa alatt a hajó folyamatosan süllyed. Ezért előbb -utóbb szinte biztosan verekedés üti fel a fejét, ami káoszhoz és a mentés hatékonyságának drasztikus csökkenéséhez vezet. Lehet, hogy egyszerre többen próbálnak felkapaszkodni a kötélre, és mind a tengerbe esnek, vagy akár magának a helikopternek a zuhanása is megtörténhet. Az egyedi preferenciák összesítve nem a közösség érdekét szolgálták, hanem éppen ellenkezőleg: rombolták annak eredményességét. Hasonló ok húzódik meg amögött, hogy a Titanic túlélőinek a száma alig haladta meg a 700 főt, miközben akár 1200 ember életét is meg lehetett volna menteni a mentőcsónakok teljes terhelhetősége alapján. Az ehhez hasonló esetek játékelméleti tanulságait itt felesleges is l enne boncolgatni. Fontosabb kiemelni, hogy a pénzügyi piacokon történő események, amelyek a közhiedelemmel ellentétben ritkán állnak egy -egy személy vagy csoport irányítása alatt, mindannyiunk életét alapvetően meghatározzák. Ha az olaj ára emelkedik, és emellé még a dollár is erősödik a forinttal szemben, az azt jelenti, hogy többet kell fizetnünk a benzinkutaknál, és ez teljesen független attól, hogy mit tervezünk, vagy mennyire végezzük jól a munkánkat. Ha azt hisszük, hogy a 2009. januári gázválságnak semmi köze az energiahordozók árfolyamához, valószínűleg tévedünk. Az orosz vezetésre hónapok alatt elképesztő és fokozódó nyomás nehezedett és nehezedik most is, mert bevételei gyorsan elolvadtak a csökkenő olaj és földgáz árfolyamok miatt. Így nem csoda, hogy


240


egyre fontosabb lett minden bevétel, a követelések behajtása, az elmaradások, és persze az is, hogy éreztessék: monopol közeli helyzetben, így előkelő alkupozícióban is vannak. Tehát a benzin, a kenyér, a külföldi utazás, bármely importtermék, árát a spekulációs tevékenység is befolyásolja. Rövidtávon. Hosszútávon azonban a fundamentális folyamatok határozzák meg az árak tendenciáit. A rövid távú hatás viszont olyan fájdalmat okoz a gazdaságban, amit nehéz könnyen viselni. Nehéz elviselni, hogy egy importtermék vagy egy külföldi utazás 20% -kal többe kerül, ha spekulációs tevékenység, vagy éppen a negatív piaci hangulat lefelé nyomja a hazai fizetőeszköz árfolyamát. Világos, hogy ezeket a folyamatokat egyre többen központi oldalról szeretnék szabályozni, de ez elvileg ütközne a szabad döntés elvével. Hogyan tovább a pénzügyi piacok és azok néha kalandozó kedvű résztvevői számára? Most bizonyára a szigorúbb szabályozás időszaka következik. A meghatározó közgazdasági hangadók között szinte teljesen eltűnt a neoliberális, piaci fundamentalizmust hirdetők hangja. A politikusok és a mögöttük álló szavazóbázis nem fogja tétlenül nézni, hogy a rendszerszintű kockázat ismét mély sebet ejtsen a reálgazdaságon, így a saját életükön is. Kérdés, hogy a várható szigorítások „csak” a széleskörűbb ellenőrzésben és információ szolgáltatási előírásokban jelenik meg, vagy korlátozásokat is jelent, ami a piacgazdaság visszafogását is jelentheti. Az is kérdés, hogy hol húzódik a határ a szabadság és a közös érdek között. Sajnos mint látjuk, a kettő néha összeütközésbe kerül egymással. A kulcs az ösztönzésben van. Nem állunk egy pálcával a gyermekünk felett, amíg be nem fejezi a leckét, de helyette egy átvitt értelemben vett „ütős” jutalom -büntetés kombinációval motiváljuk , hogy megtegye. Ugyanakkor a szabad döntés az övé kell, hogy maradjon.

A másik fontos megoldási tényező az információban rejlik. Egy központi hatóságnak jóval nagyobb rálátása és reagálási jogköre lesz a jövőben, és ők ehhez sokkal több információt fognak megkövetelni a piaci szereplőktől. Az információ azonban nagyrészt nem szabad, hogy nyilvános legyen, mert az versenyhátrányt jelentene és adatvédelmi szempontból is aggályos. Ez persze a transzparenciával kapcsolatban fog vitákat generálni.


241


Fontos még kiemelni a globalizáció szerepét. Egy gyors és nemzetközi világban a magántőke útja nem ismer határokat. Ezért a felügyelő hatóságoknak is nemzetközi szinten kell létezniük (és az „összefogni” szó itt nem elegendő). Ez az, amit Soros György lassan több mint egy évtizede minden nyilvános fórumon szorgalmaz. Ezekkel a lépésekkel a tőke szabadsága és a rendszerszintű kockázat között megtalálható a megfelelő egyensúly. A világ ismét egy teljesen új területre lépett és nincs pontos atlasz az előrejutáshoz, ezért fontos, hogy a különböző helyeken és irányokból hatékony összefogással valósuljon meg az új térképészek munkája. Ezért hamarosan megszülethet a „pénzügyi ENSZ”. Hogyan lehet mind a rendszerszintű kockázat jelenségét, mind a jövőben várható ezt korlátozn i szándékozó lépéseket a gyakorlatban felhasználni?



Számítsunk a túlreagálásra mindkét irányban. A piac szinte minden eszközzel kapcsolatban egyszer túl optimista, máskor túl pesszimista, és mint egy inga, csak ritkán lesz középen.



A Fekete Hattyú jelenséget vegyük komolyan. Ennek lényege az, hogy a szokatlan színű madár sokkal gyakoribb a pénzügyi piacokon, mint gondolnánk. Számítsunk statisztikai értelemben szinte teljesen lehetetlen eseményekre. Például a Fat Tail (a napi vagy heti hozamok nem teljesen normális eloszlására, hanem a szélsőséges mozgások „túlsúlyának)

jelenségére 

Döntsük el, hogy rövid vagy hosszú távú hatás fontos. A két időtáv alapvetően eltérő megközelítést igényel.



Rövidtávú stratégia esetén a gyors reagálás elengedhetetlen. Evidensnek tűnik, de mégis kevesen veszik komolyan ezt a szabályt. Ha megvettünk egy részvényt, mert 2 hónapos emelkedő szakaszra számítunk, és nem jött be a számításunk, szálljunk ki.



Érzelmek csökkentése vagy kizárására törekedjünk, mert a félelem és az eufória r endkívüli mértékben rontja a jó döntések esélyét. Pontos és tesztelt szabályokat érdemes bevezetni a befektetési döntéseknél.



A jövőben az állami hatóságok többször fognak beleavatkozni a piaci folyamatokba. Több lesz az intervenció, az árfolyamplafon és padló (főként az árupiacokon), és a protekcionista intézkedés, ami az árfolyamokban is jelentkezni fog. Az állam által – akár


242


önkéntelenül is – meghatározott árfolyamszintek jó fordulópontok lehetnek. (a rendszerszintű kockázat nem azonos az ún. systematic risk- el, vagyis a rendszer kockázattal, ami a népszerűbb nevén a piaci kockázatot jelenti a portfolióelméletben. Ennek lényege, hogy egyes részvényekben rejlik egyedi kockázat egy - egy befektető számára, de ezek csökkenthetők különböző papírok portfolióba helyezésével. Ugyanakkor a piacban lévő általános kockázat nem tüntethető el, ezt mindenképpen viselni kell, ha részvényeket

veszünk. Ennek látványos megjelenési esete, amikor minden részvény esik egy krach folyamán, mint tavaly ősszel, így egy jó választással is csak kevesebbet veszítünk.)


243


Farkas, aki követi a vándort

A vándor végignézett az úton. Kietlen sivatag volt előtte, egy alig kitaposott, szekérnyi szélességű úttal. A talaj mindenhol egy enyhe tejeskávéra emlékeztető barna színben játszott. A távolban a forró levegő vibrálása mosta el a horizontot. A vándor egy nagyot sóhajtott és becsukta a szemét. Titkon talán abban reménykedett, hogy ha elég erősen gondol egy képzeletbeli helyre, miután kinyitja a szemét ott találja magát. Hosszú másodpercekig koncentrált. Szemét összeszorította, és a levegőt már -már görcsösen bent tartotta. Lassan kinyitotta szemét. Ugyanaz a poros, és végtelennek tetsző út várta. Erőt vett magán és elindult. Az út igazi szenvedését talán a monotonitása okozta. Ahogy egybefolytak a napok és a hetek, gyakran az volt az érzése, hogy ahol most jár, azt nem először

látja. Minden olyan hasonló volt, de mégsem ugyanolyan. A természet változatossága és az ösvény mellett játszadozó kicsiny falvak különbözősége rég megszűnni látszo tt. Minden ellenséges tekintet éppen ugyanúgy okozott szúró fájdalmat a hátában. Megszokta már, hogy muszáj gyorsan ébrednie, ha a sors éppen úgy kívánja meg. Ha kell azonnal el kell űznie az álmot szeméből, és folytatnia útját. Ha kell, akár az álomvilágból a menekülés riasztó válóságába kell visszatérnie. Az ébredés mindig gyors és éles volt számára, az átmenetet csak egy régi szekrény hátsó rekeszében tudta eltárolni magának. Nem volt ez másképp ezen a reggelen sem. Ahogy tudata gyorsan megtöltötte elméjét, azonnal észlelte, hogy valami leselkedik rá. Pillanatok alatt összeszedte minden koncentrációját, és körbenézett. Módszeresen pásztázta végig a közeli erdő szélén a fék tövét. Ösztönösen tudta merre vannak a jó búvóhelyek, és villámgyors váltásokkal ezekre irányította tekintetét. Sehol sem talált senkit. Az ösztönei azonban nem hazudtak. Tudta jól, hogy figyelik. Ideje indulni. Ahogy az út egy szélfútta domboldalon bandukolt, az érzése nem lankadt. A másik tudat, az apró veszély, a bizonytalan kitartóan követte őt. Nem tudta ki az, és miért figyeli, de nem okozott jó érzést neki. Napok teltek el, mire rájött mi van emögött, és a válasz a hosszú vándorút tapasztalata ellenére őt magát is meglepte.


244


Azon a hajnalon is a félelem és kíváncsiság ébresztette fel. Végigpásztázta a rejtekhelyeket, de sehol sem talált senkit. Ám akkor villámként beléhasított. Tisztán érezte, hogy a háta mögött áll, és közel van. Nagyon közel. Szempillantás alatt döntenie kellett: gyorsan és hirtelen fordul meg, vagy lassan és fokozatosan. Bárki is van mögötte, a megpördülést agresszív jelnek vélheti és rátámadhat. Ugyanakkor neki is gyorsabb ideje lesz reagálnia a veszélyre. Ha lassan fordul meg, akkor titokzatos kísérője talán nem reagál rosszul. Viszont ha eleve támadó szándékkal jött, akkor éppen ez ad neki időt, hogy végezzen vele, talán még a torkát is elvághatja. Sikerült legyőznie ösztöneit, és a józan ész diadalmaskodott: bárki is követi, ha ellenséges szándékkal jött, már több alkalma is lett volna megtámadnia őt. Most a felkelő nap pillanatai alatt is már rég halott lehetne, ha a rossz szándék vezérli. Így a lassú, kínzó megfordulást választotta. Amint a másik irányba nézett egész teste, szemével nem sokat kellett keresnie. Úgy húsz méterre előtte, a tisztás szélétől jócskán bemerészkedve egy farkas állt ott. Mereven állt, és tekintetét végig a vándoron tartotta. Ki tudja mióta állt ott. A vándor nem mert megmozdulni. Volt némi ideje végigmérni az állatot. A farkas az északi fajtához tartozott, szőre szinte mindenhol fehér volt, de egy nagy fekete folt, a hasától indulva az oldalán át a háta és a nyaka találkozásáig futott. Testalkata erőteljes volt, és kissé előredőlt, mintegy harmóniát bezárva előreszegezett fejével. Minden porcikája a vándor irányába mutatott. A vándort átjárta a félelem bénultsága. Nem látott olyan lehetőséget, ami a farkas gyors támadása esetén megvédhette volna, a puszta fizikai erején kívül. Mégis, valami más is volt a levegőben. A farkas nem csupán a veszélyt hozta magával. A vándor most jobban megnézte az állat szemét. Hideg, világoskék szeme volt, és az sem mozdult. Csak rá szegeződött. Érzelmeket nem vélt felfedezni mögöttük. Minden arra utalt, hogy a vad bármikor támadásba lendülhet. Azonban egy titkos gondolat nem hagyta, hogy a félelem teljesen uralkodjon rajta. Valami azt súgta, jobban meg kell néznie magának.


245


Lába önkéntelenül elmozdult, és fájdalmas lassúsággal a farkas irányába kezdett lépkedni. Néhány lépés után titkos gondolata megerősítést nyert, ha csak apró jel formájában is. A farkas óvatosan jobbra döntötte fejét, és harci állásából egy leheletnyit hátradőlt. Továbbra sem tudta miért, de a farkas egyelőre nem akart támadni, csak figyelte őt. Talán várt valamire. Már csak tíz méterre járt tőle, amikor a farkas visszavette a támadó állását. Fogait enyhén megvillantotta, és mély tónusban, erőszakos morgásba kezdett, amely szép lassan erősödött. A vándor tudta, hogy ennél nem mehet közelebb, elérte kísérőjének biztonsági zónáját. Megállt, és szemügyre vette a farkas tekintélyt árasztó eleganciáját. Ebben a pillanatban nem tudta elképzelni, hogy ha meg is támadja, azt néhány véres húscafatért teszi majd. Félt tőle, de nem csupán egy vadállatot látta benne. Megfordult és lassan távolodott tőle. A tisztás szélén visszanézett, és látta, hogy a farkas ugyan nem mozdult, de már ülve, nyugodtan követi őt tekintetével. Most nem fogja megtámadni. A követettség érzése ezt követően végig rátelepedett. Éjjel -nappal érezte, és ha napokig nem is látta, tudta jól, a farkas a nyomában van. Ahogy a v ándor az útját rótta, az érzés nem múlt el. Talán minden harmadik negyedik nap – ha távolról is – de látta… Általában reggelente. Ahogy a hajnal hűvösében megborzongott, minden alkalommal egy régi, nem kívánt emlék látogatta meg. Bár legtöbb emléke már fakó képnek tűnt, némelyikről azt sem tudta, hogy megtörtént -e vele, de egy kép most élénkebb volt, mint valaha. Élénkebb, mint ha 5 perce történt volna. Olyan élesen hallotta a hangokat, mintha minden éppen akkor és ott a háta mögött történne. Olyan tisztán látta a képeket, mintha éppen az orra előtt történne. Azt mondják, hogy akkor kötődünk érzelmileg valakihez vagy valamihez a legjobban, ha illatát akkor is érezzük, amikor a közelben sem vagyunk. A vándor pedig kristálytisztán fogta az emlék egykor még elhalványuló szagát. Amikor az emlék zakatolt a fejében és körülötte, akkor tisztán érezte orra belső receptorain a tömény, ellenállást nem tűrő, megkerülhetetlen fájdalmat. Ezt nem lehetett elfelejteni.


246


Látta a halott birkák húsát, vérét, szörméjét. Látta és átélte a fájdalmukat. Még most, amikor a fojtogató bűz szűnni nem akaró módon ismét megjelent. A farkas ölte meg őket. Azóta félt tőlük, és azóta gyűlölte őket. Persze tudta, hogy a farkas nem az önmaga borzalmért előbújó kegyetlenség, hanem a természet szigorú törvényei, és az éhsége csillapítása miatt ölte meg a birkákat. Tudta, hogy csak az ösztönei és a fennmaradás okozta mindezt. Tudta, hogy a farkassal ellentétben az emberek néha a puszta élvezet kedvéért gyilkolnak, és az éhségük szűnni nem akaró csillapítására ipari méretekben gyilkolnak minden nap.

Tudta, mégis a gyilkolás ridegsége, az áldozat tiszteletének totális hiánya megborzongatta hátát. Ez jutott eszébe, amikor a farkasra gondolt. Aznap éjjel, amikor ez emlék hátba támadta, szokásától eltérően nem egy fa aljában vagy egy bokorban aludt, hanem egy domb tetején. A félelem miatt nagyon nehezen aludt el, a hold már nagyon magasan járt, amikor végre rátalált az álom. A reggeli ébredés hidegebb volt mint megszokta. A sátrából lassan bújt elő, és körbenézett. A farkas nem volt sehol. Továbbindult. Egy völgybe érkezett, ahol ősi sziklák magasodtak fölé mindkét oldalról. A völgyet egy lassan kanyargó, sekély patak szelte ketté. Lassított, próbálta magába szívni a tájat. Rendszerint nem sietett, de most még lassabban ment. Ahogy a fák lombjának tetejét pásztázta a

szemével, hirtelen megakadt a szeme. A lélegzete elállt és megrémült. A fa mögött, talán 50 méterre egy kopasz, fakó fehér szikla magasodott. Nem volt egyedül. A tetején a farkas állt és egyenesen rá nézett. Nem tudhatta, hogy ugyanaz a fenevad áll a sziklán, amelyik az reggel ente figyelte, de ösztönösen érezte, hogy ő az. Követte, és figyelte. Nem tudta, hogy mit akar, de lelkét rémülettel töltötte el. Biztosan volt rá oka, hogy ezt tegye. Talán meg akarta támadni, talán rá vadászott. Talán csak a megfelelő alkalomra várt. Kínkereserves lassúsággal indult tovább. A völgy a szikla mellett vezetett el, nem volt más út, ha nem akart megfordulni, kénytelen volt közeledni a farkashoz. Néhány perc múlva a szikla aljánál


247


volt, innen csak 20 méterre lehetett annak a csúcsa. Felnézett és látta, hogy az állat a szemével csak őt követi, tekinteté mindvégig rajta tartja. A vándor bizonytalanul leszegte a fejét. Arra gondolt, hogy ha nem vesz tudom ást róla, nem provokálja, és nem fogja megtámadni. Abban

biztos volt, hogy a szikláról nem fog ráugrani, de a hegy oldalában szinte másodpercek alatt ott lehet mögötte, és akkor bármi történhet. Amikor már 1 perce elhagyta a sziklát ismét felnézett, vissza a sziklára. Annak teteje üresen árválkodott. Racionális elméjével értette, hogy most meg

kellene ijednie, hiszen a farkas bárhol lehet a közelében, bármelyik pillanatban megtámadhatja a lombok közül kiugorva. Agya másik részével azonban érezte: a vadállat most nem utána eredt. Most egy darabig biztonságban van. A farkas ismét könnyen rátalál, de ma még nyugodtan folytathatja az útját. Ettől a naptól kezdve a vándor útján rendszeresen felbukkant a farkas. Volt nap, amikor többször is látta, de előfordult, hogy napokig fel sem bukkant titokzatos kisérője. Hogy biztonságérzetét egy kicsit megerősítse, gondoskodott egy fegyverről. Egy erős fa ága és egy kicsiszolt, kiélezett kő volt a végére erősítve. Ha kellett dárdaként, ha kellett baltaként is funkcionálhatott. Mindig a kezében tartotta, de tudta, hogy ha a farkas váratlanul tör rá, a gyorsaságával nem vetekedhet, és mielőtt belédöfné, a farkas már ráugrott és talán a torkát is átharapta. Ezért a fegyvert folyamatosan a keze ügyében tartotta. Tudta azt is, hogy nem mindig éber, és nem mindig képes gyorsan reagálni. Ha alszik, vagy ha mosdik egy tóban, nem lehet nála. A farkas pedig újra és újra felbukkant. Rendszerint távolról figyelte, de előfordult, hogy órákig baktatott mögötte egy széles mezőszéli úton, helyenként akár 10 méterre is megközelítve őt. Mindig a legváratlanabb helyen és időben bukkant fel. Mégis mindig csak őt látta. Őt, és nem „azt”. Minél többet látta, annál emberibb volt a szó jó és rosszt értelmében. Viszont csak őt, és soha egyetlen más farkast. Soha egyetlen más veszélyes vadállatot. Talán nem is volt a világon csak egyetlen farkas, amely örökéletű volt, és szinte egyszerre a vadon különböző pontjain bukkant fel. Néhány napnyi nyomasztó vándorlás után a szürkület egy olyan tisztáson találta meg, ahol egy magányos és öreg indián személyében társa akadt. A rézbőrű apóka már kikötötte lovát, felverte


248


sátrát és éppen a tábortűz fellobbontásával volt elfoglalva. A vándor biccentett és leült mellé. Beesteledett.

Az esti tűz füstös lehelleténél is csendben üldögéltek. Egész este szó nélkül figyelhették volna a tűz ropogását. Ám a vándor szóba hozta azt, ami a legjobban nyomasztotta útja során: a farkast. Talán azért mert félt tőle. Még inkább azért, mert szeretett volna többet tudni róla. Lelke mélyén érezte, hogy nem a félelem az egyetlen amit érez, amikor a farkas a közelében volt. -

Mióta követ téged ez a farkas?

-

Talán 3 hete is lehet. Talán több.

-

3 hete láttad először ?

-

Igen, még a sivatagos felföld szélén.

-

Előtte is követett?

-

Nem. Előtte nem láttam sehol.

-

Nem láttad, vagy nem is volt ott?

-

Nem láttam, és ha nem láttam, akkor gondolom ott sem volt.

-

Lehet, hogy ott volt.

-

Lehet, de csak pár nappal előtte. Különben észrevettem volna.

-

Mindig úgy követ ez a farkas, hogy látod is?

-

Nem. Néha nem látom. Napokig is. Néha csak érzem, hogy jelen van. Ott van valahol a bokrok között, vagy a fák mögött. Vagy a következő domb után vár rám. Néha még ezt sem érzem. Nem látom, és nem is sejtem a közelben.

-

Viszont újra és újra felbukkan, nem igaz?

-

Így van.

-

Ha nem látod és nem is érzed a közeledben, akkor is ott van.

-

Így igaz.

-

Akkor honnan tudod, hogy csak három hete követ?

A vándor kereste a választ, de nem találta. Az indiánnak igaza volt. Hosszan a tűzbe meredt. A felismerés éppen olyan könnyedén jött, ahogy a láng finoman eleresztette magától a vidám szikrákat és a nyugodt füstöt . © Faluvégi Balázs, Minden jog fenntartva, ISBN 978-963-06-7552-9

249


Rádöbbent, hogy a farkas mindig is ott volt vele. Akár látta, akár nem. Akár érezte, akár nem. Akár tudott róla, akár nem. Vele és Benne élt, még akkor is ha tőle külön létezett. Ha akarja szörnynek látja. Ha akarja barátnak. Ha akarja az út elválaszthatatlan részének. Az út, amelyik soha nem akart véget érni, és amelynek végére egy ideje már nem is vágyott. Megszerette a farkast? Nem. Örült neki, hogy ott volt? Nem. Mégis elf ogadta, hogy a farkas része az ő végtelen, örök vándorútjának. Ott lesz mindig vele. Ha eltűnne, hiányozna neki. Ha nem bukanna fel, az út már nem lenne az övé. A farkas nélkül nincs vándorút.


250


© Faluvégi Balázs, 2009 Írta: Faluvégi Balázs ISBN 978-963-06-7552-9 Minden jog fenntartva Kiadja: Bridge Wealth Management Zrt. ( www.bwm.hu, [email protected] )

A könyvben szereplő valamennyi információ és tanács tájékoztató jelleggel kerül közlésre, nem minősül befektetési ajánlatnak és konkrét befektetési tanácsnak. A szerző kizárólag azoknak ajánlja a kockázatos befektetéseket, akik hajlandóak elfogadni a veszteség lehetőségét, így azokért semmilyen anyagi felelősséget nem vállal.


251

Befektetesi Filozofia Kockazatkedveloknek Faluvegi Balazs

Recommend Documents